Szociálpszichológia 2. gyakorlat – csoportdöntési helyzet elemzése Mezőfi Virág (MEVSAAP.ELTE) Váczi Vivien (VAVSABP.

ELTE) A kubai rakétaválság A kubai rakétaválság a hidegháború talán legforróbb 2 hete volt 1962 őszén. A konfliktus a Kubába telepített szovjet rakéták miatt alakult ki. Kuba élén Fidel Castro állt, aki a forradalmárok vezetőjeként került hatalomra, s az amerikai befolyás ellen a szovjet kapcsolatokat építette és a hidegháborúban a Szovjetunió oldalára állt. A hidegháború fegyverkezési versenyében az Amerikai Egyesült Államok atomrakétákat telepítettek Törökország, Olaszország és Nagy-Britannia területére, melyek fenyegetéssel voltak a szovjetekre. Válaszul a szovjetek Hruscsovval az élen a frissen befolyás alá került, s az Egyesült Államokhoz oly közel lévő Kubába telepítettek interkontinentális rakétákat. Már a rakéták szállítása és a folyamat nyomon követése is nagy fejtörést okozott Kennedy elnöknek és az amerikai kormánynak, ám amíg be nem bizonyosodott a felderítő repülések alkalmával, hogy Kubában szovjet rakéta-indítóállások vannak, konkrét lépésre még nem szánták el magukat. Ennek a konkrét lépésnek a megtárgyalása 1962. október 18-án zajlott az ún. ExCom gyűlésen, melyet az Ovális Irodában tartottak.

Az amerikai kormányzat résztvevői:  John F. Kennedy - elnök  Robert F. Kennedy - igazságügyminiszter  George Ball - államtitkár  McGeorge Bundy – nemzetbiztonsági miniszterhelyettes  C. Douglas Dillon - pénzügyminiszter  Lyndon B. Jonhson - alelnök  Arthur Lundahl – NPIC igazgatója (National Photographic Interpretation Center)  Maxwell Taylor – tábornok

Ezzel ellentétben Taylor is információs befolyást szeretett volna gyakorolni. mellyel a többséget megnyerte. a hangsúlyosabb szereplők a megvitatásban Rusk. A csoportnorma a tárgyalás során fokozatosan alakult ki. Alapvetően a többségi befolyás győzött. miután az összes lehetséges kimenetelt megtárgyalták. A kockázatkereső opciót csak kevesen támogatták. javaslatokat várt a probléma megoldására. ám kevés sikerrel. de most pontosabb információhoz jutottak. Fontos téma volt még. a radikálisabb stratégia felé hajlottak. Taylor. A gyűlés végén a kormányzat a blokád ötlete mellett döntött. A csoport döntése során a kockázatkerülőbb megoldást választotta. ennek oka valószínűleg az egy évvel korábbi Disznó-öbölbeli fiaskó. Az amerikai kormánynak már volt előzetes tudása a rakétákról. hogy Kuba még nem kötött hivatalos szövetséget a Szovjetunióval. s a Szovjetunió sem ismerte el hivatalosan a Kubába telepített rakétáit. Rusk és McNamara –főként előbbivel az élen. valamint az USA tekintélyveszteségét eredményezné külföldi szövetségesei szemében.külügyminiszter Llewellyn Thompson – nagykövet. s a szovjetekkel való kapcsolat . Thompson és Robert Kennedy voltak. majd vázolta a lehetséges alternatívákat. s már több támadási taktikát is kidolgozott. melyek a szovjetek kubai rakétaindító-állomásáról készültek. hogy szükséges-e egyáltalán lépéseket tenni. Taylor és McCone-on keresztül Eisenhower (aki tanácsadóként segítette a kormány munkáját) azt remélve. invázió vagy blokád alá veszik Kubát. s ha igen. mind a tárgyalás szempontjából. Alapvetően 3 stratégia jöhetett szóba: hadat üzennek a Szovjetuniónak (és Kubának). hogy felvegyék-e a kapcsolatot a szovjetekkel. az más ellenbázisok megjelenéséhez vezethetne a világ más részein. A probléma az volt. McNamara. Dean Rusk a helyzet elemzéseként először feltette a kérdést. Ha nem reagálnak a helyzetre.hadügyminiszter Dean Rusk . így a tárgyalás és a diplomácia is nehézségbe ütközött. A tárgyalás közepe felé már csoportnormává alakult a blokád ötlete. Maxwell Taylor teljes vállszélességgel az invázió mellett tette le voksát. Normaként ki nem mondatlanul is érződött a kevésbé radikális irányzat. hogy nincsenek Kubában nukleáris fegyverek. Rusk monológjával hatásos információs befolyást gyakorolt a résztvevőkre. a vége felé pedig már azok is látványosan helyeseltek.    John McCone – CIA igazgatója Robert McNamara . hogyan. a kisebbség alulmaradt. Alapvetően Kennedy elnök ötleteket. Rusk és McNamara egy kevésbé drasztikus megoldást javasoltak. ami megalapozta a későbbi blokád ötletét. akik érdemben meg sem szólaltak. mind a blokád. felbátoríthatná a szovjet szövetségeseket. Ezt véleményünk szerint már a normatív konformitás is segítette. A gyűlés többi résztvevője a nukleáris háborútól tartva a blokád és a tárgyalás opcióit preferálta. a Szovjetunióval kapcsolatos ügyek felelőse A gyűlés kezdetén Arthur Lundahl bemutatja a résztvevőknek a légi felderítés során készült fotókat. ezzel képviselték a kisebbséget.az alternatívák elemzése során kimondatlanul is efelé terelte a társaságot.

esetleg tekintélyvesztés sem történt. Faragó K. Ez a csoportnorma az egyeztetés végére csak még jobban megerősödött. Robert szakította félbe). az ellenfelet nem becsülték le. hogy az ExCom gyűlés sikeres csoportdöntéssel végződött. hogy a csoportnorma kialakulása után már többen is magukba fojtották ellentétes véleményüket. ezúttal már nukleáris háború. Viszont a csoportgondolkodás több hibáját is sikerrel kiküszöbölték a tárgyalók. de számottevő véleményváltoztatás. A társalgás során a tekintély szerepét egyértelműen John Kennedy töltötte be. úgy gondoljuk. Előfordulhat. A kommunikáció azonban nem volt minden esetben gördülékeny. Felhasznált irodalom: Fiske. ez igazán csak Ruskról és Taylorról mondható el. viszont a két elhangzott monológ után már mindenki ezekhez igazodott. (2006) A csoportos döntéshozatal. hogy az információik nem 100%-osak. Osiris. s a történelem igazolta e döntés jogosságát. A csoportgondolkodás több tünete is megjelent a döntés folyamán annak ellenére. S. kohézióteremtő vezető szerepét töltötte be (Janis. Kennedy a vezetői posztot jól töltötte be. In Mészáros A. Rusk a társalgás végére háttérbe húzódott.L. magukat nem ringatták a sebezhetetlenség illúziójában. A gyűlés résztvevői közül nagyon kevesen fejtették ki teljesen a véleményüket. hogy itt akár kitörhet a harmadik.) A munkahely szociálpszichológiai jelenségvilága. nem erőltette semmilyen véleményét a csoportra. hogy másnak is lett volna még jobb. A „deviánsok” is elmondták véleményüket. 1982). Itt elsősorban Taylorra gondolunk. melynek középpontjában természetesen az elnök áll. Lehetséges. semmilyen következménye nem lett számukra. független próbált maradni. aki annak ellenére. tudták. hogy bárkinek is látványosabban változott volna a pozíciója. A csoportdöntés folyamatában nem gondoljuk. elfogadták a többségi döntést. A csoportban Kennedy a mindenki véleményét meghallgató.maga a döntés jó volt (Faragó. a csoport nem degradálta és kritizálta őket. hogy – mint utólag bebizonyosodott. Boston. hogy a többséggel ellentétes állásponton volt. (szerk. Miskolc: Z-Press. Összességében elmondhatjuk. T. Tisztában voltak vele. néhány helyen igencsak szegényesek. (2006) Társas alapmotívumok.felvétele. A kommunikációs hálózat is mindenképpen centralizált. az információkeresés nyíltan zajlott. Janis. Az eredmény megszületése után ők is a csoport mellé álltak. ezt a kerék stratégiája fedi le legjobban. MA: Houghton . a vita végére elfogadta a többségi döntést. s a vélemények is elsősorban az elnök meggyőzéséért hangzottak el. I. Budapest. még kompromisszumosabb ötlete. (1982) Victims of Groupthink. nem sztereotípiák alapján értékelték. s fel akarták venni a kapcsolatot az oroszokkal. 2006). egyedül Kennedy hozzászólásait tartották igazán tiszteletben (bár arra is láttunk egyszer példát. hogy őt az öccse. hogy ellenkező nézeteket vallottak. a csoport pedig semmilyen jellel nem utalt a kirekesztésére. 433-461. míg az elején megadta az alaphangot. a felek többször egymás szavába vágtak. Mindenki neki számolt be az információiról. kapuőr funkciót játszottak.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful