Az átváltozás

1 Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt. "Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között. Az asztalon kicsomagolt posztómintagyűjtemény hevert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -, fölötte pedig ott lógott a kép, amelyet nemrég vágott ki egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szőrmekalapban és szőrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltűnt nehéz szőrmemuffjában, amelyet a szemlélő felé nyújtott. Gregor tekintete ezután az ablakra vetődött, és a borongós időtől - hallani lehetett, amint esőcseppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit még aludnék, és elfelejteném ezt az egész őrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megszokta, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordulni. Bármekkora erővel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Már vagy százszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak akkor hagyta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyű, tompa fájdalmat érzett az oldalában. "Istenem - gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátán az ágydeszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszkető helyet, amelyet csupa kis fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje őket; egyik lábával meg akarta tapogatni a viszkető helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott. Újra visszacsúszott előbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolondít. Az embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én például a délelőtt folyamán visszamegyek a vendéglőbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak még a reggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a főnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja, nem járnék-e jól? Ha szüleim miatt nem türtőztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a főnököm elé, és amúgy istenigazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is micsoda furcsa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráadásul egész szorosan oda kell állnia a főnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve minden remény; ha egyszer együtt lesz a pénz, amiből kifizethetem neki szüleim adósságát - nem tarthat tovább öt-hat évnél -, mindenképpen megteszem. Az lesz majd a nagy üzlet. Egyelőre azonban föl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom."

És ránézett az ébresztőórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" gondolta. Fél hét volt, és a mutatók békésen haladtak előre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé járt. Nem szólt volna az ébresztőóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; biztosan szólt is. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengető csörömpölést? Nos, ha nyugodtan nem is, de valószínűleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következő vonat hétkor indul, eszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva, magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérné is a vonatot, a főnök dörgedelmeitől már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonathoz, és mulasztásáról már rég leadta a jelentést. A főnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha beteget jelentene? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egyszer sem volt beteg. A főnök biztosan kijönne a betegsegélyező orvosával, szemrehányást tenne a szülőknek lusta fiuk miatt, és minden ellenvetést megelőzne azzal, hogy a betegsegélyező orvosára hivatkozna, aki másfajta embert nem is ismer, csak makkegészséges munkakerülőt. És nem volna ebben az esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú alvás után csakugyan fölösleges álmosságtól, Gregor valóban jól érezte magát, sőt alaposan meg is éhezett. Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - az óra éppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón. - Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni? A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor részletesen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakra szorítkozott: - Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is. Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, mert anyja megnyugodott ettől a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta a többi családtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogott is az egyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével: - Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idő múlva újra megszólalt mélyebb, figyelmeztető hangon: - Gregor! Gregor! A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan: - Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire? Mindkét oldalra így felelt Gregor: - Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hosszú szünetekkel minden feltűnő vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga tovább suttogott: - Gregor, nyisd ki, könyörgök.

" És most nekilátott. felvilágosította. mintha a tökéletes csendtől várná a dolgok valóságos és természetes rendjének visszatérését. Ez ment is könnyen. akkor már jobb. hogyan fognak mai képzelődései lassan szétoszlani. és áldotta utazásaiból eredő óvatosságát. ha csak egy kis reménye is van. hogy kinyissa. talán a rossz fekvés okozta. és látta. Hátát keménynek érezte. hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle. és legokosabb mindent feláldozni. mintha szabadjára engedték volna őket. a reggeli köd látványából. okvetlen ki kell jutnom teljesen az ágyból. nem sok biztonságot és bátorságot meríthetett. "Már hét óra . az ablakra vetette a tekintetét. "Csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban" . csak föl kellett kissé fújnia magát. amikor Gregor már-már megvadulva. Először testének alsó felével akart kijutni az ágyból. és végül. mert ha a végén így esik le. amelyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége. Ha be akarta hajlítani az egyiket. ebben nem is kételkedett. enyhe fájdalmat. hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból. Ezután felsőtestével próbált kijutni az ágyból. Emlékezett rá. rosszul választotta meg az irányt. de sajnos. hogy ily módon tovább csússzon. s nem találta a módját. ha meg nem sérül a feje. ha a szőnyegre esik. Márpedig semmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét. de ez az alsó rész. helyettük viszont csak a sok lábacskája volt. amelyik kiegyenesedett. fájdalmas izgalommal izgett-mozgott. súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordulását. nehézkesnek bizonyult. Először nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni. kész csoda lesz. Közben nem feledkezett meg arról sem. még dühösebben viaskodnak egymással. és az égő fájdalom. ha lehet. amikor újra ütött az ébresztőóra -. mely már a keskeny utca másik oldalát homályba burkolta. és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt.Gregornak azonban esze ágában sem volt. hogy pillanatnyilag talán éppen testének alsó fele a legérzékenyebb. és még most is mekkora a köd. De mikor hasonló erőfeszítés után felsóhajtva újra előző helyzetébe került. amelyet egyébként még nem látott és nem is tudott pontosan elképzelni. amilyen élesen csak tudta. mint az alapos megfázásnak. hogy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót. s csak aztán mérlegelni a továbbiakat. Az ilyen pillanatokban. és szélessége.gondolta Gregor. amelyet esés közben mereven fel fog tartani. Aztán így szólt magában: "Mielőtt negyed nyolcat ütne. a levegőben. De mikor végre szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül. amelyet érzett. és már le is csúszott. hogy merő képzelgés. hogy rendet és nyugalmat teremtsen ebben az önkényeskedésben. Ha így esik ki. már hét óra. amelyről fölkeléskor kiderült. nekiütődött az ágy alsó végének. és kíváncsian várta. mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással. fáradtan sóhajtozva.gondolta. hogy lehetetlenség az ágyban maradnia. és fejét óvatosan az ágy széle felé fordította. erre már rájött. minden erejével kíméletlenül előrelökte magát. A folytatás viszont nehezebben ment. Egyébként addig majd jön is valaki az üzletből. közben az összes többi felfokozott. ha az ágyban marad. az utazók egyik foglalkozási betegségének előjele. lassan mozdult. feje. Leginkább az . mert az üzletet hét előtt nyitják. az volt az első. valószínűleg nem sérül meg. hogy érdeklődjék utánam." És kis ideig nyugodtan feküdt. Hogy hangjának elváltozása nem más. a kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt. aligha történik baja. A takarót ledobni igen egyszerű volt. higgadt megfontolás. újra arra gondolt. amit akart. hogy emlékezetébe idézze. hogy ezáltal kiszabadulhat az ágyból. félelem fogta el attól. és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket. különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. hogy a lábai. felöltözni és mindenekelőtt megreggelizni.

csak hintáztatnia kellett magát a lendületből -. mit mondjunk neki.okozott gondot neki. teljes erővel kivetette magát az ágyból. . mint ma vele. hogy a tompa zaj nem is volt olyan feltűnő. így történt. csak bedugnák karjukat domború háta alá. amíg átlendül a hasára a padlón.Tudom . Gregor megpróbálta elképzelni. . mi van vele . ahol remélhetőleg majd lábacskáit is lesz mire használnia. és érdeklődik. mint inkább az izgalom hatására. itt a cégvezető úr.szólalt meg most apja a bal oldali szobában -. de annyira.Gregor . és kinyitotta. hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezető eszére lehet rábízni? És nem annyira valódi elhatározás következtében.bőven elég lenne.gondolta. "Nem nyitják ki" . ha segítségére jönnének.ha egyáltalán szükség van erre a kérdezősködésre -.mondta Gregor halkan. robajról voltaképp nem lehetett beszélni. itt a cégvezető. Hangos csapódás hallatszott. Nos. Majd szíveskedik eltekinteni a szobádban levő rendetlenségtől. magának a cégvezetőnek kellett eljönnie. Nyisd ki tehát. Kissé felfogta az esést a szőnyeg.Valami leesett odabenn . mint gondolta.az új módszer inkább játék volt. Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan. Mégis meg kell próbálnia. . és Gregor háta is rugalmasabb volt. Két erős ember . De szinte nyers válaszul erre a kérdésére a cégvezető néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában. Már odáig jutott. hogy az ajtók be vannak zárva. miért nem utaztál el a korai vonattal. és már tudta is. a lehetőségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. ha valósággal képtelen felkelni az ágyból? Valóban nem lett volna elég. hogy olyan cégnél szolgáljon. Miért is ítéltetett Gregor arra a sorsra. mint erőfeszítés. eltekintve attól. és ezzel az egész ártatlan család tudomására hozni. mely Gregort e gondolatok közben elfogta. és most dühében és fájdalmában ide-oda forgatta. De azután a cselédlány. míg lábacskái annál sebesebben táncoltak. mint máskor. és a szőnyeghez dörzsölte. hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát. amellyel majd az esés jár. természetesen most is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment. eszébe jutott.apjára és a cselédlányra gondolt . ha akár csak egy-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében. Egyébként veled is személyesen akar beszélni.és akkor csengettek a lakásajtón. és akkor csak ki kellene várniuk óvatosan. azt bizony beverte. nem merte felemelni a hangját. lehajolnának terhükkel. nincs köztük egyetlen derék. mert öt perc híján negyed nyolc volt . az ajtót. kihámoznák az ágyból. "Valaki az üzletből" . hogy megkérdezze. és most már igen hamar végleg döntenie kellett. Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból . hogy számolnia kellett a robajjal.mondta a cégvezető a bal oldali szobában. hogy a húga is meghallja. hogy milyen egyszerű volna minden. ki az: maga a cégvezető. légy szíves. és megnyikorgatta lakkcsizmáját. hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetővel is valami hasonló. A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta: . ahol a legkisebb mulasztás esetén is mindjárt a legsúlyosabbra gyanakodnak? Csirkefogó lenne vajon egytől egyig minden alkalmazott. hűséges ember sem. és szinte megmerevedett. ha egy gyakornokot küldenek ide. Nem tudjuk. Egy pillanatig néma csend volt. aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában. kiálthatna-e valóban segítségért? Nyomorúságos helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra.Gregor. .gondolta Gregor valami esztelen reménységbe kapaszkodva. némi aggodalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött. Gregornak elég volt a látogató első üdvözlő hangját meghallania. s ez ha rémületet nem is.

. alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit. és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel. és ismételten kopogott az ajtón. Már az is szórakozás neki. A bal oldali szobában kínos csönd támadt. Szóval teljesítménye az utóbbi időben korántsem nevezhető . vagy a menetrendet tanulmányozza. nemmel és igennel felel csupán. és igen komolyan kérem. ha most békén hagynák. Meg kell azonban mondanom.Mással. Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz másra se gondol ez a fiú.mondta az anyja a cégvezetőnek.Bemehet végre a cégvezető úr? . Szinte már bosszant. de mivel arra kényszerít. . miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. hogy a legcsekélyebb mértékben is kiálljak magáért.sajnos. Meg vagyok lepve.kérdezte türelmetlenül apja.Rögtön jövök .kiáltotta most a cégvezető emelt hangon -.Nem jól van . egymagunkban nem lettünk volna képesek rávenni Gregort. hogy mindezt négyszemközt mondom el magának. Eredetileg az volt a szándékom. Márpedig az állása egyáltalán nem mondható szilárdnak. cégvezető úr.mondta a cégvezető -. mégsem lehet Gregort csak úgy egyszeriben elküldeni. Pillanatnyilag ott feküdt ugyan a szőnyegen. csak az üzletre. E kis udvariatlanság miatt. de egy este se ment el hazulról. ha ismerte volna helyzetét. És miért sír? Mert ő nem kelt fel. hogy nekünk üzletembereknek .egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -. mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -. és senki sem kívánta volna tőle komolyan.Jó reggelt. meg fog lepődni. és eszébe sem jutott. És Gregor úgy érezte. Én magát nyugodt. Most szüleinek és főnökének nevében beszélek.üzleti szempontból igen gyakran egyszerűen túl kell tennünk magunkat az ilyen könnyű rosszulléteken. szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz. nem tudom. hogy engedje be a cégvezetőt. A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel. nehogy a beszélgetés egyetlen szavát is elszalassza. mindjárt megnézheti.Samsa úr . nem jól van. mert az a veszély fenyegeti. nagyságos asszonyom. és most mintha hirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni. vagy ha tetszik. hogy nyissa ki az ajtót. remélhetőleg nincs semmi komoly baja. és meg se moccant. De éppen e bizonytalanság szorongatta a többieket. Most például faragott két-három este egy kis keretet. és elmegy a kedvem. . . meg vagyok lepve. és mentette viselkedésüket. a jobb oldali szobában a húga felzokogott. higgye el. végtére mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában. józan embernek ismertem. hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló. és biztosan nem is érzi jól magát. benn lóg a szobájában. hogy dolgozik egy kicsit a lombfűrésszel. Most azonban látom érthetetlen makacsságát. Egyébként boldog vagyok.kiáltott közbe barátságosan a cégvezető. én sem tudom magamnak megmagyarázni . olyan makacs. én azonban majdhogynem becsületszóra kijelentettem. és nem engedi be a cégvezetőt. és mellesleg megjegyezve. hogy sohasem megy el este szórakozni. bár reggel tagadta. szerencsére . adjon azonnal világos magyarázatot. hogy sokkal okosabb volna. mihelyt Gregor kinyitja az ajtót.mondta Gregor lassan és megfontoltan. . milyen kedves.mondta Gregor. Gregor még itt volt. . hogy elhagyja a családját. amelyre később könnyűszerrel találhat majd megfelelő kifogást. Ül az asztalunknál.. és mert akkor a főnök újra üldözni fogja a szülőket régi követeléseivel? Ezek azonban egyelőre fölösleges gondok voltak. A főnök célzott ugyan reggel mulasztásának lehetséges magyarázatára .Nem . hogy elveszti az állását. most egy hétig itt volt a városban. hogy itt van. hogy haszontalanul vesztegessem itt az időmet. és még el sem kezdett öltözni. cégvezető úr. és csendben újságot olvas. Samsa úr! .

. nyolcra csakugyan a pályaudvaron lehet.kiáltott aztán.De cégvezető úr . Csapódást nem is lehetett hallani. hogy fölkeljek. mi meg kínozzuk! Grete! Grete! . és megpróbált fölkapaszkodni rajta. hogy mit szólnak majd a többiek. bár ez nem az az évszak. és megnyugodhat. és ha siet.kiáltotta Gregor húga a másik oldalról. . Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy. Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindig azt hiszi. mert újra meghallotta a cégvezető hangját. Most még az ágyban fekszem. amelyekkel illet.Állathang volt . . olyannak nem szabad lennie. Különben is még a nyolcórás vonattal elutazom.mondta a cégvezető az anya kiáltozásához képest feltűnően halkan.Csak nem akarja a bolondját járatni velünk? . és felrántották a lakás ajtaját.kiáltott Gregor magából kikelve. Valóban ki akarta nyitni az ajtót. ott leszek én is mindjárt az üzletben. bizonyára az ágyban szerzett gyakorlattal. hogy átvészeli majd a betegséget. és izgalmában minden egyébről megfeledkezett -. Ezzel sikerült úrrá lennie testén. mama! . megyek már! Valami könnyű rosszullét. azonnal kinyitom. könnyedén. Most éppen kiszállok az ágyból.Szaladjon azonnal lakatosért! És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az előszobába . kis szédülés akadályozott meg. de ügyet sem vetett a kínzó fájdalmakra. Nem is kell tovább itt maradnia. szüleim is tudják. Samsa úr. Nekidőlt egy közeli szék támlájának. amikor egyetlen üzletet sem kötünk. de olyan évszak nincsen. Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat. bizonyára nyitva hagyták az ajtót. Hamar orvosért. és közben tapsolt. De már egészen friss vagyok megint. mohón várta.kielégítőnek.Anna! Anna! . Már tegnap este is volt valami előérzetem. de végül utolsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan. Ha megijednek. és nem kell otthon maradnia. Hallottad. amikor különleges üzleteket lehet kötni.Értették egyetlen szót is? . cégvezető úr. Ha viszont mindent nyugodtan fogadnak. azazhogy majdnem semmi. és szinte nem is tudta. mint az olyan lakásokban szokás. .hogy öltözhetett fel húga ilyen gyorsan? -. Csak rám kellett volna nézni. akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra. . . szíveskedjen ezt közölni. . nekem nem is szóltak róla egy szót sem. közeledett az éjjeliszekrényhez. De már jól vagyok. Cégvezető úr! Kímélje meg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak. meg akarta mutatni magát. és lábacskáival megkapaszkodott a szélében. Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem volt. ahol valami nagy szerencsétlenség történt.kérdezte a cégvezető a szülőktől.Tessék. Gregor szobáján keresztül érintkeztek. mint gondoltam. akik annyira szeretnék látni. ha megpillantják. és elnémult. beszélni akart a cégvezetővel.kiáltotta anyja már-már sírva -.Azonnal menj orvosért. s a főnök úrnak adja át üdvözletemet! És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta. talán súlyos beteg. őt nem terheli többé felelősség. ezt elismerjük. mit mond.kiáltott ki az apa az előszobán át a konyhába.Az isten szerelmére . hogy beszélt Gregor? . . e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. Először lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényről. Gregor beteg.

ahogy a kulcs körbefordult benne.úgy hangzott. hanem belülről nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószárnynak. s ezt ő maga már nem merte volna eldönteni. őt magát még nem láthatták. hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában. és nem ért rá másra is odafigyelni. azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában. hogy megszokta már a füle. keményen neki annak a zárnak!" És abban a hitben. most már csak a szájával tartotta magát egyenesen. valamint oldalt hajtott feje. érthetőbbnek. mert barna folyadék jelent meg a szája szélén.lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -. hogy kitárja az ajtót. és lecsöpögött a padlóra. és már meg is pillantotta. Még ezzel a nehéz mozdulattal volt elfoglalva. arccal előreborulva. és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra. és nem törődött vele. nehogy épp a szobába való belépés előtt vágódjon ügyetlenül hanyatt. de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani. megköszörülte a torkát. minden erejét összeszedte. nagyszerű és meglepő eredményeket várt. mégpedig igen óvatosan. s azon voltak. megkapaszkodott benne . mint a szél zúgása -. hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét. Igaz. Aztán nekilátott. és így szólt magában: "Lakatosra csak nem volt szükségem" . újra bevonták az emberek körébe. egyenletesen működő erő hajtaná. égnek meredő hajjal . hogy szájával megfordítsa a kulcsot a zárban. döntő jelentőségű megbeszéléseken lehetőleg minél tisztább legyen a hangja. és férjére pillantott. ráfolyt a kulcsra. s fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna. Szülei és a cégvezető talán az asztalnál ülnek és sugdolóznak. és lerogyott körülötte szétterülő szoknyáinak kellős közepébe. mint előzőleg.Hallgassák csak . nyitott szájára tapasztotta a kezét. a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulcsot. hol pedig egész testének súlyával lenyomta. s végül eltakarta szemét. Előbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén. Ez igen felbátorította Gregort. élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalán a szemközt álló végtelen.és a . A szomszéd szobában közben néma csend támadt. csak neki. ő állt legközelebb az ajtóhoz. Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét. Végre visszacsattant a zár. kettejük közt valójában semmi különbséget nem téve. szürkésfekete ház egy részlete . Közben jócskán kivilágosodott.kiálthatták volna -. bár ő maga elég érthetőnek találta beszédét. és sírni kezdett.és ráfektette fejét a kilincsre. Anyja a cégvezető jelenléte ellenére úgy állt még ott. Gregor . amellyel átkukucskált a többiek felé. Gregor erre be sem lépett a szobába. hogy csak egész fojtottan köhintsen. s így csak testének fele látszott. hatalmas mellkasa belerázkódott. Mindenesetre már gondoltak rá. apjának és anyjának is: "Gyerünk. Körbetáncolta a zárat.mondta a cégvezető a szomszéd szobában -. és egy pillanatra megpihent az erőkifejtés után. az orvostól és a lakatostól is. hogy nincsenek valódi fogai . Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott.kórház volt .Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett. a kulcsot forgatja. hogy nincs egészen rendben. mindenesetre ügyelve arra. de lehet. mint az emberi köhögés.először összekulcsolta a kezét. Úgy érezte. amikor már meg is hallotta a cégvezetőt: hangos "Ó!" szaladt ki a száján . jó erős volt viszont az állkapcsa. aztán két lépést tett Gregor felé. talán az ajtónak támaszkodnak és hallgatóznak valamennyien.mivel is ragadhatná meg most a kulcsot? -. Hogy a közelgő. úgy látszott. Az első intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át. hogy már ez a zaj is másképp hangzik. és szükség szerint hol ráakaszkodott a kulcsra. hogy segítsenek rajta. s mindkettőjüktől. mert elképzelhető volt. nekivetette magát az ajtónak. Sajnos. mintha láthatatlan. és lassan hátrálni kezdett. Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót. kibontott. ott elengedte. Fellélegzett. amikor az ajtó már elég szélesre kitárult. szavait ezek szerint már nem értették. ahogy felkelt. . mintha vissza akarta volna lökni Gregort a szobájába. s ez jólesett neki.

. aki már kinn állt. És a cégvezető. mert Gregor apjának a reggeli volt a legfontosabb napi étkezése. amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat elnyújtott. Gregor tudta. én szívesen dolgozom. még most is esett. Az előszobába vezető ajtó nyitva volt. tiszteletet parancsoló tartásban és egyenruhában. hogy később. a lépcsőpihenőn. veszettül sokat keres. amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire. azt a látszatot keltette. hogy megváltoztassák ezt az előítéletüket. fárasztó dolog az utazás. Gregornak magának kellett cselekednie. Azt hiszik. mondja legalább.mondta Gregor annak tudatában. hogy beszédét esetleg. sőt valószínűleg. ezt ön is nagyon jól tudja. hogy a jövőre gondolni sem tudtak. most sem értették meg. hogy elhagyja a szobát. hogy az utazó. amellyel végül kihúzta a lábát a nappaliból. A cégvezetőt vissza kellett tartani. elengedte az ajtószárnyat. És amíg Gregor beszélt. és ha igen. aki vállalkozói minőségében könnyen ítélkezhet tévesen. mintha ott valósággal földöntúli megváltás várná. húga becsukta volna a lakásajtót. Hova megy. és hirtelen mozdulata. cégvezető úr. De önnek. és arra sem. és elutazom. egy pillanatra sem állt meg. hogy valami apró részletben igazat ad nekem! De a cégvezető már Gregor első szavaira megfordult. az akadály elhárítása után. amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog. Akarjátok? Akarjátok. súlyos az már így is. Csak arra kérem. Cégvezető úr. hacsak nem akarja végképp kockáztatni állását. ez a hölgybarát. meggyőzni és végül megnyerni. És nem gondolva arra. nem szeretik az utazót. ki lehetett látni a lépcsőházi előtérre és a lefelé vezető lépcsőre. hogy csak ő őrizte meg nyugalmát . megnyugtatni. hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet. alkalmazottai rovására. Fogja pártomat az üzletben! Tudom. hadnagyként. Már az előszobában volt. Másrészt gondoskodnom kell szüleimről és húgomról. de ki fogom vágni magam.Most pedig . mint magának a főnök úrnak. no meg most annyira el voltak foglalva pillanatnyi bajaikkal. cégvezető úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelően fog beszámolni? Előfordulhat. a lépcső felé. önnek jobb az áttekintése. hogy elutazzam? Láthatja. már akkor sírt. milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak. ne súlyosbítsa helyzetemet. ettől függött most Gregor és a család jövője! Csak itt lett volna a húga! Ő okos volt. az évek során meggyőződésükké vált. összecsomagolom a kollekciót. és mivel a külső ajtó is tárva-nyitva volt. elkülöníthető.azonnal felöltözöm. oda akart menni a cégvezetőhöz. kicsúszott a nyíláson. Nincs különösebb okuk. cégvezető úr. és odahaza saját bőrén érzi az áldatlan. bizonyára hajlott volna a szavára. hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetőt ilyen hangulatban. hogy még egyáltalán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét. de utazás nélkül nem tudnék élni. és csak meg-megránduló válla fölött nézett vissza vicsorogva Gregorra.homlokzatot szigorúan áttörő ablakok szabályos sora. nevetséges . amely Gregort ábrázolta katonakorában. csak akkor. Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosan. hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni. és közben éli világát. és elhatározhatja. aki az év nagy részében távol van az üzlettől. indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket. A reggelizőkészlet buja bőségben foglalta el az asztalt. még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. sőt jóformán egyenként földre szórt cseppekben. Az előszobában aztán kinyújtotta a jobb karját messze előre. ne menjen el szó nélkül. De hát a húga épp nem volt itt. mintha titkos parancs tiltaná. de olyan lassan. és az előszobában kiverte volna a cégvezető fejéből a rémületet. de épp ez az alkalmas időpont. Épp a szemközti falon fénykép függött. amikor kimerülten visszatér útjáról. amelyek ellen lehetetlenség védekeznie. mert többnyire tudomást sem szerez róluk. amikor Gregor még nyugodtan feküdt a hátán. véletleneknek és alaptalan vádaknak. nem makacskodom. de már csak nagy. Kutyaszorítóba kerültem. mintha megégette volna a talpát. Ön is nagyon jól tudja. Hiszen annyira le vagyok kötelezve a főnök úrnak. hanem Gregort szüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé.

hogy mellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szőnyegre a kávé.Hu! . mindjárt a szobájában lett volna. . a függönyök fellibbentek.kiáltotta még. lábacskái alatt szilárd talajt érzett. az isten szerelmére. Ha legalább meg tudott volna fordulni. amikor odaért. és állát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. Csak közben ne adott volna ki olyan elviselhetetlen sziszegő hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettől. anyja. Gregor hiába kérlelte. hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsával néhányszor a levegőbe. anyám . hogy elvigyék. és kezében a bot minden pillanatban azzal fenyegetett. mert átugrott néhány lépcsőfokot. Ellenkezőleg. jóleső érzés járta át a testét. a lehető leggyorsabban. mintha csak Gregort akarta volna jobban látni. egyre nagyobb lármával hajtotta. amelyet az kalapjával és felöltőjével együtt itt hagyott egy széken. A cégvezetőről egy pillanatra megfeledkezett. mert nem zavarta tovább. és máris bizonyos volt benne. hogy Gregornak.Anyám. ahová akarja. kérését apja meg sem értette. hirtelen felugrott. sőt botjának végével itt-ott még irányította is messziről a körbefordulását. amikor a visszatartott mozgástól ringatózva. Igen ám. a cégvezető már a lépcsőn volt. Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort. viszont nem tudta megállni. mintha a hang Gregor fölött már nem is . hogy minél biztosabban utolérje. amilyen gyorsan csak lehet. de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátrálásban.módon mindkét kezével a korlátba kapaszkodva. teljesen magába merült. anyja felrántott egy ablakot. s örömmel tapasztalta. és esetleg így jusson át az ajtón. a szobájában kell lennie. mert ahelyett. noha hűvös volt az idő. holott ő eddig viszonylag higgadtan viselkedett. szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját. Már majdnem teljesen megfordult. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel előre az ajtónyílás elé került. mert rémülten észrevette. és felpillantott rá. Sajnos. hogy a bot és az újság lengetésével visszakergesse Gregort a szobájába. Végül mégsem maradt más választása. vagy legalább nem gátolta volna meg Gregort az üldözésben. és úgy tetszett. A szoba másik végében. ugyanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett. és eltűnt. és a feléje siető férje karjába hanyatlott. Alighogy ez megtörtént.mondta Gregor halkan. De épp abban a pillanatban. a cégvezető megsejthetett valamit. semhogy könnyűszerrel átférhetne rajta. először ezen a reggelen. néhány lap lerepült a földre. elfelejtette. Gregor nekirugaszkodott. amelyekre Gregornak szüksége lett volna. apja csak még nagyobbakat dobbantott. segítség! -. hogy maga is a cégvezető után szaladt volna. hogy ott van mögötte a terített asztal. Apja talán észrevette jó szándékát. hogy esetleg a másik ajtószárnyat is kinyithatná. a cégvezető menekülése mintha Gregor apját is teljesen megzavarta volna. hogy fölegyenesedjék. hogy hátrálás közben még az irányt sem tudja tartani. elmenekült az asztaltól. egészen közel anyjához. hiába forgatta alázatosan a fejét. bal kezével pedig fölkapott az asztalról egy nagy újságot. mint valami vadember. és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. és bizony igen lassan haladt. hogy az időrabló fordulás közben apja elveszti türelmét. hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejére. Semmiképpen sem nézte volna el azokat a körülményes előkészületeket sem. hogy mindenben engedelmeskednek neki. egyszer csak szembekerült vele a padlón. s így megfelelő átjárót biztosíthatna Gregornak. hogy visszhangzott belé a lépcsőház. mintha semmi akadály sem állna Gregor útjában. valójában azonban igen lassan fordulni kezdett. kiderült. és közben. és látszólag észre sem vette. Az volt csupán a rögeszméje. mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá. az újságok zizegni kezdtek az asztalon. fejét félrehajtotta. jobb kezével megragadta a cégvezető botját. Erre anyja ismét felordított. hogy teste szélesebb. sőt azon vannak. és egy darabon visszafordult. . Apjának jelenlegi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe. és lábdobbantások kíséretében nekilátott. sziszegő hangokat hallatott. és szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára. Az utca és a lépcsőház között erős léghuzat támadt. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni. de támaszt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira. amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette az irányt. bár úgy látszott. hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. de félt. és felkiáltott: Segítség.

ami lesz . Egyik lábacskája egyébként a délelőtti események során súlyosan megsérült . és Gregor hiába várt. amint mind a hárman lábujjhegyen távoznak. az elégedettség egyszeriben szörnyű véget ér? Hogy ne kerítsék hatalmába ilyen gondolatok. mozdulni sem tudott többé. és elhatározta. és hamarosan be is szorult. A bottal még becsapták az ajtót. hogy megnézze. a másik oldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz . sőt. és Gregor vérző testtel messze berepült a szobájába. "Lám. inkább mozogni kezdett. és Gregor ekkor könnyen megállapíthatta. hogy nem üres a lakás. mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát. kellemetlenül feszülő sebhely lett volna. Teste féloldalt felemelkedett. de nyomban utána meg is gondolta. hogy voltaképp mi csalogatta oda. és egyszer a másik is. és maga elé meredve a sötétségbe. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé. hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. és visszamászott a szoba közepére. az utóbbi időben már nem volt szokás. és most a kulcsok is kívül voltak. a jólét. A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó. De mi lesz. a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki. hogy a nappaliban ég a gázlámpa.csak akkor tudott enni. undorodva elfordult a táltól. egyik oldala sebesre horzsolódott. Nos. pedig kedvenc itala volt.benyomult az ajtónyílásba. Reggel. Nem sokkal később bizonyára magától is felébredt volna. Most körös-körül mindenütt csend volt. amelyről annyit mesélt és írt a húga. aztán végre csend lett. mert jól lehetett hallani. senki se jött be. de aztán gyorsan újra becsukódott. Legszívesebben fölnevetett volna örömében. és most élettelenül vonszolta maga után.egyetlen apáé volna. Csak késő éjjel aludt ki a fény a nappali szobában. és lesz. Egyelőre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival . valaki szükségét érezhette. ha egész teste részt vett lihegve az evésben -. apja jó erősen belérúgott a hátsó felébe. valóságos megváltásként. mindannyian be akartak jönni. mert még éhesebb volt. és nyomban bele is dugta fejét a tejbe egész a szeme tájékáig. hogy csak egy sérült meg -. ferdén a két ajtószárny közé került. és fel-alá mászkált a szobában. teli édes tejjel. ha most a nyugalom. . hogy a tétovázó látogatót mindenképp bekényszeríti valahogy. ájulásszerű álmából.valóságos csoda. de míg máskor ebben az időpontban apja felolvasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is. s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána. mi történt ott.értéküket csak most kezdte felbecsülni . két sor lábacskájára szabályosan sántított. Csak az ajtónál vette észre. most egyetlen hang sem hallatszott. mert kényes bal oldala miatt nehezére esett az evés .lassan odacsúszott az ajtóhoz. vagy legalábbis megtudja. lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegőben. Az ajtórésen át látta. De csalódottan mindjárt vissza is húzta. nemcsak azért. Az utcai villanylámpák fénye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit. és húga bizonyára ezért is tette oda. most. mintha futó léptek vagy az előszobába vezető ajtó csukódása ébresztette volna föl. mint reggel. hogy ez a felolvasás. valami ennivaló illata volt. pedig Gregor tudta. amikor az ajtók zárva voltak. gondolta Gregor. Bal oldala mintha egyetlen hosszú. Gregor bizonyosra vehette. hogy bejöjjön. hogy a szülei és a húga mostanáig ébren voltak. ki az. kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne. Egy tálacska állt ott.és ekkor. nagy büszkeség töltötte el. ennek fele sem tréfa. hogy reggelig senki se jön be többé hozzá. hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej. de lenn Gregornál sötét volt. lehet. hogy kinyitotta az egyik ajtót. milyen csendes életet él a családom" .gondolta. de most az volt a benyomása. 2 Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz. de többé nem nyitották ki az ajtót.

hogy otthagyta a tejet. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószínűleg egyszer s mindenkorra Gregornak szánt tálat . mivel tudta. és a szűk helyen alig tudott lélegzetet venni. melynek okát nem tudta kitalálni. valahol csak kellett lennie. és kívülről újra becsapta az ajtót. mintha idegenhez vagy súlyos beteghez jönne. hogyan rendezze be új életét. Gregor épp elszunnyadni készült. sietve kiment. és öt éve lakott benne . éspedig igazán nem azért. és türelemmel. és amit meg akart enni. Így töltötte az egész éjszakát. nem puszta kézzel ugyan. és fejét nem tudta fölemelni. amely minden más étel előtt valósággal odavonzotta magához. szorongás fogta el. néhány szem mazsola és mandula. csak azt sajnálta. és már majszolta is mohón a sajtot. csodálkozva. hogy most már vissza kellene húzódnia. amint mit sem sejtő húga nemcsak a maradékot söpri össze. Gregor egészen a kanapé széléig előretolta fejét. bőséges választékkal tért vissza. Vajon észreveszi-e. kényelmesen elhelyezkedhet. de amikor észrevette a kanapé alatt istenem. és újra a kanapé alá sietett. és lustán hevert a helyén.most víz volt benne. De húga rögtön észrevette. a főzeléket és a mártást. és arra gondolt. hogy Gregornak értésére adja. ez meglepte. hogy egyelőre nyugodtan kell viselkednie. és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe.erre félig öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá. és fel is emelte mindjárt. de az éhségtől újra meg újra fölriadt. és figyelte húgát. amelyekhez Gregor hozzá sem nyúlt. hogy élvezhetetlen. egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. részben pedig gondokba és homályos reményekbe merülve. hanem egy ronggyal. Sohasem tudta volna azonban kitalálni. dermedt fehér mártással körülvéve. hanem azokat az ételeket is. hogy széles lévén a teste. mert az előszoba felől kinyitotta az ajtót húga. majdnem teljesen fel volt öltözve. még a szagukat sem állhatta. ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni. a kanapé alatt maradjon. Hogy kipróbálja Gregor ízlését. annyira megijedt. lassan megfordította a kulcsot. amíg húga a szobában tartózkodott. Sebei egyébként nyilván begyógyultak. és e sebe még tegnapelőtt is meglehetősen fájt. Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte. mert mozgásában nem akadályozta semmi. és kíváncsian benézett. rögtön kinyitotta újra. és még a kulcsot is megfordította a zárban. csupán kis tócsányi tej ömlött ki belőle. hogy zavartalanul gondolkozzék. s a végén mindig arra a következtetésre jutott. hogy ki ne rontson a kanapé alól. végtére nem repülhetett el -. pedig voltaképp alig tudta türtőztetni magát. hogy mit hoz helyette. ahol mindjárt igen kényelmesen érezte magát. amikor húga. egy darab sajt. arrébb is cipelte. semhogy figyelmeztesse rá. De a magas. mert a bőséges étkezéstől kissé kigömbölyödött a teste. és kivitte. kedve szerint. ami jobban megfelel neki? Ha magától nem hoz. hogy nem tudott uralkodni magán. De mintha megbánta volna a viselkedését. hogy még arra a rövid időre is. hogy próbára tegye elhatározását. Volt ott félig romlott főzelék. tágas szobában. Gyors egymásutánban és a kielégüléstől könnyező szemmel elfogyasztotta a sajtot. s vajon hoz-e majd más ételt. húga lába elé vesse magát. hogy a tál teli van. részben félálomban. nem fér el teljesen a kanapé alatt. bár hátát kissé nyomta a kanapé alja. "Ezentúl vajon nem leszek olyan érzékeny?" . ő inkább éhen hal. még alig virradt. Gregor lábacskái surrogó hangot adtak. hogy adjon neki valami finomat enni. vacsoráról maradt csontok. hogy Gregor nem fog előtte enni. egy régi újságra volt kiterítve minden. valamint végtelen figyelmességgel elviselhetővé kell tennie családjának a kellemetlenségeket. Nem látta meg mindjárt Gregort. melyről Gregor két nappal azelőtt kijelentette. hogy több mint egy hónapja megvágta egy picit késsel az ujját. a friss ételek viszont nem ízlettek neki. Másnap reggel. és lábujjhegyen belépett. amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen. hisz a szoba saját szobája volt. Gregornak máris alkalma nyílott. ahogy odasietett az ennivalóhoz. Már régen kész volt mindennel. jelezve. egy darab száraz kenyér. Nagy önuralmába került. mert nem éhes. hogy jóságában húga mihez folyamodott. És gyengédségből. mintha azokat sem lehetne többé semmire sem . és megkérje. de erre fölriadt.gondolta. Gregor nagyon kíváncsi volt.volt tehát bőven ideje.

de talán nem tudták volna elviselni. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idején. és egész testével rátapadt. és kis páncélszekrényéből. amikor húga már lassan hozzászokott mindenhez . hogy étkezéséről többet is megtudjanak. amelyet öt évvel ezelőtt csődbe ment üzletéből mentett meg. Gregor máris előmászott a kanapé alól. nyomban a megfelelő ajtóhoz futott. hiszen senki sem akart egyedül otthon maradni. s amikor apja hallgatott.". Alig fordított hátat. ezt lefedi egy fafedővel. s ezért senki sem gondolt arra. hogy Gregor nem is kérdezte. Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az első reggelen az orvost és a lakatost. elküldhetné a házmesternét is. Az apa már az első napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaikat. Húga többször is megkérdezte apját. Ettől fogva húgának anyjával együtt főznie is kellett. meg kellett elégednie azzal. hogy hoz ő maga. vagy valami hasonló. míg ellenkező esetben. a válasz mindig ugyanaz: "Köszönöm. Inni sem ittak talán semmit. Gregornak annak idején nem volt más gondja. amely lassanként egyre gyakrabban ismétlődött. mióta fogságban élt. Időnként felállt az asztaltól. kivett valamilyen bizonylatot vagy előjegyzési könyvet. hogy Gregor éhen haljon. és kedvesen felajánlotta. amikor szülei és a cselédlány még aludtak.nem volt teljesen világos. egyszer reggel. Valami magyarázatba kezdett. kinyújtózkodott. mint tanácskozást arról. és miután kivette. igaz viszont. amiben itt része volt. és amint az egészet sietve beleönti egy vödörbe. hogy hogyan kell most viselkedniük. hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit. Azt hitte. és így. de hiszen volt részük bőven szenvedésben. Különösen eleinte nem volt beszélgetés. de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. egyet-mást kihallgatott a szomszéd szobákból. és valahányszor csak hangokat hallott. hogy eloszlassa minden kétségét. elég volt". és hallatára Gregor első ízben tudott örülni valaminek. hogy ő viszont érti a többiekét. amint kinyitja a bonyolult zárat. és jól teleszívta magát levegővel. és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott. Egészen különös . mert alig ettek valamit. ez nem sok fáradsággal járt. még a húga sem. mint a legnagyobb jótéteményt. másodszor az általános ebédelés után. és bár nem kérte rá senki. nem kér-e sört.tökéletes megszokásról természetesen azután sem lehetett szó -. ha csak titokban is. újra bezárja. ne róla szólt volna.felhasználni. igaz. kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhető megjegyzését. hogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykorolykor. de aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott. az ő beszédét ugyanis nem értették. A cselédlány mindjárt az első napon . ha a húga szobájában volt. Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát. Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást. hogy hiába kínálják egymást. legalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott. mit és mennyit tudott a történtekről . amelyik valamiképp.mondta. azt mondta neki. apja legalábbis nem mondott semmit. szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent otthagyott. nem tudhatta meg Gregor. hogy azonnal bocsássa el. mint amennyiről hallomásból értesültek.térden állva könyörgött az anyának. amit keresett. és mindent kivisz. de az étkezések között is erről a témáról volt szó. rettentő esküt tett. talán húga meg akarta kímélni őket ettől az önmagában véve ugyan nem nagy szomorúságtól. Gregor egyre csak azt hallotta. mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétlenséget. amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte. Bizonyára ők sem akarták. a szülők ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kicsit. "Ma aztán ízlett neki" . és nem esett többé szó a sörről. Hallatszott. könnyek között köszönte meg elbocsátását. ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát. hogy apjának semmije sem maradt abból az üzletből. ami ennek ellentmondott volna. Csak később. a cselédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással.

hogy végigmenjen a lakásukon. gyakran emlegették a konzervatóriumot. legföljebb arra látszott elégnek. de most már kétségtelenül jobb így. amelynek megvalósulására gondolni sem lehet. segítsen a háztartásban. aki Gregortól eltérően nagyon szerette a zenét. aludjon sokáig. Csupán akkora összeg tehát. nyilván az ajtó felé fordulva. Igaz. és már az is erőfeszítésébe kerül. öt éve nem dolgozik. és rávetette magát az ajtó mellett álló hűvös bőrdíványra. ő szívesen is adta. Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött. a család is. De hát az idős anya menjen el dolgozni. az eltelt öt év alatt. amelyen állásától megszabadulhatott volna. és csak aztán folytatták lassan a megszakadt beszélgetést. Gregor is. hogy úgy éljen. legalábbis nem régi fényükben. részben pedig mert az anya nem értett még mindent elsőre -. amelyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. örült ennek a nem várt előrelátásnak és takarékoskodásnak. ahogy apja elrendezte. hogy az egész család kiadásait fedezni tudta. és sokkal közelebb lenne az a nap. aki minden második napját a nyitott ablak mellett tölti egy díványon. és szinte egyik napról a másikra kis kereskedősegédből utazó lett. ezt sem élték fel teljesen. és mind elnémultak. aki tizenhét éves.magának mindössze néhány forintot tartott meg -. de nyomban vissza is rántotta. mert valósággal égette a szégyen és a szomorúság. majd csak megszerzi más úton.hévvel kezdett el akkor dolgozni. a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. nem törődve az ezzel járó nagy költségekkel. a pénzt köszönettel elfogadták. és megindítóan hegedült. Ez a pénz azonban korántsem volt elegendő ahhoz. . hogy bármilyen szerencsétlenség zúdult is rájuk. ha egészséges is. azért maradt még némi vagyonuk. és csak azt kívánhatja neki az ember. és munkájának eredménye jutalék formájában készpénzzé változott. és mindenekelőtt hegedüljön? Amikor szóba került. Gregor azonban komolyan gondolta. azt remélte. No meg azt a pénzt. részben azért. tovább semmiképp sem. félre kellene tenni rosszabb napokra. de mindig csak úgy. "Mit csinál már megint?" kérdezte az apa kis idő múlva.apja ugyanis magyarázatai közben gyakran ismételte szavait. hogy a család megélhessen a kamataiból. vegyen részt néhány szerény szórakozásban. de különösebb emberi melegség már nem jött létre többé a családban. jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében. és ezért Gregornak az volt a titkos terve. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól néha már oda sem tudott figyelni. mert ő maga is régen foglalkozott már ezekkel a dolgokkal. mert még e kis zajt is meghallották odaát. Az apa azonban már idős ember. és feje ernyedten az ajtónak ütődött. s így természetesen egészen más pénzkereseti lehetőséghez jutott. hogy a pénzkeresés elől lehetetlen kitérni. eléggé meg is hízott. később sohasem ismétlődtek meg. és fedezte is. ahogy eddig: öltözködjék csinosan. hogy egy. és kis tőkévé halmozódott fel. mint valami szép álmot. hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a főnöknek apja adósságát. hogy beíratja a konzervatóriumba. Szép idők voltak. aki asztmában szenved. Csak húga maradt közel hozzá. még gyermek. hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni. amelyet Gregor adott haza havonta . Gregor eleinte mindig elengedte az ajtót. Efféle. és nemigen bízhat már magában. a szülők még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták. pedig Gregor később annyi pénzt keresett. esetleg két évig megéljenek belőle. Amikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett. Gregor ekkor kielégítő részletességgel megtudta . mialatt fölegyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. Csakhogy megszokták valamennyien. hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgot. mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt. és az volt a szándéka. amelyet az azóta érintetlenül hagyott kamatok valamelyest megnöveltek. amely fáradságos és mégis sikertelen életének első szabadsága volt. és ettől igen nehézkessé vált. ha kicsi is.

még arra sem hagyva időt. azt hihette volna. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dolgokat is. hogy becsukja az ajtót. és máris minden alkalommal. ahol szétválaszthatatlanul egybeolvad a szürke ég és a szürke föld. amíg húga bent volt. és húgának igazán nem lehetett már semmi különös oka arra. és Gregort még az ablakban találta. amíg húga visszajött. Egy alkalommal. aki azután végig. visszatolta újra az ablak alá. amikor nem futamodik meg a teste ama kis részének láttán. mert helyzeténél fogva megakadályozta benne. hogy a csendes. és mélyen beszívta a levegőt. és órák hosszat kapargatta a bőrt. ha képes volna rá. mert haszontalan teremtésnek tartották. egy nap átvitte hátán lepedőjét a kanapéra . amint mozdulatlanul nézett kifelé. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie. amit érte kellett tennie. sőt ettől fogva még a belső ablaktáblát is nyitva hagyta. amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról. s hogy húga még akkor se láthassa. hogy azonnal kinyithassa az ablakot. Most viszont gyakran ott várakoztak mind a ketten. és bármilyen hideg volt. és megköszönhette volna neki mindazt. de húga hozzá se nyúlt a lepedőhöz. könnyebben elviselte volna a szolgálatait. Alighogy belépett. valahányszor kitakarította a szobát. kissé korábban lépett be. hiszen épp elég nyilvánvaló volt. hogy teljesen eltakarja őt. nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre. amely kilátszik a kanapé alól. hogy nincs szükség erre a lepedőre. Ha húga úgy vélte volna. amely azelőtt elfogta. és úgy terítette le rá. mint szokott. egy percre sem hunyta le a szemét. talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta. Már húga belépésétől is irtózott. és odatolt egy széket az ablakhoz. mégis hamisítatlanul városi Charlotte utcában lakik. ha kinézett az ablakon. hanem még vissza is hőkölt. az apa meg az anya. míg azelőtt sokat bosszankodtak miatta. Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával. hogy kibírja csukott ablaknál vele egy szobában. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól. hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától. amelynek állandó látványát azelőtt untig átkozta. mint máskor. amikor ő egyszer óvatosan felemelte kissé a lepedőt a fejével. már egyáltalán nem ismerte fel. hogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát. eltávolíthatta volna. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát. nekitámaszkodott az ablaknak. miközben a lány odabent takarított. a kanapé alatt reszketett. részletesen el kellett mesélnie. hogy Gregor lesett rá. ez egyre jobban sikerült is neki. hogy a húga szívesen megkímélné ettől. nagyon jól tudta. hogy a szék az ablaknál áll. Gregor szobája előtt. hogy megnézze. és meg akarta harapni. Gregor ebből megtudta.négy órára volt szüksége ehhez a munkához -. és alighogy kijött. Ezzel a lármás berohanással napjában kétszer ijesztette meg Gregort. és a széken megvetve magát. bármennyire ügyelt is egyébként arra. de idővel Gregor is élesebben átlátott mindenen. és Gregor gyakran hallotta. mintha fulladás környékezné. s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán. hogy ablakából pusztaságba lát. mit evett Gregor. Az anya .Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve. Az első két héten a szülők nem tudták rászánni magukat. kis ideig ott is maradt az ablakban. és jóval nyugtalanabbnak látszott. és ahogy telt az idő. kapkodva felrántotta. felmászott az ablak könyöklőjére. ha lehajol. és bezárta az ajtót. Hogy még ettől a látványtól is megkímélje. Gregort nem érte volna váratlanul. hogy meglepődjön Gregor külsején. Gregor természetesen azonnal bebújt a kanapé alá. de délig kellett várnia. ha húga nem lép be. és ha nem tudta volna pontosan. a szemközti kórházat. egy idegen azt hihette volna. de húga nemcsak hogy nem lépett be. hogyan viselkedett ezúttal. hogy bemenjenek Gregorhoz. hogy mit látott benn. sőt mintha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását. mintha csak ijesztésül állították volna oda a székre. és vajon észrevehető-e valami kis javulás. máris rohant egyenesen az ablakhoz. és. hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára. és továbbra is az marad. így azonban szenvedett tőlük. hogyan fogadja húga ezt az új megoldást.

itt egész másképp érezte magát. Húga rögtön észrevette. és ezen maga is meglepődött. és csupán annak örült. és nyilván kézen fogva vezette anyját. mint azelőtt. ha bejöhetne. s erre elhatározta. Gregor ezúttal még arról is lemondott. Napközben már a szüleire való tekintettel sem akart az ablakban mutatkozni. akinek pontos tartózkodási helyéről nem volt tudomása.mondta a húga. nem hallgatva anyja figyelmeztetésére. végtére mégiscsak jobban ért mindenhez. mint a lánya. mindent változatlanul találjon. megtörtént. nemsokára teljesült. ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni. aki bármilyen bátran viselkedik. de azt a kedvezményt kérte. hogy a javulás minden reményéről lemondtunk. mégiscsak gyerek még.Gyere csak. az volna a legjobb. de esetleg egyszer egy héten. mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. szabadabban lehetett lélegezni. meg volt győződve -. amely most már igazán olyan volt. hogy elengedte magát. Most már azonban egészen másképp volt ura a testének. letett arról. hiszen a szoba bútorait már megszokhatta. tehát eltávolítja azokat a bútorokat. és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia. hogy tarthassa a konyhát állandóan zárva. hogy Gregor. minden utat eltorlaszolnak Gregor elől. Gregornak az a vágya. lassan az evés sem szerzett neki semmiféle gyönyörűséget. hogy a lepedő alól kikémleljen. testét könnyű remegés járta át. Különösen fenn a mennyezeten lógott szívesen. nem lehet látni . hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt. hogy talán mégis jó volna. de mászkálni sem tudott sokat a padló néhány négyzetméterén. és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi. mintha véletlenül dobták volna a kanapéra. és teljes mértékben egyetértett velük. amint a két gyenge nő elmozdítja helyéről az ugyancsak nehéz öreg szekrényt. mert először is nehéz. .És vajon . hisz ő az én szerencsétlen fiam! Nem értitek.mászkálás közben ugyanis néhol lábai ragadós anyagának nyomait is ott hagyta -. ha meg a szoba közepén hagyják. amelyben azelőtt volt. Jött is az anya izgatott örömkiáltásokkal. hogy ez a mintegy tizenhat éves lány bátran kitartott az előző cselédlány elbocsátása óta. hogy végre mégis bejött. mintha el akarná kerülni. hogy a lány megerőlteti magát. és csak aztán engedte belépni anyját. mint lent a földön fekve. amely odafönn elragadta. hogy a szavakat nem érti. hogy éppen ellenkezőleg. igaz ugyan. Ő úgy véli. és mármár boldog önfeledtségében. Gregor nagy sietve még lejjebb húzta és még több redőbe gyűrte a lepedőt. Nagyon sokáig tartott. és még ekkora eséstől sem sérült meg. A lány természetesen előbb meggyőződött. de az apa és a lány először észérvekre hivatkozva visszatartották. amelyek ebben akadályozzák. Egymagában azonban erre nem volt képes. így azután húgának nem maradt más választása. és kíméletlenül magára hagyjuk? Azt hiszem. akár hangja csengését is meghallja. és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a mennyezeten. hogy be kell mennem hozzá?". Gregor arra gondolt.egyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort. amikor az anya azt mondta. aki félt. bár eddig is szinte suttogott. természetesen nem mindennap. Már vagy negyedórája dolgoztak. és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát. és vajon a bútorok eltávolításával nem annak jelét adnánk-e. és amikor felkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz. . hogy megláthassa anyját. neki valósággal összeszorítja a szívét az üres falak látványa. nem készülnének el az apa hazaérkezéséig. és lepottyant a földre. és amint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét.fejezte be az anya egész halkan. amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen. hogy a bútorok eltávolításával szívességet tesznek Gregornak. mindenekelőtt a szekrényt és az íróasztalt. és végső soron talán csak gyermeki könnyelműségből vállalt ilyen nehéz feladatot. arról ugyanis. hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk. a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta. de Gregor szobájának ajtaja előtt elnémult. . hogy minden rendben van-e a szobában. és könnyebben elfelejthesse a közben eltelt időt. apját nem merte segítségül hívni. hogy minél nagyobb területen teszi lehetővé Gregor számára a mászkálást. Később azonban erőszakkal kellett az anyát visszatartaniuk. hogy új szórakozást talált . hogy anyját már most meglássa. másodszor pedig nem is biztos. Aztán Gregor meghallotta. a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna.

hogy nem sokáig bírja ezt az egészet. nem is egészen alaptalanul. akit. és így még több áldozatot hozhasson érte. körös-körül egyre növekvő zűrzavar. a bútorokat viszont. Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól. ha öröklött bútorokkal otthonosan berendezett meleg szobáját barlanggá változtatják. csak áthelyeznek néhány bútort. nem mondhat le a bútorok kedvező hatásáról. de egyedül természetesen nem tudta tovább tolni. hamarosan mégis be kellett vallania. és hiába húzta be szorosan a fejét és a lábait. az nem árt neki. s így az anya tanácsa most is elegendő okot szolgáltatott neki arra. csak a nélkülözhetetlen kanapét nem. miképpen tudna óvatosan és lehetőleg kíméletesen közbelépni. amelyben lombfűrészét és más szerszámait tartotta. hogy a lepedő elöl kissé meg ne libbenjen. sőt már elemista korában is . hogy megfeledkezzék róla. inkább nagyon is használ. hamarosan elnémult. hogy végtére semmi különös nem történik. amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalansága. már ki is vitték. Az anya. amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volna minden irányban. Bár Gregor újra azt hajtogatta magában. mert mással nem tudta megmagyarázni.igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nő szándékainak mérlegelésére. hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolításához ragaszkodjék . Nem engedte tehát. Ne vigyenek ki semmit. hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz. . hisz csakugyan megfigyelte. el kellett ismernie. megszokta.Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor. és csak lábuk nehéz topogása hallatszott. hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természete is közrejátszott. hogy Gregor ügyeinek megtárgyalásakor különleges szakértőként lépjen fel a szülőkkel szemben. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi időben oly váratlanul és keservesen megszerzett önbizalom váltotta ki belőle ezt a követelést. mert a kimerültségtől már némán dolgoztak. a szekrényt. maradjon minden a szobájában. hogy a két nő ide-oda járkálása. hogy a közvetlen emberi kapcsolat teljes hiánya. most pedig az íróasztalát lazítgatják. Gretén kívül bizonyára soha többé nem merne senki sem belépni. de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hiszen már most is közel volt hozzá. Hisz abba a szobába. Megtorpant. és amely most Gretét arra csábította. legalábbis úgy látszott. amit szeretett. hogy Gregor helyzetét még ijesztőbbé tegye. és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt. aztán visszament Gretéhez. amely mindenben kielégülését keresi. hogy ürítsék ki a szobáját. Ennyi is elég volt. Valóban kedvére való lett volna. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza elsőnek. egyáltalán nem használja. Sajnos. húgának más volt a véleménye. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét. és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez. Lehet. hanem valamennyi bútort ki akarja vinni. megzavarhatta elméjét az elmúlt két hónap alatt. apró kiáltásaik. bele is betegedhetett volna. a szekrényt végszükség esetén még nélkülözhette Gregor. de az íróasztalnak már maradnia kellett. amely már szilárdan beleágyazódott a padlóba. de már nem tudta megakadályozni. hogy az anya felfigyeljen. Kiürítették a szobáját. amelyben egyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére. polgári iskolás. mialatt a szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt. hogy anyja eltérítse szándékától.először csak ezekre gondolt -. mozdulatlanul állt egy pillanatig. mint valami hatalmas. és nyomta oda testét a padlóhoz. s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban. és amelynél leckéjét írta kereskedelmi főiskolás. valamint az egyhangú élet. Gregor szobájában lévén. elvették mindenét. a bútorok csikorgása a padlón úgy hat rá. És alighogy a nők nyögdécselve kitolták a szekrényt a szobából. és csak anyja rég nem hallott hangja rázta fel. amelyet a család kellős közepén élt. hogyan is kívánhatta komolyan. hogy körülnézzen. létezésükről egyébként szinte meg is feledkezett. Nos.

az Gregor. Gregor .Gregor megértette Grete szándékát. menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. és meg sem mozdult. hogy amint apja belép az előszobából. a falakon. metsző pillantással. biztonságba akarja helyezni anyját. mintha tanácsot adhatna húgának. lelkiismeret-furdalás és félelem gyötörte. aki az ő hibájából talán halálán van. amikor visszatérnek. Gregor is segíteni akart . . felkapott annyi üveget. s így Gretének kellett ajtót nyitnia. ó. ekkor észrevette. mert anyja is jelent volt.kérdezte és körülnézett. Grete nem vesztegette tovább az időt. akár Grete arcába ugrik érte. Az apa jött meg. az ajtót becsapta a lábával. De az apa nem volt olyan hangulatban. arcával odahajolt hozzá. Ha kell. és rásimult. Grete átkarolta és támogatta anyját. de odaragadt az üveghez. Gregor! . lezuhant a nagy asztal kellős közepére. . oldalt lépett. nehogy körülnézzen. mert arra sem ideje. hogy aztán lekergesse őt a falról. Most akkor mit viszünk ki? . hogy felvilágosítsa. és berohant velük anyjához. végképp nem tudta.kiáltotta húga. Így hát szobájának ajtajához menekült. . kezét ökölbe szorítva. akinek most az anyánál kell maradnia. hogy nem viszi el senki sem. A leány átszaladt a szomszéd szobába valami eszenciáért. Gregor kitört. .a nők a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróasztalra. ahányat csak tudott.Mi történt? . Grete fojtott hangon válaszolt. akárcsak régen. s ez jó jelnek látszott. Istenem! . hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe. egy üveg leesett a földre és összetört. Átváltozása óta ezek voltak az első szavak. és nem adta oda. Gregor bágyadtan feküdt az asztalon. Teljesen eltakarta a képet. nőknek. aztán ő is átszaladt a szomszéd szobába. Gregor a nappali szoba ajtaja felé fordította a fejét. mert még elüldözné húgát. mondtam is mindig. és erővel kellett lerántania magát róla. gyorsan felmászott rá. és azt hiszi. a mennyezeten. ha akarja. igaz. de nektek. De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát.Gregor tisztában volt vele. és végül kétségbeesésében. amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. már jöttek is vissza. Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani.Istenem. hogy kifújják magukat kissé -. de már jobban van. de az öröm jele is. sem lehetősége nincs. amikor hátrafordult. hogy eszméletre térítse ájult anyját. hiába beszél az ember. Grete arckifejezése mindent elárult. ezt legalább biztos. és ő azon nyomban eltűnik. egy szilánk megsebezte Gregor arcát. A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába.Már vártam . és mielőtt még igazán tudatára ébredt volna. és felesleges visszakergetni. négyszer változtatott irányt futás közben. hogy azonnal visszatérjen a szobájába. nyomban láthassa: Gregornak őszinte szándéka. és rátapadt az üvegre. végigzuhant a kanapén. és ráfolyt valami maró orvosság. végigmászott mindenen. Pillantása ekkor találkozott a falon a Gregoréval.és karját kitárva. amikor már forgott vele az egész szoba. csak ki kell nyitni az ajtót. az ajtót nem nyithatta ki. csend volt mindenütt. Nos. mit mentsen meg először. hogy amit lát. mire mászkálni kezdett. amely jólesően simult forró hasához. és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott. reszketve és meggondolatlanul: Gyere. Grete bizonyára csak azért őrizte meg nyugalmát. jajongó.a kép megmentése most ráér -. hogy szemmel tarthassa a két nőt. rekedt hangon felkiáltott: . . megpillantotta az óriási barna foltot a virágos tapétán. mint várt. hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte.Te. hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. nyilván apja mellére hajtva fejét. Gregor kinn rekedt. megpróbálhatja! Ült a képen. . elzárva anyjától.ezek voltak az első szavai. Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak. Ekkor csöngettek.Ó! kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon. és így szólt. de aztán ott kellett állnia tétlenül mögötte.Így azután kitört a kanapé alól . hogy Gregor valami erőszakos cselekedetet követett el. nem tehetett mást. amely lehetett a düh. mint aki mindenről lemondott. Anya elájult. Eltelt egy kis idő.mondta az apa -. még meg is ijesztette. a bútorokon.

alig nyitotta ki a szemét. neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját. de ő még náluk is lassabban haladt. Utolsó pillantásával még látta. Többször körbejárták így a szobát. amikor Gregor annak idején üzleti útra indult. és minduntalan egymásnak ütköztek. megtorpant. mintha elektromosság hajtaná őket. amint felrántják szobájának ajtaját. egy-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken. és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái. a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant erős tokája. hogy megváltozott viszonyokat fog találni. Ezért Gregor egyelőre a padlón maradt. máskor zilált ősz haja most kínos pontossággal el volt választva. hogy a falak még rendelkezésére állnak. hanem az öröm jeléül csak a karját tárta szét. mintha nem is üldözés folyna. szoknyáiban megbotolva ráveti magát az apára. valószínűleg egy banké. Már mutatkoztak is a légszomj jelei. odarohan az apához. szinte mindig megállt. és egyelőre még nem célozva pontosan. aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként. küszködve vánszorgott Gregor és az anya között. közös sétáikon. aki ritka. Amint így botorkált előre. hogy ha a falakra vagy a mennyezetre menekül.elhúzta fejét az ajtótól. és felemelte apja felé. kezét nadrágzsebébe dugva. aranygombos. apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. döntő fordulat azonban nem következett be. hogy minden erejét a futásra fordítsa. 3 . teljesen eggyé válva vele . és nem is volt képes fölállni. milyen óriási a cipője talpa. és tükörsimán fénylett a keféléstől.egyszer csak lágy ívben lerepült valami közvetlenül melléje. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit. és átkarolva. de úgy érezte. érzékei teljesen összezavarodtak. mi a szándéka. Egy alma volt. feszes. megfeledkezett arról. kék egyenruhát viselt. hogy bombázni fogja. és tulajdonképpen számíthatott volna rá. hogy az utóbbi időben. és kiáltozó húga előtt besiet anyja. hogy éppen úgy törődjék a lakás más részein folyó dolgokkal. mindjárt repült utána a második is. Egy gyengén elhajított alma súrolta Gregor hátát. annál is inkább. és elnyúlt a padlón. Nyilván maga sem tudta. és már iszkolt is gyorsan tovább. Mindamellett be kellett látnia. az egész szobán át nagy ívben a kanapéra dobta. hihetetlen fájdalom elmúlhatna a helyváltoztatástól. és elgurult előtte. bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját . tompultságában nem is gondolt más menekvésre. hiábavaló lett volna továbbfutnia. Gregor tovább akarta vonszolni magát. mindenesetre szokatlanul magasra emelte a lábát. és ha mondani akart valamit. hiszen amíg apja egy lépést tett. hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig. beburkolózva öreg kabátjába. és kíséretét maga köré gyűjtötte? Most viszont ugyancsak jó erőben volt. szanaszét gurultak a padlón. amint apja megmozdult. mint ahogy előző idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. a leány ugyanis levetkőztette. hogy oda van cövekelve. De mégis.Gregor szeme ekkor már felmondta a szolgálatot -. mert az apja elhatározta. az apja lenne még ez az ember? Ugyanaz. Ezért aztán elszaladt apja elől. kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörög. zord tekintettel elindult Gregor felé. amelyre aranyszínű monogram volt hímezve. Sapkáját. hogy apja csak a legnagyobb szigort tartotta vele szemben helyénvalónak. és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva. mert félt. mióta rászokott az újszerű fel-alá mászkálásra. Egyáltalán nem úgy képzelte el apját. Gregor rémületében megállt. sorra elhajította az almákat. mintha a váratlan. Egy nyomban utána repülő viszont egyenesen a hátába csapódott. A kis piros almák. és már szinte el is felejtette. sőt a lassú tempó azt a látszatot keltette. amikor esténként hazatért. csak a futásra. hogy szabadabban lélegezhessen ájultságában. igaz viszont. ha apja is megállt. bár voltaképpen már ők maguk is lassan mentek. és Gregor csodálkozva nézte. ahogyan ott állt most. De Gregor nem sokáig késlekedett. hiszen új életének első napjától fogva tudta. ingben. bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elő fekete szemének pillantása. mint azelőtt. aki karosszékében ülve hálóköntösben fogadta. de ártalmatlanul lecsúszott róla. mint a bankszolgák.

és hol az anyára. hogy estefelé mindig kinyitották a nappali ajtaját. és itt is csak fölöttesének szavára várna. amikor a nők megfogták a karját.Gregor súlyos sebesülése.az alma látható emlékeztetőként benne maradt a húsában. ragaszkodott hozzá. hogy segítsen anyjának. amióta bankszolga lett. Igaz ugyan. és mintha nem is tudná. de nyugodtan aludt. De makacsságában. így szólt az anyához: . mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher. hogy sebesülése következtében Gregor valószínűleg sohasem lesz már olyan mozgékony. arra gondolni sem lehetett -.Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. Mihelyt tízet ütött az óra. Csak akkor nyitotta fel a szemét. akivel nem szabad úgy bánni. hogy aludt. amelyet már egy-két órával előbb elkezdett élesen figyelni. de az apán ez sem fogott. akinek hatkor kellett szolgálatba állnia. teljesen felöltözve szendergett a helyén. hogy a szobáján végigmenjen . ami azóta ragadt rá. teljes mértékben kárpótolta az. Természetesen ez már nem a régi idők élénk társalgása volt. ott intett nekik. ő csak rázta a fejét lassan. és míg hálóköntöse ott lógott használatlanul a fogason. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében. a nappaliban levők számára láthatatlanul. hogy feküdjön le. egészen másképp tehát. hogy az apa után siessenek. hogy egyszer majd esetleg jobb beosztásba kerülhessen. és tűrte. amelyre Gregor mindig vágyakozással gondolt a kis hotelszobákban. miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak.Minek varrsz már megint ilyen sokáig! -. mintha még magának az apának is eszébe juttatta volna. bár újra meg újra elaludt.hogy a magasban mászkáljon. Az apa időnként felébredt. s így sötét szobájában fekve. az anya. miközben az anya gyorsan letette varróeszközeit. igen nagy szüksége volt az alvásra. még mélyebbre süllyedt karosszékében. és bizonyos fokig közös megegyezés alapján. a leány pedig a tollát. és mint valami hadirokkantnak egyelőre hosszú-hosszú percekre volt szüksége. amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan. lehunyt szemmel. meghallgathatta beszélgetésüket. kezdett kétes tisztaságúvá válni. Az anya a kabátujját húzogatta. úgy vélte. hogy cserélje fel a széket az ággyal. egyre csak tűrni. . de a folyton fényesített aranygomboktól mégis ragyogó ruhát. és csak nagy üggyel-bajjal lehetett később rávenni. gyorsírást és franciát tanult esténként. és az apának. a leány otthagyta leckéjét. és tűrni kell. bármilyen gondos volt is az anya és a leány. hanem a családi kötelesség parancsa szerint le kell nyelni az iránta érzett undort. mint azelőtt. mint valami ellenséggel. hízelgő szavakat suttogott a fülébe. mintha örökösen készen állna a szolgálatra. amelytől egy hónapon át szenvedett . mint volt. és maga ment tovább. Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját. Bármilyen gyengéd szavakkal nógatta is az asszony és a lánya. hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja. de nem állt fel. állapotának rosszabbodásáért viszont. Mostanában többnyire igen csendesek voltak.És a két nőre támaszkodva körülményesen feltápászkodott. hol a leányra nézve ezt mondogatta: . és továbbra is segítségére legyenek. aki elárusítónői állást vállalt. és nyomban elaludt újra. finom fehérneműt varrt egy divatüzletnek. hiszen itt nem tud rendesen aludni. . gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát. és Gregor gyakran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét. hogy továbbra is az asztalnál maradhasson. és megpróbálta rábeszélni. a lámpafényben mélyen meggörnyedve. Így aztán a már kezdetben sem új egyenruha. negyedóra hosszat. szemmel tarthatta a megvilágított asztal körül ülő családot. az anya halk. amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemű közé. az anya és a leány egymást intették csendre. mivel senki nem merte eltávolítani -. hogy azok ketten az ajtóig vezessék. hogy elmehetnek. a húga.

de az anya nem kerülhette el büntetését. Eleinte. a seprű egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. a kereskedősegédek és a tanoncok. akinek komoly szándékkal. hanem közelebb húzódtak egymáshoz. hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásáért.Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje. vagy . már-már összeért az arcuk. hogy gondoskodjék családjáról. egy vidéki szálló szobalánya. hogy segítsen rajta és a családján. a leány ide-oda szaladgál a vevők rendelkezései szerint a pult mögött. a cselédlányt mégis elbocsátották. mert elképzelhetetlen volt. megdühödött a rossz bánásmódra gondolva. mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat. húga nem javult meg. amire étvágya lett volna. őrködött azon.amint leggyakrabban történt . hogy mennyiért sikerült eladni egy-egy darabot. amely egyébként az egész családot megszállta. azt ők a végsőkig teljesítik. amint Gregor erről esténként értesült. ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesnek . hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés. hogy többet törődjön Gregorral. már . hogy Gregor egyáltalán belekóstolt-e. újra kezébe veszi a család ügyeit. hogy amikor következő alkalommal kinyitják az ajtót. két-három más üzletbeli barátja. egy kalaposbolt pénztárosnője. nem törődve vele. És Gregor hátán a seb újult erővel kezdett sajogni.Gregort bántotta ugyan a sok nedvesség.valamennyien megjelentek idegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve. Gregor azonban jól tudta. és Gregor örült. mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodott. Amit a világ a szegény emberektől megkíván. hanem reggel és délben. mielőtt elszaladt az üzletbe. ami megilleti. de épp azt határozta el. Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül. vagy éppenséggel száraz szemmel meredtek az asztalra. de nem nyúltak a munkájukhoz. mint régen. hogy a jelenlegi viszonyok között túlságosan nagy lakásukból nem mehetnek el. hogy elvégezze a legnehezebb munkát. amikor eltűntek. gyorsabban nem is lehetett volna elintézni. amikor húga bejött. ami éppen akadt. De maradhatott volna ott akár hetekig is. A falon piszokcsíkok húzódtak. még ha nem is éhes. odaát pedig a nők egymásra borulva sírni kezdtek. kedves. Gregor ezekben a különösképp jellemző sarkokban állt. amit most mindig este végzett el. Grete .Csukd be az ajtót. és elkeseredetten. és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: . hiszen őt egy néhány lélegzőnyílással ellátott megfelelő ládában könnyűszerrel elszállíthatnák. lobogó ősz hajú bejárónő jött most reggelenként és esténként. Ugyanakkor nála eddig nem tapasztalt érzékenységgel. hogyan tudnák Gregort átköltöztetni. de egyiküket sem lehetett rávenni. mégis terveket szőtt. Néha arra gondolt. elsősorban másvalami tartotta vissza a családot a lakáscserétől. azután este. De leginkább arra panaszkodtak. amikor anyja és húga lefektették az apát. Alighogy a húga észrevette este a változást Gregor szobájában. mindenfelé csomókba gyűlt a por és a hulladék. az apa a tízórait hordja a kis banktisztviselőknek. Még az is megtörtént. Máskor meg semmi kedve sem volt. gondolataiban hosszú idő után újra megjelent a főnök és a cégvezető. és bár semmit sem tudott maga elé képzelni. egy hatalmas. hogy Gregor szobájának takarítása az ő kiváltsága maradjon. amikor közösen megbeszélték. az anya feláldozza magát idegen emberek fehérneműjéért. A szoba kitakarítását. a bárgyú háziszolga. de körülményeskedve udvarolt . mire Gregor körül újra sötét lett. Húga most már nem törte a fejét. mint Gregor. de ennél többre nem telt a család erejéből. amelyeket repeső boldogsággal vett föl azelőtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünnep alkalmából. minden mást az anya látott el sok varrnivalója mellett. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatást rendezett Gregor szobájában.érintetlenül otthagyta. hogy mivel szerezhetne neki különös örömet. hogy el kellett adni különféle családi ékszereket. hogy olyan szerencsétlenség sújtotta őket. úgy. futó emlék. hogy nem nyúl hozzá. és visszatértek a nappaliba. hogy elvegye. hogyan juthatna az éléskamrába. mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi körükben. csontos termetű. sebtében betaszított a lábával Gregor szobájába valamilyen ételt. mozdulatlanul elterülve feküdt a kanapén -.. pedig éppen olyan jól látta a piszkot.

és csodálkozva megállt. és amikor megpillantotta Gregort. noha nem üldözte senki. haszontalan zaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel . Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal. közben az anya megpróbálta bevonszolni a hálószobába az apát. A hamuláda és a szemétláda a konyhából szintén. mintha ki sem nyitották volna az ajtót. De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is. az egész háztartásban. de arra sem. talán már a közeledő tavasz jeléül -. csak úgy tett. A bejárónő azonban nem ijedt meg. különösen a konyhában. Ha véletlenül épp arra járt. . kezét összefonta a mellén. Így sok minden fölöslegessé vált.vagy: . azt a bejárónő. ahol ki volt készítve az étel. aki már nem volt ura önmagának. Gregor pedig hangosan sziszegett dühében. majd lassan ők is feleszméltek: az apa jobb felé szemrehányást tett az anyjának. és be ne nézzen Gregorhoz. Azóta nem mulasztotta el egyszer sem. mozdulatlanul. bal felé viszont rákiabált lányára. vén ganajtúró! . mert szobájának állapota szomorúsággal tölti el. hacsak Gregor a lomok között átvergődve el nem mozdította őket a helyükről. amikor Gregor visszafordult. de eldobni sem akartak. amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította . hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását. nézd csak. Gregor annyira elkeseredett. a leány. mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlőnek. amikor a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára. akinek mindig minden nagyon sietős volt.kérdezte.Na. csak fölemelt egy széket az ajtó mellől. nemcsak a szobájukban. amit nem lehetett eladni. Gregor szerencsére legtöbbször csak az illető tárgyat és a kezet látta. eleinte kényszerűségből. később azonban egyre növekvő kedvteléssel. a vén ganajtúró! Erre a szólítgatásra Gregor nem válaszolt. hogy Gregor önkényes. hanem ha már itt béreltek szobát. hogy alkalomadtán egyszer majd visszaviszi ezeket a tárgyakat. hogy csak akkor fogja becsukni a száját.Gyere csak ide. és megkímélni őt ettől a látványtól és lármától. világosan közölve szándékát. hogy senkinek sem jut eszébe becsukni az ajtót. Egyszer. de azért lassan és nehézkesen szembefordult vele. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tűrtek meg. Berendezési tárgyaik legnagyobb részét magukkal hozták. amelyeket valószínűleg barátságosnak vélt. tulajdonképpen nem undorodott Gregortól. egyszerűen behajította Gregor szobájába. és épp elég ilyen holmi volt. hogy Gregort ennyire elhanyagolják. Megszokássá vált a családban. amit a szülők . véletlenül benyitott Gregor szobájába. mi van. Amit nem tudtak éppen mire használni. igazán nem kíváncsiskodásból. de éppen a szobájabeli változásokkal békült ki hamar. játékból egy falatot a szájába vett.szaladt is be a nappaliba. Ezek a komoly urak . Először azt hitte. hogy éppen úgy gondoskodjék Gregorról. berakták ebbe a szobába. akkor sem lett volna szükség arra. mert nem volt elég szabad helye a mászkáláshoz. hogy mintha támadni készülne.heves eső verte az ablaktáblákat. hogy azért nincs étvágya.mind a hárman körszakállt viseltek. Ez az öreg özvegyasszony. . amelyeket máshol nem tudtak elhelyezni.az apa természetesen felriadt karosszékében . Gregor ekkor már szinte semmit sem evett. amikor a bejárónő megint hívogatni kezdte. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónőnek. mint például: . amely bedobta. mélyen megsértve. aztán nyugodtan letette a széket a sarokba. nem jössz? . aki hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erős csontozatával. hogy az anya helyettesítse. vagy kidobja együtt valamennyit.No. valójában azonban ott maradt minden azon a helyen. A bejárónőnek talán az volt a szándéka.kínosan ügyeltek a rendre. ahol a dobás után földet ért. aztán többnyire kiköpte. mint azelőtt. akit rázott a zokogás. kis öklével az asztal püfölte.először csak csodálkozva és tétlenül szemléltek. bár az efféle kirándulások után szomorúan és holtfáradtan gubbasztott újra órák hosszat egy helyben. Mindez Gregor szobájába vándorolt. Hiszen ott volt a bejárónő. és bár anyja esdekelve kitárta karját. aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni. hogy azokat a dolgokat. hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában. sírógörcsben tört ki. és kitátott szájjal megállt. és órák hosszat tartogatta benne. hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót.

adott egy-egy lapot a másik kettőnek. hogy az evés sokféle zaja közül mindegyre a fogak rágását hallotta. és sapkájával a kezében. Különösnek tetszett Gregor számára. mielőtt kiment a konyhába. és akkor is nyitva volt még. az apa az ajtónak támaszkodott.kiáltott az apa. nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk. az anya a kottával. mintha az urak meg akarták volna neki mutatni. egy szelet húst még a tálon kettévágott. apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait. egyikük. ha fogatlan. mert ott hagyta a széket. és székükben hátradőlve olvasni és dohányozni kezdtek. Az ajtóban rögtön meg is jelent az anya egy tál hússal. mert a por. és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott. és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa. és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. azelőtt büszke volt rá. Nagy gőzfelhő szállt fel az ételből. én meg majd fölfordulok!" Éppen ezen az estén . A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak. hogy egész idő alatt egyszer is hallotta volna megszólalt a hegedű a konyhában. le sem mertek ülni saját székükre.Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk. feküdt szobájának légsötétebb sarkában. aki középen ült. ahol azelőtt az apa. hogyne! . Az urak már befejezték a vacsorát.Mivel az albérlők néha vacsorájukat is otthon. és ott összeszorulva megálltak. s a család észre sem vette. Az apa azonban. és vártak. és mormoltak valamit a szakállukba. A leány játszani kezdett. Lám. hogy az utóbbi időben ennyire nincs tekintettel a többiekre. mintha ő volna a hegedűs. a leány pedig a hegedűvel.Ó. enni kezdtek. amely egész szobáját belepte. "Van nekem étvágyam . Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval. csak nem ilyesmire.Ellenkezőleg .mondta a középső úr -. Maga a család a konyhában evett. kibontották asztalkendőjüket. Az urak visszamentek a szobába. őt magát is . Az urak valamennyien fölálltak. felálltak. és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal. most fellélegezve egymásra mosolyogtak. Gregor a zene vonzására kissé előbbre merészkedett. Egyszer azonban a bejárónő félig nyitva hagyta a nappaliba nyíló ajtót. Meg volt elégedve. hogy milyen figyelmes. Meghallhatták őket a konyhában. amikor nyitva volt az ajtó. az anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket. hogy az evéshez fogak kellenek. nem megy vele semmire. és feje már a nappaliban volt. és játszana itt benn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb. mintha meg akarták volna vizsgálni evés előtt az ételt. az anya és Gregor szokott ülni. a szülők. nyilvánvalóan azért. és csakugyan. Az asztal felső végére ültek. ezek az urak milyen jól táplálkoznak. akik feszülten figyelték.Gregor nem emlékezett. bement a nappaliba. szinte teljes csendben. lábujjhegyen odamentek az előszobaajtóhoz.mondta magában Gregor gondterhelten -. és az anya meg a leány. egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt. és meggyújtották a villanyt. villát vettek a kezükbe. Mikor aztán magukra maradtak. . hogy megállapítsa. és mértékadó tekintélynek látszott a másik kettő szemében. mert az apa felkiáltott: . a nappali ajtaja némely estéken csukva maradt. hogy elrejtőzzék. hiszen már sok estét akkor sem használt ki. és ő az egyik sarokban ült le. akik azelőtt sohasem adtak ki szobát. jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélyesztette. amikor a szobaurak este beléptek. A leány mindent nyugodtan előkészített a játékhoz. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá. Amikor a hegedű megszólalt. és nem kell-e visszaküldeni esetleg a konyhába. elég omlós-e. Nem is igen csodálkozott. ahová az úr tette. a középső újságot vett elő. és kést. fölkapták a fejüket. . a közös nappaliban fogyasztották el. de Gregor könnyű szívvel lemondott az ajtó kinyitásáról.

Pedig a húga olyan szépen játszott. és továbbra is a kottát nézte. és rámosolygott barátaira. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni. és kisurrant. mint Gregor. Magyarázatot kértek az apától. hogy lehetőleg találkozzék pillantásukkal. A családot teljesen lefoglalta a hegedűjáték. Közben a leány magához tért zavarodottságából. egyre tuszkolta őket. és csak udvariasságból tűrték. és hogy ezt. aki úgy méltányolná a játékát. aztán elrendeződnek az ágyakon. halk beszélgetés közben. hanem önként maradjon nála. hirtelen összeszedte magát. amely a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el. Soha többé nem engedi ki a szobájából. nincs rajta sem szalag. üljön le melléje a kanapéra. hogy jöjjön az ő szobájába hegedűjével. és Gregor fölemelkedik a válláig.kiáltotta a középső úr az apának. és megpróbálta széttárt karral visszaterelni őket a szobájukba. szaporán ziháló tüdővel. semhogy. hogy eltökélt szándéka volt beíratni a konzervatóriumba. és ott is maradtak.teljesen elborította. legalábbis addig nem. de túlságosan közömbös volt minden iránt. Az apán. hajtsa le hozzá a fülét. megrántja a szoknyáját. ők is széttárták karjukat. megint annyira úrrá lett önfejűsége. Az apa. ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. először lesz hasznára szörnyű külseje. nem törődve semmiféle ellenkezéssel. hogy mielőtt Gregort visszakergetné. megelégelték az egész előadást. . de feltételezésükben csalódtak. bár azok csöppet sem voltak izgatottak. és hátát a szőnyeghez dörzsölje. ahogyan ő tudná. rászegezte mutatóujját a lassan előmászó Gregorra. hogy szép vagy szórakoztató hegedűjátékot vártak. és dühösen ráfúj a támadókra. A napnál is világosabban látszott. letette a hangszert anyja ölébe . El volt szánva. ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe. hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte. olyan közel.Samsa úr! . födetlen. előbb még megnyugtassa az albérlőket. a szobaurak viszont. ahová az apa tuszkolása nyomán már gyorsabban közeledtek az urak. amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepülnek a levegőbe. Csak tuszkolta. A hegedű elnémult. ismeretlen táplálékhoz vezet. cérna. Még mielőtt az urak elérték volna a szobát. vagy annak felismerésétől. és vizsgálódó. mintha még most is játszana. amíg él. most látta meg az utat. húga azonban ne kényszerből. Az apa odasietett hozzájuk. ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az oldalán.az anya légzési nehézségekkel küszködve. és miután a hegedűt és a vonót egy ideig ernyedten lógatta kezében. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésnyit tovább nyomulni előre a nappali tiszta padlóján. idegesen cibálták szakállukat. mint régebben naponta többször is. mélabús tekintettel követte a hangjegyeket. úgy látszik. a középső úr először fejét csóválta. és egyetlen szót sem vesztegetve. mint a hegedűjáték. lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz. míg a szoba ajtajában a középső úr nagyot nem dobbantott a lábával. ami bizonyára zavarta a leányt. és akkor ő majd megsúgja neki a titkot. hogy az apa viselkedése miatt. nem lehetett tudni.és hajszálakat. és ezzel jelet ad neki. és fejét egészen a padlóig eresztette. elkészült az ágyazással. az elmúlt karácsonykor . amellyel mégiscsak tartozott albérlőinek. és megcsókolja a nyakát.mindenkinek megmondta volna. Látni lehetett.karácsony csak elmúlt már? . megállásra kényszerítve az apát. hogy előrenyomul egészen húgáig. miközben az apa aggodalmasan figyelte őket. Hát állat ő. Gregor egy kicsit még előbbre mászott. mióta az üzletbe jár. Különösképp az a mód árulta el nagy idegességüket. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit. mert itt senki sincs. hogy valamennyien beláthattak a kottába. még a székén ült -. hogy rá se hederített senki. Igaz. egyszerre áll majd őrt szobájának minden ajtajánál. úgy látszik. hanyatt feküdjön. akik először kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helyezkedtek el. hogy megfeledkezett minden tiszteletről. és átszaladt a szomszéd szobába. amely az áhítozva keresett. . aztán újra Gregorra pillantott. Arcát féloldalt hajtotta. hogy tudtuk nélkül olyan szomszédjuk van. egyúttal pedig testével eltakarni előlük Gregort. és csak lassan hátráltak szobájuk félé. fontosabbnak tartotta. hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. se gallér. és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna őket. amely.

és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe. Gregor egész idő alatt csendben azon a helyen maradt.Ezennel kijelentem .Ha megértene bennünket. hogy könnyei ráfolytak anyja arcára. azt viszont még fontolóra veszem. hogy nem alszik. amit eddig itt töltöttem. hogy ez lehetetlen -. és nagy robajjal becsapta az ajtót. A csalódástól. hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító állapotra s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -. Természetesen arra az időre sem fizetek semmit. Erre a középső úr megragadta a kilincset. azt hiszem.De gyermekem . de a leány sírás közben hevesen megrázta a kezét.Ha megértene bennünket . e szavakkal: .Meg kell próbálnunk megszabadulni tőle . felült. akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. . hogy gondozzuk és elviseljük. és ellentmondott előbbi magabiztosságának. hogy terve nem sikerült. . és szemét lehunyva magába fogadta a leány meggyőződését. Még a hegedű sem ijesztette föl. de fejének heves billegése arra vallott.mondta az apa részvevően és feltűnő megértéssel -.ismételte meg az apa. . látom előre. mert az anya a köhögéstől nem hallott semmit -. hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen . A leány odasietett anyjához. de még mennyire . De így. Az apában mintha határozottabb gondolatok ébredtek volna a leány szavai nyomán.mondta a leány most közvetlenül az apának.mondta a leány. szobámat azonnal felmondom. Nem akarom ez előtt a szörnyeteg előtt a bátyám nevét kiejteni.Mi is azonnal felmondunk. .Igaza van.higgyék el . . És valóban. mint nekünk mindnyájunknak. Én sem bírom tovább. akkor képtelen elviselni még ezt az örökös itthoni gyötrődést is. Szinte bizonyosra vette. és megzendült..könnyűszerrel megalapozható követeléssel. még megöl benneteket. és időnként ránézett a csendes Gregorra.És olyan heves zokogásban tört ki.Elhallgatott. és megfogta a homlokát. hogy erre gondolni sem lehet. ahol az urak tetten érték. ez így nem megy tovább. és belezuhant. s ezért csak ennyit mondok: meg kell próbálnunk megszabadulni tőle. Az anya még most is zihálva lélegzett. ami emberileg lehetséges. játszadozni kezdett sapkájával a tányérok között. aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla. mint aki vár valamire.Kedves szüleim . amelyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon. . meg sem tudott mozdulni.. senki semmilyen szemrehányást nem tehet nekünk. de talán a sok éhezés okozta gyengeségtől is. .mormolta az apa.. és bevezetésül az asztalra csapott -. és tekintetével megkereste az anyát és a leányt is -.mondta az apa félig kérdően. amely sírás közben fogta el. hát mit tegyünk? A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül. . szemében eszelős kifejezéssel. amikor az anya reszkető ujjai közül kicsúszva leesett a földre.mondta kezét fölemelve. Ha ti nem látjátok is be. .. .. én belátom. Ha már az embernek annyit kell dolgoznia. Mindent elkövettünk. két barátja meg is szólalt nyomban. Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez. hogy már a következő pillanatban kirobban körülötte az általános összeomlás. és maga elé nézett. mintha csak a szokásos esti szunyókálásra dőlt volna le. és rettegve várt.

Valamennyien némán és szomorúan néztek rá. hogy ő az. már nem akaratának irányítására. még megélte. Voltak ugyan fájdalmai egész testében.nagy erővel és nagy sietségében. A mögötte felcsapó hirtelen lármától Gregor annyira megijedt. és ezzel csakugyan feltűnést kelthetett. mintegy a lány védelmében. csak ne kelljen Gregor közelében maradnia. jóformán észre sem vette. hogy semmi sem változott mögötte.kiáltott fel hirtelen -. Jó szándékát. Éppen a mi szerencsétlenségünk. rögtön elkezdett egyenesen visszamászni. húgát legkevésbé. sőt azt találta természetellenesnek. és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete. Egyébként viszonylag jól érezte magát. hogy el kell tűnnie. elkergeti az albérlőket. már megint kezdi! . Nézd csak.kérdezte magától Gregor. A lassú derengést. annyit mégis látott. Az üres és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is. már rég belátta volna.gondolta Gregor. úgy csapkodta az ajtókat. visszafordította a fejét. valósággal ellökte magát a székétől. Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. és körülnézett a sötétben. Húga volt az. és újra munkához látott. hogy jövetelétől fogva sehol a lakásban . mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni. hogyan tehette meg rövid idővel ezelőtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban. ha lehet. hogy mostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon. A rohadt almát a hátában és gyulladt környékét. Nem csodálkozott rajta. "És most?" . és észre sem vette. Csodálkozott a nagy távolságon. hogy lábacskái megroggyantak. mert a nyaka kezdett megmerevedni. De Gregornak eszébe se jutott. elreteszelték és kulcsra zárták. és karját. de úgy érezte. szeme a kimerültségtől majd leragadt. Gregor nem is hallotta könnyű lépteit.kiáltotta oda a szüleinek. de tudnánk tovább élni. apám . mint a húgáé. Megállt és körülnézett. már alig érezte. milyen hosszú.Nem maradhat itt . hogy a családnak egyetlen szava. Mikor már az ajtónál volt. amelyet egészen belepett a por. hogy valakit is megijesszen. Így viszont üldöz bennünket ez az állat. felismerték. "Most már talán megfordulhatok" . Szuszogott az erőlködéstől. Utolsó pillantása anyját érintette. az ijedelem már el is múlt. Meggyőződése. Akkor nem volna fiunk. apám. hogy olyan sokáig azt hittük. Folyton csak a gyors mászásra figyelt. még határozottabb volt. és végül teljesen megszűnnek. Amikor a fordulást befejezte. ha nem is egészen. és magától elment volna. Csak attól a gondolattól próbálj megszabadulni. . és tiszteletben tarthatnánk emlékét. amely szobájától elválasztotta. amikor megfordította a zárban a kulcsot. hiába kérték többször is. Csak meg akart fordulni. Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ült a székén. és apja mögé sietett. hogy emberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal. hogy most már végképp nem tud megmozdulni. és időnként meg is kellett pihennie. nyilván el akarja foglalni az egész lakást. hogy mellőzze. a leány átfonta karjaival apja nyakát. ez az egyetlen mód. hogy még az anyját is otthagyta.És Gregor számára teljesen érthetetlenül annyira megrémült. amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. Már állva várt. és nem is értette. Alighogy a szobájába ért. mert kínzó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett. Amikor kora reggel megérkezett a bejárónő . egyetlen kiáltása sem zavarja. és felőle akár az utcán is éjszakázhatnánk. de nem tudta visszafojtani. aztán fürgén odaugrott. Hamarosan fölfedezte. amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak előtt. majd a padlóhoz ütötte. De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna. félig kitárta előtte. Egyébként nem sürgette senki. hogy ez Gregor.kiáltotta a leány -.. aki ennyire sietett. úgy látszik. az ajtót rögtön becsukták. mintha ezek a fájdalmak fokozatosan enyhülnének. csak a húga állt föl közben. lehanyatlott. hogy visszamásszon a szobájába. Ekkor feje.Végre! . minden rá volt bízva. az apa és a leány egymás mellett ültek. egymás után többször fölemelte. aki pusztán a lány viselkedésétől felindulva szintén fölállt. akit közben elnyomott az álom.

Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor először semmi különöset nem észlelt. bement szülei után a hálószobába. mert már nem emelték fel lábacskái. ott fekszik. Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja. Közben a nappali ajtaja is kinyílt. és a három nő követte példáját. és beléptek Gregor szobájába.mondta a bejárónő. Samsáné megmozdult. De hiszen már régóta nem is evett semmit. és előbb le kellett küzdeniük a bejárónő okozta ijedtségüket.nem lehetett többé nyugodtan aludni -. és gyorsan és némán intett az uraknak.Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt.kérdezte Samsáné. Grete. megdöglött. egyik karján felesége.Hol a reggeli? . sőt anélkül is meggyőződhetett róla. Grete időnként odanyomta arcát apja karjához. . A három albérlő kilépett a szobából. egy kicsit hozzánk . A bejárónő azonban szájára tette az ujját. mintha le sem feküdt volna. mintha le akarná fogni a seprűt. most lehetett látni igazán. . feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is.Meghiszem azt . így szólt: . Samsa úr vállára terítette a paplant. hogy jöjjenek Gregor szobájába. Elvégre március vége volt. ami elterelte volna róla a figyelmet. csak aztán fogták fel szavainak jelentését. Úgy hoztam ki az ételt. és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemét a seprűvel. és Grete. visszavisszanézve a holttestre. és harsányan bekiáltott a sötétbe: . Be is mentek. Mindnyájuk szeme ki volt sírva kissé. noha maga is megvizsgálhatott volna mindent. és más sem volt. . már némi langyosság vegyült a csípős levegőbe. aki le sem vette a szemét a holttestről. és csodálkozva keresték a reggelijüket. A bejárónő becsukta az ajtót. amikor minden ellenállás nélkül arrébb tudta tolni a helyéről. Amikor ez is sikertelennek bizonyult. .Jöjjenek csak. . Mikor aztán felismerte a valódi tényállást. és játssza a sértődöttet.kérdezte a középső úr mogorván a bejárónőtől.mondta Samsáné fájdalmas mosollyal. nézzék meg. a másikon leánya. és meglökte Gregort. tisztára döglötten! A Samsa házaspár felült a családi ágyban. és kérdően ránézett a bejárónőre. dühbe gurult. sápadt arca is erre vallott. és kezüket kissé viseltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában. és megjelent egyenruhájában Samsa úr. milyen sovány volt. Samsáné asszony csak úgy hálóingben. Azt gondolta.Keresztet vetett. Bár kora reggel volt. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosszú seprű. az albérlők beköltözése óta Grete itt aludt. tágra nyílt a szeme. és szélesre tárta az ablakot.Nos . megfeledkeztek róluk. ahogy bevittem.Meghalt? . Grete. hálát adhatunk Istennek. . teljesen fel volt öltözve. és csak akkor figyelt fel.Nézzétek csak. . Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kiszálltak ágyukból. megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból.Gyere be. hanem felrántotta a hálószoba ajtaját. .mondta Samsa úr -. hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul. de aztán hagyta. füttyentett egyet. és nem sokáig késlekedett.

Samsa úr tágra nyílt szemmel csak biccentett néhányszor. mert végzett a reggeli munkájával. és úgy nézett fel Samsa úrra. hogy a bejárónő most részletesen el akar mesélni mindent. Samsa úr.válaszolta a bejárónő..Mit akar tulajdonképpen? . szóval abból. a korlátnak dőlve végignézték. hogy elmegy. barátai.mondta Samsa úr. most valósággal utánaugrottak. és közölte. Samsa úr és a nők lassan elengedték a korlátot. ne csináljanak gondot maguknak. bizalmatlanságában. amikor a bejárónő továbbra sem mozdult. a lépcsőház egy bizonyos kanyarulatában minden emeleten eltűnnek. . hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják. mintha most rendeződnének át a dolgok a fejében. Elhatározták. Leültek tehát az asztalhoz.Akkor hát elmegyünk . bejött a bejárónő. Az előszobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról. a két nővel együtt kilépett az előtérre. hogy mennyire siet. de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsőn.kérdezte kissé megrökönyödve a középső úr.kérdezte Samsa úr.Mi tetszik? . A bejárónő mosolyogva állt az ajtóban. és néhány pillanat múlva újra előbukkannak. Lazán ingott kalapján a csaknem egyenesen fölmeredő strucctoll. amellyel a bejárónő már eddigi szolgálata során is sok bosszúságot okozott Samsa úrnak. A másik kettő egyfolytában dörzsölte hátrakulcsolt kezét. A középső úr csendesen állt a helyén. majd magasan fölöttük egy henteslegény. Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak. Erre a középső úr valóban kiment nagy léptekkel az előszobába.kérdezte Samsáné. némán meghajoltak. Már el van intézve. annál jobban csökkent irántuk a Samsa család érdeklődése. a bejárónőnek egyszeriben eszébe jutott. mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivalója volna a család számára. csak biccentett. hogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét. Mivel nem adhatta elő beszámolóját. kinyújtott kézzel határozottan elhárította. . aki észrevette. . ahogy mondom .felelte Samsa úr. amint a három úr.Úgy értem. mintha attól félnének. amelynek alaptalan volta nyilvánvalóvá vált. hanem szükségük is volt rá mindenképp.Hogy érti ezt? . . Grete pedig a principálisnak. és két kísérőjével egy vonalban megindult a középső úr felé. . . mintha hirtelen elhatalmasodó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne. Samsa úr. kihúzták botjukat az ernyőtartóból. mintha folytatni akarnák az írást. Samsáné a megbízójának. és elhagyták a lakást. hogy Samsa úr megelőzheti őket. és amikor büszke tartásban. a padlót nézte. és édeskésen mosolygott. és kezdtek odafigyelni. minél lejjebb értek. lassan ugyan. és a barátságos nevetéstől nem is tudta mindjárt folytatni -.Hát . kosárral a fején elhaladt mellettük. és megkönnyebbülten visszatértek a lakásba. ezt a munkaszünetet nemcsak megérdemelték. akiknek keze megnyugodott egy ideje. mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek. a bejárónő őt tartotta leginkább tiszteletben. és zavart okozhat a vezérükkel való összeköttetésben. a két nőt továbbra sem engedve el maga mellől. de csak akkor fogja megmondani.Azonnal távozzanak a lakásomból . és az ajtóra mutatott. ha alaposan kikérdezik. Samsa úr az igazgatóságának. Mialatt írtak. A három levélíró először föl se nézett. ami számukra csak kedvezően végződhetik.mondta aztán. és csupán akkor néztek föl bosszúsan. és írtak három bocsánatkérő levelet. és láthatóan sértődötten odakiáltotta: .

Mialatt így beszélgettek. Felálltak. de jobb fekvésű és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál. az ablakhoz léptek. kisebb és olcsóbb. ahogy egyre jobban megélénkülő leányukat figyelték. együtt mind a hárman. és irtózatos ajtócsapkodások közepette elviharzott a lakásból. odasiettek hozzá. Grete szép. a bejárónő. Aztán elmentek a lakásból. Aztán így szólt: . és gyorsan befejezték levelüket. gyertek már ide. Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tűnt fel. Györffy Miklós fordítása TARTALOM . amelyet még Gregor választott ki. mert mind a három állás . itt az ideje. úgy látszik.Agyő mindenkinek! . Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat. és egy ideig csendben figyelte őket. Kényelmesen hátradőlve ülésükön megbeszélték jövőbeli lehetőségeiket.No.Este elküldjük . hogy elcserélik a lakást. sem lányától nem kapott választ.mondta Samsa úr. amit már hónapok óta nem tettek. újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat. mintha új álmaik és jó szándékaik megerősítését látnák. de sem feleségétől. A két nő nyomban engedelmeskedett. hogy az utóbbi időben a sok csapás közepette. megölelték. Elcsendesedve és szinte öntudatlanul megértő pillantásokat váltva arra gondoltak.tulajdonképpen még nem is kérdezték ki egymást ez ügyben . Hármasban ültek a kocsiban. amikor útjuk céljánál leányuk elsőnek ugrott fel. amelytől orcái kissé elhalványultak. hogy derék férjet keressenek a számára. és kinyújtóztatta fiatal testét.aztán vadul megfordult. a városon kívülre. . és egymást átölelve ott maradtak. hogy közelebbről megvizsgálva nem is olyan rosszak. melyet elárasztott a meleg napfény. Samsa úr feléjük fordult székében. És úgy érezték. érett leánnyá fejlődött. és kiderült. Legyetek egy kissé rám is tekintettel. és kimentek villamossal a szabadba. A helyzetükön pillanatnyilag természetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben.igen kedvező és különösen a későbbiekre nézve sokat ígérő..