Az átváltozás

1 Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt. "Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között. Az asztalon kicsomagolt posztómintagyűjtemény hevert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -, fölötte pedig ott lógott a kép, amelyet nemrég vágott ki egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szőrmekalapban és szőrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltűnt nehéz szőrmemuffjában, amelyet a szemlélő felé nyújtott. Gregor tekintete ezután az ablakra vetődött, és a borongós időtől - hallani lehetett, amint esőcseppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit még aludnék, és elfelejteném ezt az egész őrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megszokta, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordulni. Bármekkora erővel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Már vagy százszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak akkor hagyta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyű, tompa fájdalmat érzett az oldalában. "Istenem - gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátán az ágydeszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszkető helyet, amelyet csupa kis fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje őket; egyik lábával meg akarta tapogatni a viszkető helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott. Újra visszacsúszott előbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolondít. Az embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én például a délelőtt folyamán visszamegyek a vendéglőbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak még a reggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a főnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja, nem járnék-e jól? Ha szüleim miatt nem türtőztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a főnököm elé, és amúgy istenigazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is micsoda furcsa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráadásul egész szorosan oda kell állnia a főnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve minden remény; ha egyszer együtt lesz a pénz, amiből kifizethetem neki szüleim adósságát - nem tarthat tovább öt-hat évnél -, mindenképpen megteszem. Az lesz majd a nagy üzlet. Egyelőre azonban föl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom."

És ránézett az ébresztőórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" gondolta. Fél hét volt, és a mutatók békésen haladtak előre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé járt. Nem szólt volna az ébresztőóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; biztosan szólt is. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengető csörömpölést? Nos, ha nyugodtan nem is, de valószínűleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következő vonat hétkor indul, eszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva, magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérné is a vonatot, a főnök dörgedelmeitől már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonathoz, és mulasztásáról már rég leadta a jelentést. A főnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha beteget jelentene? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egyszer sem volt beteg. A főnök biztosan kijönne a betegsegélyező orvosával, szemrehányást tenne a szülőknek lusta fiuk miatt, és minden ellenvetést megelőzne azzal, hogy a betegsegélyező orvosára hivatkozna, aki másfajta embert nem is ismer, csak makkegészséges munkakerülőt. És nem volna ebben az esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú alvás után csakugyan fölösleges álmosságtól, Gregor valóban jól érezte magát, sőt alaposan meg is éhezett. Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - az óra éppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón. - Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni? A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor részletesen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakra szorítkozott: - Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is. Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, mert anyja megnyugodott ettől a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta a többi családtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogott is az egyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével: - Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idő múlva újra megszólalt mélyebb, figyelmeztető hangon: - Gregor! Gregor! A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan: - Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire? Mindkét oldalra így felelt Gregor: - Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hosszú szünetekkel minden feltűnő vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga tovább suttogott: - Gregor, nyisd ki, könyörgök.

fájdalmas izgalommal izgett-mozgott. és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket. s nem találta a módját. hogy ezáltal kiszabadulhat az ágyból. hogyan fognak mai képzelődései lassan szétoszlani.gondolta Gregor. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége. hogy kinyissa. Először nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni. mintha szabadjára engedték volna őket. a kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt. enyhe fájdalmat. közben az összes többi felfokozott. és áldotta utazásaiból eredő óvatosságát. Közben nem feledkezett meg arról sem. az volt az első. nem sok biztonságot és bátorságot meríthetett. és legokosabb mindent feláldozni. Leginkább az . Aztán így szólt magában: "Mielőtt negyed nyolcat ütne. hogy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót. Az ilyen pillanatokban. és látta. "Csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban" . újra arra gondolt. feje. és szélessége. felvilágosította. mint az alapos megfázásnak. A folytatás viszont nehezebben ment. akkor már jobb." És most nekilátott. hogy lehetetlenség az ágyban maradnia. aligha történik baja. amelyről fölkeléskor kiderült. mintha a tökéletes csendtől várná a dolgok valóságos és természetes rendjének visszatérését. nehézkesnek bizonyult. okvetlen ki kell jutnom teljesen az ágyból. Hátát keménynek érezte. hogy rendet és nyugalmat teremtsen ebben az önkényeskedésben. amelyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak. és már le is csúszott. s csak aztán mérlegelni a továbbiakat. De mikor hasonló erőfeszítés után felsóhajtva újra előző helyzetébe került. hogy pillanatnyilag talán éppen testének alsó fele a legérzékenyebb. Hogy hangjának elváltozása nem más. nekiütődött az ágy alsó végének. Emlékezett rá. mert ha a végén így esik le. és végül. hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból. minden erejével kíméletlenül előrelökte magát. és fejét óvatosan az ágy széle felé fordította. "Már hét óra . Egyébként addig majd jön is valaki az üzletből. De mikor végre szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül. a levegőben. helyettük viszont csak a sok lábacskája volt. ha a szőnyegre esik. már hét óra. Ezután felsőtestével próbált kijutni az ágyból. amit akart. hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle. és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt. mert az üzletet hét előtt nyitják. súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordulását. A takarót ledobni igen egyszerű volt. kész csoda lesz. amelyik kiegyenesedett. félelem fogta el attól. ebben nem is kételkedett. és kíváncsian várta. hogy érdeklődjék utánam. fáradtan sóhajtozva.Gregornak azonban esze ágában sem volt. csak föl kellett kissé fújnia magát. de sajnos. amelyet esés közben mereven fel fog tartani. erre már rájött. hogy ily módon tovább csússzon. de ez az alsó rész. Ha így esik ki. amilyen élesen csak tudta. Ha be akarta hajlítani az egyiket. hogy a lábai. Ez ment is könnyen. ha meg nem sérül a feje. a reggeli köd látványából. amikor Gregor már-már megvadulva. talán a rossz fekvés okozta. amelyet érzett. lassan mozdult.gondolta. ha csak egy kis reménye is van. és még most is mekkora a köd. az ablakra vetette a tekintetét. Márpedig semmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét. valószínűleg nem sérül meg. különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. amikor újra ütött az ébresztőóra -. az utazók egyik foglalkozási betegségének előjele. felöltözni és mindenekelőtt megreggelizni. ha lehet. ha az ágyban marad. amelyet egyébként még nem látott és nem is tudott pontosan elképzelni. mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással. rosszul választotta meg az irányt. higgadt megfontolás. még dühösebben viaskodnak egymással. és az égő fájdalom. mely már a keskeny utca másik oldalát homályba burkolta. hogy emlékezetébe idézze. Először testének alsó felével akart kijutni az ágyból." És kis ideig nyugodtan feküdt. hogy merő képzelgés.

csak hintáztatnia kellett magát a lendületből -. a lehetőségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. de annyira.és akkor csengettek a lakásajtón. és akkor csak ki kellene várniuk óvatosan. és most már igen hamar végleg döntenie kellett. eltekintve attól. és ezzel az egész ártatlan család tudomására hozni. miért nem utaztál el a korai vonattal. így történt. lehajolnának terhükkel. itt a cégvezető úr. hogy megkérdezze. mint inkább az izgalom hatására. azt bizony beverte. aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában.gondolta. . Egyébként veled is személyesen akar beszélni. és kinyitotta.Gregor . Miért is ítéltetett Gregor arra a sorsra.apjára és a cselédlányra gondolt . hogy az ajtók be vannak zárva.ha egyáltalán szükség van erre a kérdezősködésre -. De szinte nyers válaszul erre a kérdésére a cégvezető néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában.Gregor. eszébe jutott. Majd szíveskedik eltekinteni a szobádban levő rendetlenségtől. "Nem nyitják ki" . hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát. mint gondolta. ahol a legkisebb mulasztás esetén is mindjárt a legsúlyosabbra gyanakodnak? Csirkefogó lenne vajon egytől egyig minden alkalmazott.okozott gondot neki. mint máskor. hogy számolnia kellett a robajjal. az ajtót. Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan. s ez ha rémületet nem is. A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta: . Nem tudjuk. .bőven elég lenne.mondta Gregor halkan. és már tudta is. csak bedugnák karjukat domború háta alá. ha segítségére jönnének. ki az: maga a cégvezető. Egy pillanatig néma csend volt. Nyisd ki tehát. Gregornak elég volt a látogató első üdvözlő hangját meghallania. nincs köztük egyetlen derék. mit mondjunk neki. hűséges ember sem. De azután a cselédlány. mint ma vele. és érdeklődik. kihámoznák az ágyból. kiálthatna-e valóban segítségért? Nyomorúságos helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra. mert öt perc híján negyed nyolc volt . robajról voltaképp nem lehetett beszélni. magának a cégvezetőnek kellett eljönnie. míg lábacskái annál sebesebben táncoltak. "Valaki az üzletből" . Két erős ember . és most dühében és fájdalmában ide-oda forgatta. ha valósággal képtelen felkelni az ágyból? Valóban nem lett volna elég. mint erőfeszítés. némi aggodalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött.mondta a cégvezető a bal oldali szobában. ha akár csak egy-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében. itt a cégvezető. Már odáig jutott. és a szőnyeghez dörzsölte. . és szinte megmerevedett.az új módszer inkább játék volt. Nos. amellyel majd az esés jár. Mégis meg kell próbálnia.Valami leesett odabenn .Tudom . hogy a tompa zaj nem is volt olyan feltűnő. teljes erővel kivetette magát az ágyból.szólalt meg most apja a bal oldali szobában -. Kissé felfogta az esést a szőnyeg. Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból . amíg átlendül a hasára a padlón. nem merte felemelni a hangját. Hangos csapódás hallatszott. hogy olyan cégnél szolgáljon. és megnyikorgatta lakkcsizmáját. és Gregor háta is rugalmasabb volt. hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezető eszére lehet rábízni? És nem annyira valódi elhatározás következtében. mi van vele . természetesen most is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment. légy szíves. ha egy gyakornokot küldenek ide.gondolta Gregor valami esztelen reménységbe kapaszkodva. hogy milyen egyszerű volna minden. . mely Gregort e gondolatok közben elfogta. hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetővel is valami hasonló. hogy a húga is meghallja. Gregor megpróbálta elképzelni. ahol remélhetőleg majd lábacskáit is lesz mire használnia.

és senki sem kívánta volna tőle komolyan. De éppen e bizonytalanság szorongatta a többieket. hogy nekünk üzletembereknek . hogy a legcsekélyebb mértékben is kiálljak magáért. és ismételten kopogott az ajtón. A főnök célzott ugyan reggel mulasztásának lehetséges magyarázatára . Szinte már bosszant. hogy dolgozik egy kicsit a lombfűrésszel.Samsa úr . és igen komolyan kérem. Pillanatnyilag ott feküdt ugyan a szőnyegen.Bemehet végre a cégvezető úr? . és mellesleg megjegyezve. . meg vagyok lepve. és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel.kiáltotta most a cégvezető emelt hangon -. mindjárt megnézheti.mondta Gregor. mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -.Jó reggelt. nagyságos asszonyom. Most szüleinek és főnökének nevében beszélek. hogy itt van. hogy engedje be a cégvezetőt. olyan makacs. . ha ismerte volna helyzetét. Gregor még itt volt. amelyre később könnyűszerrel találhat majd megfelelő kifogást. és nem engedi be a cégvezetőt.mondta Gregor lassan és megfontoltan.sajnos. és mentette viselkedésüket. egymagunkban nem lettünk volna képesek rávenni Gregort. Szóval teljesítménye az utóbbi időben korántsem nevezhető . . hogy sokkal okosabb volna.mondta az anyja a cégvezetőnek. nem tudom.kiáltott közbe barátságosan a cégvezető. szerencsére .Nem .Nem jól van .Mással. .egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -. és csendben újságot olvas. . A bal oldali szobában kínos csönd támadt. végtére mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában. Most azonban látom érthetetlen makacsságát. és eszébe sem jutott. most egy hétig itt volt a városban. miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit. bár reggel tagadta. szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz. . józan embernek ismertem. nehogy a beszélgetés egyetlen szavát is elszalassza. Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz másra se gondol ez a fiú. csak az üzletre. vagy a menetrendet tanulmányozza. hogy elhagyja a családját. Most például faragott két-három este egy kis keretet. és még el sem kezdett öltözni. hogy sohasem megy el este szórakozni. és most mintha hirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni. és elmegy a kedvem. nem jól van. benn lóg a szobájában. És miért sír? Mert ő nem kelt fel. Samsa úr! . hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló. mihelyt Gregor kinyitja az ajtót.kérdezte türelmetlenül apja. Ül az asztalunknál. meg fog lepődni. milyen kedves. cégvezető úr. de mivel arra kényszerít. és biztosan nem is érzi jól magát. Én magát nyugodt. hogy nyissa ki az ajtót. a jobb oldali szobában a húga felzokogott.Rögtön jövök . Márpedig az állása egyáltalán nem mondható szilárdnak. cégvezető úr. Meg kell azonban mondanom.mondta a cégvezető -. de egy este se ment el hazulról. mert az a veszély fenyegeti.üzleti szempontból igen gyakran egyszerűen túl kell tennünk magunkat az ilyen könnyű rosszulléteken. Eredetileg az volt a szándékom. higgye el. És Gregor úgy érezte. én sem tudom magamnak megmagyarázni . A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel. adjon azonnal világos magyarázatot. Egyébként boldog vagyok. nemmel és igennel felel csupán. és mert akkor a főnök újra üldözni fogja a szülőket régi követeléseivel? Ezek azonban egyelőre fölösleges gondok voltak. én azonban majdhogynem becsületszóra kijelentettem. hogy mindezt négyszemközt mondom el magának. hogy haszontalanul vesztegessem itt az időmet. hogy elveszti az állását. vagy ha tetszik.. mégsem lehet Gregort csak úgy egyszeriben elküldeni. ha most békén hagynák. remélhetőleg nincs semmi komoly baja. E kis udvariatlanság miatt. és meg se moccant. Már az is szórakozás neki. Meg vagyok lepve.

Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindig azt hiszi. bizonyára nyitva hagyták az ajtót. kis szédülés akadályozott meg. . . Nem is kell tovább itt maradnia.Csak nem akarja a bolondját járatni velünk? . Csapódást nem is lehetett hallani. Ezzel sikerült úrrá lennie testén. megyek már! Valami könnyű rosszullét. és szinte nem is tudta. ahol valami nagy szerencsétlenség történt. Most még az ágyban fekszem. mohón várta. talán súlyos beteg. Már tegnap este is volt valami előérzetem. cégvezető úr. mama! . ha megpillantják. amelyekkel illet. Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem volt.Szaladjon azonnal lakatosért! És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az előszobába .kielégítőnek. beszélni akart a cégvezetővel. ezt elismerjük. Hallottad. hogy fölkeljek. olyannak nem szabad lennie. . de olyan évszak nincsen.Értették egyetlen szót is? . bizonyára az ágyban szerzett gyakorlattal.kiáltott ki az apa az előszobán át a konyhába. szüleim is tudják. hogy beszélt Gregor? .kiáltott aztán.Anna! Anna! . Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat. és megpróbált fölkapaszkodni rajta. mint gondoltam.mondta a cégvezető az anya kiáltozásához képest feltűnően halkan. meg akarta mutatni magát. azazhogy majdnem semmi.hogy öltözhetett fel húga ilyen gyorsan? -. nekem nem is szóltak róla egy szót sem. Gregor beteg. és megnyugodhat. s a főnök úrnak adja át üdvözletemet! És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta. Különben is még a nyolcórás vonattal elutazom.Azonnal menj orvosért. hogy átvészeli majd a betegséget.Állathang volt . és elnémult. . és felrántották a lakás ajtaját. és ha siet. és közben tapsolt. bár ez nem az az évszak. Először lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényről. De már jól vagyok. . amikor különleges üzleteket lehet kötni.Az isten szerelmére . Ha megijednek. és nem kell otthon maradnia. mert újra meghallotta a cégvezető hangját. De már egészen friss vagyok megint. Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy. nyolcra csakugyan a pályaudvaron lehet. . Gregor szobáján keresztül érintkeztek. Hamar orvosért. Nekidőlt egy közeli szék támlájának. Ha viszont mindent nyugodtan fogadnak. de végül utolsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan.kiáltotta Gregor húga a másik oldalról. és izgalmában minden egyébről megfeledkezett -. mit mond. Most éppen kiszállok az ágyból. és lábacskáival megkapaszkodott a szélében. hogy mit szólnak majd a többiek. szíveskedjen ezt közölni. .De cégvezető úr . .kiáltott Gregor magából kikelve. Cégvezető úr! Kímélje meg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak. de ügyet sem vetett a kínzó fájdalmakra. e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. akik annyira szeretnék látni. könnyedén. ott leszek én is mindjárt az üzletben. őt nem terheli többé felelősség.kiáltotta anyja már-már sírva -. Csak rám kellett volna nézni. mi meg kínozzuk! Grete! Grete! . azonnal kinyitom. amikor egyetlen üzletet sem kötünk. Valóban ki akarta nyitni az ajtót. mint az olyan lakásokban szokás. akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra. közeledett az éjjeliszekrényhez. Samsa úr.kérdezte a cégvezető a szülőktől.Tessék.

talán az ajtónak támaszkodnak és hallgatóznak valamennyien. s mindkettőjüktől. arccal előreborulva. hogy nincs egészen rendben.Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett. most már csak a szájával tartotta magát egyenesen. őt magát még nem láthatták. mert barna folyadék jelent meg a szája szélén. az orvostól és a lakatostól is. Sajnos. égnek meredő hajjal . Mindenesetre már gondoltak rá. mert elképzelhető volt.kiálthatták volna -. mindenesetre ügyelve arra. ahogy a kulcs körbefordult benne. Igaz. és lassan hátrálni kezdett. nekivetette magát az ajtónak. Gregor .először összekulcsolta a kezét. Fellélegzett. apjának és anyjának is: "Gyerünk. mint előzőleg. nyitott szájára tapasztotta a kezét. Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét. hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét. csak neki. és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra.Hallgassák csak . Hogy a közelgő. hogy kitárja az ajtót. kettejük közt valójában semmi különbséget nem téve. Anyja a cégvezető jelenléte ellenére úgy állt még ott. Körbetáncolta a zárat. Az első intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át. Közben jócskán kivilágosodott. hogy nincsenek valódi fogai . nagyszerű és meglepő eredményeket várt. és már meg is pillantotta. Még ezzel a nehéz mozdulattal volt elfoglalva. de lehet.úgy hangzott. s ezt ő maga már nem merte volna eldönteni. ahogy felkelt. és sírni kezdett. úgy látszott. hogy csak egész fojtottan köhintsen. a kulcsot forgatja. hogy megszokta már a füle. hogy már ez a zaj is másképp hangzik. s így csak testének fele látszott. élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalán a szemközt álló végtelen. Úgy érezte. hogy szájával megfordítsa a kulcsot a zárban. és lecsöpögött a padlóra. bár ő maga elég érthetőnek találta beszédét. Aztán nekilátott. szürkésfekete ház egy részlete . amikor már meg is hallotta a cégvezetőt: hangos "Ó!" szaladt ki a száján . A szomszéd szobában közben néma csend támadt. s végül eltakarta szemét. ő állt legközelebb az ajtóhoz. hogy segítsenek rajta. ott elengedte. és így szólt magában: "Lakatosra csak nem volt szükségem" . s fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna.kórház volt . Gregor erre be sem lépett a szobába. szavait ezek szerint már nem értették. de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani. s azon voltak. hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában. jó erős volt viszont az állkapcsa. nehogy épp a szobába való belépés előtt vágódjon ügyetlenül hanyatt.lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -. Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott. mintha vissza akarta volna lökni Gregort a szobájába. mint az emberi köhögés. újra bevonták az emberek körébe.és a . aztán két lépést tett Gregor felé. érthetőbbnek. és nem ért rá másra is odafigyelni.mivel is ragadhatná meg most a kulcsot? -. kibontott. mégpedig igen óvatosan. Végre visszacsattant a zár. egyenletesen működő erő hajtaná. .és ráfektette fejét a kilincsre. azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában. hatalmas mellkasa belerázkódott. s ez jólesett neki. és férjére pillantott. megkapaszkodott benne . és szükség szerint hol ráakaszkodott a kulcsra. a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulcsot. és lerogyott körülötte szétterülő szoknyáinak kellős közepébe. Szülei és a cégvezető talán az asztalnál ülnek és sugdolóznak. amellyel átkukucskált a többiek felé.mondta a cégvezető a szomszéd szobában -. amikor az ajtó már elég szélesre kitárult. és egy pillanatra megpihent az erőkifejtés után. valamint oldalt hajtott feje. hanem belülről nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószárnynak. minden erejét összeszedte. döntő jelentőségű megbeszéléseken lehetőleg minél tisztább legyen a hangja. mint a szél zúgása -. hol pedig egész testének súlyával lenyomta. megköszörülte a torkát. mintha láthatatlan. keményen neki annak a zárnak!" És abban a hitben. és nem törődött vele. Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót. Ez igen felbátorította Gregort. ráfolyt a kulcsra. Előbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén.

A cégvezetőt vissza kellett tartani. És amíg Gregor beszélt. Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosan. A reggelizőkészlet buja bőségben foglalta el az asztalt. Hiszen annyira le vagyok kötelezve a főnök úrnak. Cégvezető úr. ettől függött most Gregor és a család jövője! Csak itt lett volna a húga! Ő okos volt. ne súlyosbítsa helyzetemet. az akadály elhárítása után. de ki fogom vágni magam. és az előszobában kiverte volna a cégvezető fejéből a rémületet. véletleneknek és alaptalan vádaknak. hogy valami apró részletben igazat ad nekem! De a cégvezető már Gregor első szavaira megfordult. én szívesen dolgozom. önnek jobb az áttekintése.azonnal felöltözöm. sőt jóformán egyenként földre szórt cseppekben. fárasztó dolog az utazás. még most is esett.Most pedig . hogy még egyáltalán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét. és közben éli világát. tiszteletet parancsoló tartásban és egyenruhában. hogy elhagyja a szobát. hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni. Már az előszobában volt. egy pillanatra sem állt meg. és hirtelen mozdulata. amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire. hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet. És a cégvezető. és mivel a külső ajtó is tárva-nyitva volt. a lépcsőpihenőn. amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog. Csak arra kérem. súlyos az már így is. amikor Gregor még nyugodtan feküdt a hátán. meggyőzni és végül megnyerni. hogy csak ő őrizte meg nyugalmát . hogy beszédét esetleg. De önnek. azt a látszatot keltette. aki az év nagy részében távol van az üzlettől. cégvezető úr. összecsomagolom a kollekciót. mert Gregor apjának a reggeli volt a legfontosabb napi étkezése. hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetőt ilyen hangulatban. ki lehetett látni a lépcsőházi előtérre és a lefelé vezető lépcsőre. hogy elutazzam? Láthatja. most sem értették meg. csak akkor. Ön is nagyon jól tudja. aki már kinn állt. és elhatározhatja. mondja legalább. de már csak nagy. elengedte az ajtószárnyat.mondta Gregor annak tudatában. de épp ez az alkalmas időpont. cégvezető úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelően fog beszámolni? Előfordulhat. De hát a húga épp nem volt itt.homlokzatot szigorúan áttörő ablakok szabályos sora. Kutyaszorítóba kerültem. elkülöníthető. és csak meg-megránduló válla fölött nézett vissza vicsorogva Gregorra. de utazás nélkül nem tudnék élni. ez a hölgybarát. És nem gondolva arra. mintha titkos parancs tiltaná. hanem Gregort szüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé. no meg most annyira el voltak foglalva pillanatnyi bajaikkal. és odahaza saját bőrén érzi az áldatlan. amikor kimerülten visszatér útjáról. hogy a jövőre gondolni sem tudtak. kicsúszott a nyíláson. ne menjen el szó nélkül. nevetséges . milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak. Akarjátok? Akarjátok. indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket. Fogja pártomat az üzletben! Tudom. és elutazom. veszettül sokat keres. amellyel végül kihúzta a lábát a nappaliból. oda akart menni a cégvezetőhöz. Gregor tudta. mint magának a főnök úrnak. Másrészt gondoskodnom kell szüleimről és húgomról. Az előszobába vezető ajtó nyitva volt. hogy később. húga becsukta volna a lakásajtót. az évek során meggyőződésükké vált. nem szeretik az utazót. a lépcső felé. cégvezető úr. mintha ott valósággal földöntúli megváltás várná. de olyan lassan. már akkor sírt. . sőt valószínűleg. Azt hiszik. hadnagyként. mintha megégette volna a talpát. amelyek ellen lehetetlenség védekeznie. és ha igen. hacsak nem akarja végképp kockáztatni állását. Hova megy. amely Gregort ábrázolta katonakorában. aki vállalkozói minőségében könnyen ítélkezhet tévesen. még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. mert többnyire tudomást sem szerez róluk. Az előszobában aztán kinyújtotta a jobb karját messze előre. hogy megváltoztassák ezt az előítéletüket. Gregornak magának kellett cselekednie. ezt ön is nagyon jól tudja. és arra sem. megnyugtatni. bizonyára hajlott volna a szavára. Épp a szemközti falon fénykép függött. alkalmazottai rovására. hogy az utazó. Nincs különösebb okuk. amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat elnyújtott. nem makacskodom.

hogy maga is a cégvezető után szaladt volna. anyja.Anyám. és felkiáltott: Segítség. vagy legalább nem gátolta volna meg Gregort az üldözésben. Semmiképpen sem nézte volna el azokat a körülményes előkészületeket sem. amikor odaért. hogy hátrálás közben még az irányt sem tudja tartani. Az utca és a lépcsőház között erős léghuzat támadt. és bizony igen lassan haladt. anyja felrántott egy ablakot. Sajnos. Ellenkezőleg. mert rémülten észrevette. és lábdobbantások kíséretében nekilátott. de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátrálásban. hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejére. kiderült. Erre anyja ismét felordított. teljesen magába merült. hogy ott van mögötte a terített asztal. viszont nem tudta megállni. Az volt csupán a rögeszméje. egyszer csak szembekerült vele a padlón. és kezében a bot minden pillanatban azzal fenyegetett. a cégvezető már a lépcsőn volt.Hu! .módon mindkét kezével a korlátba kapaszkodva. és egy darabon visszafordult. fejét félrehajtotta. Igen ám. mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá. de támaszt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira. hogy visszhangzott belé a lépcsőház. amikor a visszatartott mozgástól ringatózva. noha hűvös volt az idő. hogy Gregornak. bal kezével pedig fölkapott az asztalról egy nagy újságot. Csak közben ne adott volna ki olyan elviselhetetlen sziszegő hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettől. A cégvezetőről egy pillanatra megfeledkezett. Ha legalább meg tudott volna fordulni. Alighogy ez megtörtént. mintha a hang Gregor fölött már nem is . amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette az irányt. lábacskái alatt szilárd talajt érzett. a cégvezető menekülése mintha Gregor apját is teljesen megzavarta volna. hirtelen felugrott. s így megfelelő átjárót biztosíthatna Gregornak. bár úgy látszott. a szobájában kell lennie. Gregor nekirugaszkodott. hogy mellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szőnyegre a kávé. elfelejtette. sziszegő hangokat hallatott. és esetleg így jusson át az ajtón. az isten szerelmére. hogy teste szélesebb. az újságok zizegni kezdtek az asztalon. Apjának jelenlegi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe. és úgy tetszett. a függönyök fellibbentek. hiába forgatta alázatosan a fejét. a lehető leggyorsabban. mintha csak Gregort akarta volna jobban látni. hogy a bot és az újság lengetésével visszakergesse Gregort a szobájába. mindjárt a szobájában lett volna. ugyanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett. és a feléje siető férje karjába hanyatlott. hogy elvigyék. a cégvezető megsejthetett valamit. és állát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. és közben. sőt azon vannak. sőt botjának végével itt-ott még irányította is messziről a körbefordulását. . mert ahelyett. mintha semmi akadály sem állna Gregor útjában. anyám . A szoba másik végében. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni. mert átugrott néhány lépcsőfokot. mert nem zavarta tovább. apja csak még nagyobbakat dobbantott. jóleső érzés járta át a testét. segítség! -. jobb kezével megragadta a cégvezető botját. Gregor hiába kérlelte. Apja talán észrevette jó szándékát. kérését apja meg sem értette. és látszólag észre sem vette. hogy az időrabló fordulás közben apja elveszti türelmét. néhány lap lerepült a földre. amilyen gyorsan csak lehet. s örömmel tapasztalta. mint valami vadember.mondta Gregor halkan. ahová akarja. hogy mindenben engedelmeskednek neki.kiáltotta még. hogy esetleg a másik ajtószárnyat is kinyithatná. Már majdnem teljesen megfordult. egészen közel anyjához. amelyekre Gregornak szüksége lett volna. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel előre az ajtónyílás elé került. semhogy könnyűszerrel átférhetne rajta. és eltűnt. és szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára. Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort. hogy minél biztosabban utolérje. amelyet az kalapjával és felöltőjével együtt itt hagyott egy széken. szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját. és felpillantott rá. és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. . hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsával néhányszor a levegőbe. egyre nagyobb lármával hajtotta. valójában azonban igen lassan fordulni kezdett. hogy fölegyenesedjék. holott ő eddig viszonylag higgadtan viselkedett. De épp abban a pillanatban. először ezen a reggelen. hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. Végül mégsem maradt más választása. és máris bizonyos volt benne. elmenekült az asztaltól. de félt.

amint mind a hárman lábujjhegyen távoznak. hogy a tétovázó látogatót mindenképp bekényszeríti valahogy. kellemetlenül feszülő sebhely lett volna. Egyelőre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival . "Lám. és maga elé meredve a sötétségbe. Teste féloldalt felemelkedett. Reggel. és nyomban bele is dugta fejét a tejbe egész a szeme tájékáig. hogy voltaképp mi csalogatta oda. sőt.egyetlen apáé volna. amelyről annyit mesélt és írt a húga. Gregor bizonyosra vehette. valóságos megváltásként. hogy bejöjjön. s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána. A bottal még becsapták az ajtót. aztán végre csend lett. De csalódottan mindjárt vissza is húzta. és most élettelenül vonszolta maga után. a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki. egyik oldala sebesre horzsolódott.értéküket csak most kezdte felbecsülni . lehet. Bal oldala mintha egyetlen hosszú. A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó. és hamarosan be is szorult. ami lesz . Egy tálacska állt ott. mint reggel. és visszamászott a szoba közepére.valóságos csoda. hogy megnézze. és lesz. hogy a szülei és a húga mostanáig ébren voltak. mozdulni sem tudott többé. és elhatározta. Nos. hogy nem üres a lakás. ferdén a két ajtószárny közé került. nemcsak azért. milyen csendes életet él a családom" . ha egész teste részt vett lihegve az evésben -.csak akkor tudott enni. most. és Gregor vérző testtel messze berepült a szobájába. és Gregor ekkor könnyen megállapíthatta. és most a kulcsok is kívül voltak. lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegőben. hogy kinyitotta az egyik ajtót. ki az. hogy a nappaliban ég a gázlámpa.gondolta. valaki szükségét érezhette. de míg máskor ebben az időpontban apja felolvasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is. az utóbbi időben már nem volt szokás. Egyik lábacskája egyébként a délelőtti események során súlyosan megsérült . és Gregor hiába várt. senki se jött be. mi történt ott. Nem sokkal később bizonyára magától is felébredt volna. gondolta Gregor. De mi lesz. de többé nem nyitották ki az ajtót.és ekkor. pedig Gregor tudta. két sor lábacskájára szabályosan sántított. pedig kedvenc itala volt. Csak az ajtónál vette észre. az elégedettség egyszeriben szörnyű véget ér? Hogy ne kerítsék hatalmába ilyen gondolatok. Az ajtórésen át látta. és fel-alá mászkált a szobában. és húga bizonyára ezért is tette oda. és egyszer a másik is. Legszívesebben fölnevetett volna örömében. hogy ez a felolvasás. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé. vagy legalábbis megtudja. kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne. a másik oldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz . mintha futó léptek vagy az előszobába vezető ajtó csukódása ébresztette volna föl. amikor az ajtók zárva voltak. ha most a nyugalom. de nyomban utána meg is gondolta. hogy csak egy sérült meg -. mert kényes bal oldala miatt nehezére esett az evés . mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát. mert még éhesebb volt. mert jól lehetett hallani. mindannyian be akartak jönni. de lenn Gregornál sötét volt. hogy reggelig senki se jön be többé hozzá. most egyetlen hang sem hallatszott. teli édes tejjel.lassan odacsúszott az ajtóhoz. hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. Most körös-körül mindenütt csend volt. ájulásszerű álmából. Csak késő éjjel aludt ki a fény a nappali szobában. ennek fele sem tréfa. inkább mozogni kezdett. nagy büszkeség töltötte el. undorodva elfordult a táltól.benyomult az ajtónyílásba. valami ennivaló illata volt. apja jó erősen belérúgott a hátsó felébe. de aztán gyorsan újra becsukódott. hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej. 2 Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz. . a jólét. de most az volt a benyomása. Az utcai villanylámpák fénye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit.

egy darab sajt. annyira megijedt. Gregor lábacskái surrogó hangot adtak. hogy a tál teli van. ahol mindjárt igen kényelmesen érezte magát. melyről Gregor két nappal azelőtt kijelentette. és lustán hevert a helyén. csak azt sajnálta. De mintha megbánta volna a viselkedését. mert mozgásában nem akadályozta semmi. de az éhségtől újra meg újra fölriadt. hogy próbára tegye elhatározását. mivel tudta. néhány szem mazsola és mandula. a főzeléket és a mártást. hogy több mint egy hónapja megvágta egy picit késsel az ujját. Nagy önuralmába került. lassan megfordította a kulcsot. hogy széles lévén a teste. még a szagukat sem állhatta. melynek okát nem tudta kitalálni. tágas szobában. amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen. hogy adjon neki valami finomat enni. bár hátát kissé nyomta a kanapé alja. hogy ki ne rontson a kanapé alól. Hogy kipróbálja Gregor ízlését. jelezve. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószínűleg egyszer s mindenkorra Gregornak szánt tálat . Gregor nagyon kíváncsi volt. És gyengédségből. bőséges választékkal tért vissza. hanem azokat az ételeket is. arrébb is cipelte. amíg húga a szobában tartózkodott. és türelemmel. és öt éve lakott benne . kényelmesen elhelyezkedhet. hanem egy ronggyal. és arra gondolt. kedve szerint.volt tehát bőven ideje. Gyors egymásutánban és a kielégüléstől könnyező szemmel elfogyasztotta a sajtot. ez meglepte. hisz a szoba saját szobája volt. és fejét nem tudta fölemelni. vacsoráról maradt csontok. mert a bőséges étkezéstől kissé kigömbölyödött a teste. és kívülről újra becsapta az ajtót. de erre fölriadt. mert az előszoba felől kinyitotta az ajtót húga. Már régen kész volt mindennel. a friss ételek viszont nem ízlettek neki. amelyekhez Gregor hozzá sem nyúlt. hogy Gregornak értésére adja. Gregor egészen a kanapé széléig előretolta fejét. egy régi újságra volt kiterítve minden. semhogy figyelmeztesse rá. amely minden más étel előtt valósággal odavonzotta magához. ahogy odasietett az ennivalóhoz. valahol csak kellett lennie. De a magas. éspedig igazán nem azért. és fel is emelte mindjárt. és a szűk helyen alig tudott lélegzetet venni. hogy Gregor nem fog előtte enni. és e sebe még tegnapelőtt is meglehetősen fájt.most víz volt benne. Sohasem tudta volna azonban kitalálni. Volt ott félig romlott főzelék. nem fér el teljesen a kanapé alatt. a kanapé alatt maradjon. mintha azokat sem lehetne többé semmire sem . pedig voltaképp alig tudta türtőztetni magát. csupán kis tócsányi tej ömlött ki belőle. és kíváncsian benézett. dermedt fehér mártással körülvéve. részben pedig gondokba és homályos reményekbe merülve. hogy még arra a rövid időre is. nem puszta kézzel ugyan. mert nem éhes. De húga rögtön észrevette. és lábujjhegyen belépett. és kivitte. még alig virradt. és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe.erre félig öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá. hogy most már vissza kellene húzódnia. valamint végtelen figyelmességgel elviselhetővé kell tennie családjának a kellemetlenségeket. csodálkozva. hogy egyelőre nyugodtan kell viselkednie. sietve kiment. amint mit sem sejtő húga nemcsak a maradékot söpri össze. de amikor észrevette a kanapé alatt istenem. "Ezentúl vajon nem leszek olyan érzékeny?" . részben félálomban. ő inkább éhen hal. s vajon hoz-e majd más ételt. majdnem teljesen fel volt öltözve. Gregornak máris alkalma nyílott. és figyelte húgát. hogy jóságában húga mihez folyamodott. hogyan rendezze be új életét. hogy zavartalanul gondolkozzék. hogy otthagyta a tejet. és még a kulcsot is megfordította a zárban. hogy nem tudott uralkodni magán. húga lába elé vesse magát. amikor húga. mintha idegenhez vagy súlyos beteghez jönne.gondolta. Gregor épp elszunnyadni készült. és újra a kanapé alá sietett. Sebei egyébként nyilván begyógyultak. Vajon észreveszi-e. rögtön kinyitotta újra. ami jobban megfelel neki? Ha magától nem hoz. egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. és amit meg akart enni. végtére nem repülhetett el -. szorongás fogta el. s a végén mindig arra a következtetésre jutott. Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte. és megkérje. hogy mit hoz helyette. hogy élvezhetetlen. Nem látta meg mindjárt Gregort. Másnap reggel. egy darab száraz kenyér. ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni. Így töltötte az egész éjszakát. és már majszolta is mohón a sajtot.

Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát. hogy eloszlassa minden kétségét. Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást. de talán nem tudták volna elviselni. ami ennek ellentmondott volna. amint kinyitja a bonyolult zárat. Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az első reggelen az orvost és a lakatost. Gregornak annak idején nem volt más gondja. hogy Gregor éhen haljon. Alig fordított hátat. rettentő esküt tett. és mindent kivisz. még a húga sem. igaz. nyomban a megfelelő ajtóhoz futott. és bár nem kérte rá senki. Gregor máris előmászott a kanapé alól. talán húga meg akarta kímélni őket ettől az önmagában véve ugyan nem nagy szomorúságtól. ezt lefedi egy fafedővel. igaz viszont. ez nem sok fáradsággal járt. mert alig ettek valamit. Időnként felállt az asztaltól. kinyújtózkodott. hogy azonnal bocsássa el. Valami magyarázatba kezdett. és valahányszor csak hangokat hallott. ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát. és egész testével rátapadt. amelyet öt évvel ezelőtt csődbe ment üzletéből mentett meg. hogy Gregor nem is kérdezte. hogy hogyan kell most viselkedniük. amelyik valamiképp. amit keresett. de hiszen volt részük bőven szenvedésben. meg kellett elégednie azzal. szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent otthagyott. ha a húga szobájában volt. mint tanácskozást arról. hogy hoz ő maga. Hallatszott. és amint az egészet sietve beleönti egy vödörbe. nem kér-e sört. amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte. legalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott. amikor szülei és a cselédlány még aludtak. míg ellenkező esetben. nem tudhatta meg Gregor. egyszer reggel.nem volt teljesen világos. Egészen különös . másodszor az általános ebédelés után. de aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott. mióta fogságban élt. újra bezárja. kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhető megjegyzését. a szülők ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kicsit. Különösen eleinte nem volt beszélgetés. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idején. hogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykorolykor. hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit. az ő beszédét ugyanis nem értették. hogy apjának semmije sem maradt abból az üzletből. de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. hogy hiába kínálják egymást. de az étkezések között is erről a témáról volt szó. mit és mennyit tudott a történtekről . Az apa már az első napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaikat. és hallatára Gregor első ízben tudott örülni valaminek. A cselédlány mindjárt az első napon . a cselédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással. és jól teleszívta magát levegővel. elég volt". egyet-mást kihallgatott a szomszéd szobákból. és kis páncélszekrényéből. s ezért senki sem gondolt arra. vagy valami hasonló. ne róla szólt volna. Azt hitte. azt mondta neki. amely lassanként egyre gyakrabban ismétlődött. ha csak titokban is. s amikor apja hallgatott. "Ma aztán ízlett neki" .térden állva könyörgött az anyának. Bizonyára ők sem akarták. Inni sem ittak talán semmit. amikor húga már lassan hozzászokott mindenhez . kivett valamilyen bizonylatot vagy előjegyzési könyvet. elküldhetné a házmesternét is. és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott. Csak később. Ettől fogva húgának anyjával együtt főznie is kellett. és nem esett többé szó a sörről. amiben itt része volt.".tökéletes megszokásról természetesen azután sem lehetett szó -. mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétlenséget.felhasználni. könnyek között köszönte meg elbocsátását. és így. Húga többször is megkérdezte apját. mint amennyiről hallomásból értesültek. hiszen senki sem akart egyedül otthon maradni. és miután kivette. hogy étkezéséről többet is megtudjanak. mint a legnagyobb jótéteményt.mondta. Gregor egyre csak azt hallotta. és kedvesen felajánlotta. apja legalábbis nem mondott semmit. a válasz mindig ugyanaz: "Köszönöm. hogy ő viszont érti a többiekét.

Csak húga maradt közel hozzá. a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. és szinte egyik napról a másikra kis kereskedősegédből utazó lett. amely fáradságos és mégis sikertelen életének első szabadsága volt. és csak aztán folytatták lassan a megszakadt beszélgetést. részben pedig mert az anya nem értett még mindent elsőre -. mert valósággal égette a szégyen és a szomorúság. tovább semmiképp sem. Amikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett. Csupán akkora összeg tehát. pedig Gregor később annyi pénzt keresett. hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni. és rávetette magát az ajtó mellett álló hűvös bőrdíványra. Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött. amelynek megvalósulására gondolni sem lehet.magának mindössze néhány forintot tartott meg -. de különösebb emberi melegség már nem jött létre többé a családban. De hát az idős anya menjen el dolgozni. mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt. eléggé meg is hízott. Szép idők voltak. és ezért Gregornak az volt a titkos terve. hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgot. és mindenekelőtt hegedüljön? Amikor szóba került. azért maradt még némi vagyonuk. mert még e kis zajt is meghallották odaát. majd csak megszerzi más úton. Csakhogy megszokták valamennyien. amelyet Gregor adott haza havonta . de nyomban vissza is rántotta. hogy egy. vegyen részt néhány szerény szórakozásban. s így természetesen egészen más pénzkereseti lehetőséghez jutott. Efféle. aki tizenhét éves. No meg azt a pénzt. és megindítóan hegedült. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól néha már oda sem tudott figyelni. segítsen a háztartásban. amelyen állásától megszabadulhatott volna. amelyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. Gregor azonban komolyan gondolta. Ez a pénz azonban korántsem volt elegendő ahhoz. Gregor eleinte mindig elengedte az ajtót. hogy végigmenjen a lakásukon. öt éve nem dolgozik. a szülők még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták. félre kellene tenni rosszabb napokra. ezt sem élték fel teljesen. . és mind elnémultak. és ettől igen nehézkessé vált. aki minden második napját a nyitott ablak mellett tölti egy díványon. de most már kétségtelenül jobb így. részben azért. amelyet az azóta érintetlenül hagyott kamatok valamelyest megnöveltek. és csak azt kívánhatja neki az ember. aludjon sokáig. Az apa azonban már idős ember. mialatt fölegyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. Gregor is. és az volt a szándéka. és kis tőkévé halmozódott fel. hogy a pénzkeresés elől lehetetlen kitérni. örült ennek a nem várt előrelátásnak és takarékoskodásnak. hogy az egész család kiadásait fedezni tudta. mint valami szép álmot. legföljebb arra látszott elégnek. nyilván az ajtó felé fordulva. és feje ernyedten az ajtónak ütődött. gyakran emlegették a konzervatóriumot. és munkájának eredménye jutalék formájában készpénzzé változott. az eltelt öt év alatt. hogy beíratja a konzervatóriumba. legalábbis nem régi fényükben. és sokkal közelebb lenne az a nap. Igaz. hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a főnöknek apja adósságát. ha egészséges is. aki Gregortól eltérően nagyon szerette a zenét. esetleg két évig megéljenek belőle. hogy a család megélhessen a kamataiból. és már az is erőfeszítésébe kerül. nem törődve az ezzel járó nagy költségekkel. "Mit csinál már megint?" kérdezte az apa kis idő múlva. mert ő maga is régen foglalkozott már ezekkel a dolgokkal. a pénzt köszönettel elfogadták. hogy úgy éljen. később sohasem ismétlődtek meg. ha kicsi is. de mindig csak úgy. Gregor ekkor kielégítő részletességgel megtudta . még gyermek. ahogy eddig: öltözködjék csinosan. és nemigen bízhat már magában. ő szívesen is adta.hévvel kezdett el akkor dolgozni. a család is. azt remélte. ahogy apja elrendezte.apja ugyanis magyarázatai közben gyakran ismételte szavait. és fedezte is. jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében. hogy bármilyen szerencsétlenség zúdult is rájuk. aki asztmában szenved.

Hogy még ettől a látványtól is megkímélje. ha kinézett az ablakon. és máris minden alkalommal. mégis hamisítatlanul városi Charlotte utcában lakik. hogy megnézze. hogy a csendes. és odatolt egy széket az ablakhoz. és alighogy kijött. amely kilátszik a kanapé alól. hogy a szék az ablaknál áll. Alighogy belépett. ez egyre jobban sikerült is neki. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól. egy idegen azt hihette volna. így azonban szenvedett tőlük. Ha húga úgy vélte volna. és meg akarta harapni. hogy mit látott benn. hogyan viselkedett ezúttal. hogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát. kis ideig ott is maradt az ablakban. eltávolíthatta volna. és úgy terítette le rá. kapkodva felrántotta. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie. és ahogy telt az idő. hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától. mint máskor. hogy teljesen eltakarja őt. és Gregor gyakran hallotta. Gregor ebből megtudta. felmászott az ablak könyöklőjére. és a széken megvetve magát. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dolgokat is. ha húga nem lép be. de délig kellett várnia. hogy azonnal kinyithassa az ablakot. nagyon jól tudta. a szemközti kórházat. amint mozdulatlanul nézett kifelé. hogy a húga szívesen megkímélné ettől. míg azelőtt sokat bosszankodtak miatta. hogy becsukja az ajtót. mintha csak ijesztésül állították volna oda a székre. amíg húga bent volt. hogy nincs szükség erre a lepedőre. és jóval nyugtalanabbnak látszott. ha lehajol. Egy alkalommal. Gregor szobája előtt. az apa meg az anya. egy percre sem hunyta le a szemét. hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára. Most viszont gyakran ott várakoztak mind a ketten. a kanapé alatt reszketett. nekitámaszkodott az ablaknak. ahol szétválaszthatatlanul egybeolvad a szürke ég és a szürke föld. hogy Gregor lesett rá. miközben a lány odabent takarított. Az anya . Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával. visszatolta újra az ablak alá. és Gregort még az ablakban találta. de idővel Gregor is élesebben átlátott mindenen. talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta. és továbbra is az marad. már egyáltalán nem ismerte fel. kissé korábban lépett be. hogy bemenjenek Gregorhoz. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát. és bármilyen hideg volt. hogy kibírja csukott ablaknál vele egy szobában. azt hihette volna. ha képes volna rá. hogyan fogadja húga ezt az új megoldást. Ezzel a lármás berohanással napjában kétszer ijesztette meg Gregort. még arra sem hagyva időt. amikor ő egyszer óvatosan felemelte kissé a lepedőt a fejével. aki azután végig. részletesen el kellett mesélnie. s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán. és megköszönhette volna neki mindazt.Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve. mint szokott. mit evett Gregor. és. amelynek állandó látványát azelőtt untig átkozta. könnyebben elviselte volna a szolgálatait. mintha fulladás környékezné. Az első két héten a szülők nem tudták rászánni magukat. bármennyire ügyelt is egyébként arra. hogy meglepődjön Gregor külsején. amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról. hogy ablakából pusztaságba lát. nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre.négy órára volt szüksége ehhez a munkához -. Gregort nem érte volna váratlanul. egy nap átvitte hátán lepedőjét a kanapéra . valahányszor kitakarította a szobát. sőt ettől fogva még a belső ablaktáblát is nyitva hagyta. Gregor természetesen azonnal bebújt a kanapé alá. mert helyzeténél fogva megakadályozta benne. de húga hozzá se nyúlt a lepedőhöz. Már húga belépésétől is irtózott. és húgának igazán nem lehetett már semmi különös oka arra. amíg húga visszajött. és bezárta az ajtót. és mélyen beszívta a levegőt. amit érte kellett tennie. amikor nem futamodik meg a teste ama kis részének láttán. hiszen épp elég nyilvánvaló volt. máris rohant egyenesen az ablakhoz. sőt mintha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását. mert haszontalan teremtésnek tartották. s hogy húga még akkor se láthassa. hanem még vissza is hőkölt. de húga nemcsak hogy nem lépett be. és ha nem tudta volna pontosan. és órák hosszat kapargatta a bőrt. amely azelőtt elfogta. és vajon észrevehető-e valami kis javulás.

és csak aztán engedte belépni anyját. amelyek ebben akadályozzák. amely most már igazán olyan volt. és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia. végtére mégiscsak jobban ért mindenhez. hogy megláthassa anyját. és még ekkora eséstől sem sérült meg. és teljes mértékben egyetértett velük. hogy a lány megerőlteti magát. a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna. de Gregor szobájának ajtaja előtt elnémult. hogy végre mégis bejött. így azután húgának nem maradt más választása. mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk. másodszor pedig nem is biztos. és kíméletlenül magára hagyjuk? Azt hiszem. és amikor felkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz. a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta. Nagyon sokáig tartott. és lepottyant a földre. s erre elhatározta. aki bármilyen bátran viselkedik. mindent változatlanul találjon. hogy éppen ellenkezőleg. ha bejöhetne. hogy minden rendben van-e a szobában. neki valósággal összeszorítja a szívét az üres falak látványa. hogy elengedte magát. Gregornak az a vágya. de azt a kedvezményt kérte. letett arról. minden utat eltorlaszolnak Gregor elől.Gyere csak. Gregor arra gondolt.És vajon . és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a mennyezeten. akinek pontos tartózkodási helyéről nem volt tudomása. hogy anyját már most meglássa. Jött is az anya izgatott örömkiáltásokkal. természetesen nem mindennap. és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi. és mármár boldog önfeledtségében. lassan az evés sem szerzett neki semmiféle gyönyörűséget. Húga rögtön észrevette. hogy a javulás minden reményéről lemondtunk. hogy a szavakat nem érti. mintha el akarná kerülni. . Később azonban erőszakkal kellett az anyát visszatartaniuk. Gregor ezúttal még arról is lemondott. mégiscsak gyerek még. és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát. A lány természetesen előbb meggyőződött. arról ugyanis. nemsokára teljesült. Napközben már a szüleire való tekintettel sem akart az ablakban mutatkozni. és nyilván kézen fogva vezette anyját. és amint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét. és csupán annak örült. meg volt győződve -. Már vagy negyedórája dolgoztak. mert először is nehéz. hiszen a szoba bútorait már megszokhatta. és ezen maga is meglepődött. mint a lánya. hogy ez a mintegy tizenhat éves lány bátran kitartott az előző cselédlány elbocsátása óta. itt egész másképp érezte magát.mászkálás közben ugyanis néhol lábai ragadós anyagának nyomait is ott hagyta -. Egymagában azonban erre nem volt képes. és könnyebben elfelejthesse a közben eltelt időt. aki félt. hogy új szórakozást talált . de az apa és a lány először észérvekre hivatkozva visszatartották. nem lehet látni . Ő úgy véli. de mászkálni sem tudott sokat a padló néhány négyzetméterén. tehát eltávolítja azokat a bútorokat. akár hangja csengését is meghallja. bár eddig is szinte suttogott. Különösen fenn a mennyezeten lógott szívesen. hogy be kell mennem hozzá?". apját nem merte segítségül hívni. és végső soron talán csak gyermeki könnyelműségből vállalt ilyen nehéz feladatot. ha meg a szoba közepén hagyják. hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt. mindenekelőtt a szekrényt és az íróasztalt. nem készülnének el az apa hazaérkezéséig. hogy minél nagyobb területen teszi lehetővé Gregor számára a mászkálást. hogy a bútorok eltávolításával szívességet tesznek Gregornak. igaz ugyan.egyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort.fejezte be az anya egész halkan. mintha véletlenül dobták volna a kanapéra. de esetleg egyszer egy héten. hogy Gregor. amikor az anya azt mondta.mondta a húga. amelyben azelőtt volt. Aztán Gregor meghallotta. hisz ő az én szerencsétlen fiam! Nem értitek. megtörtént. nem hallgatva anyja figyelmeztetésére. az volna a legjobb. Most már azonban egészen másképp volt ura a testének. hogy tarthassa a konyhát állandóan zárva. hogy talán mégis jó volna. mint lent a földön fekve. testét könnyű remegés járta át. szabadabban lehetett lélegezni. . ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni. . Gregor nagy sietve még lejjebb húzta és még több redőbe gyűrte a lepedőt. hogy a lepedő alól kikémleljen. amely odafönn elragadta. mint azelőtt. amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen. és vajon a bútorok eltávolításával nem annak jelét adnánk-e. amint a két gyenge nő elmozdítja helyéről az ugyancsak nehéz öreg szekrényt.

hogy a közvetlen emberi kapcsolat teljes hiánya. és csak anyja rég nem hallott hangja rázta fel. Valóban kedvére való lett volna. de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hiszen már most is közel volt hozzá. megszokta. amit szeretett. létezésükről egyébként szinte meg is feledkezett. Lehet. hisz csakugyan megfigyelte. mialatt a szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza elsőnek. Gretén kívül bizonyára soha többé nem merne senki sem belépni. miképpen tudna óvatosan és lehetőleg kíméletesen közbelépni. amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalansága. körös-körül egyre növekvő zűrzavar. hogy a lepedő elöl kissé meg ne libbenjen. aztán visszament Gretéhez. és amelynél leckéjét írta kereskedelmi főiskolás. hogy Gregor ügyeinek megtárgyalásakor különleges szakértőként lépjen fel a szülőkkel szemben. hogy az anya felfigyeljen. a szekrényt. Sajnos. s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban. hogyan is kívánhatta komolyan.először csak ezekre gondolt -. hamarosan elnémult. de egyedül természetesen nem tudta tovább tolni. hogy körülnézzen. csak áthelyeznek néhány bútort. de már nem tudta megakadályozni. bele is betegedhetett volna. hogy ürítsék ki a szobáját. el kellett ismernie. elvették mindenét. hogy megfeledkezzék róla. amely már szilárdan beleágyazódott a padlóba. mert a kimerültségtől már némán dolgoztak. Ennyi is elég volt. hogy a két nő ide-oda járkálása. valamint az egyhangú élet. maradjon minden a szobájában. a bútorok csikorgása a padlón úgy hat rá. és nyomta oda testét a padlóhoz. amelyben egyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére. sőt már elemista korában is . hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolításához ragaszkodjék . és amely most Gretét arra csábította. nem mondhat le a bútorok kedvező hatásáról. Gregor szobájában lévén. akit. hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természete is közrejátszott. Az anya. hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz.igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nő szándékainak mérlegelésére. a szekrényt végszükség esetén még nélkülözhette Gregor. és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt. hogy Gregor helyzetét még ijesztőbbé tegye. s így az anya tanácsa most is elegendő okot szolgáltatott neki arra. Nos. amely mindenben kielégülését keresi. amelyet a család kellős közepén élt. és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez. az nem árt neki. apró kiáltásaik. hogy anyja eltérítse szándékától. Ne vigyenek ki semmit. hogy nem sokáig bírja ezt az egészet. már ki is vitték. ha öröklött bútorokkal otthonosan berendezett meleg szobáját barlanggá változtatják. a bútorokat viszont. és hiába húzta be szorosan a fejét és a lábait. egyáltalán nem használja. Kiürítették a szobáját. Hisz abba a szobába. és így még több áldozatot hozhasson érte. hamarosan mégis be kellett vallania. hanem valamennyi bútort ki akarja vinni. mint valami hatalmas. Nem engedte tehát. hogy végtére semmi különös nem történik. inkább nagyon is használ. . legalábbis úgy látszott. amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volna minden irányban. húgának más volt a véleménye.Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor. polgári iskolás. de az íróasztalnak már maradnia kellett. mozdulatlanul állt egy pillanatig. csak a nélkülözhetetlen kanapét nem. mert mással nem tudta megmagyarázni. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi időben oly váratlanul és keservesen megszerzett önbizalom váltotta ki belőle ezt a követelést. Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól. amelyben lombfűrészét és más szerszámait tartotta. Megtorpant. megzavarhatta elméjét az elmúlt két hónap alatt. És alighogy a nők nyögdécselve kitolták a szekrényt a szobából. Bár Gregor újra azt hajtogatta magában. és csak lábuk nehéz topogása hallatszott. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét. nem is egészen alaptalanul. most pedig az íróasztalát lazítgatják.

ó. Ha kell. . hogy nem viszi el senki sem. akár Grete arcába ugrik érte. nyilván apja mellére hajtva fejét. de odaragadt az üveghez.Istenem. nehogy körülnézzen. mintha tanácsot adhatna húgának. Pillantása ekkor találkozott a falon a Gregoréval. akinek most az anyánál kell maradnia. hogy felvilágosítsa. hogy azonnal visszatérjen a szobájába. amikor visszatérnek. Gregor kitört.ezek voltak az első szavai. mit mentsen meg először. Átváltozása óta ezek voltak az első szavak. és azt hiszi. a falakon.Mi történt? . végigzuhant a kanapén. akárcsak régen. hiába beszél az ember. ezt legalább biztos. és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott. Anya elájult. amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. A leány átszaladt a szomszéd szobába valami eszenciáért. gyorsan felmászott rá. .a kép megmentése most ráér -. amely jólesően simult forró hasához. az Gregor.Gregor megértette Grete szándékát.Te. mert arra sem ideje. felkapott annyi üveget. Eltelt egy kis idő. és mielőtt még igazán tudatára ébredt volna. Gregor . négyszer változtatott irányt futás közben. amikor hátrafordult.kérdezte és körülnézett. jajongó. már jöttek is vissza. és berohant velük anyjához. De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát. amely lehetett a düh. nem tehetett mást. hogy szemmel tarthassa a két nőt. mint aki mindenről lemondott. és nem adta oda. . Gregor is segíteni akart . de már jobban van. és meg sem mozdult. lelkiismeret-furdalás és félelem gyötörte. Grete arckifejezése mindent elárult. mondtam is mindig. nyomban láthassa: Gregornak őszinte szándéka. hogy aztán lekergesse őt a falról. de aztán ott kellett állnia tétlenül mögötte. . mint várt. ha akarja. Ekkor csöngettek. Grete bizonyára csak azért őrizte meg nyugalmát. a bútorokon. metsző pillantással. Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani. A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába. még meg is ijesztette. de az öröm jele is. egy üveg leesett a földre és összetört. Gregor! . s így Gretének kellett ajtót nyitnia. csend volt mindenütt. Grete nem vesztegette tovább az időt. aki az ő hibájából talán halálán van. csak ki kell nyitni az ajtót. hogy eszméletre térítse ájult anyját. hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. és ráfolyt valami maró orvosság. lezuhant a nagy asztal kellős közepére. De az apa nem volt olyan hangulatban. a mennyezeten. Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak. Grete átkarolta és támogatta anyját. Gregor bágyadtan feküdt az asztalon. és felesleges visszakergetni. Gregor a nappali szoba ajtaja felé fordította a fejét. Az apa jött meg. aztán ő is átszaladt a szomszéd szobába. mert anyja is jelent volt.kiáltotta húga. megpillantotta az óriási barna foltot a virágos tapétán. s ez jó jelnek látszott. elzárva anyjától. hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte.Így azután kitört a kanapé alól . biztonságba akarja helyezni anyját. és rásimult. és rátapadt az üvegre. megpróbálhatja! Ült a képen. ahányat csak tudott.Ó! kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon. reszketve és meggondolatlanul: Gyere. nőknek. de nektek.a nők a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróasztalra. menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. ekkor észrevette.mondta az apa -. hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe. és így szólt.és karját kitárva. oldalt lépett. mire mászkálni kezdett. Istenem! . hogy kifújják magukat kissé -. rekedt hangon felkiáltott: . Grete fojtott hangon válaszolt. sem lehetősége nincs. az ajtót becsapta a lábával. az ajtót nem nyithatta ki. . igaz. arcával odahajolt hozzá. végigmászott mindenen. hogy amit lát. kezét ökölbe szorítva. hogy Gregor valami erőszakos cselekedetet követett el. Teljesen eltakarta a képet. és végül kétségbeesésében. és ő azon nyomban eltűnik. hogy amint apja belép az előszobából.Már vártam . mert még elüldözné húgát.Gregor tisztában volt vele. és erővel kellett lerántania magát róla. . Így hát szobájának ajtajához menekült. egy szilánk megsebezte Gregor arcát. végképp nem tudta. amikor már forgott vele az egész szoba. Nos. Gregor kinn rekedt. Most akkor mit viszünk ki? .

egyszer csak lágy ívben lerepült valami közvetlenül melléje. sorra elhajította az almákat. Ezért Gregor egyelőre a padlón maradt. mert félt. érzékei teljesen összezavarodtak. közös sétáikon. sőt a lassú tempó azt a látszatot keltette. és minduntalan egymásnak ütköztek. óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját. hogy bombázni fogja. Egy alma volt. amelyre aranyszínű monogram volt hímezve. az apja lenne még ez az ember? Ugyanaz. Mindamellett be kellett látnia. Sapkáját. mintha nem is üldözés folyna. hogy a falak még rendelkezésére állnak. és Gregor csodálkozva nézte. aranygombos. és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái. és felemelte apja felé. és ha mondani akart valamit. és kiáltozó húga előtt besiet anyja. Többször körbejárták így a szobát. hihetetlen fájdalom elmúlhatna a helyváltoztatástól. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit. és tulajdonképpen számíthatott volna rá. Egyáltalán nem úgy képzelte el apját. hiszen új életének első napjától fogva tudta. Egy nyomban utána repülő viszont egyenesen a hátába csapódott. az egész szobán át nagy ívben a kanapéra dobta. kék egyenruhát viselt. mint azelőtt. 3 . alig nyitotta ki a szemét. milyen óriási a cipője talpa. de ártalmatlanul lecsúszott róla. hanem az öröm jeléül csak a karját tárta szét. ingben. mindenesetre szokatlanul magasra emelte a lábát. aki karosszékében ülve hálóköntösben fogadta. Amint így botorkált előre. hogy az utóbbi időben. a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant erős tokája. szinte mindig megállt. teljesen eggyé válva vele . és tükörsimán fénylett a keféléstől. de ő még náluk is lassabban haladt. Utolsó pillantásával még látta. szanaszét gurultak a padlón. és átkarolva. bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elő fekete szemének pillantása. odarohan az apához. megfeledkezett arról. apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. megtorpant. hogy szabadabban lélegezhessen ájultságában. Nyilván maga sem tudta. hogy apja csak a legnagyobb szigort tartotta vele szemben helyénvalónak. mint ahogy előző idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig. és már iszkolt is gyorsan tovább. tompultságában nem is gondolt más menekvésre. Egy gyengén elhajított alma súrolta Gregor hátát. hogy ha a falakra vagy a mennyezetre menekül. mint a bankszolgák. Gregor tovább akarta vonszolni magát. zord tekintettel elindult Gregor felé. hogy megváltozott viszonyokat fog találni. és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva. döntő fordulat azonban nem következett be. feszes. neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. annál is inkább. Ezért aztán elszaladt apja elől.elhúzta fejét az ajtótól. máskor zilált ősz haja most kínos pontossággal el volt választva. és elnyúlt a padlón. A kis piros almák. aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként. bár voltaképpen már ők maguk is lassan mentek. hogy oda van cövekelve. hiszen amíg apja egy lépést tett. és egyelőre még nem célozva pontosan. amint felrántják szobájának ajtaját. mi a szándéka.Gregor szeme ekkor már felmondta a szolgálatot -. bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját . mintha a váratlan. igaz viszont. a leány ugyanis levetkőztette. és kíséretét maga köré gyűjtötte? Most viszont ugyancsak jó erőben volt. csak a futásra. mióta rászokott az újszerű fel-alá mászkálásra. és elgurult előtte. kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörög. mindjárt repült utána a második is. valószínűleg egy banké. és már szinte el is felejtette. kezét nadrágzsebébe dugva. mert az apja elhatározta. hiábavaló lett volna továbbfutnia. ahogyan ott állt most. hogy minden erejét a futásra fordítsa. Gregor rémületében megállt. és nem is volt képes fölállni. amikor esténként hazatért. ha apja is megállt. aki ritka. amikor Gregor annak idején üzleti útra indult. de úgy érezte. szoknyáiban megbotolva ráveti magát az apára. beburkolózva öreg kabátjába. Már mutatkoztak is a légszomj jelei. De Gregor nem sokáig késlekedett. egy-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken. mintha elektromosság hajtaná őket. hogy éppen úgy törődjék a lakás más részein folyó dolgokkal. amint apja megmozdult. küszködve vánszorgott Gregor és az anya között. De mégis.

de az apán ez sem fogott. gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében. és hol az anyára.És a két nőre támaszkodva körülményesen feltápászkodott. hogy sebesülése következtében Gregor valószínűleg sohasem lesz már olyan mozgékony. és tűrte. mintha még magának az apának is eszébe juttatta volna. amelyre Gregor mindig vágyakozással gondolt a kis hotelszobákban. a lámpafényben mélyen meggörnyedve. de a folyton fényesített aranygomboktól mégis ragyogó ruhát. igen nagy szüksége volt az alvásra. és bizonyos fokig közös megegyezés alapján. amikor a nők megfogták a karját. akivel nem szabad úgy bánni. bár újra meg újra elaludt. mintha örökösen készen állna a szolgálatra. arra gondolni sem lehetett -. az anya halk. amelyet már egy-két órával előbb elkezdett élesen figyelni. amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan. és csak nagy üggyel-bajjal lehetett később rávenni. . és mint valami hadirokkantnak egyelőre hosszú-hosszú percekre volt szüksége. és itt is csak fölöttesének szavára várna. és Gregor gyakran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét. hízelgő szavakat suttogott a fülébe. hogy az apa után siessenek.Gregor súlyos sebesülése. de nem állt fel. és az apának. Mihelyt tízet ütött az óra. mint valami ellenséggel. egyre csak tűrni. ott intett nekik. mint azelőtt. teljesen felöltözve szendergett a helyén. Igaz ugyan. . hogy cserélje fel a széket az ággyal. hogy azok ketten az ajtóig vezessék. Csak akkor nyitotta fel a szemét. a leány pedig a tollát.Minek varrsz már megint ilyen sokáig! -. még mélyebbre süllyedt karosszékében. Így aztán a már kezdetben sem új egyenruha. az anya és a leány egymást intették csendre. állapotának rosszabbodásáért viszont. mivel senki nem merte eltávolítani -.az alma látható emlékeztetőként benne maradt a húsában. a húga. hogy aludt.Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. Az anya a kabátujját húzogatta. Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját. s így sötét szobájában fekve. lehunyt szemmel. és nyomban elaludt újra. kezdett kétes tisztaságúvá válni. a nappaliban levők számára láthatatlanul. mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher. és mintha nem is tudná. és tűrni kell. hol a leányra nézve ezt mondogatta: . az anya. hogy estefelé mindig kinyitották a nappali ajtaját. amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemű közé. ragaszkodott hozzá. akinek hatkor kellett szolgálatba állnia. Bármilyen gyengéd szavakkal nógatta is az asszony és a lánya. hanem a családi kötelesség parancsa szerint le kell nyelni az iránta érzett undort. miközben az anya gyorsan letette varróeszközeit. ami azóta ragadt rá. bármilyen gondos volt is az anya és a leány. miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak. hogy feküdjön le. úgy vélte. Az apa időnként felébredt. és továbbra is segítségére legyenek. hiszen itt nem tud rendesen aludni. hogy továbbra is az asztalnál maradhasson. Természetesen ez már nem a régi idők élénk társalgása volt. hogy elmehetnek. egészen másképp tehát. amióta bankszolga lett. ő csak rázta a fejét lassan. meghallgathatta beszélgetésüket. szemmel tarthatta a megvilágított asztal körül ülő családot. negyedóra hosszat. a leány otthagyta leckéjét. de nyugodtan aludt. és míg hálóköntöse ott lógott használatlanul a fogason. hogy a szobáján végigmenjen . De makacsságában. Mostanában többnyire igen csendesek voltak. teljes mértékben kárpótolta az. hogy segítsen anyjának. finom fehérneműt varrt egy divatüzletnek. és megpróbálta rábeszélni. hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja. hogy egyszer majd esetleg jobb beosztásba kerülhessen. amelytől egy hónapon át szenvedett . így szólt az anyához: . aki elárusítónői állást vállalt. mint volt. és maga ment tovább. gyorsírást és franciát tanult esténként.hogy a magasban mászkáljon.

az apa a tízórait hordja a kis banktisztviselőknek. Amit a világ a szegény emberektől megkíván. vagy . mindenfelé csomókba gyűlt a por és a hulladék. mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi körükben. És Gregor hátán a seb újult erővel kezdett sajogni. Eleinte. mint régen. húga nem javult meg. mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodott. hanem közelebb húzódtak egymáshoz. de egyiküket sem lehetett rávenni. hogyan juthatna az éléskamrába. már . mielőtt elszaladt az üzletbe. és elkeseredetten. és Gregor örült. elsősorban másvalami tartotta vissza a családot a lakáscserétől. amikor közösen megbeszélték. egy vidéki szálló szobalánya. a bárgyú háziszolga. két-három más üzletbeli barátja. de az anya nem kerülhette el büntetését.. de körülményeskedve udvarolt . mozdulatlanul elterülve feküdt a kanapén -. hogy elvégezze a legnehezebb munkát. egy hatalmas. hogy el kellett adni különféle családi ékszereket. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatást rendezett Gregor szobájában. lobogó ősz hajú bejárónő jött most reggelenként és esténként. pedig éppen olyan jól látta a piszkot. azután este. és bár semmit sem tudott maga elé képzelni. vagy éppenséggel száraz szemmel meredtek az asztalra. Máskor meg semmi kedve sem volt. hogy gondoskodjék családjáról.Csukd be az ajtót.érintetlenül otthagyta. A falon piszokcsíkok húzódtak. hanem reggel és délben. hogy nem nyúl hozzá. a cselédlányt mégis elbocsátották. hogy többet törődjön Gregorral. hogyan tudnák Gregort átköltöztetni. amint Gregor erről esténként értesült. de ennél többre nem telt a család erejéből. amely egyébként az egész családot megszállta. úgy. de nem nyúltak a munkájukhoz. Alighogy a húga észrevette este a változást Gregor szobájában. amikor húga bejött. az anya feláldozza magát idegen emberek fehérneműjéért. őrködött azon. gyorsabban nem is lehetett volna elintézni. hogy mivel szerezhetne neki különös örömet.Gregort bántotta ugyan a sok nedvesség. ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesnek . hogy Gregor egyáltalán belekóstolt-e. a leány ide-oda szaladgál a vevők rendelkezései szerint a pult mögött. csontos termetű.amint leggyakrabban történt . amit most mindig este végzett el. azt ők a végsőkig teljesítik. hogy amikor következő alkalommal kinyitják az ajtót. hogy elvegye. amelyeket repeső boldogsággal vett föl azelőtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünnep alkalmából. Grete . hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásáért. mint Gregor. újra kezébe veszi a család ügyeit.Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje. De maradhatott volna ott akár hetekig is. Húga most már nem törte a fejét. Ugyanakkor nála eddig nem tapasztalt érzékenységgel. Néha arra gondolt. hogy segítsen rajta és a családján. ami éppen akadt. hogy olyan szerencsétlenség sújtotta őket.valamennyien megjelentek idegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve. de épp azt határozta el. és visszatértek a nappaliba. megdühödött a rossz bánásmódra gondolva. Gregor ezekben a különösképp jellemző sarkokban állt. minden mást az anya látott el sok varrnivalója mellett. már-már összeért az arcuk. hiszen őt egy néhány lélegzőnyílással ellátott megfelelő ládában könnyűszerrel elszállíthatnák. Még az is megtörtént. mert elképzelhetetlen volt. hogy Gregor szobájának takarítása az ő kiváltsága maradjon. hogy mennyiért sikerült eladni egy-egy darabot. és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: . a seprű egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. egy kalaposbolt pénztárosnője. még ha nem is éhes. mire Gregor körül újra sötét lett. De leginkább arra panaszkodtak. hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés. Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül. a kereskedősegédek és a tanoncok. ami megilleti. amikor eltűntek. kedves. A szoba kitakarítását. mégis terveket szőtt. odaát pedig a nők egymásra borulva sírni kezdtek. amikor anyja és húga lefektették az apát. mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat. hogy a jelenlegi viszonyok között túlságosan nagy lakásukból nem mehetnek el. akinek komoly szándékkal. nem törődve vele. Gregor azonban jól tudta. futó emlék. gondolataiban hosszú idő után újra megjelent a főnök és a cégvezető. sebtében betaszított a lábával Gregor szobájába valamilyen ételt. amire étvágya lett volna.

és csodálkozva megállt.heves eső verte az ablaktáblákat. hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását.Na. akit rázott a zokogás. egyszerűen behajította Gregor szobájába. mert szobájának állapota szomorúsággal tölti el. hogy Gregor önkényes. Egyszer. és megkímélni őt ettől a látványtól és lármától. és órák hosszat tartogatta benne. . és amikor megpillantotta Gregort. hogy azokat a dolgokat. csak úgy tett. mélyen megsértve. vagy kidobja együtt valamennyit. amelyeket valószínűleg barátságosnak vélt. nem jössz? . Először azt hitte. valójában azonban ott maradt minden azon a helyen. majd lassan ők is feleszméltek: az apa jobb felé szemrehányást tett az anyjának. de arra sem. . Azóta nem mulasztotta el egyszer sem.szaladt is be a nappaliba. és be ne nézzen Gregorhoz. amely bedobta. Hiszen ott volt a bejárónő. kis öklével az asztal püfölte. a vén ganajtúró! Erre a szólítgatásra Gregor nem válaszolt. hogy Gregort ennyire elhanyagolják. A bejárónőnek talán az volt a szándéka. csak fölemelt egy széket az ajtó mellől. eleinte kényszerűségből. különösen a konyhában. hogy senkinek sem jut eszébe becsukni az ajtót. véletlenül benyitott Gregor szobájába. aztán többnyire kiköpte. Ha véletlenül épp arra járt. ahol ki volt készítve az étel. és bár anyja esdekelve kitárta karját. mint például: . hanem ha már itt béreltek szobát. berakták ebbe a szobába. akinek mindig minden nagyon sietős volt. Ez az öreg özvegyasszony.Gyere csak ide. játékból egy falatot a szájába vett. mert nem volt elég szabad helye a mászkáláshoz. világosan közölve szándékát. Így sok minden fölöslegessé vált. aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tűrtek meg. hogy csak akkor fogja becsukni a száját. hogy alkalomadtán egyszer majd visszaviszi ezeket a tárgyakat. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónőnek. amelyeket máshol nem tudtak elhelyezni. amikor a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára. közben az anya megpróbálta bevonszolni a hálószobába az apát. aki hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erős csontozatával. Gregor pedig hangosan sziszegett dühében. Gregor szerencsére legtöbbször csak az illető tárgyat és a kezet látta. később azonban egyre növekvő kedvteléssel. amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította . talán már a közeledő tavasz jeléül -. amit nem lehetett eladni. ahol a dobás után földet ért. igazán nem kíváncsiskodásból. tulajdonképpen nem undorodott Gregortól. Amit nem tudtak éppen mire használni. Berendezési tárgyaik legnagyobb részét magukkal hozták. bal felé viszont rákiabált lányára. akkor sem lett volna szükség arra. azt a bejárónő. mi van. amit a szülők . Gregor annyira elkeseredett. mozdulatlanul. mintha ki sem nyitották volna az ajtót.kérdezte. nézd csak. hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót. A hamuláda és a szemétláda a konyhából szintén.először csak csodálkozva és tétlenül szemléltek. sírógörcsben tört ki. haszontalan zaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel .kínosan ügyeltek a rendre. bár az efféle kirándulások után szomorúan és holtfáradtan gubbasztott újra órák hosszat egy helyben. hacsak Gregor a lomok között átvergődve el nem mozdította őket a helyükről. de eldobni sem akartak. az egész háztartásban. Gregor ekkor már szinte semmit sem evett.No. de éppen a szobájabeli változásokkal békült ki hamar. mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlőnek. Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal. a leány. amikor Gregor visszafordult. kezét összefonta a mellén. de azért lassan és nehézkesen szembefordult vele. Ezek a komoly urak . hogy mintha támadni készülne. De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is. aki már nem volt ura önmagának. Megszokássá vált a családban. A bejárónő azonban nem ijedt meg. Mindez Gregor szobájába vándorolt. nemcsak a szobájukban.mind a hárman körszakállt viseltek. aztán nyugodtan letette a széket a sarokba. vén ganajtúró! . noha nem üldözte senki.az apa természetesen felriadt karosszékében .vagy: . és kitátott szájjal megállt. és épp elég ilyen holmi volt. hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában. hogy éppen úgy gondoskodjék Gregorról. hogy azért nincs étvágya. hogy az anya helyettesítse. mint azelőtt. amikor a bejárónő megint hívogatni kezdte.

szinte teljes csendben. a középső újságot vett elő. én meg majd fölfordulok!" Éppen ezen az estén . villát vettek a kezükbe. Maga a család a konyhában evett. de Gregor könnyű szívvel lemondott az ajtó kinyitásáról. a szülők. egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt. hogy megállapítsa. és mértékadó tekintélynek látszott a másik kettő szemében. a leány pedig a hegedűvel. az anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket. hogy milyen figyelmes.Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk. és székükben hátradőlve olvasni és dohányozni kezdtek. és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa. és ő az egyik sarokban ült le. az anya a kottával. A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak. Az urak valamennyien fölálltak.Ó. Az asztal felső végére ültek. Gregor a zene vonzására kissé előbbre merészkedett. adott egy-egy lapot a másik kettőnek. A leány játszani kezdett. és akkor is nyitva volt még. csak nem ilyesmire. amely egész szobáját belepte. Nem is igen csodálkozott. lábujjhegyen odamentek az előszobaajtóhoz. mert a por. egyikük. elég omlós-e. és játszana itt benn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb. és ott összeszorulva megálltak. és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. Mikor aztán magukra maradtak. Amikor a hegedű megszólalt. ezek az urak milyen jól táplálkoznak. Nagy gőzfelhő szállt fel az ételből. s a család észre sem vette. Az apa azonban. mert ott hagyta a széket. és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott. feküdt szobájának légsötétebb sarkában. felálltak. Az urak visszamentek a szobába. ahol azelőtt az apa. Meg volt elégedve. Meghallhatták őket a konyhában. és nem kell-e visszaküldeni esetleg a konyhába.Ellenkezőleg . mielőtt kiment a konyhába. kibontották asztalkendőjüket.kiáltott az apa. mert az apa felkiáltott: . Az urak már befejezték a vacsorát. mintha meg akarták volna vizsgálni evés előtt az ételt. enni kezdtek. amikor a szobaurak este beléptek. akik feszülten figyelték. az apa az ajtónak támaszkodott. egy szelet húst még a tálon kettévágott. őt magát is .Gregor nem emlékezett.mondta a középső úr -. A leány mindent nyugodtan előkészített a játékhoz. és sapkájával a kezében. és mormoltak valamit a szakállukba. és csakugyan. a nappali ajtaja némely estéken csukva maradt.Mivel az albérlők néha vacsorájukat is otthon. az anya és Gregor szokott ülni. hogyne! . Egyszer azonban a bejárónő félig nyitva hagyta a nappaliba nyíló ajtót. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá. hogy az evéshez fogak kellenek. és meggyújtották a villanyt. Különösnek tetszett Gregor számára. hiszen már sok estét akkor sem használt ki. ahová az úr tette. nyilvánvalóan azért. hogy az utóbbi időben ennyire nincs tekintettel a többiekre. "Van nekem étvágyam . nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk. . hogy az evés sokféle zaja közül mindegyre a fogak rágását hallotta. jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélyesztette. és vártak. azelőtt büszke volt rá. ha fogatlan. amikor nyitva volt az ajtó. és kést. hogy egész idő alatt egyszer is hallotta volna megszólalt a hegedű a konyhában. Lám. most fellélegezve egymásra mosolyogtak. le sem mertek ülni saját székükre. hogy elrejtőzzék. és feje már a nappaliban volt. apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait. bement a nappaliba. a közös nappaliban fogyasztották el. mintha az urak meg akarták volna neki mutatni. aki középen ült. mintha ő volna a hegedűs. és az anya meg a leány. akik azelőtt sohasem adtak ki szobát.mondta magában Gregor gondterhelten -. fölkapták a fejüket. Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval. Az ajtóban rögtön meg is jelent az anya egy tál hússal. nem megy vele semmire. . és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal.

aztán elrendeződnek az ágyakon. rászegezte mutatóujját a lassan előmászó Gregorra. idegesen cibálták szakállukat. amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepülnek a levegőbe. Még mielőtt az urak elérték volna a szobát. és egyetlen szót sem vesztegetve. Közben a leány magához tért zavarodottságából. ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az oldalán. halk beszélgetés közben. hogy jöjjön az ő szobájába hegedűjével. Az apán. és megpróbálta széttárt karral visszaterelni őket a szobájukba. amely a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el. ők is széttárták karjukat. Az apa odasietett hozzájuk. . hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. előbb még megnyugtassa az albérlőket. A hegedű elnémult. hogy mielőtt Gregort visszakergetné. szaporán ziháló tüdővel. hirtelen összeszedte magát. ahová az apa tuszkolása nyomán már gyorsabban közeledtek az urak. lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz. se gallér. Csak tuszkolta. és ezzel jelet ad neki. hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte. Különösképp az a mód árulta el nagy idegességüket. hogy szép vagy szórakoztató hegedűjátékot vártak. és vizsgálódó. ahogyan ő tudná. El volt szánva. fontosabbnak tartotta. Hát állat ő. míg a szoba ajtajában a középső úr nagyot nem dobbantott a lábával. amely. ismeretlen táplálékhoz vezet. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit. még a székén ült -. födetlen. ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. mélabús tekintettel követte a hangjegyeket. Látni lehetett. legalábbis addig nem. elkészült az ágyazással. letette a hangszert anyja ölébe . és csak udvariasságból tűrték. miközben az apa aggodalmasan figyelte őket. hogy megfeledkezett minden tiszteletről. most látta meg az utat. és miután a hegedűt és a vonót egy ideig ernyedten lógatta kezében.az anya légzési nehézségekkel küszködve. egyúttal pedig testével eltakarni előlük Gregort.és hajszálakat. hogy előrenyomul egészen húgáig. üljön le melléje a kanapéra. úgy látszik. vagy annak felismerésétől. és Gregor fölemelkedik a válláig. Arcát féloldalt hajtotta. nem törődve semmiféle ellenkezéssel. amellyel mégiscsak tartozott albérlőinek. hogy tudtuk nélkül olyan szomszédjuk van. megállásra kényszerítve az apát. semhogy. amíg él. hogy rá se hederített senki. és akkor ő majd megsúgja neki a titkot. hanyatt feküdjön. és fejét egészen a padlóig eresztette. aki úgy méltányolná a játékát. és dühösen ráfúj a támadókra. megrántja a szoknyáját. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésnyit tovább nyomulni előre a nappali tiszta padlóján. bár azok csöppet sem voltak izgatottak.mindenkinek megmondta volna. hogy az apa viselkedése miatt. úgy látszik. nincs rajta sem szalag. megint annyira úrrá lett önfejűsége.kiáltotta a középső úr az apának. de túlságosan közömbös volt minden iránt. és kisurrant. cérna. A családot teljesen lefoglalta a hegedűjáték. egyszerre áll majd őrt szobájának minden ajtajánál. Soha többé nem engedi ki a szobájából. nem lehetett tudni. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni. és rámosolygott barátaira. a szobaurak viszont. de feltételezésükben csalódtak. megelégelték az egész előadást. és hogy ezt. . A napnál is világosabban látszott. és ott is maradtak.karácsony csak elmúlt már? . a középső úr először fejét csóválta. hogy valamennyien beláthattak a kottába. és csak lassan hátráltak szobájuk félé. ami bizonyára zavarta a leányt. mert itt senki sincs. hajtsa le hozzá a fülét. először lesz hasznára szörnyű külseje. húga azonban ne kényszerből.teljesen elborította. és hátát a szőnyeghez dörzsölje. és átszaladt a szomszéd szobába. ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe. Pedig a húga olyan szépen játszott. Igaz.Samsa úr! . mint a hegedűjáték. Gregor egy kicsit még előbbre mászott. olyan közel. akik először kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helyezkedtek el. és megcsókolja a nyakát. Magyarázatot kértek az apától. és továbbra is a kottát nézte. egyre tuszkolta őket. Az apa. hanem önként maradjon nála. az elmúlt karácsonykor . aztán újra Gregorra pillantott. hogy lehetőleg találkozzék pillantásukkal. mióta az üzletbe jár. amely az áhítozva keresett. mint Gregor. mintha még most is játszana. mint régebben naponta többször is. és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna őket. hogy eltökélt szándéka volt beíratni a konzervatóriumba.

De így. Ha ti nem látjátok is be. de talán a sok éhezés okozta gyengeségtől is. akkor képtelen elviselni még ezt az örökös itthoni gyötrődést is.Ezennel kijelentem . de a leány sírás közben hevesen megrázta a kezét. és nagy robajjal becsapta az ajtót.. hogy gondozzuk és elviseljük.mormolta az apa.Meg kell próbálnunk megszabadulni tőle . látom előre. és megfogta a homlokát.mondta a leány most közvetlenül az apának.Elhallgatott. azt viszont még fontolóra veszem. . Természetesen arra az időre sem fizetek semmit. Az apában mintha határozottabb gondolatok ébredtek volna a leány szavai nyomán. hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen . hát mit tegyünk? A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül. senki semmilyen szemrehányást nem tehet nekünk. Erre a középső úr megragadta a kilincset. Nem akarom ez előtt a szörnyeteg előtt a bátyám nevét kiejteni.mondta az apa félig kérdően.Mi is azonnal felmondunk.mondta a leány. Gregor egész idő alatt csendben azon a helyen maradt. szemében eszelős kifejezéssel. . meg sem tudott mozdulni. . de még mennyire . aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla. e szavakkal: . és maga elé nézett. és ellentmondott előbbi magabiztosságának. amikor az anya reszkető ujjai közül kicsúszva leesett a földre. Mindent elkövettünk.Kedves szüleim .mondta kezét fölemelve. hogy erre gondolni sem lehet.könnyűszerrel megalapozható követeléssel. én belátom.Ha megértene bennünket . ez így nem megy tovább. amit eddig itt töltöttem. és rettegve várt.Igaza van. hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító állapotra s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -.Ha megértene bennünket. és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe. és időnként ránézett a csendes Gregorra.. és szemét lehunyva magába fogadta a leány meggyőződését.. .higgyék el . és tekintetével megkereste az anyát és a leányt is -. és bevezetésül az asztalra csapott -. Ha már az embernek annyit kell dolgoznia.mondta az apa részvevően és feltűnő megértéssel -. és belezuhant. amely sírás közben fogta el. Szinte bizonyosra vette. de fejének heves billegése arra vallott. Az anya még most is zihálva lélegzett. A leány odasietett anyjához. felült. . hogy terve nem sikerült. ahol az urak tetten érték. mert az anya a köhögéstől nem hallott semmit -. . hogy könnyei ráfolytak anyja arcára. mint nekünk mindnyájunknak. mint aki vár valamire. . mintha csak a szokásos esti szunyókálásra dőlt volna le.De gyermekem . és megzendült.És olyan heves zokogásban tört ki. szobámat azonnal felmondom. ami emberileg lehetséges. hogy nem alszik.. . hogy már a következő pillanatban kirobban körülötte az általános összeomlás. . még megöl benneteket. hogy ez lehetetlen -. Én sem bírom tovább. azt hiszem. . akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. A csalódástól. amelyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon. Még a hegedű sem ijesztette föl. két barátja meg is szólalt nyomban. játszadozni kezdett sapkájával a tányérok között.. s ezért csak ennyit mondok: meg kell próbálnunk megszabadulni tőle. És valóban. Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez.ismételte meg az apa.

Húga volt az. hogy a családnak egyetlen szava.gondolta Gregor. ez az egyetlen mód. még megélte. de úgy érezte. már nem akaratának irányítására. és apja mögé sietett. Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. felismerték. és időnként meg is kellett pihennie. Csak attól a gondolattól próbálj megszabadulni. Nem csodálkozott rajta.És Gregor számára teljesen érthetetlenül annyira megrémült. mert a nyaka kezdett megmerevedni. hiába kérték többször is. hogy valakit is megijesszen. de tudnánk tovább élni. csak a húga állt föl közben. lehanyatlott. Csak meg akart fordulni. hogy még az anyját is otthagyta. Akkor nem volna fiunk. már alig érezte. aki pusztán a lány viselkedésétől felindulva szintén fölállt. Jó szándékát.kiáltotta oda a szüleinek. "Most már talán megfordulhatok" . és magától elment volna. Mikor már az ajtónál volt. és ezzel csakugyan feltűnést kelthetett. aki ennyire sietett. amely szobájától elválasztotta. amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. az apa és a leány egymás mellett ültek. . De Gregornak eszébe se jutott. úgy látszik. a leány átfonta karjaival apja nyakát. és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete. hogy semmi sem változott mögötte. Az üres és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is. ha lehet. elkergeti az albérlőket.kiáltotta a leány -. egymás után többször fölemelte. Amikor a fordulást befejezte. Valamennyien némán és szomorúan néztek rá. hogy olyan sokáig azt hittük. A lassú derengést. húgát legkevésbé. A rohadt almát a hátában és gyulladt környékét. Egyébként viszonylag jól érezte magát. hogy mostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon. hogy emberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal. hogy most már végképp nem tud megmozdulni. hogy visszamásszon a szobájába. Alighogy a szobájába ért. mert kínzó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett. elreteszelték és kulcsra zárták. Megállt és körülnézett. még határozottabb volt. hogy ő az. Meggyőződése. rögtön elkezdett egyenesen visszamászni. akit közben elnyomott az álom.kiáltott fel hirtelen -. Hamarosan fölfedezte. amikor megfordította a zárban a kulcsot. amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak előtt. mintha ezek a fájdalmak fokozatosan enyhülnének. és karját. Folyton csak a gyors mászásra figyelt.nagy erővel és nagy sietségében. Így viszont üldöz bennünket ez az állat. egyetlen kiáltása sem zavarja. és felőle akár az utcán is éjszakázhatnánk. hogy ez Gregor. majd a padlóhoz ütötte. csak ne kelljen Gregor közelében maradnia. Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ült a székén. és végül teljesen megszűnnek.kérdezte magától Gregor. Gregor nem is hallotta könnyű lépteit. már rég belátta volna. hogy jövetelétől fogva sehol a lakásban .Végre! . "És most?" . és tiszteletben tarthatnánk emlékét. visszafordította a fejét. minden rá volt bízva. már megint kezdi! . De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna. hogyan tehette meg rövid idővel ezelőtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban. Éppen a mi szerencsétlenségünk. mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni. apám. de nem tudta visszafojtani. Már állva várt. nyilván el akarja foglalni az egész lakást. az ajtót rögtön becsukták. Nézd csak. és újra munkához látott.Nem maradhat itt . amelyet egészen belepett a por. mintegy a lány védelmében. szeme a kimerültségtől majd leragadt. az ijedelem már el is múlt. sőt azt találta természetellenesnek. és körülnézett a sötétben. Szuszogott az erőlködéstől. hogy el kell tűnnie. hogy lábacskái megroggyantak. apám . aztán fürgén odaugrott. és nem is értette. félig kitárta előtte. úgy csapkodta az ajtókat. ha nem is egészen. mint a húgáé. Voltak ugyan fájdalmai egész testében. jóformán észre sem vette. Egyébként nem sürgette senki. Utolsó pillantása anyját érintette. és észre sem vette. hogy mellőzze. Amikor kora reggel megérkezett a bejárónő . Ekkor feje. A mögötte felcsapó hirtelen lármától Gregor annyira megijedt. annyit mégis látott. valósággal ellökte magát a székétől. Csodálkozott a nagy távolságon. milyen hosszú..

így szólt: . milyen sovány volt.mondta Samsa úr -. nézzék meg. és csodálkozva keresték a reggelijüket. de aztán hagyta. Grete időnként odanyomta arcát apja karjához. Grete. sápadt arca is erre vallott. Mikor aztán felismerte a valódi tényállást. . Elvégre március vége volt. és nem sokáig késlekedett. füttyentett egyet. Úgy hoztam ki az ételt. Samsa úr vállára terítette a paplant.kérdezte a középső úr mogorván a bejárónőtől.Hol a reggeli? . Azt gondolta. dühbe gurult. és gyorsan és némán intett az uraknak. visszavisszanézve a holttestre. és csak akkor figyelt fel. bement szülei után a hálószobába. . tisztára döglötten! A Samsa házaspár felült a családi ágyban. mintha le sem feküdt volna. hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul. De hiszen már régóta nem is evett semmit. Közben a nappali ajtaja is kinyílt.mondta Samsáné fájdalmas mosollyal. Grete. feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. Amikor ez is sikertelennek bizonyult. amikor minden ellenállás nélkül arrébb tudta tolni a helyéről. .Meghiszem azt . Samsáné megmozdult. ott fekszik. és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemét a seprűvel. most lehetett látni igazán.nem lehetett többé nyugodtan aludni -. egyik karján felesége. hanem felrántotta a hálószoba ajtaját.Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt. A három albérlő kilépett a szobából. és játssza a sértődöttet. egy kicsit hozzánk . és kérdően ránézett a bejárónőre. a másikon leánya. hálát adhatunk Istennek. Samsáné asszony csak úgy hálóingben. és a három nő követte példáját. ami elterelte volna róla a figyelmet. és előbb le kellett küzdeniük a bejárónő okozta ijedtségüket. és más sem volt. és megjelent egyenruhájában Samsa úr. sőt anélkül is meggyőződhetett róla.Nézzétek csak. Mindnyájuk szeme ki volt sírva kissé. Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kiszálltak ágyukból. noha maga is megvizsgálhatott volna mindent. csak aztán fogták fel szavainak jelentését. teljesen fel volt öltözve. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosszú seprű. megdöglött. .Nos . Bár kora reggel volt.Keresztet vetett. tágra nyílt a szeme. . már némi langyosság vegyült a csípős levegőbe. és Grete. és kezüket kissé viseltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában. A bejárónő azonban szájára tette az ujját. az albérlők beköltözése óta Grete itt aludt. hogy jöjjenek Gregor szobájába. és beléptek Gregor szobájába. .kérdezte Samsáné. és harsányan bekiáltott a sötétbe: . . és meglökte Gregort. Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor először semmi különöset nem észlelt. mintha le akarná fogni a seprűt. megfeledkeztek róluk. . Be is mentek. A bejárónő becsukta az ajtót.Gyere be.mondta a bejárónő. ahogy bevittem. megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. mert már nem emelték fel lábacskái. Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja. és szélesre tárta az ablakot.Jöjjenek csak. aki le sem vette a szemét a holttestről.Meghalt? .

mintha attól félnének. és láthatóan sértődötten odakiáltotta: . ahogy mondom . amint a három úr. Elhatározták.Mi tetszik? . amellyel a bejárónő már eddigi szolgálata során is sok bosszúságot okozott Samsa úrnak. a padlót nézte.válaszolta a bejárónő. és a barátságos nevetéstől nem is tudta mindjárt folytatni -. és csupán akkor néztek föl bosszúsan.Azonnal távozzanak a lakásomból . A másik kettő egyfolytában dörzsölte hátrakulcsolt kezét. Samsáné a megbízójának. és kezdtek odafigyelni. aki észrevette. a bejárónőnek egyszeriben eszébe jutott. barátai. Az előszobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról. csak biccentett. Már el van intézve. ha alaposan kikérdezik. A középső úr csendesen állt a helyén. Erre a középső úr valóban kiment nagy léptekkel az előszobába. és elhagyták a lakást. . és édeskésen mosolygott. most valósággal utánaugrottak. mintha hirtelen elhatalmasodó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne. A három levélíró először föl se nézett. bejött a bejárónő. szóval abból. . . kosárral a fején elhaladt mellettük. és közölte. némán meghajoltak.mondta Samsa úr. de csak akkor fogja megmondani.. Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak. és az ajtóra mutatott. mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek. a lépcsőház egy bizonyos kanyarulatában minden emeleten eltűnnek. mintha most rendeződnének át a dolgok a fejében. Grete pedig a principálisnak. akiknek keze megnyugodott egy ideje.Hát . és úgy nézett fel Samsa úrra. Samsa úr. mintha folytatni akarnák az írást. kihúzták botjukat az ernyőtartóból. és megkönnyebbülten visszatértek a lakásba. ami számukra csak kedvezően végződhetik. Lazán ingott kalapján a csaknem egyenesen fölmeredő strucctoll. .Úgy értem. hogy Samsa úr megelőzheti őket. mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivalója volna a család számára. és két kísérőjével egy vonalban megindult a középső úr felé. de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsőn. majd magasan fölöttük egy henteslegény. mert végzett a reggeli munkájával. Samsa úr és a nők lassan elengedték a korlátot.mondta aztán. és néhány pillanat múlva újra előbukkannak. hogy mennyire siet. lassan ugyan. kinyújtott kézzel határozottan elhárította.Hogy érti ezt? .Akkor hát elmegyünk . a két nőt továbbra sem engedve el maga mellől. a korlátnak dőlve végignézték. Leültek tehát az asztalhoz. a bejárónő őt tartotta leginkább tiszteletben. . amelynek alaptalan volta nyilvánvalóvá vált.felelte Samsa úr. annál jobban csökkent irántuk a Samsa család érdeklődése.Mit akar tulajdonképpen? . . és írtak három bocsánatkérő levelet. Samsa úr az igazgatóságának. Mivel nem adhatta elő beszámolóját.kérdezte Samsáné. minél lejjebb értek. hanem szükségük is volt rá mindenképp. hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják. bizalmatlanságában. Samsa úr. ne csináljanak gondot maguknak. hogy a bejárónő most részletesen el akar mesélni mindent. és amikor büszke tartásban. A bejárónő mosolyogva állt az ajtóban. amikor a bejárónő továbbra sem mozdult. és zavart okozhat a vezérükkel való összeköttetésben.kérdezte Samsa úr. hogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét.kérdezte kissé megrökönyödve a középső úr. hogy elmegy. Samsa úr tágra nyílt szemmel csak biccentett néhányszor. a két nővel együtt kilépett az előtérre. Mialatt írtak. ezt a munkaszünetet nemcsak megérdemelték.

az ablakhoz léptek. Legyetek egy kissé rám is tekintettel. újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat. Hármasban ültek a kocsiban.Agyő mindenkinek! . itt az ideje. hogy közelebbről megvizsgálva nem is olyan rosszak.igen kedvező és különösen a későbbiekre nézve sokat ígérő. úgy látszik. és irtózatos ajtócsapkodások közepette elviharzott a lakásból. gyertek már ide. A helyzetükön pillanatnyilag természetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben.. mert mind a három állás . .Este elküldjük . melyet elárasztott a meleg napfény. és gyorsan befejezték levelüket. és kimentek villamossal a szabadba. hogy az utóbbi időben a sok csapás közepette. a városon kívülre. ahogy egyre jobban megélénkülő leányukat figyelték. amit már hónapok óta nem tettek.mondta Samsa úr. Kényelmesen hátradőlve ülésükön megbeszélték jövőbeli lehetőségeiket. hogy elcserélik a lakást. odasiettek hozzá. Elcsendesedve és szinte öntudatlanul megértő pillantásokat váltva arra gondoltak. és egy ideig csendben figyelte őket. A két nő nyomban engedelmeskedett.aztán vadul megfordult. de sem feleségétől. együtt mind a hárman. a bejárónő. Grete szép. Felálltak. Aztán elmentek a lakásból. És úgy érezték. és kiderült.No. sem lányától nem kapott választ. és egymást átölelve ott maradtak. amelyet még Gregor választott ki. hogy derék férjet keressenek a számára. Aztán így szólt: . kisebb és olcsóbb. Mialatt így beszélgettek. Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tűnt fel. és kinyújtóztatta fiatal testét. amelytől orcái kissé elhalványultak. Györffy Miklós fordítása TARTALOM . Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat.tulajdonképpen még nem is kérdezték ki egymást ez ügyben . mintha új álmaik és jó szándékaik megerősítését látnák. megölelték. érett leánnyá fejlődött. amikor útjuk céljánál leányuk elsőnek ugrott fel. de jobb fekvésű és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál. Samsa úr feléjük fordult székében.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful