A két világháború közötti magyar társadalom és életmód

A Horty-korszak (1920-1944) magyar társadalma a dualizmus korabeli társadalom örököse volt: ugyanazokra a mereven elhatárolódó, belül is tagolt, hierarchizált társadalmi rétegekre oszlott, ugyanakkor a dualizmus idején elkezdődött társadalmi változások is folytatódtak. A magyar társadalmat látványos ellentétek is jellemezték a Horty-korszakban. Rendkívül nagy különbségek mutatkoztak a jövedelmekben, a vagyoni helyzetben, társadalmi befolyásban, a vallásban és az életmódban. Az 1920-44-es korszakban a torlódott és a modern polgári társadalom is jellemző volt. A modernizáció a dualizmus korában kezdődött el Magyarországon. A társadalmi ranglétra tetején a legvagyonosabb és legbefolyásosabb rétegek az arisztokrácia és a nagypolgárság állt. Az arisztokráciában három csoport alakult ki: a dolgozók, akik politikai karriert építettek fel; a nagy földbirtokkal rendelkezők, akik a politikai életben nem folytattak aktív részvételt és a közép-és kisbirtokos arisztokrácia, akik beleszóltak a politikába. Az elszegényedett arisztokrácia politikai karriert próbált felépíteni (például gr. Bethlen István). A következő társadalmi réteg a földbirtokosok. A földbirtokok száma a dualizmus óta nem nőtt jelentős mértékben. A parasztgazdaságok és az agrárproletárok száma nőtt, az 5-100 hold birtokkal rendelkezők száma csökkent. A társadalmi ranglétrán a földbirtokosokat a polgárság követte. Nőtt a számuk, ez a nagy-és kispolgárság számán mutatkozik meg a legjobban. A nagypolgárok befektetők voltak, akik számbeli megemelkedésüket a kamatbiztosítási rendszernek köszönhették. A kispolgárokhoz tartoztak a kisboltosok, akik 1-3 alkalmazottat foglalkoztattak. Ehhez a réteghez tartozott a bevándorló zsidók többsége is. A munkásság létszáma jelentős mértékben nőtt, a gazdasági szerkezetváltás következtében összetétele is megváltozott. Csökkent a külföldről bevándorolt szakmunkások ás nőtt a betanított munkások, valamint a segédmunkások aránya, ami együtt járt a női munkaerő arányának növekedésével. A következő társalmi réteg az ,,úri közép”. Ehhez a réteghez tartoztak a dzsentrik, akik elszegényedett nemesek voltak, ezért munkát vállaltak: a hivatali munkákat pályákat elözönlötték. Korabeli források szerint a dzsentrikre jellemző volt a maradiság; rokoni kapcsolatokat használtak az előbbre jutáshoz; modoruk, biztonságuk a múlt emlékeiből és nem a jelen eredményeiből táplálkozott. A földosztás következtében nőtt a parasztság száma, azonban az 5 hold földből egy átlagos parasztcsaládot nem lehetett eltartani, pedig a paraszti népesség 72%-a ennél kevesebb földdel rendelkezett, vagy éppen teljesen földtelen volt. Magyarországon is átalakulóban volt a nők helyzete. A korszak második felében fokozatosan kiterjesztették a nőkre is a választójogot. Választójoga volt annak a nőnek, aki 30.életévét betöltötte, 10 év óta magyar állampolgár, 2 éve ugyanabban a községben lakott vagy volt lakása, és az elemi népiskola hatodik osztályát sikeresen elvégezte, vagy ezzel egyenlő értékű műveltség megszerzését igazolja. A női szerep megváltozása, a munkába állás, az önálló egzisztencia megteremtésének a

lehetősége elsősorban a felsőbb rétegeket. illetve részben annak következménye volt a népesedési folyamat megváltozása. így lassult a népességnövekedés üteme. rádió. valamint az alkalmazotti és a munkásrétegeket jellemezte. a sport. Egyre szélesebb rétegnek volt elérhető a mozi. angolvécé. Divattá vált a nyaralás. Magyarországon egyre szélesebb körben terjedtek el a technikai fejlődés civilizációs vívmányai: autó. . A női munkaerő az adminisztrációs munkakörökben és a könnyűiparban vált tömegessé. mozi. s megjelent a többi értelmiségi pályán is. de jelentős szerepet töltött be az oktatásban. A női szerep átalakulását segítette elő. Az ország a demográfiai fejlődés újabb szakaszába lépett: a halálozásoknál gyorsabban csökkent a születések száma. az 1930-as években már hangosfilmeket is vetítettek.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful