Szociálpszichológia 2. gyakorlat – csoportdöntési helyzet elemzése Mezőfi Virág (MEVSAAP.ELTE) Váczi Vivien (VAVSABP.

ELTE) A kubai rakétaválság A kubai rakétaválság a hidegháború talán legforróbb 2 hete volt 1962 őszén. A konfliktus a Kubába telepített szovjet rakéták miatt alakult ki. Kuba élén Fidel Castro állt, aki a forradalmárok vezetőjeként került hatalomra, s az amerikai befolyás ellen a szovjet kapcsolatokat építette és a hidegháborúban a Szovjetunió oldalára állt. A hidegháború fegyverkezési versenyében az Amerikai Egyesült Államok atomrakétákat telepítettek Törökország, Olaszország és Nagy-Britannia területére, melyek fenyegetéssel voltak a szovjetekre. Válaszul a szovjetek Hruscsovval az élen a frissen befolyás alá került, s az Egyesült Államokhoz oly közel lévő Kubába telepítettek interkontinentális rakétákat. Már a rakéták szállítása és a folyamat nyomon követése is nagy fejtörést okozott Kennedy elnöknek és az amerikai kormánynak, ám amíg be nem bizonyosodott a felderítő repülések alkalmával, hogy Kubában szovjet rakéta-indítóállások vannak, konkrét lépésre még nem szánták el magukat. Ennek a konkrét lépésnek a megtárgyalása 1962. október 18-án zajlott az ún. ExCom gyűlésen, melyet az Ovális Irodában tartottak.

Az amerikai kormányzat résztvevői:  John F. Kennedy - elnök  Robert F. Kennedy - igazságügyminiszter  George Ball - államtitkár  McGeorge Bundy – nemzetbiztonsági miniszterhelyettes  C. Douglas Dillon - pénzügyminiszter  Lyndon B. Jonhson - alelnök  Arthur Lundahl – NPIC igazgatója (National Photographic Interpretation Center)  Maxwell Taylor – tábornok

a radikálisabb stratégia felé hajlottak. hogy szükséges-e egyáltalán lépéseket tenni. valamint az USA tekintélyveszteségét eredményezné külföldi szövetségesei szemében. az más ellenbázisok megjelenéséhez vezethetne a világ más részein. A probléma az volt. A csoport döntése során a kockázatkerülőbb megoldást választotta. a Szovjetunióval kapcsolatos ügyek felelőse A gyűlés kezdetén Arthur Lundahl bemutatja a résztvevőknek a légi felderítés során készült fotókat. majd vázolta a lehetséges alternatívákat. Ezzel ellentétben Taylor is információs befolyást szeretett volna gyakorolni. ami megalapozta a későbbi blokád ötletét. Ezt véleményünk szerint már a normatív konformitás is segítette.külügyminiszter Llewellyn Thompson – nagykövet. miután az összes lehetséges kimenetelt megtárgyalták. s már több támadási taktikát is kidolgozott. Dean Rusk a helyzet elemzéseként először feltette a kérdést. A kockázatkereső opciót csak kevesen támogatták.az alternatívák elemzése során kimondatlanul is efelé terelte a társaságot. Fontos téma volt még. mind a tárgyalás szempontjából. javaslatokat várt a probléma megoldására. mind a blokád. hogyan. Alapvetően a többségi befolyás győzött. Taylor. a vége felé pedig már azok is látványosan helyeseltek. A csoportnorma a tárgyalás során fokozatosan alakult ki. Taylor és McCone-on keresztül Eisenhower (aki tanácsadóként segítette a kormány munkáját) azt remélve. Maxwell Taylor teljes vállszélességgel az invázió mellett tette le voksát.    John McCone – CIA igazgatója Robert McNamara . Rusk monológjával hatásos információs befolyást gyakorolt a résztvevőkre. s ha igen. ennek oka valószínűleg az egy évvel korábbi Disznó-öbölbeli fiaskó. a kisebbség alulmaradt. Alapvetően Kennedy elnök ötleteket. de most pontosabb információhoz jutottak. s a szovjetekkel való kapcsolat . akik érdemben meg sem szólaltak. Rusk és McNamara –főként előbbivel az élen. hogy Kuba még nem kötött hivatalos szövetséget a Szovjetunióval. melyek a szovjetek kubai rakétaindító-állomásáról készültek. A gyűlés többi résztvevője a nukleáris háborútól tartva a blokád és a tárgyalás opcióit preferálta. így a tárgyalás és a diplomácia is nehézségbe ütközött. ám kevés sikerrel. felbátoríthatná a szovjet szövetségeseket. s a Szovjetunió sem ismerte el hivatalosan a Kubába telepített rakétáit. Rusk és McNamara egy kevésbé drasztikus megoldást javasoltak. invázió vagy blokád alá veszik Kubát. ezzel képviselték a kisebbséget. Thompson és Robert Kennedy voltak. McNamara. Normaként ki nem mondatlanul is érződött a kevésbé radikális irányzat. mellyel a többséget megnyerte. a hangsúlyosabb szereplők a megvitatásban Rusk. Ha nem reagálnak a helyzetre. A gyűlés végén a kormányzat a blokád ötlete mellett döntött. Az amerikai kormánynak már volt előzetes tudása a rakétákról. A tárgyalás közepe felé már csoportnormává alakult a blokád ötlete. hogy nincsenek Kubában nukleáris fegyverek. hogy felvegyék-e a kapcsolatot a szovjetekkel. Alapvetően 3 stratégia jöhetett szóba: hadat üzennek a Szovjetuniónak (és Kubának).hadügyminiszter Dean Rusk .

Viszont a csoportgondolkodás több hibáját is sikerrel kiküszöbölték a tárgyalók. Miskolc: Z-Press. s a történelem igazolta e döntés jogosságát. aki annak ellenére. nem sztereotípiák alapján értékelték.) A munkahely szociálpszichológiai jelenségvilága. de számottevő véleményváltoztatás. A kommunikáció azonban nem volt minden esetben gördülékeny. s a vélemények is elsősorban az elnök meggyőzéséért hangzottak el. kohézióteremtő vezető szerepét töltötte be (Janis. Mindenki neki számolt be az információiról. hogy a csoportnorma kialakulása után már többen is magukba fojtották ellentétes véleményüket. hogy az ExCom gyűlés sikeres csoportdöntéssel végződött. magukat nem ringatták a sebezhetetlenség illúziójában. Előfordulhat. Janis. Itt elsősorban Taylorra gondolunk. ezúttal már nukleáris háború.maga a döntés jó volt (Faragó. A csoportdöntés folyamatában nem gondoljuk. elfogadták a többségi döntést. I. az ellenfelet nem becsülték le. úgy gondoljuk. hogy itt akár kitörhet a harmadik. (1982) Victims of Groupthink. melynek középpontjában természetesen az elnök áll. 1982). ezt a kerék stratégiája fedi le legjobban. még kompromisszumosabb ötlete. A csoportban Kennedy a mindenki véleményét meghallgató. Budapest.felvétele.L. (2006) Társas alapmotívumok. (2006) A csoportos döntéshozatal. S. míg az elején megadta az alaphangot. A gyűlés résztvevői közül nagyon kevesen fejtették ki teljesen a véleményüket. tudták. Összességében elmondhatjuk. hogy másnak is lett volna még jobb. A társalgás során a tekintély szerepét egyértelműen John Kennedy töltötte be. Az eredmény megszületése után ők is a csoport mellé álltak. a csoport nem degradálta és kritizálta őket. s fel akarták venni a kapcsolatot az oroszokkal. Lehetséges. Robert szakította félbe). hogy az információik nem 100%-osak. néhány helyen igencsak szegényesek. független próbált maradni. hogy őt az öccse. A csoportgondolkodás több tünete is megjelent a döntés folyamán annak ellenére. egyedül Kennedy hozzászólásait tartották igazán tiszteletben (bár arra is láttunk egyszer példát. A „deviánsok” is elmondták véleményüket. hogy – mint utólag bebizonyosodott. Osiris. Ez a csoportnorma az egyeztetés végére csak még jobban megerősödött. Faragó K. viszont a két elhangzott monológ után már mindenki ezekhez igazodott. Kennedy a vezetői posztot jól töltötte be. a csoport pedig semmilyen jellel nem utalt a kirekesztésére. A kommunikációs hálózat is mindenképpen centralizált. MA: Houghton . ez igazán csak Ruskról és Taylorról mondható el. Felhasznált irodalom: Fiske. esetleg tekintélyvesztés sem történt. a felek többször egymás szavába vágtak. In Mészáros A. az információkeresés nyíltan zajlott. hogy a többséggel ellentétes állásponton volt. a vita végére elfogadta a többségi döntést. kapuőr funkciót játszottak. T. (szerk. semmilyen következménye nem lett számukra. hogy bárkinek is látványosabban változott volna a pozíciója. Tisztában voltak vele. 2006). nem erőltette semmilyen véleményét a csoportra. 433-461. hogy ellenkező nézeteket vallottak. Boston. Rusk a társalgás végére háttérbe húzódott.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful