Szociálpszichológia 2. gyakorlat – csoportdöntési helyzet elemzése Mezőfi Virág (MEVSAAP.ELTE) Váczi Vivien (VAVSABP.

ELTE) A kubai rakétaválság A kubai rakétaválság a hidegháború talán legforróbb 2 hete volt 1962 őszén. A konfliktus a Kubába telepített szovjet rakéták miatt alakult ki. Kuba élén Fidel Castro állt, aki a forradalmárok vezetőjeként került hatalomra, s az amerikai befolyás ellen a szovjet kapcsolatokat építette és a hidegháborúban a Szovjetunió oldalára állt. A hidegháború fegyverkezési versenyében az Amerikai Egyesült Államok atomrakétákat telepítettek Törökország, Olaszország és Nagy-Britannia területére, melyek fenyegetéssel voltak a szovjetekre. Válaszul a szovjetek Hruscsovval az élen a frissen befolyás alá került, s az Egyesült Államokhoz oly közel lévő Kubába telepítettek interkontinentális rakétákat. Már a rakéták szállítása és a folyamat nyomon követése is nagy fejtörést okozott Kennedy elnöknek és az amerikai kormánynak, ám amíg be nem bizonyosodott a felderítő repülések alkalmával, hogy Kubában szovjet rakéta-indítóállások vannak, konkrét lépésre még nem szánták el magukat. Ennek a konkrét lépésnek a megtárgyalása 1962. október 18-án zajlott az ún. ExCom gyűlésen, melyet az Ovális Irodában tartottak.

Az amerikai kormányzat résztvevői:  John F. Kennedy - elnök  Robert F. Kennedy - igazságügyminiszter  George Ball - államtitkár  McGeorge Bundy – nemzetbiztonsági miniszterhelyettes  C. Douglas Dillon - pénzügyminiszter  Lyndon B. Jonhson - alelnök  Arthur Lundahl – NPIC igazgatója (National Photographic Interpretation Center)  Maxwell Taylor – tábornok

a radikálisabb stratégia felé hajlottak. invázió vagy blokád alá veszik Kubát. A probléma az volt. Fontos téma volt még. Dean Rusk a helyzet elemzéseként először feltette a kérdést. A tárgyalás közepe felé már csoportnormává alakult a blokád ötlete. melyek a szovjetek kubai rakétaindító-állomásáról készültek. A gyűlés végén a kormányzat a blokád ötlete mellett döntött.    John McCone – CIA igazgatója Robert McNamara . a kisebbség alulmaradt.külügyminiszter Llewellyn Thompson – nagykövet. felbátoríthatná a szovjet szövetségeseket. akik érdemben meg sem szólaltak. javaslatokat várt a probléma megoldására. a vége felé pedig már azok is látványosan helyeseltek. Normaként ki nem mondatlanul is érződött a kevésbé radikális irányzat. hogy felvegyék-e a kapcsolatot a szovjetekkel. s a Szovjetunió sem ismerte el hivatalosan a Kubába telepített rakétáit. mellyel a többséget megnyerte.hadügyminiszter Dean Rusk . mind a blokád. A kockázatkereső opciót csak kevesen támogatták. hogy Kuba még nem kötött hivatalos szövetséget a Szovjetunióval. ami megalapozta a későbbi blokád ötletét. A csoportnorma a tárgyalás során fokozatosan alakult ki. ennek oka valószínűleg az egy évvel korábbi Disznó-öbölbeli fiaskó. Maxwell Taylor teljes vállszélességgel az invázió mellett tette le voksát. Ezzel ellentétben Taylor is információs befolyást szeretett volna gyakorolni. Ha nem reagálnak a helyzetre. Alapvetően a többségi befolyás győzött. az más ellenbázisok megjelenéséhez vezethetne a világ más részein. majd vázolta a lehetséges alternatívákat. s már több támadási taktikát is kidolgozott. miután az összes lehetséges kimenetelt megtárgyalták. hogy szükséges-e egyáltalán lépéseket tenni. de most pontosabb információhoz jutottak. hogyan. Rusk monológjával hatásos információs befolyást gyakorolt a résztvevőkre. Ezt véleményünk szerint már a normatív konformitás is segítette. a Szovjetunióval kapcsolatos ügyek felelőse A gyűlés kezdetén Arthur Lundahl bemutatja a résztvevőknek a légi felderítés során készült fotókat. s ha igen. így a tárgyalás és a diplomácia is nehézségbe ütközött. s a szovjetekkel való kapcsolat . a hangsúlyosabb szereplők a megvitatásban Rusk. Rusk és McNamara egy kevésbé drasztikus megoldást javasoltak. Alapvetően 3 stratégia jöhetett szóba: hadat üzennek a Szovjetuniónak (és Kubának). ám kevés sikerrel. hogy nincsenek Kubában nukleáris fegyverek. Alapvetően Kennedy elnök ötleteket. A csoport döntése során a kockázatkerülőbb megoldást választotta. Az amerikai kormánynak már volt előzetes tudása a rakétákról. Taylor. Rusk és McNamara –főként előbbivel az élen. valamint az USA tekintélyveszteségét eredményezné külföldi szövetségesei szemében. Taylor és McCone-on keresztül Eisenhower (aki tanácsadóként segítette a kormány munkáját) azt remélve. A gyűlés többi résztvevője a nukleáris háborútól tartva a blokád és a tárgyalás opcióit preferálta. Thompson és Robert Kennedy voltak.az alternatívák elemzése során kimondatlanul is efelé terelte a társaságot. McNamara. mind a tárgyalás szempontjából. ezzel képviselték a kisebbséget.

433-461. magukat nem ringatták a sebezhetetlenség illúziójában. 2006). hogy ellenkező nézeteket vallottak. viszont a két elhangzott monológ után már mindenki ezekhez igazodott. de számottevő véleményváltoztatás. független próbált maradni. Ez a csoportnorma az egyeztetés végére csak még jobban megerősödött. Boston. A csoportban Kennedy a mindenki véleményét meghallgató. nem erőltette semmilyen véleményét a csoportra. (2006) A csoportos döntéshozatal. hogy másnak is lett volna még jobb. ezúttal már nukleáris háború. A csoportdöntés folyamatában nem gondoljuk. s a történelem igazolta e döntés jogosságát. I. semmilyen következménye nem lett számukra. az információkeresés nyíltan zajlott. aki annak ellenére. A kommunikációs hálózat is mindenképpen centralizált. s a vélemények is elsősorban az elnök meggyőzéséért hangzottak el. hogy az információik nem 100%-osak. tudták. az ellenfelet nem becsülték le. Viszont a csoportgondolkodás több hibáját is sikerrel kiküszöbölték a tárgyalók. néhány helyen igencsak szegényesek. (1982) Victims of Groupthink. a csoport pedig semmilyen jellel nem utalt a kirekesztésére. T. A kommunikáció azonban nem volt minden esetben gördülékeny. Összességében elmondhatjuk. 1982). a vita végére elfogadta a többségi döntést. A „deviánsok” is elmondták véleményüket. hogy bárkinek is látványosabban változott volna a pozíciója. egyedül Kennedy hozzászólásait tartották igazán tiszteletben (bár arra is láttunk egyszer példát. Janis. Felhasznált irodalom: Fiske. hogy a csoportnorma kialakulása után már többen is magukba fojtották ellentétes véleményüket. In Mészáros A. Rusk a társalgás végére háttérbe húzódott. (szerk. még kompromisszumosabb ötlete. nem sztereotípiák alapján értékelték. Lehetséges. Robert szakította félbe). kohézióteremtő vezető szerepét töltötte be (Janis. ez igazán csak Ruskról és Taylorról mondható el. (2006) Társas alapmotívumok. Mindenki neki számolt be az információiról. Kennedy a vezetői posztot jól töltötte be. hogy a többséggel ellentétes állásponton volt. kapuőr funkciót játszottak. Faragó K.L. míg az elején megadta az alaphangot. Itt elsősorban Taylorra gondolunk. melynek középpontjában természetesen az elnök áll. A csoportgondolkodás több tünete is megjelent a döntés folyamán annak ellenére. Budapest. Miskolc: Z-Press. Előfordulhat. a csoport nem degradálta és kritizálta őket. Tisztában voltak vele. Osiris. s fel akarták venni a kapcsolatot az oroszokkal.) A munkahely szociálpszichológiai jelenségvilága. a felek többször egymás szavába vágtak. hogy az ExCom gyűlés sikeres csoportdöntéssel végződött. úgy gondoljuk. esetleg tekintélyvesztés sem történt. ezt a kerék stratégiája fedi le legjobban. hogy – mint utólag bebizonyosodott.maga a döntés jó volt (Faragó. A társalgás során a tekintély szerepét egyértelműen John Kennedy töltötte be. A gyűlés résztvevői közül nagyon kevesen fejtették ki teljesen a véleményüket. elfogadták a többségi döntést. MA: Houghton . Az eredmény megszületése után ők is a csoport mellé álltak. hogy őt az öccse. S. hogy itt akár kitörhet a harmadik.felvétele.