Az átváltozás

1 Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt. "Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között. Az asztalon kicsomagolt posztómintagyűjtemény hevert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -, fölötte pedig ott lógott a kép, amelyet nemrég vágott ki egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szőrmekalapban és szőrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltűnt nehéz szőrmemuffjában, amelyet a szemlélő felé nyújtott. Gregor tekintete ezután az ablakra vetődött, és a borongós időtől - hallani lehetett, amint esőcseppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit még aludnék, és elfelejteném ezt az egész őrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megszokta, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordulni. Bármekkora erővel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Már vagy százszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak akkor hagyta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyű, tompa fájdalmat érzett az oldalában. "Istenem - gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátán az ágydeszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszkető helyet, amelyet csupa kis fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje őket; egyik lábával meg akarta tapogatni a viszkető helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott. Újra visszacsúszott előbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolondít. Az embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én például a délelőtt folyamán visszamegyek a vendéglőbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak még a reggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a főnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja, nem járnék-e jól? Ha szüleim miatt nem türtőztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a főnököm elé, és amúgy istenigazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is micsoda furcsa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráadásul egész szorosan oda kell állnia a főnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve minden remény; ha egyszer együtt lesz a pénz, amiből kifizethetem neki szüleim adósságát - nem tarthat tovább öt-hat évnél -, mindenképpen megteszem. Az lesz majd a nagy üzlet. Egyelőre azonban föl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom."

És ránézett az ébresztőórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" gondolta. Fél hét volt, és a mutatók békésen haladtak előre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé járt. Nem szólt volna az ébresztőóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; biztosan szólt is. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengető csörömpölést? Nos, ha nyugodtan nem is, de valószínűleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következő vonat hétkor indul, eszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva, magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérné is a vonatot, a főnök dörgedelmeitől már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonathoz, és mulasztásáról már rég leadta a jelentést. A főnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha beteget jelentene? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egyszer sem volt beteg. A főnök biztosan kijönne a betegsegélyező orvosával, szemrehányást tenne a szülőknek lusta fiuk miatt, és minden ellenvetést megelőzne azzal, hogy a betegsegélyező orvosára hivatkozna, aki másfajta embert nem is ismer, csak makkegészséges munkakerülőt. És nem volna ebben az esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú alvás után csakugyan fölösleges álmosságtól, Gregor valóban jól érezte magát, sőt alaposan meg is éhezett. Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - az óra éppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón. - Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni? A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor részletesen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakra szorítkozott: - Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is. Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, mert anyja megnyugodott ettől a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta a többi családtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogott is az egyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével: - Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idő múlva újra megszólalt mélyebb, figyelmeztető hangon: - Gregor! Gregor! A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan: - Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire? Mindkét oldalra így felelt Gregor: - Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hosszú szünetekkel minden feltűnő vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga tovább suttogott: - Gregor, nyisd ki, könyörgök.

újra arra gondolt. felvilágosította. és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket. de sajnos. és látta. Közben nem feledkezett meg arról sem. higgadt megfontolás. enyhe fájdalmat. csak föl kellett kissé fújnia magát. de ez az alsó rész. hogy merő képzelgés. De mikor végre szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül. kész csoda lesz. mely már a keskeny utca másik oldalát homályba burkolta. De mikor hasonló erőfeszítés után felsóhajtva újra előző helyzetébe került. amelyet egyébként még nem látott és nem is tudott pontosan elképzelni. ha az ágyban marad. talán a rossz fekvés okozta. nem sok biztonságot és bátorságot meríthetett. amelyik kiegyenesedett. okvetlen ki kell jutnom teljesen az ágyból. felöltözni és mindenekelőtt megreggelizni. még dühösebben viaskodnak egymással.gondolta. helyettük viszont csak a sok lábacskája volt." És kis ideig nyugodtan feküdt. mint az alapos megfázásnak. hogy emlékezetébe idézze. az ablakra vetette a tekintetét. hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból. ha meg nem sérül a feje. "Már hét óra . a reggeli köd látványából. fáradtan sóhajtozva. Az ilyen pillanatokban. akkor már jobb. és az égő fájdalom. Először testének alsó felével akart kijutni az ágyból. hogy pillanatnyilag talán éppen testének alsó fele a legérzékenyebb. mert az üzletet hét előtt nyitják.gondolta Gregor. nekiütődött az ágy alsó végének. Aztán így szólt magában: "Mielőtt negyed nyolcat ütne. és fejét óvatosan az ágy széle felé fordította. amelyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak. és szélessége. ha lehet. ha csak egy kis reménye is van. és legokosabb mindent feláldozni. Ez ment is könnyen. és végül. és már le is csúszott. Márpedig semmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét. feje. amit akart. Először nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni. hogy lehetetlenség az ágyban maradnia. mintha a tökéletes csendtől várná a dolgok valóságos és természetes rendjének visszatérését. hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle. nehézkesnek bizonyult. Emlékezett rá. minden erejével kíméletlenül előrelökte magát. és kíváncsian várta. lassan mozdult. hogy ily módon tovább csússzon. a kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt. amelyet esés közben mereven fel fog tartani. hogy ezáltal kiszabadulhat az ágyból. Egyébként addig majd jön is valaki az üzletből. s nem találta a módját. ebben nem is kételkedett. amikor Gregor már-már megvadulva. erre már rájött. Ha így esik ki. mert ha a végén így esik le. súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordulását. amelyet érzett. A folytatás viszont nehezebben ment. amilyen élesen csak tudta. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége. amikor újra ütött az ébresztőóra -. és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt. rosszul választotta meg az irányt. az volt az első. ha a szőnyegre esik. Leginkább az . már hét óra. a levegőben. Ha be akarta hajlítani az egyiket. hogy érdeklődjék utánam. hogyan fognak mai képzelődései lassan szétoszlani. s csak aztán mérlegelni a továbbiakat." És most nekilátott. és még most is mekkora a köd. A takarót ledobni igen egyszerű volt. valószínűleg nem sérül meg. hogy rendet és nyugalmat teremtsen ebben az önkényeskedésben. fájdalmas izgalommal izgett-mozgott. mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással. és áldotta utazásaiból eredő óvatosságát. hogy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót. mintha szabadjára engedték volna őket. Ezután felsőtestével próbált kijutni az ágyból. az utazók egyik foglalkozási betegségének előjele. amelyről fölkeléskor kiderült. Hátát keménynek érezte. hogy kinyissa.Gregornak azonban esze ágában sem volt. különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. Hogy hangjának elváltozása nem más. "Csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban" . félelem fogta el attól. hogy a lábai. aligha történik baja. közben az összes többi felfokozott.

aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában. Nem tudjuk. hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát. hogy az ajtók be vannak zárva. hogy számolnia kellett a robajjal. Mégis meg kell próbálnia. és most már igen hamar végleg döntenie kellett.okozott gondot neki. mert öt perc híján negyed nyolc volt . Hangos csapódás hallatszott. a lehetőségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. és akkor csak ki kellene várniuk óvatosan. mit mondjunk neki. ha akár csak egy-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében. mint máskor.Valami leesett odabenn . hogy a húga is meghallja.mondta a cégvezető a bal oldali szobában. Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból . kihámoznák az ágyból. Nyisd ki tehát. robajról voltaképp nem lehetett beszélni. hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezető eszére lehet rábízni? És nem annyira valódi elhatározás következtében. ha egy gyakornokot küldenek ide. mint erőfeszítés. ahol remélhetőleg majd lábacskáit is lesz mire használnia. s ez ha rémületet nem is. Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan. némi aggodalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött. miért nem utaztál el a korai vonattal. és már tudta is. itt a cégvezető. "Valaki az üzletből" . hogy megkérdezze. Két erős ember . és a szőnyeghez dörzsölte.az új módszer inkább játék volt. Majd szíveskedik eltekinteni a szobádban levő rendetlenségtől. mint ma vele. Kissé felfogta az esést a szőnyeg. és Gregor háta is rugalmasabb volt. .apjára és a cselédlányra gondolt .mondta Gregor halkan. Egy pillanatig néma csend volt. nem merte felemelni a hangját. hogy milyen egyszerű volna minden. hogy a tompa zaj nem is volt olyan feltűnő. és szinte megmerevedett.ha egyáltalán szükség van erre a kérdezősködésre -. természetesen most is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment. De szinte nyers válaszul erre a kérdésére a cégvezető néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában. . Miért is ítéltetett Gregor arra a sorsra. magának a cégvezetőnek kellett eljönnie. légy szíves. ahol a legkisebb mulasztás esetén is mindjárt a legsúlyosabbra gyanakodnak? Csirkefogó lenne vajon egytől egyig minden alkalmazott.gondolta. Már odáig jutott. hogy olyan cégnél szolgáljon. itt a cégvezető úr. kiálthatna-e valóban segítségért? Nyomorúságos helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra. ki az: maga a cégvezető. és most dühében és fájdalmában ide-oda forgatta. ha segítségére jönnének. és kinyitotta. eltekintve attól. De azután a cselédlány. mint inkább az izgalom hatására. teljes erővel kivetette magát az ágyból. mint gondolta.szólalt meg most apja a bal oldali szobában -. de annyira. eszébe jutott.bőven elég lenne. Gregornak elég volt a látogató első üdvözlő hangját meghallania. "Nem nyitják ki" . ha valósággal képtelen felkelni az ágyból? Valóban nem lett volna elég.gondolta Gregor valami esztelen reménységbe kapaszkodva. Gregor megpróbálta elképzelni.és akkor csengettek a lakásajtón. mely Gregort e gondolatok közben elfogta. amíg átlendül a hasára a padlón. Nos. hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetővel is valami hasonló. mi van vele . így történt. csak hintáztatnia kellett magát a lendületből -. az ajtót. hűséges ember sem. azt bizony beverte. és érdeklődik.Tudom . csak bedugnák karjukat domború háta alá. nincs köztük egyetlen derék. lehajolnának terhükkel. és megnyikorgatta lakkcsizmáját.Gregor. amellyel majd az esés jár. míg lábacskái annál sebesebben táncoltak. A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta: . . Egyébként veled is személyesen akar beszélni. és ezzel az egész ártatlan család tudomására hozni.Gregor . .

nagyságos asszonyom. és mellesleg megjegyezve. és elmegy a kedvem.Samsa úr . benn lóg a szobájában. cégvezető úr. Szinte már bosszant.Jó reggelt. A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel. mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -. Pillanatnyilag ott feküdt ugyan a szőnyegen. nem tudom. A bal oldali szobában kínos csönd támadt. és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel. szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz. mihelyt Gregor kinyitja az ajtót. milyen kedves. ha most békén hagynák. és biztosan nem is érzi jól magát. mert az a veszély fenyegeti. adjon azonnal világos magyarázatot. Samsa úr! . és nem engedi be a cégvezetőt. hogy sokkal okosabb volna.mondta a cégvezető -. . És Gregor úgy érezte.mondta Gregor lassan és megfontoltan. meg vagyok lepve. hogy engedje be a cégvezetőt. A főnök célzott ugyan reggel mulasztásának lehetséges magyarázatára . Egyébként boldog vagyok. hogy a legcsekélyebb mértékben is kiálljak magáért. de egy este se ment el hazulról. Ül az asztalunknál. én sem tudom magamnak megmagyarázni . és mert akkor a főnök újra üldözni fogja a szülőket régi követeléseivel? Ezek azonban egyelőre fölösleges gondok voltak. Szóval teljesítménye az utóbbi időben korántsem nevezhető . Én magát nyugodt. hogy nyissa ki az ajtót.egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -. .kiáltotta most a cégvezető emelt hangon -. Meg vagyok lepve.. mindjárt megnézheti. vagy ha tetszik.Rögtön jövök . végtére mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában. hogy nekünk üzletembereknek . és még el sem kezdett öltözni. most egy hétig itt volt a városban. csak az üzletre. hogy itt van. Most azonban látom érthetetlen makacsságát. Most például faragott két-három este egy kis keretet. hogy elhagyja a családját. józan embernek ismertem. . remélhetőleg nincs semmi komoly baja.mondta az anyja a cégvezetőnek. Most szüleinek és főnökének nevében beszélek. miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. Márpedig az állása egyáltalán nem mondható szilárdnak. szerencsére . vagy a menetrendet tanulmányozza. meg fog lepődni.Nem . Eredetileg az volt a szándékom. nemmel és igennel felel csupán. olyan makacs. hogy elveszti az állását. cégvezető úr.Bemehet végre a cégvezető úr? . . Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz másra se gondol ez a fiú. és mentette viselkedésüket. és most mintha hirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni.üzleti szempontból igen gyakran egyszerűen túl kell tennünk magunkat az ilyen könnyű rosszulléteken. mégsem lehet Gregort csak úgy egyszeriben elküldeni. hogy dolgozik egy kicsit a lombfűrésszel.kiáltott közbe barátságosan a cégvezető.kérdezte türelmetlenül apja.Nem jól van . Gregor még itt volt. egymagunkban nem lettünk volna képesek rávenni Gregort. . hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló.Mással. hogy mindezt négyszemközt mondom el magának. én azonban majdhogynem becsületszóra kijelentettem. Már az is szórakozás neki. De éppen e bizonytalanság szorongatta a többieket. de mivel arra kényszerít. amelyre később könnyűszerrel találhat majd megfelelő kifogást.sajnos. és csendben újságot olvas. nem jól van. és igen komolyan kérem. és senki sem kívánta volna tőle komolyan. alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit.mondta Gregor. . higgye el. hogy haszontalanul vesztegessem itt az időmet. nehogy a beszélgetés egyetlen szavát is elszalassza. és meg se moccant. és eszébe sem jutott. ha ismerte volna helyzetét. Meg kell azonban mondanom. E kis udvariatlanság miatt. bár reggel tagadta. a jobb oldali szobában a húga felzokogott. és ismételten kopogott az ajtón. És miért sír? Mert ő nem kelt fel. hogy sohasem megy el este szórakozni.

megyek már! Valami könnyű rosszullét. mama! . e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. Különben is még a nyolcórás vonattal elutazom.Anna! Anna! . mi meg kínozzuk! Grete! Grete! .Szaladjon azonnal lakatosért! És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az előszobába . Gregor beteg. Hallottad. Ezzel sikerült úrrá lennie testén. beszélni akart a cégvezetővel. Nem is kell tovább itt maradnia. Ha megijednek. Most éppen kiszállok az ágyból.Az isten szerelmére . ezt elismerjük. de végül utolsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan.hogy öltözhetett fel húga ilyen gyorsan? -. és megpróbált fölkapaszkodni rajta. Hamar orvosért. hogy átvészeli majd a betegséget. mit mond. Samsa úr. Valóban ki akarta nyitni az ajtót. szíveskedjen ezt közölni. szüleim is tudják. Csapódást nem is lehetett hallani. .kielégítőnek. ha megpillantják. Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat.Állathang volt . és elnémult. . Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindig azt hiszi. és közben tapsolt.Értették egyetlen szót is? . őt nem terheli többé felelősség. hogy beszélt Gregor? . kis szédülés akadályozott meg. közeledett az éjjeliszekrényhez. és felrántották a lakás ajtaját. de olyan évszak nincsen.Azonnal menj orvosért.kiáltott aztán. cégvezető úr. bizonyára az ágyban szerzett gyakorlattal.kiáltott Gregor magából kikelve. nekem nem is szóltak róla egy szót sem. könnyedén.kiáltotta Gregor húga a másik oldalról. meg akarta mutatni magát. Először lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényről. akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra. azonnal kinyitom.mondta a cégvezető az anya kiáltozásához képest feltűnően halkan. mohón várta. nyolcra csakugyan a pályaudvaron lehet.kiáltott ki az apa az előszobán át a konyhába. . mert újra meghallotta a cégvezető hangját. Most még az ágyban fekszem.Csak nem akarja a bolondját járatni velünk? . bár ez nem az az évszak. amelyekkel illet. s a főnök úrnak adja át üdvözletemet! És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta. De már jól vagyok. Gregor szobáján keresztül érintkeztek. . ahol valami nagy szerencsétlenség történt. amikor egyetlen üzletet sem kötünk. ott leszek én is mindjárt az üzletben. hogy mit szólnak majd a többiek.kérdezte a cégvezető a szülőktől. és nem kell otthon maradnia. hogy fölkeljek. és szinte nem is tudta. mint az olyan lakásokban szokás. . de ügyet sem vetett a kínzó fájdalmakra. azazhogy majdnem semmi.Tessék. . és izgalmában minden egyébről megfeledkezett -. Csak rám kellett volna nézni. bizonyára nyitva hagyták az ajtót.kiáltotta anyja már-már sírva -. Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem volt. amikor különleges üzleteket lehet kötni. mint gondoltam. talán súlyos beteg. Cégvezető úr! Kímélje meg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak. és megnyugodhat. és ha siet. akik annyira szeretnék látni. De már egészen friss vagyok megint. Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy. és lábacskáival megkapaszkodott a szélében. Nekidőlt egy közeli szék támlájának.De cégvezető úr . . Már tegnap este is volt valami előérzetem. Ha viszont mindent nyugodtan fogadnak. . olyannak nem szabad lennie.

Sajnos.mivel is ragadhatná meg most a kulcsot? -. . amikor az ajtó már elég szélesre kitárult. és nem ért rá másra is odafigyelni. amikor már meg is hallotta a cégvezetőt: hangos "Ó!" szaladt ki a száján . Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót. amellyel átkukucskált a többiek felé. a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulcsot. az orvostól és a lakatostól is. ő állt legközelebb az ajtóhoz. ott elengedte. mégpedig igen óvatosan. nekivetette magát az ajtónak. a kulcsot forgatja. Az első intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át. hogy kitárja az ajtót. hanem belülről nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószárnynak.Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett. és nem törődött vele. A szomszéd szobában közben néma csend támadt. mert elképzelhető volt. Szülei és a cégvezető talán az asztalnál ülnek és sugdolóznak. mint az emberi köhögés. talán az ajtónak támaszkodnak és hallgatóznak valamennyien.és a . Körbetáncolta a zárat. és sírni kezdett. valamint oldalt hajtott feje. Gregor . s azon voltak. hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában. nehogy épp a szobába való belépés előtt vágódjon ügyetlenül hanyatt. bár ő maga elég érthetőnek találta beszédét. azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában. hatalmas mellkasa belerázkódott. egyenletesen működő erő hajtaná. s mindkettőjüktől. Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét. és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra. és már meg is pillantotta. és férjére pillantott. aztán két lépést tett Gregor felé. égnek meredő hajjal . szürkésfekete ház egy részlete . de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani. mintha vissza akarta volna lökni Gregort a szobájába. hogy már ez a zaj is másképp hangzik. döntő jelentőségű megbeszéléseken lehetőleg minél tisztább legyen a hangja.mondta a cégvezető a szomszéd szobában -. de lehet. hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét. csak neki. mint előzőleg. hogy szájával megfordítsa a kulcsot a zárban. kibontott.és ráfektette fejét a kilincsre. Ez igen felbátorította Gregort. hogy csak egész fojtottan köhintsen. most már csak a szájával tartotta magát egyenesen. mintha láthatatlan. szavait ezek szerint már nem értették. Igaz.úgy hangzott. őt magát még nem láthatták. úgy látszott. Mindenesetre már gondoltak rá. nyitott szájára tapasztotta a kezét. Gregor erre be sem lépett a szobába. mindenesetre ügyelve arra. Úgy érezte. Aztán nekilátott. Fellélegzett. Közben jócskán kivilágosodott. s ezt ő maga már nem merte volna eldönteni. megköszörülte a torkát. megkapaszkodott benne . Még ezzel a nehéz mozdulattal volt elfoglalva.kiálthatták volna -. s ez jólesett neki. s végül eltakarta szemét. hogy nincs egészen rendben.lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -. kettejük közt valójában semmi különbséget nem téve.kórház volt . újra bevonták az emberek körébe. minden erejét összeszedte. és lerogyott körülötte szétterülő szoknyáinak kellős közepébe. hogy megszokta már a füle. apjának és anyjának is: "Gyerünk. arccal előreborulva.először összekulcsolta a kezét. keményen neki annak a zárnak!" És abban a hitben. jó erős volt viszont az állkapcsa. Előbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén. mint a szél zúgása -. hol pedig egész testének súlyával lenyomta. és egy pillanatra megpihent az erőkifejtés után. hogy nincsenek valódi fogai . s fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna. ahogy felkelt. Hogy a közelgő. Anyja a cégvezető jelenléte ellenére úgy állt még ott. és lecsöpögött a padlóra. érthetőbbnek. ahogy a kulcs körbefordult benne. hogy segítsenek rajta. élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalán a szemközt álló végtelen. nagyszerű és meglepő eredményeket várt. és szükség szerint hol ráakaszkodott a kulcsra. mert barna folyadék jelent meg a szája szélén. Végre visszacsattant a zár. és így szólt magában: "Lakatosra csak nem volt szükségem" . ráfolyt a kulcsra.Hallgassák csak . és lassan hátrálni kezdett. s így csak testének fele látszott. Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott.

Cégvezető úr. amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog. amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire. Az előszobába vezető ajtó nyitva volt. Már az előszobában volt. mert többnyire tudomást sem szerez róluk. és odahaza saját bőrén érzi az áldatlan. meggyőzni és végül megnyerni. és hirtelen mozdulata. tiszteletet parancsoló tartásban és egyenruhában. no meg most annyira el voltak foglalva pillanatnyi bajaikkal. ezt ön is nagyon jól tudja. megnyugtatni. Másrészt gondoskodnom kell szüleimről és húgomról. De önnek. hogy csak ő őrizte meg nyugalmát . fárasztó dolog az utazás. Ön is nagyon jól tudja. Fogja pártomat az üzletben! Tudom. . hogy megváltoztassák ezt az előítéletüket. Nincs különösebb okuk. most sem értették meg. A cégvezetőt vissza kellett tartani. már akkor sírt. egy pillanatra sem állt meg. milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak. amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat elnyújtott. hanem Gregort szüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé. ettől függött most Gregor és a család jövője! Csak itt lett volna a húga! Ő okos volt. Akarjátok? Akarjátok. hogy az utazó. de már csak nagy. húga becsukta volna a lakásajtót. és elhatározhatja. ki lehetett látni a lépcsőházi előtérre és a lefelé vezető lépcsőre. hogy a jövőre gondolni sem tudtak. cégvezető úr. A reggelizőkészlet buja bőségben foglalta el az asztalt. és közben éli világát. én szívesen dolgozom. aki vállalkozói minőségében könnyen ítélkezhet tévesen. a lépcsőpihenőn. aki az év nagy részében távol van az üzlettől. És amíg Gregor beszélt. nem makacskodom. alkalmazottai rovására. sőt jóformán egyenként földre szórt cseppekben. összecsomagolom a kollekciót. és ha igen. hogy elutazzam? Láthatja. indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket. és mivel a külső ajtó is tárva-nyitva volt. és csak meg-megránduló válla fölött nézett vissza vicsorogva Gregorra. oda akart menni a cégvezetőhöz. a lépcső felé. Gregor tudta. ne menjen el szó nélkül. hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet. bizonyára hajlott volna a szavára. és az előszobában kiverte volna a cégvezető fejéből a rémületet. az akadály elhárítása után. de ki fogom vágni magam. önnek jobb az áttekintése. de utazás nélkül nem tudnék élni.azonnal felöltözöm. de épp ez az alkalmas időpont. hogy később. nevetséges . amikor kimerülten visszatér útjáról. mint magának a főnök úrnak. hogy beszédét esetleg. hadnagyként. Csak arra kérem.Most pedig . még most is esett. sőt valószínűleg. hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni. Azt hiszik. mert Gregor apjának a reggeli volt a legfontosabb napi étkezése. És a cégvezető.mondta Gregor annak tudatában. mintha ott valósággal földöntúli megváltás várná. Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosan. hacsak nem akarja végképp kockáztatni állását. elkülöníthető. amellyel végül kihúzta a lábát a nappaliból. És nem gondolva arra. az évek során meggyőződésükké vált. ez a hölgybarát. véletleneknek és alaptalan vádaknak. és arra sem. kicsúszott a nyíláson. mintha megégette volna a talpát. még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. cégvezető úr. aki már kinn állt. és elutazom. Hova megy. amelyek ellen lehetetlenség védekeznie. cégvezető úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelően fog beszámolni? Előfordulhat. mondja legalább. ne súlyosbítsa helyzetemet. Gregornak magának kellett cselekednie. azt a látszatot keltette. hogy még egyáltalán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét. de olyan lassan. De hát a húga épp nem volt itt. súlyos az már így is. csak akkor.homlokzatot szigorúan áttörő ablakok szabályos sora. Épp a szemközti falon fénykép függött. mintha titkos parancs tiltaná. hogy valami apró részletben igazat ad nekem! De a cégvezető már Gregor első szavaira megfordult. Hiszen annyira le vagyok kötelezve a főnök úrnak. amely Gregort ábrázolta katonakorában. veszettül sokat keres. elengedte az ajtószárnyat. hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetőt ilyen hangulatban. Kutyaszorítóba kerültem. Az előszobában aztán kinyújtotta a jobb karját messze előre. amikor Gregor még nyugodtan feküdt a hátán. nem szeretik az utazót. hogy elhagyja a szobát.

szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját. a függönyök fellibbentek. az isten szerelmére. . hogy ott van mögötte a terített asztal. elfelejtette. hogy hátrálás közben még az irányt sem tudja tartani. egyre nagyobb lármával hajtotta. mintha csak Gregort akarta volna jobban látni. hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsával néhányszor a levegőbe. és szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára. de támaszt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira. de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátrálásban. a cégvezető már a lépcsőn volt. Ha legalább meg tudott volna fordulni. kiderült. hogy az időrabló fordulás közben apja elveszti türelmét. kérését apja meg sem értette. Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort.módon mindkét kezével a korlátba kapaszkodva. és máris bizonyos volt benne. és állát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. hogy a bot és az újság lengetésével visszakergesse Gregort a szobájába. amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette az irányt. sőt botjának végével itt-ott még irányította is messziről a körbefordulását. sőt azon vannak. mert ahelyett. hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. Semmiképpen sem nézte volna el azokat a körülményes előkészületeket sem. a cégvezető menekülése mintha Gregor apját is teljesen megzavarta volna. és a feléje siető férje karjába hanyatlott. Az utca és a lépcsőház között erős léghuzat támadt. Már majdnem teljesen megfordult.Anyám. fejét félrehajtotta. hogy mindenben engedelmeskednek neki. Sajnos. jóleső érzés járta át a testét. amilyen gyorsan csak lehet. Végül mégsem maradt más választása. hogy maga is a cégvezető után szaladt volna.Hu! . Apjának jelenlegi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe. anyám .kiáltotta még. s így megfelelő átjárót biztosíthatna Gregornak. anyja. Igen ám. a cégvezető megsejthetett valamit. hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejére. hogy Gregornak. hogy elvigyék. és esetleg így jusson át az ajtón. teljesen magába merült. a lehető leggyorsabban. néhány lap lerepült a földre. az újságok zizegni kezdtek az asztalon. és felpillantott rá. mert nem zavarta tovább. A szoba másik végében. és felkiáltott: Segítség. bal kezével pedig fölkapott az asztalról egy nagy újságot. semhogy könnyűszerrel átférhetne rajta. mindjárt a szobájában lett volna. Erre anyja ismét felordított. apja csak még nagyobbakat dobbantott. Csak közben ne adott volna ki olyan elviselhetetlen sziszegő hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettől. hogy teste szélesebb. Az volt csupán a rögeszméje. holott ő eddig viszonylag higgadtan viselkedett. valójában azonban igen lassan fordulni kezdett. lábacskái alatt szilárd talajt érzett. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni. vagy legalább nem gátolta volna meg Gregort az üldözésben. amelyekre Gregornak szüksége lett volna. segítség! -. mert rémülten észrevette. Apja talán észrevette jó szándékát. bár úgy látszott. viszont nem tudta megállni. noha hűvös volt az idő. és lábdobbantások kíséretében nekilátott. Alighogy ez megtörtént. hogy esetleg a másik ajtószárnyat is kinyithatná.mondta Gregor halkan. ahová akarja. mintha semmi akadály sem állna Gregor útjában. mintha a hang Gregor fölött már nem is . A cégvezetőről egy pillanatra megfeledkezett. először ezen a reggelen. amikor a visszatartott mozgástól ringatózva. sziszegő hangokat hallatott. hogy fölegyenesedjék. Gregor nekirugaszkodott. amelyet az kalapjával és felöltőjével együtt itt hagyott egy széken. hogy visszhangzott belé a lépcsőház. mint valami vadember. De épp abban a pillanatban. s örömmel tapasztalta. és közben. a szobájában kell lennie. elmenekült az asztaltól. Ellenkezőleg. amikor odaért. de félt. és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. . ugyanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett. és egy darabon visszafordult. és kezében a bot minden pillanatban azzal fenyegetett. és látszólag észre sem vette. és úgy tetszett. mert átugrott néhány lépcsőfokot. hogy minél biztosabban utolérje. hirtelen felugrott. anyja felrántott egy ablakot. egyszer csak szembekerült vele a padlón. Gregor hiába kérlelte. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel előre az ajtónyílás elé került. hogy mellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szőnyegre a kávé. és bizony igen lassan haladt. mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá. és eltűnt. egészen közel anyjához. jobb kezével megragadta a cégvezető botját. hiába forgatta alázatosan a fejét.

Reggel. milyen csendes életet él a családom" . Gregor bizonyosra vehette. de nyomban utána meg is gondolta. az utóbbi időben már nem volt szokás. Egyik lábacskája egyébként a délelőtti események során súlyosan megsérült . mint reggel. amelyről annyit mesélt és írt a húga. ami lesz . és egyszer a másik is. nemcsak azért. Nos. hogy reggelig senki se jön be többé hozzá. Csak késő éjjel aludt ki a fény a nappali szobában. hogy voltaképp mi csalogatta oda. és húga bizonyára ezért is tette oda. de többé nem nyitották ki az ajtót. és Gregor vérző testtel messze berepült a szobájába. most. aztán végre csend lett. amint mind a hárman lábujjhegyen távoznak. és lesz. hogy a tétovázó látogatót mindenképp bekényszeríti valahogy. de aztán gyorsan újra becsukódott. és Gregor ekkor könnyen megállapíthatta. s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána. hogy kinyitotta az egyik ajtót. Egyelőre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival .és ekkor. de most az volt a benyomása. és visszamászott a szoba közepére. kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne. a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki. lehet. mert jól lehetett hallani. az elégedettség egyszeriben szörnyű véget ér? Hogy ne kerítsék hatalmába ilyen gondolatok. kellemetlenül feszülő sebhely lett volna. és hamarosan be is szorult. sőt. Teste féloldalt felemelkedett. és maga elé meredve a sötétségbe. vagy legalábbis megtudja. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé. lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegőben. Egy tálacska állt ott. és elhatározta. senki se jött be. mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát. mert kényes bal oldala miatt nehezére esett az evés . Most körös-körül mindenütt csend volt. mozdulni sem tudott többé. és Gregor hiába várt. Nem sokkal később bizonyára magától is felébredt volna. két sor lábacskájára szabályosan sántított. pedig Gregor tudta.lassan odacsúszott az ajtóhoz. mert még éhesebb volt. hogy a szülei és a húga mostanáig ébren voltak. mindannyian be akartak jönni. Csak az ajtónál vette észre. és most élettelenül vonszolta maga után. ha egész teste részt vett lihegve az evésben -. A bottal még becsapták az ajtót. valami ennivaló illata volt. apja jó erősen belérúgott a hátsó felébe. nagy büszkeség töltötte el. hogy bejöjjön. teli édes tejjel. valóságos megváltásként. ha most a nyugalom. a jólét. mintha futó léptek vagy az előszobába vezető ajtó csukódása ébresztette volna föl. ki az. és nyomban bele is dugta fejét a tejbe egész a szeme tájékáig. amikor az ajtók zárva voltak. most egyetlen hang sem hallatszott. ájulásszerű álmából. de lenn Gregornál sötét volt. ferdén a két ajtószárny közé került. hogy csak egy sérült meg -. A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó. hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej. hogy ez a felolvasás. undorodva elfordult a táltól. 2 Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz. inkább mozogni kezdett. valaki szükségét érezhette.értéküket csak most kezdte felbecsülni . és fel-alá mászkált a szobában. gondolta Gregor. mi történt ott.benyomult az ajtónyílásba. Legszívesebben fölnevetett volna örömében.valóságos csoda. a másik oldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz . pedig kedvenc itala volt. és most a kulcsok is kívül voltak. hogy a nappaliban ég a gázlámpa. ennek fele sem tréfa. Bal oldala mintha egyetlen hosszú.csak akkor tudott enni. De mi lesz. De csalódottan mindjárt vissza is húzta. hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. "Lám. hogy megnézze. de míg máskor ebben az időpontban apja felolvasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is. Az ajtórésen át látta. Az utcai villanylámpák fénye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit. hogy nem üres a lakás. egyik oldala sebesre horzsolódott.gondolta. .egyetlen apáé volna.

ahogy odasietett az ennivalóhoz. egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószínűleg egyszer s mindenkorra Gregornak szánt tálat . és a szűk helyen alig tudott lélegzetet venni. hisz a szoba saját szobája volt. Volt ott félig romlott főzelék. és már majszolta is mohón a sajtot. Nem látta meg mindjárt Gregort. és amit meg akart enni.erre félig öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá. és megkérje. amelyekhez Gregor hozzá sem nyúlt. de amikor észrevette a kanapé alatt istenem. csodálkozva. amely minden más étel előtt valósággal odavonzotta magához. hogy adjon neki valami finomat enni. a főzeléket és a mártást. és lustán hevert a helyén. ami jobban megfelel neki? Ha magától nem hoz.most víz volt benne. s a végén mindig arra a következtetésre jutott. semhogy figyelmeztesse rá. mert az előszoba felől kinyitotta az ajtót húga. hogy nem tudott uralkodni magán. És gyengédségből. hogy zavartalanul gondolkozzék. Sohasem tudta volna azonban kitalálni. hogy élvezhetetlen. és még a kulcsot is megfordította a zárban. hogy most már vissza kellene húzódnia. hogy Gregornak értésére adja. és öt éve lakott benne . még alig virradt. hogy a tál teli van. amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen. De a magas. egy darab sajt. Nagy önuralmába került. mintha idegenhez vagy súlyos beteghez jönne. Így töltötte az egész éjszakát. hanem azokat az ételeket is. és e sebe még tegnapelőtt is meglehetősen fájt. kedve szerint. Másnap reggel. Már régen kész volt mindennel. sietve kiment. nem fér el teljesen a kanapé alatt. mintha azokat sem lehetne többé semmire sem . Gregornak máris alkalma nyílott. tágas szobában.volt tehát bőven ideje. De húga rögtön észrevette. végtére nem repülhetett el -. lassan megfordította a kulcsot. annyira megijedt. rögtön kinyitotta újra. szorongás fogta el. dermedt fehér mártással körülvéve. Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte. Gregor nagyon kíváncsi volt. hogy egyelőre nyugodtan kell viselkednie.gondolta. kényelmesen elhelyezkedhet. és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe. Gregor épp elszunnyadni készült. hogy mit hoz helyette. mert nem éhes. bár hátát kissé nyomta a kanapé alja. hogy több mint egy hónapja megvágta egy picit késsel az ujját. hogy próbára tegye elhatározását. valahol csak kellett lennie. hogyan rendezze be új életét. ez meglepte. amíg húga a szobában tartózkodott. majdnem teljesen fel volt öltözve. és kívülről újra becsapta az ajtót. mert mozgásában nem akadályozta semmi. Sebei egyébként nyilván begyógyultak. amikor húga. a friss ételek viszont nem ízlettek neki. bőséges választékkal tért vissza. melynek okát nem tudta kitalálni. csak azt sajnálta. hogy jóságában húga mihez folyamodott. és fejét nem tudta fölemelni. húga lába elé vesse magát. vacsoráról maradt csontok. részben félálomban. és kivitte. hogy ki ne rontson a kanapé alól. hogy még arra a rövid időre is. és lábujjhegyen belépett. és kíváncsian benézett. egy régi újságra volt kiterítve minden. valamint végtelen figyelmességgel elviselhetővé kell tennie családjának a kellemetlenségeket. és figyelte húgát. Hogy kipróbálja Gregor ízlését. hogy Gregor nem fog előtte enni. hogy otthagyta a tejet. de erre fölriadt. ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni. néhány szem mazsola és mandula. csupán kis tócsányi tej ömlött ki belőle. Gyors egymásutánban és a kielégüléstől könnyező szemmel elfogyasztotta a sajtot. egy darab száraz kenyér. még a szagukat sem állhatta. hogy széles lévén a teste. Gregor lábacskái surrogó hangot adtak. De mintha megbánta volna a viselkedését. és újra a kanapé alá sietett. de az éhségtől újra meg újra fölriadt. és arra gondolt. "Ezentúl vajon nem leszek olyan érzékeny?" . és fel is emelte mindjárt. melyről Gregor két nappal azelőtt kijelentette. jelezve. mivel tudta. ő inkább éhen hal. és türelemmel. s vajon hoz-e majd más ételt. amint mit sem sejtő húga nemcsak a maradékot söpri össze. mert a bőséges étkezéstől kissé kigömbölyödött a teste. Vajon észreveszi-e. nem puszta kézzel ugyan. arrébb is cipelte. ahol mindjárt igen kényelmesen érezte magát. hanem egy ronggyal. éspedig igazán nem azért. részben pedig gondokba és homályos reményekbe merülve. Gregor egészen a kanapé széléig előretolta fejét. a kanapé alatt maradjon. pedig voltaképp alig tudta türtőztetni magát.

hogy eloszlassa minden kétségét. vagy valami hasonló. hiszen senki sem akart egyedül otthon maradni. és kis páncélszekrényéből. igaz viszont. mint amennyiről hallomásból értesültek. Azt hitte. ezt lefedi egy fafedővel. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idején. nem kér-e sört.". Időnként felállt az asztaltól. a cselédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással. és miután kivette. mint tanácskozást arról. és egész testével rátapadt. hogy Gregor nem is kérdezte. legalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott.felhasználni. de hiszen volt részük bőven szenvedésben. Inni sem ittak talán semmit. a szülők ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kicsit. másodszor az általános ebédelés után. de az étkezések között is erről a témáról volt szó. amit keresett. Az apa már az első napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaikat. és nem esett többé szó a sörről. Gregor máris előmászott a kanapé alól. ez nem sok fáradsággal járt. Bizonyára ők sem akarták. elég volt". meg kellett elégednie azzal. hogy hoz ő maga. Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát. amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte. amelyet öt évvel ezelőtt csődbe ment üzletéből mentett meg. talán húga meg akarta kímélni őket ettől az önmagában véve ugyan nem nagy szomorúságtól. mert alig ettek valamit. Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az első reggelen az orvost és a lakatost. mit és mennyit tudott a történtekről . hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit. ne róla szólt volna. de aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott.nem volt teljesen világos. apja legalábbis nem mondott semmit. hogy hiába kínálják egymást. az ő beszédét ugyanis nem értették. Hallatszott. és amint az egészet sietve beleönti egy vödörbe. szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent otthagyott. még a húga sem. ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát. könnyek között köszönte meg elbocsátását. Különösen eleinte nem volt beszélgetés. hogy apjának semmije sem maradt abból az üzletből. "Ma aztán ízlett neki" . és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott. nyomban a megfelelő ajtóhoz futott.tökéletes megszokásról természetesen azután sem lehetett szó -. és kedvesen felajánlotta. de talán nem tudták volna elviselni. ha csak titokban is. ha a húga szobájában volt.térden állva könyörgött az anyának. hogy azonnal bocsássa el. egyet-mást kihallgatott a szomszéd szobákból. egyszer reggel. mint a legnagyobb jótéteményt. s amikor apja hallgatott. mióta fogságban élt. amiben itt része volt. Valami magyarázatba kezdett. Gregor egyre csak azt hallotta. hogy étkezéséről többet is megtudjanak. Gregornak annak idején nem volt más gondja. azt mondta neki. hogy Gregor éhen haljon. rettentő esküt tett. és így. elküldhetné a házmesternét is. de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. Ettől fogva húgának anyjával együtt főznie is kellett. újra bezárja. nem tudhatta meg Gregor. és hallatára Gregor első ízben tudott örülni valaminek. amikor húga már lassan hozzászokott mindenhez . s ezért senki sem gondolt arra. hogy hogyan kell most viselkedniük. és jól teleszívta magát levegővel. kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhető megjegyzését. és valahányszor csak hangokat hallott. amelyik valamiképp. míg ellenkező esetben. mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétlenséget.mondta. amikor szülei és a cselédlány még aludtak. és mindent kivisz. hogy ő viszont érti a többiekét. Egészen különös . igaz. és bár nem kérte rá senki. hogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykorolykor. kinyújtózkodott. A cselédlány mindjárt az első napon . Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást. ami ennek ellentmondott volna. amint kinyitja a bonyolult zárat. Húga többször is megkérdezte apját. Alig fordított hátat. Csak később. kivett valamilyen bizonylatot vagy előjegyzési könyvet. amely lassanként egyre gyakrabban ismétlődött. a válasz mindig ugyanaz: "Köszönöm.

gyakran emlegették a konzervatóriumot. a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. vegyen részt néhány szerény szórakozásban. mert ő maga is régen foglalkozott már ezekkel a dolgokkal. de nyomban vissza is rántotta. de mindig csak úgy. és feje ernyedten az ajtónak ütődött. később sohasem ismétlődtek meg. No meg azt a pénzt. a szülők még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták. és ezért Gregornak az volt a titkos terve. Gregor is. legföljebb arra látszott elégnek. legalábbis nem régi fényükben. mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt. a család is. de különösebb emberi melegség már nem jött létre többé a családban. amelyen állásától megszabadulhatott volna. tovább semmiképp sem. de most már kétségtelenül jobb így. nyilván az ajtó felé fordulva. ezt sem élték fel teljesen. és megindítóan hegedült. hogy úgy éljen. és már az is erőfeszítésébe kerül. Efféle. és mind elnémultak. ahogy eddig: öltözködjék csinosan. aki tizenhét éves. hogy a család megélhessen a kamataiból. mialatt fölegyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. mint valami szép álmot. Gregor eleinte mindig elengedte az ajtót. hogy végigmenjen a lakásukon. és nemigen bízhat már magában. "Mit csinál már megint?" kérdezte az apa kis idő múlva. amelyet az azóta érintetlenül hagyott kamatok valamelyest megnöveltek. és kis tőkévé halmozódott fel. és szinte egyik napról a másikra kis kereskedősegédből utazó lett. mert még e kis zajt is meghallották odaát. segítsen a háztartásban. ahogy apja elrendezte. amelyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. Gregor azonban komolyan gondolta. és rávetette magát az ajtó mellett álló hűvös bőrdíványra. s így természetesen egészen más pénzkereseti lehetőséghez jutott. . ha egészséges is. De hát az idős anya menjen el dolgozni. Gregor ekkor kielégítő részletességgel megtudta . Az apa azonban már idős ember. a pénzt köszönettel elfogadták. Csakhogy megszokták valamennyien. jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében. részben azért. hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgot. eléggé meg is hízott. ő szívesen is adta. hogy az egész család kiadásait fedezni tudta. Ez a pénz azonban korántsem volt elegendő ahhoz. aki minden második napját a nyitott ablak mellett tölti egy díványon. Csupán akkora összeg tehát. még gyermek. azt remélte. öt éve nem dolgozik. Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött. és fedezte is. és sokkal közelebb lenne az a nap. pedig Gregor később annyi pénzt keresett.hévvel kezdett el akkor dolgozni. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól néha már oda sem tudott figyelni. hogy a pénzkeresés elől lehetetlen kitérni. amely fáradságos és mégis sikertelen életének első szabadsága volt. hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni. aki Gregortól eltérően nagyon szerette a zenét. nem törődve az ezzel járó nagy költségekkel.apja ugyanis magyarázatai közben gyakran ismételte szavait. és az volt a szándéka. Csak húga maradt közel hozzá. és csak aztán folytatták lassan a megszakadt beszélgetést. mert valósággal égette a szégyen és a szomorúság. Igaz. majd csak megszerzi más úton.magának mindössze néhány forintot tartott meg -. ha kicsi is. és mindenekelőtt hegedüljön? Amikor szóba került. aludjon sokáig. félre kellene tenni rosszabb napokra. és munkájának eredménye jutalék formájában készpénzzé változott. aki asztmában szenved. örült ennek a nem várt előrelátásnak és takarékoskodásnak. és csak azt kívánhatja neki az ember. azért maradt még némi vagyonuk. esetleg két évig megéljenek belőle. Amikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett. amelynek megvalósulására gondolni sem lehet. részben pedig mert az anya nem értett még mindent elsőre -. hogy beíratja a konzervatóriumba. amelyet Gregor adott haza havonta . az eltelt öt év alatt. Szép idők voltak. hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a főnöknek apja adósságát. és ettől igen nehézkessé vált. hogy egy. hogy bármilyen szerencsétlenség zúdult is rájuk.

hogy bemenjenek Gregorhoz. hogy megnézze. kis ideig ott is maradt az ablakban. ahol szétválaszthatatlanul egybeolvad a szürke ég és a szürke föld. mintha csak ijesztésül állították volna oda a székre. hogy mit látott benn. azt hihette volna. mert helyzeténél fogva megakadályozta benne. Alighogy belépett. sőt mintha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását. hogy nincs szükség erre a lepedőre. hogy teljesen eltakarja őt. hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától. és máris minden alkalommal. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dolgokat is. könnyebben elviselte volna a szolgálatait. de húga hozzá se nyúlt a lepedőhöz. egy idegen azt hihette volna. a kanapé alatt reszketett. ha képes volna rá.Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve. mit evett Gregor. amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról. miközben a lány odabent takarított. és továbbra is az marad. kapkodva felrántotta. mint máskor. hogy becsukja az ajtót. valahányszor kitakarította a szobát. hogy a húga szívesen megkímélné ettől. és ha nem tudta volna pontosan. és órák hosszat kapargatta a bőrt. és Gregor gyakran hallotta. hogy a csendes. és alighogy kijött. egy percre sem hunyta le a szemét. hanem még vissza is hőkölt. nekitámaszkodott az ablaknak. a szemközti kórházat. és Gregort még az ablakban találta. amely azelőtt elfogta. amelynek állandó látványát azelőtt untig átkozta. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie. Egy alkalommal. és bezárta az ajtót. de húga nemcsak hogy nem lépett be. felmászott az ablak könyöklőjére. mert haszontalan teremtésnek tartották. ez egyre jobban sikerült is neki. már egyáltalán nem ismerte fel. és mélyen beszívta a levegőt. amikor nem futamodik meg a teste ama kis részének láttán. még arra sem hagyva időt. hogy azonnal kinyithassa az ablakot. Ezzel a lármás berohanással napjában kétszer ijesztette meg Gregort. hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára. hogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát. hogyan fogadja húga ezt az új megoldást. és meg akarta harapni. Az első két héten a szülők nem tudták rászánni magukat. így azonban szenvedett tőlük. és a széken megvetve magát. amely kilátszik a kanapé alól. Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával. eltávolíthatta volna. és. ha kinézett az ablakon. és vajon észrevehető-e valami kis javulás. amíg húga visszajött. Gregor ebből megtudta. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól. s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán. hogy ablakából pusztaságba lát. bármennyire ügyelt is egyébként arra. sőt ettől fogva még a belső ablaktáblát is nyitva hagyta. kissé korábban lépett be. és megköszönhette volna neki mindazt. és jóval nyugtalanabbnak látszott. és húgának igazán nem lehetett már semmi különös oka arra. az apa meg az anya. máris rohant egyenesen az ablakhoz.négy órára volt szüksége ehhez a munkához -. amikor ő egyszer óvatosan felemelte kissé a lepedőt a fejével. részletesen el kellett mesélnie. amíg húga bent volt. ha húga nem lép be. s hogy húga még akkor se láthassa. és ahogy telt az idő. hogy kibírja csukott ablaknál vele egy szobában. hogyan viselkedett ezúttal. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát. talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta. Gregort nem érte volna váratlanul. de délig kellett várnia. hogy Gregor lesett rá. mint szokott. és bármilyen hideg volt. amint mozdulatlanul nézett kifelé. aki azután végig. de idővel Gregor is élesebben átlátott mindenen. Gregor természetesen azonnal bebújt a kanapé alá. nagyon jól tudta. Gregor szobája előtt. visszatolta újra az ablak alá. Ha húga úgy vélte volna. Hogy még ettől a látványtól is megkímélje. egy nap átvitte hátán lepedőjét a kanapéra . nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre. ha lehajol. hogy meglepődjön Gregor külsején. Most viszont gyakran ott várakoztak mind a ketten. hiszen épp elég nyilvánvaló volt. és úgy terítette le rá. míg azelőtt sokat bosszankodtak miatta. és odatolt egy széket az ablakhoz. Már húga belépésétől is irtózott. hogy a szék az ablaknál áll. amit érte kellett tennie. Az anya . mégis hamisítatlanul városi Charlotte utcában lakik. mintha fulladás környékezné.

Később azonban erőszakkal kellett az anyát visszatartaniuk. Gregor nagy sietve még lejjebb húzta és még több redőbe gyűrte a lepedőt. mintha el akarná kerülni. amely odafönn elragadta.És vajon . igaz ugyan. hogy új szórakozást talált . hogy tarthassa a konyhát állandóan zárva. és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi. lassan az evés sem szerzett neki semmiféle gyönyörűséget. mintha véletlenül dobták volna a kanapéra. hogy végre mégis bejött. és amint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét. mint a lánya. így azután húgának nem maradt más választása. hogy be kell mennem hozzá?". és nyilván kézen fogva vezette anyját. amely most már igazán olyan volt. amint a két gyenge nő elmozdítja helyéről az ugyancsak nehéz öreg szekrényt. hogy éppen ellenkezőleg. másodszor pedig nem is biztos. Különösen fenn a mennyezeten lógott szívesen.mondta a húga. aki bármilyen bátran viselkedik. minden utat eltorlaszolnak Gregor elől. a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna. de azt a kedvezményt kérte. hogy ez a mintegy tizenhat éves lány bátran kitartott az előző cselédlány elbocsátása óta. aki félt. Napközben már a szüleire való tekintettel sem akart az ablakban mutatkozni. ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni. neki valósággal összeszorítja a szívét az üres falak látványa. . és vajon a bútorok eltávolításával nem annak jelét adnánk-e. hogy minél nagyobb területen teszi lehetővé Gregor számára a mászkálást. hogy a lány megerőlteti magát. a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta. mert először is nehéz. bár eddig is szinte suttogott. Gregor arra gondolt. mint azelőtt. hiszen a szoba bútorait már megszokhatta. Egymagában azonban erre nem volt képes. és mármár boldog önfeledtségében. meg volt győződve -. és ezen maga is meglepődött. amelyek ebben akadályozzák. nemsokára teljesült. és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát. akinek pontos tartózkodási helyéről nem volt tudomása. de Gregor szobájának ajtaja előtt elnémult. itt egész másképp érezte magát. és még ekkora eséstől sem sérült meg. s erre elhatározta. és végső soron talán csak gyermeki könnyelműségből vállalt ilyen nehéz feladatot. amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen. hogy megláthassa anyját. nem hallgatva anyja figyelmeztetésére.Gyere csak. de az apa és a lány először észérvekre hivatkozva visszatartották. Aztán Gregor meghallotta. tehát eltávolítja azokat a bútorokat. amelyben azelőtt volt. A lány természetesen előbb meggyőződött. hogy a lepedő alól kikémleljen.fejezte be az anya egész halkan. mindent változatlanul találjon. nem lehet látni . szabadabban lehetett lélegezni. hogy minden rendben van-e a szobában. mint lent a földön fekve. hogy elengedte magát. hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk. hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt. hogy talán mégis jó volna. végtére mégiscsak jobban ért mindenhez. és csupán annak örült. Gregor ezúttal még arról is lemondott. és csak aztán engedte belépni anyját. letett arról. Most már azonban egészen másképp volt ura a testének. Nagyon sokáig tartott. hogy anyját már most meglássa. Gregornak az a vágya. de mászkálni sem tudott sokat a padló néhány négyzetméterén. hogy Gregor. hisz ő az én szerencsétlen fiam! Nem értitek. Már vagy negyedórája dolgoztak. mégiscsak gyerek még. Ő úgy véli.egyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort. akár hangja csengését is meghallja. mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. hogy a javulás minden reményéről lemondtunk. és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a mennyezeten. és teljes mértékben egyetértett velük. és amikor felkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz. és kíméletlenül magára hagyjuk? Azt hiszem. ha bejöhetne. ha meg a szoba közepén hagyják.mászkálás közben ugyanis néhol lábai ragadós anyagának nyomait is ott hagyta -. de esetleg egyszer egy héten. hogy a bútorok eltávolításával szívességet tesznek Gregornak. természetesen nem mindennap. az volna a legjobb. . Jött is az anya izgatott örömkiáltásokkal. apját nem merte segítségül hívni. arról ugyanis. hogy a szavakat nem érti. amikor az anya azt mondta. és könnyebben elfelejthesse a közben eltelt időt. megtörtént. mindenekelőtt a szekrényt és az íróasztalt. . nem készülnének el az apa hazaérkezéséig. és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia. és lepottyant a földre. testét könnyű remegés járta át. Húga rögtön észrevette.

a szekrényt végszükség esetén még nélkülözhette Gregor. hogy a két nő ide-oda járkálása. de egyedül természetesen nem tudta tovább tolni. miképpen tudna óvatosan és lehetőleg kíméletesen közbelépni.Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor. Kiürítették a szobáját. Bár Gregor újra azt hajtogatta magában. Nem engedte tehát. hamarosan elnémult. hogy megfeledkezzék róla. de már nem tudta megakadályozni. s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban. csak a nélkülözhetetlen kanapét nem. és csak lábuk nehéz topogása hallatszott. és amely most Gretét arra csábította. hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természete is közrejátszott. mozdulatlanul állt egy pillanatig. ha öröklött bútorokkal otthonosan berendezett meleg szobáját barlanggá változtatják. bele is betegedhetett volna. . a szekrényt. és hiába húzta be szorosan a fejét és a lábait. Lehet. hogy a lepedő elöl kissé meg ne libbenjen. Valóban kedvére való lett volna. amelyet a család kellős közepén élt. amelyben egyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére. most pedig az íróasztalát lazítgatják.először csak ezekre gondolt -. hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz. Ennyi is elég volt. hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolításához ragaszkodjék . amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalansága. hogy anyja eltérítse szándékától. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza elsőnek. hamarosan mégis be kellett vallania. hogy nem sokáig bírja ezt az egészet. és csak anyja rég nem hallott hangja rázta fel. Sajnos.igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nő szándékainak mérlegelésére. hogy ürítsék ki a szobáját. csak áthelyeznek néhány bútort. apró kiáltásaik. hogyan is kívánhatta komolyan. aztán visszament Gretéhez. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi időben oly váratlanul és keservesen megszerzett önbizalom váltotta ki belőle ezt a követelést. Ne vigyenek ki semmit. nem mondhat le a bútorok kedvező hatásáról. hogy körülnézzen. létezésükről egyébként szinte meg is feledkezett. megszokta. az nem árt neki. polgári iskolás. nem is egészen alaptalanul. És alighogy a nők nyögdécselve kitolták a szekrényt a szobából. de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hiszen már most is közel volt hozzá. amely már szilárdan beleágyazódott a padlóba. és amelynél leckéjét írta kereskedelmi főiskolás. Nos. akit. megzavarhatta elméjét az elmúlt két hónap alatt. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét. hogy Gregor helyzetét még ijesztőbbé tegye. mint valami hatalmas. és nyomta oda testét a padlóhoz. el kellett ismernie. amelyben lombfűrészét és más szerszámait tartotta. amit szeretett. Gregor szobájában lévén. egyáltalán nem használja. mialatt a szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt. s így az anya tanácsa most is elegendő okot szolgáltatott neki arra. és így még több áldozatot hozhasson érte. hisz csakugyan megfigyelte. Megtorpant. legalábbis úgy látszott. mert mással nem tudta megmagyarázni. és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez. és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt. maradjon minden a szobájában. inkább nagyon is használ. hogy Gregor ügyeinek megtárgyalásakor különleges szakértőként lépjen fel a szülőkkel szemben. Hisz abba a szobába. amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volna minden irányban. a bútorok csikorgása a padlón úgy hat rá. hanem valamennyi bútort ki akarja vinni. elvették mindenét. a bútorokat viszont. valamint az egyhangú élet. mert a kimerültségtől már némán dolgoztak. amely mindenben kielégülését keresi. hogy a közvetlen emberi kapcsolat teljes hiánya. hogy végtére semmi különös nem történik. körös-körül egyre növekvő zűrzavar. Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól. Az anya. már ki is vitték. sőt már elemista korában is . hogy az anya felfigyeljen. Gretén kívül bizonyára soha többé nem merne senki sem belépni. de az íróasztalnak már maradnia kellett. húgának más volt a véleménye.

akárcsak régen. mint várt. a mennyezeten. hogy Gregor valami erőszakos cselekedetet követett el. s ez jó jelnek látszott.kiáltotta húga. Ekkor csöngettek. már jöttek is vissza. megpillantotta az óriási barna foltot a virágos tapétán.Mi történt? .Te. Gregor bágyadtan feküdt az asztalon.ezek voltak az első szavai. ahányat csak tudott. és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott.Gregor megértette Grete szándékát. Teljesen eltakarta a képet. nyilván apja mellére hajtva fejét.a nők a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróasztalra. mert anyja is jelent volt. Átváltozása óta ezek voltak az első szavak. ezt legalább biztos. hogy amint apja belép az előszobából. arcával odahajolt hozzá. és ő azon nyomban eltűnik. nyomban láthassa: Gregornak őszinte szándéka. megpróbálhatja! Ült a képen. De az apa nem volt olyan hangulatban. nehogy körülnézzen.Istenem. amikor már forgott vele az egész szoba.mondta az apa -. . és felesleges visszakergetni. amely lehetett a düh. az ajtót nem nyithatta ki. Gregor! . az ajtót becsapta a lábával. és mielőtt még igazán tudatára ébredt volna. Gregor kitört. akár Grete arcába ugrik érte. hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte. . A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába. Grete fojtott hangon válaszolt. Anya elájult.a kép megmentése most ráér -. hiába beszél az ember. s így Gretének kellett ajtót nyitnia. Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani. hogy eszméletre térítse ájult anyját. amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. sem lehetősége nincs. egy üveg leesett a földre és összetört. lezuhant a nagy asztal kellős közepére. és nem adta oda. csak ki kell nyitni az ajtót. Gregor kinn rekedt. De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát. mondtam is mindig. Eltelt egy kis idő.kérdezte és körülnézett. Most akkor mit viszünk ki? . gyorsan felmászott rá. Gregor . de nektek. Így hát szobájának ajtajához menekült. de odaragadt az üveghez. menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. hogy aztán lekergesse őt a falról.Így azután kitört a kanapé alól . és ráfolyt valami maró orvosság. és így szólt. hogy kifújják magukat kissé -. hogy azonnal visszatérjen a szobájába. mit mentsen meg először. biztonságba akarja helyezni anyját. hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. és rátapadt az üvegre. . és végül kétségbeesésében. Grete bizonyára csak azért őrizte meg nyugalmát. metsző pillantással. jajongó. nőknek. ha akarja.Már vártam . aki az ő hibájából talán halálán van. Grete átkarolta és támogatta anyját. aztán ő is átszaladt a szomszéd szobába. lelkiismeret-furdalás és félelem gyötörte. igaz. végigzuhant a kanapén. mintha tanácsot adhatna húgának. Istenem! . és azt hiszi. rekedt hangon felkiáltott: . a bútorokon. az Gregor. Grete nem vesztegette tovább az időt. mert arra sem ideje. és berohant velük anyjához. amikor hátrafordult. végigmászott mindenen. reszketve és meggondolatlanul: Gyere. ó.Gregor tisztában volt vele. mert még elüldözné húgát. amely jólesően simult forró hasához. hogy felvilágosítsa. oldalt lépett. A leány átszaladt a szomszéd szobába valami eszenciáért. hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe. elzárva anyjától. a falakon. de már jobban van. csend volt mindenütt. és meg sem mozdult. Grete arckifejezése mindent elárult. még meg is ijesztette. négyszer változtatott irányt futás közben. és rásimult. mint aki mindenről lemondott. mire mászkálni kezdett. Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak. Gregor a nappali szoba ajtaja felé fordította a fejét. felkapott annyi üveget. Ha kell.és karját kitárva. nem tehetett mást. . kezét ökölbe szorítva. egy szilánk megsebezte Gregor arcát. Gregor is segíteni akart . Az apa jött meg. hogy szemmel tarthassa a két nőt. de az öröm jele is. hogy nem viszi el senki sem. . Nos. amikor visszatérnek. Pillantása ekkor találkozott a falon a Gregoréval. . de aztán ott kellett állnia tétlenül mögötte. ekkor észrevette. akinek most az anyánál kell maradnia. végképp nem tudta. és erővel kellett lerántania magát róla. hogy amit lát.Ó! kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon.

hanem az öröm jeléül csak a karját tárta szét. a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant erős tokája. és tulajdonképpen számíthatott volna rá. szinte mindig megállt. hogy oda van cövekelve. De Gregor nem sokáig késlekedett.Gregor szeme ekkor már felmondta a szolgálatot -. hogy ha a falakra vagy a mennyezetre menekül. kezét nadrágzsebébe dugva. Sapkáját. hihetetlen fájdalom elmúlhatna a helyváltoztatástól. de ő még náluk is lassabban haladt. mi a szándéka. alig nyitotta ki a szemét. 3 . és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái. máskor zilált ősz haja most kínos pontossággal el volt választva. tompultságában nem is gondolt más menekvésre. amikor Gregor annak idején üzleti útra indult. sorra elhajította az almákat. és kíséretét maga köré gyűjtötte? Most viszont ugyancsak jó erőben volt. hogy apja csak a legnagyobb szigort tartotta vele szemben helyénvalónak. hogy megváltozott viszonyokat fog találni. milyen óriási a cipője talpa. Utolsó pillantásával még látta. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit. és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva. és kiáltozó húga előtt besiet anyja. Ezért Gregor egyelőre a padlón maradt. teljesen eggyé válva vele . hogy az utóbbi időben. mert félt. óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját. aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként. hiszen amíg apja egy lépést tett. és tükörsimán fénylett a keféléstől. bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elő fekete szemének pillantása. sőt a lassú tempó azt a látszatot keltette. amint apja megmozdult. Gregor tovább akarta vonszolni magát. bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját . és elnyúlt a padlón. ahogyan ott állt most. Nyilván maga sem tudta. mint azelőtt. Ezért aztán elszaladt apja elől. Többször körbejárták így a szobát. A kis piros almák. ingben. mintha nem is üldözés folyna. csak a futásra. de úgy érezte. egy-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken. hogy szabadabban lélegezhessen ájultságában. Egy gyengén elhajított alma súrolta Gregor hátát. valószínűleg egy banké. mindenesetre szokatlanul magasra emelte a lábát. mint a bankszolgák. feszes. megtorpant. Gregor rémületében megállt. és már iszkolt is gyorsan tovább. Egyáltalán nem úgy képzelte el apját. és nem is volt képes fölállni. az apja lenne még ez az ember? Ugyanaz. hogy a falak még rendelkezésére állnak. Egy nyomban utána repülő viszont egyenesen a hátába csapódott. szanaszét gurultak a padlón. döntő fordulat azonban nem következett be. aki ritka. megfeledkezett arról. beburkolózva öreg kabátjába. szoknyáiban megbotolva ráveti magát az apára. amelyre aranyszínű monogram volt hímezve. igaz viszont. neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. közös sétáikon. és átkarolva. az egész szobán át nagy ívben a kanapéra dobta. küszködve vánszorgott Gregor és az anya között. és egyelőre még nem célozva pontosan. amint felrántják szobájának ajtaját. zord tekintettel elindult Gregor felé. érzékei teljesen összezavarodtak. Már mutatkoztak is a légszomj jelei. hiábavaló lett volna továbbfutnia. odarohan az apához. mintha a váratlan. ha apja is megállt. és minduntalan egymásnak ütköztek. és felemelte apja felé. és ha mondani akart valamit. hogy minden erejét a futásra fordítsa.egyszer csak lágy ívben lerepült valami közvetlenül melléje.elhúzta fejét az ajtótól. és Gregor csodálkozva nézte. kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörög. de ártalmatlanul lecsúszott róla. Mindamellett be kellett látnia. és elgurult előtte. hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig. hogy bombázni fogja. és már szinte el is felejtette. annál is inkább. mióta rászokott az újszerű fel-alá mászkálásra. bár voltaképpen már ők maguk is lassan mentek. aki karosszékében ülve hálóköntösben fogadta. mindjárt repült utána a második is. Amint így botorkált előre. kék egyenruhát viselt. amikor esténként hazatért. mint ahogy előző idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. Egy alma volt. a leány ugyanis levetkőztette. mert az apja elhatározta. hogy éppen úgy törődjék a lakás más részein folyó dolgokkal. hiszen új életének első napjától fogva tudta. mintha elektromosság hajtaná őket. De mégis. aranygombos.

Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját. amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan. amelyet már egy-két órával előbb elkezdett élesen figyelni. bár újra meg újra elaludt. arra gondolni sem lehetett -. meghallgathatta beszélgetésüket. aki elárusítónői állást vállalt. hogy továbbra is az asztalnál maradhasson. az anya. ragaszkodott hozzá. és csak nagy üggyel-bajjal lehetett később rávenni. . Igaz ugyan. és Gregor gyakran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét. hogy egyszer majd esetleg jobb beosztásba kerülhessen. amelyre Gregor mindig vágyakozással gondolt a kis hotelszobákban. De makacsságában. az anya és a leány egymást intették csendre. és továbbra is segítségére legyenek. a leány pedig a tollát. így szólt az anyához: .Minek varrsz már megint ilyen sokáig! -. hogy cserélje fel a széket az ággyal. hogy segítsen anyjának. de a folyton fényesített aranygomboktól mégis ragyogó ruhát.Gregor súlyos sebesülése. hogy azok ketten az ajtóig vezessék. hogy a szobáján végigmenjen . és bizonyos fokig közös megegyezés alapján. állapotának rosszabbodásáért viszont. mint valami ellenséggel. és tűrni kell. és mint valami hadirokkantnak egyelőre hosszú-hosszú percekre volt szüksége. de nem állt fel. hol a leányra nézve ezt mondogatta: . úgy vélte. akivel nem szabad úgy bánni. bármilyen gondos volt is az anya és a leány. teljes mértékben kárpótolta az. akinek hatkor kellett szolgálatba állnia. Az apa időnként felébredt. egészen másképp tehát. amióta bankszolga lett. igen nagy szüksége volt az alvásra. ő csak rázta a fejét lassan. de az apán ez sem fogott. és mintha nem is tudná. amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemű közé. egyre csak tűrni. hanem a családi kötelesség parancsa szerint le kell nyelni az iránta érzett undort. hogy estefelé mindig kinyitották a nappali ajtaját.az alma látható emlékeztetőként benne maradt a húsában. Mihelyt tízet ütött az óra. és itt is csak fölöttesének szavára várna. hogy az apa után siessenek. kezdett kétes tisztaságúvá válni. a leány otthagyta leckéjét. negyedóra hosszat. de nyugodtan aludt. mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher. hogy feküdjön le. és míg hálóköntöse ott lógott használatlanul a fogason. amelytől egy hónapon át szenvedett . hiszen itt nem tud rendesen aludni. amikor a nők megfogták a karját. lehunyt szemmel. Így aztán a már kezdetben sem új egyenruha. hízelgő szavakat suttogott a fülébe. és nyomban elaludt újra. szemmel tarthatta a megvilágított asztal körül ülő családot. teljesen felöltözve szendergett a helyén.És a két nőre támaszkodva körülményesen feltápászkodott. hogy aludt. mintha még magának az apának is eszébe juttatta volna. finom fehérneműt varrt egy divatüzletnek. a húga. miközben az anya gyorsan letette varróeszközeit. és maga ment tovább. Mostanában többnyire igen csendesek voltak. mint azelőtt. Bármilyen gyengéd szavakkal nógatta is az asszony és a lánya. Csak akkor nyitotta fel a szemét. . az anya halk.Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. és az apának. mivel senki nem merte eltávolítani -. mint volt. még mélyebbre süllyedt karosszékében. hogy sebesülése következtében Gregor valószínűleg sohasem lesz már olyan mozgékony. ami azóta ragadt rá. s így sötét szobájában fekve. és megpróbálta rábeszélni. a lámpafényben mélyen meggörnyedve. és tűrte. Természetesen ez már nem a régi idők élénk társalgása volt. mintha örökösen készen állna a szolgálatra.hogy a magasban mászkáljon. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében. miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak. és hol az anyára. ott intett nekik. gyorsírást és franciát tanult esténként. Az anya a kabátujját húzogatta. hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja. gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát. hogy elmehetnek. a nappaliban levők számára láthatatlanul.

egy vidéki szálló szobalánya. és elkeseredetten. minden mást az anya látott el sok varrnivalója mellett. mindenfelé csomókba gyűlt a por és a hulladék. a kereskedősegédek és a tanoncok. mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat. A falon piszokcsíkok húzódtak. amely egyébként az egész családot megszállta. mert elképzelhetetlen volt. hogy Gregor egyáltalán belekóstolt-e. pedig éppen olyan jól látta a piszkot. két-három más üzletbeli barátja. de az anya nem kerülhette el büntetését. Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül. de egyiküket sem lehetett rávenni. ami éppen akadt. amire étvágya lett volna. Máskor meg semmi kedve sem volt. Ugyanakkor nála eddig nem tapasztalt érzékenységgel. hogy mennyiért sikerült eladni egy-egy darabot. gondolataiban hosszú idő után újra megjelent a főnök és a cégvezető. Alighogy a húga észrevette este a változást Gregor szobájában. hogy gondoskodjék családjáról. de épp azt határozta el. hogy elvegye. a bárgyú háziszolga. és bár semmit sem tudott maga elé képzelni. És Gregor hátán a seb újult erővel kezdett sajogni. csontos termetű. hiszen őt egy néhány lélegzőnyílással ellátott megfelelő ládában könnyűszerrel elszállíthatnák.érintetlenül otthagyta. Gregor azonban jól tudta. hogyan juthatna az éléskamrába. hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés. hanem reggel és délben. az anya feláldozza magát idegen emberek fehérneműjéért. megdühödött a rossz bánásmódra gondolva. már . hogy elvégezze a legnehezebb munkát. hogy a jelenlegi viszonyok között túlságosan nagy lakásukból nem mehetnek el. Néha arra gondolt. húga nem javult meg. Még az is megtörtént. úgy. akinek komoly szándékkal. amit most mindig este végzett el. de körülményeskedve udvarolt .Gregort bántotta ugyan a sok nedvesség. mint Gregor. mozdulatlanul elterülve feküdt a kanapén -. mint régen. hogy olyan szerencsétlenség sújtotta őket. hogy segítsen rajta és a családján. hogyan tudnák Gregort átköltöztetni. A szoba kitakarítását. hogy mivel szerezhetne neki különös örömet. elsősorban másvalami tartotta vissza a családot a lakáscserétől. amikor eltűntek. kedves. futó emlék. a seprű egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. újra kezébe veszi a család ügyeit. hogy amikor következő alkalommal kinyitják az ajtót. Amit a világ a szegény emberektől megkíván. mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi körükben. amikor anyja és húga lefektették az apát. nem törődve vele. odaát pedig a nők egymásra borulva sírni kezdtek. mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodott. de ennél többre nem telt a család erejéből. őrködött azon. a leány ide-oda szaladgál a vevők rendelkezései szerint a pult mögött. vagy . még ha nem is éhes. már-már összeért az arcuk. hogy többet törődjön Gregorral. hogy el kellett adni különféle családi ékszereket. egy hatalmas. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatást rendezett Gregor szobájában. Grete . és visszatértek a nappaliba. gyorsabban nem is lehetett volna elintézni. amint Gregor erről esténként értesült. és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: . ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesnek . De maradhatott volna ott akár hetekig is. azután este. mielőtt elszaladt az üzletbe. amikor közösen megbeszélték. hanem közelebb húzódtak egymáshoz. a cselédlányt mégis elbocsátották.Csukd be az ajtót. hogy nem nyúl hozzá. de nem nyúltak a munkájukhoz. mire Gregor körül újra sötét lett. Gregor ezekben a különösképp jellemző sarkokban állt.valamennyien megjelentek idegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve. Eleinte. és Gregor örült. amikor húga bejött. hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásáért. De leginkább arra panaszkodtak. Húga most már nem törte a fejét. mégis terveket szőtt. amelyeket repeső boldogsággal vett föl azelőtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünnep alkalmából. ami megilleti. lobogó ősz hajú bejárónő jött most reggelenként és esténként. az apa a tízórait hordja a kis banktisztviselőknek. egy kalaposbolt pénztárosnője.. vagy éppenséggel száraz szemmel meredtek az asztalra. azt ők a végsőkig teljesítik. sebtében betaszított a lábával Gregor szobájába valamilyen ételt. hogy Gregor szobájának takarítása az ő kiváltsága maradjon.Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje.amint leggyakrabban történt .

az apa természetesen felriadt karosszékében . csak fölemelt egy széket az ajtó mellől. akkor sem lett volna szükség arra. hogy alkalomadtán egyszer majd visszaviszi ezeket a tárgyakat. noha nem üldözte senki. hogy az anya helyettesítse. de éppen a szobájabeli változásokkal békült ki hamar.No. aki már nem volt ura önmagának. mozdulatlanul.Gyere csak ide. és órák hosszat tartogatta benne. Amit nem tudtak éppen mire használni. egyszerűen behajította Gregor szobájába. amikor Gregor visszafordult. hogy azokat a dolgokat. hogy csak akkor fogja becsukni a száját.szaladt is be a nappaliba. vagy kidobja együtt valamennyit. kis öklével az asztal püfölte. amit nem lehetett eladni. és csodálkozva megállt. hacsak Gregor a lomok között átvergődve el nem mozdította őket a helyükről. és kitátott szájjal megállt. ahol a dobás után földet ért. nemcsak a szobájukban. A bejárónőnek talán az volt a szándéka. de eldobni sem akartak.heves eső verte az ablaktáblákat. vén ganajtúró! . berakták ebbe a szobába. A hamuláda és a szemétláda a konyhából szintén. mert nem volt elég szabad helye a mászkáláshoz. azt a bejárónő. mint azelőtt. Gregor annyira elkeseredett. amely bedobta. bár az efféle kirándulások után szomorúan és holtfáradtan gubbasztott újra órák hosszat egy helyben. amelyeket máshol nem tudtak elhelyezni. világosan közölve szándékát. hogy azért nincs étvágya.mind a hárman körszakállt viseltek. Gregor ekkor már szinte semmit sem evett. véletlenül benyitott Gregor szobájába. amit a szülők . . hogy Gregor önkényes. az egész háztartásban. Ha véletlenül épp arra járt. később azonban egyre növekvő kedvteléssel. Megszokássá vált a családban. De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is. hanem ha már itt béreltek szobát. A bejárónő azonban nem ijedt meg. nézd csak. hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában. Hiszen ott volt a bejárónő.először csak csodálkozva és tétlenül szemléltek. hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót. majd lassan ők is feleszméltek: az apa jobb felé szemrehányást tett az anyjának. és épp elég ilyen holmi volt. játékból egy falatot a szájába vett. hogy mintha támadni készülne. közben az anya megpróbálta bevonszolni a hálószobába az apát. talán már a közeledő tavasz jeléül -. amikor a bejárónő megint hívogatni kezdte.Na. Gregor pedig hangosan sziszegett dühében. Azóta nem mulasztotta el egyszer sem. de arra sem. Berendezési tárgyaik legnagyobb részét magukkal hozták.kérdezte. . akit rázott a zokogás. igazán nem kíváncsiskodásból. de azért lassan és nehézkesen szembefordult vele. Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal. valójában azonban ott maradt minden azon a helyen. akinek mindig minden nagyon sietős volt. tulajdonképpen nem undorodott Gregortól. amikor a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára. mi van. ahol ki volt készítve az étel. Ez az öreg özvegyasszony. Így sok minden fölöslegessé vált. nem jössz? .kínosan ügyeltek a rendre. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónőnek. Mindez Gregor szobájába vándorolt. kezét összefonta a mellén. Egyszer. Gregor szerencsére legtöbbször csak az illető tárgyat és a kezet látta. aztán többnyire kiköpte. haszontalan zaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel . Ezek a komoly urak . a vén ganajtúró! Erre a szólítgatásra Gregor nem válaszolt. és bár anyja esdekelve kitárta karját. a leány. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tűrtek meg. amelyeket valószínűleg barátságosnak vélt. és be ne nézzen Gregorhoz. bal felé viszont rákiabált lányára. mint például: . hogy Gregort ennyire elhanyagolják. mert szobájának állapota szomorúsággal tölti el. amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította . mélyen megsértve. aztán nyugodtan letette a széket a sarokba. aki hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erős csontozatával. és amikor megpillantotta Gregort. sírógörcsben tört ki. eleinte kényszerűségből. mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlőnek. hogy senkinek sem jut eszébe becsukni az ajtót. hogy éppen úgy gondoskodjék Gregorról. mintha ki sem nyitották volna az ajtót. és megkímélni őt ettől a látványtól és lármától. különösen a konyhában. csak úgy tett. aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni.vagy: . Először azt hitte. hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását.

le sem mertek ülni saját székükre. ha fogatlan. és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa. ezek az urak milyen jól táplálkoznak. és nem kell-e visszaküldeni esetleg a konyhába. hogy egész idő alatt egyszer is hallotta volna megszólalt a hegedű a konyhában. Az apa azonban. villát vettek a kezükbe. Maga a család a konyhában evett. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá. amikor nyitva volt az ajtó. hiszen már sok estét akkor sem használt ki. adott egy-egy lapot a másik kettőnek. Különösnek tetszett Gregor számára. és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott. mert a por. és kést. és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval. Meghallhatták őket a konyhában. feküdt szobájának légsötétebb sarkában. enni kezdtek. hogyne! . Gregor a zene vonzására kissé előbbre merészkedett. Lám. és vártak.Mivel az albérlők néha vacsorájukat is otthon. egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt.Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk. hogy az utóbbi időben ennyire nincs tekintettel a többiekre. aki középen ült. Egyszer azonban a bejárónő félig nyitva hagyta a nappaliba nyíló ajtót. A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak. szinte teljes csendben. és sapkájával a kezében. mintha ő volna a hegedűs. "Van nekem étvágyam . az anya a kottával. az anya és Gregor szokott ülni.Ó. és feje már a nappaliban volt. lábujjhegyen odamentek az előszobaajtóhoz. egyikük. hogy milyen figyelmes.kiáltott az apa. A leány mindent nyugodtan előkészített a játékhoz. Az asztal felső végére ültek. csak nem ilyesmire. hogy az evés sokféle zaja közül mindegyre a fogak rágását hallotta. elég omlós-e. a középső újságot vett elő. és ott összeszorulva megálltak. Nem is igen csodálkozott. jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélyesztette. és akkor is nyitva volt még. felálltak. és az anya meg a leány. apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait. mintha az urak meg akarták volna neki mutatni. és ő az egyik sarokban ült le. de Gregor könnyű szívvel lemondott az ajtó kinyitásáról. és mértékadó tekintélynek látszott a másik kettő szemében. hogy az evéshez fogak kellenek. és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal. az anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket. mert ott hagyta a széket. a nappali ajtaja némely estéken csukva maradt. ahol azelőtt az apa. őt magát is . Az urak visszamentek a szobába. azelőtt büszke volt rá. nem megy vele semmire. mintha meg akarták volna vizsgálni evés előtt az ételt. nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk. mert az apa felkiáltott: . és meggyújtották a villanyt.Gregor nem emlékezett. nyilvánvalóan azért. Nagy gőzfelhő szállt fel az ételből. amikor a szobaurak este beléptek. . és csakugyan. Az urak már befejezték a vacsorát. hogy megállapítsa. Az urak valamennyien fölálltak. most fellélegezve egymásra mosolyogtak. az apa az ajtónak támaszkodott. és székükben hátradőlve olvasni és dohányozni kezdtek.mondta a középső úr -. egy szelet húst még a tálon kettévágott. akik feszülten figyelték. s a család észre sem vette. én meg majd fölfordulok!" Éppen ezen az estén . és mormoltak valamit a szakállukba. a leány pedig a hegedűvel. a szülők. ahová az úr tette. kibontották asztalkendőjüket. amely egész szobáját belepte. és játszana itt benn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb. Meg volt elégedve. . A leány játszani kezdett.mondta magában Gregor gondterhelten -.Ellenkezőleg . Mikor aztán magukra maradtak. mielőtt kiment a konyhába. a közös nappaliban fogyasztották el. Amikor a hegedű megszólalt. fölkapták a fejüket. Az ajtóban rögtön meg is jelent az anya egy tál hússal. bement a nappaliba. hogy elrejtőzzék. akik azelőtt sohasem adtak ki szobát.

olyan közel. mert itt senki sincs. lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz. hogy mielőtt Gregort visszakergetné. A családot teljesen lefoglalta a hegedűjáték. Az apán. nincs rajta sem szalag. födetlen. egyre tuszkolta őket. ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. mint régebben naponta többször is. amíg él. és fejét egészen a padlóig eresztette. aztán elrendeződnek az ágyakon. hogy előrenyomul egészen húgáig. halk beszélgetés közben. akik először kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helyezkedtek el. és átszaladt a szomszéd szobába. hogy eltökélt szándéka volt beíratni a konzervatóriumba. és hátát a szőnyeghez dörzsölje. a szobaurak viszont. mintha még most is játszana. megállásra kényszerítve az apát. rászegezte mutatóujját a lassan előmászó Gregorra. és ott is maradtak. és ezzel jelet ad neki.kiáltotta a középső úr az apának. hogy lehetőleg találkozzék pillantásukkal. Hát állat ő. a középső úr először fejét csóválta. először lesz hasznára szörnyű külseje. megelégelték az egész előadást. Soha többé nem engedi ki a szobájából. nem törődve semmiféle ellenkezéssel. semhogy. hogy tudtuk nélkül olyan szomszédjuk van. amellyel mégiscsak tartozott albérlőinek. hanyatt feküdjön. Közben a leány magához tért zavarodottságából. és hogy ezt. El volt szánva. és csak udvariasságból tűrték.karácsony csak elmúlt már? . hogy az apa viselkedése miatt. és továbbra is a kottát nézte. amely az áhítozva keresett. hogy rá se hederített senki. nem lehetett tudni. előbb még megnyugtassa az albérlőket. ami bizonyára zavarta a leányt. Az apa. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésnyit tovább nyomulni előre a nappali tiszta padlóján. hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte. egyszerre áll majd őrt szobájának minden ajtajánál. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit.mindenkinek megmondta volna. fontosabbnak tartotta. Pedig a húga olyan szépen játszott. A hegedű elnémult. hanem önként maradjon nála. hogy szép vagy szórakoztató hegedűjátékot vártak. A napnál is világosabban látszott. megint annyira úrrá lett önfejűsége. ismeretlen táplálékhoz vezet. Arcát féloldalt hajtotta. Látni lehetett. és csak lassan hátráltak szobájuk félé. és akkor ő majd megsúgja neki a titkot. amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepülnek a levegőbe. és rámosolygott barátaira. amely a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el. és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna őket. aki úgy méltányolná a játékát. hogy jöjjön az ő szobájába hegedűjével. és dühösen ráfúj a támadókra. elkészült az ágyazással. de feltételezésükben csalódtak. és vizsgálódó. és megpróbálta széttárt karral visszaterelni őket a szobájukba. de túlságosan közömbös volt minden iránt. üljön le melléje a kanapéra. mélabús tekintettel követte a hangjegyeket. hirtelen összeszedte magát. mint Gregor. ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az oldalán. míg a szoba ajtajában a középső úr nagyot nem dobbantott a lábával. Igaz. bár azok csöppet sem voltak izgatottak. Különösképp az a mód árulta el nagy idegességüket. hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. . ahogyan ő tudná. úgy látszik. letette a hangszert anyja ölébe . még a székén ült -. legalábbis addig nem. vagy annak felismerésétől. egyúttal pedig testével eltakarni előlük Gregort. Csak tuszkolta. Az apa odasietett hozzájuk. . hogy megfeledkezett minden tiszteletről. Gregor egy kicsit még előbbre mászott. idegesen cibálták szakállukat. szaporán ziháló tüdővel.teljesen elborította. amely. miközben az apa aggodalmasan figyelte őket. húga azonban ne kényszerből. és egyetlen szót sem vesztegetve. hogy valamennyien beláthattak a kottába. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni. most látta meg az utat. ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe. úgy látszik. ők is széttárták karjukat. aztán újra Gregorra pillantott. az elmúlt karácsonykor .és hajszálakat. cérna. ahová az apa tuszkolása nyomán már gyorsabban közeledtek az urak. Magyarázatot kértek az apától. és Gregor fölemelkedik a válláig. Még mielőtt az urak elérték volna a szobát.Samsa úr! . se gallér. mint a hegedűjáték. és megcsókolja a nyakát. megrántja a szoknyáját. hajtsa le hozzá a fülét. és miután a hegedűt és a vonót egy ideig ernyedten lógatta kezében. és kisurrant. mióta az üzletbe jár.az anya légzési nehézségekkel küszködve.

és maga elé nézett.higgyék el . és tekintetével megkereste az anyát és a leányt is -. hogy erre gondolni sem lehet.És olyan heves zokogásban tört ki. Még a hegedű sem ijesztette föl. Ha ti nem látjátok is be.mondta a leány most közvetlenül az apának. szobámat azonnal felmondom.Ha megértene bennünket. . Szinte bizonyosra vette. amely sírás közben fogta el. e szavakkal: .. és időnként ránézett a csendes Gregorra. s ezért csak ennyit mondok: meg kell próbálnunk megszabadulni tőle. meg sem tudott mozdulni. A leány odasietett anyjához.De gyermekem .Ha megértene bennünket ..Igaza van. . ez így nem megy tovább. és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe. . Ha már az embernek annyit kell dolgoznia. két barátja meg is szólalt nyomban. de talán a sok éhezés okozta gyengeségtől is. játszadozni kezdett sapkájával a tányérok között.. de még mennyire . amit eddig itt töltöttem.Elhallgatott. azt hiszem. . Az anya még most is zihálva lélegzett. még megöl benneteket. amikor az anya reszkető ujjai közül kicsúszva leesett a földre. és bevezetésül az asztalra csapott -. . Erre a középső úr megragadta a kilincset.Mi is azonnal felmondunk. A csalódástól.mondta kezét fölemelve. És valóban.Meg kell próbálnunk megszabadulni tőle . mert az anya a köhögéstől nem hallott semmit -. azt viszont még fontolóra veszem. Az apában mintha határozottabb gondolatok ébredtek volna a leány szavai nyomán.mondta az apa részvevően és feltűnő megértéssel -. ahol az urak tetten érték. Természetesen arra az időre sem fizetek semmit.mormolta az apa. és rettegve várt. hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító állapotra s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -. . aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla..mondta a leány. de fejének heves billegése arra vallott. én belátom. és nagy robajjal becsapta az ajtót. akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. szemében eszelős kifejezéssel. amelyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon. látom előre. hogy könnyei ráfolytak anyja arcára. Nem akarom ez előtt a szörnyeteg előtt a bátyám nevét kiejteni. és ellentmondott előbbi magabiztosságának. . mint nekünk mindnyájunknak. Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez. hogy gondozzuk és elviseljük. hogy már a következő pillanatban kirobban körülötte az általános összeomlás.. senki semmilyen szemrehányást nem tehet nekünk. de a leány sírás közben hevesen megrázta a kezét. és megzendült. Mindent elkövettünk. hogy ez lehetetlen -. és szemét lehunyva magába fogadta a leány meggyőződését. hogy nem alszik. Én sem bírom tovább. .Kedves szüleim . mintha csak a szokásos esti szunyókálásra dőlt volna le. . mint aki vár valamire. .ismételte meg az apa.mondta az apa félig kérdően.könnyűszerrel megalapozható követeléssel. hogy terve nem sikerült. és megfogta a homlokát. akkor képtelen elviselni még ezt az örökös itthoni gyötrődést is. Gregor egész idő alatt csendben azon a helyen maradt. ami emberileg lehetséges. hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen . hát mit tegyünk? A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül. és belezuhant. felült.Ezennel kijelentem . De így.

Folyton csak a gyors mászásra figyelt. jóformán észre sem vette. valósággal ellökte magát a székétől. minden rá volt bízva. hogy olyan sokáig azt hittük. és végül teljesen megszűnnek. hogy ez Gregor. mintegy a lány védelmében. apám. Nézd csak. Amikor kora reggel megérkezett a bejárónő . hogyan tehette meg rövid idővel ezelőtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban. és magától elment volna.kiáltotta oda a szüleinek. Akkor nem volna fiunk. Mikor már az ajtónál volt. Csak attól a gondolattól próbálj megszabadulni. Jó szándékát. hogy jövetelétől fogva sehol a lakásban . Egyébként nem sürgette senki. hogy mellőzze. hogy el kell tűnnie.Nem maradhat itt . az ajtót rögtön becsukták. Így viszont üldöz bennünket ez az állat. Ekkor feje. milyen hosszú. Hamarosan fölfedezte. és felőle akár az utcán is éjszakázhatnánk. és időnként meg is kellett pihennie. és apja mögé sietett. mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni. sőt azt találta természetellenesnek. .nagy erővel és nagy sietségében. hogy lábacskái megroggyantak. a leány átfonta karjaival apja nyakát. az ijedelem már el is múlt. apám . amelyet egészen belepett a por.gondolta Gregor. annyit mégis látott.. de úgy érezte. az apa és a leány egymás mellett ültek. elreteszelték és kulcsra zárták. egyetlen kiáltása sem zavarja. majd a padlóhoz ütötte. és észre sem vette. visszafordította a fejét. De Gregornak eszébe se jutott. hogy ő az. szeme a kimerültségtől majd leragadt. de nem tudta visszafojtani. Megállt és körülnézett. Meggyőződése. Húga volt az. Voltak ugyan fájdalmai egész testében. már rég belátta volna. még határozottabb volt. és nem is értette. aki pusztán a lány viselkedésétől felindulva szintén fölállt. A rohadt almát a hátában és gyulladt környékét. mert kínzó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett. Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ült a székén.És Gregor számára teljesen érthetetlenül annyira megrémült. és újra munkához látott. még megélte.Végre! . hogy még az anyját is otthagyta. amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. félig kitárta előtte. és karját. Már állva várt. Valamennyien némán és szomorúan néztek rá. és ezzel csakugyan feltűnést kelthetett. Éppen a mi szerencsétlenségünk. Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. hogy semmi sem változott mögötte. De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna. hogy mostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon.kiáltotta a leány -. egymás után többször fölemelte. és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete. már megint kezdi! . A mögötte felcsapó hirtelen lármától Gregor annyira megijedt. A lassú derengést. aki ennyire sietett. hogy valakit is megijesszen. ha lehet. akit közben elnyomott az álom. Amikor a fordulást befejezte. úgy csapkodta az ajtókat. Egyébként viszonylag jól érezte magát. elkergeti az albérlőket. hogy emberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal. húgát legkevésbé. és tiszteletben tarthatnánk emlékét. csak ne kelljen Gregor közelében maradnia. hogy a családnak egyetlen szava. ha nem is egészen. amely szobájától elválasztotta. már nem akaratának irányítására. felismerték. Gregor nem is hallotta könnyű lépteit. Nem csodálkozott rajta. amikor megfordította a zárban a kulcsot. csak a húga állt föl közben. Szuszogott az erőlködéstől. lehanyatlott. hiába kérték többször is. mert a nyaka kezdett megmerevedni. már alig érezte. de tudnánk tovább élni. Csak meg akart fordulni. hogy visszamásszon a szobájába. Csodálkozott a nagy távolságon. aztán fürgén odaugrott.kérdezte magától Gregor. mintha ezek a fájdalmak fokozatosan enyhülnének. rögtön elkezdett egyenesen visszamászni. ez az egyetlen mód. Az üres és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is. "És most?" . Utolsó pillantása anyját érintette. és körülnézett a sötétben.kiáltott fel hirtelen -. úgy látszik. hogy most már végképp nem tud megmozdulni. "Most már talán megfordulhatok" . amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak előtt. mint a húgáé. Alighogy a szobájába ért. nyilván el akarja foglalni az egész lakást.

hogy jöjjenek Gregor szobájába.Jöjjenek csak. így szólt: . megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. de aztán hagyta. és kérdően ránézett a bejárónőre. milyen sovány volt. ott fekszik. Samsa úr vállára terítette a paplant. dühbe gurult. és más sem volt. . hálát adhatunk Istennek.Meghalt? . Grete. mintha le sem feküdt volna. . ahogy bevittem. Amikor ez is sikertelennek bizonyult. Samsáné megmozdult. az albérlők beköltözése óta Grete itt aludt. Samsáné asszony csak úgy hálóingben. megdöglött. ami elterelte volna róla a figyelmet. De hiszen már régóta nem is evett semmit. A bejárónő azonban szájára tette az ujját. noha maga is megvizsgálhatott volna mindent. Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja. Grete. . most lehetett látni igazán. bement szülei után a hálószobába. csak aztán fogták fel szavainak jelentését.Meghiszem azt . Grete időnként odanyomta arcát apja karjához.Nézzétek csak. Mindnyájuk szeme ki volt sírva kissé. mintha le akarná fogni a seprűt. visszavisszanézve a holttestre.mondta Samsáné fájdalmas mosollyal.kérdezte Samsáné. .Hol a reggeli? . füttyentett egyet. .Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt.mondta Samsa úr -. Bár kora reggel volt. Mikor aztán felismerte a valódi tényállást. mert már nem emelték fel lábacskái. és Grete. megfeledkeztek róluk.kérdezte a középső úr mogorván a bejárónőtől. hanem felrántotta a hálószoba ajtaját. Közben a nappali ajtaja is kinyílt.mondta a bejárónő. és kezüket kissé viseltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában. Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor először semmi különöset nem észlelt.Nos . és játssza a sértődöttet. egy kicsit hozzánk .Gyere be. és gyorsan és némán intett az uraknak. Azt gondolta. .Keresztet vetett. és csodálkozva keresték a reggelijüket. tágra nyílt a szeme. teljesen fel volt öltözve. és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemét a seprűvel. hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosszú seprű. és csak akkor figyelt fel. feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. aki le sem vette a szemét a holttestről.nem lehetett többé nyugodtan aludni -. a másikon leánya. és harsányan bekiáltott a sötétbe: . Be is mentek. A bejárónő becsukta az ajtót. Úgy hoztam ki az ételt. és előbb le kellett küzdeniük a bejárónő okozta ijedtségüket. és a három nő követte példáját. amikor minden ellenállás nélkül arrébb tudta tolni a helyéről. Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kiszálltak ágyukból. A három albérlő kilépett a szobából. már némi langyosság vegyült a csípős levegőbe. sápadt arca is erre vallott. és nem sokáig késlekedett. és meglökte Gregort. tisztára döglötten! A Samsa házaspár felült a családi ágyban. sőt anélkül is meggyőződhetett róla. . . és beléptek Gregor szobájába. és megjelent egyenruhájában Samsa úr. egyik karján felesége. nézzék meg. és szélesre tárta az ablakot. Elvégre március vége volt.

Samsa úr tágra nyílt szemmel csak biccentett néhányszor. amelynek alaptalan volta nyilvánvalóvá vált. és úgy nézett fel Samsa úrra. A másik kettő egyfolytában dörzsölte hátrakulcsolt kezét. ahogy mondom . a két nőt továbbra sem engedve el maga mellől. a bejárónőnek egyszeriben eszébe jutott. hogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét. kihúzták botjukat az ernyőtartóból. . Samsa úr az igazgatóságának. szóval abból. Mialatt írtak.Azonnal távozzanak a lakásomból . annál jobban csökkent irántuk a Samsa család érdeklődése. a padlót nézte. némán meghajoltak. . hanem szükségük is volt rá mindenképp. a két nővel együtt kilépett az előtérre. . Samsa úr és a nők lassan elengedték a korlátot. Elhatározták. mintha most rendeződnének át a dolgok a fejében. bizalmatlanságában. aki észrevette. Samsa úr..Mi tetszik? . mintha folytatni akarnák az írást. . mintha hirtelen elhatalmasodó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne. amikor a bejárónő továbbra sem mozdult. Grete pedig a principálisnak. és amikor büszke tartásban. mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivalója volna a család számára. Samsa úr. és láthatóan sértődötten odakiáltotta: .Mit akar tulajdonképpen? . és csupán akkor néztek föl bosszúsan. a bejárónő őt tartotta leginkább tiszteletben. és az ajtóra mutatott. kinyújtott kézzel határozottan elhárította. A bejárónő mosolyogva állt az ajtóban. majd magasan fölöttük egy henteslegény. ami számukra csak kedvezően végződhetik. ha alaposan kikérdezik. és zavart okozhat a vezérükkel való összeköttetésben. Az előszobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról. Erre a középső úr valóban kiment nagy léptekkel az előszobába. hogy a bejárónő most részletesen el akar mesélni mindent. hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják. amint a három úr.Úgy értem. és két kísérőjével egy vonalban megindult a középső úr felé. most valósággal utánaugrottak. hogy mennyire siet. Leültek tehát az asztalhoz. Samsáné a megbízójának.Akkor hát elmegyünk . lassan ugyan. és kezdtek odafigyelni. Már el van intézve. és a barátságos nevetéstől nem is tudta mindjárt folytatni -. kosárral a fején elhaladt mellettük. ezt a munkaszünetet nemcsak megérdemelték.kérdezte kissé megrökönyödve a középső úr. Lazán ingott kalapján a csaknem egyenesen fölmeredő strucctoll.felelte Samsa úr. mert végzett a reggeli munkájával. a korlátnak dőlve végignézték. a lépcsőház egy bizonyos kanyarulatában minden emeleten eltűnnek. Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak. amellyel a bejárónő már eddigi szolgálata során is sok bosszúságot okozott Samsa úrnak. A három levélíró először föl se nézett.mondta aztán. és írtak három bocsánatkérő levelet. . akiknek keze megnyugodott egy ideje. bejött a bejárónő. és édeskésen mosolygott.Hát .kérdezte Samsa úr. és elhagyták a lakást. de csak akkor fogja megmondani. barátai. de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsőn.Hogy érti ezt? . minél lejjebb értek.válaszolta a bejárónő. mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek. és néhány pillanat múlva újra előbukkannak. hogy Samsa úr megelőzheti őket. és közölte. A középső úr csendesen állt a helyén.mondta Samsa úr. és megkönnyebbülten visszatértek a lakásba. . hogy elmegy. mintha attól félnének.kérdezte Samsáné. csak biccentett. ne csináljanak gondot maguknak. Mivel nem adhatta elő beszámolóját.

megölelték. Kényelmesen hátradőlve ülésükön megbeszélték jövőbeli lehetőségeiket. Györffy Miklós fordítása TARTALOM . amikor útjuk céljánál leányuk elsőnek ugrott fel. A két nő nyomban engedelmeskedett. és kiderült. Aztán így szólt: . A helyzetükön pillanatnyilag természetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben. amelyet még Gregor választott ki. melyet elárasztott a meleg napfény. amit már hónapok óta nem tettek. a városon kívülre.igen kedvező és különösen a későbbiekre nézve sokat ígérő. hogy az utóbbi időben a sok csapás közepette. és kimentek villamossal a szabadba. és gyorsan befejezték levelüket.aztán vadul megfordult. mintha új álmaik és jó szándékaik megerősítését látnák. . Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat.Agyő mindenkinek! . Hármasban ültek a kocsiban. együtt mind a hárman. újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat.tulajdonképpen még nem is kérdezték ki egymást ez ügyben . mert mind a három állás . Samsa úr feléjük fordult székében. Elcsendesedve és szinte öntudatlanul megértő pillantásokat váltva arra gondoltak. és irtózatos ajtócsapkodások közepette elviharzott a lakásból. érett leánnyá fejlődött. a bejárónő.mondta Samsa úr. odasiettek hozzá. hogy közelebbről megvizsgálva nem is olyan rosszak. amelytől orcái kissé elhalványultak. itt az ideje. hogy elcserélik a lakást. Aztán elmentek a lakásból.No. Legyetek egy kissé rám is tekintettel. Mialatt így beszélgettek.Este elküldjük . és egymást átölelve ott maradtak. ahogy egyre jobban megélénkülő leányukat figyelték. és kinyújtóztatta fiatal testét. az ablakhoz léptek. gyertek már ide. de sem feleségétől. És úgy érezték. sem lányától nem kapott választ. Felálltak. Grete szép. hogy derék férjet keressenek a számára. de jobb fekvésű és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál. Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tűnt fel. úgy látszik. és egy ideig csendben figyelte őket.. kisebb és olcsóbb.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful