Vasy Géza: Mikszáth Kálmán: A kulcs c. novella elemzése KOSZTOLÁNYI DEZSŐ (1885-1936) költő, regényíró, esszéista.

Budapesten bölcsészkari tanulmányait nem fejezte be, újságíró lett. A Nyugatnak indulásától kezdve (1908) munkatársa. Első nagy sikereit A szegény kisgyermek panaszai (1910) című versciklusával, majd a Modern költők műfordítás-gyűjteményével aratta. Felesége Harmos Ilona színésznő. A húszas években keletkeztek híres regényei, az utolsó évtizedben a Számadás (1935) nagy lírája. Esszéi, kritikái, műfordításai ugyanúgy maradandóak, mint lírája és szépprózája. Hosszas szenvedés után rákbetegségben hunyt el. Ha a művelt ember Kosztolányi Dezső nevét hallja, elsősorban néhány költemény jut az eszébe, meg két-három regénycím, majd csak periferikusan a novellák és az egyéb irodalmi tevékenységi formák. Abban már vagy három évtizede közmegegyezés van, hogy e művek szerzője századunk egyik legnagyobb magyar írója,k s abban is, hogy lírában és epikában egyaránt és megkülönböztethetetlenül egyenlő mértékben hozott létre klasszikus értékeket. Amikor azonban epikai műveiről konkrétabban esik szó, inkább csak regényeit és az Esti Kornél novellaciklust szokás kiemelni, s legföljebb négy-öt más elbeszélést. Igaz, ezek közé tartozik A kulcs is, de Kosztolányi nemcsak az emlegetett elbeszélések szerzője, hanem sok másé is, és bizony a kisprózának is nagymestere. A szakirodalom, sőt a tankönyvek is számon tartják ezt a tényt, de tovább nemigen mennek. A novellista Kosztolányival mostohán bántak idáig a monográfiák, a tudós konferenciák is. Igaz, nem vakságból, nem is fukarságból, hanem éppen az életmű hallatlan gazdagsága miatt esett idáig kevesebb figyelem rájuk. Az író érdeklődése már kezdetben is több műnemre irányult. Már 1907-ben megjelent első verseskönyve, a Négy fal között, s rá egy évvel ezt követi Boszorkányos esték címmel az első novelláskönyv. Élete során több mint kétszáz elbeszélést írt, utolsó ilyen nemű könyve a Tengerszem, amely 1936 kora tavaszán jelent meg. E könyv első ciklusa a Végzet és veszély címet kapta, aFürdés cíművel indul, s a negyedik a sorban A kulcs, amely 1932-ben keletkezett. Mi a veszélyes, a végzetes? Természetesen maga az élet, amelyet meg kell ismernünk, és el kell viselnünk. A 20. század végén már nem különül el élesen a gyermekek és felnőttek világa, de korában ez nem így volt, s a polgárság különösen ügyelt a kisgyermek védettségére. Arra, hogy ez milyen korlátozott sikerű lehetett csak, szemléletes példát adnak Kosztolányi Dezső művei. A gyermek – és a kamasz – gyakori hőse írásainak, és első s mindjárt átütő sikerét is e témakörrel aratta: A szegény kisgyermek panaszainak versciklusával. Nemcsak a téma, hanem a nézőpont is fontos: a gyermek ugyanúgy kiszolgáltatott, mint a felnőtt, az elidegenedettség, és a félelem az ő életét is áthatja. Az elbeszélésekben főként két motívumkör kapcsolódik a gyermekekhez: az egyik a beavatódás, a másik az életveszélyes betegség, a halál. Az Esti Kornél Második fejezete például beavatódás: a címszereplő első napja az iskolában, a félelem leküzdése. A Végzet és veszély ciklusban a Fürdés a korai halálra példa, akárcsak a Feri. E halál közelébe ér el az Ilonka címszereplője. A születés beavatódásmisztériumát tárja fel a Petőfi Sándorka. A Lidike gyermekszerelme s A kulcs hivataljárása is beavatódás. Ez a mű igazi novella, a műfaj klasszikus meghatározásainak pontosan megfeleltethető, legföljebb azon tűnődhetünk el, hogy mi is a voltaképpeni „újdonság, újság” benne. Hiszen maga a külső történés egyetlen mondatban is összefoglalható lenne, s ezen a síkon olyannyira kisszerű, hogy önmagában említést is alig érdemelhet. Egy édesanya elküldi tíz év körüli kisfiát a hivatalba, az

bizony meg sem találta volna a keresett harmadik emeleti szobát. Az még talán elfogadható titokzatosság lenne. valóságos „kincseskamra” tehát. s az ő tudatában zajló történések teszik drámai erejűvé a művet. Eddig hiába próbálkozott. (S ahol volt cseléd. majd hazamegy. az apa elutasító magatartásának hatására még varázslatosabbá formálta képzeletben már nem is a hivatalt. fényes és megközelíthetetlen valóság”. amely bármikor és bárkivel megeshetne. A hivatal valóban szinte elvarázsolt kastély. hanem a gonosz vagy legalábbis a borzongató erők tették ilyenné. sokszor a gyerekek elől is szigorúan elzárt terület. amelyben csak tapasztalt felnőttek képesek eligazodni. onnan tér haza fáradtan. amely egyrészt kizár. A kisfiú számára tehát nagy kalandról van szó. nem a legcsodálatosabb. Bár a hivatal „nem gyermeknek való”. szigorú. hanem a fiú a főszereplő. legbelső szoba nem a legszebb. hogy át lehet. Az írói alakítás azonban ezt is feszültséggel teljessé teszi. A gyermeki fantázia nyilvánvalóan kiszínezte. s miként kerülhetett ez a kulcs az apa zsebébe. hanem a labirintusszerűség jellemzi. ennek az ismeretéből. ünnepélyes. az éppen édesapjának szinte végletes kiszolgáltatottsága. beavat abba. A titok feltárul ugyan. A mai olvasó talán még azon is megütődik. hogy ez a legutolsó. hanem jelkép is: a titokzatos. át kell hágni a szabályt. A tárgyias hangvételű elbeszélés elsősorban az ő nézőpontját érvényesíti. be. az is sokszor csak ellenőrzéssel léphetett be a kamrába. A kulcs azonban nemcsak egy tárgy. amelyben az édesapa dolgozik. hanem a Hivatalt. márpedig a hivatalból hazatérő férjet azzal kellett várni. amelyből megélnek. A hivatal a család életének központi fogalma. szoba ajtaján belépve. Ott dolgozik az édesapa. kirekeszt e hatalomból. a fiú – életében először – most mégis bemehet oda. hogy a 411.és átláthatatlan „rengeteg épület”.) A kamrába való bejutás nélkül nyilván ebédet sem lehet főzni. másrészt beereszt. mindenütt jelen levő. de nem a jó. Ez a soványka cselekmény. emelet. a hivatal a gyerek számára is megismerhetővé válik. amelyet tévedésből föltehetően magával vitt. de amit megismerhet. Az elbeszélés cselekményének szintjén aligha gondolunk jelképességre. mint holmi rejtélyes. a nehezen kiismerhető hatalom jelképe. A gyerek szinte Odüsszeuszként vág neki a nagy útnak. Hasonló jellegű egy korabeli közlés címváltozata is: III. A kamra azonban a régebbi háztartásokban a nyáron és télen begyűjtött eleség tárháza volt. A gyermeki képzelet varázsbirodalma helyett a felnőttlét rideg világa mutatkozik meg benne. s ő is hosszas bolyongásra kényszerül az „ismeretlen világban”. akkor azonban s a bemutatott családban mindenképpen rendkívüli eseményt: annyira fontos a kulcs. 578. szobáig. a kisszerű esemény a fiú számára a világgal való találkozás nagy kalandjává változik. a kamra a háziasszony féltett birodalma volt. amely mintegy a világ lehetséges központjának mutatkozott. hiszen a kulcs itt mindössze egy nyilvánvalóan szegényes háztartás kamrájának a kulcsa. de az már kevésbé. A tárgyiasságra utal már maga a cím is. Ez a funkciója a kisebb városi háztartásokban. amely egy tárgy: a kulcs. voltaképp önmagában nem érdekes és megírásra sem érdemes. majd még soká haladva lehet eljutni az 578. az éde3sapa nem a leghatalmasabb. A fiú némi bolyongás után megtalálja apját. de a kélt világháború közti korszakban még hagyományosan élt.apához. és ha nem akad segítőre a régebbről ismert Szász bácsiban. hogy hozza haza a kamrakulcsot. a bérlakásokban fokozatosan sorvadt. vagyis annak a szobának a megnevezése. s „a Hivatal úgy vette körül. Nem a rendezettség. hogy vajon miért kellett a lakásban lévő kamrát egyáltalán kulcsra zárni. és nem a kulcs. közben pár mondatot „beszélget” a hivatali főnökkel. onnan hozza haza azt a keresetet. megkapja a kulcsot is. Ez magyarázza a mostanság mindennapos. . apja elutasította.

ugyancsak okkal. akkor neki is kötelessége ugyanígy vélekedni. Fiával kelletlenül beszélgetett. A fiú válaszai a főnök kérdéseire azonban egyéniek. Nem szégyenlősen. tehát járhat a fiú esze a labdán. odahaza viszont a hivatali munkát. Éppen a rideg hivatalban mutatja a legmelegebb érzéseket. haszontalannak nevezte. de kiszolgáltatott helyzete már megváltoztathatatlan viselkedésformát merevített rá. korlátozza a cselekvés szabadságfokát. belenőtt bizonyos fokú hierarchikusságba. és feladatot kapott tőle. hogy több lehet. Feltűnő ellentétben van ez apjának az alárendeltségből származó szolgálatkészségével: Pista egyszerűen jól nevelt és magától értetődően udvarias.A hivatal. Még a kapus is aggodalmasan állítja meg a távozót: miért sír. a mű szövegösszefüggésében azonban az olvasó számára azt is kifejezi. legföljebb érzi. és harangozott a lábával. A kopasz szinte védelmében veszi: „most szünidő van”. s feszesen kihúzta magát”. megcsókolja és „Szervusz. E foglalkozás kiválasztása nyilván a gyermeki fantázia szárnyalásának köszönhető. hiszen ez a családban is érvényesült: részben szükségszerűen. „Azonnal. De nem rossz ember a többi szereplő sem. s jó véleményt formál róla. de barátságosan beszélget vele. ahogy volt. s ez determinálja a viselkedési formákat. majd amikor visszatér: „Méltóztassék parancsolni2. hogy Pistában másfajta lehetőségek is benne szunnyadnak. és még azt is bevallja. A családi hierarchia csúcsán azonban az az édesapa állt. és valamennyire tükrözik az egyéniséget is. de amikor megjelent a méltóságos úr. hogy az életben a legalul lévők özé tartozik. a méltóságos úr pozitív véleménye változtatta meg: ha a főnöknek jó véleménye formálódott a fiáról. A hivatali látogatás kalandja tehát abból a felnőttvilágból adott alapos leckét Pistának. amit sohasem tesz meg otthon. és „csengő hangon és bátran” felelt. amelyben az emberek közti viszonyok egyértelműen hierarchikusak. méltóságos uram”. adattá fokoz le. amit talán az apja sem tud. lététől. hogy az apa viselkedését a munkahelyi nagyfőnök. Majd amikor megszólította őt a főnök „talpra ugrott. idegenkedéssel tekint rá. Az olvasó számára azonban egyértelmű. Az őt kelletlenül fogadó és megdorgáló apa átöleli. Az elbeszélés kisfiúja azonban még nem ismerhette a valóságosan létező hivatalt. A kisfiú egyrészt nem nevezi meg rangján a főnököt. „a földi bókolt”. másrészt a maga beszédjódján fejezi ki magát: a bizonyítványa „nem valami fényes”. részben viszont emiatt áldozatnak is tartja magát. csavargónak. az ilyenfajta kérdésektől viszolyognak leginkább a gyerekek. számmá. a fiát is szereti. A méltóságos úr kérdéseit – vagy ahhoz nagyon hasonlókat – nyilván sokszor kapott már felnőttektől. „olvadozott”. hanem öntudatosan válaszol. Apja a következő mondatokkal fordult a főnökéhez: „Parancsoljon. szolgálatkész a felnőttekkel szemben. méltóságos uram”. Szász bácsi készségesen segít a fiúnak. hogy repülő szeretne lenni. kijelentések közvetítik. Természetesen Pista is beleszületett. Részben egy gépezet csavarjának érzi magát. hogy ezeket az érzéseket nem lehet egészen szó szerint fogadni. Első ijedelmének elmúltával leült egy könyvhalomra. s éppen ezért az „egyszerű” ember rendre bizonyos mérvű félelemmel. hogy ott. A méltóságos úr bár vizsgáztatóan. Pistukám” köszönéssel búcsúztatja. a hivatal épületén belül is így közlekedtek. (Abban az időben az „úriemberek” kalapban jártak. s okkal. részben az apa természete miatt. a bürokrácia gépezete elidegeníti az embert a maga természetes tulajdonságaitól. A hivatalban a családját érzi tehernek. s ezért ú tud a legtermészetesebben viselkedni a főnök jelenlétében. olyan becézéssel. aki majdnem megbukott. s az elidegenedettséget számára a lehető legparadoxabb módon éppen a legemberibb gesztusok. Takács őr természetesen nem rossz ember. A fiú aligha tudja. kalap nélkül”. mint az apja. akiről a hivatali látogatás során derül ki. s ezt is kifejezi sírása. ki . Ráadásul néhány perce apja megszégyenítette őt a szobafőnök a „kopasz” előtt. és „máris rohant úgy.) Pista még nem részese a felnőttvilág hivatali hierarchikusságának.

A lélektani próza mestere tanult Freudtól is. Előbb a fiú és az apa. végül a visszatérő apa. Életkorából következően még kevesebbet tudhat. aki azért az apjából sem ábrándul ki. Számára ez az igazi s bizony nagyon fontos újság. nagyobb. Az első a fiú útja a hivatal lépcsőin és folyosóin az 578-as szobáig. nyugtalan és riadt”. hogy azonnal szemünkbe ötlik: az apának elsősorban nem a fiával. a főnök és a fiú. Olyan élettapasztalat. s talán még apjának is jobb véleménye lesz róla. s ezért a félig-tudás és a félig-tudatosság állapotában van Pista. hiszen a sírás okozója nem egyik vagy másik hivatali személy. Mondják. s ugyancsak a szobában. hogy eltévedt az épületben. ugyanakkor a boldog tudatlanság állapotának az elsiratása is. közben élettapasztalatban is gyarapodott. hanem maga az. Eszünkbe juthat ez itt is. majd hazáig. Sírása így egyszerre felszabadító jellegű. hogy senki. majd az apa és a méltóságos úr. hanem a hivatallal. az azt elrendező alárendeltségi viszonyok hálózata. számára sok minden titok és rejtély marad. s okkal.bántotta. A harmadik az út visszafelé a főkapuig. mint a főnök. a beavatódás katartikus élményének is szól. a főnök és a fiú az öt kis jelenet szereplői. az apa helyzetében és ebből következő viselkedésében található meg a kulcs a felnőttélethez. Mindvégig a fiú van a szobában. de egyúttal kéretlenül megtapasztalhatta azt is. mégis. az apa zsebében rejlik az ottfelejtett kamrakulcs. A középső szerkezeti egység a szereplőkre figyelve további jelenetekre tagolódik. ám az elbeszélés lélektani vonalvezetése van annyira áttetsző. A szobában. amit a Hivatal jelképez: a felnőttélet. . hogy apja „nagy. aztán a főnök és a „szoba”. legalább annak örülhet. de sikerrel elvégzett egy rábízott feladatot. ŰA második az apa szobájában játszódik. sőt talán még javított is valamelyest apja helyzetén azzal. Érhető. a labirintusból a hazavezető utat. az apa-fiú viszonyban mindig van valami freudi elem. amelybe Pista most betekinthetett. saját élethelyzetével van baja. hogy a felnőttek világa milyen is valójában. Megkapta a kért kulcsot. zavart. E tömör elbeszélés szerkezete a helyszínek alapján három egységre tagolható. aki éppen itt és ekkor teszi meg az első nagy lépéseket a teljesebb tudás és tudatosság létállapota felé. mint amilyenek valójában. és megleli a kijáratot. Pista távozóban „boldog volt. A kisfiú számára nem válnak olyan egyértelművé a viszonyok. most már a saját erejéből tájékozódik. amely okkal ríkathatja meg a kis emberkét. még ha ez nem is egészen tudatos benne. vagyis nagy összevisszaság uralkodott benne. Szokás Kosztolányi műveivel kapcsolatban a freudizmust emlegetni. hogy a főnökben jó véleményt alakított ki magáról. Erre valóban csak azt lehet válaszolni. amiként Freid is sokat merített az irodalomból. legalább egy fejjel nagyobb”.

talán ő is apja sorsára fog jutni. . megközelíthetetlen . . igazságban. második csalódás.Az ő szemszögéből kerül bemutatásra a történet. zegzugos. megrendült gyermeki hite a rendben. álmai nem lehetnek valósággá. végül zsúfolt. Apa: a főnök hatására dicséri fiát. értelmes.V. harmadik csalódás.I.III. magasabb. Pistukámnak szólítja búcsúzáskor. zavar. Pista: hazaindulván a fiúban mint a Hivatal. . Hivatal: tekintélyes. . nagy. Hivatal: sötét. ahogy amúgy soha. .Tulajdonságai: tisztességtudó. .VI. . nyomorék íróasztalnál dolgozik. Pista: összeomlott az atyai tekintély. mondván. jólnevelt. első csalódás. az áhított "szabadságban". Apja eldugott helyen. Talán megérzi.VII. kis. Apa: majdnem bukottnak nevezi fiát. tízéves kisfiú. mind az apa dicsfénye eltompult. jóságban.IV. szánalom van Pistában. Apa: megalázkodás a főnök előtt.Novella főhőse: Takács Pista. s próbálja menteni apja nimbuszát. mint a főnöke.A történet nem valódi. a legutolsó szobák egyikében.II.Kosztolányi Dezső .A kulcs . . . görnyedező hivatalnokok. .

gondolatait. minden egyes mondatnak fontos szerepe van.Kosztolányi Dezső vidéki. hogy illedelmes. csókolgatja. hanem az apai tekintély is szétporladt. érző ember lesz. Sokszor egyes szám első személyben közli az eseményeket. Ez a szám egyrészt az épület méreteire. Az apai tekintélyt féltő zsarnokból. A gyermek most találkozott először a felnőttek furcsa. A novella „hőse” főszereplője egy 10 éves kisfiú Takács Pistának hívják. Nemcsak a hivatal iránti. mintha nem is létezne. ha még nem olvasta. hogy szegény. A kisfiú nem tudja megfogalmazni érzéseit.. 577. kiismerhetetlen. elvtelen viselkedés. haszontalannak mondja. és az olvasóra bízza az értelmezést. jól nevelt. összekuszálódó gondolatai hatására. . Az édesapját keresi fel a hivatalban a kamrakulcsért. Kosztolányi írása tudatosan megszerkesztett alkotás. A történetet elbeszélő író gyakran a háttérben marad. az igazságban. tekintélyt parancsoló bűvöletének az összeomlása a kisfiúban. semmit sem ért. Majd megjelenik a főnök a hatalom megtestesítője. Szidja öltözékéért. aki elbeszélget a nyíltszívű. tisztességtudó. A harmadik emelet 578-as szoba. vagy prózai bekezdésről akkor is felismeri. Apja helyett szégyenkezik. s ellenkezőjét mondja. S lassan megindul a hivatal mítoszának a megsemmisülése. és a bizalomban. Az ajtón az 576. de még sosem járt ott. Most meglátja a hatalmas épületet. s az a pár dicsérő szó után. 578. S végül megérkezett az egy ajtóhoz. értelmes gyerekkel. Egyben megrendül gyermeki hite a rendben. Nem valódi történetről van szó. Ez a harmadik csalódás. Ez a három szám is valahogy meseszerűvé teszi ezt a helyiséget. megdöbbentő változást idéz elő édesapjában. másrészt az apa alacsony rangjára utal. A Nyugat nagy költőnemzedékéhez tartozott. A sarokban meglátta édesapját egy másik asztalnál. aki elkezdi dicsérni fiát. S megtudjuk még. megszégyenülésében fiát igyekszik megszégyeníteni. Apja megalázott sorsában megérzi saját jövőjét is. Önmagát siratja egy keserű élmény fájdalmával a szívében. Az elbeszélői magatartás sokféle lehet. hogy ki írta.. Értő olvasó egy Kosztolányi versről.. Újra eltévedt a folyosórengetegben. átöleli. csak hallomásból ismerte. érthetetlen világával. Az ő szemszögéből mutat be mindent az író. majd könnyektől csorgó arccal rohan hazafelé. Azt tudjuk róla.-as szám volt. Meghazudtolja önmagát. Szánalmas külsejét szégyelli. a gyermek élményeivel azonosul. A nagy íróasztalnál nem apja ült. A meglepett apa. takargatni próbálja. értelmiségi családból érkezett Budapestre. nem lenne valóságos. mindannak amit pár perccel ezelőtt mondott. hanem egy kopasz úr.

hisz ez a legutolsó szoba.) A főnök elbeszélget a fiúval. s azt hitte. . A gyerek hite megrendül a rendben. a cselekmény itt is egyszerű történet. Száz bácsi vezeti a fiúcskát az apja irodájába. okos (majdnem mindenből jelest kapott az első gimnáziumban). Takács Pista. ezután indult meg a csalódások igazi sorozata: 1. mely furcsává. Ekkor lassan megindul a Hivatal mítoszának megsemmisülése a kisfiúban. A gyermek ekkor találkozott először a felnőttek furcsa. apja megalázott sorsában megsejti saját jövőjét. szegény (ruhája elnyűtt. mint a rabok”) a harmadik emeleten. főszereplője egy kisfiú. hogy meghazudtolja korábbi önmagát. és az apa szolgalelkűen hunyászkodik meg előtte. mely lélektani elemekkel és jelentéstöbblettel gazdagodik. az igazságban. mely utal a hivatal nagyságára és az apa alacsony rangjára. dicsérő szavak az apjában olyan változást idéznek elő. A kisfiú keresi a szobát a harmadikon. értelmes. bezárva.A kulcs A mű az 1936-ban megjelent Tengerszem c. de annak se híre. melyekből következtetni lehet az apa társadalmi helyzetére. novellagyűjteményben található. 3. Egy pillanatra azonban megérzi álmai halálát. Az ajtó szemöldökfáján három szám. jól nevelt (Száz bácsi). hogy helyreállítsa megingott apai méltóságát. A Hivatal mitikus varázsának szétfoszlása az apa tekintélyét csorbította a gyerekben. Tisztességtudó. meseszerűvé teszi ezt az eldugott helyiséget. se hamva. és szidni kezdi a gyerek rendetlen öltözetét. és a leereszkedő. kiismerhetetlen világával. ezt az elhatározását semmi sem ingathatja meg. Az ő szemszögéből mutat be mindent az író. Az apja az 578-as szobában van (= börtön? – lásd korábban: „farácsok mögött hivatalnokok görnyedeztek. Pista a kamrakulcsért keresi fel apját a misztikusan leírt Hivatalban. Ruházata megvilágítja az otthoni viszonyokat. Elveszíti bizalmát az emberekben. A novella hőse. 2. Repülős szeretett volna lenni. Ám ez csak a kezdet volt. kinőtt).) A meglepett apa kísérletet tesz. a felnőttek világában. a jóságban.) Megjelenik a méltóságos úr.

ráérősebben elmondó elbeszélést (pl. hanem egy bonyolult jelrendszer. mondatnak fontos szerepe van. de nagyon jellemző eseményt mond el. rövidre fogott. Mikszáth). (pl. (de még a tárgyaknak is) mögöttes tartalmuk van. A történet nem valós. melynek célja egy bizonyos élmény közvetítése. az olvasóra bízza az értelmezést. Kosztolányinál a fentieken túl jellemző még: A hősök üres életű kis emberek. vagy az apa egy „hektikás asztal”-nál dolgozik – hektika=tüdőbaj – népbetegség => korrajz)        . A novellától el szokták különíteni a kevésbé feszített tempójú. Az eseményeknek. Elfojtott gyűlölet a novellákban szereplőiben (Freud!). Pistuka „repülő” akar lenni. az eseményeket kissé oldottabban. törvényszerűséget akarja megmutatni. A novella jellemzői: Minden szónak. Az egyszerinek tűnő események túlmutatnak magukon: a jelenségekben az író az általános igazságot. A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára.Novella: olyan kisepikai műfaj. mely rendszerint egyetlen. A történetet elbeszélő író gyakran a háttérben marad. nem magyarázza az eseményeket.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful