Az átváltozás

1 Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt. "Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között. Az asztalon kicsomagolt posztómintagyűjtemény hevert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -, fölötte pedig ott lógott a kép, amelyet nemrég vágott ki egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szőrmekalapban és szőrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltűnt nehéz szőrmemuffjában, amelyet a szemlélő felé nyújtott. Gregor tekintete ezután az ablakra vetődött, és a borongós időtől - hallani lehetett, amint esőcseppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit még aludnék, és elfelejteném ezt az egész őrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megszokta, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordulni. Bármekkora erővel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Már vagy százszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak akkor hagyta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyű, tompa fájdalmat érzett az oldalában. "Istenem - gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátán az ágydeszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszkető helyet, amelyet csupa kis fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje őket; egyik lábával meg akarta tapogatni a viszkető helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott. Újra visszacsúszott előbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolondít. Az embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én például a délelőtt folyamán visszamegyek a vendéglőbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak még a reggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a főnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja, nem járnék-e jól? Ha szüleim miatt nem türtőztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a főnököm elé, és amúgy istenigazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is micsoda furcsa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráadásul egész szorosan oda kell állnia a főnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve minden remény; ha egyszer együtt lesz a pénz, amiből kifizethetem neki szüleim adósságát - nem tarthat tovább öt-hat évnél -, mindenképpen megteszem. Az lesz majd a nagy üzlet. Egyelőre azonban föl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom."

És ránézett az ébresztőórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" gondolta. Fél hét volt, és a mutatók békésen haladtak előre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé járt. Nem szólt volna az ébresztőóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; biztosan szólt is. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengető csörömpölést? Nos, ha nyugodtan nem is, de valószínűleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következő vonat hétkor indul, eszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva, magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérné is a vonatot, a főnök dörgedelmeitől már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonathoz, és mulasztásáról már rég leadta a jelentést. A főnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha beteget jelentene? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egyszer sem volt beteg. A főnök biztosan kijönne a betegsegélyező orvosával, szemrehányást tenne a szülőknek lusta fiuk miatt, és minden ellenvetést megelőzne azzal, hogy a betegsegélyező orvosára hivatkozna, aki másfajta embert nem is ismer, csak makkegészséges munkakerülőt. És nem volna ebben az esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú alvás után csakugyan fölösleges álmosságtól, Gregor valóban jól érezte magát, sőt alaposan meg is éhezett. Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - az óra éppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón. - Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni? A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor részletesen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakra szorítkozott: - Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is. Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, mert anyja megnyugodott ettől a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta a többi családtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogott is az egyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével: - Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idő múlva újra megszólalt mélyebb, figyelmeztető hangon: - Gregor! Gregor! A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan: - Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire? Mindkét oldalra így felelt Gregor: - Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hosszú szünetekkel minden feltűnő vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga tovább suttogott: - Gregor, nyisd ki, könyörgök.

mint az alapos megfázásnak. ha a szőnyegre esik. a kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt. Hogy hangjának elváltozása nem más. Emlékezett rá. akkor már jobb. Az ilyen pillanatokban. és áldotta utazásaiból eredő óvatosságát. hogy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót. erre már rájött. Ezután felsőtestével próbált kijutni az ágyból. és végül. az utazók egyik foglalkozási betegségének előjele. Közben nem feledkezett meg arról sem. enyhe fájdalmat. hogy ily módon tovább csússzon. de ez az alsó rész. talán a rossz fekvés okozta. felöltözni és mindenekelőtt megreggelizni. és fejét óvatosan az ágy széle felé fordította. hogy ezáltal kiszabadulhat az ágyból. lassan mozdult. Ha így esik ki. Ha be akarta hajlítani az egyiket. Először nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni. De mikor végre szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül. A takarót ledobni igen egyszerű volt. mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással. amelyet egyébként még nem látott és nem is tudott pontosan elképzelni. amilyen élesen csak tudta. s nem találta a módját. minden erejével kíméletlenül előrelökte magát. hogyan fognak mai képzelődései lassan szétoszlani. mintha szabadjára engedték volna őket. ha az ágyban marad. nem sok biztonságot és bátorságot meríthetett. hogy merő képzelgés. és legokosabb mindent feláldozni. amelyet érzett. Márpedig semmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét. közben az összes többi felfokozott." És most nekilátott.gondolta Gregor. ha csak egy kis reménye is van. csak föl kellett kissé fújnia magát. amelyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak. hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból. és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt. "Csak semmi fölösleges időtöltés az ágyban" . hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle. A folytatás viszont nehezebben ment. a levegőben. felvilágosította. aligha történik baja. s csak aztán mérlegelni a továbbiakat. helyettük viszont csak a sok lábacskája volt." És kis ideig nyugodtan feküdt. hogy kinyissa. nekiütődött az ágy alsó végének. amelyik kiegyenesedett. fájdalmas izgalommal izgett-mozgott. hogy a lábai. De mikor hasonló erőfeszítés után felsóhajtva újra előző helyzetébe került. amelyet esés közben mereven fel fog tartani. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége. hogy lehetetlenség az ágyban maradnia. Ez ment is könnyen. Hátát keménynek érezte. Először testének alsó felével akart kijutni az ágyból. félelem fogta el attól. a reggeli köd látványából. ha meg nem sérül a feje. ha lehet. amelyről fölkeléskor kiderült. Aztán így szólt magában: "Mielőtt negyed nyolcat ütne. rosszul választotta meg az irányt. valószínűleg nem sérül meg. amikor újra ütött az ébresztőóra -. az ablakra vetette a tekintetét. még dühösebben viaskodnak egymással. feje. súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordulását. és kíváncsian várta. mert ha a végén így esik le. mintha a tökéletes csendtől várná a dolgok valóságos és természetes rendjének visszatérését. amikor Gregor már-már megvadulva. okvetlen ki kell jutnom teljesen az ágyból. és látta. mert az üzletet hét előtt nyitják. "Már hét óra . ebben nem is kételkedett. már hét óra. és már le is csúszott. amit akart. különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. kész csoda lesz. de sajnos. Leginkább az . nehézkesnek bizonyult. hogy érdeklődjék utánam. hogy rendet és nyugalmat teremtsen ebben az önkényeskedésben. és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket. és szélessége. higgadt megfontolás. mely már a keskeny utca másik oldalát homályba burkolta. fáradtan sóhajtozva. és még most is mekkora a köd.gondolta. hogy emlékezetébe idézze. az volt az első.Gregornak azonban esze ágában sem volt. újra arra gondolt. Egyébként addig majd jön is valaki az üzletből. hogy pillanatnyilag talán éppen testének alsó fele a legérzékenyebb. és az égő fájdalom.

Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan. robajról voltaképp nem lehetett beszélni. Nyisd ki tehát.mondta Gregor halkan. csak hintáztatnia kellett magát a lendületből -. és kinyitotta. . azt bizony beverte. magának a cégvezetőnek kellett eljönnie. Mégis meg kell próbálnia. . hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetővel is valami hasonló. amíg átlendül a hasára a padlón. míg lábacskái annál sebesebben táncoltak. miért nem utaztál el a korai vonattal.szólalt meg most apja a bal oldali szobában -. légy szíves. csak bedugnák karjukat domború háta alá. ahol remélhetőleg majd lábacskáit is lesz mire használnia. ha valósággal képtelen felkelni az ágyból? Valóban nem lett volna elég. s ez ha rémületet nem is.Gregor . itt a cégvezető úr. eszébe jutott.okozott gondot neki. Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból . amellyel majd az esés jár. eltekintve attól. nincs köztük egyetlen derék. Miért is ítéltetett Gregor arra a sorsra. az ajtót.Gregor. itt a cégvezető. Egyébként veled is személyesen akar beszélni. mit mondjunk neki. hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezető eszére lehet rábízni? És nem annyira valódi elhatározás következtében. és szinte megmerevedett. és most dühében és fájdalmában ide-oda forgatta. nem merte felemelni a hangját. "Valaki az üzletből" . Egy pillanatig néma csend volt.gondolta.bőven elég lenne. kiálthatna-e valóban segítségért? Nyomorúságos helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra. ahol a legkisebb mulasztás esetén is mindjárt a legsúlyosabbra gyanakodnak? Csirkefogó lenne vajon egytől egyig minden alkalmazott. Két erős ember . A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta: . De azután a cselédlány. de annyira. és Gregor háta is rugalmasabb volt.ha egyáltalán szükség van erre a kérdezősködésre -.az új módszer inkább játék volt. és most már igen hamar végleg döntenie kellett.Valami leesett odabenn . és érdeklődik. Hangos csapódás hallatszott. Gregornak elég volt a látogató első üdvözlő hangját meghallania. és ezzel az egész ártatlan család tudomására hozni. és a szőnyeghez dörzsölte. hogy számolnia kellett a robajjal. és már tudta is. mint erőfeszítés. hogy a húga is meghallja. mint inkább az izgalom hatására. Már odáig jutott.apjára és a cselédlányra gondolt . teljes erővel kivetette magát az ágyból. hogy megkérdezze.gondolta Gregor valami esztelen reménységbe kapaszkodva. mi van vele . hogy milyen egyszerű volna minden.mondta a cégvezető a bal oldali szobában. lehajolnának terhükkel. De szinte nyers válaszul erre a kérdésére a cégvezető néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában. mint máskor. Nem tudjuk. természetesen most is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment. így történt. hogy az ajtók be vannak zárva. ha akár csak egy-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében. ha egy gyakornokot küldenek ide. hogy a tompa zaj nem is volt olyan feltűnő. Kissé felfogta az esést a szőnyeg. hűséges ember sem. Gregor megpróbálta elképzelni. Nos. némi aggodalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött. mint gondolta. a lehetőségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. és akkor csak ki kellene várniuk óvatosan. Majd szíveskedik eltekinteni a szobádban levő rendetlenségtől. kihámoznák az ágyból. hogy olyan cégnél szolgáljon. és megnyikorgatta lakkcsizmáját. mert öt perc híján negyed nyolc volt .és akkor csengettek a lakásajtón. hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát.Tudom . "Nem nyitják ki" . mint ma vele. . ki az: maga a cégvezető. mely Gregort e gondolatok közben elfogta. ha segítségére jönnének. aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában. .

cégvezető úr. én azonban majdhogynem becsületszóra kijelentettem. hogy engedje be a cégvezetőt. meg vagyok lepve. mégsem lehet Gregort csak úgy egyszeriben elküldeni. hogy haszontalanul vesztegessem itt az időmet. Gregor még itt volt. olyan makacs. miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. . nagyságos asszonyom. egymagunkban nem lettünk volna képesek rávenni Gregort. nemmel és igennel felel csupán. és elmegy a kedvem. A főnök célzott ugyan reggel mulasztásának lehetséges magyarázatára . hogy elveszti az állását. Szinte már bosszant. remélhetőleg nincs semmi komoly baja. Egyébként boldog vagyok. szerencsére . vagy a menetrendet tanulmányozza. józan embernek ismertem. most egy hétig itt volt a városban. hogy a legcsekélyebb mértékben is kiálljak magáért. A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel. Meg vagyok lepve. Márpedig az állása egyáltalán nem mondható szilárdnak.Samsa úr . és biztosan nem is érzi jól magát. vagy ha tetszik. ha ismerte volna helyzetét. Ül az asztalunknál. hogy sokkal okosabb volna.Nem jól van . és még el sem kezdett öltözni. Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz másra se gondol ez a fiú. nem tudom.kiáltotta most a cégvezető emelt hangon -. szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz. hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló. . csak az üzletre. higgye el. . És miért sír? Mert ő nem kelt fel.sajnos. mihelyt Gregor kinyitja az ajtót. Meg kell azonban mondanom. és mellesleg megjegyezve. és eszébe sem jutott.Rögtön jövök . Már az is szórakozás neki. én sem tudom magamnak megmagyarázni .mondta Gregor.Jó reggelt. Samsa úr! . cégvezető úr. . és csendben újságot olvas. és nem engedi be a cégvezetőt. És Gregor úgy érezte. De éppen e bizonytalanság szorongatta a többieket.kiáltott közbe barátságosan a cégvezető.Bemehet végre a cégvezető úr? . E kis udvariatlanság miatt. és igen komolyan kérem. hogy nyissa ki az ajtót. hogy elhagyja a családját.mondta a cégvezető -. . Most szüleinek és főnökének nevében beszélek. mert az a veszély fenyegeti. mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -.Mással. ha most békén hagynák. hogy dolgozik egy kicsit a lombfűrésszel. hogy sohasem megy el este szórakozni. hogy nekünk üzletembereknek . és most mintha hirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni. bár reggel tagadta. amelyre később könnyűszerrel találhat majd megfelelő kifogást. Eredetileg az volt a szándékom. végtére mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában. Pillanatnyilag ott feküdt ugyan a szőnyegen..mondta Gregor lassan és megfontoltan. adjon azonnal világos magyarázatot. A bal oldali szobában kínos csönd támadt. hogy itt van. és meg se moccant. és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel. alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit. de egy este se ment el hazulról. nem jól van.Nem .mondta az anyja a cégvezetőnek. . nehogy a beszélgetés egyetlen szavát is elszalassza.üzleti szempontból igen gyakran egyszerűen túl kell tennünk magunkat az ilyen könnyű rosszulléteken. Most például faragott két-három este egy kis keretet.kérdezte türelmetlenül apja. de mivel arra kényszerít. és mert akkor a főnök újra üldözni fogja a szülőket régi követeléseivel? Ezek azonban egyelőre fölösleges gondok voltak. és ismételten kopogott az ajtón. és senki sem kívánta volna tőle komolyan.egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -. Most azonban látom érthetetlen makacsságát. Szóval teljesítménye az utóbbi időben korántsem nevezhető . benn lóg a szobájában. a jobb oldali szobában a húga felzokogott. meg fog lepődni. mindjárt megnézheti. és mentette viselkedésüket. milyen kedves. Én magát nyugodt. hogy mindezt négyszemközt mondom el magának.

olyannak nem szabad lennie. s a főnök úrnak adja át üdvözletemet! És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta. beszélni akart a cégvezetővel. közeledett az éjjeliszekrényhez. de olyan évszak nincsen. bizonyára nyitva hagyták az ajtót. azazhogy majdnem semmi. Nekidőlt egy közeli szék támlájának.kiáltotta Gregor húga a másik oldalról.De cégvezető úr . Most még az ágyban fekszem. szíveskedjen ezt közölni.kérdezte a cégvezető a szülőktől. és elnémult. és felrántották a lakás ajtaját. megyek már! Valami könnyű rosszullét. és izgalmában minden egyébről megfeledkezett -. meg akarta mutatni magát. talán súlyos beteg. nekem nem is szóltak róla egy szót sem. Gregor szobáján keresztül érintkeztek. .kiáltott aztán. mint az olyan lakásokban szokás. hogy átvészeli majd a betegséget. mert újra meghallotta a cégvezető hangját. Először lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényről. nyolcra csakugyan a pályaudvaron lehet. cégvezető úr.kiáltotta anyja már-már sírva -. Hamar orvosért. hogy fölkeljek.Csak nem akarja a bolondját járatni velünk? . . és ha siet. de végül utolsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan. könnyedén. hogy mit szólnak majd a többiek. kis szédülés akadályozott meg. bár ez nem az az évszak. Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindig azt hiszi. de ügyet sem vetett a kínzó fájdalmakra. . Gregor beteg. Most éppen kiszállok az ágyból. azonnal kinyitom. Már tegnap este is volt valami előérzetem. bizonyára az ágyban szerzett gyakorlattal.Tessék. amikor különleges üzleteket lehet kötni. amelyekkel illet. Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat.Anna! Anna! . mama! . Ha megijednek.Állathang volt . De már jól vagyok. Csak rám kellett volna nézni. Csapódást nem is lehetett hallani. Hallottad. Valóban ki akarta nyitni az ajtót. Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem volt. De már egészen friss vagyok megint. ott leszek én is mindjárt az üzletben. őt nem terheli többé felelősség. és közben tapsolt. mint gondoltam. Ha viszont mindent nyugodtan fogadnak.Az isten szerelmére . Ezzel sikerült úrrá lennie testén. és szinte nem is tudta. Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy. Cégvezető úr! Kímélje meg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak. akik annyira szeretnék látni. és lábacskáival megkapaszkodott a szélében. akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra. mit mond. Nem is kell tovább itt maradnia. mohón várta.Azonnal menj orvosért.Értették egyetlen szót is? . és megpróbált fölkapaszkodni rajta. és megnyugodhat. ahol valami nagy szerencsétlenség történt. ha megpillantják. . e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. és nem kell otthon maradnia. hogy beszélt Gregor? . . .mondta a cégvezető az anya kiáltozásához képest feltűnően halkan.Szaladjon azonnal lakatosért! És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az előszobába . mi meg kínozzuk! Grete! Grete! .hogy öltözhetett fel húga ilyen gyorsan? -. Különben is még a nyolcórás vonattal elutazom. amikor egyetlen üzletet sem kötünk.kiáltott Gregor magából kikelve. szüleim is tudják. ezt elismerjük.kiáltott ki az apa az előszobán át a konyhába. . Samsa úr. .kielégítőnek.

kórház volt . Fellélegzett. s így csak testének fele látszott. érthetőbbnek. Közben jócskán kivilágosodott. hogy megszokta már a füle. és sírni kezdett. Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót.úgy hangzott. bár ő maga elég érthetőnek találta beszédét. A szomszéd szobában közben néma csend támadt. Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott. amellyel átkukucskált a többiek felé. ahogy a kulcs körbefordult benne. döntő jelentőségű megbeszéléseken lehetőleg minél tisztább legyen a hangja. ráfolyt a kulcsra. a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulcsot. Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét. mintha láthatatlan. megkapaszkodott benne . jó erős volt viszont az állkapcsa. talán az ajtónak támaszkodnak és hallgatóznak valamennyien. Hogy a közelgő.lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -. úgy látszott. azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában. újra bevonták az emberek körébe. s mindkettőjüktől.és ráfektette fejét a kilincsre. nagyszerű és meglepő eredményeket várt.kiálthatták volna -. egyenletesen működő erő hajtaná. mindenesetre ügyelve arra. de lehet.Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett. hogy nincs egészen rendben.és a . ott elengedte. az orvostól és a lakatostól is. s ez jólesett neki.Hallgassák csak . Sajnos. amikor már meg is hallotta a cégvezetőt: hangos "Ó!" szaladt ki a száján . nehogy épp a szobába való belépés előtt vágódjon ügyetlenül hanyatt. mint a szél zúgása -. . amikor az ajtó már elég szélesre kitárult. valamint oldalt hajtott feje. és lecsöpögött a padlóra. Mindenesetre már gondoltak rá. hogy kitárja az ajtót. és lassan hátrálni kezdett. nekivetette magát az ajtónak. mert barna folyadék jelent meg a szája szélén. szavait ezek szerint már nem értették. Az első intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át. a kulcsot forgatja. megköszörülte a torkát. keményen neki annak a zárnak!" És abban a hitben. hogy csak egész fojtottan köhintsen. mintha vissza akarta volna lökni Gregort a szobájába. hol pedig egész testének súlyával lenyomta. Igaz. kibontott. ő állt legközelebb az ajtóhoz. hogy nincsenek valódi fogai . s végül eltakarta szemét. mint az emberi köhögés. Gregor . és így szólt magában: "Lakatosra csak nem volt szükségem" . mert elképzelhető volt. és már meg is pillantotta. nyitott szájára tapasztotta a kezét. Körbetáncolta a zárat. minden erejét összeszedte. Végre visszacsattant a zár. Előbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén. élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalán a szemközt álló végtelen. hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét. Anyja a cégvezető jelenléte ellenére úgy állt még ott. s ezt ő maga már nem merte volna eldönteni. őt magát még nem láthatták. hatalmas mellkasa belerázkódott. hogy szájával megfordítsa a kulcsot a zárban. és nem törődött vele. most már csak a szájával tartotta magát egyenesen. hogy segítsenek rajta.mivel is ragadhatná meg most a kulcsot? -. és nem ért rá másra is odafigyelni. hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában. s azon voltak. szürkésfekete ház egy részlete . mint előzőleg. és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra. Ez igen felbátorította Gregort. Gregor erre be sem lépett a szobába. ahogy felkelt. hanem belülről nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószárnynak. Aztán nekilátott. és egy pillanatra megpihent az erőkifejtés után. mégpedig igen óvatosan. arccal előreborulva.mondta a cégvezető a szomszéd szobában -. Úgy érezte. Szülei és a cégvezető talán az asztalnál ülnek és sugdolóznak. és lerogyott körülötte szétterülő szoknyáinak kellős közepébe. csak neki. apjának és anyjának is: "Gyerünk. de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani. Még ezzel a nehéz mozdulattal volt elfoglalva. kettejük közt valójában semmi különbséget nem téve. és szükség szerint hol ráakaszkodott a kulcsra.először összekulcsolta a kezét. hogy már ez a zaj is másképp hangzik. égnek meredő hajjal . és férjére pillantott. s fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna. aztán két lépést tett Gregor felé.

megnyugtatni. Nincs különösebb okuk.Most pedig . aki vállalkozói minőségében könnyen ítélkezhet tévesen. Már az előszobában volt. hogy elutazzam? Láthatja. hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni. hogy az utazó. és hirtelen mozdulata. és elhatározhatja. húga becsukta volna a lakásajtót. nem makacskodom. aki már kinn állt. amikor Gregor még nyugodtan feküdt a hátán. elkülöníthető. Hova megy. véletleneknek és alaptalan vádaknak. és ha igen. a lépcső felé. a lépcsőpihenőn. sőt jóformán egyenként földre szórt cseppekben. ne menjen el szó nélkül. cégvezető úr. aki az év nagy részében távol van az üzlettől. de épp ez az alkalmas időpont. még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. hadnagyként. hanem Gregort szüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé. amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat elnyújtott. hacsak nem akarja végképp kockáztatni állását. Az előszobában aztán kinyújtotta a jobb karját messze előre. alkalmazottai rovására. fárasztó dolog az utazás. az akadály elhárítása után. és az előszobában kiverte volna a cégvezető fejéből a rémületet. De hát a húga épp nem volt itt. ne súlyosbítsa helyzetemet. és odahaza saját bőrén érzi az áldatlan. ettől függött most Gregor és a család jövője! Csak itt lett volna a húga! Ő okos volt. cégvezető úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelően fog beszámolni? Előfordulhat. de már csak nagy. Akarjátok? Akarjátok. cégvezető úr. amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire. én szívesen dolgozom. hogy csak ő őrizte meg nyugalmát . Fogja pártomat az üzletben! Tudom. meggyőzni és végül megnyerni. és arra sem. hogy később. hogy még egyáltalán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét. amellyel végül kihúzta a lábát a nappaliból. mintha ott valósággal földöntúli megváltás várná. amikor kimerülten visszatér útjáról. elengedte az ajtószárnyat. mintha titkos parancs tiltaná. mert többnyire tudomást sem szerez róluk. És nem gondolva arra. . A cégvezetőt vissza kellett tartani. Másrészt gondoskodnom kell szüleimről és húgomról. amely Gregort ábrázolta katonakorában. és csak meg-megránduló válla fölött nézett vissza vicsorogva Gregorra. most sem értették meg. hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetőt ilyen hangulatban. már akkor sírt. nem szeretik az utazót. súlyos az már így is. kicsúszott a nyíláson. még most is esett. nevetséges . Cégvezető úr. no meg most annyira el voltak foglalva pillanatnyi bajaikkal. ki lehetett látni a lépcsőházi előtérre és a lefelé vezető lépcsőre. hogy a jövőre gondolni sem tudtak. azt a látszatot keltette.azonnal felöltözöm. az évek során meggyőződésükké vált. hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet. hogy beszédét esetleg. és mivel a külső ajtó is tárva-nyitva volt. A reggelizőkészlet buja bőségben foglalta el az asztalt. és elutazom. milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak. Épp a szemközti falon fénykép függött. de olyan lassan. indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket. Kutyaszorítóba kerültem. összecsomagolom a kollekciót. Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosan. Csak arra kérem. mintha megégette volna a talpát. és közben éli világát. csak akkor. önnek jobb az áttekintése. de utazás nélkül nem tudnék élni. mert Gregor apjának a reggeli volt a legfontosabb napi étkezése. mondja legalább. hogy valami apró részletben igazat ad nekem! De a cégvezető már Gregor első szavaira megfordult. sőt valószínűleg. amelyek ellen lehetetlenség védekeznie. hogy elhagyja a szobát. És a cégvezető. Azt hiszik. egy pillanatra sem állt meg. mint magának a főnök úrnak. hogy megváltoztassák ezt az előítéletüket. oda akart menni a cégvezetőhöz. És amíg Gregor beszélt. Hiszen annyira le vagyok kötelezve a főnök úrnak. Gregor tudta. ezt ön is nagyon jól tudja. bizonyára hajlott volna a szavára. Az előszobába vezető ajtó nyitva volt. Gregornak magának kellett cselekednie. de ki fogom vágni magam. ez a hölgybarát. De önnek. Ön is nagyon jól tudja. veszettül sokat keres. amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog.homlokzatot szigorúan áttörő ablakok szabályos sora.mondta Gregor annak tudatában. tiszteletet parancsoló tartásban és egyenruhában.

bár úgy látszott. mintha csak Gregort akarta volna jobban látni. a cégvezető megsejthetett valamit. kiderült. s így megfelelő átjárót biztosíthatna Gregornak. kérését apja meg sem értette. mert átugrott néhány lépcsőfokot. Igen ám. a lehető leggyorsabban. anyám . és látszólag észre sem vette. az isten szerelmére. de félt. Az utca és a lépcsőház között erős léghuzat támadt. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel előre az ajtónyílás elé került. Apja talán észrevette jó szándékát. Ellenkezőleg. hiába forgatta alázatosan a fejét. hogy teste szélesebb. mert ahelyett.Anyám. és lábdobbantások kíséretében nekilátott. ugyanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett. . mert nem zavarta tovább. hogy a bot és az újság lengetésével visszakergesse Gregort a szobájába. De épp abban a pillanatban. hogy Gregornak. de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátrálásban. és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. hogy ott van mögötte a terített asztal. vagy legalább nem gátolta volna meg Gregort az üldözésben. Erre anyja ismét felordított. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni. mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá. a függönyök fellibbentek. és kezében a bot minden pillanatban azzal fenyegetett. hogy minél biztosabban utolérje. Csak közben ne adott volna ki olyan elviselhetetlen sziszegő hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettől. a cégvezető már a lépcsőn volt. egészen közel anyjához. fejét félrehajtotta. Sajnos. amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette az irányt. s örömmel tapasztalta. . mintha a hang Gregor fölött már nem is . egyre nagyobb lármával hajtotta. viszont nem tudta megállni. hogy az időrabló fordulás közben apja elveszti türelmét. Az volt csupán a rögeszméje. Semmiképpen sem nézte volna el azokat a körülményes előkészületeket sem. semhogy könnyűszerrel átférhetne rajta. Végül mégsem maradt más választása. mert rémülten észrevette. teljesen magába merült. és bizony igen lassan haladt. és úgy tetszett. amilyen gyorsan csak lehet. amikor a visszatartott mozgástól ringatózva. Alighogy ez megtörtént. amelyet az kalapjával és felöltőjével együtt itt hagyott egy széken. Gregor hiába kérlelte.kiáltotta még. hogy fölegyenesedjék.módon mindkét kezével a korlátba kapaszkodva. Ha legalább meg tudott volna fordulni. és a feléje siető férje karjába hanyatlott. és eltűnt. Már majdnem teljesen megfordult. hogy maga is a cégvezető után szaladt volna. és egy darabon visszafordult. és szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára. néhány lap lerepült a földre. hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsával néhányszor a levegőbe. noha hűvös volt az idő. és máris bizonyos volt benne. valójában azonban igen lassan fordulni kezdett. mintha semmi akadály sem állna Gregor útjában. A cégvezetőről egy pillanatra megfeledkezett. egyszer csak szembekerült vele a padlón. hogy visszhangzott belé a lépcsőház. elfelejtette. ahová akarja. anyja. hogy esetleg a másik ajtószárnyat is kinyithatná. az újságok zizegni kezdtek az asztalon. hogy mindenben engedelmeskednek neki. hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejére. hogy elvigyék. A szoba másik végében. bal kezével pedig fölkapott az asztalról egy nagy újságot. szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját. Gregor nekirugaszkodott. segítség! -. és felkiáltott: Segítség. mindjárt a szobájában lett volna.mondta Gregor halkan.Hu! . mint valami vadember. elmenekült az asztaltól. de támaszt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira. hogy hátrálás közben még az irányt sem tudja tartani. hogy mellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szőnyegre a kávé. és állát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. apja csak még nagyobbakat dobbantott. sőt azon vannak. anyja felrántott egy ablakot. sőt botjának végével itt-ott még irányította is messziről a körbefordulását. Apjának jelenlegi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe. hirtelen felugrott. és esetleg így jusson át az ajtón. és közben. jobb kezével megragadta a cégvezető botját. amelyekre Gregornak szüksége lett volna. holott ő eddig viszonylag higgadtan viselkedett. amikor odaért. Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort. sziszegő hangokat hallatott. lábacskái alatt szilárd talajt érzett. a cégvezető menekülése mintha Gregor apját is teljesen megzavarta volna. hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. először ezen a reggelen. és felpillantott rá. jóleső érzés járta át a testét. a szobájában kell lennie.

valóságos csoda. teli édes tejjel. A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó.gondolta. senki se jött be. De mi lesz. a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki. ha egész teste részt vett lihegve az evésben -. Egyelőre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival . és Gregor hiába várt. mert kényes bal oldala miatt nehezére esett az evés . és hamarosan be is szorult. a másik oldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz . Csak késő éjjel aludt ki a fény a nappali szobában. aztán végre csend lett. Nos.egyetlen apáé volna. amint mind a hárman lábujjhegyen távoznak. sőt. az utóbbi időben már nem volt szokás. és egyszer a másik is. most egyetlen hang sem hallatszott. egyik oldala sebesre horzsolódott. hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej. Nem sokkal később bizonyára magától is felébredt volna. ájulásszerű álmából. hogy kinyitotta az egyik ajtót. Csak az ajtónál vette észre.értéküket csak most kezdte felbecsülni . és Gregor ekkor könnyen megállapíthatta. valaki szükségét érezhette. és elhatározta. mindannyian be akartak jönni. hogy a szülei és a húga mostanáig ébren voltak.benyomult az ajtónyílásba.lassan odacsúszott az ajtóhoz. hogy voltaképp mi csalogatta oda. Az utcai villanylámpák fénye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit. nemcsak azért. és maga elé meredve a sötétségbe. "Lám. s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána. és nyomban bele is dugta fejét a tejbe egész a szeme tájékáig. hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. pedig kedvenc itala volt. és most élettelenül vonszolta maga után. ki az. mi történt ott. inkább mozogni kezdett. hogy bejöjjön. ha most a nyugalom. mozdulni sem tudott többé. és lesz. apja jó erősen belérúgott a hátsó felébe. pedig Gregor tudta. de aztán gyorsan újra becsukódott. Reggel. Egyik lábacskája egyébként a délelőtti események során súlyosan megsérült .csak akkor tudott enni. valóságos megváltásként. Most körös-körül mindenütt csend volt. nagy büszkeség töltötte el. mert jól lehetett hallani. Teste féloldalt felemelkedett. ferdén a két ajtószárny közé került. de többé nem nyitották ki az ajtót. kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne. ami lesz . undorodva elfordult a táltól. és most a kulcsok is kívül voltak. hogy csak egy sérült meg -. 2 Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz. és fel-alá mászkált a szobában. mint reggel. lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegőben. de míg máskor ebben az időpontban apja felolvasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is. Legszívesebben fölnevetett volna örömében. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé. hogy a tétovázó látogatót mindenképp bekényszeríti valahogy. két sor lábacskájára szabályosan sántított. kellemetlenül feszülő sebhely lett volna. és visszamászott a szoba közepére. amelyről annyit mesélt és írt a húga. Gregor bizonyosra vehette. hogy reggelig senki se jön be többé hozzá. de most az volt a benyomása. az elégedettség egyszeriben szörnyű véget ér? Hogy ne kerítsék hatalmába ilyen gondolatok. mintha futó léptek vagy az előszobába vezető ajtó csukódása ébresztette volna föl. ennek fele sem tréfa. hogy ez a felolvasás. mert még éhesebb volt. De csalódottan mindjárt vissza is húzta. hogy megnézze. vagy legalábbis megtudja. és húga bizonyára ezért is tette oda. A bottal még becsapták az ajtót. de nyomban utána meg is gondolta. . Egy tálacska állt ott. de lenn Gregornál sötét volt.és ekkor. hogy nem üres a lakás. most. Bal oldala mintha egyetlen hosszú. Az ajtórésen át látta. a jólét. mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát. és Gregor vérző testtel messze berepült a szobájába. lehet. milyen csendes életet él a családom" . gondolta Gregor. hogy a nappaliban ég a gázlámpa. valami ennivaló illata volt. amikor az ajtók zárva voltak.

hogy élvezhetetlen. még a szagukat sem állhatta. nem puszta kézzel ugyan. amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen. de az éhségtől újra meg újra fölriadt. amint mit sem sejtő húga nemcsak a maradékot söpri össze. a kanapé alatt maradjon. ahol mindjárt igen kényelmesen érezte magát. Vajon észreveszi-e. és kivitte. Gregor épp elszunnyadni készült.volt tehát bőven ideje. és fel is emelte mindjárt. hogy még arra a rövid időre is. hogy széles lévén a teste. egy darab sajt. mert a bőséges étkezéstől kissé kigömbölyödött a teste. hogy ki ne rontson a kanapé alól. és még a kulcsot is megfordította a zárban. melynek okát nem tudta kitalálni. hogy jóságában húga mihez folyamodott. hogy most már vissza kellene húzódnia. Gregor egészen a kanapé széléig előretolta fejét. és kívülről újra becsapta az ajtót. és amit meg akart enni. részben pedig gondokba és homályos reményekbe merülve. nem fér el teljesen a kanapé alatt. annyira megijedt. szorongás fogta el. és öt éve lakott benne . bőséges választékkal tért vissza. csodálkozva. és türelemmel. hogy Gregor nem fog előtte enni. és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe. amely minden más étel előtt valósággal odavonzotta magához. jelezve. éspedig igazán nem azért. és már majszolta is mohón a sajtot. hogy adjon neki valami finomat enni. rögtön kinyitotta újra. valamint végtelen figyelmességgel elviselhetővé kell tennie családjának a kellemetlenségeket. részben félálomban. arrébb is cipelte. ami jobban megfelel neki? Ha magától nem hoz. Nem látta meg mindjárt Gregort. csak azt sajnálta. amelyekhez Gregor hozzá sem nyúlt.gondolta. végtére nem repülhetett el -. a friss ételek viszont nem ízlettek neki. Nagy önuralmába került. mintha azokat sem lehetne többé semmire sem .erre félig öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá. a főzeléket és a mártást. hanem egy ronggyal. Már régen kész volt mindennel. hogy nem tudott uralkodni magán. Gregor lábacskái surrogó hangot adtak. De a magas. néhány szem mazsola és mandula. és a szűk helyen alig tudott lélegzetet venni. hogy mit hoz helyette. kényelmesen elhelyezkedhet. ez meglepte. De mintha megbánta volna a viselkedését. hogy otthagyta a tejet. Sebei egyébként nyilván begyógyultak. bár hátát kissé nyomta a kanapé alja. egy régi újságra volt kiterítve minden. hogy a tál teli van. dermedt fehér mártással körülvéve. még alig virradt. és figyelte húgát. hogy egyelőre nyugodtan kell viselkednie. egy darab száraz kenyér. semhogy figyelmeztesse rá. s a végén mindig arra a következtetésre jutott. mert nem éhes. Másnap reggel. és újra a kanapé alá sietett. és kíváncsian benézett. és arra gondolt. sietve kiment. mintha idegenhez vagy súlyos beteghez jönne. pedig voltaképp alig tudta türtőztetni magát. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószínűleg egyszer s mindenkorra Gregornak szánt tálat . Gyors egymásutánban és a kielégüléstől könnyező szemmel elfogyasztotta a sajtot. Így töltötte az egész éjszakát. Hogy kipróbálja Gregor ízlését. s vajon hoz-e majd más ételt. melyről Gregor két nappal azelőtt kijelentette. és lustán hevert a helyén. "Ezentúl vajon nem leszek olyan érzékeny?" . de erre fölriadt. mert mozgásában nem akadályozta semmi. vacsoráról maradt csontok. hisz a szoba saját szobája volt. Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte. ő inkább éhen hal. hogy több mint egy hónapja megvágta egy picit késsel az ujját. majdnem teljesen fel volt öltözve. mert az előszoba felől kinyitotta az ajtót húga. hogy próbára tegye elhatározását. ahogy odasietett az ennivalóhoz. csupán kis tócsányi tej ömlött ki belőle. lassan megfordította a kulcsot. Gregornak máris alkalma nyílott. És gyengédségből. egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. kedve szerint. Volt ott félig romlott főzelék. Gregor nagyon kíváncsi volt. hogyan rendezze be új életét. és e sebe még tegnapelőtt is meglehetősen fájt. hogy Gregornak értésére adja. ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni. De húga rögtön észrevette. és megkérje. amikor húga. mivel tudta. amíg húga a szobában tartózkodott. Sohasem tudta volna azonban kitalálni. és lábujjhegyen belépett. és fejét nem tudta fölemelni. de amikor észrevette a kanapé alatt istenem. hanem azokat az ételeket is. tágas szobában. húga lába elé vesse magát. hogy zavartalanul gondolkozzék.most víz volt benne. valahol csak kellett lennie.

Különösen eleinte nem volt beszélgetés. apja legalábbis nem mondott semmit. ezt lefedi egy fafedővel. de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. vagy valami hasonló. mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétlenséget. hiszen senki sem akart egyedül otthon maradni. míg ellenkező esetben.nem volt teljesen világos. Bizonyára ők sem akarták. Hallatszott. és valahányszor csak hangokat hallott.térden állva könyörgött az anyának. A cselédlány mindjárt az első napon . amikor szülei és a cselédlány még aludtak. szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent otthagyott.mondta. amelyet öt évvel ezelőtt csődbe ment üzletéből mentett meg. amelyik valamiképp. talán húga meg akarta kímélni őket ettől az önmagában véve ugyan nem nagy szomorúságtól. egyet-mást kihallgatott a szomszéd szobákból. és amint az egészet sietve beleönti egy vödörbe. az ő beszédét ugyanis nem értették. Húga többször is megkérdezte apját. mint tanácskozást arról. Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát. igaz. s amikor apja hallgatott. Inni sem ittak talán semmit. elküldhetné a házmesternét is. mert alig ettek valamit. egyszer reggel. de hiszen volt részük bőven szenvedésben.tökéletes megszokásról természetesen azután sem lehetett szó -. hogy apjának semmije sem maradt abból az üzletből. kivett valamilyen bizonylatot vagy előjegyzési könyvet. és egész testével rátapadt. hogy azonnal bocsássa el. hogy hiába kínálják egymást. amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte.". és miután kivette. ne róla szólt volna. Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az első reggelen az orvost és a lakatost. Csak később. a válasz mindig ugyanaz: "Köszönöm. Ettől fogva húgának anyjával együtt főznie is kellett. elég volt". amiben itt része volt. hogy étkezéséről többet is megtudjanak. ami ennek ellentmondott volna. nem kér-e sört. újra bezárja. Egészen különös . hogy Gregor nem is kérdezte. de az étkezések között is erről a témáról volt szó. ez nem sok fáradsággal járt. és nem esett többé szó a sörről. könnyek között köszönte meg elbocsátását. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idején. hogy Gregor éhen haljon. igaz viszont. Időnként felállt az asztaltól. ha a húga szobájában volt. és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott. Gregor máris előmászott a kanapé alól. amint kinyitja a bonyolult zárat. meg kellett elégednie azzal. és jól teleszívta magát levegővel. hogy eloszlassa minden kétségét. de talán nem tudták volna elviselni. de aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott. Azt hitte. még a húga sem. kinyújtózkodott. és így.felhasználni. Az apa már az első napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaikat. mint amennyiről hallomásból értesültek. azt mondta neki. legalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott. mióta fogságban élt. nem tudhatta meg Gregor. és bár nem kérte rá senki. Gregor egyre csak azt hallotta. mit és mennyit tudott a történtekről . s ezért senki sem gondolt arra. Valami magyarázatba kezdett. hogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykorolykor. másodszor az általános ebédelés után. hogy hogyan kell most viselkedniük. mint a legnagyobb jótéteményt. és hallatára Gregor első ízben tudott örülni valaminek. amikor húga már lassan hozzászokott mindenhez . hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit. hogy ő viszont érti a többiekét. kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhető megjegyzését. a cselédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással. Alig fordított hátat. amit keresett. ha csak titokban is. és kis páncélszekrényéből. nyomban a megfelelő ajtóhoz futott. Gregornak annak idején nem volt más gondja. és kedvesen felajánlotta. ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát. a szülők ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kicsit. amely lassanként egyre gyakrabban ismétlődött. rettentő esküt tett. és mindent kivisz. "Ma aztán ízlett neki" . hogy hoz ő maga. Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást.

és csak aztán folytatták lassan a megszakadt beszélgetést. a pénzt köszönettel elfogadták. nem törődve az ezzel járó nagy költségekkel. az eltelt öt év alatt. amelyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. No meg azt a pénzt. aki minden második napját a nyitott ablak mellett tölti egy díványon. Gregor ekkor kielégítő részletességgel megtudta . azt remélte. amely fáradságos és mégis sikertelen életének első szabadsága volt. amelyet az azóta érintetlenül hagyott kamatok valamelyest megnöveltek. ő szívesen is adta. de most már kétségtelenül jobb így. mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt. Gregor azonban komolyan gondolta. hogy beíratja a konzervatóriumba. . öt éve nem dolgozik. és az volt a szándéka. hogy a pénzkeresés elől lehetetlen kitérni. mialatt fölegyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. és sokkal közelebb lenne az a nap. legalábbis nem régi fényükben. Amikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett. örült ennek a nem várt előrelátásnak és takarékoskodásnak. hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgot. ahogy apja elrendezte. Igaz. és szinte egyik napról a másikra kis kereskedősegédből utazó lett. és ettől igen nehézkessé vált. Szép idők voltak. de különösebb emberi melegség már nem jött létre többé a családban. és nemigen bízhat már magában. és rávetette magát az ajtó mellett álló hűvös bőrdíványra. gyakran emlegették a konzervatóriumot. mert ő maga is régen foglalkozott már ezekkel a dolgokkal. hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni. és mindenekelőtt hegedüljön? Amikor szóba került. s így természetesen egészen más pénzkereseti lehetőséghez jutott. a szülők még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták. mert még e kis zajt is meghallották odaát. mert valósággal égette a szégyen és a szomorúság. mint valami szép álmot. Efféle. félre kellene tenni rosszabb napokra. hogy végigmenjen a lakásukon. a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. Ez a pénz azonban korántsem volt elegendő ahhoz. aki tizenhét éves. a család is. részben azért. "Mit csinál már megint?" kérdezte az apa kis idő múlva. Csak húga maradt közel hozzá. Csupán akkora összeg tehát. ha egészséges is. aki asztmában szenved. amelynek megvalósulására gondolni sem lehet. ezt sem élték fel teljesen.magának mindössze néhány forintot tartott meg -. és mind elnémultak. és ezért Gregornak az volt a titkos terve. tovább semmiképp sem. pedig Gregor később annyi pénzt keresett. eléggé meg is hízott. amelyen állásától megszabadulhatott volna. hogy a család megélhessen a kamataiból. aki Gregortól eltérően nagyon szerette a zenét. De hát az idős anya menjen el dolgozni. Gregor is. és kis tőkévé halmozódott fel. hogy úgy éljen. legföljebb arra látszott elégnek. de mindig csak úgy. hogy bármilyen szerencsétlenség zúdult is rájuk. később sohasem ismétlődtek meg. esetleg két évig megéljenek belőle. és feje ernyedten az ajtónak ütődött. Gregor eleinte mindig elengedte az ajtót. nyilván az ajtó felé fordulva. jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében. hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a főnöknek apja adósságát. segítsen a háztartásban. részben pedig mert az anya nem értett még mindent elsőre -. ha kicsi is. azért maradt még némi vagyonuk. és fedezte is. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól néha már oda sem tudott figyelni. Az apa azonban már idős ember.hévvel kezdett el akkor dolgozni. hogy az egész család kiadásait fedezni tudta. de nyomban vissza is rántotta. amelyet Gregor adott haza havonta . még gyermek. Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött. majd csak megszerzi más úton. és már az is erőfeszítésébe kerül. aludjon sokáig. vegyen részt néhány szerény szórakozásban. ahogy eddig: öltözködjék csinosan. és csak azt kívánhatja neki az ember. és munkájának eredménye jutalék formájában készpénzzé változott. Csakhogy megszokták valamennyien.apja ugyanis magyarázatai közben gyakran ismételte szavait. hogy egy. és megindítóan hegedült.

Egy alkalommal. hogy ablakából pusztaságba lát. felmászott az ablak könyöklőjére. Gregor szobája előtt. a kanapé alatt reszketett. és Gregort még az ablakban találta. és. Ezzel a lármás berohanással napjában kétszer ijesztette meg Gregort. amikor nem futamodik meg a teste ama kis részének láttán. amíg húga bent volt. hogy bemenjenek Gregorhoz. és alighogy kijött. hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától. hogy meglepődjön Gregor külsején. nagyon jól tudta. bármennyire ügyelt is egyébként arra. és bármilyen hideg volt. de délig kellett várnia. Ha húga úgy vélte volna. de idővel Gregor is élesebben átlátott mindenen. valahányszor kitakarította a szobát. amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról. de húga hozzá se nyúlt a lepedőhöz. hogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát. mégis hamisítatlanul városi Charlotte utcában lakik. Az első két héten a szülők nem tudták rászánni magukat. hiszen épp elég nyilvánvaló volt. egy nap átvitte hátán lepedőjét a kanapéra . így azonban szenvedett tőlük. és órák hosszat kapargatta a bőrt. és bezárta az ajtót. azt hihette volna. aki azután végig. amelynek állandó látványát azelőtt untig átkozta. és máris minden alkalommal. egy percre sem hunyta le a szemét. már egyáltalán nem ismerte fel. ha kinézett az ablakon. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie. mit evett Gregor. és mélyen beszívta a levegőt. sőt mintha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását. részletesen el kellett mesélnie. hanem még vissza is hőkölt. Már húga belépésétől is irtózott. és odatolt egy széket az ablakhoz. nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre. hogy mit látott benn. míg azelőtt sokat bosszankodtak miatta. és jóval nyugtalanabbnak látszott. ha képes volna rá. mint máskor. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dolgokat is. hogyan viselkedett ezúttal. Hogy még ettől a látványtól is megkímélje. hogy becsukja az ajtót. kissé korábban lépett be. amit érte kellett tennie. és a széken megvetve magát. hogy a húga szívesen megkímélné ettől. még arra sem hagyva időt. könnyebben elviselte volna a szolgálatait. Gregor természetesen azonnal bebújt a kanapé alá. mint szokott. és vajon észrevehető-e valami kis javulás. hogy azonnal kinyithassa az ablakot. s hogy húga még akkor se láthassa. mintha fulladás környékezné. egy idegen azt hihette volna. amíg húga visszajött. máris rohant egyenesen az ablakhoz. mert helyzeténél fogva megakadályozta benne. és ha nem tudta volna pontosan. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát. Alighogy belépett. hogy teljesen eltakarja őt. Az anya . ha lehajol. ez egyre jobban sikerült is neki. és Gregor gyakran hallotta. visszatolta újra az ablak alá. amely kilátszik a kanapé alól. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól. és továbbra is az marad. az apa meg az anya. ha húga nem lép be. Most viszont gyakran ott várakoztak mind a ketten. és megköszönhette volna neki mindazt. hogy megnézze. hogy a csendes. és húgának igazán nem lehetett már semmi különös oka arra.négy órára volt szüksége ehhez a munkához -. ahol szétválaszthatatlanul egybeolvad a szürke ég és a szürke föld. a szemközti kórházat. és úgy terítette le rá. mintha csak ijesztésül állították volna oda a székre.Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve. kis ideig ott is maradt az ablakban. kapkodva felrántotta. Gregor ebből megtudta. hogyan fogadja húga ezt az új megoldást. amely azelőtt elfogta. de húga nemcsak hogy nem lépett be. Gregort nem érte volna váratlanul. miközben a lány odabent takarított. Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával. hogy nincs szükség erre a lepedőre. amint mozdulatlanul nézett kifelé. és ahogy telt az idő. sőt ettől fogva még a belső ablaktáblát is nyitva hagyta. s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán. amikor ő egyszer óvatosan felemelte kissé a lepedőt a fejével. hogy kibírja csukott ablaknál vele egy szobában. hogy Gregor lesett rá. mert haszontalan teremtésnek tartották. és meg akarta harapni. hogy a szék az ablaknál áll. eltávolíthatta volna. talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta. nekitámaszkodott az ablaknak. hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára.

. de az apa és a lány először észérvekre hivatkozva visszatartották. nem lehet látni . bár eddig is szinte suttogott. hogy Gregor. a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna. testét könnyű remegés járta át. amely odafönn elragadta. Különösen fenn a mennyezeten lógott szívesen. Egymagában azonban erre nem volt képes. természetesen nem mindennap. és könnyebben elfelejthesse a közben eltelt időt.fejezte be az anya egész halkan. letett arról. Már vagy negyedórája dolgoztak. hogy minden rendben van-e a szobában. de azt a kedvezményt kérte. és amint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét. és vajon a bútorok eltávolításával nem annak jelét adnánk-e. hogy a lány megerőlteti magát. mert először is nehéz. . a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta. Aztán Gregor meghallotta. mint a lánya. nem készülnének el az apa hazaérkezéséig. mintha véletlenül dobták volna a kanapéra. Gregornak az a vágya. hogy talán mégis jó volna. végtére mégiscsak jobban ért mindenhez. hogy tarthassa a konyhát állandóan zárva. de Gregor szobájának ajtaja előtt elnémult. A lány természetesen előbb meggyőződött. igaz ugyan. amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen. és mármár boldog önfeledtségében. mindenekelőtt a szekrényt és az íróasztalt. hisz ő az én szerencsétlen fiam! Nem értitek. amint a két gyenge nő elmozdítja helyéről az ugyancsak nehéz öreg szekrényt. tehát eltávolítja azokat a bútorokat.egyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort. hogy be kell mennem hozzá?". mint lent a földön fekve. aki félt. hogy elengedte magát. Húga rögtön észrevette. és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát. és teljes mértékben egyetértett velük. amelyben azelőtt volt. amely most már igazán olyan volt. amelyek ebben akadályozzák. az volna a legjobb. és végső soron talán csak gyermeki könnyelműségből vállalt ilyen nehéz feladatot. szabadabban lehetett lélegezni. ha meg a szoba közepén hagyják. itt egész másképp érezte magát. s erre elhatározta. hiszen a szoba bútorait már megszokhatta.mondta a húga. és amikor felkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz. és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a mennyezeten. és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi. így azután húgának nem maradt más választása. neki valósággal összeszorítja a szívét az üres falak látványa. de esetleg egyszer egy héten.Gyere csak. hogy új szórakozást talált . lassan az evés sem szerzett neki semmiféle gyönyörűséget. Ő úgy véli. akár hangja csengését is meghallja. amikor az anya azt mondta. és csupán annak örült. mégiscsak gyerek még. aki bármilyen bátran viselkedik. hogy a javulás minden reményéről lemondtunk. ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni. és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia. hogy éppen ellenkezőleg. hogy a lepedő alól kikémleljen. és nyilván kézen fogva vezette anyját. és lepottyant a földre. akinek pontos tartózkodási helyéről nem volt tudomása. Nagyon sokáig tartott. és ezen maga is meglepődött. hogy végre mégis bejött. ha bejöhetne. nemsokára teljesült.mászkálás közben ugyanis néhol lábai ragadós anyagának nyomait is ott hagyta -. mint azelőtt. másodszor pedig nem is biztos. de mászkálni sem tudott sokat a padló néhány négyzetméterén. Napközben már a szüleire való tekintettel sem akart az ablakban mutatkozni. hogy a szavakat nem érti. Jött is az anya izgatott örömkiáltásokkal. mindent változatlanul találjon. és kíméletlenül magára hagyjuk? Azt hiszem. meg volt győződve -. és csak aztán engedte belépni anyját. minden utat eltorlaszolnak Gregor elől. arról ugyanis. apját nem merte segítségül hívni. Most már azonban egészen másképp volt ura a testének. hogy ez a mintegy tizenhat éves lány bátran kitartott az előző cselédlány elbocsátása óta. hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk. megtörtént. Gregor ezúttal még arról is lemondott. hogy a bútorok eltávolításával szívességet tesznek Gregornak. mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. hogy anyját már most meglássa. nem hallgatva anyja figyelmeztetésére. hogy minél nagyobb területen teszi lehetővé Gregor számára a mászkálást. és még ekkora eséstől sem sérült meg.És vajon . hogy megláthassa anyját. Gregor arra gondolt. . hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt. Később azonban erőszakkal kellett az anyát visszatartaniuk. mintha el akarná kerülni. Gregor nagy sietve még lejjebb húzta és még több redőbe gyűrte a lepedőt.

mozdulatlanul állt egy pillanatig. és így még több áldozatot hozhasson érte. Gregor szobájában lévén.először csak ezekre gondolt -. a szekrényt. Hisz abba a szobába. miképpen tudna óvatosan és lehetőleg kíméletesen közbelépni. bele is betegedhetett volna. és hiába húzta be szorosan a fejét és a lábait. de az íróasztalnak már maradnia kellett.Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor. a bútorok csikorgása a padlón úgy hat rá. Az anya. amit szeretett. és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt. az nem árt neki. elvették mindenét. aztán visszament Gretéhez. hogy nem sokáig bírja ezt az egészet. már ki is vitték. nem mondhat le a bútorok kedvező hatásáról. Gretén kívül bizonyára soha többé nem merne senki sem belépni. legalábbis úgy látszott.igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nő szándékainak mérlegelésére. hogy a két nő ide-oda járkálása. Ennyi is elég volt. nem is egészen alaptalanul. egyáltalán nem használja. maradjon minden a szobájában. mint valami hatalmas. És alighogy a nők nyögdécselve kitolták a szekrényt a szobából. csak a nélkülözhetetlen kanapét nem. hogy anyja eltérítse szándékától. Nem engedte tehát. és csak anyja rég nem hallott hangja rázta fel. csak áthelyeznek néhány bútort. létezésükről egyébként szinte meg is feledkezett. amely már szilárdan beleágyazódott a padlóba. Kiürítették a szobáját. mert mással nem tudta megmagyarázni. és csak lábuk nehéz topogása hallatszott. Ne vigyenek ki semmit. Megtorpant. Sajnos. hogy körülnézzen. de már nem tudta megakadályozni. hogy Gregor ügyeinek megtárgyalásakor különleges szakértőként lépjen fel a szülőkkel szemben. ha öröklött bútorokkal otthonosan berendezett meleg szobáját barlanggá változtatják. inkább nagyon is használ. körös-körül egyre növekvő zűrzavar. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza elsőnek. valamint az egyhangú élet. sőt már elemista korában is . Nos. hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolításához ragaszkodjék . Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól. . hogy megfeledkezzék róla. és amely most Gretét arra csábította. polgári iskolás. amelyben lombfűrészét és más szerszámait tartotta. apró kiáltásaik. húgának más volt a véleménye. megszokta. most pedig az íróasztalát lazítgatják. megzavarhatta elméjét az elmúlt két hónap alatt. akit. hogyan is kívánhatta komolyan. hogy végtére semmi különös nem történik. amelyben egyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére. amelyet a család kellős közepén élt. hogy a lepedő elöl kissé meg ne libbenjen. el kellett ismernie. s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban. hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természete is közrejátszott. mert a kimerültségtől már némán dolgoztak. és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez. Bár Gregor újra azt hajtogatta magában. hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz. s így az anya tanácsa most is elegendő okot szolgáltatott neki arra. hogy Gregor helyzetét még ijesztőbbé tegye. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét. amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volna minden irányban. a bútorokat viszont. amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalansága. hogy ürítsék ki a szobáját. hamarosan mégis be kellett vallania. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi időben oly váratlanul és keservesen megszerzett önbizalom váltotta ki belőle ezt a követelést. és nyomta oda testét a padlóhoz. hamarosan elnémult. hogy az anya felfigyeljen. de egyedül természetesen nem tudta tovább tolni. a szekrényt végszükség esetén még nélkülözhette Gregor. Lehet. de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hiszen már most is közel volt hozzá. mialatt a szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt. hanem valamennyi bútort ki akarja vinni. amely mindenben kielégülését keresi. hisz csakugyan megfigyelte. Valóban kedvére való lett volna. és amelynél leckéjét írta kereskedelmi főiskolás. hogy a közvetlen emberi kapcsolat teljes hiánya.

nehogy körülnézzen. és végül kétségbeesésében. nem tehetett mást. ha akarja. végigzuhant a kanapén. Anya elájult. hogy aztán lekergesse őt a falról. de már jobban van. végigmászott mindenen. Grete átkarolta és támogatta anyját. De az apa nem volt olyan hangulatban. és felesleges visszakergetni. gyorsan felmászott rá. amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. Pillantása ekkor találkozott a falon a Gregoréval. ezt legalább biztos. hogy felvilágosítsa. akár Grete arcába ugrik érte. rekedt hangon felkiáltott: . de az öröm jele is. . és így szólt. Nos. Gregor kitört. mert arra sem ideje. de odaragadt az üveghez. az ajtót becsapta a lábával. s ez jó jelnek látszott. csend volt mindenütt. Ha kell. hogy szemmel tarthassa a két nőt. és erővel kellett lerántania magát róla. s így Gretének kellett ajtót nyitnia. hogy amit lát.Gregor megértette Grete szándékát. Gregor a nappali szoba ajtaja felé fordította a fejét. elzárva anyjától. lelkiismeret-furdalás és félelem gyötörte. Az apa jött meg.a kép megmentése most ráér -. igaz. sem lehetősége nincs. Gregor is segíteni akart . amely lehetett a düh. Grete arckifejezése mindent elárult. amikor már forgott vele az egész szoba. és mielőtt még igazán tudatára ébredt volna.és karját kitárva. a mennyezeten. reszketve és meggondolatlanul: Gyere. Eltelt egy kis idő. . nyilván apja mellére hajtva fejét. hogy nem viszi el senki sem. hogy azonnal visszatérjen a szobájába. és meg sem mozdult.Gregor tisztában volt vele. és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott. . A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába. és rátapadt az üvegre. hogy amint apja belép az előszobából. arcával odahajolt hozzá. Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani. biztonságba akarja helyezni anyját. megpróbálhatja! Ült a képen.Így azután kitört a kanapé alól . de aztán ott kellett állnia tétlenül mögötte. metsző pillantással. ó. csak ki kell nyitni az ajtót. ahányat csak tudott. ekkor észrevette. . Gregor! . Ekkor csöngettek. aztán ő is átszaladt a szomszéd szobába. Gregor kinn rekedt. Istenem! . amikor hátrafordult. Gregor . . akinek most az anyánál kell maradnia.Mi történt? . már jöttek is vissza.mondta az apa -.ezek voltak az első szavai. jajongó. amikor visszatérnek. négyszer változtatott irányt futás közben. hiába beszél az ember. Grete fojtott hangon válaszolt.Már vártam .kérdezte és körülnézett. hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte. megpillantotta az óriási barna foltot a virágos tapétán. de nektek. Átváltozása óta ezek voltak az első szavak. mert anyja is jelent volt. nyomban láthassa: Gregornak őszinte szándéka. Most akkor mit viszünk ki? . egy üveg leesett a földre és összetört. mint aki mindenről lemondott.kiáltotta húga. A leány átszaladt a szomszéd szobába valami eszenciáért. nőknek. Teljesen eltakarta a képet. hogy Gregor valami erőszakos cselekedetet követett el. mire mászkálni kezdett. felkapott annyi üveget. és azt hiszi. és rásimult. Grete bizonyára csak azért őrizte meg nyugalmát. menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. a falakon. egy szilánk megsebezte Gregor arcát. Gregor bágyadtan feküdt az asztalon. hogy eszméletre térítse ájult anyját. végképp nem tudta. De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát. és berohant velük anyjához. Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak. mint várt. oldalt lépett. mit mentsen meg először. és ráfolyt valami maró orvosság. hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. aki az ő hibájából talán halálán van. és ő azon nyomban eltűnik. és nem adta oda. Grete nem vesztegette tovább az időt. az Gregor. az ajtót nem nyithatta ki. a bútorokon.a nők a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróasztalra.Istenem.Te. mert még elüldözné húgát. hogy kifújják magukat kissé -. még meg is ijesztette. mondtam is mindig. Így hát szobájának ajtajához menekült. . akárcsak régen. hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe. kezét ökölbe szorítva.Ó! kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon. amely jólesően simult forró hasához. lezuhant a nagy asztal kellős közepére. mintha tanácsot adhatna húgának.

és nem is volt képes fölállni. annál is inkább. ha apja is megállt. hogy minden erejét a futásra fordítsa. sőt a lassú tempó azt a látszatot keltette. mintha elektromosság hajtaná őket. a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant erős tokája. hiszen új életének első napjától fogva tudta. és már szinte el is felejtette. amint felrántják szobájának ajtaját. csak a futásra. hiábavaló lett volna továbbfutnia. szinte mindig megállt. máskor zilált ősz haja most kínos pontossággal el volt választva. és egyelőre még nem célozva pontosan. mióta rászokott az újszerű fel-alá mászkálásra. neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. Ezért Gregor egyelőre a padlón maradt. de ő még náluk is lassabban haladt. és Gregor csodálkozva nézte. szanaszét gurultak a padlón. aki karosszékében ülve hálóköntösben fogadta. Többször körbejárták így a szobát. megfeledkezett arról. Amint így botorkált előre. ingben. mi a szándéka. hogy megváltozott viszonyokat fog találni. amikor esténként hazatért. aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként. és ha mondani akart valamit. kék egyenruhát viselt. mint azelőtt. feszes. és felemelte apja felé. hogy éppen úgy törődjék a lakás más részein folyó dolgokkal. Egyáltalán nem úgy képzelte el apját. mint ahogy előző idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. zord tekintettel elindult Gregor felé. az egész szobán át nagy ívben a kanapéra dobta. amikor Gregor annak idején üzleti útra indult. Egy gyengén elhajított alma súrolta Gregor hátát. Egy alma volt. De mégis. 3 . bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elő fekete szemének pillantása. és kiáltozó húga előtt besiet anyja. hogy a falak még rendelkezésére állnak. A kis piros almák. valószínűleg egy banké. és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái. mindjárt repült utána a második is. és minduntalan egymásnak ütköztek. és kíséretét maga köré gyűjtötte? Most viszont ugyancsak jó erőben volt. és tulajdonképpen számíthatott volna rá. mintha a váratlan. az apja lenne még ez az ember? Ugyanaz. szoknyáiban megbotolva ráveti magát az apára. a leány ugyanis levetkőztette. és elnyúlt a padlón. beburkolózva öreg kabátjába. Utolsó pillantásával még látta. hihetetlen fájdalom elmúlhatna a helyváltoztatástól. Egy nyomban utána repülő viszont egyenesen a hátába csapódott. Ezért aztán elszaladt apja elől. kezét nadrágzsebébe dugva. küszködve vánszorgott Gregor és az anya között. amelyre aranyszínű monogram volt hímezve. odarohan az apához. hogy szabadabban lélegezhessen ájultságában. sorra elhajította az almákat. Nyilván maga sem tudta. aranygombos. aki ritka. de ártalmatlanul lecsúszott róla. közös sétáikon. mint a bankszolgák. hanem az öröm jeléül csak a karját tárta szét. Gregor tovább akarta vonszolni magát. mindenesetre szokatlanul magasra emelte a lábát. hogy oda van cövekelve. bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját . mintha nem is üldözés folyna. kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörög. hogy az utóbbi időben. hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig. Már mutatkoztak is a légszomj jelei. és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva. amint apja megmozdult. bár voltaképpen már ők maguk is lassan mentek. alig nyitotta ki a szemét. igaz viszont. milyen óriási a cipője talpa.egyszer csak lágy ívben lerepült valami közvetlenül melléje. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit. De Gregor nem sokáig késlekedett. apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. megtorpant. de úgy érezte. hogy bombázni fogja. érzékei teljesen összezavarodtak. és már iszkolt is gyorsan tovább. teljesen eggyé válva vele . és átkarolva. hogy ha a falakra vagy a mennyezetre menekül. hiszen amíg apja egy lépést tett. döntő fordulat azonban nem következett be. és elgurult előtte. és tükörsimán fénylett a keféléstől. óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját.Gregor szeme ekkor már felmondta a szolgálatot -. ahogyan ott állt most. Sapkáját. tompultságában nem is gondolt más menekvésre. mert félt. Gregor rémületében megállt. Mindamellett be kellett látnia.elhúzta fejét az ajtótól. hogy apja csak a legnagyobb szigort tartotta vele szemben helyénvalónak. mert az apja elhatározta. egy-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken.

hogy sebesülése következtében Gregor valószínűleg sohasem lesz már olyan mozgékony. az anya. és továbbra is segítségére legyenek. de a folyton fényesített aranygomboktól mégis ragyogó ruhát. amikor a nők megfogták a karját. hogy feküdjön le. Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját. hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja.Minek varrsz már megint ilyen sokáig! -. de az apán ez sem fogott. teljes mértékben kárpótolta az. egészen másképp tehát. és hol az anyára. hízelgő szavakat suttogott a fülébe. akivel nem szabad úgy bánni. úgy vélte. hogy a szobáján végigmenjen . igen nagy szüksége volt az alvásra. kezdett kétes tisztaságúvá válni. hogy azok ketten az ajtóig vezessék. Így aztán a már kezdetben sem új egyenruha. bármilyen gondos volt is az anya és a leány. és míg hálóköntöse ott lógott használatlanul a fogason. . hogy az apa után siessenek. a leány otthagyta leckéjét. hogy aludt. Az anya a kabátujját húzogatta. akinek hatkor kellett szolgálatba állnia. amióta bankszolga lett. és mintha nem is tudná. gyorsírást és franciát tanult esténként. finom fehérneműt varrt egy divatüzletnek. és tűrni kell. egyre csak tűrni. Természetesen ez már nem a régi idők élénk társalgása volt. hogy továbbra is az asztalnál maradhasson. mint azelőtt. de nem állt fel. mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher. szemmel tarthatta a megvilágított asztal körül ülő családot. és nyomban elaludt újra. és maga ment tovább. és itt is csak fölöttesének szavára várna. gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát. Az apa időnként felébredt. és mint valami hadirokkantnak egyelőre hosszú-hosszú percekre volt szüksége. az anya halk. a lámpafényben mélyen meggörnyedve.az alma látható emlékeztetőként benne maradt a húsában. amelyre Gregor mindig vágyakozással gondolt a kis hotelszobákban. Csak akkor nyitotta fel a szemét. hiszen itt nem tud rendesen aludni. hogy segítsen anyjának. amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan. ő csak rázta a fejét lassan. Igaz ugyan. mint valami ellenséggel. és csak nagy üggyel-bajjal lehetett később rávenni. az anya és a leány egymást intették csendre. hogy cserélje fel a széket az ággyal. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében. lehunyt szemmel.hogy a magasban mászkáljon. és az apának. és Gregor gyakran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét. ami azóta ragadt rá.Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. hogy elmehetnek.Gregor súlyos sebesülése. amelytől egy hónapon át szenvedett . amelyet már egy-két órával előbb elkezdett élesen figyelni. Mostanában többnyire igen csendesek voltak. állapotának rosszabbodásáért viszont. negyedóra hosszat. aki elárusítónői állást vállalt. ott intett nekik. hogy egyszer majd esetleg jobb beosztásba kerülhessen. hanem a családi kötelesség parancsa szerint le kell nyelni az iránta érzett undort. ragaszkodott hozzá. Bármilyen gyengéd szavakkal nógatta is az asszony és a lánya. a húga. még mélyebbre süllyedt karosszékében. hogy estefelé mindig kinyitották a nappali ajtaját. így szólt az anyához: . s így sötét szobájában fekve. . mintha még magának az apának is eszébe juttatta volna. a nappaliban levők számára láthatatlanul. mintha örökösen készen állna a szolgálatra. amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemű közé. de nyugodtan aludt. hol a leányra nézve ezt mondogatta: . mint volt. és tűrte. és megpróbálta rábeszélni. meghallgathatta beszélgetésüket. arra gondolni sem lehetett -. bár újra meg újra elaludt. mivel senki nem merte eltávolítani -. Mihelyt tízet ütött az óra. a leány pedig a tollát. De makacsságában. miközben az anya gyorsan letette varróeszközeit. miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak. és bizonyos fokig közös megegyezés alapján.És a két nőre támaszkodva körülményesen feltápászkodott. teljesen felöltözve szendergett a helyén.

amit most mindig este végzett el. egy kalaposbolt pénztárosnője. a seprű egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi körükben. úgy. hogy elvégezze a legnehezebb munkát. és Gregor örült. az apa a tízórait hordja a kis banktisztviselőknek. gyorsabban nem is lehetett volna elintézni. mert elképzelhetetlen volt. lobogó ősz hajú bejárónő jött most reggelenként és esténként. mégis terveket szőtt. megdühödött a rossz bánásmódra gondolva. A szoba kitakarítását. a cselédlányt mégis elbocsátották. de egyiküket sem lehetett rávenni. de körülményeskedve udvarolt . hanem közelebb húzódtak egymáshoz. Grete . hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásáért. pedig éppen olyan jól látta a piszkot. mindenfelé csomókba gyűlt a por és a hulladék. már-már összeért az arcuk. De leginkább arra panaszkodtak. a bárgyú háziszolga. ami éppen akadt. mint régen. amint Gregor erről esténként értesült.Gregort bántotta ugyan a sok nedvesség.Csukd be az ajtót. Ugyanakkor nála eddig nem tapasztalt érzékenységgel. a kereskedősegédek és a tanoncok. nem törődve vele. Gregor ezekben a különösképp jellemző sarkokban állt. akinek komoly szándékkal. És Gregor hátán a seb újult erővel kezdett sajogni. és elkeseredetten. hogy Gregor szobájának takarítása az ő kiváltsága maradjon. hogy olyan szerencsétlenség sújtotta őket. vagy . Eleinte. hogy Gregor egyáltalán belekóstolt-e. A falon piszokcsíkok húzódtak. még ha nem is éhes. csontos termetű. mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodott. mire Gregor körül újra sötét lett. azt ők a végsőkig teljesítik. hogyan juthatna az éléskamrába. de az anya nem kerülhette el büntetését. és bár semmit sem tudott maga elé képzelni. Néha arra gondolt. az anya feláldozza magát idegen emberek fehérneműjéért. amikor közösen megbeszélték. mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatást rendezett Gregor szobájában. amikor húga bejött. hogyan tudnák Gregort átköltöztetni. hogy gondoskodjék családjáról. De maradhatott volna ott akár hetekig is. és visszatértek a nappaliba.. Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül.amint leggyakrabban történt . hogy többet törődjön Gregorral. amely egyébként az egész családot megszállta. amire étvágya lett volna. sebtében betaszított a lábával Gregor szobájába valamilyen ételt. egy hatalmas. vagy éppenséggel száraz szemmel meredtek az asztalra. ami megilleti. de ennél többre nem telt a család erejéből. azután este. ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesnek . egy vidéki szálló szobalánya. Gregor azonban jól tudta. hanem reggel és délben. hogy elvegye. amelyeket repeső boldogsággal vett föl azelőtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünnep alkalmából. mozdulatlanul elterülve feküdt a kanapén -. hogy segítsen rajta és a családján. két-három más üzletbeli barátja. Amit a világ a szegény emberektől megkíván. Máskor meg semmi kedve sem volt. de nem nyúltak a munkájukhoz. hogy amikor következő alkalommal kinyitják az ajtót. gondolataiban hosszú idő után újra megjelent a főnök és a cégvezető. Még az is megtörtént. már . mielőtt elszaladt az üzletbe. és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: .valamennyien megjelentek idegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve. odaát pedig a nők egymásra borulva sírni kezdtek. hogy nem nyúl hozzá. Alighogy a húga észrevette este a változást Gregor szobájában. amikor eltűntek. őrködött azon. húga nem javult meg. hiszen őt egy néhány lélegzőnyílással ellátott megfelelő ládában könnyűszerrel elszállíthatnák. elsősorban másvalami tartotta vissza a családot a lakáscserétől. hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés. kedves. amikor anyja és húga lefektették az apát. minden mást az anya látott el sok varrnivalója mellett. újra kezébe veszi a család ügyeit. Húga most már nem törte a fejét. a leány ide-oda szaladgál a vevők rendelkezései szerint a pult mögött. hogy mivel szerezhetne neki különös örömet. futó emlék. hogy mennyiért sikerült eladni egy-egy darabot. de épp azt határozta el.Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje. hogy el kellett adni különféle családi ékszereket.érintetlenül otthagyta. hogy a jelenlegi viszonyok között túlságosan nagy lakásukból nem mehetnek el. mint Gregor.

hogy mintha támadni készülne. amit nem lehetett eladni. amikor a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára. mi van. A bejárónőnek talán az volt a szándéka.kínosan ügyeltek a rendre.mind a hárman körszakállt viseltek. akinek mindig minden nagyon sietős volt. aztán többnyire kiköpte. Amit nem tudtak éppen mire használni. igazán nem kíváncsiskodásból.heves eső verte az ablaktáblákat. és be ne nézzen Gregorhoz. amikor a bejárónő megint hívogatni kezdte. Gregor annyira elkeseredett. és órák hosszat tartogatta benne. ahol ki volt készítve az étel. aztán nyugodtan letette a széket a sarokba. mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlőnek. de éppen a szobájabeli változásokkal békült ki hamar. a leány. hogy Gregort ennyire elhanyagolják. és bár anyja esdekelve kitárta karját. játékból egy falatot a szájába vett. vagy kidobja együtt valamennyit. különösen a konyhában. Gregor ekkor már szinte semmit sem evett. de azért lassan és nehézkesen szembefordult vele. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tűrtek meg.az apa természetesen felriadt karosszékében . nem jössz? . Először azt hitte. A bejárónő azonban nem ijedt meg. a vén ganajtúró! Erre a szólítgatásra Gregor nem válaszolt. és épp elég ilyen holmi volt. bal felé viszont rákiabált lányára. hogy az anya helyettesítse. Ha véletlenül épp arra járt. Azóta nem mulasztotta el egyszer sem. de arra sem. hacsak Gregor a lomok között átvergődve el nem mozdította őket a helyükről. Hiszen ott volt a bejárónő. talán már a közeledő tavasz jeléül -. Megszokássá vált a családban. amelyeket máshol nem tudtak elhelyezni. Gregor szerencsére legtöbbször csak az illető tárgyat és a kezet látta. mélyen megsértve. nézd csak. . A hamuláda és a szemétláda a konyhából szintén. hogy Gregor önkényes.kérdezte. hogy csak akkor fogja becsukni a száját. mert szobájának állapota szomorúsággal tölti el. aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni. Egyszer. hanem ha már itt béreltek szobát. bár az efféle kirándulások után szomorúan és holtfáradtan gubbasztott újra órák hosszat egy helyben. és megkímélni őt ettől a látványtól és lármától.No. kis öklével az asztal püfölte. . majd lassan ők is feleszméltek: az apa jobb felé szemrehányást tett az anyjának. de eldobni sem akartak. hogy senkinek sem jut eszébe becsukni az ajtót. mintha ki sem nyitották volna az ajtót. sírógörcsben tört ki. kezét összefonta a mellén. hogy azért nincs étvágya. Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal. nemcsak a szobájukban. egyszerűen behajította Gregor szobájába. csak úgy tett. hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását. aki már nem volt ura önmagának. berakták ebbe a szobába. vén ganajtúró! .Gyere csak ide. csak fölemelt egy széket az ajtó mellől. véletlenül benyitott Gregor szobájába. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónőnek. akit rázott a zokogás. amikor Gregor visszafordult. Berendezési tárgyaik legnagyobb részét magukkal hozták. és csodálkozva megállt. Így sok minden fölöslegessé vált. mint azelőtt. Ezek a komoly urak .először csak csodálkozva és tétlenül szemléltek. Gregor pedig hangosan sziszegett dühében. azt a bejárónő. aki hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erős csontozatával. az egész háztartásban. noha nem üldözte senki. hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót. valójában azonban ott maradt minden azon a helyen. amit a szülők . haszontalan zaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel . ahol a dobás után földet ért. hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában. később azonban egyre növekvő kedvteléssel. amelyeket valószínűleg barátságosnak vélt.vagy: .szaladt is be a nappaliba. De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is. akkor sem lett volna szükség arra. hogy éppen úgy gondoskodjék Gregorról. közben az anya megpróbálta bevonszolni a hálószobába az apát. tulajdonképpen nem undorodott Gregortól. hogy alkalomadtán egyszer majd visszaviszi ezeket a tárgyakat. mert nem volt elég szabad helye a mászkáláshoz. hogy azokat a dolgokat. amely bedobta. Ez az öreg özvegyasszony.Na. és amikor megpillantotta Gregort. világosan közölve szándékát. amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította . Mindez Gregor szobájába vándorolt. eleinte kényszerűségből. és kitátott szájjal megállt. mint például: . mozdulatlanul.

és ő az egyik sarokban ült le. bement a nappaliba. amely egész szobáját belepte. Mikor aztán magukra maradtak. az anya a kottával. A leány játszani kezdett. mert a por. mintha az urak meg akarták volna neki mutatni. amikor nyitva volt az ajtó. Maga a család a konyhában evett. és mértékadó tekintélynek látszott a másik kettő szemében.kiáltott az apa. mert az apa felkiáltott: . Nagy gőzfelhő szállt fel az ételből. Nem is igen csodálkozott. most fellélegezve egymásra mosolyogtak. és az anya meg a leány. hogy egész idő alatt egyszer is hallotta volna megszólalt a hegedű a konyhában. enni kezdtek. a középső újságot vett elő.Gregor nem emlékezett. és vártak. szinte teljes csendben. és csakugyan. mintha ő volna a hegedűs. Amikor a hegedű megszólalt. egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt. a közös nappaliban fogyasztották el. amikor a szobaurak este beléptek. mielőtt kiment a konyhába. kibontották asztalkendőjüket. és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott.Mivel az albérlők néha vacsorájukat is otthon. nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk. Az ajtóban rögtön meg is jelent az anya egy tál hússal. Az urak valamennyien fölálltak. felálltak. és nem kell-e visszaküldeni esetleg a konyhába. . és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa. de Gregor könnyű szívvel lemondott az ajtó kinyitásáról. Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval.mondta a középső úr -. hogy az evéshez fogak kellenek. ha fogatlan. le sem mertek ülni saját székükre. . hiszen már sok estét akkor sem használt ki.mondta magában Gregor gondterhelten -. mintha meg akarták volna vizsgálni evés előtt az ételt. az apa az ajtónak támaszkodott. és mormoltak valamit a szakállukba. A leány mindent nyugodtan előkészített a játékhoz.Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk. a szülők. hogy az evés sokféle zaja közül mindegyre a fogak rágását hallotta. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá. ahol azelőtt az apa. egy szelet húst még a tálon kettévágott. az anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket. "Van nekem étvágyam .Ó. feküdt szobájának légsötétebb sarkában.Ellenkezőleg . Az asztal felső végére ültek. én meg majd fölfordulok!" Éppen ezen az estén . s a család észre sem vette. aki középen ült. nyilvánvalóan azért. Gregor a zene vonzására kissé előbbre merészkedett. és kést. Az apa azonban. apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait. ahová az úr tette. Meg volt elégedve. ezek az urak milyen jól táplálkoznak. fölkapták a fejüket. adott egy-egy lapot a másik kettőnek. elég omlós-e. és akkor is nyitva volt még. lábujjhegyen odamentek az előszobaajtóhoz. és feje már a nappaliban volt. akik feszülten figyelték. és meggyújtották a villanyt. a leány pedig a hegedűvel. és sapkájával a kezében. akik azelőtt sohasem adtak ki szobát. a nappali ajtaja némely estéken csukva maradt. villát vettek a kezükbe. jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélyesztette. Lám. Egyszer azonban a bejárónő félig nyitva hagyta a nappaliba nyíló ajtót. azelőtt büszke volt rá. hogy elrejtőzzék. egyikük. hogy milyen figyelmes. Meghallhatták őket a konyhában. Különösnek tetszett Gregor számára. és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal. és székükben hátradőlve olvasni és dohányozni kezdtek. Az urak már befejezték a vacsorát. mert ott hagyta a széket. nem megy vele semmire. Az urak visszamentek a szobába. csak nem ilyesmire. hogyne! . A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak. és játszana itt benn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb. hogy az utóbbi időben ennyire nincs tekintettel a többiekre. és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. és ott összeszorulva megálltak. hogy megállapítsa. őt magát is . az anya és Gregor szokott ülni.

egyre tuszkolta őket. amíg él. és Gregor fölemelkedik a válláig. akik először kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helyezkedtek el. megállásra kényszerítve az apát. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni. cérna. hogy az apa viselkedése miatt. El volt szánva. A hegedű elnémult. hogy tudtuk nélkül olyan szomszédjuk van. mintha még most is játszana. amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepülnek a levegőbe. amely. először lesz hasznára szörnyű külseje. vagy annak felismerésétől. az elmúlt karácsonykor . ahogyan ő tudná. mélabús tekintettel követte a hangjegyeket. hogy szép vagy szórakoztató hegedűjátékot vártak. Különösképp az a mód árulta el nagy idegességüket. amely a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el. Arcát féloldalt hajtotta. Még mielőtt az urak elérték volna a szobát. és csak udvariasságból tűrték. és dühösen ráfúj a támadókra. Pedig a húga olyan szépen játszott. ami bizonyára zavarta a leányt. még a székén ült -. és hogy ezt. se gallér.teljesen elborította. hogy jöjjön az ő szobájába hegedűjével. ismeretlen táplálékhoz vezet. egyúttal pedig testével eltakarni előlük Gregort. hajtsa le hozzá a fülét. legalábbis addig nem. mint Gregor. hanyatt feküdjön. hogy rá se hederített senki. hogy mielőtt Gregort visszakergetné. megrántja a szoknyáját. mert itt senki sincs.az anya légzési nehézségekkel küszködve. hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. nincs rajta sem szalag. ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte. amellyel mégiscsak tartozott albérlőinek. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit. Gregor egy kicsit még előbbre mászott. elkészült az ágyazással. rászegezte mutatóujját a lassan előmászó Gregorra. míg a szoba ajtajában a középső úr nagyot nem dobbantott a lábával. . Soha többé nem engedi ki a szobájából. előbb még megnyugtassa az albérlőket. Közben a leány magához tért zavarodottságából. hogy valamennyien beláthattak a kottába. Csak tuszkolta. halk beszélgetés közben. mint régebben naponta többször is. és csak lassan hátráltak szobájuk félé. és megcsókolja a nyakát. . ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az oldalán. aki úgy méltányolná a játékát. és ott is maradtak. és ezzel jelet ad neki. és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna őket. Az apán. A napnál is világosabban látszott. Hát állat ő.Samsa úr! . födetlen. idegesen cibálták szakállukat. Látni lehetett. a középső úr először fejét csóválta. fontosabbnak tartotta. hogy megfeledkezett minden tiszteletről. és egyetlen szót sem vesztegetve. üljön le melléje a kanapéra. húga azonban ne kényszerből. a szobaurak viszont. semhogy. nem törődve semmiféle ellenkezéssel. Az apa odasietett hozzájuk.karácsony csak elmúlt már? . A családot teljesen lefoglalta a hegedűjáték. megelégelték az egész előadást. amely az áhítozva keresett. de feltételezésükben csalódtak. Magyarázatot kértek az apától.kiáltotta a középső úr az apának. letette a hangszert anyja ölébe . hanem önként maradjon nála.és hajszálakat. mint a hegedűjáték. és továbbra is a kottát nézte. és rámosolygott barátaira. hogy eltökélt szándéka volt beíratni a konzervatóriumba. hogy előrenyomul egészen húgáig. olyan közel. lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésnyit tovább nyomulni előre a nappali tiszta padlóján. Igaz. nem lehetett tudni. úgy látszik. ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe. hogy lehetőleg találkozzék pillantásukkal. és akkor ő majd megsúgja neki a titkot. aztán újra Gregorra pillantott. bár azok csöppet sem voltak izgatottak. aztán elrendeződnek az ágyakon. és átszaladt a szomszéd szobába. ahová az apa tuszkolása nyomán már gyorsabban közeledtek az urak. és kisurrant. és vizsgálódó. de túlságosan közömbös volt minden iránt. és hátát a szőnyeghez dörzsölje. szaporán ziháló tüdővel. és miután a hegedűt és a vonót egy ideig ernyedten lógatta kezében. Az apa. egyszerre áll majd őrt szobájának minden ajtajánál. miközben az apa aggodalmasan figyelte őket. és megpróbálta széttárt karral visszaterelni őket a szobájukba. és fejét egészen a padlóig eresztette.mindenkinek megmondta volna. mióta az üzletbe jár. megint annyira úrrá lett önfejűsége. hirtelen összeszedte magát. most látta meg az utat. úgy látszik. ők is széttárták karjukat.

Igaza van. . hogy könnyei ráfolytak anyja arcára. hogy gondozzuk és elviseljük. amelyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon. de talán a sok éhezés okozta gyengeségtől is. látom előre. és maga elé nézett.. Mindent elkövettünk. ami emberileg lehetséges. Az anya még most is zihálva lélegzett.Ha megértene bennünket . és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe. akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. és időnként ránézett a csendes Gregorra. .higgyék el . mint nekünk mindnyájunknak. játszadozni kezdett sapkájával a tányérok között. hát mit tegyünk? A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül. Ha ti nem látjátok is be. hogy terve nem sikerült. s ezért csak ennyit mondok: meg kell próbálnunk megszabadulni tőle. Még a hegedű sem ijesztette föl. mint aki vár valamire.Mi is azonnal felmondunk. de még mennyire . Az apában mintha határozottabb gondolatok ébredtek volna a leány szavai nyomán. és belezuhant.mondta a leány most közvetlenül az apának. és rettegve várt. hogy már a következő pillanatban kirobban körülötte az általános összeomlás. és nagy robajjal becsapta az ajtót. Természetesen arra az időre sem fizetek semmit. és szemét lehunyva magába fogadta a leány meggyőződését.Kedves szüleim . én belátom. . azt hiszem. Ha már az embernek annyit kell dolgoznia. még megöl benneteket. ...mondta kezét fölemelve.Meg kell próbálnunk megszabadulni tőle . mintha csak a szokásos esti szunyókálásra dőlt volna le. akkor képtelen elviselni még ezt az örökös itthoni gyötrődést is.mondta az apa félig kérdően.De gyermekem .mormolta az apa. hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen . azt viszont még fontolóra veszem. és tekintetével megkereste az anyát és a leányt is -. senki semmilyen szemrehányást nem tehet nekünk. Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez. Gregor egész idő alatt csendben azon a helyen maradt. .mondta a leány. hogy erre gondolni sem lehet.mondta az apa részvevően és feltűnő megértéssel -. szobámat azonnal felmondom. . e szavakkal: . amikor az anya reszkető ujjai közül kicsúszva leesett a földre. szemében eszelős kifejezéssel. . A leány odasietett anyjához. hogy ez lehetetlen -. de a leány sírás közben hevesen megrázta a kezét. De így.Elhallgatott. Szinte bizonyosra vette. amit eddig itt töltöttem. aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla. . hogy nem alszik.Ha megértene bennünket. és bevezetésül az asztalra csapott -. és ellentmondott előbbi magabiztosságának. két barátja meg is szólalt nyomban.könnyűszerrel megalapozható követeléssel. A csalódástól. ez így nem megy tovább. amely sírás közben fogta el. de fejének heves billegése arra vallott. meg sem tudott mozdulni. mert az anya a köhögéstől nem hallott semmit -. Erre a középső úr megragadta a kilincset. .ismételte meg az apa. És valóban. ahol az urak tetten érték.. felült. .És olyan heves zokogásban tört ki.Ezennel kijelentem . Nem akarom ez előtt a szörnyeteg előtt a bátyám nevét kiejteni.. és megfogta a homlokát. Én sem bírom tovább. és megzendült. hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító állapotra s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -.

és észre sem vette. Nem csodálkozott rajta. elreteszelték és kulcsra zárták. de úgy érezte. egyetlen kiáltása sem zavarja. aztán fürgén odaugrott. Amikor a fordulást befejezte. felismerték. akit közben elnyomott az álom. hogy mellőzze. Jó szándékát. hogy visszamásszon a szobájába. mint a húgáé.kiáltotta oda a szüleinek. hogy ő az. Egyébként nem sürgette senki. hogy jövetelétől fogva sehol a lakásban . és tiszteletben tarthatnánk emlékét. és apja mögé sietett. egymás után többször fölemelte. Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. hogy semmi sem változott mögötte. Voltak ugyan fájdalmai egész testében. hogy most már végképp nem tud megmozdulni. hogy valakit is megijesszen. Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ült a székén. mintha ezek a fájdalmak fokozatosan enyhülnének. . jóformán észre sem vette. hogy el kell tűnnie. már alig érezte. hogy még az anyját is otthagyta. hogy mostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon. Akkor nem volna fiunk. Csodálkozott a nagy távolságon. csak a húga állt föl közben. Mikor már az ajtónál volt. és magától elment volna. és időnként meg is kellett pihennie.kérdezte magától Gregor. de nem tudta visszafojtani..gondolta Gregor. mert a nyaka kezdett megmerevedni. és körülnézett a sötétben.kiáltotta a leány -. annyit mégis látott. majd a padlóhoz ütötte. de tudnánk tovább élni. mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni. aki pusztán a lány viselkedésétől felindulva szintén fölállt. már megint kezdi! . és végül teljesen megszűnnek. Egyébként viszonylag jól érezte magát. csak ne kelljen Gregor közelében maradnia. szeme a kimerültségtől majd leragadt. De Gregornak eszébe se jutott. Folyton csak a gyors mászásra figyelt. ha nem is egészen. még megélte. és karját. mert kínzó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett. amely szobájától elválasztotta. apám . Az üres és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is. Éppen a mi szerencsétlenségünk. húgát legkevésbé. az ajtót rögtön becsukták.Végre! . ha lehet. Így viszont üldöz bennünket ez az állat. hogy olyan sokáig azt hittük. már nem akaratának irányítására. az apa és a leány egymás mellett ültek. rögtön elkezdett egyenesen visszamászni. és felőle akár az utcán is éjszakázhatnánk. "Most már talán megfordulhatok" . az ijedelem már el is múlt. aki ennyire sietett. A lassú derengést. lehanyatlott. félig kitárta előtte. hogy lábacskái megroggyantak. hogyan tehette meg rövid idővel ezelőtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban. Már állva várt. úgy látszik. Szuszogott az erőlködéstől. amikor megfordította a zárban a kulcsot. és nem is értette. Alighogy a szobájába ért. mintegy a lány védelmében. amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak előtt. Megállt és körülnézett. visszafordította a fejét. Csak attól a gondolattól próbálj megszabadulni. milyen hosszú.nagy erővel és nagy sietségében. De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna. és ezzel csakugyan feltűnést kelthetett. Húga volt az. apám. elkergeti az albérlőket. Meggyőződése. úgy csapkodta az ajtókat. sőt azt találta természetellenesnek. Utolsó pillantása anyját érintette. és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete. Valamennyien némán és szomorúan néztek rá. amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. hogy ez Gregor. Ekkor feje.kiáltott fel hirtelen -. "És most?" . már rég belátta volna. Hamarosan fölfedezte. Csak meg akart fordulni. nyilván el akarja foglalni az egész lakást. hiába kérték többször is. A mögötte felcsapó hirtelen lármától Gregor annyira megijedt. A rohadt almát a hátában és gyulladt környékét. a leány átfonta karjaival apja nyakát. és újra munkához látott. Amikor kora reggel megérkezett a bejárónő . minden rá volt bízva.És Gregor számára teljesen érthetetlenül annyira megrémült. ez az egyetlen mód. Nézd csak.Nem maradhat itt . amelyet egészen belepett a por. valósággal ellökte magát a székétől. hogy emberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal. hogy a családnak egyetlen szava. még határozottabb volt. Gregor nem is hallotta könnyű lépteit.

megdöglött. és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemét a seprűvel. Mikor aztán felismerte a valódi tényállást. Be is mentek. Grete. a másikon leánya. és más sem volt. ami elterelte volna róla a figyelmet. . hálát adhatunk Istennek. már némi langyosság vegyült a csípős levegőbe. és kérdően ránézett a bejárónőre.mondta a bejárónő. és kezüket kissé viseltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában. Samsa úr vállára terítette a paplant. Elvégre március vége volt. A bejárónő becsukta az ajtót. egy kicsit hozzánk . és meglökte Gregort. A bejárónő azonban szájára tette az ujját. és gyorsan és némán intett az uraknak. így szólt: .Nézzétek csak. tisztára döglötten! A Samsa házaspár felült a családi ágyban. . Samsáné asszony csak úgy hálóingben. mintha le akarná fogni a seprűt. Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kiszálltak ágyukból. és nem sokáig késlekedett. és megjelent egyenruhájában Samsa úr. nézzék meg.Hol a reggeli? . dühbe gurult.kérdezte a középső úr mogorván a bejárónőtől. Samsáné megmozdult. megfeledkeztek róluk. Közben a nappali ajtaja is kinyílt. Úgy hoztam ki az ételt. és csodálkozva keresték a reggelijüket.Jöjjenek csak. A három albérlő kilépett a szobából.Meghiszem azt . az albérlők beköltözése óta Grete itt aludt. teljesen fel volt öltözve. és Grete. megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. Mindnyájuk szeme ki volt sírva kissé. De hiszen már régóta nem is evett semmit. és csak akkor figyelt fel. ahogy bevittem. hogy jöjjenek Gregor szobájába. hanem felrántotta a hálószoba ajtaját. . Grete. sápadt arca is erre vallott. Amikor ez is sikertelennek bizonyult. Bár kora reggel volt. . és beléptek Gregor szobájába. visszavisszanézve a holttestre. csak aztán fogták fel szavainak jelentését. füttyentett egyet.kérdezte Samsáné. aki le sem vette a szemét a holttestről. de aztán hagyta. . amikor minden ellenállás nélkül arrébb tudta tolni a helyéről. sőt anélkül is meggyőződhetett róla.Meghalt? . bement szülei után a hálószobába. feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. és harsányan bekiáltott a sötétbe: .nem lehetett többé nyugodtan aludni -. egyik karján felesége.Gyere be.mondta Samsáné fájdalmas mosollyal. most lehetett látni igazán. ott fekszik. . és a három nő követte példáját. Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja.Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt.Keresztet vetett. és játssza a sértődöttet. noha maga is megvizsgálhatott volna mindent. és szélesre tárta az ablakot. Azt gondolta. Grete időnként odanyomta arcát apja karjához. tágra nyílt a szeme. mert már nem emelték fel lábacskái.Nos . Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor először semmi különöset nem észlelt. és előbb le kellett küzdeniük a bejárónő okozta ijedtségüket. . .mondta Samsa úr -. hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul. mintha le sem feküdt volna. milyen sovány volt. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosszú seprű.

Azonnal távozzanak a lakásomból .mondta Samsa úr. mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek. mert végzett a reggeli munkájával.Mi tetszik? . Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak. de csak akkor fogja megmondani. mintha most rendeződnének át a dolgok a fejében. ezt a munkaszünetet nemcsak megérdemelték. és kezdtek odafigyelni. annál jobban csökkent irántuk a Samsa család érdeklődése. aki észrevette. és amikor büszke tartásban. bizalmatlanságában.Úgy értem. A másik kettő egyfolytában dörzsölte hátrakulcsolt kezét. Mivel nem adhatta elő beszámolóját. . hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják. Samsa úr. Az előszobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról. és édeskésen mosolygott.kérdezte Samsa úr. hanem szükségük is volt rá mindenképp.mondta aztán. . lassan ugyan. kosárral a fején elhaladt mellettük. mintha attól félnének. mintha folytatni akarnák az írást. hogy Samsa úr megelőzheti őket. amint a három úr. hogy a bejárónő most részletesen el akar mesélni mindent. a lépcsőház egy bizonyos kanyarulatában minden emeleten eltűnnek. a két nőt továbbra sem engedve el maga mellől.. és megkönnyebbülten visszatértek a lakásba. és zavart okozhat a vezérükkel való összeköttetésben.válaszolta a bejárónő.Mit akar tulajdonképpen? . és csupán akkor néztek föl bosszúsan. kihúzták botjukat az ernyőtartóból. és két kísérőjével egy vonalban megindult a középső úr felé. szóval abból. . Samsa úr az igazgatóságának. amikor a bejárónő továbbra sem mozdult. majd magasan fölöttük egy henteslegény. a korlátnak dőlve végignézték. Elhatározták.felelte Samsa úr. minél lejjebb értek.kérdezte Samsáné. hogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét. és úgy nézett fel Samsa úrra. Grete pedig a principálisnak. a padlót nézte. kinyújtott kézzel határozottan elhárította. Lazán ingott kalapján a csaknem egyenesen fölmeredő strucctoll. de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsőn. amellyel a bejárónő már eddigi szolgálata során is sok bosszúságot okozott Samsa úrnak. A középső úr csendesen állt a helyén. és a barátságos nevetéstől nem is tudta mindjárt folytatni -. Erre a középső úr valóban kiment nagy léptekkel az előszobába. ami számukra csak kedvezően végződhetik. A három levélíró először föl se nézett. némán meghajoltak. a bejárónő őt tartotta leginkább tiszteletben. most valósággal utánaugrottak.Hogy érti ezt? . a két nővel együtt kilépett az előtérre. és írtak három bocsánatkérő levelet. és az ajtóra mutatott. Mialatt írtak. Samsa úr és a nők lassan elengedték a korlátot. a bejárónőnek egyszeriben eszébe jutott.Hát . akiknek keze megnyugodott egy ideje. Leültek tehát az asztalhoz. A bejárónő mosolyogva állt az ajtóban. hogy elmegy. csak biccentett. . ha alaposan kikérdezik. mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivalója volna a család számára. és láthatóan sértődötten odakiáltotta: . ne csináljanak gondot maguknak. és közölte. Samsa úr tágra nyílt szemmel csak biccentett néhányszor. és elhagyták a lakást. barátai. ahogy mondom .Akkor hát elmegyünk . .kérdezte kissé megrökönyödve a középső úr. amelynek alaptalan volta nyilvánvalóvá vált. bejött a bejárónő. mintha hirtelen elhatalmasodó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne. Már el van intézve. . Samsa úr. és néhány pillanat múlva újra előbukkannak. Samsáné a megbízójának. hogy mennyire siet.

tulajdonképpen még nem is kérdezték ki egymást ez ügyben . és kimentek villamossal a szabadba. amit már hónapok óta nem tettek. A két nő nyomban engedelmeskedett. de jobb fekvésű és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál. hogy közelebbről megvizsgálva nem is olyan rosszak. mintha új álmaik és jó szándékaik megerősítését látnák. megölelték. és kiderült. Györffy Miklós fordítása TARTALOM . Aztán elmentek a lakásból. gyertek már ide. Hármasban ültek a kocsiban. hogy derék férjet keressenek a számára. itt az ideje. hogy az utóbbi időben a sok csapás közepette. amelyet még Gregor választott ki. mert mind a három állás . Mialatt így beszélgettek.Este elküldjük . sem lányától nem kapott választ. Aztán így szólt: .igen kedvező és különösen a későbbiekre nézve sokat ígérő. de sem feleségétől. hogy elcserélik a lakást. újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat.No. a bejárónő. Felálltak.aztán vadul megfordult. és gyorsan befejezték levelüket. Elcsendesedve és szinte öntudatlanul megértő pillantásokat váltva arra gondoltak. Legyetek egy kissé rám is tekintettel. a városon kívülre. együtt mind a hárman. melyet elárasztott a meleg napfény. Kényelmesen hátradőlve ülésükön megbeszélték jövőbeli lehetőségeiket. Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tűnt fel.mondta Samsa úr. és kinyújtóztatta fiatal testét. és egymást átölelve ott maradtak. Grete szép. ahogy egyre jobban megélénkülő leányukat figyelték. és irtózatos ajtócsapkodások közepette elviharzott a lakásból. . úgy látszik. kisebb és olcsóbb.. A helyzetükön pillanatnyilag természetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben. amikor útjuk céljánál leányuk elsőnek ugrott fel. És úgy érezték.Agyő mindenkinek! . az ablakhoz léptek. Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat. és egy ideig csendben figyelte őket. amelytől orcái kissé elhalványultak. Samsa úr feléjük fordult székében. érett leánnyá fejlődött. odasiettek hozzá.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful