P. 1
A metszés ábécéje

A metszés ábécéje

|Views: 1,389|Likes:
Published by Emzeperix

More info:

Published by: Emzeperix on Jun 07, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

03/27/2013

pdf

text

original

Miért metsszünk? Mit ne metsszünk? Mikor, milyen eszközökkel, hogyan metsszünk? Ezekre a kérdésekre ad választ a könyv. A témával kapcsolatos legfontosabb alapelveket, gyakorlati fogásokat ismertetve tárgyalja a gyümölcsfák és -bokrok, a szőlő, a rózsa, az örökzöldek, a díszfák és díszcserjék, a félfás dísznövények metszését. Az ezekkel összefüggő teendőkre is kitér, pl. a metszés elhanyagolásának és a túlzott metszés stb. következményeire. A 125 szemléletes ábra mindenki számára könnyen érthetővé teszi a könyv mondanivalóját.
v n m

zzzz

GAZDA

MEZO

Czóko Sarolta - Molnár Mária - Bálint János

A növényvédelem ábécéje

Hazikerti kézikönyv
Szerkesztette Lelkes Lajos SB^^flM^^I

Korínéira: Jacobi

Virágoskert, pihenőkert

Kertészkedés balkonon és teraszon

*

Oltás, vetés, dugványozás

Czálca Sarolta - Valló László

A METSZÉS ÁBÉCÉJE

Tizenkettedik kiadás

r r r n

MEZO GAZDA

COCO

44. Kriszten György dr. 2000 ISBN 978-963-286-336-8 ISSN 1419-4937 A Mezőgazda Kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Mezőgazda Kiadó 1165 Budapest.Lektorálta dr. Sipos Béla Tóth Imre Illusztrálta Krasznainé Imre Katalin © Czáka Sarolta-Valló László. Lelkes Lajos Felelős szerkesztő Récsey Antónia Műszaki vezető Gerlóci Judit Műszaki szerkesztő Berkes Tamás A borító Környei Anikó sorozatterve alapján készült Tipográfiai terv Faragó István (Tandem Stúdió) munkája A kúpkerekes metszőollót ábrázoló borítófotót a Fiskars Magyarország Kft. Koronafürt u. Felelős kiadó dr. 125 ábrával MGK 716 355/07 .88 A/5 ív terjedelemben. bocsátotta rendelkezésünkre Megjelent 18.

vagyis március végén. bizonyára mindig így kezdenek majd a gazdák a metszéshez. legföljebb a kacort cserélik föl korszerű ollóra. vagy rideg északi szél berkünk díszét lekopasztja. Lakatos István fordítása). 403-407. A munkát a Kos jegyében. nyesegetve s a sort alakítva. ÁBRA Szőlőmetszés egy középkori kódex ábrázolásában. 1987-es kiadás óta kissé „elöregedett". Vergilius remek sorai örökérvényűek: amíg lesz szőlőtermesztés. Az ábrák apró javításain túl." (Vergilius: Georgica. s görbe kacorjával Sáturnusnak be-bejárják tarlott szölleiket.BEVEZETÉS „Mert amidőn késő levelét a borág veti földre. akkor már a serény gazdák a jövőre figyelnek. eszköze a görbe kés O 5 o . április elején végzik. II. a szöveget a mai kívánalmak } 1. ezért célszerűnek láttuk alaposabb felülvizsgálatát. •j Könyvünk az első.

és hagyta. tájanként másképp vélekedtek.és fajta választásra. A tudomány és a gyakorlat által ismert valamennyi metszési. Az angol kertstílus éppen ez ellen lázadt fel a 18. hétvégi telkén szüksége lehet. idejét és eszközeit. század végén.szerint változtattuk meg. módjáról. a természeteshez közelítő metszésmódot követjük. a barokk és a rokokó kertekben a dísznövényeket szigorú sövényekké. A metszés mértékéről. a rózsák. a nevelés tennivalóira. bokrokat ollóval. hogy a növények természetüknek megfelelően nőjenek. A visszavágással a növekedést és a termésérlelést igyekszünk egyensúlyban tartani. módját. fűrésszel alakítani? Metszés nélkül a fiatalkori növekvő-. másutt újdonságokkal bővítettük a metszés alapjait. valamint a fenyők visszavágásának legfontosabb tudnivalóit ismertetjük. Leírjuk metszésük célját. hiszen változtak a termesztett fajok és fajták. Elsősorban esztétikai céllal nyírták a reneszánsz. Nem térünk ki az ültetésre. a nyírott sövények. felépítésüket mutatjuk be. elöregszik. Ezzel meghosszabbítjuk növényeink életét vagy legalábbis a termőidejüket. Az első fejezetben a fás növényeket. majd az azt követő termőidőszak után a növény hamar kimerül. Vajon feltétlenül szükséges-e a fákat. Ma inkább a mértéktartó. fáit és bokrait meg akarja metszeni. A szerzők © 6 o . A továbbiakban a gyümölcstermő fák és bokrok. a termesztés körülményei. a szőlő. élő fallá vagy szinte szoborszerű alakra. a faj. Igyekeztünk röviden összefoglalni és ábrákkal szemléltetni mindazt. az embernek a növényekről szerzett ismeretei. művelési mód ismertetése szintén nem lehetett a célunk. Itt-ott rövidítettünk. idejéről koronként. amikor a szőlejét. a díszfák és díszcserjék. amire a nem képzett kertészkedőnek kiskertjében. összevontunk. Ez érthető.

ALTALÁNOS ISMERETEK írta Czáka Sarolta-Valló László .

EGY KIS NÖVÉNYTAN METSZÉSMÓDOK MIKOR ÉS MIÉRT METSZÜNK? AZ ESZKÖZÖK .

hogy alapfokon elsajátítsuk a gyümölcs* és díszfák. \ Szerencsére szép számmal vannak olyan kertek. formája különbözőképpen alakul. olyan válogatással és egyszerűsítéssel. ÁBRA } O 9 o . Például egy síkban erősen megcsonkítják (letetejezik) a fölfelé törő ágakat.EGY KIS NÖVÉNYTAN Tavasszal számos kertben hiába várakoznak az elöregedett koronájú fák és bokrok.hitük szerint . azután csodálkoznak. hanem a keletkezett vízhajtások tömegétől koronája még sűrűbb lett. A külső felületet. amely remélhetőleg elegendő ahhoz. A metszési ismereteket is az alapoknál kell kezdenünk. FA. és lemetszenek néhányat a korona kényelmesen elérhető. amelyet . FÉLCSERJE Könyvünkben a fás szárú növények metszésével foglalkozunk. hogy a fa nemcsak elveszítette addigi. Ezzel valójában látványos módon sok kárt tesznek. E növények termete. érintetlenül hagyják. felfrissült koronával várják a rügyek fakadását. belső gallyaiból. CSERJE. ez a törzs. természetes formáját. Mások előveszik ugyan a metszőollót. és felszínes ismeretükben bízva erőteljesen beavatkoznak. amely a legsűrűbb és leginkább árnyékol.egy-egy gally vagy ág kimetszésével idéznek elő. amelyekben a szemre is tetszetős formájú fák és bokrok megszépült. hogy fölösleges terheiktől szabadulva fölfrissüljenek: gazdáik gyümölcsben mérik azt a „veszteséget". bokrok metszésének elméletét és valamelyest a gyakorlatát is. Ismét mások nem félnek a fától. A fogalmakat és ismereteket a tudományos teljesség igénye nélkül vesszük sorra. ez hordozza a koro- 2. A fának a föld felett többnyire egy tengelye van.

rögzíti a fát. Legismertebb kúszó fás növényünk a szőlő. A fák és a cserjék között nem vonhatunk éles határt. A félcserje átmenet a cserje és az évelő növény között. a rózsát. A cserjékből pedig gyakran nevelnek kisebb-nagyobb fát. a bokrot. Az alanyból törzset nevelve. Gyökérnyakba szemzik a legtöbb gyümölcsfát.nát. A magról kelt növények erős főgyökeréből ágaznak el az oldalgyökerek. fákra csavarodnak. koronába szemzik a ribiszkét. A vegetatív úton (dugványozással. ábra). a közönséges kecskerágóból (Euonymus europaea). TETŐTŐL TALPIG A gyökér a növény föld alatti része. az ennél alacsonyabbat alacsony. A földtől elágazó fák a bokorfák (2. Tavasszal a főhajtásokból megújul. különösen. A félcserje ugyancsak tőből elágazó növény. Az ilyeneket törzses fácskának nevezzük (3. magassága legfeljebb 5-6 méter. kerítés. A gyümölcstermő növények között is akad ilyen. a díszalmát. A faiskolák számos növényt. az orgonát. léggyökerekkel vagy kacsokkal kapaszkod- nak. a riszmétét. a köszmétét. szépségükért ültetjük a kertbe. de ennél alacsonyabb is lehet. illetve törpecserjének nevezzük. a díszcseresznyét. és tovább szállítja. a vesszők nem érnek be. a rózsamandulát (Prunus triloba) és még számos díszcserjét. a szőlőnek és a legtöbb díszcserjének. A talajból vizet és tápanyagokat vesz föl. a faiskolai kitermeléskor éppen ezek szakadnak le). A kúszócserjék különleges alakulásúak: ágaik. A kúszó díszcserjéket. a másfél métertől 3 méterig terjedőt középtermetűnek. Ilyen gyökérzetük van például a törpegyümölcsfa alanyoknak. például a szedet. például a liliomfát (Magnólia). A növény táplálkozása szempontjából ezek a legfontosabbak (sajnos. A 3 méternél nagyobbra növőt magasnak. mesterséges támrendszer híján a talaj felszínén terjednek. a rózsát. A cserje föld feletti része tőből elágazik. ha a tövét télire takartuk. a keleti ezüstfából (Elaeagnus angustifolia). A legkisebb gyökerek végét el nem ágazó hajszálgyökerek borítják. Fal. a klemátiszokat. gyakori az átmeneti alak. ám ágainak csupán az alapi része fásodik meg. Törzset és koronát alakíthatunk ki például az orgonából (Syringa). Oltványvásárlás- 3 ábra Ribiszkebokor és -fácska O 10 o . bujtással) szaporított növényeken járulékos gyökerek képződnek. A fa magassága legalább 5-6 méter. A gyökérnek raktározó szerepe is van. vesszőik támasztékot kívánnak. a futórózsákat. A gyökér és a föld feletti rész határán van a gyökérnyak. A díszkertbe ültetett kékajak (Perovskia) és levendula (Lavandula) jellegzetes képviselője e csoportnak. hanem évről évre visszafagynak. például a trombitafolyondárt.ábra). a gyertyánt (Carpinus) nevelik ilyen alakúra.

az oltáshelyen jól összefont legyen! A gyökérnyak. a vesszőket és a rügyeket különböztetjük meg rajta. a másod. Az ágak a korona hároméves vagy annál idősebb részei. csúcsán a fővezérvesszővel. a málna és a tüskétlen szeder. gondozatlanul is kineveli. ezek hordozzák a termőrészeket. hanem a növekedési vesszők is a gallyakon foglalnak helyet. A szabályosan alakult sudaras korona ágcsoportjai arányosan és maradéktalanul kitöltik a rendelkezésükre álló teret. de gyengébb növekedésű és kevésbé fölfelé törő (konkurensnek is nevezik). A gallyak kétéves részek. oldalvezérágaknak nevezzük. A vesszők a korona egyéves. Azokat.és a harmadrendű oldalágak. közepes (80-120 cm) és magas törzset (130-200 cm). a gallyak oldalán képződött vesszők az oldalvesszők. A fás szár több száz évig is élhet. Az 5. A korona fő vázát adják. Befolyással van rá az alany is. A gyümölcsfa tengelyében a fővezérág (sudár) áll. lomb nélküli részei. A korona a törzs folytatását képező ágrendszer. Elhelyezkedésükkel. Nyugalmi állapotban az ágakat. hogy a gyökérnyak ép. Ezek közvetlenül a talaj felszíne fölött ágaznak el. majd a termések is a koronában fejlődnek ki. a virágok. A fővezérvessző mellett néha ikervessző is előfordul. amely gyengíti vagy © 11 o . illetve mellékvezér. amely az előzőekkel versengő ugyan. ez tulajdonképpen a gyökérnyak és az alsó koronaelágazás közötti rész. A fővezérágból vázágak ágaznak el. hogy a lehetőségekhez mérten a legnagyobb termőfelületet adják. •J 4. A gyümölcstermesztésben a leggyakoribb és legmegfelelőbb az alacsony. második és harmadik ágemeletbe rendeződnek. a ribiszkefélék. Ezek ágelágazódásai az elágazás sorrendjében az első-. Azonban nem csak a termő-. Ilyen a mogyoró. illetve a termesztési cél határozza meg. egymáshoz való viszonyukkal megszabják a korona küllemét. a 120-nál magasabb nehezíti az ápolást és a szüretet. Ezek alatt található a mellékvezérvessző. a művelésmód. alacsony (60-70 cm). A 60 cm-nél alacsonyabb törzs a túlságosan lehajló alsó ágak miatt akadályozza a talajművelést. Ez tartja a fás növényt (4. A fa föld feletti része a törzsre és koronára tagolódik. Az azonos korú és csaknem azonos magasságban elhelyezkedő ágak ágcsoportot (ágemeletet) alkotnak. A gyümölcstermő bokrokra és cserjékre a törzs nem jellemző. ábra). azokon a gallyakat. illetve közepes törzs. Ezek a koronateret töltik ki. azaz a föld fölött kezdődik a növény szára. amelyek helyzetüknél fogva a korona oldalirányú növekedését szolgálják. sértetlen. Ezek mellett itt is állhat ikervezér. A korona részeit a természetes alakulású sudaras koronán tanulmányozzuk (5. Ez azt jelenti. Természetes koronáját a gyümölcsfa magára hagyottan. A csúcstól távolabb az ágak. A törzs hosszát a növény örökletes tulajdonságai. Ismerünk bokortörzset (magassága 40-50 cm). Rajtuk a korona további növekedését szolgáló hajtás és virágrügyek foglalnak helyet. amely az előbbihez hasonlóan erőteljes növekedésű és fölfelé törő. ábrán bemutatott korona ágcsoportjai ennek alapján első. a levelek. alakját. ezek a korona minden irányú növekedését szolgálják. Ennek formája elsősorban a faj és a fajta örökletes tulajdonságai által meghatározott. ÁBRA \ Fatermetű növényeink koronáját a törzs tartja és köti össze a gyökérzettel.kor ügyeljünk arra. a köszméte. Tenyészidőben még a hajtások. Az oldalvezérágak csúcsán az oldalvezérvesszők foglalnak helyet. ábra). a riszméte.

a megnyúlt gömb és a tojás alakú koronaformákban a központi tengely növekedése meghatározó. csaknem egyenrangú elágazásokból áll.) A növekedést a termőhely is módosítja. A kétsudaras korona villás elágazású. Mindenekelőtt sajátos igényeik kielégítésére törekedjünk. sudarának uralkodó jellege megszűnik. amelyeknek hagyománya van a környéken. Nagy hátránya. mint jó körülmények között. hogy a fa a nagy termés súlya alatt a villában széthasadhat. Az öregedő fa mindinkább széthajlik. és a sudár (a központi ten- gely) általában uralkodó. A cseresznyére és a körtére ez jellemző. ahol kevés a csapadék) a gyümölcsfa kisebb. A koronaforma függ a fa korától is. ne pedig fordítva. Rossz termőhelyi feltételek közepette (például sekély termőrétegű vagy szikes talajon. a piramis. fajtákat ültessünk. A korona természetes alakulása a fajok és a fajták egyik legjellemzőbb tulajdonsága (6. Fiatalon fölfelé törő. hamarabb elöregedő koronát nevel. A gyümölcsfák a teljes termőkoit elérve öltik föl jellemző koronaformájukat.fővezérvessző fővezérág (sudár) oldalvezérvesszők harmadik ágcsoport \ oldalvesszők oldalvezérágak első ágcsoport A gyümölcsfa koronájának főbb részei. (Például valamely nemes körte vadkörtealanyon erőteljesen. A kúp. Kertünkbe lehetőleg olyan fajokat. és ettől függően válasszuk meg a koronaformát (művelésmódot). A sudaras koronában a sudár (a központi tengely) minden metszési beavatkozás nélkül kialakul és uralkodik. A gömbkoronában a központi tengely nem uralkodik. amely éppen elérte termő korát erősíti a nemes növekedését. O 12 o . Ezek bizonyosan kiállták a termőhely próbáját. Az adott talajtól idegen vagy az egzotikus növények meghonosításával legyünk óvatosak. ezen belül elsősorban az éghajlat és a talajviszonyok. ábra). Bemutatására az ágcsoportos sudaras koronájú fát választottuk. birsalanyon viszont gyengén növekszik. satnyább. Az ernyőszerű koronában a sudár a második ágcsoport fölött szétágazik. A szétterülő korona gyakran kétsudaras.

később a második ágemelet fölött elhajlik. Ezért be kell avatkoznunk. természetes korona . és a gyümölcstermő növény biológiai tulajdonságai. gallyak alsó és alapi részén (tövén). megszűnik. még csak zsenge. milyen korúak és hol helyezkednek el (7. csupasz rügye van például az ostorménfának (Viburnum lantana) (8. vagy © 13 o . majd ággá alakul. A magától alakuló. Eltérés van abban is. Az almafa rügyei és egy vegyesrügy keresztmetszete A hajtórügyek az adott évben kihajtanak. A rügypikkelyek gyakran szőrözöttek. nyári rügyeket szemnek nevezzük. sőt fajtánként is némileg különböző. ábra). A sudár nélküli koronát azonos erősségű oldalelágazások alkotják. az alvórügyek évekig nyugalomban maradnak. e rügyeket a megvastagodott kéreg benövi. A hajtásokon. ezáltal rejtett rügyekké alakulnak át. megerősödött barna pikkelylevelek takarnak. Az alvórügyeket a vesszők. A mogyoró. gallyakat. fiatal. amelyeket kifejlett. ábra). A rügyek alakja. ha a környezetükben lévő veszszőket. ágakat károsodás éri. Miközben a vessző megvastagodva gallyá.ernyőszerű A természetes korona főbb formái A természetes kombinált koronában a sudár kezdetben meghatározó. mérete.a dió és a gesztenye kivételével . valamint a környezeti tényezők ismeretében mesterségesen kell alakítanunk a koronát. Rügypikkelyek nélküli. az úgynevezett ággyűrűben) találjuk. illetve virág vagy virágzat fejlődik. Elsűrűsödik. zöld burokkal fedett. A rügy olyan rövid szártagú hajtáskezdemény. A tulajdonképpeni rügyek. A kajszi és némely almafajta jellemző koronaalakulása. a levelek hónaljában lévő. gyantásak vagy enyvesek. apró gyümölcsöt nevel. a naspolya. Az alvórügyek rendszerint csak akkor hajtanak ki. színe és csoportosulása az illető fajta jellemző. a vesszőkön találhatók.nem felel meg termesztési céljainknak. valamint az ágalapon (az ágak tövén. a ribiszke. amelyből hajtás. és nem terem egyenletesen minden esztendőben. hogy mi fejlődik belőlük. a köszméte koronaformája.

ezért helyzetük és feladatuk szerint a vesszőkhöz hasonlóan vezér. a szilva. Az alma és a körte rövid termőrészeinek (dárdáinak) csúcsrügye alatt. A ribiszke és a tüskét- len szeder is járulékos rügyeiből újul meg. A visszametszés mértékének függvényében az alvórügyekkel (rejtett rügyekkel) éppúgy számolnunk keli. gallyak vesz- O 14 o . A hajtásrügyek megnyúltak. A hajtás a gyümölcs. belőlük mindig hajtások. majd azokon levelek és újabb rügyek fejlődnek. zömökebbek és nagyobbak is. illetve a vessző visszametszésekor e rügyekből gyenge hajtások fejlődnek. a meggy és a málna gyökerein keletkeznek ilyenek. mert a vesszőt vagy a termőrészt középerősen visszametszve belőlük gyenge hajtások képződnek. és lombját lehullatja. Nagyobb számban termőrészeken fordulnak elő. a málnának. rajta a leveleken kívül szemeket (éretlen rügyeket). Fontosak. A vegyes rügyekből előbb rövid szártagú hajtás fejlődik. a fekete ribiszkének és a köszmétének is (9. Az első kettő egyértelmű. A fiatal hajtás zsenge. valamint a vesszők alapjánál láthatunk ilyeneket. A virágrügyek gömbölydedek. A korona fás részei hajtásokból alakulnak. hegyesek. Lehetnek fejlettek. az egyes fajok metszésének tárgyalásakor ismerkedünk meg. (Almatermésű gyümölcseink: az alma. Ekkor azonban már veszsző a neve. E rügyalakulás az almatermésűekre jellemző. de a gyümölcsfélék nagyobb csoportjából elsősorban a csonthéjasokat (ezek a cseresznye. az almára és a körtére jellemző rügyalakulások. Ha háromnál több van egy rügyalapon. amelyek a növekedési vesszők fölső harmadában foglalnak helyet. A termőrész. nélkülük elpusztul a tő. Rügyből fejlődik.és virágrügyek. oltások helyein is. Az átmeneti rügyek fejlett hajtásrügyek. iker. az már rügycsoport. Minden gyümölcsfajon megtalálhatók. A belőlük képződött hajtás a gyökérsarj.és díszfák koronájának és a bokornak fiatal.vagy kettős rügy a nevük. de akár az alakító. ha új koronarészt akarunk kinevelni.8. ritkító metszés során azokat erősen visszavágjuk. amelyeknek csúcsán a következő évben rendszerint vegyes rügyek alakulnak ki. mint a hajtásrügyek Belőlük csak virág fejlődik. átmeneti és járulékosak. Hajtás. fejletlenek. ábra). lombleveles része. virágokat. A fejlett hajtásrügyek általában a fajra és fajtára jellemző oldalrügyek. alakjuk azonban a virágrügyekéhez hasonló. könynyen kitörhető. beérik. Ősszel hosszanti növekedését befejezve csúcsrügyben zárul. Nyár közepére (augusztusra) váza már eléggé megszilárdul. ábra). a kajszi és az őszibarack). majd ezen virág vagy virágzat lesz. a körte. sérülékeny. mint a vesszők hajtásrügyeivel.és hajtórügy is előfordul. Képződhetnek sebzések. félfás állapotúvá válik. A rügycsoportban lehet csak virágvagy csak hajtórügy. a birs és a naspolya. Természetes módon a korona vázát képező ágak.) Vegyes rügye van a szőlőnek. a meggy. ÁBRA [ A kőris fedett (bal) és az ostorménfa (jobb) csupasz rügyet ha ifjítás. a ringló. A rügyek hajtást vagy virágot. A vezérhajtásoknak a korona magasságés szélességbeli (illetve átmérőbeli) növekedésében van szerepük. például az őszibarackon (10. de egyazon rügyalapon virág. ha viszont párosával. A szilva. a végálló pedig a visszametszett vessző legfelső rügye.és oldalhajtásokat különböztetünk meg. valamint vegyes rügyek a vesszők csúcsán és oldalán egyaránt előfordulhatnak. A vesszőn elfoglalt helyük szerint csúcsrügyek. oldalrügyek és végálló rügyek lehetnek. Különösen akkor van szükség rájuk. A rügyalapon többnyire egyesével állnak a magános rügyek. átoltás. A járulékos rügyek elsősorban különleges keletkezési helyük miatt különböznek a többi hajtásrügytől. illetve tősarj. A fejletlen hajtásrügyek az előzőeknél kisebbek. illetve termést találunk. illetve hajtást és virágot is rejthetnek.

1 9. Cseresznye. hanem azok elágazódásában vesznek részt (a korona teret töltik ki). ábra. elnyomhatják a fővezérhajtásokat. Jelenlétük nem kívánatos. Ezért az ikervezérhajtások közül mindig csak egyet szabad meghagynunk vezérnek. Ha a mellékvezérhajtások erős növekedésűek. növekedési erélye és a vesszők helyzete a leginkább meghatározó. álsudaras metszést végzünk. a másikat (vagy a többit) tőből távolítsuk el. A sudár vagy fővezérhajtás a törzset neveli tovább. Előfordul. a metszéssel alakított koronában pedig a végálló rügyekből alakulnak. Ha a sudárhajtást vágjuk vissza helyzete vagy gyengébb növekedése miatt előnyösebb mellékvezérre. azzal versengő erőteljes (konkurens) hajtás. Az ikervezérhajtások kettős rügyekből vagy rügycsoportból fejlődnek. villás elágazás fejlődik belőlük. a fa magasságbeli növekedését teszi lehetővé. az sok tényezőtől függ. Az oldalvezérhajtások az oldalvázágak hosszanti (tehát a korona szélességbeli) növekedését szolgálják. amelyek közül a fa kora. tehát nem a vázágak hosszanti növekedésében. mert könnyen hasadó. Hogy mennyi oldalrügy hajt ki. formátlanná tehetik a koronát Ezért . A mellékvezérhajtás közvetlenül a vezérhajtás alatt növő. hogy a korona továbbnevelése szempontjából előnyösebb helyzetű a mellékvezér. A szőlő vegyes rügyének és vesszejének keresztmetszete szőinek csúcsrügyéből fejlődnek.majd rejtett rügyekké válnak). hacsak a vessző helyzete O 15 o .és körtefákon gyakoriak. mint a fővezér. A vesszők alsó harmadában lévő rügyek rendszerint alva maradnak (alvó. Az oldalhajtások a vesszők oldalrügyeiből fejlődnek. Ekkor a kedvezőbb állású mellékvezért hagyjuk meg. A csúcsrügytől az alap felé haladva mindinkább csökken a hosszuk.különösen az alakítás első éveiben ezeket hajtás vagy vessző állapotban tőből el kell távolítani.ÁBRA \ ízválasztó (diafragma) főrügy mellékrügy élő kéreg elhalt kéreg fatest bél 9.

a tüskétlen szeder. ez azonban inkább elvi elkülönítés. majd egészen lecsökken. a szilva. Ha ugyanazon tenyészidőben a másodrendű hajtások szemei is kihajtanak. de hajlamos erre a meggy és a birs is. miközben mind nagyobb számban képződnek a termőrészek. és termést adó rügyekkel rakódnak be. A vadhajtások (vagy alanyhajtások). Jóllehet a gyümölcsfa termőrészekkel van tele. A termés csökkenésének szakaszára a növekedés és a termőrészképzés mérséklődése majd megállása jellemző. Az ilyen fa dúsan virágzik ugyan. Ebben az időszakban még nem. A sarjhajtás a tőből vagy a gyökérből tör elő. oldalhajtásai megerősödnek. a megmaradt gyümölcsök pedig aprók maradnak. ugyancsak sarjhajtások. és elvonják a tápanyagot a koronától. viszonylag jól elkülöníthető szakaszra osztható. Erre késztetheti a fát a hosszan tartó szárazságot követően hirtelen lehulló csapadék. a hajtásból vessző lesz. A hajtásokról (vesszőkről) pedig tudjuk. változásokat is figyelembe kell venni! EGYENSÚLYT KELL TARTANI A gyümölcstermő növények életkora három. Képződését kiválthatja az erős metszés is. hogy azokból lesznek a termőrészek. a kórokozók és a kártevők pusztítása is. A hajtás őszre beérik. Törzses fáinkon káros a sarjak jelenléte. Sudarának növekedése ekkor a legerőteljesebb. vagy alig hoz termést a fa. A vessző rügyeiből tavasszal előtörő hajtások az elsőrendű hajtások. Ha a mértéktartó fás metszés bő tápanyagellátással párosul. mert a növekedési vesszők egyúttal termővesszők is és fordítva. mert az ápolást akadályozzák. a jövendő termések alapjai. amelyek a szemzés vagy az oltás helye alatti részből. amelynek eredményeként a fa és bokor mennyiségben és minőségben is a legjobb termést adja. Mindez azért következik be. újabb egy év után pedig ággá alakul. ekkor alakul ki a koronaváz. Ez a növényi váz pusztulásával ér véget. vastag vízhajtáson (ilyen az őszibarackon gyakori) fejlett oldalhajtások is vannak. amely gazdálkodói célunknak leginkább megfelel. ez is a másod. hogy a metszéssel jól avatkozzunk be a korona alakulásába. a jövendő termőrészek alapjaival. A magára hagyott korona elsűrűsödik. Tősarjakat nevelnek a ribiszkefélék. a mogyoró. A nagyon hosszú. Megjelenése a koronarész vagy a korona megifjulási törekvésének a jele.) A vízhajtás (fattyúhajtás) a korona idősebb részeinek rejtett rügyeiből fejlődik. Eltávolításuk legbiztosabb módszere.és harmadrendű hajtások képződését serkenti. Bőven hoz sarjhajtást az orgona. Összefoglalva tehát a rügyből hajtás. az alanyból törnek elő. (Különösen kajszin és őszibarackfákon gyakori. A szemek nyári kihajtását serkenti a lombozat pusztulása. Ha az ilyen vízhajtást vessző állapotában gyengén visszametsszük. Ahhoz. illetve újraszületnek.elsősorban a napfény hiánya miatt . vesszővé alakul. mert a termőegyensúly .a növekedés visszaesése miatt .vagy a visszametszés ezeket kihajtásra nem kényszeríti. Az elsőt az erőteljes növekedés jellemzi. leveleit lehullatja. az erős ifjítás és a túlzott metszés. Igen erőteljes növésű. ez azonban már nem kívánatos.a hajtásnövekedés fokozatosan gyengül. másodrendű hajtásokat hoznak. benne . Ezért növekedésük csökkenése a termőfelület mennyiségi és minőségi visszaeséséhez vezet. Metszeni szükséges A metszéssel a gyümölcstermő növényt olyan termőegyensúlyi állapotban tartjuk. ha zsenge korukban tőből kitörjük (vagy kidörzsöljük) valamennyit. a nem megfelelő időben (túl korán) végzett nyári zöldmetszés. A termőegyensúly a növekedési és termésképzési folyamatok összhangja. A vessző egy esztendő múlva gallyá.megbomlott. de kevés virág termékenyül meg (kötődik). Az egyes koronarészek folytonosan változnak: megszűnnek. Gyümölcstermő bokraink közül a málna rendszeresen hoz gyökérsarjakat. Növekedési és termőveszszőket különböztetünk meg. A termőre fordulás időszakában a korábbi erőteljes növekedés mérséklődik. Sem a másod-. belőlük harmadrendű hajtások képződnek. ezeket az átalakulásokat. O 16 o . A termőidőszak derekán a mérsékelt növekedés állandósul. a kötődött terméskezdemények nagy része lehullik. Ha a levélhónaljukban kialakult szemek még a tenyészidő során kihajtanak. hosszú ízközű. laza szövetű. sem a harmadrendű hajtások nem teljes értékűek.

annál erőteljesebbek a belőle fejlődő hajtások (11. hogy a gyümölcsfa és -bokor életében minél tovább tartson az az állapot. részint pedig elodázzuk e kedveződen folyamatot. A csúcstól lefelé egyre rövidebb hajtások fejlődnek. Ezt a jelenséget a hajtásnövekedés csúcsi uralmának szakkifejezéssel csúcsdominanciának nevezzük. A csúcs uralma A következőkben azokat az ismereteket. mint az azonos magasságban lévő. Az alatta lévőkből egyre gyengébb hajtást kapunk. legerősebb hajtás az újdonsült csúcsrügyből. amikor minden évben rendszeresen. A fák minden vesszején . E satnya hajtások képtelenek ellátni a nagyszámú rügyet.de különösen a vezérvesszőkön . amelynek első. A vízszintes helyzetű vesszőn rövidebb hajtások fejlődnek. nagy termések kényszere miatt a termőegyensúlyi állapot szerepe még fontosabb. A vízszinteshez 45 fokos szögben álló vessző hajtásnövekedése lényegében az előzőhöz hasonló hajtásfejlődést eredményez. ábra). mert nélküle a munkánk nem lehet tudatos. növényeink belső. így a kedvezőtlen folyamatok további láncolataként egyre több termőrész gyengül le. ha a vesszőt visz- szavágjuk. Minél inkább megközelíti a vessző a függőleges helyzetet.a vessző teljes hosszában . hogy a jövő esztendei hajtás. azzal a különbséggel. a végálló rügyből tör elő.mert a hajtásnövekedés csökkenésével megfogyatkozik az asszimiláló felület.azonos erővel hajtanak ki. A megmaradó kevesebb termőrész a korona külső és belső felületén csaknem azonos arányban foglal helyet. kedvezőtlen következménye. az alsó harmadban lévők már ki sem hajtanak. önszabályozó rendjét figyelembe vevő.mindig a csúcson vagy annak közelében lévő rügyek hajtanak ki legerőteljesebben. de szinte teljes hosszában berakódik termőrészekkel. Ennek következményéként a vízszinteshez képest 30 fokos szögben álló vessző rügyei . Rajtuk a rügyek (hajtás. Mindezeket metszési beavatkozásaink szempontjából és hatásában nézzük. ezekből pedig fejletlen hajtások képződnek. így fölkopaszodik a korona. illetve pusztul el. illetve végálló rügyéből. amely teljesítményének számottevő csökkenésével és idő előtti elöregedésével jár együtt. illetve a korona csúcsának uralmát az alsóbb zóna fölött. fölfelé néző rügyek. Ez az elvi áttekintés azért szükséges. Ez azonban nemcsak a csúcsrügy uralkodását jelenti az oldalrügyek fölött. valamint az alatta lévő néhány oldalrügyből törnek elő a legerősebbek. Az ívben meghajlított vesszőn (ami nem azonos a függőleges leíveléssel) a tápanyagtorlódás miatt egy-két erős hajtás fejlődik az ív csúcsán. így a termőrészek jó teljesítményre és folyamatos megújulásra képesek. és egy-két alapi rügy is kihajt. Célunk. Ennek megfelelően a vízszintessel 90 fokos szöget bezáró vessző csúcs-. növényünk termőegyensúlyban van. A hajtásfejlődés mértéke a vesszők helyzetétől függ. A középső harmad rügyei rövid hajtásokat hoznak. a vesszőalap táján lévő rügyek pedig többnyire ki sem hajtanak. In- O 17 o . ahol a fák rövidebb élete és a rendszeres.és virágrügyek) fejlettek. amelyben a napfény behatol a korona belsejébe is. A függőlegesen leívelt vesszőn igen gyenge lesz a hajtásnövekedés.és virágrügyek fejletlenek lesznek. a belső térben megáll. A vesszőn lefelé (a föld felé) néző rügyek mindig gyengébben hajtanak ki. hanem természetesen a csúcshajtás uralkodását is az oldalhajtások fölött. kielégítő mennyiségű és jó minőségű gyümölcsöt terem. A metszéssel részint elhárítjuk. ami az alapi dominancia határozott megnyilvánulása. amelyek meghatározzák a növény növekedését és termésképzését. a csúcs kihajtása a leggyengébb. öszszefüggéseket vesszük sorra. hogy a csúcshajtások mérsékeltebben növekednek. Az alapból rendszerint egy-két erősebb hajtás tör elő. Ehhez olyan koronaformát alakítunk ki. A gyér hajtásnövekedés (és ezzel a termőfelület gyér megújulása) csak a korona külső peremén folytatódik. Az ívelés hatására egy-két erős hajtás fejlődik az alapból. A 30 fokos szögben álló vesszőn a hajtásnövekedés átmenetet képez a függőleges és a vízszintes helyzetű vesszőből előtört hajtások növekedése között. Igaz ez akkor is. Ez esetben a leghosszabb. Rendszeres ritkítással pedig elejét vesszük a fa fölkopaszodásának. Általában véve a csúcsdominancia tehát a fölsőbb helyzetű koronarészek uralmát jelenti az alsóbb helyzetűek fölött. Ugyané céllal metsszük az intenzív koronaformákat is. Ez esetben a vesszőn a csúcsdominancia mellett az alapdominancia (az alap uralma) is érvényesül.

A visszavágás hatására egy-két rövid termőrészt kapunk. Metszés és hajtásnövekedés A metszés hajtásnövekedésre gyakorolt hatása egyenes arányú összefüggést mutat. az gyenge hajtásnövekedést eredményez.) Gyűrűre akkor metszünk. (Gyűrűre elsősorban az almatermésűeket metsszük. azaz mennél erősebben metsszük vissza a vesszőt. (A gyűrűre metszés nem azonos tehát a tőből való eltávolítással. de helyén szükségünk van termőalapra. ha a vesszőt harmadára vágjuk vissza. vagyis kétharmadát eltávolítjuk. és a vessző csúcsi uralma szinte teljesen megszűnik. ha egyáltalán nem metsszük vissza a vesszőt Bizonyos esetekben igen erősen. Mindebből az is következik. Erős metszésnek mondjuk azt. ha más célunk nincs vele. és van hely a termőalap kinevelésére. Idősebb fákon a korona belsejében képződött fattyúvesszőket is célszerű így visszavágnunk. vagyis a vessző kétharmadára (annak egyharmadát távolítva el). ha valamely vesszőt (vagy gallyat) mindenképpen el akarunk távolítani (például rossz irányba nőtt vagy megsérült). a gyűrűre) metszünk. hogy a hajtásnövekedés akkor a leggyengébb. Ekkor a koronarész (vessző. ábra). de a dió is szépen megújul így. Ha gyengén metszünk. azaz gyűrűre metszünk. hogy egészen az alapra (az alapon lévő kéregráncokra.) Metszéskor a fa korát és növekedési erélyét (erőnléti állapotát) szem előtt kell tarta- © 18 o . gally. Középerős metszéskor felére vágjuk vissza a vesszőt. és a kihajtás is középerős lesz. annál erőteljesebb lesz rajta a hajtásfejlődés (12. ág) alapján ülő fejletlen rügyeket vagy a kéregráncokban rejtőző alvórügyeket késztetjük kihajtásra úgy. illetve hajlított vesszők rügyeiből előtörő hajtások fejlődése (Bouché-Thomas vázlata nyomán) nen az alap és a vesszőcsúcs felé haladva termőhajtások képződnek.90 fok 60 fok 45 fok 30 fok függőleges leívelés A különböző szögben álló.

Ez utóbbi esetben . Ha gyengíteni akarjuk a hajtások növekedését. O 19 o . A gyengébb metszés. akkor a vesszőket erőteljesen kell visszametszenünk. mert a fa tápanyagának nagyobbik részét a hajtás vonja el.12. vagy alig metsszük vissza a vesszőket. a korona egészére kell figyelemmel lennünk. Egyszerűen azért. a fiatalabb gyümölcsfákat gyengébben metszszük. azaz a termőrészek (a termőgallyazat) egy részét távolítjuk el.) Hogy a termőegyensúlyt fenntartsuk.csak ritkítjuk a koronát. vagy a metszés elhagyása viszont a termőrészek arányát növeli a növekedési részek rovására. mert ezek a gyengülő növekedés és az erőteljes termésképzés (generatív jelleg) állapotában vannak. Az erős metszés következtében beálló erőteljes hajtásnövekedés csökkenti a termőrészek képződését. illetve vesszőnövekedésre nunk. (A ritkító metszésről még részletesen szólunk.a termőegyensúly fenntartása végett . Ha az erőteljes hajtásnövekedés a célunk. akkor nem. A beavatkozás során a növény. ÁBRA középerős gyenge ággyűrűre metszés A visszametszés mértéke és hatása a hajtás-. Az idősebb fákat pedig erősebben metsszük. mert ezek amúgy is az erőteljes növekedés (vegetatív jelleg) szakaszában vannak.

hogy általában és tipikusan három esztendő alatt képződik. Visszametszéskor a koronarészből (ágból. gallyból és leggyakrabban a vesszőből) csak egy részt vágunk le.ámbár kisebb mértékben . a gyakorlatban mégis a már termett vagy virágrüggyel berakódott koronarészt mondjuk termőrésznek.az alakí- •J 13. ennek nyomán új termőrész kinevelésére késztessük. Visszametszéssel leginkább a fiatal fák koronáját alakítjuk.rendszerint . Amelyről már tudjuk.METSZÉSMÓDOK TERMŐRÉSZEK METSZÉSMÓDJA A termőrész két jellemző formája a vessző és a termőgally.nagyobb egységet. a gyengébbet rövidebbre vágjuk vissza © 20 o . pontosabban termőrészifjító metszést végzünk. Gallyat és ágat is visszametszhetünk (például átoltás vagy teljes ifjítás céljából). ágat azzal a szándékkal vágunk vissza. (Első év: hajtás illetve vessző. második év: berakodás termőnyársakkal . gallyazaton pedig a termőrészek összességét a koronában.annak mértékétől függően . (Természetesen a vesszők tőből való kimetszése is ritkítást jelent. de ezzel a módszerrel tartjuk termőegyensúlyban a csökkenő növekedés (generatív) állapotába jutott termőkorú fákat is.almánál dárdák -. hogy a Gyümölcsfák és bokrok metszése című fejezetben a gallyon minden esetben termőgallyat (termőrészformát) értünk. A ritkítás alkalmával a koronarészből (amely leggyakrabban termőgallyazat) elágazásra visszametszve vagy tőből távolítunk el egy . harmadik év: termőgally.mindig gyengébb vagy erősebb hajtásképződésre serkentjük a fát (13.ábra). Ha gallyat. A visszametszéssel . akkor ifjító. ÁBRA Az erősebb vesszőt általában hosszabbra. hogy ezzel új hajtás. de szükségessé válhat .) (14. Noha a korona minden egyéves növedékét elvileg termőrésznek tekinthetjük. ábra) Leginkább a termőkorú fákat metsszük így.) Az egyértelműség kedvéért bocsátjuk előre. ami terem.

lefelé álló vesszők közül válogatunk. mert takart. Ha a gyümölcsfa természetes alakulása lehetővé teszi (például dió és gesztenye esetén).) Azonban vigyázzunk. bölcsebb.) Ritkítás és termőrészifjítás tás alatt álló. négyéves termőgally a legértékesebb termőrésze a fának. A vesszőket többnyire középhosszúra metsszük. Erős metszéskor sok koronarészt távolítunk el. amelyet az Őszibarack metszése című fejezetben ismertetünk. fiatal fák koronaritkítása során is. Különösen gazdag virágrügy-berakódás esetén . amelyről már szóltunk. amelyeknek évenkénti hajtásnövedéke 40-50 centiméter. mert a többiek rovására eluralkodhatnak a vezérágon. termésképzésük pedig a fajtára jellemző és rendszeres. hogy a vesszőalaphoz közeli rügyeket kihajtásra késztetve gyengébb növedéket kapjunk. Ritkító metszés után sohasem olyan erőteljes a növekedés. koronában elfoglalt helye és a választott metszésmód szerint különféleképpen metszhetünk. Kézenfekvő © 21 o . a vastagabb gallyakból. hogy az oldalvezérágakon fejlődött fölfelé törő. többnyire fiatal. Ha a vesszőt nem metsszük. árnyékos helyzetükben aligha fejlődik belőlük életerős termőrész.) Leginkább a növekedésben legyengült. ágat. így ismeretes a fattyúvessző hosszú metszése. hogy a termésképzés szempontjából a három-. és az ágtest takarása alatt képződött. erős.célszerű lehet a vesszők kiritkítása a koronában (például meggy esetében). gallyat. váltása Tudjuk. hogy a visszametszés és ritkítás milyen mértékű a koronában. Középerős metszéssel az olyan termőkorú gyümölcsfák termőegyensúlyát tartjuk fenn. A vessző metszése Ha a vesszőt úgy tekintjük a koronában. ágakból pedig alig vágunk ki. mint visszametszéskor. idős fákat metsszük erősen. hogy mi kopaszítjuk föl mesterségesen a koronát. Az erős veszszőket viszont célszerű erősen visszavágni.a rügyterhelés csökkentése céljából . (A vesszők eredete. Gyenge metszésben az erősen növekedő. az utóbbiakból meg azért. amelyek között több vastagabb gally. vagyis a termőgallyazatot ritkítjuk. középerős vagy gyenge metszésben részesíthetjük a fát. Ha bizonytalanok vagyunk a mérték megítélésében. amelyből majd jó minőségű termőrész fejlődik. Gyenge metszéskor csak kevés koronarészt távolítunk el. mivel annak sajátja. és majd már mint termőrészekkel (a belőlük képződött termőgallyazattal) szembesülve avatkozunk be. ritka koronájú fákat részesítjük. de főképpen pedig ritkítása során mértéktartóan kell eljárnunk. Attól függően. továbbá a szálveszszős illetve váltócsapos metszés. ábra szemlélteti. A Nagy Sándorféle szabolcsi metszésről pedig az alma metszésének tárgyalásakor írunk. A vesszőket Termőgally ritkítása. a koronát csak ritkító metszéssel is alakíthatjuk. Az átlagosan fejlett vesszőt tehát ne metsszük vissza a koronában. rajta több és zömökebb (jobb minőségű) termőrész fejlődik. azaz a természetes koronaformát juttatjuk érvényre és tartjuk fönn. ha meghagyjuk a vesszőket. (Az előbbiekből azért. akkor annak visszametszése. Ilyenkor rendszerint a vesszőket is erősen visszametsszük. termőgally fejlődik.is csak gyengén metsszük vissza. (A veszsző visszametszésének mértékét és hatását a 12. mint amelyből majd termőrészek. mert ha túlzásba visszük a vesszőritkítást. Általános szabály. A középerős metszés során közepes mértékben távolítunk el termőalapot. könnyen előfordulhat. illetve ág is van.

hogy a jó termőerőben lévő fákon a temőgallyazat mérsékelt visszametszése adja a legjobb eredményt: viszonylagosan a legtöbb termést. E módszer előnye.hasonló méretű és értékű termőgallyak maradtak a fán. amellyel sajátosságánál és jelentőségénél fogva külön fejezetben foglalkozunk.ilyen alapon is sor kerülhet minden termőgally leváltására. Termőgally visszametszése. akkor a feltűnően legyengült és elöregedett termőgallyakat vesszük ki. ifjítása Míg a termőgally ritkítása a vezérágon lévő. ezeket ritkítsuk ott. hogy a megmaradó rész közelebb kerüljön a gallyalaphoz (ahol az ághoz ízesül). mert ember legyen a talpán. Először is azért. a legnagyobb termőgallyakat távolítsuk el tőből. Ez esetben a termőgally részleges ifjítása kap fő szerepet . amikor már . hogy a termőgally alig. Legvégül pedig. Ennek során a rendszerint gazdagon elágazódott (sok kis galylyacskát nevelt) termőgallyat vágjuk vissza. függetlenül annak életkorától. ami által a fa kiegyensúlyozottabban és bővebben is terem. hogy az ilyen korú galylyazat legyen mindig többségben.legalábbis láthatóan .mint említettük . Valószínűsíthető az is. amelyek a leginkább versenytársai (lehetnek) a vezérágnak és a többi (kedvező helyzetű) termőgallynak. mert így gyorsabb a metszés és . a jövő évi termés alapjainak megszületése). Rendező elvként elfogadhatjuk: a termőgallyat terjedelmében úgy csökkenthetjük. a szabályos koronaformát megbontó gally vagy gallyak vannak a koronában. ahol ennek szükségét látjuk a minden zugában szellős. mert a növény asszimilációs felületébe avatkozunk be. A termőgallyazat ritkítása csak ezek után következzék. Jó esetben bírja és lemetszése után a gally újra fejlődik. arányos korona kialakítása.a termőegyensúly fenntartásában. az a méretük. Ilyen esetben az első teendő ezek kimetszése és ezáltal a szabályos. Amiben az egyes termőgalylyak jól láthatóan különböznek egymástól. a vezérágakkal versenyző. hogy így elsősorban azok a termőgallyak kerülnek ki a koronából. azt kiritkítjuk. és miért éppen ott . Ha a termőgallyazat nehezen újul meg a koronában (például idős fák esetében vagy az említett Jonatán fajtakörben).a termőgally ritkítása helyett . mesterséges fölkopaszítását eredményezi. addig a termőgally ifjítása valójában csak a gally visszametszése. A korona elsűrűsödését sokszor nem a termőrészek. Előnyös ez azért is. ezekből válogassunk. Márpedig lombos (zöld) állapotban fontos és bonyolult folyamatok követik egymást a gyümölcsfa életében (például a rügykialakulás. nem pedig a termőgallyritkítás. Annak. általában rejtett rügyből. a termőgallyak nagy száma okozza. hogy a három-. s ezeket a zöldmetszéssel megzavarhatjuk. Eközben persze a sűrűbb részeibe is belemetszünk. hanem gyűrűre metszve távolítsuk el. megvalósítani annál nehezebb. Fogas kérdés azt megválaszolni. Alkalmazása a metszési ismeretekben való jártasságot és megfontoltságot igényel mindenekelőtt azért. Ha még ezek után is sűrű a korona. Általános tapasztalat. Az ilyen fáknál a folyamatos termőgallyváltás a korona idő előtti. mérsékelt termőgallyifjítás a korona nagyobb és egyenletesebb terhelését teszi lehetővé. melynek során először .még a szakemberek számára is. Megfelelő időben és mér- © 22 o . hanem hogy túl sok vezérágat hagytunk meg. más akadálya is lehet.tehát úgy metszeni. Leginkább az.elvileg legalábbis . aki kora szerint pontosan el tudja különíteni a termőgallyakat a termőkorú fán. Ezt azonban csak mondani könnyű. vagy ha túlságosan erős. akkor a kiritkítandó termőgallyat ne tőből. ZÖLDMETSZÉS A zöldmetszés a rügyfakadástól lombhullásig terjedő időben (a tenyészidőben) végzett metszési beavatkozás. hogy a rendszeresen végzett. négyéves termőgallyazatot mindig következetesen lemetszszük és így folyamatos termőgallyváltást hajtsunk végre. Azonban például a Jonatán fajtakör tagjaira az a jellemző. hogy hol. mert így nagyobb a megújulás esélye. hogy mindig a legterjedelmesebb. Éppen ezért a termőgallyazat ritkításakor azt az elvet kövessük. vagy csak elenyésző mértékben újul meg. napfényes koronaforma érdekében. hogy bírja-e a fa. jól elkülöníthető termőgally egészének a vázágról való teljes leválasztását jelenti. szellősebbé tesszük.a legterjedelmesebbeket vágjuk ki tő- ből.

téktartóan végezve azonban érdemes élni vele, a fás metszés kiegészítőjeként. Minden zöldmetszési beavatkozással a fa még alakulóban, fejlődőben lévő, vagy már kialakult asszimilációs felületét csökkentjük, ami gyengítő hatású, azaz egyes részeiben vagy egészében visszafogja a növény fejlődését. Viszont kedvezően hat a megmaradt koronarészekre. Mivel a tenyészidőben a dús lombozattól nehezen tekinthető át a korona szerkezete, ezért a zöldmetszést elsősorban azoknak ajánljuk, akik a fásmetszések során már szert tettek némi gyakorlatra, és a lombbal borított koronában is biztonságosan eligazodnak. Az alakító zöldmetszéssel a növény asszimilációs energiáját a koronaalakulásra, termésnevelésre, -érlelésre, hajtásbeérésre kedvezően csoportosítjuk át, amennyiben a vezérhajtásokkal versengő konkurenseket még zsenge korukban eltávolítjuk. A júliusi, augusztusi, szeptemberi hajtásválogatással és visszametszéssel ritkábbá, napfénytől átjárhatóbbá és szellősebbé tesszük a koronát, ahol ezután jól beérik a hajtás, rajta a szemek (rügyek), és színesebb, ízesebb lesz a gyümölcs. Előnye növényvédelmi szempontból is megmutatkozik, mert nyár végén sokkal erőteljesebb a sebgyógyulás, mint a kora tavaszi fásmetszések idején.

csípjük. Ekkor a tenyészőcsúcsot (hajtáscsúcsot) nem sértjük meg, de a levél kurtításával csökkentjük a közvetlen közelében álló levélkék tápanyagellátását. Ennek következtében mintegy két hétig szünetel a hajtásnövekedés, majd torzulás, görbülés nélkül ismét folytatódik. A vitorla visszacsípésével a vezérvesszőket tartjuk egyensúlyban. Például, ha valamelyik végállő rügyből a többinél jóval erősebb hajtás tör elő, annak növekedését így fogjuk vissza. E beavatkozás ideje májusban, a legerőteljesebb hajtásfejlődés idején van, és ha szükséges, egyszer ismételhető.

A hajtás visszacsípése
Hajtásvisszacsípéskor (pincírozás) hat-nyolc levélre kurtítjuk a hajtásokat, ezáltal a hajtástenyészőcsúcsot is eltávolítjuk (16. ábra). A megmaradó hajtáscsonk vastagodik, a visszamaradt levelek hónaljában lévő szemek (nyári rügyek) pedig megduzzadnak. A júliusi visszametszés hatására a végálló, illetve az alatta lévő egy-két szemből másodrendű hajtásokat kapunk. Az alsóbb helyzetű szemek nagy valószínűséggel termőrügyekké alakulnak. A pincírozott hajtás lemarad a versengésben. A többi, erőteljesebb hajtás le is árnyékolja, de mint asszimilációs felület mégiscsak megmarad. A visszacsípett hajtás környezetében csökken az újabb hajtások képződésének lehetősége. A hajtásvisszacsípés hatását az erőteljes növekedésű és sűrű koronájú fák alakító és

A vitorla visszacsípése
A növekvő hajtás kissé visszagörbülő csúcsi részét nevezzük vitorlának. Levelei kisebbek, és színben is elütnek a hajtás többi (alsóbb) leveleitől. E levélkék a hajtás tenyészőcsúcsát fogják közre. A vitorla visszacsípése a legártatlanabb és egyben legkevésbé jelentős metszési beavatkozás (15. ábra), visszacsípéskor a vitorla levéllemezeinek felét körömmel le15. ABRA

A vitorla visszacsípése

©

23 o

termőkori fenntartó metszése során hasznosíthatjuk. A visszacsípés hatására képződött gyenge (másodrendű) hajtásból, illetve vesszőből alakult termőgallyazat kevésbé sűrűsíti el a koronát. Ágemeletek között a fővezérágon (sudáron) vagy az oldalvezérágak legerőteljesebben növő fölső harmadában a legcélszerűbb így kialakítani gyenge, de csak mérsékelt számú termőgallyazatot. Az alakítás alatt álló fiatal fák törzsén megjelenő hajtások a törzs erősítését szolgálják. Ezeket - hajtáscsúcsukat visszacsípve - hagyjuk meg a tenyészidőben. Az ebből képződött vesszőt azonban tavasszal tőből távolítsuk el. Ugyanígy járjunk el a nagy sebek közvetlen közelében képződött, a sebgyógyulást tápláló hajtásokkal is.

ha tőből eltávolítanánk, hiány keletkezne a koronában. Az ilyen hajtásokat tehát ne tőből vágjuk ki, hanem a hajtásalapra, az ott lévő fejletlen szemekre, illetve az őket ölelő levélkoszorúra metsszük vissza (17. ábra). A szemekből jövőre a vízszinteshez közeli, gyenge, termő jellegű hajtások fejlődnek. E beavatkozást augusztusban illetve szeptember elején végezzük.

Hajtásválogatás
Erőteljes zöldmetszési beavatkozás, ilyenkor a fölöslegesnek ítélt hajtást (hajtásokat) tőből eltávolítjuk. A korai koronaalakító hajtásválogatás az alakító metszés kiegészítője lehet. Ezt a hajtások 5-10 centiméteres állapotában végezzük. Ekkor még kézzel is könnyen kitörhetők, helyük gyorsan és szépen beforr. Elvileg ilyenkor is eltávolíthatjuk a fiatal fáink fővezér- és oldavezérhajtásainak összes versenytársát (konkurensét), kivághatjuk az ikerhajtások valamelyikét és a korona belsejébe növő, egymást keresztező, sűrűsítő hajtásokat. A korona ilyen célú alakítását a tavaszi fásmetszés alkalmával is elvégezhetjük. A korai koronaalakító hajtásválogatás azzal a veszéllyel járhat, hogy időközben megsérül vagy megbetegszik a meghagyott, fontos szerepű hajtás, és jövő tavaszra nem lesz miből válogatnunk. Ilyen megfontolásból elegendő az is, ha a korai alakító zöldmetszés alkalmával az ikerhajtások valamelyikét (mert abból később könnyen lehasadó villás elágazás lesz) és néhány kifejezetten kedvezőtlen állású hajtást távolítunk csak el. A termőkorú fa nyár végi hajtásválogatásának fő célja a szellős, napsütötte lombkorona kialakítása, hogy hajtásai (vesszői) jól beérjenek, és ha még gyümölcs is van rajta, az szebben színeződjön, jobban beérjen (18. ábra). A nyár végi hajtásválogatást augusztusban, szeptemberben végezzük, amikor a hajtások már rendszerint félfás állapotban vannak, és a rajtuk lévő szemek már nem hajtanak ki a tenyészidőben. A hajtásválogatás alkalmával elsősorban a beteg, sérült, kedvezőtlen helyzetű, egymást keresztező és a korona belseje felé növő hajtások közül válogassunk. Fontos, hogy a korona külső és belső felületén lehetőleg azonos mértékben távolítsunk el hajtásokat. Az is nagyon megszívlelendő, hogy a beavatko-

Levélkoszorúra metszés
Ez a metszésmód (másképpen Lorette-metszés) akkor célszerű, ha egy-egy, rendszerint függőlegesen álló hajtás a túlságosan erős növekedése miatt nem kívánatos, ám
17. ABRA

Levélkoszorúra metszés

@ 24 @

\

18. ÁBRA }

A gyengébb termőerőben lévő őszibarackfákon gyakoriak a nagyon hosszú, vastag vízhajtások, melyeken fejlett oldalhajtások is vannak. Ezeket (vagy egy részüket) célszerű a termőfelület növelésére felhasználnunk. Vessző állapotukban gyengén visszametszve oldalhajtásaik megerősödnek, és virágrügyekkel rakódnak be.

KIEGÉSZÍTŐ MUNKÁK
A metszést kiegészítő eljárások közül a gyümölcsfák hajtásnövekedését szabályozó és termőre fordulásukat siettető lekötözéssel és a kézi gyümölcsritkítással foglalkozunk. Itt említjük a vadalást is.

Hajtás- és vesszőlekötözés
w

Hajtásválogatás

zás igen mértéktartó legyen, mert noha a hajtásválogatás általában kedvezőbbé teszi a megmaradt hajtások fejlődésének körülményeit, a fa növekedését viszont csökkenti. A több alkalommal végzett mérsékelt arányú hajtásválogatás jobb hatású, mint az egyszeri, nagyobb mértékű beavatkozás. Az úgynevezett színező zöldmetszés is a hajtásválogatás (-ritkítás) egyik formája. E beavatkozással a gyümölcsök zsendülése idején célszerű élni annak érdekében, hogy jobban beszíneződjenek. Ilyenkor a terméseket leginkább takaró hajtásokat távolítjuk el a koronából. A színező zöldmetszés előnye a színesebb, piacosabb gyümölcs, hátránya viszont, hogy növekszik - a termésre nézve - a napégés és a jégverés kockázata. Az idősebb koronarészekből kihajtott, erőteljesen fölfelé törő, laza szövetű vízhajtások (fattyúhajtások) zöldmetszését fontoljuk meg. A fattyúhajtások nagyszámú megjelenése a fa erőteljes megújulási kényszerének és képességének a jele, vagy a szakszerűtlen metszés következménye. Ebből következik, hogy ha ezeket megritkítjuk, akkor a megmaradók még erőteljesebben növekednek, illetve újabbak törnek elő. Ezért a fattyúhajtásokat inkább íveljük le vagy metsszük levélkoszorúra.

Ha a meredeken fölfelé növő hajtást illetve vesszőt vízszinteshez közeli szögállásban lekötözzük, akkor oldalrügyeiből termő jellegű hajtások illetve termőrészek fejlődnek. Minél közelebb kényszerítjük a vízszinteshez a vesszőt (a koronarészt), annál inkább gyengül a növekedési hajlama, és erősödik a termésképzési jellege. A vesszőlekötözéssel a termőalapok koraibb kialakulását, és ezzel a fák koraibb termőre fordítását idézhetjük elő. A hajtás- illetve vesszőlekötözésnek mindenekelőtt az intenzív koronaformák, közöttük is a termőkaros orsófák és a sövények kialakításában van jelentősége. A lekötözés mértéke (a vessző vízszintessel bezárt szöge) elsősorban a fa növekedési erélyétől függ. Hagyományos koronaformában vízszintes vázkarokat ne neveljünk, mert néhány év alatt elcsökevényesednek, elöregszenek. A gyenge növekedésű fákat ne kössük le, a középerős és erős növekedésűek vesszeit (gallyait, ágait) a vízszinteshez képest 15-30 fokos szögben neveljük. Fontos, hogy a lekötözött karok (vesszők) ne íveljenek, egyenesek legyenek. A gyümölcsfa korosodásával vázágrendszere mindinkább a vízszinteshez közelít, amely egyúttal a termő (generatív) jelleg folyamatos erősödését is jelenti. Kialakulnak rajta az úgynevezett természetes termőívek. Ilyen állapotban már nem a leívelés a célunk, hanem a vázágrendszer szögállásának az emelése, hogy a fa növekedési (vegetatív) jellegét erősítsük a generatív túlsúllyal szemben. Ezt azonban már metszéssel érjük el.

©

25 o

A zsineget a fölfelé törő. a meghagyott termésekből pedig nagyobb. Ekkor még rugalmasak. Az elszorítás tápanyagellátási zavarokat okoz. Az alma. először termő fák gyümölcsritkítására különösen ügyeljünk. mert a fákon mara- Vesszolekötözés huzalhoz (A) és idősebb koronarészhez (B). a körte és az őszibarack szinte minden évben ritkításra szorul. ha előbb a kötés helyére bőr vagy gumi alátétet rakunk. hogy ne följebb kössünk. erős gallyak és ágak leívelése (C) O 26 o . A kötözéseket évente ellenőrizzük. A túlterhelés megakadályozza a fát. és helyén eltörhet a termőkar. A ritkítás mértéke több tényezőtől függ. miközben máshol rendesen vastagodik. ahol az a legmegfelelőbb ívet adja. A hajtás illetve a vessző helyzetének megváltoztatására újabb módszerek terjedtek el. erősebb koronarészek leívelésére három-négy szálat sodorjunk belőle össze. A nyugalmi időszakban a vesszők merevek. Ezek lényege. és szükség szerint újítsuk fel vagy szüntessük meg. mert a kötözőanyaggal elszorított helyen vékony marad a koronarész. hogy a huzal ne vágjon be. Nyirkosán tartva kevésbé szakad szálaira. ÁBRA""} A vékonyabb vesszők. ami a legkevésbé felel meg céljainknak. Fontos. huzal. 19. mert így kevésbé csúszhat el a kötés. gallyak (esetleg ágak) lehajlítására használhatjuk. hogy a kötésről ne feledkezzünk el. Ne legyünk türelmetlenek és mohók. ábra). de csak akkor. Ezután rögzítsük a vesszőt (gallyat) kb. alsóbb gally vagy ág. a hajtások lekötéséhez kiváló a rafia. és így az idei esztendő túlságosan nagy hozamának jövőre lesz meg a böjtje.A vesszők iekötözésének legmegfelelőbb ideje a tavaszi hajtásnövekedés kezdete. amikor a nedvkeringés megindul. Ilyen nehezék például a csipesszel ellátott. Egyes (bőtermő) években a ringlókat is érdemes megritkítani. képlékenyek. ábra). a legkevésbé törékenyek. mert akkor a vessző ívben meghajlik. az alsó harmadán (19. Az idősebb. Fémhuzal is használható a lekötözésre. szebb és értékesebb gyümölcs fejlődik. némely nagy termésű években a kajszi is. amelynek súlya (leívelő hatása) a nehezéknek belerakott anyag (például homok) mennyiségétől függ (20. Gyümölcsritkítás Ezzel a munkával elejét vesszük a fa túlterhelésének. Kedvező még a nyár végi lekötözés (augusztus eleje). és különösen íveléskor könnyen eltörhetnek vagy kitörhetnek. betonból (például virágcserépformába) öntött súly. Lazán kössük a lehajlítandó koronarészre. hogy a meghagyott két gyümölcs között elférjen egy kifejlett harmadik. amikor a hajtások már fásodnak és csúcsrügyben záródnak. amelyet ott rögzítünk a hajtáson (vesszőn). A fiatal. Műanyag kötözőanyagokkal lehet a nehezen beszerezhető rafiát helyettesíteni. Fontos. Általános elv. Lehetőleg mindig közvetlenül a rügy mellett kössünk. A kötözőanyagot először a rögzítési alaphoz kössük (ami lehet a törzs. hogy felkészüljön a következő évi termésre. Ezt a célt szolgálja a csipesszel ellátott zacskó vagy kisebb zsák is. különben bevághat a növény szövetébe. hogy lekötözés helyett nehezékkel húzatják le a koronarészt. erősebb vesszők. karó).

8-10 centiméterenként hagyjunk meg egy-egy gyümölcsöt. A felszínre tört sarjhajtások (vesszők) talajfelszín fölötti visszametszése nem megoldás. orgona.) A sarjakat tavasszal. onnan fertőzhetnek. A gyümölcsritkításnak növényvédelmi haszna is van. Az almát és a körtét a júniusi hullás után ritkítsuk. egymáshoz érő gyümölcsök közé nem hatol be a permedé. A túlságosan berakódott részeket ez esetben is meg kell ritkítani. Ezért az első terméseiket mutató gyümölcsfákon 2-3 gyümölcsnél többet ne hagyjunk. hegyes ollóval vágjuk ki. A túl sűrűn álló.Hajtáshajlítás csipeszes nehezékkel dó sok gyümölcs jelentős tápanyagot von el a még növekvő. (Nem célszerű a kertünkben fellelhető meggysarjakat beszemezni. ezáltal azt visszavetheti. csavaró mozdulattal válaszszuk le a termőrészről. a köszméte és a riszméte bokorfák aranyribiszke alanya rendszeresen sarjadzik. A fölös kezdeményeket kocsányuk közepén vágjuk le. másrészt a talajművelést is akadályozzák. elvonják a tápanyagot a nemestől. A kötődés és a természetes hullás után már meg tudjuk becsülni. mert ha megerősödnek. máshol pedig nincs vagy alig akad termés. mert például a vértetű búvóhelyéül szolgálnak. valamint a ribiszke. © 27 o . amikor a gyümölcskezdemény kis dió nagyságú. fejlődő fiatal növénytől. számos rózsa.5-2 cm. mert a többi koronarész hiányos termését nem ellensúlyozza ez a helyi többlet. mert a természetes hullás még nem fejeződött be. Bontsuk ki a sarjat hozó tövet. Ugyancsak erősen sarjad a meggy. mert ez a megmaradt sarjak további növekedéséhez. azaz átmérője 1. Növényvédelmi szempontból pedig azért veszélyesek. hogy mennyi termésre van kilátásunk. Az alma és a körte fölösleges gyümölcskezdeményeit keskeny pengéjű. mert sarjképző tulajdonságukat alanyként is megtartják. Vadalás Vadaláskor a szemzés vagy oltás helye alól. A szorosan öszszeérő terméseket . Előfordul. A legalkalmasabb. és a gyökértörzsről tőből törjük ki (vagy dörzsöljük ki) valamennyit. illetve újabbak képződéséhez vezet. Ekkor ritkítsunk. Az őszibarack ritkításának idejét a gyümölcskezdemény méretéhez igazítsuk. hogy a korona egy-egy gallya túlságosan berakódik gyümölccsel.hasonló okok miatt gyakrabban támadják meg a gyümölcsmolyok hernyói is. Az alanyhajtások károsak. éles késsel vagy közepes méretű. a gombás betegségek ott megtelepedhetnek. A terméscsoportból egy vagy két gyümölcsöt hagyjunk meg. A körte birsalanya. Kb. Ennél korábban ne fogjunk hozzá. az alanyból előtörő hajtásokat (vadhajtásokat) távolítjuk el. A ritkítandó őszibarack és kajszi zöld terméseit kézzel. zsenge korukban távolítsuk el.

más a kérgük színe és repedezettsége. A zöldmetszés ideje . gyümölcsfát. aki szőlőt. A tavaszi telepítést követően is azonnal metsszünk. A le termett (es namarosan ef is pusztuló) termővesszőket a szüret után (július végén) haladéktalanul távolítsuk el. hogy hol állnak túl sűrűn az ágak. a kertész sohasem pihenhet.MIKOR ÉS MIÉRT METSZÜNK? A kert sohasem kész. Új sarkít a tenyészidőben ritkítjuk. Ha a hőmérséklet -5 °C •alá süüyed. rózsát és díszcserjét ültet. amikor a hajtások már félfás állapotban vannak. császárfa. A fák és a bokrok fásmetszéséhez legkedvezőbb a kora tavasz. szivarfa) további növekedését. mert a kéz melegétől a fagypont alá hűlt vesszőn fagyfoltok keletkezhetnek. Ekkor végezzük a levélkoszorúra metszést is. ha a permetezésig végzünk a metszéssel. Amennyiben 0 °C alatti hőmérsékleten metszünk.elsősorban a tavaszi fásmetszés kiegészítéseként . Másrészt. de még a hajtásnövekedés előtt metszszük a kora tavasszal virágzó cserjék egy csoportját. A málna metszése eltér az általánostól. lombtalan állapotban jól áttekinthetők a növények (mármint a lombhullatók). A kertészkedő ember még néhány hónapra sem akaszthatja szögre a metszőollóját. gondoz. Kora tavasszal metsszük vissza az ősszel telepített. A vezérhajtások egyensúlyban tartását szolgáló vitorla-visszacsípésre a legerőteljesebb hajtásnövekedési időszakban. A fenyők kivételével valamennyi lombhullató és örökzöld sövényt a nyár folyamán legalább egyszer nyírjuk. Nyár derekán a hajtások visszacsípésével leállíthatjuk a fagyérzékeny növények (füge. Ezt az örömteli panaszt szinte mindenki elmondhatja. A zöldmetszés idejének helyes megválasztása két okból fontos. húzzunk kesztyűt. A korona szellősebbé tételét. Ezt a legtöbb gyümölcsfaj esetében meg is tehetjük. A veszedelmes ágpusztulást. Amennyiben csonthéjas fáinkat korábban részesítettük lemosó permetezésben. A sérülés. A száraz vagy beteg koronarészek is felismerhetők. a hajtások jobb beérését célzó hajtásválogatás ideje augusztus és szeptember. Kivételt képeznek csonthéjas gyümölcseink (közöttük is elsősorban az őszibarack és a kajszi). A rügyfakadást megelőző időszak a lemosó permetezés ideje is. közvetlenül a kihajtás előtt nyírjuk. Erős növekedés. illetve a töménység megválasztásában legyünk tekintettel a pirosbimbós állapotra. mert a növény a sebeken keresztül fagykárt szenvedhet. a pusztulás mértéke szemrevételezéssel. Célszerű. Ezek metszését rügyfakadás utánra.a tenyészidőben van. a fagy ne tegyen kárt bennük. hogy a hajtások megfásodjanak. metszéskor viseljünk gumikesztyűt. tél végi) metszés fagykárosodással fenyeget. pontosabban elvirágzás után. az egymással versengők (a konkurensek) közül melyiket érdemes meghagyni. Télen. A korábbi (téli. Ekkor már túl van a növény a tél és a fagyok megpróbáltatásain. A nyírott sövények gondozása többnyire nyáron esedékes. akkor a készítmény. ágrákosodást előidéző kórokozók fertőzésének valószínűsége ugyanis ez idő tájt (az ekkor uralkodó hőmérsékleti viszonyok miatt) a legcsekélyebb. (Erről a díszcserjék metszésénél részletesen írunk. hogy a lombozat eltávolításából eredő jobb megvilágítás kedvező hatása még érvényesüljön. a metszést hagyjuk abba. Rügyfakadás. jó erőnlét (kondíció) akár négy-öt nyírást is szükségessé tehet. mert jelenlétük veszedelmes fertőzések forrása lehet. fagyérzékeny növények vesszőit. hogy az eltávolított vagy visszacsonkolt hajtáson és környezetében (a le- O 28 o . pirosbimbós állapotukra időzítsük. pontosabban a rügyfakadást megelőző időszak. Egyrészt. Ha metszés után permetezünk.) A fenyőkből nevelt élősövényt április közepén. a vesszők. Ezzel elősegítjük. könnyen eldönthetjük. vagy rügyvizsgálattal Uienany rügy nosszanti atmetszeseveiy anapítható meg. májusban és június elején kerítsünk sort. mert minden évszakban akad vele dolga.

Az intenzív koronaformák törpealanyain lévő fák fordulnak a legkorábban termőre. alkalmazkodóképességük is különböző. amelyek télen elpusztulnak. Az alanyra is legyen gondunk A gyümölcsfák zömét ivartalan úton. a téli fagyokra kevésbé érzékeny növényeinket ősszel. a telepítést. A hagyományos koronaformájú középmagas törzsű fák neveléséhez erős növekedésű alanyokra van szükség. Ehhez. a rajtuk lévő nemes sem egyformán fejlődik. mert ennek jó vagy rossz megválasztása kihat a növény növekedésére és fejlődésére. málna) való szaporítás.és riszmétefácskák oltványok. Hátrányának mondható. hogy belőle korábban kialakíthatjuk a koronát. Fontos. a szakszerű ültetésen kívül ismernünk kell a szaporítóanyagot (a nemest és az alanyt). hogy metszésükkel ne várjuk meg a rügyek fakadását. ÜLTETÉSKOR Fák. elsősorban a könnyebb kezelhetőség végett). A meggy sarjmeggy alanyon. meszesre inkább a sarjmeggyet válasszuk. bokrok ültetésével évtizedekre határozunk. Az őszibarackot meszes talajra keserű mandula. mert így nem tehetünk kárt a virágokban. A koronás oltvány előnye. A faiskolában vásárolható fiatal bokrok. kötött talajon myrobalán vagy szilvaalanyon ültessük. A koronás oltványon legalább három fejlett (legkevesebb 30 centiméteres) oldalvessző (oldalvezérvessző) van. E szaporítási mód nagy előnye. ki kell elégítenünk a növények tenyészterületigényét. Közöttük gyakori a fásdugvánnyal (bokorribiszkék) vagy gyökeres sarjjal (mogyoró. már a második-harmadik évükben. sérülékeny hajtáskezdeményeket munka közben leverhetjük. A törzses köszméte-. hogy koronás oltványt vagy suhángot veszünk és ültetünk. azonos marad az anyanövényével (amelyről a szemzőhajtást vették). a köszméte és a riszméte bokrait ekkor is ritkíthatjuk. a vadalma. A ribiszkefélék. ép. mint például a vadcseresznye. Az oltványok általában 2-4 évvel hamarabb érik el teljes termőkorukat. Az alanyok a rájuk oltott nemest tartják és táplálják. mint a birs. hogy a törzs magassága már meg- O 29 o .a saját magoncba szemzett fák esetében is megmutatkozik (például a diónál és a gesztenyénél). mészben szegény vidéken pedig vadőszibarack alanyon telepítsük. magról szaporítva ugyanis a gyümölcsfák zöme visszaüt az ősi és a nemes közötti átmeneti formák valamelyikére. és az esetek többségében a nemesnél rosszabb minőségű gyümölcsöt terem. a nemes fajtákat aranyribiszke alanyba oltják (80-100 centiméter magasan. E koraibb termőre fordulás . a vadkörte. A korán fakadó. Talajigényük igen eltérő. Ilyenek a vadalanyok. egy szóval: a termesztés sikerére. hogy a nemes tulajdonsága nem változik. hogy a termesztés első és igen fontos munkáját.amelynek számottevő a gazdasági haszna is . sarjak és oltványcsemeték a növények szaporító-. Koronás oltvány és suháng A gyümölcsfák szaporítóanyaga kétféle: koronás oltvány és suháng. A célszerű tulajdonságú alanyra (amely lehet például erőteljesen növő vadalany vagy gyenge törpealany) rászemzik a nemest. Ha a szaporítóanyag egészséges. megsérthetjük. a kajszi pedig szilvaalanyon kisebb koronát nevel. és meg kell metszenünk őket. illetve ültetvényanyaga. hiszen azokból csak satnya hajtások fejlődnének. lombhullás után is metszhetjük. A vadalma alany elsősorban a nyirkos. A szőlőt és a gyümölcstermő borokat kivétel nélkül ivartalanul szaporítják. Az igen korán fakadó (gyakran már február végén virágzó) mogyorót ősszel kell megmetszeni. mert a zsenge. a koronaformára és a művelésmódra. hogyan végezzük el. A kajszit homokon vadkajszi. A szaporítóanyag vásárlásakor gondoljunk az alanyra is. gyengébb minőségű talajon sokkal jobb körtealany a vadkörte. A cseresznye és meggy alanyául savanyú talajra a vadcseresznyét. Száraz. mint a magról kelt gyümölcsfák. A SZAPORÍTÓANYAGRÓL. gyakorlatilag mindegy. Ivaros úton. ábra).véikoszorúban) a szemek már ne hajtsanak ki abban az esztendőben. tisztában kell lennünk a választott művelésmóddal. savanyú talajokon díszlik. ribiszke. A suháng elágazás nélküli. és sudara (fővezérvesszeje) is fejlett. kevésbé fejlett oltvány (2. oltással (szemzéssel) szaporítják. Nem mindegy tehát.

Ez a bölcsesség áll a gyümölcsfa metszésére is. hogy az alapi rügyek. Házikertbe is e két faj oltványait ültessük. azaz a gyökérnyakon lévő oltásforradás kifogástalan legyen. A magról kelt gesztenyének és diónak különösen nagy a térigénye. a dió pedig feketedió-alanyon 60-70 négyzetméteres területen is elfér. még inkább a körte tenyészterület-igénye a ráoltott nemestől függően igen különböző. A riszméte térigénye a fekete ribiszkéével megegyezik. A túlzsúfolt kertben egymást árnyékolják a fák és a bokrok. fölkopaszodnak.3-0. csökött hajtások fejlődhetnek. az őszibarack 25-30 négyzetméternyi területet igényel. (Választáskor ne röstelljük a szaporítóanyagot alaposan szemügyre venni!) Legalább ilyen fontos a gyökérzet épsége és terjedelme is. más szavakkal a gyümölcsfa életkörülményei rendezettek. A pirosribiszke-bokrot 2x0. Legyen bár kissé fejletlen vagy formátlan a törzs. A suhángból egy évvel tovább kell alakítanunk a koronát. akármilyen szép is a koronája. mint például a talajállapot. termőfelületük csökken. A támasz nélküli. akkor az . A vadalanyú alma. és megrontja a gyümölcsfa általános. ADJUNK ELÉG TERET! Fás növényeinknek gyakran nem adjuk meg azt a teret.7. szabályos koronájú fa nemcsak dísze a kertünknek. A törzses köszméte tenyészterület-igénye 1. Mindenekelőtt azért. vadalanyú.az összefüggések értelmében . Ültetéskor ne metszegessük a gyökérzetet. hogy ne legyen nyílós az oltvány. fölnyurgulnak.5x0. KEVÉS SEBZÉSSEL Az arányos felépítésű. a tápanyag-ellátottság. A gesztenye saját magoncára oltva.határozott.és 0.7 méter. A málnasarjakat sövényszerű művelésben legalább 1. előnye viszont. illetve a járulékos rügyek kihajtsanak. hogy a sérült rész kiessen. közepes törzsű fák közül a cseresznye legalább 60-70. sőt el is pusztulhat a fa. A sok rügyből előtörő. hiszen kapott az elég sebet a kitermelés során. a szilva. Ezért fontoljuk meg jól a választást. hogy helyreállítsuk a többnyire nagyon megcsonkolt gyökérzet és az ép föld feletti rész egyensúlyát.5x0. A támaszt igénylő. úgymond hagyományos koronaformájú. a kajszi. dús gyökérzetű gyümölcsfa. Csak a roncsolt. Ha valamelyik tényező eleve rossz vagy rosszra fordul.kihat a többire is. a fekete ribiszkét 2.kizárólag metszéssel . természetes sövényben egymástól 3-4 méterre ültessük. az alany-nemes viszony. E tulajdonságoknál fontosabb. Ezért különösen jól válasszuk meg helyét a kertben. egészséges. A mogyoróbokor tenyészterület-igénye 16 négyzetméter. és a növény mennél több tőhajtást hozzon (bokrosodjék). ha az egyéb összetevők. hogy a törzs magasságát mi határozzuk meg. úgynevezett intenzív koronaformák térállását az egyes formák tárgyalásakor ismertetjük. hasadt gyökérvégeket vágjuk sima felületűre. A bokrok és gyökeres sarjak erőteljes visszametszésének az az elsődleges célja.megszüntetni. mert ez csak egy része a gyümölcsfák és -bokrok nevelésének és fenntartásának (termesztéstechnológiájának). de arányosan fejlett és egészséges. a tenyészterület. Ennek következtében a tenyészidőben gyenge.7 méter térállásba telepítsük. és csak olyan mértékben.a legtöbb esetben . a mandula. megfelelőek.5X2 m-re ültessük. a ringló legalább 30-40. amely egészséges és harmonikus fejlődésükhöz szükséges. jó közérzetét. szép. 100-200 négyzetméter fánként. a növényvédelem és a termékenyülési viszonyok. A tüskétlen szedret 2. hanem gazdasági céljainknak is a legjobban megfelel.erősen visszavágjuk. harmonikus növekedését és fejlődését. Minden mindennel összefügg. de például egyes nyári körtefajták koronamérete a cseresznyéét is megközelíti. Az alakító metszéssel meghatározzuk a © 30 o . Legkevesebb 30 négyzetméter az igényük. inkább kevesebb növényünk legyen. de még csak megállítani sem lehet. ezt a kezdeti szépséghibát jó körülmények közé kerülve bizonyosan kinövi az ép. Az ebből következő kedvezőtlen állapotot vagy folyamatot .4 méteres tőtávolságra telepítsük. Hatása igazán csak akkor érvényesül.5 méteres sor. Telepítéskor a fák és a bokrok szaporítóanyagának föld feletti részét . a meggy. A túlságosan visszacsonkolt és ritka oldalgyökérzetű fácskának kisebb az eredési esélye. A visszametszés elmulasztása a frissen ültetett fácska túlterheléséhez vezethet. nagyszámú hajtást a frissen sebzett és csonka gyökérzet képtelen ellátni.

néhány milliméterrel a rügy fölött enyhén ferde metszlapot vágjunk © 31 o . például erősebb szélben. s később. és legyünk tekintettel a növények életritmusára. amelyre a vesszőt visszametsszük. A mesterséges koronaformák kialakításakor vegyük figyelembe a természetes formára jellemző alakot. mert a rügy feletti csonk beszárad. erősebb vázágat fejlesztenek. ábra). kifelé nézzen. mert a ráhulló por. ezektől távolodva egyre gyengébb. A vesszők visszametszésekor a megmaradó legfelső. tehát az elágazástól 30-40 cm távolságra fűrészeljünk felülről lefelé. jó állású koronát nevelni. amikor minden végálló rüggyel határozott célunk van a koronában. és megbízhatóan. A rügyhöz. a sebfelület ne legyen vízszintes. Lehetőleg minél kevesebb és kisebb felületű sebet ejtsünk. ami kedvezőtlen a végálló rügyből képződő hajtás fejlődésére.korona formáját. A legkönnyebb megoldást. mint a természetes koronájúak. arányát és egymáshoz viszonyított helyzetét. Az életlen olló vagy fűrész roncsol. az alulról történt bevágás meg- 21. keresztmetszetének egyharmadáig. hogy a vessző tengelyére álló merőlegessel mintegy 30 fokos szöget zárjon be. az ággyűrű közvetlen közelében vágjuk le (21. A roncsolt seb nehezen gyógyul. mint az erősen rügyre vágott. A vesszőn. jobb minőségű gyümölcsöt hoznak. hogy a rügy biztonságosan kihajtson. tehát a végálló rügy a korona belsejével ellentétes irányba. benne a fő részek számát. Nagyobb ágak levágását legalább három lépésben végezzük. Először az elágazás fölött 20-30 cm-rel alulról© fűrészeljük be az ágat. ÁBRA helyes hibás helyes Az ágak visszametszésekor ne hagyjunk csonkot. A vessző visszametszésekor a vágás valamivel a rügy csúcsa fölött induljon és kissé kifelé lejtsen úgy. A metszéshez jó minőségű. az beszárad vagy éppen a fertőzéseknek nyit kaput. mint az azonos kerületű ép sebzésé. éles szerszámot használjunk. hosszanti hajszálrepedések keletkezhetnek. A szőlővessző visszametszésekor viszont hagyjunk a rügy fölött 3-4 cm-es csonkot. Mindenesetre a túl magas metszés még mindig kevésbé rossz. A hajtást és a vesszőt közvetlenül a rügy (a szárcsomó) fölött. sok kárt okozhatunk vele a növényben. víz miatt nagyobb a fertőzés veszélye. A sebgyógyulás ugyanis a rügy. felülete nagyobb. annyi sebet okozunk a fán. A jól választott mesterséges koronaformán a fák korábban fordulnak termőre. a visszamaradó vesszőrészen szemmel alig látható. a metszőollót mindig az ellenkező oldalról és alulról közelítve tegyük. a rügyből előtörő hajtás lehasad. a vesszők ízközre metszését azért nem ajánljuk. A vesszők ilyen szakszerű visszametszésére. a gallyat és az ágat az elágazásnál. Az első. Ahány vágást ejtünk. Különösen jelentős ez a telepítés utáni és az alakító metszések során. rendszeresebben teremnek. növekedésére és fejlődésére is. illetve az elágazás közelében a legjobb. mert a tartóágak kifelé álló rügyeiből lehet levegős. Ha a metszőollónk nem kifogástalan. Ha ennél hosszabb csonkot hagyunk. Bármilyen helyzetű a visszametszésre váró vessző vagy ág. Ezután a bevágás fölött. így elkerülhetjük a rügy sérülését. különösen az alakítás során ügyeljünk. túl mély metszlap.

hogy biztosan zárt felületet kapjunk. A kisméretű seb. majd kissé távolabb fürészeljük be (B). O 32 o . Az ággyürűtől arasznyi távolságban alulról (A). tehát metszéskor veszteség éri a növényt. annál több tápanyagot kell visszaadnunk. lehetőleg kacorral vágjuk simára. szőlőben már érdemes egy aprítógépet vásárolni. A visszavágással egy. Az aprítékot használhatjuk a kertben talajtakarásra. ez a hasznosítás legértékesebb módja. Ifjítás után például nem elegendő az évente szokásos műtrágyaadag. -védő anyaggal. hamar gyógyul. növekedését. amellyel minden kerti hulladék ledarálható. A másfél-két cm-nél nagyobb átmérőjű sebzést kezeljük sebkezelő. Az így előkészített nyesedéket komposztálhatjuk. hanem szerves trágyával gyorsítsuk a fa vagy cserje gyógyulását. A kezelés első teendője. hogy éles késsel. A seb szélén a kéreg néhány milliméterét is kenjük be. ÁBRA } A nagyobb ágakat nem vághatjuk le egyszerre. Nagyobb kertben. úgynevezett mulcsozásra is. és szerves anyagát a növények hasznosítják. fejszével) is felapríthatunk. és minél idősebb részen ejtjük. mégpedig az ággyűrű (az ág alapjánál lévő megvastagodás) fölött néhány milliméterrel (22. Metszéskor megsértjük a növény szöveteit. még a kiskertben sem.vagy többéves fás részeket távolítunk el. A nyesedéket lehetőleg ne égessük el. amilyen például a vesszők visszavágásakor keletkezik. Kisebb mennyiséget kézi erővel (ollóval. és kezeljük a sebet (C) akadályozza. Minél nagyobb a seb.-j 22. Harmadik lépésként fűrészeljük le a megmaradt csonkot. Ezekben sok a tarta- lék tápanyag. annál lassabb a kalluszképződés. ábra). sebeket ejtünk. A nyesedék felaprítva mindenképpen gyorsabban korhad el. ép szélűre a metszlapot. végül vágjuk le a csonkot. mert lehasadnak. a beforradás. hogy az ág lehasadjon. Minél többet vágtunk le a növényből. A pótlásról feltétlenül gondoskodjunk.

AZ ESZKÖZÖK A szép munkához jó szerszámokra és segédeszközökre van szükségünk. Elágazásnál a vékonyabb vágópenge a megmaradó vesszőhöz. a támasztó. Vágáskor a másik kezünkkel segítsünk. Ma. A rávágó ollóval nem lehet csonk nélkül metszeni. kényelmetlen fogágyú. kicsorbuló. A metszés minőségét a penge élességén kívül az határozza meg. hogy a vágópenge a támasztópengére felütközik. ezért sem alkalmas vastagabb fás részek metszésére. A biztonságos. A megbízható. rózsaszedésre alkalmas. nehéz metszőollóval keserves a munka. ábra). inkább virág-. mert megéri. Nem árt.5-2 cm átmérőig vághatunk vele hajtásokat.ábra). a rugó és a zár (25. gallyakat. az ütköző. Ha ezt még annak tömege is tetézi. roncsol a szerszám. amilyet már láttunk. hogy az olló vagy gép irányítása is éppen elég fárasztó. de ne sajnáljuk rá a pénzt. Metszéskor úgy tartsuk az ollót. gallyhoz egészen közel kerüljön. Jellemzője. A metszőolló részei: a két nyél. s aki már nyírt órákon át sövényt. A kétélű ollónak a támasztópengéje is élezett. sőt ki is próbáltunk valahol. tisztában van vele. METSZOOLLO A metszés leggyakrabban használt eszköze az olló.és a vágópenge. ezzel megkönnyítjük az ollót tartó kéz munkáját. balesetmentesen végezhető munka ugyancsak könnyítés. amikor már egyetlen gyereket sem akarnak a balkezességről „leszoktatni". Ha hézag van közöttük. a forgástengelyt képező csap a rögzítőanyával. tartós szerszám általában drága. akkor minden megtakarított dekagramm számít. ha utánozunk. hogy milyen szorosan zárnak a pengék. vesszőket. Az olcsóbb szerszám gyakran nehezebb. Éle egyenes. A mellévágó ollók általánosan elterjedtek. Szerszámvásárláskor ne csupán az árat. hanem a használhatóságot is vegyük szemügyre. vagy az olló támasztóélének irányába feszítsük a vesszőt (23. s a © 33 o . ábra). Életlen. Ezeknek vágóéle a támasztópenge mellett záródik. illetve fölül. Két metszőollótípust különböztetünk meg: a rávágó és a mellévágó ollót (24. vagyis olyan eszközt veszünk. Alkalmatlan fűrésszel több kárt okozunk. mint amennyi hasznot hajtunk. 1. hogy a vágópenge legyen közelebb hozzánk.

A vágópengét rugó nyitja. Ez a szerszám pontos tükörképe a megszokott jobbosnak. jól beállított metszőolló nem roncsol. 30-40 cmes. futórózsa és sövény ritkítására. majd fenőszíjat használjunk. Munka után az ollót tisztítsuk meg. mégpedig a domború oldalát élezzük. amely nyugalmi helyzetben megakadályozza. ugyanakkor könnyű. Kezdő kertész az élezést bízza szakemberre. az élek 20-30 cm hoszszúak. A fenőkövet élezéskor vizezzük be. könnyedén. Előfordul. nem csípi be a vékony vesszőket. © 34 o . tartsuk tisztán és zsírozzuk be. A nyél legyen elég hosszú. Nagyon fontos. Ezt a vásárláskor könnyedén kipróbálhatjuk. A jó olló leghasznosabb tulajdonságai: szilárd. Pengéje cserélhető. úgy nyírunk. A kétélű ollónak a támasztóélét is fenjük. tüskétlen szeder. Az éles. A záródó olló könnyen ütközzön (ezért ma már gumibetéteket tesznek az ütközőkre). A konkurens vesszők levágására különösen alkalmas. E ritkábban használatos eszközöket is éleztessük rendszeresen. rendkívül fontos a bal kézzel használható metszőolló. hogy a gallyazóolló könnyű legyen. A hullámos élű sövénynyíró ollóval ujjnyi vastag vesszők is levághatok. de ritkábban. Előnyös. Végül fontos az is. Sövények kézi nyírására a sövénynyíró ollók valók. Nyelük ugyancsak hosszú. ha ez a szerszám is könnyű és az ütközése rugalmas. tisztításból áll. töröljük szárazra. ám 64-80 cm hosszú nyéllel készülő ollókkal gallyakat és vékonyabb ágakat (3 cm átmérői) lehet vágni (26. zárása. GALLYVÁGÓ ÉS SÖVÉNYNYÍRÓ A metszőollóhoz hasonló pengével. A hosszú nyél nyolc-tízszeresére növeli a forgatónyomatékot. lehetőleg az ollót tartó kézzel (hüvelykujjal) tudjuk kezelni.A karbantartás élezésből. A fák magasan lévő vesszőit hernyózóollóval is visszametszhetjük. mielőtt eltennénk. Nyele tenyérbe simul. hogy a szerszám valóban a tenyérbe simul. hogy a vágópengéhez tartozó nyél a saját tengelye körül elfordul. Jól használhatjuk ezt a szerszámot díszcserjék. éle tartós. tartós. Kétélűek. szilárd. ábra). a rövid nyél feltöri a tenyeret. Két kézzel fogjuk a két nyelet. A hosszabb nyél segítségével a belső részekhez is hozzáférhetünk. ezért nem szükséges hozzá nagy erőkifejtés. Házi élezésre különböző finomságú fenőköveket (úgynevezett belga követ). tehát műanyag bevonat van rajta (ennek télen. Általában vékony vesszők és még meg nem fásodott hajtások metszésére alkalmas. olajozásból. majd olajos ronggyal áttörölve tegyük el. Kényelmesen. meleg tapintású. tartós élű acélpengéjét pedig cserélni tudjuk. vagyis a vágás a penge furatába erősített zsineggel történik. mint a vágót. Ennek az az előnye. A pengének csakis egyik. fagyban van jelentősége). mert akkor a fás rész lemetszésén kívül külön erőkifejtés szükséges a záráshoz. A rugó ne legyen túl kemény. ifjítására is. mivel nem csúsznak ki az élek közül. nem tudjuk elég nagyra nyitni az ollót. hogy a zárat. ha pedig túl hosszú. rózsabokrok. E hosszú nyelű szerszámot régen a hernyófészkek leszedésére használták. hogy az olló szétnyíljon. népességnek majdnem egytizede balkezes. a földről dolgozhatnak vele azok. és bizonyosan nem tör hólyagot rajta. A nagyobb gyártók igyekeznek egy-két típussal megkönnyíteni a balkezesek munkáját. akik nem szívesen állnak létrára.

különben nehéz tartani az amúgy is gyorsan dolgozó. ha könnyű. közülük is az íves hegyűek a legalkalmasabbak. Legjobb. viszont nehéz az élezése. egyenes (C) és hullámos éle sövénynyíró olló (D) •J 28. FŰRÉSZ. Előnyös. amelyiknek állítható a pengéje. A cápafogú csak egy irányba vág. LÉTRA A fűrészek közül a hagyományos keretes metszéskor nehezen használható. Legjobbak Kardfurészek és fogazásuk @ 35 © . tehát pontos kezelést kívánó gépet. Az egyenes fogú fűrésszel oda-vissza. Ügyeljünk arra. legföljebb az. A fűrészszel ugyanis hozzá kell férnünk az ágakhoz. A fogazás többféle lehet. ha a vezetéket öncsévélő dob tartja rugalmasan föltekerve.(gally-) vágó (A). kevés erőkifejtéssel száraz. Erre a célra a kardfűrészek. gyorsan. hernyózóolló (B). ábra) lényegesen könnyebb és gyorsabb a munka. KACOR. gyorsan vághatunk. ezért lassú vele a munka. vastagabb részeket kell eltávolítanunk. hogy az elektromos vezeték ne kerüljön a vágóéi útjába. ÁBRA [ Elektromos sövénynyíróval (27./V Ág.

A vágás legcélszerűbb eszköze a kacor.az idunafogazású fűrészek. a hajlított pengéjű és nyelű kertészkés (29. nagy erőkifejtéssel dolgozunk. Éles szerszámokkal. Egyágú támasztólétrát soha ne használjunk. különösen az idunafogazásúak. Sokan idegenkednek tőle. csak egy kis gyakorlat szükséges a használatához. mert könnyen. gyorsan lehet velük vágni és élezésük is egyszerű (28. pedig nem veszélyes szerszám. de a legbiztonságosabban a támasztórudas állítható fel. durva vágási felületet hagynak vissza. mert bizonytalan és balesetveszélyes. Ezt éles késsel simára. A kést vizes fenőkővel és fenőszíjjal szinte borotvaélesre kifenhetjük. Élét az eredeti mintázatban és hajlásszögben reszeljük. ÁBRA | f O Kacorkéssel vágjuk simára a fürészelt felületet A fűrész nyele akkor jó. amelyiken a körömhely van. tehát ne kockáztassunk! © 36 o . ábra). A fűrészek. 1 29. a seb szélét épre kell vágnunk. a fűrészelés fontos segédeszköze a létra. hogy a forradást elősegítsük. kényelmetlen testhelyzetben.ábra). ha kézbe illő és meleg fogásű. Mindig csak azt az oldalát élezzük. Jobb a kétágú létra. A metszés.

A GYÜMÖLCSFÁK ÉS -BOKROK METSZÉSE írta Valló László .

A KORONA ALAKITASA TERMŐKORI METSZÉS IFJÍTÁS NÉHÁNY APRÓ FOGÁS A GYÜMÖLCSFÁK ÉS -BOKROK METSZÉSE .

hogy megfelel a gyümölcsfa természetes növekedési törvényszerűségeinek. szétterülő koronát nevelőkön pedig nagyobb távolságot hagyunk az ágemeletek között. illetve a harmadik ágcsoport fölött távolították el (A). Ez nehezíti ápolását. növényvédelmét és a szüretet. A sudaras koronák közé tartozik az ágcsoportos sudaras korona. A sudaras korona formái: ágcsoportos sudaras. hogy alakító metszése viszonylag hosszú ideig tart. Az ágcsoportos sudaras koronában egymástól meghatározott távolságban. Sudár nélküli a vázakorona. Az ágcsoportos sudaras korona előnye. a szórt állású sudaras és a kombinált korona. Hátránya. ezen foglalnak helyet a vázágak. Vázakorona CD). a karcsú orsóval és a szuperorsóval ismerkedünk meg. a katlankorona és a zárt felületű korona (30. Törzsmagassága 100-120 centiméter. Az erőteljesen fölfelé törő koronájú fákon kisebb.ábra). ABRA N / ta vagy ferdekarú sövénnyel. Zárt felületű korona (E) AZ ÁGCSOPORTOS SUDARAS KORONA A koronaformák kialakítása a telepítést követő első metszéstől (ez az első év) a termőre fordulásig (a negyedik-ötödik-hatodik évig) tart. A mesterséges koronaformák hagyományos változatai. Ez fajonként. ábra). és később éri el teljes termőkorát. erős növekedésű fák általános koronaformái. a szórt állású sudaras korona és a kombinált korona. a középsőben négy. A vázágakat úgy neveljük. a fölsőben pedig három vázágat alakítunk ki. Változatai az ágcsoportos sudaras. Az ágcsoportok egymástól való távolságát az alakító metszéskor határozzuk meg. A hagyományos koronaformák állnak legközelebb a természetes formákhoz. Az ágcsoportos sudaras koronában három ágemeletet nevelünk ki az alakító metszés folyamán. a gyengébben fejlődő. A támaszt igénylő vagy intenzív koronaformák közül a termőkaros orsóval. A támasz nélküli vagy hagyományos koronaformák sudarasak vagy sudár nélküliek lehetnek. a palmet30.A KORONA ALAKITASA A házikertbe ajánlott mesterséges koronaformák két nagy csoportját a hagyományos és az intenzív formák alkotják. fajtánként különböző lehet. © 39 o . Az ágcsoportos sudaras korona magasba törő. a vad alanyra oltott. szórt állású sudaras és kombinált korona (ahol a sudarat a második. Katlankorona (C). Jellemzője az uralkodó központi tengely. azaz a központi tengelyen (31. úgynevezett ágcsoportokban (ágemeletekben) helyezkednek el a vázágak a sudáron. A hagyományos formák közül a sudaras korona a legelterjedtebb. A legalsó ágcsoportban négy (esetleg öt). hogy a teret arányosan kitöltsék. Gömbkorona-változatok (B). a gömbkorona.

ÁBRA | Ágcsoportos sudaras korona alakítása az első három évben © 40 o .31.

A csonthéjasokat és a héjasokat ennél erősebben. 2-4 rügyre is metszhetjük. ha túlságosan széthajlóvá kezd válni a korona. Ügyeljünk.a természetes koronaalakulás továbbvivői is. Ha sok és erős vesszőt kaptunk. Az oldalvesszőket 5-6 rügyre vágjuk viszsza. azaz a gyengébbeket erősebben. Ha ugyanis a fővezérvesszőt mindig azonos oldalon lévő rügyre vágjuk vissza. hogy a végálló rügy a tavalyihoz képest éppen ellenkező oldalon legyen. hogy ép. egymástól lehetőleg azonos távolságra a koronakerületen. akkor tavaly rövidre metszettünk. oldalrügyeit dörzsöljük ki a leendő törzsmagasságig. illetve vesszők lesznek. A rügyekből hajtások. a fácska egy év elmúltával koronás oltvánnyá fejlődik. Ugyanígy kiválasztjuk a fővezérvesszőt (a sudárvesszőt) is. hogy a korona továbbnevelése szempontjából legkedvezőbb helyzetű és erőteljes vessző nem a végálló rügyből fejlődött. Ekkor a metszés erőssége a vesszők hosszától. illetve veszsző az oltás alapjával ellentétesen ível. hogy a szabályosan metszett koronás oltványból (suhángból) csak gyenge. akkor az előző évi metszés túl hosszúra sikerült. A többiek hátrányára erősebben növő oldalvezérhajtások vitorláját (nem a csúcsát) csípjük vissza. hogy a metszfelületek lehetőség szerint egy síkba essenek. A végálló rügyből fejlődött vesszők . A másodrendű vesszőket ezúttal is tőből távolítsuk el. illetve gyenge vesszők képződtek. Amennyiben suhángot ültettünk. az erősebb növésűeket gyengébben. Legjobban tesszük. és e fölött 4—5 rügyet meghagyva vágjuk vissza. A kiválasztott oldalvezéreket növekedési erélyüknek megfelelően metsszük vissza.rendes körülmények között . Legelőször az oldalvezérvesszőket válaszszuk ki. a gyengéket egyelőre hagyjuk metszetlenül. A tenyészidőben is kísérjük figyelemmel a hajtások fejlődését. A sudár növekedését ne hátráltassuk. így. A sudárvesszőt hagyjuk hosszabbra. Célszerű figyelnünk arra is. A tanulságot érvényesítsük: az előző esetben hosszabbra. hajtássérülés miatt elsatnyult. Az előző évi vesszőmaradék időközben második éves résszé azaz gallyá alakult. hanem az alatta lévőből. és így a sudár kissé oldalra dől. az előző évi visszametszés eredményétől függ. az utóbbiban rövidebbre metsszük a vezérvesszőket. úgy vágjuk vissza. túlságosan meredeken ível fölfelé vagy rügysérülés. ha az alakítás éveiben a vízszintessel 60 fokos szögben álló vázkarok kinevelésére törekszünk. Az előtörő másodrendű hajtásokat 4-6 levél fölött csípjük vissza. a középerőseket vágjuk felére.Első év. Az alsóbb oldalrügyekből kevésbé erős. velük versengő (úgynevezett konkurens) vesszőket tőből távolítsuk el. sértetlen végálló rügyet hagyjunk. A koronás oltvány vesszői közül a kívánt törzsmagasság alattiakat tőből távolítsuk el. Ennek eredményeként a rügyből előtörő hajtás. és így huzassuk föl a koronát. ezért adjunk ezeknek elsőbbséget. Ugyanígy tegyünk a törzsmagasság alatt képződött vesszőkkel is. A továbbiakban úgy is kezeljük. Ezt elkerülendő. és a számunkra kedvező konkurenst hagyjuk meg. az mindig kifelé és fölfelé álljon. Ha pedig kevesebb és gyengébb vessző. nyárs fejlődött. hogy a sudárvessző végálló rügye az oltás hajlatával ellentétesen álljon. Kedvező körülmények között a tavalyi visszametszés eredményeként a végálló rügyekből és az alatta lévő egy-két oldalrügyből erőteljes (50-70 centiméteres) vesszők fejlődtek. A megmaradó oldalvesszőkből négyet válasszunk ki (a legfejlettebbekből). a végálló rügyek pedig kifelé (ne a korona belseje felé) és fölfelé nézzenek. Előfordul.) Ilyenkor a végálló vesszőt távolítjuk el tőből. a visszametszések során évenként váltogassuk a sudárvessző csúcsrügyének a helyzetét. Ugyanígy tegyünk a törzsön fejlődött hajtásokkal is. Ezúttal is ügyeljünk a végálló rügy helyzetére. Második év. hogy legalább 20-30 centiméterrel magasodjon a visszametszett oldalvesszők síkja fölé. Ne kényszerítsük ettől elütő. Előfordul. például ellapított koronaalak felvételére a fát. A rajta képződött vesszők közül a túlságosan (zavaróan) erőteljes növekedésűeket vágjuk ki tőből. csökött vesszők fejlődnek. A többit tőből metsszük le. Ez esetben © 41 o . A fővezérvesszőt is növekedéséhez mérten metsszük vissza. akkor a vesszőlapok hajlatai mind egy oldalra esnek. és annak a konkurenseit is tőből eltávolítjuk. A hozzájuk legközelebb álló (alattuk lévő). Most is ügyeljünk. ami a sudár központi növekedését biztosítja. akkor végálló rügynek meredek szögállásút (rügytengelyűt) válaszszunk. Ügyeljünk. (Például megcsavarodott.

(E beavatkozástól csak akkor várhatunk kielégítő eredményt.már a harmadik ágcsoport magasságában vágjuk vissza. visszametszése és konkurenseik eltávolítása a korábbi évek elve és gyakorlata szerint történjék. Válogassuk ki őket. fejletlen gallyakat) metszszük vissza felükre. hogy az ágak közötti koronateret arányosan kitöltsék. A korábbi évek szabályai szerint metsszünk. A többi oldalvesszőt növekedési erélyétől függően. azaz a második ágemelet legfölső ágalapjától számítva 80-100 centiméterre. akkor ezeket úgy kezeljük. hogy hosszuk és kiterjedésük is ágemeletenként nagyjából azonos legyen. hanem a növekedéssel arányos (32. (A szakmai tájékozatlanság legékesebb és egyben legelrettentőbb bizonyítéka az. A legkedvezőbb helyzetűt hagyjuk meg. Az ágcsoportok közötti legmegfelelőbb távolság 70-100 centiméter. mint az elsőéves koronás oltványt. hogy vajon a vezérvesszők rendszeres visszametszése nélkül nem lesz-e ilyen erős az ágrendszer? A válasz: nem lesz. Kerüljük a villás elágazást (egy rügyalapon két hajtórügyből ikerhajtás fejlődik. és metsszük vissza növekedési erélyüknek megfelelően. vékonyabb termőgallyakat nyerjünk. Arányos. Fontos. Ötödik év. gyengén metsszük vissza.) Harmadik év. hogy arányosan töltsék ki a koronateret. Fölmerülhet a kérdés. azaz úgy alakítsuk. A megmaradókat vagy gyengén metsszük vissza. A fővezérvesszőt (sudárvesszőt) azonban . hogy a fővezérvesszőt ekkor metsszük vissza a második ágemelet magasságában. mert ebben a koronatérben ilyenek maradhatnak. Szükség szerint ritkítsuk meg a középerős és gyenge oldalvesszőket is. A vízszinteshez közeli gyengébbeket metszetlenül is hagyhatjuk.) A két ágcsoport között a sudárból előtörő oldalvesszőket ugyancsak ritkítsuk meg. különben a fa elsűrűsödik. és növekedésbeli lemaradását a gyökérzet súlyos sérülése okozta. tehát a tavalyi volt vesszőket (a mostani kétéves. ami ellen céltudatos metszéssel éveken át küzdünk. A visszametszés alapja a tavaly beállított forma legyen. mint a leendő második ágemelet alapjait. Ha a visszametszés alatt kedvező helyzetű. hogy a fejletlen alapi rügyekből gyenge hajtásokat kapjunk. a második ágemelet alakítása ennek alárendelt. azaz a leendő termőalapok azonos arányban legyenek az ágak külső és belső felületén. amikor a „hozzáértő" az ág alapjában és innen kifelé lemetsz minden koronarészt. de jó teherbíró váza is a termőalapoknak. erőteljes másodéves gallyakat vágjuk vissza rövid termőrészre vagy gyenge vesszőre. ha a fácska talaja rendben van. Ez esetben a koronaalakítás egy évet késik. erőteljes vesszők maradtak. azaz távolítsuk el tőből. A második ágcsoport veszszőit úgy metsszük meg. amit még nem hevert ki. Az így kialakított korona nemcsak szemre tetszetős. hogy ezzel mesterségesen fölkopaszítja a fát. továbbá. A hosszú. hogy mielőbb berakódjanak termőrészekkel. hogy az ágak lehetőleg azonos távolságban legyenek egymástól. Az oldalvezérek kiválogatása.ha növekedése ezt lehetővé teszi . Az oldalvesszőket úgy válogassuk meg és úgy metsszük. vagy hagyjuk metszetlenül. amely villát alkot). hogy mielőbb berakódjanak termőrészekkel. vagy hagyjuk metszetlenül. mert a megfelelő mértékű visszametszés vastagodásra is © 42 o . Kialakult és megerősödött mind a három ágemelet. Nyilvánvaló. a másikat tőből vágjuk ki. tőből távolítsuk el. (Ekkor az ágcsoportok közötti távolság meghatározása a fontosabb.ne vegyük figyelembe az új növedéket. Új vonás. rendezett koronaforma kialakítására törekedjünk. amelyeknek a termő (generatív) jellege erősebb. hogy a meghagyott vesszők (és gallyak). Lássuk egyben a koronát. ha növekedésének erőssége ezt lehetővé teszi. Ezt az első ágcsoport legfölső ágától számítva mérjük föl a tengelyen. ábra). A megmaradókat vágjuk vissza igen erősen a vesszőalapra. De a visszametszés már ne legyen túl erős. Szükségessé válik az első (legalsó) ágcsoport ritkítása is. vagyis éppen azt teszi. A megmaradókat gyengén metsszük vissza. de inkább harmadukra. Arra törekedjünk. Az alakító metszés szempontjai az előző évivel megegyeznek. hogy az ágcsoportok között termőrészekkel berakott. Legelőször az erőteljesen fölfelé törő vesszőket ritkítsuk meg.) Az oldalvezérvesszők (és fővezérvessző) konkurenseit ezúttal is maradéktalanul. mert később a villa a termés súlya alatt gyakran széthasad. és ott metsszük vissza a sudárvesszőt. azzal a céllal. Negyedik év. a külső harmadban viszont meghagy mindent egy csomóban.

) A hatodik és a további évek. Az alakítás megismert szempontjait tehát érvényesíthetjük és érvényesítenünk is kell a fa későbbi életében. hogy az eredeti koronaforma továbbra is megmaradjon. gyengébb ág. mint például a dió és a gesztenye. amely beavatkozás nélkül is arányos. amelynek következménye a megnyurgult (és mellesleg föl is kopaszodott). így valamivel hosszabb idő alatt éri el az ág teljes hosszúságát. illetve egyre jelentéktelenebbé válik. de vastagabb.) O 43 o . erős vázágrendszert nevel. erőteljesebb és helyzetében is állandóbb lesz. A nem alakított koronájú fák vezérvesszői évről évre zavartalanul növekednek a csúcsrügyekből. (A termőkorú fák metszésének tudnivalóit a Termőrészek metszésmódja és a Termőkori metszés című fejezetek tartalmazzák. Az alakító metszés már lényegében befejeződött. és az alsóbb koronarészekre borulva elsűrűsíti a koronát. amely a teljes terhelés idején már nagy ívben meghajlik. (Kivételt képez néhány faj.metszés után I I a metszés eredménye Ágcsoportos sudaras korona alakítása a negyedik és ötödik évben készteti a vesszőt. A fenntartó metszést (amely ritkítást és termőrészifjítást jelent) úgy végezzük. Ezzel szemben egyre fontosabbá lesz a fenntartó metszés. ami a termőegyensúly kialakítását és fenntartását szolgálja.

Törzsmagassága 80 centiméter-1 méter közötti. Jellemzőjük. E hatás különösen akkor érvényesül. fölül pedig katlan alakú. azt a törzsmagasság fölött 6-8 rügyet hagyva vág1 33. hogy a vázágak nem csoportosan. Ágcsoportok képzésére nem hajlamos fajok. vázág vezérvesszők © 44 o . szélességében növeljük. amelyeket egymás fölött és alatt 20-30 centiméterre nevelünk. (Ilyen például a kajszi. Ezekből formáljuk a szórt állású sudaras korona vázágait. Több gyümölcsfaj nevelhető ilyenre.ábra). A VÁZAKORONA A vázakorona jellemzője.és őszibarack. E gallérágak 20-40 fokos szöget zárnak be a vízszintessel és határozottan alárendeltek a vázágaknak. a szilva. Elsősorban az erős és középerős alanyon álló fényigényes gyümölcsfajok. és viszonylag korábban is terem. és a termőfelületet oldalirányban. ÁBRA | KOMBINÁLT KORONA A kombinált korona valójában az ágcsoportos (vagy a szórt állású) sudaras korona és a sudár nélküli katlankorona kombinációja. illetve ezek elágazásai alkotják. hogy hiányzik belőlük a sudár. részben létráról (szedőállványról) szüretelhető. hogy korlátozzuk vele a gyümölcsfa magasságbeli növekedését. a katlankorona. a rajta emeletesen kialakított úgynevezett gallérágakkal. A vázágakon áganként 3-5 gallérágat alakítunk ki. Amikor azonban elértük a második (vagy a harmadik) ágemeletet. illetve fajták ajánlott koronaformája. A második-harmadik évtől mindinkább érvényesülni hagyjuk a sudáron szórtan előtörő oldalvezéreket. Ha suhángot telepítünk. e fölött a sudarat eltávolítjuk. mint a kajszi. egymástól 0. A sudarat a második ágemelet fölött távolítsuk el. és csaknem azonos erősségű oldalvezérágak. További előnye. hogy központi tengelye (sudara) nincs. Hamarabb nevelhetjük ki. hanem körkörösen elszórva foglalnak helyet a központi tengelyen. azaz kikatlanozzuk a koronát. Az idősebb ágcsoportos (vagy szórt állású) sudaras koronájú fáinkból is alakíthatunk kombinált koronát. a mandula és a dió ajánlott koronaformája. A támasz nélküli.SZÓRT ÁLLÁSÚ SUDARAS KORONA A szórt állású sudaras korona abban különbözik az ágcsoportos sudaras koronától. mintha ágcsoportos sudaras koronát nevelnénk.5-1 méter távolságban. mint az ágcsoportos sudaras koronájú fák. A vázágak 60-70 fokos szögben állnak a vízszinteshez képest (33. ehelyett három egymással egyenrangú. ha a sudarat már a második ágemelet fölött eltávolítjuk. A sudarat legkésőbb a harmadik ágemelet fölött ki kell metszenünk! A kombinált korona elsősorban a fölfelé növő fák ajánlott formája. a meggy. hagyományos koronaformák másik nagy csoportját a sudár nélküliek alkotják. a teret arányosan kitöltő vázág (oldalvezérág) alkotja a koronát. a zárt felületű korona és a gömbkorona tartozik ide.) Alakítását az ágcsoportos sudaras korona kinevelésének szabályai szerint kezdjük. a fölfelé törő vázágakat pedig egy-egy oldalelágazásra vágjuk vissza. Első év. Az első években úgy alakítjuk a fát. A vázakorona. A korona kikatlanozásával a belső részek megvilágítását javítjuk. így a termés részben a földön állva. amely alul ágcsoportos. így kombinált lesz a korona.

Ráadásul később már nem is lehet jól hozzáférni az ágtorokhoz és a sudár csak nagyobb csonk meghagyásával távolítható el. Versenytársait tőből eltávolítjuk. vagyis a vázágak laposabb szögben nőjenek. Következésképpen néhányszor visszametszve erősebb lesz a gallérág. szögállása nem megfelelő. Célszerű mindegyik vázágnak ugyanazon az oldalon választani. A harmadik és további évek. 60-70 fokos vázágszögállás. A későbbiekben is ügyeljünk arra. (Az oldalirányt úgy határozzuk meg. versenytársát (-társait) tőből eltávolítjuk.) A második évben a gyengén nőtt vesszőket már metszetlenül hagyjuk. Előfordulhat. jó növekedést feltételezve legelőször a tavaly visszametszett oldalvezéreken kiválasztjuk azt a veszszőt. lehasadnak. hogy metszetlenül. hanem laposabb szögben (az sem baj. Elegendő. hogy ezek a vesszők (a leendő vázágak alapjai) ne egy pontból eredjenek. Nevelhetjük metszetlenül is. hogy szemben állunk az adott vázággal. konkurenseit tőből eltávolítjuk. majd a következő évi metszésnél az ellenkező oldalán. Kiválasztjuk a következő gallérágvesszőt (most a tavalyival ellentétes oldalon. Ha tehetjük.juk vissza. ha az alakítás végére alakul ki a jellemző. hogy a gallérág kineveléséhez erősebb és fölfelé törő vessző áll csak ren- O 45 o . (A sudár kimetszésének időpontjáról megoszlik a szakembere véleménye. attól fél-egy méter távolságban) és azt is gyengén visszametsszük. (Az alakítás elején még arra törekedjünk. hogy ezek a vázágveszszők ne nagyon meredeken álljanak a törzsön. hogy egyenesebb. (Ha a vázágaknak kiszemelt vesszők nagyon közel vannak egymáshoz. Ha suhángot telepítettünk és abból jól fejlett koronás oltványt kaptunk. Ezek többnyire a korona belsejében lévő. hogy az új gallérág lehetőleg ne a meglévő fölé kerüljön. a vesszők csúcsrügyéből nevelve a koronát hamarabb kialakul és gyorsabban is fordul termőre. ha majdnem vízszintesek). Nagyon fontos.) A kiválasztott vázágvezérvesszőket ismét gyengén visszavágjuk. hogy később ággá alakulva nem bírják a terhelést. azokat is gyengén visszavágjuk. A tavalyi koronás oltványból jó esetben viszont már olyan fácska fejlődött. még a korona belsejében is. amelyekre biztosan nem lesz szükségünk. hogy a korona lehetőség szerint terüljön szét. Erőteljes. Fontos az is. Koronás oltvány esetében a törzsmagasság fölött válasszunk ki három olyan oldalvesszőt. (Ugyanezt elmondhatjuk a korona vázágainak kineveléséről is.kimetsszük a sudarat. és rajtuk a gallérágak is túlságosan magasan képződnek. amely által tovább növekszik a vázág. akik a sudarat két-három-négy évig meghagyva nevelik a koronát azzal az indokkal. mert az ezekből fejlődött vázágak teherbíróbbak és hosszabb életűek is.) A kiválasztott gallérág-vezérvesszőt is célszerű gyengén visszametszeni. a vízszintessel 10-30 fokos szöget bezáró vesszők a legalkalmasabbak. sőt minél távolabb legyenek egymástól. Ezután a korona könnyebb áttekinthetősége érdekében tőből kimetsszük azokat a vesszőket. Ezután . akkor azt az imént ismertetetteknek megfelelően kezeljük. Ezt követően választjuk ki a gallérág-vezérvesszőt (amit ezúttal nem mondhatunk oldalvezérvesszőnek. a hármas elágazásban [az úgynevezett ágtorok közepén] ejtünk érzékeny sebet. ha kevésbé fejlettek. amelyen elkezdhetjük a gallérágak kialakítását. Kiválogatjuk a továbbnövekedést szavatoló vázágvezérvesszőket és gyengén visszametsszük. Jó esetben minden vázágon találunk egy-egy ilyen vesszőt. hogy annak mint konkurensnek a hatására az oldalvezérvesszők jobban oldalra terülnek. ilyeneket válasszunk még akkor is.a legfölső oldalvezér fölött . Ezt követően a többi vessző tőből eltávolítjuk a koronából. hogy a sudár későbbi kimetszésével éppen a korona legérzékenyebb részén. hiszen a vázkorona vázága maga is oldalvezér). ami azonban kevésbé teherbíró. Ez rendesen a végállórügyből fejlődött veszsző. de ha annak fejlettsége. amelyek a teret arányosan kitöltik (a kör alapvetületet három arányos részre osztják) és nagyjából egyforma erősségűek. egészségesebb ágtengely alakítható ki belőle. akkor választhatjuk valamelyik jobb állású alatta lévőt is. Mert igaz ugyan. ellenben a tartó vázágak nyurgábbak és kevésbé teherbírók lesznek.) Második év. Vannak. ennek az az előnye. A kiválasztott három oldalvezérvesszőt gyengén visszametsszük (általában harmadát távolítjuk el). Ez ellen szól viszont. rendszerint fölfelé törő erős vesszők. annak az a veszélye. és az egészen lehajló oldalvesszők. Kiválasztjuk a gallérág-vezérvesszőket. Erre a vázágakból oldalirányba nőtt.

) A gallérágak kialakítása 4-5 évig tart. így az őszibaracknál 2-2.5 méteren. De ha a korona növekedése nem kielégítő. Visszametszés telepítéskor (A) és a második év tavaszán (B) © 46 o . esetleg négy koronavesszőre van szükségünk. hogy csökkentsük a fa terhelését. akkor vágjuk vissza egy gyenge oldalelágazásra. termőgallyazat. de ekkor különösen vigyázzunk. De a vázágat lezárhatjuk úgy is.) A későbbiekben. a szüret még viszonylag kevés vesződséggel legyen elvégezhető. Hátránya. Kedvező növekedési ütem mellett 5-6 év alatt kialakul a vázkorona. Rendszerint bokortörzsön (50-70 centiméter magasan) áll. hogy a vázág folytatására (az előző évben) kiválasztott vezérvesszőt egyáltalán nem metsszük vissza abban a reményben. rajtuk termőrészek vannak. a szilvánál. A korona megalapozásához három. Ha mégsem ívelődne le. a kajszinál.delkezésünkre. hogy a metszéssel határozottan rendeljük alá a vázágak vázágvezérvesszőinek. A Buda vidékén elterjedt típust 4-6 db. Ha ilyet vásároltunk. Ebből is indíthatjuk. Ekkor az alsó gallérágak már 3-4 évesek. akkor az ültetés utáni tavasszal a kívánt törzsmagasság (50-70 centiméter) fölötti részt távolítsuk el. ha szükségesnek látjuk. hanem a termőkori metszések során is ügyelnünk kell. (A gallérágak határozott alárendelésére egyébként nemcsak az alakító. ha a vázágat erre a fölső gallérágra vágjuk vissza (könyököltetjük ki) és ezzel zárjuk le a további növekedését. ábra). különben azok leárnyékolják az oldalágak lombozatát. A katlan belsejébe irányuló elágazásokat nem engedjük megerősödni. Kialakításának menete a következő: Első év. Őszibarackfát gyengébb növekedésű suháng vagy fejlettebb koronás oltvány formában vásárolhatunk.5 méteren. hogy majd a lomb és méginkább a termés súlya alatt leívelődik. Ezt a termőgallyazatot az alakítás éveiben még leginkább metszés nélkül neveljük. mandulánál pedig 3-4. így a metszés. Célszerű. hogy a legfontosabb ápolási munkák. hogy viszonylag lassan fordul termőre és kevesebbet terem. A legfölső gallérágat olyan magasságban alakítsuk ki. A legfölső gallérág kialakításával lényegében befejeződik a korona alakítása. v • S lce S Gf f Az őszibarack katlankoronájának kialakítása. kinevelésüket a már ismertetett módon végezzük. A KATLANKORONA A katlankorona az őszibarack általánosan elterjedt koronaformája. a már termőkorba lépett fán megkezdjük a termőgallyak ritkítását és ifjítását a Termőrészek metszésmódja című fejezetben leírtak szerint. és siettetik a fölkopaszodást. ami már terem. a gyenge vesszőket pedig vágjuk rövidre (1-2 rügyre). akkor ezeket a beavatkozásokat már korábban el kell kezdenünk. (Legföljebb megfontolt és igen mérsékelt arányú hajtásválogatást végzünk. amin rendszerint gyenge másodrendű vesszők vannak. A suháng minőségű oltvány törzse általában hüvelyknyi vastag. A vázágakon lévő termőgallyazatot az ág közelében tartjuk. mint a zárt felületű korona. viszonylag könnyen kezelhető. meggynél. 50-60 fokos szögben álló vázág alkotja (34. a rajta fejlődött gyümölcs jó minőségű. E koronaforma áttekinthető. a permetezés.

akkor lehetőség szerint olyan végálló rügyet hagyjunk. A megmaradók lehetőleg körkörösen. hogy a fa java termőkorára a 45 fokos vázág-hajlásszög kialakuljon.a csúcsi helyzetű vezérvesszőn kívül . a sudarat is . Már a harmadik évben is. amelyek a teret (fölülnézetben a kör alapvetületet) arányosan kitöltik. ha jól fejlettek (50-60 centiméter hoszszúak) kétharmadukra. ne kísérletezzük tovább vele. A fejlett koronás oltvány . akkor fele hosszúra metsszük vissza.) A többi vesszőt . ha ennél gyengébbek. 60-80 centiméteres vesszők fejlődnek a koronában.amelyikben legalább három ceruzavastagságú 40-50 centiméter hosszú vessző van .) A koronás oltvány metszésekor legelőször a vesszők között válogatunk. Ha a kiválasztott vezérvessző megfelelő szögben áll. a gyengébbeket hagyjuk metszetlenül. velük versengő erőteljes vesszőket (konkurenseket) tőből távolítsuk el A kétéves részeken . A közvetlen környezetükben fejlődő.tőből távolítsuk el. A választás szempontja ezúttal is az. A tenyészidőben pedig kísérjük figyelemmel a hajtások fejlődését. ha van. Ha a vessző (vagy vesszők) iránya eltér a kívánatostól. Ideális esetben már az első évben megvethetjük ennek alapjait. Ezeket erősségüktől függően — felükre vagy kétharmadukra vágjuk vissza. A következő esztendő tavaszán e fácskát már koronás oltványnak tekintjük és úgy is metsszük.jó alapja a leendő koronának. amelyből olyan hajtás (vessző) remélhető.különböző lehet. (Ha ezek a vesszők 10 centiméternél rövidebbek. Második év. hogy ezek közül kiválasszuk azt. legföljebb kissé megritkítjuk őket. (Ha gyengébb is van köztük. Ezután az erősebbeket gyengén (kétharmadukra) visszavágjuk. A koronaalakítás szempontjából kívánatos helyzetű (kedvező növekedési irányú és szögállású) hajtások növekedését . (Ha ilyet nem kapunk.A visszavágott vesszők tövében lévő rügyek erőteljes hajtásokat hoznak. ennél meredekebb. Ezeken nagyszámú és elég erős másodrendű vessző is van. (A vezérvesszők növekedési iránya ugyanis . lehetőség szerint egyforma erősségű vesszőt. akárcsak az alakítás további éveiben. de még inkább a negyedik esztendőben gondot jelenthet a vezérág kívánatos szögben való nevelése. Fontos.köztük. Ehhez kiválasztjuk azt a négy legerősebbet a törzsmagasság fölött. 50-60 fokos szögben kell kinevelnünk a vázágakat az alakításkor. A nyár folyamán kiválasztjuk a négy legerősebbet és legjobb állásút. az oltvány életképtelen. Ezeket ritkítsuk ki mérsékelt arányban. és fölfelé álló rügyre. Ideális esetben a vezérvesszők szögállása megegyezik a majdani vázágak kívánatos szögállásával. lehetőleg minél nagyobb távolságban egymástól.a fajtától függően .) A koronában fejlődött oldalvesszők (nem vezérvesszők) közül az erősebbeket metsszük vissza legföljebb 6-8 rügyig. rövidebb veszszőket is találunk. A kiválasztott oldalvezérvesszőket (vagy ágvezérvesszőket).) Ahhoz. © 47 o . Az így kiválasztott vesszőket metsszük vissza fele hosszúra kifelé (tehát nem a korona belseje felé). akkor olyan rügyre metsszünk. akkor inkább suhángot vásároljunk. 3 4 — rügyre vágjuk vissza. Ha így teszünk. az ilyen módon legyengített vesszőket természetesen már nem metsszük a tavaszi fás metszés alkalmával. Kedvező körülmények között erőteljes. hogy egymástól lehetőleg azonos távolságban legyenek és a rendelkezésre álló teret (fölülnézetben a kör alapvetületet) arányosan kitőltsék.ha szükséges . amely kiigazítja (korrigálja) a kedvezőtlen vázkarirányt. Harmadik év. a 4. azt erősen. Az ilyet dobjuk ki. Választásunknak nagy súlya van.egyéb. amelyből az előtörő hajtás (vessző) remélhetőleg tartja az ideális szögállást. Célszerűbb azonban már most is. hogy ezek a vesszők ne egy pontban (ne azonos magasságban) álljanak a törzsön. egyenletesen elosztva álljanak a kétéves részeken. a többit visszacsípjük. mérsékelt nyári zöldmetszéssel korlátoznunk a korona belsejében fejlődő hajtások megerősödését. illetve vesszőket kapunk a tavaly visszametszett vesszők csúcsán. amelyek a leendő vezérágak (vázágak) alapjait adják. hanem egymás fölött és alatt. Ehhez a tavalyi 4 vezérvessző csúcsán fejlődött erős vesszőkből kiválasztjuk a legkedvezőbb irányút. Feladatuk az alakuló vázágak továbbnevelése. a feltűnően erőseket pedig gyengén visszavágjuk. Legelső feladatunk most is az. Konkurenseiket tőből eltávolítjuk. E beavatkozással (zöldmetszéssel) az alakítás további éveiben is éljünk. hiszen a vesszőkből lesznek majd a kiszemelt leendő vázágak.a vitorla visszacsípésével tartsuk egyensúlyban. Jő esetben a végálló és az alatta lévő rügyekből erőteljes hajtásokat.

) A térkitöltő oldalágakat és gallérágakat nem a vázvégi vesszőkből alakítjuk. Mivel a vezér ekkor már rendszerint igen erős. Ekkor a tavalyi vezérvesszőn meghagyott másodrendű vesszők valamelyikére metszszünk vissza. ezért középerősen vagy gyengén vágjuk vissza. (Természetesen. legföljebb hosszuk felére vágjuk vissza. ha az előző esztendő nyarán végzett zöldmetszéssel már eltávolítottuk. és erős vesszőket hozzon. akkor a fás metszésük elmarad. Hatodik és további évek.ha szükséges . mintegy kiterítjük a koronát. a többit tőből távolítsuk el. hogy a korona külső és belső felületén arányosan elosztott. Ekkor már minden fánál szinte kivétel nélkül szükségessé válik az úgynevezett „kiterítés". hogy rajtuk minél több rügy kihajtson. Ha a korona vezérvesszeje meredek szögállású. a közöttük lévő távolság is nagyobb lett. akkor azzal folytatjuk a továbbnevelést. mert azok már a következő évben a termés alapjait. a térkitöltő elágazások eddig megismert elvek szerint történő képzése. Folytatjuk a továbbnövekedést biztosító alakítást is. Ezért arra törekedjünk. akkor a vázág csúcsát vágjuk vissza az ágalaphoz közeli. Ebben az évben már a jól fejlett fa koronájában legnagyobb számban jelenlévő középhosszú vesszők mérsékelt arányú ritkítására is sort kell kerítenünk. Ezzel oldalra visszük. Ügyeljünk. Minden esetben gyengén vágjuk vissza. A tenyészidőben ezek megerősödnek. Amennyiben már ezzel sem érünk célt (a vázág ennél magasabbra nyúlik vagy túlságosan oldalra terül). Közeléből pedig minden másodrendű vesszőt tőből vágjunk ki. középerős vesszők feladata. a növényvédelmet és a gyümölcsritkítást is kényelmesen elvégezhetjük. akkor a rajta fejlődött legkedvezőbb helyzetű másodrendű vesszőre vágjuk vissza. és jövőre . megerősödtek. mint az elsőrendű. (Ügyeljünk. a nyár közepére rendszerint elszáradnak. A többit metszetlenül hagyjuk. a kétéves részen állókból. Ezért a vezérveszszőt gyenge másodrendű vesszőre vágjuk vissza. Ha a vázág végén két azonos erősségű vezérvesszőt hagyunk (Y formában). ügyelve arra is. Ötödik év.rájuk is visszametszhetünk. Negyedik év. Ha kedvező állású vezérvesszőnk van. mert akkor a földön állva metszhetünk. Ettől az évtől kezdve már a termőgallyazat kinevelése igényel nagyobb figyelmet. illetve legyengítettük a szóban forgó vesszőket.A visszametszett vezérvessző közepe táján található másodrendű vesszők közül egy-két kifelé irányulót hagyjunk meg. Feladatunk ezúttal elsősorban a termőfelület növelése. Változatlan feladatunk a vázágak továbbnevelése. Közülük a legfejlettebbeket (a ceruzavastagságúakat) választjuk ki. A vázágak megnövekedtek. akkor két egyenlő értékű vázágfolytatást alapozunk meg.) A koronában található gyenge (10 centiméternél rövidebb) vesszőknek különösebb jelentőségük nincs.) A megfelelő szögállású vázágnevelést az előző évihez hasonló módon folytatjuk. hanem azok alatt. illetve gyengítő metszésben részesítjük (kétharmadukra visszavágjuk). amelyet vagy a vázágak számának növelésével. hogy ez a másodrendű vessző ne legyen sokkal gyengébb. vagy a vázágak térkitöltő elágaztatásával valósítunk meg. hogy az elágaztatás ne közös alapú ikerrügyből induljon. kedvező helyzetű és magasságú elágazásra. a termőrészeket adják. illetve a feltűnően erőseket gyengén visszavágjuk. A koronaformát megtartva termőegyensúly-fenntartó © 48 o . hogy asszimilációs felületükkel növeljék a fa erőnlétét. A többnyire középhosszú. mert abból könnyen hasadó villás elágazódás lesz!) A négy alapvázággal indított koronában különösen jól kinevelhetők az oldal irányú térkitöltő elágazások. A vázágak magasságbeli növekedését két méteren célszerű korlátoznunk. illetve a vázág alatt az úgynevezett gallérágak. (A csúcson álló veszszők közül csak egy vezért hagyunk meg a vázág folytatásában. A jól fejlett fa koronájában a befelé növő és erőteljesen fölfelé törő vesszőket megritkítjuk. teljes hosszából egyharmadot távolítva el. (Célunk. mert a következő esztendőben rendszerint mutatkozik az első komolyabb termés. elgendő számú termővessző legyen a fán. mert versenytársai lesznek. hogy a vezérvesszőtől minél távolabb legyenek. Az elágazások céljára kinevelt vesszőket középerősen. a szedést. A kiválasztott vezérvesszőkön és a térkitöltő oldalelágazások alapjául szolgáló veszszőkön kívül már igen nagyszámú egyéb vesszőt is találunk az őszibarackfán.

víz) és a hatásos növényvédelemnek köszönhetően egyensúlyba kerül. ha tápanyagban gazdag. mint a hagyományosak. bokor alakú növényekből álló összefüggő gyümölcsfal ez. Enélkül nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. és kevesebb napfény jut a belső koronarészekig (például egyes meggyfajtáknál). széthajtó jellegű és buja (sok hajtást hozó) fáknál nyilvánul meg. (Ezt az Őszibarack alcímű fejezetben ismertetjük részletesen. A későbbiekben csak akkor avatkozunk be a fa életébe. A fölkopaszodás mértéke is lényegesen csekélyebb. kötözést kívánnak. Jellemzője. a koronaforma és a művelésmód megválasztásakor vegyük figyelembe.vagy termőkori metszést végzünk. így viszont hamarabb elöregszenek. sőt el is ágaztatjuk. ez pedig nagy terméseket eredményez. hogy az ilyen koronaformájú növények gyorsabban fejlődnek. mint a hagyományosakéban . úgynevezett törpealanyokon állnak. A zárt felületű koronát az Alföldön. tehát például öntözés nélkül. szerényebb tápanyagellátás mellett is kielégítő termést adnak. a gesztenye. Sorba ültetett. így a belső tér megvilágítása is megfelelő. valamint rendszeres metszést. Az első évben (telepítéskor) úgy metszszünk. azaz intenzív művelésmódot igényelnek. de többet is teljesítenek azonos idő alatt. Ilyen formába ültetjük a ribiszkét. illetve a nagy termőfelület a jó talajnak (tápanyag.az alany meghatározó. Az intenzív koronaformákban . illetve a terméshozamban hasznosítjuk. illetve enyhe lejtésű dombvidékre telepített erős növésű őszibarackfákra ajánljuk. hogy jól alkalmazkodik a gyümölcsfák természetes koronaalakulásához. Ezáltal megakadályozzuk a fák elsűrűsödését. a málnát és a tüskétlen szedret is. gyenge ritkításából és a megmaradótok gyenge visszametszéséből áll. E koronaformával az őszibarack erőteljes növekedését a termőfelület növelésében. A nagy asszimilációs lombfelület. Az évenkénti metszés a sűrítő vesszők rendszeres. a belső részek fölkopaszodását. amely rendszerint a termőre fordulás idejére ölt határozott jelleget. és gömb formát vesz föl a korona. a katlankorona módosított változata. előbb jutnak termőkorba. A gömbkorona számos gyümölcsfaj és fajta természetes növekedésének megfelelő koronaforma. mint a vadalanyon álló. A hagyományos koronaformák külterjesebb körülmények között. Elsősorban a nemes növekedésére hat. a szilva. A termőkorú gömbkoronájú fákat . amelyet legalább három különböző fajta vegyes ültetésével hozunk létre (jobb a termékenyülés). A mesterséges gömbkorona előnye. mint a gyengébb növekedésű őszibarackfákon. öntözést. A támaszt igénylő vagy intenzív koronaformák elsősorban abban térnek el a hagyományosaktól. hanem a koronavázat csaknem egyforma erősségű oldalágak (oldalelágazások) alkotják.rendszeresen ritkítanunk kell. ha növekedése nem a szép. szabályos gömb formának megfelelően alakul. Hátránya különösen a középnagy koronájú. Természetes sövényforma a mogyoróbokorsor. A második. hogy a koronában a gallérágak és az oldalelágazások mellett a fölfelé növőket is meghagyjuk. hagyományos formák között említjük. Ekkor már nincs uralkodó sudara a koronának. a dió.csakúgy. jó vízgazdálkodású a talaj. metszési és művelési feltételeket igényelnek. környezeti igényét és élettartamát is. A termés terhe alatt a korona szétterül. A mandula. 100-120 centiméteres törzsön célszerű kialakítani. Ezek egészen más környezeti. de befolyásolja annak termőképességét. Az alanyt mindenekelőtt a talaj.koronaformájuk megőrzésével . Külső felülete ugyanis zárt. Az intenzív szó azt fejezi ki. korábban fordulnak termőre. A természetes gyümölcssövényt is a sudár nélküli. A katlanteret így arányosan kitöltjük. egyes cseresznyefajták és a meggy ideális koronaformája. mintha katlankoronát nevelnénk. Az alakító ritkítással az egyre növekvő gömbkorona terét elágazásokkal egyenletesen kitöltjük.) A zárt felületű korona ugyancsak sudár nélküli. Az intenzív koronaformájú gyümölcsfák gyenge növekedésű. @ 49 O . Az intenzív formák rendszeres és bőséges tápanyagellátást. területegységre vonatkoztatva többet teremhetnek és rövidebb életűek. harmadik év után azonban a természetes koronaalakulást hagyjuk érvényesülni. hagyományos koronaformájúak. Igényesebbek is. hogy növekedésük korlátozott. a köszmétét. Az oltványt csak telepítéskor részesítjük alakító metszésben (az ágcsoportos sudaras korona elsőéves metszése szerint). erőnlétét.

35. Márpedig az intenzív művelésmódok tipikusan az üzemszerű termesztés. a karcsú orsót és a szuperorsót ismertetjük (35. akik mélyrehatóbban érdeklődnek az intenzív koronaformák iránt. és különösen. Hároméves Jonatán termokaros orsó. a piacra termelés eszközei. amelyek behatóan tárgyalják ezeket a művelés- módokat. palmetta vagy ferdekarú sövény (B) és alma szuperorsó (C) O 50 o . Azok számára. S mint ilyenek. ajánljuk az egyes gyümölcsfajokat részletesen feldolgozó könyveket. a palmetta vagy ferdekarú sövényt. ábra). ABRA Intenzív koronaformák. illetve a termőkarok helyesen lekötözött vesszői alakítás idején (A).INTENZÍV KORONAFORMÁK Az intenzív koronaformák közül a termőkaros orsót. a metszésükön túl még nagyon sok egyéb ismeretet igényelnek az alanytól és a fajtától kezdve a támberendezés megválasztásán át egészen a szüret szervezéséig. a piacon való megjelenésig. A széles körű tájékozottság. megmaradásig. ha ettől várja a megélhetését is. ha a gyümölcstermesztő kertész piacra megy a termésével. illetve azokat a kiadványokat. az alapos szakmai fölkészültség ma már nélkülözhetetlen minden olyan esetben.

Ügyeljünk. az MM 104-es vagy az MM 106-os alany váltja ki. A nemes korlátozott növekedését az alma esetében az M 4-es. Törzsmagassága 60-70 centiméter. A sudár visszavágásával egyidejűleg tőből eltávolítjuk a sorközbe növő oldalvesszőket. kineveléséhez huzalos támberendezés szükséges. illetve a túlsá- gosan erős hajtások legyengítését rendszeres és mértéktartó zöldmetszés által is elvégezhetjük. áprilisban esedékes. az átlagosan fejletteket hagyjuk metszetlenül. A harmadik és a további években ismét csak a fővezérvesszőt metsszük. A vezérvesszőket @ 51 O . meredeken fölfelé törők közül válogatva). A továbbiakban a sudárvesszőt gyengén metsszük vissza. A körkörösen elhelyezkedő. A későbbiekben attól függően döntsünk ezek visszametszéséről. kötözéssel alakítjuk. Koronás oltványnál elvileg elegendő. Az alakuló termőkarokon (oldalágakon) képződött vesszőket csak mérsékelt arányban ritkítsuk meg (a túlságosan erősek. amelynek magasságát 3-4 méteren korlátozzuk. Leginkább középerős alanyon álló alma. illetve váltásukra különösen ügyeljünk.és körtemetszésben terjedt el. Palmetta vagy ferdekarú sövény Lényegében az ágcsoportos sudaras korona egysíkú sövényesített változata. A növény magasságán túl ettől függ ugyanis a vázkarok tényeleges szögállása és a közöttük lévő távolság meghatározása is. Termőkaros orsóvá csak birsalanyon érdemes a körtét nevelni. és általában öt éven át folytatjuk.Termőkaros orsó A termőkaros orsó 60-70 centiméteres törzsmagasságú. hogy milyen a fa növekedési erélye. E vesszők között úgy válogassunk. Az erőteljesebben fölfelé törőkét vízszintes helyzetben lekötözzük. A központi tengelyen (sudáron) meghagyott vesszők vízszintes helyzetben lekötözve adják majd a termőkarokat (az oldalvezérágakat). A vesszők lekötözése a nedvkeringés megindulásakor. szám szerint kettőt vagy hármat. amely viszonylag kevésbé igényes és nem túl sekélyen gyökeresedő. a fajtól és fajtától függően. hogy egymástól való távolságuk mintegy 40-50 centiméter legyen. Az így kiválasztott vesszők mindegyikét vízszintes helyzetbe kötözzük le. a vízszintessel 15-30 fokos szöget bezáró termőkarokat metszéssel. Az oldalvesszőket metszetlenül hagyjuk. körkörösen helyezkedjenek el végig a sudáron. és a teret minden irányban arányosan kitöltsék. akkor ezt a jelzett törzsmagasság fölötti 4-6 rügyre vágjuk vissza. illetve a korona sűrűségét. ha suháng a kiindulásunk. a termőgallyazattal. magassága 3-5 méter. Az oltványokat már az ültetéskor úgy helyezzük el. körte. vagy földbe vert cöveken rögzítjük. A faj és fajta növekedési sajátosságait egyébként az alakítás során is erősen figyelembe kell venni. kajszibarack és meggy nevelhető erre a koronaformára. a vezérvesszőt vágjuk vissza egy vízszinteshez közeli gyenge elágazásra. illetve annak mértékéről. Ezért folyamatos ifjításukra. (Az oldalágaknak való vesszőket is természetesen ezek közül választjuk ki. (A jobb és biztonságosabb eredésért azonban célszerű az oldalvezéreket is erősen visszametszeni. hogy a lekötözött vesszők ívben ne hajoljanak meg. ha már az első évben is csak a fővezérvesszőt metsszük vissza.) A második évben már csak a fővezérvesszőt (a sudárvesszőt) metsszük vissza a növekedési erélyének megfelelő mértékben.) Az oldalvezéreknek szánt vesszőket az első évben célszerű minden esetben visszametszenünk. Az alakítás éveiben egymástól 60-80 centiméterre hagyjuk meg az oldalvezérvesszőket a sudáron. azaz ilyen magasságban alakítsunk ki ágcsoportokat (ágemeleteket). szórt állású sudaras korona. A kötözőanyagot vagy a fa törzsén. elöregszenek. Egy fa tenyészterület-igénye 25-30 négyzetméter. bő termés hatására a többnyire erősen elágazódott termőgallyak viszonylag korán legyengülnek.) Amikor a termőkaros orsófa a 3-4 méteres magasságot elérte. Egy fa tenyészterület-igénye 15-20 négyzetméter. (A szükséges ritkítást. hogy legfejlettebb oldalvesszőik a sor irányába nézzenek. A visszametszés mértékével is szabályozzuk a vázkarok távolságát. Az első évben. vagy hajlítsuk vízszintesre. Ez a koronaforma az intenzív alma. A korai termőre fordulás (a vízszintes helyzetbe kényszerítés) és a rendszeres. rajtuk a termőrészekkel. hogy a magasságbeli növekedést korlátozzuk. A szaporítóanyagot az első évben a 60-70 centiméteres törzsmagasságnak megfelelően vágjuk vissza.

amelyek megtámasztásához feltétlenül kell a karó. Általános jellemzője az emberközeli termőfelület (2-2. ifjítása is. az kisebb marad. Az alakítás alatt álló korona ritkítását a már ismertetett szempontok szerint végezzük. Karcsú orsó Ez az egyik legintenzívebb koronaforma. A sudáron szórt állásban alakítják ki a gyengén kiritkított termőkarokat. hogy a vázágemeletek között előtörő erősebb vesszők közül néhányat meghagyunk. Az ötödik évtől kezdve rendszerint esedékessé válik a termőgallyazat ritkítása. Az alma egyik legelterjedtebb intenzív koronaformája. A belőlük fejlődött termőgallyakat aztán négy-öt év múlva eltávolítjuk. amely a földről elérhető. így az erős növekedésűek vázkarjait 30. később terem. hogy a szomszédos fák ágai. A gyakorlatban a karcsú orsónak több változata is él. igen gyenge növekedésű (törpealanyú) oltványokból nevelik. gallyai ne érjenek annyira egybe. A fenntartó metszés alkalmával ügyeljünk arra.2 méter magas fa). azaz a vázkarok síkjához képest oldal irányba terüljön (ne pedig a vázágak fölött zsúfolódjon). hogy a koronatér elsűrűsödjön.összefüggést. de kisebb termőfelület (gallyazat) alakul ki rajta.) Metszésének taglalásakor előrebocsátjuk azt az . de nagyobb lesz a termőfelülete. Visszametszés telepítéskor (A). Jellemző az is. Egy fa tenyészterület-igénye 4-8 négyzetméter.(illetve a mögöttük alakuló vázkarokat) attól függő szögben kötözzük a huzalhoz. Törzsmagassága 40-60 centiméter. akkor nagyobbra nő. ami után a gallyakat lekötözzük (B). Sekélyen gyökeresedő. de ez esetben is fontos. hogy a termőgallyazat leívelődjön. vagy a vízszintes alá ívelve rögzítjük. Karcsú orsó alakítása az első két évben. hogy a beavatkozásunk mérsékelt legyen. a gyengékét 35-40 fokos szögben célszerű rögzítenünk. A palmetta vagy ferdekarú sövény alakítása és fenntartása során külön kell figyelni arra. mert beárnyékolja azokat. és a gyors termőre fordulás. hogy milyen a fa növekedési erélye. hogy a sudáron egy ágemeletet alakítanak ki 3-4 vezérággal. illetve a második év tavaszán. ezeket vízszintes helyzetbe lekötjük. miszerint ha metszetlenül hagyjuk a fát.intenzív koronaformákra általában igaz . Ellenkező esetben pedig ha metsszük a fát. mint nagyon gyenge növekedésű ágcsoportos sudaras koronát. (A karcsú orsót tekinthetjük úgy is. hamarabb hoz termést. Ennek egyik módja. amelyen csak egy ágcsoportot nevelünk. A közönséges és az álsudaras metszés sémája (C) © 52 o . fölfelé pedig jól láthatóan szűkülő. A korona alul széles.

Elterjedt az a módszer is. többször is kössük az oltvány mellett álló karóhoz laza nyolcas kötéssel. Nem ritka. hogy a 2 méteres tengelyen milyen termőfelület létesül. A különféle visszametszési változatok mind azt célozzák. hogy a sudár minden részen arányosan alakuljanak a termőrészek. a Goldené. A sudár növekedésére legyen gondunk a nyár folyamán is. hogy a visszametszett 37. hagyjuk szabadon. A sudár versenytársát (versenytársait) azonban minden esetben távolítsuk el. Érthető. erős növekedést föltételezve . Ha „sietünk" a neveléssel. hogy . Ha nem ennyire „sietős" a dolgunk.nem kell lekötözni. ezeknek vezérvesszeit csak kötözéssel lehet vízszinteshez közeli helyzetben tartani. egészséges koronás oltványt telepítsünk.) A sudárnevelés egyik módja az álsudárzás. akkor ne metsszük vissza se a kiszemelt oldalvezérvesszőket.az a gyakorlat. a Red deliciusé) kifejezetten fölfelé törőek. Némely fajták vesszői pedig (mint a Glosteré. hogy az eddig alvó rügyek ennek hatására kihajtanak. A fajták egy részének koronás oltványa (így a Jonatáné. ezért ezeknek a vezérvesszőit . hogy oldalvesszői közel állnak a vízszinteshez. amelynek során nem a sudárvesszőt metszik valamely kiszemelt rügyre. hogy a sudarat csak elvirágzás után vágják vissza. ha kedvező szögállásúak. Ennek előnye. Ezt tudva a sudarat olyan mértékben vágjuk vissza. (Ezek lesznek a fa majdani oldalvázágai. fölkopaszodott. Az első évben már kiválaszthatjuk a leendő ágemelet oldalvezérvesszőit. akkor gyengén kurtítsuk meg a sudarat és a vezérvesszőket (ez utóbbiakat fölső állású rügyre). hogy a metszéskor már látható. Általános és elfogadható . Az lesz a sudár folytatása. „üres" szakasz sehol ne legyen. a Janagoldé) eleve olyan. ABRA Karcsú orsó alakítása a harmadik évben © 53 o . A karcsú orsó nevelésének fontos kérdése a sudár kialakítása. hogy hány rügy nem indult meg a sudáron. a termőfelület hamar fölmagasodik. lehetőleg egyformán fejlett és a kör alapvetületet arányosan kitöltő vessző (36. ha kell. Ha ezt elmulasztjuk. ami- lyen mértékben nem hajtott ki alul (abban a reményben. azaz a fát mielőbb termőre akarjuk fordítani. hiszen nem mindegy. ha meredeken fölfelé törők.A karcsú orsó neveléséhez erős.) Ezeket. se a sudarat. ha a koronás oltványon van 3-4.átlagosan jó. a fa „kiszalad" a kezeink közül. ábra).általában . hanem az egész sudarat vágják vissza egy alsóbb helyzetű vesszőre. akkor kötözzük le 30-35 fokos szögben.a sudarat 50 cm-re metsszük vissza.

illetve közepes erősségű hajtásokkal rakódjon be a fél métertől két méterig terjedő magasságban. (Az a célunk. Ennek egyik módja. ha 25-30 centiméter hosszúak. A gyengítés további módja a hajtások. Ez esetben azonban különösen ügyeljünk arra. A meghagyott oldalhajtásokat a nyár végén kötözzük vízszintes alá. A szuperorsó koronában a harmadik-negyedik évtől már teljes terméssel számolhatunk (ami 3-8 kiló almát jelent fánként). mert visszavetik a sudár növekedését. ennek alapfeltétele az igen gyenge növekedésű alany. O 54 o . illetve termőgallyifjítással tartjuk fenn. valójában csak a sudárból áll.megkurtítjuk a vázágvesszőket (az oldalvezérvesszőket). csak a legszebbeket hagyjuk meg. Általában véve is jól tesszük. illetve megőrzésére. A fenntartó metszés során annak mértékét és módját elsősorban is a növekedési erélytől tesszük függővé. Fölépítését tekintve is a legegyszerűbb. elsősorban zöldmetszéssel gyengítsük. ne metsszük vissza a telepítés évében.) A tenyészidő folyamán.kötözzük le 30-35 fokos szögben. hogy hektáronként háromezer vagy még ennél is több fa ültethető belőle. ábra). A sudárnak hagyott hajtást a nyár folyamán laza nyolcas kötéssel rögzítsük a támkaróhoz. a vázágak oldal. (Ebből következik. az almatermesztésben terjed. (Természetesen a koronás oltványból előbb kapunk termést. Az oldalvezérvesszőket .) Ekkor metsszük le a sudáron kifejlődött törzsmagasság alatti hajtásokat is. Ezeket akkor válogassuk meg. Ezeken a vadalást (az alany vadhajtásainak eltávolítását) szintén csak akkor végezzük.ha túl hosszúnak ítéljük. ha a nemesből több hajtás is előtör. A fás metszés és a hajtásválogatás során is törekednünk kell a korona kúpos formájának alakítására. mert a lomb által termelt tápanyagokra nagy szüksége van a gyökérzetnek. A sudár és az oldalvezérek konkurenseit tőből távolítsuk el. -térfogata igen kicsi (magassága 2 méter). ami egyben a korona egyetlen vezérága is. a különösen erőseket metsszük rövidre. a zöldmetszés. a vesszők hajtás állapotában is elvégezhetjük. ne bontsák meg a kúpos formát.ha szükségesnek ítéljük . Ha fánk erőteljes növekedésű. A sudár és az oldalelágazások hajtásait folyamatosan kötözzük. különben az alattuk lévő koronarészek fölkopaszodnak. A második évben visszavágjuk a sudarat és . ha a karcsú orsó kinevelése során az átlagosnál is jobban élünk a zöldmetszéssel. vesszők lekötözése. A szuperorsó almafák további metszése a sudárhajtás és az oldalhajtások konkurenseinek rendszeres eltávolításából áll. így tegyünk az oldalvázágalapokon fejlődött meredeken feltörő hosszú vesszőkkel is. hogy a konkurensek eltávolítását és a hosszú növedékek lekötözését még az előző év nyarán. Megtehetjük. hogy ezek gyengék maradjanak.) Ha az elültetett szaporítóanyag 80-100 centiméternél nem magasabb. illetve hogy esetenként már az első fakadás évében terhelik a fát.és vezérvesszőit gyengén visszametsszük . ha már a hajtások jól kifejlődtek.ha kell . Szuperorsó Ez idő szerint a koronaformák legintenzívebb változata a szuperorsó. Lehetőség szerint minden metszési beavatkozást a nyár folyamán végezzünk. A harmadik év alakító metszése az előzőekéhez hasonló (37. hogy a megmaradók arányosan töltsék ki a koronateret. hogy a sudár [a vázág] egyenletesen hajtson ki és gyenge. hosszú hajtásokat oly módon. hogy felszínhez közeli gyökérzet alakuljon ki. A sudarat viszszavágjuk.sudár végálló rügye vegyesrügy és kivirágzik. Az alma szuperorsó kineveléséhez suhángot vagy koronás oltványt választhatunk. így ki kell vágni a koronából a meredeken fölfélé törő. a sudáron képződött hosszú oldalvesszőket pedig kössük vízszintesre. hogy a korona élettartama mindössze 8-10 esztendő. Koronamérete. A virágokat távolítsuk el. A termőgallyazat termőerejét ritkítással (termőgallyváltó metszéssel). A magasan oltott fácskák esetében kitör az alany is. hogy az alsó (és egyetlen) ágcsoport fölött is nevelünk vázkarokat. (Azért ne siessünk ezzel. hogy a törpealanyt magasan oltják (10-40 centiméterrel a föld fölött) és magasan is ültetik. ennek azonban az az ára. Megjegyezzük. azaz termést hagynak rajta.) A szuperorsó művelésénél a kis koronaméret fenntartása a legfontosabb.

nemcsak a vezérágak növekedési irányának megváltoztatására szolgál. meredeken fölfelé törő koronájú fák vezérágainak magasságbeli növekedését úgy korlátozzuk. Ez a beavatkozás azonban. törött. Ezzel együtt a hasadt. keresztező (a másik vázágegységet zavaró) ágakat. Ha a fa koronáját fiatal korától helyesen alakítjuk és rendszeresen ritkítjuk. Legelőször is tekintsük át a koronát. A korona belsejéből lehetőleg ne távolítsunk el tőből egészséges termőrészeket (csak ifjítsuk). Beavatkozásunkkal valójában az eredeti koronaformát őrizzük meg és tartjuk fenn. hogy termő fáink a külső és belső koronatérben. A vázágakon belül pedig oly módon. hogy gyengén (kétharmadára) visszavágjuk egy-egy kevésbé fölfelé törő oldalelágazásra (38. hogy a szomszédos.a termőrész mind nagyobb számban elsatnyul. A termés súlya alatt.) A termőkori metszés ritkításból és termőrészifjításból áll.TERMŐKORI METSZÉS Ha a termőkorú gyümölcsfa életébe nem avatkozunk be. terebélyesítjük a koronát. és mintegy fölemeljük a koronát. elhalt vagy láthatóan beteg (erősen fertőzött) koronarészt is vágjuk ki. hogy az oldal- elágazások. Mindezek együtt tovább növelik a korona elsűrűsödését. a sebfelületet pedig kezeljük. gallyakat. elpusztul. azaz a gyümölcsfák termőegyensúlyi állapotát fenntartsuk. A sérült részt vágjuk vissza az ép. életerőben hasonlóak). hogy először a sűsűsítő. (E beavatkozásokat a Termőrészek metszésmódja című fejezetben ismertettük. Elsősorban a korona külső felületét ritkítsuk. akkor éppen ellenkezőleg járjunk el (39. fölfelé törő fattyúvesszőre vagy fölfelé növő oldalelágazásra. A belső térben .a vezérágakhoz képest . ábra). gyengébb növekedésű és széthajtó koronájú. A még fiatal és erősen növésben lévő. alul és fölül egyaránt azonos (vagy közel azonos) arányban tartalmazzanak termőrészeket.) A rendszeres ritkító és termőrészifjító metszéssel elérjük. (Ezért fenntartó metszésnek is mondjuk. erősen fölfelé és befelé (a korona belseje felé) növő. Különösen a csonthéjasokra vonatkozik. egyszóval a korona fölkopaszodik. hogy a belső tér is elegendő fényt kapjon. hogy a szüret befejeztével vizsgáljuk át a koronát. a termőgallyazat és a vesszők áttekinthetősége és rendje fennmaradjon. az ágak ívben lehajlanak. nagy munkát adni. Ezt az évente végzett rendszeres. nyitott sebek tárt kapui a fertőzéseknek. így nagyon fontos az is.mindenekelőtt a kevés napfény miatt .mindig alárendelt helyzetben maradjanak. Abban minden vázág (vezérág) a rajta lévő oldalelágazásokkal és termőgallyazattal önálló egység. Ezáltal széthúzzuk. Érvényesüljön ez a metszésben is. E beavatkozás elsősorban növényvédelmi szempontból fontos. amelyből a korona fölépül. azaz ne veszélyeztessék a vázág szerepét. vesszőket távolítsuk el. vagy egymás fölött és alatt elhelyezkedő vázágak koronarészei ne kereszteződjenek. Általános elv. akkor termőfelülete (termőgallyazata) mindinkább a korona külső részére kerül. hogy az oldalelágazások . termőegyensúlyban tartása idősebb korában sem fog gondot okozni. hasadt koronarészeket most távolítsuk el (ne várjunk a jövő tavaszig). ábra). A vázágak viszonyában úgy. egészségesig. A leívelő ágrészt vágjuk viszsza az ív legfölső pontján álló. sérült. amelyet könyököltetésnek is mondanak. Az ív fölső részén erős vízhajtások képződnek. belenövés vagy átnövés ne alakuljon ki. Elérjük továbbá. Ha pedig a fa idősebb. amely az ágak csúcsán halmozódik. egymásra borulnak. hogy összhangot teremtsünk a növekedő (vegetatív) és termésképző (generatív) részek között. A termőkorú fák metszésének célja. hogy e termőrészek mindenütt azonos (vagy közel azonos) minőségűek legyenek (korban. A szedéskor megsérült. mérsékelt arányú beavatkozással érjük el. E módszert az oldalvesszőkből fejlődő termőgallyazat metszése során is alkal- © 55 o . azaz kiegyenlített minőségű és mennyiségű gyümölcs teremjen az egész koronatérben. hiszen a roncsolt.

hogy a vezérág versenytársává (konkurensévé) válik. gyengébb vesszőre. aminek eredményeként elegendő számú és minőségű vessző és termőgally álljon mindig rendelkezésünkre. leginkább akkor. azaz álsudarasan metszünk. rajta a vesszőkkel. négyéves gally. ami a legtöbb gyümölcsfa esetében a két-. annál terméketlenebb. A feladat az. gyengébbet hagyjunk meg. vagy zöldmetszéssel gyengítsük le. Ennek versenytársait vagy tőből távolítsuk el. Az oldalágak csúcsán fejlődött vesszők közül rendszeresen egy alsóbb állású. értéktelenebb. ami által az megszűnik a vezérág versenytársa lenni.ha szükséges . amikor valamelyik termőgally úgy megerősödik. Ha pedig a vezérágak hosszát akarjuk növelni. nyársra) metsszük vissza. ÁBRA A gyenge növekedésű. váltása során a legértékesebb részek számát gyarapítsuk.38.fölemelése" ritkítással és fölfelé törő fattyúvesszőre metszéssel O 56 o . viszont termőrészként szükség van rá a koronában. akkor erre az ágvégeken álló vezérvessző- 39. Ez esetben a termőgallyakat egy olyan alsóbb elágazásra (vesszőre.az oldalágak növekedését. Hasonlóképpen korlátozzuk termőkorú fáink vezérágainak növekedését is: a vezérveszszőket visszavágjuk alsóbb állású. Általában minél öregebb a koronarész. három-. így korlátozzuk . ABRA A fölfelé törő koronájú termőkorú fa oldalirányú terebélyesítése egy kedvező szögű oldalegázasára visszametszve mázzunk. hogy a korona hamarabb öregedő belső részén is rendszeresen megújítsuk a termőrészeket. A termőgallyazat (a termőrészek) ifjítása. széthajló koronájú termokorú fa ágrendszerének .

© 57 o . fölülnézeti ábrája (az ágalapokra vonatkoztatva) ket használjuk fel.) Az ilyen „alakító ritkítás" során azonban tartsunk mértéket. váza vagy gömb jellegű koronaformába. amelyeket az alakító metszés szabályai szerint metszünk meg. elsűrűsödött. Az ilyen koronát három-öt év alatt ritkítsuk meg (40. mert ha a ritkításkor egyszerre sok gallyat. (A mesterségesen nem alakított ko- ronák többsége besorolható valamilyen sudaras. ágat távolítunk el. hogy a fa természetes koronaalakulásának leginkább megfelelő. az zavart okoz és sok fattyúhajtás (vízhajtás) képzésére készteti a fát. rendezett mesterséges koronát alakítsunk ki. termő korú fa ritkító metszésének sematikus. ábra). A korábban nem metszett. vagy hosszabb időn át elhanyagolt.Elsűrüsödött koronájú. termőkorú fák rendbetételének alapja.

Gyümölcsfáink között az almatermésűek jól ifjíthatók.különösen. Ősszel. és ültessünk helyébe újat. teljesen fölkopaszodott és vízhajtást is alig hozó fa ifjításával ne kísérletezzünk. A második évben valósítjuk meg a tényleges ifjítást: a meghagyott koronaágakat visszavágjuk. Hagyjuk erősödni és terebélyesedni a koronát. Ha az ágalapon (az alsó harmadon) elszórtan találunk fiatalabb koronarészt. © 58 o . Az egészséges. Ifjítással csökkenthetjük az eleve magasra törő. A visszavágás mértéke elsősorban attól függ. vagy valamilyen betegség vagy fagykár azt erősen megsanyargatta. hogy mennyi gally. E tünetek az elhanyagolt. azaz a vázágak ritkításával. Az elöregedett termőalapú. Az erősen fölkopaszodott koronában itt nem. ezért ezt erősen. Vágjuk ki. (Az elvénült. mindenekelőtt a külső korona térben. Teljes ifjítás szükségessé válhat akkor is. metszetlen gyümölcsfákon lényegesen előbb következnek be. de általában eredményesen ifjíthatjuk a csonthéjas gyümölcsűeket és a mandulát is. ha elhanyagolt a korona — két részletben. de egészséges. Ezeket augusztus végén. két év alatt végezzük el. Elsősorban a cseresznyefák esetében gondolhatunk erre. hogy a visszavágott ágakon megmaradt valamennyi gallyat és vesszőt hagyjuk érintetlenül az ifjítást követő egy esztendőben. vagy (ha nagyobb számban vannak) kétharmadára kurtítjuk (annak felét. lepusztult koronájú. amelyekből új koronát és abban új termőalapot nevelünk. vagy alig találunk gallyat. megifjított fa három-négy év múlva már számottevő termést ad. Az erőteljes visszacsonkolás következtében a rejtett rügyekből új hajtások képződnek. Az első évben . A jelenséget kísérő erőteljes vízhajtásképződés a megifjulási igény és erő megnyilvánulása. illetve vessző van az ágak alapjain vagy ahhoz közel. amelyeket kihajtásra kényszerítünk. Az ágakat lehetőleg oldalelágazásra (gallyra) vágjuk vissza. idős fák teljes ifjítással. a fajtára jellemző termőképességét pedig még évtizedekig is megtarthatja. az elágazásokban („könyökben") van a legtöbb rejtett rügy. az ág harmadára kell visszavágnunk. minőségéből veszít a termés. Fontos. Ezért már a beavatkozást megelőző esztendőben bőségesen trágyázzuk meg talaját. vagy a fölnyurgult fák koronamagasságát. illetve erőteljes visszavágásával még megújíthatók (41. akkor felére. szeptember elején vágjuk vissza. korhadt törzsű. illetve tavasszal rügyfakadásig végezzük ezt a munkát. Az első két-három évben legyünk mértéktartók az ifjított fa ritkításában. Némileg nagyobb kockázattal. A nagy sebfelületek gondos kezelése sem maradhat el! Az ifjítást . torzult. elaprósodik. ábra).az eredeti koronaformát figyelembe véve . növekedni az asszimilációs felületet. Az ifjítás nyomán a rejtett rügyekből vízhajtások (fattyúvesszők) fejlődnek. mert itt.) Az ifjításra föl kell készítenünk a fát. Az ifjított fa hajtásfejlődése idején pedig különös gondunk legyen az öntö- zésre és a növényvédelemre. ha a korona valamilyen mechanikai sérülés következtében súlyosan károsodott.erősen ritkítjuk a fát.IFJITAS Az elöregedett fa koronájában gyérül a lombozat. illetve egyharmadát távolítva el). amelyekből az alakító. tönkretette. majd a ritkító metszés szabályai szerint neveljük ki az új koronát. mert a csonthéjasok veszedelmes ágpusztulásának kórokozói ez idő tájt kevésbé fertőzőképesek.

majd rövidesen megindul a seb forradása. Ügyeljünk. amikor a fa hajtani kezd. Adott körülmények között azonban segítségünkre lehetnek a termesztésben. Csak az alma. amikor a törzsön vagy ágon a kérget körbevágjuk olyan vastagságban. Ez több termőrügyképződéssel. a törzserősítő bemetszés vázlata (B). A három-négy centiméter széles gyűrűt 2-3 mm vastag lágy huzallal szorítsuk a fa törzsére. A gyűrűzést rügyfakadás után végezzük. A törzserősítő bemetszést rügyfakadástól nyár közepéig terjedő időben végezzük. A bádoggyűrűt rügyfakadás után tegyük föl. buja növekedésű fák termőre fordulását kényszerítjük ki. erősödik. hogy csak bizonyos rendellenességek tüneti kezelésére valók. Ne felejtsük el azonban. metszést kiegészítő eljárás. Ekkor a kiszemelt rügy fölött a kérget félhold alakban kivágjuk úgy. (A háncsot azonban hagyjuk sértetlenül!) Azért nem vastagabban. A csonthéjasok esetében mindig fönnáll a sebek mézgásodásának. elhanyagoltan tengődő fák törzsés ágvastagítására ez a módszer alkalmatlan. és lombhullásig hagyjuk a fán.NEHANY APRO FOGAS A következőkben három olyan metszési beavatkozásról szólunk. A bemetszéseket fölülről (vagy az ágalaptól) kezdjük. amenynyiben az alapvető anyagcsere-folyamat veszélyeztetésével valójában a fa életét veszé- Néhány. illetve elfertőződésének veszélye. Előzőleg azonban vagdossuk be a bádoglemez alsó és fölső szélét. A törzs.és körtefákat kezeljük így. Az ilyen törzset és vázágat éles késsel hosszanti irányban rövid (10-15 centiméteres) szakaszon a fatestig bevágjuk. a gyűrűzés az ágon a kéreg kimetszésével. és persze a rügyet meg ne sértsük. és megindul a törzs vastagodása. előrebocsátva. hogy az egyes bevágások (szakaszok) mindig kissé eltolva kövessék egymást. A rügy feletti bemetszésre akkor kerülhet sor. Itt az első teendő a megfelelő talajkörnyezet kialakítása. Ennek leg- megfelelőbb módja a szorító bádoggyűrű használata. ha valamely rügyből feltétlenül hajtást kell nevelni. A vessző rügy feletti bemetszése (A). illetve ág valójában ezáltal vastagodik. mert a tavasszal kimetszett gyűrűnek nyár végéig össze kell forrnia. különben az egész fa vagy ágrész elpusztul a jövő tavaszra. A bemetszés után a kéreg kissé széjjelnyílik. (Például féloldalas a korona). hogy a silány földben. hogy általa vastagítsuk a vékony törzset vagy vázágat. és úgy folytassuk. A törzserősítő bemetszés (köpülyözés) elsősorban arra alkalmas. ábra). mondjuk a koronaforma alakítása végett. A gyűrűzés másik módja. több virággal és jobb kötődéssel jár együtt. hogy a bemetszés ne essen túlságosan közel a rügyalaphoz. hogy ne vágjon be a vastagodó kéregbe. hogy fontoljuk meg alkalmazásukat. amelyről tudnunk kell. hogy átmetszszük a háncsot egészen a farészig (42. A gyűrűzéssel (és részben a törzs bemetszésével is) az erős. a törzsön szorító bádoggyűrűvel (C) © 59 o . Ennek hatására a rügy bizonyosan kihajt. amilyen vastag a kéreg maga. Hatása igen drasztikus.

Ezt pedig gyakran a talaj egyoldalúan nagy nitrogéntartalma idézi elő. A fajtatulajdonság szerint önmeddő vagy rosszul kötődő gyümölcsfák termékenységét gyűrűzéssel nem javíthatjuk. © 60 o .szinte vészreakcióként -fajfenntartással összefüggő kényszerű tevékenységét. különösen.lyezteti. azaz a talaj tápanyag-harmóniájának megteremtése. A fa buja növekedése és kései termőre fordulása (a fajta és alany tulajdonságain túl) legtöbbször a nem harmonikus talajtápláltsággal függ össze. ha bőséges talajnedves- séggel párosul. A feladat ez esetben is az alapvető ok megszüntetése. és ez váltja ki . A gyümölcsfák ilyen természetű termékenységi gondja csak megfelelő porzópartnerek ültetésével szüntethető meg.

csak ritkítani kell. Ezek egyéves termőrészek. oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak. egy tövises termőnyárs középhosszú termővesszők ñ A alma A termővesszők típusai cseresznye W W teljes hiányos őszibarack O 61 o .vagy többéves dárdás termőgally és a termőbog (vagy termőkalács). így . valamint a középhosszú és .ritkábban .A GYÜMÖLCSFÁK ES -BOKROK METSZESE A továbbiakban gyümölcsfajonként vesszük sorra a metszési tudnivalókat. ezért ezeket nem szabad visszametszeni. Csúcsán vegyes vagy átmeneti rügy ül. a sima termőnyárs.ábra). Belőlük fejlődik a két. Ismertetjük a különböző csoportok jellemző termőrészeit. ALMATERMESUEK A gyümölcstermő növények e csoportjába az alma. a körte. A birs és a naspolya a termőveszsző csúcsán lévő vegyes rügyből hozza a termést. Az almatermésűek jellemző termőrészei: a dárda.a hosszú termővessző (43.az általános rész ismereteivel összevetve .remélhetőleg teljes képet adunk gyümölcstermő növényeink metszéséről. a birs és a naspolya tartozik. A dárda 4-5 centiméteres vagy ennél rövidebb egyéves termőrész. Az egészen kicsi. az egyes fajokra jellemző koronaformákat és sajátos vagy különleges metszési igényüket. A metszést és az ifjítást valamennyien jól bírják.

A dárdás termőgally többéves termőrész. ennek megfelelően természetes koronaalakulása is szinte kimeríti a lehetséges formákat. hogy a rövid termőhajtás vegyes rügyének virágzati tengelye megvastagszik.és kétéves termőbogok a legértékesebbek.) Elsősorban a megifjított vagy erősebben metszett fákon fejlődnek. A későbbiekben a növekedés jellegétől függően sudaras. A termőbogon dárdák. (Nem tévesztendő össze a fatytyúvesszővel. illetve éppen termőkorába lépett fákon található legnagyobb számban. Csúcsán vegyes vagy átmeneti rügy van. karcsú orsót és szuperorsót is nevelhetünk. Alma Legnagyobb alakgazdaságú gyümölcsfajunk. mert az egymáshoz közeli oldalrügyek kihajtása révén elsűrűsödnek. innen ered másik elnevezése: a termőkalács. A középhosszú termővessző 15-40 centiméter. A termőbog (termőkalács) különös alakulású többéves rövid termőrész. A fiatal. alanyokon álló oltványokból termőkaros orsót. de nem túlságosan erősen metszett fákon a középhosszú termővesszők nagy száma hosszú időn át megmarad. amely általában úgy keletkezik. Intenzív. Ezeket mérsékelt ritkító metszéssel alakítsuk és tartsuk termőegyensúlyban (44. amely egyéves részből (termővesszőből) alakult. A hosszú szártagú és vékony vesszőket neve- O 62 o . kombinált vagy gömbkoronát neveljünk. E kocsányalapok a gyümölcs fejlődésével egyidejűleg növekednek. Rajta elsősorban dárdákat. ami a jó termőerő és termékenység jele. A hosszú termővessző a 40 centimétert meghaladja. laza szövetű. amely vastagabb. oldalrügyei fejlettek. Húsvéti rozmaring) a metszést kevésbé bírják. középhosszú vesszők is képződhetnek.centiméternyi dárdát gyűrűs dárdának nevezzük. A sima termőnyárs 5-15 centiméteres termővessző. megvastagodott virágzati tengelyen lévő virágkocsányokból alakultak.) A termőbogon jól láthatók a gyümölcskocsányok tapadási helyei. mint a vékony vesszejűek. sövényt. Az egy. ábra). rendszeresen. Az almafákon az almatermésűekre jellemző valamennyi termőrészt megtaláljuk (a tövises termőnyárs kivételével). ame- lyek a módosult. termőrügyeket találunk. Hagyományos koronaforma nevelésekor az alakítást az ágcsoportos sudaras koronának megfelelően kezdjük el. A rövid ízközű vesszőket hozó fajták (mint az előbb fölsoroltak is) a visszametszést a legkevésbé bírják. sima termőnyársak. A vastag vesszőt nevelő fajták (Nyári fontos. A jó termőhelyi körülmények között élő. (A sejtburjánzás nyomán bekövetkező laza szövetű megvastagodás alakja emlékeztet a kalácsra. Az almatermésűek középhosszú termővesszőinek csúcsragyei vegyes rügyek. és húsos állományúvá válik. sokszorosan elágazódva.

a Téli esperesen) előfordul tövises termőnyárs is. általában március közepétől végezzük. amelynek lényege: alsó vízszintesre. hogy tavaszi fásmetszésüket pirosbimbós állapotukban. erős vízhajtásképzéssel válaszolnak. Elsősorban a gyenge növekedésű birs alanyon álló fajtákból nevelhetünk termőkaros orsót vagy sövényt. hogy a valamennyi csonthéjast . Abban is hasonlítanak. illetve éppen termőkorába lépett fákon találhatók. a Papkörte és a Vilmos körte metszésekor legyünk mértéktartóak. A középerős növekedésű Golden Delicious középerős. hosszúra. a ringló. Birs és naspolya Mindkettő 3-6 méter magasra növő bokor vagy koronás fa. és az őszibarack kivételével kisebb mértékű beavatkozással nevelhetők. arra a termőegyensúly felbomlásával. 60-80 centiméteres törzsmagassággal. amely szilva-. Az ifjításra is kényesebbek. A nyáriak (Árpával érő. a meggy. CSONTHÉJASOK A cseresznye. elsősorban a Jonatán fajtára. E csúcsrügyből fejlődő rövid hajtásokon képződik a termés. Az ősszel érők (Vilmos körte. de általában eredményesen ifjíthatók. kajszi-. Serres Olivér) kifejezetten igényesek és gyengébben növekednek. a kajszi és az őszibarack tartozik ide. A téliek (Hardenpont téli vajkörte. csak ritkítással formáljuk a fát. mint az almatermésűek. hogy rügyeik vegyes rügyek. A birs jól viseli az ifjítást is. a meggyre (a héjasok közül a mandulára) jellemző. mint az alma. fontos. szőket visszacsípjük. Ezért a vesszőket visszavágni nem szabad. illetve bokrot. Nyári Kálmán) kevésbé igényesek és erőteljesen növekednek. Vagyis a termőveszszőket és gallyakat rendszeresen alsóbb helyzetű vízszintes állású elágazásra és hoszszúra (azaz gyengén) metszik. az erősen növő Starking csak gyenge metszést igényel. A birs termesztéséhez a váza koronaformát javasoljuk. a Diel vajkörte. amelynek csúcsán fejlett hajtásrügy és körötte három vagy ennél több virágrügy foglal helyet egy csomóban vagy úgynevezett bokrétában. az őszibarackon és néhány szilvafajtán is. azzal együtt az éves termést is eltávolítjuk a koronából. A nyári. illetve -váltó metszéssel tartsuk egyensúlyban. mert az erős beavatkozást nem bírják. Az almafajták túlnyomó többségét egyébként a középerős növekedési erély jellemzi. Néhány fajtán (mint a Hardenpont téli vajkörtén. valamint a középhosszú és a hosszú termővessző. Az almatermesztők kialakítottak egy termőkori (termőre metszési) módot. A fajták közül a Nyári Kálmán. Mivel az ághasadásra hajlamosabb. Ennek oka. a szilva. A csonthéjasok jellemző termőrészei: a különböző hosszúságú nyársak. A bokrétás termőnyárs a csonthéjasokra jellemző termőrész. amelyek legnagyobbrészt a termővesszők csúcsán alakulnak. A termőnyárs 5-15 centiméteres termővessző. Az almatermésűekre jellemző valamennyi termőrészt megtaláljuk a körtefákon is. de termesztési és metszési igényben is különbség van.de különösen a kajszit és az őszibarackot . A metszésre érzékenyebbek. A jó termőhelyi körülmények között élő. Ezt Nagy Sándor-féle metszésnek nevezzük. Ennek megfelelően a hagyományos koronaformában ágcsoportos sudaras vagy kombinált koronát alakítsunk ki a körtefán.lő. a bokrétás termőnyárs. Fontos.súlyosan veszélyeztető ágpusztulásos (gutaütéses) megbetegedés kórokozói ebben az időszakban fertőznek a legkevésbé. Hardy vajkörte. A középhosszú termővesszők 10-40 centiméteresek. de előfordul a kajszin. Ha tehát a vesz- O 63 O . mandula és őszibarackfákon található. Bosc kobak) többnyire mérsékelten igényesek és középerős növekedésűek. Legnagyobb számban a fiatal. hogy alakító metszése során minél laposabb (vízszinteshez közelibb) szögben álló vesszőket válasszunk ágalapoknak. mérsékelt növekedésű fajták (mint a Jonatán is) a visszametszést és ritkítást jól bírják és igénylik is. illetve az őszi és téli körték között küllemben. Elsősorban a cseresznyére. Olyan rövid (4-5 centiméteres vagy rövidebb) termővessző. Termőkorban termőgallyritkító. Ez a fa jó termőerejének és termé- Körte Természetes koronaformája a fölfelé törő kúp alak. rendszeresen és mérsékelten metszett fákon hosszú időn át nagy számban találhatók.

mert oldalrügyeik rendszerint virágrügyek. amely a cseresznyefákon gyakori. a gyengébben növő. O 64 O . A hiányos termővesszőnek nem minden rügyalapján találunk rügyet (termőrügyet). hogy a vezérhajtások erőteljesen fejlődhessenek. amelyek úgy képződnek. hogy a vezérhajtás szabadon növekedhessen. Az erős növekedésű. hogy az egyes ágcsoportok (ágemeletek) ágalapjai ne azonos magasságban legyenek. Ágcsoportos sudaras. váza. terebélyesítsük az alakítás során. (Ez a gyakoribb eset. Erőteljes növekedése nem tűri az erős metszést. hogy a vesszők kizárólag a csúcsrügvből fejlődnek tovább.) A cseresznyére jellemző. csüngő ágú meggyek pedig (mint a Pándy. Ügyeljünk. A meggy termőkori metszése a fajták termőrésze szerint különül el (45. sérült.és sövénykorona nevelhető belőle. a Cigánymeggy) a vesszőkön. Mindenekelőtt a beteg. de ha vannak is. A termőkori koronaalakítás során is tartsunk mértéket. magasba nyúló. felkopaszodott vesszők (ostorok). Viszonylag gyakori az őszibarackon. A második. A koronaalakítás során csak a telepítéskor metsszük erősen vissza az ültetvényanyagot.) A második. magánosan vagy kettesével állnak. akkor ha a korona széthajtó és csüngő jelleget ölt. laza szövetű. illetve harmadik ágcsoport kinevelése után fejezzük be a koronaalakítást. hogy szinte valamennyi rügyalapján hármas vegyes rügycsoportot (két virágrügy között hajtásrügyet) találunk. Belőlük a jövő tavaszi fásmetszés alkalmával válogatunk a következő ágemelet kialakításához. A hosszú termővessző 40 centiméternél hosszabb. Az oldalvezérvesszőkből előtörő többi hajtás csúcsát csípjük vissza. felfelé törő fajta (például a Meteor) a két-. de előfordul a kajszin (és a héjasok közé sorolt mandulán) is.kenységének a jele. A sudárvessző oldalhajtásait hagyjuk érintetlenül. kombinált. (Kettős sudarat se neveljünk. fölfelé törő ágrendszert igyekezzünk kinevelni. sőt azok végén hozzák termésük javát. A csüngő koronájú fákat a termőkor elérése után is ajánlatos erősebben metszeni. E csoport középhosszú termővesszőinek csúcsrügyei általában hajtásrügyek. csúcsrügye pedig hajtásrügy.) Ha pedig a fiatal korona mereven fölfelé törő. harmadik és negyedik esztendőben már csak gyengén metszve alakítsuk a koronát. A fogyatékos és teljes termővessző elsősorban az őszibarack termőrésze. egymást keresztező. nem tévesztendő össze az ennél vastagabb. Az alakító ritkítás során a korona oldal irányú széthúzása (terebélyesítése) és egyben magasságbeli korlátozása legyen a célunk. ábra). Gyakori a gömbkorona. Ügyeljünk továbbá a villás elágazás megszüntetésére is. Csúcsrügye szintén hajtásrügy. oldalukon elsősorban virágrügyeket találunk. Meggy Fajták szerint különböző a természetes koronaalakulás. mert akkor nagyobb a lehasadás veszélye. de általában a megifjított vagy erősebben metszett fákon fejlődik. amelyek zavarják. (A hosszú termővessző ceruzavastagságú. Ha a koronaalakítást az ágcsoportos sudaras korona nevelésének szabályai szerint kezdjük. abból több termőrészt Cseresznye Magára hagyva is viszonylag szabályos sudaras koronát nevel. erős hajtásokat hoz. mert így több elágazódást. dörzsölő ágrészeket távolítsuk el. E csüngő ágú típusok jellegzetes termőrészei a hosszú. Az erős növekedésű meggyfán a vesszőket mérsékelten kell visszametszeni. és a magasba törő sudaras forma is. majd a termőkori ritkítás során is csak mérsékelten avatkozzunk be. abban az esetben oldal irányban szélesítsük. amelyeket a rajtuk ülő rügyek számától és minőségétől függően két csoportba sorolunk. A teljes termővessző sajátossága. de előfordul a csüngő ágú széles. ezért az alakítás. Közöttük lehetőleg arasznyi (20-25 centiméter) távolság maradjon. Évente rendszeresen avatkozzunk be. nehezítik a koronaalakítást. különösen a csonthéjasok esetében. hároméves részeken. hogy a vezérvesszők csúcsán egymáshoz közel álló. de csak a legszükségesebb mértékig. Ennek megfelelően ágcsoportos sudaras vagy kombinált koronát formáljunk a cseresznyéből. Ezeket már a májusi hajtásválogatás során célszerű eltávolítani. másodrendű elágazásokat fejlesztett fattyúvesszővel. hajtásrügyekkel vegyesen Különösen jellemzőek az őszibarack középhosszú termővesszői.

Az alakítás éveiben az átlagosnál is kisebb mértékben ritkítsuk a koronát. és így csökkentenénk a termést. ábra).Termő meggyfaág ritkítása kapunk.) Ha a gyengébben növő. Ezért e fajták koronáját rendszeresen ritkítsuk (az ostorokat is). csüngő ágú fajták vesszeit (az ostor végeit) visszametszenénk. Termőkorban viszont fontos. és a természetes gömb- koronához hasonló alakot ölt. akkor a csúcson lévő virágrügyeket távolítanánk el. Ültetési anyagából leginkább kombinált korona vagy vázkorona kialakítását javasoljuk. A ringlók koronája kevésbé sűrűsödik el. söprűszerű. hogy rendszeresen ritkító metszésben részesítsük (46. Szilva Magára hagyottan kezdetben ágas-bogas sudaras koronát nevel. illetve ifjítanunk. Elsősorban az ágvégeken kialakult vékony. © 65 o . (A fattyűvesszőket hosszúra metszve gyengítsük le. többéves elágazásokat kell ritkítanunk. amelyben a sudár később megszűnik. illetve termőrészeit az idősebb részekbe való visszametszéssel ifjítsuk. ezek évenkénti gyenge ritkítással termőegyensúlyban tarthatók. már csak növényvédelmi okok (például a szilvapajzstetű nagyarányú elszaporodása) miatt is.

Termő szilvafaág ritkítása © 66 o .

kombinált korona és zárt felületű korona is nevelhető belőle. Több év átlagában a fa pirosbimbós állapotában a legki- sebb a gutaütést kiváltó kórokozók fertőzése. Őszibarack Eredeti alakulása szerint leginkább bokorfa. amelyben a sudár meghatározó szerepe később megszűnik. Ezért a kajszit már az alakítás idején gyengén metsszük. Ezért is indokolt az 50-60 centiméteres. nem pedig a termőgally. amely ez esetben már gyakorlatilag ritkítást jelent. (Elkerülendő. széthajtó) fát nevelünk. Különösen fontos a metszés ideje a gutaütéses fapusztulás elkerülésére. egyúttal folyamatosan ifjítsuk és „emeljük" a leívelt. A fattyúvesszőknek a kajszi esetében is nagy szerepük van a termőgallyazat.szórt állású sudaras korona kinevelése a legcélszerűbb. Az alakítás során az oldalágakat legalább arasznyi (20-25 centiméter) távolságra neveljük egymástól. Könyvünkben a hagyományos katlan alakú 47. vázakoronát és zárt felületű koronát alakíthatunk ki (47. kevésbé hasadnak.kezdődik a korona alakítása. Ültetvényanyagából katlankoronát. Ennek megfelelően rendszeres metszési beavatkozás csak a termőre fordulás után. hogy a megújulni akaró korona leggyakrabban az alsó ágak törzshöz közel eső részén (az ágalapokon). így vázágai teherbíróbbak.) Másik jellemzője.) A koronaalakítással arányosan elosztott oldalágú és zömökebb (kevésbé széteső. magára hagyottan alakul. Az őszibarack termőkori (fenntartó) metszésének több változata ismert. Ültetvényanyagából . (E koronatípusok kinevelését a hasonló című fejezetekben ismertettük. amely néhány fajtán az évenkénti 100-120 centimétert is elérheti. A koronát a rendszeres és számottevő munkát igénylő metszés miatt is alacsonyan kell tartanunk. A metszések során az 50-60 centiméter hosszú fattyúvesszőket hagyjuk metszetlenül.a természetes módon kialakult vázágszerkezetet alapul véve . Mindenekelőtt az elsűrűsödött. elöregedett termőgallyazatot.a természetes koronaalakulásához leginkább közelálló . Gyümölcsfáink közül az őszibarack kívánja a leghatározottabban a rendszeres metszést. az ötödik-hatodik évtől szükséges. hogy évenként erőteljes beavatkozást igényel. A fiatal fákra az igen erős hajtásnövekedés jellemző. Ekkor . illetve a korona megújulásában. Ezenkívül vázakorona. ezért annak továbbnevelését ne is erőszakoljuk.Kajszi A fiatal fa természetes koronaalakulása széthajtó. A szakemberek egy része azt tartja. hogy a termőveszsző az uralkodó termőrész. alacsony törzsmagasság. Alkalmas alanyon intenzív karcsú orsót is nevelhetünk őszibarackból. (Idősebb korában a kajszi mindenképpen elveszti sudarát.) A negyedik-ötödik év után célszerű a sudarat a legfölső ág fölött eltávolítani. Az ennél erősebbeket vágjuk hosszúra. Ennek bizonyítéka. ezért ekkor metsszük. gondos kezelése különösen fontos.) E gyümölcsfaj termőkori metszésére jellemző. így fordítsuk termőre. hogy a legéletképesebb kajszikorona metszés nélkül. A nagyobb sebek szakszerű. illetve a törzsön hozza legerőteljesebb hajtásait. A kajszi koronáját évente rendszeresen. lehajlott ágvégeket ritkítsuk meg. és jobb minőségű gyümölcsöt adnak. ÁBRA Termo korú őszibarack alföldi zárt felületű koronája © 67 o . Ezzel az úgymond alakító ritkítással tartják egyensúlyban a fát a későbbiekben is. mert könnyen lehasadnak. ábra). de mérsékelten ritkítsuk. szabálytalanul (szórtan) elágazó sudaras korona. (Minden esztendőben az éves növedék 70-80 százalékát távolítjuk el átlagosan. hogy az oldalvezérek azonos magasságban induljanak. Ezzel az alakító metszést be is fejeztük.

Van olyan fajta is. tehát hosszabbra (50. hogy rügyeikből mindig jól fejlett hajtásokat (jövő évi termővesszőket) kapjunk. Ha tavaly túlságosan rövidre metszettünk. A többi vesszőt minőségük szerint metszszük.a vezérveszszőket erősebben vágjuk vissza. A váltócsapos (vagy ugaros) metszés során az oldalágak csúcsán fejlődött vezérvesszőket minden tavasszal. Ez utóbbi az úgynevezett ugarvessző vagy ugarcsap. A legértékesebb (ceruza vagy annál vastagabb) teljes értékű termővesszőket 4—8 (hármas vegyes) rügycsoportra vágjuk viszsza. akkor igen erős vesszőket kapunk. Az ilyen korú fákon e termőrészeket már hagyjuk érintetlenül. Általában minél erősebb növekedésű a fajta. ugarcsapot metsszünk. a rendszerint zárt felületű koronában termesztett őszibarackfákon annyiban módosul. Ha pedig az előző évi metszésünk túlságosan hosszú volt. Ezekből is. amelyből jövőre várunk erőteljes. A vezérvesszők visszametszésének tényleges mértékét az előző évi növedék alapján kell megállapítanunk. amelyen a hármas vegyes rügycsoportok a fejlett veszszők közepén vagy fölső harmadában alakulnak Ezeket is úgy metsszük. Ritkításkor elsősorban ezek számát csökkentsük. Ezek kevésbé értékesek. A zöldmetszés során a letermett félfás hajtásokat. hogy ott a vezérvesszőket és a termővesszőket gyengébben (hosszabbra) kell metszenünk. arányosan elosztva a koronában. A hiányos termővesszőket (amelyeken inkább csak páros rügyek vannak. a száraz nyársakat pedig letisztítjuk. véko- nyabbak és kevésbé színesek) egészen rövidre. ami nem kívánatos. és az oldalágak alulról fölfelé egész hosszukban berakódjanak termőrészekkel. hogy a vesszőn 4-8 hármas rügy maradjon. Az egyes vázágakat az oldalelágazásaikkal együtt önálló egységnek tekintjük. 2-3 rügyre vágjuk. fejlett termőveszszőket. 2-3 rügyre visszavágva. Ekkor az idén gyengébben (hosszabbra) metsszünk. abból kevés számú és gyengébb vessző fejlődött. annál gyengébben metsszük. középhosszú veszszőket. A fejlett nyársak (10 centiméternél rövidebb vesszők) elsősorban a 10-12 év fölötti fák jó termőrészei.a tavalyi hibán okulva .korona váltócsapos (48. A vezérvesszők rendszeres visszametszésének további célja. amelyeken gyakran egész hosszukban sincsenek virágrügyek. Az őszibarack késő nyári (augusztusi. vékony. Ilyenkor . hogy elágazódjanak. a száraz nyársakat tőből eltávolít- O 68 O . ábra) és szálveszszős (49. szeptember eleji) hajtásválogatása jó kiegészítője (vagy előkészítője) a tavaszi fásmetszésnek. Elsősorban a korona belsejében találjuk a kevésbé fejlett. Az ismertetett termőkori metszési mód az Alföldön. ábra) metszésmódját ismertetjük. ábra). általában középerősen (felényire) visszametsszük. Rajtuk 15-20 centiméterre kiritkítjuk a túl sűrűn álló vesszőket.

A nyári hajtásválogatás elsődleges célja. Az őszibarack szálvesszős metszésének lényege. Azok a hajtások maradjanak a legnagyobb számban. amelyek majd jövőre a termést adják. sem pedig a fölkopaszodásukra. Ezúttal nem vagyunk tekintettel sem a termőrészek megújulására. ÁBRA | Katlankoronájú őszibarackfa termőágának váltócsapos (ugaros) metszése O 69 O .49.) •J 50. a sűrűn álló hajtásokat ritkítjuk. Ehhez kiválasztjuk a legalkalmasabb. (A választásnak az az egyedüli szempontja. hogy a legfejlettebb szálvesszőkön termelünk gyümölcsöt. hogy a vessző minél több szép gyümölcsöt teremjen. legerőteljesebb (lehetőleg) teljes termővesszőket. hogy a meghagyott hajtások több napfényhez és tápanyaghoz jutva kifogástalanul beérjenek. ABRA juk.

hogy ültetés után magára hagyták. mint a többi gyümölcsfaj esetében. illetve silányabb minőségű gyümölcsöt terem. de arányos gömb alakú. amely hamar elsűrűsödik és keveset. Koronaalakulásukat. Ezeket növekedési erélyüknek megfelelően átlagosan 20-30 centiméterre vágjuk vissza. hogy kevés vázággal (leginkább hárommal) ritka. Ültetési anyagából váza korona kialakítását javasoljuk azzal a megjegyzéssel. az összes többi vesszőt (és termőgallyat) viszont tőből eltávolítjuk. így a bokor néhány év alatt elvadul. Jó termésberakódottság mellett általában felére kell kiritkítanunk az egy-egy szálvesszőn képződött terméskezdeményeket a gyümölcsritkítás szabályai szerint (10-15 gyümölcsből 5-8 maradjon). mert a mandula a rejtett rügyből biztonságosan megújul. 40-től 120-ig terjedhet (átlagos. Amíg azonban az őszibarack esetében a termővesszőknek. illetve termőnyársak a korona értékes részei. vagy fa alakú bokor formát ölt.) Mogyoró Általában 4-5 méter magasra növő bokor. hogy nagyon érzékeny a vessző. hogy katlan. (Az erősebb bokrokat viszonylag gyengébben. Termőkorban a termőgallyváltó metszéssel éljünk. évről évre több sarjat hozva elsűrűsödik. a dió és a gesztenye tartozik e csoportba. rövid termővesszők. de külön-külön foglalnak helyet Hímvirágai porzós barkákban csoportosulnak (51. elágazó. Fontos és nem könnyen eldönthető kérdés. a meggyet. Ezért a metszés során ejtett sebfelületeket haladéktalanul zárjuk le sebkezelő készítménnyel. kora. Termőkorban a mérsékelt. A szálvesszős metszés után így csak a szálvesszők és a vezérágak maradnak a koronában. hogy adott esetben hány szálvesszőt hagyjunk meg. ezért az őszibarack szálvesszőzése (szálvesszős metszése) során fordítsunk nagyobb figyelmet a tafrina elleni védekezésre.A kiválasztott szálvesszőket metszetlenül hagyjuk. mint a váltócsapos metszés csapjai. azaz hím. a mogyoró. Az őszibarackról fontos tudnunk. ezeket ne metsszük vissza és ne is ritkítsuk. Koronájában a rövid és középhosszú termővesszőket éppúgy megtaláljuk. a gyengébbeket erősebben metsszük meg. ábra). A hosszú fattyúvesszőt ez esetben is hosszúugarra metszve fordítsuk termőre. Szélporozta egylaki. addig a mandulánál a termőgallynak és ezen belül is a bokrétás és a gyűrűs termőnyársnak van elsődleges szerepe a termésképzésben. Emiatt is ajánlott a zöldmetszés. A mandula termőegyensúlyának fenntartásához mérsékeltebb arányú beavatkozásra van szükség. Bőségesen nevel tősarjakat. Ennek megfelelően a meghagyható szálvesszők száma tág határok között változik. Metszetlenül hagyva sűrűn és szabálytalanul © 70 o . metszési igényüket tekintve igen különbözőek. 40-70 centiméteres szálvesszőhosszúságot feltételezve). Mivel a metszetlen szálvessző gyakrabban fertőződik tafrinával.és nővirágai egy növényen. Ellenkező esetben a termés apró marad. A máso- HÉJASOK A mandula. szellős koronát neveljünk.és ágpusztulást okozó gombákra.és kombinált korona is nevelhető belőle.) A mogyoróbokrot a termőkor eléréséig évente rendszeresen kell metszeni. nem lesz elég piacos. Termőrészeik is eltérők.) A mogyoróbokor terméketlenségének. Ebben elsősorban a fa erőnléti állapota. ezért fajonként ismertetjük. A fertőzés mértéke függ a metszés időpontjától is. A koronaalakítás során a legfőbb szempont. A mandula termőrészei azonosak a csonthéjasokéval. baktériumokra. mint a bokrétás termőnyársat és az őszibarackra jellemző teljes termővesszőt is. amelyet legcélszerűbb augusztus közepétől szeptember elejéig elvégezni. (A másik ok. Mandula A termőhelytől függően kisebb vagy nagyobb fa.de a kajszit. a cseresznyét és a szilvát is — legjobb rügypattanástól virágzásig (azaz pirosbimbós állapotban) metszeni. hogy nem vegyesen ültetik a fajtákat. (A jól fejlett. vagy gyenge termőképességének egyik nagyon valószínű oka. a fajta és a termőhely a meghatározó. A szálvesszős metszés fontos kiegészítő eljárása a kézi gyümölcsritkítás. Erre tekintettel az őszibarackot .vagy oldalrügyeiben rejtőznek Az elültetett szaporítóanyag (gyökeres kis bokor) 3Hf fejlett sarját hagyjuk meg. Nővirágai a rövid termővessző (oldalvessző) csúcs. illetve gyenge ritkítást valamennyien bírják és igénylik is.

mint a magonc. különben jóval hamarabb elsűrűsödik. a napfény érje a bokor belsejét. A sarjakat mindig tőből távolítsuk el. akkor rendszeresen ritkítanunk is kell. Ennek következtében növekszik az oldalelágazások. termését a rövid vesszőkön hozza (52.erősségüknek megfelelően rendszeresen visszametsszük. A nő virágok a vessző csúcsrügyében (vegyes rügy) rejtőznek.későbbiekben szükség szerint hagyjunk meg belőlük. A A dió rövid termovesszeje © 71 o . hiszen a bokor ezekből újul meg. E munka akkor a legcélszerűbb. Ekkor a fölösleges tősarjakat. ami a nagyobb termésbiztonságot szolgálja. nagyobb koronát nevel. hogy a sarjakat tőből kitéphessük vagy kimetszhessük. keresztező oldalágakat távolítsuk el. Ez utóbbinak tenyészterület-szükséglete is kisebb. A fölösleges tősarjak eltávolítására különösen az első négy-öt esztendőben ügyeljünk. E műveletet az első években szükség szerint két-háromszor is meg kell ismételni a tenyészidőben. hogy korábban fordul termőre. világos legyen. elsősorban a termőhely. a talaj tápanyag-ellátottsága és az öntözés tekintetében. mint a mogyoró. hogy a korona belül is szellős. a térben arányosan elosztott koronaágat neveljünk. mint az oltvány. Ha a termőre metszéstől el is tekintünk. barkarügy. hogy a (koronaágakon vagy azok elágazásain fejlődő) vesszőket . hogy elágazódjanak és termőrészekkel rakódjanak be. Ennek lényege. a sűrűsítő. Ehhez a bokor vagy fa töve körül húzzuk el a földet. Hímvirágzata (a barka) e vesszők oldalán nőtt ún. felnyurgult gallyakat. Szélporozta növény. mint metszetlenül. de a magoncnál igényesebb. ágakat általában felükre viszszavágva ifjítsuk meg. Bokronként 6-8. amikor a sarjhajtások 15-20 centiméternél nem nagyobbak (lombozatuk ekkor még kissé rózsaszínes). ábra). Az elöregedett. két-három évenként feltétlenül ritkítanunk kell a koronát. De ha a bokrot rendszeresen termőre metsszük. Az alakítás során. Az újabb fajtáknak már az oldalrügyében is képződnek nővirágok. harmadik és még a negyedik évben a koronavesszőket (vezérvesszőket) középerősen (felükre) vágjuk vissza. A magról kelt (magonc) dió erőteljesebb. a száraz ágakat. A termőkorú mogyoróbokrot termőre is metszhetjük. Fontos. illetve a termőrészek (rövid termővesszők) száma. Az oltványdió előnye. telepítéskor a jól fejlett suhángot 130-150 centiméteren vágjuk visz52 ÁBRA dik. Dió Metszetlenül is szabályos kúp alakú vagy gömbkoronát nevel. Egyúttal dörzsöljünk le minden látható rügyet is a törzsről.

) A megfelelő törzsmagasságú koronás oltvány valamennyi koronavesszőjét igen erősen (kéthárom rügyre) vágjuk vissza (53• ábra). A kifolyó nedv akadályozza a seb gyógyulását. (A továbbiakban az évente képződő vezérvesszőket sem metsszük vissza. miszerint a diófát rúddal jól „megverve" növelhetjük termékenységét. nagyobb ágakat csak augusztus végén. akkor erősen visszametsszük.ezt fontoljuk meg a telepítéskor. Csak savanyú talajon díszlik igazán . A továbbiakban csak a legszükségesebb. illetve terméssel. Noha az alakító metszést nehezen viseli.sza. Ha mégis póznával verjük le a diót. szeptember elején vágjuk ki. Ezzel a növény érzékeny és sérülékeny rövid termőrészeit károsítjuk leginkább.hagyjuk meg a tenyészidő folyamán. Törzse és koronaalakulása is erőteljes. Ártó és veszedelmes az a tévhit. (Dió esetében a magas törzs választását leginkább a fa ipari értéke indokolja. azt óvatosan. Az elültetett diósuháng vagy koronás fa növekedése az első tenyészidőben rendszerint erősen visszaesik. négy kedvező helyzetű koronaveszszőt nyerjünk. A javasolt törzsmagasság mellett még ez a megfontolás érvényesül. hogy a dió (és a gesztenye esetében is) igen magas törzset választunk. amikor a nedvkeringés már szűnőben van. A következő években a koronaágak végig berakódnak termőrészekkel. hogy három. rövid és apró levelű hajtást fejleszt. laza szerkezetű koronát alapozunk meg. akkor a második esztendőben is igen rövidre (egy-három rügyre) metszszük az összes koronavesszőt (illetve kétéves gallyat). Ezért. ilyenkor csak kevés. erőteljesen növő és fölső állású vesszőjét meghagyjuk. külön figyelmet érdemelnek a kiválasztott vezérvesszők (-hajtások) alatt fejlődött hajtások. magassága 20-30 méter közötti. (A kétéves suháng visszavágható kétéves farészre is. amely a későbbiekben többnyire gömb alakot ölt. A koronás oltvány koronavesszeit az első esztendőben 2-4 rügyre vágjuk vissza. azt 130-150 centiméter magasságban metsszük koronába. (A dió ugyanis erősen nedvezik könnyezik -.hogy föladatukat betöltsék . mert a rejtett rügyekből biztonságosan kihajt. így négy-hat esztendő alatt jó termőképességű. Ha ezt tapasztaljuk. Az alakítás során arra törekedjünk. és a sebhely még a tél beálltáig jórészt beforr. Ha suhángot ültetünk. az első évben mégis célszerű beavatkoznunk. és majd a következő évben vágjuk koronamagasságba. Az ágalapoknak megfelelő. nyár végén (augusztusban) azonban tőből távolítsuk el valamennyit. Ezeket . inkább rázzuk a fát. s ezek legalább 80-100 centiméteresek legyenek. Koronanevelése és fenntartó metszése hasonló a diónál leírtakhoz. de az élő. amelyek a törzs erősítését szolgálják. különösen a kora tavaszi időszakban.) Tekintve. a termőrészek kímélésével tegyük. kiválogatott koronavesszőket a továbbiakban már ne met1 53. gyenge ritkító metszésben részesítjük a termőkorú fákat.) Ha gyengén fejlett a suháng. Ennél magasabb törzsön azonban már csökken a korona mérete és vele a termés mennyisége. amely majd a sudár szerepét tölti be. ÁBRA I szük vissza. ha csak lehet. Koronás diófácska telepítéskor © 72 o .) A harmadik-negyedik évtől a legfölső vázág egyik központi helyzetű. Gesztenye Természetese gömbkoronája igen terebélyes. A száraz ágakat és a kisebb gallyakat az év bármely szakaszában eltávolíthatjuk. amelynek szükségszerű következménye lesz a terméscsökkenés.

illetve gyökérsarjaknak nevezzük. illetve ne erősödjön meg. A termés beérése után elhalnak és átadják helyüket az új. A koronanevelés további éveiben (a hatodik-hetedik évig) arra ügyeljünk. Közülük a szamóca metszése csupán az indák eltávolítására korlátozódik. E műveletet késő ősszel a fagyok beálltáig a legcélszerűbb elvégezni. Folyóméterenként 8-12 sarjat hagyjunk. A termővesszők csúcsi harmadában rendszerint fejletlenebbek a termőrügyek. fejletlen sarjaktól tisztítsuk meg az ültetvényt. A cserjetörzsből igen bőségesen és rendszeresen megújul. a szamóca. növekedésüket a hajtáscsúcsuk vagy vitorlájuk visszacsípésével tartsuk egyensúlyban.Amennyiben az első tenyészidőben gyenge volt a hajtásfejlődés. A termőkorú fát csak gyengén és a legszükségesebb mértékben ritkítsuk. A vezérvesszőket már ne metsszük vissza. Ezért . Ültetvényanyagát. ÁBRA \- a letermett kétéves vessző BOGYÓSOK Többek között a málna. hogy a három vázág egyenletesen elágazódjék.művelésmódtól. és e tulajdonsága határozza meg metszését is. A negyedik évtől már részesítsük előnyben a gyökérsarjakat. majd gyümölcsöt hoznak. Mindenekelőtt a letermett vesszőket vágjuk ki tőből. a gyökeres sarjat az ültetés idején 15-20 centiméterre metsszük viszsza a jobb eredés és sarjképzés végett. A következő évben válasszunk ki három. A hajtásokat aszerint. A második évben viszont rövid oldalhajtásokat. mert a fertőző kórokozók búvóhelyei lesznek. növekedési erélytől függően . ábra). a következő évi termés alapjait ritkítsuk meg. Mindenekelőtt a sérült. Közülük a gyökérsarjak az értékesebbek. A málna termőegyensúly-fenntartó metszése a rendszeres ritkításból áll. és ezután válogassunk. annál veszedelmesebbek. (Minél tovább a málnásban maradnak. Málna E félcserje biológiai sajátossága. O 73 O .) Ezután az elsőéves (most fásodó) sarjakat. vágjuk vissza ismét erősen a vesszőket. a riszméte és a tüskétlen szeder tartozik a gyümölcstermő növények e csoportjába. a köszméte. amellyel külön nem foglalkozunk. hogy hajtásrendszere kétévenként megújul. A legszebb gyümölcsöt a középső harmadban lévő rügyekből fejlődő hajtások hozzák. beteg. időközben már megfásodott hajtásoknak (54. az egész korona egyensúlyban maradjon. kevesebb termést hozó termőhajtások fejlődnek. 1 54. és a sudár ne alakulhasson ki. A málnát huzalos támberendezés mellett. azon virágot. Ribiszke A piros és a fekete ribiszke természetes formája a cserjetörzses bokor. A szüret után azonnal metsszük meg. sövény formában a legcélszerűbb művelni. hogy tőről vagy gyökérről sarjadnak-e tő-. ezért fásmetszésük szüret után vagy kora ősszel esedékes.a termővesszőket 20-30 centiméterrel kurtítsuk meg. Miután valamennyi bogyós korán fakad. belőlük rövid. elsősorban a sűrű ágvégeket. fajtától. A továbbiakban ezekből neveljük a koronaágakat (a gömbkoronának megfelelően). a piros és a fekete ribiszke. a teret arányosan kitöltő koronavesszőt. Az elsőéves hajtások (lombhullás után termővesszők) nem teremnek.

Célszerűen járunk el. Fontos. oldalrügyeiből pedig rövid szártagú termőrészek képződnek. ami a termőfelület jelentős gyengülését. június elején hajtásválogatást is végezhetünk. Az egészséges. ha az erőteljesen fejlett bokrokban szám szerint 16 koronarészt tartunk fenn. A bokorribiszke metszése. egy-négy rügyre metsszük. amely több tőhajtás képződését eredményezi. harmadik és ne- O 74 O . Vágjuk vissza vesszőit növekedési erélyüknek megfelelően 2 4 rügyre. Ideális esetben a negyedik évben átlagosan háromszor négy. Az idősebbek növekedése gyengül. mivel annak termőgallyazata hamarabb elöregszik. (A különböző korú bokorrészek találkozási helyén értékes. Az 5 éves részeket folyamatos ritkító metszéssel. Bokorribiszke szaporítóanyaga. azaz tőből eltávolítjuk. illetve csökkenését idézi elő. értéktelenebb gyümölcsöt hoznak. Minél gyengébb a vessző.) A ribiszkefélék ágai négy-öt évig termőképesek. amelyek közül 4 egyéves sarj (veszsző). és helyettük azonos számú tősarjat hagyunk (arányosan elosztva a bokorban). Mindkét ribiszkefajt törzses fácska formájában is szaporítják. évente fiatal sarjakkal váltjuk le. 4 kétéves gally. azzal a különbséggel. (Hajtásválogatásra már nincs szükség. A fekete ribiszke fenntartó metszése során ugyanilyen elv szerint járunk el. Ebből a harmadik év tavaszára négy maradhat.) Az ennél gyöngébbeket kurtítsuk kettő-négy rügyre. E formák kétségtelen előnye a növények könynyebb ápolása. mint amilyen mélyen a faiskolában voltak (55. Ekkor négy-öt erőteljes hajtásnál ne hagyjunk meg többet tövenként. — A fejlett bokrú második éves ribiszke vesszői közül az 50 centiméteres és ennél hosszabb vesszőket hagyjuk metszetlenül. hogy a különböző korú koronarészek mindig lehetőleg azonos arányban és arányosan elosztva legyenek a koronában. ha e beavatkozást az ültetés előtt végezzük. hogy az alakítás és a termőkorú metszés során is tartsunk mértéket. mint amilyen mélyen a faiskolában volt Az ültetést követő tenyészidőben. A második év tavaszára legföljebb öt vessző maradhat a bokron. Fejlettségüktől függően egy-három. mintha most lenne elsőéves. illetve a gyökérzet felülete. második és harmadik éves) koronarész alkotja a bokrot. amikor is négy egyéves tővesszőt. Amennyiben gyengébb csemetét ültettünk. A lényeg az. és azután a megmetszett csemetéket kissé mélyebbre is ültetjük. Hátránya viszont. A további években. hogy itt a negyedik éves letermett részeket váltjuk le folyamatosan. Ültetéskor metsszük vissza a szaporítóanyagot. 4 hároméves és 4 négyéves termőgally. a gallyak csúcsrügyéből hosszú szártagú hajtások. Ezáltal növekszik a cserjetörzs. négy második. A fekete ribiszke-fácska termőfelület-csökkenése . annál rövidebbre vágjuk. különböző korú (első. rövid termőrészek fejlődnek. a többit távolítsuk el. a piros ribiszke esetében az ötödik éves termőgallyakat folyamatosan leváltjuk. illetve termesztik. ábra). négy harmadik és négy negyedik éves termőgallyat célszerű hagyni a bokorban. A kétéves részek.A bokrok legfiatalabb (egyéves) részei. (Közülük négyet hagyjunk meg. fejlett csemetéken négy-hat hajtást hagyjunk. A telepítéskor mélyebbre ültették. és az a második év tavaszára csak kevés (két-három) és gyenge (20 centiméternél rövidebb) vesszőt hoz. akkor ezt kezeljük úgy. arányosan elosztva a tövön.) Az ötödik évben befejezzük az alakítást. Célszerű. Négy fejlett tővesszőnél többet ne hagyjunk meg a második. A második év nyarán ismét célszerű a hajtásválogatás.még jelentősebb.a bokor alakhoz képest . hogy ilyen állapotban nagymértékben csökken a ribiszkék megújulási készsége. a vesszők közvetlenül a törzsből törnek elő.

(Vagy olyan termőhelyi körülmények között. Sudarat ne hagyjunk. a talajfelszínhez lehetőleg közel távolítsuk el (56. Napjainkban mindinkább a törzses fácska hódít teret.4-5 veszszőt hagyjunk meg egyenletesen elosztva.) Ennek során a 2-3 koronaveszszős oltvány vesszőit 2-3 rügyre visszavág- Elhanyagolt. Oldalrügyeiből gyakran rövid termőrészek fejlődnek. Fölfelé és kifelé álló vesszőkre (esetleg rügyekre) metszve akadályozzuk meg a bokor szétterülését. A ritkításkor a tővesszők közül azokat részesítsük előnyben. A második évben . váltásával tartsuk egyensúlyban a termőfelületet. egyenletesen elosztva a koronában. elsűrűsödött termő ribiszkebokor ritkítása O 75 O . A további években 12 koronarész folyamatos ifjításával. amelyeken a vesszők már igen gyenge növekedésűek. Termőkorban a négy-ötévesnél idősebb gallyakat váltsuk le folyamatosan. ahol a növények nem fejlődhetnek ideálisan. Tövises vesszőin a hajtás. amellyel majd a korona magasságát növeljük. Általában négy év után a fácska egész termőága elöregszik. A harmadik évben 8-10 koronavesszőt. ábra). Valamennyi vesszőt. hogy végálló rügyük kifelé. ritkább koronájú fajtákra jó. és nem sűrűsítenek. A még erősebb növésű vesszőket gyengén visszavágva serkenthetjük az új hajtások képződését. A törzses ribiszke metszése. fölösleges vesszőket. Ezzel terebélyesítjük a kis koronát. rendszeresen ritkítanunk kell. illetve a 4-5 évesnél idősebb termőgallyakat távolítjuk el a koronából. hogy a termőfelület minél több fényt kapjon. csúcsrügye azonban rendszerint hajtásrügy. amikor a gyenge. földre ívelését. növekedési erélyüktől függően. Köszméte Eredeti alakulása szerint hazánkban fél-egy méterre növő cserjebokor. Az egyik a hagyományos kialakítás. il\ 56. Ilyenkor a meghagyott vesszőket gyengén visszametsszük. a többit tőből távolítsuk el. A fekete ribiszke-fácska alakítása során 4-5 ágat neveljünk. Az ágakon lévő elöregedett részeket.és virágrügyek vegyesen fordulnak elő. Ekkor a tövében képződött erős vesszőre visszavágva távolítsuk el. elsősorban azért. illetve megakadályozzuk erős leívelését. harmadával vagy felével kurtítsunk vissza. illetve sudárként kezeljük. Piros ribiszke telepítésekor a fiatal korona valamennyi vesszőjét 2-4 rügyre metsszük viszsza. ezeket már ne metsszük vissza. A termő piros ribiszke-fácska metszése elsősorban ritkításból áll. amelyek teljes kifejlődésük idején arányosan oszlanak el a koronatérben. ÁBRA } letve gallyat hagyjunk meg a koronában. Közülük egyet általában a fölfelé törő és leginkább központi helyzetűt . A bokorköszméte alakításakor a bokor piros ribiszke kinevelése az irányadó. kedvezőtlen helyzetű. A letermett ágakat tőből. A törzses köszméte koronaalakítására két változatot ajánlunk (57. illetve fölfelé álljon. ábra).ha a korona erőteljesen és egészségesen fejlődött . mert ápolása és főként a szürete így lényegesen gyorsabb és kényelmesebb.központi tengelyként. amely a kevésbé erőteljesen növő.gyedik évben.

a fás részek nem kopaszodnak föl. O 76 O . Ezeket meghagyjuk és felükre visszametsszük. A megmaradókat felükre visszametsszük. az oldalágakat akkor is bátran ki- metszhetjük tőből. A termőkorú törzses köszméte rendszeres metszést igényel. a fekete ribiszke és a köszméte hibridje. A bokor alakja.) A koronaalapból kiinduló. hogy a koronában rövid sudarat nevelünk. (Ha ilyen vessző éppen nincs. A harmadik évben az ezekből képződök között válogatunk az ismert elvek szerint. buja növekedésű. Ezért a bokor minden helyén több éven át rendszeresen képződik gyümölcs. Ügyeljünk. azaz a koronát fölfelé is terítjük. termete és a vessző színe is a fekete ribiszkééhez áll közel. azzal könnyen össze is téveszthető. ezt metsszük vissza 6-8 rügyre.í A törzses köszméte metszése telepítéskor. A kiindulási formát (A) a hagyományos elvek szerint (B) vagy rövid sudarat nevelve (C) vágjuk vissza juk. A többéves ágakon a koronarész teljes hosszában soklevelű. Ezeket folyamatosan leváltjuk az oldalág alapján képződött veszszőkre. illetve túlságos széthajlását fölfelé és kifelé álló vesszőkre metszve akadályozzuk meg. Közülük csak minden másodikat hagyjunk meg úgy. de vissza már nem kurtítunk. amely magában foglalja a ritkítást. hogy a teret lehetőleg arányosan töltsék ki. Ezeket csak ilyen időközönként ifjítsuk. az ifjítást és a koronaalakítást is. A harmadik évben az ezekből fejlődők között válogatunk aszerint. Akkor metsszünk erősebben. a függőlegesen fölfelé álló középsőt hagyjuk meg.ideális körülmények között nyolc-tíz évig is betöltik feladatukat. A korona 2-3 éves gallyai a legtermékenyebbek. erőteljes. tehát az ilyeneket tartsuk meg legnagyobb számban. azaz ifjítunk. Riszméte A riszméte vagy másik közismert nevén a josta. sűrű koronájú fajtákra ajánljuk. A másik változat lényege. Telepítéskor a 2-3 koronavesszőből csak egyet. de évente rendszeresen. hogy a koronateret arányosan és egyenletesen töltsék ki. elágazó termőnyársakat nevel. A második évben ebből 6-8 vesszőt is kaphatunk. Általában gyengén metsszünk. illetve ritkítsunk. ha a hajtásnövekedés átlaga már a 10-15 centimétert sem éri el. E formát elsősorban az ideális termőhelyen élő. de vissza már ne metsszünk. mert a vágás környezetében bizonyosan képződik új hajtás. A bokor és a törzses fa alakító és termőegyensúly-fenntartó metszésére a fekete ribiszke nevelésére vonatkozók az irányadók. jó helyzetű gallyak . A korona földre ívelését. Ezekből a következő évben 4-6 olyan vesszőt kapunk. hogy az alsó lehajló vessző 30-40 centiméternél ne kerüljön közelebb a földhöz. amely meghaladja a 10 centimétert.

Tövenként 4-5 tősarjat hagyjunk a legfejlettebbek közül (ezekből lesznek a jövő évi termővesszők). A gyümölcs nagyobb hányada a másodrendű vesszőkön képződik.5. ÁBRA mert az azokon fejlődött termés leér a földre és fertőződik. A tősarj a 4-5 méteres hosszúságot is elérheti. a vesszőket metsszük rövidre. A metszéssel egyenletes terméshozásra is késztetjük a fát. újabban nemesített fajtákkal ültetvényeket is létesítenek. A második év tavaszán . ábra). sőt esetenként a 6 méteres magasságot is. a tavaszi metszés során a téli fagykárt mindig figyelembe kell vennünk. és azt metsszük vissza az alsóbb két fejlett rügyre. ez a (hazánkban is) nagy alakgazdaságban előforduló. június elején az egyiket (az alsó állásút. Jó esetben ebből két erőteljes hajtást kapunk.csak két évig él. Amikor a hajtások elérték a 2. A gyökértörzs járulékos rügyeiből képződött sarjakkal újul meg. 3-5 méter magasra növő bokorfa termésének színanyagtartalma miatt válik egyre jelentősebbé a termesztésben.) Noha nálunk még a vadon termő bokrok gyümölcsének a gyűjtése jellemző. mert ez ad olyan termésminőséget. amely megfelel a nemzetközi és hazai előírásoknak. Május végén. A harmadik évben három vesszőt hagyjunk meg terméshozás céljából. erdőtalajok stb. Bodza A feketebodza. Tüskétlen szeder Félcserje. Termesztéséhez elsősorban a katlanhoz hasonló alakú koronaformát ajánljuk. a rajta fejlődött másodrendű hajtások hossza 2-3 méteres is lehet. ábra).Miután a fekete ribiszkénél erőteljesebb növekedésű. erodált. Miután a szeder fagyérzékeny.kielégítő fejlettség esetén . Termésérés illetve szüret után ne késlekedjünk a letermett vesszők eltávolításával és megsemmisítésével (elégetésével). A hajtáscsúcs a földdel érintkezve legyökeresedik.5 m. illetve mérsékeljük tősarjképződését. A bodza ültetvényanyagának erős gyökérzete és egy vagy két erős vesszeje van. a csúcsukat visszametsszük. illetve azt. szikes. Mivel a bokorfa természetes állapotában elérheti az 5. amelyet ültetés után a gyökérnyakon képződött 2-3 (járulékos) rügy fölött metsszünk vissza. 60 centiméteres magasság alatt pedig tőből távolítsuk el valamennyit. A fagysérült másodrendű vesszőket is tőből metsszük ki.a málnához hasonlóan . a fejlettebbet). Szélsőséges talajok kivételével (futóhomok. A jó fajta azért fontos. Ültetés után csak egy vesszőt hagyjunk meg (nyilván a jobb állásút. hogy ezáltal serkentsük a másodrendű hajtások kifejlődését.és humuszigényes.) mindenütt jól tenyészik. amelynek hajtásrendszere . Tenyészterület-igénye .a fajták növekedési erélyétől függően . de nitrogén. Már egynapos vízborítás (belvíz) hatására kipusztul. Sekélyen gyökeresedik.5-6 x 3. amely lehetővé teszi a kézi szedést a földön állva. 1 méter magas törzsön kialakítva (59. ezért metszéssel olyan formára kell alakítani. A szeder csak huzalos támberendezés mellett nevelve kezelhető (58. Termőkorban 5-6 éves gallyait váltsuk le folyamatosan. a többit kitörjük. mert ezek mint fertőzési források veszélyeztetik az ültetvényt.5-3 méteres hosszúságot. A fejlődő tősarjak közül májusban válogatunk.már egy-két termővesszőt meghagyhatunk. 58. és egyben eltávolítjuk ezek másodrendű vesszőit. Az oldalhajtások elfagyott végeit lemetszették © 77 o . terméshozás után elpusztul. amelyik látható- terítése a támberendezés mellett. Ha a tő gyenge növekedést mutat. A negyedik évtől termőkori azaz fenntartó metszést végzünk. Ültetvényanyaga leginkább konténeres csemete formában kapható. a telepítés évében a fejlett bokrot 4 rügyre vágjuk vissza. (A szakirodalom festőbodzaként is emlegeti. A másodrendű vesszőket 40-60 centiméterre metsszük vissza. azokat 150-200 centiméterre visszametszszük. levegőigényes.

erőteljes. hogy a korona belseje levegős legyen. illetve tőből eltávolítjuk. a meghagyottat pedig karó mellett neveljük tovább. hogy szép. Ezt tavaszszal visszametsszük.) A harmadik esztendőben . ami elérheti a 2 méter magasságot is.a növekedési erélytől függően . (Egyúttal távolítsuk el a törzserősítőnek meghagyott vesszőket is.jó esetben .) A második esztendőre .) A következő évben a vezérvesszők fölső rügyeiből fejlődő erős vesszők közül a külsőket (a koronából kifelé állókat) hagyjuk meg.a harmadik esztendőre .négy erős koronavesszőt (oldalvezérveszszőt) kapunk. egyenes legyen. Közülük a feltűnően hosszúakat célszerű gyengén visszametszenünk.] 59. ÁBRA } Bodza katlankoronája termővesszőkkel (szálvesszőkkel) an gyengébben fejlett) tőből eltávolítjuk. A bodza tövén illetve törzsén képződött hajtások (vesszők) rendszeres eltávolítására a termőkorú ültetvényben is ügyelni kell. (A tenyészidőben a törzsön képződött hajtásokat nyár végén tőből távolítsuk el. mégpedig 2 rüggyel a kívánt (az 1 méteres) törzsmagasság fölött. (Egyúttal távolítsuk el a törzserősítőnek meghagyott vesszőket is. ezeket szintén 4-6 rügyre metsszük vissza a növekedési erélytől függően.) A negyedik évben válasszunk ki 6-8 vezérvesszőt a növedékből (miután a koronában nincs sudár. hogy a fa termőegyensúlyban van. ezek természetesen mind oldalvezérvesszők). (Az ikerrügyekből gyenge. Az oldalvesszők ritkítása során a kifelé állók maradjanak meg nagyobb számban. hogy a korona belseje levegős legyen.5 méter hosszú termővesszők (szálveszszők) jelzik. különben a törzses forma átalakul bokorrá. ami megkönnyíti a szüretet. szép és egyenes vesszőt kapunk. ha van elegendő rejtett rügyből kinőtt új hajtás. A letermett szálveszszőket (termőgallyakat) a legalsó fejlett vesszőre visszametszve ifjítjuk meg. ezeket is tőből távolítsuk el.) A termőkorú bodzaültetvény fenntartó metszése során az őszibarack szálvesszős metszéséhez hasonlóan célszerű eljárnunk. (Azt. ezeket hagyjuk metszetlenül. az 2-2. Az igen hosszú termővesszők (rajtuk a terméssel) azonban leérhetnek a földre. ezért ezeket virágzáskor célszerű mérsékelten visszametszeni. A vezérvesszőkön kívül 10-15 oldalvesszőt (termővesszőt) is hagyjunk a koronában. Ezekből növényenként 10-15-öt hagyunk meg visszametszés nélkül. a belsőket ritkítsuk. Rendes körülmények között a termővessző a termés súlya alatt leívelődik. © 78 o . Ennek nyomán .4-6 rügyre metsszük viszsza az oldalvezérvesszőket. (A rejtett rügyből is képződhetnek gyenge hajtások. lelógó termővesszők képződnek.

A SZOLO METSZESE írta Valló László .

VÁLTÁSA ZÖLDMUNKÁK MŰVELÉSMÓDOK KIEGÉSZÍTŐ MUNKÁK NÉHÁNY TANÁCS .ALAPISMERETEK METSZÉSMÓDOK A TERMŐALAP IFJÍTÁSA.

Az eredetileg erdei kúszó lián metszéssel szelídült az emberhez és lett „kezes". Az a metszési beavatkozás pedig. de ezzel alakítjuk és tartjuk fenn a választott tőkeformát is. a másikban meg túl sokat is terem. Ekkor azonban mindig a szár legfölső részein. hogy a növény néhány év múltán gondozhatatlanná válik. a szőlő metszésmódja. hogy a termés kiegyenlítetlenné válik. A szőlőtőke földbeli része a gyökér a föld fölötti pedig a szár. Helyette olyan kifejezésekkel élünk. szabályok szerint (amelyek persze évszázadok termesztési tapasztalatai alapján kristályosodtak ki). azaz az egyik esztendőben alig. A szőlőtőke fölbeli és föld feletti részének találkozási helye a gyökérnyak vagy tőkenyak. További következmény. amelyek az egyes művelésmódok hatására képződött száralakulásokat (tőkealakulásokat) jellemzik. pontosabban kezelhető. Az a mód. amely azt célozza.) A tőkenyak fölötti megvastagodott (szár)részek formája a választott 60. (Oltványtőkékben az oltásforradás nyoma itt föllelhető. aminek következtében a fürtök. Ha tehát a szőlő növekedését nem irányítjuk. a csúcson hajt ki és érlel termést. ÁBRA vessző (hosszú és rövid csap) «1 fattyúvessző (biztosító csap) termőalap • törzs világos rügyek sárszem alapi rügyek A szőlő Moser-féle magasművelésű tőkéjének fás részei © 81 o . persze mindig gyenge minőséget. illetve azzal. A metszéssel eltávolítjuk (visszavágjuk) az éves vesszőhozadék nagy részét meghatározott elvek. A szőlőtőke persze metszetlenül is terem. hogy a Kaukázuson túli vidék lakói a ligeterdők fáinak koronájába kúszó és ott termő szőlőt a földközelbe kényszerítve művelésbe vonták. a szőlő művelésmódja. Ezzel szabályozzuk a termés mennyiségét és minőségét. ahogyan a tőke egyes vesszőit visszavágjuk. kuszán növekedő hajtások erősen beárnyékolják egymást és a terméseket. A szabadon. illetve hogy az miként maradhat fönn. megbízhatatlan terméshozással és minőségcsökkenéssel kell számolnunk. illetve a bogyók kisebbek lesznek és beltartalmi értékük (cukortartalmuk) is csökken. noha ezt a megjelölést a legritkábban használjuk a gyakorlatban.ALAPISMERETEK Évezredek teltek el azóta. gondozható növénye. hogy milyen formát ölt az egész tőke.

E termőrészeket a visszametszett veszszőn lévő világos rügyek száma szerint csoportosítjuk. a ceruzavastagságnál vékonyabbak.) Rövid csap az a vessző. több év alatt kinevelt jellemző száralakulásokat pedig törzsnek vagy karnak mondjuk. A tőke sok fattyúhajtást hoz. hosszúságát is megadja. de jól látható. a fajta metszési igénye. hajtás pedig elsősorban a vesszők csúcsán állókból fejlődik. A vessző tövén. A vessző alaphoz közeli részén a sárszemet (sárrügyet) találjuk. A szőlőültetvény anyaga oltvány vagy gyökeres európai szőlővessző lehet. A szőlővessző a világos rügyekkel és a velük együtt előforduló megvastagodásokkal jól tagolható. így elsősorban az Alföldre való. ábra). amelyen 1-2 világos rügy van. Ekkor a terméshozás szempontjából kedvezőtlenebb alapi rügyek és sárszemek is nagyobb arányban kihajtanak. hogy noha vessző a csernél idősebb részeken is fejlődhet (fattyúvessző). ha teljesítőképességéhez mérten kevesebb világos rügyet hagyunk. A termőalap kétéves része a cser. A 9 és ennél több rügyet tartalmazó (ennél hosszabb) vessző pedig a szálvessző. A vesszők ceruzavastagok. A háromévesnél idősebb részekből (karokból. a tőke erőnléte és a rügyek épsége. A 3-5 rügyes vesszőrész neve hosszú csap. törzsekből) fejlődő vesszőket fattyú vesszőknek nevezzük. Alulterheljük a tőkét akkor. A szőlő elsősorban a világos rügyekből képződő hajtásokon terem. amely az idősebb részeken (leggyakrabban a cseren) alakul ki. Ezt a képződményt tőkefejnek nevezzük. a termőalapok (60. határozott formájú rügyei a világos rügyek. az azon fejlődő egyéves része pedig a vessző. Az erősebb tőkéket egyazon művelésmódon belül is jobban kell terhelnünk. néhány sárszem vagy alapi rügy kíséretében. hogy szőlőtőkénk évről évre kiegyenlítetten terem. (A rügyszám egyúttal a metszés mértékét.) A szőlőtőke azon többéves részei. a 6-8 rügyesé félszálvessző. amely kötött talajon megvédi a ráoltott nemest e veszedelmes kártevőtől. amely az úgynevezett immúnis homoktalajokra. A megvastagodásokat szárcsomónak. íznek vagy bütyöknek (nódusznak). amelyek közül legfontosabb a környezeti adottság. A gyökeres európai szőlővessző valamely nemes fajta meggyökereztetett vesszeje. az idősebb résszel való ízesülés helyén a szabad szemmel olykor alig látható alapi rügyek rejtőznek. A tőkét attól függően terheljük.művelésmódtól függ. túlságosan buján fejlődik. akkor ennek bak vagy szarv a neve. így például ha a szárat a talajközelben évente visszametsszük (azaz nem engedjük fölfelé növekedni). (Megjegyezzük. amelyek a termőrészeket hordozzák. Ezért a világos rügyeket hordozó vesszük a szőlő termőrészei. (Például a Moser-féle magasművelésű tőke többéves függőleges részét törzsnek. A vessző legföltűnőbb. ahol a filoxéra nem él meg. Arányos terheléskor valamennyi világos rügy kihajt. © 82 o .és művelésmód. hogy metszéskor hány világos rügyet hagyunk rajta. Amennyiben a tőkét várható teljesítőképességének megfelelően terheljük. A tőke vesszei gyengébbek. Vesszei a ceruzánál vastagabbak. miközben erőnléte is azonos szinten marad. A terhelés mértéke számos tényezőtől függ. azonban a legtöbb szőlőfajta cseren képződő vesszőn hozza a termésének javát. vízszintes ágát (ágait) pedig karnak nevezzük. termőegyensúlyi állapotában tartjuk. A túlterhelés következményeként számos világos rügy nem hajt ki (alva marad). számuk a fajtára jellemző.) A szőlő vesszeje is rügyből fejlődő egyéves (egy tenyészidős) megfásodott hajtás. fejlettségük. Az oltvány alanya filoxérának ellenálló amerikai eredetű vadszőlő. Ha a szárat kissé hosszabbra hagyva metsszük vissza évente. és a tőke termőegyensúlyi állapotban marad. Az ennél is hosszabb. a csomók közötti részt pedig ízköznek (internódiumnak) nevezzük. valamint a metszés. Ez abban nyilvánul meg. akkor idővel a tőkenyak bunkószerűen megvastagszik. amely már kevésbé fejlett.

hanem a metszett. Az alsó világos rügyek alva maradnak. ez pedig a szőlő fölkopaszodásához vezet.METSZÉSMÓDOK A metszetlenül hagyott. Az első évben ezúttal is kétrügyes csapot hagyunk. Ha metszéssel (vagy leíveléssel) nem akadályoznánk meg a fölkopaszodást. Az első év tavaszán két világos rügyes csap a kiindulás (A). A harmadik évben ugyanígy járunk el. az alsót két rügyre metsszük (B). Miután metszéskor a cser egy részét is eltávolítjuk. az alsót pedig két rügyre metsszük. ábra). és közepes vagy ennél nagyobb fürtöket hoznak. átlagosan jó termőhelyi körülmények között. már két rügynél hosszabb képleten is megnyilvánul. A polaritás nemcsak a metszetlenül hagyott veszszőn. ezért ismét csak kétrügyes rövid csapunk marad (C) O 83 O . A következő esztendőkben a rügyek kihajtása (illetve alva maradása) hasonló módon következik be. ÁBRA A rövidcsapos metszés. A termőalapon tehát ismét csak két rügyet hagyunk. A következő esztendőben a kapott két vesszőből a fölsőt eltávolítjuk. a tőkék művelhetetlenné válnának. ezért e metszésmódot csercsapos váltómetszésnek is nevezzük. a termés leromlana. A rövidcsapos metszés lassítja a tőkerészek fölkopaszodását (61. függőlegesen álló szőlővessző csak a középső és még inkább a fölső harmadában hoz erőteljesebb hajtásokat. A továbbiakban is ezen elvek szerint járunk el. A második év tavaszán a rügyek- \ 61. amelyeknek alsó rügyei is termékenyek. a legtöbb fajtánál élhetünk. A rügyekből a második év tavaszára két vesszőt kapunk. Ekkor a fölső vesszőt a cseralappal együtt eltávolítjuk. A hosszúcsapos váltómetszés nagyobb tőketerhelést jelent. továbbá bőven teremnek. az alsót két világos rügyre kurtítjuk. Tehát a termőalapon ezúttal is két rügyünk marad. A harmadik esztendő tavaszán a fölső vesszőt ismét a cserrel együtt eltávolítjuk. amelynek a gyümölcsfák és -bokrok esetében a csúcs uralma felel meg. E tulajdonság a polaritás. E metszésmód esetében az első év tavaszán egy vagy két világos rügyből álló rövid csapot hagyunk. amellyel azonban. Általában azokat a fajtákat metsszük így.

Az előző évi rövid csap fölső vesszejét hosszú csapra.bői két vessző áll rendelkezésünkre. és megakadályozzuk a különben igen gyors fölkopaszodást. az előző évi rövid csap fölső vesszejét hosszú. hogy általa leváltsuk a letermett hosszú csapot.amint látjuk . Ha kevésbé akarjuk terhelni tőkénket. A harmadik évi állapot metszés előtt és után (C). A negyedik és a további években is hasonlóképpen metszünk. ezért ugarcsapnak nevezzük. Miután elsősorban nem termést várunk belőle.a hoszszú csap alatt mindig hagyunk egy. az alsót rövid csapra (ugarcsapra) metsszük (C) A szálvesszős váltómetszés az első négy évben. E metszésmóddal . beavatkozás előtt és után (D) O 84 O . az alsót rövid csapra kurtítjuk. hanem a jövendő termőalapot a termőveszszővel. A fölsőt most négyrügyes hosszú csapra. Kiindulás a kétrügyes csap (A). A metszésmód a negyedik évben. az alsót két rügyre metsszük (B). A letermett hosszú csap eltávolítása után ismét egy hosszú és egy rövid csap marad a termőalapon. A második év tavaszán a rügyekből nyert vesszők közül a fölsőt négy. az alsót kétrügyes ugarra metsszük. A harmadik évben a letermett hosszú csapot eltávolítjuk. Kétrügyes csap a kiindulás (A).a hosszúcsapos váltómetszés szabályai Hosszúcsapos váltómetszés az első három évben. és a szálvesszőt vízszintesre kötözzük (B). E rövid csap elsődleges feladata. ábra).vagy kétrügyes rövid csapot (attól függően. az alsót kétrügyes rövid csapra metsszük (62. A második év tavaszán a rügyekből nyert vesszők közül a fölsőt szálvesszőre. akkor . hogy a vessző mennyire fejlett). A harmadik évben a hosszú csapot a rajta fejlődött vesszőkkel és cseralappal együtt eltávolítjuk.

64. és az ugarból neveltet íveljük le. Az ívelt szálvesszőt letermés után visszavágjuk az alaphoz legközelebbi. majd leíveljük (A). szálvessző minőségű vesszőre. Ha az alaphoz legközelebbi vessző gyenge. és a következőt íveljük le. A letermett szálvesszőt eltávolítjuk. ügyelve az irányra (B). abból ugart hagyunk. Az ugarcsap alsó vesszőjéből ismételten ugart hagyhatunk (C) © 85 o . ÁBRA A szálvesszős leívelés menete.

A harmadik év tavaszán az előző évi letermett szálvesszőt a cseralappal együtt eltávolítjuk. A Moser-féle magasművelésű tőkék gyakori metszésmódja ez. A második év tavaszán a fölső vesszőt szálvesszőre (9-12 rügyre) metsszük. Az új szálvesszőt az előző évi rövid csap fölső vesszejéből metsszük.rövidcsapos váltómetszést végezzünk. A negyedik és a további évek tavaszán is hasonlóképpen metsszünk. ábra). akkor a kihajtás idején többnyire a függőleges vagy ahhoz közeli helyzetű. amelyből majd a termőalapot kialakítjuk. Őszre az ugarból két erőteljes vesszőt kapunk. így nem törik le © 86 o . az alsóból ismét ugart hagyunk. A szálvesszős váltómetszés elve és szabályai a hosszúcsapos váltómetszésével lényegében megegyeznek. A szálvesszőt vízszinteshez közeli helyzetben kikötjük. a rendezetlenség benyomását keltik. mert a rügyek így jobban fakadnak. Ekkor természetszerűleg a hosszú csap (a termőcsap) szerepét a fölső helyzetű kétrügyes rövid csap veszi át. az alsó vesszőből ismét rövid csapot (ugarcsapot) hagyunk. illetve amelyek vesszőinek elsősorban a fölső rügyei termékenyek (63. Ha a szálvesszőt magára hagyjuk. az alsót pedig rövid csapra. (Később. amely az ugarcsap szerepét tölti be. amelyből lehetetlen a szálvesszős váltás. a tavalyi ugar fölső vesszejéből szálvesszőt. A szálvesszős váltómetszés gyakorlatában fontos. és elsősorban a fölső rügyei fakadnak ki. hogy a szálvesszőt lehetőleg vízszintesre kössük le. ezért különösen fontos. hogy rendszeresen hagyjunk ugarcsapot.szerint . A tenyészidőben rügyei kihajtanak. A leívelés a szálvesszős (félszálvesszős) metszés olyan különleges változata. Mivel a tőkék a szálvesszős metszés mellett kopaszodhatnak föl a leghamarabb. 65. és lombozatuk megvilágítása is kedvezőtlen. hogy ezt a rügyfakadás előtt végezzük. Az első év tavaszán kétrügyes rövid csap a kiindulás.) Ennek következtében az alsóbb helyzetű ugarcsapon gyengén fejlett vesszőket kapunk. és időben kötözzük le a szálvesszőt. A fürtökkel terhelt szálvesszők rögzítés nélkül könnyen ki is törhetnek. E kétrügyes csapból a következő tavaszon két fejlett vessző áll rendelkezésünkre. a termés súlya alatt majd leívelődik.ábra). Őszre a szálvessző leterem. ÁBRA helyes helytelen tf \ A szálvessző helyes irányú hajlítása. úgynevezett lengő szálvesszők többnyire összekuszálódnak. Mindez a termőalap. amikor a fölkopaszodás ellen nem ugarcsappal. Ügyeljünk. A magára hagyott. A szálvesszős (félszálvesszős) váltómetszést mindenekelőtt az apró fürtű fajták metszésére ajánljuk. illetve a tőke gyors fölkopaszodásához vezet. és számos fürtöt hoznak. mert később a zsenge hajtások könnyen letörnek. az alsó rövid csap pedig az ugarcsap feladatát tölti be. hanem a szálvessző lehajlításával védekezünk (64. A letermett szálvesszőt tőből eltávolítjuk. az ugaron pedig két erőteljes vessző fejlődik.

A meghagyott szálvesszőt tavasszal íveljük le, és a kartartó huzal alatti segédhuzalhoz kötjük. Fontos azonban, hogy leívelés előtt ropogtassuk meg a szálvesszőt, ami annyit tesz, hogy két kezünkbe fogva ízközről ízközre haladva óvatosan megtörjük, miközben lefelé hajlítjuk. így elejét vesszük annak, hogy a szálvessző letörjön. A tenyészidőben rügyei kifakadnak és teremnek. A legerőteljesebb hajtások a szálvessző tövéből függőleges irányban törnek elő. A második év tavaszán a letermett szálvesszőt az alaphoz legközelebb álló, erőteljes vesszőig vágjuk vissza. Ez lesz az új szálvessző, amelyet ismét leívelünk. A harmadik tavaszon és a további években is a letermett részt az alaphoz legköze-

lebb álló, erőteljes vesszőre vágjuk vissza. Ezt az új szálvesszőt pedig íveljük le. Ha gyenge a hajtásfejlődés a szálvesszőn, vagy az alaphoz legközelebb nem képződik megfelelő fejlettségű vessző, akkor a biztonságosabb leváltás végett a leívelt szálvessző mellett is hagyjunk ugarcsapot. A szálvessző leívelése különös figyelmet igényel. Mindig befelé, az alap felé hajlítsuk, ne azzal ellentétesen, különben könynyen kitörik. A cseren lévő vesszőt mindig az ellentétes oldal irányába íveljük, mint amelyiken áll (65. ábra). ívelés közben ropogtassuk meg, azaz két kezünkbe fogva ízközről ízközre haladva óvatosan törjük meg. Enélkül a szálvessző - különösen a hajlítás fölső pontján - könnyen eltörhet.

O 87 O

A TERMŐALAP IFJÍTÁSA, VÁLTÁSA

A tőkerész fölkopaszodása bármelyik metszési mód mellett előbb-utóbb bekövetkezik. A rövidcsapos metszés és a váltómetszés ugyan jelentősen mérsékli ezt, ám ha csak egy ízköznyivel is, de a termőalapok évente magasodnak. A fölkopaszodott termőalap helyébe két vagy három év alatt nevelhetünk újat. Az új termőalapot a törzsön vagy a karon, vagy ahhoz lehetőleg minél közelebb alakítsuk ki. Az ifjításhoz olyan fattyúvesszőkre van szükségünk, amelyek e helyeken fejlődtek. Ezekből rövid csapot, úgynevezett biztosítócsapot vágva neveljük ki az új termőalapot. Aszerint, hogy a biztosítócsapoknak való fattyúvessző mennyire fejlett, az ifjítás két vagy három évet vesz igénybe. Két év alatt ifjítunk akkor, ha a többéves fás részen képződött fattyúvessző fejlett, és kétrügyes biztosítócsapra metszhető. A metszést követő év tavaszán e csapon két erőteljes vesszőt kapunk. Ekkor a felnyurgult

termőalapot már eltávolítjuk, a tavalyi biztosítócsapból fejlődő két vesszőn pedig váltómetszést végzünk. Három év alatt akkor ifjítunk, ha az előretörő fattyúvessző gyenge, a ceruzavastagságot sem éri el (66. ábra). Ekkor azt egyrügyes biztosítócsapra metsszük. A következő év tavaszára már erőteljes vessző áll a tavalyi egyrügyes csap helyén. Ezt már kétrügyes csapra vágjuk. A fölnyurgult termőalapot (amelyet le akarunk váltani) ekkor még a szokásos módon metsszük. A harmadik esztendő tavaszára a kétrügyes csapból két erőteljes vesszőt kapunk, amelyen váltómetszést végzünk. Ekkor a fölnyurgult termőalapot tőből eltávolítjuk. Karok iQítása. Idővel a termőkarok termőalapjai a karok végére kerülnek, a kar elején és közepén megritkulnak, legyengülnek. Szükségessé válik az egész kar leváltása, amelyhez - első lépésben - a tövén biz-

66. ÁBRA

Fölmagasodott, hosszúcsapos váltómetszésü tőkerész ifjítása három év alatt. A kiinduláskor egyrügyes biztosítócsapunk van (A), ebből a következő tavaszra erős vesszőt kapunk, amelyet két rügyre metsszünk. (A termőalapon folytatjuk a váltómetszést - B.) A harmadik tavaszon a két vesszőt a hosszúcsapos váltómetszés szabályai szerint vágjuk vissza, fölötte a termőalapot eltávolítjuk (C)

©

88 o

tosítócsapot hagyunk. Középerős növekedés esetén a 60 centiméteres kart a csapból fejlődő, azonos hosszúságra metszett veszszővel váltjuk le. A 120 centiméteres kart viszont két részletben, 60 centiméterenként neveljük újra (67. ábra). A törzs ifjítása, váltása. Elsősorban a fagyveszélyes vidékek takaratlan kordonművelésű tőkéi vannak kitéve a teljes tőkepusztulásnak. Ilyen körülmények között nagy jelentősége lehet a törzs alsó részén vagy a tövén évente fenntartott fagycsapnak

(biztosítócsapnak), amely télen földdel takarható és szükség esetén belőle az egész tőke megújítható. (A csapon évente egy rügyet hagyunk. A belőle fejlődő hajtást a törzs mellett vezetjük, a karó fölött csonkázzuk. Tavasszal visszavágjuk.) Ifjításkor nagy sebet ejtünk a növényen, amely magára hagyva beszáradhat, fertőződhet. Ezért fordítsunk nagy gondot a sebkezelésre. A sebek szélét oltókéssel vagy kacorral faragjuk simára, és kenjük be sebkezelő készítménnyel.

©

89 o

és gyakoribb lesz a fürtök megbetegedése. Ezért kurtításuk. Használhatjuk a metszőollót. nehogy az ott felejtett szoros kötözőanyag mélyen bevágjon a növénybe. ja- vul a vesszők télállósága és kevesebb hónaljhajtás képződik. Valójában kedvezőtlen hatású. hogy mértéket tartsunk a csonkázásban. fiatal. addig a szőlőé 2-3 méter.akadályozzák az ápolási munkákat. hogy a helyesen rögzített hajtást nem kuszálhatja össze a szél. de a kordonművelésű tőkéken is célszerű. mint a szabadon fejlődő. szálvessző) kikötését is. Ha csak hajtásvezetést végzünk. Hajtásválogatáskor . művelhetővé tegyük. Fontos. továbbá jó tápanyag-ellátottság mellett ritkán szükséges a hajtásválogatás. A hajtásvezetés és -kötözés a zöldmetszés kiegészítő művelete.különösen a keskeny sorközű szőlőkben és alacsony művelésmód mellett . Megjegyzendő. másrészt pedig. nehezebbé válik a növényvédelem. A kései (pontosabban szólva jó időben végzett) csonkázás nyomán növekszik a termés. kar. Az bizonyos. zöldmunkának mondjuk. Ekkor még kézzel könnyen kitörhetők. A támasz nélküli (gyalogművelésű) és karós támaszú szőlő hajtásainak kötözése elengedhetetlen. kisebb-nagyobb mértékben. Ennek ideje általában június első fele. (A túl korai beavatkozás értelemszerűen ezek ellenében hat. amikor a törzsről eltávolítjuk azokat a hajtásokat. a termés szabályozását szolgálja. és nem is törhet le a termés súlya alatt. amelyekre nincs szükség. azaz a hajtástömeget csak a huzalpárok közé igazítjuk. de némi gyakorlattal a még zsenge hajtást a szárcsomóban kézzel is elpattinthatjuk. A szélesebb sortávolságú és magas művelésű szőlőkben kisebb a zöldmunkák jelentősége. hogy a fürtök és a vesszők jól beérjenek. O 90 O . ha lehet.a kedvezőtlen helyzetű. A csonkázás. A csonkázás a leggyakoribb zöldmetszés a szőlőben. amely a hajtások kezelésére irányul. termőkorú gyümölcsfák hajtásainak éves növekedése általában 40-60 centiméter. továbbá hogy könnyebbé és hatásosabbá váljon a növényvédelem. a fás tőkerészek (törzs. a hajtásválogatás. hogy termőke vagy meddők. hogy a lombos tőkét kezelhetővé. Termő szőlőben a jövő évi metszés szempontjából fölösleges meddő hajtásokat távolíthatjuk el. illetve a termőkorú tőkék esetében. illetve . gyérítésük elengedhetetlen. A támberendezés nélküli úgynevezett gyalogművelésű szőlőtőkéket kell a legkorábban csonkázni. A tőke művelése szempontjából mégis előnyös. hiszen vele a növény tényleges asszimilációs felületét csökkentjük. Ennek következtében rosszabbul érnek be a fürtök és a vesszők. a hajtásvezetés és -kötözés alkotják a zöldmunkák zömét. Leginkább a tőke alakítása során élünk e módszerrel. Hajtásválogatásunk is megfontolt és mértéktartó legyen. Egyrészt.miként a gyümölcsfák esetében is . e gondok jelentkezhetnek. és már jól látható a helyzetük és minőségük. a rothadás. sűrűsítő.) A túlságosan késői csonkázás viszont már e zöldmunka eredeti célját veszélyezteti. A karós és huzalos támaszú ültetvényekben később csonkázzunk.a termőhajtások egy részét is. hogy utat nyissunk a fénynek a lombozat belsejébe. különben a hajtások elfekszenek.ha nagy termés várható . vagyis azt. E hosszú hajtások . Ekkor a hajtásokat kurtítjuk meg. fenntartását. Itt említjük a metszés kiegészítő munkáját. Az idősebb tőkerészek kötéseit évente-kétévente újítsuk meg. Amíg a jó erőben lévő. és jól válasszuk meg idejét. hogy rendszeres és egyenletes tőketerhelés.ZÖLDMUNKÁK A tenyészidőben végzett azon beavatkozást. mert az asszimilációs felületében megkurtított és növekedésében megakasztott hajtás gyengébb lesz. és a tőkék alakítását. mert a szabadon növekedő hajtások beárnyékolják a tőkét. gyenge és meddő (virágzatilletve fürtkezdeményt nem tartalmazó) hajtásokat legkésőbb 20 centiméteres fejlettségi állapotukban távolítjuk el. várjunk vele július második feléig.

A gyűrűzés fölötti részen torlódik a tápanyag. A hónaljhajtás visszacsípése. (A lombozatból kiálló hónaljhajtásokon végezzük el ezt a beavatkozást. ezért ezeket 2 4 levélre — csípjük vissza. Gyürűzés. Levelezés (lelevelezés). majd az így képződött gyűrűszerű héjat leszedjük.kivételes. különleges esetekben élünk illetve élhetünk. Mivel a gyűrűzés gyengíti a növényt. E módszerrel is a csemegeszőlő-ültetvényekben élnek.2 méternél nem szélesebb sorközű ültetvényekben (fejművelésben. Jelentőségük abban áll. nem pedig a hajtásnövekedésre. A termőhajtás kurtítása. levelezéssel gondoskodjunk arról. ha a hajtások második. A gyümölcstermesztésben használatos színező zöldmetszés megfelelője azzal a különbséggel. © 91 o . mert a tőke energiája a megtermékenyülésre irányul. A hónaljhajtások a szőlő hajtásán lévő.2 méternél szélesebb sorközű ültetvényekben nincs szükség a hónaljhajtások visszacsípésére. bakművelésben) a hónaljhajtások túlságosan zsúfolttá teszik a tőkéket. Ekkor közvetlenül érés előtt leválasztunk két-három levelet a fürt közelében lévők közül. A levelezésnek nagy kézimunkaigénye miatt . szebben színeződik.már csak munkaigényességük miatt is . Ezáltal a fürt jobban cukrosodik. a levelek hónaljában megbúvó nyári rügyekből (szemekből) törnek elő.mindenekelőtt a csemegeszőlő-termesztésben van jelentősége.a gyűrű miatt . ne vágjon be a hajtásba. Szintén a csemegeszőlő-termesztésben jelentős beavatkozás. hogy itt leveleket távolítunk el. mert így az jobban „látja a napot". KÜLÖNLEGES ZÖLDMUNKÁK A zöldmunkák ezen fajtái olyan beavatkozások.) Az 1. rajta a fürtök korábban érnek és nagyobbra nőnek a bogyók is. Szebb lesz a szőlő (nagyobb fürtű és bogyójú). és nem következik be a káros kidörzsölés. hogy a kinevelt fürtök mindvégig „lássák a napot". ha különleges fürtöt akarnak termeszteni.Rafiával vagy műanyaggal kötözhetünk. Ezután fölötte kb. Cardinal). ott is akkor. mert általa növelhető a termés piaci értéke. amelyeknek hónaljhajtásain rendszeresen beérnek a másodtermések (Pannónia kincse. Lazán. Ennek során virágzás idején visszacsípjük a termőhajtások csúcsát. de biztonságosan rögzítsen. amelyekkel . emiatt az megvastagszik. a többi kevésbé fejlett fürttel együtt. kevésbé rothad és korábban is érik. ha sok van belőlük. a visszaáramlás azonban . A későbbiekben hajtásigazítással. amelyek igen jó erőben vannak. A gyűrűzés nyomán a gyökerekből a levélzetbe zavartalanul áramlik a táplálék. A beavatkozás során virágzás előtt körben bevágjuk a hajtás háncsrészét egészen a fás részig. Fürtritkítás. hogy növelik a tövükben elhelyezkedő téli rügy termékenységét. Az olyan fajták esetében. amelyek úgymond mutatják magukat. illetve a fürtök cukortartalmát. fél centiméterrel ugyanilyen bemetszést ejtünk az előzővel párhuzamosan. A gyümölcsfák hajtáskötözésénél ismertetett módon és nyolcas kötéssel rögzítsük a szőlőt. kivéve a csemegeszőlők esetében. A kötés ne legyen túl erős. mivel igen kézimunka-igényes. azaz jobban éri a napsugár és a levegő. esetleg harmadik fürtjét leszedjük.megszakad. így a fürtök jobban termékenyülnek. ezért csak azokon a tőkéken végezhető. Az 1. így a hajtás és a huzal nem érintkezik. mert a meghagyottak így jobban fejelődnek. válogassuk meg ezeket a másodterméseket is.

hogy valamennyi tőkeművelés között ez a legjobban fedhető. szálvesszővel vagy félszálvesszővel terhelhetjük. Ez kiemeli jelentőségét hazánk téli fagykárokkal gyakorta sújtott területein. A harmadik évben két kétrügyes. E fejezetben a különböző művelésmódú tőkék kialakítását tekintjük át. különben a tőke elsűrűsödik (elseprűsödik). A csonkázást .MŰVELÉSMÓDOK A szőlő művelésének módjait elsősorban a tőke többéves részeinek és hajtásainak elhelyezkedése. illetve váltjuk le. és az ettől eltérő állapotoktól (például a nagyon rossz körülményektől) és annak következményeitől itt általában eltekintünk. a gyakran alulról nagy számban előtörő gyenge hajtások között válogassunk. és egymástól arányos távolságban legyen. azonos magasságban. Az alsó kötés mindig lazább. amelyen egy vagy két erős vessző áll. hogy a különböző művelésmódok kialakításának és fenntartásának leírása során átlagosan jó termőhelyi viszonyokat és ebből fakadó jó tőkenövekedést és -fejlődést föltételezünk. Legnagyobb előnye. Ezt. Előrebocsátjuk azt is. A huzalos támberendezésű szálvesszős (félszálvesszős) fejművelésben a szálvesszőket a huzalhoz kötözzük. illetve azok elhelyezkedését is.kössük össze. A hajtásokat csak egyszer . cseren álló termőalapokat nem egy időben. E műveletet az erőteljesebben fejlődő tőkéken kétszer-háromszor is meg kell ismételnünk. ábra). a tőke erőbeni állapotától függően terheljük. A hajtásokat 60-80 centiméter magasságban csonkázzuk.júniusban . A második év tavaszán e fattyúvesszőt rövid csapra metsszük. arányosan elosztva a tőkefejen. A hajtásokat csak a huzalpárok közé kell igazítani. a fölső szorosabb. A soproni borvidéken ismert hagyományos változata a soproni szálvesszős fejművelés. egymáshoz való viszonya határozza meg. A hajtásokat évente általában háromszor a karóhoz kötözzük. Az átlagosnál több kézi munkát igényel. A már kialakított tőkefejből az első évben fattyúhajtás tör elő. A támberendezés nélküli (gyalogművelésű) ültetvényekben általában nincs szükség hajtásválogatásra. A hajtásválogatáskor mindig vegyük figyelembe a következő év termőrészeit. A művelésmód többi összetevőjére csak utalunk. FEJMŰVELÉS E művelésmód a szőlő kúszónövény természetének a legkevésbé felel meg. A hajtásokat úgy kurtítsuk vissza (úgy csonkázzuk). A har- madik esztendő tavaszára a tavalyi rövid csapból csercsap lesz. elsősorban az Alföldön. a meghagyott hajtásmagasság alatt 20-30 centiméterrel. ha szükséges. A negyedik évben a letermett termővesszőt a cseralappal együtt tőből eltávolítjuk. bunkószerű képződmény. Az egyes. Zöldmunka. A @ 92 © .a hajtások fejlettségétől függően két-háromszor is meg kell ismételnünk a tenyészidőben. illetve ezeket fajtától. karós támaszú szőlőkben. a következő év tavaszán két rügyre metsszük. Az alakító metszés során az ültetvényanyagot a telepítés évében egy rügyre. A függőlegesen növő hajtásokat a legfölső huzalpár fölött 20-30 centiméterre vágjuk vissza. A kedvezőbb termőhelyi viszonyok között lévő. a negyedik tavaszon pedig négy kétrügyes csapot hagyunk (68. mert a tőkék a fejművelésben rendszerint kevés vesszőt hoznak. hanem az egymás után következő években folyamatosan neveljük ki. Tőkeformája többnyire szabálytalan alakú. így a fejművelésű tőkén sohasem maradnak a csercsapnál idősebb részek. A termő tőke metszése vagy termőkori metszés alkalmával a tőkét rövid vagy hosszú csappal. hogy a karó fölött 20-30 centiméter maradjon belőlük. növekedési erélytől. Szorosan összefügg velük a tenyészterület és a támberendezés is. Ennek tudatában a beavatkozások ideális (jellemző) módját és következményeit rögzítjük.

Telepítéskor az ültetésianyagot egy rügyre metsszük (A). ha a támberendezés fölött visszahajlanak és akadályozzák a sorközi munkát. Termőkorú tőke rövidés hosszúcsapos (vegyescsapos) metszésekor a cserealapot minden esetben eltávolítjuk. a második esztendő tavaszán két rügyre metsszük (69. BAKMŰVELÉS A fejműveléshez hasonlóan ez a művelésmód sem felel meg a szőlő kúszónövény jellegének. amelyeknek csúcsain egy-egy csercsap van. az úgynevezett bak vagy szarv ágazik el. Tőkeformájára jellemző. amelyet huzal mellett rögzítünk (E) ferdén növőket csak akkor csonkázzuk. O 93 O . A termőkori metszés idejére a tőkén négy (legföljebb öt) szarvat (bakot) alakítunk ki. s ezeken négy vesszőt nevelünk. Ezért elsősorban dombvidékre ajánljuk. A negyedik évben négyszer kettő. A negyedik esztendőben az előző évi négy vesszőt ismét kétrügyes csapokra metsszük. a második évben két rügyet (B). ábra). ahol a fagy kevésbé veszélyeztet. A csereken kétrügyes rövid csapok állnak. többéves rész. Viszonylag sok kézi munkát is kíván. hogy a törzsből általában négy. Ez a klasszikus bakművelésű tőke metszésmódja.\ 68. 30-40 centiméteres.négy termőalapot feltételezve . ÁBRA } A fejművelésű tőke metszése. A harmadik tavaszon két kétrügyes csapot hagyunk a tőkén.négyszer kettő. Alakító metszéskor az ültetvényanyagot a telepítés évében egy rügyre. amely . azaz nyolc rügy meghagyásával az alakítást befejezzük (D). és csak fiatal korban fedhető jól. azaz nyolc világos rügyes terhelést jelent. A két rügyből két vesszőt kapunk. a harmadik tavaszon négy rügyet hagyunk (C). A hosszúcsap helyén szálvessző is állhat.

és e műveletet évente háromszor (négyszer) ismételjük. A következő évben (években) ugyanezt ismételjük. A második tavaszon kétszer két. Két-három évenként azonban célszerű mérsékelt hajtásritkítást végeznünk. Zöldmunka. az alsót pedig ismét kétrügyes rövid csapra metszszük.CB).a fejműveléshez hasonlóan . illetve ifjíthatjuk meg. Ezt az erőteljesen fejlődő tőkéken két-háromszor ismételjük meg. Telepítéskor a jól fejlett szaporítóanyagot két rügyre metsszük (A). A már kialakított tőkeformát a negyedik évben klasszikus rövidcsapos metszésben részesítjük CD). Az erőteljesebb növekedésű bakművelésű tőkéken hosszú csapokat is hagyhatunk. így a szarv évente csak csekély mértékben magasodik. A bakművelésű tőkéken általában nincs szükség hajtásválogatásra.a karóhoz kötözzük. A terhelés így négy 4 rü- gyes hosszú csapot és négy 2 rügyes rövid csapot feltételezve 24 rügy is lehet. A hajtásokat a karó fölött 20-30 centiméterre csonkázzuk. de több év után mégis fölkopaszodik. a harmadikon négyszer kétrügyes csapot hagyunk (C).69. Ekkor azonban minden hosszú csap alatt kétrügyes rövid csapot (ugarcsapot) is ki kell nevelnünk. A bakművelés esetében különösen @ 94 © . A hajtásokat . A vegyescsapos metszés szemléltetése termőkarú tőkén beavatkozás előtt CE) és után (F) A tőke rövidcsapos metszése során a kétrügyes csapból fejlődő fölső vesszőt a következő év tavaszán eltávolítjuk. A 30-40 centiméteres termőalapokat a tövükben nevelt biztosítócsappal válthatjuk le. ÁBRA A bakművelésű tőke metszése. hogy a szabályos tőkeformát megőrizzük. Az ilyen tőkét a hosszúcsapos váltómetszés szabályai szerint metsszük. Kötözni szükséges.

hogy az első kötözés laza legyen. van létjogosultsága. előnye a nagyobb teljesítőképesség és a könnyebb kezelhetőség. Kedvező talajkörnyezetben (bő tápanyagellátás. a középmagasé 50-60 \ 70. illetve a közép- magas kordon esetében megoldhatatlan. és rövid csapokkal elkezdjük a termőalapok kialakítását (D) O 95 O .(legalább 120 centiméteres törzsmagasságú) művelési módok között. A következő tavaszon meghosszabbítjuk a kart. ÁBRA } A kordonművelésű tőke kialakítása. Nagyobb teljesítménye a nagyobb tenyészfelületből (lombfelületből) és a támberendezés huzalpárja közé rendezett hajtások jobb megvilágítási viszonyaiból adódik. Az alacsony kordonművelésű tőke függőleges törzse 30-40. KÖZÉPMAGAS KORDON A vízszintes kordonművelésnek alacsony változata is van. mint a szőlő kúszónövény-természetének jobban megfelelő formának.elhelyezkedő fürtök hamarabb rothadásnak indulnak. ahol a fagy kipusztulással nem fenyegeti a tőkét. Hátránya az is. Enyhe lejtésű dombvidéken. Az egyrügyes szaporítóanyagból fejlődő vesszőt (A) két rügyre metsszük (B).és bakművelés.vagy a bakművelésű. valamint a magas. ÁBRA A B C A kordonművelésű tőke formái: egykarú (A). mint a Moser-féle magasművelésben. ami által megkönnyítjük és hatékonyabbá tesszük a növényvédelmet is.földközelben . kéttörzsű (C) \ 71. és ebből a törzset meg a kar felé kialakítjuk (C). Az alacsony és a középmagas kordon átmenet a fej. mint a fej. hogy az alacsonyan . elegendő talajnedvesség mellett) kétszer annyit is teremhet az így nevelt szőlő. Fedése viszont nehézkes. A vízszintes kordonművelésnek.fontos. (Ezt aggatásnak is mondják. és jobb minőséget adhat. Az ezekből előtörő vesszők közül az erősebbet meghagyjuk.) így több fény jut a tőke belsejébe. egytörzsű és kétkarú (B).

egykarú tőke esetében se. amelyeken váltó- csapos metszést folytatunk. Egy év múltán az egyik oldalon szálvesszőt és alatt biztosítócsapot. a következő 50-60 centimétert. Az egyrügyes csapból fejlődő vesszőt (A) 25-50 centiméterre hagyjuk (B).centiméter magas. Egyrészt. A termőkori metszés alkalmával a kordonkarokon egymástól 20 centiméterre képezzünk termőalapokat. Ez egykarú tőkére áll. A terhelés mértékét . mert így a kar hamarabb fölkopaszodik. Egy évben 60 centiméternél hosszabb karrészt ne neveljünk. azaz 50-60 centiméter (70. ábra).és bakművelés. de akár félszálvessző is. Jellemzője az alacsony (20-30 centiméteres) vagy középmagas (40-50 centiméteres) függőleges törzs. A teljes karhosszat. A választott törzsmagasság fölött a vesszőt megropogtatva. a kétkarú vagy a kéttörzsű tőke esetében az egyes karok hossza ennek megközelítően a fele. A KÖZÉPMAGAS GUYOT-MŰVELÉS A Guyot-művelésnek is ismert az alacsony változata. A vízszintes karok a sortávolságnak megfelelően 100-120 centiméteresek. mégpedig a fej. a másik oldalon egy kétrügyes ugarcsapot hagyunk (D). ábra). A következő tavaszon a legfölső két vesszőt kétrügyes csapokra metsszük (C). illetve az alacsony és középmagas kordon között. másrészt a fiatal tőkét könynyen túl is terhelhetjük. amelyen két rövid szarv foglal helyet. majd óvatosan meghajlítva vízszintesre fektetjük és lekötjük. A következő esztendőben a szálvessző a biztosítócsappal és az ugarcsap helyet cserél (E) O 96 O . (A középmagas törzset combnak A Guyot-művelés kialakítása. E művelésmód is átmeneti. A termővessző lehet rövid vagy hosszú csap.mint általában .a fajta és a tenyészkörülmények határozzák meg. a jövő évben neveljük ki (71.

MOSER-FÉLE MAGASMŰVELÉS A legelterjedtebb szélessoros tőkeművelésmód hazánkban. A szaporítóanyagot az első évben rövidre (egy vagy két rügyre) metsszük.elhatározásunk szerint . telepítéskori mélyforgatással). A szálvesszőt vízszintesre kötözzük. az alsót kétrügyes ugarcsapra vágjuk. Megfelelő növedék mellett a következő évben már .) Előnyei és hátrányai ugyanazok. A harmadik tavaszon a kétéves cseren (a törzsön) két kétrügyes csapot hagyunk. Ezekkel leválthatjuk a fagykárt szenvedett tőkét. ábra). A következő évben a szálveszszőt az ellenkező oldalon neveljük ki. A tőke 120-130 centiméteres függőleges törzsből és 120 centiméteres vízszintes karból áll. alatta egy-egy ugarcsappal. hogy végleges megoldást itt is csak a fagynak ellenálló szőlőfajták telepítése ad. ezt viszont jobb minőségű terméssel ellensúlyozzák. amelyekből majd a rövid szarvakat (a termőalapot) alakítjuk. illetve Guyot-művelés tartozik ide. amikor a tőke mindkét szarván minden évben egy-egy szálvesszőt hagyunk. és gazdasági előnyük sincs. Kézimunkaigénye. hogy lombozata önárnyékoló. kialakításuk. Az alatta hagyott biztosítócsap fölső vesszőjét tőből lemetszszük. Középmagas művelésmódok zöldmunkái. Némi különbség. Az alakító metszés az alacsony Guyotművelésű tőke esetében a bakművelésűéhöz hasonlít (72. Lehetőleg rögzítsük is ezeket a huzalhoz. Ilyen területeken csak a télálló. Elsősorban a dombvidékeken honos. hogy a Guyot-művelésű tőkék valamivel igényesebbek a termőhely (elsősorban a talaj) iránt. így a fagy csapot évente fönntartjuk.) Ezúttal is hangsúlyozzuk. A függőlegesen növő hajtásokat a legfölső huzal fölött 20-30 centiméterre cson- kázzuk. A termőkori metszés során a tőke egyik szarván egy kétrügyes ugarcsapot. így a metszést úgy folytatjuk. Ideális tenyészkörülmények között a tőkék a nagyobb tenyészterületen szépen teremnek. hogy azokon a termőalapok 20 (esetleg 25) centiméter távolságra legyenek. a másikon pedig egy szálvesszőt hagyunk. A negyedik esztendőtől a csereken szálveszszős váltómetszést folytatunk. azaz kedvezőtlen a lombsátor belsejének megvilágítása. ahol a fagy nem. E rövid csapból egy vagy két vesszőt nevelünk. zöldmunkája is lényegesen kevesebb. amelyeket télen lehúzunk.távolítsuk el (vakítsuk ki) éles késsel.mint a magasművelési módok általában . az alsót egy. Ezek azonban kevésbé tetszetősek. Nevelhetünk egytörzsű kétkarú vagy kéttörzsű kétkarú tőkéket is.nevezzük. és földdel takarunk. alatta egy kétrügyes biztosítócsapot (rövid csapot). azután majd ismét azonos oldalra kerül. A másik oldalon az ugarcsapból kinőtt fölső vesszőt szálvesszőre. A következő tavaszon a letermett szálvesszőt tőből eltávolítjuk. Hajtásválogatásra elsősorban az alakító metszés során van szükség. illetve megteremthetők (bő tápanyagellátással. a karok kinevelése idején. Hátránya. a fölső vesszőt tőből eltávolítjuk. Napjainkban már számottevő választék áll rendelkezésre a fagytűrő fajtákból . Az alacsony és középmagas kordon. Alakításkor a függőleges törzsnek meghagyott vessző oldalrügyeit . azaz a hajtások huzalpárok közé rendezése minden esetben szükséges.vagy kétrügyes csapra vágjuk. és a szőlő számára az ideális tenyészkörülmények adottak. Egyrészt mert igen alkalmas a gépesítésre. így az Alföldön a fagyveszély nagy kockázatot jelent minden magasművelési mód esetében. A hajtásigazítás. vagy kevésbé veszélyeztet. Ismeretes az úgynevezett kettős Guyotművelés is.a szőlő kúszónövény-természetének az eddigieknél jobban megfelel. mint az eddig ismertetett művelésmódok. illetve a 40-50 centiméteres törzset. Mivel e művelésmódok mellett a hajtások gyakran összezsúfolódnak. A Moser-féle magasművelés . másrészt mert lényegesen kevesebb kézi munkát igényel. Fagyveszélyes vidéken célszerű lehet a takarható fagycsap (rövid csap) fenntartása a tőke alsó részén. © 97 o .amelyekre nem lesz szükségünk . az alsót biztosítócsapra metsszük. Sík vidéken. (Ha nincs szükségünk rájuk. a szellős lombozat kialakítására jobban ügyeljünk. az ültetvény jól kézben tartható.kialakíthatjuk a 20-30. fenntartásuk is bonyolultabb. hogy a szálvessző helyzetét évente váltogatjuk. fagytűrő fajták telepítése igazán biztonságos ilyen művelésben.ezekből válasszunk. mint a többi átmeneti művelésmódé.

és rövid csapokkal elkezdjük a termőalapok kialakítását (D).15-20 centiméteres korukban . a fölsőt két rügyre metsszük (B).Az alakító metszéssel nagyon gondosan kell a törzset kinevelni. ha legalább az egyik vessző 180-200 centiméteren is eléri a ceruzavastagságot. A karokat mindig azonos irányba vezessük. akkor a legfölső világos rügyeiből három hajtást hagyjunk. majd a következő esztendőben ismét 60 centiméterrel gyarapítsuk. és nem csonkázzuk. A következő évben meghosszabbítjuk a kart. Az ültetvényanyagot a telepítés évében fejlettségtől függően . ABRA A Moser-féle magasművelésű tőke kialakítása. és ebből a törzset meg a kar felét kialakítjuk.tőből távolítsuk el.a kart. tőből távolítsuk el.egy vagy két rügyre metsszük.) Ha a vesszők egyikét 120-130 centiméteres magasságban vágtuk vissza. elkezdhetjük a törzs és a kar felének (130+60) kialakítását. akkor az egyik vesszőt a törzs magasságá- ban vágjuk vissza. a másikat eltávolítjuk (C). Ez csak karós támasz és huzalos támberendezés mellett lehetséges. A következő tavaszon. A leendő törzset 20-30 centiméterenként kössük a karóhoz. a másikat tőből távolítsuk el vagy metsszük rövid csapra (fagycsapra). Az alakítás első évében 60. ha azok a 15-20 centimétert elérték. A függőleges törzsből kinövő hajtásokat.5 métert is elérhetik. A többi fölösleges. amelyek a tenyészidő végére a 2-2. és belóg a sorközbe C73• ábra). E rügyekből egy vagy két esztendő alatt két erőteljes hajtást nevelünk. A rügyekből előtörő vesszők közül az erősebbet meghagyjuk. (Vagy az első tenyészidőben kettő-négy levélre kurtítsuk vissza.két lépésben . illetve huzal mellett vezetjük. a többit . Ezeket már karó. mert így tudjuk a legjobban kihasznál- 73. Közülük a legkedvezőbb helyzetűt kiválasztva neveljük majd ki . ezeket tőből távolítsuk el. A kétrügyes szaporítóanyagból fejlődő vesszők közül (A) az alsót tőből eltávolítjuk. amelyen a jövő esztendőtől váltómetszést folytatunk (E) O 98 O . mert a termés súlya alatt elgörbül. Ha ezt a vastagságot csak 120-140 centiméterig érik el. A 120 centiméteres kart ne neveljük ki egyszerre.

A tőkealakítás éveiben a már törzsnek meghagyott vesszőn (vagy már idősebb részen) keletkezett hajtásokat 15-20 centiméteres korukban rendszeresen távolítsuk el. Előnye még. és az ültetvény is így mutat rendezett képet. A hosszúcsapos metszésű tőkéken is a zöldmunkák csökkentésére törekszünk. ha szabályosan hajlítjuk.VAGY ÍVELT SZÁLVESSZŐS MŰVELÉS A kétszálvesszős Guyot-műveléssel rokon. A szálvesszők lekötözése viszont nem hagyható el. legjobb termőfelületet). Ezáltal még jobb lesz a tőke belsejének megvilágítása. a termőrészek és az ugarok jól elkülöníthetők. MAGASÍTOTT MOSERMŰVELÉS A hagyományos Moser-művelés változata. és ne is a kartartó huzalon. amely egyre inkább terjed. (A hagyományos Moser-művelés esetén két huzalpár fut a kartartó huzal fölött. részben a sorközökbe lógnak. A középerős és merevebb hajtások túlnövik az alsó huzalpárt. A Moser-féle magas müvelés zöldmunkái. A hagyományos Moser-féle művelésmód esetében a hajtások három szintben helyezkednek el. A nagyon erőteljes hajtásoknak is csak a harmadát távolítsuk el. és csak azután hajolnak ki oldalra. A leggyengébbek az alsó huzalpárt sem érik el.ni a rendelkezésre álló teret (kialakítani a lehető leggazdaságosabb. rögzítsük a szálveszszőt. ami növeli a bogyók cukortartalmát.) A magasított Moser-művelés támberendezése. így például metszéskor egyszerűbb kiszedni a levágott vesszőket a huzalpár közül. Ezzel együtt csökken a rothadás veszélye. amelyet a kartartó huzal alatt 50 centiméterrel feszítünk ki. Keskeny lombfala miatt a lombozat megvilágítottsága jobb. hogy elmarad a szálvessző lekötözésének munkája. mint a földhöz közelebb. mint a Moser-féle művelésben. illetve igénye a hagyományos Moser-műveléssel azonos. A szálvesszős metszésű Moser-művelés esetében a szálvesszőket vagy szabadon hagyják.) E változat előnye. Termő tőkék hajtásválogatása csak túlságosan buja növekedés esetén lehet indokolt. Félszálvesszővel és szálvesszővel szellősebbé tehetjük a tőke lombozatát. a belőlük kinövő hajtások kevésbé érnek el a földig. Metszése igen egyszerű. tenyészterülete és minden egyéb tulajdonsága. hogy a saját súlyától lehajló hajtástömeg széthúzza a lombozatot. Az esetleges fagykárral számolva a kar tövében is fenntarthatunk egy biztosító rövid csapot. ahol nagyobb a fagy károsítása. ezt lengő szálvesszős művelésnek nevezik. A termőkori metszést a karon egymástól 20-25 centiméterre kialakított termőalapokon végezzük. Ha szabadon hagyják. hogy a szél így könnyebben összekuszálhatja az egész lombozatot. Ennek előnye. hanem a kifejezetten erre a célra kihúzott segédhuzalon. különösen a fagyveszélyes alföldi területeken. A tenyészkörülményeknek és a fajtának megfelelően hosszúcsapos. részben ebbe kapaszkodva kúsznak. vagy kikötik. sőt ki is törheti a szálvesszőt. a szél kevésbé kuszálhatja össze a hajtásokat és nem törheti ki a szálvesszőt. (A magasabban fekvő termőfelület esetében kisebb az elfagyás veszélye. félszálvesszős vagy szálvesszős váltómetszést alkalmazzunk. De ne a huzalpárok valamelyikén. A csonkázás is mérsékelt legyen. Mivel a szálvesszők magasabbról indulnak. A két szálvessző azonban nem minden esetben ad © 99 o . Igazításkor a hajtásokat fejlettségüktől függően vezessük a huzalpárok közé.) Jellemzője. hogy könnyebben kezelhető. hogy a törzs illetve a kar 150 centiméter magas. Ha módunkban áll. hátránya viszont. (Természetesen csak akkor. Ezek mellett más termőrészt (például hosszú csapokat) azért még hagyhatunk. amely fölött 40 centiméterrel csak egy huzalpár van a támberendezésen. némelykor a hajtásválogatás. Természetesen mindkét változat esetében szükséges a rendszeres hajtásigazítás illetve a mértéktartó csonkázás. de akkor is csak nagyon mértéktartóan. mert ezek nem törhetnek le a lehajlítás alkalmával amikor a segédhuzalhoz kötjük. ami jobb fényviszonyokat teremt. A legerősebben fejlettek elérik a fölső huzalpárt. Szálvesszőnek valót egyébként a lefelé növő vesszők közül válasszunk. ERNYŐ.

a másikat kétrügyes ugarcsapra metsszük. a két fölső hajtást érintetlenül hagyva vezetjük (A). Támberendezése. E fölött az immár kétéves részt eltávolítjuk (C) © 100 o . az alsókat 15-20 centiméteres korukban eltávolítjuk. Az ötödik évben már mindkét oldalon szálvesszőt hagyunk. A zöldmunkák sorában első a szálveszszők lekötözése az alsó segédhuzalhoz. azaz az ennek megfelelő vesszőt 140-150 centiméterre visszavágjuk (74. tenyészterülete és törzsmagassága a magasított Moser-féle művelésével megegyezik. A tenyészidőben a két fölső hajtást érintetlenül hagyjuk.elegendő terhelést. de a kartartó huzal alatti segédhuzal feltétlen tartozéka e művelésmódnak. A tavalyi szálvessző oldalán az ugarcsapot a letermett szálvessző tövén hagyjuk szálvesszőnek. Az ugarcsapot mindig a szálvessző tövén hagyjuk meg. A tenyészidőben a kartartó huzal fölötti haj- Az ernyőművelésű tőke alakítása a harmadik évtől. ábra). A törzset a harmadik évben alakítjuk ki. Elsősorban a középnagy fürtű fajták termesztésére ajánlott. A termőkori metszést a továbbiakban a szálvesszős váltócsapos metszés szabályai szerint végezzük. Ezt tavasszal még rügyfakadás előtt végezzük. a másikat kétrügyes ugarcsapra metsszük (B). A negyedik esztendő tavaszán a meghagyott hajtásokból lett vesszők egyikét szálvesszőre. A következő tavaszon a két vessző egyikét szálvesszőre. Az alakító metszést az első két esztendőben a Moser-féle műveléséhez hasonlóan végezzük. és ebből neveljük ki évről évre az újabb ugarcsapot. illetve szálvesszőt a törzs mindkét oldalán. Az ötödik évben mindkét oldalon szálvesszőket hagyunk. A meghagyott vesszőt a harmadik évben metsszük törzsmagasságba. amelyet leívelünk.

nem elégséges csak egyszerűen a huzalhoz kötözni.erősségétől függően . hogy a lombozat és a termés súlyát is elsősorban a kar. a tápanyagban gazdag talajon pedig a lehajló. A lombsátor összekuszálódásával ettől függetlenül is számolni kell. buja lombozat erősen árnyékolja önmagát.tásokat a huzalpárok közé igazítjuk. Ezért. a sorközbe lógókat és a földre hajlókat csonkázzuk. A hajtások közül a támberendezés fölé növőket. amelyek itt szabadon állnak és kifelé. ritka lombozatú fajtákra ajánljuk. Az alakító metszés a Moser-művelésű tőkééhez hasonló. A karnak való vesszőt azonban kétszer tekerjük át a huzalon. és a karhosszabbító vesszőt a végleges (120 centiméteres) hosszban visszametsszük. amely a metszést is megkönnyíti. Az idősebb karrészen már két szálvesszőt hagyunk (B) © 101 o . Különbség csak a szálvesszők helyzetében van. illetve a termés súlya alatt lehajlik. A törzsön fejlődött hajtásokat 15-20 centiméteres állapotukban rendszeresen kitörjük. illetve a huzal viseli. EGYESFUGGONY-MUVELES Sajátossága és előnye az egyetlen huzalból álló támberendezés (a tőketámasz mellett). ha a sorok az uralkodó szél irányára merőlegesen állnak. A termőalapokon szálvesszős váltómetszést folytassunk. Az egyesfüggöny-művelés zöldmunkájának javát a hajtásigazítás teszi ki. A termőkori metszés alkalmával a termő tőkét . hanem a karnak való vesszőt rá is kell arra tekerni. mert akkor a lombozat egy oldalra dől. hogy a kar a nagy teher alatt le ne szakadjon. meg kell fésülnünk a lombozatot. mivel a vesszők nem kapaszkodhatnak a fölső huzalokba.kettőnégy. mert azok érettebbek. A hajtások általában keresztül-kasul nőnek. ABRA Az egyesfüggöny-művelésű tőke alakítása a harmadik évtől A tőkén a törzset és a kar felét már kialakítottuk. és úgy kössük meg. Mivel a lombozatnak támasza nincs. legföljebb teljes hosszuk harmadát távolítva el. Nagy gondot jelent. A rövid csapból fejlődő vesszők a lombozat és a termés terhe alatt függönyszerüen lehajlanak (AJ. 75. E művelésmódot elsősorban a szálvesszős metszést igénylő. arányosan elosztott szálvesszővel és ugyanannyi ugarcsappal terheljük (75. az alattuk lévők szabadon lógnak. összefonódnak. Ebből az is következik. A hajtásválogatás különösen erős hajtásnövekedés esetén szükséges. A negyedik évben neveljük tovább a kart. Ezért a tenyészidőben legalább kétszer szét kell válogatnunk. Törzsmagassága 160 centiméter. Az egyesfüggöny-művelésű tőke formája megegyezik a magasított Moser-féle magasművelésűével. ábra). A szálvesszőt lehetőleg a lombozat külső részén képződött vesszőkből válasszuk. A termőrész és az ugar nem különül el. Hogy a lombsátor több fényt kapjon. különben a termés súlya alatt leszakadhat. ezért a saját. illetve lefelé ívelnek.

hogy a lugastőkék egymástól való legnagyobb távolsága is 240 centiméter. igazodva annak az épületnek. Ezeken . illetve építménynek a jellegéhez. A harmadik év tavaszán a fölső vesszőből már törzset nevelünk. hosszúcsapnál jobban nem terhelhetjük.rövid csapra metsszük. A kétemeletes változat esetében minden második. ami növeli a fertőzés veszélyét illetve csökkenti a bogyók cukortartalmát. Legcélszerűbb a kétemeletes forma. Alakításkor az első két évben rövid csapra metsszük a szőlőt. vízszintes karú lugas igen tetszetős. Az alsó és felső emeletet adó tőkék váltakozva helyezkednek el. A legalsó emelet a talajfelszíntől legalább 60 centiméterre legyen. (A szakszerűen kinevelt lugas lombtalanul is díszít. ezért rövid. vízszintes karú lugas. Alkalmanként legföljebb a hajtás harmadát távolítsuk el. Ennél hosszabbat nem célszerű nevelnünk. Ennél kevesebb lehet.a tőke erőnlététől és a fajtától függően .ami célszerűbb .vagy fagycsapot a kialakítás ideje alatt fenntartjuk. A törzsnek meghagyott vesszőn lévő fölső három hajtást meghagyjuk. hogy a hajtáson a legfölső fürt fölött legalább 6-8 kifejlett lomblevél maradjon. amelyen a törzsek. A törzsön lévő többi hajtást 15-20 centiméteres korában távolítsuk el. hanem árnyas. ábra). Rendeltetésük nemcsak a terméshozás (sokan csemegeszőlőt termesztenek ebben a formában). A Thomery-lugas mindegyik tőkéje kétkarú (egyemeletes) kordon. A tőkét egy függőleges törzs alkotja. a másik kettőből az első emelet karjait alakítjuk majd. védett pihenőhely kialakítása.vagy hosszúcsapos metszésben részesítsük.vagy hosszúcsapos váltómetszést folytassunk. mert fölkopaszodnak. hogy a sátorszerűen kialakított. mint a többemeletes.) Alakjuk szerint leggyakrabban falat vagy tetőt (sátort) alkotnak. zárt lugasok erősen árnyékolják önmagukat. csonkázzuk. Az emeletek között 90 centiméteres távolságot hagyjunk. A fölső (második) ágemeleten a félkar hosszúságra (60 centiméterre) metsszük vissza a vízszintes vesszőket. vagy . A meghagyottakat. (Egyszerre ennél hosszabb vesszőrészt ne hagyjunk karnak. (Megjegyzendő azonban.) A hajtásválogatás során a törzs legfölső két (vagy három) hajtását meghagyva a második emelet karjainak kialakítását kezdjük el (illetve a harmadik emelet törzsét).) A Thomery-lugas könnyebben és gyorsabban kialakítható. nagy termőfelülete van. amelyből két irányban is két (vagy három) emeleten karok ágaznak el. Kétemeletes lugasrendszert célszerű ebben a formában is kialakítanunk. illetve a karok magassága (emeletenként) változó. Az emeletes. az alsó karnak való vesszőket pedig a törzstől 60-60 centiméterre. különben túlságosan zsúfolt lesz a tőke. legföljebb csak a támberendezés ad némi formát az egésznek.rövid. Fontos az is.) Miután a lugasoknak nagy a termőfelülete. Egy év elteltével az első (alsó) ágemeleten kineveljük a teljes karhosszúságot. hogy a karokat (emeleteket) legalább 90 centiméterre alakítsuk ki egymástól. LUGASOK Többféle művelésmódot egyesítenek. tehát visszavágjuk az első elágazás (az első emelet) magasságában. a háromemeletesnél pedig minden harmadik tőke karjai kerülnek azonos magasságba. mert különben hamarabb fölkopaszodik. Kialakítása kissé bonyolult. Ezeket a támberendezés mellett vezetjük és nem csonkázzuk. A visszacsípés mértékét meghatározhatjuk úgy is. O 102 O . elsősorban azonban a kordonművelés jegyei jellemzik. Ebből következik. ellenben az összevissza metszett tőkék lehangoló látványt nyújtanak. ha túlságosan hosszúra nőttek. és a legalsó karok már könynyen elcsökevényesedhetnek. A következő tavaszon a függőleges veszszőt a második emelet magasságában vágjuk vissza. Az alsó vesszőt tőből eltávolítjuk. a többit eltávolítjuk. és ezt a biztosító. Ha gyengébb a tőke.csonkázni is kell (legföljebb kétszer a tenyészidőben). Egyegy kar 120 centiméter. illetve díszítés is. és hosszú időt vesz igénybe (76. amelyhez tartoznak. hogy a fölsőbb emeletek csúcsi uralma (polaritása) nem érvényesül az alsók rovására. A termőkori metszést a tőkék karjain egymástól 20 centiméterre kialakított termőalapokon végezzük. Előnye még az előbbihez képest. (Miután a lugasnak sok termőalapja. A harmadik emelet kialakítása és fenntartása már nehézkes is. A legfölső a törzs folytatását szolgálja. akkor először csak az egyik oldalon alakítunk kart.

Váltott karú lugas egy törzzsel és két karral (redélylugas) (B).76. Kétszintes Thomery-lugas egytörzsű kétkarú tőkéből (C) © 103 o . vízszintes karú lugas egy törzzsel és négy karral (A). Kétemeletes. ÁBRA Lugasformák.

Mindezek alapján a kettősfüggöny-művelésű tőke . E tőkeforma igen megfelel a szőlő kúszónövény természetének. fenntartása viszont könnyebb. a karó teteje és a kartartó huzalpár között feszítsünk ki erős zsineget vagy sodrott rafiát. Az alakító metszést az emeletes vízszintes karú lugas kinevelésének elvei szerint végezzük. A 120 centiméteres félkar esetében egy tőke teljes karhossza 240 centiméter. A törzsnek alkalmas (a visszavágás magasságában legalább 8 milliméter átmérőjű) vesszőt az elágazás magasságáig metsszük vissza. ÁBRA [ KETTŐSFÜGGÖNY. folyamatosan kötözzük a tőketámaszhoz. Jellemzője. ezért jelentősége egyre csökken. a következő esztendő tavaszán két rügyre metsszük. Valamennyi törzs csúcsán két hajtást hagyjunk. Az ültetésianyagot a telepítéskor egy rügyre. vízszintes karú lugaséval azonos. mint a vízszintes kordon esetében. Tőkeformájának lehetnek egytörzsű és kétkarú. mint az eddig megismert művelésmódok esetében.vagy hosszúcsapos váltómetszést folytassunk. akkor ki kell vezetnünk őket a kartartó huzalokra. hanem támasz mellett neveljük.egytörzsű és egykarú változatai. A hajtásokat 20-30 centiméterenként. A képződött két hajtást nem csonkázzuk. a lombozat ilyen megosztottsága pedig az eddigieknél jobb fényviszonyokat eredményez (77. amelyből a 60-70 centiméteres. egymással párhuzamosan futó lombfalban. Mivel a kivezetés helyzetében a hajtások igen sérülékenyek (eltörhetnek). hanem két. ezért a bajt elkerülendő. Az alakító metszést alkalmával az egytörzsű és kétkarú tőke kinevelését ismertetjük (78.elvileg . amelyekből a karokat ugyanúgy neveljük ki. hanem a hajtásvezetés irányára kissé ferdén álljon.A tőkék távolságát ez esetben is a karok hossza határozza meg. oldalra kivezető karok fölfelé. (A kivezetést megkönnyíti. A tőke állapotától és a fajtától függően a termőalapokon rövid. egyenként 120 centiméteres karok foglalnak helyet. Amikor elérték a törzs magasságát (a karó tetejét). hogy a magas törzsön lévő karok sajátos helyzete révén a lombozat nem egy síkban (egy lombfalat alkotva) helyezkedik el. kéttörzsű és kétkarú. A harmadik év tavaszán az O 104 O . hogy a karnak szánt hajtást többször tekerjük rá a kartartó huzalra. egymás fölött pedig 90 centiméterre neveljük. ábra). különben eltörik vagy leszakad a termés súlya alatt. illetve ikertőkés telepítésben . A két kar közötti távolság 120-140 centiméter. A termőkori metszés módja és feltétele a többemeletes. mint más művelésmódoké. 77. A kartartó huzalokon az egymással ellentétes irányban vezetett.) A hajtásokat e mellett és ehhez kötözve vezessük ki a kartartó huzalokra. A huzalokon arra rátekerve (és úgy kötözve) vigyük tovább. A hajtások oldalhajtásait 4-6 levélre kurtítsuk vissza. A karokat a talajtól 60. ez esetben is fontos. Mint az egyesfüggöny-művelésnél. Támberendezése és tőkeformája az eddig megismertekétől jelentősen eltér. ábra). azaz két síkban. hogy a kivezető karrész ne legyen merőleges a huzalra. A gyakorlatban azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Fontos. a kartartó huzalpár magasságába (160-180 centimé- ter) emelkednek. Ennek megfelelően a kétemeletes Thomery-lugas tőkéit egymástól 120 centiméterre ültessük. Kialakítása ugyan több munkával jár. A törzs magassága 150 centiméter.az eddigi tőkeformáknál többet és jobbat teremhet.(GDC-) MŰVELÉS Ez az úgynevezett kétsíkú művelés legelterjedtebb változata. ha a kivezetőhuzalt már rügyfakadás előtt vagy rögtön azután kikötjük.

Az előtörő hajtások közül az erőteljesebből már törzset és kart is nevelünk a tenyészidőben.a jövendő termőalapokat alakítva . A harmadik tavaszon a törzs és az egyik karfelét kialakítottuk. A tenyészidőben a már meglévő kart meghosszabbítva neveljük tovább. a következő év tavaszán két rügyre metsszük.rövid csapokat hagyunk (EJ. gyengébb vesszőt tőből eltávolítjuk (C). A törzs csúcsából képződött erőteljes hajtásból a másik kart neveljük (DJ. a tavalyi rövid csapokon pedig hosszúcsapos váltómetszést folytatutik (GJ @ 105 © . a másik.\ 78. (B). Az idősebb karrészen már. A következő tavaszra már az egyik kar teljes egészében. ÁBRA A GDC-művelésű tőke kialakítása. Az ültetésianyagot telepítéskor egy (A). a másik felerészben kialakult. Az ötödik tavaszra kialakul mindkét kar teljes hosszában (EJ.

azon is megkezdjük a termőalapok képzését. akkor csonkázzunk.ha fejlettsége lehetővé teszi . A tenyészidőben a kétéves törzs csúcsán fejlődő hajtásból neveljük ki a másik kart. A tenyészidőben arra kell ügyelnünk. és a kar csúcsából a karhosszabbító hajtást a huzalra tekerve visszük tovább. A termőkorban lévő kettőfüggönyművelésben nevelt tőkéket rövidebbre kell metszeni.hosszúcsapos vagy félszálvesszős váltómetszést végezzünk. E hajtáson kívül sem a törzsön. és szétfésülésük sem mérsékli már a belső árnyékolást. Ezt nem csonkázzuk. A karon (pontosabban a félkaron) meghagyjuk a hajtásokat.már 60 centiméteres félkart is meghagyhatunk. hogy a két kar közötti tér szabadon maradjon. vagy kétrügyes biztosítócsapra (fagycsapra) vágjuk. Ezért metszéskor ügyeljünk. A kettősfüggönyművelésű tőke törzsén és a kivezetőkarokon ne hagyjunk hajtásokat. sem a már kialakított kivezetőkaron nincs szükségünk több hajtásra. másrészt a tőke termőfelülete is nagyobb (kétszerese a Moser-féle magasművelésűének). A művelésmódból következően a hajtások. mert a jobb megvilágítottság folytán az alsó rügyek termékenyebbek. és az öszszeakaszkodókat válasszuk (fésüljük) szét. akkor erre nem kerül sor. ha metszéskor kifelé. ami által a termőrészek csüngő. hogy a meghagyott termőrészek mindig kifelé (a törzstől el) álljanak. A negyedik tavaszon a korábban indított kart teljesen (120 centiméterre) kineveljük. Mivel a GDC-művelésben a hajtások általában gyengébben növekednek. sőt . ábra). Ennél jobban azonban ne vágjuk vissza a lombfüggönyök hajtásait. mint az első kart. a tőke erőnlététől függően . A nyár folyamán tartsuk szemmel a befelé irányuló hajtásokat. Erre az elvirágzás után egy hónappal kerítsünk sort. Ha következetesen kifelé metszünk. Kivétel csupán a kar meghosszabbítását szolgáló hosszú vesszőrész a tőkén. így a hosszú metszéssel könynyen túlterhelhetjük a tőkét (79. Az ötödik év tavaszára a másik kar is teljes hosszában kialakul. Egyrészt. többször gondosan a huzalra tekerve. és ugyanúgy vezetjük ki a kartartó huzalra. hogy a két párhuzamos kar közötti hajtások ne erősödjenek meg. ezért ezeket rügy vagy zsenge hajtás állapotukban távolítsuk el. hogy alsó végük a földtől 60 centiméterre legyen.a fajtától. O 106 O . A kettősfüggöny-művelés zöldmunkaigényét nagyban csökkenthetjük. Arra következetesen figyeljünk. A lefelé csüngő hajtásokat úgy csonkázzuk. Ha a hajtások túlságosan erőteljesek.erőteljesebb vesszőből törzset. mint általában a többi művelésmódban. ezért a kezelésük is könnyebb. A másik (gyengébb) vesszőt tőből eltávolítjuk. A teljes karon kétrügyes rövidcsapos metszéssel megkezdjük a termőalapok kialakítását (egymástól 20 centiméterre). A túlterhelés veszélye miatt az alakítás éveiben is csak rövid csapot hagyjunk. A huzalon már az előzővel ellentétes oldalon vezetjük tovább. függöny jelleget öltenek (kettős függöny). A befelé növőket úgy csípjük vissza. különben a függönyoldalak leárnyékolódnak. illetve a vesszők a termés súlya alatt leívelnek. emellett sűrűn állnak. a sorköz irányába néző termőrészeket hagyunk. hogy a legfölső fürt fölött 4-5 kifejlett lomblevél maradjon. ne akaszkodjanak össze. ezeket rügy vagy zsenge állapotukban távolítsuk el. A termőkorú tőkéken . E fölött viszszametsszük. A határozottan befelé növő hajtásokat már 2-3 centiméteres korukban kidörzsölhetjük. a másikat csak félkar hosszúságban. mint a többi művelésmódban.

Egy termőalapon egy szálvesszőt vagy két félszálvesszőt hagyjunk és minden esetben egy ugarcsapot (81. ábra). A következő tavaszon a kivezetőkarok Mivel a duplex művelésű tőkéken kevecsúcsán egy kétrügyes ugarcsapot és egy 120 centisebb a hajtás. A továbbiakban itt. DUPLEX MŰVELÉS A kétsíkú művelés egyik változata. Fajtától.A törzset és a kivezetőkarokat tartsuk tisztán. a szálvesszőkből pedig egyenként 120 centiméternyit hagyunk (A). a kivezetőkar két végén van egy-egy termőalap. A tőke törzse méreteiben és formájában a GDC-művelésűvel megegyezik. ábra). Alakító metszése a tőkeforma kineveléséig megegyezik a GDC-művelésű tőkéével. A törzs csúcsán meghagyott két vesszőből kineveljük a kivezetőkarokat. A földre csüngő hajváltómetszést folytatunk (B) tásokat ez esetben is csonkázzuk. Ebből két kivezetőkar indul. hogy a kordonkarok -) 80. és végük a tartóhuzalokon rögzített. A GDCtől abban különbözik. A termőkori metszést a kivezető karok végén lévő termőalapokon folytatjuk. O 107 O . azaz a hajtásokat zsenge korukban rendszeresen távolítsuk el. ezért a karok közötti belső tér méteres szálvesszőt hagyunk. A kétszálvesszős változatot elsősorban a soványabb talajra és az apróbb fürtű fajtákra ajánljuk. a a hajtások szétfésülésével is szellősen és kivezetőkar végén lévő termőalapon szálvesszős napfényesen tartható. ÁBRA [• helyett az azonos formájú tőkén évente nevelt szálvesszőt (félszálvesszőt) tartunk fenn. termőhelyi adottságoktól függően kétszálvesszős vagy négy félszálvesszős változatás alakíthatjuk ki (80. kialakítása a harmadik évtől. Itt.

Kötött talajra telepített oltványok esetében előfordul. amely a talajfel- Kiegészítő munkák. Az ép rügyből hajtás fejlődik. A talajjal takart nemesből fejlődő harmatgyökereket ugyancsak tőből vágjuk ki (B). hogy rosszul rügytelenítették (nem vakították ki) őket. amelyek nagy munkát általában nem jelentenek. A harmatgyökér-képződést az oltvány (az oltási hely) magas ültetésével előzhetjük meg (C) 0 108 © . Az alulról (gyökértörzsből) előtörő hajtásokat (vesszőket) tőből távolítsuk el az alany és a gyökeres európai szőlővessző esetében egyaránt (A). mert hatással vannak a tőke erőnléti állapotára. a termés mennyiségére és minőségére. de rendszeresen kell őket végezni.KIEGÉSZÍTŐ MUNKÁK A tőke művelése során adódnak olyan feladatok. Oltványok alanyából előtörő hajtások eltávolítása.

színre tör és megerősödik. így már a filoxéria is megtámadhatja. Ha ezek megerősödnek. saját gyökerű szőlők ültetvényanyagát nem rügytelenítik. ha a nemes a talajjal érintkezhet. ábra). mert ha csak a talajszinten metsszük el a hajtásokat. Ezáltal viszont mentesül az alany által nyújtott kedvező tulajdonságoktól. Ha azonban törzset nevelünk (törzset. Homoktalajon a saját gyökerű szőlők gyökérnyaka alatt szintén képződnek harmatgyökerek. Ezeket zsenge hajtáskorukban el kell távolítanunk. akkor a gyökérnyak kibontása után távolítsuk el tőből a harmatgyökeret (évente rendszeresen!). O 109 O . A filoxériának ellenálló homoktalajra telepített. a nyakhajtások eltávolítása.sokszor igen erőteljes hajtások. Érintetlenül hagyva később le is gyökeresedik. A tőkenyakon képződött hajtások. gyökeres európai vesszőből nevelt szőlőben. ezért kialakulásukat. különösen az alacsonyművelésű tőkéken gyakori a nyakhajtások megjelenése (a csicskurásodás). Az elöregedett tőkefej leváltására azonban fölhasználhatjuk az ilyen hajtásokat. megerősödésüket rendszeresen akadályozzuk meg. legyengül. A törzsből előtörő hajtások (vesszők) eltávolítása. Az oltványszőlőn a talajjal érintkező nemesből fejlődnek a harmatgyökerek. Homoktalajon. tőkét ifjítunk). A termőkort elérő alanyszőlő pedig élvezhetetlen terméssel „ajándékozza meg" a tulajdonost. Gyökeres európai szőlők alulról előtörő hajtásainak eltávolítása. Más esetben. ezzel elágazásra serkentjük őket. A harmatgyökerek eltávolítását az alulról előtörő hajtások (vesszők) kimetszésével célszerű összekapcsolnunk. Az alanyból előtörő hajtásokat már a fejlődésük kezdetén távolítsuk el tőből (82. A törzsekből előtörő fattyúhajtásokat 15-20 centiméteres korukban rendszeresen ki kell csípni. E célra egy-két erőteljes fejlődésűt meghagyunk. „lelép" az alanyról. a nemes idővel önálló életet él. sőt el is pusztulhat. A harmatgyökerezés. Előzőleg bontsuk ki a tőkét. Ennek következtében a nemes egyre inkább legyengül. Termőkorú tőkék esetében ezeket az alanyhajtásokhoz hasonló okból és hasonló módon rendszeresen el kell távolitanunk. A nyáron újból előtörőket és megfásodókat a következő tavasszal metsszük le. ezért a gyökértörzsből gyakran törnek elő . akkor a legerősebb vesszőt kell meghagynunk a tőkén még akkor is. ha az alulról (a talajfelszín alól) tört elő. Ezek meghagyása ugyancsak kedvezőtlen a tőke fejlődésére. és lehetővé tesszük legyökerezésüket. mégpedig úgy. és mind erőteljesebben hajt. hogy a szőlőoltvány oltási helye 10-15 centiméterrel legyen a talajfelszín fölött. A harmatgyökerek képződését legegyszerűbben a magas ültetéssel akadályozhatjuk meg. különben a tőke elsöprűsödik.

hogy a metszlap ne a rügyek síkjára lejtsen. hiszen ugarnak való vessző az idősebb részből is képződhet. illetve terhelést mindig a tőke erőnléti állapotához igazítsuk. és biztonságosabbá tegyük. másrészt alakításkor. A kordonművelésű tőkék esetében a metszést mindig a karok végétől kezdjük. Metszéskor először mindig a letermett részeket (rövid. illetve az egész tőkére vonatkoztatva. Lehetőleg minden tőkén annyi ugart hagyjunk. félszálvesszővel) növeljük. várjuk meg a metszéssel a rügyfakadást. Fontos. tőből távolítsuk el. mert rügyeik kevésbé termékenyek. A metszéshez a vesszők vastagsága is eligazítást ad. illetve a termőalapon lévő világos rügyek számát) a ténylegesen kihajtott rügyek mennyisége alapján határozzuk meg. Ebben fontos szerepe van saját megfigyelésünknek. ha az esetleges karhosszabbításokat (ifjításokat) legelőször végezzük el. Ekkor már az ép és károsodott rügyek aránya nyilvánvalóvá válik. hogy a jó erőben lévő tőke terhelését ne több rövid termőrésszel. karhoz közelebbi) helyzetű vesszőkből válasszuk. szálvesszőt) távolítsuk el. A terhelést (a termőrészen. azaz a meghagyott világos rügyek számának megállapítására végezzünk a metszést előtt rügyvizsgálatot. Ezért az ilyen fagysérült tőkéről a nyilvánvalóan fölösleges (letermett) részeket már korábban távolítsuk el. illetve a hozzá igazított terhelés alapján megállapítjuk a rügyszámot az egyes termőalapokra. Visszametszéskor a legfölső rügy fölött legalább 3 centiméteres csonk maradjon. A metszéssel következetesen védekezzünk a termőalapok fölnyurgulása (fölkopaszodása) ellen. azok vesszőhozamát és az esetleges ifjítás szükségességét. félszálvesszőt. amennyi a termőrész. középerős növekedésű vessző a legalkalmasabb. a 6-8 millimétereseket két rügyre. Az élő rész (főrügy vagy mellékrügyek) borsózöld színű. erőssége. A 6 milliméternél vékonyabbakat legföljebb egy rügyre metsszük. Ellenkező esetben a könnyezéskor kifolyó nedv a rügyekre csurogva befüllesztheti. ©110® . Az egyes termőalapokon fölül mindig a termőrész (rövid csaptól a szálvesszőig). Amennyiben a vizsgált rügyek fele. és az ugarnak szánt erős vesszőt metsszük termőre. A vesszőt mindig ferde metszlappal vágjuk vissza úgy. Ennek megfelelően a tőke művelésmódja. A metszésre azonban nagyon ügyeljünk. akkor a vizsgált tőkén termőrészenként átlagosan egy rüggyel növeljük a terhelést az egészséges (nem fagysérült) tőke terheléséhez mérten. hogy a metszést megkönnyítsük. illetve szálvesszőre hagyhatjuk. alul pedig az ugarcsap helyezkedjen el. A terhelés. Elsősorban mégis a terhelésnek megfelelő termőrészeket hagyjuk meg.és biztosítócsapokat az alsóbb (a törzshöz.vagy hosszúcsapot. Akkor járunk el helyesen. Néhány vesszőnek a vessző középső részén álló világos rügyét éles késsel vágjuk át hosszában. hanem kevesebb hosszabbal (szálvesszővel. kötözéskor könnyen kitörhetnek. arányosan terheljük. Ha tíz vesszőn három-négy. mert jobb. A túlságosan vastag (laza szövetű vesszők) sem termőrésznek (szálvesszőnek). mert a már kipattant rügyet. rügyfakadásig metszeni. sem törzsnek vagy karnak nem alkalmasak. elpusztíthatja azokat. zsenge hajtást könnyen kitörhetjük. Ha a fölső. gyakorlati tapasztalatunknak. és ennek megfelelően. különben túlságosan zsúfolt és nehezebben kezelhető lesz a lombozat. illetve az ugar. ha évről évre figyelemmel kísérjük az egyes tőkék vesszőhozamát.NÉHÁNY TANÁCS A tőkéket legcélszerűbb tavasszal. eredetileg termőnek (termőrésznek) hagyott vessző gyenge. részben vagy teljesen elpusztult világos rügyet találunk. vagy több mint fele sérült vagy elpusztult. az ennél vastagabbakat pedig hosszú csapra. a fagyott sötétbarna. Ezután vegyük szemügyre az egyes termőalapokat. Ezért a termőrészeket. Szálvesszőnek (félszálvesszőnek) a közepesen vastag. A metszést.

és jellemző tulajdonságuk csak így érvényesül. de legalább kétévente újítsuk meg. Ezek önkényes kombinálása vagy „megújítása" olyan. különben az alsó rügyei nem fakadnak ki. mert akadályozzák annak anyagcsere-forgalmát. A törzs és a karok kötéseit évente. A kötözés alkalmával ügyeljünk. valamint a metszésmőd. hogy a vesszőt rügyfakadás előtt kötözzük le. beszáradt csonkokat is rendszeresen távolítsuk el. Az idősebb. egyszerű. amelyek előbb-utóbb a művelésmód. szellős és napfényes tőkeforma legyen az ideálunk. illetve a tőke teljesítőképességének csökkenéséhez vezetnek. hogy a hozzá legközelebb eső világos rügy megsérüljön. Metszéskor az elhalt részeket. Mindig tiszta művelésmód kialakítására és fenntartására törekedjünk. A rügyeket éles késsel távolítsuk el (vakítsuk ki). A tőkeművelésmód helyes megválasztásához. O 111 O . nehogy mélyen bevágjanak a növénybe. Fogadjuk el. könnyen kezelhető. a zsenge hajtásokat ronggyal vagy súrolókefével dörzsöljük le. illetve a terhelés megállapításához a telepített szőlőfajta legfontosabb tulajdonságainak ismeretére is szükségünk van.mert így elkerülhetjük. hogy az egyes tőkeművelések tiszta formája hosszú évek gyakorlati tapasztalata alapján alakult ki. beszáradjon. Az áttekinthető. vastag részek eltávolítása (ifjítása) után maradt nagy sebfelületet sebkezelő anyaggal kenjük be. előre nem látható bonyodalmakkal járhat.

növekedési sajátosságaik folytán díszcserjék. sok vesszőt fejlesztett bokrokkal találkozunk. elöregedett növények erőteljesebb visszavágásra. vagyis ahol elegendő fényt kapnak. Ezt követően már nem szükséges minden évben. évente kopaszra nyírt gömbakác és zöld juhar. A csak részben megfásodó.és aranyfabokrok. ugyancsak önálló csoportot képeznek. mint ahogyan például azt a kertben szeretnénk. megsérült. az erdőben is szépen nőnek a fák. továbbá. a közönséges boróka. serkentjük virágzásukat. külön fejezetben tárgyaljuk. a japánbirset (Chaenomeles). évente visszafagyó félcserjéket is ide soroljuk. Ám a növekedési.kérdezhetjük joggal. Metszéssel kedvünk szerint alakítjuk a növényeket. kertbe ültethető növények kezelését tárgyaljuk. a korai juhar. A visszavágás azonban a legtöbb dísznövény számára nem létszükséglet. hogy erre a beavatkozásra csak kivételes esetekben kerül sor. A rózsák. A cserjék többnyire csak szabad állásban vagy az erdő szélén virágoznak szépen. az utcákon elöregedett. a sajátos ápolás miatt. A díszcserjék csoportjában ismertetjük a fáknál alacsonyabb. A díszfákról szóló fejezetben a törzset és koronát nevelő.és alakváltozatai. Miért szükséges a dísznövényeket is metszenünk? . Az elhanyagolt. Nem célunk. Példaként említjük a jegenyefenyőket (Abies). díszítő termésűeknek pedig növelhetjük a terméshozamát. a szép. legföljebb 5-6 méter magasra növő. A növénynemesítők a díszérték alapján sok-sok örökzöld és lombhullató fa. virágoznak a bokrok. utcai sorfának vagy parkba. ifjításra szorulnak. de legalább azt tudjuk. akár a gyümölcsfákét. metszőollót soha nem látott. meghosszabbítjuk az életüket. tőből elágazó örökzöld és lombhullató fás növények visszavágását. díszalmafát vagy tiszafát kell-e metszenünk. lombtalan állapotban a legfeltűnőbb. mekkorára nő. Metsszünk tehát. de mértékkel! A szabad gyökérrel (nem földlabdával) telepített fás növényeknek majd' mindegyikét vágjuk viszsza ültetéskor. O 115 O . embermagasságig csupasz. erre nincs is lehetőség. Nincs szükség a pontos tudományos elnevezésre. seprűszerűen felkopaszodott fákkal. amikor a kertekben. Az örökzöldek többsége. pedig senki sem ápolja őket. a liliomfákat (Magnólia). nem is kell olyan rendszeresen metszeni őket. Kivétel a nyírott sövény és a kerti rózsák. illetve spirea. A lombhullató bokrok és díszfák alakító metszése általában 2-5 évig tart.díszfák es diszcserjek Fás szárú dísznövényeink nagy része erdeinkben honos fa vagy bokor. Lám. a fenyők szín. valamint számos nagy díszértékű fás növény más földrészről. Természetes körülmények között azonban sokkal hosszabb idő alatt és magasabb törzsön fejlesztenek a fák koronát. elegendő 2-4 évenként beavatkozni. ezek alapján tárgyaljuk az egyes növénycsoportok metszését. A dísznövények metszését többnyire elhanyagoljuk. hogy mikor virágzik. amelyeket évente legalább egy alkalommal nyesnünk kell. a díszalmák. Ilyen például a gyertyán. koronájától megfosztott. a fagyai. mint a szőlőt vagy a gyümölcsfákat. hogy fagyalt vagy nyáriorgonát. Ez télen. virágzási. más éghajlatról származik. hogy növényfajok vagy -fajták szerint pontos receptet adjunk. valamint a megszámlálhatatlanul sok rózsafajta. Mit kell tudnunk a metszés előtt? Először is azt. A fákból és cserjékből egyaránt nevelhető sövények metszését.és cserjefajtát választottak ki. Talán a legismertebbek a díszcseresznyék. hogy milyen növényünk van (mi a neve). az ágvégeken elsűrűsödött. amelyek alakjuk. amelyekből többszázféle díszlik kertjeinkben is. A másik véglet is megfi- gyelhető: a szomorú látványt nyújtó. Végül a fenyők metszésének is szentelünk helyet. fejlődési sajátosságok bizonyos mértékű ismeretére szükség van. bár azt már most megjegyezzük.

majd kezeljük a sebeket. teljes pompájában kibontakozó fa. AMIT NEM METSZÜNK A metszést nem tűrő. amint azt a bevezetőben írtuk. virágos kőrist vagy galagonyát. Erős fagyban vagy zúzmarás időben ne nyúljunk a fához. Az utcai sorfák többsége rossz körülmények között él: talaja száraz. platánoknak. A kertben eltelepített fának az alakítás után ugyancsak kevés beavatkozásra van szüksége. a fa maradjon egészséges. tápanyagban szegény. kisméretű kertben nincs helyük a nagyra növő hársaknak. Ha nincs útban. ha helyesen választottunk a különböző magasságúra és szélességűre növő fajok közül. a füstgázok és a téli sózás mérgezik. Metszés nélkül is szépen fejlődik a liliomfa (Magnólia). mert olyankor törékeny. eseüeg görbe törzzsel is. akkor nem szükséges mindenáron nyesni. koronájuk megfelelő magasságban alakuljon ki. az utcának életet ad a szabadon fejlődő. Ültessünk inkább kis koronájú díszalmákat. arányos és szellős legyen. Hétvégi telken. a bükk (Fagus). díszcseresznyéket. Az ültetés és ápolás szakavatott kezet. Sokan ültetnek a házuk elé szépen díszlő fát. ha földlabda nélkül ültetjük. a szárnyas dió (Pterocarya). ne neveljünk belőlük „mintagyerekeket". beteg vesszőket vágjuk ki. Ugyancsak kerüljük a kevés elágazást és vastag vesszőket nevelő fák metszését. hogy az ültetés után megeredjenek. Az erős csúcsrüggyel rendelkező fákat akkor sem vágjuk vissza. ezért az ilyen növényt már az ültetéskor se metsszük. A visszavágás során ne hagyjunk csonkot. nagy gyakorlatot kíván. visszavágni. Ha visszavágjuk őket. és a sebzésen keresztül a kambium is károsodhat. letörnek.és fajtaválasztás hibáját a legszakszerűbb metszéssel sem javíthatjuk ki. Ilyen például a szivarfa (Catalpa). A fákat azért metsszük. Ilyen a vadgesztenye (Aesculus). berkenyéket. A földlabda sértetlenül őrzi meg a gyökérzet nagy részét. A díszfákat a nyugalmi időszakban. mert beszárad vagy különféle fertőzéseknek nyit kaput. a nyír (Betula).TERMESZETES ALAKÚ FAK A kertnek a legfőbb ékessége lehet.ábra). Ilyen helyen meghagyhatjuk természetes formájában. Metsszünk tehát rügyre vagy ággyűrűre. elegendő tér áll rendelkezésére. kényes növényeket földlabdával együtt ássák ki a faiskolában. az úttest fölé nyúló ágai sérülnek. az aljától ágasan vagy ferde. legkésőbb kora tavasszal vágjuk vissza. hiányos lesz a koronájuk. a szömörce (Rhus). a dió Quglans). A kert fáit ne szabjuk egyformára. A faj. a tölgy (Quercus). nyáraknak és tulipánfának. Ezek nehezen újulnak meg (83. a gyertyán (Carpinus). a berkenye (Sorbus). E növények koronájából csak a sérült. ©116® . a kőris (Fraxinus). Ágaik legyenek teherbírók. nem zavarja a forgalmat.

mégpe- A korai juhar koronáját az ültetés után metsszük meg: a sudárvesszőt hagyjuk hosszabbra. úgy vélik. a víz. A koronát ugyancsak az ültetés előtt vághatjuk vissza a legkényelmesebben. csak későn ad árnyékot. Az első teendőnk a gyökérzet visszavágása. A nem roncsolt. ezért a gyökérfejlődés megindulását hamarosan erőteljes kihajtás követi. Idősebb fa átültetésekor ugyanez a helyzet: a legnagyobb igyekezettel sem tudjuk a teljes gyökérzettel kiásni a növényt. konkurenseiket tőből távolítsuk el ©117® . ezért a koronát erőteljesen vissza kell metszeni. a korona egy része visszaszárad. E visszavágással egyensúlyt teremtünk a föld alatti és a föld feletti részek között. mint az oldalvesszőket. hanem sima sebzési felület gyorsabban gyógyul. hogy ha megmetszik. és környékén hamarosan megkezdődik az új gyökerek képződése.és tápanyagfelvételben nélkülözhetetlen hajszálgyökerek nagy része leszakad. Ültetéskor tehát feltétlenül meg kell metszeni a fákat (a felsorolt. Sokan sajnálják a fát. vagy ha mégis. ezért ha így ültetjük el a fát. Ennek éppen az ellenkezője igaz: metszéssel gyorsítjuk a megeredést és a kezdeti növekedést. Nem szükséges mindenáron megrövidíteni. akár ki sem hajt („ülve" marad) . A csökkent gyökérzet nem tudja eltartani a koronát. sokára nő meg. ám a sérült gyökérvégeket az ép részig vágjuk vissza.ULTETESKOR A LEGFONTOSABB A faiskolai kitermeléskor a növények gyökérzete többé-kevésbé megsérül. Ennek legjobb eszköze az éles kacor vagy metszőolló. a sértetlen gyökereken is metsszünk friss. metszést nem tűrő növények kivételével). ép szélű metszlapot.

A törzs folytatását képező tengelyt.\ 85. Az átellenes rügyállású fiáknak (például a juharoknak. Metszszünk ággyűrűre és kifelé álló rügyre. Tehát a gyengébb vesszőt rövidebbre. kétharmadát valamennyinek eltávolíthatjuk. alkalmas arra. mint az oldalvessző A suháng oldalelágazásait. A korona visszavágásának mértékét nem adhatjuk meg centiméterben. hogy vastagítsák a törzset 18 @ . A sudár esetleges konkurensét tőből metsszük ki. A korona többi vesszőjét erőteljesebben vágjuk vissza. A vezérvessző arasznyival hosszabb legyen. ÁBRA Alacsony törzsű díszcseresznyefa visszavágása ültetés előtt.két évig hagyjuk meg. ám valamennyit kurtítsuk vissza. a törzserősítőket egy. ábra). fejlettségüktől függően felét. A sérült. keresztben álló vagy befelé növő vesszőket tőből vágjuk ki. a kőriseknek) a vezérvessző végálló rügypárjából az egyiket Az átellenes rügyállású fák sudarának (vezérveszszőjének) visszavágásakor a végálló rügypár egyikét törjük ki 86. A rügy fölött vagy az elágazásnál ne hagyjunk csonkot. az erősebbet hosszabbra hagyhatjuk. A sudár megmaradó legfelső rügye jól fejlett legyen. hogy a hosszanti tengely folytatását képezze. a sudarat vagy vezérvesszőt kisebb mértékben rövidítsük meg: vágjuk le az egyharmadát vagy a felét. ÁBRA dig az általános metszési elvek szerint (84. beteg.

szellős lesz. a gyenge. A törzserősítő- ket a nyár folyamán is visszacsípjük. mégpedig olyan magasan. hogy a kívánt törzsmagasság fölött maradjon 3-4 rügy. hogy a tápanyagforgalmat a törzs vastagodása érdekében szabályozzák. Még egy-két évig meg kell őket hagyni. amelyekből majd a korona fejlődik.dörzsöljük le. hogy nem azok a rügyek hajtanak ki. hogy igényeink szerint határozhatjuk meg a fa törzsének magasságát. hogy ne nőjenek arasznyinál hosszabbra. ábra). hogy a metszlap alatti rügy kifelé álljon. Csupán az a szerepük. ezek a suhángok. A suháng törzsén számos rövid vessző lehet. hogy legalább egy évvel később lesz koronás fánk. Az alacsony törzsű vagy tövétől ágas díszfacsemeték koronáját ugyanígy alakítsuk ki (86. ábra). ábra). Csúcsukat az ültetés előtt visszavágjuk. kísérjük figyelemmel az új hajtásokat. Korona nélkül is forgalmaznak a faiskolák fákat. AZ ALAKITAS EVEI Ha az ültetést követően a fa megeredt. surűsítő. konkurens vesszőket tőből távolítsuk el O 119 O . különben villás elágazású lesz a tengely (85. amelyek szinte csak egy vékony törzsecskéből állnak. hogy erősítsék a törzset (87. a hajtások a korona belseje felé nőnek. ABRA Hároméves díszalmafa metszése. a tartóágak kedvező irányban fejlődnek. amelyeket erre szántunk. A vezérvesszőt és a tartóágakat vágjuk vissza. vagy kedvezőtlen alakulásúak. ezáltal a korona természetes. Ilyenkor. Az oldalvesszők visszavágásakor ügyeljünk arra. Előfordulhat. A suháng ültetésének az az előnye. mielőtt a hajtások 88. Hátránya viszont. ezeket kurtítsuk meg.

nem bírja még el a koronát. az oldalvesszőket erősebben.) Az alapvető metszési szabályokat az alakításkor is tartsuk be. Legfelül kifelé néző. a legtöbb fa további beavatkozás nélkül is szépen fejlődik. a lombfakadás előtt vágjuk vissza a vezérvesszőt és a tartőágakat. A sudarat mindig kevésbé. Rendszeresen metsszük. Ne hagyjuk el. amíg a ceruza vastagságot el nem érik. amelyek hegyesszöget zárnak be a másik vesszővel. Ezután a fa koronájának a belső része- in is képződnek rövid hajtások. Az előzőekben említettük. hagyjuk meg egy-két évig a törzserősítőket. elöregszik. hogy ha suhángot ültetünk. vízhajtásképződés a következménye. mégpedig az előző évi növedék felére. vagy egyes. vágjuk vissza a vesszőt kedvezőbb állású rügyre. ezért az ültetés után vágjuk rövidre ezeket. formátlan lesz. Óvakodjunk a túlzott metszéstől is. kétharmadára (88. amelyik elérte a ceruzavastagságot. Kora tavasszal. erőteljes rügy maradjon. A ceruzavastagságúakat metsszük le. a díszcseresznyéket (Prunus). a befelé növő. tehát metsszünk rügy fölött vagy ággyűrűre. A koronás fának is kihajthatnak a törzsön lévő rügyei. Az ennél vastagabbakat tőből távolítsuk el. a koronaalakításon kívül törődnünk kell a törzserősítőkkel is.elérnék az ujjnyi hosszúságot. (Ilyennek tekintjük azokat a vesszőket. teherbíró legyen. hosszú hajtásokat fejlesztő fáké túl laza. A fő tartóágaknak és a sudárnak vágjuk ki a konkurenseit tőből. Ha az ültetéskor szabályszerűen visszavágtuk a koronavesszőket. minden törzserősítőt vágjunk le © 120 o . Ha a törzs gyenge. ábra). a juharokat (Acer) és az ostorfát (Celtis). nyáron is csípjük vissza őket. mert akkor a korona idő előtt besűrűsödik. Feltétlenül alakítanunk kell azonban a díszalmákat (Malus). hogy a korona arányos felépítésű. s ugyancsak vágjuk le azt. a díszkörtéket (Pyrus). Ha a törzs megerősödött. Az alakító metszés célja. az egymást keresztező vesszőket. távolítsuk el a sérült. A tél végi metszéskor arasznyira vágjuk vissza a törzsön lévő vesszőket mindaddig. mert annak erős növekedés. A koronás fa törzsén fejlődő vesszők erősítik a törzset. virágrügyek. Az első két-három évben még szükség lehet alakító metszésre.

elhalt részeket távolítsuk el. Közülük legfonto- Az oltott díszalmák. Szedjük le a sebek mellett lévő járulékos rügyeket is. hanem például sérülés. viharkár nyomán is előtörhetnek. hogy segítsük a vezérveszszőt (a sudarat): legyen a törzs minél egyenesebb folytatása. Ilyenkor is mindig jól fejlett rügyre metszszünk. A hegyesszögben növő vesszőpárokból ágvillák fejlődnek. és a rajta lévő rügyeket ne engedjük többé kihajtani (89. Nézzük át két-három évenként a koronát. Ne tűrjük meg a konkurenseit. SZEPITO BEAVATKOZASOK A fák törzsének és koronájának kialakításán kívül bizonyos esetekben kiegészítő metszésre is szükség lehet. Egyes fajok. sérült. Ezek azonban nemcsak az erőteljes metszés. akkor helyreállt az egyensúly. felálló vízhajtás képződik nemcsak a koronában.Amikor a törzset elég erősnek ítéljük. ezért az egyiket mindig metsszük le. különben később könnyen letörnek. vágjuk vissza az előző évi növedék egyharmadát. tőből vágjuk le O 121 O . A legfontosabb teendőnk továbbra is. a folytonos beavatkozástól. Tőből el kell őket távolítani. ezért rengeteg erős. amíg vízhajtást hoz a fa. s ha a növekedése gyenge. A gyökérzet ilyenkor is a szokásos mértékben szállítja a tápanyagot és a vizet. amelyből megfelelő folytatás várható. Mindezt addig folytassuk. Óvakodjunk a túlzott metszéstől. teljesen tisztítsuk fel. a rossz irányba növő. Ha már nem fejlődik több. a szilek (Ulmus) rendkívül hajlamosak vízhajtás képzésére. például a hársak (Tilia). -szilvák. hanem esetleg a törzsön is. A fát mindjobban hagyjuk szabadon nőni. ábra). mert az nagyon igénybe veszi a fát. hogy az újabb vízhajtások képződésének elejét vegyük. A fenntartó metszéssel is várjuk meg a tél végét. -cseresznyék és -meggyek gyökérnyakából és gyökereiből előtörő vadhajtásokat a gyökérzetet kibontva. Egy-két éves korában az egyiket még csekély sebzéssel levághatjuk. MIND KEVESEBB METSZES Az ültetést követő harmadik évtől ritkábban van szükség metszésre.

sabb a vadalás, vagyis az oltványok alanyhajtásainak eltávolítása. A gyökérnyakba szemzett díszalmák, -szilvák és -cseresznyék alanyai különösen gyakran hajtanak ki a szemzés helye alatt, vagy éppen a gyökérből. Már az ültetés előtt vegyük szemügyre az oltványt, és tőből vágjuk le róla a rendszerint más színű és más rügyállású alanyvesszőket. A megeredt fán is előtörhetnek, ilyenkor bontsuk ki a hívatlan vendég körül a földet, és az eredetnél, tőből vágjuk le a vadhajtást (90. ábra). Nem elég a föld felett vagy a talaj színe alatt találomra elmetszeni, mert rövidesen megsokszorozva hajt ki. A megerősödött vagy túl sok vadhajtás pedig nagyon igénybe veszi a növényt: elszívja a tápanyagot a nemes résztől. Korrekciós metszésre szorulnak a tarka levelű fák, például a korai juhar vagy a zöld juhar fehértarka levelű változatai, amelyeknek a nemes részéből törhetnek elő egyszínű, zöld levelű hajtások. Ezekben több a klorofill, ezért gyorsabban és erőteljesebben növekednek, és elnyomják a tarka levelű vesszőket. Ne engedjük tehát megerősödni, hanem rendszeresen, tőből vágjuk ki a zöld levelű hajtásokat. A különleges alakú fáknak sem árt egy kis szépítő metszés. Az oszlopos növésűek (például a tornyostölgy), a gömbkoronájúak (a gömbjuhar), a csüngő ágú szomorú fák (mint amilyen a szomorú nyír) koronájában rendellenesen kifelé növő, az eredeti alakot zavaró hajtások fejlődhetnek. Ezeket is tőből távolítsuk el.

SZAKSZERŰ IFJÍTÁS
A fák ifjítása szükséges rossz. A kertben, a ház körül nevelteken ilyen súlyos beavatkozásra csak rendkívüli esetben kerülhet sor, például akkor, ha a viharban vagy a hó súlya alatt összetört a koronájuk. Ha azért szeretnénk radikálisan visszavágni a fát, mert túl nagyra nőtt és útban van, akkor jobban tesszük, ha kivágjuk, és kisebb növésűt ültetünk helyette, mert a visszavágással további erős növekedésre serkentenénk. A sérült fa visszavágása előtt döntsük el, hogy van-e értelme a munkának. A legyengült, beteg, már évek óta alig növő, itt-ott száradó koronarészektől, odvas sebektől csúfított fának feltehetően a gyökérzete sincs megfelelő kondícióban ahhoz, hogy

megújítsa a koronát. A végelgyengülésében széltörést szenvedett fa ifjításának tehát nincs sok értelme. Ellenben ha még életerős, lehet remény a megújulásra. A korona teljes eltávolítása, a fa lefejezése már a múlté. Megkisebbítésére akkor lehet szükség, ha a gyökérzet sérült (például talajmunkák következtében), és nem tudja eltartani a teljes koronát, vagy például a törzs károsodott, és nem megfelelő a fa egyensúlya (statikája). Ifjítani a nyugalmi időben kell. A korona külsején kezdjük. Idősebb fákon a külső ágak csüngenek, ezeket vágjuk le. Fűrészeljük le a lefelé hajló ágakat. A felfelé növőket ne háborgassuk (91. ábra). Harmad- és másodrendű ágakat még levághatunk, elsőrendűeket (tehát a legerősebbeket) soha. A vágás technikája szakaszos legyen. A 3-4 centiméternél nagyobb átmérőjű ágakat ne vágjuk azonnal ággyűrűre, hanem az eredetüktől 10 centiméterre először alulról vágjuk be, majd ennél távolabb felülről fűrészeljük, hogy le ne hasadjanak. Végül a csonkot fűrészeljük ággyűrűre (lásd a 22. ábrát). A megmaradó koronarészek egyenletes eloszlásban álljanak, ezért szakaszosan dolgozzunk. Metszés közben többször vegyük szemügyre minden oldalról, hogy mivé lesz a növényünk. A sebeket éles késsel vágjuk simára, majd valamennyit kenjük be fasebkezelő anyaggal. Ezek némelyike nem csak a sebgyógyulást segíti, hanem a vízhajtásképződést is akadályozza. Az ifjítás gyakorlatot igénylő munka. Ha lehet, bízzuk szakemberre. Veszélyes is, mert rendszerint létrán állva, nagy erővel kell fűrészelni, s a leeső ágak útját nehéz kiszámítani. Az ifjítást követő évben a vágáshely körül számos alvórügy kihajt (92. ábra). A szakszerűen visszavágott korona azonban nem hoz sok vízhajtást. Az ágcsonk oldalán és alján növő vesszőket vágjuk le, mert ezek később lehasadnak. Számunkra a legkedvezőbbek a csonk felső oldalán fejlődő veszszők. Közülük is válogassunk, s a megmaradót egyharmadára vagy felére vágjuk vissza. A gyökérzet és a korona egyensúlya akkor kezd helyreállni, amikor már csökken a vízhajtásképződés. Ez négy-öt évig is eltarthat. Addig évente rendszeresen metsszünk a nyugalmi időben, majd válogassuk a hajtásokat a nyár folyamán.

© 122 o

A fa ifjításakor a felfelé álló ágakhoz ne nyúljunk, a lefelé hajlókat távolítsuk el
ABRA

O 123 O

Az ifjítást nem minden fa tűri. A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) például a sebzés helyén odvasodik, gombásodik. Jól ifjíthatók a hársak, a kőrisek és a platánok, ezeknek jobb a sebgyógyulásuk. A gömbakác (Robinia pseudoacacia Umbraculifera), a zöld juhar (Acer negundo) vagy az ezüst juhar (Acer saccharinum)

koronájának teljes csonkázása sokfelé dívik még ma is. Azért lehet ezt büntetlenül csinálni, mert e növényeknek kitűnő a megújuló- (regenerálódó) képességük. A megkopasztás azonban természetellenes és rendkívül csúnya. A fák életének is van határa, ezt metszéssel sem lehet korlátlanul meghosszabbítani.

O 124 O

a vesszők végének levagdosása ártalmas. ritkán elágazó szömörce (Rhus). ferde metszlappal vágjunk. ezáltal a cserje fiatal. például az egyéves gyökeres dugványt a telepítés előtt néhány centiméteresre vágjuk vissza. az oltott orgona. A díszcserjéket is rendszerint nyugalmi időben. csak rövid csonkot hagyjunk. A kevéssé elágazó. száraz részek eltávolításakor pedig fűrészeljünk. Az oltott díszcserjéknek. ULTETESKOR SZUKSEGES A szabad gyökérrel. Ilyen célra ajánlatosabb nyírott sövényt nevelni. A szúrós. Gyökérzetük majdnem sértetlen. esetleg a növény is belepusztulhat. A csökkent gyökérzet nem tudná eltartani a teljes föld feletti részt. A gyenge növekedésű erikák (Erica) és a borostyánok (Hedera) szintén kíméletet érdemelnek. A többi gyökér végéből csak néhány millimétert vágjunk le. Az ilyen rügyeket dörzsöljük le. és metszés nélkül is egészségesen fejlődnek. fokozatosan leváltjuk az idős részeket. Különösen kíméljük az örökzöldeket. hogy fenntartsuk természetes. ép részig vágjuk vissza. ha elöregedett ágait tőből eltávolítjuk. Tehát ne avatkozzunk be túlságosan a növény életébe. A legtöbb cserjének viszont jót tesz. elágazásig vágjuk vissza. A sérült gyökérzetet az egészséges. hogy tőből elágazzon O 125 O . Az eszközök közül többnyire metszőollóra van szükségünk. jó kondíciójú marad. tavasz elején metsszük. A friss. csupán szabályozzuk kissé. Még az azonos fajtájú cserjéket se szabjuk egyformára. ÁBRA NEM METSSZÜK Ne vágjuk vissza a földlabdával telepített díszbokrokat. ép szélű seb hamarabb gyógyul. a vadhajtások kez93. tél végén. Az utóbbi időben a természetes alak és növekedés megtartása az egyik legfontosabb törekvés. A faiskolai kitermeléskor ugyanis megsérült a gyökérzetük. ifjításkor. A csipegetés. nehezen megújuló liliomfát (Magnólia) csak kivételes esetben metsszük. a tavasszal virágzó bokrokat pedig elnyílás után. tehát földlabda nélkül vásárolt bokrokat a telepítés előtt vágjuk viszsza. például olyankor. Okos metszéssel elősegítjük az új hajtások fejlődését. A gyenge cserjét. valamint a vastag vesszejű. a boroszlán (Daphne).A DISZCSERJEK „EGYENISEGEK" A díszbokrok metszésével az a célunk. például a rózsamandula (Prunus triloba) vagy a hibiszkuszoltványoknak a gyökerén vagy a gyökérnyakán. a sárga cserszömörce (Cotinus coggygria). ezért a vesszők hamarosan elszáradnának. környékén rövidesen megjelennek majd az új gyökerek. A vesszők visszametszésekor mindig rügy fölött. tövises bokrok ritkítására az ágnyeső ollót is használhatjuk. szép külsejüket és virágzóképességüket. az oltáshely alatt kihajthatnak az alany járulékos vagy alvórügyei. Rosszul tűri a metszést a japánjuhar (Acer palmatum). ha visszafagy vagy megsérül. leszakadt a nélkülözhetetlen gyökerek egy része. Ezeket ággyűrűre.

elöregszik deményeit tőből vágjuk le. megfosztja magát az ültetést követ vi- rágzás élményétől. alig marad a gyökérnyak fölött valami. O 126 O . Mások gondolkodás nélkül. például egyéves gyökeres dugványt telepítünk. a legfelső rügyeik hajtanának csupán ki. törött részeket mindig távolítsuk el. ÁBRA A metszés nélkül hagyott fiatal cserje rövidesen felkopaszodik. hiszen szemmel láthatóan kifejlődtek a vesszőkön a virágrügyek. és a bokor tövétől ágas. A nagyon gyenge és az öreg vesszőket. dús elágazású lesz. Ha meghagynánk a vesszőket teljes hosszukban. Arasznyinál rövidebbre vágjuk vissza néhány nyáron virágzó cserje valamennyi vesszejét. a dúsabb elágazás folytán több lesz rajtuk a virág (96. fiatal. háromnegyed részét vágjuk le (94. Ugyancsak metsszük le a rossz irányban álló. akár többször átiskolázott. hoszszú vesszőknek kétharmad. ábra). hogy ennél idősebb. ábra). de mértékkel. A sérült. alul hajtanak ki a rügyek.ábra). 5-15 centiméternél ne maradjon hosszabb (93. keresztbe növőket. Előfordul. aki sajnálja. és egy-két év alatt seprű alakú lenne. A szabványos méretű faiskolai árunak három-öt elágazása van. felkopaszodna és elvénülne a bokor (95. alig elágazó cserjét. a vesszőket a hosszuk felére vagy harmadára metsszük vissza 95. hogy metsszünk. A megmaradó. s ha visszavágja őket. ÁBRA Ültetéskor a szabad gyökerű cserjékről az öreg és gyenge részeket vágjuk le.94. Van. Ilyenkor is az a szabály. A legtöbb gondot rendszerint a föld feletti rész visszametszése okozza. nagyobb cserjét ültetünk. Ha nagyon fiatal. a vesszejét vágjuk egészen rövidre. ágakat tőből vágjuk ki. radikálisan visszavágják a bokrot. még mielőtt elültetnénk az oltványt. ábra). vesszői egy-három évesek. Ennek következtében a talaj közelében. amiből ki tudna hajtani.

fiatal faiskolai árué. japán díszmeggy (Prunus glandulosa). módja és ideje a virágzásuk módjától is függ. CSEKÉLY ALAKÍTÁSSAL Az ültetés előtti visszametszéssel tulajdonképpen meghatároztuk a díszcserjék alakját. A bokor alapi részéből erőteljes hosszú hajtások fejlődnek. A díszcserjék metszésekor viszont éppen az a cél.A nyáron virágzó cserjék. pl. Kivételt képeznek a vastag belű. felépítése a szakszerű metszéssel teljesen megváltozik. a nyáriorgonát (Buddleja davidii). ezeken hagyjunk a rügy fölött 1-2 centiméteres csonkot. téli jázmin (Jasminum nudiflorum). maradjon egészséges. az orbáncfüvet (Hypericum) és a hibiszkuszt. Rendszerint a hosszú vesszők alsó és középső része rakódik be gazdagon virágrügyekkel. . így a tőből fejlődő hajtástömeg dúsan virágzik Ültetés előtt metsszük meg így pl. Kora tavasszal virágzók. Ilyenkor radikális visszavágás szükséges. például a japán gyöngyvessző (Spiraea japonica) vesszeit az ültetés során arasznyira vágjuk vissza. hogy minél inkább megőrizzük természetes alakulásukat. különben beszáradnak. A visszavágással csupán szabályozzuk a növényt. ezek a következő évben virágoznak. Virágzásuk jellege szerint a következő növények tartoznak ide: . A kiásáskor ugyanis éppen a legfontosabb vékony gyökértömeg marad a földben. segítjük abban.ezüstös homoktövis (Hippophaë rhamnoides). Ha a díszbokrok metszéséről beszélünk. növekedjen. A gyümölcsfák alakja. a levélhónaljakban vagy rövid hajtásokon. Ennél sokkal fontosabb viszont az úgynevezett fenntartó metszés.aranyfa (Forsythia). Az idős bokrok átültetésekor a gyökérzet vesztesége nagyobb.törpemandula (Prunus nana). mint a szokásos. dúsan virágozzék. Virágaikat az előző évi vesszők hosszában. általában erre a metszési típusra gondolunk. Eszerint nagyjából három csoportot különböztetünk meg. és ne öregedjen el. gyöngyvirágcserje (Deutzia). hogy a fajra és a fajtára jellemző küllemét elérje. mert metszésük gyakorisága. szilvarózsa (Prunus triloba). O 127 O . A díszcserjéket is rügyre metsszük. a bodza (Sambucus) vagy a hólyagmogyoró (Staphylea). üreges hajtású növények. . és nagyon különbözhet a természetes formá- tól. Ismerjük meg bokrainkat. . ennek módjáról az ifjítás során szólunk. amely a telepítést követő egy-két év múlva veszi kezdetét. tavasszal hozzák.korai nyáriorgona (Buddleja alternifolia).

A következő növényeket soroljuk ide: . . Ezáltal helyet adunk az új hajtásoknak és elősegítjük. .pukkanó dudafürt (Colutea arborescens).jezsámen (Philadelphus). bodza (Sambucus).). hosszú hajtásaiknak legföljebb csak a csúcsát csípjük vissza. már gyengén virágzó részeket tőből kivágjuk. . Közvetlenül az elvirágzás után metsszük meg ezeket a cserjéket. Ezek amúgy is csak csekély ritkító metszést kívánnak. ösztörűs rózsalonc (Weigela florida). A gyöngyvirágcserje és a jezsámen bokra alapi részekből nehezen újul meg. hogy a bokor minden része berakódjon virágrügyekkel.fehér som (Cornus alba). szíriai mályvacserje (Hibiscus syriacus). . . Virágaikat az évi hajtás csúcsán. . tél végén elvégezhetjük. a hosszú alapi hajtásoknak egyharmadát viszszavágjuk (97. ábra). tellmanniana). . L. cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa). fűz (Salix). oldalhajtásain vagy leveleinek hónaljában hozzák.korai tamariska (Tamarix tetrandra). és ezt a nyugalmi időben.változékony nyáriorgona (Buddleja davidii).illatos barátcserje (Vitex agnus-castus). Ez a metszés valójában ifjítás: az elöregedett.nyári gyöngyvessző (Spiraea billiardii). . orbáncfű (Hypericum). Az aranyfa (Forsythia) fenntartó metszése.kínai kékszakáll (Caryopteris incana).kúszó loncok (Lonicera caprifolium. Ne késsünk el a metszéssel.. kínai lila akác (Wisteria sinensis). . .boglárkacserje (Kerria japonica). Nyári virágzásúak. legkorábban júniusban kezdődik. fagyai (Ligustrum). A tavaszi virágzású cserjék visszavágására két-három évenként kerülhet sor.nyári tamariska (Tamarix gallica). mert ha már sok az új hajtás rajtuk. amerikai trombitafolyondár (Campsis radicans). nyár elején virító jezsáment és rózsaloncot viszont már nem metszhetjük az elnyílás után anélkül. vanhouttei stb. az erősebb visszavágást esetleg ki sem heveri. hogy ne zavarnánk a hajtásnövekedést. és gyakran a fagyokig tart. aranyribiszke (Ribes aureum). a visszavágástól nagyon legyengülnek. csarab (Calluna vulgáris). Ezeket kevesebb alkalommal ritkítsuk. a ritkítás © 128 o . cserjés pimpó (Potentilla fruticosa). pompás gyöngyvessző (Spiraea bumalda). A virágnyílás a hajtásfejlődés befejezéseként.bokor alakú loncok (például a Lonicera fragrantissima). S. .kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia). hóbogyó (Sympboricarpos).korán virágzó gyöngyvesszők (Spiraea arguta. . A késő tavasszal.

a boglárkacserjét. majd a bokor felkopaszodik. csupán a nyáron virágzó bokrok itt felsorolt csoportját szükséges rendszeresen és teljesen rövid csapra metszeni. Vesszőik ősszel nem érnek be. . ezzel együtt sok virágot kapjunk @ 129 © . .húsos som (Cornus mas). például a nyáriorgona. A legtöbb fa és cserje mértékletes metszését ajánljuk. E növényeknek nyugalmi időben ritkítsuk meg bokrát.orgona (Syringa). . . a fagyalokat. rövid hajtásokon tavasszal virágzó cserjéket. a kékszakáll. E növények ugyanis nem bírják a radikális visszavágást. kevés és apró a virág.narancsszínű tűztövis (Pyracantha coccínea). a tél folyamán többé-kevésbé visszafagynak. a sudárzsálya. . Az idősebb részeket tőből is eltávolíthatjuk.galagonya (Crataegus). . .japánbirs (Chaenomeles). A japánbirset inkább az A hajtáson virágzó közönséges nyáriorgonát (Buddleja davidii) minden évben rövidre vágjuk vissza. a gyengébbeket 2-3 rügyre vágjuk vissza.közönséges júdásfa (Cercis siliquastrum). Az előző évi növedék. Ezek közül is van azonban kivétel: a fehér somot. szükség esetén és kíméletesen kerüljön sor. A trombitafolyondárt ne metsszük túl korán. Ezért tövüket télire lombbal takarjuk. ábra). elvénül.borbolya (Berberís). vágjuk ki a száraz részeket. . kora tavasszal pedig a takaró eltávolítása után erőteljesen vágjuk őket vissza. Ha nem vágjuk vissza. Ne féljünk ettől az erőteljes megrövidítéstől. hogy jó megvilágítást kapjon a bokor (99. a bodzát ne vágjuk rövidre.sárga borsófa (Caragana arborescens). tehát az egyéves vesszők közül az erősebbeket 4-6. a pukkanó dudafürtöt. kihajtásuk előtt metsszük. hogy sok hajtást. ezáltal ugyanis a csapok számos új hajtást hoznak. ábra). várjuk meg vele közvetlenül kihajtása előtt a jó időt.E cserjék többségét tél végén. A felsoroltak között vannak félcserjék is. . és a virágok ezeken az új hajtásokon fejlődnek (98.kecskerágó (Euonymus).labdarózsa (Viburnum opulus Roseum). mert fagyérzékeny. . mint amilyenek a következők: . csekély lesz a növekedés. Alig metsszük a két-három éves vagy annál is idősebb fás részeken.madárbirs (Cotoneaster). de erre is csak ritkán. nehezen újulnak meg. a bokrok az alsó rügyekből gazdagon kihajtanak és megújulnak. hanem csak elöregedett vesszőiket metsszük ki tőből. kora tavasszal.

ABRA Mérsékelten ritkítsuk a japánbirs bokrát © 130 o . hanem csak rikítsuk időnként a bokrot 100.A fehér somot (Cornus alba) ne metsszük rövidre.

ifjításától mindenképpen óvakodjunk. Az oltványokról az ültetés előtt le kell vágnunk az alany hajtásainak a kezdeményét is. Az oltott orgonák erősebb visszametszésétől. Termésük ugyanis nem szép. vagyis az egyik megmarad. hogy a hajtásnövekedésük és a virágzásuk milyen sorrendben követi egymást. abból nyílik virág.elnyílás után metsszük. Ezeket a bokrokat többnyire nem metsszük. Az orgona és a labdarózsa a keresztben átellenes rügyállásuk folytán sajátos metszést kíván. hogy az az évi virágzást ne zavarjuk. a mogyoró- Az orgona váltómetszése O 131 O . kifejlesztése fölöslegesen veszi igénybe a növényt (102. A beavatkozás tehát nem szükségszerű. A beteg. a leggyakrabban ültetett növényeket. Közülük legfontosabb a vadalás. hiszen a visszavágással eltávolítanánk a virágot rejtő csúcsrügyet. a másikat pedig visszavágjuk (101. Ezt a munkát korábban már említettük. A következő évben ezekből fejlődött veszszőket hasonlóan kezeljük. Az orgonáknak szükségük lehet még egy kis segítségre: elnyílás után vágjuk le a virá- 102. hanem a tenyészidőben. de nagyobb virágbugákat hoznak. éppen fordítva. Májusban virít az orgona és a labdarózsa. KIEGESZITO METSZESEK A díszfákhoz hasonlóan a díszcserjék nevelésekor is szükség lehet a rendszeres metszéseken kívül kisebb. és egyáltalán: mikor nyílnak. ábra). elpusztult részeiket tőből vágjuk ki. A visszavágás mérsékelt legyen. vesszőkre. Rendszerint nem is a nyugalmi időben végzett metszés során figyelhetünk fel a vadhajtásokra. A felsorolásból hiányzókról próbáljuk megállapítani. A visszavágás ideje a tél vége. mert ennek hatására sok vadhajtást hoznak. vagyis az elnyílás után ezekből indul a hajtásfejlődés. csupán a legismertebbeket. csúcsukon a virágot is hordozó rügyekkel. ABRA Az orgona elnyílott virágzatait vágjuk le. szépítő igazításokra. ábra). a másikat a villás elágazás fölött 2-3 rügypárra metsszük vissza. Az alany lombja ugyanis szerencsés esetben különbözik a nemes részétől. a szilvarózsa (Prunus triloba) alanyának levele kisebb és kevésbé kihegyezett. E növények páros rügyeiből villás elágazású vesszőpárok fejlődnek. Virágot hozó rügyeik vegyes rügyek. hogy ne érleljenek termést. ilyen metszés nélkül is virágoznak a bokrok. vagyis az oltott cserjék alanyhajtásainak eltávolítása. E fejezetben nem soroltuk fel a hazai kertekben előforduló valamennyi cserjefajt. Az ilyen vesszőpár egyikét hagyjuk érintetlenül. elszáradt. hogy a termésérlelés ne gyengítse a bokrot gok maradványát. az elöregedett. Ezzel a metszéssel ugyan kevesebb. Ennek ismeretében a leírtak szerint metsszük őket. ábra). mint a nyáron nyíló bokroké. Az oltott mályvarózsákon (Hibiscus) például eltérő a kétféle hajtás leveleinek szeldeltsége. koratavasz. gyengén virágzó részek eltávolítására korlátozódjék (100. A későbbiekben is mindig fordítsunk erre gondot.

A díszcserjéké valamivel egyszerűbb. az előtörő számos vízhajtás pedig megmarad. A cserjéket megújíthatjuk. annál több tápanyagot von el. azonos magasságban lefűrészelik (104. és csonk nélkül vágjuk le a vadat. A levágás után dörzsöljük le a környékükön lévő rügyeket is.ábra). A díszfák ifjításáról megjegyeztük. alapjukból újra nevelhetjük. a fűrész és az ágnyeső olló. elnyomja a nemes részt (103. A legöregebb és a száraz ágakat tőből távolítsuk el. tehát a lombfakadás előtt végezzük. MEGÚJULÓ VIRÁGZÁS (IFJÍTÁS) A díszcserjék növekedése és virágzása idővel csökkenhet. Ha nem vágjuk le sürgősen. hogy csak virágzáskor tűnik föl. vesszőket. de nem sokkal könnyebb. A gyengébb ágakat vágjuk rövidebbre. hogy valamennyi ágat vágjuk le 50-60 cm magasan. amelyeken a levelek egyszínű zöldek. A tarka levelű cserjék. elnyomják a nemes részt fajták lombjának alakja. akkor óvatosan bontsuk ki körülötte a földet. ne maradjanak 20-30 centiméter- O 132 O . ábra). ne is ifjítsuk. így egykét éven belül ugyanott tartanak: a bokor nem nő. esetleg csak részben tarkák. a kés. gyéren virágzik. hogy a bokor valamennyi ágát tövig visszavágják. Az ifjítást úgy kezdjük. például a széles levelű aranyfagyai (Ligustmm ovalifolium Areum) vagy a sárga levélszegélyű fekete bodza (Sambucus nigra Marginata) vesszői között olyan hajtások is fejlődhetnek. Ugyancsak az eredetüknél metsszük le a sűrűsítő és a bokor belsejében lévő ágakat. alig virítanak. tehát ha a gyökérnyakból vagy a gyökerekből tör elő. különben túlnövik. csupán a legszükségesebb tisztítási munkákat végezzük el rajtuk. nem metszett bok- rokon figyelhető meg.Az oltott cserjék. tehát az elhalt részeket vágjuk le. Az ilyen hajtásokat az eredetüknél metsszük le. hogy a kihajtás ne ismétlődjék. Eszköze a metszőolló. nehéz munka. Emiatt annyira megerősödhet. Azokat viszont. A felújítás elterjedt. Ifjítani azokat a díszcserjéket lehet. amelyeknek a metszését nem ajánlottuk. Az alanyhajtást tőből távolítsuk el. vagy fél méterrel a föld felett. Ezt követően esetleg magára hagyják. Minél erősebb a vadhajtás. különben megerősödve ugyancsak elnyomhatják a tarka levelűeket. Ez különösen a sűrűn álló vagy a nem gondozott. hogy szakismeretet igénylő. például a csavart ágú mogyoró (Corylus avellana Tortuosa) alanyából előtörő vadhajtásokat tőből vágjuk le. hibás módja. szeldeltsége szintén más. A növények ilyenkor felkopaszodnak. A japánbirsen vagy az oltott orgonán nehezebb észrevenni az alanyhajtást. Nyugalmi időben. alakjuk söprűhöz hasonlít. amelyek jól újulnak. mint az alanyé. Ezek után hozzáférünk a tőhöz. színe.

ábra). így a különböző hosszúságúra hagyott csonkok különbözőképpen hajtanak ki. és talajukat takarjuk érett komposzttal. csak annyit hagyjunk belőlük. A gondoskodást a növény gyors megújulással hálálja meg. lassan helyreáll a cserje egyensúlya. Ezért a visszavágást követően adjunk a cserjéknek szerves trágyát. ássuk be a talajba. A nyári virágzásúakat viszont évente rendszeresen. A fás növények tartalék tápanyagai az idősebb fás részekben raktározódnak.A díszcserjék ifjításakor nem elegendő az ágakat azonos magasságban lefűrészelni \ 105. A megmaradó vesszőket is vágjuk vissza. O 133 O . erősen vágjuk vissza. A visszavágás után számos hajtást hoz. ÁBRA F- A megöregedett. ezáltal csökken a túlzott hajtásfejlődés. felkopaszodott cserjét újítsuk meg. az összesnek legalább az egyharmadát távolítsuk el (105. hogy a bokornak a természetes alakjához közelítsünk. egynegyed részüket távolítsuk el. és neveljük újra. A ritkítás így folytatódik tovább. Az ifjításkor e tartalék jelentős részét az ágakkal együtt megsemmisítjük. ám a következő években már mind kevésbé metszünk. A hajtásválogatást már az első nyáron megkezdhetjük A számos új hajtás közül a kedvezőtlen állásúakat. Száraz tavaszon legalább egy alkalommal alaposan öntözzük meg őket. amennyiből a bokor újra nevelhető nél hosszabbak. és szépen virágzik. Az ifjító metszés után egy évvel a már áttelelt vesszőket tovább ritkítjuk úgy. a sűrűn állókat. A továbbiakban két-három évenként ritkítsuk a kora tavaszszal nyíló cserjéket. egyharmad. ezeket nyáron vagy a következő tavaszon ritkítsuk.

80-100 centiméteres élő falat készítsenek. A virágos cserjéket . a telek határolását. galagonyából (Crataegus). Ültethetjük kerítés mellé. ha az alját nem hagyjuk szélesebbre (106. a portól. Félméterestől másfél-két méteres magasságú sövényt a legtöbb cserjéből és néhány fenyőből is nevelhetünk. spireákat (Spiraea) ültetünk. oszlop alakú fenyőket rendszeres nyírás nélkül is szép sövénnyé nevelhetjük. narancsszínű tűztövisből (Pyracantha coccinea). metszésük pedig úgy folyik. ép levelű magyalból (Ilex aquifolium) és aranyfából (Forsythia). A rokokó kertekbe a virágágyások. Egyes madárbirsekből (Cotoneaster dielsianus és C. A sövény formájáról a szakcikkek és a könyvek általában azt írják. hogy mekkora helyünk van. az ápolásuk. narancseperfából (Maciura pomifera). kökényből (Prunus spinosa). Véd a zajtól. valamint a legtöbb cserje @ 134 © . egymástól egy méterre telepítjük a növényeket. pimpót (Potentilla). a gyökerét is megmetszették. az egyes kertrészek elválasztását. A sövénynek való kiválasztásakor tehát gondoljuk át. így érték el azt. hogy évtizedekig sem nőtt 20 centiméternél magasabbra. Ilyenkor ritkábbra. japánbirseket (Chaenomeles) . A gyertyán (Carpinus) és a puszpáng (Buxus) még ennél keskenyebbre is nyírható. A szélességet többnyire meghatározza a választott növény. gyepfelületek szegélyezésére legszívesebben a puszpáng törpe változatát (Buxus sempervirens Suffruticosa) ültették. majd újból elültették. hogy fala ne legyen függőleges. multiflorus) pedig rendszeres metszéssel 15-20 cm széles sövény is nevelhető. a rózsákat és a karcsú. gyöngyvirágcserjéket (Deutzia). 60-80 cm széles sövényt nevelhetünk tujákból (Thuja) és álciprusokból (Chamaecyparis). a nyírott sövényekre gondolunk. orbáncfüvet (Hypericum). 30-40 cm szükséges legalább a fagyaioknak (Ligustrum). Rendszeres nyírás már alig képzelhető el gép nélkül. ábra).spireákat (Spiraea). a galagonyáknak (Crataegus). kerítéspótló sövénynek ne sajnáljuk a helyet. a gyertyánnak (Carpinus) és a bükknek (Fagus). narancsszínű tűztövisből (Pyracantha coccinea). hanem enyhén befelé dőljön. a kíváncsi tekintetektől. A jól megújuló fagyai és a tiszafa. de lehet árnyékoló és szélvédő is. (Erről az előző fejezetben írtunk bővebben. Ez és a legtöbb örökzöld valóban fölkopaszodik. ma alacsony szegélynövénynek alacsony évelőket vagy törpecserjéket: levendulát (Lavandula). hogy a madarak háborítatlanul fészket rakhassanak benne. A két méter magas sövényfal gondozása komoly felkészültséget és gyakorlatot kíván. alulról felfelé egyméterenként körülbelül 10 centiméterrel keskenyedjen. hanem időnként kiásták. Amikor a sövény metszéséről szólunk. mint a kertben lévő többi cserjéé. és nem kopaszodik föl. MÉRETEK ÉS FORMÁK A sövény magasságát az arasznyitól a többméteresig aszerint válasszuk meg. keleti ezüstfából (Elaeagnus angustifolia). áthatolhatatlan falat nevelhetünk tövises gledícsiából (Gleditsia triacanthos).A SŰRŰ SÖVÉNY TITKA A sövény a kert. magyalt (Ilex). Legalább egy méter széles hely szükséges a közönséges lucfenyőből (Picea abies) nevelt nyírott sövénynek. Telekhatároló.puszpángot (Buxus).) A továbbiakban a rendszeresen nyírott sövények kezeléséről lesz szól. így az alját is éri a fény. Ezt nemcsak sűrűn nyírták.az örökzöld bokrokat . Nagyobb kertben másfélkét méter széles. babérmeggyet (Laurocerasus)-. Ez a divat már a múlté. Figyelembe kell vennünk a segédeszközöket és a szabadidőnket is. hogy milyen célt szolgál. 40-60 centiméterest például mezei juharból (Acer campestre). sőt kerítés helyett. madárbirseket (Cotoneaster). A madárkedvelők ugyancsak széles. A közönséges lucfenyőből nevelt sövényre ez érvényes is. szegélyezését szolgálja. e növény természetes kúp alakja ezt kívánja.

csak nem fogják most megcsonkítani! A lombhullató sövénycserjék gyökérzetét vágjuk vissza. A sűrű rügyállású fagyai vagy spirea megmaradó csonkjai (a csapok) 2-5 centiméteresek. mégpedig az őszi ültetést követő tavaszon vagy tavaszi telepítéskor . A lombhullató cserjékből telepített sövényt ültetéskor egészen rövidre vágjuk vissza.az ültetés idején. A föld feletti részt ugyanakkor vágjuk egészen rövidre. amely ép élű és nem roncsol.•J 106. Általános szabály. az erősebbeket 4-5 rügyre vágjuk vissza. Nincs is erre a formára szükség. Fenyőkből mindig trapéz alakút nyírjunk. a hosszabb ízközű somoké 5-10 centiméteresek legyenek. Jó éles szerszámot használjunk. és a nagyobb gyökerek végén újítsuk meg a vágási felületet. ha túlságosan sűrű. A sövény ápolásának eszközei a bevezetőben bemutatott metszőolló. elöregszik. ÁBRA [• A sövény keresztmetszete lehet alagút. ABRA A metszés nélkül hagyott sövénycserje alul ritka marad. később már csak a teljes ifjítás segíthet rajta © 135 o . a sérült részeket metsszük le róla. az ifjításkor pedig az ágvágó olló és a fűrész. A felül kiszélesedő. téglalap (négyzet) vagy trapéz alakú. legkésőbb április közepéig (107. nyírni. ugyanis csak az erősen visszavágott cserjé108. szeretné. ábra). hogy az egész növényt kifizették. ha az ültetéskor és az azt követő 3-4 évben nem engedjük a sövényt fölnyurgulni. sövénynyíró olló vagy elektromos gép. ha a szép sűrű növényzet mihamarabb betöltené feladatát. ritkítsuk meg. A visszavágás mértéke ez esetben is függ a növény fajától. ÁBRA [• •J 107. méretétől. A ferde falat sokkal nehezebb metszeni. hogy a szabvány szerinti. Ne kíméljük ilyenkor a növényt. Sokan vissza sem vágják ültetéskor a cserjéket. legalább 3 4 ágú sövénycserje vé— konyabb vesszőit 2-3. hogy alul dúsan elágazzon ÜLTETÉSKOR ÉS AZ ELSŐ ÉVBEN Aki sövényt telepít. hanem évente 2-3szor nagyon rövidre visszavágjuk. fordított trapéz forma kellő megvilágítás híján felkopaszodik másfél méter magasságig nyugodtan nevelhető függőleges falú sövénynek. Úgy gondolkodnak.

Ezt ne halasszuk későbbre. A rendszerint tövises cserjéknek (galagonya. A fölül és oldalt kiálló hajtásokat rendszeresen. Az erőteljesen visszavágott cserjék sűrűn elágaznak. mert ha már kezdetben felkopaszodott. ahányszor csak tudjuk. amíg a sövény ki nem tölti a neki szánt teret. hogy a még laza ágrendszerű nö- vények besűrűsödjenek. Figyeljünk arra. ábra). hogy sövénynek csak formás.bői nevelhetünk tömött. az aljától ágas fenyőt ültessünk. még egyszer vágjuk vissza a hajtásokat az egyharmadukra. mindenképpen. ábra). később esetleg már csak az ifjítás segít rajtuk (108. A vegetációs időben annyiszor nyírjuk a sövényt. a nyíráskor túl nagy a veszteség. A fagyai oly gyorsan nő. A metszéseket követően maradjon a vessző vagy a hajtás végén látható rügy. A kerítés helyett ültetett szúrós sövényt akár rendszeresen nyírjuk. minél több elágazásuk legyen. mert csak abból tud újra kihajtani a növény. sűrű ágú sövényt. 109. nem védenek. amelyet csak időnként látogat a gazdája. A hirtelen fölengedett bokrok viszont alul kopaszok. lyukasak maradnak. mielőtt megfásodnának. A fenyőket viszont ilyenkor még ne metsszük. június elején. Minden esztendőben március végén. nem zárnak le és csúfak. tegyük áthatolhatatlanná (109. Erre különösen a vadjárta helyeken és olyan hétvégi nyaralótelken lehet szükség. Az első esztendőben június elején. évente többször vágjuk le mindaddig. mert ha már nagyon megnőnek és fásodni kezdenek a hajtások. akár szabadon hagyjuk nőni. A földlabdával ültetett lombhullató és lombleveles örökzöld sövénycserjék veszszőit is vágjuk vissza hosszúságuk egyharmadára. s ez gyengíti a növényt. hogy akár évente 4-5-ször is nyírni kell. FOLYAMATOS ALAKITAS A lombhullató és örökzöld sövényt az ültetést követő 2-3 évben folyamatosan metszenünk kell. a kihajtás előtt kezdjük a metszést. ABRA Tövises cserjékből a hosszú vesszők lekötözésével áthatolhatatlan kerítést nevelhetünk O 136 O . legalább egyszer. ezt nem tudja kinőni.

ugyanis nyáron virágoznak. Ezek első metszésével várjuk meg az elnyílást. Kisebb ifjító metszésre is ilyenkor van lehetőség (erről a következőkben írunk). A legfontosabb továbbra is a nyugalmi időben végzett metszés. a hibiszkusz (Hibiscus). év 3. A FENNTARTÁS EGYSZERŰ 1. a nyári tamariska (Tamarix gallica). lombjavesztett részig levágjuk őket. a japánbirset (Chaenomeles). tűztövis. közvetlenül a kihajtás előtt. ábra). év 1 TÏ — 4- 2. • A virágdísz nélkül is mutatós sövények. Végül amikor elérte a szükséges magasságot. az orbáncfű (Hypericum). A vízszintes szálvesszők rügyeiből erőteljes függőleges hajtások fejlődnek. olajfűz. év A tömött ágrendszerű fenyőkből ültetett sövényt akkor kezdjük nyírni. Az alakítás munkáit befejezhetjük. Az első évi metszés pontos idejét aszerint válasszuk meg. ugyanis ha idősebb. A metszés és a kötözés munkájához húzzunk bőrkesztyűt. senki és semmi nem jut át rajta. E növényeket később már ne nyírjuk. A következő évben ugyanezt tesszük 30-50 centiméterrel magasabban. különben a virágrügyeket is levágnánk. csúnya lesz a sövény. a sudarat is visszavágjuk. a kerti spireát (Spiraea van-houttei). A virágzó cserjék közül ugyancsak korán metsszük azokat. a fenyőket egyszer nyírjuk évente. a gyöngyvirágcserjét (Deutzia). Másodszor is nyírhatjuk őket. mely céllal neveltük a sövényt. Minden nyíráskor hagyjunk meg az előző metszést követően fejlődött hajtásokból 1-2 centimétert. a fagyott. Ugyanakkor ne hagyjuk hosz- O 137 O . A viszszavágás mértékére különösen ügyeljünk. Ekkor még kissé alakíthatunk. • Legkorábban márciusban nyírhatjuk az örökzöldek és a lombhullatók többségét. a jezsáment (Philadelphus). A következő évben már a magasabban lévő hajtásvégeket is metszeni kell. Ilyen például a pompás gyöngyvessző (Spiraea bumalda). ABRA 50-100 cm keresztmetszet -I i. lepényfa vagy gledícsia) először az alsó vesszőiből hagyunk meg egy-egy hosszút metszetlenül. így néhány év alatt a sövény teljesen zár. Az egyenletes magasságot kifeszített zsineggel állítjuk be. amikor elérte a kívánt méretet vadalma. és így tovább. a két szomszédos bokorhoz kötjük. • A tavasszal nyíló cserjék közül szívesen ültetik sövénynek az aranyfát (Forsythia). a gyertyán (Carpinus) vagy a tuja (Thuja) kora tavaszi visszavágását a vegetációs időben még egy-három. hogy milyen növényből. Ezt követően már csak két-háromszor. A kora tavaszi metszés hatására dúsan hajtanak és virítanak. narancseper. az június-júliusban legyen.110. szélsőséges esetben négy-öt nyírás követheti. a madárbirseket (Cotoneaster). majd vízszintesen elvezetve. a pimpó (Potentilla). de legkésőbb júliusban. amikor alsó ágörvük vagy a hajtásaik elérik a kívánt szélességet és magasságot (110. Ha csak egyszer van rá lehetőség. A hajtáscsúcsokat a sövény képzeletbeli két fala mentén visszavágjuk. A fenyők alakító metszése akkor kezdődik. például a leggyakrabban ültetett fagyai (Ligustrum). elszáradt részeket pedig vágjuk le. vadkörte. legtöbbjük onnan már nem tud megújulni. amelyek az az évi hajtáson nyílnak. E növényeket évente csak egyszer metsszük: áprilisban. ha a sövény magassága és szélessége elérte a kívánt méretet. a loncokat (Lonicera) és az orgonát (Syringa). A fenyők ugyanis évente egyszer hajtanak ki. hogy a következő évi virágrügyek kifejlődjenek. a hibákat javíthatjuk. lyukas. és a fagyokig beérjenek.

felneveljük a sövényt (111. mert túl erős hajtásfejlődéshez vezethet. és ássuk föl a bokrok körül a földet. • Áprilisban. ezüstfenyőből. törést szenvedett) sövényt olyan magasan vágjuk vissza. Minél zöldebb. hogy egyenletesen dolgozzunk. Az ifjításkor érett szerves trágyát szórjunk ki. közvetlenül a kihajtás előtt és évente csak egyszer nyírjuk az örvös fenyőkből (lucból. ahonnan még remény van a megújhodásra. puhább a hajtás. mert azokból már nem tudnak megújulni a fenyők. komposzttal. Később ne háborgassuk e növényeket. ábra). a többi nem hajt ki az idős fás részekből. és a nyesedék is annál gyorsabban komposztálható. talaját takarjuk teljesen érett szerves trágyával. annál könnyebb a nyírás.most már rendszeres nyírással . A túlzott trágyázástól óvakodjunk. vörösfenyőből) nevelt sövényt. Az ifjítás ideje a tél. O 138 O . majd rendszeresen öntözzük a sövényt. mert a sövény kiritkulhat. különben visszafagyhatnak. A fenyőfélék közül egyedül a tiszafa ifjítható.szúra sem. AZ IFJÍTÁS: SZÜKSÉGES ROSSZ A legszigorúbb beavatkozás az elöregedett. Az alul kopasz sövényt tarra vágjuk: a megmaradó csapok legföljebb arasznyi (20-25 cm) hosszúak legyenek. A felső harmadában sérült (például viharkárt. lombtalan részekig. A sövény nyírását minden alkalommal további gondoskodás kövesse: öntözzük meg. és neveljük fel újra ezekből újból . A tavaszi metszés után folyóméterenként 2-3 dkg nitrogénműtrágyát is kiszórhatunk. hogy az új hajtásaik beérjenek. Az elhanyagolt sövényt erőteljesen vágjuk vissza. A metszés során ne hatoljunk a többéves. A metszés előtt feszítsünk ki zsineget. A csapokból már az első évben számos új hajtás fejlődik. felkopaszodott sövény teljes vagy részleges visszametszése. Az ujjnyi vastagságúnál erősebb ágakat ágvágó ollóval vagy fűrésszel vágjuk el. megfásodjanak.

A télvégi-tavaszi metszést lehetőleg borús időben végezzük. Van. háromnegyedét hagyjuk meg. csak a meg nem fásodott vagy lisztharmatos hajtásvégeket. a legszebb virágot hozó rügy hajtson ki. az elnyílt virágokat vágjuk le és égessük el. Ez azt jelenti. hogy a számunkra kedvező. Korán kihajtanak. ABRA m m A hosszú Mr W: helyes Az ősszel megmetszett rózsato tavaszra visszafagy. E munkához szükséges egy kevés ismeret. hogy erejükön fölül növekedjenek. Az ennél hosszabb csonk legalább a rügyig beszárad. A rózsát rügyre metsszük. Ne halasszuk a munkát áprilisra. és már ősszel megmetszi rózsáit. miközben a sok vessző levágásával tápanyagtartalékaikat csökkentjük. Túl erős metszéssel viszont arra kényszerítjük a növényeket. A frissen sebzett növény ugyanis könnyebben visszafagy. újra kell metszeni. A vesszőknek legalább kétharmadát. mert ha már elkezdődött a hajtásfejlődés (amely mindig a vesszők csúcsán a legerősebb). 113. késlelteti a virágzást. visszavágáskor nagy veszteség éri a növényeket. csökken a virághozama. Keményebb télen ne kockáztassuk a korai metszést. ferde metszlappal vágjuk vissza © 139 o . ábra). Metsszük tehát a rózsákat. a rövidebb pedig a rügyet is veszélyezteti. Az erős növekedés ekkor is a virághozamot csökkenti. MIKOR ES MILYEN MÉRTÉKBEN? A rózsákat tél végén metsszük. utána betakarja a töveket.A RÓZSÁK A METSZÉSTŐL MEGSZÉPÜLNEK Metszés nélkül a kerti rózsák legtöbbje hamar elöregszik. hogy a földtakaró kibontásakor a vesszők addig takart részei ne szenvedjenek napégést. hogy tavasszal legyen miből gazdálkodnunk. felkopaszodik. s tavasszal rendszerint újra kell metszenie (112. mert ha a friss hajtások visszafagy- nak. A ferde metszlap a rüggyel ellentétes oldal felé lejtsen (113ábra). némi gyakorlattal elsajátítható. Enyhe télen akár már februárban hozzáláthatunk. ezért rendszerint újra kell metszeni rövid A rózsa vesszejét a rügy fölött 5-10 mm-rel. s ez gyengíti a tövet. de mértékkel és ne mindenáron! A visszavágással úgy irányítsuk fejlődésüket. Ez után már nem veszélyeztetik erős fagyok a zsenge hajtásokat. Ősszel tehát ne vágjuk vissza a kívánt mértékig a rózsát. aki igyekszik. és egyre kisebb a virága. de biztonságosabb a március közepe. és súlyosan károsodhat. hogy az éves vesszők visszavágásakor a metszési felület mindig egy szem (rügy) fölött 5-10 milliméterrel legyen. az azonban jó megfigyeléssel. a rózsatő életét rövidíti.

Ilyenkor legalább az egészséges. A fagyott vessző héja nem zöld. Az ültetést követően a föld feletti hajtásrendszert vissza kell vágnunk. akkor is. hogy a bél is barnult. ábra). csak a sérült. A gyökereket ne nagyon vágjuk vissza. egészséges részig vágjuk le a rózsáról 20-25 cm Az idősebb ágakat és a gyenge vagy elfagyott vesszőket tőből vágjuk ki. Kettévágva láthatjuk. de a törött. ha kívül esetleg még egy darabon zöld. A rózsát őszi ültetés előtt ne metsszük. hogy egyensúlyt teremtsünk. nyers színű bélig vágjuk vissza a vesszőt. az új hajtásokat. A föld eltávolítására (például vadaláskor) kapircs szükséges. károsodik. kezünket pedig bőrkesztyűvel védjük. A bokrot ültessük olyan ősszel tavasszal Az ültetést követően. tavasszal. a kitakarás után. az erősebb. éretlen vesszőket vágjuk vissza. vagyis a gyengébb gyökérzet el tudja tartani a vesszőket. Ugyancsak tőből vágjuk le a vadhajtásokat (ennek módjára még visszatérünk). A gyökérzetet arasznyira. legföljebb a jó hosszú vesszőket vágjuk le. Őszi telepítéskor nem kell föltétlenül rövidre vágni a vesszőket (azzal megvárhatjuk a tavaszt). ÁBRA ÜLTETÉS UTÁN RÖVIDRE A faiskolai kitermeléskor a rózsa gyökérzete is megsérül. hanem barna. azzal nincs dolgunk. a sérült gyökereket az ép részig vágjuk vissza \ 116. a teahibrid és polyantha rózsák vesszőit 3-5 szemre vágjuk vissza @ 140 © . száraz részek vágására az ágfűrész való. a futórózsák metszésére és ifjítására az ágvágó olló.A fagyott vesszőket az ép. csupán elültetve takarjuk be földdel. Számos faiskola visszavágott vesszejű rózsát árusít. ne hagyjunk csonkot (114. elszáradt gyökérvégeket távolítsuk el. ábra). A rózsametszés eszköze a metszőolló. a többiről csak a hajtásvéget (115.

A kora tavaszi metszéskor ne vágjuk túlzottan vissza őket (119. az ifjítást 3-4 évenként végezzük. amely egyetlen fajtánál. ábra). ábra). Jelenlétük. már csak gyenge hajtásokat hozó részeket. ilyen erős metszésre a továbbiakban már nemigen lesz szükség. ábra). levelük általában hét levélkéből áll. a tápanyag-utánpótlás. így az első évben dús lomb. dús virágzást szeret- A rózsáról az első virágzás után vágjuk le a vesszők egyharmadát. de két metszés között is. Viráguk feltűnően nagy. Van azonban néhány tennivaló. Ezek után hozzá is láthatunk a különböző típusú rózsák szakszerű fenntartó metszéséhez. Valamennyi fajtacsoport metszésekor legelőször a beteg. hogy megerősödjön. tegyük szabaddá a gyökérnyakat vagy a gyökeret. csak így szabadulhatunk meg tőle. Ezt követően kupacoljuk fel. azaz takarjuk be a tövet. Ez kissé fáradságos munka ugyan. a földből törnek elő a vadhajtások (118. különbözik a színük. azaz nem hoznak virágot. A fölösleges. Fűrészeljük le az elöregedett. de megéri. Ez utóbbit. tartós. Augusztusban ismételjük meg ezt a \ 117. a rügyállásuk.és az éghajlati viszonyok. és hogy vágásra vagy díszként neveljük-e a rózsát. visszafagyott és túl gyenge vesszőket vagy ágakat távolítsuk el. fagyott hajtásokat tőből távolítsuk el. Az első évben a túl gyenge. a tövet elsűrűsítő vesszőket. és ollóval vagy kacorral tőből vágjuk le. Tavaszi ültetéskor már megmetszhetjük a rózsákat. sínylődő tövet ne engedjük virágozni. a fagyokig folyamatosan nyílnak. Bontsuk ki az alany föld alatti részét. Ugyancsak tőből vágjuk ki a befelé növő vagy középen eredő. például a virágszedéskor. a tüskézettségük. A virágot a lehető legrövidebb szárral szedjük O 141 O . Ilyen a többi között a vadalás. a gyengébbeket rövidebbre (2-3 rügyre) metszszük. a vízhajtások pedig meddők. jól fejlődik. erős. Ezek elütnek a nemes résztől. biztos alapok képződnek a további évek szép virágzásához. illatos. Ha szép. vékony. figyeljünk az alany hajtásaira. növekedésük rendkívül káros a rózsatőre. Ugyanezt a célt szolgálja az egészségesen fejlődő rózsák nyári metszése: az első virág elnyílásakor valamennyi hajtásnak vágjuk le az egyharmadát (117. A rózsák visszavágásakor is tartsuk be az aranyszabályt: az erős vesszőket hosszabbra (4-5 rügyre). mert elvonják a tápanyagot. hogy a fagyra és kiszáradásra érzékeny oltáshely 3-4 centiméterrel a talajfelszín alatt legyen. ÁBRA metszést. Ne vágjuk le ezeket a hajtásokat a talaj fölött. A TOVÁBBI ÉVEK A rózsabokrok és rózsafák fenntartó metszése attól függ. semmilyen körülmények között sem hagyható el. milyenek a talaj. Az erős metszésre vízhajtásképződéssel válaszolnak. hogy a tő közelében. ábra). Ha a rózsa egészségesen. hogyan hajtott ki és fejlődött a rózsa az előző metszés után. Az őszi ültetésűt is tavasszal vágjuk vissza (116.mélyre. A felismerést megkönnyíti. A teahibridek a legismertebb kerti és hajtató rózsafajták. sérült. ahonnan ered a vadhajtás. A kihajtó rügyekből július végére lesz ismét virág. Minden metszéskor. mert akkor még dúsabban hajtanak. A metszés előtt mérjük fel. hogy melyik fajtacsoportba tartozik a növény.

majd a gyökérnyakról vagy a gyökérről csonk nélkül vágjuk azt le \ 119.ÁBRA O 142 O . ÁBRA A rózsa vadalásakor bontsuk ki a vadhajtás körül a tövet.] 118.

mert akkor egyenetlenül és keveset virágoznak. A parkrózsák közül a hosszú hajtáson egyetlen nagy virágot hozó fajtákat a teahibridekhez hasonlóan metsszük. de nagyobb virágot hoznak. virágszedéskor csak akkora szárat vágjunk le. augusztusra virágot hoznak. mert fölöslegesen gyengítenék a tövet. A metszés után két héttel nézzük át a rózsatöveket. kü- @ 143 © . és ez a rügy hajt ki a leggyakrabban. hogy ne érleljenek termést. így ha ezeket összeszámláljuk. Az elöregedett szálvesszőt egy-két év múlva tőből vágjuk ki. ezért kissé erőteljesebb növésűek. hogy ne görbüljön meg ívesen. ám többségük egyszer nyíló rózsa. dúsan virágoznak. Többnyire nyár derekán virítanak. A tövön lévő. metszése is azokhoz hasonló. nyáron ne metsszük. az alatta lévő duzzadó rügyre vágjuk viszsza a csapot. Elnyílás után azokhoz hasonlóan vágjuk vissza. beérve télen is díszít. a vadrózsákat sövénynek is ültetik. helyére kötözzünk le újat. helyére erős vesszőből neveljünk újat A vízszintesen lekötött szálvessző rügyei egyszerre hajtanak ki. Legkésőbb az alsó rügyek hajtanak ki. Ha a legfelső szem nem hajtott ki. Az áltermést hagyjuk rajta. A polyantha hibrideket a polyanthák és teahibridek keresztezésével állították elő. A csoportosan ültetett teahibrideket.nénk. nem illatosak. kimerülnek és elpusztulnak. az elnyílt virágokról viszont leszedhetjük a szirmokat. Ügyeljünk arra. erős vízhajtásokat hoznak. Vágottvirág-termesztés céljára rövidebbre metszünk. 6-8 szemre visszavágva. A legvastagabbakat 6-8. A visszavágott vesszőkön (a csapokon) általában a felső 1-2 szem hajt ki. és kössük karóhoz. Szoliterként (egyesével) vagy kisebb csoportokba. Nyáron az elnyílt virágokat. Tavaszi metszésük során csak az előző évi virágbugákat vágjuk le a felső 2-3 rüggyel együtt (121. 35-40 centiméteres száron 10-15 virág fejlődik. amekkora feltétlenül szükséges. hosszú vesszőről) csak a felső harmadát-negyedét vágjuk le. mert akkor csak az ív legfelső rügyeiből kapunk megfelelő virágot. a közepeseket 5-6. kevesebb. ábra). mert a szálvesszők takaratlanul is áttelelnek. A teahibrid rózsákról nyáron. Erős tövön összesen 14-16 rügy (8-9 csap). A polyantha rózsák alacsonyak. ábra). A hosszú meddőhajtások. Az öreg szálvesszőt vágjuk le. Lehajlítva. így jobban telelnek. a gyengéket 3-4 szemre vágjuk vissza. Nem szabad e fajtákat rövidre metszeni. a teahibridekhez hasonlóan. Ezek a fajták szálvesszőzésre is alkalmasak. hagyjuk hosszabbra a vesszőket.) Erős növekedésük folytán hosszabb metszést kívánnak. A park. de virágzásuk nem folyamatos. a szálveszsző melletti vesszőket rövidre vágjuk. A floribunda fajtacsoport a teahibridekhez áll a legközelebb. hogy lehetőség szerint ne nagyon csökkentsük a lombot (az asszimilációs felületet). hogy a virágszárak hosszúak és erősek legyenek. amelyekről nem kívánunk virágot szedni. gyenge vagy frissen ültetett bokron 6-10 szem (4-6 csap) maradhat. maradjon rajta 20-30 szem. A meddő vesszőket és a vízhajtásokat tőből vágjuk ki róluk. A szálvesszőről (tövenként egyszerre csak egy vagy két erős. Nyáron se metszszük a polyantha rózsákat.és vadrózsák erős növésűek. választ kapunk a metszés mértékére. A kerti díszítésre ültetett remontáns rózsa vesszőit tavasszal 10-15 szemre. vágottvirág-termesztésre pedig 6-8 szemre vágjuk vissza. (Remontáns = többször virágzó. virágaik a hajtásvégeken. lehetőleg a legfelső kifejlett szem fölött vágjuk le. A remontáns rózsák fagytűrő és betegségeknek ellenálló fajták. Az elnyílt virág alatti második-harmadik szemből fejlődik a legszebb virág. sátorozó bugában egész nyáron nyílnak. ezekből az év folyamán újabb szálvesszőnek való hajtások fejlődnek. Egy méternél is hosszabb hajtásaik végén 1-3 virágot hoznak. Virágágyak beültetésére kiválóan alkalmasak. az alsó rügyeknek van idejük kifejlődni és beérni. Tehát ha az első virágzás után valamelyik felső rügyre vágjuk vissza a vesszőt. a vízszinteshez közeli helyzetben kötözzük huzalhoz vagy karóhoz (120. Ulllll A rózsa szálvesszőit megközelítően vízszintesre hajlítsuk le. Az elnyílt virágokat azonban vágjuk le.

A bugában virágzó parkrózsákat és vadrózsákat alig metsszük. egyszer vagy többször virágzó fajták. A kúszó. Gyenge veszszőiket felére. kössünk a helyükbe újakat. Az évente egyszer nyíló futórózsákat az elvirágzás után metsszük: vágjuk. A rügyekből virágban végződő hajtások fejlődnek. Tavasszal metsszük le róluk a száraz vesszőket. és a következő évben gyengén virítanak. Az ültetés utáni évben erős hajtásokat hoznak. szemzéssel alakítják ki a faiskolában. le az elöregedett ágakat. Ez a fajtacsoport több metszést kíván. O 144 O . Általában teahibricl. A minirőzsák kis termetű.A polyantha és polyantha hibrid rózsák tavaszi metszése során a virágmaradványokat vágjuk le a legfelső 2-3 rüggyel együtt lönben felkopaszodnak. Metszéssel törekedjünk arra. a helyükre törő fiatal hajtások őszre még beérnek. Tavasszal a legfejlettebbet lekötjük. el is pusztulhat. hogy a bokrok jó megvilágítást kapjanak. ábra). 2 3 levél fölött — visszavágjuk. ezeket elnyílás után. s a többihez hasonlóan. a termést dísznek rajtahagyjuk. A virágzást követően vágjuk le az elöregedett ágakat. a teahibridekhez hasonlóan. a polyantha. floribunda vagy minirózsa a nemes korona. Kialakításuk és fenntartásuk során csak az elöregedett. tá- maszték nélkül nem fejlődnek szépen. sínylődik. Rövid metszéstől a növény kimerül. A rózsafákat (a magas törzsű rózsákat) az alany hosszan meghagyott vesszőjének végén. elfagyott részektől szabadítsuk meg a bokrokat. Az oldalhajtásokat 8-10 cm-re vágjuk vissza A remontáló (többször virágzó) kúszórózsákat kora tavasszal ritkítsuk. viszonylag kevés metszést kívánnak. A legfölső rügyek ismét kihajtanak és virágoznak. az erősebbet kétharmadára metsszük. A kiöregedett részek helyére kössünk fel a támasztékra fiatal vesszőket. a polyantha hibrid és a floribunda rózsák kúszó alakjain a vesszők oldalrügyeiből fejlődnek a virágban végződő hajtások. a fagyott részt levágjuk róla. Az alapág felkopaszodása esetén alacsonyabban lévő hajtásokat hajlíthatunk le. apró virágú törperózsák. majd sövénynyíró ollóval az egész bokrot fele magasságáig vágjuk vissza. így kialakítottuk a vázágat.vagy futórózsák dúsan. A teahibrid. és tavasszal dúsan virítanak (122. Az egész vessző hosszában kihajtó parkrózsákat nem metsszük.

ÁBRA j- A törzses rózsafákat tavasszal. hogy ősszel nem szabad előmetszeni. a gyengébbeket 2-3 rügyes csapokra © 145 o . ábra). a megmaradó ágakon a virágot hozó rövid vesszőket vágjuk vissza Metszése az eddigiektől abban különbözik.A kúszórózsák idős részeit tőből metsszük ki. a törzs terhelése egyen- 123. a kitakarás után vágjuk vissza. Törekedjünk arra. a gyengébbeket 2-3 rügyes csapokra vágjuk vissza (123. Tavasszal az erősebb vesszőket 4-5. hanem az egész koronát lehajlítva takarjuk földdel télire. hogy a korona szabályos. erosebb vesszőiket 4-5.

Rendszerint az elöregedett részek foglalják el a rózsabokor alapját. elágazás nélküli vesszőkre vágjuk vissza a korona ágait. A nyári metszést úgy végezzük. O 146 O . A talaj szintje alatt lévő szemzési hely (az oltásforradás) a biztosítékunk: szélső esetben az oltáshely fölött lévő alvórügyekből is megújítható a növény. Ezek lefűrészelésével helyet adunk az erős vízhajtásoknak (124. így ezt a hiányt pótolnunk kell. elveszti könnyedségét. Ne engedjük. mégpedig a törzs közelében nőtt. A kúszórózsák szép virágzása csak 3-4 évenkénti ifjítással érhető el. Ifjítás és metszés után is kenjük be a nagyobb sebeket sebkezelő anyaggal. ahogy a nemes rész kívánja. A dús virágzás. Vágjuk ki a befelé növő veszszőket. Ugyancsak ifjítanunk kell a törzzsel nevelt rózsafákat. hogy időnként radikálisabb ifjításra is szükség lehet. a fölösleges vízhajtásokat tőből vágjuk ki. a metszések és az ifjítás utáni trágyázásra feltétlenül szükség van. mert súlyos lesz és letörik. mint a fákat vagy a bokrokat. erre azonban ritkán A rózsák tápanyagigényes növények. Ne engedjük elterebélyesedni sem. mert ha a kis korona besűrűsödik. A metszéskor legfelül kifelé álló rügyet hagyjunk. csak ha felére visszavágjuk őket. ÁBRA A bokorrózsák ifjításakor az elöregedett ágakat fűrészeljük le. A vízhajtások nem hoznak virágot. •j 124. hogy túl sok fejlődjön belőlük. A virágszedést követően is rendszeresen gondoskodjunk tápanyagról és vízről.letes legyen. jobb híján oltóviasszal. az oltáshelyhez legközelebb lévő fiatal vesszőket fejlettségüktől függően vágjuk vissza sa. a metszés vagy a takarás elhanyagolá- van szükség. RENDSZERES IFJÍTÁS A rózsákat az évente legalább egyszeri metszéssel nem hagyjuk annyira elöregedni. A levágott idősebb részek voltak ugyanis a rózsatő tápanyagraktárai. ábra). tehát mint egy teahibridet vagy például floribundát. egy-egy zord tél viszont annyira legyengítheti e növényeket.

és csak igen csekély beavatkozást kívánnak. karcsú oszlop alakút és terebélyeset. úgy a legszebbek. viszont lombosabb. dúsabb lesz a belseje és szép az alakja. félgömb.vagy feketefenyőbe. évente egy-egy ágörvöt levágnak alul. Ezt követően számos rügyet képez. amíg kinövi. A vegetatív úton (dugványozással. borókák meghálálják a gyöngéd beavatkozást: tavasszal. nyírni őket. örökké éktelenkedik egy lyuk. gömb. de erről a sövények kezelésénél bővebben írtunk. Néhány év alatt bebizonyosodik. KIEGYENLÍTÉS Az oszlopos növésű borókákat és tujákat szívesen ültetik sorba. a kék atlaszcédrust (Cédrus atlantica Glauca). amelyek erre rászorulnak. oltással) szaA törpefenyő (Pinus mugo) hosszú hajtásait visszavághatjuk.) Az oszlopos növésű tuják. Ekkor elkezdik föltisztítani. Nem érdemes mesterséges formára szabni. a növény oldalán. a jegenyefenyő(Abies) oltványokat. ezért a faiskolában néhány évig alakítani kell őket. Az elterülő borókákat is körkörös elágazásra késztethetjük. vagy éppen a földön kúszó bokrot. bokroknál sokkalta szabályosabb. akkor évente metszeni kell. tojásdad formájút. Ilyen módon alacsonyan tartható a növény © 147 o . hogy az örökzöld lomb télen is erős árnyékot vet. alakítani az oldalhajtásaikat. kissé meg is metszik ezeket. hogy a visszavágott ág nem tud megújulni. szimmetrikusabb felépítésű fenyők ritkán. természetes alakulásuknak. az álciprus (Chamaecyparis) és tuja (Thuja) változatokat fiatal korukban ugyancsak alakítják a faiskolákban. ahol minden irányba zavartalanul nőhet. porított növények java részét nem csúcs-. hogy sűrűn és minden oldalon hozzanak új hajtásokat. nyírás nélkül is mutatós térhatárolók. A faiskolában. a boróka (Juniperus). Ekkor már „csupán" az erős törzs árnyékol. Ha egyszer belenyírunk például egy luc-. amíg az ablak magasságát el nem érik. jegenye. rendszerint lucfenyőt ültetnek. de az is lehet. kihajtás előtt érdemes javítani. évekig tarthat. A dugványról nevelt tiszafa (Taxus). a helyén pedig. ha szükséges. hanem elpusztul. A sudaras fenyők visszametszése viszont árthat szép. hiszen e rendkívül formagazdag növények közül bárki választhat óriásit és törpe növésűt. ezért helyesebb. (Ha nyírott sövényt nevelünk fenyőből. ezután kissé lazábban nő tovább. ha eleve olyan helyre ültetjük. Lehetőleg hagyjuk meg természetes alakjukat. hogy a ház és éppen az ablak elé fenyőfát. hanem oldalhajtásból nevelik.A FENYŐKET MÉRTÉKKEL A lomblevelű fáknál. ha kiugró hajtásaikat visszavágjuk. A magasságuk azonban •j 125. A másfél-két méteres magasság eléréséig például karó mellett neveljük az oltott ezüstfenyőt (Picea pungens Glauca). ÁBRA } M E T S Z É S HELYETT Kisebb beavatkozásokkal segíthetjük azokat a fenyőket. A tömörré nevelt növényt a kertben már nem metsszük. Az így meggyötört fa igen csúnya. hogy viszonylag szabályos formát öltsenek. Egyes vidékeken ma is szokás. a lakást elsötétíti. mindaddig. természetellenes.

de még leveles vesszők rügyeiből igen. mert a fenyőnek többet árt. kártevők pusztítása után. egy-két növénnyel ezt ma is megtehetnénk. Ez a beavatkozás csak a sudaras-örvös fenyőknél szükséges. hogy a törzs konkurenseit időben. ám ez elcsúfítja a fenyőket. az álciprusok és a borókák segítség nélkül is megújítják csúcshajtásukat. ha így nagyobb sebet ejtünk. ám ezeket nem szabad kopaszra metszeni. a konkurenseket pedig tőből vágjuk ki (126. A túl gyorsan és lazán növő álciprusok és tuják csúcsát is visszavághatjuk kissé. a felső ágörv hajtásai igyekeznek átvenni a szerepét. Az ilyen radikális beavatkozás után várjuk türelemmel az eredményt. néhány lombos hajtást meg kell hagyni rajtuk. VÁRJUNK T Ü R E L E M M E L ! A lomblevelű fákat és bokrokat az ifjítással gyógyítjuk. esetleg fagysérülés következtében elveszítheti a csúcsrügyét. segítsük függőleges helyzetbe © 148 o . ám a következő évben az idősebb. TÖRÉSEK ÉS K Á R O K A frissen vásárolt fenyőfa szállítása során. ezekből pedig sűrű hajtások képződnek a következő évben. Súlyosabb fagykár. ábra). A kiskertben. mire a fiatal növény kihever egy ilyen károsodást. Az egyik igen értékes borókafajta. mint használ. a törzs körül takarjuk a talajt érett komposzttal. a legerősebbet hagyjuk meg. mert a törzsön a seb gyorsabban gyógyul. Nagy havazást követően rázzuk le a havat a többtörzsű tuja. Közülük a legjobb állásút és legerősebbet kössük vendégkaróhoz. akkor a tiszafa és oszlopos változata. de még ekkor se adjunk műtrágyát. Ezután számos oldalrügy fejlődik a hajtásvégen. mert a nagy tömegű hó szétnyomja e növényeket. kössük vendégkaróhoz. ha a fenyő a lombját elveszíti. addig vágjuk ki. Nyár derekáig bőségesen öntözzük. Ha a sudaras fenyő csúcsrügye elfagy vagy megsérül. amíg a növény magától igyekszik „kijavítani" a hibát. Két-három hajtás is •1 126. A legjobbat. hogy sűrűbbek legyenek. A májusi fagyok az éppen induló hajtásokat egy éjszaka elpusztíthatják. Az elpusztult ágat közvetlenül a törzsnél vágjuk le. a Juniperus squamata Meyeri hajtásvégeit évente csípjük vissza. Akár három-négy év is eltelik. Ezért inkább arra törekedjünk. ábra). mintha leforrázták volna. a kihajtást követően még zsenge „gyertyák" hosszának felét vágjuk le (125. Régebben a faiskolákban télire összekötözték azokat a fenyőket. ne hagyjunk csonkot még akkor se. ÁBRA fölfelé törekszik ezután. a tuják. boróka. vagy a már évek óta nevelt fa mechanikai. Ilyenkor. Ha a törzse ép maradt.néhány év alatt különböző lesz. amelyeket veszélyeztetett a hónyomás. A törpefenyő (Pinus mugo) kerti változatai időnként gyorsabban nőnek a kelleténél. a mamutfenyő és az óriás jegenyefenyő még megújulhat. Évek is beletelhetnek. Ekkor várjunk türelemmel egy évet. Ha azt akarjuk hogy a nekik szánt helyet ne nőjék túl. álciprus vagy oszlopos tiszafa bokráról. Az álciprussal és a tujákkal is szerencsénk lehet. Az újabb kihajtásra már nem számíthatunk. a barna hajtásokkal a fenyőfa olyan. amíg a helyük nem teszi hézagossá a növényt. különben féktelenül és aránytalanul kiugrik a koronából egy-egy ág. csak kivételes esetben segít a visszametszés. Az elfagyott végeket szedjük le. ekkor a magasabbak csúcsát és fölső hajtásait megrövidíthetjük. mire „föltámad" a növény. Sajnos a fenyőkről ez nemigen mondható el.

váltása Termőgally visszametszése.és vesszőlekötözés Gyümölcsritkítás Vadalás Mikor és miért metszünk? A szaporítóanyagról. kacor. létra 9 9 10 16 16 17 18 20 20 21 21 22 22 23 23 24 24 25 25 26 27 28 29 29 29 30 30 33 33 34 35 A GYÜMÖLCSFÁK ÉS -BOKROK METSZÉSE (Valló László) A korona alakítása Az ágcsoportos sudaras korona Szórt állású sudaras korona 39 39 44 O 149 O . ültetéskor Az alanyra is legyen gondunk Koronás oltvány és suháng Adjunk elég teret! Kevés sebzéssel Az eszközök Metszőolló Gallyvágó és sövénynyíró Fűrész. ifjítása Zöldmetszés A vitorla visszacsípése A hajtás visszacsípése Levélkoszorúra metszés Hajtásválogatás Kiegészítő munkák Hajtás.TARTALOM Bevezetés 5 ÁLTALÁNOS ISMERETEK (Czáka Sarolta-Valló László) Egy kis növénytan Fa. félcserje Tetőtől talpig Egyensúlyt kell tartani Metszeni szükséges A csúcs uralma Metszés és hajtásnövekedés Metszésmódok Termőrészek metszésmódja A vessző metszése Termőgally ritkítása. cserje.

vagy ívelt szálvesszős művelés Egyesfüggöny-művelés Lugasok 81 83 88 90 91 92 92 93 95 96 97 99 99 101 102 © 150 o . váltása Zöldmunkák Különleges zöldmunkák Művelésmódok Fejművelés Bakművelés Középmagas kordon A középmagas Guyot-művelés Moser-féle magasművelés Magasított Moser-művelés Ernyő.Kombinált korona A vázakorona A katlankorona Intenzív koronaformák Termőkaros orsó Palmetta vagy ferdekarú sövény Karcsú orsó Szuperorsó Termőkori metszés Ifjítás Néhány apró fogás A gyümölcsfák és -bokrok metszése Almatermésűek Alma Körte Birs és naspolya Csonthéjasok Cseresznye Meggy Szilva Kajszi Őszibarack Héjasok Mandula Mogyoró Dió Gesztenye Bogyósok Málna Ribiszke Köszméte Riszméte Tüskétlen szeder Bodza 44 44 46 50 51 51 52 54 55 58 59 61 61 62 63 63 63 64 64 65 67 67 70 70 70 71 72 73 73 73 75 76 77 77 A SZŐLŐ METSZÉSE (Valló László) Alapismeretek Metszésmódok A termőalap ifjítása.

Kettősfüggöny.(GDC-) művelés Duplex művelés Kiegészítő munkák Néhány tanács 104 107 108 110 A DÍSZFÁK ÉS DÍSZCSERJÉK METSZÉSE (Czáka Sarolta) Díszfák és díszcserjék Természetes alakú fák Amit nem metszünk Ültetéskor a legfontosabb Az alakítás évei Mind kevesebb metszés Szépítő beavatkozások Szakszerű ifjítás A díszcserjék „egyéniségek" Nem metsszük Ültetéskor szükséges Csekély alakítással Kiegészítő metszések Megújuló virágzás (ifjítás) A sűrű sövény titka Méretek és formák Ültetéskor és az első évben Folyamatos alakítás A fenntartás egyszerű Az ifjítás: szükséges rossz A rózsák a metszéstől megszépülnek Mikor és milyen mértékben? Ültetés után rövidre A további évek Rendszeres ifjítás A fenyőket mértékkel Metszés helyett Kiegyenlítés Törések és károk Várjunk türelemmel! 115 116 116 117 119 121 121 122 125 125 125 127 131 132 134 134 135 136 137 138 139 139 140 141 146 147 147 147 148 148 .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->