P. 1
Nyirő József; Madéfalvi veszedelem

Nyirő József; Madéfalvi veszedelem

|Views: 144|Likes:
Published by GoldScorp

More info:

Published by: GoldScorp on May 28, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as TXT, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/24/2012

pdf

text

original

NYIRÕ JÓZSEF: MADÉFALVI VESZEDELEM Magyar Ele troni us Könyvtár Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2003.

I. Soha ilyen szép tavaszra nem ébredt Erdély, a félelmes föld. Egyetlen écca a bomlott i Szebenben is a so virág, fû, zöld levél a fá ból. A fogarasi havaso , a Hohe Rinne csúcsa elveszett a nap tüzéne szédületében és a virágpor-felhõ ne színes derengésében áprázta a zegzúgos, salétromos, vén szász háza , s a Jungerwald, a Goldtal örömü ben megfutamodott fái bo áig állta a szépségben, a várfala szür e övei felvidulta , az õrtorony strázsái mosolyogva minden pillanatban oda iáltottá a Grosser Ringen hullámzó szerelmes fiú na , pirosra érett orcájú, acagó frus á na : - Juhhé!... Hollarijuhhé! ... Néha is csoporto állotta meg a Bruc enthal-ház abla ai alatt és pattogó dalocs á al csaltá az abla hoz edvencü et, az új bárónét és addig nem nyugodta , míg a nyúlán , szõ e szép asszony néhány szál virágot nem dobott özibü . A tér fe ete volt a hullámzó tömegtõl. A fõ ormányszé i palota elõtt órá óta rendületlenül állotta a omoly szász polgáro és céhe szerint elosztva vártá , hogy vége legyen az ünnepélyes szertartásna , amellyel bei tatjá a tartományi ormányzói szé be a szászo nagy fiát, a báróvá emelt Bruc enthal Sámuelt. Minden szónál óvatosan örülnézve, tit olózva, széles nemez alapju alatt megbújva beszélgette . Minden porci áju remegett az örömtõl, de azért fegyelmezetten, csa félszájjal hunyorgatta oda egymásna : - Mától ezdve mi vagyun az ura Erdélyben! A szeme felszi rázta , az atyafia boldogan terülte szét, az egyi hórihorgas atyamest er fel urjantott: - Ideje volt! - Elment az esze, Herr Möringer! - nézte rá rosszalólag a többie . - Nem látja, hogy idegen e jönne ? Tagbasza adt férfi és egy csórészájú, papforma erült a ormányszé apuja elé, de az õr útjo at állotta. Nem lehet az ünnepséget sen ine megzavarni. - Én csí szé i Lázár Imre vagyo , a fogalmazó úr édes bátyja! - erõltette a dolgot a vállas, emény ember, de a strázsa félrehárította az útból, mert már jötte is az ura . Elõl Buccow, fõgenerális, a teljhatalmú irályi biztos, mellette a püspö , Bajtai uram, balján az új ance utánu a tanácsos ura magyaro , szászo vegyesen. A ét szé ely a falhoz szorult. A tömeg iegyenesedett, a hórihorgas Möringer intett és urtán, pontosan felharsant háromszor a Hoch! . Azzal félrevonulta , hogy a hintó elõállhassana . A nagy ura mögött, a sor végén ott ünnepélyesedte a fõ ormányszé i tisztviselõ : jegyzõ , tito no , a tuárius, fogalmazó , irno o és más vé onyte intélyû uracs á . Egyi ü re rá urjantott a csórészájú, papformájú jövevény: - Szerusz, Lázár Pista! A megszólított edvetlenül vált i a sorból. - Ti vagyto ?... Ejnye, be rossz or jöttete ! - Miért? - sötétedett el a bátyja. - No szépen fogadsz! - Nem azért! - vörösödött a legény. - De éppen most lesz a tisztelgés az új ancellárnál. Oda ell mennem! Nem maradhato el!... Nagy baj volna, ha nem hoffirozné az új ancellár elõtt! Nem is jó reá gondolni!... Ti addig tegyéte ényelembe magato at a szállásomon, vagy várjato meg itt fent a szobámban!... Úgy-e nem haraguszto ! A papforma végigitélte a legényt és csalódottan társához fordult: - Mehetün haza Csí ba, te Emri! Társa ráfür észett a zavart, díszbe vágott fiura és õ is leejtette súlyos fejét. - Igazad van, Péter! A hintó elgördülte , mégegyszer felcsattant a Heil! , de utána mintha elvágtá volna a szászo száját, néma el épedés és harag morajlott végig a tömegen. A három szé ely is odanézett és látta, hogy a magyar ura hintói tüntetõleg tovább robogna , nem állana meg az új ancellár háza elõtt. Herr Möringer utánu rázta az ö lét:

 

 

 

 

 

   

 

      

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

         

 

   

 

   

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

       

     

     

 

 

 

     

- Verfluchte Banda!... Arcul ütötté a szász nemzetet! A tömeg nem szólott semmit, csa fe ete arccal, némán szétoszlott. Olyan fenyegetõ volt ez a némaság, hogy a három szé ely beleráz ódott. Lázár Imre megvetõleg odahajította öccséne : - No, a magyar ura bõ helyet hagyána ne ed a hoffirozásra! - és azzal fa épnél hagyta. - Ne felejts itt, Emri! - rugtatott utána a pap is. A megszégyenített fiú sóhajtott és elszédelgett az ünneplõ, hódoló ura nyomába. A pap valahogy megjuhászította felindult társát. - Te most jere velem! - Hová? - Csa ide fel a palotába, Kemény László gubernátor úrhoz!... Hiszen hírt itudni jöttün ! - A ora úrhoz? - vona odott a mási . - Jere csa ! - vonszolta magával a pap. - Nem a ora úr az már! Fialéle se volt, itõl meg érdezzé , merre anyarodjana a széles folyosón, de nem is elle tt, mert jól ismerte a pap a járást a palotában, de még õ is meglepõdött, mi or látta, hogy a vaspántos cserfa ajtó elõl is elszö ött a hajdú csuda látni. In ább csa próbából taszított egyet az ajtón a pap, de szinte a föld alá süllyedte , mi or látjá , hogy a trónusszerû stallumból emel edi eléjü a gubernátor. - Mit eresne itt endte ? A pap inyögte, hogy õ Zöld Péter volna, a csí szentléle i plébános, veleálló társa pedig nemes Lázár Imre úr, a szé jegyzõje, a fogalmazó bátyjaura. Éppen csa icsit csudál ozni a arta a palotában és eszü ágában se volt, hogy a egyelmes urat itt találjá , de gráciáját éri , mert megvallva õszintén, valami istálnivalóju is volna... - A or rossz ajtón jötte be, - acagott fel eserûen Erdély ura, - mert én már se nem apo , se nem adhato sen ine se gráciát! Halott ember vagyo én már, fiaim, a it holnap búcsúztatna !... És éppen a szé elye miatt... Az eleveneszû pap mindjárt tudta, hogyan ell hozzáérni a fájó sebhez, hogy igazat jajgasson . - Nagy jó urun , egyetlen oltalmun ! - tárta szét magát alázatosan a gubernátor elõtt. - Egy életem, egy halálom, de én ápertén bevallom, hogy mi für észni jöttün . So rossz hír jár arr felén , hogy a felséges irályné fela arja állítani a szélybeli atonaságot a szé elye bõl is meg a arjá fosztani régi szabadságától a nemes szé ely nemzetet. Igaz volna mindez?... Igaz volna, hogy Kegyelmes uramna azért ell nyugdíjba mennie, mert a szé ely határõrség szervezését a rende meg érdezése nél ül nem helyeselte és nem a arta ezét inyujtani õsi jogain és régi iváltságain lerontásához?... Igaz volna, hogy Buccow generális és az új ancellár együtt azért jártá meg Bécset, hogy elhozzá onnan a mi szemfedõn et is?... Hogy ezért nevezté i a generálist a fõ ormányszé elnö évé? A nagyúr tétovázott, veséig belenézett a ét emberbe; de a pap összefogta elõtte a ezeit: - Az Istenre érjü , bátran szóljon elõttün , egyelmes urun ! A sorsun , a jövendõn függ attól, hogy igazat tudjun ! A bu ott ormányzó sajnálta megölni a pap szavaiból icsengõ icsi reménységet, de meg ellett tennie. Keményen végignézte a ét embert, s megdönthetetlen, egyenes szóval imondta: - Igaz! A szé elye magu ba ros adta , mintha fejszével sújtotta volna le. Aztán némán itámolyogta az ajtón. A gubernátor úr is visszazö ent a szé re, az elõtte iterített felséges írásra, melyben a szentséges irályné özli vele, hogy ha ön ént nem távozi helyérõl, absque omni, vel remunerationis, vel gratiae regiae mentione jubiláltati és tiltati , hogy se tit on , se nyilván Õfelsége szolgálatát ne impediálja ... II. Palotája ünnepi termében fogadta az új ancellár a tisztelgése et. Szépmívû viaszgyertyá égte az ezüst tartó ban, lusztere , vastago és cseppentett-fehére , mint egy ártatlan gyerme ezenyele, szi rázott a so ezüst mindenütt és a nehéz, intarziás sze rénye tiszta ragyogásán meglátszott a lehelet is. A feje se mozdult az új ancellárna , mi or számba vette vendégeit, de egyetlen futó pillantással meglátott mindent és minden it. Tudatos, higgadt, sima és szerény maradt

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

  

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

   

 

           

 

 

             

 

   

 

   

 

   

 

  

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

   

 

     

 

 

   

     

 

 

  

          

 

     

mindvégig. Az ész és önuralom mûvésze. Az örömtõl elterebélyesedett szászo at eze tit os szorításával apcsolta mégin ább magához. Buccow, az új irályi biztos mereven állott mellette, mint a bálvány és gõgösen sújtott le a szemével a is magyar tisztviselõ re, i szerényen félrehúzódva várta sorsu ra, mint megtûrt idegene . Lázár Istvánna még a szája széle is elfehéredett a dühtõl és át ozta a percet, mi or ide betette a lábát. Setéten füstöl és csa elhült, mi or a ancellár udvarlásu ra odavetette a fenyegetést: - Ne feledjé a magyaro , hogy i mint al almazza magát, úgy veszi hasznát! - Bravó! - nevetett fel durván a generális. A nehány igénytelen, is magyar lesújtva tartotta a hátát, hogy felragasszá rá a nagy ura na szóló üzenetet. A Lázár István arca sötét pirba futott és ereste a szót, hogy visszavágjon, csip és, bársonytérdnadrágos, puhaléptû inas már itárta az asszonyház ajtaját: - A méltóságos báróné! A megalázott szé ely fiú odabámult és - mintha megfényesedett volna az ünnepi szála... Mintha angyal lépett volna be... Magas, tiszta, elérhetetlen, szép angyal. Mohó nézéssel néze t meg mindent rajta: a gyöngyö el ira ott pártát, a ilenc aranybogláros hajnyomtatót, fülbevalóit, irályszín virágos atlaszát apácavarrás-arany csip ével, nagy, régezüst csip éjû elõruháját, finom cipellõit. Hallotta, hogy a generális hozatta Bécsbõl baráti ajándé ul, de szíve félté enyen tilta ozott, hogy sejteni se merje és ön éntelen elõbb lépett, de az inas a ancellár tit os intésére már itárta mögöttü az ajtót: - Az ura at a isterembe érem!... Ott van terítve! - Kutyaólba nem megyün ! - sziszegte Lázár István az újabb megszégyenítésre és felvetett fõvel ifordult az ajtón. Társai leforrázva ullogta a nyomában. A püspö mentegetõzve szintén búcsúzott, hogy szigorú jejunium van, nem maradhat, mert holnap bo ros teendõi vanna , Kemény László úr, a gubernátor búcsúzni a ar. A hír ellemes feltûnést eltett a szászo özött. - Ma üldötte el Bécsbe nyugdíjazási érvényét! - tudta a püspö . - Az ügy azonban csa holnap erül nyilvánosság elé. A hintó eléállott és a püspö örült, hogy mehet. A generális és ancellár gúnyosan nézte utána. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A la oma rövid és mérsé elt volt. Mindössze Rosenfeld tanácsos mondott néhány óvatos, szász szót a nemzet nevében. Azt is in ább azért, hogy az idõ teljé és egymás özt maradhassana . Az inaso elszedté az asztalt és csa a püspö ajándé a, a nehéz rózsamáli bor maradt rajta. Az is csa leplezõne . Mi or a báróné is visszavonult, Bruc enthal ezüst éséve megérintette a poharát: - Uraim!... Legutóbbi bécsi útun örvendetes eredménye éppen jelenthetem, hogy a szász nép sorsa özelebbrõl lényegesen megjobbul. Õfelsége, a irályné egyelme teljes mérté ben felén fordult!... - Heil! - csillant fel a rajongás a szeme ben a jó bécsi anya tiszteletére, i végre felvi rrasztotta csillagu at. Csa a Buccow széles orra tövében ült ét omor ránc, de csa a ancellár vette észre, hogy a generális félté eny még reá is az elért eredmény dicsõségéért. Tudta, hogy a darabos, gõgös, hiú és szomjas atona ilyen icsisége ért is épes átgázolni még a barátain i A szellemi ember megvetésével tit on rápillantott, de szü sége volt rá és az éjsza a is éberagyú szász a ellõ pillanatban emelte fel ápolt, asszonyos ezét: - Kötelességemne tartom, uraim, anna a ijelentését, hogy nemzetün nagy hálával tartozi Buccow Adolf báró fõhadparancsno és irályi biztos úr õexcellenciájána , a i az udvarnál az elért elõnyö et iesz özölte. - Heil! Heil! Heil! A vénülõ alandor megnyugodott. Büsz esége új tüzet apott. Egész lénye élvezte a feléje sugárzó hódolatot és hálát. Csa Seeberg báró, a ancellár tit os vetélytársa meredt el, hogy Bruc enthal úr az egész szász néppel öszönteti meg a apott báróságot és inevezését, de õ is sietve nyúlt a pohara után: - Heil!... Le se nyelté a boru at, a ancellár már egy iratot tartott a ezében és síma hódolattal a generális felé bólintott: - Engedje meg, egyelmes uram, hogy már most elárulhassam a tit ot! - és meg sem várva a beleegyezést, már olvasta is:

 

 

       

   

 

     

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

   

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

     

 

A ormányzó nyugalomba bocsáttatván, egyelmesen rendeljü , hogy edvelt hívün , nagyságos br. Buccow Adolf Mi lós, a Mária Terézia-rend nagy eresztes lovagja, belsõ tit o s tanácsos, lovassági táborno , az erdélyi hada fõparancsno a legyen a fõ ormányszé elnö e, és gya orolja mindazon jogo at, melye a gubernátoro at megilleti ... A hír még a szászo at is el ábította. Álmu ban se merté volna remélleni, hogy a nap ezután ennyire ne i süt Erdélyben. Szé ei be apasz odva szédülte , de a ancellár sóhajtásra se hagyva idõt, tovább olvasta: ...A i õt a guberniumi elnö ségben híven támogatjá , azo ra egyelmes te intettel leszün , a i azonban tit on vagy nyilván üdvös szándé ain al bármi ént ellen eznéne , azo ellen szigorúan eljárun ... Olyan baljós és világos volt a hangsúly, mintha nem Mária Terézia, hanem õ etten fenyegetté volna meg Erdélyt. A püspö bora az izgalomtól a ezü re loccsant és Huber tanácsos nem birta megállani, hogy önnye el a szemében fel ne ujjongjon: - Most már a mien ez a föld! - Még nem, - villogott a ancellár ét szeme, s a hideg emberen erõt vett a lefojtott in dulat. Szinte megharapott minden szót: - De rövidesen a mien lesz!... Eddig a magyaro ötötté a szászt asztalu lábához, mint a jobbágyot szo ás, hogy a házhoz szo jé , de ezután más éppen lesz... a magyaro na végü lesz Erdélyben, mert a irályné elfogadta... elfogadta... A iváncsiságba szinte belesorvadva, mohón sürgetté : - Mit?... Mit fogadott el a irályné? - A szé ely atonaság, a határõrség tervét! Csalódottan este vissza a szászo szé ei re. Hiszen szép, szép és érthetõ, hogy a minden oldalról megtámadott irályné atonai gyûrüvel a arja örülvenni a birodalom eleti és déli határait, hiszen törö -, tatár-beütés, mirigyhalál, minden baj onnan fenyeget és az se étség hogy Buccow generális megcsinálja, hiszen Naszód vidé én valami négyezer románt már fegyverbe is állított, az uniót is eresztül erõsza olta, leágyuztatott félszáz aluger- olos t, templomot; de hogy a Landmiliz-terv elfogadásával hogyan lesz a szász nemzet Erdély urává, sehogysem értetté . Szólni nem merte . Lel esedésü azonban lelohadt. Aggódta , nehogy végül is ne i legyen nagyobb baju belõle. Bizalmatlano volta önmagu al szemben is. A legjobb politi a a haza palástja alá rejteni a magun dolgát. A mámor hamar elszáll, eszme , szava elmulna , az álmo veszedelmese és - so ba erülne . A ancellár ismerte a fajtáját, tudta, mi megy végbe bennü . Hideg, biztos és tudatos volt, mint a ígyó. - A tervet õexcellenciájával alaposan, átgondoltu és idolgoztu ... Tudjá az ura , hogy az egyetlen összefüggõ magyar terület Erdélyben Szé elyföld. A rajbocsátó népi forrás. A többi csa sziget, folt. Ha ezt si erült eltüntetni, a többi idõvel magától megsemmisül, vagy legalább elszigetelõdi ... - El fogju tüntetni! - mordult özbe a generális. Nem vélemény, itélet volt, ahogy mondta. Még a szászo is megborzongta . Egyedül Seeberg báró merte ihebegni: - De hogyan? A ancellár az esz özö et se tit olta. - A határõrség felállítása megfosztja õsi szabadságu tól, iváltságai tól és emény atonai parancs alá veti, ami vagy megtöri, vagy elsorvasztja õ et. A irályné szigorú törvénye alá rendeljü , hogy még a gondolatu se legyen a sajátju ... Ezt a célt szolgálja a határõrségtervezet, az új adórendszer - ami olyan sulyos megterhelésü et jelenti, hogy vagy ivándorolna , vagy elsorvadna , - és végül a fölállítandó új törvény ezési módszer; õexcellenciája vállalta eze ne a rend ívüli jelentõségû terve ne megvalósítását és teljes bizonyossággal számít a németség osztatlan támogatására. Õfelsége bizalmát és egyelmét si erült megnyernün , a többi pedig tõlün függ. A csillogó terv démoni nagyszerüsége és ilátásai annyira lenyûgözte az ura at, hogy belefehéredte , vérhullám borította el agyu at és felnyögte a gyönyörüségtõl, mintha az ördög tenyerét nyaltá volna végig. Szólni nem birta , de egyszerre ugrotta fel az elhatározás

 

     

 

 

       

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

  

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

   

   

 

 

 

         

 

 

   

   

 

   

 

 

 

   

 

 

 

    

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

   

 

 

 

   

 

 

   

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

         

elszántságával, néma es üre merevített testtel. A jelenet még a durva generálist is megejtett õ is ihúzta nagy, mohamed termetét: - Testestõl, lel estõl az önö é vagyo , uraim! A mellette álló atoná hallgatta , de zárt aj u többet mondott minden es ünél. Eze a fegyverhez, táborozáshoz szo ott nyers férfia most vette részt a fajgyûlölet csatájában, am bódítóbb, mint vért ontani. Egytõl-egyig ipróbált, hû bizalmasai volta a generálisna , a i tûzbe mente érte. Perce ig tartott, az igézet, a tit on táplált vágyna ez a ielégülése, néma lihegése, jólesõ szédülete. Többet nem beszélte róla, de minden i meg volt gyõzõdve, hogy a szé elység sorsa meg van pecsételve... Hazamenet az aggodalmas odó Seeberg báróna még eszébe jutott, hogy az eddig ural odó magyar ura vajjon nem hiusítjá -e meg a szépen igondolt tervet; de mindjárt el is mosolyodott: Vitam et sanguinem! - mondotta gúnyosan és meggyorsította lépteit, mert éjfélre járt az idõ. Nem csoda, hogy issé megfeled ezte magu ról.

III. Három nap mulva megtörtént az új fõ ormányszé i elnö bei tatása. Ural odó at megilletõ parádéval vonulta fel. Volt min tátania a száját a hír-szagolni jött ét csí i szé elyne . A atonai dísz iséret után elõl jötte a provinciális póstá . Boér Ferenc uram, a póstamester talpig fe ete gyászba öltözött, mintha temetést vezetne. Áldja meg az Isten érte! Feltûnt minden ine . Buccow generális csi orgatta is a fogait dühében. Boér úr sem vezeti többet a póstát, annyi szent. A csí i pap szeretett volna örömében a nya ába ugrani, de csa a önyö ével szúrta oldalba a barátját: - Ez az egy becsületes ember van egész Erdélyországban! A generális hofstadja német öntösében pec esen lép edett. Anna mind a etten a uja ju al szerette volna a alpagos fejére ütni. Vé ony, cérnalábú, fittyenõ orrú, hosszú volt. - No ezt is tetûzsíron hizlaltá ! - undorodott a pap. Buccow, a generális teljes díszben omlott szét a díszhintóban. A ocsisána csa a esely épe, zsíros, ajla bajsza mutatta, hogy magyar, ülönben még az árnyé a is németne látszott. Becsületére legyen mondva azonban, a paszomántos, tollas alap alatt még a szeme i is árom odta s undorodva tartotta az ezüstös szerszámo al fel észített hat ló selyem majcgyeplõjét. Szájról-szájra suttogtá , hogy a püspö edves edett erre az al alomra a díszfogattal. - Bezzeg ne ed nem edves edett vele, mi or Csí szentléle re papna bévonultál! - döfte meg a társát eserûen Lázár Imre, de a pap visszavágott: - Áldott szerencse, mert még az atyafia összetévesztette volna vele! - Eze el a abalá al hordhatnád a dec át a havasról a epe mellé! - csúfolódott tovább Lázár az alig párszáz lel es zsíros parochiára célozva. Jó az Isten! A tréfa múló pillanata megédesítette a száju at. Felfénylõ szivö csaló a világa mellett Lázár Imre még lel esedett is, mi or meglátta az ura felvonulását. Az bizony deré a omodáció vala. Különösen a ét elõlmenõ grófé, a Lázár János és Nemes Ádám ura é. A hintó elõtt ét húszár ragyogó szerszámú, sárgaszõrû lova on cafrangosan pec es edett. A legénye alpagosa , forgósa s a nya u ban régi módin far asbõr. A hintó mellett hajdú egyforma libériában, csá ó-süveggel, nagycifrán. Az ura magu díszmentésen, drága öve el meghányt ardosan. - Éljen! - bõdült fel szamárul Lázár Imre, de a pap lábszáron rugta. - Te ine vivátozol? - Hát a gróf uré na !... Sze mind etten a fajtán ! - Õ azo , hogy a nya u sza adjon meg!... Lázár úr arra gondol, hogy idestova õ is éppen így fog bevonulni ebbe az öreg guberniumba, ezért buzgól odott Bécsben Kaunitz herceg elõtt Nemes gróf urammal együtt a szé ely határõrség felállítása mellett Bethlen uram füle hallatára! A szé ely meghö ent. - Teljes lehetetlen, hogy ülönösen Nemes gróf... - Haza sem érün Csí ba, már táblai elnö lesz az istenadtából! A csí i nótárius úr át os- ínosat hördült, mintha az utolsó szuszt fújná i magából. - Hát így állun ?

   

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

   

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

               

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

  

   

   

   

 

 

  

 

      

 

   

 

     

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

  

   

           

 

 

 

 

     

- Így, édesegyecsém, így!... Hej, ha megérhetném, hogy én hintsem meg szenteltvízzel az orcáju at! - vét ezett a pap nagy ne ibúsulással... - Hej, nagy fe ete virág nõ a számun ra, Imre s azt ne ün szé elye ne le ell sza asztanun !... Szavu at elnyomta a tömeg felharsanó ujjongása s a menet eltûnt a palota apujána öblében. - Mehetün mi is, Imre!... Mi or a Bruc enthal-palota elõtt elhaladta , egy szép, magas asszony fordult i lóháton a apun. Rábámuló, hosszú, íváncsi nézéssel, megnézte Lázár Imrét, aztán tovább rugtatott. - Ki ez a fehérnép? - tûnt fel Lázár Imréne . - Az új ancellárné! - Miért csudál ozott úgy végig rajtam? A pap elborultan, hal an válaszolt: - Mert sza asztott olyan vagy, mint az öcséd! Lázár megrándult és elfehéredett. - Te... te... tudod... hogy az öcsém, Pista, a húgod võlegénye s ez az asszony?... A pap szomorúan bólintott. - Ide nem messze a Goldtalban szo ta talál ozni... Az szép hely, ülönösen így májusban... Veress Ádám említette, a fogalmazó... De te ne szólj! - Kine ? - Boris ána , a húgomna !... Sohase tudja, meg!... Hogy ne fájjon ne i!... Pedig, hogy észült az es üvõre! Még fel is írta a lel em, hogy mit hozza ne i... Nem tudta megállani, hogy elõ ne vegye a cédulát. A társa némán átfutotta: ...Azon ívül hozzon ne em, édes bátyám irályszín selyem övet, arannyas szo nyát, ahhoz vállt is arannyas matériából, nya szorítót szederjes õvel s egy tarcolán estyût. Még a hangját is i lehet hallani a betû bõl. Nehéz indulat rázta meg Lázár Imrét. - Hát ezért az asszonyért!... A pap fájdalmasan elfintorodott: - Kicsit délutánra hajló, de igenigenszép asszony!... Nem csodálom! - Eltöröm a dere át anna a ölyö ne ! - dühöngött Lázár Imre. - Ha szereti, nem tehet róla!... De egyéb az o , ha nem hazudi Veress Ádám. Lázár a pap vállába mar olt. - Mit?... Mit tudsz még? A pap vállat vont. - Ádám mondja, hogy a gubernium személyzetét szaporítjá . Új inevezése leszne s hogy Pista sze retáriusna vágyi ... Az asszony i tudná csinálni... Lázár Imre megtántorodott, fe etén beromlott mind a ét orcája és se látva, se hallva, elrohant... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A menyasszonya levél éje ott fe üdt a Lázár István asztalán. A pap lopta oda az asztalára edves meglepetésül a ne i hímzett zálogocs ával , a üldött esz enõvel együtt. Azo fölött vias odott önmagával napo óta. - Boris ám! - próbált hozzá mene ülni a szerencsétlen, szerelmes fiú, de az egyszerû, fenyõillatú szé ely leány át együgyü levél éjével, gyerme es ajándé ával együtt végleg elfújta útjából az a mási , csudálatos, érett, egész szépségében inyílt asszony, a i minden reggel ott jár az aranyvölgy illattól mámoros fái alatt, melye en annyi a virág, mintha ét ézzel az égbõl szórtá volna ráju ... Ha csa rá is gondol, mindjárt, nem fáj a sértés, ami ancellár házában érte, nem tud a fajtája veszedelmére gondolni, mintha rajta ívül sen i és semmi se volna a világon. Tudja õ azt jól, hogy az ilyen icsi legény mint õ, sohase nézhet fel a ora magasságba és ott van a generális is... Hallott a plety á ról és saját szemeivel is el get láthatta, hogy nap-nap után együtt vanna ; de errõl az asszonyról nem hihet el semmi rossz at. Égõ, szép álomgyertya õ, a ine a lángjába az a bozontos pillangó belerepült. Az ura, a ancellár a hibás, hogy elnézi és nem törõdi a világ szájával. Bármit mondjun ? Ravasz a szász. Tudja, hogy nem ell félteni az asszonyt és itûnõen felhasználhatja a generálisnál terveihez. Õ az aranycsapda, melybõl sohasem lehet szabadulni. Szegény ártatlan áldozat, a ine a mosolyával a arja a ancellár megfojtani a szé ely népet! Mert az a démoni gondol

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

   

     

 

   

 

 

             

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

           

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

     

 

  

 

 

         

at is csa az õ ragyogó oponyájában születhetett meg. Hej, ha iragadhatná eze ne a nyomorulta na a ezeibõl és elvihetné a árhová!... Hétrét tûrõdött a homlo a a haragtól és gyûlölettõl, ha azo ra a gazságo ra gondolt, ami re a szé elység ellen a ancellár és generál észülne , de az asszonyna nincs, nem lehet semmi része benne, gyanútlan szép virágocs a szegény... Ilyen or már int lovagol a Jungerwaldban, s õ nem lehet ott a szo ott hely en, a nagy fa alatt! Mennie ell a generális bei tatására. Hej, ha egyszer az életben a ét mar áb a aphatná azt a bi a-nya át!... Kedvetlenül észülõdött. Magára hányta a zöldselyem- észületû ró ator os mentét, felcsatolta a negyven gombos övet, szedte az ünneplõjét. A nyitott abla on már beszûrõdött a felvonuló atonaság trombitahangja, a népe futva siette a Grosser Ringre, a nagy parádér a, ahonnan a zene már ide harsogott. Kicsit nyugtalan odott, de aztán vállat vont. - Ha el ésem, hát el ésem! Mégis, legalább meg ell magát mutatnia. - Frau Kirsch! - szólott be a szállásadónéjához. - Ha a bátyám eres, mondja meg ne i, hogy a bei tatásra mentem! Nyujtózott egyet a tornácon és elindult. Fáradtság, valami ülönös nyugtalanság búj ált benne és forró volt a ét szeme. A gyönyörû május bágyasztotta s az égbõl omló fínom napfényben a lábain álmodozott. Pillanatra õ is elcsodál ozott a parádén, de hát látott õ már effélit. Azo apta rajta magát mindegyre, hogy az esze ott jár az asszonyon. Tíz óra. Ilyen or szo ot t indulni... A lova hasig jár a friss virágos fûben!... Nem lehet, hogy ne lássa!... Ha cs a pillanatra is... A disznódi utcán elillanhatna... A utya se törõdné vele... Milyen szép le het most, ebben a ragyogó, mámorító fényben!... Most sen i se venné észre, léle se jár ilyen or Goldtalban, itt tátja a száját az egész város és csa ebben a apualjban ell meghúzódnia, mí a tömeg tovább halad... - Istenem, miért esi olyan jól, ha csa reám is néz!... Hátha... hátha ma megszólítja?... Kigyúlt, orcával, futva osont el a vén szász háza árnyé ában.

Csalódottan nézett a mellette elhúzó aranyszõrû ló után. - Hát mégse!... Ma se! A fejét se fordította felém!... Jól esett ennyi is. Ha csa látni is õt! Mohón elõre nyujtott arccal bámult bele a messzeségbe, míg az asszony el nem tûnt a völgy hajlásában, aztán behunyta szemeit, hogy ne zavarja semmi és tovább lássa, tovább õrizhesse meg magána . A fána dõlve talán óráig is elálldogált, mert - hátha erre jön vissza!... Észre se vette, mi or a gyepen elhaló lépte el a bátyja mögéje lépett. Csa a or fehéredett el, mi or setéten eleje lépett, dühtõl háborított, vonagló testtel, eményen végigmérte és elre edt hangon a szemei özé vágta: - Hát mégis igaz!... Te aljas, hitszegõ gazember!... Te fajáruló!... Soha ne lássala többet z életben!... Olyan volt az arca, mintha piros embervért ivott volna.

IV. Lázár Imre a nagy dúlás-fúlásban úgy felverte a szállásu at, mintha árvíz hajtotta volna meg. A ésõre hazavetõdõ pap õvé meredt a üszöbön a meglepetéstõl. - Te itt mit csinálsz? - Láthatod, ha szemed van!... Pa olo , s megye ! Percig sem marado ! A én õ sza adjo n rá erre a Sodomára! - Jó, jó! - va arta a fejét a pap. - Hát Cserei uram?... Mégse mehetün el anél ül, hogy az egyetlen jóemberün höz, bizodalmun hoz be ne szúrju az orrun at!... - Ne em elég volt! - ma acs odott Lázár Imre. - Legyen eszed, Imre! Tán változásod van, mint a fuzsitus fehérnépe ne ?... Elfelejtetted,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

    

 

 

     

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

   

 

 

 

         

 

 

   

 

 

 

 

 

     

hogy a nagyasszony üzenetet is üldött az urána Madéfalváról? Örö re megharagudné , ha hír nél ül elmennén ! Bé is igér eztem délutánra. Vár... Hátha valamit tõle is megtudun ? - Több rosszat ne em már Cserei uram se mondhat.

Pedig még több rosszat is tudott Cserei uram. A szé rõl fel sem ölt, mi or bébizalmas odta hozzá, annyira levert volt. - Jerte , jerte ! - intette le maga mellé. - Mün öt ugyan jól elintézte ! - Az adó? - tapogatózott a pap. Türelmetlenül intett Cserei Ele . - Megszavaztu !... A fõpénzt is, a föld után is! Kimejesztette mindenbõl. Minden szolgarend, szolgáló után esztendõn felyül hat garas, jobbágytól ét forint, zsellértõl három, mind öböl-férõje fõd után, ha be van vetve, ha nincs, még ha nyomásban is van, egy rajcár!... Kódusbotra jutun !... Azon ívül meglett az állami bíróság is. A szé törvényszé ne vége! - De eze minden törvény és irályi rendelete ellen vanna ! - vitázott a meglepõdött Lázár Imre. - Te pedig szamár vagy, Imre fiam! - tor olta le Cserei uram. - Mit törõdi a generális törvénnyel, joggal, nemesi iváltságo al, mi or még az anyanyelvün et is ivonta a szán ból?... - A Jézus nevire! Mit beszél sze retárius uram? - Azt, hogy mától fogva a latin a hivatalos nyelv! - Allehetetlen! - hûlte el a csí ia . - Ha ell, a irály elé megyün , a or sem hagyju ! - tüzelt Lázár Imre. - Méssz a nagyanyád eserûségibe! - mérgelõdött a vén Cserei. - Örvendeni fogsz, hogy meghúzhatod magadat, ha a atonaság a nya ato ba sza ad. - Csa nem a határõrség dolga? - Megleve az is! - fulladt el fáradtan a so izgalomtól Cserei uram. A vérmes Lázár Imre erre nem nézett sem Istent, sem embert, ö lével rávágott az asztalra: - De a Ponciussát! Hát a fõ ormányszé ? A nagy ura ? A híres ura ?... Azo hol volta ? - Lapulta , fiam!... Az orrát se merte egy is megtörölni a generális elõtt! Mindeni edvel t hívün a ar maradni! Egy se mer a trón ellen picsogni!... A i rõl gondoltá , hogy megtenné, Keményt, Kornisst s Gyulait, a õvári apitányt idejében félre tetté az útból! - Lázár mégse hagyta magát: - Hát az országgyûlés? - Tán te hívod össze! - gúnyolódott a vén ember. - Úgy beszélsz, mint Somlyón a baráto szamara! A bizalmas gorombaságra lehûlt Lázár Imre. - Dehát tulajdon éppen mit a ar a irályné, hogy ezt tûri? - A irályné? A te szentséges anyád ? - célzott rossznyelvûen a szo ásos megszólításra Cserei Ele . - Hogy mit a ar?... Hát német bugyogót a ar elõbb-utóbb rádhúzni, lel em fiam! Jobban megnyugszi a szeme rajtad, ha ilyen öltözetben vonod i ardodat a trón zsámolyánál: Életün et és vérün et! A pap, i eddig alig szólt, felállott és betette az abla ot. - Nehogy a cúg megártson mind a hármun fejéne ! - jegyezte meg hunyorítva. Cserei Ele hirtelen ijózanodott. Bánta már a szót. Tito ban a papot émlelte. Hiszen iga z, hogy csí i ember, de az efféle szo nyás embere ben nem lehet tö életesen megbízni. Egyetettõt simít rajtu a püspö s mindjárt iadjá , ami bennü van. Már pedig az Antal püspö minda ét fülével a irályné hall. Nemhiába volt a fia nevelõje. Eze ben a nehéz idõ ben jó ügyelni magun ra. Zöld Péter mintha tudta volna, mi megy végbe az emberben, súnyi, esely éppel azt érdezte: - Meg tudná-e eze et a nagy dolgo at bizonyítani, sze retárius uram, ha rá erülne a sor? - Árva szót se szóltam! - ijedt meg Cserei uram. - El ne járjon a szájato ! - De bátyám! - méltatlan odott a gyanúsításra Lázár Imre. - Feltételezné, hogy mi?... - No, nem azért mondom! Ne értsete félre!... De az ember a mái világban ügyeljen a szájára! Magamot nem féltem, de családom van. Szegény ember vagyo . Arra a icsi, tetves madéfalv i jószágocs ára nem igen támasz odhatom! Legszívesebben el is adnám, ha vevõ erülne. Megint furcsát mondott a pap. - A or siessen az eladással, sze retárius uram, mert maholnap so lesz az eladó föld

 

 

 

 

     

 

 

 

   

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

        

 

 

 

 

 

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

  

   

Csí ban! - Az eladó föld? - hö ent meg a más ettõ. - Az!... Mert mi in ább mind otthagyju azt a szerencsétlen csí i földet és átalmegyün Móduvába, de a atonaságot fél nem vesszü ! Isten engem úgy segéljen! Azzal i is övet ezett az ajtón. - Ejnye, be furcsa ember ez a te papod! - csóválgatta a fejét Cserei Ele . - Veszedelm es ember!... Jó, ha ügyelgette reá, nehogy a ti nya ato at is magával rántsa!... Ettõl minden iteli !... Hijnye be cudar forró feje van!... Szólj vele, Emri! -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Mire Lázár Imre hazavetõdött a özös szállásra, a papna hült helye volt. Nehány fir antott sorocs át hagyott maga után, hogy valami dolga van Borsai Nagy Istvánnal, az udvarhely szé i irálybíróval, s már ne haragudjé Lázár Imre, de ha úgy gondolja, hát Bögözben talál ozhatna , ha nem pedig otthon, Csí ban. Addig mulassa magát, ahogy tudja. - Mulasson a hóhér! - mérgelõdött Lázár Imre, s õ is felfordult a lovára. - Affene a természe enne a bolond Péterne , nem tudott megvárni? No de Segesvárig utolérem! Az utat azonban nem vette számításba. Szentágotán túl elsötétedett s tisztatö életesen elvesztette a tájé ozódást. Sehol se sze érvágás, se törött eré darab, még egy elrúgott lópat ó sem mutatta, hogy merre menjen. A réten bele everedett valami tocsogós vészhelye be, s hajszálon múlt, hogy ott nem ragadt lovastól. Az ég, az Isten homlo a is beborult, csillagra se igazodhatott. Lova is fújv a, hor olva szagolta a földet. Bánhatta, hogy nem fogadott vala i útnyitó, próbált embert, i ismeri a helye et, vize járását, mezõ csinját-binját s jómódjával el tudja erülni a veszedelme et. Még szerencse, hogy lesvetõ ezébe nem erült. Afféle latornép, útmenti te ergõ fölös számmal hányódi mindenfelé, s hamar megbolygatjá az útonjáró jámbort, a i nem tudja a földet. Biza már jócs án virradt, mi or a Segesvár fölötti bárdolt erdõ alá ér ezett. Meg se állott a városban. Elege volt a szászo ból. Keresztúron azonban megszusszanta lovastól. Ismerni ugyan nem ismerte személyesen Borsai irálybírót, de so jót hallott róla. Egyenes dere ú, nya as, emény magyar, nem afféle al alom-ember , mint a cigány s a nagyura . Az úton ötlött fel benne, hogy az egész Szé elyföldet fenyegetõ veszedelemben mind a három szé ne özösen ellene valamit csinálnia. Kutyafuttában számba is vette, i re lehetne számítani. Háromszé en ott volnána Csorja János, az ügyvéd, Fe ete Zsiga, Olasz Samu s Óvári János; de Henter Ádámot se felejtsü i, mert õt a nép is szereti és bízi benne. Olyan férfia eze , mint a fõzött arany... Udvarhelyszé et már evésbbé ismerte, de most legalább itudja, hogy iben mi van. Az anyaszé ne ellene vezetnie az ellenállást, s ha ez a Borsai al almas volna!... No de meglátju ! - Ha nem, rajta ívül is vagyun nehányan! - vidámodott meg és már ezdett hinni a szé elye dolgában. Nem úgy veri a cigányt, ahogy Bruc enthal úr s a generális gondolja!... De nem ám! Öreg uzsonnaidõre vergõdött be a Borsai úri házába. Mondja i-mi és mi járatban van. - No ti csí ia ugyan megindultato ! - fogadta barátságosan a irálybíró. - A papod is szerencsésen beharangozott. Ott húzza a csendest a vendégházban a anapén. No, jere, egyél valamit, s dõlj le melléje! Úgy i vagy merülve, mintha nem a ló, hanem te hoztad volna a lovadat a hátadon. Lázár Imre öszönte a szívességet, de sietõs a dolgu , még ma be szeretnéne érni Udvarhelyre. Éppen csa megszusszanna issé. - A pap is ela art szö ni, de meg uporítottam! Különben se illett volna addig elmenni, míg legalább futólag meg nem te inti a gazdaságot, a z istálló at, lova at, jármos ö rö et és egyéb állományt. Így du ál a gazdaembere nél. Tisztesség dolga az efféle. Kere épü, tömött bajszú, nyugalmas, edves ember a irálybíró, a ivel a so méreg, izgalom után tiszta gyógyulás együtt lenni. Észre se vetté , úgy eltõt az idõ, hog mire megjártá magu at az élet -en, már feljött a vacsoracsillag. - Most már csa ugyan meg ell óstolnoto a jó rionfalvi boromat! - fogta artõn Borsai

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

 

 

  

 

 

          

     

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

     

uram a vendégeit. - Ebbõl a járatból úgy se apto suhutt Erdélyben. Pus ával elle ne em is a szászomat meg ényszerítenem, hogy eladja. Anyatéj az felnõtt emberne ! - Csa éppen a szászo at ne emlegesd elõttem, bátyám!... Úgy jól la tam velü Szebenben, hogy a halálos ágyamon is isérteni fogna ! Nagy bajt csinálta õ ne ün . Nem tudom, Péter szóla-e veled a szebeni dolgo ról, de az én véleményem szerint... - Említette! - vágta el a szót a irálybíró. - Két órán eresztül ömlött belõle a szó, úgy-e No, de lássu , hogy mit fõzte ! Idáig istenesen megehültete . Lázár Imre megütõdött. Ejnye, de ülönös ember ez a irálybíró! Immár negyedszer próbálja elõhozni a szebeni dolgo at, de mindig itér elõlü . Mi lehet az o a?... Ez a nyavalyás Péte r is csa sunyít hozzá, félretartja a fejit, mint a szégyenlõs utya, hallgat, mintha béforrott v olna a szája ahelyett, hogy segítségére jönne; de majd itudja õ et! Addig nem mehetne tovább, míg az ellenállás dolgát értelmesen meg nem hánytá -vetetté . Vacsora alatt nem lehetett, de pipagyujtás or mégis fölerõsza olta a érdést, hogy hát bátyám mondd meg ápertén, mit szólsz a dolgo hoz! - Miféle dolgo hoz? - Hát a mi szebeni hírein hez! A irálybíró olyan derûsen nézett, mintha a leendõ eresztfát mutattá volna meg ne i s egyenes felelet helyett vissza érdezte: - Édes Emri öcsém! Hallottál-e valamit Csí ban a Hármas önyv harmadi és negyedi sza aszáról, amely a szé ely iváltságo at törvénybe foglalja, s amelyet az összes szent irályo és fejedelme megerõsítette ? - Rémli valami! - Hát a Leopoldus császár diplomáit üsmered-e?... Azo at, úgy tudom, a jelenleg ural odó felséges Mária Terézia szé ely ispányasszonyun is megerõsítette! - Tudo róla! - No ha igen, a or ne szö tesséte a lovat hiába, mert amíg eze a törvénye fennállana , addig baj nem lehet! Hát itt nem volt mit beszélni tovább. Az ilyen törvény-csö önyös, embere ujja a or is a paragrafust mutatja, mi or már a nya u at elvágtá . Itt valami nincs rendben! Az is gyanus volt, hogy az elsõ ásításra mindjárt ágyba dugta õ et. Csa hogy éppen eresztet nem vetett reáju . Tisztességbõl sajnálta, marasztalta, hogy ne induljana hajnalosan, n yugodjá i magu at tisztességesen, de a szabad ozásu at mintha icsit tulságosan hamar vette volna jóba. Lázár Imre õszintén szólva alig várta, hogy a háta mögött tudja Bögözt irálybíróstól. A papr is áprehendált. Ez az isten-csügje is a malaco álmát húzta a lova hátán, s csa az udvarhely Szé -hídjánál ébredt meg. Addig vele se tudott szót érteni. A Kü üllõbõl már szállott föl a reggeli öd, mi or befordulta a ró aváros felé. A pap vezetett. Nem nézett se jobbra, se babra, hanem végigügetett a Botos-uccán s i a Szentimrén a Szar a õne . - Hó! - állította meg Lázár Imre. - Hova megyün hé! - Haza Csí ba! - lepõdött meg a érdésen a pap. - A Szar a õ alatt felcsaptatun a Lázra, béeresz edün Homoródon, innen a tizenhétfalusiba s a Hargitán át rövid úton haza! - Udvarhelyt nem szólun be sen ihez? - Nincs miért!... Udvarhely rendben van! - Rendben?... S i hozta rendbe? - Hát Borsai uram, a irálybíró! - De a teremtésedet! - hö entette vissza a lovát Lázár. - Te itt ne em mi bolondot beszélsz ?... Borsai uram? - Ma hajnalban lovas legénye et üldött széjjel, hogy tanács ozásra hijjá az embereit: Várad Ferencet innen a városból, Simon Istvánt, a Sóvidé icsi-istenét , s máso at. Fél-fele lecsúszott Lázár Imréne a lóról a meglepetéstõl. - Vagy én bolondultam meg, vagy a te eszed ment el!... Hát a or mit ûzte az eszit az este a vacsoránál? Ne em mért nem szólott? - Mert nem bizott benned! - Bennem? - dühödött meg Lázár. - S vajjon mért nem bizott?... Mióta nem lehet megbizni

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

   

 

     

               

         

 

   

         

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

     

  

 

 

 

 

 

     

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

     

 

 

Lázár Imrében, hé? - uja olta a mellét. Szidta már magát a pap az elszólásért, próbálta így magyarázni, úgy magyarázni, de végül is meg elle mondania az igazságot. - Az ecséd miatt!... Hallotta a dolgát. Halottsápadtan némult el Lázár Imre. A Hargita aljáig nem szólt fiaszót sem. A pap se merte faggatni. Úgy járt az erdõ özött, mintha minden fa mögött el a art volna bújni elõle. Az erd azonban megvigasztalta valamennyire õ et. Benne itthon volta . Ismerõs minden õ, mind en fa, pata , ösvény, lappangó út. Le az utolsó mó usig, minden barátju volt. - Faljun valamit! - állott meg a pap a madarasi tetõn. - Én biza megehültem! A lova is hadd füveljene ! Szótlanul pihente meg egy bur us, vén fenyõ alatt, s a szemü rárévedt Csí ra. Alattu fe üdt a halálraítélt föld, a szép csí i medence. Körös örül hegye tornyosulna , melye némá , iismerhetetlene és tit osa , mint maga a Jóisten. Te intetü fel eresett minden icsi zugot és úgy állotta ottan, mintha az Olt vé ony szalagja mellett megbújt falucs á fölött õr ödnéne . A örülszegõ havaso temérde határzáró testü el pedig felviszne egyenesen az ege be. Ezüst és é pára lebegett Csí fölött, mintha a gyanutlan embere szivébõl felszálló bé e és áldás volna... Könnybe lábadt a Lázár Imre mind ét szeme, a pap is úgy lihegett, mintha nem férne a szíve a mellében, a ét lovacs a is csa nézte a piroscsí os szõttes zabostarisnyát szomorúan. Azo na se ellett már az édes, leves, friss fû s csa nag y, üres fejü bólogatott, mintha azt mondtá volna: - Immá mehetün a ár alá, a ár fel! .... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A i a madéfalvi Csapás -on leeresz edi , ne so at járjon a szája, ha nem a arja elharapni a nyelvét. Merede , futott-csúszott helye , õhalmazo , sza adé o fölött vezet le az ösvény, nem is ösvény, in ább vadcsapás, júh-nyomás, vízmarta, istenverte, bolond, opár hely. Nehány nyomoré fa imosott, levegõben lógó gyö ere el úgy görbül a mélység fölé, mint a vénember itátott szájából elõdölt, odvas, fe ete foga . Valahogy csa lejutotta . - Benézün édesapámé hoz Madéfalvára! - hívta szívesen társát a pap. - Eressz engem haza, Péter!... Ne em már semmi hasznomat nem veszíte ! Megbélyegzett ember lettem!... Az imádságomna se hisz többet szé ely! De azért csa vele ment, mint a hold óros, engedelmesen és szerencsétlenül. Egy gyerme is azt tehette volna vele, amit a ar. Kurta futamodás volt mindössze a falu, s az öreg Zöld János háza tán a harmadi , negyedi Felszegben. - No, itt vagyun ! - észült lemászni a lóról a pap, hogy aput nyisson, de Boris a, a leány az abla on eresztül már meglátta, hogy jönne . Úgy ott volt, mint a szél. - Jaj, Péter bácsi!... Jaj Emri bácsi! Magi azo ?... - Dehogy vagyun mi, te seprûznivaló boszor ány! - dédelgette a húgát a pap. - Csa a lovonjáró lel ün ! Öreg Zöld János is ott állott az eresz alatt. - Anti te! - iáltott hátra a szolgána . - A lova at lásd el! Romjában is ügyes, jótartású, te intélyes ember volt öreg Zöld János, mint ahogy du ál is anna , a i úri fia ot nevelt. Maga is belépett vendégei után az elsõ ház -ba, s csa ott vet jobban szemügyre a ét fáradt vándort. - No, ti se híztato meg Szebenben!... Olyano vagyto , mintha a fene ete a lovon maradt volna! Bezzeg az én üdömben... - Édesanyám nincs itthon? - nézett széjjel a pap-fiam , ahogy otthon Zöld Pétert nevezni szo tá , de csa az apja, mert édesanyja minden i elõtt Tisztelendúr -na nevezte. A világ sûrû incsiért se mondta volna, hogy: - Fiam . Az Úrjézus tán még meg es sértõdné , ha így eltulajdonítaná tõle. - Te leány, hova leve anyád? - fordult Boris ához az öreg. - Valahova iveszett! - Hát Jani, az öcsém? - Ne i hivatalos dolga van Szeredában!... Ha jól tudom, éppen holnap lesz a szé gyûlés.

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

     

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

     

       

 

 

 

Az egyszerû falusi ember minden evélysége benne volt, ahogy hírül adta a vén szé ely, mert - vallju meg az egyigazat, - nem is icsi dolog, ha az emberfia szé i biztos. Türelmesen megvárta, míg az ura ényelembe teszi magu at, s illedelmesen csa azután érdezte meg: - S ti mit végeztete Szebenben? A festett pad-ládán üldögélõ Lázár Imre legyintett setéten. - Biza nagy bajo vanna ! - Majd eligazítjáto ! El hát! Miért inlódi az ember egész életiben? Miért nevel urat ettõt is, s mire való vagyto ti is Emri öcsém, ha még a mi icsi sorsun at se tudjáto eligazítani? - Hát az új gubermártont látáto -e? - Mi igen, hogy a nya a sza adjon meg! - Sza adjon! - billentette i a süveges pipát a szájából az öreg, olyan szent meggyõzõdéssel, mintha a miatyán végére tenné oda az ámment. - S te Pétör, a püspö el beszéllettél-e? - Én egy szót sem, apám! De már erre felfortyant a vénember: - Mit mondasz?... Meg se tisztelted a püspö ödöt?... A or miafityfenével töltöttéte a drága üdõt?... Álló hétig odate ereg s még a püspö ivel se beszél! Mindjárt meg is bánta a uruc odást. Az a ecs ebé a-leány a is egész elváltozott a emény hangra. - Különben a te dolgod! A bé e ezzel újból meglelve, bár még vonogatta issé a szemöldö it az öreg. Magánál se szerette az olyan természetet, amelyi a lisztbe mindjárt az elsõ szóra vajat o ádi . Szerencsére nagy öröm- önnyhullatással megjött a vénasszony , maga ifordulhatott az ajtón, amíg azo odabenn nyala odna . - Jé, fussa s csinálja egy icsi jó vacsorát! - sürgött az öregasszony is. - Ugy-e nem es ettete valamirevaló ételt, lel em icsi csür éim?... Te addig gyujts világot, Boris a, s teríts asztalt! - Jöszte, Boris a! - mosolygott a bátyja, mi or a leány meggyujtotta a gyertyát. - Hozta m ne ed valamit! A szép, barna leány elpirult. - Elhozta?... Arra már i is terítette a pap az ajándé ot: a irályszín selyem övet, arannyas szo nyát, nya szorítót szederjes õvel. A lányban felbugyboré olt az öröm, s apott a pap eze után, de az elvonta. - Nem én vettem!... Pista üldte! - Pista! - si oltott fel lángoló szeme el, boldogan a szép leány a. - Levelet nem ira? - Mi vagyun a hibáso ! - hazudott tovább a pap. - Olyan hirtelen jöttün el Szebenbõl, ho gy ideje se volt levelet írni, de tiszteltet s csó oltat. Lázár Imre meg övülve ül a anapén. Felháborodva a ar felugrani, de nincs ereje, elhalt egész teste, lel e. Csa nézi, hogyan repül ez az áldott gyerme a holmival, mint egy fehér ga lamb, hogyan szorít a szivéhez ülön- ülön minden darabot és fut i az édesanyjához az örömtõl arannyá vált orcával: - Édesanyám! Édesanyám!... Nézze, mi et üldött az én Pistám!... Lázár Imre, ha eddig nem tudott, most már nem is mert szólani. Nem ölheti meg ezt az ártatlan gyerme et. Hosszú magábaros adás után mégis meg érdezte a paptól: - Szabad volt-e hazudni szegény éne ?... Bele fog pusztulni, ha mégis megtudja. Zöld Péter megvonaglott, de úgy tett, mintha ne i állna feljebb. - Ki mondja, hogy hazudtam?... Az egyigazat mondtam! Ezt a holmit a te öcséd üldte a mát ájána !... Mi or eljöttem Cserei uramtól, egyenesen hozzá mentem. Meg a artam bizonyosodni... Nem volt igaz a mende-monda a ancellárnéval... A bámulattól még a szó is megfogant Lázár Imrében, hiszen a saját szemeivel látta, mi történt ott az aranyvölgyben. Miért hazudi újra ez az ember?... Aztán megértette. Keményen felmozdult a anapéról és remegõ, fölgerjedt, meleg indulattal hosszan, szentséges- omolyan belenézett a barátja szemeibe: - Kétszer hazudtál ma ne em, de ezerszer áldjon meg az Isten érte, Péter!...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

  

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

  

 

   

 

 

   

 

 

             

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

V. Együtt mente a szé gyûlésre. - Soha jobb or nem csinálhattá volna ezt a gyûlést! - örvendezett Lázár Imre, i a tegnapi jelenettõl új életmagra apott. - Minden számottevõ ember ott lesz s egycsapásra megszervezhetjü az ellenállást. A pap nem lel esedett. Mi az ördög lelte, hogy olyan bõjtös épû csüggeteg, mintha az orra vére folyna? Csa rázogatja a fejét. - Te nem tartasz velem? Nem helyesled?... - Nem a aro idõ elõtt tömlöcbe erülni! - Tömlöcbe? - Az jár a felségáruló na ! - Te... te... mit beszélsz? Tudta már Lázár Imre is, hogy mire céloz a pap. - Azt hiszed, hogy a saját fajtán ban nem bizhatun meg?... Hogy elárulhatna ...? Hogy volna olyan gazember az ura özt, i megtenné? - Azt! Lázár Imre eserüen megjuhászodott. - Annyi lehetetlent láttam az utolsó héten, hogy még ezt is elhiszem ne ed!... De a or mit csináljun ? - Bizd csa reám!... Ha érdi vala i, hogy mit csináltál Szebenben, csa annyit mondj, h ogy az öcsédet látogattad meg! - Van valami terved? - Van! Ilyen urtá at böffentett a pap, de Lázár nem mert érdezõs ödni. Az is nyilvánvaló volt, hogy szándé osan huzza-halasztja az idõt. Meg-megáll a vetése mellett, számigálja, hogy milyen termés várható, hogy fog ereszteni a zab, rozs, árpa, milyen lesz a szénatermés, a pityó ána vajjon fog-e járni az idõ. - Féltermés se lesz! - derült fel az arca s szinte táncra perdült a nyurga, erõtlen, gyér, lé gõ rozsocs á mellett. - Ember! - hujjantott rá Lázár Imre megbotrán ozva. - Te mi et beszélsz? - Szervezem az ellenállást! Szent ereszt legyen velün , ez ötözni való bolond! Ki hallott még olyant, amióta a világ fennáll, hogy egy felszentelt pap örvendezzen népe nyomorúságána , a fenyegetõ éhinségne , anyagi pusztulásána ?... De nemcsa õ, a madár is megállott a levegõbon a csudál ozástól, mi or a pap azt ezdte magyarázni, hogy amelyi népne nincs semmije, anna félteni va lója sincs a szabadságán, függetlenségén, jogain ívül, s eze hez annál szívósabban ragasz odi . A úduson csa segíteni lehet, de elvenni tõle nem, mert anna már csa lel e van. - És ha az egyetlen lel ét veszi el? - A or megérdemli, hogy elpusztuljon! Lázár Imre ezdett félni a barátjától. Veszedelmes ember! A pap oda se ügyelt az ellenvetéseire, minden úton, mezõn hányódó emberrel szóba állott, még a cigánytól is meg érdezte edvesen, hogy hány tetüje van, az útba esõ falva ban a apu on be iabált, vagy az uccán játszó öly e et vizsgáztatta: - Mi végre teremtett téged a Isten? Már delet harangozta , mi or Taplocára beérte . Még õ csudál ozott: - Ejnye, hogy eltõt az idõ! Mozogjun , Imre! Már mozoghatta . Az ebéd özepén tartotta a szé i ura , mire bealázatos odta özibü : - Dicsértessé !... - Latinul mondd, az ebadta! - mordult fel Boros Ferenc, a felcsí i irálybíró. - Mától fogva deá ul beszélj! - Áhá! - villant meg a pap szeme. - Megjött a rendelet. Szentmihályi Sándor Gáspár, s Csedõ Dávid, a szentgyörgyi, mindjárt helyet szorította magu özt. - Ide mellém Emri, papom!... Hát megjártáto Szebent? - Tegnap ér eztün !

 

 

 

 

 

  

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

             

 

 

 

 

   

 

 

   

     

  

 

 

   

 

- Meglesz az új adó? - türelmetlen edett Blási, a ászoni al irálybíró. - Az már meg is van, Pista bátyám! - De csa papiroson, s azon is marad! Jól esett hallani ezt a nya as magabiztonságot. Kemény embere eze . Beléjü töri a generális bics ája. Csí nem Szeben. De nem, a teremtésit! - S mi van az állandó törvényszé el? A pap azt is tudta. - A tizennyolcadi i ülésen fogadta el a fõ ormányszé ! - Elta arodjato a szemem elõl az ilyen híre el! - sujtott az asztalra mérgesen Balás Ádám. Vesséte i a árogó varjait!.. Ti mit épzelte , hogy az efféle disznóságot csa úgy egyszerûen lenyeljü ? Zúgta tisztességesen a többie is. Lázár Imre ragyogott a gyönyörûségtõl, de e or a pap valami cédulács át vett elõ a zsebébõl s el ezdte olvasni, hogy: A fõ irálybíró fizetése ezer rhénes forint. Kétszáz forinttal felemelté . Az al irálybíró fizetése fejen ént százötven forint, a ét irályi számvevõé hatszáz, a jegyzõé százötven, a vicéé száz, az öt ülnö oponyán ént százat ap. Szép pénze eze , jól jár, a i apja. Az ura meg is szédülte pillanatra, de becsületü re legyen mondva, mindjárt meg is restellté magu at. Mi or azonban a pap azt is elplet y álta, hogyan tetté félre az útból Kemény László gubernátort, s hogyan eresi a generális edvét, a i maradta , a csí i ura is megszeppente issé. Látnivaló, hogy a generális nem tréfál. J lesz a szájra vigyázni! Ki teheti, húzza meg magát! Lázár Istvánban felforrt a eserûség: - Ugyan megcsendesedte tiszt-uraimé ! A határõrség dolgát nem is érdi ? - Mende-monda az csa , fiam! - intette le a oros Szabó Ferenc, az alcsí i irálybíró. - Ki mondja azt? - süvöltötte Lázár Imre. - Tudjá -e, tiszt-uraimé , hogy halálra vagyun itélve?... A enyerün et iveszi a ezün bõl adóval, törvény ezési jogun tól megfosztana , a atonaságot rán erõlteti , utyába veszi az õsi szé ely szabadságot, megerõsített iválts gain at. A románsággal már elbánt a generális, most a magyar övet ezi , hogy a szászo at a nya un ba ültethessé ... - Ülj le, Emri! - féltetté a jóa arói. - Legyen eszed! Ne tedd magad tön re! - sugta Bots or Ele , s a pap is rángatta másfelõl a dolmányát. Nehányan ne itüzülve helyeselte , volta , i ínosan feszengte a szé en, a szentdomo osi papna , i ellensége volt, még a bolhája is táncolt örömében, hogy Lázár így tön reteszi magát, mert ahogy Endes Mihály megjegyezte, több pityó át eze után alig eszi Csí ban. A i sajnálta, még az, is temette magában. A félén ebbe haza észülõdte , az asztal megbomlott, a többség azonban nem mozdult, csa nézett maga elé elgondol odva. A bor megfáradt a pohárban, de sen i nem nyult hozzá. Lázár Imre csalódottan, fulladozva magába ros adt. Bizony issé még a szomszédai is elhúzódta tõle. A pap is azt recsegte a fülébe: - Imre, Imre, beh földigleszamár vagy! Az egyetlen Túri István, a gyergyai irálybíró lépett hozzá és hosszan a szemébe nézve, némán ezet szorított vele.

Zöld Pétert, a papot az a meglepetés érte, hogy az esperese, a hosszú Szász János néhány ride szóval magához rendelte. Kissé meg eserítette a szája izét a hideg, hivatalos írás, mert sen se volt egész Csí ban, ihez nagyobb bizalommal ragasz odott volna, mint az esperes, ez az áldott, drága öregember, apja helyett apja, anyja helyett anyja, próbált, igaz pap és magyar . Valami félreértés ell, hogy legyen. Aggódva ocogott fel is lovával Somlyóra. Az irodában hárman is volta : az esperes, Si ó, a gyergyói esperes s Bots or Pál, a gvárdián. A öszönését se vártá meg, vén Szász János mindjárt reátámadt: - Hol volt tíz napig, plébános úr? A pap egészen elhült. Hiszen más or is elõfordult, hogy az öreg négyszem özt megfeddette barátilag, szeliden, de így ne i nem ment sohasem. Mi lelte ezt a szelid, jóságos embert ?... - Szebenben! - hebegte el épedve.

 

   

 

 

 

   

 

   

 

  

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

       

   

 

 

 

       

 

 

 

 

     

 

 

 

 

  

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

          

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

   

 

 

     

   

   

 

 

   

   

 

 

 

 

- Ki temette el addig a halottait? - A... a ántor! - Szentmisét is a ántor mondott? - Arra átmente a híve Mindszentre! - Szebenbe is a ántor engedte el? - A artam jelentést tenni, - véde ezett a pap, - de Fõesperes úr éppen a or nem volt itth on! Az esperes rá se hederített. - Talán személyesen jelentette a püspö úr õméltóságána , hogy miért nem olvasta fel a örlevelét? - Miféle örlevelet? - Amit a szélybeli atonaság ügyében bocsátott i!... Tessé !... Az van benne, hogy a szószé rõl rá ell beszélni a népet a atonás odásra. Zöld Péter fe etére sorvadt a szemébe ágas odó betü láttára, de az esperes lélegzetvételre s hagyott idõt. - Az ön mulasztását, plébános úr, nem lehet egyszerû dorgálással elintézni. Mivel fõhatósági engedély nél ül elhagyta helyét és híveit, ezennel egy hónapra felfüggesztem a beneficiumtól... A páter gvárdián úr lesz szíves erre az idõre egy misézõ pátert ölcsönözni! fordult a fõatyához, a i észségesen bólintott. - Plébános úr, várjon meg a szobámban, míg a vendégemet i isérem! - Nagyon helyes! - dicsérte az intéz edése et Si ó esperes, a irõl azt tartottá , hogy felfe alázatos, lefelé gyalázatos , s tit on õ informálja a püspö öt a csí i dolgo ról. Jó elõtte tartóz odóna lenni. - Hát jó! Így is jó! - szomor odott magában a nyilvánosan megszégyenített pap. Nem a feddés, hanem az fájt, hogy az egyetlen ember is, a iben bizott, így megváltozott. In ább elhitt e volna, hogy a föld iesi a sar ából, minthogy az öreg Szász János e orát fordítson a öpenyegén... Megverte az Isten alaposan ezt a népet, ha már a legjobbjai is ilyen hamar megtagadjá ! Sóhajtozott, búsult, eresztgette a szárnyait. Azt is alig hallotta, mi or Si ó esperes s ze ere elzergett. Megy õ is. Mi eresni valója lehetne még itt? Nem bánja, ha ezt a szál reverendát is lehúzzá a hátáról. Vette a fövegét, de az esperes már visszajött a baráttal. - Itt maradsz vacsorára! - förmedt rá mord éppel. A gvárdiánna fülig nyúlt a szája a visszafojtott nevetéstõl. Zöld Péter ezdett eszén edni. - János bácsi!... Te!... Úgy-e csa tréfa volt? - Mi? - Az egész... A felfüggesztés... - Az nem volt tréfa! Az ötelesség volt! Már a régi, meleg hangján mondta. A pap lel e ezdett lábadozni. - Nem bánom, csa te ne haragudj, János bácsi! Már tudta, hogy Si ó miatt ellett így csele ednie az öreg esperesne . A régi, meghitt hangulat visszatért. Jól esett a so eserû perc, leverõ bajo , fenyegetõ veszedelme miatti gond után issé megpihenni egymás özt. Félig fagyott madár volt a Zöld Péter lel e is, melyet most a meleg házba vitte , hogy ébredezzé . Az õ szemein is isütött újra az élet s régi mó ás edve ezdett visszatérni. - Csa egy a baj ennél az én felfüggesztésemnél, te János bácsi - sunyított fel az espereshez - No? - Az, hogy a hiveim pap nél ül maradna , mert ne em nincs otthon borom, olyan barátot pedig nem ismere , a i egy hónapig bor nél ül Szentléle en itartson!... Nem úgy van, Pali bácsi? A gvárdián mosolygott: - A özmondás azt tartja: Ne féltsd te az lúdat a vízbehalástól!... Hiába étszín edel, egy hónapig mehetsz a ár alá, a ár fel! Úgy is szeretsz te eregni. - Mi lesz velem, szegény földönfutó árvával? - mimelte a étségbeesettet. - Az se lesz, hol a fejemet lehajthassam! A ét fõpap összenézett, mintha azt mondaná , hogy itt az idõ, el lehet már ne i árulni, amit

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

     

 

   

   

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

etten megbeszélte . Vén Szász János el omolyodott, s furfangosan ezdett példázódni, hogy: Azért te ne essél étségbe, Péter fiam, nagy hely Csí ország. Mire szépen végiglátogatod, s elmondogatod, hogy mi et tapasztaltál Szebenben, mire számíthat a szegény föld népe, hogy éne, mit éne csinálni az el övet ezendõ bajo ban, segítségére, támaszára lennél, erõsítgetnéd lel ü et, egyi szé ely ezit szépen a mási éba tennéd, hogy a megpróbáltatáso ban ne legyen sen i egyedül, hát szépen el is telné az az egy hónap... Valahogy úgy, ahogy Pál apostol csinálta anna idején! ...Én nem mondtam semmit, de a te helyedben így csinálnám. Isten is jószámba venné!... Különben te lássad! A pap úgy nézett föl öreg testvérére, mintha szentséget mutatna ne i, egész lénye lassan átforrósodott, a gyönyörû gondolat inyílott benne teljes pompájában, mint egy égbõl lehajló fenséges piros virág, melyne tiszta elyhe védõleg borul rá erre a szerencsétlen, halálra it , fájdalmasan drága szé elyföldre... Aztán hirtelen mozdulattal rávetette magát a vén atya fonnyadt ezére.

Zsögödön járt már Zöld Péter, mi or eszébe jutott, hogy a vacsoráról teljesen meg is feled ezte .

Vén Szász János borzongva hajtotta rá sárga, ránco al ivert öreg fejét dohos breviáriumára. Vajjon hol végzõdi az út, melyen edves fiát elindította?... Lehet, hogy a halál apujában.. - A mi segedelmün az Úrna nevében!... Az alvó Csí fölé szélesen felszállott a hold valahonnan a menasági Kárpáto fenyegetõ ormai mögül...

VI. Füttyös, boldog edvvel táncolt be a hivatalba a szerelmes-bolond Lázár István, mert végre az asszony biztatón rámosolygott. - Ugyan jól fõtt a lencséd! - rosszalta a nézésével a ebelbarátja, Baló Anti. - Kérdezett a fõ irálybíró! - Bornemisza uram?... Hát a mit eres itt? - Magához rendelte a generális. - S mi ügyben? - A atonaság dolgában. - No, a or emberire talált! A báróval önnyen nem báni el! - Az ezután váli el! - Nagy ember õ, hé! - De csa Csí ban s Abafáján, a birto án! - Ide elég nagy menny öve el jött! - elegyedett a szóba Halmágyi István, a tit ár, judiciózu széles látó örû ember. - De csa a or sütögette el a menny öveit, mi or megtudta, hogy a generális iment Frec re, a astélyába, mintha itt se volna õ egyelme! - ellen ezett Baló Anti. - Beszélhetsz a ármit, mégis nagy ember a fõ irálybíró! - védte Lázár. - Az a ora, hogy töri le a hintó alatta. Jóltáplált, vérmes, istenes, nagy ember! Igazi szuszogó csí i medve. - Hamar ari át húz a generális az orrába! - vélte Halmágyi, de ebben Lázár István nem volt olyan biztos. - Még itörheti benne a generális a nya át! - A generális másna szo ta itörni a nya át! - o tatta a tapasztalt Baló Anti a pajtását. Megteheti, mert a irályné szo nyája védi! - Törvény és szo nya ét dolog! - pattogott Lázár. - De az utóbbi a jobb! - tréfált özbe a tit ár, iábrándultan, mert magában õ is igen fájlal Erdély állapotát. - Pláne, ha vala ine ettõ van! - célozott Baló a generális és a szép Bruc enthalné viszonyára. Lázár István icsit elfehéredett, s zavartan lesütötte a szemeit. A fiu dolgu után látta . Másnap újra felcammogott a csí i fõ irálybíró a guberniumba, de jelenti ne i, hogy a generális úr még mindig Frec en mulat. - Nem baj! - próbálja elveresedve elvenni a nyilvánvaló semmibevevés élét. - Legalább idõm

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

  

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

   

         

   

       

 

 

 

 

 

 

 

 

   

      

 

     

   

 

  

 

 

  

 

 

 

 

 

     

van a szemibe nézni enne a atonaság-ügyne . Minél in ább szemébe nézett azonban az ügyne , annál isebb ember lett. Az elsõ napo ban még te intélyesen hajtogatta egy- ét megbizható magyar tanácsosna , hogy a szé elye atonásításáról addig szó sem lehet, míg az országgyûlés meg nem szavazza, de ésõbben mindin ább elhal ult a szava. Eleinte esergett még a ormányszé i ura elõtt jó abafái iszólással, hogy a generális és Bruc enthal úr eladtá a hazát , de mi or látta, hog még a legbizalmasabb barátai is ezdi el erülni, alaposan megszeppent. A or tünt fel, mi or Cserei Ele szemibe mondta: - Ejnye be rosszul tette, hogy hozzám jött Méltóságod! Mindebbõl summázva a véleményét, szánalmasan icsi, szomorú és csendes ember lett a csí i fõ irálybíró. Álmatlan éjsza á on so at bir ózhatott az Isten angyalával, nappal pedig erült az embere et. A város apu on ívül ószált, hogy ne talál ozzé sen ivel, s hatodnap alig tudta elõ eríteni Baló Anti az üzenettel, hogy siessen, mert a generális minden pillanatba n várja. Nem volt már a régi, derüs, te intélyes úr, mi or a ancelláriá on áthaladt. Éppen csa valamennyire rendbe szedte magát a generális elõtt s elfuló szóval jelentette: - Vettem egyelmes uram levelét, melybõl megértettem a limitanea milicia ügyében... - Õfelsége, a irálynõ szent a aratát! - fejezte be a mondatot urtán a generális. A fõ irálybíró alázatosan meghajtotta a fejét. - Õfelsége, a irályné szent a aratát!... - Melyne töri -sza ad meg ell lennie! - Töri -sza ad, meg ell lennie! - ismételte a nagydarab ember észségesen, mintha a halál os ágyán imád oztatná a generális. Az országgyûlést, fõ ormányszé et, törvénye et, a szé elye jogait, so pecsétes iváltságait említeni se merte a jó úr. Attól rettegett, hogy elárultá a generálisna , hogyan rebellis ed tt, de a nagy úr nem mutatta jelét, urtán-furcsán végzett Csí reménységével, a iben már csa a tapasztalatlanabba bizta . - Intéz edtem, hogy mihamarabb atonai bizottság szálljon i Szé elyföldre, br. Schröder ezredes vezetésével a sorozás és feles etés végrehajtására. Fõ irálybíró úr csatla ozi a bizottsághoz, és minden erejével igye szi rávenni a népet a atonaság vállalására. - Nehéz dolog lesz! - aggodalmas odott a fõ irálybíró. - Én ismerem a szé ely népet!... Nehéz dolog lesz! A generális türelmetlen volt. - Emlé eztesse õ et õsei vitézségére és arra, hogy már az anyju tejével szíttá magu ba a vitézséget! - gúnyolódott. - Mi majd fogun al almat adni, hogy vitéz edhessene ! A fõ irálybíró elpirult és óvatosan megjegyezte: - Nem hiszem, hogy ennyi elégséges lenne! - A or mondja meg ne i , hogyha atoná maradta volna, nem este volna annyian a nemese jobbágyaiul, s nem ellett volna annyi földet és erdõt átengedniö az ura na ! Bornemisza Pál nem hitt saját füleine . Hogy õ lázítsa a népet urai ellen Erdély ormányzójána parancsára?... Õ, a fõ irálybíró, a törvény feles üdt õre? A gondolatára is iverte a verejté . Súlyos dolgo eze ! Szõrmentiben figyelmeztette is a táborno ot: - Veszedelmes effélit mondani a népne ! Hátha lázongás lesz az eredménye? - A or majd rendet, csinálun öztü ! - intette le az aggodalmat Buccow generális. A fõ irálybíró úgy magába nyomorodott, mintha a belsõ részei összeszáradta volna és szomjasan égnéne , mint a parázs. Már látta, mire megy i a táborno tanácsa: rendcsinálás címén a arjá leverni és a atonaságot rá ényszeríteni a szé elye re, örö re elveszíteni. Feh szájjal hebegte: - Nem merem biztatni egyelmes uramot, hogy így is... hogy a szé elye a bizottság elé álljana ! Az ellenvetés végleg ihozta a sodrából Buccowot. - Miféle fõtiszt ön?... Adjon i rendeletet, hogy a i a itûzött napon nem jeleni meg a b izottság elõtt, anna ötszáz forint, jószág és fõvesztés a büntetése!... Erre, tudom, ott leszne ! Csüggedten adta meg magát a fõ irálybíró. - Így lesz, egyelmes uram, de írásbeli útasítást ére ! Buccow elhúzta a szájat az elõtte görnyedõ ala fölött. - Mine az?

 

 

 

   

 

 

 

       

 

 

 

   

   

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

       

   

 

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

             

 

         

 

 

 

 

 

     

    

  

 

   

 

- Hogy igazolhassam magam mind a trón, mind a nép elõtt! Dölyfösen legyintett a táborno . - Fölösleges! Önne elég az én igazolásom!... Mun áját figyelemmel fogju isérni mind a trón , mind én. Egyi ün se feled ezün meg önrõl, se a trón, se én... Már aszerint, ahogyan fõ irálybíró úr al almazza magát... Görnyedten ment végig a fõ irálybíró a hivatali szobá on. Nem látott meg semmit, nem vett észre sen it. Feje nehéz gondo ba sötétült, fehér to ája a mellére locsogott, ahogy leereszedett a opott cserefa-lépcsõ ön. A tisztviselõ elhülve nézte utána: - Úristen! Mi történt ezzel az emberrel? Lázár István megszánta és utána futott. Nem lehet ilyen állapotban magára hagyni. - Fõ irálybíró úr!... Fõ irálybíró úr! Mintha álmából rázta volna fel, úgy fordult vissza a apuban: - Mit a ar az úr? A fiatalember zavarba jött. - Nem ismer a fõ irálybíró úr? - motyogta. - Lázár vagyo !... Lázár István Csí ból! Hiszen még érdezett is utánam Méltóságod! A fõ irálybíró visszasüllyedt magába, mintha árva szót se hallott volna, de nem ment tovább, csa állott egyhelyben, mint a i semmit nem tud magáról. Lázár István már azt gondolta, hogy elhúzódi onnan, de e or hirtelen, hevesen felütötte fejét a irálybíró: - Becsületes szé ely ember vagy te, fiam? - Anna tudom magam! - csodál ozott Lázár. Erre a fõ irálybíró elõrántotta selyem erszényét, remegõ ujja al iszámolt a mási mar ába tíz rhénes forintot: - Ha nem hazudsz te is, a or fogd e pénzt, menj be itt szemben a templomba a barátpapo hoz és mondd meg ne i , hogy ezért a pénzért addig mondjá a misét értem, amíg az Isten meg önyörül rajtam és magához szólít, hogy ne elljen megérnem az én szerencsétlen nemzetem végpusztulását!... Lázár István hátratántorodott. - Hát így állun ? - ...Foganatos, so misét, hogy ne érhessem meg június huszonnegyedi ét!

Fertály óra mulva is egyhelyben töprengett Lázár István: - Szentisten! Mi lesz június huszonnegyedi én?... * Álló hónapig tusa odott magával Bornemisza Pál fõ irálybíró. Végigtapogatta Erdély urait, de a szé elység veszedelmét vagy nem láttá , vagy nem bántá . A i bánta volna is, anna is elébbvaló volt a maga bõre. Sen i sem merte magára vonni a irályné neheztelését. Az volna a rendje, hogy a három szé ely szé fõtisztjei együtt járjana el az ügyben, de Mi es és Dániel ura ban õ nem bizott. A legegyszerûbb volna lemondani a fõ irálybíróságról, de félt, hogy árára tudná be Bécsben és azzal áltatta magát, hogy gyávaság volna megfutamodni és magára hagyni a szerencsétlen népet nagy megpróbáltatásában. A szebeni út után tisztában volt, hogy ifelé ugyan ön éntesne hirdeti a atonás odást, de a generálisna eltö élt szándé a, hogy még a csecsszopót is fegyverbe öltözteti. Ha szépszerével nem megy, épes az egész nációt eltörülni a föld szinérõl. A fennvaló Isten õrizzen meg minden ellenállástól! Ne marad más hátra, mégis rá ell beszélnie a népet, hogy legalább a puszta létét megmentse. Az elvesztett jogo at ésõbb vissza lehet szerezni, de az elveszett életet nem. Még a bizot tság elõtt bemegy Csí ba s a szé i tiszte el megtanács ozza a dolgot. - Így tegyen, édes uram! - biztatta a felesége is. Szo ása szerint azonban addig tapogatta a Mária-érmet a nya ában, addig halogatta a menetelt, míg a napo a fejére olvadta s megjött a parancs, hogy induljon, mert az Er nstbizottság útra észen áll. Nehéz szívvel mászott fel a vasas sze érbe, háromszor is végigcsó olta családját, mintha vesztõhelyre vinné . Amerre elhaladt a sze ér, mindenütt a ora volt az erdõ , mezõ bé essége, csendje és szépsége, mintha Isten lel e lebegne útja fölött. A nép mindenütt a szénával bibelõdött. A férfia ingre vet özve aszálta , az asszonyo , leányo rendet rázta , ta arta s a júliusi áldott nap tüze bágyasztotta. Az úta széléig becammogott hegye lábára, völgyecs é be

 

   

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

  

  

 

 

 

 

   

   

 

       

 

 

 

  

 

 

 

 

 

            

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

épített falucs á csendese volta , mintha vesztü et érezné . A boronafá ból ügyes edett, magastetejû, ontyos házacs á egymáshoz dugott fejjel tit olózta , vagy védõleg elõre hajlotta a porban gyanutlanul játszó gyerme e re, az úta élõ szobrocs áira. A ármerre nézett a fõ irálybíró, mindenütt nyíló virág, áldás, élet, független, szép, szabad bé e, mely fölött madár á lebegne . Nya ig ta arózta a hegye a színes-hímes szépséggel... Ez Szé elyföld. Holnap-holnapután pedig eltûni a varázslat és õ azért jön, hogy segítsen eltüntetni... Fájás nyilalt végig a fõ irálybíró szívén. - Állj! - ragadta meg a ocsisa ezét. - Csa nincs valami baj? - csavarta hátra az ember a fejét. - Nincs, nincs! - restellte gyengeségét a fõ irálybíró. Kurta futamodás után az elárnyadt ember újra elbóbis olt a ba on. A fõ irálybíró ránézett és arra gondolt, hogy éppen ilyen gyanutlanul alszi ez a nép is Istenhez felmutató, hegyes sap ája alatt. Át ozott legyen, i fel ölti veszedelmére!... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Napszállatra bevergõdte Gyergyóalfaluba, ahol már várta a három elõre odarendelt csí szé i al irálybíró. Tudta õ is már mindent. Más or, ha Csí ba jött, nem így fogadtá érte a tûzbe is beugrani ész, hû emberei. Ilyen leverten, zárt hivatalossággal, pusztító nézéssel, egymásra mart szájjal. Zo on is esett a fõ irálybíróna : - Úgy látom, nemigen örülne uraimé bejövetelemne ! A vén, fe etefogú Szabó Ferenc válaszolt. - Nem lehet más éppen, méltóságos uram! Érezte a fõ irálybíró, hogy e három ember épében egész Csí válaszol. Úgy vanna vele most, mintha magában a Jóistenben csalódta volna. Még a ászoni Blási István is, a i pedig minden rossz hírre azt mondta eddig: - Nem vágjá el a tölgyet egy vágásra! - most szomorúan szemeibe mondja: - Vé ony szeren függhet a szé elység sorsa, ha fõ irálybíró uram is elállott tõlün ! - Mért jöve ide, méltóságos uram! - szö ött a önny a melegszívû Boros Ferenc szemébe. - Ne ínozzana egyelmete is! - ap a zúgó fejéhez Bornemisza úr. - Tudhatjá rólam, hogy százszor szívesebben búcsúznám rebegõ nyelvvel az élettõl, s jobb volna ne em, ha földbe ta arítsá meghidegedett tetemeimet, semhogy madárfia- árát is ívánjam a szé elységne !... Mióta Szebent megjártam, po ol volt az életem a féltéstõl, nyugtalanságtól, tanácstalanságtól de nincs más mód, fel ell vennün a fegyvert! A atonaságna meg ell lennie! - Sohasem! - hördült fel Fe ete Túri. - Hallgassana rám egyelmete ! - instálta a nagy úr. - Nincs más mód. Végpusztulásun ra megyün , ha nem engedelmes edün ! A generális nyíltan megmondta. - Nono! - hitetlen edett a vén Szabó Ferenc. - Hát az országgyûlés, a törvény, megerõsített jogain , iváltságain ? - Kutyába se veszi eze et! - Hát a felséges irályné? - Csa a generálisra hallgat! - Hát a mi nagyurain ? - Ne is érdezze õ et! - Úgy? - pillantott baljósan az öreg. - A or a mi útain elválna , méltóságos uram!... Nem át ozzu , de nem is áldju . A mi igazun más. Lehet, hogy annyi baj sza ad reán , hogy fe ete ujjain on megszámlálni se tudju , de mi nem tágítun ! - Vivát! - csillant fel elszántan a mási ét úr is. - Saját halálu at, éljenezté meg egyelmete ! - jegyezte meg eserûen a fõ irálybíró. - A mi életün a leg evesebb!... A belépõ hajdú megzavarta: - Itt vanna tiszturaimé ! Már ott prüsz ölte , röhögte a lova az ajtó elõtt és a tiszte nyomában bedobogta az udvarra a vasas atoná . A tiszte fo hegyrõl csa odahajítottá a nevü et: báró Schröder ezredes!... Sambler apitány! - de az ura éra nem volta iváncsia . Nem azért jötte , hogy félparaszt irálybíró al parolázzana . Gyors és feltétlen engedelmességet ívánna . - Összegyûlte az embere ?

 

 

     

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

   

 

 

  

 

 

       

   

 

 

 

 

 

       

             

 

   

  

   

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

                           

 

   

 

 

 

       

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                             

   

 

     

  

 

 

   

     

 

   

     

   

   

         

   

Fe ete Túri válaszolt. Itt õ volt a gazda. - A özségházán várna ! - A or mehetün !.. Kapitány úr, adja i a parancsot a észültségne ! A falu népe a apu alól, az út ét partjáról bámulta az ura at. Jól esett látnio , hogy a fõ irálybíró a evély tiszte el szemben is megõrzi méltóságát. Ne hagyd magad, uram! biztattá a nézésü el. Bizalmas jóemberü ne i a fõ irálybíró. Csí apjá -na nevezte el a özszólás. Megfelel õ majd a tiszte ne , áldja meg az Isten! Nagy szerencse, hogy itt van! Aszondjá , hogy még a irályhoz is szabad bejárása van. Tiszta szerencse, hogy eljöve! A felsõbb parancs és utasításo átvételére odarendelt falusbírá is megnyugodva, magabizón dübörögne be a terembe, s még meg is biztatjá a szóra emel edõ fõ irálybírót: - Hallju ! Kissé sápadt szegény, issé resz et a to ája, a hangja is másvilági, de nem is csuda. - Édes Barátaim, Kedves Nemzetem!... A figyelem megfeszült. A három al irálybíró is izgatottan várja, hogy a beszélgetésü után hogyan döntött a fõ irálybíró. Félszegen buggyanna elõ szájából a szava : Az elõttün álló méltóságos báró és ezredes úr és én egyelmes Asszonyun rendelésébõl s a ommandérozó generális, fõ ormányszé i elnö úr parancsolatából jelentün meg, hogy szé ely nemzetün et fegyverhordozásra térítsü ... Anna o áért egyelmete ne jelentem és javaslom... Az izgalom a pattanásig feszül. Vajjon melléjü áll-e, vagy elárulja õ et a fõ irálybíró és tágult szeme el látjá , hogy szava mega ad, ifogy a szájából, maga elfe etedi , mint a háromnapos halott, szédülten az asztalba apasz odi ... Mi lesz? Úristen segéld! Ne vedd e l õt is tõlün !... A pillanat elmúli s Csí apja mégiscsa imondja: ...javaslom, hogy ezen nagy egyelmet engedelmességgel és fõhajtással vévén, nagy gyorsasággal övessé ! - Hát mégis elárult! - teli meg az embere lel e szomorúsággal és gondütötten lehajtjá fejü et. Ezer érzés villámli át rajtu . A csapás ábulatában sen i se hallgatja meg erõtlen fogad ozását: ...Azért én, mint fõtiszt, magam arra igérem, hogy miben egyelmete ne segítségére lehete , megcsele edni nagy örömmel el nem mulasztom! - Nem ellesz ne ün többet, uram!... Se te, se a segítséged! A harmadi sorból egy so ráncú, öreg szé ely hadonászi feléje száraz arjaival. Tehát döntött!... Megnyerte a irálynét, de elvesztette népét!... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Homályosan emlé szi , hogy felállott Fe ete Túri s még fe etébb hangon felolvasta az Elõterjesztést . Meg is magyarázta, hogy az írás szerint ezután minden szabad szé elyne atonána ell lennie és mint az ország véghatáraina õrzõi al almaztatna , a nemese lova al, a szabado gyalog, hogy Erdélyt a moldvai és tatár-beütése tõl oltalmazzá , a mirígyhalált ire esszé . Ezért az õszi és tavaszi vetése után adót nem fizetne , s csa fejü rõl és marháju ról adózna . Jobbágy nem lehet atona, hogy szolgálhasson urána . Elõfogatot ezután nem ötelese adni, sem atonát nem ell elszállásolniu . A szolgálat mindenszente napján ezdõdi s három hónapig tart. A napi zsold gyalogosnál négy rajcár, lovasnál nyolc rajcár. Ezzel szemben a tiszte ne la óháza at ötelese építeni, ruháju ról magu gondos odna , de fegyvert Bécsbõl apna . A Szé bõl tisztjei engedelme nél ül i nem mehetne és mindenben a fõhadparancsno tól fogna függeni, a i egyedülvaló fõparancsolója és bírája a szé elye ne . - Megértetté endte ? Néma el épedés volt a válasz. Fe ete Túri újra feléjü döfött szemeivel: - No, ha megértetté , mit szólna hozzá? So al nagyobb volt a csapás, semhogy hozzá lehetett volna szólni. Az egy György János, a remetei bíró nyögött i valami affélét, hogy ilyen fõbenjáró dologban a nép tudta, hozzájárulása nél ül õ nem határozhatna . - A or össze ell hívni a népet! - parancsolta az ezredes. - Azt egyet se! - csattant fel Ambrus Ferenc szárhegyi lófõ. - Olyan bolondot úgysem ap na

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

   

   

 

 

       

 

   

 

      

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

              

   

 

 

 

 

 

 

       

   

   

 

  

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

     

   

 

 

  

   

                      

     

egész Csí ban, i saját pusztulására vállal ozzé !... Mert tudjá -e az ura , mit jelent eze e az Istenverte havaso on hónapszámra szolgálni? Ember, ló tön remegy bele, hiszen a enyeret, élelmet is napo ig ell vinni erdei ösvénye en, vadcsapáso on, szirte , sza adé o özt, folyton életveszedelemmel vigyázni a lopó útjait, elvetõdni háromnapi járóföldre fel Bé ásig, Borszé ig, Bü havasra, Bélborig, a legsetétebb rengetege be?... Ha jól értettem, minden házban minden i atona lesz, apa, fiú egyaránt, s így a legtöbb háznál öten-haton ötelese a plájo at õrizni, póstát hordozni a legszorgosabb dologidõben, õrségre járni, magá ruházni, élelmezni, négy arajcárból terhes családo at eltartani; mert azalatt nincs, i dolgozzé , gazdál odjé . Szusszanásnyi idõ sincs, mert haza erülün a szolgálatból, a tiszt ura na ell háza ot építeni, úta ot csinálni, özmun á at végezni, erdõt irtani, faporciót hordani. Százszor rosszabb ez a jobbágy-sornál! Ezt Õfelsége nem a arhatja!... Egyet nyelt a lófõ, s eserûen fel acagott: - ...Aszondjá erre az ura , hogy edvezésne ott van az adóelengedés! Ugyanbiza miféle edvezés az, ha elengedi a földadót, de a fejadót éta orára emeli ?... Hogy nem szégyelli az ura effélit csa elõ is hozni!... A bátor beszédre az ezredes ijött a sodrából. - Va merõ paraszt! Mindjárt vasra veretem! A terem felmorajlott, mint a gazdátlan mennydörgés. A szépszál szé ely nyugodtan ihúzta magát: - Ha hatszor vasra veret is az ezredes úr, a or is azt mondom és azt mondja az én egy szerû szájam által az egész szé ely nép, hogy mi világ ezdete óta nemes, szabad nép voltun , atonás odni ezután is csa a magun törvényei szerint fogun . Ahogy eddig. Saját tisztjei n alatt s ebbõl a hazából i nem megyün sem útlevéllel, sem anél ül... Ez a válaszun ! Megviheti, a ine a arja! - Katoná ! - vesztette el a fejit a tiszt, de hirtelen végigiszonyodott a hátán a félelem. Eze a felgerjedt, félelmetes hegyi vada atonástól darabo ra tépi ! Olyan nehéz volt a perc, ho gy még a feszületen függõ Krisztus-test is megremegett belé. A fõ irálybíró az utolsó pillanatban a lassan elõnyomuló tömeg elé lépett: - Még egy szavam van, embere ! A ebelébe rejtett írást vont elõ. A tömeg felfigyelt. Miféle újabb meglepetés? A fõ irálybír sárga homlo áról csepegett a verejté , amíg olvasta: ...A jelenlévõ al irálybírá és Gergyó itt megjelent özségi bírái elõtt Õfelsége, a irályn nevében elrendelem, hogy a fegyver felvételére minden szé ely szabad ötszáz forint büntetés, jószág- és fõvesztés terhe alatt a itûzendõ napo on megjelenni tartozi ... Most pedig elmehetne ! A tömeg bénultan engedelmes edett. Az ezredes mosolyogva gratulált. A három irálybíró tehetetlenül leejtette fejét. A fõ irálybíró tudta, hogy végleg betette az ajtót maga mögött. Sen i, de sen i se sejtette, hogy népe miatti aggodalmána végsõ étségbeesésében csele edett. Holta napjáig fogja látni, a száraz- arú, hadonászó vén szé elyt és hallani súlyos ítéletét: - Nem üsmerün többet, uram!..

VII. Két hónapig ínlódta vele, de si erült a meglepett népet rábeszélése el, fenyegetése el, büntetése el mérté alá ényszerítem. Ámítottá , hitegetté az ellen ezõ la osságot, ahol pedig ez nem használt, erõsza al húztá i a háza ból a bizottság elé. A zúgolódó at azzal áltattá , hogy a megmérés nem egyéb o ból történi , minthogy Õfelségéne elõterjeszthessé , milyen szép nép la ja ezt a földet. Úgy mente végig Csí on, Háromszé en, mint a hirtelen jött vihar. Véde ezni se tudta ellene, olyan szervezetlenül érte a magára hagyott egyszerû falusi embere et. Az ezredes hízott a megelégedéstõl s üldözte a jobbnál-jobb híre et a generálisna . Gyere játé a szélybeli atonaság felállítása! Udvarhelyszé en azonban mega adt a dolog. Még augusztus elején ijött Csí ból br. Jósi a Imre apitány, hogy a szé tisztjei segítségével megejtse a sorozást. Borsai, az al irálybíró

 

   

  

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

  

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

         

 

 

      

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

     

     

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

             

a szé i ura húzódozta ugyan, de hogy a fejedelem szolgálata hátramaradást ne szenvedjen, a fõ irálybíró távollétében elrendelté az összeírást. A város tanácsa azonban nem hajlott a felszólításra. Felirta a fõ ormányszé hez, hogy hagyja meg õ et iváltságos helyzetü ben, amely szerint eddig is egyéb szolgálatu miatt ivetté õ et a atonás odás alól s most is tilta ozna minden erõsza os megháborítás ellen. A fõ ormányszé , hogy a törvényesség színét megõrizze, énytelen volt megirni az igazat, hogy a irályné sen it se a ar a atonaságra ényszeríteni s csa az ön éntesen vállal ozó írható össze, de ez az elv nem gátolja a szé beli szabad szé elye elõzetes összeirását. - Fából vas ari a! - mondottá az udvarhelyie , s az Istenne sem mozdulta . A emény ellenállás hírére a sorozó-bizottság hirtelen átlépett Mi lósvárról Bardóc-szé re, hogy a bevált módszer szerint meglepje a népet. A bibarcfalvia , telegdi-baconia még eményen tilta ozta , de az olasztele ie már önnye özt, sóhajtozva, szomorúan állotta a mérté alá, s egyi falu magával rántotta a többit a bajba. Két nap alatt végezte Erdõvidé el. Az ezredes annyi idõt se hagyott, hogy a meglepetésbõl magu hoz térjene , még azon éjjel átment a Ri án, s reggel jó or már a Homoródmejjé it szorongatta. Újfalu, O lánd, Karácsonyfalu jóformán meg se tudta gondolni a dolgot, már össze is volt írva. Másnap azonban beütött a baj. Öt falu la osait rendelté Almásra, a i el is jötte , meg is hallgattá illedelmesen a irálybírá , s a bizottság mondó áját s azzal szépen megfordulta é hazamente . Sem szép szó, sem fenyegetés, semmiféle igérgetés, rábeszélés nem használt. Különösen a lövéteie utyáltá meg magu at. A papna , i a szószé rõl igye ezett rábeszélni õ et az engedelmességre, jószóval megmondtá , hogy úgy járjon a szája más or efféle dologban, hogy még a templomból is ivezeti . Az pedig úgy van erre felén , hogy egyi falu se lehet alábbvaló, mint a mási . Ez olyan gyalázat és szégyen volna, ami száz esztendõ mulva is megbélyegezné az embert. E perctõl ezdve nem volt egész Udvarhelyszé en olyan nyavalyás, eldugott, istenhátamegetti hely, amely elbirta volna viselni, hogy Lövéte elébe vágjon. Az utolsó ta nyos ölyö ig is in ább a nyelvénél fogva a asztatta volna fel magát, semhogy igent mondjon a bizottságna . Futótûz ént terjedt el a si eres ellenállás híre. A Kü üllõ, Fejér-Nyi ó, Korond völgyében meghúzódó negyvenhárom falu népe véd- és dacszövetséget ötött az ellenállásra. Ápertén megirtá az ezredes úrna , hogy hozzáju ne is fáradjon, mert õ addig nem engedi magu at megméretni, míg fel nem mutatja Õfelsége saját ezû rendeletét... Azonban ha volna ilyen, a or is ott maradhat, ahol van, mert elõbb õ szándé ozta instánciáju al a irályné elé járulni s az õ válaszától függ, hogy merre veti el a fejü et. Inde-unde, ir a-fir a ide, ir fir a oda, õ már most is megmondhatna óstolóba annyit, hogy hajlandó régi törvényei és iváltságai értelmében saját elõljárói és nemesei alatt saját öltségü ön és fegyverei el hon védelmére, de sohasem idegen nemzetbéli tiszte alatt, i sem nyelvü et, sem törvényei et, iváltságai at nem ismeri , vagy pedig, ha Õfelségéne ez jobban tetszi , észe az adófizetésre úgy, mint eddig. Bántá már az erdõvidé ie is, hogy beadtá a dere u at s eléggé át oztá a irálybírót, hogy meredt volna meg otthon, puffadt volna i a halott hasa az ágyból, mielõtt hozzu bete tte a lábát; de bizony a szerencsétlene benne re edte a magu ra vett bajban. Schröder ezredes vállat vont. Megirta a jelentést, összepa olta a so protestációt , s el ül Szebenbe. Törje a fejét a generális a további teendõn. Szebenben aztán hirtelen isütötté , hogy Lövétét ell minden áron megtörni s ha az si erül, a többivel önnyû lesz elbánni. Õ tudjá , hogy honnan vetté ezt a gondolatot! Írt is mindjárt a generális egy emény, iát ozó örrendeletet, amit ihirdette minden faluban, hogy mától ezdve sen i emberfia a lövéteie el érint ezni ne próbáljon, sen i a faluból a lábát ivonni ne merje, mert a passzus nél ül erengõ elfogattatna , eres edésü eltiltati , s több efféle. Hogy foganatosabb legyen az intéz edés, az úta ot õriztetté . A lövéteie pedig a rejtett erdei úta on tovább jártá az országot a zsindellyel, dec ával. Vol olyan is öztü , i magána Schröder ezredesne adta el a o ojzát. Míg a világ a bizottság se ülhetett Almáson. Fel ere edte hát az ura és végigpróbáltá a é Oláhfalut, a Nagy-Homoród mentit: Szentpált, Szentpétert, Szentmártont, Városfalvát, Jánosfalvát, Dályát, Égét, Recsenyédet; de a végin õ is megszorulta , mint a recsenyédi utya a boglyán s dolgu végezetlen béülte Udvarhelyre pihenni. Helyettü a generális hada ozott Szebenbõl. Megfenyegette az egész anyaszé et, hogy ha tovább is engedetlen edne , a szé elveszti elsõségi jogát, nemzeti pecsét-õrzési s minden egyéb iváltságát.

 

 

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

       

 

     

 

 

 

 

   

 

 

   

 

                           

   

    

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

       

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

  

   

 

     

 

 

 

 

         

 

 

   

  

 

         

- Ahhoz icsi legén a generális úr! - acagta a tehetetlenségén, mi or a rendeletet ihírde tté mindenütt. Közben az erdõvidé ie ne is megjött az esze. Értelmesen írásba foglaltá , hogy visszavonjá a szavu at, s nem érvényes a jelent ezésü , mert nem szabad a aratból, hanem ényszerbõl állotta sorozásra; a bizottság azért adja vissza a becsületü et. Felhúztá az innapi fehér harisnyát, s az írással beállította Udvarhelyre. Az ezredes azt se várta meg, hogy megmelegedjé a ezében a papíros, iziben fel üldte azt is Szebenbe, hadd gyönyör ödjé benne Buccow úr Õ egyelmessége. - So geht s nicht weiter! - határozott a generális. - Holnapután indulo Udvarhelyre. Sz emélyesen ell megtanítanom eze et a rebellise et a becsületre! - mondotta barátjána , a ancellárna , a i aggodalmas odva érdezte meg: - Gondos odott ellõ atonai oltalomról? - Fölösleges! - intett gõgösen a táborno . - Ön még nem ismeri a szé elye et! - Elég, ha õ megismerne engem! Ugyanazzal a nyugalommal mondta, amellyel a románo templomait összelövette. Igen, erre az emberre van szü ség, hogy a szászo tervei megvalósuljana , állapította meg a ancellár elégedetten. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Lázár Istvánban megfogant a szó, mi or a generális az udvarhelyi útra maga mellé rendelte személyi tit árna . - Mine öszönhetem e itüntetést? - hebegte ésõre. - A ancellárné Õméltósága hivta fel önre a figyelmemet! Remélem se õ, se én nem fogun csalódni önben! A hírre a ora boldogság lepte meg a boldogtalan, szerelmes legényt, hogy alig tudott iigazodni az ajtón. - Hát mégis!... Mégis!... Mámoros szédületben telt el ez a ét nap, míg a generális fel ere edett. Gr. Haller táborno , s Ernst alezredes ísérté el útjára. Az intéz edése már elõre imente . Késõ este volt már, mi or megér ezte a város szé házához. A generális nem a art so idõt vesztegetni a szé elye re. Rá se hederített az ura tisztelgésére, azonnal iadta a paranc sot, hogy az összees üvõ negyvenhárom falu i üldöttei reggel orán jelenjene meg elõtte. Azzal vissza is vonult. A tit árát egyszerûen ottfelejtette az aggódó, meglepett szé i ura özt. A t se tudta, hogy merre van a szállása. Mire felocsudott, a szé i ura is úgy odalette , mi nt a ámfor. Örvendett, a i ihúzhatta innen a lábát. Az se lett volna, ihez útbaigazításért foly modjé , ha Borsai úr, az al irálybíró meg nem látja, s vissza nem lépi a üszöbrõl. - Kit tisztelje benned, öcsém? - Lázár István vagyo , a generális úr személyi tit ára! - árulta el meggondolatlanul, tán azé hogy nagyobb legyen a becsülete az idegen elõtt. A irálybíró olyan lett, mintha arcul ütötté volna. - Úgy!... A generális személyi tit ára? - Két nap óta!... Hát én ine szólítsala , bátyám? A irálybíró meg se hallatta a érdést. Elfe etedve, villogó szeme el morogta maga elé: - Hát mégis igaz! - Mi?... Mi igaz? - Amit a bátyád mondott! Lázár István meghö ent. - S mit mondott a bátyám? - Hogy áruló lettél!... Egyetlen szavadna hitelt ne adjun ! Kerüljün , mint a mirígyhalált!. . Megragadta a hátratántorodó fiút és arcába hajolva hörögte a szeme özé: - Hogy merted betenni a lábadot Szé elyföldre!...

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

                            

 

 

 

   

 

 

 

 

 

  

   

   

     

 

 

 

 

 

       

Mire valamennyire összeszedte magát és az ajtóhoz ugrott, már csa a díszruhás hajdú állott a üszöbön. - Ki volt ez az ember? - Nagyságos Borsai Nagy István szé i irálybíró úr, parancsolatjára! Lázár István megtorpanva, az ajtófélfána szédült, lihegett fejére szorított ö lö el. A hajdú nem merte meg érdezni, hogy mi lelte a te éntetes urat. Szebenbõl jött ez is a generálissal, hogy önnyebbülne meg mind a ettõjü ne az ágyaszalmája! -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A falva övetei már virradat or ott szorongta a szé ház apuja elõtt, de csa dél felé engedte maga elé a generális. Lázár István is ott szorong a bizottság tagjai özött és fájdal letört léle el, megalázott szégyen ezéssel nézi az ott álló szé ely atyafia at, a i magu ra hagyatva, segítséget sen itõl se remélve, de tömör vassá merevült testtel hallgatjá végig a irályné rendeletét, azután az ura elõterjesztését, amelye et Haller gróf magyaráz meg ne i türelmesen, értelmesen s biztatgatja barátságosan, hogy jóléle el engedelmes edjen a irályné szent a aratána . - Most pedig adjá elõ szépen a válaszu at! A övete egymásra nézne , hogy i feleljen meg a németne . - Szólj te, Gyuri! - bíztatjá Benczédi György szabadembert, a ine messze földön híres esze van. - Mi lesz már? - ordít ráju durván a türelmetlen generális. Benczédi Gyuri azonban nem jön i a sodrából, nyugalmasan Haller grófhoz, fordul, mintha csa a omája volna: - Mit csárog az az úr? - Vigyázzon, mit beszél, atyafi! - ijed meg Haller uram. - Erdély legnagyobb ura elõtt áll ! A szé ely ravaszul hunyorít és már ész is a furfangos válasz: - No, ha a ora nagy úr, - ránt egyet a vállán, - mondja meg ne i a gróf, hogy mi viszont olyan tudatlan, bárdolatlan falusi embere vagyun , hogy e ora nagy méltóságna , ha a arnán se tudnán illendõ éppen felelni!... Jó talál ozást adjon az Isten! S azzal leptiben icammogna az ajtón. - No ezt megúszó ! - mondjá egymásna meg önnyebbülten. Lázár István büsz én utánu néz, de annyi idõ sincs, hogy legalább léle ben megölelje õ et, mert már jönne az új övete , a homoródmejjé ie . Ugyanolyan szenvtelenséggel, tettetett értetlenséggel hallgatjá végig az elõterjesztést, mint az elõbbie . A generális olyan, mint villámütött fa, a száján szinte csurog le a düh, de ural odi magán és módszert változtat. Barátságosan ezdi érdezgetni: - Megértetté úgy-e Õfelsége egyelmét és látjá az én atyai jóindulatomat? - Már amennyire! - óvatos odna az atyafia . - Jelentetté ne em, - bizalmas odi Buccow, - hogy nagy szegénységbon élne endte . - Jól jelöntötté , istálom! - S a segítség nem ártana! - Biza el elne istálom! - Az adóterhe neheze ! - Eleget nyögjü ! - hagyjá jóvá. A generális úgy tesz, mintha a megoldáson gondol odné , s mintha a or jutna az eszébe, de nem icsi dolog, amire rászánja magát. - Értsü meg egymást, embere ! - veti fel a fejét. - Ha magu a népet ráveszi a atonaságra, én - itt az ura elõtt mondom, - iviszem, hogy Õfelsége a földadót elengedje, szép zsoldot apna , fegyvert is ingyen, s olyan tiszte et rendele , i minden dolgu at elin tézi . Nem leszne a nemes ura na iszolgáltatva, gondom lesz, hogy jobbágyságra ezután sen i se essé , s magu na fejen int jószolgálatu ért tíz-tíz arany üti a mar u at!... Rendben van? - Hogyne, istálom! - siet a válasszal recsenyédi Péter Izsá . - Csa üldje i a atonafogó mozsi ásait! Mi egy szóval se mondju sen ine , hogy a i a ar, ne álljon be atonána !.. . Úgy-e, atyafia ! No, öszönjü az irántun való szívességit!

   

 

 

 

     

 

 

    

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

   

 

 

 

       

  

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

                 

 

 

 

 

   

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

           

 

 

 

 

 

   

       

   

 

 

 

 

   

 

 

  

  

   

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

       

Meg se várjá , hogy a táborno dobassa i õ et. A Buccow arca biborvörösen vonagli a dühtõl és már valami meggondolatlan, súlyos intéz edéstõl tartana az ura , de ívülrõl fenyegetõ ember-moraj hallszi be, s Jósi a Imre, apitány aggodalmasan lépi be. - Baj van, uraim! A férfia ezrei indulta el a falva ból és a város felé tartana . Egyrészü már meg is ér ezett és int háborog az uccán. Az õrséget a szé ház elõtt megerõsítettem és várom a további parancsot. A táborno meghö en. - Fegyveresen jönne ? - Nincs fegyver nálu ! - nyugtatja meg Jósi a. - De e ora tömeg fegyver nél ül is... - Nem veszedelmes! Türelmetlenül elfordul a apitánytól és az ura ra támad. - Ez ész lázadás! Az önö híre-tudta nél ül ez nem történhetett meg! Önö et teszem felelõssé! A i ludaso benne, bûnhõdni fogna ! - Hírün el nem történt, - áll elébe Borsai irálybíró, - de személyemben vállalom a felelõsséget, hogy sen ine bántódása nem lesz. Engedelmet ére , hogy szólhassa a néppel! A generális gõgösen felvonja a száját. - Hallatlan!... Ön mástól szo ott engedelmet érni, hogy a ötelességét teljesítse? Egy irálybíróna tudnia ell, miért lázong a nép! Borsai Nagy István annyira retteg a népért, hogy nem ér rá a táborno szemébe vágni; azért, mert a hete óta tartó fenyegetése , emény büntetése , erõsza osságo megfosztottá türelmétõl. Lenyeli a lec éztetést és isiet. Törö és Bándi, a mási ét al irálybíró alig é nyomába. A nép már a apuõrzõ atoná melléig nyomult. A irálybírá összetett eze el éri , inti , hogy távozzana , ne tegyé tön re magu at, családju at, ne döntsé a szé ely nemzetet végromlásba, de minden hiába. A tömeg elsodorja õ et is, mint a falevelet. - Nem leszün atoná ! Már-már betöri a apu at, de valahonnan az élre vergõdi atyhai Simon István, a iben jobban bízi a nép, mint a saját édesapjában. Meglengeti hosszú arjait. - Ide hallgassato , embere !... A tömeg megtorpan. Utóvégre egy- ét perc nem a világ, s azután is ráérne megijeszteni az ura at. - ...Mindegyszálig megbolondultato , hé? - harsogja Simon István. - Hogy a arto addig reamenni a generálisra, míg elõbb meg nem mondottu ne i tisztességesen, hogy mit a arun , mit ö-ve-te-lün ! A övetelün szó tetszi az embere ne . - ...Az ige tartotta, hogy el nem vétetté a dolgot! - feddi õ et Simon István. - Juhászódja na már, az irgalmát endte ne ! Nem a mi tetves életün rõl van szó csupán, hanem egész Szé elyföld sorsáról. Az ilyen omoly dolgot elõbb meg ell beszélni egymás özt értelmesen! Írásba foglalni, hogy a szebeni ura se le ne tagadhassá , se le ne hazudhassá !... Ezért ell elõbb gyûlést tartani. Ne vesztegessü hát az idõt, hanem gyerün ide a Kü üllõ mellé, a szombatfalvi rétre! Az elég tágas térség!... Onnan osztán meghozzu a választ! - Nem hiába szoptatta az édesanyja a te éntetes urat! - nézett fel elismerõen Simon Istvánra Benczédi Gyuri, a legfõbb olompos, s azzal maga után intette a népet a szombatfalvi rétre . Az abla o ban les elõdõ ura meg önnyebbülve látjá , hogyan verõdi hetven falu népe négyes soro ba, elõl a lovaso , utánu a gyalogo , ahogy ez szo ás, õsi módon. A falu helyét azonban a városi nép foglalja el a szé ház elõtt. Zsibong, mint a méh as. A távoli falva ból újabb emberrajo ér ezne . A generális siet ihasználni a respiriumot. Hivatja a céhe vezetõit, hátha si erülne a város szembeállítani a faluval. A csizmadiá , mészároso , szûcsö , cserlétõl dagadt veres ezû timáro türelmesen hallgatjá az igérgetéseit, hogy aranyláncot apna a irálynétól. Egy sincs olyan szamár öztü , a i elhinné. - A or legalább színleg vállaljá a atonaságot! - teszi i a lel ét Ernst alezredes, de a felháborodott embere szinte szájon veri a sértésért. Semmi se használ, de hátra van még a legerõsebb fegyver, a - pénz. Az töri meg a lel et és a becsületet. Jobban mérgez mindennél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

     

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

     

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

       

   

 

 

         

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

 

     

 

     

 

 

 

 

 

 

   

  

 

   

 

  

 

 

 

 

       

A generális Lázár Istvánt a szobájába üldi egy zacs ó pénzért. - Most nézze, hogyan ell meghódítani az ilyen népet! Düh, gúny, lenézés és gyûlölet minden mozdulata, ahogy belemar ol a zacs óba és az abla on át a hullámzó tömeg fejére szórja a pénzt. Lázár István elfehéredi , hiszen a meggyalázás ne i is szól, õt is arcul ütötte vele a generá de tehetetlenül hajli i az abla on. A övet ezõ pillanattól függ a szé ely nép egész becsülete... Úristen ne add! - rebegi vacogó szájjal. A pénz-esõ hull... A meglepett szé elye felnézne az abla ba és - megérti , hogy mi történt. A szégyentõl pirba szö ött arccal, fogcsi orgatva, undorodva rázza le alapju ról, bocs oru ról a garaso at. Lázár István elõtt fényességbe borul a világ, a generális el omorodi . Ez volt az egyetlen eset, mi or múló percig becsülte a szé elye et. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Az ebédtõl riasztotta fel az ura at a hír, hogy jön a nép. Már nem az elõbbi fé evesztett tömeg volt. Fegyelmezetten, igazu tudatában, omoly rendben állotta fel a szé ház elõtt: emény férfia , hajlott örege , viruló legénye , egész fehérharisnyás hadsereg. A ét iválasztott övet iváli a sorból és felindul a lépcsõ ön, hogy átnyujtsa a táborno na a nép válaszát, de a színe elé se engedi õ et. Ernst alezredes Sambler apitány elállja útjo at. - Ki innen! - De uram! Mi a nép üldöttei vagyun ! - tilta ozi Benczédi György. - Paraszto vagyto ! És arcul vágja az embert. A apitány a mási hajába mar ol és annál fogva rázza meg. A ét szé elyen villám ci ázi végig, már-már pillanato on múli a tiszte halála; de a vérontás szörnyû övet ezményei is végigvillanna agyu on s hihetetlen erõvel megfé ezi magu at. Olyan szörnyû nyugodta , mint a isértete . A ét tiszt olvad el elõttü a félelemtõ de Benczédi Gyuri csa annyit mond tompán: - A választ meg aptu !... Mi pedig még etten talál ozun , ezredes úr! A fegyveres atoná szótlan nyitna utat a ét emberne , a i olyano , mintha a sírból el te volna i. A nép is elhal ul a láttu ra. - Mi történt?... Benczédi Gyuri mondja, hogy mi történt s a széttépett írást a nép özé dobja. A tömeg elnémul, majd lassan elõrehajli , mint a futó és a i látja, tudja szentül, hogy még csa egy- ét pillanat ell és darabo ra szedi az egész szé házat. A meggyalázott Benczédi György azonban felint: - Egy léle se mozduljon! Az Istenen ívül csa õ az, i visszatarthatja a forrongó fe ete indulatot. A lefojtott vad erõ így is iszi rázi a vassá forrott ö lö bõl. A lába eloldódna , s a tömeg félelmes lassan ny mulni ezd elõre. E or alimpál i a szé ház ajtaján az olasztele i Daniel báró, a fõ irálybíró. - A szentséges Istenre érle , embere ! Vala i úgy megtaszítja, hogy hanyatt esi . Borsai uram alig bírja elrántani, hogy i ne tapossá a beleit. Mindahárom irálybíró ott isten edi a népne , szól a jobbi eszéhez, ijeszti, éri, önyörög de a tömeg csa nyomul tovább elõre. Az elsõ ézügyben levõ atonát úgy vágjá a falhoz, hogy fonnyadtan csu li össze, mint a ite ert-nya ú madárfiú. A többi vasas német remegve húzódi félre a apuból, mert nincs i parancsoljon ne i . Az ura elmene ülte , i ahová tudott, fel a hijuba, le a pincébe. A generális maga a reteráton szorong. El se mosoly odna a hírre. Hiszen éppen ez a baj! Ez a végzetes szótalanság, az indulattól befulladt tor o némasága, ami már az elszánt halál igézete!... Addig nem nyugszana meg, míg elégtételt nem veszne magu na és véres ezü et fehér harisnyáju ba nem törli ... Ki tesz csudát, Úristen! Már Benczédi Gyuri se a ar! Õt is elfogta az igézet és leszegett, busa fõvel az élen özeledi A nagy szédület már-már Borsai irálybírót is elfogja és homályosan arra gondol, nem volna-e jobb hagyni, hogy ez az elemi csapás halálra gázoljon maga elõtt mindent, ízzé-porrá szedje a generálist, a szé elye halálos ellenségét?... Hátha az õ halálával megoldódné minden?... Az

       

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

       

 

 

 

 

                   

   

 

 

 

     

  

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

       

utolsó pillanatban azonban legyûri magában a veszedelmes ísértést, odaugri és megrázza Benczédi Györgyöt. Hiába iált háromszor is a fülébe, Benczédi Gyuri meg se hallja. Jön súlyos, imért lépte el, mintha nem is volna eszinél, hanem álmában csele edné . A irálybíró tehetetlenül áll félre és eserûen oda iáltja a népne : - Ha olyan gyává vagyto , hogy védtelen embere et a arto legyil olni, hát menjete ! Többé nem ismerle ! A csuda megtörtént. A tömeg hirtelen megáll, mintha odaszegezté volna. Benczédi György is felébred. Úgy nézi a irálybírót, mintha az életben most látná elõször. - Igazad van, István!... No te ugyan jól meg ötötted a ezün et! Az embere lihegne még forró vérü csapdosásától, de már nem tehetne semmit, mert a szé ely lehet szent, gyil os, az égvilágán minden, de gyáva soha! - Rosszul tevé, hogy beleszólt a dolgun ba! - mondjá a özelálló a irálybíróna . Valósággal szomorúa , csalódotta , ielégületlene , hogy így történt. A irálybíró azonban érzi, hogy csa szünetel, de nem múlt el a veszedelem. Ilyen or a nép csele edni a ar. Jót vagy rosszat, a ármit, de csele edni, tenni valamit, ami leveze ti indulatát és háborgását. Valami célt ellene mutatnia, de mit?... Ideje sincs azonban, hogy legalább örültájé ozódjé , Benczédi Gyuri már i is adja a jelszót: - Hé, embere !... Mi innen addig el nem megyün , míg meg nem apju a magun igazát! Körül erítjü és addig õrizzü a várost, míg az ura meg nem gondoljá magu at! Megértetté ? A népne tetszi a terv. - A or hát indulás! A sûrû tömeg sza adozni ezd, mint a terhes, setét fellege az égen. A irálybíró, ha nem restellené ennyi ember elõtt, most belépné a baráto templomába, hogy meg önnyebbülten hálát adjon a Jóistenne ... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Lassan leszáll az est, de a város tovább is olyan tompán morajli , mintha az egész mindenség mondaná a litániát a setétben. Baljós és félelmes ez a moraj. A táborno és örnyezete ott sápadozi a szé ház nagytermében. Még a tiszte is csa erõlteti a bátorságot és megrezzenne , mi or nyíli az ajtó és sovány, nyurga, rosszarcú ember alázatos odi be rajta. Sebestyén uram, a irályi számvevõ, a it a táborno bizott meg, hogy für ésszen a nép özt híre után. - Na was ist!? - mordul rá a generális. - Baj van, egyelmes uram! - ma og a számvevõ. - Gyerün már! Mi lesz? Engedelmes edne azo a rebellise , igen, vagy nem? - Ellenállana ! - ijed meg a szerencsétlen finánc, mintha õ állana ellen. - Meges üdte , hog y õsi szabadságu ról, jogai ról le nem mondana és törvényei mellett itartana az utolsó lehelletig, mert... (ezt õ mondjá , érem, nem én!) ...biztos tudomásu van, hogy a atonaságot a irályné Õfelsége ön éntese bõl ívánja felállítani és törvénytelenül csa a generális úr erõlteti. (Õ mondjá , érem, nem én!) Úgy látszi , vala i elárulta Szebenbõl... - Fogja be a száját!... Ki a felbujtó ? - és odaint az eseménye tõl felborzolt, se élõ, se h ttlel û Lázár Istvánna , hogy írja. - A felbujtó ? A számvevõ hangja szinte isérteties, mert tudja, hogy árulás, aljas denunciálás, amire vállal ozott. - A vezetõ , ha így jobban tetszi ! - dobja oda a szót a generális. Sebestyén úron resz et a gatya is, de itérés nincs. Hétszer változi el színében a félelemtõ míg sugdosva valahogy inyögi: - A vezetõ ?... Borsai Nagy István, al irálybíró úr, Váradi Ferenc városi ügyvéd, Simon Istvá atyhai birto os, Benczédi György bi afalvi szabad ember, a it az ezredes úr pofon ütött, almási Bara Mihály pro urátor... Egész lista teli be a neve el. A táborno mégegyszer átfutja, s az elsõ hármat letépi: Eze et majd én intézem el! A többit átnyujtja az alezredesne : - Le fogja tartóztattatni õ et! - Én... én nem szóltam semmit, egyelmes uram! - görnyed össze a rettegéstõl a számvevõ, de a generális urtán, megvetõen rádörren: Mars i innen! és odafordul a tit árához:

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

             

 

 

 

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

         

   

 

 

 

      

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

  

 

   

 

 

     

- Hajnalban indulun haza, Szebenbe! -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A város örül van véve tüze el. A nép melegedõ máglyá at gyújtott mindenfelé, végig a Kü üllõ mellett, a Kuvar tetején, a temetõ fölött, a Szar a õ vonalán fel Bethlenfalváig tüze gyûrûbe fogta be az egész várost és virrasztott a sorsa fölött. Lázár István a szé ház abla á úgy látta, mintha piros virágo al díszítetté volna örül a határt a fe ete éjsza ában. Ez a nagy jel, hogy Szé elyföld ébren van. - Pedig ha tudná szegénye , hogy mi vár rájo !... Félórája sincs, hogy füle hallatára a tiszte ne prédára igérte a várost, azo pedig addig vonjá , sarcoljá , nyúzzá , míg utolsó garasu at is meg nem tojjá az udvarhelyie . A atona még a údustól is elveszi a rongyát. Javaemberei et vasra verve hurcoljá tömlöcbe, azt tehetne , amit a arna . Elhal a szó, míg innen a Hargita alól felérhetne Bécsbe, s százszor i öpi a lel ét még a irálybíró is, míg valamit mozdítana az érde ében. Pedig nagy ár ezér a Borsaiért! Sajnálta is, haragudott is rá. Figyelmeztetnie ellene a reáváró nagy veszedelemre, de árulón

nevezte és hadd forrjon a tor ára!... Árulóna õt!... Nemes csí i Lázár Istvánt, ine minden pereputtya ülönb szé ely volt, mint száz irálybíró!... Ott egye a fene, ahol van! Dühösen vet õzõdni ezd, hányja le magáról a dolmányt, csizmát. Mit tusa odjé ? Ura dolga! Végezzé !... Még hogy õ áruló!... Bár, a i nem ismeri, önnyen azt hiheti, hiszen tit ára lett enne a hóhérna , s õ tartotta a pénzes zacs ót, mi or a generális meg a arta gyalázni a szé elye becsületét, dehát ez elõl nem térhetett i. Ne i is parancsolna ! - Én! Áruló?... A övet ezõ pillanatban úgy ugri fel, mintha ígyó csípte volna meg. - Ha ma még nem is, de holnap valóban áruló lesze ! - jut eszébe, - mert tudom, hogy mi vár eze re a szerencsétlene re és nem figyelmeztettem! Szólhattam volna, hogy mentsé magu at, de nem tettem! A magam bosszúállásáért elveszítem a fajtámat!... Az Isten se mossa le rólam, hogy áruló vagyo , mert az is lenné !... Meg se gondolta tisztességesen, hogy mit csele szi , már int is van az uccán és sietve fordul be a cigányucca felé... A fenyegetõ csend magához téríti. Egy léle sincs az uccá on. Olyan néma a város, mintha az övén ívül egyetlen szív se dobogna benne. Felrémli , hogy vége ne i, ha a generális megtudja ezt az éjjeli útját és csapzott fõvel torpan meg a Kü üllõ fahídján, de az elsõ õr rászól: - Állj, i vagy! Máso is elõmászna a bo ro alól. A tábor már itt ezdõdi . - A irálybíró urat eresem! - Melyi et? - Borsai Nagy Istvánt! - A Szé hídjánál van! - Hát az merre van? - Hova való az úr, ha még azt se tudja? - Csí i! - Ammá más! - engedne fel az arco és etten is ugrana , hogy megmutassá az utat. - Csa ezen az ösvényen tovább, mert ez egyenesen odavezet! - Köszönöm! - Nincs mit! A szé elye visszacsendesedne a tûz mellé, õ pedig nesztelenül halad végig a víz partján a fá árnyé ában, tüze fényében. Az egész rét tele van néppel. Némelye virrasztana , máso alszana . A bo ro özé ötött, é lámpás-szemû lova jöttére felhor antana . A Budvár opasz homlo áig felpirosló nagy tûz mellett megtalálja, a i et eresett. - Jó estét, ura ! - Te mit eresel itt? - szö i fel Borsai irálybíró. A többie is pillantásu al gyil oljá . Lázár István el omorodi . Fáj ez a bizalmatlanság a saját vérétõl. - Figyelmeztetni a arom magu at, bátyám! - Mire? - Hogy a táborno összeiratta a nevü et! - Tudju !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

 

   

      

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

       

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

     

     

- Talán már holnap le is tartóztatjá ! - Azt is tudju ! - Katonaságot a ar vetni a városra! - Értesültün ! - Sebestyén uram árulta el! - Már meg is bánta! - A i tudja, mentse magát, míg van idõ! - Ne fájjon a te fejed miattun ! - Pedig én jószándé al jöttem! - Köszönjü ! - vigyorodna el megvetõleg a emény férfia , mire a fiú elnémul, szólni tovább nem tud, fáradtan, nehezen liheg, mintha túlso övet ra ta volna a mellére, de nem szánj a sen i. Azzal, hogy nyiltan el nem ûzi , in ább magu at iméli , mint õt becsüli . A irálybíró azonban mégis összeszigorítja a szemeit: - Hát azt te tudod-e, hogy a gazdád itt a ar téged felejteni? Lázár meglepõdi . - Hogy-hogy? - Úgy, hogy szö ni a ar!... Lehet, hogy éppen a te hûséges gúnyádban... Az úri szé ely ruhádban!... Különben mindegy, hogy rajtad van-e, vagy rajta! A vérig-sértésre Lázár István felbõdült. Minden íze-porci ája resz etett. - A felségit az úrna !... Vigyázzon a nyelvire, mert... Almási Bara Mihály, - temérde nagy bihal-ember - mellen fogja: - Még ne ed jár a szájad, te tetves!... Én árultam el a szé elyt, vagy te?... Én vagyo a generális bizalmas tit ára, vagy te?... Tagadd le, hogy nem adnád oda még a lel ed üdvösségit is a ancellárné miatt!... Tagadd le, hogy aljasul otthagytad a mát ádat a Zöld Péter pap testvérhúgát a szász asszony miatt!... - Hó, bátyám! - ugri elõbbre a setétbõl egy csí i gúnyájú, eleven e, csórészájú ember. - Ezt ne! Ez a mi dolgun ! - Péter!... Zöld Péter!... Te... maga itt? - éped el a fiú, de a pap szemeiben sincs önyörü . Lázár István hátratántorodi . A irálybíró, mintha szándé osan félreértené a mozdulatot, ímélet nél ül iadja az útját: - Ne arra menj, öcsém, hanem erre a Szé hídján eresztül!... A gazdád hintaja, mit elõre üldött, ott vár az út végén. Mindjárt fel is ülhetsz a ba ra! Sen i ezet nem fog vele, mi or ereje végsõ maradé ával Lázár István elszédeleg az úton és pár lépés után belevész az écca ába... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A virradás elsõ derengése átremeg az égen, mintha az ébredõ Isten elsõ lehellete fénylene át rajta. Hull a hajnalhasadás bõ harmata. Mezõ , füve megborzongna és nehezen tér vissza az élet az ernyedt fá zsibbadt ágaiba. Az elsõ hûvös szellõ áthúzódi a tájon és a tüze egyszerre leros adna , nem a arna égni, csa a zsarátno hunyorgat hályogos szemmel. Az elsõ bizonytalan fény ne iüt özi a adicsfalvi Rezne és finoman ragyog rajta, mintha a hegy õarcána pirja volna. Távol a csicsói Hargita fölött tornyosuló néhány sötét felhõ tehetetlenül lehull a sza adé o ba, de a ödtõl csapott varja a fá on még nem bírna szárnyra elni az álom gyengeségétõl. Mi or annyira világosodi , hogy meg tudjá egymást ülönböztetni, az ásító, nyújtózó szé elye az adott jelre fel ere edne és megindulna a város felé. Elõl a lovaso , hátul a gyalogoso . A vezetõ ét sorban elhelyezi az út ét martján, végig a Botos-utcán fel a szé ház ajtajáig. Tudja minden i, hogy a generális szö ni a ar, mert igen megszû ült a gatya rajta . Anél ül mégse eresztheti el, hogy legalább jóreggelt ne ívánjana ne i, ha már ide fáradt. Olyan csendben lopa odta végig az uccá on, hogy még a feleségét álmában megölelõ vén Nya a bá , a legéberebb timár se vette észre. Egyrészü Szombatfalva felõl erült vissza, máso a Szentimre, Gagyaszár-utca irányából bújdosta elõ. Mégis éste egy pillanatot. Buccow már elindult. Kíséret nél ül, egyedül, hogy ne eltsen feltünést. Valahol a Csere-ucca örnyé én vette örül a nép a remegõ nagyurat. A bolhájána se volt ideje, hogy leszö jé róla, már derüsen süvegelgetté a szé elye . - Ejnye, be friss ember a generális úr! Fel õt még az ágy elõtt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

  

 

 

 

 

 

         

 

 

   

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

   

     

   

   

Meg se gondolhatta jóformán, hogy mi történheti vele, már ott is állott elõtte egy nagy dara ember. - Bonum mane, Excellentissime!... Benczédi György vóné , a nép övete, it a tiszt ura tegnap szépen megpofozána ! - Nagyon helytelenítem az esetet! - hõ ölt hátra a táborno az éppen odasietõ Lázár István arjai özé, it ülönben számba se vette az atyafia . - Azzal én még ifizetve nem vagyo , - billenti az ujját a szé ely, - de most nem azért vagyun itt, hanem azért, mert igen-igen restellenõ , hogy hír nél ül hagyjon itt a generáli s úr!... Szinte-szinte azt mondám, hogy szö ve, pedig mi nem afféle nép vagyun , a i elõl szö ni elljen!... De nem a temerde tüzit! Igaz-e atyafia ? Meg se várja a morgás-bólintás végét, márt azt ezdi sajnálni, hogy: - Ki se beszélhettü magun at, s már fut is a egyelmes úr, mint a ine a hasa fáj; pedig még azt is megszerettü volna mondani, hogy ebbe a atonaság-ügybe többet ne gyüjtse a mérgit, mert mi jószántun ból a fegyvert soha az életben fel nem vesszü , s tiszteltetjü Õfelségit, irálynét, a i - magun özött mondva - fehérnépne sem a ár i, van a szemne , in gyönyör ödjé , áldassé szent neve!... ...Hát, - mondom - a régi jussot ugyan mü nem hagyju , de azért ne féljen tõlün generális uram, mert miattun még egy vesszõcs ét se ell lesza asztania a fáról védelmül. Éppen csa azért jövén i, hogy a végtisztességet megadju . No vezérelje az Isten az urat!... Helyet a hintóna , hé!... Még meg is éljenezté , mi or a hintó elhúzott velü Bi afalva felé és eltünt a Kü üllõbõl szép reggeli ödben.

VIII. Kéta orára hízott idáig a barát, az én zsiromon! - gondolta Zöld Péter, mi or a szõrös lovacs ájával eresz edett be a Tolvajostetõn Szereda felé. - Éppen ét hónapja, hogy eljöttem hazulról. Ideje, hogy beszámolja a fõesperes úrna ! Van is mirõl! Nem hiába töltöttem az idõt. Kedvem szerint menne a dolgo Udvarhelyen is, Háromszé en is. No, Kesely! billegette jó edvüen az ülepit a ló hátán, de már hanyatlóban volt a nap, mire ibújt a Nagyerdõbõl. Hiába. A árhogy is igye ezzé az ember, Oláhfalutól Szeredáig hosszú az út. Javában szür ült, mi or a baráto étágú templománál be anyarodott Somlyóra, a papi házhoz. A vén esperes az álruhában meg se ismerte a jövevényt. - Mi jóban jársz, édes fiam? - Meg szeretném pályázni a fõesperességet! - vette le az idegen a sap ájával az ábrázatát is. - Miféle mas arában vagy! - ezdette mindjárt öröm helyett feddeni az öreg a megtévelyedett papot. - Csí i reverendában! - acagott Zöld Péter. - Az apám harisnyájában, öreg ozsó jában, tetves sap ájában!... Azonbejjül azonban Isten szolgája vagyo ! - Hiszen szamara ra is van szü sége a Jóistenne , - mosolygott szeretettel az öreg pap, - de te azért ta arodj a szobámba, s mosdódj meg, mert mocs osna elég mocs os vagy! - Kicsi porocs a van rajtam, de ebbõl a porocs ából új világ támad Szé elyföldön! - mondott nagyo at a papocs a, de az öreg esperes ráncai összefutotta , s mindjárt lehütötte tüzes edõ szolgáját: - Az Üdvözítõ azt mondta Péterne : Te Péter vagy, azaz õszál! ... Én pedig azt mondom ne ed: - Te Péter vagy, de még zöld! ... Menj csa , szedd rendbe magad. Addig áthivatom a Pátergvárdiánt!

A fõbarát azt sem mondta: - Salve! - mi or Zöld Péter ismét elõ erült, csa ült omoran egy dohányvágó arosszé ben, mint valami behúzott örmû sas eselyû. Mit beszélhette eze együtt, mit nem, azt nem tudta a pap, de a vén esperes se volt a megszo ott Jani bácsi , hanem mozdulatlan, szúrágta, aszott templomi szentszobor, a i az el árhozotta sorsa fölöt t töpreng. Csa a szempillantásával mondotta: - Bészámolhatsz, fiam! Zöld Péter el is sorolta rendjiben, hogy Csí után átment Háromszé re, beszélt Henter, Baló és Antos irálybíró uré al, de ne i nehezebb a dolgu , mert szé i fõtiszte ; hanem ott

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

       

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

     

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

     

   

 

 

 

   

 

 

 

 

       

 

    

 

 

 

 

   

vanna a ö ösi Nagy Józsi, Lõrincz Anti Torján, Nagy György Polyánban, az albisi Barabás Ele , Fe ete Zsiga s máso . Kutya emény embere eze ! Nem is tudott a sorozó bizottság semmire se menni. A nép velü tart. Az is igaz, hogy Háromszé et nem nyomtá úgy meg, mint Csí ot s Udvarhelyt, de itt aztán alaposan megjártá ... Ebben a percben jön onnan, s táncolni szeretne örömiben, ha csa rá is gondol, hogy mi történt Udvarhelyen. - Hallottu ! - bólintott csendesen a barát. - Az effélét hegy hegyne , mezõ mezõne iáltja! - De a fegyverfelvétel dolga sem úgy áll, ahogy hirdeti ! - vitat ozott a pap. - A ét O láhfalu irálybírója megmutatta ne em a fõ ormányszé leiratát s abban az áll, hogy sen i sem sértheti meg a szé elység iváltságait, s a atonaságra sen it sem lehet ényszeríteni, mert ön éntesne ivánja a irályné. - Hoztá hírit enne is, de Csí on nem segít már semmi! - Hogy-hogy? - Az úgy, hogy amíg te oda voltál, egész nyáron omlott a atona a szé be. A parancsno u , valami Carato nevû, elsõ nap ihányatta a irálybírót a szé házból mindenestõl... - Túri urat? Azt a te intélyes, emény embert? - Ugyanazt, fiam! - legyintett eserûen a vén esperes. - Hiába tilta ozott. Nincs már Csí ban semmi szava a hatóságo na . A atoná az ura . A tiszte nyiltan hirdeti , hogy a irály bíró ezután csa a cigányo tisztje lészen! Azt csináljá a néppel, amit a arna . Se törvény, se j se szabadság! Maga a parancsno bolondítja azzal a népet, hogy a i felvette a fegyvert , ezután nem fizet semmiféle adót, sem másna szolgáltatást, hanem helyettü is a nemes ember fog adózni, fuvarozni, özmun át végezni s a jobbággyal együtt dolgozni erdõn-mezõn. Az elveszett pere et megújítjá , a ine adóssága van, nem ell interest fizetnie, minden i ne mesi sót ap s a szé igazgatása ráju szállott, stöbbeféle! - Lehetetlen! - szö ött fel Zöld Péter. - Hiszen ez teljes anar ia. Bécsig szóló botrány! - Várj csa ! Van egyéb is! - nyomta vissza a vén pap. - A népne ihirdetté , hogy a i ell enáll a fegyverfelvételne , anna elveszi minden birto át, örö ségét, õt magát pedig örö jobbágyságra veti és a atoná na fog szolgálni minden pereputtya... Erre aztán, a i te ergõ szö ött jobbágy, elaljasodott népsöpredé , tömlöctöltelé csa volt Csí ban, az mind atona lett, mind fegyvert apott és most saját sza állára garázdál odi , húzza-vonja a népet... - Nem tréfál, Jani bácsi?... Honnan az a so fegyver? Hiszen mi or elmentem, híre-pora s e volt itt fegyverne ! - Sze érszámra üldött, a haditanács. A generális azzal a hírrel érte Bécsbõl, hogy negyvenezer tatár észül berontani a szoroso on... Fel van itt fordulva minden fene es tõl!... De ez még csa a ezdet! Ma hallottam éppen, hogy a sorozó bizottság Udvarhelyrõl ide indul, s tán maga a generális is jönne!... Jöhetne nyugodtan! Azt csinálhatna , amit a ar na ! Csí , sajnos, nem Udvarhely!... Hiába futottál, fáradtál, fiam! Haza mehetsz Szentléle re! Nincs itt mit csinálni többet! Nem segít már rajtun sen i, hacsa az a fennvaló Isten meg nem önyörül ezen a boldogtalan, szerencsétlen, veszendõ Szé elyföldön!... Zöld Péter is letört. Ennyi rossz hírre nem volt mit mondani. Elfonnyadt a hite, bizalma , öröme, lel essége. A lel e hozzászáradt a hátához, feje, szíve iürült, s az élet nagy hiábavalósága fõbe verte. - Hát a or megye ! - torzult el a fájdalomtól az orcája. A vén pap azt se mondta, hogy menj , azt se mondta: maradj . Ülte ó adtan a fõbaráttal. Egyi ü , mint a behúzott örmû vén sas eselyû, a mási mint a szúette, dohos templomi faszent, i az el árhozotta sorsán töpreng... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Útat se mutatott a lována , csa lógott ernyedten a hátán. Vigye, ahová a arja!... Az alvó háza elmaradta mögötte, nem vette észre. Ha álmodó fa sóhajtott az útszélen, nem hallotta. Az erdõ , Kárpáto , Hargita fenyegetõ ormai sötéten az ege be nyomulta és

 

 

   

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

       

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

                                      

   

 

 

szélesen dermedezte Csí fölött. A fenyõóriáso , - Isten szép gyertyaszálai - egymásba folyva meg övülte . A szi lá , szirte már ásítottá az õszi hideget. A zabtáblá resz ette , mert már hallottá a föld lel éne távozását. Csa a pityó a, Csí jótéteménye ült bután a fész ében, mintha tudná, hogy nem lesz, a i iszedje. Csí elveszett!... Jobban elveszett, mintha fegyverrel öldösté volna le, mert magával a nép pel a arjá elpusztítani a népet, hogy soha fel se támadhasson. És nincs segítség. Még a papo is saját reverendáju ba rejtõzne . Hiábavaló volt minden fáradtsága, mun ája! A mo ány lovacs a borzongva nyerített fel, mi or befordult a madéfalvi útra. - No? - tért magához a pap. - Úgy gondolod, Kesely, hogy haza menjün ?... Haza? Mintha tudta volna a lovacs a, hogy ezt az embert most nem templomba, Istenhez, hanem haza ell vinnie édesanyjához!... Hold nem jött fel, út nem látszott, õ nem fehérlett rajta, állat nem mozdult; csa néha vonított fel eservesen az Olt völgyébe süllyedt felcsí i falvacs á ban egy-egy utya, minth a az is érezné a dránicával fedett borona-házacs á veszedelmét. - Igazu van a vonító utyá na ! - mondta a lována a pap és azon meredezett, hogy i lehetett az az át ozott, ine ez az ördögi terv az agyában megfogamzott: a népet a nemesség ellen szabadítani, a söpredé et a bé és embere re vinni. A irályné?... Lehetetlen! Buccow, a generális?... Ez a nyers, durva, harctere bi ája?... Nem teli i tõle ennyi gondolat !... De a or i?... Vala i nem látszi az eseménye mögött, de megtudja! Addig nem nyugszi !... És ha meg is tudja, mit segít az már rajtu ?...

Mi or újra felpillantott a pap, már a falu végén járta . - Szerencsére még fenn vanna ! - látta meg a világot az apai háznál. A apunyi orgásra azonban nem lépett i sen i a házereszbe, hogy megnézze, i jár ilyen ésõn. - Káruj! - iáltott a szolgána az istálló felé, de az is vagy a lova jászlában alszi , vagy guzsalyasba ment a szeretõjéhez. Szabadjára csapta a lovacs át. Nem volt türelme ellátni . Aggodalom, bizonytalanság idegesítette és resz etett a eze, mi or felbillentette az ejtõma os fazárat. Csa édesanyja szö ött fel a icsi li as szé rõl. - Jaj, a tisztelendúr! Apja, az öreg Zöld János omoran pipázott a góc alatt. A húga, a leány , a anapé arjára búva zo ogott hangtalanul. Az asztalnál csa öccse ült, mert õ úr, szé i biztos. Ne i az aszt l mellett a helye. - Mi van magu al? - bizonytalan odi a pap. Pillanato ig sen i se válaszol. Édesanyja ijedt. Azt gondolja: Jaj, hogy mondju meg! ... Húga még eservesebben felcsu li , öccse zord. Végül is az öreg érteti meg: - Velün semmi! - Boris a miért sír? - Majd megjön! - mordul az öreg és ma acsul elhallgat. - Emri úr volt itt! - bátortalan odi az anyja. - Bár ne lett volna! - Melyi Emri úr? - Lázár Imre, a puszipajtásod! - veti oda ingerülten öccse. - Elmondott mindent... Hogy Pi sta a ancellárnét szereti s eladta érte nemzetét, fajtáját, jegyesét. A generális hûséges utyájáv szegõdött! - Miért engedtéte ? Öccse vállat vont. - Nem volt ivel beszélni. Egészen megveszett. Garasára becsületet nem hagyott Pistán. Már hallotta az udvarhelyi dolgát is. Fenye edett, hogy ott vágja le, ahol éri... Meg is érd emli! Én is azt mondom! - Hagyjáto a fenébe! - szól özbe a vén Zöld János.

 

 

   

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

   

  

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

             

 

 

         

 

 

 

 

 

 

   

 

           

 

 

         

 

           

 

 

 

           

 

 

  

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

   

  

 

 

 

   

- Hát Boris a? Hát a szégyen? - csattan fel a isebbi fiú. - Van még hozzávaló legény! Nem hal bele! - emény edi az öreg szé ely, de látszi rajta, hogy õ is szenved, töpreng, bán ódi , sajnálja ezt az ártatlan leány át. Te intéllyel, haragg a arja elnyomni az érzéseit. A pap húgára néz. Tudja, hogyne tudná, hiszen az a mestersége, hogy a vesé be lásson, hogy milyen egyedül van szegény e, bár arasznyira ülne tõle övéi. Mégis távol van tõlü bánatána , összetört életéne eserûségében. Fe ete, oszorús hajára ejti a ezét: - Boris a!... Kicsi Boris ám! A sápadt, szép leány a úgy függeszti bátyjára mélységes szemeit, mint a feszületre. - Úgy-e... úgy-e, hogy nem igaz? - Dehogy igaz, lel em!... Semmi sem igaz, ami ne ed bánatot o ozhatna! - öleli magához a bátyja. És ebbõl a leány most már bizonyosan tudja, hogy igaz... Jaj, minden igaz!...

Végre lenyugszana . Aludni azonban egyi ü sem tud. A szé i biztos úr ülön szobájába vonul. A leány az oldalházba . A pap az örege el hál. Az ágyban még elbeszélgetne apjával, a cserepes alatt üsz ödõ fáradt tûz gyenge világánál. Meghányjá -veti a nehéz sorsot. Még a száju is eserû a so rossz hírtõl. A ármelyi oldaláról nézzé , a baj nõ minden épen. Találgatjá , próbálgatjá , hogy mit éne csinálni. - Legalább egyetlen biztató szót mondjon, édesapám! - esereg a fiú. - Mit vársz tõlem ott, ahol még az Isten szolgájána az esze is megáll! - Legalább biztasson! A ármivel! Ha igazsággal, ha hazugsággal!... Végün van, apám! Végün ! Az öreg nem felel. Félóra is elteli . Fia már azt hiszi, hogy el is szunnyadt, mi or várat lanul mégis azt mondja: - Ha százszor igazad van, Péter, a or sem hihetem! - Mit, édesapám? - Hogy igazad legyen valaha az életben! - Bár igaza volna, édesapám!... Mit tud ez a tapasztalatlan, tanulatlan, egyszerû falusi vénember a nagyvilág dolgáról? Fára dt szemei csa a fölötte meghajló füstös gerendáig látna . Nem bírja megállani, hogy eserûségében i ne ábrándítsa. Nincs iben, nincs miben bízni, édesapám! Pusztulásra vagyun árhoztatva, a árhogy is erõl ödi az a nehány tisztességes ember, a i még megmaradt becsületes szé elyne . Nem csa Lázár István, a többi is egy icsit áruló: az ura , a papo , maga a püspö is. Elõmenetelért, haszonért, itüntetésért, vagyonért, vagy félelembõl... Eze ért törjem magamot? In ább hazamegye Szentléle re csendesen misézgetni, prédi álgatni, mint a többie . A lemondó, vigasztalan beszédre mérgesen böffentett oda fiána az öreg: - A i nem hisz, az ne prédi áljon! - Miben hígyje , apám? A csontos, immár a halál felé fordított arc felfényli . - Abban, amiben eddig nem hittél!... Nem az emberben, mert az embere esendõ , változéonya és gyengé , hanem a földben, hegye ben, völgye ben, a fölöttün levõ égboltban, mert az nem távozi el innen soha. A fá nem futna el a helyü rõl hûtlenül és a ármilyen változás legyen, mindig ugyanazo maradna ... Osztán a föld alatt is embere vanna ! Hog y halotta ? Hát osztán? A halott ember olyan, mint az elvetett búzaszem. Újból i él és megso asodi ... Ebbõl érthetsz, ha a arsz! A pap ámulva, megnémulva hallgatta. Nem válaszolt, csa le elt az ágyból, odatérdelt, odaborult cserepes, fonnyadt ezére...

A vénasszonyról mind a etten meg is feled ezte . Ott fe üdt szegény e sovány, aszott mellére szorított ézzel az ember mellett és moccanni sem mert az embere beszédére. Azt se tudta, melyi gyerme éért resz essen, fia beszédére ügyeljen-e, vagy bánatba hullott leány áj neszezését vigyázza. Mit csinálhat szegény e a es eny oldalházban egyedül? Hogy nem alszi , azt hallja. Eped, pusztul az árva egyedül és õ nem ugorhat fel, hogy ho

 

 

   

 

 

       

 

 

 

   

 

 

     

 

 

 

 

   

   

     

 

 

 

 

 

 

 

 

                         

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

  

 

 

 

   

   

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

zzá fusson, szeretõ szívére ölelje. Fél eze tõl a férfia tól. Õ et se hagyhatja magu ra, hiszen veszedelmü et eresi . Csa ne volna olyan nyughatatlan természetû ez a Péter!... Kicsi orában is so at sza asztotta az õ anyai szívét. Mi or Istenne szentelte, egészen megnyugodott. Bízott abban, hogy a reverenda lehûti s a Boldogságos Szûzmáriával megoszthatja minden gondját, aggodalmát. Vajjon mire rendelte Isten, hogy ilyen veszedelme be ártja magát? Mert a ármilyen sötét éjsza a van is, tisztán látja, hogy eze bõl a dolgo ból szörnyû nagy baj lesz és az õ fia az életével játszi . Mit tudjon csinálni? Hogyan össe magához? Mi ént nyugtassa meg, hogy itthon maradjon? Hová rejtse a világ elõl, hogy ne halljon, n e lásson semmit belõle?... Miért nem tud hallgatni az apja is, az a vén bolond! - Mennybéli Atyaisten, melyi et féltsem! Az álom se tudja meglopni, olyan éberen õr ödi . A férfia hajnaltájon végre elszenderedne , de a Boris a szenvedése annál in ább áthalli a vé ony ajtón. - Mit csinálhat!... Még elemészti magát!... Mit vétett az én gyerme em, hogy így veri az Iste ! Semmi éppen sem nyughati az aggodalomtól. Sovány, nehéz mun ától csontra szívott testecs éje remeg a piros cserge alatt. Meg ell néznie, hogy mit csinál a leány! Fertály óráig még vár, hogy ura jól béaludjé , aztán óvatosan vigyáz odi és csendesen le él az ágyból. Õszesre szennyezett, borzos hajjal, földig érõ, vastag ender-ingben odalézeng a amarács a ajtajához, de hirtelen minden ereje elhagyja, mert egyetlen feltörõ, fojtott jajjal minden mozgás megszûni odabenn és olyan szörnyû csend lesz, hogy a vénasszony fülei hangosan csengeni ezdene tõle és elfulladt lélegzettel alig bírja irebegni: - Jajistenem!... Énistenem!... Áldott szerencse, hogy a fia megszólal az ágyban. - Mit csinál, édesanyám? Meg önnyebbülten magához tér. Elpirul, hogy a fia így látja, ingben, dehát e ora veszedelem idején nincs mit szégyen ezni. - Nem tudom! - hebegi. - Boris a!... Úgy féle ! Tán el is esi , ha fia fel nem arolja a jéghideggé fázott testecs ét és ölébe apva le nem fe teti saját ágyába, nehogy apját fel öltse. Az öreg emberen is látszi , hogy alszi ugyan, de a lel e álmában se nyugodt. Tömött, hosszú bajszaszálai nyugtalanul resz etne lehelletétõl. - Boris át én megnézem! - nyugtatja meg anyját a pap. - Maga maradjon csa nyugodtan! Magára apja a reverendát és óvatosan be émlel a megnyitott ajtón. Jöhetett volna azonban a ármilyen bátran, mert Boris a gyönyörû szépen felöltözve, behúnyt szeme el fe üdt az ágyon. Az álom nyomta-e el meg ínzott, fáradt testét, vagy Isten önyörült meg rajta, azt hirtelenében nem tudta megállapítani... Mégis az Úr járhatott itt, m olyan ijesztõen fehér és nyugodt a lány, mintha Szentfelsége csó olta volna meg tiszta homlo át. Mégis édesanyjáért ijedett meg in ább a pap. Jaj, valahogy meg ne lássa! Megsza adna a szíve szegényne , hiszen a lel ét így is mintha csa vé ony pó hálócs a ötné a testéhez, ami egyetlen sóhajtástól is elsza adhat. Mégis anyjához lépett vissza elõbb a pap és a ora volt Isten hatalma rajta, hogy épes volt azt mondani az öreg szülõjene : - Nyugodjé csa , édesanyám! Nincs semmi baj! Ne aggódjé ! Vigyázo én! Nem hagyom magára Boris át! - Jól teszed, lel em! - mosolyodott el az öreg asszony. - Ne hadd szegényt!... Óh áldott, jó gyerme eim! - motyogja és alig muli el aggodalma, öreg szemei elnehezedne , visszagyengül a színes bütüjü párnára, s álma néhány szárnylendítéssel utoléri öreg társáét.. Minden földi érzést legyõzve lépi vissza az oldalházba a pap. Ránéz húgára. Már-már mindenbe belenyugvó, búcsúzó és áldó ereszttel a arja megjelölni testvérét: Requiem aeternam dona ei, domine! - ami or a leány eblei lassan megmozdulna és elõtör az élet elsõ sóhajtása. A pap úgy érzi, mintha a szíve helyett nehéz aranyrög eresz edné a fénylõ magasságo ból a tengere mélységébe. Gondosan beta argatja a gyerme leányt, leül az ágy odrára és so áig elportyázi elméje a dolgo on.

 

 

 

     

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

                 

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

     

Mi or aztán a hajnal meghasad, csendesen hóna alá apja öreg breviáriumát, hátra vonul a ertbe és felüti az aznapi matutinumot: Iam lucis orto sidere Deum precemus supplices... A vershez talál a világ is, mert eleten szépen hasadozna az éj fe ete desz ái, a tejszínû derengésben elõbb a hegye örvonalai bonta ozna i, mintha az éjsza a rejtelmeibõl lépnéne elõ hatalmasan, mellü re döndítve: Itt vagyun és itt maradun , ha minden össze is omli örülöttün !... Aztán lenézne a lábu hoz tapadó icsi falucs á ra és gondba merülten füstölögni ezd a fejü ...

Másodi na Boris a, a leány ébredt. Elõbb megijedt önmagától. Nem tudta, i ta argatta be ilyen szeretettel. - Bizonyosan édesanyám volt! - gondolta melegen és még egyszer odaállott a szeptembervégi hûvösségtõl homályos tü ör elé, megnézte a jegyesétõl apott menyegzõi ruhát, hûtlen szeretõjéne ajándé át, aztán hideg ujja al oldozgatni ezdette, hogy becsomagolja és vissza üldje Lázár Istvánna , a it úgy tudott szeretni és a it most is úgy szeret... Mit tudj n csinálni, ha már így rendelte Isten!... Valamennyire megnyugodott, vagy in ább eltompult, félelmesen üres és hideg lett belül is. Mintha az arca is megváltozott volna! Csa a or borult el ismét, mi or összefogta és megcsó olgatta az é es irályszín selyem övet, arannyas szo nyát, szederjes övû nya szorítót, s a fájin tarcolán- estyût. Pillanatig fájó, boldog érzés járta át. Milyen ár, hogy vissza ell üldenie!... Zöld Péter éppen azon gondol odott a ertben, hogy mielõtt a falu felébredne, haza ocog a hiveihez Szentléle re. Úgy sem tud õ ezen a világon segíteni. Legyen, ahogyan lesz! Õ megtette a magáét, de a Végzettel tovább nem bír ózhati . Fájt az elhatározás, de minden reménysége ifogyott. Koporsóban van itt már minden és nincs más hátra, mint i isérni a temetõbe!... Éppen a lovát nyergelte az udvaron, mi or lefutott hozzá Boris a, a húga. - Hová észül, Péter bácsi? - Elmegye lel em, mert dolgom van! Mine mutassa meg nehéz terhét enne az ártatlan gyerme ne ! Elég szegényne a magáé! A leány elgondol odi és egyszerre fényleni ezd. - Én magával megye , Péter bácsi! - Miért jönnél velem, te ecs ebé a? A leány a bátyjához símul és úgy súgja meg: - Segíteni a aro magána , hogy el ne vesszen Szé elyfõd! - Mi bolondot beszélsz, te? - Hiába tagadja, - nyilna szemrehányóra a gyere nagy szemei, - mert úgyis hallottam, h ogy mit beszélte az écca a édesapámmal! - S osztán mért a arsz te ne em minden éppen segíteni? Boris a megremeg: - Hogy... jóvá tegyem, amit... amit István ellene vét ezett! S még mondja vala i, hogy nincs Isten!

IX. Egész Szeben acagta a generális udvarhelyi futását. Még rigmust is csinálta róla, hogy: Generál von Reterat retirat in Reterat! ... A sûrüvérû embert a dühtõl, gyûlölettõl ütötte m a guta, de eze el a dölyfös magyar mágnáso al nem tudott önnyen elbánni. Bruc enthal, a õarcú szász azonban tudta, mit ell csinálni. - A magyart a magyarral ell elítéltetni! A fõ ormányszé ne ötelessége, hogy excellenciádna elégtételt szolgáltasson. Tegyen javaslatot, hogy Udvarhelyt, a szé ely anyavárost fosszá meg az elsõ Szé iváltságaitól, a nemzet pecsétjéne õrzési jogától, Bardócz szé et át ell csatoltatni Háromszé hez és végül atonaságot ereszteni a nya ára, hogy mozdulni se tudjon! A táborno apva apott a tanácson, de egész Erdély elámult, mi or a hirtelenében összehívott gyûlésen a magyar ura vétót merte mondani a hatalmas úrna .

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

    

 

 

  

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

A váratlan, nem sejtett meglepetésre igaz, hogy jóidéig mozdulni se bírta , csa nézté a táborno haragtól összecsomósodott arcát fõbeütötten, szinte megbûvölten, mert így tajté ozni a gyûlölettõl még sohasem látta egyi ü se. Valósággal hörögte a szót magából, mint a veszett utya. A jegyzõ ijedtében iejtette a tollat a ezébõl s még a szászo se mer te lélegzeni. Elszorult toro al nézett minden i a mási ra, hogy mi lesz, i mer megfelel ni, i mer felállani a több mint ezer esztendõs szé ely jogo védelmére, mert olyan aljas, utolsó ember egy se lehet öztü , hogy eze et elárulja. Látjá õ azt nyilván, hogy ez egész Erdély veszte volna. Most dõl el, hogy azt tehet-e a generális ezzel a földdel, amit a ar. Ar cába ell anna öpni, a i ebben melléje áll! Az aggodalomtól, félelemtõl görnyedezne , mint a féreg és iürül minden erõ a testü bõl. Csa a or szabadulna meg némileg a lidércnyomástól, mi or Bethlen Mi lós felemel edi , de ne i is fehéren lebeg a szája, mi or imondja: - Törvénytelen és lehetetlen dolgot íván Excellenciád! Nem járulo hozzá! A generális majdnem ráugri az emelvényrõl, de a vészes varázs már megtört. Lázár János gróf, a püspö barátja, a híres tudós jogilag támadja meg az indítványt. - Ilyen elõterjesztést Õfelségéne nem tehetün , mert a nemesi rend, ire néz a iváltság, ebben nem vét es és a szabad rend hibájáért nem szenvedhet! A népet sem lehet hibáztatni! Az ura nem a arna hinni a fülü ne . A gõgös Lázár János gróf beszél így, a i azt sem tûri, hogy egy parasztna az árnyé a ráessé ? Haller és Tele i uraimé szintén ellenmondana . Velü azonban a generális nem so at törõdi . Lázár gróf a tit os ellenfél, vele szeretne elbánni. Érzi, hogy az indítvánnyal túlm a határon, de annál in ább, töri -sza ad, a térdei alá ell ényszerítenie a grófot. Már tudj hogyan fogja lépre csalni. Úgy tesz, mintha elõbbi indítványától elte intett volna. - Ha a fõ ormányszé ne ez a véleménye, nem ragasz odom hozzá, de azt még gróf Lázár tanácsos úrna is el ell ismernie, hogy a vét ese ne bûnhödniö ell! - veti rá a szemeit alattomos ígyónézéssel. - Ha vanna ilyene , természetesen! - von vállat a gróf. - Abban az esetben is, ha nemese az illetõ , a i re néz a iváltság , amint igen találóan Lázár úr megjegyezte? - A törvény ilyen esetben sem tesz ivételt! - A or bátor vagyo elõterjeszteni azo na a nemese ne névsorát a irálybíróval az élü ön, a i miatt Õfelsége a arata nem teljesülhetett! A i o ai és uszítói volta a lázongásna ... illetõ elfogatása és a rend megóvása érde ében ajánlom megfelelõ számú atonaság üldését! Lázár Jánost meglepte a váratlan fordulat. Mielõtt azonban szólhatott volna, Tele i úr azt ajánlotta, hogy jobb volna atonaság üldése helyett újabb szigorú paranccsal rászorítani a szé i tiszte et a föltétlen engedelmességre, az ellenszegülõ et pedig elfogatásu elõtt a fõ mányszé elé idéztetni, mert így írja elõ a törvény. Bethlen Mi lós szintén aggódott a atonaság üldése miatt. - Mi lesz, ha a atonaságna bántódása esi attól az el eseredett néptõl? A generális dühösen felpattant. - Ha a leg isebb lárma is lesz, mind agyonlövöldöztetem õ et!... Jobb, hogy egyetlen jobbágya se legyen a irálynéna , mint efféle eménynya ú, engedetlen, lázadófajta! Ha pedig a atonaság nem volna elégséges, újabb csapato at üldö és önmagam megye ommandérozni! Tudomásul veheti az ura ! - Ez a atona szava volt, - omorodott el Bethlen Mi lós, - a fõhadparancsno al ped ig mi nem vitat ozhatun ! Így történt, hogy még aznap elindult ét ompánia vasas német és egy battalion gyalog-német. Három nap mulva az ágyú végigdübörögte Udvarhely utcáin, de hiába ényszergette a népet Fröhlich báró a fõstrázsamester, egyetlen ember se a adt, i a fegyvert felvette volna!... Aggodalom szállotta meg egész Erdélyt a nevezetes gyûlés után, mert jól jegyezte meg Bruc enthal úr, a ancellár, hogy eze után vagy a generális pusztul, vagy a szé elye ! Ettõl a perctõl ezdve élet-halálra megy a üzdelem.

 

   

   

   

 

 

 

 

 

     

  

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

   

       

     

 

 

 

 

 

       

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

     

        

     

 

 

 

 

   

      

 

   

   

A tapasztalatlanabba biza odta , hogy végre Bécs leteszi Erdély sze erérõl ezt a durva zsoldost, de a ormányszé i ura na a edve erõst megszû ült. Gróf Lázár mindjárt átszaladt Fehérvárra püspö barátjához, a többie pedig aggódva va artá a tar óju at és félországért nem adtá volna, ha tudjá , mit csinál eze után a generális. Lázár István volt az egyetlen, a i megtudta, de ne i is majdnem az életébe erült. Gyenge so ra volt ülönben a szerencsétlenne , mióta visszajött Udvarhelyrõl. Társai erülté , megvetetté bizalmatlano volta hozzá, még legédesebb barátja, Baló Anti is, a i szemibe mondta, hogy : - Édesapád megfordul a sirjában, ha megtudja, hogy szé ely létedre mire vetemedtél! Majdnem ö ölre mente a ancellárián, ahol a szóváltás történt, de alig vágta oda a barátjána Lázár István, hogy: - Hazudsz! - hát jön is a generális omornyi ja, hogy a táborno úr hivatja a fogalmazó urat. Erre nem volt mit mondani. Ment, mint a megvert utya. - Szépen összeszo tato Udvarhelyen! - sértette vérig Baló Anti. Le ellett nyelnie, mert a látszat ellene van, de eljön az idõ, mi or térden csúszva fog bocsánatot érni tõle minden magyar!... Egyelõre azonban amiatt aggódott, hogy miért hívatja a generális. Maga se a arta elhinni, mi or a pennát a ezébe nyomta: - Írja! Lázár István írta. Császári Felség! - Mi lesz ebbõl, Úristen! A táborno di tálta: Az erdélyi fõ ormányszé alázatos ötelességéne tudja, hogy Felségedne a határõratonaság szervezési mun álataina elõhaladásáról hódolattal megtegye elõterjesztését... - Hogy mer ez az ember a fõ ormányszé nevében beszélni! - nézett fel Lázár István szédülten, de a táborno szemrebbenés nél ül iratta meg vele, hogy Csí ban, ahol a Szé tisztjei támogattá a bizottságot, a nép ön ént és örömmel vállalta a fegyvert. Háromszé en é ülönösen Udvarhelyen azonban magu na a szé i tiszte ne ellenállása hiusította meg a irályné a aratána teljesülését, a i tit os és tiltott gyûlése en valóságos rebelliót idézt elõ, úgy, hogy a nép fé entartására nagyszámú atonai erõ üldése vált szü ségessé. Amilyen dicsérettel emeli i br. Bornemisza Pál, csí i fõ irálybíró buzgóságát, éppen olyan rosszallással ell szólania gr. Mi es Antal háromszé i és Daniel báró udvarhelyi irálybíró lanyhaságáról és étszínûségérõl. A beindítandó vizsgálatna ötelessége inyomozni a nép felbujtóit és mindene re való te intet nél ül a megérdemelt büntetésben részesíteni a bûnösö et, mert Õfelségéne szolgálata és a Birodalom érde e árt nem szenvedhet, ülönösen most, mi or Moldva felõl mintegy negyvenezer tatár beütése fenyeget...

Lázár István szédülõ zavarában, felháborodásában csa az ajtón ívül vette észre, hogy a lúdtollat is magával hozta. Károm odva csapta a falhoz. Maga se tudta elsõ pillanatban, a táborno világháborító, gaz hazudozásaira, hidegvérû szemtelenségére haragudjé -e in ább, mellyel a irálynét ilyen nyilvánvaló csalással félrevezeti; vagy önmagára, hogy ezt az aljas ártalmas, hitszegõ iratot leírta, hogy ebben a vad, tehetetlen igézetben részese lett a ny omorult felség- és népárulásna . Igazu van, a i megveti ! Eze után többé a nép arcába se nézhet. Még a testétõl is eltartotta a ezét, annyira undorodott önmagától. - De miért iratta éppen velem? - jutott hirtelen az eszébe. - Nem fél, hogy nyomorult hitszegését világgá iáltom, félreverem a harango at? Vagy talán azt a arja?... Hogy a magyar ura tõlem tudjá meg, mit tervez, hogy a fõ ormányszé et semmibe veszi és a aratát tüzönvizen át érvényesíti?... Avagy õ is annyira utolsó sen ine gondol, a itõl nem ell tartania, a ine a szemeláttára és segítségével teheti tön re a szé elységet és annyi so tisztességes, deré magyar embert?... Neve sincs, nyomorult, rühös utya lettem, a i már ugatni se tud ?... No megállj, az anyád!... Azon forró fejjel futott egyenesen Cserei Ele hez. Benne volt a legtöbb bizalma. Szo mszédo is otthon Csí ban és itt is másodi apja volt. Reá bizonyosan számíthat. Hidegfejû, fortélyos ember, in politicis, tudja, mit ell csinálni. Alig várta, hogy ajtót nyisson elõtte, de a legénye azzal dugta oda a épit a apurácshoz, h

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

   

     

 

 

 

   

   

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

   

   

 

       

 

                       

 

 

       

   

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

       

ogy: - Azt üzente a naccságos úr, hogyha Lázár István fogalmazó úr eresi, hát a or nincs itthon! Ha meg nem fogózi az ajtó ilincsben, tán el is esi . - Hát így vagyun ?... Úgy szédelgett a szállására, mint a részeg. Már nem dühöngött, nem méltatlan odott. Szíve minden lépésre hidegebb lett. - Ki özösítette magu ból. Itt is, otthon is... Így is jó! Ott haladt el a ancelláré háza elõtt. Az asszony éppen az abla ban volt. Az asszony, i mindenne az o a!... Hiába nem a arta, mégis elforrósodott a teste. Az asszony vonta magához, mint a hold órost a hold. Már ismerté egymást. Legalább fel öszön ne i. Úgy sincs már sen ije a világon, i legalább jószemmel nézzen rá. - Ma a az, medfebots? - bólintott le az asszony. Csí i medvebocsna dédelgetté a barátai a ancellárián, ami or még szeretté . Innen tudta az asszony. Letört lel e sötétségén áttört pillanatra a fény. Megérezte az asszony hangjából, hogy most... most lehetne! Sohasem szólt így hozzá, ilyen melegen, ülönösen, ilyen gyógyító edvesen! Hálásan emelte feléje arcát, de e or a nehéz, bénító varázs hirtelen megtört és a fiú megtántorodott. Az abla ból nem az az asszony nézett le, it eddig ismert, hanem egy hideg, idegen, másfajú, fehérviasz szász nõ, a ine hozzá semmi öze. Szép, de ijózanító, mintha érzés, vér, élet nél ül ravatalon fe üdné , vagy egy más világ abla án dugná i iváncsian a fejét, hogy múló hangulatát ielégítse, s aztán visszazár ózzé a maga világába. Az a pár szó, amit egyesen leejtett hozzá, szeszély csupán és lehet, hogy holnap már észre s veszi, meg se ismeri. Most is, i tudja, hol jár az esze? Még csa feléje se bólint, mi or visszahúzódi az abla tól és csa azután lép vissza, hogy egyetlen iintéssel el üldje. - Hja igaz! El is feled eztem magáról! Jó napot! Hát így végzõdött. A szerencsétlen fiú eserüen fel acag. - Hogy én milyen át ozott bolond voltam! Hol volt az eszem! Szégyenli magát és ahogy most iábrándult, hideg fõvel visszagondol a történte re, cseppet sem csodál ozi , hogy barátai, minden i félreértette, Udvarhelyen is bizalmatlano volta

hozzá és még az édes bátyja is árulóna tartotta. Kicsit ugyan még fájt, hogy így történt az asszonnyal, de már ezdett egyenesedni benne az élet. Kiábrándult, magát-utáló, nehéz érzéssel, fáradtan haladt tovább. Azon járatta az eszét hogy hazamegy gazdál odni a icsi földjére és itt hagyja ezt a piszo ba everedett, szívig rothadt, hazug, haszonlesõ, gyáva, aljas világot. Otthon idáig tán már le is esett az elsõ hó összedugott fejû hegye re, s az õsi, vén ház éjjel-nappal csendesen figyel, hogy nem halljae már a lova csengettyüjét. Az életen a utyáju is mintha sejtene valamit, so szor beleorro nt a levegõbe, s a bébirós jobbágya, az öreg Emri Jová i, a i ölyö ora óta a térdin nevelte, iszö né a bõrébõl örömében, ha látná belépni a apun... Osztán megházasodi . Nem hiszi, hogy Boris a meg ne bocsásson. Boris a, az ártatlan, tiszta fenyõbojtocs a, piroslábú madár a, szemérmes templomi leányszent!... Hogy is feled ezhetett meg pillanatig is róla !... Nem tesz semmit. Csa otthon legyen! Megistálja, meg érleli szépen, ibé ülne s hátu mögé teszi a so rosszat. Csa egyszer otthon legyen Csí ban!... Alig ért haza, mohó, édes szomjúsággal mindjárt pa olni ezdett. Türelmetlenül hányta fel a szállását, dobálta egymásra a díszmentét, urtator ú csizmát, so haszontalan legényholmit. Olyan zajt ütött, hogy a szállásadónõje ijedten csapta össze a ezét: - Aber was machen Sie, Herr Lácár! - Megye haza, Frau Kirsch! Itt hagyom magu at mindenestõl! - Mein Norbert! - ámult a vén szászné, a i Mein Gott helyett mindig az ura nevét mondta. Itt a ar hagyni? - Ha csa velem nem jön Csí ba! - Gott behüt! - ijedt meg a hervadt Frau Kirsch. - Tsi ! - próbálta imondani a nevet és a homlo ára ütött: - Beinah hab vergessen! Valamit üldte magána Tsi ból! Még a reggel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

            

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

 

   

 

 

   

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

         

   

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

 

       

állított be vele egy furcsa ember. Mindjárt hozta is. Lázár István rosszat sejtve, ismerte meg a címzést. - Boris a üldi!... Mit üldhet ne em Boris a? Kap odva bontotta i és el épedve látta, hogy mindenféle színes nõi holmi fordul i a pa ból: arannyas szo nya, irályszín selyem öv, szederjes övû nya szorító s es eny tarcolán- estyû. - Mi ez? - bámulta elváltozva, s a szász asszony is meregette a szemeit. A magyarázat is ott volt. Idétlen, gyerme es betû el rótt levél e: ...Amilyen boldog voltam, ami or el üldted a mennyegzõi ruhát, most éppen olyan, boldogtalan vagyo ! Hát ha így van, Isten áldjon meg, István!... Én nem tudom elhinni, ami t minden i beszél, de ha igaz, amit Emri bátyod is mond, hogy elárultad és megtagadtad a t e szülõföldedet, a or sohase jere vissza! Legalább hóttun ban ne háborgass!... Már nem hallotta Lázár István, mi or Frau Kirsch felsi oltott. * Szerencséje enne a szerencsétlen fiúna , hogy a Zágoni Gábor medi us-do tor eze alá erült, ine a tudományát még a bécsi professzoro is megcsudáltá , s igen szép testimóniumot adta róla. Ha õ eret nem vág rajta idejében, most Földváron árulná a desz át a nyavalyás. Így is három szalmazsá elrothad alatta, míg talpra áll, ha igaz, amit a do tor jó ol. Tán jobb is lett volna, ha örö re fela ad a szeme, mert az sincs, a i egy pohár vizet ad jon ne i, ha Baló Antina meg nem jön az esze, s écca á on át nem daj álja. A Lázár István nyomorúsága hírére másnap Cserei uram is eljött. Igaz, hogy elõször vállat vont: Ott dögöljön meg, ahol van , - de ha edvetlenül is, mégis bedugta az orrát. - Mi fene bajoto van? - Ne em semmi, - csóválta a fejét Baló Anti, - de ez a Pista az éjjel lázában olyan dolgo at mondott, hogy ha meghallaná a generális, a legmagasabb a asztófára húzatná. Szerencsére nem hallotta sen i rajtam ívül, s ez a szászné nem tud magyarul. - Szász nõ száz nõ, ne higyj ne i! - omolyodott el a hírre Cserei úr. - S mi et beszélt? Kérdezni se ellett étszer, megmondta Lázár István imetten is. Az ábrázata még szür ébbre változott, mi or meglátta Cserei Ele et és isérteties vergõdésében szinte éta orára nõtt a ágyban, de annyira fáradt volt, hogy alig sza adt i a suttogás belõle. - Mégis... mégis eljött, Ele bácsi? - Téged mi a tûz langja löle? Csa a ezefejit mozdította Lázár István, hogy most nem az a fontos, hanem ide hallgassa na . Azzal elmondott tövirõl-hegyire mindent. A végén olyan fe eténe , betegne és lázasna látszott Cserei uram is, Baló Anti is, hogy bátran odafe üdhette volna a társu mellé. Az õ arcu is behorpadt és szemü besüllyedt ari ás gödrébe. - Súlyos, nagy dolgo bizony eze !... Veszedelmes dolgo ! - fogta a fejegombját a ta pasztalt Cserei Ele . - Most osztán mi lesz? - bátor odott Baló Anti is. - A fõ ormányszé még sem hagyhatja annyiban ezt az égbe iáltó törvénytelen gazságot! - A fõ ormányszé ! - acagott fel eserûen Cserei Ele . - Hát a irályné? - háborodott fel a legény. - Sohase tudja meg az igazságot? - Írd meg te ne i, s a or megtudja! - tréfál ozott Cserei Ele . Erre a szamár beszédre egyebet nem is mondhatott, de Baló Anti mégis megszeppent. - Één?... No még az éne!... Félesztendeje sincs, hogy registratorna inevezté nyolcszáz forint fizetéssel a generális ajánlatára, s egy- ét esztendõ, tit ár lesz belõle, ha élün . Úgy viss rántotta a szót, mint a csiga a szarvát. Nyolcszáz forint nagy pénz s az a icsi birto , a mi ráju néz, a bátyjána se elég. Túrhatná hóttig... Nó, még az éne, hogy õ írjon a irálynéna ! Tudja az Isten, hogy mi or ell segíteni az emberen. Mielõtt elszólhatta volna magát, Lázár István újra vivódni ezdett önmagával, s minda ettõjü ne ne i ellett szö niö , hogy

 

 

 

 

 

 

                  

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

  

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

               

 

 

 

 

          

   

visszatartsá az ágyban. Szederjesen felfúvódott az arca, melle felpúposodva vonaglott a recsegõ ágyon, s a másvilágot látó véres szeme el a forrósággal együtt fújta i magából a szót. - Nem igaz, hogy Boris a haragszi reám!... Vigyéte vissza ne i a mennyegzõi ruhát!... Azt a levelet nem õ írta!... Hol a gúnyám?... Haza megye !... Haza!... Jaj, édesanyám!... - Bizony az volna a legjobb, ha haza menne! - sajnálta Baló Anti. - Az! - ingatta megrendülten a fejét Cserei uram is. - Még ma íro a bátyjána ! - Biz azt jól teszi, Ele bátyám!... - Ha igye szi , jó lóval négy-öt nap alatt hazaérne ! Még ma el üldöm a levelet! - Biza jó lesz, Ele bátyám!

Arról azonban, amit Lázár István elmondott ne i , nem merte beszélni. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A nehéz rohamo elmulta ugyan, de a felcser mégis be a arta vitetni Lázár Istvánt az ispotályba. Cserei uram, s Baló Anti, a i meg volta neszülve, hogy a fiú lázálmaiban idegene elõtt elszólja magát, alig tudtá lebeszélni. A árhogy is rejtegetté azonban, honnan-honnan nem, mégis ipattant, hogy milyen jelen tést üldött a generális a irálynéna a fõ ormányszé nevében. Itt suttogtá , ott is tudtá a nag újságot. A hír a tanácsoso fülébe is eljutott, de egymás özt se merté említeni, mintha nem tudnána róla. Nagy volt az izgalom, hiszen minden i más tömlöcben rothadna el, ha ilyent merészelne. Még a szászo is fa-arccal járta . Egyi nap aztán felvirrasztotta az Isten a napjuat. Megjött a irályné válasza. Ha eresztfia lett volna a generális, a or se írhatott vol na melegebben. Megdicsérte eddigi hûségéért, és további jóa aratáról, egyelmérõl biztosította. Az ördög nem apott a ora helyet rajta, hol megvethesse a lábait. Sültbolond lett volna a táborno , ha i nem használja a helyzetet a maga javára. Az ura beszívott orral alázatos odta örülötte. Mindjárt el is határozta, hogy hirtelen rámegy a románo ra és szé elye r s egy csapásra végez velü . Személyesen megy Besztercére és Csí ba, ahonnan jó híre et apott. Carato, az alezredes és bizalmas embere, Si ó, a szentmi lósi esperes is azt írtá , hogy a ármelyi pillanatban fel lehet es etni a népet. Kellett ez az eredmény az udvarhelyi udarc után. O tóber végére tervezte az utazást. Lázár István, mi or Baló Anti megvitte ne i az újságot, el omorodott. Csí nem lehet alábbvaló Udvarhelynél. - Te hiszed, Anti? - Majd elváli ! - Csa egyszer otthon legye ! - biza odott Lázár István. - Majd eljárom én Gyergyóban is a generális útját!... Bátyámtól még mindig nem jött meg a válasz? Ez az, amitõl félt Baló Anti. Hogy egyszer meg érdezi, hogy egyszer mégis meg ell mondani, hiszen olyan régóta a zsebiben hányódott a Lázár Imre levele, hogy már fa ult meg rajta az írás. Nincs miért tovább hazudozni. Jobb lesz, ha megtudja. Elég erõs már hozzá. - Szamár ember az a te bátyád! - Az ugyanbiza mért? - Azt írja, hogy tõle ugyan haza mehetsz, de õ is ott lesz a fészivel a apuban!... O os abb emberne hittem! Lázár István maga elé döbbent a hírre. Nem szólt ugyan semmit, de mélyet, nagyon mélyet sóhajtott.

X. Egész Gyergyót felhajtottá , hogy a Beszterce felõl ér ezõ generális ezébe letegye az es ût. A fõ irálybíró a szé i tiszte el napo óta izzadott, hogy összeterelje a népet a szentmi lós mezõre. A legtöbb faluban így is fegyverrel ellett ényszergetniö a atoná na a férfia at, hogy hazulról imozduljana . Morogta , énytelen edte , mint a medve a hajtásban, mi o

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

  

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

    

   

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

     

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

       

 

 

 

     

     

r úgy tesz, mintha a farát nézné, de egyszer csa az ember tor ána szö i . Ha so at szemetezi Gyergyóban a generális, még õ is megjárhatja, mert furcsa, ülön világ ez a Gyergyó. Nem tartozi sehová, csa önmagához. Zárt, el ülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegõje, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg eze et a havaso at. Legyengül, mire a tetejü re ér. A fénye is elváltozi . Furcsa, tit os, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondna ez a világ. Itt ell születnie az emberne , hogy ibírja. Megesi , hogy az idegen mászi , csa mászi felfelé a hegy oldalán s egyszerre cs a hanyatt esi , mint a halott. Az örménye is fe etébbe itt, mint más tisztességes helyen. Csa eze az izmos, törpe, faölelõ hecboc-embere bírjá itt az életet, i ne az egészségtõl olya barnapiros a épe, hogy még a nyújtópadon se halványodi el. Nincs itt semmi sietség, csa zord nyugalom és erõ. Gyergyóban még a medve is ét héttel tovább alszi , mint teszem azt Csí ban. - Pedig ez még a szelid Gyergyó! - magyarázta a táborno na Jósi a apitány, i egy havasismerõ atyafival elébe lovagolt a prundi plájo ig, hogy rövid úton alauzolja be Szentmi lósra. Az egyi fennsí on megállotta , hogy a generálisna a berszáno tól fürtös bundát érjene . - Mine az? - csodál ozott a táborno . Jósi a elõre mutatott a távolba veszõ gerincvonulato ra. - Az a fehérség rajtu már hó! Eze en a hegye en próbálja i Isten a telet!... Hátun mögött még süt a nap, de ott már hull a dér. Harapni lehet a szür e, nedves, hideg ödöt, ami átjár csontot, velõt... Én Excellenciád engedelmével elõre lovagolné , hogy jelentsem ér ezését és tartsam a népet. Reggel óta ott fázódna szegénye a nyílt mezõn. Ez az ember ismeri az úta at! - Ne siessen az embere miatt! - marasztalta a táborno . - Legalább puhulna a szitáló, fagyos esõben! Jólesett, hogy embere szenvedne miatta. Látszott rajta. A rossz, felvágott, vörös agyag-út on nem gyõzte siettetni a lõcsös sze eret, hogy minél elõbb fenn lehessen a nyúlós, nehéz felhõ be bur olt havasormo on. Az õ vad, egyetlen és aljas indulato tól eldurvított atonaszívéne való világ ez. - Úgy érzem magam, mintha isten-vadászaton volné ! - árom odott oda Jósi a Imréne , a i beleborzongott a szája-párájával együtt icsapó éjbe, pedig õt se angyal-tollból szõtté . Mi or felérte a ietlen havas-régióba, nyujtózva tárult szét egész teste. - Ha most itt volna Sophi! - gondolt a ancellárnéra. Ilyen helyen minden férfit elfog a vágy az asszony után és valami névtelen, õsemberi tit o za latjá meg. A vér megsûrûsödi , az erõ orlátlanul felszabadul és a épzelet izgat. A visszafojtott, lappangó mási énjét, az õsembert ismeri fel magában itt a férfi és olyan nõ u vágyi , a ivel bír ózni, mara odni ell. Nem való ilyen helyre töré eny, didergõ városi fehér nép, a iben maro nyi vér sincs!... Az... az a román leány volna most jó, a it tegnap aprítot ta darabo ra Naszód örül a atoná , mert öreg apja védelmében fejszével ütött le egy atonatisztet. Az éne ide!... Az!... A sarjú-ülés forró lett alatta, s ingerülten sürgette a sze erest, a i megvetõen morogta vissza: - Hászen tõlem futhatun , ha valamelyi sza adé ba bé a ar dõlni! A szõrös, icsi hegyi lovacs á így is itette magu ért. Órá al elõzté meg a parádés hátaso on csetledezõ iséretet. Még a szívö is vizes volt a tiszte ne , mire, - tova délután óra felé - bevergõdte Szentmi lósra, hogy az a görbefar ú ördög seperte volna mind a po olba, ahány szé ely van a világon!... Si ó esperes úr alig tudta meleg borral, mivel he lyrehozni õ et. Utána azonban olyano lette a gazdáju al együtt, mint a felmelegített igyó . A fõ irálybíró jelentette, hogy rendben van minden, a nép a mezõn várja ér ezését. - A or indulun ! - vetett egy sötét pillantást a szé i tiszte re, a i Fe ete Túrival élü ön sza állu ba rejtetté a véleményü et. A va is láthatta rajto , hogy csa énytelenségbõl vanna itt.

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

         

   

   

 

   

 

 

 

 

 

  

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

   

   

 

 

     

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

       

   

 

 

        

         

 

 

 

 

       

- Milyen a nép hangulata? - fordult a táborno a mellette ülõ fõ irálybíróhoz. - Nagyon jó! Vanna ugyan egyese , i zúgolódna , de a többség engedelmes! No, ez egyszer a fõ irálybíró is eltalálta szarva özt a tõgyit, ahogy erre felén mondjá , m alig érte i a város a szélére, már hömpölygött is befelé dühös morajlással az emberfolyam. Az ura a atonaság láttára azonban megállotta és elhallgatta . A sorból ilépett egy szépszál ember, Ambrus Ferenc szárhegyi lófõ a társával, Bartalis Mátyással és megnyugtatta a táborno ot, hogy ne tartson semmitõl és etten helyre parancsoltá a népet. Falva szeri nt ülön bo ro ba állotta . Elõl a remeteie , mellettü az alfalvia , ditróia , újfalvia , szárhegyie , ilyénfalvia és far asszemet nézte az ura al. A generális, urta, atonás beszédet tartott, hogy annál ünnepélyesebbé tegye az es ûtételt é intett Si ó esperesne , hogy szedheti magára a templomi gúnyát, de még a fejébe se nyomta tisztességesen a pirosbojtos birétumot, Ambrus Ferenc intett az ujjával, hogy egyet se erõltesse magát és õ urtán, de szilárdan annyit mondott a generálisna , hogy: - Ne ûzzé az eszü et a szent dolgo al, mert úgysem es üszün ! Nem! Az Istenne sem! A fõ irálybírót szinte megütötte a guta az ijedtségtõl és a táborno nevében alig bírta ihebegni. - Miért nem es üszne ? Ambrus Ferenc szerette az egyenes beszédet. - Azért, mert min et a aratun ellenére írta össze a atonaságra és erõsza al ényszerített rán a fegyvert. Addig nem es üszün , amíg meg nem mutatjá Õfelsége írását, ami min et a atonaságra ötelez!... De ilyen írás nincs! - És ha megmutatju ? - A or sem es üszün , míg a felséges Asszon saját ezevonásával nem biztosít, hogy saját tisztjein alatt szolgálhatun s a hazából i nem viszne ! Buccow, i eddig tûrtõztette magát, dühös lett. - Miféle hazából? Megbotrán ozva nézte rá a szé elye , hogy e ora úr létére még ezt se tudja. - Hát Gyergyóból!... Nem volt mit tenni. Másnap reggelre a szé házhoz rendelté a népet és dolgu végezetlen visszamente a szállásu ra. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Azon este a táborno Si ó esperessel tanács ozott, hogy az adott helyzetben mit ellen e tenniö . - Ön ismeri a népet és... a irályné hálás szo ott lenni azo hoz, a i hûségese hozzá! - Testestõl-lel estõl az öné vagyo , egyelmes uram! - olvadozott az esperes, de azért csa

suttogás-hosszról merte ajánlani, hogy valami éppen a ét övetet, a nép ét megbizottját ellene levenni a lábáról, s a or nyert pörü volna. A generális elhitte, hiszen így volt Udvarhelyen is. Hátha itt több szerencséje lesz. - Minden erõmbõl segítségére lesze Excellenciádna ! - ígérte az esperes. Hogyne! Ezüst a pásztorbot és ényelmes a anono i stallum. Így történt, hogy a másnapra a szé házhoz parancsolt nép ét vezetõjével már hajnalban felverte a táborno ot, a i jó edvûen, pihenten ébredt. Az idõ is javult valamennyire. Az esõ elállott, de a hegye rõl leszállott öd az utcán, a ház özt gomolygott. Valószínûtlenül nagyo lette benne az embere , i türelmesen vártá , hogy merre dõl el a sorsu . A generális órá ig megváratta a ét övetet, de látszólag barátságosan ugrott fel, mi or végr beléphette hozzá és úgy fogott ezet velü , mintha legalább húsz esztendeje nem láttá volna egymást. Csa hogy egészségü re nem ívánta az écca ai nyugodalmat. - Ügyelj, Mátyás! - döfte meg tito ban a társát a tapasztaltabb Ambrus Ferenc, mert a meg önnyebbült arcáról látta, hogy barát ozni a ar a generálissal. A figyelmeztetésre Mátyás bá is idüllesztette a mellét. - Kezdhessü , uram! Márhogy a tárgyalást el lehetne ezdeni, mert a nép ünn türelmetlen. Valamit odasúgdosott Si ó esperes a táborno na , mert ez egyszerre szé el ezdte ínálni, s csa éppen azt nem mondta, hogy: Ne vigyé el az álmun ot!... Ha nem lesz az a csúf

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

  

 

   

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

 

     

   

 

 

 

     

       

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                  

  

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

           

 

 

 

 

 

 

 

 

                                   

 

  

 

 

 

           

morva-orra, s ha magyarul beszél, még azt lehetett volna hinni, hogy szé ely az ebadta . Jól itaníthatta azonban az esperes úr, mert ma tudta, mi a becsület. Nem úgy, mint tegnap. Ki érdezte rendre minda ettõjü et, hogy hova való , van-e családju , me orá a gyerme e , van-e élhetõs birto u , s olyan õszinte aggodalommal eveselte a jövedelmet, mintha õ enné napjában csa egyszer meleg ételt, s az õ tor át rágná a havason a csípõs csí túró. - Emmá ember a talpán! - ezdte szeretni a jólel û Mátyás bá, hogy a szívességét legalább ennyivel viszonozza s már a száján volt, hogy: Ha arra jár, hát ne erülje el a mi szegény házun táját! ; de nem volt ideje rá, mert a egyelmes táborno úr, - a ine pedig odafenn Bécsben a or is üres a szé e a irályné mellett, mi or maga itt van, - éppen azon ezdett töprengeni, hogy ezen a nehéz állapotju on valahogy segíteni éne. - Jól mondja! - buggyant i ön éntelen Mátyás bából, de még a or a adt fel a szeme igazából, mi or ez a nagy úr, i egész Erdélyország parancsolója, azt találta mondani, hogy ha endte is úgy a arjá , én szívesen segíte !... Volna is módja hozzá s az ára se túlságo De már erre icsit meghö ent Mátyás bá is, de a táborno olyan édesen vert, mint a haris a vetésben: - Mindössze annyi lesz a dolgu , hogy ilépne velem ide a szé ház eleibe s a nép elõtt leteszi az es üt! - Le a sújt! - szö ött fel a ét szé ely a festett szé bõl. Hogy félreértés ne legyen, Ambrus Ferenc még azt is hozzá tette: - Ameddig a szé elység ivánságait nem teljesíti , addig nem! - No és ezért sem? - borított i egy zacs ó aranyat az asztalra a generális. - Most már sehogysem! A generális tovább nem bírta az ala os odást. Másodszor történt meg, hogy a szé elye a szeme özé vágtá a mocs os júdáspénzét. Úgy rontott rá a ét árvára, mint a far as. - A or én magu at fela asztatom! Csa fittyentett egyet a szája szélén Ambrus Ferenc. - Nem so at veszít Gyergyó, ha a táborno úr min et fela asztat! - Nicht bellen, Hund! - bõdült fel a generális, és iordított a atoná után. - Verjéte vasr minda ettõt! A atoná pillanat alatt engedelmes edte . A fõ irálybíró odaugrott, de el ésett. Erre felfogott ézzel érte a táborno ot: - Ne tegye, egyelmes uram! Istenre érem! Nagyon nagy baj lesz ebbõl! - Ki velü ! - üvöltött Buccow. Ambrus Ferenc a rajta csüngõ atoná özt megállott, mint a cöve . Éppen csa addig, amíg panaszosan végignézte a fõ irálybírót és rosszalólag megingatta a fejét: - Látja, látja, mit csinált irálybíró uram!... Bornemisza Pál olyan lett, mint a fal. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Pillanat alatt elterjedt a nép özt, hogy mi történt a ét övettel. A gyergyóia nem so at te etóriázta , hanem azonnal fejszére, fegyverre apta és ne isûrüdte a apuna , hiába záratta le hirtelenében Si ó esperes ét vaspánttal is. El se vette róla a atona a ezét, má zuhogta az ütése a emény, cserefa-dec á ra és három helyt is beroppant a erítés a tömeg nyomásától, amely úgy ne ilendült a szé házna , hogy megingott tõle még az épület is. Sûrû árom odáso füstölte elõ a szája ból, fé evesztettségében elsodort mindent maga elõtt a nép, s ha tehetetlenné nem torlódna , a folyosó szû tor ában egymásra hullva, az erõs ülsõ rohamtól, hát biza-biza élve sen i meg nem marad az ura özül. Valamit az is segített, hogy az utolsó percben Fe ete Túri le apta a falról az embernagyságú feszületet s anna a hóna aló ezdte instálni a népet. A veszedelem azonban csa a or szûnt meg, mi or a irálybíró Istenben boldogult drága édesanyja emlé ére meges üdött, hogy mindjárt szabadon bocsátja a övete et. Erre aztán adta ne i fertály órát. A megrémült generális is jóna látta nem ellen ezni s elõhozatta a ét embert. - Sietni, sietni! - sürgette a atoná at, i nehezen tudtá inyitni a foglyo ezén a bé lyót. Mi or aztán leeste a lánco , a szelíd, csendesvérû Mátyás bá megnézte elõbb a bilincse et, aztán rácsudál ozott az izgatott generálisra, s bárányszelíden, alaposan, megmondta a véleményét : - No mü jól megjáró magával!... Ki gondolta volna róla, mi or olyan igazi szépen szólott az

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

     

     

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

     

 

    

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

      

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

                         

     

 

 

 

     

 

 

 

 

    

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

               

 

 

 

 

    

         

       

emberrel! No várj német, amíg én még egyszer hisze ne ed az életben!... Mi or a ét fogoly az udvaron megjelent, a nép diadalmasan felzúgott és egész nap, egész écca a olyan volt a város, mint a felbolygatott méh as. Éppen ávemáriára harangozta , mi or Si ó esperes úr a setét edvû, el eseredett generális elé vezetett harminc, pénzen megvett, nyomorult, te ergõ, rongyos, útonálló, szemét embert és enetes mosollyal jelentette: - Eze a jóembere le a arjá tenni az es ût, egyelmes uram! Még a generális is undorodva fordult el tõlü . Si ó esperes úr azonban sürgösen szedte magára a templomi ruhá at, hogy bevegye az es ût. Hiába! Ezüst a pásztorbot és ényelmes a anono i stallum. Ez a harminc ember lett a határõrség magva.

XI. Azzal biztattá a generálist, hogy Csí ban több lesz az eredmény. Kudarccal semmi éppen sem mehetett vissza Szebenbe. Baj volt azonban az elutazással. Ha az örménye meg nem önyörülne rajta, s saját személye szerint való érésére nem adna ét vén, zabozatlan, horpadt li u abalát, i se tudott volna mozdulni Szentmi lósról. Így is alig birtá becip elni Szentdomon osra, ahol Lu ács János a pap, a maga ényes csi óit, ocsiját adta alája. Csuda lesz, ha ezért vala i tisztességes ember el nem vágja a lovai inát. A parancsra, erõltetésre Alcsí , Felcsí népe seregestõl tódult a szeredai vár alá. Még a havasalji özsége is eljötte : Szentgyörgy, Újfalu, Menaság, Kotormán, a tizese re szotyogtatott Mindszent, fel Gyimesig, le Kászonig. A eserûség, bosszú, elszabadult indulato fûtötté a népet és a virradásban vörös öd derengett a tömege feje fölött, mintha testü bõl sütne elõ. Az ura érezté , hogy a valóságos halál simít végig a hátgerincü ön, mi or átvergõdte az ellenségesen, fenyegetõen morajló tömeg özt. A fõ irálybíró a generális mellett olyan sárga és merev volt, mintha ültében halt volna meg és most a temetõbe vinné . A szé i fõtiszte : Boros Ferenc, a felcsí i, a vén, beteges Szabó Ferenc, az alcsí i, s Blási a ászoni al irálybírá õszülte meg az aggodalomtól és szégyentõl, hogy a nép ilyen cudar ügy szolgálatában látja õ et. Fel se merte pillantani a sze erü bõl, de mit csináljana . Kénytelene vele. Valóságos lel i vesszõfutás volt az útjo . A nép nem is ímélte õ et. Szidta, mocs olta mindenne , áruló na , népnyúzó na , fajtagadó na , judáso na , a i eladtá Csí ot, Bécs utyáina . Különösen a fõ irálybíróra acsar odta . Az utolsó pendelyes gyerme is a uja ját rázta feléje. Szinte az arcába hajolva fenyegetté meg, hogy élve Csí ból többet i nem megy. A generális tisztában volt, hogy ide is hiába jött. Eze tüzet ra na még az út porában hátrahagyott lábanyomára is, de élvezte a haragna , tehetetlen gyûlöletne ezt a borzongató sugárzását. Természete szerint való volt. Tetszett ne i, hogy ez a nehezen türtõztetett, most még csa a parto szélén iloccsanó lázadás az õ mun ája, de õt nem fenyegeti özvetlen veszély, mint Udvarhelyen és Gyergyóban, hanem a szé i elõljáróságot, a birto os, vezetõ nemességet, az ura at. Gyil os szemvillanáso furjá át õt is, de benne csa a parancsot teljesítõ atonát látjá , a jött-ment ellenséget, az idegent; de eze az ura az õ vérü , faj szé elye , i a özösségtõl elfajzotta és most ott uporogna a nyomorulta a hóhér lábainál, ahelyett, hogy a néppel tartanána ... Ha ma nem, holnap, de valami or eljön az i deje, hogy a sar ához verje a fejü et. Ami eddig nem történt meg vele, most halványan derengeni ezd a táborno ban, hogy mégis nagy dolgo azo a megfoghatatlan semmisége , mint szabadság, függetlenség, népjogo , a régi szabad sors, hogy így felveti magát érte ez a ülönös, büsz e, maro nyi népecs e, ez a szi lá férge, rengetege ülönös vadja, hogy éhezni, szomjuhozni, szenvedni, pusztulni tud érte. Gyönyörûség lesz elvenni tõle!... Az útja-módját is tudta, hogyan ell csinálni. Jól látta a ancellár. Egy népet önmagával el elpusztíttatni. Az alját fel ell lazítani urai ellen, a szegényt a gazdag ellen, apát fiú e llen, fel ell borítani a rendet, aztán ínozni, sorvasztani, elnyomni, megölni a lel ét, elvadítani, felforgatni. Ha ez si erül, Szé elyföld önmagától hull az ölébe... Ezt ellene aztán megcsinálni egész Erdéllyel! - gondolta. A gõgös ura tor ána szabadítani a rongyoso at, a csürhét és aztán elsöpörni az egészet... Álomna is túlszép!... Az ördög vetése éri , csa

 

 

 

 

 

 

       

 

   

 

 

 

     

   

   

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

   

   

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

   

   

 

 

 

 

   

     

öntözni ell. Éles, elnyújtott üvöltés téríti magához: - Gewehr he-e-e-raus! Carato alezredes, Csí atonai parancsno a tisztelgett az õrség élén. Szinte sajnálta, hogy már megér ezett. Oda se figyelt az alezredes elõírt jelentéstételére. Az ura at nézte, a bánatos, imerült, megalázott szé i ura at, hogyan mászna le a lõcsös sze ere rõl. Mintha temetésre jötte volna. A fõ irálybírón halálfélelem látszott. E pillanatban mindennél jobban izgatta a generálist, hogy vajjon i mer-e menni a nép özé. És a többi is, az alattomos, ényszerû utyá ! Meg se várta, míg inyujtóztatjá a sze éren meggebedt tagjai at, azonnal iadta a parancs ot: - Az ura mindjárt szóljana a népne ! Az es ûtételne egy órán belül meg ell lennie! A szé i ura egyetlen szó, egyetlen ige nél ül engedelmes edte . - Kimenne ! Mégis meri ! - csodál ozott a táborno . - De vajjon vissza jönne -e élve? Kurtán intéz edett a saját biztonságáról, hogy a csapato álljana észenlétben és erõsítsé meg a apuõrséget, aztán gyorsan visszavonult a szobájába és az öles fala öblébe húzódva leste a népet, mint a tigris a zsá mányt. Mindennél jobban izgatta, hogy vajjon mi lesz! ... Valósággá épzelte az ura helyzetét, tudta, hogy minden szóval a végzetü et sietteti , mert ha a fegyverfelvétel mellett szólna , a nép öli meg õ et, ha pedig a nép mellé állana , lázadó á, felségáruló á válna és a törvény végez velü . Az õ edvéne való helyzet! Minden pillanatban meg-megújult a moraj, érzett a lázadás feszültsége, a veszedelem szaga, a nyugtalan, fe ete tömeg vad izgalma a fenyegetõzõ férfia magán ívülisége, i ne fehér harisnyáján úgy villogott a piros vitéz ötés, mintha szeszélyes villám sujtotta volna az alfelü et. A cseres arco tömege valószínütlen barna folt ént ödlött át az abla on s az életveszély szinte isi oltott a veszedelem sötét épébõl. - Vajjon visszajönne élve?...

Visszajötte . A szerencsétlene ne alig volt emberi formáju , mi or újra a táborno elé bátor odto . A fõ irálybíró ét vastag bajszaszála úgy lógott a föld felé, mintha annál fogva a arná sirba húzni a halál. Csapzott, sárga, idétlen, szétrugott, szánalmas volt a többi úr is, gondütött, meg inzott. - Nos? - lépett eléjü a generális. Az ura mélyre görnyedte . A várudvar fe etéli a fegyveres vasas némete tõl, s ha elszabadul a generális dühe, ma embervért nyalna az ebe Szereda uccáin. A fõ irálybíró mentegetõzi : - Mi megtettün minden emberileg telhetõt, egyelmes uram! - És az eredmény? - mordul rá türelmetlenül Buccow. A fõ irálybíró egy iratot vesz elõ a ebelébõl. - Az eredmény ugyanaz, mint Gyergyóban!... Itt az instánciáju ! Túl vanna rajta. Lesz, ami lesz! Õ megtetté a magu ét. Ismét iegyenesedne és nyilt arccal várjá a sorsot. Dacosan és férfiasan, majdnem ellenségesen. Kötelességü et teljesítetté . Nincs tovább! Õ is szabad embere , vagy miafene! Csí urai! Nem a ár i ! A táborno megérzi az ura hirtelen változását és magában gúnyosan elvigyorodi , hogy eze merne dacolni vele, ha csa belül is, ha szótalanul is. No majd megtáncoltatja õ et! Vésztjóslóan szinte örülmosolyogja õ et és nagy meglepetésre csa annyit mond: - Ú-úgy?... Szóval a nép vona odi letenni az es üt?... Vár evéssé, míg az ura csontjaiba újra beleáll az aggodalom és rettegés. Csa azután mondja: - A or nem is erõltetjü ! Ha a menny õ váratlanul a lábu elé csap az égbõl, a or se lepõdne meg jobban. A atonatiszte ne is étfelé áll a fülü a csodál ozástól, de a táborno nem hajlandó indo olni elhatározását, mindössze még annyit mond, hogy: Mi pedig reggel folytatju útun at Háromszé re! És int, hogy távozhatna az ura , de a üszöbön mégegyszer megállítja õ et: Elutazásom elõtt azonban Önö höz is lesz pár szavam! Mine essé jól az ebéd a szerencsétlene ne !

 

 

 

     

   

 

 

   

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

            

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

  

 

 

 

     

 

 

 

  

 

 

 

A vár apujában a nép megbizottai várjá instánciáju ra a választ. Ketten is oda iáltjá ne i - Haza mehetne endte ! Nem lesz es ütétel! A hír végigfut a tömegen és felujjong az öröm. Az embere megváltozna és biza odva mosolyogna egymásra. Hát mégis si erült, mégis õ gyõzte ! Tudtá õ azt! Feloldódna , meg önnyebbülne és újra piros lesz az arcu az élettõl. Csa a vár apuban álló bizalmia nem mozdulna , mintha odaszegezté volna õ et. Gyanús ez a nagy engedé enység! Bene Józsi delnei lófõ megva arja a fejét: - Meglássáto embere , valami nagy disznóság lesz ebbõl!... Üssete pofon, ha nem lesz igazam!... Valami nagy disznóság!... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Látszólag nem történt semmi ülönös egész nap. Délután a táborno magához rendelte a fõbb tiszte et: Caratot, a parancsno ot, Schwarz alezredest, Cajetanus taplocai és Albrecht, szentgyörgyi apitányo at. Ernst és Zimnique alezredese Háromszé rõl szintén megér ezte . Õ et is. Látszi rajta, hogy tudja, mit a ar. - Az érte ezlet szigorúan bizalmas! Nem ell erre a tiszte et ülön figyelmeztetni. Kiválogatott, hûséges emberei õ a táborno na , i in ább leharapná a nyelvü et, semhogy egyetlen szót is elmondjana abból, amit hallotta . Anyja ebelén se tudna elbújni a generális bosszúja elõl, ine eljár a szája Feszesen hajolna meg a táborno elõtt, a i parancs ént özli véleményét. - Önö tudjá , hogy Õfelségéne határozott ívánsága a Landmiliz felállítása, amine tüzönvizen eresztül meg ell lennie!... Én nem ére rá hosszasan foglal ozni e rebellis utyá al, a szé tisztviselõ arában és a nemes ura ban nem bizhatun . Önö re vár a feladat, uraim, hogy a császárnõ a arata teljesedésbe menjen. Mindent övessene el, hogy a népet a fegyver felvételére birjá ! Nem ell törõdniö sem a fõ ormányszé el, sem az itteni polgári törvénye el, mert azo at, a i az es üt megtagadjá , iveszem családju al együtt a polgári hatóságo joghatósága alól és az önö parancsa alá rendelem. Támogatásu ra iderendelem a Laudon-ezred három megbizható századát, Fröhlich õrnagy parancsno sága alatt, i már szerzett tapasztalato at Udvarhelyen. Az egységes irányítást Carato alezredes úrra bízom... Ö pedig semmitõl se riadjon vissza. Az eredményért felelõssé teszem és elvárom minél hamarabb teendõ edvezõ jelentését!... Megértetté ? Köszönöm!

Egy óra mulva hét embert terelte be a fogdosó atoná a várudvarra. Rongyoso és részege volta . Jelentetté a táborno na , hogy le a arjá tenni az es üt. A generális látni se a arta õ et, de fejen int öt aranyat üldött i a számu ra. Hátha valamelyi fogadóban ma écca a so embert fog fiadzani az öt arany. Ilyen sárga csi ó ra ültette Csí ban elsõ atonáit a császárnõ. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A szé i ura ra csa setétvégben erült sor. Addig hadd ette a bizonytalanság és aggodalom, hogy mit a arhat velü a generális. Lötyögött is a díszruha ülönösen a fõ irálybírón, a i testileg-lel ileg meghuttyant ezalatt pár nap alatt. Te intélyes hasa helyett csa az üres bõr fittyent rá a nadrágja elejére, mi o megállott a táborno elõtt, a i le se ültette az ura at, hanem mindjárt a fõ irálybíróra táma - Neheztele Önre, báró úr, mert Ön az o a enne a nagy zavarna !... Megbizható értesüléseim vanna , hogy Gyergyóból megbizható embereit elõre üldte az ottani ellenállás hírével és hasonlóra biztatta a népet! Nehogy az elsõ legyene . A fõ irálybíró a fejéhez apva tilta ozott, mentegetõzött a nyilvánvaló igazságtalanság és méltánytalanság ellen. - Saját szemeivel gyõzõdhetett meg, egyelmes uram, hogy életemet se imélve buzgol odtam! Legyen belátással, egyelmes uram! Csuda, hogy a feldühödött nép eddig is agyon nem vert! A táborno úgy tett, mintha ez egyszer hajlandó volna a váda tól elte inteni, bár a fõ irálybíró mentegetõzése nem ielégítõ. - Mindenesetre al alma lesz bebizonyítani, hogy igaz hûséggel viselteti a irályné ügye irán ! - intette le a megpuhult urat. - További intéz edéseimet szeretném az ura tudomására hozni,

   

 

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

     

                 

   

   

 

 

 

  

 

       

 

   

 

 

 

 

     

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

       

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

       

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

         

                   

 

   

 

       

    

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

mert én talán még ma átmegye Háromszé re, ahová utasításo al Schröder ezredest elõre üldöttem. Mihelyt az ezredes visszaér ezi , be fogjá járni vele a falu at és feles eti a népet. Az itteni atonai hatóságo már meg aptá az intéz edése et, hogy az ügy si ere érde ében minden te intetben segítségü re legyene és ellõ atonai védelemrõl is gondos odjana ... Mû ödésü et illeté es helyen figyelemmel fogjá ísérni! Errõl se feled ezzene meg az ura ! Különösen a fõ irálybíró úr!... A viszontlátásra! Az ura fehéren ihátrálta . Legalább száz lépést szédelegte szótlanul egymás mellett a szállásu felé, mi or a fõ irálybíró társaihoz fordult, mintha gyónné : - Megérdemeltem ezt a sorsot, mert ha jószándé ból is, de nagy bûnt övettem el Csí ellen! Egyedül a vén, botra támasz odó Szabó Ferenc mert erre annyit mondani: Mindannyian hibáso vagyun , méltóságos uram!...

XII. Alig húzta i a lábát a táborno , ráömlött Csí ra a német atonaság és megszállotta a falva o Zsoldos, durva, apjána se egyelmezõ, züllött népség, éhes hiéná , i ne a tiszte is alig tudta parancsolni. Büntetésbõl ide vetett söpredé , a i et minden tisztességes helyrõl el ellett ta arítani. Pár nap alatt megfertõzte és fene estõl felfordította mindent. A táborno itt hagyott aranyai is megtetté a magu ét. A Szeredában feles üdt, hét áruló szentimrei huszár, másnap ilencven új atonát hozott. Az ingyen-arany szagára minden faluból tódult a söpredé , a so törvény-üldözött, erdõ ön budá oló, szö ött jobbágy, a börtönö bõl szabadon engedett és felfegyverzett bûnözõ , az el eseredett szegénység, a nincstelene , az éhezõ , i idáig hiába bir ózta az élettel, a rongyoso és aljaso , megbélyegzette , i ne Carato, a parancsno egyetlen törvényt adott: - Katonána minden szabad!... Tudta, mit csinál a generális bizalmasa, a i egyénileg is gyûlölte ezt a büsz e, nemes, omoly, fölötte álló idegen fajt és a háttérbõl, tit on, ördögi élvezettel irányította szándé os felfordulást. Ömlött a bor, pálin a a gyergyai havaso tól a tusnádi szorosig, s a fé evesztett csürhe szabadon garázdál odott. Re edt bõgése verté fel az éjsza á at, részeg atoná tántorogta az uccá on és belövöldözte a háza ba, zsarolta , pusztította , a gazdát iszorítottá a fele ge mellõl, asszonyo at, leányo at ágybéli szolgálatra ényszerítette , s az ellen ezõt fegyverrel támadtá meg. Törvényne , te intélyne vége lett, a szenvedélye szabadon garázdál odta . Testvér testvér ellen, fiú apja ellen, szomszéd szomszéd ellen támadt, dühöngött a bosszú, gyûlöl ödés. Vészes és végzetes idõ sza adt rá az árva népre, mintha az erdõ összes far asai, fenevadjai elszabadulta volna. Az elsza adt gáta on át, hömpölygött a szennyes hullám és elborította az egész szé et. A rossz termést is számításba vette Carato parancsno . Látta, hogy inség fenyeget. A rozs alásza üresen száradt el a napon, a zab léhás lett, a pityó a, Csí aranya mogyorónyi maradt, fele anna is megrothadt a fésze ben, a aszáló on csa szõrfüve nõtte , a júhba métely esett, a csorgá ban medvé garázdál odta . So helyt még a vetõmagot se adta vissza a föld. Az üres szuszé o ban nya át törte a belehulló egér. Ahol Isten csudájából mégis megmentette valamit, azt a atoná vitté el. Az utolsó borját is leütötté a szegény emberne . Más or is volt hasonló bajban Csí , de a or a szászo özül hozta magu na élést. Zsindellyel, dec ával, épületfával, borvizzel, miegyébbel Kolozsvárig elsze erezte és valahogy ivártá a nehéz idõ elmulását. Most azonban mindent eltiltott a atonai parancsno . Egyi faluból a mási ba is csa passzussal lehetett menni. A csempészésre is erõst reamente , hogy a havasalji falu se boldogulhassana . Eddig jó volt, mert ha veszedelme árán is, de valamit csa áthozhatta Moldvából. Most az elsõ fára fel ötötté , a it megfoghatta vagy vesztegházba vitté az ösvényõrzõ , ahol a lel et is igyötörté belõle. A eleti pestis mega adályozása volt a címe, hogy elveszítsé a szé elye et a pestisn is jobban. Nincsen annyi szava a törvényne , mint ahány ember elpusztult miatta. Minde rre azt mondta Carato: - Ha atoná leszte , lesz mindenete ! És mégsem vetté fel a fegyver a szé elye . Szenvedte , de nem jobban, mint a tétlenségre, vesztegelésre árhoztatott fõ irálybíró, a i i se mert mozdulni a szállásáról, ahol hete ig várta a generális parancsából Háromszé rõl Ernst alezredest. A so rossz hír hallatára szeret volna bedugni a füleit, hogy ne halljon semmit. Lel iismerete mardosta és alig gyõzte vigasztalni a vén Szász János, az esperes, i elhagyatottságában minden nap fel ereste. Az

 

 

 

     

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

       

 

 

       

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

     

   

          

 

     

 

 

 

   

     

     

 

 

 

 

 

   

 

   

     

   

 

 

 

 

   

   

 

 

           

 

 

 

 

  

 

 

 

 

           

 

   

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

               

   

       

 

 

     

 

       

   

 

     

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

               

 

 

 

     

õ beszéde is in ább vád és étségbeesés volt, mint vigasztalás. Mindennap új híre et uvi olt. - Hallotta-e méltóságos uram, hogy Bán falván Bene Istvánt úgy megmarcangoltá a atoná , hogy lepedõben vitté haza, mert azt találta mondani, hogy ráju éne menni és mind ihányni Csí ból a bitango at. Kozmáson Botos Péterne , i pedig az elsõ embere özül való a faluban, pus aaggyal rontottá be a fogait, hogy ne járjon a szája a atonaság elle n. Menaságon Incze Ignác, i éjsza án ént fejszével õrizte a feleségét, alig tudta a atoná elõ iszö ni a havasba, s onnan által Moldvába. Mondathatja érte a gyászmisét a fiatal felesége, ha valami or ézbe erül. Napról-napra többen leszne , i végleg itt hagyjá ezt a földet és átalhúzódna Moldvába, ahol a vajda földet, birto ot, adómentességet igért a hozzátérõ ne . Ha tüzes vassal ínozzá , az se fájt volna jobban a fajtáját szeretõ irálybíróna , mint az i híre . A vén pap pedig árogta tovább a veszedelme et, hogy naponta tizével, húszával hozzá be a véres, é re-zöldre vert embere et Szeredába a tömlöcbe, ahol addig nyomorgatjá , nyaggatjá õ et, amíg felveszi a fegyvert. - Odajutottun , hogy vasárnapja sincs a népne ! Mise után hoppon veszi a atoná a férfia at, viszi a atonai szálláso ra, ott üti -veri , sebheti , rongáljá , ényszergeti , vasazzá , hogy feles üdjene . Csuda-e, hogy so an in ább a gyalázatot vállaljá ? - Miféle gyalázatot? - A atonaságot! - Gyalázatna tartja fõtisztelendõséged? - Anna tartom ilyen formában és verje meg Isten, a i ebben özremû ödi ! A irálybíró összerándult és fájdalmasan felnézett a papra. - Tudom, hogy reám gondol, de én csa jót a artam! Az öreg pap megszánta, hiszen hete óta látja inlódását, belsõ meghasonlását, szenvedését, gyengeségét. Feloldódta egymás iránt és megölelté egymást. - Segítsen rajtun , uram! - instálta a pap. - Különben mind egy szálig elveszün ! A fõ irálybíró tehetetlenül vallotta be. - Én már sen in sem tudo segíteni!... A dolgo túlnõtte az én hatalmamon! Az öreg pap iegyenesedett. - A or menjen innen! Fusson tõlün ! Legalább ne i ne segítsen, ha rajtun nem tud! Fe ete ezeit elõre feszítette, mintha azo al is eltaszítaná. A fõ irálybíró felsóhajtott. - Nem mehete !... Katoná õrizne , mint a rabot! - A or nincs mit tenni! - mondott le vén Szász János is. Olyan hideg és erõtlen volt a eze, mi or elbúcsúzott, hogy még a szent ostyát se birta voln a a magasba emelni. A szerencsétlen irálybíróna õ volt egyetlen barátja, reménysége, az egyetlen szál, ami még világhoz öti és mégis azt mondta ne i: - Ne jöjjön többet hozzám, atyám, mert nem a aro , nem tudo több szenvedést hallani! A pap elment, de a lel iismeret vele maradt. Éjjel-nappal gyötörte és félórára, ha megtudta lopni az álom. Rettegett a pillanattól, hogy az alezredes visszaér ezi Háromszé rõl és ne i újra szembe ell nézni a néppel. A szüntelen aggodalomtól elgyengült és elhatározta, hogy haza éredzi . - Életveszélyben forgo ! Hasznomat se látja sen i, az ügyre is jobb, ha nem vagyo itt! próbálta meggyõzni a parancsno ot, de Carato hallani se a art róla és egyszerûen visszaparancsolta. Szégyenülten tûrte az újabb vesszõfutást, annyira elgyámoltalanodott. Már mindegy volt minden. Világosan látta, hogy nem az õ rábeszélésére van szü ségü , hiszen tudtá , hogy nem tehet semmit, hanem csa még jobban meg a arjá gyûlöltetni a néppel, hogy a nemesség és elõljárói ellen dühítsé . Meghült a szája az ijedtségtõl, mi or erre rájött és megszö ött vo ha az õrö nem olyan ébere . A tor áig szö ött a szíve örömében, mi or meghallotta, hogy Ernst alezredes végleg Háromszé en marad, de Carato, a parancsno hamar ivette a reménységet a ebelébõl. Fröhlich õrnagyot rendelte az ura mellé nagyszámú atonai ísérettel és ellentmondást nem tûrõ hangon özölte, hogy másnap reggel indulhatna is Csí verbuválására. Már csa egy reménysége maradt: valahol elpusztulni és ezzel jóvátenni mindent.

 

 

   

 

   

 

 

 

     

           

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

   

   

 

       

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

 

   

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

      

  

 

   

Ez a reménysége sem teljesült. Mi or a másnap reggeli órá ban megér ezte a özeli Szent irályra, a templom elé iparancsolt nép úgy várta, mint az édesapját. Még bizott benne, remény edett a lehetetlenben is. Horgadt fõvel állta a szánalmas, el inzott férfia . So u na é volt az arca a friss ütése és a condra alatt sajgott a megvert, meggyalázott teste. Szinte tulvilági, eszelõs fényben lobogta a szeme , de egyetlen fenyegetõ hang se esett, egyetlen ujj sem fenyegett e a fõ irálybírót. Szorongattatásu ban ujra Csí apját láttá benne és ez mindennél jobban fájt ne i. Menedé ü ne hitté , s némelye még a ezü et is feléje tártá , a régi szeretet fénye megcsillant a szeme ben és a dacosra zárt szája felengedte . Az elõlépõ György István, a bíró is egyenesen hozzá önyörgött, mintha a tiszte és atoná ott se volnána : - Védelmet, oltalmat érün , uram! És zuhogni ezdett aj áról a panasz: - El ell vesznün , uram, a ora szorongattatásban vagyun ! Száj azt el nem beszélheti, mit mivelne velün a tiszte és limitrófus atoná ... Fejün elvesztése alatt öltött parancsola mellett mérté alá húzna s erõsza osan, so ínzás, fogság, szenvedtetés, iszonyú megverettetése , mindenféle szolgáltatáso , jégverme ásatása, fagyos földben való aróztatás, pálcázáso által ényszergetne a fegyver felvételére. Marhán at, icsi gabonán a elvetté , éjjel rajtun ütne , feleségün et mellõlün rántjá le az ágyból. Minden háztól egy petá pat ópénzt övetelne , fedelün alól iszorította , fahordani, havasõrizni hajtana , s mocs os szava al illetne mind a atoná , mind a tiszte . A vetés erte et lerontjá , felégeti , a falu határai miattu pusztulna , semmi tilalmas nincs elõttü . Ország és falu útjai tartani nem a arjá , a özség vagyonát magu özt tetszésü szerint felosztjá , hatalmas odna , s a i ellenáll, azt veri , sebheti , rongáljá és felséges Királyné asszonyun parancsol ta ellenére meg a arna fosztani õsein tõl reán szállott nemesi szabadságun tól; - de mi attól nem tágítun még az életün árán sem!... Igazságot és védelmet érün fõ irálybíró uram! A nép utána zúgta: - Igazságot! A fõ irálybíró aggódva leste az õrnagy arcát. Bár ne értené, mit ez az ember beszél!... Minden épen ínos helyzetben van. Mit válaszoljon? Ha bátorítja, vigasztalja, erõt önt beléjü , magát teszi tön re. Pedig legszívesebben özibö állana és õ is rázná az ö lét a so gazság ellen, amit ellenü el övette , de nem teheti. Mit mondjon ne i ?... Hiába néz a ét al irálybíróra is. Azo is csa állana omoran, szintelenül, mintha a bennü rágódó férget nézné . Napo óta szavu sincs hozzá. A némaságu al bünteti õt is. Elég, ha ényszerüségbõl vele vanna . Már az is megfertõzi a becsületü et. Lenyeli eserû nyálát és ijedten felveti a fejét, mert György István elhallgatott és várja a választ. Felelnie ell és pirba szö ött arccal dadogja: - Nagy edvetlenséggel értettü a endte panaszait és intéz edni fogun a atonai parancsno ságnál, hogy azo megszünjene . Ha azonban a további bajo at el a arjá erülni, fel ell venniö a fegyvert!... Egyebet nem tanácsolhato ! Megüt özve, iábrándulva mered rá a csalódott nép. Az õrnagy elégülten mosolyog. Mégis tud magyarul!... Az öreg Szabó Ferenc összero ant testéne súlya alatt meghajli a pálca. A mási al irálybíró ono ul a Hargitát nézi és mintha csodál ozné , hogy miért futna elõle olyan gyorsan a hegye !... A fõ irálybíró is csa homályos ödben látja, hogy egy ilencven felé járó, vén, csipás ember elõvánszorog, megte ergeti a fejét: - Haza mehetün , embere , mert a fõ irálybíró úr ehelyt szépen elárula mün öt!... Ki hitte volna!... Az õrnagy iadja a parancsot az indulásra. Csa nehány atona marad vissza. Ki se érne a falu végére, György István felordít, egy asszony si olt, a ilencven felé járó ember szótlanul esi össze a atoná csapásai alatt és hanyatt fe ve, véres szájjal úgy néz f az égre élettelen szeme el, mintha csudál ozné : - Úristen, i gondolta volna!...

A szentgyörgyi eltérõnél a vén Szabó Ferenc megállította a sze erét. - Én tovább nem megye !... Beteg vagyo ! Hiába ellen ezett az õrnagy, elcsörömpölt a fagyott, felvágott, göröngyös tagúton. A fõ irálybíró irigy edve néz utána. Boros Ferenc, a felcsí i irálybíró, ine egész idõ ala

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

   

                                                           

 

 

 

 

     

  

 

   

 

 

                 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

       

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

  

 

         

 

   

 

   

  

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

         

   

 

 

 

 

 

 

     

  

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

   

 

 

 

     

 

A övet ezõ falu, Szentgyörgy már atonaszállás volt. Albrecht apitány parancsno olt benne. Szögletes, félmûvelt, egyetlen, nagydarab ember. - Nincs miért sietni! - fogadta a bizottságot. Nyugodtan megebédelhetün a papnál. Az embere et úgyis csa ebédutánra hivattam össze! Elõ vanna észítve, nem so dolgu van velü ! - acagott étértelmûen. Az ebéden hamar áteste . A pap is muszájból adta, ne i se igen ízlett. Még örülte is, mi or a strázsamester jelentette, hogy a nép a piacon vár. A papila tól pár lépés a piac. Még ma végezhetne Menasággal is. Jól mondta a apitány, hogy elõ vanna észítve az embere . Néma csend fogadta. Egyetlen ujj a sap a felé nem döfött, még csúfságból sem. Mintha halotta állotta volna glédában. Sen i a nép nevében elõ nem állott, mint Szent irályon, panasz nem esett, csa állotta a férfia tit olt dühvel, de ez a szilárd, néma ellenállás an félelmesebb volt. A fõ irálybíró valahogy elrebegte azt a néhány rábeszélõ szót, de erre se mondott sen i se jót, se rosszat. Az õrnagy vállat vont: - Így is jó! Boros irálybíró remegve odasúgott a fõ irálybíróna : - Menjün innen!... A tulajdon éppeni meglepetés csa ezután övet ezett. Végig a falu hosszán, majdnem minden apuba iállotta az alig vánszorgó, véresre, nyomoré á vert, be ötözött, roncsolt, formátlan, dagadt, béna, szenvedõ embere , so an csa úgy, ingben, gatyában, ahogy hirtelen i elte az ágyból. Mellettü síró feleség, szepeg öly ei . Fehért se váltotta , hadd lássa a irálybíró a szennyesü ön alvadt, fe ete vérü et. Lássa és ne tudjon nyugodni még a sírban se, mert õ az o a!... Nem mondtá meg szemibe, mi or a látványtól feldúlva elszégyen ezett elõttü , csa nézté mereven, hang nél ül, el árhozott arccal. Boros uram nem állhatá meg, hogy meg ne érdezze: - Él-e még fõ irálybíró úr?... Milyen ár, hogy mindezt nem látja a felséges irályné!... Eze osztán a szó szoros értelmében életü et és vérü et adtá érte!...

A menasági vetés apunál egy zilált, cigányhajú, félmeztelen, eszelõs ember, Birta Pista, a fa bolondja fogadta a bizottságot. Kezein, a fagytól é mezítlábain felcserepezett a piszo . Vigyorogva, hahotázva, arjaival hadonászva állotta el a sze ere útját. - Ne jöjjene ! Úgyis hiába jönne ! Sen i sincs a faluban! Minden i elbútt a havason! Még a pap es elszö ött! Hála legyen ne ed somojói csudatevõ boldogságos Szûzmáriám!... Kurjongatott, a sze ere elõtt ugrándozott, figurázott örömében a bolond: - Nem leszün atoná ! Höhöhö! Nem leszün atoná ! Höhöhö! Igaz volt. A dránicás, felhõ be veszõ, arcsútetejû, aprószemû õsi háza ürese volta . Még az istálló ból is felverté a barmot a havaso ra. Kutya se cellengett az úton, udvaro on, hog y megugassa a palotaszerû csûrö ön ingó varjút. A góc alatt uporgó, házõrizni visszamaradt néhány vénasszony, öregember nem számított. Õ a or se üti fel a fejü et, mi or a halál lépi be az ajtón. Csí legõsibb települése, melyet még a ménesõrzõ hunn pásztoro építette , olyan volt, mintha az Ázsiába hazaszö ött vitéze sebbel-lobbal hagytá volna itt. Csa a lerázhatatlan bolond ugrált, futott a sze ere mellett: - Kére egy petá ot! Lépésben haladta végig a falun, fel Pottyandig. Sehol sen i. Könnyû volt innen elmene ülni. Pár lépés az erdõ. A Kárpáto hímes öntöséne a szélére épült a falucs a, az áthatolhatatlan fenyves tövébe, amely tele van szi lá al, medveli a al, sza adé o al. Egy hadsereg se tudná ipisz álni belõle a mene ülte et. - Visszafordulhatun ! - ismerte el az õrnagy is. A bolond ézzel-lábbal hívta. - Jerte , mutato valamit! - Mit mutatsz, te bolond? - Dögöt! Lódögöt! Teli van a hely fel Csobánosig, Kóstele ig! S mennyi törött sze ér!... Adjato egy petá ot s megmutatom!

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

sült le az orcája bõre, hogy tehetetlenül ell nézniö a panasz odó ell, hogy faluról-falura hurcoljá , sötéten vigasztalta magát: - Könnyû öregemberne bátorna lenni...!

ínoztatását és tûrniö

    

 

   

     

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

   

   

    

   

 

 

 

 

 

    

 

 

   

 

 

     

 

 

   

   

 

         

 

 

   

 

            

 

 

 

   

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

         

 

 

 

 

 

 

 

     

 

     

 

Azt a arta mondani, hogy itt hullott el a fahordásra ényszerített nép minden jószága. Az õrnagy fényes aranyat vett elé és a bolond elé tartotta: - A tied lesz, ha megmutatod, hova bújt el a nép! A bolond hátraugrott, mintha égõ parázsba lépett volna. - Azt nem!... Nem leszün atoná !... Hétölesfar ú ba ördög legyen a eresztapáto , ita arodjato a faluból! És gúnyolódva iöltötte nyelvét a bizottságra.

Az õrnagy azzal biztatta az ura at, hogy az Olt-menti falva ban nem so dolgu les z, mert azo jórészt már felvetté a fegyvert. Éppen csa átszaladna rajtu s aztán Felcsí on folytatjá a mun át. Ma már nem érdemes tovább menni. A tiszte elválta Szentgyörgyön, az ura Szentmártonba mente écca ára Szabó Ferenchez, a hazamene ült irálybíróhoz. Ott legalább issé magu ban leszne . Eze tõl a tiszte tõl egész nap tisztességesen szót sem válthatta . A hírre, hogy a fõ irálybíró Szentmártonban van, Szent irályról átjött Bors Tamás, Szentgyörgyrõl leszö ött Csedõ Dávid, Mindszentrõl a ét Czi ó, s lovas legényt üldte Kászonba Blásiért, a i azonban csa vacsora után állított be imerülten. Rossz hírt hozott. Az új ato fegyveresen gyüle ezne a piacon, Kozmásról, Verebesrõl, Tusnádról is ér ezne . Valamit forralna . Azt nem tudta itudni, hogy mit, mert a Nyerges alatt õt magát is megszal asztottá , s ha jó lova nincs, ott nyomjá el. Így is utána lõtte ... Az õ szava ne legyen, nem azért mondja, hogy megijessze az ura at, de a iáltásu ból úgy vette i, hogy a méltóságos fõ irálybíró urat eresi életre-halálra, mert õt o oljá , hogy fel ellett venniö a fegyver ilyen állapotra jutotta . Valamit tenni éne!... Legjobb volna, ha a fõ irálybíró úr imene ülne Csí ból, ha már nem ésõ, vagy valahová félrehúzódné . - De hova? - törté a fejü et. Sen i sem tudott olyan helyet egész Csí ban, hol a szé legnagyobb ura egyetlen écca ára biztonságban legyen. Ennél nagyobb büntetés nem érhette azt az embert, a it valaha az utol só gyerme is édesapjána mondott. A fõ irálybíró letörése súlyos elégtétel volt az ura számára is, a i ezdettõl fogva nem helyeselté a fõ irálybíró eljárását, mert azt tartottá , hogy nyílt színvallással, egységese ellett volna ellenállani, mint az udvarhelyie tetté és ezzel el lehetett volna hárítani a bajt Csí felõl is. Sajnos ésõ, nincs értelme most a multat panaszolni! Azt ellene isütni, hog yan mentsé meg a fõ irálybírót. - Jelenteni ell az õrnagyna , hogy mi történi ! A sor atonaság védelme alá ell helyez edni ! - ajánlotta Blási, de látva az ura megüt özését, restell edve magyarázgatta, hogy a bezárt apu nem védelem a mindenre elszánt tömeg ellen. Csa a atonaság marad! - A or ne em végem! - mormogta edvetlenül a házigazda. - Ha megtudja a nép, hogy a atonasághoz fordultam, rajtam tölti i majd a bosszúját. Vesztenivaló idõ azonban nem volt. Mind többen gyûlte a ház elé. Lövése is este . A haragos moraj erõsödött és egyszercsa világosság, tûzfény árasztotta el a örnyé et. Az új atoná máglyá at ra ta és tûzzel zártá el az útat ét helyt is. Mégis el ellett szalasztani egy megbízható legényt Szentgyörgyre a atoná után. Lesz ami lesz, de mégsem nézheti , hogy a szemü láttára oncoljá fel a fõ irálybírót. Szerencsére a népindulat még nem érett annyira. Még megjárhatta a legény azt a rövid útat. Egyelõre még csa a pálin ás-üvege et adtá ézrõl- ézre. Feltörté az Ájvász boltját, onnan hordjá az italt. Egyelõre egymást élteti , a szomszédfalusia al ölel ezne a tûzfényben vöröslõ, részeg ala o . Egyelõre még csa az égbe lõne , a csillago felé, de minden pillanatban a ház felé fordulhat a pus a csöve... Valahonnan lánétás cigányt is erítette . remegõ, figyelõ ura ban felcsillan a reménység. Ha a cigány öblögetni ezdi hangszerét, megváltozi a hangulat. A or ihúzzá az ágyból a fehérnépe et és tánc lesz. Tüzes, szenvedélyes tánc, hogy lángot vet tõle még a vénasszonyo pendelye is. Addig hadd törje a nyavalya az ura at!... A vér csa a tánc után övet ezi , de a or omlani fog bõven... Az ura eloltjá a gyertyá at és minden érzé ü el ifelé figyelne a bevöröslõ máglyafénybe. Képzeletü megszázszorozza a veszedelmet és ijedten rebbenne hátra, mi or

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

  

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

      

 

 

   

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

  

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

           

inyíli az ajtó... Csa a Szentgyörgyre üldött legény. - Hát baj van istálom! - aszondja leptiben, nagy nyugalommal. - Mi az? Mi baj? - esne ne i hárman is. A legény megva arja a fejét. - Nemigen lehet számítani a tiszt ura ra! - Miért? Az ura pattanna szét az izgalomtól, de a legény nem siet, mert tudni ell, hogy az ért elmes beszéd olyan, mint a tyú ültetés. Elõbb el ell rendezni a fész et, bele a tojáso at s csa azután jöhet a otló. - Beszélj már! - her en ne i a gazdája is. - Miért nem jönne ? - Azért, mert nemigen tudé szót érteni velü ! - Hogyhogy? - Az úgy, hogy nem eresztette hozzu !... Aszontá , hogy már le vanna fe üdve, s nem le het zavarni õ et, jöjje holnap! - Le vanna fe üdve? - Vanna a tûzlangját! Hiszen az abla on eresztül jól láttam, hogy oc ázna ! - Koc ázna ! - Azo igen, de eményen! - A tiszte hírével van a lázadás! - állapítja meg szentgyörgyi Csedõ. - Õ rendezté ne ün ezt a táncot! - hiszi Czi ó Ráfael is. E pillanatban lövés dördül, az abla csörren, s a falba vágódó golyó a legény lábaihoz hull. Öblös, durva hang bõg be az abla on. - Hol vagy irájbíró!... Bujj elõ, míg érted nem megyün ! Elér ezett az utolsó pillanat a mene ülésre. - Siess, Ignác! - adja i a parancsot Szabó Ferenc uram a legényne . - A fõ irálybíró úrna nyergeld meg Fecs ét s észülj te is! A erte alatt még el tudto menni Tusnádig! - Jójó! - dünnyögi a legény, s oson is már az istállóba. A fõ irálybíró engedi, hogy azt tegyene vele, amit a arna . Leverten vesz búcsút az ura tól és Szabó Ferenc elvezeti a ert végéig, felteszi a lóra és a lel ére öti a fiúna : - Osztán úgy ügyelj a fõ irálybíró úrra, Ferenc, mint a ét szemed világára! A legény a ló hátáról visszate eri a fejét a báró felé. - Maga osztán hozzám tartsa magát! Sehol a nyomomból i ne térjen! Azzal el is veszne a sötétségben, csa a lova fújása hallszi . Azo is aggodalmas odna , szemei é en elõre meredne . Fagyos, ödös, sívár az idõ. A hó már lopa odi fel a havaso ra. A föld fázi . Még fe ete ugyan, de ezdi elveszíteni eszméletét. A legény egész úton nem beszél, csa a tájat für észi és szorítja a lovát. Nincs semmi baj, mert ismeri az utolsó rögöt is mindenfelé. Behúnyt szemmel is odatalálna, ahova a ar. A falu özelében azonban óvatos. Ha zseb esz enõje volna, tán még a lova szemeit is be ötné, hogy ne világítsana . Alcsí arra le messze fehérli az éj tenyerén. Se jaj, se árom odás nem hallszi ide. Az izgalom és baj mégis benne van a levegõben és lidérc ént megüli a irálybíró mellét. Úgy érzi, hogy maga a föld is vádolja. Ez a szántatlan maradt, áldott Olt-mellé e, hol más or a ora rozso nõne , hogy a lovasember nem látszi i belõlü . Most nem volt, mit belevessene . Ha lett volna is, mine ? Hogy eze a veszett utyá leetessé ? Hadd sírj on a szajha szél végig rajtu és maradjon magtalan a méhe! - Siessün , fiam! Siessün , fiam, hogy ne elljen látnom! - Mindjárt ott vagyun !... A hold óvatosan búvi fel a ászoni hegye felõl, mintha az is azt lesné, hogy elment-e már a fenébe a fõ irálybíró. Az utolsó falu jobb ézt elmarad. - Az ott már a feredõ! - mutat elõre a legény. - Itt már icsaphatun a vert útra! Érzi is már a tusnádi szoros lehellete. A szirte özt megszorult Olt vizébõl fehér ödö szállana fel, s a folyó fölött emel edõ Sólyom õ szembemered a Pilis ével és a Nagycsomággal, mintha a szeretõjét féltõ legény volna. A homlo u majdnem összeér. A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

       

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

       

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

   

  

     

szorosban valamitõl felriasztott csó á nyugtalan odna , vesze edne , avarogna . - Háború lesz! - azt mondja a legény egyszerûen mi özben átlopja a fõ irálybírót az Olt apuján s ezdi magyarázni az útat. - Eleget jártam rajta! - öszöni a fõ irálybíró. A legény hirtelen megváltozi . Arca emény, ellenséges lesz és szinte ledöfi a nézésével a lóról a fõ irálybírót. - No, ha eleget, a or most én is azt mondom, úgy menjen i Csí ból, hogy soha a hírit se hallju ! Pillantásra se méltatja többet a nagy urat. A fõ irálybíró összegörnyed, mintha ést ütötte volna a szívébe és meg övülve néz a legény után. Az azonban ott jár már a szoros mélyében. Feje fölött csatázna a csó á , varja , dögevõ holló , mintha a végzetét siettetné ...

XIII. No ezt jól itevém Csí ból! - dagadozi a lován hazafelé a legény. Egészen meg önnyebbült. Együgyû feje azt hitte, hogy ezzel minden jóra fordul. Madarat lehetne fogatni vele, o lyan jó edve van. Kevélyen feszeng végig a falu on. Kozmás végében azonban részeg atoná esne ne i, lerántjá a lóról, istenesen meg uja oljá , s otthagyjá gyalog az úton. - E mi vala? - pö dösi a vért a szájából megszottyanva. Nem az ütése fájna , hanem a ló elvesztése. Kitõl elveszi a lovat, olyan, mint a becsületét megfosztott leány. Hótta napjáig restellheti. Már azon volt, hogy felhúzódi a havaso ba, s elbújdosi ; de - állj meg, te - még azt hinné a gazdája, hogy õ lopta el Fecs ét! Muszáj hazamenni! Cse efalva végiben megmosdott a csorgónál, s feszesre rángatta a harisnyát magán, de szerencsére nem járt sen i az úton, hogy lássa a szégyenét. Olyan volt a falu, mintha megölté volna. Igazából azonban csa a or fogant meg benne a léle , mi or meglátta, hogy a apujo le van égetve, ajtó, abla o berontva. Itt ugyanbiza mi történt? - szemlélte ijedten a romlást, de hangosan csa annyit mondott: - No, itt se ell iáltani, ha az ember megér ezi , hogy Ámálitehó! Nyisd i a aput!... Csúful eligazítottá a háztájat! Mégis disznóság! Bélopa odott a onyhába, hogy az úrral ne talál ozzé s ott lehúzódott egy szé re. Ámáli, a szeretõje éppen a haját pácolta. - Azt sem mondjá , hogy jóreggelt , te bihaj! - tanította becsületre a leány. - Hadd el! - sóhajtott Ignác. - Elég nagy az én bajom!... Elvetté az úton Fecs ét!... Valami részeg atoná ! Ámáli is megijedt. - Most mi lesz? - Valahogy el ell igazítanom az úrral! - Vele most nehezen lehet beszélni, mert az écca a meglõtté ! - Kit te? - Há az urat!... Csúf dolog volt! - Él-e? - Ki te? - Há az úr! - Még igen, mert a lábát találtá ! - Csa ? - nyugszi meg a legény s újra visszasüllyed a szomorúságba. A or jelönt öznöm ell! Ámáli is belátja. - Kiméletesen bánj vele! - o tatja. Fenenagy út ez a pár lépés. Még jó, hogy az úr ezdi a beszédet. - Haza jöttél, Ignác? A fájdalomtól sziszeg az ágyban Szabó irálybíró úr s a ét fehér bajszaszála olyan, mintha ét far a volna az orrána . - Én haza! - nézi a földet a legény. - S a fõ irálybíró úr?

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

  

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

   

 

 

   

   

   

 

    

 

   

  

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

- Hol van õ eddig! - legyint a legény. - A or jó! - nyugszi meg az úr. - Látom, egysmás változás történt itthon, amíg oda voltam! - néz örül a legény a feldúlt szobában. A irálybíró hallatlanná teszi. Rágondolni is eserûség, ami vele történt az écca a. - Eredj, s frusto olj! - üldi el a legényt. - Nem furusto olo ! - vág vissza a fiú. - Legalább ét napig, nem hiszem, hogy egyem! Az úr megüt özve pillant föl. - Miért? - Mert nem tûri a szájam az ételt! - A szájad? - Azt verté be! - Ki te? - erõl ödi a önyö ire a irálybíró. - A ozmási új- atoná !... De a i a lovat elvetté , azo ászonia volta ! - Miféle lovat? - Hát Fecs ét! A mién et! A irálybíró szótlanul visszaeresz edi az ágyba. Nem érdemes egy lóért! A legény mégis vígasztalni a arja. - Szépen megjártu minda etten! - Már mindegy!... Eridj, s láss dolgod után! A legény azonban nem mozdul. - A arsz még valamit? - türelmetlen edi a irálybíró. - Csa éppen azt, hogy... - ínlódi a legény, - hogy mától fogva felmondom a szógálatot! Erre már eményen ne iment a irálybíró. - Elment az eszed?... Ilyen nagy bajomban a arsz itt hagyni? Nem voltam jó gazdád? - Méges mennem ell! - csö önyös ödi a legény. A irálybíró elõtt egyszerre megvilágosodi , hogy miért a arja itt hagyni a legénye. Hiszen i t nála minden ine az élete veszélyeztetve van!... Lehet, hogy az elhurcolástól is fél a legény s õ nem védheti meg, hiába Alcsí irálybírája! Saját vére is ellene fordult az écca a. Azt his tán ez a fiú is, hogy elárulta õ et. Világosan a szemére hányta az écca a a falu is, õt tetté felelõssé szenvedései ért és i özösítetté magu özül... És most ez a hûséges cseléd is?... Szinte saját gyerme e ént bánt vele, s most... most ezt elle megérnie?... Hidegen vágta o da: - Ha ela arsz menni, a béred i apod! A legény eményen megrázta a fejét. - A bérem maradjon benn!... A lóért! Sen ine adósa nem a aro maradni! - A ló az én árom! Erre már a legény is felmérgelõdött. - De az én ezemen veszett el! Én vagyo felelõs érte! - Majd ésõbben beszélün róla! - csendesedett meg a irálybíró. - Most menj dolgodra! Fáradt vagyo . Félóra mulva azonban hiába hivatta. A legény eltünt.

Az ura a támadás elõl a paphoz mene ülte . Még azon écca a megirtá a panaszlevelet a fõ ormányszé hez. Nem iméli a pennát. Ha lesz foganatja, ha nem, a eserüségü et és felháborodásu at i elle önteniö . Ezt az országháborító nagy dolgot szótétetlen mégsem hagyhattá . Mióta a világ világ, Csí ban nem történt, hogy fegyverrel menjene rá a irálybíró ra, s meglövöldözzé . Országgyûlés eleibe való az efféle s ha ez nem elég, egyenesen a irálynéhoz fordulna panaszu al. Így is össze éne hívni a szé gyûlést, hogy nagyobb szele legyen a szavu na . A dolgo így nem maradhatna . A paptól tudtá meg, hogy Zöld Péter, a szentléle i pap is írt egy tilta ozó instánciát a nép nevében a atoná garázdál odása ellen. Lesz mit olvasnia a fõ ormányszé ne ! Az írást a ét Czi ó még az écca a magával vitte, hogy éz alatt eljuttassa Szebenbe s nehogy a tiszte , vagy Carato ezébe erüljön. Reggelre ülönben a atonaság is megér ezett, hogy rendet csináljon . Az õrnagy egész délelõtt investigált, ínoztatta a falut, s csa az szabadulhatott a eze özül, i beállott atonána . Valami nyolcvan embert si erült is fegyverbe ényszeríteni. Jól jött ne i a dolo g, mert megtudtá , hogy a lázongást nem a söpredé , hanem az el eseredett, egyensúlyában

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

 

   

 

 

         

   

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

     

 

 

   

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

    

       

   

megingott nép rendezte az ura eljárása fölötti felháborodásában. Azo , a i eddig eményen ellenállotta a fegyver felvételéne , vagy a i et erõsza al ényszerítette a feles üvésre. pohár icsordult. Nem birtá tovább nézni, hogy az az ember, i eddig mindenben istápju , támaszu volt, a iben jobban bizta , mint saját édesapju ban, i eddig a csüggedõ be is le l et öntött, o os szóval, jótanáccsal hátu mögött állott; most faluról falura járjon s a imélete nem ismerõ atoná al véresre marcangoltassa, halálra csapassa a saját fajtáját. Különösen a szent irályi eseménye háborítottá fel egész Csí ot. Mi or megtudtá , hogy a ilencven felé járó, magatehetetlen, félva Vitos Dávid bá ott halt meg az ütése tõl a atoná lábainál az ú porában. György Istvánt is lepedõben vitté haza s mindezt az õ urai el tudtá nézni!... Cseppet itta is, s tovább nem birta magu al. Megtörtént. Van, a i bánja, van, a i nem bánja s aszondja, hogy tüzes csóvát ellett volna vetni a ház mindanégy sar ára, de nemcsa Szentmártonra, hanem egész Csí ra, hogy ha már el ell veszniö , hát pusztuljana el egyszerre! Kár, hogy az écca a nem jutott eszü be! A megdúlt és meglõtt vén irálybíróna is az fájt, az nem hagyta nyugodni percig sem és bántani is fogja hótta napjáig, hogy éppen azo mente rá, azo lövöldözté meg vérben forgó szeme el, i eddig a legbizodalmasabb jóemberei volta , a i ért tûzbe merte volna te nni a ezét, az eltántoríthatatlan szé elye , fiai, gyerme ei. Nem tud haragudni ráju , hiszen l egszentebb fájdalmu ban tetté , emelte fejszét, vetette tüzet a házára, fordította fegyvert ellene. És éppen eze miatt a jóemberei miatt másodszor is bajba erült. Déltájt a nyomozó tiszte nagy észülettel eljötte hozzá is. A paphoz mene ült Boros Ferencet, s Blásit, a ászoni irálybírót szintén oda éretté . Az udvaron hemzsegett a atona Az õrnagy úgy tett, mintha észre sem venné a berontott ajtó at, abla o at, a nagy dúlást, felfordulást, hanem azzal támadt az ágyban fe võ irálybíróra, hogy hová tette a fõ irálybíró miért nincs itt a fõ irálybíró, hogy merte megszegni a parancsot! Boros Ferenc igye ezett magyarázni, hogy életveszedelemben forgott, el ellett mene ül nie, s ezt igazán nem veheti sen i rossz néven tõle. Kész gyil osság lett volna itt tartani. - Magun is alig tudtu megmenteni árva fejün et! Hiszen láthatja õrnagy úr, hogy mi történt! - A saját fejü re tudta vigyázni, de a rendre nem! - mustrálta végig haragosan az õrnagy. Vádas odni, tit os gyûlést tartani tudta az ura , arra ráérte , hogy feljelentése et fir álj na a atonaság ellen, s a tiszti art sértegessé benne; de a ötelességü et teljesíteni a határs atonaság ügyében vona odna !... Lázadást rendezne , megszö teti a fõ irálybírót, vésztüze et gyujtatna az úton és anna a világánál gyaláz odó iratot szer esztene !... - De uram! - pattant föl Boros Ferenc felháborodva a cini us váda ra - Hogy merészeli!.. . Tilta ozom minden gyanusítás ellen! Az õrnagy megvetõleg dobta oda a ét Czi ótól még az écca a elvett iratot. - Hát ez mi?... Most tilta ozzé , irálybíró úr! Boros és Blási megigézve meredt rá az iratra. Erre nem számította . - Hogy... hogy erül ez Önhöz? - fehéredett el Boros Ferenc. - Egyetlen szómra elõadtá a Czi ó-ura ! - A Czi ó-ura ? A megdöbbenéstõl elszédülte a magyar ura . Áruló volnána a Czi ó ? Lehetetlen!... Még gondolatna is elviselhetetlen! Boros Ferenc egész testében resz etett. - Az az irat nem önö et illeti!... A Czi ó-ura na nem volt jogu , hogy a atonaságna átadjá ! - Azo örülte , hogy a atonaság imentette a szentgyörgyie ezébõl! - jegyezte meg gúnyosan az õrnagy. - Mégis jó ilyen or az a atonaság! Különösen, ha a civil ura on szorul a gatya! Meg önnyebbülten lélegzett fel a három irálybíró. A szörnyû gyanú eloszlott. Ki tudja mivel ényszerítetté i ezt az iratot? Az õrnagy azonban többé nem törõdött az elfogott levéllel, ha el üldi , ha nem. Majd megteszi a atonaság is a maga jelentését. Éppen csa azt ell a szé i fõtiszte re rásütni, h tudtu al történt a szentmártoni lázadás, s a or az Isten se menti meg a fejü et. Erre is megvolt az õrnagyna a maga terve. Két legyet üt egy csapásra: a népet ijátsza urai ellen,

 

 

   

 

 

       

 

 

 

 

   

 

 

 

     

 

               

 

 

 

   

   

   

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

         

     

   

   

 

     

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

                  

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

  

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

     

 

 

 

 

 

     

 

  

   

  

     

 

   

 

     

az ura at a nép ellen. Ha a nép elfordul vezetõitõl, nehézség nél ül meglesz a határõrség. Ehhez pedig csa az ell, hogy a nép gyõzõdjé meg az ura árulásáról . Ehhez pedig csa az a vallomás ell, melyet a három irálybíró mindjárt tenni fog a néplázadás vezetõirõl, a tettese rõl, a i az éjsza a ráju rontotta . A törvényes eljárást elõsegíteni ötelességü é ülönösen az öreg Szabó Ferenc azt sem mondhatja, hogy nem ismerte támadóit, mert szemtõl szembe állott velü . Meg ell mondanio az igazat és a vallomásu eldönti Csí sorsát is. Arról pedig nem nehéz gondos odni, hogy a nép megtudja, mit vallott ellene a három irálybíró. A terv itûnõ, csa o osan ell végrehajtani... Az õrnagy azonban tudja, hogyan ell hozzáfogni. Máris si erült a irálybíró at megzavarni, ihozni sodru ból, a gyanuval észségese é tenni. Gyere játé a többi. Úgy lépi fel, mintha bíráju volna. Összeszû ített haragos szeme el szorongatja meg õ et, s az asztalon fe võ vádiratot megvetõleg tovább lö i, mint a i ilyen szamárságo al nem törõdi , csa éppen tudomásu ra a arta hozni, - úgy vigyázzana az ura , - hogy tud róla! - Abban azonban - remélem - egyetértene velem, hogy az ilyen écca ai lázongáso , rendzavaráso és életveszélyes támadáso tiltott és tûrhetetlen dolgo ! - Természetesen! - önnyebbül meg a három irálybíró. - Én pedig az Önö méltatlan vádas odása ellenére is érvényt íváno szerezni a törvényne , amely nemcsa ne em, de Önö ne is ötelességü é teszi, hogy a rendbontó elvegyé méltó büntetésü et és az ország belsõ bé éje, csendje megóvassé ! Erre is azt ellett mondani, hogy természetesen . Az õrnagy most az öreg Szabó Ferenchez fordult. - A or szives edjé irálybíró úr jegyzõ önyvre adni, hogy i volta a támadó ! Önne látnia, ismernie ellett õ et! Az öregember nehéz feje a párnába süllyed az újabb gondtól. Tudja. Hogyne tudná! Bár ne tudná!... De mégse döntheti halálos veszedelembe, nem juttathatja szegénye et a asztófára, nem teheti földönfutó á családostól!... Mit csináljon?... Kifogást találhatna. Mondhatná, hogy setét volt, nem látta az arco at, mire felpillanthatott volna, már meg is lõtté ; de nem a art hazudni, becstelenséget venni magára. Hallgatott. Az õrnagy azonban sürgette: - Szóval nem tudja? - De tudom! - A or... nem a arja megmondani! A irálybíró határozott. - Nem a arom megmondani! Két társa nagy, meleg érzéssel te int az öregemberre. Egész férfi a vén Szabó Ferenc. Tanulhatun tõle! Az õrnagy azonban mindenre gondolt. Int Morgengras hadnagyna , a i imegy és a atoná al négy egymáshoz láncolt, el ínzott embert hozat be. Tépette , sebese , de véresen is elszánta , eménye , meggyalázva is igaza . Az õrnagy a foglyo at az ágy elé állíttatja s fitymálódva újra a irálybíróhoz fordul. - Ha Ön annyira büsz e az igazmondására és õszinteségére, most is legyen õszinte, hogy becsülhessem! Eze az embere volta a támadó ? A irálybíró szárazon liheg, fa ón, szín nél ül nézi régi edves embereit s csa a nevü et motyogja, mintha nem hinné, hogy õ állana elõtte. - Kérem! Nem tölthetem az idõt! Eze volta a támadó , igen vagy nem? Az õrnagy iméletlen sürgetésére a négy ember felveti lesütött szemeit. Elsõ gondolatu al megérti , hogy mi megy végbe a irálybíróban, hogy most is védi, nem a arja iszolgáltatni, hogy ezért a becsülete forog oc án. Egyi ü , Tompos Dávid egész hosszában ihúzza magát és õ felel meg a irálybíró helyett férfiasan, büsz én: - Mi voltun ! Erre nem számított az õrnagy. Dühösen int a atoná na , a i a négy embert elvezeti . Minden i tudja, mi lesz a sorsu . A tiszte is bevégzi a jegyzõ önyvet és hidegen bólintva elmenne . Még so dolgu van a faluban. A ét irálybíró is edvetlenül, aggodalmas odva szedelõz ödi , búcsúzi . Ki tudja, mi or látjá megint egymást. Ki tudja, mi lesz, ha az Isten meg nem önyörül rajtu !...

 

 

 

Leszáll az est. A falu elnémul. A háza

sötéte . Sen i nem mer világot gyujtani.

 

 

 

 

  

 

 

 

 

   

 

         

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

   

 

  

 

 

 

 

 

 

   

   

 

   

 

 

       

 

 

 

   

 

   

 

 

   

   

  

     

 

 

 

   

   

 

 

     

 

 

  

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

       

 

  

   

 

 

  

 

 

 

 

   

 

     

  

 

     

  

    

 

 

 

 

         

Az öreg, beteg, nyomoré á lõtt alcsí i irálybíró elhagyottan fe szi az ágyban. Jóformán az sincs, i egy pohár vizet adjon ne i. Minden ine elég a maga baja. Valamivel nyugod tabb, mióta megtudta, hogy a négy embert az õrnagy mégis eleresztette, mert atoná na állta , s a falu is csa úgy volt hajlandó felvenni a fegyvert, ha õ et szabadon bocsátjá . Egyi bajt megváltottá a mási al. Van ezen mit gondol odni! Nem csuda, hogy egész éjsza a nem jön álom a irálybíró szemére. Hajnal felé mégis elszenderedett a fáradt test, de alig oppanta le a szemei, megzavartá . Valami embere óva odta az ajtóhoz: - Te éntetes úr! Béjöhetün -e? - Ki az? - riad fel a irálybíró, de már lépi is be a délelõtti megláncolt ember. - Ti vagyt eresz edi vissza Szabó Ferenc uram. - Mi a baj ismét? Hát azt nem olyan önnyû elmondani! Tompos Dávid ügyetlen edi a szóval. - Tudja, abban a mult écca ai dologban szeretnõ megmondani, hogy icsi tévedés van, s a lövés nem számit! - A mult écca ai dologban? - csudál ozi a irálybíró. - Kicsi tévedés! - mar olássza a sap áját Dávid. - Mert az úgy volt, hogy azt hittü ... - már megmondom, ahogy volt, - el voltun eseredve... mert azt hittü , hogy a te éntetes úr is elállott a mi ügyün tõl, s az ellenségein el tart. Elég bolondo vótun , de azt hittü ! Azt! Úgy-e, embere ?... A többie nyelne egyet, hogy úgy van! Tompos Dávid erre bévallja, hogy: - Suj az eszün et, emiatt volt az a nagy felfordulás, de már az se baj, mert megtudtu , hogy a te éntetes úr mégis a mi régi, jóemberün , a i el nem tántorodott tõlün , s ezért az Isten éltesse! - Éljön! - morogja csendesen a mási három is, hogy minden bolond ne hallja. A vén irálybíró úgy érzi, mintha a Jóisten tenyere érintené meg a szivét, s - netene - még sirva talál fa adni, mi or Tompos Dávid odanyujtja a nagy, veres ezit, s aszondja becsületesen: - Nagyot vétettün maga ellen, de engedjen meg érte, te éntetes úr!... Ha meg tud bocsátani, a or fogjon ezet velün , mert mi az életben többet úgysem talál ozun ! A irálybíró összerezzen. - Hogy-hogy? - Mert éppen indulóban vagyun ! - Hova? - Csa ide Móduvába!... Mire a nap feljön, a gránicon túl leszün ! - Elment az eszü ? - döbben meg a irálybíró. - Mit tudjun csinálni! - vonogatja a vállát Tompos Dávid. - Itt pusztuljun el családostól? - Nem sajnáljá itt hagyni a szülõi házat, az otthont, a földet, ezt a drága szép hazát? Megcsurran az embere szeme, de mégis azt mondjá leverten: - Mit sajnáljun ?... Nincs ne ün már semmin ! Házun at összetörté , földün et, marhán at elvetté , magun at meggyalázta . Ami icsi rongyun maradott, azt felhánytu a sze érre. .. - De mihez fogna magu ra odaát? - Nem leszün magun ra! So an észülõdne ! - De hiszen ez országos veszedelem! - rémül meg a irálybíró. - Allehet! - von vállat Tompos Dávid. - Ne ün már minden mindegy!... No, az Énistenem áldja meg, s tartsa meg a te éntetes urat!... Hej, nem önnyû a mi sorsun ! Nehéz elválni et tõl a földtõl! Béhunyt szemmel jöttün eddig is, hogy ne elljen látnun !... Felét se hallja már a irálybíró, hogy mit mond Tompos Dávid. Gyötrõdi , ínlódi , eze lába ihül, a rémület villanásai ci ázna agyában és lel i szemeivel már látja az éj sötét leple a fel ere edõ sze ere tömegét, amelye örö re itt hagyva ezt a földet, egymásután tûnne el a havaso rejtett útjain, mintha eze a tit os ösvénye elsza ított vérere volnána , melye en át lassan elvérzi egy nép. Valamit tenni éne, míg nem ésõ és - ne i ilyen or ell itt fe üdni tehetetlenül és annyi ereje sincs, hogy felsi oltson a veszedelem miatt: Segítség! ... - Hijnye be furcsa a szeme a irálybíró úrna ! - gondolja Tompos Dávid, de nem meri megszólítani. Valami ülönös félelem fogja el s lábujjhegyen, óvatosan iszö dösne az

 

 

       

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

       

 

  

   

             

 

       

     

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

      

 

 

 

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

     

 

 

 

    

 

ajtón, ledübörögne a lépcsõn. - Ejnye be furcsa volt a szeme a irálybíró úrna ! - mondjá inn az uccán is egymásna , aztán fejet csóválna és - örö re eltûnne az écca ában... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -Pir adat or, félig megfagyva, a feldõlt arosszé mellett a földön fe ve találta meg a irálybírót Ignác, a szolga, i örömében, büsz én már a üszöbrõl ezdte jelenteni: - Nincs semmi baj, istálom, mert visszaloptam Fecs ét, a lovun at a atoná ezirõl! A sír ban se tudtam volna nyugodni, ha ez a szégyen rajtam marad!...

XIV. Meg se száradt jóformán a lázverejté Lázár István csontra apadt testén, a generális újra szolgálattételre rendelte. - Mégis áruló! - vitte a hírt a felháborodott Baló Anti Cserei Ele ne . - E orát nem csalódtam emberben! Igaza van Ele bátyámna ! Vé ony szeren függ nála a becsület! Cserei Ele el se a arta hinni. Higgadtabb, tapasztaltabb volt. - Az a levél!... A bátyja levele fordította meg! - Az nem o , hogy utolsó gazember legyen! Ha tüzet tennéne a meztelen hasára, a or se szabadna a fajtája ellen fordulnia! Hóttomig szégyelni fogom még azt is, hogy valaha az életben ismertem. A fiú csa mosolygott, mi or látta, hogy a szebeni szé elye erüli és - félne tõle, ismét lel i vesszõfutásra itélté magu ban. - Majd eljön az én idõm is! Sen i sem tudta, mi la i a merev, sápadt arc mögött. Magába zár ózott, szótalan lett és nem engedte, hogy agya mögé lásson vala i, de szemeiben ott lappangott a tito és valami érzé etlen elszántság, ülönös befelé nézés, mintha más emberré lett volna. Az õrülte és a szente nézne ilyen félmosolyba dermedten. Igaza volt Cserei uramna , mert valóban at tól a pillanattól ezdve lett ilyen, amióta a bátyja emény, egyetlen levelét megtudta. Tito ba n so at hány olódott miatta és e or határozta el, hogy valami olyant tesz, amiért valami or sirva tanítjá meg nevére gyerme ei et a szé ely anyá , s a i most át ozzá , áldani fogjá . A or majd Boris a is si oltva repül a arjai özé. - Boris a!... Õ volt egyetlen erõssége eze ben a nehéz napo ban és a régi, eljátszott világ emlé e. Ereje, bizodalma és álma. Hej, pedig hol van a régi világ! A segítség- érõ, panaszló csí i övete egymásna adtá Szebenben az ajtó ilincsét. Kettesével, hármával jötte . Ismerõsö is: a taplocai Getzõ Istv és Tamás, Demeter János Szépvízrõl, a i ivont ardjára es üdött meg, hogy soha a fegyvert fel nem veszi , László József éppen Madéfalváról, a Boris a falujából és hordtá a so feljebbezést, panaszt, segítség érõ levelet és rossz hírt. Baló Anti, a ine a ezén mente eresztül a ancellárián az irato , ilopogatta és mind elhozta beteg barátjána , hogy lássa is, milyen világ van Csí ban. Hidegre fagyott még a vér is benne, mi or olvasta: ...A börtönbõl is iszabadítottá a atoná a jobbágyo at és atoná á es etté fel. Szabó Bertalan dánfalvi primipulust rendes atoná al elfogattá , s vasra verve a csí szeredai várba hurcoltá , ahol börtönbe vetetté . Minden faluba executoro menne i, hogy a népet a fegy verfelvételre ényszerítsé , vevén mindeni tõl egy petá pat ópénzt, amiért Taplocán agyon a artá õ et verni, azt mondván, hogy látjá , úgyis el ell veszniö és hazáju at elhagynio , legalább bosszulatlanul ne menjene el. Sándor László és a vice irálybíró Isten nevére érve csendesítette le õ et. Azzal fenyegeti a tiszte a szé elye et, hogy a i atona nem lesz, házát, földjét elveszi és a némete ne adjá . Minden rend és a jogszolgáltatás össze van zavarodva, s falusbírót sem lehet apni, a atoná garázdál odása miatt. Eze tõl a garázda népe tõl nemcsa a polgári, de a atonatiszte is félne , a i öt aranyat igérne , hogy a nemes embere et fogjá el. So an már erüli házu at, s Moldvába szö dösne ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

     

 

 

   

 

 

   

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

   

    

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

             

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

   

     

 

 

 

 

 

 

 

    

 

   

   

 

   

 

   

 

 

     

 

      

 

 

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

   

 

 

 

 

     

 

  

 

 

       

...Vagy ott van a ét irálybíró, Szabó Ferenc és Boros Ferenc istentelen elpusztítása, a i azért vétette üldözõbe, mert a fõ irálybíró parancsára el isérté Schröder ezredest, mi or e a népet összeírta. Szabó Ferencet meglõtté , házát, barmait felprédáltá , s azután Boros úrra rárontotta éjjel százötven fegyverese és családjával együtt úttalan úta on parasztsze éren elle elmene ülnie... S több efféle szörnyûség. Napról-napra újabb veszedelme híre ér ezett. Minden szó a lel ét égette, minden jaj fáj, tisztán látta, hogy végpusztulásra szántá Szé elyföldet és a sorsa nem fáj a fõ ormányszé i ura na , õ pedig, nehány itteni icsi legénye , tehetetlene , ujju at se mozdíthatjá vérei ért, hiába törté a fejü et Baló Antival együtt so eserû órán. Eleinte Baló Anti a törvényben biza odott. Mégse lehet ezt a so bajt, istentelenséget vé a alá rejteni, a fõ ormányszé ne - ha tetszi , ha nem - foglal ozni is ell velü és nem tehet mást, minthogy igazságot szolgáltasson a népne . Ez a reménységü is útba esett. Egyi nap azzal a hírrel jött Baló Anti, hogy a generális az összes csí i irato at magához vette. - Vajjon mit a arhat velü ! Ha legalább ezt tudnó ! E or határozta el Lázár István, hogy újra szolgálatra jelent ezi és itudja a generális szándé át. Nem szólt sen ine , még Baló Antina se, nehogy bajba hozza õ et. Önmagával nem törõdött. Hej, ha leleplezhetné, ha valahogy félre tehetné az útból a táborno ot! Szándé ána tisztaságában arra nem is gondolt, hogy éppen azo érti félre, gyalázzá meg a becsületét és veti meg, a i ért ezt a veszedelmes lépést megteszi; a szé elye . Fájt ne i, de szándé ától nem tágított. Minél jobban megvetetté a társai, a generális annál bizodalmasabb emberéne tartotta. Lehet azonban, hogy számba se vette, vagy éppen tetszett is egyetlen természeténe , hogy éppen egy szé elyt ínozhat meg, az õ eze irásával teheti tön re saját népét. Vele olvastatta fel Csí ból apott jelentése et, ne i di tálta meg a válaszo at, mintha nem volna semmi tit a elõtte, vagy semmibe venné a fiút. - Írja érem!... Ha azt a arta tudni Lázár István, hogyan jár el a generális a szé elye dolgában, most megtudhatta. Egyszerüen számba se vette a fõ ormányszé et. Anél ül, hogy legalább tudomására hozta volna a panaszo at, tilta ozáso at, önyörgõ, vádoló levele et, egyszerüen a fõormányszé nevében maga adta meg a válaszo at. A csí szé i tiszte et egyszerüen megfeddette, hogy elhanyagoljá ötelességü et. A hatósági szabályrendelete et nem azért üldté , hogy azo at birálgassá , hanem hogy végrehajtsá és a övet ezménye ért számadásra fogjá vonni. A fõ ormányszé te intélye engedelmességet íván tõlü , rendeletei ügyében és eze ben Õfelsége épét ell tisztelniö , a ine hatalmából járna el! - Mit írna a csí szeredaia ? Lázár István olvasni ezdte: Domina et mater nostra clementissima, aeque ac pietissima, sacr. regia Maiestas, miért ésle edel? Miért fordítottad el te intetedet a te hûséges alattvalóidról, szerelmes fiaidról Miért nem látod a önnye et? Nyögésein et és sóhajtásain at miért nem hallod meg? ... - Vénasszonyo ! Micsoda lámentáció! Lázár István maga is szégyelte ezt az erõtlen, síró, férfiatlan nyálas odást. Bizonyosan a papju írta. Azo hiszne a szeretetben, a bolondo ! A táborno hamar végzett velü . Megiratta, megpirongatta, hogy az ilyen sápítozáso al ne terheljé a fõ ormányszé et, ha pedig valami baju van, forduljana a parancsno hoz, Car ato alezredes úrhoz. Ördögi gondolat és gazság, - gondolta Lázár István, - éppen ahhoz útasítani orvosláshoz és elégtételért, a ire panasz odna . Bátortalanul mégis megjegyezte: - Kegyelmes uram, ez a érvény Õfelségéne , a irálynéna szól! Nem ellene felterjeszteni? - Hogyne! - mulatott láthatólag a generális. - Irun Õfelségéne , ha Önne edve van hozzá! Tessé !... Jó, hogy eszembe juttatta! És mindjárt, di tálta is: Felség! A szé ely határõrség felállítása ügyében saját eserû tapasztalataim, továbbá a öztü lévõ, megbizott parancsno o : Schröder ezredes és Carato alezredes jelentései bizonyossá tetté , hogy a nép hajlandó volna a atonás odás vállalására, de a szé i tiszte és nemesség részérõl történt ülönbözõ bujtogatáso a hangulatot és jószándé ot megváltoztattá ... Bátor vagyo azért az ügy érde ében Felségedne br. Bornemisza Pál csí i fõ irálybíró, Henter három-

           

   

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

   

     

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

   

         

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

         

   

 

 

   

 

 

 

 

 

       

   

           

   

   

   

 

 

                       

 

  

 

     

szé i, Blási ászoni, Borsai udvarhelyi irálybírá megfeddését; viszont Túri István gyergyói Boros Ferenc felcsí i és Szabó Ferenc alcsí i al irálybírá azonnali felfüggesztését tisztele javasolni... Mi or Lázár István végzett a szennyes mun ával, úgy nézett a ezeire, mintha a saját édesapját fojtotta volna meg velü .

Nehéz napo , hete volta , de végre si erült, megtudta, amit a art. Kezében volta a bizonyíté o . Most már csa o osan ell felhasználni. Egyenesen Cserei Ele hez sietett velü , a i meglepetten, szi rázó szeme el fogadta, de nem szólt. A fiú csa mosolygott magában a hidegségén. Mindjárt más épen lesz. - Ele bátyám! Cserei Ele mégsem birta megállani, hogy ápertén meg ne mondja: - Én nem vagyo ne ed többet az életben Ele bátyád ! Lázár István mindent eltûrt. - Úgyis jó, csa hallgasson meg! - Mit a arsz? Komolyan, férfiasan, te intélyesen a arta elõadni Lázár István a nagy tit át, de az öröm gyere esen tört i belõle. - Fogom már a nya át a generálisna ! - Miaszemedvilágát fogsz? - A nya át! Ide hallgasson! És zuhogni ezdett szájáról a szó, olyan nagy státustit o , hogy Cserei Ele az ijedtségtõl a se tudta, hová tegye ezét-lábát. Mint világosabbá lett elõtte a generális eljárása és mozdulatlanná dermedt ültében. - Te, te, vigyázz, mit beszélsz!... Igazat szólj! - Meghalt édesanyám lel e üdvösségére mondom, hogy utolsó betüig igaz, amit mondo ! - Hogy a generális a atonaság ellen beadott panaszo at és hivatalos irato at egyszerüen eltit olja a fõ ormányszé elõtt? - Úgy van! Csa az eze re adott válaszo at mutatja be és hagyatja jóvá! - Hogy jelentése et ír a irálynéna a fõ ormányszé nevében anél ül, hogy eze et a gubernium látná? - Bizonyítom, hogy egyaránt ámítja a irálynét, a fõ ormányszé et és a szé elységet! Mindjárt elõ is apdosta a zsebébõl az irato at: - Tessé ! Gyõzõdjé meg saját szemeivel! Cserei Ele elrémült. - Az Istenért, ember! Hogy merted?... Hogy erülte eze az irato a ezeid özé? Lázár vállat vont. - Magamhoz vettem, mielõtt fel üldené Bécsbe; de vissza ell vinnem! Cserei Ele nem is hallotta, mi et csacsog ez a fiú; úgy beleveszett az íráso olvasásába. Minden hajaszála égne meredt tõle, de meg volt gyõzve és le volt törve. Minden ereje elhagyta. Csa szuszogott félig tátott szájjal, mint a frissen tömött lúd. Hirtelenségében az e tudta, hogy magát féltse-e a veszedelmes tito tudása miatt, vagy a szé elységért rebegjen in ább. Sárga, szür e lett, mintha az Úristen léle nél ül tette volna i a napra száradni. Lázár István annál biza odóbb volt. - Most már felnyithatju a irályné szemeit. Ha megtudja ezt az aljasságot, visszahívja a generálist, s a szé elység meg van mentve! Hát itt volt éppen a baj! - Ki nyitja fel a irályné szemeit? - Maga a fõ ormányszé ! - tartotta természetesne Lázár. - Kötelessége! De már erre a tapasztalatlanságra Cserei Ele megmérgelõdött. - Te tán aludtál, amióta Szebenben vagy?... Mert i bõl áll a fõ ormányszé ? Ki ben bizaodol?... A püspö ben, az egy ori udvari papban, a trónörö ös nevelõjében, a irõl a napo ban mondta nyilvánosan a saját nagyprépostja, hogyha csa látja is, méreggé váli az imádság a szájában?... Vagy gróf Lázárban, a i a irályné egyetlen intésére a saját halálos itéletét is aláírná? Az öreg teddide-teddoda Haller Gábor nem számít, Tele i, Bethlen Mi lós moccanni sem merne ! Maradna a szászo ! Bennö remény edel? A reménység piros madarai egyszerre szintelenné válta Lázár István elõtt is. Sajnos, igaza van a vén, tapasztalt politi usna , de a dolog ennyiben nem maradhat. Valamit mégis i ell fundálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

 

 

 

 

   

 

 

 

   

     

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

- Ha sen i más nincs, hát itt van Ele bátyám! - Én? - rémült meg Cserei Ele . - Én?... Engem az elsõ szóra megfojtanána ! Ne em nincs már hitelem sem itt, se Bécsben. A generális már a mult orjában megfenyegetett, hogy úgy vigyázza magamra, hogy önnyen zab enyérre szorulhato ! Azzal vádolt, hogy eze az instánciá , nem is Csí ban észülte , hanem az én házamnál... Láthatod, hogy a tor om már a szájában van! Ezt el elle Lázárna ismernie. - A or hát magam csele szem! - vágta fel a fejét elszántan. - Megbolondultál? - szeppent meg Cserei Ele . - Mit a arsz tenni? - Ha más mód nincs, magam megye a irálynéhoz! A sze retárius úr gúnyosan fel acagott. - Te - úgy látom, - erõsen bizol a fehérnépe ben! - Én nem a fehérnépe ben , hanem a irálynéban bízom! - pirult el a fiú a nyilvánvaló célzására. - A or várd meg, hogy mit ír Felséges Anyád a generális elõterjesztésére, s aztán - mehets Bécsbe! - Én bizom Õfelségében! - tört i a irályhûség a fiúból. - Azt úgy is ell! - hûtötte a forróságát a vén ró a Cserei Ele . - De ha eléje eresztene Bécsben, engem ne említs elõtte. Feleségem, családom van, s - a tömlöcben hamar vénül az ember!...

Annyi haszna mégis volt a dologból Lázár Istvánna , hogy a saját becsületét megmentette. Már nem tartotta sen i árulóna Szebenben. Régi pajtásai meg övetté és tisztelté . Baló Antit még ne i ellett megvigasztalnia, úgy ne i volt eseredve. - Hol volt az eszem, hogy én rólad percig is elhittem, feltételezhettem ilyen szörnyüséget! A sirban is bántani fog! Aztán, hogy újra összeédesedte , ismét etten figyelté a dolgo fejlõdését. Honnan tudtá meg, honnan nem, egész Szeben nyiltan beszélgette, hogy mit csinált a generális. Csa a ormányszé i ura tette úgy, mintha semmirõl se hallotta volna, de tito ban õ is lesté , mi lesz a merész csele edet vége. Feltûnést eltett, hogy a végzetes íráso at nem a rendes postával üldte a generális Bécsbe, hanem legbizalmasabb emberét, Ernst alezredest felrendelte és õ vitte fel az egészet. Erre már Lázár István is lehervadt. Tudta, hogy az alezredes ellátja a szé elye baját a irályné elõtt, hiszen saját tapasztalataira hivat ozhati , szem- és fültanú lesz ellenü . Az Isten maga se tudná megdönteni a csí i atonai parancsno ság jegyzõ önyveit, hiteles, pecsétes bizonyíté ait. Hete ig semmi hír nem jött Bécsbõl és a vára ozás ellan adt, megfáradt. Annál in ább ezdett azonban megjönni a magyar ura bátorsága. Már tito ban ezdte ágas odni, hogy nem hagyjá annyiban, valamit tenni éne mégis, de osztán leesett az elsõ hó a fogarasi havaso ra és mire valami értelmes dolgot isüthette volna, váratlanul meg is jött Bécsbõl az alezredes és magával hozta a irályné leiratát. - Most már úgyis ésõ minden! - ernyedte el az ura és vártá , hogy mi jött az udvartól. A táborno azonban nem sietett az orru ra ötni, de a visel edésébõl i lehetett venni, ho gy edve szerinti a válasz. Derûs, jó edvû volt és gyûlés helyett nagy vadászato at rendezett a barátaival és hûséges híveivel a frec i erdõ ben. Bruc enthal úrral együtt acagtá a magyaro szorongását. Valami afféle mondását is terjesztetté a ancellárna , hogy ezután azt teheti Erdéllyel, amit a arna , mert sen i útju ba nem állhat, ha a ora úr is az illetõ, hogy balzsamoztatja a öntösét és Párisból hozatja az ingét... De ezt - mondom - nem lehetett ellenõrizni. Ugyan neheztelte miatta a magyar ura és egyi -mási arra gondolt, hogy majd a fõ ormányszé i gyûlésen számon éri , de a gyûlés nem úgy ütött i , ahogy gondoltá . A táborno alig biccentett a fejével a magyaro felé, s le se ejtetté magu at tisztessége sen a ényelmes stallumo ba, máris elõvétette az elnö a irályné levelét, amit állva ellett végighallgatni. Halmágyi uram olvasta fel az izgatottságtól rezegõ toro al: ...A szélybeli atonaság ügyében pedig hozzám juttatott jelentése bõl tetszéssel értettü me buzgóságto at és egyesen parancsolju , hogy a továbbia ban is hasonló hûséggel és

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

  

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

       

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

 

 

       

 

   

 

 

 

 

 

     

 

       

lel ességgel járjato el!... A mézesmadzagot végighúzta a irályné az ura száján, a i ne idüllesztetté mellü et az igéne és úgy hallgatta mindeni , mintha egyenesen róla számolna be a irályné a többie elõtt. Helyeslõen mordulta fel, mi or Õfelsége gr. Mi es Antalna jó magaviseletéért omplacenciáját jelentette és hivatali elõnyt helyezett ilátásba azo na , a i a határõrség ügyét elõmozdítjá ... Hát ezt szívesen hallgattá , de ezután jött a nagy meglepetés. Maga a felolvasó Halmágyi uram sem a art hinni a szemeine , mi or látta a fehéren a fe etét, hogy Õfelsége Bornemisz a Pál csí i fõ irálybírót, mert ellenszegült a irályi a aratna , eményen megfeddi és ha ez nem volna elég, hivatalától való megfosztással fenyegeti meg, Gyergyó és Kászon al irálybíráit imélet nél ül megpirongatja, Boros Ferenc és Szabó Ferenc irálybíró at pedig imélet nél ül felfüggeszti hivatalu tól, mert va merõségü nem erülheti el a büntetést . Egyebe ben pedig irályi egyelmün !... Az ura némán zö ente le a helyü re és egy sem volt öztü , i fel merte volna tátani a száját, pedig még a szászo at is meglepte az udvar ap odása és övet ezetlensége. Hogyne!... Két hónapja sincs, hogy ugyanezen a helyen ugyanazo at dicsérte meg és biztosította egyelmérõl a irályné, a i et most ártatlanul megbüntetett, a most itüntetett háromszé i irálybírót, Mi es grófot pedig a sárga földig legyalázta. Mindeze ne a végén a or is, most is ijelenti Õfelsége, hogy a határõrségre sen it se a ar ényszeríteni, s minden i szabadon jelentse i, hogy a ar-e atona lenni, vagy nem! - No, szép ön éntesség! - pottyantotta el Halmágyi uram, de õ is in ább az ingéne súgta, hogy sen i meg ne hallja. Legfelháborítóbb volt mégis a ét alcsí i irálybíró, a Boros és Szabó ura elleni egyetlen itélet, a i et éppen amiatt dúlt meg a nép, fosztott i mindenébõl és lövöldözött meg, mert a atonasággal a irályné ügyében buzgól odta és most Õfelsége ráadásul még hivatalu tól is megfosztja. Szépen meghálálta az áldozatu at! Ha fel is rémlett a fõ ormányszé i ura ban ez a so igazságtalanság, szót tenni miatta nem merte . Nagyhirtelen, meghunyász odva tudomásul vetté a irályné levelét és egymásra se nézve siette haza, hogy még beszélniö se elljen róla. A vén Cserei Ele éppen csa odasuttintotta Lázár Istvánna , hogy: - Mi or indulsz Bécsbe, Pista fiam? - de õ is áldotta az õrangyalát, hogy elsõ felhevülésében nem csinált valami bolondot, pedig a napo ban még a saját feleségéne is el ellett mene ülnie Madéfalváról, úgy megnehezedte otthon az állapoto . Még õt is halállal fenyegetté . - Csí na a nevit se ejtsd i többet, asszony sen i elõtt! - futott haza ijedten a gyûlésrõl , hogy még idejében befogja a felesége száját.

Az egyetlen Lázár Istvánban volt annyi bátorság, hogy hiába hivatta, többet nem ment a generálishoz szolgálattételre. Este, mi or Baló Anti ereste a szállásán, hogy a bánatát ibeszélje, felháborodását elmondja vala ine , frau Kirsch azzal fogadta, hogy még a délben lóra ült és elvágtatott. Õ bizony nem tudja, hogy hová!

XV. Váltott postá hordtá Csí ba a meghunyász odó fõ ormányszé szigorú rendeleteit. A generális és barátja a ancellár, azt hitté , hogy most végleg elbánhatna a csí i nemességge A fõ ormányszé mindent jóvá hagyott. A atonatiszte ne tit os, bizalmas útasításo mente és õ meg is tetté a magu ét. A szé fene estõl felfordult. Alig volt nap, hogy a atoná vala it meg ne rohanta volna és fel ne prédálta volna a nemes ura özül. Bors Tamásna a házát darabo ra vágtá , Abaffi Ferencne se hagyta tûérõt se, s a ét Czi ó is csa a puszta életét menthette meg valahogy. A falva rettegte a garázda atoná tól és félig agyonvert szerencsétlen embere heverte az uta sáncában. A nap-nap után megújuló so szenvedés, szorongattatás és bántalma teljessé tetté a fejetlenséget. A becsapott, izsarol és meg ínzott nép elméje elborult, hol ebben, hol abban a faluban ütötte föl fejét a lázadás. A nem bírtá tovább, mindenü et ott hagyva, átszö te Moldvába. Még örülte is a szé i ura , ami or Túri irálybíró gyûlésre hívta Somlyóra, hogy határozzana a fõ ormányszé i parancso dolgában. Legalább leszámolna az elviselhetetlen helyzettel, s ha egyebet n em is

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

     

 

 

         

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

               

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

             

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

     

   

 

       

 

  

       

tehetne , legalább megmondjá a véleményü et Szebenne . Olyan hideg sza adt ezen a télen Csí ra, hogy a madár röptében fagyott meg a levegõben s a méteres hó nem törött be a lovasember súlya alatt, de azért egyetlen tisztviselõ el nem marad a gyûlésrõl, tudtá , hogyha most nem teszne valamit, végü van. Félig megfagyva állította be a ántorházba, elõbb a gyergyaia Fe ete Túrival és Balog Istvánnal, a jegyzõvel az élü ön, a valóságos asszeszoro a ét László, János és András, Baló Ferenc, Pus ás Ja ab, Simó Ferenc, s mellettü a számfelettie : Mi ó László, Böge Márton, Bernád Ábrahám, utánu a ászoni al irálybíró, Blási István, Sándor László, Csedõ Dávid, Boros Ele , Kászoni Mihály, Bors Lázár, a felprédált Abaffi Ferenc s a ét Czi ó Mindszentrõl és máso , so an. Alig férte el a icsi házban. Alig zö enne le a helyü re, nyíli az ajtó és egy hadnagy lépi be rajta. Meg se billenti a fövegét, egyenesen oda feszeng Fe ete Túrihoz és ráförmed: - Mi jogon gyülte össze az ura ? Fe ete Túri még fe etébb lesz a méregtõl. - Mi jogon érdi az úr? - Engem Carato alezredes úr üldött! Tudni a arja, hogy mi a gyûlés tárgya és miféle rendelet ér ezett a fõ ormányszé tõl? A jogtalan beavat ozás, s a hadnagyocs a ihivó fellépése vérig háborítja az ura at. A vérmes, nagydarab Bors Lázár alig birja türtõztetni magát, hogy nya ánál fogva i ne hajítsa tisztecs ét, mint a utya öly öt. Duzzadt, vörös arccal így is a szavával szinte legázolja: - Mondd meg öcsém a gazdádna , hogy semmi beleszólása a dolgun ba! A hadnagy gúnyosan méri végig a testes csí i medvét, a ine ütésre szorított ö lein megreped a bõr az indulattól. - Ki ön, hogy így mer velem beszélni? - Bors Lázárral beszélsz az ebadta, az új irálybíróval, ha tudni a arod! A hadnagy urtán, fenyegetõen fel acag és búcsúvétlen ifordul az ajtón. Az ura meglepetten utána nézne . Bán falvi Kovács Tamás, a szé jegyzõje aggódva pillant át az asztalon az új irálybíróra: - Nó, te ugyan hamar megtartád a programbeszédedet! O ulhatun belõle! A többine is tetszi az új irálybíró bátorsága. Csa Fe ete Túri mar olja gondütötten az üstö ét és mi or az ura lelohadna , baljós szemeit Bors Lázár felé fordítja: - Nó Lázár! te sem eresztesz sza állat a irálybírói szé ben!... Kezdjün hozzá, uraim! Rendelet van elég. A jegyzõ egymásután olvassa: A gubernium Csí szé tisztjeine ! Vettü Delnén tartott ülésü bõl írt elõterjesztésü et, amelyet nem lehet eléggé helyteleníten A rend és bé e fenntartása fõ ép a tisztviselõ tõl függ. A i , ha hivatalos ötelességü szer az üdvös rendelete ne engedelmes edne , s a legmagasabb szándé ot a néppel megérteti , nem csa a népet tartjá meg otthon, hanem a panaszo at orvosolván, a régi egyetértést és a bé és együttélést a határõrö el is biztosíthatjá !... - Farizeuso ! - iált fel Csedõ Dávid a épmutató lec éztetésre. A rendeletet lenyeli . A mási leirat azzal biztatja õ et, hogy a i a határõrség felállításánál érdeme et szerezne polgári, amarai és más hivatalo ban elõnyben részesülne . Azon már csa acagni lehet, hogy népü elárulására, jogai feladására vesztegetéssel a arja rábírni a fõ ormányszé . - A ezembe se venné ilyen pisz ot! - öpi i undorodva Blási István, haragos szemet ve tve a szé i jegyzõre. - Van itt olyan is, ami bátyámat érde li özelrõl! - vág vissza Kovács Tamás és mindjárt olvassa is a irályi leiratot, hogy a ászonszé i irálybíró ellen meggondolatlan nyilat oza tai miatt beadott feljelentés azzal üldeti le, hogy Szebenbe idézzé és ha a vád tanu al igazolható, perbe fogassá , hogy méltó büntetését elnyerje. - Állo elébe! - önérzetes edi a irálybíró, de azért elsápad és megjuhász odi . A ét mási irálybíró, Boros és Szabó ura felfüggesztése már nem meglepetés. Az egész ország tud róla. Mi or a jegyzõ felolvassa a irályi végzést, Fe ete Túri felteszi a érdést: - Kiván vala i hozzá szólni? Az ura némán hallgatna . Fe ete Túri veszedelmesen elsötétedi :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

       

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

   

 

 

 

 

       

 

 

 

         

- No, ha nem, a or írja, jegyzõ úr: Tudomásul vesszü , mert Csí ét igaz emberéne becsülete védelmében sen ine se vala egy szava se!... Az arco elfehéredne , a verejté iül a nemes ura homlo ára, de mire magu hoz térhetnéne , Fe ete Túri már di tálja is a jegyzõne : - Ha leírtad, Tamás, azt is írd hozzá, hogy én, Gyergyó irálybírója, tisztemrõl ezennel lemondo , mert ez a leg evesebb, amivel jó hírün ne , igaztalanul meghurcolt barátain na s önmagamna tartozom!... Az ura azt se tudjá , hogy mi or állotta fel, csa lihegne dúltan, feltúrt hajjal, sz a állu ra csepegõ sírással és Túrin ívül semmit sem látna a világból. Egyszerre mintha megtisztulta volna, elmult volna felõlü a so gond, megaláztatáso , az élet nyomorultsága és mintha megláttá volna az új jövendõt. Sen i se veszi észre, hogy megrettenve belépi az ajtón a ántor. A vén esperes halottá fagyott teste, Istenbe merülve, imád ozva fe szi a földön és egymásba apcsolt viasz -ujjait a halál se tudná egymástól eltépni. Kovács Tamás, a jegyzõ, maga se tudja, mi or törte össze a pennáját. A gyergyói Pus ás Ja ab Fe ete Túri mellére fe szi . A többine szájához szárad a nyelve a belsõ lángtól, a rémült ántor étszer is hiáb iáltja: - Uraim, mene üljene , mert a nép fellázadt! Fellázadt, uraim! Tele van egész Somlyó fegyveres emberrel! Az Istenért, mentsé magu at, te intetes ura ! Mire felocsudna és megérti , hogy mi történt oda int, már roppan is a bezárt apu és nyolctíz fegyveres atona omli be rajta. Sen i nem mer útjo ba állani és durván ivágjá a ántorház ajtaját. A tanács ozó ura láttár issé megtorpanna . Õ is tudjá , hogy százado alatt ilyen hallatlan va merõség nem történt. Fe ete Túri magából i elten pattan elébü : - Mit a arna endte itten? Az embere far asszemet nézne az ura al. Elszánt ala o , megvadult havasi far aso , i prédára találta . A düh, bosszú, szenvedély, dorbézolás és a ezü ön száradt so gazság iirtott bennü minden emberi érzést, arcu ról lemarta a húst és méltóságu minden díszét. Egyelõre azonban paraszt óvatossággal azt feleli , hogy tudni a arjá a gyûlés o át és öveteli a felsõbbség rendeleteit. A irálybíró tudja, hogy az életével játszi , de zord, emény, hajthatatlanul marad. Az engedé eny szót, magyaráz odást félelemne venné s a or semmi meg nem mentené az ura at. Ismeri õ et, mert a fajtája, szé elye állana elõtte, nem sérti meg, de nem is iméli õ et. - Miféle va merõség ez?... Világszemete vagyto -e, hogy fegyverrel törtö a gyûlésre, mi or a ti sorsoto jobbításán mun ál odi ? Nehányan meghunyász odna , de a vezetõjü , rit abajszú, nagydarab, veres ember, elrázza ö lét a irálybíró orra elõtt: - Még ugatni merte , utyá ?... Hát nem ti mun áltáto úgy a sorsun at, hogy ide jutottun ?... Nem ti voltato -e, i ötszáz forint büntetéssel, fõ- és jószágvesztése el ijesztettete min et a fegyverfelvételre? A nép árulói vagyto , de most irántun a bõrötö bõl! Sándor László nem bírja tovább hallgatni. Ismeri a lázadót, az õ falujából való, az õ embere volt. - Szégyenlem magam miattad, Incze Dávid!... Én eddig értelmes, tisztességes, becsületes emberne ismertele ! - Én szégyenlem, hogy itt látom, Laci úrfi! - vág vissza az ember. Jó ötvenes férfi már a irálybíró, de a falujában ma is Laci úrfi , mint pendelyes ölyö orában. - Ha valami panaszoto van, adjáto be írásban, - csendesíti a felgerjedt embert - azért vagyun itt, hogy eligazítsu ! A vörös ember szája nagyo at, mozdul, de lenyeli a szót. Meg tudna õ felelni, nagy tüzet tudna tenni õ az ura hasára, de mi a fenét csináljon, ha már Laci úrfi is öztü van! - Hát a or béadju ! - dörgi. - De tudom, hogy nem öszöni meg! - fenyegetõzi és ifordul az ajtón. A üszöbrõl mégis visszafordul egy szóra. - Hé, uram, Sándor László!... Te mindig jóemberem voltál, ár volna, hogy itt pusztulj a többivel! Jere velem! Hazaviszle , hogy a hajadszála se görbül meg. Jere! Most még nem ésõ, de ha ihúztam a lábam innen, többé ember élve i nem megy! Az ura elfehéredne . Sándor László is pillanatra megrebben, de nem hátrál meg.

 

 

   

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

         

   

  

 

 

 

 

 

   

   

 

   

 

 

 

 

 

  

   

 

   

                 

 

 

 

   

     

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

                   

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

        

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

  

     

           

   

 

 

 

   

 

   

               

- Én itt marado , Dávid!... Ha meg ell halni, hát meghalun ! Tetszi a bátorság a lázadó szé elyne . - Kár!... Bizonyisten ár! - nézi a jóemberét és nehéz sóhajtás tör elõ széles mellébõl. - He a többie is ilyene volnána !... Mindegy, nó! - nyugszi bele. - Osztán reám ne vessen! Én megtettem a magamét! Kezet nyujt a irálybíróna és büsz én iegyenesedi . Alig fér i a rongyos levélajtón. Ön éntelen szeretettel nézne utána az ura . El eseredett, félrevezetett lázadó és mégsem lehet rá haragudni. - Milyen nagy még bûnében is a szé ely! - bólogat elgondol odva az öreg Szász János esperes úr. A megrémült ántor azonban újabb híre el ijeszti az ura at. Fe ete az út a néptõl és úgy hallja, hogy szomszédos falva is Somlyóra észülne . Mondaná az ura na , hogy mene üljene , de már ez is lehetetlen, mert a aput fegyveres strázsá al ra tá meg s a ház is örü van véve. Abban bizott, hogy a nagy hideg hazaûzi õ et, de eze a havasi medvé szo va vanna a hideghez, hóhoz. Az eseménye úgy ijedtét vetté a szerencsétlen ántorna , hogy még Túri uramna ell vígasztalnia. - Ne tartson semmitõl! Csa ijesztegetne . Kívül azonban lövése dördülne , a tömeg fenyegetõ moraja erõsödi és mind sûrûbben gomolyogna az abla alatt. Lompos, fe etearcú, iéhezett, önmagu ból iforgatott vad ala o . Bajszu jég, a sap a hegyétõl lábujju ig csillogó zuzmara fedi és szinte pirosan löve i száju ból az áto , árom odás és egyéb mocs os szó. A po ol el árhozott virágai, i rászabadulta erre a szerencsétlen földre. Borzongató és félelmes még látni is õ et. - Bizonyosan ölni fogna ! - les i ráju szentgyörgyi Csedõ Dávid és sen i sem meri megcáfolni. Tétlenül és tehetetlenül ülne az ura helyü ön, míg a övete visszajönne . A veres ember írást vet az asztalra, bán falvi Kovács Tamás, a jegyzõ, mindjárt igye szi is értelmét venni a zavarosan szer esztett iratna , de a lázadó leinti: - Ne énlódjé vele!... Szóval is elmondhatom, mi van benne! Ne ihúza odi a szóna , ránt egyet a harisnyaszíjján és szõrös ö leivel döngetni ezdi az asztalt. - Követeljü , hogy az adót, amit az utolsó huszonhárom esztendõ alatt fizettün , a so ingyen fa árát, a vártélyháza öltségeit, a özmun á díját fizessé vissza! De ebbe a hejbe! Nem szerencsés a tûzzel játszani. Fe ete Túri szelíden próbálja magyarázni, hogy nem igazságos, amit érne , mert eze a sérelme még abból az idõbõl való , ami or özülü sen i se volt tisztviselõ, de azt tanácsolja, hogy ivánságai at terjesszé felsõbb helyre, s õ szívesen pártoljá . - Pénzt ide! - dördül ráju a övet. - Addig nem mozdulun . Ennyi pénz azonban nincs éznél. Máso is megpróbáljá o osan beszélni a ét övettel, de azo se fenyegetésre, se jajszóra nem hajtana . - Vagy fizette , vagy meghalto ! Azzal távozna , hogy ráju gyújtjá a házat. - Disznóperzselés lesz! - fenyegetõzne . A helyzet percrõl-percre súlyosabb. Míg a nép ívül a övete el tanács ozi , az ura észrevétlenül átszö dösne a papi házba. Az õbõl van. Biztonságosabb. A mene ülés még jobban felizgatja a tömeget. - Ki ell egyen int vonogatni õ et, - üvölti - és ést ell verni a tor u ba. Szerencsére százhúsz fegyveres áll a apuban. Így belõne az abla on. Nagy szorongattatásu ban gyerme fene ére ragasztva levelet üldene Carato alezredesh ez, Csí atonai parancsno ához és porig aláz odva önyörögne az ura segítségért. A tiszt gúnyosan fel acag, mi or meg apja a levelet. Esze ágában sincs megszabadítani a szorongatott ura at. Lel e mélyébõl gyûlöli eze et a evély, rátarti szé ely nemese et. Egész nap lesi, várja a hírt, hogy a felbõszült tömeg fel oncolta õ et. Jobb újságot nem írhatna a generálisna . Bizonyosan elõlépteti . Nehány fõ olompost vasba veret a lázadó özül, s a megriadt néppel önnyû lesz felvétetni a fegyvert. Az ura levele jó al alom, hogy elhárítsa magáról a felelõsséget és ötelességmulasztás miatt ne vonhassá felelõsségre. Kitûnõ terve van rá. Két apitányt és egy hadnagyot magával visz, a i majd, - ha sor erülne rá, - igazol i fogjá õt.

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

    

 

 

 

 

  

 

 

   

 

     

 

 

         

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

           

 

 

     

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

   

 

   

 

   

 

 

   

 

   

 

- Az ura velem tartana ! - parancsolja. - Állítólag a nép fenyegetõen visel edi a szé gyûlé tagjaival szemben. Személyesen a aro meggyõzõdni, hogy biztonságu ról történt-e gondosodás. Azonnal lóra ülne . Vasasnémet atoná iséri . A hír végigfut a tömegen. Kürtszó harsan, s a faluban állomásozó rendes atonaság is ivonul. A ürtszóra Fe ete Túri az átlõtt abla hoz lépi . Az ura biza odna . - Végre! A atoná élén feszengõ hadnagy már a parancsot várja, hogy megtisztítsa az utcát a lázadó tól, de az alezredes nyugodtan a veleálló tiszte hez fordul: - Láthatjá az ura , hogy a szé i tisztviselõ et fegyveres atoná õrzi !... Azt hiszem, hog y egyéb intéz edésre nincs szü ség. Haza mehetün . A tömeg szemében öröm csillan fel, hiszen világos, hogy a atonai fõparancsno helyesli, a arja, amit csele szene . Fe ete Túri omoran visszalép az abla tól és csa annyit mond: - Gazember! A mási irálybíró lemondóan int: - Halálra vagyun ítélve! Lassan leszáll az écca a. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -A sötét éj minden félelmét és bizonytalanságát végig ellett szenvedniü Csí uraina . A nép tapodtat sem mozdult a apu elõl. Az út ét partján máglyatüze et gyujtott és a szennyes hóban tapogva fagyos odott. Éjfél örül elfogyott a lázadó türelme. Vala i iadta a jelszót: - Végezzün velü ! A tömeg megmozdult, hogy betörjön a apun, de a végzetes pillanatban egy hatalmas veres ember szembe fordult vele. - Állj! Az elõlálló megtorpanna és megütõdve bámulna rá az ellen ezõ emberre, a i elszántan védi a aput. - Megbolondultál, Incze Dávid? A lázadó-vezér nem tágít: - Így nem!... Gyil olni nem szabad! Reggel majd, ha itt lesz egész Csí népe, halálra ítéljü õ et és ivégezzü . Úgy nem bánom! - Igaza van! - helyesli vala i és a tömeg is lassan megnyugszi . Félelmes azonban a nyugalmu , mert e perctõl ezdve a megfogadott halál ült velü a tûz mellett. A felverõ lángo fényénél jól lehetett látni, hogy az elõbb még csa el eseredett embere hogyan ala ulna át gyil oso á. Némelyi nél hamar megtörtént a belsõ átváltozás, máso hosszan üzdötte önmagu al, eddigi világu al. Volta , a i ijedten hazaszö döste , de a többség itartott és olyan vészjósló tompán morgott az embertömeg, mintha az ördög hasa orogna. Valahonnan egy cseber pálin át hozta és mohón vetetté rá magu at, hogy fel-feltörõ lel iismeretü et elnémítsá . Belé árom odta az italba, hogy po olibb legyen és csa hamar ivet õzte emberi mivoltu ból. Nehányan eldülte a tûz mellett. A legényembere re edten nótát ezdte bõgni, míg száju a rettentõ hidegben tehetetlenre nem fagyott. - Ebbõl baj lesz! - töprengett a nagy veres ember s addig nézte a lobogó tüzet, míg beleva u lt. Látszott rajta, hogy nehéz válságon megy át. Hirtelen határozott. Elszántan a apuhoz lépett. - Te mit a arsz, Dávid? - bámulta az õrö . A lázadóvezér félretolta õ et és nehéz lépte el végigbandu olt az udvaron. Az ajtónál azonban egyszerre hátratántorodott és le apta fövegét. Szentséges Isten! Az ajtó ilincsre a felfeszített Krisztus szent eresztje volt reá ötözve. Az öreg pap csele edte, hogy védje az ártatlano at. A lázadó nem mert ezet vetni rá. Megverte az ajtót és fojtott hangon be iáltott: - Hé! Te éntetes ura ! Kevés tétovázás után a zár fordult és az óvatosan nyitott ajtóban megjelent fehér templomi aringben, vállán violaszin stólában, pirosbojtos biretummal a fején az öreg esperes. Nyugod t, mondhatni átszellemült volt, mintha most elt volna fel Isten mellõl az asztaltól. - Mit a arsz, fiam?

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

         

 

   

  

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

  

 

 

 

 

 

 

     

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

             

   

 

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

         

- Sándor László úrral szeretné beszélni! - görnyedt meg a darabos ember. Az öreg pap megcsóválta a fejét. - Rossz or jöttél, édes fiam! - Miért? - Mert az ura éppen gyónna ! - Gyónna ? - lepõdött meg az ember. - Igen!... Készülne a halálra! Az ember tompán elismételte: - Készülne a halálra! És lehajtott fõvel lépett be a szobába. Nem mert a csendesen ott álló ura ra nézni, míg Sándo László meg nem szólította: - Mit a arsz, Dávid? Incze Dávid zavartan mar olászta a sap áját. - Én... én csa azt a arom mondani, hogy... észüljene a halálra... Nem a artam, hogy észületlenül álljana Isten elé, de látom el éstem! Az ura tudtá , hogy az utolsó pillanat el övet ezett, mégis elcsüggesztette a bizonyosság. Úgy nézté a halál övetét, mint a isértetet és csodál ozta önmagu on, hogy - nem haragszana rá. Még jól is esi , hogy látjá . Bízna benne, mintha nem a orábbi gyûlöletet, árom odást, mocs ot fröcs ölõ szájú lázadó állana velü szemben, hanem egyetlen reménységü , a ire éppen várta . Érthetetlen volt, de jól esett ez a nyugalom, ami ez ember láttára megszállotta. Csa egyedül a Sándor László hangjában volt benne a nehéz vád: - Hát ezért jöttél, Dávid? Az ember szeme szárazon ég és nyugtalan, mint a tõrbe esett vadé. - Nemcsa ezért!... El a aro búcsúzni Laci úrfitól, hiszen örö é jóemberem volt! Ez újság. Sándor László mohón ap rajta. - Hova észülsz, Dávid? A szé ely a edvesen mondott szóra megnyugszi . Úgy válaszol, mintha csa ide a szomszédba menne. - Idegön országba! Megye Móduvába! Ne em elég volt! Így is hóttig szégyenlem, amit csele edtem... Ha az ura ne em meg tudnána bocsátani!... Úgy mondja, mintha a bocsánatot nem is merné remélleni. Sándor László összeráz ódi , aztán büsz én végignéz az õ jóember -én, de õ is csa a maga nevében meri bíztatni: - Én nem haragszom, Dávid! Fe ete Túri, a gyergyai irálybíró hirtelen iváli az ura özül. Nem szól semmit, csa addi nézi az elõtte álló embert, amíg ibuggyan a önny a szemébõl, aztán ezét veti eléje és a é emény maro összeroppan. Az ura lehajtjá fejü et, mintha áldozatra csendítette volna. A szé ely hirtelen elsza ítja magát a irálybírótól és nehéz, ínos lépte el elindul. Az ajtóban azonban mégegyszer megáll, visszanéz és el árhozott arccal felsóhajt: - Könnyû az ura na , mert csa - meg ell halnio ! Minden i érzi, tudja, mi van a ülönös mondás mögött. Az ajtó dördül az eltávozó, idegen földre észülõ lázadó mögött. Az ura továbbra is lehajtott fõvel állana . Fe ete Túri azonban gondütötten, rücs ölt homlo al, felfelé borzadó hajjal az ura hoz fordul: - Tudjáto -e, hogy egy halott szé ely mene i az ajtón?... Bár ne ellett volna megérnem!. .. Utána megy a mási halott szé ely, a harmadi , a századi , ezredi !... Bár ne ellett voln a megérnem! Sen i sem felel. A gondolat leigázott minden it. Az éjsza ában a nép elvérzéséne hosszú útja látszi és nem lehet a végéig övetni a sort, amely a lázadó szé ely nyomában elindul... Már sen i sem törõdi a halállal, a reáváró sorssal, mióta megvillant elõttü a történelem fe ete lována pat óütötte szi rája... Háromszor égte le a gyertyá a tartóju ban, mire a barát feje , a Kissomlyó tar hegye világosodni ezdett. Felvirradt. Az ülõhelyü ben elgyö intõ, testileg-lel ileg elcsigázott ura megmozdulna szé ei en, a fenyõfa-dézsában hozott gyantaillatú vízbõl meghinti égõ szemei et, hogy valamennyire

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

   

 

 

  

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

  

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

       

   

   

    

       

 

 

 

     

felfrissüljene . Fe ete Túri órá óta az abla nál áll és nézi, hogyan ömlene le a hegye rõl szomszéd falva fegyveresei és mint nõ percrõl-percre a lázadás hulláma; de nem szól, hogy ne rontsa társai edvét. Csendesen azonban odaszól a szé i jegyzõne : - Tamás! Írd meg a ötelezvényt, hogy minden ivánságu at teljesítjü ! Az ura megrebbenne , de a ét Czi ó még a halálveszedelemben is tilta ozi : - Én nem szavazom meg! Nem merne a utyá rám törni! A irálybíró hidegen figyelmezteti: - Nézzete csa i az abla on! Mind az abla hoz tolulna és megrendülve látjá , hogy Pál atya, a ferences gvárdián egy mási baráttal hajadonfõvel a hóban térdel és felfogott ézzel valósággal imád ozi a lázadó hoz, hogy önyörületre bírja õ et. A önny megfagy az arcán, tonzurája jeges, fe ete bõ csuhája zuzmarás, maga félholt, már beszélni se tud, csa ezeivel mutogat az ege felé. A lázadó azonban nem moccanna a apu elõl. Az öreg papot nem bántjá , de a nyomában igye võ szerzetest félrerúgjá a sáncba. Fe ete Túri eserûen figyelmezteti a jegyzõt: - Siess, Tamás, ülönben nem lesz idõd bevégezni! A nép hangulata pillanaton ént változi . Minden újonnan ér ezõ ember új haragot, új szenvedélyt hoz. Már a vén barát is a papiház falához sodorva sír. Lapos és aszott szegény, csa fe ete árny a falon, mintha az úton végigszáguldó vihar freccsentette volna oda. Közben az irat el észül. A vén esperes vállal ozi , hogy átadja a népne . A lázadó azonban nincsene megelégedve vele. - A papiros csa papiros! - üvölti . - Állítsana ezese et! Sándor László, szentmihályi Sándor Gáspár és szentgyörgyi Csedõ Dávid vállaljá a ezességet. Ha nem teljesítené az ura az igéretet, az õ birto u ból elégítheti i magu at lázadó . Ez se elég. Most már fejen ént egy garast érne az éjjeli apuõrzésért. Megigéri , de már ésõ. Közben ugyanis az a hír terjed el, hogy az ura tito ban fegyverre szólítottá a hozzáju húzó népet és ez már szét is verte a Pálfalvára törõ társai at. - Hát ezért volt a nagy engedé enység! - zúdulna fel a lázadó . - Tudtá , hogy úgyis visszaveszi ! Aljas gazembere , néphóhéro , jobbágynyúzó ! Ha megszabadulna , õ húzatna fel min et az elsõ fára! Haljana meg! Pillanatra olyan néma csend lesz, mintha magu is megijedte volna attól, amit mondo tta . * Zöld Pétert, a papot Szentmártonban érte a lázadás híre. Éppen azon fáradozott, hogy a ét felfüggesztett irálybírót nyílt ellenállásra bírja és a nép élére állítsa. Hiába igye ezett azonban rábeszélni a vén Szabó Ferencet, az öreg itért elõle. - Boros lássa, hogy mit csinál, de ne em hagyjato bé ét! Még azt hihetné Szebenben s Bécsben, hogy bosszúból csele szem. Ha elcsapta a irálybíróságból, hát elcsapta ! Arra számítana õ is, amit te tanácsolsz, hogy a nép élére állo , s aztán perbe, foghatna , tön r tehetne . Jól iagyaltá , hogyan tegyene lehetetlenné, hogy még a saját ingemne ne merje

tanácsot adni. Erre már Zöld Péter sem szólhatott semmit. Igaza van! Tapasztalt, nagyeszû ember ez a vén Szabó Ferenc. - Csa az ügyet gyengíteném, ha beleártanám magamat! - beszélte tovább a volt irálybíró. Boros Ferenccel se boldogul a pap. Alig hozta szóba a dolgot, az elcsapott irálybíró rátámadt: - Elta arodj a szemem elõl, Péter!... Már hogy én állja enne a pisz os, nyomorult hordána az élére? Tán, hogy én is velü üvöltsem: - Üsd, vágd ebadta nemeseit! Eleget húzta -vonta az életben! El eseredetten fel acagott. - Ejjó!... Ajtóim bevágjá , házam romba dönti , egy szé et épen nem hagyna , egy el ódorgott sánta borjún ívül egyebem nem maradt s magam s családom ingben-gatyában alig tudun elmene ülni elõlü , lábam lefagy a hidegben, feleségem azóta is az ágyat nyomja; most még én állja az élü re!... Hijj azt a Fennvalópilátusát a buta fejedne ! Mindjárt ivet az életemrõl! Éppen - mondom - a ét úr ádáz odásait hallgatta Zöld Péter, mi or jött egy léle zetesza adt ember a hírrel, hogy mi történt Somlyón az ura al. Megfestette a veszedelmet, úgy, hogy h

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

   

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

  

 

         

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

       

 

 

       

   

 

 

 

 

       

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

   

 

 

     

   

a csa fele is igaz, száz esztendeig is lesz mit beszélni róla. Nem az az ember Zöld Péter, hogy so áig te etóriázzé . Mindjárt felfordul a lovára és csa a falu végén jut eszébe, hogy tisztességesen el se búcsúzott az elcsapott irálybírótól. Futólag látja, hogy a falva mindenütt fel vanna bojdulva, az ura at szorongatjá . Zöld Pét er azonban nem áll meg sehol, míg a gõzölgõ lovacs án Somlyóra nem ér ezi . - Az Istenért, hagyjáto abba, atyafia ! - szö i magabízón az elsõ csoporthoz, de pillanat alatt lerántjá a lóról. Nem ismeri fel benne a papot, mert szo ott álöltözetében van: az ap fehér harisnyájában, urtijában, erdõlõ, égett ze éjében. Ez egyszer szerencséje, hogy az öre viseltes báránybõrsap ája van a fején s nem a ficermántos papi fövege, mert egy felcsí i ember ne i árom odi , s úgy sújtja fõbe pus ája agyával, hogy Péter pap elnyúli a havon. Egyéb baja nincs, csa ötfelõl is szivárog a vér a sap a alól. Vala i jótétléle behúzza egy özeli házba. - Ezt biza leüté ! - magyarázza a házia na . Gondolám, hogy ennyi elég ne i, miért fagyjon meg a szerencsétlen! - s ott hagyja a anapén, ahová lehajította. A gazda, - idõtöltött ember s csa azért nincs ünn az úton a többivel, - meg se mozdul a cserepes mellõl, hanem csa rápillant a sebesültre: - Enne mért látá el a baját? - Azért, mert az ura al tart! - mondja, a i hozta. - A or elta arítsd innen! - her en fel a házigazda, de ebben a pillanatban felesége összecsapja ezeit: - Jézusmáriám! Hiszen ez a szentléle i tisztelendúr! Erre már a vénember is felemel edi a icsi li as szé rõl. Szent ereszt legyen velün , csa ugyan a szentléle i pap. Igaz, hogy nincs ébren, de azér t a vén szé ely le apja a sap áját: - Dicsértessé az Úrjézus risztus, tiszlendúr! Nó, magát istenesen fejen felejtetté !... Pap létére icsi esze van, hogy ilyen or nem tud otthon ülni a fene én a jó zsíros e lézsiában! - Jaj lel em fiam! - sápítozi az öreg asszony a seb láttára, mintha a pap az õ gyerme e vol na. - Sza adjon le tõbõl a eze, a i ezt tette! - húzza i a aszten fió ját, hogy gyolcsot e ressen. Túr ál a fejér özött, hogy mit áldozzon föl, s végül is az ura egyi igyérült endergatyá hasogatja szét ötõzõ -ne . Úgy is megtéríti a pap, ha egy csepp tisztesség van benne. Valahogy imossá a sebet, meszet va arna rá a falról, pó hálót teszne rá, s ahogy tudjá , összeabroncsozzá a pap fejét. - Az ember az odorból szénát hány le, ényelmes fe võhelyet észít a szánban a sebesültne , hogy hazavigye, míg a forróság itör rajta. Egy pap nem fe heti egyszerû falusi házban! Az is lehetséges, hogy meghal s a or ugyanvalóst jó, ha otthon van. A vénasszony olyan párnát eres a feje alá, amit a or se ell sajnálni, ha elvérezõdi s a még mindig eszméletlen pap ot beemeli a szánba, leteríti egy lomos csergével, amivel a ár arácsony éjsza áján is el lehetne hálni a havon. Az ember is felmászi az ülésbe, s a borsi a ostornyéllel ráhúz a lust , lépéshez szo ott lovacs á ra a visszaszól az asszonyna : - Tedd bé a aput, Mári! - s már az úton ácsorgó fegyveres népet téringeti: - Félre az útból, A súly a szemete et, nem látjáto , hogy nehéz beteget visze ! A özeli faluig hátra sem néz, de Taplocán túl unalmas, hosszú mezõ övet ezi , az út is nehéz s az öreg szé ely nem állja meg, hogy ne beszélgessen. Az nem tesz semmit, hogy a sebesült eszméletlen, a fõ az, hogy õ egy pap elõtt is meg tudja mutatni , hogy ész dolgában nem a ár i. - Ebben a nép ügyében is rosszul gondol ozna az ura ! - magyarázgatja vissza az eszméletlen papna , i olyan, mintha a szán dere ában fe ve, féligfordult szemefehérjével az égen tusa odó hófelhõ et nézné. - Én mondom, hogy a nép mellé ellett volna állanio , mert tudhattá , hogy ha egész Bécsország jön is ellenün , a régi jussun at a or se hagyju ... Mos osztán, hogy megvan a baj, min et hibáztatna . Pedig jó nép ez a mién ! Kicsit hirtelen, d e a irályné idehazudi , az ura odahazudna , minda etten húzna -vonna , hát csuda-e, ha ic sit

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

  

   

 

 

   

 

  

 

   

 

 

 

 

       

   

 

 

 

   

   

   

   

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

   

ijön a bé etûrésbõl!... Vóné csa valamivel fiatalabb, én sem coco áztatnám a papo dögtestyit, hanem eddig lehúztam vóna az ura bõrit!... Gyí ne, hogy a far aso a belete e t! Így szállítgatta Zöld Pétert a vén szé ely, töltögette az idõt vele. Hol dicsérte, hol gyaláz megijedt a bajo tól, hol felháborodott és értelmesen át ozta a mái világot, mert: - olyan ez világ, édes ecsém, mint a rossz pap. Szemedbe mézes-mázos, de a hasa az ördögfar ával van át ötve!... De azért maga reám ne nehezteljen! - va arja a fejét zavartan, hogy pap elõtt il et talált mondani. Mi or pedig megér ezte a pap szüleine apuja elé, még szorosan a lel ire ötötte: - Osztán Zõd János omám elõtt egy szót se arról, amit beszélgettün ! Mert - szavamat ne feledjem - ereszt omá volta . Ha jól tudom, Zöld Jánosé tartottá eresztvíz alá a Szõts Ágostoné nagyobbi leány áját, Ágnist, a i még azon a télen meghótt volt, mert idétlenül született. A omaságot azonban tartjá . - Ilyen szerencséje csa egy papna lehet, hogy éppen a eresztapja apuja elõtt üti ag yon! mondotta az öreg Ágoston a omájána , mi or a ház népe nagy ijedtséggel ifutott, hogy bevigyé a házba a vérbe ázott papot. - Tudtam, hogy valami baja történt, mert a ló egyedül jött haza! Mindössze ennyit mondott az apa, míg a omája falt valamit, hogy még setét elõtt haza mehessen.

Még az ellenségei is lábujjhegyen járta a Zöld János apuja elõtt, mert nem icsi dolog, ami érte. Egyi fiát félhóttan hozzá haza, cérnaszál tartja benne az életet, mási fiát, az ura a ármelyi percben fel oncolhatjá a lázadó . Osztán neveljen gyerme et az ember a mái világban! - Mégis eményember ez a Zöld János! - mondottá elismeréssel a faluban, de azt csa õ tudta, hogy mit érez belõl. Feléje se nézett haldo ló fiána , nehogy ibuggyanjon a önnye s fehérnépe elijedjene . Este a szomszédo , ro ono is eljötte , hogy legalább egy urta miatyán ot elmondjana a beteg fejénél, s legyen, i a pap után fusson, mi or a haldo ló gyertyáját a ezébe adjá ; d Szent ereszt legyen velün , ilyen halódót ember még nem látott. Ahelyett, hogy tisztességesen észülõdött volna utolsó útjára, ahogy a mesterségéhez illi , ez a szerencsétl a arjaival hadonászva affélé et iáltozott, hogy: - Hé, embere ! Ne csináljato magato na e ora veszedelmet! Nem látjáto , hogy a atonatiszte szítjá a lázadást?... Hogy egymást gyil oljáto , hogy aztán rán törhessene és elpusztíthassá Szé elyföldet! Legyen eszete ! Oszoljato haza! - Méges nagy egyelme az Istenne , - jegyezte meg egy ájtatos vénasszony. - Hogy magán ivül is ilyen értelmesen tud beszélni!... Jaj csa a felszentelt ezeit össze ne törje a falban! El éne húzni a faltól az ágyat! Az igaz, hogy ét erõs emberne ellett ügyelnie, mert minden pillanatban Somojóra a art futni, hogy a fellázadt népet belátásra birja. Volt mit szenvednie szegény édesanyjána ! Valamit azonban tenni ellene, mert nézni is rossz a beteg szörnyû nyugtalanságát, vergõdéseit. Özvegy Birta Álóziné azt tanácsolta, hogy reszeljene pityó át a ét mar ába s a talpa-szívire, hogy a forróságát lehúzassá , de hiába borogattá szenteltvizes endõvel a feh homlo át, hiába tetté a mellére bréviáriumát, hogy nehéz szuszogása enyhüljön, mind nem használt semmit. Écca a felverté álmából a saját papju at, s még egy olvasómisét is mondatta vele, hogy Isten orcáját ide fordítsá . Volt is valami foganatja, mert a beteg ezalatt elcsendesedett, de a ár hogy is nyujtsá , a csendes mise urta dolog, s utána még nagyob b erõvel tört i a beteg nyugtalansága. Maga a plébános úr is elismerte, hogy addig meg nem csendesedi , míg az a szörnyû dolog Somlyón meg nem szûni . Csa ez az egy tudná az életét megmenteni. Most már órá on eresztül a plébános úr is ott üzdött az ágynál paptársáért, ellátta a haldo ló szentségével, nagy fe ete latin önyvével nem tágított mellõle s folytonosan zuhogtatta rá a ülönös templomi szava at: Távozzon tõled a rettenetes sátán bérenceivel együtt! Keljen fel az Isten és szóródjana szé

   

 

 

   

 

 

 

     

   

 

 

 

     

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

   

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

    

 

   

ellenségei és fussana színe elõl, i gyûlöli õt. Mi ént eltûni a füst, tünjene el! Mi ént elfolyi a viasz a tûz arca elõtt, úgy vesszene el a bûnösö is Isten színe elõl és a igaza ielégíttessene és felmagasztaltassana ! Bizony minden pillanatban attól félt és so szor száján lebegett a léle távozása or mondani szo ott ige: - Távozz eresztény léle e világból a mindenható Atyaisten nevében, i teremte téged! - De a nagy pillanat elmult és a beteg a szent igézetben új erõre apott. Mindannyian valósággal belesorvadta a üzdelembe és jólesett, mi or a virradás észrevétlenül új színt adott az életne . Mert megvirradni annyi, mint megújulni és meg önnyebbülni. Az éjsza a fe ete lába eltûni a felhõ özött és sugárzó szívével megjeleni a nap. Mindene érzi , mindene tudjá és még az o talan állat is hálát ad az ege Urána , hogy láthatja. Nincs semmi baj, mert megvirradt!... A beteg Zöld Péterne is mintha egyszerre elvágtá volna rettentõ gyötrelmeit, lassan elmosolyodott, görcsö be rándult ö lei, teste ioldódott, arca elsimult és csöndesen elaludt. - Deo gratias! - önnyebbült meg a virrasztó pap. A szomszéd népe is felszedelõz ödte , hogy haza menjene . Öreg Zöld János is felemel edett a cserepes tüze mellõl, hogy ellássa a marhá at és az élet után nézzen. A felére apadt édesanya is magához tért, de olyan volt, mintha fe ete mélységbõl emel edett volna i - és az anya gondosságával örülnézett, hogy a ház táján rendben van-e minden. Eddig nem ért rá erre gondolni se. Ha nem vét ezném, azt mondanám, hogy bár ne adta volna meg Isten ne i a magáhoztérésne még ezt a pillanatát se, mert alig hordozta szét szemeit, mindjárt észrevette, hogy a leánya hiányzi . Az újabb baj élõérzete megmar olta szivét, eltûnõ biza odással benyitott az oldalházba, hátha lefe üdt, de az ágy érintetlen volt. Kétségbeesetten futott a tornácra és isi oltott az udvarra: - Boris a! Sehonnan válasz nem jött. - Hol a leányom? Sen i nem tudta, sen i sem emlé ezett, hogy mi or ment i az ajtón. Az édesanya rémült szeme arcról-arcra ugrott, mintha minden it felelõsségre a arna vonni. - Hol a leányom? Csend. Csa az alvó Zöld Péter mosolyodott el az ágyban. A i ésõbb erre emlé ezte , meg merte volna es üdni rá, hogy tudta, egyedül õ tudta, hová lett a húga. * Meg se gondolta Zöld Boris a, hogy mit csele szi , mi or engedve a belsõ sugallatna , észrevétlen elszö ött hazulról. Az átélt súlyos órá alatt támadt a gondolata, hogy ha ell, élete árán is megmenti bátyját. Csa a or ezdett eszmélni, hogy mit csele szi , mi or a lovacs a ott ocogott vele az elhagyott vad havas mezõ ön, amelye en ilyen or metszõ s zél borzolja fel a pusztázó éhes far aso szõrét és jégtû é fagy a fel elõ nap hideg sugara. A leány megborzongott, de szerencsére nincs messze Somlyó Madéfalvától. A lovacs a hamar megfutotta az utat. Csí szereda végiben már hallotta a lövése dördülését, a fenyegetõ nép moraját és érezte a lázadás ülönös izgalmát. Józan esze és a félelem azt súgta, hogy fordulj vissza, de ilyen or megelevenedett elõtte a halál partján üzdõ testvére és rémülten riasztot elõre lovát. Arra egész úton nem is gondolt, hogy mit fog csele edni, csa jót a art és tisz tább volt a lel e, mint a télne szép hava. Arcocs ája, ártatlan szemei beleragyogta a világba és olyan volt az egész leány, mintha meggondolatlan angyal ülne a lovacs a hátán. Csa a or szorította ezecs éjét csüggedten a szívére, mi or a magából i elt, rongyos, üvöltözõ, vad embercsorda özepébe cseppent. Még a ló is irtózva hõ ölt vissza ettõl a hordától, mintha tudná, hogy emberi erõ és emberi szó éptelen megfé ezni ezt a gátját sza ított népszenvedélyt, ioldozni az ege be rázott durva ö lö et, megbé íteni az üvöltõ szája at, melye bõl tüzes füsttel csapott i a árom odás. Éppen a or rugtá az áro ba a barátot, és már mocs os legény eze nyulta feléje is, hogy felgerjedten magu hoz rántsá . Si oltva ugratott be Zöld Boris a az elsõ idegen házba és csa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

  

 

   

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

    

 

 

 

             

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

   

   

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

 

 

  

             

    

       

       

   

Zöld Boris a csa most értette meg, hogy mi történt. - Most már Péter bácsi is meggyógyul! - rebegte boldogan. Bizalom, meleg, édes erõ áradta el testében és többé már nem félt eze tõl az embere tõl. Újra szerette õ et, mert megértette, hogy mi ment végbe bennü . A gyûlölet és szenvedély ábító tüze hogy ialudt, újra a érlelhetetlen sors és nehéz valóság foglyai lette . A gondo ismét visszaülte a homlo o ra, az arco vígasztalanná sötétedte , lel ü ben a nyomor megint rá uporodott fe ete tojásaira és ülsõleg-belsõleg leigázva mente haza, a ráju váró új veszedelme felé. A leány pillanatnyi öröme is elszállt. Sajnálta õ et és szorongva nézett fel, hogy legalább néhány öszönõ szót rebegjen, de a or a tömeg mögött, a ló hátán felmagasulva egy lángoló fejû férfit látott meg és felsi oltott: - István!... Aztán ezenyelével elta arta arcát, végigmene ült az utcán. Lázár István nem övette. Nincs az a híres ló, amivel utól lehetne érni azt a leányt, a i elhagyott bennün et. Fájdalmában issé elszédült, felsóhajtott, csendesen odaszólt a tömegne : - Adjato helyet, embere ! És befordult a papiház udvarára.

XVI. Azzal az elhatározással jött haza Lázár István, hogy többé az életben éppel se fordul Szeben felé. A tor ába gyûlt az epéje, ha csa rá is gondolt az utolsó napo ra. Nagy is ola volt, d e a hályog felsza adt az szemén. Otthon van az õ helye. Túrja a földet, elgazdál odi a birto án. Abból nem tudhatja i sen i. Ha rendbe szedte a háza táját, elveszi Boris át. Minden idegszála vágyott utána. Nem törõdött téllel, havazással, faggyal, nehéz úttal, csa haza, haza!... Hozzá!... Félig fagyottan szedte le a lováról a Tolvajos-tetõn a fogadós, de azt se várta meg, hogy a lova lenyelje az utolsó szem zabot, már ismét rajta ült.

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

 

 

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        

a or tért magához az ijedtségtõl, mi or egy tisztes öregasszony háromszor is meg érdezte: - Hát te i vagy, édes leányom? Alig birta iszepegni: - Én a madéfalvi Zöld János édesapám leánya Vagyo , Bori a! S mondja, hogy mi történt bátyjával, a pappal. Az öregasszony szörnyül ödve csóválgatta a fejét. Aztán megharagudott. - Ez az én te ergõ fiam is öztü van már másfél napja, de ado én ne i! Kimegye s a fülinél fogva hozom haza! Mindjárt végit vetem én enne a lázadásna ! - Hogyan? - csillant fel Boris a. - Bizd csa reám, lel em! Te addig füttözzél meg, míg átalszólo a szomszédba. Hiszen egészen megvett az istenhidege! Boris a be ucorodott a góc alá s finom tenyér éit ne ifeszítette a lángo na . - Éppen csa endõt apo a fejemre s mindjárt itt lesze ! - biztatta az öregasszony, de egy óra is belétölt, míg visszajött, pedig éppen csa megfutotta a falut . Nem árulta el, hogy mi járatba volt, de egyszer csa gyûlni ezdett a so asszony a házb an, mintha litániára jönnéne . Osztán megfogtá a Boris a ezét és elindulta egyenesen a papi ház apujához. A mord, rettentõ férfia megtorpanta a ülönös látványra, de már a or rajtu csüngte az asszonyo . Már-már isza ítottá magu at a fonnyadt, erõtlen eze bõl, de e or az egyi öregasszony felnézett vad fiára: - Jere, haza, lel em! Fogadj szót édesanyádna ! A férfia megdörzsölté szemei et, mintha rettentõ álomból ébrednéne . - Édesanyám! - sza adt i belõlü és egyi a mási után görnyedten megindult, mint a ezes bárány. A nép is, az idegene is csendesen oszlani ezdette . Az édesanyá legyõzté a forradalmat...

- Haza!... Úgy verte az oldalát a szíve, mi or beléptetett az õsi ház apuján, mintha Szebentõl Zsögödig lova helyett õ futotta volna meg az útat. A apunyílásra a házból ilépõ bébirós jobbágya, az öreg Emri Jová i nem tudta hová legyen örömében a isebbi gazdája láttára. Az utolsó gyerme ig megbojdult a ház népe és annyi özvetlenséggel, annyi õszinteséggel vetté örül, hogy Lázár István alig állhatta meg elérzé enyedés nél ül. Elfogódottan dédelgette õ et, tuda olta sorsu at és bódultan fürdött a szeretettõl inyilt szava melegében. Így épzelte és igaza lett. Most már meg merte érdezni amitõl eddig legjobban félt. - Itthon van Imre bátyám? Emri Jová i zavarba jött. - Õ biza nincs itthon! Lázár István meg önnyebbült. Hát ezért nem jön elébe. - Hová ment? A jobbágy nem mer felnézni. - Somojóra, a szé i gyûlésre! - Nem tudod, mi or jön haza? Jová i bá felsunyit, hogy merje-e mondani, de aztán mégis ibö i: - Nem hiszem, hogy élve haza jöjjön! - Mit beszélsz, te? - Én az egyigazat! - Hogy megöli ? - Ha eddig meg nem ölté ! - A bátyámat? - No nem csa õt! A többi ura at is! Az esszest, a i csa van Csí ban! Lázár István hallott valamit a somlyói lázadásról, de nem tulajdonított ülönösebb jelentõséget ne i. A jobbágy szavaira elmered az ijedtségtõl. - De hiszen ez nyilt forradalom! Jová i bá nyugalmasan bólint: - Én es anna nézem! A népe fel vanna erõst bojdulva. Innen a mi özségün bõl is so an mente át Somojóra, hogy az ottania na segítsene ... Hítta engem is, de hát az életet, a gazdaságot nem hagyhattam. - Más éppen mentél volna? - Effélit nem mindennap lát az ember! - te eri a fejét Jová i bá. Lázár István nem hisz a füleine . - Te is segítettél volna az ura at legyil olni? De már erre felhor ant az öreg. - Elment a szépesze?... Hogy én?... Gyil olni?... Nó osztán effélit ne hallja ! Ne haragítso n meg a te éntetes úr, mert ha ijövö a sodromból, csúf dolgot csinálo !... Még hogy én gyil olo , i egy életet becsületben leéltem!.. Hát ezt érdemeltem? A végén még Lázár Istvánna ell megnyugtatnia. - Csa tréfáltam, vén bolond! - Tudhatná, hogy Emri Jová ival nem lehet ilyen dologban tréfálni. A lázadás azonban nem izgatja túlságosan Lázár Istvánt, hiszen úgy meg van ra va egész szé német vasaso al, hogy moccanni se tud. Az a nehány részeg ember, a i Somlyó utcáján ordítozi , nem számít. A lövöldözés, ordítozás mindennapos dolog Csí ban. - Higgyed, bolond, higgyed! - von vállat Jová i bá, s a gazdájána számba adja az életet . Végigjárjá az istálló at, felnézne az odro ba. Kóst még volna, de a szuszé o ürese . Se rozs, se zab. A pityó a is evés, árpa meg éppenséggel semmi. - Azt még zölden leétetté volt a atoná ! - mentegetõzi Jová i bá. - Az idén az üdõjárás sem edvezett. Eze bizony rossz híre és mégis élvezi a régen elhagyott otthon melegét, az ö rö nyugalmát és szilárdságát, a lova szépségét, júho alázatát, a hatalmas csûr ázsiai épét, a favágó tõ feledett fejszét, a hóba va ult majorság szomoruságát, a a as é re fagyott, félrecsapott taraját, a csûr ert ietlenségét, a belsõház drága hangulatát. Soha, soha többet innen el nem megy. Délire megehül, mint a far as. Még az éhség is más itthon, mint a szászo özött. Illatos, furcsa inger, mintha fenyõ zöldjébe harapott volna és nem tudja megállani, hogy i ne te intsen a onyhába, ahol vörösön cserszeg a füstrõl lelopott olbász a lábasban. Gyûl a

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

nyála, ha csa rá is gondol az ember. Melléje áposztaci a. Elejibe tyú húsleves hosszú las ával, ami virágos tányérban aranyli . - Szeresse no, - ínálja edvesen a Jová i bá felesége, - mert nem a pap tyú jából fõztem! Ujjongani szeretne örömében. Jó ere hasat ra és ebéd végére elálmosodi , mint a gyerme anyja ölében. Ledõl a anapéra és szundít egy urtát. Két tenyerét a tar ója alá nyomja és várja, hogy elõbb elszédítse, aztán magával vigye az álom hajója. Érzi, hogy fáradt. Most jön i a hideg belõle. Az idõ is álmos. A terhes, szür e hófelhõ a háza üstö éig eresz edte . Annál meghittebb a cserepes lángja, a fenyõfa gyantás füstje. Gondolatai mind urtábba leszne , félig ta art szemei megzavarodna , de a or is maga elõtt látja a drága leányt, icsi fenyõbojtocs áját . Estefelé van, mi or a parancshoz híven Jová i bá fel ölti: - Ne aludja i mind a pityó át a földbõl. Lázár István olyan jóízût nyujtózi , hogy ropogna a csontjai. Eszébe jut, hogy még ma át a art menni a szentléle i paphoz, de Jová i bá int a ezefejével: - A or ényelmesre eresztheti a nadrágszijját, mert vele mostanában nem beszél! - Hogy-hogy? - Mert órája sincs, hogy vérbefagyva vivé haza Madéfalvára! Õ volt az elsõ, it agyonveréne Somlyón! - Meghalt? - ijed meg Lázár István. - Én biza nem vizitáltam meg! - Hát így állun ? - hûl el Lázár. - Most így! - felel rá a jobbágy. - És a arhatalom? A atonaság?... Jová i bá gúnyosan elhúzza a száját. - Miért avat ozzé bele, mi or mi a atonaság nél ül is agyon tudju egymást verni? Értelmesen beszámol, hogy mi történi Somlyón. Tájé ozva van mindenrõl, és minden szava után teljesebbé váli a veszedelem, amiben a szé urai forogna . Minden perc ésõ lehet. Lázár István indulatosan támad rá az emberére: - Maga eddig ne em errõl mért nem szólt? - Mert nem érdezte!... Amit mondtam, azt se hitte! Ez igaz. De mit lehetne most tenni? Arra gondol, hogy összeszedi a örnyé rõl a tisztesség es embere et és megmenti velü az ura at, de mindjárt le is tesz a tervrõl, mert vérontás lenne belõle. Jová i bával együtt számolgatjá , hogy i ben lehetne bízni, de evés ilyen ember van a faluban: A Getzõ , Becze János, Gergely Ja ab, Holló Tamás, s még nehányan. Estére mégis magához hívatja õ et, de csalódi bennü , szû szavúa , óvatosa , bizalmatlano és elletlenül felelne , ha érdezi õ et. Alaposan megfontoljá a választ és loppal egy másra pislogna . Megadjá a tiszteletet az úrna , a i nagy hivatalban van a fõ ormányszé nél, de már nem a régi, egyenes, nyílthomlo ú jóemberei. - Magu at mi lelte? - esi rosszul Lázár Istvánna . - Mintha i volnána cserélve! - Ne csudál ozzé ! Elég bajon mentün eresztül! - dunnyogja Gergely Ja ab, de Lázár István nem hagyja annyiba a dolgot. - Mondjá meg õszintén, ha nem bizna bennem! Mit vétettem magu na , hogy ilyen ridegen bánna velem? Mivel érdemeltem meg? Ne erteljene , öntörfalazzana , hanem mondjá meg õszintén, mi a begyü ben van! Az embere egymásra nézne . Egyenes beszédre egyenes válasz ell. Getzõ Tamás ihúzza magát: - Lehet, hogy nem igaz, de mi úgy hallottu ... az édes bátyja is azt mondta, hogy István úr többé már nem a szé elység embere! Lázár István megtántorodi és a önny ifa ad a szemén: - Miért nem mondja i nyiltan, hogy áruló vagyo ! Holtfehéren leros ad az asztalra és olyan õszintén szenved, hogy az emberne megesi raj ta a lel e. Az idõsebb Getzõ társaira néz és omolyan, szilárdan, meg önnyebbülve azt mondja: - Hát most már tudju , hogy nem volt igaz!... Adjon ezet, uram! Soha ilyen boldog nem volt az életben Lázár István. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

     

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

   

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

     

 

 

-- -- -- -- -- -- -- -- -- -A lázadás minden pillanatáról hírt hozta . Világos volt immár Lázár István elõtt a generális terve: elõször leöletni az ura at, aztán vérbe fojtani a lázadást, s a halál dermedtségében gyorsan megszervezni a határõrséget, büntetés éppen megfosztani a szé elységet õsi jogaitól, iváltságaitól és örö függõségre, rabságra és szolgaságra vetni, míg teljesen felõrlõdi és eltûni a föld színérõl. Úristen, mit lehetne csinálni! A ét Getzõ egész éjsza a vele marad. Bort hozat, s ászoni vizet, de a bor megpimpósodhati a upá ban, nem érinti , mert minden pillanatban csüggesztõ híre ér ezne és reggelre olyan lesz a három erõs férfi, mintha a po ol most lö te volna i magából. Virradat or azzal a hírrel jön Emri Jová i, hogy egész Csí megindult Somlyóra. Nem várhat tovább. - Hamar a lovamat! Hiába próbáljá Getzõé lebeszélni. Talán már el is ésett!... Talán már holtteste heverne havon és a iontott vér piros öde párolog Somlyó fölött. A fegyverlövése megsürûdte . - Gyí! Mogorva ember-csoporto mellett száguld el. Azo is Somlyóra igye ezne . Nem bántjá , csa utána árom odna . Mi or oda ér, döbbenten rántja vissza a lovát. - Mi ez? Egyszerre, mintha valami furcsa ízt öntötte volna a nyelvére, ülönös szomjúságot érez a vér után, o nél ül árom odni ezd, üvöltve hadonászi arjaival s alig várja, hogy üssön, vágjon, szúrjon, míg forró teste örö re lecsillapodi . A forradalom bûvölete õt is megigézte, nyilalláso ütne át agyán, szívén és úgy szédül, hogy a lova hajába ell apasz odnia. Félig ödben látja a tömeget, a borzalomtól szinte hátra hanyatlott faháza at, a öztü tolongó rongyos félvad embere et, i ne arcában inyilt az õrület virága és mázsás lába al tiporjá a télbe dermedt föld halott szívét. Tehetetlen gyerme é lesz láttu ra Lázár István és nem tudja, hol ezdje, mit ezdjen, mit mondjon, mit tegyen; csa érzi, hogy ernyesztõ szomorúságba bágyad a lel e, mintha népe minden önnyét reasírta volna. Csa néz, néz a lova hátáról, míg az állat magától megáll az emberfal mögött. Pillanat alatt észreveszi, hogy már csa az utolsó ne ilendülés van hátra. Vége mindenne ! El ellene ta arnia szemeit, hogy ne lássa...

XVII. Magán ívül ér ezett haza Zöld Boris a meg sem mondta, hol, merre járt, elfeledett félelmet, lázadást, felfordulást, mindent, csa sírt és acagott: - Itt van! Itt van!... Tudtam, hogy eljön! Tudtam, hogy nem hagy el engem! Ölelte, csó olta édesanyját, a mellére bújt, anyjától bátyjához futott, ágya elé térdelt, lih alig lehetett lel et verni bele. - Úgy-e idejön, Péter bácsi? - Ide, lel em, ide! Még ma idejön! Hogyne jönne! - intett tit on a pap övéine , hogy ne zavarjá meg a leány örömét. - Jaj, a or futo , s legalább tisztességesen felöltözöm, nehogy így apjon! - sietett Boris a, s az oldalházból so szor ihallszott boldog acagása. Tudtá már, hogy it látott Somlyón. Vén Zöld János összerándult homlo al lépett i az ajtón, hogy ne elljen megmondania, mit gondol magában, az édesanya pedig gyerme ét féltõ aggódással fordult a fiához. - Vajjon igazán eljön? A pap omolyan nézett maga elé. - Isten õrizzen, hogy ne jöjjön el! - Mennyit gyötrõdött, szenvedett szegény e! - révedezett az édesanya. - Milyen tiszta és

 

 

 

 

 

Ez volt a pillanat, mi or az édesanyá legyõzté

a somlyói forradalmat.

 

E or történt, hogy a zaj hirtelen elûlt. Lázár István felemel edi nyergében, hogy lássa, mi történi és rémült szó sza ad - Boris a!...

i a száján

 

 

   

 

 

 

 

 

      

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

  

 

 

   

   

 

 

 

     

 

   

 

   

 

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

   

  

       

Reggel mégis újra ünneplõbe öltözött, de már nem merte érdezni, vajjon eljön-e és övéi sem merté biztatni, mert ha jönne, izent volna, vagy jelét adta volna. - Mégis lehet, hogy Janival jön! A szé i biztos úr azonban délre megér ezett. Boris a fehéren meredt a bátyja után betett ajtóra, de nem nyitotta i sen i sem. Zsibbadtan hallgatott minden i. A szé i biztos úr még rossz néven is vette, hogy szóra se méltatjá , mi or pedig a halál tor ából jön. - Hajszálon függött az életün ! - beszélte. - Csa a csuda mentett meg! - Tegnapra vártun ! - vágott a szavába apja. - Úgy hallottu , hogy már tegnap megszabadultato ! Kicsinylõ mozdulatot tett a biztos úr: - Mit ért ied ehhez apám!... Elõbb meg ellett beszélni a további intéz edése et, hogy milye megtorló lépése et tegyün !

 

ártatlan a lel em! Máig azt sem tudtam, i az én gyerme em! Mióta hírit hoztá , hogy mi történt Somlyón, az egész család úgy nézett fel a leányra, mint valami szentre. - Ma még nem is frustu olt a lel em, - sietett az édesanya. Hirtelen tejet melegített, a legszebb pohárba töltötte, hímes abroszt terített az asztalra, mintha magas vendég volna a háznál, de szinte iejtette a levágott enyeret a ezébõl, mi or leányát meglátta vasárnapi gúnyába öltözve, új csizmács ában, pántli ásan, suhogó selymében. Alig lehetett asztalhoz erõltetni az izgatott gyerme et, ine ét rózsa nyílt a ét orcáján a remegéstõl fehér buboré ot vetett a tej a szája örül. - Úgy-e, eljön?... Vajjon mi or jön el, Péter bácsi? A pap megvárta, míg húga leerõlteti az utolsó ortyot is a tor án. - No, most jere ide a ezem ügyébe, hogy verjele meg! - mutatta a haragost. Boris a mosolygott. - Haragszi , Péter bácsi? Játé ból se lehetne haragudni rá. In ább megdicsérte: - Most, hogy nincs semmi bajod, megmondhatom: Szép dolog volt, amit Jani bátyádért csele edtél! Boris a csa most vette észre, hogy azt hiszi , Jani bátyját, az életveszedelemben forgó s zé i fogalmazót a arta megmenteni? - Én? Jani bátyámért? - Hát nem érte szö tél el Somlyóra? A leány neheztelve nézett a papra: - Hát nem tudja?... Nem Jani bátyámért! Péter bácsiért!... Mi or a plébános úr azt mondta, hogy csa az mentheti meg pap-bácsit, ha... Nem volt ine tovább mondani, mert Zöld Péter úgy fe üdt ágyában, mintha nem ezen a világon volna. * Boris a egész nap az abla ot leste. Várta, hogy mi or toppan be az ajtón Lázár István, de a legény nem jött. Estére szomorodott az idõ, még se jött. Csalódás és fájdalom remegett a hangjában, mi or vacsora tájt ibuggyant belõle: - Még se jön! - Dehogy nem! - nyugtatta meg a bátyja. - Dolga van az ura al! Lehet, hogy Janiva l együtt jönne !... Tizenegy óra is elmúlt, de István sehol. Az tartotta benne a reménységet, hogy Jani bátyja i s elmaradt. - Jaj, ha mégis meg ocogtatná az abla ot! Éjjel nem jöhet be ugyan, de hátha mégis meg ocogtatja az abla ot! Kétszer is le elt az ágyból és ilesett a havas écca ába, de a holdon, az éj sárga utyáján egyebet nem látott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

  

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

               

 

 

- S mit intéz edtete ? - érdezte gúnyosan a pap. A más or szû szavú ember most bõven beszélt, mintha ne i lett volna legtöbb része az eseménye ben. - Két övetet üldöttün Szebenbe, hogy a generálist és a fõ ormányszé et értesítsé a rajtun esett fõbenjáró sérelemrõl s azonnali elégtételt öveteljene . - Jó helyre fordultato ! - gúnyolódi a pap. Öccse visszavág: - Másna is van esze, nemcsa magána , bátyám! Kovács Tamás, a jegyzõ emlé iratot észített a irálynéhoz, s abban leírt mindent, ami ezdettõl máig történt, hogy mi ént erõltetté a atonaságot s emiatt miféle zavaro állotta elõ. Figyelmeztettü Õfelségit a nép fenyegetésére, hogy tavasszal, ha az erdõ izöldül s minden bo or szállást ad, Szé elyföldet lángba borítja a lázadás s õ övön nem marad Csí ban. Annál aggasztóbb a helyzet, mert a atonaságra ényszerített nép nem szánthatott, nem vethetett, a mezõ ugaron maradta , a mult évben sem volt termés, s így a föld népe vagy rabolni, vagy ivándorolni lesz énytelen. A moldvai fejedelem négyezer emberne igért ingyen földet, s adómentességet. Moldvában úgy is so a magyar s amint hallszi , eze is reán észülõdne , hogy a ro onságu ért bosszút álljana ... Híre jár anna is, hogy a többi erdélyi népe is forrongana . A románság már fegyver ezi , a jobbágyság csa az al almat lesi, s tavasszal olyan belháború üthet i, hogy az egész ország lángba borul tõle... Osztán állítsa meg a irályné a veszedelmet, ha tudja! Ha most fel nem nyíli a szeme, a or soha sem! - A fehérnép szeme mindi attól függ, hogy i néz bele! - jegyezte meg a pap. - A irálynéé ülönösen! - Hát mi most már belenéztün istenesen - magyarázta az írno , - s arról is gondos odtun , hogy más is belenézzen! Átírtun a testvér szé e ne is, hogy õ is üldjene övete et Bécsbe, s egyszerre jajduljun fel, ahányan csa vagyun . Nem hiszem, hogy ne legyen foganatja! A pap is elismerte, hogy ez már omoly lépés. - Kine a gondolata volt? - A Lázár Pistáé! - Azé az árulóé? - csúszott i a pap száján meggondolatlanul. Hirtelen a húgára nem is gondolt. - Õ már nem áruló! - tilta ozott az öccse. - Kevés olyan magyar van, mint õ! Az most már bébizonyosodott! Ez már a papna is újság volt. - Hogyan? - Még most is hûl meg a vérem, ha rágondolo , hogy ez a Pista mi et mondott a generálisról! - csóválta fejét a biztos úr. - De hogy erült oda? - tuda olta a pap. - Az utolsó pillanatban, mi or már azt hittü , hogy mindenne vége... Elhültün , mi or megláttu . Mire vala i szólhatott volna, Emri, a bátyja ne iment és mellre ragadta: mit eresel itt, te vér-áruló? - Pista az ujját se mozdította meg, de olyan szomorú volt, mintha most jönne az édesanyja temetésérõl. Aztán levelet vett elõ a zsebébõl, odanyújtotta Túri irálybíró uramna , a i átfutotta, megrándult, mintha villám sujtotta volna, odalépett Pistához, ezet nyújtott, majd Emri bátyjához fordult és szent omolysággal azt mondotta: öleld meg, s csó old meg az öcsédet Imre, mert igazabb szé elyt még nemigen szült édesanya!... - Tudtam én azt! - si oltott fel örömében Boris a és minden i fellélegzett, mintha malom õ esett volna le a szívö rõl. - ...Min et a guta ütött meg a csudál ozástól, - beszélte tovább a fiú, - de aztán megtudtu , hogy színigaza van Túri uramna . Ha Pista nincs, hogy felnyissa a szemein et, ebben a atonaság-dologban, soha tisztán nem látun , soha meg nem ismerjü azt a so gazságot, ami t a generális a szé elység ellen el övetett! - Vigyázz fiam, a falna is füle van! - csendesítette a ne ibuzdult szé i biztost az apj a. - Meg ne hallja vala i! - Pedig meg ellene tudnia minden ine , - tüzelt a fiú, - hogy felsza asztja a generál is még az

 

 

 

 

 

 

     

 

  

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

 

 

   

 

   

     

 

 

 

 

 

 

           

 

 

 

 

 

 

     

 

     

   

 

 

         

idegen levele et is, hogyan tit olja el a dolgo at a gubernium elõtt, s mi ép ámítja, cs alja, vezeti félre hamis jelentése el a irálynét! - Hogy volt bátorsága! - csapta össze ezeit az öregasszony, de a férfia meg se halljá , úgy lesi a szót a Zöld Jani szájáról, s a pap izgalmában ugri i a bõrébõl. - Hogy ne em ilyen or ell az ágyat nyomnom! Most ellene valamit csinálnun ! Meg ellene beszélnem a dolgot Pistával, s Emrivel, a bátyjával! Te, Jani, nem futnál-e át értü ? - Átmehete ! - egyezi bele Zöld Jani.

Estefelé vetõdött haza Zöld János Zsögödrõl. Tele volt rossz híre el, hogy a hazaoszló lázadó Szent irályon megtámadtá és teljesen ifosztottá a Bors Tamás úriáját, ajtait, abla ait, almáriumait mind egyberontottá annyira, hogy i ellett öltöznie a házából. A örnyé en valami hét más nemes emberre szintén reamente . Köztü van Ferentzi Feri s Lestyán Józsi bátyám is! - Jójó! - állította meg az öccsét türelmetlenül a pap. - De hol hagytad, miért nem hoztad magaddal Pistát ? - Mert visszament Szebenbe! - Visszament? - üt özött meg a pap. - Vajjon miért sietett? Öccse vállatvont: - Emri, a bátyja se tudja! Mindannyio at meglepte és leverte a váratlan hír. Boris a, a leány, elhalványult és csendese n eltûnt az oldalházban. - Sír szegény! - jelentette az édesanyja, mi or hiába hívta vacsorázni. - Jobb, ha ilyen or magára hagyju szegény ét! - sajnálta a bátyja. - Reggelre megvígasztalódi . Másnap reggel nem is látszott semmi izgalom a leányon. Kicsit beesett az arca, szeme e lborult és alig lehetett szavát venni, de ülönben nyugodt, csendes volt. Csa az tûnt fel, hogy újra vasárnapi gúnyájába öltözött. Édesanyja meg érdezte: - Te it vársz, lel em, hogy így felöltöztél? A szép leány figyelmeztetõleg feltartotta vé ony, fehér ujjacs áját: - Pista jön!... Én tudom, hogy eljön! És lábujjhegyen ment tova, mintha az õt sujtoló Jóisten elõl a arna elrejtõzni.

XVIII. A zendülés híre fölverte az országot. A csí ia is itátottá a száju at, s ine csa vala i jóembere, pártfogója volt a fõura özött, sûrûn levelezte, töltötte meg panaszával a fülét. Lázár István nem gyõzte elbeszélni, hogy milyen rémsége et látott Csí ban. Amerre megfordult, izgatott, sugdosott s a fél országot eltöltötte, hogy mi et mívelt a generális. Még három gróf is: Lázár János, Haller Gábor és Tele i László tito ban ihallgatta, olyan nagy le egyszerre a icsi fõ ormányszé i fogalmazó becsülete. Atyai jótevõje, Haller Pál, Fejér vármegye fõispánja, a i csí i fõ irálybíró orában szerezte meg ne i a hivatalt a fõ ormányszé nél, napo ig magánál tartotta, s még a levelet is megmutatta, amit a zavaro ról írt Bécsb Bethlen Gábor úrna , az erdélyi udvari ancellárna . Hogy nagyobb nyomaté a legyen, így ezdte a levelet: Halja meg, ha mást íro , mint amit az osztrá ház iránti devotiom sugalmaz! A gróf István ána szólította Lázárt, a i a levél elsõ mondatára nagyot nyelt, mert sem az osztrá házat , sem az iránta való devotiot nem állhatta. Az azonban tetszett, hogy a gróf nem öntörfalazott. Megírt mindent bátran, a generálisé at sem imélte és nyiltan övetelte, hogy Õfelsége vizsgáltassa meg a dolgo állását, s hozassa rendbe, mert ha nem, nagy baj lesz. Hazajövet Szebenig acagott örömében Lázár István, mert ha a gróf írásána nem lesz foganatja, a or semmine sem a világon. - Te hol te eregtél! - nyitotta rá az ajtót az érte aggódó Baló Anti. - Sírt ásni! A generálisna ! - újságolta lel endezve, hogy mi történt a grófnál. - Jó, jó, de nehogy téged temessene abba a sírba! A Buccow generális sírját in ább az eseménye ásogattá . Feljegyezni is so lett volna, annyi rossz hír jött Szé elyföldrõl. Hol csí i, hol háromszé i, hol az udvarhelyi övete adtá

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

       

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

   

 

 

 

 

   

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

       

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

     

egymásna a ilincset Szebenben, s a nép dühe elõl ide mene ült nemes ura tól maholnap sétálni se tudna a szászo a Grosser Ringen. - Rablás, vérontás az egész szé ! - újságoltá a csí ia s rettegve gondolta a nép fenyegetésére: Eddig csa por és hamu voltun , de ezután más ép lesz. Tavaszra a városi embere et haju nál fogva húzzu i a fala özül, s az új pus á magját meg óstoltatju az ura al! A ászonia átcsapta Háromszé re is s az ottani szegény nép -pel együtt so nemes embert felprédálta . Az udvarhelyi özszé elye szünet nél ül tanács ozna s észülne , hogy adott jelre régi fegyverei el fel eljene , s nem elég, hogy a románo al nyíltan egyez edne , még Lengyelországba is övetet üldötte . Híreli , hogy Õfelsége ellenségei onnan pénzzel megsegítené , ha fel elne . Már vezért is választotta s meges üdte vérre, hogy egymást hóttig el nem hagyjá . Fenyegetõ levele et üldözgetne az ura na , hogy magvastól iirtjá õ et, mert a nagy ura az õ szomorú árai at behúnyt szemmel, néma nyelvvel, mozdulatlan ézzel, tõlü való mago megvonásával tûrté , szenvedté és elfeled ezte a róni á ról, hagyományo ról, az õsi szé ely törvénye rõl, amelye egyi szé elyt sem teszi jobb nemessé, mint a mási at. A románo al is baj van. Beszterce vidé én annyira fenyegeti a szászo at, hogy a tiszte

megpróbáltá visszavenni tõlü a fegyvert, de most õ nem adjá és csa a tavaszt várjá , hogy lángba, vérbe borítsana mindent és bõ zsá mánnyal át eljene a határon. Ha az erdõ izöldül!... Ez lett a félelmes jelszó Erdély népei özt. Errõl álmodott a szé ely, a román és a jobbágy. Félelmes volt az álmu . Majd, ha az erdõ izöldül, véres rügyet hajtana Erdély fái s pirosra festi a pata o at az ura vérével és lábu ra csavarodott belei el szállana a magasba a dögevõ madara . A felgyûlt eserûség torz álmát láttá és az elviselt szenvedése , megaláztatáso miatti bosszú szomjúságával észült az erdõ zöldülésére a lángolócsontú, rongyos horda, ine nem engedté meg, hogy emberré legyen és még imádsága sem vala a magáé. - Ha az erdõ izöldül! - mosolygott a nagy szász, Bruc enthal úr és tudta, hogy nem szabad megvárnia, míg az erdõ izöldül. Az õ ideje elér ezett. Minden úgy történt, ahogy a arta és elõre látta. A termés beérett, csa ell aratni. A szé elység a földön hever, csa át ell vágni a tor át és elta arítani a hullá Aztán félreteszi a generálist is. Még csa ezt az utolsó gaztettet ell vele el övettetnie. Aztán mehet. Olyan hidegen ítélte el, mint amilyen észrevétlenül ural odott magán. Sen i sem látott márvány homlo a mögé. Nem lesz nehéz úgy irányítani az eseménye et, hogy ez a barbár, durva atona magával rántsa bu ásában a magyar ura at is, ülönösen a három grófot: Lázárt, Hallert és Tele it... Aztán õ övet ezi és az új történelem ezen a földön... Hangtalanul, óvatosan, hidegen, lépésrõl-lépésre csúszott özelebb a tervhez, mint a ígyó. A láthatatlan hatalom biztonságával. Talán egyedül õ tudta, hogy biztosabb várni, mint ölni. A jövendõ sohasem tér le pályájáról. Várt tehát õ is, míg a súlyos eseménye tõl megriadt generális maga fordult hozzá: - Most mit csinálja ? A ancellár nyiltan megmondta: - Két eshetõség van: vagy lemondani és visszavonulni, vagy a legte intélyesebb magyar tanácsoso al bemenni Csí ba s ott dicsérni, büntetni, a asztani õ et... Ha a lázadást el nem fojtju , az fojt meg bennün et! Más mód nincs! A táborno visszariadt. Érezte, hogy ez a végzete volna. - Elõbb talán bé és esz özö el ellene próbál ozni! Az ura szintén emellett vanna . Halotta ból nem lehet határõrséget szervezni. Bruc enthal vállat vont: - A or talán Bornemisza fõ irálybírót ellene sürgetni, hogy siessen a szé be és csináljon rendet. Tiszte és ötelessége. Arra gondolt, hogy a fé evesztett tömeg meg fogja gyil olni a fõ irálybírót és ezt többé nem teheti jóvá a generális. A levél iment. A nyomában azonban ott volt Lázár István is, hogy figyelmeztesse a fõ irálybírót, ne menjen Csí ba, mert a szász és a generális fel a arjá áldozni, hogy halála árát megvehessé a népen - Büntetni, lövetni, a asztatni a arna , hogy a megrémült szé elységre ráerõsza oljá a

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

     

 

 

  

 

  

 

   

   

 

 

 

 

   

 

 

 

     

   

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

   

 

                   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

   

   

  

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

     

 

 

 

 

 

   

         

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

  

  

 

   

   

 

     

 

    

        

 

     

fegyvert. Vége mindenne , ha méltóságos uram beteszi a lábát Csí ba! - De mit tudju csinálni, édes fiam? - tehetetlen edett a fõ irálybíró. - Adj tanácsot! - Bátran és eményen álljon a nép igaza mellé! - Késõ! - bán ódott a fõ irálybíró. - Sen ise hisz már ne em otthon! Sem az ura , sem a nép!... Alig tudám a mult or is élve ihúzni a lábamat Csí ból s most az a fizetség érte, hog hivatalom elvesztésével fenyegetne , egyvesztett lettem a irálynõ elõtt is... Mennem el l, fiam! Lázár István látta, hogy hiába minden rábeszélés. A arata vesztett, bágyadtlel û ember lett a egy ori emény Bornemisza Pálból. Lel iismerete is rágja, állását is félti, a irálynõ haragjától pedig egyenesen retteg. Tudott a levelérõl, amelyben nagy szívfájdalommal és lel i zavarral írott, alázatos önyörgéssel bizonygatta, Istent s magát a generálist híva tanu ul, y életét veszélyeztetve, semmit se imélve buzgol odott a atonaság dolgában, csa hogy a irálynõ neheztelését hûséges szolgálatával eltávoztassa feje fölül. - Rászegeztem én már fiam, Bécs apujára a lel emet! - panasz odott. - Beleõszültem a gondo ba, rettegése be s nincs nyugtom se éjjel, se nappal, ha a szegény szé elység sorsára gondolo ... Te is mondád, Szebenbõl is írtá , hogy fenyítõ bizottságot üldene i Csí ba. Véres útju lesz és Ernst alezredes azzal fenyegetõzi , hogy majd so holt embert teremn e a csí i fenyõ , ha õ bemegyen. A bizottság tagjaiban se bizom. Az elnö , Kálno y Antal atona, Nemes János pedig szeles, ámbiciózus, szegény ember, a i egy szalmaszálat se tesz eresztbe a szé elység javára... Mennem ell, édes fiam! Ha Szebenbõl nem írtá volna, a or is menné !... Lehet, hogy végezne velem, de legalább a saját fajtám ezétõl halo meg és ha vétettem ellene, legalább megbûnhõdöm! - Nincs ivel beszólni! - szána ozott Lázár István és dolga végezetlen ment vissza Szebenbe.

Egy hét mulva hallotta, hogy a fõ irálybíró csa ugyan bement Gyergyóba, papo at, nemese et, atonatiszte et véve maga mellé és Alfaluba összehivatta a népet. Szóhoz se engedté azonban a gyergyaia , durván bánta vele, meglö dösté , szeme özé vágtá , hogy eladta a népet és ha Bors Tamás, a helyettes al irálybíró ott nincs, szétszaggatjá , mint a far aso a juhot. Bors Tamásra ét ízben is rálõtte . Õ szerencsésen megmene ült, de ét halál is esett fõ irálybíró miatt, a in garasára becsületet se hagyta . Gyaláztá , vádoltá , hogyha nem lett volna árulóju , soha nem iratta volna össze, s valósággal ihajtottá Gyergyóból, olyan nagy hidegben, hogy eze, lába lefagyott. A fõ ormányszé azonban azt se hagyta, hogy otthon tisztességesen megfüttözhessé , újabb parancsot üldött, hogyha Gyergyóban nem si erült, Háromszé en át menjen Kászonba és ott csatla ozzé a Csí ba üldött bizottsághoz. - Harmadszor viszne a vesztõhelyre! - panasz odott a feleségéne és olyan érzé enyen búcsúzott el a családjától, mintha valóban a asztani vinné . A ocsis mondja, hogy Abafájától Udvarhelyig a szent rózsafûzért morzsolgatta és hangosan imád ozott, a verejté gyönggyé fagyott a homlo án. Nem a reáváró halált bánta, hanem népe elõtt elvesztett becsületét siratta. Olyan szánalmas látvány volt szegény, hogy még a hóra es árnyé át is sajnálni lehetett. Szováta és Parajd özött lovas legény tartóztatta fel. Levelet hozott a bizottságtól, hogy forduljon vissza, mert jelenléte Csí ban nem ívánatos. A pár soros levéltõl még jobban elijedt: - Úristen! Mi lehet Csí ban? Udvarhelyen megtudta. Annyira szorongattá a csí ia a bizottságot, hogy innen ellett a dragonyoso ét századát erõltetett menetben segítségül vinni, s a háromszé i O elli-ezredet Csí határára vonni. Brassóban is észen állott a atonaság, hogy bármely pillanatban a lázadó ra indulhassana . Magában Csí ban sem volt olyan ház, melyet négy-öt atonával meg ne nyomta volna, mégis Szentsimonon magát a generális-elnö öt is ö öllel fenyegetté s annyira ijedtét vetté a bizottságna , hogy sem a irálynõ szentséges a aratát , sem a fõ ormányszé nyilt rendeletét nem merté ihirdetni. A fegyver hatalma mégis gyõzött. A nyomás a ora lett, hogy az embere csa tito ban ehetté meg a száraz árpa enyerü et, hogy a atoná i ne vegyé a ezü bõl. A fõ irálybíró személyesen vitte a híre et Szebenbe, de volt ott panasz amugyis fölös számmal. Irta mindenünnen a nép, hogy õ et ez a bizottság is veréssel, fogsággal,

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

         

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

            

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

     

 

 

   

 

 

   

   

 

 

 

   

       

   

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

     

rámenése el erõlteti a atonaságra s ha igazságot, védelmet nem nyerne , az elviselhetetlen elnyomatás és terhe miatt énytelene leszne mind átalmenni Moldvába. A generális és a szász csa acagta rajta: - Semmi ár benne, sõt ez a cél! Katoná at telepítün majd a helyébe! Nagyobb haszon lészen azon! Az ország egyi sar ától a mási végéig minden i elhült ezen a nyilt színvalláson, de szót se ejtett sen ise ellene. Minden i Bruc entál úron, az óvatos szászon csudál ozott, hogyan szólhatta el ennyire magát. Sen ise sejthette, hogy ezzel az egy mondattal õ tette félre útjából hû barátját, a generálist. Ijedt feleségéne is csa annyit mondott: - Hogy miért tettem?... Léptem egyet a létra fo án. * Most már Bécs is megmozdult. A fõhaditanács február 10-én tudatta Buccow generálissal, hogy Sis ovitz báró altábornagyot ielégítõ tudósítás szerzésére és az ország belsõ állapotána megvizsgálására Erdélybe üldötte. A generális mérgében dulva-fulva vetette a levelet barátja elé: - Most mit csinálja ? A ancellár nyugodtan mosolygott: - Huszáro at ell irendelni elébe és ünnepélyesen fogadni ell! Mási rossz hír volt, hogy a csí i ura Lázár Imrét, a fõjegyzõt egy hónalj-panasszal egyenesen Õfelségéhez üldötte és az erdélyi ancellár Bethlen Gábor gróf pártfogására a irályné igazat adott a szé i tiszte ne . Kézzel-lábbal mentegetõzött a generális, hogy õ mindent megtett a rend biztosítására és csa felbujtó on múlott, hogy a szépen elõhaladott mun át nem lehetett befejezni és állandósítani. - So féle híre járna , ami ne ne adjon hitelt Felséged és engem tartson meg egyelmében! esde elt a jelentése végén, de a irályné az összes irato at átadatta az altábornagyna , hogy derítse i: a csí ia , vagy a generális vezetté -e félre szentséges személyét. - Szorul már a ró a! - írta Fe ete Túrina az örvendetes híre et Lázár István. - A hóval együ a generális is elmegyen innen. Sis ovitz báró, i Magyarországon született és magyarul is jól tud, olyan hirtelen ér ezett Szebenbe, hogy alig tudána nehány félig-öltözött huszár atonát elébe szalasztani. Elszállásolni is csa a generálisnál lehetett, abban a szobában, amelyben arácsonytól fogva a gubernium ülésezett. Jöve vele adjutánsul Magdeburg apitány, i so áig la ott Erdélyben, elõbb mint a Tele i József gróf tanítója, utóbb mint a Kemény László gubernátor uram tito no a... Jó reménységgel vagyun a báró iránt, mert alig ér ezett meg, sorba látogatta a nagyobb ura at és biztatta õ et, hogy nem lesz hiábavaló a lejövetele. Beszéli , hogy tit os utasításai is vanna a irálynétól és - meglássáto - felvirrad még a szé elységne ! - Megváli , mint lészen! - ezdett bizni Fe ete Túri is. Jóformán a levél végére se ért, már egész Csí tudta, hogy mi történt Szebenben. Minden i örvendezett, remény edett, de a nép sorsa semmit sem javult. Hiába várta a jobb világot. A rendszeres üldözés ezután se szünetelt és a i üldött bizottság szemeláttára tovább nyomorgattá azo at, a i nem a artá felvenni a fegyvert. Naponta jötte a panaszo az új generálishoz , - ahogy a nép Sis ovitzot elnevezte - de a báró éppel se fordult Csí felé. S levelezéssel töltötte az idõt és alig volt nap, hogy terjedelmes jelentést ne írt volna a béc haditanácsna . A megalázott Buccow az elsõ napo ban dacosan félre vonta magát a nya ára üldött báró útjából és csa a or döbbent meg, mi or bécsi barátai figyelmeztetté , hogy jó lesz az altábornagy örme alá nézni, ha nem a ar egyvesztett lenni, mert a báró nyiltan megirta Bécsbe, hogy az összes panaszo igaza és nincs egyetlen pontja sem a Buccow igazoló jelentéséne , melyet meg ne cáfolt volna. Megírta, hogy a lázongáso mindennap ismétlõdne , a fõ irálybíróna el ellett mene ülnie Csí ból, az al irálybírá at étszer is letétette és nincs sen i elõljáró a szé ben, a ine te intélye volna. Kirendelt atoná al üldözteti a népet, a i mindenü bõl ietté a szerencsétlen szé elye et. A atonatiszte a nemes embere nya ára szabadítottá a csõcselé et, a tûrhetetlen helyzet miatt Moldvába ivándorolta birto ait el obozzá , pedig a szé ely iváltság e te intetben olyan messzire terjed, hogy ha egy család teljesen i is hal, birto a a or se a fis usra vagy a irályra, hanem a szomszédra száll. A zavaro lecsendesítésére üldött Kálno y-bizottság pártatlanságához is

 

 

    

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

           

 

 

   

 

 

     

 

     

         

 

 

   

    

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

              

 

 

 

 

   

 

   

           

so szó fér. Az erdélyi mágnáso is elidegenedte az ügytõl, mert i erülésü el, cselfogáso al és erõsza al ényszerítetté a népet a határõrségre. A dühtõl elzöldülten futott a levele el Bruc enthalhoz a generális. - Nem hiszem! Nem hihetem! Nem tehetett velem ilyet a báró! Egy magasrangú atonatiszt ! Egy amerád! Bruc enthal nem szólt semmit, csa õ is ihúzott az asztala tit os re eszébõl egy iratot: - Ezt a jelentést üldötte ma az altábornagy gróf Daunna , a haditanács elnö éne , ha érde li Excellenciádat! Buccow idegesen apta i az írást a ancellár ezébõl és mohón olvasni ezdette: ...Április 19-i i levelem apcsán a módszerrõl a aro írni, hogy mi ént lehetne a szé ely határõrséget felállítani. 1. Vagy országgyûlésen ellene a felállítást tárgyalni és elhatározni. Minden, ami eddig történt, félbehagyassé és az egészet a gubernium vegye újonnan mun ába és hajtsa végre. 2. Vagy az eddigi hiányos szervezést ell teljes és állandó szervezéssel iegészíteni. Az elsõ módot nem ajánlom, mert a rende iváltságai ról nem mondanána le és az ügy in ább politi ai, mint atonai szervezetet nyerne, amibõl evés haszna volna Õfelségéne . A másodi at azért nem ajánlhatom, mert az eddigie megsemmisítése Buccow prostituálása lenne, továbbá felségjogo at érint a dolog, zavart o ozna, s végül a gubernium olyan feltétele et szabhatna, hogy a atonaság a politi ai hatóságtól nem lenne független. - Dehiszen ez az én igazolásom! - iáltott fel örvendezve a generális. - Nagyon világosan és helyesen látja az altábornagy a dolgo at! Bruc enthal mozdulatlan arccal intett, hogy van abban a jelentésben egyéb is. A táborno meg önnyebbülten, hangosan folytatta az olvasást: Marad tehát a harmadi mód: jóvátenni és állandósítani az eddigi hiányos szervezést. Buccow bólintott, hogy: - nagyon helyes! - de alig pillantott bele az iratba, szava resz etni ezdett alig tudta ierõltetni a tor án: Erre nézve azonban ívánatos elõször is Buccow mellõzése, a i az új intézmény behozatala, s fõ ép szigorú végrehajtása által magát teljesen meggyûlöltette úgy, hogy az õ személye miat továbbra is tit os és nyilt a adályo ba üt özné . A nép Õfelsége iránt a legteljesebb odaadás és szeretetet ápolja. Kívánatos volna azért, hogy Buccow valamely tetszés szerinti ürügy alat az udvarhoz visszahivatna, mert míg õ itt lesz az országban, addig sem a határõrség szervezése, sem az új adórendszer behozatala nem fog si erülni. A generális felhördült és az asztalba ellett apasz odnia, hogy el ne zuhanjon, de aztán erõsza osan iegyenesedett, fogai megcsi ordulta , szemgolyói ifordulta és sárga-fe etér e változott arca fújt. A ancellár megvárta, míg ilihegi magából elsõ mérgét és érzé etlenül ismét rámutat az iratra: - Van abban még nehány érde es javaslat! A táborno szemei elõtt még táncolna a betü , de izgalma lassan elmúli és a végén szinte egy edvûen olvassa: A szé ely szé e fõ irálybírái és alsóbb tisztjei azért a adályozzá a atonás odást, mert ezáltal a nép ivonati hatás örü alól s nem jó szívvel látjá , hogy idegen tiszte alá erü jene iváltságai ellenére. Azért jó volna, ha egyi -mási fõ irálybírót, pl. br. Bornemiszá és br. Danielt, ha a dolog elõmozdítására és atonai tisztségre vállal oznána , alezredessé s egy-egy szé ely ezred parancsno ává tenné , hogy ezáltal a fõnemesség i legyen elégítve, a isnemesség visszatartatné s a határõrség elõmozdítására hangoltatné . Ami az iderendelendõ generálist illeti, vagy gróf Kálno i lovas generálist vagy Gyulai Ferencet, vagy más, a magyar nyelvben járatos generálist ellene ide üldetni. Az ideigl enes parancsno ság gróf Montaja altábornagyra volna bizható, a gubernium elnö ségét pedig br. Bajtai püspö re ellene bizni, az ország nagyobb megnyugtatására. - Ezért járt hát nálam a püspö ! - lö te félre undorral az iratot a táborno . - Most már érte összefüggést. Az er ölcsi a adályo at a arta elhárítani a fõ ormányszé i elnö ség útjából. Valószínûleg elõre meg is beszélte mindent az altábornaggyal! - Gyorsan ell csele ednün , - ajánlotta a ancellár, - ami most, hogy az altábornagy szándé át ismerjü , nem is lesz nehéz! - Mire gondol - apott a biztató szón a táborno . - Az altábornagy úrral fogju a asztatni a szé elye et!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

         

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

     

 

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

   

 

 

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

     

   

Annyira ülönös és váratlan volt a gondolat, hogy még a táborno is elbámult! - Az altábornaggyal a asztatni a szé elye et? - Természetesen! Vagy abbahagyja az egész szervezést, vagy a asztatnia ell, mert a szé elye ön ént atoná sohasem leszne . Én ismerem ezt a népet! Irni ell mindjárt Õfelségéne és ajánlani ell a határõrség megszervezésére az altábornagyot. Külön gyorsfutár vigye Bécsbe a jelentést! Õfelsége végtére is asszony és jobb, ha helyettün az altábornagy térdepel a szé elye holttestein a trón elé. Véres lábbal csa egyszer lehet ural odó elé ál A generális bámulva nézett barátjára. Megértette tö életesen.

Sis ovitz altábornagy meglepõdött, mi or a ancellárt jelentetté . - Buccow fõhadparancsno úr megbizásából bizalmasan szeretné özölni valamit egyelmes urammal a határõrség dolgában! Az altábornagy iváncsian és meglepetten nézett rá. - Nyugodtan szólhat! Bruc enthal úgy tett, mintha mégegyszer mega arná fontolni, amit mond. - A generális úr ma gyorsfutárral jelentést üldött Bécsbe és ebben azt a javaslatot tette, h Õfelsége a határõrség szervezését bizza Excellenciádra! - Reám! - ugrott fel meglepetten a báró. A ancellár bólintott. - Kívánatos, hogy olyanra bízassé a dolog, i az õ nemzetébõl való, nyelvü et tudja és a it atonatiszte is respe tálna . Különben, - folytatta szenvtelenül - a generális úr a guberni um részérõl minden éppen segítségére lesz, mert anél ül ezzel a emény néppel még ön sem boldogulhat. Jelenthetem Kegyelmességed hajlandóságát? - mosolygott a ancellár. - Én erre a lehetõségre egyáltalán nem gondoltam! - mentette a látszatot az altábornagy, ine tit os vágyát a jó emberismerõ ancellár eltalálta, - de ha ez volna Õfelsége ivánsága, ötelességem engedelmes edni. Természetesen ebben az esetben nem nél ülözhetném a ancellár úr támogatását sem! A ancellár azonban tüstént elhárította magától a bizalmat. - Te intse bizalmam jeléne egyelmes uram, hogy ere en imondom: a határõrség szervezésével többé nem törõdöm, sõt szívesebben látnám, ha egészen abba maradna! Ne em csa az új adórendszer fe szi a szívemen! Tudta, hogy az altábornagy azonnal megirja Bécsbe, amit mondott, és ezt a arta. Elõre látt a az eseménye et és biztosítani a arta önmagát. - Kár! - sajnál ozott szivélyesen az altábornagy, a i nem is sejtette, hogy a ancellár már az õ hátára is rálépett, hogy ezzel is özelebb erüljön a trón fényéhez.

Elsõ hallásra sen i se a arta elhinni, hogy a generális, ez az erõsza os, törvényt, a adályt em ismerõ despota ön ént félreálljon, de el ellett hinni, mert az altábornagy maga mondta Bethlen Mi lósna . Cserei Ele meg önnyebbülten beszélte el Lázár Istvánna , hogy a szászo is leeresztetté a szárnyu at. - Éppen az Imre bátyád bécsi panaszát tárgyalta a fõ ormányszé és maga a generális-elnö ajánlotta, hogy a panaszo ivizsgálására ét tanácsost, Huttert és Josintzit üldjé i, a i szigorúan meghagyta, hogy a guberniumna a Kálno i-bizottsághoz intézett rendeleteit vegyé elõ és vizsgáljá meg, hogy övetté -e a rendel ezése et és a árosulta apta -e pótlást. Minden panaszt meg ell hallgatnio és részletes jelentést ell tenniö a fõ ormányszé ne , Bornemisza fõ irálybíró úr is, a it hete óta itt tartotta , most elégtétel apott és haza bocsátottá . - Nem hisze én addig a generálisna , míg legalább ét sing földet nem hányna a oporsójára! - bizalmatlan odott tovább is Lázár István. - Bu ott ember az már! - bizony odott Cserei uram. - Legalább is mi szé elye megszabadultun tõle! - Bár úgy lenne! - sóhajtott a fiú. XIX. Hete ig nem történt semmi. Megjött a tavasz, dús virágos tavasz és amit a lázongó nép igért,

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

           

 

 

 

   

     

 

 

 

 

 

     

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

       

     

         

hogy mire az erdõ izöldül, meg óstoltatja a pus a magját az ura al, ezdett beteljesedni . Most már Háromszé en lobbant fel a lázadás. A Szé atonai parancsno a, Ernst alezredes ijedt levelet üldött Szebenbe, hogy egy éjsza a a nép feltámadt, ezrével táborozna a lázadó Antos irálybíró rétyi háza örül. Magyaros és Bita özsége et is meglepté és Szentgyörgyre észülne , hogy elfoglaljá az ágyú at és zászló at. Megizenté a atonaságna , hogyha véde ezni merne , tisztet, atonát utolsó szálig fel oncolna . Kálno i gróf, a i üldött bizottság elnö e, szintén jajszót iáltott Csí ból. Egyenesen Bécsb írt Daun grófna , a haditanács elnö éne , hogy a vizsgálat és a tisztviselõ által elõterjesz sérelme tárgyalása mega adt, mert a nép látva, hogy a atonaságra még mindig erõlteti õ et, iváltságai és szabadalmai elveszne , a vona odó at fenyegetése el, erõsza al, imondhatatlan ínzáso al ényszeríti a feles üvésre, étségbeesésében a fegyvert letette s az elõnyomuló csapato elõl az erdõ be húzódi , százával mene ül át Moldvába, s ha a határõrség szervezését az el ezdett módon és szigorral tovább folytatjá , nagyarányú ivándorlástól ell tartani az élõ incstár mérhetetlen árára. A szé i elöljáróság hiába üldött övete et az erdõ re, hogy a mene ülte et hazatérésre bírja mert a i et si erült is visszaédesgetni, azo at Carato alezredes elfogatta és láncon tar tja a börtönö ben. Minden i retteg és messzi el erüli házát. Egyre-másra jötte a jelentése , hogy a határo õrizetlen maradta . A havasalji falva népe írásba adta, hogy nem a ar atonai igazgatás alá erülni, mert a irálynõ ijelentette, hogy a i a fegyvert nem vállaljá , elõbbi állapotu ban maradhatna . Õ pedig eddig is csa tatár beütés, pestis, marhavész és más nagy veszedelme idején õr ödte a határo on, de most nincs olyan idõ s ha a fõ ormányszé õriztetni a arja a határo at, van atona elég! Az új atoná al még nagyobb a baj. Saját tisztjei sem bírna velü . Több helyen ülön bírá at és ülön hadi tiszte et választotta magu na és eze ne jóváhagyása mellett üldözi , fogdossá , ínozzá , húzzá -vonjá a nem atona népe et. Az anyaszé ben sem jobb a helyzet - jelentette hûségesen Sis ovitz altábornagy Bécsbe. - Az udvarhelyszé i szabad szé elye összegyûlte és es û alatt szövet ezte egymással, hogy az elrendelt új törvény ezési formát, az állandó törvényszé behozatalát, semmiesetre sem engedi . Borsai Nagy István al irálybíró az élü re állott és nyilvánosan feles üdt õ is. Ez pedig nyílt lázadás. Sze érderé számra üldte az altábornagy Bécsbe a panaszo at. A haditanács és Õfelsége lássá , mit csele szene . Azt is jelentette bizalmasan, hogy az újabb felfordulás a fõpara ncsno -generális elhibázott intéz edéseine és a tiszte számára üldött tit os utasításo na a övet ezménye. Régen tudta Sis ovitz altábornagy, hogy Buccow generális eze el a tit os utasításo al a arja õt elõre lehetetlenné tenni, ha Õfelsége a határõrség szervezésével megbízná. Minda etten tudtá , hogy valamelyi ü ne pusztulnia ell és észülte a végsõ összecsapásra. A i gyõz, azt magasba emeli a irálynõ szép fehér eze, a i a porondon marad, többé álmában se láthatja meg felséges orcáját. Minda etten tudtá , hogyan nyitjá a bécsi Burg apuját. A szûntelen ér ezõ lázongás híre és étségbeesett jelentése itûnõ al almat adta a generálisna a maga igazolására, ami annál hatásosabb lesz, mert helyette és az õ szándé ai szerint a fõ ormányszé által i üldött Hutter és Josintzi ura végzi el. Napon ént hívta össze a fõ ormányszé et és adatta i a fenyegetõ rendel ezése et. A háromszé ie lecsillapítására Bethlen Mi lós grófot üldötte i, a csí ia at nyílt rendeletben intette bé ességre és engedelmességre. Szemrehányást tett a ivándorláso miatt, a szö evénye re pedig súlyos büntetése et írt elõ. A határo õrzését megszigorította. Plájásna szomszéd földi la ossal csa húsz lépésrõl szabadott beszélni. Szigorúan megparancsolta, hogy a it tiltott és el ülönített ösvényen megfogna és egyszeri intésre nem áll meg, azt le ell lõni s a lelõtt testet minden óvatossággal egy felügyelõ jelenlétében megfelelõ távolság gyujtott fával meg ell égetni. A szö evénye et és csábító at, ahol éri , ott ell a asztófár húzni. Minden faluban ihirdetté , hogy a irálynõ újabb intéz edéséig minden i abban az állapotban maradjon, amelyben elõbb volt s minden vérengzéstõl, visszavonástól, bosszútól, ártételtõl és egyéb ártalmas csele edete tõl tartóz odjana . Újabb atonai erõ et is üldött nya u ra azon a címen, hogy a nem atoná at megvédelmezzé . A határo lezárásával lehetetlenné tette, hogy a termés nél ül maradt la osság Moldvából hozhasson élelmiszert,

 

 

   

 

 

 

 

 

  

  

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

       

 

       

 

 

 

 

 

     

 

   

    

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

  

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

                 

       

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

     

       

           

   

 

 

 

     

                

   

 

 

 

 

 

     

 

 

       

             

   

   

 

 

 

   

 

         

gabonát, jószágot, a meglevõre pedig újabb atonaságot szabadított rá a rend- és csendtartás ürügye alatt. Az udvarhelyszé i al irálybírót és társait egyenesen Õfelségéne jelentette fel és már a zsebében volt a parancs, amelyben a felháborodott irályné azt írja, hogy a Borsai és összees üvõ társaina va merõ eljárását nem lehet szoros büntetés nél ül hagyni. A generális ragyogott a boldogságtól, mi or a súlyos irályi szava at olvasta ...Elhatároztam azért, hogy az említett al irálybíró a többi, részben már ismeretes vezére együtt elfogattassé s minden vét es ellen, te intet nél ül személyü re, bûnfenyítõleg ell eljárni s emény büntetést al almazni. Minthogy azonban az elfogatáso na atonai erõvel ell történniö , a dolog tito ban tartandó s addig nem ell foganatosítani, míg az Erdélybe áthelyezendõ csapato oda nem ér ezne . A haditanács utasítja az erdélyi fõparancsno ot, hogy a csapato megér ezése után az illetõ vidé en atonaság szállásoltassé el, hogy szü ség esetén éznél legyen. A beteljesült bosszú jóérzése járta át a táborno ot. Az udvarhelyi futásért részben meg apta elégtételt. Alig várta a pillanatot, hogy az iratot a fõ ormányszé elé terjessze. Fényes igazolása és diadala lesz ez a gyûlés az altábornaggyal szemben is, mihelyt Hutter és Josint zi ura jelentésü el el észülne , amelyne minden pontját õ sugalmaztá a ancellárral. Hutter úr ülönben is testestõl-lel estõl az õ emberü , a mindentõl rebegõ, becsületes, de issé együgyû Josintzi nem számított. Álmában se merne a generális ellen egy rossz szót is iejteni. Azt csinálta vele, amit a arta . A mogorva, durva atona úgy ragyogott, mintha icserélté volna. Környezete csodál ozva figyelte. Minden i érezte, hogy nagy meglepetése et tartogat a május 19-ére itûzött gyûlésre Minden te intetben feljött a csillaga. Volta , a i tudtá , hogy az altábornagyna rövid esen itt ell hagynia Erdélyt. A hír nagy edvetlenséget o ozott a magyar ura örében, a i Sis ovitzban biza odta . Ilyen elõzménye után virradta rá a gyûlés napjára. A város izgatottan leste, hogy mi lesz. legnagyobb feltûnést az o ozta, hogy a generális ellenfelét is meghívta a gyûlésre. Szo atlan eset volt és izgatottan tárgyaltá az ura . Buccow erre a napra maga is díszbe öltözött és alig tit olt örömmel alauzolta helyére ellenfelét. A ancellár biztatólag pillantott a szász ura ra, a i átmenet nél ül hagytá mag az altábornagyot, a magyaro barátját . A szo ott formaságo után elsõne Hutter úr tette meg a várva várt jelentést. Magabízón, furcsa németes iejtéssel olvasta: Relatio de gravaminibus sedium Siculicalium Csí , Gyergyó et Kászon... A bevezetõ szava at érde lõdés nél ül engedté el az ura a fülü mellett, de mozdulatlanná dermedte a figyelemtõl, mi or a csí i tisztviselõ ne a somlyói lázadás után Bécsben benyujtott panaszaira tért át a jelentés. Eze rõl írta az altábornagy Õfelségéne , hogy utols szóig igaza és most a fõ ormányszé ne ell döntenie, hogy i mellé áll. Veszedelmes ét ilyen hatalmas úr özül választani. Izgalmu ban a szívü a tor u ban dobogott. Hutter uram nyugodtan sorolta fel Csí súlyos panaszait a történés sorrendjében a mai napig. Annyira igaza és öztudomásúa volta a váda , hogy álmában se merte volna sen i étségbe vonni. Az emberne a szájába gyûlt az epéje a felháborodástól. - Eze el a panaszo al szemben azonban meg ell állapítani a övet ezõ et - vágott bele a terem csendjébe a Hutter úr hangja. Gyötrõdve figyelt az egész fõ ormányszé , hogy le meri-e tagadni a szász. Hutter uram azonban idõrendben és érdemileg felsorolta mindazo at az intéz edése et, melye et az egyes panaszo ra a fõ ormányszé iadott és úgy állította be a ülönbözõ rendelete et, hogy azo teljes mérté ben igazoltá úgy Buccow táborno ot, mint mun atársait és végül megállapította, hogy a panaszo részben túlzotta , részben pedig már orvosolva vanna . A magyar ura valósággal megdermedte az igazságna e nyilvánvaló meghamisításától, de nyilván szót emelni ellene sen i se mert. - Ha pedig mégis hibás vala i eze ben a dolgo ban, - fejezte be a megdöbbentõ felolvasást Hutter tanácsos, - a or csa a szé i tiszte felelõse , i a fõ ormányszé rendel ezéseit vagy rosszul értelmezté , vagy nem is al almaztá . Mozdulni se mert sen i. Mindenre gondolta a világon, de arra csa maga az ördög vetemedhetett, hogy az ártatlan, so at szenvedett, meztelenre fosztogatott szé i tisztvi selõ et és a

  

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

     

   

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

  

 

   

  

 

 

 

 

   

 

 

       

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

     

         

nemességet tegye felelõssé. Az ura azonban erre is lesütötté szemei et és némán hallgatta . Egy se volt öztü , a i fel merte volna tátani a száját. A táborno sietve mondotta i a határozatot és intéz edett, hogy a jelentést sürgösen Õfelség elé terjesszé . Az elnö pihenõ szünetet rendelt el. Az altábornagy elsõne sietett i az ülésterembõl. A generális gúnyosan nézett utána és a jegyzõne intve, a ancellárral együtt egy mási szobába távozott. A magyar ura elhúzódta Josintzitõl, a i falfehéren resz etett magában és véde ezni se mert, mi or Haller Gábor a szemébe vágta: - Mit csele edtél, te szerencsétlen! A terem iürült, csa a jólel û Bornemisza Ignác báró bán ódott egyi abla öbölben. Ne i próbálta mentegetni magát Josintzi úr, hogy õt Hutter uram csalta meg, mindent õ csinált és vele csa aláiratta. - Nem élem túl ezt a szégyent, - esergett.- Többet nem mere embere eleibe erülni! - Hagyd el! - vigasztalta Bornemisza Ignác. - Egyformán gyává vagyun mindannyian! Josintzi báró úgy elgyengült, hogy alig bírt leeresz edni egy szé be. Sárga volt, mint a halá gyér, veres bajszára iült a verejté , dúltan maga elé bámult, de sehonnan bíztató te intetet apott. Valóságos megváltás volt rá nézve, hogy a gyûlés újból meg ezdõdött. Nagy feltûnést eltett, hogy Sis ovitz báró a étségtelen vereség után is visszajött. Úgy tet mintha nem érintené túlságosan, hogy a fõ ormányszé a irálynõ elõtt hazugságban hagyta. A határo õrzéséne biztosítására teendõ intéz edése övet ezte . Cserei Ele referálta. Szó nél ül tudomásul vetté . Már alig várta minden i, hogy innen szabaduljon. - Van az ura na valami elõterjeszteni valóju ? - tette fel a záró érdést az elnö . Az altábornagy alig észrevehetõ mosollyal felemel edett. Minden i ráfeled ezett. Mit a arhat ez az ember? Buccowot magát is meglepte a dolog. Kiváncsi is volt. A báró azonban nyugodtan vett fel egy iratot maga elõl és beszélni ezdett . - Engedje meg a méltóságos fõ ormányszé , hogy Õfelségétõl apott megbizatásomhoz híven, rövid bejelentést tegye ! Kényelmes szünetet tartott, hadd feszüljön a vára ozás, majd gõgösen végigvillantotta szemeit az ura on: - Tudomására ell hoznom a méltóságos fõ ormányszé ne , hogy br. Buccow Adolf fõhadparancsno -elnö úr õ egyelmessége és br. Bruc enthal Sámuel ancellár úr õméltósága az adózás ügyében engedelmet érvén a Bécsbe való felmenetelre és állandó ott tartóz odásra, Õfelsége e egyet megadta... Ha az istennyila csapott volna le váratlanul a terembe, az se o ozhatott volna nag yobb rémületet. A generális feje hátrahanyatlott, az ura nem tudtá , élne -e, halna -e. Csa az altábornagy maradt nyugodt. - Bármilyen fájdalmas is távozásu , alázatos hódolattal meghajlun Õfelsége a arata elõtt. Ezzel a fínom, gúnyos megjegyzéssel tette õ et oporsóba. - A fõ ormányszé további vezetésével Õfelsége fõtisztelendõ br. Bajtai József erdélyi püspö úr õméltóságát egyes edett megbízni, - jelentette tovább az altábornagy. Bár nem tartozott szorosan ide, mégis tudomására adta a fõ ormányszé ne , hogy az ideiglenes atonai parancsno ságot gróf Montaja altábornagyra ruházta Õfelsége. Egyi szédületbõl a mási ba este az ura , de az altábornagyna egyéb meglepetése is volt. Újabb iratot vett elõ: - Õfelsége a haditanács elnö éhez intézett, május 6-án elt leiratában a övet ezõ et özli: A hozzám ér ezett jelentése bõl úgy látom, hogy az erdélyi határõrség szervezése az elõbbi terv szerint nem hajtható végre. Elhatároztam azért, hogy a gubernium özremû ödését vegyem igénybe éspedig ét tanácsosát: gr. Lázárt, gr. Bethlen Mi lóst és Sis ovitz altábornagyot. Kifejezett a aratom, hogy az ügy minden ényszer al almazása nél ül hajtandó végre. Ezért, amennyire enél ül történheti , ényszeresz özö al almazása nél ül ell a határõrséget és a szü séges számot összehozni. Tudtára ívánom hozni, hogy tervével egészben egyetérte , de úgy, hogy a jelzett ét tanácsossal együtt dolgozzon i részletes ter et és nyujtsa be... Bizom benne, hogy a megnevezette el a ellõ esz özö et fogjá igénybe venni a dolgo na az én ívánságom szerinti megvalósítására.

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

     

     

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

Az újabb intéz edés a ora meglepetés volt, hogy az ura , i a irályi rendeletet állva hallgattá végig, elfeledte leülni, csa Josintzi báró zuhant vissza szé ébe, de vele most m sen i se törõdött. El épzelni is lehetetlenne látszott, hogy a nagyhatalmú generális pillana o alatt ilyen csúfosan megbu jé . Mire az altábornagy befejezte jelenteni valóit, Buccow is összeszedte magát. Úgy ült a helyén mint az élõ fenyegetés, aztán általános csodál ozásra felemel edett és torz mosollyal ellenfelére nézett: - Kérjü Excellenciádat, fejezze i hódolatun at Õfelsége iránt, míg személyesen is meg öszönhetjü a itüntetést... Ezzel az ülést bezárom. A nagy párbaj végetért. Zúgó fejjel, magu ról is alig tudva erülte i az ura a terembõl. Sen i sem vette észre, hogy Josintzi báró elõrehorgasztott fõvel ülve marad a szé én. Félóra mulva a adt rá egy átmenõ írno . Félig megdermedve, nyitott, üres szeme el bámult maga elé, mintha azon töprengene, hogy mi történt vele. Lepedõben vitté haza. A gyorsan hívott Zágoni do tor egy edvûen jelentette i: - Megütötte a guta! A szerencsétlen jóember nem bírta i az önvádat. Kevesen sajnáltá , hogy nagyobb legyen a büntetése.

XX. Zöld Pétert a betegágyban találta a nagy világváltozás. Az ütéstõl meglódult agya szûntelen muzsi ált, mintha tücsö szólna a fejében... Édesanyjána ülön is a lel ére ötötte a szered felcser, hogy úgy vigyázzon a fiára, mint a szeme fényére, ha nem a ar ifogyni belõle. A figyelmeztetés még in ább megijesztette a so bajt átélt édesanyát. - Nem elég, hogy így jártam egyetlen leányommal, most még a drága fiamból is ifogyja ! rebegett éjjel-nappal és szerette volna elrejteni, hogy semmirõl ne halljon, ne tudjon s csa övé maradjon, de a nyughatatlan pappal nem lehetett bírni. A generális távozásána hírére a templomba futott és Te Deum-ot tartott, pedig olyan gyenge volt még, hogy a félszemû Áron bána , a harangozóna ellett az oltártól elvezetnie. Még õ is meg orholta jóságosan, mialatt a templomi gúnyá ból nagynehezen levet eztette: - Mi a sújt legény edi , tisztelendúr, ha nem embere ne i! Miért nem tud otthon ülni, ha i lyen gyenge! Zöld Péter azonban nem ügyelt a harangozóra, hanem még az úton is dúdolgatta a Tedeumból, hogy: Téged azért érün , légy segítséggel a Te szolgáidna , i et drágalátos szent véreddel megváltottál! Igazgasd õ et és felmagasztaljad!... - Jójó! - dohogott a vén harangrángató, - csa ûzze az eszit! Még megérheti, hogy magát is felmagasztaljá , ha nem húzódi meg csendesen! - Most én mondom, hogy meg van mentve a szé ely! - acagott szembe a pap a vén harangozóval. - Van a zannya örömit! - mérgelõdött az öreg. - Nem hallotta, hogy mi történt Péter-Pál or Szentgyörgyön? - Nó? - hö ent meg a pap. - Semmit se tud! - nézte le a harangozó. - Hát az történt, hogy vége se volt a miséne , a atoná betörte a templomba, irángattá a padból Bene Istvánt, a szé hajdúját, a it azzal vádolta , hogy a népet a fegyver letételre bíztatta. Az õrsön Albrecht apitány úgy összevert arcát, fejét, hogy a szülõédesanyja se ismerte meg s azon véresen láncraverve ísértette Szeredába a tömlöcbe. Csa másnap tudta a irálybíró nagynehezen iszabadítani!... Amíg eze a tiszte a nya un on vanna , addig meg nem mene edi a szé elység. Mérges ígyó azo , nem embere !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

Négy nap mulva indult el Bécsbe Erdély rossz szelleme barátjával, a ország nagy meg önnyebbülésére. Mi or ihúzta a lábát Szebenbõl, visszarázta ö leit a városra: - Még visszajövö ! A utya se törõdött velü .

ancellárral, az egész

 

  

 

 

   

 

 

             

     

 

 

   

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

          

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

           

 

 

 

 

- Igende a ígyóna le van vágva a feje! - gyerme es edett a pap. - Mondj, bolond, mondj! - gondolta magában Áron bá, de nem ellen ezett, hogy hazacipelhesse. - Mi van veled, lel em fiam! - futott szembe az édesanyja. - Vele az, - magyarázta Áron bá, - hogy már a or megmondtam, mi or a eresztelõn elejtettéte volt, hogy ebbõl ép ember sohase lesz!... - Jöjjön, táncoljun , édesanyám! - acagott Zöld Péter, a it alig tudta megnyugtatni. Az eseménye azonban nem so áig hagytá nyugodni a papot. A Kálno i-bizottságot hirtelen hazarendelté azzal az útasítással, hogy a fegyverfelvételt tovább ne erõltessé . A i megtartottá a fegyvert, azo a atonatiszte parancsno sága al att maradna , a i letetté , azo at újból a szé i tiszte igazgassá . Ez újabb jó hír volt. A csí i hiénána , Carato alezredesne is letörté a szarvát. Az altábornagy szigorúan megparancsolta, hogy csa a csendességre vigyázzon, mert nem számít, hogy többen, vagy evesebben leszne -e atoná , s a i le a arjá tenni a fegyvert, azo at bocsássa a szé joghatósága alá. A háromszé ie is megmozdulta . Lécfalván gyûlést tartotta . A papolci báró, Henter úr is eljött. Mindjárt i iáltottá elnö ne . Sem atonatisztet, sem olyan embert, i a fegyvert le nem tette, nem engedte a gyûlésre. Igaz, hogy ét tiszt ráment a báróra, de Henter úr lerázt nya áról és minden baj nél ül megtanács oztá , hogy az új helyzetben mit tegyene és imondottá , hogy tilta ozna a fegyverfelvétel törvénytelen erõsza olása ellen. - Mi sem maradhatun tovább tétlenül! - türelmetlen edett Zöld Péter. - Csí na és Udvarhelyszé ne is meg ell mozdulnia! Másnap levelet is írt az udvarhelyi irálybíróna , Borsai Istvánna . Azt tervezte, hogy özös gyûlésen szervezzé meg az ellenállást. Gyergyóval azonban egyelõre baj volt, mert a fegyveres nép el eseredésében újra lázongani ezdett. Az új atoná fé telensége nem ismert határt. A gazságo ban a szentmi lósia járta elõl, az elsõ áruló, a özben strázsamesterne megtett Márton János vezetésével. Kijelentetté , hogy többé semmiféle te intélyt magu fölött el nem ismerne és ülön hatóságot es ette fel magu na . A szé házat lefoglaltá , a vámo ra, vásárpénze re rátetté a ezü et, lopna , erõsza os odna , a velü ellen ezõt holtra veri , hatalmas odna , zsarolna , rettegésben tartjá egész Gyergyót. Kilyénfalvára rárontotta , a bezárt ajtó at fejszé el bevágtá , a háza at ifosztottá , ételt, italt, pénzt rabolta . Egy ditrói leányna i a részeg atoná al ellen ezett, arddal vágtá le minda ét emlõjét. A tehetõsebbe et és nemese et összefogdossá , ínozzá , börtönbe hurcoljá és csa váltságdíjért engedi szabadon. Maga az al irálybíró, Fe ete Túri is alig bírt mene ülni a ezü özül, mi or a szé ház visszaadása miatt érdõre vonta õ et. A szemébe vágtá , hogy ne i ezután nem parancsol sen i, a irálybíró pedig csa a cigányo tisztje lészen. Maga panaszolta átmentiben, hogy a törvény ezés Gyergyóban már egy éve mega adt. Panaszos bõven van, de a utya sem hederít a megidézésre. A tiszte azt hangoztatjá , hogy a generális élet-halál urává tette õ et Csí ban és ha maga Isten nem a arja is, a szé elye ne mégis atoná á ell lenniö . Belsõ Csí ban is újra ezdõdött minden baj. A atonatiszte a fõ ormányszé és az altábornagy parancsait semmibe se veszi . Beszéli , hogy a generális levele et írt volna ét hûséges emberéne , Carato és Ernst parancsno o na , hogy újabb zavaro felidézésével tegyé lehetetlenné az altábornagy jószándé át és hiúsítsana meg minden eredményt, hogy a türelmét vesztett irálynõ egy csapással semmisítse meg a nyomorult szé elységet. Hosszú a eze a generálisna . Bécsbõl Csí ig nyúli és azzal ér edett, hogy mégis az történi Erdélyben, amit õ a ar. Tudjá már a tiszte is az újságot, amit a Bécsbõl hazatért Lázár Imr hozott magával, hogy a generális újból egybe esett a irálynõnél és õ lett a szé ely ügye tanácsadója. Az õ meg érdezése nél ül nem történi semmi. Ezért olyan magabízó a tiszt ura . A háromszé i parancsno , Ernst alezredes, még az altábornaggyal is szembeszállott és hiába ítéltette el a haditanáccsal, a generális Bécsben elnyomta az ügyet és egy hajaszála se görbült meg az alezredesne . Világosan látta a jófejû pap, hogy miért a arjá a tiszte lázadásra izgatni a népet és azt i tudta, hogy csa egy módon mentheti meg magát, ha bé én tûr, szenved, megõrzi a rendet és

 

 

 

 

    

 

 

 

     

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

         

   

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

           

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                   

       

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

 

 

   

 

               

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

         

   

     

     

 

 

  

 

 

 

   

 

 

 

   

   

 

 

   

     

 

 

 

    

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

         

csendet, hogy büntetés címén ne lehessen végleg elnyomni. A napról-napra ér ezõ rossz híre hallatára nem bírt magával a pap. - Mennem ell! Tennem ell valamit! - türelmetlen edett övéine , a i remegve hallgattá itöréseit, magyarázatait és tisztán láttá a veszélyt, amelybe rohanni a ar. - Az életeddel játszol! - érlelte édesanyja, de hiábavaló volt minden önnye, esengése. A pa ono ul itartott elhatározása mellett. Az apostolo elszántsága és tüze hevítette, fiatal orcáján ét szép rózsa égett és egész teste remegett a felindulástól. Öreg Zöld János, az apj mintha önmagát látná megújulni, büsz én ihúzta megviselt testét: - Hagyd mentire azt a fiút, asszony! Sovány pennács áját féltõ úr-fia, az írno , bosszan odva szólt özbe: - Igaza van anyámna ! Ne ártsa magát az ország dolgába, így ne em gyüjti csa meg a bajomat! Öreg Zöld János egyetlen pillantással félrenézte az útból a szé i biztos urat. Régóta nem tetszi ne i a isebbi fia görbe dere a, úrhatnámsága. Szé ely ember ne nyalja az ura csizmáját, hanem nézzen egyenesen a szemibe még az Istenne is! Már ezt a Pétört más fából faragtá . - Intézd, csa a dolgodat, ahogy jóna látod! - bíztatta. - Felnõtt ember vagy, nem gyerme ! Szegény édesanya mit tudjon csinálni, ha már a hites ura is így ellene fordult. Három surcot telesírhat, ezt a megátal odott vénbolond -ot a or sem tántorítja el, ha valamit feltesz magában. Egész életében ilyen volt... Hozzá még az a boldogtalan leány is ahelyett, hogy édesanyjána segítene, a bátyját üldi a veszedelembe: - Menjen csa , Péter bácsi! Panasz, feddés, semmi se használt. Pedig olyan gyenge még a pap a iállott nagy betegség után, hogy fordul le a lóról, de azért elmegy. Hiába iált utána a apuból étségbeesetten az édesanyja: - Gyere vissza, lel em fiam! A pap eltûni a házsoro özt... - Ne sírj többet reá arra a apuzábéra hé, mert még irothad! - eresi a felesége edvét féltréfásan Zöld János bá, de a vénasszony mérgesen elszipog mellette: - Bár sohase üsmertem volna meg magát se! Öreg Zöld János szeme megvillant az örömtõl. - No hálistenne , nincs baj, mert haragszi az asszony! Ez egyszer azonban nem találta el Zöld János bá az igazat, mert a baj bizony csõstõl jött. Egyi rossz hír i se hült a fülü ben, mási at hozta , hogy Péter így, Péter úgy, Csatószegen megszalasztottá , Verebesen valami ürtõbe mászott az új atoná elõl, a szentgyörgyi apitány pedig három falun is végigüldöztette s csa úgy tudott megmene ülni, hogy fehérnépne öltözött. Édesanyjána nem volt nyugta se éjjel, se nappal. Egészen belesorvadt, belefe etedett a folytonos aggodalomba. Valamit tennie ell, míg a tûz füstjébõl fellobban. A helyzet napról-napra súlyosbodott. Újabb négy század atona ér ezett Szeredába, valami Schwartz nevû alezredes parancsno ságával, a i Madéfalvána is juttatott belõlü annyit, hogy a falu léle zeni se tudott miattu . Elsõ dolgu volt, hogy mindjárt arra a icsi gabonára csaptá i a lovai at, amit nagy bajjal éppen csa belophatta a földbe. Térdet hajtva folyamodta a hadnagyhoz, hogy imélje, ami icsit Isten adott, de ez az apára nézve bizonytalan, idegen bitang még szájba is verette õ et s annál jobban dúlatta, foglaltatta, pusztitotta a határt, hogy még a nyavalyás egérne is i ellett vándorolnia, hogy éhen ne pusztuljon. De ez még nem volt elég. Ez az éretlen, nyavalyás tisztecs e, - felejtette volna örö re ott az Úristen, ahonnan idejött, - azzal ér edett, hogy a i ellenü szól, anna orrát, fülét lemeté , mert õt erre a generális felhatalmazta. Ahol lehet, húzza-vonja a szegény embert. Az öreg Zöld Jánosra a fiai miatt ülönösen ráesett. Addig hordatta vele a friss füvet fel a havasra, a plájo na , míg ló, sze ér tön rement, s még ne i szidtá meg apját, anyját, fe ete lel ét oly sûrû árom odással, hogy sza adt le tõle a drága ég. A falu népe is ellenü fordult, mert azt tartjá , hogy pap fio miatt ínozza a atonaság, s az

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

       

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

  

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

   

     

 

 

 

 

     

 

árva édesanyána nem elég az õ bánata, a apun se teheti i a lábát, hogy szemrehányás ne érje. Nem bánta. Végromlásu ba is beletörõdné , életét is szívesen odaadná, csa hogy biztonságban tudja gyerme ét. A rossz híre azonban nem szünte meg a papról. Még azt is zúgattá , hogy rálõtt egyi tisztre. A szegény anya többet már nem bírt elviselni. Rossz álmo at látott és minden reggel vizes volt a párnája a önnyhullatástól. Végsõ étségbeesésében elhatározta, hogy feljelenti saját gyerme ét. Fogjá el, zárjá tömlöcbe, csa az élete biztosítva legyen. Isten nem vehet rossz néven, hiszen õ csa a javát a arja s egy pappal még a börtönben sem bánna úgy, mint más özönséges emberrel. Úgy épzelte, hogy valami szép szobába zárjá , ahol minden ényelme meglesz, nyugodtan imád ozgati a mire iereszti , tán vége lesz Csí ban enne a cudar világna . A püspö olyan óvatosan iveszi a bajból felszentelt fiát, mint a galambot a fésze bõl. Elmegy Somlyóra a fõesperes úrhoz és õ szépen eligazít mindent. Övéi elõtt eltit olta szándé át. Loppal vette fel ünneplõ gúnyáját és tito ban indult ne i az útna . A vén esperes nem ismerte meg. - Mi járatban vagy leányom? - találgatta magában, hogy i lehet ez az asszony. - A fiam ügyében volna icsi beszédem! - bátortalan odott. - S i a te fiad? Szemrehányóan pillantott fel Zöld Jánosné. Azt csa illené tudni az esperesne , hogy i az õ fia. - Hát a tisztelendúr, i az esperes úr eze alatt szógál! Az öreg pap elmosolyodott. - So an szolgálna az én ezem alatt! Melyi et gondolod? - Ejnye! - méltatlan odott a vénasszony. - Ebbehelybe megharagszom! Tán csa tudja, i a szentléle i pap? - Úgy nó! - évõdött acagva az esperes. - Mért nem ezdte mindjárt ezen? Hiszen a or maga Zöld Jánosné! Igen-igen jól esett a vénasszonyna , hogy az esperes úr mégis felismerte s ilyen szépen megbecsülte. - Ahhát nó! Áldott, edves ember ez az öreg pap. Mindjárt bevezette a cifra házba, ahol szent olaj, s tömjénszag van, mint a templomban, s a ora tudományos önyve , hogy a csuda öli meg az embert. Ki érdezte tisztességesen az uráról, gyerme eirõl, elbeszélgetett vele mindenrõl s még meg is csóválgatta a fejét, mi or azt a nehány tojást, amit ajándé ba hozott, az átalvetõbõl elévette. - Ejnye, ejnye! Mine fáradott vele? - Üres ézzel nem állíthato be! - mentegetõzött a vénasszony, ahogy ilyen or illi . - Nem tud ez a Péter elég hálát adni az Istenne , hogy ilyen drága, jó édesanyja van! - dicsé a fõpap, mialatt a tojáso at óvatosan bera osgatta az almáriumba. Az értelmes, edven beszéd összemelegítette õ et s már a vén Zöld Jánosné se érzett semmi idegenséget, szorongást a te intélyes, szent ember elõtt, ine örö é eresztvetésre áll a j eze s a it alaplevéve tisztelne , maga a fõ irálybíró is. Mégis nehéz volt rátérni, amiért jött. So szor a nyelve hegyén volt a szó, de mindig visszarettent. Tán dolgavégezetlen ellett volna haza menjen, ha az esperes i nem húz za belõle a tit ot. - Mit csinál az én Péter barátom? - tuda ozódott. Az öregasszony felsóhajtott: - Jaj, ne is érdezze!... Eléggé gyászba borította az én szomorú életemet! A vén pap meghö ent. - Csa nem csinált valami nagy bolondságot? - Esem étségbe miatta!... Egész Csí on végigüldözte a atonaság, mint a veszett utyát! Az én fiamat! Egy felszentelt papot!... Kellett, hogy hallja az esperes úr is! Hiszen hallotta, bosszan odott is, aggódott is miatta eleget, de enne a megtört édesa nyána még se mondhatja meg, hogy bizony-bizony baj lesz, ha a hatóságo ráteszi a ezü et. A atonaság, ez a zsoldos durva népség nem tréfál. Összetett eze el esdõdött az édesanya:

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

   

   

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

  

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

     

       

     

- Tud-e valamit felõle? Hol van? Merre van? Él-e, hal-e... Percnyi nyugalmam sincs m iatta! A betegágyból elt i, szédült le a lóról, olyan gyenge volt, s mégis elment! Nem nézte apját, anyját, sír szélén álló szüleit, testvéreit!... A atoná az uramon tölti i miatta a bosszú Felprédálta mindenün et, ínozna , nyomorgatna . Nem élem túl ezt a so rettegést!... Segítsen rajtun , drága esperes úr! Vénségette madárfejecs éje le oppant az asztalra, a fe ete endõ fején hátracsúszott, gyér, õsz haja elõrehullott, csupacsont testecs éje, melyne minden erejét gyerme eiért adta, ínlódva vonaglott. Annyira megviselt, ifogyóban levõ élet már az övé, hogy még ihulló önnye is hideg, mintha pillanatra megelevenedett halott sírná. Szána ozva, tehetetlenül állott fölötte az esperes. Vigasztalni se tudja. Szava at mondjon ? Úgy se érne fel azo az anya fájdalmához. Mindössze egy mási vénember csa õ is. - Elég baj! - motyogja leverten. - Mivel tudja rajtad segíteni szegény asszony? Az öregasszony hirtelen lázadozni ezd: - Adja vissza a fiamat! Védelmezze meg! Csináljon valamit! Nem bánom, ha a szent stólával ötözi is a templom ilincséhez, csa biztonságban tudjam! A vén esperes csüggedten hallgat. Zöld Jánosné azonban már többé nem tehetetlen vénasszony. Kezdetben bízott benne, hogy az esperes úr valamit csa iolvas azo ból a na gy, tudományos önyve bõl, de már látja, hogy nincs más mód, a végsõ esz özhöz ell folyamodnia. A ármilyen elszánt is, mégis végigresz et rajta a borzadály, mi or dúltan iegyenesedi és arcából icsapó, rémült szeme el feladja a fiát, isi oltja magából az egyszerûségü ben megdöbbentõ szava at: - Én, csí madéfalvi Zöld Jánosné ezennel feljelentem az esperes úr elõtt a püspö ne a saját fiamat, Pétert, a szentléle i papot és érem a méltóságos püspö urat, hogy tartóztassa le! Annyira váratlan és megdöbbentõ az édesanya csele edete, hogy az öreg esperes az elsõ pillanato ban nem is tudja felmérni, csa áll zúgó fõvel és idõ ell hozzá, míg a rettenetes gondolat mögött teljes nagyságában feltorlódi az a so gond, féltés, gyerme e életéért, aggódás, mindenre épes szeretet ami ezt az igénytelen falusi néni ét idehozta. Két-három lépés mindössze tõle is csa a sír és megismerte a léle minden tit át a gyóntatószé fe ete odvában, de csa most látja igazán, hogy i az édesanya. Egyetlen rápillantással végigte inti az útat, amelyet ez az igénytelen, maro nyivá vénült, falusi asszony megtett papfiáért, i felugrott a Szent Ostya hófehér trónja mellõl és elfutott népe özé a nyomorba, bûnbe, hulló vér özé, a nyomorúságtól, szenvedése tõl, át o tól ros adó unyhó ba, az élet szennye, pisz a özé, a valóságos föld fertõzött porába, hogy vele szenvedjen és ha már egyebet nem tehet, vele pusztuljon el. Honnan tudja ez a ere szo nyás, üregesszájú, együgyû néni e, hogy az élet az Úr igazi szántóföldje, amelyen épen most halad végig e éje és fordítja át az emberiség fe ete hantját a mási oldalára?... Az fiú, az a Péter-pap pedig ott jár a véres, félelmes barázdában Isten fehér ö rei elõtt és lehet, anyja is azt hiszi, hogy maga alá temet hant õt is, de van-e joga Isten e éje elõl elszólítani az õ szolgáját, hogy puszta is földi megmentse? Kine tegyen igazat? Kit áldozzon fel: az apostolt-e, vagy ezt az édesanyát , i szívszorongva várja döntését? Nehéz efelõl hirtelen határozni. - Menj csa haza nyugodtan, leányom, - nyugtatja meg az öreg asszonyt, - én ezt a dolg ot valahogy eligazítom! - Fizesse meg az Isten, - hálál odi a nyújtott reménységbe apasz odó édesanya. Áldja meg az Isten minden lépését, segítse meg hótta napjáig az esperes urat, hogy így megvigasztalá megtört anyai szívét! Meg önnyebbülve megy haza és ismét a régi szeretettel néz rá minden ire, mintha ézzel elvetté volna minden baját. A vén papot azonban felette nagy gondban hagyta. Töprengett, sétifi ált, mérgelõdött, csodálozott, elmél edett, még az éji órá ban se volt nyugodalma, de dönteni nem tudott. Mert nézzü csa ! Egyszer az tiszta tö életes lehetetlenség, hogy ezt a Pétert elfogassa, áristomba tétesse. N e i nem ártana ugyan, ha a püspö issé ráncba szedné, de mi lesz a or a néppel, ha egyetlen bátorítóját, buzdítóját, az ellenállás lel ét elveszíti?... Mert olyan ez a Zöld Péter, mint Orbán-lel e. Mindenütt ott van, ahol baj van, ahol segíteni ell. Eszes, eleven, mó ás, ra

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

       

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

 

 

   

   

     

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

         

vasz legény, a i úgy isi li a atoná ezébõl, mint a levegõ. Ha õ nem lett volna, idáig tán vég is volna Csí na . Nem, nem! Õt in ább segítenie ell, mint ézre adni! De viszont ott van ez a szerencsétlen édesanya! Ha nem segít rajta, annyi, mintha saját ezüleg gyil olná meg! Melyi részt válassza. Órá hosszat ott hányódi a alamus, papiros az asztalán, de tehetetlenül csa erülgeti. Meg ell gondolnia alaposan, mielõtt döntene! Aztán szinte belebotli a megoldásba. - Mi lenne, ha én csinálnám tovább a Péter dolgát?... Felfényli az arca az örömtõl. Ugyan futólag eszébe jut, hogy az ilyen száraz, öhögõs vénemberne már nem so hasznát lehet venni, hiszen a templomig is alig birjá már a lábai, de a lel e szilárd. A sugárzás ábulatában ne ilel esedi a gondolatna , megteli bizalomm al és erõvel, mintha tizennyolc esztendõs legény volna. A rozoga teste nem is érzi. Képzelete elragadja és látja is már magát népe élén. Vörösre rágott, ihullt pillájú szemei önnybe lábadna , hogy Isten megengedte ne i ezt a gyönyörû pillanatot és alig birja tartani a pen nát az izgalomtól, mi or ne igörbül az írásna : Nagyméltóságú Báró, fõtisztelendõ Püspö Úr! Ne em Kegyelmes Atyám! Kissé felemeli a alamust, míg gondol odi , s az alig felverõ gyertyafényben most olyan a vén pap, mintha túlvilági árnyé figyelmeztetné a világot: Nagy az Isten, embere !

XXI. Két urta hét se telt bele, megjött a Bajtay püspö parancsa, hogy Zöld Pétert atonai fedezettel ísérjé Szebenbe. Szász János, a somlyói esperes valósággal belebetegedett a csalódásba. Nem a art hinni saját szemeine , hogy a püspö ilyen önnyen iszolgáltassa papjait a hatóságna . Hiába! Jó ülni a irályné arany ro olyájána árnyé ában! Önmagát vádolta szegény öreg, hogy õ juttatta erre a sorsra leg edvesebb fiát. Arra gondolt, hogy valami módon figyelmezteti a veszedelem re, de Zöld Péter egyszerre eltünt, mintha a föld nyelte volna el. Lehet, hogy átlépett Háromszé be, vagy az udvarhelyie rejtegeti , de ha nem a havaso on budá ol, bizonyosan a moldv ai vajdával parolázi . Néhány napig sajnáltá a csí ia , de aztán egyéb nagy bajai özött szépen elfeledté . Az elsõ hírt egy félszeg oldus hozta róla, a it saját szavai szerint a atoná nyomorította meg. Eltörté ezét, lábát, mert nem a arta felvenni a fegyvert s most ét istáppal vonszolja magát egyi faluból a mási ba eserves éne lés özben. Furcsa oldus volt, annyi szent. Ha valahová behívtá , hogy adjana valamit istennében , nem fogadott el semmit. - Magu na is szû ön van! - öszönte, pedig az út poránál egyéb nem volt lapos szõrtarisznyájában. A szeme opogott az éhségtõl, de nem nézte i a szúrósbélû árpa inyeret a szegény ember ezébõl. Hiába biztattá a ármilyen edvesen, csa a fejét rázta: - Böjtöt fogadtam és addig csa egyszer eszem napjában, amíg meg nem szabadulun a atonaságtól! - Nem bírod i addig böjttel! - sóhajtotta eservesen ilyen or az embere , de az uta rongyos vándorána lobogni ezdte a szemei: - Csa endte itartsana ! Visszajön a régi világ nemso ára. Õfelsége a irályné tisztán megírta a szebeni ura na , hogy nem szabad erõltetni a atonaságot. Háromszé és Udvarhelyszé is felírt ellene, s a nép mindenütt meges üdt, hogy nem hagyja magát. Itt is összehívtá a deré szé et Szépvízre s a fõ irálybíró már be is szállott Csí ba. Ez a mostani generális, it a mási helyett üldte , belátta, hogy a jussun at az életün árán se hagyju , észretéríti a bécsi ura at, hogy a törvény útjáról nem lehet letérni. Most már csa rajtun múli minden! - Bár úgy lenne, ahogy mondod! - hallgattá szívesen a csüggedt embere , de a adta olyano

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

     

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

         

 

       

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

                   

 

   

 

 

 

       

   

 

 

 

 

   

     

 

 

     

 

A csatószegi pap éppen a completoriumot végezte, mi or a ülönös

oldus beállított.

     

 

 

     

 

   

   

 

 

   

 

 

 

   

 

   

     

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

     

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

  

 

       

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

     

 

   

 

 

     

   

 

 

 

   

       

 

 

   

 

 

 

 

   

   

   

       

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

  

  

 

 

   

 

 

   

             

 

  

 

   

 

 

       

is, a i arra a szavára, hogy törvény védi a szé ely szabadságot - eserûen legyintette : - A törvény?... - Az hát! - bizony odott a oldus ézzel-lábbal. - Ott van a Hármas önyv harmadi részéne negyedi titulusa a mi scithiai nemes iváltságain ról, amit mind az összes szent irályo és fejedelme , mind az ausztriai ház szabadságo al és diplomá al megerõsítette !... Hát Leopoldus, a néhai Károly császár onfirmációja utya? - Meghalt a gyerme , oda a omaság! - vetette ellen vala i, de a vándorember nem hag yta magát: - A or a irálynéra magára hivat ozun ! Õ is onfirmálta eze et a jogain at s iváltságain at a maga egyelmes rescriptumában die vigesima Julii 1742, hasonló épen in articulo sexto de anno 1744. - De az apád tagadóját, miféle údus vagy? - ijedte meg a népe , mert egy ilyen rongyos, sárbéli embertõl ennyi tudomány i nem teli . A fehérnépe italáltá , hogyha nem egyéb, maga Jézus risztus, i eljött a szé elye vigasztalására. Még a nyirott tallér is ott van a feje búbján, mint a papo na . A ine szeme volt, láthatta, mi or az Angelusra levette a fövegét. A beszéde igen, de a huncut, ravasz szeme nem mutatta, hogy a másvilágról való volna. Hol ide csípett vele, hol oda szö ött cselvetõen. Arcán is látszott a ópéság, mintha három nap ó nem tudta volna tisztességesen i acagni magát. Az igaz, hogy olyant nem lehetett érd ezni tõle, amit ne tudott volna. Ismert minden it az országban s fejbõl megmondta még azt is, ine hány gyerme e van. Izgatta, bizgatta a népet, hogy Szépvizen minden i ott legyen , s még azt is a száju ba rágta az embere ne , hogy mit mondjana : - Követelni ell a atonaság eltávolítását! Össze ell törni, s el ell hányni a fegyvert, me mégis csa infámis gazság, hogy egyszerre fegyvert is viseljün , földet is míveljün , adót is fizessün , még pedig négy forintos fejadót, s azonfelül ülön a leányo , ülön a legénye után! - Jól beszél! - helyeselté az embere . - Hát még az adó ivetés módja! - gyújtotta meg másfelõl is a tüzet. - Jól tudjá endte , hog a tavaly behozott újítás szerint ezután az adót nem a termés, hanem a föld után veti i. Gyergyótól Kászonig ugaron van a föld. Az embere nem tudta szántani, vetni, s ami icsi termés mutat ozott, azt is porrá tetté a atoná . Igazságos-e a or azt övetelni, hogy oly an föld után adózzun , amelyi nem termi semmit?... A föld népe sûrû gondo özt hallgatta csatószegi Balog Máté udvarán. A vándor ifogyhatatlan volt. Minden ujjara tíz bajt tudott. - Az erõsza al, törvénytelenül szedett vásárpénze et, vámo at nem is számítom. A gránicot lezártá , hogy a nép Móduvából se hozhasson semmit s in ább haljon éhen, ha nem a arja felvenni a fegyvert. A férfia felnyögte , de a oldus nem hagyta abba: - Árvá , elhagyotta vagyun , sen iben se bízhatun , csa önmagun ban; de ha oporsóba teszne , a or se adju magun at a haditörvény, nyelvün öt nem értõ, idegen tiszte eze alá, a i csa hatalmas odna , vasazna bennün et, egész életün et felforgattá . Addig nem nyugszun , míg magun özül i nem vetjü õ et! Még a csecsszopó is ráfeled ezett az aj ára s elhallgattá volna reggelig a ezire, lábára félszeg embert; de fel se pattanta az elsõ csillago az égen, hát fut bé az embere özé lel endezve Ja ab Gergelyné, hogy a atoná házról-házra eresi a oldust s már itt is vanna a harmadi szomszédban. Meg se tudtá gondolni hirtelen az embere , hogy mi történt, hát felugri a oldus a favágó tõ érõl, s mire utána pillantotta volna, már át is szö ött a magas dec a erítésen, mint a macs a, s eltûnt a sötétben. Csa a gazdátlanul hagyott ét istápja maradt utána, amit Balog Máté felszúrt a hijuba, hogy ne apjá a atoná . Azalatt a népe is odalette . - Vajjon i lehetett? - törté a fejü et az embere és azt mondtá magu ban: - A ár i, áldja meg az Isten minden lépését!

- Menjen a onyhára, jóember, ott ap valamit! - bosszan odott a pap, hogy áhitatában megzavartá , de a vándor óvatosan betette és bezárta az ajtót s nyugodtan azt mondta: - Ami ne em ell, nem igen tudna adni a onyhán! Nem jóban jár ez az ember, - gondolta a pap s észrevétlenül letette a bréviáriumot, hogy szabad eze legyen. Bi aerõs ember volt a csatószegi pap és vésztjósló a hangja, mi or meg érdette, hogy elõzetes megbeszélés nél ül még se törje össze a csontjait: - Osztán mi volna, amit egy oldusna a onyhán nem tudna adni? A vándor ravaszul mosolygott: - Egy letett reverenda! - Reverenda? - üt özött meg a csatószegi pap. - S az ne ed mine ? - Hogy abban végezzem el én is a completoriumot! - lépett is a sifonérhoz a vándor és ia asztotta a pap innapi reverendáját! Mire a bi aerõs csatószegi pap magához tért volna, a oldus már vet õzõdött is és ezdette zengeni: Adiutorium nostrum in nomine Domini! - s még rá is iáltott a papra: - Ne tátsd a szádat, Lõrinc, hanem felelj rá szépen: Qui fecit coelum et terra! De már erre mégis felhördült a csatószegi lel e pásztora: - Ki vagy te szerencsétlen? - Csa a te elhunyt eresztapád! - vette le acagva a bajszát, sza állát a oldus. - Nó, s iess, hozz egy icsi meleg vizet! Ez a csiriz egészen összehúzta az arcomat. - Hiszen ez Zöld Péter! - ezdett acagni a pap is. - Hát te miféle masz urát csináltál magadból? - Az úgy volt, - évõdött tovább Zöld Péter, - hogy a Jóisten büntetésül azt mérte rám, hogy éppen olyan legye , mint a csatószegi pap, de már Szentfelsége se tudta tovább nézni, hogy ét ilyen világ csúfja ijesztgesse a csí ia at s engem ehejt szerencsésen megszabadított! Alig bírt léle zethez jutni a meglepetéstõl a csatószegi pap. A lehányt condra fölött áldázódott: - Hát te vagy az a híres oldus, irõl egész Csí beszél? Ki gondolta volna? E ora meglepetés! - Légy csa türelemmel! Lesz még meglepetésben részed! - jósolta Zöld Péter. De nem történt semmi. Csendesen vacsorázta , elbeszélgette , meghánytá -vetetté a világ sorát, a hora canonica idején szépen lefe üdte , s úgy aludta , mint ét ártatlan gyerme . Hajnalosan minda etten elmondotta egy olvasó-misét, baj nél ül frustu olta , utána pedig Zöld Péter mindjárt öszönte is a szíves vendéglátást. - Befogato s haza üldle ! - szívélyes edett a csatószegi. - Rólam már gondos odta ! - öszönte szépen Zöld Péter, s iszólt az udvaron tevõ-vevõ harangozóna : - Mi lós bá!... Lépjé be a atonai parancsso sághoz, s mondja meg Morgengras hadnagy úrna , hogy itt vagyo ! A csatószegi pap összehúzta a szemöldö ét: - Mi dolgod van ne ed a német hadnaggyal? - Ne em semmi! - vont vállat Zöld Péter. - Õ a ar engem letartóztatni!... Kászontól idáig ergetett! - Egy papot letartóztatni? - hö ent meg a csatószegi. - Ha ezt a püspö megtudja... - Tudja a lel em! - gúnyolódott Zöld Péter. - Az õ rendeletére történi . - De miért? - háborodott fel a csatószegi. - Hogy i ne egyele a paró iádból! - felelt jóízûen a mási . A vérmes csatószegi pap sehogysem a art beletörõdni barátja sorsába. Elõbb fogad ozott, hogy saját ezûleg hányja i a atonaságot e szent helyrõl , majd a templomban a arta elrejteni társát a miseruhá özött; de mire valamire elhatározhatta volna magát, a vasas hadnagy a atoná al már be is toppant. - Morgen, Herr Laidinand! - tett úgy Zöld Péter, mintha puszipajtása volna a hadnagy. A gémnya ú, szû mellû, hórihorgas tiszt azonban nem barát ozott. Elõírás szerint meg érdezte: - Sind Sie Peter Szöld? - Ördöge van, hogy így eltalálta! - A or én önt felsõbb parancsra ezennel letartóztatom! - s már vette is i a parancsot a mundérja zsebébõl, de Zöld Péter intett, hogy hagyja, icsire nem nézün , mire a hadnagy dühösen rámordult: - Vorwärts!

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

  

       

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

   

 

 

 

  

 

 

 

 

                       

   

 

   

 

  

   

       

- Mit mond? - érdezte izgatottan a csatószegi pap, a i nem tudott németül. - Aszongya - mó ázott még most is Zöld Péter, - hogy téged szívesebben vinne magával, mert veled vagyont ereshetne, ha a vásáron mutogathatna. - Az abla on vetle i tisztestõl! - dühödött meg a házigazda, de a tiszt már vitte is be a foglyát az õrségre. Az elfogatás hírére fenyegetõ tömeg lepte el az utcát. Az atyafia azt igérgetté a hadnagyna hogy a atoná al együtt a füleinél fogva szegezi fel a csûr apura, mint a denevért. - Vorwärts! - ijedett meg a tiszt. - Azt már hallottam! - válaszolt a fogoly, - de hol a hintó, amit értem üldte . - Krisztus is szamáron járt, nem hintón! - mérgelõdött a hadnagy. - Szamáron igen, de szamárral nem! - vágott vissza az ismert módon a pap. - Én pedig hintó nél ül nem megye ! Míg valahogyan Zöld Péter lecsillapította a népet, a hadnagy is sze eret erített és vágtatva vitte i a faluból.

Egész Csí meg volt döbbenve az elfogatás hírére, csa a fogoly volt derûs, nyugodt, szinte örvendezõ. Az öreg Szász János esperes nem mert a szemei özé nézni, mert felelõsne érezte magát a sorsáért de percig sem tágított mellõle, s még a rabsze érbe is felmászott, hogy el ísérje, míg Zöld Péter elbúcsúzi övéitõl. - Soha az életben nem tudom meghálálni, Jani bácsi, hogy így fárad, töri magát értem! hálál odott a pap a rabsze éren, a holdvilágon é en csillogó fegyvere árnyé ában. - Nem tudod, mit beszélsz! - dugta be füleit a vén Szász János, a i félig holt volt már a lel i mardosástól. Futamodásnyi mindössze az út Csí szeredától Madéfalváig, s ettõt se ásított a hold az égen, már ott is volta . - Édesapámé még fenn vanna ! - látta meg szorongva Zöld Péter a világot, de a vén pap nem merte az éjben álmosan elõrehajló icsi házra vetni szemeit és úgy el volt sorvadva a belsõ gyötrelemtõl, hogy a atoná na ellett lesegíteniö a sze érrõl és tán el is esi , ha a lõcs meg nem fogja. Nem jött elibö sen i, pedig hallottá , mi or a sze ér megállt a apu elõtt. Úgy is hamar elj a nehéz perc. Az asztalnál csa az apa ült mozdulatlan, a anapén édesanyja sírt csendesen, mellette szinte súlytalanul Boris a. Egyszerre állotta fel, mi or az ajtón a atoná behoztá a ét papot. - Bocsáss meg ne em, édes fiam, hogy elárultala ! - rogyott le gyerme e lábaihoz az anya . Én vittele vesztõhelyre, én pusztítottala el! - Mit beszél, édesanyám? - emelte magához Zöld Péter az anyját, de az elalélt test tehetetlen ifolyt arjai özül és csa a jajongása élt. Sen i sem értette az esperesen ívül, hogy mi lelte az öreg asszonyt, az esze ment-e el a nagy fájdalomtól, hogy fegyvere özt látja gyerme ét. Vén Zöld János már-már haragosan ráförmedt a feleségére, hogy szedje össze magát, de e or az esperes felemel edett, intett, hogy hallgassana és elmondott mindent. Zöld Péter ijedten ejtette i ezei özül az édesanyját: - Az esperes úr!... - Én! - gyónta a vén pap. - Én jelentettele fel a püspö nél, mert nem tudtam tovább nézni az édesanyád szenvedését! Nehéz éjsza ám volt, mi or hozzám jött, hogy mentsele meg... Õt tehát ne hibáztasd, csa engem! Szótétetlen semmit se hagyott a vén esperes. Megmutatta anna a végzetes és mégis szép éjsza ána minden icsi gondolatát. Zöld Péter mohón lesett minden szót és behúnyt szemmel övette az élet rozoga lépcsõjén botor áló ét öreget olyan emberi mélysége be, ami rõl eddig sejtelme se volt. Bódultság és boldog igézet lepte meg, érzése villanta át rajta, amelye ne nevet se tudott adni, olyan gyorsan övetté egymást, mintha valami mennyei tûzne egymásba olvadt szi rái volnána . Vén Zöld János egész idõ alatt nem szólt, csa belsõleg ette magát. Hol elhalványodott, hol lángot vetett az arca. Csa felesége tudta, hogy most ítéletet tart felette és alázatosan vár a, hogy lesujtson rá. Az ijedtség végigrándult a vénasszony egész testén, mi or az öregember elõlépett és nehezen inyögte:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

   

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

 

 

   

     

  

 

 

     

     

 

 

 

 

 

   

 

   

- Ha már így van, hát így van! A baj megtörtént! Nem tudun segíteni rajta! Kicsit megroggyant az öreg ember, láthatólag tusa odott, hogy mondja-e, ne-e; de mégis f ia elé lépett és a földet nézve azt mondta: - Te pedig, Péter, ha már így van, bocsáss meg szegény öreg édesanyádna ! A vénasszony elszédült. Hirtelen csa azt hallotta, hogy valahol az egész világot betöltõ szé harangszó szól, pedig csa a vénember nehezen za atoló szívéne ongását hallotta, mi or fejecs éje rászédült a mellére. Az esperes elfordult, hogy aztán ne szégyeljé elõtte magu at, mert szemérmes a szé ely ember az efféle dolgo ban. Zöld Péter ragyogó szeme el intett a atoná na és lábujjhegyen lépett i az ajtón, hogy a ét drága öreg álmát ne zavarja. Még a szõttes átalvetõt is ott feledte, amibe édesanyja a változó -t s a icsi elemózsiát felpa olta. A rabsze érnél érte utol vele Boris a, a húga. - Ejnye! Tõled el se búcsúztam! - ölelte hirtelen magához a bátyja és felugrott a sze érre, h minél hamarabb távol legyen innen, mielõtt a szíva megsza adna. Már emelte az ostort a sze eres, de a leány megfogta a gyeplõt a ezében. - A arsz még valamit, lel em? - hajlott feléje Zöld Péter. Boris a mohón magához húzta a bátyja fejét és arca árnyé ában megbújva, forró szájacs áját a füléhez dugva suttogta: - Ha... mégis... talál ozi Péter bácsi Pistával, mondja meg ne i, hogy én nem haragszom rá, hogy én... Ellö te a bátyja fejét és befutott a apun. - Gyí ne! - riasztotta a sze eres a lova at. A hold ibújt a felhõ mögül és újra felfénylett a rab Zöld Péter mellett ülõ atoná fegyver

XXII. Papna való, önnyû fogságra vetette a püspö Zöld Pétert a szebeni francis ánuso nál. Háromnapos böjtöt és egyhetes lel igya orlatot írt elõ számára, ülön cellában, ahová ezalatt sen i be nem tehette a lábát Timoteus atyán ívül, ine õrizetére és gondjaira bízta. Alig ér ezett meg a fogoly Szebenbe, azonnal ide hoztá . A püspö öt nem is látta. A gvárdián mindjárt ott is feledett nála por olábna egy temérde barátot, a i fejére húzott csu lyával tüstént ráeresz edett a térdeplõre és olyan mozdulatlan maradt, mintha százesztendõs halott imád ozné az öles boltíve árnyé ában Zöld Péter nézte jobbról, nézte balról, de a barát nem mozdult. - Üsmer edjün meg, testvér! Mine hívna ? A barát hadarni ezdte: - Oremus!... - Addig nem, míg nem tudom, ifiaborja vagy! A barát azonban tovább önyörgött: - Bocsásd meg ne em atyám, ami et én ezzel a gondozásomra bízott testvéremmel a övet ezõ hét napon csele edni fogo !... - Furcsa imádságot mondasz testvér! - ugrott fel Zöld Péter, de a barát nem tréfált, hanem halálos omolyan befejezte az imádságot, eresztet vetett, felemel edett, hátrasimította a nya ában a csu lyát és a hónaljáig érõ Zöld Péterne jószé elyesen ezet nyújtott: - Szervusz, Péter! No, jere, ülj a térdemre és mondd el szépen, mi újság Csí ban! - Kõhöz legyen mérve, hiszen ez Páter Timót, az én helyettesem, a i három hét alatt opacra ette a paró iámat Szentléle en! - szö ött a széles mellére Zöld Péter, s arra el ezdett acag jóízûen: - Ne em ugyan iválasztá a lel i atyát! Hogy erülsz te Somlyóról Szebenbe? - A tavaly helyezett át a páter provinciális! - Dicsirem az eszit! - forgatta, mustrálta Péter a testes szerzetest. - No, te se ha ltál éhen az új helyeden! - Elég jó esztendõn volt! - ismerte el szerényen a barát. - S osztán a mi gvárdiánun mellet az egere is to át eresztene . Igaz gyönyörûségü re idis uráltá magu at s csa a or rettent meg Timót páter, ami or végigzúgott a lastromon a csengettyû, s a baráto csattogó fapapucso ban, egymásba forrasztott ézzel elindulta a Vesperára. Õ bizony etten aznap semmit se végezte az elõírt exercitiumból. Holnap majd pótolju ! - nyugtattá meg egymást. Másnap azonban Timót páter újra megfeled ezett Szent Ignác itûnõ módszerérõl és ahelyett,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

 

 

     

 

 

 

 

 

   

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

  

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

hogy a végsõ dolgo -ról: halál, ítélet, túlvilágról szólott volna a reábízott bûnös bárány ána , azt ezdette feszegetni, hogy nagyot fog csalódni a szé elység, és ár volt elõr remény edni, mert ahogy õ veszi észre, a fegyverfelvétel dolgát most is Buccow generális irányítja Bécsbõl, õ súgja meg a döntést a irálynéna , a inél a ancellárral együtt ismét na egyben állana és olyan fényûzõen élne Bécsben, mintha vérbeli hercege volnána . Különösen a ancellárius. Párizsból hozatja a piperés öltözetet s ûzi az orcafestést, mint a dámá . Úgy él, mint valami miniszter. Udvarmestert, istállómestert, libériás húszáro at, inaso at, la ájo at tart, huszonnégyezer forintos nagy ezüsttel teríttet, nem szûni nála a tra tamentum, az inaso nem gyõzi a tányért mosni, elsõ fogást elsõ, másodi at másodi , harmadi at harmadi szobában fogjá . Külön szálában udvarolna az officéro a dámá na . Így szerezte az udvarnál a so jóa arót, s maga Kaunitz herceg a pártfogója, a ine szavát a irályné álmában se meri feledni. - Korán örült Erdély elmenetelü ön! - Én bízom Sis ovitz báróban! - vígasztalta magát Zöld Péter. - Úgy hallottu , hogy szé ely emberre, Simon János uramra, a nagy jogtudósra bízta ügyün megvizsgálását. A barát gúnyosan fel acagott. - Tudod-e, i az a Simon János uram? - Én csa azt tudom, - védte az igazát Zöld Péter, - hogy Bardócszé en, Bibarcfalván születet primipilus szé ely, híres deá , i már Enyeden nagy grammati ai háborút vívott Ajtai professzor urammal. Ifjú orában Rá óczi Ferenc fejedelem gavallérja volt, gyönyörûséges szépíró, nagy históri us s rit ítom-párját jurista. Hallom, hogy a püspö ne is bizalmas embere, a i mindene felett dicséri. - Dicse edi is a felesége egy arany pi szissel, melyet az urána a püspö teli aranya al ajándé ozott! - vágott özbe a barát. - Most háza at csináltat Vincen és észül az ítélõ mesterségre, amit a generális és a szász ne i megigérte . Minden tisztességes magyar ember a haza pestiséne tartja. Buccow generális bizalmasa, a i már ne i is lehozta a régi árti uluso ból, hogy a irály a szé elye et a ármi or ényszerítheti a atonaságra. Odaforgatja a törvényt pénzért, ahova ne i tetszi . Véráruló, mindenre apható gazember az, omám, a i so szor eladta már a fajtáját. Sis ovitz báró bétette a irályné által inevezett bizottságba hogy a régi jó módszer szerint szé ellyel étesse meg a szé elyt. Még Lázár István gróf is a haza és törvénye árulójána nevezte az egyi bizottsági ülésen. Az lett a vége, hogy a te hí szé ely testvéred felpanaszolta Bécsben s maga Õfelsége adott ne i elégtételt. Lázárt leszidta, az altábornagytól jelentést ért és a további gyûlése tartását betiltotta. Hát így benne. - Barátbeszéd! - vitat ozott Zöld Péter. - Ha a bizottság összeállította a szé elye al otmányát, a or nem lehet semmi baj, mert abból napnál fényesebben ivilágli , hogy törvényesen nem lehet a szé elye et atonaságra erõltetni! Törvény beszél, s mit bánom én, ha apját ölte is meg Simon uram! - A törvény olyan a hozzáértõ ezében, mint a fehérnép, - tudta a barát. - Mást mutat, mint amit mond! Mindjárt be is bizonyítom. - No arra iváncsi vagyo ! - gúnyolódott Zöld Péter, de a barát se esett a fejelágyára. - Ide hallgass! - vetette fel a nagy, veres hüvely ujját. - Úgy-e, hogy a törvénye s ivált ságai szerint a szé elye csa a régi népfel elés alapján tartozna atonás odni a többi nemzete el? - Természetesen! - A or mint fogható mégis állandó atonaságra? - Sehogy! - iáltott özbe türelmetlenül Zöld Péter. Timót páter a vállát vonogatta: - Szerinted s szerintem nem lehetne, de a bizottság io os odta, hogy a régi törvénye i genis ötelezi atonaságra a szé elye et, mert arról nem szólna , hogy ne lehetne állandó atonaságra is rászorítani õ et. Tehát a irálynéna joga van országgyûlés nél ül is elrendelni a határõrség felállítását. - Álo os odás! A törvény meg erülése! - ütött dühösen a pulpitusra Zöld Péter, de a barát nyugodtan folytatta: - Vagy ott van a mási nehézség!... Mi haszna az állandó atonaságna , ha az nem vihetõ i Erdélybõl. Lázár gróf a Lipót-féle diplomára hivat ozott, amely szerint a szé elye a honvédelemre saját öltségei en öteleztetne . Simon uram erre azt felelte, hogy ebben nem

 

 

  

 

 

       

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

   

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

       

 

 

 

 

 

 

   

  

   

 

 

  

   

 

 

     

         

  

 

 

       

az van, hogy a szé elye a hazán ívül menni nem ötelese , hanem csa az, hogy a hazán ívül saját öltségei en menni nem ötelese ... Egyéb ént is a haza alatt a Pragmatica Sanctio óta nem csa Erdély, hanem a irályné összes országai értendõ ! Hát ilyen legény Rá óczi fejedelem egy ori leventéje... - És ezt a hamisítást lenyelté a többi ura ? Kemény báró, Lázár gróf, ez a ülföldön pallérozott nagy elme? A barát mindent tudott. - Gróf Lázár? - sunnyogott. - A eze se rezdült meg, úgy aláírta a javaslatot. Két falut s a Szent István rendet apja érte. Hogyne írta volna alá! Simon urammal is szépen ibé ült s még azt is italálta, hogyan lehet a szé elye et a atonaságra ényszeríteni. Zöld Péter egyi ámulatból a mási ba esett. - Te tréfálsz velem, barát! Láthattá a generális példájából, hogy erõsza al semmire se menne ! - Látszi , hogy Csí ban la ol! - fitymálta a barát. - Lázár úr finom grófi ember, nem afféle paraszt, mint a generális, i mindjárt fegyvert ragad. Más a terv. Mihelyt a irályné döntött hogy ötelezõ módon, vagy ön éntes, szabad a aratú összeírás alapján ívánja-e a atonaságot felállítani, - azonnal iszáll a bizottság Szé elyföldre, s megpróbálja az ön éntességet. Ha az õ szép szemü ért vállalja a szé elység a határõrséget, a or rendben is van az ügy. Ha azonban iváltságaira hivat ozi és megtagadja az engedelmességet, a or se menne ne i erõsza al, hanem a irályi jogügye igazgatója útján szépen törvénybe idézi s ott szabadságu elvesztésére itéli õ et. Miután ezáltal irályi jobbágyo á válna , a fejedelem feltétlen hatalma alá erülne s bármit lehet felõlü határozni. Egyszerû, mi? Zöld Péter letört a szé re s úgy bán ódott, hogy Somlyón miért nem tudtá egészen agyonütni. A or most nem ellett volna ezt a gazságot végigszenvednie. - Ezen van mit elmél edni! - szomor odott Timót páter is. Így telt el a szent exercitium másodi napja. A refe tóriumban nem lehetett szavát venni Zöld Péterne . Ült a ülön terített bûnbánóasztal mellett és nézte a böjtös enyerét, vizét. A gvárdián még meg is dicsérte tito ban Timót atyát: - Megáldotta az Isten mun ádat! Isten bûnéül ne vegye, a jólel ü atya még azzal is edvezett a bûnös fogolyna , hogy másnap hozzáengedte a portán napo óta strázsáló barátját, Lázár Istvánt, a i mennyre-földre es üdözött a fõatyána , hogy az élete és üdvössége függ ettõl a beszélgetéstõl. Amilyen szeles, deli legény volt orábban Lázár István, Zöld Péter elõtt éppen annyira megjuhászodott. Irult-pirult, s alig merte a feléje nyujtott ezet elfogadni. Háromszo r is megváltozott színében, míg meg merte érdezni, hogy mi van Boris ával. Nóhiszen! Jó edvében találta Zöld Pétert. Hiába fogad ozott, hogy mindent jóvá a ar tenni. - Késõ! - sötétedett el a pap. - Boris a már nem a te, hanem a túlvilág jegyese! S a rémült legényne elmondotta, hogy mi történt, hogyan öltözi mindennap ünneplõ ruhába Boris a, hogyan várja õt éjjel-nappal a isabla ban ülve. Élni él, csa mintha a lel e volna távol. A legény nem szólt semmit, csa a hajába túrta az ö lét és iindult az ajtón. - Várj egy pillanatig! - szólt utána a pap. A legény visszafigyelt. - Mi or eljöttem, - beszélte Zöld Péter - s már a sze éren ültem a fegyveres atoná özt, mé ifutott hozzám s a fülemhez hajolva azt suttogta, hogy nem haragszi reád, Péter! A legény úgy elrohant, mintha a szemét vetté volna i.

Napo mulva újságolta Baló Anti, a barátja, hogy le öszönt a hivataláról és búcsúvétlen végleg haza ment Csí ba. Zöld Péter a icsi húgára gondolt és elmosolyodott. * Timót pátert bántotta a lel iismeret. Idestova egy hete, hogy Zöld Pétert az õ lel i gondjai ra bíztá s õ még etten egy urta miatyán ot se mondotta el együtt. Bé és júliusvégi reggelre virradta . Friss szénaillat áradt be a barátcellába valahonnan a mezõ rõl. A fogarasi havaso tetején úgy ült az áldott nap, mint a trónon. A léle súlytalann vált a boldogságtól az emberben, a misézõ papo homlo a egyelemtõl sugárzott. Jólesett elõvenni a vén breviáriumo at és elsuttogni a gyönyörû himnuszo at. Még a Timót páter nagy ezeirõl is folyt le a fény, mi or imára lendítette.

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

  

  

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

     

   

 

       

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

     

     

 

 

 

  

     

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

       

Le se nyelté azonban az áhitat elsõ édes ízét, vala i eményen bevágta a porta cserefa ajtaj végigdübörgött a szür e õ-folyosón és mire felnézett a ét pap a latin önyvbõl, magából i elten már be is rontott a cellába a vén Cserei Ele s el ezdett háborogni: - Verje meg az Isten! Ez már több a so nál! Hihetetlen gazság! A ét pap csa ámuldozott: - Mi az? Mi történt? - Hát nem hallottáto ? - förmedt ráju Cserei Ele . - Elfogtá az udvarhelyi irálybírót, Borsai Nagy Istvánt és ét társát: Váradi Ferenc es üdtszé ülõt s az atyai Simon Istvánt, i Sóvidé lel e volt! Álmában se merte volna gondolni sen i, hogy egy irálybírót és ét te intélyes vezetõ nemes embert úgy hurcoljana fogságba, mint valami gonosztevõ et! - És a nép engedte? - csodál ozott Zöld Péter, a i tudta, hogy az udvarhelyszé ie tûzbe mente volna e három emberért. - Óvatosan fogta a dologhoz a gazo ! - beszélte el a részlete et Cserei Ele . - A püspö ülön tit os gyûlésre hívta össze a fõ ormányszé et és ezen mutatta be a irályné rendeletét. Mint rendesen, most sem mert ellene mu anni sen i. A püspö saját ezû levelet írt Borsaina és a irályné egyenes parancsára hivat ozva felszólította, hogy vona odás nél ül adja meg magát. Megelõzõleg Udvarhelyszé et megra tá újabb atonasággal, hogy a nép ne mozdulhasson. Az elfogatással Turati ezredest biztá meg. Egyenesen õ se mert rámenni a irálybíróra. Elõbb egy õrmestert üldötte hozzá a szé ében ovártélyozó apitány nevében, hogy másnap otthon lesz-e, mert hivatalos ügyben fel a arja eresni Bögözben. Borsai azt felelte, hogy töri -sza ad, Mi eszászára ell mennie a birto ára. Erre az ezredes ét tisz tet és atoná at állított lesbe a mi eszászai útra, hogy menet özben fogjá el s vigyé Segesvárra, ahol már várta egy tiszt húsz lovassal. Hiába lesté azonban egész nap az utat, a irálybíró otthon maradt, úgy látszi megtudta, hogy mi észül ellene. Erre az ezredes Bi afalvánál szemle ürügye alatt félszázad huszárral elzárta az utat, hogy a irálybíró ne mene ülhessen Udvarhely felé. Innen üldötte hozzá a püspö levelével Siegenthal apitányt egy õrmesterrel és három özlegénnyel... A apitány beszéli, hogy mi or a irálybíró a rendeletet elolvasta, issé megdöbbent, de csa annyit mondott, hogy ár volt ezért fegyverrel reámenni, mert egyszerû idézésre is megjelent volna Szebenben. Hiszen Õfelségét soha semmiben meg nem sértette és ártatlan õ minden épen... Kaca felé loptá i Szé elyföldrõl a mezõ ön eresztül, döcögõs tagúta on. A ét pap görnyedten hallgatta tovább, hogyan mente rá Váradi ügyvédre, az ezredes Törö al irálybíróval összejátszva hogyan járatta hajdu al a várost és parancsolta vissza házai ba az udvarhelyi polgáro at, míg a atoná a foglyot ilopjá a városból. Simon Istvánt, i az Isten hátamegetti Atyhán la ott, vadászat ürügye alatt az erdõbe csaltá ott nyomtá el. Vele már icsi baj volt, mert mi or Szenterzsébeten vitté eresztül, odaiáltott a népne , hogy ne hagyjá , mert a hazáért fogtá el. Mire azonban a nép észbe apott volna, már el is vágtatta vele. - Hát így történt! - lihegett a felindulástól Cserei uram. - És most mi van velü ? - érdezte Timót páter. - A püspö három, egymástól jómessze fe võ szállást rendelt ne i s ott tartjá szigorú õrize alatt. A fõ ormányszé Haller Gábort, Tele it és Hutter uramat bizta meg a ihallgatásu al! - újságolta Cserei Ele . - Lehetetlen, hogy szó nél ül elnézte az altábornagy! - biza odott Zöld Péter Sis ovitz báróban. - Magyaro emberéne mutatta eddig magát! Cserei Ele eserüen fel acagott: - Sis ovitz báró? Mézzel ent ardot dugott le a tor un on õ is! Semmivel sem jobb õ sem a generálisnál! - És a fõ ormányszé ?... Erdély urai? Õ et se imélte a ne idühödt Cserei Ele . - Erdély urai a fülü botját se mozdítjá a szé elységért. A csí i hegye en legfeljebb júh gyapjú, de Bécsben aranygyapjú terem. A iben pedig volna becsület, jóa arat irányun ban, az örül, ha otthon a saját fész ét terítheti be szárnyaival. Zöld Péter mégse hagyta magát. - Ha itt nincs, - düllesztette i a mellét, - van ember Csí ban! Cserei uram ezt a biza odást is tön retette. - Ember, Csí ban?... A i volt, azt már elcsaptá , felfüggesztetté , elüldözté , holtra fenyegetté ! A i van, az alázatosan megadja magát. - A fõ irálybíró, Bornemisza uram...

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

             

   

 

 

     

           

 

 

          

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

    

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

                       

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

                       

- Õt nem számítom! - véde ezett Zöld Péter. - Tisztességes, jóa aratú, de gyenge ember! Hanem ott vanna Fe ete Túri, a gyergyai al irálybíró, Bors Lázár, Blási István, Sándor László, Lázár Imre, Baló István és a többie ! Cserei Ele rántott egyet a lógó bajszán és egy cédulács át apart elé a belsõ zsebébõl: - Azo ott vanna , az igaz, de itt van nálam, hogy i leszne a csí i állandó törvényszé tagjai - és olvasni ezdette a névsort: - Balás Ádám, Bors Lázár, Blási István, Sándor László Csedõ Dávid, Lázár Imre, Kovács Tamás, Túri István, Baló István és a saját öcséd, Zöld János ötven rhénes forint fizetéssel. Minden pillanatban várju a inevezésü et! - Ne bántson, Ele bátyám! - emelte védõleg maga elé a arjait Zöld Péter. - Nem hiszem!... Nem lehet, hogy elfogadjá ! - Bolondo volnána , ha visszautasítaná ! Én is elfogadnám az õ helyü ben. - Komolyan beszél? - támadt rá dühösen a pap Cserei Ele re. - Mert ilyen fõbenjáró ügyben nincs helye tréfána ! - Komolyan, mint a halál! - bizony odott Cserei Ele . - Ha õ nem fogadná el, máso at, megbizhatatlan itudja i et neveznéne i a helyü be és mégis csa az a fõ, hogy a szé ormányzása megbizható, becsületes szé elye ezében maradjon! - De a nép! A nép! - hördült fel Zöld Péter. Ki vezeti az ellenállást! Cserei uram szomorúan vállat vont: - A atonaság így is, úgy is meglesz! A csí i pap úgy rásujtott az ö lével, hogy meghasadt az imazsámoly: - Hát én mondom, hogy nem lesz meg, amíg egyetlen élõ ember marad Csí ban!

XXIII. Timót páter elsõ ijedtében mindent elmondott a fõatyána , hogy mivel töltötté az idõt lel igya orlat helyett, a Cserei uram látogatását, a fogoly pap fogad ozását, a i biztosan bajt hoz a zárdára is. Baj lesz, ha a püspö megtudja. Három nap cellafogságot apott a barát büntetésül, hat órai térdeléssel. Éjsza a is étszer ellett elimád oznia a hét bûnbánati zsoltárt. Azonnal bevonult a veze lõ cellába, de hiába tördelte sebesre a lábait, idézte fel Szent Ferenc példáját, ábult bele az Imitatio Christib , hiába ényszerítette cellájába sirju ból az egyház nagyjait; az esze tovább is a fogoly papon az eseménye en járt. Nem adta volna so ért, ha tudja, hogy ívül mi történi . Hiába fülelt azonban pattanásig, a lastrom félelmesen csendes maradt, egyetlen ajtó nem csi ordult, egyetlen facipõ nem oppant a szür e õlapo on. Közben leszállt az éj, de a barát feszülten állott a va cella özepén és csa tágult ét szeme, a fehér ordája világított. A fõatya se birt nyugodni. Töprengett, ette magát õ is. A Timót páter szava járt az eszében, mennyre-földre bizony odott, hogy foglyu még ma éjsza a megszö i . Nagy baj lenne belõle. Már arra gondolt, hogy a hatóságo hoz fordul, de a lel e mélyén benne is megmozdult a szé ely. A ülönös, tito zatos érzés, amelyrõl eddig alig tudott. Száraz teste összeráz ódo és ülönös fény, jólesõ melegség öntötte el elméjét. Eszébejutott a nagy havaso lábánál szenvedõ, elitélt, szerencsétlen népe és tit os vágyaz érzett, hogy bárcsa ez a Zöld Péter megszö né s az árva szé elye ne lenne vala i támaszu . Mindjárt el is ûzte azonban a isértést, hiszen ez ész lázadás, bûnrészesség volna. A szö és amúgy is nehezen ment. Az abla o on erõs vasrács feszült, mélyen belenõve az öreg fala ba, a szöggel bélelt cserefaajtóról pedig egy ágyúgolyó is visszapattanna. A porta ulcsára pedig õ fog vigyázni. A vacsora ideje alatt teljes silenciumot rendelt el, hogy sen i a ülvilágról ne beszélh essen és figyelte a fogoly papot, a i ma ült utoljára a büntetés asztalánál. Zöld Péteren azonban nem látszott semmi rossz szándé . Az esti ájtatosságon is a szo ott módon vett részt és olyan hangtalanul ment cellájába, minth árnyé olvadna bele az ajtó sötét öblébe. Csend volt. A zárda vastörvényei õr ödte . A ulcsos fráter elfoglalta helyét a portán és a meggyujtott olajmécs gyér világában szé én elõrehorgadva várta szo ása szerint az idõ múlását. Késõbb vénségtõl rojtos szempillái lassan megvastagodta , néhány vé ony csonttal feltámasztott melle iüresedett és mély bólintással elszenderedett. Óra se telt bele, a gvárdián megérintette vállát és belesúgott szõrös füleibe: - Testvér, elj fel, mert ma én õr ödöm helyetted!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

   

   

     

   

   

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

       

 

 

 

 

 

 

 

 

Más or is megtörtént, hogy ez az áldott fõatya éjsza án int lejön hozzá, megfogja ezeit, saját ágyába fe teti a tudatlan frátert, i legutolsó a szerzetben és alázatosságból maga õr helyette. - Gratias! - csoszogott a folyosón végig a fráter és vissza se mert nézni urára, i csendese n leült arosszé ébe. Az éjsza ával fo ozódott a fõatya nyugtalansága. A leg isebb neszre is megriadt. Mi lesz, ha egyszer csa nyíli az ajtó és elõlopa odi a szö ni észülõ fogoly. A zárda azonban néma maradt, csa a apu fölött csüngõ csengettyû öble tágult éta orára a csodál ozástól. Felmozdult a szé rõl és sétálni ezdett a folyosón, hogy belsõ világa lecsendesedjé . Száraz ala ja a cserépmécses fényecs éjében megnyúlt és ha tûnõdései özben meg-megállott, sárgán lecsüngõ ét eze olyan volt, mintha Isten ét függõ pecsétje lógna le a magána iválasztott szent emberrõl. Ötször is elhaladt a Zöld Péter cellája mellett, míg észrevette, hogy a fogoly nem alszi , gyertyavilág szûrõdi i ajtaján. Szerette volna tudni, hogy mit csinál, de átallotta rálesni a émlyu on át, de azért érezte, hogyan gyötrõdheti az a szegény ember. Megesett a lel e rajta - Legyen, ami lesz, én eleresztem! Hogy várhatjá otthon! Mennyire ell a vigasz, a re ménynyújtás, a támasz! Mégis elereszti, hogy ne elljen tit on álúta on, vét es módon itörnie a szent hajlé ból és ezzel is súlyosbítania sorsát. Magára veszi a felelõsséget. Büntessé õt! Szívesen elszenvedi Egyebet úgy se tehet már népe érde ében. Elszántan topogott vissza a portához. Lea asztotta a nehéz, durván ovácsolt apu ulcsot és belö te a zárba, hogy a szö ni észülõ pap ne eresse. Maga beült újra a arosszé be és alvás színlelve várt. Eltelt egy óra, eltelt ét óra, de a fogoly nem mozdult. Az idõ szörnyen meglassúdott és a salétromos, öreg fala beleásította a sötétségbe. - Vajjon miért ési ?... Bizonyosan lát engem s ezért nem mer mozdulni. Hátrább húzódott a folyosó hajlatába a nagy feszület alá, hogy szabad, rebegés nél üli legyen a pap útja. Feszültsége azonban egy idõ után elernyedt és feje hajó ázni ezdett. Haza gondol Szé elyföldre, hogy valamivel töltse az idõt. Nehezen erült elõ lel ében a régen elhagyott gyerme ori világ, de mi or rátalált, minden egyébrõl megfeled ezett és boldogan alandozott benne. A folyosó falaira aggatott papi- épe lassan ént távolodta s valahol az idõ messzeségében végleg elenyészte . A fõbarát szája issé szétnyilt, a so imától édes, megnyúlt alsó aj a lefittyent, léle zete elcsendesedett, finom fény tetszett föl arcán és elaludt. A eresztjén nyújtózó Krisztus nagyot sóhajtva õr ödött fölötte.

Már világosodni ezdett, ami or a fõatya fölrezzent. Már csa az écca a fe ete öntöséne rongyai ülte a folyosó abla aiban, de benn a templomban Isten már megtörülte homlo át, mert az elsõ besurranó barát fel öltötte pillanatnyi nyugalmából. A apus fráter is elõvánszorgott, hogy átvegye tisztjét. A fõatya meg se látta, csa rámeredt az érintetlen apura és csodál ozva hajtogatta: - Mégis itt maradt!... Miért nem szö ött el? Nem bírt ellenállani a iváncsiságna . Odatipegett a fogoly cellájához és belesett a émnyíláson. Zöld Péter olyan egészségesen aludt, mintha semmi baj nem volna ezen a világon. - Hiszen enne eszeágában se volt megszö ni! - döbbent meg a fõatya. - És én mégis rosszat tételeztem fel róla! Megszegtem a törvényt, a rendet, az engedelmességet! Mindjárt meg is büntette magát. Bement a penitenciáját végzõ Timót páterhez és csa annyit mondott: - Add át a helyedet testvér, mert én nagyobbat vét eztem, mint te! Mi or a csodál ozó barát elhagyta a cellát, az öreg fõatyát mégis meg isértette a érdés: - Vajjon vét eztün ?... * Mit gondolt, mit nem a rozoga fõbarát az áristomcellában, azt sen i se tudhatta, de ét órát e ínozta lábait a térdepeléssel, elszántan felemel edett a hideg õrõl és egyenesen a püspö hö ment.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

  

 

 

 

 

     

 

 

       

Beengedté . Hogyne engedté volna be! Úgy látszi azonban so at nem szo otálódta együtt, mert jó óra se telt bele, ismét otthon vo a fõatya és egyenesen bement a fogoly pap cellájába. - Péter fiam, - derült az ábrázata, - örömmel özlöm veled, hogy a zárdát elhagyhatod, mert a püspö úr hazaengedett! - Ejnye, az áldóját! - va arta a fejét Zöld Péter. - Ez elég baj ne em! Az Atya elhûlt, mert i a fene látott már olyan foglyot, a i étségbeesi , mi or szabadulása hírét hallja. - Nem lehetne valahogy úgy csinálni, hogy itt maradhassa ? - ezdte érlelni a fõbarátot. - Te tisztára bolond vagy! - hebegte a fõpap ijõve a sodrából. - Eddig alig tudtun megõriz ni, hogy el ne szö jél s most erõne erejével itt a arsz maradni? - Legalább pár hétig, de lehet, hogy pár hónapig is! - bólintott a pap és olyan huncut állása a szeméne , hogy még az Istennel társal odó vén barát is megmérgelõdött: - Elta arodj a házamtól! - toppantott rá. - A zárda nem bolondo háza!... Hete óta hallom, hogy se éjjele se nappala a szé ely népért való gondjai, félelmei miatt, megesi a lel em ra jta, nyitva hagyom écca ára a aput, hogy a magára hagyott szé elység oltalmára siethessen, iesz özlöm, hogy a püspö feloldja a hátralevõ büntetés alól s a or ez a te ergõ hete ig it a ar maradni a nya un on! Zöld Péter nem a art hinni a füléne . - Eze et csele edte értem? - Dehogy érted, te szamár! A szé ely nemzetért csele edtem! Érted egy szalmaszálat sem érdemes eresztbe tenni! A Zöld Péter szemében igyúlt a mennyország gyertyája. Ott ölelte, csó olta a fõbarátot, ahol érte. - Nonó! - enyhült meg a vénember. - Tõlem a ár ítiletnapig is itt ülhetsz, de legalább azt mondd meg, hogy miért a arsz maradni! Zöld Péter megsúgta: - Kémne atyám! Ki a arom tudni ellenségein szándé át, hogy véde ezhessün ! A fõatya elgondol odott, majd szigorúra ráncolta a homlo át: - Mivel szavaidból meggyõzõdtem, hogy méltatlan vagy a egyelemre, ezennel meghosszabbítom fogságodat, azzal az enyhítéssel, hogy szabadon járhatsz a városban, de Szebent addig el nem hagyhatod, amíg - jóna nem látod! Megértetted te... te veszedelmes ember?. .. Sietve mene ült i az ajtón a jóságos barát, hogy örömében szét ne tépje ez a veszedelmes ember . * Bánhatta bezzeg a vén fõatya, hogy szabadlábra tette Zöld Pétert, mert e perctõl fogva nem vala nyugta az egész zárdána . Nem volt nap, hogy valami hírrel fel ne zavarta volna a baráto bé éjét. Mindenütt ott volt, mindent tudott. Hol a püspö dolgaiban túr ált, hol a fõ ormányszé et für észte, hol az ura szájából lopta i a szót, még a pecsét alatt is elolva a jelentése et. Izgett, mozgott, suttogott, onspirált, tito nem volt elõtte, mintha minden ajtóra az õ címét ragasztottá volna. Már az elsõ nap itudta, hogy Borsai irálybírót és tár az udvarhelyi adószedõ, a hitehagyott Sebestyén, Törö al irálybíró, s valami Árvai nevû, apára bizonytalan, gazember jelentette fel. A lázadási perbe bele everté az otthon mara dt népvezetõ et: Almási Bara Mihályt és Benczédi György bi afalvi szabad embert is, a i re a generálisna az udvarhelyi futás óta fájt a foga. Nemcsa a baráto , egész Erdély tudta, hogy a Borsai-ügyben újfent a generális és Sis ovitz altábornagy csapna össze. Buccow haza is megizente, hogy úgy ebben a dologban, mint minden egyebe ben az õ füttye szerint fog táncolni a báró . Az altábornagy sem hagyta magát. Válaszul jelentette a haditanács elnö e útján a irálynéna , hogy a vizsgálat Borsait teljesen ártatlanna találta. Hasonló az eredmény a legtöbb panasznál, - írta, - melyet a határõrség szervezése al almából a nemes embere ellen adta be. Ebbõl is csa az tûni i, hogy a szervezés or a br. B uccow lovas generális által ezdeményezett alap a fõo a anna , hogy a határõrség mindezideig állandóságra nem jutott.

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

     

 

 

 

 

 

     

 

   

- Mégis csa tisztességes ember az altábornagy! - lel esedett Zöld Péter. - Bátorság ell az ilyen nyílt színvalláshoz! Ezzel a jelentéssel Bécsben is elvágta végleg a generális útját. M már minden jóra fordul! - Ki tudja? - aggodalmas odott a gvárdián. De Zöld Péter tovább biza odott és vitat ozott: - Magána a püspö ne is ez a véleménye! A ormányszé i ura elõtt nyiltan ijelentette, hogy lel ibõl örül a generális bu ásána , mert nem tartja sem elég o osna , sem elég tapintatosna a ormányzásra. Ápertén meg is írta Bécsbe barátjána , báró Nenyne , a irályné abinettit árána , hogy nem csodál ozi a táborno egyvesztésén és még jobban esnéne az a ciái, ha a irályné látná azt a zürzavart, amelyben Erdélyt hagyta! - Meglátju ! Meglátju ! - óvatos odott a gvárdián. Timót páter azonban együtt ragyogott a csí i pappal. Ketten igye ezte megmagyarázni a vén étel edõne , hogy az új helyzet sorsfordulatot jelent a szé elység ügyében. Most már bizonyosra vehetõ, hogy a irályné sza ít a generális erõsza os módszerével és a törvényes útat fogja választani, elejti a ötelezõ atonás odás tervét és országgyûlés útján, al otmányosan, ön éntes jelent ezõ bõl szervezteti meg a határõrséget, vagy felhagy vele teljesen. Minden ine , még Lázár István grófna , a bizottság elnö éne is ez a véleménye. - Hát ha még látná, hogy a szászo milyen lógó orral járna ! Tudjá már hogy Buccowna és Bruc enthalna befellegzett! Éppen úgy Hutter úr már nem is tit olja... A ihûlt agyú, tapasztalt, vén barát hallgatott. Mine rontsa a fiatalo lel esedését? Minél több jó hírt hozta , annál aggódóbb lett. Fejcsóválva figyelte tovább Zöld Pétert, a i már al fért a bõrében. Nem volt a napna sza a, hogy vala ivel össze ne dugta volna a fejét. Cser ei uram, Baló Anti, a fõ ormányszé i isebb ura mindennaposa volta nála. A csí i övete is sûrûn fordulta meg a cellájában és néha éjfélig is eltit olózta . Nem gyõzte izenni haza jó hírt, biztatást. Utóbb a fõpap nem is mert útjába erülni, annyira hatalmába erítette az egész zárdát. Nemcsa a pátere , de még az odvasszájú, félig va portás-fráter is melléje állott, õ se a ar tágulni a helyérõl, nehogy a szegény csí ia na so áig elljen a apunyitásra várnio ... Aggasztó dolog az efféle. Már a püspö is ezdi figyeltetni, hogy mi történi a szebeni francis ánus baráto nál. A mindennapos izgalomban szinte észre se vetté , hogy a nyár elrepült, a nap elbágyadt és valami hal szomorúság ezd a világ fölé lopózni. Aztán lassan az õsz is ráterítette gyönyörû palástját az erdõ re, mezõ re. Ezrével égett az Aranyvölgyben, Erlenpar ban a i erics lila lámpája és vándorútra elt az ezüst ö örnyál. Nagy varázsló az erdélyi õsz. Az embere et is elbágyasztja, tiszta bé ével és megnyugvással tölti el, elfedezi a gondo at, félelme et, jó á teszi õ et, hogy ne hígyjene a rosszban. Szé elyföld is elcsendesedett és bíza odva várta a irályné döntését. Zöld Péter már azon gondol odott, hogy hazamegy, nincs miért tovább õr ödnie, mert szépen minden rendbe jön. Hírit hoztá , hogy a fõhaditanács és az erdélyi ancellária is edvezõ véleményt adott a szé elye dolgában. O tóber özepe már. Maholnap itt a tél. Ne találja észületlenül. A vándormadár nyugtalanságát érezte és elszótalanodva nézett cellája abla ából elet felé. A zárdába is újra visszatért a bé e és a baráto ismét magu ba szállva gubbasztotta . A csend újra édes és megnyugtató lett, s Isten lel e lebegett a cellá , folyosó zugaiban. Ez az az idõpont, mi or a elyhe öble szûntelen aranyli és a szentségtartóból éjjel icsap a fény. Ezt a szentségesen szép bé ességet zavarta meg egy délután Cserei uram. A baráto éppen is ertjü ben pihente , mi or bevánszorgott a lastromba. Messzirõl látszott rajta a nagy g ond, levertség, fojtott indulat. - Vége mindenne ! - reccsent le a szé be és fáradt mozdulattal néhány iratot az asztalra dobott. - Lemásolni üldte a püspö ! Sürgös! A fõatya egyi et ibontotta és az õ szája is rebegni ezdett, mi or félhangosan olvasta: Mi Mária Therézia, Isten egyelmébõl római császárné, Német-, Magyar-, Cseh-, Horvát- és Tótországo na irálynéja, Ausztriána erchercege és a többi... érett megfontolás után elhatároztu br. Buccow másodi tervezete szerint a szélybeli milicia felállítását, melyne ötelessége lészen nem csa a passuso at és havasi ösvénye et, s egyszersmind messzevaló álúta at a véghelye en al almatosan és elegendõ éppen õrizni, - nehogy a pestis félelmetes nyavalyája a hazába beütvén, magato és gyerme ete veszedelmére iterjedjen, - hanem a özönséges csendesség megtartásána , s ha az üdõ és al almatosság úgy ivánjá , minden országain és birodalmain oltalmára is fordítsá szolgálatu at... Jelen szándé un ra fejedelemségün la osai özül a szé ely nációt legal almatosabbna találju .

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

       

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

       

 

   

 

   

     

 

         

 

 

 

 

 

 

         

Ezen o o ból irályi biztosain na , tudniilli gyala úti gr. Lázár János, bethleni gr. Bethl en Mi lós és br. ontopai Sis ovitz Józsefne azon szabadságot adtu , hogy végsõ resolutión hoz fogjana és a mun át végire vigyé Csí , Háromszé is Bardócz szé e et ezen miliciára utasítván... A fõatya iejtette ezébõl az iratot. Zöld Péter dermedten hebegte: - Lehetetlen! Nem lehet igaz! Cserei uram, i már átszenvedte egyszer a csapást, fásultan beszélte: - Sajnos, igaz!... Megint a generális gyõzött. Az õ tanácsa szerint döntött a irályné. Egysz öt szigorú rendelet is ér ezett: egy a bizottsághoz, ettõ a ormányszé hez, egy nyílt paranc szé elye hez, s ülön utasítás a bizottságna , hogy mi éppen járjon el. Azo na a szé elye ne , i a fegyvert letetté , - bár súlyos büntetést érdemelnéne , - megbocsát, ha a rendelet ihirdetésétõl számított egy hónap alatt feles üszne . Azo na pedig, i a fegyvert megtartottá , jutalmul egy évi adóju at elengedi. A szé i tisztviselõ et a bizottság segítség rendeli, az engedetlene et és izgató at azonban perbe fogjá , s a legsúlyosabban megbüntet i . Hát ez a helyzet! - S nem lehet semmit tenni ellene? - tuda olta falfehéren Timót páter. Szinte indulatosan felelt Cserei Ele : - Semmit! A szé elységne vége! Ha engedelmes edne , a or is vége, ha ellenállána , a or is vége! Az új adórendszert is elfogadta Õfelsége, amit Bruc enthal úr dolgozott i, a atonaság dolgában pedig a generális gyõzött. Az történi ezután Erdélyben, amit etten a arna . Különösen most, hogy a irályné Buccowot visszarendelte Erdélybe, s a fõhadparancsno ságon ívül újból megbízta a fõ ormányszé elnö ségével is. - Jön vissza?... A generális?... - Két-három nap mulva meg is ér ezi ! - Hát a püspö ? - jutott eszébe Timót páterne . - Készül a fogadására! - legyintett megvetõleg Cserei Ele . Zöld Péter majdnem sóbálvánnyá változott. - Az a püspö , a i pár héttel ezelõtt nyiltan hirdette, hogy a generálisna se esze, se lel e, se tehetsége és a i ézzel-lábbal örvendezett a bu ásán? - Ugyanaz a püspö ! - bólintott Cserei uram. - Már el is rendelte, hogy a fogadására hány hintót virágozzana fel, hogyan vonuljon i a atonaság és fõ ormányszé . Személyesen megy eleibe, hogy ellõ tiszteletadással isérje be a városba. - S az Isten mindezt tûri? - árom odott a csí i pap. - Nincs mit tenni! - csendesítette Cserei Ele . - Az egy imádságon ívül semmi segedelmün !... Bár én is tudné imád ozni! - sóhajtott és búcsúvétlen elment. A vén gvárdián összeszedte az irato at, ránézett a magába ros adt Zöld Péterre, de nem ejtett fia szót se, hanem csendesen õ is el ocogott. Kapuzárás elõtt még mindig írásba merülten találta a portás-fráter az öreg gvárdiánt, mi or jelenteni jött, hogy a fõtisztelendõ plébános úr elhagyta a zárdát. - Tudom, fiam! - pillantott fel szomorúan a fõatya, aszott fejét visszahajtotta a papi rosra és tovább másolta népe halálos ítéletét: ...Kelt a mi városun ban, Austriában, Bécsben, Mindszent havána nyolcadi napján ezerhétszázhatvanharmadi , birodalmun na huszonharmadi esztendejében. Mária Therézia m. p.

XXIV. Már nem a régi Zöld Péter volt, a i haza erült. A mindig derûs, nagyeszû, furfangos, biza odó szé ely pap elbátortalanodott, zár ózott, töprengõ lett. Félt látni a nép biza odásá amit a hazaüzent jó híre eltette . Sen i még álmában se sejtette egész Csí ban, hogy Szebenben mire észülõdne . Amerre jött, az uta on mindenütt összetört és elhányt fegyvere heverte , so helyen olyan tömegben, hogy a sze érne i ellett erülnie. Egyedül õ tudta , hogy nagy árat ell majd eze ért a fegyvere ért fizetniö . A mezõ ön dolgozó embere hozzászaladta , húztá le a sze érrõl örömü ben, hiszen egész Csí ismerte és õ nem merte megmondani, hogy mi vár reáju , csa nézte a étesztendõs megpróbáltatáso tól, ínzáso tól

 

 

 

   

  

 

 

 

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

  

 

   

 

 

 

 

   

 

 

   

       

 

 

   

 

   

     

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

               

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

               

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

         

 

   

 

 

   

elapasztott, ifosztott, csontra száradt bõrû férfia at és asszonyo at, a i érdezté , fagga tá és dicse edte , hogy nem hiába szenvedte olyan so at. Hazudni se, igazat se mert mo ndani ne i . A csalódás örö re letörné õ et. Meggörnyedt a felelõsség súlya alatt és nem tudta, mit tegyen, hova legyen. Behúnyta a szemét is, hogy ne elljen látnia az ismerõs hegye et, erdõ et, mezõ et, a feléje futó fá at, mintha a hallgatásával azo at is elárulta volna. A szülõi ház se adott nyugtot. Édesanyja, testvérhúga hiába omlotta nya ába, hiába dédelgetté , szeretgetté . Csa édesanyja érezte meg, hogy nem a régi gyerme e jött haza, de nem merte érdezni, faggatni. Boris a, a húga, alig várta, hogy eldicse edjé bátyjána a boldogságával, de mi or magu ra maradta , szólni se mert, csa pirosra gyúlt arccal mutogatta a võlegényétõl apott ajándé o at, az es üvõi gúnyát, melyne most varrja selyem-hímét és sugárzott a fejecs éje a reáváró új élet álmaitól, vágyaitól. Átszellemült és szép lett, egész testét szinte dicsfény örül. Gondolatai úgy bugyboré olta fel és pattanta szét mindjárt, mint a borvíz út tiszta fehér gyöngyei. Újesztendõre tervezté a la odalmat. - Addig, úgy-e Péter bácsi, helyreáll a jó világ? - Helyre, lel em, helyre! - hazudta a pap. Isten õrizzen, hogy a valóságra ébressze ezt az ártatlan is madarat. Ezért még apjána se me szólani, mi or leeresz edett vele szemben az asztal mellé és te intélyesen, ahogy férfia özt illi , az öreg feltette a érdést: - Mi a véleményed, te Pétör, ebben a mü dolgun ban! Eláll-e a irájné a atonaságtól, vagy csa ugyan megnyomorít vele? Itt azt zúgatjá , hogy nem erõlteti tovább! A pap az asztalt nézte. - Honnan tudjam én azt, édesapám? Az öreg szé ely issé megneheztelt a zár ózottság miatt: - Én jöttem-e Szebenbõl, vagy te? - Fogságban voltam én ott, apám! - tért i a fiú, de észbelileg Zöld Jánost se a gólya öltöt Morcosan vágott vissza: - Azt látom, hogy jól meghízlalta a szebeni baráto , de nem azt érdeztem! Lesz-e baj, va gy nem lesz? Erre felelj! - Már megvan a baj! Az öreg szé ely nem lepõdött meg. - Láttam én azt a sanyarú épedrõl!... Osztán igen so volt a jóhírbõl is! Elfüstösödött az arca, csontos ö lei megmerevedte , de szólni többet egyet se szólt az egész dologról. Szilárd és egyenes, omor és mély volt, mint a fenyõ. A papna jól esett megbújni pár pillanatig apja árnyé ában, is gyerme ne lenni, semmire se gondolni, feloldódni az otthon varázsában, megviselt lel ét ne itámasztani apja szilárd testéne , mintha az öreg mohos törzsön felfutó virágocs a volna. Jólesett ez a felragyogó erõ, az igazi szé elyne ránco özé szõtt tit a az arcán, a emény mar ában és szavában buj áló finom szeretet és az a biztonság, amelyhez épest õ csa elesett, gyenge, árva gyerme és az marad még püspö orában is. Bár az apja nem érdezte, ön ént jött i belõle a szó és majdnem magatehetetlenül mondott el ne i mindent, az ijesztõ veszedelmet, mely itt áll már a üszöbön és nem tit olta saját csüggedését, erõtlenségét, reményvesztettségét sem. Vén Zöld János csa annyit mondott szárazon, de belül felmorajló, fojtott indulattal: - Hát így állun ?... A fia figyelte. Szinte testi szeme el látta, hogyan zúgna át agyán gondolatai, lobbann a testében a nehéz indulato , zajli le az öregben az angyalo bir ózása. Hosszú idõbe telt, míg - úgy látszi - szegeletre jutott önmagával és megszólalt, de a or is csa annyit mondott: - Te csa menj szépen haza Péter, a többit bízd reán !... A ora hatalom és erõ volt ebben a pár szóban, hogy a pap meg se merte érdezni, mit a ar, mire észül, de azt biztosan tudta, hogy e pillanattól ezdve enne a földne tit os és gyõzhetetlen ereje emel edett fel a népben a végsõ üzdelemre... Most már nyugodtan haza mehetett Zöld Péter Szentléle re, hogy enni adjon az éhes egereine . *

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

       

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

         

 

 

 

   

     

       

   

 

 

 

       

 

  

 

     

Ami icsi élet volt még Zöld Péterben, a magányosság otthon azt is megõrölte. Napo ig sen i rá se nyitotta az ajtót az egy Lázár Istvánon, a leendõ sógorán ívül, de õ is szívesebben töltötte az idejét menyasszonyánál. Nem tudta mire vélni a pap, hogy így el erüli a csí i ura a portáját, de immár megjött enne is a magyarázata. Szigorú rendel ezést apott a atonai parancsno ságtól, hogy a falu területét nem hagyhatja el, erõs fegyveres istrázsát is állította a üszöbére. Megbélyegzett ember lett, a ivel nem szerencsé szót váltani. Hát ezért erülté a csí i ura . Elsõ mérgében vállat vont. Lássá , mit csináln nála nél ül. Õ megtette a magáét. Sen i semmit a szemére nem vethet. Hétszámra nem mozdult i a papi házból. Vagy a önyveit bújta, vagy az abla ból nézte, hogyan észülõdi a tél. A harangozó gondozgatta, ahogy tudta, s õ is csa annyit tudott mondani a gazdája tito zatos életérõl, hogy elmaradt imádságait pótolgatja. Ha unta is, csa az elején unhatta magát, mert novemberre egész Csí megbolydult a rossz híre tõl. A fõ ormányszé meg üldötte a irályné rendeletét, hogy a falva ban azonnal hirdessé i. A szigorú útasításo alatt újra ott fe etéllett a Buccow generális fenyegetõ ne Híre járt anna is, hogy az új irályi bizottság szintén elindult Szebenbõl. Riadt júho ént futotta Csí urai a sebtében összehívott szé -ülésre és egymástól vártá a jótanácsot. - Nincs mit csinálni! - adta meg magát Fe ete Túri is. - Engedelmes ednün ell! Igaza v olt a fõ irálybíróna ! Mentsü , ami menthetõ és amíg nem ésõ! Hallgassun , a árhogy fáj is belül! Volta , a i tito ban újabb ellenállásban remény edte , de hát igaza van Túrina . Úgy adtá i az intéz edése et, mintha temetésrõl rendel eznéne . Szólni ell a néphez meg ell értetni minden ivel, hogy minden további ellenállás hasztalan és veszedelmes, mert többé nincsen szó ön éntességrõl. A irályi rendelet világos és zo szó nél ül engedelmes edjé minden i. Kijelölté a hütös es üdte et, a i a rendelete et faluról-falura hordozzá és ihirdessé . Felcsí felsõ erületébe Balás Samut, szépvizi Szüts Pétert, az alsó erületbe pálfalvi Biró Albert és borsovai Egri József nemes személye et, Alcsí ba csatószegi Péterfi Mihályt, Füstös Istvánt, ozmási Potyó Mihály lófõt. Kászont Kovács Tamásra biztá . Kicsit húzódozta az ura a megbizatástól, de Fe ete Túri megértette velü , hogy a törvény törvény, enne meg ell lennie. A gyûlés hamar eloszlott, mert sen i ellent nem mondott. Különös, szorongó félelem bénított meg minden it. Lázár István is csa tátogni tudott. Haza mentében benézett Szentléle re és elmondta a papna , hogy mi történt. A négy fal özt megjött a bátorsága és fogad ozott, hogyha más nincs, hát õ áll a nép élére és szinte ivetette a esergõ Zöld Pétert a házából, azt bizonygatta, hogy ésõ, minden ésõ s bele ell nyugodni a változhatatlanba. - Én az Istenne sem! - árom odott Lázár István. A pap ránézett a felgerjedt, forrófejû fiúra, a ine szégyentõl, haragtól és fajdalomtól éget minden porci ája. Jólesett látni a halálos út elõtt ezt a végzetesen szép indulatát, de a or eszébe jutott, hogy a icsi húga otthon milyen boldogan és gyanútlanul varrja a hímet a menyegzõi gúnyájára, s mire jobban meggondolhatta volna, már i is futott a száján: - És mi lesz Boris ával? - Boris ával? - hebegte Lázár István és csöndesen õ is lehajtotta fejét a végzet bárdja alá.

Észre sem vette Zöld Péter, a pap, hogy mi or ment el. Oda állott újra az abla hoz és omora n inézett a világba. Kivül már a tél vajudott az idõ méhében. Csí fölött nedves, ólmos, szennyes öd avargott, s a háza , hegye elveszte benne. Szür e, csapzott, hervadt, opár, halott már ez a föld és a z utolsó verejté iült már a homlo ára. Másnap Szentléle en is ihirdetté a rendeletet. Füstös István úr, Alcsí helyettes ülnö e jött át vele Bán falváról. Benézett a paphoz is, mí összegyûl a nép a bíró házához. Õ újságolta, hogy a irályi bizottság ét napja megér ezett Somlyóra és fordítjá magyarra a atonai szabályzatot. Udvarhelyrõl jötte , ahol szintén ülés tartotta . A fõ irálybírót elõre üldötté , hogy észítse elõ. Tessé -lássé csinált is valam de so at nem végzett. Balás Ádámmal, az al irálybíróval el eseregte , szomor odta ét napot, mire a bizottság váratlanul a nya u ra jött és a ihirdetéssel meg éste . Nagy orrot apott miatta Bornemisza uram, a i ijedtében ahány szé i tiszt csa volt, annyifelé szalasztotta õ et.

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

     

 

   

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

   

 

 

   

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

           

 

 

   

   

 

     

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

     

   

 

 

 

 

       

 

         

 

 

         

   

 

 

 

- Szerencsére a feles etést Gyergyóban ezdi meg a bizottság, - tudta az ülnö , - azalatt Csí ot rendbe tesszü . Még ma átmegye Mindszentre, hogy minél hamarabb essün túl a dolgon. - Ugyan sietsz István! - jegyezte meg Zöld Péter eserüen. - Miafenét csinálja ! - mentegetõdzött Füstös István úr. - Te éppen olyan jól tudod, mint én, hogy hiába minden, az ellenállásna nincs értelme s többre haladun , ha a irályné edvében járun . - Ti lehet, hogy többre haladto , de hát a nép! - A nép nem számít! - jött indulatba István úr. - Kiadta már a mérgét rajtun , s most odamegy ahová parancsoljá . A népre so at nem lehet építeni! Ingadozó és tudatlan. Sajnos, hogy így van! Zöld Péter se meg nem botrán ozott az igazságtalan beszéden, se nem vitat ozott. Igaz szé ely ember ez az István úr, tudja õ jól, csa most beteg õ is, mint minden tisztességes ember Csí ban s a fájdalom és csalódás beszél belõle. Aztán jelenti , hogy a nép összegyült a bíró házánál. A ét úr elindul. Igye szene te intélyesen végigmenni az úton, de minda etten a földet nézi , mintha a sarat erülné , hogy ne elljen szembenézniö a jövõmenõ el. Érzi , hogy nem itt volna a helyü . A bíróné szorgosan helyet törül a ötényével a anapén nemes Bocs or János úr mellett, a i elsõ ember a faluban, nem állhat a többi özönséges népe özött. A bíró oldalt lépi a szobában szorongó férfia arcéle felé, i csendben, feszülten állana , egyetlen vonásu se mozdul. Egyetlen arc se enyhül rá az ura ra, egyetlen biztató, vagy bizó te intet nem éri õ et. Az embere önmagu ba nézne , szorongó és bizonytalano , mintha lábon állva elaludta volna. Talán nem is látjá , hogy Füstös István úr hogyan észülõdi ne i a beszédne és csa a or rezzenne össze, mi or a hangja özibö vág: - Ide hallgassana , atyafia ! Hiszen hallgatna szegénye , mine azt mondani, gondolja a pap és önnybe töri a szeme, ahogy rongyos, megviselt, baromi mun ától, ezer bajtól, éhségtõl, szenvedése tõl és inzáso tól meggyötört híveit nézi. Könnyen elbánhati velö a hatalmas irályné. Kár is volt egész erejével ráju jönni! Ellágyulásában nem is hallotta, mi et papolt össze Füstös uram, csa a or dermedt meg, mi or az ülnö úr a irályi bizottság rendeletét ezdte harsogni: Tudtára adattati az összegyült szabad la oso na , hogy a felséges oronás apostoli irályné, nagy Kegyelmes Asszonyun ezen Szé be egyelmesen irályi omisziót rendelt és avégre üldött, hogy a szé beli atonaságot rendbe tegye, s egészen felállítsa. Említett méltóságos irályi omiszió ezen Õfelsége szentséges ezéne subscriptioja alatt lev pátense et publi álni fogja, s i i ezen egyelmes irályi rendelete ne leendõ felolvasását nagy, mély alázatossággal és tartozó ötelessége szerint nagy csendességgel hallgassa! Iszen nem is mu ant sen i. Olvashatta Füstös uram bátran a irályné további szentséges a aratát , amely szólott a övet ezõ éppen: Mi, Mária Therésia... tudatju azt, hogy a szé elye eleitõl fogva hadi állapotra volta rendelve és mintegy született vitéze és a mago hadi er ölcseine jeles csele edeteit haj dan gya orta meg is mutattá ... Végeztü azért egyelmesen, hogy ezen szabad szé ely nemzet maga tulajdon hasznára és csendességére ismét hadi állapotra és vitézi szolgálatra fordíttassé , jórendben szedett véghelybeli serege re és százado ra felosztassé , hogy a jó rendtartás és vitézi erejéne segedelme által régi fényességö megújíthassá , elejé ne dicsõségét az feledé enységbõl örö ösen ivenni lehessen. Vala i fel acagott. Hát ezért ényszeríti a atonaságra, veti nehéz parancs alá, ezért tesz tön re egy népet, hogy õsei dicsõségét a feledéstõl megmentsé ? Füstös úr rosszalólag felpillantott, de nem támadt rá az embere re, hanem magyarázta tovább, hogy a fegyvert megtartott népne a Felség megelégedése jeléül ezévi adóját elengedi, azo na pedig, i egy hónap alatt atonaságra állana , adóju egyharmadát engedi el. Erre se derülte fel az arco . - Hát ahhoz mit szólna endte , - sorolta tovább az ülnö úr, - hogy bár a törvény szerint a hazán belül ingyen ötelese szolgálni, Felséges Anyán ülönös egyelmességébõl bé esség idején a szé ely atonána véghelye en, passzuso on, ontumáció on, eltiltott helye en, erõssége ben, vagy vára ban és más hasonló szolgálato ban, a ár belül, a ár ivül a hazána határain, a szolgálatba lépés napjától fogva abból való imenetelü ne napjáig gyalogna négy, lovasna nyolc rajcárt rendelt, ide nem értetvén a zászló strázsáltatása és a serege illetõ egyéb szolgálatu , melye et ingyen tartozna tenni. Táborozás or hópénz, enyér és

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

             

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

     

 

   

  

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

       

 

 

   

 

     

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

   

 

 

       

 

    

   

lova porciója ne i is iszolgáltati . Ha vala i elesi a háborúban az özvegy, amíg férjhez megy, vagy fiai a hadiszolgálatra al almasa leszne , adómentességben részesül... Nagy dolgo eze embere ! Gondoljá meg! Napi négy rajcár! A bíró csúfondárosan vállat vont: - Nagy pénz! Arra tán elég, hogy a haldo ló ezébe gyertyát vegyün vele! Van-e még valami jó a számun ra, te intetes úr? - Hogyne! - vette értelmit tovább az írásna István úr. - Pus át, ardot, ehhez való bõr észületet ingyen apna . Ezzel is anyai indulatát ivánja Õfelsége megbizonyítani. - Lel em édesanyán ! Az Isten fizesse meg ne i! - iáltott fel vala i hátul nagy derültség özben. Kegyelmesen hajlun arra, - sietett a szóval Füstös uram, - hogy öltözetü ugyanaz legyen, amellyel most élne : fehér gyapjuharisnya, ze e és csá ó. - Folt lehet-e rajta? - csúfolódott Dénes Ignác, az alszegi. - S osztán a gagyáról mit intéz edi ? - A mi so , az so ! - támadt a népre Füstös uram. - Illõ alázattal, s csendességgel hallgassá endte Õfelsége szentséges a aratát! Restelljé meg magu at! Erre aztán többet nem szólt özbe sen i. Olvashatta tovább Füstös uram, hogy a szé ely atoná felmentetne az általános özmun á , elszállásolás, roboto alól; de tartozna tovább is a atonai szolgálattal járó elõfogato adásával, s az õ ötelességü továbbra is a hída csinálása, áro ásás, gát ötése , gyepülése , ertelése , úta igazítása. A tiszte ugyan ezut is idegene leszne , de se ülönös, se özönséges helye , szántófölde a hadi tiszte számára i nem sza asztatna ; de olyan helye en, ahol la ásu lészen, lovai na szabad legel tetési jog jár, õ et fa-járulé illeti. A tüzifát ingyen apjá a falu özönséges erdejébõl, de hálából szolgálaton ívül a nép ment lesz úgy a hadi, mint a hazabéli fõ- és vicetiszte mindennemû húzás-vonásától, sõt azo na erõsza os nyomorgattatásai és törvénytelen ivánságai ellen megoltalmaztatna ; de a nép is szorgalmasan õriz edjé , hogy õ et ne ingerelje és bosszúsággal ne illesse! - Egyszóval irályné anyán azt legalább egyesen megengedi, hogy a sirban nyugodhassun , - mordult fel a bíró, - hóttig hol hadi, hol hazabéli állapotba tartozun ! Füstös uram hallatlanná tette a özbeszólást, s belül még örvendett is, hogy az embere ilyen értelmesen átlátna a szitán. Szerencsére a végén járt az írásna . Belebutt az ár us-papirosb és sietve ontotta az utolsó szava at: Megfontolván a feljebb elõszámlált jeles szabadságo at és több, csupán velün született anyai indulatun ból velete özlött jótéteményün et, s irályi egyességün et; felhivun , hog az elõtö be terjesztett hadi állapotot örömest felvállaljáto , a hadi törvényben foglalta at híven megtartsáto , és mindazo at csele edjéte , melye et a gyors, hív és engedelmes véghelybeli atonána illi teljesíteni! ... Füstös István úr lecsapja maga elé az iratot és hivatalosan iegyenesedi : - Megértetté Õfelsége a aratát? A nép ísértetiesen, omoran mordul vissza, mintha vízbefúló szólna: - Megértettü ! - És mi a válaszoto rá? Az emberfal hátranyomul mintha, a félelmes érdés elõl mene ülne. Tudjá , hogy végzetes a szó, amit iejtene . A szeme riadta és a feszültségben szélesre nõne az agyonfáradt, vihar tépett, egyszerû, szegény embere , i ne a felséges irályné hatalmas birodalmához mérten csa a ora földjü van, hogy családju holttestével befödözhetné ; de legyen a árhogy, a halált igen, de a ne i szánt sorsot, hogy magu at és egész családju at örö szolgaságba vessé , sohasem vállalhatjá . Egymás után gyúl i bennü az elszánás és harag, mert eszü be jut a étesztendõs sanyargattatás, a börtön, a verés, dúlás, rablás, fosztogatás, az idegen t és atoná rajtu való garázdál odása, s most az a Szentséges Asszony , a ine nevében eddig ámítottá , a iben bizta , ahelyett, hogy elégtételt adna ne i , még az életü árnyé át el a arja venni és végsõ pusztulásra ítéli! - Lehetetlent íván Õfelsége! - rázza fejét a bíró és érthetõen megmagyarázza, hogy a népet megcsaltá , fõ- és jószágvesztéssel ényszergetté a atonaságra, azzal hitegetté , hogy Õfelsége csa ön éntese bõl a arja felállítani a sereget, s most anna minden terhét mégis reán veti, télen, nyáron a havaso at, véghelye et a arja járatni, strázsáltatni, szántás hel a zászlót õriztetni, a tiszt ura na dolgoztat, hiszen három napba teli , míg csa a tüzifát lehozzu számu ra a havasról. Azt a arja, hogy aratás helyett a hátaslovu at õrizzü a

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

         

     

     

 

           

 

     

 

           

 

     

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

                                   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

 

 

    

 

 

   

 

 

   

     

     

   

       

magun füvén, s véres pálcát fussun , ha valami ne i nem tetszi , nyelvün öt nem értõ idegene tudjana i házun ból és szolgá á vettessün a magun földjén? Hát ez legyen a szabad, nemes szé ely nemzetbõl? Minden i utyája, irályné négy rajcáros utolsó oldussa? Ha a mennybolt reán sza ad, te éntetes Füstös Istvány úr, a or is imondom, hogy nem, so-ha-sem!... Az adót megadju , hív szolgái a arun lenni ezután is Õfelségéne , de atoná nem leszün ! Ugy-e, embere ? Egyszerre lobban fel a fojtott tûz az embere ben: - Nem! A sovány álla mereven elõrefeszülne , a horpadt, fe ete arco , ono oponyá belsõ indulattól és elszántságtól fénylene , mintha rongyo ból inyúló szentne a feje volna mindeni . Zöld Péterne , a papna úgy tûni fel, mintha látomást látna és öröm, büsz eség, gyönyörûség a félelemmel együtt ci ázi végig a hátán, mert eszébe jut, hogy ez már nyilt lázadás. Füstös István úr is erre gondol és ijedten mereszti feléjü a ezeit: - Vigyázzato ! Nincs iben biza odnoto ! Tompos Mihály, a bíró, megjuhász odi . Nem a félelemtõl, hanem a eserûségtõl. - Tudju , hogy sen ire se számíthatun , a magun urai is elállta mellõlün , de ha a po ol fene én ell is végigjajgatnun hátralévõ napjain at, más éppen nem tehetün !... A i mást gondol, mondja meg! A nehéz csendben azonban csa a teste lü tetne . Egyetlen ember se a ad, i megtántor odott volna. Füstös István úr lehajtja a fejét. - Hát a or én itt végeztem! - és ne iindult az ajtóna . Zöld Péter is felemel edi , hogy övesse, ettõt-hármat lépi is, de sápadtan megáll a üszöbön, hosszan visszanéz a népre és hangosan zo ogni ezd. - Ejnye, mi lelhette a tisztelendurat? - csudál ozna a népe .

XXV. Másnap leesett a hó, Csí fehér gyászba öltözött. Keleten a hegye fehér fal ént állana . Az erdõ dala megszünt, s csa a rohanó felhõ porzana , mi or a szirte be üt özne . A fehér homály egyre sûrüsödi a völgye ben és tajté ot vet az egymásba nyomuló öd. Háza , fá , havaso valószinûtlen naggyá nyúlna az opálos avargásban. Késõbb szél indul s a hófergetegben elvész az egész világ, mintha a föld lehunyta volna a szemét. Ez így fog tartani legalább egy hétig. A ár le is fe heti addig az ember. Az ilyen dühöngõ viharban a szomszédig is nehéz elmenni, de muszáj. Az élet ihajtja a szé elye et a házból, a ármilyen idõ van is. A pap abla ából nézi, hogyan üsz ödne az utcán rogyadozó ina al, ne ifeszülve a viharna , mint fehér ísértete , i ne tehetetlen ezét földig húzza a hideg. Alig villan fel azonban az útonjáró, mindjárt bele is vész a fehé semmibe. Jobb is volna, ha végleg eltemetné egész Csí ot a hó! Mióta hazajött a gyûlésbõl, éjjel-nappal gyötrõdött Zöld Péter. Féltette a népét, de fájt is, életü utolsó üzdelméhez õt nem hívtá magu hoz. Érezte, hogy csa gyerme játé , amit õ értü tett. A döntõ pillanato ban meg is hátrált. Félt, mert tudta, hogy jön a bosszúállás és a or piros lesz az embervértõl Csí ban a hó. Bár csa temetné el végleg egész Csí ot a hó!

Nem a art hinni saját füleine , mi or az új híre el berontott hozzá Lázár István. Úgy izzott fiú, olyan lel es volt, hogy már a szánból ezdette iabálni: - Örvendj, Péter! Nagy dolgo történte , Péter!... Csí iadta mindenütt a bizottság útját! lihegte. - Egyetlen falu sincs sem Alcsí on, sem Felcsí on, amely vállalta volna a atonaságot! A pap hirtelen azt se tudta, féljen-e, örüljön-e. - Igazat beszélsz? - Igazat-e? - sértõdött meg Lázár István. - Ajnádtól Tusnádig mindenütt ott voltam! Ilyen szé dolog még nem történt ebben az országban! Madarason Horváth Péter, Szentmihályon Kósa László, Csí rá oson Antal János, Szenttamáson Böjte Imre, Delnén Bogos Tamás, Pálfalvában Salamon Anti, Csomortánban a bíró, Ferencz Fülöp, Madéfalván a saját édesapád jelentetté i, hogy nem atonás odna , pedig legtöbb helyen a ihirdetésen jelen volta a limitrofus tiszte is. Várdodfalván a bíróné felelt meg emberül az ura na , de a legjobb mégi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

   

       

   

  

     

 

 

 

 

   

   

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

     

             

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

 

 

   

   

 

 

 

     

 

 

 

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

  

         

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

     

  

       

       

   

 

  

       

Csobotfalván történt. Szépen megvártá , míg Pálfalvi Biró Albert s a borzsovai Egri Jós a ihirdetté a rendeletet. - Nó öszönjü , hogy idefáradta az ura ! - aszondja ne i a bíró, Geczõ János. - Haza mehetün , embere ! - Hát a felelet? - érdi Biró Albi csudál ozva. - Miféle felelet? - értetlen edi a biró. - Hát amit a rendeletre adnia ell a faluna ! - Azzal az ura ne törõdjene - nyugtatja meg Geczõ. - Míg a méltóságos omiszió egész Csí ban meg apja a feleletet, addig mi is észen leszün a válasszal!... Az Isten vezérelj e az ura at! Nó csúf idõt apta , de ilyen mocs os dologhoz, amiben járna , ilyen mocs os idõ talál! - Azt mondta? - ugri fel acagva Zöld Péter. - Beh a szívem mellõl szólott. Most már ezde bizni én is, hogy jóra fordul minden. Ezzel a néppel nem lehet önnyen elbánni! - Várj csa ! - derül a Lázár István épe is. - Az se utya, amit Szücs Péter, a szépvizi csin A pap mohón nézett rá leendõ sógorára: - Jó hírt mondhatsz a ármennyit! El is mondta szépleptiben Lázár István, hogy ami or Szépvizen a rendelet ihirdetéséne vége volt, Szücs Péter az egész falu szeme láttára fogta az íráso at, odanyujtotta a társána , Bal Samuna , s mintha magát Õfelségét öszöntené fel, nagy ünnepélyesen aszongya: - Te intetes hütös Assessor Uram, edves Samu barátom!... Itt vanna az összes íráso ! Vidd egyenesen fõ irálybíró uramna , s mondd meg ne i, hogy tiszteltetem, de ebben a cégéres rossz dologban többet egy lépést se tesze ! Mától ezdve a fajtám mellé állo ! Volt is olyan vivátozás, hogy a hó hullott le tõle a háztetejérõl. A száját se bírta összefogni Zöld Péter a meghatódottságtól. - Az alcsí ie se maradta el a többitõl! - dicse edett boldogan Lázár István. - A menaságia be se a artá ereszteni a határ apun Füstös István urat, s szentsimoni Endes Györgyöt. A szentgyörgyie szé gyûlést övetelte , a bán falvia országgyûlést. A szentmártonia , ozmásia , tusnádia ere en megüzenté a bizottságna , hogy az ura feléjö se szúrjá az orru at, mert atoná nem leszne . A ászonia már írással vártá Kovács Tamást: Lészün , nem lészün atoná , anna idején meglátju ! ... Ha Gyergyó is itart, a ár ma hazafordulhatna méltóságos uraimé ! - biza odott Lázár. - Gyergyót pedig nem féltem, amíg Fe ete Túri ott az al irálybíró! Szi lából van az az ember. - Az udvarhelyi irálybíró is szi lából volt - aggodalmas odott a pap - és most mégis ott rothad ártatlanul a szebeni tömlöcben, mert a irályné szerint nem ivánatos, hogy otthon legyen! - Borsait gyalázatosan magára hagytá , de ha Fe ete Túrit rá lehetne venni, hogy nyiltan a z ellenállás élére álljon, az utolsó favágóig egész Csí mellette volna. Zöld Péterne tetszett a gondolat. - Igazad van! Beszélni éne Túrival, míg nem ésõ! Hej, ha megszö hetném valahogy a faluból! Ha nem ülne a üszöbömön az istrázsa, vagy nem ellene attól félnem, hogy a árhol felismerne , letartóztatna , s a or nem tehete semmit; magam indulné hozzá! - Túrit bizd reám, sógor! - vállal ozott Lázár István. - Szólo én vele! Még ma indulo hozzá Mindjárt észülõdött is. Fogatott. Bunda, lábzsá a onyhában száradt. Indulás elõtt, Zöld Péter még meghagyogatta: - Jól nézd meg az emberedet, iben bizol! Vala i elárulhat, s a or nagy bajod lesz! S i ót, a gyergyai esperest erüld, mint az ördög a tömjént! Feltûnés nél ül ell a dologban eljárni, mert ettõl függ a si er! Ha vala i érdi, hogy mi dolgod Gyergyóban, mondjad, hogy Imrét, a bátyádat eresed! Õ hivatalból úgy is ott van. A szán elõállott. Zöld Péter addig nézett utána a tornácról, míg eltûnt a felvert hó fehér porában. Késõn ér ezett. A Gréces alatt viharba erült. Meg ellett állania. A fehér avargásban se ló, se ember nem látott. Minden lépésnél bedõlhette valami sza adé ba. Eddig is minden futamodásra bicso al ellett lefeszegetni a lova hóbocs orát, a hegy alatt pedig bele erülte a forgatagba. Mintha fehér méhe rajzottá volna örül védhetetlen sûrûségben, a ora volt a

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

 

 

 

     

   

   

   

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

           

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

                 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

hótánc. A lova hor antva magu tól állotta meg. Isten ísértés volt minden lépés. - Szép halálun lesz! - nézett vissza urára Emri Jová i, a Lázár István bébirós udvari jobbágya. Két lógó bajszaszára eményre fagyott, mintha jégcsapo nyúlnána i az orrából. Az úr fején is nehéz lett a sap a a rára ódó hótól, arca é re fagyott, szemeibõl icsi arta önnyet a jeges szél. - Ne ün való idõ! - dis urált Jová i bá, de az õ ezei is elhalta a étujjú condra- esztyüben. Alig birta emelni õ et, mint a rá az ollóját, de azért a jó edve nem hagyta el. - Meg érem szépen, úrfi, törölje meg az orromat, mert én nem tudom! - tréfált, hogy teljé az idõ. - Lóháton éne megpróbálni, hogy valahogy bévergõdjün Vaslábba! - ajánlotta Lázár István, de szinte ledöfte a szánról a szemivel Jová i bá. - S hagyjun itt hámot, szánat, lábzsá ot, mindent, ugy-e? Nó maga es jó gazda, mondhatom! Szegény boldogult édesapja megfordulna a sírjában, ha hallaná! - De ne em ilenc-tíz órára, töri -sza ad Szentmi lóson ell lennem! - türelmetlen edett Lázár István. - Ott es leszün , ha a far aso elõttün megeszi a havat, - csúfolódott a vén jobbágy, - de ilyen idõben a far as is in ább a bolháját rágja a vac án. A sap a alól mégis felhunyorított az égre olyan arccal, mintha feredõ leányt lesne meg, s hát látja, hogy a felhõ futna arra az Irott õ, Jáhoros felé, a setét havastartományo ba, s a Hargita felõl jövõ szél gyengülni ezd. A hóesés se olyan sûrû már. - Apadna a legye ! - vigasztalja urát. A vihar ahogy jött, olyan gyorsan el is ta arodott. A havas zengõ zúgása megszünt. - Gyühahó! - riasztotta a abalá at az öreg. - Szönpétör eleresztette a harang ötelet! Vaslábon túl a hó se ragadt, Tatárhídjánál pedig az út is megjavult. Te erõpata on egy szájtátó vén szé ely újságolta, hogy Szentmi lóson ma van a nagy nap . - Hajts! - riasztotta Jová i bát Lázár István, de mégis el éste . A iparancsolt nép már ott állott a törzstiszti szállás elõtt. A pattantyúso már reggel nyol óra or átvetté az õrséget, s az O elli-ezred ét százada felvonult és felállott az udvaron, az ágyú at is iszögezté . Az új atoná csa ardot viselhette , a pus á at már tegnap elszedté tõlü és megvizsgáltá , hogy színjózano legyene . A tiszte a soro elõtt foglalta helyet. A bizottság o ult a Buccow esetébõl és nem oc áztatott semmit, pedig nem volt mitõl tartanio . A özel ét esztendõ óta sanyargatott, imerült, összetört szerencsétlen néppel az csinálhatta, amit a art. Elcsigázottan állotta soro ba ényszerítve apá , fiú , férfia , legénye , örege . Az elfásult arco ból ihalt minden élet. Lázár István megrendülve nézte. Olyano volta , mintha az utolsó nagy szendergésbõl erõsza osan öltötté volna fel erre a nagy pillanatra. - Habt acht! - csattant a vezényszó a tiszte szájáról. Már tudtá a szé elye , hogy mit jelent, már a fejü be verté emény szóval, ö öllel, pus aaggyal, ine ahogy du ált. A szi ár, oplalt teste megrándulta , a feje vigyázzba vágódta . Jött a irályi bizottság: Sis ovitz altábornagy oldalán Lázár és Kemény grófo al, Rhém hadbiztos, Bornemisza fõ irálybíró, Si ó esperes, az al irálybírá s a szé i tiszte majdnem teljes számban. Végigmente az udvaron, s megállotta ét ágyú özött, a atonaság ét szárnyán. Lázár István a iváncsi tömeg özül nézte õ et. Tudta, hogy itt vége mindenne , hiába jött. Most elõlépett a irályi bizottság elnö e, gróf Lázár János úr, Õfelségéne a tuális intimus gubernális onziliáriussa és ezen nemes hazána statuum praesidense etc. Beszédet mondott a népne . A hangja gõgös, parancsoló és szigorú volt. Sújtott, mint az ostor. - Embere !... Õfelsége anyai gondos odását és figyelmét Erdélyre, edvelt örö ös fejedelemségére irányítván, a so féle baj elhárítására nemzeti atonaság szervezését határozt el. E célból az itt álló méltóságos irályi bizottságot nevezte i és megbizta, hogy szentség eze aláírásával és pecsétjével megerõsített levelében úgy a határõr atonaság ötelezettségei mint a nagy elõnyö et és itüntetése et, melye et egyesen engedélyezni méltóztatott, minden ine szeme elé tárja és a szabad szé elye et egyen int és összesen régi atonai dicsõségü övetésére buzdítsa. Említett méltóságos irályi omiszió ezen pátense et publi álni fogja. Arravaló nézve i i ezen egyelmet, irályi nyilt parancso na leendõ felolvasását nagy, mély alázatossággal és tartozó ötelessége szerint nagy hallgatásban és csendességgel fogadja! Sen i csa egy szót szólani ne merészeljen, mert az emény büntetés alatt tiltva van. Hanem enne felolvasását a tegnap ihirdetett rendelet szerint olyan tisztelettel hallgassáto , mint azt a vi

       

   

   

     

 

 

 

 

  

 

 

     

 

             

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

   

               

 

         

 

         

   

 

 

 

 

 

 

   

     

 

 

   

 

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

     

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

   

       

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

lág legelsõ fejedelméne méltósága meg öveteli!... A gróf hozzáillõ méltósággal hátralépett. Egy szisszenés nem hallatszott. Aztán felolvastá a irályi rendeletet. Arra se rezzente a szé elye . Parancs szerint ment minden olyan szigorúsággal, hogy m aga az Üdvözítõ se mert odanézni a özeli örmény-templomból. Most a vezénylõ tiszt intésére elõlépte nemes Köllõ András, Pongrácz József és Ferenc lófõ, hogy el érjé örö és hálás emlé ezetül fönnmaradó megõrzésre a irályné fenséges eze szennyét . Igaz, hogy resz etett nemes Köllõ András ezében a irályi irat és a más or erõs, piros ember olyan sárga volt, mintha haldo ló utolsó verejté ével mosdott volna. Két társa szomorúan árulta mellette a saját árnyé át. Az altábornagy lépett elõ, hogy nehány atonás szót intézzen a néphez. Töltött mellû, szépen hízlalt nagydarab ember. Látszi , hogy Bécsben a irályné simogatja az orcáját. Szilárdan áll mintha a toronnyal vete edné . - Meggyõzõdhettete , - recsegi, - hogy többé nem tõlete függ, a arto -e atoná lenni vagy nem. Hiszem, hogy a jót a rossztól meg tudjáto ülönböztetni és serényen meghajolto a irályi parancs elõtt. A i azonban a népet gonosz tanácso al félre a arná vezetni, azt a törvény formaságaina mellõzésével azonnal és szigorúan fogju sujtani. Sen i se feledje, hogy még a régi törvénye is halállal büntetté , i a lustrumo ról elmaradt. Így lesz most is Megértettéte ? Halállal!... Minden i megdöbbenve és csalódottan nézett fel rá, hogyan bízhatta ebben az emberben pillanatig is! És mégsem miatta esett el Gyergyó. Utolsóna a nép bálványa, minden bizodalma, Fe ete Túri lépett elõ. Már a láttára is megenyhûlt a nép szorongása. Mégis bátor ember ez a mi irálybírón , a lábanyomát is áldja meg az Isten. Megfelel õ mindjárt! A iállása ugyan nem a régi, az ábrázata is olyan, mintha az ördög dugta volna ezét az inge alá, észrevehetõen meg is tántorodi , megrándul, lenyeli a száraz nyálat és földre horgasztott fõvel beszélni ezd: - Méltóságos irályi bizottság, Atyámfiai! Megíjed a saját hangjától, látása elfátyolosodi , elgyengült testét húzza a föld, a hajaszála tilta ozi az ellen, amit mondania ell, de nincs más választása. Ez az egyetlen út, ha még meg a arja menteni népét a végsõ romlástól. A szé elység sorsa úgy is eldõlt. Csa ne néznéne rá olyan önyörgõ szeretettel! - Tudjáto , - mondja mégis, - hogy a ti gondoto az én gondom is, fájdalmato , örömete , megpróbáltatásto az enyém is. Semmi sem elébbvaló, mint a sorsoto és éppen ez teszi ötelességemmé, hogy hosszú megfontolás után felséges ural odón parancsána ellentmondás nél üli teljesítésére intsele bennete et; egyben pedig a ti nevete ben is öszönetet mondja Õfelségéne jóságáért és a méltóságos irályi bizottságna értün való fáradozásáért... Megtette! Mégis megtette. Összezavarodott minden elõtte és megingott fájdalmában. Homályosan hallotta, hogy a trombita felharsant, vezényszó hallszi , a atoná megmozdulna , hogy szállásu ra menjene . Csa a tömeg mered rá csalódottan, szemrehányóan. - Megtettem! Mégis megtettem! - rebegi ros adozva. - Át ozott legyen a pillanat is, melyben megszülettem! Zavartan áll félre az ura útjából, mint a megvert utya. Az altábornagy észre se veszi. A fõ irálybíró pillanatra megáll, mintha mondani a arna ne i valamit, de meggondolja és tovább megy. A nép is oszladozi , de õ még mindig csa áll a földhöz cöve elten. Va ító fénye és sötétség válta ozi benne, s csa a or rezzen meg, mi or Lázár István megáll elõtte és a szeme özé vágja: - Gazember vagy, Túri irálybíró! Ki az, i ilyen jót csele edett vele?... * Haragtól, szégyentõl és felháborodástól avarogva sietett Lázár István a fogadóba, hogy lósza adtáig szaladjon errõl a földrõl, ahol e ora szégyen érte a szé ely nemzetet. Fulladt meg a gyalázattól s a or sem csitult, mi or Emri, a bátyja dühösen ráment: - Te mit eresel itt! Nem tudsz otthon ülni ilyen üdõ ben?

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

  

 

    

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

   

- Ne haragudj, bátya! Már megye is! Lázár Imre megdöbbent az öccsébõl iáradó szomorúságtól. - Hová észülsz? - A árhová, ahol soha többet szé elyt se láto ! - Mi lelt, te ölyö ? - Ne érdezd, bátyám! - hajtotta le búsan a fejét és elmondott mindent szépen ne i. Bátyja sajnálta is, gyönyör ödött is benne. Igaz vér ez a fiú. Nem görbül bele abba a piszo ba, amit maga örül lát. - Veled megye , testvér! Nem hagyla magadra! Jólesett a gyámolítás Lázár Istvánna . Üngös oru óta nem szólt hozzá ilyen szépen a bátyja. Jólesett így együtt lenni. A özös nyomorúságban legalább annyi örömü volt, hogy végre egymásra találta . No még a vén Emri Jová i is észrevette, hogy nagy dolog történt a gazdáival. Ráhunyorított az elõttü aranyló upa borra és nyalt egyet a száján: - Megye , s megmondom a lova na , hogy ényelembe teheti magu at! Erre az õ ezébe is nyomta egy üsebb magyaros üveget, hogy ne járjon a szája, de el se öszöntötte tisztességesen, hát lépi be az ajtón Zöld János, a szé i biztos, a Pista úrfi le sógora. - Éppen jó or! - örvendene ne i. Zöld János azonban meg se nyalintotta a bort. - Baj van, fiú ! Fe ete Túritól jövö ! - Fe ete Túritól? - hö enne meg minda etten. - Tõle!... Azt üzeni ne ed, Pista, hogy amíg teheted, sietve vond félre magad, ahol rád ne m teheti a ezét a bizottság, mert el a ar veszteni! De már erre Lázár Imrét is elönti a harag. - A bizottság? S milyen alapon? Olyan törvény nincsen, amine az alapján az ecsémre vethessé a ezü et! - Hozta õ magu na hirtelenében azt is, - apar elõ valami cédulát a zsebe fene érõl Zöld János. - Itt van! Mindjárt fel is olvasta örülményesen és ünnepélyesen, ahogy hivatalbéli emberhez illi . Tudto ra legyen minden ine ! A i a szélybeli atonaság felállításána és rendeltetéséne a ár tit os tanács ozáso al és sugalláso al, a ár nyilvánosan a maga ellenébe tételével és vona odásával magát ellenvetné, vagy attól elállana, az olyan feje, vagy ha maga a ármi módon elébb állana is, jószágána elvesztésén marad minden ifogás és engedelem nél ül. - Alávaló gazság! - tört i Lázár Imre az újabb törvénytelenség miatt. - Allehet! - vont vállat Zöld János, - de Pistán és az én nyughatatlan Péter bátyámon a arjá elsõne ipróbálni az erejét, ahogy Túri uram mondja. Õ pedig tudja! - Rajtam? - acagott fel Lázár István. - Nem is rajtam! - bizony odott az irno úr. - Ha eszed van, so at itt nem szemete zel, hanem felfordulsz a lovadra s Modúváig meg se állasz! - Ne félj te helyettem! - szegte fel a fejét büsz én Lázár István. - Nem ijeszt engem a bizot ság olyan önnyen átal Módúvába! - Pedig én is aszondanám, - javallotta a bátyja is, - hogy legalább eleinte térj i az útjo ból! Nem lehet tréfadolog, ha már Túri izente! - Túri! - rezzent össze Lázár István és vette a ozso ját, sap áját. - Hová észülsz? - aggódott a bátyja. - Kicsi dolgom van! S már indult is. Vasfejû bolond ez a fiú. Ha feldühödi , épes puszta ö öllel ne imenni a világna . Minél nyugodtabbna látszi , annál veszedelmesebb. - Jó lesz utána nézni! - tanácsolta Zöld János, a i már alig várta, hogy valahová maga is elvonuljon. Ne légy anna a barátja, it a törvény üldöz, ha saját édesapád is! Csa el ne járjon a száju , hogy õ figyelmeztette a veszedelmü re. Szerencsére olyan sûrün havazott, hogy egyi ember csa a or ismerte meg a mási at, ha már ne iüt özött az úton. Lázár Imre csa a Fe ete Túri ajtajában érte utól az öccsét. A üszöbön mind a etten meg-

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

  

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

   

 

 

 

 

 

 

 

      

 

 

 

    

 

 

 

   

     

 

 

       

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

torpanta . Az asztal örül ott ülte Bornemisza uram, a fõ irálybíró, Sándor László, Balás Ádám, Bors Lázár, a ászoni Blási, s Csedõ Dávid, a szentgyörgyi. Úgy nézte rá Lázár Istvánra, mint a sirból i elt ísértetre. Fe ete Túri szintén meglepõdött, mi or a fiú iegyenesedett elõtte: - Bátyám! Én téged ma megsértettele ! Túri el omorodott. - Megérdemeltem! Lázár hallatlanná tette a eserû beismerést. - Te pedig a rosszért jóval fizettél. Most tudom, hogy tévedtem! Bocsáss meg, bátyám! Szép volt a néma ézfogásu , a szemérmességü . Az ura lehajtott fõvel nézté . Nem mert sen i szót ezdeni, csa a tor u lü tetett, mint a dalolni észülõ madáré. Csa perce mulva bólogatta meg Balás Ádám súlyos fejét: - Szép volt, de ésõn volt! Ha ezdetben mind így fogtun volna ezet!... Lázár Istvánban felcsillant a reménység. - Hátha nem ésõ még! Hiszen éppen azért jöttem lóhalálában Gyergyóba, hogy megmondjam: Egyetlen falu sincs Csí ban, ahol vissza ne utasítottá volna a irályi nyil t parancsot! A nép életre-halálra mindenütt meges üdt, hogy a fegyvert fel nem veszi! Az ura eldöbbente . Veszedelmes nagy újság ez. Isten õrizzen, hogy igaz legyen! Mindannyian tisztán láttá az ellenállás végzetes övet ezményeit. Fe ete Túri egyszerre olyan le mint a váltott. Alig jött i a hang belõle, mi or a fõ irálybíróhoz fordult: - Tud errõl méltóságod? A fõ irálybíró õszintén bevallotta: - Tudo ! Meg aptam a jelentése et. - S jelentette már fõ irálybíró uram a irályi bizottságna ? Megint õszinte volt Bornemisza uram. Nem! Nem mertem! Hárman is felmordulta . - Nem merte? - Ne bántsana az ura is - esdõdött a jó úr. - Elég nagy így is a magam terhe! Higyjé meg ne em, hogy ez a nép nem szenved annyit magáért, mint amennyit én szenvede érte, immár ét esztendõ óta! - Hiszen abban nem is étel edi sen i! - motyogja Balás Ádám. - Igaz, hogy nem jelentettem a bizottságna a csí i ellenállást, de most se magam, hanem a népet féltem, mert nem hiszem, hogy ez a halálosan elszánt tilta ozás meggondolásra birná a irályi bizottságot. A oc a el van vetve! - Mégis meg ellene próbálni! - bátor odott Balás Ádám. - Elõbb-utóbb úgy is meg ell tudnia a bizottságna a nép válaszát! - Legalább tisztán fogun látni az ügyben! - vélte Sándor László is. - Nem jó az effélét halogatni! - Hát a or menjün ! - engedett a fõ irálybíró a ívánságna . Az ura felszedelõz ödte . Fe ete Túri Lázár Istvánhoz fordult: - Te itt várj meg engem, Pista fiam! Kicsi beszédem van még veled!

Órá at töltött el Lázár István a Fe ete Túri szállásán hol reménységben, hol étsége özt, d jócs án besötétedett, mire Túri visszajött. Meg se várta, hogy a sap áját letegye, türelmetle ne iszö ött: - Mi a válasz, István bátyám? - Tudhatnád magadtól!... Mi or az altábornagy elolvasta a jelentése et, dühösen reán támadt, hogy mi vagyun mindenne az o a, mi bátorítottu a népet erre a va merõségre, de ha a felevérét ell is ieresztenie minden szé elyne , a or is véghez viszi a aratát! Õ nem fut el Szé elyföldrõl, mint a generális, rajta nem fog egész Bécs acagni! - S a magyar ura ? Fe ete Túri legyintett: - Lázár gróf gõgösen eltolta maga elõl a jelentése et: - Papiros! - Kemény uram az altábornagyot vigasztalta: Ne tulajdonítson enne az ir afir ána ülönösebb jelentõséget excellenciád! Minden úgy lesz, ahogy ma Gyergyóban történt! Nem ell a szé elye tõl tartani! Egy zacs ó pénzzel a vállamon bántódás nél ül végigmegye egész Szé elyföldön! ...

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

         

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

     

 

 

 

 

 

               

   

 

 

             

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

Erre a tábornagy iadta az útun at... Magdeburg apitány, az adjutánsa figyelmeztetett még , hogy jó lesz, ha edvében járun a báróna , mert azzal a szándé al jött Csí ba, hogy ha ell megtizedelteti azt a falut, amelyi nem engedelmes edi , mert úgy tartja, hogy nyo lcezer atonáért fel lehet áldozni étezret, ha a monarchia állapota és a öz érde e is ívánja. Ezé adatta i azt a rendeletet is, amelyet hozzád üldtem, hogy azo fölött, a i a ármi éppen opponáljá magu at, legyene nemese vagy másfélé , a bizottság mindjárt törvényt tegyen és itéletét az elõírt eljárás mellõzésével azonnal végre is hajthassa... Nem lehet tõle semmi várni! Sar ig inyitotta számun ra a po ol apuját!... Ha nem látnám tisztán a helyzetet, azt hiszed, elmondtam volna ma azt a szörnyû beszédet, ami még a síromban se hagy nyugodni?... Azt hiszed, figyelmeztettele volna téged is, hogy mene ülj, míg nem ésõ, ha biztosna tudnám a fejedet a nya adon? A birto odra már is eresztet vethetsz, ha Imre bátyád vala hogy meg nem menti! Ne haragudj, hogy ilyen õszintén megmondo mindent, de te már törvényen ivüli ember lettél!... Hallom, hogy házasodni észülsz... Lázár István úgy megtántorodott, hogy a irálybíróna ellett megragadnia. A jegyesére hirtelenében nem is gondolt. A fájdalom egészen elvette az eszét. A irálybíró alig birta lenyomni egy szé re. Sötéten biztatgatta, hogy: - Nálam megvárhatod, míg öreg écca a lesz, s az embere lecsendesedne . Addig italálun valamit, hogy hová légy el! Majd csa a te dolgod is eligazodi valahogy! Késõbb valamennyire elcsendesedett Lázár István és eleget meghánytá -vetetté , hogy mit ellene csinálni, de nehéz az ilyen súlyos bajban jótanácsot adni. A or is elveszett embe r, ha idegen országba mene ül, a or is, ha marad. Egyetlen mód volna, a irálynéhoz folyamodni Bécsbe, de addig hová legyen el, míg a sorsa eldõl. Még szerencse, hogy nem látta sen i, mi or a irálybíróhoz bemene ült, ülönben eddig a nya án volnána a atoná . - De mi lesz, ha mégis megtudjá , hogy bátyám rejteget? - ijedt meg Lázár István. - A or együtt viszne Szebenbe! - mosolygott eserûen Túri uram. - Egy pillanatig sem marado ! - szö ött fel a helyérõl a fiú, de Túri visszanyomta. - Miattam nem erülhet bajba! - ellen ezett Lázár. - Menjen bátyám, jelentsen fel! A or n em lehet baja... Vagy tartóztasson le! Joga van hozzá, mint irálybíróna ! - A fülednél fogva vetle i a házamból, ha ilyen gyalázatosságo at mondasz! Mit épzelsz, ivel van dolgod? - mordult rá sértõdötten Fe ete Túri. Lázár István válaszolni, engedelmet érni se tudott, mert súlyos lépte zaja hallatszott a tornácban. - Jönne ! - riadt fel a gondolat mind ettõjü ben és feszülten, léle zetfojtottan meredte rá z ajtóra, de csa egy egyszerû, öregrendû szé ely lépett be rajta: Emri Jová i bá, a Lázár Istv bébirós jobbágya, i, amint mondani szo ta, a térdein nevelte föl az úrfit. - Mi a fenét eresel itt? - támadt reá türelmetlenül a gazdája. A vén Jová i azonban csa felbillentette az ujját, hogy az úrfi várjon sorára, mert nálánál nagyobb úr is van itt s elébb a tisztességne ell eleget tenni. - J estét adjon az Isten! - nyújt ezet tempósan a irálybíróna , nyugalmasan el érdezi, hogy szógál az egészsége, jól van-e a betses családja, s csa mi or így ibarát ozta magát, a or fordul összeráncolt szeme el a gazdája felé, mintha az apja volna: - Miféle bajt csinált ismét magána ? Nem lehet megállani mosolygás és meghatódás nél ül az öreg szé ely legény edését, annyi aggodalom, szeretet, féltés, bizalom van benne. A irálybíró felel hasonló omolysággal: - Ne bántsa, öreg! Elég szegényne a maga baja! A megbecsülésre Jová i bá is felenged. - Ha az ember a szemit elpillantja a mái fiatalo ról, mindjárt valami bajt csinálna ! jegyzi meg bizalmasan. - Az úgy van! - Szerencse, hogy itt van a te intetes irálybíró úr, legalább van, a ivel értelmes szót vált az ember.

 

  

 

 

 

  

 

   

 

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        

 

 

 

 

 

 

   

   

 

   

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

       

 

 

 

 

  

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

  

 

       

- Hát mi a baj tulajdon éppen? - tuda olja is mindjárt. A irálybíró elmondja, hogy mi történt. - Csa ennyi az egész? - önnyebbül meg Jová i bá. - Nem elég ennyi magána ? - csodál ozi Túri uram, de Jová i bá io tatja rendesen, hogy amit az ember a nemzetjiért szenved, az nem baj, hanem igen-igen nagy dicsõség. - Már attól ezdtem félni, hogy valami törvénytelenséget csinált ez az én gazdám!... Hanem ez már más! Szívem szerint való! Láthatólag gyönyör ödi a is gazdájában. Hogyne önnyebbült volna meg egészen, mi or látja, hogy nem hiába daj álta harminc esztendeig, tanította minden jóra, nevelt urat belõle , leste a szíve mellõl minden lépését. Egyszerre, minden átmenet nél ül el ezd lel ibõl acagni az öreg. - Magát mi lelte? - lepõdne meg az ura . - Azt acagom - derül tovább Jová i bá, - hogy szidhatna most engem a atoná ! - Miféle atoná ? - A i az úrfi után jötte a fogadóba! - Utánam? - Nem es utánam. Még a hiuban és meg eresté ... Javában húztam a csendest, mi or iásta a lova jászlából. - Hol a gazdád? - szö i ne em a tiszt. - A bõriben! - mondom. - Mért eresi ? ... Félóráig nyaggatott, hogy adjam elõ a po ol fene ibõl is, mert ha nem, szecs ába vágat. Mi or láttá , hogy velem nem menne semmire, aszondja a lajdinánt: - Reggel majd elõ erítjü ! - ...Úgy tettem, mintha elszólnám magam: - Azt lesheti !... Reggel õ már Móduvában frustu ol! Eddig valahol Bé ás felé járhat! Erre úgy ne iiramodta , mintha meggyujtottam volna a lovu far át... Azonban jó lesz, ha mi is igye ezün , mielõtt visszajönne ! - fordult a gazdája felé. - Igaza van, Jová i bá! - helyesli a irálybíró is. - De szánnal nem mehetne . Idáig ott van lovas posta minden faluban. Az öreg szé ely legyint, hogy icsit tudna az ura . - Arra én már gondoltam! Jó hátaslovat szereztem az úrfina . Azon utól nem éri !... - Lovat? - Azt hát! Gyalog nem vághat ne i a havasna . A mien et pedig nem foghatom i a szán e lõl. A félló fel es tünné ! - Aranyat ér az embered, Pista! - dicséri a irálybíró az öreget. Lázár István is belátja, hogy nincs más mód, el ell tünnie. - Hát a or menjün Moldvába! - sóhajt eservesen. - Móduvába, tûzlangjába! - gyengélli az ura felfogását Jová i bá. - Csa ide hátra, a Tomot havasa alá, az erdei aszálón ra. Ott nem eresi sen i. A többirõl én gondos odom!... Miféle ember, hogy ilyen önnyen itt hagyná a hazáját? Madarat lehetett volna fogatni a ét úrral, úgy meg önnyebbülte a jó tanácsra. - Hát a or induljun ! Megint az öregne volt több esze. - Lassódjon úrfi!... Legalább egy rend írást üldhetne a lel emne ! Lázár István elsápadt. A menyasszonyáról meg is feled ezett. Újra elfe etedi a szája, gyötrõdi , ínlódi , töpreng. - Hej, csa Boris a ne volna! - Ilyen örülménye özt nem ötheted magadhoz! - igye szi elviselhetõbbé tenni a gondolatot a irálybíró is. - A ármilyen fájdalmas is, le ell mondanoto egymásról!... Talán ésõbben, esztendõ mulva, ha az ügyed valahogyan rendbejön!... - Ha addig férjhez nem megy! - sza ad meg a szíve a fiúna . - Vagy bele nem hal! Erre nincs mit mondani. A irálybíró is a földet nézi bánatosan. Sajnálja a szerencsétlen fiú de a ármennyire is együttérez vele, hiábavaló reménységet nem elthet benne. Csa némán bólint, mi or Lázár István elszánja magát. - Mégis meg ell írnom azt a levelet. A irálybíró s Jová i bá bele se melegedne tisztességesen a beszélgetésbe, észen is van már a levél. - Jó fogalma van az úrfina ! - te ergeti a fejét elismerõen az öreg. - Nem hiába szolgált a irályszé in Szebenben! - Ne járjon so at a szája! - rivall rá a gazdája, - hanem fogja, itt az a levél! Vigye egy enesen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

  

  

 

 

 

   

 

 

 

   

     

Boris a isasszonyna ! Jová i bá mindjárt dugja is a ze e zsebébe. - A szüvem mellé teszem! - Osztán úgy ügyeljen rá, mint a szeme világára! Az öreg sértõdötten néz fel. Hogyne ügyelne, mi or legalább félüveg égett bort ap érte, hogy a szíves meg ínálást ne is említsü . Hirtelen azonban a homlo ára üt. - Hijj a nemjóját!... Szinte el es felejtém meg érdeni, hogy mi van abban a levélben!... H iszen tudhassa az úrfi, hogy nem tudo írást! - Nem tartozi magára, hogy mit írtam! - szidja le urtán Lázár az emberét. - Jójó - restel edi az öreg. - Én azt jól tudom, de mit mondja a üsasszonyna , ha út özben a atoná elveszi a levelet? Megint ne i van igaza. Az úrfina is be ell látnia. - A or a menyasszonyomna mondja meg... mondja meg, hogy... hogy... a menyegzõn bõl nem lehet semmi, mert el ellett mene ülnöm az országból... Árva, üldözött vad, nincstelen, hazátlan, utolsó údus lettem s nem volna becsület, ha magamhoz ötném!... De azt is mondja meg, hogyha hétszer teremti újra Isten a világot, több olyan legény nem születi , i úgy szeresse õt, mint én!... Különben errõl ne szóljon! Szegény úrfi olyan fehér volt, mint a gyolcs. Még a irálybíró se mert léle zeni. A szé ely azonban nem szontyolodott el. Üsmeri õ már a szerelmi búbánatot. Átal ell menni az effélén. - Mi or Istenben boldogult elsõ feleségemet megüsmertem, - beszéli is mindjárt, - én es így vótam!... Az ige tartotta, hogy el nem estem tõle. Hét napot végigböjtöltem, hét écca át végi búsultam miatta, s a or azt mondtam magamna : Legyen eszed, Jová i! A változhatatlanba belé ell nyúgunni! Magána es csa azt mondhatom, úrfi! - azzal már ezdett is búcsuz odni a irálybírótól. - Az Énistenem áldja meg, te intetes uram! Ha Zsögödön jár, ne erülje el a mi szegény házun at! A üszöbrõl mégis visszafordult s érdést tett az úrfina : - Jó, hogy eszembe juta! Eligazította-e a irálybíró úrral, amiért jöttün ? - Mi? - lepõdött meg Fe ete Túri. - Ejnye, ejnye! - rosszalta a gazdája feledé enységét a vén Jová i, s még a or is feddõn nézett rá, mi or már a irálybíróna magyarázta helyette, hogy tudja, az úgy van, hogy magu itt Gyergyóba szépen megcsináltá ezt a mái nagy disznóságot, de nálun otthon Csí ba efféle nem lesz, ha ettõbe hasad is mérgiben a szentséges irályné, mert mi arra meges üdtün s tartju is az es üt. Ebbe hiba nincs!... Most már csa egy értelmes, tanult ember éne, i a vezérün legyen, s mi a irálybíró úrra gondoltun ! - Reám? - remegett Túri István. - Magára hát!... Mert érdem: Van-e ezen a ere földön igazabb embere a szé elyne , mint Túri Istvány irálbíró, it az Isten so áig éltessen! Követ ezõ pillanatban az öreg szé ely már rá is hullott a irálybíró ezére: - Úgy-e vállalod, uram?... Nem volt, a i válaszoljon, mert Fe ete Túri, az a nagy emény ember egyszerre úgy el ezd ett zo ogni, mint a záporesõ. Ketten is alig tudta lel et verni bele. Szerencsére léle se járt az úton, mi or Lázár István a apuban felült a lóra, hogy elmeneüljön. Gyana odva nézte a szé elyt: - Miféle ló ez, öreg? - Azzal maga ne törõdjé , hanem igye ezzé ! Az útat tudja Tomot felé... Két-három nap mulva én es ott lesze ! Lázár István elvágtatott. Jová i bá, mielõtt ezet adna a irálybíróna , aszondja: - No, maga es jó gazda, mondhatom! - Miért? - Hol volt a szeme?... Nem látá, hogy a maga lován vágtatott el Istvány úrfi? - Az én lovamon? - Azon hát!... Adjon hálát az Istenne , hogy így történt! Ezt már igazán nem értette a irálybíró. - Én adja hálát az Istenne ?

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

                   

  

     

     

- Maga hát!... Ha itudódné , hogy itt volt az úrfi, a ár meg is es üdheti rá, hogy ellopta lovát s azon szö ött el. No, nyugodalmas jó écca át iváno ! Mielõtt a irálybíró válaszolhatott volna, õ is isurrant az utcára és elindult az úrfival ellen ezõ irányban. A harmadi -negyedi háznál úgy ezdett éne elni, ahogy a tor án ifért, hogy elterelje a mene ülõrõl a figyelmet. A irálybíró elgondol ozva addig nézett utána, míg görnyedt ala ja el nem veszett a fehér hó csendjében...

XXVI. Hímes, szép téli idõt apott a vén Jová i Emri a hazautazáshoz. A hóesés megszûnt, a hideg is enyhült, s a friss hó fínoman remegett a fá on, háza on. Az út se volt nehéz s Jová i bá edvü re engedte a lova at. - Ne mondjáto , hogy rossz ember vagyo ! Így is szentperc alatt Te erõpata on volta . Ott ugyanvalóst lépésben ellett hajtania, mer fe etéllett az út az embertõl. A Kilyénfalvia at is iderendelté . Ott szomor odta a özségháza elõtt és vártá a sorozást megadóan, mint a juho . Mégis gyalázat, - gondolta Jová i bá, - hogy eze a gyergyaia egyetlen szó nél ül menne a saját veszedelmü be. Egyi csoportna meg is mondta: - Olyan marhá iete , hogy csengettyût éne ötni a nya u ra! A ne i eseredett embere le is húztá volna a szánból, ha a szemben lévõ papiházból nem ezdene omlani a papo , de annyian, hogy fe ete volt a hely tõlü . Elõl a nagyhasú szentmi lósi esperes, a i eddig is annyit tett a irálynéért, mintha ereszt omája lett vo lna. Utána hosszú sorban rengte át az úton a többi papo , mintha búcsú volna a faluban. - Netene! Tán papsorozás van? - tátja a száját Jová i bá. - Azo at ied ne féltse, apám! - világosította fel egy tömzsi atyafi. - Eze csa azért jötte , hogy megcsó oljá a irályné piros pecsétjét! - Nó, nyuvadjana meg tõle! - mérgelõdött az öreg. - Pofozza fel Szentpéter! Gyí te! - csapot a lova özé, s mérgesen ivágtatott a faluból. Mi or sen i se látta, még vissza is öpött rá - Süjjedjen el ott, ahol van! Két óra is eltelhetett, mire eszébe jutott, hogy mégis nagy bajna ell lennie Gyergyóban, ha már a papo at is sorozzá . - Meg ell ezt a dolgot beszélnem a szentléle i tisztelendúrral! - mondotta a lovaina . Mert - szavamat ne feledjem - a lóval éppen úgy el ell beszélgetni, mint az emberrel. K icsit tud, a i ennyit se tud. A jó ló értelmesebb so embernél. - Teszem azt, eze az enyime ! Igaz, hogy a lova az Istvány úrfi nevén vanna , de azért az övéi. Születésü tõl fogva õ gondozta, tanítgatta, ajnározta. Õ ínlódott velü , nem az úrfi! A gyeplõt se billentette meg, s mégis úgy igye ezett a ét ló, hogy délután far ára Madéfalvá volta . Érezté a lova , hogy hazafelé menne . Feltartott fejjel nézte a haldo ló nap arcáb a. Az Olt mejjé én megre edt a hideg, délutánra a Hargita szele is megindult s mire befordu lta a Zöld János udvarára, olyan fehér volt a zuzmarától ló, szán, ember, minden, mintha ezüstbõl volnána . Úgy tervezte Jová i bá, hogy éppen csa étet s megvárja, míg a levelet a üsasszony elolvassa, s igye szi haza, mert nem hozott vihar-szövétne et, s éjjel nem szerencsés a nél ül járni; de a vén Zöld János leparancsolta a szánról, hiába szabad ozott. Már csa azért sem mehetett volna mindjárt tovább, mert mi or Boris a isasszony meglátta, hogy a szeretõje nincs a szánon, úgy elváltozott a lel em, mintha õ is tiszta hóból volna. - Verje meg az Isten még azt es, i a szerelmet az ilyen nehéz üdõ ben feltalálta, - dohog ott magában Jová i bá, de szemtõl-szembe addig tréfált, móri ázott a leánnyal, míg újra olyan nem lett, mintha ét szép piros almával simítottá volna végig a ét arcáját. - Tisztelte s csó olta, - mondom - és azt üzente, hogy néhány napig nem jöhet, mert

 

 

   

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

     

       

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

   

     

   

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

   

 

 

       

 

 

 

   

     

halaszthatatlan dolgai vanna . Olyan nyughatatlan ez az én gazdám, - tudja, - mint a mó us far a, de eljön, mi or itt lesz az üdeje. Hogyne jönne! El õ még a po ol fene ébõl es! - Mégis, nem üzente, hogy mi or várjam? - nyugodott meg a leány. - Azt biz én el es felejtem meg érdeni!... Úgy beléelegyedtün az ország dolgába a Túri irálybíró szállásán, hogy errõl meg es feled eztem. Az ország dolgai most nem érde elté Zöld Boris át. A jegyesén járt minden gondolata. - Mióta Szebenbõl haza jött, - tudja Jová i bácsi, - nem volt olyan áldott nap, hogy legalább pillanatra el ne jött volna hozzám! - dicse edett boldogan. - Tudom, lel em! Hogyne tudnám, hiszen tõlem éredzett minden nap! - mó ázott mosolyogva az öreg. - Jaj, de nagy utya maga, Jová i bácsi! - acagott fel Zöld Boris a. - Látott volna fiatalabb oromban, ezelõtt úgy negyven-ötven esztendõvel! - bölcs ödött az öreg. - Csa reanéztem a leánra s abbahejbe úgy megfogont, hogy az úton se tudott tovább menni... Hej, szép üdõ volta azo ! Ilyen edvesen töltögetté az idõt. Közben Jová i bá falatozgatott, az útra is fel észülõdött már s éppen búcsúzni a art, mi or mégis meggondolta a dolgot, hogy iméletesen mégis csa tudtára ellene adni a leányna , hogy mi történt a szeretõjével. Rosszabb lesz, ha mástól hal meg. Kézadás or úgy tett, mintha véletlenül jutna az eszébe: - Mi orra is számítottá a menyegzõt, lel em? - Újesztendõ napjára tervezi a fiatalo ! - szólt bele a beszédbe Zöld Jánosné is. - Ojjé! - nyúgodott meg Jová i bá. - Addig az úrfi is tisztázhatja magát! A szép leány felrebbent, mint a madár a lövéstõl. - Tisztázhatja?... Mi... Mi történt? - Nonono! - mar olgatta a bajuszát az öreg. - Kicsiség az egész! Csöppet elvádoltá , hogy a fegyver ellen biztatta a népet! - Letartóztattá ? - rémült föl a leány. - Hát, mit mondja , - mérlegelte a szót az öreg, - megvallva õszintén, ha én nem vagyo , hát most nézhetné a vasat a ezén-lábán! De ahhoz ésõn elte fel, a ármilyen irályi bizottság legyen, hogy az Emri Jová i eszén túljárjana ! Mondta is a megboldogult elsõ feleségem... - Az Istenért! - si oltott fel Zöld Boris a. - Mi lett vele? Hol van most? - rázta meg a vén embert, a i olyan arcot vágott, mintha azt mondaná, hogy nem ell minden icsiségbõl nag y dolgot csinálni. - Ott ül Tomot oldalában, az erdei szállásun on, olyan ényelemben, mint egy gróf! Odatanácsoltu a irálybíró úrral! Eszi , iszi , aluszi , nincs gondja semmire, mert itt van helyette a vén bolond Jová i, a i mindent eligazít! Térdig lejárhatja a lábát, de többet még olyan jó bolondot, mint én, nem ap ebben az ántivilágban! Erre azt illett volna felelni, hogy az úgy van, de ilyen állapotban nem is várhatta, s nem is várta az öreg. Bélátásos ember volt s in ább tisztességesen meg érdezte, hogy mit üzen Boris a isasszony, mert ha az Isten élteti Jová i bát, holnap-holnapután már az úrfinál lesz - Tisztelem s csó olom! - nyugodott meg Zöld Boris a újra, de csa úgy, mint a megfogott galamb az ember mar ában. Emri Jová i bá azonban bé ességesen lenyelte a Szentjánosáldást, s nagy üggyel-bajjal ismét fel uporodott a lova fara mögé: - Nohát Bogár, Fecs e!...

Napo óta ette magát Lázár István a havason. Néznivaló csuda volt már az is, hogy i tudott ide vergõdni, de le is apadt a haja az erõfeszítéstõl s a hidegtõl úgy megcseresedett, fe ete ett, mintha egy hétig füstön lógott volna. Gaz idõ volt, annyi bizonyos. Ha a hó nem omlott az égbõl, a Jáhoros szele süvöltött sza adatlan s még a szi la is meghasadt a fagytól. Két pásztorgyerme éjjel-nappal ra ta a tüzet, de reggelre mégis zuzmarás lett a bajsza. Az er dei szállás úgy ivirágzott, mintha jégbarlangban la né . Ö örne , lóna vadszõre nõtt az istállóban s a utyá lefogyta a so szigor odástól, mintha mindennap nagypénte volna. A szú megdermedt a aliba falában s még a vadmadár se bírta összecsattintani a szárnyát. A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

       

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

étség és nyugtalanság ölte meg az úrfit, hogy nem jön Jová i bá, de be ellett látnia, hogy isten isértés volna ilyen idõben ne iindulni a havasna , mi or még a legbátrabb far as is azt mondja a mási na : Fogadjun , hogy innen nem mersz béeresz edni Fenyõpata áig!... A rengeteg meggörnyedt a rára ódott hó súlyától, s zengett az erdõ, mi or az acél eménnyé fagyott fenyõszála ettépattanta a hidegtõl. Ha így tart, egész télen alhati Pista úrfi a , mert ilyen idõben bizonyosan nem vadásszá a atoná . A negyedi , de lehet, hogy az ötödi nap reggelén mégis azt mondja a pásztorlegény: - Nó, úrfi! Ma megér ezi Jová i bátyom! - Te azt honnan mondod olyan bizonyosan? - Én onnan, hogy már megbírja a lovat a hó! Igaza lett a legény éne . Uzsonna tájban ét földig terhelt lóval a borsi ás alatt felbu an az öreg. Igyenösen az úrfi mar ába csúszott le a ló hátáról, de elõbb rá urjantott a szájtátó legény é - Szö jete hé, s hordjáto bé az elemózsiát! A fáslit te erjéte le a lova lábairól, s láss el!... Osztán egyet se lássa özülete , mert négyszem özt van beszédem az úrral!... Pec esen elindul, elsõne lépi be a alibába, s csa ott veszi számba az úrfit. - Látom, nem etté meg a far aso , sem az Isten hidege nem vette meg! - Kicsi hijja volt! - mosolyog meg önnyebbülten Lázár István. Az ördög vigye el azt a vén embert, amióta itt van, egészen megtöltötte élettel a rideg alib Mint jó gazda, pillantásával végigfür ész és észrevesz mindent. - Tán nem vágtá benn a házban a fát es? - Bizony megtörtént! - restel edi az úrfi. - S még csudál ozi , hogy az ilyen gazdától elveszi a birto át? Hiszen maga még erre a tetves alibára se tud ügyelni!... Még az hiányzi , hogy eze a öly ö a maga hátán szárítsá a apcáju at! - Ne morogjon már, öreg, hanem jöjjön, s füttözzé , hiszen egészen meg van dermedve a hidegtõl! - dédelgeti Lázár István az emberét. - Ammá igaz! Az orrom töve egészen hozzáfagyott az orcámhoz! - mérgelõdi a sértésre. Mit gondol az úrfi? Ne dugjam mindjárt a ét uja omat a szájamba, ha icsi havat láto ? Most se rajtam múlott, hogy meg éstem, hanem a lova on, amelye a hasig érõ hóban mozdulni se bírta !... Énmagam ijöttem volna egy szál gatyában is! - Otthon mi újság? - tapogatódzi az úrfi. - Semmi ülönös! - legyint az öreg. - A vénasszon icsit meghûlt, öhög, de mondtam, hogy tegyen faggyas ruhát a mejjire. Lázár Istvánna minden íze resz et az izgalomtól, hogy megtudja, mi van a menyasszonyával, de fél meg érdezni, hogyan fogadta búcsúlevelét, nem sza adt-e meg szegényne a szíve... Mióta megírta, öli meg az aggodalom, folytonos étsége el üzdi , hogy jól tette-e, vagy bolondul csele edett. Mohón lesi, hogy ez a fuzsitus vén ember mi or említi legalább a n evét és mégis retteg a bizonyosságtól. Jová i bá is, mintha szándé osan ínozni a arná, minden egyébrõl beszél, csa róla nem. Elújságolja, hogy a szentléle i pap is bajba erült, még a bréviáriumához is atoná iséri . Tizet is beszállásolta hozzá. - Éppen minisztrálni tanítgatta õ et, mi or nála voltam!... Hej, szeretem-ember õ is! Vajjon miért hallgat olyan csö önyösen Boris áról? Összebeszél tücs öt-bogarat, mindent, csa róla nem szól, csa a vele való talál ozást erüli, pedig jól tudja, hogy esi étségbe aggodalomtól. Mégis meg ell egyenesen érdeznie. Elsápad, megremeg, fel se mer nézni a tûzbõl, a hangja resz et, mi or valahogy i ínlódja magából a érdést: - Hát Madéfalván volt-e? Jová i bá belemosolyog a bajszába. - Hogyne lettem volna! - Boris át látta-e? - Hogyne láttam volna! A szerencsétlen fiú nem bírja tovább a rettenetes szû szavúságot. - Beszéljen már az Istenért! Nem látja, hogy bolondulo meg a nyugtalanságtól? Az öreg csa azértis tovább értetlen edi . - Mit beszélje ? - A menyasszonyom... nem... nem izent semmit?

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

      

 

 

 

   

     

      

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

         

     

 

 

 

 

 

       

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

               

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

- Dehogynem!... Tisztelte s csó olta! - És... tudja, hogy... mi történt velem? - Hogyne tudná!... Eléadtam én ne i mindent értelmesen. - S mit mondott reá? - Hogy más or jobban ügyeljen magára az úrfi! - De a levél!... Elolvasta a levelet? Jová i bá olyan mozdulatot tesz, mintha azt mondaná, hogy erre nem merne meges üdni, de Lázár Istvánból most már itör az indulat. - Beszéljen már vén bolond!... Odaadta-e a levelemet? Igen, vagy nem? Jová i bá sértõdötten felpillant és most már õ is visszavág. - Hogy adtam volna oda!... Dehogy adtam! Itt van! Fogja!... Azt hiszi, hogy mind en ine olyan icsi esze van, mint magána ?... Az úrfi megszédül és boldog iáltás sza ad fel a mellébõl. - Nono! - motyog elérzé enyedve Jová i bá, mi or a gazdája a nya a özé esi ...

XXVII. Jová i bá nap-nap után hordta a hírt hol fel a havasra a gazdájána , hol a házi fogságra vete Zöld Péterne , de egyi nap az õr-tiszt elállotta az útját a pap apujában: - Gyanus ez a magu dolga, öreg! Mi eresni valója van olyan gya ran a plébános úrnál? Erre feleljen! - Tanulgatom a papságot, lel em! Összevesztem a feleségemmel, s erõne erejével papna a aro állani! - ényszergette a tréfát Jová i bá, de a hadnagy csúful megszorította, hogy itudja a szándé át. Nehezen megszabadult ugyan, de még a faluna a tájé áról is elüldözté . Ettõl ezdve Zöld Pétert teljesen elsza ítottá a ülsõ világtól, az õrizetét még jobban megszigorítottá , híveit is távol tartottá tõle s úgyszólván a mise önyvébe is belenézte a atoná . Elõször a hadnagynál tilta ozott, aztán panaszt tett az esperesnél. Legalább ezzel is teli az idõ. Válaszra nem számított, de annál nagyobb volt a meglepetése, mi or az esperes egy hét múlva személyesen állított be hozzá. - Hová írjam fel, János bácsi! - örvendett a rit a vendégne Zöld Péter. Nagy dologna ell lennie, ha az öreg Szász János ilyen emény télen imozdult hazulról. Amióta nem talál ozta , egészen megváltozott az öreg. Tûnõdõ, szinte átszellemült volt, csa tengõ-lengõ árnyé a önmagána , mintha oporsójából öltötté volna fel és a másvilág íze volna még a nyelvén. A régi szelíd, jóságos léle ugyan most is, csa valami halhatatlan szomorúság búsítja még a szemepillantását is. - Kár volt értem fáradnia, János bácsi! - sajnálta meg a pap. - Elég lett volna egy rend írás - Személyesen a artam szólni veled, fiam!... Rossz híre jönne Gyergyóból, minden elveszett. A fegyverfelvétel megtörtént az utolsó faluban is. Sen i ellent nem szólott. Holnaputánra tûzté i a zászlószentelést... Aztán Csí övet ezi . Egy- ét hét alatt itt is rán teríti a szemfedõt... Vesztettün ! Minden ellenállás hiábavaló! Gondoltál-e erre? Hogyne gondolt volna! Mióta Szebenbõl hazajött, egyebet se csinál. Mégis lehetetlen belenyugodni. Minden ize lázad ellene és most az utolsó gyertyát is elfújta benne az öreg pa p: - Be ell látnod, hogy nincs többé helye el eseredett isérletezése ne ! Zöld Péter meghajtotta a fejét: - Belátom, János bácsi! - Reád is gondoltam! - nézett fel szeretettel a fiára az öreg. - Míg a világ nem ülhetsz a fe yver árnyé ában, nem maradhatsz megjegyzett, õrzött rab!... Ezért mihelyt meg aptam a jelentésedet, lovas legényt szalasztottam a irályi bizottsághoz és gráciát értem számodra. Ma jött meg a válasz, azt hoztam magammal! Belesápadt a nagy újságba Zöld Péter. - Gráciát? Ne em? - Azt írja a bizottság, hogy feloldana minden gyanú alól, ha érdemesne mutatod magad és személyesen jelent ezel elõttü ! - Mit a arhatna ? - bizalmatlan odott a pap. - Nem tudom, - aggódott az esperes is, - de el ell menned! Nincs más mód! So at segíthe

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

 

   

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

     

tsz rajtun is, ha o osan visel edel! A Lázár István s a húgod dolgát is rendbe hozhatnád. Kár volna szegénye et eredménytelenül feláldozni! Minden pillanatban a fejün re sza adhat a veszedelem! Zöld Péter ezt is belátta. - Ki tudja, mit a ar velün az Isten? - húnyta be a szemeit az öreg pap és nézett át a mási világra. Zöld Péter elgondol odva sóhajtotta utána: - Ki tudja, mit a ar velün az Isten... * A zászlószentelés reggelére ér ezett Zöld Péter Szentmi lósra. A so néptõl alig bírt átvergõdni a papi házhoz. Remete, Szárhegy és Ditró özsége la osait már megelõzõ nap berendelté és a szomszédos falva ból most omlott a tömeg a szennyesre tapodott hóban. A atonaság már felvonult és ott fagyos odott nyolc óra óta az örménytemplom melletti téren. A pattantyuso hatvan fegyveres iséretében éppen a or hoztá át a templomba a zászlót, mi or Zöld Péter belépett a Si ó esperes apuján, a i haragosan támadt rá: - Nem tudott ellõ idõben jönni a plébános úr? Nem látja, mennyi dolgom van? Félóra mulva ünnepi misét ell mondanom, zászlót szentelnem, Te Deumot tartanom! Nem tölthetem magával az idõt! Jöjjön délután, vagy holnap! Zöld Péteren ugyan megfeszült a reverenda az indulattól, de ural odott magán: - Engem az ura mára rendelte ide írásban! Ha nem a arna szóbaállani velem, azonnal hazamegye ! Elszántan megfordult, hogy távozzé . - Szerencsétlen! - iáltott rá az esperes. - Nem tudja, hogy a fejével játszi ? Jöjjön! Bejelentem Sis ovitz báró úrna , aztán tovább lássa, hogy mit csinál! A gyergyai papság már teljes számban vára ozott a irályi bizottság elõszobájában, hogy meg apja a végsõ útasításo at. Szinte rémülten te intette Zöld Péterre és jó szót se mert ad ne i sen i. De lehet, hogy szégyelté is magu at elõtte. Szerencsére hamar a nagy úr elé erült. Az altábornagy szúrós szemmel mustrálta végig. - Maga az a veszedelmes lázadó? Zöld Péter már-már eményen visszavágott, de eszébejutott a vén Szász János és - hallgatott. Az altábornagy ülönben jó edvében volt és nem so at te etóriázott ezzel a megalázott, félparaszt falusi pappal. Pár szóval elintézte. - Rendben van, barátom! Ezegyszer még hajlandó vagyun megbocsátani, de további bizalmun ra csa azzal teheti érdemessé magát, ha Õfelsége szolgálatában érdeme et szerez. Mindjárt jelét is adhatja észségéne . A mai ünnepélyes zászlószentelésen talán vezethetné a papo órusát! - fordult Si ó espereshez a egyelmes úr, a i ézdörzsölve alázatos odott: - Hogyne, hogyne! Cerimonárius lesz a mai ünnepélyes szertartáson! - Kérem, én a papo dolgába nem szólo bele! - bocsátotta el az altábornagy egyetlen türelmetlen intéssel és mielõtt Zöld Péter meggondolhatta volna, hogy mi történt tulajdon éppen, már int is volt a többi pap özött, a i ne sietve ezdette iosztani az esperes a mai asszisztenciát: - Diá onus lesz az alfalvi plébános, szubdiá onus a ditrói, cerimonárius Zöld Péter szentléle i... a többie aringben, stólával és biretummal az oltár ét oldalán felállana . Szentm után jön a zászlószentelés és enne végeztével a zászlótartó iviszi a lobogót a templom elõtti térre. Ott lesz a szögbeverés és az es ütétel. Ezután a irályi bizottság elnö e elmon ünnepi beszédjét, amelyne végeztével visszatérün a templomba, Te Deumot tartun , utána szentségi örmenet és az új atonaság megáldása. Ebbõl áll a mai egyházi szertartás... Most minden i siessen a se restyébe és észüljön elõ, mert már másodi at harangozta ! Mindjárt ott lesze én is! Még is dolgom van az ura al! Fontos odva mindjárt el is tünt az elõbbi ajtón, a papo pedig lehorgasztott fõvel a templomba indulta . Kábultan ment a sorban Zöld Péter is és csa homályosan látta a templom elõtti téren fe etéll néma néptömeget, az új határõrség felállított gyalogos és lovas századait, melye et ét szárnyon az O elli-ezred zászlóalja és a etté osztott Kálno i-huszáro zárta be, ét szembeszegzett ágyú õrzött, hogy moccanni se merjene , mintha nem es ütétel, hanem ivégzés elõtt állanána . A pattantyuso õrsége mereven feszengett a templom ajtajában, az oltár elõtti asztalra letett új zászló elõtt pedig étoldalt a határõr tiszte állotta díszõ

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

   

 

 

 

  

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

     

   

   

   

   

   

sarzsi szerint. A papo a homályos, tömjénfüstös, ódon se restyében már öltöz ödte . Kívül trombita harsant, vezényszó csattant, a harango zúgni ezdette . Jött a irályi bizottság. A templom népe felmorajli , Si ó esperes besiet a se restyébe és ét pap is ezdi öltöztetni. A selyem suhog, a szentruhá aranya villog, a dalmati á szalagjait lázasan ötözi . Az oltáron lusztere en lobogna a viaszgyertyá , a pirosszo nyás minisztráns gyere e tátott szájjal állana az ajtóban. Minden i izgatott. El van foglalva és sen i sem törõdi Zöld Péterrel, i egyi saro ban halálsápadtan tusa odi önmagával. Agyában egymást váltjá a gondolato és szédülõ étséggé zavarodi minden: nép, szabadság, ötelesség, Lázár István, a vén Szász János, a húga boldogsága, a fenyegetõ veszedelme , büntetés, börtön, vagy mene ülés, a gyötrõdés, hogy mit csele edjé : eláruljon-e mindent és az oltár elõtt meggyalázza önmagát és a gondolatot, melyért annyit üzdött, szenvedett, vagy megtagadni az engedelmességet és nyiltan lázadóvá válni. Vajjon mi lesz enne a vége? Csa most látja a maga teljességében az ördögi gondolatot, hogyan a arjá papi ötelessége alapján népe elárulására ényszeríteni. Pillanato alatt ell azonban határoznia, mert az asszisztencia felsora ozott már a miséhez és az esperes megragadta a elyhet. - Hol a cerimonárius? Csa most látjá , hogy Zöld Péter még aringet se vett. - Miért nem öltözött fel? - acsarog rá Si ó esperes. Zöld Péter döntött. Újra szilárd és tántoríthatatlan. - Meggondoltam! Nem asszisztálo ! Az esperes meglepetésében szinte elejti a elyhet. - Miért? - Mert nem a aro népem halálára az ágyú tor ába Te Deumot éne elni! - Megtagadja az engedelmességet? - Jobb Istenne engedelmes edni, mint az embere ne ! Az esperes vonagli a dühtõl. - Ezt még a halálos ágyán is megemlegeti! - sziszegi, de mennie ell, mert a minisztráns gyerme megrántotta a csengettyût, s az orgona teljes erõvel felbúg...

Zöld Péter egyedül maradt a se restyében. Kitaszítottna , idegenne érzi magát. Homályosan átfut agyán, hogy jó volna elmene ülni, de nincs ereje hozzá. Az eseménye letörté . A nép a templomban éne elni ezd. Felfigyel. Soha így nem hatott rá éne . Mintha iáltás, megrázó égbeordítás volna. A tömjénfüstben avargó emberala o szétfolyna a pado ban, az egymásba nõtt sûrû tömeg egyetlen feltartott szenvedõ arc és a test minden pórusán ömli a halálos fenyegetése el és pus atussal elfojtott hang. Hatalmas sodrában remegne a gyertyalángocs á , mintha a nép en erõt vevõ megszállottságtól félnéne . Mindent iöntene magu ból az éne szárnyain ebben az eredménytelen segítség- iáltásban, olyan erõvel, hogy forró tor u reped meg tõle. Sietniö ell, hiszen csa a mise végéig szabado , alig egy órács áig s aztán a sorsu örö re lezárul. Alig birjá szegénye fé ezni magu at. A pado ra itett nehéz, szétdolgozott eze remegne , a fényben úszó oltár a nehéz diszû papo al messzi távolodi el ödlõ szemei elõtt és csa alig halljá a misézõ pap hangját. Aztán a szertartás igézetében rájönne , hogy van még Isten. A biza odás ezd felfényleni, ha csa icsi lángocs a is, mintha a gyertyá nyelvérõl szö ött volna a szívü re. Az Isten velü ell, hogy legyen! Kivül azonban trombita harsan, a fegyvere , ágyú eldörrenne , s a lángocs a ijedten elalszi . A atonaság a népne Istenhez mene ülõ lel e után lõtt! So a na elhal aj án az éne , asszonyo , felesége ölü be sírna és a padra itett eze viasszá változna . Olyan tovább a szentmise, mintha a jóságos Isten Si ó esperes úrtól elfordult volna, de az esperes úr nem veszi észre. A irályné egyére, a megigért érdemrendre gondol, a egyelmes ura megelégedését für észi, mi or ifordul és nem látja meg a népet, amelyet Krisztussal együtt most áldoz fel. A szerencsétlene reménytelenné fáradna a mise végére. Követ ezi a zászlószentelés. Si ó pap fehér pluviálét vesz és a zászló elé vonul. A tömeg a pado ból felemel edi , hogy lássa, hogy mi történi . A szertartás azonban rövid. Egyetlen önyörgés csupán. Utána dúsan hull a fehér selyemre a szenteltvíz, mire a

   

 

 

       

 

 

     

   

 

  

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

     

         

 

 

   

 

 

 

 

 

 

                   

 

         

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

       

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

       

 

   

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

     

     

 

zászlótartó megragadjá a lobogót és a fegyvere újabb dördülése özben iviszi a térre a atoná özé. Nyomában a papság, irályi bizottság és a nép. Nem marad más a templomban, csa Isten és Zöld Péter. Rólu evéssé megfeled ezte . A fiatal pap is a templom üszöbére lopódzi és onnan nézi, hogyan veri be a szöge et a zászlóba, díszes jelmondato özben és adjá át az új atonaságna . Minden i néma, hiszen halál vár arra, i szóra merné nyitni a száját. A nép remegve hallgatja a Si ó esperes beszédjét, a i a szentséges irályné lábai elé ényszeríti a szé ely népet, am felét se érti a szóna , mintha nem is róla volna szó. Csa az újabb éles vezényszóra tér magához. Most jön a döntõ pillanat. Sis ovitz altábornagy lépi a atoná elé, felolvassa a nehéz atonai törvénye et és újabb vezényszóra a atoná es üre emeli ezü et: Es üszün a Mindenható Úristenne , hogy a mi felséges gyõzhetetlen császárnén na , irályi asszonyun na , Õfelsége minden generálisána , tisztjeine , és i ne ün eze ne személyében és nevében most, vagy jövendõben parancsolni fogna , szófogadói és hívei, mindene ben észe ivánun lenni, õ et becsüljü , tiszteljü parancsolatai at, tiltásai at megtartju , és állást és strázsálást éjjel-nappal hiven véghezvisszü , ellenség elõtt és elle ellen harcban, ostromo ban, vijáso ban és minden adandó al alommal, vizen, szárazon, tûzben, valamit és valahol Õfelsége szolgálata meg iván, oly erõsen, emberül, becsülettel ívánju magun at megmutatni és vijas odni, amint azt jó atonána ötelessége. Fogadju és es üszün , hogy Õfelsége minden ellenségei ellen, - sen it sem véve i, - minden al alommal és szü ségben becsületesen és emberül fogun hada ozni, zászlóin tól el nem távozun , hanem azo nál élni és meghalni ivánun minden or, minden al almatosságban, a ár mezõben, a ár szálláson, egész halálun órájáig és utolsó erõn ig. Isten min et úgy segéljen és a szent evangélium!... A eze lehanyatlana . Elvégeztetett! Zöld Péter a templom ajtófélfájába apasz odi . Piros vér csap fel szemeiben, még meg is loccsan a homlo án. Pillanatra elsötétedi minden elõtte és nem látja, hogy most Lázár gróf úr, a irályi bizottság elnö e tart é es beszédet a szé elye vitézségérõl, magasztalja a irályné anyai egyességét. Jöhet a Te Deum! A tömeg visszaindul a templomba. Zöld Péter valami oldus-zugba tántorog félre. A ántor az orgona minden li át megnyitja, a fegyvere dörögne , a papo latinul zsongna , a nép lih eg és üres te intettel fogadja az áldást. Indul a örmenet, földre hull minden ember, csa Si ó esperes úr magasli föl a tömjénfüstben, mintha elõtte sorvadna semmivé minden emberi erõ és hiú földi remény edés... Már a diadalmas ünnepi la omához észülõdött a irályi bizottság és a fényes tiszti ar, a vendégül látott papság, mi or Zöld Péter ivánszorgott az üres, magárahagyott templomból. A téren örülnézett, hogy merre menjen, hová legyen. E or lépett hozzá a tiszt: - Fõtisztelendõ urat letartóztatom! Kövessen! Nem látta sen i. Az utca néptelen volt, egész Gyergyó néma, mint a magára hagyott sír.

XXVIII. Teljes volt a si er Gyergyóban. Madarat lehetett volna fogatni az ura al, a ora volt a edvü . Most már biztos a irályné egye. Ami Buccowna szinte nya át törte, az ne i egyetlen pus alövés nél ül si erült. A határõrség befejezését már semmi se a adályozhatja meg. A nemesség is behódolt. Minden nap újabb instánciával jötte a bizottsághoz, hogy a szé ely nemzet állapotána ujjászervezése övet eztében elõállott helyzetben a magu jogait és iváltságait lehetõleg biztosítsá . A bizottság nagylel û volt. Készséggel teljesít minden érést. Közben híre jött, hogy Szebenben meghalt az ártatlanul fogságban tartott Borsai Nagy István, az udvarhelyi irálybíró. Nyiltan beszélté , hogy a generális tétette el alól. Ezzel is az õ lisztjü be o ádta a vajat a táborno , mert ha az erdélyi ura na csöpp es lesz, önnyen számon érheti az udvarhelyi irálybíró halálát. A csí i falva ellenállását számba se vetté , hiszen az egész mozgalomna nincs számba vehetõ vezére. Az izgága Zöld Pétert, a szentléle i papot egyszerûen fegyveres isérettel haza üldté a arácsonyi ünnepe miatt is, de úgy õriztetté , hogy még a madár se szállhatott át hír nél ül a háza fölött. Így övet ezte el a arácsonyi ünnepe , amelye nél szomorúbbat még nemigen ért a

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

         

       

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

  

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

       

 

 

   

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

     

 

 

             

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

       

     

 

 

 

         

szerencsétlen csí i nép, mióta eze a havaso õr ödne felettü . A szenteste még csendes volt, de már megjött a híre, hogy újabb atonaság zúdul rá Csí ra és a fõ irálybíró is elindult, hogy a népet elõ észítse a fegyver felvételére. A irályi biztos az elsõ ünnepet még Szentmi lóson töltötté , de másodnapján leeresz edte a felcsí i völgybe, Szenttamásra, ahová már elõre irendelté a népet, hogy a bizottság észen apjon mindent. Hát ilyen híre mellett észült Csí a arácsonyi szent estére. Estefelé a marhát elláttá , s icsi családo be ere edte házai ba, hogy meg ezdjé az ünnepet. A régi boldog örömö ne azonban az idén nyoma se volt. A ántáló gyerme e , betlehemese ugyan az idén is eljötte , valami evés aranydió, magyaró is erült a számu ra, a gyerme e s asszonynép lassan-lassan el is merült a betlehemi jászol a varázsában, de a férfia sehogyse m birta felengedni. Ülte mereven az asztalo örül a so ínlódástól és hidegtõl fe etére mar arccal és nehéz po ol avargott a lel ü ben, pedig friss hó is esett, amint illi , hogy tiszta földön járhasson a icsi Jézus, s olyan szépen szemetelte , avarogta a hópelyhe , mintha fehér ösvény é eresz ednéne le az égbõl a nagy gyerme számára, i ez napon el üldetett rongyos életün megváltására. Kicsit az idõt azonban elvétetted lel em, hogy mi or jöjj Csí ba, mert semmin sincs, mivel illendõen megtisztelhessün . Az ölün be se merün felvenni, olyan viseltes, mocs os, foltos a gúnyán is. Különben is a szentséges irályné úgy beléült a mi ölün be, hogy abba már el is ell pusztulni; de legalább addig ne panasz odjun ezen a szent estén, míg a gyerme e icsit eljádzana Jézus ával, s a fehérnépe ibeszélgeti magu at Máriával. Ki tudja aztán úgy is mi lesz, hogy lesz!... Addig is tessé , üljene le nálun , ne vigyé el az álmun at s ne restelljé magu at, mert soha ilyen egyfo rma nem volt a sorsun . Képzeletben, szo ás szerint, ezen a napon is ellátogatta a betlehemi pusztába, a ietle n, düledezõ, rongyos istállócs ába, hol ö ör, szamár lehellete melengette a rongyo ba pólyált gyerme et, hogy az Isten hidege egészen meg ne vegye, s gondolatban odasóhajtottá sze nt Józsefne : - No, magána is szépen ijutott az életbõl!... E ora nyomorúság, ivetettség láttára még szégyelté is elcsüggedésü et a szé elye : - Mi még ne szóljun semmit! Ne vét ezzün , embere !... Éjfél örül megdöndült az elsõ harangszó, féltizen ettõ or a másodi . A hóba ros adt házacs á népe lassacs án szedelõz ödni ezdett. Asszony, gyerme jó melegen öltözött, a férfia is fülü re húztá a sap át, forgács-szilán al meggyujtottá a hólyagos bendõ-lámpát, s ezü ben tartva csendesen elindulta az éjféli misére. A gyertyá fényétõl messzi ragyogó templomocs á felé. Ki tudja, érün -e több szentestét!... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Katoná ísérté Zöld Pétert az éjféli misére. Azt se engedté meg, hogy vala ivel szót váltson. Mise után már a se restye ajtóban vártá és újra visszavitté a házi fogságba. Így n láthatta, hogy mi or a férfia is icammogta az éjféli misérõl, Tompos Mihály, a bíró, félrehívta õ et a cinterembe pár szóra s aszongya ne i : - Nagy baj van, embere ! Holnap a atonaság az összes fegyverfogható férfia at be a arja hajtani Szeredába a fõ irálybíró elé, mert ér ezi a sorozó-bizottság, s erõsza al fel a arn min et is es etni a fegyverre, mint a gyergyai népet! Az écca a egy fitódi ember jött ho zzám, s az beszéli, hogy egész Csí megmozdult s a veszedelem elõl a szépvizi havaso ba mene ülne . Tito ban övet ment mindenüvé. Így jött hozzán a fitódi ember. Ha nincs férfi ember, it bésorozzana , nincs atonaság s az ura azon az úton, amelyi en jötte , dolgu végezetlen, szégyenszemre énytelene leszne hazamenni! - A ár i volt, jól ieszelte! - tetszett a terv a férfia na . - Jójó! - mondotta a bíró, - de ti mit gondolto : csatla ozzun -e mi is a többihez? - Azt nem es ell érdeni! - mondja Dénes Feri a többi nevében is. - A or még az éjjel indulun ! - adja i a jelszót a bíró. - Minden i szerelje fel magát

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

     

 

 

 

 

  

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

   

 

     

   

  

 

 

   

 

   

 

     

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

       

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

         

   

 

 

 

   

 

   

  

 

 

 

 

     

legalább egy hétre élelemmel, fegyverrel. A lovaso jöhetne lóval is. Az erdei szálláso on lesz ta armány elég. Mire hajnalra harangozna , legyen minden i a vetés apunál. Úgy ell iszö dösni a faluból, hogy a atonaság ne alítson semmit! Hát így maradt arácsony elsõ napjára apa nél ül icsi Jézus egész Csí ban. Hát így történt, hogy másnap a nagymisén, mi or Zöld Péter tisztelendõ úr az elsõ dominus vobiscumra ifordult az oltárnál, csa asszonyo és gyerme e szepegte a templomi pado ban. Sem aznap, sem másnap nem ízlett az innapi tyú húsleves a szentléle i papna . Helyét se lelte az aggodalomtól, nyugtalanságtól. Minden idegszála odahúzta a mene ülõ höz, hiszen tudta, hogy sen iö sincs, a i irányítsa, bátorítsa, óvja õ et, nehogy el eseredésü ben valam jóvátehetetlen bajt csináljana . Õ azonban tehetetlen, eményen õrzött fogoly, a ine még az imádságos önyvébe is belenézne a atoná . A ármerre matatott az esze, nem tudta italálni, hogy mit elljen tennie. A szö és lehetetlen volt, mert a férfia elmene ülése miatt rabta rtó hadnagya még szigorúbban õriztette. Negyedi -ötödi nap azonban csudálatos módon mégis eldõlt a sorsa. Éppen a szentmiséhez észülõdött. A ántoron és nehány sü et vénasszonyon ívül alig volt vala i a templomban. A megriadt fehérnépe a férfia szö ése óta a apun se merte imozdulni. Zöld Péter az oltárnál éppen az aznapi mise felnyitásával bibelõdött, mi or fojtott hangon vala i megszólal az oltár háta mögül: - Ne ijedjen meg, plébános úr, mert csa én vagyo , Emri Jová i! - Hogy erül maga az oltár háta mögé? - Én úgy, hogy a atoná elõl ide búttam! - A atoná elõl? - Meglátta , s most teszi tûvé utánam a falut, hogy megfogdossana , de én szerencsésen megléptem elõlü ! - uncogott az öreg az oltár háta mögött. - Kicsi beszédem volna a tisztelendúrral. - Mise özben? - ijedett meg a pap. - Bûnt övetün el minda etten! - Ne ezdje el a misét, s a or nem övetün el bûnt! - tanácsolta a vén szé ely. - Tegyen úg mintha nem apná a mái misét a önyvben s én azalatt elmondom, amit a aro ! Zöld Péter szótfogadott, az öreg Jová i bá pedig hal an pusmogni ezdett: - A havasról jövö , az úrfitól! Azt üzeni, hogy minden dolgát hagyja el a plébános úr, s még ma jöjjön hátra a szépvizi részbe a Szalon a-pata mellé, mert egész Csí ott táborozi ! Az útat üsmeri, úgy-e?... So at ne gondol ozzé , mert nagy dolgo vanna , s a maga fejire szü ség van! Meghagyta Pista úrfi, hogy tüzön-vizen vigyem. Azt tudja, úgy-e, hogy a irályi bizottság már ünnep másodnapján Szenttamásra ér ezett, az ágyú at felállítottá , s tegnap meg is ezdté a fegyvere iosztását? Úgy igye ezzé hát tisztelendúr, hogy nincs idõ a halogatásra!... Még csa azt a arom mondani, hogyha Három út felé megy, ne a Sándoro dombjánál térjen el, mert arra az út járhatatlan a nagy hófúváso miatt, hanem a Hosszúsar on túl vágjon át balra a Kolos-tetõ alatt!... Most aztán ezdheti a misét! Zöld Péter az izgalomtól maga is fehér lett, mint a hó. Ránézett a icsi szentségházra, hogy örö re búcsut vegyen tõle, mert tudta, hogy utolsó miséjét mondja ennél az oltárnál.

Félóra mulva a régi, elszánt, lobogószemû Zöld Péter jött i a falusi templomocs ából. Nem törõdött semmivel. Türelemmel észülõdött az útra. Melegen öltözött, pénzét is magához tette és megnyergelte a lovát. - Ez a pap meg a ar szö ni! - vetté észre a atoná és a hadnagy után szalasztotta . Õ lássa hogyan báni el vele! Zöld Péter azonban már tudta, hogyan mehet i a ár a világból is, anél ül, hogy a fegyveres hatalom egyetlen szalmaszálat is ejthessen lábai elé. A se restyébe sietett. A nyomába szegõdött atoná csodál ozva láttá , hogy templomi ruhába öltözi , inyitja a szentségház ajtaját, az oltáriszentséget magához veszi, mintha nagybeteghez vinné. Egyi ezében a szentség, mási ezében icsi csengettyû. A atoná le ap odtá fövegü et és féltérdre eresz edte a szentség elõtt. Már a lován ült a pap, mi or a hadnagy útját állottá. - Hová megy, plébános úr? - Láthatja, hadnagy úr! - Ön nem beteghez megy! A pap arca el omorodott. - Téved! Én halálos beteghez megye !

 

 

 

   

       

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

       

 

   

 

 

     

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

  

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

         

   

 

 

 

 

 

 

 

   

- A szentséggel a mellén meri ezt mondani? - épedt el a tiszt. - A szentséggel a mellemen mondom! - És i az a halálos beteg? A pap megro ant a ló hátán. Komoran csu lott föl benne a szó: - A szé ely nép halálos beteg, hadnagy úr! A tiszt pár pillanatig maga elé nézett, aztán szó nél ül félreállott a ló útjából és maga is fövegét a szentség elõtt. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Hosszúaszón túl, a nehéz erdõlõ uta on vágott ne i Zöld Péter a havasna . Se emberrel, se állattal nem talál ozott. Fölötte ét oldalt a hegycsúcso némán állotta , mintha óriáso vetté volna le fövegü et fehér fejü rõl Krisztus elõtt. Fehér zuzmara lepte be a lovacs át, jégtû zsongta a levegõben, a fenyõ ájtatosan földig hajtottá ágai at, a szirte vigyázzba dermedte útjában, a végtelenségbe veszõ szálfá oszlopai tartottá feje felett az eget és e szûzi hó-baldachinum alatt vitte a pap Krisztust a havaso ba mene ült szé elye halálos ágyához. Csattogó hideg volt, de õ nem fázott. Ábrázata, orra, fülei fe etére pör ölõdte , nem érezte. A icsi ló néha magától megállott, hogy szusszanjon, erõt gyûjtsön és ilyen or nem tudta megállani, hogy bele ne iáltson az erdõ csendjébe: - Jövün , embere ! Az elsõ mene ülte el a Kolos-tetõ alatt talál ozott. Szentgyörgyi, menasági népe volta , i a Fenyõ-pata a mejjé én húzódva, a Jáhoros alatt vágtá át az utat. Éppen pihente , mi or a pap odaért. - Netene! a szentléle i tiszlendúr! - szö döste fel örvendve a tûz mellõl, de mindjárt le is borulta a hóba, mi or megláttá , hogy a pap magát Krisztust hozza . - Ki haldo li a havasban? - omorodta el. - Mi történt? - Semmi, semmi! - nyugtatta meg õ et a pap. - Azért jött velem az Úr, hogy nehéz napjain ban velün legyen! - Éjjön! - urjantottá olyan lel esedéssel a menaságia , hogy a hó leesett a faágról. - Emmá beszéd! - s örömü ben szinte az ölü be vetté a papot lovastól. Nehányan elõreporzotta apró, szõrös lovacs ái on, hogy hírt vigyene a többi népe ne is, és méltó éppen fogadjá a Szentséget. Ebben nem is volt hiba. A táborban sebtében egyi százados fenyõ bronz törzsébe ügyes is táberná ulumot vágta , hogy a ine szü sége van rá, önnyen Jézushoz járulhasson a maga bajával, mert baju volt bõven, Isten panasz épen ne vegye! Zöld Péterne elfacsarodott a szíve, mi or meglátta a tábort. Végig a völgy hosszában a hirtelen összeütött alibács á elõtt tüze ropogta , mintha a Szalon a-pata a tûzpata á változott volna, fel egészen az eredetéig. A hegye en túl, a Vörös Lázon szintúgy. Ami szénát sarjút a örnyé beli erdei szálláso on apta , mind ide hordtá fe helyne , de az Isten hide ge így is vette meg õ et. A fe ete arco ra rászáradt a bõr a so nél ülözése tõl, éhezése tõl, fázistól, belsõ gyötrelemtõl, s a némán lobogó szeme bõl ilövelt a eserûség és elszántság. Az edzett, inas teste fölébe görbülte a tüze ne , s látszott rajtu , hogy az otthon szerbe félbe hagyott icsi családo on jár az eszü . Lázár István szép rendjében elbeszélte a papna , hogy elsõne a madéfalvia mene ülte ide, mi or meghallottá , hogy a bizottság a szenttamásia at, a szentdomo osia at ágyúval ényszerítette a fegyver-felvételre. - Édesapád mindjárt embert szalasztott hozzám Tomotba, s erre én is ide húzódtam. Tegnap egész nap omlott a nép a felcsí i falu ból. Sorra jötte a madarasia , rá osia , taplocaia , delneie , szentmihályia , szépvizie , s mára Alcsí is megmozdult. Az Isten sugallta, ho gy mit csele edjene . Minden falu ülön telepedett le, s bizalmi embere et választott, a i ne minden i engedelmes edni tartozi . Erre fel is es üdte , de arra is, hogy halálig i tartun ügyün mellett, minden lépésün et elõbb megtanács ozzu és özös a arattal járun el. Az úta ra õrö et állítottun , hogy meg ne lephessene a atoná . - Bizonyos, hogy jól indul a dolog! - vélte Zöld Péter is. - Most már csa azt ellene tud nun , hogy mit szól hozzá a irályi bizottság. Arról is értesülve volta .

 

 

 

   

   

 

  

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

     

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

      

 

 

 

 

 

           

     

     

   

 

 

   

- Alaposan leesett az ura álla, mi or Szenttamásra ér ezte , s meghallottá a madéfalvia mene ülését, - acagott Lázár István. - Kemény parancsolattal az öcsédet üldté a faluba s azzal fenyegetõzte , hogy ha huszonnégy órán belül a férfia nem térne vissza, az összes asszonyo at és leánygyerme e et iûzi a faluból, a fiú at és egyéb javai at pedig visszatartjá . - S ti mit válaszoltato ? - Mi semmit, de erre indult meg a népvándorlás az egész szé ben, amibõl láthatjá uraimé , hogy mi a nép válasza. Nem hiszem, hogy meg ne gondolná magu at! Lázár István azonban tévedett. Még aznap délután ugyanis egy szépvizi öreg ember elhozta a bizottság nyílt rendeletét, melyet az összes falva ban ihirdette . Az erdõre mene ült nép el nem lehetett eltit olni, ezért Lázár István énytelen- elletlen felolvasta. Közhírré téteti ... 1. Sen i az erdõre mago at elvont madéfalvi és más falu béli la oso özül egyet is maga házába és hajlé ába befogadni, ne i eledelt adni, avagy az erdõre i üldeni ne merészeljen, ülönben feje és jószága elvesztésével la ol, mint õ , i a irályi parancsolatna nem engedelmes edte . 2. A i azon elfutott embere özül gazdaembert elfog és a bizottság eleibe elhozza, egy arany váltsága lészen. 3. A falusbírá is vigyázzana emény büntetés alatt, hogy ha valamely faluban azo özül lappangó at észreveszne , s ilyen erdõre i észülõ, elébbállani a aró személyt tapasztalna , nem várván elmenetelét, legottan elfogjá és a irályi bizottsághoz, vagy a leg özelebbi haditiszthez üldjé . 4. Ha i pedig elmenni találnána hír nél ül, azo na marháju at mindjárt hajtassá tisztézhez és vigyázzana , hogy semmit háza tól el ne vigyene , ülönben mago fizeti meg az árát. Ez volt az elsõ próbatétel, a tûz eresztség. A pap figyelte a tömeget, hogy mi éppen fogadja szigorú rendeletet. Sen i nem mozdult. A férfia mereven állotta , mint örös örül a földbe fagyott fenyõszála , s csa az arco on vonult át az árnyé , a teste és az ö lö megfeszülte a so ezer szem veszedelmesen villogott; de aztán a megcsi ordult foga mégis elharap tá az ördög gerincét és egyi ü feloldódva legyintett: - Hiába ijesztgetne bennün et az ura ! Szépvizi Szüts Péter, i az asszeszorságból állott be özéjü földönfutóna , mégis figyelmeztette õ et: - Nem ijesztgetés ez, atyafia ! Éhhalálra ítélt lázadó lettün , s egy arany vérdíjat tûzte fejün re. A i úgy érzi, hogy nincs ereje szembenézni a szenvedése el, tán még a halállal is, az még hazamehet. Holnap már ésõ lesz! Jól gondolja meg minden i a maga sorsát, és ésõbb reán ne vessen sen i! A övet ezõ pillanatban nagymérgesen elébe pattant madarasi Nagy Ferenc: - Nem azért jöttün , hogy bennün étel edjene ! Férfiembere el van dolga, Péter úr, nem fuzsitus fehérnépe el! Min et ne sértegessen sen i se! - A or vivát! - vidámodott meg Szüts Péter is. - A or imondom, hogy sem szép szóra, sem fenyegetésre nem tágítun az Istenne sem, s ezen órától fogva szecs ába vágju , a i a nép ügyét el meri árulni! - Azt nem es lehet más ép! - bé élt meg Nagy Ferenc is. - De ha õ tudna írni, mi is igen! Azt javasolom, embere , hogy legalább írásban adju bé ne i , hogy mit a arun ! Néma gyerme ne anyja se érti a szavát! A nép helyeslõleg felzúgott. - Nagy esze van iedne ! - büsz él edte a madarasia , hogy ilyen értelmes ember erült i özölü . - Elé hát a pennát, Péter úr! A falva megbizottai, az o oso , - ahogy a nép elnevezte õ et, - egyi alibában mindjárt összedugtá a fejü et s megszer esztetté a feleletet emberül. Nem öntörfalazta , hanem megírtá értelmesen, hogy Õfelsége eddig nem a arta, most sem a arja a szé elye et es üjével megerõsített törvényei és iváltságai ellenére, erõsza al atoná á tenni. Ami Gyergyóban történt, az sem érvényes, mert ott a népet ágyú al, fegyveres erõsza al, fõ- és jószágvesztéssel hurcoltá a bizottság elé. A i pedig Csí ban volta énytelene felvenni a fegyvert, azo at vasazással, veréssel, bé lyózással, tömlöccel, húzással-vonással, minden igondolható rettegtetése el és ínzáso al ényszerítetté rá. A határõr tiszte hit alatt

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

    

 

 

   

     

   

 

  

 

 

 

 

 

     

   

 

   

 

 

   

       

 

 

 

 

  

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

       

   

    

   

   

 

       

       

   

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

    

 

 

 

 

     

 

   

   

   

   

 

 

 

   

   

 

   

   

 

 

             

  

   

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

    

 

 

       

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

 

 

 

     

 

     

  

 

 

 

           

ígérté az adómentességet, a nemesi ingyen sót, birto ot, mindenféle edvezése et, de semmit be nem tartotta , hanem megcsaltá és félrevezetté a népet. Ami tehát eddig történt, az semmis, a irályné a arata ellen történt, amit önnyû bebizonyítani Õfelsége o tóber 8-i i rendeletével, amely az ön éntességet világosan imondja. ...Azért véglegesen ijelentjü a méltóságos Bizottságna , hogy a már megszo ott fenyegetése re és rettegtetése re sem ivánun megjelenni a bizottság elõtt, még az a asztófától sem ijedvén meg. Ne erõsza oljá tehát a fegyver felvételét, hanem hagyjana meg mostani állapotun ban, mert mi Õfelsége, a egyelmes irályné hûséges adófizetõi a arun maradni továbbra is és tilta ozun minden erõsza , sérelem, ár, letartóztatás és törvénytelenség ellen. Szívö szerinti írás volt, annyi szent! Ha enne nem lesz foganatja, semmine sem. Egészen felbátorította az árva mene ülte et. Most már csa el éne üldeni, de hogyan? Közülü nem vállal ozhati sen i, hogy ézbesítse, mert a i a feldühödött bizottság ezébe erül, mostanában nem látja meg a napvilágot. A jószerencse segítségü re jött. Dél felé a iállított õrö jelenti , hogy errefelé tart Balázsi Ádám, a felcsí i irálybíró, egyetlen szál hajdúval. Az elõbb fordult be Küshavas alatt, a gyertyánaszói füzese nél. - Menjün eleibe! - adta i vala i a jelszót. A tömeg megmozdult és elzárta a völgy bejáratát. A irálybíró bátor ember volt, de a fenyegetõ ember-fal láttára mégis végigfutott a hideg a hátán. - Mit a arto ? Nagy Ferencé mindjárt örülvetté , nehogy bántódása essé . - Mi érdezzü , hogy mit eres itt a irálybíró úr! Az úttól, izgalomtól fáradt irálybíró issé ifujta magát. Elévette és felolvasta a bizottsá újabb rendeletét, nehogy azzal menthessé magu at, hogy nem tudta róla. A tömeg szótlanul végighallgatta a fejéhez vert, rideg parancsot, az ellentmondást nem tûrõ, érzé etlen felszólítást, hogy minden i azonnal engedelmes edjé és térjen haza. A irályi a arat ellen ne rugódozzé , mert hetediziglen megemlegeti a reáváró emény büntetést. Az embere megüt özve nézté a irálybíró gõzölgõ száját, rideg arcát, a ló hátán meredezõ te intélyes ala ját és megdöbbente : Mi történt ezzel az emberrel? Hiszen ez nem a régi, jóságos Ádám úr , hanem nyílt ellenség!... A bizalom és bátorító mosoly, mellyel fogadtá , haraggá merevedett a megcsalódott embere ben és egyszerre ezdett beszélni minden i, hog y ta arodjé a szemü elõl, mert õ atoná sohasem leszne és míg a bizottság nem biztosítja a felmentés felõl, addig haza sem térne . A fenyegetése ben nem hiszne , mert maga az ördög is hétszer meggondolja elõbb, mielõtt feleségü et, ártatlan gyerme ei et ilyen dühöngõ téli idõben otthonu ból ihajtaná és házai at lerombolná. Hogy is áll elé effélével a irályb úr értelmes ember létire! - Embere ! Én nem tréfálo ! Az egy igazat mondom! Értete teszem! Gondoljáto meg! Es üszöm, hogy baj lesz, ha nem engedelmes edte ! - próbálta belátásra bírni Balázs Ádám a népet, de a tömeg vadul és ellenségesen felüvöltött: - Sohasem! - Ez az utolsó szavato ? - Ez az utolsó szavun ! A irálybíró összecsu lott a ló hátán és sírva fa adt. Olyan furcsa volt, úgy megbénította a népet a jelenet, hogy megszólítani se merté s az emlé iratot is a velejött hajdú ezébe nyomtá . Ejnye, mi történt?... Miért sír a irálybíró?...

XXIX. A tábor népe szótlanul ült a tüze mellett. A férfia már nem ragyogta fel a régi bizalommal mi or Zöld Péter, szo ása szerint, végigjárta a tüze et, s szóba állott az embere el. Elméjü otthon járt az elhagyott icsi családnál, s gondjai at számigáltá magu ban. Kicsit szû ösen hagytá az asszonyt, enyér, öltség nél ül s a fa is fogyaté án van; de tán valahogy csa megleszne , míg haza erülne . Hiszen jójó! - mondogattá a papju na , - õ várna türelemmel, de az élelem fogyaté án van, s azt a nagy hideget se lehet tûrni, míg a világ. Far asna is számot tenne ez az áll apot. Ne vegye zo on a plébános úr, de õ mégis azt tartjá , hogy most, melegiben éne leszámolni az ura al, mielõtt a nya u ba gyüjtené a atonaságot az egész országból, s míg magu is jó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

       

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

                   

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

       

   

   

         

 

erõben vanna . Valahogy lecsillapította a türelmetlen edõ et, a csüggedte et újra életre rázta, de érezte, h a nép csele edni a ar, s nem bírja so áig a tétlenséget. A szenvedélye , indulato ma még lefojtva morajlana , de ha itörne , sen i sem a adályozhatja meg a nyílt lázadást, a eserûségtõl elva ult öldö lést és rombolást. Éppen át a art menni a Vörös Lázra, mi or Lázár István érte szalasztott, hogy siessen a gyûlésbe , mert rossz híre et hozta Szenttamásról. A bizalmi embere már együtt ülte a alibában és fölháborodva újságoltá , hogy megjött a irályi bizottság izenete és szóba sem áll velü , mert nem tartja magához méltóna , bármit is felelni a pártütõ és va merõ iratra, melyet a nép hozzá juttatott. Tárgyalás helyett erõsza r észülne . Az Udvarhelyen fe võ lovasezredet, s a Háromszé en telelõ gyalogezred hat századát sürgõsen Csí ba rendelté , hogy velü az összes havasalji falva at megszállassá , s az erdõn szigor odó népet az élelmezéstõl végleg elvágjá . - Pár nap mulva a ora haderõ fe szi rá Csí ra, hogy azzal magun ban nem mér õzhetün ! - aggódott Lázár István. - Addig ellene dûlõre juttatni a dolgot, mielõtt a atonaság megér ezi . Én legszívesebben még az écca a rajto ütné ! - Meg vagy bolondulva? - rémült meg a pap. - Fejszé el a arsz ne imenni az ágyú na ? Le a arod mészároltatni ezt a so ártatlan embert? Végpusztulásba a arod dönteni egész Csí ot? - Igaza van a plébános úrna ! - ismerté el a többie is. Lázár István is megjuhászodott. - Hát a or mit csináljun ? Adj tanácsot! Most vedd elõ a híres eszedet! A papon végigijedt a súlyos felelõsségérzet és se nem mert, se nem tudott tanácsot adni. Eléállott azonban szépvizi Szüts Péter és aszondta: - Nincs más mód, ne ün is fegyverbe ell állítanun magun mellett egész Szé elyföldet! Kérjün segítséget Háromszé tõl és az udvarhelyie tõl. Lovas embere még ma éjjel elviheti a levele et. Ha erre meg nem gondoljá magu at az ura , úgy is vége mindenne . A csüggedt embere meg önnyebbülte . Hárman is a levélíráshoz fogta , máso lovaso után nézte . A havason pillanato alatt végigfutott az örömhír és újra föllángolt a bizalom. A fá hasadna meg a hidegtõl, de õ nem érzi . Lefagyhat ezü , lábu anél ül, hogy észrevenné és meg önnyebbülve húnyorítna egymásra, mi or a lovas embere el ocogna . A lesza adt tüze et újból magasra ra já és egészen megújulva ülne melléje. A hegye omor falai özt zúg a metszõ szél. Ott hadd zúgjon! A fel avart hó táncol a völgyben és a fá ágai úgy opogna a jeges szélben, mint a fagyos csont, zuzmara hull a nya u ba és egész hófelhõ dõlne a megijedt tüze be. Számba se veszi . Az a fõ, hogy fel el mellettü egész Szé elyföld!... Egész Szé elyföld és elmúli nehéz megpróbáltatás. Hiába vénül meg az éjsza a, úgy fel vanna ajzva, hogy nem bírna lefe üdni. A beszéd elhal ugyan, de a férfia mozdulatlan ülne a tüze mellett. Segítségü re jön Szé elyföld! Egész Szé elyföld!... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Az öröm nem so áig tartott. A irályi bizottság beváltotta embertelen fenyegetését. Másnap reggel, - meg se volt virradva tisztességesen, - a atonaság rácsapott Madéfalvára. A durva zsoldoso házról-házra járta és ihajtottá otthonu ból az asszonyo at, leányo at. Zöld Boris át szinte a hajánál fogva húztá i a betegágyból. Édesanyja alig tudott sebtében néhány szál ruhát reá dobni, õt magát is melléje lö té . Arra se a arta idõt hagyni, hogy az anyá a bölcsõ bõl magu hoz vegyé isdedei et. So an a atoná során áttörve futotta vissza, hogy elbúcsúzhassana erõvel otthon fogott fiúgyerme ü tõl, a i et a atoná összefogdosta . Pillanato alatt egyetlen si oltás, sírás, áto és szörnyûség lett az egész f Keresztvetésnyi idõt se engedte a szerencsétlene ne , menniö ellett. Sem ivétel, sem imélet nem volt. Maga Carato alezredes, Csí parancsno a ügyelt fel, hogy a parancso at a atonaság teljes szigorúsággal végrehajtsa. Élvezet volt számára látni a szíve mélyébõl gyûlö faj megaláztatását és pusztulását. Ha rajta állana, irmagot se hagyna belõlü . Kár, hogy nem vet õztetheti meztelenre õ et, hogy úgy élvezze végig halálbafutásu at. De ez se utolsó látvány, ahogy sírva, át ozódva, imád ozva, fel-felbu va, ziláltan végigtorlódi , gyúródi a megriasztott, fegyvere özé ényszerített asszony-csorda a röhögõ atonalegénye özött. A falun ívül már térdig gázolna a hóban és el é ült arcú, ezû öly ei et vonszoljá magu után, a i a rémülettõl sírni se merne , csa néma önnyü fagy dagadt arcocs áju ra. Némelye iejti hónu alól a futtában fel apott enyeret, hogy összeesõ icsinyei et

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

   

     

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

           

 

 

 

 

 

 

 

         

 

   

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

     

 

   

 

 

               

 

 

   

         

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

   

 

   

 

   

   

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

mentsé , de mire utána nyulnána , a többie már széttapostá a hóban. Vanna , a i dühösen visszafordulna , mint a vadmacs a, hogy tíz örömmel csapjana a atoná arcába, de azo durván visszalö i a magán ívüli tömegbe és futnio ell tovább. Némelye férjü nevét si oltjá végig az egész úton és nem jut eszü be, hogy hiába. A gyengébb természetûe fel acagna az égre, egyi vénasszony ijesztõen éne elni ezd, a haragosabba tehetetlenségü ben haju at tépi . Állapotos édesanyá mindent feledve, ezü bõl védelmet csinálna hasu öré, hogy szívö alatt hordott magzatju at így mentsé . Még a vad atoná is csodál ozna , hogy ilyen szívósa , fáradhatatlano , ilyen rettentõ erõfeszítésre épese . Verejté ü sárgára festi a havat, a teste gõzölne a hidegben, a fáradságtól leejtett szája omli a pára, tagjai zsibongana , a hideg fáj ujjai ban, agyu muzsi ál, fe ete ödbe vés z örülöttü az egész világ, se látna , se hallana , csa menne -menne orrabu ásig, a rettenet és téboly ûzi, hajszolja õ et... A szélen és hátul haladó atoná együtt futna velü . A ad, a i mégis megtorpan: Istenem, mit csinálun ! - de újra elönti a furcsa inger és fut tovább elõregörbült testtel, a özeled hegye ne szegzett fejjel. Áthaladna Szépvizen, de sehol sen i útju ba nem áll. A falu öze néptelen. A szépvizie házai ban szorongana és dermedt léle el lesi a jégvirágos abla ocs á on át, hogy ívül mi történi . A rémhír elõre megbénította õ et. Látni lehet, hogy egyi csecsemõjét hurcoló asszony hirtelen megállott, elõrántja é eres emlõjét és pillanatig étségbeesetten dugdossa piros bimbóját icsinye hideg szájacs ájába, d az áradat ismét magával sodorja és most már szabadon libegõ emlõvel rohan elõre, mintha veszett far aso harapná a sar át. Szépvizen túl a zárt tömeg elnyúli az úton és szétsza adozi . A ifulladt öregasszonyo feladjá a üzdelmet és fe ete, száraz ezei el valószínûtlenül intene a többi után: Ti cs fussato tovább! és összeesne ... Hát õ futna is az oldalu on lihegõ atoná al, míg a hó, a hegye , a fá , minden zölddé és veressé nem váli ialvó testü és lel ü véres áprázatában és egyenesen a halál arjai özé esnéne a végén, ha szerencsére fel nem üvöltene a vezényszó: - Állj! Katoná vissza! A zsoldoso visszafé ezi magu at a félig homályba borult agya on átnyilaló hangra. Az asszonytömeg is megtorpan és lassan lecsendesedi . Most, hogy valamennyire magu hoz térhette , még eservesebb. A feszültség feloldódi , a túlhajszolt test és léle összeomli . Kibírhatatlan fáradtság és fásultság lepi meg orvul, in resz etne , az erõsebbe egy ideig még vonszoljá magu at, aztán õ is elhullana az úton. Pihenne a hóban és iváncsi, árogó varja szálljá örül õ et. Késõre, nagyon ésõre megismeri , már biztatjá és vígasztaljá egymást: Jozéfa, add ide azt a gyerme et!... Lel em édesanyám, egy icsit erõsítse magát!... Ne búsuljato , asszonyo , mert mindjárt ott vagyun a havason!... Jaj, fagy meg a lel e m icsidem!... Már tudna beszélni. Ez az utolsó sza asz azonban a legnehezebb. Felszedelõz ödne , vánszorogna , vonszoljá magu at és egymást. Testü sajog, mintha vasvesszõvel verté volna végig, de menne erejü végsõ megfeszítésével és szabad ezü et széttárjá , mintha a levegõben a arnána meg apasz odni... Az erdõ fala azonban megállítja õ et és belesi oltjá uru nevét a hó súlyos csendje alatt pihenõ rengetegbe: - János! István! Be e Mihály! Édes jó uram!... Egy szösz e leány a hirtelen fel acag: - Ni, édesanyám!... Ott jõne édesapámé !... A fá alól embere lépne i és ölü be szedi az asszonynépet, gyerme e et. Némán öleli , csó oljá , lehelletü el melengeti . Lovaso bu anna elõ és magu elé szedi a nyeregbe az elalélta at, betege et, tehetetlene et, gyerme e et. Az erdõben csattogna a fejs zé , szorgosan ra já a melegedõ tüze et és ilómétere re leolvad a hó a fá ról a felcsapó lángo tól. A Pálos- és Szalon a-völgye egyetlen vörös tûzvonal, fel egészen a hegye szívéig. Minden alibából, minden zugból sza adatlan nyüzsögne elõ az idegen férfia is és döbbent csendben nézi az otthonu ból ivert, félig megfagyott szerencsétlen asszonyo , ártatlan gyerme e bevonulását. Nem szólna , de ezü úgy rászorult a fejszé re, hogy a nyele sorvad

 

 

 

 

         

 

     

   

     

 

 

 

             

 

 

   

 

 

 

 

 

 

         

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

       

 

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

                   

      

 

 

   

 

 

 

 

 

     

  

 

   

  

 

   

 

 

 

     

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

    

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

           

       

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

       

 

         

 

 

 

 

   

   

   

 

   

 

 

 

 

       

     

el a mar u ban. Az arco , szeme fe etén sugárzana s a szi ár, inas férfiteste fé ezett mozdulatlanságában feszülõ és összezsúfolt erõ láttára még a téli álmát alvó élõ fa is megremeg félelmében. Elég volna egyetlen intés, tétova mozdulat, felnyögés, hogy csa egyetlen léle is elsza adjon e pillanato ban a látvány felé borzadó ember-ezre ben; hogy ez az ugrásra ész, eserû had vadállat-üvöltéssel rontson rá a világra és addig ne nyugodjé , m az utolsó vértõl piros fejsze is örö re le nem hanyatli a eze ben... Maga Zöld Péter, a pap is eliszonyodva retteg ettõl a pillanattól és észre sem veszi, mi or édesanyja átöleli, nem hallja, hogyan üvölt fel Lázár István a jegyese láttára és viszi el arjaiban a félig holt szép leányt. Valószínûtlenné ödli minden elõtte. Feje olyan, mint az erõsza osan megvert tûz, melyne szi rái szerteszóródna és mindjárt meg is halna . Egyetlen rettegés, borzadály és félelem az egész ember, valami iáltoz belül, de szája csa hangtalanul didereg, mert mielõtt megszülethetne, vacogó fogai holtra harapjá a szót. Varázslatban lát maga elõtt mindent és értelmetlen szava zsongana örülötte. A havas megbojdult. Szerencsére most még minden i el van foglalva. A ivert asszonynép et, gyerme e et daj áljá , melengeti , szeretgeti és újabb alibá at ácsolna számu ra. Ezalatt a felháborodás és bosszú elsõ hulláma lezajli bennü . Egyelõre nem történi semmi. A pap is magához tér, megnyugszi és éppen övéihez a ar sietni, mi or meglátja, hogy a Pálos-völgy szájánál fejszés, fegyveres had verõdi össze és indulni észül Szépvíz fele. A tömeg percrõl-percre szaporodi . Már a Vörös Láz felõl is eresz edne alá a férfia . Zöld Péterne alig van ideje odafutni: - Embere ! Mit a arto ! - Félre az útból, tisztelendõ úr!... Nem lehet visszatartani a népet. Hiába isten edne a többi vezetõ is: Getzõ Tamás taplocai, Bogos Tamás, Böjte János, Gergé Ja ab, menasági Csiszér István, a szépvizi Betze Anti és máso . Ha volna is, i hajlané a szóra, a madéfalvia eserû haragjával nem lehet bírni. A lehelletü , lihegésü is éget. Hiába futna oda az asszonyo is, veti rá magu at férjü re, apju ra, ulcsoljá át térdei et, a bosszuló angyalt nem tehet feltartóztatni. A pap étségbe esetten üzd, magyaráz, csillapít; nem használ semmit. El ésett már a beszéd és tehetetlenül éppen félre a ar állani Zöld Péter az útból, mi or a özeli alibából ilépi Lázár István és feléje indul. Minden ine feltûni , olyan ülönös az egész ember, mintha nem is volna ezen a földön. Arca csupa ín, fojtott fájdalom, teste megtörött és remegés rázza. Hangja fa ó és elszorult, mi or ingadozva, halálsápadtan megáll a pap elõtt: - Jere, Péter, áldoztasd meg a húgodat, mert utolsó óráját éli! A pap összerándul és felbámul a mási ra, mintha nem értené, mit mond. Az embere továbbadjá , hogy mi történt és elnémul a havas, mint a sír. A pap végigsimítja ezével homlo át, mintha a halál árnyé át a arná eltörülni szemeirõl, imbolyogva odamegy a fába rejtett szentséghez, térdet hajt elõtte, iemeli és mellére szorítv eltûni a haldo ló leány alibájában. Most már nem áll sen i a fegyveres bosszúálló útjába. Getzõ Tamás, Böjte János, Gergé Ja ab, a szépvizi Becze Anti már nem önyörögne a néphez. Megrendülve magu elé nézne . A férfia is meg övülne , az asszonyo na éta orára tágul a szemü , az ijedt leány á felragadna édesapju térdére... Ki tudja mennyi idõ múlva a fe ete eze megeresz edne a fejszé en, az izmo ismét elsímulna és az egymásba forrott tömeg lassan felbomli és visszaözönli az erdõ be. Még se lehet ölni menni, mi or vala i haldo li ! A far asdühös férfia esett fõvel menne és lábu neszét felfogja a puha hó. Lázár István egyedül marad. Hirtelen eszébe jut a somlyói jelenet. A or is ugyanígy oszlotta szét a lázadó a Boris a csudálatos csele edetére. És most másodszor menti meg népét az élete árán!... Áll, áll Lázár István egyhelyben, míg lábai örül megolvad a hó és elszorult mellébõl alig hallható suttogás tör elõ: - Boris a!... Én szép icsi fenyõbojtom! Két órával ésõbben ér ezett az erdõre Bors Lázár, az alcsí i helyettes al irálybíró Bene József delnei lófõvel, a ine házában étsége és félelme özt várta a irályi bizottságtól nép lecsendesítésére i üldött fõ irálybíró, hogy ét embere visszaér ezzé . Maga nem mert a nép özé menni. Bors Lázáré is csa nagy hebegéssel, rebegéssel indulta útna . Szépvizen tudtá meg a madéfalvi asszonyo és gyerme e iûzetését. Az itt táborozó vasas némete

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

     

 

 

 

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

     

       

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

         

 

   

 

 

 

 

 

 

 

       

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

                     

   

     

 

   

   

 

 

 

 

 

parancsno a, Persina apitány újságolta, hogy csa a parancsot várja és ma vagy holnap földi g romboltatja Madéfalva házait is. Elhitté a hírt. Hogyne hitté volna, hiszen maga a fõ irálybíró figyelmeztette, hogy az altábornagytól semmi jót nem várhatna , annyira feldühítette a nép engedetlensége. Mi or a szé i tiszte eszire adtá a báróna , hogy az el eseredett embere ivándorlással fenyegetõzne , csa vállat vont: Ha végleg elszö ne , van itt so szegény család, i özt fel lehe osztani a földet . Nyíltan meg is írta Daun grófna , a haditanács elnö éne , és abból sem csinált tit ot, hogy tûzzel-vassal véghezviszi a irályné a aratát, s in ább a nép pusztuljon minthogy ne i elljen szégyenteljesen ivonulnia Csí ból. A bizottság magyar uraira se l ehet számítani, mert Lázár gróf in ább uszítja, mint mérsé eli, Kemény uram pedig csendes, lágy ember, i nem so vizet zavar, a német tiszte pedig egyenesen eltörülné a föld színérõl a szé elységet. - Hát így állun , Bene uram! - sóhajtott Bors Lázár. - Az életün árán is rá ell bírnun a népet a visszatérésre! - Nincs más mód! - ismerte el Bene József lófõ. - Có ne! - ocogta tovább. A havas szájáig se érte , tíz-tizen ét fegyveres ember bu ant elõ a fá özül és örülvette õ et. - Ki vagyto , s mit a arto ? Mondjá , hogy mi járatban vanna , mire a nép özé vezetté . Bors Lázárna elszorult a szíve, mi or meglátta a szerencsétlene sanyarúságát, nyomorúságát. A szívig fagyott nyers fenyõszála csa füstölne a tüze en mint a mellette ülõ embere feje. A hevenyében egymásna támogatott fá ból észült alibá odujában is gyerme e sírna a széna- és condrapriccsen, iszívott testû asszonyo teszne -veszne , sa ját száju ból megvont utolsó falatju at dugdossá öly ei szájába. A fá özt lógófejû, szõrös hegyi lovacs á állana mozdulatlan, mintha azt várná , hogy végleg megfagyjana . Odébb durván ledöntött fá romjai, friss sebû csuta jai meredezne az összetiprott és barnára pisz olt havon. Nehány férfi bibelõdi velü , de mi or meglátjá a vendége et , abbahagyjá a mun át és õ is a iváncsia hoz csatla ozna . A nél ülözés, so eserûség beette magát testü be-lel ü be és egyre növe võ romlásu miatti lázongásu állandóan zajli a szívö ben. Lehelletü eserûséggel mérgezi meg még a levegõt is. Kifent fogú, vicsorgó far ascsorda, mely csa az éjsza át várja, hogy elrohanjon öldö lõ útjára. Bors Lázárna borsódzi a háta a félelemtõl, ha ráju néz és nem csodálná, ha menten szétszaggatná õt is, csa azért, hogy párolgó piros vérét lássá , hiszen az ölni-a arás sárgálli szemü ben és az éhség bõ nyála önti el száju at... Alávájt, órságos, cigányna is elviselhetetlen élet bizon és mégis úgy érzi Bors Lázár, hogy ennél fenségesebb hordát sohasem látott. Büsz é , mert tudjá , hogy miért szenvedne , tûrne és nem vas, nem parancs alázta ide, hanem ön ént vállaltá a sorsot és az elhatározást, hogy életü árán se tágítsana , ott resz et a vérü ben csillog a szemig esett sap á alatt. Bors Lázár tudja, hogy hiába jött, mégis szóvá teszi: - Embere ! Min et a fõ irálybíró úr üldött, a i a irályi bizottság megbízásából ide észül hozzáto ! Nehány emberbõl itör a fullasztó düh és gyûlölet: - Ide ne! Kurafi, nyomorult, áruló gazember! Ne i öszönhetjü , hogy ide jutottun ! A harag ragadós. A nyüzsgõ, lö dösõdõ tömeg már ö lét meregeti a ét övet feje felett, de a haldo ló leány alibájából ilépi Lázár István és fáradtan felemeli csendre intõ arját: - Az Istenre érle !... A fonnyadt, nyúzott, rongyos embere elhallgatna és el ullogna . Az acsar odás megszûnt . Alig nehány omor férfi marad a övete mellett. Bors Lázár nem tudja mire vélni a váratlan változást. - Mi történt! Miért mente el? Vala i megmondja: - Egy leány haldo li a alibában! - Egy leány? - A Lázár úr jegyese, a madéfalvi Zöld János leánya! A betegágyból hánytá i a atoná ! Hónapra volt itûzve az es üvõje, de nem hiszem, hogy megérje.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

     

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

   

   

 

 

   

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

     

     

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

   

     

 

       

 

 

 

       

 

Bors Lázár megrendülve indul a lova felé. A többie tisztességbõl el is iséri , még fel is segíti a ló hátára. - Hát ne jöjjön a fõ irálybíró úr? A leppegõszavú Getzõ Tamás taplocai primipulus felel, mert õ van jóismeretségben az al irálybíróval. - Ha azért jön, hogy min et támogasson, a or szívesen látju , de mi a szándé un tól el nem állun , sem érte, sem sen iért a világon!... Így mondjáto meg ne i! A or az Isten segéljen! - Téged es, Lázár! A ét övet el ocog. Egymáshoz se szólna , vissza se nézne . Már Szépvizen túl járna , mi or a delnei lófõ, Bene Józsi felsóhajt: - Te Lázár! Ha nem volnáto a vendégeim, bizonyisten itt maradné magam is!... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Az embere visszamenne a tanács-tûz mellé. Nincs ugyan mit tanács ozni, de legalább elbeszélgetne s azzal is veri az idõt. Sza állas, összefagyott arcu at sütteti a tûzzel. Az elsõ idõsza , a céltalan és va dühöngés ideje elmult, a feszültség elfonnyadt s a népet tehetetlen gyengeség fogta el. Különösen így napszállta elõtt érzi . Rossz edvû nap ez a mai minden éppen. Az ég is szür e, ietlen, hótól viselõs. Az élet imerült. Még a fá özt vesztegelõ lova is földig ejtetté fejü et, mintha agyu ban vég épp ialudt volna minden fény. A férfia a tüze örül zárta , ono o és sötéte . Élõ szi lá a lángo vörös fátylába bur olva. Az ijesztõen félrebillent élet áldozatai. Csa a or rándulna meg, mi or valamelyi halálrahült gyerme ínos fuldo lása, öhögése végigugat az erdõn. A saját léle zetü párájába veszõ férfia hallgatjá és megbénul a szívö tõle. Arra gondolna , hogy ez a helyzet tovább így nem maradhat, de nem szólna semmit. Az éj leeresz edi . Nyúlós, vastag sötétség ül a havasra és orvul megfojtja. A tüze is messzibb húzódna egymástól. Az écca a szétszórja és elválasztja egymástól a népet. Minden ember magára marad a maga ülön terhével és erõtlenségével. Ez így elviselhetetlen! Valamit mégis tenni éne ellene! Egy ember, - ha jól nézem, éppen Gergé Ja ab, a taplocai bíró, - felugri és a tûzfényben óriásira tátott szájjal belebõg a havasba: - Hahó, embere !... Tudjáto -e, hogy ma Szilveszter-este van! A iáltás enni adott a lel ü ne . Szilveszter-este! Otthon ebben az órában meg ondulna a harango , hogy hálaadásra hívjá õ et, a szíjjal rángatott orgonács á gyenge muzsi ája betölti a is templomo at s a viasz gyertyá fényében ihletett szívvel olyan jó bé ességben ülni egymás mellett és búcsúztatni az óesztendõt, mialatt a pap elõszámlálja az élet tengerében végleg alámerülõ év aratását, hogy hányan születte , hányan halta meg... Úristen, hová lett ez a világ!... Soha ilyen szomjasan nem vágya ozta otthonu után, mint itt, a havas ietlenségében sinylõdve, szigor odva, éhezve, fázódva, iûzötten és csa rávicsorogna a távozó ó-esztendõre, mint a láncos utya. Itt Isten sincsen, mert az Isten galamblábon jár az oltáro fehér abroszain és elta arja szemeit, hogy ne lássa ezt a mocs os világot! Haza! Haza! Haza!... Olyan erõvel fe szi meg a vágya ozás a lel ü et, hogy még a félpogány Mi lós Gyuri is azt mondja társaina : - Mégis beszélni éne a fõ irálybíróval! A havasi embere láthatólag meg önnyebbülne . - Én is most a arám mondani! - újul meg Getzõ Tamás, a taplocai. - Nem penészedhetün meg az erdõn! - véli Böjte János is. - A or so at ne szo otálódjun , hanem induljun ! - ajánlja Bogos Tamás. - Mire oda érün , így is éjfél lesz! Az igaz! Felszedelõz ödne és indulna . A észülõdést a nép s észreveszi: - Kiete hová menne ? Izsá Fülöp megmondja: - Csa ide, Delnére! Még egyet próbálun a fõ irálybíróval! A szeme felcsillanna .

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

   

 

  

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

   

   

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

   

 

  

 

     

  

Bárcsa szerencsével járnána !...

A hóba süppedt falucs a alszi . Sehol világosság. - El éstün ! - edvetlenedne el az erdõrõl jött férfia és megállana a Bene Józsi sötét abla ai alatt. Tûnõdne , hogy mitévõ legyene , suttogna , topogna a hóban. Minden i alszi a háznál. - Mégse éne elmenni dolgun végezetlen! - dörmög Mi lós Gyuri és özel-szájjal, fojtottan beszól az abla on: - Hé, Bene úr! Bent mozgolódás, szava , észrevetté . Vala i iszól: - Ki az? - Mi vagyun !... az erdõrõl! - Jöjjene be! Leveri a havat a lábu ról és bedörgetne . Egy árva gyertyaszál rebeg az asztalon, mintha fázné , vagy félne. A fõ irálybíró áll mellette félig öltözötten, éppen csa belehuppant a csizmáiba s ró ator os mentét apcsolt a nya ába. Izgatottan nézi a nyolc embert, i bõl a meleg házban is árad a hideg. Bors Lázár ülteti, barátságos odi velü . - Hát mégis meggondoltá a dolgot, embere ? - Meg! - döngi re edten. - Jól tetté ! A fõ irálybíró figyeli a sovány, szálas ala o at. Beesett, sárga arcu at megverte a tûz, fagy folytonos töprengés, gond. A bizonytalanságba belebámuló szeme ürese . Fáradta és megadtá magu at. Mi lós Gyuri viszi a szót: - Megúntu már a so sanyarúságot az erdõn, méltóságos uram! Tovább nem szenvedhetün ! Meginstálju alásan, járjon özbe, hogy a érvényün re a irályi bizottság adjon választ, de még holnap reggel nyolc órára, hogy mehessün immár haza! Fele a népne beteg, az asszonyo , gyerme e ott döglene a hóban. A súlyos pillantású szeme a földre szegezõdne . Szégyenli , hogy ide jutotta . A fõ irálybíró siet megragadni a edvezõ al almat. - Reám minden örülménye özt számíthatna ! - bátorítja õ et. - Tudhatjá , hogy nálamnál sen i jobban nem ivánja Csí javát, de reggel nyolc órára mégse adhat választ a bizottság. Nagy uru azo , irály emberei, i et nem verhete föl hajnalban álmu ból; de nem is el l. Én itt már most ijelentem a saját felelõsségemre, hogy minden i nyugodtan hazamehet a saját falujába, sen ine semmiféle bántódása nem lesz... Az egyetlen feltétel csa az, hogy magu is engedelmes edjene a parancsna és minden zavaro ozás nél ül, bé ességben vegyé fel a fegyvert! A atonaságot úgysem erülheti el semmi éppen. Anna meg ell lennie! A férfia el edvetlenedne és ono ul megrázzá a fejü et: - A fegyvert sohasem vállalju ! A fõ irálybíró Bors Lázárral együtt fáradtig igye szi rábeszélni õ et, önmagát is megalázva éri, hogy ne veszélyeztessé életü et, javai at, családju at, gondoljana feleségü re, gyerme ei re; de a nyolc szé ely nem tágít. Ha el ell veszniö , hát vesszene el mind egy szálig, de örö ös szolgaságba, jobbágyénál, cigányénál alábbvaló sorba jutni nem a arna , a irályné se ivánja ezt tõlü és az erdõ rõl addig nem mozdulna , míg igazságot nem apna , még ha far aso mara odna is össze üres belei fölött. Tanácsadóju az élõ Isten! - Más éppen pedig nem segíthete magu on! - szomorodi el a fõ irálybíró. - A or mehetün is, atyafia !... A falun ívül so an vártá a üldötte et. Lehette úgy százan. Az izgalom, a remény edés hozta le õ et a havasról. Türelmetlenül vetté örül a nyolc embert: - Széna-e, vagy szalma? Mit mondott a irálybíró? Mi lós Gyuri eserû nyugalommal válaszolt: - Ellenség õ is! Mehetün vissza meghalni! - Hát a or menjün vissza meghalni! Némán haladna be az écca ába. Csend van. Egyetlen far as sehol nem üvölt, egyetlen ló nem hor ant, egyetlen ember nem sóhajt. A hó hull csa csendesen a fejü re. XXX.

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

               

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

  

 

 

 

   

               

  

 

     

   

Új esztendõre virradta . Reggelre a hóesés elállott és fehér pompában állotta a fá , hegye , szi lá . Az ég itisztul és a nap is megmutatta magát, ha bágyadtan, ha erõtlenül is, mintha Isten maga emelte voln a fel issé a fejét, hogy megnézze, élne -e még eze a szerencsétlene . Élte . A tüze újra fellángolta a völgye ben és egy icsiny leány a beléjü áprázva mondani ezdette a öltögetõ verset: Újesztendõ, li as endõ, elj fel Fer õ, ég az erdõ. A templomos, vén Kóréh Anti bá pedig el ezdett éne elni. A ülönös varázs megfogta a tömeget és tûztõl-tûzig, alibától- alibáig szállott az éne : Óh szép Jézus, ez új esztendõben légy híveiddel! ... Az embere fellélegzette . Mintha ez a nap más volna, mint a többi. Mintha ma a gond, szenvedés is önnyebb volna! A Szalon a-völgye, a Pálos-pata mejjé e és túl a Vörös Láz is, az egész havas zengett az éne szótól. Az öreg Zöld Jánosé alibájában magához tért a ét nap és ét éjsza a magán ívül hány ódó nagybeteg leány és inyitotta a szemeit, mintha az éne a másvilágról szólította volna vissza. - Édes anyám, i éne elne ? Anyja nem felel. A leánya ágyaszélén ülve elaludt. Hajnaltájban a beteg megcsendesedett és õt is elnyomta a fáradtság, de álmában is olyan feszülten, mereven iegyenesedve ül, mintha mind a tíz örmével a halál arcába a arna ugrani, hogy gyerme ét ne hagyja. Bizony a férfia at is elgyalázta, meggyõzte a so . Ki ahol tudott, ott nyúlt el holtfáradtan. Apja elernyedve, esett szájjal hevert a tûz mellett, bátyja, a pap, a aliba falána dõlt, de bizonyisten csa éppen ebben a pillanatban hunytá be a szemü et. A hideg láthatólag ínozta álmu ban is, lehelletü a száju ra fagyott, nyöszörögve hány olódta és fenyegetõ ránco mélyedte bele az arcu ba. Az anya a magárate ert nagy endõben ezer esztendõs múmiána látszott és csa a lezárt pillá alatt iszivárgó önnye mutatta, hogy még él. Boris a sajnál fel ölteni õ et. Mennyire fáradta lehetne szegénye , ha ez a harsogó éne szó sem birja felriasztani. Körülpillantott a alibában és eszébejutott, hogy mi történt. Ma még se ijesztette meg semmi. Fájdalma se volt, csa ét oldalába érzett tompa szúrást és mintha a saját lélegzete meg a ar fojtani. A felderengõ reggelben sárga ödö szállta fel testébõl. A láz vörös rózsái eltünte finom arcocs ájáról és szür eség vonta be, mint ahogy az elszenesedett favége et lassan belepi az ezüst hamú. Nyíli az ajtó, a jegyese, Lázár István jön. Kezében batyu. Nem veszi észre, hogy a leány ébren van. Csendesen mozog, hogy az alvó at ne zavarja. Elõbb a tüzet felszítja és csa azután lépi az ágyhoz. - Pista! - mosolyodi el boldogan Boris a. - Hogy vagy? - dédelgeti a férfi. - Most jól! Nem fáj sehol! A hírtõl megújul a legény. Facsuta ot tesz az ágy fejéhez és reáül. - Tudod-e mit hoztam! - Mit? - A gúnyádat! A menyegzõi ruhádat! - A menyegzõi ruhámat? - Azt! Hát elfelejtetted, hogy mára van itûzve az es üvõn ? Újesztendõ napja van. - Ezért éne elne - villan eszébe a leányna és viasz arca színesedni ezd. - Fel az ágyból! - mó ázi Lázár István. - Öltözz, mert ma es üszün ! - Komolyan beszél? - ijed meg a leány. - A leg omolyabban! Miért hoztam volna el más éppen a ruhádat?... Félécca át setten edtem, míg betörhettem hozzáto . Így is meg ergette a atoná . - A atoná ? - rémül meg Boris a. - Nem is az angyalo ! - mó ázi a legény és gyengéden megérinti az öregasszonyt: Édesanyám! A ét férfi is valahogy magához tér a halálos fáradtság bódulatából, de idõbe teli , míg megérti , hogy mit tervez Lázár István. - Meges üdni? Itt? Most? Az erdõn? Egy halálos beteggel? E ora nagy nyomorúságban és bizonytalanságban? - csóválja a fejét vén Zöld János. A papna is idõ ell, míg megérti a gondolat szépségét. Aztán némán ezet nyújt a fiúna . Az édesanya örömében felrebben az ágy odráról és zo ogva ölelgeti leányát a i boldogan

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

         

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

   

 

 

 

                 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

         

 

 

suttogja anyja fülébe: - Most már bizonyosan meggyógyulo , édesanyám!

Az es üvõ híre hamar elterjedt a havason. A népe elõször csodál ozta , aztán ellágyulta és jótevõ meg önnyebbülés, öröm szállott rájo . Ha nehány órára is, újra a régi embere é lehette . Fe ete lett a hegy a Zöld Jánosé alibája elõtt az embertömegtõl, hiszen ilyen jel s, nagy dolgot rit án lát az ember életében. A legénye , amennyire lehetett, megadtá a módját, hogy minél szebbé tegyé a la odalmat. A hivogató tûztõl-tûzig mente s a násznagyo , nyoszolyólányo éppen olyan sejtetõen tito zatos odta , évõdte , rigmusozta , éppen olyan szép i érõ és leánybúcsuztató beszéde et mondta , mintha otthon a falu melegében s nem a rideg havason volnána . Az egyetlen virág bizony csa a fá ról le apart ezüst zuzmó volt. Abból ellett úgyahogy feldíszíteni a násznépet, de szép volt az így is. Innapi gúnyáju ugya nem volt, és azon füstös, égett, viseltes condrában ellett eléállanio , amelyben elfutotta hazulról; de helyettü annál szebben felöltözött az erdõ! Mintha ezért adta volna Isten az éjsza ai havat, mintha ezért öntötte volna jégbe, fehérségbe, ristályba az erdõt, hogy templom helyett templom legyen. Az ünnepségre gyujtott dísztüze özt apró leány á játszotta a hidegtõl pirosra csipett orrocs ával. A menyasszonydíszítõ asszonyo özül sírva jött i Tan ó Antiné a alibából és õ újságolta, hogy a menyasszony étszer is elájult, amíg öltöztetté . - Olyan gyenge a lel em, mint a harmat! Mint a harmat, vagy a faágra frissen esett hópehely, amely a ránézéstõl is elolvad. Az élemedett embere a fejü et csóválgattá , mert ha jól meggondolju , icsit furcsa is, s nem so észre mutat, amit Lázár úr csele szi . Ki bolondult meg, hogy ilyen idõ ben, ilyen bizonytalanságban házasodjé , ami or azt se lehet tudni, mit hoz a övet ezõ pillanat. Még szegény emberne is számot tenne, a i a ármi or szedheti a sátorfáját, s ha itt nem boldogul , hát ere a világ; de mit ezd Lázár úr ezzel a halálos beteg leánnyal, ha a felesége lesz. - Kicsit tudto ! - elegyedi a beszédbe szépvizi Betze Anti. - Meg van vetve jól a Pis ta feje alja! Nem hiába levelezi a móduvai vajdával! - Te mit beszélsz! - szö i ne i Böjte János, a i jó embere Lázárna . - Hazug minden szavad! Betze Anti nem hagyja magát. Visszavág. - Nem ne em igért apitányságot a vajda, ha átalviszem a szé elye et Móduvába, hanem ne i! Minden iben megfogant a szó a súlyos vádra. Nem lehet igaz, hogy az a Lázár István, a i mindenét feláldozta a népért, azért a nyavalyás apitányságért eladta volna a szé elységet! - Én láttam azt a levelet! - von vállat Betze Anti. - Saját szemeimmel láttam! Böjte János fehérre szorított ö öllel a ar válaszolni, de Bogos Tamás, a delnei megelõzi: - A levelet láthattad, de a választ reá láttad-e? A férfia meg önnyebbülte . - A választ? - bizonytalan odi Betze Anti. - Azt! - öli a nézésével Bogos Tamás. - A választ, amelyben öszöni szépen a vajda gondosodását és azt írja, hogy ha már el ell pusztulni, hát a or in ább itthon pusztulun el!... Ki nem hiszi, itt van a levél, olvassa! Betze Anti restell edve mentegetõzi : - Errõl nem tudtam!... Emmá más!... Nagy meglepetésre Bogos Tamás a levelet a tûzbe veti. Hárman is utána apna . - Mit csináltál? Megbolondultál? Tamás!... Bogos Tamás elszántan szembeáll a többivel: - A levélre nincs szü ség, de a vajdára lehet!... Ha sor erül rea, jó lesz a vajda védelme, i földet, adómentességet igért!... Én már határoztam! Ha úgy fordul, megye családostól, mindenestõl! Az embere omoran hallgatna , önmagu al tusa odna , várjá , hogy vala i ellentmondjo n Bogos Tamásna , de minden i a maga icsi sorsára, arasznyi életére gondol és remegve nézne fel Bors Fülöpre, mi or azt mondja: - Új Szé elyföldet alapítun ! Ha nem is nagyot, de szabadot!

 

 

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

     

   

 

 

                 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

 

Tanult, te intélyes ember Bors Fülöp, a i szép birto ot, csorda-marhát, szép õházat hagy itt még ha õ is így beszél, mit szóljun mi, többie ! Ahogy mondjá , Móduva földje, még jobb is, mint a csí i, füve deré ig ér, erdeje van bõven és ott is é az ég! - Hiába, Csí mégis csa Csí , ha egyszer eszi is napjában az ember! - sóhajtja Tan ó Anti s még Bogos Tamás is hálásan néz rá, hogy így a szívü mellé szólott. - Hiszen amíg lehet, nem is hagyju ! - nyugtatjá meg egymást, s Mi lós Gyuri hozzáteszi, hogy ár is errõl beszélni, mert még nem tartun ott, hogy enni elljen a vándor-sze eret . A bizottság is meggondolja, hogy az ország árára iûzze a népet hazájából. - Tudja a fene! - bizalmatlan odi Getzõ Tamás. - Azért mégis jó volt tûzbe vetni azt a levelet!... Erre újra elszótalanodna az embere . Szerencsére a aliba ajtaját inyitjá , hogy máso is lássá az es üvõ szent szertartását és boldog párt. A nép odatolul. A tûz lángja éppen a menyasszony ágyára világít rá. - Beh é es a lel em! - gyönyör ödne benne az asszonyo , leányo és meleg szeretettõl sugárzi minden ine az odapillantása. Rajta van minden Zöld Boris án: az aranyas szo nya, hozzá váll, a szederjes övû nya szorító, a irályszín selyemöv, s ezén a tarcolán esztyû. Maga lehúnyt szeme el mosolyog, ét ártatlan, gyenge eze a szívén fe szi és nincs benne semmi erõ, mint a lesza ított virágban. Teste, arcocs ája is elhervadt, s csa a haja olyan dús, ragyogó, ho gy gúzsajra lehet ötni arany ender helyett. A võlegény e világról megfeled ezve áll fölötte. Örvendeni se merne és csa szorongna a menyasszony fölött. Bátyja, a pap, olyan nehéz sóhajtással emeli áldásra a ezét, mintha nem is es üvõi párna nyitná meg vele az ege forrását, hanem ravatalon fe võ húgána intene örö búcsút. Az édesanya hirtelen felsi olt és odarogy leánya lábaihoz. Nem bírja tovább erõvel. A Zöld Boris a lehúnyt szempillái lassan felemel edne , mintha meg a arná, nézni, hogy i si oltott. Vala i beteszi az ajtót és az embere úgy nézne egymásra, mintha nem valóságot, hanem csodálatos látomást látta volna... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Bizonyos volt, hogy egy- ét nap és az erdõ végleg magához veszi Zöld Boris át, ha az ura haza nem viszi. Kész gyil osság tovább is itt tartani a havason. Lázár István is belátta, a n is a arta. Legyen, ahogy lesz, hazaviszi icsi asszonyát. Másnap már ott is volt az öreg Emri Jová i a ipárnázott szánnal. A leányo a saját haju ból ibontott piros szalagju at fontá a lova sörényébe, a legénye fenyõgallya al zöldágaztá fel a fát, amelyben a fiatalasszon édesanyja ölébe hajtott fejjel boldogan fe üdt a párná özt. A szán után Lázár István tapodta a havat apósával és a pappal. A nyoszolyólányo , legénye éne szóval egészen Pata fejéig isérté õ et. Rit án látott élõ ember ilyen nászúta Amilyen szomorú, olyan szép volt. A töretlen, so helyt a lova hasáig érõ havas erdõlõ úta ét oldalán merev tisztelettel állotta a sudár, magasszál fenyõ néma öröm iáltással, s még sza adé os hegye martjáig is ifutotta , hogy lássá a menetet. Az alsóbb régió ban egy-egy szõ e nyírfa a szán fölé hajolt és fínom ágaival meg is simogatta a menyecs e arcát: Milyen szép a lel em! A i nem fért a özelébe, még a vén fá is hullatta reá néhány hópelyhet fehér oronáju ból. Gyalázatos gazember ez a vén Emri Jová i, hogy ilyen nehéz útat választott enne a nagybetegne . A merede , sza adé os aptató nál egyi szántalpról a mási ra ellett szö dösniö a férfia na , hogy fel ne boruljon. Más helyen megsza adásig ellett üzdeniö , hogy a szán a sí os marto on be ne faroljon a mélysége be. Járt a szája a vén imfámisna , hogy bízzá csa reá, mert olyan szépen hazalopja az egész násznépet, hogy még a madár se veszi észre, nemhogy a atoná , a i Pista úrfira, s a tisztelendõ úrra is egyformán vadászna . Ha hazaérne , lesz, ami lesz, de addig felel róla, hogy olyan biztonságban vanna , mintha a ze éje zsebében bútta volna el. A férfia itt is, ott is szentül meg volta gyõzõdve, hogy végleg mega adna , út se elõre, se hátra, de Jová i bá behúnyt szemmel is italált volna, úgy ismert minden zugot. - Itt ügyeljene ! Húzzá csára a szán útját! - vezényelt s mi or a lehajló ága szinte õt is

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

  

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

             

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

 

   

 

 

     

     

 

 

   

 

 

   

 

   

 

 

 

   

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

   

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

       

     

 

   

 

 

 

     

 

       

     

 

     

lesodortá a lova fara mögül, az ura al adatta fel az elejtett sap áját. - Nó, megúsztu ! derült, böcs ödött edvesen. - Ezt csinálja utánam vala i! - Sza adt volna meg a nya ad icsi orodban! - lihegett ilyen or az erõl ödéstõl a vén Zöld János bácsi, az örömapa . Dehát legyün igazságosa . Volta szép helye is, ahol még Boris a is azt mondta, hogy: Itt álljun meg egy icsit! s az ura ezit fogva gyönyör ödött a tájban. Volt is miben, annyi szent. Magas hegy tetején állta , ahol a terhes hófelhõ olyan özel gomolyogta , hogy inyújtott ezü el elérhetté volna. A felsõ széljárás zajlatta, rengette ödö et, mint valami ülönös, fehér tengert a jeges hegye fehér partjai özt. A friss hóval dúsan ra ott fá ragyogta , az ága végén az apró jégcsapo minden szellõ-mozdulásra, összecsendülte és örös örül szennynél üli, végtelen fehérség, melyet nem érintett még a vada lehellete sem. A szálfenyõ még jobban megnyúlna a finoman lengõ öd varázslatában és csúcsu elvész a valószínûtlen végtelenségben, mintha túlnõtte volna az éle földi határain. Ágai azonban a hó súlyától földig bágyadta és nem merne fölnézni a fölöttü tornyosuló magas hegy aranyszélû pereméig, ahol az erõtlen nap hosszasan pihenni szo ott... Amott szemben a opasz, síma szirtfalon egy hatalmas fenyõ bámul le a mélybe, s a lefolyó vízere sûrû vonala ban jéggé dermedte , mintha a fána volnána ezüst gyö erei. Az ûrben örös örül a megdermedt levegõ ristálypora zajli alig hallhatóan. Különben templomi a csend és tisztaság. A havas ma halott angyalo ravatala, hová nem ér fel semmiféle emberi gazság és szenny. - Maradjun még! - lihegi Zöld Boris a. - Mennün ell, lel em! - aggódi édesanyja. - A lova is megfázna ! Tényleg fehér minda ettõ a zuzmarától s a szánra szúrt fenyõgallya on is inyílna a dér virágai, melye embert, szánat, párnát, csergét, eget, földet, mindent belepne , átvarázsolna és ha földi ember látja õ et, azt hiszi, hogy az ege bõl eresz edi alá a násznép a hegyoldalon. - Gyû! - sújt rá ostorával Jová i bá a lova ra, mi or iérne az erdõbõl. - Mindjárt otthon vagyun ! Az embere felébredne a szépség aléltságából, újra gondol odni ezdne és erre minden dísz lehull rólu , mintha elfújtá volna...

XXXI. Bornemisza uram, a fõ irálybíró, Csí egy ori apja állandó rettegésben élt a nép sorsa miatt. A irályi bizottság nyilat ozataiból és intéz edéseibõl világosan látta, hogy az ura nem tágítana , nem is tehetne egyebet, ha nem a arna egyvesztette lenni. Szebenben B uccow, Bécsben Bruc enthal süllyesztgette a hajóju at, innen Carato alezredes, a generális mind enre ész hûséges embere üldözgette a híre et. Sis ovitz, az altábornagy dühében és sértett hiúsá gában a fogait csi orgatta, hogy ez a oldus, porig alázott, tanulatlan, falusi tömeg szembe mer vele szállani. Mégsem tûrheti, hogy ez az erdõre futott söpredé nevetségessé tegye az egész világ elõtt, megzavarja a terveiben. Mit szólna hozzá a negyvenöt címû hatalmas irályné, ha egy altábornagyna a rendel ezésére bocsátott, túlontúl elégséges sor atonaság é ágyú élén ellene jelentenie, hogy vereséget szenvedett egy számba is alig jöhetõ, három esztendõ óta ínzott, nyomorban és étségbeesésben sinylõ népecs e, fegyvertelen ellenállásán. A hadsereg legbutább hadnagyocs ája is i acagná és örö re mehetne vissza Ontopába zabot hegyezni. Még a gondolatára is vérbe borult az agya. - Egy- ét napig még váro , - jelentette i az ura na , - de ha tovább is dacolna , olyan esz özö höz nyúlo , hogy a sírban is megemlegeti ! A fõ irálybíró mu anni se mert és csa Kemény gróf jegyezte meg színtelenül: - Nem lesz arra szü ség, egyelmes uram! Addig lehûl a forró fejü ! Tévedett azonban Kemény uram. A nép nem mozdult az erdõrõl, hanem újabb tilta ozást üldött valami Barabás István nevû paraszttól, a i részegne tétette magát és mennyre-földre es üdözött, hogy a nép fegyverrel ényszerítette rá az írás elhozására. Azt írtá ülönben a mene ülte , hogy õ jól tudjá Õfelsége szándé át, a i nem a ar ellenü erõsza ot al almazni, s csa az ura hamisítottá meg a irályné a aratát, mi or iváltságai tól és õsi nemesi szabadságu tól meg a arja fosztani õ et. Hûséges adófizetésün jutalma az leve, - panaszoltá , - hogy vérrel szerzett és adózással

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

   

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          

 

 

     

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

         

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

     

   

   

 

 

 

 

         

 

     

 

 

 

 

 

 

       

fönntartott örö ségün et a félelem miatt elhagyni ényszerültün , azon ívül családjain jogtalanul iûzette , s házain at lerombolni, javain at el obozni észülne . A Krisztus eserves ínszenvedésére ényszerítjü a egyelmes irályi bizottságot, hogy méltóztassé az ilyen törvénytelensége végrehajtóina más ént parancsolni, õ et megfé ezni. Eze a törvénytelensége o ai lehetnéne , hogy az erõsza na erõsza al álljun ellen, de addig azt nem tettü Mária Therézia irályné és fejedelemné anyai nagy egyelmére való te intettel, habár látju , hogy a irályi bizottság sem érvényün re nem felel, sem az erõsza tól nem a ar elállani, sem pedig Õfelsége anyai jószándé ához magát al almazni nem a arja. Protestálun azért ünnepélyesen, hogy mi semmine ezdõi nem voltun s a jövõben sem a arun lenni, de ha a aratun ellenére az erõsza valami nagy dologra ényszerítene, Is ten és embere elõtt o ai semmine sem leszün , mert mi a fegyvert soha fel nem vettü , ön ént atoná lenni nem a arun , iváltságain tól soha el nem állun és eze mellett Õfelségéne hû adófizetõi a arun maradni. Kelt az erdõben... Az egész instanciára mindössze egyetlen gúnyos megjegyzést tett Sis ovitz altábornagy, Kemény báró szavára célozva: - Szépen hûl a fejü ! Több szót nem vesztegetett rá, hanem jelezte az ura na , hogy az iderendelt atonaság Udvarhelyrõl holnap megér ezi . - Intéz edjé az alezredes úr, - fordult Caratohoz, - hogy a csapato , mihelyt megér ezn e , szálljá meg a havasalji falva at és az erdõ re mene ülte et zárjá el az élelemtõl. A hideg éhség majd elbáni velü . Ha ez nem volna elégséges, a többi falva ból is iûzetem a nõ et, és meg ezdjü Madéfalva lerombolását. A atonaság egy része Taploca örül úgy helyez edjé el, hogy az Udvarhelyszé rõl ért esetleges segítséget elvághassa Csí tól. Mi is még ma áttesszü szé helyün et Taplocára, ahol a atonaság védelme alatt teljes biztonságban dolgozhatun . - Nem fölösleges ennyire hadilábra állanun ? - igye ezett mérsé elni a veszedelmes intéz edése et Kemény gróf. - Nem, gróf úr!... Ma aptam Coloredo õrnagy jelentését, amely szerint Háromszé re mentében Kászon és Kézdivásárhely özt száz lovast és több száz felfegyverzett gyalogos szé elyt látott, a i a csí ia segítségére jönne . - Lehetetlen! - döbbente meg az ura . - Másfelõl Kézdivásárhelyt báró Zimnique alezredestõl hallottam, - folytatta az altábornagy, hogy az erdõre futott lázadó ötszáz fõnyi segítséget érte a háromszé ie tõl és eze ezerötszázat igérte . Udvarhely népe szintén mozgolódi . - Nem hihetem! - apott a fejéhez a fõ irálybíró. - Hátha a tiszt ura túlozna ? Az altábornagy egy iratot dobott haragosan elébe: - Ha nem hisz a tiszte ne , itt van az ön ollégájána , gr. Mi es Antal háromszé i fõ irálybíróna a jelentése is! Ebbõl meggyõzõdheti , hogy valót beszéle ! A fõ irálybíró megsemmisülten húzódott hátra. - A holnapi ülésün ön jelentést teszün a helyzetrõl a fõ ormányszé ne és tudomására hozzu a háromszé i és udvarhelyszé i tiszte hez a megzendült nép lecsendesítésére üldött rendel ezésein et, hogy a gubernium is támogassa azo at a maga te intélyével és ésõbb sen i se mondhassa, hogy önhatalmulag jártun el. Halmágyi tit ár úr még ma megírja a levele et Mi es Antal háromszé i és Daniel István udvarhelyi fõ irálybírá na , intvén õ et, hogy a falva ba személyesen szálljana i és a gonosz szándé tól, s a saját veszedelmü et jelentõ összees üvéstõl a népet tartsá vissza, nehogy ésõbb, ötelességü elmulasztása miatt vádolható legyene ... Kérem az ura at, hogy észüljene az útra! Ebéd után azonnal indulun Taplocára! A fõ irálybíró úr elõre megy! - fordult Bornemiszához, a i észségesen rebegte: - Hogyne, hogyne, egyelmes uram! Dánfalvától Taplocáig elég hosszú az út, s a iváncsi szé ely sze eres háromszor is hátra fordult az ülésen, hogy bizalmasan meg érdezze a fõ irálybírótól: Mit gondol, méltcsás uram, hova lyu ad i ez a mü dolgun ?... Magun özött vagyun , ne em megmondhassa bátran! - de a fõ irálybíró nem felelt, csa nézett a semmibe, mintha nem volna helyt az esze .

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

       

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

   

 

     

 

 

 

 

 

     

 

 

   

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

     

   

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

   

   

 

 

   

 

 

 

 

             

 

 

 

   

   

 

   

     

 

 

 

 

   

   

   

 

   

 

   

 

 

 

 

 

   

Az atyafi megcsóválta a fejét, s odasuhintott az a adé os odó csábeli lóna : - Bogár nye!... Ha ényes edni a arsz, születtél volna fõ irálybíróna ! Kicsit mégis hátrafülelt, hogy hallotta-e a fõ irálybíró. Ha igen, annyi! * A félelem és aggodalom nem hagyta nyúgodni a fõ irálybírót. Világosan látta, hogy ha a nép nem enged, az összeüt özés a végsõ ig elszánt tömeg és a fegyvere erejére támasz odó irályi bizottság özt el erülhetetlen, ami jóvátehetetlen végveszedelme lesz Csí na . Csa most derült i, milyen végzetes játé volt csalárd módon a rendelete ben, nyilat ozato ban éve en át az ön éntességet emlegetni, félrevezetni a népet, amely most szentül meg van gyõzõdve, hogy a irályné nem a arja õ et a atonaságra erõsza al ényszeríteni és a bizottság csa meghamisította Õfelsége jószándé át és sen i sincs, a ine a valóságot elhigyje. Ne i leg evésbé hisz. Népárulóna , ellenségéne tartja és halálra eresi. Lel iismerete is vádolta, hogy félelmében máso at üldött maga helyett. Igaz, hogy a hozzáju i üldötte et igye ezett meggyõzni, de mégis talán más éppen lett volna, ha az egész néphez szólhat és nem néhány elfogult, túlzó emberhez. Jó volna még egyszer megpróbálni az érint ezést a néppel, míg nem ésõ. Utólag ne mondhassa sen i, hogy nem tett meg minden tõle telhetõt. Tudta azonban, hogy személyesen hiába megy. Jobb, ha írásban szól a mene ülte hez. Mindjárt ne i is ült a szállásán a levélírásna és ami igazat, szépet termett agya, szíve, azt mind beleöntötte a jótanácso ba, intelme be és érve érte a népet, hogy engedelmes edjé a irályné rendeleténe , mert én tulajdon szemeimmel láttam nagy egyelmességû Asszonyun hatalmas ezeivel subscribált és szo ott pecsétjével megerõsített pátensit, melyben a szabad szé elye et fegyverbe öltöztetni ívánja és az itten lévõ méltóságos bizottság által azt véghez vinni parancsolja. Még a önnye is ihullott a jó öreg irálybíróna , ahogy írta: A büntetés el erüléséért térjen meg egyelmete tulajdon házu hoz és én fogadom, magamra vállalom, hogy ha ezen tanácsomna és intésemne engedelmes edne , egyelmete et a leg isebb büntetéstõl is megmentem, csa felséges asszonyun parancsolatjána teljesítésére ötelezzé magu at, mert mi haszna, ha egyelmete ezen parancsolat el erülésével magu at örö ös veszedelemre, feleségü et, gyerme ei et örö ös nyomorúságra veti! Miben bízi egyelmete ... Azért még egyszer érem, térjen meg egyelmete !...

Késõ volt. Az eseménye et többé nem lehetett levele el megállítani. Még aznap megjött a híre, hogy ötszáz háromszé i és ászoni fegyveres szé ely ér ezett Menaság-Újfaluba. Nehány óra múlva egyi húszár, i velö talál ozott, levelet hozott tõlü a irályi bizottságna , amelyben tudatjá , hogy holnap alázatos instánciáju al ivánna a bizottság lábaihoz borulni, hogy a veszedelmet fejü fölül elhárítsá , mert úgy halljá , hogy bizottság igen nagy atonai erõvel észül ellenü menni, hogy a fegyvert vagy felvétessé mindnyáju al, vagy pedig egészen elpusztítsá õ et. Tudatjá , hogy emiatt az egész nép úgy megzendült, hogy ilyen hideg télne idején mindenestõl fogva el a ar hazájából szaladni. A nagy Istenne nevében érjü , - írjá , - hogy ne gondoljon Excellenciáto valami nagy dolgot ebbõl, mert semmi afféle szándé un nincsen, mintahogy meg fogja tapasztalni Kegyelmességte . Õrizzen is Isten affélétõl min et, de arra is érjü a nagy Istenne nevében nehogy vala itõl bántódásun légyen! Az altábornagy dühöngött, mi or a levelet elolvasta. - Nem lehet engem ilyen furfanggal becsapni! Ez már nyílt lázadás, fegyveres fel elés és fenyegetés, ami nem maradhat megtorlás nél ül! Darabo ra vagdaltatom a gazo at! - De hiszen csa érvényü et a arjá átadni! - igye ezett étségbeesetten enyhíteni a bajt a fõ irálybíró, de azt érte el, hogy a táborno reá is megharagudott. - Hol hallotta, hogy ötszáz felfegyverzett ember ell egy érvény átnyujtásához? A fõ irálybíróna is el ellett ismernie, hogy aggodalmas a helyzet és életü forog oc án, h az erõsítésre ért atonaság Udvarhelyrõl és Háromszé rõl ellõ idõben meg nem ér ezi . Az erdõbõl is rossz híre ér ezte . Egy Búzás nevû õrmester, it apitánya a nép szándé ána ifür észésére üldött, jelentette, hogy a nép leszállani észül a havasról, hogy a háromszé ie el egyesülve a bizottság elé járuljon. Aznap délután a atonaság megér ezett Udvarhelyrõl és az altábornagy másfél zászlóaljat azonnal Szépvízre, a nép útjába rendelt és elzáratta a havasalji falva at is, de a mene ülte többé nem tudta megfélemlíteni. A vezetõ , értelmesebb embere , tehetetlenül nézté , hogyan foszli le a nép lel érõl minden

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

           

 

 

 

    

   

 

 

     

 

 

 

 

     

     

 

 

 

     

 

 

 

 

 

       

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

   

 

 

 

 

         

 

 

 

   

 

     

 

 

 

  

 

 

        

 

 

 

       

 

 

     

ellenálló épesség és törne utat a lefojtott szenvedélye . A majdnem étheti sza adatlan szenvedés, emberfölötti tûrés, az ártatlan asszonyo és gyerme e rettentõ sorsa, éhezése és lassú pusztulása iforgatta emberi józanságu ból a szerencsétlene et. Már is többet szenvedte , mint amire emberi természet épes. Két hét óta bõrü nem bírt megszáradni a hótól, ödtõl, zuzmarától, testü felmelegedni a fagytól és az egyre növe võ romlás, lázongás, étségbeesés felõrölte õ et. Volta , a i et erõsza al ellett mega adályozni, hogy az elsõ fára föl ne össé családju at és magu at s egyre gya oribba lette a dühöngési rohamo . Minden pillanat és minden gondolat csontig ette magát bennü és már a szájo on folyton füstölgõ át o , fullasztó árom odáso se nyujtotta enyhülést. A folytonos hó õrjítõ fehérsége áprázato at o ozott fájó szemei ne , s a havaso elviselhetetlen nyomásától repedt meg a homlo u . A adta , i o nél ül felugrotta a tüze mellõl és céltalanul lövöldözni ezdte , vagy fejszét ragadva va on elrohanta a fá özt. Éjsza án ént hol ebben, hol abban a alibában hangzott fel egy-egy összeroppant asszony félelmes éne e, v agy acagása. Máso mérhetetlen szomorúságba ros adta , mintha a világ végéig aludni a arnána . Nem engedelmes edett sen i, s a tehetetlenség és üresség mélységében egymásután merülte el a vezetõ is. A i még gondol odni bírta , érezté , hogy hiábavaló minden további ellenállás és csa a halál, vagy a feltétel nél üli engedelmesség özt választhatna . Mégis valami furcsa, rejtett, állandó izzás sugárzott a népbõl, amelyen nem lehetett eligazodni, mint az õrülte szemein. Már csa négyen-ötön ülte a tanács ozó tûznél, mi or a fõ irálybíró levele megér ezett. - El ell fogadni az ajánlatot és bé ességben haza ell vezetni a népet! - tanácsolta Bogos Tamás. - Nincs tovább! - Én is azt hiszem, hogy nincs más mód, hiszen alig várjá , hogy büntetlenül haza szabaduljana ! - ismerte el szépvizi Szüts Péter is. És mégis majdnem agyonverté õ et, mi or a levéllel elõállotta . - Sohasem leszün atoná ! - bõgte az egész havas. Mi or pedig hírét vetté , hogy a háromszé ie megér ezte , újra feltámadt az öröm, a bizalom, a po lo on is eresztül rontani ész bátorság. - Egy- ét nap és minden szépen rendbejön! - biztattá egymást. A helyzet megváltozott. A csele edni a arás ott resz etett az embere vérében és öröm borzongatta meg, hogy nem ell többé a szörnyû havason tespedniö . Történjé a ármi, csa el, el innen! Ellenõrizhetetlen híre , mende-mondá , suttogáso járta szájról-szájra. A nép fecsegett, nyugtalan odott, nem tudott helyben ülni és örbe járt, mint a vad etrecében, a havas éjjel nappal zsongott, mint a nyugtalan méh as. Más or, ülönösen hóviharo idején, az ellen ezõ végletbe este . Némá volta , mintha halotta nézné a fehér hó isértete et, melye átlebegte a hegye en, beletáncolta széltõl ferde tüzei be és ott sziszegte , sustorogta a fülü ben. Ilyen or minden bizalom ihûlt bennü , mint a mar u ba szorított hideg. Csa ülte sza adatlan és arra se volt erejü , hogy füsttõl, fagytól iett vörös szemü bõl itörül a önnyet. Az eddig épen maradt nehány vezetõ is lassan-lassan belehullott a folyton változó, szeszélye s tömeghangulatba és mentére engedte az eseménye et. Minden céltudatos irányítás megszûnt és csa a özös eserûség tartotta össze a népet. A bizottság szûntelen járatta a éme et és mene ülte minden mozdulatáról értesült. Sen i sem törõdött velü . A léle meghalt a havason. Aztán övet ezett a teljes felbomlás. Elsõne a Vörös Lázon tört i nyiltan a lázongás. Vala i ordítozni ezdett, hogy ne i elég volt, õ többet nem õrzi a havast, úgyis hiábavaló minden! A szó emberrõl-emberre ragadt és pillanato alatt zürzavar lett az egész havas. Vala i iadta a jelszót: - Mire várun ? Menjün a bizottság elé! Fejszét, ö löt rázva adtá tovább a jelszót: - A bizottság elé! Egyi falu a mási után szedelõz ödött fel a Vörös Lázon és özel ezer ember azonnal megindult Szépvíz felé. Ki se érte az erdõbõl, a Pálos-völgye is megzendült. A madéfalvia ezdté . Szylveszter Tamás és Tan ó Anti étségbeesetten igye ezte maradásra birni, de a végsõ ig ajzott embere ijelentetté , hogy nem nézheti tovább tétlenül, míg feleségei , gyerme ei szemü

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

     

 

 

                         

   

   

 

 

 

 

 

         

 

 

 

   

 

 

 

     

     

  

   

   

 

 

 

       

 

 

           

     

     

   

   

 

 

 

       

 

 

   

     

 

   

 

   

 

 

   

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

     

 

 

     

 

   

 

 

   

 

       

   

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

 

   

 

 

 

 

   

   

   

 

 

 

 

   

     

láttára végleg elpusztulna . - Igazu van! - állott melléjü szépvizi Mi lós György is, a i pedig eddig leg itartóbban hirdette az ellenállást és valósággal lel e volt a népne . - Menjün mindannyian!... Ha az ur

nem üldi a választ, mi megyün érte! Az áradat megindult. - A bizottság elé! Némelye türelmetlenségü ben a tüze et veri szét, máso a alibá at rontjá el, csa hogy valamit csele edjene , s a fe etére cserzett arco on vad öröm vonagli végig. Hírét hozzá , hogy a nép megmozdulása hallatára a bizottság négy ágyút szegeztetett i a taplocai ápolna mellé, de a tömeg ijelentette, hogy nemcsa az ágyú ig, de az ágyú on is eresztülmegy, ha ell. Valami megújító, félelmes erõt érezne még a veszedelmet elõre látó is, még Bors Fülöp, Léstyán Mi lós, Getzõ Tamás is és a havas vad igézetében hol itt, hol ott harsan fel az elszánt iáltás: - A bizottság elé! Sen i se tudná megmondani, hogy a halálna vagy a várva várt felszabadulásna menne -e elébe, de ez most nem is fontos; csa élvezi saját hitü et, o nél üli álmu at, melyet a folyton gyötrõ vágy szült bennü : megszabadulni a atonaságtól és újra hazamenni szabadon, bé ében az édes otthon melegébe! Az otthon utáni vágy láza szinte magán ivüliségbe ragadja a tömeget. Az egyetlen Szüts Péterne járta meg az eszét, hogy lovas legényt szalasszon MenaságÚjfaluba, a háromszé ie hez, hogy - ha már így van - induljana õ is és csatla ozzana hozzáju . Valami halvány reménység él benne, hogy az egész szé elységne ez a megmozdulása, mégis belátásra birja a irályi bizottságot. Bogos Tamás éppen ellen ezõ épen van. Úgy érzi, hogy a szerencsétlen nép saját végzete elé siet. Nem tudja nevét adni az érzéséne , de szinte bizonyossággal látja a veszedelmet és halálsápadtan nézi az elvonulást, hallgatja mereven a Szépvíz felé távolodó nép lassan ént elhaló zaját. Végre a havas teljesen elcsendesedi , utolsó emberig minden i iment belõle. Bogos Tamás sóhajtva örülnéz és õ is elindul a lassan szomorodó esteledésben... * A tömeg víz ereszt elõestéjén Szépvízrõl is fel ere edett és écca ára átvonult az Olt mellé Madéfalvára, hogy özelebb legyen a bizottsághoz. Sen i útju ba nem mert állani. A atonaság is csa távolról figyelte a nép mozdulatait. Meg se ondult az estharangszó, a háromszé ie és ászonia is megér ezte Menaságról. Nem buj álta , ijedezte , hanem a nyilt úton, a irályi bizottság szeme láttára rendes menetben vonulta végig Csí szívén és sen i még rossz szót se hajított utánu . Teljes volt az öröm. A férfia egymást ölelgetté és sen i se volt, i most már ne bízott vol a teljes si erben. A falu zajli a so néptõl és folyi i az ajtón, annyi az ember. Leh etne úgy ötezren. Alig lehet elhelyezni õ et, de so jó ember icsi helyen elfér és éjsza ára fedél al erül minden i. A háromszé ie friss bizalmat hozta . So o os ember is jött velü : Óvári János, Csórja János ügyvéd ura , Ja ó Samu, Koréh József úr, Isá Ferenc, Balog László uram. Az egy Olosz Samu tért vissza az útról, a i összetoborozta õ et. A házacs á elnyeli a tömeget. A góc alatt mindenütt ropogna a tüze , étel erül az asztalra, a fehérnépe szivélyes edne , a gyerme e ragyogó szeme el nézi a rend ivüli világot és az erdõ súlyos szenvedéseitõl megviselt nép újra élvezi az otthon melegét, s a eserûségtõl vad, gyûlöl ödõ, lázadozó far aso újra szelid, jóságos embere é változna vissza. Már nem a arna vért ontani, nem is tudnána . Olyan meleg a lel ü , hogy eze ben a pillanato ban még a halálos ellenségü ne is megbocsátana . A fáradt, meg ínzott léle szomjúhozi a szeretet és bé esség után. Kutya emény férfia na is icsordul a önny a szemébõl, látva a madéfalvia boldogságát, a i végre mégis csa haza ér ezte , sajátju ban lehetne , a ármilyen szegényes is az a hajlé . Úgy érintene meg, veszne számba mindent, mintha féltve õrzött szentség volna a leg isebb tárgyacs a is. Minden porci áju remeg a megindultságtól, de özömbösséggel leplezi . Számbaveszne mindent az élet -en, fölnézne az odorba, a hijúba, megsímogatjá a tehén ét a pajtában, pár barátságos szót intézne hozzá és nem erüli el figyelmü et még a hóban látszó icsi madár-nyom se. A utya vesz meg örömében, hogy a gazdáját, asszonyát látja, ugrál, szû öl és felorgonál a havas fellege özé. Nehéz ét hete volt ne i is, de itartott. Egy s más hiba ugyan mutat ozi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

     

 

 

 

   

 

   

   

 

 

     

 

 

 

 

   

   

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

       

   

 

   

   

   

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

   

 

     

   

   

           

   

 

 

         

a ház örül, de nem baj, csa itthon lehetün ! Igaz, hogy a megmaradt tyú ocs á ból is le ell ölni egyet- ettõt, hogy a vendége et tisztességesen meg inálhassu , s a maradé pulisz a-liszt is meg eseredett; de elnézést érün , mert ilyen állapotban bizony nincs minden úgy, ahogy éne. Szerencse, hogy ennyit is meghagyta a atoná , a i távollétü ben úgyszólván minden mozdíthatót elvitte . Újság nemigen van a faluban. Csa az egy Nagy Bara Mihály hótt meg azalatt, míg távol volta , de Isten nyugtassa, az õ betegségében in ább megváltás volt a halá Az otthon édes ábulatában újra jó lette , mint a falat enyér és már nem is láttá olyan nagyna az õ et fenyegetõ veszedelmet. A háromszé i Csorja János ügyvéd úr is biztatta, hogy minden szépen eligazodi , nem olyan fe ete az ördög, mint ahogy festi . Ez egyszer azonban túl orán biza odott az ügyvéd úr, mert reggel már hozta is Balási Ádám al irálybíró az idevaló Zöld János szé i biztossal és egy Kálno i-huszárral a bizottság rendeletét. Az al irálybíró hõsiesen iállott a piacra, s emény hangon mindjárt fel is olvas az össze iáltott népne : Adattati a madéfalvi szabad la oso na tudtára: 1. Hogy a irályi bizottság a felséges apostoli irályné, nagy egyelmes asszonyun tól reábizott dolgaiban minden a adály nél ül továbbra is elõmehessen, arra nézve írásban, vagy legalább ét józan övet által most mindjárt és haladé nél ül anna inyilvánítását ívánja: a arna -e a felséges parancsolato meghallgatására megjelenni, avagy nem és ha igen, mi or. 2. El erülhetetlen büntetés alatt megtiltju , hogy sen i idegen és maga faluján ívül való embert, a ár csí i, a ár más szomszédszé beli legyen, ezórától fogva maga házánál meg ne szenvedjen, sem semmi gazdál odással ne i ne legyen. 3. Ha talán vala i az Õfelsége fegyvert felvett hív szé ely atonái özül háza hoz bészállot ta volna, azo tüstént onnan i menyjene és semmi al almatlanságot a fegyvertelene ra jto el övetni ne merészeljene , ülönben pártütõ ne te intjü õ et. 4. Ha i ezen zenebonát o ozó at és anna fõtanácsolóit s elöljáróit csa alattomban is bejelentené , nem csa eddig való vét ü megy feledé enységbe, hanem azon ívül húsz arany ajándé ot is veszne . Ha, i pedig õ et személyü szerint megfogván béhozná , száz arany jutalmat és azon felül jövendõre is Õfelsége ülönös egyességét csalhatatlanul várhatjá . 5. Minthogy parancsolat ment i, hogy Háromszé en decima praesentis inquisitio légyen azo ellen, a i házo nál nem találtatna , atyai indulatból inti ezen irályi comisio az itt lévõ háromszé ie et, hogy i- i tüstént menjen vissza a maga házához és itt maga személyit, odahaza pedig maga javait jövendõbéli el övet ezõ veszedelme tõl megmenteni igye ezzé . Le se nyelhette az utolsó szót a irálybíró, Bogos Tamás már ott állott elõtte és a mellire döndített: - Ha azért jött a irálybíró úr, hogy igaz ügyün ön száz arany jutalmat vegyen, itt vagyo magam és itt vagyun mindnyájan! Balási Ádám elfehéredett és az elõtte álló nagydarab emberre bámulva elgondol ozva motyogta, in ább csa magána : - Erre nem gondoltam, de igazad van, ember! Nem üsmerle , de igazad van!... A tömeg megrendülve hallgatott. A irálybíró se szólt többet, csa megfordult és visszaindult Ala ja meggörnyedt és társairól, szánról, mindenrõl megfeled ezve, rogyadozó lépte el ment i a faluból. Néha megállott, mintha azon gondol odné : mit is mondott ne i az az ember. Bogos Tamás utánanézett és õ is megbánta hevességét. Mégse ellett volna, csóváltá a fejü et máso is. - Hiszen csa ötelességét teljesítette a irálybíró! Hivatalbeli ember, a parancsolna ! Ejnye, ejnye! Hogy enne éppen ma, víz ereszt napján ellett megtörténnie!.. . Tegnap még gyönyörûség lett volna látni a irálybíró megalázását, de ma ünnep van. Az otthon szép, bé és ünnepe. A pap már el is indult házszentelni. A vidimuszo csengettyûje ide hallszi . Ma tömjénszagú még a hó is és eresztet csó ol minden ember. Ma ne bántsu egymást! Legalább ma ne, mi or a jóság napja van s a irályo is ott uporogna a jászol a örül. Szinte érthetetlen, hogy a irályi bizottság is éppen ma ad i ilyen rideg, szigorú rendeletet, de hát nem ell túlságosan számbavenni! Holnap szépen eligazodi minden! Hirtelen meg is tanács ozzá , hogy tisztességes levelet ell írni az ura na . A mai szen t

 

 

 

   

 

 

   

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

         

   

 

 

 

       

 

 

 

 

 

       

   

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

   

     

   

     

 

   

 

       

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

       

 

 

   

 

 

   

       

 

 

 

     

     

 

 

 

     

ünnep miatt csa holnap terjesztheti elõ alázatos érésü et, de ezt a ésedelmet ne vegye zo on a irályi bizottság, mert õ semmi rosszat nem forralna . Holnap majd mind ott leszne és még pálcát se viszne magu al, hogy a magu jószándé át ezzel is megbizonyítsá . Délfelé megjött a ét levélvivõ: László József innen Madéfalváról, s ö ösi Nagy József, a háromszé ie nevében. Tisztességesen fogadta õ et a bizottság, s azt válaszolta, hogy holnap reggel nyolc óra or megadja a végleges feleletet. Nó ugye, hogy ár lett volna ellenséges edni, mi or bé ességgel is el lehet igazítani minden t. - A ora igazun van, embere , hogy még a császár is letérdepel elõtte! - jelentette i Cs orja János úr is, a i pedig ügyvéd ember, ismeri a törvényt s bolondot nem beszél. Még azon este véglegesen megfogalmaztá az emlé iratot s bé ességesen lefe üdte . Holnap reggel nyolc óra or!... Álmában otthon volt minden i, hete óta nem látott icsi családja örében a maga vac ában és bé és, boldog derû ömlött el a megviselt, imerült arco on. A falu néma csendbe süllyedt.

XXXII. Alig húzta i a lábát Taplocáról a néphez üldött Balási al irálybíró, a lovas posta Szebenbõ levelet hozott az altábornagyna a feleségétõl. A báróné sûrû aggodalma al figyelmeztette urát, hogy csináljon már valamit azo al a szé elye el, mert Bécsbõl apott értesülése szerint a irályné már türelmetlen és az udvari örö az õ tehetetlenségéne tudjá be a ésedelmet. Szebenben az ura újra a generális edvét eresi , a i a püspö el együtt szintén ellene ás álódi . Tudhatja, hogy Õfelsége abinettit ára, Daun gróf testi-lel i jóbarátja a püspö ne , a i az õ száján eresztül szo ott a irálynéna suttogni. A Buccow báró õrmadara pedig Bruc enthal úr, a i viszont a szép felesége révén tartja ezében a generálist. Egy öve fujna eze mind ellene és jól vigyázzon a báró, nehogy megejtsé . Ne bizzé sen iben, mert a Szé elyföldön lévõ atonatiszte is mind a generális emberei és émei. Napról-napra mind rosszabb híre ér ezne ide Csí ból és már a tiszti arban lévõ hívei is azt rebesgeti , hogy nem tud, vagy nem a ar elbánni azzal a nehány ezer fejszés paraszttal. Csele edjé minél hamarabb belátása szerint, hogy a személyét fenyegetõ veszedelmet feje fölül elhárítsa. A felesége levele nél ül nem is tudta az altábornagy, hogy mi a helyzete Szebenben és Bécsben. Carato alezredes is célzott rá többször. Rajta eddig nem tudott eligazodni. Már Szebenben figyelmeztetté , hogy jó lesz szemmel tartani, mert testestõl-lel estõl a Bucc ow báró embere, a i azzal a feltett szándé al jött Csí ba, hogy a generális terveit tûzön-vizen megvalósítsa. Az altábornagy vigyázott, nehogy Csí hóhér -ána , - ahogy itt emlegeti , durva magyar-gyûlölete veszedelembe sodorja õt is. Annál in ább meglepte és nem tudta mire vélni, hogy az alezredes még tegnap is a néppel szemben mérsé letet, meggondolást és óvatosságot ajánlott. Felesége levele azonban felnyitotta a szemét. Elõre igondolt csapda v olt csa , hogy a bizottságot minden erélyesebb lépéstõl visszatartsá és Bécsben az õ tehetetlenségére és az eredménytelenségre hivat ozva, itörhessé a nya át. Az ördögi terv majdnem si erült is, hiszen hete óta mozdulni se tudna a nép ellenállása miatt és ilátásu sincs, hogy a la osságot szépszerével engedelmességre birjá . Eze után az se volna meglepõ, ha iderülne, hogy tito ban maga az alezredes szítja az ellenállást. Hogyan lehet ülönben megmagyarázni a tegnapi esetet is, hogy a lázadó ellenõrzésére irendelt nagyszámú atonaság egyetlen szó nél ül engedte átvonulni az orra elõtt úgy a háromszé ie et, mint az erdõre mene ülte et. Ma apta a hírt, hogy a Szépvízre irendelt atonaság ahelyett, hogy elzárta volna az erdõrõl jövõ néptömeg útját, egész écca a együtt dorbézolt a lázadó al. Most már világosan látja a szándé ot, de túljár õ ellenségei eszén. Késedelem nél ül szét fogja veretn Madéfalván összegyült népet és a or pár hét alatt bevégzi a mun át egész Szé elyföldön. Fel acagott. Elõre látta a generális, a ancellár, a püspö , a szebeni és bécsi ura meglepet épét. A tervne önnyû volt megadni a törvényes formát. Mihelyt az al irálybíró visszaér ezett Madéfalváról, azonnal összehivta a bizottságot. A árhogy szépítette is a dolgot Balási uram, a üldetés udarcát nem lehetett letagadni. Be

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

     

    

 

 

   

  

 

   

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

                    

                

 

 

 

 

 

 

   

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

  

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

               

   

 

 

 

   

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

ellett ismernie, hogy a nép hallani sem a ar a fegyver felvételérõl és holnap reggel mind az ötezren fel a arna ere edni, hogy a irályi bizottság elé járuljana és döntésre vigyé ügyü et. Lázár gróf, az elnö feltette a érdést: - A további eljárásra vonat ozólag mi Excellenciáto véleménye? Az altábornagy nem tétovázott. Ez volt a döntõ pillanat. A atona ellentmondást nem tûrõ határozottságával terjesztette elõ javaslatát: - Véleményem szerint a irályi bizottság a rendel ezésre álló összes bé és lehetõsége et imerítette, hogy Õfelsége határozott és félre nem érthetõ a aratána érvényt szerezzen. Az al irálybíró úr jelentésébõl is hallottá az ura , hogy a va merõ lázadó sem övetein útján sem írásban tett parancsain na engedelmes edni nem hajlandó , hanem fenyegetõen visel edne . Halasztás- érésü el csa az idõt a arjá húzni, míg Udvarhely és Parajd felõl i megér ezi a várt segítség, hogy a már csatla ozott háromszé i fegyverese el együtt egész Szé elyföldre iterjedõ nyilt lázadást idézzene fel. A beér ezett jelentése bõl megállapítható, hogy a pártütõ példájára azo is ingadozni ezdte , i eddig a fegyvert megtartottá , s számu al együtt va merõségü is napról-napra nõ. Bizonyosra vehetõ, hogy e termé etlen vidé en az élelem ifogytával a fé evesztett tömeg rablásra és prédálásra vetemedi , máso at is pártütésre csábit és a i nem csatla ozi hozzáju , anna javait feldúljá , elsõsorban a nemességét, mint ez már a múltban is megtörtént és amivel most is nyiltan fenyegetõzne . Háromszé en mozgalom indult, hogy újabb segítséget üldjene a lázadó na . A fõ irálybíró házát és személyét megtámadtá és otthon is fegyveres ellenállásra észülne , hogy a bizottság mun áját az egész vonalon lehetetlenné tegyé ... Ilyen örülménye özött semmi esetre sem lehet megengedni egy nagyrészben felfegyver ezett, többezer fõnyi, fegyelmezetlen és ellenséges indulatú tömeg felvonulását a irályi bizottság elé. Az elõrelátható súlyos övet ezménye ért nem vállalhatju a felelõsséget. Ezt ugyebár az ura is elismeri . Körülnézett, az ura azonban hallgatta . Az altábornagy sietett ihasználni a pillanatot: - E rend ivüli o o alapos és omoly megfontolása után tehát indítványozom: Mondja i a bizottság, hogy szü ségesne látja e nyilt lázadásna fegyveres elnyomását, mielõtt az tovább terjedhetne és jóvátehetetlen bajo at idézhetne elõ. Az ura tito ban gondolta már erre az el erülhetetlenne látszó veszedelmes megoldásra, d e így, nyiltan, tétovázás nél ül imondva, olyan félelmesen hatott a terv, hogy a megdöbbenéstõl eldermedte . Az egyetlen szelid lel û Bethlen Mi lós próbált ellentmondani: - Nem lehetne mégis elõbb szelidebb esz özö el próbál ozni? Az altábornagy azonban nem tágított. - Nem. Határozott meggyõzõdésem, hogy ha a lázongó at si erülne is most szelidebb esz özö el lecsendesíteni és összeírni, mihelyt a fegyvere et iosztanán né i , ésõbb még erõteljesebb mozgalom és összees üvés itörésétõl lehet tartani. Tessé elolvasni hozzán benyujtott fenyegetõ iratai at, amelye ben minden étséget izáróan ijelenti , hogy ha fe l is a asztjá õ et, a or se veszi fel a fegyvert, sõt ha erre bármi úton-módon ényszerítené i semmi ép sem érzi magu at ötelezve azo megtartására és a övet ezménye ellen óvást emelne ! Bethlen Mi lós unszolóan pillantott az elnö re, de Lázár János gróf villámgyorsan átlátta a helyzetet és tudta, hogy: - Vagy mi, vagy a szé elye ? - és természetesen önmagát választotta. Higgadtan mindössze csa az után érde lõdött az altábornagy elõterjesztésére, hogy mi éppen gondolja a báró a fegyveres beavat ozást. Az altábornagy a szü séges atonai intéz edése rõl is megadta a felvilágosítást: - Holnap hajnalban a atonaság örülveszi a falut. Azo at, a i tüzelõ fegyverrel állana ellent, természetesen lelövi , ülönös éppen a háromszé ie et, a i semmiféle iméletet nem érdemelne . A parasztfegyvere el támadó at a huszáro és vértese megvagdaljá és haza ûzi . A fegyvertelene et nem bántjá , csa szét ergeti . Végsõ esetben, ha a nép o talanul elszánt ellenállást fejtene i, nehogy a irályi atoná életét veszélyne tegyü i, a falut felgyujtjá és így ergeti i a népet a háza ból. Gróf Lázár János, az elnö vállat vont: - Úgy látszi , hogy nincs más megoldás! Kérem a tit ár urat, vegye jegyzõ önyvbe a bizottság döntését és anna indo ait! A szü séges atonai intéz edése et az altábornagy úrra bízzu .

 

       

 

 

 

 

     

     

 

 

   

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

     

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

  

 

   

 

 

     

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        

      

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

   

 

 

           

     

    

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

     

 

     

 

  

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

       

Csele edjé belátása szerint! Bethlen Mi lós elborzadva ugrott fel. - Mit a arna az ura ! Hogy mi... mi lövessün a népre, mi rendeljü el saját fajun ellen a véres écca át? Sis ovitz báró hidegen jegyezte meg: - Tud talán ennél jobb megoldást a gróf úr? - Én tilta ozom! - hebegett izgalmában Bethlen Mi lós. - A magam részérõl nem járulo hozzá a határozathoz! Erre nem is volt szü ség. Az indítvány szótöbbséggel határozattá vált. - Valamire azonban figyelmeztetni ívánom gróf urat! - mérte végig jelentõsen Bethlen Mi lóst az altábornagy és elõvette Õfelségéne a irályi bizottsághoz intézett rendeletét s fenyegetõen hangsúlyozva olvasni ezdette az idevágó passzust: ... A arju továbbá, hogy tü ezen egyes szándé un at hozzán tartozó hívségte szerint nem csa végbevinni igye ezzete minden szorgalmatossággal, hanem minden uraságo at, nemese et és más, a ármely rendbéli la oso at nevün ben eményen megintséte , hogy semmiéppen, a ár tito ban, a ár nyilván ellen ezõt igondolni, vagy mivelni ne merészeljene , sõt i i ötelessége szerint, minél jobb móddal lehet, igye ezzé ezen dolgot hazán javára telje erõvel elõmozdítani; ülönben irályi edvetlenségün és példás emény büntetésün be esne ! Bethlen Mi lós némán fejet hajtott és minden lépésre színében jobban elváltozva, szállására távozott a többi ura után. Az altábornagy utána nézett és odaszólt az ajtón õr ödõ atonai ordonáncna : - Kéretem Carato alezredes urat! * Még csa ez volt hátra: visszafordítani a fegyvert ellenségeire és megfogni õ et saját csapdáju ban. Mire az alezredes megér ezett, mégegyszer átgondolt mindent. Nincs mitõl tartania. Úgy a haditanács, mint a irályné elõtt fedve van. Arra is gondja lesz, hogy a saro ba szorított Carato ibúvót ne aphasson. Saját adjutánsával végezteti el a terepszemlét és részlete ig menõ parancsot ad a végrehajtásra. Kimérten és hivatalosan beszélt az alezredessel. - Fontos, hogy Õfelsége legfelsõbb a aratána végrehajtásánál ne csa a ülsõ forma szerint, hanem a lényegben is egységesen, átérzett meggyõzõdésün és hûségün szerint járjun el! mondotta nyomaté osan az alezredesne . - Különösen most, a döntõ pillanato ban, mi or egy rend ivüli terv megvalósítását látja szü ségesne a irályi bizottság! Carato láthatólag meglepõdött. - Mi volna az a terv, ha szabad érde lõdnöm? Az altábornagy parázsló szemeit pillanatig se vette le az alezredesrõl. - A irályi bizottság elhatározta a Madéfalván összegyült fegyveres tömeg atonai szétveretését! A hatás nem maradt el. Az alezredes összerándult: - Ha szabad tudnom, egyénileg mi özöm a bizottság határozatához? - Mert a határozat végrehajtásával önt bizom meg, alezredes úr! Az alezredes szédülten apasz odott szé ébe. Teljes mérté ben tisztában volt az eseménye jelentõségével és tudta, hogy választania ell saját sorsa és az eddig szolgált tit os terv Arra idõ nincsen, hogy i érje a generális véleményét. Ha megtagadja az engedelmességet, önmagát teszi tön re. Mit tegyen? Egymást ergetté gondolatai. Az altábornagy azonban nem engedett idõt. - Mi a válasza? És a legnehezebb pillanatban megjött a jógondolat . Egyszerû az egész. Nem ell mást tennie, mint túlságosan végrehajtani a határozatot. Nem szétszórni, hanem örö re elnémítani a lázadó szé elye et. A halotta ról aztán majd adjon számot az altábornagy úr! A iirtott földö aztán még önnyebb lesz megvalósítani a ancellár tervét, amelyne si eréért már három éve dolgozna . Arcán öröm villant át és iegyenesedett: - Szívvel-léle el ész vagyo engedelmes edni és várom altábornagy úr további parancsait! Mi or elment, az altábornagy el omorodott: - Mi történt ezzel az emberrel?

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

  

 

 

             

 

   

 

   

 

 

       

 

 

 

 

     

 

E or ér ezte meg a madéfalvi övete a nép levelével. Az altábornagy átfutotta a nehány alázatos sort és csa annyit mondott: - Holnap reggel nyolc óráig meg apjáto a feleletet! A ét övet boldogan sietett vissza a jó hírrel Madéfalvára. Holnap reggel nyolc óra or!...

XXXIII. Estére itisztult az idõ és fagyott. Taploca orán elcsendesedett. Az abla fénye eltünte s a örülvevõ hegye a nagy némaságban özelsetten edte . A hold hidegen úszott öztü . Carato alezredes a legnagyobb tito ban észítette elõ a támadást. Álmában a arta meglepni a mit sem sejtõ népet. A parancsno ló tiszte ne négyszem özt adta meg az útasításo at, hogy a legénység se sejtsen semmit, míg nincs itt az ideje. A legszigorúbb észültséget rendelte e a atonai szálláso on, hogy állandó feszültségben tartsa a legénységet. A tiszte õr ödte , hog sen i le ne fe üdjé . Már ez az intéz edés is izgalomba hozott minden it. Sen i se tudta megmondani, hogy mi lesz, mire észülne . A bizonytalanság nyugtalanná tette a atoná at, érzé ei megfeszülte és minden icsiségne ülönös jelentõséget tulajdonította . Az idõ már mélyen behaladt az estbe, mi or jött a parancs, hogy útra észen álljon minden i és iosztottá a hadiszert. Utána mégis órá ig várattá õ et. A atoná türelmetlene , árom odna , fecsegne , találgatjá az intéz edése o át, híre elne szárnyra és egymást fárasztjá . A tiszte csendet parancsolna . A hallgatás azonban még elviselhetetlenebb. Vaddá, mogorvává változna az arco és alig birjá tûrni a test és léle feszültségét. Telne az órá . Éjfél is elmúli . Már egy óra. Sehol semmi. Már a tiszte is ezdene ijönni sodru ból. Carato azonban még mindig vár az indulással. Ki a arja forgatni teljesen magu ból az embere et és addig dühíteni, míg az apju tor ána is ne iugrana . Két óra örül végre vala i jelenti, hogy fogjá már az ágyú elé a lova at. Az ajtó nyíli , j az alezredes. Nyers örvendezés lobban végig az arco on. Nehány gyors, emény parancs: - Sora ozz!... Indulj! Bilincsben rothad el, i egyetlen szót is mer ejteni!

A csapato úgy lopa odna Madéfalva felé, mint a tolvajo . Hiába meregeti szemü et a atoná , a néma havon ívül egyebet nem látna . Csa a falu alatt, a nyilt mezõn tudjá meg, hogy a lázadó nép ellen viszi õ et, adott jelr e a falut fel ell gyújtanio és minden eléjü erülõ embert meg ell ölniö . Az ágyú fogjá megadni a jelt a támadásra. Még a atoná is visszadöbbenne a egyetlen intéz edése hallatára, de erre is számított az alezredes. Nem hagy idõt a gondol odásra. A csapato at négy részre osztja. A német gyalogság egy része az Olton túl az Udvarhely felé vezetõ útat zárja el és ágyúit a falu fõut felé irányítja. A gyalogság mási része ágyúival itt marad a taplocai úton. A vértes lovasság Vargaszegbõl Szépvízre vezetõ úton foglal állást, a Kálno i-huszáro pedig Gyergyó felõl zárjá be a halál-gyûrût. A mozdulato at gyorsan végrehajtjá . - Kész! A faluba üldött für észõ is visszajönne és jelenti , hogy sehol semmi nesz, a la osság mély álomba merült, még a utyá is alszana vac u ban. A atoná feszült figyelemmel várna . Semmi parancs! Az alezredes mozdulatlanul ül a lován és rezzenés nél ül nézi a hóba süppedt falut. Szándé osan húzza az idõt, míg a atoná felocsúdna , halánté u lü tetése megszûni és a csattogó hidegben elhal szivö ben minden irgalom. Ehhez idõ ell. Fehére leszne a jégtõl, zuzmarától, a fo ozódó hideg sanyargatja õ et, de bensõleg még nem észülte el. Hajnali négy óra lehetett, mi or felmordult a vadálla bennü és egyi ü re edten elbõdült: - Mi az Istent várun ! Carato elmosolyodi és odaszól az ágyú mellett álló tisztne : - Los!... A anóc villan, a lövés eldördül. Pillanato alatt a többi ágyú is beledördül. Egyi atonábó ordítás sza ad i és a legénység utánabõdül olyan vad erõvel, hogy a hegye beleráz ódna . Hirtelen azonban elnémulna , mert itt is, ott is tûz lobban fel a faluban és nehány ház a fel evergõ szõ e füstben égni ezd. A tûz gyorsan terjed. Az écca ában hol itt, hol ott fut

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

         

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

   

       

     

 

 

 

 

 

 

          

         

végig a vörös vonal a tetõn, mintha a háza véreznéne . Csodálatos! Egyetlen hang sincs. Az orvul meg támadott nép a rémülettõl si oltani se tud, csa mene ülni. Az álmu ból felijedt embere mezítláb, hajadonfõvel, ingben, gatyában ugrálna i a apu on, abla o on, so an már égõ hajjal és az utcán gomolygó, átvilágított füs vörös ödében csa a néma zürzavar látszi . A atoná szemü be apjá a fullasztó, vérzõ fényt és a megbénító szorongásban bûvölten meredne rá. Sivításo hasítjá a levegõt, újabb ágyúgolyó örvénylene a háza ból iomló nép özé és véres soro at vágna , szeszélyesen átüti a házfala at és benn fáradtan örülfutjá a szobát, mintha menedé et eresnéne az ágy alatt. A falu pillanato alatt az irtózat és po ol fész e lesz. Aztán itör a halálordítás. Az embere felszabadulna az elsõ rémület némaságából, de még mindig nem tudna gondolozni és tájé ozódni. Még mindig nem tudjá , hogy mi történt velü és ezrével gomolyogna céltalanul a ét oldalt égõ háza lángfala alatt, mint az alvajáró A mene ülés ösztöne va on viszi elõre õ et, i a faluból. Fut, i merre lát, de mind a négy oldalról fegyvere ropogna és a sortûz mellen vágja õ et. Egyrészü azonnal elhull, a többi véresen rábámul a atoná ra és visszafordul, otthagyva az elesette et, i a véres havat túrva haldo olna , vagy szét vetett tago al elvágódva már meghalta , mintha hanyatt fe ve, üveges szeme el, leejtett szájjal , bután a csillago ba bámulnána . Az embercsoporto a falu piacán egymásba rohanna , újra szétsza adozna a mindene fölött ural odó rémület rendszertelenségével és mintha megfeled ezte volna arról, hogy az elõbb mi történt velü , vagy eszeveszett ono sággal a lehetetlent erõltetné , étszer-háromszor is ne isodródna az öldö lõ atonaságna ; de a fe ete hullám mindannyiszor véresen töri meg a halál partjain. A félelem annyira úrrá lett a embere en, hogy az elsõ pillanato ban egymáshoz se merne szólani. Nincs vezetõ, te intély , irányító a arat, gondolat, szó, amely a zürzavarban rendet és értelmet tudna teremteni. Minden i csa magával van elfoglalva s az életösztön riadtságával és va ságával igye szi mene ülni. Eszü be se jut véde ezni. Az elhányt fejszé , fegyvere szanaszét heverne . Az édesanyá na eszü be jut bölcsõben feledett gyerme ü , de félne visszamenni érte. A i mégis magával hozta, izgalmában és féltõ étségbeesésében agyonszorítja a saját mellén és i tudja, mennyi idõ ell hozzá, míg észreveszi, hogy halott icsinyét cipeli arjai özt. A o r fel acag és eszementen mutogatja minden ine . Az embere azonban nem érne rá apró öly ö el törõdni, hanem elgázolva az útjo ban álló at, szemü elé emelt arral mégis átvágna a atoná özt és csa homályosan érzi a fejü re zuhanó vagy beléjü sza ító éles ardo nyilalását. Felbuggyan bennü az öröm, hogy megmene ülne és szerteszét rohanna a mezõn. Messzire azonban nem jutna el, hol egyi , hol a mási áll meg futtában, mintha mégis meggondolta volna a dolgot, eldõl és lefe szi az örö szendergésre. A szívósabba még a földön se a arjá megadni magu at. Négy ézláb mászna , vonszolja magu at elõre, míg csa mozdulni tudna , de aztán fáradt lel ü et õ is belefújjá a szûzfehér hóba. Lassan ént örös örül a mezõ is tele leszne holtteste el. Ist nyugtassa õ et! Nehány száz emberne mégis si erült átsuhanni a atoná láncán. Vállba húzott fõvel az Olt felé futna , hogy a Hargita rengetegébe rejtõzzene . Lihegve gyúródna elõre a töretlen, térdig érõ hóban, észen arra, hogy minden pillanatban hátu ba csapódna a golyó . Si erült! Nem vetté észre õ et. A völgy itt veszélytelen. Meg önnyebbülve eresz edne rá a folyó jegére, de alig érne a özepéig, a jég roppan és besza ad alattu . Tipródna , üsz ödne és egymást fojtjá a vízbe. A i ne mégis si erül átvergõdniö a túlsó partra, ott fagyna meg tehetetlenül és elpattanó öntudatu utolsó erõfeszítésével hazagondolna a mit sem sejtõ asszonyra, ártatlan gyerme ei re. - Istenem, mi lesz velü ! - sóhajtana , aztán a halál zablája megvetõre rántja az õ száju at Az utánu jövõ megtorpanna és megállana . Két menasági ember óvatosan leül a hóba és visszafigyel a falura. Valahogy visszamászta a vízbõl. A ruha csonttá fagy rajtu , resz etne a hidegtõl, de nem érzi . Lehetetlen, ijesztõen is dolgo at veszne már csa észre: - Milyen ülönös ott az a bo or! És nézi a ülönös bo rot teljes ráfeled ezéssel, mintha egyéb dolgu nem volna a világon.

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

     

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

   

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

          

 

     

   

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

             

   

   

     

 

 

   

 

 

       

 

 

 

 

           

   

 

 

 

 

         

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

                         

         

  

 

 

 

 

   

     

 

     

Egyi ü mégis felüti a fejét. - Te! Hallod? Félreveri a harango at! Feszülten belefigyelne az éjsza ába, majd összerándulna , s mintha az istennyila vágott volna az ölü be, rémülten felugrana és futna , futna alimpálva, míg ala ju elvész az éjsza ában. Kacagni való látvány!... A faluban tényleg félreveri a harango at. A síró érc ijesztõ, sza adozott hangja azonban cs a pillanatig döbben bele az embere be, mert mindjárt meg is feled ezne róla és többé nem halljá . Hajnali öt óra. A borzalma elsõ fejezete végetért. Az öldö lésben ön éntelen szünet áll be. A forró ágyútor o és pus acsöve párologna a hidegben. A vér a leeresztett ardo ra fagy. Nem mene ül sen i. Az utcá szája mindenütt néptelen. Az égõ háza egymás után omlana össze, s a leros adt tûz szi rái ialszana a magasban. Már csa a zsarátno húnyorog és megfájdul a belenézõ atoná szeme, a i dultan, sápadtan lihegne újabb halál után. A iontott embervér megfertõzte õ et és iforgatt emberi mivoltu ból. A fegyelem és parancs már nem fé ezheti so áig. Olyano , mint a láncra ötött far aso . A vér nehéz, fanyar íze terjeng örülöttü , s a sûrûn fe võ holtteste bosszantjá , nyugtalanítjá õ et és hiába fordítjá el rólu te intetü et, elviselhetetlen mozdulatlanságu belerágja magát agyu ba és énytelene tovább látni. A végén még megbolondulna , ha nem történi valami. Carato, az alezredes azonban nem mozdul. Ül a lován, mint a szobor. Nehány lépésnyire tõle egy sebesült jajgat, nyöszörög szüntelen, megsza ítás nél ül már félórája. A özelében álló atona nem bírja hallgatni. Odamegy és dühösen rárivall: - Hallgass! A sebesült nem fogad szót. Nem lát, nem hall, csa hörgi tovább az idegbontó hango at. A parancsno észrevette és figyeli a jelenetet. A atona felemeli fegyverét és megfenyeg eti a sebesültet: - Hallgass, mert beléddöfö ! Arasznyira van a ard hegye az arcától, de a véres emberne a szeme se rándul meg. Jajga t tovább egyhangúan. A haldo ló örö jogán. Nincs már hatalom a földön, melyne engedelmes edné . Az alezredest is elönti a düh. - Nem bírsz azzal a nyomorulttal? A atona ijedten szabad ozi : - Mit csinálja vele? - Hallgattasd el örö re! A ard átveri az ember tor át, meg se rezzen tõle a test, mintha csa illedelmesen tud omásul vette volna a halált. Az alezredes elfordul. Bosszan odi , hogy ennyire elragadtatta magát. Kellemetlen volna, ha a tiszti ar megtudná. Holnap becsu atja a atonát. Dölyfösen iegyenesedi a lovon, mint ha felül a arna emel edni a gyalázatosságon, de - tovább hallja a sebesült nyöszörgését. Olyan, mintha a túlvilágról jajgatna vissza. Mi ez? Halál után se némulna el eze az embere ? Kényszert érez, hogy mégegyszer visszapillantson az átvágott nya ú halottra és mintha elõle mene ülne, iadja a parancsot: - Benyomulni a faluba! A atoná elrohanna a piros láng- öpenye be bur olt házormo özött, nehány futó embert levágna magu elõtt, de egyszerre megtorpanna . A piacon nehány száz férfi áll elszántan iegyenesedve. Pálca sincs nálu és mégis olyan szilárda , fenyegetõ a nyugalmu , hogy a atoná nem tudjá , mitévõ legyene . - Belelõni! - ordítja az alezredes. A fegyvere csövébõl icsap a tûz egyszer, étszer, háromszor. A it golyó talált, szótlanul összeesi . A többi mag se moccan, mintha nem rólu volna szó, nem az õ testü be vágódnána a golyó .

 

 

 

 

   

 

 

 

             

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

   

   

 

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

       

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

   

 

   

 

 

   

 

 

           

 

 

 

 

 

     

Carato megbénultan nézi. Érthetetlen, hogy miért nem véde ezne , hiszen nem erejement embere . Puszta ö öllel is átvághatná magu at, egyrészü ugyan elhullana, de a emény, szijjas, edzett férfia lendületét a halál se állíthatná meg... Miért nem véde ezne , hiszen tartásu ból látszi , hogy nem félne ?... Vagy ha már nem támadna , miért nem mene ülne ? Miért öleti halomra magu at, mint a juho ?... Hirtelen rájön a tito ra és viaszsárgán suttogja: - Eze az embere meg a arna halni! Tudatosan és szántszándé al! Egész visel edésü néma tilta ozás az ellen, ami velü történi . Arcu at pirba vonja a tûz, a égõ háza füstfátyla vonul el fölöttü . A sebese vére végigcsurog testü ön, le se törüli , c állna szilárd eltö éltséggel, vagy fe szene még azo is, i már csa önmagu véres maradványai. Meg a arna halni a vértanú tito zatos erejével és hitével. Éppen olyan félelmese és fenségese , emberfelettie , pedig csa icserzett arcú, csontra fogyott, éhség tõl, hidegtõl, álmatlanságtól és sebe tõl ínzott félbarom paraszto , i megszünte félni a haláltól és túlnõtte e földi lét icsinyességein. A nevü szür e: Mi lós György, Szylveszter Tamás, Getzõ Tamás, Tan ó Antal, Ravasz Imre, Szabó Dávid, Gergely Ja ab, Márton Tamás, Lu ács Márton, Betze Antal, Bogos Tamás, Böjte János, Jan ó Samu, Isá Ferenc és ugyanilyen semmitmondó a többie é is és mégis végigborzong elõttü Carato, a hóhér. Hogy szabaduljon tõlü , újra ráordít a atoná ra: - Üsd, vágd! Meg a arna halni? Hát dögöljene meg! Három oldalról is ráju zúdul a fegyveres erõ. Az õrület tobzódása ismét fellángol. A ép olyan borzalmas, hogy már álomszerû. A fegyvere zuhogna , a vér ömli , az élet elszáll és az irtózat sötétségében rejtõzne az áldozato . A csoport megbomli , szétszóródi , mene ül, vagy örö re ott marad és a atoná holtteste özt botor álna szenvedélytõl részegen, önmagu ból i elten, állati egyetlenséggel. Csa a lova ban van becsület és részvét. Óvatosan i erüli , átlép edne a halotta on és haldo ló on, i most menne át a végsõ szorongás tisztító tüzén és a tévelygõ lel e so aságától halvány piros lesz fölöttü az ég. A végsõ erejü el csúszó-mászó, tántorgó, megtépett sebesülte egymásna ütõdne , elvágódna , felállana , sodródna , vergõdne , nyüzsögne a megcson ított teste félszeg bizonytalanságával és lehetetlen helye en eresne menedé et. Vanna , a i a holtteste árnyé ában bújna meg, máso a tûzbe mászna , vagy ház elõtti desz apado alá, ár o ba és a ad, a i négy ézláb elszántan ne iindul az útna , hogy hazajusson övéihez a hetedi faluba, de aztán az égõ háza falánál megáll, mintha azt mondaná: - No ezt még megnézem! - és addig bámulja a dühöngõ tüze égbe avargó dühös habaré ját, míg az öntudatlanság egyelmesen meg önyörül rajta. Egy apa fiát támogatja végig az úton, ine vörös seb tátong a mellén és a or is biztatja, hurco mi or holtan bicsa li össze: - Erõsítsd magad, Ignác! A jó at mondó, mindig tréfás, totya os vén harangozó megtébolyodva hosszú ötelet húz maga után és minden it feltartóztat: - Lesza adt a harang ötél, jere ösd fel, hé! Egy atona - csa úgy mellé esen - a szeme özé vág a ardjával s az öregember utolsó nyi anással összehull, mint a rongy. A vad zsoldoso na élvezet látni az effélét. Különösen a Kálno y-huszáro és a vértese ûzte jobbnál-jobb tréfá at a megrémült néppel. A háromszé ie és felcsí ia Szépvíz felé a arta itörni. Egy cifra csá ós-süveges lovas atona azonban eléjü rugasz odott és ráju iáltott: - Tedd le magyar a fegyvert, ha meg a arsz szabadulni! Mi or a szerencsétlene elhánytá a ézbelit, botot, lándzsát, vasvillát, fejszét, hozzáju lövöldözött, s mi or a nép megrugasz odott, a atoná egész rende et vágta öztü , mint a aszáso . No, de a vasas némete se maradta el. Elhiresztelté a faluban, hogy a háromszé ie egyelmet apta , mire minden i feléjü tódult. Fehér zászlót lobogtatva többszáz fõbõl álló csoporto jötte és messzirõl iáltottá : - Háromszé ie vagyun ! - Három! Három! Három! - röhögte a vasaso és három ardcsapást mérte minden ine a fejére. Ki el nem tudott futni, ott maradt a saját vére sarában. A huszáro azzal felelte a tromfra, hogy megszálaltá az életben maradotta at. Egymásna dobtá a szerencsétlene et és addig sujtotta ráju , míg az utolsó is le nem hanyatlott. Így folyt a mészárlás órá ig, míg a atoná beleunta és új szóra ozást találta i.

 

 

 

 

 

   

 

   

   

 

 

 

 

 

   

   

   

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

       

   

  

 

 

 

   

     

 

 

 

   

 

    

   

 

   

 

 

     

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

     

         

   

 

 

 

 

   

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

       

 

 

 

       

   

     

 

 

   

 

     

     

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

         

   

 

 

 

   

   

   

 

   

       

 

 

 

 

 

     

 

 

 

       

 

             

        

 

 

 

 

   

A szabad préda hallatára a atonaság örömében felüvöltött és rárohant a védtelen háza ra.

XXXIV. Azon az écca án az ura özül csa a fõ irálybíró aludt nyugodtan Taplocán. A irályi bizottság eltit olta elõtte, hogy mire észül Madéfalván és Alcsí ot járatta vele egész nap, mire ésõ este hazavetõdött a szállására, látszólag nyugalomban pihent a falu. A háza abla aiból sötétség áradt, melyne tit ában az elfojtott és tor on fogott élet rémülete, rettegése bújt meg. A la osság lélegzeni is alig mert, mi or híre futott, hogy a atonaság valamire észül. Sen i se tudott bizonyosat és az abla o on ilesni se merte , mi or a csapato és ágyú éjfél után ilopa odta a faluból. Ez a rettegõ félelem és nyugtalanság bénította meg ülönben hete óta egész Csí ot, a veszedelme és halál megsejtése, a másnap bizonytalansága. Csa a fõ irálybíró aludt gyanutlanul. Látta ugyan, de nem tünt fel, hogy a irályi biztoso szállásán még éjfél örül is világosság van. Bizonyosan dolgozna , vagy tölti az idõt a hosszú téli estén. Gondolta, hogy felnéz hozzáju , de ésõre járt már az idõ, át is fázott az úton s az igazat megvallva, nem is szíve erült a szemü elé. Hete óta azt ell jelentenie, hogy a nép hajthatatlan, az el eseredés nõttön nõ, a magu ra hagyott asszonyo , gyerme e szánandó állapotban tengõdne , alig van béfaló-falás a falva on. Át o és önnye , utána rázott asszony-ö lö fogadtá mindenütt ma is. Bárcsa már vége lenne enne a megpróbáltatásna ! Az utóbbi három esztendõben nem volt percnyi nyugta az aggodalomtól. Csa gyerme ei ne volnána , rég itt hagyta volna ezt a gyalázatos hivatalt irálynéstól, fõ ormányszé estõl, minden aljas pisz ával együtt, ha naponta csa egyszer enné is száraz enyeret; de családja jövõjét ell te intenie és nem játszhatja el Bécs egyét. Vallásos és jó ember volt Bornemisza Pál úr, a i papna született in ább, mint politi usna . Sohase fe üdt le imádság nél ül. Ma azonban hiába csó olta meg többször is a nya án csüngõ Mária-érmet, ésõre tudott elaludni. Lehet, hogy túlságosan i is merült. A hold és a hóvilág besütött a icsi szé ely ház abla án, az is zavarta, józanította. Aztán a hideg ijött belõl az ágy melege elernyesztette. Elszenderedett. Nem volt az se a megszo ott nyugodt alvás, in ább csa elhajó ázott . Késõ volt, mire elaludt. Az elsõ álom mély tompultságában hevert, mi or az ágyúlövése eldördülte Madéfalván s a felgyujtott háza fénye egész Csí fölött bevilágította az eget. Nem hallott, nem látott semmit. A házia , öreg Szé ely Dani és a felesége ott topogta , tanácstalan odta ajtaja elõtt. Merjé -e fel ölteni, vagy ne? Hiába fülelte , figyelte azonban, a fõ irálybíró aludt. Mégis szólani éne ne i ilyen nagy veszedelemben. Dani bá iméletesen mégis besuttogott az ajtón, hogy fel ne ijessze! - Méltóságos uram!... Hé, méltóságos uram! Semmi nesz. A meggyujtott, serített faggyúgyertya lángja resz etett a vénasszony ezében, i egyszál pendelyben világított az urána , a i most már az ajtócs át is meg opogtatta:

 

Vadászatot rendezte a háza ban, óla ban, sütõ emencé ben és egyéb lehetetlen helye en elbújt embere re, összeterelté õ et és hármával-négyével áthajtottá a teljesen tûzbeborult Vargaszeg égõ si átorán. - Ki átjut, az életben marad, i itt marad, az meghal! Mit tehette volna egyebet szegénye , futotta az életü ért az ege ig csapó szörnyû lángfala özött. Haju , ruháju tüzet fogott és eltünte a po olban, vagy már ezdetben orra bu va, puffadtra sülte a szörnyû hõségben. Már a tiszte se birta a megvadult vitéze el és szörnyül ödve tette jelentést az alezredesne , a i egy edvüen jegyezte meg: - A felelõsséget a irályi bizottság viseli, mi csa parancsot teljesítün ! Végre reggel lett. A hegye ilépte a ödfátyla ból és a beteg, szür e világosság újra elöntötte a halálra itélt földet. E or Carato alezredes félezer sebes, véres foglyot elindíttatott a szeredai várba. A a tonaságna szabad rablást engedélyezett és megfordulva visszalovagolt Taplocára, hogy jelentést tegyen a irályi biztos ura na , i megbiztá , hogy Õfelsége szentséges a aratána e barbár nép özött érvényt szerezzen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

   

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

   

 

 

       

 

 

 

 

               

 

   

   

 

       

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

       

 

 

   

 

 

 

 

 

   

     

   

           

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

  

 

 

 

- Ébredjen, méltóságos uram! A fõ irálybíró meg se mozdult. Mégis be ellett menniö . A vénasszony iméletesen megérintette a nagy úr ágyból lecsüngõ ezét. - Nagy baj van, méltóságos uram! A fõ irálybíró felriadt. - Ki az? Feleletül ágyúdörgés rázta meg az abla ot. Úgy zúgott végig a levegõn, mintha láncos ördög morogna haza a po olba. A tûzvész fénye is erõsödött. A fõ irálybíró rémülten ugrott i az ágyból. - Szentséges Isten! Mi ez? - Öli a népet, méltóságos uram! Az öregasszony hangosan zo ogni ezdett. A fõ irálybíró sápadtan támadt rá a vén emberre: - A népet? Elment az esze? Miféle népet? A szé ely zavartan magyarázgatta. - Engedelmet istálo , én csa az egyigazat mondom!... A atonaság ágyú al rontott Madéfalvára! Felgyujtottá a falut! Attól veres az ég mindenfelé! Az Isten verje meg õ et! Én csa az egyigazat mondom! A fõ irálybíró vacogó foga al öltöz ödött. Annyira i volt re edve az esze, hogy nem találta a gúnyáját. Ez a ét vénember adogatta a ezébe és alázatosan figyelmeztette, hogy rosszul húzta a csizmáját, a balt a jobblábra, a jobbat a balra. Valahogy mégis magára hányta azt a drága, finom öltözetét és süveg nél ül ifutott az ajtón. Mire utána vitté volna a sap áját, már i is veszett a apun. Szé ely Dani bá elgondol odva jegyezte meg a feleségéne : - Te, Amáli! Úgy látszi , hogy ebbe a dologba mégse õ a hibás! - Vét eztün ellene! - bánta már az öregasszony is, hogy annyit át oztá magu ban. Mégis csa a mi emberün , - ismerté el magu ban és már aggódó szeretettel gondolta rá. Ha az Isten élteti, holnap tyú ot ölne a tiszteletére. Csa valahogy el tudná fordítani rólu ezt a nagy veszedelmet!... -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Elsõ gondolata az volt a fõ irálybíróna , hogy lóra ugri és elvágtat Madéfalvára, de mégis jobbna látta, ha elõbb a bizottság figyelmét hívja fel a atonaság túl apására , mert pillanatig se hitte, hogy ez a szörnyûség a irályi bizottság tudtával történhetett meg. Ez megint a generális újabb gaztette, - gondolta, - a Buccow eze van benne minden épen. Nem nézte, illi -e, nem-e, a csizmájáról se oppantotta le a havat, hanem léle sza adtan beron tott a tanácsházba, ahol az altábornagy és Lázár János gróf úr az abla nál a látványosságban gyönyör ödte . Lázár gróf úr, i egyi e volt ora legmûveltebb és legszellemesebb férfiaina , a i egyformán verselt három nyelven is, a fõ irálybíró belépte or éppen anna a rend ívül találó gondolatána adott ifejezést, amit ésõbb meg is írt barátjána , a püspö ne , hogy: Kemény é el ellett széthasítani az annyira emény bogot és azt hiszem, nem lehet bûnt övetni el azáltal, ha a felséges fejedelem érde eine elõmozdításában az a adályo végre bármiféle módon eltávolíttatna . Én bizonyára valahányszor más és más háza ot láto a harapozó tûztõl lángra lobbanni, ugyan annyiszor felgyujtott és füstölgõ oltáro at láto , amelye az ostromlott lázadó bûneit engeszteli i! - Kegyelmes uraim! - rontott ráju öszönés nél ül a fõ irálybíró. - Tudjá mi történi ? - Hogyne! - mérte végig fagyosan az altábornagy. - Éppen abban gyönyör ödün ! A fõ irálybíró nem hitt a füleine . - Tehát - ma ogta hátratántorodva - a egyelmes... a irályi bizottság tudtával történi ? Lázár gróf, a i szerette a pontos distinctió at, ijavította: - Téved! Nem a irályi bizottság tudtával, hanem rendeletére történi !... Különben al almasabb idõben is ráért volna ezt meg érdezni, fõ irálybíró úr! A io tatott úr vörös lett, mint a fõtt rá , de idejében lenyelte mérgét és bocsánatot érve mély meghajtással ihátrált az ajtón. Otthon felesége, gyerme ei vanna , a falusi birto icsi és gyenge ahhoz, hogy jövõjü höz és rangju hoz méltóan éljene belõle, s Isten õrizzen, hogy a irályné edvetlenségét szegény fejére vonja. Az ajtón ívül azonban, mi or nem látta sen i, zo ogni ezdett, mint a gyerme .

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

  

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

           

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

     

             

       

 

 

* A madéfalvi eseménye rõl az elsõ híre et az altábornagy adjutánsa, Magdeburg apitány hozta a türelmetlen ura na , i egyéb ént annyira gyûlölte a magyaro at, hogy még a vizet is utálta, ami magyar földbõl buzogott elõ. Fesztelenül, szabadon beszélt, - hiszen magu özt volta - és nem szépítette a egyetlen vérengzést. Hátborzongató hûséggel elmondott minden részletet. - Így történt, egyelmes uraim! A ét irályi biztosna ela adt a léle zete. Az eseménye túlhaladtá el épzelésü et. Megdöbbenve gondolta a övet ezménye re, a felelõsségre. A történte et nem lehet semmivel indo olni, mentegetni. A végü et jelenti, ha az esemény ebben a formában jut Õfelsége tudomására. Az altábornagy inlódva eresett legalább egyetlen pontot, amiben meg apaszodhatné . Újra és újra meg érdezte: - A nép nem támadott? - Nem, egyelmes uram! - Még csa nem is véde ezett? - Egyáltalán nem, egyelmes uram! A atonaság meglepetésszerüleg, álmában ütött rajta. Az alezredes úr azonnal ágyúztatott! - Minden elõzetes figyelmeztetés nél ül? - Minden elõzetes figyelmeztetés nél ül! Az altábornagy szeme megvillant. Már tudta mit ell tennie. Dühös haragot mimelve, a at ona zabolátlanságával ordította: - A or az alezredes túllépte hatás örét! Nem tartotta be a apott útasításo at! Ezért felelõ teszem!... És én még arra gondoltam, hogy elõléptetem, ineveztetem Csí atonai fõparancsno ána , s õ most ilyen súlyos ellemetlenséggel teszi önmagát lehetetlenné! Az adjutáns illõ tisztelettel bátor odott megjegyezni barátja érde ében: - Meg vagyo gyõzõdve, hogy az alezredes urat Õfelsége ügyéne buzgó szolgálata és altábornagy úr iránti szilárd hûsége vezette csele edetében. Az altábornagy valamivel enyhültebben jegyezte meg: - Ezt nem vontam étségbe!... Kérem legyen gondja rá, hogy az alezredes visszaér ezése után azonnal jelent ezzé nálam! Az adjutáns tisztelgett és távozott. Az altábornagy érdõleg nézett a grófra, hiszen mind ettõjü sorsáról volt szó. Lázár János tudta már, hogy mi az altábornagy szándé a és szellemesen jegyezte meg: Azt hiszem, az alezredes meg tudja ülönböztetni a jót a rossztól! -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Délelõtt tizenegy óra volt, mi or az alezredes elõirásosan jelentést tett az altábornagyna , hogy a rábizott atonai feladatna eleget tett. Az altábornagy nyugodt, de imért, szigorú volt. - Kérem a részlete et! - Parancsára, altábornagy úr!... A vett rendelet értelmében és terv szerint végrehajtott ato ai intéz edése és csapatmozdulato megtétele után ma hajnali négy óra or örülvétettem a Madéfalván tanyázó lázadó at, s mivel eze nemcsa védté magu at, hanem õ ezdté a heves tüzelést a atonaság ellen és lövöldözve ellenállotta és azt iabálva, hogy sen i magá meg ne adja, a háza abla aiból is ilövöldözte , s miután a többszöri elõzetes felszólítás i eredménytelen maradt; énytelen voltam erõsza ot al almazni ellenü és tüzet vettetvén a háza fedelére, a falu harmadrészét felégettetni! Az altábornagyna egy arcizma se rándult meg az eseménye meghamisítására. - Kére errõl írásbeli jelentést! Az alezredes már gondolt rá. Azonnal átnyujtotta. Az altábornagy végigfutotta a jelentést és lezárta a ínos atonai szertartást. - Alezredes úrna öszönöm, mit Õfelsége és az állam érde ében tett! Foglaljon helyet! Fáradt lehet! - No igen! Volt egy is dolgun ! - mosolygott az alezredes, a i idejében megtudta a jót a rossztól ülönböztetni . Az altábornagy mellé esen, mintha most jutna eszébe, meg érdezte: - Volt több halottju is a lázadó na ?

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

   

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                     

   

 

 

       

 

 

 

 

   

     

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

  

 

 

- Igen! - mentegetõzött Carato. - Az ilyen esetben szinte el erülhetetlen! - Mennyire becsüli a halotta számát? - Négy-ötszázra örülbelül! Az altábornagy omolyan megijedt. - Az so ! Holnap, holnapután so al evesebb lesz! - jegyezte meg az alezredes gúnyos mosollya l. - Hogy-hogy? - Rõmer apitányna , - ine átadtam a parancsno ságot, - meghagytam, hogy a jelent ezõ ro ono na adja i a hullá at. Így pár nap alatt hivatalosan alig lesz halottun . Az a z ezerezerötszáz sebesült pedig nem számít! Egyéb ént négyszáz foglyot a várba ísértettem! Az altábornagy meglepõdött, de még nem volt megnyugodva. - Jó, jó! De mi lesz a saját halottain al? Õ et nem lehet a ro onai al eltüntettetni! Me nnyi is volt a mi veszteségün ? A érdés még Caratona is ellemetlen volt. - Nagy huszárhadnagy sebesült meg önnyen a ezén és egy dragonyos lovast lõtte agyon! - Hm! Ez issé evés! So ért nem adtá volna, ha néhány halott esi a atoná özül is. Így nehéz lesz elhitetni Õfelségével a jelentést, hogy a szé elye el eseredett lövöldözése miatt ellett ágyúztatni, felgyujtatni a falut és lemészárolni az embere et. Egy meglõtt lóért mégis túlságos megtorlás négyszáz halott, ezer sebesült és félezer fogoly! - Talán a foglyo számát lehetne csö enteni! - ajánlotta az alezredes. - Igen, ez jó gondolat! - apott rajta az altábornagy. - A háromszé ie en ívül elég, ha ett hármat tartun vissza a csí ia özül, hogy a megejtendõ vallatásnál anyagun legyen. A többit szélne lehet ereszteni! Ezzel aztán örülbelül rendben is volt az ügy. A bizottság mai ülésén mindjárt jegyzõ önyvre véteti és ilyen értelemben tesz majd jelentést Õfelségéne és a haditanácsna Bécsbe. - Mégegyszer öszönöm, alezredes! Ja, el ne feledjem! Kérvényedet az elõléptetésért és fizetéstöbbletért mielõbb nyújtsd be! Természetesen csa szolgálati formaság az egész!... Igen! Kérle szólj az adjutánsomna , hogy a tieddel egyértelmû jelentését szintén tegye meg!... Köszönöm! Fáradt lehetsz! Szervusz!

XXXV. Legalább pár napra isütött a nap a fiatal pár fölött. Amiért annyit szenvedte , végre teljes Boldog volt Lázár István is és súlyos beteg icsi asszonya is. Az élet ugyan eményen bánt velü , de megtisztította mind ettõjü et. A fenyegetõ halál is mintha hátrább lépett volna a Boris a ágyától, a i a so drága benyomástól issé erõre apott. Súlytalan, szép, szinte megdicsõült volt és olyan tiszta, olyan igaz és olyan jó, hogy a i látta, ön éntelen imádságr fogta a ezét. Minden pillanatu , egymásra nézésü nesztelen és szótalan belsõ fénylés volt é eze ben a napo ban teljesen megfeled ezte a ülsõ világról. Lázár Istvánna eszébe se jutott, hogy õ tulajdon éppen üldözött szö evény, a ire a ármi or ráteheti ezü et a atoná és az se tûnt fel, hogy szándé osan nem veszi észre se õt, se sógorát, a papot. Éjjel-nappal ült felesége betegágyánál, ivilágított szívvel és minden percü et egymásna szentelté . A ház népe szeretõ aggodalommal õr ödött fölöttü . Igaz ugyan, hogy a heves láza , az écca á félrebeszélõ rémségei megszûnte , az öntudatlanság eltorzulásai, a szörnyû vívódáso megcsendesülte , de még mindig túlságosan gyenge volt a beteg. Szíve alig-alig mozdult, léle zete ifogyóban volt, de már bizta benne, hogy megmarad. Kész csuda, hogy az erdõ rettentõ nyomorúságába bele nem pusztult. Most már remény edte övéi és feszülten lesté minden vonását, minden mozdulását. Az alig pislogó élet leg isebb jele is boldoggá tette õ et a szorongó pillanato pedig visszataszítottá a étségbeesésbe. Most már talán mégis megmarad! Zöld Péter már arra gondolt, hogy visszamegy a néphez. Félelmet és felelõsséget érzett miatta Ki tudja, hogy magu ra hagyatva, értelmes vezetõ nél ül nem szánjá -e rá magu at valami jóvátehetetlen csele edetre a végü et járó embere ? Valamennyire megnyugodott, mi or hírét hoztá , hogy a nép lejött a havaso ról és bé és szándé al, lecsillapulva a háromszé ie el együtt holnap észülne érvényü el a bizottság elé. Ma úgy se történi semmi az ünnep miatt és elég, ha orán reggel átmegy Madéfalvára. Ma Boris át se hagyhatja, mert az állapota mintha issé súlyosbodott volna. Nem tetszett a papna , hogy estére ismét színesedni ezde

 

   

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

  

 

  

 

 

 

 

 

   

  

       

   

 

 

 

 

     

 

   

 

 

   

 

    

 

 

 

 

 

 

 

           

 

 

 

     

 

 

 

     

 

 

   

   

 

 

 

     

tt arcán a ét rózsa, szempillái elnehezedte , a merev szeme mintha már más világo ban járnána és mellecs éje is alig emel edett. Éjfél örül elaludt. - Kimerült a lel em, hagyju pihenni szegény ét! - suttogta édesanyja a többine , de sen i nem mozdult a beteg mellõl. Az ura le nem vette róla a szemét és ülte egymás mellett remegve, virrasztva. Félte még rágondolni is, de láttá , érezté , hogy eze az utolsó órá és Boris ána soha többé nem lesz reggel. Két óra örül bátyja, a pap megszólította: Kicsi Boris a! - de a haldo ló nem felelt, némán és rezzenés nél ül fe üdt. E or a pap odalépett édesanyjához és gyöngéden figyelmeztette: - Ne ijedjen meg, édesanyám, de úgy látom, hogy... mégis itt a pillanat! - és a vén Jová i bá elszalasztotta a plébánosért, hogy a haldo lóna adja fel az utolsó enetet. Megtörtént. Hiába gyújtottá meg azonban a fehér abrosszal leta art asztalon a szentelt gyertyá at, hiába beszélt latinul és érintette meg a lel ész a szent olajjal érzé eit, hiába zo ogott fel visszaszívott szájjal öreg édesanyja, Boris a semmirõl se tudott, nem látott, n em hallott, csa fe üdt némán, öntudatlan. A vendég pap hosszan nézte, bólintott és ötelességszerûen azt mondotta: - El ell észülnün Isten látogatására! A szóra egészen meg önnyebbülte ! Végre vala i i merte mondani, ami mindannyio at órá óta gyötri. Sóhajtotta és mintha issé meg önnyebbülte volna. Csa az édesanyából fa adt i a si oltás: - Nagy Isten! Búcsúvétlen hagy itt! Igaz! Eljött a búcsúvétel ideje! Egymásra nézne , hogy i ezdje, de az az érzésü , mintha a búcsúvétellel is a haldo ló eltávozását nehezítené és siettetné . Nem volna-e jobb hagyni, hogy mit sem sejtve, magáról se tudva, élete szép álma teljesüléséne nagy örömével szenderedjé át az örö életbe? Ne zavarju meg szép, nyugodt orcájána és ma ulátlan lel éne drága bé ességét! - Várjun még egy icsit! - Milyen jó, hogy nem mentem sehova! - gondolja Zöld Péter. Vén Zöld Jánoson, az apán nem látszi semmi. Egyszerûen ül a cifra anapén és nézi a földet. A or se üti fel a fejét, mi or a falu papja elmegy és nem vesz tudomást örülötte szorongó övéirõl se. Csa nézi a földet... Az ágy lábánál epedõ édesanya homlo án izzadja i visszatartott önnyeit és fojtogatja az inger, hogy vissza iáltsa gyerme ét az életbe, de ijedten mindannyiszor visszafullaszt ja itörni észülõ si oltásait. Lázár István nézi feleségét és csa mosolyog. Zöld Péter észreveszi, hogy a plébános a feszületet ott feledte, vagy szándé osan otthagyta a ét égõ gyertya özött. Odamegy, leros ad elébe, hogy imád ozzé , de esze nem jár Istennél. Hirtelen abba is hagyja az imádságot, hevesen felugri és rámered húgára. Meg van gyõzõdve, hogy már halott és vala i jótétléle ellene, i megmondja, i hangosan imondja, mert õ nem meri. Vajjon mi lesz, ha megtudjá ! Kibírhatatlan ez a feszültség. Szinte nyersen iált rá a húgára: - Boris a! Ébredj! A haldo ló nem ad semmi életjelt. A többie se moccanna , mintha semmit se hallotta volna, pedig hangosan iáltott. Vagy csa gondolja, hogy iáltott? Ejnye, milyen fur csa!... Mi történi itt? Most Lázár István hirtelen ráborzad icsi feleségére és az öröm õrülete terjed szót arcán. - Él! Mind odanézne . Tényleg él. Szemét inyitotta és ínosan felmosolyog az urára. Édesanyjából itör a boldogság: - Hogy megijesztettél, icsidem! Vén Zöld János meg önnyebbülten csóválja meg a fejét.

   

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

     

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

                     

 

 

       

     

- Ejnye, ejnye! Most már mégis sorra megcsó oljá , de ettõl csa õ enyhülne meg. Boris a mintha nyugtalanabb lenne. Arcocs ája elborul, szemeiben rettegés ül, nyugtalan lesz és egész tes te vonagli s mintha szörnyû dolgot látna, i a ar ugrani ágyából, hogy borzadva elrohanjon. - Jaj Istenem! Jaj Istenem! - nyögi utolsó erejével. - Mi löle lel em? Ne félj? Melletted vagyun ! Mitõl rémültél meg? - próbáljá megnyugtatni. Boris a azonban riadtan néz örül, mintha vala it eresne. - Pista! Péter bácsi! Ura és bátyja özel bújna az arcához. - Itt vagyun , édesem! Nyugodj meg! A beteg minden ízében resz etve ap a ezü után. - Ne, ne! Ne menjene el! Maradjana itt! Csa most ne menjene el! - Dehogy megyün !... Hogy hagynán itt! A haldo ló lecsendesedi , de a ezeivel tovább szorítja ura és bátyja ezét. Az izgalom ifárasztja és ismét lecsu ódna szempillái. A ét férfi tájé ozatlanul néz egymásra, de egyi ü se tudja megmagyarázni, hogy mi történt Boris ával. Ki tudná megmondani, hogy mi et lát egy haldo ló? Hajnali négy óra volt. És e or történt. Váratlanul tompa puffanás rázta meg az abla o at. Minden i felriadt. - Mi volt ez? Zöld Péter éppen azt a arta mondani, hogy bizonyosan a hó zuhant le a háztetõrõl, de mire meggondolta volna, újabb dördülés resz etett végig a levegõn és övette a harmadi és övette a negyedi ... - Nagy Isten! - mozdult fel Lázár István, de ugyana or felesége étségbeesetten ismét megrándult és ráte intve látta, hogy szemei fela adna , szája leesi és olyan lesz, mintha fe ete üregébõl soha el nem múló néma segítségsi oltás áradna sza adatlan a világba. - Kicsi fenyõbojtom! - csu li fel fájdalmában Lázár István és nem látja, mi or Jová i bá bebu i az ajtón, és tor a sza adtából iáltja: - Te éntetes ura ! Madéfalva lángo ban áll, s a atonaság ágyú al öli a népet! Hirtelen azonban észreveszi, hogy mi történt és hangtalanul õ is térdre eresz edi ... Hát ezért szorította Zöld Boris a hóttában is a ezü et. Meghalt, mert nem tudta megmenteni harmadszor is azo at, a i et olyan nagyon sze retett. Minden i meghal, a i szeret. Így van jól!....

XXXVI. A madéfalvi véres écca a rémületbe és gyászba borította egész Csí ot. Mire megvirradt, nem volt olyan eldugott falucs ája, tizese vagy erdei szállása a Szé ne , hova el ne jutott volna a hír. Kétségbeesett asszonyo , síró gyerme e ezrei ere edte fel mindenütt, hogy meg eressé férjü et, apju at. Kine lova, marhája, szánja, sze ere volt, azt észítette elõ útra, abba vetett ágyat szénából, szalmából, párnából, lomos csergé bõl. A szegényebbje gyalog indult a bizonytalanságba. Volta asszonyo , a i gõzölgõ fejjel addig futotta a hóban hegyen-völgyön eresztül, míg összeeste . Aztán felugrotta és törtette tovább é re fagyott, dagadt lába al, eze el, zuzmarásan. Az Olt völgye csa hamar tele lett férjü , apju nevét si oltozó nõ el, gyerme e el, i minden szembejövõ véres embert megállította , i érdezte és ha nem az övé volt, csalódottan futotta tovább. Alcsí , Felcs tele volt Madéfalváról mene ült és hazatartó sebesülte el, i vérü et hullatva, eltorzulva, emberfeletti szívóssággal szédelegte , vonszoltá magu at az uta on, hegyoldala on, véres ösvénye et szántva a hóban, az a arat ono ságával, csa hogy még egyszer hazajussana , láthassá övei et. Volt a ine si erült, volt a ine nem si erült. Szívet tépõ, nehéz jelenete játszódta le a talál ozásnál. Ott, azon helyben ölelté , csó oltá egymást és gyenge asszonyo bir ózta a nehéz, tehetetlen férfiteste el, hogy feltegyé a szánra. A mellettü elhaladó irigy pilla ntáso at vetette ráju és tovavágtatta . Ki érne rá ilyen or máso on segíteni? Csoda, hogy a fájdalom va ságában egymást nem tiportá agyon. Ez is in ább az apró, icsi lova na öszönhetõ, melye magu tól erülté i az a adályo at. Szerencsétlenség így is elég történt.

       

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

 

 

 

   

  

 

 

   

   

   

 

   

 

   

      

 

   

  

 

 

                     

 

     

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

   

 

 

    

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

 

  

       

  

 

 

 

               

 

    

 

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

       

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

   

     

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

Száno fordulta fel, lova bo rosodta meg. Zaj, si oltás, jajgatás verte fel a téli me zõ halott csendjét mindenütt. A zürzavar lépésrõl-lépésre fo ozódott, ülönösen az út eresztezõdése nél, ahol három vidé népe torlódott össze a rémület és sietés magán ívüliségében. - Útat! Helyet! Félre az útból! Engedjene ! Édesapám! Drága uram! - sírtá , si oltottá mindenütt és a ine si erült a torlódáso ból i avarodni, diadalmasan vágtatott tova, mert még minden iben élt a reménység szi rája, hogy életben találja azt, a i ne i a földön a legdrágább. Ha minden i meg is halt, õ nem veszhetett el! Az nem lehet! Az nem szabad! Gyí, ne! - ostoroztá a habosra ínzott lovacs á at, rémült tehén é et, melye szétálló hasa al, erejü végsõ megfeszítésével nyújtottá a nya u at elõre. Taplocán a atoná megpróbálta az Alcsí ról jövõ tömeg özt rendet teremteni, de az asszonyo elsöpörté õ et. Lehetetlen volt útjo ban megállítani a fájdalomtól félõrült felesé ge et, anyá at. A atoná mentire hagytá a dolgot és csa a irályi bizottság szállását õriz ágyú al, fegyvere el. Fölösleges félelem volt. Nincs most idõ számon érni az áldozato at. Minden perc drága, mert hátha él még!... Hátha! Csicsón túl, Madéfalva határában, egyszerre megváltozott a helyzet. A zajló, tébolyult, zûrzavaros asszonytömeg hirtelen elnémul, mintha egyszerre bénítottá volna meg az eddigi sietést és nyugtalanságot. Visszarántottá a lova at és megállotta . A gyalogoso szótlanul nyomtá ezü et a szívü re, száju ra és pillanatig moccanni se merte . A halál földjére ér ezte . A fenyegetett háza üsz ei szembevigyorogta . A romo még füstölte , a zsarátno hunyorgott és örös örül fe ete volt a hó a oromtól, perjétõl. Az égett szagot már régóta érezté . Mi or az elsõ asszonycsoport megér ezett, még javában folyt a dúlás, prédálás a faluban. A ihûlt tor ú ágyú magu ra hagyva ülte a hóban. A vértõl és pálin ától részeg atoná lihegve rabolta , utatta , forgattá fel az épen maradt háza at és hurcoltá magu al, ami elvihetõ volt. A holtteste el, sebesülte el ezdetben sen i se törõdött. Egyedül az Olt-menti molnár halászgatta a fiával õ et reggel óta a folyóból. A malom eré alatt tíz holttest is megtorlódott. A parti jeget is fel ellett vágni és elúsztatni, hogy a mart gödreibe, fagyö ere özé besodródott hullá at sza állas vashorgával elõ otorhassa. Gyalázatos, nehéz mun a volt, de délire már huszonöt holttestet tett i száradni a partra. Majd elviszi on nan, a ine ell! Többet tõle se lehet várni. Virradat óta fázódi a legényfiával együtt, de becsü is van a világon! Õ mondjá , hogy alig virradt, valami emberforma jelent meg a halotta mezején. Úgy bolygott egyedül a szür ületben, mint valami fe ete varjú. Nem hagyhattá miatta a halotta at, de mi or annyira virradt, láttá , hogy a Zöld János pa p fia, Péter oldozgatja fel a halotta at és sebesülte et bûnei bõl. A molnár is csa dél felé t a meg, hogy a saját édestestvére ravatalától futott ide, nehogy bûnbocsánat nél ül erüljön Ist színe elé az a so ember. - Veszett fejszéne a nyele! - istentelen edett a fia, de a molnár aszonta, hogy szájb a vágja, ha nem hallgat, mert a árhogy vegyü , mégis tisztességes, szép dolog ez Pétertõl! De ne ítéljün , hogy ne ítéltessün ! Idõ se igen volt ülönben a beszélgetésre, mert a halotthalászat egész embert ívánt. Nem lehet eltátani a szájat, mert míg a szemedet elpillantanád, valamelyi halott orozva les i li a hajón. Annyi idejü sincs, hogy a ihúzott testre tisztességesen rápillantsana . Így aztán a papról is megfeled ezte , pedig nem volt nálánál szerencsétlenebb ember a föld ere ségén. Nem sújthatta volna az életben nagyobb büntetés, mint halottól halottig menni, hogy ülönülön átélje mindeni ü szenvedését. Mert minden egyes áldozat teste, vonásai, mozdulatai nem a halál megnyugtató percét, hanem az elszenvedett testi, lel i ín és gyötrõdése élõ épmását mutattá . Nem volt sen i, i a léle el öltözéséne pillanatában szemei et lefogja, a borzadály és íno gyötrelmét elsimíts arcu on, ite eredett, görcsö be merevedett tagjai at nyugalmasra egyenesítse. Eze en a szerencsétlene en az utolsó perc változhatatlanná fagyott, ami megrázó élethûséget adott a

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

     

     

 

 

     

  

 

 

   

 

 

     

   

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

 

        

   

   

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

   

 

   

   

 

 

  

  

   

     

   

 

 

 

 

     

teste ne . Szörnyebben és igazabban élte , mint egy hûségben és ábrázolásban minden emberi épzeleten túlmenõ ép vagy szobor. A találé onyság és változatosság rettentõ távlata volt ez a halotta napja. Mindeni halott a színével, formájával, a íno változatosságát megörö ítõ figurájával, szinte harsogta a maga ülön tragédiáját és lehetetlen volt meg nem érteni, vagy szabadulni ettõl a beszédtõl. Mindeni ü megmondta nemcsa azt, hogy mi történt vele, hanem azt is, hogy i õ és mi volt az utolsó gondolata. A vértõl és verejté tõl összeragadt hajú, csapzott, hideg, nedves és szür e holtteste némaságu ban is az égre iáltotta . Ez itt a hasán mászott végig a fél mezõn, hosszú vérszalagot hagyva maga után és utolsó csepp erejével ínozva magát elõre, a havat armolva. Nem a haláltól félt, nem is önmagát mentette, hiszen érezte, hogy úgy is vége; de az élettel való nagy leszámolás pillanatában eszébe jutotta övéi és még egyszer, csa még egyszer, Istenem... csa még egyszer látni a arta és ami or érezte, hogy vége van, még egyszer felemelte fejét, hogy legalább haza iáltson. Így fagyott meg hátrarántott fejjel és úgy maradt a szája, utolsó szóra tátva. Az a sovány, eszeg ember se a art meghalni, pedig szegény volt, mint a templom eger e. Látszi a tûzött, gyenge öltözetére vetett irgalmatlan folto on, a iéhezett, soha jól nem la t testén, a gondo tól és indulato tól összevisszaszántott épén. Rá nézve igazán megváltás volt a halál. A nyomát ísérve, látta is a pap, hogy õ is arra gondolt, mert itt a mart alatt elf e üdt, vac ot apart magána , mint ahogy az erdõ ön a vada tól látta és már-már megnyugodott, mi or eszébe jutott valami olyan dolog, talán ötelesség, amit más nem végezhet el. Ne ifeszült tehát az életne , háromszor apasz odott fel a marton, háromszor zuhant vissza . Negyedi szer szinte si erült. Az öröm már ott ült az arcán, mi or jött a halál és õ ott marad elnyúlva a mart nyergén. A harmadi halott ismerõs volt. Öreg ember. Szentgyörgyi Kánya Márton, a ivel annyit tárgyaltá együtt az erdõn a tennivaló at. Te intélyes, vezetõ ember. Hasbalõtté . Úgy esett el, hogy a hó ülõhelyzetbe támasztotta. Most csendes, nyugodt, in ább töprengõ. Úgy néz fel a papra, mintha most is azt érdezné: Ejnye, te Péter! Hol vétettü el a dolgot? Vanna , i a hóba fúrtá a fejü et, hogy ne halljana , ne lássana többet semmit ebbõl a nyomorult világból. Máso holtu ban is csodál ozna : Hogyan történhetett meg velü ez a gazság, hiszen õ nem volta rossz szándé al, a légyne se ártotta és csa az igazu at eresté bé ességgel. Éppe ma a arta a méltóságos irályi bizottsághoz járulni alázatos érésü el. Hogy nem félte az Istentõl ilyent csele edni velü !... Talán még most is a irályné jóságos egyelmében bízna és ne haragudjé reán a mi jó édesanyán , mert mi nem vagyun az o ai, hogy ilyen gyalázatos folt esett szentséges ezén! A mezõ mási helyén emény, merev férfia fe üdte , sötét elszántsággal, ö ölbe szorított eze el, véresre öpött bajszo al, a bosszúállásna olyan meg övült indulatával arcu on, hogy a láttu ra végigviszolygott a félelem a pap hátán. Hiába oldotta fel õ et, nem változta A halál is csa ideiglenesen állította meg útju ban, de várjato csa , utyá ! Egyszer majd fel elün és a or... a or!... Egy legény a babájához futtában bu ott orra. Különben õ jutott legmesszibbre az önmaga véres ösvényén. Hogy irigyelhetté a többie , az elmaradó , mi or a vörös ödben ialvó szemei elõl mindjobban eltávolodott! De azért ti többie ne csüggedjete ! A versenyfutás még tart és tartani fog örö ön. Legalább Zöld Péterne ez volt az érzése. Annyi mozgás volt a holtteste tartásában ahogy mene ülés özben oldalt dûlte és a lába a or is lépést mutatta , vagy az utolsó mozdulat görcsében négy ézlábra állva maradta , sõt még azo is, a i elnyújtózta , mintha az elérhetetlen után tárná i arjai at. A adt olyan is, i az elõtte mászott sar ába fogózott, hogyha pár mozdulattal is, továbbvitesse magát övéi felé. A adta , a i az elsõ ijedelem után visszafordulta . Nyomai világosan mutatjá . Idõtöltött, meglett férfia , jóötvenese . Az utolsó pillanatban jutott az eszü be, hogy fiai ott mara dta a po olban. Értü a arta menni, de hol eressé ebben a zürzavarban. - Hijj, a teremtésit! Aggodalmu ban észre sem vetté , hogy meghalta . Kidülledt szemei most is a mezõt utatjá :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

    

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

   

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

           

 

 

 

 

 

    

         

 

  

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

  

 

 

 

   

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

    

   

 

 

 

 

   

 

 

     

       

 

   

 

 

                     

     

  

 

     

 

   

 

 

 

       

- Hol lehet az az András? Nem látá valahol, tisztelendúr? Hogy menje nála nél ül haza? Az anyja szíve meghasad, ha megtudja! Két testvér egymás mellett mult i. Ismeri õ et. Mintha most is biztatná egymást: - Ne hadd magad, Áron! - Nem bírom tovább! Haggy itt, Lázár! - Tán elment az eszed! Hogy hagynála itt!... Azóta pihenne , mintha csa az erõt gyûjtené , hogy tovább mehessene . Isten nyugtassa szegénye et! Egyetlen egy sincs, i belenyugodott volna a halálba. De olyan sincs, a i megbánta volna, amit tett, vagy feladta volna a gondolatot, me lyért meghalt. Nem is lehet, mert se Isten, se ember nem látott még olyan vértanút, a i megtag adta volna hitét. Éltü ben szelíd, bé és embere volta , de holtu ban igazán lázadó á lette , a i et semmiféle hatalom többé le nem gyõzhet. - Ego te absolvo a peccatis tuis!... Feloldozla bûneidtõl! - hebegte Zöld Péter, a pap a hidegtõl elferdült szájjal, hogy ne elljen egyébre gondolnia, mi or egyi véres roncstól a mási hoz lépett. Legszívesebben ifutott volna a világból, vagy odafe üdt volna õ is halottna , hogy többé ne lássa eze et a szörnyû sebe et, cson ításo at. Nem embere , gonosztevõ garázdál odta a védtelen nép özött. Karddal leszelt orcá , aro , átszúrt melle , pus atussal szétvert oponyá , a hóra é en iömlött bele , fülig vágott szája , vérrel öntözött, zilált haja , hiányzó ézfeje , sebes homlo o , összeszabdalt teste en tátongó sebe , megnyomorított halotta so asága gyötri, ínozza úton-útfélen és resz etve ta arja el szemeit. Ereje fogyóban van, szédül, émelyeg és el-elsötétedi elõtte a világ, szíve olyan erõsen dobo mintha durván bordáihoz csap odná , agya ialvóban van, szinte hihetetlen, hogy eddig is bírta és - mégsem bírt elsza adni a halotta mezejétõl, hiszen az õ népe fe szi itt! Az igazi megpróbáltatás azonban csa a or ezdõdi , mi or elönti a mezõt az övéi et eresõ asszonyo , gyerme e . Pillanato alatt egyetlen jajgatás, iáltozás és étségbeesés az egész Olt völgye. Százan is rárohanna az elsõ halotta ra, biza odva, mégis rettegve, hogy az õ férjü , apju , gyerme ü talál lenni és az öröm, meg önnyebbülés sza ad i bennü . - Nem õ! Nem õ! Hálistenne nem õ! Ez sem õ! Az sem õ! Még van reménység, hogy megmene ült, hogy él! Hátha el tudott futni? Valahol az erdõben lappang és nem mer elõjönni! - Édesanyám! Hátha idáig hazament édesapám? - Bárcsa úgy volna! Csoporto verõdne össze a halotta fölött, jönne , menne , tovafutna zajgó zûrzavarban és minden idegen arc ülön boldogság anna , a i a halottban nem ismer rá sajátmagára. A fájdalom és félelem, aggodalom és étségbeesés iforgatta önmagu ból és nem bánná , ha minden i el is pusztult, csa az õ édesü megmaradjon. Szinte ellenségesen nézne egymásra, tolongna , zo ogna , sietne , nyugtalan odna , morajlana és nem látszi a részvét rajtu , mi or egy-egy anya, feleség velõtrázóan felsi olt, mert megtalálta, Istenem, mégis meg elle tt találnia, a it eresett! Mind több és több lesz a fe ete halom a fehér hómezõn. Itt is, ott is talál ozna a halotta szerettei el. Mégis talál ozta ! Az anyá , felesége ráveti magu at a lel em fiamra, lel em uramra , öleli , csó oljá , siratjá , becézi , eltegeti , testü el védelmezi , égbe harapó szájjal át ozzá , i ezt te velü , fájdalmu ban haju at tépi , halánté u at ö lözi , egész életsorsu at i iabáljá , imád ozna és vét ezne , míg minden ifogy belõlü és csüggedt némasággal a tetemre borulna , mintha õ is meghalta volna. A i látjá , szívö höz apna , elfagy a szó aj u on és az ön éntelen tiszteletadás hangtalanságával elfutna onnan. A pap nézi õ et és nem tudna igazat tenni, hogy ine jobb: anna -e, i meg apta a eg yetlen bizonyosságot, vagy a talán hiába remény edõ ne , a nyugtalanságu ban el árhozó na .

   

 

 

     

                     

 

 

   

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

   

 

 

 

 

   

 

    

 

 

  

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

   

 

   

       

 

 

     

 

   

 

                     

     

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

 

  

 

   

 

 

   

 

   

   

 

 

       

   

 

       

Csa egyet tud, hogy ez a fájdalom is, az a fájdalom is az övé és csa rajta nem önyörül Isten. Egyi néma halom megmozdult. Az asszony azonban, i felemel edett a halottról, többé már nem az, a i volt. Kiegyenesedi és sötét te intettel végignéz a világon. E perctõl ezdve hangos szó nem hagyja el aj át. Elszántság, dacosság sugárzi róla, mi or a lova hoz megy, olyan határozottan, hogyha maga az Üdvözítõ jönne szembe vele ereszttel a vállán, ne i se térne i. Nem lát, nem hall, úgy vezeti a melléig érõ lovacs á at halott urához. - Hó! A ét lovacs a a földön fe võ gazdája felé fordítja fejét, megismeri és örömében felnyerít. Az asszony összeráz ódi , önnye megered, merev arca ellágyul és újra emberré lesz. Próbálja felemelni urát, hogy elhelyezze a szánban, de a test belefagyott a hóba. A halálos verejté a földhöz ragasztotta és elõbb i ell ásnia, ülön- ülön iszabadítani arjait, láb Küzd a nehéz tetemmel és beleszédül, míg átemeli a szán lajtorjáján. Kiméletesen inyujtóztatja, elhelyezi, a csergével leta arja. - Most már mehetün ! - sóhajtja a lovacs á na és elindul a halál-mezõ zûrzavarából, sen ivel se törõdve. Elég szegényne a maga baja! Igaz, hogy vele se törõdi sen i. Minden lépésre és minden pillanatban új dráma zajli le. Egy felcsí i asszony, mi or meglátta a darabo ra vagdalt urát, abban a pillanatban meg tébolyodott és a örülálló at ezdte szidni, mocs olni. - Gyalázatosa ! El a artáto hitetni, hogy ez az én uram?... Nem igaz! Az én uram Gergé La ji, a legszebb ember a faluban! Nem olyan, mint ez a mocs os halott! Otthagyott halottat, sze eret, tehén é et, mindent és ragyogó arccal sétálni ezdett a mezõn: - Az én uram Gergé Laji! A legszebb ember a faluban! A népe félrehúzódta útjából, de volt olyan is, a i irigyelte a szerencsétlent és azt mondta - Milyen boldog vagy, hogy bolond vagy! Ettõl a fájdalomtól még a bolond asszony is összeráz ódott. Az ördög farsangol, tobzódi a szörnyûsége ben. Az Olt partján a molnár iabál a vízbõl ifogott halottai mellett, mintha vásári i iáltó vol a i porté áját ínálja: - Ide, ide, asszonyo ! Tovább ét gyerme , alig tizenhárom-tizennégy évese , apju testét ötözi istránggal a ézi szán óra, hogy út özben le ne csússzé . Árvá lehetne és oldússzegénye , i ne se sze ere, se marhája, se segítsége sen i. Orru ra lehull a önnyü , de ne ifeszülne a szán óna és ínlódva húzzá terhü et. Istent is megsirató gyászmenet! Zöld Péter a láttu ra térdre borul, minden ízében resz et és sza ad le a szíve a helyérõl. Az felugri , magát is befogja a szánba, hogy legalább a vert útig segítse ivontatni a szán ót. - Ki fiai vagyto ? - érdezi. A gyerme e megmondjá , de mindjárt el is feledi. - Hovávaló vagyto ? A gyerme e azt is megmondjá , de a pap már rohan vissza, mert egy asszonyna ell segítenie, i harmadi szor ejti vissza halottját és nincs a özelben sen i. Kiáltáso szállana el füle mellett. - Csinód Emri! Péter Áron! Dénes Ignác!... Nem láttáto valahol az én uramat? Mind többen leszne , i hiába utatna , i már azt se tudjá , hogy hol eressé odalett emberü et. Rettentõ lehetõsége ijeszti az ilyene et. Hátha a víz elvitte, far aso megetté vagy benn égett a tûzben! So embert áthajtotta a atoná az égõ háza özött, hátha a te urad is öztü volt! Egymást rémíti , ijeszti . Aztán váratlanul megszólalna a özeli falva harangjai. Az elsõ halotta at fogadjá Csicsó, Delne, Borzsova, Rá os, Szépvíz harangjai és zúgna egész nap. Egyi holttestet alig iséri i a határból, már jön a mási , tizedi , századi s a vetés apu hoz iállott fe ete pluviálés papo nem gyõzi elimád ozni, szentelni, füstölni õ et. Csa a harango fáradhatatlano . Egyi átadja a szót a mási na és csa hamar fel Gyergyóig, le Kászonig, a Kárpáto oszorúján végig az egész csí i medencét gyászba borítjá . Egyedül a madéfalvi nem mer megszólalni, mintha az is meghalt volna. A i él, a pogány is meghajtja fejét elõttü . A halotta haza térne .

 

 

 

 

 

 

 

     

   

             

     

 

   

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

       

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

   

 

 

     

   

 

 

 

   

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

   

 

 

             

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

       

       

 

   

 

De csa a boldogabba , i ne si erült egyesülniö övéi el. A többi tovább fe szi a vigasztalan hómezõ ietlenségében, türelmesen és hidegen várja megváltását, míg a orán leszállott est beta arja. Sötét, fe ete elnémulás, merev, élettelen écca a borul a halotta ra. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Másnap az egész újból ezdõdi . A reggeli párázatból új asszonyo , új gyerme e lépne i és más arco al, de ugyanazon fájdalommal ismét megindul a halott-vadászat. A i elõzõ nap hiába eresté övéi et a faluban, a mezõ ön és a folyó mentén, most elindulna a minden irányban szétfutó nyomo on i, az erdõ be. Szerencsére az éjjel nem havazott, de így is imerítõ erõfeszítés volt ez a holttest-üldözés, mert a havas szélén vagy megsza adta a támaszponto , vagy idegen és ismeretlen halotthoz vezette . Az erdõ et pedig lehetetlen volt átrostálni. Néha a dögevõ madara vezette nyomra. Ahol holló , varja , vadmadara gyûlésezne , csatázna , ott van valami . Meg is találta egy-egy i ezdett testet és boldog volt, a i meglelte, hogy n em az övé. A madárcsapatot elhajhászta róla és tovább ment. Szenvedjen más miatta! Nehezebb volt az eset ott, ahol far aso garázdál odta és csa nehány ruha-foszlány, érté telen testdarab maradt a véres földön. A boldogtalan fehérnépe annyira megszo tá már, annyira csordultig telitve volta borzalma al, hogy csa a testü ön énytelen megrándulásával vetté tudomásul, hogy itt mi történt. Annyira izártna tartottá , hogy az õ urát etté meg a far aso , hogy visszafordulta . Egyetlen véres rongydarabot, vagy ott hányódó ujj-izületet meg nem érintette . Igazu volt. Nem az õ férjü et etté meg itt a vada , mert ha az õ édesü lett volna, a szívö bizonyságot tett volna róla. Mert erre is volt példa. Megy, megy a szegény asszony a ietlenségben és egyszerre azt mondja: - Itt van! Sehol semmi holttest, de pár lépésre a hó sima tü re feldúlt, rücs ös, süllyedt, mintha valam eltemetett volna. Látszi , hogy vala i sza adé ba merült s a por-hó összeörvénylett fölötte. - Õ az! - áll ne i az asszony a hóhányásna és órá ig dolgozi , bizonyosságában megingathatatlanul, míg elõássa a testet. Nem tévedett. Õ az! Kivonszolja biztosabb helyre és az aljban ülön nyomon elindult fiacs ája után iált: - János a te, hó! Itt van! Erre! Erre!... Egy ölyö ta nyosan, szipogva rohan át a fá özött a hang irányában. Mi or megér ezi , csa félszemmel mer ránézni apja holttestére. - Maradj itt szépen, míg a lova ért megye ! - o tatja az anyja. - Ügyelj apádra, nehogy va lami baja legyen! Mintha halottna még lehetne valami baja az életben. A legény e csa a or mer sírni, mi or anyja már nem látja. Ványadt arca megnyúli , pislog, önnyei hullana és panaszosan odaszepegi a halottna : - Úgy-e mondtam iedne , hogy üljön otthon! -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Azo na , i az erdõ et is hiába verté fel, még van egy végsõ reménységü . Ma mondjá , hogy a vérengzés écca áján huszon ilenc sebesült a somlyói baráto hoz mene ült. Ott fe szene most is. Megindul hát a búcsújárás Somlyóra. Reggeltõl-estig, estétõl-reggelig tolong a nép a zárda örül. Ha a huszon ilenc sebesültne , minden elhullatott csepp vére emberré változné , a or se volna elég, hogy jusson mindeni szánalmas nõne , i hiába utatja már másodnapja a maga férfiát. A baráto elõbb az életbenlévõ et mutatjá meg az asszonyo na , s csa azután a halotta at. Ha itt sincs, ott sincs, rendre iereszti õ et a vassal pántolt vén cserefa ajtón. Egyi reménység meghal, a mási feltámad. Valami pásztorgyerme e déltájt azt a hirt hoztá , hogy so an bújdosna az erdei szálláso on, i nem merne leeresz edni a falva ba. A Pogány-havas, Fügéstele , a Tatrosmente, Bü hát, Jáhoros, Nyilén , a ét Tomot, hátra egészen Csobánosig, s le az Úz völgyéig, az erdõ mindenütt tele vanna lappangó al. Egy értelmes, tapasztalt szépvizi öregember, - a nevét bizony megfelejtettem - azt tanácso

 

 

 

 

   

 

     

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

      

   

 

 

 

 

 

  

 

  

       

   

  

   

 

       

   

   

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

                 

 

 

 

   

 

         

          

   

 

 

 

 

 

   

 

 

           

    

     

 

 

 

   

 

 

 

 

 

   

lja a fehérnépe ne , nehogy ne i merjene vágni ilyen idõben a hátulsó havaso na , mert az nem asszonyemberne való, hanem menjene szépen haza, s legyene türelemmel, mert a i olya n messzi vidé re el tudott mene ülni, az vagy épember, s a or nincs miért félteni, vagy csa

olyan önnyû sebet apott, hogy azért sincs miért étségbeesni. Volt, a i szótfogadott, volt a i ne ivágott az isten isértõ útna . A józanabba igye ezte lebeszélni, de hiába ijesztetté far assal, sza adé o al, éhhalállal, fagyhalállal, pusztulá l; az asszonyo nem tágította . Nem volt mit tenni az ilyene et legalább jótanácso al láttá el - Szánnal meg se próbáld! Ülj lóra! Lehet ugyan, hogy már az elsõ órá után idögli a ló alólad, itöri a lábát, vagy a jég átvágja az inát, de más mód nincs! Legfeljebb hótalpat öt azzal próbálsz tovajutni. Az écca a elõl igye ezz fedél alá! Nem hiszem, hogy megérd a holnapi napot, de te lássad, ha ilyen icsi eszed van, s nem fog rajtad az o os szó! Egyi eserû teremtés a mási után fordult fel a ló hátára és vágtat ne i a havaso na . Ne mondja az ura, ha életben van, ha nincs, hogy nem tett meg érte mindent! -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --- -- -- -- -- -- -- -- -- -Lassan ént mégis csa elfogyott a so holttest a madéfalvi mezõrõl. Egész Csí na jutott belõlü bõven. Hej so szegény anya, feleség, ártatlan árva fel iabálta eserûségét az Istenh eze en a napo on! Pedig ár volt vét ezniö . In ább adta volna hálát szentfelségéne , hogy haza aphattá õ et, ha holtan is. Mit szóljana azo , a i ne testei gazdátlanul maradt a a mezõn, a i ért sen i se jött el? Az a negyven szerencsétlen ember, i et végül is a atoná szedte össze s hányta bele a falu szélén ásott nagy gödörbe. Beszéli , hogy Persina apitány, a i eltemettette õ et, arra se a art idõt adni Zöld Péterne , a papna , hogy egy tisztességes miatyán ot elmondjon fölöttü . Ehelyett Lázár János gróf gondos odott sírfeliratról. Pillanato alatt ész volt az elmés chronosticon: CastIgata seDItIo sICULorUM Magyarul: A szé elye lázadásána megbüntetése. Annyira nyilvánvalóan hazug, szolgalel û és cini us volt e pár szó, hogy még az altábornagy se engedte meggyalázni vele a holta emlé ét. Lázár gróf vállat vont és hogy árba ne vesszen a felirat, el üldte barátjána , a püspö ne . Õ talán az egyetlen ezen a sötét erdélyi földön, a i méltányolni tudja a mûvészetet és szellemet.

XXXVII. Sietve és iméletlenül csapott rá a irályi bizottság a vérfürdõtõl el ábított Csí ra, hogy mielõtt a la osság feleszmélne, a határõrség felállítását befejezze. Nagyon gyorsan ellett jelenteniö Bécsben, hogy a atonaság megszervezése megtörtént, mert csa így erülhetté el a felelõsséget a történte miatt. A udarc a végü et jelentette volna. Még a vérontás napján nyilt rendeletet intézte Csí és Háromszé la osságához, hogy tüstént haza menjene , a iosztandó fegyvere et ésedelem nél ül felvegyé , idegent házu hoz be ne fogadjana , hanem meg ötözve ézhez adjá , mert az engedetlene szörnyû halállal bûnhõdne . A véghezment szomorú példából minden ember eservesen szemlélhette, mi légyen a felséges irály és örö ös fejedelem ellen való rugódozásna és engedetlenségne jutalma. A háromszé ie et szintén halálbüntetéssel fenyegette meg, ha a atonai hatóságo al ellen ezni merne , gyûlése et tartana , vagy a határõrö et üldözni meri . Mi es Antal fõ irálybiróval ülön levélben tudatta a lázadó veszedelmét és a háromszé ie itiltásáról iadott rendeletet. Mindössze ét napot töltött a irályi bizottság Taplocán, míg megtette jelentéseit a madéfalv eseménye rõl Õfelségéne , a haditanácsna és a fõ ormányszé ne , természetesen letagadva a halotta at, isebbítve a sebesülte számát és ráhárítva minden felelõsséget az áldozato ra. Úgy, ahogyan Carato alezredessel az altábornagy elõzetesen megbeszélte. A halál csendje és látszólagos nyugalom borult Csí ra. Mindennap sza adatlanul szólta a gyászharango és ét-három oporsót vitte i a falva ban a temetõbe. Az al alom edvezõ volt. Bármit tehette az elvérzett néppel. Nem is ésle edte . Öt nap alatt fegyver alá hajt

 

 

   

 

 

    

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

               

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

  

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

   

 

 

 

             

   

   

   

 

   

       

   

 

 

 

 

 

 

     

otta a atonaság a népet. Nem állott ellen sen i. Még a betege et, sebesülte et is iparancsoltá ágyu ból, a félholta at is összeírtá , hogy minél nagyobb legyen a létszám. Volta , a i ott este össze a gyengeségtõl a bizottság elõtt, volta , a i et feleségü , gyerme ü támogatott oda félholtan. Nem törõdte ilyen icsisége el, mintha nem volna bennü léle és szív. Az ünnepélyes felavatást és zászlószentelést január 17-én Csí rá oson éppen olyan fénnyel tartottá meg, mint Gyergyószentmi lóson. A nagy templom melletti térségen állítottá fel a Felcsí on szervezett négy gyalog és egy lovas századot, amelyet ágyú és rendes sor atonaság vett örül fegyverrel. A szertartást az odahivott Si ó József gyergyai esperes végezte, a i a itett oltáriszentség elõtt éppen olyan üdvösséges orcával éne elte a Te Deumot a megáldott négy zászló fölött, mint Szentmi lóson. A feles etett, iontott vérü szennyében álló, iszolgáltatott, megvert, megalázott, atonai soro ba ényszerített férfia sötéten hallgattá Csa magu ban át oztá az esperes úr áldásra emelt ezeit: - Száradjon el tõbõl, mielõtt leereszthetné. A bizottság azonban az eredménnyel még mindig nem volt megelégedve. Szigorúan elrendelte, hogy a falva elöljárósága azo at a felcsí i la oso at, i nem jelente meg a z összeíráson és es ütételen, névszerint jelentsé be a apitányo na , hogy majd Csí szeredában letegyé az es üt. A i tizenöt nap alatt nem jelent ezne a apitányo nál, bárhol találtatna , elfogattatna és Csí szereda várába záratna nehéz börtönre. A szüntelen borzalma és szenvedése miatt annyira fásult is már a nép, hogy számba se vette az újabb fenyegetése et és intéz edése et. Az életü et, legdrágább incsü et már úgyis vagy elvetté , vagy tön retetté . Látszólag engedelmes edte , de belül soha meg nem adtá magu at. A bizottság azonban nem vette tudomásul a nép lel iállapotát. Január 21-én már három részre oszolva meg ezdette az alcsí i falva összeírását is és egy hét se telt bele, megtörtént az ünnepélyes feles etés itt is, s a Rá oson felszentelt ét zászló alatt. Az ura úszta az örömben. Nem so áig volt azonban zavartalan a jó edvü . Buccow generális tito zatos eze, amely a háttérben eddig is irányította az eseménye et, hû társával ancellárral ismét megmozdult. Elér ezettne láttá az idõt, hogy a Szebenben ifõzött nagy tervet, Szé elyföld teljes megsemmisítését megvalósítsá . A madéfalvi eseménye hírére megtorlás éppen javaslatot tett a generális Õfelségéne , hogy a lázadó és árulás szennyébe esett szé elye et fossza meg összes iváltságai tól és szabadságjogai tól, földjü et pedig foglaltassa le a atonaság számára. Tisztában volt vele, hogy a jogaitól, otthonától és földj megfosztott nép örö idõ re elveszett. Még a irályné is megijedt a terv merészségétõl és egy idõre függõben tartatta elhatározását. Tetszett azonban Õfelségéne a Bruc enthal úr tanácsa, hogy német papo at üldjön a határõrezrede hez és minden ine tegye ötelességévé a német nyelv megtanulását. - Felséged intéz edése nem fogja a világi papságot jogaiban megháborítani, vagy Rómát bántani, - mutatott rá mindjárt a módozato ra is a ancellár, - mert a német lel észe hatás öre szigorúan megmarad a atonai erete özt, ami ellen sen ine ifogása nem lehet . A német nyelv megtanulása pedig beláthatatlan elõnyt jelent a hadsereg egységes vezetése szempontjából. - Önne igaza van! - bólintott Õfelsége és azonnal iadatta az erre vonat ozó rendeletet. A ancellár elégedetten távozott. Tisztában volt vele, amit a irályné nem is sejtett, hogy ez az intéz edés a szé ely férfila osságot teljesen iveszi a világi papság ezébõl, hiszen minden fiúgyerme et felvette a atonai létszámba. Pár évtized alatt a nyelvétõl megfosztott, német hitre ényszerített, atonai tulajdonná tett földön élõ la osságot észrevétlenül i is lehet cserélni. A hadiparancsno ság útján arról már gondos odta , hogy a határõrezrede ben egyetlen magyar tiszt se legyen, a ihez a nép fordulhatna. Hátra volt még a legnehezebb érdés: megtörni és félre tenni az útból a legnagyobb a adályt, a nya as szé ely nemességet. Az éve ig erõltetett módszer: ellene lázítani a népet és iirtat õ et, nem si erült. A madéfalvi eseménye után most már erre gondolni se lehet. A irályné is tor ig van a zavaro al és minden áron rendet és csendet a ar. Felbujtással, vagy egyene s lázadással hiába vádolná a nemességet, mert az egész ország felzúdulna ellene és ura dolgában Õfelsége se ismer tréfát. Kitaláltá azonban a módját, hogyan bánjana el a

 

 

           

   

 

 

 

 

                           

 

 

 

 

 

   

     

   

 

 

   

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

       

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

       

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

 

     

nemességgel észrevétlenül, megõrizve a törvényesség útját. Bûnfenyítõ bizottság i üldését javasoltá , amely majd az õ emberei bõl fog állani és amelyet õ irányíthatna . A ár it fel lehet a asztatni aztán a törvény paragrafus-horgába. Jórészü pusztulna a csí i ura na , a többi pedig iijedne még az országból is. Ez a terv is si erült. Mielõtt Erdélyben bár i is észbe aphatott volna, Õfelsége visszavonhatatlanul határozott és iadta a rendel ezést: ...Minthogy fõdolog a rend és nyugalom helyreállítása, fõsúly fe tetendõ a bujtogató ipuhatolására, s bûnü szerint élet-halálbüntetésü re és javai el obzására. E végbõl ínzás is al almazható. A feladóna fejen ént száz forint jutalmat ell itûzni. A vizsgálat levezetésére bûnvizsgáló bizottság üldendõ i. A haditanács az erdélyi ancelláriánál egyetértve adjon utasítást enne a bizottságna ! Meg se száradt jóformán a tinta a rendeleten, Bruc enthal úr már megszerezte a másolatát és gyorsfutárral még aznap el üldötte barátjána , a generálisna . Egy hét se telt bele, Csí ba is eljutott a hír. Minden i tisztában volt vele, hogy a halál os csapást most a arjá a szé elye re mérni. A irályi bizottság is issé megszeppent. Sietve jelentetté , hogy a nép lecsendesedett és é z az engedelmességre. Csí atonai lábraállítása befejezõdött és Háromszé et a ár egy egyszerû hadnagyocs a is fegyverbe öltöztetheti. Udvarhelyszé rõl hasonló híre ér ezne . - Nincs többé a adály elõttün , - írta boldogan Sis ovitz a bécsi haditanácsna - és bizton remélem, hogy jövõre se ell fel eléstõl tartani... Bár csa hatezer iosztandó fegyver van a gyalogság és ezerötszáz a lovasság számára, a szé ely ezrede ben nagyobb számmal lesz szolgálatra épes ember, ha Õfelsége a bizottságna megengedi, hogy minden szabad szé elyt atonaságra ényszerítsün . A jó hírrel el éste . A bûnvizsgálati rendelet megjelent. A irályi bizottság mindössze annyi jutalmat vett, hogy a haditanács Lázár és Bethlen grófo részére magas napidíjat állapított meg. A ét úr örvendett a pénzne . Carato alezredes szintén meg apta a maga jutalmát. Utolsó elégtétele volt a fõ irálybíróna , hogy õt a szé elye vérdíjából ifelejtetté , mert végzete is beteljesedett. Az utolsó hete elviselhetetlenül súlyosa volta számára. Az ura özül egyedül õ volt, a i látta a nép lel éne lázongását és tudta, hogy ezrével vanna , i csa azt lesi , hogy a hóban ne hagyjon nyomot a lábu és átszö dösne Moldvába. Bujdosó százai lappangana most is az erdõn, i a iadott rendel ezése után egyebet nem is tehetne , máso at a félelem üldöz i hazájából. A irályi bizottságna ugyanis elsõ dolga vol hogy atonai bizottságot nevezzen i a madéfalvi lázadás felbujtóina iderítésére és azóta éjjel-nappal jajgat a szeredai várbörtön. Saját füleivel hallotta. A it ebbõl a po olból mégi elbocsát Carato alezredes, csa azért teszi, hogy a meg ínzott ember ne az õ nya án haljon meg. Saját szemeivel látta és nem szólott ellene, mert nem szólhatott. Nincs már az õ szavána semmi foganatja sen i elõtt. A nép gyûlöli és át ozza, mert benne látja veszedelméne egyi o át és ügyéne árulóját. Néma pillantásával ínozza még az utolsó gyerme is, ha ihúzza lábát szállásáról. Pedig milyen áldó szeretettel nyúlt feléje minden éz!... Három esztendeje tart már ez a szívós, nem lan adó gyûlölet ellene és egyetlen ember nincs egész Csí ban, i elhinné, hogy õ csa jót a art. Immár nem a arja megölni, nem fenyegeti sen i, de so al jobban fáj a lel éne a so félrefordított arc, földresütött fej, a minden élõbõl feléje áradó néma számon érés, a zsebe ben összeszorított ö lö . A csí i ura csa ényszeredetten állana szóba vele, a irál bizottság alig veszi számba. Se restyésne való, nem fõ irálybíróna ! - jegyezte meg róla Lázár János gróf. Elviselhetetlen volt minden perc, melyet a halálraítélt földön ellett töltenie. Az eddig érz tt belsõ özösség szálai megsza adta és vádlóivá lette nemcsa az embere , hanem a hegye , erdõ , völgye , háza , maga az egész föld, melyne láttán eddig olyan jó melegséget érzett. Az élettelen dolgo is i özösítetté magu ból. Rettentõ tetemrehívás itt minden, mintha egy soha el nem temethetõ halott oporsójánál ellene élete végéig virrasztania. Nem bírta so áig a lel iismeretmardosást. Elhatározta, hogy lemond. A családjáért való aggódás és a Bécstõl való félelem miatt azonban halogatta. Megvárta, míg a bizottság befejezi mun áját Csí ban. Ne vádolhassa sen i a irályné elõtt, hogy hivatali ötelessége elõtt megszö ött. So az irígye, a i ellene használná fel csele edetét. Végre február elsejére Csí fegyverbe állítása megtörtént és az elsõ szé ely gyalogezred

 

         

 

 

 

                                   

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

           

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

   

     

 

   

 

 

   

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

       

 

 

 

     

 

 

 

 

         

Hete mulva tudta meg, hogy a irályi bizottság a csí i fõ irálybíróságot a háta megett még lemondása elõtt odaigérte báró Henter Ádámna , viszonzás éppen a nála eltöltött szentimrei ellemes napo ért.

XXXVIII. Háromszé atonai összeírása és feles etése szintén a adályo nél ül, gyorsan ment. Tíz nap se telt bele, a antai minorita templomban az elsõ zászló at felszentelte Simon Endre anono , polyáni fõesperes. Az orbai erületet pedig már elõre megszervezte ne i Imre Sámuel, a ovásznai református pap. Itt úgyszólván csa annyi dolgu volt az ura na , hogy Samu papot itüntetéssel felterjesszé Bécsbe. Sepsi- és Mi lósvárszé en se ellett egyetlen pus át elsüttetniö , még ijesztés éppen se. Itt is érzett a madéfalvi vérvesztés. A irályi bizottságna bõven volt ideje idolgozni a határõrségi igazságszolgáltatás tervezetét, a ato rendtartást és haditörvénye et. Úgy örülírtá a szélybeli atona ötelességeit: a határõrzést, tolvajo ergetését, a csempészet mega adályozását, a vesztegzára özötti õr ödést, vár- és sáncerõdítési ingyenmun á at, úta , hída javítását, tisztiszálláso építés tüzifa-, enyér- és levélhordást, hadigya orlato at, hogy az árva szé elyne otthon annyi ide e se maradt, hogy belenézzen az üres szuszé ba. Úgy megterhelté , hogy utolsó ingét is eladhatja a testérõl, ha enni a ar. Amirõl esetleg a bizottság megfeled ezett, arról gondos odta a atonatiszte , hogy a maga mun ájára ideje se maradjon. Panasz odni? Hogyne! Lehet azt is! Egy évben egyszer majd fõszemlét tartana és ezen - ha addig el ne m vitte az ördög õ et - szemérem nél ül elõadhatjá , ha valami panaszu van és ha - meri . A irályi biztos ura na az eredmény és Õfelsége magas tetszése volt a fontos, amit si erült megnyerniö , mert a irályné hozzáju üldte Buccow generálisna a szé ely szabadságjogo eltörlésére tett szavazatát véleményezés végett. Jóal alom volt ez és azt hitté , hogy végleg leszámolhatna most már a generálissal és mega adályozhatjá a bûnfenyítõ bizottság i üldését is.

 

megala ult. Carato lett az ezredesü . A fõ irálybíró többé nem habozhatott. Keserû elszántsággal megírta lemondólevelét: Lévén én ne em minden or, mindene felett hûséges indulatom és gyors igye ezetem azon, hogy felséges Asszonyun egyelmes szándé át, szent a aratját egész szorgalmatossággal teljesítsem és véghez vigyem, amint is ezen határszéli atonaság felállításában azt megvalósítani szándé oztam vala; de hogy éppen oly csendességgel, amint azt Excellenciáto véghez vinni egyesen igye ezte és szándé ozta volna, meg nem esett: reménylem Excellenciáto egyessége és igazsága a megtörtént és a néptõl végbe vitt csele edetet nem né em, hanem a nép hitetlenségéne tulajdonítani méltóztatna , melyet én távoztatni ugyan igye eztem, - hirdetvén, ine csa lehetett, magyarán is megmondván, hogy Õfelségéne meghatározott a arata lévén ezen határszéli atonaság felállítása, az ellen sen i maga veszedelme nél ül nem állhat; anna o áért - ismervén lel emne tiszta esmérete szerint magamna ártatlanságát mindene ben, - bátor odom Excellenciáto hoz alázatosan folyamodni: Elsõbbször, hogy a felséges udvarnál, teljes igaz és hív igye ezetemrõl, cse ély személyem felõl emlé ezni hathatós erejö által méltóztassana , hogy továbbra is azon felséges udvarna egyelmességébõl részesedni méltóvá lehesse . Másodszor látván, tapasztalván Excellenciáto , hogy nem az egész népne , de némely megátal odott emberne maga meggondolhatatlan csele edetitõl tarthato : instálo Excellen ciáto na , hogy a felséges udvarna egyes ajánlása mellett más, anna idejében elé adandó szolgálatna és tisztségne elnyerése bizodalma mellett, az én szolgálatból való szabadulásomat egyesen elõterjeszteni méltóztassana ... - Végre! - jegyezte meg Lázár János gróf. A irályi bizottság pártolólag terjesztette fel a érést és a fõ irálybíró hazamehetett. Még el ísérte a Háromszé re távozó irályi bizottságot a szé határáig, aztán visszafordult, hogy örö re búcsút vegyen attól a földtõl, melyet annyira szeretett és amelyet mégis temetni segített... Csa a Tolvajos tetõn, a szé határ övénél fordult vissza, hogy még egy pillantást vessen a halál völgyébe. Hangosan felsírt és a ocsis a lova özé vágott.

 

 

 

   

 

 

 

       

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

   

   

   

   

 

 

 

 

     

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

   

   

     

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

       

   

           

 

 

     

 

 

 

 

Jelentetté is mindjárt mély alázattal, hogy nincs szü ség ülön a bûnfenyítõ bizottságra, me arra elegendõ az általu inevezett atonai bûnvallató biztoso , i már az eddigi ihallgatáso ból megállapítottá , hogy a háromszé ie felbujtói: Olasz, Óvári és Csórja ügyvéd volta . Olaszt elfogtá , Óvári elmene ült, Csórja ügyvéd pedig valószínûleg elesett Madéfalván. A csí i felbujtó at is iderítetté és a vizsgálat befejezése után ugyanazon napon, egyszerre fogatjá el mindannyiu at. A irályi bizottság a bûnösö megbüntetése után elegendõne tartaná Õfelségéne egy olyan rendeletét, mely a további izgatáso at büntetné fõés jószágvesztéssel. Ami pedig Csí , Háromszé és Udvarhelyszé iváltságaina elvételét és azo na atonai igazgatás alá való vetését illeti, - írtá , - a irályi bizottság véleménye az, hogy nem veze jóra a szabad szé ely atonát iváltságaitól megfosztani és jószágai el obzását sem tartja üdvösne , mert minél in ább megerõsíti a birto ában a szé ely atonát, annál állhatatosabb lesz, mint atona. Nem is volna méltányos, hogy nehány bûnös miatt annyi so ártatlan bûnhõdjé . Az már is nyilvánvaló, hogy egyetlen birto os, adómentes nemes sem vett részt a madéfalvi zendülésben, sõt az is bizonyos, hogyha a pártütõ tömeg méltó is volt a büntetésre, azt még sem lehet igazi lázadásna nevezni. Végül nem látja be a bizottság, hogy az udvarhelyie et mi ént lehetne eze el egy sorba helyezni, midõn bebizonyult, hogy eg yetlen udvarhelyi sem volt öztü és nem is a art hozzáju csatla ozni. - Ha ettõl meg nem üti a guta a generálist, örö életû lesz! - örvendett gr. Lázár a jól si er iratna . Arra nem is gondolta , hogy saját orábbi felterjesztései et cáfoljá meg és általa önmagu fölött mondana ítéletet. A jelentést bizalmas futárral üldötté Szebenbe, a ine ülön is meghagytá , hogy hatásáról alaposan tájé ozódjé és egyetlen szót se engedjen el a füle mellett.

Nem ellett so at szaglászódnia a futárna Szebenben, mert Buccow generális olyan patáliát csapott a fõ ormányszé tanácsában, amine a híre Bécsig iloccsant. Leszedte a eresztvizet a irályi bizottságról. - Miféle infámia ez! - üvöltötte. - Miért ír most más éppen a bizottság, mint orábban? Emlé ezhetne a tanácsos ura , hogy az elsõ jelentése alapján azt írtu Õfelségéne , hogy a csí i lázadó megsegítésére háromezer lovas háromszé i és négyezer gyalog udvarhelyi útban van Madéfalvára s ime, most maga a irályi bizottság a arja a fõ ormányszé et hazugságban hagyni a irályné elõtt!... Be fogom bizonyítani Õfelségéne , hogy nem én, hanem azo az ura vezetté félre õt. Minden jelentésü tele van ellentmondással. Könnyen megállapíthatja ezt a méltóságos fõ ormányszé is. Ebben az iratu ban mentegeti a szé elye et és azt írjá , hogy a madéfalvi esetbõl nem lehet lázadásra övet eztetni. Ha így van, a or miért ellett félezer embert lelövetni, megmarcangoltatni? A or miért tit oltá el a halotta számát? Miért jelentetté napo mulva is, hogy a halotta at nem lehetett összeszámlálni és - ha nem lehetett összeszámolni, - hivatalos imutatásu ban miért vallotta be csa nyolcvannyolc halottat és ötven ilenc sebesültet, huszonnégy eltûntet? Tételezzü fel, hogy nem volt lázadá a nép nem véde ezett, hiszen mindössze egy ló volt a atonaság vesztesége. A or miért volt szü ség a vérfürdõre? Erre természetesen az a irályi bizottság válasza, hogy Carato alezrede lépte túl hatás örét és - hogy megszabaduljana a ellemetlen tanútól - egyidejüleg éri a haditanácstól, hogy tegye át a román ezredbe. Nevetséges! Ha az alezredes tényleg túllépte hatás örét , miért jutalmaztá azzal, hogy fizetése felemelésével megtetté a csí i határõrezred parancsno ává? Ha jóna találtá csí i parancsno na , most miért a arjá más ezredbe áttétetni?... De itt van a jelentésne egy mási része, amelyben azt írjá , hogy neme ember nem vett részt a madéfalvi veszedelemben. Pár sorral elõbb pedig arról számolna be, hogy a háromszé ie felbujtói, Olasz, Óvári és Csorja ügyvéd volta . Hát eze az ura nem birto os nemes embere ?... És a csí ia : Bors Tamás, Lázár István és Imre, Lestyán Mi lós és a többie nem nemes embere ?... Nem gondolja a irályi bizottság, hogy ezt a hazug és célzatos jelentésü et a ár egy gyerme is megcáfolhatja?... Tudom, hogy mit a arna vele, de gondom lesz rá, hogy a felséges irályné tisztán lásson a érdésben. Kérem Méltóságto hozzájárulását, hogy a valóságna megfelelõ jelentést tegyün Õfelségéne ! A szász tanácstago lel esen bravózta , a magyar ura szintén nem szólta ellene. A jelentése felmente Bécsbe és minden i feszülten leste, hogy mi lesz a nagy párbaj eredménye. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

      

 

 

 

 

   

 

 

                     

   

 

 

   

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

   

 

                   

 

        

 

 

 

   

   

 

   

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

    

 

   

 

 

 

 

     

 

 

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

           

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-- -- -- -- -- -- -- -- -- -A irályné igazi asszonyi gondol odással minda ét félne igazat adott. A szé ely nemesi iváltságo ügyében, azo na épségben hagyására elfogadta a irályi bizottság véleményét, de a bûnvizsgáló bizottság érdésében a generális mellé állott, a ine hamis jelentései alapján elhitte, hogy a népet a nemesség bujtogatta fel. Azt a arju , - írta a fõ ormányszé ne , - hogy a bizottság hét tagból álljon, atonai és polgári tago ból, egy jegyzõbõl és ét hadbíróból, a i a nyelvet jól tudjá . A bizottság fõfeladata a nyugalom helyreállítása és állandósítása lévén fõ éppen az szü séges, hogy a olomposo és orifeuso , felbujtó és tanácsadó i utattassana . A örülménye hez épest ínzást is lehet al almazni. A bûnösö feljelentõine száz forintot lehet igérni és fizetni, bûnösö et testi fenyíté el, jószágvesztéssel, vagy halállal lehet büntetni. A bizottság gyö resen utassa i a mozgalom eredetét, gyüjtsön bizonyíté o at, vallassa i a mult or elfogotta at, szembesítse a tanu al és mindent övessen el egész a torturáig, hogy a valóság ideríttessé . Minden írást és a tát megszerezhet a fõbizottságtól és a atonai parancsno ság tól. A fõbizottságot mindenrõl tudósítsa és esetrõl-esetre utasítást érjen attól. Felhatalma nyer a bizottság arra is, hogy a bûnösö el szemben rövid úton, a honi törvénye formaságaina nem szoros övetésével a büntetést végrehajtassa. A vagyonnal bíró foglyo eltartásu ról magu gondos odjana , a per öltsége et az elítélendõ fizeti meg. Külön érde essége volt a szigorú rendel ezésne , hogy a bizottság atona-tagjaina inevezését a ét ellenfélre, Buccow táborno ra és Sis ovitz altábornagyra bízta. A generális azonban magához ragadta a ezdeményezést és saját ipróbált embereit neveztette i. Elnö lett Roth báró vezérõrnagy, magyarul egy szót se tudó lutheránusból atoli ussá lett, szenvedélyes ártyás, tagjai: a önyörületet nem ismerõ Schwartz alezredes, Sinterschperger apitány, írni-olvasni se tudó, lusta és durva atona, a i legszívesebben halálra ítélte voln z összes magyaro at. Egyetlen magyar tiszt tagja volt a bizottságna , Szilvási János gyula i ezredbeli apitány. Elsõ polgári tag gr. Tele i Károly, Belsõ-Szolno vármegye fõispánja lett a szé elye valóságos õrangyala. Mellette br. Josintzi Mihály és Ribiczei Ádám zarándi birto os, ez a nemes, o os és tanult ember igye ezett elviselhetõvé tenni a szé elység újabb megpróbáltatását. Buccow ragasz odott hozzá, hogy a bizottság jegyzõje szász, a megyeszé i jegyzõ, Heidendorf Mihály Konrád legyen, a it személyesen látott el utasításo al. - Aztán tud-e ö löt emelni a magyaro ra? - érdezte tõle. - Természetesen, ha a egyelmes uram támogatásában részesülö ! Be is váltotta igéretét, mert magyar gyûlöletben túltett a hadsereg legfélelmesebb hadbíróján Baumann apitányon is, a it ülön erre a célra Morvából rendelte Erdélybe és Tele i gróf szerint maga volt a megtestesült ördög . Aztán meg ezdõdött a szé ely nemzet tragédiájána utolsó felvonása. A vizsgálat anyagát gyorsan elõ észítetté . A fõbizottság már március 25-én iadta a szü séges utasításo at és rendelete et. Harminchét pontban foglalta össze a bûnfenyítõ bizottság feladatát és eljárási módozatait. Rendelet ment a csí i ezred parancsno ához, hogy az elõzõ vizsgálatban bûnösö ént feljelentett, vagy gyanús embere et április 3-án egyszerre fogassa el és vitesse Csí szereda várába. A háromszé i ezred parancsno ait hasonló éppen utasítottá . A sor atonaságot szintén észenlétbe helyezté . Az Udvarhelyen állomásozó O elli-ezred ét századát ét ágyúval, a Hídvégen és Árapata on levõ egy-egy századot, a Barcaságból három századot jelölte i erre a célra. A ét bizottság a Szé elyföld határán fe võ meghitt szász fésze ben, Kõhalomban talál ozott és tárgyalta meg a részlete et. Roth vezérõrnagy nem támasztott nehézsége et. - Rendben van! - bólintott mindenre. Egyetlen érdésre fe tetett mindössze ülönösebb súlyt. - Mi lesz a napidíjain al? Kedve szerint állapítottá meg azt is. - Szép, szép, - aggodalmas odott, - de hogyan jutun hozzá? - Õfelsége intéz edése szerint a atoná na a atonai, a polgári biztos ura na a tartományi pénztár elõlegezi visszatérítés mellett, - magyarázta az altábornagy. - A továbbia ban ne te ell gondos odnoto róla, hogy az elitélendõ által fizetendõ per öltsége fedezzé a iadáso at és természetesen a ti napidíjaito at is! Belátom, hogy issé aggodalmas, mert a né szegény, de az intéz edésen mi nem változtathatun . Ha azonban si erül rábizonyítani a nemességre a bûnrészességet, amit nem hisze ... Nos, hát az ura Csí ban is ura !

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

       

 

 

 

     

 

 

 

     

 

                       

   

  

 

 

     

 

 

 

 

   

 

 

 

 

     

 

 

  

  

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

     

 

   

 

             

- Értem, altábornagy úr! - hunyorított a vezérõrnagy. - Mi or indulto ? - Holnap-holnapután, hogy április 3-ára Taplocán lehessün ! - Vigyázzato , - tanácsolta az altábornagy, - mert emény, ülönös nép ez! Különben nincs mitõl tartanoto . Igaz ugyan, hogy a szé ely nemzeten minden évszázadban eret ell vágni, hogy egészséges maradjon; de én ezt már megtettem Madéfalván!... Másnap a bûnfenyítõ bizottság át elt a még hóval borított Hargitán. A hírre, hogy jön Buccow árnyé a , a megrémült csí ia százával mene ülte át Moldvába.

XXXIX. Roth táborno na az a ülönös szenvedélye volt, hogy féljene tõle az embere . Azzal ezdte a mû ödését, hogy szemlét tartott a Madéfalván elfogott étszáz sebesült fölött. Valóságos látványosságot rendezett a nyomorulta al Taplocán, a szállása elõtt elterülõ mezõn. Saját háza és a tanács ozás épületéne négy sar ára élesre töltött ágyú at vontatott fel, a német gyalogságot pedig fegyveresen a mási oldalra állíttatta. A bizottság tagjait ülön fegyveres

strázsáltá . A véres szemlére a népet iparancsoltá , hogy o uljon és hogy a rettegésü megfélemlítse egész Szé elyföldet. A foglyo at a ora reggeli órá ban húztá i a szeredai vár börtöneibõl. Három hónap óta sínylõdte a nedves, salétromos, sötét odú ban és legtöbbjü azóta napvilágot se látott. Tetvesen, lerongyolódva, csontig apadva, holmi is moslé on tengõdte sebei ben fetren gve, csa az szabadult özülü , i hete en át tartó íno özött üsz ös sebeine bûzében szerencsésen végleg inyult a priccsen. Nézni is szenvedés volt, hogyan bu dácsolna , támolyogna végig a város án erõs fegyvere özé szorítva. Vala i italálta a nevü et: Buccow bárány ái . Olyano volta a szerencsétlene , mintha nedves síro ból a haju nál fogva rántottá volna i õ et. Görbedt hátu tompán ongott a atoná biztató ütéseitõl. A hideg, oratavaszi levegõ megrészegítette az elgyengült teste et és óválygó fejjel, hunyorogva, valószínûtlen mozdulato al ínoztá elõre magu at. A mezõn aztán egyenes sorba lö dösté õ et és végre párolgó szájjal, lihegve megpihenhette . A ísérõ tiszt figyelmeztette, hogy illendõen viseljé magu at, mert a bûnfenyítõ bizottság szemlét tart fölöttü és nagy tisztelettel válaszoljana a érdése re. Szót se válthatta egymással a foglyo , már ér ezett is a bizottság és a táborno a határõrtiszte iséretében ellépdelt a foglyo arcvonala elõtt. Szemü be nézett a vázala o na és még õ is megráz ódott. Mindeni arc ülön meglepetés. Rosszul gyógyult, vörös sebhelye torzítottá a legtöbbjét olyan ijesztõen, hogy saját édesanyja se ismerte vol meg. Elszû ült, dagadt szeme , gondozatlan, félreforradt állcsonto , hiányzó füle , arddal leszelt bõrforradáso , ütése tõl roncsolt fe ete folto és egy-egy ifolyt szem néma ürege meredt szembe a szinte élettelene ne látszó undorító ala o ból. Némelyi ne a béna arja lógott, mási na iferdült lába ugrott el a testétõl. Volta , a i et csa golyó futott át. Csa ét lehetõség volt: vagy szánni, vagy gyûlölni õ et. A táborno ot megzavarta a látvány. Újból és újból szembenézett a foglyo al, mintha nem valóságot, hanem rossz álmot, vagy ismeretlen réme et látna. Katonána azonban nem szabad csodál oznia. Összeszedte magát és találomra egyet iintett a foglyo özül. - Hogy hívna ? - Getzõ István! - Hovávaló vagy? Getzõ Istvánna nem ellett válaszolnia, mert a atoná háta mögött felgyüle ezett falusia tömegében, hangosan felzo ogott egy asszony. A vezérõrnagy is tudta, hogy így zo ogni csa édesanya tud. Különben az ember megrándulásán is láthatta. Kedvezõne ítélte a léle tani pillanatot. Nem volt szándé a meg ezdeni már ma a ihallgatáso at és csa ötletszerûen jegyezte meg: - Nézd fiam! Én téged és mindannyioto at azonnal szabadon bocsátla , ha õszintén megmondod, i volta a madéfalvi lázadás szerzõi és vezérei. A férfi pillanatig se ingott meg. - Nem tudom! A vezérõrnagy összehúzta a szemöldö ét, mintha nem jól hallotta volna és meglátta az ember szemében a léle megtörhetetlenségéne iolthatatlan lángját. A rongyos had minden nyomorultjána szemében ott van ez a furcsa láng és a halálra nyomorított teste bõl csa úgy süt feléje az ellenállás, a dac, az elszántság. E pillanattól ezdve személyes ellenségéne

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

   

 

 

   

 

 

 

     

 

 

  

 

 

     

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

   

     

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

     

 

 

     

 

 

 

 

   

  

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

     

   

   

 

   

 

 

 

   

 

   

     

 

 

   

 

 

 

 

   

   

 

   

tartotta e népet, és igazat adott Buccow táborno na , a i a legszigorúbb iméletlenséget ajánlotta. Hiúságát is bántja, hogy mindjárt az elsõ isérletnél vereség érje ettõl a viaszhalvány, beesett arcú embertõl. Látja, hogy a tiszte is iváncsia és várjá , hogy mit fog tenni. Baumann apitány, ez a félelmes emberhegy alig fé ezi indulatát. Carato alezredes gúnyosan húzza el a száját. A magyar ura ényelmetlenül feszengne . A nép is szorongva vára ozi . Ha most nem mutat erélyt, mindenne vége. Meg ell törnie ezt az embert, ha íze re is szedeti szét. Még egyszer végigméri áldozatát: - Szóval nem tudsz semmit? - Nem! A vezérõrnagy úgy tesz, mintha nem is hallotta volna a választ. Hidegen odaszól egyi tisztne : - Adass húsz botot ne i! A szé ely megrándult. - Uram! Én nemes ember vagyo ! - Igen? A or negyven botot ne i! És egy mási áldozathoz lépi : - Hogy hívna ? - Mi lós György szépvizi! - És téged? - Mihály Ja ab Menaságról! - Nó majd ráto is sor erül. Közben le apjá a tiz örmérõl a atoná Getzõ Istvánt és zuhogni ezdene meztelen hátára a vesszõ , hogy csa úgy csurog a vére. A magyar ura elfordulna , a foglyo idülledt szeme el elõregörbülne , a hadnagy számol: - Fünfzehn... neunzehn, zwanzig, halt! - A arsz-e vallani? Getzõ István ihörgi magából: - Nem! - Weiter!.... Tovább nem érde es. A táborno a bizottsággal a tanácsházba vonul, hogy megállapítsá a napirendet. A végzendõ mun a nagysága és az ügy sürgössége miatt imondjá , hogy a bizottság mindennap reggel öttõl délután ettõig, ivételes esete ben háromig ülésezi . De már jön is a foglyo mellé irendelt tiszt az utasításo ért. Jelenti, hogy a torturát végrehajtottá , az áldozat egyetlen nyitott seb és elveszítette eszméletét. - A or ott ell hagyni, ahol van! Hozzátartozói majd elviszi . - És mi történjé a többivel? - Vissza ell vinni õ et a börtönbe! További sorsu ról a bizottság határoz. A tiszt fordul és megy. A foglyo dolgát mindjárt el is intézi . Az elnö összeíratja a tehetõsebbe neveit és az újabban feljelentett bujtogató at , a többit hazabocsátja. Az ura meglepõdve nézne rá. Nem érti a hirtelen változást. A vezérõrnagy azonban hamar elárulja csele edete o át: - Olyan foglyo ra nincs szü ségün , a i nem tudna fizetni!... Áttérhetün az elõzõ bizottságtól apott bûnügyi anyag tanulmányozására! * A taplocai véres szemle csa bevezetése volt a további egyetlen edése ne . A atoná napnap után hurcoltá a bizottság elé a láncra vert és meg ínzott gyanúsította at. A börtönö et teletömté velü és válogatott ínzáso al igye ezte megtörni ellenállásu at. E or történt, hogy az állandóan gyötrött és izgalomban tartott férfia végsõ ényszerûségü ben italáltá , hogy a Madéfalván elesette el fogna véde ezni, a i ne úgy sem árt már semmiféle földi hatalom és itélet, õ pedig megszabadulhatna . A napo óta tartó, hiábavaló ihallgatáso ínjai özt elsõne csatószegi Péter János ejtette a száján egyi halott nevét: - A mi vezetõn Csiszér István uram volt! Roth táborno meg önnyebbült. - Na végre! Péter János ezután azt vall, amit az ura a arna . Sárgás-barna arca, te intete sötéten tör e bozontos szemöldö ö alól. Ijesztõen sovány, mintha három hónapig lábon állva aludt volna a börtönben. Fáradt, csüggedt és gyenge. A érdése re fásultan felel. Erejéne határához ért. Másfél óráig is eltart, míg mindent elbeszél. A or eresztet nyom vallomása végére és egy edvüen hallgatja a határozatot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

   

     

   

 

 

 

       

   

 

   

 

 

       

       

   

  

 

 

               

  

    

 

 

     

   

       

 

   

  

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

       

 

     

   

   

 

 

 

 

 

    

 

   

 

 

 

     

 

 

 

     

  

     

  

Az eljárás azonnal megindítandó szentmártoni Csiszér István ellen! Péter János elvigyorodi , mert si erült félrevezetni az ura at. Mi or a táborno megdicséri, hogy segítségére volt a bizottságna az igazság iderítésében és most szabadon bocsátjá , ravasz éppel csa annyit mond, hogy érdemtelen a itüntetésre s további hasonló jó eredményt iván a táborno uré na . Magában arra gondol, hogy csa egyszer a lova hátán legyen, meg sem áll Moldváig. Ez egyszer azonban fülig esett Péter János a szerencsébe. A táborno javasolja, hogy a bizottság tiz arannyal jutalmazza vallomását. A példa bizonnyal ragadós lesz és biztosra ves zi, hogy a hír hallatára tömegesen fogna ér ezni a feljelentése . A magyar ura elpirulna , d e nincs mit tenniö a léle fogdosás ellen, hiszen maga a irályné tette ötelességü é, hogy az arra érdemes feljelentõ ne száz forint jutalmat adjana . Így hát a szé ely meg apja a tiz aranyat és meg is érteti vele, hogy miért apta. Az ember láthatólag meg van lepõdve, hol az ura at nézi, hol a mocs os tenyerére ejtett pénzt. Nem tudja, hogy mit ell most tennie, az ura pedig nem érne rá várni, míg paraszti agyána vastag ere ei mozdulna . Intene az õrne , a i hamar ívül teszi az ajtón. Az elsõ szoba tele van fegyvere özt szorongó foglyo al, a i iváncsian nézne rá, de Péter János nem mer felpillantani. Érzi már, hogy nem tisztességes dolog, amit csinált. A pén égeti a mar át, de a belevert félelem megöl benne minden más gondolatot. Ugyan szabadon bocsátottá , de az õr még ott áll mellette. Úgy látszi , még a arna vele valamit az ura . Tényleg az auditor ilépi a tanács ozóterembõl és ihirdeti, hogy mi történt odabent, milyen nagy szolgálatot tett Péter János a haza ügyéne és hogyan jutalmazta meg hûségét szentséges anyán , a irályné. Péter János süllyed a föld alá szégyenletében, de a foglyo biztatólag hunyorgatna rá: Ügyes ember vagy, János! Ezt jól csináltad! Mégis fifi us, ravasz ember ez a Péter János! Tövirõl-hegyire megtárgyaljá az esetet. Beszélhetne nyugodtan, mert eze a fanyelvû, daszvasznémet atoná nem értene egy szót sem magyarul. - Nem hittem, hogy be meri tartani a megállapodást! - dicséri szépvizi Mi lós Gyuri. - Ha az ura rájönne a csalásra, szû lesz ne i Csí ország! - véli a mási . - Bolond beszéd! - vitázi Mi lós Gyuri. - A hajaszálát se görbítheti meg, hiszen igazat mondott! Úgy látszi azonban, hogy mégis jó volt a módszer, mert egymásután bocsátottá szabadon, a i vallotta . A halotta eljötte a másvilágról és feloldoztá az élõ bilincseit. A bizottságna soha ilyen jó napja nem volt. Úgy határozott, hogy elõbb végez az elfogott özszé elye vallatásával és csa azután csap rá a gyanúba vont embere re, de már másnap olyan eset történt, ami megzavarta az ura tervét. Javában folyta a ihallgatáso , mi or újra megjelent a bizottság elõtt Péter János és elszántan az elnö elé lépett: - Azért jöttem, hogy zárassana el az ura ismét, mert gazember vagyo ! Az ura csa bámulna a váratlan jeleneten. Az õrö i a arjá tusz olni Péter Jánost, de az elnö félre inti. Az ilyen megbomlott, el eseredett embere , so szor megbecsülhetetlen tit o at árulna el. Barátságosan báni vele. - Mi baj, atyafi? Miért nevezi magát gazemberne ? Az ember még fa óbb lesz! Vé ony, sovány arca lebeg az izgalomtól. - Azért, mert megháborítottam egy halott nyugalmát és még pénzt is fogadtam el érte! - Miféle halott nyugalmát? - A Csiszér István urét, a i ellen tegnap vallomást tettem. Az elnö felugri . - Az az ember halott? A szé ely étrét görnyed. - Az! Isten nyugtassa!... A Madéfalván apott sebébe halt bele! Feleséget, négy icsi árvát hagyott maga után! - Hogyan jutott eszébe halott ellen vallani? Péter János némileg lecsillapodi . - Az úgy volt, tudjá , - ezdi beszélni, - hogy már nem birtu tovább a so verést, vonást, ínzást, gyalázást. A tömlöcben se éjjelün se nappalun nem volt. Beláttu , hogy az ura addig nem a arna nyugudni, míg egy sereg ártatlan embert a asztófára nem húzatna . Nó ha bûnba ell, hát la jato jól halotta al! Így határoztu el, hogy iadju azo at, i a föl d

 

 

   

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

     

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

    

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

     

 

 

     

 

 

 

 

 

           

     

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

     

   

     

   

     

   

   

alatt nyugoszna , mert ne i már úgy se árthatna még az ura se! - Rettenetes! - háborodi fel Ribiczei Ádám. - Jól mondja az úr! - helyesel a szé ely. - Biza in árnátus cudar dolog, de a or nem gondoltu meg! - Szóval, a i ellen tegnap vallotta , azo mind halotta ? - érdezi Baumann hadbiró. - Mindegyszálig, istálom! - bólint serényen Péter János, a i láthatólag meg önnyebbült, hogy iadta magából a nagy vét et és iváncsian nézi az elnö öt, éppen csa hogy i nem szólja a száján: - Most mutassá meg, mit tudna az ura ! A nagy, díszes táborno azonban nem so at gondol odi . Kissé fújja magát , de nem lehet mondani, hogy ülönös éppen haragudné . A érdõ szava is olyan szelid, mintha Péter János nem idegen, hanem az édes öccse volna. - Tehát maga félrevezette a hatóságot? - Én félre! - ismeri el a szé ely. - Mi a francot tehettem volna egyebet ényszerûségemben? Az o talan állat se birta volna tovább ezt a helyzetet, amiben voltun ! Magu na is be ell látnio , ha egy csepp eszü van! Úgy látszi , hogy mégis valami bolondot mondhatott, mert a táborno felveti a fejét, mint a homlo on sújtott bi a és imordul belõle a parancs: - Huszonöt botot ne i és tiz napra vissza a börtönbe! - Hótehó! - a art tilta ozni Péter János, de a atoná pillanat alatt irántjá a szobából. - Jöhet a övet ezõ! - int a táborno -elnö , de gr. Tele i Károly özbelépi . - Ez az ügy még nincs lezárva, uraim! Se jogilag, se formailag, se emberileg! A táborno vörös lesz az indulattól, de Belsõ-Szolno vármegye fõispánjára, egy császári és irályi amarásra mégse vágathat rá huszonöt botot. Ural odi magán és ülsõleg hidegen elõzé eny edi . - Van valami észrevétele a gróf úrna ? - Van! Az eset vérig háborította a grófot. Már az se volt törvényes és szabályszerû, hogy az elnö ön ényesen, meg érdezésü nél ül botozásra és börtönre itélte ezt az embert, - ha mindjárt csa özszé elyrõl van is szó, - de azt már igazán nem nézheti el, hogy a holta emlé ét is meggyalázza. - Határoznun ell, hogy mi történjé az ügybe sajnálatosan bevont halotta al! A szerény, szelid Ribiczei Ádám is melléje állott. - Ahá! A magyaro összetartana ! - jutott a táborno eszébe a Buccow figyelmeztetése, hogy ülönösen erre a ét úrra vigyázzon, mert Tele i egyi e Erdély legtudósabb és legügyesebb, a nemzeti jogo ért lel esülõ fiána , Ribiczei pedig német egyeteme en tanult, mûvelt ember, i so at forgott ülföldi udvaro ban is. Nó, de õ se esett a feje lágyára. Óvatosan meg érdezi: - Mi tehát az ura elõterjesztése? - Tárgytalano na ell nyilvánítanun a tegnap felvett jegyzõ önyve et! - indítványozza Tele i gróf. A bizottság német tagjain is látszi , hogy õ is ezt tartjá az ügy természetes elintézéséne még õ is csodál ozna , mi or a táborno ijelenti: - Én éppen az ellen ezõ véleményen vagyo ! Kötelességün levezetni a törvényes eljárást, ivétel nél ül minden i ellen! - De halotta ellen? Az elnö nem tágit: - A bizottság erre nem lehet te intettel! Ki ell derítenie a lázadás vezetõit, bûnöseit, o a t és örülményeit. A bûnfenyítõ vizsgálatna i ell terjednie minden vádlottra. Kivételt nem tehetün . Ez elvi szempont! A vizsgálatot tehát le fogju folytatni a halotta ellen épp en úgy, mint az élõ ellen! Erre az o os odásra nem gondolta . A ármilyen embertelen is, bizonyos te intetben ig aza van az elnö ne . Jobbna láttá , ha nehány halottért nem állítjá túlságosan élére a érdést. táborno na ülönben más érvei is volta és eze el most õ támadott: - Csodál ozom a Tele i gróf úr ellenvetésén, amelyne övet ezményeit nem gondolta át teljesen. Tegyü fel, hogy elfogadju a véleményt, de a or mi lesz az eredmény?... Az e ddigi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

      

   

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

   

 

 

 

 

   

   

  

 

 

 

 

 

     

 

 

 

     

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

               

 

 

     

 

 

 

 

   

 

         

   

 

       

 

   

           

               

     

 

 

       

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

         

vallomáso ból iderült, hogy a papság egyrésze is bûnös. Be e István delnei lel ész volt az erdei futás értelmi szerzõje, Zöld Péter szentléle i pap pedig faluról falura járva bujtogato es ette fel a népet a fegyverfelvétel ellen. A szentmihályi, tusnádi lel észe és Szász János somlyói esperes szintén bûnöse . Erre õ et iveszi a hatás örü alól és a lel észe ihallgatására ülön bizottságot rendelne . Most pedig szüntessün be minden eljárást a halotta ellen, mert halotta , a mene ülte ellen meg azért, mert úgyis elmene ülte . Ho gyan tegyen így eleget a bizottság ötelességéne ? Kapott utasításain és Õfelsége rendel ezései szerint a vizsgálat és bûnfenyítõ vizsgálat során felmerülõ összes öltsége et, - öztü az u nem megvetendõ napidíjait is, - a bûnösö fizeti . Honnan vegyü ezt az összeget, ha a ár politi ai, a ár érzelmi o o ból minden it futni engedün ? A magyar ura ban bennre edt a szó erre a szemérmetlen, nyilt színvallásra. Hát a napidíjért ell megbolygatnio sírju ban a holta at?... Roth táborno azonban nem engedett idõt a felháborodásra. Mindjárt fordított a szón. - Hajlandó vagyo feltételezni, hogy gróf uré fajtestvérei iránti érthetõ ro onszenvbõl hajlandó magu ra vállalni a jelentõs öltsége et, de érdem tisztelettel, vállaljá -e a felelõsséget az eredménytelenségért a fõbizottság és Õfelsége elõtt? Arra számított a táborno , hogy a magyar ura jobban félti a hírnevü et a bécsi udvar elõtt, mint a saját életü et, de Tele i gróf felháborodva vágott vissza: - Én állom a felelõsséget Õfelsége elõtt is! Nem azért vagyun itt, hogy minden áron eredményt mutassun fel! A negativum még nem eredménytelenség. Ha a vizsgálat ártatlano na vagy áldozato na tünteti fel a szé elye et, mi a or is teljesítettü ötelességün és emelt fõvel állhatun meg a ár i elõtt! A magyar ura helyeselne , a némete zavarodottan nézne a táborno ra, még Sinterschperger apitány is, a ine pedig az opinioját mindig az auditor észíti, érde lõdve figyelt. Az elnö csa mosolyog, észrevette, hogy ellenfele hol hagyta védtelenül magát és cselt vet ne i. - Tö életesen egyetérte gróf úrral! Ugyanaz az én felfogásom is! Köszönöm, hogy hozzájárult az egységes vélemény iala ulásához, amelyre ülönös súlyt helyezün ! Teljesen igaza van. A vizsgálatna minden szemponttól függetlenül i ell derítenie, i a bûnösö és i az ártatlano . Ezért van szü ség, hogy a szóban forgó halott esetében is lefolytassu a vizsgálatot. Magam fogo legin ább örvendeni, ha az eljárás a boldogult emlé ét tisztázni fogja. Kérem azért a hadbiró ura at, hogy a holnap megtartandó fõtárgyalásra észítsé elõ az anyagot a vádlott ügyében! Sen i se bir mozdulni a váratlan fordulatra. Magyaro , némete , atoná perce ig el éped ve ülne . Három nap múlva a bûnfenyítõ bizottság a halott Csiszér István lázadót vagyona elvesztésére és arra itélte, hogy neve a csí szeredai vár elõtt felállítandó a asztófára iszögeztessé . A magyar ura ellene szavazta .

Ugyanaznap Carato alezredes gondos odott, hogy a vár börtöneiben sinylõdõ foglyo is megtudjá az itéletet. Hadd remegjene , gyötrõdjene a saját sorsu bizonytalansága miatt. Hozzáméltó gondolat és ne i való szóra ozás volt. Az udvaron sétálva várta a hatást, valami felsza adó düh itörést, felordítást, görnyedt sárga félelmet, vagy valami effélét; de hiába várta. Még az eddigi tompa zaj és beszédmoraj is megszünt az összes tömlöcö ben. Sohasem tudta meg, hogy mit tit olna a börtönfala . - Ejnye, be furcsa nép! - csodál ozott elsõízben, amióta Csí ban van. Hiszen nem is történt egyéb említésreméltó dolog, minthogy a megbotozott Péter János, a i elsõne vallott a halotta ellen, éjfél felé szépcsendesen megbolondult a tömlöcben. Addig nem szólt sen ihez, csa maga elé meredve, moccanás nél ül ült a fe võhelyne dobott rothadt szalma-vac án, olyan átszellemülten, mintha angyalo gyónását hallgatná. Aztán egyszerre felugrott és inálni ezdette társaina a jutalmul apott tiz aranyat. - Kine ell arany, embere ? Kell-e arany, embere ? Másnap szabadon engedté , de nem ment haza, hanem elindult faluról-falura és minden szembejövõne árulta az aranyait.

 

   

 

 

 

 

 

 

       

 

   

 

   

             

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

     

 

       

  

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

         

 

 

   

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

     

Ismerte már egész Csí . Minden i borzadva tért i útjából. Napo , hete múlva is ínálta. Elõrenyújtott tenyerérõl rég elveszett a tiz arany, de õ a or árulta. Végre Kászon határában a harisnya szíjjával fel ötötte magát egy gyapjas, vén fenyõfára. Többet aztán nem árulta. Sen i se emlegette azóta. A bizottság azért nem, mert nem ért rá. Carato alezredes úr azért nem, mert éppen a or apta a parancsot, hogy Zöld Pétert, a szentléle i papot, i megszö ött a püspö fogságából, azonnal fogassa el. A foglyo azért nem, mert tovább botoztá , inoztá õ et. Az egyszerû embere azért nem, mert éppen elég baja volt a or minden ine Csí ban. Mindössze annyi történt, hogy egyideig a börtönben sen i se mert leülni arra a helyre, ahol Péter János megbolondult, de aztán új foglyo jötte , új bajo támadta , a ora bajo , hogy sen i sem ért rá ilyen icsisége el törõdni.

XL. Különben ha vala it sajnálni lehet az egész dologban, az nem Péter János, hanem a holta után megcsúfolt és tön retett Csiszér István úr felesége és négy icsi árvája. Mezitlábas oldusna mehetne , ha mindenü et elveszi . A szegény asszony eleget ap odott fûhöz-fához, hogy mit tudjon csinálni, de sen i se mert tanácsot adni. Az egyetlen ember, a i valamenn yire gyámolította nehéz sorában, a szö ött pap, a lappangó Zöld Péter tisztelendõ úr volt, a ine tanácsára az asszony nagy félelme és remegése özött odahurcolta négy árváját a bizottság elé s térdenállva esedezett, hogy önyörüljene rajta, ne bántsá drága ura emlé ét és ne tegyé földönfutóvá gyerme eivel együtt. A bajon azonban már a bizottság se tudott segíteni. A jólel û Tele i gróf megmagyarázta, hogy minden ésõ, mert az itéletet felterjesztetté és egyebet nem tehet a búbánatos özvegy, minthogy nyújtson be egyelmi instanciát a fõ ormányszé hez. Erején felül is buzgól odott ügyében a jó úr, de - mondom - hiába nyálaztá immár az árvá a ezehátát. Õ is sietett haza a családjához, mert éppen nagypénte volt s a bizottság legalább a húsvéti szent ünnepe en szünetet tartott. Nagypénte volt a csí ia na ülönben mindennap. Különösen az özvegy Csiszér Istvánnéna . Nincs annyi fájdalom és eserûség a Jeremiás próféta siralmaiban, mint amennyi az õ szívében. Együtt hurcoljá eresztjü et az Úr Jézussal. A megfeszített Krisztusna azonban valamivel önnyebb, mert õ legalább abban bizonyos, hogy harmadnapra fel fog támadni halottaiból, de az õ meghalt életét vajjon i támasztja fel! A faluról-falura bújdosó szorongattatáso özt élõ népet vigasztaló Zöld Péter tisztelendõ urat is hiába várta, mert éppen húsvét napján hét határõr elfogta. Megmene ült ugyan, de nagy árvallással, mert bundája a atoná eze özött maradt. A bundáért nem lett volna baj, de a bélésébe be volt varrva hetvennégy aranya, minden vagyona. Érdemes az ilyen papra vadászni. Vadásztá is, mert a fejére is szép pénz volt itûzve. Hajszoltá a atoná , mint a opó a nyulat. Kere e y hétig tartott az üldözés. A falva ból rég iszorult. Erdõn, mezõn vonta meg magát, de itt se volt nyugodalma. Ha valahol si erült loppal élelmet szereznie, mindjárt a nyomában volta . Fáradt és elgyötrött volt már a folytonos hajszától. Hetedi nap aztán valami vadászó tiszte egy bo or alatt alvás özben elfogtá . Szerencséjére azonban nem a vártömlöcbe zártá el, hanem Somlyóra vitté az öreg Szász János espereshez és ott vetetté fogságba. Nem szívesen tetté , de papo dolgában a irályné nem ismer tréfát. Bizony szomorú viszontlátás volt. Különösen az öreg esperes vette a szívére. - Te szegény, szerencsétlen! - sajnálta. - Te is ide jutottál? - Én meg vagyo elégedve a szállással! - mó ázott a még most is jó edvû pap. - Jobb helyre nem is hozhatta volna! De János bácsit is szépen elõléptetté esperesbõl börtönõrré! - Sohasem jön meg a szép eszed! - feddette a vén pap. - Kellett ez ne ed? Jövõdet, egész pályádat tön retetted! A püspö odavan a dühtõl, hogy Fehérvárról megszö tete Be ével, de õ legalább jóvátette a hibáját. Ön ént visszament a fogságba. - Elég szamár volt! - vont vállat Zöld Péter. - O osabb volna, ha te is övetnéd a példáját! - tanácsolta az esperes. - Most még megteheted de reggel úgyis visszaviszne Fehérvárra, s a or iméletre nem számíthatsz! Zöld Péter omolyan megijedt. - Az nem lehet! Valamit tennem ell ellene! Az esperes tudta, hogy ismét szö ésre gondol, de a módját is tudta, hogyan a adályozza meg.

 

 

    

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

  

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

   

 

   

 

     

       

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

   

   

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

Sietett megelõzni a bajt. - Mielõtt bármit is csele ednél, - figyelmeztette forró fejü fiát, - tudnod ell, hogy én ért a atonai hatóságo elõtt személyesen vállaltam felelõsséget. Ha megszö öl, én erülö bajba. Arra nem vállal ozhatom, hogy az asztal lábához ötözzele , vagy egész écca a itt silba olja melletted. Öreg, törõdött ember vagyo és a rendes idõben le ell fe üdnöm. Odacsoszogott az ajtóhoz, bezárta és a ulcsot lehúzta, s odatette a pap mellé az asztalra . - Itt a ulcs, fiam! A becsületedre bizom magam! Ha úgy látod jóna , ami or tetszi , zárd i vele az ajtót és szö jél meg! A or helyetted én megye a fogságba. Ha maradsz, ott a ényelmes jó ágy. Fe üdj le! Rádfér, hogy inyugodd magadat... Nyugodalmas jóéjsza át iváno ! Azzal fa épnél hagyta a foglyát. Zöld Péter elismerõen mosolygott: - Nó ezt ravaszul ifundálta az öreg! Nem a fogságtól félt, hiszen Fehérvárt se hasít szíjjat a hátából a püspö , hanem a népet sajnálta itt hagyni legsúlyosabb perceiben, mi or az sincs, a i jó szót szóljon hozzá. Nincs olyan ház egész Csí ban, amelyi gyászba ne volna borítva. Mennyi bajt, nyomort, étségbeesést látott bujdosása özben. A i Madéfalván nem este el, azo at a bizottság öli meg. Nincs nap, hogy vala it el ne fogjana , vasba ne verjene , ne üldözzene , nyomorgass ana . Feldúlt, irablott és tön retett minden tûzhely Csí ban. Özvegye , árvá , megverte , elnyomorította és mene ülõ panasza fogadta mindenütt, ahová betette lábát. Az elhagyott és üres hajlé o szaporodna . A i már nem bírjá tovább a so húzást-vonást, bedesz ázzá házu abla át és átszö dösne Moldvába. Tito ban vérzi el ez a boldogtalan föld. Nincs iben biza odni. A szé i tisztviselõ végleg elnémulta és csa árnyé o , a i ne semmi hatalma sincs. A atonaság az úr mindenben. Engedély nél ül még a leányát se adhatja férjhez az ember, gyerme ét se ereszteltetheti meg. Mihelyt besötétedi , az utcán se szabad járni . A százféle özmun a, szolgáltatáso miatt elviselhetetlenné nõtt a nyomorúság. Igába hajtottá , állattá alacsonyítottá az egy or büsz e, nemes, szabad szé elyt. Ki atoná á lette , azo se járta jobban. A férfit az ágyból, felesége mellõl is ivonjá és gya orlatoztatjá , vagy plájo at járatjá velü . Ki vona odi vagy szóra meri tátani a száját, anna vesszõt ell futnia, vagy nehéz áristomot szenvednie. Csa szédelegne a nehéz szolgálatban, úgy elcsigázzá õ et. És õ ilyen or menjen püspö tömlöcébe?... Ha legalább a nemességben biza odhatné ! Eleinte még hitté , hogy a nemesi rend tehetne valamit, mert mégis csa emény törvénye védi ; de hamar iderült, hogy a törvény nem számít Csí ban. A özrendû szé elye ihallgatása után a nemes ura ra erült a sor. Egymásután idézte meg a bizottság Bors Fülöpöt, Balási Ádámot, a felcsí i vice irálybírót, Lázár Imrét és Istvánt, a sógort. Az egyetlen Bors Fülöp volt, a i ijelentette, hogy szépszerével egy lépést sem tesz. Erre vasra verve vitté szeredai várba. E ora injuria még nem történt ezalatt a pápa alatt. Futott is mindjárt magáb i elten Tele i gróf a táborno hoz, hogy tilta ozzé a nemese bebörtönzése ellen, de õ is meg apta a magáét. - Igen? - támadt rá Roth táborno . - Ön protestál?... Jegyezze meg a gróf úr, hogy a római császár választófejedelme et fogathat el ilyen esetben és Mária Therézia ne tehesse azt egy tetves nemessel? Vagy egy választófejedelem evesebb, mint egy magyar nemes? - A mi törvényein szerint emenne mindenesetre több szabadsága van! - jegyezte meg csendesen a gróf, de többre menni õ se tudott s a dolog annyiban maradt. Hát ilyen világ sza adt Csí ra! És õ most menjen Fehérvárra bibliát forgatni? Nem õ, az Istenne sem! - Hát jó! - tusa odott magával Zöld Péter. - Tegyü fel, hogy feláldozom magam, s enne a drága öreg emberne a becsületét és megszö öm! Mit tudo azzal segíteni? Be ellett látnia, hogy semmit. Ideig-óráig megvonhatná magát valahol, de végül is i ellene futnia az országból. Sehol se volna maradása. Jobb tehát, ha szót fogad az esperesne és reggel visszamegy Fehérvárra. O al-móddal talán rávehetné a püspö öt, hogy valami tessé lássé büntetéssel haza eressze. A or legalább nyugton lehetne a nép vígasztalására, mert

   

 

 

 

 

 

     

     

 

 

 

 

   

 

 

 

     

 

  

 

     

 

 

 

 

   

 

 

   

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

   

 

 

 

 

 

   

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

     

 

  

 

 

 

  

               

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

        

 

   

   

 

   

       

 

     

       

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

     

 

         

egyebet tenni már úgy se lehet szegény szé elye el, mint vígasztalni, vagy siratni õ et. Ni ncs mit ezdeni velü . A i Madéfalva után életben maradta , azo is csa lejárt, el opott embere . Lel ü lángja már csa befelé mardos. Az élet itt már csa önmaga fölött virraszt. A háza , unyhó , lassan süllyedezne . Amit tehetett, õ már mindent megpróbált. Lefe szi és felhagy mindennel. Nincs értelme tovább próbálni a lehetetlent. Fáradtan ásított és vet õzõdni ezdett. E or jutott eszébe, hogy még nem írta meg a egyelmi érvényt a Csiszér István boldogtalan özvegyéne . Pedig megigérte, de napo óta megállása se volt, annyira hajszoltá a atoná . Nem csoda, ha a maga bajáról is megfeled ezett. Az asszony Szebenbe észül vele a fõ ormányszé hez s ha ott nem ap igazságot, a or fel Bécsbe, egyenesen a irályné eleibe. - Nem nyugszom addig, míg az áldott uram emlé ét nem tisztázom! - mondotta legutóbb is, mi or futva néhány szót váltotta . Nem valószínû, hogy az írásna foganatja legyen, de nem foszthatja meg azt a szegény asszonyt a végsõ reménységtõl. Elõ ereste hát a tintát, alamust. Nem volt önnyû megírni azt az írást. Minden csepp vére felháborodott, hogy azo elõtt alázza meg magát, i halált, nyomort és pusztulást hozta erre a földre, saját hóhérait instálja, megcsó olja véres ezü et és iszolgáltasson ne i , ha csa egy étségbeesett asszonyt is. Hát õ ezt nem bírja megírni! És mégis meg ell lennie! Hosszú idõbe telt, míg ivilágosodott elõtte, hogy nem ell egyebet tennie, mint leírni azt, ami történt. Az özvegy és árvá sorsát, lel ü minden fájdalmát, azt a szi lát is megrepesztõ fájdalmat, ami bennü él, az égbe iáltó igazságtalanságot, amivel ártatlanul õ et sújtottá . Leírni, hogy lángoljon és vádoljon minden szó, aludni se bírjon, a i olvassa és a felelõsség fojtogassa élete utolsó percéig. Ez pedig nem lesz nehéz. Ezt már tudta. Míg dolgozott, mintha a megölte és meggyalázotta , szenvedõ és elnyomotta árnyai suhanta volna át a szobán és tûzvörössé festette volna minden leírt betût. Beleizzadt és sápadt lett, mire el észült. Elõbbi ernyedtsége eltûnt szemei ismét lázadón lobogta i fehér homlo ából és tettre ész, nyugtalan volt ismét. Sietnie ell az írással, ho minél elõbb a világ színe elé jusson. Hátha mégis megfordítja vele a nagy haldo lást és végét veti a gyötrelme ne ! Érezte, hogy csodálatos erõt szabadított fel általa, új, legyõzhetetlen harcot, az árvá és özvegye , a szenvedõ és halotta néma lázadását. Nagy gondolat ez! Kiméletlenül verte fel az esperest. - János bácsi! János bácsi! Mégis mennem ell! - Hová ell menned? - ijedett fel a törõdött öreg ember. - A fennvaló Istenre érem, mentsen fel, engedjen szabadon! - Mit a arsz újra, te szerencsétlen? - Ezt... Ezt az írást oda ell adnom, el ell vinnem a Csiszér István özvegyéne ! - Miféle írást? Zöld Péter türelmetlenül az öreg pap ezébe nyomta, a i olvasni ezdte. - Tartsd özelebb azt a gyertyát, te! A gyertya a Zöld Péter, a papiros a vén pap ezében resz etett. Mi or elolvasta, maga elé horgasztotta fejét Szász János esperes és legalább fertályóráig nem szólt, csa ült az ágyban mozdulatlanul, lengõ fehér hajjal és pergamentsárgán, mintha halott görbült volna fel oporsójában és valami nagy dolgon törné a fejét. Azután se mondott se igent, se nemet, csa leszállott az ágyból, elvette az asztalról a u lcsot, odacsoszogott az ajtóhoz és inyitotta. Talán azt se tudta, mi or a fogoly letérdelt elõtte és némán megcsó olta áldott ezét. Többet az életben nem talál ozta . Zöld Péter azon écca a nehéz havasi áluta on átszö ött Moldvába. XLI. Buccow fõgenerális elégedetten olvasta a Carato tit os jelentését. Tehát si erült! Mégis si erült!... A gyûlölt Szé elyföld lábainál hever. Összes ellenségein átgázolt. A végén mind

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

   

 

   

     

 

 

   

 

 

 

 

   

  

    

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

   

     

 

   

         

 

 

 

   

 

         

 

 

 

          

ét bizottság hûséges utyája lett. Sis ovitz báró örül, ha edvére tehet valamit. Itt van má elsõ halálos ítélet is. A nemesség ellen megindult az eljárás. A fõura Bécs edvét lesi és in ább a nyelvü et harapná el, semhogy ellene szóljana . A püspö ne alaposan meggyûjtötte a baját lázadó papjaival. Megõszül, míg a irályné elõtt tisztázza magát. Gondja lesz rá, hogy ne húzhassa i magát a síma, ravasz ígyó. Szerencsére az esztelne i baráto elleni feljelentés egyenesen hozzá ér ezett. Valami féleszû német fráter, bizonyos Mosmiller Brunó írta, a i azzal vádolja az esztelne i gvárdiánt, hogy a olostorban tito ban pus aporgyárat állított fel és egy cigány ovácsot megbízott, hogy golyó at észítsen. A madéfalvi lázadó na három vé a port, hét-nyolcszáz vasgolyót és tüzelõfegyvere et üldött. Biztatta a népet, hogy ha az erdõ izöldül, újabb fegyvere el látja el. A itõl a feljelentõ eze et a dolgo at hallotta, egy esztelne i német barátot, bizonyos Leyboldt Didá ot br . Albersdorff brassói parancsno útján ihallgattatta és a denunciáns nemcsa részletes vallomást tett, hanem azt is elárulta, hogy az esztelne i baráto a Madéfalváról hozzáju mene ült Fe ete Zsigát, a szé elye egyi vezérét csuhába öltöztetve rejtegeti . Azt írja a báró, hogy a feljelentõ nemcsa es üvel hajlandó megerõsíteni vallomását, hanem személyesen is helytáll, ha a magas védelem mellette lesz. - Selbstverständlich! - acagott a táborno és saját ezûleg írta a táborno na : Weil die Sac durch einen Deutschen entdec et worden, sonderheitlich die Deutschen in dieser P rovinz empor ommen werden. Már nem is tit olta, hogy mi a végsõ cél. Mine ? Hiszen úgyszólván már meg is valósítottá . Bruc enthal írja Bécsbõl, hogy a irálynét is si erült meggyõznie, hogy csa az szilárdíthatj meg birodalma eleti határait, ha az itteni németség Erdélyben vezetõ szerephez jut és ivételes helyzetbe erül a magyaro al és románo al szemben. Az udvar is a pártju on van . Mindent elért, amire vágyott és szinte orlátlan lehetõségei vanna . Egy- ét esztendõ és egés Erdély a hatalmába erül... A or pedig végleg elveszi a ancellártól a szép Sophiet! Holnap van a születése napja. - Sophie! Ha csa rá is gondol, arannyá ödösül elõtte a világ. Észrevétlenül nõtt naggyá benne a szenvedély, amely nyugtalanítja, ísérti és még mun ájától is elvonja. Különös ez a virágzás, hiszen élete delén álló férfi, a ine a nõ bõl bõven ijutott. Nem érti magát. Hiszen ell, az az asszony, de mégsem a teste izgatja, hanem valami egyéb, egész lénye, az üdesége, a hangja, a nézése, az õt örülvevõ fény és rejtelem, a neve muzsi ája. Mi ez? A május teszi? Nem ívül, belül van a május és feledhetetlen lesz a holnapi születésnap Frec en. A vendége et már meghívta, természetesen csa a nagyját az ura na és mihelyt túl lesz a mára összehivott fõ ormányszé i ülésen, maga is azonnal imegy Frec re, hogy elõ észítsen mindent. Egy olyan igazi bécsi estélyre gondol, tündö lõ fénnyel és ízzel, párizsi piperés öltözetben, feszes orcájú dámá al és rizsporos cavalléro al, száz tál étellel, udvarló officéro al, bécsi eringõ el és éjjeli bujdosáso al a par fái alatt, mintha maga Kaunitz herceg rendezné. Hadd szédelegjen minden i az elragadtatástól. Alig várta, hogy már mehessen. Végre jelenti : - A tanácsos ura együtt vanna ! Még iadja inasána a parancsot, hogy a hintó észen álljon, mert a gyûlés után azonnal indul Frec re. Pompás edve van. Még nem láttá ilyen türelmetlenül elnö ölni. Minden it siettet és tréfál az ura al, a i tudjá , hogy mi gyújtotta fel a generálist és magu se bánjá , hogy minél hamarabb átesne az unalmas tanács ozáson. Pár jelentést tudomásul veszne és ész. Már útra észen áll a generális, mi or a belsõ szolgálattételre berendelt Baló Anti jelenti, egy asszony szeretne beszélni Õexcellenciájával. - Miféle nõ? - Nem mondta a nevét, de egyszerûbb asszonyna látszi és talpig gyászban van! - Vezesse be! Kiváncsiságból is látni a arja, de mindjárt meg is bánja, hogy maga elé bocsátotta. Sovány falusi nõ, agyonbúsult gyászmadár, a i bizonyosan segélyt ér. Úgy látszi , hogy valaha jobb napo at láthatott, mert arca, ala ja még fiatal, de már nem csinos s mozdulataiban van valami

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

   

 

 

 

 

 

 

 

   

         

   

 

 

 

 

 

  

  

 

 

 

 

     

 

 

 

 

  

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

     

  

     

 

   

 

 

  

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

 

 

   

 

 

   

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

  

 

 

    

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

   

úrias büsz eség. Kopott ruhája magyar. - Ki ön és mit a ar? Az asszony alig áll a lábán. Elszû ült toro al rebegi: - A Csí ban holta után halába ítélt nemes Csiszér István özvegy felesége vagyo és egyelmet érni jöttem egyelmes uramhoz! Remegõ eze el bontogatja is a mellén a ruháját, hogy ivegye az instanciát. Van valami érde esség benne, szemtõl-szemben állani az elsõ halálra ítélt szé ely áldozat feleségével, de most nem töltheti vele az idõt. Ridegen iadja az útját: - Ügye nem hozzám tartozi ! Ha az ítélet ellen felebbezni a ar, ott vanna a hatóságo ! Azo útján nyujtsa be érvényét! Felfogott ézzel önyörög az asszony. - Ne üldjön el, egyelmes uram, hiszen csa ön segíthet! Irgalmazzon! Négy fut osó icsid árvám van, a i ne mindenét elvetté , édesapju örö emlé ét örö re meggyaláztá , földönfutó szerencsétlene é tetté ! A magasságos Úristenre érem, irgalmazzon egyelmes fõgenerális úr! Gyalog jöttem Csí ból, mert már annyim sincs, hogy sze eret fogadhattam volna! A generálisna esze ágában sincs irgalmazni , de jól esi a gyûlölt faj asszonyát egyelemér önyörögni látni. A egyetlenség éppen olyan boldogság, mint a szerelem. Durva, szögletes ala ja iegyenesedi és el apja a papirost az asszony ezébõl, hogy pro forma belepillantson, de már az elsõ soro után meglepõdve érdezi meg: - Ki írta ezt a érvényt? Az asszony nem mer, nem tud hazudni: - Az az áldott jó ember, Zöld Péter tisztelendõ úr, a szentléle i pap! - Áh! - rebben meg a táborno . - Így étszeresen érde es! A ármilyen sietõs az útja, látnia ell, hogy a híres lázadó-pap, i étszer szö ött meg a fogságból, álruhá ban faluról-falura járva izgatott a fegyverfelvétel ellen, a nép és ura ö ágált ellene, most megint Bécsig szóló irato at szer eszt, ez a veszedelmes pap- alandor hogyan alázza meg magát elõtte. Ma igazan szerencsés napja van. Amíg az iratot olvassa, a szerencsétlen asszony remény edve nézi. Baló is biztatgatja a sz eme intésével, hogy jó or jött és mind etten lesi a generális arcát, de az bizony minden szóra jobban elsötétedi és végül fe etén elmered. Hiszen ez nem instancia, hanem felháborító vádlevél. Minden szava mar és lázít. Keserû és meztelen. Nem lehet elbújni az igazsága elõl. A generális dühödten sza ítja etté az iratot. - Azonnal dobja i ezt az asszonyt! - mordul rá Balóra és a mási szobába távozi . Baló Anti megrendülve emeli föl a megalázott nõt: - Jöjjön, néném! Nincs már itt mit eresni! A holta után a asztófára ítélt Csiszér István özvegye azonban többé már nem az elõbbi alázatos, vértelen és erõtlen özvegy, hanem igyúlt, erõs, szép teremtés, mint a bosszuló angyal, ine fényesség sugárzi minden ízébõl. Átnéz Baló Antin, mintha ott se volna, nem ügyelít többé a földre dobott instanciára, hanem fölnéz az ege felé és azt mondja: - Most már büsz e vagyo rád, édes uram, Csiszér István, hogy fela asztana ! - Én is, néném! - sugja Baló Anti megvigasztalódva, de az asszony nem hallja, elindul le a lépcsõ ön, elsuhan az eléállott hintó mellett és a apu elõtt az utca szélén megáll. Egy edvû nézi, hogyan fut osna a ammerdinere , nyitjá az üveges hintó ajtaját Erdély nagy urána és hajlongana utána a or is, mi or a lova indítana . A durva és egyetlen ember láttára a megszégyenített asszony nem bír magával, felemelt ö öllel és lobogó szeme el a ocsi felé lépi és megát ozza: - Verjen meg az Isten, hóhér! Ebe marjá szét a temetetlen holttestedet is! A velõ be nyilaló si oltástól, a inyúlt fe ete asszonyala tól a ényes, érzé eny lova megbo rosodna , félretorpanna . A hintó ere e az országház apujában megüt özve darabo ra romli , a ocsi felborul, üvegje csörömpölve omli a táborno arcába. Az ijedt lova at alig bírja megfé ezni a ét apuálló hajdú. A megszédült generálist véres homlo al húzzá i a hintó abla án a la ájo . A szerencsétlenségre iszalad a házból Bethlen úr is, ajánlgatja, offerálja a saját hintóját a magához tért generálisna , hogy abban menne el, de a táborno cs az át ozódó nõt nézi és remegve int, hogy vigyé már el azt az asszonyt. Gyorsan felcserért futna , de nincs semmi baj, mindössze petá nyi sebecs e marad a homlo án, amitõl nyugodtan mehet Frec re Õexcellenciája. Új ocsi áll elõ és Buccow elrobog. Holnap van a szép ancellárné születésnapja!

 

   

   

 

 

       

 

 

   

 

 

     

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        

 

 

 

 

 

 

   

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

  

 

 

    

 

 

   

 

   

 

 

             

 

 

       

 

 

 

 

 

 

  

 

 

       

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

- Sophie!... Arra a is parasztasszonyra a buta át ával már nem is gondol. A hintó felborulása a ocsis ügyetlensége volt. Ha megér ezne Frec re, megpálcáztatja. Gyönyörû ez a május és holnap van a Sophie születésnapja! Mennyi virág mindenütt! Színes tüze ben égne a réte , mezõ . A ocsi nyitott abla án az új fû savanyú szaga árad be, a faága on üdezöld levele , virágo futna végig, az Olt szalagja szembecsillog a havaso tövébõl már ide látszi a astély. - Siessün ! A lova átdübörögne az Olt hídján és lengõ sörénnyel repülne tova. Fínom bõrü ön átlátszi az izmo ci ázása, emelt fejü ön a tágult orrli a rózsái ragyogna , a sallangos, ezüstös hámo at mintha ráöntötté volna arányos testü re. - Gyû!... A lova még jobban inyúlna , de alig pár pillanat mulva valami reccsen, roppan, a oc sis lebu i a ba ról s a hintó hátulja a ettõbe törött tengely özött az útra rogyi . A lova szerencsére magu tól megállana . A megroncsolt, véres ocsis rémülten felugri , hogy ura után lásson, de a generális már imászott a romo özül s a dühtõl sárgára érett arccal ö lözni ezdi az embert, a ine orrán-száján ömli a vér, de tûri, állja, míg az úr belefárad. - Fogd i a lova at! - lihegi a táborno . - Azon megye tovább! Te a mási on el isérsz! Az ember ono ul rázza a fejét: - Én nem megye egyelmes urammal! A táborno nem hisz a füleine . - Ne-em? És miért? - Mert egyelmes uram elát ozott ember! A babona õrülete süt az ember szemei özt: - Én láttam!... Az az asszony ismét a lova elé állott! Isten úgysegéljen, én láttam! Ezért történt!... - Barom! - mordul rá megvetõen a generális.

A ettõs baleset megzavarta a mulatságot. Semmi se úgy si erült, ahogy tervezte. A astély ugyan fényárban úszott, az asztalo ros adozta ezüsttõl, aranytól, az ura mind eljötte , a tiszte hétszer öltözte fel, hogy illendõ éppen jelenhessene meg. Erdély leghíresebb borai tüzelte a elyhe ben, a bécsi és párizsi módi minden fénye ott csillogott a terme ben, szebb zenét az udvar bálján se lehetett hallani, fényesen és fínoman si erült minden, a szépen fodorított néma inaso és la ájo , mintha porcellánból lette volna; de valami mégis hiányzott a hangulatból. A bámulat moraja zúgott fel, mi or a szép ancellárné megjelent. Körülröp ödté a vendége , hoffiroztá , imádtá , ellesté a léle zetét is és mégse tudott az öröm, a jóérzés a özvetlen hangulat fínom szédületében feloldódni. Valami hiányzott ebbõl az estélybõl. Nevetlen árnyé borult a edélye re és mintha tito ban türelmetlenül várná a vendége , hogy elmehessene . A generális érezte, hogy Sophie se az, a i más or volt. Hiszen igaz, hogy a ettõs szere ncsétlenség hírére annyira lel ét vesztette, hogy alig lehetett megnyugtatni, látszólag aggódó és gyengéd most is; de mintha nem volna õszinte õ se. Nem érzi testéne , egész lényéne belsõ sugárzását, mely úgy veszi örül a szerelmes asszonyt, mint az illat a virágot. Ha beszélgetne , száju nem teli meg a szava forróságával, mint eddig. Józano és hidege . A társalgás is szertartásos. Hiányzi a bizalmasság fûszere. A szász ura egyenesen tartóz odó Pedig örülhetnéne ! Ura lette Erdélyben! A nagy terv megvalósult. Most már csa idõ érdése, hogy a szé elye végleg eltûnjene arról a földrõl. Hutter úr az egyetlen, a i aggodalmas odi . - Féle , hogy ma erõsebbe a szé elye , mint valaha! - Hogy lehet ilyent mondani! - ingerül fel a generális. - Egyrészü elesett Madéfalván vagy megsebesült, másrészü - többezer ember - ifutott Moldvába, a i pedig megmaradt, az oldus, erõtlen és teljesen a atonaság hatalmában van! A fene érti, mit a ar ezzel mondani Hutter uram, mi or a gerinc, a nemesség és papság is ettéroppant a térdü alatt! So an vasbaverve fogságban ülne , máso ellen folyi a törvényes eljárás, amine a imenetele nem étséges. Úgy látszi , Hutter úr nem tudja, hogy a csí szeredai vár elõtt felállított a asztófára már felszegezté az elsõ elítélte nevét!

 

 

   

 

 

 

     

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

<