P. 1
Kosztolányi Dezső - A kulcs

Kosztolányi Dezső - A kulcs

|Views: 1,469|Likes:
Published by Boda Andrea Beáta

More info:

Published by: Boda Andrea Beáta on Apr 28, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOCX, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

08/27/2013

pdf

text

original

Vasy Géza: Mikszáth Kálmán: A kulcs c. novella elemzése KOSZTOLÁNYI DEZSŐ (1885-1936) költő, regényíró, esszéista.

Budapesten bölcsészkari tanulmányait nem fejezte be, újságíró lett. A Nyugatnak indulásától kezdve (1908) munkatársa. Első nagy sikereit A szegény kisgyermek panaszai (1910) című versciklusával, majd a Modern költők műfordítás-gyűjteményével aratta. Felesége Harmos Ilona színésznő. A húszas években keletkeztek híres regényei, az utolsó évtizedben a Számadás (1935) nagy lírája. Esszéi, kritikái, műfordításai ugyanúgy maradandóak, mint lírája és szépprózája. Hosszas szenvedés után rákbetegségben hunyt el. Ha a művelt ember Kosztolányi Dezső nevét hallja, elsősorban néhány költemény jut az eszébe, meg két-három regénycím, majd csak periferikusan a novellák és az egyéb irodalmi tevékenységi formák. Abban már vagy három évtizede közmegegyezés van, hogy e művek szerzője századunk egyik legnagyobb magyar írója,k s abban is, hogy lírában és epikában egyaránt és megkülönböztethetetlenül egyenlő mértékben hozott létre klasszikus értékeket. Amikor azonban epikai műveiről konkrétabban esik szó, inkább csak regényeit és az Esti Kornél novellaciklust szokás kiemelni, s legföljebb négy-öt más elbeszélést. Igaz, ezek közé tartozik A kulcs is, de Kosztolányi nemcsak az emlegetett elbeszélések szerzője, hanem sok másé is, és bizony a kisprózának is nagymestere. A szakirodalom, sőt a tankönyvek is számon tartják ezt a tényt, de tovább nemigen mennek. A novellista Kosztolányival mostohán bántak idáig a monográfiák, a tudós konferenciák is. Igaz, nem vakságból, nem is fukarságból, hanem éppen az életmű hallatlan gazdagsága miatt esett idáig kevesebb figyelem rájuk. Az író érdeklődése már kezdetben is több műnemre irányult. Már 1907-ben megjelent első verseskönyve, a Négy fal között, s rá egy évvel ezt követi Boszorkányos esték címmel az első novelláskönyv. Élete során több mint kétszáz elbeszélést írt, utolsó ilyen nemű könyve a Tengerszem, amely 1936 kora tavaszán jelent meg. E könyv első ciklusa a Végzet és veszély címet kapta, aFürdés cíművel indul, s a negyedik a sorban A kulcs, amely 1932-ben keletkezett. Mi a veszélyes, a végzetes? Természetesen maga az élet, amelyet meg kell ismernünk, és el kell viselnünk. A 20. század végén már nem különül el élesen a gyermekek és felnőttek világa, de korában ez nem így volt, s a polgárság különösen ügyelt a kisgyermek védettségére. Arra, hogy ez milyen korlátozott sikerű lehetett csak, szemléletes példát adnak Kosztolányi Dezső művei. A gyermek – és a kamasz – gyakori hőse írásainak, és első s mindjárt átütő sikerét is e témakörrel aratta: A szegény kisgyermek panaszainak versciklusával. Nemcsak a téma, hanem a nézőpont is fontos: a gyermek ugyanúgy kiszolgáltatott, mint a felnőtt, az elidegenedettség, és a félelem az ő életét is áthatja. Az elbeszélésekben főként két motívumkör kapcsolódik a gyermekekhez: az egyik a beavatódás, a másik az életveszélyes betegség, a halál. Az Esti Kornél Második fejezete például beavatódás: a címszereplő első napja az iskolában, a félelem leküzdése. A Végzet és veszély ciklusban a Fürdés a korai halálra példa, akárcsak a Feri. E halál közelébe ér el az Ilonka címszereplője. A születés beavatódásmisztériumát tárja fel a Petőfi Sándorka. A Lidike gyermekszerelme s A kulcs hivataljárása is beavatódás. Ez a mű igazi novella, a műfaj klasszikus meghatározásainak pontosan megfeleltethető, legföljebb azon tűnődhetünk el, hogy mi is a voltaképpeni „újdonság, újság” benne. Hiszen maga a külső történés egyetlen mondatban is összefoglalható lenne, s ezen a síkon olyannyira kisszerű, hogy önmagában említést is alig érdemelhet. Egy édesanya elküldi tíz év körüli kisfiát a hivatalba, az

Az még talán elfogadható titokzatosság lenne. az apa elutasító magatartásának hatására még varázslatosabbá formálta képzeletben már nem is a hivatalt. de amit megismerhet. bizony meg sem találta volna a keresett harmadik emeleti szobát. Nem a rendezettség. s „a Hivatal úgy vette körül. A kamra azonban a régebbi háztartásokban a nyáron és télen begyűjtött eleség tárháza volt. amely egyrészt kizár. és ha nem akad segítőre a régebbről ismert Szász bácsiban. Ez a funkciója a kisebb városi háztartásokban. kirekeszt e hatalomból. a kamra a háziasszony féltett birodalma volt. Az elbeszélés cselekményének szintjén aligha gondolunk jelképességre. de nem a jó. apja elutasította. A gyermeki képzelet varázsbirodalma helyett a felnőttlét rideg világa mutatkozik meg benne. amely bármikor és bárkivel megeshetne. Eddig hiába próbálkozott. A tárgyiasságra utal már maga a cím is. onnan hozza haza azt a keresetet. hanem a Hivatalt. beavat abba. át kell hágni a szabályt. valóságos „kincseskamra” tehát. A hivatal valóban szinte elvarázsolt kastély. (S ahol volt cseléd. hanem a gonosz vagy legalábbis a borzongató erők tették ilyenné. fényes és megközelíthetetlen valóság”. szobáig. megkapja a kulcsot is. s ő is hosszas bolyongásra kényszerül az „ismeretlen világban”. mint holmi rejtélyes. hogy a 411. az is sokszor csak ellenőrzéssel léphetett be a kamrába. legbelső szoba nem a legszebb. de a kélt világháború közti korszakban még hagyományosan élt. a hivatal a gyerek számára is megismerhetővé válik. a bérlakásokban fokozatosan sorvadt. A gyermeki fantázia nyilvánvalóan kiszínezte. márpedig a hivatalból hazatérő férjet azzal kellett várni. a fiú – életében először – most mégis bemehet oda. nem a legcsodálatosabb. mindenütt jelen levő.apához. A titok feltárul ugyan. A kulcs azonban nemcsak egy tárgy. A mai olvasó talán még azon is megütődik. az éde3sapa nem a leghatalmasabb. Ez magyarázza a mostanság mindennapos. az éppen édesapjának szinte végletes kiszolgáltatottsága. s miként kerülhetett ez a kulcs az apa zsebébe. A tárgyias hangvételű elbeszélés elsősorban az ő nézőpontját érvényesíti. ennek az ismeretéből.és átláthatatlan „rengeteg épület”. hogy hozza haza a kamrakulcsot. amely egy tárgy: a kulcs. akkor azonban s a bemutatott családban mindenképpen rendkívüli eseményt: annyira fontos a kulcs. közben pár mondatot „beszélget” a hivatali főnökkel. a nehezen kiismerhető hatalom jelképe. A hivatal a család életének központi fogalma. Ez a soványka cselekmény. majd még soká haladva lehet eljutni az 578. szigorú. amelyben az édesapa dolgozik. onnan tér haza fáradtan. de az már kevésbé. amely mintegy a világ lehetséges központjának mutatkozott. Az írói alakítás azonban ezt is feszültséggel teljessé teszi. majd hazamegy. hanem jelkép is: a titokzatos. Bár a hivatal „nem gyermeknek való”. ünnepélyes. és nem a kulcs. be. . hogy ez a legutolsó. Ott dolgozik az édesapa. szoba ajtaján belépve. A fiú némi bolyongás után megtalálja apját. amelyet tévedésből föltehetően magával vitt. emelet. a kisszerű esemény a fiú számára a világgal való találkozás nagy kalandjává változik. amelyből megélnek.) A kamrába való bejutás nélkül nyilván ebédet sem lehet főzni. A kisfiú számára tehát nagy kalandról van szó. Hasonló jellegű egy korabeli közlés címváltozata is: III. 578. hanem a fiú a főszereplő. voltaképp önmagában nem érdekes és megírásra sem érdemes. hiszen a kulcs itt mindössze egy nyilvánvalóan szegényes háztartás kamrájának a kulcsa. amelyben csak tapasztalt felnőttek képesek eligazodni. A gyerek szinte Odüsszeuszként vág neki a nagy útnak. hanem a labirintusszerűség jellemzi. sokszor a gyerekek elől is szigorúan elzárt terület. vagyis annak a szobának a megnevezése. másrészt beereszt. hogy át lehet. s az ő tudatában zajló történések teszik drámai erejűvé a művet. hogy vajon miért kellett a lakásban lévő kamrát egyáltalán kulcsra zárni.

„Azonnal. s ez determinálja a viselkedési formákat. Az őt kelletlenül fogadó és megdorgáló apa átöleli. Az olvasó számára azonban egyértelmű. Pistukám” köszönéssel búcsúztatja. odahaza viszont a hivatali munkát. hiszen ez a családban is érvényesült: részben szükségszerűen. A fiú aligha tudja. De nem rossz ember a többi szereplő sem. megcsókolja és „Szervusz. A családi hierarchia csúcsán azonban az az édesapa állt. Az elbeszélés kisfiúja azonban még nem ismerhette a valóságosan létező hivatalt. és valamennyire tükrözik az egyéniséget is. méltóságos uram”. A méltóságos úr bár vizsgáztatóan. amelyben az emberek közti viszonyok egyértelműen hierarchikusak. Takács őr természetesen nem rossz ember. a fiát is szereti. haszontalannak nevezte. Fiával kelletlenül beszélgetett. és harangozott a lábával. s jó véleményt formál róla. A kisfiú egyrészt nem nevezi meg rangján a főnököt. s feszesen kihúzta magát”. méltóságos uram”. (Abban az időben az „úriemberek” kalapban jártak. s az elidegenedettséget számára a lehető legparadoxabb módon éppen a legemberibb gesztusok. belenőtt bizonyos fokú hierarchikusságba.) Pista még nem részese a felnőttvilág hivatali hierarchikusságának. aki majdnem megbukott. hogy Pistában másfajta lehetőségek is benne szunnyadnak. akiről a hivatali látogatás során derül ki. idegenkedéssel tekint rá. a méltóságos úr pozitív véleménye változtatta meg: ha a főnöknek jó véleménye formálódott a fiáról. olyan becézéssel. Még a kapus is aggodalmasan állítja meg a távozót: miért sír. s ezért ú tud a legtermészetesebben viselkedni a főnök jelenlétében. a bürokrácia gépezete elidegeníti az embert a maga természetes tulajdonságaitól. részben viszont emiatt áldozatnak is tartja magát. és „csengő hangon és bátran” felelt. de barátságosan beszélget vele. Részben egy gépezet csavarjának érzi magát. hogy az apa viselkedését a munkahelyi nagyfőnök. lététől. Feltűnő ellentétben van ez apjának az alárendeltségből származó szolgálatkészségével: Pista egyszerűen jól nevelt és magától értetődően udvarias. A hivatalban a családját érzi tehernek. adattá fokoz le. kalap nélkül”. és feladatot kapott tőle. Apja a következő mondatokkal fordult a főnökéhez: „Parancsoljon. hogy több lehet. E foglalkozás kiválasztása nyilván a gyermeki fantázia szárnyalásának köszönhető. hogy repülő szeretne lenni. mint az apja. de amikor megjelent a méltóságos úr. Első ijedelmének elmúltával leült egy könyvhalomra. Majd amikor megszólította őt a főnök „talpra ugrott. hogy ezeket az érzéseket nem lehet egészen szó szerint fogadni. az ilyenfajta kérdésektől viszolyognak leginkább a gyerekek.A hivatal. de kiszolgáltatott helyzete már megváltoztathatatlan viselkedésformát merevített rá. akkor neki is kötelessége ugyanígy vélekedni. s ezt is kifejezi sírása. részben az apa természete miatt. amit sohasem tesz meg otthon. a mű szövegösszefüggésében azonban az olvasó számára azt is kifejezi. hogy ott. Ráadásul néhány perce apja megszégyenítette őt a szobafőnök a „kopasz” előtt. hogy az életben a legalul lévők özé tartozik. „olvadozott”. s okkal. csavargónak. számmá. és még azt is bevallja. Nem szégyenlősen. s éppen ezért az „egyszerű” ember rendre bizonyos mérvű félelemmel. A fiú válaszai a főnök kérdéseire azonban egyéniek. korlátozza a cselekvés szabadságfokát. Éppen a rideg hivatalban mutatja a legmelegebb érzéseket. ahogy volt. Természetesen Pista is beleszületett. ki . legföljebb érzi. és „máris rohant úgy. kijelentések közvetítik. másrészt a maga beszédjódján fejezi ki magát: a bizonyítványa „nem valami fényes”. a hivatal épületén belül is így közlekedtek. tehát járhat a fiú esze a labdán. ugyancsak okkal. A hivatali látogatás kalandja tehát abból a felnőttvilágból adott alapos leckét Pistának. A méltóságos úr kérdéseit – vagy ahhoz nagyon hasonlókat – nyilván sokszor kapott már felnőttektől. „a földi bókolt”. szolgálatkész a felnőttekkel szemben. amit talán az apja sem tud. majd amikor visszatér: „Méltóztassék parancsolni2. A kopasz szinte védelmében veszi: „most szünidő van”. hanem öntudatosan válaszol. Szász bácsi készségesen segít a fiúnak.

Mondják. de egyúttal kéretlenül megtapasztalhatta azt is. Előbb a fiú és az apa. Olyan élettapasztalat. de sikerrel elvégzett egy rábízott feladatot. A harmadik az út visszafelé a főkapuig. az apa helyzetében és ebből következő viselkedésében található meg a kulcs a felnőttélethez. hogy eltévedt az épületben. A kisfiú számára nem válnak olyan egyértelművé a viszonyok. Az első a fiú útja a hivatal lépcsőin és folyosóin az 578-as szobáig. majd hazáig. hogy senki. ugyanakkor a boldog tudatlanság állapotának az elsiratása is. aki azért az apjából sem ábrándul ki. hogy a főnökben jó véleményt alakított ki magáról. még ha ez nem is egészen tudatos benne. Pista távozóban „boldog volt.bántotta. s talán még apjának is jobb véleménye lesz róla. aki éppen itt és ekkor teszi meg az első nagy lépéseket a teljesebb tudás és tudatosság létállapota felé. aztán a főnök és a „szoba”. számára sok minden titok és rejtély marad. majd az apa és a méltóságos úr. A szobában. amely okkal ríkathatja meg a kis emberkét. Sírása így egyszerre felszabadító jellegű. Érhető. az azt elrendező alárendeltségi viszonyok hálózata. az apa zsebében rejlik az ottfelejtett kamrakulcs. most már a saját erejéből tájékozódik. A középső szerkezeti egység a szereplőkre figyelve további jelenetekre tagolódik. Életkorából következően még kevesebbet tudhat. Mindvégig a fiú van a szobában. Számára ez az igazi s bizony nagyon fontos újság. a főnök és a fiú. hiszen a sírás okozója nem egyik vagy másik hivatali személy. amit a Hivatal jelképez: a felnőttélet. s ugyancsak a szobában. A lélektani próza mestere tanult Freudtól is. zavart. hanem maga az. hanem a hivatallal. a főnök és a fiú az öt kis jelenet szereplői. . hogy azonnal szemünkbe ötlik: az apának elsősorban nem a fiával. amelybe Pista most betekinthetett. Eszünkbe juthat ez itt is. s okkal. a labirintusból a hazavezető utat. mégis. hogy a felnőttek világa milyen is valójában. ám az elbeszélés lélektani vonalvezetése van annyira áttetsző. Megkapta a kért kulcsot. ŰA második az apa szobájában játszódik. a beavatódás katartikus élményének is szól. mint a főnök. Szokás Kosztolányi műveivel kapcsolatban a freudizmust emlegetni. közben élettapasztalatban is gyarapodott. s ezért a félig-tudás és a félig-tudatosság állapotában van Pista. legalább annak örülhet. saját élethelyzetével van baja. végül a visszatérő apa. és megleli a kijáratot. hogy apja „nagy. sőt talán még javított is valamelyest apja helyzetén azzal. Erre valóban csak azt lehet válaszolni. amiként Freid is sokat merített az irodalomból. legalább egy fejjel nagyobb”. mint amilyenek valójában. az apa-fiú viszonyban mindig van valami freudi elem. vagyis nagy összevisszaság uralkodott benne. nyugtalan és riadt”. E tömör elbeszélés szerkezete a helyszínek alapján három egységre tagolható. nagyobb.

A történet nem valódi. görnyedező hivatalnokok.VI.II. . harmadik csalódás. nyomorék íróasztalnál dolgozik. értelmes. Apa: megalázkodás a főnök előtt. az áhított "szabadságban". mind az apa dicsfénye eltompult. álmai nem lehetnek valósággá. s próbálja menteni apja nimbuszát. talán ő is apja sorsára fog jutni. megrendült gyermeki hite a rendben. Apa: a főnök hatására dicséri fiát.Kosztolányi Dezső . Apa: majdnem bukottnak nevezi fiát.V. Hivatal: sötét. . tízéves kisfiú. második csalódás. megközelíthetetlen . . zegzugos. Talán megérzi. a legutolsó szobák egyikében.Novella főhőse: Takács Pista. Pistukámnak szólítja búcsúzáskor. . Hivatal: tekintélyes.Tulajdonságai: tisztességtudó.III. magasabb.Az ő szemszögéből kerül bemutatásra a történet. zavar. igazságban. nagy. jóságban. ahogy amúgy soha. kis. Pista: hazaindulván a fiúban mint a Hivatal. . jólnevelt. . Apja eldugott helyen.IV.VII.A kulcs . végül zsúfolt. mondván. első csalódás. Pista: összeomlott az atyai tekintély. . . mint a főnöke.I. . . szánalom van Pistában.

A nagy íróasztalnál nem apja ült. S végül megérkezett az egy ajtóhoz. csókolgatja. A harmadik emelet 578-as szoba. Újra eltévedt a folyosórengetegben. ha még nem olvasta. 577. nem lenne valóságos. mintha nem is létezne. minden egyes mondatnak fontos szerepe van. csak hallomásból ismerte. s ellenkezőjét mondja. Sokszor egyes szám első személyben közli az eseményeket. Kosztolányi írása tudatosan megszerkesztett alkotás. Ez a három szám is valahogy meseszerűvé teszi ezt a helyiséget. de még sosem járt ott. 578.. megszégyenülésében fiát igyekszik megszégyeníteni. összekuszálódó gondolatai hatására. Az elbeszélői magatartás sokféle lehet. értelmes gyerekkel. jól nevelt. hanem egy kopasz úr. Nemcsak a hivatal iránti. Az ajtón az 576. Az apai tekintélyt féltő zsarnokból. kiismerhetetlen. Az édesapját keresi fel a hivatalban a kamrakulcsért. A történetet elbeszélő író gyakran a háttérben marad. hanem az apai tekintély is szétporladt. Szánalmas külsejét szégyelli. Nem valódi történetről van szó. másrészt az apa alacsony rangjára utal. tisztességtudó. A sarokban meglátta édesapját egy másik asztalnál. Apja helyett szégyenkezik. a gyermek élményeivel azonosul. haszontalannak mondja. Szidja öltözékéért. hogy ki írta. Az ő szemszögéből mutat be mindent az író. Önmagát siratja egy keserű élmény fájdalmával a szívében. érző ember lesz. átöleli. S megtudjuk még. elvtelen viselkedés. A Nyugat nagy költőnemzedékéhez tartozott. hogy illedelmes. S lassan megindul a hivatal mítoszának a megsemmisülése. érthetetlen világával. A kisfiú nem tudja megfogalmazni érzéseit. A meglepett apa.. Meghazudtolja önmagát. az igazságban. Ez a szám egyrészt az épület méreteire. tekintélyt parancsoló bűvöletének az összeomlása a kisfiúban. Értő olvasó egy Kosztolányi versről. Egyben megrendül gyermeki hite a rendben. vagy prózai bekezdésről akkor is felismeri. Azt tudjuk róla.Kosztolányi Dezső vidéki. . Ez a harmadik csalódás. mindannak amit pár perccel ezelőtt mondott. semmit sem ért. s az a pár dicsérő szó után. A gyermek most találkozott először a felnőttek furcsa. Most meglátja a hatalmas épületet. és az olvasóra bízza az értelmezést. és a bizalomban. majd könnyektől csorgó arccal rohan hazafelé. hogy szegény. Majd megjelenik a főnök a hatalom megtestesítője. értelmiségi családból érkezett Budapestre. takargatni próbálja. aki elbeszélget a nyíltszívű.-as szám volt. gondolatait. aki elkezdi dicsérni fiát. Apja megalázott sorsában megérzi saját jövőjét is.. A novella „hőse” főszereplője egy 10 éves kisfiú Takács Pistának hívják. megdöbbentő változást idéz elő édesapjában.

Egy pillanatra azonban megérzi álmai halálát. a cselekmény itt is egyszerű történet. mely furcsává. főszereplője egy kisfiú.A kulcs A mű az 1936-ban megjelent Tengerszem c. kiismerhetetlen világával. de annak se híre. hogy meghazudtolja korábbi önmagát. dicsérő szavak az apjában olyan változást idéznek elő. a jóságban. mint a rabok”) a harmadik emeleten. 3. A gyermek ekkor találkozott először a felnőttek furcsa. se hamva. A Hivatal mitikus varázsának szétfoszlása az apa tekintélyét csorbította a gyerekben. hogy helyreállítsa megingott apai méltóságát. ezután indult meg a csalódások igazi sorozata: 1. A novella hőse. és szidni kezdi a gyerek rendetlen öltözetét. szegény (ruhája elnyűtt. mely utal a hivatal nagyságára és az apa alacsony rangjára. és a leereszkedő. mely lélektani elemekkel és jelentéstöbblettel gazdagodik. bezárva. A gyerek hite megrendül a rendben. 2. Takács Pista. Ruházata megvilágítja az otthoni viszonyokat. a felnőttek világában. Az apja az 578-as szobában van (= börtön? – lásd korábban: „farácsok mögött hivatalnokok görnyedeztek. Ám ez csak a kezdet volt. értelmes. meseszerűvé teszi ezt az eldugott helyiséget. kinőtt). Ekkor lassan megindul a Hivatal mítoszának megsemmisülése a kisfiúban.) A főnök elbeszélget a fiúval. . Az ő szemszögéből mutat be mindent az író.) Megjelenik a méltóságos úr. jól nevelt (Száz bácsi). okos (majdnem mindenből jelest kapott az első gimnáziumban). Repülős szeretett volna lenni. Száz bácsi vezeti a fiúcskát az apja irodájába. az igazságban. novellagyűjteményben található. Tisztességtudó. Elveszíti bizalmát az emberekben. A kisfiú keresi a szobát a harmadikon. hisz ez a legutolsó szoba. Pista a kamrakulcsért keresi fel apját a misztikusan leírt Hivatalban. melyekből következtetni lehet az apa társadalmi helyzetére.) A meglepett apa kísérletet tesz. s azt hitte. ezt az elhatározását semmi sem ingathatja meg. és az apa szolgalelkűen hunyászkodik meg előtte. apja megalázott sorsában megsejti saját jövőjét. Az ajtó szemöldökfáján három szám.

A történetet elbeszélő író gyakran a háttérben marad. ráérősebben elmondó elbeszélést (pl.Novella: olyan kisepikai műfaj. Elfojtott gyűlölet a novellákban szereplőiben (Freud!). Mikszáth). Az egyszerinek tűnő események túlmutatnak magukon: a jelenségekben az író az általános igazságot. vagy az apa egy „hektikás asztal”-nál dolgozik – hektika=tüdőbaj – népbetegség => korrajz)        . A történet nem valós. törvényszerűséget akarja megmutatni. Pistuka „repülő” akar lenni. az eseményeket kissé oldottabban. Kosztolányinál a fentieken túl jellemző még: A hősök üres életű kis emberek. de nagyon jellemző eseményt mond el. mondatnak fontos szerepe van. melynek célja egy bizonyos élmény közvetítése. (de még a tárgyaknak is) mögöttes tartalmuk van. A novella jellemzői: Minden szónak. mely rendszerint egyetlen. rövidre fogott. hanem egy bonyolult jelrendszer. A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára. az olvasóra bízza az értelmezést. A novellától el szokták különíteni a kevésbé feszített tempójú. Az eseményeknek. nem magyarázza az eseményeket. (pl.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->