Szociálpszichológia 2. gyakorlat – csoportdöntési helyzet elemzése Mezőfi Virág (MEVSAAP.ELTE) Váczi Vivien (VAVSABP.

ELTE) A kubai rakétaválság A kubai rakétaválság a hidegháború talán legforróbb 2 hete volt 1962 őszén. A konfliktus a Kubába telepített szovjet rakéták miatt alakult ki. Kuba élén Fidel Castro állt, aki a forradalmárok vezetőjeként került hatalomra, s az amerikai befolyás ellen a szovjet kapcsolatokat építette és a hidegháborúban a Szovjetunió oldalára állt. A hidegháború fegyverkezési versenyében az Amerikai Egyesült Államok atomrakétákat telepítettek Törökország, Olaszország és Nagy-Britannia területére, melyek fenyegetéssel voltak a szovjetekre. Válaszul a szovjetek Hruscsovval az élen a frissen befolyás alá került, s az Egyesült Államokhoz oly közel lévő Kubába telepítettek interkontinentális rakétákat. Már a rakéták szállítása és a folyamat nyomon követése is nagy fejtörést okozott Kennedy elnöknek és az amerikai kormánynak, ám amíg be nem bizonyosodott a felderítő repülések alkalmával, hogy Kubában szovjet rakéta-indítóállások vannak, konkrét lépésre még nem szánták el magukat. Ennek a konkrét lépésnek a megtárgyalása 1962. október 18-án zajlott az ún. ExCom gyűlésen, melyet az Ovális Irodában tartottak.

Az amerikai kormányzat résztvevői:  John F. Kennedy - elnök  Robert F. Kennedy - igazságügyminiszter  George Ball - államtitkár  McGeorge Bundy – nemzetbiztonsági miniszterhelyettes  C. Douglas Dillon - pénzügyminiszter  Lyndon B. Jonhson - alelnök  Arthur Lundahl – NPIC igazgatója (National Photographic Interpretation Center)  Maxwell Taylor – tábornok

Rusk és McNamara egy kevésbé drasztikus megoldást javasoltak. Ezzel ellentétben Taylor is információs befolyást szeretett volna gyakorolni. melyek a szovjetek kubai rakétaindító-állomásáról készültek. invázió vagy blokád alá veszik Kubát. a kisebbség alulmaradt. Taylor és McCone-on keresztül Eisenhower (aki tanácsadóként segítette a kormány munkáját) azt remélve. hogy nincsenek Kubában nukleáris fegyverek. s már több támadási taktikát is kidolgozott. A probléma az volt. valamint az USA tekintélyveszteségét eredményezné külföldi szövetségesei szemében. javaslatokat várt a probléma megoldására.az alternatívák elemzése során kimondatlanul is efelé terelte a társaságot. így a tárgyalás és a diplomácia is nehézségbe ütközött. akik érdemben meg sem szólaltak. Az amerikai kormánynak már volt előzetes tudása a rakétákról. hogy felvegyék-e a kapcsolatot a szovjetekkel. A tárgyalás közepe felé már csoportnormává alakult a blokád ötlete. ennek oka valószínűleg az egy évvel korábbi Disznó-öbölbeli fiaskó. Fontos téma volt még. ám kevés sikerrel. Thompson és Robert Kennedy voltak. Normaként ki nem mondatlanul is érződött a kevésbé radikális irányzat. McNamara. mind a blokád. hogy szükséges-e egyáltalán lépéseket tenni. de most pontosabb információhoz jutottak. A gyűlés többi résztvevője a nukleáris háborútól tartva a blokád és a tárgyalás opcióit preferálta. Ezt véleményünk szerint már a normatív konformitás is segítette. A kockázatkereső opciót csak kevesen támogatták. ami megalapozta a későbbi blokád ötletét. mellyel a többséget megnyerte. A gyűlés végén a kormányzat a blokád ötlete mellett döntött. Ha nem reagálnak a helyzetre. Alapvetően 3 stratégia jöhetett szóba: hadat üzennek a Szovjetuniónak (és Kubának).külügyminiszter Llewellyn Thompson – nagykövet. majd vázolta a lehetséges alternatívákat. Alapvetően Kennedy elnök ötleteket. miután az összes lehetséges kimenetelt megtárgyalták. a radikálisabb stratégia felé hajlottak. felbátoríthatná a szovjet szövetségeseket. Rusk és McNamara –főként előbbivel az élen. hogy Kuba még nem kötött hivatalos szövetséget a Szovjetunióval. A csoport döntése során a kockázatkerülőbb megoldást választotta. Maxwell Taylor teljes vállszélességgel az invázió mellett tette le voksát. a Szovjetunióval kapcsolatos ügyek felelőse A gyűlés kezdetén Arthur Lundahl bemutatja a résztvevőknek a légi felderítés során készült fotókat. mind a tárgyalás szempontjából. A csoportnorma a tárgyalás során fokozatosan alakult ki. s a szovjetekkel való kapcsolat . s ha igen. Taylor. a hangsúlyosabb szereplők a megvitatásban Rusk. az más ellenbázisok megjelenéséhez vezethetne a világ más részein. hogyan. Dean Rusk a helyzet elemzéseként először feltette a kérdést. Rusk monológjával hatásos információs befolyást gyakorolt a résztvevőkre.hadügyminiszter Dean Rusk . s a Szovjetunió sem ismerte el hivatalosan a Kubába telepített rakétáit. ezzel képviselték a kisebbséget. a vége felé pedig már azok is látványosan helyeseltek.    John McCone – CIA igazgatója Robert McNamara . Alapvetően a többségi befolyás győzött.

felvétele. In Mészáros A. Osiris. hogy az információik nem 100%-osak. A kommunikáció azonban nem volt minden esetben gördülékeny. de számottevő véleményváltoztatás. s a vélemények is elsősorban az elnök meggyőzéséért hangzottak el. MA: Houghton . Janis. aki annak ellenére. úgy gondoljuk. A kommunikációs hálózat is mindenképpen centralizált. a felek többször egymás szavába vágtak. (2006) Társas alapmotívumok.maga a döntés jó volt (Faragó. Budapest. hogy másnak is lett volna még jobb. 1982). hogy a többséggel ellentétes állásponton volt. 2006). (szerk. Az eredmény megszületése után ők is a csoport mellé álltak. A csoportban Kennedy a mindenki véleményét meghallgató. Itt elsősorban Taylorra gondolunk. független próbált maradni. az ellenfelet nem becsülték le. hogy bárkinek is látványosabban változott volna a pozíciója. Felhasznált irodalom: Fiske. Tisztában voltak vele. hogy itt akár kitörhet a harmadik. S. kapuőr funkciót játszottak. semmilyen következménye nem lett számukra. Miskolc: Z-Press. kohézióteremtő vezető szerepét töltötte be (Janis. tudták. Mindenki neki számolt be az információiról. A „deviánsok” is elmondták véleményüket. (1982) Victims of Groupthink. A gyűlés résztvevői közül nagyon kevesen fejtették ki teljesen a véleményüket. s fel akarták venni a kapcsolatot az oroszokkal.) A munkahely szociálpszichológiai jelenségvilága. Kennedy a vezetői posztot jól töltötte be. Viszont a csoportgondolkodás több hibáját is sikerrel kiküszöbölték a tárgyalók. Előfordulhat. ezúttal már nukleáris háború. melynek középpontjában természetesen az elnök áll. míg az elején megadta az alaphangot. A társalgás során a tekintély szerepét egyértelműen John Kennedy töltötte be. Lehetséges. hogy – mint utólag bebizonyosodott. néhány helyen igencsak szegényesek. Robert szakította félbe). ez igazán csak Ruskról és Taylorról mondható el. viszont a két elhangzott monológ után már mindenki ezekhez igazodott. Ez a csoportnorma az egyeztetés végére csak még jobban megerősödött. a csoport nem degradálta és kritizálta őket. az információkeresés nyíltan zajlott. ezt a kerék stratégiája fedi le legjobban. egyedül Kennedy hozzászólásait tartották igazán tiszteletben (bár arra is láttunk egyszer példát. hogy az ExCom gyűlés sikeres csoportdöntéssel végződött.L. hogy a csoportnorma kialakulása után már többen is magukba fojtották ellentétes véleményüket. T. nem sztereotípiák alapján értékelték. 433-461. Rusk a társalgás végére háttérbe húzódott. Összességében elmondhatjuk. A csoportdöntés folyamatában nem gondoljuk. elfogadták a többségi döntést. nem erőltette semmilyen véleményét a csoportra. esetleg tekintélyvesztés sem történt. a csoport pedig semmilyen jellel nem utalt a kirekesztésére. A csoportgondolkodás több tünete is megjelent a döntés folyamán annak ellenére. a vita végére elfogadta a többségi döntést. Boston. Faragó K. hogy őt az öccse. magukat nem ringatták a sebezhetetlenség illúziójában. még kompromisszumosabb ötlete. s a történelem igazolta e döntés jogosságát. hogy ellenkező nézeteket vallottak. (2006) A csoportos döntéshozatal. I.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful