Az átváltozás

1 Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt. "Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között. Az asztalon kicsomagolt posztómintagyűjtemény hevert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -, fölötte pedig ott lógott a kép, amelyet nemrég vágott ki egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szőrmekalapban és szőrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltűnt nehéz szőrmemuffjában, amelyet a szemlélő felé nyújtott. Gregor tekintete ezután az ablakra vetődött, és a borongós időtől - hallani lehetett, amint esőcseppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit még aludnék, és elfelejteném ezt az egész őrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megszokta, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordulni. Bármekkora erővel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Már vagy százszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak akkor hagyta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyű, tompa fájdalmat érzett az oldalában. "Istenem - gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátán az ágydeszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszkető helyet, amelyet csupa kis fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje őket; egyik lábával meg akarta tapogatni a viszkető helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott. Újra visszacsúszott előbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolondít. Az embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én például a délelőtt folyamán visszamegyek a vendéglőbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak még a reggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a főnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja, nem járnék-e jól? Ha szüleim miatt nem türtőztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a főnököm elé, és amúgy istenigazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is micsoda furcsa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráadásul egész szorosan oda kell állnia a főnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve minden remény; ha egyszer együtt lesz a pénz, amiből kifizethetem neki szüleim adósságát - nem tarthat tovább öt-hat évnél -, mindenképpen megteszem. Az lesz majd a nagy üzlet. Egyelőre azonban föl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom."

És ránézett az ébresztőórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" gondolta. Fél hét volt, és a mutatók békésen haladtak előre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé járt. Nem szólt volna az ébresztőóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; biztosan szólt is. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengető csörömpölést? Nos, ha nyugodtan nem is, de valószínűleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következő vonat hétkor indul, eszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva, magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérné is a vonatot, a főnök dörgedelmeitől már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonathoz, és mulasztásáról már rég leadta a jelentést. A főnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha beteget jelentene? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egyszer sem volt beteg. A főnök biztosan kijönne a betegsegélyező orvosával, szemrehányást tenne a szülőknek lusta fiuk miatt, és minden ellenvetést megelőzne azzal, hogy a betegsegélyező orvosára hivatkozna, aki másfajta embert nem is ismer, csak makkegészséges munkakerülőt. És nem volna ebben az esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú alvás után csakugyan fölösleges álmosságtól, Gregor valóban jól érezte magát, sőt alaposan meg is éhezett. Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - az óra éppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón. - Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni? A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor részletesen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakra szorítkozott: - Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is. Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, mert anyja megnyugodott ettől a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta a többi családtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogott is az egyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével: - Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idő múlva újra megszólalt mélyebb, figyelmeztető hangon: - Gregor! Gregor! A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan: - Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire? Mindkét oldalra így felelt Gregor: - Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hosszú szünetekkel minden feltűnő vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga tovább suttogott: - Gregor, nyisd ki, könyörgök.

ha a szőnyegre esik. Ha be akarta hajlítani az egyiket. Az ilyen pillanatokban. hogy ezáltal kiszabadulhat az ágyból. csak föl kellett kissé fújnia magát. minden erejével kíméletlenül előrelökte magát. és látta. lassan mozdult. hogy pillanatnyilag talán éppen testének alsó fele a legérzékenyebb. mintha szabadjára engedték volna őket. újra arra gondolt. amelyet érzett. közben az összes többi felfokozott." És kis ideig nyugodtan feküdt. és fejét óvatosan az ágy széle felé fordította. ha lehet. kész csoda lesz. fájdalmas izgalommal izgett-mozgott. mely már a keskeny utca másik oldalát homályba burkolta. amelyet egyébként még nem látott és nem is tudott pontosan elképzelni. valószínűleg nem sérül meg. amikor újra ütött az ébresztőóra -. hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle. Hátát keménynek érezte. s nem találta a módját. amikor Gregor már-már megvadulva. ha az ágyban marad. Ha így esik ki. ha meg nem sérül a feje. Ezután felsőtestével próbált kijutni az ágyból. amelyet esés közben mereven fel fog tartani. mert ha a végén így esik le. Hogy hangjának elváltozása nem más. A folytatás viszont nehezebben ment. az utazók egyik foglalkozási betegségének előjele. hogy érdeklődjék utánam. amit akart. és legokosabb mindent feláldozni. helyettük viszont csak a sok lábacskája volt. és kíváncsian várta. erre már rájött. hogy merő képzelgés. De mikor hasonló erőfeszítés után felsóhajtva újra előző helyzetébe került.Gregornak azonban esze ágában sem volt. nem sok biztonságot és bátorságot meríthetett. még dühösebben viaskodnak egymással. akkor már jobb. A takarót ledobni igen egyszerű volt. hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból. a reggeli köd látványából. Közben nem feledkezett meg arról sem. rosszul választotta meg az irányt. enyhe fájdalmat. amelyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak. és szélessége. s csak aztán mérlegelni a továbbiakat. ha csak egy kis reménye is van. amilyen élesen csak tudta. Először testének alsó felével akart kijutni az ágyból. és az égő fájdalom. hogy ily módon tovább csússzon. ebben nem is kételkedett. mintha a tökéletes csendtől várná a dolgok valóságos és természetes rendjének visszatérését. higgadt megfontolás. hogyan fognak mai képzelődései lassan szétoszlani. de ez az alsó rész. az ablakra vetette a tekintetét. az volt az első. De mikor végre szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül. mert az üzletet hét előtt nyitják. felvilágosította. hogy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót. amelyről fölkeléskor kiderült. feje. "Csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban" . de sajnos. már hét óra. Ez ment is könnyen. nehézkesnek bizonyult.gondolta. hogy a lábai. Egyébként addig majd jön is valaki az üzletből. Márpedig semmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét. mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással. félelem fogta el attól. Először nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni. és már le is csúszott. hogy emlékezetébe idézze. különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. hogy lehetetlenség az ágyban maradnia. és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket. felöltözni és mindenekelőtt megreggelizni. Aztán így szólt magában: "Mielőtt negyed nyolcat ütne. okvetlen ki kell jutnom teljesen az ágyból. Leginkább az . és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt. és végül. hogy kinyissa. amelyik kiegyenesedett. mint az alapos megfázásnak." És most nekilátott.gondolta Gregor. fáradtan sóhajtozva. Emlékezett rá. a levegőben. "Már hét óra . talán a rossz fekvés okozta. aligha történik baja. és áldotta utazásaiból eredő óvatosságát. nekiütődött az ágy alsó végének. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége. és még most is mekkora a köd. súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordulását. hogy rendet és nyugalmat teremtsen ebben az önkényeskedésben. a kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt.

mi van vele .Gregor . lehajolnának terhükkel.mondta a cégvezető a bal oldali szobában. itt a cégvezető úr. "Valaki az üzletből" . Már odáig jutott. és most már igen hamar végleg döntenie kellett.Valami leesett odabenn . Gregor megpróbálta elképzelni. hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát. ha segítségére jönnének.ha egyáltalán szükség van erre a kérdezősködésre -. mit mondjunk neki. mint máskor. ki az: maga a cégvezető. természetesen most is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment.Tudom . hogy számolnia kellett a robajjal. így történt. Majd szíveskedik eltekinteni a szobádban levő rendetlenségtől. Nos. amíg átlendül a hasára a padlón. ahol remélhetőleg majd lábacskáit is lesz mire használnia. mint erőfeszítés. Gregornak elég volt a látogató első üdvözlő hangját meghallania.Gregor. De szinte nyers válaszul erre a kérdésére a cégvezető néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában. Nem tudjuk. és a szőnyeghez dörzsölte. Miért is ítéltetett Gregor arra a sorsra.gondolta Gregor valami esztelen reménységbe kapaszkodva. . mint gondolta. míg lábacskái annál sebesebben táncoltak. ahol a legkisebb mulasztás esetén is mindjárt a legsúlyosabbra gyanakodnak? Csirkefogó lenne vajon egytől egyig minden alkalmazott. Mégis meg kell próbálnia. csak bedugnák karjukat domború háta alá. a lehetőségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. ha egy gyakornokot küldenek ide. kihámoznák az ágyból. eltekintve attól. nincs köztük egyetlen derék. Kissé felfogta az esést a szőnyeg. hűséges ember sem. teljes erővel kivetette magát az ágyból. Két erős ember . Hangos csapódás hallatszott. és kinyitotta. De azután a cselédlány. magának a cégvezetőnek kellett eljönnie. mert öt perc híján negyed nyolc volt . hogy olyan cégnél szolgáljon. amellyel majd az esés jár. "Nem nyitják ki" . azt bizony beverte. robajról voltaképp nem lehetett beszélni. hogy az ajtók be vannak zárva. aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában.szólalt meg most apja a bal oldali szobában -. hogy a húga is meghallja. és megnyikorgatta lakkcsizmáját. hogy a tompa zaj nem is volt olyan feltűnő. mely Gregort e gondolatok közben elfogta. . csak hintáztatnia kellett magát a lendületből -. mint ma vele. hogy milyen egyszerű volna minden. de annyira. kiálthatna-e valóban segítségért? Nyomorúságos helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra. és érdeklődik. hogy megkérdezze.bőven elég lenne. és ezzel az egész ártatlan család tudomására hozni. és Gregor háta is rugalmasabb volt. Nyisd ki tehát. . itt a cégvezető.okozott gondot neki. nem merte felemelni a hangját.és akkor csengettek a lakásajtón. hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezető eszére lehet rábízni? És nem annyira valódi elhatározás következtében. és akkor csak ki kellene várniuk óvatosan. és most dühében és fájdalmában ide-oda forgatta. ha akár csak egy-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében. s ez ha rémületet nem is. légy szíves. és szinte megmerevedett. A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta: . Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból . Egyébként veled is személyesen akar beszélni.apjára és a cselédlányra gondolt . és már tudta is. eszébe jutott.mondta Gregor halkan. az ajtót. ha valósággal képtelen felkelni az ágyból? Valóban nem lett volna elég.gondolta. miért nem utaztál el a korai vonattal. Egy pillanatig néma csend volt.az új módszer inkább játék volt. mint inkább az izgalom hatására. hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetővel is valami hasonló. némi aggodalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött. . Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan.

hogy nekünk üzletembereknek . remélhetőleg nincs semmi komoly baja. szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz. Eredetileg az volt a szándékom. . A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel. vagy a menetrendet tanulmányozza. és most mintha hirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni.sajnos. amelyre később könnyűszerrel találhat majd megfelelő kifogást. benn lóg a szobájában. de mivel arra kényszerít. és biztosan nem is érzi jól magát. csak az üzletre. vagy ha tetszik. . Pillanatnyilag ott feküdt ugyan a szőnyegen. és eszébe sem jutott. és mentette viselkedésüket. . most egy hétig itt volt a városban. szerencsére . mindjárt megnézheti. hogy nyissa ki az ajtót. hogy haszontalanul vesztegessem itt az időmet. hogy sokkal okosabb volna. hogy elveszti az állását. józan embernek ismertem. és még el sem kezdett öltözni. Most azonban látom érthetetlen makacsságát. bár reggel tagadta.Mással. Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz másra se gondol ez a fiú. és senki sem kívánta volna tőle komolyan. és meg se moccant.mondta az anyja a cégvezetőnek. én azonban majdhogynem becsületszóra kijelentettem. hogy itt van. Már az is szórakozás neki. miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. nehogy a beszélgetés egyetlen szavát is elszalassza. . nagyságos asszonyom. Meg kell azonban mondanom. és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel.Nem jól van . olyan makacs. hogy dolgozik egy kicsit a lombfűrésszel. hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló.. alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit.mondta Gregor.kiáltotta most a cégvezető emelt hangon -. nem tudom. Most szüleinek és főnökének nevében beszélek. Szóval teljesítménye az utóbbi időben korántsem nevezhető . higgye el. meg vagyok lepve.kérdezte türelmetlenül apja. Szinte már bosszant. és mellesleg megjegyezve. Márpedig az állása egyáltalán nem mondható szilárdnak. Samsa úr! . Meg vagyok lepve. ha most békén hagynák. hogy sohasem megy el este szórakozni. ha ismerte volna helyzetét. Most például faragott két-három este egy kis keretet. de egy este se ment el hazulról. De éppen e bizonytalanság szorongatta a többieket. nem jól van. meg fog lepődni.Rögtön jövök . És Gregor úgy érezte. E kis udvariatlanság miatt. mert az a veszély fenyegeti. . hogy a legcsekélyebb mértékben is kiálljak magáért. milyen kedves. a jobb oldali szobában a húga felzokogott. én sem tudom magamnak megmagyarázni . egymagunkban nem lettünk volna képesek rávenni Gregort. végtére mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában.Nem . és elmegy a kedvem. és csendben újságot olvas. és igen komolyan kérem. Ül az asztalunknál. .mondta Gregor lassan és megfontoltan.Jó reggelt. Én magát nyugodt.Samsa úr . A főnök célzott ugyan reggel mulasztásának lehetséges magyarázatára . hogy elhagyja a családját. cégvezető úr. A bal oldali szobában kínos csönd támadt. És miért sír? Mert ő nem kelt fel. és mert akkor a főnök újra üldözni fogja a szülőket régi követeléseivel? Ezek azonban egyelőre fölösleges gondok voltak. adjon azonnal világos magyarázatot. hogy engedje be a cégvezetőt. nemmel és igennel felel csupán.kiáltott közbe barátságosan a cégvezető. cégvezető úr. Gregor még itt volt. mégsem lehet Gregort csak úgy egyszeriben elküldeni.üzleti szempontból igen gyakran egyszerűen túl kell tennünk magunkat az ilyen könnyű rosszulléteken.Bemehet végre a cégvezető úr? . Egyébként boldog vagyok. mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -. hogy mindezt négyszemközt mondom el magának. és nem engedi be a cégvezetőt.egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -. és ismételten kopogott az ajtón. mihelyt Gregor kinyitja az ajtót.mondta a cégvezető -.

Állathang volt . mama! . Ha viszont mindent nyugodtan fogadnak.Csak nem akarja a bolondját járatni velünk? . .Anna! Anna! . Először lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényről. mint gondoltam. Ezzel sikerült úrrá lennie testén. bizonyára az ágyban szerzett gyakorlattal. .mondta a cégvezető az anya kiáltozásához képest feltűnően halkan. . ezt elismerjük. Nekidőlt egy közeli szék támlájának.hogy öltözhetett fel húga ilyen gyorsan? -. mint az olyan lakásokban szokás. Most még az ágyban fekszem.kiáltott aztán. mit mond. nyolcra csakugyan a pályaudvaron lehet. . nekem nem is szóltak róla egy szót sem. és felrántották a lakás ajtaját.De cégvezető úr . akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra. Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy. amikor különleges üzleteket lehet kötni. Hamar orvosért. és lábacskáival megkapaszkodott a szélében. és nem kell otthon maradnia. s a főnök úrnak adja át üdvözletemet! És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta. De már egészen friss vagyok megint.Tessék. cégvezető úr. ott leszek én is mindjárt az üzletben. hogy fölkeljek. mert újra meghallotta a cégvezető hangját. azazhogy majdnem semmi.kiáltott Gregor magából kikelve. mi meg kínozzuk! Grete! Grete! . .Azonnal menj orvosért. Valóban ki akarta nyitni az ajtót. de végül utolsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan. . Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat. meg akarta mutatni magát. könnyedén. megyek már! Valami könnyű rosszullét. Gregor szobáján keresztül érintkeztek.Az isten szerelmére .Szaladjon azonnal lakatosért! És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az előszobába . De már jól vagyok.Értették egyetlen szót is? .kiáltott ki az apa az előszobán át a konyhába. szíveskedjen ezt közölni. bizonyára nyitva hagyták az ajtót. közeledett az éjjeliszekrényhez. beszélni akart a cégvezetővel. de olyan évszak nincsen. . Különben is még a nyolcórás vonattal elutazom. szüleim is tudják. Már tegnap este is volt valami előérzetem. őt nem terheli többé felelősség. amelyekkel illet. . ahol valami nagy szerencsétlenség történt. Gregor beteg. Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindig azt hiszi. hogy átvészeli majd a betegséget. Ha megijednek. amikor egyetlen üzletet sem kötünk. Cégvezető úr! Kímélje meg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak. és szinte nem is tudta. és ha siet. de ügyet sem vetett a kínzó fájdalmakra.kérdezte a cégvezető a szülőktől. és izgalmában minden egyébről megfeledkezett -. mohón várta.kielégítőnek. azonnal kinyitom. ha megpillantják. Nem is kell tovább itt maradnia. Csapódást nem is lehetett hallani. bár ez nem az az évszak. olyannak nem szabad lennie. Samsa úr.kiáltotta Gregor húga a másik oldalról. Most éppen kiszállok az ágyból. és elnémult. e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. hogy mit szólnak majd a többiek. és megnyugodhat. és megpróbált fölkapaszkodni rajta. akik annyira szeretnék látni. Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem volt. kis szédülés akadályozott meg. talán súlyos beteg.kiáltotta anyja már-már sírva -. hogy beszélt Gregor? . és közben tapsolt. Csak rám kellett volna nézni. Hallottad.

keményen neki annak a zárnak!" És abban a hitben. Még ezzel a nehéz mozdulattal volt elfoglalva. talán az ajtónak támaszkodnak és hallgatóznak valamennyien. megkapaszkodott benne . és így szólt magában: "Lakatosra csak nem volt szükségem" . Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét. Ez igen felbátorította Gregort. egyenletesen működő erő hajtaná. mint előzőleg. a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulcsot. valamint oldalt hajtott feje. égnek meredő hajjal . Igaz. megköszörülte a torkát. hatalmas mellkasa belerázkódott. és egy pillanatra megpihent az erőkifejtés után. Mindenesetre már gondoltak rá. hogy nincsenek valódi fogai . és férjére pillantott. mert elképzelhető volt. hol pedig egész testének súlyával lenyomta. mintha láthatatlan. és nem törődött vele. hogy nincs egészen rendben. minden erejét összeszedte. s azon voltak. mint a szél zúgása -. Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót. Végre visszacsattant a zár. hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában. érthetőbbnek.lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -. nekivetette magát az ajtónak. Aztán nekilátott. Szülei és a cégvezető talán az asztalnál ülnek és sugdolóznak. hogy segítsenek rajta. Sajnos. és szükség szerint hol ráakaszkodott a kulcsra. és lassan hátrálni kezdett. Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott. nehogy épp a szobába való belépés előtt vágódjon ügyetlenül hanyatt. az orvostól és a lakatostól is. és már meg is pillantotta. nagyszerű és meglepő eredményeket várt. és nem ért rá másra is odafigyelni. ráfolyt a kulcsra. hogy szájával megfordítsa a kulcsot a zárban. Előbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén. mindenesetre ügyelve arra.Hallgassák csak . csak neki.kiálthatták volna -. Úgy érezte. szavait ezek szerint már nem értették. döntő jelentőségű megbeszéléseken lehetőleg minél tisztább legyen a hangja. hogy kitárja az ajtót. ahogy a kulcs körbefordult benne. bár ő maga elég érthetőnek találta beszédét. és sírni kezdett. apjának és anyjának is: "Gyerünk.először összekulcsolta a kezét. Közben jócskán kivilágosodott.úgy hangzott. ahogy felkelt. de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani. és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra.kórház volt . hogy csak egész fojtottan köhintsen. hogy megszokta már a füle. újra bevonták az emberek körébe.és a . amikor már meg is hallotta a cégvezetőt: hangos "Ó!" szaladt ki a száján . s így csak testének fele látszott. arccal előreborulva. kibontott. mégpedig igen óvatosan.mivel is ragadhatná meg most a kulcsot? -. ott elengedte. most már csak a szájával tartotta magát egyenesen. kettejük közt valójában semmi különbséget nem téve. azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában. mint az emberi köhögés. amellyel átkukucskált a többiek felé. de lehet. nyitott szájára tapasztotta a kezét. mert barna folyadék jelent meg a szája szélén. .mondta a cégvezető a szomszéd szobában -. jó erős volt viszont az állkapcsa. Gregor . szürkésfekete ház egy részlete . Gregor erre be sem lépett a szobába. amikor az ajtó már elég szélesre kitárult. őt magát még nem láthatták. úgy látszott. a kulcsot forgatja. s fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna. Az első intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át. s végül eltakarta szemét. A szomszéd szobában közben néma csend támadt. élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalán a szemközt álló végtelen. ő állt legközelebb az ajtóhoz. s ezt ő maga már nem merte volna eldönteni. Körbetáncolta a zárat. hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét.Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett. aztán két lépést tett Gregor felé. és lerogyott körülötte szétterülő szoknyáinak kellős közepébe. Fellélegzett. hanem belülről nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószárnynak.és ráfektette fejét a kilincsre. Anyja a cégvezető jelenléte ellenére úgy állt még ott. Hogy a közelgő. s mindkettőjüktől. s ez jólesett neki. hogy már ez a zaj is másképp hangzik. mintha vissza akarta volna lökni Gregort a szobájába. és lecsöpögött a padlóra.

súlyos az már így is. És amíg Gregor beszélt. a lépcső felé. amellyel végül kihúzta a lábát a nappaliból. indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket. hacsak nem akarja végképp kockáztatni állását. . ezt ön is nagyon jól tudja. és az előszobában kiverte volna a cégvezető fejéből a rémületet. megnyugtatni. hogy később. még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. hogy valami apró részletben igazat ad nekem! De a cégvezető már Gregor első szavaira megfordult. A reggelizőkészlet buja bőségben foglalta el az asztalt.azonnal felöltözöm. mert Gregor apjának a reggeli volt a legfontosabb napi étkezése. cégvezető úr. az akadály elhárítása után. amelyek ellen lehetetlenség védekeznie. hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet. amikor kimerülten visszatér útjáról. aki az év nagy részében távol van az üzlettől. De hát a húga épp nem volt itt. aki már kinn állt. Csak arra kérem. nem makacskodom. húga becsukta volna a lakásajtót. amely Gregort ábrázolta katonakorában. Cégvezető úr. Nincs különösebb okuk. aki vállalkozói minőségében könnyen ítélkezhet tévesen. és közben éli világát.homlokzatot szigorúan áttörő ablakok szabályos sora. véletleneknek és alaptalan vádaknak. én szívesen dolgozom. hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni. hogy elutazzam? Láthatja. de utazás nélkül nem tudnék élni. ki lehetett látni a lépcsőházi előtérre és a lefelé vezető lépcsőre. bizonyára hajlott volna a szavára. oda akart menni a cégvezetőhöz. és arra sem. de épp ez az alkalmas időpont. azt a látszatot keltette. Akarjátok? Akarjátok. egy pillanatra sem állt meg. hogy csak ő őrizte meg nyugalmát . tiszteletet parancsoló tartásban és egyenruhában. már akkor sírt. hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetőt ilyen hangulatban. Fogja pártomat az üzletben! Tudom. Gregornak magának kellett cselekednie. cégvezető úr. hadnagyként. cégvezető úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelően fog beszámolni? Előfordulhat. de olyan lassan. meggyőzni és végül megnyerni. az évek során meggyőződésükké vált. mint magának a főnök úrnak. sőt valószínűleg. Hiszen annyira le vagyok kötelezve a főnök úrnak. nevetséges . összecsomagolom a kollekciót. most sem értették meg. Az előszobába vezető ajtó nyitva volt. de már csak nagy. amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire. mondja legalább. A cégvezetőt vissza kellett tartani. És a cégvezető. hogy megváltoztassák ezt az előítéletüket. és elutazom. Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosan. amikor Gregor még nyugodtan feküdt a hátán. no meg most annyira el voltak foglalva pillanatnyi bajaikkal. de ki fogom vágni magam. elkülöníthető. a lépcsőpihenőn. De önnek. mintha titkos parancs tiltaná. még most is esett. És nem gondolva arra. amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat elnyújtott. csak akkor. és mivel a külső ajtó is tárva-nyitva volt. ez a hölgybarát. ettől függött most Gregor és a család jövője! Csak itt lett volna a húga! Ő okos volt. és odahaza saját bőrén érzi az áldatlan. és ha igen. elengedte az ajtószárnyat. Ön is nagyon jól tudja. mintha ott valósággal földöntúli megváltás várná. mert többnyire tudomást sem szerez róluk. hogy elhagyja a szobát.mondta Gregor annak tudatában. fárasztó dolog az utazás.Most pedig . veszettül sokat keres. amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog. alkalmazottai rovására. Hova megy. önnek jobb az áttekintése. hanem Gregort szüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé. Azt hiszik. nem szeretik az utazót. Másrészt gondoskodnom kell szüleimről és húgomról. Már az előszobában volt. és hirtelen mozdulata. hogy az utazó. Az előszobában aztán kinyújtotta a jobb karját messze előre. sőt jóformán egyenként földre szórt cseppekben. Épp a szemközti falon fénykép függött. hogy még egyáltalán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét. Kutyaszorítóba kerültem. mintha megégette volna a talpát. ne menjen el szó nélkül. milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak. Gregor tudta. ne súlyosbítsa helyzetemet. és csak meg-megránduló válla fölött nézett vissza vicsorogva Gregorra. és elhatározhatja. kicsúszott a nyíláson. hogy a jövőre gondolni sem tudtak. hogy beszédét esetleg.

s örömmel tapasztalta. hogy hátrálás közben még az irányt sem tudja tartani. A szoba másik végében. szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját. fejét félrehajtotta. apja csak még nagyobbakat dobbantott. amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette az irányt. kiderült. hogy elvigyék.Hu! . sziszegő hangokat hallatott. Apja talán észrevette jó szándékát. bal kezével pedig fölkapott az asztalról egy nagy újságot. hogy visszhangzott belé a lépcsőház. és eltűnt. és úgy tetszett. vagy legalább nem gátolta volna meg Gregort az üldözésben. hirtelen felugrott. és felkiáltott: Segítség.kiáltotta még. kérését apja meg sem értette. sőt azon vannak. Semmiképpen sem nézte volna el azokat a körülményes előkészületeket sem. mert rémülten észrevette. ugyanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett. Apjának jelenlegi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe. hogy minél biztosabban utolérje. holott ő eddig viszonylag higgadtan viselkedett. semhogy könnyűszerrel átférhetne rajta. amilyen gyorsan csak lehet. néhány lap lerepült a földre. amelyekre Gregornak szüksége lett volna. Gregor nekirugaszkodott.módon mindkét kezével a korlátba kapaszkodva. a cégvezető már a lépcsőn volt. elmenekült az asztaltól. s így megfelelő átjárót biztosíthatna Gregornak. mintha a hang Gregor fölött már nem is . mintha csak Gregort akarta volna jobban látni. Végül mégsem maradt más választása. anyja. a lehető leggyorsabban. de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátrálásban. . de támaszt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira. mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá. Ellenkezőleg. és esetleg így jusson át az ajtón. amelyet az kalapjával és felöltőjével együtt itt hagyott egy széken. jobb kezével megragadta a cégvezető botját. és szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára. hogy maga is a cégvezető után szaladt volna. Ha legalább meg tudott volna fordulni. a függönyök fellibbentek. hogy Gregornak. és látszólag észre sem vette. hogy fölegyenesedjék. Igen ám. és a feléje siető férje karjába hanyatlott. Már majdnem teljesen megfordult. és máris bizonyos volt benne. hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsával néhányszor a levegőbe. az újságok zizegni kezdtek az asztalon. és kezében a bot minden pillanatban azzal fenyegetett. és lábdobbantások kíséretében nekilátott. lábacskái alatt szilárd talajt érzett. és állát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni. segítség! -. a szobájában kell lennie. Gregor hiába kérlelte. A cégvezetőről egy pillanatra megfeledkezett. viszont nem tudta megállni. hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejére. hogy mellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szőnyegre a kávé. egyszer csak szembekerült vele a padlón. mert nem zavarta tovább. anyja felrántott egy ablakot. anyám . az isten szerelmére. a cégvezető menekülése mintha Gregor apját is teljesen megzavarta volna. és egy darabon visszafordult.Anyám. egészen közel anyjához. De épp abban a pillanatban. teljesen magába merült. hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. amikor odaért. és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. és felpillantott rá. Az utca és a lépcsőház között erős léghuzat támadt. jóleső érzés járta át a testét. Sajnos. de félt. hogy mindenben engedelmeskednek neki. noha hűvös volt az idő. mindjárt a szobájában lett volna. Az volt csupán a rögeszméje. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel előre az ajtónyílás elé került. ahová akarja. egyre nagyobb lármával hajtotta. bár úgy látszott. Erre anyja ismét felordított. hogy teste szélesebb. mert ahelyett. valójában azonban igen lassan fordulni kezdett. Csak közben ne adott volna ki olyan elviselhetetlen sziszegő hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettől. hogy ott van mögötte a terített asztal. sőt botjának végével itt-ott még irányította is messziről a körbefordulását. mert átugrott néhány lépcsőfokot. hogy esetleg a másik ajtószárnyat is kinyithatná. és bizony igen lassan haladt. először ezen a reggelen. mintha semmi akadály sem állna Gregor útjában. . Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort.mondta Gregor halkan. hogy az időrabló fordulás közben apja elveszti türelmét. hiába forgatta alázatosan a fejét. amikor a visszatartott mozgástól ringatózva. Alighogy ez megtörtént. a cégvezető megsejthetett valamit. mint valami vadember. hogy a bot és az újság lengetésével visszakergesse Gregort a szobájába. elfelejtette. és közben.

és elhatározta. mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát. De mi lesz. hogy megnézze. de míg máskor ebben az időpontban apja felolvasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is. 2 Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz. valóságos megváltásként. Teste féloldalt felemelkedett. de aztán gyorsan újra becsukódott. és visszamászott a szoba közepére.és ekkor. senki se jött be. de most az volt a benyomása. amikor az ajtók zárva voltak. mi történt ott. amelyről annyit mesélt és írt a húga. Nos. Legszívesebben fölnevetett volna örömében.értéküket csak most kezdte felbecsülni . hogy ez a felolvasás. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé. hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. mert jól lehetett hallani. Csak késő éjjel aludt ki a fény a nappali szobában. nemcsak azért. A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó. valaki szükségét érezhette. az utóbbi időben már nem volt szokás. és húga bizonyára ezért is tette oda. a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki. Most körös-körül mindenütt csend volt. kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne.lassan odacsúszott az ajtóhoz.egyetlen apáé volna. gondolta Gregor. pedig kedvenc itala volt. mint reggel. mindannyian be akartak jönni. aztán végre csend lett. és hamarosan be is szorult. és most élettelenül vonszolta maga után. Csak az ajtónál vette észre. hogy csak egy sérült meg -. De csalódottan mindjárt vissza is húzta. undorodva elfordult a táltól. Bal oldala mintha egyetlen hosszú. teli édes tejjel. ki az. és fel-alá mászkált a szobában. . egyik oldala sebesre horzsolódott. ájulásszerű álmából.csak akkor tudott enni. és maga elé meredve a sötétségbe. ha most a nyugalom. és Gregor hiába várt. és Gregor vérző testtel messze berepült a szobájába. lehet. hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej. hogy a nappaliban ég a gázlámpa. de lenn Gregornál sötét volt. "Lám. apja jó erősen belérúgott a hátsó felébe. most. Egy tálacska állt ott. ami lesz . és most a kulcsok is kívül voltak. hogy a tétovázó látogatót mindenképp bekényszeríti valahogy. s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána. vagy legalábbis megtudja. mert még éhesebb volt. amint mind a hárman lábujjhegyen távoznak. A bottal még becsapták az ajtót. Nem sokkal később bizonyára magától is felébredt volna. két sor lábacskájára szabályosan sántított.valóságos csoda. milyen csendes életet él a családom" . lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegőben. és nyomban bele is dugta fejét a tejbe egész a szeme tájékáig. Gregor bizonyosra vehette. és egyszer a másik is. ennek fele sem tréfa. inkább mozogni kezdett.gondolta. hogy voltaképp mi csalogatta oda. ferdén a két ajtószárny közé került. és lesz. pedig Gregor tudta. a másik oldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz . az elégedettség egyszeriben szörnyű véget ér? Hogy ne kerítsék hatalmába ilyen gondolatok. Az utcai villanylámpák fénye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit. és Gregor ekkor könnyen megállapíthatta. sőt. mert kényes bal oldala miatt nehezére esett az evés . hogy reggelig senki se jön be többé hozzá. Egyelőre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival . Reggel. mozdulni sem tudott többé.benyomult az ajtónyílásba. hogy bejöjjön. ha egész teste részt vett lihegve az evésben -. a jólét. hogy a szülei és a húga mostanáig ébren voltak. de többé nem nyitották ki az ajtót. Az ajtórésen át látta. mintha futó léptek vagy az előszobába vezető ajtó csukódása ébresztette volna föl. most egyetlen hang sem hallatszott. Egyik lábacskája egyébként a délelőtti események során súlyosan megsérült . hogy kinyitotta az egyik ajtót. de nyomban utána meg is gondolta. valami ennivaló illata volt. kellemetlenül feszülő sebhely lett volna. nagy büszkeség töltötte el. hogy nem üres a lakás.

Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte. még a szagukat sem állhatta. arrébb is cipelte. egy darab sajt. hogy egyelőre nyugodtan kell viselkednie. sietve kiment. mivel tudta. Másnap reggel. végtére nem repülhetett el -. a kanapé alatt maradjon. bár hátát kissé nyomta a kanapé alja. Gregor lábacskái surrogó hangot adtak. Sohasem tudta volna azonban kitalálni. de az éhségtől újra meg újra fölriadt. hogy Gregornak értésére adja. hogy most már vissza kellene húzódnia. ahol mindjárt igen kényelmesen érezte magát. semhogy figyelmeztesse rá. részben félálomban. néhány szem mazsola és mandula. ahogy odasietett az ennivalóhoz.gondolta. vacsoráról maradt csontok. amikor húga. és amit meg akart enni. Hogy kipróbálja Gregor ízlését. hisz a szoba saját szobája volt. hogy próbára tegye elhatározását. valahol csak kellett lennie. és arra gondolt. csodálkozva. Már régen kész volt mindennel. éspedig igazán nem azért. kényelmesen elhelyezkedhet. mert az előszoba felől kinyitotta az ajtót húga. pedig voltaképp alig tudta türtőztetni magát. melyről Gregor két nappal azelőtt kijelentette. nem puszta kézzel ugyan. és fejét nem tudta fölemelni. dermedt fehér mártással körülvéve. De húga rögtön észrevette. ez meglepte. csupán kis tócsányi tej ömlött ki belőle. ő inkább éhen hal. majdnem teljesen fel volt öltözve. mintha azokat sem lehetne többé semmire sem .volt tehát bőven ideje. hogy nem tudott uralkodni magán. Gregor nagyon kíváncsi volt. de amikor észrevette a kanapé alatt istenem. tágas szobában. valamint végtelen figyelmességgel elviselhetővé kell tennie családjának a kellemetlenségeket. hogy mit hoz helyette. rögtön kinyitotta újra. és újra a kanapé alá sietett. de erre fölriadt. mert nem éhes.erre félig öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá. és fel is emelte mindjárt. és türelemmel. hogy jóságában húga mihez folyamodott. és lábujjhegyen belépett. Gyors egymásutánban és a kielégüléstől könnyező szemmel elfogyasztotta a sajtot. még alig virradt. Nem látta meg mindjárt Gregort. hogyan rendezze be új életét. részben pedig gondokba és homályos reményekbe merülve. melynek okát nem tudta kitalálni. és e sebe még tegnapelőtt is meglehetősen fájt. Nagy önuralmába került. bőséges választékkal tért vissza. és kivitte. és öt éve lakott benne . amely minden más étel előtt valósággal odavonzotta magához. s a végén mindig arra a következtetésre jutott. De mintha megbánta volna a viselkedését. Volt ott félig romlott főzelék. és kíváncsian benézett. amíg húga a szobában tartózkodott. amint mit sem sejtő húga nemcsak a maradékot söpri össze. hogy otthagyta a tejet. Gregornak máris alkalma nyílott. jelezve. Gregor egészen a kanapé széléig előretolta fejét. egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. egy darab száraz kenyér. Vajon észreveszi-e. és már majszolta is mohón a sajtot. annyira megijedt. mintha idegenhez vagy súlyos beteghez jönne. És gyengédségből. hogy a tál teli van. mert a bőséges étkezéstől kissé kigömbölyödött a teste. lassan megfordította a kulcsot. ami jobban megfelel neki? Ha magától nem hoz. nem fér el teljesen a kanapé alatt. és a szűk helyen alig tudott lélegzetet venni. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószínűleg egyszer s mindenkorra Gregornak szánt tálat . hogy ki ne rontson a kanapé alól. szorongás fogta el. a főzeléket és a mártást. húga lába elé vesse magát. hogy még arra a rövid időre is. és figyelte húgát. hogy zavartalanul gondolkozzék. és még a kulcsot is megfordította a zárban. hanem egy ronggyal. hogy Gregor nem fog előtte enni. és megkérje. amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen. Gregor épp elszunnyadni készült. hogy több mint egy hónapja megvágta egy picit késsel az ujját. ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni. hogy adjon neki valami finomat enni. De a magas.most víz volt benne. egy régi újságra volt kiterítve minden. "Ezentúl vajon nem leszek olyan érzékeny?" . Így töltötte az egész éjszakát. Sebei egyébként nyilván begyógyultak. csak azt sajnálta. és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe. hanem azokat az ételeket is. amelyekhez Gregor hozzá sem nyúlt. és kívülről újra becsapta az ajtót. mert mozgásában nem akadályozta semmi. s vajon hoz-e majd más ételt. hogy élvezhetetlen. és lustán hevert a helyén. hogy széles lévén a teste. a friss ételek viszont nem ízlettek neki. kedve szerint.

hogy étkezéséről többet is megtudjanak. Hallatszott. Egészen különös . de talán nem tudták volna elviselni. szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent otthagyott. míg ellenkező esetben. hogy eloszlassa minden kétségét. igaz viszont. azt mondta neki. hogy hoz ő maga. hogy apjának semmije sem maradt abból az üzletből. hogy hogyan kell most viselkedniük. nem kér-e sört. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idején. amelyik valamiképp. és egész testével rátapadt. hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit. hogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykorolykor. mióta fogságban élt. igaz.felhasználni.tökéletes megszokásról természetesen azután sem lehetett szó -. hiszen senki sem akart egyedül otthon maradni. amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte. Időnként felállt az asztaltól.térden állva könyörgött az anyának. rettentő esküt tett. amely lassanként egyre gyakrabban ismétlődött. Alig fordított hátat. amikor húga már lassan hozzászokott mindenhez . kivett valamilyen bizonylatot vagy előjegyzési könyvet. hogy Gregor nem is kérdezte. amikor szülei és a cselédlány még aludtak. hogy Gregor éhen haljon. Különösen eleinte nem volt beszélgetés. és kedvesen felajánlotta. Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást. de hiszen volt részük bőven szenvedésben. nyomban a megfelelő ajtóhoz futott. ne róla szólt volna. a cselédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással. Bizonyára ők sem akarták. még a húga sem. legalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott. egyszer reggel. elég volt". "Ma aztán ízlett neki" . amint kinyitja a bonyolult zárat. és kis páncélszekrényéből. A cselédlány mindjárt az első napon . egyet-mást kihallgatott a szomszéd szobákból.nem volt teljesen világos. Ettől fogva húgának anyjával együtt főznie is kellett. Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az első reggelen az orvost és a lakatost. s ezért senki sem gondolt arra. kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhető megjegyzését. de az étkezések között is erről a témáról volt szó. és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott. a szülők ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kicsit. ez nem sok fáradsággal járt. mert alig ettek valamit. de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. és amint az egészet sietve beleönti egy vödörbe. és miután kivette. amelyet öt évvel ezelőtt csődbe ment üzletéből mentett meg. amit keresett. Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát. hogy hiába kínálják egymást. apja legalábbis nem mondott semmit. újra bezárja. ezt lefedi egy fafedővel. Csak később. mint amennyiről hallomásból értesültek. kinyújtózkodott. vagy valami hasonló. Inni sem ittak talán semmit. de aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott. és mindent kivisz. Gregor máris előmászott a kanapé alól. és így. ha a húga szobájában volt. Gregor egyre csak azt hallotta. mint a legnagyobb jótéteményt. és hallatára Gregor első ízben tudott örülni valaminek. mit és mennyit tudott a történtekről . ha csak titokban is. nem tudhatta meg Gregor. mint tanácskozást arról. és valahányszor csak hangokat hallott.mondta. ami ennek ellentmondott volna. hogy azonnal bocsássa el.". ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát. Gregornak annak idején nem volt más gondja. és nem esett többé szó a sörről. és jól teleszívta magát levegővel. elküldhetné a házmesternét is. a válasz mindig ugyanaz: "Köszönöm. Az apa már az első napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaikat. amiben itt része volt. hogy ő viszont érti a többiekét. meg kellett elégednie azzal. s amikor apja hallgatott. másodszor az általános ebédelés után. Valami magyarázatba kezdett. könnyek között köszönte meg elbocsátását. az ő beszédét ugyanis nem értették. és bár nem kérte rá senki. talán húga meg akarta kímélni őket ettől az önmagában véve ugyan nem nagy szomorúságtól. mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétlenséget. Húga többször is megkérdezte apját. Azt hitte.

de most már kétségtelenül jobb így.magának mindössze néhány forintot tartott meg -. öt éve nem dolgozik. amely fáradságos és mégis sikertelen életének első szabadsága volt. pedig Gregor később annyi pénzt keresett. és fedezte is. hogy bármilyen szerencsétlenség zúdult is rájuk. és kis tőkévé halmozódott fel. örült ennek a nem várt előrelátásnak és takarékoskodásnak. "Mit csinál már megint?" kérdezte az apa kis idő múlva. és feje ernyedten az ajtónak ütődött. és az volt a szándéka. és rávetette magát az ajtó mellett álló hűvös bőrdíványra. hogy a pénzkeresés elől lehetetlen kitérni. . aki asztmában szenved. s így természetesen egészen más pénzkereseti lehetőséghez jutott. részben azért. aludjon sokáig. ahogy eddig: öltözködjék csinosan.apja ugyanis magyarázatai közben gyakran ismételte szavait. még gyermek. és ettől igen nehézkessé vált. és megindítóan hegedült. hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a főnöknek apja adósságát. részben pedig mert az anya nem értett még mindent elsőre -. Csak húga maradt közel hozzá. nem törődve az ezzel járó nagy költségekkel. amelyet az azóta érintetlenül hagyott kamatok valamelyest megnöveltek. de nyomban vissza is rántotta. gyakran emlegették a konzervatóriumot. hogy végigmenjen a lakásukon. Gregor is. vegyen részt néhány szerény szórakozásban. és munkájának eredménye jutalék formájában készpénzzé változott. és mindenekelőtt hegedüljön? Amikor szóba került. tovább semmiképp sem. No meg azt a pénzt. Amikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett. Igaz.hévvel kezdett el akkor dolgozni. mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt. és csak azt kívánhatja neki az ember. amelynek megvalósulására gondolni sem lehet. ha kicsi is. aki minden második napját a nyitott ablak mellett tölti egy díványon. a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. az eltelt öt év alatt. hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni. és csak aztán folytatták lassan a megszakadt beszélgetést. amelyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. a család is. mert még e kis zajt is meghallották odaát. amelyet Gregor adott haza havonta . De hát az idős anya menjen el dolgozni. legföljebb arra látszott elégnek. amelyen állásától megszabadulhatott volna. legalábbis nem régi fényükben. Szép idők voltak. Csupán akkora összeg tehát. azért maradt még némi vagyonuk. és már az is erőfeszítésébe kerül. hogy beíratja a konzervatóriumba. mint valami szép álmot. és ezért Gregornak az volt a titkos terve. majd csak megszerzi más úton. Gregor ekkor kielégítő részletességgel megtudta . és mind elnémultak. ezt sem élték fel teljesen. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól néha már oda sem tudott figyelni. mert valósággal égette a szégyen és a szomorúság. a pénzt köszönettel elfogadták. hogy az egész család kiadásait fedezni tudta. később sohasem ismétlődtek meg. Az apa azonban már idős ember. segítsen a háztartásban. Gregor azonban komolyan gondolta. hogy úgy éljen. félre kellene tenni rosszabb napokra. és sokkal közelebb lenne az a nap. de különösebb emberi melegség már nem jött létre többé a családban. aki tizenhét éves. aki Gregortól eltérően nagyon szerette a zenét. mialatt fölegyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. és nemigen bízhat már magában. jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében. de mindig csak úgy. és szinte egyik napról a másikra kis kereskedősegédből utazó lett. a szülők még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták. ahogy apja elrendezte. ő szívesen is adta. Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött. hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgot. Gregor eleinte mindig elengedte az ajtót. Ez a pénz azonban korántsem volt elegendő ahhoz. esetleg két évig megéljenek belőle. eléggé meg is hízott. mert ő maga is régen foglalkozott már ezekkel a dolgokkal. hogy egy. Csakhogy megszokták valamennyien. hogy a család megélhessen a kamataiból. ha egészséges is. nyilván az ajtó felé fordulva. Efféle. azt remélte.

és a széken megvetve magát. hogy bemenjenek Gregorhoz. hogyan fogadja húga ezt az új megoldást. és bezárta az ajtót.négy órára volt szüksége ehhez a munkához -. kapkodva felrántotta. amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról. amikor ő egyszer óvatosan felemelte kissé a lepedőt a fejével. Gregor természetesen azonnal bebújt a kanapé alá. hanem még vissza is hőkölt. és Gregor gyakran hallotta. míg azelőtt sokat bosszankodtak miatta. amíg húga bent volt. sőt mintha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását. mintha csak ijesztésül állították volna oda a székre. már egyáltalán nem ismerte fel. és meg akarta harapni. hogy kibírja csukott ablaknál vele egy szobában. mintha fulladás környékezné. amikor nem futamodik meg a teste ama kis részének láttán. ez egyre jobban sikerült is neki. mégis hamisítatlanul városi Charlotte utcában lakik. máris rohant egyenesen az ablakhoz. még arra sem hagyva időt. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dolgokat is. és Gregort még az ablakban találta. sőt ettől fogva még a belső ablaktáblát is nyitva hagyta. hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától. nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre. részletesen el kellett mesélnie. hogy a szék az ablaknál áll. Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával. Gregor szobája előtt. Az anya . de délig kellett várnia. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie. de húga nemcsak hogy nem lépett be. kis ideig ott is maradt az ablakban. hogy teljesen eltakarja őt. de húga hozzá se nyúlt a lepedőhöz. Gregort nem érte volna váratlanul. visszatolta újra az ablak alá. így azonban szenvedett tőlük. amint mozdulatlanul nézett kifelé. egy percre sem hunyta le a szemét. és úgy terítette le rá. és vajon észrevehető-e valami kis javulás. hogy megnézze. mert haszontalan teremtésnek tartották. kissé korábban lépett be. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól. bármennyire ügyelt is egyébként arra. a szemközti kórházat. és húgának igazán nem lehetett már semmi különös oka arra. hiszen épp elég nyilvánvaló volt. mit evett Gregor. és ahogy telt az idő. azt hihette volna. és. hogy azonnal kinyithassa az ablakot. egy nap átvitte hátán lepedőjét a kanapéra . hogy Gregor lesett rá. hogy nincs szükség erre a lepedőre. de idővel Gregor is élesebben átlátott mindenen. hogy a csendes. hogy a húga szívesen megkímélné ettől. hogy mit látott benn. könnyebben elviselte volna a szolgálatait. és órák hosszat kapargatta a bőrt. és jóval nyugtalanabbnak látszott. ahol szétválaszthatatlanul egybeolvad a szürke ég és a szürke föld. amíg húga visszajött. hogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát. Gregor ebből megtudta. talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta.Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát. Most viszont gyakran ott várakoztak mind a ketten. miközben a lány odabent takarított. az apa meg az anya. hogy meglepődjön Gregor külsején. amit érte kellett tennie. felmászott az ablak könyöklőjére. és máris minden alkalommal. amely kilátszik a kanapé alól. aki azután végig. és megköszönhette volna neki mindazt. és alighogy kijött. hogy ablakából pusztaságba lát. Egy alkalommal. és odatolt egy széket az ablakhoz. s hogy húga még akkor se láthassa. Már húga belépésétől is irtózott. ha húga nem lép be. valahányszor kitakarította a szobát. Alighogy belépett. a kanapé alatt reszketett. mint máskor. amelynek állandó látványát azelőtt untig átkozta. és továbbra is az marad. hogyan viselkedett ezúttal. Ezzel a lármás berohanással napjában kétszer ijesztette meg Gregort. Ha húga úgy vélte volna. mert helyzeténél fogva megakadályozta benne. s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán. mint szokott. és ha nem tudta volna pontosan. nagyon jól tudta. eltávolíthatta volna. egy idegen azt hihette volna. és mélyen beszívta a levegőt. ha kinézett az ablakon. nekitámaszkodott az ablaknak. Hogy még ettől a látványtól is megkímélje. és bármilyen hideg volt. hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára. Az első két héten a szülők nem tudták rászánni magukat. amely azelőtt elfogta. ha képes volna rá. ha lehajol. hogy becsukja az ajtót.

amint a két gyenge nő elmozdítja helyéről az ugyancsak nehéz öreg szekrényt. hogy minden rendben van-e a szobában. amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen.mászkálás közben ugyanis néhol lábai ragadós anyagának nyomait is ott hagyta -. és csak aztán engedte belépni anyját. A lány természetesen előbb meggyőződött. aki bármilyen bátran viselkedik. letett arról. Nagyon sokáig tartott. Húga rögtön észrevette. hogy végre mégis bejött. amely most már igazán olyan volt. hogy a javulás minden reményéről lemondtunk. meg volt győződve -. hogy ez a mintegy tizenhat éves lány bátran kitartott az előző cselédlány elbocsátása óta. mint azelőtt. lassan az evés sem szerzett neki semmiféle gyönyörűséget. Egymagában azonban erre nem volt képes. Jött is az anya izgatott örömkiáltásokkal. Aztán Gregor meghallotta. a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna. .fejezte be az anya egész halkan. az volna a legjobb. és teljes mértékben egyetértett velük. itt egész másképp érezte magát. Napközben már a szüleire való tekintettel sem akart az ablakban mutatkozni. hogy elengedte magát. de mászkálni sem tudott sokat a padló néhány négyzetméterén. hiszen a szoba bútorait már megszokhatta. minden utat eltorlaszolnak Gregor elől. és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a mennyezeten. a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta. aki félt. és még ekkora eséstől sem sérült meg. és vajon a bútorok eltávolításával nem annak jelét adnánk-e. Most már azonban egészen másképp volt ura a testének. és csupán annak örült. arról ugyanis. hogy megláthassa anyját. Ő úgy véli. amely odafönn elragadta. de az apa és a lány először észérvekre hivatkozva visszatartották. mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. amelyben azelőtt volt. tehát eltávolítja azokat a bútorokat. akinek pontos tartózkodási helyéről nem volt tudomása. Gregornak az a vágya. amelyek ebben akadályozzák. nem készülnének el az apa hazaérkezéséig.mondta a húga. és amint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét. természetesen nem mindennap. mégiscsak gyerek még. mintha véletlenül dobták volna a kanapéra. hogy tarthassa a konyhát állandóan zárva. mint a lánya. szabadabban lehetett lélegezni. hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk. Már vagy negyedórája dolgoztak. Gregor arra gondolt. mintha el akarná kerülni.Gyere csak. és nyilván kézen fogva vezette anyját. másodszor pedig nem is biztos. Gregor nagy sietve még lejjebb húzta és még több redőbe gyűrte a lepedőt. hogy a lány megerőlteti magát. de azt a kedvezményt kérte. . igaz ugyan. nem lehet látni . és ezen maga is meglepődött. és könnyebben elfelejthesse a közben eltelt időt. és lepottyant a földre. hogy talán mégis jó volna. hogy be kell mennem hozzá?". mindenekelőtt a szekrényt és az íróasztalt. és kíméletlenül magára hagyjuk? Azt hiszem. megtörtént. és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi. de esetleg egyszer egy héten. nem hallgatva anyja figyelmeztetésére. hogy Gregor. s erre elhatározta. ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni.És vajon .egyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort. nemsokára teljesült. és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia. mindent változatlanul találjon. hogy a szavakat nem érti. akár hangja csengését is meghallja. hogy anyját már most meglássa. ha meg a szoba közepén hagyják. ha bejöhetne. neki valósággal összeszorítja a szívét az üres falak látványa. így azután húgának nem maradt más választása. és végső soron talán csak gyermeki könnyelműségből vállalt ilyen nehéz feladatot. és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát. bár eddig is szinte suttogott. . hogy a bútorok eltávolításával szívességet tesznek Gregornak. Különösen fenn a mennyezeten lógott szívesen. amikor az anya azt mondta. Később azonban erőszakkal kellett az anyát visszatartaniuk. mert először is nehéz. hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt. hogy minél nagyobb területen teszi lehetővé Gregor számára a mászkálást. hogy éppen ellenkezőleg. hogy új szórakozást talált . hogy a lepedő alól kikémleljen. és mármár boldog önfeledtségében. de Gregor szobájának ajtaja előtt elnémult. Gregor ezúttal még arról is lemondott. végtére mégiscsak jobban ért mindenhez. mint lent a földön fekve. testét könnyű remegés járta át. hisz ő az én szerencsétlen fiam! Nem értitek. apját nem merte segítségül hívni. és amikor felkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz.

de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hiszen már most is közel volt hozzá. hogy nem sokáig bírja ezt az egészet. hogy ürítsék ki a szobáját. és amelynél leckéjét írta kereskedelmi főiskolás. ha öröklött bútorokkal otthonosan berendezett meleg szobáját barlanggá változtatják. el kellett ismernie. mialatt a szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt. a bútorokat viszont. polgári iskolás. amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalansága. s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban. Lehet. amelyet a család kellős közepén élt. hogy körülnézzen. és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez. Nos. hogy az anya felfigyeljen. hisz csakugyan megfigyelte. És alighogy a nők nyögdécselve kitolták a szekrényt a szobából. amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volna minden irányban. elvették mindenét. az nem árt neki. hogy végtére semmi különös nem történik. és amely most Gretét arra csábította. Sajnos. legalábbis úgy látszott. Megtorpant. már ki is vitték. Gretén kívül bizonyára soha többé nem merne senki sem belépni. Ne vigyenek ki semmit. hamarosan elnémult. Gregor szobájában lévén. de már nem tudta megakadályozni. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét. akit. amit szeretett. amely mindenben kielégülését keresi. mint valami hatalmas. nem is egészen alaptalanul. bele is betegedhetett volna. most pedig az íróasztalát lazítgatják. Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól. hogy a lepedő elöl kissé meg ne libbenjen. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza elsőnek. létezésükről egyébként szinte meg is feledkezett. nem mondhat le a bútorok kedvező hatásáról. és csak lábuk nehéz topogása hallatszott. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi időben oly váratlanul és keservesen megszerzett önbizalom váltotta ki belőle ezt a követelést.Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor. megszokta. mert a kimerültségtől már némán dolgoztak. csak áthelyeznek néhány bútort. Bár Gregor újra azt hajtogatta magában. megzavarhatta elméjét az elmúlt két hónap alatt. és nyomta oda testét a padlóhoz. és csak anyja rég nem hallott hangja rázta fel. csak a nélkülözhetetlen kanapét nem. körös-körül egyre növekvő zűrzavar. és így még több áldozatot hozhasson érte. inkább nagyon is használ. hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz. valamint az egyhangú élet. aztán visszament Gretéhez. Valóban kedvére való lett volna. a szekrényt végszükség esetén még nélkülözhette Gregor. hogy a két nő ide-oda járkálása. húgának más volt a véleménye. hogy a közvetlen emberi kapcsolat teljes hiánya. Az anya. mert mással nem tudta megmagyarázni. egyáltalán nem használja. hanem valamennyi bútort ki akarja vinni. sőt már elemista korában is . Kiürítették a szobáját. Hisz abba a szobába. hogy Gregor ügyeinek megtárgyalásakor különleges szakértőként lépjen fel a szülőkkel szemben. és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt. hogy Gregor helyzetét még ijesztőbbé tegye. hamarosan mégis be kellett vallania. Ennyi is elég volt. hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolításához ragaszkodjék . maradjon minden a szobájában. és hiába húzta be szorosan a fejét és a lábait. apró kiáltásaik. de az íróasztalnak már maradnia kellett. . s így az anya tanácsa most is elegendő okot szolgáltatott neki arra. hogyan is kívánhatta komolyan. hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természete is közrejátszott.igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nő szándékainak mérlegelésére. amely már szilárdan beleágyazódott a padlóba. de egyedül természetesen nem tudta tovább tolni.először csak ezekre gondolt -. amelyben lombfűrészét és más szerszámait tartotta. a bútorok csikorgása a padlón úgy hat rá. amelyben egyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére. hogy megfeledkezzék róla. Nem engedte tehát. miképpen tudna óvatosan és lehetőleg kíméletesen közbelépni. hogy anyja eltérítse szándékától. mozdulatlanul állt egy pillanatig. a szekrényt.

metsző pillantással.Gregor megértette Grete szándékát. és meg sem mozdult.a kép megmentése most ráér -. amikor már forgott vele az egész szoba. . . hogy felvilágosítsa. ezt legalább biztos. végképp nem tudta. aki az ő hibájából talán halálán van. Teljesen eltakarta a képet. amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. még meg is ijesztette. ha akarja. amely jólesően simult forró hasához. mint aki mindenről lemondott. hogy eszméletre térítse ájult anyját. az Gregor. Az apa jött meg. Pillantása ekkor találkozott a falon a Gregoréval.ezek voltak az első szavai. Így hát szobájának ajtajához menekült. hogy amit lát. Grete fojtott hangon válaszolt.Már vártam . A leány átszaladt a szomszéd szobába valami eszenciáért. Nos. a mennyezeten. Most akkor mit viszünk ki? . lezuhant a nagy asztal kellős közepére. mert arra sem ideje. igaz. nyomban láthassa: Gregornak őszinte szándéka. hogy nem viszi el senki sem. végigzuhant a kanapén. mondtam is mindig. s ez jó jelnek látszott. arcával odahajolt hozzá. Anya elájult. felkapott annyi üveget. de odaragadt az üveghez. aztán ő is átszaladt a szomszéd szobába. hogy kifújják magukat kissé -. hiába beszél az ember. Ha kell. és berohant velük anyjához. jajongó. mert még elüldözné húgát. kezét ökölbe szorítva. .Mi történt? . amely lehetett a düh. az ajtót nem nyithatta ki.a nők a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróasztalra. nőknek. Grete nem vesztegette tovább az időt. rekedt hangon felkiáltott: . hogy aztán lekergesse őt a falról.Így azután kitört a kanapé alól . mire mászkálni kezdett. A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába. ahányat csak tudott. De az apa nem volt olyan hangulatban. nem tehetett mást. a bútorokon.kiáltotta húga. és nem adta oda. lelkiismeret-furdalás és félelem gyötörte. De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát. Gregor kinn rekedt. mintha tanácsot adhatna húgának. és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott. és mielőtt még igazán tudatára ébredt volna. hogy azonnal visszatérjen a szobájába. és rátapadt az üvegre. reszketve és meggondolatlanul: Gyere. egy szilánk megsebezte Gregor arcát. megpillantotta az óriási barna foltot a virágos tapétán. mint várt. és ráfolyt valami maró orvosság.Istenem. megpróbálhatja! Ült a képen. és azt hiszi. Gregor a nappali szoba ajtaja felé fordította a fejét. az ajtót becsapta a lábával. végigmászott mindenen. elzárva anyjától. Grete bizonyára csak azért őrizte meg nyugalmát. nyilván apja mellére hajtva fejét. Grete átkarolta és támogatta anyját. . oldalt lépett. négyszer változtatott irányt futás közben. . hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. nehogy körülnézzen. Átváltozása óta ezek voltak az első szavak. akár Grete arcába ugrik érte. mit mentsen meg először. csend volt mindenütt. Istenem! . de már jobban van. hogy Gregor valami erőszakos cselekedetet követett el.mondta az apa -. hogy szemmel tarthassa a két nőt. és ő azon nyomban eltűnik. Eltelt egy kis idő. mert anyja is jelent volt. biztonságba akarja helyezni anyját. ekkor észrevette. egy üveg leesett a földre és összetört. gyorsan felmászott rá. amikor hátrafordult. amikor visszatérnek. menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. Gregor kitört. Gregor! . Grete arckifejezése mindent elárult. akinek most az anyánál kell maradnia. sem lehetősége nincs. akárcsak régen. és végül kétségbeesésében. de aztán ott kellett állnia tétlenül mögötte. Gregor . és így szólt. ó.Ó! kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon. és felesleges visszakergetni. és erővel kellett lerántania magát róla. hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe.Gregor tisztában volt vele. Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani.Te.kérdezte és körülnézett. a falakon. de nektek. csak ki kell nyitni az ajtót. Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak. . Ekkor csöngettek. Gregor is segíteni akart . de az öröm jele is. hogy amint apja belép az előszobából. már jöttek is vissza. Gregor bágyadtan feküdt az asztalon. és rásimult. s így Gretének kellett ajtót nyitnia.és karját kitárva. hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte.

Egy alma volt. hogy éppen úgy törődjék a lakás más részein folyó dolgokkal. mert az apja elhatározta. a leány ugyanis levetkőztette. Amint így botorkált előre. de úgy érezte. szanaszét gurultak a padlón. kezét nadrágzsebébe dugva. apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. zord tekintettel elindult Gregor felé. 3 . mint ahogy előző idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. odarohan az apához. mintha nem is üldözés folyna. és elgurult előtte. feszes. kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörög. és tükörsimán fénylett a keféléstől. szoknyáiban megbotolva ráveti magát az apára. neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva. Gregor tovább akarta vonszolni magát. aki karosszékében ülve hálóköntösben fogadta. bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elő fekete szemének pillantása. kék egyenruhát viselt. hogy apja csak a legnagyobb szigort tartotta vele szemben helyénvalónak. valószínűleg egy banké. és nem is volt képes fölállni. a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant erős tokája. küszködve vánszorgott Gregor és az anya között. ha apja is megállt. és tulajdonképpen számíthatott volna rá. Már mutatkoztak is a légszomj jelei. és kíséretét maga köré gyűjtötte? Most viszont ugyancsak jó erőben volt. milyen óriási a cipője talpa. mintha a váratlan. A kis piros almák. hogy bombázni fogja. és már szinte el is felejtette. mindenesetre szokatlanul magasra emelte a lábát. Többször körbejárták így a szobát. Egy gyengén elhajított alma súrolta Gregor hátát. hogy szabadabban lélegezhessen ájultságában. Mindamellett be kellett látnia. hogy megváltozott viszonyokat fog találni. amikor Gregor annak idején üzleti útra indult. hiszen amíg apja egy lépést tett. de ő még náluk is lassabban haladt. és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái. döntő fordulat azonban nem következett be. csak a futásra. és ha mondani akart valamit. mi a szándéka. annál is inkább. igaz viszont. szinte mindig megállt. sőt a lassú tempó azt a látszatot keltette. Gregor rémületében megállt. amint felrántják szobájának ajtaját. sorra elhajította az almákat. egy-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken. hogy minden erejét a futásra fordítsa. hogy ha a falakra vagy a mennyezetre menekül. alig nyitotta ki a szemét. bár voltaképpen már ők maguk is lassan mentek. teljesen eggyé válva vele . hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig. máskor zilált ősz haja most kínos pontossággal el volt választva. hogy a falak még rendelkezésére állnak. De mégis. aranygombos. aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként. hihetetlen fájdalom elmúlhatna a helyváltoztatástól. amint apja megmozdult. Sapkáját. hogy oda van cövekelve. Ezért Gregor egyelőre a padlón maradt. mióta rászokott az újszerű fel-alá mászkálásra. mert félt. és átkarolva. és elnyúlt a padlón. és kiáltozó húga előtt besiet anyja. és felemelte apja felé. az apja lenne még ez az ember? Ugyanaz. aki ritka. mint a bankszolgák. amelyre aranyszínű monogram volt hímezve. beburkolózva öreg kabátjába. De Gregor nem sokáig késlekedett. érzékei teljesen összezavarodtak. és egyelőre még nem célozva pontosan. mint azelőtt.egyszer csak lágy ívben lerepült valami közvetlenül melléje. hanem az öröm jeléül csak a karját tárta szét. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit. Ezért aztán elszaladt apja elől. megtorpant. bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját . Utolsó pillantásával még látta. megfeledkezett arról. az egész szobán át nagy ívben a kanapéra dobta. mintha elektromosság hajtaná őket. óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját. Egyáltalán nem úgy képzelte el apját. és már iszkolt is gyorsan tovább. ingben. hiábavaló lett volna továbbfutnia.elhúzta fejét az ajtótól. hiszen új életének első napjától fogva tudta. hogy az utóbbi időben. és minduntalan egymásnak ütköztek. és Gregor csodálkozva nézte. ahogyan ott állt most. amikor esténként hazatért. de ártalmatlanul lecsúszott róla. mindjárt repült utána a második is. tompultságában nem is gondolt más menekvésre. Nyilván maga sem tudta. közös sétáikon.Gregor szeme ekkor már felmondta a szolgálatot -. Egy nyomban utána repülő viszont egyenesen a hátába csapódott.

Gregor súlyos sebesülése. ott intett nekik. Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját.hogy a magasban mászkáljon. és mint valami hadirokkantnak egyelőre hosszú-hosszú percekre volt szüksége. mivel senki nem merte eltávolítani -. de nyugodtan aludt. hogy feküdjön le. egészen másképp tehát. mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher. hanem a családi kötelesség parancsa szerint le kell nyelni az iránta érzett undort. szemmel tarthatta a megvilágított asztal körül ülő családot. bár újra meg újra elaludt. a nappaliban levők számára láthatatlanul. hol a leányra nézve ezt mondogatta: . Így aztán a már kezdetben sem új egyenruha. kezdett kétes tisztaságúvá válni. hogy az apa után siessenek. hogy egyszer majd esetleg jobb beosztásba kerülhessen. és hol az anyára. az anya halk. az anya. úgy vélte. igen nagy szüksége volt az alvásra. Az apa időnként felébredt. amelyre Gregor mindig vágyakozással gondolt a kis hotelszobákban. hogy aludt. mint azelőtt. ami azóta ragadt rá. s így sötét szobájában fekve. amióta bankszolga lett. aki elárusítónői állást vállalt. hogy segítsen anyjának. a leány pedig a tollát. De makacsságában. Természetesen ez már nem a régi idők élénk társalgása volt. állapotának rosszabbodásáért viszont. mintha örökösen készen állna a szolgálatra. hogy a szobáján végigmenjen . Mihelyt tízet ütött az óra. Igaz ugyan. negyedóra hosszat. hogy sebesülése következtében Gregor valószínűleg sohasem lesz már olyan mozgékony. és tűrte. hízelgő szavakat suttogott a fülébe. Mostanában többnyire igen csendesek voltak. hiszen itt nem tud rendesen aludni. a húga. amikor a nők megfogták a karját. amelytől egy hónapon át szenvedett . mint volt. gyorsírást és franciát tanult esténként. meghallgathatta beszélgetésüket. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében. akivel nem szabad úgy bánni. a lámpafényben mélyen meggörnyedve. amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan. így szólt az anyához: . gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát. amelyet már egy-két órával előbb elkezdett élesen figyelni. hogy azok ketten az ajtóig vezessék. teljes mértékben kárpótolta az. de a folyton fényesített aranygomboktól mégis ragyogó ruhát. miközben az anya gyorsan letette varróeszközeit. teljesen felöltözve szendergett a helyén. arra gondolni sem lehetett -. ő csak rázta a fejét lassan. még mélyebbre süllyedt karosszékében. a leány otthagyta leckéjét. és megpróbálta rábeszélni. mint valami ellenséggel. és tűrni kell. hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja. egyre csak tűrni. Csak akkor nyitotta fel a szemét. akinek hatkor kellett szolgálatba állnia. és mintha nem is tudná. és nyomban elaludt újra. hogy elmehetnek.És a két nőre támaszkodva körülményesen feltápászkodott.az alma látható emlékeztetőként benne maradt a húsában. hogy továbbra is az asztalnál maradhasson. és itt is csak fölöttesének szavára várna. ragaszkodott hozzá. de az apán ez sem fogott. . hogy cserélje fel a széket az ággyal.Minek varrsz már megint ilyen sokáig! -. mintha még magának az apának is eszébe juttatta volna. . és Gregor gyakran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét. lehunyt szemmel. Bármilyen gyengéd szavakkal nógatta is az asszony és a lánya. hogy estefelé mindig kinyitották a nappali ajtaját. és maga ment tovább. az anya és a leány egymást intették csendre. miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak. és továbbra is segítségére legyenek. és míg hálóköntöse ott lógott használatlanul a fogason. és bizonyos fokig közös megegyezés alapján.Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. és csak nagy üggyel-bajjal lehetett később rávenni. finom fehérneműt varrt egy divatüzletnek. és az apának. amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemű közé. Az anya a kabátujját húzogatta. de nem állt fel. bármilyen gondos volt is az anya és a leány.

mindenfelé csomókba gyűlt a por és a hulladék. hogy mivel szerezhetne neki különös örömet. Grete .Gregort bántotta ugyan a sok nedvesség. mert elképzelhetetlen volt. hogy gondoskodjék családjáról. és visszatértek a nappaliba. a leány ide-oda szaladgál a vevők rendelkezései szerint a pult mögött. egy kalaposbolt pénztárosnője. amelyeket repeső boldogsággal vett föl azelőtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünnep alkalmából. már-már összeért az arcuk. amikor közösen megbeszélték. mozdulatlanul elterülve feküdt a kanapén -. hogy a jelenlegi viszonyok között túlságosan nagy lakásukból nem mehetnek el. úgy. Eleinte. Húga most már nem törte a fejét. az apa a tízórait hordja a kis banktisztviselőknek. hogy nem nyúl hozzá. hogy elvégezze a legnehezebb munkát. és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: . mint Gregor. futó emlék. mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodott. De leginkább arra panaszkodtak. Máskor meg semmi kedve sem volt. azután este. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatást rendezett Gregor szobájában. De maradhatott volna ott akár hetekig is. húga nem javult meg. hogyan juthatna az éléskamrába. amikor eltűntek. mire Gregor körül újra sötét lett. de az anya nem kerülhette el büntetését. A szoba kitakarítását. egy hatalmas.. mégis terveket szőtt. Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül. és bár semmit sem tudott maga elé képzelni. Gregor ezekben a különösképp jellemző sarkokban állt. a kereskedősegédek és a tanoncok. vagy . pedig éppen olyan jól látta a piszkot. amikor húga bejött. mielőtt elszaladt az üzletbe. őrködött azon. hanem reggel és délben. hogy olyan szerencsétlenség sújtotta őket. újra kezébe veszi a család ügyeit. Amit a világ a szegény emberektől megkíván. hogy Gregor szobájának takarítása az ő kiváltsága maradjon. de épp azt határozta el. és Gregor örült. hogy Gregor egyáltalán belekóstolt-e. hogy többet törődjön Gregorral. lobogó ősz hajú bejárónő jött most reggelenként és esténként. de körülményeskedve udvarolt . de ennél többre nem telt a család erejéből. amikor anyja és húga lefektették az apát. Néha arra gondolt. hogy mennyiért sikerült eladni egy-egy darabot. amint Gregor erről esténként értesült. már . Alighogy a húga észrevette este a változást Gregor szobájában. akinek komoly szándékkal. elsősorban másvalami tartotta vissza a családot a lakáscserétől.Csukd be az ajtót. amire étvágya lett volna. hogy elvegye. sebtében betaszított a lábával Gregor szobájába valamilyen ételt. hanem közelebb húzódtak egymáshoz. Gregor azonban jól tudta. mint régen. gyorsabban nem is lehetett volna elintézni.valamennyien megjelentek idegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve. az anya feláldozza magát idegen emberek fehérneműjéért. amely egyébként az egész családot megszállta.érintetlenül otthagyta. vagy éppenséggel száraz szemmel meredtek az asztalra. de nem nyúltak a munkájukhoz. hogy el kellett adni különféle családi ékszereket. a seprű egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. gondolataiban hosszú idő után újra megjelent a főnök és a cégvezető. És Gregor hátán a seb újult erővel kezdett sajogni. hogy amikor következő alkalommal kinyitják az ajtót. amit most mindig este végzett el. a bárgyú háziszolga. csontos termetű. azt ők a végsőkig teljesítik. hiszen őt egy néhány lélegzőnyílással ellátott megfelelő ládában könnyűszerrel elszállíthatnák. a cselédlányt mégis elbocsátották. két-három más üzletbeli barátja. minden mást az anya látott el sok varrnivalója mellett. és elkeseredetten. még ha nem is éhes. kedves. A falon piszokcsíkok húzódtak. hogy segítsen rajta és a családján. hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés. ami megilleti. odaát pedig a nők egymásra borulva sírni kezdtek. Ugyanakkor nála eddig nem tapasztalt érzékenységgel. de egyiküket sem lehetett rávenni. megdühödött a rossz bánásmódra gondolva. mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi körükben. Még az is megtörtént. mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat. ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesnek . egy vidéki szálló szobalánya. ami éppen akadt. hogyan tudnák Gregort átköltöztetni.amint leggyakrabban történt .Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje. hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásáért. nem törődve vele.

akit rázott a zokogás. és amikor megpillantotta Gregort. Azóta nem mulasztotta el egyszer sem. amikor Gregor visszafordult.vagy: . nemcsak a szobájukban. amelyeket valószínűleg barátságosnak vélt. amit a szülők . hogy senkinek sem jut eszébe becsukni az ajtót. talán már a közeledő tavasz jeléül -. Gregor szerencsére legtöbbször csak az illető tárgyat és a kezet látta. tulajdonképpen nem undorodott Gregortól. és csodálkozva megállt. játékból egy falatot a szájába vett. mint azelőtt. vén ganajtúró! . és épp elég ilyen holmi volt. hogy azért nincs étvágya. aztán többnyire kiköpte.kérdezte.mind a hárman körszakállt viseltek. Amit nem tudtak éppen mire használni. ahol ki volt készítve az étel. kezét összefonta a mellén. de éppen a szobájabeli változásokkal békült ki hamar. amelyeket máshol nem tudtak elhelyezni.szaladt is be a nappaliba. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónőnek. amikor a bejárónő megint hívogatni kezdte. Gregor ekkor már szinte semmit sem evett.Na. Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tűrtek meg. mert nem volt elég szabad helye a mászkáláshoz. azt a bejárónő. hogy csak akkor fogja becsukni a száját. valójában azonban ott maradt minden azon a helyen. aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni. bár az efféle kirándulások után szomorúan és holtfáradtan gubbasztott újra órák hosszat egy helyben. eleinte kényszerűségből. hogy Gregor önkényes. közben az anya megpróbálta bevonszolni a hálószobába az apát. az egész háztartásban. és megkímélni őt ettől a látványtól és lármától.heves eső verte az ablaktáblákat. akkor sem lett volna szükség arra. Gregor pedig hangosan sziszegett dühében. mélyen megsértve. Mindez Gregor szobájába vándorolt. és bár anyja esdekelve kitárta karját. ahol a dobás után földet ért. berakták ebbe a szobába. aztán nyugodtan letette a széket a sarokba. hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót. . vagy kidobja együtt valamennyit. egyszerűen behajította Gregor szobájába. nézd csak. A hamuláda és a szemétláda a konyhából szintén. mozdulatlanul. Ha véletlenül épp arra járt. mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlőnek. csak úgy tett. de eldobni sem akartak.kínosan ügyeltek a rendre. különösen a konyhában. Hiszen ott volt a bejárónő. de azért lassan és nehézkesen szembefordult vele. hogy mintha támadni készülne. amit nem lehetett eladni. kis öklével az asztal püfölte. A bejárónőnek talán az volt a szándéka. hogy éppen úgy gondoskodjék Gregorról. hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában. Egyszer. hogy azokat a dolgokat. mintha ki sem nyitották volna az ajtót. hacsak Gregor a lomok között átvergődve el nem mozdította őket a helyükről. hogy alkalomadtán egyszer majd visszaviszi ezeket a tárgyakat. bal felé viszont rákiabált lányára. aki már nem volt ura önmagának. véletlenül benyitott Gregor szobájába. De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is. mint például: . Berendezési tárgyaik legnagyobb részét magukkal hozták. noha nem üldözte senki. Ezek a komoly urak . akinek mindig minden nagyon sietős volt. később azonban egyre növekvő kedvteléssel. haszontalan zaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel .az apa természetesen felriadt karosszékében . majd lassan ők is feleszméltek: az apa jobb felé szemrehányást tett az anyjának. sírógörcsben tört ki. a leány. amikor a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára.Gyere csak ide. mi van. amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította . a vén ganajtúró! Erre a szólítgatásra Gregor nem válaszolt. hanem ha már itt béreltek szobát. Gregor annyira elkeseredett. amely bedobta. mert szobájának állapota szomorúsággal tölti el. hogy az anya helyettesítse. aki hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erős csontozatával. hogy Gregort ennyire elhanyagolják. Először azt hitte.No. hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását.először csak csodálkozva és tétlenül szemléltek. de arra sem. és órák hosszat tartogatta benne. világosan közölve szándékát. és be ne nézzen Gregorhoz. csak fölemelt egy széket az ajtó mellől. igazán nem kíváncsiskodásból. és kitátott szájjal megállt. Ez az öreg özvegyasszony. nem jössz? . Megszokássá vált a családban. A bejárónő azonban nem ijedt meg. Így sok minden fölöslegessé vált. .

elég omlós-e. és csakugyan.Gregor nem emlékezett. csak nem ilyesmire. villát vettek a kezükbe. hogy elrejtőzzék.Mivel az albérlők néha vacsorájukat is otthon. és székükben hátradőlve olvasni és dohányozni kezdtek. . hogy az utóbbi időben ennyire nincs tekintettel a többiekre. Meg volt elégedve. Az urak már befejezték a vacsorát. és az anya meg a leány. és sapkájával a kezében.kiáltott az apa. egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt. aki középen ült. és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa. Nagy gőzfelhő szállt fel az ételből. hogy egész idő alatt egyszer is hallotta volna megszólalt a hegedű a konyhában.Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk. és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. mielőtt kiment a konyhába. az anya és Gregor szokott ülni. nyilvánvalóan azért. az anya a kottával. hiszen már sok estét akkor sem használt ki. és mormoltak valamit a szakállukba. szinte teljes csendben. Az asztal felső végére ültek.mondta magában Gregor gondterhelten -. Gregor a zene vonzására kissé előbbre merészkedett. akik feszülten figyelték. Az ajtóban rögtön meg is jelent az anya egy tál hússal. az apa az ajtónak támaszkodott. mert a por. "Van nekem étvágyam . mintha az urak meg akarták volna neki mutatni. A leány mindent nyugodtan előkészített a játékhoz. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá. s a család észre sem vette. ahol azelőtt az apa. le sem mertek ülni saját székükre. azelőtt büszke volt rá. a nappali ajtaja némely estéken csukva maradt. a közös nappaliban fogyasztották el. fölkapták a fejüket. ahová az úr tette. hogy milyen figyelmes. de Gregor könnyű szívvel lemondott az ajtó kinyitásáról. apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait. Különösnek tetszett Gregor számára. az anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket. ezek az urak milyen jól táplálkoznak.Ellenkezőleg . én meg majd fölfordulok!" Éppen ezen az estén . amikor nyitva volt az ajtó. a szülők. . A leány játszani kezdett. akik azelőtt sohasem adtak ki szobát. és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal. A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak. nem megy vele semmire. Lám. és ott összeszorulva megálltak. hogy az evéshez fogak kellenek. enni kezdtek. Nem is igen csodálkozott. Maga a család a konyhában evett. lábujjhegyen odamentek az előszobaajtóhoz. mintha meg akarták volna vizsgálni evés előtt az ételt. egy szelet húst még a tálon kettévágott. mert ott hagyta a széket. amely egész szobáját belepte.Ó. bement a nappaliba. és kést. a leány pedig a hegedűvel. hogyne! . mert az apa felkiáltott: . és meggyújtották a villanyt. mintha ő volna a hegedűs. Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval. felálltak.mondta a középső úr -. hogy megállapítsa. egyikük. és játszana itt benn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb. a középső újságot vett elő. jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélyesztette. Mikor aztán magukra maradtak. Az urak valamennyien fölálltak. és ő az egyik sarokban ült le. és nem kell-e visszaküldeni esetleg a konyhába. és akkor is nyitva volt még. kibontották asztalkendőjüket. ha fogatlan. és vártak. hogy az evés sokféle zaja közül mindegyre a fogak rágását hallotta. most fellélegezve egymásra mosolyogtak. és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott. feküdt szobájának légsötétebb sarkában. Az urak visszamentek a szobába. Amikor a hegedű megszólalt. és feje már a nappaliban volt. Meghallhatták őket a konyhában. Egyszer azonban a bejárónő félig nyitva hagyta a nappaliba nyíló ajtót. adott egy-egy lapot a másik kettőnek. Az apa azonban. és mértékadó tekintélynek látszott a másik kettő szemében. amikor a szobaurak este beléptek. őt magát is . nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk.

az anya légzési nehézségekkel küszködve. és csak udvariasságból tűrték. ahová az apa tuszkolása nyomán már gyorsabban közeledtek az urak.teljesen elborította. halk beszélgetés közben.mindenkinek megmondta volna. és akkor ő majd megsúgja neki a titkot. ahogyan ő tudná. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésnyit tovább nyomulni előre a nappali tiszta padlóján. megint annyira úrrá lett önfejűsége. Igaz. a szobaurak viszont. . Soha többé nem engedi ki a szobájából. . úgy látszik. ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. A hegedű elnémult. Látni lehetett. vagy annak felismerésétől. Az apa odasietett hozzájuk. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit. fontosabbnak tartotta. elkészült az ágyazással. miközben az apa aggodalmasan figyelte őket. hogy rá se hederített senki. és fejét egészen a padlóig eresztette.és hajszálakat. és csak lassan hátráltak szobájuk félé. most látta meg az utat. hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte. lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz. A napnál is világosabban látszott. és megcsókolja a nyakát. hogy tudtuk nélkül olyan szomszédjuk van. se gallér. nem lehetett tudni. megállásra kényszerítve az apát. egyúttal pedig testével eltakarni előlük Gregort. hogy mielőtt Gregort visszakergetné. először lesz hasznára szörnyű külseje. Közben a leány magához tért zavarodottságából. úgy látszik. El volt szánva. Gregor egy kicsit még előbbre mászott. olyan közel. hirtelen összeszedte magát. még a székén ült -. és egyetlen szót sem vesztegetve. és megpróbálta széttárt karral visszaterelni őket a szobájukba. míg a szoba ajtajában a középső úr nagyot nem dobbantott a lábával. hogy az apa viselkedése miatt. hogy jöjjön az ő szobájába hegedűjével. húga azonban ne kényszerből. mint Gregor. szaporán ziháló tüdővel. aki úgy méltányolná a játékát. ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe.kiáltotta a középső úr az apának.Samsa úr! . és vizsgálódó. és rámosolygott barátaira. és kisurrant. amely a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el. bár azok csöppet sem voltak izgatottak. megelégelték az egész előadást. ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az oldalán. hanem önként maradjon nála. mintha még most is játszana. és hogy ezt. nincs rajta sem szalag. a középső úr először fejét csóválta. Pedig a húga olyan szépen játszott. de feltételezésükben csalódtak. idegesen cibálták szakállukat. hogy lehetőleg találkozzék pillantásukkal. hogy szép vagy szórakoztató hegedűjátékot vártak. hogy valamennyien beláthattak a kottába. ismeretlen táplálékhoz vezet. letette a hangszert anyja ölébe . ők is széttárták karjukat. aztán elrendeződnek az ágyakon. az elmúlt karácsonykor . ami bizonyára zavarta a leányt. előbb még megnyugtassa az albérlőket. mélabús tekintettel követte a hangjegyeket. és átszaladt a szomszéd szobába. cérna. Hát állat ő. hogy eltökélt szándéka volt beíratni a konzervatóriumba. hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. A családot teljesen lefoglalta a hegedűjáték. megrántja a szoknyáját. üljön le melléje a kanapéra. mint régebben naponta többször is. és Gregor fölemelkedik a válláig. és miután a hegedűt és a vonót egy ideig ernyedten lógatta kezében. mert itt senki sincs. amellyel mégiscsak tartozott albérlőinek. Magyarázatot kértek az apától. Csak tuszkolta. amíg él. egyre tuszkolta őket. aztán újra Gregorra pillantott. hanyatt feküdjön. és hátát a szőnyeghez dörzsölje. Az apa. nem törődve semmiféle ellenkezéssel. Még mielőtt az urak elérték volna a szobát. amely. amely az áhítozva keresett. de túlságosan közömbös volt minden iránt. födetlen. Az apán. amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepülnek a levegőbe. mióta az üzletbe jár. és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna őket.karácsony csak elmúlt már? . rászegezte mutatóujját a lassan előmászó Gregorra. és dühösen ráfúj a támadókra. akik először kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helyezkedtek el. Különösképp az a mód árulta el nagy idegességüket. hogy előrenyomul egészen húgáig. Arcát féloldalt hajtotta. legalábbis addig nem. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni. mint a hegedűjáték. és ott is maradtak. és továbbra is a kottát nézte. hogy megfeledkezett minden tiszteletről. semhogy. és ezzel jelet ad neki. hajtsa le hozzá a fülét. egyszerre áll majd őrt szobájának minden ajtajánál.

ami emberileg lehetséges.higgyék el ... és maga elé nézett. szobámat azonnal felmondom. Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez. A leány odasietett anyjához. Még a hegedű sem ijesztette föl. ahol az urak tetten érték. hogy gondozzuk és elviseljük. de talán a sok éhezés okozta gyengeségtől is. Természetesen arra az időre sem fizetek semmit. amit eddig itt töltöttem. azt viszont még fontolóra veszem. hogy nem alszik. és belezuhant. e szavakkal: .könnyűszerrel megalapozható követeléssel. és ellentmondott előbbi magabiztosságának.mondta kezét fölemelve. mert az anya a köhögéstől nem hallott semmit -. . amikor az anya reszkető ujjai közül kicsúszva leesett a földre. hogy könnyei ráfolytak anyja arcára. hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító állapotra s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -.. de a leány sírás közben hevesen megrázta a kezét. Az anya még most is zihálva lélegzett.És olyan heves zokogásban tört ki. de még mennyire . és tekintetével megkereste az anyát és a leányt is -. . .mormolta az apa. és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe. Szinte bizonyosra vette. Az apában mintha határozottabb gondolatok ébredtek volna a leány szavai nyomán.mondta a leány most közvetlenül az apának.Ezennel kijelentem .mondta az apa félig kérdően. mint aki vár valamire. A csalódástól.De gyermekem . . .ismételte meg az apa. És valóban. ez így nem megy tovább. és bevezetésül az asztalra csapott -. Ha már az embernek annyit kell dolgoznia. aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla.Ha megértene bennünket. . .Kedves szüleim . Gregor egész idő alatt csendben azon a helyen maradt. és rettegve várt. mintha csak a szokásos esti szunyókálásra dőlt volna le.Igaza van. hogy ez lehetetlen -. és megzendült.Ha megértene bennünket .. azt hiszem.mondta az apa részvevően és feltűnő megértéssel -. senki semmilyen szemrehányást nem tehet nekünk. szemében eszelős kifejezéssel. hogy már a következő pillanatban kirobban körülötte az általános összeomlás. felült.Elhallgatott. hogy terve nem sikerült. akkor képtelen elviselni még ezt az örökös itthoni gyötrődést is. hogy erre gondolni sem lehet. meg sem tudott mozdulni. s ezért csak ennyit mondok: meg kell próbálnunk megszabadulni tőle. és időnként ránézett a csendes Gregorra. Én sem bírom tovább. akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. én belátom. hát mit tegyünk? A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül. és szemét lehunyva magába fogadta a leány meggyőződését. De így. . Nem akarom ez előtt a szörnyeteg előtt a bátyám nevét kiejteni. .. és nagy robajjal becsapta az ajtót. Erre a középső úr megragadta a kilincset. még megöl benneteket. Mindent elkövettünk. játszadozni kezdett sapkájával a tányérok között. de fejének heves billegése arra vallott.Mi is azonnal felmondunk. amelyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon. két barátja meg is szólalt nyomban. amely sírás közben fogta el. .Meg kell próbálnunk megszabadulni tőle . hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen . látom előre. és megfogta a homlokát.mondta a leány. mint nekünk mindnyájunknak. Ha ti nem látjátok is be.

Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ült a székén. és nem is értette. amikor megfordította a zárban a kulcsot. A lassú derengést. és apja mögé sietett. felismerték. aki ennyire sietett. Amikor kora reggel megérkezett a bejárónő . valósággal ellökte magát a székétől. Amikor a fordulást befejezte. még határozottabb volt.Nem maradhat itt . és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete. Hamarosan fölfedezte. akit közben elnyomott az álom. és végül teljesen megszűnnek. már rég belátta volna. De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna. hogy jövetelétől fogva sehol a lakásban . elreteszelték és kulcsra zárták. Csak attól a gondolattól próbálj megszabadulni. és magától elment volna.. Valamennyien némán és szomorúan néztek rá. aki pusztán a lány viselkedésétől felindulva szintén fölállt. és észre sem vette. mint a húgáé. húgát legkevésbé.gondolta Gregor. Jó szándékát. egyetlen kiáltása sem zavarja. Az üres és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is. szeme a kimerültségtől majd leragadt. Gregor nem is hallotta könnyű lépteit. Éppen a mi szerencsétlenségünk. Nézd csak. hogyan tehette meg rövid idővel ezelőtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban. hogy ez Gregor. hogy olyan sokáig azt hittük. "És most?" . Voltak ugyan fájdalmai egész testében. Meggyőződése. az apa és a leány egymás mellett ültek. ha lehet. majd a padlóhoz ütötte. "Most már talán megfordulhatok" . és ezzel csakugyan feltűnést kelthetett. hogy ő az. Folyton csak a gyors mászásra figyelt. és felőle akár az utcán is éjszakázhatnánk. már megint kezdi! . A rohadt almát a hátában és gyulladt környékét. mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni. apám . Egyébként nem sürgette senki. . Utolsó pillantása anyját érintette. annyit mégis látott. ez az egyetlen mód. csak ne kelljen Gregor közelében maradnia. Csak meg akart fordulni. Csodálkozott a nagy távolságon.nagy erővel és nagy sietségében. Húga volt az. és körülnézett a sötétben. lehanyatlott. hogy a családnak egyetlen szava. félig kitárta előtte.Végre! . és tiszteletben tarthatnánk emlékét. hogy emberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal. apám. hogy mostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon. hogy el kell tűnnie. A mögötte felcsapó hirtelen lármától Gregor annyira megijedt.kérdezte magától Gregor. az ijedelem már el is múlt. és újra munkához látott. az ajtót rögtön becsukták. hogy visszamásszon a szobájába. mintegy a lány védelmében. és időnként meg is kellett pihennie. de úgy érezte. Nem csodálkozott rajta.kiáltotta a leány -. milyen hosszú. de tudnánk tovább élni. Egyébként viszonylag jól érezte magát. amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak előtt. Már állva várt. rögtön elkezdett egyenesen visszamászni. Szuszogott az erőlködéstől. nyilván el akarja foglalni az egész lakást. mert a nyaka kezdett megmerevedni. minden rá volt bízva. és karját. hogy még az anyját is otthagyta. már nem akaratának irányítására. hogy most már végképp nem tud megmozdulni. csak a húga állt föl közben. amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. amely szobájától elválasztotta. De Gregornak eszébe se jutott.És Gregor számára teljesen érthetetlenül annyira megrémült.kiáltotta oda a szüleinek. mintha ezek a fájdalmak fokozatosan enyhülnének. Ekkor feje. Így viszont üldöz bennünket ez az állat. úgy csapkodta az ajtókat. Mikor már az ajtónál volt. Alighogy a szobájába ért. hiába kérték többször is. hogy semmi sem változott mögötte. már alig érezte. amelyet egészen belepett a por. visszafordította a fejét. de nem tudta visszafojtani. hogy valakit is megijesszen. hogy mellőzze. úgy látszik. Akkor nem volna fiunk. sőt azt találta természetellenesnek. a leány átfonta karjaival apja nyakát. egymás után többször fölemelte. elkergeti az albérlőket. mert kínzó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett. Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. aztán fürgén odaugrott.kiáltott fel hirtelen -. ha nem is egészen. jóformán észre sem vette. hogy lábacskái megroggyantak. Megállt és körülnézett. még megélte.

Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kiszálltak ágyukból. Samsa úr vállára terítette a paplant. sápadt arca is erre vallott. mintha le sem feküdt volna.Keresztet vetett. tágra nyílt a szeme. . Mikor aztán felismerte a valódi tényállást. ahogy bevittem. Be is mentek. és szélesre tárta az ablakot. .Nos . Samsáné asszony csak úgy hálóingben. már némi langyosság vegyült a csípős levegőbe. Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor először semmi különöset nem észlelt. . füttyentett egyet.kérdezte a középső úr mogorván a bejárónőtől.mondta Samsa úr -. .Jöjjenek csak. így szólt: . . és kérdően ránézett a bejárónőre. és gyorsan és némán intett az uraknak.Gyere be. és előbb le kellett küzdeniük a bejárónő okozta ijedtségüket. Grete.Nézzétek csak. egy kicsit hozzánk . hogy jöjjenek Gregor szobájába. most lehetett látni igazán. noha maga is megvizsgálhatott volna mindent. De hiszen már régóta nem is evett semmit. A bejárónő azonban szájára tette az ujját. és megjelent egyenruhájában Samsa úr. és csodálkozva keresték a reggelijüket. megfeledkeztek róluk. ami elterelte volna róla a figyelmet. és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemét a seprűvel. és a három nő követte példáját. Úgy hoztam ki az ételt. és játssza a sértődöttet. és csak akkor figyelt fel. amikor minden ellenállás nélkül arrébb tudta tolni a helyéről.Meghiszem azt .mondta Samsáné fájdalmas mosollyal.mondta a bejárónő. a másikon leánya. és beléptek Gregor szobájába. mert már nem emelték fel lábacskái. Közben a nappali ajtaja is kinyílt. az albérlők beköltözése óta Grete itt aludt. hanem felrántotta a hálószoba ajtaját.Hol a reggeli? .kérdezte Samsáné. . de aztán hagyta. visszavisszanézve a holttestre. Amikor ez is sikertelennek bizonyult. Grete. ott fekszik. . nézzék meg. csak aztán fogták fel szavainak jelentését. hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul. Mindnyájuk szeme ki volt sírva kissé.Meghalt? . milyen sovány volt. mintha le akarná fogni a seprűt. Samsáné megmozdult. A három albérlő kilépett a szobából. és Grete. Grete időnként odanyomta arcát apja karjához.Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt. Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja. tisztára döglötten! A Samsa házaspár felült a családi ágyban. és harsányan bekiáltott a sötétbe: . Elvégre március vége volt. feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. egyik karján felesége. és meglökte Gregort. dühbe gurult. Bár kora reggel volt. Azt gondolta. és nem sokáig késlekedett. és más sem volt. A bejárónő becsukta az ajtót.nem lehetett többé nyugodtan aludni -. megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. és kezüket kissé viseltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában. teljesen fel volt öltözve. megdöglött. aki le sem vette a szemét a holttestről. sőt anélkül is meggyőződhetett róla. . bement szülei után a hálószobába. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosszú seprű. hálát adhatunk Istennek.

és amikor büszke tartásban. .Mit akar tulajdonképpen? . és az ajtóra mutatott.Mi tetszik? . ha alaposan kikérdezik.Azonnal távozzanak a lakásomból .mondta aztán. mintha most rendeződnének át a dolgok a fejében. kinyújtott kézzel határozottan elhárította.kérdezte Samsáné. aki észrevette.Úgy értem. és írtak három bocsánatkérő levelet. és megkönnyebbülten visszatértek a lakásba. . ahogy mondom . szóval abból.kérdezte kissé megrökönyödve a középső úr. amint a három úr.. minél lejjebb értek. hogy mennyire siet. és csupán akkor néztek föl bosszúsan. ezt a munkaszünetet nemcsak megérdemelték. akiknek keze megnyugodott egy ideje. hanem szükségük is volt rá mindenképp. bizalmatlanságában. a padlót nézte.válaszolta a bejárónő. a két nővel együtt kilépett az előtérre. A másik kettő egyfolytában dörzsölte hátrakulcsolt kezét. Leültek tehát az asztalhoz. A bejárónő mosolyogva állt az ajtóban. és néhány pillanat múlva újra előbukkannak. hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják. a két nőt továbbra sem engedve el maga mellől. hogy a bejárónő most részletesen el akar mesélni mindent. és édeskésen mosolygott. a lépcsőház egy bizonyos kanyarulatában minden emeleten eltűnnek. ami számukra csak kedvezően végződhetik. Erre a középső úr valóban kiment nagy léptekkel az előszobába. . majd magasan fölöttük egy henteslegény.Hát . Lazán ingott kalapján a csaknem egyenesen fölmeredő strucctoll. lassan ugyan. A középső úr csendesen állt a helyén. amelynek alaptalan volta nyilvánvalóvá vált. most valósággal utánaugrottak. és zavart okozhat a vezérükkel való összeköttetésben. és úgy nézett fel Samsa úrra. Már el van intézve.kérdezte Samsa úr. amikor a bejárónő továbbra sem mozdult.Hogy érti ezt? . hogy elmegy. A három levélíró először föl se nézett. és kezdtek odafigyelni. és közölte. kihúzták botjukat az ernyőtartóból. . barátai. a bejárónőnek egyszeriben eszébe jutott. amellyel a bejárónő már eddigi szolgálata során is sok bosszúságot okozott Samsa úrnak. . Samsáné a megbízójának.mondta Samsa úr. mintha attól félnének. és a barátságos nevetéstől nem is tudta mindjárt folytatni -. mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivalója volna a család számára. mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek. Grete pedig a principálisnak. a korlátnak dőlve végignézték. mintha hirtelen elhatalmasodó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne.Akkor hát elmegyünk . Elhatározták. de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsőn. hogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét. Az előszobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról. annál jobban csökkent irántuk a Samsa család érdeklődése. Samsa úr. Samsa úr tágra nyílt szemmel csak biccentett néhányszor. Mivel nem adhatta elő beszámolóját.felelte Samsa úr. mintha folytatni akarnák az írást. Samsa úr. csak biccentett. . némán meghajoltak. és két kísérőjével egy vonalban megindult a középső úr felé. kosárral a fején elhaladt mellettük. Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak. a bejárónő őt tartotta leginkább tiszteletben. és láthatóan sértődötten odakiáltotta: . de csak akkor fogja megmondani. ne csináljanak gondot maguknak. hogy Samsa úr megelőzheti őket. mert végzett a reggeli munkájával. Samsa úr az igazgatóságának. bejött a bejárónő. Samsa úr és a nők lassan elengedték a korlátot. Mialatt írtak. és elhagyták a lakást.

és egymást átölelve ott maradtak. Samsa úr feléjük fordult székében. a városon kívülre. hogy elcserélik a lakást. megölelték.tulajdonképpen még nem is kérdezték ki egymást ez ügyben . mintha új álmaik és jó szándékaik megerősítését látnák. gyertek már ide.No. melyet elárasztott a meleg napfény. és egy ideig csendben figyelte őket.aztán vadul megfordult. amit már hónapok óta nem tettek. És úgy érezték. és irtózatos ajtócsapkodások közepette elviharzott a lakásból. odasiettek hozzá. Elcsendesedve és szinte öntudatlanul megértő pillantásokat váltva arra gondoltak.igen kedvező és különösen a későbbiekre nézve sokat ígérő. A két nő nyomban engedelmeskedett.Agyő mindenkinek! . újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat. úgy látszik. amikor útjuk céljánál leányuk elsőnek ugrott fel. amelytől orcái kissé elhalványultak. Kényelmesen hátradőlve ülésükön megbeszélték jövőbeli lehetőségeiket. hogy közelebbről megvizsgálva nem is olyan rosszak. Györffy Miklós fordítása TARTALOM . de jobb fekvésű és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál. az ablakhoz léptek. sem lányától nem kapott választ. Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tűnt fel. kisebb és olcsóbb. és kiderült. Legyetek egy kissé rám is tekintettel. és gyorsan befejezték levelüket.Este elküldjük . . Aztán elmentek a lakásból. Grete szép. mert mind a három állás . Felálltak. Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat. és kimentek villamossal a szabadba. Hármasban ültek a kocsiban. együtt mind a hárman. amelyet még Gregor választott ki. érett leánnyá fejlődött. itt az ideje. de sem feleségétől. Mialatt így beszélgettek. A helyzetükön pillanatnyilag természetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben.mondta Samsa úr. hogy derék férjet keressenek a számára. ahogy egyre jobban megélénkülő leányukat figyelték. és kinyújtóztatta fiatal testét. Aztán így szólt: . a bejárónő.. hogy az utóbbi időben a sok csapás közepette.