Szociálpszichológia 2. gyakorlat – csoportdöntési helyzet elemzése Mezőfi Virág (MEVSAAP.ELTE) Váczi Vivien (VAVSABP.

ELTE) A kubai rakétaválság A kubai rakétaválság a hidegháború talán legforróbb 2 hete volt 1962 őszén. A konfliktus a Kubába telepített szovjet rakéták miatt alakult ki. Kuba élén Fidel Castro állt, aki a forradalmárok vezetőjeként került hatalomra, s az amerikai befolyás ellen a szovjet kapcsolatokat építette és a hidegháborúban a Szovjetunió oldalára állt. A hidegháború fegyverkezési versenyében az Amerikai Egyesült Államok atomrakétákat telepítettek Törökország, Olaszország és Nagy-Britannia területére, melyek fenyegetéssel voltak a szovjetekre. Válaszul a szovjetek Hruscsovval az élen a frissen befolyás alá került, s az Egyesült Államokhoz oly közel lévő Kubába telepítettek interkontinentális rakétákat. Már a rakéták szállítása és a folyamat nyomon követése is nagy fejtörést okozott Kennedy elnöknek és az amerikai kormánynak, ám amíg be nem bizonyosodott a felderítő repülések alkalmával, hogy Kubában szovjet rakéta-indítóállások vannak, konkrét lépésre még nem szánták el magukat. Ennek a konkrét lépésnek a megtárgyalása 1962. október 18-án zajlott az ún. ExCom gyűlésen, melyet az Ovális Irodában tartottak.

Az amerikai kormányzat résztvevői:  John F. Kennedy - elnök  Robert F. Kennedy - igazságügyminiszter  George Ball - államtitkár  McGeorge Bundy – nemzetbiztonsági miniszterhelyettes  C. Douglas Dillon - pénzügyminiszter  Lyndon B. Jonhson - alelnök  Arthur Lundahl – NPIC igazgatója (National Photographic Interpretation Center)  Maxwell Taylor – tábornok

hogy Kuba még nem kötött hivatalos szövetséget a Szovjetunióval. Ha nem reagálnak a helyzetre. hogy nincsenek Kubában nukleáris fegyverek. az más ellenbázisok megjelenéséhez vezethetne a világ más részein. hogy felvegyék-e a kapcsolatot a szovjetekkel. Ezzel ellentétben Taylor is információs befolyást szeretett volna gyakorolni. hogy szükséges-e egyáltalán lépéseket tenni. A gyűlés végén a kormányzat a blokád ötlete mellett döntött. a vége felé pedig már azok is látványosan helyeseltek. hogyan. Alapvetően a többségi befolyás győzött. Thompson és Robert Kennedy voltak. A csoportnorma a tárgyalás során fokozatosan alakult ki. ami megalapozta a későbbi blokád ötletét. Maxwell Taylor teljes vállszélességgel az invázió mellett tette le voksát. melyek a szovjetek kubai rakétaindító-állomásáról készültek. majd vázolta a lehetséges alternatívákat. ennek oka valószínűleg az egy évvel korábbi Disznó-öbölbeli fiaskó.hadügyminiszter Dean Rusk . a hangsúlyosabb szereplők a megvitatásban Rusk. mellyel a többséget megnyerte. ám kevés sikerrel. s a Szovjetunió sem ismerte el hivatalosan a Kubába telepített rakétáit. javaslatokat várt a probléma megoldására. A kockázatkereső opciót csak kevesen támogatták. miután az összes lehetséges kimenetelt megtárgyalták. Taylor és McCone-on keresztül Eisenhower (aki tanácsadóként segítette a kormány munkáját) azt remélve.az alternatívák elemzése során kimondatlanul is efelé terelte a társaságot.    John McCone – CIA igazgatója Robert McNamara . így a tárgyalás és a diplomácia is nehézségbe ütközött. de most pontosabb információhoz jutottak. Dean Rusk a helyzet elemzéseként először feltette a kérdést. a kisebbség alulmaradt. Fontos téma volt még. Rusk monológjával hatásos információs befolyást gyakorolt a résztvevőkre. Alapvetően Kennedy elnök ötleteket. s a szovjetekkel való kapcsolat . A probléma az volt. mind a blokád. A csoport döntése során a kockázatkerülőbb megoldást választotta. McNamara. Ezt véleményünk szerint már a normatív konformitás is segítette. a radikálisabb stratégia felé hajlottak. Rusk és McNamara egy kevésbé drasztikus megoldást javasoltak. s ha igen. felbátoríthatná a szovjet szövetségeseket. ezzel képviselték a kisebbséget. a Szovjetunióval kapcsolatos ügyek felelőse A gyűlés kezdetén Arthur Lundahl bemutatja a résztvevőknek a légi felderítés során készült fotókat. akik érdemben meg sem szólaltak. Taylor. A tárgyalás közepe felé már csoportnormává alakult a blokád ötlete. Az amerikai kormánynak már volt előzetes tudása a rakétákról. A gyűlés többi résztvevője a nukleáris háborútól tartva a blokád és a tárgyalás opcióit preferálta. Normaként ki nem mondatlanul is érződött a kevésbé radikális irányzat. Rusk és McNamara –főként előbbivel az élen. s már több támadási taktikát is kidolgozott.külügyminiszter Llewellyn Thompson – nagykövet. invázió vagy blokád alá veszik Kubát. mind a tárgyalás szempontjából. Alapvetően 3 stratégia jöhetett szóba: hadat üzennek a Szovjetuniónak (és Kubának). valamint az USA tekintélyveszteségét eredményezné külföldi szövetségesei szemében.

hogy bárkinek is látványosabban változott volna a pozíciója. A „deviánsok” is elmondták véleményüket. ezúttal már nukleáris háború. egyedül Kennedy hozzászólásait tartották igazán tiszteletben (bár arra is láttunk egyszer példát. Faragó K. Osiris. Mindenki neki számolt be az információiról. Robert szakította félbe). hogy ellenkező nézeteket vallottak. a felek többször egymás szavába vágtak. I. Kennedy a vezetői posztot jól töltötte be. hogy másnak is lett volna még jobb. Rusk a társalgás végére háttérbe húzódott. MA: Houghton . A csoportdöntés folyamatában nem gondoljuk. A társalgás során a tekintély szerepét egyértelműen John Kennedy töltötte be. 1982). A csoportban Kennedy a mindenki véleményét meghallgató. Boston. úgy gondoljuk. hogy itt akár kitörhet a harmadik. a csoport nem degradálta és kritizálta őket. független próbált maradni. elfogadták a többségi döntést. s a vélemények is elsősorban az elnök meggyőzéséért hangzottak el. hogy a többséggel ellentétes állásponton volt. (2006) A csoportos döntéshozatal.L. de számottevő véleményváltoztatás. Lehetséges. A kommunikáció azonban nem volt minden esetben gördülékeny. míg az elején megadta az alaphangot. Összességében elmondhatjuk. Janis. Ez a csoportnorma az egyeztetés végére csak még jobban megerősödött. az ellenfelet nem becsülték le. ezt a kerék stratégiája fedi le legjobban. hogy a csoportnorma kialakulása után már többen is magukba fojtották ellentétes véleményüket. T. aki annak ellenére. Az eredmény megszületése után ők is a csoport mellé álltak. (2006) Társas alapmotívumok. (szerk. semmilyen következménye nem lett számukra. A gyűlés résztvevői közül nagyon kevesen fejtették ki teljesen a véleményüket. tudták.felvétele. kohézióteremtő vezető szerepét töltötte be (Janis. hogy – mint utólag bebizonyosodott. In Mészáros A. s fel akarták venni a kapcsolatot az oroszokkal. melynek középpontjában természetesen az elnök áll. A kommunikációs hálózat is mindenképpen centralizált. ez igazán csak Ruskról és Taylorról mondható el. Viszont a csoportgondolkodás több hibáját is sikerrel kiküszöbölték a tárgyalók. még kompromisszumosabb ötlete. viszont a két elhangzott monológ után már mindenki ezekhez igazodott. hogy az információik nem 100%-osak. S. a csoport pedig semmilyen jellel nem utalt a kirekesztésére. hogy őt az öccse. Tisztában voltak vele. Felhasznált irodalom: Fiske. 433-461. (1982) Victims of Groupthink. nem sztereotípiák alapján értékelték. Miskolc: Z-Press. kapuőr funkciót játszottak.) A munkahely szociálpszichológiai jelenségvilága. A csoportgondolkodás több tünete is megjelent a döntés folyamán annak ellenére. hogy az ExCom gyűlés sikeres csoportdöntéssel végződött. nem erőltette semmilyen véleményét a csoportra. s a történelem igazolta e döntés jogosságát. 2006). Itt elsősorban Taylorra gondolunk. Előfordulhat. magukat nem ringatták a sebezhetetlenség illúziójában. esetleg tekintélyvesztés sem történt. a vita végére elfogadta a többségi döntést. az információkeresés nyíltan zajlott. néhány helyen igencsak szegényesek. Budapest.maga a döntés jó volt (Faragó.