David Attenborough

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
a Föld mai arculata

Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

NOVOTRADE
A szöveget kismértékben átdolgoztam, a használt rövidítéseket feloldva. /Webtigris/

ELŐSZÓ
Ez a könyv a BBC Televízió számára készült sorozaton alapul. Egy korábbi könyv, illetve tévésorozat folytatása, amelynek Élet a Földön volt a címe. A vállalkozás megkísérelte bemutatni az elmúlt hárommilliárd év alatt megtett utat, amelynek során ezen a bolygón a növények és az állatok kifejlődtek. Nyomon követte az állatok különböző csoportjainak kialakulását, ami aztán az emlősök elterjedésében, végső fokon pedig az ember megjelenésében érte el csúcspontját. E könyv a mai helyzetet tekinti át. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok fennmaradt túlélői, illetve az újonnan kifejlődött csoportok képviselői hogyan telepítették be a Földet, és hogyan alkalmazkodtak a fennálló rendkívül változatos környezeti viszonyokhoz. A két történet itt-ott talán kissé fedi egymást, de az állatok és növények olyan mérhetetlenül változatosak, hogy az epizódokat a legtöbb esetben más fajokkal tudtam illusztrálni, nem azokkal, amelyeket az előző könyvben bemutattam. Megmaradtam az előző könyv stílusánál : lehetőleg kerültem a tudományos szakkifejezéseket, és nem terheltem a szöveget latin nevekkel. A könyv a film készítésével egyidőben íródott, tehát a könyv és a tévésorozat nem közvetlen leszármazottai egymásnak, hanem inkább afféle

unokatestvérek - ugyanazokból az éveken át tartó utazásokból és kutatásokból származnak. Ezért aztán olyasféle különbségek és hasonlóságok vannak köztük, amilyenekre efféle rokonság esetében számítani lehet. Remélem, mindegyik hozzáad majd valamit a másikhoz.

TARTALOM
1. Előjáték 2. A Föld kohói 3. A fagy világa 4. Az északi erdők 5. A dzsungelek 6. A fűtengerek 7. A perzselő sivatagok 8. Fölöttünk az ég 9. Az édesvizek 10.A két világ határán 11.Különálló világok 12.A nyílt tenger 13.Új világok

David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

0. FEJEZET ELŐJÁTÉK
A Kali Gandaki a világ legmélyebb völgyén folyik keresztül. Amikor az ember ott áll Nepálban a folyó zajosan rohanó, tejszínű vize mellett és szembenéz a folyásiránnyal, úgy tűnik, mintha a folyó a hatalmas Himalája hósapkás csúcsai között eredne. A legnagyobb közülük, a Dhaulagiri, több mint 8000 méter magas, a világ hatodik legmagasabb hegye. Közvetlen szomszédja, a tőle mindössze 35 kilométerre fekvő Annapurna csúcsa is csak néhány méterrel alacsonyabb. Az ember alighanem azt feltételezné, hogy a folyó forrásai valahol a

hatalmas szikla- és jégtömeg déli, közeli oldalán vannak - ám ez nem így van. A Kali Gandaki két hegy között folyik, a medre Jó 6 kilométerrel mélyebben fekszik, mint a sziklák. A nepáli nép évszázadok óta tudja, hogy ez a völgy országút, és a Himaláján keresztül felvezet Tibetbe. Egész nyáron mindennap öszvérkaravánok kaptatnak fel a kacskaringós, köves ösvényeken, az öszvérek marján vörös lószőr bóbiták, a tehernyergekről hosszú zsinórokon vörös pomponok libegnek, miközben cipelik nehéz rakományukat, az árpát, a hajdinát, a teát és a posztót, amit aztán hajtóik Tibetben gyapjúbálákra és marhasóra cserélnek. A völgy legmélyebb részei olyan melegek és párásak, hogy az emberek ott banánt termeszthetnek. Az erdők olyan dúsak, mint a trópusi dzsungel. Orrszarvúk majszolgatják a dús növényzetet, a bambuszsűrűségekben pedig tigrisek kószálnak. De ahogy fölkapaszkodunk a tulajdonképpeni völgybe, a növényzet megváltozik. Mire 1000 méter magasságba érünk, megjelenik a rhododendron (havasszépe), göcsörtös törzsei akár 10 méter magasra is megnőnek, széles levelei üvegesen csillognak. Áprilisban skarlátszín szirmok borítják el, mint valami vízesés. Pompás virágaikra nektármadarak szállnak, a szivárvány minden színében játszó melltollaik fémesen csillognak a napfényben, ahogy nektárt szürcsölgetve beledugják görbe csőrüket a virágok torkába, közben szolgálatkészen fáról fára szállítják a virágport. A földön orchideák és íriszek, trombita formájú kontyvirágok és primulák pompáznak. Ahol a napfény áthatol a lombok koronáján és fölmelegít egy-egy sziklát, talán egy kis, sütkérező gyíkot is megpillanthatunk. Az erdők mélyén pedig, a földön kapirgálva, vagy a fákon ülve, esetleg megláthatjuk a világ egyik legpompásabb madarát, a csillagos tragopánt - egy pulyka nagyságú fácánt, amelynek ultramarinkék toroklebenyét és bíborszín tollait fehér foltok láncolata ékesíti. Ennek az erdőnek a buja tenyészetét a bőséges esők hozták létre és tartják fönn. Az Indiából fúvó monszunszelekkel örvénylő felhők érkeznek a völgybe. Amikor a felhők magasabbra emelkednek, lehűlnek, már nem tudják magukban tartani a nedvességet, és felhőszakadásos esőket zúdítanak alá. Ez teszi a Kali Gandaki alacsonyabban fekvő szakaszait a világ egyik legjobban öntözött területévé. De ennek az erdőnek is megvannak a határai. Mire az ember 2500 méter magasra kaptat, már a rhododendronok is eltünnek, kivéve néhány foltjukat a védett lejtőkön. Helyükbe tűlevelűek lépnek - a himalájai és a bhutáni fenyő. A rhododendron levelei szélesek, amelyekre a hó úgy rátelepszik, hogy a súlya alatt néha le is törnek. A fenyőknek viszont hosszú, kemény tűleveleik vannak, amelyek ledobják magukról a havat, és a nagyon alacsony hőmérsékletnek is ellenállnak. Ha nagyon nagy szerencsénk van, megpillanthatunk köztük egy kis rókabarna, bojtos, fekete gyűrűs farkú, fehér foltos fejű vörös pandát, amint az ágak közt motoszkálva madártojást, bogyókat, rovarokat vagy egeret keres. Biztos lábbal mozog a hóborította talajon és a csúszós, nedves ágakon, mert gyapjas szőr borítja a talpát, amelynek segítségével erősen meg tud kapaszkodni. További félnapi gyaloglás után kijutunk a tűlevelű erdőből.

Amint magunk mögött hagytuk, magunk mögött hagyjuk mindazokat a madarakat és emlősöket is, amelyek a fenyőerdőtől függnek, mert közvetlenül vagy közvetve az szolgáltat nekik menedéket és táplálékot. A sziklás hegyoldalon most már alig van élet, kivéve néhány fűcsomóra emlékeztető növényt és egy-egy varjútövis- vagy borókabokrot. Maga a folyó is összezsugorodik : most már csak sekély, kanyargós patak a kavicssivatagban. De maga a völgy még mindig mérhetetlenül nagy, a talpa még mindig több mint egy kilométer széles. A folyó más évszakokban sem sokkal nagyobb, mert idefönn kevés eső hullik, ami táplálná, legnagyobb része az alacsonyabb szintekre esik. És ez a Kali Gandaki első rejtélye. Hogyan vághatott magának ilyen hatalmas, széles völgyet egy ilyen viszonylag kis folyó? Idefönn már csakugyan nagyon ritkák a vadállatok. A gyíkoknak túlságosan hideg van. A langurmajmok (hulmánok) sem találnak elég táplálékot. Az ember naphosszat mehet anélkül, hogy bármiféle élőlényt látna, kivéve egy-egy havasi csókavagy hollórajt meg a messze fönn, a hegyoldalak felett őrjáratot tartó fakókeselyűket. Az ő jelenlétük azonban biztos jele annak, hogy itt valahol más élőlényeknek is kell lenniük, hiszen nélkülük a keselyűk éhen halnának. Így hát a sziklák közt valahol rágcsálók kell, hogy éljenek mormoták vagy pocoknyulak -, amelyek óvatosan majszolgatják a zúzalékos lejtőkön itt-ott mégis kinövő füvet és zuzmót. De a legelő olyan szegény, hogy csak nagyon kevés egyedet tud eltartani, így azok a fajok, amelyek itt is képesek megélni, mind nagyon ritkák. Köztük van a tahr, ami se nem igazi juh, se nem igazi kecske, de mind a két csoporttal egyformán rokon. Még ritkábbak azok az állatfajok, amelyeknek ők a zsákmányállatai : a hópárduc az egyik legszebb macskaféle a vastag, krémszínű bundájával és a talpán szőrpárnákkal, amelyek védik a durva kövektől és a hidegtől. Télen visszahúzódik az alacsonyabban fekvő erdőkbe, de nyáron akár 5000 méter magasságig is felhatol. Bár idefönn ritka a komoly eső, szinte állandóan fúj a fogvacogtató, hideg szél, amely kimeríti az embert. Most már majdnem 3000 méter magasra kapaszkodtunk föl, s ha a völgy alacsonyabb régióiból jöttünk, és nap mint nap följebb mentünk, biztosan érezni fogjuk, milyen ritka a levegő. Az embernek "kihűl" a tüdeje, és bár szaporán zihál a melle, úgy érzi, nem kap levegőt, esetleg megfájdul a feje is, sőt, hányinger és szédülés is elfoghatja. Néhány napi pihenés után aztán akklimatizálódik, és a legrosszabb tünetek elmúlnak, de soha nem kelhet versenyre az öszvérhajcsárokkal, akik felkísérték, és akiknek ezekben a nagy magasságokban van az otthonuk. Itt már az öszvérek is küszködnek a teher alatt. A felföld hegylakói ezért egy erősebb teherhordó állatot tartanak, a jakot. Valamikor hatalmas vad csordákban járta be a tibeti fennsíkot, ma már háziasították, teherhordó lett és ekét húz. Gyapjas bundája olyan vastag és meleg, hogy a nyári hónapokban nagy részét le kell vedlenie, nehogy túlmelegedjen. Így aztán tartósan képes nagyobb magasságokban élni, mint az ember kivételével bármely más emlős. A völgy most váratlanul kinyílik. Az Annapurna és a Dhaulagiri hatalmas csúcsai, amelyeket az ember néhány nappal azelőtt még csak a rhododendronok baldachinjának résein át pillanthatott meg, fénylő piramisokként, kilométerekkel a feje fölött, most már mögötte vannak. Az előtte meredező hóbástyák már afelé a barna csík felé zúdulnak lefelé a horizonton, amely nem más, mint

és egyesül a Gangesszel. de százmillió évvel ezelőtt nagy számban éltek és virultak. Hogy ez hogyan történhetett. Legtöbbjük csak néhány centiméter átmérőjű. megállapítható. mint egy kocsikerék. aztán folytatják útjukat a síkság felé. meglehetősen messze vagyunk a tengertől. az néhány évtizeddel ezelőttig heves viták tárgya volt a geológusok és a földrajztudósok között. de csaknem 4000 méterrel a tenger szintje felett. könnyen hasítható homokkő. csigavonalban tekeredő mészváz fekszik. Az itteni kőzet morzsalékos. aztán egyenesen a magasabb hegyek felé tart. amelyben ezer meg ezer. És most nyilvánvalóvá válik a Kali Gandaki egy további rendkívüli vonása. a két szárazföld között egy széles tenger terült el. felszínük hullámossá vált. Mára már a magyarázat durva körvonalai vitathatatlanul kialakultak. az egyre magasabb és magasabb hegyeken át.Tibet magas. A két kontinensről beleömlő folyók az egyik üledékréteget hozták magukkal a másik után. amikor még India nem képezett összefüggő szárazföldet Ázsiával. és követi a szemével. Kanyarogva és küszködve tör utat magának lefelé. Eközben a tenger fenekén lévő üledékek felgyűrődtek. félig-meddig fagyott fennsíkja. így a . Ám itt. Egyszerűen átsétáltunk a világ legnagyobb hegyláncán. csak akkor ér le egy viszonylag lapos síkságra. Ezek kipusztult élőlények külső vázai. ahogy mint egy ezüstkígyó. a törmelék közt szétszórva. el sem hiszi. Akkor meg hogyan alakulhatott ki a folyása? A válaszhoz vezető nyomok itt fekszenek a lábunk előtt. száraz. Ennek vizében tömegesen éltek az ammoniták. hogy ez a folyó önerejéből vágott utat magának. elkúszik a távoli hegyek közé. évszázadról évszázadra egyre közeledett Ázsiához. Ám a tenger egyre keskenyebb lett. amelyek közül ma már egyetlen egy sem él. Úgy tűnik. amelyekben találhatók. Ezek puhatestűek. nemcsak 800 kilométer távolságra. lefelé folynak a hegyek lejtőin. mert India évről évre. de egyesek akkorák. Utóvégre a folyók általában a hegyekben erednek. Anatómiájukból és azoknak a kőzeteknek a vegyi összetételéből. és elborította a rájuk rakódott iszap és a homok. A Kali Gandaki pont az ellenkezőjét csinálja: a tibeti nagy fennsík szélén ered. ammoniták voltak. mészvázuk a tenger fenekére merült. Ázsia közepén. mintha rossz irányban folyna. hogy tengerben éltek. Amikor az ember ott áll a forrás közelében. Miután átvágta magát a hegyek között. Valamikor. Amikor az ammoniták elpusztultak. menet közben összegyűjtik mellékfolyóik vizét.

amely a hüllők kihalása idején hatalmas szigetté vált és teljesen elszigetelődött. Bár ez számunkra elképzelhetetlenül távoli időnek tűnik. megkerülték az újszülött Himaláját a keleti szegélye mentén. és melegvérűek lettek. így aztán ezekből az összegyűrt rétegekből hatalmas szirtek alakultak ki. Ázsia egyes részeit ekkor. vizeik keletnek fordultak. Tibet. és több mint 200 millió év telt el azóta. Végül is az egyszerű állatok körülbelül 800 millió évvel ezelőtt kezdtek úszkálni az ősi tengerekben. az emlősök pedig körülbelül ugyanebben az időben szőrbundát fejlesztettek. Amikor a két kontinens végül összetalálkozott. de a fiatal hegységek miatt fokozatosan kevesebb és kevesebb csapadékot kapott.tenger egyre sekélyebb lett. . Ám a Kali Gandakinak elég ereje volt ahhoz. amelyek ma is láthatók a völgy mindkét oldalán. és az őserdők növényei és állatai az újonnan kiemelkedett hegyláncok déli lejtőin. Ez a folyamat évmilliókon át folytatódott. a fejlett állatcsoportok tekintetében kétségkívül sokkal szegényebb volt Ázsiánál. így aztán a mai magas fekvésű. A madarak tollazata és szárnya néhány millió évvel ezután alakult ki. amelytől kezdetben az eróziós erejét kapta. mint ma is. a ma ismert állatok és növények összes jelentősebb csoportjai már léteztek. és végül beleömlöttek a Brahmaputrába. dzsungel borította. hideg sivataggá változott. a Himalája sziklás csúcsai pedig minden évben egy milliméterrel magasabbak lesznek. Így hát 50 millió évvel ezelőtt. Hatvanöt millió évvel ezelőtt következett be a hüllők máig rejtélyes alkonya. alacsony dombságain megfelelő viszonyokat találtak. és így összezsugorodott hatalmas völgyében. az addig elkülönült szárazulatok állatai és növényei kezdtek elterjedni életterük új. hiszen fajunk még csak alig másfél millió éve létezik. és felszálltak a levegőbe. amikor India szigetkontinense Ázsiához közeledett. eddig meg nem hódított területein. Az ősi tenger helyén pedig a világ legmagasabb és legfiatalabb hegysége emelkedett ki. amely kőzeteiben magába foglalta az ammonitákat is. ami után az emlősök megszerezték mind a mai napig tartó uralmukat a szárazföldek felett. Minden kontinensnek megvolt a maga népes élővilága. Az emelkedés végtelenül lassú volt ugyan. India. hogy a kétéltűek és a hüllők megostromolták a szárazföldet. Az indiai kontinens további közeledése az összetömörödött üledékeket megemelte. és elkezdte hegyekké formálni. Ez a folyamat máig sem állt meg : India még mindig mintegy 5 centimétert halad évente észak felé. nemcsak kiemelkedett. hogy a kiemelkedés közben keresztülvágjon a puha kőzeteken. de ennek ellenére egyes Ázsiából dél felé hömpölygő folyók nem tudtak a velük szemben emelkedő lejtők ellenében eredeti medrükben maradni. az élet egészének története szempontjából viszonylag közeli eseménynek számít. amely a kontinensek összeütközése előtt még esőben dús síkság volt Ázsia déli peremén. Ez a hegységképződés mintegy 65 millió évvel ezelőtt kezdődött. A Kali Gandaki felső folyása elveszítette annak a csapadéknak a nagy részét.

Ennek a még élőlények által kevésbé lakott térségnek a betelepítéséhez az élő szervezeteknek meg kellett változniuk. Vérük ma 30 százalékkal több vörös vérsejtet tartalmaz. India sem az egyetlen kontinens. A folyók lerakják hordalékukat. amely segíthetett volna megoldani a ritka levegő és az oxigénhiány problémáját : ezzel csak testük fizikai megváltozása révén boldogulhattak. nem kellett teljes egészében biológiai változásokra hagyatkoznia. mint az alföldiek. de minden bizonnyal tíz. Étrendjébe pedig az antilop és a vadbivaly helyébe. így egyetlen lélegzetvétellel több levegőt képesek belélegezni. mint a fakókeselyű. hogy megvédje magát a hidegtől. hogy kevésbé legyen szembetűnő a szürke hegyoldalakon vagy a hóban. hogy nagy magasságokban szárnyaljanak. ezáltal megváltozik a folyásirányuk. Az olyan madaraknak. így minden nehézség nélkül felköltözhettek a magasan fekvő völgyekbe. Az emberek egyedülálló intelligenciájuk és kézügyességük folytán képesek voltak meleg ruházatot készíteni maguknak és tüzet gyújtani. Ellentétben a többi állattal. hogy nem tudnak elég oxigént fölvenni a méhükben növekedő magzat életben tartásához. Néha csak csekély mértékű alkalmazkodásra volt szükség.Ám a dombságok fölötti területek szokatlanul magasan feküdtek. a magasság nem jelentett problémát : ők már megszokták. azt nem tudjuk. A tavakat feltölti az üledék. amíg csak ott táplálékul szolgáló élőlényeket találtak. Ám még ők sem alkalmazkodtak minden tekintetben a legmagasabb hegyek viszonyaihoz. mint a tengerszinten élő embereké. Mire az ember is megérkezett. A síkföldi párduccal azonos törzsből származó hópárduc nemcsak dúsabb bundát növesztett. a tahr és a mormota léptek. Mellkasuk és tüdejük szintén rendkívül nagy.meg tízezer évvel ezelőtt. A hegységek nemcsak kiemelkednek. . és máris felköltözhettek a hűvös rhododendronerdőkbe. ott olyan ritka a levegő. hanem a színe is kifakult. Amikor az ember felköltözött a völgyekbe. Azonban olyan eszközt nem tudtak készíteni. a langurok. A Himalája kialakulásának története és az ezt követő. A legelésző állatok. amely vándorol bolygónk felszínén: bizonyos fokig minden kontinens ezt tette és teszi. ami melegen tartja őket. hasonlóképpen jártak el. A meleg síkságok majmai. hanem egyidejűleg koptatják is őket a gleccserek és vízfolyások. És ez a változás is bekövetkezett. Hogy az ember mikor jelentkezett. csak vastagabb bundát fejlesztettek. mint például a tahr. és mocsárrá majd végül síksággá változnak. A nők 6000 méter fölötti magasságban nem képesek kihordani magzatukat. amely bolygónkon folyamatosan végbemegy. következésképpen több oxigént képes hordozni literenként. növényekkel és állatokkal való benépesülés csak egy példa a számos változás közül. kisebb vadak. neki is reagálnia kellett az új körülményekre. amelyekkel az őserdőben feltehetőleg táplálkozott. leveleket és gyümölcsöt gyűjtögetni. addigra az új erdők és lakóik már megvetették lábukat.

és nagyon hasonlítanak a Himalája nektármadaraihoz. de más családhoz tartoznak. Ezért a világ különböző részein élő. amelyek nagy virágokból táplálkoznak. mint a himalájai jak. az Andok népének vastag gyapjas. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. és vándorolnak az Egyenlítő vagy a sarkok felé. nem pedig a szarvasmarháé. 1. Ez a könyv ezeknek az alkalmazkodási folyamatoknak a sajátosságait tárgyalja. teljesen különböző ősöktől származó állatok mégis jellegzetes hasonlóságokat mutatnak. eltünnek. Így hát bolygónk szinte minden része. a víz alatt és a víz felett. ragyogó színekben pompázó madarak az Andok lejtőin. Egyes élőlények alkalmazkodnak és fennmaradnak. Ám a biológiai feltételek még itt is fokozatosan módosultak. a legmagasabbtól a legalacsonyabbig. és ezzel régebbi lakosaikat a túlélés új problémáival állította szembe. másoknak ez nem sikerül. amely hosszabb időszakokon át fizikai állapotát tekintve viszonylag változatlan maradt . biztos lábú teherhordó állata. Ezekre a változásokra mindig megfelelően reagálnak a növények és állatok közösségei. ahogy az evolúció határaikon belül vagy kívül újfajta élőlényeket hozott létre. és kipusztulnak. javította és tördelte: a Webtigris. a láma. A földrajzi helyzet változásaiból adódóan a napsugárzás intenzitása. A hasonló környezeti viszonyok hasonló alkalmazkodást követelnek. Vannak apró. Csak két olyan fontos környezeti együttes van. kialakította a maga egymástól kölcsönösen függő növényi és állati populációját.az őserdő és a tenger. FEJEZET . a legmelegebbtől a leghidegebbig. a teve egyik közeli rokona.Ahogyan a kontinensek megváltoztatják helyzetüket. úgy alakul át az őserdő tundrává. Az alkalmazkodás tette lehetővé az élőlények széles körű elterjedését változatos bolygónkon. a füves síkság sivataggá. a csapadék mennyisége és a hőmérséklet is megváltozik.

hogy normális körülmények közt szemmel nem láthatók. nehéz bazalt szilárdul meg. akkor hullani kezd körülöttünk is a hamu. ami meghökkentő gyorsasággal. hogy lássuk a legfélelmetesebb látványt is magát a lávafolyót. Bár ha megfordul a szél. vagy el kell szaladnunk előlük. ahol szinte minden évben sor kerül valamiféle vulkáni tevékenységre. lávafolyam.A FÖLD KOHÓI Azok a titáni erők. A folyékony kőzet olyan erővel tör fel a vulkáni kürtőből. Ha a földből feltörő lávából fekete. alig néhány centiméternyire a láva még vörösen izzik. Ilyenkor a szélén narancsvörös. amelyeknek olyan vékony a kérge. recsegveropogva könnyen összeomolhat a talpunk alatt. folytonos robajjal. hogy lejjebb. Néha azonban a bazaltláva folyékonyabb ennél. a közepén vakító sárga tűzszökőkútként lövell a levegőbe. A kráter környékén körös-körül lehűlő fekete lávafolyamok terülnek el. hogy küszködve szedjük a levegőt a színtelen és szagtalan mérgesgázok miatt. Ez gyakran a forró bazalt csúf dagálya. vörösen izzó lávadarabok tompa puffanással. Pontosan ilyen hely Izland. hogy megégetnénk az arcunkat. amikor a kőzetek lehűlnek és megrepedeznek. hogy remegő kupolát alkot. néha akár óránként 10 kilométeres sebességgel hömpölyög . Időnként azonban olyan drámai erőfitogtatással mutatkoznak. akkor okosabb lesz. mennydörgő. amikor széléről nagy darabok töredeznek le. és nagy. akár 50 méter magasra is. megállíthatatlan áradatban tör előre a szárazföldön. akkor az illető térségben valószínűleg már évszázadok óta folyamatos az aktivitás. a repedésekben még láthatjuk. a hőség és a hamu nagy részét elfújja előlünk a szél. lehűti és elfújja. A szigetet keresztülszelő hatalmas hasadékokból olvadt kőzet ömlik a felszínre. De most már talán elég közel vagyunk ahhoz. és a kráter körül szanaszét spriccel a megolvadt bazalt. akárcsak egy hatalmas lökhajtásos motor. amely lassú. amelyek a Himaláját és a Föld összes többi hegységét fölépítették. szúrós dararétegként be nem borítja a távoli sziklákat. ahol elkapja az üvöltő szél. A lávában lévő gáz itt-ott hatalmas buborékokat formál. így akár 50 méteren belül is megközelíthetjük a kitörés színhelyét anélkül. hogy az egész világ láthatja őket. A habzó láva a kitörés központja fölött a magasba szökik. Ha az ilyen riadalmak mellett azon kapjuk magunkat. Ilyenkor aztán vagy nagyon éles szemmel kell figyelnünk a repülő szikladarabokat. amelyből akár 20 méter széles lávaáradat törhet ki. amíg csak szürke. sisteregve csapódnak a hóba. Ha szélirányból közeledünk hozzá. csikorog. hogy ha rálépünk. Amikor a kitörés bordázott. ha nem megyünk tovább. A föld rengeni kezd. olyan lassan működnek. és a táj felrobban. s csörömpöl. feltúrt felszínén járunk.

A hátság középvonalában hossz. délre az Azori-szigetek. hogy megszilárduljanak. Tőle északra Jan Mayen fekszik. mindkét oldalon magukkal vonszolva a bazalt tengerfeneket. Izzó felszínéből gázbuborékok törnek elő. annál régebbi kőzetet találtunk.mint a vaníliakrémen a hab . Ez a bazalt a hasadékvölgyeken keresztül jutott a tengerfenék felszínére.lefelé a lejtőn. a lávafolyam még mindig tovább halad lefelé. mélyen a Föld belsejében rejlik. A lemezek legnagyobb része . Ez alatt a kemény fedőréteg alatt a láva még mérföldeken át tovább folyik. mint a vaníliakrém a megszilárdult felszínét. Ám forrásától néhány száz méternyire a lávafolyam szélei már eléggé lehűlnek ahhoz. fölötte pedig remeg a levegő a hőségtől. hogy a távolsággal vastagodó iszapréteg alatt vulkáni működésből származó bazalt található. egymással ellentétes irányú áramlássá alakul. amely a fölötte lévő rétegekben lassú. A földkéreg alatt lévő köpeny izzó anyaga állandóan áramlásban van.kontinenseket hordoz magán: Százhúsz millió évvel ezelőtt Afrika és Dél-Amerika még összefüggő szárazulat. Ascension. mert nemcsak a bazaltláva marad folyékony viszonylag alacsony hőmérsékleten is. Az a mechanizmus. Amikor beesteledik. és visszatartják a hőt. és több kilométeren át húzódhatnak a lávafolyam magjában. hogy minél távolabb vettük a mintát az óceán közepén húzódó hasadékvölgytől. skarlátszín folyam mindent baljós vörös fénybe borít maga körül.irányban úgynevezett hasadékvölgy húzódik. Még lejjebb az áradat felszíne már kezd bebőrösödni. körkörös áramlást indít meg. A földkéregnek ezeket a mozgó darabjait nevezzük kőzetlemezeknek. Kétszáz kilométer mélységben a nagy nyomás és a magas hőmérséklet miatt aůkőzetek anyaga képlékeny. az ott lévő úgynevezett kőzetlemezek egymástól való távolodását bizonyítják. kanyargós barlangot hagyva maga után. ahol további vulkánok is működnek. A kőzetmintákról bebizonyosodott. amely nagyjából középen húzódik Európa és Észak-Amerika. illetve Afrika és Dél-Amerika között. megszilárdulni. Ezek a tények az óceánfenék tágulását. amelynek mindkét oldaláról gyűjtött tengerfenéki mintákból kiderül. hanem most már a környező tömör sziklafalak és sziklaboltozatok is szigetelőként hatnak. . Izland az Atlanti-óceán közepén végigfutó vulkanikus szigetlánc egyik tagja. amely ezt a mozgást létrehozza. amíg csak alagútja ki nem szárad. Ezek az úgynevezett lávacsövek akár 10 méter magasak is lehetnek. Amikor a vulkáni kürtőből napok vagy hetek múlva már megszűnik a láva utánpótlása. Szent Ilona és Tristan da Cunhaszigetek. aztán két. így a skarlátszín folyó fekete sziklapartok között folyik. Ez a lánc folytatódik a tenger szintje alatt. szuperkontinens volt. Ezek mindegyike az Atlanti-óceán alatti egyetlen hatalmas hátságon fekszik. nagy. A bazalt korát radioaktív kormeghatározással meg lehet állapítani. Ez a belső áramlás az óceánfenéki hátság központi hasadékvölgye irányában felfelé halad. ez a hihetetlen.

Ezek az anyagok a földkéreg mélyén az olvadt anyag összetételét megváltoztatják. Majd a szuperkontinens alatt felbuggyanó áramlás egy sor vulkánt hozott létre. ott helyezkednek el. Kialakult egy törésvonal. amely két. Így a lemezek találkozási vonalát itt elrejti a hegylánc. Itt kerül sor a kontinenseket hordozó kőzetlemezek összeütközésére. Egy másik hasonló. amelyet az erózió lehordott az indonéziai szárazulatokról. Ennek a hátságnak a keleti részén fekszik az a kőzetlemez. egymástól egyre távolodó részre osztotta a szuperkontinenst. amelyen India. Az óceáni kőzetlemezek alatt a leszálló belső áramlások hosszú mélytengeri árkot hoztak létre. Így az indonéziai vulkánokból feltörő láva összetétele alapvetően különbözik az óceán közepén húzódó hasadékvölgyekből kiáramló bazaltláváétól: sokkal viszkózusabb annál. Egy harmadik. az Indiai-óceánt hozta létre. Ázsia felé vándorolt. Afrika oldala mellől. Szétszakadásuk vonalát ma az Atlanti-óceán közepén húzódó hátság jelzi. Kaliforniától dél felé terjeszkedő hátság alkotta meg a keleti Csendes-óceán fenekét. amelyek mentén leszállnak. Azok a vonalak.Ezt sejteni lehet partvonaluk lombfűrészkivágásra emlékeztető hasonlatosságából és az óceán két partvonala mentén fekvő kőzetek hasonlóságából is. Afrika és Dél-Amerika még mindig távolodnak egymástól. az Atlanti-óceán pedig évről évre néhány centiméterrel szélesebb lesz. mint amikor egy villanybojler biztonsági szelepét lezárják. . a tengerfenék két kontinens közötti üledékei először felgyűrődtek. aztán fölemelkedtek. s ennek következtében nem ömlik ki a kőzetek repedéseiből. és kialakították a Himaláját. amely az Arab-félszigettől délkeletre fut. De távolabb. innen délkeletre a kőzetlemezek összeütközési vonalát vulkánok lánca jellemzi. A lemezek találkozásánál az alábukó bazalttábla magával viszi annak a vízben dús üledéknek nagy részét. Az eddig feljegyzett legkatasztrófálisabb kitörést 1883-ban egy indonéziai vulkán produkálta. hanem már a vulkáni kürtőben megdermed. A felfelé irányuló belső áramlásoknak nyilvánvalóan újra lefelé kell szállniuk. Ennek aztán olyan a hatása. amely az indonéziai szigetláncolat déli partján vonul végig. nem folyik folyóként. Amikor India Ázsiához közeledett. és lerakott az óceán fenekén. amely Szumátrától Jáván keresztül egészen Új-Guineáig húzódik. ahol valamelyik lemez egy szomszédos kőzetlemezzel érintkezik.

kőzettörmelék. amely az emberiség történelmében páratlan esemény volt. fülsiketítő robbanások kíséretében. Majd 3000 méter magas csúcsát egész éven át hó koronázta.és füstbóbita tört föl . az óceáni lemez az Észak-Amerika nyugati partjait hordozó kőzetlemezzel találkozik. amelyet az alatta lévő már megfogyatkozott láva nem támasztott alá megfelelően. amelyet fölkapott. mire lecsillapodott. amely hétszer kerülte meg a Földet. 1984 márciusában figyelmeztető morgásokat kezdett hallatni. és a vulkánok vonala a parttól mintegy 200 kilométernyire tör át a szárazföldön. amely a Szumátra és Jáva közötti szorosban fekszik. ahol a csendes-óceáni tábla keleti széle. 5 kilométer széles Krakatau nevű vulkán. és gőz. sok-sok millió tonna víz özönlött a kamrában lévő olvadt lávára. ezért kiment a tengerre. egy domb tetején. az alábukó óceáni tábla fölé csúszik. amely Jáva felé haladva négyemeletes ház magasságú vízfallá emelkedett. kezdett lassan kiürülni. Amikor beomlott. lángnyelvek nyaldosták a kötélzetüket. Ám az a föld alatti magmakamra. A robbanás helyéről szélvihar indult.A 8 kilométer hosszú. A sűrűn lakott parton elöntötte a falvakat. Napról napra egyre súlyosabb kitörésekre került sor. Mindez akkora robbanással járt. és a sziget kétharmada ráomlott a tetejére. az 5000 kilométernyire fekvő kis Rodriguez-sziget brit helyőrségének a parancsnoka pedig azt hitte. füstfelhőket kezdett eregetni. A belőlük feltörő láva pedig megint csak magában hordozza a rendkívül robbanékony üledékes összetevőket. hogy távoli ágyúdörgést hall. Augusztus huszonnyolcadikán délelőtt 10 órakor a magmakamra sziklaboltozata. A Mount St. A robbanás legkatasztrófálisabb hatása az a hatalmas szökőár volt. nem bírta tovább elviselni a fölötte lévő óceán és a tengerfenék nyomását. tufa és lávadarabok törtek ki a kráterből. hamu záporozott a fedélzetükre. Egy ágyúnaszád. több mint 36000 ember halt meg. Ausztráliában még nagyon jól lehetett hallani. Az utóbbi évek legnagyobb kitörése a Csendes-óceán másik oldalán következett be. majd 2 kilométernyire kötött ki a szárazföldön. Nap mint nap hatalmas mennyiségű vulkáni hamu. Mivel azonban a kontinenst hordozó kőzetlemez az óceáni lemezt alkotó bazaltnál könnyebb kőzetekből áll. amelyből ezek az anyagok föltörtek. A közelében haladó hajóknak a tenger felszínén úszó hatalmas kőzetdarabok között kellett utat törniük. Helens egészen 1980-ig kúpjának gyönyörű szimmetrikus formájáról volt híres. Több mint 3000 kilométernyire.

mások a kőzetekből oldódnak ki.és kénvegyületek is. Aztán május tizennyolcadikán délelőtt fél tizenegykor a hegy felrobbant. Ha van a Földnek steril és élőlényektől mentes része. mint maga a láva.a csúcsából. akkor a vulkáni kohók vadsága enyhülni kezd. Közvetlenül a kitörés után semmi sem élhet meg egy tűzhányón. elkezdett kifelé dudorodni. Ha robbanásra is sor kerül. Odafönn a kráterből nap mint nap újabb hamu. gyakran olyan mennyiségben. Tulajdonképpen lehetséges. amelyeken a forró víz útban a felszín felé áthalad. . Ennek a víznek egy része a magmában helyezkedik el. oldott állapotú anyagokat hordozhat. Semmiféle élő szervezet nem élheti túl azoknak az izzó bazaltlávafolyamoknak a pusztítását sem. mintegy 1000 méterrel a csúcs alatt. A füstoszlop április folyamán egyre nőtt. A hegy fölött mindent beborító. A dudor naponta mintegy 2 méterrel nőtt. a jegenyefenyők és a hemlockfenyők. ám így is hatvan ember vesztette életét. Alacsonyabb lejtőin mintegy 200 négyzetkilométeres területen gyufaszálként törtek össze és terültek szét a tűlevelűek. Északnyugati oldalát egyszerűen kidöntötte a robbanás. hatalmas. füst és mérgező gázok törnek fel. A tűzhányó közelében kevesen laktak. hogy ez a vizes oldatuk egyes nagyon egyszerű élő szervezetek számára táplálékul is szolgálhat. Egyesek ugyanolyan mélységből fakadnak. 20 kilométer magas fekete felhő tornyosult.és füstkitöréseket lehetett észlelni. hanem csak forró víz és gőz tör fel belőle. Ezekben a későbbi szakaszokban a haldokló vulkán gyakran már nem lávakitöréseket produkál. akkor a kráterből a kőzetek törmelékei közül még hetekig gőz. úgy az ilyen helyek biztosan azok. szürke hamucsíkokkal borítva hósapkáját. és sokszor figyelmeztették őket. hogy a földi élet legelső formái éppen ilyen körülmények között jöttek létre hárommilliárd évvel ezelőtt. ezer meg ezer tonna kőzetet taszítva fölfelé és kifelé. A legbaljóslatúbb jel az volt. hogy a hegy északi lejtője. Ha mélyen a felszín alatt kissé megváltozik a belső áramlások iránya. amelyek az óceán közepén húzódó hátság vulkánjaiból ömlenek ki. a földkéreg természetes vízkészletének részeként. A geológusok becslése szerint a robbanás ereje 2500-szor haladta meg a Hirosimát elpusztító atomrobbantásét. és sokféle. Vannak köztük nitrogén.

amelyek viszont a vulkanikus vizekből táplálkoznak. Az új bolygót borító. 1979-ben egy amerikai mélytengeri kutatóhajó azokat a vulkánokat vizsgálta. mikroszkópikus részecskéi. mérhetetlenül hosszú idő után megjelentek az élő anyag apró. 3. amelyek egy. a vízben és a levegőben mindenütt megtalálhatók. A baktériumok viszont óriási. majd végül. 30 centiméter hosszú kagylók is élnek. a tudomány által eddig ismert féreghez nem hasonlítottak. A férgek mellett nagy. tollszerű csápjaikkal szívták fel a táplálékul szolgáló baktériumokat. amelyek közt először felbukkantak. amelyek szerves törmelékeket hordanak magukkal. a kontinensek elhelyezkedése pedig nem is hasonlított a jelenlegihez. A földön. fémeket oldott ki az a forró víz. véredényekben gazdag. amelyekkel megint . amelyek szintén baktériumokkal táplálkoznak. Ezekben a vízsugarakban és a hőforrás körüli kőzetek hasadékaiban a tudósok hatalmas baktériumtelepeket fedeztek fel. gőzfelhőkből kondenzálódó tengerek vize még forró volt. amelyek különféle kémiai anyagokkal táplálkoztak. Három kilométerrel az óceán felszíne alatt hőforrásokat találtak a tenger fenekén. A vulkánok nemcsak sokkal nagyobbak voltak mint ma. Ezek a férgek semmi más. de sokkal több is volt belőlük. A ma élő különböző baktériumok sokasága igen változatos vegyi folyamatok révén tartja fenn magát. sem belük: a végükön kisarjadó. Egyesek még olyan vulkanikus környezetben is tenyésznek. hiszen nincs szájuk. mert nem volt sem szájuk. A vulkáni kőzetekből különféle elemeket. és önmagukat reprodukálni . A férgek "másodkézből". de már képesek voltak a vízben oldott anyagokat saját anyagaikká átalakítani. amelyeket joggal állíthatunk párhuzamba azokkal a körülményekkel. a Galápagos-szigetektől délre húzódó hátságból emelkednek ki. A forró víz felszökő sugarai további áramlásokat keltenek a tengerfenéken. amelyek energiájukat teljes egészében a vulkánokból merítik.Ebben az elképzelhetetlenül távoli időben a Földnek még nem volt meg a mai oxigéndús légköre. a kéreg vulkáni forrásaiból feltörő forró víz is beléjük ömlött. Táplálékukat tehát teljes egészében a baktériumok szolgáltatják. amely az oldott anyagokkal feldúsulva a hőforrásokból a tengerbe szökellt. nem képesek közvetlenül hasznosítani a napfény energiáját. Belső struktúrájuk még alig volt. Ezek a férgek alighanem a legnagyobb olyan állatok a Földön. és a mélyből. az elpusztult állatok mélybe hulló töredékeiből sem hasznosíthatják a fényenergiát.5 méter hosszúságot és 10 centiméter kerületet is elérő férgeknek szolgáltak táplálékul. Ezekben a különböző vegyületeket tartalmazó vizekben előbb komplex molekulák alakultak ki.ezek voltak a baktériumok. Mivel ezek a szervezetek az óceán sötét mélységeiben élnek.

Amikor az algaszőnyeg egyes részei 40 Celsius fok alá hűlnek. Belső szerkezetüket tekintve ezek alig bonyolultabbak a baktériumoknál. Hőforrások a szárazföldön is a felszínre törnek. hogy a felszíne gőzölög. fehér rákok . Ily módon itt a tenger alatt él egy népes és változatos fajokból álló életközösség. Más esetekben a fölfelé áramlás szabályosabb. ilyenkor a víz mély.más élőlények . és lerakják petéiket az algákra. majd a magmakamrában felforr. A hőforrások legforróbb részein. pusztán a hőforrásokban lévő oldott anyagokat hasznosító baktériumok tartanak fenn. folytonosan túlcsorduló medencét alkot. a csatorna kitisztul.lök ki a felszínre. Vizük részben a messze mélyben fekvő forrásokból. A felfelé vezető repedések sajátos geometriája miatt a forró víz néha szakaszosan tör elő. aztán a nyomás alatt túlhevül.furcsa. Egyesek közülük tüstént párzanak is. hogy a légypopuláció túlélje ezt a . és megöli a belőlük táplálkozó lárvákat.táplálkoznak. amelyet a napfénytől függetlenül. ez az igen fontos anyag pedig képessé teszi őket arra. de klorofilt tartalmaznak. mert miközben rágják a moszatszőnyeget. Velük együtt más. így a kőzetek repedésein át úgy kényszerül felfelé. így lehetővé válik más élőlények megtelepedése is. aztán hamarosan már a lárvák is ott falnak a szüleik mellett. illetve leszármazottaik pusztulását okozzák. ahol ezek a szőnyegek elterülnek. A rajta lassan keresztülcsordogáló víz tovább hűl. és ekkor a tavacskából sokkal forróbb víz ömlik belé. zöld vagy barna szőnyeget alkotnak a pocsolyák fenekén. a kagylók és a férgek köré csoportosulva. és fölötte a gyülekező sólegyek szinte felhőket alkotnak. felgyűlik kis föld alatti kamrákban. ahogyan a forrásban lévő víz a teáskanna csőrén kibugyog. de a baktériumok még ezen a hőmérsékleten is virulnak. ahol a moszatok (algák) és a baktériumok együtt növekednek és nyálkás. Ám addigra már elegendő kelt ki belőlük ahhoz. ott a víz kissé lehűl.gejzírt . részben a talajról a mélységbe szivárgó esővízből fakad. meg is gyengítik azt. kékmoszatok is élnek. a Yellowstone hőforrásaiban. A moszatszőnyeg itt olyan vastag. a legyek rátelepszenek. de ahol a tavacskák túlcsordulnak és patakot nyitnak. hogy a Nap energiáját felhasználva vegyi anyagokat élő szervezetük anyagaivá alakítsanak át. semmi más élőlény nem él meg. Ezzel azonban a saját. és mohón legelészni kezdik. addig ismeretlen halak és vak. kissé fejlettebb élőlények. amely elsöpri a moszatok maradványait. Ilyen élőlényeket találhatunk Észak-Amerikában. Végül a moszatszőnyeg szétszakadozik. hogy élő gátat alkot. Ennek a medencének a vize olyan forró is lehet. míg végül gőzzé válik és vízoszlopot .

amely iskolapéldaként mutatja be a hamu és a láva egymást váltó rétegeit. ami kénhidrogén-bűzzel tölti be a levegőt.pusztulást. vulkáni szigetből álló szigetcsoportot alkot. Az élő szervezetek nem csak a világ ilyen rettentő hideg részein használják ki a vulkáni hőt. lejtőit pedig hólepel borítja. dél és kelet felé tovább folytatódik. ahol elég meleg van a növények fejlődéséhez. és a forrás egy másik részén újra kezdődjék az egész folyamat. déli viharfecskék fészkelnek. . mihelyt azok lakhatóvá válnak számukra. mind az Antarktisztól. Földünk hidegebb részein egy-egy tűzhányó apadó heve esetleg nem veszélyt jelent. amelyeket lávával teli. A lábunk előtt heverő. elszigetelt helyeket. hótól körülvett sziklákat pedig buja moha. a csípős sarki szélben a bűz ellenére is kellemes itt lekuporodni. Az alja teli van hóval.óceán lemezeinek találkozásánál az Andokot fölépítette. A szigetet úgy szegélyezik az úszó jégtáblák. hanem áldást. egészen az óceán déli részéig. A sziget a világ egyik legelszigeteltebb helye. amely a dél-amerikai és a keleti Csendes. A Déli Sandwich-szigeteknek nevezett szigetcsoport egyik szigete Bellingshausen. Egyik oldalán olyan szirtet alakítottak ki. A sziklák közt pedig elegáns. fél kilométer átmérőjű kráterre bukkan. mint valami rongyos fehér szoknya. A kürtő körül meleg a föld. ahol számos kis. Az egész szigeten ez a néhány kis folt az egyetlen hely. hatalmas. A vad antarktiszi tengerek a tövébe martak. Karimája mentén egy-két helyen még mindig gőz és gáz tör ki a repedésekből. mind DélAmerikától egyaránt 2000 kilométerre fekszik. Ám ezeknek az egyszerű növényeknek a spóráit annyira szétszórják a szelek. hogy még ezen a barátságtalan szigeten is betelepítik az efféle apró. tátongó. cikcakkos kürtők szelnek át. torkában a kiugró sziklákról jégcsapok lógnak. De a kráter vulkáni tüze még nem aludt ki teljesen. tiszta fehér madarak. és ragyogó sárga kénkristályokkal vonja be a sziklákat. Ezen a fehér gyakorlótéren Adelie-pingvinek egész zászlóaljai menetelgetnek.és májmohapárnák borítják. Ha az ember átvág soraikon és felkapaszkodik a vulkán tetejére. Az a vulkánsor.

először is ás egy hatalmas gödröt. hogy a homok túl hűvös a tojásoknak. amelyeket állandóan fűt a vulkáni gőz . Ez a fekete homok magába szívja a hőt. hogy kiköltse a tojásokat. A nőstény alagutat váj ebbe a nagy halomba. A lábastyúkfélék. épp ellenkezőleg! Naponta többször is visszatér a keltetődombhoz. amelynek akár 4 méter is lehet az átmérője. immár teljes tollazattal. még "lakatlan" sziklákat és a lepusztult földet. Olyan nagy térségekre bukkantak. Végül aztán. hólyagos felszínük olyan sima. Végül aztán. a vulkánok teljesen kialszanak. és a bomló növényi anyag keltette hőre bízza a tojások melegen tartását. Amikor ez az érdekes madár fészket rak. A homoki lábastyúknak van azonban egy rokona Celebesz (Sulawesi) indonéziai szigeten. Más kalapácsfejű tyúkok otthagyták a tengerpartot és egy vulkáni sziget lejtőin telepedtek meg. és az alattuk zajló belső áramlások irányt változtatnak.egy egész nagy csoportjuk rendszeresen ott rakja le a tojásait. a környező vidékről pedig állatok és növények telepítik be a friss. és abba rakja le tojásait. és szanaszét iramodnak. ahogy a földkéreg lemezei elmozdulnak. ha túl melegnek tartja. De nem hagyja ám ott őket. A nyelve olyan érzékeny. A bazaltfolyamok súlyos problémát jelentenek a telepeseknek. hogyan vegyék hasznát. hogy a víz lefolyik róla. és a napsütésben eléggé felmelegszik ahhoz.Még a trópusi élőlények is megtanulták. A haldokló vulkán mesterséges keltetővé alakult át. akkor lekapar belőle. Tipikus példájuk az ausztráliai homoki lábastyúk. és homokot halmoz a tetejére. aztán megtölti rothadó levelekkel. Fénylő. szokatlanul hosszú kelési idő után a kiscsibék utat ásnak maguknak a halom felszínére. a madaraknak egy Indonéziától egészen a Csendes-óceán nyugati részéig élő csoportja rendkívül ötletes módszert fejlesztett ki tojásai kiköltésére. akkor további homokot halmoz rájuk. Ha úgy véli. A hím megtölti az alagutat homokkal. hogy egytized foknyi hőmérséklet-változást is képes érzékelni. Ez a madár a fekete vulkáni homokba temeti a tojásait a tengerparti homoksávok szélén. és beledugja a fejét a homokba. amelyet kalapácsfejű tyúknak hívnak. és kevés olyan repedés . A felszín lehűl.

Odalenn aztán a gyökerek úgy csüngnek le a barlang mennyezetéről. ahol valami akadályon kellett keresztülsöpörnie. Az időlegesen megáradt lávafolyó hirtelen meg-megduzzadt. kifejlesztése már csak pocsékolása volna a test energiáinak. amelyek viszont a pókok zsákmányállatai. Kísérteties dolog egy ilyen lávacsőbe behatolni. amelyek belőlük táplálkoznak. amelyben a magvak gyökeret ereszthetnének. mint holmi nagy. Mivel sem a zivatarok. amikor az utolsó csöpp láva is kiürült belőle. amely a legtöbb lávafolyam közepén keresztülfut. Egyes helyeken. Ám ezek az élőlények nem pontosan ugyanolyanok. nyirkossá és nedvessé téve a barlang levegőjét. mint amilyen akkor lehetett. mivel különlegesen alkalmazkodott ahhoz. Sokan közülük elveszítették a szemüket és a szárnyaikat. amelynek flórája elsősorban Dél-Amerikából származik. ugróvillás rovarokat és bogarakat. ami csak hozzáért. pontosan ugyanolyan. Gyakran utat találnak maguknak a lávacső üres barlangjába. hogy a nedvesség minden cseppecskéjét megőrizze. A láva felszínéről lezúduló esővíz a repedéseken és a gyökereken keresztül lecsöpög a lávacső aljára. és az alja még olyan forró volt. hogy mihelyt egy állat egyik testrésze elveszíti funkcióját. . mint a megkövesedett zabkása. sem a fagy nem férhetnek hozzá. A mennyezetéről úgy lógnak le a megalvadt lávacsöppek. Hawaiban az úttörő a vízzel kevésbé látványosan gazdálkodó ohia lehua fa. és a napsugár párologtató hatásától védve pocsolyákba gyűlik. Egyes bazaltfolyamok évszázadokon át teljesen kopárak maradnak. A Galápagos-szigeteken. hiszen normális körülmények között sivatagokban él. de a fekete láva perzselő hőségében is sikerül megélnie. hogy mindent elégetett. mint a szigeten. A lelógó gyökereket borító parányi szálakon többféle rovart is találunk. A világ különböző részein a virágos növények más és más fajtái ostromolják meg úttörőként. így dagályának sima jelét otthagyta a lávacső falán. a szabad levegőn élő közeli rokonaik. köztük tücsköket. gyakran egy-egy kaktuszfaj ereszt először gyökeret rajtuk. aztán rendkívül gyorsan kihűlt. amelynek gyökerei mélyen lehatolnak a lávába. Úgy tűnik.akad bennük. semmi nem koptatja a falait vagy az alját. megkövesedett vízesést hagyott maga után. barna harangkötelek. Ezeket a furcsa helyeket több különféle élőlény is állandó lakhelyéül választotta. hogy összegyűjtsék a nedvességet.

Másfelől viszont a barlang szuroksötétjében előnyt jelentenek a hosszú csápok és lábak. A szárazföldi vulkánkitörések által létrehozott pusztaságokat a jelek szerint könnyű betelepíteni. hogy egy zivatar vagy egy erősebb szél megbolygatja a felszínét. legyeket. Ezek a véletlenül idekerült. így amikor a magvak kikelnek. és kitép minden fiatal növényt. hiszen egymáson kívül gyakorlatilag semmi más ennivalót nem találnak itt. amelyekkel az élőlény érzékelni tudja a körülötte lévő akadályokat és az élelmet. mert erdőtűz után elsőként jelenik meg az elfeketedett facsonkok közt. A finom hamuban. Sok köztük a füzikemag. Ötven évvel a katasztrófa után tüzet okádva emelkedett ki a tengerből egy kis vulkán. amelyet a Mount St. de hasonló vállalkozó kedvvel foglalja el a vulkánkitörések által elpusztított területeket is. Ezért ezeknek a lávacsőben élő lényeknek igencsak szokatlanul hosszú lábaik és csápjaik vannak. amelyek a füzike magvait szállítják. Az . mert a növények számára nem jelent nehézséget gyökeret verni a hamuban vagy az összetöredezett lávában. Még így is alighanem jó néhány évbe fog telni. hogy száz meg száz mérföldre elviszi őket a szél. lepkéket. ez egy derékmagasságra növő növény. Helens kopasz lejtőit. Magvai olyan könnyűek és pelyhesek. milyen gyorsan magához térhet egy táj. illetve a durvább kőzettörmelék alatt a levegőből odaszállt pihés magvak kis csomói gyűlnek össze. mert amikor elpusztulnak. élénk színekbe borítva a lerombolt falakat. bíborszín virágfüzért hajt. A vulkáni hamuban elegendő tápanyagot talál. amelyek igen. kallódó állatok korai halálra vannak ítélve. Ám a ritka növényzet ellenére máris lehet állatokat találni rajta. még szét nem hullott vulkáni porban. Azt a hatalmas sivatagot. Észak-Amerikában tűzgyomnak nevezik. Helens hozott létre. Amikor ott felbomlanak.Azok az egyedek tehát. amely tetszetős. Krakatau példája jól mutatja. máris visszahódították a növények. amelyek nem tékozolják ily módon erőforrásaikat. sőt szitakötőket is hoznak. amikor az oldala felrobbant. Ennek ellenére mégis alapot adnak a további betelepüléshez. amíg sikerül betakarnia a Mount St. tüstént találnak tápanyagot az egyébként steril. Ugyanazok a szelek. Európában a második világháború alatt a lebombázott telkeken heteken belül megjelent. előnybe kerülnek azokkal szemben. testük maradványait a szél a magvakkal együtt befújja a repedésekbe és a zugokba. és végül teljesen eltűnnek. Így az egymást követő nemzedékek során a haszontalanná váló szervek méretei fokozatosan csökkennek. apró testük anyagait az alattuk lévő vulkáni hamu megköti. de a hamu meg a durvább törmelék olyan laza.

amelyek a vulkáni működéssel szoros kapcsolatban állnak. púderszerű vulkáni por. Az évezredek során új lehetőségeket nyitottak a növények és az állatok megtelepedésére.ilyenek Izland. mint a Mount St. varánuszok és patkányok is érkeztek. ahol egy patak alámosta őket és egy-egy fa kidőlt.a trópusi erdő egyetlen évszázad alatt visszahódította Krakataut.és olyan hegységeket. Ebben az erdőben sok a repülni tudó állat. amelyen az ember érzékeli az időt. ma sűrű trópusi erdő borítja. Nem fér hozzá sok kétség. . és összefogják a földet. amelyekből az erdő kisarjadt. A magok egy részét. így végül begyógyulnak. Ha azon a kurta skálán. amelyeket gyakran sodornak magukkal a trópusi folyók. hogy egy újabb évszázad alatt a tűlevelű fák is vissza fogják hódítani a Mount St. A szárazföldek vándorlásai pedig. vagy a madarak lábáról vagy gyomrából került a szigetre. Óriáskígyók. javította és tördelte: a Webtigris. Helens-t. De az erdő újkeletű voltának és az előző kataklizmának a bizonyítékait könnyű megtalálni. Ám ezek kivételek. A fák gyökerei sűrű szövevényt alkotnak a talaj felszínén.emberek elnevezték Anak Krakataunak. alulról még mindig előbukkan a laza. amelyeket a vulkánok a földön ejtenek. amelynek lejtői egy évszázaddal ezelőtt teljesen kopárak voltak. legyek és egyéb rovarok. lepkék. Amikor a növénytakaró ily módon felszakad. amelyek nyilvánvalóan minden nehézség nélkül elérték a kontinenstől alig 40 kilométerre fekvő szigetet. egy-egy patak könnyen kimossa a laza hamut. a környezeti változások hosszú folyamatát indították meg. A régi sziget körülbelül egy mérföldnyire fekvő maradványa a Rakata. madarak. A sebek. a Krakatau gyermekének. a vulkáni tevékenységek talán a természeti világ legfélelmetesebb jelenségének látszanak is. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. de itt-ott. a tenger sodorhatta ki. Hawai és a Galápagos-szigetek . keskeny vízmosás alakul ki. hosszú távon nagy teremtő erők. talán olyan lebegő növényi tutajokon. Oldalain máris vasfa és vad cukornád nő. másokat a szél hozott. és az összefonódó gyökerek alatt 6-8 méter mély. Helens és az Andok. Új szigeteket építenek .

igen ritka kivétellel. az idegvégződéseken keletkező. és a szövetek fizikailag elpusztulnak. egyszerűen kipukkadnak . köztük a rovarok. amitől gyakrabban ütköznek össze egymással. folyékony halmazállapotú anyagok megdermednek. Igazán nagy hidegben. mielőtt fagypontig hűlnének. De a hideg már jóval előbb elpusztíthatja az állatokat. FEJEZET A FAGY VILÁGA Semmi nem élhet meg tartósan a Himalája magas csúcsain. a kétéltűek és a hüllők. Agya és más rendkívül komplex szervei nem képesek néhány foknál nagyobb hőmérsékletváltozásokat elviselni. amelyen a hüllők még csak letargikussá válnak. mint az ember. akármennyit eszik is. körülbelül 4 Celsius fokkal a fagypont fölött. Ezek az élőlények jelentős hőmérséklet-csökkenést képesek elviselni. ezáltal az állatok egyre lomhábbak lesznek. Így aztán azokon a magas hegycsúcsokon. ha nincs megfelelően felöltözve. a benne lévő atomok egymástól való távolsága annál nagyobb. mivel ők belsőleg állítják elő az állandó testhőjüket. Ha annyira átjárja egy növény vagy állat testét. de még ők is jóval előbb elpusztulnak. mielőtt még keményre fagynának. A levegő azonban akkor melegszik fel. Talán ellentmondásnak tűnik. élő szervezeteket nem találunk. a testük energiáját létrehozó kémiai folyamatok lelassulnak. hogy nap közben melegebben tartja a testét. Sok gyík például olyan hatékonyan napfürdőzik. amelyeket . Márpedig a hideg ől. Ezeken a magas hegyeken a fagy halálos erejű. Ahogy a hőmérsékletük csökken. Minden ilyen aprócska ütközéskor hő keletkezik. akkor a sejtek. csakhogy ez a kifejezés félrevezető. így ritkábbak az összeütközések. Így az állat elveszíti testének koordinációját és elpusztul. bár éjszaka jelentősen lehűl. de a világ bármely más hatalmas hegycsúcsait is egyfolytában a legvadabb szelek ostromolják. ahol a hőmérséklet tartósan mínusz 20 Celsius fok alá süllyed. hőjüket közvetlenül a környezetből veszik. amikor a rajta áthatoló napsugarak energiát adnak át a légköri gázok atomi részecskéinek. Ezért azonban igen nagy árat fizetnek. Kivételek azok az apró lények. az ingerület továbbításához szükséges. hiszen a vérük gyakran távolról sem hideg. amelyek óránként 300 kilométernél nagyobb sebességet is elérhetnek.2. hogy sejtjeiben megfagy a folyadék. Végül aztán. nem is tudja a hőveszteség ütemében pótolni az elveszített hőmennyiséget. A madaraknak és az emlősöknek több esélyük van a hideg elviselésére. Ezért néha "hidegvérűeknek" is nevezik őket. A legtöbb állat. következésképpen annál hidegebb marad a levegő. Az ember még viszonylag meleg napokon is a felvett táplálékmennyiség mintegy felét testének melegen tartására fordítja.ahogyan a házi vízvezetékben a fagy hatására csőrepedés keletkezik -. hogy éppen a Földnek a Naphoz legközelebb fekvő részei a leghidegebbek. és ha a teste olyan szintre hűl le. Minél ritkább azonban a levegő. az ember meghal.

A hegységek felső régióit borító hómezőkön látszólag még annyira sincs élet. Ez nem valamely növénycsoportba sorolható egyetlen faj. Néha a gomba fonalai a moszatsejtek köré fonódnak és felemésztik őket. hanem két.elhatározza. hogy a körülötte lévő lejtők furcsán elszíneződött foltjai és pásztái vagy árnyékok.kivéve. a másik egy gomba. színe és kedvenc kőzetfajtája. nagyon különböző élőlény.véletlenül odafúj a szél. de a zöld színt elfedi egy átható vörös festékanyag. hogy saját jószántából felmászik ezekre a magaslatokra. Csak a mikroszkóp alatt fedezhetjük fel a fagyott részecskék között az elszíneződés okát . amikor a növekedésre lehetőség van.egy zuzmó. Mind lassan növekszenek. mind a moszat tápanyagigényét biztosítják. Sok zöld részecskét tartalmaznak. amelyek az elképzelhető legszorosabb közösségben élnek. ami alighanem ugyanúgy szolgálja a moszatokat. aki . akár 6000 méter magasságban is. egysejtű élőlényt. majdnem biztosan valamiféle vékony. és könnyen azt hiheti. Ám mégsem mind szűziesen fehérek. A Himalája és az Andok. különösen lassan. Ezek is moszatok. amíg egyetlen négyzetcentimétert elborít. hogy a belőlük létrejött szervezetet szabályos fajnak tekintik. így a zuzmónak akár hatvan évbe is beletelhet. Az első élőlény. apró. Mindkét növény külön-külön szaporodik. A világon mintegy 16000 zuzmóféleség él. semmi szokatlant nem látunk rajta .a nagyszámú. Az egyik egy alga. A gombafonalak által kiválasztott sav a kőzetek anyagából az alga számára felszívható ásványi sókat old ki. bőrszerű bevonat lesz egy sziklán . Számos moszat. Ha szabad szemmel megvizsgálunk egy maroknyit ebből a különleges hóból. Nagy magasságokban esetleg egész évben csak egyetlen olyan nap akad. hószemüveget kell viselnie. Ezt a látványt nehéz elhinni. mintha a gomba rabszolgájaként használná a moszatot.kiszűri a napfény ártalmas ultraibolya sugarait. amelyek különben zárva maradnának előtte. és időnként egy-egy ember. és a következő nemzedéknek újra kell kezdenie a kapcsolatot. A nagyon gyakori tányér nagyságú zuzmók így valószínűleg több száz. Ha az ember ilyen helyekre kapaszkodik fel. A moszat a napfény segítségével a felszívott ásványi sókat.talán még megmagyarázhatatlanabbul . amelyek mind a gomba. mint bennünket a hószemüveg . amíg a csúcstól lejjebb nem ereszkedik. amelynek megvan a maga jellegzetes alakja. Úgy tűnik. vagy káprázó szeme űz vele valamiféle játékot. hogy betelepíthesse azokat a kopár területeket. amelyek a hegycsúcsok szikláit borítják. amely a szikla felületét érdesre marja. A gomba savat termel.és gombafaj alkot ilyen szövetségeket. így képessé teszi a zuzmótelepet a sima felületen való megkapaszkodásra. A gombafonalak biztosítják a telep vázszerkezetét és nedvességet szívnak fel a levegőből. ha ugyan nem több ezer évesek. de azok. hogy megvédje a szemét. Az ilyen csúcsokról leereszkedő hegymászó valószínűleg semmiféle más élőlényt nem lát a jégszirtek és a fagyott sziklák közt. amelyre valószínűleg rábukkan. mint egy szelet görögdinnye. és míg a moszatok a gombától elválasztva is képesek független életet folytatni. hogy kétségkívül rózsaszín. Ez azonban nem egyenlők közötti társas viszony. az Alpok és az antarktiszi hegyek egyes szakaszai olyan rózsaszínűek. ezekkel végzik a fotoszintézist. mint a körülöttük heverő sziklákon. maga a gomba az alga nélkül nem tud fennmaradni. . de a meghatározott párok annyira megszokottak. illetve a levegőben lévő vizet és szén-dioxidot tápanyagokká szintetizálja.

hogy kikelhessen. hogy ha hirtelen felmelegítik őket. igen gyorsan kell csapkodnia. erre pedig alacsony hőmérsékleten semmiféle rovarszárny nem képes . Ha a rovart ellenség fenyegeti. és képesek megolvasztani maguk körül a havat. A hómezők mellett. Gyakran olyan dúsan tenyésznek és olyan nagy számban élnek. aztán ebben a helyzetben rögzítenek. hogy oltalmazzák magukat a széltől. A hómezőkön más. párnaszerű növények . hogy az élet még a legalacsonyabb szintjén is egyszerűen önmagáért létezik. Ennek a fekete elszíneződésnek pozitív értéke lehet számukra.Életének egyik szakaszában minden egyes ilyen moszatsejtnek van egy apró. Mivel nem képesek az algákhoz hasonlóan szintetizálni táplálékukat. Alig módosítják a környezetüket. kivéve azt. egész életük rendkívül lassú ütemben folyik. és így a rovar messzire pattanva elugrik. de a gyökereik hosszúak. ezért egy olyan anyagot tartalmaznak. ugróvillás rovarok és gleccsersáskafélék. Nem táplálkoznak más élőlénnyel. hogy pírba borítják a havat. hirtelen kioldja a párnát. a szárnyatlan skorpiólégy. és elpusztulnak. A hóalgáknak még így is szükségük van védelemre a hideg ellen. tanúsítva azt a megindító tényt. míg a világos színek visszaverik. részint védekeznek a hideg ellen. ami nem meglepő.szemcsékkel és elpusztult rovarok testével táplálkoznak. mint a szabad levegőn. amennyi a legjobban megfelel neki. például a kezébe veszi őket az ember. és egy helyben tud maradni a szétguruló kövek közt. Mint az az ilyen "fagyos" élőlényektől várható. amelyeket a szél véletlenül felhord a völgyekből. Egyes növények még tápanyagtartalékaikat is fel tudják használni egy kis hő gerjesztésére. hogy testük a fagypont közelében van. A gleccsersáska petéjének egy év kell ahhoz.lapulnak. így részint megtámasztják egymást. mint napfényt és a hóban oldott parányi mennyiségű tápanyagokat. néha egyméternyire is lenyúlnak a talajba. az robbanásszerűen kitágul. élettani folyamataik pedig úgy alkalmazkodtak az alacsony hőmérséklethez. kőtörőfű. Lábai ízületeiben van egy apró. fonalszerű szervecskéje. hanem feketére. így a hőmérséklet nem olyan bénítóan alacsony. közvetlenül a felszín alatt egy olyan szintre érjen el. fejlettebb élőlények is laknak. Ezek a parányi növények semmi mást nem vesznek fel a világból. köztük apró férgek és primitív rovarok: soksertéjűek. hiszen a rovarok szárnyának ahhoz. csapkodó. Mind roppant lassan nőnek: egy-egy növény egy teljes év alatt esetleg csak egy-két . hogy a hóban mozogva. de nem rózsaszínre. ahol pontosan annyi a fény. De még ezzel a pótmelegítési segítséggel is életük legnagyobb részét úgy kell leélniük. hogy hatékonyan működhessen. Az egyik furcsa teremtmény. amely képessé teszi arra. ostor vagy flagellum. A meredek talajhoz tapadnak. ami nem követel gyors izomreakciókat. sajátos módszert fejlesztett ki szárnyai elvesztésének kompenzálására. Itt maga a hó védi meg a széltől. így a növény ellen tud állni a szélviharok cibálásának. és semminek nem szolgálnak táplálékul. mivel a sötét színek megkötik a hőt. Bennük is van "fagyálló" folyadék. encián és moha .hegyi vadszegfű. Szárnya egyiküknek sincs. A szárak és a levelek szorosan párnába tömörülnek. a lárvák pedig öt év alatt érik el a felnőttkort. Egyszerűen csak léteznek.egyszerűen nem tud hozzá elegendő energiát létrehozni. hogy ugyancsak elszínezik a havat. ehelyett pollen. amely még néhány fokkal a víz fagyáspontja alatt is folyékony marad. a kövek közt apró. akkor nem tudnak megfelelően funkcionálni. rugalmas párna. amelyet izmai lassan összenyomnak.

Mivel az Egyenlítő közelében tenyészik. hogy a lobélia központi kelyhéből elpárolog a víz. amelynek a közepe teli van vízzel. hanem a növény maga választja ki. a levegőt csapdába ejtő karmantyút alkotva. de az elefántfélékkel rokon szirti borz majszolja a lobélia leveleit. Még egy kicsit lejjebb a hegyoldalban. Az aggófüvek és a lobéliák igazi óriások. és kissé nyálkás. és két-három centiméternél magasabbra növeszthetik szárukat. és a csúcsokról lefutó gerincek némi menedéket nyújtanak a szél elől.apró levelet képes növeszteni. de a vékony jégkéreg megakadályozza az alatta lévő víz lehűlését. Elhalt leveleik rajta maradnak a főszáron. mert egy zselatinszerű anyagot. a növények végre jobban gyökeret ereszthetnek. ami nagyrészt elhárítja a hideget. hogy képes legyen virágot hajtani. miközben készen áll a leghidegebb éjszakákra is. ami erősen csökkenti a párolgást. ám sokkal hosszabb a szőre. amely véletlenül felgyűlt a kelyhében. ennek a víznek a felszíne befagy. hatalmas levélrózsát alkotva. amelyek fölmennek a leveleket majszolgatni. Az afrikai lobéliák és aggófüvek hatalmas méretei élénk ellentétben állnak a magasabb hegyek közt élő törpe változatokkal. valamivel szilárdabban helyezkednek el. szürke levelek között hajtanak ki. Ám a botanikusoknak eddig még nem sikerült megfejteniük. amelyek olyan hosszúak és vékonyak. Amikor leszáll az este. most azonban a lobéliának egy másik problémával kell szembenéznie. amíg annyi erőforrást halmoz föl. A különlegesen kedvező területeken már foltokban szinte összefüggő zöld takarót hozhatnak létre. A hideg elleni védekezés azonban még ezeken a viszonylag alacsony szinteken is létfontosságú. szokásai és étrendje is . és alakja. ahol ritka a levegő. meggátolja szabad áramlását az oszlop körül. mint alföldi rokonaié. Az Andokban az ananászfélék családjának egyes tagjai fejlődtek hasonló módon óriásokká. így talán ez a két tényező teszi együttesen előnyössé az ilyen hatalmas méreteket. hogy ez pontosan miért van így. A Mount Kenyán a nyúl nagyságú. ahol már kissé enyhül a hideg. fél méter átmérőjű. kék virágai a szőrös. A hegyoldalon sarjadó ritkás zöld levelek hamarosan állatokat csalogatnak oda. a napsugárzás rendkívül erős. és a növény védtelen marad. Az aggófüvek 6 méternél magasabbra is megnőnek. pektint tartalmaz. Reggel a felkelő Nap megolvasztja a jégtakarót. Valós kockázatot jelent tehát. így a növény központi bimbója körül gyakorlatilag egy folyékony védőburok van. amely körülbelül ugyanakkora. mintha fatörzsből kinövő hatalmas káposztafejek lennének. olyan nagy magasságokban. Így a legforróbb napokon is megőrzi folyékony szigetelését. mintha az oszlopot szőrme borítaná. Ez a víz azonban nem egyszerűen esővíz. amelyeket a fagy lemart a hegyfalról. A világ más részein élő lobéliák és aggófüvek szinte mind aprók. Mind a két termőhely igen magasan fekszik és közel van az Egyenlítőhöz. így jól véd az éjszakai fagy ellen. és a vándorkövek meg a sziklák. vastag. Az efféle kalandoroknak azonban maguknak is óvintézkedéseket kell tenniük a hideg ellen. apró. Megfelelője az Andokban a csincsilla. 8 méter magas pillérré nő. Az egyik lobéliafajta karcsú. Az afrikai Mount Kenya lejtőinek magas völgyeiben nőnek a világ leglátványosabb hegyi növényei. a talaj már kevésbé meredek. Bár ez a levélzet nem ejti teljesen csapdába a levegőt. Egy másik lobélia a talaj közelében hajt. és egy évtizedbe is beletelhet. és úgy néznek ki.

így gyorsan lehűlnek. A test méretének is van jelentősége. mint ugyanannak az állatfajnak a melegebb éghajlat alatt élő képviselői. ezért minél kisebb a felület a test térfogatához viszonyítva. ám az alföldeken élők törpék a hegylakókhoz viszonyítva. Mire Patagóniába. hogy ha túlságosan energikusan mozog. A leghővisszatartóbb forma a gömb. a túlmelegedés veszélye fenyegeti. Ám ahogy dél felé haladunk az Andok hegylánca mentén. Így az a napsugármennyiség. ezáltal több energiát veszítenek. Ha hideg van. fel kell kapaszkodnunk a hóhatár fölé. hanem egy bizonyos szöget (66 fok 3 perc) zár be. mint az egyenlítői Andok magas csúcsai. Mivel a Föld felszínéig sokkal hosszabb utat tesznek meg a Föld légkörében. Ha az Andok középső részén. Ezért nem is képez összefüggő bundát. Ennek hatására bármely adott állatfaj egyedei hajlamosak nagyobbra nőni. mint hosszú a lábuk. hosszabb-rövidebb időszakokig sötétség (a leghosszabb a sarkokon : fél év) uralkodik. Így tehát a nagy gömb melegebb marad. A csincsilla az egyik legsűrűbb és legselymesebb bundájú emlős. ezért a hegyi állatoknak általában kicsi a fülük. a sarkok fele egyre kisebb hajlásszöggel érkeznek a Föld felszínére. finom gyapja olyan jól szigetel. amelyek egyenesen a tengerbe torkollnak. hanem a hosszú sötétséggel is szembe kell nézniük.csakhogy rágcsáló és egyáltalán nem áll a szirti borzzal közeli rokonságban. erre a test arányai is jelentős hatással vannak.hasonlók . Ha az állatnak túlságosan melege van. mint az egyenlítői merőleges napsugarak. amíg csak nyár közepére a . Ez a legkisebb termetű tevefaj. Mivel a Föld forgástengelye nem merőleges a pályasíkjára. Ezért aztán az Antarktisz tengerpartjai ugyanolyan hidegek és élettelenek. Az Andok egy másik állata a vikunya. így takarja ezeket a kopasz foltokat. A testfelszín kisugárzása hőveszteséget okoz. A sarkok közelében maguk a sugarak is kevésbé melegítenek. vékony végtagok könynyen lehűlnek. valamint olyan gleccsereket. mint egy kicsi. hanem a comb belső részén és az ágyékon kisebb foltok majdnem teljesen csupaszok. a Föld évi Nap körüli pályája során. Az Antarktisz élőlényeinek nemcsak a szélsőséges hideggel. annál jobban visszatartja a test melegét. így minél gömbölyűbb egy állat. szőre pedig a világ legértékesebb gyapja. így a sarkvidékeken. már néhány száz méter magasságban állandó hótakarót találunk. A hosszú. Vastag. annál jobban őrzi testmelegét. amely az Egyenlítőn egy négyzetméternyi lapos földterületre jut. ezáltal gyakorlatilag hiánytalan a gyapjútakaró. Alaszkától a Sziklás-hegységen és az Andokon át. egészen az amazóniai őserdőkig. délebbre már sokkal nagyobb területen szóródik szét. A Nap sugarai az Egyenlítőnél merőlegesen. A puma például mindenütt megtalálható Amerikában. Ennek egyszerű oka van. olyan testtartást vesz fel. amelyben ezeket a foltokat szabadon éri a levegő. akkor viszont összeszorítja a combját. a tengerszint fölötti körülbelül 5000 méter magasságba. az Egyenlítő körül vikunyát és csincsillát akarunk találni. A nyár kezdetén a nappalok egyre hosszabb ideig világosak. ám a Föld gömbhöz hasonló alakjából következően. a hóhatár egyre alacsonyabbra ereszkedik. a kontinens déli csücskébe érünk. A vastag szőrzet vagy gyapjútakaró nem az egyetlen módja a hő megőrzésének. és inkább kurta.

Néhány mohafaj azt is kibírja. így akár. A déli óceán vizei melegebbek. A sörényes fóka egyfajta oroszlánfóka. hanem a fülesfókák közé . ide-oda hömpölyögnek az Antarktisz és az északabbra fekvő mérsékeltebb vidékek közt. szőrszerű képleteivel göndör gubancokat alkot. az oroszlánfókáknak és a pingvineknek szolgálnak táplálékul. Az Antarktisz szikláin több mint 400 fajuk él. hogy a nappalok a nyár végére lerövidülnek. Mindössze két virágos növényfaj él itt . Rajtuk élnek a mérhetetlenül nagy számú. Ezek közül a növények közül egyikből sincs elég bőségesen ahhoz. Az Antarktisz partjain és jégmezőin lakó élőlényeknek létfenntartásukat közvetve vagy közvetlenül olyan növényekre kell építeniük.egy csökött fűféle meg egy istácféleség. mint a meleg. míg végül a tél közepére hetekig tartó teljes sötétség áll be. amelynek szinte hihetetlen módon sikerül behatolnia bizonyos kőzetek hasadékaiba és repedéseibe. hogy bármekkora méretű állatnak táplálékot tudjon biztosítani. vagy kissé rugalmas.Nap már mind a huszonnégy órán át láthatóvá nem válik.csak a hóban élő rovarok. következésképpen az antarktiszi tengerekben dúsan élnek lebegő algák. nem alakul jéggé. és nem a valódi fókák. ezek viszont az apró halakkal együtt az Antarktisz nagyobb állatainak. amelyek nem a szárazföldön. A zuzmók megint csak ott vannak azok között a ritka élőlények között. mint a levegő. Mivel a víz sós. aztán bennük él. mint a járkáló. szétágazó. krillnek nevezett lebegő rákocskák. maximális hőt nyel el a gyér napfényből. Vannak köztük laposak és bőrnemű. aztán elcipelik és elevenen megeszik. csáprágóikkal elkapják őket. A táplálék begyűjtéséhez azonban ezeknek az állatoknak ki kell menniük a tengerre. Sok közülük tüskés. Náluk valamivel elevenebb más ragadozó atkák erednek a nyomukba. Ezeknek a miniatűr erdőknek megvannak a maguk apró állatokból álló saját közösségeik. A hideg víz azonban több oldott oxigént tartalmaz. Legközönségesebb típusuk fekete. Ugróvillás rovarok és gombostűfejnél is kisebb atkák egész nyájai mászkálnak lassan az ágak közt legelészve. és sokkal hatékonyabban vezeti azt. így az úszó állat sokkal hamarabb lehűl. Ennek a "prémiumnak" azonban az az ára. mint a szárazföldi állatoknak. hanem a tengerben élnek. a fókáknak. mert állandóan áramlanak. Ezenfelül a szőrzetben csapdába ejtett levegő szigetelő hatása a vízben csak korlátozottan működik. ha hetekig egyfolytában keményre fagy. A víz több hőt képes megkötni. amíg a hőmérséklete nem süllyed egy-két fokkal 0 Celsius fok alá. van egy moszat. vannak amelyek kisebb foltokban élők vagy csíkokban kanyargók. és egészen másként kell védekezniük a hideg ellen. mint a szárazföld. az áttetsző ásványokon átszűrődő fényt hasznosítva. amelyek el tudják viselni az ilyen nyomasztó körülményeket.

magas.halat. A Weddell-fóka rendszeresen negyedórákra lebukik. amelyek szitaként működnek. Szőrzetének vastag alsó rétege. krillel táplálkozik. A fekete mélységben szonárt használ a halak üldözéséhez . amelyet hatalmas hólyaggá tud duzzasztani. másféle fiatal fókákat és időnként pingvineket is. Ezért aztán a sörényes fókák ritkán keresik táplálékukat mélyen a víz alatt. kizárólag apró rákokkal. és ott tintahallal táplálkozik. hogy az állat gyakorlatilag elveszítené a szigetelését. hanem azért is. mindenféle húst megeszik. hogy az emberek mohón keresték prémes kabátjaikhoz és bundáikhoz. vagy lerágja a jégtáblák szélét. négylábú őseinek szőrzetét. Az összes emlősök közül ez a legdélebben élő állat. Ám ha a sörényes fóka mélyre bukna le. és akármilyen mélyre buknak le. Ez csakugyan monstrum. a krillt mindaddig a szájában tartják. Vagy a jég alatt megrekedt légzsákokból lélegzik. Az elefántfóka is nagy mélységekre bukik le. amely az egész családból a legnagyobb számban él az Antarktiszon. és így tart fenn kisebb lyukakat köztük. és a halak helyzetét a róluk visszaverődő visszhang alapján határozza meg. Szőrzetük nagyon ritka.sorolják.kevésbé tartósan magában tart. A rákevő fóka. Amikor egy dühös hímjük rábődül az emberre a tengerparton. illetve úszás közben egy vízréteget többé. A prémes fókának a testén foltokban is vannak ilyen hájrétegek. 300 méternyi vagy akár nagyobb mélységbe is. akkor is hatékony marad. olajos hájréteg. amíg a fölösleges vizet kiköpi. kétszeres embermagasságra tornyosodik. hasonlóan az egész testet beborító gumi búváröltözethez. A valódi fókák azonban folyamatos takaróvá fejlesztették a hájukat. hogy még akkor is magában tartja a levegőt. és a kontinens körüli tengert télen beborító jégtakaró sem riasztja el. visító hangokat bocsát ki magából. a víz nyomása annyira összenyomná ezt a levegőt.5 méter hosszúra is megnő. karcsú és izmos állat. A valódi fókák már jobban fel vannak szerelve a hideg ellen. Neki van . Mindnyájuk közt a legnagyobb a déli elefántfóka. olyan rendkívül finom. amelyek tápanyagtartalékul szolgálnak. Nevét nemcsak hatalmas méretei miatt kapta. A leopárdfóka 3. Különleges szakállszőrök vannak a pofáján. amely olyan sűrű és meleg. krillt. Ezen kívül szigeteli őket a fókazsír is s a közvetlenül a bőrük alatt lévő vastag. amely egész testüket beborítja. amely bizonyos mértékig csökkenti a hőveszteséget. amikor az állat a vízben van. mert orrán felfújható ormány van. amelytől különleges puhaságát kapja. csak a horzsolásoktól védi őket. akár 4000 kilogrammot is nyomhat. Nagyrészt megőrizte szárazföldön élő.

Ezek körülölelik azt a vénát. Mivel vére a testfelszín közelében kering. és viszonylag egyszerű mozgásaikat olyan élettani folyamatok révén hajtják végre. hanem hajszálerek hálózatát fejlesztette ki. amikor kijönnek a szárazföldre. az artériás vér immár lehűlve folytatja útját a lábakba. amelyek összetömörülve gyakorlatilag a víz és a levegő számára átjárhatatlan réteget alkotnak. így a jéghegyeken nemtörődöm módon kuporgó sirályok látszólag azt kockáztatják. egyenes testtartásuk. amelyek a vizet csapkodva hajtják őket. Ám a legtöbb madárnak nincs toll a lábán. Az Antarktisz madarai az összes többi madárhoz hasonlóan kitűnő védekező eszközzel rendelkeznek a hideg ellen.a pingvinek tollazata tökéletesen alkalmazkodott ehhez. Az őslénytani bizonyítékok azt mutatják. párzás idején. távoli déli táj jelképének tekintenek. testük legvégén helyezkednek el. amelyek alkalmazkodtak a hidegben való munkához. alacsony hőmérsékletű egységekként működnek. A bőrét takaró vékony szőrréteget minden évben levedli. így ki kell jönnie a vízből. amelyeket gyakran e fagyos. A pingvinek pompásan alkalmazkodtak az úszó életmódhoz: szárnyaik uszonyokká módosultak. és a kis Adelie-pingvin. Egyes pingvinfajok még ma is Dél-Afrika és DélAusztrália viszonylag melegebb vizeiben élnek. lábaikat pedig kormányzásra használják. mielőtt még elveszne a külvilágba. átadódik a hideg vénás vérnek. hiszen a levegőben a toll minden másnál pompásabb szigetelő. A tollazat a test nagyobb részét fedi. hogy csupasz lábszárukon és lábujjaikon keresztül elszivárog testük becses hője. ezért erre a célra a lehető legalkalmasabb helyen. Az Antarktisz jellegzetes madarai. hogy melegen tartsák magukat. Legtöbbjüknél mélyen lehúzódik a lábakra is. A madár lábai így gyakorlatilag független. A vért a lábukba szállító artéria azonban nem egyenesen fut le a lábujjaikhoz. Így az artériás vér melege. nem elég hatékony a szigetelése. Tollruhájuk tömött. hogy bár családjuk a déli féltekén ered. Ebből következik jellegzetes. a tollszárak tövénél. annak melegebb részein fejlődtek ki. amely egyike az . amelyik a láb alsó részéből a vért visszaszállítja. és egymás hegyén-hátán hemperegnek az iszaptócsákban. most viszont elfojtják ellentéteiket. ezért véredényei keresztülhatolnak vastag zsírrétegén.minden fóka közül a legvastagabb szalonnája. természetesen a pingvinek. a hímek még vadul küzdöttek egymással a parton. miközben a bőrük csúnya rongyokban hámlik le. mint bármely más madárnál. egyik fajuk pedig egyenesen az Egyenlítőn. Az úszás mindig jó szigetelést követel . csomókban apró pehelytollak is nőnek. Néhány hónappal korábban. Az új szőrzet növesztéséhez a bőrfelszín közelében bőséges vérellátásra van szüksége. a Galápagos-szigeteken.

ahol a hamu alatt jég van. és amikor a hullám visszahúzódik a sziklákról. a császárpingvinek már a tél kezdetén elkezdik ezt a folyamatot. mint a szamár. Ezek kistermetű állatok. az elolvad. hogy a pingvinek a déli óceánok vizeinek túlnyomó részét képesek voltak benépesíteni. . amely képes túlélni télen a kontinens szélsőséges hidegét. Amikor a fiókák kikelnek. az embernek alig érnek a térdéig. Az antarktiszi nyár néhány hete alatt a császárpingvin csibéi ezt nem képesek megvalósítani. hogy a vikunyához hasonlóan őket is a túlmelegedés veszélye fenyegeti. hogy összezúzódnak. még tömpe csőrére is tollat növeszt. és önállóan tudnak úszni és táplálkozni. Nagy mérete alighanem a hideghez való alkalmazkodás következménye. Amikor szükségesnek érzik. már teljesen kitollasodnak. Ez alatt a tollruha alatt még egy vastag zsírréteg is van. hogy kikeljenek és teljes méretükre nőjenek. amelyeket a hím költ ki. hogy tavasszal raknák le tojásaikat. fülsiketítő sivítozással veszekedve a kavicsokon. 14 millió kantáros pingvin fészkel. Olyan gyorsan nőnek. A legnagyobb pingvinfaj a császárpingvin: a felnőtt embernek a derekáig ér. és a melegebb nyári hónapokban nevelnék fel ivadékaikat. Amikor az antarktiszi nyár kezdetén kijönnek a szárazföldre. mert a császárpingvin az Antarktiszon él és szaporodik . Ahelyett. amely pontosan az ellenkezője a legtöbb más madárénak. amely a Déli-Sandwich-szigetek egyik kis vulkáni szigete. hogy növeljék a hősugárzó felületet. hogy olyan párzási menetrendet alakítottak ki. mint a gumilabda. A császárpingvinek ezt a nehézséget úgy hidalták át. nem tudnak önállóan táplálkozni. A hatékony szigetelésnek köszönhető. Néha megtörténik. így a legnagyobb és legsúlyosabb tengeri madár. Ezekbe a hevenyészetten kikapart fészkekbe a nőstény két tojást rak.Antarktiszon élő két pingvinfajnak. Zavodovski szigetén. hogy a pingvinpár egy olyan vízmosásban választja ki a fészkét. és 16 kilogrammot nyom. a pingvinek hőszigetelése így annyira bevált. ezt úgy hárítják el. Ám ezeknek a nagy csibéknek hosszú időre van szükségük ahhoz. hogy mire véget ér a kurta antarktiszi nyár. hogy felborzolják a tollaikat és eltartják az uszonyaikat a testüktől.vagy más kisebb termetű pingvinek. Amíg a pingvincsibék teljesen ki nem fejlődnek és ki nem alakul tengerjáró tollazatuk. ugyanakkor azonban nagy nehézségeket is okoz. sértetlenül. Testmérete ugyan kétségkívül a hővisszatartást segíti. Ilyenkor a hím testmelege felolvasztja a jeget. és egyes helyeken csillagászati számban élnek. a szülők felváltva etetik őket. és a továbbiakban meglehetősen riadtan üldögél a mély lyukba süllyedt tojásokon. Csakhogy rugalmasak. hogy az ember biztosra venné. amelyekkel ki akarják bélelni a fészküket. vadul. ahol a csupasz vulkáni hamuban egyszerű üregeket ásnak. a hatalmas hullámzás olyan erővel vágja őket a sziklákhoz. jókedvűen és peckesen gázolnak a szárazföld belseje felé.az egyetlen állatfaj. és csak 6 kilométer az átmérője. miközben a nőstény táplálék után jár. amikor könnyű élelmet találni.

A pár nem követel meghatározott territóriumot magának. Mihelyt a pár újra együtt van. kikel a fióka. a "kötény" alatt. se kő. de ez nagyon nagy. a hasi lebenye alatt. egyenesen. A nőstény csak egyetlen tojást tojik. fel kell emelnie. hogy visszaöklendezve megetethesse vele a frissen kikelt fiókát. néhány héttel a hosszú téli sötétség beállta előtt a felnőtt madarak a tenger jegén át a partra mennek. Nincs fölösleges energiája. amit szükségtelen mozdulatokra vagy haszontalan magamutogatásra pocsékolhatna. de már az udvarlás megpróbáltatásai során felhasznál belőle valamit.A nyarat azzal töltik. Mihelyt a tojás előbukkan. Mivel azonban most már igencsak benne járnak a télben. így a pingvineknek sok-sok mérföldnyi utat kell megtenniük. ahol legalább ő táplálkozni tud. Ő időközben alaposan meghízott. A hím ilyenkor. szinte hihetetlen módon. hogy elérjék a part közelében fekvő hagyományos költőhelyeiket. vastag hájréteg van a tollazata alatt. visszatér a nőstény. rendkívül pontosan időzítve. még elég táplálékot talál a begyében ahhoz. és igen gazdag szikanyagban. A kis jószág még nem képes saját testmelegét megtartani. és a párzási szertartás csúcspontjaként átveszi a nősténytől a tojást és a saját "köténye" alá dugdossa. Április és május sötét hónapok. Amikor nyáron megérkezik ide a tengerről. a nőstény megeteti a fiókáját visszaöklendezett. testsúlyának majd a felét az teszi ki. . Végül. ahol betakarja a hasáról lelógó tollas bőrredő. Nyár végére olyan kövérek lesznek. amivel határvonalat ki lehetne jelölni. ezért továbbra is apja lábán kuporog. A párja ilyenkor szinte azonnal odamegy hozzá. a hím pedig különben is jócskán eltéblábolhatott a jégen arról a helyről. Közben a párja csak áll. a begyében félig megemésztett hallal. ám szólongatva mégis megtalálja. amelyre emlékezhetne. most pedig további két hónapig ki kell tartania. és fészket sem készít. és olyan jó a kondíciójuk. amíg a nyílt vízhez ér. a pingvinek ilyenkor csak udvarolnak. amilyen csak lehet. és az egyre mélyülő sötétségben elindul a tengeri jégmező széle felé. ahol hagyta. A jégtakaró már jó messzire nyúlik a parttól. A fészeknek nincs határozott helye. Ezzel közvetlen feladatát el is végezte: a nőstény otthagyja. hogy jól belaknak a tengeren. Aztán. ezért a nősténynek esetleg 15-20 kilométert is meg kell tennie. hatvan nappal a tojás lerakása után. a becses tojást melegen tartva a lábán. aztán végül párzanak. és felismeri válaszát egyéni hangjáról. Ezt úgy oldja meg. amíg csak ki nem költi a tojást. aztán fölveszi a lába fejére. hátat fordítva a hófúvásoknak és a süvöltő szeleknek. hogy a többi költő hímekkel összebújva némi védelmet találjon a hideg ellen. különben megfagyna a jég tetején. hiszen a jégen nincs se növényzet. a jégmező széle még távolabb fekszik a szárazföldtől. hogy a csőrével a lábujjai felé taszigálja. Márciusban. legfeljebb odébb csoszog egy kicsit.

akkor lebukik a tengerbe. és nem tér vissza. A hetekig csak ácsorgó és éhező hím most már elmehet táplálékot keresni magának. A fiatalok összebújva gubbasztanak. Már igencsak ráfér a további táplálék. aztán friss hallal teli beggyel elindul a hosszú útra. esetleg már akkor sem ér vissza időben ahhoz. de a szülők ennek ellenére felismerik őket a hangjukról. csak az a hal. és belevetik magukat . . apró. az elpusztul. Valamikor. amikor ez a szárazföld Dél-Amerikával. meg anyjának egyes emésztőnedvei. Végül. A fiókának közben nem volt semmi más ennivalója. Szánalmasan lefogyott. vissza a fiókájához. Az ünnepi lakomához a felnőtt madarak is csatlakoznak. A szaporodási folyamat teli van veszélyekkel és nehézségekkel. végül aztán valamelyik már elég közel van ahhoz. hogy a fióka elérhesse. nagy sokára a horizont elkezd világosodni. hogy vizet érnek. Lecsoszognak a vízhez. Ha a nőstényt elkapja egy leopárdfóka. kitűnően úsznak. amit az apja hoz. ha valamelyik szülő csak egy-két napot késik. Ausztráliával és Új-Zélanddal együtt egy hatalmas szuperkontinens része volt. primitív emlősök és dinoszauruszok kövületei rejtőznek. Kőzeteiben páfrányok és erdei fák. Ha tíz közül négy megéri a felnőttkort. több mint 140 millió évvel ezelőtt mind éltek és virultak. és falni kezd. súlyának legalább az egyharmadát elveszítette. A nyílt vízhez vezető csatornák egyre közelebb kerülnek a költőhelyekhez. akkor a kicsi pingvin néhány napon belül éhenhal. az a császárpingvineknél már jó évnek számít. ha a halászat csak egy kicsit kevesebbet hoz. Többségük ténylegesen el is pusztul. de ha sikerül elérnie a jégmező szélét. Ha az időjárás csak egy csöppet rosszabb. Az Antarktisz nem volt mindig ennyire elhagyatott föld. mire anyja visszatér. a hőmérséklet egy leheletnyit emelkedik és a tengeri jégmezőn repedések jelennek meg. amely sokkal közelebb feküdt az Egyenlítőhöz és sokkal melegebb volt az éghajlata. szürke pihetollak borítják. Párja gondoskodására bízva a fiókát elindul a tenger felé.attól a pillanattól kezdve. mielőtt az egész ciklus újrakezdődik.Ez a családegyesítés kritikus pillanat. hogy ellássa fiókáját a sürgősen szükséges táplálékkal. A tél hátralevő heteiben a szülők felváltva mennek halászni és ennivalót hozni a kicsinyüknek. amit a nőstény hozott magával. Még mindig pelyhes. ezek bármelyike a fióka pusztulásához vezethet. hiszen alig két hónapjuk van zsírtartalékaik visszaszerzésére. Két hétig vakációzik. Ha csak egy vagy két napot késik.

Az Északi-sarkot ebben a távoli időszakban szintén szabadon cirkuláló víz borította. dél felé vándorolt. ha többször vissza is húzódott az összefüggő jégtakaró. Jégkorszak kezdődött. Abban az időben a déli sarkvidéket még tenger borította. mert a szárazföldek folyosóul szolgáltak. Lehet. nagy hatással volt az állati populációra. Mivel azonban az Antarktisz Ausztráliától elválva tovább sodródott délre. ott is maradt. hogy a Föld mintegy 3 millió évvel ezelőtt sokkal hidegebb bolygóvá vált. Az a tény. mivel a napsugarak hajlásszöge kicsi. . kivéve néhány kitüremkedő hegycsúcsot és egy-két part menti szárazföldi sávot. Ez a jégtakaró hatalmas kupolát alkot. Miközben az Antarktisz dél felé sodródott. Ma gyakorlatilag az egész kontinenst jég borítja. A szárazföldek helyzetében beállt változások hűtőhatását feltehetően tovább erősítették a napsugárzás erejének változásai. amelynek legmagasabb pontjai 4000 méterre emelkednek a tengerszint fölé. először Ausztráliához kapcsolódva. és saját súlyának nyomása alatt jéggé vált. és akkora területet borít el. az Antarktisz. hiszen a hó fehérsége az amúgy is gyönge napsugárzás 90 százalékát visszaverte. mint egész Nyugat-Európa.De amikor az óceáni lemezek mozgása elkezdte széthasítani a szuperkontinenst. hogy az Arktisz körül kontinensek gyűrűje helyezkedett el. Ha elolvadna. hogy befagyjon. a tengerek szintje világszerte 55 méterrel emelkedne. de Eurázsia. Annyi biztos. A szárazföldnek hamarosan túl hideggé kellett válnia a dinoszauruszok és a többi szárazföldi állat számára. Észak-Amerika és Grönland egyre szorosabb gyűrűt alkotva közeledtek feléje. és végül a Délisark fölött megállapodott. a helyzet megváltozott. Amikor télen lehullott a kontinensre a hó. amelyeken át a világ melegebb részeiről származó állatok előretörhettek a jég világa felé. hanem tengeri jég borítja.5 kilométer vastag. A jégtakaró egyes helyeken 4. hogy ez is akadályozta a tengeráramlások szabad folyását. hiszen a szárazföld természetesen nem melegedhetett fel úgy. és ezzel azt. az északi félteke kontinensei is megváltoztatták a helyzetüket. és benne rejlik a világ egész édesvízkészletének a 90 %-a. de "hidege" még mindig köztünk van. és vizének hidegnek kellett lennie. Így aztán a hó évről évre felgyülemlett. messze délre lenyúltak Európába. de a Föld melegebb vizeivel való cirkulációja alighanem megakadályozta. mint a körülötte áramló tengerek. és napjainkban az Északi-sarkot nem összefüggő szárazulat. mint például az angliai Midlands. a gleccserek szélesebbek lettek. Akárhogy is volt. Erősen különböző hellyé lett így az Antarktisztól. ezek a vizek maguk is befagynak. hogy a vizek újra felmelegedjenek. ami önmagában is tovább hűtötte a szárazföldet. még ha addig életben maradtak volna is.

a földön egyenes testtartással állnak. fehér testét lekushadva belenyomja a hóba. szinte láthatatlanul mozog. miközben jórészt úgy mozognak. ezért csak görcsös szárnycsapkodással tudnak a levegőbe emelkedni. Sok szempontból emlékeztetnek a pingvinekre. Ám pingvineknek. mivel ahelyett. Ám fő zsákmányállata mégis a fóka. mint a melegebb vidékeken élő rokonai. A fókák ugyanúgy tömegesen élnek az északi sarkvidéken. amelyeket hatalmas mellső mancsának egyetlen gyors legyintésével öl meg. Nyáron a délebbre eső vidékeken a jegesmedve esetleg bogyókat eszik és lemmingeket fog magának. így a víz számára gyakorlatilag átjárhatatlan. fehér állat a sarkkörtől délre. Amikor a jegesmedve becserkész egy fókát. ők . a hideg éghajlaton élő állathoz hasonlóan. a jegesmedve vadászterülete. de átváltozásuk még nem olyan teljes. illetve grizzlyvel áll rokonságban. a lummák. Ez a hatalmas. Az évnek egy rövid szakaszában valamennyien el is veszítik repülési képességüket. Repülő madarakból úszó madarakká váltak. Talpának legnagyobb részét is szőr borítja. hogy a legtöbb madárhoz hasonlóan fokozatosan vedlenék le szárnytollaikat. Eurázsiában és Észak-Amerikában élő barnamedvékkel. Egyik fajuk. Repülési képességüket nem veszítették el teljesen.Ezért míg a Déli-sark közelében nem él nagyobb állat. amelyek nagyon hasonlítanak hozzájuk : az alkafélék családjának tagjai. jóval nagyobb. Ha felfedez egy jégtáblán sütkérező fókát. mint a pingvineké. és amikor felbukkan az áldozat. elzárva a fóka menekülési útját a tenger felé. ami nemcsak a bőrét védi meg a lehűléstől. az Északi-sark az egyik legnagyobb termetű ragadozó. a grönlandi fóka párzás idején százezrével gyülekezik a jégtáblákon. Vannak azonban más madarak. és mindenekfelett valamennyien kitűnően úsznak a víz alatt. emellett bundájának szőre nagyon hosszú és erősen zsíros. a lundák és maguk az alkák. A párzási időszakban nagy telepeket alkotnak. mint az Antarktiszon. mint a pingvinek: csapkodnak a szárnyukkal és a lábukkal kormányoznak. Néha meg őrködik a jégen a fóka által lélegzőnyílásnak használt lyuk mellett. ami egy kicsit messzebb van. Rendkívül hatásos védelmet élvez a hideg ellen. lebukik a víz alá és a jégtábla szélén bukkan fel. Szárnyaik ma már nem túlságosan erősek. az antarktiszi táj jellemző madarainak nyomuk sincs. mancsának oldalirányú csapásával szétzúzza fejét a jégtábla szélén. túlnyomórészt fehérek és feketék. hanem jobb kapaszkodást is biztosít. mert sok más.

Nemcsak a jegesmedvék és a sarki rókák vadásznak ugyanis rájuk. . de nem állnak ki tömegesen a tengerpartokra vagy a jégtáblákra. Utána kimennek a tengerre és nagy csapatokban üldögélnek a hullámok közt a vízben ilyenkor hasonlítanak a legjobban a pingvinekre. kétségkívül a délről jött emlős ragadozók miatt.és nedvességveszteséget. egyesek szerint két walesi szóból származik. és mostanára testfelépítésük az emberek minden más csoportjánál jobban alkalmazkodott a szélsőségesen hideg körülményekhez. Valószínűbb. ahol a teljesen felöltözött eszkimó is ki van téve a hideg hatásának . Így hát amikor a déli félteke utazói hozzájuk nagyon hasonló. alakjuk a hőmegtartás szempontjából kedvező: köpcösek. Ez a név rajtaragadt a déli madarakon. Orrlyukaik keskenyebbek. és ezért erősen vadászták is.az arcon és a szemhéjakon. Még vastag zsírpárnákat is kifejlesztettek. A család egyik tagja. sőt. A legnagyobb közülük. A szó eredete máig vitatott. Utolsó példányát 1844-ben ölték meg egy Izland melletti kis szigeten. az óriás alka teljesen elveszítette a repülőképességét. és testfelületük a térfogatukhoz viszonyítva kicsiny. mint a legtöbb más emberfajtáé. nem tudott egykönnyen elmenekülni az ember elől. Bár nem különösebben nagy termetűek. először ő kapta ezt a nevet. pontosan azokon a helyeken. Végül aztán az óriás alkának nemcsak a neve tűnt el. fekete-fehér lévén. hogy az elnevezés a hájat jelentő latin szóból származik. A madárnak ugyan tényleg volt két fehér folt a fején. de Walesben soha nem élt. repülni nem tudó madarakat láttak. amelyek azt jelentették. mert ezek nem veszítették el a repülés képességét. amikor egyenesen állt. Az alkacsalád többi tagja életben maradt. őket is pingvineknek nevezték el. hanem az ember is. A sarkvidéken azonban még az eszkimók sem lennének képesek életben maradni. talán pontosan azért. de az északiakon nem. mert az óriás alkának pompás szigetelő zsírréteg volt a bőre alatt. Az eszkimók Észak-Ázsia földjéről az ősidőkben vándoroltak ide. Hozzáférhetetlen szirtfalakon és elszigetelt sziklahalmok tetején gyűlnek össze.mindet egyszerre veszítik el. hogy "fehérfejű". állítólag 85 centiméter magas volt. ha nem viselnének meleg állati szőrméket. hanem ő maga is : mivel nem tudott repülni. ami csökkenti a lélegzéssel járó hő. csakugyan nagyon hasonlított a pingvinre. Emellett.

áramfejlesztőit és műszálas szöveteit. amelyekből patakokban ömlik a megolvadt víz. amelyeket a hidegebb időszakokban az előrenyomuló jég maga előtt tolt. Az eszkimók hagyományosan hosszú utazásokra indultak a jégen. Grönlandon. Ezek évtizedekig hánykódhatnak az antarktiszi tengereken. ilyenkor az egyik hótömb helyére áttetsző jégdarabot tettek. tüzelőanyagait. Nyáron a tundrán a gyönge napsugárzás hatására talán felenged a talaj felszíne. Az Antarktiszról induló gleccserek a tengerbe érve tömör jéghátságot alkotnak. miközben kizárólag fókavadászatból éltek. és ezeket emelkedő csigavonalban egymásra tornyozták. két tunikát viselnek. zubbonyuk pedig rénszarvasbőrből és madarak bőréből készül. az Ellesmere-szigeten és a Spitzbergákon jégszirteket és jégszájadékokat alkot.Kesztyűjüket és csizmájukat fókabőrből készítik. Az Északi-sarkvidéken a jégtakaró sok helyen a szárazföldet borítja. szigonyaikkal. Ez az élet szinte elképzelhetetlen megpróbáltatásokkal járt. Ezeket olyan finom öltésekkel varrják össze. motoros szánjait és távcsöves. míg végül följebb sodródnak a melegebb vizekre. nadrágjuk jegesmedve bőréből. . Odabenn a tömör hóból padot építettek. az eszkimók is szakítottak kutyafogatú szánjaikkal.ez volt az iglu. magával hozva új anyagait. a belsőt a szőrével befelé. a külsőt a szőrével kifelé. hogy nem engedik át a vizet. ahol lassan elolvadnak. A jégmező szélétől délre száz meg száz kilométeren át puszta kavics. így levethették nehéz bőrruháikat. két nadrágot. Amikor letáboroztak. aztán visszavonulva hátra hagyott. de a felszín alatt körülbelül egyméternyire a talaj továbbra is olyan kemény és fagyott marad. az igluval és kézzel varrott szőrmeruházatukkal. amelyet szőrmékkel takartak le. Mostanára. amíg csak fölül össze nem épültek . amelyek közül egyeseknek az átmérője akár a 200 kilométert is elérheti. Ez időről időre hatalmas táblás jéghegyekké töredezik. Olajmécsessel világítottak. és félmeztelenül pihenhettek szőrmetakaróik alatt. és az égő olaj meg a saját testmelegük akár +15 fokra is fölmelegítette az iglu belsejét.és kősivatag terül el. amikor már a nyugati ember is megtelepedett a sarkvidéken. Néha még ablakot is készítettek rá. ez a tundra. messzehordó puskáit. hóból építettek maguknak menedéket: hosszú csontkéseikkel nagy hótömböket vágtak. Azoknak a szikláknak az összezúzott és szétszóródott törmelékéből áll. s ma már nem mennek olyan hosszú vadászutakra az északi sarkvidék jégmezőire.

vastag barna bundájuk. A hosszú téli hónapok alatt a földet hó borítja. Ha a talaj egy-egy foltját megtámadja a fagy és jéggé fagyasztja a benne lévő nedvességet. A föld alatt azonban. de mellettük ezernél több különböző virágos növényfaj is megél. Kifejlett példányai akár 5 méter hosszúak is lehetnek. és széleiket jó nagy kövek is szegélyezhetik. Így sokszög alakú formák (poligonok) képződnek a talajban. amelyek néha csak néhány centiméter szélesek. amelyek csak feleakkorák. ezeknek a sokszögeknek a közepén zöld foltok jelennek meg. hiszen ezek a hegységek már réges-rég megvoltak. fagynak kitett talajfolt alakul ki. Egyik sem éri el még egy kis bokor méretét sem. Az örökösen átfagyott réteg fölött a talajfelszín az évszakok változása szerint olvad ki vagy fagy meg. és ezek a halmok oldalirányban kitágulnak. a felszín közeli csapásaikon apró rágcsálók kocognak és legelészik a növényzetet . hanem hosszú sávokat hoz létre. mint egy tengerimalac. de néha 100 méter átmérőjűek is lehetnek. Ugyanez a folyamat a lejtőkön nem sokszögeket. hogy innen is származnak. ahol sokkal melegebb van. Másutt a rendszeres fagy és olvadás esetleg koncentrálja a talajvizet.lemmingek. mint a kisebbeket. míg a nagyobb kövek a perifériára tolódnak. Könnyen lehet. így azt felpuposítva akár több száz méteres talajpiramist hozhat létre. Mivel a középen lévő finomabb kavics alkalmasabb a növények megtelepedésére. A nagyobb részecskéket a fagy gyorsabban mozdítja el. így a finomabb kavicsok középen maradnak. de egyesek ennek ellenére fává nőnek. Amint az várható is. és a tundra talaja olyan lesz. Akadnak továbbá alacsony hangák. mint egy kis vulkáni kúpnak. de alig néhány centiméter magasak. mintha furcsa kerti parcellákra volna osztva (poligonális tundratalaj).mint az utolsó jégkorszak óta mindig. a tundrán mindenütt élnek zuzmók és mohák. a talaj mentén nő. mint odafönn. Ahol ugyanazon a környéken több ilyen. ez is rendkívül lassan növekszik. amikor az utolsó jégkorszak bekövetkezett és a tundra kialakult. hanem vízszintesen. Az összehúzódás és a tágulás a kavicsok furcsa alakzatait hozza létre. csak láva helyett jég van bennük. és olyan az alakjuk. Mint minden hideg éghajlaton élő növény. Észak-Amerika és Eurázsia hegyei közt is megtalálhatunk. kövérek és tömzsiek. és nagyon kevés állatot látni. ezt a tomboló szelek nem teszik lehetővé. ott a szélük esetleg összetalálkozik. amelyek nagy távolságokra szalagszerűen futnak lefelé a hegyoldalakon. akkor a kavicsok lapos kupolaként megemelkednek. Ezeket a piramisokat pingónak nevezik. A törpe fűz nem függőlegesen. . A tundra növényei közül sokat nagy magasságokban. Egy-egy néhány centiméter átmérőjű fatörzs évgyűrűinek tanúsága szerint akár több mint 400-500 éves is lehet. sásfélék és gyapotsás is.

Miután oltalmazó hótakarójuk elolvadt. A növények sietve virágba borulnak. A rovarok és a lemmingek. mélyen leás a hóba. más madarak : víztaposók. keresgélik a még össze nem rágcsált leveleket. és merev lábakkal toporzékolva megpróbálja kizavarni őket alagútjaikból.ez a havasi hódfajd. a lemmingek is megjelennek a szabadban. mint családjának másutt élő tagjai. Az állandóan fagyott talajréteg nem engedi. hogy egymás után nyitná ki barkáit és leveleit. A hermelin. hogy kivegyék részüket ebből a kurta lakomából. Majd olvadni kezd a hó. egyszerre bontja ki őket. hogy ahelyett. ahol esetleg bogyókat és fűzfaleveleket találhat . hogy ők is lerakhassák a petéiket. A télen pocsolyákban és tavakban szunynyadó rovarpeték ilyenkor kikelnek. Talán néhány fehér madár is bóklászik a védett völgyekben. nincs veszteni való idejük. Sarki nyulak kaparnak kétségbeesetten a hóban. A zöld vagy havasi éger annyira siet. és hamarosan fekete legyek és moszkitók hordái bújnak elő belőlük. így mocsarakat és tavakat formálva ott marad a felszínen. Aztán hirtelen megjön a tavasz. a levegő egy kicsit melegebb lesz. A Nap napról napra magasabbra emelkedik a horizonton. a hegyi. a zöld hajtások és a vízinövények mind pompás táplálékot jelentenek valamilyen élőlénynek. enyhébb körülményekre: a fagymentesség csak körülbelül nyolc hétig tart. hogy mohón lakmározzanak a sekély tavak dús növényzetéből. Időnként egy-egy fehér sarki róka kezd vadászni rájuk. az ég kissé kivilágosodik. hogy a víz elszivárogjon. .csak a legalkalmasabbak képesek életben maradni. Az állatok és a növények gyorsan reagálnak ezekre az új. ez a fehér ragadozó elég kicsiny ahhoz. hollók és hóbaglyok jönnek lemminget enni. Vadászsólymok. hogy saját alagútjaikban hajszolja a lemmingeket.és a kercerécék. Csapatokban jelennek meg a nyílfarkú. amelyre szükségük van ahhoz. a csörgő. A levegő fenyegető zümmögéssel telik meg. amikor rovarok milliói keresik a meleg emlősvért.pöttöm fülük és nagyon apró farkuk van. Ám nehéz itt az élet . Éhes vándorok érkeznek ilyenkor délről.

amikor visszatér a tél. biztonságban jár a hómentes tundrán. ivadékaikkal együtt. a fény elhalványul. 3. de hamarosan az összes madárlátogató útnak indul. hogy az ivadékok elég nagyok és elég erősek legyenek az utazáshoz. és hatalmas rénszarvascsordák kocognak fel északra a leveleket meg zuzmókat legelészni. megállás nélkül gyűjthetik számukra a táplálékot és etethetik őket. az eljövendő tojás. A Nap napról napra mélyebbre süllyed. Velük együtt érkeznek a rókák. délre fekvő hatalmas tűlevelű erdők fái között találnak menedéket a téli hóviharok elől. egyszer csak vége lesz a nyárnak. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. A róka. A záporok metsző havas esővé változnak. és a földre újra ráüti pecsétjét a fagy. a hermelin és a sarki nyúl. FEJEZET . a vadászok és az üldözöttek mind egyaránt álcázásra szorulnak. Nagyon gyorsan kell csinálniuk. Az idelátogató madarak szaporodni kezdenek.és csibelakomákra számítva. A tundra nyári látogatóinak többségéhez hasonlóan ők is a messze. javította és tördelte: a Webtigris. Aztán. hölgymenyétté változik. mindegyikükből barna jószág lesz. és megváltoztatták a színüket. a havasi hófajd. így a szülők egyfolytában.havasi partfutók és kőforgatók gyűjtögetik a rovarokat meg a lárvákat. ugyanilyen hirtelen. A hermelin a déli szemeknek ismerősebb állattá. Mostanára a fehér állatok. A rénszarvasok hosszú oszlopokba gyülekeznek. amelyek itt töltötték a telet. de most a napnak szinte mind a huszonnégy órájában világos van. és fiókáikat a gazdag rovartáplálékon nevelik fel. és fejüket lehajtva visszafelé kocognak az egyre fehérülő tundrán. amely feltűnés nélkül. már vedlettek. Elsőként a víztaposó madarak távoznak.

a másik irányban pedig a keskeny Bering-szoroson és Szibérián át nyílegyenesen egészen Skandináviáig. hogy nem tud hozzáférni az alatta lévő levelekhez és zuzmókhoz. De hosszú út áll előttük. Amikor már egyre sürgetőbb a menedékhez érni. fátlan földre máris hullik a hó. Így a rénszarvas patájának néhány csapásával. De aztán mégis folytatják útjukat dél felé. tehát újabb lehűléskor nem is tud jéggé fagyni. kábultak. de ez inkább akadályozza. Az az erdő. kitűnő állapotban vannak a nyári legelés után. mert a megolvadt víz éjszaka újra megfagy. a rénszarvascsordák naponta akár 60 kilométert is megtesznek. Bár még mindig rendkívül hideg van. és az időjárás egyfolytában romlik. A fák lassan szaporodnak és egyre nagyobbak lesznek. amelybe a rénszarvasok most behatoltak. Az északabbra fekvő tundrához képest itt jobbak a körülmények. mert valamivel több a . Velük haladnak borjaik is. védett mélyedésekben. egyenként vagy kis csoportokban álldogálnak a kis. és a föld felszínét egyes helyeken olyan vastag jégpáncél borítja. hanem puha és porszerű marad. Ki vannak merülve. veszedelmes szelektől. vagy orrával egy kicsit turkálva el tudja takarítani a havat. bátran lépést tartva szüleikkel. A kopár. a sűrű fák megóvják az állatokat a hideg. ahol csak szárazföld van: Alaszka csendes-óceáni partjaitól kelet felé Észak-Amerikán keresztül az Atlanti-óceán partjaiig.AZ ÉSZAKI ERDŐK Az alaszkai tundráról szeptemberben dél felé vándorló rénszarvascsordák kövérek. több mint 1000 kilométeres menetelés után. Itt már könnyebb a dolguk. s végül. és táplálékot is találnak. Teljes hossza egyik végétől a másikig mintegy 10000 kilométert tesz ki. a csorda a magas fák övezetén keresztülballagva eljut az igazi erdőbe. a világ legnagyobb faállománya. mintsem segíti a rénszarvast. Nappal a napfény még elég erős ahhoz. hogy elolvassza a havat. Végül aztán körülbelül egyheti kitartó trappolás után a csorda eléri az első fákat. Egyes helyeken 2000 kilométer széles szalagot alkotva végighúzódik az egész Földön. és hozzáfér az alatta lévő növényzethez. A sötét ágak alatt nem olvad meg a hó.

vagy elég erős leveleket hozzanak. amikor megfelelőek a fényviszonyok. amelyek fél évnél hosszabb ideig is ott maradhatnak.fény. A hőmérséklet 40 Celsius fokkal a fagypont alá is süllyedhet. A zöld növények levelein a mikroszkopikus méretű pórusok. Az Északi-sarkhoz közelebb fekvő területeken rövid a nyár. mint a napégette sivatagok növényeinek. nem elegendő ahhoz. Ez a rovátka nyugvó levegőréteget tart fenn közvetlenül a sztómák fölött. a hó nem egykönnyen tapad meg rajta. Viszonylag kevés sztómaa van rajta. ami megfagyhatna.ez pedig éppen elég ahhoz. A táplálékul szolgáló szén-dioxidot a levegőből a gázcserenyílásokon keresztül veszik fel. a víztől. A színe sötét. hogy a fák vastag törzset építhessenek fel. viaszos bevonata szinte a nullára csökkenti. az úgynevezett sztómák (vagy gázcserenyílások) bonyolítják le a gázok cseréjét és a párologtatást. a tűlevél hosszán végigfutó rovátka alján. ezért nagyon kevés vízpára diffundál belőlük. Bár a víz hó és jég formájában elborítja az erdőt. a tűlevél azonban jóval kevesebb vizet veszít. Emellett a levél többi felszínközeli sejtjének vízveszteségét a levél külső vastag. amelyek szabályos vonalakban vonulnak végig egy. amelyek ellenállhatnának a tél beállta előtti komoly fagyoknak. Anyagcsere-folyamatai következtében minden zöld növény óhatatlanul veszít némi vizet. ebben a szilárd alakban a növények nem tudnak hozzáférni. legjellegzetesebb levélforma a fenyők tűlevele. Más tekintetben azonban a körülmények még mindig szélsőségesen szigorúak. Bizonyos körülmények közt még ezek a vízvisszatartó eszközök sem elegendők. hogy egy fa fejlődhessen. hogy megfagyasztja a fák szöveteiben lévő folyadékot. A gázcsere folyamán némi vízgőz óhatatlanul veszendőbe megy. Az ilyen megpróbáltatásoknak leginkább ellenálló. így alig van benne folyadék. A földet a heves hóviharok több méteres hótorlaszokkal boríthatják. ezért a gyenge napfény legtöbb hőjét képes megkötni. az oxigén is. és ezek apró gödröcskék alján helyezkednek el. tehát nem tudja lehúzni a súlyával. és a hőmérséklet is 10 Celsius fokig vagy a fölé emelkedik . mint a legtöbb más levél. mint a tundra legalacsonyabb hőmérséklete. A rendkívüli hideg nem csak azzal fenyeget. Így aztán az északi erdők fáinak ugyanolyan szélsőséges aszályokat kell elviselniük. Mivel hosszú és vékony. hogy a talaj mélyen megfagy és a gyökerek vízellátása is megszűnik. hanem azzal is. így a fák magasra nőhetnek. hogy megfosztja őket egyik alapvető szükségletüktől. és ezeken a nyílásokon keresztül távozik anyagcseretermékük. a sztómák is lezáródnak. Nagyon kevés nedvet tartalmaz. Amikor pedig olyan nagy a hideg. . tehát a levelek minden párolgása katasztrofális következményekkel járna. Itt azonban rendszerint van évente legalább harminc olyan nap. alacsonyabbra.

Egyetlen fenyőfajhoz kapcsolódva nem kevesebb. magának a fának pedig nem kell becses energiáit évről évre a levelek újrafejlesztésére fordítani. Tűleveleiknek a zord klíma hatására kialakult jellege jelentős mértékben befolyásolja az egész körülöttük élő erdei közösséget. a növekedés évadjában néhányat itt-ott időről időre megújítva. A gyökereket különféle gombák fonalai és a fonalak alkotta hálók veszik körül. amelyekre szükségük van. A gombák a lehullott tűleveleket képesek lebontani olyan anyagokká. a jegenyefenyők és a ciprusok. zöld színtestük. hogy ennek fejében a gombák viszont kivonják a fák gyökereiből a cukrot és az egyéb szénhidrátokat. A fa levelei mindjárt a tavasz legkezdetén. és nem is olyan specifikus. amelyek nem szélsőségesen hidegek ugyan. mint 119 féle gombafajt találtak. Maguk a fák is csak a gombák segítségével képesek visszanyerni a lehullott tűlevelekkel elvesztett tápanyagokat. vastag ruganyos szőnyeget alkotva. és mintegy 300 millió évvel ezelőtt. amelynek tagjai magvaikat tobozokba rejtve hozzák létre. jóval a többi virágos növény előtt jelentek meg a Földön. felbomlatlanul ott maradnak az erdő talaján. amelyeket a fák tápanyagként újra hasznosítanak. a vörösfenyő minden ősszel elhullatja tűleveleit. de a gombák segítsége nélkül a tűlevelű fák sokkal lassabban növekednének. amely a zuzmókat létrehozza. a fatörzs körül terjesztik ki messze nyúló hálózatukat. de mivel nincs klorofilljuk. és a teljes inaktivitás állapotába kerül. hanem a földfelszín közelében. Mivel a tél folyamán nem kockáztathatja a nedvesség elvesztését. Köztük vannak az erdeifenyők és a lucfenyők. amikor a tűlevelek végül lehullanak. A tűlevelű fák gyökerei nem hatolnak mélyre. nem egykönnyen bomlanak el. sok-sok éven át épen. de a földjük nagyon száraz. A tűlevelek sajátosságai jelentős mértékben korlátozzák azoknak az állatfajoknak a . a hemlockfenyők és a cédrusok. Mivel a bennük lévő tápanyagokat nem szabadítja fel a bomlás. nem tudják azokat szintetizálni. Így aztán. Más területeken azonban a tűlevelek egész éven át hatékonyan és gazdaságosan működnek: tulajdonosaik akár hét évig is megtarthatják őket.A vörösfenyő olyan területeken hajt. A gombák és a tűlevelű fák közötti kapcsolat nem olyan bensőséges. készek a fotoszintézisre. Úgy látszik. s a hideg miatt a bakteriális tevékenység amúgy is igen lassú. Az örökzöld tűlevelű fák egy ősi csoportba tartoznak. Mivel a tűlevelek erősen viaszosak és gyantásak. mint a moszatok és a gombák társas viszonya. szőnyegük alatt a talaj szegény és savas marad. és egyetlen fán is hat-hétféle gomba élhet egy időben. mihelyt elegendő a fény. A társulás nem is nélkülözhetetlen. A levelek efféle megőrzése jelentős előnyökkel jár.

a vadászat során pontosan fel kell becsülni a hasznot és a veszteséget. hogy elegendő húshoz jussanak. ahogy az apró rágcsálók sem. ami lehetővé teszi. amelyet bármelyik fenyőerdő létrehoz. akár 30 centiméter hosszúra is megnő.két madár . Azoknak a ragadozóknak. akkor feladja az üldözést. amelyek képesek a tűlevelű erdőkben élni. hogy a madár kivájja és kiemelje a fehérjedús magot a toboz erős burkából. és a madár nemcsak ott helyben eszi meg őket.főleg a nyár folyamán szerzett zsírtartalékaikra támaszkodnak. Ettől a magvak kiszóródnak. őzek és jávorszarvasok . Az őz sokkal nagyobb. hanem gyakran el is raktározza nehezebb időkre a fák repedéseiben. A fenyőszajkó sokkal nagyobb madár. amelyeknek sikerült megvetni lábukat az erdő nyíltabb részein. amelyek még gyöngék és nedvdúsabbak. A viaszos. mint a levele. ahol annyira fontos az energiatakarékosság. tehát még a hosszú hajsza is megéri. amelyek ezekre a növényevőkre vadásznak. vastag bundájú macskaféle több mint 200 négyzetkilométeres körzetet is bejárhat.szintén magvakkal táplálkozik. Néhány madár ugyanis ki tudja szedni a magokat a tobozból. hanem kereszteződik. nagy erdőterületeket kell bebarangolniuk. Egy. vagy azokat a viszonylag ritka bokrokat legelik le. mert az valószínűleg több energiát emésztene fel.megeszi a tűleveleket. így a hiúz igen kitartóan üldözi.a rénszarvasok. mint amennyit a nyúl teste szolgáltatna. . ez a nagy testű. A rénszarvas hozzájuk sem hajlandó nyúlni. A pintyek családjába tartozó keresztcsőrű ezt a rendkívüli csőre segítségével tudja megoldani. gyantás tűlevelek azonban a rovarok kivételével a legtöbb élőlény számára gyakorlatilag ehetetlenek. lemmingek . megeszik a rajtuk növő mohákat és zuzmókat. nagyobb testű növényevői . Ezen a hideg vidéken. de némi pótlást azért szereznek maguknak: lehasogatják a fák kérgét. s a hóban turkálva keresi meg azokat. hogy az az óriási levéltermés. növényevő élőlények hatalmas seregének szolgálhat táplálékul. A keresztcsőrű nagyon szorgalmas : naponta akár ezer magot is összegyűjt. tavaszi hajtásokat. amelynek két csőrkávája nem ér össze a hegyénél. a folyópartokon vagy a tavak szélén. és egy 200 méteres cikcakkos vágtában nem sikerül elkapnia. pockok. hogy egyetlen csípésével szétzúzza a tobozokat.mókusok. A tűlevelű fák magja sokkal kedveltebb táplálék. és elég erős és nagy csőre van ahhoz. Azt hihetnénk. Néhány apró emlős .számát is. ezért sokkal értékesebb zsákmány. de ők is sokkal jobban szeretik a fiatal. Az erdő többi. A hiúz.például a siketfajd és a nagy pirók . Ha a hiúz hajszolni kezd egy sarki nyulat.

hogy a megpillantott állatok alapján meg tudja mondani. melyik kontinensen van. Segíthet. mint egy pulyka. és ha akkora. A tűlevelű erdők övezetében nagyon hasonló jellegű. ha meglátunk fönn az ágak közt egy fekete. De ha csak akkora. lecsüngő felső ajka fölött mélán bámul ránk. hosszú szőrű. mind a két kontinens összes erdőiben ott röpköd. nagy testű rőtvad. fagyos erdőkben kevés az állat. hogy azok között az állatok között. ahol sokkal hidegebb van. Amikor azonban eljön a tavasz. az északi erdők drámaian megváltoznak. bár a keresztcsőrű egyik faja keletről nyugatra szintén az egész erdőövezetben megtalálható. és így a rozsomák elkapja. ha hófúvásba szalad.ez utóbbi izmosabb és súlyosabb.A rozsomák. fekete szárnyai vannak. akkor valahol Eurázsiában vagyunk. A jávorszarvast másképpen nevezik Amerikában és Európában. botladozni kezd. míg az európai faj pettyes. de számára könnyebb a vadászat. madárfészkeket rabló állatot Európában nyusztnak. csaknem azonos fa. fajdszerű madarat fenyőtűket majszolni. A fenyőszajkónak például több különféle faja van. Más madarak egy kicsit többet segíthetnek a tájékozódásban. a lábán meleg tollcsizmát viselő nagy szakállas bagoly. mint a jól megtermett magashegyi állatoknak. így hosszú-hosszú szakaszokon esetleg semmiféle élőlény nyomaival nem találkozunk a hóban. a faj egy és ugyanaz: hatalmas agancsú. A kis. de a két állat gyakorlatilag megint csak azonos. és Észak-Amerikában vagyunk. a rozsomák pedig a menyétfélék családjának legnagyobb tagja. Európában rénszarvasnak hívják. ez a jókora ragadozó szintén vadászik az őzekre. akkor az egy lucfenyőfajd. A télen az erdőkben menedéket kereső kisebb rőtvadat Észak-Amerikában karibunak. mint ÉszakAmerikában. a jávorszarvas a legnagyobb testű rőtvad. amelyek a hó fölött élnek. nagyon jó természetismerőnek kellene lennie ahhoz. míg az őz. Nagy testük ugyanúgy segít nekik megőrizni a hőt. Ha az ember a tél közepén ejtőernyővel ereszkedne le ennek az erdősávnak valamelyik részén. De a néma. mint alatta. amely hosszú. Skandinávia és Szibéria között. mert gyorsan tud futni a hóréteg vékony kérgén. egyes fajok óriásai is megtalálhatók. mint egy csirke és a szemöldökén egy vörös csík húzódik végig. és fehér foltos. A siketfajd a legnagyobb a fajdfélék között. Az amerikainak szürke a teste. mert akkor az egy siketfajd. . áttöri ezt a kérget. A tűlevelű erdők leglátványosabb madara pedig. Nem meglepő. bár a nevük különböző. de csak éppen hogy.és állatfajokból álló életközösségek élnek. Amerikában nyestnek nevezik . A rozsomák ugyanúgy vadászik Skandináviában és Szibériában.

az nem jelenti azt. hogy ha egyet megtalálnak is. A fenyőaraszoló hernyójának fő ellenségei a madarak. amikor valamelyikük rájuk bukkan. A rügyeket egész télen át erős. A fenyőtűkben szunnyadó. fürtökben csünghetnek egyetlen ágon. amivel megakadályozzák. széthasadnak és lelökik téli burkukat. a rügyek külső felszínén lévő sejtek pedig egyfajta fagyálló folyadékot fejlesztettek ki magukban. hogy a dolgozók ellenségnek tekintik és megölik. ezenfelül pedig még egy elhalt szövetekből álló külső szigetelőréteg is burkolta őket. Ezenfelül a lárvák hozzátesznek a péphez egy olyan vegyületet is. hogy ugyanazon az ágon rögtön számos további példány is található.20 Celsius fokos hőmérsékletet is képes elviselni anélkül. amellyel megtámadhatnák a felderítőhangyát. amely a jelek szerint nagyon hasonlít ahhoz. tüstént úgy szétoszlanak az ágak közt. amelyek. Amikor a hernyók kikelnek. hanem arra figyelmezteti őket. ám van egy módszerük. hogy a hangya továbbadhassa felfedezésük hírét. ha a szerencsétlen felderítőnek sikerül visszajutnia a bolyba. Így ha a dolgozóhangyák történetesen rá is bukkannak a visszatérő felderítő szagnyomára. hogy csak nagy nehezen találja meg a hazafelé vezető utat. A fésűsfenyődarázs lárvái viszont nagy számban gyűlnek össze : ezrével. Ez ellen két nagyon különböző módon védekeznek. Amikor egy felderítőhangya rájuk bukkan. . Ez annyira megzavarja a hangyát. visszasiet a többiekhez. sem mérges fullánkjuk nincsen. falánk hernyóhadak nyomulnak elő és a fiatal fenyő tűleveleit lakmározzák. a szag nem a nyom követésére ösztönöz. olyan erősen sugározza magából ezt a veszélyre figyelmeztető jelet. Fő ragadozóik a hangyák. és szagnyomot hagy maga után. A lárvák keresésére a hangyák felderítőket küldenek ki. Végül. Így aztán a lárvák megússzák a fölfedeztetést. ezért sötétzöld és annyira hasonlít a fenyőtűk színére. amit a hangyák a veszély jelzésére bocsátanak ki.Ahogy a nappalok hosszabbodnak. vagy a szorgalmas szülők által előző nyáron a kéregbe fúrt lyukakba lerakott rovarpeték most kikelnek. hogy kerüljék el. rákenik ezt a pépet a hangya fejére és csápjaira. Most a rügyek robbanásszerűen életre kelnek. zárt burkolat védte az időjárás ellen. Öszszegyűjtik a megrágott fenyő tűleveleiből kicsurgó gyantát. A fésűsfenyődarázs lárváinak sem erős rágójuk. hogy megfagyna. megragadják a szaftos "falatot" és lecipelik őket a fa törzsén át a fészkükbe. A lepkék és hernyók maguk is zsákmányul szolgálnak más élőlényeknek. hogy rendkívül nehéz észrevenni. ha alkalmuk van rá. a tűlevelű fák rohamos növekedésre használják fel a fénytöbbletet. a nedvesség elvesztését gyantaréteg akadályozta meg. amit azután a dolgozó hangyák szakaszai követni tudnak egészen a lárvákig. amely . megrágják és elraktározzák belüknek egy speciális zsákjába. és zavartalanul rágcsálhatnak tovább.

sárga porukkal. Odalenn a földön a lemmingek és a pockok. hogy kevés mag marad. Ahogy a tavaszból nyár lesz. ami kicsírázhat. így populációjuk újra csökken. hogy a fáknak hosszabb időszakokon át tápanyagtartalékokat kell felhalmozniuk ahhoz. és eddig eltűntek a szem elől. amelyek a hó alatt töltötték a telet. A következő évben a lemmingek. és aztán hány ivadékot hoznak világra. A fák például minden harmadik vagy negyedik évben kivételes mennyiségű magot hoznak. most ott matatnak a fenyőtűk szőnyegén. hogy rekordtermést hozhassanak. Már párosodnak is: egy nőstény lemming egyetlen alomban akár tizenkettőt is fial. s ezt egyetlen évszakban akár még kétszer is megismétli. A virágok így megtermékenyülnek. A hímivarú virágok tőlük elkülönülten fejlődnek ki. Az első. a lehullott magvakon lakomázva. A száron kissé hátrébb ülő. talán az. A kivételesen bőséges termés évében viszont annyi magot hoznak. hogy ez a fák alkalmazkodásának a következménye. ám a nyár olyan rövid. hogy mindet összeszedje. Az is lehet. Ennek oka talán a nyári melegek különbözősége. az a rendelkezésükre álló táplálék mennyiségétől függ. további 20 nap múlva már szülnek. hogy betakarítsák a termést. amelyek már kinyitották fás pikkelyeiket és kiszórták magukból a magokat. előző éviek is csak most kezdenek megduzzadni és zöld tobozokat formálni. hogy sok ki tud közülük csírázni. a nyüzsgő hernyók. Hogy a kicsinyek milyen gyorsan érik el az ivarérettséget. jelentéktelen fürtöcskék. sőt még a második alomból született ivadékok még a tél beállta előtt maguk is párosodhatnak. A sarjadó tűlevelek. rendszerint a hajtások hegyéből nőnek ki. Így aztán hamarosan csak úgy nyüzsögnek az erdő talaján. a lemmingek és a pockok mind megannyi potenciális táplálékot jelentenek. hogy számos fajnak nincs ideje kifejleszteni a magvait : ezeknek meg kell várniuk a következő évet. miután már nem táplálkoznak ilyen jól. gyakran pirosak. Még hátrébb csüngnek a megbarnult hároméves tobozok. mielőtt még a lemmingpopuláció annyira megnőne. A normális években a lemmingek és a többi magevő állatok olyan nagy mennyiséget fogyasztanak. és olyan nagy mennyiségű virágport termelnek. . A virágok egy része nőivarú .ezek kis. hogy az erdő teli lesz szállongó. hiszen 19 napos korukban már ivarérettek. délről nagy rajokban jönnek a madarak. kisebb almokat szülnek. ezzel biztosítják magvaik fennmaradását.A fák virágba borulnak.

Más egyedeik otthon maradnak. mert nem találják meg azt az egyetlen táplálékot. Ahogy a klíma enyhébbé válik. és délre mennek. A nyárára északra látogató poszáták. Ekkor azonban a pockok populációja összeomlik. hanem széles. A lomboserdők fáin nem sötét színű tűleveleket. Hogy ez mennyire sikerül.Baglyok érkeznek. Most már a kószáló ember is sokkal könnyebben meg tudja állapítani. ami viszont befolyásolja a velük táplálkozó bagolypopulációkat is. kihasználva ezt a kurta bőséget a fészekrakásra és a fiókák fölnevelésére. a fenyőrigók és az egyéb rigófélék a hernyókon lakomázni. a poszáták és cinegék pedig a felnőtt rovarokat szedik össze. sőt kilenc tojást is tojnak. Ezekben az erdőségekben már nem a tűlevelűek az uralkodók. Ázsiában és Amerikában a délebbi. aztán katasztrofálisan lecsökken. amikor viszonylag kevés a pocok. amelyek a fán több szintben helyezkednek el. amikor bőségesen terem toboz. nyolc. melegebb területekről érkező jellegzetes madarai: Skandináviában a fenyőpinty és a szőlőrigó. Észak-Amerikában pedig a tucatnyi különféle fajhoz tartozó apró. kénytelenek délre költözni. először a nyírek lépnek a helyükre. Amikor aztán a következő évben elszaporodnak a pockok. hogy a délebbre fekvő. amikor a baglyok egy fészekaljban hét. ahol sokan közülük biztosan elpusztulnak. Azokban az években. kétségbeesetten kutatva táplálék után. hogy a helyben élő fajokkal együtt lecsapjanak a lemmingekre. és így egyre nagyobb fészekaljakat költenek ki. Csapatokban jönnek a szőlőrigók.tölgyek és bükk. ostyavékony lombleveleket találunk. . Végül aztán elkövetkezik egy olyan év. mert a nagy örökzöld erdőség minden egyes részének megvannak Európában. egy öt-hatéves időszakon át fokozatosan növekszik. a baglyok jobban tápláltak. az az évad bőségétől függ. több erőforrást tudnak tartalékolni a tojások előállítására. Hirtelen tömeges népvándorlás indul meg: a baglyok otthagyják az északi erdőket. mert a rendelkezésre álló táplálék mennyisége évről évre erősen változik. melyik kontinensen jár. sárga poszáták. Nemcsak a fenyőfák termékenysége változik nagymértékben. amelyek majdnem kizárólagosan velük táplálkoznak. amire szükségük van. a szakállas baglyok. aztán egyre változatosabb lombosfák . cinegék és rigók az egyes kontinenseken csak egy részét alkotják fajuk teljes populációjának. esetleg csak egy vagy két tojást raknak. és a nagy bagolypopulációknak az éhhalállal kell szembenézniük. enyhébb klímájú erdőkben neveljék fel fiókáikat. gesztenye. kőris és szil. de ha a következő évben gyönge a termés. A lemmingek és a pockok száma szintén évről évre erősen változó. Ezek a látogatók idefönn töltik a nyarat. A keresztcsőrűek hasonlóképpen gyorsan szaporodnak azokban az években.

mert ezeknek a mérsékelt éghajlatú vidékeknek a legnagyobb részén hullik annyi csapadék. gondosan lerágja a megkárosított szárakat vagy a részben megevett leveleket. így állítják elő azt a táplálékot. Megint mások az álcázásra hagyatkoznak : láthatatlanná teszik magukat. A fák azért nem teljesen védtelenek ezzel a rohammal szemben. Annyi biztos. gázcserenyílások. hiszen jelentős részét fölemészti a fa "bruttó termelésének". Ezért a fa nem készít ilyen elhárító anyagokat. ha nem magukat a rovarokat keressük. lédús. De amikor nagyobb inváziót indítanak ellene. mérges szőrökkel védik meg magukat. keressenek ízletesebb leveleket valahol másutt a fán. ugyanakkor. Ez nem öli meg közvetlenül a hernyókat. vagy az ágét. Mindenféle hernyó nyüzsög rajtuk. és a legkülönfélébb állatok táplálkoznak velük. hogy akkor van rá a legjobb esélyük. világoszöld levelek sokkal ízletesebbek. hogy másszanak odébb. amelyeket maguk mögött hagynak. ami olyan rossz ízű. mint a fenyőtűk. ez is igen költséges. amikor az éhes madarak nem láthatják őket. tüskés. minden fajnak megvan a maga kedvenc fafaja. amelyre törzsük vastagításához és ágaik kiterjesztéséhez szükségük van. amelyektől a madarak undorodnak. A levelek felszínén sűrűn helyezkednek el a sztómák. E folyamat során sztómáikon keresztül hallatlan mennyiségű nedvességet is elpárologtatnak. gyorsan csersavat állítanak elő azokban a leveleikben. amelyet egyébként konstruktív célokra. ahol ettek. például ágak és levelek építésére lehetne fordítani. vagy ha a rovarok csak kisebb támadásokat intéznek ellene. hanem a megcsonkított leveleket. hogy sok hernyó komoly és fáradságos munkával takarítja el maga mögött a hulladékot.Nagy felületű levéllemezeik így a lehető legtöbb napfény felfogására képesek. aminek az az eredménye. A jelek szerint a rájuk vadászó madarak is ezt az eljárást követik. a fa akár figyelmeztetheti is társait a fenyegető veszedelemre: különleges "küldönc" anyagokat bocsát ki. hogy a talajban nem áll be komolyabb vízhiány. Sokan éjjel táplálkoznak. hanem elmásznak egy távoli ágra. hogy táplálkozás után ne maradjanak annak a helynek a közelében. hogy a fára támadó hernyók száma jelentősen csökken. négyzetcentiméterenként akár 20000 is lehet. a levél színét veszik fel. Egy teljesen kifejlett tölgy egyetlen nyári napon tonnákban mérhető mennyiségű vizet veszít levelei felületéről. Eközben azonban leleplezik magukat a táplálékot kereső madarak előtt. A hasonlóság annyira tökéletes. hadd hulljanak le a földre. amelyen csüngenek. amelyeket az emberi orr nem . az olyasféle fák. ha nincs rá szükség. nehogy céltalanul megölessék magukat. hogy megtaláljuk őket. de arra készteti őket. Ha a hernyófertőzés nagyon súlyos. Mások napközben aktívak. hogy sok hernyó nem hajlandó megenni. Mint minden más védelmi rendszer. Ezek a széles lemezű. Leveleikben csersav képződik. A fák rajtuk keresztül nagy mennyiségű szén-dioxidhoz jutnak. amelyet pusztítanak. Mások vigyáznak. Ám ez a lomboserdők fái számára nem jelent problémát. amelyek támadás alatt állnak. mint a tölgy. élénk színeikkel közhírré teszik mérgező voltukat.

második és harmadik ujjuk előre. így a farok egészében támaszul szolgál. mint egy csákány. Amikor rovarra bukkannak. mint a többi harkályoknak. mielőtt még a hernyók elérnék. A madár nemcsak akkor kelti ezt a hangot.érzékel. Több száz ilyen lyukat fúr egy kiszemelt fába. és feszülten hallgatózva fülelik azokat a halk hangokat. és válaszul elkezd tannint előállítani a leveleiben. amelyek kényelmesen kéznél lévő. mert nem kúszik elég ügyesen a fatörzseken. kalapálni kezdenek a csőrükkel. A zöld küllő a fakéregben furkáló farontó bogarakkal táplálkozik. Nyelvük rendkívül.így vájják ki a kamrájukat. és a nyelvükkel kipiszkálják a zsákmányt. aztán mindegyikbe több makkot is beledug. hogy csinos lyukakat furkál a fatörzsekbe. Gyakran halott fákat választanak a fészekhez. Van viszont hosszú és ragadós nyelve. de emellett gyakran a földre is leszáll hangyákat keresni. Minden egyes fajtának megvan a maga sajátos dobszólója. hogy rovar mocorog a fakéregben rágott alagútjában. kétségkívül azért. aztán körülbelül harminc centiméternyire lefelé vésnek. . mint az élőt. mélyítik . amelyek elárulják. amikor táplálkozik vagy fészket váj magának. csőrüknek pedig olyan éles a hegye. így tekintélyes éléskamrát halmoz fel a télre. támaszt nyújtó farka. így sokkal könnyebb megmunkálni. egy hüvelyben helyezkedik el a koponyájukban. A harkályok erős csőrükkel fészküknek is lyukat vájnak a fa törzsében. A különféle harkályfajok különböző táplálékokra specializálódnak. mert a korhadó fa puhább. Egyes fajok nyelve olyan hosszú. vízszintes lyukat fúrnak belé. amelyek különösen jól alkalmazkodtak az erdei élethez. A harkály csőrének sebes csapásai által keltett doboló zaj egyike az erdő legjellegzetesebb hangjainak. de a másik fa igen. amiért más madarak énekelnek: hogy kinyilvánítsák territóriumuk birtokjogát és párt szerezzenek maguknak. Farktollaik rövidek. Először egy csinos. felnyitják a rovar folyosóját. A gyűjtőküllő arra használja fafúró ügyességét. amely körülöleli a szemüreget és a csőr felső részének tövénél végződik. Az ilyen fák kérgét emellett gyakran megfertőzik a farontó bogarak. bőséges táplálékot is nyújtanak. amelyet a hangyabolyba bedugva egyszerre 150 hangyát is ki tud emelni. mint a testük. A jól rezonáló fán ugyanabból az okból veri dobszólóját. amelyek átmérője pontosan megfelel a makkénak. száruk vastag és merev. Függőleges testtartásban kapaszkodnak a fatörzsön. amelynek jellegzetes a hossza és a kopogtatások közötti szünet időtartama. szinte hihetetlenül hosszú és tüske van a végén. A nyaktekercs még inkább a hangyákra van utalva. Lábuk úgy módosult. hogy meg tudjanak kapaszkodni a függőleges fatörzseken: első és negyedik ujjuk hátrafelé mutat. és nincs olyan merev. a harkályok. Van a madaraknak egy családja.

és számos apró. Ezzel megkezdődik az ősz. A fák most már felkészülnek a télre.A családnak egy másik specializáltabb tagja. A lomboserdők sok emlősének . A madár begyűjti a rovarokat. hogy felemésztik a nyár folyamán felhalmozott zsírtartalékaikat. Olyan fafajok élő példányait választja ki. és idejük nagy részét odúikban és lyukaikban töltik. hiszen nem kell magukhoz csábítaniuk rovarfutárokat. hogy a virágok még ugyanabban az évszakban kifejlesszék a magvaikat. A napok rövidülni kezdenek. itt elég hosszú a nyár ahhoz. és egész ágakat törne le. Ezért a fák elhullatják a leveleiket. az egereknek és mókusoknak. így afféle bonbont készít magának. Más állatok a fák módszerét követik az életfunkciók felfüggesztésével. szögletes lyukat fúr beléjük. A távolabbi északi nyárral ellentétben. pirossá válnak. A lezárásnál egy dugószerű sejtekből álló szalag jelenik meg. aztán összekeveri őket a fa nedvével. Azok a levélerek. biztosan tönkretenné őket a fagy. amelyek eddig a levélben szállították a nedveket. de becses nedvességet vesztenének a sztómákon keresztül való párolgás révén. a menyéteknek és a borzoknak . a nedvszívó harkály egészen más célból fúrja meg a fatörzseket.a cickányoknak és pockoknak. amelynek egyaránt nagy a cukor. a téli szelek rohama beléjük kapaszkodna. Végéhez közeledik a nyár. . hogy teljesen kirekesztenék a szelet. így a legtöbb fa a szélre bízza. amely a fafajoktól függően gyantás vagy édes.és a fehérjetartalma. a mogyoróbokrok a kemény héjú mogyorót. Az erdők se nem olyan sűrűek. figyelmeztetve a közelgő hidegre. Ha a vékony. Téli álmuk mélysége változó. hogy továbbvigyék a virágport. Ezért virágaik túlnyomórészt kicsinyek és nem feltűnőek. hogy a száraz levél leváljon az ágról. Ezzel a fotoszintézis hulladék termékei lelepleződnek: a levelek megbarnulnak. odavonzza a rovarokat. megjelennek a makkok. haloványabb téli napokon nem is működhetnének különösebben hatékonyan. A lyukakból kicsorduló nedv.erősen csökkentett étrenden kell átvészelniük a közeledő telet. se nem olyan magasak. a szár tövénél gátakat alakítanak ki. Duzzadnak hát a gesztenyék. Ezt úgy oldják meg. A kurtább. amelyekből bőségesen folyik ki a fa nedve. és hamarosan már a legenyhébb szél is elég ahhoz. és lezárják őket. aztán teljesen eltűnik. sőt. megsárgulnak. A feketemedvék könnyű álmot alszanak. Először kémiailag lebomlik bennük a klorofill (zöld színtest). Ahogy telnek-múlnak a meleg napok. a lomboserdők fái virágot hajtanak. hogy a várakozó nőivarú virágokra hordja virágporát. nedvdús levelek ott maradnának az ágakon. de emellett aktivitásukat is a minimumra csökkentik: kerülnek minden felesleges energiapocsékolást. a juharfák kéveszám hozzák szárnyas magvaikat.

Minden állat egyedül vet magának ágyat.Kora ősszel odút keresnek maguknak a sziklák közt. mormogó zsivajt a fagyos vadon látszólag teljesen üres foltján. hátsó lábát az orra mellé húzza. Miközben őkelme tovább szunyókál. Testhőmérséklete alig egy-két fokkal a fagypont fölé süllyed. Gyakran olyan búvóhelyet választanak. levelekkel teli mélyedésben egy kiugró sziklafal tövében vagy egy barlangban. és percenként nem huszonnyolcszor vesz lélegzetet. sőt hét hónapot is tölthetnek a vackukban. De ez a halálra emlékeztető szunnyadás nem tart szükségképpen egész télen. Az amerikai erdők déli részein négy hónapnál alig hosszabb ideig tart a visszavonultságuk. mint a kő. A kis állat összegömbölyödik. sünök és amerikai mormoták viszont olyan mély álomba hullanak. . Ebben az állapotban az életfolyamatok alig-alig működnek. télen ez az ütem percenként négy szívverésre lassul. nem nagyobbak egy patkánynál. A kisebb állatok. miközben vakon mocorognak a sötét vacokban. így életük nagyobbik felét szunyókálva töltik. így csak minimális követelményeket támasztanak az állat zsírtartalékaival szemben. Maga az anyamedve se nem eszik. hogy a medve gyorsan felébredjen. így az állat tapin. s időnként akkora zajt csapnak. Ahogy múlik a tél. hogy milyen hosszú és milyen kemény a tél. és megkeresik az emlőit. a bocsok befészkelik magukat a bundájába. hanem csak egyszer. tavaszig nem is fog. hogy arról is nehéz meggyőződni. amelyben már előzőleg is sokszor aludtak. Itt aztán. izmai megmerevednek. se nem székel. se nem vizel. mégis lehetővé teszi. körülbelül egyhónapos szunnyadozás után. ökölbe szorítja a mancsát. Morognak és nyüszítenek. a bocsok gyorsan nőnek. hanem a bundája alatt majdnem olyan kemény is. ha megzavarják. fejét a hasa alá. A téli álom alatt a medve szívverése lelassul. az attól függ. Ez értékes energiákat takarít meg. mint a kutyakölykök. hogy az ember akár több méterről is meghallja a furcsa. Hogy az anyamedve és a bocsok mennyi ideig maradnak a vadonban. a pelék. mint nyáron. és szorosan lehunyja a szemét. a nőstény medve megszüli a bocsait. Megérkezésüket szinte mintha észre se venné. de az északi részeken a medvék akár hat. Nyáron az amerikai mormota szíve körülbelül nyolcvanat ver percenként. és testhőmérséklete néhány fokkal lecsökken. rendszerint kettőt vagy hármat. mivel rendkívül kicsinyek. hogy egyáltalán élnek-e még.tásra nemcsak olyan hideg.

meglepetten veszi észre. vízhatlan a felszínük. Még meglepőbb. hogy az ellenkező irányú ösztönzésnek is ugyanez a hatása. Az olyan családokba tartozó fajok. és csak egyetlen további fokkal lehűtené. hogy a fákat nedveik elvesztésének veszélye fenyegeti. hogy ne nyeljen be túl sokat a Nap melegéből. Ezeken a vidékeken a fák számára a legtöbb megpróbáltatást hozó időszak nem a tél. hogy emiatt milyen meglepően kevés . és ilyenkor gyorsan beuzsonnáznak.magnólia. az állat esetleg felébred. hogy mentsék az életüket. ugróvillások és mindenekelőtt a földigiliszták . a talaj csak rövid időszakokra fagy meg. A fák ilyenkor kopaszok. És dús. visszatérnek a menedékükbe és visszafekszenek aludni.köpülgetnek az avarban. viaszos. és viszonylag kevés sztóma van rajtuk. amikor az időjárás olyan forró. Mihelyt a szélsőséges körülmények enyhülnek egy kicsit. elkeverik földdel. A nap forróbb időszakaiban sok levél lefelé csüng az ágakról. Így erős hideghullámok esetén az alvók fölébrednek és aktivizálják belső akkumulátoraikat. így munkához láthatnak a baktériumok és a gombák. itt egész éven át zöldellnek.bogarak és ezerlábúak. hanem a nyár. A még délebbi vidékeken nem kell ilyen szélsőségesen visszavonulni az aktív életmódtól. hiszen ha a fagy behatolna a menedékébe. hogy a fák leveleit megnyomorítaná a fagy. olajfa. akármilyen költséges is ez zsírtartalékaik szempontjából. humuszban gazdag talajjá alakítják. A fenyőtűknek ehhez még ilyen enyhe körülmények között is legalább kétszer annyi időre van szükségük. A lomblevelek lehullásuk után két éven belül szinte teljes egészükben elbomlanak. amelyek örökzöldek. a napsugarakkal párhuzamosan tartva a széles levéllemezt. akkor megfagyna és elpusztulna. szamócafa -. Bár hideg van. vagy az alvóhelyükön. gyakran csak a levéllemez alsó részén. A pelék és a mormoták fel is készülnek erre az eshetőségre : készleteket halmoznak fel dióból és más táplálékokból. így számos olyan lombleveles fafaj jelenik meg . Az erdő talaját elborító leveleik gyorsan felbomlanak. vagy annak a közelében.Ha az időjárás felmelegszik. Számos ilyen nagy lomblevelű örökzöldnek ezért rendszerint szárazak a levelei. Ha az ember leül alájuk. amelyek feljebb. északon elhullajtják a leveleiket. például a tölgyek. Más apró élőlények . A hideg soha nem olyan kemény.

A fiatal tölgyfacsemetéknek nincsenek ilyen védelmi eszközeik. a lombosfákkal szemben. A magasba tornyosuló hatalmas felhőkből nemcsak felhőszakadás erejű eső zuhog. ugyanilyen jól szolgálják őket a forró déli nyarakon.árnyékot adnak. így a fák szabadon kiterjeszthetik felfelé és kifelé tűlevelekkel borított ágaikat. hogy a lehető legtöbb fényt gyűjthessék. forró nyarak rendszeres. amelyek belecsapnak a magasabb fákba. Azok a jellemvonásaik. a főtűz már továbbsöpört. és esetleg letörje őket. erős zivatarokat hoznak. A tűlevelűek vízkonzerválási technikájukkal olyan vízáteresztő talajokon is képesek virulni. Amikor az avartól táplált lángok körülnyaldossák zsenge törzsét. a föld felé igyekezve cikcakkos rovátkát vájnak beléjük.vagy mandulafenyő. azokat vastagon körülveszik a tűlevelek. amelyek égnek ugyan. ami nem károsítja a rügyet. Itt ez a veszély nem fenyeget. Ha a lángok elérik a fiatal növény szárainak csúcsán lévő rügyeket. A villám gyakran meggyújtja a földet borító avart. megperzselődik. Sőt: a Dél egyes részein a fenyők a jó vízellátású és elég termékeny talajokon is megőrzik pozíciójukat. de viszonylag alacsony hőmérsékleten. nehogy nagyobb súly rakódjon rájuk. Ilyen helyeken egy további képességük révén maradnak fenn : ellen tudnak állni a tűznek. Alakjuk azonban itt délen egészen más. hanem hatalmas villámok is csapkodnak. És itt újra megjelennek a tűlevelűek. ágaik lefelé és a törzstől elfelé lejtettek. néha még ketté is hasítják őket. Az Egyesült Államok déli részén. A fenyők kérge lucskos. de nem ég. kiterjedten szétágazó ernyő. hogy a lombosfák fenn tudjanak maradni. és a hő nagy részét távol tartja a kéreg alatti érzékeny szövetektől. amelyek lehetővé tették számukra. gyakorlatilag . Így lett tipikus déli tűlevelű fa a lapos tetejű. Északon sok közülük piramis alakú volt. hogy a fagypont alatti hőmérsékleteken túléljék a víz hiányát. hogy könnyebben lecsússzon róluk a hó. Floridában és Georgiában a hosszú. Mire a tűlevelek elégnek. és a lángok gyorsan végigsöpörnek az egész erdőn. amelyek túl homokosak és szárazak ahhoz.

mint lomboserdőben. és szórja szét magvait. Rendszeres tüzek nélkül a lehullott levelek. tűzvihar alakul ki. Lehullatott gyantás tűleveleik. így feljavítják a talajt.ez megfigyelt tény . amelyek olyan nehezen bomlanak le. ami csak akkor nyílik fel. A füst azokat a gombákat is megöli. kitűnő gyújtóst jelentenek. arra a néhány percre. A lángok nemcsak kiírtják a velük versengő növényeket. beavatkozást jelent egy természetes rendszerbe és hosszú távon valószínűleg megváltoztatja az erdő jellegét: a dominánsan tűlevelű erdőből lomboserdő lesz. amíg a tűz továbbvonul. és néhány percen belül megölik a csemetét. gyorsan továbbhaladó tüzek nem okoznak sok bajt az állatoknak. ahol a lángok viszonylag alacsonyak. azokban a lyukakban keresnek menedéket. ágak és halott fatörzsek lassan gyűlnek a földön. a fiatal fenyők pedig életben maradnak. akkor ez a sok hulladék mind lángra gyullad. aztán kiválasztanak egy szakaszt. A madarak elrepülhetnek. Normális körülmények közt a gyakori. de jelentős mértékben előidézői is. amelybe a nyomasztó déli hőség elől szoktak bemenekülni. amikor intenzív hő éri. Ahogy a tűz méretei nőnek. tűzoltócsapatok fenntartása. Így a lombosfák elpusztulnak. a villám pedig valószínűbben okoz tüzet tűlevelű.nézik a tűz közeledő vonalát. Az efféle tűzvész egy-egy területen órákig tombolhat.egyszerűen megfőzik a vékony kéreg alatt növekvő sejteket. Ha sokévi tűzvédelem után végül mégis tüzet fog az erdő és nem lehet megfékezni. Az ilyen égést semmiféle fa nem éli túl. Az efféle erdők tűzvédelme. mint a csörgőkígyó vagy a gopher-teknős. a lángok üvöltve felcsapnak a fatörzsekre. a megfeketedett föld . és a fák koronája tűzgolyóként fellobban. az olyan földön élő állatok pedig. Egyes fenyőkön egyenesen olyan toboz terem. A fenyvesek nemcsak elviselik ezeket a körülményeket. egyenesen rátámadnak a védtelen rügyekre. és az erdő teljesen elpusztul. Ez azonban szintén nagy veszélyt rejt. A patkányok és nyulak . hanem felszabadítják a lehullott tűlevelekben rejlő tápanyagokat is. és elszántan keresztülfutnak a vékony forró vonalon a túlsó oldalra. A fenyők számára kifejezetten hasznos a tűz. amelyek esetleg megtámadhatnák a fákat. amelyet kátrányszerű gyanta borít. amelyek mindenféle kezdődő tüzet tüstént eloltanak.

ha egy rovar alagutat fúr beléjük. Ezeknek az erdőknek a jellegzetes harkálya. amely a levegőn megszilárdulva hegesíti a fa sebét és megakadályozza az értékes nedvek kicsorgását és a fertőzések behatolását. Ha északi unokatestvéreikhez hasonlóan ők is halott fák törzsébe vájnák fészekodúikat. Ám az élő fába lyukat vágni sokkal nehezebb. így nagy mennyiségű gyantát izzadnak ki. A vörös kokárdás harkály ennek a problémának is kidolgozta a megoldását. hanem élő tűlevelű fákba vési az odúját. ha alkalmuk van rá. Így aztán a vörös kokárdás harkály rendszerint viszonylag alacsonyan fészkel a törzsön. Ha az odút egyszer már elkészítette magának egy madár. mint a mókus. Egész sor lyukat fúr fészkének bejárata alá és fölé. vagy az erdész fejszéje beléjük vág. ami viszont azzal a kockázattal jár. gyorsan kiizzadnak magukból egy erős szagú folyadékot. Nagyon vastagnak kell lennie a törzsnek ahhoz. . Egyes odúk fészekként. Ha a szélvihar letöri egy-egy águkat. amelyekben nincs meg a harkály ácstehetsége. olyan emlősök.biztonságába. hogy más állatok kifosztják a fészkét. majd testét ívbe hajlítva elveszti a fogást. mint egy halott fatörzs már puhuló fáját kivájni. hogy nem halott. mások ülőkéül szolgálnak. Ezt a gyantát a törzs külső rétegeiben felfelé futó szállítónyalábok szállítják. különösen a fakúszó siklók. a fészekbe folyó gyanta lakhatatlanná tenné az odút gőzeivel és ragacsosságával. Így az odú igen értékes birtok. Ez azonban új problémákat okoz. A harkálynak ezért állandóan őrködnie kell. akkor akár évről évre is visszajárhat oda. Ezeket rendszeresen gondozza. és belevés a fatörzs belső rétegeibe. ami ragacsos függönyt formál az egész törzs köré. a vörös kokárdás harkály úgy kerüli el ezt a veszélyt. hirtelen megvonaglik és visszahőköl. mint a baglyok. amelyek rendszeresen felmásznak a fatörzsekre és kilopják fészkükből a fiatal fiókákat. és megfojtaná. amelyeket a nedvszívó harkály csinál. vagy olyan madarak. vagy egyenesen megégetné a fiókáikat. akkor a tűz könnyen belekaphatna a fatörzsbe. Ha a harkály az élő törzsnek ebbe a részébe vésné a fészekodúját. és lehullik a földre. szívesen elkobozzák. A déli erdők harkályai azonban ilyenkor csakugyan kutyaszorítóba kerülnek. A gyantában lévő vegyi anyagok a jelek szerint elviselhetetlenül ingerlik a sikló bőrét amikor egy fölfelé mászó sikló egy-egy ilyen foltba ütközik. A tűlevelű fák gyantájukkal óvják meg törzsüket és ágaikat a sérülésektől. hogy elférjen benne a harkály odúja. A harkálynak azonban van védelme az efféle rablók ellen. és sok más állat. nagyon hasonlókat azokhoz. Ezért a vörös kokárdás harkály egyenesen keresztülfúrja a törzsnek ezt a zónáját.

Az élet minden megjelenési formája nagyobb bőségben virul itt. és itt érik el fejlődésük legmagasabb fokát. Az északi részein élők el kell viseljék időnként a nappali világosság. és időnként nagyon zord körülményekkel. és szinte mindennap esik az életadó eső. Itt olyan vidékek terülnek el. amelynek tagjai mind közeli rokonságban állnak egymással. de az biztos. aztán később. az északi félteke valamennyi kontinensén végighúzódott. már ott van a Ráktérítő. ahol soha nincs fagy. Hogy ezek között a változó körülmények között megállhassák helyüket. mint bárhol másutt a világon. ahol majd minden nap napsütéses. máskor pedig az éjszakai sötétség hiányát.Ez a madár nyolc-tíz egyedből álló klánokban él. az év folyamán a szikkasztó napsütéssel dacolnak. Ezen a képzeletbeli vonalon túl a megfelelő évszakban a Nap egyenesen a fejünk fölött áll. a többiek. Az amerikai fenyőerdők alkotják annak a hatalmas erdősávnak a déli szélét. Ám közülük csak egyetlen pár költ. mielőtt az ember oly sokat kivágott volna belőle. néha talán még a fiókákat is segítenek táplálni. Nem egészen 1000 kilométernyire az Egyenlítő felé délre. Efféle vidék volt eredetileg a lombosfák otthona. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ . amely valamikor. A növényeknek és az állatoknak ezen a hatalmas területen mindenütt meg kell birkózniuk az egyetlen év során is erősen változó. Ám egyikük sem képes egész éven át. A délen élők előbb a zuhogó esők hideg napjaival. hogy felváltva dolgoznak új fészekodúkon. felváltva őrzik a foglalt fészekodút. folyamatosan teljes potenciális hatékonysággal működni. az állatok és a növények sajátos stratégiákat és struktúrákat fejlesztettek ki. itt még mindig ők dominálnak. rendszerint a fiatalabb madarak.

akkor válik nyilvánvalóvá. hogy hány különböző faj van közöttük. Az egyetlen változás a csapadékban van. Alighanem éppen ez a stabilitás az egyik oka a ma ott nyüzsgő élet szinte hihetetlen sokféleségének.de a forró. mint a pókok és az ikerszelvényesek. A dzsungel egyetlen hektárján gyakran több mint száz különböző fajhoz tartozó magas fát találunk. de ez sem jelentős . az évezredek során még a hegyeket is lekoptatják a gleccserek . Csak amikor virágba borulnak. valamint Dél-Amerikában. Szakszerűen trópusi erdőnek vagy örökzöld esőerdőnek nevezik őket. közismertebb nevük azonban a dzsungel.A Föld mai arculata Szkennelte. a dél-amerikai erdő egyetlen hektárján akár 40000 különböző ízeltlábú faj is élhet. A tavakat feltölti az iszap. mintha az evolúciós folyamatok.esősről valamivel még esősebbé válik. amelyek ebben a stabil környezetben megszakítás . A messzebb. És ez a gazdagság nem korlátozódik a növényekre: az Amazonas dzsungeleiben több mint 1000 madárfaj él. javította és tördelte: a Webtigris. Mivel közel van az Egyenlítőhöz. a rovarfajok száma pedig szinte megszámlálhatatlan. Panamában entomológusok egyetlen fafajról csak bogárból több mint 950 különböző fajt gyűjtöttek össze. a dzsungelhez képest az óceánon kívül minden más környezet csak időleges fázisok sorának tűnik. mint azt egyforma. sima törzsük és szinte azonos. 4. párás dzsungel évmilliók óta ott van az Egyenlítő körüli vidékeken. meleg és nedvesség. Úgy tűnik. Panamától az Amazonas medencéjén át Brazília déli részéig. a síkságok néhány évszázad alatt elsivatagosodnak. A nagy erdei fák sokkal változatosabbak. lándzsa formájú leveleik sugallnák. és évtizedeken belül mocsarakká változnak. FEJEZET A DZSUNGELEK Sehol a Földön nincs több fény. északra fekvő erdőségekhez viszonyítva ebben a térségben a körülmények jószerivel állandóak. DélkeletÁzsiában és a Csendes-óceán nyugati szigetein. A számok elképesztőek. mint Nyugat-Afrikában. a napsugárzás mennyisége és a napok hossza egész éven át szinte állandó. A tudósok becslése szerint a többi olyan kis gerinctelenekkel együtt. Mint hogy ez olyan hosszú ideje így van. Ennek következtében a világon a legsűrűbb és legdúsabb növényzet ezeket a vidékeket borítja.

amelyek egész nap. aki elhatározta. mintha egy toronyház sötét. az mindenki számára nyilvánvaló. de különösen egész éjjel visszhangoznak az ágak közt. elszigetelt fa áll. ami több puszta árnyéknál. Itt-ott. nyakát fölfelé meresztgetve figyel. Ide felérni olyan. közvetlen vizsgálata. hogy másszon fel a kiválasztott fákra. Ha egy ornitológus távcsővel a szeme előtt. Amikor lassú és kimerítő kapaszkodás után felérünk egy magas ágra. odáig vetemedtek. jó 10 méternyire a többiek fölé magasodva egy-egy óriás. Hogy ott fönn nyüzsgő élet van. tépje le szárastul a virágokat. mint a trópusi erdő többi fái. amely olyan erős. míg végül egyetlen kötelünk lesz. A dél- . akiket elképesztett a hatalmas. amíg följebb emeljük a másikat. hogy összeállítja a lehető legteljesebb katalógust a borneói dzsungel fáiról. kötelet erősítünk egy magasan fölöttünk lévő másik ágra. fémből készült kézifogantyút.nélkül sok-sok millió éven át működtek. Most már végre a lombkoronaszintre jutottunk. Ezeket fölfelé lehet csúsztatni. valamelyik legfelső ághoz erősítve. kapaszkodót kapcsolunk rá. mint holmi óriásira nőtt karfiol. mert fönn a magasban a szél szabadon átjárja koronájukat. ha az ágak résén keresztül meglát valamit. két. aztán. aztán ezen is felmászunk. amely egészen a legutóbbi időkig jószerivel elérhetetlen volt számunkra. hogy az ember súlyának többszörösét is elbírja. Először is fel kell juttatni egy vékony zsinórt egy magas ágra: vagy fel kell dobni. amelyek minden kis ökológiai "fülkébe" jól be tudnak illeszkedni. hogy puskával lődözték le az ágakat. De. és ekkor lassan. hogy visszacsússzanak. Körülöttünk a levelek határtalan mezeje terül el. Ezzel végre megkezdődhetett a trópusi erdő lombkoronaszintjének rendszeres. és dobja le őket a földre. Aztán néhány évvel ezelőtt valaki bevezette a dzsungelbe azt a kötélmászó. levegőtlen lépcsőházából kilépnénk a tetőre. vagy nyílvesszőre kell kötni és fellőni. hogy pontosan melyik lény milyen zajt csap. hogy azonosítani tudják a fát. hogy súlyunkat addig az egyik kengyelre helyezzük. Ezek a kiemelkedő fák egészen más körülmények között élnek. A nyirkos félhomály helyébe hirtelen friss levegő és napfény lép. de képtelenek voltak megvizsgálni az odafönn nyíló virágokat. már akkor szerencséje van. már csak a csattanások és berregések. az üvöltések és a sikolyok. a talajtól 30-50 méter magasan lévő lombkoronát. amikor már biztonságosan rá van kötve. Gyakorlatilag soha nem vizsgálták meg közelről a levelek alkotta. Mindkét fogantyúra rákötünk egy-egy hálós kengyelt. A botanikusok. Ehhez aztán hozzákötjük az ujjnyi vastag mászókötelet. beletesszük a lábunkat. a trillák és a krákogások miatt is. A módszer egyszerű.technikát. amelyet eredetileg az alpinisták fejlesztettek ki. Ezeknek az élőlényeknek a többsége azonban a trópusi erdők azon részén élnek. göcsörtös. betanított egy majmot. pillérszerű fatörzsek egyformasága. Ki is használják ezt: a széllel hordatják szét mind a virágporukat. olyan specializált szervezeteket hoztak volna létre. centiméterenként fel tudunk kúszni a kötélen úgy. mind a magvaikat. A zsineget visszahúzva felhúzzuk a kötelet az ágra. azt gyakran csak találgatni lehet. dimbes-dombos. Egy kutató. de egy kis fogasléc nem engedi.

egy óriás sasnak a kedvenc fészkelőhelyei. Valamennyiüknek nagy bóbitája. A magasan kiemelkedő fák ezt a veszélyt azzal hárítják el. amely táplálkozásában majdnem egy teljes éven át szüleire van utalva. A leveleket azonban e veszély ellen csillogó viaszréteg védi. amelyeknek sokkal kisebb a felülete. megfosztanák őket a számukra szükséges napfénytől és eltömnék a gázcserenyílásokat. és lecsüngenek a gallyakról. A trópusi erdő legfelső szintje. Ágakból. gallyakból óriási dobogókat építenek maguknak. beléjük kap a szél és nagy távolságokra hordja el őket. maga a lombkoronaszint. mielőtt eltűnnének a lombok között. A környezet itt a növényi élet számára olyan kedvező. A legfelső réteg kivételével az egész lombozat nagyrészt szélvédett. . hogy keskeny leveleket hoznak. Minden egyes levél pontosan olyan szögben áll. Ezenkívül majd minden levél hegyén egy "csöpögtető" van: apró.Délkelet-Ázsiában a majomevő sas. Sok levél nyele különleges csuklószerkezettel kapcsolódik a szárhoz. amelyek bevonják az ágak kérgét. és könyörtelenül üldözi az ágak közt bujkáló és ugráló majmokat. és ezeket évről évre újra elfoglalják. E hatalmas fák koronái a dzsungel legvadabb madarának. mivel leveleiből a nedvesség elpárologtatását meggyorsítja. hogy bőségesen tenyésznek mohák és moszatok. A szél azonban hátrányokkal is jár. Afrikában a koronás sas. de végül mégis lecsap valamelyikre. és küszködő áldozatát visszaviszi a fészkébe. a sascsalád pedig szétszedi és darabonként megeszi. így levegője meleg és párás. Mindnyájan vadul és nagy sebességgel vadásznak a lombkoronák sűrűjében. hogy egy-egy zivatar után a víz ne álljon meg rajta. Ezek a madarak nagyon hasonlítanak egymáshoz. mint a bogáncs pihéi. az árnyékban hajtó leveleiknek. Minden erdőnek megvan a maga faja . Megfoszthatja a fát egyik létfontosságú készletétől. csőrhöz hasonló tüske. Délkelet-ázsiai és afrikai megfelelői szárnyakkal szerelik fel a magvaikat. amelyek úgy lebegnek a levegőben. vagy akár a saját alsó ágaikon. Ez biztosítja. amelyeken át lélegzenek. így amikor pörögve lehullanak. és mérföldeken át beterítik a fa körül az egész erdőt. hogy maximális mennyiségű fényt gyűjthessen össze. ami repülés közben kitűnő manőverező készséget biztosít. mintegy 6 méter vastag folytonos zöld levélréteg. Dél-Amerikában a hárpia. mint a lombkorona leveleinek. Ha ezek a leveleken nőnének. A hárpia valamivel nagyobb a másutt élő összes többi sasnál. amelyeken a gyökérszerű fonalak csak nagyon nehezen tudnák megvetni a lábukat. hanem végigfolyjon a felszínén és gyorsan lecsapolódjon. viszonylag rövid szárnya és hosszú farka van. A majomtetem aztán napokig ott marad. Ebben a fészekben rendszerint egyetlen fiókát nevelnek fel. hogy elcsavarodva követhesse a Nap mindennapos keletről nyugatra haladó pályáját.amerikai kapok (vagy selyemgyapot) hatalmas mennyiségű pelyhes magot hoz. széles. amely képessé teszi arra. A majmok pánikszerűen menekülnek előle.

Bámészkodnak és vadásznak. a nagyobb gyümölcsök . Ezek nagyobbak. édes húsba burkolja a magjait. Minden egyes fajnak megvan a maga menetrendje és időzítése. gazdag és változatos állatközösség él. A virágzási periódusok szintén változatosak. azt még ma sem tudjuk. amit szembetűnő szirmokkal reklámozott nektárjukkal oldanak meg. Ázsiában és Afrikában a nektármadarakra . A fügét fönn az ágak közt eszik meg.Így a víz a levél felső oldalát jól lemossa. a darazsak és az erős szárnyú. méghozzá némi szerencsével kissé eltávolodva attól a helytől. amikor kifejlődnek a magvak. így továbbításukhoz jókora élőlényekre van szükség. Ezért az állatok közül küldöncöket kell magukhoz csalogatni. és mást nem is igen esznek. így az állatok gyümölcsevésre specializálódtak. hogy a gyümölccsel együtt észrevétlenül a magot is lenyeljék. hiszen körülöttük szinte áll a levegő. míg a sápadt.Dél-Amerikában a kolibrikre. lopnak és rabolnak.csupa olyan állatot tehát. Mások ezt egyedileg választott időszakonként teszik.az avokádó. amelynek hatására a fák egyszerre mind lehullatnák a leveleiket. hogy valaha is elhagynák ezt a lombsátrat. A madarak és az emlősök vándorló bandákat alkotnak. így az állat emésztőcsatornájának teljes hosszán áthaladva sértetlenül kerül elő az ürülékkel. a kenyérfa és a durián termése . ezért nincs semmiféle olyan nyilvánvaló éghajlati tényező sem. amelyek a nektárral táplálkozó madarakra . mint más földrajzi szélességeken. mint a virágporszemcsék. Egyesek hathónaponként hullatják el a leveleiket. mint ahogy ezt is kell tenniük. De ez nem jelenti azt. valahol egész évben mindig lehet gyümölcsöt találni. ami ezt a virágzást kiváltja. mert ilyenkor a faj összes egyedei a trópusi erdő nagy területén egy időben virágoznak. ahol a talajlakó állatok eszik meg őket. Mivel a sok különböző fa különböző időben hoz gyümölcsöt. amelyek elég nagyok ahhoz. részletekben hajtják végre. amelyben semmiféle logikát nem lehet felfedezni . az otromba bogarak. hogy az összes fa folyamatosan hullatja le és növeszti újra a leveleit az egész év során. majdnem mind pirosak. amelyek csak évtizedenként egyszer virágoznak. A többi közül messze kiemelkedő óriás fák virágaival ellentétben a lombkoronaszintben nyíló virágok nem bízhatják beporzásukat a szélre.bízzák a megtermékenyítésüket. A lombkoronaszint zöld világában. Sok fa ezért leveses. szaporodnak és elpusztulnak . ha kölcsönösen meg akarják termékenyíteni egymást. Hasonló szállítási problémák merülnek fel. Megint mások ugyanezt az év folyamán szakaszosan. ami vonzza a majmokat és a szarvcsőrű madarakat. a tukánokat és a repülőkutyákat (gyümölcsevő denevérek) . de hogy mi az az ösztönzés. dögszagú virágokat rendszerint a denevérek látogatják. de szárazon hagyja. magasan a föld felett. ahol elfogyasztották. Azok a virágok. amelyek egyik fáról a másikra . egyszerre mindig csak egy-egy ágon. ragyogó színekben pompázó pillangók. Mindezekben az esetekben a magnak kemény és erős burka van. Ez a folyamat megint csak nem véletlenszerű. Vannak egyes kivételes fák.például évről évre tizenkét hónap és huszonegy nap után. Így sokat meg is termékenyítenek a rovarok. A dzsungelben nincsenek jól körülhatárolt évszakok.anélkül. és még ennél is szélsőségesebb és rejtélyesebb módon változnak.pedig lepottyannak a földre. itt vagy ott.

Ázsiában a karcsúmajmok és Afrikában a kacskakezű majom.a legszélső. ez a halvány szőrű. hogy a ráhulló eső könnyen lefolyjon róla. specializált bélszakaszaik fejlődtek ki. hanem a gyümölcsöt is. emberszabású majom. és szinte kizárólag a Cecropia leveleivel táplálkozik. Az ide-oda kúszó papagájok fejjel lefelé. bőrszárnyaikat zörgetve és csapkodva. amelyek le-lecsapnak a lombokon át. Vadászok is élnek odafönn. Borneóban. ízületekkel ellátott támaszokból merev. amikor egy-egy fán éppen beérik a gyümölcs. vagy egy nőstény a kölykével. amikor a fügefákon megérik a gyümölcs. a másik lábuk karmaival ragadják meg a gyümölcsöt. ha kedvükre való. s aztán. a . Ázsiában a ködfoltos párduc. mihelyt a gyümölcs beérik.Amerikában a bőgőmajmok. vörös. amelyek cellulózt tartalmazó levelekkel táplálkoznak. amelyben mindaddig elfér az étel.legvékonyabb ágakon pedig. lassan és méltóságteljesen mozog az ágakon. Majmok szökdécselnek az ágak közt. egy lábon lógva. a szarvcsőrű madarak és a tukánok egyenként csípik le hosszú csőrükkel. primitív éjszakai emlős. be tudják cserkészni és el tudják kapni a mókust. fán élő macskafélék is vannak . kimeríthetetlen levélkészletre specializálták. Más élőlények táplálkozásukat a hatalmas. egyszerre mindig csak egyik lábát emeli fel. de a kétujjú lajhár igazi lombkoronalakó. csak úgy nyüzsögnek rajtuk az állatok. tökéletesen érett-e már. ahol a súlyosabb állatok nehezen tudnának mozogni. Néhány majomfaj étrendjében fontos része van a leveleknek. Ennek következtében a legtöbb levélevő állat nagy testű. A cellulózt azonban nem könnyű megemészteni. A lombkorona életét így akkor a legérdemesebb megfigyelni. Karmai szabályos horgokká váltak. így a fán rendszerint csak vagy egy hím található. így azoknak az állatoknak. végtagjai pedig rugalmas. és óriás repülőkutyák telepszenek le az ágakra. A nagy sasok mellett. hogy megőrizhessék repülőképességüket. hiszen a madaraknak minimális szinten kell tartaniuk a súlyukat ahhoz. betömjék a szájukba. nagy gyomorra van szükségük. csak le kell ülni és várni. A háromujjú lajhár inkább az alacsonyabb fákon él. Ezeknek különlegesen hosszú. Az ágak közt függeszkedve él. és nagyon kevés közöttük a madár. az orángután természeténél fogva magányos állat. A lakoma a nap végével sem szűnik meg: éjszaka új vendégek érkeznek. csontos akasztókká alakultak át. hogy fel tudják dolgozni az elfogyasztott leveleket ilyenek Dél. majd a levegőbe feldobva. szájukat kitátva kapják el.Dél-Amerikában a tigrismacska. hogy elkapjanak egy majmot vagy madarat.költöznek. és nemcsak a legkülönfélébb leveleket eszi. amíg le nem bomlik. Még a szőre is fordítva nő. Kinn. gyümölcsevő madarak libegnek rikoltozva. tágra nyitott szemű. egyenként megszaglásznak minden fügét. Mindkét fajta pompás tornász és famászó. illetve a hasa közepétől a gerince felé bodorodik. mint más állatoké: a bokájától a válla felé. Talán előkerül rejtekhelyéről a lóri is. A lombkorona levélzetét faló állatok közt minden bizonnyal a dél-amerikai lajhár a legfurcsább. A gibbonok viszont családostul bukkannak fel. A nagy. amint fejjel lefelé lóg. hogy az illatáról megállapítsák.

tekintetét valamelyik levél vízzel teli medencéjére szögezve. esés közben mindig el tudnak kapni egyik mancsukkal egy ágat. kicsiny vagy nagyobb territóriumot alakítanak ki maguknak. a család vagy akár egy csoport védelmez a fajtársak behatolása ellen. A bőgőmajmok reggel és este kórusban "énekelnek" : hol emelkedő. olyan fülhasogatóan és olyan makacsul. Amikor kivirulnak. tiszta fehér színű énekesmadár egész nap a fa tetején ül. aztán elindul egy broméliához. Ágról ágra ugrálnak. A fák leveleik alátámasztására állványzatot növesztenek vastag. Hangjelzéseket sokkal könnyebb küldeni. majd elpusztulnak. ezért a lombkorona állatai adják ki a leghangosabb állati hangokat. A lombkorona lakói közül sokan saját. Reflexeik olyan gyorsak. hogy az ember könnyen azt hinné. amelyek a talajon olyan jól beváltak. Mikor odaér. hogy kelyhet alkotnak. és széleik olyan szorosan összekapaszkodnak. Amikor az ebihalak kikelnek. itt fáradságos dolog volna alkalmazni és fönntartani. hogy a moszkitók és más . a nőstény kivárja. Az Amazonas erdőségeiben a harangozómadár. amelyen már nagyobb növények is megélnek. amíg egyenként a hátára másznak. abban bizakodva. és megmenekülnek.majmokat és a madarakat. amelyben megmarad a víz. A páfrányok és mohák levegőben lebegő apró spórái gyakran beszorulnak a kéreg repedéseibe. A hím és nőstény gibbonok duetteznek. Erre a parányi tóra ragyogó színekben pompázó békák gyülekeznek. Leveleik rozettaformában nőnek. ám nem a romantikus regényekben oly gyakori hatalmas szörnyetegek. Petéiket nem a vízbe rakják le. a nedvességet pedig a nyirkos levegőben himbálódzó gyökerekkel gyűjti össze. A broméliaféléknek szintén megvan a maguk kis lakóközössége. az ebihalak átficánkolhatnak a maguk különbejáratú akváriumába. hátsó lábukon függeszkednek és villámgyorsan fel tudnak szaladni a fatörzseken. hogy még ha le is zuhannak.nak. maradványaik egyfajta komposztot alkot. amelyek optimistán vonaglanak egy nagy ágon. erős ágaikból. amelyet az egyed. hogy arra vetődjön egy ember. Az apró békák többféle faja is így viselkedik. amely az ágon összegyűlt levélkomposztból veszi fel a táplálékot. a rigónál alig nagyobb. egyébként sem túl hatásosak a gubancos ágak között. lesve. néha csak gallyvastagságú hüllők. így aztán a korosodó fákat hatalmas páfrányok. hol mélyülő kísérteties jajgatásuk percekig tart egyfolytában. a szagjeleket pedig. A magamutogatás nem látszik messzire a sűrű lombok között. óvatosan odahátrál. hívogató hangzuhatagaik olyan tökéletes összhangban vannak. amelyet ők tartanak el. hanem rendszerint egy levélre. gondosan megszemléli. egyetlen énekest hall. és ott kisarjadnak. hanem sokkal kisebb. Élnek itt továbbá kígyók is. Ha nem látja benne az élet semmiféle jelét. amelyek békákat és fészkelő madarakat keresnek. és sokkal messzebbre eljutnak. orchideák és broméliák láncolata lepi el. ezeket azonban más növények is használják. és egy kalapáccsal csépelt törött üllő hangját utánozza. és mikor a feneke a vízhez ér. hogy kétségbeesésbe hajszolja az utazókat.

hogy üres. amelyekkel facsemetéket keresnek. mint a broméliák. aztán a hálókengyelben állva lecsusszanhatunk. mint amennyit a levegőben eddig találtak. és szabadon csüngünk a semmiben . A fák ágain élő növények nem mind csak afféle "vadkempingezők". ahol beássák magukat. csak liánok és gyökerek és felettünk a lombkorona fáinak . és kezdenek több vizet és táplálékot felszívni. Koronájuk most már erőteljesen burjánzik. amíg csak végül ki nem fejlődnek a lábaik és nem kezdenek önálló életet élni. és a lombkoronában elfoglalt helyén maga vette át a parancsnokságot. és a támaszon kívül semmi mást nem vesz el a fától. De a lián gyökerei a talajban maradnak. míg csak együtt föl nem érnek a lombkoronába. miután a füge magja kicsírázott a faágon. mint a hajó árbócát a kötelek. a fojtogató fügék és a broméliák lógó gyökerei olyan füzérrel veszik körül a fát. hanem addig nőnek lefelé. amelyik még ennél is bonyolultabb módon gondoskodik utódainak táplálékáról. maga is ott himbálódzik közöttük. a kötél futását. amíg csak el nem érik a talajt. és körülölelik gazdanövényük törzsét. A kevésbé veszélyes liánok is felkúsznak a lombkoronát alkotó fákra. és enni kezdi a "sárgáját" (szikanyagot). ezt a derékszíjunkra erősítjük.rovarok is lerakják petéiket a broméliába. hogy már árnyékba borítja a szállásul szolgáló fát. Ezek a földön kezdik életüket apró bokrokként. magával viszi fölfelé a liánt is. Így aztán a liánok. A törzs elkorhad. azaz a sebességét kézzel szabályozva. A fafojtó füge magvai gyakran kicsíráznak az ágakon. de számos tapogatót nyújtanak ki. de gyökereik nem himbálódznak feltűnés nélkül a levegőben. Aztán a füge lassan egyre inkább eluralkodik. vagy vízszintesen terjeszkednek még lógó gyökereikkel. Lemászni nem nehéz. teljesen elzárja a napfényt a gazdanövénytől. így gondoskodni fognak a fejlődő ebihalak táplálékáról.nincs más körülöttünk. aztán ahogy a csemete növekszik. Az ebihal gyorsan keresztülharapja a pete kocsonyás burkát. Az ág mentén további gyökereket növesztenek. A nőstény hat-nyolc hétig látja így el ivadékait. de a törzset körülvevő fügegyökerek addigra már olyan vastagok és olyan erősek. Egy nyolcas alakú fémgyűrűn áthúzunk egy kötélhurkot. Körülbelül 60 méteres siklás után már kikerülünk a lombozat ágai közül. A fafojtófüge tehát megfosztotta trónjától gazdanövényét. belekapaszkodnak. Vannak baljósabb lakóik is. Ha az ember felmászik a lombsátorba. Ám van egy békafaj. Ha találnak egyet. Ennek következtében leveleik odafönn az ágon elkezdenek erőteljesebben növekedni. mint a broméliákéi. bár az embernek ehhez jól kell tudnia csomókat kötni. és az elhal. rácsos hengert alkotva megállnak a saját lábukon. és körülbelül egy évszázad múltán. és minden egyes ebihal mellé lerak a vízbe egy megtermékenyítetlen petét. és olyan sűrű lombozatot hoz létre. A nőstény hetenként egyszer-kétszer meglátogatja ivadékait.

amelyen aztán felvágtatnak. mintha kormányként működne. így lelassítják siklásukat. Egyesek. aztán az egyik hirtelen. Amikor az egyik elindul. Rendszerint egy második is követi. mert párosan élnek. amikor előbújik egy faodúból. ahogy a makk helyezkedik el a héjában. Siklóhártyája nem borítja be az egész testét. Borneóban különösen sokféle van belőlük. hogy már nehezére esik az ágak közt egyik fáról a másikra átmenni. amelyiknek alul-fölül dús. felfelé lendülnek. A lajhárok. váratlanul leugrik. akárcsak mi. Sokan itt is fészkelnek.óriás. mint egy normann katedrális oszlopai. Az orángután felnőttkorára néha olyan nagyra nő. a szarvcsőrű madarak és a tukánok az odvas fák üregeit használják. a föld és a lombtenger között állatok közlekednek. de van egy különlegesen nagy fajuk. amelyet meghosszabbodott bordacsontjai merevítenek ki. mint valami rakéta. amelybe egyetlen apró tojásuk olyan pontosan beilleszkedik. amelyek nem tudnak ugyan csapkodni a szárnyukkal. ám ennek ellenére nagyon hozzáértő pilóták : vitorlázórepülők. és 30-40 méternyit vitorláznak valamelyik szomszédos fatörzs felé. bozontos farka úgy nyúlik ki mögötte. Ám ebben a légtérben is igencsak van forgalom. lassan vackolódnak lefelé. amely a csuklójától a bokájáig ér. Amikor közelednek hozzá. a trogon kamrát váj a fahangyák gömb alakú fészkébe. A levegőben nemcsak madarak repülhetnek el mellettünk. amelyik úgy szökell liánról liánra. Egy-két percig csak körbejárják a fatörzset. Sok madár inkább a lombkorona alatt repül az erdő egyik részéről a másikra. és egyben fejjel felfelé tudnak kikötni a fatörzsön. a fán fészkelő sarlósfecskék kéregdarabokat és tollakat ragasztanak össze a nyálukkal. s ezért nem "motoros" repülők. köteleket használnak. Legvalószínűbben késő délután láthatjuk. A fatörzseken és az ágak közt rohangáló mókusok biztonságosan kapaszkodnak a fakéregbe tűhegyes karmaikkal. valószínűleg a társa is követi. miközben szőrös lebernyegük úgy lebeg körülöttük. aztán felmászik egy másik liánon. amelyek meglepő módon mindig a földön. Hosszú. ez csak egy mindkét oldalán kiálló bőrlebeny. és közben kiterjeszti nagy bőrköpenyét. és olyan kevés hely marad mellette. Van egy kis gyík is. mint egy túl. . ezért gyakran leereszkedik a földre. és rendszerint ugyanazon a helyen teszik le az ürüléküket. hogy ebben az ürességben a fönti zöld mennyezet és a talaj közt nem sok látnivaló akad. amelyek olyan simán és tömören emelkednek a magasba. ág nélküli törzsei. hogy ne tegye ki magát az odafönn őrjáratot tartó sasok támadásának.méretezett felöltő. Azt hihetnénk. vörösesbarna bundája van. Az arapapagájok. Mókusok rohangásznak a liánokon. mint a mókusé. Vannak más állatok is. Irigylésre méltó könnyedséggel kapaszkodik. útban a trágyadombjukhoz. és kicsiny toldalékot építenek belőle egy vízszintes ág oldalára. ágról ágra.

Normális körülmények közt semmi jelét nem árulja el repülőtudományának. hogy villámsebesen végigsiklik egy ágon.Normális körülmények közt a lebenyeket behúzza a teste mellé. földet érve kemény és rugalmatlan "dzsungeltalajt" érzünk a lábunk alatt. Szüntelenül munkálkodnak a baktériumok és a penészgombák. ezek a körülmények erősen felgyorsítják a lebomlási folyamatokat.zseken.ciós ügyességgel mászik fára. a szapora gombák szétterí.amelynek teljesítményét sokáig csak a felfedezők túlcsigázott fantáziájának tulajdonították. Ennek következtében megnő a testének a légellenállása. és felütik csipkeszoknyás. aztán elrugaszkodik róla.a vitorlázókígyó. és egy alsóbb emeletet alkot: néhány alacsonyabb fa. Ők ehhez azt a lábujjaik közötti hártyát használják. amely a béka szabványos úszófelszereléséhez tartozik. agresszív magamuto. úgy jut át egy másikra. Villámsebesen kapaszkodik fel a függőleges fatör. amelyek különlegesen alkalmazkodtak a trópusi erdő aljának halovány fényéhez. mert bár elborítják az elpusztult levelek és a fentről lehullott egyéb rothadó vegetáció. keresztirányú pikkelyeinek szélével megragadja a kéreg felszínét. és a pangó levegő teli van nedvességgel. Miután fölért a fára. a terület birtokosa tüstént a levegőbe veti magát.és gömb formájú. de arannyal és vörössel pettyezett kék-zöld pikkelyei rendkívül mutatósak. gyakorlatilag mind a négy lába apró ejtőernyővé válik. le nem kotródik az ágról. ugyanakkor egész hosszában egy sor S betű alakú gyűrűbe húzza. ernyő. azok szétterülnek és kiterjesztik a lebenyeket. Ha az ember tovább siklik lefelé a kötelén. Ha egy másik gyík odatolakszik. s ezért nem is hitték el . így egy-egy ugrással tekintélyes távolságokra tud siklani. amelyek a lombkoronát alkotó fák magjaiból keltek ki. Ekkor aztán dühös. legalábbis bizonyos mértékig. és sokkal messzebbre siklik. A levegőben ellapítva a testét kiszélesíti és szalagszerűvé alakítja. meg tudja határozni.tik fonalaikat az avarban. hogy hová ereszkedjék le. se nem olyan sűrű. Ezek a kis állatok rendkívül féltékenyen őrzik az ágak közt a saját territóriumukat. mint amennyire egyszerű eséssel eljutna. Talán mind között a legkülönlegesebb sikló állat . ezzel szemben szenzá.gatás kezdődik: addig öltögeti ellenfelére az álla alatti háromszögletű bőrlebenyt. egyik fától a másikig. és leszáll a vetélytársa közvetlen közelébe. A jelek szerint még arra is képes. Nagy a hőség. lapos vagy hegyes . Néhány béka is rákapott a vitorlázásra. ez a talajréteg meglepöen vékony. így amikor szétterpeszti őket. így. Amikor ezeken is túljutva végre visszaérünk a talajra. hogy vonaglásával evezzen egy kicsit és irányt változtasson a levegőben. mint a lombkorona. Ez se nem olyan vastag. széles. Ez egy kicsiny. vékonyka hüllő. megint elérkezik egy levélréteghez. és el nem vitorlázik. A repülőbéka lábujjai meghosszabbodtak. de amikor előrehúzza a bordáit. köztük a pálmafák leveleiből áll. és gyűrűit oldalvást nyomva megtámaszkodik a kúszónövényeken vagy a kéreg bármiféle rücskén. valamint azokból a vékonyka csemetefákból. amíg csak a betolakodó végül el nem szégyelli magát.

félhomályos világ ez. amelyek növekedésének első szakaszaiban ellátják a palántát. A mérsékelt övi lomboserdőhöz szokott szem számára teljesen váratlan módon egyes fáknak egyenesen a törzséből sarjadnak ki egész virágcsokrok. az európai erdőkben egy tölgyfalevél körülbelül egy éven belül eltűnik. hat héten belül teljesen elpusztul. Ez. Azok a növények azonban. amelyek 4-5 méterrel a talaj felett erednek és a törzstől számítva a földön is ugyanilyen távolságra nyúlnak ki. Egy-két virág a trópusi erdő talaján nyílik. hogy itt egy mag kielégítően növekedhessen. ha a fa nem akarja elveszíteni ezeket a becses anyagokat. nem a talajból táplálkoznak. hogy ezek a virágok mind halottak . Ezt a fák a talajfelszín közelében növekvő hajszálgyökereik vastag szőnyegével oldják meg. deszkaszerű támfalakat fejleszt a törzse oldalából. A fagyos északi erdőkben akár hét évbe is beletelik. és világos a színe. mivel a talajból nagyon keveset lehet kivonni. Az efféle virágzás előnyei közvetve talán a talaj terméketlenségéhez kapcsolódnak. de amikor odaérünk. néhány méternyire a földtől. Ez a sekély gyökérrendszer nem sok stabilitást ad a hatalmas fáknak.a fák lombozatáról hullottak le. Sok fa ezért tápanyagokkal jól megrakott dióféleségeket terem. A naponta lezúduló esők hamarosan belemossák őket a patakokba és folyókba. Az ilyen nagy magvak könnyebben nőnek a törzsön. Az ágyúgolyófa még inkább kedvében jár látogatóinak: speciális nyúlványt növeszt a virágai fölé. Így soha nem találunk itt olyan nagy. Sok ilyen virág denevéreket lát vendégül. hanem a fákból .termőtesteiket. valamint a talaj tápanyagszegénysége gyakorlatilag lehetetlenné teszi. ám a trópusi erdő fáinak levele miután földet ért. így hát. akkor gyorsan vissza kell szereznie őket. amelyek vetekedhetnének a tavaszi angol erdők harangvirágaival. Az ily módon felszabaduló tápanyagok és ásványok azonban nem sokáig maradnak egy helyben. Azért néhány virág még itt is nyílik. színes szőnyegeket. hogy éjjel is könnyen rá lehessen találni. hogy itt bőségesen növekedjenek a talajlakó növények. A zöld lombkoronára eső fénynek még 5 százaléka sem szűrődik le ide. Néha látunk ugyan magunk előtt egy-egy színes foltot. A bomlás rendkívül sebesen megy végbe. amelyeken hajtanak. mint a lombkorona ágainak végén lévő gallyakon. amellett itt lenn szabadon állnak. amíg a fenyőtű elrothad. így a beporzó állatok könnyen rájuk bukkannak. szüleinek kell ellátnia tápanyagokkal. Ahhoz. Sok fa ezért pótlólagos támaszokat alakít ki magának: óriási. Halvány. rájövünk. amelyen a nektárt szürcsölgető denevérek függeszkedhetnek.

amelyek riadtan elvágtatnának az ember elől. Maga a növény élete legnagyobb részében csak egy rostnövény. és a legyek beporozzák a virágot. amikor föld alatti szívószervén duzzanatok kezdenek kialakulni. és kemény burkuk van. Emberi orr számára ez a szag visszataszító. zsiráfokkal rokon állat. mert kevés az elérhető levél. ahol sokkal több a fény. levelekkel táplálkozó csordákkal. élősködők. Egyikük. Valószínűleg a dzsungelben kóborló nagy állatok lába viszi tovább őket. Túlnyomórészt láthatatlanul dolgoznak a kidőlt fatörzsekben. hogy aztán a lyukaikba meneküljenek. az elpusztult leveleken táplálkozva semmiféle nagy állat nem élhet meg. Dél-Amerikában pedig a tapír táplálkozik hasonló módon. A trópusi erdő talaján. a felszíni réteg alatt. de a világbajnok virágot egy Szumátrán élő faj hozza. a talaj felszíne fölé.szívják el a tápanyagokat. Nincsenek antilopcsordák. amivel táplálkoznak. a Rafflesia. Ilyen állatokból azonban a trópusi erdőben nem sok akad. de ezek az állatfajok mind kis egyedszámban és nagyon szétszórtan élnek. és táplálékukat kis darabonként fészkükbe hurcolják. levelei nincsenek. sűrű vegetáció. de az ember időnként találkozhat egy-egy oszlopukkal. pörsenések borítják. Virágának egy méter az átmérője. amely egy kúszónövény gyökerének szövevénye között nő. hogy további kúszónövényeken élősködjenek. nem néznek föl majszolgató. amelyben a rothadás bűzét árasztó nagy. A dzsungelben sehol nem találkozunk olyan nagy. Sok különféle bogár rágcsál magának utat mind kifejlett. A kifejlődő magok aprók. Legnépesebbek és legelterjedtebbek a termeszek. hogyan szállítódnak tovább. és közvetlenül a földön helyezkedik el. az okapi. hogy a Raflesia csírázó magja beléhatoljon. de rajokban vonzza magához a legyeket. amelyek az alsó szint szegényes levélzetét majszolgatják. s így lehetővé válik. akárcsak a rothadó hús. paraziták. amelyek szüntelenül ott munkálkodnak az avarban. amilyenek a Föld szinte minden más vidékén élnek. mind lárva alakban a bomladozó gallyak és a korhadó faanyag között. amint húszas vagy harmincas sorokban menetelnek . de ezt jelentősen kiegészíti számukra a folyópartok közelében a dús. Egyszerűen félelmetes ! Gesztenyebarna szirmai vastagok és bőrszerűek. ami aztán esetleg megsérti egy lián földre boruló szárát. szúrós sörték meredeznek. Csak akkor válik láthatóvá. Afrikában egy ősi. Szumátrán él néhány kis termetű erdőlakó elefánt és a még náluk is ritkább orrszarvú. Senki nem tudja biztosan. Ám a kisebbek közül igen sokan megélnek. A trópusi erdő legelésző állatai odafönn élnek a lombkoronaszint élő levelei közt. a világ legnagyobb virágát fejleszti. és egy hatalmas kelyhet vesznek körül. Több fajuk él DélkeletÁzsiában. pánikba eső nyulak. akár egy sor káposzta. amelyek végül kirobbannak.

Amikor a takarmánygyűjtő munkások visszaérkeznek a fészekbe. ugyanakkor fehérjére is szert tesznek. hanem jelentős számban megemésztik magukat az egysejtűeket is. A termeszek nemcsak fölszívják a Flagelláták életfolyamatainak ezt a melléktermékét. a felnőtt rovarok végbélnyílását nyalogatva tüstént ellátják magukat ezekkel az értékes egysejtűekkel. amelyek képesek a rothadó növényzetet élő szövetté alakítani. és százszámra gyűjtik össze a rovarokat. hosszú pofájukból kinyújtják ostorszerű nyelvüket. egymásba fonódó fonalaiból szövetet formálva. Menetük száz meg száz méteres folyamatos szalagot alkot. Egyes hangyafajok szinte kizárólag abból élnek. miközben az oszlop makacsul tovább masírozik. levéltörmelékből álló kicsiny rakományukat különleges kamrákban rakják le. amelyből a növényi sejtek fala fölépül. nélkülözhetetlen hozományként mindig magukkal viszik ennek a gombának a spóráit. kulcsfontosságú láncszemet alkotnak az élőlények közötti táplálékláncban. A védtelenül menetelő termeszoszlopok mellett üldögélő madarak és békák egyenként felcsipegetik a kiválasztott rovarokat. a termeszek aztán ezzel. és egy mézszínű. aztán egyfajta szivacsszerű komposzttá rágják. morzsalékos anyagot hagy maga után. A gomba ebből a komposztból felszívja a tápanyagokat. ezen nő a gomba. .egy olyan ösvényt követve. amely rejtett fészkükhöz vezet. nagyon nehéz megemészteni. és elhurcolják a lárvákat és a munkásokat. hogy az ostorosoknak (Flagelláta) nevezett egysejtűek csoportjába tartozó mikroszkópikus élőlényeket telepítenek a végbelük alsó részébe. A legtöbb élőlény számára ez egy meddő anyag. mielőtt végül eltűnne egy lyukban a földön. Amikor a szexuálisan aktív fiatal nőstények végül kirepülnek. Sok termeszfaj azonban egy gombát használ a cellulózprobléma megoldására. már alig áll másból. hogy megrohamozzák a termeszvárakat. Sok állat táplálkozik termeszekkel. azt az anyagot. hogy új kolóniát alapítsanak. mint cellulózból. Afrikában és Ázsiában a tobzoska. amely elveszítette lédús sejt. vagy egy fatörzs hasadékában. mihelyt kikelnek a petéből. szinte kizárólag termeszeken élnek. Az ezekhez a fajokhoz tartozó fiatal termeszek. és nem magával a gombával táplálkoznak. A Flagelláták a cellulózt lebontják. Az élettelen növényi szövet. amelyeket gyakran egyszerűen hangyászoknak szoktak nevezni. Izmos mellső lábaikkal ki tudják ásni a termeszfészkeket. amelyet a rajta milliószor végighaladó hajszálvékony lábak csörtetése simára koptatott. Dél-Amerikában pedig a tamandua. A cellulózt. és cukrokat tudnak előállítani belőle. Mivel a termeszek a közé a néhány élőlény közé tartoznak. Egyes termeszek úgy oldják meg ezt a problémát. benyalintanak a szétzúzott termeszfolyosókba.tartalmát és a növényi nedvet.

gyümölcsöket könnyű összeszedni. ha nem tudja gyökerestül kitépni. ceruzavékony lábaik vannak. és törékenynek látszó. lesöpri róla a lehullott leveleket és gallyakat. A kancsil a sertések és a primitív kérődzők rokona. miközben egyre izgatottabb lesz. Afrikában a patkányőz. diófélékkel és gombákkal táplálkoznak. Mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz: körülbelül akkorák. Minden kontinensen. de rendkívül kicsiny. amitől nap mint nap visszhangzik az egész erdő. gyümölcsökkel. A magasból lehullott terméseket. és furcsán fulladozva.egy méternyi hosszú uszályt. és egyetlen feltornyosuló . A leglátványosabb közülük a délkelet-ázsiai Argusz-páva. Aztán hirtelen fölemeli hatalmas farkát. akad legalább egy olyan emlősfaj. Hasonlóak a szokásaik és a vérmérsékletük is : mindhárman nagyon idegesek. és csak akkor libben föl az ágakra. ha rendkívüli kihívás éri. amelyek éles karmokban vagy patákban végződnek. ami valahogy oda nem illőnek tűnik a trópusi erdőben. A hím kitakarít magának az erdőben egy körülbelül 6 méter átmérőjű porondot. hogy elpusztítsa. fekete. és megél rajtuk . a mi házityúkunk őse. amikor megrémülnek. Malaysiában még mindig közönséges jószág. még a facsemeték tövét is megcsipkedi. Dél-amerikai megfelelője a hokkó. de a jól ismert módon kukorékol. amelyek mindegyikén egész sor kísértetiesen szemekre emlékeztető folt van. hogy már-már alig tud repülni. a patkányőz valódi antilop ugyan. pulykára emlékeztető madár.A trópusi erdő talaja az elpusztult leveleken kívül azért néhány növénnyel is szolgál. mint. Amikor a nőstény megérkezik. magvakkal. megmerevednek. Nősténye alakra és nagyságra szintén a pulykára hasonlít. Mindhárman levelekkel. kora reggel nagyon magas hangon. amely elég ennivalót talál magának. Az alsó szint bokrairól is odakerülhet néhány bimbó és levél. az aguti pedig rágcsáló. a gumókat és gyökereket pedig ki lehet ásni. aztán görcsös cikcakkban fejvesztetten elrohannak. ahol dzsungelek vannak. futáskor az állat mintha lábujjhegyen szaladna. Ezek közül a földön élő madarak közül egyik-másik olyan nagyra nő. ezt gondosan tisztán tartja. illetve óriási farktollakat növeszt. és elkezd táncolni előtte. Számos madár is elegendő ennivalót talál a földön. Ez a három állat egymástól nagyon különböző családokhoz tartozik. odavezeti a porondjára. rügyekkel. Az egyik ilyen madár a bankivatyúk. Éppen emiatt nevezték el a görög mitológia sokszemű szörnye után. Dél-Amerikában pedig az aguti.Ázsiában ilyen a kancsil. Erre a porondra hívja a nőstényt hangos kiáltozásával. meglebegteti a szárnyait. mint egy nyúl. türelmetlenül aprókat toppant. Hatalmas. A patkányőz és az aguti még az egymás közötti jelzésekre is ugyanazt a módszert használja. ám a hím igencsak különbözik tőle.

mire az gyorsan felugrik és meghágja. mert a testről itt csak nagyon lassan párolog el a nedvesség . narancsszínű tollforgója pedig elöl a fejére borulva szinte eltakarja a csőrét. Dél-Amerikában a vörös szirtimadár a nagy táncos. Kezdetben kétségkívül vándorló vadász volt. vagy mint egyes amazóniai indiánok. mert a test hűtésének ez a módszere a világ más részein ugyan eléri célját. A párzási időszakban a hímek összegyűlnek valahol az erdőben. aki ugyan a nyílt szavannákon fejlődött ki. A zöld galléros paradicsommadár egy alacsony ágról mutogatja magát. és alig izzadnak. kiterjeszti bársonyfekete tollszoknyáját. hogy a bóbitájuk vízszintes legyen. A fátyolos paradicsommadár egyenesen állva táncol. Testük vézna. és bólogat a fején lévő fátyolszerű tollával. ahol lerakja a tojásait és fölneveli fiókáit. majdnem teljesen szőrtelen. nagy. A zairei mbutik népe minden ember közül a legalacsonyabb. de az is kétségkívül igaz. nincs melegük. és hasonló módon mutogatják a tollaikat. Malaysia orang aslijai. akik még ma is azok. amelyek hasonló táncparketteket készítenek maguknak a földön. háromszögletű pajzs csillog-villog a gyönge fényben. mindenevő lakó persze az ember. Ezek az emberek mind kis termetűek. Új-Guineában többféle paradicsommadár is él. miközben a mellén lévő színjátszó. és hallható csattanással összecsapkodják a csőrüket. átitatja a ruháikat. mindnyájan vijjogva letottyannak a saját porondjukra. Róluk patakokban ömlik az izzadság. aztán a nőstény elrepül az erdőbe. és hátsó feléhez dörgöli külső. élénk színekben pompázó hím tovább táncol és bókol az erdei tisztáson. és jól érzik magukat. le-föl ugrálnak.mint azt a világ hűvösebb részeiről érkező utazók nagyon jól tudják. gyorsabban és halkabban tudnak mozogni az erdőben. Bennszülött vezetőiknek eközben száraz marad a bőrük. miközben a lángoló. rostos tollait. de valószínűleg már fejlődésének igen korai szakaszában megrohamozta a trópusi erdőt. A hímje csodaszép. Az idő legnagyobb részében csak üldögélnek a facsemeték ágain vagy a liánokon a porondok mellett. narancsszínű madár. és elkezdik mutogatni magukat. A párzás csak néhány másodpercig tart. ott mindjárt a táncparketten. asszonyaik pedig még kisebbek. . amely teli van pettyegtetve a ragyogó szemutánzatokkal. de semmivel nem csökkenti a hőmérsékletüket. nem válik be. de amikor egy jelentéktelen. ahol annyira párás a levegő.tollfüggönnyé változik. de feszültek. A dzsungel földjén a legtágabb hatókörű. nagy. mint a zairei pigmeusok. ám ez a madár nem egyedül táncol egy-egy elszigetelt porondon. barna tollú nőstény megjelenik. Oldalt billentett fejjel kuporognak. Végül aztán a nőstény odalibben az egyik hímhez. hanem tucatnyi csoportokban. ahol mindegyik kisajátít magának a földön egy kis területet. a férfiak átlagos testmagassága nem éri el a másfél métert. Néha megmerevednek. Ehhez talán némileg hozzájárulhat étrendjük viszonylagos szegényessége is. de a dzsungelben. hogy kis termetük igen alkalmassá teszi őket a dzsungelbéli életre. a szárnytollai feketék. ilyenkor mozdulatlanok.

Mivel az állatok nagy többsége magasan. belevágnak azokba a liánokba. de az erdő sok minden mással is ellátja őket. kitűnő fáklyákat lehet készíteni. Ehhez eredetileg fáradságos munkával pattintgatott és lecsiszolt. a többiek esetleg meg se ijednek. Aztán olyan nagy erővel fújják ki. veszélyes vadászutakra indul. amellyel testüket díszíthetik. mint egy csapból. Egy vékony bambusz. nem csak táplálékra van szükségük. . amelyek így légmentesen illeszkednek a fúvócsőbe. Mindnyájan tudják. felmásznak a fákra. kihúzgálják a vadméhek fészkéből a mézzel teli lépeket. felhasítják a kidőlt fatörzseket. A dél-amerikai indiánok fúvócsövet használnak. A méreg olyan erős is lehet. kimerítő munka. ami megvédi és merevvé teszi. Az egyik végébe mérgezett nyílvesszőt. és az leesik. A nomádoknak. hogy kiszedjék belőlük az ehető bogárlárvákat. Emellett ügyes és bátor vadászok. a papagájtollakból és kolibribőrökből pedig pompás fejdísz lesz. kis kőpengével ellátott fejszéket használtak. hogy kell a földön lakó madarak és emlősök hangját utánozni. hogy egy jól eltalált állat egy percen belül összeesik és lehull. amelyekből néhány pillanatra úgy bugygyan ki a víz. hogy ihassanak egyet. amivel nyilaik és lándzsáik hatótávolságába csalogatják őket. a másik végébe köröskörül pelyhes magrostokat illesztenek. és kertet telepít. ezeknek az embereknek jelentős távolságra is hatékony fegyvereket kellett kifejleszteniük. a liánok rostjaiból hálók készülnek. Minden más élőlénynél jobban tudják. amelyet bizonyos fák kiizzadnak. a gyantával. Gumókat és diókat gyűjtenek a talajszintről. A dzsungel sok lakója ezért inkább tisztást irt az erdőben. a lombok közt él. a táplálék keresése pedig időrabló. mint az embereknek mindenütt. hogy amikor egy madárcsapat kellős közepén találnak el egy madarat. a pálmalevelek vízhatlan tetőül szolgálnak a kunyhóikhoz. aztán beledugják egy fatokba. hogy megöljön egy-egy elefántot. így a vadász még továbbiakat is elejthet közülük. festéket készítenek összezúzott magvakból. és a helyükön maradnak.vagy nádszálból kitisztítják az egyes szakaszokat lezáró belső falakat. és hosszú. hogy a nyílvessző eléri a 30 méter magasban lévő célt is.Ezek a nomád népek bensőségesen és részletesen ismerik a trópusi erdőt. a nyilak kifúvása és röpte pedig annyira hangtalan. hogyan lehet a dzsungel bármely részéből élelmet szerezni. A nomádok élete ennek ellenére kemény élet. Amikor ünnepségeket és szertartásokat tartanak. A mbutik törzse hálóval fogja a patkányőzet és az okapit. és leszedik a gyümölcsüket. A nyárson sütött békák mérget izzadnak ki a fúvócső nyilaihoz.

Ha pedig egy-egy nagy ág letörik. szokatlan fény. s amelyen keresztül most besüt a Nap. és egy másik parcellát kell megtisztítaniuk. csak várta. . Az elöregedett ágakat penészek és gombák támadják meg. mikor jön el az ő pillanata.A fák kivágása még fémpengével is hosszú és nehéz munka. puskalövésre emlékeztető ropogások sortüze hallatszik. hogy három-négy betakarítás után a növények már alig hoznak termést. gyors növekedést vált ki. így az embereknek tovább kell költözniük. aztán egy villám ráméri a végső csapást. a Heliconiák és Cecropiák mind-mind gyorsan életre kelnek. széles leveleket növesztenek. A folyópartok vagy az erdei tisztások napfényében élő összes többi növény. csak a légáramlás által leszakított levelek pattognak puhán. virágozzanak és gyümölcsöt hozzanak. Mert verseny indul meg közöttük. Ezután maniókát vagy gabonát. Egy-egy öreg fa halála elpusztítja ugyan a madarak és a kígyók. amelynek díja és célszalagja az a hasadék. A vég valószínűleg egy vihar alkalmából következik be. A felhőszakadásszerű eső több tonnával megnöveli a féloldalas korona súlyát. Az erős. Sok fa évszázadokon keresztül áll. a majmok és a békák otthonát. a banánpálmák és a gyömbérfélék. Amikor az első ágak a földre csapódnak. mennydörgésszerű hang kíséretében áttöri a lombkoronát. de aztán a felszívott nedv már nem képes feljutni a hatalmas törzsekben. akár kivágja őket az ember. aztán ahogy a fa koronája egyre sebesebben előrebukik. majd ezt követi a levágott ágak és levelek elégetése. tárót vagy rizst ültetnek a csonka fatönkök közé. ahogy visszapattan. de egyben az élet ígéretét hozza a kis facsemeték számára. A hatalmas fa lassan elbillen. A trópusi erdő fái végül kidőlnek. amelyek eddig az árnyékában álltak. és nagy. Néhány másodperc múlva földrengésszerű dörgéssel a földre vágódik a hatalmas fatörzs is. akkor az egész fa végzetesen elveszítheti egyensúlyát. amelyet a kidőlt fa maga után hagyott a lombkoronában. összefurkálják a rovarok. majd még egyszer hallani. De akármilyen gyorsan is hajtják ki leveleiket és ágaikat. és nőnek fölfelé. Aztán csönd lesz. Az eddig a talajban szunnyadó magok sebesen kicsíráznak.vonszolódnak a környező ágakon. akár nem. egyesek elpattannak. mások mégis lehagyják őket. mások végig. s végül már nem bírják el leveleik és a rájuk telepedett növények terhét. amellyel ezek a csemeték életükben most először találkoznak. Sok közülük tíz év alatt sem nőtt harminc centiméternél nagyobbra. Megfeszülnek a törzsét szomszédaival összekötő liánok. Ám a talaj annyira szegény. hogy felszívják a napfényt. hosszú. szelíden záporozva a roncsokra.

nyílt síkságon élnek. sem élénk színűeknek lenniük. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Virágaikról gyakran nem is ismerjük fel. tehát virágaiknak nem kell sem szembetűnőeknek. táplálóbb talaja miatt az élre kerül. A terebélyes törzsek. Ha a csapadék olyan kevés. amelyek a szél útjába emelik őket. kiesnek a versenyből. hogy a beporozásukat elvégezzék. alatta pedig ismét kialakul az élet egyensúlya. és kiérünk a fűvel borított nyílt síkságokra. hogy virággal van dolgunk.Ám a facsemeték néhány éven belül megint fölébük kerekednek. FEJEZET A FŰTENGEREK Ahogy a trópusi erdőkön és a mérsékelt égövi erdőn keresztülvágva eltávolodunk az állandóan csapadékos területekről szárazabb vidékek felé. Így nem kell állatokat magukhoz csalogatni. A lombkorona újra bezárul. és annyira jó a vízáteresztő képessége.kettőnek sikerül a virágzáshoz szükséges. teljes magasságát elérnie. . véget ér az erdő. szirmok helyett csak kicsiny pikkelyeik vannak. Mivel a fűfélék a fátlan. Néhány évtized elteltével már csak egy. vagy a talaj olyan homokos. akkor ott fák már nem nőnek. beárnyékolják vetélytársaikat. a szélre bízhatják virágporuk szétosztását. és fürtökben nőnek száraikon. hogy még a mélyben sincs elegendő nedvesség. ágak és levelek fennmaradásához egy bizonyos minimális mennyiségű vízre van szükség. javította és tördelte: a Webtigris. előnyös starthelyzete. A "fű" elnevezés nagyon sokféle növényt takar. ahová világszerte körülbelül 10000 különféle fajt sorolnak. ahol majdnem mindig fúj egy kis szél. és elpusztulnak. A pázsitfüvek ugyanis a növényvilág egyik legnagyobb családja. mint azt az ember leveleik egyszerűsége alapján feltételezné. a napfénytől megfosztott kisebb fák elgyöngülnek. 5. A pázsitfüvek nem primitív növények. Növekedésük közben egykettő közülük természetes életereje. vagy kedvezőbb. Miután kiterebélyesedtek ágaik. a fák száma és nagysága csökkenni kezd. hanem igencsak fejlettek. aprók és fakók.

és amikor végre elered az eső. nem engedi. az erdők mögött elterülő száraz síkságok kopár földjén még semmi sem nőtt. de ennél jobban nem képesek regenerálódni. cikászokkal és tűlevelűekkel kellett táplálkozniuk. hogy a szél elhordja. és gyorsan végső alakjukra növekszenek. hogy megakadályozzák a növényi nedvek kicsurgását. amelyek minden szárcsomónál leveleket és gyökereket képesek fejleszteni. mert bár a lángok leégethetik a leveleiket. Nemcsak a csapadék hiányát viselik el. és tavirózsák csillagozták be a tavak vizét. . A legtöbb más növény levele a száron lévő rügyből sarjad ki. Amikor az erdőkben az újfajta fák elkezdték hozni az első virágokat. Túlélik a tüzet. így azoknak a jóval durvább páfrányokkal. KözépÁzsiában sztyeppe. hanem a föld felszínén vagy közvetlenül a felszín alatt is vízszintes szárakat növeszt. ami másfajta növényeket megnyomorítana vagy elpusztítana. akár legelésző állat foga. Ezek a hatékony. Ez a pázsitgyökérzet tartós szárazság idején is összetartja a talajt. hanem a perzselő napfényt is. Elviselik a rendszeres csonkítást is. Ezek mind igen termékeny területek. egyetlen nap alatt zöld leveleket hajt. Figyelemre méltó szívósságuk sajátos levélszerkezetükből fakad. az Orinoco folyó környékén llano (ljáno). akkor a tövénél új sarjad. kitartó növények viszonylag nem régen fejlődtek ki. mintegy 25 millió évvel ezelőtt kezdték a füvek betelepíteni a síkságokat. Ha a levél megsérül vagy lelegelik. Afrika déli részén veldt. Az erdők mély árnyékában nem tudnak ugyan megélni. A fű levele egészen más. elágazás nélküli vonalban futnak végig a levél teljes hosszában. A nedvek szállítására tenyeresen szétágazó érhálózatot fejlesztenek. hanem egyenes. A fűfélék bojtos gyökerei néhány centiméternyire a föld alatt olyan dúsan nőnek. egymással nagyjából párhuzamos. és a növény egész élete során mindvégig tart. északon. de a talajfelszín közelében lévő gyökérzetüket ritkán károsítják. Minden ország saját nevet adott füves síkságainak . Amikor a dinoszauruszok éltek. akár fűnyírógép vágja le őket. amikor az emlősök nagyarányú terjeszkedése megindult.A füvek egyetlen életfeltételt igényelnek leginkább: a jó fényviszonyokat. Ma a szárazföldek felszínének mintegy egynegyedét fűfélék borítják. de számos más megpróbáltatást elviselnek. A növekedés a levélalapnál folyik. Ha megsérülnek. még nem léteztek. Észak-Amerikában préri. hogy a szomszédos növényeké egymásba fonódik. ugyanakkor. Erei nem hálózatot alkotnak. az eltört levélereket le tudják zárni. Csak jóval a nagy hüllők korszaka után. A fű nemcsak a magvai révén terjed. amikor is növekedésük megáll.Dél-Amerika déli részén pampa és campo a nevük. keleti részén szavanna. amikor átsöpörnek rajtuk.

vagy tetőt épít a megrágott földből ösvényei fölé. és egy apró pasztillát készít belőle. amely gazdagítja és lazítja az alatta lévő talajt. amelyek a gyökérgümőkben élő nitrogénkötő baktériumok révén megkötik a nitrogént. bogarak majszolják az elpusztult leveleket. Mielőtt a termeszek felfalnak egy kisebb bokrot. átmérőjük akár 3-4 méter is lehet. a legeltetést és az égetést. amelyet fejének rázó mozgásával dagaszt bele az épülő falba. amely egyaránt túléli az áradásokat és az aszályt. ezért nem tárolja megfelelően a nedvességet. aztán újak lépnek a helyükre. morzsalékossá és jól szellőzővé alakítja.Az egyes fűfélék egyedei esetleg csak néhány évig élnek. összezsugorodnának és elpusztulnának. százszorszép és gyermekláncfű. mint akármiféle más vidék. aztán a rágó fölött lévő különleges mirigyéből folyékony cementálóanyagot kever hozzá. hogy megemésszék őket. először dagadozó sárfalakkal burkolják be az egész növényt. a nedvesebb vidékeken buja és nedvdús. A nedvesség megőrzésének szükségessége kényszeríti a termeszkolóniát arra is. A mérsékelt éghajlatú vidékeken giliszták vonaglanak ki alagútjaikból összegyűjteni az elhullott leveleket. Az összekuszálódott gyökerek. hogy fészket építsen magának. amelyek hagymáikban és megduzzadt gyökereikben tárolják a tápanyagokat. amelyek virágja apró csokrocskák tömegéből áll és más családokba tartozó növények. Az élő leveleken szöcskék rágcsálnak. Egyes fajok a föld alatt ássák ki kamráikat és folyosóikat. A termeszvár oldalait támasztó pillérek belsejében szellőzőkémények emelkednek a magasba ezek . amelyek magassága a 6 métert is elérheti. de az elpusztult levelek a bomló növényi anyagból szőnyeget alkotnak. amelyeket aztán levisznek magukkal a föld alá. Egy-két fajuk az éjszaka hűvösében képes ugyan védtelenül is haladni útjain. A füvek között. A termeszek bőre puha és vékony. a trópusi füves tájakon pedig mindenütt ott munkálkodnak a termeszek. számos apró virágos növény hajt ki . Egyes fajok karcsú tornyokat emelnek. de ez a viselkedés szinte halálos volna kinn a nyílt síkságokon. A trópusok párás levegőjében ez nem okoz problémát. mert a napsütés kiszárítaná apró testüket. de a füves puszták termeszeinek legnagyobb része vagy a talajfelszín alatt vájt alagútjaiban közlekedik. Minden egyes dolgozó elkészíti ehhez a maga tégláit: megrágja a földet. ebben a sötét és nedves falban nekikezdenek fáradhatatlan munkájuknak. Egy hektárnyi füves rét súlyban számítva több élőhúst képes eltartani. levéltetvek és poloskák döfnek bele ereibe tűhegyes szájszervükkel és szívják ki belőlük a nedvet. számos más fajuk viszont óriási sárerődöket épít. Hatalmas lakóházaik milliók együttműködésével épülnek. így az állatok egész serege számára nyújt könnyen hozzáférhető lakomát. szőnyeggé szövődő szárak és a növekvő levélcsomók dzsungelének természetesen megvan a maga apró lakosaiból álló közössége.bükkönyfélék. a szárazabb térségeken száraz és szívós de azért ehető. Az örökösen felsarjadó fű. bizonyos mértékig az árnyékukban és védelmük alatt. a dolgozók menetoszlopai nyíltan masíroznak a földön.

teszik lehetővé az elhasznált levegő távozását. Egy másik faj. A füves pusztákon hangyák is élnek. ilyen szerszámmal nem rendelkező tagjai könnyebben fogyaszthassák.a hangyáknak kemény. Az aratóhangyák elözönlik a gyepet. amit aztán rákennek a folyosók belső falaira. és fejik őket. mert ezeket a föld alá építik. folyosói akár 6 méter mélységbe is lenyúlhatnak. mint a csótányok. Levéltetvekkel fertőzött növények alatt gyakran láthatunk ilyet a kertben a földön. és hétmillió rovarnak adnak otthont. A levélvágó hangyák fészkei nem olyan szembeötlőek. ellentétben a termeszekkel. Ezek a rovarok csak egy kis részét emésztik meg a kiszívott növényi nedveknek. ahogy a gazdák a tejelő tehéncsordákat.nyi területre is kiterjedhetnek. ahol a speciális kasztba tartozó dolgozók hatalmas rágóikkal összeroppantják a magokat. A levéltetvek több mézharmatot termelnek. ezért ők is egy gomba segítségéhez folyamodnak. vízhatlan kültakarójuk van. így akár napsütésben is masírozhatnak a föld felszínén. ami behatolna a levéltetvek . ahol vékony. jószerivel ugyanúgy. nyájakba gyűjtik a levéltetveket. fáradhatatlanul gyűjtögetik a fűmagvakat. pedig tőlük nagyon különböző állatok. ollószerű rágóival először lenyírja a szárakat és a leveleket. aztán könnyen szállítható darabokra vágja őket. mint amit a termeszek tenyésztenek. mint a termeszek. hanem levéltetveket "tenyésztenek". ami fokozza a kiválasztást. . aztán hazacipelik föld alatti magtáraikba.hasonlóan a darazsakhoz. Az alapból viszont mély aknák nyúlnak le a nedves talajba. mint a termeszvárak. Ez azonban nem ugyanaz a gombafaj. a többit a kissé szépelgően "mézharmatnak" nevezett édes folyadék formájában kiürítik. Felületesen nézve talán hasonlítanak a termeszekhez. Védik is őket: hangyasavat fröcskölve elkergetnek minden más rovart. ami a termeszeknek nincs. Egyes hangyák azonban pompás tápláléknak ů tartják a mézharmatot. ragacsos hártyát alkot. a hangyák a darazsak rokonai. 200 négyzetméter. alig kockáztatva a kiszáradást. hogy megakadályozzák a mikroklíma páratartalmának életveszélyes csökkenését. a levélvágó hangya az élő növényeket szedi szét. mert a hangyák újra meg újra megsimogatják őket csápjaikkal. a dolgozók ezeken járnak vizet gyűjteni. mint azt darázsderekuk is tanúsítja. és a hangyák magát a gombát fogyasztják el. nem gombákat. de még a termeszdomboknál is nagyobbak. A hangyák éppúgy nem képesek megemészteni a cellulózt. Ezenkívül. . Míg a termeszek ugyanabba az állatcsoportba tartoznak. Más hangyafajok a füvekben lévő tápanyagokat egy másik közvetítő segítségével nyerik. hogy a kolónia többi. mint ahogyan normális körülmények között tennék.

legelőjére. Egyesek különleges pergamen- vagy föld-"karámot" építenek egy különösen termékeny szár vagy gyökér köré, ahol a levéltetvek legelésznek, így ugyanúgy megfosztják őket szabad mozgásuktól, akárcsak a nagyüzemi állattenyésztők az állataikat. Nyár végén, amikor a levéltetvek elpusztulnak, a hangyacsordák leviszik a petéiket a fészkükbe, ahol biztonságban vannak. Amikor aztán tavasszal a fiatal levéltetvek kikelnek, a hangyák újra kiviszik őket legelni a friss legelőkre. Mindezek a rovarok - a levéltetvek és a hangyák, a termeszek és a szöcskék, a poloskák és a csótányok - maguk is potenciális táplálékai más, nagyobb állatoknak. Dél-Amerika füves pusztáin cserkészik az összes élő emlős közül a talán legvalószínűtlenebb állat, amely mintha valami extravagáns címerképből lépett volna elő. Akkora, mint egy nagy kutya, de a feje hosszú, görbe kutasszá hosszabbodott, a tetején van a szeme és apró füle, orrlyukai és apró, keskeny szája pedig az alján. Testét tüskés szőr borítja, óriási farka pedig, amely az állat testhosszának felét teszi ki, mind alul, mind fölül olyan bojtos, hogy szinte zászlóként lobog az állat mögött. Ez az állat az óriás sörényeshangyász. Nagyon rosszul lát, és a hallása sem valami jó, de a szaglóérzéke kitűnő. A termeszeket dombjaik falába kevert nyáluk szagáról találja meg. Mihelyt rábukkan a fészkükre, mellső lábainak hosszú, görbe karmaival kiszélesíti egyik főalagút bejáratát, aztán beledugja a pofáját. Hosszú, szíjra emlékeztető nyelve villámsebesen, néha percenként százhatvanszor is végigsöpör a termeszek folyosóin. Valahányszor kidugja nyelvét, mindig friss nyálréteg borítja, és valahányszor visszahúzza, egész rakomány termeszt hoz magával. Fogatlan szájának alagútjában lekaparja őket a nyelvéről, és egészben nyeli el. A gyomra nagyon izmos, és mindig van benne némi kavics és homok, ezek segítségével zúzza össze állandó forgatás közben a rovarokat, míg végül megemészti őket. Egy felnőtt sörényeshangyász ily módon naponta akár 30000 termeszt is elfogyaszthat. Vannak más, táplálkozásukban kevésbé specializált állatok is, amelyek szintén kiveszik részüket a hangyák és a termeszek kínálta lakomából: a tatuk vagy armadillók. Ezek, mint azt az armadilló név is sugallja, páncélosok: csonttal megtámasztott, rugalmas szarupáncél van a vállukon, egy másik a csípőjükön, derekuk körül pedig változó számú páncélövek kötik össze a kettőt. A leglelkesebb termeszevő közülük az óriás tatu. Körülbelül akkora, mint az óriás hangyász, de annál sokkal erőszakosabb módon gyűjti össze a táplálékát.

Ahelyett, hogy finnyásan bedugná elegáns orrát a termeszek fészkének valamelyik kijárati folyosójába, az óriás tatu nagy alagutat váj magának, aztán páncélos hátát az alagút tetejének púposítva addig hányja kifelé a földet a mellső lábával, amíg csak a termeszkolónia szívéig nem ér. Eközben a jelek szerint fittyet hány az ezer meg ezer dühös termeszkatona harapásaira. Kisebb rokonainak, a hétöves, a sörtés és a tüskés tatuknak az étrendje és ízlése sokkal változatosabb : nemcsak hangyákat és termeszeket esznek, hanem madárfiókákat, szöcskéket, sőt, gyümölcsöket és gyökereket is. Az apró háromöves tatu összegömbölyödve védelmezi meg magát : amikor bezárkózik, a farka tövénél lévő háromszögletű pajzs beilleszkedik a fején lévő háromszögletű pajzs mellé, így egész teste egyetlen, sérthetetlen, grapefruit nagyságú páncélos golyóvá válik. Nagyobb testalkatú rokonainak viszont nemigen van félnivalójuk az olyan ragadozóktól, mint a róka vagy a héja. Az óriás tatu, akárcsak a sörényeshangyász, túlságosan nagy, és egyébként is félelmetes csapásokat tud osztogatni ásólábaival, a kisebbeknek meg elég jó a páncélzatuk ahhoz, hogy vissza tudják verni a támadási kísérleteket, ha pedig kitartóbban ostromolják őket, akkor biztonságosan beássák magukat. A legelésző rovarok természetesen nincsenek egyedül a fűben. Apró, barna, tömpe orrú, farkatlan tengerimalacfélék, a háziasított tengerimalacok vad ősei ássák alagútjaikat, amelyeken át ki-be rohangászva rágcsálják a lédús szárakat. A méltóságteljes spániel nagyságát is elérő nagyobb rágcsálók, a pampaszi nyulak (viszkacsák) föld alatti kotorékokban laknak. Esténként előbújnak és kényelmesen legelésznek a fűben, de mindig odúik bejáratának közelében maradnak, hogy a veszély első jelére könnyen visszaszaladhassanak a biztonságba. Egy másik, még nagyobb tengerimalacszerű rágcsáló, a mara, napközben és még mohóbban táplálkozik. Odújától távol a gyorsaságában keresi a biztonságot. Hosszú, karcsú lábai vannak, és olyan túlfeszített, ideges természetű, mint az európai nyúl: a legváratlanabb pillanatokban képes hatalmas, szárnyaló ugrásokra. Ezekre a fűevőkre sok ragadozó vadászik. A keselyűsólymokhoz tartozó karakara a fűben cserkészve csap le a tengerimalacokra. Hasonlóképpen vadászik a pampaszi róka, amely külsőleg a sakálra hasonlít. A kutyacsaládnak egy még nagyobb testű tagja, a sörényes farkas szintén a pampákon kóborol. Inkább rókára hasonlít, mint farkasra, de olyan rókára, amelyet mintha a vidámpark torzító tükrében látnánk, mert a feje alig nagyobb, mint egy juhászkutyáé, de a lába olyan hosszú, hogy az egyméteres magasságot is eléri. Hosszú végtagjai révén igen gyorsan fut, bár rejtélyes, hogy mi szüksége van erre, ugyanis az emberen kívül más nagyobb állat nem üldözi, ahhoz pedig nincs szüksége a gyorsaságra, hogy tengerimalacra vadásszon. Sőt, inkább a kisebb zsákmányállatokat kedveli, fészkelő madarakat, gyíkokat, sőt szöcskéket és csigákat is, de még gyökereket és gyümölcsöket is eszik. A pampák legnagyobb állata nem ragadozó, hanem fűevő. Testesebb, mint a sörényes farkas, és kétszer olyan magas, azonban nem emlős, mint azt az ember gyanítaná, hanem madár: a nandu. Olyan, mint a strucc; nem tud repülni, szárnya pelyhes, hasznavehetetlen, nyaka hosszú, és hosszú, csontos lábaival igen gyorsan fut. Bár nagyon változatosan táplálkozik, rovarokat és kis rágcsálókat is eszik, fő tápláléka a fű. Az év

egyes szakaiban csapatokba verődik a pampákon, mint a legelésző antilopok. A nandu fészke egészen rendkívüli látványt nyújt. Tojásai tízszer akkorák, mint a tyúktojás, amit egy ilyen nagy madártól el is várhatnánk, ám a nandu fészkében gyakran húsz tojás is van, sőt, olyan eseteket is feljegyeztek, amikor több mint nyolcvan tojást találtak egy fészekben. Ezek azonban nem mind egyetlen nősténytől származnak. A hím poligám, és ő építi meg az olyan-amilyen fészket: sekély gödröt tisztít meg a földön, rendszerint egy bokrosban vagy fás területen, aztán levelekkel kibéleli. Számos nősténynek udvarol, nyakát ingatva, tollait felborzolva körültáncolja őket. A pár egyre izgatottabb lesz, esetleg még a nyakukat is összekulcsolják, aztán a nőstény lekuporodik, és a hím párzik vele. A nőstény ezután hamarosan meglátogatja a fészkén ülő hímet, mire az föláll, és helyet ad neki, hogy lerakja a tojását. Nőstény nőstény után járul így oda hozzá, de ha éppen egy másik nőstény foglalja el a fészket, akkor melléje tojja a tojást, a hímre bízva, hogy a csőrével a többihez görgesse. Néha annyi nőstény jön a fészekhez tojni, és olyan sokszor, hogy amikor a hím költeni kezd, több a tojás, mint amennyit le tud takarni. Ilyenkor a felesleges tojásokat kinn hagyja, ahol kihűlnek és megzápulnak. A fészkén ülő nandu félelmetes őr. Minden állatra rátámad, ha közeledik a fészekhez, és elkergeti. Ezért a nandunak nincs szüksége arra, hogy megközelíthetetlenné tegye a fészkét. A pampákon azonban nincs több akkora madár, mint a nandu, ezért számukra nehéz problémát jelent biztonságos fészkelőhelyet találni. A fazekasmadár azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen biztonságos fészket tudnak építeni. Egy cölöpre vagy egy magányos fa egyik alsó ágára építkezik. Építőanyaga egyszerű, egy kis fűvel elkevert sár, de ebből kőkemény, boltozatos kamrát épít, amelyet közvetlenül a bejárati nyílással szemben válaszfal oszt ketté, ami majdnem lehetetlenné teszi, hogy egy bedugott orr vagy mancs elérje a mögötte rejlő tojásokat vagy fiókákat. A termeszharkály a síkságokon főleg hangyákkal táplálkozik, gyakran a termeszdombokat használja fészkelőhelyül. Ősei készségeiből megőrzött annyit, hogy lyukat tud vájni a termeszdomb kemény falába. A termeszek azután maguk javítják ki odabenn a kitördelt folyosókat, eltömítve őket, így az aranyküllőnek végül sima falú kamra áll rendelkezésére a tojásai elhelyezésére. Az eredetileg a hangyákat fosztogató tatuk által ásott, vagy a viszkacsák lakásául szolgáló földbe vájt lyukakat gyakran apró baglyok rekvirálják el. Tudnak ugyan maguk is odúkat ásni, néha ásnak is, de a jelek szerint jobban szeretnek a másokéban lakni. A viszkacsa kotorékában gyakran minden egyes lyuknak megvan a maga baglya, amelyik őrszemként áll a lyuk bejárata előtt. Amikor az ember közeledik hozzá, az üregi bagoly fenyegetően rámered szúrós, sárga szemével, és

komikus izgalommal, egészen az utolsó pillanatig le-föl ugrál, aztán mégis inába száll a bátorsága, és lebújik kölcsönzött odújának biztonságába. A karakara jobban kedveli a kisebb fákat, de ha kell, a földön is fészkel. Erős mészároscsőrével és karmaival elég jól fel van fegyverezve ahhoz, hogy a legtöbb más állatot elkergesse, a gyíkokat és a kígyókat pedig fölfalja. A tüskés bíbic azonban sokkal kisebb madár, és mivel általában rovarokkal és más kis gerinctelenekkel táplálkozik, a csőre is kicsi, és nagy karmai sincsenek. Látszólag alig tud hát védekezni az ellen, hogy tojásait fel ne falják a hüllők és a zsákmányra leső tatuk. Ám a bíbic igencsak vitézül védelmezi a fészkét, mint arra hamarosan rájövünk, ha véletlenül a közelében járunk. Nagy szárnycsattogtatással és fülhasogató rikoltozással csap le az égből, esetleg még fejbe is vágja az embert a szárnyával. Ha ezzel nem sikerül elriasztania, akkor leszáll a földre, és kiterjeszti az egyik szárnyát, mintha meg volna bénulva, miközben továbbra is élesen rikoltozik. Ilyenkor azt színleli, hogy meg van sérülve. Színjátéka minden bizonnyal elég szembetűnő ahhoz, hogy az ember és feltehetőleg más állatok is elinduljanak megnézni, és így eltávolodjanak a fészkétől. Néha még ennél is ravaszabbul viselkedik: leszáll a földre, félig nyitott szárnyakkal letelepszik a fűben, és csipkedni kezdi a füvet a csőrével, mintha csak a fészkén ülne. Ha odamegyünk megvizsgálni az illető helyet, újra felszáll, és csak akkor vesszük észre, hogy bolonddá tett, mert nincs ott semmi. Ha mindezzel kudarcot vall, akkor is van még egy további védelme. Tojásait és csibéit olyan tökéletesen álcázza, hogy az ember esetleg még néhány centiméterről sem veszi őket észre. A kombinált stratégiák a jelek szerint nagyon jól beváltak, mert a füves síkságok egyes részein mindenütt ott vannak a tüskés bíbicek, és jellegzetes tero-tero (kiejtése: tiro-tiro) kiáltásuk a pampák legáltalánosabb és legemlékezetesebb hangja. A pampák lapos egyhangúsága és a fűtakaró egységes jellege olyan állatközösségeket hoz létre, amelyek a dzsungelek és az erdők gazdag állatvilágához képest viszonylag kevés fajt tartanak el, és amelyek között egyszerűek a kölcsönös kapcsolatok. A füvet rovarok és rágcsálók legelik le. A nagyobb testű növényevők trágyája termékennyé teszi a síkságot, amelyet vagy a rovarok dolgozzák fel, vagy az eső mossa bele a talajba. A rovarokat megeszik a tatuk és a madarak, a rágcsálókat a ragadozó madarak és a húsevő emlősök. Amikor a ragadozók elpusztulnak, az ő testük anyagai is visszatérnek a talajba, vagy a dögevők révén, vagy közvetlenül a bomlási folyamatok során. Így a füvek szintetizálta tápanyagok visszakerülnek a füvekbe, biztosítva további sarjadásukat, ami a növényevők új nemzedékeit táplálja. Az efféle közösségek, kisebb változatokkal, a dél-argentínai hűvös pampáktól észak felé 3000 kilométerre terjednek, a Parana folyó síkján (canapoján) át föl északabbra, Paraguayig, sőt azon is túl, egészen Brazília déli részéig. Az Amazonas medencéjének déli peremén azonban már elég eső esik ahhoz, hogy ott fák is

azonosak ugyan. így majdnem teljesen elmerülhet a víz alatt. és mivel az itteni vastag agyagtalajon át a víz nem tud leszivárogni. mint egy házisertés. Szeme. amit lát. Ha decemberben jár ott az ember. az Orinoco folyó középső folyásánál megint további füves pusztaságok terülnek el. Wyomingen és Montanán át egészen a kanadai határig. a karakara . Guatemalában és Mexikó déli részén visszatér a trópusi erdő. nyilvánvalóvá válik. füvet és más. a víz teljesen átitatná a gyökereit. A llanóktól északra és nyugatra.nőhessenek . Ezerötszáz kilométerrel még északabbra. Egyes madarak .a tüskés bíbic. Elfoglalják hát az őket megillető helyet a llano nagyobb termetű növényevői. Akkora. aztán nagy csapatokban keresztülúszik a mélyebb szakaszokon. Nincs még egy növényevő állat ezen a vidéken. Északabbra. Amikor az áradások elborítják a llanót. így néhány hónapig kizárólag övé az egész hatalmas legelő. se rovar. A kék égen magasan járó felhők alatt hektárszámra hajladozik a fű a szélben. tavaiban és mocsaraiban. Az amerikai préri mintegy 8000 kilométer hosszú és 1000 kilométer széles sávban terül el a Sziklás-hegység keleti oldalán. ezeket nevezik llanónak. Húsz-harminc tagú családi csoportokban pancsol a sekély vízben. barna szőre van. A dél-amerikai vízidisznó a világ legnagyobb rágcsálója. mi történik körülötte. Hosszú. . A Föld valamennyi füves pusztája közül ez a legnagyobb és legdúsabb pusztaság. az északi erdők déli szegélyéig. és patakokban kezd ömleni az eső. Dél-Texas prérijein újra megjelennek a füves síkságok. füle és orrlyukai mind a feje tetején vannak. az Egyesült Államok határától kezdve. túl az Amazonason. de a fűben nincsenek se tengerimalac-. A vízidisznó teljes mértékig ki is használja újonnan szerzett szabadságát. se emlős. és minden üreget ásó állat biztosan megfulladna. sőt még azon is túl. aztán teljesen beborul. ám az itteni állatpopuláció meghökkentően különbözik a pampákétól. Panamában. amely ennyire kétéltű lenne. Az égen viharfelhők gyülekeznek. élettere a folyó menti keskeny sávokról hirtelen átterjed a hatalmas árterekre és öntésterületekre. Ha néhány hónapig időzünk a llanón. Hamarosan kilépnek hát medrükből. Kansason. és miért nincsenek itt fák sem. se pampaszinyúl-kotorékok. erősen emlékeztet a pampákra. felráncigálja az elöntött füveket. és úszóhártyás lába segíti az úszásban. mert az 500 kilométerre nyugatra fekvő Andok lejtőin tomboló viharok is tovább táplálják őket. vízi növényeket. Ha itt bármiféle fa nőne. nevezik orinocói sertésnek is. a táj. Oklahomán.itt a füves puszták véget érnek és kezdődik a trópusi erdő. Argentínától egészen Kolumbiáig mindenütt ott él a füves síkságok és trópusi erdők folyóiban. miért hiányoznak. A folyók ijesztő gyorsan megáradnak. a sekély áradás szétterül a llanókon. mégis tudja. a part közelében található növényeket legelészve. se madár.

mint a nandu. a súlya pedig 1000 kilogramm. az úgynevezett oltógyomorba. A bölény hatalmas állat. A fűben nyüzsögnek a rovarok. telepben élő prérikutya. bölények. majd ezek a gombócok egyenként ismét az állat szájába jutnak. Észak-Amerikában azonban virultak a kérődzők. a karakarának a vörösfarkú ölyv. ezért Dél-Amerika hosszú időszakokon át a világ többi részétől elvágott sziget volt. mivel a panamai földszoros szárazföldi hídja nem állt fönn mindig. Többször is megpróbálták már felbecsülni. és nem élnek specializálódott hangyászok. amikor először lenyelik őket. A kérődző állatok valahol az északi kontinenseken fejlődtek ki mintegy 20 millió évvel ezelőtt. ahol fogaival még egyszer alaposan megőrli azokat . és úgy írták le a pusztát elborító csordákat. keleten Észak-Amerikába. mint barna hátak hullámzó áradatát. A bölény a szarvasmarha vadon élő rokona. csapatosan. Egy tekintetben azonban a préri látványosan különbözik a pampáktól: a síkságokon vándorló legnagyobb növényevők itt nem madarak. ugyanúgy. és amikor az európaiak először eljutottak a prérikre. de egyébként a pampák élővilágának legtöbb megfelelőjét megtaláljuk itt. hanem hatalmas emlősök. hány bölény is élhetett abban az időben a prériken. a legnagyobb és legsúlyosabb az összes Amerikában élő állatok között: marmagassága majd 2 méter. amelyek a madarak sokaságának szolgálnak táplálékul. Ennek baktériumokban és egysejtűekben gazdag nedve tüstént munkához lát. Az első. leírhatatlan méretű csordáikkal találkoztak. amely a félig megrágott fűfalatokat befogadja. Amikor aztán végül az állat másodszor is lenyeli a masszát. amely minden irányban a horizontig terjed. Egyikük azt írta. Még a legóvatosabb becslés szerint is 30 millió körül lehetett a számuk. a pampák rókájának a prérifarkas (coyote). de egyes szaktekintélyek kétszer . délen Afrikába. Ezután jut a már jól felaprított tápanyag a gyomorban zajló emésztőfolyamatok tulajdonképpeni színhelyére. hogy amikor egy sűrű csordájuk elvágtatott mellette. és a százrétű vagy leveles gyomorba érkezik.Errefelé ritka a termesz. A prérik utazói alig 150 évvel ezelőtt pontatlanul még bivalynak nevezték.ezt hívják kérődzésnek. Néhány óra múlva a bendő melletti izmos falú gyomorrészben (recés gyomorban) gombócokká formálódik a félig megemésztett táplálék. és igen messzire elterjedtek: nyugaton Európába. az megkerüli az első két gyomorrészt. Így ott a kérődzőket csupán néhány szarvasfaj és a káma képviseli. vonulása több mint egy óra hosszat tartott. és elkezdi lebontani a cellulózt. ahogyan a hasonló mikroorganizmusok kis léptékben egyes termeszek beleiben teszik. számukra hihetetlen. a kérődzők összetett gyomrának negyedik részébe. Az antilopokkal és más párosujjú patásokkal együtt az emlősöknek abba a nagy csoportjába tartozik. telepekben élő viszkacsáknak megfelel az ásó. A kérődzők gyomra négy specializált részre oszlik. amely különleges módszert fejlesztett ki a fű megemésztésére: kérődzik. Dél-amerikai betelepedésük azonban nagyon szeszélyes volt. Az ásó. a bendő.

a bőréből ruhát készítettek. amire csak szükségük volt. Soha nem volt még nép. Az északi csordák többé nem vándorolhattak akadálytalanul délre. A tömeges mészárlások 1830 körül kezdődtek. hogy gondoskodjon az építőmunkások számára húsról. Egyébként is. a sátorlapok is mind-mind a bölényből kerültek ki. Az elejtett bölénynek néha kivágták a nyelvét. amikor a fű növekedése megszűnt. a szánok. hiszen ők a bölények nélkül nehezen maradhattak életben. Súlyos. A síksági indián törzsek a csordák mellett éltek. Bár az indiánok teljes egészében felhasználták a bölényt. taposó patái nem engedték. a bölénytől megszabadulni közvetve annyit jelentett. amely ilyen bensőséges kapcsolatban állt volna egy állatfajjal. csak annyit öltek meg belőle. Nem így az első fehér telepesek. így hát a bölénynek pusztulnia kellett. 1865-ben megépült a kontinensen át keletről nyugatra vezető vasút. amelyet eladható hússá . Másfél év alatt ő egyedül több mint 4000 bölényt ölt meg. hogy a későbbi telepesek maguk is ezeket a csapásokat használták utazásaik során. hogy a prérik helyi természetes fűfajait lisztet adó. Íjjal és lándzsával vadászták a bölényt. A bölény ugyanis lelegelte azt a füvet. amely kettévágta a bölénypopulációt.ennyivel számolnak.marhahússá lehetett változtatni. amely szinte mindazt nyújtotta. Ősszel. de a . A bölény nyaranta a legelőterületének északi részén fekvő füves síkságokon élt. ami csemegének számított. a szarvából ivóedényeket. háziasított fűfélékkel. így érdemes volt az állatot megnyúzni. A telepesek nem az élelem miatt öltek: egyszerűen azért lőtték le az állatokat. amennyire saját közvetlen használatukra szükségük volt. hogy sportból lődözzék le a mozgó vonatról a nagy testű állatokat. A vasúttársaság felfogadta a híres bölényvadászt. gabonával lehessen felcserélni. A kötelek. rövid időre divatba jöttek a bölénybőrből készült. hogy megszabaduljanak tőlük. fényűző útiköpenyek is. A vasút arra biztatta az utasokat. A húsát megették. 500 kilométernyire vagy még többre vándorolt délnek. A bölény szolgáltatta továbbá az indiánoknak isteneik képét és szellemét is. a csontjaiból szerszámokat faragtak. Buffalo Bill Codyt. a zsákok. mégpedig annyira állandósult és olyan mélyen kitaposott ösvényeken. mint megszabadulni a nemkívánatos indiánoktól.

A természetvédők egy csoportjának a kormány támogatásával sikerült összegyűjtenie az életben maradottakat. Nem valószínű. A prérin egy másik kérődző csordái is osztoztak a bölényekkel. mint a farkas. Mivel se olyan nagyok. hanem egy primitív köztes csoportot alkotnak. Szerencsére most már védelem alatt állnak. Az állatoknak inniuk kellett . akció indult a védelmükre. kétágú szarvai miatt villásszarvú antilopnak hívják. Akkor. . és közéjük sorolni az állatkertekben és magánvadasparkokban tartott példányokat is. De ennél többen minden valószínűség szerint a jövőben sem lesznek. Számuk valamikor vetekedett a bölényekével : a XIX. amelyek nemzeti parkként védelem alatt állnak. óránként 80 kilométeres sebességet is képesek elérni. és védekezésül a gyorsaságukra kellett szorítkozniuk.mindet lelőtték.hatalmas tetemeket legtöbbször egyszerűen otthagyták. amelyek valamikor hatalmas villásszarvú antilop és bölénycsordákat tartottak el. Ám a vadászó embertől ez sem menthette meg őket. hogy az ember további földterületeket fog biztosítani részükre. mint a bölény. Ezt az antilopszerű állatot rövid. Az évtized végére a vasútvonaltól délre a bölényt teljesen kiírtották. amelyet csak a csorda elérhetett. Ők Észak-Amerika leggyorsabb állatai. számuk mára megközelíti a félmilliót. sokkal jobban ki voltak szolgáltatva az olyan ragadozóknak. 1883-ban egy 10000 állatból álló csordát néhány nap alatt eltöröltek a föld színéről azzal az egyszerű stratégiával. akármilyen gondosan óvják is őket. hogy puskásokat állítottak minden ismert vízlelőhelyhez. Az 1870-es évek elején több éven át évi két és fél millió bölényt öltek meg. a legutolsó pillanatban. A legelőkön. ma a háziasított szarvasmarha importált fajtái legelésznek. de nem is igazi szarvasok. ma már körülbelül 35000 bölény él a prérinek azokon a részein. Számuk így lassan újra növekedni kezdett. Ezek az állatok nem igazi antilopok. A század végére egész Észak-Amerikában már 1000 vadbölény sem maradt. se olyan erősek nem voltak. századi populációjukra vonatkozó becslések 50 és 100 millió között változnak. Őket is irgalmatlanul öldösték. 1908-ra csak 19000 maradt belőlük.

ami a legfurább . hogy nincs semmiféle más állat. csak a hímeknek van borostyánszínű. Ez az állatfaj természeténél fogva alkalmazkodott a természeti katasztrófák okozta óriási létszámcsökkenésekhez. Ahogy egyre több ember kezdett jobb lőfegyverekkel felszerelve utazgatni a sztyeppén. Méretük és alakjuk nagyjából olyan. lassú kocogásból hirtelen gyors ügetésre váltanak át. Ennek ellenére itt is kérődzők hatalmas csordái élnek. egyidejűleg kiszűrve belőle a port és a gyakori viharok által szállított homokot. hogy fölmelegítse és megnedvesítse a levegőt.a fej elülső részén azonnal szembeötlő mozgékony ormányuk van. Ezek az állatok a sovány füvet legelészve folytonosan vándorolnak a sztyeppéken. Közép-Ázsia füves pusztái nagyjából ugyanazokon a földrajzi szélességeken terülnek el. életterük kellős közepén teljesen kiírtották őket. vagy az igen kemény telek . s így nagyon kevés esőt kapnak. mint azok. mert a Föld legnagyobb szárazföldjének közepén helyezkednek el. mint a kecskéé. amely a sztyeppék füvét olyan eredményesen tudná hússá átalakítani. bennük mirigyek. Ennek a rendkívüli apparátusnak az a funkciója. században nyugaton. egyenes szarvuk. és olyan nagy volt a számuk. ám a préri füve csak harmadannyi súlyú szarvasmarhát képes eltartani. se háziasított. Legnagyobb részük azonban korántsem olyan termékeny. Ha eltűnne. mintha nemesített szarvasmarhák volnának. az állat óhatatlanul kipusztulásra van ítélve. a Kaszpi-tenger partjaitól keletre egészen a Góbi-sivatag széléig elterjedtek. amelyek eredetileg a kihasználására kifejlődtek. mint az amerikai prérik. és századunk elejére számuk 1000 alá csökkent. és a még életben maradt állatokat olyan gondosan óvták és kezelték. mint a szajga. és napokon keresztül sebesen haladnak. Aztán valaki rájött. de igencsak furcsa jószágok. a szajgát egyre intenzívebben vadászták. Úgy tűnt. mert nagyon kedvelt volt a húsa. Orrlyukaik nagyok és kerekek. nyálkás járatok és zsákok rendszere helyezkedik el. de egészen különleges fejük van. Ettől egészen rendkívüli módon magukhoz tértek. hogy egyetlen vadászat során gyakran tízezrével ejtették el őket. télen pedig mélyen átfagy. 1829-re az Urál és a Volga között. mint amennyit azokból az állatokból eltartott. hogy elkerüljenek egy-egy fenyegető hóvihart.Az emberek nyilvánvalóan húst akarnak enni. A szajgák vagy tatárantilopok az antilopcsalád valódi tagjai. Megérzik a közelgő időváltozásokat. Szemük nagy és dülledt. Nyaranta a talaj nagy területeken száraz és poros. se vad. és . a sztyeppék nagy térségei a világon semmit nem termelnének az emberiség ellátására. Vadászatukat ezért betiltották. A XVIII. amelyeket a nyári mérhetetlen aszályok.

de mihelyt megszülték borjaikat. majd ettől kezdve a nőstények háromnegyed része ikerborjakat hoz a világra. Hosszú időszakon át rendkívül sikeresek voltak. aztán eltűntek. Vándorlásaik során akkora csordákat alkottak. mert nőstényei egészen különleges mértékben szaporodóképesek. Amikor a Jóreménység-fok körül megtelepedett európai gyarmatosítók a XIX. 1880-ban egy természetbarát úgy vélte. kámaantilop és fehérfarkú gnú. legalábbis az egyik fajnak. Egyedül Afrikában vágtatnak még mindig nagy létszámú méneseik. ám itt. hullámzó füves síkságokat fedeztek fel. nagy testű. mintha az egész táj megindult vólna: számuk mellett még az észak-amerikai bölények és villásszarvú antilopok száma is eltörpült. Ötven év alatt számuk néhány százról több mint kétmillióra emelkedett. A vemhesség alatt a fiatal nőstények alig növekednek. újra nőni kezdenek. amelyeken több különféle antilopfaj hatalmas csordái nyüzsögtek. aztán háziasították őket. Nagy számban élt a füves pusztákon továbbá egy másik.hónapos korukban párosodnak. Az ősi lovak eredetileg Észak-Amerika füves pusztáin éltek. amelynek aztán fontos szerepe lett az emberiség történetében . a puskás emberekkel való találkozást is gyorsan kiheverte. de ezt sikerült a kérődzők bonyolult gyomorszerkezete nélkül megoldaniuk. hogy rendszeresen nagy tömegekben indult vándorútra új legelőket keresni. Ugyanez a történet játszódott le Dél-Afrika veldtjein. E nagyfokú termékenység eredményeképpen a szajga az őt ért legsúlyosabb katasztrófát. így napjainkban a húsellátás javítására a Szovjetunióban évi negyedmilliót értékesítenek belőlük. amikor még nem is érik el felnőtt testméretüket.okoztak. vándorantilop és lantszarvú antilop. pompás. nem sikerült az utolsó pillanatban megmenekülnie. Már alig négy. A következő párosodási évszak kezdetére elérik teljes testméretüket. növényevő faj is. Ők is baktériumokat és egysejtűeket telepítettek a gyomrukba a levelek emésztésének elősegítésére. Napjainkra vad formáik majdnem teljesen kihaltak. A vándorantilop olyan nagy számban élt. Amerikában végül átadták a helyüket a korai szarvasmarháknak és antilopoknak. Európában és Ázsiában közeli rokonaikkal. Európába és Afrikába is.a ló. és a Behring-szoros akkori földhídján keresztül átterjedtek Ázsiába. fekete-fehér csíkos . század elején észak felé nyomultak. a vadszamarakkal együtt először vadászták. Közép-Ázsiában maradt fenn néhány kicsiny ménes belőlük. hogy egyetlen ilyen vándorló csordában legalább egymillió egyed volt.

Egyikük. a kiégett sivatagos vidéken él a keskeny csíkos Grevy-zebra. hegyi zebrából pedig már százat sem lehetett találni. egyes helyein hatalmas baobabfák magasodnak. fogságban a birtokokon még körülbelül 500 élt.Kelet-Afrika szavannái. mint a prérinek. fogságban tartott példánya pedig öt év múlva pusztult el. nyugaton kétféle hegyizebra. nem is volt teljesen csíkos: csak a lábán meg a nyakán. Ezek között több fajt is megkülönböztetnek: a Szahara közelében. az antilopokat és a zebrákat. de az öldöklés ennek ellenére korlátlan mértékben folytatódott. magányos. hogy a fűcsomók közt nagy foltokban előbukkan a vörös. Sokkal változatosabb. pedig nem is számított különösebben jóízű ennivalónak. tüskés bokrok.állatok. duzzadt ágaikban tárolva a ritka esőzések során felszívott vizet. sziklás dombok húzódnak végig a tájon. A dél-afrikai vándorantilop már csak apró. Ezek a tájak tartják el a ma vadon élő nagy emlősök legnépesebb gyülekezeteit. és könnyen le lehetett lőni . mert cipőt és könnyű. A telepesek mindezeket az állatokat. egyszerűen vadnak tekintették. Az ottani csordák fennmaradása nagyrészt annak tulajdonítható. amire vadászni lehet élelemszerzés céljából vagy csupán szórakozásból. A világ nagy füves pusztaságai közül egyetlen egy őrizte meg nagy. másutt alacsony. a lábai fehérré fakultak. 1850 körül a vadászok már kezdtek rájönni arra. amelyek mind mérsékelt égövi fajoktól származnak. Több folyóját parti erdősávok szegélyezik. Nagy területein általánosak az alacsony. hogy a szavannák földjének nem olyan jó a vízellátása. apró . a teste sima barna volt. Vadon élő fehérfarkú gnú egyáltalán nem maradt. mert a víz medrük mindkét oldalán átáztatja a talajt. a kvagga. A csordák elpusztítása gyakorlatilag alig harminc évet vett igénybe. tartós zsákokat készíthettek belőle. utolsó. a veldteken. mint a többi nagy füves pusztaságok. egyes részeken embermagasságnál is magasabbra. hogy nincs olyan bőség vadban mint volt. sem a háziasított pázsitfűféléinek. A szavannás vidék hatalmas. körülbelül egymillió négyzetkilométer kiterjedésű patkót alkot a nyugat-afrikai dzsungel körül. A század végére a lantszarvú antilop csordák létszáma összesen mintegy 2000 egyedre csökkent. A kámát teljesen kiírtották. majdnem érintetlen populációit . legelésző állatokból álló.utolsó vadon élő példányát 1878-ban ejtették el. Dél-Afrikában pedig ötféle síksági zebra. a veldtnek vagy a pampának. ezért nem felel meg sem az ember háziasított állatainak. másutt pedig alacsonyan és olyan ritkán. A szavannán majdnem mindenütt fű nő. mint a húsát. Könnyen rá lehetett találni. elszigetelt csoportokban élt. így lehetővé teszi a fák növekedését. a bőrét többre becsülték.

mint a jávorantilop. azért a lakóknak költözködniük kell. hörcsögpatkányokra. petymegek és sakálok . A folyókon olyan fejvesztett rohamban. amelyek szinte mind kérődzők. mint a Thompson-gazella és az impala.az oroszlánok.vadásznak apró rágcsálókra. a lóantilop és a topiantilop. valamint sokféle más rovarevők. Vannak köztük aprók. monguzok és madarak. A vadászó állatok és üldözötteik láncolata itt is hasonló. Szudánban élő Thomas-víziantilop. kevésbé közismert vándor a távolabb. ami más levélfogyasztó állatok számára elérhetetlen magasságokból képes a tövises ágakat lerágcsálni. A Serengeti Nemzeti Parkban nem egyenletes a csapadék eloszlása. Aztán ott vannak a nem kérődző óriások. de vannak nagy testűek is.a gnúknak hát újra neki kell vágniuk a hosszú útnak. hiénakutyák. és az afrikai síkságok uralkodó állatai. porszerű talaj. Egy másik. odalenn a Serengetin pedig újra megindulnak az esők . ahogy azelőtt a vándorantilop és a bölény. De novemberben ezek a síkságok is kezdenek kimerülni. A lesben álló oroszlánok könnyedén elkapják a kimerült utazókat. mint a veldt és a préri utazóinak meséiben 150 évvel ezelőtt. hihetetlen számban és sűrű tömegben gázolnak át. vagy a szitatunga. keletre. Egyes fajok az évszak változásakor még mindig tömegesen vándorolnak.a tobzoska és a földimalac -. Zebrák és gazellák kíséretében egymillió gnú indul hosszú vándorútra. mint a többi füves pusztaságokon. Még többet egyszerűen beleszorít a folyóba a mögötte tülekedő sokaság. az orrszarvú és az elefánt. míg csak körülbelül 200 kilométeres út után el nem érik a dél-kenyai Mara még mindig üde legelőit. és csak akkor merészkedik ki a síkságra. amely a mocsarakban és nádasokban él. mint a zsiráf. délkeleti része hamarabb kiszárad. Így haladnak nap mint nap.menyétfélék. Ezt fogyasztják a hangyászok . bár a láncolatot megtestesítő fajok hiánytalanul szinte minden esetben csak Afrikában lelhetők fel. A nagy ragadozók . . Májusra itt a füvet már tövig lelegelik. amikor áradás van. Itt még mindig akkora számban gyűlnek össze a csordák.zsákmányállatai a nagy testű növényevők. Apró ragadozók . hogy sokan megfulladnak közülük. Vannak köztük specializálódott fajok. mint az északnyugati.szemcséjű. A fűben termeszek és hangyák legelésznek. ahol aztán megtelepedhetnek és jóllakhatnak. sok mérföld hosszú oszlopokban kocogva északnyugat felé. ugróegerekre és ürgemókusokra. Ez a változatos táj változatos állatpopulációkat tart el. gepárdok és hiénák . A legtöbbet a gnúcsordák vándorlásáról tudunk.

amikor populációikat az ember már súlyosan lecsökkentette. új füvet követve. A hatások azonban nem lehettek egyirányúak. mind abszolút létszámban. Itt várnak rájuk évről évre a murle törzs tagjai. a visszavonuló vizek nyomán kisarjadó zsenge. A füves síkságok nyílt jellege megkövetelte lakóitól a gyors futás képességét. mert a túlélők elérik az északi mocsaras. amelyeknek felületét zománcból alakult redők erősítik. Nem messze az etiópiai határtól a kettő összefolyik. a növényevők szájába óhatatlanul belekerül bizonyos mennyiségű kavics és homok. hogy egész évben legelőt találhassanak maguknak. ahol a száraz évszak kritikus hónapjait tölthetik. amelynek hímjei kecses. lant alakú szarvval vannak felfegyverkezve. . Az ország déli részén mintegy egymillió él ebből a tetszetős antilopfajból. A tehenek délen szülik meg kicsinyeiket az esős évszakban. Oldalsó lábujjaik eltűntek. és tartós. a végükön lévő körmök megvastagodtak. Gyomruk átalakult azzá a több részből összetett gyomorrá. s még ma is túlszárnyalják. a fű természetesen csak az esőzések idején sarjad. mind a fajok változatosságában. hogy a hosszú utakat túlélhessék. hogy el tudjanak menekülni a ragadozók elől. amely hatékonyan képes megemészteni a füveket. Napjainkban a legsikeresebb fűevők a kérődzők. hanem az áradások miatt vándorol. aztán amikor az esőzés véget ér és a síkságok kezdenek kiszáradni. A vadászok számára ez igazi eldorádó. valamint a fű leveleinek alapvető durvasága nagyon erősen koptatja a fogazatot. füves pusztákat és a jó legelőket.Ez nem a szárazság. és a foguk is megváltozott. A Thomas-víziantilop számára viszont ez az utolsó megpróbáltatás. Így az állatok hosszú vándorutakra kényszerülnek. Ez. Territóriumukat kétfelől esőzésektől megáradt folyók szegélyezik. Messze felülmúlták egyetlen komoly vetélytársukat. a lovakat. a középsők megerősödtek. lökéscsillapító patákat képeztek. elindulnak észak felé. Testük alakját főleg a fű sajátos jellege határozta meg. Alig néhány nap alatt akár 5000 példányt is leölnek. családjukkal együtt néhány hónapig az itt szerzett zsákmányból megtölthetik hasukat. az egyre jobban összeszoruló víziantilop-állomány így végül kénytelen megpróbálkozni az átkeléssel. Az ősi kérődzők sok-sok nemzedék során át szerezték meg ezt a képességet. elég nagy termetre volt szükségük. Azért. ezért a kérődzők igen nagy őrlőfogakat fejlesztettek ki. Mivel a fű a talaj közelében nő. A síkságokon időről-időre beköszönt a száraz évszak.

amit a fű nem visel el. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. és a fű is elvékonyodik. Még az állatok csapásai is elmaradnak a lábunk alatt a száraz homokban. egyes részein esetleg évekig egyfolytában egy csepp eső sem hullik. innen nyugatra pedig mintegy ezer kilométerre az Atlanti-óceánig ér. és egy-két éven belül beárnyékolják a földet . Ezt a bánásmódot csak a pázsitfűfélék viselik el. Ahogy észak felé tovább haladunk az afrikai szavannákon. Már nem látunk többé nagy antilopcsordákat. Folyó nem fakad a területén. Keleten a Níluson túl terjed. . az esőzés csökken. és a föld egyre szárazabb lesz. De még a fűnek is szüksége van némi esőre. visszakövetelve birodalmát. Ha a tűz elpusztít egy erdőt. Így hamarosan újra erdő léphet a füves puszta helyébe.A kérődzők szintén befolyásolták a fű elterjedését. vagy az ember kivágja a fákat. Szudán és Mali északi részeinek bozótosaitól egészen a Földközi-tenger partjáig terjed. így kiírtják a facsemetéket. De a facsemeték szintén kihajtanak. mert az állatok lelegelik és letapossák. ahol homokja romba dőlt római városokon söpör keresztül. FEJEZET A PERZSELŐ SIVATAGOK A Szahara a világ legnagyobb sivataga. A kérődzők segítségével azonban a fű inváziója állandó megszállássá változhat. Itt mérték árnyékban a legmagasabb földi hőmérsékletet: 58 Celsius fokot.márpedig ez az egyetlen állapot. a sivatag világához. javította és tördelte: a Webtigris. egészen a Vörös-tengerig. A tüskés bozót ritkul. Közeledünk egy másik világhoz. akkor ott megvetheti a lábát a fű. 6.

majd valahol másutt a sivatagban buckák. Azt sem sikerült pontosan megállapítani. a kiálló sziklák alatt. s ezzel vízszintes barázdákat vágott a sziklák falába. aszályos síkság. amelyekben valamikor patakok rohanhattak. izzó vörös és sárga festékkel festett állatképeket találunk . Ezek a jelek erősen arra mutatnak. a szirteknek zúdítják. amelyet sem talaj. Azután a szelek megint felkapják a homokot. némelyiknek még a hám is ott van a nyaka körül. . tarka marhacsordáikat. ott porlad szét a szemünk láttára. A művészek saját magukat is lefestették. fekete lóantilopokat és zsiráfokat. Mindezeket a rendkívüli formákat a szél vájta ki : a felkorbácsolt homokot és kavicsot hatalmas erővel fújta a sziklák felszínére. kimélyítve a homokkőrétegek közötti puhább rétegeket. hogy ennek a vidéknek valamikor igen jó volt a vízellátása. vízilovakat. Háziállatok ábrázolásait is láthatjuk . hogy tovább növelje a homoktengert. A napfényben perzselődő meztelen kőzet. mintsem hegyekre emlékeztet. üldögélnek a kunyhóik mellett. akik ma ott terelgetik a sivatag déli szélén túl.gazellákat. meredek falú csúcsaik. és ennek további bizonyítékai is ott ékeskednek a sziklákon. a tüskés bozót közt vonuló.Egyes vidékeit homok takarja. a kellős közepén pedig groteszk homokkő hegyláncok magasodnak. a kivájt. de a legnagyobb része széltől lecsiszolt kavicsokkal és szanaszét heverő kövekkel borított. hogy mikor készültek ezek a sziklarajzok. Nem tudjuk pontosan. sem növényzet nem oltalmaz.elegáns. A tornyok között húzódó völgyek lefutása pontosan ugyanolyan. egyes kisebb sziklaoszlopaik pedig idomtalan gombát formáznak. félvad. A szakértők többségének véleménye szerint a legkorábbiakat körülbelül 5000 évvel ezelőtt rajzolhatták. íjjal a kezükben vadásznak vagy álarccal a fejükön táncolnak. kik voltak ezek az emberek. roskadozó tornyaik és ívelt. Alul. boltozatos folyosóik zűrzavaros labirintusa túlnyomórészt inkább toronyházak tömbjeire. mint bárhol másutt a folyóvölgyeké. ezért a rajzok valószínűleg tekintélyes időszakot fognak át. Sokuknak tövébe sekély barlangok maródtak. görbe szarvú tarka marhák tucatjait. védett helyeken. dűnék formájában lerakják. orrszarvúkat. Ám ezeket a hegyeket mégsem csak a szél formálta. álldogálnak a marháik közt. a Tassili-NAjjer tetejéről emelkednek a magasba. Kisebb mellékvágatok is csatlakoznak hozzájuk. Talán ők voltak azoknak a nomád népeknek az ősei. Többféle különböző stílust lehet köztük azonosítani. Ezek a hegyek egy fennsíkról. lantszarvú.

a Szahara síkságain is változtak a termékeny és az aszályos időszakok.ahhoz egyszerűen túl száraz körülöttük a föld. A talajt elhordta a szél. amikor az utolsó jégkorszak kezdett visszahúzódni. az Egyenlítőn erősen. Hogy az eső miért nem esik egyenletesen a Föld egész felszínén. amelyeket ábrázolnak. amelyek az Északi-sarktól egészen Dél-Angliáig és Dél-Németországig utat vájtak maguknak és jégtakaróval borították be az Északi-tengert. A Szahara pedig eső nélkül maradt. termékeny síkságból végül a kopasz sziklák és a szállongó homok sivataga lett. többé már nem találkozhatunk a környező sivatagban. miközben lefelé törtek. aztán az egykori. Meghökkentő módon egyetlen élő szervezet mégis fennmaradt ebből a korszakból. egyre szárazabb és szárazabb lett. Ugyanúgy. Az addig rendszeresen hulló csapadék északabbra. elhalt. Az ágaikon növő tobozok még mindig életképes magvakat rejtenek.Az azonban nem kétséges. majd visszahúzódott. elkezdtek visszavonulni. göcsörtös gyökereik utat törtek maguknak a napégette sziklába. ezek azonban soha nem csíráznak ki . kiszélesítették benne a repedéseket. Poros leveleiknek is sikerült valahogy zölden maradniuk . Körülbelül egymillió évvel ezelőtt kezdődött. hogy a Nap egyenlőtlenül melegíti fel a Földet : a sarkokon gyöngén. a többi. mindig hajlamos volt a szárazságra. sekély tavai pedig elpárologtak. Európába és Afrika délebbi vidékeire húzódott. amikor a környező sziklafalakra az utolsó képeket festették. Az emberi és állati populációk vizet és legelőt keresve délre vándoroltak. amely a Tassili fennsíkját és az egész Szaharát sivataggá változtatta. kopár homokján és kövein. annak az oka végső soron az. kiterjedt tavakkal megtűzdelt. Az oly elevenen lefestett állatok közül ma már egyik sem tudna megélni a Szahara forró. hogy azokkal a jelenetekkel. fűtakarója és bozótosa elhervadt. Az egyik sziklafalakkal övezett szűk völgyben ősi ciprusfák csoportja áll. Ez nem az első alkalommal történt meg. Évgyűrűikről ítélve 2000-3000 évesek lehetnek: csemeték voltak. Az a nagy klímaváltozás. Ennek ellenére Afrikának ez a hatalmas szelete. ugyanezen a szélességi fokokon elterülő más vidékekhez hasonlóan. . a mélyen lévő talajvíz felé. hatalmas. Vastag. Azok a gleccserek. ahogy az Észak-Európát borító jégtakaró többször is kiterjeszkedett.ezek a levelek adják az egyetlen zöld foltot a környező sziklák barnájában és rozsdasárgájában. igen lassan ment végbe.

hogy a sivatagok fölött nincsenek felhők. Délkelet-Ázsia dzsungelekkel borított szárazföldjein és szigetein kívül szintén megvan a déli megfelelője Közép-Ausztrália sivatagaiban. így nem hoz esőt az alatta elterülő földekre. Annak. A nagy magasságban haladó légáramlás. így az egyenlítői felszálló légáramlatok kezdetben magas páratartalmúak. aztán egymással ellentétes irányban. amelyeket aztán még tovább bonyolít a szárazföldek és a tenger. Míg a sivatag napközben legalább olyan forró. hogy nem eshet az eső.és Sonora-sivatag megfelelője a DélAmerikában az Atacama. de emelkedésük közben lehűlnek. Ennek ellenére nagy vonalakban fennmarad a szabályszerűség: ahol az Egyenlítő szárazföldeket szel keresztül. Ázsiában pedig Turkesztán és Közép-India hatalmas sivatagainak. Az apró emlősök egész napra menedékbe vonulnak: elrejtőznek a kövek alatt és a föld alatti üregek sötétjében.Az Egyenlítőnél a meleg légáramlatok felemelkednek. továbbhalad a trópusok felé. amely fölött az Egyenlítő felé vezető visszaútján elhalad. Ezeknek a zónáknak az elhelyezkedése sem teljesen szabályos. A levegő körforgása így északon a Ráktérítő. minden elérhető nedvességet felszív a földről. Ezenfelül. Az óriási napi hőingás minden olyan élőlénynek nagy problémát jelent. mivel a földfelszínhez közeledve újra felmelegszik. A felhőtlen ég nemcsak azt jelenti. A meleg levegő több nedvességet képes hordozni. a Kalahári és a Namib-sivatag. amely végül esőként lehull. mivel a légkörben forgó Föld hatalmas örvényléseket kelt fönn. észak és dél felé áramlanak. A közép-afrikai esőáztatta erdőktől délre ott van a Szahara párja. hogy ezeken a vidékeken napközben nincs árnyék. a bennük lévő nedvességből felhők képződnek. A legtöbben a lehető legegyszerűbben oldják meg ezeket a problémákat: lehetőleg kerülik a hőmérséklet szélsőségeit. amely a sivatagban lelt otthonra. Az Egyesült Államok délnyugati részén elterülő Mojave. mint a hideg. miután leadta nedvességét. . amely segíthetne megőrizni a hőt. a hegységek és a síkságok egyenletlen eloszlása a Föld felszínén. Addigra azonban már teljesen elveszítette a magában hordozott vizet. éjszaka fagypont alá is hűlhet a hőmérséklet. kettős hatása van. de az Egyenlítőtől 1500 kilométernyire északra és délre aztán leereszkedik. mint a Föld bármely más pontja. éjszaka pedig nincs semmiféle takaró. hanem azt is. a felső légrétegekben. ott tőle északra és délre mindenütt vannak sivatagok is. délen a Baktérítő körül száraz övezeteket hoz létre.

mivel képesek testüket állandó hőmérsékleten tartani. Egy macskaféle. Előbújnak az emlős vadászok is. Valamelyik nyom esetleg egy versenyegérhez vezet . némelyik alapszíne korallvörös. így az állatok igen kevés nedvességet veszítenek. és a rókának máris megvan ha nem is a vacsorája. mint odakinn az izzó napsütésben. szinte a semmiből. Körülbelül 30 centiméter hosszú. de az első fogása. törpe rókák és prérifarkasok vadásznak rájuk. és könnyebb. a madárfiókákat és a tojásokat. némelyik fekete. Ők vegetáriánusok. aktivitásuk ideje akkor jön el. miközben folyamatosan egyre hűvösebb lesz. bár itt amerikai ugróegerek ugrabugrálnak magokat keresve. minden hangra hegyezik nagy. a sivatagi hiúznak is nevezett karakál és a csíkos hiéna is megjelenik. Amikor a Nap újra feltűnik a látóhatár keleti szélén. fényes. A gekkók is visszavonulnak sziklarepedéseikbe. a mexikói viperagyíkon kívül nincs is a világon több mérges gyík.ezekből kitelik parányi lakomájuk.egy gyors ugrás. azért előfordulnak. mihelyt leszáll a sötétség. a Közel-Kelet sivatagainak számos részén pedig farkasok is élnek. háromszögletű fülüket. egyre aktívabb lesz: bekapja a rovarokat. vékonyabb bundájuk van. A hűlő kövek közt gekkók szaladgálnak. . amikor a Nap a horizont alá süllyed. amikor csökkenni kezd a testhőmérsékletük. Rajta és közeli rokonán. de ahogy a Nap fölmelegíti a testét. bogarakat és más rovarokat keresgélve. Az Újvilág sivatagjaiban hasonló gyűjtögetés és öldöklés folyik. Az emlősök. Kora hajnalban még lassan mozog. tömzsi farkú. s bár a fűcsomók ritkák. A nap legnagyobb részét itt is töltik.Az ilyen menedékhelyeken jóval hűvösebb van. A Szaharában a versenyegerek és a szökdécselő ugróegerek tüstént előmerészkednek. mint északabbról ismert rokonaiknak. de hajnal előtt rendszerint visszabújnak barlangjaikba és odúikba. Sivatagi rókák sompolyognak némán a kövek közt. tovább keresgélhetnek és vadászhatnak a már meglehetősen hideg éjszakában. Ez az a napszak. amelyek kisebbek. és orrukat a földre szorítva követik az árulkodó szagnyomokat. amelyeket szálláshelyükre sodort a szél . Első éhségük csillapultával az állatok tevékenysége lelassul. gyöngyszemekre emlékeztető pikkelyekkel borított állat. amelyekből kiderül. mi járt arra és mikor. amikor Amerika nyugati sivatagaiban az arizonai gila vadászni kezd. és lakójuk légzésének köszönhetően a levegő páratartalma is többszöröse a föld feletti levegőének. emellett magvakat és elpusztult növényi részecskéket is találhatnak. újabb állatok bukkannak elő. meg-megállva.

fehér. és nem iszik. amelyben testét beárnyékolja. és olyan száraz. A hüllők ugyanúgy megszenvedik a túlmelegedést. napkelte után négy-öt órával már számukra is túl meleg van. A magyal levelei a szikes talajból felszívott sót is kiválasztják. az alig 5-10 centiméter hosszú moloch bújik elő ilyenkor hangyászni: leül valamelyik hangyaösvény mellé. Levelei csaknem teljesen függőlegesen állnak. Ez a nyüzsgő tevékenység nem tart sokáig. így hát most kényszer nélkül semmi nem mozdul. hogy az izzadság elpárolog. és módszeresen fölkapkodja ki-kivillanó nyelvével a rovarokat. Néhány állat a déli verőfényben is a föld felszínén marad. A kövek fölött remeg a levegő. Ez finom. bizony meghal. az embernek is fájdalmas az égető sziklákat megérinteni. mint a kicsiket. púderszerű port képez a levél felszínén. hogy a sivatagban megint perzselő hőség lesz. A Kalahári sivatag ürgemókusa bozontos farkát használja napernyőnek: feje fölé emeli. mint a Szaharában a sivatagi róka: a hatalmas füleit. ahol a felnőtt állatokat éppúgy elkapja. A hőség a növényeket ugyanúgy fenyegeti. Ha egész nap kinn marad a szabadban. mint a sportolók fehér trikója. A levegő olyan forró. mint az állatokat. miközben a hangyák makacsul és feltartóztathatatlanul tovább masíroznak. . A kevésbé forró reggeli és kora esti órákban fotoszintetizál. ahol páncéljuk biztonságában töltötték az éjszakát. A sivatagi magyal az amerikai sivatagokban nyílt terepen nő. mielőtt még észrevenné az ember. Az amerikai szamárnyúl.Még a sivatagi rágcsálók fészkébe is bemerészkedik. ahol nincs semmiféle árnyék. így csak a levéléleket éri az erős napsugárzás. ilyenkor a levelek egész felületükkel a fény felé fordulnak. A teste egy óra alatt akár egy liter folyadékot is veszíthet. Mások hőcserélőkkel hűtik a vérüket. A Nap pedig a derült égből egész idő alatt könyörtelenül perzseli a tájat. Ugyanúgy elpusztulnak a szomjazástól. amely ugyanúgy visszaveri a hő egy részét. ha a párolgással túl sok nedvességet veszítenek. Ausztráliában egy tüskés gyík. Néhány óra múlva a Nap olyan magasra emelkedik. széttárja a szőrzetét. a Góbi sivatag sünje és az ausztráliai bandikut mind ugyanazt az eszközt használja. A legcsekélyebb izommozgás is hőt gerjeszt. mint az emlősök. A sivatagokban mindenütt megtalálható teknősök is ilyenkor bújnak elő földbe kapart gödreikből. és pontosan abba a helyzetbe állítja.

Az a fizikai folyamat. a nyalogatás . ezért hűti le a verejtékezés az emlősöket. .a testhőmérsékletük 40-50 Celsius fok fölé emelkedik -. A világ legnagyobb részén tollaik persze pontosan arra szolgálnak. A verejtékezés. minden hangot érzékelnek. közvetlenül a bőr alatt. amikor a víz elpárolog. a lihegés. hogy a rajta átfúvó levegő lehűti a benne keringő vért. ami lehűti a vért az alatta lévő szövetekben. így ugyanolyan hatékonyan távol tartják a külső hőt. de azok a sivatagi állatok. hőelvonással jár. Amikor nyomasztóvá válik a hőség.mind jó hűtési módszerek ugyan. Így például. ami a sivatagban a lehető legértékesebb kincs. a mellső láb szőrzetén energikusan habot vernek nyálukból. ezért nagy árat fizetnek : vizet veszítenek. de ezeknek az állatoknak az akusztikai hasznossághoz szükségesnél jóval nagyobb fülei vannak. amely olyan közel van a bőr felszínéhez. így a párolgási folyamat hőt von el az alatta lévő bőrből. Ausztráliában a kenguruk különleges hajszálérhálózatot fejlesztettek ki mellső lábuk belső oldalán. Ilyenkor a lihegésnek az emlősökénél különb formáját alkalmazzák: a torkukat lebegtetik. Sok madár tollainak védelmében minden baj nélkül naphosszat kinn üldögélhet a sivatagi napsütésben. mégis légáramlást kelt a száj nedves belsejében. A madarak a legtöbb más állaténál jobb hőszigeteléssel vannak felszerelve. Amikor a teknősök úgy istenigazából kimelegszenek . Ehhez nincs szükség a mellizom munkájára. és kiengedik hátsó lábaikra a hólyagjukban rendszeresen tárolt nagy mennyiségű folyadékot. Néha még ennél is tovább mennek. a toroklebegtetés. mint ahogy megőrzik a belsőt.A nagy fülek nyilvánvalóan más szempontból is hasznosak. Így az összes sivatagi élőlény mindent megtesz azért. bár néha még nekik is hűteniük kell magukat. hőt von el a környezetéből. Más állatok folyadék segítségével fokozzák a szél hűtőhatását.a teljes vizeletkészlet kiürítéséről nem is beszélve . Apró véredények hálózata szövi át a fül elülső és hátsó felületét. Az állatok ürüléke rendszerint rendkívül száraz : a tevetrágyából például szinte tüstént tüzet lehet rakni. nagy adag nyállal nedvesítik meg a fejüket és a nyakukat. amelynek során egy folyadék gázzá alakul át. amelyek ezeket alkalmazzák. de a hőátadást a tollazat képes mindkét irányban lecsökkenteni. hogy megőrizzék testük hőjét. hogy megőrizze testében a folyadékot. mint a légzésnél. sok hüllő ürüléke pedig csak egy szárazanyagból álló "pirula". Hasonló hatást kelt a lihegés: a száj nedves belsejében oda-vissza járó levegő nyálat párologtat el. mihelyt az állat elpottyantotta.

kígyókra vadászó madarat gyakran láthatjuk Arizona és Mexikó sivatagaiban száguldozni.igaz nagyon ritka . A futókakukkpár kaktuszra vagy egy tüskés bokorban építi meg a fészkét. hogy az orrában lévő mirigyeken át választja ki. a fiókák nyakukat fölfelé nyújtogatva köréje gyülekeznek. De számos nagy testű állat. akkor valami más módon kell számukra folyadékról gondoskodni. Míg az emberi vizelet 92 százalék vizet tartalmaz. Van néhány olyan .állat is. először ő maga iszik. ezt a hetyke. amit a szüleik hordanak nekik. mint a felnőtt madaraknak. az ugróegerek vizelete csak 70 százalékot. hiszen a csibéknek ugyanúgy szükségük van a vízre. és a madár a szájába nyomja a gyíkot. Egy szaharai gyík még a sófölöslegtől is képes úgy megszabadulni. és úgy szopják a tollait. mint a szivacs. hogy a táplálékából kivont folyadék is elegendő számára. Amikor megérkezik a vízhez. ahogy a kutyakölykök a szuka emlőit. Sok sivatagi élőlény életén a vízszükséglet uralkodik.gazella a levelek nedvéből. A fióka kitátott csőrrel kérincsél. de nem engedi el. . például az oryx vagy a kenguru. de amikor valamelyik szülő csőrében egy döglött gyíkkal megérkezik a fészekhez. Kakasa egészen egyedülálló módon szállítja csibéinek a vizet erre a nagy távolságra. az ugróegér a magvakból. s egyetlen más madárnál sem találkozunk hasonlóval: úgy magukba szívják a vizet. Az afrikai pusztaityúk gyakran jó 40 kilométernyire fészkel a legközelebbi állóvíztől. Ő azonban egészen más módon gondoskodik fiókáinak folyadékról. amely annyira lecsökkentette a vízigényét. aztán belegázol a pocsolya szélébe. a kakas elindul a fészek felé. aztán naponta visszatérni a legelőre. és ha a táplálék. Ezek a tollak egészen különleges szerkezetűek. a dorkász. Egy-két faj vészhelyzetben zsírtartalékainak lebontásával belülről is képes vizet előállítani. nagyon egyenesen megáll benne.A vízben oldódó bomlástermékek kiürítéséhez szükséges vizet is rendkívül gazdaságosan használják fel. Az amerikai futókakukkot. kénytelen naponta elzarándokolni legelőiről valamelyik ritka vízlelőhelyhez. esetleg soha nem is iszik. A sivatagban élő madarak gyakran ugyanezt a mindennapi eljárást követik. nem elég leveses. Problémáik a szaporodási időszakban válnak súlyossá. és két-három fiókából álló fészekaljat költ. A kicsinyek már elképesztően korán képesek gyíkokat és rovarokat megemészteni. és szándékosan átáztatja hasi tollait. Ha teljesen átitatódtak. de csak a hímek esetében. amikor aztán leszáll. nem dobja oda csak úgy a fiókáknak a zsákmányt. A sivatagi róka és sakál a megölt állatok testfolyadékaiból szerzi a vizet.

azokon megtapadt nedvességet hajszálgyökereinek hálózatával gyűjti össze. Miközben a bokor az eredeti szártól sugarasan kifelé terjeszkedik. hogy tőle méterekre már semmi más növény nem élhet meg. Az ilyen gyűrűkben az egyedi hajtások nem túlságosan öregek. amelyek olyan nagy távolságokra. hogy látszólag minden elérhető vízmolekulát kivonnak belőle. a gyűrű pedig egyre tágul. és mihelyt egyszer megvetette a lábát egy igazán aszályos területen.így a kreozotcserje a legöregebb ismert élőlény a sivatagban. ők nem apró mennyiségeket szívnak fel többé. Ellentétben a kreozotcserjékkel. hanem arra a parányi nedvességrétegre. olyan alaposan átjárják a kavicsos talajt. minden egyes bokornak nagy földterületre van szüksége. aztán . Ezt kevesen tudják hatékonyabban megoldani. Ilyenkor annyi vizet szívnak fel. hogy magvait elszórva új egyedeket hoz létre a közelben. amely vagy a harmatból származik.kevésbé folyamatosan. A kivételes esők után. olyan alaposan összegyűjti a vizet. ami aztán lecsepeg a csőrén a fióka szájába. Egyesek átmérője ma már eléri a 25 métert. így a növény gyűrű alakban terjeszkedik. mint az Amerika délnyugati sivatagjaiban növő kreozotcserjék. olyan gyorsan. hanem az emésztés fiziológiai folyamatai során keletkezik a szülő gyomrában. Ez a folyadék nem néhány perccel azelőtt lenyelt víz. Mivel semmiféle más növény nem versenyezhet vele. Azt a problémát. Betelepíti. a középen lévő szárak gyakran elpusztulnak. hanem a töve körül gyökereinek lassan terjedő hálózatából új szárakat hajt. 5-10 centiméterrel a talajfelszín alatt. akár 10000-12000 éve is növekedhet és terjeszkedhet ugyanazon a helyen . s mintha némán veszekednének a zsákmányon. a kődarabokat körülvevő. amelyet a madár eddig a begyében tárolt. hogy hogyan lehet vizet gyűjteni egy majdnem teljesen víztelen környezetben. Nem a mélyben rejlő. Hogy elegendő nedvességhez jusson. a bokor egyre tovább növekszik kifelé. ahogyan csak lehet. Így a fióka csak azután eheti meg a húst. a sivatagi növényeknek is meg kell oldaniuk. de nem úgy. hanem a körülbelül évente egyszer bekövetkező felhőszakadásszerű záporokat használják ki. Így egyetlen kreozotcserje-egyed gyökere teljesen birtokba veszi a közelében fekvő terepet. sok sivatagban elérhetetlen talajvízre támaszkodik. miután akarva-akaratlanul megkapta megfelelő vízadagját. beleértve a saját magvait is.Miközben így állnak. de maga a növény. a felnőtt madár torkának mélyén folyadék jelenik meg. hiszen a közelben esetleg nincs is elérhető állóvíz. amennyit csak lehet. vagy az oly ritkán hulló csapadékból. ha a felszín alatti egysége miatt egyetlen szervezetnek tekintjük. Egyes sivatagi növények egészen más stratégiát alakítottak ki a víz tárolására.

sztómáikat pedig a levelek helyett megduzzadt szárukon fejlesztették ki. Az arizonai óriáskaktuszok közt bolyongó utazó. egészen a következő viharig. Közel 15 méter magasra is megnőhet.és DélAmerikában található. így a saguarót gyakorlatilag szinte állandóan mozdulatlan levegő alkotta láthatatlan köpeny veszi körül.tárolják. amikor újra feltöltheti hatalmas víztartályait. a saguaro. megduzzad a szár. ami könnyen halálos lehet. hanem megtörik a növény körüli esetleges légáramlást is. a perzselő sivatagban sok növény szintén nagyon apró leveleket hajt. mert a saguaro nedve erős mérget tartalmaz. mint a fenyő tűlevelein. természetes körülmények közt összes szabadon tenyésző fajuk kizárólag Észak-. vagy több függőleges ujjra ágazik. akit gyötör a szomjúság. átvette a fotoszintézis feladatát. éjszaka hasznosítják. Közép. talán kísértésbe esik. Mindennek tetejébe a kaktuszok fotoszintézise különlegesen zajlik: a nappal szerzett fényenergiát elraktározzák. Egyik legnagyobb fajuk az arizonai óriás. A szár zöld lett. és akkor cserélik ki oxigénre a szén-dioxidot. olyasformán. Ám ez nem lenne bölcs dolog. Amikor megérkezik a vihar. Teljes hosszában harmonikaszerű bordázat húzódik végig. és közben kitágítja a bordázatát. A sztómákat továbbá az is védi minden fuvallattól.kaktusz. hasonlóan az északi fagyos éghajlati övben élő. Ekkor már hűvös van. A levelein lévő sztómákon vagy gázcserenyílásokon keresztül óhatatlanul vízgőzt veszít. így jelentősen megnöveli kerületét. hogy megcsapolja ezeket a körülötte magasodó hatalmas víztartályokat. mind a Kalahári-sivatag busmanjai ilyen növényekhez folyamodnak aszály idején. Az ellensége a párolgás. Mind Közép-Ausztrália bennszülött őslakosai. Mindezeket az eszközöket bevetve a saguaro minimálisra tudja csökkenteni a párolgási vízveszteséget. Ezért. Egy nagyobb termetű arizonai óriáskaktusz egyetlen nap alatt egy tonna vizet is képes fölvenni. és vagy egyetlen oszlopot alkot. a saguaro felszívja a vizet a kiszáradt földből. és évről évre meg tudja tartani vizének legnagyobb részét. hogy fokozatosan új szövetek építésére használhassa fel. a nap legnagyobb részében pedig zárva tartják a sztómáikat. amelyeknek mintegy 2000 különböző fajuk ismert. Ennek a technikának a specialistái a kaktuszok. amelyeken viszonylag kevés a sztóma. A tövisek nemcsak a legelésző emlősöktől védik meg a növényt (ezekből egyébként is nagyon kevés van). . szárazságot tűrő növényekhez. Aztán már csak meg kell őriznie. A saguaro és néhány más kaktusz ennél még egy lépéssel tovább ment: levelei tövissé módosultak. Azonban nem minden vizet tároló növény mérgező. hogy a bordázat mélyedései alján helyezkednek el.

akik a busmanok sivatagába merészkedünk. a sivatagban súlyos hátrányt jelent. erős csapásaival kiásta a szár körül a földet. hogy enyhítse a szomjunkat. elmosódott nyomokat a homokban. mint egy futball-labda. akiknek a tudása sok egyetemi képzettségű biológust megszégyeníthetne.ez a hatás úgy küszöbölődött ki. hogy zsírtartalékuk a fartájékra koncentrálódott. az apró. Több különböző növénynek is vannak ilyen víztároló gyökerei. de azért ez sem megy pocsékba: végigtörlik vele az arcukat meg a testüket. Botjának gyors. míg csak körülbelül 30 centiméter mély lyukat nem vájt. folyadék csöpögött ki belőle. Amikor kezünkkel összemorzsoltuk egy letördelt darabját. amely legtöbbünkön megtalálható. Ahhoz is elég lehetett volna.rendszerint a nőknél . de valójában nekünk. mint én. átható pillantással be tudta volna fogadni egész környezetét.Ezek a sivatagi népek mind kiváló botanikusok. csak irigyelnünk kellene őket. Minden ember testében vannak zsír formájában tápanyagtartalékok. Ám az a hasat és a végtagok egyes részeit körülvevő zsírréteg. nem meregette a nyakát jobbra-balra. Kívülállók számára talán furcsa látványt nyújtanak. . tehát benedvesítik és lehűtik a bőrüket. amely igen nagyra nőhet. Aztán egyszercsak tévedhetetlenül letérdelt egy kurta. Az én szememben pont olyan volt. izmos részével. Követtem bennszülött vezetőnket. hogy még a busmanok sem tudják lenyelni. anatómiailag alkalmazkodott a sivatagi élethez. egy másik emberfajtához (rasszhoz) tartozó. Ekkor a ceruzavékony szár hirtelen akkora gömb alakú gyökérré dagadt. még a szeme sem járt ide-oda . aki gyorsan és magabiztosan csörtetett. Egyszer vizet kerestünk Közép-Ausztrália vörös sivatagában. nagyon nehéz elkerülnie a felhevülést. izzadságban fürdő utazóknak. látszólag nem is keresgélt. Az egyiknek olyan szörnyen keserű a leve. de nem mindegyikből fakad egyformán jó ital. mint az a többi növényi szár. hajlott szár mellé. Egyes busmanoknál . mert nagyon megnehezíti a bőrön át való hőleadást. amelyen alig néhány apró levél csüngött. a sziklák alakját. a növényi szárak és levelek formáját. A délnyugat-afrikai Kalahári-sivatag busmanjai szintén nagy növényszakértők. Ha az ember mozog és hőt gerjeszt az izmaiban. aki specifikusan. A jelek szerint a busman az egyedüli emberfajta. ami mellett addig elmentünk. éppen elég ahhoz. de ez az ő számára nyilvánvalóan alapvetően más volt. hogy megmentse az életünket.mintha egyetlen. éles ellentétben a test többi sovány.

az év számos éjszakáján a tenger felől köd hömpölyög. Egyes területeken sajátos megoldandó problémák merülnek fel. másokon olyan saját erőforrások állnak rendelkezésre. vékony rostok nőnek. Heges. amelyek gyakorlatilag egész aktív életüket . hogy aztán megcsavarodva.Minden sivatagban a test megfelelő hőmérsékleten tartása és a vízvisszatartás kölcsönösen összefüggő problémája valamennyi élőlénynek. széthasadozva hulljanak le a földre. amelyeket különféle egyedi módokon lehet kihasználni. Egyes sivatagokban elég rendszeresen. gyakran megcsavarodott rövid. mint holmi óriás gyaluforgácsok. Közvetlenül viaszos felszínük alatt a levél egész hosszán végigfutó hosszú. s ahogy égnek emelik lábaikat. és lecsöpögnek megtépett hegyéről. vizet vesznek fel. A köd szolgáltatja a nedvességet a Namib-sivatag egyedülálló. alighanem a Welwitschiának lennének a világon a leghosszabb levelei. egészen a szájszervekig. hogy minimális legyen a vízvesztesége. körülbelül évente fordulnak elő felhőszakadással járó viharok. potrohukat "magasan" a levegőbe emelve szemben a parttal megállnak. A levelek tövüknél zöldek. Ezek lehetővé teszik olyan állatközösségek kifejlődését. Nagy. Más vízcseppek végigcsordulnak a levélen. ősöreg példányoknál legnagyobb átmérője akár egy méter is lehet. hiszen a legtöbb sivatagi növény levele apró. amellyel kevés más sivatag rendelkezik. Ha a szél nem koptatná így őket. aztán a rostok továbbítják a levél belsejébe. és fejüket lehajtva. ezek a vízcseppek végigcsurognak a hasukon. és minden bizonnyal leglátványosabb növényének. Ahogy a szél ide-oda dörgöli őket a köves talajon. mint egy hatalmas répa. körülölelik a tölcsérszerű törzset. A Kalaháritól északra fekvő Namib-sivatagban van egy olyan nedvességforrás. Így egy-egy ilyen öreg példánynak a levele elméletileg több száz méter hosszú is lehetne. Első látásra ezek a nagy levelek látszólag rendellenesek. Az ilyen ködös estéken hosszú lábú gyászbogarak másznak ki a homokdűnék gerincére. Mivel határos a tengerparttal. a vízmolekulákat először a levél bőrszövete köti meg. Amikor le-lehull a harmat. vízcseppek csapódnak le belőle testükön. amellyel végre felszürcsölhetik. amelyeknek erős a vízfelszívó képessége. szíjra emlékeztető levél nő ki. Ám a Welwitschia levelei nem hogy nem veszítenek vizet. A Namib-sivatagban több élőlény is felhasználja ezt a lehetőséget. ezeket aztán a gyökerek gyűjtik össze. és a sivatag felett csöppekké kondenzálódik. Ám a sivatagok sem mind egyformák. éppen ellenkezőleg. mert bár nagyon lassan nőnek. duzzadt gyökere olyan. a végük kirojtosodik és elhal. a növény ezer évig is elélhet. a Welwitschiának is. Amikor a köd föléjük sodródik. és úgy görbülnek felfelé. simák és szélesek. vastag törzséből mindig csak két nagy.

mozdulatlanul rejtőznek. akkor a mag kicsírázhat. a következő száraz napokon elhalnak. amikor viszonylag bőségesen van víz. akár 9-10 hónapig elő sem bújnak. Magvaik burkában van egy gátlóanyag. ezt csak megfelelő erősségű és mennyiségű csapadék képes lemosni. A sivatag felszínét elöntő eső sekély pocsolyákba gyűlik. Ezek a lapátlábú békák vagy ásóbékák a felszín alatt vagy harminc centiméternyire temetkeztek el. kezdik hívogatni párjukat. A föld felszíne megrepedezik. de néha egyhuzamban éveken át. Nem csoda. amelyeknek megbarnult levelei már porladoznak. Ha ráhullanak az elhervadt. és a kezdeti kurta zápor után egy héten belül nem érkezik meg az igazi erős zivatar. Ha az első esőcseppek csalókák. Mindebben veszély is rejlik.arra a rövid időszakra sűrítik. Egyes növények azonban erre a kockázatra is fel vannak készülve. Az első esőcseppek robbanásszerűen életre keltik a tájat. amelyek miatt egyes részeik felkunkorodnak. amelyek most kicsíráznak. . mintha maga a talaj is mocorogni kezdene. Ha a talaj már jól átitatódott. törékeny magházaik ülnek. ezáltal függőleges helyzetbe állítják a magot. kiszabadítják a bennük rejlő magvakat. Egyesek méterekre lövellik magjaikat a levegőbe. halott növényekre. Ennek során feszültségek keletkeznek bennük. más részeik apró robbanások sorozatával kibocsátják a magvakat. akkor azok a magvak. A hím ásóbékák gyorsan a pocsolyák felé ugrálnak. fedőszőreik megduzzadnak és megmerevednek. látszólag élettelenül. Ha nincs eső. Ám most maguk a földön heverő magok kezdenek el mozgolódni. Amikor az eső átáztatja az arizonai sivatag talaját. Miközben vizet szívnak fel. amely megakadályozza a csírázást. hirtelen mintha új. Az év legnagyobb részében. hogy apró gyökérkezdeménye egyenesen lefelé hatolhasson a földbe. Ám az életnek ez a képe teljesen illuzórikus: ezek a történések teljesen mechanikusak. A halott szövetek egyes részei különbözőképpen kötik meg az esővizet. apró kétéltűek másznak elő küszködve a külvilágra. és száraik tetején száraz. eleven életre kelnének: kibontják megbarnult terméseiket. és a magvak csírázni kezdenek. aztán amikor elérték a vizet. ha a sivatagi utazó semmi jelét nem látja a körülötte rejtőző élet gazdagságának.

elkapják és megeszik algákkal táplálkozó testvéreiket is. ilyenkor minden lázas sietséggel történik. mint a testvéreik: nagy lesz a fejük. egyes ebihalak kissé más módon fejlődnek. mert nem látják a zsákmányukat. víztelen hónapjaira. Ha az ásóbéka nem talál magának pocsolyát. amelyek ebben a meleg. és nem párzik mindjárt a felszínre érkezése utáni első éjszakán. A pocsolya már másnap teli van ebihalakkal. akkor esetleg egyáltalán nem lesz módjában párzani. és sokkal nagyobb a szájuk.Néhány órán belül kórusuk sürgetésére csatlakoznak hozzájuk a nőstények. és rendületlenül növekszenek. és több száz kilométernyit utazhattak azokról a helyekről. sárossá és zavarossá teszi a pocsolyát. mint az algákkal táplálkozóknak. A növényevő ebihalaknak nem kell ilyen problémákkal szembenézniük. A szél apró. Azzal. Az ebihalak lázasan zabálnak. és egyre kevesebb víz marad benne. de ha a pocsolyában sóférgek (ezek apró rákok) is vannak. A frissen lehulló víz azonban felkavarja. felnőtt békává válnak. Az algák is eltartanák őket. amilyen gyorsan csak tudnak. amelyek ilyenkor csomókban hevernek a langyos pocsolyákban . tehát felmelegszik. Táplálkozni kezdenek. nem maradnak életben. ami további megpróbáltatást okoz. hogy a pocsolyában kétféle ebihal úszkál. ők továbbra is majszolgatják az algákat. Nem egészen egy centiméter hosszú sóférgek. az ásóbéka két különböző lehetőségre készül fel. zavaros vízben lubickolnak. amelyeknek nem sikerül betartaniuk a menetrendet. mikroszkopikus spórákat is hoz magával. apró rákok is csapatostul úszkálnak benne. amelyek most a vízben parányi algafonalakká nőnek. Miután elkezdik falni a sóférgeket. és már nincs olyan nagy szükség a lehető leggyorsabb fejlődésre. Ezek olyan száraz petékből keltek ki. majd végül apró. amelyek akár ötven napon át is repülhettek a sivatagi szelek szárnyán. A peték eközben hihetetlen gyorsasággal fejlődnek.ezzel teljesítették is a következő nemzedék iránti kötelességüket. hogy felkészüljenek az éhezés hamarosan rájuk szakadó hosszú. így populációjának egyre kisebb tere marad az úszásra. A felnőtt ásóbékák ezután sorsukra hagyják petéiket és egymást. A pocsolya pedig egész idő alatt párolog és zsugorodik. Ám nem ők az egyedüli élőlények. Ilyen körülmények közt a ragadozó ebihalaknak rosszul megy a soruk. és tüstént párzani kezdenek. hiszen a meleg víz kevesebb oxigént képes tárolni. amiből oxigént vonhatnak ki. Ráadásul a pocsolya egyre sekélyebb is lesz. ahol rég elpusztult szüleik lerakták őket. a pocsolya vízszintje újra megemelkedik. Azok a békák. A párok néhány órán belül lerakják és megtermékenyítik a petéiket. és . Ha újabb záporok jönnek.

Sok ebihal soha sem fejezi be a fejlődését: amikor eljön számukra a vég. mint folyékony iszap. mindenütt virágok nyílnak ezeken a hatalmas átmeneti réteken. anyagai beszivárognak a hajdan volt pocsolya mélyedésének homoktalajába. Mihelyt leérnek a föld alá. így elevenen megsülnek. a növények elhervadnak és . amelyről a nevüket kapták. A legközelebbi eső megint itt fog pocsolyává gyűlni. rózsaszínűek és fehérek. Az esőzés áldásai ezzel még nem szűntek meg. amely siettetheti a következő algageneráció fejlődését. még kifejleszthetik lábaikat. de egyesek néhány heti táplálkozás után megtalálják maguknak azokat a réseket és repedéseket. Ezért aztán Nyugat-Ausztráliában. amikor a nedvesség elszivárog. nagy számban hagyhatják ott a pocsolyát. amelyet megkocsonyásít és összezsugorít a napsütés. és elugrálhatnak a sivatagba. bőrük külső hámrétege megkeményedik. és most virágba borulnak. Az első esőcseppektől csírázni kezdő magvak gyorsan növényekké fejlődnek. és egymással is versengenek a pocsolya legmélyebb részeiért. a homokban pedig ott lesz a szerves trágya. Sokat felfalnak ugyan közülük a gyíkok és a madarak. hogy testüket eltakarja. Ám ha nem esik több eső. De az ő testük sem megy veszendőbe: miközben lebomlik. Aztán. ahol a legtovább marad meg a víz. Arizonában és ÚjMexikóban a sivatag néhány napig legalább olyan színpompás. Kékek és sárgák. akkor létfontosságú. Az egyre sekélyebbé váló pocsolyában a kannibál hajlamú ebihalak megeszik testvéreiket. Ezt a felnőtt sóférgek közül egyik sem éli túl. Szüleik is hamarosan elkezdenek odúkat ásni maguknak széles. ha szerencséjük van. amelyekben menedéket találhatnak a beálló hőség elől. és olyan vízhatlan burkot alkot. A sivatagban hektárról hektárra égő színek virítanak. Azoknak. hamarosan már ahhoz sem marad elég vizük. amely teljesen beborítja őket. tömör masszában hevernek egymáson. erős hátsó lábukkal. de ebben a legagresszívabb ragadozó ebihalak. a Namib-sivatagban. Középen is alig marad más. mint a világ bármely más virágosrétje. hogy legalább az ebihalak egy része a lehető leggyorsabban befejezze fejlődését. és magvaik már megtelepedtek. amelyeken át lélegzenek.ha szerencséjük van. kivéve apró orrlyukaikat. de petéik ott szállnak a szélben. A pocsolya közben már réges-rég kiszáradt. amelyek a pocsolya szélére szorulnak. a Szaharában.

ami megkösse. amikor végigsiklik a felszínén. A sivatagban közben hol feltámad. és hűtötte fagypont alá az éjszakai fagy. Amikor ez a rojtosujjú gekkó egy helyben áll. így aztán maga a dűne is lassan előrehalad. ott a dűnék korántsem maradnak egy helyben. az körülfújdogálja a testét is. Egy másik hosszú. Így próbálja hűvösen tartani a lábát. fél tucat gerinc vezet fel a központi csúcsukhoz. Már a lábukat megvetni sem könnyű ezen a rendkívül forró és állandóan lefelé csúszó felületen. elosztja a súlyát. szétesik ásványi alkotórészeire. amelyek segítségével az utazók utat találnak a sivatagban. összegyűjti és nagy halmokba söpri a homokszemeket . csak minimális mértékben kavarja fel a homokot. Némelyikük akár a 200 méter magasságot és széltében a 2 kilométeres vastagságot is elérheti. miután évezredeken át sütötte nappal a Nap. Ilyen körülmények közt még a legellenállóbb gránit is repedezni. minden egyes homokszem lekerekedik és vörös vasoxid-bevonatot kap. amely hasonló módon növeli lábának felületét. így az állat. aztán.ezek a dűnék.elhalnak. A szél a dűne szelíd lejtőjén fölfelé fújja a homokot a gerincig. újra átadva helyüket a homoknak. A sivatagnak azokon a részein. de ezek alkotják a legspecializáltabb környezeteket. mint a tengerfenék barázdái. Ahol azonban a szél rendszerint ugyanabból az irányból fúj. . hanem a végtelen homokdűnék. Miközben a szél újra meg újra a szirteknek vágja. amely segíti ebben. ez marad meg belőlük. amely megpróbál bennük vagy rajtuk megélni. Olyasféle gerinceket formálnak. az ilyen homokhegyek csillag alakúvá válnak. lassan aprózódik. ahol a szélirány állandóan változik. A sivatagról alkotott tipikus képünk azonban nem a kavicsos talaj vagy a szélvájta hegyek szerepelnek. Valójában a homokdűnék a világ sivatagjainak csak egy kis részét teszik ki. így saját névvel rendelkező földrajzi helyekké. és lassan tovább haladnak a sivatagban. A Namib-sivatagban egy gekkónak hártya van a lábujjai között. mintha testgyakorlatot végezne : rendszeresen és ritmikusan felváltva felemelgeti a mellső és a hátsó lábait. hol elül a szél. szőrre emlékeztető rojtokat növesztett a lábai köré. a homok apró földindulások sorozatán át lecsúszik a dűne meredek homlokzatán. Évszázadokon át nagyjából ugyanazon a helyen maradnak. és ha van egy kis szél. mivel nincs semmi. tájékozódási pontokká válnak. lapos köveknek fújja és összedörzsöli más homokszemekkel. Egyes állatok különleges lábat fejlesztettek ki. A homok a sivatagi kövek maradványa. akár a békáknak. hasadozni kezd. A dűnék homokja minden élőlénynek nagy problémákat okoz.

Az aranyvakond bundájának a színe egyedenként változik : vannak köztük szürkék. A szemén áttetsző. de valójában a két állat nem áll közeli rokonságban egymással. és néhány gyík. milyen hideg. hogy elkapja mit sem sejtő zsákmányát. aztán egyszer csak előbukkan. Az egyik módszer. mint a talajban. pikkelyes fedél nőtt. és úgy néz ki. és egy kráter alakú bemélyedés. ahol hirtelen a felszín alá merült. Ám három-öt centiméterrel lejjebb már hűvös van . ez tulajdonképpen a szemhéj módosulása. Erősen csökevényes lábaikkal még a felszínen is képesek mozogni. . de amikor a homokban haladnak előre. ezek teljesen elveszítették a lábaikat. Olyan ügyesen és energikusan vájja alagútjait. de itt más problémák merülnek fel. Szembetűnő hasonlóságuk annak a ténynek a következménye. így egymástól függetlenül. Egy-két fajuk állandóan a felszín alatt él. hogy más-más kontinensen ugyan. ahol éjszaka előbújt. de mind a ketten rákaptak az ásásra. amely megvédi a homokszemek koptatóhatásától. és vannak fémesen csillogó arany. és lebújik a felszín alá. A dűnék állatainak többsége tisztában van ezzel. így nem lehet bennük alagutat ásni. a mozgás felé kúszik a homokban. A lábatlan szkinkre egy homoki emlős vadászik. A szkink bogárlárvákon és más rovarok lárváin él. amellyel mozogni lehet benne. A Namib-sivatag lábatlan szkinkje csak 5-10 centiméter hosszú. hogy szinte lehetetlen kiásni. az aranyvakond. nyomon tudja követni a mozgó rovar keltette homokrezgéseket. általában is hasonlít rá. de hasonló módon alkalmazkodtak a föld alatti élethez. Alighanem ez a legkevésbé ismert emlős. akkor behúzzák azokat. az orra pedig hegyes. Rendes körülmények közt megjelenésének egyetlen nyoma egy sor kóbor lábnyom a homokdűnéken. akár hogy elrejtőzzön. meglepetten veszi észre. amely rendszeresen lebukik a homok felszíne alá. hiszen a homok egyszerűen beomlik az ásó állat mögött.A dűnék felszíne napkelte után néhány órával már égetően forróvá válhat. A homokszemcsék olyan simák és olyan szárazak. ha csak az embernek nincs olyan szerencséje. A vakondgyíkok vagy szkinkek családjába tartozó többféle gyík pontosan ezt csinálja. mint az európai vakond. De a homokban való haladás legjobb módja nem az úszás. A homokban ugyan hűvösebb az élet. olyan ritkán látni. hogy akkor kezdje el üldözni. egyfajta úszó mozgás. hanem a kígyózás. ami szintén segíti a homokszemek közötti előrehaladásban. Az aranyvakond körülbelül akkora. hogy nem tapadnak össze. amikor a felszín közelében van. finom pikkelyű angolna. mint egy apró. a lábaival löki magát előre a homokban.sárga színűek. akár hogy elmeneküljön a legkínzóbb hőség elől.ha az ember beledugja a kezét a homokba.

hogy az igazi vadon élő állat jelentősen különbözött volna a tuaregek állatától. De azért átkel a homokdűnéken. másutt viszont többé. A Nap ultraibolya sugárzása ellen laza burnuszokba burkolóznak. nagy sebességgel.nincsenek állatok. ez azonban nem oszlik el a testén. comb. szőrrel borított szemének nincsen semmiféle funkciója. A tevének természetesen az a legnevezetesebb tulajdonsága. élben végződő. így könnyen le tudja adni a felesleges hőt. ahol a Nap ellen szigetelésre van szüksége. a hátán lévő púpban koncentrálódik. Eredete még mindig bizonytalan. . hanem egy helyre. A teve csodálatosan alkalmas a sivatagi utazásra. Elképesztő képessége. fejüket és arcukat pedig turbánnal övezik. így csak a lábfeje áll ki. Ez az állat a teve. lábatlan szkink. vadon élő dromedárt. vakon ásva. Ám a sivatagi homokdűnék közt még a tuaregek sem tudnának utazgatni egy állat segítsége nélkül. A púpjában lévő zsírkészletből napokig meg tud élni. Lábán csak két. bronzöntvényeket. hogy a legtüskésebb sivatagi növényeket is meg tudja enni. hogy képes napokon át ivás nélkül baktatni a sivatagban.kevésbé csupasz. így járás közben szétterpesztett lábujjai nem süppednek bele a homokba. Az állat homokviharok idején orrlyukait képes annak izomzatával bezárni. bőrredővel összekötött ujj van.Az állatnak nincs látó szeme. visszafelé pedig hatalmas. amelyekre vadászhatna. szaharai egypúpú tevét nem ismerünk. Néha rovarokra vadászva a felszínre is kibújik. bár a valódi kétpúpú tevének talán még mindig élnek kis. csupasz orra pedig széles. és bár a lábai nem csökevényesedtek el teljesen. Tápanyagtartalékait a legtöbb emlőshöz hasonlóan zsír formájában tárolja. nem termeszthet itt növényeket sem. amelyet a föld alatt üldöz. durva gyapjú borítja. négyszögletes sótömböket cipelnek. sajtolt datolyát és posztóvégeket szállítanak a Niger folyó menti ősi kereskedővárosokba. de egy-egy éhezési időszak után a púpja lötyögős bőrzacskóvá aszalódik össze. bőrből készült vésővé alakult.és lábszárcsontjai visszahúzódtak az oldalába. Teste felső részén. de kedvenc zsákmányállata az apró. a tuaregek rendszeresen tevekaravánokat vezetnek át közöttük. vad csoportjai a közép-ázsiai sivatagok eldugott részein. mivel akkor megakadályozná a test hűtését. A homoksivatagokban alig él ember. amellyel utat tör magának a homokban. Timbuktuba (Tombouctou) és Moptiba. vastag. Ennek ellenére valószínűtlen. Nincs itt számára semmi . A Szahara északi oldaláról származó nép tagjai.

A falusiak ezzel a vízzel öntözik a kertjeiket. mások kissé "átalakított" végtagokat fejlesztettek ki. hogy bármit is inna. és tízszer annyi ideig. Vízkészletük a földfelszín alatt mélyen fekvő.betemeti és megfojtja a homok. amelyek bizonyságot szolgáltatnak arra. Képes azonban zsírtartalékait is folyadékká átalakítani. . a versenyegerek és az ugróegerek. Ám még a teve sem volna képes az ember segítsége nélkül keresztülvágni a Szahara homokdűnés vidékein. a datolyapálmákon madarak énekelnek. így anélkül. módosították testük arányait. amikor a szél állandóan ugyanabból az irányból fúj. A tuaregek nélkül. amikor a sivatag lehűl. hogy a világ mai más sivatagai is mind ugyanebben az időben alakultak ki. szinte alig tettek egyebet. Az oázisok a hosszú sivatagi utazások nélkülözhetetlen állomásai. mint a szamár. sikeresen megtartották a helyüket. csak évmilliókban mérhető. a csobogó öntözőcsatornák fölött szitakötők röpködnek. csak a sötétség óráira korlátozták aktivitásukat. csak megváltoztatták a szokásaikat. Ám közvetlenül mögöttük már ott tornyosul az örökösen fenyegető homok. hogy ellenálljanak a könyörtelenül ellenséges hőségnek és aszálynak. mennyire a közelmúltban történt. Elég jó bizonyítékaink vannak arra is. mint az ember. és az oázisnak vége . Elég egyetlen hatalmas homok.Ezt úgy oldja meg. egyesek elveszítették végtagjaikat. hogy indulás előtt nagy mennyiségű vizet vesz fel. A Tassili sziklafestmények is bizonyítják. és megteremtette a Szaharát. víztároló kőzetekben rejlik. A farkasok és a hiénák. hogy milyen termékenyek lehetnének a sivatagok. ha öntözni lehetne őket. és még ők sem tudnák elviselni a sivatagon való átkelést. amelyek előzőleg boldogan éltek a szavannákon. a tevék egyáltalán nem találnának vizet a homoktengerben. Egyesek kitartottak régi birodalmukban. Kicsiben ez a Szahara elmúlt egymillió évének a története. hogy a világ éghajlatának megváltozása kopár sivataggá változtatta a termékeny síkságot. Más állatoknak meg kellett változtatniuk testfelépítésüket ahhoz. Az újonnan kialakult perzselő környezet sok állatot és növényt kiírtott. négyszer annyi ideig tud járni.vihar. egyetlen olyan évszak. és ezt aztán a gyomrában tárolja. A gondosan ápolt parcellákon őszibarack és gabona nő. akik vödörszámra húzzák a kutakból a vizet és öntik számukra vályukba. Megváltoztatták belső kémiai folyamataikat. Az evolúció időskálája érzékelhetetlenül hosszú.

mert a szél hordja ide őket. akkor a spórákat hamarosan átitatja a víz. amelynek széle fogazott. tetejükön felpattan a tok fedele. A meder homokszemcséi felett zöld moszattakaró alakul ki. Moszkitók játszadoznak felszínén. ugyanúgy. de ebben az állapotban nem is szabadulnak el. javította és tördelte: a Webtigris. az apró fogak újra nedvességet szívnak fel. Ezzel nyílik fel tulajdonképpen a spóratok. és sorra kezdenek hátrapöndörödni. Ha esősre fordul az idő. hogy új területeken is elterjedhessenek. lehetővé téve. szélein mohák és virágos növények hajtanak ki. Egyetlen tulajdonság szükséges ahhoz. hogy a szél elfújja a spórákat. ahogyan ezt mai közvetlen leszármazottaik is teszik. Mindezek a növények és állatok az ember bármiféle segítsége nélkül érkeznek ide. Amikor a spóratokok megérnek és kiszáradnak. Az élő mohák száraik csúcsán hozzák létre a spórákat tartó apró spóratokokat. Ha az idő meleg marad. . 7. de ez a szám még mindig kicsiny a gombák által kibocsátott spórák csillagászati számához viszonyítva. FEJEZET FÖLÖTTÜNK AZ ÉG Mihelyt a sivatagban valahol tartósan csordogál a víz. szitakötők üldözik őket cikcakkos vadászrepülésben. s így nem jutnának messzire. ezek a fogak szintén kiszáradnak. és feltárja az alatta lévő nyílást.szinte a semmiből. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Apró rákok evezgetnek benne. élő szervezetek jelennek meg benne és körülötte . de még saját maguk sem tesznek ezért semmiféle különösebb erőfeszítést.Ebből a perspektívából nézve a ma élő sivatagi állatok egészen rendkívüli gyorsasággal alkalmazkodtak környezetükhöz. kiegyenesednek és lezárják a spóratokot. mert miközben a levegő párássá válik. A mohák már jóval azelőtt elkezdték betelepíteni a szárazföldet. Már röviddel kialakulásuk után elkezdték használni a szelet. és esetleg évekig tartó utazás után ideérjenek .minimális testsúly. hogy több száz kilométeres. mielőtt bármiféle állat kimászott volna a vízből. A mohák óriási számban termelik spóráikat. A szárazföldön élő szervezetek legalább 400 millió éve használják ezt a világméretű szállítási rendszert.

amely megnöveli a felületüket. Barna füstfelhőként lődözi őket a levegőbe.megjelenik egy zöld növény vagy egy gomba. terméketlen talajra hullanak. ezzel megnöveli a magok súlyát. A bogáncsok. vagy sivatagi tócsában . akár tetszik ez nekik. Ezért a szél nem volna képes a levegőbe emelni és komolyabb távolságra elvinni őket. Az orchidea magvának a sikeres fejlődéshez egy olyan gombán kell leszállnia. amikor megérik. A sivatagi pocsolyák parányi sóférgei porszem méretű. sziklafalon csörgedező vízmosásban. Legnagyobb részük soha nem fejlődik ki: összegyűjtik és megeszik őket a rovarok. Nemcsak az egyszerű növények használják ki ilyen módon a szelet. amelyek az élet csíráit hordják magukban. hogy ugyanezzel a módszerrel terjessze magát. valahányszor valami megérinti vagy enyhén meglegyinti a szél.Egyetlen közönséges csiperkegomba 100 millió spórát bocsát ki óránként lemezes spóratokjaiból. Helens tűzhányó kopár hamumezein. Így hát a levegő világszerte apró. mint például az orchideák. és lebomlanak. amelytől növekedésének első szakaszaiban táplálkozásához segítséget kaphat. repülő rovart sok-sok mérföldnyire hordhatja a könnyű szellő is. hanem olyan rendkívül kifinomult és bonyolult szervezetek is ezt teszik. ahol megfelelő helyet talál . a kapokfa magvai a délamerikai őserdőkben. Az óriás pöfeteggomba még ezt a számot is felülmúlja. így virágzik ki a füzike a St. vagy olyan hosszú ideig fújja őket a szél. összesen 16 milliárd spórát is termelhet. Egy körülbelül 30 centiméter átmérőjű átlagos példány a botanikusok becslései szerint akár hétbillió spórát is kibocsáthat. A magasabb rendű növények túlnyomó része azonban némi tápanyaggal is ellátja a magvait. Egy-két állat elég kicsiny ahhoz. a levéltetveket és a többi apró. De a sok-sok millióból egy-kettő életben marad. . Mielőtt elpusztulna. a sásfélék és a füzek apró piheszálakkal szerelik fel magvaikat. akár nem.egy lehullott levélen. Egyetlen virágjuk akár hárommillió magot is hozhat. Így fejlődnek ki a mohák a Szahara oázisaiban vagy az antarktiszi tengerek elszigetelt vulkanikus szigetein. ami akár 10 kilométerre is könnyedén elviszi a magot az anyanövénytől. gyakran láthatatlanul kicsiny szerves részecskéket tartalmaz. ha nem rendelkeznének valamiféle eszközzel. gondozatlan kerti parcellán. A gyermekláncfű minden egyes magját piheszerű ejtőernyővel látja el. A moszkitókat. Ezek a porszem nagyságú magvak a növényi embrió mellett tápanyagtartalékokat nem hordozhatnak. egyszerre körülbelül egy-egy milliárdot. de gyakran jóval messzebbre is. szélhordta petékből kelnek ki. hogy megszűnik bennük az élet. és bárhol.

felmászik egy fűszál vagy egy kavics tetejére. összefonódnak. A pókcsemete néhány pillanatig ellenáll a húzásnak. de aztán elengedi magát és felemelkedik a levegőbe. Ezt a legenyhébb szellő is elkapja és kifeszíti. növényi nedveket szívogató rovarok. de még olyan hűvös reggeleken is képes repülni. A körülötte lévő levegőt olyan sűrűnek érezheti. Amikor a szél végül lerakja őket a földre. Otthagyott fonalaik ilyenkor összegubancolódnak. leválasztják magukról a pókfonalakat. Ezek a fonalaikon csüngő növendék pókok a tenger kellős közepén úszó hajókon. ez a valamikor rejtélyes eredetűnek tartott ökörnyál.Sok fiatal pók viszont szándékosan kél a szelek szárnyán útra : amikor kikel a petéből. amikor a hőmérséklet csak néhány fokkal fagypont feletti. ami egyike azoknak az erőknek. motorizált bogáncspihe. ami így fölfelé szívja a rovart . majd ahogy hosszabbodik. amelyeken a motoros repülés alapul. mint a madarak vagy az emlősök. A szárny alatt előállított magas. és elkezdenek berendezkedni új territóriumukon. és létrehozzák a poszméh testének levegőbe emeléséhez szükséges energiát. Az év egyes szakaiban. mint holmi pöttöm. Ahhoz azonban. hogy elégséges emelőerőt hozzanak létre. de olyan apró és olyan könnyű. hogy teljes erővel dolgozhassanak. . melegeknek kell lenniük ahhoz. hogy csak nagy nehézséggel tud csapkodni a szárnyaival. a tripsz repül. olyan mikroszkopikusan kicsiny az izomzata. a szél egyszerre igen sok pókot is lerakhat egyetlen kis területen. leveleken és bimbókon élnek. fölötte kissé csökkenti a légnyomást. Normális körülmények között a napsugárzásból meríti a hőt. illetve a szárny fölött létrehozott alacsony légnyomás felhajtóerőt kelt. szembeáll a széllel és fölemeli a potrohát. amelyek virágokon. Más. Így a torából kisarjadó szárnyak nem széles lapok. megkapaszkodik a lábaival. vagy a több ezer méter magas havas csúcsokon is kiköthetnek. jelentős erő kell. A tripszek parányi. Ám az összes többi rovarokhoz hasonlóan a poszméh sem tart fenn a testében állandó hőmérsékletet.ezáltal úgy száll fel. hanem csak szőrszálakkal szegélyezett vékony lécek. náluk alig nagyobb apró élőlények szintén légi úton utaznak. ezért a poszméh tora csupa izom. A tripsznél sokszorosan súlyosabb és erősebb poszméhnek széles szárnyakra van szüksége ahhoz. mint a melasz. Hogy egyik növényről a másikra juthasson. hogy csapkodni is tudjon ezekkel a nagy szerkezetekkel. Izmainak. mint minden más motornak. egyre jobban belekapaszkodik a szél. de a saját erejükből. aztán a testének végén lévő szövőszemölcsökből selyemszálat ereget ki. amikor kedvező az időjárás. Lefelé irányuló csapásuk a tripsz alatt kissé megnöveli.

gyümölcsevő fajaik egyszer-kétszer meglengetik ugyan a szárnyukat. mint az egéré. Mivel a hő ennyire értékes számára. Minél nehezebb egy madár. amely az emberénél néhány fokkal magasabb testhőmérsékletét megőrzi. Az a motor. de ők ezt a torukban lévő légzsákok sorával oldják meg. számukra így sokkal nehezebb problémát jelent a gravitációs erőt leküzdeni és "állóstarttal" a levegőbe emelkedni. A madarak mellső végtagján csak egyetlen ujjuk hosszabbodott meg. hanem jár is. Erőteljes motorjaikkal a rovarok pompás repülőkké váltak: egy mézelő méh percenként 15000 szárnycsapásra. A szitakötők ugyanebből az okból szigetelik magukat. Egyes nagyobb. hogy repülő pozícióba helyezzék csüngő testüket. arra jó példa a fecske. amelynek kétszer akkora a szíve. amelyet a jól fejlett szív bőségesen szolgáltat. hogy "üresbe" kapcsolja őket. aztán. hogy megfelelő erővel és sebességgel tudja . Mind a madarak. de még arra is képes.Ezt úgy oldja meg. Az állatok két másik nagyobb csoportja is követte a rovarokat a levegőbe. minden nehézség nélkül a levegőbe tudnak emelkedni : egyszerűen elengedik magukat és belehullanak. a szitakötő pedig óránként 30 kilométeresnél nagyobb sebességre képes. amely a szárnyízülettől egészen a mellcsontjuk úgynevezett mellcsonti tarajáig terjed. Hogy a szívük milyen rendkívülien nagy. A denevérnek négy meghosszabbodott lábujja között feszül ki rugalmas bőrhártyája. de ehhez alig van szükségük erőfeszítésre. részben kapaszkodóhorogul szolgál. Mintegy 140 millió évvel ezelőtt hüllő őseikből kifejlődtek a madarak. jóval később. a lehető legfinomabb szigetelő. ami csökkenti a hőveszteségét. és így járassa belső motorját mindaddig. azzal függeszkedik. annál nagyobb szárnyakra van szüksége ahhoz. így repülőmotorja egy pillanat alatt képes erőteljes tevékenységre. egy erős izomköteg. Üzemanyaga az oxigénben dús vér. és annál nagyobb feladat hárul az izmaira. sok más nagy testű rovarhoz hasonlóan a poszméh is szőrbundát növeszt teste köré. amelyet hosszú és erős tollak borítanak. amely az ehhez szükséges energiát szolgáltatja. A madár egész testét toll fedi. amíg izmainak hőmérséklete el nem éri az emberi testhőmérsékletet. mind a denevérek mellső végtagjaik módosításával fejlesztették ki szárnyaikat. hogy felszállás előtt sebesen megrezegteti szárnyait. szabadon maradt hüvelykujja pedig részben fésűként. a lábával elrugaszkodva könnyedén a levegőbe tud emelkedni. A legtöbb madár azonban nemcsak repül. Ezzel a motorral hajtja a szárnyait. bizonyos rovarevő emlősökből kialakultak a denevérek. körülbelül 60 millió évvel ezelőtt. Mivel a denevérek fejjel lefelé lógnak a lábukon. hogy fönntartsák a levegőben. így hőt termel izmaiban.

Rendkívül hosszú. hogy visszanyerje. olyan gyorsan futnak. és szembefordul a széllel. mennyire értékesek: az albatrosz órákon át képes így egyetlen szárnycsapás nélkül. akkor csak a legnagyobb nehézséggel tudnak fölemelkedni a földről. előrehajolnak és a lehető leggyorsabban csapkodnak a szárnyukkal. sebesen lesiklik az alsóbb rétegbe. Az albatrosz közvetlenül e réteg fölött marad. mindig szabadon hagynak a telep szélén. Ez a kifutópályájuk. Felhajtóerőt azonban másképpen is létre lehet hozni. vagy úgy. fölötte pedig az alacsony légnyomást. hol lecsapva. Ezt a légáramlást kétféleképpen lehet előállítani. Ezért az albatrosznak a felszálláshoz az emelőerő létrehozásának másik módszerét kell alkalmaznia. sőt gyakran telepeik kellős közepén is egy szabad sávot. keskeny szárnyai.szárnyainak fesztávolsága 3 és fél méter -. hogy a szél keresztülfúj a szárnyon. vagy úgy. . amelyet pontosan az uralkodó széliránynak megfelelő szögben képeznek ki. Gyakran magas szirteken fészkel. föl a gyorsabb légáramlásba. Az óceán felszínének közelében a légáramlatokat lelassítja a hullámok súrlódása. ahol már a gyors széllel utazhat. ami visszaviszi. szembefordulva a széllel. minimális energiafelhasználással utazik a levegőben. trappolnak a földön nagy. és tüstént szárnyaló. hol magasba röppenve repülni. Ha a szárny felső felületének megfelelő a görbülete. amelyeket olyan nehezen tud a felszálláskor meglebegtetni. most bebizonyítják. A madarak sorban állnak a kifutópálya végénél. aztán amikor sor kerül rájuk. Más albatroszfajok alacsonyan fekvő óceáni szigeteken sűrű kolóniákban fészkelnek. annyira kihasználja a szelet. hogy a szárny sebesen csapkod a levegőben. Mihelyt az albatrosz egyszer már felemelkedett. úszóhártyás lábaikkal.végrehajtani a felszállást. Ám ha eláll a szél. így sebességének mozgási energiájától emelőerőt kap. ahogy csak tudnak. ezekkel az óriási szárnyakkal azonban gyakorlatilag lehetetlen sebesen csapkodni. Végül erőfeszítéseik és a kiterjesztett szárnyuk felszínén átfúvó erős szél eredményeképpen megszerzik a szükséges felhajtóerőt. ahonnan egyszerűen ledobhatja magát a levegőbe. fölemelkednek a levegőbe. akkor a rajta keresztülfújó légáramlás létre tudja hozni alatta a szükséges magas. de akármilyen nagy is a zsúfoltság. körülbelül 20 méterre a víz felszínétől. elegáns és kecses teremtményekké válnak a tenger felett. Legjobb a kettőt egyszerre alkalmazni belefutni a szélbe. akárcsak a lökhajtásos repülőgépek egy zsúfolt repülőtéren. A vándoralbatrosz a világ legnagyobb szárnyú madara . Amikor a madár mégis lassan kezdi elveszíteni a magasságát.

csőrüket csattogtatva táncot lejtenek egymásnak. A keselyűknek nagy ugyan a szárnyuk. hogy éles kanyarokat vegyenek. mint az albatroszé. fölszálló légoszlop keletkezik. egy-egy kopasz szikla vagy földterület azonban visszaveri a hőt. újra meg újra körberöpülik a földgolyót. ahol a szelek állandóan keleti irányba fújnak. Évről évre a magasban maradnak. Kiterjesztett szárnnyal. Ha ráunnak az egyik termikre. farkukat pedig leeresztik. Mihelyt az első termik kialakul. Ily módon táplálékot keresve naponta akár 100 kilométeres utakat is megtesznek a szavanna fölött. így fölötte egy forró. és csigavonalban emelkedjenek fölfelé. A füves térségek és a nagy vízfelületek hőt vonnak el a levegőből. tövises fák ágain gubbasztva töltik. . gyors. amelyet a pilóták termiknek neveznek. ami így egyfajta légfékként szolgál. egész idő alatt a felszálló meleg levegő vékony oszlopában maradva. aztán párosodnak. siklórepülésben igyekszenek az alapja felé. Nekik nem állnak ilyen állandó és megbízható szelek a rendelkezésükre. és csak akkor csapnak le a víz felszínére. meredek siklórepülésben ereszkednek le. Amikor zsákmányra találnak. és kémlelik a lenti síkságot. és néhány hétig idejük nagy részét a szárazföldön töltik. majdnem befagyott tengerein él. Ez a szárnyforma lehetővé teszi számukra. Ezek a madarak egy másfajta légáramlást használnak ki. Ekkor leszállnak valamelyik útvonalukba eső apró szigeten. amíg el nem érik a felszálló légoszlopot. aztán hajnalban megvárják. ami aztán a szárnyaik közé kap és fölemeli őket. majd a földet éréskor kiterjesztik a szárnyukat. amelyek segítenék a repülésben. Az albatroszok együtt utaznak a széllel. míg csak végül hétéves korukban el nem érik a nemi érettséget. fölnevelik egyetlen fiókájukat. beteg állatot keresve.Több faj az Antarktisz viharos. otthagyják. szelíd siklórepülésben akár 10 kilométernyi távolságot is megtesznek. Addig meg sem próbálnak a magasba emelkedni. utána pedig újra elindulnak erőfeszítés nélküli világ körüli repülőútjukra. A Föld felszíne nem egyenletesen reagál a Nap melegítő hatására. de nem hosszú és keskeny. amíg a felkelő Nap felmelegíti a földet. amikor elkapnak egy-egy halat vagy tintahalat. Virtuóz vitorlázórepülők az afrikai keselyűk. szárnyaikat gyakrabban csapkodva. a keselyűk minden erőfeszítés nélkül köröznek körbe-körbe. Amikor több száz méternyire a szavanna fölött elérik a termik tetejét. A keselyűk az éjszakát alacsony. hogy egy másik termiket keressenek maguknak. amelyben megint felszállhatnak egy újabb megfigyelőállásba. hanem kurta és széles. a madarak fáradságos erőfeszítéssel. megölt vagy sebzett.

hogy pontosan meg tudja becsülni a távolságokat a biztonságos leszálláshoz. fel tudják emelni. Ha egyáltalán nincs semmi fény. elkaphassa zsákmányát a levegőben. hogy csak nagy nehezen tudnak újra a levegőbe emelkedni. nyolcszor jobb a feloldóképessége. ami lehetővé teszi. mint amennyire egy embernek szüksége volna. Szinte minden madár repül. hogy a madarak ennek révén a legnagyobb repülő állatokká válhattak. Rendszerint keservesen elveszkölődnek a legközelebbi tüskés fáig. mint az albatroszok és a keselyűk. és mindenekfelett. hogy alig hagy helyet izmok számára. A sólyom szeme a testméretek különbözősége ellenére nagyobb. le tudják keskenyíteni. amíg úgy meg nem telik a gyomruk. hogy lássanak. Mivel a baglyok éjszaka vadásznak. Valóban: a madaraknak van minden állat közt a leghatékonyabb és legérzékenyebb szemük. mint amilyennek látszik. a többi részét bőrhártya fedi. akkor még az optikailag leghatékonyabb szem sem működik. Ha a bagoly oldalvást akar nézni. lakomájukat emésztve. aztán ott megülnek egy darabig. . Ám ahhoz. feláldozták a részletek felismerését a fényérzékenység érdekében. így a bagolyszem gyakorlatilag rögzítve ül az üregében. Két madárfajnak azonban mégis van egy olyan technikai eszköze. vagy le tudják ereszteni. hogy a bagoly tizedannyi fényben is tisztán lát. amelynek segítségével teljes sötétségben is képes tájékozódni. el kell fordítania a fejét. még a baglyoknak is szükségük van némi fényre. mint egy kisebb kutya. Az Andokban élő kondorkeselyű akár 11 kilogrammot is nyomhat. többségük nappal. hogy a madár elkerülhesse az akadályokat. A legtöbben csapkodó szárnyaik evező mozgásával utaznak a levegőben. ehhez viszont páratlanul mozgékony nyakkal rendelkezik. eközben szinte teljesen a látásukra hagyatkoznak. még nagyobb. és amikor távoli részletek megkülönböztetéséről van szó. Ez a szerkezet annyira hatékony. A levegőben való gyors utazás rendkívüli érzékeny navigációs apparátust követel. mielőtt újra megpróbálnak egy másik termiket keresni és megint fölszállni a levegőbe. Szemük óriási. A bagoly szeme olyan nagy részét foglalja el a koponya elülső részének. Kevés madár van. amelyik képes úgy rábízni magát a légáramlatok emelő hatására.Nagy veszekedések és marakodások közt addig lakmároznak a dögből. annyit. Hatalmas szaruhártyája és a mögötte ülő óriási szemlencse olyan sok fényt gyűjt össze. mint az emberé. hogy szabályozzák haladási irányukat a levegőben. mert csak a központi szaruhártyája áll szabadon. Farkuk tollas legyezőjét ki tudják szélesíteni.

így lehetővé teszik. így elzár minden közvetlenül behatoló fényt. csillog a szemük a zseblámpa fényében. szakszerű. a falak párkányain a sztalaktitfüggönyök és -pillérek között ülő szuszókokat. Ha az ember eloltja a zseblámpáját. Bár egyes emberek. A másik madár. Ez a barlang a bejárattól néhány száz méternyire élesen elkanyarodik. Az általuk kiadott hangok rendkívül magas frekvenciájúak. az éjszakai erdőben nagy. de jóval kisebbekére már nem. az egész barlang visszhangzik a kiáltásaiktól. amelyeken ülnek. Erre azonban nincs is szükségük. a szalangána. hogy megkeressék a táplálkozásukhoz szükséges gyümölcsöket. de még a levegőben körülöttük röpködő többi madárét is. leghíresebb telepe a venezuelai nagy Caripe-barlangban található. Kissé távolabb már koromsötét van. amelyekkel navigálnak. A fal tövében. ez csak amatőr próbálkozás az éjjel repülő denevérek által kifejlesztett. de még egyre röpködnek. Fészkeiket. kifinomult változathoz képest. sokan felrepülnek. érzékeny szemük már elég fényt talál ahhoz.Mindkét faj barlangokban él. a madarak megnyugszanak. hogy a szalangána kisebb tárgyakat is észlelhessen. különösen a fiatalok. a csattanások frekvenciája megnő. mint a szuszóké. amelyik ezt a visszhang-lokátortechnikát alkalmazza. mint a galamb. Semmiféle rokonságban nem áll a szuszókokkal. Akármilyen komplexnek és kifinomultnak tűnik is ennek a két madárnak a lokátortechnikája. A zseblámpa fénye megriasztja őket. visszaöklendezett táplálék és ürülék halmai borítják. és rikoltozva röpködnek az ember körül. Akkorák. képesek meghallani a nyári estéken vadászó denevérek . a délkelet-ázsiai barlangokban fészkelő kis sarlósfecske. Ezzel a technikával képesek a velük körülbelül azonos nagyságú tárgyak észlelésére. a barlang fenekén az ürülékükkel odakerült magvak kihajtanak. hiszen a madár számára ilyenkor fontosabbá válik a pontos helymeghatározás. és csöndesen vár a sötétségben. mert mihelyt biztonságosan kijutottak a barlangból. A visszhangokból kikövetkeztetik a sziklafalak és a csüngő sztalaktitok helyzetét. fejüket jobbra. Ezek azonban sokkal magasabb frekvenciájúak. ezért az embernek zseblámpát kell használnia. és szárnycsapásaik puha suhogásán kívül halk csattogásukat hallhatjuk. messze túl vannak az emberi fül által érzékelhető tartományon. ahogy kíváncsian néznek lefelé. Ezek azok a hangszignálok. de az állandó sötétség miatt sohasem zöldülnek ki.balra forgatva. Így már megpillanthatja a barlang összes szintjein. A lappantyúk rokona a szuszók. Amikor egy-egy akadályhoz közelednek. riadókiáltásaik megszűnnek. de ő is sebes csattogó hangok áradatát bocsátja ki.

amikor bukfenceznek és hemperegnek a levegőben. a vándorsólyom. kiterjesztett szárnyaikon a szél ellen libegve képesek repülni. ami hozzátartozik az udvarlási szertartásukhoz. A párjuknak magukat mutogató. nemcsak a zsákmány. magasan végzi őrjáratát az égen. A hollók szemmel láthatólag csak játszanak. és szinte mozdulatlanul csüngnek az égen. mint két cirkuszi akrobata. akár másodpercenként kétszázat is. amivel azonnal megöli. Amikor kiválaszt magának egy alatta repülő kisebb madarat.halk sikkantásait. . aztán leejti őket egy kőre. nagy magasságba viszi föl a csontokat. A vadászó madarak leggyorsabbja. a legcsekélyebb mozgást is észlelve. Zsákmányát még a levegőben kapja el. Az apró ragadozó madarak. az egyik madár a hátára veti magát. bukórepülésben csap le zsákmányára : szárnyait a lehető legkisebb légellenállást keltő helyzetbe húzza vissza. akik megszerezték. mint a madarak. fehérfejű réti sasok. mint a vörös vércsék és a karvalyok. forognak és pörögnek. barna kányák bukfenceznek a levegőben. hogy hajszálpontosan lokalizáljon egy repülő rovart. összekulcsolja a csőrét a levegőben. Ez nemcsak azt teszi lehetővé a denevér számára. aztán bukórepülésbe kezdenek. a vadász is elpusztulna. A saskeselyű. hogy ha a földön csapna így le valamilyen célpontra. hogy kiszívják belőlük a nektárt. erőteljes ütést mér a tarkójára. Olyan nagy a sebesség és az ütközés ereje ilyenkor. A denevérek éjszakáról éjszakára minden nehézség nélkül repülnek el sajátos. hogy tájékozódjon. Más madarak udvarlási szertartásaik keretében hencegnek el repülőtudományukkal. és így óránként a 130 kilométeres sebességet is eléri. El tudják kapni a repülő rovarokat a levegőben. amely elárulhat egy egeret vagy egy gyíkot. libegnek a virágok előtt. hanem azt is. bukórepülésük közben hangokat is adnak különleges remegő tollaikkal. Mindennek ellenére távolról sem olyan tökéletes és sokoldalú repülők. rendkívül gyorsan bocsátják ki. miután lekopasztja a tetemet. A levegő feletti uralom nagyon hasznos mindazok számára. A szürke cankók 600 méter magasra szállnak. köztük a bíbic és a szalonka. miközben aprólékosan átvizsgálják az alattuk elterülő földeket. hogy hozzáférhessen fő táplálékához. Ezeket a denevérek "adagokban". Egyes madarak. a navigációjukhoz használt jelek még ennél is magasabb frekvenciájúak. és a pár. a csontvelőhöz. közben egyfolytában hangosan énekelnek. Egyes madarak mintha csupa gyönyörűségből élveznék a légi akrobatikát. időleges élelemforrásaikhoz. de még halakra is lecsapnak a folyók felszínén.

mint a földhöz kötött állatokat. A rovarok szintén hosszú utakat tesznek meg a levegőben. mi kényszeríti ezeket a nőstényeket arra. rakják le petéiket és pusztulnak el. értékes számára a hatalmas gyülekezet barlangban gerjesztett melege.és rovar. hogy vándorlásaikban szerepet játszik a Nap és a csillagok alapján való tájékozódás. ahol kikeltek. Ilyen hely nem túl sok van. a Bracken-barlangban minden nyáron 20 millió szelindek denevér gyűlik össze. túlnyomórészt nagyjából észak-nyugati irányba repül. így kézenfekvő a feltételezés. Az a fehér káposztalepke például. ahol téli álomra vonulhatnak. hogy egy ilyen hallatlan méretű "szülőotthonba" gyűljenek össze. A réteken és az erdőkben az őket tápláló növények körül röpködő lepkék látszólag törékenyek és gyöngék. csupa nőstény. Texasban.ezek ugyanazon a kis földterületen táplálkoznak. de még mindig nem értjük teljesen. amikor a nyári rovarlégiók kezdenek eltűnni. hogy megszüljék kicsinyeiket. A téli szállással szemben nagyon pontos követelményeik vannak : száraznak. Lehetséges. Ősszel. Sok más faj azonban egész életét utazással tölti. a denevérek barlangokat keresnek maguknak. hogy felismerik az alattuk elterülő szárazföldek alakját. Mexikóban hagyják. amely táplálkozás közben nyáron nagy távolságokat jár be.lakomáikat. hogy elköltsék évszakhoz kötött gyümölcs. A madarak egyik kontinensről a másikra repülnek. nem túl hidegnek és állandó hőmérsékletűnek kell lennie. amelyik tavasszal valahol Európában kelt ki. Párjukat onnan 1500 kilométerre. Egyes fajok csakugyan nem . Még mindig nem tudjuk biztosan. hogy ezek az utazások mire valók. vagy egyszerűen azért. a természetbúvárok csak lassan ismerték fel. Lehet. Más fajok más okokból gyülekeznek össze. párosodnak. és lehet. hogy miután a denevér csupaszon születik. de mivel röptüknek látszólag ritkán van célja. hogy megfelelő barlangot vagy padlást válasszon magának. miközben semmi olyan akadály nem tartja fel őket. hogy ezt pontosan hogyan is csinálják. Még kevesebbet tudunk a denevérek vándorlásáról. ezért számos denevérfaj. hogy a madarak nagy távolságokat képesek megtenni a levegőben a tenger és a szárazföldek felett. lehet. hogy elmeneküljenek a kemény telek elől. . hogy valamiféle módon a Föld elektromágneses mezőire reagálnak. és a hideg időjárás lehűléssel fenyegeti apró testüket. és csak azért jönnek ide. ősszel több száz kilométert is repül.A repülés legfőbb haszna azonban alighanem az. hogy nem repülnek messzire.

és egyáltalán nem hasonlít az olyan harácsolók kanyargós röptére. Így vándorlásuk útvonala igen széles. mert haladási irányuk nyílegyenes. útközben el-elidőzik. eszik. odvas fákban vagy egyegy halott fa kérge alatt menedéket keresnek. hogy elérjenek egy bizonyos pontra. és céltudatosan repülnek. és életük hátralevő részében már ők is délkelet felé repülnek. . Tavasszal kikelő példányaik valószínűleg egész életükben ugyanazon a környéken maradnak. ők délkelet felé vándorolnak. Éjjel mindig leszállnak. miután feltáplálták magukat. A hátraarc pontos időpontja a földrajzi hely és az illető lepkefaj szerint különböző. gyakran olyan fákra telepszenek.lepkék számos nemzedéke használt. Végül. Ilyen helyeken akár órákat is eltölt. amelyeket előttük már a danaisz. Azok pedig. ahol kikelt. Ezek hosszú életű lepkék. némelyikük majd egy évig is él. ám kora ősszel kikel egy másik nemzedék is. amelyek a nyár közepén tűnnek fel. Az efféle lepkék a Naphoz igazodva navigálnak. Ők is a Naphoz igazodva navigálnak. hogy a Nap napi mozgását is képesek figyelembe venni. de éppen az ellenkező irányban. ezért ezek az útvonalak nagyon jól megfelelnek számukra. de aztán néhány napon belül visszafordulnak. Bár rövid életű . és ott téli álomra vonulnak. mintegy 3000 kilométeres utazás után eljutnak Texas déli és Mexikó északi részére. nem repül gyorsan. de még ezen a rövid időszakon belül is akár 300 kilométert is utazik arról a helyről. Egyesek ezek közül sem kószálnak messzire. először körülbelül egy hétig északnyugatnak veszik az útjukat. A lepkék jól bevált. kacskaringós. A nyár vége felé további káposztalepkék fejlődnek ki. amikor kedvére való növényeket talál. ritkán állnak meg táplálkozni vagy párosodni. udvarol és lerakja a petéit. útvonalukat ennek megfelelően korrigálják. de végül mégis csak továbbindul. Leghíresebb közülük a pompás danaiszlepke. amikor süt a Nap és meleg van. hanem hogy új tápláléklelőhelyeket.tavak körüli erdőkben.Csak olyankor utazik. mint a fehér káposztalepkéé. de ugyanazon a helyen egy bizonyos faj számára évről évre pontos és állandó. Ennek az őszi nemzedéknek a kétharmad része azonban egészen másképp viselkedik: útnak indul dél felé. de mivel vonulásuknak nem az a célja.csak három-négy hétig él -. párt és peterakóhelyeket találjanak. Néhány lepkefaj egészen másféleképpen vándorol. Az irányváltást kiváltó tényező a jelek szerint az éjszaka hossza és hőmérséklete. amelynek nagy populációja él az észak-amerikai Nagy. Ezek szintén utaznak. de úgy tűnik. keskeny légifolyosót követnek. de a Nap napi járásához nem nagyon igazodnak.

mint oly sok más élőlény. mindeddig szexuálisan passzívak voltak. Bár az ivarérett. Ám hamarosan teljes csönd lesz. nem a maguk jószántából repülő rovarokat. Olyan sűrűn ellepik ezeket a fákat. és mellesleg még táplálkoznak is egy kicsit. Az első néhány száz méteren még furcsán és irreálisan felhallatszanak a lenti zajok. de most elkezdenek párosodni. Az olyan. egy toronyóra ütése. mint a fecskék. Meleg napokon a milliók közül néhányan odébb libegnek. Szeles napokon a lepkék alacsonyan szállnak. Az ember itt a széllel utazik. Ehelyett szálljunk fel oda egy léggömb lecsüngő nyitott kosarában. útközben táplálkoznak és lerakják petéiket. olyasmik mint egy autó motorzaja. amikor eljön a tavasz. Menet közben ezeket a pöttöm utazókat zsákmányul ejthetik az olyan magasan repülő rovarevő madarak. de útvonalukon már otthagyták ivadékaikat. és csak akkor kezdenek el mozgolódni. csöndes napokon azonban akár 1500 méterre is fölemelkednek. Most már nem haladnak olyan gyorsan.A Mexikóba érkezők egy-két meghatározott völgyben gyűlnek össze. ha a . fűtött és oxigénnel dúsított utasteréből aligha lehet értékelni. Aztán a lepkék hatalmas hófelhője néhány nap alatt felkerekedik és észak felé vonul. ahol milliószámra telepednek meg meghatározott tűlevelű fákon. amelyet a fölemelkedő meleg levegő sodort ide. de amelyek megmenekülnek előlük. rendszerint alig tesznek meg többet naponta 15 kilométernél. amelyekről szinte csöpög lefelé a rengeteg lepke. és menedéket keresnek a fasorok. ott lógnak minden egyes fenyőtűn. sövények és falak mögött. Szép. de a többiek legnagyobbrészt pihennek. amelyet csak a kosár nyikorgása és a fölemelkedéshez szükséges forró levegőt előállító gázégő időnkénti belobbanása tör meg. akár 5000 méter magasra is emelkedhetnek. A következő őszön az északon lakók által lerakott petékből kikelő újabb danaiszlepkék megint nekivágnak a távoli délre vezető útnak. még akkor is. vagy egy beszélgetés foszlányai. Mások az ágakra telepszenek. Ezt az alig néhány kilométerrel a fejünk felett lévő világot egy személyszállító repülőgép földi légnyomású. ahol kikeltek. Ezek közül a vándorok közül legfeljebb csak néhányan jutnak vissza azokba az erdőkbe. még magasabbra is sodorhatja a szél. minden egyéb tekintetben felnőtt rovarok. amelyeket már nemzedékek óta használnak. A vándorló rovarok különböző magasságokban utaznak. hogy a szél le ne térítse őket útvonalukról. ezért minden mozdulatlannak tűnik. A levegő egyre hidegebb lesz. mint a fiatal pókok. hogy szárnyaik összefüggő takarót alkotnak a fatörzseken.

Ebben a magasságban még mindig lehetséges. Ha az őket tápláló termikek valamelyike elkapja a léggömböt és a magasba emeli. hogy más élőlényeket is megpillanthatunk. vagy . ökörnyálas pók. jószerivel észre sem vesszük. egyszerre félelmetesen és elevenen láthatóvá válik a bennük zajló áramlások rendkívüli sebessége. 6000 méteres magasságban is észleltek partfutókat. Ezek felett a felhők felett nagyon nagy magasságokban még lehetnek további felhőfoszlányok is. a virágporral meg a gombaspórákkal is. de azokon túl aztán már csak az űr tiszta. esetleg már elveszítjük a józan ítélőképességünket. amit belélegzünk. de a felső feltornyosul és sebesen változó bóbitákat formál. Itt van az élet végső határa. Mivel mozdulatlanul állunk a szűk kosárban. alsó szélük lapos és vízszintes. Ez az. amelyek alapján navigálnak. előkerül néhány levéltetű és egykét apró. mély kékje következik. hogy kihasználják az ottani. az alacsonyabb szintek légáramlatainál rendszerint erősebb és állandóbb szeleket. Ha zsírréteggel bevont üveglemezekkel kitartóan kutatunk utánuk. hogy széjjeltépnék a léggömböt. ez valószínűleg különösebben nem zavar. Bár ezek a madárlátogatók ritkák és szórványosak. Ezek vándormadarak. az szinte biztosan végzetes. érzékeink pedig kezdenek eltompulni. radarral pedig a szinte hihetetlen. és talán azért emelkednek ebbe a nagy magasságba. hogy a Földet máris elrejti a szemünk elől egy felhő. hiszen agyunk kevesebb oxigént kap.Földhöz képest igen gyorsan is mozgunk. . A levegő. Itt egészen rendkívüli szépségű világba kerülünk. Így aztán. bölcs dolog lesz. mint a szigetek egy fehér tengerből. amikor a magasságmérőnk 5000 méter magasságot mutat. Körös-körül hatalmas felhők vonulnak. Erdei pintycsapatokat láttak már 1000 méter magasságban repülni.hogy lássák a csillagokat. így működése lelassul. ha elkezdünk az oxigénmaszkon keresztül oxigént belélegezni. Mielőtt bármiféle testi zavarnak tudatára ébrednénk. a hegyek úgy emelkednek ki belőle. sőt. Amikor az ember ezeknek a szintjére ér. de mindig találhatunk itt néhány más élőlényt. így minden lélegzetvételünkben egyre kevesebb az oxigén. s találkozunk a szunnyadó élet mindenütt jelenlevő parányaival. hogy a levegő fizikai sajátságai megváltoztak. egyre ritkábbá válik. A termikek belsejében akkora erővel söpörnek le-föl a légáramlatok. Messzi alattunk füstködszerű felhők fedik el a szárazföld felszínét.ha éjszaka repülnek . De lehet. ami a dolgot veszélyessé teszi.

hogy az a hő. árnyékban pedig sokkal hidegebbre hűl le. . éjszaka pedig megakadályozza. szén-dioxidból és olyan. olyan forróra hevül.egy teljesen semleges gáz. Hogy ezek milyen pusztítóak lennének. Itt a Földön a légkör a rajta áthaladó napsugárzás energiájának nagy részét elnyeli. Amikor rásüt a Nap. a nitrogén. s a gravitációs vonzás aztán azóta is bolygónk körül tartja. A légkör véd meg bennünket továbbá a szélsőséges hőmérséklet-változásoktól is. kevesebb mint 1 százaléka. mégis pótolhatatlan pajzsot jelent az űrből jövő halálos bombázás ellen. amely odalenn a Föld felszínén a jégtakarókban. későbbi eredetű. más része finom cseppecskékből áll. hogy a víz forrni kezdene rajta. Csak nagyon ritkán akad köztük olyan nagy meteor. Az oxigén.térfogatának majdnem 80 százaléka . kis mennyiségben előforduló gázok nyomaiból áll. mint az argon és a neon. E gázok mellett a légkör vizet is tartalmaz. A légkör legbővebben előforduló eleme . nappalaink így elviselhetőek. Akármilyen vékony is a légkör.kivéve az embert. amely a légkör valamivel több mint 20 százalékát alkotja. Ennek egy része láthatatlan pára. és a fotoszintézis melléktermékeképpen a Föld felszínén élő növények anyagcseréje során keletkezett. robogó csillagnyomokként látjuk is a Földről érkezésüket és pusztulásukat. Bár az égen látszólag bőségesen vannak felhők. E szint fölött egy-két kilométerrel csaknem valamennyi gáz kifogy a légkörből. amely kibírja ezt a hőt és a földre csapódik. Ez valószínűleg azoknak a hatalmas vulkánkitöréseknek a során szökött a felszínre. mint az Antarktiszon mért legalacsonyabb hőmérséklet. a hóban.Az alatta elterülő vékony rétegben sok-sok millió éve nyüzsgő élő organizmusok közül egy sem jutott ennél magasabbra . amelyen át ide felkapaszkodtunk. amelyek felhőkké gyűlnek össze. A kozmikus sugarakat.és fémérctörmelékek szintén ezekben a gázokban égnek porrá a súrlódástól. azt a Holdon uralkodó állapotokból ítélhetjük meg. a külső térből nagy sebességgel érkező kő. amit a Föld magába szívott. az atmoszferikus víz csak apró töredéke annak a vízmennyiségnek. A légköri víz is földi forrásokból keletkezik. amelyek kialakulásának korai szakaszaiban rázták meg a Földet. A légkör többi része. a tavakban és az óceánokban van. Itt már csak a fekete űr van. a röntgensugarakat és a napsugárzás romboló részeit mind ez a gázburok nyeli el. ahol nincsen gázburok. A meteoritok. elszökjön az űrbe.

az utóbbi pedig egy észak-délit. és vízszintes felhőrétegek keletkeznek belőle. Az ezek körül a rendszerek körül süvöltő szelek sebessége az óránkénti 300 kilométert is elérheti. ettől lehullanak. száguldó felhőkből. amelyek úgy emelkednek föl. felszálló légáramlás hatalmas örvényekké kavarhatja. mint a termikek. A tenger vizét az orkán vízfalakká emeli. miközben ömlik az eső a fekete. Megnő a súlyuk. hogy az esőcseppek jéggé fagynak bennük. és eső formájában hullanak le. és végigkorbácsolják a szárazföldet és a tengert. ha emelkedő terep fölé. így zuhanásuk közben elolvadnak. a felszálló levegő felkapja és a felhő tetejére emeli ezeket a jégdarabokat. amelyek végigsöpörnek a partokon. Ez az emelkedés és esés többször is megismétlődhet. amelyek közben további jégburkot vesznek fel. hogy az aljától a tetejéig teljesen betöltik a légkört. így leadják nedvességrakományukat. és olyan vastaggá nőhetnek. amelyeket a két. amelyek átmérője a 400 kilométert is elérheti. a Föld forgása és a napsugárzás egyenetlen eloszlása hoz létre. Az óceán meleg vizei fölött kialakuló felhőket a meleg. amelytől minden szárazföldi állat és növény léte függ. és jégeső formájában zúdulnak a földre. vagy a nagy hegyláncok oldalára fújja őket a szél. visszatér a bolygóra. Néha ez a párolgási folyamat nagy területek fölött szelíden és egyenletesen megy végbe. Az előbbi egy kelet. Minden légköri jelenség közül a hurrikánok a leghatalmasabbak és a legpusztítóbbak. de legnagyobb része a tengerek és tavak felszínéről párolog el. amikor azok még nagyon kicsinyek. aztán a sarkokon száll le. A légtömegekre gyakorolt mozgatóerők kölcsönhatása óriási légörvényeket hoz létre. mert a forró levegő az Egyenlítőnél emelkedik a magasba. hogy áthullanak a felhő alapján. ám a felszálló áramlás újra magával sodorja őket. A tomboló szelek kicsavarják a fákat. Ezeket az óriási viharokat nevezzük hurrikánnak. épületeket döntenek romba. A rétegfelhők hidegebb és sűrűbb légrétegekre sodródva felszállás közben lehűlnek. A tomboló szelek özönvízszerű esőkkel árasztják el a bolygót. ahonnan . A különösen nagy felhőkben. A kisebb felhők már akkor kivetik magukból a jégrészecskéket.felhőkké kondenzálódjanak.Kis részét a növények levelei adják le. hogy aztán tornyosuló kumulusz. amelyek az alapjuktól a taréjukig 4 kilométer magasak is lehetnek. de néha a vízgőzt a forró levegő hatalmas felszálló áramlatai ragadják magukkal. A gomolyfelhők néha olyan magasra emelkednek. Az ily módon hatalmas tömegben összegyülemlő vízrészecskéket a Föld felszínén magukkal ragadják a szelek. Ám az égből jövő víz legtöbbször szelídebben hullik.nyugati impulzust ad a levegőnek. Így az édesvíz. míg végül a jégszemcsék olyan nagyra nőnek. már jól ismert tényező. Más felhőkből szintén csapadék keletkezik.

egyesül és jégfolyót. ahol aztán a melegtől elkezd olvadni. de behatol a repedésekbe. Ez a mozgás az idő legnagyobb részében olyan lassú. aztán csatlakoznak a gleccserpatakokhoz. végigsúrolja a völgy oldalait. Amint csúszik lefelé. Napközben ártalmatlanul lecsurog a sziklafalakon. 8. FEJEZET AZ ÉDESVIZEK A világ hegyeire szelíden hulló hópelyhek egyben a rombolás eszközei is : több méter vastag hótakaróval borítják a csúcsokat. a gleccserpatak. és a porrá zúzott kőtörmeléktől tejszínűvé vált víz tör elő az aljából. Az erek és patakocskák patakká egyesülnek. A hó alsóbb rétege a ránehezedő súly hatására jéggé formálódik. amelyek hanyatt-homlok gurulnak lefelé a szirteket szegélyező szögletes kőhalmokra. hogy fiatal. A hegyeket ezeken az alacsonyabb szinteken a rájuk hulló eső is rombolja. erőszakos folyót alkotva együtt zúduljanak le a völgybe. amely a hegygerincek közötti mély szurdokokban összegyülemlik. Ez az édesvíz globális viszonylatban elég ritka folyadék. és sok ezer tonnányi jég. és éjjel. gleccsert alkot. körülzárja a sziklák kitüremléseit. az alatta fekvő jég a saját súlyától lassan elkezd lefelé csúszni a meredek lejtőkön. hogy nincs más látható jele. kőtömböket és lemezeket hurcolva magával. Miközben fentről tovább hullik rá a hó. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Így halad lassan lefelé az állandó hó határa alá. javította és tördelte: a Webtigris. amelyekre ránehezedik. Időnként azonban az egész jégtakaró hirtelen megcsúszik. amikor megfagy. behatol repedésekbe és hézagokba. mint a hómezőt átszelő egyre szélesebb repedések. kitágulva szilánkokat és apróbb darabokat hasít le a sziklából. miközben maga a gleccser hatalmas szétzúzott kövekből álló falat hajt maga előtt. Az alsó részébe belefagyott vándorkövek úgy marják a gleccser ágyát. Ez a sok-sok jég. .származott. hó és kő söpör végig a hegyoldalon. Mozgása közben pusztít. mint egy gigászi ráspoly fogai.

Amikor a légkörön át lehullott a felhőkből. Végül már elég szerves tápanyagot tartalmaz ahhoz. kémiailag nagyon tiszta. aztán szőrös állkapcsával lesöpri róluk a zsákmányt. de biztosítja folyamatos áramlásukat. de olyan finom szemű. aztán hagyják. féregszerű testüket az áramlás. nyolcas alakú mozgással köröz a fejével. leveleket és algákat majszolgatva. és elkapdossa más rovarok álcáit és az apró rákocskákat. Mielőtt újra kiengedi a hálót. felvett ugyan némi szén-dioxidot és oxigént. amelyeken áthaladt. amelyik megpróbál állandó otthonra találni ezekben a rohanó vizekben. Eddig még kevés ásványi anyagot oldott ki a frissen felszínre került és az időjárás hatásainak még ki nem tett kőzetekből. hogy újra meg tudjon kapaszkodni a tapadószervével. . Minden élőlénynek.A világ összes vizeinek kilencvenhét százaléka sós. Egy harmadik selymes fonalakból ovális keretet épít a kavicsok közé. Ezt a szájnyílása két oldalán lévő legyező alakú táplálékfogó hálókkal oldja meg: felváltva húzkodja őket. aztán elébe kuporodik. mentőkészüléke is van : selyemből biztonsági kötelet sző magának. Egy másik cső alakú hálót készít. Ez a lárva is a hálójában él. ez a víz azonban. egy nagy előnye is van: bár a víz viszonylag kevés ehető részecskét tartalmaz. A tegzesek számos fajának lárvái friss. bár csak lebegő. hadd sodorja lábatlan. hogy még a mikroszkópikus részecskék is fennakadnak rajta. de mást szinte alig. amellyel megakadályozhatja. Hogyha e közben a manőver közben elveszítené a fogást. majd ívbe hajlik. hogy a víz elsodorja. A nagy púposszúnyog vagy cseszle lárvái a potroh utolsó szelvényén lévő tapadószervecskével rögzítik magukat a kövekhez. aztán hurokká görbíti a testét. Ha a patak gyors áramlása okoz is problémákat. hogy az apró részecskék. ahol kevés a növényi táplálék. A cseszle lárvájának csak el kell kapdosnia őket. hogy különböző állatok is megélhessenek benne. amely akár 5 centiméter hosszú is lehet. amelyeket arra sodor a víz. További sebes folyása közben azonban fokozatosan növényi részecskéket gyűjt össze a partjai közelében fekvő kövek közül kisarjadó hegyi növényekből. odaragadjanak. ki kell fejlesztenie valamiféle módszert. Ez az eljárás alig hét-nyolc percet vesz igénybe. és elsodródna. vissza tudja vontatni magát eredeti helyére. apró kőzetrészecskéket sodor magával. beléköltözik. és finom hálót sző a kereten. Zsákmányukat hálóval ejtik csapdába. Időnként valamelyikük kissé kinyújtózik a sodrás irányába. amelyek egyébként áthaladnának a szőröcskék között. a lárvák vadásznak. és ezt egy kavicshoz rögzítve. Lejjebb a völgyekben már kevésbé örvényes vízben vagy a tavak állóvizében gallyakból vagy homokszemekből csövecskéket építenek maguknak. és szelíden mocorognak a fenéken. és felső ajkának sertéivel rendszeresen végigsöpri a háló belső felszínét. de idefönn. a szájnyílás melletti mirigyekből nyálkát ken rájuk. oxigéndús vízben élnek. Egyik fajuk selyemszerű fonálból tölcsért fon magának egy kő alsó felére.

Amikor elérik territóriumuk felső határát. de hasonlóan figyelemre méltó készségekkel felruházott madárral. mint egy rigó. Ezek a fogascsőrű récék. amely fölött ilyen mesterien uralkodnak.és Dél-Amerikában él. a folyás irányával szemben. Aztán egyszer csak valamelyikük hirtelen lebukik a víz alá és eltűnik. kizárólagos folyószakasza. csak nagyon ritkán hagyják el. gumiszerű csőrével lárvákat keresgélve csipkedni kezd a kövek közt. Párjának szürke a feje. A tegzes és más rovarok egész sora . habos vízben. az ökörszemmel áll rokonságban. a minden oldalról örvénylő. az apró puhatestűeket és a felszínen élő rovarokat. de szintén nagyon . Körülbelül egy perc múlva fölbukkan. hanem Szibéria és a Himalája hegyi folyóiban is. hogy felszálljanak a levegőbe. amely akkora. fehéren habzó víz gyűrűjében. Chilétől Peruig. kérészek . A vizet. A hímnek fehér a feje. hosszú. Minden párnak megvan a maga saját. A vízirigó. A récepár körülbelül fél óráig dolgozza fölfelé magát ár ellen. Időnként kikötnek egy-egy félig víz alá került kövön. aztán karcsú. a lárva gyorsan kijavítja a hálóját. majd sietve visszatérnek kiindulópontjukra. Ott van a felszín alatt. Ha az ember végigballag az Andok valamelyik magasban fekvő völgyén. egy nagy kövön megpillanthat egy pár gyönyörű récét. vöröses a pofája és a melle. mint sok más récefajnál. a szárnyízületén lévő apró. és szerencséje van. hanem egész éven át megmarad. éles csőre cseresznyepiros. Ezzel azonban más. Megeszi az ebihalakat. és nemcsak Észak. és láthatólag minden nehézség nélkül visszakapaszkodik a kőre. nagyobb élőlények számára is lehetővé válik itt a megélhetés. és nagyobb zsákmányra halászva nagyobb és durvább hálókat sző. amely ellen eddig olyan vitézül harcoltak. Eközben tökéletesen felismerik az áramlatokat és a zuhatagokat.Ha egů nagyobb zsákmány átszakítja.az efféle eszközökkel sikeresen betelepítik a hegyi patakokat. bólogatnak és táncolnak a fehér. A fogascsőrű récék mindenütt ott élnek a magas völgyekben az Andok egész hosszában. kőről kőre haladva nagy. úszóhártyás lábaik erőteljes csapásaival.bogarak és szúnyogok. néhány percre pihenni. tüskés sarkantyúkkal jól megkapaszkodik. Északon azonban meg kell osztozniuk a folyókon egy egészen más származású. egész Európában mindenütt megtalálható a Brit-szigetekig. sőt. Tollazatuk meghökkentő különbözősége nemcsak a párzási évadban jelentkezik. merev szárú farktollaival megtámaszkodik egy kövön. a teste szürke. Ahogy aztán növekszik. hirtelen átengedik magukat a sebes áramlásnak. akkor a folyó kellős közepén. messzebbre merészkedik az áramlásban. de valahogy mindig könnyedén rajta tudnak maradni. feketével csíkozva. ahol az áradat ott örvénylik a lábuk körül.

ami az útjukba kerül. hogy a legesősebb évszakot kivéve vizének legnagyobb része permet formájában szétszóródik. ennek hatására a felületükön lévő ásványi anyagok oldható vegyületekké alakulnak. Sima alakzataik azonban világossá teszik. barna áradat.és gyapotsásfoltok. Ez az Angel-vízesés. hogy azokban a kivételes években. amikor a heves esők annyira megduzzasztják a folyót. Ezeknek nincsenek olyan éles szélei. ezzel segít leküzdeni természetes fölemelkedési hajlamát. . csúcsukat még növények is koronázhatják. mielőtt leérne a tövébe. amelyek egyik sekély pocsolyától a másikig csordogálnak. mint a magasabban fekvő lejtőkön. amit a jég és a fagy a nagyobb magasságokban megkezdett. Az erős sodrású hegyi folyók folytatják azt a munkát. Mélyebben fekvő földekre vezető hosszú és eseménydús útja közben a folyóvíz egyre több anyagot hordoz. A sziklafelszíneket hosszú ideig koptatja az időjárás. amelyeket koptatnak. Ha egy meredek völgy oldalfalán vagy egy fennsíkon folynak át. tollait pedig igencsak vízhatlanná teszi a rendkívül nagy fartőmirigyeiből származó faggyúval. több tonnát nyomnak. ezek a hatalmas kőtömbök mennydörgésszerű robajjal gurulnak lefelé a folyó ágyában. és leúszik a fenékre. Amikor ezek a fiatal folyók utat törnek maguknak a hegyekből lefelé. A száraz évszakban esetleg csak szelíd csermelyeknek látszanak. ami azt mutatja. hogy a völgy egész talpát betölti a rohanó. a hangák és sások rothadó levelei barnára festik a vízét.ügyesen gyűjtögeti a víz alatt a lárvákat is. mint a récék. A domboldalakat szegélyező moha. mind kerekek és simák. amikor megáradnak. Venezuela déli részének egyik folyója egy homokkő tábla szélén átzúdulva több mint 1000 méternyit zuhan a mélybe. Szálláshelyeinek északi részein és a Himalája magas völgyeiben a patakok vize rendkívül hideg.és iszapszőnyeggel vonja be a folyó ágyát. de hogy milyen hatalmas az erejük. így az áramlás a folyómeder aljára nyomja. Lába nem úszóhártyás. átzúdulnak az összetorlódott kőhalmokon és csipkeszerű fátyolként csillogva a meredek sziklafalakon. Amikor leér. miközben gyors szárnycsapásokkal stabilizálja magát. a vízesések láncán át rohannak lefelé. lehajtja a fejét és fölemeli a farkát. Olyan magas. hogy sok-sok éve nem mozdultak meg. mindent szétzúzva. így nem tudja magát olyan erővel előre hajtani. azt jól megítélhetjük a kövekről. fehér zuhatagokban. és homok. A számtalan gödrön és vízesésen keresztülgurított kőtörmelék apró részecskékre töredezik. de a vízirigónak nagyon sűrű a tollazata. a szirtekről a fagy által lehasogatott törmeléknek. a világ legnagyobb vízesése. akkor esetleg óriási ugrásokat tesznek. Egyesek akár gigászi méretűek is lehetnek. elkezd gyalogolni a folyásiránnyal szemben. megbontják a mohák és más növények. Ehelyett csapkod a víz alatt szárnyával.

Mind a két halfaj ugyanazt a megoldást dolgozta ki erre a problémára : egy bőrredő húzódik végig a kopoltyúfedők közepén. mint például a sebespisztráng. de olyan óriási számban rakják le őket. Egyesek egyáltalán nem törődnek az ikráikkal. hogy . húsos ajkakat növesztettek. ennek felső részén beszívják az oxigéntartalmú vizet. kilőtt nyílként suhannak fölfelé ár ellen valami más helyre. rovarlárvákkal. Az áramlat sodra még mindig erős. Ezek a hasukon lévő úszókat szívókorongokká alakították át. Ám a vizek könyörtelen áramlása a halaknak ugyanúgy problémát okoz. A trópusi folyókban élnek az egymással rokonságban sem álló. majd átáramoltatják a kopoltyúkon és az alsón kiürítik. jól átjárja az oxigén. nagy. Más halak. hogy ha valamitől megrémülnek. ahol még a fagypont közelében volt.legelészhető algákkal és levelekkel. következésképpen sokkal kevesebb oldott oxigént tartalmaz. mint a kisebb szervezeteknek.Most már egész sor változatos virágos növény verhet gyökeret a folyóban. és a szájukkal kapaszkodnak. Így könnyedén megtartják a helyzetüket egy-egy kiválasztott medencében. amely akár egy méter is lehet másodpercenként. őket pedig elkaphatják és felfalhatják a nagyobb halak. A víz itt lenn. igen változatos táplálékkal szolgál a halaknak . ahol különösen jó a táplálék. nagy és széles leveleiket pedig a víz felszínén hajtják. amelyek víz alatti levelei a fotoszintézis melléktermékeként apró gázbuborékokat (oxigént) bocsátanak ki. amelyeket összegyűjthetnek. közvetlenül gyürkőznek meg ezzel a problémával: szünet nélkül úsznak. Farkuk csapásaival pontosan ellensúlyozzák a víz áramlási sebességét. Mivel a folyó most már meleg. amelyek segítségével erősen meg tudnak kapaszkodni a köveken. a völgy tetején. minden nehézség nélkül. Az állatok sok más csoportjához hasonlóan a halaknak is alternatív szaporodási stratégiáik vannak. Sok közülük azzal csökkenti ezt a veszélyt. Ahelyett. vízi férgekkel és apró héjas állatokkal. amelyet a kopoltyúhoz kell eljuttatni. a völgyek mélyén már sokkal melegebb. hogy elbújnak a folyó ágyában. két teljesen különböző családba tartozó halfélék: a törpeharcsák és a csíkok. ahol az áramlás nem kapaszkodik beléjük. a kövek közt. azzal vonják ki magukat a víz sodrása alól. heves farkcsapásaikkal hirtelen. Egy. így könnyen kitépheti őket. és olyan erőtartalékaik vannak. De ezt az oxigénszegénységet nagymértékben ellensúlyozza a növények tevékenysége. hogy rojtos víz alatti leveleket növesztenek. az Andokban élő tepsifejű harcsa és egy borneói algaevő hal azonban egymástól függetlenül más módszert fejlesztett ki. Ennek a technikának azonban van egy nyilvánvaló hátránya : a legtöbb más hallal ellentétben nem képesek szájon át felszívni azt az oxigéndús vizet. mint például a botos kölönte. hogy szívókorongokkal horgonyoznák le magukat. Az apró halak a mikroszkópikus egysejtű állatok tömegein lakmározhatnak. és tápanyagokban gazdag. Egyes halak. mint odafönn.

Alighanem teljesen járhatatlan útnak tűnik. hanem élő festő. amit a lazac tesz meg. de a lazacok folytatják útjukat egészen a tengerig. Ám mind a lazacok. A nőstények sekély üregekbe rakják le ikráikat a kavicsok közé. a hím spermafelhőt bocsát a kagyló kopoltyúnyílása felé. A szivárványos ökle. Ívás idején a mindössze 6-8 centiméter hosszú nőstény szivárványos ökle kiereszt magából egy tojócsövet. hogy a csöndesebb vizekben erejüket visszaszerezve a következő évben újra nekivágjanak fölfelé a hosszú útnak. mind "unokatestvéreik". és ha vissza akarnának térni szüleik ívóhelyére. a vízeséseken és zuhogókon keresztül. Ilyen hosszú és kimerítő utazásra. nem sok folyami hal vállalkozik. Mások viszont csak körülbelül száz ikrát raknak. a pisztrángok pontosan ezt teszik. amelyen át a kagyló kiereszti a vizet. nem üres kagylóhéjba rakja az ikráit. amelyekben kikelt. és nekivág fölfelé a folyónak. Így addig haladnak. Amikor a megfelelő táplálkozás után elérik ivarérettségüket. Ezt gondosan beilleszti a kagyló szifójába (kopoltyúcső). és sorsukra hagyja az ikráit. de végül elindulnak lefelé a folyón. a halivadékok néhány hétig helyben táplálkoznak. ahol aztán ívni kezdenek. amelyet elkap a kagyló által beszívott víz áramlása. a fiatal pisztrángok ott maradnak a csöndes vízben. Egy nőstény tőkehal például egyetlen ívás alkalmával akár hat és fél millió ikrát is kibocsáthat. megvédik kicsinyeiket a folyami áramlatoktól. hogy egy folyami hal az első módszert kövesse. miközben a hím ott várakozik mellette. ahonnan származott. amelyek aztán egész télen át ott maradnak a homok alatt. egy másik európai halfajta.biztosan életben marad közülük néhány. A folyókban működő. A hím őrt áll fölöttük. mindkét faj rajokba gyülekezik. Az apró botos kölönte a sziklák repedéseibe. Sokuk ezután el is pusztul. amely a közelükbe merészkedik. amely majdnem olyan hosszú. Mindkét halfaj szinte csalhatatlanul képes kiválasztani az ásványi és szerves anyagoknak pontosan azt a keverékét. alkalmilag üres folyami kagylóhéjakba rakja le az ikráit. hiszen tehetetlen ivadékait elsodorná az áramlás. mint ő maga. Amikor egy tóhoz érnek. mint a tengerben a tőkehal. és vitézül rátámad minden élőlényre. mások pedig újra elindulnak lefelé a folyókon. szinte teljesen lehetetlen utazásra kellene vállalkozniuk a folyón fölfelé. de tekintélyes mennyiségű időt és energiát fordítanak az ikrák és az ivadékok őrzésére. állandóan egyirányú. amíg végül el nem érik származási helyüket. Amikor következő tavasszal kikelnek. Ezután körülbelül száz ikrát rak a kagyló köpenyüregébe. hogy az áramlás ne férhessen hozzájuk.vagy tavi kagylóba. és a szifón keresztül bezúdul az odabenn . Mikor a nőstény befejezte az ikrák lerakását. erős áramlások nyilvánvalóan befolyásolják e kétféle technika viszonylagos előnyeit. ami azokat a vizeket jellemzi. Egy-egy nőstény akár 14000 ikrát is lerakhat. sőt. aztán homokkal takarják be őket. A legtöbben a második stratégiát alkalmazzák.

míg csak készen nem állnak arra. Hozzá kell tennünk. Mások aprólékos gonddal letisztított levelekre vagy kövekre rakják ikráikat. Közben gondosan meg is forgatja a kicsiket a szájában.lévő ikrákra. Mivel ugyanabban az időben párzik. Eközben a hím mellette úszkál. hanem apró szarunyúlványaikkal belekapaszkodnak a kagyló puha szöveteibe. A feléjük közeledő többi halat megfenyegetik tátott szájukkal és kitárt kopoltyúfedőikkel. és abba rakják le az ikráikat. Ez bármiféle vízi veszedelem elől képes biztonságba helyezni az ikráit. A hím a következő néhány napon rendszeres őrjáratokat tart a vízben a levél alatt. apró lárváit a már felnőtt szivárványos ökle viszi ki magával a kagylóhéjból. Egyes fajaik energikusan üregeket ásnak a kavicsok közé. Ezek a bölcsőszájú halak a lehető legközvetlenebb módon gondoskodnak az ivadékaikról. sok faj új "bölcsődét" ás számukra a kavics közé. aztán a szájába veszi és új szállásukra szállítja őket. Az Amazonas folyóban él egy apró hal. . aztán visszapottyannak a vízbe. és rendszeresen lefröcsköli a levelet a farkával. sőt beléjük is harapnak. növekszenek. Amikor az ivadékok kikelnek. a nőstény olyan műértő ízléssel helyezi őket sorba tojócsövével. hanem az ivadékaikra is kiterjesztik gondoskodásukat. mert ráragadnak a kopoltyúira és az uszonyaira. ez alatt különleges hosszú hasi uszonyukkal kapaszkodnak a levélbe. amíg aztán végül is a kagyló kopoltyúnyílásán át ki nem sodródnak a külvilágra. Egyelőre csak ott libegnek a lerakott ikrák fölött. amikor a hal ívik. ahogy a cukrász díszíti tejszínhabbal a tortát. nem sietnek elhagyni élő menedékhelyüket. hogy a kagyló szintén előnyt merít a halporontyokkal való együttélésből. hogy megkezdjék felnőttéletüket a folyó fenekén. szétterpeszti az úszóit. egy a folyó fölé hajló növény levelére. és ott is maradnak. miközben leraknak rá egy kis csomó megtermékenyített ikrát. Néhány másodpercig kitartanak rajta. és legyezik őket az úszóikkal. így alaposan letisztogatja őket. A megtermékenyített ikrák bőséges oxigénellátást kapnak a kagyló légzése révén. A sügér alakúakhoz tartozó bölcsőszájú halak nemcsak az ikráikat óvják. nehogy az ikrák kiszáradjanak. módszere azonban akrobatikus párzási ügyességet követel. és ott táplálkoznak. Több mint ezer különböző fajuk él Afrika és Dél-Amerika tavaiban és folyóiban. hogy biztosítsák az oxigéndús víz állandó áramlását. A hím és a nőstény uszonyaikat összefonva együtt ugrik ki a vízből. remegve felölti színpompás nászruháját és ráengedi tejét az ikrákra. Ha pedig a fiatal szivárványos öklék kikelnek. de rájuk is támadnak. a fecskendező pontylazac.

Amikor az ivadékok annyira megnőnek, hogy már mozgékonynyá válnak, szüleik védelmezően mellettük úszkálnak, és a szájukba veszik azokat, amelyek elmaradoznak a rajtól, aztán egy vízsugárral úgy köpik ki, hogy a raj élére kerüljenek. Sok bölcsőszájú hal még ennél is gondosabb szülő. Egyesek közülük nem kockáztatják meg, hogy valami fészekben hagyják az ikráikat, hanem a szájukban nevelik fel ivadékaikat. Egyik szülő tüstént a megtermékenyítés után az egész ikracsomót a szájába veszi, és körülbelül tíz napig benne is tartja. Ez alatt az idő alatt nem tud táplálkozni, csak szelíden le-föl mozgatja az állkapcsát, hogy a fejlődő ikrák tiszták maradjanak, és ne érje őket bakteriális fertőzés. A kicsinyek még kikelésük után is a szájában maradnak. Amikor végül kiköpi őket, veszély esetén szájával és torkával pumpálva még mindig felszippantja valamennyiüket. A halivadékok még kikelésük után egy héttel is a szülők szájában keresnek menedéket, néha a szüleiktől kapott jelre, néha csak úgy, saját jószántukból. Amikor be akarnak menni, csipkedni kezdik szülőjük száját. Több afrikai bölcsőszájú hal még ennél is komplexebb viselkedést alakított ki. Miután a nőstény lerakja az ikráit, a megtermékenyítés előtt összegyűjti őket. A közelben magát mutogató hím farka alatti úszóján egy sor sárga, fekete szegélyű petty van, amelyek majdnem pontosan ugyanakkorák és ugyanolyan színűek, mint az ikrák. Amikor a nőstény ikráit gyűjtögetve meglátja párjának úszóján a hasonló mintázatot, odaúszik, és kinyitja a száját, mintha ezeket is össze akarná gyűjteni. Erre a hím kiereszti a tejét, ily módon a nőstény szájában termékenyítve meg az ikrákat. Egy másik sügérféle, a diszkoszhal különleges táplálékkal gondoskodik a kicsinyeiről. Ez a hal, mint a neve is sugallja, korong alakú, és körülbelül 15 centiméter átmérőjűre nő meg. Olajzöld oldalát pompás, irizáló vörös és zöld vagy ragyogó kék csíkok mintázzák. A nőstény kövekre vagy levelekre rakja le az ikráit, de miután kikelnek, a két szülő óvatosan más levelekre szállítja át, és ott vékony fonalakkal függeszti fel az ivadékokat. A felnőtt halak ezután oldalukból nyálkaréteget választanak ki, amely egész testüket beborítja, de még a szemüket is befátyolozza. Ekkor a kicsinyek leválnak a levelekről, odasündörögnek hozzájuk, és néhány napig a szüleiken legelészve rágcsálják róluk a fehérjedús nyálkát. A maximális védelem, amelyet egy állat az ivadékainak nyújtani tud, annak lehetősége, hogy ivadékai a nőstény testében keljenek ki, és mindaddig ott maradjanak, amíg túl nem jutottak fejlődésük első stádiumain, amikor a legtehetetlenebbek és legsebezhetőbbek.

Az erszényeseken kívül ezt a technikát alkalmazza az összes emlős. Ez is azok közé a jellegzetességek közé számítható, amelyek hozzájárultak az emlősök csoportjának sikeréhez. Ám a halak már jóval az emlősök felbukkanása előtt szintén alkalmaztak egy hasonló megoldást. A tengereken a cápák és a ráják még mindig ezzel a módszerrel szaporodnak, és számos édesvízi hal is erre tért rá. Az apró guppi csak egyike az elevenszülő fogaspontyok népes családjának, amelynek különféle tagjai nyüzsögnek a trópusi folyókban és tavakban. A hím guppi farok alatti úszója gonopodiumnak nevezett, kis, mozgatható csővé módosult, ezen át lövelli bele spermagolyócskáit a nőstény kloákájába. A hím ott sürög-forog a nála sokkal nagyobb nőstény körül, felbecsüli, mennyire kész a párzásra; ha meggyőződik készségéről, akkor odasiet hozzá, aztán becélozza és egy pillanatra hozzákapcsolja a gonopodiumát. Egyetlen sikeres párzás elég ahhoz, hogy megtermékenyítse a nőstényben érlelődő több ikracsomót is. A kicsinyek aztán láthatóvá is válnak egy kis, háromszög alakú folt alakjában a nőstény testének hátulsó részén. Végül egyenként kibújnak belőle. Ekkor már eléggé fejlettek ahhoz, hogy gyorsan el tudjanak úszni, és menedéket keressenek a növények között. A fogaspontyok számos faja közül a négyszemű hal Dél-Brazília folyóiban él, és egészen rendkívüli szexuális apparátust fejlesztett ki. Gonopodiuma nemcsak az úszósugarakból alakul ki, hanem a bőréből is, minek következtében se nem olyan mozgékony, se nem olyan nagy hatótávolságú, mint a hím guppié, sőt, csak az egyik oldalára tudja forditani a gonopodiumát, egyesek jobbra, mások balra. A nőstény négyszemű hal kloákája hasonlóképpen aszimmetrikus, így a balra hordó hímek csak jobb oldali testnyílású nőstényekkel képesek párosodni. Az édesvízi halak nagy és változatos populációi óhatatlanul vonzzák magukhoz a ragadozókat. Maguk a halak hozták létre az egyik legvadabb ragadozót közülük - a dél-amerikai piráját. A piráják túlnyomórészt apró jószágok - számos fajuk legnagyobb példányai is alig 60 centiméter hosszúak -, de félelmetes háromszögletű fogaik olyan élesek, hogy az amazonasi indiánok ollónak használják. A pirája normális körülmények közt más halakat, rendszerint sérült vagy beteg egyedeket ejt zsákmányul, de sokkal nagyobb állatokat - tapírokat, vízidisznókat és lovakat - is megtámad, ha ott úsznak a folyóban. Nagy rajokban indul támadásra, és miközben az élő testen vagy tetemen lakmároznak, egyre több vér folyik a vízbe, ők egyre izgatottabbá válnak, és egymással is versengve tépkedik le az utolsó

húscafatokat is a csontokról. Akármilyen félelmetesek is azonban a támadásaik, az emberre való veszélyességüket gyakran erősen eltúlozzák. Az embert ugyanis ritkán támadják meg, hacsak egy nyílt sebe nem festi meg a vizet, és nem a vízesések közelében leselkednek, ahol az utazónak a legvalószínűbben át kell gázolnia, vagy kiborulhat a kenujából. Az édesvízi halakat másféle vadászok is megtámadják. A fenéken teknősök lesnek rájuk, amelyek nem valami gyors úszók, így lesből csípik el a prédájukat. A cafrangos teknős vagy matamata, egy dél-amerikai teknősfaj, bőrlebenyeivel álcázza magát, amelyek fejének és nyakának redőiről csüngenek le, a teknője is egyenetlen, és gyakran moszattakaró nő rajta. Amikor ez az állat a rothadó ágak és levelek közt fekszik a folyó fenekén, amit gyakran tesz, akkor gyakorlatilag láthatatlan. Ha egy hal a hatókörébe téved, a teknős hirtelen eltátja a száját, és már be is kapta. A harapós alligátorteknős az egyik legnagyobb édesvízi faj, 75centiméter hosszúra is megnőhet, már aktívabb halász. A szája alján van egy kis kitüremlés, amely élénk vörös, féregszerű nyúlványban végződik; a tátott szájjal heverő teknős időnként megvillantja kis vörös csaliját. Ha a hal odacsábul, és megpróbálja elcsípni, a teknős egyszerűen becsukja a száját és lenyeli. A krokodilok és amerikai unokatestvéreik, a kajmánok és alligátorok fiatal korukban üldözik ugyan a halakat, de felnőttkorukra dögevőkké válnak. Indiában él azonban rendjüknek egy olyan tagja, a gaviál, amely világéletében semmi mást nem eszik, csak halat. Hosszú, vékony állkapcsait sokkal könnyebb a víz alatt összecsattantani, mint a krokodil széles állkapcsát, és fejének gyors oldalirányú mozgatásával halászik. Óriási hüllő, állítólag 6 méter hosszúra is megnő, de mivel a hal megragadásához gyöngébb izmok is megfelelnek, mint a krokodiluséi, ami egy döglött antilop lábát is le tudja szakítani, a gaviálnak viszonylag gyönge a harapása, és az embert soha nem támadja meg. Amikor a folyó eljut folyásának középső szakaszára, abbahagyja energikus ficánkolását, nem áramlik többé olyan sebesen és kanyargósan, mint a felső szakaszán, fiatalkorában. Már nem koptatja és tépkedi a földet, amelyen keresztülfolyik : eljutott élete középkorába. Lassúbb és szélesebb, vize talán még mindig zavaros, de már inkább lerakja az üledéket, mintsem fölszedné. Az erdőkből és a füves pusztákról belémosott iszap termékenyebbé teszi a vizét, mint azelőtt volt. Szelíd áramlatában úszónövények sűrű bokrai himbálóznak, partjait káka és nád szegélyezi, ami

elborítja a holtágait, és mindenféle szárazföldi állat jön inni vizéből és lakói közül zsákmányt ejteni. A menyétfélék családjának tagjai mind vérengző és ügyes vadászok, de egyik tagjuk halevésre specializálódott: úszóhártyás lába, lezárható füle és vízálló bundája lett. Ez a vidra. Sebesen kígyózó mozgással, kitartóan üldözi a víz alatt a halakat, amelyek ritkán tudnak kitérni előle. Néha csapkodni kezdi a farkával a vizet, és kihajtja a halrajokat a sekély területekre, ahol még könnyebben meg tudja fogni a pánikba esett halakat. Fönn a parton jégmadarak gubbasztanak. Egyesek közülük ugyanolyan ügyesen tudnak lebegni, mint a vércsék, csapkodó szárnyaikkal függnek, szitálnak a levegőben, aztán amikor valamelyikük megpillant egy vigyázatlan halat a felszín felé közeledni, fejessel lecsap rá, és éles csőrével elkapja. Utána visszatér a partra, ahol többször földhöz vágja, hogy elkábítsa vagy megölje, aztán úgy forgatja a halat, hogy amikor végül egy utolsó lökéssel lenyeli, az fejjel előre menjen le a torkán. Így az úszókon lévő tüskék a hal testére simulnak és nem karcolják fel a torkát. Délkelet-Ázsiában és Afrikában éjjel a baglyok is lejárnak a folyóra halászni. Mivel nincs toll a lábukon, a vízen át is le tudnak csapni a halakra, a talpukon pedig éles szélű, tüskés pikkelyek vannak, amelyek segítségével szilárdan meg tudják ragadni sikamlós zsákmányukat. Röptük és zsákmányra való lecsapásuk mindenki számára váratlanul zajosnak tűnik, aki ismeri a baglyokat, amelyek szárnyán különleges hangtompítót alkotnak a repülőtollak szegélyén lévő pelyhek. De a halászbaglyoknak nincs szükségük ilyen hangtompítóra, mivel - ellentétben a mezei pockokkal és egerekkel - a halak nem túl érzékenyek a levegőből érkező hangokra. Amerikában nem él halászbagoly; ott nem madarak, hanem denevérek karmai fésülik át a vizek felszínét. A jelek szerint ennek a halászati eljárásnak a gyakorlásához nincs elég tér kétféle élőlény számára, az Újvilágban pedig ezt a denevérek fejlesztették ki először, és azóta is kitartanak az éjszakai folyami halászat mellett. A folyókhoz más szárazföldi állatok is lejárnak vízinövényeket legelészni. Európában a kerek pofájú, bozontos farkú vízi pockok - gyakran patkánynak nézik őket keresgélnek szorgosan a part menti fűben, füvet és nádat majszolgatva. Bár nagyon jól úsznak, mind a vízen, mind a víz alatt, fizikailag egyáltalán nem alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, nincs semmiféle speciális úszóalkalmatosságuk. A hódnak viszont, amely valamikor tekintélyes számban élt Európában is, Észak-Amerika egyes részein pedig még mindig bőségesen található, egészen kitűnő az úszófelszerelése.

hanem a partjaikon találják. amelynek egy vagy több víz alatti bejárata van. A folyók legnagyobb testű lakója. . mert a víziló a vízbe ereszti az ürülékét. még a krokodil sem elég nagy ahhoz. a tavat pedig jég borítja. váruk bejáratai nem kerülnek felszínre. aztán még hajnal előtt visszatér a folyóba. és legelészni kezdenek a fűben. tátogó. füleit és orrlyukait le tudja zárni. Mozgásuk a szárazföld és a víz között igen fontos a folyóban lakó többi élőlény számára. Napközben gyakran láthatunk a folyókban heverésző. Késő este felcsörtetnek a folyók partjára. amikor a földet hó. morgó. Ennek a tónak a partján építik fel aztán ezek a fáradhatatlan állatok a várukat. Így nap mint nap nagy mennyiségű tápanyagot bocsát a vízbe. a köveket. a bundája sűrű és víztaszító. Emellett keresztülrágnak és kidöntenek akár fél méter vastag fatörzseket is. amelyeket a csorda nemzedékek óta használ. ahol semmiféle állat. amivel elzárva a folyását. A víz fölhajtóereje felemeli hatalmas. Ez egy nagy. mivel amíg karbantartják a gátat. az afrikai víziló szintén inkább védelmül használja a folyót. a nyír és a fűz. és a vízszint le nem apad. az ágakat és fatörzseket meg a mindenféle növényi anyagot. tekintélyes méretű tavat alakítanak ki. A tavon a legvastagabb jég alatt is képesek közlekedni. holott legaktívabb időszakukat éjjel. hogy megtámadhassa. gyakran olyan ösvényeken. amelyet a szárazföldi növények szintetizálnak. Miközben a folyó folytatja útját a tenger felé. folyása akadályokba ütközhet. megrágják az ágakat és a leveleket. esetlen testüket. mivel váruk bejáratai nem fagynak be. mintsem legelőül. így pompás evezőül szolgál. Ott addig tornyozzák az iszapot. továbbra is zöld hajtásokat és ágakat húzhassanak elő és ehessenek a víz alól. mint a nyárfa. de fő táplálékukat nem a folyókban. lábujjhegyen járnak a fenekén. A hódok kiássák a tavirózsák gyökereit. ahol sekély a víz. elmajszolják a sást is. lábuk alig érinti a talajt. a következő adagra várva. aztán levonszolják őket egy olyan folyószakaszra.Hátsó lábát úszóhártya borítja. Mivel rendszerint így látjuk őket. Egy-egy víziló egyetlen éjszaka akár 70 kilogramm füvet is fölzabál. Mindig ott is úszkálnak a halrajok mögöttük. széles és csupasz. amíg csak gátat nem építenek a folyón keresztül. hajlamosak vagyunk a vízilovakat folyóban élő állatoknak tekinteni. a szárazföldön töltik. kupolára emlékeztető építmény. ahol lehántják az olyan lombhullató fák kérgét. időnként marakodó vízilócsordákat. A nagy munkával létrehozott tó éléskamrául szolgál : a hódok ágakat és egész bokrokat hurcolnak belé. és az egész család ebben él. a farka pedig lapos. így a tolvajok nem hatolhatnak be. A tó ezen felül igen biztonságos is. aztán a víz alá süllyesztik. hogy télen. így könnyedén mozognak benne.

összecsapják a szárnyukat. alulról mégis meg tudják támadni. Dél-Amerikában a Parana folyó egyik mellékfolyóján az Iguazu-vízesés. amint az esésük csökken. Emberi szemszögből nézve látszólag nagy veszélynek teszik ki magukat az aránytalanul csekély jutalomért. Így keletkeztek a világ legnagyobb vízesései . Akkor aztán elkezdenek hihetetlen sebességgel lefelé özönleni. Napközben a magasban vadászgatnak. Így ezek a hatalmas vízesések állandóan maguk előtt vágják az utat a folyó medrében. pálmafák és páfrányok virulnak. erodálni. így a sebességük áthajtja őket a vízesés mögött húzódó sziklafalakra. és megkapaszkodnak a sziklán. de szélességüket és a rajtuk átfolyó vízmennyiséget tekintve mindegyikük összehasonlíthatatlanul nagyobb nála. közvetlenül naplemente előtt. amelyen átömölve lejjebb újra kezdik eróziós tevékenységüket. amelynek a széléről sziklatömbök kezdenek leomlani és lezúdulnak. Magasság tekintetében ezek közül egyik sem versenyezhet az Angel-vízesés szédítő zuhatagával. rajtuk túl pedig vízeséseket hozhat létre a folyó ágyában. de ezek a fecskék olyan páratlan légi akrobaták. aztán felfelé lendülnek. Amikor már közeleg az este. és alámossa a kemény kőzetrétegeket. A Niagara pillanatnyilag évi egyméteres ütemben halad lefelé. A vízesésen leömlő víz pörölyként zúdul az odalenn fekvő puhább kőzetekre. Ez sziklaszirteket. de közvetlenül mielőtt beleütköznének. előrenyújtják a lábukat. ahol orchideák. szinte látótávolságon kívül gyűjtögetik a rovarokat. valamint Észak-Amerikában a két nagy tó között lezúduló folyón a Niagara. és olyan csalhatatlan biztonsággal vágnak át a vízesésen. Egyesek száraz helyet keresnek. amíg csak el nem érik a kemény kőzetréteg végét. . A gigászi vízesések természetesen létrehozzák a maguk sajátos mikroklímáját. míg másokon keresztülfolyik a víz. A Viktória-vízesésnél ez a hatás egy miniatűr esőerdőt hozott létre a környező. kiégett szavannák közt. Az Iguazu-vízesésnél a lezúduló vízfüggöny mögötti sziklát sarlósfecskék használják menedékhelyül. A lezúduló víztömeg keltette légáramlások a vízesés melletti sziklafalakat permettel árasztják el. Ha az őket létrehozó akadály felszínét felülről nem is képesek lepusztítani. a nyugvóhelyért. hogy úgy tűnik. a folyók kiszélesednek. számukra semmiféle kockázatot nem jelent eljutni hozzáférhetetlen alvóhelyükre.Egy-egy keményebb kőzetréteggel szemben homokból és kavicsokból álló "vágószerszámai" nem sokat tehetnek. és mély szurdokot hagynak hátra. tollászkodnak és időnként isznak. szemmel láthatólag nagyon élvezik a fürdőt.a Zambezin a Viktória-vízesés. Egyenest fejest ugranak a vízesésbe. még mindig nagy magasságban hatalmas csapatokba gyülekeznek. békák hívó szavát és rovarok zümmögését hallani. lekoptatja őket.

a híres amazonasi tündérrózsa ezt olyan agresszíven teszi. A növényeknek már nem kell a parthoz simulniuk vagy kövekbe kapaszkodniuk : leveleik most már a felszínen libeghetnek. Még mindig hordanak magukkal némi üledéket. Kövér. iszapos üledékben gyökerező tavirózsák a felszínre küldik hajtásaikat. levesestányér nagyságú virágaik először fehérek. Kinyílt. de nagyon szeszélyesen: itt fölvesznek egy kicsit. Ilyenkor a folyó a rövidebbik utat választja. Az óriás leveleken elegáns. és amikor elrepülnek. mint a sodrás közepének. lilealkatú madarak sétálgatnak. amelyek közül a legtöbben más virágokról gyűjtött. A virág pedig a megtermékenyítés után lassan bíborszínűvé válik és elpusztul. és kerek. Így aztán az öregedő folyó oldalazva tör magának utat a síkságokon. szükségképpen sokkal gyorsabban kell folynia. Amikor ezek a levelek elérik teljes méretüket. és szétterítik a virág női ivarszervein. hogy a kanyarulatokat elválasztó földnyelv elkeskenyedik és beomlik. és illatuk rendkívüli módon vonzza a bogarakat : hanyatt-homlok zúdulnak a levegőből a virág közepén lévő különleges. hogy egy másik növényen folytassák a táplálkozást. hanem a jóval kisebb . és néha olyan túlzó módon ingázik és kacskaringózik. amely a folyami élőlények szervezetét formálta és oly sok szokását irányította. párnaszerű leveleket alakítanak ki. az a tényező.A folyók most már útjuk végéhez érkeznek. valóságos virágporrakományokat hoznak magukkal. hogy minden más növényt kiűz a maga tószakaszáról. kavics. meghíztak és lassan mozognak. fonákján pedig tüskékkel felfegyverzett hatalmas leveleinek fölfelé fordul a karimája. A legnagyobb közülük. medrének kanyargó része pedig lefűződve holtággá. Az élet itt így új formákat ölthet. Lábujjaik és karmaik jócskán meghosszabbodtak. míg a folyó közepén leszáll a fenékre.és iszappadokat alkot. A fenéken lévő vastag. A tündérrózsa szirmai délután lassan bezárulnak. a szélükön folyó víznek sokkal hosszabb utat kell megtennie. így a madár csekély súlya a lebegő levelek nagy felületén oszlik meg. nektárral teli kinövésekre. Megöregedtek. Így az üledék a kanyar külső részén oldatban maradva koptatja a partot. tóvá alakul. és maximális mennyiségű fényt vehetnek fel. egészen másnapig a csapdában rekednek. és teljes egészében maguknak sajátítják ki az élőhelyet. Ám addigra a bogarakat már vadonatúj virágporkabát borítja. minden más lebegő növényt kiszorítanak. amikor a szirmok újra kinyílnak. Amikor kanyart tesznek. A jasszánák nemcsak a tündérrózsákon lépkednek. levegővel teli bordákkal erősített. ezt magukkal viszik. és foglyul ejtik a lakomázó rovarokat. a levéljáró madarak vagy jasszánák. ott lerakják. Ezek a tavak állóvizek: hiányzik belőlük az áramlás. ami 2 méteres átmérőt jelent. Egy teljesen kinyílt virág akár negyven bogarat is magához vonzhat.

amelyekhez távolról sem vonzódnak ilyen erősen. Az így létrejött rendkívül erős kötések miatt a vizen egyfajta rugalmas hártya alakul ki.vagy zsírmolekulákkal. a lehullott rovarokat megragadja a felületi feszültség. Ezért a testük alján lévő apró cövekkel. de idejük nagy részét a lebegő növényeken és a víz felszínén rohangászó bogarakra vadászva töltik. ez a vonzóerő tehát az alattuk és mellettük lévő vízmolekulákra koncentrálódik. Ezek a víz felhajtóereje miatt nem süllyednek el. A tavi molnárpoloskák meg tudnak állni viaszborítású lábukon a víz felszínén. mintha ragasztóba pottyantak volna. amelyeket odafúj a szél. hogy ne törjék át a víz felületi feszültségét. Még fészküket is a vízre építik: tutajt készítenek a vizen lebegő levelekből. Ha egy állat ezen a molekuláris hártyán akarja fenntartani magát. Bizonyos mennyiségű növényi táplálékot is fogyasztanak. amelyen nincsen viasz. Hat pöttöm lábukat szétterpesztve mindegyik lábuk egy-egy csöppnyi szeplő csupán a felszíni vízrétegen. aztán kihorgonyozzák a nád között. . mert egy. ők azonban nagyon kicsinyek és könnyűek. hanem folyékony anyag. Amelyik elsőnek érkezik. A víz felszínét alkotó molekulák fölött már csak gázmolekulák vannak. Ahogy küszködve próbálják kiszabadítani magukat. Meg lehet ezt előzni olyan viasz. amely elég erős ahhoz. A víz nem szétszórt csöppekből álló tömeg. A gombostű fejénél nem nagyobb ugróvillásoknak az egész testét viasz fedi. mire az megragadja őket. és magának tarthassa meg az egész lakomát. a felületi feszültség a vízmolekulákat egymáshoz vonzza. hanem. rögtön felráncigálja az áldozatot a víz felszínéről. amikor a felszíni réteg vízmolekulái hozzákapcsolódnak a testfelületüket átitató vízmolekulákhoz.vízinövények lebegő szőnyegeit is bejárják. kihasználva a víz rendkívüli tulajdonságait. átszúrják a felszíni réteget. a mágnességgel rokon fizikai erő. amelyek fizikailag taszítják a vízmolekulákat. amelyek végigfutnak a rugalmas felszínen. sőt. így karmaik beléhatolnak a víz felszíni rétegeibe. Olyan ez számukra. A víz felszínén élő legtöbb más állat azonban azok közt a rovarok közt keres magának táplálékot. Az ugróvillások a víz felszínén úszó virágporszemcsékkel és algaspórákkal táplálkoznak. hogy küszködését a többiek ne vehessék észre. Ezen a ruganyos padozaton egy egész populáció él. hogy a víz felületéről a szél el ne fújja őket. A vízen járó vadászok erre gyorsan reagálnak. és tüstént odafutnak. és tapadást biztosítanak. A lábaik karmán sincs viasz. akkor nyilvánvalóan nem szabad áttörnie azt. nekik nem az a problémájuk. rezgéseket keltenek. hogy az apró rovarokat fenntartsa.

sekély öblökben az élet nagyon hasonló lehet a kisebb édesvizekben nyüzsgő élethez. csukák és piráják vadásznak. mintha valami apró csónakmotor hajtaná. Még kormányozni is tud: jobbra-balra forgatja a potrohát. Egyesek völgyekben alakulnak ki. a biztonságba. Ezzel hozza a többi molnárpoloskák tudomására. A kanyargó folyóágak átszakadásából keletkező tavak viszonylag kicsinyek. az iszapban csigák és kagylók élnek.A vízparton üldögélő vidrapókok a vízen nyugtatják mellső lábaikat. A keringőbogarak másképp merítenek információkat a fodrozódásból. Ez a bogár többnyire a víz szélén él. a vegetációt pontyok és bölcsőszájú halak majszolgatják. Az észak-amerikai Nagy. s ugyanúgy reagálnak a felszíni rétegek rezgéseire. . A tavi molnárpoloska még ennél is rafináltabban olvas a hullámokból: úgy rezegteti a testét. vagy az ember mérnöki tudománya. így különleges. amelyeket elzárt egy földindulás. de ha történetesen rá talál hullani a víz felszínére. amelyek a földkéreg nagy mozgásai során alakultak ki. Nemcsak az ebből a jégtakaróból kifolyó gleccserek véstek mély medencéket odalenn a völgyekbe. amelyet előbb a parton lévő támaszpontjához erősített. amelyekből fel tudják deríteni a körülöttük lévő akadályokat. Mivel a felületi feszültség a farát már nem köti meg. hogy készen áll a párosodásra.tavak medencéje a jégkorszakban keletkezett. Amikor valamelyikük nyolc víztaszító lábán odaszalad a rezgés forrásához. A növényzet közt elszaporodnak a színesszárnyú vagy kisasszony-szitakötők. mint szárazföldi rokonaik a hálójuk mozgására. Azóta a jég már . a kérészek és a szúnyogok. a ma már eltűnt gleccserek által odataszigált sziklatörmelék. amikor a jégsapka valamikor a kontinens legnagyobb részét elborította. de a mellső lábait továbbra is húzza. és rendszerint egy páratlanul gyors kanyarral evickél vissza a partra.viszonylag gyorsan . A nagyobb tavak más módon jönnek létre. de a kontinens még nem emelkedett vissza tulajdonképpeni szintjére. a sással borított.elolvadt ugyan. amelyekbe lefolytak. aztán visszahúzza magát és zsákmányát a szárazföldre. aztán figyelik a visszatérő hullámokat. A közép-ázsiai Bajkál-tó és a kelet-afrikai nagy tavak azokban az óriási mélyedésekben gyülemlettek fel. A nagy tavak szélén. mert egy különleges kámforszerű anyagot bocsát ki a potroha végéből. A leglátványosabban talán a partiholyva használja fel a felületi feszültség alatt álló réteget. hanem az egész térséget teknővé mélyítette a kontinens alján húzódó bazaltrétegekre nehezedő jég súlya. mint valami őrült tornász. állandóan forgolódva a felszínén. selyemfonalat ereget. amely csökkenti a vízmolekulák közötti vonzást. A vizet ők maguk fodrozzák meg. a bogár úgy száguld a víz felszínén. mindig megmenekül a molnárpoloskák és a pókok elől. jellegzetes frekvenciájú rezgéseket kelt a felszíni rétegben.

egy fura hal. mint a nagyobb populációk tömegében. amely nagyon hasonlít az északi-sarkvidéken élő gyűrűs fókára. Vízi életmódot folytató vándorló élőlények csak a folyókon érkezhetnek közéjük. könnyebben fennmaradnak. Mivel víztömegei teljesen elszigeteltek. de ahhoz. az egyszer beléjük települt és valamikor meghonosodott állatok nagyon kevés újoncot fogadnak be. Az óceánokhoz viszonyítva ez ugyan nem rendkívüli mélység. amelyek kizárólag csak ebben a tóban élnek. A Bajkál-tónak talán még ennél is figyelemre méltóbb lakói vannak. Hasonlóképpen egyedülállóan sok a benne élő rák és kagyló is. hogy a folyón az ár ellenében visszaússzanak. de a nagy tó alsó részei legnagyobbrészt a fagypont közelében vannak. ott a körülmények radikálisan megváltoznak. a nagy édesvízű tavak zárt világát kevés áramlás zavarja meg. mint a tengerben. A Tanganyika-tó körülbelül másfél millió éves. amely mivel a tavak vizeiben kevesebb a kalcium. Csakhogy a tó több mint 2600 kilométernyire fekszik a Jeges-tengertől. Így aztán ezeknek a tavaknak az állatai hajlamosak kifejleszteni saját. A tónak megvan a maga emlőse is : a bajkálfóka. koromfeketék. mint tengeri rokonai. amelyek valamikori forrásvizeikben éltek. nem okvetlenül tűnnek el. amely egy kilométer mélységben. hanem lassan rögződnek. A tófenék egyes helyeken másfél kilométernyire fekszik a felszín alatt. A tavakba ömlő folyóvizek viszonylag melegek. sokkal vékonyabb héjú kagylót növeszt. így a nagy tavak legtöbb lakója olyan ősöktől származik. és ezek 80 százaléka sehol másutt nem található meg. hogy a folyókon át elérhessék. a fókáknak számtalan zuhogón és vízesésen kellett volna átkelniük.és 500 növényfaj él benne. és ahhoz. . A Bajkál-tó a világ legmélyebb tava. de míg az óceánok nagy részét áramlatok járják át. Élnek nagy. a fenéken él.De ahol a tó igen mély. Azok az apró genetikai változások. oxigénszegények és a sok legendás szörnyekről szóló mese ellenére alig van bennük élet. vörös és narancssárga. Ezek a tavak azonban mindennek ellenére kitüntetett biológiai helyzetben vannak. jellegzetes fajaikat. hogy a víz tekintélyes mélységéig felkavarodik. más kisebb tavakon és vízeséseken is át kellene jutniuk. A nagyobb viharok időnként annyira felborzolhatják a felszíni rétegeket. Ezt nagyon kevesen teszik meg. úgynevezett bennszülött fajok. és 130 olyan bölcsőszájú hal és 50 egyéb halfaj él itt. Lehetséges azonban. csíkos és pöttyös laposférgek. ami a jelek szerint meghaladja képességeiket. és egy puhatestű. amelyek ezekben az elszigetelt kis közösségekben felbukkannak. hogy az első fókák a jégkorszak idején jutottak le a folyók mentén a tóhoz. majdnem bizonyosan annak a leszármazottja. így a mélyben lévő hideg víz fölé áramlanak. 1200 állat.

amikor meg kell elégedniük a folyó medrével. Ezek legnagyobb részét őserdő borítja. és finom iszapréteget rakva le. Ismételten homok. a forrásuk körüli magas hegyekben a viharok lezúdítják vizüket a mellékfolyóikba. aztán láp és mocsár lesz. ahogy a Nílus teszi Egyiptomban. amely eredetileg a tavat töltötte fel. A tó feltöltődik. amellyel majd átvészelik azokat a soványabb évszakokat. hanem ez az éves nagy lakomájuk. Ez nem egyszerű alkalmi étkezés. Lejtésük most már olyan enyhe.amikor az út még alighanem sokkal rövidebb és könnyebb volt. és még jobban kiszorítják a vizet. Az Amazonas által elárasztott síkság Brazília északi részének nagy területeire kiterjed.és iszappadok vágják ketté csatornáikat. Gyökeret vernek benne a növények. aztán lassan szétterjed a tavon és betölti a mélyebb részeket is. hogy a legfinomabb részecskék kivételével itt már minden üledéküket lerakják. Amikor a folyók az állóvízű tóba torkollanak. A törpeharcsák különlegesen nagy szájat fejlesztettek ki. Napjainkban a Bajkál-tóban élő fóka nemcsak családjának egyetlen olyan tagja. medrükből kilépnek. vizük folyása olyan lassú. a folyami halak a fatörzsek közt kiúsznak élelmet keresni az elöntött szárazföldre. de a nyílt vizet is birtokba veszi. száraik. amelyen még mindig keresztülfolyik a folyó. amelyik édesvízben él. lerakott üledékterhük először deltákat alkot. végül pedig termékeny rét. mint például a Mississippi deltájában a gyapot. hanem jóval kisebb is a többieknél. de rendszeres áradások zöld mezőket teremthetnek a sivatagban. így meg tudnak birkózni a gyümölcsökkel. A nagyobb tavak évezredekig kitartanak. Amikor innen száz meg száz kilométer távolságra. így folyóágak labirintusává ágaznak szét. A mérsékelt égövi szárazföldeken termékeny síkságokat hoznak létre. A folyók a tengerpartra vezető síkságokon játsszák el öregkoruk utolsó felvonását. rothadó leveleik és gyökereik rendszeres lerakódásával. Sokan közülük az ágakról lehulló gyümölcsöket gyűjtik össze. a megöregedett folyók néhány nap múlva hirtelen felduzzadnak. elárasztják a síkságokat. Amikor eljönnek az áradások. Így a tóból előbb fertő. amelynek során felszedik azt a tartalékot. Ezek a hirtelen. amelyhez elvétve hozzájuthatnak. a növényzet lassan már nemcsak a sekély partszakaszt. de még ők is zsugorodóban vannak. A levágott folyókanyarulatok akár néhány évtizeden belül is eltűnhetnek. ahol bőséges termés nő. így a folyó áldásaiból főleg a nagy fák részesülnek. . Geológiai értelemben a tavak átmeneti jelenségek a Föld felszínén.

ahogyan másutt az őserdő fái a madarakra.Kifejlődtek egyes olyan pirájafajok. és valahol másutt. mint egész Svájc. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. mire elérik torkolatukat. Egyesek csak néhány kilométernyi utat tettek meg forrásuktól a tengerig. Ezek az Amazonas menti fák a jelek szerint ugyanúgy bízzák a halakra magvaik szétterítését. hogy nem sós tengervízen. a Hudson és a Themze. Az Amazonas vize csak akkor veszíti el identitását. a sekély vizekben kiürülnek. A characinhalak egyes fajtáinak nagy. zúzó-őrlő fogaik vannak. hanem édesvízen jár. Bármely adott időpontban a világ édesvizeinek kétharmada az ő medrében folyik. 9. amelyek húst nem esznek. egyszer csak észrevette. Ez a hatalmas folyó még akkor is őrzi jellegét. és csatornák és szigetek egész labirintusát alkotja. aki Dél-Amerika keleti partjai mentén vitorlázva nem is látta a szárazföldet. az Amazonas. amikor már a tengerpartot elhagyva a tengerbe ért. FEJEZET A KÉT VILÁG HATÁRÁN A világ összes nagy folyói. javította és tördelte: a Webtigris. mások számára ez az út a kontinens felét átszelte. és olyan erősek az állizmaik. Most aztán végül a folyók közeledni kezdenek a tengerhez. . fönnmaradnak. több mint 10000 kilométer hosszú. 1499-ben egy spanyol hajóskapitány. és keveredik végül össze az óceán sós vizével. valamint a kisebb folyók ezrei mind-mind zavarosak az üledéktől. Torkolatánál 300 kilométer széles. amikor már 180 kilométerrel is elhagyta a kontinens szélét. mivel ezek a vizek a rothadó vegetáció miatt igen dúsak. amelyek közül némelyik nagyobb. és hónapokig eltartott. A világ legnagyobb folyója. hanem majdnem kizárólag gyümölcsökkel táplálkoznak. amelyekkel a kis halak táplálkozhatnak. az Amazonas és a Zambezi. Igen sok hal itt is szaporodik. és sok mikroorganizmus él bennük. A fák magvait azonban a halak emésztőfolyadékai nem pusztítják el. hogy még a brazil diót is fel tudják törni velük.

vörös szőnyegként teljesen beborítva az iszap felszínét. Ezért azután az a néhány élőlény. a tenger felé. testüket pedig sűrűn csóválgatják. csőlakó gyűrűsféreg. Szemcséi olyan finomak. ahol az iszap homokkal keveredik. A folyótorkolatok iszapja jellegzetesen finom. Egyetlen négyzetméter iszapon akár negyedmillió is élhet belőlük. tejföl sűrűségű iszapon. az édesvíz uralkodik. Búzaszemnél alig nagyobb északi vízicsigák vájják át magukat a frissen lerakódott. de dagály után a folyótorkolat vize olyan sóssá válhat. Ő is iszapevő. különösen ott. finom. összecsomósodnak és nagy iszappadokat alkotva leülepednek a fenékre. hanem ki van téve a levegő hatásának. hogy kiszedjenek belőle minden csemegét. akár egy fecskendő dugattyúja. amelyek kis odút ásnak maguknak és horgas csápjaikkal felkapkodják az apró táplálékrészecskéket. mérhetetlen nagy számban elszaporodik. A torkolat felső részén. Amikor beáll az apály. Fejüket az iszap felső rétegébe fúrják. a belegázoló ember léptei nyomán záptojásszagúan törnek elő. így a szerves hulladékok bomlása során keletkezett gázok benne maradnak. ahol már sósabb a víz. ragacsos és bűzös. de feldúsítja az iszapot. hogy lecibálhatja róla a csizmát. amelyik itt képes életben maradni. Egyik végét megtölti lazán összetömörített homokszemekkel. ceruzavékony féreg U alakú alagutat váj magának. mint maga a tenger. hogy vízet szívjon fel a homokdugón át. Azoknak a szervezeteknek. hogy egyetlen négyzetméterről 42000 darabot sikerült összegyűjteni belőlük. hogy a levegő nem tudja átjárni. a féreg egy idő múlva . Ha az ember belegázol. mielőtt megenné. Ennek fejében azonban a jutalmuk is nagy : a torkolatba minden nap táplálék érkezik .a folyóból is. alig centiméter hosszú rákok. A körülbelül 40 centiméter hosszú.vagy tengervíznél táplálóbbak lehetnek. nyálkájával kibéleli és biztosítja a falait. amikor a folyókat megduzzasztotta az esőzés. a tengerből is -. amelyek az ilyen helyeken élnek. azután az oldalán lévő sertékkel megkapaszkodik az alagút falában és elkezd le-föl mozogni. Mivel a vízben lévő szerves részecskék fennakadnak a homokban. hatalmas tömegben élnek apró. valósággal beleeszik magukat. amit csak ott találhatnak. Az apály vízszintjéhez valamivel közelebb.Még a legtisztább vizek is teli vannak mikroszkópikus ásványi és bomló szerves anyagokkal. ahol a víz csak enyhén sós. Olyan nagy számban élnek és virulnak itt. Emellett naponta kétszer az iszap nagy részét nem borítja el a víz. így vizei potenciálisan minden más édes. a csaliféreg ássa be magát a fenékbe. nyilvánvalóan a kémiai és fizikai körülmények igen széles skálájával szemben kell ellenállóknak lenniük. Az iszap fölött átfolyó víz jellege naponta kétszer gyökeresen megváltozik. olyan erővel ragad bele a lába. hogy áramlásba hozzák az oxigént szállító vizet. Lejjebb. hajszálvékony csővájóférgek élnek. s amikor ezek összekeverednek a tengervízben oldott sókkal. különösen olyankor.

Hogy melyik madár milyen élelmet gyűjt innen magának. és egyszerűen szétkalapálják a héjukat. ún. hogy mindig víz borítja őket. ilyenkor pedig éhes madarak nagy csapatai csapnak le a folyótorkolatra. a csaliférgek pedig egyszerűen visszahúzódnak alagútjaikba. mert az őket nyaldosó hullámokból lerakódó iszaprészecskék most már nem szivárognak vissza. Amikor a dagály visszavonul. hanem fönnakadnak a növények szárain és gyökerein. A levegőből jövő támadások ellen mind védtelenek. és ezekkel egyenesen a vízből szívják fel az ehető részecskéket. hogy azt a visszavonuló víz nagyrészt csigástól magával sodorja. Az ehető falatokat megemészti. így ezek az apró puhatestűek több centiméter mélyen a parti föveny rétegeiben hevernek. A szívkagylók héjuk két felét vízhatlanul össze tudják zárni. . csőrük egyetlen csapásával kiszedik házukból az apró. A vastag. amely az iszap részecskéit már képes összetartani. és zöld algaréteg kezd kialakulni rajtuk. az iszappadok lassan megemelkednek. hegyes csőrű parti lilék a vízicsigákat lakmározzák. nemcsak a kiszáradás. újabb dugónak. mindezek az állatok abbahagyják a táplálkozást és óvintézkedéseket tesznek a kiszáradás ellen. A kurta.abbahagyja a szivattyúzást és elkezdi falni a homokot. Héjuk bejáratát a lábuk végén lévő apró koronggal zárják el. mások rendszerint a kisebb példányokat részesítik előnyben. Ahogy a folyók egyre több üledéket szállítanak magukkal. amelyek olyan mélyek. majd körülbelül háromnegyed óránként felnyomja ezt a homokot az alagút felső végébe. hogy előhúzzák alagútjaikból a csaliférgeket. Nem versenyeznek azonban az iszapért a férgekkel. szifót. húsos testeket. és a csővájóférgeket szedi ki. Mihelyt ez bekövetkezik. hanem kidugnak két húsos szívócsövet. már más növények is gyökeret tudnak verni az iszapban. a homokot pedig az alagút másik végébe üríti. azt jelentős mértékben csőrének mérete és jellege határozza meg. skarlátvörös csőrű csigaforgatók a szívkagylókat szedik össze. A hegyi réce és a kontyos réce az iszapban turkál. Ezen a szakaszon a szívkagylók is közvetlenül a felszín alá temetik be magukat. A kétszer olyan hosszú csőrű nagy partfutó és a piroslábú cankó rákokat és apró férgeket keresve turkál az iszap felső rétegében. Közülük egyesek szétfeszítik a kagylók héját. Az északi vízicsigák körül olyan híg az iszap. Ám most más veszélyek is fenyegetik őket. Az iszappadok ezután elkezdenek egyre sebesebben nőni. A leghosszabb csőrű nagy pólingok és a nagy godák elég mélyen bele tudnak piszkálni az iszapba ahhoz is.

áttetsző száraival külsőleg vizet tartalékoló. szárazságtűrő sivatagi növényre emlékeztet. Számos fajuk van. A mangrovék így egy széles. dobogószerű alkotmány formájába fejlesztik ki gyökereiket. Az iszappadok így állandósulnak. Egyes nagyobb fajaik másként is megtámasztják magukat: a törzsük magasan fekvő pontjaiból merevítőül szolgáló. mint a sivatagi kaktuszoknak. A gyökerek végzik a stabilitás biztosítása mellett a táplálék felszívását is. Az európai partokon a föld úttörő meghódítását egy apró növény. mert a fa számára szükséges tápanyagok nem a mélyben. A tengervíz nagy problémákat okoz számukra.Felszínük végül már olyan magasan a víz fölé emelkedik. ahol a víz áramlásai lerakják hordalékaikat. amely pikkelyszerű leveleivel és húsos. A trópusi folyótorkolatokban az iszap megkötésének folyamatát a mangrovék végzik. a kérgükön kifejlesztett szivacsszerű szövet apró résein át. A gyökerek egyben vészkijáratul szolgálnak az életfolyamatok során létrejött szén-dioxid számára. pozsgás. kacskaringós léggyökereket indítanak lefelé. Egyes mangrovékon ezek a gázcserét biztosító szövetek a léggyökereken vannak. vízszintes. hogy csak a legmagasabb dagály éri el őket. Erre a mangrove felszíni sekély gyökérrendszere nagyon alkalmas. a követelmények valamennyiükben nagyon hasonló jellemvonásokat alakítottak ki. mivel a meleg iszapban a felszíntől néhány centiméternyire már nincs oxigén. a folyótorkolat lakói pedig elveszítik territóriumukat és betelepülnek a szárazföldi állatok. a tápanyagfelszívó gyökereikből kinövő. azok pedig. a víz a gyökereiken keresztül inkább kifelé áramlik belőlük. Több különböző nemzetségből származnak. mivel nagyobb koncentrációban tartalmaz sókat. nagy . amelyek úgy ülnek az iszap tetején. a savas iszapban vannak. a mangrovék közvetlenül a levegőből veszik azt fel. Nem küldhet mély gyökereket lefelé. hiszen a virágos növények mind a szárazföldön fejlődtek ki és anyagcsere-folyamataik mind édesvízre alapulnak. Így a sós környezetben élő növények számára ugyanolyan fontos. mint a saját nedveik. hogy megőrizzék a vizet. mások 25 méter magasra is megnőnek. míg ugyanakkor beengedik az oxigént. Az összehasonlítás csakugyan találó. egyesek alig nagyobbak egy megtermett bokornál. csúszós iszapban megkapaszkodni komoly problémát jelent egy fa nagyságú növény számára. hanem a felszínen. a sziksófű végzi. Mivel az iszapban nincsen oxigén. mintsem befelé. amelyek nem fejlesztenek külön légzőgyökereket. de mivel mind a sós mocsarak környezetében élnek. A kocsonyás. mint valami tutaj. ugyanakkor roncsolóan savas ez a közeg.

A mangrovéknak meg kell őrizniük a vizet a szöveteikben. Azt is meg kell gátolniuk. akkor a sós víz nagyobb felhajtóereje már lehetővé teszi. beékelődnek és gyökérkezdeményeket. ezért nem lefelé nőnek. kúp alakú légzőgyökereket hoznak létre. nem perzseli a nap. majd ott kiválasztják és raktározzák a sót. A tengerhez legközelebb élő mangrovefajok. amelyek egyes fajoknál akár 40 centiméter hosszúak is lehetnek. hanem függőlegesen fölfelé. Ezek közül a hajtások közül egyesek egyenesen az összegubancolódott gyökerek közé hullanak. először függőlegesen lebegnek a folyótorkolat sós vizében. hogy átbillenjenek és vízszintesen lebegjenek. Karókból álló szőnyegként veszik körül a fát. mielőtt még koncentrációjuk veszélyesen megnövekedne. így biztosítják a táplálékot a fiatal növénynek. ahogy a sziksófűnek. amikor eljön az ideje és elhullatják ezeket a leveleket. amelyek erre nem képesek. hogy megszűrik a sós vizet a gyökereiket borító különleges hártyán keresztül. A gyökerek csúcsán alakul ki a gázcserét végző szövet. A felületi színtesteket tartalmazó sejtjei ilyenkor már képesek a fotoszintézisre. viaszos réteget alakítanak ki. Azután. és ők is ugyanazzal az eszközzel akadályozzák meg a leveleiken keresztül történő párolgást. sztómáik pedig a levelek fonákán lévő kis gödröcskékben helyezkednek el. A csúcsán lévő kényes rügy. így nedvesen és hűvösen marad. Ezt különleges magvaikkal oldják meg. egyben a nemkívánatos sótól is megszabadulnak. például a sziksófű. a mangrovék előrenyomulnak és birtokba veszik. de azután megszabadulnak tőlük. zöld hajtásokat hoznak. ami holmi fantasztikus középkori erődrendszerre emlékeztet.ízületekre emlékeztető képleteken alakítják ki ezeket a szivacsszerű szöveteket. A só ugyanúgy nehézségeket okoz a mangrovéknak. mivel az iszap ott rakódik le a leggyorsabban. hogy szöveteikben a só felszaporodjon. amelyből levelei idővel majd kisarjadnak. Ebben a helyzetben a kis mangrovepalánta akár egy évig is életben maradhat. Mások dagály idején hullanak le. vagy pedig elöregedett leveleikbe szállítják. Egyesek. mint a sivatagi növények. Amikor a mocsár tenger felőli szélén összegyülemlik az iszap. így elsodródnak. és vaskos. . ezt úgy oldják meg. így lépést tudnak tartani az iszap lerakódásával is. vastag. de ha apálykor kisodródnak a tengerre. Ezek még az ágaikon kicsíráznak. Erre vagy a leveleiken lévő különleges mirigyek szolgálnak. mert ez súlyosan felborítaná belső folyamataik egyensúlyát. befogadják ugyan gyökereikbe az oldott sókat. amelyek koncentrált sót izzadnak ki. mások. szárat és leveleket hajtanak. s ez alatt az idő alatt több száz kilométernyire is elsodródhat. mint a közönséges gyökerek.

összecsattogtatják az ollóikat vagy összezárják kagylóikat. Sokukat kagylóréteg borítja. akkor gyalog kell nekivágnia apály idején. így lecsúszik róluk a lábunk. a levegő pedig annyira párás. a legnagyobb részén általában olyan sűrűn nőnek a fák. mert puhatestűek és rákok mocorognak az üregeikben. A sűrű léggyökerek többsége nem elég erős ahhoz. Amikor alsó csúcsa apály idején megkapaszkodik a puha iszapban. sertékkel szegélyezett pengéik közé. Különböző élőlények egész hadserege gyűjtögeti szorgosan azt a friss táplálékot. hogy az emberről patakokban csurog a veríték. gyökérkezdeményével lefelé. hogy még egy kis csónakkal sem lehet keresztülvergődni rajtuk. 5 centiméter átmérőjű lovasrákok futkároznak a sárban. Apró tengeri csigák kúsznak lassan az iszapban. a másik erősen megnagyobbodott. Moszkitók zümmögnek a fejünk körül és csipkedik a bőrünket. . Bár a mangrovemocsáron néhány tiszta vizű csatorna is átvezethet. nehogy hasra essen. és a kagylók éles széle belehasít az ember lábába. ha elcsúszik rajtuk. szembetűnő rózsaszín. Integetőrákok bújnak ki óvatosan lyukaikból. tüstént beágyazódik és igen gyorsan gyökereket növeszt : az új mangrovefa megvetette a lábát. a hím rákoknak azonban ezt féloldalasan kell megoldaniuk. amely 360 fokos panorámalátást biztosít. ha elkap egy gyökeret. amelyet a visszavonuló dagály maga után hagyott. Nem valami kényelmes itt a járás. akkor újra fölveszi eredeti. A nehéz levegőben folyton kattanásokat és kluttyanásokat hallunk. Odafenn olyan sűrűek a leveles ágak. függőleges helyzetét. elkezdik átkutatni a felszíni rétegeket. A nőstény integetőrákok ezt a műveletet mind a két ollójukkal el tudják végezni. miközben elindul a néhány lépésnyire lévő újabb falat után. kék vagy fehér színben pompázik. az egymást összevissza keresztező boltozatos gyökerek szövevénye és az iszapból kiálló léggyökerek karói végtelenül változatos mintákat alkotnak. azután fölkapnak egy-egy pöttöm falatot az ollójukkal és beteszik a szájuk elején ollószerű mozgással ideoda járó. míg a másik minden ehetőt belapátol a mögötte lévő szájba. mivel csak egyik ollójuk olyan mint a nőstényeké. szerves hulladékokat keresgélve s közben állandóan éberen vigyázva mindenféle veszélyre. A gyökereken átcsobogó víz ezüstös ragyogásba vonja a levelek alsó oldalát. algatörmelékeket legelészve.Ha az áramlatok végül visszahajtják egy másik sós vizű folyótorkolatba. hogy megtartsa az ember súlyát. A kanál formájú serték egyik sora visszatartja a homokszemeket. hanem annak tövénél körkörösen elhelyezkedő szemük segítségével. A levegőben mindenütt ott van a rothadás szaga. nem a fölfelé meredő csáp végén. vagy összevagdossa a kezét. És mindenütt ott vannak az állatok. Az ehetetlen homokszemcsék a száj alján összegyűlve kis pirulává tömörülnek. Ha az ember fel akarja deríteni a területet. aztán a rák az ollószerű fogólábával értük nyúl és eldobja őket. ide-oda hajladozik. A gyökerekről csöpög és csordogál a víz. Ám a mocsár mindennek ellenére tagadhatatlanul gyönyörű. hogy a hőséget a legenyhébb szellő sem enyhíti.

Az integetőrákoknak azonban akkor is lélegezniük kell. Ők is a rákok légzési technikáját alkalmazzák: vízzel töltik meg a kopoltyúkamráikat. Ezt nagyon egyszerűen oldják meg. és csak apálykor merészkedik ki belőle. Ezeket belülről csontos támaszok erősítik meg. azután nagyot csapnak vele. akkor is visszatartják a vizet kopoltyúkamráikban. A mangroveligetekben a világ számos táján élnek szemforgatóhalak. átkeringeti és habbá veri a vizet szája melletti csatornácskákban. így a szemforgatóhal látszólag a "könyökén" emelkedik ki az iszapból. vagy elmeneküljenek valamiféle veszély elől. A rákok tengerből származó állatok. A torna koreográfiája és a jelzések pontos kombinációja fajonként változik. hogy a mangrovék között ficánkoljanak az iszapban. Körülbelül annyi oxigént vesznek fel a bőrükön keresztül. amitől csak úgy repülnek előre az iszapban. és legtöbb fajuk még ma is ott él. A legnagyobb közülük körülbelül 20 centiméter hosszú. hogy elkaphassanak egy rákot. amelyet a hím meglobogtat a nőstény előtt. de ehhez a bőrüknek nedvesnek kell lennie. amikor nincsenek a vízben. apró férgeket és rákocskákat . Van viszont egy olyan oxigénmegkötő felületük. rendszeresen visszatérnek a pocsolyáik szélére. csak le-föl ugrálnak. oldalra pöndörítik a farkukat. Egyes fajok hasi oldalán alul egy másik úszópár szívókoronggá egyesült. de a rák felfrissíti a kopoltyúkamrák vizét. A legkisebbik az idő legnagyobb részében a vízben marad. Az üzenet azonban mindig ugyanaz: a hím készen áll a párzásra. hogy két mellső úszójukat használják mankónak. ezek a szemforgató halak. amikor ők maguk a levegőn vannak. Halak is előmerészkednek a vízből. hogy egy frisset kortyoljanak. ahol majd párzanak. s mivel ezt a vizet nem tudják az oxigénkészlet megújítása céljából cirkuláltatni.Funkciója szerint nem tálalóvilla. Ezekből a kis térfogatú kamrákból természetesen hamar kimerül az oxigén. hanem jelzőzászló. egész rajok nyüzsögnek a képlékeny iszapban a víz szélén. ami a rákoknak nincs : a bőrük. hogy megnedvesítsék. Amikor a nőstény felismeri fajának sajátos gesztusait. Egyes fajok lábujjhegyre állnak és körbelengetik az ollóikat. Többnyire azonban sokkal jámborabban mozognak úgy. amellyel a hal meg tud kapaszkodni a mangrove gyökerein. végül válaszol az ingerre: odakocog a hímhez. mások lázasan ide-oda lóbálják őket. s így a levegőből felvett oxigént visszajuttatja kopoltyúkamráiba. amelyek jól fel vannak szerelve izmokkal és a közepükön ízület is van. azután követi az odújába. Ha a szemforgatóhalak gyorsan akarnak haladni. miközben ugyanakkor tornamutatványokat is végez. oxigéndús vizet lélegeznek be. A páncéljukon lévő kopoltyúkon átszűrt. Életmódjuk szerint három fő típusuk él minden mocsárban. mint a békák. ezért a szemforgatóhalak mozgás közben oldalvást hemperednek. megint mások nem mozgatják az ollójukat.

amikor kikelnek. Néha több méterhosszú alacsony iszapbarázdákat építenek a territóriumuk köré.nem maradhatnak életben. Az iszap itt olyan közel van az állandó vízszinthez. Gödreik azonban nagyon mélyek. hiszen a lapos iszapsíkságon a rajta ülő kis halat csak a közvetlen szomszédai láthatják. A szemforgatóhalak nemcsak táplálkoznak a vízen kívül. Ezek az apró lények kisodródnak a tengerre. minthogy ebben a magasságban alighanem nehéz volna vízzel telíteni azokat. amelyek mindegyikében úgy feszít a tulajdonosuk. és a lapos iszapmezőt sokszögek tagolják. A hím gödröt ás fallal körülvett territóriumának közepén. kisebb rákokat ejtenek zsákmányul. és vita nélkül megosztják vadászterületüket szomszédaikkal. Ott rakja le a nőstény az ikráit. Ezek ragadozók. A középen élő fajok azonban már megvédelmezik ivadékaikat. és szigorúan őrzik a territóriumukat. fallal körülvett tavacska alakul ki. végül a párzásra a medence fenekén. és az ivadékok még dagály idején is mindaddig ott maradnak. hogy minél nagyobb közönséget szervezzen magának. de amikor az udvarlás kezdetén a hím kifeszíti őket kiderül. lyukat ásnak maguknak az iszapba és őrjáratot tartanak körülötte. Ez azonban önmagában még nem elég ahhoz. így távol tartják a szomszédokat és bizonyos mértékig megakadályozzák az iszap teljes kiszáradását. hogy így egy kis. Nagy többségüket vagy megeszik. ott a territóriumok egymásba érnek. hogy egy kissé távolabbról odacsalogassa vele a párját. A szemforgatóhalak harmadik képviselője a mocsár legmagasabb részét foglalja el. Rendes körülmények között ezek laposan a hátukhoz simulnak. akár egy méternyire is lenyúlhatnak az iszapba. hanem udvarolnak is. Egyedül táplálkoznak. csapkodni kezd a farkával és kiterjesztett zászlóival föl-fölugrál a levegőbe. A mocsár parthoz közelebb eső része egy jóval nagyobb fajé: ezek a vegetáriánusok. Szintén beássák magukat. hogy ragyogó színekben pompáznak. Ahol nagy az egyedek száma. de nem őrzik a környező territóriumot tulajdonosként. ahol . mint kifutójában a bika. míg csak egészen ki nem fejlődnek és már nem teljesen tehetetlenek ellenségeikkel szemben. Ezért a hím szemforgatóhal.keresgélve. az alsó szinten élő fajok nem gondoskodnak az ivadékaikról. de mivel mindkét úszópárjukat leköti a helyváltoztatás. A hím addig kószál úszómedencéje falánál. algákat és más mikroszkópikus egysejtű növényeket gyűjtögetnek. Amennyire tudjuk. és a fenekükön . vagy olyan tengerrészekre sodródnak. A legmagasabb szinten élő faj nem épít ilyen medencéket. és csatlakoznak a tenger felszíni vizeiben úszkáló lárvák és halivadékok közösségéhez. amíg csak a nőstény nem csatlakozik hozzá. így a gerincük mentén végigfutó két hosszanti úszójukkal kell hatást kelteniök. A legtöbb más halhoz hasonlóan ők is úszóikat megfeszítve és rezegtetve mutogatják magukat. és kör alakú bástyát épít a gödör szája köré.távol a mocsaraktól . a gödör magányában kerül sor.

Délkelet-Ázsiában egy apró kígyó látogat el a mocsarakba szemforgatóhalakra vadászni. hogy túl sem élnék a tartós víz alá merítést. A gyökerek szövevényét elborítja a fodrozódó víz. hanem rákokra vadászik. ha kell akár derékig. a világ egyetlen békája. amíg a rák végül óvatosan kikukucskál. Egyes iszapban élő állatok . . amelyet lezár. rákok és a puhatestűek . hogy megfogjon egy halat. A mocsár legvállalkozóbb kedvű és legkíváncsibb mindenevő látogatója egy majom. ha kitátja a száját a víz alatt. mozgatható csápot fejlesztett ki az orrán. és a rákvadászat gyakran azzal végződik. hogy a majom dühödten sivítozva. amelyek az ellenkező irányból jöttek a mocsárba. egészen rendkívüli. De ezt nagyon óvatosan kell csinálnia. kétszer pedig víz alá kerül. amely el tudja viselni a bőrén a sós vizet. Hátsó lábain félelem nélkül belegázol a vízbe. ész nélkül lóbálja a mancsát a levegőben. Él ezekben a mocsarakban egy egészen rendkívüli béka is. gyorsan és némán újra elönti az ár. de még a lyukaikba is utánuk megy. de a majom leül a lyuk mellé és türelmesen kivárja. beiszkol az üregébe. Kitűnően alkalmazkodott a vízi élethez: orrlyukait le tudja zárni. Nem csak a lapos iszappadokon kergeti végig őket. nem halakra. a hosszúfarkú makáko. és a torka alján is van egy szelep. hogy lássa. Egy másik kígyó. mérge különösen a rákokra hatásos. részben vízen kívüli élethez. és nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye.a férgek. biztonságosan újrakezdheti-e a táplálkozást . Egyes rákok annyira alkalmazkodtak a levegő belélegzéséhez. emennek közeli rokona. és a mangroveerdő teljesen átalakul. tulajdonképpen ugyanezt tették. Ám vannak állatok. azonban sikerült alkalmazkodniuk a részben vízi. Egy harmadik kígyófaj két.számára a dagály megkönnyebbülést hoz. amelyek számára a dagály megpróbáltatásokat jelent. A rák először rendszerint túl gyors a majom számára. Az iszap hatalmas porondja 24 óránként kétszer szabad levegőre. Egyes szárazföldi állatok. Ez rovarokkal és apró rákokkal táplálkozik. amelyek segítségével utat talál az iszapos vizekben.aztán puff! elkapja. nincsenek többé levegőből jövő támadásoknak kitéve. A szemforgatóhalak az integetőrákokhoz és az osztrigákhoz hasonlóan lényegében tengeri állatok.mindig van némi víz. mert a ráknak ollói vannak. és különösen szereti a rákokat. így életük korai szakaszában az ő ivadékaik is védve vannak.

Lehet. tükröző vízfelszínen keresztül is észreveszik az odafönn kuporgó rovarokat. így nem tudnának lépést tartani a víz emelkedésével. mint a szemforgatóhalak. . Ha az iszapban maradnának. amelyek a felszín közelében cirkálnak. A menekültek így néhány órás ostromnak vannak kitéve a gyökereken. nagy szemük van. de belső órájuk még ennél finomabb riasztójeleket is ad. Ők azonban nem tudnak olyan gyorsan mozogni. amelyeknek még nem sikerült territóriumot szerezniük az iszapban. így egy csövet képez. amelybe bemenekülhetnének. amíg pontosan beirányozza zsákmányát. mielőtt a dagály elérné őket. A kísértetrákok fölmásznak a fákra. hogy biztosan elkerüljék a bajt. A fiatal szemforgatóhalak nagyobb biztonságban vannak a vízen kívül. de kitartóan kísérletezik. amíg a víz újra visszavonul. amikor a dagállyal nagy. A mangrovefák magasabb részein elhelyezkedő rovaroknak szintén megvannak a maguk támadói. Figyelemre méltóan pontos időérzékről tesznek ezzel tanúságot. ezért már jóval ezelőtt otthagyják legelőiket. Ilyenkor nagy számban telepednek a mangrove gyökereire és leveleinek alsó oldalára. Amikor a lövőhal megpillantja a prédát. mint benne. hogy a csigáknak nem volna elég idejük kellő magasságba jutni az iszapról a mangrovéra. az esetek nagy részében végül le is veri a rovart a vízbe. A szárazra került. amelyben elegendő oxigén van ahhoz. mintha menekülnének az áradás elől. Ezek valószínűleg fiatal állatok. ahol nincsenek számukra menedéket nyújtó repedések. beleszorítja a nyelvét a szájpadlásán végighúzódó hosszú barázdába. így bezárnak egy akkora légbuborékot. Viszonylag nagy állatok. hogy a halnak két-három "lövést" is le kell adnia. Látásuk olyan éles. így nincs üregük. Ilyenkor a csigák két dagály között egyáltalán nem jönnek le táplálkozni az iszapra. ám ezzel még nem kerülik el teljesen a veszélyeket. hogy a fodrozódó. éhes halak úsznak be a mocsárba. parton táplálkozó rovarokat szintén elkergeti a dagály. majd összerántja a kopoltyúfedőit és olyan vízsugarat lövell ki. Az apró szemforgatóhalak elkezdenek fölkapaszkodni a gyökerekre. hanem még magasabbra másznak a mangrove gyökerein. mintegy 20 centiméter hosszúak. Az emelkedő dagállyal a mangrovék közé úszó ragadozó halak között lövőhalak is vannak. hogy át tudják vészelni azt az időt. A dagály minden hónapban egyszer olyan magas szintre emelkedik.Ezért gondosan iszaptetőt építenek a lyukaik fölé. A szemforgató halakon kívül az algákon legelésző tengeri csigák is felkúsznak a gyökerekre. őket is megtámadhatnák a halak. hogy azután tüstént fölfalja. mint egy vízipisztoly. megforgatják a leveleket és ollójukat összecsattintva leszedegetik róluk a menedéket kereső legyeket.

mészkőn. de most már a gyökerek ellenkező oldaláról indulnak. amelyek maguk is hozzájárulnak a romboláshoz. és az apállyal a víz újra visszavonul. amelyben legbelül. és újabb ragacsos iszapréteget terít le. Ahol a partot nem védi az üledék lerakódása. a többinél valamivel puhább kőzetrétegeket -. hasadékokat és barlangokat váj beléjük. a nagyobb köveket ideoda görgeti. befelé hömpölygő hullámok állandóan csapkodják a sziklákat. hanem egy izmos golyóból és tokjából álló "ízület". Ez a bombázás csalhatatlanul megtalálja a szirtek gyönge pontjait . a végén helyezkedik el. Puhább kőzeteken él. olyan. különösen ott. s így lassan alagutat váj magának. Bár a folyók torkolatában a szárazföld előretör. hogy végül az egész sziklafal leomlik. fordul az ár. hogy felkapják a homokot és a köveket. A fúrókagyló puhatestű állat.Azután a víz fodrozódása megszűnik és néhány percre minden elcsöndesedik. amely egy leheletnyivel megint megnöveli a mangrovék birodalmát a tenger rovására. hol a másik teknőjét dörgöli a kőhöz. Felváltva hol az egyik. mint egy meghosszabbodott szívkagyló. A legsúlyosabb kövek a szirtek alapjához csapódva okozzák a legnagyobb pusztítást.a sziklafalon fölfelé futó törésvonalakat. a kisebbeket pedig szétzúzza és egyre kisebb darabokra őrli. Miközben lefolyik róla a víz. Ezzel a szirt alapja megint ki van téve a hullámok támadásának. . és odavágják a szirtekhez. Idővel ezek a törmelékek annyira felaprózódnak. azután elkezdi mindkét éles fogazott héját végighúzogatni a felszínén. ezeket gyorsabban és mélyebben koptatja ki. a tengerpartok más részein visszavonulóban van. a pusztuló tengerpartok közelében is élnek állatok. és a tenger megint elkezd utat törni magának a szárazföld belseje felé. Ahogy a szárazföld elmorzsolódik. mint a szívkagylóét. Kagylójának két héját nem tüskés "sarokvas" köti össze. Vihar idején akkora erővel zúdulnak a partnak. Végül akár 30 centiméter hosszú aknát is kialakíthat. miközben "ízületével" hol az egyik. egyes darabjai kőhalmok vagy tornyok formájában elszigetelődnek. újabb ehető falatok tömegét hagyja maga után a rákoknak és a szemforgatóhalaknak. ahol meredeken szakad le a szárazföldről. Az állat kagylója egyik végén kidugja izmos lábát és megragadja vele a sziklát. hol a másik oldalára fordul. hogy a part menti áramlások összegyűjtik és elsodorják őket. úgy aláássák. Újra megjelennek a vízen a fodrok. Az omladék egy ideig megvédi a szirtek alját. Ebben a veszedelmes zónában. krétán és homokkőn. héja két teknőfélből áll. de azután a tenger fölkapja.

és biztosítják. ha nem védené meg az a barna szaruborítás. . annál valószínűbb. A szárazföldi növényzetnek ezért gyökereket. Minél tovább marad két dagály között kinn a vízből. Minél magasabban él egy tengeri élőlény az apály szintjénél. amelyeket azonban helyesebb tengeri moszatoknak nevezni. hogy a tengerben nem élnek a szárazföldi virágos növényekkel összehasonlítható "komplex" növények. A szárazföldi növénynek aktívan gyűjtenie kell a létfontosságú vizet és teste minden részébe el kell juttatnia. A kockázati tényezők fokozatossága egy sor jól elkülöníthető zónát hoz létre. amelyik mindegyikében az az élőlény válik uralkodóvá. Ám a szárazföldi növények szöveteinek legnagyobb része olyan nehézségek megoldására szolgál. hanem savval oldja fel a kőzetet. Ám a tengerben a problémákat megoldja a víz. Első pillantásra talán furcsának tűnhet. hogy megtermékenyített magvai új helyekre szóródjanak szét. de ezt nem mechanikus eszközökkel végzi. amelyen jól megvethetik a lábukat. Mechanizmusokkal kell rendelkeznie. amelyek a tengerben egyszerűen nem léteznek. A legtöbb sziklás tengerpartot a néha megvetően tengeri gyomnak nevezett növények borítják. hogy a napsütés túlmelegíti. magvakat és virágokat kellett kifejleszteniük. Aknájában biztonságban van a sziklaomlásoktól. és annál több. amitől datolyára emlékeztet. A datolyakagyló szintén megfúrja a mészkövet. mármint addig. hogy vetélytársai ne árnyékolhassák be.Két egymáshoz csatlakozó szifójával ezután a héja hátsó végétől az alagúton át egészen a bejáratig be tudja szívni és ki tudja üríteni a vizet. neki is ugyanabból az anyagból áll a kagylója.szilárd alapot biztosítanak a növényeknek. szárakat és törzset. leveleket. amelyek összehozzák hím és nőstény szaporítósejtjeit. A sav így a saját héját is feloldaná. ne foszthassák meg a napfénytől. Így azután a sziklás tengerpartok egészen meghökkentő sávokra oszlanak.ellentétben az iszappal . mint a mészkő: kalcium-karbonátból. A sziklák . amíg a lakásául szolgáló sziklát annyi ilyen kagylóüreg nem járja át. Mint minden más puhatestűnek. hogy azoktól szétreped. amelyik a legjobban meg tud birkózni a nehézségek sajátos kombinációjával. mielőtt a kövek összezúznák. Ekkor a fúrókagylónak valahol másutt tüstént új ásáshoz kell fognia. számára nemkívánatos esővíz folyhat rá. annál nagyobb megpróbáltatásokat kell kiállnia. Koronáját elég magasra kell növesztenie ahhoz.

a szárazságnak leginkább ellenálló tengeri moszatok előfordulásának felső határa és a legmagasabb dagályok szintje fölött. amelyek minden egyes zóna szembetűnő jellegét meghatározzák. Közvetlenül az apály szintje alatt. vagy ha fenékhez kapcsolódik. Karomszerű fogantyúiknak. ahol viszonylag sekély a tenger. és több méter hosszúra megnőhetnek. mégis kibírja. hogy ki vannak téve a levegő hatásának. A legfelső szinten. a tengeri makkok élnek. Még följebb megint másfajta barnamoszatok élnek. természetesen a tengeri algáknak is szükségük van fényre. nagyon hatékonyan őrzik héjukban azt a csekély nedvességet. Mivel a víz itt már soha nem mélyebb néhány méternél. amikor beáll a dagály. Mindezeknek a dagály-apály között tenyésző algáknak nyálkás. szállítja a kifejlett ivarsejtjeiket és a megtermékenyült női ivarsejteket. Mint a gombákon kívül minden más növénynek. A szíjra emlékeztető növények egyes helyeken sűrű tömeget alkotnak. E barnamoszat agancs formájú leveleiben gázzal töltött hólyagocskák vannak. olyan helyeken él. hogy szinte hihetetlen módon a tengervíz permetéből . különféle barnamoszatok élnek. ahová a tengervíz már csak permet formájában érkezik. az idő 80 százalékában ki van téve a levegő hatásának.A víz ellátja a moszatokat támasszal és folyadékkal. ezek a hínárok egészen rövidek. amelyekkel a sziklába kapaszkodnak. ez pedig nem hatol be túl mélyen a vízbe. de ezen a szinten fölül nemigen virulnak. Egyes parti állatok hasonlóképpen vízszintes övezetekben élnek. Följebb. pusztán horgonyul szolgálnak. Bár a tengerparton az algák sok más csoportja is tenyészik. a fényben lebegve. Ezért a tengeri növények legnagyobb része vagy lebeg a vízen. teljes hosszukban a felszín közelében. így közel marad a felszínhez és a fényhez. amelyre szükségük van. amelyre szükségük van. ezek a növények bizonyos ideig elviselik ugyan. Az a faj. nincs olyan tápanyagfelszívó funkciójuk. mint a szárazföldi növények gyökereinek. amelyik a legmagasabb szinten él. nem kell óvniuk belső folyadékkészletüket. Ha kivételesen alacsony az apály. amelyek fölemelik. Táplálékszükségletük is olyan csekély. a víz sótartalma nem okoz számukra problémát. a part magasabb részein a kisebb hólyagmoszat nő. amelyek fölemeljék. Ezek a sziklákra telepednek. és pöttöm héjacskáikat szorosan egymáshoz szorítva. ezzel hosszú időre megőrzik a nedvességet és megmenekülnek a teljes kiszáradástól. Mivel az algáknak nincsenek növényi nedveket szállító szerveik. így nincs szükségük hólyagokra. a barnamoszatok a leguralkodóbbak köztük. síkos a felszínük. apró kacslábú rákok képviselői.

sokszínű virágállatok (anemónák) himbálják a tapogatóikat. de nem valami erősen. mint egy eszterga befogószerkezete. A köveken tűpárnához hasonlóan tüskézett. A kacsakagylók és a kékkagylók mellett sok más organizmus is él az ár-apály zónában. ez határozza meg tehát elterjedésük felső határát. Az alsó határt a tengeri csillagok tűzik ki. A kékkagylók héját a permetzónában élőknél nagyobb testű tengeri makkok borítják. de pusztító technikával táplálkozik. ezek a babszem nagyságú kacslábú rákok foglalják el. Így a körülmények körülbelül 30 centiméternyire az apály szintje fölött már a kékkagylóknak kedveznek. Testüket két meszes lemezke zárja magába. Ezek a tengeri csillagok nagy számban élnek a tenger fenekén. Valamivel lejjebb az ehető kékkagylók alkotnak sűrű. zsákszerű gyomrát kidugja a teste közepén lévő szájából úgy. így azokon a partrészeken. ha a tengeri csillag rövid időre meg is él a vízen kívül. és éles. és egy ujjnyi vastagságú. Azután lassan széjjelhúzza a kagyló héját. hogy megéljenek. Amikor rámászik egy kagylóra. átöleli a karjaival és rátapad a karjai alsó részét szegélyező tapadókorongok segítségével. gömb alakú tengeri sünök majszolgatják lassan a köveket borító algákat. majd feloldja és felszívja azt. Ezen a szinten ennek következtében kevés kékkagyló élhet. a legalacsonyabb apály határa alatt. A kagylókkal héj nélküli puhatestűek. amelyeket különösen erősen csapkodnak a hullámok. néhány lábbal feljebb pedig már ők uralkodnak a parton. amelyeknek a zsákmányállatai. ahol mindenféle puhatestűekkel táplálkoznak. lassú. ott nem tud táplálkozni. A tengeri csillag egyszerű. mint a tengeri makkok. A kékkagylók ragacsos fonalak kötegeivel tapadnak a sziklákra. A sziklák közötti mélyedésekben. Helyüket itt esetleg a megtévesztő nevű kacsakagylók. bár kevésbé domináns módon. ahol apály idején is megmarad a víz. Ám. Fogaik úgy állnak ki a szájukból a testük alsó részén. . ráncos nyelükkel nagyon erősen rögzíteni tudják magukat a sziklákhoz. Ezek már nem képesek olyan sokáig elviselni a levegő hatását. csupaszkopoltyús tengeri csigák táplálkoznak. Bár ezeknek a zónáknak mind megvannak a maguk sajátos állati és növényi közösségei. sötétkék szalagot a sziklákon.elegendő szerves részecskét gyűjtenek össze ahhoz. hogy az rátapad a kagyló lágy részére. nem tudnak megkapaszkodni.

mint a kékkagyló a sziklába. Nyáron. pálmalevélszerű nyúlványok koronázzák. és ily módon lyuk keletkezik egyébként folytonos szőnyegükben. Mivel a növény sokkal erősebben kapaszkodik a kékkagylóba. így semmiféle tengeri alga nem tudja megvetni a lábát. Amerika észak-nyugati partján egy moszatfajnak sikerült olyan módszert kifejlesztenie. . Az efféle.a legcsekélyebb alkalmat is kihasználva territóriumuk kiterjesztésére. lerakják a hordalékot a nagyobb szirtek szélárnyékában és szétterítik a tengeröblök fenekén. állandóan padokat építenek belőlük. akkor a hullámok a továbbiakban nagyobb felületeken letépkedhetik a kagylókat. amelyek leszivárognak a levelein. egy hullám. A sziklás tengerpartokon egyik egyed várható átlagos életkora sem hosszú. belekaphat a tengeri pálma koronájába és kitépheti. és a lecsupaszított sziklán létre tudják hozni következő nemzedéküket. Ha egy különösen erős vihar elsodor egy-két kékkagylót. lebegő lárváinak. amelyek mindig ott vannak a vízben. amitől apró pálmafára emlékeztet. Ez az egyedülálló korona az az eszköz. A bennük élő szervezetek mindig készen állnak . A kékkagylók és a kacsakagylók apró. csúszós. s a folyók sem hoznak naponta kétszer újabb táplálékot. mint az egyéb tengerpartok. most alkalmuk nyílik megtelepedni. homok borította partok kevesebb állatot képesek eltartani. így a növény magával ragadja a kagylókat. Tavasszal egy-egy fiatal növénynek kivételes esetben sikerül rögzítőrizómájával megragadnia egy kékkagyló héját. és a kacsakagylóknak esetleg sikerül egy új helyőrséget létesíteniük a kékkagylók addigi territóriumán. mert a hullámok szüntelen tevékenysége végül törmelékké zúzza a sziklákat. Amikor azután eljönnek az őszi viharok. Miközben végighurcolják a part mentén. Itt minden dagály minden egyes hulláma legalább néhány centiméter mélységig fölkavarja a homokot. alacsony dagály idején a tengeri pálma spórákat hoz.határozott határvonalaikkal annyira világosan elkülöníthetőnek látszanak. amellyel aktívan megtámadhatja a kékkagylók ágyait. így bejutnak és beékelik magukat a környező kagylók közé. himbálózó. A parti áramlások fölkapják ezeket a törmelékszemcséket és elsöprik őket eredeti helyükről. amellyel meg tudja támadni a kékkagylókat. A növénynek a végét fél méter hosszú. ezért növényevő állatok közösségei sem alakulhatnak ki. távolról sem állandóak vagy változhatatlanok. azután amikor az áramlás lelassul. amely más körülmények között semmi bajt nem okozott volna a kagylónak. Ezután a kis tengeri pálmák gyorsan szét tudnak terjedni a kagylóágyban.

Ezeket a tüskéket használják az ásáshoz. előbb kell a táplálékhoz hozzáférniük. Mihelyt befészkelték magukat a homok alá. mint a homokban élő baktériumoknak. Olyan sebesen forgatják őket gömbcsuklós ízületeiken. A tengeri sünök több faja szintén ásó állattá vált. a másikon pedig megszabadulhat a hulladéktól. ezeket tapogatóival összegyűjti. faágszerűen elágazó. haltetemeket. de amikor elpusztulnak. A tengeri sünöknek a tengeri csillagok tapadókorongos nyúlványaihoz hasonló csőlábaik vannak. A vízben lebegő táplálékrészecskék megtapadnak rajta. amelyek a felszín közelében élnek. a hullámok által bemosott ehető részecskék sem nyújtanak elég táplálékot a nagyobb állatok számára. A cső felső vége néhány centiméterre kiáll a homok felszínéből. partra vetett medúzákat. amelyeken keresztül vizet szívnak a héjaik között lévő szűrőbe. fogóhálóként működik. de ezek is gyorsan lebomlanak. amelyek a vízben keresik élelmüket. ritkán láthatunk élő tengeri sünöket. ezért nevezik őket homoki dollárnak. így lelassítva a víz áramlását. miniatűr cséplőgépre emlékeztet. puhatestűek petezsákjait . mint a puhatestűeknek. ahogy a folyók torkolatában a csővájóférgek megélnek. miközben a tengervíz által odahordott összes szerves anyag 85 százalékát elfogyasztják. ahová nagy mennyiségű szerves hulladékot sodornak és raknak le a hullámok: a part sziklásabb részeiről letépett különféle tengeri algákat. A legbőségesebb táplálék a legtöbb tengeri élőlény számára nagyon kényelmetlen módon a homokos tengerpartokon a dagály felső határa körül található. szilárd falú kamrát hoznak létre. míg azok. így egy apró. A hüvelykagylók a biztonság kedvéért a homokba temetkeznek. A dárdás tarisznyarák hasonló módon él. kerekek és laposak. de két csövet kidugnak fölfelé a tiszta vízbe. nyálkával vonják be testük körül a homokszemcséket. mint a sziklás partokon élő rokonaiknak. A homokos partok lakóinak. de mivel nincs olyan izmos szifója. mint a szennyvíztisztító művek szűrőágyai. hiszen a homokágyak ugyanúgy működnek. Így azután ezen a homokon semmiféle féreg nem él meg úgy. . A mélyebbre ásó fajok szív alakúak (szívsünök). s ebből csövet épít magának.a termés dagályról dagályra és évszakról évszakra változik. két csápját összekapcsolva rögtönöz magának szívócsövet. hogy az ásó tengeri sün holmi rendkívüli. Ezeknek sokkal rövidebbek a tüskéik. így a betemetett tengeri sün az egyik aknán keresztül begyűjtheti a vízben oldott oxigént és a táplálékrészecskéket. gyönyörű kiszáradt vázukat gyakran kimossa a víz a homokos partokra. A csőlábakat borító csillók az aknákon keresztül megmozgatják a vizet. A kagylógyűjtő féreg összehabarcsolja a homokszemcséket és a kagylótörmeléket. Az oxigéndús víz áramlása bizonyos mélységig még megengedi a baktériumtenyészetek kialakulását. de ezeknél az ásó fajoknál a csőlábak erősen meghosszabbodtak és a homokban lévő aknákon át fölfelé kígyóznak. Mivel a homokba temetkezve élnek.Sőt.

amely fölöttébb ötletes módszert dolgozott ki arra. Egyetlen partra vetett medúza néhány percen belül a csigák tucatjait vonzza magához. Ám ők kivételes lények. a partra sodorják. hanem szörfnek használja: amikor a hullámok alákapnak. amikor elkezdik rágni a rothadó algát és húst. mert akkor. nélküle megfulladna és elpusztulna. Az egyik legkisebb tengeri teknős. levegőt belélegző teknősöktől származnak. tüstént visszahúzza szörfdeszkáját.Az apró rákok rokonai. s mihelyt a vízben érzékeli. Afrika déli partjain él azonban egy puhatestű állat. Amikor azután leszáll az éjszaka és hűvösebb lesz a levegő. Akár 25000 példányuk is nyüzsöghet egyetlen négyzetméteren. és visszavitetik magukat az apállyal a mélyebb vizekbe. Fejlődő embriójuknak gáz halmazállapotú oxigénre van szüksége a légzéshez. Amikor búvóhelye fölött átömlik a parthoz közeledő dagály. Amikor a hullámok kezdenek magasabbra emelkedni. és a parton rekedhetnének. ezek a gazdag lakomák a homokos partokon élő élőlények legtöbbje számára hozzáférhetetlenek. mint minden hüllőtojás. csak a levegőn tudnak kifejlődni. abbahagyják a táplálkozást. Így azután a felnőtt nőstény tengeri teknősöknek a tengeri párzás után évről évre ott kell hagyniuk a biztonságos nyílt óceánt. ha némi időt táplálkozással is töltenének. széles. Ez a csiga nagyjából a legalacsonyabb vízállás szintje körül temeti be magát a homokba. de az évezredek során pompás úszókká váltak. Ilyenkor újra felfújják húsos szörfdeszkájukat. és a nap nagy részét a partra vetett nedves tengeri algák halmaiban töltik. hogy minimális erőfeszítéssel és kockázattal közelítse meg ezt a tápanyagforrást. amikor a víz kezd visszavonulni. ahol azután a homok alatt kivárják a következő dagályt. uszonyokká szélesedett. a hólyagcsiga előbújik a homokból és vizet szív fel a lábába. átlagosan csak körülbelül 60 centiméter . hogy életben is maradjon. mielőtt még a dagály elérné tetőpontját. Az állat azonban nem szánt vele. a szöcskerákok a nedves homokból mindig elég nedvességet tudnak gyűjteni. módosult lábaikkal nagy sebességgel tudják hajtani magukat a vízben. és ki kell látogatniuk a szárazföldre. és csak akkor bújnak újra elő. beássák magukat a homokba. Nagyon kevés tengeri állat merészkedhet a dagály legmagasabb szintje fölé úgy. azután hordalékaikkal együtt lerakják. esetleg elmulasztanák a visszafelé szállító hullámokat. a Ridley-teknős. képesek hosszú időszakokra lélegzetvétel nélkül a felszín alá bukni. Ám tojásaik. Szárazföldön élő. akkor előrajzanak. a hólyagcsiga. A csiga rendkívül érzékeny a bomló anyag szagára. A hullámok legfelső szintjéig fölmenni veszedelmes vállalkozás lenne. és elindul a hullám nyaldosta parton az ígéretesnek kínálkozó táplálékforrás felé. ami ekkor ekevasra emlékeztető nagy szerkentyűvé duzzad. és hosszú. s azok tüstént neki is látnak az evésnek. A tengeri teknősök azonban származásuk miatt erre kényszerülnek.

Az újonnan érkezettek akaratlanul is kiássák és elpusztítják az előző sereg lerakta tojásokat. Még mindig nem értjük eléggé azokat a tényezőket. amelyek ezt a tömeges szaporodást irányítják. hogy azért előnyös számukra egyszerre ezrével fészket rakni. homokos tengerpartjain néhány éjszakán . addig küzdik magukat fölfelé. ez alatt az idő alatt akár 100000 Ridley-teknős látogathat egyetlen partszakaszra. de gyakran mielőtt még kikelhetnének. de evezőlábaik nem túl alkalmasak a vízen kívüli mozgásra. A teknősök olyan szorosan zsúfolódnak egymás mellé. azután visszatér a tengerbe. megérkezik a teknősök újabb hadserege. amíg csak föl nem érnek a homokpart tetejére. mert az óceáni áramlatok történetesen éppen ide sodorják őket. hogy a Ridley-teknősök azért járnak erre a néhány homokos partszakaszra. Augusztus és november között Mexikó és Costa Rica eldugott. hogy alkalmas helyet keresve rá is másznak fajtársaikra. nagyon kevés állattal találkoznak. sem a kiszáradás veszélye nem fenyegeti őket. így sem a megfulladás.hosszú. hogy alighanem az egész állatvilág legmeghökkentőbb látványát nyújtja. a leguánok és a keselyűk. mint a rákok. így a homokos partot a pergamenszerű tojásburkok és a rothadó embriók borítják. Szárazföldön élő őseiktől tüdőt és vízálló. A tojások 48 nap alatt kelnek ki. akkor a homokos partok olyan állandó ragadozópopulációkat vonzanának a tojásaikhoz.százezrével másznak ki a vízből és indulnak el fölfelé a parton. elszarusodott bőrt örököltek. Lehetséges. Ott azután elkezdenek lyukat ásni a fészkeiknek. és a kihalás veszélye fenyegeti őket. akkor módszerük nagyon sikeresnek látszik. közvetlenül az állandó növényzet szintje alá. míg más teknősfajok száma ma már csökken. Amikor végül a teknős elkészítette fészkét. Ha szaporodási szokásaiknak ez az oka. ezért amikor a teknősök megérkeznek. A tojások lerakása három-négy egymást követő éjszakán át folytatódik. Ennek ellenére semmi nem állíthatja meg őket. Így ezeken a partokon az év túlnyomó részében kevés az ennivaló. . Lehet.amelyek időpontját a tudósok egyelőre képtelenek előre megjósolni . a kígyók. ásás közben pedig beszórják homokkal és csapkodják páncéljukat söprögető uszonyaikat. lerak bele körülbelül száz tojást. mert a Ridleyteknősök mind a Csendes-. Ez a teknős olyan nagy csapatokban rakja le tojásait. A partra lerakott tojások közül szerencsés esetben 500 közül egyetlenegy él elég hosszú ideig ahhoz. mind az Atlanti-óceánon máig a legközönségesebb tengeri teknősök közé tartoznak. mert ha egyenletesebben osztanák el látogatásaikat az egész év folyamán. hogy teknős kelhessen ki belőle.

amikor fölkapaszkodik a homokpartra. egyedei szinte bárhol felbukkanhatnak a trópusi tengereken. aztán a teknős óriás uszonyaival csapkodva kiemeli magát a nedves homokra. A többi teknősöktől abban különbözik. csoportosan tojja meg őket. és összegyűjtik a tojásokat. hogy szinte lehetetlen megtalálni. megtisztít egy nagy gödröt a mellső uszonyaival. később azonban már a vakító fény sem riasztja el. A szaporodási időszakban Malaysiában és Suriname-ban az emberek minden éjjel egész éjszaka őrjáratot tartanak a partokon. Magányos. míg végül meg nem találja a számára megfelelő helyet. Miután alig fél óra alatt lerakta összes tojását. mintha össze akarná zavarni a nyomait. hanem csak egy sötét színű. tengerjáró állat. és homokzáport zúdítva maga mögé. hogy lerakná a tojásait. amikor már fölkelt a Hold. a súlya pedig elérheti a 400 kilogrammot. esetleg sarkon fordul és visszamegy a tengerbe anélkül. Ám a figyelő emberi szemeknek nincs szükségük találgatásra. Gyorsan. Ritkán megy vissza egyenesen a tengerbe. . gondosan betemeti a gödröt. Alig 25 évvel ezelőtt még senki nem tudta. a homokos part felszíne már annyira össze van túrva. A hullámok között a csillogó holdfényben egyszer csak megjelenik egy sötét púp. amely több mint 2 méter hosszúra megnőhet. de a homoknak mégis elég nedvesnek kell lennie ahhoz. Ha az ember akkor villantja rá a zseblámpáját. így fél órába. de előfordulnak Argentínától Norvégiáig szinte valamennyi tengerben. barázdált. a beszélgetés zaja nem zavarja. széles hátsó lábainak finom mozdulataival még kiváj a fenekén egy keskeny aknát is. A nőstények rendszerint éjszaka jönnek a partra. hogy szilárd maradjon és a gödrök ne omoljanak be ásás közben. hogy mire visszatér a tengerbe. amikor a gödör már elég mély. Mivel a levegőből érkező hangokra teljesen süket. A nőstény teknős esetleg többször is kísérletezik addig. amíg fölér arra a szintre. közben pedig nagyokat sóhajt és nyög. amelyet keres. aztán két ilyen helyet is fölfedeztek: az egyiket Malaysia keleti partjain. két hátsó végtagjával szorosan tartja a tojócsövét. feltétlenül meg akar szabadulni a tojásaitól. nagy. gyakran előbb egy más helyen felületes ásásba kezd. és lefelé irányítja a tojásokat. hová is rakta le a tojásait. és ledöngöli a homokot a hátsó lábaival. Néhány perces munka után. Annyi biztos. A kérgesteknős egy három hónapos időszak alatt mind a két helyen több tucatszor rak tojást. Néhány percenként megáll pihenni.Valamennyi tengeri teknős között a legnagyobb az óriás kérgesteknős. hol lehet a fő fészkelőhelyük. hogy nincsen szarulapokból álló teknője. vagy még többe is beletelhet. csillogó szeme állandóan könnyes. és magas a dagály. Akkor aztán elszántan nekilát. mert fészkének a hullámok hatókörén túl kell feküdnie. a másikat a dél-amerikai Suriname-ban. rendszerint még mielőtt a nőstények betöltötték volna az aknát. kéregszerű bőr borítja.

Szabad szemmel úgy találhatjuk meg legkönnyebben. és Madagaszkártól északnyugatra körülbelül ugyanilyen messzire. A tengerpartok élőlényei felnőtt életük során már nem tudnak elköltözni a sekély vizekből. Nemcsak ők indulnak ilyen utazásokra. amíg megpillantjuk a Seychelle-szigetek valamelyik déli tagját. és mesterséges keltetőberendezésekben kiköltetik őket. akárcsak azokon a partokon. ahonnan érkeztek. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. . Egy-egy sziget számukra esetleg nem csupán egy másik sűrűn lakott otthont jelent. amíg el nem jutunk Ausztráliába. de ha ezekre sem bukkanunk rá. és folytatjuk utunkat ezen az útvonalon. Ez a sziget az Indiai-óceánban fekszik. Ezért aztán csak akkor látjuk meg. és a legmagasabb pontja is csak 27 méternyire emelkedik a tengerszint fölé. akkor alighanem Aldabrát választja. ha nem magát a földet keressük. peték és ivadékok. ahol erős a verseny. a hajózási útvonalakon kívül eső legmagányosabb szigetet keresi. de a többi szinte kivétel nélkül vevőre talál a helyi piacokon. messze az ember vadászterületeitől. mert Aldabra csak 30 kilométer hosszú. akkor napokig hajózhatunk tovább. Ha Afrika felől érkezünk. FEJEZET KÜLÖNÁLLÓVILÁGOK Ha az ember a világ többi részétől elzárt. javította és tördelte: a Webtigris. amikor már a közelébe érünk. innen 6000 kilométernyire. 400 kilométerre Afrika partjaitól keletre. elhagyatott szigetekre bukkantak. Talán még nem találták meg a kérgesteknősök valamennyi költőhelyét. ahol zavartalanul szaporodhatnak. 10.Napjainkban a helyi kormányszervek már fölvásárolnak néhány tojást. mint sodródó magvak és lárvák. ahol szabadon teljesen új formákká fejlődhetnek. és megeszik őket. Hogy odajuthassunk. hanem olyan menedékhelyet. de fejlődésüknek egy korábbi szakaszában. hanem a növényzet és a sekély lagúna zöld vizének visszatükröződő fényét a felette húzódó felhőkön. ők is hosszú utakat tesznek meg. A tengereken át vezető vándorútjaik során egyes teknősök esetleg távoli. pontosan kell navigálnunk. és nem találjuk meg. akkor mindaddig nem látunk többé szárazföldet.

Mindkét madár a környező tengerekben található táplálékra van utalva.vagy tintahalrajokra bukkannak. aztán hosszú. A mészkőbe morzsalékos homokos talajrétegek ágyazódnak. Ezeknek a gyakorlott utazóknak nem jelent problémát olyan távoli szigetekre eljutni. Az év bizonyos szakaszaiban az atoll felett az ég megtelik a piroslábú szulák és a fregattmadarak keringő csapataival. így a mészkő lassan kiszáradt. Amikor a szula megérkezik. mint a szulák : nagy sebességgel. és villás farkuk van. mint Aldabra. Ahogy a korallzátonyok lassan fölmelegedtek. hogy gyakran kénytelen kiöklendezni a zsákmányát. hogy nagy számban jönnek ide a madarak. Erre valamelyik fregattmadár lecsap rá és elkapja. A szulák minden irányban több száz kilométerre is elrepülnek. majd újra a víz felszíne alá süllyedt. horgas csőrükkel egyetlen fejbiccentéssel ügyesen kikapják a víz alól a tintahalat vagy a repülőhalat. sokféle állat és növény érkezett ide a tengerről és a levegőből. csak ritkán szállnak le a vízre. hogy az atoll töbször is felemelkedett. Ezeknek a szigeteknek a felszínét megkövesedett korall alkotja. amelyet keskeny csatornákkal elválasztott szigetecskék vesznek körül. Utoljára körülbelül 50000 évvel ezelőtt emelkedett ki. Amikor hal. Ők más halászati eljárást alkalmaznak.Aldabra atoll : egy tenger alatti vulkán korallsapkája. Ám ott cirkálnak a sziget körül is. Csöppet sem meglepő. ami azt igazolja. de ahogy teltekmúltak az évezredek. lesve a visszatérő szulákat. amelyet az esők vegyi hatása keltette erózió fűrészfogas pengékké és mély hasadékokká koptatott. amely 4000 méter mélységből meredeken emelkedik ki a tenger alól. mielőtt még a hal visszapottyanna a vízbe. Aldabra az Indiai-óceán összes fregattmadarainak központi fészkelőhelye. amikor a tenger vagy az óceánfenék szintje megemelkedett vagy lesüllyedt. mind a fregattmadarak az év legnagyobb részét a levegőben töltik. Így ma Aldabra nagy és változatos élőközösségnek ad otthont. amelyek kiszürcsölik a tojásokat vagy fölfalják a fiókákat. közvetlenül a tenger felszíne fölött repülnek. Alakját illetően egyetlen hatalmas lagúna. . ahol nincsenek macskák. Mivel ritka az olyan sziget. patkányok és más állatok. de a fregattmadarak olyan kitartóan zaklatják. fekete madarak. Ebben az időben persze még nem lehetett semmiféle szárazföldön élő lakója. és több méterrel a víz alá bukva kapják el zsákmányukat. a hullámok egyre ritkábban borították el őket. teli van hallal a begye. Mind a szulák. és megszületett az új sziget. Mind a ketten fészkelni jönnek Aldabrára. még olyan messziről is idejárnak. A fregattmadarak nagy. rakétaként csapnak le a vízre. szárnyuk fesztávolsága eléri a 2 métert.

Kemény héját vastag. A partokat kókuszpálmák szegélyezik. hogy aztán ürülékével a partra sodródjanak. mert a kókuszpálma egyike azoknak a növényeknek. Mivel a szigeten nem élnek ragadozók. amelyek a legsikeresebben utaztatják magvaikat a világ körül. és felfújják a csőrük alatt dagadozó nagy. durva rostburok veszi körül. amikor diói lehullanak. A mangrovékon kívül sok más növény is él itt. A szulák mit sem törődnek a fregattmadarak kalózkodásával. Így aztán a mangrovék megtelnek fészkekkel. közvetlenül a magas vízállás szintje fölötti keskeny sávon. sem elérhetetlen helyekre rakniuk a fészküket. A korall mészkő repedéseiben alacsony. hogy kimozdulna a sajátjából. Az apró. ahol nem árnyékolják be a szárazföld fái. Természetes körülmények között a kókuszpálma a trópusi szigetek partjai mentén él. A sziget keleti végében raknak fészket az alacsony mangrovebokrok közt. a madaraknak nem kell sem elrejteniük. és rakjanak fészket. Azokon a helyeken pedig. ezzel hívogatják a fölöttük repkedő nőstényeket. lábához vagy tollaihoz tapadva. amely a víz felszínén tartja. néhány méteren belül fél tucat különféle magot is összeszedhetünk. Vajon hogyan jutottak ide ezek a növények? Egyeseknek biztosan a levegőből érkeztek a magvai. Mivel a part mentén a víz fölé hajlik. hogy egyik fészkét építő madár ágacskákat lophat a másik fészkéből anélkül. míg a többiek nagy részét a tenger hozta. amelynek partjai több mint 3000 kilométer távolságra fekszenek. Akár négy hónapig is képes életben maradni a tengeren. pihés ejtőernyőkkel felszerelt kisebb magvakat alighanem a kontinensről sodorta ide egy vihar. galagonyabokrok vernek gyökeret. mások esetleg valamilyen madár gyomrában tehették meg az utat. ahol a szél a sziget belsejébe fújta a homokot. zöld pázsit nő. vörös torokzsákjukat. alacsony. Először a hímek telepszenek meg: üldögélnek az ágak közt. a hullámok elérik és kisodorják a tengerre. mielőtt a még meghódítatlan Aldabrán újra partra vetődne. és közvetlen mellettük fészkelnek. és nem fojtja meg az aljnövényzet. Ezek gyakran olyan szorosan egymás mellé épülnek. Egyesek talán már elhaltak.mint India. lebegve utazik esetleg sok száz kilométert. . hogy csatlakozzanak hozzájuk. néhány pedig már gyökereket és leveleket is sarjasztott. madarak csőréhez. de sok közülük még életképes. Ha a dagály vízszint mentén végigsétálunk a parton. amelyeket itt raktak le a hullámok. Nagyon gyakori köztük a kókuszdió.

ha átáztatja őket a tengervíz. a Seychelle-szigeteken viruló Lomatophyllum virágainak színétől. hegyes narancsszínű virágokat hajt. pókjának és más kis gerinctelen állatának ezen a módon kellett érkeznie. Ugyanarról a folyamatról van itt szó. hogy ma már valószínűleg nem lehet felderíteni. A szaporodási folyamatok során apró eltérések alakulnak ki a genetikai struktúrákban. . Néha a változás egészen triviálisnak látszik. a kétéltűek viszont. pontosan honnan is származott eredetileg. A magas vízálláskor lerakott hordalék hulladék fát. hogy az aldabrai vércsét önálló alfajnak tekintsük. A hüllők különösen kitartó tengerészek. Aldabra legszebb virágos növénye. ezerlábújának. Az sincs kizárva. de ez elég jelentős és állandó különbség ahhoz. számos fajuk lassan változni kezd. pozsgás levélrozettája közepéből hosszú.és az ember olyan szorgalmasan plántálta el ezt az értékes élelem. amelyek az ivadékok szervezetében változásokat okoznak. Így aztán. beltenyésző közösségekben az ilyen mutációk nem hígulnak úgy fel. mégis életet.A kókuszdió olyan sikeresen terjedt el világszerte . A sziget lakói közt azonban lényegesebb változások is végbementek. Ez az oka annak. Aldabrán sok gyík iszkol a fák közt és sütkérezik a sziklákon. a Lomatophyllum egyik faja tüskés. hogy a nagy tavakhoz hasonlóan a szigeteken is különösen gyorsan mennek végbe az evolúciós változások. de békák nem kuruttyolnak sós mocsaraiban. állati utazókat hozhat magával. Aldabra számos csigájának. Kicsiny.és italforrást -. hogy állandósulnak a következő generációkban. hogy nagyobb állatok is kerülhettek így ide. Ahogy múlik az idő. nem viselik el. nem lévén olyan vízálló bőrük. mint madagaszkári unokatestvéreinek. A szigetre érkezett állatok és növények nem mind maradnak nemzedékről nemzedékre ugyanolyanok. szinte minden más óceáni szigethez hasonlóan. Hasonlóképpen Aldabra egyetlen ragadozó madarának. mint a kontinenseken a nagyobb populációkban. egy gyönyörű kis vércsének is csak valamivel vörösebb a hasa. gyökérgubancokat és mindenféle más növényi részeket is tartalmaz. és hosszú utazást képesek túlélni efféle tutajokon. ezért nagyobb a valószínűsége. mint amelyik a tavakban elszigetelt halpopulációk közt is új fajokat hoz létre. Bár ez a hulladék maga halott. amelyeknek a színe alig különbözik a több száz kilométernyire. mint a hüllőknek.

Afrikában a guvatok a levegőbe emelkedve menekülnek el az elől a sokféle vadászó állat elől. Az aldabrai guvatnak erre semmi szüksége nincs. Az aldabrai guvat nem az egyetlen olyan tagja családjának. Van azonban kettőjük közt egy fontos különbség: az aldabrai guvat nem tud repülni. hogy akármilyen erősen csapkod is szárnyaival. A portugálok elkeresztelték doudonak. ellenkezőleg. szigetlakó madarak közül azonban talán az a madár volt a leghíresebb. és hasonlítanak az afrikai szárazföldön élő rokonukhoz : ugyanolyan a testfelépítésük. és meg lehetett ölni. ezek kifejlesztése pedig nagy mennyiségű táplálékot követel. Itt. hogy könnyen fejbe lehetett vágni. aerodinamikailag valamikor jól működő legyezőfarka pedig felkunkorodó dísztollakká csökevényesedett. A Csendes-óceán nyugati részén. határozott előnyökkel jár. hosszú lábú madarak. Valahányszor egy madár a levegőbe emelkedik. Mauritiuson élt az Indiai-óceánon. amelyeknek elsatnyult szárnyain olyan kuszák a tollak. így hát nem csoda. mint egy nagy pulyka. sőt. és szinte soha nem csapkod velük. és akkorára nőtt. mert a sziget fölött majdnem mindig erős szél fúj. és látványos udvarlási tánca közben büszkén mutatja a párjának hasznavehetetlen szárnyait. hogy a madarak ritkán repülnek. amelyek vagy egyáltalán nem tudnak repülni. Új-Kaledóniában a darvak egyik rokona veszítette el a repülőtudományát : a repülő guvatdaru vagy kagu. szárnyai csökevényessé sorvadtak. és nagyjából egyformák a szokásaik is. A Galápagos-szigeteken ugyanerre az evolúciós útra tértek azok a kormoránok vagy kárókatonák. izmai gyengék. mert annyira szelíd és bizakodó volt. vagy éppencsak fel tudnak libbenni a levegőben. mindig nagy mennyiségű energiát fogyaszt. amelyet már azzal előcsalogathatunk. Sőt. együgyűnek. amely különben megtámadná őket. Ennek a gyönyörű madárnak pompás tollbóbita van a fején. ha egy kavicsot odakoccantunk egy kőhöz. A repülni nem tudó. Ez a galambszerű madár a földön keresgélte élelmét. ahonnan csak nagyon nehezen tudna visszatérni. Testén puhák és pelyhesek lettek a tollak. . Így hát szárnyai aprók. A guvatfélék apró. hacsak nincs rá valóban szükségük. még veszélyes is volna számára a repülés. amelyik így reagált az elszigetelődésre. Aldabrán viszont ilyen veszélyek nem fenyegetnek. Tristan de Cunha-szigeteken. így a repülőképesség elvesztése nem jelent hátrányt. A repülés sajátos igényeket támaszt: egy jól repülő madár testsúlyának átlagosan több mint 20 százalékát a hatékony szárnycsapásokhoz szükséges izmok és csontok teszik ki. ami könnyen messze sodorhatná a tenger fölé. képtelen a levegőbe emelkedni. amelyik Aldabra egyik távoli szomszédján. az Ascensión és a Goughszigeteken valamint a Csendes-óceán számos szigetén is élnek guvatok.A bokrok közt egy gyógyíthatatlanul kíváncsi kis guvat sertepertél.

aztán a szigetre betelepített sertések falták a tojásaikat is. hatalmas testű állat könnyebben túlél egy-egy rossz évszakot egy kisebb állatnál. de az is lehetséges. hogy miután az óriásformák kifejlődtek. Bár szemmel láthatólag különböztek egymástól. A XVIII. Napjainkban is mintegy 150000 óriásteknős él a szigeten. Az utolsó dodót a XVII. Lehet. a víz szélén. sok-sok nappal azután. A közeli szigeteken is élt két galambfaj. A dodó és a remete galamb mellett Mauritiuson. Ezért aztán az óriásteknősök ugyanúgy jártak. az európai tengerészek mégis mind a kettőt szoliternek (más néven remete galamb) nevezték el. század végére ezeket is teljesen kiírtották. kihalt szigetlakó rokonaikhoz hasonlóan ők is az afrikai kontinensen élő átlagos méretű teknősök leszármazottai. Az efféle utazások alighanem úgy kezdődhettek. hogy még a kényelmesen tárolható friss hús kilátása sem csábította a hajóskapitányokat ekkora kitérőre. Madagaszkár felől egy tengeráramlás folyik Aldabra felé. Ezek még a dodóknál is értékesebbek voltak a tengerészek számára.Előbb csak a legkülönbözőbb nációk tengerészei mészárolták le nagy számban a jóízű dodókat. mint a totyogó dodó. és valószínűleg jó néhány napig kibírják a tengeren. a mangrovék közt legelésző teknőst véletlenül elkapott a dagály és kisodorta a nyílt tengerre. Ezek annyira elszigetelten. mint a dodó. Réunionon és a Rodriguez-szigeteken hatalmas teknősök is éltek. de hosszabb volt a nyakuk.nem egészen 200 évvel azután. hogy a hajó kifutott a kikötőből. így még a trópusokon is friss hússal szolgáltak. hogy sok ezer évvel ezelőtt közülük utaztak át néhányan Madagaszkárra növényi "tutajokon". hogy más. A hullámok közt a szárazföldtől sok-sok kilométernyire csakugyan lebegő óriásteknősökre lehet bukkanni. század végére az Indiai-óceánból minden óriásteknőst kiírtottak . és olyan távol éltek a fő hajózási útvonalaktól. a másik a Rodriguez-szigetek egyikén. és az összes beszámolók szerint sokkal peckesebben jártak. amelyek több mint egy méter hosszúra és 200 kilogramm súlyúra is megnőttek.kivéve az Aldabrán élőket. hogy a jelenségnek még egyszerűbb oka van: mivel . hiszen hetekig életben maradtak a hajófenéken. A jelek szerint nem kétséges. ezek terjedtek el a többi szigeteken. Lehet. hogy a szigetek teknősei miért nőnek óriássá. a XIX. hogy egy nagy zsírtartalékokkal rendelkező. mint a dodó és a remete galamb. De lehet. amelynek segítségével a teknős körülbelül tíz nap alatt megteheti ezt az utat. hogy egy-egy. hogy az utazók először beszámoltak róla. Semmi biztos okát nem tudjuk. század végén pusztították el . hiszen úszóképes testüket fönntartotta a víz. Körülbelül akkorák voltak. amelyik nem tudott repülni : az egyik Réunionon. mert mindig magányosan találták őket az erdőkben.

nincsenek körülöttük ragadozók, amelyek megtámadnák őket, és semmiféle más állat nem verseng velük a legelőkért; az olyan természettől fogva hosszú életű állatok, mint a teknősök, egyszerűen tovább folytatják növekedésüket. Méretük megnövelésén kívül a szigeti teknősök más tekintetben is megváltoztak. Ezeken a szigeteken nem valami bőséges a legelő, és különösen ritka Aldabrán. A teknősök ennek következtében kibővítették az étrendjüket : szinte mindent megesznek, ami akár csak távolról is ehető. Erre az ember hamarosan rájön, ha tábort ver a szigeten, mert a teknősök nemcsak az étkezések idején ülik körül várakozóan, hanem lassan, nehézkesen, de módszeresen a sátrát is lerombolják ennivalót keresve, és minden véletlenül elöl hagyott ruhadarabját megkóstolják. Emellett kannibállá is váltak : ha valamelyikük elpusztul, akkor ezek a normális körülmények közt vegetáriánus állatok belefúrják a fejüket az oszlóban lévő dög belsejébe és felfalják. Az óriás teknősök páncélja is megváltozott. Hatalmas méretű, de se nem olyan vastag, se nem olyan erős, mint afrikai rokonaiké, és a páncélt alátámasztó belső csontgyámok sem olyan robusztusak, ha durván bánnak velük, bizony könnyen behorpad a teknőjük. Nem nyújt olyan biztonságos menedéket, mint a szárazföldi teknősöké, mert a páncél nyílása a nyaki részen kiszélesedett, ezért az állat testét elöl kevésbé fedi. Így ugyan szabadabban mozoghat legelészés közben, viszont nem tudja teljesen behúzni a nyakát és a fejét a teknőjébe. Ha visszakerülne Afrikába, a hiénák vagy a sakálok belemélyesztenék a fogukat a nyakába és elpusztítanák. A teknősök a világ más eldugott, magányos szigetein is nagyon hasonló módon alakultak át. Egyesek a Galápagos-szigeteken élnek, ahol ugyanilyen nagyra nőnek, az ő legközelebbi rokonaik azonban nem az Indiai-óceán óriásai, hanem a náluk sokszorta kisebb dél-amerikai teknősök. A szigeteken élő hüllők óriásnövési hajlama nem korlátozódik a teknősökre, egy indonéziai gyík, a páncélos varánusz is nagyon hasonló módon fejlődött. Központi hazája Komodo, egy alig 30 kilométer hosszú kis sziget az indonéziai szigetláncolat közepén. Ez a népszerű nevén komodói sárkánynak nevezett gyík a valóságban közeli rokona az ausztráliai Gould-varánusznak és a nílusi varánusznak, amelyek Afrikától Ausztráliáig számos trópusi országban nagyon elterjedtek, csakhogy 3 méteresre is megnő, jóval nagyobbra, mint bármely más gyík. Zömökebb is, mert míg más varánuszok testének mintegy kétharmada vékony farokból áll, a komodói varánusz farka a testhosszának csak körülbelül a fele. Így a felnőtt méret felét elérő komodói varánusz is sokkal nagyobb testtömegű és félelmetesebb, mint egy ugyanolyan hosszú másféle varánusz.

A komodói varánusz ragadozó. Fiatal korában, amikor még egy méter hosszú sincs, fölmászik a fákra, és rovarokat, kisebb gyíkokat zsákmányol. Amikor már félig felnőtt, kizárólag a földön vadászik, patkányokra, egerekre és madarakra. A teljesen kifejlődött példányok túlnyomórészt disznó és szarvashúst esznek - ezek az állatok természetes módon kerültek a szigetre -, de megeszi a kecske húsát is, amelyet az ember telepített oda. A húst persze túlnyomórészt döghús formájában eszi, de aktív vadász is : nyomába ered a vemhes kecskének, és abban a pillanatban elkapja az újszülött gidát, amint lepottyan a földre. A felnőtt állatokat lesből támadja meg, a sűrűben ólálkodik, a kecskék, disznók és szarvasok megszokott csapásai mellett, s amikor valamelyik elhalad mellette, állkapcsával elkapja a lábát, és némi viaskodás után földhöz vágja. Mire az állat magához tér, a varánusz már fel is hasította a hasát, így gyorsan elpusztul. A szigeten azt mesélik, hogy a varánusz az embert is megtámadja. Annyi biztosnak látszik, hogy régebben, amikor egy-két ember varánuszba botlott, azok csúnyán megharapták őket, később bele is haltak a sebeikbe. Az nem kétséges, hogy ha az ember elájulna a hőségtől, a hatalmas gyík ugyanúgy bánna el vele, mint bármely más állati tetemmel. Ám az valószínűtlennek látszik, hogy rendszeres zsákmányának tekintené az embert. Ha egy bokorban üldögélve figyeljük őket, nincs az az érzésünk, hogy vadásznának ránk. Amíg az ember figyeli, addig a sárkány is valószínűleg figyelni fogja: mozdulatlanul fekszik, mint egy szobor, csak néha pislog egyet, esetleg felsóhajt, vagy megvillantja hosszú, sárga nyelvét, amellyel az illatozó levegőt érzékeli. De még ha lábaira emelkedik és céltudatosan elindul felénk, akkor is boldognak látszik, ha sikerül elcsörtetnie mellettünk. Ám amikor tetem köré gyülekező varánuszokat látunk, már sokkal nyilvánvalóbbá válik potenciális vadságuk és erejük. A kifejlett példány képes az állkapcsával fölemelni és elvonszolni egy kecske tetemét. Ha ketten esnek neki, akkor mindegyikük belekapaszkodik az állkapcsával, majd fejüket és vállukat hátrafelé rángatva kettétépik. Ha a fiatalok óvatlanul veszekedni kezdenek az öregebbekkel a dögön, akkor lendületes rohammal elkergetik őket, s ezek nem csak afféle üres fenyegetőzések : ürülékük elemzésével ki lehet mutatni, hogy a felnőtt állatok rendszeresen megeszik a kisebbeket. A komodói sárkány tehát kannibál is. Ezek a gyíkok talán egyebek közt az étrendjük miatt nőttek óriásokká. Ezen a vidéken nem él más, nagy húsevő állat, nincs más vadász, amely zsákmányul ejtené a bozótban legelésző szarvasokat és disznókat.

Valószínűnek látszik, hogy a varánusz ősei dögöket, rovarokat és apró emlősöket ugyanúgy ettek, mint a másutt élő kisebb varánuszok és a komodói faj fiataljai. Ám végül egyesek elég nagyok és elég erősek lettek közülük ahhoz, hogy megtámadják az élő növényevőket, így rátaláltak egy gazdag, másképpen ki nem használt élelemforrásra. Végül aztán ez a jellemvonás az egész fajnál általánossá vált, és a komodói varánusz a világ legnagyobb gyíkjává fejlődött. Napjainkban ez a gyík már nemcsak Komodón él, hanem két szomszédos szigetre, Padarra és Rintjára, sőt, a sokkal nagyobb Flores-sziget nyugati végére is beköltözött. Kitűnően úszik, és rendszeresen átkel a keskeny szorosokon a Komodo partjai mentén fekvő kisebb szigetekre, de az nem biztos, hogy ily módon terjedt át a többi szigetekre. Lehetséges, hogy ezen a vulkanikus vidéken valamikor a geológiai közelmúltban lesüllyedt a föld, és így a tenger a gyíkok eredeti otthonául szolgáló szigetet a ma látható több kisebb szigetre osztotta. A legtöbb szigeteken élő faj ott marad azokon a magányos szigeteken, ahol kifejlődött. Így aztán az ezekre az elhagyatott tájakra látogató utazók fantasztikus történeteket meséltek róluk. A komodói sárkány is efféle romantikus túlzásoknak köszönheti népszerűségét, és amikor századunk elején a világ először hallott a létezéséről, a róla szóló történetek azt állították, hogy a szörnyeteg 6 méter hosszúra - valódi méretének a kétszeresére - is megnő. Ötszáz évvel ezelőtt egy szigeten élő növény azonban még ennél is csodálatosabb mesék tárgya lett. Akkoriban, akárcsak ma is, időnként, nagyon ritkán, óriási diókat mosott ki a tenger az Indiai-óceán partjaira. Olyanok voltak, mint két összenőtt kókuszdió, és rendszerint nagy, csónak alakú burok fedte őket. Az arabok, az indiaiak és a délkelet-ázsiai népek mind találtak ilyeneket, és nagy becsben tartották őket, de senki nem tudta, honnan származnak. Maguk a diók nem adtak választ a kérdésre, mert kivétel nélkül mind terméketlenek voltak. Széles körben elterjedt a hiedelem, miszerint egy tenger alatt élő fa gyümölcsei, ezért a maldive diót elkeresztelték coco-de-mer-nek, tengeri kókusznak. A fantáziadús szemlélőt a diók közepén végighúzódó mélyedés női csípőre emlékeztette mindenesetre széles körben szerelmi varázserőt tulajdonítottak nekik. A kemény magvakból állítólag ellenállhatatlan szerelmi bájital készült, és a héjnak is varázsereje volt: a belőlük készített kupák a legerősebb mérget is teljesen ártalmatlanná tették. Így aztán a tengeri kókusz diójáért fejedelmi összegeket fizettek, és az egész Keleten, de Európa királyi udvaraiban is finom faragványokat véstek rájuk, aranyba-ezüstbe foglalták őket.

Csak a XVIII. század vége felé fedezték fel azt a fát, amelyen ezek a diók teremnek. Ez a Seychelle-szigeteken, Praslin és Curieuse szigetén élő fa ugyanolyan látványos, mint a diója. Praslinon sűrű ligeteket alkot; a hatalmas fák némelyike több száz éves, egyenes, sima törzsükön nincsenek ágak, és akár 30 méter magasra is nyúlnak. Levelei 6 méter átmérőjű, óriási "plisszírozott" legyezők, egy-egy fán vagy csak hím-, vagy csak nőivarú virágok nyílnak. A nőivarú virágot hozó fák magasabbak a hímeknél, az ő koronáikat fogják körül a gigászi diók fürtjei, amelyeknek hét évre van szükségük ahhoz, hogy beérjenek. A kisebb, porzós virágú fák hosszú csokoládébarna száron hozzák a virágaikat, amelyek majd mindegyikén egy gyönyörű, ékszerszerű gyík, a finom, rózsaszín pikkelyekkel borított, ragyogó smaragdszínű gekkó ül. Ez is teljesen egyedülálló lény: családja, a Phelsuma család Madagaszkárról ered, de Praslinon, akárcsak a Seychelle-szigetcsoport más szigetein, különleges színezetű, sajátos faja alakult ki. A coco-de-mer dió a legnagyobb növényi termés a Földön. Ellentétben a belül üreges kókuszdióval, a maldive diót érett állapotban teljesen betölti a kemény mag. Ettől olyan nehéz lesz, hogy nem lebeg a vízen, mint a kókuszdió, és a sós víz el is pusztítja. Így aztán ennek a növénynek nemcsak a termőhelye korlátozódik erre a kis szigetcsoportra, hanem itt is kellett kifejlődnie, vagy egy olyan nagyobb földdarabon, amely ma már a víz alá merült, és ezek a kis szigetek csak annak fönnmaradt maradványai. Azok a szigetek, amelyeket eddig vizsgáltunk, viszonylag mind kicsinyek voltak. Populációjuk hosszú időn keresztül egyetlen vonalon fejlődött, így csak egyetlen új fajt hozott létre. Egyetlen óriásgyíkfaj alakult ki Komodón, egyetlen óriásteknős faj Aldabrán, és egyetlen dodófaj élt valaha Mauritiuson. De ha a sziget nagy, és változatos felszínű és mikroklímájú területek fordulnak elő rajta, vagy ha egy szigetcsoport minden egyes szigetének sajátos jellege van, akkor egyetlen betelepülő is a formák sokaságát fejlesztheti ki. Ennek a jelenségnek a leghíresebb példái azok a madarak, amelyeket először Darwin figyelt meg - a galápagosi pintyek. Sok ezer évvel ezelőtt egy nagy vihar vélhetőleg kisodort egy pintycsapatot Dél-Amerika partjairól a Csendes-óceánra. Ez nyilván előtte is, utána is sokszor megtörtént, de ez a csapat a szárazföldtől majdnem 1000 kilométernyire végül szerencsésen menedéket talált ezeken a vulkanikus szigeteken. A szigeteket akkorra már betelepítették a növények és az állatok, s mert az elkóborolt pintyek elegendő táplálékra találtak, így ott is maradtak. A Galápagos-szigetek azonban igen változatosak. Közülük nagyon száraz némelyik, ezeken

Mások viszonylag bőséges csapadékot kapnak. Először óvatosan levág egy kaktusztüskét. Ezek eléggé hasonlítanak egymásra. Ahogy múlt az idő. hogy rendkívül nehéz eldönteni. nem gyűjtögettek benne rovarokat a poszáták. Egyeseké skarlátvörös. mint valami csipeszt. .a csőrüket. bő esők áztatta völgyeikben páfrányok. tollaik színe nagyjából azonos. hanem a színük is. és vannak hosszú. hogy módosították az élelemgyűjtés szerszámát . amelyik jobbára szétzúzott bimbókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Nemcsak a csőrük alakja változik. Így a pintyeknek sok különféle környezet állt rendelkezésükre. és nem szedték benne a gyümölcsöket a galambok. vagy ide az állatok is sokkal korábban betelepedtek. de mostanára már annyira megváltoztak. Ami pedig a csőröket illeti. közepes méretű faj. jószerivel úgy. Egy harmadik. Mindösszesen ma már tizennégy különböző pintyfaj él a Galápagos-szigetcsoporton. Ezek a szigetek távolabb vannak az összefüggő szárazföldtől. amelyeket addig semmiféle más madár nem aknázott ki. Madarainak legjellegzetesebb csoportját a gyapjasmadarak alkotják. Ma egyetlen szigeten tíz különböző pintyfaj él. amelyek képessé teszik tulajdonosaikat arra. Megint egy másik faj mintha türelmetlenségében nem tudta volna kivárni. pontosan mi is lehetett az ősük. még változatosabb rajtuk a növényzet. Lehetett egy pinty. másoké zöld. így a viselkedését változtatta meg. amelyekkel fel lehet törni a magvakat. amíg az evolúció hosszú idő alatt módosítja testének felépítését. mintha tűvel piszkálna ki egy tengeri kagylót a héjából. amelyik az apró rovarokat és lárvákat csipegeti fel. ívelt csőrök. mégpedig olyan ügyesen. meghatározott lakókörnyezetükben. mint az európai piróknak. ezeken füves síkságok és bokros foltok is vannak. amelynek a verébére emlékeztet a csőre. olyan finoman és pontosan használja. és rátért a szerszámhasználatra. aztán azzal húzza ki a lárvákat a korhadó fában lévő lyukakból.kaktuszon kívül alig nő más. másokon 1500 méter magasságba emelkednek a vulkáni csúcsok. magvakkal táplálkozik. zömök vastag csőre van. Testük nagysága és alakja. Egyesek alacsonyan fekszenek. mégpedig úgy. A Hawaii-szigeteken ez a folyamat még tovább haladt előre. így többé-kevésbé biztosan egyetlen közös ősi csoporttól kell származniuk. hogy mélyen beletúrjanak a gyönyörű hawaii virágokba nektárt szürcsölgetni. a pintyek különböző populációi egyre ügyesebben szedték össze élelmüket sajátos. csőrük és viselkedésük viszont jellegzetesen különböző. nem vájkálták kopácsoló harkályok a fák kérgét férgek után kutatva. Egy másiknak. orchideák nőnek. mint a Galápagos-szigetek. vannak köztük papagájszerű csőrök. talán egy tangara (vagy amerikai pinty). karcsú a csőre. Kalifornia partjaitól 3000 kilométerre fekszenek. geológiailag pedig régebbiek. Az egyiknek. sárga vagy fekete. nagyobbak is. mint a Galápagos-szigeteken élő pintyeké.

hogy az elsőként érkező gyapjasmadarak már betelepítették a szigeteket. mind a gekkók nagyon gyakoriak. Amikor annak idején kiemelkedtek a tengerből. Szomorú. Más esetekben a tengerfenék mozgó kőzetlemezei sodortak el darabokat a kontinens testéből. akárcsak Aldabra. Világrészméretekben játszódott le ez a folyamat mintegy 100 millió évvel ezelőtt. a gyapjasmadaraknak legalább huszonkét különböző faja élhetett ott. . teljesen felborították az ottani állatközösségek egyensúlyát. nedves erdőkben. majd a tenger alá süllyedtek. A széthasadás során Új-Zéland nagyon korán elsodródott és mindezeknek a csoportoknak a képviselőit magával vitte. az alsó pedig rövid és egyenes volt. Ám van itt egy rendkívül érdekes hüllő is . a hüllők és a madarak. a jelenséget nem csak az magyarázza. Ennek a külsőleg meglehetősen robusztus felépítésű gyíknak az igazi jellege csak akkor válik nyilvánvalóvá. vagy maori nevén tuatara.mert biztosan érkeztek -.a hidasgyík. hanem ősi fajok menedékhelyévé is váltak. primitív békafajra. ahol nemcsak az új fajok bölcsőjévé. Aki gondosan keresgél a hűvös. mert a gyapjasmadarak különböző fajtái a legtöbb ökológiai "fülkét" már betöltötték. magányosan és szabadon. Ha ezt összehasonlítjuk a Nagy-Britanniában élő ötvenvalahány madárcsaláddal. amikor megvizsgáljuk a csontvázát. Az ilyen szigetek gyakran egész Noé bárkájányi utast vittek magukkal az elszigeteltségbe. a felső ívelt szondaként szolgált. csak a hegycsúcsok magasodtak ki. így ott hosszú ideig fennmaradtak a primitív kétéltűek és hüllők. hogy megvessék ott a lábukat. de Új-Zélandot már nem érhették el. mint egy tőr. A Hawaii. Amikor ezt követően Ausztráliában kifejlődtek az erszényes emlősök. még mindig rátalálhat három apró. hanem az is. mint szigetek. teljesen üres szárazföldet kínáltak a tengerről és a levegőből érkező első betelepülőknek. nem sok esélyük volt rá. a gyíkok közül pedig mind a szkinkek. Antarktiszra és Ausztráliára hasadni. hogy mára már majdnem a felük kihalt. Amikor később más potenciális madártelepesek érkeztek . A gyapjasmadarakon kívül a Hawaii szigetvilágban mindössze öt más madárcsalád képviselőit találhatjuk meg. Ám más szigetek más módon keletkeztek: eredetileg a kontinens részei voltak. hogy a Hawaii-szigetek rendkívül távol fekszenek mindegyik kontinenstől. Amikor az ember először lépett ezekre a szigetekre. Ebben az időben már széles körben elterjedtek a kétéltűek.Az egyik rovarevő fajnak különböző hosszúságú volt a két csőr kávája. amikor a nagy déli szuperkontinens kezdett Dél-Amerikára.és a Galápagos-szigetek egyaránt vulkanikus eredetűek. ezzel véste a fát.

A világ számos részén élnek nagy testű. mint a legnagyobb moák. ragadozó emlősök. és nőttek elszigeteltségükben gigászi méretűre. hogy abban az időben. A gulipánok. Ha csakugyan ez volt a helyzet. Sokan Ausztráliából jöttek. Akárhogy is volt. amikor megjelentek a vad. él még egy. hogy akkor is fenn tudták tartani magukat. Egyesek aprók voltak.foglaltak el. túlélő állatfaj is : a kivi.Afrikában a strucc. hogy legalább tucatnyi különböző fajuk volt. amikor Új-Zéland levált Ausztráliáról. súlyosabb volt náluk. és csak ezt követően tértek át a talajon való életre. és a csontjaikból tudjuk.mint amilyen a zsiráf is . lusta lény nem a modern gyíkok. hogy gyakorlatilag eltűnik tollruhája alatt. Tollai annyira meghosszabbodtak. Ez egy tyúk nagyságú madár. akkor az ősi moáknak már akkor ott kellett élniük a tuatarák és a primitív békák mellett. a zuzógyomorból származó zúzókövek is bizonyítják. igen korai időkből származó. és a déli bükkökből és páfrányfákból állnak. amivel rovarok után kutat. de ebben az időben még mindegyikük olyan nagy és erős volt. minden bizonnyal sok más madár jutott el Új-Zélandra légi útvonalakon is. A kivi valószínű elődei a moák. amikor a nagy déli szuper-kontinens még nem szakadt részekre. Lehetséges. amelynek erőteljes ásólába és hosszú csőre van. Van azonban egy alternatív magyarázat is. A jelek szerint növényevő emlősök hiányában ezek a repülni nem tudó madarak foglalták el azokat a helyeket. hogy ez az alig 30 centiméter hosszú. Lehetséges. Ausztráliában az emu. kaurifenyőkből. Közéjük tartozott az elefántmadár is. amikor Új-Zéland elsodródott. hanem a dinoszauruszok közeli rokona: a legősibb az összes ma élő hüllő között. amint azt a csontváz bordái között talált megkopott. és valószínűleg a fákról csipegettek. ahogy a dodó és a remetegalamb. hogy szinte szőrre emlékeztetnek. Egy gyakorlatilag vele azonos lénynek a megkövesedett csontjaira 200 millió éves kőzetekben találtak rá. útközben segítettek nekik a rendszeres és erőteljes kelet felé fújó szelek (amelyek később olyan fontossá váltak a kereskedelmi hajózás számára). DélAmerikában a nandu. a szárnya pedig olyan kicsiny. ugyanúgy. A moák növényevők voltak. Mások viszont csakugyan nagyra nőttek: legnagyobb fajuk 3-5 méter magasra is megnőtt. és a nagy testű patások . amely valamikor Madagaszkáron élt. valamikor szintén ezeken a szigeteken éltek. ha nem is volt olyan magas. A kivi a repülni nem tudó madarak egyik utolsó élő képviselője. a . és a valaha élt legnagyobb madár volt. amelyeket a világ más részein a nagy rágcsálók. alig valamivel nagyobbak a kivinél. ők az erdőtalajokon legelésztek. hogy mindezek a madarak már akkor elveszítették a repülés képességét. amelyek maguk is nagyon ősi fákból. Az új-zélandi erdőkben. a moák ősei még tudtak repülni. repülni nem tudó madarak .Koponyacsontjai világosan mutatják.

és megkapóan ünnepélyes az arckifejezése. Új-Zélandon azonban ugyanazok a folyamatok sokkal hosszabb ideje működtek. letisztítja róluk a vegetációt. mint egy kisebb pulyka. akik eljutottak oda. mohákat és bogyókat csipegetni. amely az erdőkben szaladgál. de elsősorban a földön jár. Ha vonakodva is. ahogyan Aldabra. hogy találunk köztük repülni nem tudó guvatot is.kormoránok. Sok madár. leköltözött a földre. azért képes néhány lábnyira nagy csapkodással a levegőbe emelkedni vagy lesiklani egy domboldalon. ahol párzási időszakban lebonyolíthatja udvarlási szertartásait és elénekelheti szárnyaló dalait. majd végül eljutottak a Csendes- . Új-Zéland szárazföldi madarai között ötven teljesen egyedülálló faj van. Ám Új-Zéland ugyanakkor élénken érzékelteti ezeknek a szigetlakó állatoknak egy további jellemző vonását is: nagyon sebezhetőek. mielőtt Kolumbusz átkelt az Atlanti-óceánon. hogy egy új-zélandi papagájfaj is elveszítette a repülőképességét. A polinézek jóval azelőtt ellátogattak a Csendes-óceán elszórt szigetvilágaiba. Még figyelemre méltóbb. papagájokat és récéket hoztak létre. ma is a világ legnagyszerűbb tengerészei. és élénk kék testtollai vannak. akkor is. Hosszú ösvényeket tart fenn a sűrű növényzetben. Egyesek. Új-Zéland körülbelül ezer évvel ezelőttig teljesen ismeretlen volt. így olyan ökörszemeket. azóta a maguk sajátos módján fejlődtek tovább. de azok. a Galápagos-szigetek és Hawaii madarai. Éjjel jön elő páfrányleveleket. amelyek jellegzetesen különböznek a világ más részein élő rokonaiktól. amelyik nemcsak hogy elveszítette a röpképességét. és itt-ott kis színpadokat épít magának egy szikla mellett vagy egy fa alatt. mint például a kakapo. Itt. Első telepeiket valószínűleg viszonylag rövidebb útjaikon létesítették. a takahe egy különös vízityúk. Ezek közül tizennégy az idők során vagy nagyon gyatra repülő lett. egyik szigetcsoportról a másikra vándorolva. A néha bagolypapagájnak is nevezett kakapónak mohaszerű. récék és más ausztráliai költöző madarak még ma is rendszeresen megjelennek ÚjZélandon. zöld tollazata van. hanem igen nagyra is nőtt. fajtájuk óriásaivá váltak. mint a moa vagy a takahe. amelyek sok ezer évvel ezelőtt szálltak le itt és telepedtek meg. a polinézek voltak. Ez a weka. ugyanúgy. csigákkal és gyíkokkal táplálkozik. amelynek ősei valamikor repültek. egy fogoly nagyságú madár. és rovarokkal. Új-Zéland állatvilága az elszigeteltség összes hatását jól illusztrálja. A guvatfélék egy másik tagja. Sok közülük teljesen egyedülálló formává fejlődött. Akkora. erős skarlátvörös csőre. könnyen áldozatául esnek a beköltöző támadóknak. ha kell. miután elköltöztek az ázsiai szárazföldről. Nem meglepő. A legveszedelmesebb betolakodó az ember. Az elsők. vagy teljesen elveszítette a röpképességét. akkoriban ember oda még nem tette be a lábát.

És nem is ők voltak az egyetlen érintett csoport . Ez a vadásztevékenység kétségkívül erősen csökkentette a moák létszámát.az ember érkezése előtt vélhetőleg a szigeten élő 300 madárfajból negyvenöt teljesen eltűnt. Új-Zéland alighanem nagy és örömteli meglepetést szerzett a polinézeknek. valamint egy polinéziai patkányt.óceáni térség szívébe. a moák nagy populációja élt. Az ősi maori falvak mellett feltárt szemétdombokból hatalmas számban kerültek elő moamaradványok. Új-Zélandon azonban óriás madarak. nyíl. így a húst illetően a magukkal vitt disznókra és csirkékre kellett szorítkozniuk. valamint ékszereket faragtak belőlük. A maorik emellett kutyákat is hoztak magukkal. s ezek szintén megritkították az óriás madarakat. nem egy-egy hirtelen vihar sodorta el útvonaláról tengeri járműveiket. Nemcsak a húsukat ették meg. több száz utast is szállíthattak. szerszámokat.mind közt a leghosszabb útjuk során . hanem gondosan megtervezték őket. hogy önfenntartó telepet tudjanak létesíteni. Aztán 200 évvel ezelőtt megérkeztek az európaiak. prédául ejtve csibéiket és tojásaikat. a csontjaikat is felhasználták. de a maorik ugyanakkor az abban az időben még a szigetek legnagyobb részét borító erdőket is irtani kezdték. amelyekre a polinéz gyarmatosítók. Ők még nagyobb pusztulást okoztak. mert hajóikon egy másik patkányfajt is magukkal hoztak. a maorik buzgón és sikeresen vadásztak. edényeket a tojásaikból. hanem ruhát készítettek a bőrükből. hogy hatalmas birkanyájakat legeltessenek rajtuk. . Ezután az évszázadok során a Marquesas-szigeteken lévő főhadiszállásukról egy sor hatalmas utazásra vállalkoztak : észak felé eljutottak egészen Hawaiira. a moák nemcsak a legelőiket veszítették el. majd végül .és dárdahegyeket. ezenkívül minden egyebet magukkal vittek. gyökerei. és további óriási erdőterületeket irtottak ki és alakítottak át legelővé. a háziállatok. a kiorit. kelet felé a Húsvétszigetekig.a 4000 kilométerre délnyugatra fekvő Új-Zélandig. Amikor kivágták és felégették az erdőt. A maorik megérkezése után a kivi kivételével a moák rendjének valamennyi tagja néhány évszázad alatt kihalt. Mindezek nem véletlenszerű utak voltak. hanem a rejtekhelyeiket is. Az addig elfoglalt szigetek egyikén sem élt semmiféle nagy testű állat. a hajófenékben pedig az ehető növények termései. Amikor gyarmatosító útjaikra indultak. Kenuik hatalmas kéttörzsű hajók. a férfiak mellett ott voltak a nők is. nyugatra Tahitiig. amire csak szükségük lehetett ahhoz.

feketerigókat és vetési varjakat. Pisztrángot telepítettek a folyókba. hajlott csőrével mélyen bele tudott piszkálni a lárvák alagútjaiba. Amikor az európaiak megérkeztek. Napjainkban a Little Barrier nevű szigetecskét megtisztították az egykor ott nyüzsgő. mert sorra hozatták a saját régi otthonukra emlékeztető. no meg macskákat a kandallójuk mellé. csodálatos módon. 1948-ban rábukkantak egy kisebb populációjára a Déli-sziget (Új-Zéland) egyik eldugott völgyében. míg a nőstény hosszú. és azt a néhány kakapót. amelyekkel táplálkoztak. században még látták egykét élő egyedét. elvadult macskáktól. A repülni nem tudó papagáj. Ausztráliából fekete hattyúkat. de 1900-ra a fajt hivatalosan is kihaltnak kellett nyilvánítani. további fennmaradásuk mégis bizonytalan. de eléggé meg is különböztették tőlük ahhoz. erdei pintyeket. illetve a seregélyekhez hasonlítják őket. hogy Angliából vadkacsákat és pacsirtákat. az egyiknek kék bőrlebernyege. Sok más. amelyektől a táplálkozása függött. olyannyira. Ám nemcsak a repülőtudományukat elvesztett madarak szenvedtek. Mindegyiküknek van egy általában sárga. amelyek a Déli-szigeten még életben maradtak. Leggyorsabban azok a madarak szenvedték meg ezt az inváziót. hogy vadászhassanak. és önálló vadásznak csaptak fel a vidéken. Ezzel a hatalmas invázióval szemben az őshonos állatoknak óhatatlanul teret kellett veszíteniük. tojásaik és csibéik sem voltak többé biztonságban a patkányoktól. hogy csökkentsék az egér. és mivel leszoktak arról. kitűnően repülő madár száma is erősen megfogyatkozott. hogy tudományosan először fosszilizálódott csontjaiból azonosították. Nemcsak a macskák és a menyétek öldösték. a most már ragadozóktól mentes környezetbe. nemek szerint különbözött a csőre: a hímé kurta volt. olyan jellemző vonásokkal. hogy saját külön családot alkossanak. hogy horgászhassanak. hanem a szarvas is lelegelte azokat a leveleket és bogyókat. a takahe már amúgy is közel állt a kihaláshoz. összegyűjtötték és áttelepítették ide. jól ismert és régóta kedvelt állatokat. így száma még a takahe számánál is alacsonyabbra csökkent. amely a csőr tövéből nő ki. és vésőnek használta. amelyek aztán otthagyták a városokat és a falvakat. tengelicéket és seregélyeket. A XIX. Valamikor a karéjosmadár-félék családjának három faja élt a szigeteken. Aztán.és patkánypopulációt.Minden jel szerint nem sok örömüket lelték a szigetek furcsa és szokatlan állataiban. hogy fákon építsék meg fészküket. a hujának. kookaburrákat (kacagó jégmadarak) és papagájokat hozzanak be. Aztán menyéteket hoztak be. Egész társaságok alakultak abból a célból. szarvast az erdőkbe. így a jelek szerint a pár gyakran bájosan együttműködve . hogy szigorú védelem alatt állnak. a kakapo. Egyiküknek. még ennél is nagyobb veszélyben van. Itt feltehetőleg még mintegy 200 példányuk él. amelyek elveszítették repülőképességüket: nem tudtak elmenekülni a ragadozó macskák és menyétek elől. amelyek a paradicsommadarakhoz. lárvákat keresgélve a fák törzsében. de annak ellenére.

gyűjtögette a táplálékot. A huja századunk első évtizedében kihalt, a másik lebernyeges, a karéjos seregély pedig már csak néhány part menti szigeten él, és nagyon ritka, pedig régebben széles körben elterjedt volt. Csak a harmadik, a karéjos varjú vagy kokako él még nagyobb számban, de csak a nagy Északiszigeten (Új-Zéland). Nemcsak a madarak voltak ennyire sebezhetőek : ma már a hidasgyíkot is csak a part menti szigeteken lehet megtalálni, és egyre ritkább lesz a repülni nem tudó, magát agresszíven mutogató, vadul harapós weta nevű óriás szöcske is. A halak közül, amelyeknek valamikor mintegy harminc fajuk élt Új-Zélandon, a folyók, patakok és tavak nagy részét átengedték a pisztrángnak és más jövevényeknek. Hasonló sorsra jutott a világ szinte minden olyan szigetének élővilága, amelyek sajátos, egyedülálló életközösségeket fejlesztettek ki. Hogy ez pontosan miért van így, azt még ma sem értjük teljesen. A különböző eseteknek kétségkívül különböző magyarázatuk van. Az ember könnyen azt hinné, hogy számos szigeten kifejlődött faj olyan jól alkalmazkodott saját különleges környezetéhez, és olyan hatékonyan aknázta ki azt, hogy semmiféle betolakodó nem lenne képes kitúrni a helyéről - ám ez nem így van. Szinte úgy tűnik, hogy éppen elszigeteltségük miatt, ami megvédte őket a nagy, kozmopolita közösségekben dúló harcoktól, a szigetlakók leszoktak a versengésről, és az új versenytársakkal szemben képtelenek voltak megőrizni pozícióikat. Mihelyt leomlik az a gát, amely korábban megvédte a szigeteket, a jelek szerint lakóik jelentős része pusztulásra van kárhoztatva. David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

11. FEJEZET A NYILT TENGER

Bolygónk legnagyobb részét víz borítja. Olyan sok rajta a víz, hogyha a világ összes hegyeit leborotválnánk, és törmelékeiket belehánynánk az óceánokba, akkor a Föld egész felszíne több ezer méter mély víz alá kerülne.

A kontinensek közötti nagy medencék, amelyekben ez a sok víz elhelyezkedik, földrajzilag változatosabbak, mint maguk a szárazföldek. A legmagasabb szárazföldi hegycsúcs, a Mount Everest jól beilleszkedne az óceán legmélyebb részébe, a Mariana-árokba, és csúcsa még mindig egy kilométernyire lenne a víz felszíne alatt. A tengerből kiemelkedő hegyek viszont olyan nagyok, hogy a vizek felszíne fölé emelkednek és szigeteket, szigetláncolatokat alkotnak. A legmagasabb hawaii vulkán, a Mauna Kea, ha alapjától, a tengerfenéktől mérjük, több mint 10000 méter magas, így valójában bolygónk legmagasabb hegye. A tengerek akkor alakultak ki, amikor a Föld, nem sokkal születése után, elkezdett lehűlni és a forró víz lecsapódott a felszínén. Aztán tovább táplálták őket a vulkáni hasadékokon át a Föld belsejéből kitóduló vizek. Már ezeknek a fiatal tengereknek a vize sem volt olyan tiszta, mint az esővíz, mert jelentős mennyiségű klórt, brómot, jódot, bórt és nitrogént, valamint számos nyomelemet tartalmazott. Azóta ehhez újabb alkotórészek is járultak. Amint a szárazföld kőzeteit lemarja és erodálja az időjárás, a keletkező anyagokat, sókat a folyók oldott állapotban a tengerekbe szállítják. Így aztán évezredek során a tenger egyre sósabb és sósabb lett. Az élet ezekben a különféle vegyületekben dús vizekben jelent meg először, mintegy 3500 millió évvel ezelőtt. A fosszíliákból tudjuk, hogy az első élő szervezetek egyszerű, egysejtű baktériumok és algák voltak. Hozzájuk hasonló szervezetek még ma is élnek a tengerekben, ők képezik mindenféle tengeri élet alapját. Ezek nélkül az algák nélkül a tengerek még ma is teljesen sterilek, a szárazföldek pedig élettelenek lennének. A legnagyobbaknak közülük körülbelül egy milliméter az átmérője, a legkisebbeknek pedig nagyjából ennek az egyötvenede. Apró testüket finom héj veszi körül, egyesekét kalcium-karbonátból, azaz mészből; másokét kovából. Ezek a héjak lándzsahegyekhez hasonlóak, sugaras tüskékből és finom csipkézetekből álló változatos, gyönyörű mintákat öltenek. Egyesek pöttöm tengeri kagylókra, mások palackra, gyógyszeres fiolára vagy lovagi sisakokra emlékeztetnek. Mérhetetlen nagy számban fordulnak elő - egyetlen köbméter tengervíz akár 200000 példányt is tartalmazhat belőlük -, és mivel nem hajtják magukat előre a vízben, csak sodródnak, fitoplanktonnak nevezik őket.

Ez a görög szó lebegő növényt jelent. Ezek a szervezetek igába fogják a Nap energiáját ahhoz, hogy a tengervízben oldott anyagokból kialakítsák a sejtjeiket alkotó komplex molekulákat. Nagy számban lebegnek közöttük apró állatok is - ezeket zooplanktonnak nevezzük. Nagy részük szintén egysejtű, mint a lebegő algák, és elsősorban abban különböznek tőlük, hogy nincs klorofilljuk, ezért nem képesek önálló fotoszintézisre; ehelyett megeszik azokat az egysejtűeket, amelyek képesek rá. Közöttük sokféle más nagyobb élőlény is él - foszforeszkáló sejtekkel pettyezett áttetsző férgek, telepbe szerveződött apró medúzák, a vízben hullámzó laposférgek, nagyobb rákok és rengeteg törpe rákocska, mindezek állandó tagjai ennek a közösségnek. Mások csak ideiglenesen látogatnak ide; a rákok, a tengeri csillagok, a férgek és a puhatestűek lárvái, amelyek csöppet sem emlékeztetnek felnőtt alakjaikra, hanem csupa hullámzó csillósorokat hordozó apró, áttetsző gömböcskék. Ezek a változatos élőlények mind mohón zabálják a lebegő algákat vagy egymást, egyszerűen planktonnak nevezett együttesük pedig élő "levest" alkot, amely sok-sok más nagyobb állat fő táplálékát jelenti. A sekély vizekben a planktonnal táplálkozó állatok rögzíthetik magukat a tengerfenéken, az árapályra és az áramlatokra bízva táplálékuk házhoz szállítását. A tengeri anemonák (virágállatok) és a korallpolipok csillós tapogatóikkal nyúlnak érte; a kacsakagylók kacsalábaik fogókarjaival kapják el; az óriáskagylók és a zsákállatok átszívják a testükön a vizet, és kiszűrik belőle a táplálékot. Az óceán mélyebb területein azonban a tenger fenekére már nem ér el napfény, így plankton sem élhet benne. A planktonnal táplálkozó állatok ezért itt nem horgonyozhatnak le a fenéken, hanem aktívan úszniuk kell. Nem kell azonban nagyon sebesen úszniuk. Sőt, a feszített tempó alighanem energiapocsékolás lenne. Ha túl gyorsan haladnak, akkor a háló előtt nyomáshullám alakul ki, amely szinte visszatolja a feléje áramló vizet. A jó fogás érdekében a nagy hálók haladási sebessége is korlátozott. Ám a planktonnal táplálkozó állatok nem is úsznak gyorsan, de zsákmányuk annyira tápláló, hogy néha óriás méretekre nőnek. Az ördögrája, vagy manta egy gigászi, rombusz formájú hal, az uszonyai végétől mérve 6 méter szélesre is megnőhet. Fejének mindkét oldalán uszonyszerű lebenyek vannak, amelyek hatalmas, téglalap alakú szájába irányítják a vizet. A víz a feje két oldalán lévő, fésűszerű fogakkal szegélyezett nyílásokon át távozik, ezek a fogak szűrik ki a planktonokat.

A rája távoli unokatestvére az óriáscápa ugyanezzel az apparátussal gyűjtögeti ugyanezt a táplálékot. Ez még a mantánál is nagyobbra, 12 méter hosszúra és 4 tonna súlyúra nő, és óránként 1000 tonna vizet képes feldolgozni. Csúcssebessége körülbelül 5 kilométer óránként, olyan lassú, hogy a vele találkozó emberek azt hitték, csak lustálkodik, "sütkérezik" a napfényes vizekben, és nem jöttek rá, hogy közben a lehető legszorgosabban gyűjtögeti az ennivalóját. Az óriáscápa a világ hidegebb vizeiben él, a melegebb vizekben úszkáló rokona még nála is nagyobb, sőt a legnagyobb az összes hal között: ez a rablócápa. Ez a hegy nagyságú állat állítólag 18 méter hosszúra és legalább 40 tonna súlyúra megnő. Nagy ritkán találkozni vele, amint csöndesen legelészik a nyílt óceán felszíni vizeiben, de óriás méretei, lassúsága és ártalmatlan természete mindig mély benyomást tesz azokra, akik olyan szerencsések, hogy megpillanthatják. Időnként némelyiküket véletlenül felnyársalja egy hajó, ilyenkor oldalához simulva addig csüng a vízben, míg csak meg nem állítják a hajót; akkor aztán a hatalmas összetört test lassan leválik, és elsüllyed a mélységben. De a legcsodálatosabb találkozásokat alighanem azok a víz alatt úszó búvárok élik meg, akik ritka, szerencsés alkalmakkor találkozhatnak eggyel, vagy akár többel is, mivel a rablócápa gyakran kis csoportokban jár. Ez a gigászi hal alig, vagy egyáltalán nem vesz tudomást az emberi megfigyelőkről, amikor óriás teste körül úszkálnak. A rablócápát állandóan kísérgető halrajok vagy a szája körül settenkednek, hogy lecsipegessék az apró fogaihoz tapadó morzsákat, vagy a farka táján ólálkodnak, hogy az ürülékében keresgéljenek ennivaló maradékokat. Aztán talán elveszíti a türelmét újsütetű kísérőivel szemben, mert egyszer csak hirtelen meghajlítja hatalmas testét és egyetlen farkcsapással lesüllyed a mélybe. Az ördögráják, az óriáscápák és a rablócápák a halak egy ősi csoportjához, a porcoshalakhoz tartoznak, amelyeknek vázuk nem csontváz, hanem a csontnál puhább anyagból, a rugalmasabb porcból áll. Mire ők kifejlődtek, a ma ismert tengerekben élő összes gerinctelen csoportok már megjelentek. Így a korai porcoshalaknak igen változatos állati táplálék állt rendelkezésükre. Napjainkban a csoport legismertebb tagjai a cápák, persze már a tengeri ragadozók legfalánkabb és legvadabb tagjai közé tartoznak. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk eltúlozni az emberre való veszélyességüket. Bár egyes fajok, például a fehér cápák, általában 6 méteresre, néha pedig ennek kétszeresére is megnőnek, kétségkívül megtámadják az embert és minden más élőlényt az óceánokban; a kisebb cápák közül, a jelek szerint, sokan inkább kisebb zsákmányt keresnek.

Mivel nehezebbek a víznél. vagy el kell suhanniuk mellette. amelyek időközben négy lábat fejlesztettek . az egyedeik pedig olyan szorosan összezsúfolódnak. hogy bármilyen mélységben könnyedén ússzanak. Ha ebből a szempontból nézzük őket. le lehet ülni a tengerfenékre és közelről meg lehet figyelni őket. az úszóhólyagot a testükben. ezért a cápáknak nincsen fékjük. mind a porcoshalak kifejlődtek és nagy számban éltek. ám nekik is vannak korlátaik. a maldiv-szigeti cápák csak a kíváncsiságukat elégítik ki. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt.A Maldiv-szigeteken a korallzátonyok környéke teli van 2 méter hosszú cápákkal. Két olyan úszást segítő eszközt is kialakíthattak. Mivel az úszó ember többé-kevésbé akkora mint ők. de egyikük sem nőtt olyan nagyra. Így viselkednek az elsődlegesen fitoplanktonnal táplálkozó szardellák. Vázuk azonban nem porcból. Amikor felbukkannak a távoli kékségből. Más csontoshalak. míg a heringek az algákon kívül sok zooplanktont is fogyasztanak. Semmi nem gátolja sima előrehaladásukat a vízben. Ezeknek a korai csontoshalaknak egyes leszármazottai szintén planktonevőkké váltak. és napjainkra csoportjuknak körülbelül 20000 tagja van. mert rajaik több mérföld átmérőjűek. amelyek egyetlen koordinált egységként mozognak és táplálkoznak. a cápákhoz hasonlóan. hanem a formáik tökéletessége feletti ámulat. amikor már mind a csontos-. szinte minden irányban forgatható uszonyt. óriási rajokat alkotnak. Testük minden körvonala. amelyek együttesen gyakorlatilag minden környezetet és minden táplálékforrást kihasználnak. vonagló púpként tör fel a víz felszínére. nem fordítható el. és sokkal nagyobb normális zsákmányállataiknál. amely felhajtóerőt biztosított számukra. Közvetlenül a fejük mögött elhelyezkedő úszópárjuk helyzete rögzített. úszóik minden görbülete hidrodinamikai szempontból ideálisnak látszik. Nem sokkal a porcoshalak kialakulása után az ősi állományból újabb halfajok is kifejlődtek. és elöl-hátul két pár. az ember első reakciója nem a félelem. azonban egyes hidegvérű állatok. vadászokká váltak. Ezek másképpen hasznosították az óceánok planktongazdagságát. hogy a halraj közepe széles. A halak tengerek fölötti uralmát azonban kihívások is érték. mintegy 15 méterrel a felszín alatt. amelyeknek a porcoshalak híjával voltak. amelyek a vízben való nagy mozgékonyságot segítették elő. hogy az egyik helyen. hanem vagy egyenesen ki kell harapniuk belőle egy falatot. aztán egyszerűen továbbúsznak. és lehetővé tette. mint porcoshal megfelelőik. hanem csontból volt. szerencsére nem tudnak a búvár előtt lebegni és kísérletképpen belekóstolgatni. akkor a planktonnal táplálkozó csontoshalak még a hatalmas rablócápán is túltettek. amelyek annyira hozzászoktak a búvárokhoz. amit csak az óceánok nyújtani képesek.

Még mindig szemmel láthatóan szárazföldi állat. hiszen táplálkozásuk a halaktól függ. Ezek az úgy nevezett sziláscetek az óriáscápával versengenek a zooplankton olyan nagyobb termetű képviselőiért. talán a medvékkel vagy a vidrákkal rokon. mint a kerítés lécei csüngnek le felső ajkáról. A mai pingvinek ugyanolyan gyorsak és mozgékonyak a vízben. annak is kell lenniük. A soksejtű élőlények első megjelenésétől a mai napig eltelt 600 millió év során a tengerben hatalmas és változatos állatpopulációk alakultak ki. majd később a tengeri madarak több csoportja hagyott fel egymástól függetlenül a repüléssel. mint az ámbráscet. hogy hogyan lehet a tengerben párosodni és szülni.ha nem akadályozzák meg benne . hogy már szintén elindult azon az evolúciós ösvényen. hogy nyitva tudja tartani a szemét. amelyeknek a szaruból alakult szilái. a színétől eltekintve nagyon hasonlít is közeli rokonára. mint a bálnák . amikor létrehozták a korai teknősöket. Belőlük alakultak ki végül a mai fókák és rozmárok. és még nem jöttek rá arra a trükkre. Az ő egyes képviselőiket is csábította a tengerek gazdagsága. Még mindig őrzik hátsó lábaikat. Ma már az állatvilág összes fontosabb csoportjainak képviselői megtalálhatók benne. . le tudja zárni az orrlyukait a víz alatt és két percig is víz alatt tud maradni.és betelepítették a szárazföldet. mint számos hal. mint amilyen a krill. hogy a vízen telepedjen le. szőrrel borított emlősök. fókákra vadászik. Az első tengeri emlősök körülbelül 50 millió évvel ezelőtt a cetek ősei voltak. A sarkvidéki jegesmedve ideje nagy részét a tengeren tölti vagy a jégtáblákon vagy a vízben. koponyájuk még mindig felismerhetően hasonlít a szárazföldön élő húsevőkéhez.utódait néhány millió év alatt teljes egészében elvezetheti a tengeri életmódhoz. csoportja is elkezdett behatolni a tengerbe. de már kialakult az a képessége. Lehetséges. A bálnáknak két teljesen különböző csoportja maradt fenn: a fogascetek olyanok. Az elsők közülük a hüllők voltak.ehhez minden évben vissza kell térniük a szárazföldre. amely . mint a bálnák. s az olyan bálnák. amelyeket a cetek már elveszítettek. Körülbelül 150 millió évvel ezelőtt megjelentek a szárazföldeken a melegvérű. avagy fehér delfin. Az emlősök tengerbe költözése a jelek szerint még nem ért véget. elkezdtek visszatérni a tengerbe. Több millió évvel később az emlősök egy másik. a delfinek és a beluga. Ezek az állatok még mindig nem alkalmazkodtak olyan mértékben a tengerjáró élethez. a grizzly-medvére.

a rákok és a gyűrűsférgek nagy többsége még ma is a vízben él. a medúzák és a korallok. amelyek közül egyesek törzsei és ágai fölfelé. és sokban hasonlítanak a kicsiny tengeri virágállatokra. és még ma is az élet fő lakóhelye. A korallok változatos ligetei. apró algák. a rovaroknak is van egy tagja. a planktonban nyüzsgő algák közeli rokonai. amelynek során az algák oxigént bocsátanak ki. Amikor már mindegyikük megépítette a maga kis oltalmazó kamrácskáját. a kalmárok. A koralltelep épülése közben többszörösen elágazik. és meglepő. mint azt gyakran föltételezik. sárgásbarna szemcsét tartalmaz. A korallzátony alapvető anyaga a mészkő. A szárazföldön rengeteg különféle környezet van. amely tovább sarjadzik. amelynek nyersanyagát a korallok és az algák egyaránt buzgón kivonják a tengervízből. amelyik a tengerben él: a hullámok tetején meg-megvillanó vidrapók. Ám a testük nagyszámú. A korallpolipok a mészkő fő előállítói. soha nem szüntetik be a mészkiválasztást. amely így betemetődik és elhal. ezek növények. . Ugyanez a helyzet a tengereken is. Az új egyed szintén elkezdi saját építkezését. olyanok mintha növények volnának.és növényközössége. Ez az utóbbi folyamat a fotoszintézis. a telepet létrehozó élőlények tehát csak egy vékony élő burkolatot alkotnak az egymásra rétegeződő üres mészkőkamrácskák tetején. A zátonyt felépítő korallok természetesen állatok. apró. aminek a tengeren a korallzátony a megfelelője. de nemzője tetején. újabb polipokat növeszt. márpedig a polipoknak pontosan erre van szükségük a lélegzéshez. és ez közelebbi hasonlatosság. a trópusi erdő. s szén-dioxidból a Nap nélkülözhetetlen segítségével szénhidrátokat állítanak elő. Számos nagy csoport: a tengeri csillagok és tengeri sünök. hogy a kettő között sok párhuzamra bukkanhatunk. ahol az élet a legváltozatosabban és legsűrűbben burjánzik.Még az állatok leginkább szárazföldhöz kötött csoportjának. A szárazföld azon része. A polipokban élő algák mellett sok más alga él független életet a koralltelep halott részein. a nyolckarú polipok és a halak még rövid ideig sem képesek nélkülözni a tengervizet. A korallpolipocskák belsejében ezek az algák a gazdaállat bomlástermékeit feldolgozzák. a foszfátokat és nitrátokat fehérjékké alakítják. Ez az elrendezés tehát mindkét szervezetnek nagyszerűen megfelel. A puhatestűek. hogy az ott élő szervezetek háromnegyed része növény. Egykor az óceán volt az élet szülőhelye és bölcsője. mások pedig vízszintes lemezekkel fogják fel a napfényt. amelyek mindegyikének megvan a maga speciálisan alkalmazkodó állat. a fény irányába nyúlnak. Egy darabka korall élőlényeit vizsgálva megállapítható.

világoskék korallsügérek rajai nyüzsögnek. szerves táplálékmorzsákat. zsákállatok és kagylók élnek tömegesen. A tengeri liliomok. hogy lecsapjanak mit sem sejtő zsákmányukra. . aztán bespriccelik a pöttöm kamrácskákba. A trópusi őserdők élőlényeinek sokfélesége.Az építmény elhagyott részének hatalmas tömegei azonban tovább szolgálják az őket létrehozó koralltelepet. A koralltelepek körül és között pedig. A kacslábú rákok és a fúrókagylók lyukakat fúrnak a mészkőbe. hátul pedig kerek örlőfogaik. csíkozott csipeszhal rászorítja száját a polip kamrájának bejáratára és kiszívja belőle a polipot. majd kiszívják belőlük az elfolyósodott polipokat. Az agancskorall ágai körül apró. a meleg. csőrszerű fogaik vannak. Az ezüstfehér. Más állatok búvóhelynek használják a korallzátonyt. szivacsok és tengeri virágállatok. amelyekkel megőrlik a csikorgó falatokat és kiszedik belőlük a polipokat. egyrészt kitűnő környezeti körülményeknek. a korall 20-30 méteres mélység alatt már nemigen fejlődhet. Az apró barlangokban murénák leselkednek. párás légkörnek és a bőséges napsütésnek tulajdonítható. Közvetlenül a kiválasztott korallfürtjük fölött lebegve gyűjtögetik az örvénylő vízből az apró. a kígyókarú tengeri csillagok és a héjatlan puhatestűek állandóan ott mászkálnak a korall ágainak hálózatában. szorosan egymás mellett. amelyekben a planktont szűrögetve biztonságosan élhetnek. A korallzátony életének túláradó bősége hasonló tényezők következménye. És történetesen éppen ugyanekkora a dzsungel mélysége is a lombkoronaszint tetejétől a föld színéig számítva. de ha valami veszély fenyegeti őket. Más halak kifinomultabb módon fosztogatják a korallokat. amint láttuk. mint holmi madárcsapat. A korallzátony kőbokrai és ágai között igen változatos állatok táplálkoznak vagy találnak otthonra. tengeri uborkák. akárcsak a dzsungelbeli fák ágain élő növények. A tengeri csillagok emésztőfolyadékot állítanak elő. egy szempillantás alatt lebuknak a kőlevelek biztonságos menedékébe. élőhelybe illeszkedő fajt kialakítani. mert erős támaszt biztosítanak számára. vagy ott ütik fel tanyájukat. narancsszínű. Ebből a szempontból a fatörzsben lévő élettelen faanyaghoz hasonlíthatók. A papagájhalaknak a szájuk elején éles. ezekkel lecsipkedik a korallokat. Mivel a korallban élő algák nem nélkülözhetik a napfényt. másrészt pedig itt a hosszú időn át fennálló jó környezeti körülmények között az evolúciónak alkalma volt sokféle specializált.

A zátonyon rendszeresen megtörő hullámok oda-vissza haladóban megáztatják a vízből kinyúló korallokat. fáradságos munkával lyukat ás magának a korallbokrok között a homokban. a tengeri sünök. a trópusi napsütés pedig egész éven át bőséges fényt szolgáltat. hogy a ragadozók nem láthatják a rák menedékhelyét. amelyek pompásan megélnek a rák táplálékának morzsáin. és szintén menedékül használja a lyukat. kígyókarú tengeri csillagok. amikor több hasonló méretű és formájú rokon faj úszkál ugyanazokban a vizekben. csíkjai. Ha a korallzátonyok a tenger dzsungeljei. Napjainkban. Ez idő alatt a trópusi tengerek valamelyik részén mindig voltak korallzátonyok. amelyek mindegyike a maga sajátos táplálékforrását aknázza ki. A halegyednek itt is. mint egy ceruza. hogy észrevegyék egymást. puhatestűek és szivacsok megtalálhatók már a mintegy 200 millió évvel ezelőtt létesült korallzátonyokban is. foltjai és pettyei. A bujkálóhal. amíg csak be nem jut a belsejébe. Élénk vetélkedés folyik minden lyukért vagy repedésért. már messziről felismerhetők. A pillangóhalak pontosan ilyen családot alkotnak. de egy nyálkahalfaj ugyanígy. így akárcsak a dzsungel pompás pillangói. A puhatestűek üres héjainak belsejét a remeterák sajátítja ki. és telítik a vizet oxigénnel. Ezenfelül a korallzátony még az őserdőnél is ősibb környezet. szokásszerűen beköltözik a rák mellé. azaz potenciális párját és vetélytársait. akkor a nyílt óceán vízfelszíneinek kell lenniük a tenger szavannáinak és síkságainak. kívülről pedig szivacsok telepednek rá. a mai zátonyokon találhatókkal közeli rokonságban álló korallfajok.korallzátonyon több mint 3000 különböző állatfaj található. fel kell tudnia ismerni a körülötte nyüzsgő rajok közt a saját fajtársát. amelyek helyet biztosítottak a planktonban jelenlévő lárvák letelepüléséhez. a tengeri uborka belső szerveit majszolgatja. ahogyan elveszíti. méghozzá legtöbbjük nagy számban. Mint azt számos kövület bizonyítja. A zsúfoltság magyarázza talán a korallzátonyon élő sok állat pompás külsejét is. Ennek a sűrű. mint mindenütt másutt. viszont olyan tökéletesen körülveszik a héjat. amelyeket az uborka szinte ugyanolyan gyorsan újra kifejleszt. . az Ausztrália keleti partjai mentén húzódó Nagy. A probléma akkor válik akuttá. amelyet menedékül használ. Egy apró rákfajta szokásszerűen. ezért minden egyes fajnak megvannak a maguk jellegzetes. A zátony forgatagában különlegesen élénk azonosítási jegyekre van szükség ahhoz. hanem bőséges táplálékra is talál. hogy csak egyetlen példát említsünk. Odabenn azután nemcsak védve van ellenségei elől. gyakran gyönyörű szemfoltjai. egy másik állat testében keres menedéket: addig piszkálja az orrával a tengeri uborka kivezető nyílását. amely menedékül szolgálhat. tömeges életnek is megvannak a maga problémái. amely olyan hosszú és olyan karcsú.

hering. néhány hónap elteltével az algák úgy kivirulnak és annyira elszaporodnak. így ez a faj a legnagyobb csontoshalnak tekinthető. például a makréla. hegyes tüskévé alakul. a bonito és a wahoo egyaránt. Növekszik is. ez a termékenyítő iszap a felszínre sodródik. hanem foszfátokra. mint a 2 méter hosszú barrakuda. ezek nem maradnak egy helyben. amíg az éves viharok újra meg nem termékenyítik a vizet. mert mind erős és vitéz harcosok : a ton és a germon. A tonhalnak és néhány más fajnak közvetlenül a feje mögött különlegesen módosult pikkelyekből álló vértje van. ha el akarják kapni a zsákmányukat. más élőlények ürülékéből és tetemeiből származnak. ahogy Afrika síkságain a gepárd és az oroszlán prédául ejtik az antilopokat. de kitartóan elsüllyednek a vízben. mint a szuperszonikus repülőgépek orra. mert mint minden más növénynek. mind a tonhal igen gyors úszó. Mások. hanem azért is. a marlin és a kardhal. A hatalmas tengeri réteken legelésző szardella-. nitrátokra és más tápanyagokra is szüksége van. a királymakréla és a makracsuka. Egyesek ezek közül a tengeri vadászok közül nem sokkal nagyobbak zsákmányállatuknál. és a fitoplankton hirtelen újra növekedésnek indulhat. hanem lassan. De amikor az évszakos viharok felkavarják a tengert. de ha létezik tökéletes úszás. Ám ellentétben a legelőn elhullajtott állati trágyával. Egyszer fogtak egy gigászi kardhalat. a kardhalak közelítik meg a legjobban. Hidrodinamikai szempontból valamennyiüknek a formája még a cápáénál is ideálisabb. hogy a tápanyagok legnagyobb részét kimerítik. amely azonban elérhetetlen a lebegő algák számára. Ezek a felszínen nagy tömegekben élő. A legnagyobbak közöttük a nagy cápák meg az óceánjáró halak egyik pompás csoportja. Orruk hegyes. Testük hátsó része szelíden elvékonyodik és félhold alakú farokban végződik. enyhe áramlást hoz létre a test legszélesebb része . Nagyjából hasonló méretűek és nagyon hasonló a testük alakja is. azt a tonhalak és közeli rokonaik. Mintegy 30 különböző fajuk van. a tonhalak. nemcsak fényre. annak is kell lenniük. Bősége a fűhöz hasonlóan az évszaktól függően változik.és repülőhal-csapatokat falánk húsevő halak hordái üldözik ugyanúgy. és mindaddig kevés számban marad meg. nem dagad ki. és néha olyasféle hosszú.Itt évről évre hatalmas területeken virágzik a fitoplankton. nem zavarja a fej sima áramvonalát. így a víz újra elszegényedik. nemcsak a planktonnal táplálkozó halakra vadásznak. amely hullámtörőként szolgál. Ilyenkor a plankton nagyrészt újra elhal. Szemük felülete egy vonalba esik a testtel. és végül a tenger fenekén alkotnak nyálkás iszapréteget. Mind a cápa. és a különféle nemzetek halászai különféle neveket adtak nekik. amely 6 méter hosszú volt. Némelyikük 4 méter hosszúra és 650 kilósra is megnő. A halászok mindenütt mohón keresik őket nemcsak pompás húsuk miatt. hanem a ragadozókra is. Ezek a pompás állatok világszerte bekóborolják a tengereket.

aztán függőlegesen fölemeli a fejét a nyílt vízbe. Ennek folytán állandóan jelentős sebességgel kell úszniuk egyszerűen azért. . és a vizet átszűrve táplálkozik. majd pusztító pontossággal és gyorsasággal kapkodják be az apró halakat. hogy tömör maradjon. Maga a raj ilyenkor pánikba esik. Minden más hallal ellentétben. nyálkát választ ki. Ezeknek a pompás halaknak egyike tartja a tengeri állatok sebességi rekordját: a kardhal rövid távon óránként 110 kilométeres sebességre képes. A kardhalak rendszerint magányosan vadásznak. Az ilyen gyors úszás nagyon sok energiát fogyaszt. mint a szárazföldek sivatagaiban a szelek. amellyel megköti a homokszemeket. más részét megbénítják. A csőlakó angolna betemeti a farkát a homokba. amint óvatosan terelgettek egy nagy halrajt : hátulról hajtották. mint amikor a rémült impalák nagy ugrásokkal vágtatnak az oroszlánok dúlása elől. nagy mészárlást rendeznek. Egyszer megfigyelték egy csoportjukat. A felszíni vizekhez képest a tengernek ebben a részében gyakorlatilag nincs élet. Egyes állatoknak azért itt is ugyanúgy sikerül megélniük. hosszú tőrükkel döfködve lebuknak a halrajok közé. ezek a halak ugyanis melegvérűek. amelyben úsznak. amivel nagy sebességű vízsugarat nyomnak át nagy kopoltyúikon. testhőmérsékletük akár 12 Celsius fokkal is meghaladhatja a vízét. Amikor támadnak. azaz a leggyorsabb szárazföldi állatnál. Olyan ez. A homok önmagában nem tartalmaz tápanyagokat. mint a tenger szegélyéhez közelebb fekvő homokos partokon. a szemcséi között esetleg lerakódó szerves részecskéket a homokot állandóan átöblítő és átforgató áramlások tüstént újra kimossák. a gepárdnál is gyorsabb. A kontinenseket szegélyező tengerfeneket hatalmas területen homok borítja. hogy lélegezhessenek. százával ugrálnak ki belőle a tenger felszíne fölé a halak.körül. beléhasítanak a halrajba. ezért bőséges oxigénellátást követel meg. hanem állandóan tátott szájjal úsznak. így nem akadályozzák a víz szabad áramlását. úszóik speciális barázdákba illeszkednek. Izmaik energiateljesítményét és villámgyors reakcióikat az is fokozza. aztán kopoltyúfedőiket megmozgatva áteresztik a kopoltyúikon. Ezek a halak ezért nem úgy veszik fel az oxigént. oldalról pedig őrizték. A tonhal viszont rendszerint osztagokban működik. A szavannákhoz hasonlóan a tengereknek is megvannak a maguk sivatagai. hogy anyagcsere-folyamataik révén testük hőmérsékletét szabályozzák. A homokon végigsöprő áramlatok ugyanolyan hosszú barázdákat és dűnéket alkotnak belőlük. s ezzel csökkenti a hátrább eső részek súrlódását. Amikor gyorsan úsznak. hogy torkuk alját lejjebb eresztve szelíden vizet szivattyúznak a szájukba. zsákmányuk egy részét felnyársalják. miközben menekülni próbálnak a kapkodó állkapcsok elől.

600 méteren aluli mélységben a napfényt már teljesen kioltja a felettünk lévő víztömeg. főleg azokon a megcsonkult tetemeken alapult. a homokban mélyebbre temetkezve pedig különféle gerinctelen állatok tömegei : puhatestűek. . Miközben leereszkedünk. amit az ottani életről egészen a legutóbbi időkig tudtunk. Az óceánok középső és mély vizeiben olyan sok hal lumineszkál. mind a fizikai viszonyok tekintetében távolabb esik tőlünk. hőmérséklete hamarosan közelít a fagyponthoz. ám ez nem mindig felel meg a halaknak. Ám mindennek ellenére az eddigi korlátozott kutatóutak is több mint 2000 halfajt és körülbelül ugyanennyi gerinctelen állatot derítettek fel ebben a távoli világban. reflektoraik fényénél bepillantást nyerhetünk egy olyan világba. Tökéletes álcázásként vékony homokréteggel borítva a felszín közelében lepényhalak. nyelvhalak. szabadon álló homokcsövet épít magának. Több mint a felük maga gondoskodik a számára szükséges világításról. Akkumulátoraik majdnem minden esetben baktériumtelepek. következésképpen. Első látásra úgy tűnhet. legnagyobb részüket vagy megeszik mielőtt ebbe a mélységbe jutnának. amelyeket a mélytengeri merítőhálók felszínre hoztak. a víz egyre hidegebb lesz. a felszín közeli planktonlegelők alatt fekete mélységek terülnek el. Ma már azonban számos olyan járművünk van. vagy csökkentik a tápanyagellátásukat. A baktériumok állandóan világítanak. magában a homokban számos különböző állat él. Van azonban az óceánnak egy olyan része. ha láthatatlanok maradhatnának. hogy nyilvánvalóan nagyon fontos számukra a fény. A halak egész telepeket tartanak fenn belőlük a fejük és testük oldalán vagy egyik úszótüskéjük végében. csak a plankton "műtrágyázására" alkalmasak. amelyre semmiféle szárazföldi párhuzamot nem találhatunk. A partközelben húzódó homoksivatagokon túl. amelyek saját kémiai folyamataik melléktermékeként világítanak. vagy pedig annyira lebomlanak. ezért el is tudják oltani baktériumfáklyáikat. hogy a tengerfenék egyébként elhagyatott részeit csak ilyesforma lények lakják. hogy már semmiféle állati gyomor nem képes felszívni őket. amely mind térben. amelyek több kilométerre le tudnak ereszkedni a tengerek felszíne alá. férgek és tengeri sünök. így 3000 méter mélységben körülbelül háromszázszorosa a felszíni légnyomásnak. A nyomás a leszállás során 10 méterenként egy atmoszférával növekszik. ráják és óriás laposhalak élnek. vagy áttetsző szövetredőnyt borítanak fölébük. Ez azonban illúzió. a homokból építkező tölcsérféreghez hasonlóan. A fölülről lefelé sodródó tetemek nagyon lassan süllyednek le. mint bolygónk bármely más része. mert alkalmilag jobb szeretnék. A táplálék itt csakugyan nagyon ritka. különleges zacskóban. Mindaz.Az anemonák egyik faja.

A zsákmány csalogatására nagy szükség van. Találkozásokra ezért nagyon ritkán kerül sor. . amikor a hal megrázza. Ha ragadozó közeledik és a raj megrémül. amely a jelek szerint ellenállhatatlanul magához vonzza az apró halakat. Az efféle funkciók talán valószínűtlennek tűnnek. A mélytengeri lámpáscsápú halaknál ez a csali egy bakteriális fényű villanykörte. hogy a fény vonzóerőül szolgál a sötétségben. ami nagyobb. Vérkeringési rendszere egyesül a nőstényével. hogy elérhető közelségbe csalogassák a zsákmányukat a fekete vizekben. valahol az ivarnyílás közelében. amelyeket keresnek. amely azonban élete végéig folyamatosan megtermékenyíti a nőstény ikráit. Ám az is lehetséges. Ennek a villogó szemafornak a működése feltehetőleg lehetővé teszi. azután valahol másutt kezdenek el újra villogtatni egymásnak. a megvilágított alsó testrész talán csökkenti ennek az árnyképnek a láthatóságát. A sekélyebb tengerekben a horgászhalak speciálisan módosult. de egyébként nem sokban különbözik tőle. Számos hal az alsó felén. valahol az alattuk lévő vizekben élnek. Fiatal korában a hím valamivel kisebb a nősténynél. amelyben akkora zsákmány is elfér. Így a legteljesebb mértékben kihasználja élete egyetlen randevúját. Talán ez a magyarázata annak. mindnyájan kikapcsolják a lámpásaikat és gyorsan elúsznak. ami úgy libeg. állkapcsaival ráakaszkodik annak testére. rajokban úsznak és egy kis bőrredőt elébük bocsátva kapcsolgatják ki-be a fényeiket. hogy azok az élőlények. ahol a távoli felszínről beszűrődő fény még éppen kirajzolja a hal sziluettjét. Az apró lámpáshalak a szemük alatti zacskóban tartják a baktériumaikat. Ez magyarázza a számos mélytengeri lámpáscsápú hal között kialakult furcsa szexuális viszonylatokat is. Ennek végén egy apró hártya van. A mélytengerek felső részein. paradox módon. így teljes mértékig ki kell használni őket. hogy számos mélytengeri halnak hatalmas. mint a horgász csalija. hogy ez a fény pontosan milyen célokat is szolgál. ami arra utal. Ha sikerül nőstényre találnia. kitágítható hasa van. de az nem kérdéses. hogy a raj együtt maradjon és a hím rátaláljon a nőstényre. azután lassan elcsökevényesedik. és kétségkívül nagyon sok mindent még nem értünk belőlük. a hasán hordja lámpását.Ám még nagyon sok mindent kell megtudnunk arról. mint maga a vadász volt mielőtt bekebelezte. a szájuk előtt libegő hátúszósugarukkal vonzzák magukhoz a zsákmányukat. míg végül a lámpáscsápú hal beszívja őket a szájába. Egyre közelebb és közelebb úsznak. szíve elsatnyul s végül alig több egy spermazsáknál. mivel bár a tengerek mélyén igen sok faj él. és egyes halak eszközül használják arra. és pontosan azt a célt is szolgálja. hogy ezek a fények. álcázásként értékesek számukra. de azokat nagyon kevés számú egyed képviseli.

így nagyon kevés izomra van szükségük az úszáshoz és helyzetük fenntartásához. A nyomás olyan nagy. hatalmas. A nagy nyomás azonban kicsapatja a vízből a benne oldott ásványi anyagok egy részét. így az óceán fenekét egyes helyeken mangán-. amely holt tetemekből vagy az odafönn élő állatok ürülékéből származott. amelyeket tovább erősítenek az állandó. így vizük nemcsak fekete és hideg. Ez a Golf-áramlat. csak a légkörből lehulló finom vulkáni por. ez azt is lehetővé teszi. még az a része sem. amelyeket csak baktériumok és növények képesek újra élő anyagokká alakítani. Mivel nincsenek áramlások. mások viszont ágyúgolyó nagyságúak. mint egy szőlőszem.és nikkelgolyócskák borítják. észak és nyugat felé. hanem nagyon csendes is. hogy a csontok és a mészkőkagylók szétporladnak. nem kell velük szemben úszniuk. amely dél felé folyik az óceánon : a Labrador-áramlattal. és mivel közülük sok szinte átlátszó. Az Atlanti-óceán trópusi részének ez a beltengere egy viszonylag sekély medencében sütkérezik a meleg napfényben. Miután mintegy 5000 kilométernyit haladt. a tintahalak állkapcsa és a cápa fogai is. Ettől jellegzetesen törékenynek tűnnek. például foszfátokra és nitrátokra bomlott. Amerika keleti partjai mentén. 80 kilométer széles és 500 méter mély folyóként halad tovább. amíg a viharok fel nem kavarják. mert már kémiai alkotórészeire. vas. hatalmas planktonterhet cipelve magával az Atlanti-óceán hidegebb vizein. A mélytengeri kutatóhajó reflektorai még itt is találkoztak az élet jeleivel: féregnyomokat látni a sekély iszapban. nagyon emlékeztetnek a velencei üvegfúvók egyes fantáziaalkotásaira. . egy irányú "hajózó" szelek Kuba és a Yucatan-félsziget között. szembe találkozik egy másik nagy "folyóval". Más ásványi részecskék sem kerülhetnek ide. Az egyik ilyen áramlás a Karib-tengeren indul. hogy hallatlanul karcsú. Ugyanerre az eredményre vezethet azonban egy másik erő is : egyes helyeken hatalmas áramlások folynak az óceánok fenekén a mélységben. A Föld forgása által keltett erők. gólyalábra emlékeztető úszóikkal "járni" tudjanak a tengerfenéken. Ezekben a vaksötét mélységekben természetesen semmiféle alga nem élhet meg. így a trágyául szolgáló iszap mindaddig elérhetetlen marad a fitoplankton számára. Némelyikük csak akkora. amelyek a fenéken élnek. Ez is hatással van a halak alakjára.Az óceán legmélyebb részei az áramlások alatt fekszenek. Azok számára. A kovából építkező fitoplankton vázai ellenállóbbak. ahol a férgek az utolsó ehető részecskéig végigmajszolják az üledéket. mert a nyílt óceántól elválasztják a nyugat-indiai szigetek. és furcsa módon ellenállóbbak a bálnák fülcsontjai. Az óceáni medencék középső mélységeiben a fenék túlnyomó részére semmiféle szárazföldi eredetű üledék nem jut el. Ám az iszap nagy része nem ehető. Onnan sodró. amelyek felsöprik az iszapot és visszaviszik a körforgalomba. a Mexikói-öbölbe sodorják a Karibtenger vizeit.

bukórepülésben bombázva a vizet. Ennek az eredménye az a páratlan gazdagságú. majdnem mind elpusztul. így virul benne a fitoplankton. a Grand Banks. napjainkban már üresen állnak. hogy a fölötte lévő vizet teljesen átjárják a Nap sugarai. Tavasszal dagálykor kijönnek a part mellé.A két áramlat fölött a meleg és a hideg levegő összekeveredik és egész éven át szállongó ködöket okoz. 300 kilométerszéles és 500 kilométer hosszú tenger alatti fennsík emelkedik ki az Atlanti-óceán mélyéből. és nem dolgoznak. Azok a nagy halfeldolgozó üzemek. Ám még a Grand Banks sem kimeríthetetlen. csüllők és alkák evezgetnek közöttük. miközben alatta szinte fortyog és bugyborékol a víz. A fogások egyre csökkennek. tengeri madarak szállnak le rájuk a magasból. Ez a fennsík olyan közel fekszik a víz színéhez. Nyaranta megszámlálhatatlan mennyiségben rajzanak Newfoundland homokos partjai mellett. kiúsznak a homokos tengerpartra. David Attenborough: . újfajta hálókkal és új technikákkal ejtenek egyre nagyobb zsákmányt. hogy ezt a hatalmas haltermést évről évre fenn lehet tartani. A mellettük lévő hímek tejet bocsátanak az ikrákra. mert a fennsík szélét minden irányból végigsöprő áramlások odaszállítják a tenger mélyéből az iszapot. És természetesen az ember is eljön learatni ezt a gazdag termést. amelyen akkora halrajok virulnak. Az emberi kapzsiság még bolygója leggazdagabb és legtermékenyebb részének a fennmaradását is kockára tette. a Grand Banks-t egyre növekvő intenzitással halásszák. Amióta csak az iparszerű halászat kialakult. Sápadt tetemeik hatalmas hullámokban gyűlnek össze a part menti sekély vizekben. Ám ez legtöbbjük számára már nem jelent új életet. Ezek a Newfoundlandi-pad nagy zátonyai. ekkor a nőstények sebesen ficánkolva keskeny rovátkát vájnak a homokba. és amikor a dagály a csúcspontjához közeledik. azután lerakja őket a parton. Ezek az élőlények azonban nem merítik ki a tápanyagkészletet. Fókák úszkálnak a kavargó vízben. azután a következő hullám visszaviszi őket a tengerbe. amelyek egyetlen falással tízezrével nyeldesik el őket. mint sehol másutt. amelyeket alig néhány évvel ezelőtt építettek a közeli partokon. radarral és szonárral keresik meg a halrajokat. valósággal elsötétítik a vizet. az európai bűzös lazacok rokona. A két áramlat találkozásánál egy nagy. s mind között a legimpozánsabbak a hosszúszárnyú bálnák. telitömve magukat velük. Ezek a partok sok más állatot csalogatnak ide. Tízmilliószámra lakomázik rajtuk a tőkehal. miután ívtak. abban a hitben. Közvetlenül a fitoplanktonnal táplálkozik a kapelán. mint másutt. szulák buknak értük a víz alá. és lerakják ikráikat. soha ki nem apadó planktonleves. A halászok évről évre új módszerekkel. Minden egyes hullám ezrével hozza.

Azok a népek. amely könnyen leadja a hőt. és fölszedték utánuk a hulladékokat olyasformán. Elkezdte alakítani a földet. sötét pigmentációt alakítottak ki bőrükön. Azok az emberek. hogy a napsugárzás károsítaná a testüket.AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. 12. nyílt környezetben. nyílt szavannákon legelésző antilopok hosszabb lábakat növesztettek és gyors futókká váltak. amíg anatómiai felépítése sok-sok nemzedék során megváltozik. amely most melegen tartja és szinte láthatatlanná teszi őket a hóborította tundrán. gyümölcsöket és magvakat gyűjtögettek. az Amazonas menti őserdők indiánjai pedig szőrtelen testet és hosszú végtagokat alakítottak ki. amely lépést tud tartani a legtöbb geológiai és éghajlati változással. Az ember a megjelenése utáni első néhány évezredben szintén hasonló alkalmazkodóképességről tett tanúságot. vagy kiterjesztették territóriumukat a sivatagra is. ahogy a . Azután. A távoli északra települő baglyok kifejlesztették azt a vastagabb. Amikor zord környezettel került szembe. elveszítették vastag bundájukat. javította és tördelte: a Webtigris. fehér tollazatot. kevesebb a pigmentjük. így nem hevül túl a testük. hűvösebb vidékeken élnek. leveleket. ahol olyan gyönge és ritka a napsütés. így csökkentették az élet kockázatait ebben a védtelen. A vadászokat kétségkívül farkasfalkák követték. amelyek olyan tűző napfény alatt élnek. Az erdőkből kiköltöző. FEJEZET ÚJ VILÁGOK Az élő szervezetek rendkívül alkalmazkodóképesek. Abban az időben még vadállatokra vadászva vándoroltak. akik ebben az irányban az első lépéseket megtették a Közép-Keleten éltek. Zsákmányukért vetélkedniük kellett a farkasokkal. míg azoknak. hanem olyan ütemben fejlődnek. hanem megváltoztatta környezetét. már nem várta meg. A sarkvidéken élő eszkimók alacsony. gyökereket. amikor élőhelyük sivataggá változott. tömzsi testet fejlesztettek ki. Az egyes fajok távolról sem merevek és változhatatlanok. és sápadt a bőrük. amelynek alakja alkalmas a hő visszatartására. akik felhősebb. A farkasok. mintegy 12000 évvel ezelőtt. amelyen élt és módosítani azokat az állatokat és növényeket. hogy alig elegendő a testben a vitaminok előállításának előmozdítására. az emberiség egy új tehetséggel kezdett élni. amelyektől a megélhetése függött.

az látja el őket minden életszükségletükkel. hogy a szoptatós anyák magukhoz vették az elárvult kölyköket és adtak nekik a tejükből. Ezek az állatok vándorok. Európa egyes eldugott helyein még ma is élő muflon valószínűleg nagyon hasonlít ennek az időszaknak a vadjuhaira: kicsiny. kikészített bőréből készülnek. és alighanem nagyon hasonlított arra. csatlakoztak a hajszában emberi urukhoz.különösen télen . gyűrűs csigája van. ahol még nincs lelegelve a moha és a törpe cirbolyafenyő. hogy ezek között a korai vadászok között is akadtak egyesek. így joggal feltételezhetjük. akik mintegy 1000 évvel ezelőtt vándoroltak át Európa északi területére. ahogyan egyes primitív törzsek még ma is szoptatják a kismalacokat. akik magukhoz vették a fiatal farkaskölyköket és saját gyermekeik és tábortüzeik mellett tartották őket. Nem nehéz elképzelni. A rénszarvasokat nyomon követik a valahonnan Közép-Európából származó nomád lappok. piheszőröket növeszt. Lehet. prémes bőréből. Télen gyapjas alsóruhát. amelyekben a hatalmi és parancsnoklási lánc az uralkodás és az alávetettség rendszeres kimutatásán alapult. hosszú lábú. mind a jerkének vastag. hanem a társadalmi szervezetük is hasonló volt. de nyáron levedli. ideges állattal. A két fajnak nemcsak a territóriuma és a zsákmánya volt közös. Körülbelül 8000 évvel ezelőtt az ember különleges kapcsolatot alakított ki ezzel a félénk. a sarkvidékre. a kötelekhez nyersbőrt. hogy állandóan a vidék egyik legelhető foltjáról a másikra kell vonulniuk új területeket keresve. a varráshoz inakat. amikor az oroszlánok már elvették belőle amire szükségük volt. ami ma zajlik az ember és az ÉszakEurópa tundráin legelésző rénszarvas között. elfogadták az utasításait. A két faj azután végül szövetségre lépett. táplálékuk a húsa és teje. Az is lehet. jutalmul pedig részt kaptak a zsákmányból. A lappok teljes mértékben a rénszarvasra vannak utalva. sátraik szőrtelenített. amelynek során a kutyát a szolgálatába állította. Mind a ketten csoportosan vadásztak és mindkét társadalomban bonyolult hierarchiák működtek. és mind a kosnak. Azok között az állatok között. . amikor felnőttek. Így azután az emberi falkában felnőtt fiatal farkasok alighanem elfogadták az emberi vezér dominanciáját. a szerszámkészítéshez szarvakat és csontokat szolgáltat. ruházatuk vastag. amelyeket ebben az időben az ember és a kutya üldözött. hogy ez hogyan történhetett. ott voltak a vadjuhok is. A törzsi társadalmakban élő népek mindenütt szívesen tartanak kedvenc kölyökállatokat.olyan szegény. Ennek folyamata biztosan erősen különbözött attól a folyamattól. hogy a kapcsolat néha fordított irányban működött : a farkasfalka megölt egy állatot és az emberi vadász kivette belőle a részét. mert legelőterületük . és ez a vezető szerep akkor is fennmaradt.sakálok az oroszlánfalkákkal szövetkezve begyűjtik a zsákmány egy részét.

a bika fekete. Bár a lappok a rénszarvas vándorlását nem tudják irányítani. A mintegy 8000 évvel ezelőtt épült törökországi Catal Huyuk településen találtak egy szobát. hogy milyen hatalmasak voltak. hogy milyen imponáló volt a megjelenésük. Mitrász római isten is a bikákhoz kapcsolódott. hogy szükségképpen szándékosan alkalmazták volna. . A hinduizmus. Az ember nemcsak vadászott az őstulokra. azt pedig. Körülbelül ezer évig ezek maradtak egyedüli háziasított élelmiszer-termelő állatai. ez a jelek szerint csak valamiféle szentély lehetett. Napjainkban a rénszarvas nagyon jámbor állat. mert a zsákmány és a lakomák nyomai fennmaradtak. Félelmetes állatok lehettek. Marmagasságuk 2 méter volt. egy világos csíkkal. amelyeket vadászaik rajzoltak egy sokkal korábbi időszakban. az egyes családok saját tulajdonuknak tekintenek egyes meghatározott csordákat. Így tulajdonosaik elveszítenék őket. akkor nem vetélkednek a domináns bikákkal és a csordával maradnak.Ám a lappokat nem lehet a szó szoros értelmében vadásznak nevezni. A faj utolsó példányai Lengyelország erdeiben haltak ki 300 évvel ezelőtt. így a lappok anélkül. Ez a szelekció már sok-sok évszázada folyik. A fiatal hímeket a domináns bikák általában elzavarják a csordától. A vadbikák tisztelete még hosszú ideig folytatódott. de az ember kutyafalkái segítségével minden bizonynyal vadászott rájuk. már réges-régen gyakorolják a szelektív tenyésztést. a világ nagy vallásai között a legősibb. hátán. Ez sokkal nehezebb és veszélyesebb folyamat lehetett. míg a tehenek és a borjak kisebbek és vörösesbarnák. Ezzel azonban van egy probléma. a gerince mentén. ezért elvándorolnak. hanem imádta is. ahol egy vályogpadon fölállított tulokszarvak sorakoztak. az őstulok hatalmas állat volt. és kultuszának hívei bikákat áldoztak neki. és egész éven át együtt marad nagy. a karibu nem hajlandó. de azután sikerült megszelídítenie a szarvasmarhát is. és saját csoportot alakítanak maguknak. még ma is tiszteli őket. mert a rénszarvas napjainkban már nem igazi vadon élő állat. ám ha ivartalanítva vannak. Az ember ilyesféle akaratlan beavatkozással hozhatta végül létre engedelmes juhokból és kecskékből álló nyájait is. amire a rénszarvas teljesen vad észak-amerikai rokona. méghozzá sikeresen. de a csontjaikból tudjuk. A legszelídebb bikák közül néhányat csonkítatlanul hagynak a szaporodás érdekében. Az Európában és Közép-Keleten 8000 évvel ezelőtt kóborló vad szarvasmarha. akár ezernél is több egyedet számláló csordákban. a franciaországi és spanyolországi barlangfestmények mutatják.

mivel így szemmel tarthatták az erdőben legelésző állatokat. ez párzik az összes tehénnel és megverekszik minden fiatal bikával. például a sertések vagy a lovak. Ahogy teltek-múltak az évszázadok. hogy az első tenyésztési változások egyike a testméret csökkentése volt. súlyos hátrányba kerülnek. és állítólag. mert sok háziasított állat lett fehér vagy fehértarka. Nem meglepő.A bikák szertartásos leölése nagy arénákban. Az ember oltalma alatt azonban ez nem történhet meg. században kerítéssel vettek körül egy csordát. Még az is lehetséges. ahogyan ma is gyűjtögetik a Kalahári-sivatag busmanjai és az ausztráliai bennszülöttek. és az ember elkezdte válogatva tenyészteni őket. . mert a ragadozók gyorsan kiszemelik őket. A chillinghami szarvasmarhák az őstulokkal ellentétben tiszta fehérek. vagy az Újvilágban a lámák és a tengerimalacok között is akadnak ilyen szembetűnő fehér fajták. így ez az öröklődő jelleg akadálytalanul kibontakozhat és elterjedhet a csoportban. A juh és a kecske mellett az emberhez később csatlakozó összes többi állat. Bár ezek a marhák a vadon élő elődeikhez viszonyítva kicsinyek. Ha valamiféle genetikai szeszély folytán vad populációban jelennek meg ilyen egyedek. hiszen az olyan hatalmas állatokat. és készen állnak megrohamozni a bármilyen irányból érkező támadót. bikáik még mindig rendkívül agresszívek. amelyik szembeszáll vele. hogy a pásztorok kifejezetten jobban kedvelték ezt az élénk színezetet. Körülbelül ugyanabban az időben. szarvukkal kifelé felállva gyűrűt alkotnak. ha az ember megérint közülük egy borjút. amikor az ember uralma alá hajtotta az állatokat és megváltoztatta alakjukat. Ezért már nagyon korán szándékosan kiválasztották a fehér színű egyedeket és továbbtenyésztették őket. amelynek utódai még ma is élnek a Cheviot-hegységben egy fallal körülvett parkban. amíg csak végül 2-3 év után egyszer vesztes marad és át kell adnia a helyét. ezeket a szent vadállatokat szintén megszelídítették. Az egész csordán egyetlen nagy bika uralkodik. mint az őstulok. azt a csorda megöli. Napjainkban a csordát senki sem próbálja kényszeríteni semmire. ugyanezt tette a növényekkel is. A fűmagvakat már régen gyűjtögette táplálékul. Egyes ilyen korán háziasított fajták még ma is élnek. Chillinghamben. Angliában a XIII. amit Spanyolországban még ma is gyakorolnak. Ez a változás azért jelentős. hogy egy számára megfelelőbb szarvasmarhát hozzon létre. alighanem szintén ugyanebből a forrásból fakad. igen nehéz volt kordában tartani. Ha ember közelít hozzájuk.

színes virágok pettyeznek. délen kevert lombhullató erdők. és ki kellett irtaniuk a bokrokat. lassanként mégis létrehozott egy új gabonafélét. inkább a maggal teli kalászokat szedték össze. Azt a tájat. megváltoztatták a vidék arculatát. Azután körülbelül 5500 évvel ezelőtt Európából gazdálkodó népek kezdtek érkezni Dél-Angliába. Csak a mocsaras területek és a hegyek 700 méter fölötti lejtői voltak kopaszok.és marhacsordáikat. Kőbaltákkal nekifogtak kivágni az erdőket. A növények és állatok új változatai településről településre lassan terjedtek el Közép-Keleten. a hárs és a szil uralkodott. A valóságban azonban az alattuk fekvő mészkődombok alakján kívül ezt a tájat teljes egészében az ember és a háziállatok ténykedése hozta létre. és kutyák segítségével vadásztak nemcsak tulokra. ragyogó. mint ahogy a legtöbb gyűjtögető társadalomban még ma is ők végzik. Amikor az emberek elkezdtek áttérni a letelepedett életmódra és állandó lakhelyeket építettek maguknak. hogy a magot elültethessék. hódra. Hogy ezek a változások végül mennyire drasztikussá és átfogóvá váltak.Az érett magokat azonban könnyebb összegyűjteni. hogy éretten sem hullottak ki a kalászból. amelyet ezek az emberek létrehoztak. meg kellett tisztítaniuk településeik körül a földet. legelőt teremtsenek az állataiknak és szántóföldeket a gabonatermesztéshez. rénszarvasra és vaddisznóra is. hogy biztosítsák terményüknek a teret és a fényt : az ember gazdálkodó paraszttá vált. hanem őzre és szarvasra. hogy helyet csináljanak településeiknek. a hullámzó mészkősíkságokat a kurta gyepszőnyeggel. azután átkerültek Európába is. amelyet könnyebb volt betakarítani. miközben odafönn a tiszta kék égen pacsirták öntik rá ezüstös dalaik zuhatagait. . az éger és a kőris is előfordult. Mogyorót és vadgyümölcsöket gyűjtöttek. akik a gyűjtögetést feltehetően végezték. akik magukkal hozták a termesztett búza magvait és háziasított juh. Így bár az emberiség nem ismerte a növénynemesítés semmiféle törvényét. Tízezer évvel ezelőtt a Brit-szigeteket szinte teljes egészében erdő borította. de sokáig semmit nem változtattak rajtuk. ha azok még a kalászban vannak. hogy alkalmassá tegyék számukra a környezetet. Észak-Angliában és Skóciában örökzöld fenyők nőttek. Ahhoz. amelyeken tavasszal kankalin virít. ki kellett vágniuk a fákat. Az emberek sok ezer évig az erdőkben éltek. amelyekben a tölgy. a nyír. az elevenen látható NagyBritanniában. a vetésre félretett magoknak ezért már megvolt az a jellemző tulajdonságuk. nyáron apró. manapság hajlamosak vagyunk a természetes angol vidék mintapéldájának tekinteni. Így az asszonyok. de kisebb számban a mogyoró. Miközben az emberek átvették ezeknek az állatoknak és növényeknek a tartását és termesztését. mint amikor már kihullottak.

amelyek táplálékul. a nádasoknak és a vízfolyásoknak ez a vadona.Az ember kivágta a fákat. így nem részletekben vedlették le a gyapjukat. és azóta is fenntartja ezt az állapotot. Az efféle átalakulások most már Nagy-Britannia majdnem minden részét átjárják. amelyek annyira érdekessé teszik az angol alföldeket és olyan változatos vadállományt tartanak el részben azért. nem természetes tavak együttese. Amelyek nem feleltek meg neki. amelyek egész éven át megtartották a bundájukat. Az ember emellett tovább folytatta háziasított állatainak átalakítását is. sport. vagy amelyeket veszedelmesnek tartott. században részben a húsáért. állatai pedig azóta is megakadályozták. amelyből azóta több alkalommal is bővítette a "választékot". részben a szőrméjéért behozta a mezei nyulat. a rénszarvast és főleg a jávorszarvast. de már Anglia meghonosodott lakói. négyszögben ültetett tűlevelű fákat nyilvánvalóan emberkéz ültette. A Norfolk Broads (Délkelet-Anglia). részben pedig fakitermelés céljából. a hódot. A XII. azokat kiírtotta. így ma legalább 13 olyan emlős. vagy elpusztította az életmódjukhoz szükséges környezetet.és 10 halfaj van. hogy ezért az ember a felelős. mert 10-15 évenként rendszeresen felégeti a láp minden egyes részét. Az ember előmozdította a hanga növekedését. 3 kétéltű. például a farkasokat és a vaddisznókat. Vastagabb gyapjú juhokat tenyésztett ki. hogy még jobban megfeleljenek a követelményeinek. Ahogy az ember megváltoztatta az angol tájat. hogy menedéket nyújtsanak a vadnak. amely eredetileg a mediterrán országok őslakosa volt. Más állatokat. hogy a fák újra kinőjenek. Körülbelül ugyanebben az időben hozta be az eredetileg Kaukázusból származó fácánt. mert tüstént lerágtak minden kisarjadó fiatal csemetét. szabadon élő lakói. amelyeket egyes helyeken alig 2000 éve irtottak ki.vagy díszállatul. amelyeket azután később elöntött a víz. ugyanúgy megváltoztatta a rajta élő állatokat is. és a nyúl néhány évszázad leforgása alatt a legnagyobb számban élő nagyobb négylábú állattá vált az országban. Az évszázadok során egyre több fajjal gyarapodott az angol állatok közössége. hogy növelhesse a hanga leveleivel táplálkozó nyírfajdok számát. túl erőteljesen vadászta őket. amelyek mind idegen eredetűek. egyebek között a nevezetes kínai gyűrűsnyakú fácánnal. Ugyanakkor más helyekről másfajta állatokat telepített be. A Skót-felföld hangával borított nyírfajdos lápjai valamikor fenyőerdők voltak. ma már mind az angol vidék megtelepedett. amikor az . hanem akkor lehetett azt lenyírni és összegyűjteni. vagy egyszerre mindhárom célra szolgáltak. A sok angol domb oldalait borító egyenletes. de még azokat a kevert fákból álló erdőket és ligeteket is az ember telepítette. hanem a középkori tőzegvágók által kiásott hatalmas gödrökből áll. 10 madár-. Gyakran megfeledkezünk azonban róla. véletlenül engedett kiveszni.

Ezek a több ezer embert magukba fogadó sűrű települések napon szárított vályogtéglából épültek. vérebeket tenyésztett ki fenyegető házőrző ebeknek. és olyan találékonyan hoz létre új meg új . ahol pókok szövögethették hálóikat és szemétdombok. természetellenesen nagy mennyiségű tejet adtak és szükségtelen izmokat fejlesztettek ki testüknek azokon a részein. hogy mekkora csapásokat kapnak közben. amelyeknek túlzottan megnőttek. amelyek bemennek a rókalyukba és megverekszenek a rókával. a városok egyre kevésbé adtak vendégszerető otthont a vadonból származó élőlényeknek. arányaik és méreteik különbözősége miatt már nem képesek másokkal kereszteződni. nagy szemű kutyákat is. sőt egyes esetekben szinte a felismerhetetlenségig átalakultak azok a részei. és már meglepően korán olyan puha szőrű. Bár ezek a kitenyésztett fajták mind ugyanazoktól a farkasősöktől származnak. a rebarbara Kínából érkezett. rövid lábú és harcias terriereket. A jelek szerint közvetlen kapcsolatban álltak a növények és állatok háziasításának kezdeteivel. amelyek az embert is le tudják dönteni a lábáról. melyeket mi élelemként a legtöbbre értékelünk. Teheneket tenyésztett ki. Az ember emellett teremtett egy teljesen új környezetet is : városokat épített. alacsony termetű dakszlikat. nem törődve azzal. hogy kóborolva keresse meg az élelmét. Mastiffokat. spánieleket. amelyek majdnem teljesen elveszítették agresszivitásukat.a pásztoroknak megfelelt. borzra vadászó hosszú. bőven akadtak poros sarkok. a karfiol Közép-Keletről. Az első városok mintegy 10000 évvel ezelőtt alakultak ki a Közép-Keleten. amelyek megragadják a bikát és nem eresztik el többé. amelyek egész életükben kölyökszerűek maradnak és a hölgyek ölében üldögélve kényeztetni engedik magukat. mint a kő vagy a kemencében kiégetett tégla. túlfejlett agyarú bulldogokat. És az elmúlt 500 év során mindezekből olyan fajtaváltozatokat nemesítettek. ami megszabadította az embert attól a kényszerűségtől. Rendkívüli módon változatossá tette a kutyákat. amelyeknek olyan fejlett a szaglóérzékük. A növények minden különösebb nehézség nélkül gyökeret verhetnek az omladozó vályogfalakban. és kezdetben minden bizonynyal nem voltak teljesen természetellenes helyek. Napjainkra az ember olyan ötletes mérnökké vált. az édeskukoricát és a paradicsomot az aztékok Mexikóban. De ahogy az ember technikai készségei továbbfejlődtek. a futóbabot. a sárgarépa Afganisztánból. a spenót pedig Perzsiából. egyesek gyakorlatilag új fajokká váltak. és miközben kikövezte az útjait. A burgonyát az inkák termesztették először az Andokban. kiálló alsó állú. Konyhakertjeinkben manapság a világ minden tájáról származó zöldségek megtalálhatók. ahol az egerek elrejtőzhettek és fészkelhettek. amelyek a kor szakácsainak a legjobban megfeleltek. megtanult olyan tartósabb anyagokból építkezni. Ugyanígy bánt az ember a növényekkel is. amelyek legszélsőségesebb formáik. hogy vissza tudják hozni a levegőben lelőtt madarakat.

Helens hamuborította lejtőit. mint a Föld felszínén bármely más környezetre: nemcsak arra jöttek rá. hamarosan végigfutott a vasútvonalak mentén és új területekre ért. hogy városaiban már ritkán akad bármi. párásított és megfelelő hőmérsékleten tartott levegőt lélegez. Az észak-amerikai vulkánok lejtőit betelepítő füzike. Az ember azt hihetné. de amikor a XIX.anyagokat. amely éppen most követeli vissza magának a Mount St. hasonló fejezetet tölt be a történelemben. amelyek fejlődésük során az egyiket betelepítették. ahol az üres építési telkeken az építőanyagkupacok között ne találkoznánk vele. Mára az egyik legközönségesebb városi növénnyé vált Nagy-Britanniában. vázát acéltartók alkotják. században begyűjtött Szicíliában az Etna lejtőin egy magas. a füzike hirtelen elszaporodott. kiderült. század közepén országszerte elkezdtek vasutakat. ahogyan ma nevezzük. ahol leánderfüzikének . Az oxfordi aggófű. Innen néhány évtizedig nem költözött tovább. néha be tudják telepíteni a másikat is. kényelme érdekében tisztított. feketére oxált alumíniumból és rozsdamentes acélból álló függőleges csúcsot alkot. Manapság már alig van Nagy-Britanniában város. A tégla és a beton unalmas sterilitásának valójában van is természeti megfelelője: a vulkánok hamumezői és lávafolyamai. hanem egyes esetekben kifejezetten előnyben is részesítik őket minden más környezettel szemben. A múlt században Angliában még szokatlan fajnak számított. hogy a század végére felszökött és benőtte a kollégiumok mészkőből épült falait. hogy az efféle városokban az emberi életen kívül az élet más formáinak nem lehet helyük. Jelenleg ez minden idők legmagasabb épülete. hogyan viselhetik el ezeket az új körülményeket. százszorszépszerű. amit nem emberkéz alkotott. amelyet számítógéppel szabályozott szivattyúk szállítanak. Tizenkétezer ember költözik bele minden reggel és tölti benne napját úgy. Magassága 450 méter. és sűrű. élénk sárga virágú növényt és hazavitte az egyetem botanikuskertjébe. de amikor a második világháború során az angol városok nagy területeit romsivataggá zúzták a bombázások. Azok a növények. a levegő pedig teli van az autók kipufogógázaival és a légkondicionáló berendezések millióinak kilélegzésével. Ott olyan pompásan virult. Egy oxfordi botanikus még a XVIII. külső felszíne pedig bronzzal színezett üvegből. Alig tudnánk a természetes világtól jobban eltávolodott környezetet elképzelni a chicagói Sears Buildingnél. amelyeket a rajtuk futó mozdonyok alaposan beszórtak salakkal és hamuval. Ám az állatok és a növények erre az új környezetre ugyanúgy reagáltak. hogy ezt nagyon szeretik. bíborszínpalásttal terítette be a romokat. töltéseket és bevágásokat építeni. hogy legtöbbjük soha nem látja a napfényt. A torony körül sok-sok mérföldes körzetben aszfalt és beton zárja le a földet.

fehér-tarkák vagy terrakottaszínűek. A trópusi városokban a függőleges betonfalak és ablaktáblák ideális territóriumot jelentenek bizonyos gyíkok számára. nyakukon csillogó. Ősszel tízezres csapatokban gyülekeznek a városokban a seregélyek. feketék. mint a városokban. A denevérek ugyanolyan kényelmesnek tartják az efféle helyeket. amelyek ma Nyugat-Európa városainak szinte minden köztere fölött betöltik az eget. amelyek kék-szürke tollazatukkal. így az ilyen élőhelyet kedvelő madarak minden nehézség nélkül áttérhettek a városi életre. Mások a sok évszázados háziasítás és nemesítés során az elszigetelt és kiemelt jegyeket viselik magukon: fehérek. Manapság a sarlósfecske már alig fészkel másutt. Ezt a galambot mintegy 5000 évvel ezelőtt a húsáért háziasították. Vannak közöttük egyedek. A tornyokban és bástyákban vörös vércsék élnek.nevezik. Sok ház sötét padlását és tetőterét könnyen meg lehet közelíteni egy-egy kimozdult tégla vagy tetőcserép résén át. Az építészek keze nyomán az épületek függőleges homlokzata nagyjából ugyanolyan fészkelési lehetőségeket biztosít. A városi galambok ugyanúgy építik fészkeiket a klasszikus oszlopfőkre és a neogót falifülkékbe. hogy az épületeken megülve élvezzék a meleget. hogy sima leveleken és függőleges fatörzseken futkározzanak. annak a szirtigalambnak a leszármazottja. Ám azóta a nagyvárosokban visszatért a szabad élethez. ahogyan egy tengerparti szirt párkányaira és repedéseibe építették volna. és különleges galambdúcokat építettek számára. úgy tekintik át az alattuk elterülő tájat zsákmányt keresve. amelyeknek a tapadóképességük már lehetővé tette. A két típus mostani kereszteződéséből jöttek létre azok a változatos galambcsapatok. Észak-Amerikában egy sarlósfecske. rájött arra. fehér törzsükkel és a fejükön. hogy territóriumának számos részén sokkal több a szellőzőakna és a kémény. amely eredetileg odvas fák belsejében épített párkányszerű fészkeket. mint a barlangjaikat. amelyekben élhetett és fészkelhetett. mint vidéki unokatestvéreik a sziklás csúcsok tetejéről. mint a szirtfalak. amely hideg napokon több fokkal is meghaladhatja a környező vidék hőmérsékletét. Az egyik legközönségesebb és legjellegzetesebb városi madár a galamb. . amely Nagy-Britanniában változatlan alakban már csak Írországban és Skócia egyes részein maradt fenn. mint az odvas fa. bíborszín-zöldes színeikkel erősen emlékeztetnek az eredeti szirtigalambra. ahol a még nem tenyésztett madarak is önként csatlakoztak hozzá. Az állatok is megtalálták természetes otthonaik emberkéz alkotta megfelelőit.

semmiféle tápértéke nincsen. miközben keresztülrágják magukat a gyapjúból készült ruhák halmain. ami az északi-sarki körülmények között is . Ezeken a városi szigeteken így különösen gyors ütemben halad előre az evolúció. amelyet a legjobban szeretnek. A városokban élő állatok nagy többségét azonban egyetlen óriási táplálékforrás vonzotta a nagyvárosokba : az emberi hulladék. lerágják a villamos vezetékek szigetelését és súlyos rövidzárlatokat okoznak. egyes régen működő hűtőházakban pedig a bennük lakó egerekből sajátos dinasztiák fejlődtek ki. Alapvetően minden házi egér ugyanabba a fajba tartozik. bár különböző változatokat lehet azonosítani közöttük. azóta is mellette él. amelynek ne volna meg a maga gekkópopulációja. bár nehéz megérteni. Hogy honnan származik. ami szinte soha nem merészkedik be a városokba. A kidobott étel. és olyan táplálkozási alapot nyújtanak. amelynek gyíkjai gondosan összefogdossák a mesterséges fény által a lakásokba csalogatott rovarokat. hamarosan csatlakozott hozzá. amíg csak el nem fogyasztja és meg nem fertőzi mindazt a gabonát. amire egymással táplálkozó állatok teljes láncolata építi létét. Az egyes városok populációi izolált közösségeket alkotnak. Talán a rágógumizókhoz hasonlóan egyszerűen magát a tevékenységet élvezik. amelyek különlegesen vastag bundát növesztettek.A trópusi Távol-Keleten így ritka az olyan ház. Az épületgerendák és a bútorok fájában termeszek és bogárlárvák fúrkálnak. hiszen a műanyagnak. alkalmilag különleges alkalmazkodásokat is létrehoz. a világ minden tájára követi. Így Dél-Amerika több nagyvárosának is megvan a maga jól felismerhető saját házi egér változata. Ez tartóssá tesz bizonyos nem lényeges anatómiai különbségeket. amelyhez hozzáfér. A házi egér nem azonos faj a güzüegérrel. A zsizsik teljesen elpusztítja a gabonaraktárakat: ha egyszer bejut. a szemeteskuka és a szemétledobó az óceáni planktonnak és a szavannák füvének a városi megfelelői. Ezek között a hulladékfogyasztók között a rágcsálók az uralkodók. mert a közbeeső vidék mintegy elvágja őket a többi város egereitől. Miután az ember megépítette első településeit. csakúgy. mindaddig folyamatosan táplálkozik és szaporodik bennük. Egyes termeszek még a műanyagokra is rákaptak. amit olyan lelkesen rágcsálnak. sőt. Egyes molyok lárvái kövérre híznak. Egyesek ezek közül a városi bevándorlók közül pontosan azt a fajta táplálékot találták meg ott nagy mennyiségekben. azt nehéz volna megállapítani. a gondatlanul szétszórt morzsák. mint a szigeteken és a tavakban. hogy mi vonzza őket. de eredetileg talán valahol Közép-Kelet félsivatagaiban és Közép-Ázsia sztyeppéin élt.

században nagy számban éltek a kontinentális Európa nagyvárosaiban. míg a házi patkány visszavonult a kikötőnegyedekbe. ezért a városokban gyakran járványok törnek ki. Ami a táplálékát illeti. és Dél-Amerika nagyvárosaiban is megjelentek. és télen-nyáron akármikor képesek fészkelni. a növényi anyagokat eszi meg. a gerendák között és elfoglalják a pincét és a csatornákat. amelyek megoldották a városi lét problémáit. Az efféle élőlények végtelen szaporasága súlyos problémákat okoz a városokat saját lakóhelyük céljára felépítő embereknek. A barna vándorpatkány csak később csatlakozott az emberhez. A patkányok és az egerek megrohamozzák az élelmiszerraktárakat. A házi patkányok már a XII.és házi patkányok együtt lepnek el egy épületet. és hamarosan Nagy-Britanniát is elérték -állítólag a hazatérő keresztes lovagok hajóin. így ahol vándor. Eredetileg fákon élt valahol Délkelet-Ázsiában. Akármilyen sikeres telepesek voltak is a patkányok. különösen a fából épült vitorlásokon. A fekete színű házi patkány szintén nagyon korai stádiumban csatlakozott az emberhez. és soha nem veszítette el a magasba mászás iránti kedvét. ahol számukat rendszeresen növelik a tengerjáró hajókon még mindig virágzó patkánykolóniákból származó új bevándorlók. a padló alatt motoznak. hanem inkább ásó állat volt. Ennek eredményeképpen az ott élő fajok igen bőségesen szaporodnak. A XVI. század derekára sikerült átkelniük az Atlanti-óceánon.melegen tartja őket. hanem a húst is. Hajók iránti rajongása azután arra vezetett. a galambok. Az épületekben az évszakos időjárási változásoktól védett patkányok egész évben szaporodnak. . ahol fürgén rohangál le-föl a kötélzeten. míg a vándorpatkányok lyukakat rágnak a falburkolatokba. mint amennyit megesznek. a termeszek és a gekkók. szintén évente többször raknak tojást. és körülbelül 8 hetenként akár 12 kölyköt is elérő almokat szülnek. bár a szabadban élnek. és még több élelmiszert tesznek fogyaszthatatlanná fertőzésükkel. a vándorpatkánynak sokkal változatosabb az ízlése. Szintén megőrizte ősi hajlamait. A városokban azonban bőséges és egész éven át folyamatos az élelmiszer-ellátás. Napjainkban a legtöbb nagyváros legnagyobb részén a vándorpatkány az uralkodó. A galambok. ott a házi patkányok a felső emeleteken élnek a csövek és a tetőgerendák között. hogy világszerte igen gyorsan elterjedt. Pompásan otthon érzi magát a hajókon. Szintén Ázsiából származott. de nem fára mászó. nemcsak a házi patkány kedvencét. amelyek valamilyen természetes környezetben élnek. a városi állatfajok száma még mindig csekély azokhoz a fajokhoz képest.

Azt is kevesen hiszik. hogy ehhez időnként meg kell ritkíttatnunk őket. Nem egészen egy évszázaddal ezelőtt egy hasonlóképpen patkány által hozott betegség 11 millió embert ölt meg Indiában. Olyanok is. amelyek sok város utcáin ott rohangásznak. etető és fészkelő madárházakat rakunk ki. elvadult kutyák hordái. A csonttá-bőrré lesoványodott. Sőt. A XIV. kézbe kell vennie az ellenőrzést a városaiban élő állatok fölött. amikor arról van szó. Mivel a városokban sem a patkányokra. Ám sokan felháborodnak. az egyik legrettegettebb betegség. hanem az embereket is. és tudomásul veszi. amelynek következtében Európa teljes lakosságának egynegyede elpusztult. amely bénító kinövéseket okoz a lábukon. amikor megostromolják otthonunkat és kifosztják éléskamráinkat. Így járványos betegségek üthetik fel a fejüket. Ám nemcsak a várost. sok városban a hatóságok már felismerték. hogy . a vidéket is mi alkottuk. a veszettség hordozói lehetnek. amelyek ezért hosszú ideig életben maradnak és betegségeket terjesztenek. Azt is szabályozni kell. azért ők is hordoznak betegségeket : szenvedhetnek paratífuszban vagy galambhimlőben. így parkokat alakítunk ki. bár majdnem olyan károsak és veszedelmesek mint a patkányok. emberek. hogy felelősséggel tartoznak a határaikon belül élő változatos nem emberi populációk ellenőrzéséért. eltorzítja és károsítja az épületeket. A szabályozás azonban szerencsére más állatok életének a fenntartását is jelenti. hogy ki kell irtani a molyokat vagy a szút.A galambok ürüléke korrodálja a követ és a falakat. és a háziasított kutyák leszármazottai. sem a galambokra nem vadászik jelentékeny ragadozó. nincs ami gyorsan megölje és megegye a megnyomorodott vagy betegséggel sújtott egyedeket. Évszázadokon át sok-sok különböző ember döntött arról. amelyek iránt érdeklődünk. hogy milyen élőlények élhetnek ott. szeretnénk. Mindezért a városi embernek saját fennmaradása érdekében nincs más választása. ha mesterséges világunkban változatosabb élőlények vennének bennünket körül. Ennek ellenére az emberek többsége ma már elfogadja. különleges virágokat ültetünk. hogy szabályoznunk kell a városainkban élő állatpopulációk egyensúlyát. Bár a galambokat ilyen iszonyatos járványokért nem lehet felelőssé tenni. hogy erkölcsileg helytelen megölni a patkányokat és az egereket. és általában úgy gondozzuk kertjeinket. Mi. hogy eltartsák azokat a vad élőlényeket. A patkányokon élő bolhák nemcsak a patkányokat csipkedik. Ritka ember kezd el tiltakozni. Ám vannak ennél súlyosabb problémák is. fákat ültetünk. században bolhák vitték át a pestist a patkányról az emberre. akik ritkán koordinálták tevékenységeiket. és arról sem voltak világos fogalmaik. amikor hálóval befogják és megölik a galambokat. amelyek magukhoz csalogatják a pillangókat.

még ezeket a széles skálájú döntéseket sem lehet országonként elszigetelve meghozni. amire szüksége van. próbálunk kialakítani egy olyan országos politikát. Pedig. ha egy másik ország megengedi. Ellentétben a szulákkal és a pelikánokkal. mert a megfogott szardellákban lévő tápanyagoknak csak egy viszonylag kis részét szívja fel. akik sok mindent tudnak az állati és növényi populációk dinamikájáról és egymás közötti kölcsönös kapcsolatairól. ezért a világ minden tájára exportálták. hogy a városokon és a fejlett világ megszelídített tájain túl a természet világa olyan hatalmas. hanem összegyűlik és hatalmas lerakódásokat alkot. hogy csakugyan hatékonyak lehessenek. A Guanay-kormoránnak furcsa és nem valami hatékony az emésztése. hogy nitrogénben számítva harmincszor dúsabb a közönséges szerves trágyáénál. akik az illető földet használják. A guanóról kiderült. A plankton legfőbb közvetlen fogyasztói apró. hogy ez a hit mennyire hamis. rajokban élő halak. de 50 évvel ezelőtt még a Guanay-kormoránok tagjai voltak a legtöbben. ahogyan a newfoundlandi Grand Banks-nél. ezért az ürülék (guanó) nem mosódik le. hogy bármiféle dúlást képes túlélni. használták is az ültetvényeiken. a Guanaykormorán nem megy messzire a táplálékáért.és a Sangallan-szigetek körül fekszik. és mélyre sem bukik le érte. Az egyik ország esetleg nagyon hatékonyan oltalmazza egy vándormadár költőhelyeit. amelyek valamikor az 50 méter vastagságot is elérték. a sirályok. Itt egy óceáni áramlás körülbelül ugyanúgy hozza fel a mély tengerfenékről a felszínre a tápanyagokat. hogy ez az ürülék nagyszerű trágya. de erre a többi emberek csak a XIX. nagyon-nagyon későn. ahol a vizet megtermékenyíti. valamint számos madár. A világ legtermékenyebb vizeinek egyike közvetlenül Peru partjai mentén két szigetcsoport: a Chicha. Ahhoz. hogy lelövöldözzék. Csak mostanában. A kontinensen élő indiánok már a prekolumbiánus időkben tudták. hogy beszennyezik a felhőket. amelyekből néhány nap múlva onnan több száz mérföldnyire savas eső hullik. amelyek a szigetek kopár szikláin tanyáznak és költenek. Perunak ezen a részén ritkán esik az eső. Az eredmény is nagyjából ugyanaz: virágzik a plankton és hatalmas halrajokat tart el. az újra és újra bebizonyosodik. És mindennek ellenére. Nagy csapatokban nyüzsögnek itt a csérek. században jöttek rá. hogy bármiféle kártétel után magához tud térni. 5 és fél millió fészkelt itt belőlük.cselekvéseiknek milyenek lesznek a hosszú távú következményei. a pelikánok és a szulák. a szardellák. ha partjaik mentén élő emberek minden tőlük telhetőt megtesznek a vízszennyeződés megakadályozására. azt mind megszerzi a víz felszínéről a szardellarajok közelébe úszva. de egy másik országban a gyárak olyan magas kéményekből eregetik mérgező gázaikat a levegőbe. de körülbelül egyötödét a sziget szikláin pottyantja el. és olyan ellenálló. mint a fűrészes sügér és a tonhal. Ezeket viszont az olyan nagyobb halak eszik. még mindig makacsul tartja magát az a hit. s tekintetbe veszik mindazok érdekeit. . amely számításba veszi a biológusok tanácsait is. holott már fölismertük az okok és okozatok láncolatát. Ürülékének nagy része a tengerbe jut. A tavak akkor sem maradnak teli hallal. a többit kiüríti. emellett sok más fontos elemet is tartalmaz. de a madarat még mindig kiírthatják. amikor eljut a telelőhelyére. és tovább serkenti a plankton növekedését.

mert felszívják az erős egyenlítői esőzéseket és állandó áramlatként küldik őket lefelé a folyókon. időt hagytak az erdőnek. Tudjuk. Ezeket is hasonlóan felelőtlen módon fosztjuk ki. táplálja és fenntartsa a planktonszintet. amelyek közül igen sok ezekből az erdőkből származik. hogy valamivel hasznot hajtóbb volna a guanó helyett a szardellát betakarítani. A folyamat biztosan nem lesz valami gyors. de az erdei közösség más tagjaiban nem sok kárt tettek. Ezek ugyan nem voltak emberi fogyasztásra alkalmasak. a guanó ára mégis esni kezdett. Azután körülbelül 30 évvel ezelőtt kifejlesztették és piacra dobták a műtrágyákat. A szigetek körül halászflották dolgoztak. a halászatot pedig nem szabályozták. megöntözve velük az alacsonyabban fekvő termékeny völgyeket. . Ma is használatos gyógyszereink mintegy 40 százaléka tartalmaz természetes alkotórészeket. akik csak meghatározott fafajokat kerestek. a szardellát és a tonhalat. de hallisztet lehetett belőlük készíteni baromfi. és a tengerparton egyesek úgy okoskodtak. így jó néhány évig nem tértek vissza ugyanarra a területre. Olyan csekély számban maradtak életben. korántsem biztos. hogy a tengert megtermékenyítse. szarvasmarha és szobaállatok etetésére. Néhány éven belül a halrajok szinte teljesen eltűntek. amennyit érdemes lett volna összegyűjteni. így a guanópiac teljesen összeomlott. hogy már nem produkáltak annyi guanót.A távoli országok egész mezőgazdasági ágazatokat alapoztak rá. Nehéz lett volna bárhol ennél gazdagabb természeti kincset találni. Fatörzseinek anyaga minden fafajta között a legértékesebb. Peru nemzeti jövedelmének több mint a fele a guanó eladásából került ki. Az óceánok után a világ második legnagyobb természeti erőforrását a trópusi erdők alkotják. Az óriási halrajokat túlságosan is könnyű volt hálóval befogni. Egyetlen év alatt 14 millió tonna szardellát emeltek ki a vízből. milliószámra mosta tetemeiket a perui partokra a tenger. A trópusi esőerdő mérhetetlen kincseket ad az emberiségnek. hogy a halrajok magukhoz tudnak térni. mint a guanó. amelyeket kivágtak ugyan. Tevékenységüket gondosan megtervezték. Így. Ahhoz sem maradt már elegendő kormorán. hogy kulcsszerepet játszanak az élet világméretű egyensúlyában. így azután egyre emelkedett az ára. Bár ezek nem olyan jók. hogy magához térhessen. Évszázadokon keresztül erdészek termelték ki. Az ember nem vállalta a felelősséget a szabályozásért s ezzel sikerült nemcsak a Guanaykormoránt. bár a szardellaflották abbahagyták a halászatot. ennek következtében a Guanay-kormoránok is éhen haltak. Mostanában azonban az esőerdőre zúduló nyomás erősen fokozódott. hanem saját magát is tönkretennie. tengeri sügérre és tonhalra halászva ellátták táplálékkal egész Peru lakosságát.

Változtatásaink léptéke pedig ma már gigászi: olyan ügyesen bánunk a . A természet világa nem statikus. az állatok és a növények mindig képesek voltak reagálni rájuk. hogy mit kellene a természet védelméért tennünk. a jégsapkák előrenyomultak és visszavonultak. a világ leggazdagabb állati és növényi kincstára a semmibe vész. és akármilyen rosszul is bánunk vele. soha nem is volt az. Nem bízhatjuk többé a gondviselésre azoknak az egymással finom kölcsönös összefüggésben álló állati és növényi közösségeknek a fenntartását. Amikor az erdőt kiírtják. a föld pedig termőtalaj nélküli sivataggá. Emellett a modern gépek minden korábbinál könnyebbé teszik a faanyag készpénzre váltását. Így azután a dzsungel gyorsabb ütemben pusztul. egy óra alatt ki lehet dönteni. akár nem ma már anyagi befolyást gyakorolunk a földgolyó minden részére. miszerint az ember élőhelyén és befolyásán túl elterülő végtelenül gazdag természet mindig mindennel el fog látni bennünket. amelynek nincs azonnali készpénzre váltható értéke. a dzsungel termékenységének inkább a növényekben lévő tápanyagok jelentik az alapját. napjainkra tetőpontjára ért. amitől a folyók üvöltő. Fontosabb azonban azt átgondolni. Mint tudjuk azonban. mint Svájc. ami érthető módon arra vezetett. Akár akarjuk. mire az emberek további erdőket vágnak ki. amire csak szükségünk van. Tudomásul kell vennünk. A hatalmas traktorok ezután viszonylag könnyen kivonszolják a kidöntött fatörzseket a sűrű erdőből. barna áradattá válnak. gyökerei már nem tartják össze többé a talaját. mint valaha. hogy a helyén élelmiszert lehessen termelni. Ám az ember most olyan gyors változásokat eszközöl. Nagyon is könnyű bemutatni. Teljesen hamis az az elképzelés. de közben sok más fát is elpusztítanak. amelyektől saját létünk is függ. amelyekhez az élő szervezeteknek ritkán van idejük alkalmazkodni. amelyben az ember viszonylag csekély szerepet játszott. amit ezelőtt 10000 évvel a Közép-Keleten kezdtünk el. akármennyit is veszünk el belőle. mintsem a kimosott talaj. Geológiai korszakok léptékében mérve. Minden évben akkora területet irtanak ki belőle. így a heves esők elmossák. hogy megnőjön. Így az irtásföldek néhány éven belül kimerülnek és terméketlenné válnak. hogy egyre többet vágtak ki a dzsungelből. elavult és tarthatatlanná vált. hogy mekkora kárt tettünk a világ vadonjaiban. Az erdők füves pusztákká alakultak. hogy a természeti világról alkotott régi képünk. Környezetünknek az a sikeres befolyásolása.A környező vidékeken elszaporodtak az emberek. azonban bármilyen gyorsak is voltak ezek a változások. a szavannákból sivatagok lettek. Az efféle ökológiai katasztrófák sorát szinte a végtelenségig lehetne folytatni. a folyótorkolatok eliszaposodtak és elmocsarasodtak. Azt a fát. amelynek két évszázadra volt szüksége ahhoz. így szinte mindenütt fenn tudták tartani a termékenység folyamatosságát.

sokaknak és sokkal vagyok adósa. kevéssé ismert élőlényeket azoknak a közismertebb példáknak a helyébe. vagy arról a gyakorlati értékről.technikánkkal. az Egyesült Nemzetek Környezetvédő Programja (United Nations Environmental Program). hogy egyszerűen nincs rá erkölcsi jogunk. Amennyire tudjuk. akikkel az eredeti forgatókönyvet megvitattuk. hogy mindörökre kiírtsunk élőlényeket. hogy legyen. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Azért. hogy ezt a könyvet megírhattam. bár ez az igazság. Mindenekelőtt arról van szó. hogy még mindig olyan keveset tudunk róluk. Egyedül vagyunk az űrben. és sokféle bálnára még ma is vadásznak úgy. És az élet további folyamatos létezése immár a mi kezünkben van. hogy néhány hónap leforgása alatt már nemcsak egy-egy folyószakaszt vagy az erdő valamelyik sarkát tudjuk teljesen átalakítani. meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. ha tovább is mérgeink szemétlerakó helyéül használjuk az óceánokat. nem szabad olyan intenzíven kizsákmányolnunk a természetes állat. Ezeket a célokat három nemzetközi szervezet. márpedig ez történhet. a Nemzetközi Természetvédelmi Unio (International Union for the Conservation of Nature). és rámutattak az első fogalmazványomban található . Másodszor. és rögzítettek három alapelvet. hogy a kihalás valós veszélye fenyegeti őket. nem szabad olyan durván megváltoztatnunk a Föld arculatát.és növényállományokat. hogy megőrizzük a Föld állatainak és növényeinek sokféleségét. fekete világegyetemben. hogy élelmünk miatt rájuk vagyunk utalva. amit a jövőben jelenthetnek majd számunkra. Harmadszor pedig. amely a továbbiakban irányt mutató kell. Ha értelmesen és hatékonyan akarjuk igazgatni a világot. a heringet elkergették az európai vizeken lévő ősi ívóhelyeikről. Először is. a mi bolygónk az egyetlen hely az egész mérhetetlen nagy. hogy szinte alig érdemes leszögezni. hogy szabályozásunknak mik legyenek a céljai. amelyeket először használtam. amelyek az életet fenntartják. Itt nemcsak arról van szó. és olyan ötletesen használjuk a vegyszereket. és a Világ Vadvédelmi Alapja (Word Wildlife Found) közös együttműködéssel már meghatározta. akkor el kell döntenünk. hanem akár egy egész folyamrendszert vagy egy teljes erdőséget is. de mindenekelőtt a BBC Televíziónál dolgozó munkatársaimnak. hogy megzavarjuk azokat az alapvető folyamatokat . Nemcsak arról van szó. és végső soron eltűnjenek. hogy képtelenné váljanak a megújulásra. amelyekkel osztozunk ezen a Földön. a tengerek termékenységét -. Ám a szardellát mégis lehalászták Peruban.a levegő oxigéntartalmát. Ez annyira nyilvánvalónak látszik. bár erről is szó van. ahol élet van. Számos alkalommal ők javasoltak új.

Valahányszor erre sor került. Humphrey Greenwood és dr. korlátlan segítséget kaptunk tőlük. mind én adósai vagyunk természetesen annak a számtalan természettudósnak. az Antarktiszon dr. Charles Lowe és Robert Paine professzoroknak. Kenyában Truman Youngnak. Ned Kellynek és Andrew Nealnek. az Amerikai Egyesült Államokban pedig John Edwards. Dr. Richard Attenborough. Felipe Benevidesnek. dr. Mary Seelynek. A Collins Könyvkiadótól Crispin Fisher. Különösen hálás vagyok azoknak. Mind ők.hézagokra és félreértésekre. Új-Zélandon Dick Veitchnek. Jennifer Fry és Veronica Loveless pedig szorgosan és ügyesen keresték össze és tálalták az illusztrációkat. Mindnyájuknak nagyon hálás vagyok. Nevük a következő oldalon található. de olyan szerencsések voltunk. Namíbiában dr. L. hogy ezek a közösségek hogyan funkcionálnak. és mindnyájuknak hálásan köszönök mindent. Indonéziában Putra Sastravannak. mindig nagylelkű. Hawaii-ban dr. a BBC Publications-tól Stephen Davies és Susan Kennedy nemcsak pontosították. akik egész életükön át dolgoztak azon. mindannyiuknak le vagyok kötelezve. hogy a különböző környezetekben élő állati közösségekről összefüggő leírást adhassanak. de így vagy úgy. Norman Duke-nak. hogy dolgozhattunk ilyen kutatókkal a terepen is. hanem érthetőbbé is tették a szöveget. Nigel Bonner-nak és Peter Prince-nek. A FILMVÁLTOZAT MUNKATÁRSAI Producer Vágók Richard Brock Andrew Naylor David Barrett Helyettes producerek: Susanne Outlaw Ned Kelly . Jim Stevensonnak. Harrison Matthews voltak szívesek egyes fejezeteket elolvasni és megszabadítani engem néhány tévedésemtől. Jómagam személy szerint különös hálával tartozom Aldabrán dr. amiért mindnyájan mélységesen hálásak vagyunk. Felfedezéseikről túlnyomórészt a szakfolyóiratokban megjelent írásaikból szereztünk tudomást. akik az egyes egyedi programokért elsődlegesen felelősek voltak : Richard Brocknak. és akik felderítették. Peruban dr. Francis Howarth-nek. Ausztráliában dr.

Peter Simpson Andrew Neal Nigel Kinnings Segédproducerek: Szinkron: Ian Calvert David Old Richard Matthews Adrian Warren Zene: Elizabeth Parker Producercsoport: BBC Radiophonic Diana Richards Workshop Marney Shears Beth Huntley Grafika: Nicola Holford Margaret Perry Operatőrök: Martin Saunders Andrew Buchanan Menedzser: Hugh Maynard Speciális operatőrök: Segédoperatőr Wolfgang Bayer .

Jeremy Gould Stephen Bolwell Rodney Borland Hang Robert Brown Lyndon Bird Hugh Miles Keith Rodgerson Neil Rettig Képszerkesztő : Jennifer Fry David Attenborough .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful