Szociálpszichológia 2. gyakorlat – csoportdöntési helyzet elemzése Mezőfi Virág (MEVSAAP.ELTE) Váczi Vivien (VAVSABP.

ELTE) A kubai rakétaválság A kubai rakétaválság a hidegháború talán legforróbb 2 hete volt 1962 őszén. A konfliktus a Kubába telepített szovjet rakéták miatt alakult ki. Kuba élén Fidel Castro állt, aki a forradalmárok vezetőjeként került hatalomra, s az amerikai befolyás ellen a szovjet kapcsolatokat építette és a hidegháborúban a Szovjetunió oldalára állt. A hidegháború fegyverkezési versenyében az Amerikai Egyesült Államok atomrakétákat telepítettek Törökország, Olaszország és Nagy-Britannia területére, melyek fenyegetéssel voltak a szovjetekre. Válaszul a szovjetek Hruscsovval az élen a frissen befolyás alá került, s az Egyesült Államokhoz oly közel lévő Kubába telepítettek interkontinentális rakétákat. Már a rakéták szállítása és a folyamat nyomon követése is nagy fejtörést okozott Kennedy elnöknek és az amerikai kormánynak, ám amíg be nem bizonyosodott a felderítő repülések alkalmával, hogy Kubában szovjet rakéta-indítóállások vannak, konkrét lépésre még nem szánták el magukat. Ennek a konkrét lépésnek a megtárgyalása 1962. október 18-án zajlott az ún. ExCom gyűlésen, melyet az Ovális Irodában tartottak.

Az amerikai kormányzat résztvevői:  John F. Kennedy - elnök  Robert F. Kennedy - igazságügyminiszter  George Ball - államtitkár  McGeorge Bundy – nemzetbiztonsági miniszterhelyettes  C. Douglas Dillon - pénzügyminiszter  Lyndon B. Jonhson - alelnök  Arthur Lundahl – NPIC igazgatója (National Photographic Interpretation Center)  Maxwell Taylor – tábornok

a kisebbség alulmaradt. felbátoríthatná a szovjet szövetségeseket. mellyel a többséget megnyerte. hogy szükséges-e egyáltalán lépéseket tenni. s a Szovjetunió sem ismerte el hivatalosan a Kubába telepített rakétáit. mind a blokád. mind a tárgyalás szempontjából. majd vázolta a lehetséges alternatívákat.hadügyminiszter Dean Rusk . ezzel képviselték a kisebbséget. az más ellenbázisok megjelenéséhez vezethetne a világ más részein. akik érdemben meg sem szólaltak. s ha igen. Thompson és Robert Kennedy voltak. Ezzel ellentétben Taylor is információs befolyást szeretett volna gyakorolni. s már több támadási taktikát is kidolgozott. Dean Rusk a helyzet elemzéseként először feltette a kérdést. Ezt véleményünk szerint már a normatív konformitás is segítette. Alapvetően 3 stratégia jöhetett szóba: hadat üzennek a Szovjetuniónak (és Kubának). a radikálisabb stratégia felé hajlottak. hogyan. A tárgyalás közepe felé már csoportnormává alakult a blokád ötlete. hogy felvegyék-e a kapcsolatot a szovjetekkel. A kockázatkereső opciót csak kevesen támogatták. Rusk és McNamara –főként előbbivel az élen. Fontos téma volt még. a vége felé pedig már azok is látványosan helyeseltek. Taylor. Rusk monológjával hatásos információs befolyást gyakorolt a résztvevőkre. Az amerikai kormánynak már volt előzetes tudása a rakétákról. A probléma az volt. A csoportnorma a tárgyalás során fokozatosan alakult ki. A gyűlés végén a kormányzat a blokád ötlete mellett döntött. Normaként ki nem mondatlanul is érződött a kevésbé radikális irányzat. a hangsúlyosabb szereplők a megvitatásban Rusk. de most pontosabb információhoz jutottak. javaslatokat várt a probléma megoldására. a Szovjetunióval kapcsolatos ügyek felelőse A gyűlés kezdetén Arthur Lundahl bemutatja a résztvevőknek a légi felderítés során készült fotókat. A csoport döntése során a kockázatkerülőbb megoldást választotta. Maxwell Taylor teljes vállszélességgel az invázió mellett tette le voksát. McNamara. A gyűlés többi résztvevője a nukleáris háborútól tartva a blokád és a tárgyalás opcióit preferálta. Taylor és McCone-on keresztül Eisenhower (aki tanácsadóként segítette a kormány munkáját) azt remélve. Alapvetően a többségi befolyás győzött. s a szovjetekkel való kapcsolat . Ha nem reagálnak a helyzetre. melyek a szovjetek kubai rakétaindító-állomásáról készültek.külügyminiszter Llewellyn Thompson – nagykövet. ennek oka valószínűleg az egy évvel korábbi Disznó-öbölbeli fiaskó.az alternatívák elemzése során kimondatlanul is efelé terelte a társaságot. valamint az USA tekintélyveszteségét eredményezné külföldi szövetségesei szemében.    John McCone – CIA igazgatója Robert McNamara . hogy nincsenek Kubában nukleáris fegyverek. Alapvetően Kennedy elnök ötleteket. Rusk és McNamara egy kevésbé drasztikus megoldást javasoltak. ami megalapozta a későbbi blokád ötletét. így a tárgyalás és a diplomácia is nehézségbe ütközött. hogy Kuba még nem kötött hivatalos szövetséget a Szovjetunióval. miután az összes lehetséges kimenetelt megtárgyalták. invázió vagy blokád alá veszik Kubát. ám kevés sikerrel.

egyedül Kennedy hozzászólásait tartották igazán tiszteletben (bár arra is láttunk egyszer példát.) A munkahely szociálpszichológiai jelenségvilága. hogy ellenkező nézeteket vallottak. (2006) A csoportos döntéshozatal. 1982). hogy másnak is lett volna még jobb. nem erőltette semmilyen véleményét a csoportra. melynek középpontjában természetesen az elnök áll.felvétele. néhány helyen igencsak szegényesek. In Mészáros A. a felek többször egymás szavába vágtak. T. Budapest. hogy az információik nem 100%-osak. az információkeresés nyíltan zajlott. A csoportdöntés folyamatában nem gondoljuk. a csoport nem degradálta és kritizálta őket. Mindenki neki számolt be az információiról. 2006). (2006) Társas alapmotívumok. Kennedy a vezetői posztot jól töltötte be. esetleg tekintélyvesztés sem történt. míg az elején megadta az alaphangot. úgy gondoljuk. A kommunikáció azonban nem volt minden esetben gördülékeny. A kommunikációs hálózat is mindenképpen centralizált. aki annak ellenére. hogy itt akár kitörhet a harmadik. Előfordulhat. hogy őt az öccse. Viszont a csoportgondolkodás több hibáját is sikerrel kiküszöbölték a tárgyalók. S. Tisztában voltak vele. a csoport pedig semmilyen jellel nem utalt a kirekesztésére. ez igazán csak Ruskról és Taylorról mondható el. Itt elsősorban Taylorra gondolunk. hogy az ExCom gyűlés sikeres csoportdöntéssel végződött. elfogadták a többségi döntést. viszont a két elhangzott monológ után már mindenki ezekhez igazodott. MA: Houghton . A csoportban Kennedy a mindenki véleményét meghallgató. Miskolc: Z-Press. Janis. A csoportgondolkodás több tünete is megjelent a döntés folyamán annak ellenére. Boston. a vita végére elfogadta a többségi döntést. még kompromisszumosabb ötlete. Ez a csoportnorma az egyeztetés végére csak még jobban megerősödött. hogy a többséggel ellentétes állásponton volt.maga a döntés jó volt (Faragó. s a történelem igazolta e döntés jogosságát. kapuőr funkciót játszottak.L. magukat nem ringatták a sebezhetetlenség illúziójában. hogy a csoportnorma kialakulása után már többen is magukba fojtották ellentétes véleményüket. s fel akarták venni a kapcsolatot az oroszokkal. A gyűlés résztvevői közül nagyon kevesen fejtették ki teljesen a véleményüket. Rusk a társalgás végére háttérbe húzódott. Robert szakította félbe). az ellenfelet nem becsülték le. (1982) Victims of Groupthink. Osiris. ezt a kerék stratégiája fedi le legjobban. Faragó K. (szerk. A társalgás során a tekintély szerepét egyértelműen John Kennedy töltötte be. semmilyen következménye nem lett számukra. Lehetséges. hogy – mint utólag bebizonyosodott. ezúttal már nukleáris háború. kohézióteremtő vezető szerepét töltötte be (Janis. független próbált maradni. I. Összességében elmondhatjuk. tudták. Felhasznált irodalom: Fiske. s a vélemények is elsősorban az elnök meggyőzéséért hangzottak el. de számottevő véleményváltoztatás. A „deviánsok” is elmondták véleményüket. 433-461. Az eredmény megszületése után ők is a csoport mellé álltak. nem sztereotípiák alapján értékelték. hogy bárkinek is látványosabban változott volna a pozíciója.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful