Vasy Géza: Mikszáth Kálmán: A kulcs c. novella elemzése KOSZTOLÁNYI DEZSŐ (1885-1936) költő, regényíró, esszéista.

Budapesten bölcsészkari tanulmányait nem fejezte be, újságíró lett. A Nyugatnak indulásától kezdve (1908) munkatársa. Első nagy sikereit A szegény kisgyermek panaszai (1910) című versciklusával, majd a Modern költők műfordítás-gyűjteményével aratta. Felesége Harmos Ilona színésznő. A húszas években keletkeztek híres regényei, az utolsó évtizedben a Számadás (1935) nagy lírája. Esszéi, kritikái, műfordításai ugyanúgy maradandóak, mint lírája és szépprózája. Hosszas szenvedés után rákbetegségben hunyt el. Ha a művelt ember Kosztolányi Dezső nevét hallja, elsősorban néhány költemény jut az eszébe, meg két-három regénycím, majd csak periferikusan a novellák és az egyéb irodalmi tevékenységi formák. Abban már vagy három évtizede közmegegyezés van, hogy e művek szerzője századunk egyik legnagyobb magyar írója,k s abban is, hogy lírában és epikában egyaránt és megkülönböztethetetlenül egyenlő mértékben hozott létre klasszikus értékeket. Amikor azonban epikai műveiről konkrétabban esik szó, inkább csak regényeit és az Esti Kornél novellaciklust szokás kiemelni, s legföljebb négy-öt más elbeszélést. Igaz, ezek közé tartozik A kulcs is, de Kosztolányi nemcsak az emlegetett elbeszélések szerzője, hanem sok másé is, és bizony a kisprózának is nagymestere. A szakirodalom, sőt a tankönyvek is számon tartják ezt a tényt, de tovább nemigen mennek. A novellista Kosztolányival mostohán bántak idáig a monográfiák, a tudós konferenciák is. Igaz, nem vakságból, nem is fukarságból, hanem éppen az életmű hallatlan gazdagsága miatt esett idáig kevesebb figyelem rájuk. Az író érdeklődése már kezdetben is több műnemre irányult. Már 1907-ben megjelent első verseskönyve, a Négy fal között, s rá egy évvel ezt követi Boszorkányos esték címmel az első novelláskönyv. Élete során több mint kétszáz elbeszélést írt, utolsó ilyen nemű könyve a Tengerszem, amely 1936 kora tavaszán jelent meg. E könyv első ciklusa a Végzet és veszély címet kapta, aFürdés cíművel indul, s a negyedik a sorban A kulcs, amely 1932-ben keletkezett. Mi a veszélyes, a végzetes? Természetesen maga az élet, amelyet meg kell ismernünk, és el kell viselnünk. A 20. század végén már nem különül el élesen a gyermekek és felnőttek világa, de korában ez nem így volt, s a polgárság különösen ügyelt a kisgyermek védettségére. Arra, hogy ez milyen korlátozott sikerű lehetett csak, szemléletes példát adnak Kosztolányi Dezső művei. A gyermek – és a kamasz – gyakori hőse írásainak, és első s mindjárt átütő sikerét is e témakörrel aratta: A szegény kisgyermek panaszainak versciklusával. Nemcsak a téma, hanem a nézőpont is fontos: a gyermek ugyanúgy kiszolgáltatott, mint a felnőtt, az elidegenedettség, és a félelem az ő életét is áthatja. Az elbeszélésekben főként két motívumkör kapcsolódik a gyermekekhez: az egyik a beavatódás, a másik az életveszélyes betegség, a halál. Az Esti Kornél Második fejezete például beavatódás: a címszereplő első napja az iskolában, a félelem leküzdése. A Végzet és veszély ciklusban a Fürdés a korai halálra példa, akárcsak a Feri. E halál közelébe ér el az Ilonka címszereplője. A születés beavatódásmisztériumát tárja fel a Petőfi Sándorka. A Lidike gyermekszerelme s A kulcs hivataljárása is beavatódás. Ez a mű igazi novella, a műfaj klasszikus meghatározásainak pontosan megfeleltethető, legföljebb azon tűnődhetünk el, hogy mi is a voltaképpeni „újdonság, újság” benne. Hiszen maga a külső történés egyetlen mondatban is összefoglalható lenne, s ezen a síkon olyannyira kisszerű, hogy önmagában említést is alig érdemelhet. Egy édesanya elküldi tíz év körüli kisfiát a hivatalba, az

A kamra azonban a régebbi háztartásokban a nyáron és télen begyűjtött eleség tárháza volt. sokszor a gyerekek elől is szigorúan elzárt terület. amely egyrészt kizár. A kulcs azonban nemcsak egy tárgy. de amit megismerhet. és ha nem akad segítőre a régebbről ismert Szász bácsiban. hogy ez a legutolsó. beavat abba. Nem a rendezettség. hogy át lehet. bizony meg sem találta volna a keresett harmadik emeleti szobát. a hivatal a gyerek számára is megismerhetővé válik. Hasonló jellegű egy korabeli közlés címváltozata is: III. Ez a soványka cselekmény. Az írói alakítás azonban ezt is feszültséggel teljessé teszi. Ez magyarázza a mostanság mindennapos. amelyben csak tapasztalt felnőttek képesek eligazodni. valóságos „kincseskamra” tehát. az éppen édesapjának szinte végletes kiszolgáltatottsága. amelyből megélnek. legbelső szoba nem a legszebb. emelet. A gyermeki fantázia nyilvánvalóan kiszínezte. hanem a fiú a főszereplő. fényes és megközelíthetetlen valóság”. hogy vajon miért kellett a lakásban lévő kamrát egyáltalán kulcsra zárni. (S ahol volt cseléd. szobáig. hanem a gonosz vagy legalábbis a borzongató erők tették ilyenné. A hivatal a család életének központi fogalma. de a kélt világháború közti korszakban még hagyományosan élt. Az elbeszélés cselekményének szintjén aligha gondolunk jelképességre. A gyerek szinte Odüsszeuszként vág neki a nagy útnak. hiszen a kulcs itt mindössze egy nyilvánvalóan szegényes háztartás kamrájának a kulcsa. nem a legcsodálatosabb. a nehezen kiismerhető hatalom jelképe. ünnepélyes. akkor azonban s a bemutatott családban mindenképpen rendkívüli eseményt: annyira fontos a kulcs. a fiú – életében először – most mégis bemehet oda. közben pár mondatot „beszélget” a hivatali főnökkel. ennek az ismeretéből. amely mintegy a világ lehetséges központjának mutatkozott. A tárgyias hangvételű elbeszélés elsősorban az ő nézőpontját érvényesíti. vagyis annak a szobának a megnevezése. A hivatal valóban szinte elvarázsolt kastély. a kisszerű esemény a fiú számára a világgal való találkozás nagy kalandjává változik. szigorú. 578. hanem a labirintusszerűség jellemzi. A gyermeki képzelet varázsbirodalma helyett a felnőttlét rideg világa mutatkozik meg benne. Eddig hiába próbálkozott. amelyet tévedésből föltehetően magával vitt. mint holmi rejtélyes. Az még talán elfogadható titokzatosság lenne.) A kamrába való bejutás nélkül nyilván ebédet sem lehet főzni. de nem a jó. Bár a hivatal „nem gyermeknek való”. s miként kerülhetett ez a kulcs az apa zsebébe. hogy hozza haza a kamrakulcsot. mindenütt jelen levő. be. hanem jelkép is: a titokzatos. márpedig a hivatalból hazatérő férjet azzal kellett várni. a bérlakásokban fokozatosan sorvadt. onnan hozza haza azt a keresetet. amely egy tárgy: a kulcs. s az ő tudatában zajló történések teszik drámai erejűvé a művet. és nem a kulcs. s „a Hivatal úgy vette körül. az éde3sapa nem a leghatalmasabb. másrészt beereszt. A mai olvasó talán még azon is megütődik. de az már kevésbé. . majd hazamegy. A kisfiú számára tehát nagy kalandról van szó. Ez a funkciója a kisebb városi háztartásokban.apához. hogy a 411. voltaképp önmagában nem érdekes és megírásra sem érdemes. apja elutasította. kirekeszt e hatalomból. amelyben az édesapa dolgozik. a kamra a háziasszony féltett birodalma volt.és átláthatatlan „rengeteg épület”. majd még soká haladva lehet eljutni az 578. A fiú némi bolyongás után megtalálja apját. megkapja a kulcsot is. A titok feltárul ugyan. Ott dolgozik az édesapa. az apa elutasító magatartásának hatására még varázslatosabbá formálta képzeletben már nem is a hivatalt. onnan tér haza fáradtan. át kell hágni a szabályt. szoba ajtaján belépve. s ő is hosszas bolyongásra kényszerül az „ismeretlen világban”. hanem a Hivatalt. az is sokszor csak ellenőrzéssel léphetett be a kamrába. amely bármikor és bárkivel megeshetne. A tárgyiasságra utal már maga a cím is.

„a földi bókolt”. De nem rossz ember a többi szereplő sem. hogy repülő szeretne lenni. E foglalkozás kiválasztása nyilván a gyermeki fantázia szárnyalásának köszönhető. s ezért ú tud a legtermészetesebben viselkedni a főnök jelenlétében. adattá fokoz le. de barátságosan beszélget vele. Szász bácsi készségesen segít a fiúnak. ki . kijelentések közvetítik. majd amikor visszatér: „Méltóztassék parancsolni2. részben az apa természete miatt. hogy ezeket az érzéseket nem lehet egészen szó szerint fogadni. akkor neki is kötelessége ugyanígy vélekedni. csavargónak. olyan becézéssel. de amikor megjelent a méltóságos úr. s feszesen kihúzta magát”. akiről a hivatali látogatás során derül ki. Első ijedelmének elmúltával leült egy könyvhalomra. a méltóságos úr pozitív véleménye változtatta meg: ha a főnöknek jó véleménye formálódott a fiáról. és harangozott a lábával. s okkal. ahogy volt. belenőtt bizonyos fokú hierarchikusságba. Éppen a rideg hivatalban mutatja a legmelegebb érzéseket. a hivatal épületén belül is így közlekedtek. s ezt is kifejezi sírása. Részben egy gépezet csavarjának érzi magát. aki majdnem megbukott. hogy több lehet. Fiával kelletlenül beszélgetett. számmá. Természetesen Pista is beleszületett. s éppen ezért az „egyszerű” ember rendre bizonyos mérvű félelemmel. A hivatalban a családját érzi tehernek. a bürokrácia gépezete elidegeníti az embert a maga természetes tulajdonságaitól. korlátozza a cselekvés szabadságfokát. Takács őr természetesen nem rossz ember. idegenkedéssel tekint rá. „olvadozott”. de kiszolgáltatott helyzete már megváltoztathatatlan viselkedésformát merevített rá. megcsókolja és „Szervusz. az ilyenfajta kérdésektől viszolyognak leginkább a gyerekek. és „máris rohant úgy. A hivatali látogatás kalandja tehát abból a felnőttvilágból adott alapos leckét Pistának. a mű szövegösszefüggésében azonban az olvasó számára azt is kifejezi. tehát járhat a fiú esze a labdán. (Abban az időben az „úriemberek” kalapban jártak. Majd amikor megszólította őt a főnök „talpra ugrott. Az olvasó számára azonban egyértelmű. A kisfiú egyrészt nem nevezi meg rangján a főnököt. kalap nélkül”. amit talán az apja sem tud. Nem szégyenlősen. méltóságos uram”. lététől. legföljebb érzi. odahaza viszont a hivatali munkát. „Azonnal. Az őt kelletlenül fogadó és megdorgáló apa átöleli. Még a kapus is aggodalmasan állítja meg a távozót: miért sír. Apja a következő mondatokkal fordult a főnökéhez: „Parancsoljon. s ez determinálja a viselkedési formákat.A hivatal. méltóságos uram”. hiszen ez a családban is érvényesült: részben szükségszerűen. Pistukám” köszönéssel búcsúztatja. hogy Pistában másfajta lehetőségek is benne szunnyadnak. Ráadásul néhány perce apja megszégyenítette őt a szobafőnök a „kopasz” előtt. amit sohasem tesz meg otthon. A családi hierarchia csúcsán azonban az az édesapa állt. mint az apja. hogy az apa viselkedését a munkahelyi nagyfőnök. hogy ott. és feladatot kapott tőle. a fiát is szereti. hogy az életben a legalul lévők özé tartozik.) Pista még nem részese a felnőttvilág hivatali hierarchikusságának. s az elidegenedettséget számára a lehető legparadoxabb módon éppen a legemberibb gesztusok. A méltóságos úr bár vizsgáztatóan. részben viszont emiatt áldozatnak is tartja magát. s jó véleményt formál róla. A fiú válaszai a főnök kérdéseire azonban egyéniek. másrészt a maga beszédjódján fejezi ki magát: a bizonyítványa „nem valami fényes”. Az elbeszélés kisfiúja azonban még nem ismerhette a valóságosan létező hivatalt. szolgálatkész a felnőttekkel szemben. és még azt is bevallja. amelyben az emberek közti viszonyok egyértelműen hierarchikusak. Feltűnő ellentétben van ez apjának az alárendeltségből származó szolgálatkészségével: Pista egyszerűen jól nevelt és magától értetődően udvarias. és „csengő hangon és bátran” felelt. haszontalannak nevezte. A kopasz szinte védelmében veszi: „most szünidő van”. ugyancsak okkal. hanem öntudatosan válaszol. A fiú aligha tudja. és valamennyire tükrözik az egyéniséget is. A méltóságos úr kérdéseit – vagy ahhoz nagyon hasonlókat – nyilván sokszor kapott már felnőttektől.

az apa zsebében rejlik az ottfelejtett kamrakulcs. saját élethelyzetével van baja. aki éppen itt és ekkor teszi meg az első nagy lépéseket a teljesebb tudás és tudatosság létállapota felé. E tömör elbeszélés szerkezete a helyszínek alapján három egységre tagolható. Sírása így egyszerre felszabadító jellegű. Érhető. legalább annak örülhet. és megleli a kijáratot. az azt elrendező alárendeltségi viszonyok hálózata. s ezért a félig-tudás és a félig-tudatosság állapotában van Pista. a főnök és a fiú az öt kis jelenet szereplői. hogy azonnal szemünkbe ötlik: az apának elsősorban nem a fiával. A lélektani próza mestere tanult Freudtól is. de egyúttal kéretlenül megtapasztalhatta azt is. Az első a fiú útja a hivatal lépcsőin és folyosóin az 578-as szobáig. s okkal. közben élettapasztalatban is gyarapodott. hogy a felnőttek világa milyen is valójában. majd az apa és a méltóságos úr. A kisfiú számára nem válnak olyan egyértelművé a viszonyok. ugyanakkor a boldog tudatlanság állapotának az elsiratása is. aztán a főnök és a „szoba”. Mindvégig a fiú van a szobában. vagyis nagy összevisszaság uralkodott benne. mint amilyenek valójában. mint a főnök. . Számára ez az igazi s bizony nagyon fontos újság. Erre valóban csak azt lehet válaszolni. amelybe Pista most betekinthetett. hanem a hivatallal. A középső szerkezeti egység a szereplőkre figyelve további jelenetekre tagolódik. most már a saját erejéből tájékozódik. amiként Freid is sokat merített az irodalomból. Eszünkbe juthat ez itt is. amit a Hivatal jelképez: a felnőttélet. Mondják. de sikerrel elvégzett egy rábízott feladatot. ám az elbeszélés lélektani vonalvezetése van annyira áttetsző. hogy eltévedt az épületben. zavart. hogy a főnökben jó véleményt alakított ki magáról. Előbb a fiú és az apa. számára sok minden titok és rejtély marad. Szokás Kosztolányi műveivel kapcsolatban a freudizmust emlegetni. sőt talán még javított is valamelyest apja helyzetén azzal. s ugyancsak a szobában. hiszen a sírás okozója nem egyik vagy másik hivatali személy. hogy apja „nagy.bántotta. hogy senki. A szobában. ŰA második az apa szobájában játszódik. s talán még apjának is jobb véleménye lesz róla. még ha ez nem is egészen tudatos benne. a beavatódás katartikus élményének is szól. az apa helyzetében és ebből következő viselkedésében található meg a kulcs a felnőttélethez. Megkapta a kért kulcsot. a labirintusból a hazavezető utat. legalább egy fejjel nagyobb”. Életkorából következően még kevesebbet tudhat. majd hazáig. amely okkal ríkathatja meg a kis emberkét. az apa-fiú viszonyban mindig van valami freudi elem. mégis. Pista távozóban „boldog volt. nagyobb. végül a visszatérő apa. hanem maga az. aki azért az apjából sem ábrándul ki. Olyan élettapasztalat. nyugtalan és riadt”. a főnök és a fiú. A harmadik az út visszafelé a főkapuig.

Hivatal: tekintélyes. Apa: majdnem bukottnak nevezi fiát. mondván. mint a főnöke. .A kulcs . Apja eldugott helyen. magasabb. görnyedező hivatalnokok. álmai nem lehetnek valósággá. nagy. értelmes. végül zsúfolt. Apa: megalázkodás a főnök előtt. jólnevelt.VI. .VII. Talán megérzi. nyomorék íróasztalnál dolgozik.Tulajdonságai: tisztességtudó. tízéves kisfiú. kis. . . .Novella főhőse: Takács Pista. szánalom van Pistában. Pistukámnak szólítja búcsúzáskor.II. Hivatal: sötét. . harmadik csalódás.I. Apa: a főnök hatására dicséri fiát. megrendült gyermeki hite a rendben.Az ő szemszögéből kerül bemutatásra a történet. az áhított "szabadságban". Pista: összeomlott az atyai tekintély. zavar.III. ahogy amúgy soha. zegzugos. talán ő is apja sorsára fog jutni. Pista: hazaindulván a fiúban mint a Hivatal. .Kosztolányi Dezső . s próbálja menteni apja nimbuszát. megközelíthetetlen . jóságban. mind az apa dicsfénye eltompult. . . .A történet nem valódi. első csalódás.IV. igazságban. második csalódás. a legutolsó szobák egyikében.V.

megszégyenülésében fiát igyekszik megszégyeníteni. tisztességtudó. Most meglátja a hatalmas épületet. Sokszor egyes szám első személyben közli az eseményeket.Kosztolányi Dezső vidéki. aki elkezdi dicsérni fiát. kiismerhetetlen. megdöbbentő változást idéz elő édesapjában. A történetet elbeszélő író gyakran a háttérben marad. A novella „hőse” főszereplője egy 10 éves kisfiú Takács Pistának hívják. Egyben megrendül gyermeki hite a rendben. Apja helyett szégyenkezik. A meglepett apa. A Nyugat nagy költőnemzedékéhez tartozott. Az ajtón az 576. Majd megjelenik a főnök a hatalom megtestesítője. mintha nem is létezne. S lassan megindul a hivatal mítoszának a megsemmisülése. A nagy íróasztalnál nem apja ült. Az apai tekintélyt féltő zsarnokból. A gyermek most találkozott először a felnőttek furcsa. és a bizalomban. nem lenne valóságos. ha még nem olvasta. és az olvasóra bízza az értelmezést. értelmes gyerekkel. vagy prózai bekezdésről akkor is felismeri. semmit sem ért. . hanem az apai tekintély is szétporladt. hogy szegény. aki elbeszélget a nyíltszívű. Nemcsak a hivatal iránti. S megtudjuk még. Önmagát siratja egy keserű élmény fájdalmával a szívében. másrészt az apa alacsony rangjára utal. Az ő szemszögéből mutat be mindent az író. gondolatait. A sarokban meglátta édesapját egy másik asztalnál. minden egyes mondatnak fontos szerepe van. de még sosem járt ott. a gyermek élményeivel azonosul. Értő olvasó egy Kosztolányi versről..-as szám volt. majd könnyektől csorgó arccal rohan hazafelé. Szidja öltözékéért. mindannak amit pár perccel ezelőtt mondott. 578. Ez a harmadik csalódás. 577. jól nevelt. Az édesapját keresi fel a hivatalban a kamrakulcsért. s ellenkezőjét mondja.. átöleli. érthetetlen világával. haszontalannak mondja. Azt tudjuk róla. Újra eltévedt a folyosórengetegben. csak hallomásból ismerte. Szánalmas külsejét szégyelli. Nem valódi történetről van szó. takargatni próbálja. Az elbeszélői magatartás sokféle lehet.. hanem egy kopasz úr. értelmiségi családból érkezett Budapestre. az igazságban. összekuszálódó gondolatai hatására. S végül megérkezett az egy ajtóhoz. érző ember lesz. elvtelen viselkedés. Ez a szám egyrészt az épület méreteire. Ez a három szám is valahogy meseszerűvé teszi ezt a helyiséget. A kisfiú nem tudja megfogalmazni érzéseit. Apja megalázott sorsában megérzi saját jövőjét is. hogy ki írta. hogy illedelmes. Meghazudtolja önmagát. s az a pár dicsérő szó után. Kosztolányi írása tudatosan megszerkesztett alkotás. tekintélyt parancsoló bűvöletének az összeomlása a kisfiúban. A harmadik emelet 578-as szoba. csókolgatja.

A gyermek ekkor találkozott először a felnőttek furcsa. főszereplője egy kisfiú. értelmes.) A főnök elbeszélget a fiúval. mely lélektani elemekkel és jelentéstöbblettel gazdagodik. A kisfiú keresi a szobát a harmadikon. Ám ez csak a kezdet volt. mint a rabok”) a harmadik emeleten. Az apja az 578-as szobában van (= börtön? – lásd korábban: „farácsok mögött hivatalnokok görnyedeztek. Pista a kamrakulcsért keresi fel apját a misztikusan leírt Hivatalban. A Hivatal mitikus varázsának szétfoszlása az apa tekintélyét csorbította a gyerekben. s azt hitte. mely utal a hivatal nagyságára és az apa alacsony rangjára. okos (majdnem mindenből jelest kapott az első gimnáziumban). szegény (ruhája elnyűtt. jól nevelt (Száz bácsi). dicsérő szavak az apjában olyan változást idéznek elő. és a leereszkedő. Elveszíti bizalmát az emberekben. Az ő szemszögéből mutat be mindent az író. az igazságban.) A meglepett apa kísérletet tesz. mely furcsává. a jóságban. Takács Pista. a felnőttek világában. hogy meghazudtolja korábbi önmagát. Ekkor lassan megindul a Hivatal mítoszának megsemmisülése a kisfiúban. melyekből következtetni lehet az apa társadalmi helyzetére. kiismerhetetlen világával. de annak se híre. se hamva. apja megalázott sorsában megsejti saját jövőjét. .) Megjelenik a méltóságos úr. bezárva. 3. Repülős szeretett volna lenni. Az ajtó szemöldökfáján három szám. A gyerek hite megrendül a rendben. Ruházata megvilágítja az otthoni viszonyokat. és szidni kezdi a gyerek rendetlen öltözetét. Tisztességtudó. és az apa szolgalelkűen hunyászkodik meg előtte. kinőtt). Egy pillanatra azonban megérzi álmai halálát. ezután indult meg a csalódások igazi sorozata: 1. 2. hogy helyreállítsa megingott apai méltóságát. meseszerűvé teszi ezt az eldugott helyiséget. a cselekmény itt is egyszerű történet. novellagyűjteményben található.A kulcs A mű az 1936-ban megjelent Tengerszem c. A novella hőse. Száz bácsi vezeti a fiúcskát az apja irodájába. ezt az elhatározását semmi sem ingathatja meg. hisz ez a legutolsó szoba.

A novella jellemzői: Minden szónak. az olvasóra bízza az értelmezést. rövidre fogott. A történet nem valós.Novella: olyan kisepikai műfaj. Az egyszerinek tűnő események túlmutatnak magukon: a jelenségekben az író az általános igazságot. A novellától el szokták különíteni a kevésbé feszített tempójú. vagy az apa egy „hektikás asztal”-nál dolgozik – hektika=tüdőbaj – népbetegség => korrajz)        . mely rendszerint egyetlen. Elfojtott gyűlölet a novellákban szereplőiben (Freud!). törvényszerűséget akarja megmutatni. nem magyarázza az eseményeket. A történetet elbeszélő író gyakran a háttérben marad. de nagyon jellemző eseményt mond el. (de még a tárgyaknak is) mögöttes tartalmuk van. (pl. hanem egy bonyolult jelrendszer. melynek célja egy bizonyos élmény közvetítése. Kosztolányinál a fentieken túl jellemző még: A hősök üres életű kis emberek. Mikszáth). mondatnak fontos szerepe van. Az eseményeknek. Pistuka „repülő” akar lenni. ráérősebben elmondó elbeszélést (pl. A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára. az eseményeket kissé oldottabban.