P. 1
Az átváltozás - Franz Kafka

Az átváltozás - Franz Kafka

|Views: 40|Likes:
Published by auroraborealis_e

More info:

Published by: auroraborealis_e on Mar 02, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/06/2013

pdf

text

original

Az átváltozás

1 Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt. "Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között. Az asztalon kicsomagolt posztómintagyűjtemény hevert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -, fölötte pedig ott lógott a kép, amelyet nemrég vágott ki egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szőrmekalapban és szőrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltűnt nehéz szőrmemuffjában, amelyet a szemlélő felé nyújtott. Gregor tekintete ezután az ablakra vetődött, és a borongós időtől - hallani lehetett, amint esőcseppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit még aludnék, és elfelejteném ezt az egész őrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megszokta, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordulni. Bármekkora erővel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Már vagy százszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak akkor hagyta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyű, tompa fájdalmat érzett az oldalában. "Istenem - gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátán az ágydeszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszkető helyet, amelyet csupa kis fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje őket; egyik lábával meg akarta tapogatni a viszkető helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott. Újra visszacsúszott előbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolondít. Az embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én például a délelőtt folyamán visszamegyek a vendéglőbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak még a reggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a főnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja, nem járnék-e jól? Ha szüleim miatt nem türtőztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a főnököm elé, és amúgy istenigazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is micsoda furcsa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráadásul egész szorosan oda kell állnia a főnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve minden remény; ha egyszer együtt lesz a pénz, amiből kifizethetem neki szüleim adósságát - nem tarthat tovább öt-hat évnél -, mindenképpen megteszem. Az lesz majd a nagy üzlet. Egyelőre azonban föl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom."

És ránézett az ébresztőórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" gondolta. Fél hét volt, és a mutatók békésen haladtak előre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé járt. Nem szólt volna az ébresztőóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; biztosan szólt is. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengető csörömpölést? Nos, ha nyugodtan nem is, de valószínűleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következő vonat hétkor indul, eszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva, magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérné is a vonatot, a főnök dörgedelmeitől már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonathoz, és mulasztásáról már rég leadta a jelentést. A főnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha beteget jelentene? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egyszer sem volt beteg. A főnök biztosan kijönne a betegsegélyező orvosával, szemrehányást tenne a szülőknek lusta fiuk miatt, és minden ellenvetést megelőzne azzal, hogy a betegsegélyező orvosára hivatkozna, aki másfajta embert nem is ismer, csak makkegészséges munkakerülőt. És nem volna ebben az esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú alvás után csakugyan fölösleges álmosságtól, Gregor valóban jól érezte magát, sőt alaposan meg is éhezett. Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - az óra éppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón. - Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni? A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor részletesen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakra szorítkozott: - Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is. Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, mert anyja megnyugodott ettől a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta a többi családtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogott is az egyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével: - Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idő múlva újra megszólalt mélyebb, figyelmeztető hangon: - Gregor! Gregor! A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan: - Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire? Mindkét oldalra így felelt Gregor: - Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hosszú szünetekkel minden feltűnő vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga tovább suttogott: - Gregor, nyisd ki, könyörgök.

a kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt. és már le is csúszott. rosszul választotta meg az irányt. Leginkább az . mintha a tökéletes csendtől várná a dolgok valóságos és természetes rendjének visszatérését. Az ilyen pillanatokban. az utazók egyik foglalkozási betegségének előjele. nehézkesnek bizonyult. Közben nem feledkezett meg arról sem. mert az üzletet hét előtt nyitják. hogy lehetetlenség az ágyban maradnia. s csak aztán mérlegelni a továbbiakat. különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. és szélessége. lassan mozdult. hogy a lábai. helyettük viszont csak a sok lábacskája volt. Ha be akarta hajlítani az egyiket. hogy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót. ebben nem is kételkedett. Ezután felsőtestével próbált kijutni az ágyból. talán a rossz fekvés okozta. mert ha a végén így esik le.gondolta. és az égő fájdalom. hogy rendet és nyugalmat teremtsen ebben az önkényeskedésben. és látta. fájdalmas izgalommal izgett-mozgott. hogy emlékezetébe idézze. hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle. erre már rájött. súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordulását. amikor újra ütött az ébresztőóra -. kész csoda lesz. újra arra gondolt. feje. De mikor hasonló erőfeszítés után felsóhajtva újra előző helyzetébe került. enyhe fájdalmat. ha lehet. ha az ágyban marad. a levegőben. közben az összes többi felfokozott.Gregornak azonban esze ágában sem volt. hogyan fognak mai képzelődései lassan szétoszlani. Emlékezett rá. Hátát keménynek érezte. hogy ily módon tovább csússzon. hogy ezáltal kiszabadulhat az ágyból." És most nekilátott. Aztán így szólt magában: "Mielőtt negyed nyolcat ütne. mint az alapos megfázásnak. "Csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban" . és fejét óvatosan az ágy széle felé fordította. és áldotta utazásaiból eredő óvatosságát. hogy kinyissa. amelyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak. A takarót ledobni igen egyszerű volt. De mikor végre szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül. Először testének alsó felével akart kijutni az ágyból. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége. akkor már jobb. amikor Gregor már-már megvadulva. hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból. amelyről fölkeléskor kiderült. felöltözni és mindenekelőtt megreggelizni. Ez ment is könnyen. "Már hét óra . az ablakra vetette a tekintetét. és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket." És kis ideig nyugodtan feküdt. Hogy hangjának elváltozása nem más. a reggeli köd látványából. Márpedig semmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét. csak föl kellett kissé fújnia magát.gondolta Gregor. amilyen élesen csak tudta. higgadt megfontolás. nem sok biztonságot és bátorságot meríthetett. amit akart. és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt. mely már a keskeny utca másik oldalát homályba burkolta. fáradtan sóhajtozva. félelem fogta el attól. és legokosabb mindent feláldozni. amelyet egyébként még nem látott és nem is tudott pontosan elképzelni. Egyébként addig majd jön is valaki az üzletből. minden erejével kíméletlenül előrelökte magát. még dühösebben viaskodnak egymással. A folytatás viszont nehezebben ment. okvetlen ki kell jutnom teljesen az ágyból. hogy pillanatnyilag talán éppen testének alsó fele a legérzékenyebb. ha csak egy kis reménye is van. Először nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni. és végül. de ez az alsó rész. ha meg nem sérül a feje. az volt az első. nekiütődött az ágy alsó végének. s nem találta a módját. mintha szabadjára engedték volna őket. aligha történik baja. felvilágosította. amelyik kiegyenesedett. hogy merő képzelgés. Ha így esik ki. és kíváncsian várta. ha a szőnyegre esik. valószínűleg nem sérül meg. amelyet esés közben mereven fel fog tartani. már hét óra. de sajnos. és még most is mekkora a köd. amelyet érzett. mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással. hogy érdeklődjék utánam.

és ezzel az egész ártatlan család tudomására hozni. itt a cégvezető úr. lehajolnának terhükkel. . és most dühében és fájdalmában ide-oda forgatta. robajról voltaképp nem lehetett beszélni.mondta a cégvezető a bal oldali szobában. mint erőfeszítés. csak hintáztatnia kellett magát a lendületből -. és akkor csak ki kellene várniuk óvatosan. amíg átlendül a hasára a padlón. az ajtót. ha akár csak egy-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében. s ez ha rémületet nem is. eltekintve attól. és Gregor háta is rugalmasabb volt. Miért is ítéltetett Gregor arra a sorsra. itt a cégvezető. hogy milyen egyszerű volna minden. mit mondjunk neki.gondolta Gregor valami esztelen reménységbe kapaszkodva. hogy megkérdezze. "Valaki az üzletből" . aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában. Két erős ember . és most már igen hamar végleg döntenie kellett. Nyisd ki tehát. csak bedugnák karjukat domború háta alá. hogy az ajtók be vannak zárva. Egy pillanatig néma csend volt. Nem tudjuk.mondta Gregor halkan. míg lábacskái annál sebesebben táncoltak. mely Gregort e gondolatok közben elfogta. miért nem utaztál el a korai vonattal. amellyel majd az esés jár. hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát. Gregornak elég volt a látogató első üdvözlő hangját meghallania. mint gondolta. a lehetőségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. De azután a cselédlány.bőven elég lenne. és megnyikorgatta lakkcsizmáját. nem merte felemelni a hangját.Gregor . ahol a legkisebb mulasztás esetén is mindjárt a legsúlyosabbra gyanakodnak? Csirkefogó lenne vajon egytől egyig minden alkalmazott. Gregor megpróbálta elképzelni. és már tudta is.Gregor. hűséges ember sem.apjára és a cselédlányra gondolt . Nos. Hangos csapódás hallatszott. hogy a tompa zaj nem is volt olyan feltűnő. hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetővel is valami hasonló.okozott gondot neki. Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan. magának a cégvezetőnek kellett eljönnie. ha egy gyakornokot küldenek ide.és akkor csengettek a lakásajtón. A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta: . természetesen most is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment. légy szíves. hogy olyan cégnél szolgáljon. ki az: maga a cégvezető. kiálthatna-e valóban segítségért? Nyomorúságos helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra. Kissé felfogta az esést a szőnyeg. Egyébként veled is személyesen akar beszélni. mint inkább az izgalom hatására. . De szinte nyers válaszul erre a kérdésére a cégvezető néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában. . ahol remélhetőleg majd lábacskáit is lesz mire használnia.Valami leesett odabenn . . hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezető eszére lehet rábízni? És nem annyira valódi elhatározás következtében. és kinyitotta. azt bizony beverte. mert öt perc híján negyed nyolc volt . ha segítségére jönnének. mi van vele . Mégis meg kell próbálnia. Majd szíveskedik eltekinteni a szobádban levő rendetlenségtől. Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból . így történt. mint máskor. hogy számolnia kellett a robajjal. és szinte megmerevedett. Már odáig jutott. eszébe jutott. némi aggodalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött.szólalt meg most apja a bal oldali szobában -. "Nem nyitják ki" .gondolta. de annyira. hogy a húga is meghallja.Tudom .az új módszer inkább játék volt.ha egyáltalán szükség van erre a kérdezősködésre -. és érdeklődik. kihámoznák az ágyból. teljes erővel kivetette magát az ágyból. mint ma vele. nincs köztük egyetlen derék. ha valósággal képtelen felkelni az ágyból? Valóban nem lett volna elég. és a szőnyeghez dörzsölte.

higgye el. amelyre később könnyűszerrel találhat majd megfelelő kifogást. Ül az asztalunknál. vagy ha tetszik. Most azonban látom érthetetlen makacsságát.mondta az anyja a cégvezetőnek. a jobb oldali szobában a húga felzokogott. most egy hétig itt volt a városban. remélhetőleg nincs semmi komoly baja. és ismételten kopogott az ajtón.mondta Gregor. És miért sír? Mert ő nem kelt fel.. szerencsére .Mással.egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -. hogy engedje be a cégvezetőt. . hogy elhagyja a családját. hogy elveszti az állását. csak az üzletre. meg vagyok lepve. nagyságos asszonyom. szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz.Nem . vagy a menetrendet tanulmányozza. ha ismerte volna helyzetét. és még el sem kezdett öltözni.Samsa úr . alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit. Szóval teljesítménye az utóbbi időben korántsem nevezhető . hogy dolgozik egy kicsit a lombfűrésszel. hogy sohasem megy el este szórakozni. és most mintha hirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni. Meg vagyok lepve. és elmegy a kedvem. A bal oldali szobában kínos csönd támadt. Egyébként boldog vagyok. egymagunkban nem lettünk volna képesek rávenni Gregort. és mentette viselkedésüket. Samsa úr! . hogy haszontalanul vesztegessem itt az időmet. Pillanatnyilag ott feküdt ugyan a szőnyegen. nehogy a beszélgetés egyetlen szavát is elszalassza.üzleti szempontból igen gyakran egyszerűen túl kell tennünk magunkat az ilyen könnyű rosszulléteken. nem jól van. ha most békén hagynák. és mellesleg megjegyezve. Meg kell azonban mondanom. Most szüleinek és főnökének nevében beszélek. Gregor még itt volt. Már az is szórakozás neki. hogy mindezt négyszemközt mondom el magának. A főnök célzott ugyan reggel mulasztásának lehetséges magyarázatára . nemmel és igennel felel csupán. hogy nyissa ki az ajtót. és biztosan nem is érzi jól magát. mert az a veszély fenyegeti.sajnos. és igen komolyan kérem. benn lóg a szobájában. cégvezető úr.kiáltotta most a cégvezető emelt hangon -.Nem jól van . Márpedig az állása egyáltalán nem mondható szilárdnak. Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz másra se gondol ez a fiú. . nem tudom. és meg se moccant. A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel. végtére mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában. hogy itt van. józan embernek ismertem. és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel. Eredetileg az volt a szándékom. De éppen e bizonytalanság szorongatta a többieket. miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. . én sem tudom magamnak megmagyarázni .mondta a cégvezető -. Szinte már bosszant. . E kis udvariatlanság miatt.kiáltott közbe barátságosan a cégvezető. és csendben újságot olvas. . hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló. cégvezető úr. meg fog lepődni. mégsem lehet Gregort csak úgy egyszeriben elküldeni. milyen kedves. én azonban majdhogynem becsületszóra kijelentettem. Én magát nyugodt. mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -. .kérdezte türelmetlenül apja. és senki sem kívánta volna tőle komolyan. és eszébe sem jutott.Rögtön jövök . mihelyt Gregor kinyitja az ajtót. adjon azonnal világos magyarázatot. bár reggel tagadta. olyan makacs. de mivel arra kényszerít. És Gregor úgy érezte. hogy sokkal okosabb volna. Most például faragott két-három este egy kis keretet.Bemehet végre a cégvezető úr? .Jó reggelt. hogy a legcsekélyebb mértékben is kiálljak magáért. mindjárt megnézheti. és mert akkor a főnök újra üldözni fogja a szülőket régi követeléseivel? Ezek azonban egyelőre fölösleges gondok voltak. hogy nekünk üzletembereknek . és nem engedi be a cégvezetőt. de egy este se ment el hazulról.mondta Gregor lassan és megfontoltan.

Anna! Anna! . és megpróbált fölkapaszkodni rajta.Az isten szerelmére . . Gregor beteg. Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat.kiáltott Gregor magából kikelve.mondta a cégvezető az anya kiáltozásához képest feltűnően halkan. Ezzel sikerült úrrá lennie testén. hogy beszélt Gregor? .kielégítőnek. Ha megijednek. mert újra meghallotta a cégvezető hangját. ha megpillantják. és elnémult. Csak rám kellett volna nézni. mint gondoltam. . és nem kell otthon maradnia. De már jól vagyok. Ha viszont mindent nyugodtan fogadnak. . amikor különleges üzleteket lehet kötni. és megnyugodhat. Különben is még a nyolcórás vonattal elutazom. olyannak nem szabad lennie.Csak nem akarja a bolondját járatni velünk? . mi meg kínozzuk! Grete! Grete! .De cégvezető úr .hogy öltözhetett fel húga ilyen gyorsan? -. szíveskedjen ezt közölni.kiáltott ki az apa az előszobán át a konyhába. de végül utolsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan. nekem nem is szóltak róla egy szót sem. .Szaladjon azonnal lakatosért! És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az előszobába .Azonnal menj orvosért. Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy. kis szédülés akadályozott meg. szüleim is tudják. Valóban ki akarta nyitni az ajtót. s a főnök úrnak adja át üdvözletemet! És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta. Hallottad. . azonnal kinyitom. és felrántották a lakás ajtaját. azazhogy majdnem semmi. Most még az ágyban fekszem. . és közben tapsolt. ott leszek én is mindjárt az üzletben. de olyan évszak nincsen. de ügyet sem vetett a kínzó fájdalmakra. Hamar orvosért. Már tegnap este is volt valami előérzetem. és izgalmában minden egyébről megfeledkezett -. Cégvezető úr! Kímélje meg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak. és lábacskáival megkapaszkodott a szélében. nyolcra csakugyan a pályaudvaron lehet.kiáltott aztán. talán súlyos beteg. cégvezető úr. ahol valami nagy szerencsétlenség történt. mohón várta. Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem volt. akik annyira szeretnék látni. . e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. mint az olyan lakásokban szokás. bár ez nem az az évszak.Tessék. bizonyára az ágyban szerzett gyakorlattal. beszélni akart a cégvezetővel. hogy fölkeljek.Értették egyetlen szót is? . mit mond. . és ha siet. Először lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényről. bizonyára nyitva hagyták az ajtót. amikor egyetlen üzletet sem kötünk. amelyekkel illet. akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra. Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindig azt hiszi.kiáltotta Gregor húga a másik oldalról. és szinte nem is tudta. közeledett az éjjeliszekrényhez. Nekidőlt egy közeli szék támlájának. Nem is kell tovább itt maradnia. Most éppen kiszállok az ágyból. meg akarta mutatni magát. ezt elismerjük. őt nem terheli többé felelősség. Csapódást nem is lehetett hallani. mama! .kérdezte a cégvezető a szülőktől.kiáltotta anyja már-már sírva -. Samsa úr.Állathang volt . De már egészen friss vagyok megint. Gregor szobáján keresztül érintkeztek. megyek már! Valami könnyű rosszullét. könnyedén. hogy átvészeli majd a betegséget. hogy mit szólnak majd a többiek.

őt magát még nem láthatták. hatalmas mellkasa belerázkódott. Előbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén. hogy nincsenek valódi fogai .mondta a cégvezető a szomszéd szobában -.Hallgassák csak . Még ezzel a nehéz mozdulattal volt elfoglalva. hogy szájával megfordítsa a kulcsot a zárban. talán az ajtónak támaszkodnak és hallgatóznak valamennyien. s ez jólesett neki. mint a szél zúgása -. és így szólt magában: "Lakatosra csak nem volt szükségem" .és a . nagyszerű és meglepő eredményeket várt. Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét. és sírni kezdett. hanem belülről nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószárnynak. hogy nincs egészen rendben. amikor az ajtó már elég szélesre kitárult. Úgy érezte. szürkésfekete ház egy részlete . s fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna. és egy pillanatra megpihent az erőkifejtés után. ő állt legközelebb az ajtóhoz. szavait ezek szerint már nem értették. és nem törődött vele. és már meg is pillantotta. élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalán a szemközt álló végtelen. és szükség szerint hol ráakaszkodott a kulcsra. Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót. hogy segítsenek rajta. Ez igen felbátorította Gregort. nyitott szájára tapasztotta a kezét. a kulcsot forgatja. de lehet. a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulcsot. amellyel átkukucskált a többiek felé. és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra. hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában.és ráfektette fejét a kilincsre. Szülei és a cégvezető talán az asztalnál ülnek és sugdolóznak.lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -. mégpedig igen óvatosan.mivel is ragadhatná meg most a kulcsot? -.Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett. mint előzőleg. Az első intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át. döntő jelentőségű megbeszéléseken lehetőleg minél tisztább legyen a hangja. keményen neki annak a zárnak!" És abban a hitben. mintha vissza akarta volna lökni Gregort a szobájába. s mindkettőjüktől. Fellélegzett. hogy megszokta már a füle. Igaz. Körbetáncolta a zárat. hol pedig egész testének súlyával lenyomta. az orvostól és a lakatostól is. kibontott. és férjére pillantott. aztán két lépést tett Gregor felé. Végre visszacsattant a zár. Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott. és lassan hátrálni kezdett. ahogy felkelt. Hogy a közelgő. megköszörülte a torkát. újra bevonták az emberek körébe. Anyja a cégvezető jelenléte ellenére úgy állt még ott. arccal előreborulva. mindenesetre ügyelve arra. Gregor erre be sem lépett a szobába.kiálthatták volna -. hogy már ez a zaj is másképp hangzik. apjának és anyjának is: "Gyerünk. s ezt ő maga már nem merte volna eldönteni. mert barna folyadék jelent meg a szája szélén. csak neki. mert elképzelhető volt. Aztán nekilátott. A szomszéd szobában közben néma csend támadt.kórház volt . egyenletesen működő erő hajtaná. mintha láthatatlan. valamint oldalt hajtott feje. hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét. ahogy a kulcs körbefordult benne. érthetőbbnek. most már csak a szájával tartotta magát egyenesen. Mindenesetre már gondoltak rá. és lecsöpögött a padlóra. megkapaszkodott benne . kettejük közt valójában semmi különbséget nem téve. nehogy épp a szobába való belépés előtt vágódjon ügyetlenül hanyatt. de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani. Közben jócskán kivilágosodott. minden erejét összeszedte. ott elengedte.úgy hangzott. s azon voltak. úgy látszott. ráfolyt a kulcsra. bár ő maga elég érthetőnek találta beszédét. s végül eltakarta szemét. és lerogyott körülötte szétterülő szoknyáinak kellős közepébe. Sajnos. azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában. Gregor .először összekulcsolta a kezét. hogy kitárja az ajtót. hogy csak egész fojtottan köhintsen. és nem ért rá másra is odafigyelni. amikor már meg is hallotta a cégvezetőt: hangos "Ó!" szaladt ki a száján . mint az emberi köhögés. s így csak testének fele látszott. égnek meredő hajjal . jó erős volt viszont az állkapcsa. nekivetette magát az ajtónak. .

ki lehetett látni a lépcsőházi előtérre és a lefelé vezető lépcsőre. no meg most annyira el voltak foglalva pillanatnyi bajaikkal. hogy még egyáltalán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét. Cégvezető úr. . hadnagyként. Hova megy. elkülöníthető. véletleneknek és alaptalan vádaknak. De önnek. az évek során meggyőződésükké vált. hacsak nem akarja végképp kockáztatni állását. Már az előszobában volt. Gregor tudta. és az előszobában kiverte volna a cégvezető fejéből a rémületet. mondja legalább. nem szeretik az utazót. hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni. Ön is nagyon jól tudja. amikor Gregor még nyugodtan feküdt a hátán. megnyugtatni. mert Gregor apjának a reggeli volt a legfontosabb napi étkezése. És amíg Gregor beszélt. hogy a jövőre gondolni sem tudtak. aki már kinn állt. amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog. azt a látszatot keltette. És nem gondolva arra. mintha ott valósággal földöntúli megváltás várná. Kutyaszorítóba kerültem.homlokzatot szigorúan áttörő ablakok szabályos sora. Hiszen annyira le vagyok kötelezve a főnök úrnak. nem makacskodom. Fogja pártomat az üzletben! Tudom. hogy beszédét esetleg. ettől függött most Gregor és a család jövője! Csak itt lett volna a húga! Ő okos volt. indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket. Akarjátok? Akarjátok. A cégvezetőt vissza kellett tartani. cégvezető úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelően fog beszámolni? Előfordulhat. a lépcsőpihenőn. hogy elhagyja a szobát. milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak. és csak meg-megránduló válla fölött nézett vissza vicsorogva Gregorra.azonnal felöltözöm. Az előszobába vezető ajtó nyitva volt. Az előszobában aztán kinyújtotta a jobb karját messze előre. és mivel a külső ajtó is tárva-nyitva volt. bizonyára hajlott volna a szavára. hogy csak ő őrizte meg nyugalmát . aki az év nagy részében távol van az üzlettől. egy pillanatra sem állt meg. hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetőt ilyen hangulatban. És a cégvezető. A reggelizőkészlet buja bőségben foglalta el az asztalt. alkalmazottai rovására. hogy valami apró részletben igazat ad nekem! De a cégvezető már Gregor első szavaira megfordult. sőt jóformán egyenként földre szórt cseppekben. hogy elutazzam? Láthatja. Azt hiszik. és hirtelen mozdulata. ezt ön is nagyon jól tudja. csak akkor. tiszteletet parancsoló tartásban és egyenruhában. sőt valószínűleg. nevetséges . de ki fogom vágni magam. ne menjen el szó nélkül. és elutazom. amikor kimerülten visszatér útjáról. és odahaza saját bőrén érzi az áldatlan. amellyel végül kihúzta a lábát a nappaliból. súlyos az már így is. kicsúszott a nyíláson. meggyőzni és végül megnyerni. önnek jobb az áttekintése.mondta Gregor annak tudatában. hogy megváltoztassák ezt az előítéletüket. összecsomagolom a kollekciót. Csak arra kérem. a lépcső felé. és arra sem. és közben éli világát. mintha titkos parancs tiltaná. de épp ez az alkalmas időpont. Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosan. Másrészt gondoskodnom kell szüleimről és húgomról. fárasztó dolog az utazás. és elhatározhatja. amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat elnyújtott. cégvezető úr. ez a hölgybarát. az akadály elhárítása után. mert többnyire tudomást sem szerez róluk. ne súlyosbítsa helyzetemet. hanem Gregort szüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé. hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet.Most pedig . most sem értették meg. amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire. húga becsukta volna a lakásajtót. már akkor sírt. veszettül sokat keres. és ha igen. Épp a szemközti falon fénykép függött. de már csak nagy. de utazás nélkül nem tudnék élni. még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. oda akart menni a cégvezetőhöz. De hát a húga épp nem volt itt. Nincs különösebb okuk. mintha megégette volna a talpát. amely Gregort ábrázolta katonakorában. cégvezető úr. én szívesen dolgozom. még most is esett. elengedte az ajtószárnyat. mint magának a főnök úrnak. amelyek ellen lehetetlenség védekeznie. de olyan lassan. Gregornak magának kellett cselekednie. hogy később. hogy az utazó. aki vállalkozói minőségében könnyen ítélkezhet tévesen.

de támaszt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira.Anyám. mindjárt a szobájában lett volna. mert nem zavarta tovább. hogy teste szélesebb. először ezen a reggelen. és egy darabon visszafordult. Semmiképpen sem nézte volna el azokat a körülményes előkészületeket sem. a cégvezető már a lépcsőn volt. hogy mellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szőnyegre a kávé. és a feléje siető férje karjába hanyatlott.mondta Gregor halkan. hogy esetleg a másik ajtószárnyat is kinyithatná. hogy a bot és az újság lengetésével visszakergesse Gregort a szobájába. és szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára. anyja. néhány lap lerepült a földre. Apjának jelenlegi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe. a függönyök fellibbentek. semhogy könnyűszerrel átférhetne rajta. de félt. az újságok zizegni kezdtek az asztalon. mert rémülten észrevette. anyja felrántott egy ablakot. és kezében a bot minden pillanatban azzal fenyegetett. hogy ott van mögötte a terített asztal. sőt azon vannak. Csak közben ne adott volna ki olyan elviselhetetlen sziszegő hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettől. fejét félrehajtotta. a cégvezető menekülése mintha Gregor apját is teljesen megzavarta volna. egyszer csak szembekerült vele a padlón. Erre anyja ismét felordított. holott ő eddig viszonylag higgadtan viselkedett. hogy hátrálás közben még az irányt sem tudja tartani. egyre nagyobb lármával hajtotta. Igen ám. ahová akarja. vagy legalább nem gátolta volna meg Gregort az üldözésben. hogy maga is a cégvezető után szaladt volna. apja csak még nagyobbakat dobbantott.Hu! . kiderült. mintha csak Gregort akarta volna jobban látni. segítség! -. teljesen magába merült. hogy elvigyék. és felpillantott rá. elfelejtette. Már majdnem teljesen megfordult. Apja talán észrevette jó szándékát. Ellenkezőleg. és közben. egészen közel anyjához. Az utca és a lépcsőház között erős léghuzat támadt. amikor odaért. sőt botjának végével itt-ott még irányította is messziről a körbefordulását. és felkiáltott: Segítség. és úgy tetszett. hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejére. Sajnos. a szobájában kell lennie. lábacskái alatt szilárd talajt érzett. de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátrálásban. hogy mindenben engedelmeskednek neki. hogy fölegyenesedjék. s így megfelelő átjárót biztosíthatna Gregornak. amelyekre Gregornak szüksége lett volna. hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. Alighogy ez megtörtént. kérését apja meg sem értette. a lehető leggyorsabban. szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját.kiáltotta még. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel előre az ajtónyílás elé került. Gregor nekirugaszkodott. és esetleg így jusson át az ajtón. Ha legalább meg tudott volna fordulni. amelyet az kalapjával és felöltőjével együtt itt hagyott egy széken. mintha a hang Gregor fölött már nem is . és látszólag észre sem vette. A cégvezetőről egy pillanatra megfeledkezett.módon mindkét kezével a korlátba kapaszkodva. mert ahelyett. . noha hűvös volt az idő. jóleső érzés járta át a testét. bal kezével pedig fölkapott az asztalról egy nagy újságot. bár úgy látszott. hirtelen felugrott. anyám . a cégvezető megsejthetett valamit. Végül mégsem maradt más választása. hogy Gregornak. és bizony igen lassan haladt. mint valami vadember. . sziszegő hangokat hallatott. amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette az irányt. hogy visszhangzott belé a lépcsőház. elmenekült az asztaltól. és lábdobbantások kíséretében nekilátott. mintha semmi akadály sem állna Gregor útjában. amilyen gyorsan csak lehet. az isten szerelmére. jobb kezével megragadta a cégvezető botját. és állát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. ugyanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett. mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá. hiába forgatta alázatosan a fejét. A szoba másik végében. De épp abban a pillanatban. hogy az időrabló fordulás közben apja elveszti türelmét. Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort. és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. amikor a visszatartott mozgástól ringatózva. és máris bizonyos volt benne. és eltűnt. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni. viszont nem tudta megállni. hogy minél biztosabban utolérje. valójában azonban igen lassan fordulni kezdett. hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsával néhányszor a levegőbe. Az volt csupán a rögeszméje. Gregor hiába kérlelte. mert átugrott néhány lépcsőfokot. s örömmel tapasztalta.

ennek fele sem tréfa. mi történt ott. és fel-alá mászkált a szobában. De csalódottan mindjárt vissza is húzta. ha egész teste részt vett lihegve az evésben -. de míg máskor ebben az időpontban apja felolvasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is. Egy tálacska állt ott. Legszívesebben fölnevetett volna örömében. és lesz. hogy bejöjjön. de most az volt a benyomása. és maga elé meredve a sötétségbe. mert még éhesebb volt. Bal oldala mintha egyetlen hosszú. undorodva elfordult a táltól.valóságos csoda. Az ajtórésen át látta. amelyről annyit mesélt és írt a húga. mert kényes bal oldala miatt nehezére esett az evés . amikor az ajtók zárva voltak. 2 Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz. Egyik lábacskája egyébként a délelőtti események során súlyosan megsérült . pedig kedvenc itala volt. hogy csak egy sérült meg -. mozdulni sem tudott többé. de lenn Gregornál sötét volt.benyomult az ajtónyílásba. valaki szükségét érezhette. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé. és visszamászott a szoba közepére. A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó. inkább mozogni kezdett.egyetlen apáé volna. aztán végre csend lett. a jólét. és Gregor ekkor könnyen megállapíthatta. és most a kulcsok is kívül voltak. hogy megnézze. hogy ez a felolvasás. ki az. hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban.gondolta. A bottal még becsapták az ajtót. hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej. sőt. és most élettelenül vonszolta maga után. mert jól lehetett hallani. a másik oldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz . kellemetlenül feszülő sebhely lett volna. de nyomban utána meg is gondolta. lehet. mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát. ami lesz . két sor lábacskájára szabályosan sántított. Csak késő éjjel aludt ki a fény a nappali szobában. Csak az ajtónál vette észre. nagy büszkeség töltötte el. mint reggel. Most körös-körül mindenütt csend volt. ha most a nyugalom. de aztán gyorsan újra becsukódott. senki se jött be.csak akkor tudott enni. és Gregor vérző testtel messze berepült a szobájába. és húga bizonyára ezért is tette oda.és ekkor. az utóbbi időben már nem volt szokás. milyen csendes életet él a családom" . a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki. apja jó erősen belérúgott a hátsó felébe. Nos. hogy a tétovázó látogatót mindenképp bekényszeríti valahogy. mindannyian be akartak jönni.értéküket csak most kezdte felbecsülni . és elhatározta. . pedig Gregor tudta. De mi lesz. kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne. gondolta Gregor.lassan odacsúszott az ajtóhoz. de többé nem nyitották ki az ajtót. mintha futó léptek vagy az előszobába vezető ajtó csukódása ébresztette volna föl. hogy a szülei és a húga mostanáig ébren voltak. most egyetlen hang sem hallatszott. hogy kinyitotta az egyik ajtót. s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána. ferdén a két ajtószárny közé került. ájulásszerű álmából. Egyelőre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival . "Lám. hogy nem üres a lakás. valami ennivaló illata volt. nemcsak azért. az elégedettség egyszeriben szörnyű véget ér? Hogy ne kerítsék hatalmába ilyen gondolatok. Nem sokkal később bizonyára magától is felébredt volna. és nyomban bele is dugta fejét a tejbe egész a szeme tájékáig. egyik oldala sebesre horzsolódott. lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegőben. vagy legalábbis megtudja. Az utcai villanylámpák fénye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit. és Gregor hiába várt. hogy reggelig senki se jön be többé hozzá. most. és egyszer a másik is. Gregor bizonyosra vehette. teli édes tejjel. Teste féloldalt felemelkedett. hogy voltaképp mi csalogatta oda. valóságos megváltásként. és hamarosan be is szorult. Reggel. hogy a nappaliban ég a gázlámpa. amint mind a hárman lábujjhegyen távoznak.

erre félig öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá. nem fér el teljesen a kanapé alatt. csodálkozva. mert az előszoba felől kinyitotta az ajtót húga. Gregornak máris alkalma nyílott. hanem azokat az ételeket is. hogy Gregornak értésére adja. csak azt sajnálta. mert nem éhes. Gregor épp elszunnyadni készült. vacsoráról maradt csontok. ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni. hogy egyelőre nyugodtan kell viselkednie. De a magas. részben félálomban. és figyelte húgát. még alig virradt. és a szűk helyen alig tudott lélegzetet venni. melynek okát nem tudta kitalálni. s vajon hoz-e majd más ételt. mert mozgásában nem akadályozta semmi. és kíváncsian benézett. sietve kiment. és kivitte. arrébb is cipelte. hogy most már vissza kellene húzódnia. hogy adjon neki valami finomat enni. lassan megfordította a kulcsot. a főzeléket és a mártást. "Ezentúl vajon nem leszek olyan érzékeny?" . hogy nem tudott uralkodni magán. rögtön kinyitotta újra. hogy jóságában húga mihez folyamodott. hogy próbára tegye elhatározását. és lustán hevert a helyén. És gyengédségből. Nagy önuralmába került. Másnap reggel.volt tehát bőven ideje. bár hátát kissé nyomta a kanapé alja. De húga rögtön észrevette. néhány szem mazsola és mandula. és kívülről újra becsapta az ajtót. hogy széles lévén a teste. amelyekhez Gregor hozzá sem nyúlt. Már régen kész volt mindennel. amíg húga a szobában tartózkodott. bőséges választékkal tért vissza. Hogy kipróbálja Gregor ízlését. szorongás fogta el. hogy zavartalanul gondolkozzék. Sohasem tudta volna azonban kitalálni. és türelemmel. Vajon észreveszi-e. hisz a szoba saját szobája volt. de amikor észrevette a kanapé alatt istenem. amikor húga. De mintha megbánta volna a viselkedését. és már majszolta is mohón a sajtot. majdnem teljesen fel volt öltözve. a kanapé alatt maradjon. és újra a kanapé alá sietett. hogy még arra a rövid időre is. kényelmesen elhelyezkedhet. és öt éve lakott benne . tágas szobában. egy régi újságra volt kiterítve minden. és e sebe még tegnapelőtt is meglehetősen fájt. hogy a tál teli van. ahol mindjárt igen kényelmesen érezte magát. a friss ételek viszont nem ízlettek neki. de az éhségtől újra meg újra fölriadt. és amit meg akart enni. mintha azokat sem lehetne többé semmire sem . hogy mit hoz helyette. Volt ott félig romlott főzelék.most víz volt benne. pedig voltaképp alig tudta türtőztetni magát.gondolta. valamint végtelen figyelmességgel elviselhetővé kell tennie családjának a kellemetlenségeket. és megkérje. Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte. hogy több mint egy hónapja megvágta egy picit késsel az ujját. ez meglepte. egy darab száraz kenyér. de erre fölriadt. Gregor egészen a kanapé széléig előretolta fejét. valahol csak kellett lennie. dermedt fehér mártással körülvéve. amint mit sem sejtő húga nemcsak a maradékot söpri össze. és arra gondolt. Gregor lábacskái surrogó hangot adtak. részben pedig gondokba és homályos reményekbe merülve. egy darab sajt. ő inkább éhen hal. Így töltötte az egész éjszakát. és lábujjhegyen belépett. hanem egy ronggyal. és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe. mivel tudta. semhogy figyelmeztesse rá. mintha idegenhez vagy súlyos beteghez jönne. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószínűleg egyszer s mindenkorra Gregornak szánt tálat . csupán kis tócsányi tej ömlött ki belőle. nem puszta kézzel ugyan. és fejét nem tudta fölemelni. húga lába elé vesse magát. Gyors egymásutánban és a kielégüléstől könnyező szemmel elfogyasztotta a sajtot. és fel is emelte mindjárt. hogy élvezhetetlen. amely minden más étel előtt valósággal odavonzotta magához. ami jobban megfelel neki? Ha magától nem hoz. még a szagukat sem állhatta. kedve szerint. éspedig igazán nem azért. amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen. jelezve. hogy ki ne rontson a kanapé alól. mert a bőséges étkezéstől kissé kigömbölyödött a teste. Gregor nagyon kíváncsi volt. hogyan rendezze be új életét. ahogy odasietett az ennivalóhoz. egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. melyről Gregor két nappal azelőtt kijelentette. hogy Gregor nem fog előtte enni. s a végén mindig arra a következtetésre jutott. és még a kulcsot is megfordította a zárban. Nem látta meg mindjárt Gregort. annyira megijedt. végtére nem repülhetett el -. hogy otthagyta a tejet. Sebei egyébként nyilván begyógyultak.

Egészen különös . egyszer reggel. Az apa már az első napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaikat. nem tudhatta meg Gregor. A cselédlány mindjárt az első napon . de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. mint amennyiről hallomásból értesültek. hogy eloszlassa minden kétségét.". Bizonyára ők sem akarták. még a húga sem. Gregor egyre csak azt hallotta.felhasználni. ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát. könnyek között köszönte meg elbocsátását. mint tanácskozást arról. és kedvesen felajánlotta. de hiszen volt részük bőven szenvedésben. kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhető megjegyzését. "Ma aztán ízlett neki" . a válasz mindig ugyanaz: "Köszönöm. hogy hogyan kell most viselkedniük. Inni sem ittak talán semmit. és jól teleszívta magát levegővel. elég volt". Ettől fogva húgának anyjával együtt főznie is kellett. hogy ő viszont érti a többiekét. és kis páncélszekrényéből. de talán nem tudták volna elviselni. ez nem sok fáradsággal járt. ha a húga szobájában volt. Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát. amikor szülei és a cselédlány még aludtak. amikor húga már lassan hozzászokott mindenhez . mit és mennyit tudott a történtekről . hogy azonnal bocsássa el. Gregor máris előmászott a kanapé alól. hogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykorolykor. hogy hoz ő maga. igaz. mert alig ettek valamit. míg ellenkező esetben. amely lassanként egyre gyakrabban ismétlődött. hiszen senki sem akart egyedül otthon maradni. újra bezárja.nem volt teljesen világos. Csak később. Hallatszott. hogy Gregor éhen haljon. és miután kivette. Gregornak annak idején nem volt más gondja.tökéletes megszokásról természetesen azután sem lehetett szó -. amelyet öt évvel ezelőtt csődbe ment üzletéből mentett meg. ha csak titokban is. elküldhetné a házmesternét is. hogy hiába kínálják egymást. Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az első reggelen az orvost és a lakatost. és mindent kivisz. vagy valami hasonló. és egész testével rátapadt. és így. másodszor az általános ebédelés után. és hallatára Gregor első ízben tudott örülni valaminek. ne róla szólt volna. ezt lefedi egy fafedővel. apja legalábbis nem mondott semmit. amit keresett. legalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott. Húga többször is megkérdezte apját. hogy étkezéséről többet is megtudjanak. és amint az egészet sietve beleönti egy vödörbe. Időnként felállt az asztaltól. nem kér-e sört. amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte. mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétlenséget. mint a legnagyobb jótéteményt. amint kinyitja a bonyolult zárat. de az étkezések között is erről a témáról volt szó. talán húga meg akarta kímélni őket ettől az önmagában véve ugyan nem nagy szomorúságtól. amiben itt része volt. Azt hitte. hogy apjának semmije sem maradt abból az üzletből. és bár nem kérte rá senki. a cselédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással. a szülők ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kicsit. igaz viszont.mondta. és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott. de aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott. Alig fordított hátat. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idején. kinyújtózkodott. hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit. mióta fogságban élt. Valami magyarázatba kezdett. egyet-mást kihallgatott a szomszéd szobákból. rettentő esküt tett. az ő beszédét ugyanis nem értették. kivett valamilyen bizonylatot vagy előjegyzési könyvet. meg kellett elégednie azzal. nyomban a megfelelő ajtóhoz futott. Különösen eleinte nem volt beszélgetés. hogy Gregor nem is kérdezte. és valahányszor csak hangokat hallott. szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent otthagyott. Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást. s ezért senki sem gondolt arra.térden állva könyörgött az anyának. amelyik valamiképp. ami ennek ellentmondott volna. és nem esett többé szó a sörről. azt mondta neki. s amikor apja hallgatott.

később sohasem ismétlődtek meg. és kis tőkévé halmozódott fel. hogy beíratja a konzervatóriumba. hogy bármilyen szerencsétlenség zúdult is rájuk. nem törődve az ezzel járó nagy költségekkel.apja ugyanis magyarázatai közben gyakran ismételte szavait. örült ennek a nem várt előrelátásnak és takarékoskodásnak. a család is. vegyen részt néhány szerény szórakozásban. aludjon sokáig. a szülők még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták. de különösebb emberi melegség már nem jött létre többé a családban. Csakhogy megszokták valamennyien. és már az is erőfeszítésébe kerül. amely fáradságos és mégis sikertelen életének első szabadsága volt. az eltelt öt év alatt. tovább semmiképp sem. azt remélte. ha kicsi is. hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgot. hogy úgy éljen. és mind elnémultak. hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a főnöknek apja adósságát. még gyermek. s így természetesen egészen más pénzkereseti lehetőséghez jutott. mert ő maga is régen foglalkozott már ezekkel a dolgokkal. hogy a család megélhessen a kamataiból. De hát az idős anya menjen el dolgozni. Csupán akkora összeg tehát. és az volt a szándéka. Amikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett. és csak azt kívánhatja neki az ember. félre kellene tenni rosszabb napokra. legföljebb arra látszott elégnek. mint valami szép álmot. aki minden második napját a nyitott ablak mellett tölti egy díványon. amelynek megvalósulására gondolni sem lehet. amelyet Gregor adott haza havonta . Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött. Csak húga maradt közel hozzá. Gregor is. Gregor eleinte mindig elengedte az ajtót. ő szívesen is adta. a pénzt köszönettel elfogadták. gyakran emlegették a konzervatóriumot.magának mindössze néhány forintot tartott meg -. amelyen állásától megszabadulhatott volna. Igaz. részben azért. hogy egy. . aki Gregortól eltérően nagyon szerette a zenét. aki tizenhét éves. és ettől igen nehézkessé vált. és nemigen bízhat már magában. és rávetette magát az ajtó mellett álló hűvös bőrdíványra. No meg azt a pénzt. Szép idők voltak. esetleg két évig megéljenek belőle. és megindítóan hegedült. mert valósággal égette a szégyen és a szomorúság. de most már kétségtelenül jobb így. jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében. azért maradt még némi vagyonuk. és fedezte is. és sokkal közelebb lenne az a nap. amelyet az azóta érintetlenül hagyott kamatok valamelyest megnöveltek. segítsen a háztartásban. hogy a pénzkeresés elől lehetetlen kitérni. és feje ernyedten az ajtónak ütődött. hogy végigmenjen a lakásukon.hévvel kezdett el akkor dolgozni. és mindenekelőtt hegedüljön? Amikor szóba került. hogy az egész család kiadásait fedezni tudta. a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. Efféle. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól néha már oda sem tudott figyelni. és csak aztán folytatták lassan a megszakadt beszélgetést. "Mit csinál már megint?" kérdezte az apa kis idő múlva. öt éve nem dolgozik. mialatt fölegyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. de mindig csak úgy. Ez a pénz azonban korántsem volt elegendő ahhoz. és szinte egyik napról a másikra kis kereskedősegédből utazó lett. ahogy eddig: öltözködjék csinosan. és ezért Gregornak az volt a titkos terve. nyilván az ajtó felé fordulva. amelyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. és munkájának eredménye jutalék formájában készpénzzé változott. legalábbis nem régi fényükben. aki asztmában szenved. de nyomban vissza is rántotta. eléggé meg is hízott. Gregor azonban komolyan gondolta. pedig Gregor később annyi pénzt keresett. Az apa azonban már idős ember. ahogy apja elrendezte. majd csak megszerzi más úton. ha egészséges is. Gregor ekkor kielégítő részletességgel megtudta . hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni. mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt. részben pedig mert az anya nem értett még mindent elsőre -. mert még e kis zajt is meghallották odaát. ezt sem élték fel teljesen.

amíg húga bent volt. amíg húga visszajött. így azonban szenvedett tőlük. de húga hozzá se nyúlt a lepedőhöz. máris rohant egyenesen az ablakhoz. miközben a lány odabent takarított. Gregor természetesen azonnal bebújt a kanapé alá. mégis hamisítatlanul városi Charlotte utcában lakik. és Gregor gyakran hallotta. és jóval nyugtalanabbnak látszott. Már húga belépésétől is irtózott. Ha húga úgy vélte volna. hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától. még arra sem hagyva időt. és ahogy telt az idő. és órák hosszat kapargatta a bőrt. hiszen épp elég nyilvánvaló volt. könnyebben elviselte volna a szolgálatait. ha kinézett az ablakon. hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára. és a széken megvetve magát. amely azelőtt elfogta. hogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát. hogy a húga szívesen megkímélné ettől. aki azután végig. amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról. Az anya . hogy Gregor lesett rá.négy órára volt szüksége ehhez a munkához -. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát. hogy teljesen eltakarja őt. kis ideig ott is maradt az ablakban. nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre. mintha csak ijesztésül állították volna oda a székre. kissé korábban lépett be. és máris minden alkalommal. és továbbra is az marad. ha lehajol. hogy megnézze. és odatolt egy széket az ablakhoz. és mélyen beszívta a levegőt. amelynek állandó látványát azelőtt untig átkozta. hogy a csendes. már egyáltalán nem ismerte fel. és húgának igazán nem lehetett már semmi különös oka arra. eltávolíthatta volna. és vajon észrevehető-e valami kis javulás. és Gregort még az ablakban találta. Hogy még ettől a látványtól is megkímélje. amint mozdulatlanul nézett kifelé. Egy alkalommal. valahányszor kitakarította a szobát. hogy becsukja az ajtót. Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával. mint máskor. hogy a szék az ablaknál áll. hogyan fogadja húga ezt az új megoldást. mintha fulladás környékezné. s hogy húga még akkor se láthassa. hogy mit látott benn. sőt mintha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását. amikor nem futamodik meg a teste ama kis részének láttán. ez egyre jobban sikerült is neki. és alighogy kijött. bármennyire ügyelt is egyébként arra. sőt ettől fogva még a belső ablaktáblát is nyitva hagyta. egy nap átvitte hátán lepedőjét a kanapéra . talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta. Gregor ebből megtudta. hogy meglepődjön Gregor külsején. ahol szétválaszthatatlanul egybeolvad a szürke ég és a szürke föld. és úgy terítette le rá. ha húga nem lép be. mert helyzeténél fogva megakadályozta benne.Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve. és. Gregor szobája előtt. és bármilyen hideg volt. visszatolta újra az ablak alá. Az első két héten a szülők nem tudták rászánni magukat. Ezzel a lármás berohanással napjában kétszer ijesztette meg Gregort. mert haszontalan teremtésnek tartották. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dolgokat is. részletesen el kellett mesélnie. amit érte kellett tennie. azt hihette volna. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie. és bezárta az ajtót. hogy azonnal kinyithassa az ablakot. és ha nem tudta volna pontosan. és meg akarta harapni. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól. az apa meg az anya. de húga nemcsak hogy nem lépett be. de idővel Gregor is élesebben átlátott mindenen. Gregort nem érte volna váratlanul. nekitámaszkodott az ablaknak. kapkodva felrántotta. hanem még vissza is hőkölt. Alighogy belépett. hogy ablakából pusztaságba lát. felmászott az ablak könyöklőjére. s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán. mit evett Gregor. hogyan viselkedett ezúttal. mint szokott. hogy kibírja csukott ablaknál vele egy szobában. Most viszont gyakran ott várakoztak mind a ketten. nagyon jól tudta. hogy nincs szükség erre a lepedőre. a szemközti kórházat. ha képes volna rá. de délig kellett várnia. amely kilátszik a kanapé alól. egy percre sem hunyta le a szemét. és megköszönhette volna neki mindazt. amikor ő egyszer óvatosan felemelte kissé a lepedőt a fejével. a kanapé alatt reszketett. hogy bemenjenek Gregorhoz. míg azelőtt sokat bosszankodtak miatta. egy idegen azt hihette volna.

bár eddig is szinte suttogott. aki félt. végtére mégiscsak jobban ért mindenhez. és csupán annak örült. Jött is az anya izgatott örömkiáltásokkal. mintha véletlenül dobták volna a kanapéra. nem lehet látni .És vajon .egyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort. mint azelőtt. a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna. aki bármilyen bátran viselkedik. mintha el akarná kerülni. . hogy minél nagyobb területen teszi lehetővé Gregor számára a mászkálást. mégiscsak gyerek még. hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt. és csak aztán engedte belépni anyját. s erre elhatározta. hogy ez a mintegy tizenhat éves lány bátran kitartott az előző cselédlány elbocsátása óta. szabadabban lehetett lélegezni. amely odafönn elragadta. Most már azonban egészen másképp volt ura a testének. és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát.fejezte be az anya egész halkan. minden utat eltorlaszolnak Gregor elől. akinek pontos tartózkodási helyéről nem volt tudomása. így azután húgának nem maradt más választása. és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia. nem készülnének el az apa hazaérkezéséig. amint a két gyenge nő elmozdítja helyéről az ugyancsak nehéz öreg szekrényt. de azt a kedvezményt kérte. arról ugyanis. hogy a lány megerőlteti magát. hogy tarthassa a konyhát állandóan zárva.Gyere csak. nemsokára teljesült. ha bejöhetne. letett arról. de esetleg egyszer egy héten. hogy be kell mennem hozzá?". hogy megláthassa anyját. Gregornak az a vágya. Húga rögtön észrevette. Aztán Gregor meghallotta. hogy új szórakozást talált . amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen. mindenekelőtt a szekrényt és az íróasztalt. hogy végre mégis bejött. hogy elengedte magát. Különösen fenn a mennyezeten lógott szívesen. hogy éppen ellenkezőleg. hogy a szavakat nem érti. amely most már igazán olyan volt. és ezen maga is meglepődött. Gregor nagy sietve még lejjebb húzta és még több redőbe gyűrte a lepedőt. hogy a javulás minden reményéről lemondtunk. apját nem merte segítségül hívni. Gregor ezúttal még arról is lemondott. testét könnyű remegés járta át. és mármár boldog önfeledtségében. mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. Ő úgy véli. de mászkálni sem tudott sokat a padló néhány négyzetméterén.mondta a húga. Egymagában azonban erre nem volt képes. tehát eltávolítja azokat a bútorokat. Napközben már a szüleire való tekintettel sem akart az ablakban mutatkozni. hogy a lepedő alól kikémleljen. Már vagy negyedórája dolgoztak. hogy minden rendben van-e a szobában. hisz ő az én szerencsétlen fiam! Nem értitek. megtörtént.mászkálás közben ugyanis néhol lábai ragadós anyagának nyomait is ott hagyta -. az volna a legjobb. mint lent a földön fekve. A lány természetesen előbb meggyőződött. ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni. igaz ugyan. amikor az anya azt mondta. és kíméletlenül magára hagyjuk? Azt hiszem. Gregor arra gondolt. lassan az evés sem szerzett neki semmiféle gyönyörűséget. természetesen nem mindennap. hogy Gregor. hiszen a szoba bútorait már megszokhatta. és nyilván kézen fogva vezette anyját. hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk. amelyben azelőtt volt. Nagyon sokáig tartott. hogy a bútorok eltávolításával szívességet tesznek Gregornak. és még ekkora eséstől sem sérült meg. hogy anyját már most meglássa. és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi. a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta. és amikor felkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz. neki valósággal összeszorítja a szívét az üres falak látványa. akár hangja csengését is meghallja. amelyek ebben akadályozzák. . és teljes mértékben egyetértett velük. hogy talán mégis jó volna. Később azonban erőszakkal kellett az anyát visszatartaniuk. meg volt győződve -. . és amint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét. és lepottyant a földre. nem hallgatva anyja figyelmeztetésére. itt egész másképp érezte magát. és végső soron talán csak gyermeki könnyelműségből vállalt ilyen nehéz feladatot. ha meg a szoba közepén hagyják. és vajon a bútorok eltávolításával nem annak jelét adnánk-e. és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a mennyezeten. de az apa és a lány először észérvekre hivatkozva visszatartották. mindent változatlanul találjon. és könnyebben elfelejthesse a közben eltelt időt. másodszor pedig nem is biztos. mint a lánya. mert először is nehéz. de Gregor szobájának ajtaja előtt elnémult.

hogyan is kívánhatta komolyan. és hiába húzta be szorosan a fejét és a lábait. hanem valamennyi bútort ki akarja vinni. hogy Gregor ügyeinek megtárgyalásakor különleges szakértőként lépjen fel a szülőkkel szemben. a szekrényt végszükség esetén még nélkülözhette Gregor. a bútorok csikorgása a padlón úgy hat rá. Nos. Valóban kedvére való lett volna. de egyedül természetesen nem tudta tovább tolni. húgának más volt a véleménye. megzavarhatta elméjét az elmúlt két hónap alatt. Ennyi is elég volt. megszokta. és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez. és csak lábuk nehéz topogása hallatszott. inkább nagyon is használ. hogy körülnézzen. miképpen tudna óvatosan és lehetőleg kíméletesen közbelépni. aztán visszament Gretéhez. és amely most Gretét arra csábította. Sajnos. mozdulatlanul állt egy pillanatig. Kiürítették a szobáját. csak a nélkülözhetetlen kanapét nem. de az íróasztalnak már maradnia kellett. nem is egészen alaptalanul. létezésükről egyébként szinte meg is feledkezett. amelyben lombfűrészét és más szerszámait tartotta. hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természete is közrejátszott. amelyet a család kellős közepén élt. Hisz abba a szobába. a bútorokat viszont. hogy az anya felfigyeljen. Az anya. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza elsőnek. és nyomta oda testét a padlóhoz.igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nő szándékainak mérlegelésére. Gregor szobájában lévén. Megtorpant. hogy végtére semmi különös nem történik. amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volna minden irányban. csak áthelyeznek néhány bútort. polgári iskolás. Nem engedte tehát. hogy a két nő ide-oda járkálása. hogy megfeledkezzék róla. és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt. nem mondhat le a bútorok kedvező hatásáról. akit. Ne vigyenek ki semmit. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét. sőt már elemista korában is . Gretén kívül bizonyára soha többé nem merne senki sem belépni. amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalansága. apró kiáltásaik. mint valami hatalmas. Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól. bele is betegedhetett volna. ha öröklött bútorokkal otthonosan berendezett meleg szobáját barlanggá változtatják. egyáltalán nem használja. hamarosan mégis be kellett vallania. hogy ürítsék ki a szobáját. hamarosan elnémult. s így az anya tanácsa most is elegendő okot szolgáltatott neki arra.először csak ezekre gondolt -. amely már szilárdan beleágyazódott a padlóba. körös-körül egyre növekvő zűrzavar. hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolításához ragaszkodjék . de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hiszen már most is közel volt hozzá. valamint az egyhangú élet. amely mindenben kielégülését keresi. Bár Gregor újra azt hajtogatta magában. és amelynél leckéjét írta kereskedelmi főiskolás. és csak anyja rég nem hallott hangja rázta fel. elvették mindenét. és így még több áldozatot hozhasson érte. hogy a közvetlen emberi kapcsolat teljes hiánya. most pedig az íróasztalát lazítgatják. Lehet.Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor. mert a kimerültségtől már némán dolgoztak. maradjon minden a szobájában. hogy Gregor helyzetét még ijesztőbbé tegye. a szekrényt. És alighogy a nők nyögdécselve kitolták a szekrényt a szobából. amelyben egyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére. s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban. amit szeretett. de már nem tudta megakadályozni. legalábbis úgy látszott. mialatt a szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt. már ki is vitték. hogy nem sokáig bírja ezt az egészet. . mert mással nem tudta megmagyarázni. el kellett ismernie. hogy anyja eltérítse szándékától. hisz csakugyan megfigyelte. hogy a lepedő elöl kissé meg ne libbenjen. az nem árt neki. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi időben oly váratlanul és keservesen megszerzett önbizalom váltotta ki belőle ezt a követelést. hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz.

de nektek. még meg is ijesztette. mert anyja is jelent volt. hogy Gregor valami erőszakos cselekedetet követett el. arcával odahajolt hozzá. ó. hogy kifújják magukat kissé -.Gregor megértette Grete szándékát. sem lehetősége nincs. csend volt mindenütt.kiáltotta húga. akárcsak régen. Grete arckifejezése mindent elárult.Te. amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. és végül kétségbeesésében. nyomban láthassa: Gregornak őszinte szándéka. ha akarja. végképp nem tudta. elzárva anyjától. megpillantotta az óriási barna foltot a virágos tapétán. mit mentsen meg először. és felesleges visszakergetni. hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. mire mászkálni kezdett. . Ekkor csöngettek. megpróbálhatja! Ült a képen. metsző pillantással. Gregor . és mielőtt még igazán tudatára ébredt volna. a mennyezeten. de aztán ott kellett állnia tétlenül mögötte. nyilván apja mellére hajtva fejét. mintha tanácsot adhatna húgának. hogy eszméletre térítse ájult anyját. hiába beszél az ember. az ajtót nem nyithatta ki. A leány átszaladt a szomszéd szobába valami eszenciáért. Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak. mert arra sem ideje. ezt legalább biztos.Istenem. és erővel kellett lerántania magát róla.mondta az apa -. aztán ő is átszaladt a szomszéd szobába. Most akkor mit viszünk ki? . hogy azonnal visszatérjen a szobájába.Gregor tisztában volt vele. De az apa nem volt olyan hangulatban. és így szólt.Már vártam . nehogy körülnézzen. hogy nem viszi el senki sem. a falakon. és rátapadt az üvegre. Istenem! . de az öröm jele is. és ő azon nyomban eltűnik. s így Gretének kellett ajtót nyitnia. De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát. Gregor kinn rekedt. Grete bizonyára csak azért őrizte meg nyugalmát. felkapott annyi üveget. Gregor a nappali szoba ajtaja felé fordította a fejét. hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte. hogy amint apja belép az előszobából. hogy aztán lekergesse őt a falról.Így azután kitört a kanapé alól . Gregor! . és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott. Gregor kitört. akinek most az anyánál kell maradnia. Az apa jött meg. . Grete fojtott hangon válaszolt. Anya elájult. és meg sem mozdult. hogy szemmel tarthassa a két nőt. . az Gregor. az ajtót becsapta a lábával. és rásimult. Teljesen eltakarta a képet. menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. . Így hát szobájának ajtajához menekült. Gregor bágyadtan feküdt az asztalon.a kép megmentése most ráér -. ekkor észrevette. . Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani.Ó! kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon. hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe. ahányat csak tudott. mint várt.és karját kitárva. Eltelt egy kis idő. biztonságba akarja helyezni anyját. nőknek.a nők a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróasztalra. . amely lehetett a düh. egy szilánk megsebezte Gregor arcát.Mi történt? . amikor visszatérnek. hogy felvilágosítsa. már jöttek is vissza. Ha kell. A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába. Gregor is segíteni akart .kérdezte és körülnézett. hogy amit lát. csak ki kell nyitni az ajtót. amikor hátrafordult. és ráfolyt valami maró orvosság. gyorsan felmászott rá. jajongó. mondtam is mindig. a bútorokon. lezuhant a nagy asztal kellős közepére. rekedt hangon felkiáltott: . reszketve és meggondolatlanul: Gyere. nem tehetett mást. és azt hiszi. mert még elüldözné húgát.ezek voltak az első szavai. Grete átkarolta és támogatta anyját. Pillantása ekkor találkozott a falon a Gregoréval. amikor már forgott vele az egész szoba. lelkiismeret-furdalás és félelem gyötörte. de már jobban van. amely jólesően simult forró hasához. Grete nem vesztegette tovább az időt. egy üveg leesett a földre és összetört. végigmászott mindenen. igaz. mint aki mindenről lemondott. Nos. aki az ő hibájából talán halálán van. és berohant velük anyjához. oldalt lépett. és nem adta oda. Átváltozása óta ezek voltak az első szavak. akár Grete arcába ugrik érte. kezét ökölbe szorítva. s ez jó jelnek látszott. de odaragadt az üveghez. négyszer változtatott irányt futás közben. végigzuhant a kanapén.

De mégis. és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva. mintha a váratlan. Sapkáját.elhúzta fejét az ajtótól. zord tekintettel elindult Gregor felé. kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörög. hogy megváltozott viszonyokat fog találni. hogy oda van cövekelve. hihetetlen fájdalom elmúlhatna a helyváltoztatástól. mert félt. Ezért aztán elszaladt apja elől. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit. beburkolózva öreg kabátjába. mindjárt repült utána a második is. hogy a falak még rendelkezésére állnak. mintha elektromosság hajtaná őket. A kis piros almák. mint azelőtt. hanem az öröm jeléül csak a karját tárta szét. hogy bombázni fogja. amint felrántják szobájának ajtaját. az egész szobán át nagy ívben a kanapéra dobta. odarohan az apához. és átkarolva. mint ahogy előző idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. és tulajdonképpen számíthatott volna rá. de ártalmatlanul lecsúszott róla. a leány ugyanis levetkőztette. Gregor rémületében megállt. Többször körbejárták így a szobát. hogy apja csak a legnagyobb szigort tartotta vele szemben helyénvalónak. Utolsó pillantásával még látta. valószínűleg egy banké. sőt a lassú tempó azt a látszatot keltette. szoknyáiban megbotolva ráveti magát az apára. apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. szanaszét gurultak a padlón. de ő még náluk is lassabban haladt. megfeledkezett arról. hiábavaló lett volna továbbfutnia.Gregor szeme ekkor már felmondta a szolgálatot -. Egyáltalán nem úgy képzelte el apját. hogy éppen úgy törődjék a lakás más részein folyó dolgokkal. Amint így botorkált előre. hogy szabadabban lélegezhessen ájultságában. Egy alma volt. érzékei teljesen összezavarodtak. milyen óriási a cipője talpa. és Gregor csodálkozva nézte. és elnyúlt a padlón. ahogyan ott állt most. bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elő fekete szemének pillantása. közös sétáikon. neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. és már szinte el is felejtette. és kíséretét maga köré gyűjtötte? Most viszont ugyancsak jó erőben volt. teljesen eggyé válva vele . mindenesetre szokatlanul magasra emelte a lábát. aki ritka. igaz viszont. mint a bankszolgák. De Gregor nem sokáig késlekedett. és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái. amelyre aranyszínű monogram volt hímezve. aranygombos. bár voltaképpen már ők maguk is lassan mentek. amint apja megmozdult. ingben. és egyelőre még nem célozva pontosan. aki karosszékében ülve hálóköntösben fogadta. és elgurult előtte. küszködve vánszorgott Gregor és az anya között. bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját . az apja lenne még ez az ember? Ugyanaz. Mindamellett be kellett látnia. hogy az utóbbi időben. hiszen új életének első napjától fogva tudta. Egy nyomban utána repülő viszont egyenesen a hátába csapódott. amikor esténként hazatért. és már iszkolt is gyorsan tovább. döntő fordulat azonban nem következett be. feszes. mert az apja elhatározta. máskor zilált ősz haja most kínos pontossággal el volt választva. alig nyitotta ki a szemét. 3 . egy-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken. a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant erős tokája. és nem is volt képes fölállni. és tükörsimán fénylett a keféléstől. csak a futásra. tompultságában nem is gondolt más menekvésre. és kiáltozó húga előtt besiet anyja. ha apja is megállt. kék egyenruhát viselt. kezét nadrágzsebébe dugva. óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját. mióta rászokott az újszerű fel-alá mászkálásra. mintha nem is üldözés folyna. szinte mindig megállt. de úgy érezte.egyszer csak lágy ívben lerepült valami közvetlenül melléje. hiszen amíg apja egy lépést tett. hogy ha a falakra vagy a mennyezetre menekül. és felemelte apja felé. Már mutatkoztak is a légszomj jelei. Ezért Gregor egyelőre a padlón maradt. Egy gyengén elhajított alma súrolta Gregor hátát. aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként. Gregor tovább akarta vonszolni magát. hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig. Nyilván maga sem tudta. és minduntalan egymásnak ütköztek. sorra elhajította az almákat. mi a szándéka. hogy minden erejét a futásra fordítsa. annál is inkább. amikor Gregor annak idején üzleti útra indult. és ha mondani akart valamit. megtorpant.

igen nagy szüksége volt az alvásra. és az apának. meghallgathatta beszélgetésüket. akinek hatkor kellett szolgálatba állnia. és tűrni kell. és maga ment tovább. hogy egyszer majd esetleg jobb beosztásba kerülhessen. Igaz ugyan. Csak akkor nyitotta fel a szemét. az anya és a leány egymást intették csendre. és mintha nem is tudná. mintha örökösen készen állna a szolgálatra. amióta bankszolga lett. és mint valami hadirokkantnak egyelőre hosszú-hosszú percekre volt szüksége. miközben az anya gyorsan letette varróeszközeit. Mostanában többnyire igen csendesek voltak. hol a leányra nézve ezt mondogatta: . ragaszkodott hozzá.Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. és továbbra is segítségére legyenek. gyorsírást és franciát tanult esténként. teljes mértékben kárpótolta az. negyedóra hosszat. a húga. mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher. hogy sebesülése következtében Gregor valószínűleg sohasem lesz már olyan mozgékony. akivel nem szabad úgy bánni. mintha még magának az apának is eszébe juttatta volna. hanem a családi kötelesség parancsa szerint le kell nyelni az iránta érzett undort. és bizonyos fokig közös megegyezés alapján. a leány otthagyta leckéjét. kezdett kétes tisztaságúvá válni. amelytől egy hónapon át szenvedett . hogy az apa után siessenek.az alma látható emlékeztetőként benne maradt a húsában. hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja. Természetesen ez már nem a régi idők élénk társalgása volt.Minek varrsz már megint ilyen sokáig! -. mint volt. hogy elmehetnek. ami azóta ragadt rá. állapotának rosszabbodásáért viszont. és míg hálóköntöse ott lógott használatlanul a fogason. egyre csak tűrni. a nappaliban levők számára láthatatlanul. bár újra meg újra elaludt. hiszen itt nem tud rendesen aludni. s így sötét szobájában fekve. amelyre Gregor mindig vágyakozással gondolt a kis hotelszobákban. Bármilyen gyengéd szavakkal nógatta is az asszony és a lánya. és Gregor gyakran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét. aki elárusítónői állást vállalt. hogy segítsen anyjának. Így aztán a már kezdetben sem új egyenruha. még mélyebbre süllyedt karosszékében. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében. így szólt az anyához: . az anya halk. hogy cserélje fel a széket az ággyal. finom fehérneműt varrt egy divatüzletnek. amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemű közé. hízelgő szavakat suttogott a fülébe. a lámpafényben mélyen meggörnyedve. . az anya. amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan. lehunyt szemmel. hogy a szobáján végigmenjen . teljesen felöltözve szendergett a helyén. de az apán ez sem fogott. és csak nagy üggyel-bajjal lehetett később rávenni. Az apa időnként felébredt. amikor a nők megfogták a karját.hogy a magasban mászkáljon. amelyet már egy-két órával előbb elkezdett élesen figyelni. szemmel tarthatta a megvilágított asztal körül ülő családot. de a folyton fényesített aranygomboktól mégis ragyogó ruhát. hogy azok ketten az ajtóig vezessék. és hol az anyára. úgy vélte. mint valami ellenséggel.És a két nőre támaszkodva körülményesen feltápászkodott. a leány pedig a tollát. Az anya a kabátujját húzogatta. Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját. ő csak rázta a fejét lassan. arra gondolni sem lehetett -. hogy estefelé mindig kinyitották a nappali ajtaját. ott intett nekik. . hogy aludt. gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát. mivel senki nem merte eltávolítani -. de nyugodtan aludt. és nyomban elaludt újra. hogy feküdjön le. miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak. bármilyen gondos volt is az anya és a leány. De makacsságában.Gregor súlyos sebesülése. mint azelőtt. és megpróbálta rábeszélni. egészen másképp tehát. és itt is csak fölöttesének szavára várna. de nem állt fel. hogy továbbra is az asztalnál maradhasson. Mihelyt tízet ütött az óra. és tűrte.

valamennyien megjelentek idegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve. Gregor azonban jól tudta. A falon piszokcsíkok húzódtak. Grete . hogy amikor következő alkalommal kinyitják az ajtót. egy vidéki szálló szobalánya. hogy el kellett adni különféle családi ékszereket. újra kezébe veszi a család ügyeit. Húga most már nem törte a fejét. elsősorban másvalami tartotta vissza a családot a lakáscserétől. kedves. amikor anyja és húga lefektették az apát. Még az is megtörtént. minden mást az anya látott el sok varrnivalója mellett. húga nem javult meg. mint régen. és bár semmit sem tudott maga elé képzelni. hogy mivel szerezhetne neki különös örömet. de épp azt határozta el. amire étvágya lett volna. mire Gregor körül újra sötét lett. a leány ide-oda szaladgál a vevők rendelkezései szerint a pult mögött. az anya feláldozza magát idegen emberek fehérneműjéért. azt ők a végsőkig teljesítik. hogy olyan szerencsétlenség sújtotta őket.Csukd be az ajtót. hogy elvegye. mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat. lobogó ősz hajú bejárónő jött most reggelenként és esténként. mint Gregor. amit most mindig este végzett el. de egyiküket sem lehetett rávenni. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatást rendezett Gregor szobájában. és Gregor örült. pedig éppen olyan jól látta a piszkot. a kereskedősegédek és a tanoncok. és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: . Máskor meg semmi kedve sem volt. hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés. hogy Gregor szobájának takarítása az ő kiváltsága maradjon. A szoba kitakarítását. Néha arra gondolt. de ennél többre nem telt a család erejéből. mindenfelé csomókba gyűlt a por és a hulladék. hogy többet törődjön Gregorral. amint Gregor erről esténként értesült. egy kalaposbolt pénztárosnője. odaát pedig a nők egymásra borulva sírni kezdtek. még ha nem is éhes. hogy gondoskodjék családjáról. gyorsabban nem is lehetett volna elintézni. hanem közelebb húzódtak egymáshoz. már-már összeért az arcuk. hogy mennyiért sikerült eladni egy-egy darabot. mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi körükben. gondolataiban hosszú idő után újra megjelent a főnök és a cégvezető. mielőtt elszaladt az üzletbe. nem törődve vele. Gregor ezekben a különösképp jellemző sarkokban állt. ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesnek . mozdulatlanul elterülve feküdt a kanapén -. de az anya nem kerülhette el büntetését. Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül. Ugyanakkor nála eddig nem tapasztalt érzékenységgel. hanem reggel és délben. hogy a jelenlegi viszonyok között túlságosan nagy lakásukból nem mehetnek el. futó emlék. és visszatértek a nappaliba.Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje. már . amely egyébként az egész családot megszállta. hogy elvégezze a legnehezebb munkát. hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásáért. De maradhatott volna ott akár hetekig is. vagy éppenséggel száraz szemmel meredtek az asztalra. hogyan tudnák Gregort átköltöztetni.. őrködött azon. sebtében betaszított a lábával Gregor szobájába valamilyen ételt. Alighogy a húga észrevette este a változást Gregor szobájában.érintetlenül otthagyta. De leginkább arra panaszkodtak. hogy nem nyúl hozzá. ami éppen akadt. és elkeseredetten. vagy .Gregort bántotta ugyan a sok nedvesség. hogy Gregor egyáltalán belekóstolt-e. hiszen őt egy néhány lélegzőnyílással ellátott megfelelő ládában könnyűszerrel elszállíthatnák. amelyeket repeső boldogsággal vett föl azelőtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünnep alkalmából. a cselédlányt mégis elbocsátották. de nem nyúltak a munkájukhoz.amint leggyakrabban történt . Amit a világ a szegény emberektől megkíván. És Gregor hátán a seb újult erővel kezdett sajogni. hogy segítsen rajta és a családján. csontos termetű. mégis terveket szőtt. mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodott. a seprű egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. amikor közösen megbeszélték. ami megilleti. megdühödött a rossz bánásmódra gondolva. amikor eltűntek. de körülményeskedve udvarolt . az apa a tízórait hordja a kis banktisztviselőknek. Eleinte. amikor húga bejött. két-három más üzletbeli barátja. úgy. egy hatalmas. a bárgyú háziszolga. mert elképzelhetetlen volt. azután este. akinek komoly szándékkal. hogyan juthatna az éléskamrába.

mintha ki sem nyitották volna az ajtót. egyszerűen behajította Gregor szobájába. Hiszen ott volt a bejárónő. csak fölemelt egy széket az ajtó mellől. amikor Gregor visszafordult. de éppen a szobájabeli változásokkal békült ki hamar. hogy Gregort ennyire elhanyagolják. mert szobájának állapota szomorúsággal tölti el. akkor sem lett volna szükség arra. mert nem volt elég szabad helye a mászkáláshoz. Így sok minden fölöslegessé vált. Gregor szerencsére legtöbbször csak az illető tárgyat és a kezet látta. mint például: .mind a hárman körszakállt viseltek. hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót. és kitátott szájjal megállt. és órák hosszat tartogatta benne. akinek mindig minden nagyon sietős volt.Gyere csak ide. aki hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erős csontozatával.először csak csodálkozva és tétlenül szemléltek. A hamuláda és a szemétláda a konyhából szintén. azt a bejárónő.szaladt is be a nappaliba. Ezek a komoly urak . mozdulatlanul. amely bedobta. talán már a közeledő tavasz jeléül -. kis öklével az asztal püfölte. közben az anya megpróbálta bevonszolni a hálószobába az apát. hogy az anya helyettesítse. a leány. aztán többnyire kiköpte. amikor a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára. Gregor ekkor már szinte semmit sem evett. tulajdonképpen nem undorodott Gregortól. Berendezési tárgyaik legnagyobb részét magukkal hozták. hogy alkalomadtán egyszer majd visszaviszi ezeket a tárgyakat. Gregor annyira elkeseredett. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tűrtek meg. ahol ki volt készítve az étel. mi van. noha nem üldözte senki. aki már nem volt ura önmagának. vén ganajtúró! .az apa természetesen felriadt karosszékében .heves eső verte az ablaktáblákat. Először azt hitte. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónőnek.Na. sírógörcsben tört ki. hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását. és csodálkozva megállt. hogy csak akkor fogja becsukni a száját. bal felé viszont rákiabált lányára. haszontalan zaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel . és amikor megpillantotta Gregort. csak úgy tett. az egész háztartásban. amelyeket máshol nem tudtak elhelyezni. aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni. amit nem lehetett eladni. Ha véletlenül épp arra járt. hogy Gregor önkényes. Azóta nem mulasztotta el egyszer sem. Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal. véletlenül benyitott Gregor szobájába. ahol a dobás után földet ért. mélyen megsértve. Megszokássá vált a családban. Gregor pedig hangosan sziszegett dühében. Egyszer. mint azelőtt. és bár anyja esdekelve kitárta karját. amit a szülők . mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlőnek. de azért lassan és nehézkesen szembefordult vele. majd lassan ők is feleszméltek: az apa jobb felé szemrehányást tett az anyjának. különösen a konyhában.kérdezte. . hacsak Gregor a lomok között átvergődve el nem mozdította őket a helyükről. és megkímélni őt ettől a látványtól és lármától. nem jössz? . vagy kidobja együtt valamennyit.kínosan ügyeltek a rendre. hogy éppen úgy gondoskodjék Gregorról. hogy azokat a dolgokat. amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította . világosan közölve szándékát. . Mindez Gregor szobájába vándorolt.No. kezét összefonta a mellén. de eldobni sem akartak. Ez az öreg özvegyasszony. Amit nem tudtak éppen mire használni. berakták ebbe a szobába. A bejárónőnek talán az volt a szándéka. bár az efféle kirándulások után szomorúan és holtfáradtan gubbasztott újra órák hosszat egy helyben. és épp elég ilyen holmi volt. hanem ha már itt béreltek szobát. igazán nem kíváncsiskodásból.vagy: . A bejárónő azonban nem ijedt meg. hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában. hogy senkinek sem jut eszébe becsukni az ajtót. eleinte kényszerűségből. és be ne nézzen Gregorhoz. De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is. a vén ganajtúró! Erre a szólítgatásra Gregor nem válaszolt. nézd csak. valójában azonban ott maradt minden azon a helyen. később azonban egyre növekvő kedvteléssel. akit rázott a zokogás. nemcsak a szobájukban. aztán nyugodtan letette a széket a sarokba. játékból egy falatot a szájába vett. hogy azért nincs étvágya. de arra sem. amikor a bejárónő megint hívogatni kezdte. amelyeket valószínűleg barátságosnak vélt. hogy mintha támadni készülne.

hogyne! . és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá. akik azelőtt sohasem adtak ki szobát. hogy az evéshez fogak kellenek. az anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket. és kést. és sapkájával a kezében. és meggyújtották a villanyt. ha fogatlan. lábujjhegyen odamentek az előszobaajtóhoz. és feje már a nappaliban volt. az apa az ajtónak támaszkodott. . Az urak valamennyien fölálltak. Az urak visszamentek a szobába. nem megy vele semmire. A leány játszani kezdett. hogy megállapítsa. Az ajtóban rögtön meg is jelent az anya egy tál hússal. a közös nappaliban fogyasztották el. . azelőtt büszke volt rá. Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval. mintha meg akarták volna vizsgálni evés előtt az ételt. feküdt szobájának légsötétebb sarkában. csak nem ilyesmire.Mivel az albérlők néha vacsorájukat is otthon. ezek az urak milyen jól táplálkoznak. ahol azelőtt az apa. én meg majd fölfordulok!" Éppen ezen az estén . hogy egész idő alatt egyszer is hallotta volna megszólalt a hegedű a konyhában. "Van nekem étvágyam . A leány mindent nyugodtan előkészített a játékhoz. Mikor aztán magukra maradtak. Meghallhatták őket a konyhában. amely egész szobáját belepte. hogy az evés sokféle zaja közül mindegyre a fogak rágását hallotta. és játszana itt benn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb. mert ott hagyta a széket. és vártak. hogy elrejtőzzék. mielőtt kiment a konyhába. az anya és Gregor szokott ülni. most fellélegezve egymásra mosolyogtak. nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk. s a család észre sem vette. a nappali ajtaja némely estéken csukva maradt. Nagy gőzfelhő szállt fel az ételből. ahová az úr tette. és nem kell-e visszaküldeni esetleg a konyhába. Egyszer azonban a bejárónő félig nyitva hagyta a nappaliba nyíló ajtót. Meg volt elégedve. és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa. aki középen ült. Az asztal felső végére ültek. a szülők. egyikük. adott egy-egy lapot a másik kettőnek.Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk. kibontották asztalkendőjüket. Az apa azonban. fölkapták a fejüket. a középső újságot vett elő. és székükben hátradőlve olvasni és dohányozni kezdtek. Lám. felálltak. bement a nappaliba. apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait. és ott összeszorulva megálltak. és mértékadó tekintélynek látszott a másik kettő szemében. hogy milyen figyelmes.kiáltott az apa.mondta magában Gregor gondterhelten -. és csakugyan. az anya a kottával. de Gregor könnyű szívvel lemondott az ajtó kinyitásáról. Gregor a zene vonzására kissé előbbre merészkedett. és az anya meg a leány. A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak. egy szelet húst még a tálon kettévágott. és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal.Ellenkezőleg . enni kezdtek.Gregor nem emlékezett. elég omlós-e. és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. mert a por. jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélyesztette. őt magát is . Különösnek tetszett Gregor számára. mert az apa felkiáltott: . Amikor a hegedű megszólalt. és akkor is nyitva volt még.Ó. hogy az utóbbi időben ennyire nincs tekintettel a többiekre. szinte teljes csendben. amikor nyitva volt az ajtó. hiszen már sok estét akkor sem használt ki. Nem is igen csodálkozott.mondta a középső úr -. mintha ő volna a hegedűs. a leány pedig a hegedűvel. és mormoltak valamit a szakállukba. Az urak már befejezték a vacsorát. nyilvánvalóan azért. Maga a család a konyhában evett. amikor a szobaurak este beléptek. akik feszülten figyelték. le sem mertek ülni saját székükre. mintha az urak meg akarták volna neki mutatni. és ő az egyik sarokban ült le. egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt. villát vettek a kezükbe.

Különösképp az a mód árulta el nagy idegességüket. és ezzel jelet ad neki. megrántja a szoknyáját. megállásra kényszerítve az apát. Gregor egy kicsit még előbbre mászott. mintha még most is játszana. úgy látszik. Csak tuszkolta. egyre tuszkolta őket. ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe. és fejét egészen a padlóig eresztette. Arcát féloldalt hajtotta. mélabús tekintettel követte a hangjegyeket. és rámosolygott barátaira. egyúttal pedig testével eltakarni előlük Gregort. hanyatt feküdjön. ami bizonyára zavarta a leányt. és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna őket. elkészült az ágyazással. akik először kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helyezkedtek el. Magyarázatot kértek az apától. ők is széttárták karjukat. Az apán. amíg él. és hátát a szőnyeghez dörzsölje. a középső úr először fejét csóválta. mert itt senki sincs. úgy látszik. mint a hegedűjáték. amely a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni. födetlen. és megpróbálta széttárt karral visszaterelni őket a szobájukba.és hajszálakat. hogy előrenyomul egészen húgáig. aztán újra Gregorra pillantott.kiáltotta a középső úr az apának. aztán elrendeződnek az ágyakon. és csak udvariasságból tűrték. megelégelték az egész előadást. üljön le melléje a kanapéra. hogy mielőtt Gregort visszakergetné. Soha többé nem engedi ki a szobájából. cérna. és kisurrant. szaporán ziháló tüdővel. hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte. és továbbra is a kottát nézte. idegesen cibálták szakállukat. Pedig a húga olyan szépen játszott.karácsony csak elmúlt már? . de túlságosan közömbös volt minden iránt. fontosabbnak tartotta. nem lehetett tudni. és egyetlen szót sem vesztegetve. Közben a leány magához tért zavarodottságából.az anya légzési nehézségekkel küszködve.mindenkinek megmondta volna. letette a hangszert anyja ölébe . egyszerre áll majd őrt szobájának minden ajtajánál. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésnyit tovább nyomulni előre a nappali tiszta padlóján. amely az áhítozva keresett. Az apa odasietett hozzájuk. mint régebben naponta többször is. hogy jöjjön az ő szobájába hegedűjével. hogy szép vagy szórakoztató hegedűjátékot vártak. az elmúlt karácsonykor .teljesen elborította. lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz.Samsa úr! . halk beszélgetés közben. rászegezte mutatóujját a lassan előmászó Gregorra. Még mielőtt az urak elérték volna a szobát. A napnál is világosabban látszott. ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az oldalán. bár azok csöppet sem voltak izgatottak. aki úgy méltányolná a játékát. semhogy. amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepülnek a levegőbe. és megcsókolja a nyakát. húga azonban ne kényszerből. hogy eltökélt szándéka volt beíratni a konzervatóriumba. mint Gregor. hanem önként maradjon nála. vagy annak felismerésétől. A hegedű elnémult. hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. míg a szoba ajtajában a középső úr nagyot nem dobbantott a lábával. hogy lehetőleg találkozzék pillantásukkal. előbb még megnyugtassa az albérlőket. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit. hogy valamennyien beláthattak a kottába. és akkor ő majd megsúgja neki a titkot. de feltételezésükben csalódtak. Igaz. amely. ahogyan ő tudná. és átszaladt a szomszéd szobába. miközben az apa aggodalmasan figyelte őket. még a székén ült -. ahová az apa tuszkolása nyomán már gyorsabban közeledtek az urak. Hát állat ő. Látni lehetett. nem törődve semmiféle ellenkezéssel. hajtsa le hozzá a fülét. mióta az üzletbe jár. most látta meg az utat. olyan közel. hogy megfeledkezett minden tiszteletről. és csak lassan hátráltak szobájuk félé. és dühösen ráfúj a támadókra. . a szobaurak viszont. hirtelen összeszedte magát. és hogy ezt. és miután a hegedűt és a vonót egy ideig ernyedten lógatta kezében. megint annyira úrrá lett önfejűsége. El volt szánva. és Gregor fölemelkedik a válláig. nincs rajta sem szalag. se gallér. hogy tudtuk nélkül olyan szomszédjuk van. hogy az apa viselkedése miatt. Az apa. ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. és ott is maradtak. legalábbis addig nem. A családot teljesen lefoglalta a hegedűjáték. hogy rá se hederített senki. ismeretlen táplálékhoz vezet. amellyel mégiscsak tartozott albérlőinek. először lesz hasznára szörnyű külseje. . és vizsgálódó.

hogy nem alszik. Természetesen arra az időre sem fizetek semmit. és időnként ránézett a csendes Gregorra. A leány odasietett anyjához. akkor képtelen elviselni még ezt az örökös itthoni gyötrődést is. amit eddig itt töltöttem.És olyan heves zokogásban tört ki. én belátom. játszadozni kezdett sapkájával a tányérok között.Ha megértene bennünket . szemében eszelős kifejezéssel.. felült.mondta a leány. mint nekünk mindnyájunknak. hogy ez lehetetlen -. még megöl benneteket. És valóban.Kedves szüleim . akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. mintha csak a szokásos esti szunyókálásra dőlt volna le. látom előre.mondta a leány most közvetlenül az apának. Én sem bírom tovább. Mindent elkövettünk. amely sírás közben fogta el. hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító állapotra s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -. Szinte bizonyosra vette. s ezért csak ennyit mondok: meg kell próbálnunk megszabadulni tőle. .Mi is azonnal felmondunk. szobámat azonnal felmondom. ami emberileg lehetséges. hát mit tegyünk? A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül. . . Ha már az embernek annyit kell dolgoznia. Gregor egész idő alatt csendben azon a helyen maradt. . Nem akarom ez előtt a szörnyeteg előtt a bátyám nevét kiejteni. amikor az anya reszkető ujjai közül kicsúszva leesett a földre. két barátja meg is szólalt nyomban. De így.Ezennel kijelentem . és belezuhant. senki semmilyen szemrehányást nem tehet nekünk..mondta kezét fölemelve. mert az anya a köhögéstől nem hallott semmit -. ahol az urak tetten érték. de fejének heves billegése arra vallott. . hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen . és nagy robajjal becsapta az ajtót. amelyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon.Ha megértene bennünket. Az anya még most is zihálva lélegzett. és rettegve várt.De gyermekem . . hogy könnyei ráfolytak anyja arcára. és megfogta a homlokát. aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla. és megzendült. hogy gondozzuk és elviseljük.mondta az apa félig kérdően. . Ha ti nem látjátok is be. . és tekintetével megkereste az anyát és a leányt is -. mint aki vár valamire. azt viszont még fontolóra veszem. . de talán a sok éhezés okozta gyengeségtől is. és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe. e szavakkal: .Elhallgatott.könnyűszerrel megalapozható követeléssel.mondta az apa részvevően és feltűnő megértéssel -. Még a hegedű sem ijesztette föl. hogy erre gondolni sem lehet.mormolta az apa.Meg kell próbálnunk megszabadulni tőle . meg sem tudott mozdulni. de még mennyire . Az apában mintha határozottabb gondolatok ébredtek volna a leány szavai nyomán. Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez. és szemét lehunyva magába fogadta a leány meggyőződését.ismételte meg az apa. hogy már a következő pillanatban kirobban körülötte az általános összeomlás...Igaza van.higgyék el . hogy terve nem sikerült. azt hiszem. és ellentmondott előbbi magabiztosságának. de a leány sírás közben hevesen megrázta a kezét. . ez így nem megy tovább. Erre a középső úr megragadta a kilincset. és maga elé nézett. és bevezetésül az asztalra csapott -.. A csalódástól.

Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. mint a húgáé. és karját.. már megint kezdi! . milyen hosszú. és végül teljesen megszűnnek. Csodálkozott a nagy távolságon. és észre sem vette. Húga volt az. akit közben elnyomott az álom. még megélte. és ezzel csakugyan feltűnést kelthetett. hogy olyan sokáig azt hittük. Amikor a fordulást befejezte. hogy ő az. Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ült a székén. Ekkor feje. húgát legkevésbé. hogy el kell tűnnie. jóformán észre sem vette. már alig érezte. Nézd csak. sőt azt találta természetellenesnek. Valamennyien némán és szomorúan néztek rá. és magától elment volna. hogy semmi sem változott mögötte. Szuszogott az erőlködéstől. ha lehet. és apja mögé sietett. aki ennyire sietett.kiáltotta a leány -. Folyton csak a gyors mászásra figyelt. Meggyőződése. amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. de tudnánk tovább élni. úgy csapkodta az ajtókat. aki pusztán a lány viselkedésétől felindulva szintén fölállt. és időnként meg is kellett pihennie. Az üres és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is. majd a padlóhoz ütötte. Így viszont üldöz bennünket ez az állat. Voltak ugyan fájdalmai egész testében. ez az egyetlen mód. hogy valakit is megijesszen. Alighogy a szobájába ért. csak ne kelljen Gregor közelében maradnia. A lassú derengést. Utolsó pillantása anyját érintette. apám . de nem tudta visszafojtani.És Gregor számára teljesen érthetetlenül annyira megrémült. de úgy érezte. hogy mostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon. Éppen a mi szerencsétlenségünk. és felőle akár az utcán is éjszakázhatnánk. hogy most már végképp nem tud megmozdulni. Amikor kora reggel megérkezett a bejárónő . De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna. szeme a kimerültségtől majd leragadt. félig kitárta előtte. Mikor már az ajtónál volt. lehanyatlott. felismerték. rögtön elkezdett egyenesen visszamászni.Nem maradhat itt . "Most már talán megfordulhatok" . mintha ezek a fájdalmak fokozatosan enyhülnének. hogy a családnak egyetlen szava. hiába kérték többször is. amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak előtt. még határozottabb volt. hogy emberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal. amelyet egészen belepett a por. A mögötte felcsapó hirtelen lármától Gregor annyira megijedt. Hamarosan fölfedezte. Csak attól a gondolattól próbálj megszabadulni. visszafordította a fejét. valósággal ellökte magát a székétől. ha nem is egészen. nyilván el akarja foglalni az egész lakást. elkergeti az albérlőket. és körülnézett a sötétben. Gregor nem is hallotta könnyű lépteit. Jó szándékát. aztán fürgén odaugrott.gondolta Gregor. Nem csodálkozott rajta. annyit mégis látott. csak a húga állt föl közben. . Már állva várt.Végre! . már nem akaratának irányítására. az apa és a leány egymás mellett ültek. elreteszelték és kulcsra zárták. hogy ez Gregor. Akkor nem volna fiunk. Egyébként nem sürgette senki. az ijedelem már el is múlt. hogy jövetelétől fogva sehol a lakásban . és tiszteletben tarthatnánk emlékét. és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete. az ajtót rögtön becsukták. egymás után többször fölemelte. mintegy a lány védelmében. mert kínzó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett.kérdezte magától Gregor. hogy lábacskái megroggyantak. mert a nyaka kezdett megmerevedni. apám. amikor megfordította a zárban a kulcsot. Egyébként viszonylag jól érezte magát. hogy mellőzze. már rég belátta volna. és nem is értette. De Gregornak eszébe se jutott. hogyan tehette meg rövid idővel ezelőtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban. a leány átfonta karjaival apja nyakát. és újra munkához látott. "És most?" . Csak meg akart fordulni. mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni.nagy erővel és nagy sietségében. Megállt és körülnézett.kiáltotta oda a szüleinek. minden rá volt bízva. hogy visszamásszon a szobájába. egyetlen kiáltása sem zavarja. A rohadt almát a hátában és gyulladt környékét.kiáltott fel hirtelen -. amely szobájától elválasztotta. úgy látszik. hogy még az anyját is otthagyta.

A bejárónő azonban szájára tette az ujját. és harsányan bekiáltott a sötétbe: . visszavisszanézve a holttestre. tágra nyílt a szeme. és játssza a sértődöttet. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosszú seprű. Amikor ez is sikertelennek bizonyult. A bejárónő becsukta az ajtót. Közben a nappali ajtaja is kinyílt. és beléptek Gregor szobájába.mondta Samsáné fájdalmas mosollyal.mondta a bejárónő. és kezüket kissé viseltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában. és Grete. és a három nő követte példáját. Mikor aztán felismerte a valódi tényállást. sápadt arca is erre vallott. egy kicsit hozzánk . most lehetett látni igazán.Meghiszem azt .Meghalt? . Bár kora reggel volt. és gyorsan és némán intett az uraknak. és előbb le kellett küzdeniük a bejárónő okozta ijedtségüket. sőt anélkül is meggyőződhetett róla. megdöglött.Nézzétek csak. . noha maga is megvizsgálhatott volna mindent. és csak akkor figyelt fel. A három albérlő kilépett a szobából. és csodálkozva keresték a reggelijüket. megfeledkeztek róluk. .mondta Samsa úr -.Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt. egyik karján felesége. Samsáné asszony csak úgy hálóingben. hálát adhatunk Istennek.Jöjjenek csak.nem lehetett többé nyugodtan aludni -. . ami elterelte volna róla a figyelmet. Elvégre március vége volt. mert már nem emelték fel lábacskái. mintha le akarná fogni a seprűt. Samsa úr vállára terítette a paplant.kérdezte Samsáné. és kérdően ránézett a bejárónőre. Úgy hoztam ki az ételt. tisztára döglötten! A Samsa házaspár felült a családi ágyban. Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja. füttyentett egyet. már némi langyosság vegyült a csípős levegőbe. De hiszen már régóta nem is evett semmit. és nem sokáig késlekedett. . és meglökte Gregort. hanem felrántotta a hálószoba ajtaját. és más sem volt. teljesen fel volt öltözve. csak aztán fogták fel szavainak jelentését. feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. Azt gondolta. amikor minden ellenállás nélkül arrébb tudta tolni a helyéről. Grete. nézzék meg.Keresztet vetett. Be is mentek.kérdezte a középső úr mogorván a bejárónőtől. és megjelent egyenruhájában Samsa úr.Gyere be. megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemét a seprűvel. az albérlők beköltözése óta Grete itt aludt. a másikon leánya. mintha le sem feküdt volna. milyen sovány volt. hogy jöjjenek Gregor szobájába. Samsáné megmozdult. dühbe gurult. ott fekszik. így szólt: . Grete időnként odanyomta arcát apja karjához. . aki le sem vette a szemét a holttestről. és szélesre tárta az ablakot. . . hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul.Nos . Grete. Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor először semmi különöset nem észlelt. de aztán hagyta. bement szülei után a hálószobába.Hol a reggeli? . . Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kiszálltak ágyukból. Mindnyájuk szeme ki volt sírva kissé. ahogy bevittem.

a padlót nézte. és csupán akkor néztek föl bosszúsan. ezt a munkaszünetet nemcsak megérdemelték. A három levélíró először föl se nézett.válaszolta a bejárónő. hogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét. barátai. csak biccentett. kihúzták botjukat az ernyőtartóból.kérdezte Samsa úr. és két kísérőjével egy vonalban megindult a középső úr felé. és zavart okozhat a vezérükkel való összeköttetésben. bejött a bejárónő. hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják. mintha attól félnének. mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivalója volna a család számára. mintha hirtelen elhatalmasodó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne. annál jobban csökkent irántuk a Samsa család érdeklődése. amint a három úr. aki észrevette. de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsőn. Mivel nem adhatta elő beszámolóját.Mi tetszik? . és az ajtóra mutatott. hogy a bejárónő most részletesen el akar mesélni mindent. hanem szükségük is volt rá mindenképp. de csak akkor fogja megmondani. és úgy nézett fel Samsa úrra. a két nőt továbbra sem engedve el maga mellől. .mondta Samsa úr. . . Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak. a lépcsőház egy bizonyos kanyarulatában minden emeleten eltűnnek. mert végzett a reggeli munkájával. és közölte. amellyel a bejárónő már eddigi szolgálata során is sok bosszúságot okozott Samsa úrnak.Mit akar tulajdonképpen? .mondta aztán. Samsa úr tágra nyílt szemmel csak biccentett néhányszor. majd magasan fölöttük egy henteslegény. Samsa úr az igazgatóságának. most valósággal utánaugrottak. hogy elmegy.kérdezte kissé megrökönyödve a középső úr. Samsa úr és a nők lassan elengedték a korlátot. a korlátnak dőlve végignézték.Úgy értem. A középső úr csendesen állt a helyén.kérdezte Samsáné. Samsáné a megbízójának. akiknek keze megnyugodott egy ideje. Samsa úr. hogy Samsa úr megelőzheti őket. bizalmatlanságában.Hogy érti ezt? . amelynek alaptalan volta nyilvánvalóvá vált. Lazán ingott kalapján a csaknem egyenesen fölmeredő strucctoll. ha alaposan kikérdezik. és amikor büszke tartásban. Az előszobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról. Mialatt írtak. és kezdtek odafigyelni. és elhagyták a lakást. Már el van intézve.felelte Samsa úr. a bejárónőnek egyszeriben eszébe jutott. a bejárónő őt tartotta leginkább tiszteletben. lassan ugyan. mintha most rendeződnének át a dolgok a fejében.. és édeskésen mosolygott. . ne csináljanak gondot maguknak. mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek. amikor a bejárónő továbbra sem mozdult. minél lejjebb értek. és írtak három bocsánatkérő levelet. A bejárónő mosolyogva állt az ajtóban. Erre a középső úr valóban kiment nagy léptekkel az előszobába. kosárral a fején elhaladt mellettük. némán meghajoltak. szóval abból. Samsa úr. . mintha folytatni akarnák az írást.Azonnal távozzanak a lakásomból . hogy mennyire siet. Leültek tehát az asztalhoz.Hát . és megkönnyebbülten visszatértek a lakásba. Elhatározták. és láthatóan sértődötten odakiáltotta: . A másik kettő egyfolytában dörzsölte hátrakulcsolt kezét. Grete pedig a principálisnak. ahogy mondom . .Akkor hát elmegyünk . és néhány pillanat múlva újra előbukkannak. és a barátságos nevetéstől nem is tudta mindjárt folytatni -. ami számukra csak kedvezően végződhetik. kinyújtott kézzel határozottan elhárította. a két nővel együtt kilépett az előtérre.

. de sem feleségétől.Este elküldjük . Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat. Samsa úr feléjük fordult székében. de jobb fekvésű és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál. A helyzetükön pillanatnyilag természetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben. Hármasban ültek a kocsiban. odasiettek hozzá. érett leánnyá fejlődött. amelyet még Gregor választott ki. És úgy érezték.mondta Samsa úr. hogy közelebbről megvizsgálva nem is olyan rosszak. kisebb és olcsóbb. a városon kívülre. és irtózatos ajtócsapkodások közepette elviharzott a lakásból.tulajdonképpen még nem is kérdezték ki egymást ez ügyben . amit már hónapok óta nem tettek. Legyetek egy kissé rám is tekintettel. együtt mind a hárman. Kényelmesen hátradőlve ülésükön megbeszélték jövőbeli lehetőségeiket. a bejárónő. Grete szép. Aztán így szólt: . és kimentek villamossal a szabadba. megölelték. az ablakhoz léptek. hogy elcserélik a lakást.aztán vadul megfordult. hogy derék férjet keressenek a számára. melyet elárasztott a meleg napfény. Felálltak. Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tűnt fel. és kinyújtóztatta fiatal testét.No. itt az ideje. . mintha új álmaik és jó szándékaik megerősítését látnák. Györffy Miklós fordítása TARTALOM . sem lányától nem kapott választ. amikor útjuk céljánál leányuk elsőnek ugrott fel. gyertek már ide. újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat. hogy az utóbbi időben a sok csapás közepette. Mialatt így beszélgettek. úgy látszik.igen kedvező és különösen a későbbiekre nézve sokat ígérő. ahogy egyre jobban megélénkülő leányukat figyelték. A két nő nyomban engedelmeskedett.Agyő mindenkinek! . Elcsendesedve és szinte öntudatlanul megértő pillantásokat váltva arra gondoltak. és kiderült. és egymást átölelve ott maradtak. és egy ideig csendben figyelte őket. mert mind a három állás . Aztán elmentek a lakásból. amelytől orcái kissé elhalványultak. és gyorsan befejezték levelüket.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->