Az átváltozás

1 Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt. "Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között. Az asztalon kicsomagolt posztómintagyűjtemény hevert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -, fölötte pedig ott lógott a kép, amelyet nemrég vágott ki egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szőrmekalapban és szőrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltűnt nehéz szőrmemuffjában, amelyet a szemlélő felé nyújtott. Gregor tekintete ezután az ablakra vetődött, és a borongós időtől - hallani lehetett, amint esőcseppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit még aludnék, és elfelejteném ezt az egész őrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megszokta, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordulni. Bármekkora erővel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Már vagy százszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak akkor hagyta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyű, tompa fájdalmat érzett az oldalában. "Istenem - gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátán az ágydeszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszkető helyet, amelyet csupa kis fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje őket; egyik lábával meg akarta tapogatni a viszkető helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott. Újra visszacsúszott előbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolondít. Az embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én például a délelőtt folyamán visszamegyek a vendéglőbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak még a reggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a főnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja, nem járnék-e jól? Ha szüleim miatt nem türtőztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a főnököm elé, és amúgy istenigazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is micsoda furcsa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráadásul egész szorosan oda kell állnia a főnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve minden remény; ha egyszer együtt lesz a pénz, amiből kifizethetem neki szüleim adósságát - nem tarthat tovább öt-hat évnél -, mindenképpen megteszem. Az lesz majd a nagy üzlet. Egyelőre azonban föl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom."

És ránézett az ébresztőórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" gondolta. Fél hét volt, és a mutatók békésen haladtak előre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé járt. Nem szólt volna az ébresztőóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; biztosan szólt is. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengető csörömpölést? Nos, ha nyugodtan nem is, de valószínűleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következő vonat hétkor indul, eszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva, magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérné is a vonatot, a főnök dörgedelmeitől már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonathoz, és mulasztásáról már rég leadta a jelentést. A főnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha beteget jelentene? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egyszer sem volt beteg. A főnök biztosan kijönne a betegsegélyező orvosával, szemrehányást tenne a szülőknek lusta fiuk miatt, és minden ellenvetést megelőzne azzal, hogy a betegsegélyező orvosára hivatkozna, aki másfajta embert nem is ismer, csak makkegészséges munkakerülőt. És nem volna ebben az esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú alvás után csakugyan fölösleges álmosságtól, Gregor valóban jól érezte magát, sőt alaposan meg is éhezett. Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - az óra éppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón. - Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni? A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor részletesen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakra szorítkozott: - Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is. Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, mert anyja megnyugodott ettől a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta a többi családtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogott is az egyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével: - Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idő múlva újra megszólalt mélyebb, figyelmeztető hangon: - Gregor! Gregor! A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan: - Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire? Mindkét oldalra így felelt Gregor: - Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hosszú szünetekkel minden feltűnő vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga tovább suttogott: - Gregor, nyisd ki, könyörgök.

még dühösebben viaskodnak egymással. és szélessége. nem sok biztonságot és bátorságot meríthetett. különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. a reggeli köd látványából. Közben nem feledkezett meg arról sem.gondolta Gregor. lassan mozdult. hogy merő képzelgés. "Már hét óra . mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással. amelyről fölkeléskor kiderült. Először nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni. amikor Gregor már-már megvadulva. rosszul választotta meg az irányt. de ez az alsó rész. és fejét óvatosan az ágy széle felé fordította. és végül. Ez ment is könnyen. fájdalmas izgalommal izgett-mozgott. Hogy hangjának elváltozása nem más. minden erejével kíméletlenül előrelökte magát. hogy ezáltal kiszabadulhat az ágyból. a kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt. A takarót ledobni igen egyszerű volt. feje. hogy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót. félelem fogta el attól. az volt az első. Először testének alsó felével akart kijutni az ágyból. A folytatás viszont nehezebben ment. amelyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak. ha meg nem sérül a feje. amelyet esés közben mereven fel fog tartani. amit akart. ha az ágyban marad. hogy emlékezetébe idézze. hogy kinyissa. s nem találta a módját. De mikor hasonló erőfeszítés után felsóhajtva újra előző helyzetébe került. Márpedig semmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét. valószínűleg nem sérül meg. Leginkább az . enyhe fájdalmat. súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordulását. mert az üzletet hét előtt nyitják.gondolta. mely már a keskeny utca másik oldalát homályba burkolta. és az égő fájdalom. ha lehet. akkor már jobb. okvetlen ki kell jutnom teljesen az ágyból. ebben nem is kételkedett. de sajnos. hogy rendet és nyugalmat teremtsen ebben az önkényeskedésben. erre már rájött." És kis ideig nyugodtan feküdt. már hét óra. higgadt megfontolás. amelyik kiegyenesedett. Hátát keménynek érezte. s csak aztán mérlegelni a továbbiakat. újra arra gondolt. hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból." És most nekilátott. az utazók egyik foglalkozási betegségének előjele. felvilágosította. Ha így esik ki. amikor újra ütött az ébresztőóra -. és már le is csúszott. hogy lehetetlenség az ágyban maradnia. Ezután felsőtestével próbált kijutni az ágyból. közben az összes többi felfokozott. hogy érdeklődjék utánam. mert ha a végén így esik le. Egyébként addig majd jön is valaki az üzletből. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége. és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket. hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle. nekiütődött az ágy alsó végének. aligha történik baja. és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt. kész csoda lesz. mintha a tökéletes csendtől várná a dolgok valóságos és természetes rendjének visszatérését. felöltözni és mindenekelőtt megreggelizni. csak föl kellett kissé fújnia magát. "Csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban" .Gregornak azonban esze ágában sem volt. az ablakra vetette a tekintetét. Ha be akarta hajlítani az egyiket. mint az alapos megfázásnak. hogyan fognak mai képzelődései lassan szétoszlani. Aztán így szólt magában: "Mielőtt negyed nyolcat ütne. hogy ily módon tovább csússzon. amelyet érzett. és még most is mekkora a köd. amelyet egyébként még nem látott és nem is tudott pontosan elképzelni. ha csak egy kis reménye is van. amilyen élesen csak tudta. talán a rossz fekvés okozta. helyettük viszont csak a sok lábacskája volt. ha a szőnyegre esik. mintha szabadjára engedték volna őket. és áldotta utazásaiból eredő óvatosságát. De mikor végre szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül. és kíváncsian várta. hogy a lábai. a levegőben. nehézkesnek bizonyult. és látta. fáradtan sóhajtozva. Emlékezett rá. Az ilyen pillanatokban. hogy pillanatnyilag talán éppen testének alsó fele a legérzékenyebb. és legokosabb mindent feláldozni.

Gregor megpróbálta elképzelni. Már odáig jutott. hogy a tompa zaj nem is volt olyan feltűnő. így történt. mi van vele . ki az: maga a cégvezető. A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta: . s ez ha rémületet nem is. ahol a legkisebb mulasztás esetén is mindjárt a legsúlyosabbra gyanakodnak? Csirkefogó lenne vajon egytől egyig minden alkalmazott. "Valaki az üzletből" . magának a cégvezetőnek kellett eljönnie. itt a cégvezető. légy szíves. némi aggodalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött. nem merte felemelni a hangját. eszébe jutott. mint inkább az izgalom hatására. hogy megkérdezze. hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetővel is valami hasonló. Nos. aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában. hogy az ajtók be vannak zárva. de annyira. és Gregor háta is rugalmasabb volt. "Nem nyitják ki" . hogy a húga is meghallja. Kissé felfogta az esést a szőnyeg.Gregor. míg lábacskái annál sebesebben táncoltak. mely Gregort e gondolatok közben elfogta. Két erős ember . lehajolnának terhükkel. és most dühében és fájdalmában ide-oda forgatta.bőven elég lenne. Majd szíveskedik eltekinteni a szobádban levő rendetlenségtől. . kihámoznák az ágyból. robajról voltaképp nem lehetett beszélni. és érdeklődik. és a szőnyeghez dörzsölte. amellyel majd az esés jár.szólalt meg most apja a bal oldali szobában -. nincs köztük egyetlen derék. az ajtót. ahol remélhetőleg majd lábacskáit is lesz mire használnia. és kinyitotta. és már tudta is. és szinte megmerevedett.Valami leesett odabenn . mert öt perc híján negyed nyolc volt . eltekintve attól. ha valósággal képtelen felkelni az ágyból? Valóban nem lett volna elég. itt a cégvezető úr. Mégis meg kell próbálnia. De szinte nyers válaszul erre a kérdésére a cégvezető néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában. hogy számolnia kellett a robajjal. Nyisd ki tehát.okozott gondot neki. a lehetőségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. ha segítségére jönnének. Hangos csapódás hallatszott. mint gondolta. csak bedugnák karjukat domború háta alá. . hogy olyan cégnél szolgáljon. ha egy gyakornokot küldenek ide. Nem tudjuk. De azután a cselédlány. hogy milyen egyszerű volna minden. Gregornak elég volt a látogató első üdvözlő hangját meghallania. azt bizony beverte. mint máskor. mint erőfeszítés. teljes erővel kivetette magát az ágyból. Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból . hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát.ha egyáltalán szükség van erre a kérdezősködésre -. Egyébként veled is személyesen akar beszélni.apjára és a cselédlányra gondolt . . . Egy pillanatig néma csend volt. és akkor csak ki kellene várniuk óvatosan. és megnyikorgatta lakkcsizmáját. és most már igen hamar végleg döntenie kellett. ha akár csak egy-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében.mondta a cégvezető a bal oldali szobában.gondolta Gregor valami esztelen reménységbe kapaszkodva.gondolta. hűséges ember sem. csak hintáztatnia kellett magát a lendületből -.az új módszer inkább játék volt. Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan.mondta Gregor halkan. mint ma vele. kiálthatna-e valóban segítségért? Nyomorúságos helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra. mit mondjunk neki. amíg átlendül a hasára a padlón. miért nem utaztál el a korai vonattal. és ezzel az egész ártatlan család tudomására hozni.és akkor csengettek a lakásajtón.Gregor . természetesen most is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment. Miért is ítéltetett Gregor arra a sorsra.Tudom . hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezető eszére lehet rábízni? És nem annyira valódi elhatározás következtében.

nem jól van. alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit.. olyan makacs. nem tudom. és most mintha hirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni. A bal oldali szobában kínos csönd támadt. hogy itt van. Márpedig az állása egyáltalán nem mondható szilárdnak.kiáltott közbe barátságosan a cégvezető. ha most békén hagynák. és igen komolyan kérem. és senki sem kívánta volna tőle komolyan. És miért sír? Mert ő nem kelt fel. nagyságos asszonyom. mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -.Nem . higgye el. De éppen e bizonytalanság szorongatta a többieket. józan embernek ismertem. Szinte már bosszant. . csak az üzletre. . . mindjárt megnézheti. mert az a veszély fenyegeti. ha ismerte volna helyzetét. Egyébként boldog vagyok. végtére mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában. hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló. hogy a legcsekélyebb mértékben is kiálljak magáért. és biztosan nem is érzi jól magát. Pillanatnyilag ott feküdt ugyan a szőnyegen. hogy nekünk üzletembereknek . hogy haszontalanul vesztegessem itt az időmet. .mondta a cégvezető -. és csendben újságot olvas. meg vagyok lepve.Nem jól van . és meg se moccant. . de mivel arra kényszerít.mondta Gregor lassan és megfontoltan. mihelyt Gregor kinyitja az ajtót. E kis udvariatlanság miatt. Eredetileg az volt a szándékom. Gregor még itt volt.egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -. és ismételten kopogott az ajtón. és eszébe sem jutott. Szóval teljesítménye az utóbbi időben korántsem nevezhető . bár reggel tagadta. Most azonban látom érthetetlen makacsságát. Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz másra se gondol ez a fiú. Most szüleinek és főnökének nevében beszélek. hogy nyissa ki az ajtót. Samsa úr! . és elmegy a kedvem.Jó reggelt. vagy a menetrendet tanulmányozza.Rögtön jövök . hogy engedje be a cégvezetőt. nehogy a beszélgetés egyetlen szavát is elszalassza. És Gregor úgy érezte. . és még el sem kezdett öltözni. és nem engedi be a cégvezetőt. hogy elveszti az állását. A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel. hogy sokkal okosabb volna.Samsa úr . hogy elhagyja a családját. milyen kedves. vagy ha tetszik. és mert akkor a főnök újra üldözni fogja a szülőket régi követeléseivel? Ezek azonban egyelőre fölösleges gondok voltak. meg fog lepődni.Bemehet végre a cégvezető úr? . szerencsére .mondta Gregor.kérdezte türelmetlenül apja. és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel. és mentette viselkedésüket. egymagunkban nem lettünk volna képesek rávenni Gregort. én sem tudom magamnak megmagyarázni . remélhetőleg nincs semmi komoly baja. hogy sohasem megy el este szórakozni. miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. cégvezető úr. Én magát nyugodt. hogy mindezt négyszemközt mondom el magának. Meg kell azonban mondanom. A főnök célzott ugyan reggel mulasztásának lehetséges magyarázatára . hogy dolgozik egy kicsit a lombfűrésszel. mégsem lehet Gregort csak úgy egyszeriben elküldeni. amelyre később könnyűszerrel találhat majd megfelelő kifogást. Ül az asztalunknál.kiáltotta most a cégvezető emelt hangon -. Meg vagyok lepve. de egy este se ment el hazulról. szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz. adjon azonnal világos magyarázatot.sajnos.Mással. és mellesleg megjegyezve. benn lóg a szobájában.üzleti szempontból igen gyakran egyszerűen túl kell tennünk magunkat az ilyen könnyű rosszulléteken. a jobb oldali szobában a húga felzokogott. én azonban majdhogynem becsületszóra kijelentettem.mondta az anyja a cégvezetőnek. nemmel és igennel felel csupán. most egy hétig itt volt a városban. Már az is szórakozás neki. Most például faragott két-három este egy kis keretet. cégvezető úr.

kiáltott Gregor magából kikelve. hogy beszélt Gregor? . Nem is kell tovább itt maradnia. azazhogy majdnem semmi. talán súlyos beteg.Csak nem akarja a bolondját járatni velünk? . megyek már! Valami könnyű rosszullét. szíveskedjen ezt közölni. és ha siet. mit mond. bizonyára nyitva hagyták az ajtót. Gregor beteg.Azonnal menj orvosért. de olyan évszak nincsen. . amikor egyetlen üzletet sem kötünk. nekem nem is szóltak róla egy szót sem.Értették egyetlen szót is? . mi meg kínozzuk! Grete! Grete! . könnyedén.kiáltotta Gregor húga a másik oldalról. . Először lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényről. Samsa úr. Hallottad. De már jól vagyok. beszélni akart a cégvezetővel. Gregor szobáján keresztül érintkeztek. és izgalmában minden egyébről megfeledkezett -. hogy átvészeli majd a betegséget. ezt elismerjük. Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem volt. s a főnök úrnak adja át üdvözletemet! És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta. akik annyira szeretnék látni. de ügyet sem vetett a kínzó fájdalmakra. Már tegnap este is volt valami előérzetem. mert újra meghallotta a cégvezető hangját. kis szédülés akadályozott meg. bizonyára az ágyban szerzett gyakorlattal. és megnyugodhat. közeledett az éjjeliszekrényhez. akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra.hogy öltözhetett fel húga ilyen gyorsan? -.kiáltott aztán. azonnal kinyitom. ott leszek én is mindjárt az üzletben.Tessék. szüleim is tudják. .Szaladjon azonnal lakatosért! És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az előszobába . mint gondoltam. e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. de végül utolsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan. Most éppen kiszállok az ágyból. és közben tapsolt. ha megpillantják. nyolcra csakugyan a pályaudvaron lehet. Különben is még a nyolcórás vonattal elutazom. Nekidőlt egy közeli szék támlájának. és elnémult. Ha viszont mindent nyugodtan fogadnak.kérdezte a cégvezető a szülőktől. és nem kell otthon maradnia.De cégvezető úr . és megpróbált fölkapaszkodni rajta.kiáltott ki az apa az előszobán át a konyhába. . Hamar orvosért. Csak rám kellett volna nézni. . Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat. Csapódást nem is lehetett hallani. Cégvezető úr! Kímélje meg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak. Ezzel sikerült úrrá lennie testén. . Valóban ki akarta nyitni az ajtót. mohón várta. mint az olyan lakásokban szokás. . őt nem terheli többé felelősség. mama! .Az isten szerelmére .Anna! Anna! . meg akarta mutatni magát. bár ez nem az az évszak. hogy mit szólnak majd a többiek.kielégítőnek. ahol valami nagy szerencsétlenség történt. cégvezető úr. és felrántották a lakás ajtaját. Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindig azt hiszi.mondta a cégvezető az anya kiáltozásához képest feltűnően halkan. De már egészen friss vagyok megint. . Ha megijednek.kiáltotta anyja már-már sírva -. olyannak nem szabad lennie. és szinte nem is tudta. Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy.Állathang volt . amikor különleges üzleteket lehet kötni. amelyekkel illet. Most még az ágyban fekszem. és lábacskáival megkapaszkodott a szélében. hogy fölkeljek.

minden erejét összeszedte. s fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna. Az első intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át. arccal előreborulva. mint a szél zúgása -. szavait ezek szerint már nem értették. Körbetáncolta a zárat.mivel is ragadhatná meg most a kulcsot? -. jó erős volt viszont az állkapcsa. élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalán a szemközt álló végtelen. megkapaszkodott benne . és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra. mint előzőleg. Gregor . valamint oldalt hajtott feje. döntő jelentőségű megbeszéléseken lehetőleg minél tisztább legyen a hangja. hogy segítsenek rajta. ráfolyt a kulcsra. aztán két lépést tett Gregor felé. hatalmas mellkasa belerázkódott. Végre visszacsattant a zár. Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott. hogy megszokta már a füle. nehogy épp a szobába való belépés előtt vágódjon ügyetlenül hanyatt. Aztán nekilátott. Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét. mégpedig igen óvatosan. Igaz.Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett.és a . és egy pillanatra megpihent az erőkifejtés után. hogy csak egész fojtottan köhintsen.és ráfektette fejét a kilincsre. Mindenesetre már gondoltak rá. és férjére pillantott. azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában. megköszörülte a torkát. nekivetette magát az ajtónak. hogy nincs egészen rendben. s így csak testének fele látszott. ahogy felkelt. a kulcsot forgatja. hol pedig egész testének súlyával lenyomta. Szülei és a cégvezető talán az asztalnál ülnek és sugdolóznak. s végül eltakarta szemét. Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót. hogy már ez a zaj is másképp hangzik. A szomszéd szobában közben néma csend támadt. mindenesetre ügyelve arra. és lassan hátrálni kezdett. ő állt legközelebb az ajtóhoz. nagyszerű és meglepő eredményeket várt. és nem törődött vele. az orvostól és a lakatostól is. Gregor erre be sem lépett a szobába. szürkésfekete ház egy részlete .Hallgassák csak . Úgy érezte.mondta a cégvezető a szomszéd szobában -. hanem belülről nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószárnynak. talán az ajtónak támaszkodnak és hallgatóznak valamennyien.úgy hangzott. és lecsöpögött a padlóra. amellyel átkukucskált a többiek felé. hogy kitárja az ajtót. mert barna folyadék jelent meg a szája szélén. s ez jólesett neki. mint az emberi köhögés. mert elképzelhető volt. és nem ért rá másra is odafigyelni. Előbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén. nyitott szájára tapasztotta a kezét. és már meg is pillantotta. egyenletesen működő erő hajtaná. Közben jócskán kivilágosodott. újra bevonták az emberek körébe. kettejük közt valójában semmi különbséget nem téve. Ez igen felbátorította Gregort. őt magát még nem láthatták. úgy látszott. de lehet. . apjának és anyjának is: "Gyerünk. s azon voltak. hogy szájával megfordítsa a kulcsot a zárban. hogy nincsenek valódi fogai .lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -.kiálthatták volna -. hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában. mintha vissza akarta volna lökni Gregort a szobájába. Fellélegzett. keményen neki annak a zárnak!" És abban a hitben. és lerogyott körülötte szétterülő szoknyáinak kellős közepébe. égnek meredő hajjal . és szükség szerint hol ráakaszkodott a kulcsra. kibontott. Sajnos. mintha láthatatlan. s ezt ő maga már nem merte volna eldönteni. ott elengedte. érthetőbbnek. Még ezzel a nehéz mozdulattal volt elfoglalva. bár ő maga elég érthetőnek találta beszédét. Hogy a közelgő.először összekulcsolta a kezét. amikor már meg is hallotta a cégvezetőt: hangos "Ó!" szaladt ki a száján . amikor az ajtó már elég szélesre kitárult. a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulcsot. most már csak a szájával tartotta magát egyenesen. s mindkettőjüktől. és sírni kezdett. ahogy a kulcs körbefordult benne. és így szólt magában: "Lakatosra csak nem volt szükségem" . hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét. csak neki.kórház volt . de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani. Anyja a cégvezető jelenléte ellenére úgy állt még ott.

ki lehetett látni a lépcsőházi előtérre és a lefelé vezető lépcsőre. oda akart menni a cégvezetőhöz. Épp a szemközti falon fénykép függött. hogy megváltoztassák ezt az előítéletüket. cégvezető úr. hogy még egyáltalán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét. alkalmazottai rovására. de utazás nélkül nem tudnék élni. amikor Gregor még nyugodtan feküdt a hátán. Fogja pártomat az üzletben! Tudom. most sem értették meg. hogy az utazó. amikor kimerülten visszatér útjáról. Már az előszobában volt. no meg most annyira el voltak foglalva pillanatnyi bajaikkal. sőt jóformán egyenként földre szórt cseppekben. elengedte az ajtószárnyat. megnyugtatni. meggyőzni és végül megnyerni. amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire. és csak meg-megránduló válla fölött nézett vissza vicsorogva Gregorra. ne súlyosbítsa helyzetemet. de olyan lassan. A reggelizőkészlet buja bőségben foglalta el az asztalt. ne menjen el szó nélkül. és elutazom. tiszteletet parancsoló tartásban és egyenruhában. a lépcső felé. de már csak nagy. hogy elutazzam? Láthatja. nem szeretik az utazót. hogy elhagyja a szobát. mintha ott valósággal földöntúli megváltás várná. veszettül sokat keres. sőt valószínűleg. összecsomagolom a kollekciót. és hirtelen mozdulata. cégvezető úr. hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni. és ha igen. hanem Gregort szüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé. ettől függött most Gregor és a család jövője! Csak itt lett volna a húga! Ő okos volt. Azt hiszik. önnek jobb az áttekintése. és az előszobában kiverte volna a cégvezető fejéből a rémületet. És amíg Gregor beszélt. és mivel a külső ajtó is tárva-nyitva volt. A cégvezetőt vissza kellett tartani. hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetőt ilyen hangulatban. súlyos az már így is. az akadály elhárítása után. és odahaza saját bőrén érzi az áldatlan.homlokzatot szigorúan áttörő ablakok szabályos sora. Ön is nagyon jól tudja. Másrészt gondoskodnom kell szüleimről és húgomról. hacsak nem akarja végképp kockáztatni állását. és arra sem. Hiszen annyira le vagyok kötelezve a főnök úrnak. aki vállalkozói minőségében könnyen ítélkezhet tévesen. aki az év nagy részében távol van az üzlettől. amelyek ellen lehetetlenség védekeznie. mintha titkos parancs tiltaná. amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat elnyújtott. De hát a húga épp nem volt itt. nevetséges . Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosan. ez a hölgybarát. hogy a jövőre gondolni sem tudtak. Nincs különösebb okuk. csak akkor. hogy beszédét esetleg. Az előszobába vezető ajtó nyitva volt. Cégvezető úr. hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet. bizonyára hajlott volna a szavára. És nem gondolva arra. de ki fogom vágni magam. elkülöníthető. azt a látszatot keltette. hogy később. Akarjátok? Akarjátok. a lépcsőpihenőn. én szívesen dolgozom. kicsúszott a nyíláson. egy pillanatra sem állt meg. hadnagyként. Gregornak magának kellett cselekednie. nem makacskodom. aki már kinn állt. húga becsukta volna a lakásajtót.Most pedig . mint magának a főnök úrnak.azonnal felöltözöm. cégvezető úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelően fog beszámolni? Előfordulhat. még most is esett. már akkor sírt. De önnek. mert többnyire tudomást sem szerez róluk. mondja legalább. és közben éli világát. fárasztó dolog az utazás. még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog. hogy valami apró részletben igazat ad nekem! De a cégvezető már Gregor első szavaira megfordult. Az előszobában aztán kinyújtotta a jobb karját messze előre. hogy csak ő őrizte meg nyugalmát . . ezt ön is nagyon jól tudja. Hova megy. és elhatározhatja. És a cégvezető. amely Gregort ábrázolta katonakorában. Gregor tudta. Csak arra kérem. mert Gregor apjának a reggeli volt a legfontosabb napi étkezése. milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak. de épp ez az alkalmas időpont. mintha megégette volna a talpát. Kutyaszorítóba kerültem.mondta Gregor annak tudatában. amellyel végül kihúzta a lábát a nappaliból. véletleneknek és alaptalan vádaknak. az évek során meggyőződésükké vált. indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket.

sőt azon vannak. s így megfelelő átjárót biztosíthatna Gregornak. hiába forgatta alázatosan a fejét. egyre nagyobb lármával hajtotta. ugyanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett. az újságok zizegni kezdtek az asztalon. Gregor hiába kérlelte. hogy fölegyenesedjék. néhány lap lerepült a földre. amilyen gyorsan csak lehet. anyám . semhogy könnyűszerrel átférhetne rajta. anyja felrántott egy ablakot. a cégvezető már a lépcsőn volt. egészen közel anyjához. és máris bizonyos volt benne. viszont nem tudta megállni. hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejére. sőt botjának végével itt-ott még irányította is messziről a körbefordulását. mintha a hang Gregor fölött már nem is . a lehető leggyorsabban. és felpillantott rá. a szobájában kell lennie.módon mindkét kezével a korlátba kapaszkodva. Csak közben ne adott volna ki olyan elviselhetetlen sziszegő hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettől. apja csak még nagyobbakat dobbantott. Igen ám. a függönyök fellibbentek. és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel előre az ajtónyílás elé került. Ellenkezőleg. mert nem zavarta tovább. és a feléje siető férje karjába hanyatlott. Az utca és a lépcsőház között erős léghuzat támadt. mert ahelyett. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni. kérését apja meg sem értette. A cégvezetőről egy pillanatra megfeledkezett. hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsával néhányszor a levegőbe. holott ő eddig viszonylag higgadtan viselkedett. hogy hátrálás közben még az irányt sem tudja tartani. de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátrálásban. és kezében a bot minden pillanatban azzal fenyegetett. hogy Gregornak. jobb kezével megragadta a cégvezető botját. mint valami vadember. teljesen magába merült. amelyet az kalapjával és felöltőjével együtt itt hagyott egy széken. hogy a bot és az újság lengetésével visszakergesse Gregort a szobájába. lábacskái alatt szilárd talajt érzett. . az isten szerelmére. Alighogy ez megtörtént. Ha legalább meg tudott volna fordulni.kiáltotta még. hogy az időrabló fordulás közben apja elveszti türelmét. jóleső érzés járta át a testét. és úgy tetszett. hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. elmenekült az asztaltól. ahová akarja. hogy visszhangzott belé a lépcsőház.Hu! . amikor odaért. kiderült. hogy ott van mögötte a terített asztal. hogy teste szélesebb. Sajnos. először ezen a reggelen. Apja talán észrevette jó szándékát. és lábdobbantások kíséretében nekilátott. és látszólag észre sem vette. a cégvezető megsejthetett valamit. amelyekre Gregornak szüksége lett volna. elfelejtette. és közben. mert átugrott néhány lépcsőfokot. de félt. mindjárt a szobájában lett volna. hogy minél biztosabban utolérje. Már majdnem teljesen megfordult. Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort. noha hűvös volt az idő. hogy mindenben engedelmeskednek neki. a cégvezető menekülése mintha Gregor apját is teljesen megzavarta volna. . anyja. mintha semmi akadály sem állna Gregor útjában. mert rémülten észrevette. és felkiáltott: Segítség. segítség! -.Anyám. Apjának jelenlegi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe. de támaszt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira. hogy elvigyék. A szoba másik végében. De épp abban a pillanatban. és eltűnt. amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette az irányt. fejét félrehajtotta. szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját. és szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára. Az volt csupán a rögeszméje. sziszegő hangokat hallatott. és bizony igen lassan haladt. és egy darabon visszafordult. s örömmel tapasztalta. Semmiképpen sem nézte volna el azokat a körülményes előkészületeket sem. egyszer csak szembekerült vele a padlón. bal kezével pedig fölkapott az asztalról egy nagy újságot. mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá. hogy esetleg a másik ajtószárnyat is kinyithatná. amikor a visszatartott mozgástól ringatózva. vagy legalább nem gátolta volna meg Gregort az üldözésben. hogy maga is a cégvezető után szaladt volna. Végül mégsem maradt más választása. mintha csak Gregort akarta volna jobban látni. hogy mellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szőnyegre a kávé. bár úgy látszott. Erre anyja ismét felordított.mondta Gregor halkan. és esetleg így jusson át az ajtón. hirtelen felugrott. Gregor nekirugaszkodott. és állát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. valójában azonban igen lassan fordulni kezdett.

hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej. pedig Gregor tudta. valami ennivaló illata volt. . Az ajtórésen át látta. és Gregor ekkor könnyen megállapíthatta. hogy megnézze. ennek fele sem tréfa. nemcsak azért. amint mind a hárman lábujjhegyen távoznak. az elégedettség egyszeriben szörnyű véget ér? Hogy ne kerítsék hatalmába ilyen gondolatok. "Lám. pedig kedvenc itala volt. hogy ez a felolvasás. és lesz. mindannyian be akartak jönni. és visszamászott a szoba közepére. Nem sokkal később bizonyára magától is felébredt volna. hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. Bal oldala mintha egyetlen hosszú. milyen csendes életet él a családom" .és ekkor. 2 Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz. de többé nem nyitották ki az ajtót. mert kényes bal oldala miatt nehezére esett az evés . sőt. ferdén a két ajtószárny közé került. most. nagy büszkeség töltötte el. ki az. a másik oldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz . egyik oldala sebesre horzsolódott. gondolta Gregor. most egyetlen hang sem hallatszott. és Gregor hiába várt. aztán végre csend lett. Csak késő éjjel aludt ki a fény a nappali szobában. két sor lábacskájára szabályosan sántított. lehet. amikor az ajtók zárva voltak.csak akkor tudott enni. De csalódottan mindjárt vissza is húzta. Csak az ajtónál vette észre. és hamarosan be is szorult. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé. senki se jött be. de lenn Gregornál sötét volt. Egyelőre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival . hogy kinyitotta az egyik ajtót. Az utcai villanylámpák fénye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit. ha most a nyugalom. ami lesz . hogy voltaképp mi csalogatta oda. és egyszer a másik is. s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána. A bottal még becsapták az ajtót. hogy a szülei és a húga mostanáig ébren voltak. hogy csak egy sérült meg -. mint reggel. Egy tálacska állt ott. és elhatározta. a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki. hogy bejöjjön. valóságos megváltásként. Legszívesebben fölnevetett volna örömében. és nyomban bele is dugta fejét a tejbe egész a szeme tájékáig. ájulásszerű álmából. mintha futó léptek vagy az előszobába vezető ajtó csukódása ébresztette volna föl. undorodva elfordult a táltól. és most élettelenül vonszolta maga után.értéküket csak most kezdte felbecsülni . és maga elé meredve a sötétségbe. valaki szükségét érezhette. és húga bizonyára ezért is tette oda. mert jól lehetett hallani. hogy nem üres a lakás. lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegőben. az utóbbi időben már nem volt szokás. apja jó erősen belérúgott a hátsó felébe. de nyomban utána meg is gondolta. hogy a tétovázó látogatót mindenképp bekényszeríti valahogy. kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne. Nos. vagy legalábbis megtudja. De mi lesz. hogy reggelig senki se jön be többé hozzá. mert még éhesebb volt. Reggel. mozdulni sem tudott többé. Teste féloldalt felemelkedett.gondolta. amelyről annyit mesélt és írt a húga. és Gregor vérző testtel messze berepült a szobájába. Gregor bizonyosra vehette. a jólét. Most körös-körül mindenütt csend volt. Egyik lábacskája egyébként a délelőtti események során súlyosan megsérült . de míg máskor ebben az időpontban apja felolvasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is. de aztán gyorsan újra becsukódott. inkább mozogni kezdett.valóságos csoda. hogy a nappaliban ég a gázlámpa. kellemetlenül feszülő sebhely lett volna.lassan odacsúszott az ajtóhoz. ha egész teste részt vett lihegve az evésben -. és fel-alá mászkált a szobában.benyomult az ajtónyílásba. teli édes tejjel. mi történt ott. mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát. A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó. de most az volt a benyomása.egyetlen apáé volna. és most a kulcsok is kívül voltak.

Így töltötte az egész éjszakát. És gyengédségből.erre félig öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá. Gyors egymásutánban és a kielégüléstől könnyező szemmel elfogyasztotta a sajtot. hogy otthagyta a tejet. ami jobban megfelel neki? Ha magától nem hoz. és kivitte. hogy mit hoz helyette. részben pedig gondokba és homályos reményekbe merülve. valamint végtelen figyelmességgel elviselhetővé kell tennie családjának a kellemetlenségeket. melynek okát nem tudta kitalálni. bőséges választékkal tért vissza. a friss ételek viszont nem ízlettek neki. De mintha megbánta volna a viselkedését. és a szűk helyen alig tudott lélegzetet venni. húga lába elé vesse magát. Vajon észreveszi-e. egy darab száraz kenyér. és öt éve lakott benne . Nagy önuralmába került. hogy most már vissza kellene húzódnia. Volt ott félig romlott főzelék. és e sebe még tegnapelőtt is meglehetősen fájt. Gregor lábacskái surrogó hangot adtak. végtére nem repülhetett el -. De a magas. "Ezentúl vajon nem leszek olyan érzékeny?" . hogy több mint egy hónapja megvágta egy picit késsel az ujját. a kanapé alatt maradjon. pedig voltaképp alig tudta türtőztetni magát. és még a kulcsot is megfordította a zárban. annyira megijedt. és amit meg akart enni. és lustán hevert a helyén. és kívülről újra becsapta az ajtót. dermedt fehér mártással körülvéve.most víz volt benne. Sebei egyébként nyilván begyógyultak. mivel tudta. de az éhségtől újra meg újra fölriadt. amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen. egy régi újságra volt kiterítve minden. de erre fölriadt. amint mit sem sejtő húga nemcsak a maradékot söpri össze. és már majszolta is mohón a sajtot. amely minden más étel előtt valósággal odavonzotta magához. és újra a kanapé alá sietett. nem puszta kézzel ugyan. hogy Gregor nem fog előtte enni. és kíváncsian benézett. és türelemmel. kedve szerint. ahogy odasietett az ennivalóhoz. csupán kis tócsányi tej ömlött ki belőle. mert az előszoba felől kinyitotta az ajtót húga. majdnem teljesen fel volt öltözve. hanem azokat az ételeket is. Sohasem tudta volna azonban kitalálni. és figyelte húgát. mintha idegenhez vagy súlyos beteghez jönne. Gregor épp elszunnyadni készült. néhány szem mazsola és mandula. ez meglepte. Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte. arrébb is cipelte. jelezve. mert a bőséges étkezéstől kissé kigömbölyödött a teste. hogy adjon neki valami finomat enni. lassan megfordította a kulcsot. és fejét nem tudta fölemelni. és megkérje. ahol mindjárt igen kényelmesen érezte magát. hogy széles lévén a teste. kényelmesen elhelyezkedhet. Másnap reggel. mintha azokat sem lehetne többé semmire sem . De húga rögtön észrevette.volt tehát bőven ideje. hogy nem tudott uralkodni magán. még alig virradt. valahol csak kellett lennie. csodálkozva.gondolta. és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe. Gregor nagyon kíváncsi volt. hanem egy ronggyal. amikor húga. semhogy figyelmeztesse rá. és fel is emelte mindjárt. hogy jóságában húga mihez folyamodott. hogy a tál teli van. és arra gondolt. Gregornak máris alkalma nyílott. hisz a szoba saját szobája volt. de amikor észrevette a kanapé alatt istenem. mert nem éhes. hogyan rendezze be új életét. és lábujjhegyen belépett. Gregor egészen a kanapé széléig előretolta fejét. egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. hogy zavartalanul gondolkozzék. ő inkább éhen hal. Már régen kész volt mindennel. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószínűleg egyszer s mindenkorra Gregornak szánt tálat . hogy próbára tegye elhatározását. tágas szobában. hogy élvezhetetlen. sietve kiment. csak azt sajnálta. még a szagukat sem állhatta. hogy még arra a rövid időre is. bár hátát kissé nyomta a kanapé alja. rögtön kinyitotta újra. s vajon hoz-e majd más ételt. egy darab sajt. nem fér el teljesen a kanapé alatt. vacsoráról maradt csontok. szorongás fogta el. részben félálomban. Nem látta meg mindjárt Gregort. melyről Gregor két nappal azelőtt kijelentette. hogy ki ne rontson a kanapé alól. a főzeléket és a mártást. hogy Gregornak értésére adja. mert mozgásában nem akadályozta semmi. ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni. s a végén mindig arra a következtetésre jutott. amíg húga a szobában tartózkodott. hogy egyelőre nyugodtan kell viselkednie. Hogy kipróbálja Gregor ízlését. éspedig igazán nem azért. amelyekhez Gregor hozzá sem nyúlt.

Inni sem ittak talán semmit. Bizonyára ők sem akarták. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idején. ezt lefedi egy fafedővel. Alig fordított hátat. és egész testével rátapadt. újra bezárja. Egészen különös . hogy hoz ő maga. kinyújtózkodott. mint a legnagyobb jótéteményt. Ettől fogva húgának anyjával együtt főznie is kellett. Valami magyarázatba kezdett. elég volt". nyomban a megfelelő ajtóhoz futott. hogy étkezéséről többet is megtudjanak. Különösen eleinte nem volt beszélgetés. Gregor máris előmászott a kanapé alól. meg kellett elégednie azzal. Csak később. mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétlenséget. mit és mennyit tudott a történtekről . a válasz mindig ugyanaz: "Köszönöm. ez nem sok fáradsággal járt. de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. nem kér-e sört. amelyik valamiképp. Húga többször is megkérdezte apját. apja legalábbis nem mondott semmit. amiben itt része volt. igaz. de aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott. és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott. kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhető megjegyzését. s ezért senki sem gondolt arra. vagy valami hasonló. ha csak titokban is. hogy apjának semmije sem maradt abból az üzletből. egyszer reggel. ami ennek ellentmondott volna. amikor szülei és a cselédlány még aludtak. Hallatszott. és kis páncélszekrényéből. a szülők ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kicsit. hogy hogyan kell most viselkedniük. kivett valamilyen bizonylatot vagy előjegyzési könyvet. hogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykorolykor.térden állva könyörgött az anyának. nem tudhatta meg Gregor. amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte. mint tanácskozást arról. Azt hitte. egyet-mást kihallgatott a szomszéd szobákból. és bár nem kérte rá senki. másodszor az általános ebédelés után.nem volt teljesen világos. de az étkezések között is erről a témáról volt szó. hogy ő viszont érti a többiekét. és nem esett többé szó a sörről. mióta fogságban élt. hogy hiába kínálják egymást. és hallatára Gregor első ízben tudott örülni valaminek. és miután kivette. és amint az egészet sietve beleönti egy vödörbe. amelyet öt évvel ezelőtt csődbe ment üzletéből mentett meg. amint kinyitja a bonyolult zárat. könnyek között köszönte meg elbocsátását. Az apa már az első napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaikat. mert alig ettek valamit. azt mondta neki. szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent otthagyott. amely lassanként egyre gyakrabban ismétlődött. hogy eloszlassa minden kétségét. mint amennyiről hallomásból értesültek. az ő beszédét ugyanis nem értették. és így. de hiszen volt részük bőven szenvedésben. és mindent kivisz. és valahányszor csak hangokat hallott. hogy Gregor éhen haljon. de talán nem tudták volna elviselni. Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát.mondta.".tökéletes megszokásról természetesen azután sem lehetett szó -. Gregornak annak idején nem volt más gondja. ha a húga szobájában volt. Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást. ne róla szólt volna. és jól teleszívta magát levegővel. hiszen senki sem akart egyedül otthon maradni. "Ma aztán ízlett neki" . legalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott. még a húga sem. Időnként felállt az asztaltól. s amikor apja hallgatott. Gregor egyre csak azt hallotta. rettentő esküt tett. A cselédlány mindjárt az első napon . míg ellenkező esetben. hogy azonnal bocsássa el. igaz viszont. amikor húga már lassan hozzászokott mindenhez . hogy Gregor nem is kérdezte. és kedvesen felajánlotta. a cselédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással. hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit. ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát. Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az első reggelen az orvost és a lakatost. amit keresett.felhasználni. talán húga meg akarta kímélni őket ettől az önmagában véve ugyan nem nagy szomorúságtól. elküldhetné a házmesternét is.

. ha egészséges is. s így természetesen egészen más pénzkereseti lehetőséghez jutott. és ettől igen nehézkessé vált. nem törődve az ezzel járó nagy költségekkel. ahogy apja elrendezte. ő szívesen is adta. No meg azt a pénzt. amely fáradságos és mégis sikertelen életének első szabadsága volt. vegyen részt néhány szerény szórakozásban. részben azért. esetleg két évig megéljenek belőle. és rávetette magát az ajtó mellett álló hűvös bőrdíványra. ha kicsi is. mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt. és kis tőkévé halmozódott fel. hogy a pénzkeresés elől lehetetlen kitérni. hogy végigmenjen a lakásukon. hogy a család megélhessen a kamataiból. és feje ernyedten az ajtónak ütődött. pedig Gregor később annyi pénzt keresett. ahogy eddig: öltözködjék csinosan. tovább semmiképp sem. legföljebb arra látszott elégnek. aki asztmában szenved. mint valami szép álmot. aki minden második napját a nyitott ablak mellett tölti egy díványon. és csak aztán folytatták lassan a megszakadt beszélgetést. legalábbis nem régi fényükben. hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgot. és csak azt kívánhatja neki az ember. jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében. De hát az idős anya menjen el dolgozni. amelyet Gregor adott haza havonta . hogy egy. és az volt a szándéka. "Mit csinál már megint?" kérdezte az apa kis idő múlva. örült ennek a nem várt előrelátásnak és takarékoskodásnak. hogy beíratja a konzervatóriumba. mert valósággal égette a szégyen és a szomorúság. de nyomban vissza is rántotta. és munkájának eredménye jutalék formájában készpénzzé változott. később sohasem ismétlődtek meg. amelyet az azóta érintetlenül hagyott kamatok valamelyest megnöveltek. Csakhogy megszokták valamennyien. félre kellene tenni rosszabb napokra. Igaz. Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött. és nemigen bízhat már magában. és mind elnémultak. Szép idők voltak. gyakran emlegették a konzervatóriumot. és mindenekelőtt hegedüljön? Amikor szóba került. és szinte egyik napról a másikra kis kereskedősegédből utazó lett. mert ő maga is régen foglalkozott már ezekkel a dolgokkal. nyilván az ajtó felé fordulva.magának mindössze néhány forintot tartott meg -. és ezért Gregornak az volt a titkos terve. de mindig csak úgy. aludjon sokáig. amelyen állásától megszabadulhatott volna. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól néha már oda sem tudott figyelni. és már az is erőfeszítésébe kerül. részben pedig mert az anya nem értett még mindent elsőre -. azért maradt még némi vagyonuk. az eltelt öt év alatt. Ez a pénz azonban korántsem volt elegendő ahhoz. hogy az egész család kiadásait fedezni tudta. Efféle. és sokkal közelebb lenne az a nap. Amikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett. amelyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. de most már kétségtelenül jobb így. még gyermek. hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a főnöknek apja adósságát. hogy bármilyen szerencsétlenség zúdult is rájuk. öt éve nem dolgozik. Az apa azonban már idős ember. aki Gregortól eltérően nagyon szerette a zenét. mialatt fölegyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. a család is. Gregor ekkor kielégítő részletességgel megtudta . segítsen a háztartásban. és fedezte is. majd csak megszerzi más úton. eléggé meg is hízott.hévvel kezdett el akkor dolgozni. Gregor is. ezt sem élték fel teljesen. a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni.apja ugyanis magyarázatai közben gyakran ismételte szavait. Csak húga maradt közel hozzá. hogy úgy éljen. Gregor azonban komolyan gondolta. a szülők még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták. és megindítóan hegedült. de különösebb emberi melegség már nem jött létre többé a családban. a pénzt köszönettel elfogadták. amelynek megvalósulására gondolni sem lehet. aki tizenhét éves. azt remélte. Gregor eleinte mindig elengedte az ajtót. Csupán akkora összeg tehát. mert még e kis zajt is meghallották odaát.

nekitámaszkodott az ablaknak. és ahogy telt az idő. amit érte kellett tennie. hogyan viselkedett ezúttal. hogy kibírja csukott ablaknál vele egy szobában. s hogy húga még akkor se láthassa. és. nagyon jól tudta. máris rohant egyenesen az ablakhoz. Gregor szobája előtt. és bármilyen hideg volt. hogy becsukja az ajtót. mintha fulladás környékezné. hogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát. hogyan fogadja húga ezt az új megoldást. ha képes volna rá. és odatolt egy széket az ablakhoz. hogy a húga szívesen megkímélné ettől. amelynek állandó látványát azelőtt untig átkozta. amikor ő egyszer óvatosan felemelte kissé a lepedőt a fejével. hogy ablakából pusztaságba lát. Gregor ebből megtudta. és alighogy kijött. Alighogy belépett. hogy Gregor lesett rá. hogy megnézze. már egyáltalán nem ismerte fel. és továbbra is az marad. de idővel Gregor is élesebben átlátott mindenen. bármennyire ügyelt is egyébként arra. Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával. hogy teljesen eltakarja őt. ha kinézett az ablakon. Hogy még ettől a látványtól is megkímélje. Már húga belépésétől is irtózott. hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától. nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre. sőt mintha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását. mintha csak ijesztésül állították volna oda a székre. és ha nem tudta volna pontosan. amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról. az apa meg az anya. hiszen épp elég nyilvánvaló volt. hogy a szék az ablaknál áll. a kanapé alatt reszketett. egy nap átvitte hátán lepedőjét a kanapéra . ha lehajol. mert helyzeténél fogva megakadályozta benne. mint szokott. a szemközti kórházat. és jóval nyugtalanabbnak látszott. ahol szétválaszthatatlanul egybeolvad a szürke ég és a szürke föld. így azonban szenvedett tőlük. amely azelőtt elfogta. Gregor természetesen azonnal bebújt a kanapé alá. és Gregor gyakran hallotta. és vajon észrevehető-e valami kis javulás. még arra sem hagyva időt. és a széken megvetve magát. mit evett Gregor. de délig kellett várnia. Az első két héten a szülők nem tudták rászánni magukat. és bezárta az ajtót. kis ideig ott is maradt az ablakban. és mélyen beszívta a levegőt. valahányszor kitakarította a szobát. és órák hosszat kapargatta a bőrt. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát. Ezzel a lármás berohanással napjában kétszer ijesztette meg Gregort. hogy mit látott benn. s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán. Gregort nem érte volna váratlanul. egy idegen azt hihette volna. amely kilátszik a kanapé alól. és Gregort még az ablakban találta. és húgának igazán nem lehetett már semmi különös oka arra. miközben a lány odabent takarított. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól. amíg húga visszajött. kissé korábban lépett be. sőt ettől fogva még a belső ablaktáblát is nyitva hagyta. és úgy terítette le rá. hogy nincs szükség erre a lepedőre. ez egyre jobban sikerült is neki. hogy azonnal kinyithassa az ablakot. könnyebben elviselte volna a szolgálatait. mint máskor. de húga hozzá se nyúlt a lepedőhöz. mégis hamisítatlanul városi Charlotte utcában lakik. Ha húga úgy vélte volna. ha húga nem lép be. hogy meglepődjön Gregor külsején. amíg húga bent volt. talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta. Egy alkalommal.négy órára volt szüksége ehhez a munkához -. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dolgokat is. mert haszontalan teremtésnek tartották. Az anya . aki azután végig. kapkodva felrántotta. Most viszont gyakran ott várakoztak mind a ketten. hogy bemenjenek Gregorhoz. és meg akarta harapni. egy percre sem hunyta le a szemét. hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára. felmászott az ablak könyöklőjére.Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve. és máris minden alkalommal. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie. amint mozdulatlanul nézett kifelé. azt hihette volna. visszatolta újra az ablak alá. hogy a csendes. de húga nemcsak hogy nem lépett be. részletesen el kellett mesélnie. és megköszönhette volna neki mindazt. hanem még vissza is hőkölt. amikor nem futamodik meg a teste ama kis részének láttán. eltávolíthatta volna. míg azelőtt sokat bosszankodtak miatta.

meg volt győződve -. nemsokára teljesült. hogy új szórakozást talált . hogy a lepedő alól kikémleljen.fejezte be az anya egész halkan. mintha el akarná kerülni. és ezen maga is meglepődött. hogy be kell mennem hozzá?". s erre elhatározta. Gregornak az a vágya. neki valósággal összeszorítja a szívét az üres falak látványa. itt egész másképp érezte magát. Húga rögtön észrevette. de esetleg egyszer egy héten.mondta a húga. mindenekelőtt a szekrényt és az íróasztalt. és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia. hogy elengedte magát. és lepottyant a földre. és csupán annak örült. hisz ő az én szerencsétlen fiam! Nem értitek. és csak aztán engedte belépni anyját. a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta. Különösen fenn a mennyezeten lógott szívesen. hogy ez a mintegy tizenhat éves lány bátran kitartott az előző cselédlány elbocsátása óta. de azt a kedvezményt kérte. szabadabban lehetett lélegezni. nem lehet látni . az volna a legjobb. másodszor pedig nem is biztos. nem hallgatva anyja figyelmeztetésére. ha meg a szoba közepén hagyják. de Gregor szobájának ajtaja előtt elnémult. amelyek ebben akadályozzák. lassan az evés sem szerzett neki semmiféle gyönyörűséget. igaz ugyan. és kíméletlenül magára hagyjuk? Azt hiszem. hogy anyját már most meglássa.mászkálás közben ugyanis néhol lábai ragadós anyagának nyomait is ott hagyta -. bár eddig is szinte suttogott. Egymagában azonban erre nem volt képes. és nyilván kézen fogva vezette anyját. amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen.egyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort. hogy a bútorok eltávolításával szívességet tesznek Gregornak. mégiscsak gyerek még. és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a mennyezeten. hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk. és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi. mindent változatlanul találjon. letett arról.És vajon . minden utat eltorlaszolnak Gregor elől. Ő úgy véli. amely most már igazán olyan volt. így azután húgának nem maradt más választása. tehát eltávolítja azokat a bútorokat. Jött is az anya izgatott örömkiáltásokkal. hogy talán mégis jó volna. és amint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét. arról ugyanis. hiszen a szoba bútorait már megszokhatta. a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna. hogy a javulás minden reményéről lemondtunk. aki bármilyen bátran viselkedik. . hogy a szavakat nem érti. és mármár boldog önfeledtségében. természetesen nem mindennap. hogy megláthassa anyját. Gregor arra gondolt. de az apa és a lány először észérvekre hivatkozva visszatartották. testét könnyű remegés járta át. megtörtént. de mászkálni sem tudott sokat a padló néhány négyzetméterén. hogy a lány megerőlteti magát. Gregor ezúttal még arról is lemondott. hogy éppen ellenkezőleg. mint a lánya. hogy végre mégis bejött.Gyere csak. hogy minél nagyobb területen teszi lehetővé Gregor számára a mászkálást. akár hangja csengését is meghallja. mintha véletlenül dobták volna a kanapéra. hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt. Később azonban erőszakkal kellett az anyát visszatartaniuk. mint lent a földön fekve. és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát. Aztán Gregor meghallotta. mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. és vajon a bútorok eltávolításával nem annak jelét adnánk-e. Most már azonban egészen másképp volt ura a testének. ha bejöhetne. hogy minden rendben van-e a szobában. nem készülnének el az apa hazaérkezéséig. amikor az anya azt mondta. és végső soron talán csak gyermeki könnyelműségből vállalt ilyen nehéz feladatot. és még ekkora eséstől sem sérült meg. és könnyebben elfelejthesse a közben eltelt időt. Gregor nagy sietve még lejjebb húzta és még több redőbe gyűrte a lepedőt. apját nem merte segítségül hívni. és teljes mértékben egyetértett velük. . aki félt. . Nagyon sokáig tartott. mert először is nehéz. és amikor felkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz. A lány természetesen előbb meggyőződött. amint a két gyenge nő elmozdítja helyéről az ugyancsak nehéz öreg szekrényt. Napközben már a szüleire való tekintettel sem akart az ablakban mutatkozni. hogy Gregor. mint azelőtt. ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni. amelyben azelőtt volt. amely odafönn elragadta. Már vagy negyedórája dolgoztak. végtére mégiscsak jobban ért mindenhez. hogy tarthassa a konyhát állandóan zárva. akinek pontos tartózkodási helyéről nem volt tudomása.

hogy a két nő ide-oda járkálása. Megtorpant. Gretén kívül bizonyára soha többé nem merne senki sem belépni. És alighogy a nők nyögdécselve kitolták a szekrényt a szobából. amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalansága. de egyedül természetesen nem tudta tovább tolni. mert mással nem tudta megmagyarázni. amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volna minden irányban. de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hiszen már most is közel volt hozzá. csak a nélkülözhetetlen kanapét nem. Gregor szobájában lévén. Sajnos. amely már szilárdan beleágyazódott a padlóba. amelyben lombfűrészét és más szerszámait tartotta. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza elsőnek. hanem valamennyi bútort ki akarja vinni. amely mindenben kielégülését keresi. bele is betegedhetett volna. amelyben egyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére. és csak anyja rég nem hallott hangja rázta fel. hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolításához ragaszkodjék . hogy anyja eltérítse szándékától. a bútorok csikorgása a padlón úgy hat rá. Nem engedte tehát. valamint az egyhangú élet. és amelynél leckéjét írta kereskedelmi főiskolás. sőt már elemista korában is . most pedig az íróasztalát lazítgatják. miképpen tudna óvatosan és lehetőleg kíméletesen közbelépni. és hiába húzta be szorosan a fejét és a lábait. Lehet. hogy végtére semmi különös nem történik. Bár Gregor újra azt hajtogatta magában. el kellett ismernie. hogy Gregor ügyeinek megtárgyalásakor különleges szakértőként lépjen fel a szülőkkel szemben. hamarosan mégis be kellett vallania. maradjon minden a szobájában. hogy megfeledkezzék róla. a szekrényt végszükség esetén még nélkülözhette Gregor. megzavarhatta elméjét az elmúlt két hónap alatt. és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt.Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor. amelyet a család kellős közepén élt. hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz. amit szeretett. és nyomta oda testét a padlóhoz. a szekrényt. megszokta.igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nő szándékainak mérlegelésére. apró kiáltásaik. létezésükről egyébként szinte meg is feledkezett. Ne vigyenek ki semmit. aztán visszament Gretéhez. mert a kimerültségtől már némán dolgoztak. és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez. hogy körülnézzen. mint valami hatalmas. már ki is vitték. s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban. mozdulatlanul állt egy pillanatig. körös-körül egyre növekvő zűrzavar. Kiürítették a szobáját. polgári iskolás. hamarosan elnémult.először csak ezekre gondolt -. s így az anya tanácsa most is elegendő okot szolgáltatott neki arra. Ennyi is elég volt. Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól. elvették mindenét. hogy a lepedő elöl kissé meg ne libbenjen. hogyan is kívánhatta komolyan. húgának más volt a véleménye. hogy ürítsék ki a szobáját. legalábbis úgy látszott. és így még több áldozatot hozhasson érte. nem mondhat le a bútorok kedvező hatásáról. nem is egészen alaptalanul. de az íróasztalnak már maradnia kellett. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi időben oly váratlanul és keservesen megszerzett önbizalom váltotta ki belőle ezt a követelést. Hisz abba a szobába. hisz csakugyan megfigyelte. egyáltalán nem használja. csak áthelyeznek néhány bútort. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét. hogy a közvetlen emberi kapcsolat teljes hiánya. és csak lábuk nehéz topogása hallatszott. a bútorokat viszont. hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természete is közrejátszott. hogy Gregor helyzetét még ijesztőbbé tegye. az nem árt neki. . de már nem tudta megakadályozni. mialatt a szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt. Nos. Az anya. inkább nagyon is használ. akit. Valóban kedvére való lett volna. ha öröklött bútorokkal otthonosan berendezett meleg szobáját barlanggá változtatják. hogy nem sokáig bírja ezt az egészet. hogy az anya felfigyeljen. és amely most Gretét arra csábította.

és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott. de az öröm jele is. Anya elájult. menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. kezét ökölbe szorítva. de odaragadt az üveghez. Gregor a nappali szoba ajtaja felé fordította a fejét. Ha kell. még meg is ijesztette. ha akarja. nem tehetett mást. aztán ő is átszaladt a szomszéd szobába. és berohant velük anyjához. és nem adta oda. hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte. . megpillantotta az óriási barna foltot a virágos tapétán. Most akkor mit viszünk ki? . mondtam is mindig. igaz. Gregor kitört. mire mászkálni kezdett. A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába. Így hát szobájának ajtajához menekült. oldalt lépett. amely jólesően simult forró hasához.Mi történt? . . Gregor kinn rekedt. és ráfolyt valami maró orvosság. hogy felvilágosítsa. mert arra sem ideje. Istenem! . és mielőtt még igazán tudatára ébredt volna. mint várt.Te. reszketve és meggondolatlanul: Gyere. De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát. négyszer változtatott irányt futás közben.mondta az apa -. a falakon.Így azután kitört a kanapé alól . mert még elüldözné húgát. Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani. sem lehetősége nincs. . A leány átszaladt a szomszéd szobába valami eszenciáért. rekedt hangon felkiáltott: . amely lehetett a düh.Ó! kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon. akárcsak régen. mint aki mindenről lemondott. akinek most az anyánál kell maradnia.kiáltotta húga. Grete átkarolta és támogatta anyját. Ekkor csöngettek. ó. Gregor is segíteni akart . hogy aztán lekergesse őt a falról. Eltelt egy kis idő. mit mentsen meg először.Gregor tisztában volt vele. egy üveg leesett a földre és összetört. . Grete nem vesztegette tovább az időt. elzárva anyjától. ekkor észrevette. végképp nem tudta. Pillantása ekkor találkozott a falon a Gregoréval. felkapott annyi üveget. és így szólt. hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. amikor visszatérnek.Gregor megértette Grete szándékát. hogy amint apja belép az előszobából. de nektek. amikor hátrafordult. végigmászott mindenen.és karját kitárva. hogy nem viszi el senki sem. és felesleges visszakergetni. végigzuhant a kanapén. hogy eszméletre térítse ájult anyját.Már vártam . nehogy körülnézzen. az ajtót nem nyithatta ki. és meg sem mozdult. Grete bizonyára csak azért őrizte meg nyugalmát. ezt legalább biztos. lelkiismeret-furdalás és félelem gyötörte. mert anyja is jelent volt. az Gregor. . arcával odahajolt hozzá. és azt hiszi.ezek voltak az első szavai. egy szilánk megsebezte Gregor arcát. ahányat csak tudott. nőknek. megpróbálhatja! Ült a képen. csak ki kell nyitni az ajtót. és ő azon nyomban eltűnik. hogy Gregor valami erőszakos cselekedetet követett el. De az apa nem volt olyan hangulatban. Teljesen eltakarta a képet. Gregor . Grete arckifejezése mindent elárult. s így Gretének kellett ajtót nyitnia.a kép megmentése most ráér -.kérdezte és körülnézett. az ajtót becsapta a lábával. Gregor! . nyilván apja mellére hajtva fejét. és erővel kellett lerántania magát róla. Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak. . jajongó. aki az ő hibájából talán halálán van. Gregor bágyadtan feküdt az asztalon. nyomban láthassa: Gregornak őszinte szándéka. és végül kétségbeesésében. biztonságba akarja helyezni anyját. Átváltozása óta ezek voltak az első szavak. mintha tanácsot adhatna húgának. de aztán ott kellett állnia tétlenül mögötte. a bútorokon. hiába beszél az ember. gyorsan felmászott rá. hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe. amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. és rásimult. Az apa jött meg. amikor már forgott vele az egész szoba. a mennyezeten. lezuhant a nagy asztal kellős közepére. hogy azonnal visszatérjen a szobájába. Grete fojtott hangon válaszolt. metsző pillantással.a nők a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróasztalra. csend volt mindenütt. hogy szemmel tarthassa a két nőt. hogy kifújják magukat kissé -. hogy amit lát. és rátapadt az üvegre. Nos.Istenem. s ez jó jelnek látszott. de már jobban van. már jöttek is vissza. akár Grete arcába ugrik érte.

sorra elhajította az almákat. sőt a lassú tempó azt a látszatot keltette.elhúzta fejét az ajtótól. az egész szobán át nagy ívben a kanapéra dobta. Egyáltalán nem úgy képzelte el apját. mindjárt repült utána a második is. és kiáltozó húga előtt besiet anyja. odarohan az apához. hogy éppen úgy törődjék a lakás más részein folyó dolgokkal. és tükörsimán fénylett a keféléstől. küszködve vánszorgott Gregor és az anya között.egyszer csak lágy ívben lerepült valami közvetlenül melléje. máskor zilált ősz haja most kínos pontossággal el volt választva. csak a futásra. aranygombos. és már szinte el is felejtette. óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját. de úgy érezte. ha apja is megállt. mióta rászokott az újszerű fel-alá mászkálásra. mintha elektromosság hajtaná őket. hiábavaló lett volna továbbfutnia. hogy oda van cövekelve. milyen óriási a cipője talpa. valószínűleg egy banké. De mégis. mint ahogy előző idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörög. és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva. és egyelőre még nem célozva pontosan. hogy ha a falakra vagy a mennyezetre menekül. hogy apja csak a legnagyobb szigort tartotta vele szemben helyénvalónak. mindenesetre szokatlanul magasra emelte a lábát. hiszen amíg apja egy lépést tett. amint felrántják szobájának ajtaját. hogy a falak még rendelkezésére állnak. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit. érzékei teljesen összezavarodtak. mint a bankszolgák. szanaszét gurultak a padlón. hogy az utóbbi időben. apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. Egy nyomban utána repülő viszont egyenesen a hátába csapódott. kék egyenruhát viselt. mintha a váratlan. mert az apja elhatározta. teljesen eggyé válva vele . feszes. hihetetlen fájdalom elmúlhatna a helyváltoztatástól. kezét nadrágzsebébe dugva. és minduntalan egymásnak ütköztek.Gregor szeme ekkor már felmondta a szolgálatot -. és ha mondani akart valamit. amikor esténként hazatért. tompultságában nem is gondolt más menekvésre. hanem az öröm jeléül csak a karját tárta szét. Ezért Gregor egyelőre a padlón maradt. bár voltaképpen már ők maguk is lassan mentek. igaz viszont. de ártalmatlanul lecsúszott róla. Gregor rémületében megállt. a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant erős tokája. megfeledkezett arról. megtorpant. mint azelőtt. egy-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken. neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. Egy alma volt. Utolsó pillantásával még látta. De Gregor nem sokáig késlekedett. szinte mindig megállt. Egy gyengén elhajított alma súrolta Gregor hátát. bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját . hogy minden erejét a futásra fordítsa. alig nyitotta ki a szemét. és nem is volt képes fölállni. 3 . és kíséretét maga köré gyűjtötte? Most viszont ugyancsak jó erőben volt. A kis piros almák. Nyilván maga sem tudta. az apja lenne még ez az ember? Ugyanaz. annál is inkább. zord tekintettel elindult Gregor felé. és Gregor csodálkozva nézte. és átkarolva. ingben. döntő fordulat azonban nem következett be. hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig. bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elő fekete szemének pillantása. hogy megváltozott viszonyokat fog találni. közös sétáikon. Már mutatkoztak is a légszomj jelei. de ő még náluk is lassabban haladt. hogy szabadabban lélegezhessen ájultságában. Sapkáját. mintha nem is üldözés folyna. Gregor tovább akarta vonszolni magát. és elgurult előtte. és felemelte apja felé. mert félt. ahogyan ott állt most. amelyre aranyszínű monogram volt hímezve. szoknyáiban megbotolva ráveti magát az apára. hogy bombázni fogja. aki ritka. Többször körbejárták így a szobát. és elnyúlt a padlón. mi a szándéka. amikor Gregor annak idején üzleti útra indult. és már iszkolt is gyorsan tovább. a leány ugyanis levetkőztette. aki karosszékében ülve hálóköntösben fogadta. Amint így botorkált előre. és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái. amint apja megmozdult. Mindamellett be kellett látnia. és tulajdonképpen számíthatott volna rá. aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként. hiszen új életének első napjától fogva tudta. Ezért aztán elszaladt apja elől. beburkolózva öreg kabátjába.

még mélyebbre süllyedt karosszékében. hanem a családi kötelesség parancsa szerint le kell nyelni az iránta érzett undort. és nyomban elaludt újra. Igaz ugyan. akinek hatkor kellett szolgálatba állnia. amelyre Gregor mindig vágyakozással gondolt a kis hotelszobákban. mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher. egyre csak tűrni. de nem állt fel. és továbbra is segítségére legyenek. állapotának rosszabbodásáért viszont. és csak nagy üggyel-bajjal lehetett később rávenni. teljesen felöltözve szendergett a helyén. hogy segítsen anyjának. és míg hálóköntöse ott lógott használatlanul a fogason. hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja.hogy a magasban mászkáljon. szemmel tarthatta a megvilágított asztal körül ülő családot. egészen másképp tehát. finom fehérneműt varrt egy divatüzletnek. mint valami ellenséggel. hízelgő szavakat suttogott a fülébe. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében. az anya és a leány egymást intették csendre. Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját. és mint valami hadirokkantnak egyelőre hosszú-hosszú percekre volt szüksége. és tűrni kell. így szólt az anyához: . amelytől egy hónapon át szenvedett . és megpróbálta rábeszélni. a leány otthagyta leckéjét. Mihelyt tízet ütött az óra. Csak akkor nyitotta fel a szemét. a lámpafényben mélyen meggörnyedve. amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemű közé. miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak. hogy továbbra is az asztalnál maradhasson. ami azóta ragadt rá. hogy egyszer majd esetleg jobb beosztásba kerülhessen. Az apa időnként felébredt. de nyugodtan aludt. ragaszkodott hozzá. ő csak rázta a fejét lassan. teljes mértékben kárpótolta az. mint azelőtt. és bizonyos fokig közös megegyezés alapján. meghallgathatta beszélgetésüket. Az anya a kabátujját húzogatta. Mostanában többnyire igen csendesek voltak. mint volt. de az apán ez sem fogott. gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát. hol a leányra nézve ezt mondogatta: . amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan. mivel senki nem merte eltávolítani -. mintha örökösen készen állna a szolgálatra. és tűrte. és hol az anyára. ott intett nekik. hogy azok ketten az ajtóig vezessék. Így aztán a már kezdetben sem új egyenruha. az anya. hogy estefelé mindig kinyitották a nappali ajtaját. mintha még magának az apának is eszébe juttatta volna. bár újra meg újra elaludt.Gregor súlyos sebesülése. és az apának. De makacsságában. hogy aludt. s így sötét szobájában fekve. a húga.Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. hogy elmehetnek. hogy sebesülése következtében Gregor valószínűleg sohasem lesz már olyan mozgékony. lehunyt szemmel. hogy az apa után siessenek. a nappaliban levők számára láthatatlanul. kezdett kétes tisztaságúvá válni. a leány pedig a tollát. . akivel nem szabad úgy bánni. hogy cserélje fel a széket az ággyal.És a két nőre támaszkodva körülményesen feltápászkodott. és itt is csak fölöttesének szavára várna. amikor a nők megfogták a karját. és Gregor gyakran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét. amióta bankszolga lett. hogy a szobáján végigmenjen . amelyet már egy-két órával előbb elkezdett élesen figyelni. miközben az anya gyorsan letette varróeszközeit. az anya halk. gyorsírást és franciát tanult esténként. és mintha nem is tudná. Természetesen ez már nem a régi idők élénk társalgása volt. hogy feküdjön le.Minek varrsz már megint ilyen sokáig! -. de a folyton fényesített aranygomboktól mégis ragyogó ruhát. negyedóra hosszat. igen nagy szüksége volt az alvásra.az alma látható emlékeztetőként benne maradt a húsában. bármilyen gondos volt is az anya és a leány. hiszen itt nem tud rendesen aludni. úgy vélte. Bármilyen gyengéd szavakkal nógatta is az asszony és a lánya. és maga ment tovább. . arra gondolni sem lehetett -. aki elárusítónői állást vállalt.

A szoba kitakarítását. ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesnek . mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat. már-már összeért az arcuk. ami megilleti. pedig éppen olyan jól látta a piszkot. két-három más üzletbeli barátja. és visszatértek a nappaliba. csontos termetű. egy vidéki szálló szobalánya. az anya feláldozza magát idegen emberek fehérneműjéért. hanem reggel és délben.Gregort bántotta ugyan a sok nedvesség. húga nem javult meg.valamennyien megjelentek idegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve. gyorsabban nem is lehetett volna elintézni. az apa a tízórait hordja a kis banktisztviselőknek. Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül. és Gregor örült. és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: . mert elképzelhetetlen volt. hogy mivel szerezhetne neki különös örömet. hogy mennyiért sikerült eladni egy-egy darabot. minden mást az anya látott el sok varrnivalója mellett. mozdulatlanul elterülve feküdt a kanapén -. ami éppen akadt. amint Gregor erről esténként értesült. amikor anyja és húga lefektették az apát. egy kalaposbolt pénztárosnője. hogyan juthatna az éléskamrába. egy hatalmas. Eleinte. hogy Gregor szobájának takarítása az ő kiváltsága maradjon. gondolataiban hosszú idő után újra megjelent a főnök és a cégvezető. amikor eltűntek. de körülményeskedve udvarolt . amikor húga bejött. hiszen őt egy néhány lélegzőnyílással ellátott megfelelő ládában könnyűszerrel elszállíthatnák. kedves. hogy olyan szerencsétlenség sújtotta őket. Még az is megtörtént.amint leggyakrabban történt . amire étvágya lett volna. amelyeket repeső boldogsággal vett föl azelőtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünnep alkalmából. a leány ide-oda szaladgál a vevők rendelkezései szerint a pult mögött. a seprű egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. hogy segítsen rajta és a családján. mire Gregor körül újra sötét lett. hogy nem nyúl hozzá. hogy elvegye.. hogy el kellett adni különféle családi ékszereket. vagy . futó emlék. hogyan tudnák Gregort átköltöztetni.Csukd be az ajtót. Amit a világ a szegény emberektől megkíván. mint Gregor. de épp azt határozta el. azt ők a végsőkig teljesítik. Húga most már nem törte a fejét. mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodott. mint régen. még ha nem is éhes. Máskor meg semmi kedve sem volt. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatást rendezett Gregor szobájában. őrködött azon. amikor közösen megbeszélték. De maradhatott volna ott akár hetekig is. hanem közelebb húzódtak egymáshoz. mielőtt elszaladt az üzletbe. és elkeseredetten. a bárgyú háziszolga. újra kezébe veszi a család ügyeit. de nem nyúltak a munkájukhoz. megdühödött a rossz bánásmódra gondolva. elsősorban másvalami tartotta vissza a családot a lakáscserétől. mindenfelé csomókba gyűlt a por és a hulladék. Grete . hogy elvégezze a legnehezebb munkát. amit most mindig este végzett el.érintetlenül otthagyta. vagy éppenséggel száraz szemmel meredtek az asztalra. odaát pedig a nők egymásra borulva sírni kezdtek. de egyiküket sem lehetett rávenni. sebtében betaszított a lábával Gregor szobájába valamilyen ételt. hogy amikor következő alkalommal kinyitják az ajtót. Ugyanakkor nála eddig nem tapasztalt érzékenységgel. lobogó ősz hajú bejárónő jött most reggelenként és esténként. úgy. hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásáért. hogy gondoskodjék családjáról. Néha arra gondolt. azután este. hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés. A falon piszokcsíkok húzódtak. nem törődve vele. és bár semmit sem tudott maga elé képzelni. mégis terveket szőtt. a kereskedősegédek és a tanoncok. De leginkább arra panaszkodtak. hogy Gregor egyáltalán belekóstolt-e. Gregor azonban jól tudta. hogy a jelenlegi viszonyok között túlságosan nagy lakásukból nem mehetnek el. Alighogy a húga észrevette este a változást Gregor szobájában. amely egyébként az egész családot megszállta. mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi körükben. Gregor ezekben a különösképp jellemző sarkokban állt. akinek komoly szándékkal. hogy többet törődjön Gregorral.Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje. de ennél többre nem telt a család erejéből. a cselédlányt mégis elbocsátották. már . de az anya nem kerülhette el büntetését. És Gregor hátán a seb újult erővel kezdett sajogni.

vagy kidobja együtt valamennyit. hogy senkinek sem jut eszébe becsukni az ajtót. . és be ne nézzen Gregorhoz. bal felé viszont rákiabált lányára. ahol a dobás után földet ért. mert szobájának állapota szomorúsággal tölti el. Megszokássá vált a családban. hacsak Gregor a lomok között átvergődve el nem mozdította őket a helyükről. játékból egy falatot a szájába vett. a vén ganajtúró! Erre a szólítgatásra Gregor nem válaszolt.szaladt is be a nappaliba. és kitátott szájjal megállt. aztán nyugodtan letette a széket a sarokba. Azóta nem mulasztotta el egyszer sem. eleinte kényszerűségből. hogy azért nincs étvágya. Gregor szerencsére legtöbbször csak az illető tárgyat és a kezet látta. később azonban egyre növekvő kedvteléssel. Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal. A bejárónő azonban nem ijedt meg. ahol ki volt készítve az étel. A bejárónőnek talán az volt a szándéka. Mindez Gregor szobájába vándorolt. közben az anya megpróbálta bevonszolni a hálószobába az apát. és megkímélni őt ettől a látványtól és lármától. mi van. hogy éppen úgy gondoskodjék Gregorról. Hiszen ott volt a bejárónő. hogy az anya helyettesítse. Gregor annyira elkeseredett. hogy mintha támadni készülne. amikor a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára. és épp elég ilyen holmi volt. aztán többnyire kiköpte. különösen a konyhában. véletlenül benyitott Gregor szobájába.vagy: . aki hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erős csontozatával. hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót. bár az efféle kirándulások után szomorúan és holtfáradtan gubbasztott újra órák hosszat egy helyben. amelyeket máshol nem tudtak elhelyezni. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónőnek. mélyen megsértve.kérdezte. mozdulatlanul. és bár anyja esdekelve kitárta karját. vén ganajtúró! . és csodálkozva megállt. valójában azonban ott maradt minden azon a helyen. noha nem üldözte senki. amit a szülők . . Gregor pedig hangosan sziszegett dühében. kis öklével az asztal püfölte. mintha ki sem nyitották volna az ajtót. de azért lassan és nehézkesen szembefordult vele. talán már a közeledő tavasz jeléül -. amit nem lehetett eladni. mint azelőtt. világosan közölve szándékát. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tűrtek meg. nemcsak a szobájukban. és amikor megpillantotta Gregort. azt a bejárónő. Berendezési tárgyaik legnagyobb részét magukkal hozták. de arra sem. Gregor ekkor már szinte semmit sem evett. de eldobni sem akartak. aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni. hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában. Először azt hitte. akinek mindig minden nagyon sietős volt. haszontalan zaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel . kezét összefonta a mellén.Na. majd lassan ők is feleszméltek: az apa jobb felé szemrehányást tett az anyjának. amelyeket valószínűleg barátságosnak vélt. a leány. tulajdonképpen nem undorodott Gregortól. hogy azokat a dolgokat. nézd csak. az egész háztartásban. Egyszer. hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását. amely bedobta.az apa természetesen felriadt karosszékében . sírógörcsben tört ki.Gyere csak ide. Ez az öreg özvegyasszony. mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlőnek. csak fölemelt egy széket az ajtó mellől. igazán nem kíváncsiskodásból. mint például: . hogy alkalomadtán egyszer majd visszaviszi ezeket a tárgyakat. mert nem volt elég szabad helye a mászkáláshoz.heves eső verte az ablaktáblákat. csak úgy tett. Ezek a komoly urak . amikor a bejárónő megint hívogatni kezdte. amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította . egyszerűen behajította Gregor szobájába. berakták ebbe a szobába. és órák hosszat tartogatta benne. A hamuláda és a szemétláda a konyhából szintén. nem jössz? . akit rázott a zokogás.mind a hárman körszakállt viseltek. hogy csak akkor fogja becsukni a száját. hogy Gregort ennyire elhanyagolják. De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is. akkor sem lett volna szükség arra. Amit nem tudtak éppen mire használni. de éppen a szobájabeli változásokkal békült ki hamar.No. amikor Gregor visszafordult. Ha véletlenül épp arra járt. aki már nem volt ura önmagának.először csak csodálkozva és tétlenül szemléltek. hanem ha már itt béreltek szobát. Így sok minden fölöslegessé vált. hogy Gregor önkényes.kínosan ügyeltek a rendre.

hogy elrejtőzzék. és kést. és feje már a nappaliban volt. hogy megállapítsa. az anya és Gregor szokott ülni. hogyne! .mondta magában Gregor gondterhelten -. az anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket. és játszana itt benn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb. és székükben hátradőlve olvasni és dohányozni kezdtek. és mértékadó tekintélynek látszott a másik kettő szemében. villát vettek a kezükbe. egyikük. Az urak valamennyien fölálltak. apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait. hogy az utóbbi időben ennyire nincs tekintettel a többiekre. Egyszer azonban a bejárónő félig nyitva hagyta a nappaliba nyíló ajtót. felálltak. mielőtt kiment a konyhába. mintha meg akarták volna vizsgálni evés előtt az ételt. de Gregor könnyű szívvel lemondott az ajtó kinyitásáról.Mivel az albérlők néha vacsorájukat is otthon. "Van nekem étvágyam . Különösnek tetszett Gregor számára. és csakugyan.Ó. és meggyújtották a villanyt. nyilvánvalóan azért. Meg volt elégedve. Az asztal felső végére ültek. hiszen már sok estét akkor sem használt ki. A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak. Meghallhatták őket a konyhában. a leány pedig a hegedűvel. és ott összeszorulva megálltak. és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal.Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk. őt magát is . Az urak már befejezték a vacsorát. az apa az ajtónak támaszkodott. és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. Az ajtóban rögtön meg is jelent az anya egy tál hússal. és ő az egyik sarokban ült le. Mikor aztán magukra maradtak. hogy az evés sokféle zaja közül mindegyre a fogak rágását hallotta. és vártak. szinte teljes csendben. én meg majd fölfordulok!" Éppen ezen az estén . Az urak visszamentek a szobába. Maga a család a konyhában evett. fölkapták a fejüket. mert a por. ahol azelőtt az apa. és nem kell-e visszaküldeni esetleg a konyhába. egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt. és az anya meg a leány. Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval. a középső újságot vett elő. akik azelőtt sohasem adtak ki szobát. nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk. aki középen ült. ezek az urak milyen jól táplálkoznak. lábujjhegyen odamentek az előszobaajtóhoz.mondta a középső úr -. s a család észre sem vette. le sem mertek ülni saját székükre. hogy milyen figyelmes. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá. az anya a kottával. bement a nappaliba.Ellenkezőleg . hogy egész idő alatt egyszer is hallotta volna megszólalt a hegedű a konyhában. a nappali ajtaja némely estéken csukva maradt. a szülők.Gregor nem emlékezett. adott egy-egy lapot a másik kettőnek. . és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott. mert az apa felkiáltott: . azelőtt büszke volt rá. egy szelet húst még a tálon kettévágott. Nem is igen csodálkozott. mintha ő volna a hegedűs. mintha az urak meg akarták volna neki mutatni. csak nem ilyesmire. amikor a szobaurak este beléptek. és sapkájával a kezében. elég omlós-e. A leány játszani kezdett. kibontották asztalkendőjüket. mert ott hagyta a széket. ha fogatlan. Nagy gőzfelhő szállt fel az ételből. a közös nappaliban fogyasztották el. feküdt szobájának légsötétebb sarkában. hogy az evéshez fogak kellenek. most fellélegezve egymásra mosolyogtak. jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélyesztette. amely egész szobáját belepte. enni kezdtek. A leány mindent nyugodtan előkészített a játékhoz. Az apa azonban. ahová az úr tette. és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa. . és akkor is nyitva volt még.kiáltott az apa. akik feszülten figyelték. amikor nyitva volt az ajtó. Gregor a zene vonzására kissé előbbre merészkedett. Amikor a hegedű megszólalt. és mormoltak valamit a szakállukba. nem megy vele semmire. Lám.

vagy annak felismerésétől. mert itt senki sincs. és vizsgálódó. és átszaladt a szomszéd szobába. cérna. idegesen cibálták szakállukat. lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz. hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte. hogy előrenyomul egészen húgáig. az elmúlt karácsonykor . El volt szánva. hogy tudtuk nélkül olyan szomszédjuk van. megelégelték az egész előadást. amíg él. A hegedű elnémult. és egyetlen szót sem vesztegetve. Pedig a húga olyan szépen játszott. és megpróbálta széttárt karral visszaterelni őket a szobájukba. és megcsókolja a nyakát. legalábbis addig nem. aki úgy méltányolná a játékát. amellyel mégiscsak tartozott albérlőinek. és rámosolygott barátaira. és miután a hegedűt és a vonót egy ideig ernyedten lógatta kezében. megint annyira úrrá lett önfejűsége. Az apa odasietett hozzájuk. egyszerre áll majd őrt szobájának minden ajtajánál. szaporán ziháló tüdővel. hogy rá se hederített senki. letette a hangszert anyja ölébe . úgy látszik. hogy szép vagy szórakoztató hegedűjátékot vártak. ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe. ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. hajtsa le hozzá a fülét. amely. és fejét egészen a padlóig eresztette. a szobaurak viszont. Hát állat ő. hogy megfeledkezett minden tiszteletről. . Látni lehetett. A családot teljesen lefoglalta a hegedűjáték. először lesz hasznára szörnyű külseje. bár azok csöppet sem voltak izgatottak. hogy valamennyien beláthattak a kottába. úgy látszik. de feltételezésükben csalódtak. se gallér. . megrántja a szoknyáját.karácsony csak elmúlt már? . és akkor ő majd megsúgja neki a titkot.teljesen elborította. hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. amely az áhítozva keresett. hogy eltökélt szándéka volt beíratni a konzervatóriumba. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit. miközben az apa aggodalmasan figyelte őket. és kisurrant. hogy lehetőleg találkozzék pillantásukkal. most látta meg az utat. és hogy ezt. ők is széttárták karjukat. megállásra kényszerítve az apát. egyúttal pedig testével eltakarni előlük Gregort. ahogyan ő tudná. üljön le melléje a kanapéra. Csak tuszkolta. mint Gregor. Még mielőtt az urak elérték volna a szobát. hanem önként maradjon nála. ahová az apa tuszkolása nyomán már gyorsabban közeledtek az urak. de túlságosan közömbös volt minden iránt. egyre tuszkolta őket. Arcát féloldalt hajtotta. és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna őket. Magyarázatot kértek az apától. előbb még megnyugtassa az albérlőket. hanyatt feküdjön. és dühösen ráfúj a támadókra.és hajszálakat. hogy mielőtt Gregort visszakergetné. hogy jöjjön az ő szobájába hegedűjével. mélabús tekintettel követte a hangjegyeket. ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az oldalán.kiáltotta a középső úr az apának.az anya légzési nehézségekkel küszködve. míg a szoba ajtajában a középső úr nagyot nem dobbantott a lábával. mint a hegedűjáték. hogy az apa viselkedése miatt. és hátát a szőnyeghez dörzsölje. Igaz. elkészült az ágyazással. Az apa. a középső úr először fejét csóválta. és továbbra is a kottát nézte. Soha többé nem engedi ki a szobájából. olyan közel. és Gregor fölemelkedik a válláig. nem lehetett tudni. nem törődve semmiféle ellenkezéssel. mióta az üzletbe jár. födetlen. rászegezte mutatóujját a lassan előmászó Gregorra. még a székén ült -. Különösképp az a mód árulta el nagy idegességüket. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésnyit tovább nyomulni előre a nappali tiszta padlóján. Az apán. és csak udvariasságból tűrték. akik először kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helyezkedtek el. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni. amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepülnek a levegőbe. Közben a leány magához tért zavarodottságából. amely a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el. és csak lassan hátráltak szobájuk félé. aztán elrendeződnek az ágyakon. mintha még most is játszana.mindenkinek megmondta volna. fontosabbnak tartotta. Gregor egy kicsit még előbbre mászott. hirtelen összeszedte magát. és ezzel jelet ad neki. ismeretlen táplálékhoz vezet. húga azonban ne kényszerből. aztán újra Gregorra pillantott. mint régebben naponta többször is. ami bizonyára zavarta a leányt. A napnál is világosabban látszott. és ott is maradtak. nincs rajta sem szalag.Samsa úr! . semhogy. halk beszélgetés közben.

de még mennyire . de a leány sírás közben hevesen megrázta a kezét.mondta kezét fölemelve.De gyermekem . szobámat azonnal felmondom. amit eddig itt töltöttem. hát mit tegyünk? A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül. Nem akarom ez előtt a szörnyeteg előtt a bátyám nevét kiejteni.Mi is azonnal felmondunk. Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez. . és időnként ránézett a csendes Gregorra. de fejének heves billegése arra vallott. amikor az anya reszkető ujjai közül kicsúszva leesett a földre. és maga elé nézett. . Ha már az embernek annyit kell dolgoznia. ez így nem megy tovább.mormolta az apa.mondta a leány most közvetlenül az apának. felült. s ezért csak ennyit mondok: meg kell próbálnunk megszabadulni tőle. mintha csak a szokásos esti szunyókálásra dőlt volna le. mint nekünk mindnyájunknak. hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen . játszadozni kezdett sapkájával a tányérok között. akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. A leány odasietett anyjához. És valóban. és belezuhant.Ha megértene bennünket. és megfogta a homlokát. Az apában mintha határozottabb gondolatok ébredtek volna a leány szavai nyomán. .higgyék el . látom előre.Elhallgatott.mondta az apa félig kérdően. és ellentmondott előbbi magabiztosságának. és szemét lehunyva magába fogadta a leány meggyőződését. Mindent elkövettünk. ami emberileg lehetséges. aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla. Természetesen arra az időre sem fizetek semmit.. de talán a sok éhezés okozta gyengeségtől is. ahol az urak tetten érték. De így. hogy ez lehetetlen -. szemében eszelős kifejezéssel. A csalódástól. . Erre a középső úr megragadta a kilincset. hogy erre gondolni sem lehet. mint aki vár valamire. és bevezetésül az asztalra csapott -. Én sem bírom tovább. Még a hegedű sem ijesztette föl.ismételte meg az apa. amely sírás közben fogta el. senki semmilyen szemrehányást nem tehet nekünk. .mondta a leány... Gregor egész idő alatt csendben azon a helyen maradt. Az anya még most is zihálva lélegzett. és nagy robajjal becsapta az ajtót. hogy terve nem sikerült. . hogy nem alszik. . meg sem tudott mozdulni.És olyan heves zokogásban tört ki.Kedves szüleim . akkor képtelen elviselni még ezt az örökös itthoni gyötrődést is. mert az anya a köhögéstől nem hallott semmit -.Meg kell próbálnunk megszabadulni tőle . és tekintetével megkereste az anyát és a leányt is -.Ha megértene bennünket . Szinte bizonyosra vette.Ezennel kijelentem .Igaza van. és rettegve várt. én belátom..mondta az apa részvevően és feltűnő megértéssel -. két barátja meg is szólalt nyomban. és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe. e szavakkal: .. hogy könnyei ráfolytak anyja arcára. . . és megzendült. Ha ti nem látjátok is be. még megöl benneteket. azt hiszem.könnyűszerrel megalapozható követeléssel. hogy gondozzuk és elviseljük. amelyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon. . hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító állapotra s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -. azt viszont még fontolóra veszem. hogy már a következő pillanatban kirobban körülötte az általános összeomlás.

jóformán észre sem vette. amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak előtt. ha lehet. hogy a családnak egyetlen szava. hogy még az anyját is otthagyta. Gregor nem is hallotta könnyű lépteit. felismerték. Csak attól a gondolattól próbálj megszabadulni. hogy jövetelétől fogva sehol a lakásban . hogy ő az. és tiszteletben tarthatnánk emlékét. úgy csapkodta az ajtókat. Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. nyilván el akarja foglalni az egész lakást. aki ennyire sietett. Amikor a fordulást befejezte. elreteszelték és kulcsra zárták. rögtön elkezdett egyenesen visszamászni. minden rá volt bízva. apám. hiába kérték többször is. hogy visszamásszon a szobájába. és karját.kiáltotta oda a szüleinek.nagy erővel és nagy sietségében. mert kínzó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett. Csodálkozott a nagy távolságon. Így viszont üldöz bennünket ez az állat. úgy látszik. annyit mégis látott. hogy mellőzze. Megállt és körülnézett. milyen hosszú. "Most már talán megfordulhatok" . Folyton csak a gyors mászásra figyelt.kiáltott fel hirtelen -. mint a húgáé. még megélte. hogy emberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal. még határozottabb volt. hogy lábacskái megroggyantak. sőt azt találta természetellenesnek. Szuszogott az erőlködéstől. és végül teljesen megszűnnek. Alighogy a szobájába ért. és körülnézett a sötétben. félig kitárta előtte. aki pusztán a lány viselkedésétől felindulva szintén fölállt. Csak meg akart fordulni. az apa és a leány egymás mellett ültek. az ijedelem már el is múlt. "És most?" . Már állva várt. amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. és észre sem vette. . hogy mostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon. Egyébként nem sürgette senki. A lassú derengést. és felőle akár az utcán is éjszakázhatnánk. mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni.kiáltotta a leány -. Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ült a székén.Nem maradhat itt . A rohadt almát a hátában és gyulladt környékét. apám . Utolsó pillantása anyját érintette. egymás után többször fölemelte. már rég belátta volna. A mögötte felcsapó hirtelen lármától Gregor annyira megijedt. Nézd csak. az ajtót rögtön becsukták..kérdezte magától Gregor. ez az egyetlen mód. Egyébként viszonylag jól érezte magát. ha nem is egészen. De Gregornak eszébe se jutott. csak a húga állt föl közben. Húga volt az. elkergeti az albérlőket. húgát legkevésbé. Jó szándékát. akit közben elnyomott az álom. egyetlen kiáltása sem zavarja. hogy olyan sokáig azt hittük. és magától elment volna. és nem is értette.És Gregor számára teljesen érthetetlenül annyira megrémült. és ezzel csakugyan feltűnést kelthetett. már megint kezdi! . hogy ez Gregor. lehanyatlott. Meggyőződése. hogyan tehette meg rövid idővel ezelőtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban. valósággal ellökte magát a székétől. Ekkor feje. aztán fürgén odaugrott. szeme a kimerültségtől majd leragadt. Hamarosan fölfedezte. hogy semmi sem változott mögötte. és újra munkához látott. és időnként meg is kellett pihennie.Végre! . visszafordította a fejét. már alig érezte. Éppen a mi szerencsétlenségünk. amikor megfordította a zárban a kulcsot. majd a padlóhoz ütötte. De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna. de nem tudta visszafojtani. csak ne kelljen Gregor közelében maradnia. amely szobájától elválasztotta. de úgy érezte. és apja mögé sietett. Nem csodálkozott rajta. mintegy a lány védelmében. Az üres és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is. mintha ezek a fájdalmak fokozatosan enyhülnének. de tudnánk tovább élni. Valamennyien némán és szomorúan néztek rá. Voltak ugyan fájdalmai egész testében. Amikor kora reggel megérkezett a bejárónő . mert a nyaka kezdett megmerevedni. már nem akaratának irányítására. amelyet egészen belepett a por. a leány átfonta karjaival apja nyakát. hogy el kell tűnnie. Akkor nem volna fiunk. hogy most már végképp nem tud megmozdulni. Mikor már az ajtónál volt. hogy valakit is megijesszen.gondolta Gregor. és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete.

és meglökte Gregort. és kezüket kissé viseltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában. amikor minden ellenállás nélkül arrébb tudta tolni a helyéről. Be is mentek. és szélesre tárta az ablakot.kérdezte a középső úr mogorván a bejárónőtől. milyen sovány volt.Nos . az albérlők beköltözése óta Grete itt aludt. csak aztán fogták fel szavainak jelentését. noha maga is megvizsgálhatott volna mindent.kérdezte Samsáné. teljesen fel volt öltözve. feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. .Meghiszem azt .Jöjjenek csak. hanem felrántotta a hálószoba ajtaját. Grete. és csak akkor figyelt fel.Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt. Samsa úr vállára terítette a paplant. . . .Meghalt? .mondta Samsa úr -. Samsáné asszony csak úgy hálóingben. bement szülei után a hálószobába.Hol a reggeli? . Grete időnként odanyomta arcát apja karjához. . Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kiszálltak ágyukból. A három albérlő kilépett a szobából. sőt anélkül is meggyőződhetett róla. Elvégre március vége volt. Grete. mintha le sem feküdt volna. hálát adhatunk Istennek. Mikor aztán felismerte a valódi tényállást. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosszú seprű. most lehetett látni igazán. visszavisszanézve a holttestre. és a három nő követte példáját. és megjelent egyenruhájában Samsa úr. Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor először semmi különöset nem észlelt. de aztán hagyta. és nem sokáig késlekedett. és más sem volt. és Grete. De hiszen már régóta nem is evett semmit. ami elterelte volna róla a figyelmet. . hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul. megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. aki le sem vette a szemét a holttestről. és gyorsan és némán intett az uraknak. már némi langyosság vegyült a csípős levegőbe. ott fekszik.Gyere be.mondta Samsáné fájdalmas mosollyal. Közben a nappali ajtaja is kinyílt. a másikon leánya. Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja. tágra nyílt a szeme. megdöglött. megfeledkeztek róluk. mintha le akarná fogni a seprűt.Nézzétek csak. és harsányan bekiáltott a sötétbe: . és előbb le kellett küzdeniük a bejárónő okozta ijedtségüket. és játssza a sértődöttet. A bejárónő becsukta az ajtót. dühbe gurult. és csodálkozva keresték a reggelijüket. egyik karján felesége. Amikor ez is sikertelennek bizonyult. és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemét a seprűvel. tisztára döglötten! A Samsa házaspár felült a családi ágyban. mert már nem emelték fel lábacskái.Keresztet vetett. Samsáné megmozdult. sápadt arca is erre vallott. nézzék meg. A bejárónő azonban szájára tette az ujját. Mindnyájuk szeme ki volt sírva kissé. egy kicsit hozzánk .mondta a bejárónő. hogy jöjjenek Gregor szobájába. és beléptek Gregor szobájába. Azt gondolta. . és kérdően ránézett a bejárónőre. így szólt: .nem lehetett többé nyugodtan aludni -. Bár kora reggel volt. Úgy hoztam ki az ételt. . füttyentett egyet. ahogy bevittem.

és zavart okozhat a vezérükkel való összeköttetésben. A bejárónő mosolyogva állt az ajtóban.Azonnal távozzanak a lakásomból . . bejött a bejárónő. akiknek keze megnyugodott egy ideje. A másik kettő egyfolytában dörzsölte hátrakulcsolt kezét. amint a három úr. . de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsőn. a lépcsőház egy bizonyos kanyarulatában minden emeleten eltűnnek.mondta aztán. hogy mennyire siet. csak biccentett. minél lejjebb értek. Samsa úr tágra nyílt szemmel csak biccentett néhányszor. lassan ugyan. de csak akkor fogja megmondani. kihúzták botjukat az ernyőtartóból. Már el van intézve. Leültek tehát az asztalhoz. A középső úr csendesen állt a helyén. mintha hirtelen elhatalmasodó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne. a bejárónőnek egyszeriben eszébe jutott. hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják. bizalmatlanságában. . és édeskésen mosolygott.mondta Samsa úr. hanem szükségük is volt rá mindenképp. és írtak három bocsánatkérő levelet. amelynek alaptalan volta nyilvánvalóvá vált. aki észrevette. ne csináljanak gondot maguknak.Mit akar tulajdonképpen? . Lazán ingott kalapján a csaknem egyenesen fölmeredő strucctoll. a két nővel együtt kilépett az előtérre. ezt a munkaszünetet nemcsak megérdemelték. és elhagyták a lakást. a padlót nézte. Elhatározták. A három levélíró először föl se nézett. és csupán akkor néztek föl bosszúsan.Akkor hát elmegyünk . . a bejárónő őt tartotta leginkább tiszteletben. mintha most rendeződnének át a dolgok a fejében.válaszolta a bejárónő. Grete pedig a principálisnak. Samsáné a megbízójának.Hogy érti ezt? . mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivalója volna a család számára. hogy a bejárónő most részletesen el akar mesélni mindent. kinyújtott kézzel határozottan elhárította. Samsa úr. Samsa úr. és megkönnyebbülten visszatértek a lakásba. most valósággal utánaugrottak.kérdezte Samsa úr. majd magasan fölöttük egy henteslegény.Úgy értem. mintha attól félnének.Mi tetszik? . és az ajtóra mutatott. Samsa úr és a nők lassan elengedték a korlátot. Mivel nem adhatta elő beszámolóját. ahogy mondom . és közölte. a korlátnak dőlve végignézték. Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak. Az előszobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról. és a barátságos nevetéstől nem is tudta mindjárt folytatni -. amellyel a bejárónő már eddigi szolgálata során is sok bosszúságot okozott Samsa úrnak. és kezdtek odafigyelni. hogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét. némán meghajoltak. és úgy nézett fel Samsa úrra. barátai.kérdezte kissé megrökönyödve a középső úr. Mialatt írtak. a két nőt továbbra sem engedve el maga mellől. és néhány pillanat múlva újra előbukkannak. és láthatóan sértődötten odakiáltotta: . és két kísérőjével egy vonalban megindult a középső úr felé. . Erre a középső úr valóban kiment nagy léptekkel az előszobába. mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek. kosárral a fején elhaladt mellettük. és amikor büszke tartásban. szóval abból. mintha folytatni akarnák az írást. mert végzett a reggeli munkájával. ha alaposan kikérdezik.felelte Samsa úr. Samsa úr az igazgatóságának. ami számukra csak kedvezően végződhetik. ..kérdezte Samsáné. annál jobban csökkent irántuk a Samsa család érdeklődése. amikor a bejárónő továbbra sem mozdult.Hát . hogy elmegy. hogy Samsa úr megelőzheti őket.

Mialatt így beszélgettek. együtt mind a hárman. Hármasban ültek a kocsiban. hogy derék férjet keressenek a számára. de sem feleségétől. És úgy érezték. Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat. kisebb és olcsóbb. újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat. mintha új álmaik és jó szándékaik megerősítését látnák. .Agyő mindenkinek! . Felálltak. melyet elárasztott a meleg napfény. amelyet még Gregor választott ki.mondta Samsa úr. sem lányától nem kapott választ. megölelték. Elcsendesedve és szinte öntudatlanul megértő pillantásokat váltva arra gondoltak. ahogy egyre jobban megélénkülő leányukat figyelték.Este elküldjük . A helyzetükön pillanatnyilag természetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben. és gyorsan befejezték levelüket. és egymást átölelve ott maradtak. Aztán elmentek a lakásból. hogy elcserélik a lakást. de jobb fekvésű és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál. Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tűnt fel. amikor útjuk céljánál leányuk elsőnek ugrott fel.No. Kényelmesen hátradőlve ülésükön megbeszélték jövőbeli lehetőségeiket. és kimentek villamossal a szabadba. mert mind a három állás . és irtózatos ajtócsapkodások közepette elviharzott a lakásból. Legyetek egy kissé rám is tekintettel. Györffy Miklós fordítása TARTALOM . és kiderült. Samsa úr feléjük fordult székében. érett leánnyá fejlődött. úgy látszik. hogy az utóbbi időben a sok csapás közepette. A két nő nyomban engedelmeskedett. a városon kívülre.aztán vadul megfordult. Aztán így szólt: . a bejárónő. amit már hónapok óta nem tettek.tulajdonképpen még nem is kérdezték ki egymást ez ügyben . itt az ideje.igen kedvező és különösen a későbbiekre nézve sokat ígérő. Grete szép. odasiettek hozzá. gyertek már ide.. amelytől orcái kissé elhalványultak. hogy közelebbről megvizsgálva nem is olyan rosszak. az ablakhoz léptek. és egy ideig csendben figyelte őket. és kinyújtóztatta fiatal testét.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful