David Attenborough

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
a Föld mai arculata

Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

NOVOTRADE
A szöveget kismértékben átdolgoztam, a használt rövidítéseket feloldva. /Webtigris/

ELŐSZÓ
Ez a könyv a BBC Televízió számára készült sorozaton alapul. Egy korábbi könyv, illetve tévésorozat folytatása, amelynek Élet a Földön volt a címe. A vállalkozás megkísérelte bemutatni az elmúlt hárommilliárd év alatt megtett utat, amelynek során ezen a bolygón a növények és az állatok kifejlődtek. Nyomon követte az állatok különböző csoportjainak kialakulását, ami aztán az emlősök elterjedésében, végső fokon pedig az ember megjelenésében érte el csúcspontját. E könyv a mai helyzetet tekinti át. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok fennmaradt túlélői, illetve az újonnan kifejlődött csoportok képviselői hogyan telepítették be a Földet, és hogyan alkalmazkodtak a fennálló rendkívül változatos környezeti viszonyokhoz. A két történet itt-ott talán kissé fedi egymást, de az állatok és növények olyan mérhetetlenül változatosak, hogy az epizódokat a legtöbb esetben más fajokkal tudtam illusztrálni, nem azokkal, amelyeket az előző könyvben bemutattam. Megmaradtam az előző könyv stílusánál : lehetőleg kerültem a tudományos szakkifejezéseket, és nem terheltem a szöveget latin nevekkel. A könyv a film készítésével egyidőben íródott, tehát a könyv és a tévésorozat nem közvetlen leszármazottai egymásnak, hanem inkább afféle

unokatestvérek - ugyanazokból az éveken át tartó utazásokból és kutatásokból származnak. Ezért aztán olyasféle különbségek és hasonlóságok vannak köztük, amilyenekre efféle rokonság esetében számítani lehet. Remélem, mindegyik hozzáad majd valamit a másikhoz.

TARTALOM
1. Előjáték 2. A Föld kohói 3. A fagy világa 4. Az északi erdők 5. A dzsungelek 6. A fűtengerek 7. A perzselő sivatagok 8. Fölöttünk az ég 9. Az édesvizek 10.A két világ határán 11.Különálló világok 12.A nyílt tenger 13.Új világok

David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

0. FEJEZET ELŐJÁTÉK
A Kali Gandaki a világ legmélyebb völgyén folyik keresztül. Amikor az ember ott áll Nepálban a folyó zajosan rohanó, tejszínű vize mellett és szembenéz a folyásiránnyal, úgy tűnik, mintha a folyó a hatalmas Himalája hósapkás csúcsai között eredne. A legnagyobb közülük, a Dhaulagiri, több mint 8000 méter magas, a világ hatodik legmagasabb hegye. Közvetlen szomszédja, a tőle mindössze 35 kilométerre fekvő Annapurna csúcsa is csak néhány méterrel alacsonyabb. Az ember alighanem azt feltételezné, hogy a folyó forrásai valahol a

hatalmas szikla- és jégtömeg déli, közeli oldalán vannak - ám ez nem így van. A Kali Gandaki két hegy között folyik, a medre Jó 6 kilométerrel mélyebben fekszik, mint a sziklák. A nepáli nép évszázadok óta tudja, hogy ez a völgy országút, és a Himaláján keresztül felvezet Tibetbe. Egész nyáron mindennap öszvérkaravánok kaptatnak fel a kacskaringós, köves ösvényeken, az öszvérek marján vörös lószőr bóbiták, a tehernyergekről hosszú zsinórokon vörös pomponok libegnek, miközben cipelik nehéz rakományukat, az árpát, a hajdinát, a teát és a posztót, amit aztán hajtóik Tibetben gyapjúbálákra és marhasóra cserélnek. A völgy legmélyebb részei olyan melegek és párásak, hogy az emberek ott banánt termeszthetnek. Az erdők olyan dúsak, mint a trópusi dzsungel. Orrszarvúk majszolgatják a dús növényzetet, a bambuszsűrűségekben pedig tigrisek kószálnak. De ahogy fölkapaszkodunk a tulajdonképpeni völgybe, a növényzet megváltozik. Mire 1000 méter magasságba érünk, megjelenik a rhododendron (havasszépe), göcsörtös törzsei akár 10 méter magasra is megnőnek, széles levelei üvegesen csillognak. Áprilisban skarlátszín szirmok borítják el, mint valami vízesés. Pompás virágaikra nektármadarak szállnak, a szivárvány minden színében játszó melltollaik fémesen csillognak a napfényben, ahogy nektárt szürcsölgetve beledugják görbe csőrüket a virágok torkába, közben szolgálatkészen fáról fára szállítják a virágport. A földön orchideák és íriszek, trombita formájú kontyvirágok és primulák pompáznak. Ahol a napfény áthatol a lombok koronáján és fölmelegít egy-egy sziklát, talán egy kis, sütkérező gyíkot is megpillanthatunk. Az erdők mélyén pedig, a földön kapirgálva, vagy a fákon ülve, esetleg megláthatjuk a világ egyik legpompásabb madarát, a csillagos tragopánt - egy pulyka nagyságú fácánt, amelynek ultramarinkék toroklebenyét és bíborszín tollait fehér foltok láncolata ékesíti. Ennek az erdőnek a buja tenyészetét a bőséges esők hozták létre és tartják fönn. Az Indiából fúvó monszunszelekkel örvénylő felhők érkeznek a völgybe. Amikor a felhők magasabbra emelkednek, lehűlnek, már nem tudják magukban tartani a nedvességet, és felhőszakadásos esőket zúdítanak alá. Ez teszi a Kali Gandaki alacsonyabban fekvő szakaszait a világ egyik legjobban öntözött területévé. De ennek az erdőnek is megvannak a határai. Mire az ember 2500 méter magasra kaptat, már a rhododendronok is eltünnek, kivéve néhány foltjukat a védett lejtőkön. Helyükbe tűlevelűek lépnek - a himalájai és a bhutáni fenyő. A rhododendron levelei szélesek, amelyekre a hó úgy rátelepszik, hogy a súlya alatt néha le is törnek. A fenyőknek viszont hosszú, kemény tűleveleik vannak, amelyek ledobják magukról a havat, és a nagyon alacsony hőmérsékletnek is ellenállnak. Ha nagyon nagy szerencsénk van, megpillanthatunk köztük egy kis rókabarna, bojtos, fekete gyűrűs farkú, fehér foltos fejű vörös pandát, amint az ágak közt motoszkálva madártojást, bogyókat, rovarokat vagy egeret keres. Biztos lábbal mozog a hóborította talajon és a csúszós, nedves ágakon, mert gyapjas szőr borítja a talpát, amelynek segítségével erősen meg tud kapaszkodni. További félnapi gyaloglás után kijutunk a tűlevelű erdőből.

Amint magunk mögött hagytuk, magunk mögött hagyjuk mindazokat a madarakat és emlősöket is, amelyek a fenyőerdőtől függnek, mert közvetlenül vagy közvetve az szolgáltat nekik menedéket és táplálékot. A sziklás hegyoldalon most már alig van élet, kivéve néhány fűcsomóra emlékeztető növényt és egy-egy varjútövis- vagy borókabokrot. Maga a folyó is összezsugorodik : most már csak sekély, kanyargós patak a kavicssivatagban. De maga a völgy még mindig mérhetetlenül nagy, a talpa még mindig több mint egy kilométer széles. A folyó más évszakokban sem sokkal nagyobb, mert idefönn kevés eső hullik, ami táplálná, legnagyobb része az alacsonyabb szintekre esik. És ez a Kali Gandaki első rejtélye. Hogyan vághatott magának ilyen hatalmas, széles völgyet egy ilyen viszonylag kis folyó? Idefönn már csakugyan nagyon ritkák a vadállatok. A gyíkoknak túlságosan hideg van. A langurmajmok (hulmánok) sem találnak elég táplálékot. Az ember naphosszat mehet anélkül, hogy bármiféle élőlényt látna, kivéve egy-egy havasi csókavagy hollórajt meg a messze fönn, a hegyoldalak felett őrjáratot tartó fakókeselyűket. Az ő jelenlétük azonban biztos jele annak, hogy itt valahol más élőlényeknek is kell lenniük, hiszen nélkülük a keselyűk éhen halnának. Így hát a sziklák közt valahol rágcsálók kell, hogy éljenek mormoták vagy pocoknyulak -, amelyek óvatosan majszolgatják a zúzalékos lejtőkön itt-ott mégis kinövő füvet és zuzmót. De a legelő olyan szegény, hogy csak nagyon kevés egyedet tud eltartani, így azok a fajok, amelyek itt is képesek megélni, mind nagyon ritkák. Köztük van a tahr, ami se nem igazi juh, se nem igazi kecske, de mind a két csoporttal egyformán rokon. Még ritkábbak azok az állatfajok, amelyeknek ők a zsákmányállatai : a hópárduc az egyik legszebb macskaféle a vastag, krémszínű bundájával és a talpán szőrpárnákkal, amelyek védik a durva kövektől és a hidegtől. Télen visszahúzódik az alacsonyabban fekvő erdőkbe, de nyáron akár 5000 méter magasságig is felhatol. Bár idefönn ritka a komoly eső, szinte állandóan fúj a fogvacogtató, hideg szél, amely kimeríti az embert. Most már majdnem 3000 méter magasra kapaszkodtunk föl, s ha a völgy alacsonyabb régióiból jöttünk, és nap mint nap följebb mentünk, biztosan érezni fogjuk, milyen ritka a levegő. Az embernek "kihűl" a tüdeje, és bár szaporán zihál a melle, úgy érzi, nem kap levegőt, esetleg megfájdul a feje is, sőt, hányinger és szédülés is elfoghatja. Néhány napi pihenés után aztán akklimatizálódik, és a legrosszabb tünetek elmúlnak, de soha nem kelhet versenyre az öszvérhajcsárokkal, akik felkísérték, és akiknek ezekben a nagy magasságokban van az otthonuk. Itt már az öszvérek is küszködnek a teher alatt. A felföld hegylakói ezért egy erősebb teherhordó állatot tartanak, a jakot. Valamikor hatalmas vad csordákban járta be a tibeti fennsíkot, ma már háziasították, teherhordó lett és ekét húz. Gyapjas bundája olyan vastag és meleg, hogy a nyári hónapokban nagy részét le kell vedlenie, nehogy túlmelegedjen. Így aztán tartósan képes nagyobb magasságokban élni, mint az ember kivételével bármely más emlős. A völgy most váratlanul kinyílik. Az Annapurna és a Dhaulagiri hatalmas csúcsai, amelyeket az ember néhány nappal azelőtt még csak a rhododendronok baldachinjának résein át pillanthatott meg, fénylő piramisokként, kilométerekkel a feje fölött, most már mögötte vannak. Az előtte meredező hóbástyák már afelé a barna csík felé zúdulnak lefelé a horizonton, amely nem más, mint

Ezek puhatestűek. Ennek vizében tömegesen éltek az ammoniták. mert India évről évre. Hogy ez hogyan történhetett. és elborította a rájuk rakódott iszap és a homok.Tibet magas. mészvázuk a tenger fenekére merült. Egyszerűen átsétáltunk a világ legnagyobb hegyláncán. A Kali Gandaki pont az ellenkezőjét csinálja: a tibeti nagy fennsík szélén ered. Ezek kipusztult élőlények külső vázai. Mára már a magyarázat durva körvonalai vitathatatlanul kialakultak. Eközben a tenger fenekén lévő üledékek felgyűrődtek. a két szárazföld között egy széles tenger terült el. Amikor az ember ott áll a forrás közelében. Legtöbbjük csak néhány centiméter átmérőjű. menet közben összegyűjtik mellékfolyóik vizét. Miután átvágta magát a hegyek között. Amikor az ammoniták elpusztultak. meglehetősen messze vagyunk a tengertől. csigavonalban tekeredő mészváz fekszik. félig-meddig fagyott fennsíkja. Kanyarogva és küszködve tör utat magának lefelé. könnyen hasítható homokkő. A két kontinensről beleömlő folyók az egyik üledékréteget hozták magukkal a másik után. így a . ahogy mint egy ezüstkígyó. a törmelék közt szétszórva. amelyek közül ma már egyetlen egy sem él. amelyekben találhatók. Ám itt. de csaknem 4000 méterrel a tenger szintje felett. csak akkor ér le egy viszonylag lapos síkságra. aztán folytatják útjukat a síkság felé. hogy ez a folyó önerejéből vágott utat magának. az néhány évtizeddel ezelőttig heves viták tárgya volt a geológusok és a földrajztudósok között. száraz. Ázsia közepén. Valamikor. de egyesek akkorák. Úgy tűnik. nemcsak 800 kilométer távolságra. és követi a szemével. felszínük hullámossá vált. Ám a tenger egyre keskenyebb lett. És most nyilvánvalóvá válik a Kali Gandaki egy további rendkívüli vonása. el sem hiszi. mintha rossz irányban folyna. amelyben ezer meg ezer. évszázadról évszázadra egyre közeledett Ázsiához. Akkor meg hogyan alakulhatott ki a folyása? A válaszhoz vezető nyomok itt fekszenek a lábunk előtt. lefelé folynak a hegyek lejtőin. de százmillió évvel ezelőtt nagy számban éltek és virultak. aztán egyenesen a magasabb hegyek felé tart. és egyesül a Gangesszel. amikor még India nem képezett összefüggő szárazföldet Ázsiával. elkúszik a távoli hegyek közé. Utóvégre a folyók általában a hegyekben erednek. ammoniták voltak. az egyre magasabb és magasabb hegyeken át. Az itteni kőzet morzsalékos. Anatómiájukból és azoknak a kőzeteknek a vegyi összetételéből. megállapítható. mint egy kocsikerék. hogy tengerben éltek.

. Végül is az egyszerű állatok körülbelül 800 millió évvel ezelőtt kezdtek úszkálni az ősi tengerekben. a fejlett állatcsoportok tekintetében kétségkívül sokkal szegényebb volt Ázsiánál. megkerülték az újszülött Himaláját a keleti szegélye mentén. vizeik keletnek fordultak. amely kőzeteiben magába foglalta az ammonitákat is. Amikor a két kontinens végül összetalálkozott. amelyek ma is láthatók a völgy mindkét oldalán. A Kali Gandaki felső folyása elveszítette annak a csapadéknak a nagy részét. Ázsia egyes részeit ekkor. és az őserdők növényei és állatai az újonnan kiemelkedett hegyláncok déli lejtőin. az emlősök pedig körülbelül ugyanebben az időben szőrbundát fejlesztettek. dzsungel borította. és felszálltak a levegőbe. Hatvanöt millió évvel ezelőtt következett be a hüllők máig rejtélyes alkonya. amikor India szigetkontinense Ázsiához közeledett. ami után az emlősök megszerezték mind a mai napig tartó uralmukat a szárazföldek felett. de a fiatal hegységek miatt fokozatosan kevesebb és kevesebb csapadékot kapott. Így hát 50 millió évvel ezelőtt. amely a kontinensek összeütközése előtt még esőben dús síkság volt Ázsia déli peremén. és elkezdte hegyekké formálni. az élet egészének története szempontjából viszonylag közeli eseménynek számít. India. amelytől kezdetben az eróziós erejét kapta. az addig elkülönült szárazulatok állatai és növényei kezdtek elterjedni életterük új. és végül beleömlöttek a Brahmaputrába. nemcsak kiemelkedett. hogy a kétéltűek és a hüllők megostromolták a szárazföldet. hogy a kiemelkedés közben keresztülvágjon a puha kőzeteken. Ez a folyamat évmilliókon át folytatódott. mint ma is. de ennek ellenére egyes Ázsiából dél felé hömpölygő folyók nem tudtak a velük szemben emelkedő lejtők ellenében eredeti medrükben maradni. A madarak tollazata és szárnya néhány millió évvel ezután alakult ki. amely a hüllők kihalása idején hatalmas szigetté vált és teljesen elszigetelődött. Minden kontinensnek megvolt a maga népes élővilága. eddig meg nem hódított területein. Az emelkedés végtelenül lassú volt ugyan. Bár ez számunkra elképzelhetetlenül távoli időnek tűnik. és így összezsugorodott hatalmas völgyében. a Himalája sziklás csúcsai pedig minden évben egy milliméterrel magasabbak lesznek. Az indiai kontinens további közeledése az összetömörödött üledékeket megemelte. Ez a hegységképződés mintegy 65 millió évvel ezelőtt kezdődött. Ez a folyamat máig sem állt meg : India még mindig mintegy 5 centimétert halad évente észak felé.tenger egyre sekélyebb lett. így aztán a mai magas fekvésű. és több mint 200 millió év telt el azóta. így aztán ezekből az összegyűrt rétegekből hatalmas szirtek alakultak ki. és melegvérűek lettek. a ma ismert állatok és növények összes jelentősebb csoportjai már léteztek. alacsony dombságain megfelelő viszonyokat találtak. hiszen fajunk még csak alig másfél millió éve létezik. Tibet. Az ősi tenger helyén pedig a világ legmagasabb és legfiatalabb hegysége emelkedett ki. hideg sivataggá változott. Ám a Kali Gandakinak elég ereje volt ahhoz.

és mocsárrá majd végül síksággá változnak. amely segíthetett volna megoldani a ritka levegő és az oxigénhiány problémáját : ezzel csak testük fizikai megváltozása révén boldogulhattak. Azonban olyan eszközt nem tudtak készíteni. mint az alföldiek. amíg csak ott táplálékul szolgáló élőlényeket találtak. A hegységek nemcsak kiemelkednek. nem kellett teljes egészében biológiai változásokra hagyatkoznia. A síkföldi párduccal azonos törzsből származó hópárduc nemcsak dúsabb bundát növesztett. A folyók lerakják hordalékukat. Ennek a még élőlények által kevésbé lakott térségnek a betelepítéséhez az élő szervezeteknek meg kellett változniuk. Mellkasuk és tüdejük szintén rendkívül nagy. addigra az új erdők és lakóik már megvetették lábukat. ezáltal megváltozik a folyásirányuk. ami melegen tartja őket. azt nem tudjuk. így egyetlen lélegzetvétellel több levegőt képesek belélegezni. mint a tengerszinten élő embereké. hasonlóképpen jártak el. Vérük ma 30 százalékkal több vörös vérsejtet tartalmaz.Ám a dombságok fölötti területek szokatlanul magasan feküdtek. a tahr és a mormota léptek. Néha csak csekély mértékű alkalmazkodásra volt szükség. A legelésző állatok. hanem a színe is kifakult. a magasság nem jelentett problémát : ők már megszokták. mint például a tahr. neki is reagálnia kellett az új körülményekre. Az emberek egyedülálló intelligenciájuk és kézügyességük folytán képesek voltak meleg ruházatot készíteni maguknak és tüzet gyújtani. mint a fakókeselyű. leveleket és gyümölcsöt gyűjtögetni. A tavakat feltölti az üledék. . növényekkel és állatokkal való benépesülés csak egy példa a számos változás közül. Az olyan madaraknak. hanem egyidejűleg koptatják is őket a gleccserek és vízfolyások. a langurok. hogy nagy magasságokban szárnyaljanak. következésképpen több oxigént képes hordozni literenként.meg tízezer évvel ezelőtt. A nők 6000 méter fölötti magasságban nem képesek kihordani magzatukat. és máris felköltözhettek a hűvös rhododendronerdőkbe. A Himalája kialakulásának története és az ezt követő. A meleg síkságok majmai. csak vastagabb bundát fejlesztettek. Ám még ők sem alkalmazkodtak minden tekintetben a legmagasabb hegyek viszonyaihoz. hogy kevésbé legyen szembetűnő a szürke hegyoldalakon vagy a hóban. Mire az ember is megérkezett. így minden nehézség nélkül felköltözhettek a magasan fekvő völgyekbe. Étrendjébe pedig az antilop és a vadbivaly helyébe. hogy megvédje magát a hidegtől. amely bolygónkon folyamatosan végbemegy. India sem az egyetlen kontinens. kisebb vadak. Ellentétben a többi állattal. Hogy az ember mikor jelentkezett. amelyekkel az őserdőben feltehetőleg táplálkozott. hogy nem tudnak elég oxigént fölvenni a méhükben növekedő magzat életben tartásához. ott olyan ritka a levegő. amely vándorol bolygónk felszínén: bizonyos fokig minden kontinens ezt tette és teszi. Amikor az ember felköltözött a völgyekbe. És ez a változás is bekövetkezett. de minden bizonnyal tíz.

David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Egyes élőlények alkalmazkodnak és fennmaradnak. mint a himalájai jak. Ez a könyv ezeknek az alkalmazkodási folyamatoknak a sajátosságait tárgyalja. úgy alakul át az őserdő tundrává. nem pedig a szarvasmarháé. Csak két olyan fontos környezeti együttes van. A hasonló környezeti viszonyok hasonló alkalmazkodást követelnek. ragyogó színekben pompázó madarak az Andok lejtőin. a teve egyik közeli rokona. és vándorolnak az Egyenlítő vagy a sarkok felé. a víz alatt és a víz felett. és kipusztulnak. az Andok népének vastag gyapjas. és nagyon hasonlítanak a Himalája nektármadaraihoz. kialakította a maga egymástól kölcsönösen függő növényi és állati populációját. de más családhoz tartoznak. javította és tördelte: a Webtigris. a láma.az őserdő és a tenger. FEJEZET . Ezért a világ különböző részein élő. a legmelegebbtől a leghidegebbig. másoknak ez nem sikerül. a legmagasabbtól a legalacsonyabbig. és ezzel régebbi lakosaikat a túlélés új problémáival állította szembe.Ahogyan a kontinensek megváltoztatják helyzetüket. Vannak apró. Ezekre a változásokra mindig megfelelően reagálnak a növények és állatok közösségei. biztos lábú teherhordó állata. eltünnek. amelyek nagy virágokból táplálkoznak. Az alkalmazkodás tette lehetővé az élőlények széles körű elterjedését változatos bolygónkon. ahogy az evolúció határaikon belül vagy kívül újfajta élőlényeket hozott létre. a csapadék mennyisége és a hőmérséklet is megváltozik. Így hát bolygónk szinte minden része. a füves síkság sivataggá. amely hosszabb időszakokon át fizikai állapotát tekintve viszonylag változatlan maradt . Ám a biológiai feltételek még itt is fokozatosan módosultak. teljesen különböző ősöktől származó állatok mégis jellegzetes hasonlóságokat mutatnak. A földrajzi helyzet változásaiból adódóan a napsugárzás intenzitása. 1.

amelyből akár 20 méter széles lávaáradat törhet ki. hogy lejjebb. Ha szélirányból közeledünk hozzá. ahol szinte minden évben sor kerül valamiféle vulkáni tevékenységre. csikorog. hogy küszködve szedjük a levegőt a színtelen és szagtalan mérgesgázok miatt. Pontosan ilyen hely Izland. A habzó láva a kitörés központja fölött a magasba szökik. amelyek a Himaláját és a Föld összes többi hegységét fölépítették. megállíthatatlan áradatban tör előre a szárazföldön. Időnként azonban olyan drámai erőfitogtatással mutatkoznak. Amikor a kitörés bordázott. A szigetet keresztülszelő hatalmas hasadékokból olvadt kőzet ömlik a felszínre. Ha a földből feltörő lávából fekete. amely lassú. és a kráter körül szanaszét spriccel a megolvadt bazalt. és a táj felrobban.A FÖLD KOHÓI Azok a titáni erők. A folyékony kőzet olyan erővel tör fel a vulkáni kürtőből. lehűti és elfújja. vörösen izzó lávadarabok tompa puffanással. hogy lássuk a legfélelmetesebb látványt is magát a lávafolyót. folytonos robajjal. olyan lassan működnek. amíg csak szürke. vagy el kell szaladnunk előlük. feltúrt felszínén járunk. hogy normális körülmények közt szemmel nem láthatók. ami meghökkentő gyorsasággal. Bár ha megfordul a szél. Ha az ilyen riadalmak mellett azon kapjuk magunkat. A kráter környékén körös-körül lehűlő fekete lávafolyamok terülnek el. sisteregve csapódnak a hóba. akár 50 méter magasra is. lávafolyam. Ilyenkor aztán vagy nagyon éles szemmel kell figyelnünk a repülő szikladarabokat. akkor hullani kezd körülöttünk is a hamu. De most már talán elég közel vagyunk ahhoz. hogy remegő kupolát alkot. a repedésekben még láthatjuk. Néha azonban a bazaltláva folyékonyabb ennél. hogy megégetnénk az arcunkat. néha akár óránként 10 kilométeres sebességgel hömpölyög . nehéz bazalt szilárdul meg. a hőség és a hamu nagy részét elfújja előlünk a szél. akárcsak egy hatalmas lökhajtásos motor. s csörömpöl. szúrós dararétegként be nem borítja a távoli sziklákat. Ilyenkor a szélén narancsvörös. ha nem megyünk tovább. hogy ha rálépünk. így akár 50 méteren belül is megközelíthetjük a kitörés színhelyét anélkül. és nagy. alig néhány centiméternyire a láva még vörösen izzik. amikor a kőzetek lehűlnek és megrepedeznek. A föld rengeni kezd. amelyeknek olyan vékony a kérge. ahol elkapja az üvöltő szél. A lávában lévő gáz itt-ott hatalmas buborékokat formál. amikor széléről nagy darabok töredeznek le. akkor az illető térségben valószínűleg már évszázadok óta folyamatos az aktivitás. recsegveropogva könnyen összeomolhat a talpunk alatt. mennydörgő. akkor okosabb lesz. a közepén vakító sárga tűzszökőkútként lövell a levegőbe. Ez gyakran a forró bazalt csúf dagálya. hogy az egész világ láthatja őket.

aztán két. így a skarlátszín folyó fekete sziklapartok között folyik. és több kilométeren át húzódhatnak a lávafolyam magjában. A bazalt korát radioaktív kormeghatározással meg lehet állapítani. hogy megszilárduljanak. amelynek mindkét oldaláról gyűjtött tengerfenéki mintákból kiderül. Még lejjebb az áradat felszíne már kezd bebőrösödni. délre az Azori-szigetek. hanem most már a környező tömör sziklafalak és sziklaboltozatok is szigetelőként hatnak. Ez alatt a kemény fedőréteg alatt a láva még mérföldeken át tovább folyik.irányban úgynevezett hasadékvölgy húzódik. Amikor a vulkáni kürtőből napok vagy hetek múlva már megszűnik a láva utánpótlása. hogy a távolsággal vastagodó iszapréteg alatt vulkáni működésből származó bazalt található. A kőzetmintákról bebizonyosodott. mélyen a Föld belsejében rejlik. .mint a vaníliakrémen a hab . amely a fölötte lévő rétegekben lassú. az ott lévő úgynevezett kőzetlemezek egymástól való távolodását bizonyítják. megszilárdulni. illetve Afrika és Dél-Amerika között. A földkéreg alatt lévő köpeny izzó anyaga állandóan áramlásban van. Ascension. Ez a bazalt a hasadékvölgyeken keresztül jutott a tengerfenék felszínére. Ez a belső áramlás az óceánfenéki hátság központi hasadékvölgye irányában felfelé halad. Ám forrásától néhány száz méternyire a lávafolyam szélei már eléggé lehűlnek ahhoz. Amikor beesteledik. ez a hihetetlen. Szent Ilona és Tristan da Cunhaszigetek. amíg csak alagútja ki nem szárad. szuperkontinens volt.kontinenseket hordoz magán: Százhúsz millió évvel ezelőtt Afrika és Dél-Amerika még összefüggő szárazulat. Izzó felszínéből gázbuborékok törnek elő. Ez a lánc folytatódik a tenger szintje alatt. Ezek az úgynevezett lávacsövek akár 10 méter magasak is lehetnek. a lávafolyam még mindig tovább halad lefelé. Ezek mindegyike az Atlanti-óceán alatti egyetlen hatalmas hátságon fekszik. mint a vaníliakrém a megszilárdult felszínét. A földkéregnek ezeket a mozgó darabjait nevezzük kőzetlemezeknek. ahol további vulkánok is működnek. fölötte pedig remeg a levegő a hőségtől. A lemezek legnagyobb része . hogy minél távolabb vettük a mintát az óceán közepén húzódó hasadékvölgytől. és visszatartják a hőt. Az a mechanizmus. nagy. amely ezt a mozgást létrehozza. mert nemcsak a bazaltláva marad folyékony viszonylag alacsony hőmérsékleten is. A hátság középvonalában hossz. Kétszáz kilométer mélységben a nagy nyomás és a magas hőmérséklet miatt aůkőzetek anyaga képlékeny. Izland az Atlanti-óceán közepén végigfutó vulkanikus szigetlánc egyik tagja. amely nagyjából középen húzódik Európa és Észak-Amerika. Tőle északra Jan Mayen fekszik. Ezek a tények az óceánfenék tágulását. körkörös áramlást indít meg.lefelé a lejtőn. egymással ellentétes irányú áramlássá alakul. kanyargós barlangot hagyva maga után. annál régebbi kőzetet találtunk. skarlátszín folyam mindent baljós vörös fénybe borít maga körül. mindkét oldalon magukkal vonszolva a bazalt tengerfeneket.

ahol valamelyik lemez egy szomszédos kőzetlemezzel érintkezik. Ennek a hátságnak a keleti részén fekszik az a kőzetlemez. amely két. Kialakult egy törésvonal. Egy harmadik. Így az indonéziai vulkánokból feltörő láva összetétele alapvetően különbözik az óceán közepén húzódó hasadékvölgyekből kiáramló bazaltláváétól: sokkal viszkózusabb annál. s ennek következtében nem ömlik ki a kőzetek repedéseiből. Afrika és Dél-Amerika még mindig távolodnak egymástól. A lemezek találkozásánál az alábukó bazalttábla magával viszi annak a vízben dús üledéknek nagy részét. hanem már a vulkáni kürtőben megdermed. amely az indonéziai szigetláncolat déli partján vonul végig. amely Szumátrától Jáván keresztül egészen Új-Guineáig húzódik. és kialakították a Himaláját. Afrika oldala mellől. innen délkeletre a kőzetlemezek összeütközési vonalát vulkánok lánca jellemzi. De távolabb. mint amikor egy villanybojler biztonsági szelepét lezárják. Kaliforniától dél felé terjeszkedő hátság alkotta meg a keleti Csendes-óceán fenekét. amelyek mentén leszállnak. A felfelé irányuló belső áramlásoknak nyilvánvalóan újra lefelé kell szállniuk. Amikor India Ázsiához közeledett. a tengerfenék két kontinens közötti üledékei először felgyűrődtek.Ezt sejteni lehet partvonaluk lombfűrészkivágásra emlékeztető hasonlatosságából és az óceán két partvonala mentén fekvő kőzetek hasonlóságából is. Itt kerül sor a kontinenseket hordozó kőzetlemezek összeütközésére. Így a lemezek találkozási vonalát itt elrejti a hegylánc. amelyen India. nem folyik folyóként. . Az eddig feljegyzett legkatasztrófálisabb kitörést 1883-ban egy indonéziai vulkán produkálta. Szétszakadásuk vonalát ma az Atlanti-óceán közepén húzódó hátság jelzi. Majd a szuperkontinens alatt felbuggyanó áramlás egy sor vulkánt hozott létre. Az óceáni kőzetlemezek alatt a leszálló belső áramlások hosszú mélytengeri árkot hoztak létre. amely az Arab-félszigettől délkeletre fut. egymástól egyre távolodó részre osztotta a szuperkontinenst. ott helyezkednek el. Ázsia felé vándorolt. Azok a vonalak. Ezek az anyagok a földkéreg mélyén az olvadt anyag összetételét megváltoztatják. aztán fölemelkedtek. Egy másik hasonló. amelyet az erózió lehordott az indonéziai szárazulatokról. és lerakott az óceán fenekén. az Indiai-óceánt hozta létre. Ennek aztán olyan a hatása. az Atlanti-óceán pedig évről évre néhány centiméterrel szélesebb lesz.

ahol a csendes-óceáni tábla keleti széle. mire lecsillapodott. A sűrűn lakott parton elöntötte a falvakat. fülsiketítő robbanások kíséretében. egy domb tetején.A 8 kilométer hosszú. amely a Szumátra és Jáva közötti szorosban fekszik. sok-sok millió tonna víz özönlött a kamrában lévő olvadt lávára. az óceáni lemez az Észak-Amerika nyugati partjait hordozó kőzetlemezzel találkozik. Amikor beomlott. amely Jáva felé haladva négyemeletes ház magasságú vízfallá emelkedett. Majd 3000 méter magas csúcsát egész éven át hó koronázta. amely hétszer kerülte meg a Földet. Augusztus huszonnyolcadikán délelőtt 10 órakor a magmakamra sziklaboltozata. lángnyelvek nyaldosták a kötélzetüket. az 5000 kilométernyire fekvő kis Rodriguez-sziget brit helyőrségének a parancsnoka pedig azt hitte. A belőlük feltörő láva pedig megint csak magában hordozza a rendkívül robbanékony üledékes összetevőket. Mivel azonban a kontinenst hordozó kőzetlemez az óceáni lemezt alkotó bazaltnál könnyebb kőzetekből áll. Több mint 3000 kilométernyire. Ám az a föld alatti magmakamra. kőzettörmelék. nem bírta tovább elviselni a fölötte lévő óceán és a tengerfenék nyomását. majd 2 kilométernyire kötött ki a szárazföldön. Egy ágyúnaszád. amely az emberiség történelmében páratlan esemény volt. A robbanás legkatasztrófálisabb hatása az a hatalmas szökőár volt. füstfelhőket kezdett eregetni. amelyet az alatta lévő már megfogyatkozott láva nem támasztott alá megfelelően. hogy távoli ágyúdörgést hall. Mindez akkora robbanással járt. és gőz. ezért kiment a tengerre. tufa és lávadarabok törtek ki a kráterből.és füstbóbita tört föl . és a vulkánok vonala a parttól mintegy 200 kilométernyire tör át a szárazföldön. Ausztráliában még nagyon jól lehetett hallani. több mint 36000 ember halt meg. hamu záporozott a fedélzetükre. az alábukó óceáni tábla fölé csúszik. amelyet fölkapott. kezdett lassan kiürülni. 1984 márciusában figyelmeztető morgásokat kezdett hallatni. Az utóbbi évek legnagyobb kitörése a Csendes-óceán másik oldalán következett be. A Mount St. A közelében haladó hajóknak a tenger felszínén úszó hatalmas kőzetdarabok között kellett utat törniük. Helens egészen 1980-ig kúpjának gyönyörű szimmetrikus formájáról volt híres. és a sziget kétharmada ráomlott a tetejére. amelyből ezek az anyagok föltörtek. A robbanás helyéről szélvihar indult. Napról napra egyre súlyosabb kitörésekre került sor. 5 kilométer széles Krakatau nevű vulkán. Nap mint nap hatalmas mennyiségű vulkáni hamu.

20 kilométer magas fekete felhő tornyosult. hanem csak forró víz és gőz tör fel belőle. Ennek a víznek egy része a magmában helyezkedik el. szürke hamucsíkokkal borítva hósapkáját. hogy a hegy északi lejtője. hogy ez a vizes oldatuk egyes nagyon egyszerű élő szervezetek számára táplálékul is szolgálhat. mintegy 1000 méterrel a csúcs alatt. amelyeken a forró víz útban a felszín felé áthalad. a jegenyefenyők és a hemlockfenyők. elkezdett kifelé dudorodni. A dudor naponta mintegy 2 méterrel nőtt. A tűzhányó közelében kevesen laktak. Ha robbanásra is sor kerül. mások a kőzetekből oldódnak ki. Ha mélyen a felszín alatt kissé megváltozik a belső áramlások iránya. gyakran olyan mennyiségben. Alacsonyabb lejtőin mintegy 200 négyzetkilométeres területen gyufaszálként törtek össze és terültek szét a tűlevelűek. Közvetlenül a kitörés után semmi sem élhet meg egy tűzhányón. A geológusok becslése szerint a robbanás ereje 2500-szor haladta meg a Hirosimát elpusztító atomrobbantásét. hatalmas. és sokszor figyelmeztették őket. ezer meg ezer tonna kőzetet taszítva fölfelé és kifelé. Ezekben a későbbi szakaszokban a haldokló vulkán gyakran már nem lávakitöréseket produkál.és füstkitöréseket lehetett észlelni. A hegy fölött mindent beborító. Tulajdonképpen lehetséges. füst és mérgező gázok törnek fel. ám így is hatvan ember vesztette életét.és kénvegyületek is. Aztán május tizennyolcadikán délelőtt fél tizenegykor a hegy felrobbant. és sokféle. A füstoszlop április folyamán egyre nőtt. Semmiféle élő szervezet nem élheti túl azoknak az izzó bazaltlávafolyamoknak a pusztítását sem. Északnyugati oldalát egyszerűen kidöntötte a robbanás. . amelyek az óceán közepén húzódó hátság vulkánjaiból ömlenek ki. Vannak köztük nitrogén. Ha van a Földnek steril és élőlényektől mentes része. hogy a földi élet legelső formái éppen ilyen körülmények között jöttek létre hárommilliárd évvel ezelőtt. Odafönn a kráterből nap mint nap újabb hamu. oldott állapotú anyagokat hordozhat. akkor a kráterből a kőzetek törmelékei közül még hetekig gőz. akkor a vulkáni kohók vadsága enyhülni kezd. mint maga a láva. A legbaljóslatúbb jel az volt. úgy az ilyen helyek biztosan azok.a csúcsából. a földkéreg természetes vízkészletének részeként. Egyesek ugyanolyan mélységből fakadnak.

majd végül. Belső struktúrájuk még alig volt. de sokkal több is volt belőlük. Ezek a férgek semmi más. A ma élő különböző baktériumok sokasága igen változatos vegyi folyamatok révén tartja fenn magát. Három kilométerrel az óceán felszíne alatt hőforrásokat találtak a tenger fenekén. Táplálékukat tehát teljes egészében a baktériumok szolgáltatják. a Galápagos-szigetektől délre húzódó hátságból emelkednek ki. amelyekkel megint . amelyek egy. Ezekben a különböző vegyületeket tartalmazó vizekben előbb komplex molekulák alakultak ki. A forró víz felszökő sugarai további áramlásokat keltenek a tengerfenéken. amely az oldott anyagokkal feldúsulva a hőforrásokból a tengerbe szökellt. 1979-ben egy amerikai mélytengeri kutatóhajó azokat a vulkánokat vizsgálta. amelyek szintén baktériumokkal táplálkoznak. mikroszkópikus részecskéi. hiszen nincs szájuk. amelyek viszont a vulkanikus vizekből táplálkoznak. véredényekben gazdag. az elpusztult állatok mélybe hulló töredékeiből sem hasznosíthatják a fényenergiát. amelyek szerves törmelékeket hordanak magukkal. gőzfelhőkből kondenzálódó tengerek vize még forró volt. A földön. A férgek "másodkézből". de már képesek voltak a vízben oldott anyagokat saját anyagaikká átalakítani. a kéreg vulkáni forrásaiból feltörő forró víz is beléjük ömlött. mérhetetlenül hosszú idő után megjelentek az élő anyag apró.5 méter hosszúságot és 10 centiméter kerületet is elérő férgeknek szolgáltak táplálékul. A vulkánok nemcsak sokkal nagyobbak voltak mint ma. és a mélyből.Ebben az elképzelhetetlenül távoli időben a Földnek még nem volt meg a mai oxigéndús légköre. Mivel ezek a szervezetek az óceán sötét mélységeiben élnek. Ezekben a vízsugarakban és a hőforrás körüli kőzetek hasadékaiban a tudósok hatalmas baktériumtelepeket fedeztek fel. és önmagukat reprodukálni . A vulkáni kőzetekből különféle elemeket. 3. amelyek közt először felbukkantak. Az új bolygót borító. 30 centiméter hosszú kagylók is élnek. tollszerű csápjaikkal szívták fel a táplálékul szolgáló baktériumokat. a vízben és a levegőben mindenütt megtalálhatók. a kontinensek elhelyezkedése pedig nem is hasonlított a jelenlegihez. A baktériumok viszont óriási. fémeket oldott ki az a forró víz. amelyek energiájukat teljes egészében a vulkánokból merítik. a tudomány által eddig ismert féreghez nem hasonlítottak. Egyesek még olyan vulkanikus környezetben is tenyésznek. amelyek különféle kémiai anyagokkal táplálkoztak. sem belük: a végükön kisarjadó. nem képesek közvetlenül hasznosítani a napfény energiáját. amelyeket joggal állíthatunk párhuzamba azokkal a körülményekkel. Ezek a férgek alighanem a legnagyobb olyan állatok a Földön.ezek voltak a baktériumok. A férgek mellett nagy. mert nem volt sem szájuk.

zöld vagy barna szőnyeget alkotnak a pocsolyák fenekén.más élőlények . aztán hamarosan már a lárvák is ott falnak a szüleik mellett. Belső szerkezetüket tekintve ezek alig bonyolultabbak a baktériumoknál. míg végül gőzzé válik és vízoszlopot . amely elsöpri a moszatok maradványait. hogy élő gátat alkot. Egyesek közülük tüstént párzanak is. majd a magmakamrában felforr. amelyet a napfénytől függetlenül. Ám addigra már elegendő kelt ki belőlük ahhoz. kékmoszatok is élnek. illetve leszármazottaik pusztulását okozzák. a legyek rátelepszenek. ahol a moszatok (algák) és a baktériumok együtt növekednek és nyálkás. hogy a légypopuláció túlélje ezt a . és mohón legelészni kezdik. részben a talajról a mélységbe szivárgó esővízből fakad. folytonosan túlcsorduló medencét alkot. és ekkor a tavacskából sokkal forróbb víz ömlik belé. fehér rákok . A felfelé vezető repedések sajátos geometriája miatt a forró víz néha szakaszosan tör elő. a Yellowstone hőforrásaiban. Ennek a medencének a vize olyan forró is lehet. pusztán a hőforrásokban lévő oldott anyagokat hasznosító baktériumok tartanak fenn. semmi más élőlény nem él meg. A hőforrások legforróbb részein. Végül a moszatszőnyeg szétszakadozik. Ilyen élőlényeket találhatunk Észak-Amerikában. ilyenkor a víz mély. hogy a Nap energiáját felhasználva vegyi anyagokat élő szervezetük anyagaivá alakítsanak át. kissé fejlettebb élőlények. A moszatszőnyeg itt olyan vastag.lök ki a felszínre. aztán a nyomás alatt túlhevül.táplálkoznak. Velük együtt más. Amikor az algaszőnyeg egyes részei 40 Celsius fok alá hűlnek. így a kőzetek repedésein át úgy kényszerül felfelé. Ily módon itt a tenger alatt él egy népes és változatos fajokból álló életközösség. felgyűlik kis föld alatti kamrákban. addig ismeretlen halak és vak. és fölötte a gyülekező sólegyek szinte felhőket alkotnak. mert miközben rágják a moszatszőnyeget. ott a víz kissé lehűl. Más esetekben a fölfelé áramlás szabályosabb. ahol ezek a szőnyegek elterülnek. ahogyan a forrásban lévő víz a teáskanna csőrén kibugyog. ez az igen fontos anyag pedig képessé teszi őket arra. a kagylók és a férgek köré csoportosulva. de a baktériumok még ezen a hőmérsékleten is virulnak. A rajta lassan keresztülcsordogáló víz tovább hűl.gejzírt . és lerakják petéiket az algákra. így lehetővé válik más élőlények megtelepedése is. Vizük részben a messze mélyben fekvő forrásokból. Hőforrások a szárazföldön is a felszínre törnek. de ahol a tavacskák túlcsordulnak és patakot nyitnak. meg is gyengítik azt. és megöli a belőlük táplálkozó lárvákat. de klorofilt tartalmaznak. a csatorna kitisztul.furcsa. hogy a felszíne gőzölög. Ezzel azonban a saját.

Az élő szervezetek nem csak a világ ilyen rettentő hideg részein használják ki a vulkáni hőt. A sziget a világ egyik legelszigeteltebb helye.és májmohapárnák borítják. amelyeket lávával teli. tiszta fehér madarak. lejtőit pedig hólepel borítja. Ám ezeknek az egyszerű növényeknek a spóráit annyira szétszórják a szelek. hogy még ezen a barátságtalan szigeten is betelepítik az efféle apró. amely iskolapéldaként mutatja be a hamu és a láva egymást váltó rétegeit. De a kráter vulkáni tüze még nem aludt ki teljesen. déli viharfecskék fészkelnek. egészen az óceán déli részéig. ahol számos kis. A szigetet úgy szegélyezik az úszó jégtáblák. hatalmas. hótól körülvett sziklákat pedig buja moha. dél és kelet felé tovább folytatódik. hanem áldást. Ha az ember átvág soraikon és felkapaszkodik a vulkán tetejére. Karimája mentén egy-két helyen még mindig gőz és gáz tör ki a repedésekből. elszigetelt helyeket. tátongó. Egyik oldalán olyan szirtet alakítottak ki.óceán lemezeinek találkozásánál az Andokot fölépítette. és ragyogó sárga kénkristályokkal vonja be a sziklákat. mint valami rongyos fehér szoknya. A Déli Sandwich-szigeteknek nevezett szigetcsoport egyik szigete Bellingshausen. Az egész szigeten ez a néhány kis folt az egyetlen hely. és a forrás egy másik részén újra kezdődjék az egész folyamat. cikcakkos kürtők szelnek át. Az a vulkánsor. Földünk hidegebb részein egy-egy tűzhányó apadó heve esetleg nem veszélyt jelent. amely a dél-amerikai és a keleti Csendes. mind az Antarktisztól. mind DélAmerikától egyaránt 2000 kilométerre fekszik. Ezen a fehér gyakorlótéren Adelie-pingvinek egész zászlóaljai menetelgetnek.pusztulást. torkában a kiugró sziklákról jégcsapok lógnak. A lábunk előtt heverő. A vad antarktiszi tengerek a tövébe martak. . mihelyt azok lakhatóvá válnak számukra. ami kénhidrogén-bűzzel tölti be a levegőt. a csípős sarki szélben a bűz ellenére is kellemes itt lekuporodni. fél kilométer átmérőjű kráterre bukkan. Az alja teli van hóval. A sziklák közt pedig elegáns. A kürtő körül meleg a föld. vulkáni szigetből álló szigetcsoportot alkot. ahol elég meleg van a növények fejlődéséhez.

amelyeket állandóan fűt a vulkáni gőz . ha túl melegnek tartja. hogy a víz lefolyik róla. hogy a homok túl hűvös a tojásoknak. hogy egytized foknyi hőmérséklet-változást is képes érzékelni. még "lakatlan" sziklákat és a lepusztult földet. De nem hagyja ám ott őket. Ez a madár a fekete vulkáni homokba temeti a tojásait a tengerparti homoksávok szélén. hólyagos felszínük olyan sima. és a napsütésben eléggé felmelegszik ahhoz. ahogy a földkéreg lemezei elmozdulnak. és az alattuk zajló belső áramlások irányt változtatnak. és a bomló növényi anyag keltette hőre bízza a tojások melegen tartását. Más kalapácsfejű tyúkok otthagyták a tengerpartot és egy vulkáni sziget lejtőin telepedtek meg. Ez a fekete homok magába szívja a hőt. a madaraknak egy Indonéziától egészen a Csendes-óceán nyugati részéig élő csoportja rendkívül ötletes módszert fejlesztett ki tojásai kiköltésére. Olyan nagy térségekre bukkantak. A bazaltfolyamok súlyos problémát jelentenek a telepeseknek. A haldokló vulkán mesterséges keltetővé alakult át. Végül aztán. a vulkánok teljesen kialszanak. A hím megtölti az alagutat homokkal. amelynek akár 4 méter is lehet az átmérője. hogy kiköltse a tojásokat. Amikor ez az érdekes madár fészket rak. és homokot halmoz a tetejére. szokatlanul hosszú kelési idő után a kiscsibék utat ásnak maguknak a halom felszínére. immár teljes tollazattal. A nőstény alagutat váj ebbe a nagy halomba. Végül aztán. A lábastyúkfélék. akkor további homokot halmoz rájuk. a környező vidékről pedig állatok és növények telepítik be a friss. épp ellenkezőleg! Naponta többször is visszatér a keltetődombhoz. akkor lekapar belőle. Tipikus példájuk az ausztráliai homoki lábastyúk. A felszín lehűl.Még a trópusi élőlények is megtanulták. Fénylő. és beledugja a fejét a homokba. és abba rakja le tojásait. A nyelve olyan érzékeny. amelyet kalapácsfejű tyúknak hívnak. hogyan vegyék hasznát.egy egész nagy csoportjuk rendszeresen ott rakja le a tojásait. A homoki lábastyúknak van azonban egy rokona Celebesz (Sulawesi) indonéziai szigeten. Ha úgy véli. aztán megtölti rothadó levelekkel. először is ás egy hatalmas gödröt. és szanaszét iramodnak. és kevés olyan repedés .

megkövesedett vízesést hagyott maga után. amelyben a magvak gyökeret ereszthetnének. Az időlegesen megáradt lávafolyó hirtelen meg-megduzzadt. amelyek belőlük táplálkoznak. Úgy tűnik. amelynek gyökerei mélyen lehatolnak a lávába. Ám ezek az élőlények nem pontosan ugyanolyanok. amelyek viszont a pókok zsákmányállatai. Egyes bazaltfolyamok évszázadokon át teljesen kopárak maradnak. A világ különböző részein a virágos növények más és más fajtái ostromolják meg úttörőként. de a fekete láva perzselő hőségében is sikerül megélnie. Mivel sem a zivatarok. mint a szigeten. Sokan közülük elveszítették a szemüket és a szárnyaikat. ugróvillás rovarokat és bogarakat. gyakran egy-egy kaktuszfaj ereszt először gyökeret rajtuk. amelynek flórája elsősorban Dél-Amerikából származik. és az alja még olyan forró volt. így dagályának sima jelét otthagyta a lávacső falán. hogy összegyűjtsék a nedvességet. mint amilyen akkor lehetett. A mennyezetéről úgy lógnak le a megalvadt lávacsöppek. Gyakran utat találnak maguknak a lávacső üres barlangjába. sem a fagy nem férhetnek hozzá. köztük tücsköket. . hiszen normális körülmények között sivatagokban él. A Galápagos-szigeteken. hogy a nedvesség minden cseppecskéjét megőrizze. barna harangkötelek. semmi nem koptatja a falait vagy az alját. Hawaiban az úttörő a vízzel kevésbé látványosan gazdálkodó ohia lehua fa. A lelógó gyökereket borító parányi szálakon többféle rovart is találunk. kifejlesztése már csak pocsékolása volna a test energiáinak. a szabad levegőn élő közeli rokonaik. ami csak hozzáért. Egyes helyeken. hogy mihelyt egy állat egyik testrésze elveszíti funkcióját. amely a legtöbb lávafolyam közepén keresztülfut. pontosan ugyanolyan. amikor az utolsó csöpp láva is kiürült belőle. aztán rendkívül gyorsan kihűlt. Kísérteties dolog egy ilyen lávacsőbe behatolni.akad bennük. mint holmi nagy. ahol valami akadályon kellett keresztülsöpörnie. hogy mindent elégetett. Ezeket a furcsa helyeket több különféle élőlény is állandó lakhelyéül választotta. mint a megkövesedett zabkása. A láva felszínéről lezúduló esővíz a repedéseken és a gyökereken keresztül lecsöpög a lávacső aljára. és a napsugár párologtató hatásától védve pocsolyákba gyűlik. mivel különlegesen alkalmazkodott ahhoz. nyirkossá és nedvessé téve a barlang levegőjét. Odalenn aztán a gyökerek úgy csüngnek le a barlang mennyezetéről.

Európában a második világháború alatt a lebombázott telkeken heteken belül megjelent. bíborszín virágfüzért hajt. ez egy derékmagasságra növő növény.Azok az egyedek tehát. még szét nem hullott vulkáni porban. hiszen egymáson kívül gyakorlatilag semmi más ennivalót nem találnak itt. illetve a durvább kőzettörmelék alatt a levegőből odaszállt pihés magvak kis csomói gyűlnek össze. máris visszahódították a növények. de hasonló vállalkozó kedvvel foglalja el a vulkánkitörések által elpusztított területeket is. lepkéket. Krakatau példája jól mutatja. amelyet a Mount St. és végül teljesen eltűnnek. élénk színekbe borítva a lerombolt falakat. testük maradványait a szél a magvakkal együtt befújja a repedésekbe és a zugokba. tüstént találnak tápanyagot az egyébként steril. mert a növények számára nem jelent nehézséget gyökeret verni a hamuban vagy az összetöredezett lávában. milyen gyorsan magához térhet egy táj. apró testük anyagait az alattuk lévő vulkáni hamu megköti. Ezek a véletlenül idekerült. Helens hozott létre. amikor az oldala felrobbant. Így az egymást követő nemzedékek során a haszontalanná váló szervek méretei fokozatosan csökkennek. Az . Magvai olyan könnyűek és pelyhesek. és kitép minden fiatal növényt. A szárazföldi vulkánkitörések által létrehozott pusztaságokat a jelek szerint könnyű betelepíteni. A vulkáni hamuban elegendő tápanyagot talál. Ezért ezeknek a lávacsőben élő lényeknek igencsak szokatlanul hosszú lábaik és csápjaik vannak. A finom hamuban. Sok köztük a füzikemag. amelyek igen. Azt a hatalmas sivatagot. amely tetszetős. így amikor a magvak kikelnek. Helens kopasz lejtőit. Ám a ritka növényzet ellenére máris lehet állatokat találni rajta. kallódó állatok korai halálra vannak ítélve. Ennek ellenére mégis alapot adnak a további betelepüléshez. Másfelől viszont a barlang szuroksötétjében előnyt jelentenek a hosszú csápok és lábak. Ötven évvel a katasztrófa után tüzet okádva emelkedett ki a tengerből egy kis vulkán. Még így is alighanem jó néhány évbe fog telni. amelyek nem tékozolják ily módon erőforrásaikat. hogy száz meg száz mérföldre elviszi őket a szél. de a hamu meg a durvább törmelék olyan laza. amelyekkel az élőlény érzékelni tudja a körülötte lévő akadályokat és az élelmet. hogy egy zivatar vagy egy erősebb szél megbolygatja a felszínét. mert amikor elpusztulnak. mert erdőtűz után elsőként jelenik meg az elfeketedett facsonkok közt. Amikor ott felbomlanak. Ugyanazok a szelek. sőt szitakötőket is hoznak. Észak-Amerikában tűzgyomnak nevezik. legyeket. amelyek a füzike magvait szállítják. amíg sikerül betakarnia a Mount St. előnybe kerülnek azokkal szemben.

David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. egy-egy patak könnyen kimossa a laza hamut. Nem fér hozzá sok kétség. Ha azon a kurta skálán. lepkék. amelyeket a vulkánok a földön ejtenek. madarak. Helens és az Andok. Óriáskígyók. varánuszok és patkányok is érkeztek. ma sűrű trópusi erdő borítja. és összefogják a földet. a környezeti változások hosszú folyamatát indították meg. Helens-t. A szárazföldek vándorlásai pedig. a tenger sodorhatta ki. amelyek a vulkáni működéssel szoros kapcsolatban állnak. Oldalain máris vasfa és vad cukornád nő. Ám ezek kivételek. amelyek nyilvánvalóan minden nehézség nélkül elérték a kontinenstől alig 40 kilométerre fekvő szigetet. vagy a madarak lábáról vagy gyomrából került a szigetre. így végül begyógyulnak. ahol egy patak alámosta őket és egy-egy fa kidőlt. keskeny vízmosás alakul ki. Új szigeteket építenek . amelyeket gyakran sodornak magukkal a trópusi folyók. amelyen az ember érzékeli az időt. Hawai és a Galápagos-szigetek . De az erdő újkeletű voltának és az előző kataklizmának a bizonyítékait könnyű megtalálni. púderszerű vulkáni por.emberek elnevezték Anak Krakataunak. A régi sziget körülbelül egy mérföldnyire fekvő maradványa a Rakata. Az évezredek során új lehetőségeket nyitottak a növények és az állatok megtelepedésére. alulról még mindig előbukkan a laza. A fák gyökerei sűrű szövevényt alkotnak a talaj felszínén. javította és tördelte: a Webtigris.és olyan hegységeket.a trópusi erdő egyetlen évszázad alatt visszahódította Krakataut.ilyenek Izland. Amikor a növénytakaró ily módon felszakad. . és az összefonódó gyökerek alatt 6-8 méter mély. a Krakatau gyermekének. A magok egy részét. amelyekből az erdő kisarjadt. hosszú távon nagy teremtő erők. A sebek. mint a Mount St. hogy egy újabb évszázad alatt a tűlevelű fák is vissza fogják hódítani a Mount St. legyek és egyéb rovarok. talán olyan lebegő növényi tutajokon. amelynek lejtői egy évszázaddal ezelőtt teljesen kopárak voltak. másokat a szél hozott. de itt-ott. Ebben az erdőben sok a repülni tudó állat. a vulkáni tevékenységek talán a természeti világ legfélelmetesebb jelenségének látszanak is.

akármennyit eszik is.2. Ezért azonban igen nagy árat fizetnek. Ezek az élőlények jelentős hőmérséklet-csökkenést képesek elviselni. ha nincs megfelelően felöltözve. a testük energiáját létrehozó kémiai folyamatok lelassulnak. élő szervezeteket nem találunk. hogy sejtjeiben megfagy a folyadék. nem is tudja a hőveszteség ütemében pótolni az elveszített hőmennyiséget. Minél ritkább azonban a levegő. mint az ember. amikor a rajta áthatoló napsugarak energiát adnak át a légköri gázok atomi részecskéinek. Kivételek azok az apró lények. az idegvégződéseken keletkező. egyszerűen kipukkadnak . FEJEZET A FAGY VILÁGA Semmi nem élhet meg tartósan a Himalája magas csúcsain. Így aztán azokon a magas hegycsúcsokon. az ingerület továbbításához szükséges. Agya és más rendkívül komplex szervei nem képesek néhány foknál nagyobb hőmérsékletváltozásokat elviselni. akkor a sejtek. Márpedig a hideg ől. folyékony halmazállapotú anyagok megdermednek. mivel ők belsőleg állítják elő az állandó testhőjüket. Az ember még viszonylag meleg napokon is a felvett táplálékmennyiség mintegy felét testének melegen tartására fordítja. és ha a teste olyan szintre hűl le. amelyek óránként 300 kilométernél nagyobb sebességet is elérhetnek. Igazán nagy hidegben. hiszen a vérük gyakran távolról sem hideg. csakhogy ez a kifejezés félrevezető. Ha annyira átjárja egy növény vagy állat testét. De a hideg már jóval előbb elpusztíthatja az állatokat. körülbelül 4 Celsius fokkal a fagypont fölött. az ember meghal. hogy nap közben melegebben tartja a testét. amelyen a hüllők még csak letargikussá válnak. amelyeket . ahol a hőmérséklet tartósan mínusz 20 Celsius fok alá süllyed. Végül aztán. de még ők is jóval előbb elpusztulnak. A levegő azonban akkor melegszik fel. és a szövetek fizikailag elpusztulnak. amitől gyakrabban ütköznek össze egymással. A legtöbb állat. igen ritka kivétellel. köztük a rovarok. Sok gyík például olyan hatékonyan napfürdőzik. A madaraknak és az emlősöknek több esélyük van a hideg elviselésére.ahogyan a házi vízvezetékben a fagy hatására csőrepedés keletkezik -. így ritkábbak az összeütközések. a benne lévő atomok egymástól való távolsága annál nagyobb. következésképpen annál hidegebb marad a levegő. Talán ellentmondásnak tűnik. bár éjszaka jelentősen lehűl. ezáltal az állatok egyre lomhábbak lesznek. mielőtt fagypontig hűlnének. Ezért néha "hidegvérűeknek" is nevezik őket. hogy éppen a Földnek a Naphoz legközelebb fekvő részei a leghidegebbek. hőjüket közvetlenül a környezetből veszik. Ezeken a magas hegyeken a fagy halálos erejű. de a világ bármely más hatalmas hegycsúcsait is egyfolytában a legvadabb szelek ostromolják. a kétéltűek és a hüllők. mielőtt még keményre fagynának. Így az állat elveszíti testének koordinációját és elpusztul. Ahogy a hőmérsékletük csökken. Minden ilyen aprócska ütközéskor hő keletkezik.

semmi szokatlant nem látunk rajta . így a zuzmónak akár hatvan évbe is beletelhet. Ám mégsem mind szűziesen fehérek. így képessé teszi a zuzmótelepet a sima felületen való megkapaszkodásra. hogy kétségkívül rózsaszín. hogy betelepíthesse azokat a kopár területeket. és időnként egy-egy ember. Úgy tűnik. amelyek mind a gomba. apró. maga a gomba az alga nélkül nem tud fennmaradni. az Alpok és az antarktiszi hegyek egyes szakaszai olyan rózsaszínűek. A moszat a napfény segítségével a felszívott ásványi sókat. A nagyon gyakori tányér nagyságú zuzmók így valószínűleg több száz. hogy a belőlük létrejött szervezetet szabályos fajnak tekintik. és könnyen azt hiheti. amíg a csúcstól lejjebb nem ereszkedik. Ha szabad szemmel megvizsgálunk egy maroknyit ebből a különleges hóból. vagy káprázó szeme űz vele valamiféle játékot. Mind lassan növekszenek. Az egyik egy alga. A hegységek felső régióit borító hómezőkön látszólag még annyira sincs élet.kivéve. amikor a növekedésre lehetőség van. mint a körülöttük heverő sziklákon. Sok zöld részecskét tartalmaznak. amelyek az elképzelhető legszorosabb közösségben élnek. ha ugyan nem több ezer évesek. amelyek a hegycsúcsok szikláit borítják. amelyre valószínűleg rábukkan. illetve a levegőben lévő vizet és szén-dioxidot tápanyagokká szintetizálja. Néha a gomba fonalai a moszatsejtek köré fonódnak és felemésztik őket. akár 6000 méter magasságban is. Nagy magasságokban esetleg egész évben csak egyetlen olyan nap akad. Az első élőlény.egy zuzmó. Csak a mikroszkóp alatt fedezhetjük fel a fagyott részecskék között az elszíneződés okát . mintha a gomba rabszolgájaként használná a moszatot. majdnem biztosan valamiféle vékony.talán még megmagyarázhatatlanabbul . Mindkét növény külön-külön szaporodik. és míg a moszatok a gombától elválasztva is képesek független életet folytatni. különösen lassan. nagyon különböző élőlény. aki . egysejtű élőlényt.a nagyszámú. A gombafonalak által kiválasztott sav a kőzetek anyagából az alga számára felszívható ásványi sókat old ki. A világon mintegy 16000 zuzmóféleség él. amelyek különben zárva maradnának előtte.kiszűri a napfény ártalmas ultraibolya sugarait.elhatározza. A gomba savat termel. mind a moszat tápanyagigényét biztosítják. és a következő nemzedéknek újra kell kezdenie a kapcsolatot. Ezt a látványt nehéz elhinni. hogy megvédje a szemét. A gombafonalak biztosítják a telep vázszerkezetét és nedvességet szívnak fel a levegőből. hanem két.és gombafaj alkot ilyen szövetségeket. de a meghatározott párok annyira megszokottak. bőrszerű bevonat lesz egy sziklán . ezekkel végzik a fotoszintézist. . Ezek is moszatok. mint bennünket a hószemüveg . Ha az ember ilyen helyekre kapaszkodik fel. színe és kedvenc kőzetfajtája.véletlenül odafúj a szél. hogy saját jószántából felmászik ezekre a magaslatokra. Ez azonban nem egyenlők közötti társas viszony. mint egy szelet görögdinnye. hogy a körülötte lévő lejtők furcsán elszíneződött foltjai és pásztái vagy árnyékok. amíg egyetlen négyzetcentimétert elborít. amely a szikla felületét érdesre marja. hószemüveget kell viselnie. de a zöld színt elfedi egy átható vörös festékanyag. Ez nem valamely növénycsoportba sorolható egyetlen faj. Az ilyen csúcsokról leereszkedő hegymászó valószínűleg semmiféle más élőlényt nem lát a jégszirtek és a fagyott sziklák közt. Számos moszat. ami alighanem ugyanúgy szolgálja a moszatokat. de azok. amelynek megvan a maga jellegzetes alakja. a másik egy gomba. A Himalája és az Andok.

ugróvillás rovarok és gleccsersáskafélék. hirtelen kioldja a párnát. A hóalgáknak még így is szükségük van védelemre a hideg ellen. fonalszerű szervecskéje. aztán ebben a helyzetben rögzítenek. hogy hatékonyan működhessen. hogy testük a fagypont közelében van. Ennek a fekete elszíneződésnek pozitív értéke lehet számukra. hogy ugyancsak elszínezik a havat. Nem táplálkoznak más élőlénnyel. A hómezőkön más. közvetlenül a felszín alatt egy olyan szintre érjen el.hegyi vadszegfű. A hómezők mellett. erre pedig alacsony hőmérsékleten semmiféle rovarszárny nem képes . Egyes növények még tápanyagtartalékaikat is fel tudják használni egy kis hő gerjesztésére. Mivel nem képesek az algákhoz hasonlóan szintetizálni táplálékukat. így a hőmérséklet nem olyan bénítóan alacsony. Itt maga a hó védi meg a széltől. A meredek talajhoz tapadnak. így a növény ellen tud állni a szélviharok cibálásának. Bennük is van "fagyálló" folyadék. amely képessé teszi arra. csapkodó. rugalmas párna. A gleccsersáska petéjének egy év kell ahhoz. az robbanásszerűen kitágul. Alig módosítják a környezetüket. mivel a sötét színek megkötik a hőt. hogy az élet még a legalacsonyabb szintjén is egyszerűen önmagáért létezik. Lábai ízületeiben van egy apró. és elpusztulnak. Ezek a parányi növények semmi mást nem vesznek fel a világból.lapulnak. akkor nem tudnak megfelelően funkcionálni. hogy kikelhessen. hogy ha hirtelen felmelegítik őket. élettani folyamataik pedig úgy alkalmazkodtak az alacsony hőmérséklethez. hiszen a rovarok szárnyának ahhoz. kivéve azt. míg a világos színek visszaverik. fejlettebb élőlények is laknak. Mind roppant lassan nőnek: egy-egy növény egy teljes év alatt esetleg csak egy-két . Gyakran olyan dúsan tenyésznek és olyan nagy számban élnek. igen gyorsan kell csapkodnia. Egyszerűen csak léteznek. Az egyik furcsa teremtmény. néha egyméternyire is lenyúlnak a talajba. a lárvák pedig öt év alatt érik el a felnőttkort. hogy oltalmazzák magukat a széltől. így részint megtámasztják egymást. Szárnya egyiküknek sincs. Ha a rovart ellenség fenyegeti. amelyeket a szél véletlenül felhord a völgyekből. egész életük rendkívül lassú ütemben folyik. hanem feketére. kőtörőfű. és képesek megolvasztani maguk körül a havat. amennyi a legjobban megfelel neki. mint a szabad levegőn. encián és moha . ahol pontosan annyi a fény. ezért egy olyan anyagot tartalmaznak. de a gyökereik hosszúak. és egy helyben tud maradni a szétguruló kövek közt. párnaszerű növények . a kövek közt apró. tanúsítva azt a megindító tényt. ami nem követel gyors izomreakciókat. De még ezzel a pótmelegítési segítséggel is életük legnagyobb részét úgy kell leélniük. részint védekeznek a hideg ellen. A szárak és a levelek szorosan párnába tömörülnek.szemcsékkel és elpusztult rovarok testével táplálkoznak.egyszerűen nem tud hozzá elegendő energiát létrehozni. amelyet izmai lassan összenyomnak. köztük apró férgek és primitív rovarok: soksertéjűek. amely még néhány fokkal a víz fagyáspontja alatt is folyékony marad. mint napfényt és a hóban oldott parányi mennyiségű tápanyagokat. és semminek nem szolgálnak táplálékul. de nem rózsaszínre.Életének egyik szakaszában minden egyes ilyen moszatsejtnek van egy apró. például a kezébe veszi őket az ember. ami nem meglepő. a szárnyatlan skorpiólégy. Mint az az ilyen "fagyos" élőlényektől várható. sajátos módszert fejlesztett ki szárnyai elvesztésének kompenzálására. ostor vagy flagellum. és így a rovar messzire pattanva elugrik. ehelyett pollen. hogy pírba borítják a havat. hogy a hóban mozogva.

A világ más részein élő lobéliák és aggófüvek szinte mind aprók. szokásai és étrendje is . meggátolja szabad áramlását az oszlop körül. Az afrikai lobéliák és aggófüvek hatalmas méretei élénk ellentétben állnak a magasabb hegyek közt élő törpe változatokkal. amelyek olyan hosszúak és vékonyak. a növények végre jobban gyökeret ereszthetnek. fél méter átmérőjű. Az efféle kalandoroknak azonban maguknak is óvintézkedéseket kell tenniük a hideg ellen. ami nagyrészt elhárítja a hideget. de az elefántfélékkel rokon szirti borz majszolja a lobélia leveleit. Az egyik lobéliafajta karcsú. Megfelelője az Andokban a csincsilla. vastag. olyan nagy magasságokban. hogy ez pontosan miért van így. Elhalt leveleik rajta maradnak a főszáron. amely körülbelül ugyanakkora. Mind a két termőhely igen magasan fekszik és közel van az Egyenlítőhöz. Ám a botanikusoknak eddig még nem sikerült megfejteniük. hanem a növény maga választja ki. és úgy néznek ki. a napsugárzás rendkívül erős. mintha fatörzsből kinövő hatalmas káposztafejek lennének. Ez a víz azonban nem egyszerűen esővíz. így a növény központi bimbója körül gyakorlatilag egy folyékony védőburok van. így talán ez a két tényező teszi együttesen előnyössé az ilyen hatalmas méreteket. amelyek fölmennek a leveleket majszolgatni. Az aggófüvek és a lobéliák igazi óriások. Amikor leszáll az este. ennek a víznek a felszíne befagy. Egy másik lobélia a talaj közelében hajt. így jól véd az éjszakai fagy ellen. ahol már kissé enyhül a hideg. A Mount Kenyán a nyúl nagyságú. de a vékony jégkéreg megakadályozza az alatta lévő víz lehűlését. és a növény védtelen marad.apró levelet képes növeszteni. amelyeket a fagy lemart a hegyfalról. pektint tartalmaz. szürke levelek között hajtanak ki. mint alföldi rokonaié. ahol ritka a levegő. Bár ez a levélzet nem ejti teljesen csapdába a levegőt. mert egy zselatinszerű anyagot. és a csúcsokról lefutó gerincek némi menedéket nyújtanak a szél elől. miközben készen áll a leghidegebb éjszakákra is. Reggel a felkelő Nap megolvasztja a jégtakarót. valamivel szilárdabban helyezkednek el. A különlegesen kedvező területeken már foltokban szinte összefüggő zöld takarót hozhatnak létre. amely véletlenül felgyűlt a kelyhében. Mivel az Egyenlítő közelében tenyészik. hatalmas levélrózsát alkotva. A hideg elleni védekezés azonban még ezeken a viszonylag alacsony szinteken is létfontosságú. és egy évtizedbe is beletelhet. a talaj már kevésbé meredek. apró. amíg annyi erőforrást halmoz föl. hogy képes legyen virágot hajtani. hogy a lobélia központi kelyhéből elpárolog a víz. Valós kockázatot jelent tehát. Az Andokban az ananászfélék családjának egyes tagjai fejlődtek hasonló módon óriásokká. A hegyoldalon sarjadó ritkás zöld levelek hamarosan állatokat csalogatnak oda. Még egy kicsit lejjebb a hegyoldalban. Az aggófüvek 6 méternél magasabbra is megnőnek. és kissé nyálkás. Az afrikai Mount Kenya lejtőinek magas völgyeiben nőnek a világ leglátványosabb hegyi növényei. és a vándorkövek meg a sziklák. ami erősen csökkenti a párolgást. mintha az oszlopot szőrme borítaná. és két-három centiméternél magasabbra növeszthetik szárukat. a levegőt csapdába ejtő karmantyút alkotva. Így a legforróbb napokon is megőrzi folyékony szigetelését. és alakja. kék virágai a szőrös. 8 méter magas pillérré nő. most azonban a lobéliának egy másik problémával kell szembenéznie. amelynek a közepe teli van vízzel. ám sokkal hosszabb a szőre.

A csincsilla az egyik legsűrűbb és legselymesebb bundájú emlős. Az Antarktisz élőlényeinek nemcsak a szélsőséges hideggel. mint ugyanannak az állatfajnak a melegebb éghajlat alatt élő képviselői. annál jobban visszatartja a test melegét. a hóhatár egyre alacsonyabbra ereszkedik. szőre pedig a világ legértékesebb gyapja. ezért a hegyi állatoknak általában kicsi a fülük. a sarkok fele egyre kisebb hajlásszöggel érkeznek a Föld felszínére. A hosszú. ezért minél kisebb a felület a test térfogatához viszonyítva. Ennek hatására bármely adott állatfaj egyedei hajlamosak nagyobbra nőni. Ha az állatnak túlságosan melege van. Ha hideg van. a kontinens déli csücskébe érünk. így takarja ezeket a kopasz foltokat. finom gyapja olyan jól szigetel. A Nap sugarai az Egyenlítőnél merőlegesen. amelyek egyenesen a tengerbe torkollnak. így a sarkvidékeken. valamint olyan gleccsereket. ezáltal több energiát veszítenek. hanem a comb belső részén és az ágyékon kisebb foltok majdnem teljesen csupaszok. hanem egy bizonyos szöget (66 fok 3 perc) zár be. mint hosszú a lábuk. A vastag szőrzet vagy gyapjútakaró nem az egyetlen módja a hő megőrzésének. ezáltal gyakorlatilag hiánytalan a gyapjútakaró. annál jobban őrzi testmelegét. Vastag. hogy ha túlságosan energikusan mozog. A test méretének is van jelentősége. Így tehát a nagy gömb melegebb marad. A leghővisszatartóbb forma a gömb. Alaszkától a Sziklás-hegységen és az Andokon át. így gyorsan lehűlnek. Ennek egyszerű oka van. mint az egyenlítői merőleges napsugarak. így minél gömbölyűbb egy állat. ám az alföldeken élők törpék a hegylakókhoz viszonyítva. Ez a legkisebb termetű tevefaj. mint az egyenlítői Andok magas csúcsai. Ha az Andok középső részén. Így az a napsugármennyiség. mint egy kicsi. hosszabb-rövidebb időszakokig sötétség (a leghosszabb a sarkokon : fél év) uralkodik. A nyár kezdetén a nappalok egyre hosszabb ideig világosak. fel kell kapaszkodnunk a hóhatár fölé. délebbre már sokkal nagyobb területen szóródik szét. olyan testtartást vesz fel. Ám ahogy dél felé haladunk az Andok hegylánca mentén. az Egyenlítő körül vikunyát és csincsillát akarunk találni. a túlmelegedés veszélye fenyegeti. Az Andok egy másik állata a vikunya. A testfelszín kisugárzása hőveszteséget okoz. amíg csak nyár közepére a . Ezért aztán az Antarktisz tengerpartjai ugyanolyan hidegek és élettelenek. hanem a hosszú sötétséggel is szembe kell nézniük. már néhány száz méter magasságban állandó hótakarót találunk. ám a Föld gömbhöz hasonló alakjából következően. Ezért nem is képez összefüggő bundát. vékony végtagok könynyen lehűlnek. amelyben ezeket a foltokat szabadon éri a levegő. A sarkok közelében maguk a sugarak is kevésbé melegítenek. egészen az amazóniai őserdőkig. Mire Patagóniába. Mivel a Föld felszínéig sokkal hosszabb utat tesznek meg a Föld légkörében. akkor viszont összeszorítja a combját. Mivel a Föld forgástengelye nem merőleges a pályasíkjára. amely az Egyenlítőn egy négyzetméternyi lapos földterületre jut. a tengerszint fölötti körülbelül 5000 méter magasságba. és inkább kurta.hasonlók . erre a test arányai is jelentős hatással vannak. a Föld évi Nap körüli pályája során. A puma például mindenütt megtalálható Amerikában.csakhogy rágcsáló és egyáltalán nem áll a szirti borzzal közeli rokonságban.

Rajtuk élnek a mérhetetlenül nagy számú. így az úszó állat sokkal hamarabb lehűl. A zuzmók megint csak ott vannak azok között a ritka élőlények között. így akár. csáprágóikkal elkapják őket. vagy kissé rugalmas. vannak amelyek kisebb foltokban élők vagy csíkokban kanyargók. míg végül a tél közepére hetekig tartó teljes sötétség áll be. hogy a nappalok a nyár végére lerövidülnek. Mivel a víz sós. ide-oda hömpölyögnek az Antarktisz és az északabbra fekvő mérsékeltebb vidékek közt. A hideg víz azonban több oldott oxigént tartalmaz.Nap már mind a huszonnégy órán át láthatóvá nem válik. amelyek el tudják viselni az ilyen nyomasztó körülményeket. Vannak köztük laposak és bőrnemű. és egészen másként kell védekezniük a hideg ellen. hanem a tengerben élnek. következésképpen az antarktiszi tengerekben dúsan élnek lebegő algák. nem alakul jéggé. Az Antarktisz partjain és jégmezőin lakó élőlényeknek létfenntartásukat közvetve vagy közvetlenül olyan növényekre kell építeniük. mint a levegő. krillnek nevezett lebegő rákocskák. mint a meleg. ezek viszont az apró halakkal együtt az Antarktisz nagyobb állatainak.csak a hóban élő rovarok. mert állandóan áramlanak. A víz több hőt képes megkötni. hogy bármekkora méretű állatnak táplálékot tudjon biztosítani. Náluk valamivel elevenebb más ragadozó atkák erednek a nyomukba.egy csökött fűféle meg egy istácféleség. A sörényes fóka egyfajta oroszlánfóka. szőrszerű képleteivel göndör gubancokat alkot. amelynek szinte hihetetlen módon sikerül behatolnia bizonyos kőzetek hasadékaiba és repedéseibe. Néhány mohafaj azt is kibírja. aztán elcipelik és elevenen megeszik. Ezeknek a miniatűr erdőknek megvannak a maguk apró állatokból álló saját közösségeik. a fókáknak. maximális hőt nyel el a gyér napfényből. Legközönségesebb típusuk fekete. szétágazó. és nem a valódi fókák. A déli óceán vizei melegebbek. aztán bennük él. Ennek a "prémiumnak" azonban az az ára. amelyek nem a szárazföldön. és sokkal hatékonyabban vezeti azt. Mindössze két virágos növényfaj él itt . Az Antarktisz szikláin több mint 400 fajuk él. amíg a hőmérséklete nem süllyed egy-két fokkal 0 Celsius fok alá. Ezenfelül a szőrzetben csapdába ejtett levegő szigetelő hatása a vízben csak korlátozottan működik. Ugróvillás rovarok és gombostűfejnél is kisebb atkák egész nyájai mászkálnak lassan az ágak közt legelészve. mint a járkáló. mint a szárazföldi állatoknak. hanem a fülesfókák közé . az áttetsző ásványokon átszűrődő fényt hasznosítva. van egy moszat. mint a szárazföld. Sok közülük tüskés. A táplálék begyűjtéséhez azonban ezeknek az állatoknak ki kell menniük a tengerre. az oroszlánfókáknak és a pingvineknek szolgálnak táplálékul. ha hetekig egyfolytában keményre fagy. Ezek közül a növények közül egyikből sincs elég bőségesen ahhoz.

amely olyan sűrű és meleg. A valódi fókák azonban folyamatos takaróvá fejlesztették a hájukat.magas. négylábú őseinek szőrzetét. Mindnyájuk közt a legnagyobb a déli elefántfóka. krillel táplálkozik. mert orrán felfújható ormány van. és a halak helyzetét a róluk visszaverődő visszhang alapján határozza meg. Ám ha a sörényes fóka mélyre bukna le.halat. karcsú és izmos állat. vagy lerágja a jégtáblák szélét.5 méter hosszúra is megnő. Ezen kívül szigeteli őket a fókazsír is s a közvetlenül a bőrük alatt lévő vastag. a krillt mindaddig a szájában tartják. amikor az állat a vízben van. Az elefántfóka is nagy mélységekre bukik le.kevésbé tartósan magában tart. a víz nyomása annyira összenyomná ezt a levegőt. Nagyrészt megőrizte szárazföldön élő. krillt. Különleges szakállszőrök vannak a pofáján. amelyek szitaként működnek. hanem azért is.sorolják. Ezért aztán a sörényes fókák ritkán keresik táplálékukat mélyen a víz alatt. hasonlóan az egész testet beborító gumi búváröltözethez. másféle fiatal fókákat és időnként pingvineket is. Vagy a jég alatt megrekedt légzsákokból lélegzik. A rákevő fóka. A Weddell-fóka rendszeresen negyedórákra lebukik. amely egész testüket beborítja. kizárólag apró rákokkal. amelyet hatalmas hólyaggá tud duzzasztani. Az összes emlősök közül ez a legdélebben élő állat. A fekete mélységben szonárt használ a halak üldözéséhez . amelytől különleges puhaságát kapja. 300 méternyi vagy akár nagyobb mélységbe is. hogy még akkor is magában tartja a levegőt. kétszeres embermagasságra tornyosodik. és a kontinens körüli tengert télen beborító jégtakaró sem riasztja el. hogy az állat gyakorlatilag elveszítené a szigetelését. amely bizonyos mértékig csökkenti a hőveszteséget. olyan rendkívül finom. és ott tintahallal táplálkozik. amely az egész családból a legnagyobb számban él az Antarktiszon. Neki van . Ez csakugyan monstrum. csak a horzsolásoktól védi őket. akár 4000 kilogrammot is nyomhat. mindenféle húst megeszik. A prémes fókának a testén foltokban is vannak ilyen hájrétegek. akkor is hatékony marad. hogy az emberek mohón keresték prémes kabátjaikhoz és bundáikhoz. Szőrzetének vastag alsó rétege. illetve úszás közben egy vízréteget többé. és akármilyen mélyre buknak le. A leopárdfóka 3. Szőrzetük nagyon ritka. Amikor egy dühös hímjük rábődül az emberre a tengerparton. amelyek tápanyagtartalékul szolgálnak. Nevét nemcsak hatalmas méretei miatt kapta. visító hangokat bocsát ki magából. A valódi fókák már jobban fel vannak szerelve a hideg ellen. amíg a fölösleges vizet kiköpi. olajos hájréteg. és így tart fenn kisebb lyukakat köztük.

Ebből következik jellegzetes. amelyek a vizet csapkodva hajtják őket. és viszonylag egyszerű mozgásaikat olyan élettani folyamatok révén hajtják végre. Az új szőrzet növesztéséhez a bőrfelszín közelében bőséges vérellátásra van szüksége. mielőtt még elveszne a külvilágba. Az Antarktisz jellegzetes madarai. a hímek még vadul küzdöttek egymással a parton. amikor kijönnek a szárazföldre. miközben a bőrük csúnya rongyokban hámlik le. hanem hajszálerek hálózatát fejlesztette ki. a Galápagos-szigeteken. A tollazat a test nagyobb részét fedi. csomókban apró pehelytollak is nőnek. Legtöbbjüknél mélyen lehúzódik a lábakra is. amelyeket gyakran e fagyos. párzás idején. Az úszás mindig jó szigetelést követel . amelyik a láb alsó részéből a vért visszaszállítja. ezért véredényei keresztülhatolnak vastag zsírrétegén. Mivel vére a testfelszín közelében kering. és a kis Adelie-pingvin. és egymás hegyén-hátán hemperegnek az iszaptócsákban. átadódik a hideg vénás vérnek. Néhány hónappal korábban. hogy csupasz lábszárukon és lábujjaikon keresztül elszivárog testük becses hője. egyenes testtartásuk. egyik fajuk pedig egyenesen az Egyenlítőn. alacsony hőmérsékletű egységekként működnek. Ezek körülölelik azt a vénát. A vért a lábukba szállító artéria azonban nem egyenesen fut le a lábujjaikhoz. hogy bár családjuk a déli féltekén ered. így a jéghegyeken nemtörődöm módon kuporgó sirályok látszólag azt kockáztatják. Egyes pingvinfajok még ma is Dél-Afrika és DélAusztrália viszonylag melegebb vizeiben élnek. Az őslénytani bizonyítékok azt mutatják.minden fóka közül a legvastagabb szalonnája. Így az artériás vér melege. hogy melegen tartsák magukat. A bőrét takaró vékony szőrréteget minden évben levedli. annak melegebb részein fejlődtek ki. természetesen a pingvinek. amely egyike az . nem elég hatékony a szigetelése. az artériás vér immár lehűlve folytatja útját a lábakba.a pingvinek tollazata tökéletesen alkalmazkodott ehhez. Ám a legtöbb madárnak nincs toll a lábán. hiszen a levegőben a toll minden másnál pompásabb szigetelő. távoli déli táj jelképének tekintenek. A madár lábai így gyakorlatilag független. Az Antarktisz madarai az összes többi madárhoz hasonlóan kitűnő védekező eszközzel rendelkeznek a hideg ellen. testük legvégén helyezkednek el. amelyek alkalmazkodtak a hidegben való munkához. A pingvinek pompásan alkalmazkodtak az úszó életmódhoz: szárnyaik uszonyokká módosultak. ezért erre a célra a lehető legalkalmasabb helyen. lábaikat pedig kormányzásra használják. így ki kell jönnie a vízből. Tollruhájuk tömött. amelyek összetömörülve gyakorlatilag a víz és a levegő számára átjárhatatlan réteget alkotnak. mint bármely más madárnál. a tollszárak tövénél. most viszont elfojtják ellentéteiket.

hogy a vikunyához hasonlóan őket is a túlmelegedés veszélye fenyegeti. hogy mire véget ér a kurta antarktiszi nyár. és 16 kilogrammot nyom. Ezekbe a hevenyészetten kikapart fészkekbe a nőstény két tojást rak. amely képes túlélni télen a kontinens szélsőséges hidegét.vagy más kisebb termetű pingvinek. Amikor az antarktiszi nyár kezdetén kijönnek a szárazföldre. ahol a csupasz vulkáni hamuban egyszerű üregeket ásnak. hogy az ember biztosra venné. Ez alatt a tollruha alatt még egy vastag zsírréteg is van. a szülők felváltva etetik őket. amely pontosan az ellenkezője a legtöbb más madárénak. hogy növeljék a hősugárzó felületet. ugyanakkor azonban nagy nehézségeket is okoz. jókedvűen és peckesen gázolnak a szárazföld belseje felé. A legnagyobb pingvinfaj a császárpingvin: a felnőtt embernek a derekáig ér. az elolvad. már teljesen kitollasodnak. hogy felborzolják a tollaikat és eltartják az uszonyaikat a testüktől. hogy kikeljenek és teljes méretükre nőjenek. . ezt úgy hárítják el. Nagy mérete alighanem a hideghez való alkalmazkodás következménye. és önállóan tudnak úszni és táplálkozni. amelyekkel ki akarják bélelni a fészküket. 14 millió kantáros pingvin fészkel. még tömpe csőrére is tollat növeszt. mert a császárpingvin az Antarktiszon él és szaporodik . A hatékony szigetelésnek köszönhető. és csak 6 kilométer az átmérője. az embernek alig érnek a térdéig. a hatalmas hullámzás olyan erővel vágja őket a sziklákhoz. a császárpingvinek már a tél kezdetén elkezdik ezt a folyamatot. Amikor a fiókák kikelnek. és a melegebb nyári hónapokban nevelnék fel ivadékaikat. Ahelyett.az egyetlen állatfaj. Ám ezeknek a nagy csibéknek hosszú időre van szükségük ahhoz. Az antarktiszi nyár néhány hete alatt a császárpingvin csibéi ezt nem képesek megvalósítani. hogy a pingvinpár egy olyan vízmosásban választja ki a fészkét. Ilyenkor a hím testmelege felolvasztja a jeget. hogy a pingvinek a déli óceánok vizeinek túlnyomó részét képesek voltak benépesíteni. Ezek kistermetű állatok. hogy összezúzódnak. és a továbbiakban meglehetősen riadtan üldögél a mély lyukba süllyedt tojásokon. Testmérete ugyan kétségkívül a hővisszatartást segíti. nem tudnak önállóan táplálkozni. amelyeket a hím költ ki. hogy olyan párzási menetrendet alakítottak ki. mint a szamár. így a legnagyobb és legsúlyosabb tengeri madár. és amikor a hullám visszahúzódik a sziklákról. a pingvinek hőszigetelése így annyira bevált. Zavodovski szigetén. amely a Déli-Sandwich-szigetek egyik kis vulkáni szigete. Amíg a pingvincsibék teljesen ki nem fejlődnek és ki nem alakul tengerjáró tollazatuk. mint a gumilabda. Csakhogy rugalmasak. vadul. és egyes helyeken csillagászati számban élnek. Néha megtörténik. Amikor szükségesnek érzik. miközben a nőstény táplálék után jár. hogy tavasszal raknák le tojásaikat. amikor könnyű élelmet találni. fülsiketítő sivítozással veszekedve a kavicsokon. A császárpingvinek ezt a nehézséget úgy hidalták át. Olyan gyorsan nőnek.Antarktiszon élő két pingvinfajnak. ahol a hamu alatt jég van. sértetlenül.

hiszen a jégen nincs se növényzet. a jégmező széle még távolabb fekszik a szárazföldtől. hogy a csőrével a lábujjai felé taszigálja. ezért továbbra is apja lábán kuporog. hogy visszaöklendezve megetethesse vele a frissen kikelt fiókát. így a pingvineknek sok-sok mérföldnyi utat kell megtenniük. és felismeri válaszát egyéni hangjáról. Amikor nyáron megérkezik ide a tengerről. testsúlyának majd a felét az teszi ki. legfeljebb odébb csoszog egy kicsit. és fészket sem készít. ám szólongatva mégis megtalálja. de már az udvarlás megpróbáltatásai során felhasznál belőle valamit. és olyan jó a kondíciójuk. . Végül. se kő. Ezzel közvetlen feladatát el is végezte: a nőstény otthagyja. még elég táplálékot talál a begyében ahhoz. a begyében félig megemésztett hallal. ahol legalább ő táplálkozni tud. hogy a többi költő hímekkel összebújva némi védelmet találjon a hideg ellen. Nincs fölösleges energiája. és az egyre mélyülő sötétségben elindul a tengeri jégmező széle felé. Április és május sötét hónapok. A párja ilyenkor szinte azonnal odamegy hozzá. Közben a párja csak áll. Mivel azonban most már igencsak benne járnak a télben. fel kell emelnie. ahol betakarja a hasáról lelógó tollas bőrredő. Nyár végére olyan kövérek lesznek. A jégtakaró már jó messzire nyúlik a parttól. amit szükségtelen mozdulatokra vagy haszontalan magamutogatásra pocsékolhatna. egyenesen. a "kötény" alatt. A nőstény csak egyetlen tojást tojik. aztán végül párzanak. és a párzási szertartás csúcspontjaként átveszi a nősténytől a tojást és a saját "köténye" alá dugdossa. a pingvinek ilyenkor csak udvarolnak. a hasi lebenye alatt. amíg a nyílt vízhez ér. A hím ilyenkor. rendkívül pontosan időzítve. amilyen csak lehet. hogy elérjék a part közelében fekvő hagyományos költőhelyeiket. hatvan nappal a tojás lerakása után.A nyarat azzal töltik. ahol hagyta. aztán fölveszi a lába fejére. néhány héttel a hosszú téli sötétség beállta előtt a felnőtt madarak a tenger jegén át a partra mennek. A fészeknek nincs határozott helye. de ez nagyon nagy. most pedig további két hónapig ki kell tartania. a nőstény megeteti a fiókáját visszaöklendezett. visszatér a nőstény. Ezt úgy oldja meg. amíg csak ki nem költi a tojást. Ő időközben alaposan meghízott. amelyre emlékezhetne. A pár nem követel meghatározott territóriumot magának. A kis jószág még nem képes saját testmelegét megtartani. ezért a nősténynek esetleg 15-20 kilométert is meg kell tennie. hátat fordítva a hófúvásoknak és a süvöltő szeleknek. és igen gazdag szikanyagban. a becses tojást melegen tartva a lábán. kikel a fióka. Márciusban. vastag hájréteg van a tollazata alatt. különben megfagyna a jég tetején. hogy jól belaknak a tengeren. Mihelyt a pár újra együtt van. Mihelyt a tojás előbukkan. a hím pedig különben is jócskán eltéblábolhatott a jégen arról a helyről. Aztán. szinte hihetetlen módon. amivel határvonalat ki lehetne jelölni.

Kőzeteiben páfrányok és erdei fák. szürke pihetollak borítják. mire anyja visszatér. vissza a fiókájához. Ha csak egy vagy két napot késik. apró. esetleg már akkor sem ér vissza időben ahhoz. Többségük ténylegesen el is pusztul. súlyának legalább az egyharmadát elveszítette. amely sokkal közelebb feküdt az Egyenlítőhöz és sokkal melegebb volt az éghajlata. Párja gondoskodására bízva a fiókát elindul a tenger felé. hogy ellássa fiókáját a sürgősen szükséges táplálékkal. A fiókának közben nem volt semmi más ennivalója. amit a nőstény hozott magával. Még mindig pelyhes.attól a pillanattól kezdve. aztán friss hallal teli beggyel elindul a hosszú útra. A tél hátralevő heteiben a szülők felváltva mennek halászni és ennivalót hozni a kicsinyüknek. és belevetik magukat . Valamikor. A hetekig csak ácsorgó és éhező hím most már elmehet táplálékot keresni magának. amikor ez a szárazföld Dél-Amerikával. A fiatalok összebújva gubbasztanak. A nyílt vízhez vezető csatornák egyre közelebb kerülnek a költőhelyekhez. ha valamelyik szülő csak egy-két napot késik. hogy a fióka elérhesse. Két hétig vakációzik. de ha sikerül elérnie a jégmező szélét. hiszen alig két hónapjuk van zsírtartalékaik visszaszerzésére. Az ünnepi lakomához a felnőtt madarak is csatlakoznak. nagy sokára a horizont elkezd világosodni. Ausztráliával és Új-Zélanddal együtt egy hatalmas szuperkontinens része volt. akkor a kicsi pingvin néhány napon belül éhenhal. Az Antarktisz nem volt mindig ennyire elhagyatott föld. ha a halászat csak egy kicsit kevesebbet hoz. az elpusztul. Ha tíz közül négy megéri a felnőttkort. és nem tér vissza. Szánalmasan lefogyott. több mint 140 millió évvel ezelőtt mind éltek és virultak. Lecsoszognak a vízhez. hogy vizet érnek. amit az apja hoz.Ez a családegyesítés kritikus pillanat. és falni kezd. Végül. végül aztán valamelyik már elég közel van ahhoz. a hőmérséklet egy leheletnyit emelkedik és a tengeri jégmezőn repedések jelennek meg. kitűnően úsznak. akkor lebukik a tengerbe. ezek bármelyike a fióka pusztulásához vezethet. Ha a nőstényt elkapja egy leopárdfóka. A szaporodási folyamat teli van veszélyekkel és nehézségekkel. Már igencsak ráfér a további táplálék. az a császárpingvineknél már jó évnek számít. de a szülők ennek ellenére felismerik őket a hangjukról. csak az a hal. mielőtt az egész ciklus újrakezdődik. primitív emlősök és dinoszauruszok kövületei rejtőznek. Ha az időjárás csak egy csöppet rosszabb. meg anyjának egyes emésztőnedvei. .

a gleccserek szélesebbek lettek. és benne rejlik a világ egész édesvízkészletének a 90 %-a. de Eurázsia. és saját súlyának nyomása alatt jéggé vált. amelynek legmagasabb pontjai 4000 méterre emelkednek a tengerszint fölé. ha többször vissza is húzódott az összefüggő jégtakaró. a helyzet megváltozott. hiszen a szárazföld természetesen nem melegedhetett fel úgy. Ha elolvadna. hogy a Föld mintegy 3 millió évvel ezelőtt sokkal hidegebb bolygóvá vált.5 kilométer vastag. amelyeken át a világ melegebb részeiről származó állatok előretörhettek a jég világa felé. az északi félteke kontinensei is megváltoztatták a helyzetüket. nagy hatással volt az állati populációra. Mivel azonban az Antarktisz Ausztráliától elválva tovább sodródott délre. mint a körülötte áramló tengerek. mint egész Nyugat-Európa. Ma gyakorlatilag az egész kontinenst jég borítja. és vizének hidegnek kellett lennie. dél felé vándorolt. Erősen különböző hellyé lett így az Antarktisztól. Annyi biztos. mivel a napsugarak hajlásszöge kicsi. ott is maradt. de a Föld melegebb vizeivel való cirkulációja alighanem megakadályozta. A szárazföldek helyzetében beállt változások hűtőhatását feltehetően tovább erősítették a napsugárzás erejének változásai. hiszen a hó fehérsége az amúgy is gyönge napsugárzás 90 százalékát visszaverte. A szárazföldnek hamarosan túl hideggé kellett válnia a dinoszauruszok és a többi szárazföldi állat számára. Így aztán a hó évről évre felgyülemlett. Akárhogy is volt.De amikor az óceáni lemezek mozgása elkezdte széthasítani a szuperkontinenst. még ha addig életben maradtak volna is. a tengerek szintje világszerte 55 méterrel emelkedne. Észak-Amerika és Grönland egyre szorosabb gyűrűt alkotva közeledtek feléje. Abban az időben a déli sarkvidéket még tenger borította. hanem tengeri jég borítja. Az a tény. ami önmagában is tovább hűtötte a szárazföldet. és napjainkban az Északi-sarkot nem összefüggő szárazulat. de "hidege" még mindig köztünk van. Ez a jégtakaró hatalmas kupolát alkot. Lehet. mert a szárazföldek folyosóul szolgáltak. hogy a vizek újra felmelegedjenek. hogy ez is akadályozta a tengeráramlások szabad folyását. Jégkorszak kezdődött. Amikor télen lehullott a kontinensre a hó. hogy az Arktisz körül kontinensek gyűrűje helyezkedett el. és akkora területet borít el. A jégtakaró egyes helyeken 4. Az Északi-sarkot ebben a távoli időszakban szintén szabadon cirkuláló víz borította. messze délre lenyúltak Európába. ezek a vizek maguk is befagynak. . az Antarktisz. először Ausztráliához kapcsolódva. mint például az angliai Midlands. kivéve néhány kitüremkedő hegycsúcsot és egy-két part menti szárazföldi sávot. hogy befagyjon. Miközben az Antarktisz dél felé sodródott. és végül a Délisark fölött megállapodott. és ezzel azt.

Ám pingvineknek. Ha felfedez egy jégtáblán sütkérező fókát. A fókák ugyanúgy tömegesen élnek az északi sarkvidéken. ők . hanem jobb kapaszkodást is biztosít. a lundák és maguk az alkák. a jegesmedve vadászterülete. a földön egyenes testtartással állnak. illetve grizzlyvel áll rokonságban. mint a pingvinek: csapkodnak a szárnyukkal és a lábukkal kormányoznak. amelyeket hatalmas mellső mancsának egyetlen gyors legyintésével öl meg. Szárnyaik ma már nem túlságosan erősek. a lummák. Rendkívül hatásos védelmet élvez a hideg ellen. ami nemcsak a bőrét védi meg a lehűléstől. mint a melegebb vidékeken élő rokonai. Egyik fajuk. Repülési képességüket nem veszítették el teljesen. de átváltozásuk még nem olyan teljes. lebukik a víz alá és a jégtábla szélén bukkan fel. Ám fő zsákmányállata mégis a fóka. Repülő madarakból úszó madarakká váltak. ami egy kicsit messzebb van. jóval nagyobb. fehér testét lekushadva belenyomja a hóba. fehér állat a sarkkörtől délre. és amikor felbukkan az áldozat. a grönlandi fóka párzás idején százezrével gyülekezik a jégtáblákon. és mindenekfelett valamennyien kitűnően úsznak a víz alatt. Néha meg őrködik a jégen a fóka által lélegzőnyílásnak használt lyuk mellett. mint az Antarktiszon. az antarktiszi táj jellemző madarainak nyomuk sincs. Talpának legnagyobb részét is szőr borítja. elzárva a fóka menekülési útját a tenger felé. miközben jórészt úgy mozognak. túlnyomórészt fehérek és feketék. Amikor a jegesmedve becserkész egy fókát. az Északi-sark az egyik legnagyobb termetű ragadozó. emellett bundájának szőre nagyon hosszú és erősen zsíros. A párzási időszakban nagy telepeket alkotnak. Vannak azonban más madarak. szinte láthatatlanul mozog. Sok szempontból emlékeztetnek a pingvinekre. Az évnek egy rövid szakaszában valamennyien el is veszítik repülési képességüket. ezért csak görcsös szárnycsapkodással tudnak a levegőbe emelkedni. Ez a hatalmas. mert sok más. amelyek nagyon hasonlítanak hozzájuk : az alkafélék családjának tagjai.Ezért míg a Déli-sark közelében nem él nagyobb állat. Eurázsiában és Észak-Amerikában élő barnamedvékkel. mancsának oldalirányú csapásával szétzúzza fejét a jégtábla szélén. így a víz számára gyakorlatilag átjárhatatlan. a hideg éghajlaton élő állathoz hasonlóan. mint a pingvineké. hogy a legtöbb madárhoz hasonlóan fokozatosan vedlenék le szárnytollaikat. Nyáron a délebbre eső vidékeken a jegesmedve esetleg bogyókat eszik és lemmingeket fog magának. mivel ahelyett.

Orrlyukaik keskenyebbek. A sarkvidéken azonban még az eszkimók sem lennének képesek életben maradni. Valószínűbb. pontosan azokon a helyeken. A szó eredete máig vitatott. hanem az ember is. hogy az elnevezés a hájat jelentő latin szóból származik. ahol a teljesen felöltözött eszkimó is ki van téve a hideg hatásának . az óriás alka teljesen elveszítette a repülőképességét. és mostanára testfelépítésük az emberek minden más csoportjánál jobban alkalmazkodott a szélsőségesen hideg körülményekhez. Bár nem különösebben nagy termetűek. Ez a név rajtaragadt a déli madarakon. egyesek szerint két walesi szóból származik. Utána kimennek a tengerre és nagy csapatokban üldögélnek a hullámok közt a vízben ilyenkor hasonlítanak a legjobban a pingvinekre. Végül aztán az óriás alkának nemcsak a neve tűnt el. Az eszkimók Észak-Ázsia földjéről az ősidőkben vándoroltak ide. A madárnak ugyan tényleg volt két fehér folt a fején. Emellett. ha nem viselnének meleg állati szőrméket. őket is pingvineknek nevezték el. és ezért erősen vadászták is. hogy "fehérfejű". mert ezek nem veszítették el a repülés képességét. Utolsó példányát 1844-ben ölték meg egy Izland melletti kis szigeten. repülni nem tudó madarakat láttak. Így hát amikor a déli félteke utazói hozzájuk nagyon hasonló. amelyek azt jelentették. Nemcsak a jegesmedvék és a sarki rókák vadásznak ugyanis rájuk. állítólag 85 centiméter magas volt. talán pontosan azért. hanem ő maga is : mivel nem tudott repülni. először ő kapta ezt a nevet. Még vastag zsírpárnákat is kifejlesztettek.mindet egyszerre veszítik el. nem tudott egykönnyen elmenekülni az ember elől. és testfelületük a térfogatukhoz viszonyítva kicsiny. de az északiakon nem. kétségkívül a délről jött emlős ragadozók miatt. ami csökkenti a lélegzéssel járó hő. Hozzáférhetetlen szirtfalakon és elszigetelt sziklahalmok tetején gyűlnek össze. A legnagyobb közülük. fekete-fehér lévén. . Az alkacsalád többi tagja életben maradt. A család egyik tagja. de nem állnak ki tömegesen a tengerpartokra vagy a jégtáblákra. amikor egyenesen állt.az arcon és a szemhéjakon. de Walesben soha nem élt. alakjuk a hőmegtartás szempontjából kedvező: köpcösek. mint a legtöbb más emberfajtáé. csakugyan nagyon hasonlított a pingvinre.és nedvességveszteséget. sőt. mert az óriás alkának pompás szigetelő zsírréteg volt a bőre alatt.

Ezeket olyan finom öltésekkel varrják össze. . A jégmező szélétől délre száz meg száz kilométeren át puszta kavics. aztán visszavonulva hátra hagyott. Nyáron a tundrán a gyönge napsugárzás hatására talán felenged a talaj felszíne. az Ellesmere-szigeten és a Spitzbergákon jégszirteket és jégszájadékokat alkot. az eszkimók is szakítottak kutyafogatú szánjaikkal. az igluval és kézzel varrott szőrmeruházatukkal.és kősivatag terül el. s ma már nem mennek olyan hosszú vadászutakra az északi sarkvidék jégmezőire. Ez az élet szinte elképzelhetetlen megpróbáltatásokkal járt. amikor már a nyugati ember is megtelepedett a sarkvidéken. hóból építettek maguknak menedéket: hosszú csontkéseikkel nagy hótömböket vágtak. Amikor letáboroztak. motoros szánjait és távcsöves. míg végül följebb sodródnak a melegebb vizekre. Mostanára. és az égő olaj meg a saját testmelegük akár +15 fokra is fölmelegítette az iglu belsejét. a külsőt a szőrével kifelé. amelyet szőrmékkel takartak le. Néha még ablakot is készítettek rá. hogy nem engedik át a vizet. Olajmécsessel világítottak. és ezeket emelkedő csigavonalban egymásra tornyozták. ez a tundra. zubbonyuk pedig rénszarvasbőrből és madarak bőréből készül. szigonyaikkal. nadrágjuk jegesmedve bőréből. de a felszín alatt körülbelül egyméternyire a talaj továbbra is olyan kemény és fagyott marad. ilyenkor az egyik hótömb helyére áttetsző jégdarabot tettek.Kesztyűjüket és csizmájukat fókabőrből készítik. messzehordó puskáit. a belsőt a szőrével befelé. Az Északi-sarkvidéken a jégtakaró sok helyen a szárazföldet borítja. Grönlandon. Az Antarktiszról induló gleccserek a tengerbe érve tömör jéghátságot alkotnak. Az eszkimók hagyományosan hosszú utazásokra indultak a jégen. Ez időről időre hatalmas táblás jéghegyekké töredezik. amelyeket a hidegebb időszakokban az előrenyomuló jég maga előtt tolt. és félmeztelenül pihenhettek szőrmetakaróik alatt. ahol lassan elolvadnak. Ezek évtizedekig hánykódhatnak az antarktiszi tengereken. két nadrágot.ez volt az iglu. Azoknak a szikláknak az összezúzott és szétszóródott törmelékéből áll. tüzelőanyagait. amelyek közül egyeseknek az átmérője akár a 200 kilométert is elérheti. áramfejlesztőit és műszálas szöveteit. Odabenn a tömör hóból padot építettek. magával hozva új anyagait. így levethették nehéz bőrruháikat. amelyekből patakokban ömlik a megolvadt víz. két tunikát viselnek. amíg csak fölül össze nem épültek . miközben kizárólag fókavadászatból éltek.

hiszen ezek a hegységek már réges-rég megvoltak. mint a kisebbeket. hogy innen is származnak. Ezeket a piramisokat pingónak nevezik. így azt felpuposítva akár több száz méteres talajpiramist hozhat létre. Észak-Amerika és Eurázsia hegyei közt is megtalálhatunk. Könnyen lehet. a talaj mentén nő. ezt a tomboló szelek nem teszik lehetővé. A törpe fűz nem függőlegesen. Mint minden hideg éghajlaton élő növény. Ahol ugyanazon a környéken több ilyen. de néha 100 méter átmérőjűek is lehetnek. akkor a kavicsok lapos kupolaként megemelkednek. Egy-egy néhány centiméter átmérőjű fatörzs évgyűrűinek tanúsága szerint akár több mint 400-500 éves is lehet. a tundrán mindenütt élnek zuzmók és mohák. és nagyon kevés állatot látni. de mellettük ezernél több különböző virágos növényfaj is megél. hanem vízszintesen. Az összehúzódás és a tágulás a kavicsok furcsa alakzatait hozza létre. Egyik sem éri el még egy kis bokor méretét sem. de egyesek ennek ellenére fává nőnek.lemmingek. csak láva helyett jég van bennük. amelyek csak feleakkorák. amelyek nagy távolságokra szalagszerűen futnak lefelé a hegyoldalakon. amikor az utolsó jégkorszak bekövetkezett és a tundra kialakult. A nagyobb részecskéket a fagy gyorsabban mozdítja el. A föld alatt azonban. ezeknek a sokszögeknek a közepén zöld foltok jelennek meg. Kifejlett példányai akár 5 méter hosszúak is lehetnek. így a finomabb kavicsok középen maradnak. de alig néhány centiméter magasak. A tundra növényei közül sokat nagy magasságokban. és széleiket jó nagy kövek is szegélyezhetik. Mivel a középen lévő finomabb kavics alkalmasabb a növények megtelepedésére. Másutt a rendszeres fagy és olvadás esetleg koncentrálja a talajvizet. mint odafönn. ahol sokkal melegebb van. és a tundra talaja olyan lesz. Így sokszög alakú formák (poligonok) képződnek a talajban. . sásfélék és gyapotsás is. míg a nagyobb kövek a perifériára tolódnak. A hosszú téli hónapok alatt a földet hó borítja. vastag barna bundájuk. mint egy tengerimalac. fagynak kitett talajfolt alakul ki. Akadnak továbbá alacsony hangák. kövérek és tömzsiek. mint egy kis vulkáni kúpnak. Amint az várható is. ott a szélük esetleg összetalálkozik. Az örökösen átfagyott réteg fölött a talajfelszín az évszakok változása szerint olvad ki vagy fagy meg. mintha furcsa kerti parcellákra volna osztva (poligonális tundratalaj). Ha a talaj egy-egy foltját megtámadja a fagy és jéggé fagyasztja a benne lévő nedvességet. ez is rendkívül lassan növekszik. a felszín közeli csapásaikon apró rágcsálók kocognak és legelészik a növényzetet . hanem hosszú sávokat hoz létre. amelyek néha csak néhány centiméter szélesek. és olyan az alakjuk. és ezek a halmok oldalirányban kitágulnak.mint az utolsó jégkorszak óta mindig. Ugyanez a folyamat a lejtőkön nem sokszögeket.

Miután oltalmazó hótakarójuk elolvadt. A rovarok és a lemmingek. a csörgő. mint családjának másutt élő tagjai. a hegyi. hogy ők is lerakhassák a petéiket. A növények sietve virágba borulnak. Éhes vándorok érkeznek ilyenkor délről. A Nap napról napra magasabbra emelkedik a horizonton. Az állandóan fagyott talajréteg nem engedi. más madarak : víztaposók. mélyen leás a hóba. Ám nehéz itt az élet . hogy egymás után nyitná ki barkáit és leveleit. A hermelin. enyhébb körülményekre: a fagymentesség csak körülbelül nyolc hétig tart. hogy mohón lakmározzanak a sekély tavak dús növényzetéből. hogy saját alagútjaikban hajszolja a lemmingeket. Az állatok és a növények gyorsan reagálnak ezekre az új. Talán néhány fehér madár is bóklászik a védett völgyekben. keresgélik a még össze nem rágcsált leveleket. Csapatokban jelennek meg a nyílfarkú. hogy ahelyett. így mocsarakat és tavakat formálva ott marad a felszínen. amikor rovarok milliói keresik a meleg emlősvért. hogy a víz elszivárogjon. A zöld vagy havasi éger annyira siet.pöttöm fülük és nagyon apró farkuk van.csak a legalkalmasabbak képesek életben maradni. ez a fehér ragadozó elég kicsiny ahhoz. Majd olvadni kezd a hó. hollók és hóbaglyok jönnek lemminget enni. Sarki nyulak kaparnak kétségbeesetten a hóban. nincs veszteni való idejük. amelyre szükségük van ahhoz. az ég kissé kivilágosodik. A télen pocsolyákban és tavakban szunynyadó rovarpeték ilyenkor kikelnek. és merev lábakkal toporzékolva megpróbálja kizavarni őket alagútjaikból. . Vadászsólymok.ez a havasi hódfajd. és hamarosan fekete legyek és moszkitók hordái bújnak elő belőlük.és a kercerécék. Időnként egy-egy fehér sarki róka kezd vadászni rájuk. a zöld hajtások és a vízinövények mind pompás táplálékot jelentenek valamilyen élőlénynek. a levegő egy kicsit melegebb lesz. Aztán hirtelen megjön a tavasz. A levegő fenyegető zümmögéssel telik meg. ahol esetleg bogyókat és fűzfaleveleket találhat . hogy kivegyék részüket ebből a kurta lakomából. egyszerre bontja ki őket. a lemmingek is megjelennek a szabadban.

ivadékaikkal együtt. A tundra nyári látogatóinak többségéhez hasonlóan ők is a messze. Nagyon gyorsan kell csinálniuk. egyszer csak vége lesz a nyárnak. A Nap napról napra mélyebbre süllyed. a havasi hófajd. de most a napnak szinte mind a huszonnégy órájában világos van. mindegyikükből barna jószág lesz.havasi partfutók és kőforgatók gyűjtögetik a rovarokat meg a lárvákat. amely feltűnés nélkül. hölgymenyétté változik. és a földre újra ráüti pecsétjét a fagy. már vedlettek. 3. A hermelin a déli szemeknek ismerősebb állattá. megállás nélkül gyűjthetik számukra a táplálékot és etethetik őket. Az idelátogató madarak szaporodni kezdenek. és megváltoztatták a színüket. a fény elhalványul. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. A róka. FEJEZET . Mostanára a fehér állatok. és fejüket lehajtva visszafelé kocognak az egyre fehérülő tundrán. délre fekvő hatalmas tűlevelű erdők fái között találnak menedéket a téli hóviharok elől. de hamarosan az összes madárlátogató útnak indul. hogy az ivadékok elég nagyok és elég erősek legyenek az utazáshoz. javította és tördelte: a Webtigris. biztonságban jár a hómentes tundrán. így a szülők egyfolytában. és hatalmas rénszarvascsordák kocognak fel északra a leveleket meg zuzmókat legelészni. Elsőként a víztaposó madarak távoznak. ugyanilyen hirtelen. amikor visszatér a tél. és fiókáikat a gazdag rovartáplálékon nevelik fel. A rénszarvasok hosszú oszlopokba gyülekeznek. Velük együtt érkeznek a rókák. a vadászok és az üldözöttek mind egyaránt álcázásra szorulnak. A záporok metsző havas esővé változnak. amelyek itt töltötték a telet. a hermelin és a sarki nyúl.és csibelakomákra számítva. Aztán. az eljövendő tojás.

tehát újabb lehűléskor nem is tud jéggé fagyni. mert valamivel több a . Teljes hossza egyik végétől a másikig mintegy 10000 kilométert tesz ki. és az időjárás egyfolytában romlik. és táplálékot is találnak. hanem puha és porszerű marad. Itt már könnyebb a dolguk. Végül aztán körülbelül egyheti kitartó trappolás után a csorda eléri az első fákat. Egyes helyeken 2000 kilométer széles szalagot alkotva végighúzódik az egész Földön. mert a megolvadt víz éjszaka újra megfagy. ahol csak szárazföld van: Alaszka csendes-óceáni partjaitól kelet felé Észak-Amerikán keresztül az Atlanti-óceán partjaiig. Nappal a napfény még elég erős ahhoz. De aztán mégis folytatják útjukat dél felé. Bár még mindig rendkívül hideg van. s végül. a sűrű fák megóvják az állatokat a hideg. a másik irányban pedig a keskeny Bering-szoroson és Szibérián át nyílegyenesen egészen Skandináviáig.AZ ÉSZAKI ERDŐK Az alaszkai tundráról szeptemberben dél felé vándorló rénszarvascsordák kövérek. a világ legnagyobb faállománya. A kopár. Így a rénszarvas patájának néhány csapásával. a csorda a magas fák övezetén keresztülballagva eljut az igazi erdőbe. védett mélyedésekben. Az északabbra fekvő tundrához képest itt jobbak a körülmények. hogy elolvassza a havat. De hosszú út áll előttük. több mint 1000 kilométeres menetelés után. amelybe a rénszarvasok most behatoltak. a rénszarvascsordák naponta akár 60 kilométert is megtesznek. A sötét ágak alatt nem olvad meg a hó. Velük haladnak borjaik is. Az az erdő. és hozzáfér az alatta lévő növényzethez. hogy nem tud hozzáférni az alatta lévő levelekhez és zuzmókhoz. kábultak. és a föld felszínét egyes helyeken olyan vastag jégpáncél borítja. A fák lassan szaporodnak és egyre nagyobbak lesznek. de ez inkább akadályozza. fátlan földre máris hullik a hó. kitűnő állapotban vannak a nyári legelés után. egyenként vagy kis csoportokban álldogálnak a kis. mintsem segíti a rénszarvast. vagy orrával egy kicsit turkálva el tudja takarítani a havat. Amikor már egyre sürgetőbb a menedékhez érni. Ki vannak merülve. bátran lépést tartva szüleikkel. veszedelmes szelektől.

amikor megfelelőek a fényviszonyok. ebben a szilárd alakban a növények nem tudnak hozzáférni. vagy elég erős leveleket hozzanak. A hőmérséklet 40 Celsius fokkal a fagypont alá is süllyedhet. amelyek fél évnél hosszabb ideig is ott maradhatnak. Így aztán az északi erdők fáinak ugyanolyan szélsőséges aszályokat kell elviselniük. nem elegendő ahhoz. amelyek szabályos vonalakban vonulnak végig egy. A földet a heves hóviharok több méteres hótorlaszokkal boríthatják. Emellett a levél többi felszínközeli sejtjének vízveszteségét a levél külső vastag. A színe sötét. a sztómák is lezáródnak. tehát a levelek minden párolgása katasztrofális következményekkel járna. A zöld növények levelein a mikroszkopikus méretű pórusok. és ezek apró gödröcskék alján helyezkednek el. hogy a talaj mélyen megfagy és a gyökerek vízellátása is megszűnik. tehát nem tudja lehúzni a súlyával. alacsonyabbra. Mivel hosszú és vékony. hogy a fák vastag törzset építhessenek fel. ezért a gyenge napfény legtöbb hőjét képes megkötni. Bár a víz hó és jég formájában elborítja az erdőt. Anyagcsere-folyamatai következtében minden zöld növény óhatatlanul veszít némi vizet. legjellegzetesebb levélforma a fenyők tűlevele.ez pedig éppen elég ahhoz. A gázcsere folyamán némi vízgőz óhatatlanul veszendőbe megy. Bizonyos körülmények közt még ezek a vízvisszatartó eszközök sem elegendők. amelyek ellenállhatnának a tél beállta előtti komoly fagyoknak. és a hőmérséklet is 10 Celsius fokig vagy a fölé emelkedik . ami megfagyhatna. hogy megfagyasztja a fák szöveteiben lévő folyadékot. az oxigén is. hanem azzal is. Itt azonban rendszerint van évente legalább harminc olyan nap.fény. hogy egy fa fejlődhessen. a víztől. a tűlevél azonban jóval kevesebb vizet veszít. Amikor pedig olyan nagy a hideg. ezért nagyon kevés vízpára diffundál belőlük. viaszos bevonata szinte a nullára csökkenti. és ezeken a nyílásokon keresztül távozik anyagcseretermékük. Viszonylag kevés sztómaa van rajta. A táplálékul szolgáló szén-dioxidot a levegőből a gázcserenyílásokon keresztül veszik fel. . A rendkívüli hideg nem csak azzal fenyeget. Nagyon kevés nedvet tartalmaz. hogy megfosztja őket egyik alapvető szükségletüktől. a hó nem egykönnyen tapad meg rajta. Más tekintetben azonban a körülmények még mindig szélsőségesen szigorúak. Az ilyen megpróbáltatásoknak leginkább ellenálló. mint a napégette sivatagok növényeinek. mint a legtöbb más levél. az úgynevezett sztómák (vagy gázcserenyílások) bonyolítják le a gázok cseréjét és a párologtatást. így alig van benne folyadék. így a fák magasra nőhetnek. a tűlevél hosszán végigfutó rovátka alján. Ez a rovátka nyugvó levegőréteget tart fenn közvetlenül a sztómák fölött. Az Északi-sarkhoz közelebb fekvő területeken rövid a nyár. mint a tundra legalacsonyabb hőmérséklete.

jóval a többi virágos növény előtt jelentek meg a Földön. A fa levelei mindjárt a tavasz legkezdetén. Más területeken azonban a tűlevelek egész éven át hatékonyan és gazdaságosan működnek: tulajdonosaik akár hét évig is megtarthatják őket. a fatörzs körül terjesztik ki messze nyúló hálózatukat. készek a fotoszintézisre. mint 119 féle gombafajt találtak. A társulás nem is nélkülözhetetlen. Egyetlen fenyőfajhoz kapcsolódva nem kevesebb. Tűleveleiknek a zord klíma hatására kialakult jellege jelentős mértékben befolyásolja az egész körülöttük élő erdei közösséget. a jegenyefenyők és a ciprusok. amelynek tagjai magvaikat tobozokba rejtve hozzák létre. és a teljes inaktivitás állapotába kerül. Maguk a fák is csak a gombák segítségével képesek visszanyerni a lehullott tűlevelekkel elvesztett tápanyagokat. szőnyegük alatt a talaj szegény és savas marad. a vörösfenyő minden ősszel elhullatja tűleveleit. vastag ruganyos szőnyeget alkotva. és nem is olyan specifikus. A tűlevelű fák gyökerei nem hatolnak mélyre. Így aztán. amikor a tűlevelek végül lehullanak. magának a fának pedig nem kell becses energiáit évről évre a levelek újrafejlesztésére fordítani. A gyökereket különféle gombák fonalai és a fonalak alkotta hálók veszik körül. de mivel nincs klorofilljuk. A gombák és a tűlevelű fák közötti kapcsolat nem olyan bensőséges. de a földjük nagyon száraz. és egyetlen fán is hat-hétféle gomba élhet egy időben. hogy ennek fejében a gombák viszont kivonják a fák gyökereiből a cukrot és az egyéb szénhidrátokat. A levelek efféle megőrzése jelentős előnyökkel jár. Mivel a bennük lévő tápanyagokat nem szabadítja fel a bomlás. hanem a földfelszín közelében. Az örökzöld tűlevelű fák egy ősi csoportba tartoznak. Mivel a tél folyamán nem kockáztathatja a nedvesség elvesztését. sok-sok éven át épen. Úgy látszik. A gombák a lehullott tűleveleket képesek lebontani olyan anyagokká. a növekedés évadjában néhányat itt-ott időről időre megújítva. felbomlatlanul ott maradnak az erdő talaján. amelyekre szükségük van. nem tudják azokat szintetizálni. zöld színtestük. amelyek nem szélsőségesen hidegek ugyan. Mivel a tűlevelek erősen viaszosak és gyantásak. A tűlevelek sajátosságai jelentős mértékben korlátozzák azoknak az állatfajoknak a . mint a moszatok és a gombák társas viszonya. amely a zuzmókat létrehozza. a hemlockfenyők és a cédrusok. Köztük vannak az erdeifenyők és a lucfenyők. mihelyt elegendő a fény. és mintegy 300 millió évvel ezelőtt. amelyeket a fák tápanyagként újra hasznosítanak. nem egykönnyen bomlanak el. de a gombák segítsége nélkül a tűlevelű fák sokkal lassabban növekednének.A vörösfenyő olyan területeken hajt. s a hideg miatt a bakteriális tevékenység amúgy is igen lassú.

ahol annyira fontos az energiatakarékosság. mint a levele.például a siketfajd és a nagy pirók .számát is. tehát még a hosszú hajsza is megéri.két madár .főleg a nyár folyamán szerzett zsírtartalékaikra támaszkodnak. Néhány apró emlős . amelyek még gyöngék és nedvdúsabbak. a vadászat során pontosan fel kell becsülni a hasznot és a veszteséget. Az őz sokkal nagyobb. vastag bundájú macskaféle több mint 200 négyzetkilométeres körzetet is bejárhat. Néhány madár ugyanis ki tudja szedni a magokat a tobozból. ez a nagy testű. vagy azokat a viszonylag ritka bokrokat legelik le. amelyek ezekre a növényevőkre vadásznak. pockok. ami lehetővé teszi. lemmingek . nagyobb testű növényevői . Egy. hogy egyetlen csípésével szétzúzza a tobozokat. amelyet bármelyik fenyőerdő létrehoz.szintén magvakkal táplálkozik. megeszik a rajtuk növő mohákat és zuzmókat. Az erdő többi. Azoknak a ragadozóknak. és egy 200 méteres cikcakkos vágtában nem sikerül elkapnia.mókusok. A hiúz. hogy a madár kivájja és kiemelje a fehérjedús magot a toboz erős burkából. akkor feladja az üldözést. tavaszi hajtásokat. hogy az az óriási levéltermés. . hanem kereszteződik. a folyópartokon vagy a tavak szélén. gyantás tűlevelek azonban a rovarok kivételével a legtöbb élőlény számára gyakorlatilag ehetetlenek. és a madár nemcsak ott helyben eszi meg őket. ezért sokkal értékesebb zsákmány. hanem gyakran el is raktározza nehezebb időkre a fák repedéseiben. nagy erdőterületeket kell bebarangolniuk. amelynek két csőrkávája nem ér össze a hegyénél. A tűlevelű fák magja sokkal kedveltebb táplálék. Ezen a hideg vidéken. és elég erős és nagy csőre van ahhoz. így a hiúz igen kitartóan üldözi. A pintyek családjába tartozó keresztcsőrű ezt a rendkívüli csőre segítségével tudja megoldani. ahogy az apró rágcsálók sem. akár 30 centiméter hosszúra is megnő. Ettől a magvak kiszóródnak. őzek és jávorszarvasok . növényevő élőlények hatalmas seregének szolgálhat táplálékul. Azt hihetnénk. mert az valószínűleg több energiát emésztene fel. A fenyőszajkó sokkal nagyobb madár. Ha a hiúz hajszolni kezd egy sarki nyulat. A keresztcsőrű nagyon szorgalmas : naponta akár ezer magot is összegyűjt.megeszi a tűleveleket. de némi pótlást azért szereznek maguknak: lehasogatják a fák kérgét. mint amennyit a nyúl teste szolgáltatna. de ők is sokkal jobban szeretik a fiatal. A viaszos. A rénszarvas hozzájuk sem hajlandó nyúlni. hogy elegendő húshoz jussanak. amelyeknek sikerült megvetni lábukat az erdő nyíltabb részein. s a hóban turkálva keresi meg azokat.a rénszarvasok. amelyek képesek a tűlevelű erdőkben élni.

madárfészkeket rabló állatot Európában nyusztnak. ha hófúvásba szalad. De a néma.A rozsomák. mint ÉszakAmerikában. Amerikában nyestnek nevezik . lecsüngő felső ajka fölött mélán bámul ránk. Segíthet. mint egy csirke és a szemöldökén egy vörös csík húzódik végig. bár a nevük különböző. Ha az ember a tél közepén ejtőernyővel ereszkedne le ennek az erdősávnak valamelyik részén. mint alatta. A kis. amely hosszú. nagyon jó természetismerőnek kellene lennie ahhoz. ez a jókora ragadozó szintén vadászik az őzekre. ahol sokkal hidegebb van. akkor valahol Eurázsiában vagyunk. ha meglátunk fönn az ágak közt egy fekete. A tűlevelű erdők övezetében nagyon hasonló jellegű. A fenyőszajkónak például több különféle faja van. Nagy testük ugyanúgy segít nekik megőrizni a hőt. mint a jól megtermett magashegyi állatoknak. áttöri ezt a kérget. . fagyos erdőkben kevés az állat. A siketfajd a legnagyobb a fajdfélék között. Európában rénszarvasnak hívják. hogy azok között az állatok között. de a két állat gyakorlatilag megint csak azonos. hosszú szőrű. az északi erdők drámaian megváltoznak. botladozni kezd. a rozsomák pedig a menyétfélék családjának legnagyobb tagja. mert gyorsan tud futni a hóréteg vékony kérgén. Amikor azonban eljön a tavasz. de csak éppen hogy. Más madarak egy kicsit többet segíthetnek a tájékozódásban. A rozsomák ugyanúgy vadászik Skandináviában és Szibériában. fekete szárnyai vannak. a lábán meleg tollcsizmát viselő nagy szakállas bagoly. De ha csak akkora. így hosszú-hosszú szakaszokon esetleg semmiféle élőlény nyomaival nem találkozunk a hóban. hogy a megpillantott állatok alapján meg tudja mondani. és fehér foltos. bár a keresztcsőrű egyik faja keletről nyugatra szintén az egész erdőövezetben megtalálható. Skandinávia és Szibéria között.és állatfajokból álló életközösségek élnek. A tűlevelű erdők leglátványosabb madara pedig. akkor az egy lucfenyőfajd. melyik kontinensen van. míg az európai faj pettyes. Nem meglepő. mint egy pulyka. de számára könnyebb a vadászat.ez utóbbi izmosabb és súlyosabb. A jávorszarvast másképpen nevezik Amerikában és Európában. mind a két kontinens összes erdőiben ott röpköd. amelyek a hó fölött élnek. és így a rozsomák elkapja. és ha akkora. és Észak-Amerikában vagyunk. a jávorszarvas a legnagyobb testű rőtvad. fajdszerű madarat fenyőtűket majszolni. egyes fajok óriásai is megtalálhatók. a faj egy és ugyanaz: hatalmas agancsú. míg az őz. nagy testű rőtvad. A télen az erdőkben menedéket kereső kisebb rőtvadat Észak-Amerikában karibunak. Az amerikainak szürke a teste. csaknem azonos fa. mert akkor az egy siketfajd.

amit azután a dolgozó hangyák szakaszai követni tudnak egészen a lárvákig. a szag nem a nyom követésére ösztönöz. amelyek. ha alkalmuk van rá.Ahogy a nappalok hosszabbodnak. széthasadnak és lelökik téli burkukat.20 Celsius fokos hőmérsékletet is képes elviselni anélkül. zárt burkolat védte az időjárás ellen. amikor valamelyikük rájuk bukkan. ezért sötétzöld és annyira hasonlít a fenyőtűk színére. amivel megakadályozzák. A fenyőaraszoló hernyójának fő ellenségei a madarak. hogy csak nagy nehezen találja meg a hazafelé vezető utat. A lepkék és hernyók maguk is zsákmányul szolgálnak más élőlényeknek. vagy a szorgalmas szülők által előző nyáron a kéregbe fúrt lyukakba lerakott rovarpeték most kikelnek. és zavartalanul rágcsálhatnak tovább. hogy a dolgozók ellenségnek tekintik és megölik. hogy a hangya továbbadhassa felfedezésük hírét. A fésűsfenyődarázs lárváinak sem erős rágójuk. amely . ám van egy módszerük. hogy kerüljék el. megragadják a szaftos "falatot" és lecipelik őket a fa törzsén át a fészkükbe. a nedvesség elvesztését gyantaréteg akadályozta meg. A fésűsfenyődarázs lárvái viszont nagy számban gyűlnek össze : ezrével. rákenik ezt a pépet a hangya fejére és csápjaira. Amikor egy felderítőhangya rájuk bukkan. Fő ragadozóik a hangyák. hanem arra figyelmezteti őket. . hogy megfagyna. falánk hernyóhadak nyomulnak elő és a fiatal fenyő tűleveleit lakmározzák. az nem jelenti azt. hogy ugyanazon az ágon rögtön számos további példány is található. Ez annyira megzavarja a hangyát. Végül. megrágják és elraktározzák belüknek egy speciális zsákjába. sem mérges fullánkjuk nincsen. Öszszegyűjtik a megrágott fenyő tűleveleiből kicsurgó gyantát. amellyel megtámadhatnák a felderítőhangyát. Ez ellen két nagyon különböző módon védekeznek. és szagnyomot hagy maga után. tüstént úgy szétoszlanak az ágak közt. visszasiet a többiekhez. fürtökben csünghetnek egyetlen ágon. hogy rendkívül nehéz észrevenni. ha a szerencsétlen felderítőnek sikerül visszajutnia a bolyba. Most a rügyek robbanásszerűen életre kelnek. olyan erősen sugározza magából ezt a veszélyre figyelmeztető jelet. A fenyőtűkben szunnyadó. Ezenfelül a lárvák hozzátesznek a péphez egy olyan vegyületet is. A lárvák keresésére a hangyák felderítőket küldenek ki. amely a jelek szerint nagyon hasonlít ahhoz. a tűlevelű fák rohamos növekedésre használják fel a fénytöbbletet. A rügyeket egész télen át erős. a rügyek külső felszínén lévő sejtek pedig egyfajta fagyálló folyadékot fejlesztettek ki magukban. ezenfelül pedig még egy elhalt szövetekből álló külső szigetelőréteg is burkolta őket. Amikor a hernyók kikelnek. Így aztán a lárvák megússzák a fölfedeztetést. hogy ha egyet megtalálnak is. amit a hangyák a veszély jelzésére bocsátanak ki. Így ha a dolgozóhangyák történetesen rá is bukkannak a visszatérő felderítő szagnyomára.

jelentéktelen fürtöcskék. kisebb almokat szülnek. A fák például minden harmadik vagy negyedik évben kivételes mennyiségű magot hoznak. a lemmingek és a pockok mind megannyi potenciális táplálékot jelentenek. A hímivarú virágok tőlük elkülönülten fejlődnek ki. hogy betakarítsák a termést. további 20 nap múlva már szülnek. A száron kissé hátrébb ülő. hogy a fáknak hosszabb időszakokon át tápanyagtartalékokat kell felhalmozniuk ahhoz. délről nagy rajokban jönnek a madarak. Ahogy a tavaszból nyár lesz. s ezt egyetlen évszakban akár még kétszer is megismétli. hogy az erdő teli lesz szállongó. hogy mindet összeszedje. A normális években a lemmingek és a többi magevő állatok olyan nagy mennyiséget fogyasztanak. Az első. A kivételesen bőséges termés évében viszont annyi magot hoznak. talán az. és olyan nagy mennyiségű virágport termelnek. hogy ez a fák alkalmazkodásának a következménye. gyakran pirosak. ezzel biztosítják magvaik fennmaradását.A fák virágba borulnak. amelyek a hó alatt töltötték a telet. Már párosodnak is: egy nőstény lemming egyetlen alomban akár tizenkettőt is fial. hogy kevés mag marad. A virágok egy része nőivarú . amelyek már kinyitották fás pikkelyeiket és kiszórták magukból a magokat. így populációjuk újra csökken. sárga porukkal. ami kicsírázhat. hogy sok ki tud közülük csírázni. a nyüzsgő hernyók. . A sarjadó tűlevelek. hogy számos fajnak nincs ideje kifejleszteni a magvait : ezeknek meg kell várniuk a következő évet. és aztán hány ivadékot hoznak világra. Hogy a kicsinyek milyen gyorsan érik el az ivarérettséget. Ennek oka talán a nyári melegek különbözősége. az a rendelkezésükre álló táplálék mennyiségétől függ. ám a nyár olyan rövid. és eddig eltűntek a szem elől. rendszerint a hajtások hegyéből nőnek ki. sőt még a második alomból született ivadékok még a tél beállta előtt maguk is párosodhatnak.ezek kis. a lehullott magvakon lakomázva. Így aztán hamarosan csak úgy nyüzsögnek az erdő talaján. hogy rekordtermést hozhassanak. A virágok így megtermékenyülnek. miután már nem táplálkoznak ilyen jól. Még hátrébb csüngnek a megbarnult hároméves tobozok. mielőtt még a lemmingpopuláció annyira megnőne. előző éviek is csak most kezdenek megduzzadni és zöld tobozokat formálni. Odalenn a földön a lemmingek és a pockok. most ott matatnak a fenyőtűk szőnyegén. hiszen 19 napos korukban már ivarérettek. Az is lehet. A következő évben a lemmingek.

A lemmingek és a pockok száma szintén évről évre erősen változó. cinegék és rigók az egyes kontinenseken csak egy részét alkotják fajuk teljes populációjának. amikor viszonylag kevés a pocok. .tölgyek és bükk. amire szükségük van. Csapatokban jönnek a szőlőrigók. amelyek majdnem kizárólagosan velük táplálkoznak. hanem széles. egy öt-hatéves időszakon át fokozatosan növekszik. amikor bőségesen terem toboz. az az évad bőségétől függ. Ahogy a klíma enyhébbé válik. Most már a kószáló ember is sokkal könnyebben meg tudja állapítani. Ázsiában és Amerikában a délebbi. és így egyre nagyobb fészekaljakat költenek ki. esetleg csak egy vagy két tojást raknak. először a nyírek lépnek a helyükre. amikor a baglyok egy fészekaljban hét. Amikor aztán a következő évben elszaporodnak a pockok. hogy a helyben élő fajokkal együtt lecsapjanak a lemmingekre. ahol sokan közülük biztosan elpusztulnak. ami viszont befolyásolja a velük táplálkozó bagolypopulációkat is. Hogy ez mennyire sikerül. kétségbeesetten kutatva táplálék után. mert a rendelkezésre álló táplálék mennyisége évről évre erősen változik. kénytelenek délre költözni. és délre mennek. A lomboserdők fáin nem sötét színű tűleveleket. hogy a délebbre fekvő. több erőforrást tudnak tartalékolni a tojások előállítására. mert nem találják meg azt az egyetlen táplálékot. a poszáták és cinegék pedig a felnőtt rovarokat szedik össze. a fenyőrigók és az egyéb rigófélék a hernyókon lakomázni. Észak-Amerikában pedig a tucatnyi különféle fajhoz tartozó apró. Végül aztán elkövetkezik egy olyan év. Ezek a látogatók idefönn töltik a nyarat. aztán egyre változatosabb lombosfák . a baglyok jobban tápláltak. mert a nagy örökzöld erdőség minden egyes részének megvannak Európában. ostyavékony lombleveleket találunk. A nyárára északra látogató poszáták. gesztenye. Nemcsak a fenyőfák termékenysége változik nagymértékben.Baglyok érkeznek. a szakállas baglyok. kőris és szil. sárga poszáták. melyik kontinensen jár. aztán katasztrofálisan lecsökken. de ha a következő évben gyönge a termés. A keresztcsőrűek hasonlóképpen gyorsan szaporodnak azokban az években. Más egyedeik otthon maradnak. Hirtelen tömeges népvándorlás indul meg: a baglyok otthagyják az északi erdőket. Ekkor azonban a pockok populációja összeomlik. melegebb területekről érkező jellegzetes madarai: Skandináviában a fenyőpinty és a szőlőrigó. sőt kilenc tojást is tojnak. kihasználva ezt a kurta bőséget a fészekrakásra és a fiókák fölnevelésére. Azokban az években. amelyek a fán több szintben helyezkednek el. és a nagy bagolypopulációknak az éhhalállal kell szembenézniük. nyolc. Ezekben az erdőségekben már nem a tűlevelűek az uralkodók. enyhébb klímájú erdőkben neveljék fel fiókáikat.

de arra készteti őket. A fák azért nem teljesen védtelenek ezzel a rohammal szemben. De amikor nagyobb inváziót indítanak ellene. élénk színeikkel közhírré teszik mérgező voltukat. hogy sok hernyó nem hajlandó megenni. amelyek támadás alatt állnak. A jelek szerint a rájuk vadászó madarak is ezt az eljárást követik. E folyamat során sztómáikon keresztül hallatlan mennyiségű nedvességet is elpárologtatnak. hanem a megcsonkított leveleket. aminek az az eredménye. hogy a fára támadó hernyók száma jelentősen csökken. A fák rajtuk keresztül nagy mennyiségű szén-dioxidhoz jutnak. így állítják elő azt a táplálékot. hogy a talajban nem áll be komolyabb vízhiány. Ezért a fa nem készít ilyen elhárító anyagokat. ha nem magukat a rovarokat keressük. amelyektől a madarak undorodnak. Ezek a széles lemezű. nehogy céltalanul megölessék magukat. lédús. Egy teljesen kifejlett tölgy egyetlen nyári napon tonnákban mérhető mennyiségű vizet veszít levelei felületéről. vagy ha a rovarok csak kisebb támadásokat intéznek ellene. hogy sok hernyó komoly és fáradságos munkával takarítja el maga mögött a hulladékot. gázcserenyílások. vagy az ágét. ahol ettek. amelyen csüngenek. a fa akár figyelmeztetheti is társait a fenyegető veszedelemre: különleges "küldönc" anyagokat bocsát ki. világoszöld levelek sokkal ízletesebbek. hadd hulljanak le a földre. A levelek felszínén sűrűn helyezkednek el a sztómák. Mások vigyáznak. mint a fenyőtűk. hogy másszanak odébb. például ágak és levelek építésére lehetne fordítani. a levél színét veszik fel. Ám ez a lomboserdők fái számára nem jelent problémát. és a legkülönfélébb állatok táplálkoznak velük. amelyet egyébként konstruktív célokra. keressenek ízletesebb leveleket valahol másutt a fán. ez is igen költséges. négyzetcentiméterenként akár 20000 is lehet. Mindenféle hernyó nyüzsög rajtuk. ha nincs rá szükség. gondosan lerágja a megkárosított szárakat vagy a részben megevett leveleket. Leveleikben csersav képződik. Megint mások az álcázásra hagyatkoznak : láthatatlanná teszik magukat. Annyi biztos. A hasonlóság annyira tökéletes.Nagy felületű levéllemezeik így a lehető legtöbb napfény felfogására képesek. amikor az éhes madarak nem láthatják őket. hogy akkor van rá a legjobb esélyük. Mint minden más védelmi rendszer. amelyet pusztítanak. az olyasféle fák. gyorsan csersavat állítanak elő azokban a leveleikben. mint a tölgy. ami olyan rossz ízű. Mások napközben aktívak. mérges szőrökkel védik meg magukat. ugyanakkor. mert ezeknek a mérsékelt éghajlatú vidékeknek a legnagyobb részén hullik annyi csapadék. hogy megtaláljuk őket. Eközben azonban leleplezik magukat a táplálékot kereső madarak előtt. Ez nem öli meg közvetlenül a hernyókat. amelyeket az emberi orr nem . hanem elmásznak egy távoli ágra. amelyre törzsük vastagításához és ágaik kiterjesztéséhez szükségük van. minden fajnak megvan a maga kedvenc fafaja. hogy táplálkozás után ne maradjanak annak a helynek a közelében. amelyeket maguk mögött hagynak. tüskés. hiszen jelentős részét fölemészti a fa "bruttó termelésének". Ha a hernyófertőzés nagyon súlyos. Sokan éjjel táplálkoznak.

Minden egyes fajtának megvan a maga sajátos dobszólója. amelyek elárulják. Egyes fajok nyelve olyan hosszú. Függőleges testtartásban kapaszkodnak a fatörzsön. Először egy csinos. amikor táplálkozik vagy fészket váj magának. mint az élőt. száruk vastag és merev. így sokkal könnyebb megmunkálni. és feszülten hallgatózva fülelik azokat a halk hangokat. A harkályok erős csőrükkel fészküknek is lyukat vájnak a fa törzsében. mert nem kúszik elég ügyesen a fatörzseken. hogy csinos lyukakat furkál a fatörzsekbe. Több száz ilyen lyukat fúr egy kiszemelt fába. Van viszont hosszú és ragadós nyelve. Nyelvük rendkívül. amelyet a hangyabolyba bedugva egyszerre 150 hangyát is ki tud emelni. . Amikor rovarra bukkannak. felnyitják a rovar folyosóját.érzékel. és válaszul elkezd tannint előállítani a leveleiben. aztán mindegyikbe több makkot is beledug. A harkály csőrének sebes csapásai által keltett doboló zaj egyike az erdő legjellegzetesebb hangjainak. A zöld küllő a fakéregben furkáló farontó bogarakkal táplálkozik. Farktollaik rövidek. A jól rezonáló fán ugyanabból az okból veri dobszólóját. Lábuk úgy módosult. mielőtt még a hernyók elérnék. Van a madaraknak egy családja. amelyek különösen jól alkalmazkodtak az erdei élethez. de a másik fa igen. mint a testük. Gyakran halott fákat választanak a fészekhez. így tekintélyes éléskamrát halmoz fel a télre. mert a korhadó fa puhább. második és harmadik ujjuk előre. a harkályok. amelyek kényelmesen kéznél lévő. amelynek jellegzetes a hossza és a kopogtatások közötti szünet időtartama. Az ilyen fák kérgét emellett gyakran megfertőzik a farontó bogarak. hogy rovar mocorog a fakéregben rágott alagútjában. mint a többi harkályoknak. A gyűjtőküllő arra használja fafúró ügyességét. amelyek átmérője pontosan megfelel a makkénak. és a nyelvükkel kipiszkálják a zsákmányt. mélyítik . de emellett gyakran a földre is leszáll hangyákat keresni. mint egy csákány. csőrüknek pedig olyan éles a hegye. amiért más madarak énekelnek: hogy kinyilvánítsák territóriumuk birtokjogát és párt szerezzenek maguknak. A nyaktekercs még inkább a hangyákra van utalva. hogy meg tudjanak kapaszkodni a függőleges fatörzseken: első és negyedik ujjuk hátrafelé mutat. kétségkívül azért. támaszt nyújtó farka. bőséges táplálékot is nyújtanak. amely körülöleli a szemüreget és a csőr felső részének tövénél végződik. szinte hihetetlenül hosszú és tüske van a végén. egy hüvelyben helyezkedik el a koponyájukban. A madár nemcsak akkor kelti ezt a hangot.így vájják ki a kamrájukat. A különféle harkályfajok különböző táplálékokra specializálódnak. vízszintes lyukat fúrnak belé. így a farok egészében támaszul szolgál. kalapálni kezdenek a csőrükkel. aztán körülbelül harminc centiméternyire lefelé vésnek. és nincs olyan merev.

Az erdők se nem olyan sűrűek. és egész ágakat törne le. de becses nedvességet vesztenének a sztómákon keresztül való párolgás révén. Olyan fafajok élő példányait választja ki. amelynek egyaránt nagy a cukor. a lomboserdők fái virágot hajtanak. hogy a várakozó nőivarú virágokra hordja virágporát.és a fehérjetartalma. hiszen nem kell magukhoz csábítaniuk rovarfutárokat. a menyéteknek és a borzoknak . A távolabbi északi nyárral ellentétben. A napok rövidülni kezdenek. a mogyoróbokrok a kemény héjú mogyorót. sőt. A feketemedvék könnyű álmot alszanak. és lezárják őket. A kurtább. Először kémiailag lebomlik bennük a klorofill (zöld színtest).A családnak egy másik specializáltabb tagja. Duzzadnak hát a gesztenyék. Végéhez közeledik a nyár. Azok a levélerek. aztán teljesen eltűnik. Ezt úgy oldják meg. se nem olyan magasak. hogy felemésztik a nyár folyamán felhalmozott zsírtartalékaikat. a szár tövénél gátakat alakítanak ki. hogy továbbvigyék a virágport. Ezért virágaik túlnyomórészt kicsinyek és nem feltűnőek. A lezárásnál egy dugószerű sejtekből álló szalag jelenik meg. Ha a vékony. szögletes lyukat fúr beléjük. amelyekből bőségesen folyik ki a fa nedve. hogy teljesen kirekesztenék a szelet. biztosan tönkretenné őket a fagy. az egereknek és mókusoknak. A fák most már felkészülnek a télre. Más állatok a fák módszerét követik az életfunkciók felfüggesztésével. így a legtöbb fa a szélre bízza. nedvdús levelek ott maradnának az ágakon. amely a fafajoktól függően gyantás vagy édes. hogy a száraz levél leváljon az ágról. figyelmeztetve a közelgő hidegre. Ezzel megkezdődik az ősz. Téli álmuk mélysége változó. Ezzel a fotoszintézis hulladék termékei lelepleződnek: a levelek megbarnulnak. megjelennek a makkok. A lyukakból kicsorduló nedv. és idejük nagy részét odúikban és lyukaikban töltik. A lomboserdők sok emlősének . így afféle bonbont készít magának. itt elég hosszú a nyár ahhoz. amelyek eddig a levélben szállították a nedveket. a nedvszívó harkály egészen más célból fúrja meg a fatörzseket. odavonzza a rovarokat. Ahogy telnek-múlnak a meleg napok. . és hamarosan már a legenyhébb szél is elég ahhoz. hogy a virágok még ugyanabban az évszakban kifejlesszék a magvaikat. aztán összekeveri őket a fa nedvével. pirossá válnak. megsárgulnak. a téli szelek rohama beléjük kapaszkodna.erősen csökkentett étrenden kell átvészelniük a közeledő telet. Ezért a fák elhullatják a leveleiket.a cickányoknak és pockoknak. a juharfák kéveszám hozzák szárnyas magvaikat. haloványabb téli napokon nem is működhetnének különösebben hatékonyan. és számos apró. A madár begyűjti a rovarokat. de emellett aktivitásukat is a minimumra csökkentik: kerülnek minden felesleges energiapocsékolást.

s időnként akkora zajt csapnak. Ebben az állapotban az életfolyamatok alig-alig működnek. télen ez az ütem percenként négy szívverésre lassul. hátsó lábát az orra mellé húzza. a bocsok gyorsan nőnek. mint a kő. az attól függ. mivel rendkívül kicsinyek. mormogó zsivajt a fagyos vadon látszólag teljesen üres foltján. amelyben már előzőleg is sokszor aludtak. és percenként nem huszonnyolcszor vesz lélegzetet. Az amerikai erdők déli részein négy hónapnál alig hosszabb ideig tart a visszavonultságuk. Megérkezésüket szinte mintha észre se venné. körülbelül egyhónapos szunnyadozás után. ha megzavarják. levelekkel teli mélyedésben egy kiugró sziklafal tövében vagy egy barlangban. így az állat tapin. Gyakran olyan búvóhelyet választanak. Testhőmérséklete alig egy-két fokkal a fagypont fölé süllyed. hogy arról is nehéz meggyőződni. hogy az ember akár több méterről is meghallja a furcsa.tásra nemcsak olyan hideg. sünök és amerikai mormoták viszont olyan mély álomba hullanak. De ez a halálra emlékeztető szunnyadás nem tart szükségképpen egész télen. rendszerint kettőt vagy hármat. így életük nagyobbik felét szunyókálva töltik. ökölbe szorítja a mancsát. a pelék. Miközben őkelme tovább szunyókál. Minden állat egyedül vet magának ágyat. Hogy az anyamedve és a bocsok mennyi ideig maradnak a vadonban. A kis állat összegömbölyödik. Nyáron az amerikai mormota szíve körülbelül nyolcvanat ver percenként. A téli álom alatt a medve szívverése lelassul. mint nyáron. Ahogy múlik a tél. hanem a bundája alatt majdnem olyan kemény is. se nem székel. izmai megmerevednek. Maga az anyamedve se nem eszik. a bocsok befészkelik magukat a bundájába. Itt aztán. de az északi részeken a medvék akár hat. hanem csak egyszer. így csak minimális követelményeket támasztanak az állat zsírtartalékaival szemben. mégis lehetővé teszi. fejét a hasa alá. hogy egyáltalán élnek-e még. és szorosan lehunyja a szemét. Morognak és nyüszítenek. nem nagyobbak egy patkánynál. a nőstény medve megszüli a bocsait. hogy a medve gyorsan felébredjen. A kisebb állatok. se nem vizel. sőt hét hónapot is tölthetnek a vackukban. és testhőmérséklete néhány fokkal lecsökken. mint a kutyakölykök. . hogy milyen hosszú és milyen kemény a tél. és megkeresik az emlőit.Kora ősszel odút keresnek maguknak a sziklák közt. tavaszig nem is fog. miközben vakon mocorognak a sötét vacokban. Ez értékes energiákat takarít meg.

Így erős hideghullámok esetén az alvók fölébrednek és aktivizálják belső akkumulátoraikat. amikor az időjárás olyan forró. ugróvillások és mindenekelőtt a földigiliszták . A még délebbi vidékeken nem kell ilyen szélsőségesen visszavonulni az aktív életmódtól. szamócafa -. A hideg soha nem olyan kemény. hogy emiatt milyen meglepően kevés . A pelék és a mormoták fel is készülnek erre az eshetőségre : készleteket halmoznak fel dióból és más táplálékokból. meglepetten veszi észre. és ilyenkor gyorsan beuzsonnáznak. amelyek örökzöldek. Az erdő talaját elborító leveleik gyorsan felbomlanak. A fák ilyenkor kopaszok. A nap forróbb időszakaiban sok levél lefelé csüng az ágakról. hogy az ellenkező irányú ösztönzésnek is ugyanez a hatása. Az olyan családokba tartozó fajok. gyakran csak a levéllemez alsó részén. amelyek feljebb. Más apró élőlények .bogarak és ezerlábúak. elkeverik földdel. Ha az ember leül alájuk. hogy a fák leveleit megnyomorítaná a fagy. Számos ilyen nagy lomblevelű örökzöldnek ezért rendszerint szárazak a levelei. vagy annak a közelében. visszatérnek a menedékükbe és visszafekszenek aludni. a napsugarakkal párhuzamosan tartva a széles levéllemezt. például a tölgyek. és viszonylag kevés sztóma van rajtuk.köpülgetnek az avarban. hogy mentsék az életüket. és csak egyetlen további fokkal lehűtené. akármilyen költséges is ez zsírtartalékaik szempontjából. Még meglepőbb. viaszos. így számos olyan lombleveles fafaj jelenik meg . akkor megfagyna és elpusztulna.magnólia. vagy az alvóhelyükön. az állat esetleg felébred. Ezeken a vidékeken a fák számára a legtöbb megpróbáltatást hozó időszak nem a tél. A fenyőtűknek ehhez még ilyen enyhe körülmények között is legalább kétszer annyi időre van szükségük. itt egész éven át zöldellnek. humuszban gazdag talajjá alakítják. Bár hideg van. így munkához láthatnak a baktériumok és a gombák.Ha az időjárás felmelegszik. vízhatlan a felszínük. Mihelyt a szélsőséges körülmények enyhülnek egy kicsit. hogy ne nyeljen be túl sokat a Nap melegéből. északon elhullajtják a leveleiket. És dús. hiszen ha a fagy behatolna a menedékébe. olajfa. a talaj csak rövid időszakokra fagy meg. hanem a nyár. A lomblevelek lehullásuk után két éven belül szinte teljes egészükben elbomlanak. hogy a fákat nedveik elvesztésének veszélye fenyegeti.

és esetleg letörje őket. megperzselődik. amelyek égnek ugyan. ágaik lefelé és a törzstől elfelé lejtettek. így a fák szabadon kiterjeszthetik felfelé és kifelé tűlevelekkel borított ágaikat. hanem hatalmas villámok is csapkodnak. nehogy nagyobb súly rakódjon rájuk. Így lett tipikus déli tűlevelű fa a lapos tetejű. ugyanilyen jól szolgálják őket a forró déli nyarakon. amelyek belecsapnak a magasabb fákba. Ilyen helyeken egy további képességük révén maradnak fenn : ellen tudnak állni a tűznek. és a lángok gyorsan végigsöpörnek az egész erdőn.vagy mandulafenyő. hogy a lombosfák fenn tudjanak maradni. Ha a lángok elérik a fiatal növény szárainak csúcsán lévő rügyeket. hogy könnyebben lecsússzon róluk a hó. Az Egyesült Államok déli részén. a föld felé igyekezve cikcakkos rovátkát vájnak beléjük. Mire a tűlevelek elégnek. gyakorlatilag . A fiatal tölgyfacsemetéknek nincsenek ilyen védelmi eszközeik. amelyek túl homokosak és szárazak ahhoz. kiterjedten szétágazó ernyő. de viszonylag alacsony hőmérsékleten. hogy a lehető legtöbb fényt gyűjthessék. hogy a fagypont alatti hőmérsékleteken túléljék a víz hiányát. És itt újra megjelennek a tűlevelűek. A fenyők kérge lucskos. néha még ketté is hasítják őket. erős zivatarokat hoznak. azokat vastagon körülveszik a tűlevelek. Floridában és Georgiában a hosszú. Itt ez a veszély nem fenyeget.árnyékot adnak. A villám gyakran meggyújtja a földet borító avart. a főtűz már továbbsöpört. de nem ég. Sőt: a Dél egyes részein a fenyők a jó vízellátású és elég termékeny talajokon is megőrzik pozíciójukat. A magasba tornyosuló hatalmas felhőkből nemcsak felhőszakadás erejű eső zuhog. Amikor az avartól táplált lángok körülnyaldossák zsenge törzsét. és a hő nagy részét távol tartja a kéreg alatti érzékeny szövetektől. Azok a jellemvonásaik. Északon sok közülük piramis alakú volt. amelyek lehetővé tették számukra. ami nem károsítja a rügyet. Alakjuk azonban itt délen egészen más. A tűlevelűek vízkonzerválási technikájukkal olyan vízáteresztő talajokon is képesek virulni. forró nyarak rendszeres. a lombosfákkal szemben.

Az efféle erdők tűzvédelme. ágak és halott fatörzsek lassan gyűlnek a földön. és a fák koronája tűzgolyóként fellobban. amelyek esetleg megtámadhatnák a fákat. és néhány percen belül megölik a csemetét. tűzvihar alakul ki. kitűnő gyújtóst jelentenek. ami csak akkor nyílik fel. mint lomboserdőben. ahol a lángok viszonylag alacsonyak. amíg a tűz továbbvonul. Az efféle tűzvész egy-egy területen órákig tombolhat. Rendszeres tüzek nélkül a lehullott levelek. mint a csörgőkígyó vagy a gopher-teknős. A madarak elrepülhetnek. a megfeketedett föld . tűzoltócsapatok fenntartása. de jelentős mértékben előidézői is. a lángok üvöltve felcsapnak a fatörzsekre. A patkányok és nyulak . és az erdő teljesen elpusztul. akkor ez a sok hulladék mind lángra gyullad. Ez azonban szintén nagy veszélyt rejt. Egyes fenyőkön egyenesen olyan toboz terem. a villám pedig valószínűbben okoz tüzet tűlevelű. A fenyők számára kifejezetten hasznos a tűz. amelyek mindenféle kezdődő tüzet tüstént eloltanak.ez megfigyelt tény . gyorsan továbbhaladó tüzek nem okoznak sok bajt az állatoknak. egyenesen rátámadnak a védtelen rügyekre. így feljavítják a talajt.nézik a tűz közeledő vonalát. Normális körülmények közt a gyakori. amelybe a nyomasztó déli hőség elől szoktak bemenekülni. hanem felszabadítják a lehullott tűlevelekben rejlő tápanyagokat is. az olyan földön élő állatok pedig. Az ilyen égést semmiféle fa nem éli túl. amelyek olyan nehezen bomlanak le. arra a néhány percre. a fiatal fenyők pedig életben maradnak. Lehullatott gyantás tűleveleik. és szórja szét magvait. Így a lombosfák elpusztulnak. Ahogy a tűz méretei nőnek. beavatkozást jelent egy természetes rendszerbe és hosszú távon valószínűleg megváltoztatja az erdő jellegét: a dominánsan tűlevelű erdőből lomboserdő lesz. és elszántan keresztülfutnak a vékony forró vonalon a túlsó oldalra. A fenyvesek nemcsak elviselik ezeket a körülményeket. A füst azokat a gombákat is megöli. amelyet kátrányszerű gyanta borít. Ha sokévi tűzvédelem után végül mégis tüzet fog az erdő és nem lehet megfékezni.egyszerűen megfőzik a vékony kéreg alatt növekvő sejteket. azokban a lyukakban keresnek menedéket. A lángok nemcsak kiírtják a velük versengő növényeket. amikor intenzív hő éri. aztán kiválasztanak egy szakaszt.

Ezért a vörös kokárdás harkály egyenesen keresztülfúrja a törzsnek ezt a zónáját. vagy egyenesen megégetné a fiókáikat. Így az odú igen értékes birtok. akkor akár évről évre is visszajárhat oda. különösen a fakúszó siklók. amelyeket a nedvszívó harkály csinál. ha alkalmuk van rá. gyorsan kiizzadnak magukból egy erős szagú folyadékot. akkor a tűz könnyen belekaphatna a fatörzsbe. a vörös kokárdás harkály úgy kerüli el ezt a veszélyt. hogy elférjen benne a harkály odúja. hogy nem halott. A vörös kokárdás harkály ennek a problémának is kidolgozta a megoldását. hanem élő tűlevelű fákba vési az odúját. vagy az erdész fejszéje beléjük vág. Ám az élő fába lyukat vágni sokkal nehezebb. szívesen elkobozzák. Ha a harkály az élő törzsnek ebbe a részébe vésné a fészekodúját. és lehullik a földre. Ha a szélvihar letöri egy-egy águkat. a fészekbe folyó gyanta lakhatatlanná tenné az odút gőzeivel és ragacsosságával. hirtelen megvonaglik és visszahőköl. Ezeket rendszeresen gondozza. nagyon hasonlókat azokhoz. Ha északi unokatestvéreikhez hasonlóan ők is halott fák törzsébe vájnák fészekodúikat. és sok más állat. mint a baglyok.biztonságába. ami ragacsos függönyt formál az egész törzs köré. Így aztán a vörös kokárdás harkály rendszerint viszonylag alacsonyan fészkel a törzsön. mint egy halott fatörzs már puhuló fáját kivájni. Nagyon vastagnak kell lennie a törzsnek ahhoz. Egész sor lyukat fúr fészkének bejárata alá és fölé. Ez azonban új problémákat okoz. mint a mókus. hogy más állatok kifosztják a fészkét. . olyan emlősök. és megfojtaná. és belevés a fatörzs belső rétegeibe. Egyes odúk fészekként. ami viszont azzal a kockázattal jár. A déli erdők harkályai azonban ilyenkor csakugyan kutyaszorítóba kerülnek. amelyek rendszeresen felmásznak a fatörzsekre és kilopják fészkükből a fiatal fiókákat. ha egy rovar alagutat fúr beléjük. amelyekben nincs meg a harkály ácstehetsége. amely a levegőn megszilárdulva hegesíti a fa sebét és megakadályozza az értékes nedvek kicsorgását és a fertőzések behatolását. Ha az odút egyszer már elkészítette magának egy madár. mások ülőkéül szolgálnak. A harkálynak ezért állandóan őrködnie kell. Ezt a gyantát a törzs külső rétegeiben felfelé futó szállítónyalábok szállítják. A gyantában lévő vegyi anyagok a jelek szerint elviselhetetlenül ingerlik a sikló bőrét amikor egy fölfelé mászó sikló egy-egy ilyen foltba ütközik. így nagy mennyiségű gyantát izzadnak ki. vagy olyan madarak. Ezeknek az erdőknek a jellegzetes harkálya. A tűlevelű fák gyantájukkal óvják meg törzsüket és ágaikat a sérülésektől. majd testét ívbe hajlítva elveszti a fogást. A harkálynak azonban van védelme az efféle rablók ellen.

itt még mindig ők dominálnak. ahol majd minden nap napsütéses. amelynek tagjai mind közeli rokonságban állnak egymással. Ám közülük csak egyetlen pár költ. és időnként nagyon zord körülményekkel.Ez a madár nyolc-tíz egyedből álló klánokban él. az év folyamán a szikkasztó napsütéssel dacolnak. rendszerint a fiatalabb madarak. és itt érik el fejlődésük legmagasabb fokát. a többiek. máskor pedig az éjszakai sötétség hiányát. amely valamikor. Az élet minden megjelenési formája nagyobb bőségben virul itt. Az amerikai fenyőerdők alkotják annak a hatalmas erdősávnak a déli szélét. folyamatosan teljes potenciális hatékonysággal működni. Ezen a képzeletbeli vonalon túl a megfelelő évszakban a Nap egyenesen a fejünk fölött áll. az északi félteke valamennyi kontinensén végighúzódott. A délen élők előbb a zuhogó esők hideg napjaival. aztán később. Itt olyan vidékek terülnek el. Nem egészen 1000 kilométernyire az Egyenlítő felé délre. az állatok és a növények sajátos stratégiákat és struktúrákat fejlesztettek ki. Ám egyikük sem képes egész éven át. felváltva őrzik a foglalt fészekodút. és szinte mindennap esik az életadó eső. Az északi részein élők el kell viseljék időnként a nappali világosság. hogy felváltva dolgoznak új fészekodúkon. Efféle vidék volt eredetileg a lombosfák otthona. mielőtt az ember oly sokat kivágott volna belőle. A növényeknek és az állatoknak ezen a hatalmas területen mindenütt meg kell birkózniuk az egyetlen év során is erősen változó. már ott van a Ráktérítő. mint bárhol másutt a világon. néha talán még a fiókákat is segítenek táplálni. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ . Hogy ezek között a változó körülmények között megállhassák helyüket. ahol soha nincs fagy. de az biztos.

A tudósok becslése szerint a többi olyan kis gerinctelenekkel együtt. És ez a gazdagság nem korlátozódik a növényekre: az Amazonas dzsungeleiben több mint 1000 madárfaj él. javította és tördelte: a Webtigris. Mint hogy ez olyan hosszú ideje így van. 4. Szakszerűen trópusi erdőnek vagy örökzöld esőerdőnek nevezik őket. Úgy tűnik. de ez sem jelentős . Ennek következtében a világon a legsűrűbb és legdúsabb növényzet ezeket a vidékeket borítja. meleg és nedvesség. A tavakat feltölti az iszap. A dzsungel egyetlen hektárján gyakran több mint száz különböző fajhoz tartozó magas fát találunk. Az egyetlen változás a csapadékban van. és évtizedeken belül mocsarakká változnak. az évezredek során még a hegyeket is lekoptatják a gleccserek . a dél-amerikai erdő egyetlen hektárján akár 40000 különböző ízeltlábú faj is élhet. DélkeletÁzsiában és a Csendes-óceán nyugati szigetein. Panamától az Amazonas medencéjén át Brazília déli részéig. a síkságok néhány évszázad alatt elsivatagosodnak. Csak amikor virágba borulnak.esősről valamivel még esősebbé válik. amelyek ebben a stabil környezetben megszakítás . Panamában entomológusok egyetlen fafajról csak bogárból több mint 950 különböző fajt gyűjtöttek össze. mintha az evolúciós folyamatok.A Föld mai arculata Szkennelte. mint a pókok és az ikerszelvényesek. északra fekvő erdőségekhez viszonyítva ebben a térségben a körülmények jószerivel állandóak. akkor válik nyilvánvalóvá. a dzsungelhez képest az óceánon kívül minden más környezet csak időleges fázisok sorának tűnik. Mivel közel van az Egyenlítőhöz. mint azt egyforma. a napsugárzás mennyisége és a napok hossza egész éven át szinte állandó. A messzebb. A nagy erdei fák sokkal változatosabbak. közismertebb nevük azonban a dzsungel. FEJEZET A DZSUNGELEK Sehol a Földön nincs több fény. valamint Dél-Amerikában. mint Nyugat-Afrikában. hogy hány különböző faj van közöttük. párás dzsungel évmilliók óta ott van az Egyenlítő körüli vidékeken. a rovarfajok száma pedig szinte megszámlálhatatlan. lándzsa formájú leveleik sugallnák.de a forró. sima törzsük és szinte azonos. A számok elképesztőek. Alighanem éppen ez a stabilitás az egyik oka a ma ott nyüzsgő élet szinte hihetetlen sokféleségének.

hogy azonosítani tudják a fát. amikor már biztonságosan rá van kötve. és dobja le őket a földre. két. Ha egy ornitológus távcsővel a szeme előtt. betanított egy majmot. Itt-ott. Ezek a kiemelkedő fák egészen más körülmények között élnek.nélkül sok-sok millió éven át működtek. fémből készült kézifogantyút. tépje le szárastul a virágokat. elszigetelt fa áll. akiket elképesztett a hatalmas. Ezeket fölfelé lehet csúsztatni. a talajtól 30-50 méter magasan lévő lombkoronát. amely egészen a legutóbbi időkig jószerivel elérhetetlen volt számunkra. Mindkét fogantyúra rákötünk egy-egy hálós kengyelt. göcsörtös. Amikor lassú és kimerítő kapaszkodás után felérünk egy magas ágra. dimbes-dombos. Aztán néhány évvel ezelőtt valaki bevezette a dzsungelbe azt a kötélmászó. beletesszük a lábunkat. hogy súlyunkat addig az egyik kengyelre helyezzük. Egy kutató. kapaszkodót kapcsolunk rá. hogy másszon fel a kiválasztott fákra. de különösen egész éjjel visszhangoznak az ágak közt. míg végül egyetlen kötelünk lesz.technikát. Körülöttünk a levelek határtalan mezeje terül el. mind a magvaikat. hogy pontosan melyik lény milyen zajt csap. centiméterenként fel tudunk kúszni a kötélen úgy. de képtelenek voltak megvizsgálni az odafönn nyíló virágokat. aztán ezen is felmászunk. mint holmi óriásira nőtt karfiol. kötelet erősítünk egy magasan fölöttünk lévő másik ágra. levegőtlen lépcsőházából kilépnénk a tetőre. A nyirkos félhomály helyébe hirtelen friss levegő és napfény lép. De. amelyek minden kis ökológiai "fülkébe" jól be tudnak illeszkedni. Ide felérni olyan. mintha egy toronyház sötét. A botanikusok. Ehhez aztán hozzákötjük az ujjnyi vastag mászókötelet. és ekkor lassan. közvetlen vizsgálata. ha az ágak résén keresztül meglát valamit. Ezeknek az élőlényeknek a többsége azonban a trópusi erdők azon részén élnek. hogy visszacsússzanak. vagy nyílvesszőre kell kötni és fellőni. pillérszerű fatörzsek egyformasága. hogy összeállítja a lehető legteljesebb katalógust a borneói dzsungel fáiról. olyan specializált szervezeteket hoztak volna létre. hogy az ember súlyának többszörösét is elbírja. odáig vetemedtek. hogy puskával lődözték le az ágakat. a trillák és a krákogások miatt is. amelyet eredetileg az alpinisták fejlesztettek ki. aztán. jó 10 méternyire a többiek fölé magasodva egy-egy óriás. az mindenki számára nyilvánvaló. mint a trópusi erdő többi fái. nyakát fölfelé meresztgetve figyel. az üvöltések és a sikolyok. Gyakorlatilag soha nem vizsgálták meg közelről a levelek alkotta. aki elhatározta. ami több puszta árnyéknál. Először is fel kell juttatni egy vékony zsinórt egy magas ágra: vagy fel kell dobni. amelyek egész nap. amely olyan erős. már csak a csattanások és berregések. A zsineget visszahúzva felhúzzuk a kötelet az ágra. mert fönn a magasban a szél szabadon átjárja koronájukat. A dél- . A módszer egyszerű. Hogy ott fönn nyüzsgő élet van. Ki is használják ezt: a széllel hordatják szét mind a virágporukat. Most már végre a lombkoronaszintre jutottunk. azt gyakran csak találgatni lehet. már akkor szerencséje van. Ezzel végre megkezdődhetett a trópusi erdő lombkoronaszintjének rendszeres. valamelyik legfelső ághoz erősítve. de egy kis fogasléc nem engedi. amíg följebb emeljük a másikat.

de végül mégis lecsap valamelyikre. Minden egyes levél pontosan olyan szögben áll. széles. amely táplálkozásában majdnem egy teljes éven át szüleire van utalva. A magasan kiemelkedő fák ezt a veszélyt azzal hárítják el. hogy keskeny leveleket hoznak. A leveleket azonban e veszély ellen csillogó viaszréteg védi. hanem végigfolyjon a felszínén és gyorsan lecsapolódjon. Valamennyiüknek nagy bóbitája. Ezenkívül majd minden levél hegyén egy "csöpögtető" van: apró. maga a lombkoronaszint.Délkelet-Ázsiában a majomevő sas. Sok levél nyele különleges csuklószerkezettel kapcsolódik a szárhoz. amelyek úgy lebegnek a levegőben. amelyeken a gyökérszerű fonalak csak nagyon nehezen tudnák megvetni a lábukat. mivel leveleiből a nedvesség elpárologtatását meggyorsítja. A trópusi erdő legfelső szintje. a sascsalád pedig szétszedi és darabonként megeszi. A szél azonban hátrányokkal is jár. amelyek bevonják az ágak kérgét. Ezek a madarak nagyon hasonlítanak egymáshoz. hogy egy-egy zivatar után a víz ne álljon meg rajta. Ez biztosítja. vagy akár a saját alsó ágaikon. Délkelet-ázsiai és afrikai megfelelői szárnyakkal szerelik fel a magvaikat. hogy elcsavarodva követhesse a Nap mindennapos keletről nyugatra haladó pályáját. így amikor pörögve lehullanak. beléjük kap a szél és nagy távolságokra hordja el őket. hogy maximális mennyiségű fényt gyűjthessen össze. amelyeken át lélegzenek. és lecsüngenek a gallyakról. gallyakból óriási dobogókat építenek maguknak. mintegy 6 méter vastag folytonos zöld levélréteg. mielőtt eltűnnének a lombok között. ami repülés közben kitűnő manőverező készséget biztosít. viszonylag rövid szárnya és hosszú farka van. az árnyékban hajtó leveleiknek. és küszködő áldozatát visszaviszi a fészkébe. így levegője meleg és párás. amely képessé teszi arra. megfosztanák őket a számukra szükséges napfénytől és eltömnék a gázcserenyílásokat. A legfelső réteg kivételével az egész lombozat nagyrészt szélvédett.amerikai kapok (vagy selyemgyapot) hatalmas mennyiségű pelyhes magot hoz. Afrikában a koronás sas. Megfoszthatja a fát egyik létfontosságú készletétől. A majomtetem aztán napokig ott marad. csőrhöz hasonló tüske. Ha ezek a leveleken nőnének. Mindnyájan vadul és nagy sebességgel vadásznak a lombkoronák sűrűjében. A hárpia valamivel nagyobb a másutt élő összes többi sasnál. hogy bőségesen tenyésznek mohák és moszatok. Ebben a fészekben rendszerint egyetlen fiókát nevelnek fel. és mérföldeken át beterítik a fa körül az egész erdőt. Dél-Amerikában a hárpia. és könyörtelenül üldözi az ágak közt bujkáló és ugráló majmokat. A környezet itt a növényi élet számára olyan kedvező. . mint a bogáncs pihéi. és ezeket évről évre újra elfoglalják. mint a lombkorona leveleinek. Ágakból. A majmok pánikszerűen menekülnek előle. E hatalmas fák koronái a dzsungel legvadabb madarának. Minden erdőnek megvan a maga faja . egy óriás sasnak a kedvenc fészkelőhelyei. amelyeknek sokkal kisebb a felülete.

hogy a gyümölccsel együtt észrevétlenül a magot is lenyeljék. amelyek egyik fáról a másikra . Sok fa ezért leveses.anélkül. A madarak és az emlősök vándorló bandákat alkotnak. így továbbításukhoz jókora élőlényekre van szükség. Mivel a sok különböző fa különböző időben hoz gyümölcsöt. és mást nem is igen esznek. amelyben semmiféle logikát nem lehet felfedezni . szaporodnak és elpusztulnak . a nagyobb gyümölcsök . mert ilyenkor a faj összes egyedei a trópusi erdő nagy területén egy időben virágoznak. míg a sápadt. A többi közül messze kiemelkedő óriás fák virágaival ellentétben a lombkoronaszintben nyíló virágok nem bízhatják beporzásukat a szélre. gazdag és változatos állatközösség él. mint a virágporszemcsék.csupa olyan állatot tehát. Egyesek hathónaponként hullatják el a leveleiket. hiszen körülöttük szinte áll a levegő. Megint mások ugyanezt az év folyamán szakaszosan. ami vonzza a majmokat és a szarvcsőrű madarakat. a darazsak és az erős szárnyú. egyszerre mindig csak egy-egy ágon. Minden egyes fajnak megvan a maga menetrendje és időzítése. Így sokat meg is termékenyítenek a rovarok. amit szembetűnő szirmokkal reklámozott nektárjukkal oldanak meg. A dzsungelben nincsenek jól körülhatárolt évszakok. hogy valaha is elhagynák ezt a lombsátrat. így az állatok gyümölcsevésre specializálódtak. Ez a folyamat megint csak nem véletlenszerű. majdnem mind pirosak. amikor kifejlődnek a magvak. A lombkoronaszint zöld világában. amelyek elég nagyok ahhoz. magasan a föld felett. a kenyérfa és a durián termése . amelyek csak évtizedenként egyszer virágoznak. így az állat emésztőcsatornájának teljes hosszán áthaladva sértetlenül kerül elő az ürülékkel. de hogy mi az az ösztönzés. A fügét fönn az ágak közt eszik meg. édes húsba burkolja a magjait. ha kölcsönösen meg akarják termékenyíteni egymást. méghozzá némi szerencsével kissé eltávolodva attól a helytől. mint ahogy ezt is kell tenniük. hogy az összes fa folyamatosan hullatja le és növeszti újra a leveleit az egész év során. A virágzási periódusok szintén változatosak. De ez nem jelenti azt. ahol a talajlakó állatok eszik meg őket. mint más földrajzi szélességeken. az otromba bogarak.például évről évre tizenkét hónap és huszonegy nap után. ami ezt a virágzást kiváltja. és még ennél is szélsőségesebb és rejtélyesebb módon változnak. lopnak és rabolnak.Dél-Amerikában a kolibrikre.bízzák a megtermékenyítésüket. Hasonló szállítási problémák merülnek fel. Ázsiában és Afrikában a nektármadarakra . de szárazon hagyja. Ezért az állatok közül küldöncöket kell magukhoz csalogatni. ezért nincs semmiféle olyan nyilvánvaló éghajlati tényező sem. amelynek hatására a fák egyszerre mind lehullatnák a leveleiket. azt még ma sem tudjuk. a tukánokat és a repülőkutyákat (gyümölcsevő denevérek) . ahol elfogyasztották. Vannak egyes kivételes fák.pedig lepottyannak a földre. Ezek nagyobbak.az avokádó. Bámészkodnak és vadásznak. dögszagú virágokat rendszerint a denevérek látogatják. itt vagy ott. Azok a virágok.Így a víz a levél felső oldalát jól lemossa. ragyogó színekben pompázó pillangók. valahol egész évben mindig lehet gyümölcsöt találni. részletekben hajtják végre. Mások ezt egyedileg választott időszakonként teszik. amelyek a nektárral táplálkozó madarakra . Mindezekben az esetekben a magnak kemény és erős burka van.

gyümölcsevő madarak libegnek rikoltozva.a legszélső. ha kedvükre való. specializált bélszakaszaik fejlődtek ki. ízületekkel ellátott támaszokból merev. Ezeknek különlegesen hosszú. ez a halvány szőrű. Az ágak közt függeszkedve él. egy lábon lógva. Ázsiában a karcsúmajmok és Afrikában a kacskakezű majom. A cellulózt azonban nem könnyű megemészteni. Mindkét fajta pompás tornász és famászó. szájukat kitátva kapják el. Borneóban. csak úgy nyüzsögnek rajtuk az állatok. emberszabású majom. és óriás repülőkutyák telepszenek le az ágakra. mihelyt a gyümölcs beérik. A gibbonok viszont családostul bukkannak fel. mint más állatoké: a bokájától a válla felé. hiszen a madaraknak minimális szinten kell tartaniuk a súlyukat ahhoz. be tudják cserkészni és el tudják kapni a mókust. Néhány majomfaj étrendjében fontos része van a leveleknek. Talán előkerül rejtekhelyéről a lóri is. Ennek következtében a legtöbb levélevő állat nagy testű. A háromujjú lajhár inkább az alacsonyabb fákon él. primitív éjszakai emlős. Más élőlények táplálkozásukat a hatalmas.Dél-Amerikában a tigrismacska. és szinte kizárólag a Cecropia leveleivel táplálkozik. tökéletesen érett-e már. kimeríthetetlen levélkészletre specializálták.legvékonyabb ágakon pedig. az orángután természeténél fogva magányos állat. s aztán. így azoknak az állatoknak.Amerikában a bőgőmajmok. A nagy sasok mellett. amint fejjel lefelé lóg. Még a szőre is fordítva nő. egyszerre mindig csak egyik lábát emeli fel. amikor a fügefákon megérik a gyümölcs. A lakoma a nap végével sem szűnik meg: éjszaka új vendégek érkeznek. hogy az illatáról megállapítsák. hogy a ráhulló eső könnyen lefolyjon róla. csontos akasztókká alakultak át. amelyek cellulózt tartalmazó levelekkel táplálkoznak. így a fán rendszerint csak vagy egy hím található. A lombkorona levélzetét faló állatok közt minden bizonnyal a dél-amerikai lajhár a legfurcsább. vörös. és nemcsak a legkülönfélébb leveleket eszi. egyenként megszaglásznak minden fügét. a szarvcsőrű madarak és a tukánok egyenként csípik le hosszú csőrükkel. betömjék a szájukba. a másik lábuk karmaival ragadják meg a gyümölcsöt. Karmai szabályos horgokká váltak. és nagyon kevés közöttük a madár. majd a levegőbe feldobva. Ázsiában a ködfoltos párduc.költöznek. hanem a gyümölcsöt is. végtagjai pedig rugalmas. illetve a hasa közepétől a gerince felé bodorodik. csak le kell ülni és várni. amelyben mindaddig elfér az étel. tágra nyitott szemű. Kinn. amikor egy-egy fán éppen beérik a gyümölcs. nagy gyomorra van szükségük. hogy fel tudják dolgozni az elfogyasztott leveleket ilyenek Dél. A lombkorona életét így akkor a legérdemesebb megfigyelni. a . bőrszárnyaikat zörgetve és csapkodva. amelyek le-lecsapnak a lombokon át. hogy elkapjanak egy majmot vagy madarat. hogy megőrizhessék repülőképességüket. Az ide-oda kúszó papagájok fejjel lefelé. fán élő macskafélék is vannak . Majmok szökdécselnek az ágak közt. ahol a súlyosabb állatok nehezen tudnának mozogni. Vadászok is élnek odafönn. A nagy. lassan és méltóságteljesen mozog az ágakon. amíg le nem bomlik. vagy egy nőstény a kölykével. de a kétujjú lajhár igazi lombkoronalakó.

majd elpusztulnak. A fák leveleik alátámasztására állványzatot növesztenek vastag. Reflexeik olyan gyorsak. amelyen már nagyobb növények is megélnek. Ha nem látja benne az élet semmiféle jelét. A broméliaféléknek szintén megvan a maguk kis lakóközössége. és sokkal messzebbre eljutnak. ezeket azonban más növények is használják. itt fáradságos dolog volna alkalmazni és fönntartani. erős ágaikból. Petéiket nem a vízbe rakják le. a rigónál alig nagyobb.nak. A lombkorona lakói közül sokan saját. Az apró békák többféle faja is így viselkedik. hívogató hangzuhatagaik olyan tökéletes összhangban vannak. amíg egyenként a hátára másznak. abban bizakodva. Élnek itt továbbá kígyók is. A bőgőmajmok reggel és este kórusban "énekelnek" : hol emelkedő. és ott kisarjadnak. hol mélyülő kísérteties jajgatásuk percekig tart egyfolytában. amelyet ők tartanak el. lesve. aztán elindul egy broméliához. és megmenekülnek. és egy kalapáccsal csépelt törött üllő hangját utánozza. Az Amazonas erdőségeiben a harangozómadár. a szagjeleket pedig. a nedvességet pedig a nyirkos levegőben himbálódzó gyökerekkel gyűjti össze. hanem sokkal kisebb. hogy kétségbeesésbe hajszolja az utazókat. amelyet az egyed. ám nem a romantikus regényekben oly gyakori hatalmas szörnyetegek. hogy az ember könnyen azt hinné. Hangjelzéseket sokkal könnyebb küldeni. amelyek a talajon olyan jól beváltak. maradványaik egyfajta komposztot alkot. A hím és nőstény gibbonok duetteznek. Mikor odaér. hogy arra vetődjön egy ember. amelyek békákat és fészkelő madarakat keresnek. Leveleik rozettaformában nőnek. A magamutogatás nem látszik messzire a sűrű lombok között. orchideák és broméliák láncolata lepi el. így aztán a korosodó fákat hatalmas páfrányok. hogy a moszkitók és más . kicsiny vagy nagyobb territóriumot alakítanak ki maguknak. hogy még ha le is zuhannak. Erre a parányi tóra ragyogó színekben pompázó békák gyülekeznek. hanem rendszerint egy levélre. Amikor kivirulnak. tiszta fehér színű énekesmadár egész nap a fa tetején ül. tekintetét valamelyik levél vízzel teli medencéjére szögezve. amelyek optimistán vonaglanak egy nagy ágon. hátsó lábukon függeszkednek és villámgyorsan fel tudnak szaladni a fatörzseken. esés közben mindig el tudnak kapni egyik mancsukkal egy ágat. és széleik olyan szorosan összekapaszkodnak. Amikor az ebihalak kikelnek. amely az ágon összegyűlt levélkomposztból veszi fel a táplálékot. és mikor a feneke a vízhez ér. olyan fülhasogatóan és olyan makacsul. Ágról ágra ugrálnak. egyetlen énekest hall.majmokat és a madarakat. ezért a lombkorona állatai adják ki a leghangosabb állati hangokat. amelyben megmarad a víz. az ebihalak átficánkolhatnak a maguk különbejáratú akváriumába. hogy kelyhet alkotnak. a nőstény kivárja. egyébként sem túl hatásosak a gubancos ágak között. a család vagy akár egy csoport védelmez a fajtársak behatolása ellen. gondosan megszemléli. óvatosan odahátrál. A páfrányok és mohák levegőben lebegő apró spórái gyakran beszorulnak a kéreg repedéseibe. néha csak gallyvastagságú hüllők.

és a lombkoronában elfoglalt helyén maga vette át a parancsnokságot. Az ebihal gyorsan keresztülharapja a pete kocsonyás burkát. magával viszi fölfelé a liánt is. és az elhal. Ha az ember felmászik a lombsátorba. és minden egyes ebihal mellé lerak a vízbe egy megtermékenyítetlen petét. Az ág mentén további gyökereket növesztenek. A fafojtófüge tehát megfosztotta trónjától gazdanövényét. de gyökereik nem himbálódznak feltűnés nélkül a levegőben. A fák ágain élő növények nem mind csak afféle "vadkempingezők".rovarok is lerakják petéiket a broméliába. hanem addig nőnek lefelé. ahol beássák magukat. Koronájuk most már erőteljesen burjánzik. és körülbelül egy évszázad múltán. De a lián gyökerei a talajban maradnak. azaz a sebességét kézzel szabályozva. teljesen elzárja a napfényt a gazdanövénytől. és szabadon csüngünk a semmiben . mint a hajó árbócát a kötelek. de számos tapogatót nyújtanak ki. Ezek a földön kezdik életüket apró bokrokként. bár az embernek ehhez jól kell tudnia csomókat kötni. miután a füge magja kicsírázott a faágon. mint a broméliákéi. aztán ahogy a csemete növekszik. de a törzset körülvevő fügegyökerek addigra már olyan vastagok és olyan erősek. ezt a derékszíjunkra erősítjük. hogy már árnyékba borítja a szállásul szolgáló fát. rácsos hengert alkotva megállnak a saját lábukon. Így aztán a liánok. és körülölelik gazdanövényük törzsét. amíg csak el nem érik a talajt. így gondoskodni fognak a fejlődő ebihalak táplálékáról. a fojtogató fügék és a broméliák lógó gyökerei olyan füzérrel veszik körül a fát. amelyekkel facsemetéket keresnek. és kezdenek több vizet és táplálékot felszívni. mint amennyit a levegőben eddig találtak. Vannak baljósabb lakóik is. és olyan sűrű lombozatot hoz létre. és enni kezdi a "sárgáját" (szikanyagot). A fafojtó füge magvai gyakran kicsíráznak az ágakon. belekapaszkodnak. hogy üres. amelyik még ennél is bonyolultabb módon gondoskodik utódainak táplálékáról. Körülbelül 60 méteres siklás után már kikerülünk a lombozat ágai közül. A nőstény hat-nyolc hétig látja így el ivadékait.nincs más körülöttünk. amíg csak végül ki nem fejlődnek a lábaik és nem kezdenek önálló életet élni. Ha találnak egyet. vagy vízszintesen terjeszkednek még lógó gyökereikkel. míg csak együtt föl nem érnek a lombkoronába. és a támaszon kívül semmi mást nem vesz el a fától. Aztán a füge lassan egyre inkább eluralkodik. csak liánok és gyökerek és felettünk a lombkorona fáinak . Lemászni nem nehéz. A törzs elkorhad. Ennek következtében leveleik odafönn az ágon elkezdenek erőteljesebben növekedni. Egy nyolcas alakú fémgyűrűn áthúzunk egy kötélhurkot. aztán a hálókengyelben állva lecsusszanhatunk. a kötél futását. Ám van egy békafaj. maga is ott himbálódzik közöttük. mint a broméliák. A kevésbé veszélyes liánok is felkúsznak a lombkoronát alkotó fákra. A nőstény hetenként egyszer-kétszer meglátogatja ivadékait.

a szarvcsőrű madarak és a tukánok az odvas fák üregeit használják. lassan vackolódnak lefelé. így lelassítják siklásukat. A levegőben nemcsak madarak repülhetnek el mellettünk. Siklóhártyája nem borítja be az egész testét. miközben szőrös lebernyegük úgy lebeg körülöttük. Az arapapagájok. ám ennek ellenére nagyon hozzáértő pilóták : vitorlázórepülők. a fán fészkelő sarlósfecskék kéregdarabokat és tollakat ragasztanak össze a nyálukkal. mint a mókusé. Amikor az egyik elindul. ahogy a makk helyezkedik el a héjában. Egyesek. útban a trágyadombjukhoz. de van egy különlegesen nagy fajuk. Borneóban különösen sokféle van belőlük. ágról ágra. Hosszú. valószínűleg a társa is követi. vörösesbarna bundája van. a trogon kamrát váj a fahangyák gömb alakú fészkébe. A fatörzseken és az ágak közt rohangáló mókusok biztonságosan kapaszkodnak a fakéregbe tűhegyes karmaikkal.méretezett felöltő. mint valami rakéta. amelyet meghosszabbodott bordacsontjai merevítenek ki. A lajhárok. Legvalószínűbben késő délután láthatjuk. mert párosan élnek. és rendszerint ugyanazon a helyen teszik le az ürüléküket. Sokan itt is fészkelnek. ág nélküli törzsei. bozontos farka úgy nyúlik ki mögötte. mint egy túl. amelyiknek alul-fölül dús. Mókusok rohangásznak a liánokon. felfelé lendülnek. hogy ne tegye ki magát az odafönn őrjáratot tartó sasok támadásának. amelyen aztán felvágtatnak. amelyek nem tudnak ugyan csapkodni a szárnyukkal. Ám ebben a légtérben is igencsak van forgalom. amikor előbújik egy faodúból. Azt hihetnénk. . és közben kiterjeszti nagy bőrköpenyét. és 30-40 méternyit vitorláznak valamelyik szomszédos fatörzs felé. ez csak egy mindkét oldalán kiálló bőrlebeny.óriás. a föld és a lombtenger között állatok közlekednek. hogy ebben az ürességben a fönti zöld mennyezet és a talaj közt nem sok látnivaló akad. aztán az egyik hirtelen. hogy már nehezére esik az ágak közt egyik fáról a másikra átmenni. és egyben fejjel felfelé tudnak kikötni a fatörzsön. amelyik úgy szökell liánról liánra. és kicsiny toldalékot építenek belőle egy vízszintes ág oldalára. mintha kormányként működne. mint egy normann katedrális oszlopai. Van egy kis gyík is. amelyek meglepő módon mindig a földön. Irigylésre méltó könnyedséggel kapaszkodik. Sok madár inkább a lombkorona alatt repül az erdő egyik részéről a másikra. amelybe egyetlen apró tojásuk olyan pontosan beilleszkedik. váratlanul leugrik. aztán felmászik egy másik liánon. Egy-két percig csak körbejárják a fatörzset. Vannak más állatok is. köteleket használnak. amelyek olyan simán és tömören emelkednek a magasba. és olyan kevés hely marad mellette. Az orángután felnőttkorára néha olyan nagyra nő. amely a csuklójától a bokájáig ér. ezért gyakran leereszkedik a földre. Amikor közelednek hozzá. akárcsak mi. s ezért nem "motoros" repülők. Rendszerint egy második is követi.

de arannyal és vörössel pettyezett kék-zöld pikkelyei rendkívül mutatósak. legalábbis bizonyos mértékig.és gömb formájú. ezzel szemben szenzá.zseken.gatás kezdődik: addig öltögeti ellenfelére az álla alatti háromszögletű bőrlebenyt. így egy-egy ugrással tekintélyes távolságokra tud siklani. agresszív magamuto. Néhány béka is rákapott a vitorlázásra.tik fonalaikat az avarban. Talán mind között a legkülönlegesebb sikló állat . A levegőben ellapítva a testét kiszélesíti és szalagszerűvé alakítja. A repülőbéka lábujjai meghosszabbodtak. széles.ciós ügyességgel mászik fára. amelyek különlegesen alkalmazkodtak a trópusi erdő aljának halovány fényéhez. valamint azokból a vékonyka csemetefákból. Amikor ezeken is túljutva végre visszaérünk a talajra. és felütik csipkeszoknyás. így amikor szétterpeszti őket. keresztirányú pikkelyeinek szélével megragadja a kéreg felszínét. amely a béka szabványos úszófelszereléséhez tartozik. Normális körülmények közt semmi jelét nem árulja el repülőtudományának. mint amennyire egyszerű eséssel eljutna. egyik fától a másikig. de amikor előrehúzza a bordáit. ernyő. mert bár elborítják az elpusztult levelek és a fentről lehullott egyéb rothadó vegetáció. így. hogy hová ereszkedjék le. földet érve kemény és rugalmatlan "dzsungeltalajt" érzünk a lábunk alatt. úgy jut át egy másikra. gyakorlatilag mind a négy lába apró ejtőernyővé válik. azok szétterülnek és kiterjesztik a lebenyeket. megint elérkezik egy levélréteghez. le nem kotródik az ágról. és a pangó levegő teli van nedvességgel.Normális körülmények közt a lebenyeket behúzza a teste mellé. Villámsebesen kapaszkodik fel a függőleges fatör. a szapora gombák szétterí. és egy alsóbb emeletet alkot: néhány alacsonyabb fa. és leszáll a vetélytársa közvetlen közelébe. Ekkor aztán dühös. s ezért nem is hitték el . Nagy a hőség. Ezek a kis állatok rendkívül féltékenyen őrzik az ágak közt a saját territóriumukat. lapos vagy hegyes .a vitorlázókígyó. hogy vonaglásával evezzen egy kicsit és irányt változtasson a levegőben. Ez egy kicsiny. amíg csak a betolakodó végül el nem szégyelli magát. ezek a körülmények erősen felgyorsítják a lebomlási folyamatokat. mint a lombkorona. és sokkal messzebbre siklik.amelynek teljesítményét sokáig csak a felfedezők túlcsigázott fantáziájának tulajdonították. se nem olyan sűrű. Ha az ember tovább siklik lefelé a kötelén. aztán elrugaszkodik róla. meg tudja határozni. A jelek szerint még arra is képes. ugyanakkor egész hosszában egy sor S betű alakú gyűrűbe húzza. Miután fölért a fára. és gyűrűit oldalvást nyomva megtámaszkodik a kúszónövényeken vagy a kéreg bármiféle rücskén. köztük a pálmafák leveleiből áll. Ha egy másik gyík odatolakszik. Ez se nem olyan vastag. Ennek következtében megnő a testének a légellenállása. és el nem vitorlázik. ez a talajréteg meglepöen vékony. Ők ehhez azt a lábujjaik közötti hártyát használják. amelyek a lombkoronát alkotó fák magjaiból keltek ki. Szüntelenül munkálkodnak a baktériumok és a penészgombák. a terület birtokosa tüstént a levegőbe veti magát. hogy villámsebesen végigsiklik egy ágon. vékonyka hüllő.

néhány méternyire a földtől. Halvány. Ahhoz. hogy itt egy mag kielégítően növekedhessen. amelyen a nektárt szürcsölgető denevérek függeszkedhetnek. amellett itt lenn szabadon állnak. Az ágyúgolyófa még inkább kedvében jár látogatóinak: speciális nyúlványt növeszt a virágai fölé. hogy ezek a virágok mind halottak . az európai erdőkben egy tölgyfalevél körülbelül egy éven belül eltűnik. A naponta lezúduló esők hamarosan belemossák őket a patakokba és folyókba. így hát. Így soha nem találunk itt olyan nagy. ha a fa nem akarja elveszíteni ezeket a becses anyagokat. rájövünk. hogy itt bőségesen növekedjenek a talajlakó növények. szüleinek kell ellátnia tápanyagokkal. hogy éjjel is könnyen rá lehessen találni. akkor gyorsan vissza kell szereznie őket. Az ilyen nagy magvak könnyebben nőnek a törzsön. amelyek 4-5 méterrel a talaj felett erednek és a törzstől számítva a földön is ugyanilyen távolságra nyúlnak ki.termőtesteiket. amelyeken hajtanak. amelyek növekedésének első szakaszaiban ellátják a palántát. Egy-két virág a trópusi erdő talaján nyílik. A zöld lombkoronára eső fénynek még 5 százaléka sem szűrődik le ide. hat héten belül teljesen elpusztul. Sok fa ezért pótlólagos támaszokat alakít ki magának: óriási. mint a lombkorona ágainak végén lévő gallyakon. Az ily módon felszabaduló tápanyagok és ásványok azonban nem sokáig maradnak egy helyben. amelyek vetekedhetnének a tavaszi angol erdők harangvirágaival. Ez. hanem a fákból . így a beporzó állatok könnyen rájuk bukkannak.a fák lombozatáról hullottak le. de amikor odaérünk. Azok a növények azonban. A fagyos északi erdőkben akár hét évbe is beletelik. Ez a sekély gyökérrendszer nem sok stabilitást ad a hatalmas fáknak. Az efféle virágzás előnyei közvetve talán a talaj terméketlenségéhez kapcsolódnak. nem a talajból táplálkoznak. Sok fa ezért tápanyagokkal jól megrakott dióféleségeket terem. Ezt a fák a talajfelszín közelében növekvő hajszálgyökereik vastag szőnyegével oldják meg. félhomályos világ ez. Néha látunk ugyan magunk előtt egy-egy színes foltot. Sok ilyen virág denevéreket lát vendégül. színes szőnyegeket. és világos a színe. valamint a talaj tápanyagszegénysége gyakorlatilag lehetetlenné teszi. ám a trópusi erdő fáinak levele miután földet ért. A mérsékelt övi lomboserdőhöz szokott szem számára teljesen váratlan módon egyes fáknak egyenesen a törzséből sarjadnak ki egész virágcsokrok. mivel a talajból nagyon keveset lehet kivonni. deszkaszerű támfalakat fejleszt a törzse oldalából. Azért néhány virág még itt is nyílik. amíg a fenyőtű elrothad. A bomlás rendkívül sebesen megy végbe.

Nincsenek antilopcsordák. ahol sokkal több a fény. Dél-Amerikában pedig a tapír táplálkozik hasonló módon. és közvetlenül a földön helyezkedik el. amivel táplálkoznak. amilyenek a Föld szinte minden más vidékén élnek. Túlnyomórészt láthatatlanul dolgoznak a kidőlt fatörzsekben. A trópusi erdő talaján. Csak akkor válik láthatóvá. hogy aztán a lyukaikba meneküljenek. a talaj felszíne fölé. de a világbajnok virágot egy Szumátrán élő faj hozza. pánikba eső nyulak. A trópusi erdő legelésző állatai odafönn élnek a lombkoronaszint élő levelei közt. Több fajuk él DélkeletÁzsiában. akár egy sor káposzta. Afrikában egy ősi. ami aztán esetleg megsérti egy lián földre boruló szárát. Ilyen állatokból azonban a trópusi erdőben nem sok akad. Egyikük. a felszíni réteg alatt. nem néznek föl majszolgató. Virágának egy méter az átmérője. és egy hatalmas kelyhet vesznek körül. A dzsungelben sehol nem találkozunk olyan nagy. zsiráfokkal rokon állat. és a legyek beporozzák a virágot. amelyek végül kirobbannak. Ám a kisebbek közül igen sokan megélnek. Sok különféle bogár rágcsál magának utat mind kifejlett. amint húszas vagy harmincas sorokban menetelnek . Egyszerűen félelmetes ! Gesztenyebarna szirmai vastagok és bőrszerűek. Valószínűleg a dzsungelben kóborló nagy állatok lába viszi tovább őket. hogyan szállítódnak tovább. de ezt jelentősen kiegészíti számukra a folyópartok közelében a dús. levelei nincsenek. s így lehetővé válik. az okapi. sűrű vegetáció. paraziták. és táplálékukat kis darabonként fészkükbe hurcolják. amely egy kúszónövény gyökerének szövevénye között nő. amelyek riadtan elvágtatnának az ember elől. az elpusztult leveleken táplálkozva semmiféle nagy állat nem élhet meg. Szumátrán él néhány kis termetű erdőlakó elefánt és a még náluk is ritkább orrszarvú. de rajokban vonzza magához a legyeket. de ezek az állatfajok mind kis egyedszámban és nagyon szétszórtan élnek. amikor föld alatti szívószervén duzzanatok kezdenek kialakulni. a világ legnagyobb virágát fejleszti. amelyek az alsó szint szegényes levélzetét majszolgatják. élősködők. és kemény burkuk van. a Rafflesia. Maga a növény élete legnagyobb részében csak egy rostnövény. Emberi orr számára ez a szag visszataszító. mert kevés az elérhető levél. levelekkel táplálkozó csordákkal. amelyben a rothadás bűzét árasztó nagy. Senki nem tudja biztosan. hogy a Raflesia csírázó magja beléhatoljon. mind lárva alakban a bomladozó gallyak és a korhadó faanyag között. Legnépesebbek és legelterjedtebbek a termeszek. pörsenések borítják. akárcsak a rothadó hús. A kifejlődő magok aprók.szívják el a tápanyagokat. szúrós sörték meredeznek. amelyek szüntelenül ott munkálkodnak az avarban. hogy további kúszónövényeken élősködjenek. de az ember időnként találkozhat egy-egy oszlopukkal.

miközben az oszlop makacsul tovább masírozik. mint cellulózból. benyalintanak a szétzúzott termeszfolyosókba. amelyek képesek a rothadó növényzetet élő szövetté alakítani. a felnőtt rovarok végbélnyílását nyalogatva tüstént ellátják magukat ezekkel az értékes egysejtűekkel. A legtöbb élőlény számára ez egy meddő anyag. nélkülözhetetlen hozományként mindig magukkal viszik ennek a gombának a spóráit.egy olyan ösvényt követve. Dél-Amerikában pedig a tamandua. ezen nő a gomba. a termeszek aztán ezzel. hosszú pofájukból kinyújtják ostorszerű nyelvüket. aztán egyfajta szivacsszerű komposzttá rágják. vagy egy fatörzs hasadékában. Egyes termeszek úgy oldják meg ezt a problémát. hanem jelentős számban megemésztik magukat az egysejtűeket is. Amikor a szexuálisan aktív fiatal nőstények végül kirepülnek. Egyes hangyafajok szinte kizárólag abból élnek. már alig áll másból. ugyanakkor fehérjére is szert tesznek. mihelyt kikelnek a petéből. A védtelenül menetelő termeszoszlopok mellett üldögélő madarak és békák egyenként felcsipegetik a kiválasztott rovarokat. és elhurcolják a lárvákat és a munkásokat. mielőtt végül eltűnne egy lyukban a földön.tartalmát és a növényi nedvet. és egy mézszínű. A gomba ebből a komposztból felszívja a tápanyagokat. egymásba fonódó fonalaiból szövetet formálva. Mivel a termeszek a közé a néhány élőlény közé tartoznak. Menetük száz meg száz méteres folyamatos szalagot alkot. Sok termeszfaj azonban egy gombát használ a cellulózprobléma megoldására. Amikor a takarmánygyűjtő munkások visszaérkeznek a fészekbe. és százszámra gyűjtik össze a rovarokat. A cellulózt. és cukrokat tudnak előállítani belőle. nagyon nehéz megemészteni. Az ezekhez a fajokhoz tartozó fiatal termeszek. hogy megrohamozzák a termeszvárakat. Izmos mellső lábaikkal ki tudják ásni a termeszfészkeket. amelyeket gyakran egyszerűen hangyászoknak szoktak nevezni. hogy új kolóniát alapítsanak. amely elveszítette lédús sejt. hogy az ostorosoknak (Flagelláta) nevezett egysejtűek csoportjába tartozó mikroszkópikus élőlényeket telepítenek a végbelük alsó részébe. amely rejtett fészkükhöz vezet. szinte kizárólag termeszeken élnek. Sok állat táplálkozik termeszekkel. A Flagelláták a cellulózt lebontják. levéltörmelékből álló kicsiny rakományukat különleges kamrákban rakják le. Az élettelen növényi szövet. . kulcsfontosságú láncszemet alkotnak az élőlények közötti táplálékláncban. amelyet a rajta milliószor végighaladó hajszálvékony lábak csörtetése simára koptatott. és nem magával a gombával táplálkoznak. morzsalékos anyagot hagy maga után. amelyből a növényi sejtek fala fölépül. Afrikában és Ázsiában a tobzoska. A termeszek nemcsak fölszívják a Flagelláták életfolyamatainak ezt a melléktermékét. azt az anyagot.

az aguti pedig rágcsáló. és megél rajtuk . A magasból lehullott terméseket. Ezek közül a földön élő madarak közül egyik-másik olyan nagyra nő. de a jól ismert módon kukorékol. amikor megrémülnek. amely elég ennivalót talál magának. Nősténye alakra és nagyságra szintén a pulykára hasonlít. miközben egyre izgatottabb lesz. ezt gondosan tisztán tartja. hogy elpusztítsa. A leglátványosabb közülük a délkelet-ázsiai Argusz-páva. Minden kontinensen. illetve óriási farktollakat növeszt. és furcsán fulladozva. a gumókat és gyökereket pedig ki lehet ásni. Amikor a nőstény megérkezik.A trópusi erdő talaja az elpusztult leveleken kívül azért néhány növénnyel is szolgál. hogy már-már alig tud repülni. a mi házityúkunk őse. Afrikában a patkányőz. akad legalább egy olyan emlősfaj. de rendkívül kicsiny. A patkányőz és az aguti még az egymás közötti jelzésekre is ugyanazt a módszert használja. A kancsil a sertések és a primitív kérődzők rokona. ceruzavékony lábaik vannak. Aztán hirtelen fölemeli hatalmas farkát. pulykára emlékeztető madár. kora reggel nagyon magas hangon.Ázsiában ilyen a kancsil. a patkányőz valódi antilop ugyan. ha nem tudja gyökerestül kitépni. és törékenynek látszó. gyümölcsökkel. ahol dzsungelek vannak. lesöpri róla a lehullott leveleket és gallyakat. mint egy nyúl.egy méternyi hosszú uszályt. ám a hím igencsak különbözik tőle. Erre a porondra hívja a nőstényt hangos kiáltozásával. odavezeti a porondjára. Számos madár is elegendő ennivalót talál a földön. Malaysiában még mindig közönséges jószág. A hím kitakarít magának az erdőben egy körülbelül 6 méter átmérőjű porondot. Ez a három állat egymástól nagyon különböző családokhoz tartozik. Az egyik ilyen madár a bankivatyúk. és egyetlen feltornyosuló . fekete. futáskor az állat mintha lábujjhegyen szaladna. Hasonlóak a szokásaik és a vérmérsékletük is : mindhárman nagyon idegesek. Mindhárman levelekkel. Hatalmas. Éppen emiatt nevezték el a görög mitológia sokszemű szörnye után. magvakkal. meglebegteti a szárnyait. diófélékkel és gombákkal táplálkoznak. amitől nap mint nap visszhangzik az egész erdő. Dél-Amerikában pedig az aguti. és elkezd táncolni előtte. Dél-amerikai megfelelője a hokkó. Mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz: körülbelül akkorák. még a facsemeték tövét is megcsipkedi. amelyek éles karmokban vagy patákban végződnek. Az alsó szint bokrairól is odakerülhet néhány bimbó és levél. türelmetlenül aprókat toppant. és csak akkor libben föl az ágakra. ami valahogy oda nem illőnek tűnik a trópusi erdőben. rügyekkel. aztán görcsös cikcakkban fejvesztetten elrohannak. megmerevednek. mint. ha rendkívüli kihívás éri. amelyek mindegyikén egész sor kísértetiesen szemekre emlékeztető folt van. gyümölcsöket könnyű összeszedni.

Az idő legnagyobb részében csak üldögélnek a facsemeték ágain vagy a liánokon a porondok mellett. és bólogat a fején lévő fátyolszerű tollával. a férfiak átlagos testmagassága nem éri el a másfél métert. narancsszínű tollforgója pedig elöl a fejére borulva szinte eltakarja a csőrét. nagy. A párzási időszakban a hímek összegyűlnek valahol az erdőben. és hátsó feléhez dörgöli külső. mert a test hűtésének ez a módszere a világ más részein ugyan eléri célját. A hímje csodaszép.tollfüggönnyé változik. Testük vézna. barna tollú nőstény megjelenik. ott mindjárt a táncparketten. vagy mint egyes amazóniai indiánok. Malaysia orang aslijai. és hasonló módon mutogatják a tollaikat. hanem tucatnyi csoportokban. gyorsabban és halkabban tudnak mozogni az erdőben. nem válik be. ahol mindegyik kisajátít magának a földön egy kis területet. Néha megmerevednek. háromszögletű pajzs csillog-villog a gyönge fényben. A zöld galléros paradicsommadár egy alacsony ágról mutogatja magát. átitatja a ruháikat. Dél-Amerikában a vörös szirtimadár a nagy táncos. aztán a nőstény elrepül az erdőbe. hogy kis termetük igen alkalmassá teszi őket a dzsungelbéli életre. ilyenkor mozdulatlanok. de az is kétségkívül igaz. Bennszülött vezetőiknek eközben száraz marad a bőrük. amely teli van pettyegtetve a ragyogó szemutánzatokkal. A zairei mbutik népe minden ember közül a legalacsonyabb. rostos tollait. és elkezdik mutogatni magukat. . miközben a mellén lévő színjátszó. akik még ma is azok. Róluk patakokban ömlik az izzadság. a szárnytollai feketék. narancsszínű madár. majdnem teljesen szőrtelen. Új-Guineában többféle paradicsommadár is él. le-föl ugrálnak. A fátyolos paradicsommadár egyenesen állva táncol. de semmivel nem csökkenti a hőmérsékletüket. Kezdetben kétségkívül vándorló vadász volt. asszonyaik pedig még kisebbek.mint azt a világ hűvösebb részeiről érkező utazók nagyon jól tudják. és hallható csattanással összecsapkodják a csőrüket. Ezek az emberek mind kis termetűek. és alig izzadnak. Oldalt billentett fejjel kuporognak. mindenevő lakó persze az ember. ahol annyira párás a levegő. mindnyájan vijjogva letottyannak a saját porondjukra. és jól érzik magukat. kiterjeszti bársonyfekete tollszoknyáját. aki ugyan a nyílt szavannákon fejlődött ki. de valószínűleg már fejlődésének igen korai szakaszában megrohamozta a trópusi erdőt. miközben a lángoló. de feszültek. mire az gyorsan felugrik és meghágja. nincs melegük. de a dzsungelben. mert a testről itt csak nagyon lassan párolog el a nedvesség . hogy a bóbitájuk vízszintes legyen. mint a zairei pigmeusok. Végül aztán a nőstény odalibben az egyik hímhez. de amikor egy jelentéktelen. amelyek hasonló táncparketteket készítenek maguknak a földön. nagy. A dzsungel földjén a legtágabb hatókörű. élénk színekben pompázó hím tovább táncol és bókol az erdei tisztáson. Ehhez talán némileg hozzájárulhat étrendjük viszonylagos szegényessége is. ahol lerakja a tojásait és fölneveli fiókáit. A párzás csak néhány másodpercig tart. ám ez a madár nem egyedül táncol egy-egy elszigetelt porondon.

Minden más élőlénynél jobban tudják. ezeknek az embereknek jelentős távolságra is hatékony fegyvereket kellett kifejleszteniük. a táplálék keresése pedig időrabló. hogyan lehet a dzsungel bármely részéből élelmet szerezni. a többiek esetleg meg se ijednek. és leszedik a gyümölcsüket. A nomádoknak. kis kőpengével ellátott fejszéket használtak. . amellyel testüket díszíthetik. ami megvédi és merevvé teszi. amelyekből néhány pillanatra úgy bugygyan ki a víz. Amikor ünnepségeket és szertartásokat tartanak. Aztán olyan nagy erővel fújják ki. a nyilak kifúvása és röpte pedig annyira hangtalan. a papagájtollakból és kolibribőrökből pedig pompás fejdísz lesz. veszélyes vadászutakra indul. kitűnő fáklyákat lehet készíteni. hogy ihassanak egyet. hogy amikor egy madárcsapat kellős közepén találnak el egy madarat. a másik végébe köröskörül pelyhes magrostokat illesztenek. hogy kell a földön lakó madarak és emlősök hangját utánozni. amivel nyilaik és lándzsáik hatótávolságába csalogatják őket. kimerítő munka. kihúzgálják a vadméhek fészkéből a mézzel teli lépeket. A dél-amerikai indiánok fúvócsövet használnak. hogy kiszedjék belőlük az ehető bogárlárvákat. belevágnak azokba a liánokba. Az egyik végébe mérgezett nyílvesszőt. így a vadász még továbbiakat is elejthet közülük. A nomádok élete ennek ellenére kemény élet. A mbutik törzse hálóval fogja a patkányőzet és az okapit. A méreg olyan erős is lehet. Ehhez eredetileg fáradságos munkával pattintgatott és lecsiszolt. mint az embereknek mindenütt. és kertet telepít.Ezek a nomád népek bensőségesen és részletesen ismerik a trópusi erdőt. felhasítják a kidőlt fatörzseket. de az erdő sok minden mással is ellátja őket. hogy megöljön egy-egy elefántot. Gumókat és diókat gyűjtenek a talajszintről. hogy a nyílvessző eléri a 30 méter magasban lévő célt is. és a helyükön maradnak.vagy nádszálból kitisztítják az egyes szakaszokat lezáró belső falakat. a liánok rostjaiból hálók készülnek. nem csak táplálékra van szükségük. A dzsungel sok lakója ezért inkább tisztást irt az erdőben. és az leesik. amelyek így légmentesen illeszkednek a fúvócsőbe. mint egy csapból. festéket készítenek összezúzott magvakból. aztán beledugják egy fatokba. amelyet bizonyos fák kiizzadnak. a gyantával. Egy vékony bambusz. a lombok közt él. a pálmalevelek vízhatlan tetőül szolgálnak a kunyhóikhoz. felmásznak a fákra. Mindnyájan tudják. és hosszú. Mivel az állatok nagy többsége magasan. hogy egy jól eltalált állat egy percen belül összeesik és lehull. A nyárson sütött békák mérget izzadnak ki a fúvócső nyilaihoz. Emellett ügyes és bátor vadászok.

vonszolódnak a környező ágakon. Megfeszülnek a törzsét szomszédaival összekötő liánok. majd még egyszer hallani. gyors növekedést vált ki. hogy felszívják a napfényt. egyesek elpattannak. de egyben az élet ígéretét hozza a kis facsemeték számára. A trópusi erdő fái végül kidőlnek. s amelyen keresztül most besüt a Nap. aztán ahogy a fa koronája egyre sebesebben előrebukik. ahogy visszapattan. mások végig. mikor jön el az ő pillanata. akkor az egész fa végzetesen elveszítheti egyensúlyát. csak várta. majd ezt követi a levágott ágak és levelek elégetése. szokatlan fény. puskalövésre emlékeztető ropogások sortüze hallatszik. amelyek eddig az árnyékában álltak. A hatalmas fa lassan elbillen. akár kivágja őket az ember. és nőnek fölfelé. és nagy. és egy másik parcellát kell megtisztítaniuk. hogy három-négy betakarítás után a növények már alig hoznak termést. mások mégis lehagyják őket. a Heliconiák és Cecropiák mind-mind gyorsan életre kelnek. A felhőszakadásszerű eső több tonnával megnöveli a féloldalas korona súlyát. Amikor az első ágak a földre csapódnak. a banánpálmák és a gyömbérfélék. A folyópartok vagy az erdei tisztások napfényében élő összes többi növény. mennydörgésszerű hang kíséretében áttöri a lombkoronát. szelíden záporozva a roncsokra. a majmok és a békák otthonát. összefurkálják a rovarok. akár nem. Ám a talaj annyira szegény. csak a légáramlás által leszakított levelek pattognak puhán. amelynek díja és célszalagja az a hasadék. A vég valószínűleg egy vihar alkalmából következik be. . Egy-egy öreg fa halála elpusztítja ugyan a madarak és a kígyók.A fák kivágása még fémpengével is hosszú és nehéz munka. Mert verseny indul meg közöttük. Néhány másodperc múlva földrengésszerű dörgéssel a földre vágódik a hatalmas fatörzs is. tárót vagy rizst ültetnek a csonka fatönkök közé. Aztán csönd lesz. virágozzanak és gyümölcsöt hozzanak. de aztán a felszívott nedv már nem képes feljutni a hatalmas törzsekben. aztán egy villám ráméri a végső csapást. Ezután maniókát vagy gabonát. hosszú. Az erős. amelyet a kidőlt fa maga után hagyott a lombkoronában. Ha pedig egy-egy nagy ág letörik. s végül már nem bírják el leveleik és a rájuk telepedett növények terhét. Sok közülük tíz év alatt sem nőtt harminc centiméternél nagyobbra. Sok fa évszázadokon keresztül áll. Az elöregedett ágakat penészek és gombák támadják meg. Az eddig a talajban szunnyadó magok sebesen kicsíráznak. De akármilyen gyorsan is hajtják ki leveleiket és ágaikat. így az embereknek tovább kell költözniük. széles leveleket növesztenek. amellyel ezek a csemeték életükben most először találkoznak.

teljes magasságát elérnie. szirmok helyett csak kicsiny pikkelyeik vannak. és elpusztulnak. Miután kiterebélyesedtek ágaik. aprók és fakók. a napfénytől megfosztott kisebb fák elgyöngülnek. Ha a csapadék olyan kevés. hogy a beporozásukat elvégezzék. és fürtökben nőnek száraikon. akkor ott fák már nem nőnek. Növekedésük közben egykettő közülük természetes életereje. ágak és levelek fennmaradásához egy bizonyos minimális mennyiségű vízre van szükség. hogy még a mélyben sincs elegendő nedvesség. mint azt az ember leveleik egyszerűsége alapján feltételezné. kiesnek a versenyből. Néhány évtized elteltével már csak egy. 5. sem élénk színűeknek lenniük. alatta pedig ismét kialakul az élet egyensúlya. amelyek a szél útjába emelik őket. a szélre bízhatják virágporuk szétosztását.kettőnek sikerül a virágzáshoz szükséges. véget ér az erdő. táplálóbb talaja miatt az élre kerül.Ám a facsemeték néhány éven belül megint fölébük kerekednek. A pázsitfüvek ugyanis a növényvilág egyik legnagyobb családja. javította és tördelte: a Webtigris. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. vagy a talaj olyan homokos. ahol majdnem mindig fúj egy kis szél. és annyira jó a vízáteresztő képessége. A terebélyes törzsek. Mivel a fűfélék a fátlan. FEJEZET A FŰTENGEREK Ahogy a trópusi erdőkön és a mérsékelt égövi erdőn keresztülvágva eltávolodunk az állandóan csapadékos területekről szárazabb vidékek felé. nyílt síkságon élnek. A pázsitfüvek nem primitív növények. a fák száma és nagysága csökkenni kezd. ahová világszerte körülbelül 10000 különféle fajt sorolnak. előnyös starthelyzete. . tehát virágaiknak nem kell sem szembetűnőeknek. Így nem kell állatokat magukhoz csalogatni. vagy kedvezőbb. hanem igencsak fejlettek. beárnyékolják vetélytársaikat. és kiérünk a fűvel borított nyílt síkságokra. Virágaikról gyakran nem is ismerjük fel. A "fű" elnevezés nagyon sokféle növényt takar. hogy virággal van dolgunk. A lombkorona újra bezárul.

Nemcsak a csapadék hiányát viselik el. az eltört levélereket le tudják zárni. amikor az emlősök nagyarányú terjeszkedése megindult. cikászokkal és tűlevelűekkel kellett táplálkozniuk. Ezek a hatékony. egyetlen nap alatt zöld leveleket hajt. ugyanakkor. hanem a föld felszínén vagy közvetlenül a felszín alatt is vízszintes szárakat növeszt. hogy a szomszédos növényeké egymásba fonódik. Amikor a dinoszauruszok éltek. és a növény egész élete során mindvégig tart. Afrika déli részén veldt. amikor átsöpörnek rajtuk. Ma a szárazföldek felszínének mintegy egynegyedét fűfélék borítják. A fűfélék bojtos gyökerei néhány centiméternyire a föld alatt olyan dúsan nőnek. . hogy a szél elhordja. hogy megakadályozzák a növényi nedvek kicsurgását. Az erdők mély árnyékában nem tudnak ugyan megélni. az Orinoco folyó környékén llano (ljáno). keleti részén szavanna. Csak jóval a nagy hüllők korszaka után. de a talajfelszín közelében lévő gyökérzetüket ritkán károsítják. Túlélik a tüzet. de ennél jobban nem képesek regenerálódni. de számos más megpróbáltatást elviselnek.A füvek egyetlen életfeltételt igényelnek leginkább: a jó fényviszonyokat. és tavirózsák csillagozták be a tavak vizét. akkor a tövénél új sarjad. Ha megsérülnek. amikor is növekedésük megáll. nem engedi. Erei nem hálózatot alkotnak. KözépÁzsiában sztyeppe. Ezek mind igen termékeny területek. Figyelemre méltó szívósságuk sajátos levélszerkezetükből fakad. A nedvek szállítására tenyeresen szétágazó érhálózatot fejlesztenek. az erdők mögött elterülő száraz síkságok kopár földjén még semmi sem nőtt. hanem a perzselő napfényt is. és gyorsan végső alakjukra növekszenek. mert bár a lángok leégethetik a leveleiket. Észak-Amerikában préri.Dél-Amerika déli részén pampa és campo a nevük. A legtöbb más növény levele a száron lévő rügyből sarjad ki. kitartó növények viszonylag nem régen fejlődtek ki. A fű levele egészen más. akár legelésző állat foga. mintegy 25 millió évvel ezelőtt kezdték a füvek betelepíteni a síkságokat. A fű nemcsak a magvai révén terjed. ami másfajta növényeket megnyomorítana vagy elpusztítana. A növekedés a levélalapnál folyik. hanem egyenes. Ha a levél megsérül vagy lelegelik. Elviselik a rendszeres csonkítást is. egymással nagyjából párhuzamos. és amikor végre elered az eső. elágazás nélküli vonalban futnak végig a levél teljes hosszában. akár fűnyírógép vágja le őket. Minden ország saját nevet adott füves síkságainak . amelyek minden szárcsomónál leveleket és gyökereket képesek fejleszteni. még nem léteztek. Ez a pázsitgyökérzet tartós szárazság idején is összetartja a talajt. Amikor az erdőkben az újfajta fák elkezdték hozni az első virágokat. északon. így azoknak a jóval durvább páfrányokkal.

átmérőjük akár 3-4 méter is lehet. számos apró virágos növény hajt ki . amelyeket aztán levisznek magukkal a föld alá. és egy apró pasztillát készít belőle. százszorszép és gyermekláncfű. aztán a rágó fölött lévő különleges mirigyéből folyékony cementálóanyagot kever hozzá. vagy tetőt épít a megrágott földből ösvényei fölé. összezsugorodnának és elpusztulnának. mint akármiféle más vidék. Egyes fajok a föld alatt ássák ki kamráikat és folyosóikat. A termeszvár oldalait támasztó pillérek belsejében szellőzőkémények emelkednek a magasba ezek . de a füves puszták termeszeinek legnagyobb része vagy a talajfelszín alatt vájt alagútjaiban közlekedik.Az egyes fűfélék egyedei esetleg csak néhány évig élnek. Az élő leveleken szöcskék rágcsálnak. ebben a sötét és nedves falban nekikezdenek fáradhatatlan munkájuknak. morzsalékossá és jól szellőzővé alakítja. amely egyaránt túléli az áradásokat és az aszályt. A mérsékelt éghajlatú vidékeken giliszták vonaglanak ki alagútjaikból összegyűjteni az elhullott leveleket. A trópusok párás levegőjében ez nem okoz problémát. Az örökösen felsarjadó fű. bogarak majszolják az elpusztult leveleket.bükkönyfélék. így az állatok egész serege számára nyújt könnyen hozzáférhető lakomát. hogy megemésszék őket. ezért nem tárolja megfelelően a nedvességet. a dolgozók menetoszlopai nyíltan masíroznak a földön. először dagadozó sárfalakkal burkolják be az egész növényt. Egyes fajok karcsú tornyokat emelnek. amelyet fejének rázó mozgásával dagaszt bele az épülő falba. amelyek hagymáikban és megduzzadt gyökereikben tárolják a tápanyagokat. amelyek magassága a 6 métert is elérheti. a legeltetést és az égetést. A termeszek bőre puha és vékony. Mielőtt a termeszek felfalnak egy kisebb bokrot. Egy-két fajuk az éjszaka hűvösében képes ugyan védtelenül is haladni útjain. számos más fajuk viszont óriási sárerődöket épít. hogy fészket építsen magának. A nedvesség megőrzésének szükségessége kényszeríti a termeszkolóniát arra is. Egy hektárnyi füves rét súlyban számítva több élőhúst képes eltartani. amelyek virágja apró csokrocskák tömegéből áll és más családokba tartozó növények. amely gazdagítja és lazítja az alatta lévő talajt. Az összekuszálódott gyökerek. a nedvesebb vidékeken buja és nedvdús. A füvek között. a szárazabb térségeken száraz és szívós de azért ehető. amelyek a gyökérgümőkben élő nitrogénkötő baktériumok révén megkötik a nitrogént. Minden egyes dolgozó elkészíti ehhez a maga tégláit: megrágja a földet. mert a napsütés kiszárítaná apró testüket. szőnyeggé szövődő szárak és a növekvő levélcsomók dzsungelének természetesen megvan a maga apró lakosaiból álló közössége. a trópusi füves tájakon pedig mindenütt ott munkálkodnak a termeszek. aztán újak lépnek a helyükre. de ez a viselkedés szinte halálos volna kinn a nyílt síkságokon. Hatalmas lakóházaik milliók együttműködésével épülnek. bizonyos mértékig az árnyékukban és védelmük alatt. de az elpusztult levelek a bomló növényi anyagból szőnyeget alkotnak. levéltetvek és poloskák döfnek bele ereibe tűhegyes szájszervükkel és szívják ki belőlük a nedvet.

Egy másik faj. A hangyák éppúgy nem képesek megemészteni a cellulózt. pedig tőlük nagyon különböző állatok. mint amit a termeszek tenyésztenek. a levélvágó hangya az élő növényeket szedi szét. így akár napsütésben is masírozhatnak a föld felszínén. ilyen szerszámmal nem rendelkező tagjai könnyebben fogyaszthassák. ami a termeszeknek nincs.nyi területre is kiterjedhetnek. mert ezeket a föld alá építik. mint a termeszek. jószerivel ugyanúgy. nem gombákat. és fejik őket. . és a hangyák magát a gombát fogyasztják el. ami behatolna a levéltetvek . aztán hazacipelik föld alatti magtáraikba. ami fokozza a kiválasztást. . mint a csótányok. Az aratóhangyák elözönlik a gyepet. fáradhatatlanul gyűjtögetik a fűmagvakat. ahogy a gazdák a tejelő tehéncsordákat. mint a termeszvárak. de még a termeszdomboknál is nagyobbak. folyosói akár 6 méter mélységbe is lenyúlhatnak.hasonlóan a darazsakhoz.teszik lehetővé az elhasznált levegő távozását. a hangyák a darazsak rokonai. alig kockáztatva a kiszáradást. Egyes hangyák azonban pompás tápláléknak ů tartják a mézharmatot. hogy megakadályozzák a mikroklíma páratartalmának életveszélyes csökkenését. ragacsos hártyát alkot. mert a hangyák újra meg újra megsimogatják őket csápjaikkal. mint ahogyan normális körülmények között tennék. Más hangyafajok a füvekben lévő tápanyagokat egy másik közvetítő segítségével nyerik. Míg a termeszek ugyanabba az állatcsoportba tartoznak. Ezek a rovarok csak egy kis részét emésztik meg a kiszívott növényi nedveknek. vízhatlan kültakarójuk van. és hétmillió rovarnak adnak otthont. ahol vékony. A füves pusztákon hangyák is élnek. hanem levéltetveket "tenyésztenek". hogy a kolónia többi. 200 négyzetméter. Felületesen nézve talán hasonlítanak a termeszekhez. Ez azonban nem ugyanaz a gombafaj. amit aztán rákennek a folyosók belső falaira. Ezenkívül. ellentétben a termeszekkel. Védik is őket: hangyasavat fröcskölve elkergetnek minden más rovart. A levéltetvek több mézharmatot termelnek. ezért ők is egy gomba segítségéhez folyamodnak. Az alapból viszont mély aknák nyúlnak le a nedves talajba. Levéltetvekkel fertőzött növények alatt gyakran láthatunk ilyet a kertben a földön. mint azt darázsderekuk is tanúsítja. a többit a kissé szépelgően "mézharmatnak" nevezett édes folyadék formájában kiürítik. A levélvágó hangyák fészkei nem olyan szembeötlőek. ollószerű rágóival először lenyírja a szárakat és a leveleket. ahol a speciális kasztba tartozó dolgozók hatalmas rágóikkal összeroppantják a magokat. a dolgozók ezeken járnak vizet gyűjteni.a hangyáknak kemény. aztán könnyen szállítható darabokra vágja őket. nyájakba gyűjtik a levéltetveket.

legelőjére. Egyesek különleges pergamen- vagy föld-"karámot" építenek egy különösen termékeny szár vagy gyökér köré, ahol a levéltetvek legelésznek, így ugyanúgy megfosztják őket szabad mozgásuktól, akárcsak a nagyüzemi állattenyésztők az állataikat. Nyár végén, amikor a levéltetvek elpusztulnak, a hangyacsordák leviszik a petéiket a fészkükbe, ahol biztonságban vannak. Amikor aztán tavasszal a fiatal levéltetvek kikelnek, a hangyák újra kiviszik őket legelni a friss legelőkre. Mindezek a rovarok - a levéltetvek és a hangyák, a termeszek és a szöcskék, a poloskák és a csótányok - maguk is potenciális táplálékai más, nagyobb állatoknak. Dél-Amerika füves pusztáin cserkészik az összes élő emlős közül a talán legvalószínűtlenebb állat, amely mintha valami extravagáns címerképből lépett volna elő. Akkora, mint egy nagy kutya, de a feje hosszú, görbe kutasszá hosszabbodott, a tetején van a szeme és apró füle, orrlyukai és apró, keskeny szája pedig az alján. Testét tüskés szőr borítja, óriási farka pedig, amely az állat testhosszának felét teszi ki, mind alul, mind fölül olyan bojtos, hogy szinte zászlóként lobog az állat mögött. Ez az állat az óriás sörényeshangyász. Nagyon rosszul lát, és a hallása sem valami jó, de a szaglóérzéke kitűnő. A termeszeket dombjaik falába kevert nyáluk szagáról találja meg. Mihelyt rábukkan a fészkükre, mellső lábainak hosszú, görbe karmaival kiszélesíti egyik főalagút bejáratát, aztán beledugja a pofáját. Hosszú, szíjra emlékeztető nyelve villámsebesen, néha percenként százhatvanszor is végigsöpör a termeszek folyosóin. Valahányszor kidugja nyelvét, mindig friss nyálréteg borítja, és valahányszor visszahúzza, egész rakomány termeszt hoz magával. Fogatlan szájának alagútjában lekaparja őket a nyelvéről, és egészben nyeli el. A gyomra nagyon izmos, és mindig van benne némi kavics és homok, ezek segítségével zúzza össze állandó forgatás közben a rovarokat, míg végül megemészti őket. Egy felnőtt sörényeshangyász ily módon naponta akár 30000 termeszt is elfogyaszthat. Vannak más, táplálkozásukban kevésbé specializált állatok is, amelyek szintén kiveszik részüket a hangyák és a termeszek kínálta lakomából: a tatuk vagy armadillók. Ezek, mint azt az armadilló név is sugallja, páncélosok: csonttal megtámasztott, rugalmas szarupáncél van a vállukon, egy másik a csípőjükön, derekuk körül pedig változó számú páncélövek kötik össze a kettőt. A leglelkesebb termeszevő közülük az óriás tatu. Körülbelül akkora, mint az óriás hangyász, de annál sokkal erőszakosabb módon gyűjti össze a táplálékát.

Ahelyett, hogy finnyásan bedugná elegáns orrát a termeszek fészkének valamelyik kijárati folyosójába, az óriás tatu nagy alagutat váj magának, aztán páncélos hátát az alagút tetejének púposítva addig hányja kifelé a földet a mellső lábával, amíg csak a termeszkolónia szívéig nem ér. Eközben a jelek szerint fittyet hány az ezer meg ezer dühös termeszkatona harapásaira. Kisebb rokonainak, a hétöves, a sörtés és a tüskés tatuknak az étrendje és ízlése sokkal változatosabb : nemcsak hangyákat és termeszeket esznek, hanem madárfiókákat, szöcskéket, sőt, gyümölcsöket és gyökereket is. Az apró háromöves tatu összegömbölyödve védelmezi meg magát : amikor bezárkózik, a farka tövénél lévő háromszögletű pajzs beilleszkedik a fején lévő háromszögletű pajzs mellé, így egész teste egyetlen, sérthetetlen, grapefruit nagyságú páncélos golyóvá válik. Nagyobb testalkatú rokonainak viszont nemigen van félnivalójuk az olyan ragadozóktól, mint a róka vagy a héja. Az óriás tatu, akárcsak a sörényeshangyász, túlságosan nagy, és egyébként is félelmetes csapásokat tud osztogatni ásólábaival, a kisebbeknek meg elég jó a páncélzatuk ahhoz, hogy vissza tudják verni a támadási kísérleteket, ha pedig kitartóbban ostromolják őket, akkor biztonságosan beássák magukat. A legelésző rovarok természetesen nincsenek egyedül a fűben. Apró, barna, tömpe orrú, farkatlan tengerimalacfélék, a háziasított tengerimalacok vad ősei ássák alagútjaikat, amelyeken át ki-be rohangászva rágcsálják a lédús szárakat. A méltóságteljes spániel nagyságát is elérő nagyobb rágcsálók, a pampaszi nyulak (viszkacsák) föld alatti kotorékokban laknak. Esténként előbújnak és kényelmesen legelésznek a fűben, de mindig odúik bejáratának közelében maradnak, hogy a veszély első jelére könnyen visszaszaladhassanak a biztonságba. Egy másik, még nagyobb tengerimalacszerű rágcsáló, a mara, napközben és még mohóbban táplálkozik. Odújától távol a gyorsaságában keresi a biztonságot. Hosszú, karcsú lábai vannak, és olyan túlfeszített, ideges természetű, mint az európai nyúl: a legváratlanabb pillanatokban képes hatalmas, szárnyaló ugrásokra. Ezekre a fűevőkre sok ragadozó vadászik. A keselyűsólymokhoz tartozó karakara a fűben cserkészve csap le a tengerimalacokra. Hasonlóképpen vadászik a pampaszi róka, amely külsőleg a sakálra hasonlít. A kutyacsaládnak egy még nagyobb testű tagja, a sörényes farkas szintén a pampákon kóborol. Inkább rókára hasonlít, mint farkasra, de olyan rókára, amelyet mintha a vidámpark torzító tükrében látnánk, mert a feje alig nagyobb, mint egy juhászkutyáé, de a lába olyan hosszú, hogy az egyméteres magasságot is eléri. Hosszú végtagjai révén igen gyorsan fut, bár rejtélyes, hogy mi szüksége van erre, ugyanis az emberen kívül más nagyobb állat nem üldözi, ahhoz pedig nincs szüksége a gyorsaságra, hogy tengerimalacra vadásszon. Sőt, inkább a kisebb zsákmányállatokat kedveli, fészkelő madarakat, gyíkokat, sőt szöcskéket és csigákat is, de még gyökereket és gyümölcsöket is eszik. A pampák legnagyobb állata nem ragadozó, hanem fűevő. Testesebb, mint a sörényes farkas, és kétszer olyan magas, azonban nem emlős, mint azt az ember gyanítaná, hanem madár: a nandu. Olyan, mint a strucc; nem tud repülni, szárnya pelyhes, hasznavehetetlen, nyaka hosszú, és hosszú, csontos lábaival igen gyorsan fut. Bár nagyon változatosan táplálkozik, rovarokat és kis rágcsálókat is eszik, fő tápláléka a fű. Az év

egyes szakaiban csapatokba verődik a pampákon, mint a legelésző antilopok. A nandu fészke egészen rendkívüli látványt nyújt. Tojásai tízszer akkorák, mint a tyúktojás, amit egy ilyen nagy madártól el is várhatnánk, ám a nandu fészkében gyakran húsz tojás is van, sőt, olyan eseteket is feljegyeztek, amikor több mint nyolcvan tojást találtak egy fészekben. Ezek azonban nem mind egyetlen nősténytől származnak. A hím poligám, és ő építi meg az olyan-amilyen fészket: sekély gödröt tisztít meg a földön, rendszerint egy bokrosban vagy fás területen, aztán levelekkel kibéleli. Számos nősténynek udvarol, nyakát ingatva, tollait felborzolva körültáncolja őket. A pár egyre izgatottabb lesz, esetleg még a nyakukat is összekulcsolják, aztán a nőstény lekuporodik, és a hím párzik vele. A nőstény ezután hamarosan meglátogatja a fészkén ülő hímet, mire az föláll, és helyet ad neki, hogy lerakja a tojását. Nőstény nőstény után járul így oda hozzá, de ha éppen egy másik nőstény foglalja el a fészket, akkor melléje tojja a tojást, a hímre bízva, hogy a csőrével a többihez görgesse. Néha annyi nőstény jön a fészekhez tojni, és olyan sokszor, hogy amikor a hím költeni kezd, több a tojás, mint amennyit le tud takarni. Ilyenkor a felesleges tojásokat kinn hagyja, ahol kihűlnek és megzápulnak. A fészkén ülő nandu félelmetes őr. Minden állatra rátámad, ha közeledik a fészekhez, és elkergeti. Ezért a nandunak nincs szüksége arra, hogy megközelíthetetlenné tegye a fészkét. A pampákon azonban nincs több akkora madár, mint a nandu, ezért számukra nehéz problémát jelent biztonságos fészkelőhelyet találni. A fazekasmadár azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen biztonságos fészket tudnak építeni. Egy cölöpre vagy egy magányos fa egyik alsó ágára építkezik. Építőanyaga egyszerű, egy kis fűvel elkevert sár, de ebből kőkemény, boltozatos kamrát épít, amelyet közvetlenül a bejárati nyílással szemben válaszfal oszt ketté, ami majdnem lehetetlenné teszi, hogy egy bedugott orr vagy mancs elérje a mögötte rejlő tojásokat vagy fiókákat. A termeszharkály a síkságokon főleg hangyákkal táplálkozik, gyakran a termeszdombokat használja fészkelőhelyül. Ősei készségeiből megőrzött annyit, hogy lyukat tud vájni a termeszdomb kemény falába. A termeszek azután maguk javítják ki odabenn a kitördelt folyosókat, eltömítve őket, így az aranyküllőnek végül sima falú kamra áll rendelkezésére a tojásai elhelyezésére. Az eredetileg a hangyákat fosztogató tatuk által ásott, vagy a viszkacsák lakásául szolgáló földbe vájt lyukakat gyakran apró baglyok rekvirálják el. Tudnak ugyan maguk is odúkat ásni, néha ásnak is, de a jelek szerint jobban szeretnek a másokéban lakni. A viszkacsa kotorékában gyakran minden egyes lyuknak megvan a maga baglya, amelyik őrszemként áll a lyuk bejárata előtt. Amikor az ember közeledik hozzá, az üregi bagoly fenyegetően rámered szúrós, sárga szemével, és

komikus izgalommal, egészen az utolsó pillanatig le-föl ugrál, aztán mégis inába száll a bátorsága, és lebújik kölcsönzött odújának biztonságába. A karakara jobban kedveli a kisebb fákat, de ha kell, a földön is fészkel. Erős mészároscsőrével és karmaival elég jól fel van fegyverezve ahhoz, hogy a legtöbb más állatot elkergesse, a gyíkokat és a kígyókat pedig fölfalja. A tüskés bíbic azonban sokkal kisebb madár, és mivel általában rovarokkal és más kis gerinctelenekkel táplálkozik, a csőre is kicsi, és nagy karmai sincsenek. Látszólag alig tud hát védekezni az ellen, hogy tojásait fel ne falják a hüllők és a zsákmányra leső tatuk. Ám a bíbic igencsak vitézül védelmezi a fészkét, mint arra hamarosan rájövünk, ha véletlenül a közelében járunk. Nagy szárnycsattogtatással és fülhasogató rikoltozással csap le az égből, esetleg még fejbe is vágja az embert a szárnyával. Ha ezzel nem sikerül elriasztania, akkor leszáll a földre, és kiterjeszti az egyik szárnyát, mintha meg volna bénulva, miközben továbbra is élesen rikoltozik. Ilyenkor azt színleli, hogy meg van sérülve. Színjátéka minden bizonnyal elég szembetűnő ahhoz, hogy az ember és feltehetőleg más állatok is elinduljanak megnézni, és így eltávolodjanak a fészkétől. Néha még ennél is ravaszabbul viselkedik: leszáll a földre, félig nyitott szárnyakkal letelepszik a fűben, és csipkedni kezdi a füvet a csőrével, mintha csak a fészkén ülne. Ha odamegyünk megvizsgálni az illető helyet, újra felszáll, és csak akkor vesszük észre, hogy bolonddá tett, mert nincs ott semmi. Ha mindezzel kudarcot vall, akkor is van még egy további védelme. Tojásait és csibéit olyan tökéletesen álcázza, hogy az ember esetleg még néhány centiméterről sem veszi őket észre. A kombinált stratégiák a jelek szerint nagyon jól beváltak, mert a füves síkságok egyes részein mindenütt ott vannak a tüskés bíbicek, és jellegzetes tero-tero (kiejtése: tiro-tiro) kiáltásuk a pampák legáltalánosabb és legemlékezetesebb hangja. A pampák lapos egyhangúsága és a fűtakaró egységes jellege olyan állatközösségeket hoz létre, amelyek a dzsungelek és az erdők gazdag állatvilágához képest viszonylag kevés fajt tartanak el, és amelyek között egyszerűek a kölcsönös kapcsolatok. A füvet rovarok és rágcsálók legelik le. A nagyobb testű növényevők trágyája termékennyé teszi a síkságot, amelyet vagy a rovarok dolgozzák fel, vagy az eső mossa bele a talajba. A rovarokat megeszik a tatuk és a madarak, a rágcsálókat a ragadozó madarak és a húsevő emlősök. Amikor a ragadozók elpusztulnak, az ő testük anyagai is visszatérnek a talajba, vagy a dögevők révén, vagy közvetlenül a bomlási folyamatok során. Így a füvek szintetizálta tápanyagok visszakerülnek a füvekbe, biztosítva további sarjadásukat, ami a növényevők új nemzedékeit táplálja. Az efféle közösségek, kisebb változatokkal, a dél-argentínai hűvös pampáktól észak felé 3000 kilométerre terjednek, a Parana folyó síkján (canapoján) át föl északabbra, Paraguayig, sőt azon is túl, egészen Brazília déli részéig. Az Amazonas medencéjének déli peremén azonban már elég eső esik ahhoz, hogy ott fák is

sőt még azon is túl. és mivel az itteni vastag agyagtalajon át a víz nem tud leszivárogni. az Orinoco folyó középső folyásánál megint további füves pusztaságok terülnek el. így majdnem teljesen elmerülhet a víz alatt. amit lát.a tüskés bíbic. Elfoglalják hát az őket megillető helyet a llano nagyobb termetű növényevői. Egyes madarak . Hamarosan kilépnek hát medrükből. Ha itt bármiféle fa nőne. de a fűben nincsenek se tengerimalac-. erősen emlékeztet a pampákra. Északabbra. élettere a folyó menti keskeny sávokról hirtelen átterjed a hatalmas árterekre és öntésterületekre. tavaiban és mocsaraiban. ezeket nevezik llanónak. Hosszú. Dél-Texas prérijein újra megjelennek a füves síkságok. A llanóktól északra és nyugatra. és minden üreget ásó állat biztosan megfulladna. mert az 500 kilométerre nyugatra fekvő Andok lejtőin tomboló viharok is tovább táplálják őket. vízi növényeket. mégis tudja. . Panamában. Argentínától egészen Kolumbiáig mindenütt ott él a füves síkságok és trópusi erdők folyóiban.azonosak ugyan.nőhessenek . Guatemalában és Mexikó déli részén visszatér a trópusi erdő. nevezik orinocói sertésnek is. aztán nagy csapatokban keresztülúszik a mélyebb szakaszokon. A Föld valamennyi füves pusztája közül ez a legnagyobb és legdúsabb pusztaság. barna szőre van. miért hiányoznak. ám az itteni állatpopuláció meghökkentően különbözik a pampákétól.itt a füves puszták véget érnek és kezdődik a trópusi erdő. Szeme. Ha decemberben jár ott az ember. Akkora. az északi erdők déli szegélyéig. Húsz-harminc tagú családi csoportokban pancsol a sekély vízben. a part közelében található növényeket legelészve. Ezerötszáz kilométerrel még északabbra. A vízidisznó teljes mértékig ki is használja újonnan szerzett szabadságát. se pampaszinyúl-kotorékok. mint egy házisertés. a táj. a karakara . A dél-amerikai vízidisznó a világ legnagyobb rágcsálója. Az amerikai préri mintegy 8000 kilométer hosszú és 1000 kilométer széles sávban terül el a Sziklás-hegység keleti oldalán. és úszóhártyás lába segíti az úszásban. Ha néhány hónapig időzünk a llanón. se emlős. túl az Amazonason. Az égen viharfelhők gyülekeznek. füle és orrlyukai mind a feje tetején vannak. Wyomingen és Montanán át egészen a kanadai határig. Nincs még egy növényevő állat ezen a vidéken. se rovar. füvet és más. se madár. a víz teljesen átitatná a gyökereit. A kék égen magasan járó felhők alatt hektárszámra hajladozik a fű a szélben. nyilvánvalóvá válik. A folyók ijesztő gyorsan megáradnak. az Egyesült Államok határától kezdve. így néhány hónapig kizárólag övé az egész hatalmas legelő. amely ennyire kétéltű lenne. mi történik körülötte. aztán teljesen beborul. a sekély áradás szétterül a llanókon. és patakokban kezd ömleni az eső. és miért nincsenek itt fák sem. Kansason. felráncigálja az elöntött füveket. Oklahomán. Amikor az áradások elborítják a llanót.

délen Afrikába. számukra hihetetlen. Az ásó. az úgynevezett oltógyomorba. de egyes szaktekintélyek kétszer . Amikor aztán végül az állat másodszor is lenyeli a masszát. hogy amikor egy sűrű csordájuk elvágtatott mellette. amely minden irányban a horizontig terjed. bölények. ezért Dél-Amerika hosszú időszakokon át a világ többi részétől elvágott sziget volt. és nem élnek specializálódott hangyászok. az megkerüli az első két gyomorrészt. a legnagyobb és legsúlyosabb az összes Amerikában élő állatok között: marmagassága majd 2 méter. amelyek a madarak sokaságának szolgálnak táplálékul. Az első. Dél-amerikai betelepedésük azonban nagyon szeszélyes volt. de egyébként a pampák élővilágának legtöbb megfelelőjét megtaláljuk itt. és a százrétű vagy leveles gyomorba érkezik. ugyanúgy. ahol fogaival még egyszer alaposan megőrli azokat .Errefelé ritka a termesz. mint a nandu. a kérődzők összetett gyomrának negyedik részébe. A bölény hatalmas állat. Észak-Amerikában azonban virultak a kérődzők. Néhány óra múlva a bendő melletti izmos falú gyomorrészben (recés gyomorban) gombócokká formálódik a félig megemésztett táplálék. amely különleges módszert fejlesztett ki a fű megemésztésére: kérődzik. Többször is megpróbálták már felbecsülni. a pampák rókájának a prérifarkas (coyote). Ennek baktériumokban és egysejtűekben gazdag nedve tüstént munkához lát. A bölény a szarvasmarha vadon élő rokona. telepekben élő viszkacsáknak megfelel az ásó. a súlya pedig 1000 kilogramm. és amikor az európaiak először eljutottak a prérikre. mint barna hátak hullámzó áradatát. ahogyan a hasonló mikroorganizmusok kis léptékben egyes termeszek beleiben teszik. amikor először lenyelik őket. Egy tekintetben azonban a préri látványosan különbözik a pampáktól: a síkságokon vándorló legnagyobb növényevők itt nem madarak. Egyikük azt írta. csapatosan. és úgy írták le a pusztát elborító csordákat. A kérődzők gyomra négy specializált részre oszlik. majd ezek a gombócok egyenként ismét az állat szájába jutnak. a karakarának a vörösfarkú ölyv. keleten Észak-Amerikába. leírhatatlan méretű csordáikkal találkoztak. Ezután jut a már jól felaprított tápanyag a gyomorban zajló emésztőfolyamatok tulajdonképpeni színhelyére. A prérik utazói alig 150 évvel ezelőtt pontatlanul még bivalynak nevezték. Az antilopokkal és más párosujjú patásokkal együtt az emlősöknek abba a nagy csoportjába tartozik.ezt hívják kérődzésnek. Így ott a kérődzőket csupán néhány szarvasfaj és a káma képviseli. A fűben nyüzsögnek a rovarok. mivel a panamai földszoros szárazföldi hídja nem állt fönn mindig. hanem hatalmas emlősök. a bendő. és igen messzire elterjedtek: nyugaton Európába. Még a legóvatosabb becslés szerint is 30 millió körül lehetett a számuk. és elkezdi lebontani a cellulózt. hány bölény is élhetett abban az időben a prériken. vonulása több mint egy óra hosszat tartott. A kérődző állatok valahol az északi kontinenseken fejlődtek ki mintegy 20 millió évvel ezelőtt. amely a félig megrágott fűfalatokat befogadja. telepben élő prérikutya.

Az elejtett bölénynek néha kivágták a nyelvét. hogy sportból lődözzék le a mozgó vonatról a nagy testű állatokat. gabonával lehessen felcserélni. amennyire saját közvetlen használatukra szükségük volt. hogy a prérik helyi természetes fűfajait lisztet adó. így érdemes volt az állatot megnyúzni. a zsákok. Másfél év alatt ő egyedül több mint 4000 bölényt ölt meg. 500 kilométernyire vagy még többre vándorolt délnek. A síksági indián törzsek a csordák mellett éltek. így hát a bölénynek pusztulnia kellett. A telepesek nem az élelem miatt öltek: egyszerűen azért lőtték le az állatokat. amely szinte mindazt nyújtotta. ami csemegének számított. A bölény ugyanis lelegelte azt a füvet. a szarvából ivóedényeket.ennyivel számolnak. A húsát megették. A vasút arra biztatta az utasokat. a bölénytől megszabadulni közvetve annyit jelentett. A kötelek. amire csak szükségük volt. Az északi csordák többé nem vándorolhattak akadálytalanul délre. hogy gondoskodjon az építőmunkások számára húsról. Buffalo Bill Codyt. csak annyit öltek meg belőle. hogy a későbbi telepesek maguk is ezeket a csapásokat használták utazásaik során. amely kettévágta a bölénypopulációt. de a . A bölény nyaranta a legelőterületének északi részén fekvő füves síkságokon élt. Íjjal és lándzsával vadászták a bölényt. a szánok. amelyet eladható hússá . Bár az indiánok teljes egészében felhasználták a bölényt. hiszen ők a bölények nélkül nehezen maradhattak életben. Egyébként is. hogy megszabaduljanak tőlük. A tömeges mészárlások 1830 körül kezdődtek.marhahússá lehetett változtatni. Ősszel. mint megszabadulni a nemkívánatos indiánoktól. amely ilyen bensőséges kapcsolatban állt volna egy állatfajjal. fényűző útiköpenyek is. taposó patái nem engedték. Soha nem volt még nép. 1865-ben megépült a kontinensen át keletről nyugatra vezető vasút. rövid időre divatba jöttek a bölénybőrből készült. Nem így az első fehér telepesek. a bőréből ruhát készítettek. mégpedig annyira állandósult és olyan mélyen kitaposott ösvényeken. Súlyos. amikor a fű növekedése megszűnt. A vasúttársaság felfogadta a híres bölényvadászt. háziasított fűfélékkel. A bölény szolgáltatta továbbá az indiánoknak isteneik képét és szellemét is. a csontjaiból szerszámokat faragtak. a sátorlapok is mind-mind a bölényből kerültek ki.

ma a háziasított szarvasmarha importált fajtái legelésznek. és védekezésül a gyorsaságukra kellett szorítkozniuk. hogy az ember további földterületeket fog biztosítani részükre. A legelőkön. Az 1870-es évek elején több éven át évi két és fél millió bölényt öltek meg. amelyet csak a csorda elérhetett. amelyek nemzeti parkként védelem alatt állnak. A század végére egész Észak-Amerikában már 1000 vadbölény sem maradt. Ám a vadászó embertől ez sem menthette meg őket. Ezt az antilopszerű állatot rövid.mindet lelőtték. Az évtized végére a vasútvonaltól délre a bölényt teljesen kiírtották. kétágú szarvai miatt villásszarvú antilopnak hívják. Akkor. mint a bölény. akármilyen gondosan óvják is őket. akció indult a védelmükre. és közéjük sorolni az állatkertekben és magánvadasparkokban tartott példányokat is. Szerencsére most már védelem alatt állnak. Számuk így lassan újra növekedni kezdett. Ők Észak-Amerika leggyorsabb állatai. se olyan erősek nem voltak. De ennél többen minden valószínűség szerint a jövőben sem lesznek. de nem is igazi szarvasok. Őket is irgalmatlanul öldösték. Ezek az állatok nem igazi antilopok. 1883-ban egy 10000 állatból álló csordát néhány nap alatt eltöröltek a föld színéről azzal az egyszerű stratégiával. amelyek valamikor hatalmas villásszarvú antilop és bölénycsordákat tartottak el. óránként 80 kilométeres sebességet is képesek elérni. mint a farkas. 1908-ra csak 19000 maradt belőlük. Mivel se olyan nagyok. ma már körülbelül 35000 bölény él a prérinek azokon a részein. Nem valószínű. századi populációjukra vonatkozó becslések 50 és 100 millió között változnak. sokkal jobban ki voltak szolgáltatva az olyan ragadozóknak. hogy puskásokat állítottak minden ismert vízlelőhelyhez. számuk mára megközelíti a félmilliót. hanem egy primitív köztes csoportot alkotnak. Számuk valamikor vetekedett a bölényekével : a XIX.hatalmas tetemeket legtöbbször egyszerűen otthagyták. . A prérin egy másik kérődző csordái is osztoztak a bölényekkel. A természetvédők egy csoportjának a kormány támogatásával sikerült összegyűjtenie az életben maradottakat. Az állatoknak inniuk kellett . a legutolsó pillanatban.

csak a hímeknek van borostyánszínű. Legnagyobb részük azonban korántsem olyan termékeny. és . egyidejűleg kiszűrve belőle a port és a gyakori viharok által szállított homokot. A XVIII.Az emberek nyilvánvalóan húst akarnak enni. Nyaranta a talaj nagy területeken száraz és poros.ami a legfurább . amely a sztyeppék füvét olyan eredményesen tudná hússá átalakítani. 1829-re az Urál és a Volga között. egyenes szarvuk. Megérzik a közelgő időváltozásokat. de egészen különleges fejük van. Ezek az állatok a sovány füvet legelészve folytonosan vándorolnak a sztyeppéken. Ez az állatfaj természeténél fogva alkalmazkodott a természeti katasztrófák okozta óriási létszámcsökkenésekhez. se vad. mint az amerikai prérik. században nyugaton. s így nagyon kevés esőt kapnak. hogy nincs semmiféle más állat. mint a kecskéé. vagy az igen kemény telek . télen pedig mélyen átfagy. hogy elkerüljenek egy-egy fenyegető hóvihart. Vadászatukat ezért betiltották. mint a szajga.a fej elülső részén azonnal szembeötlő mozgékony ormányuk van. és századunk elejére számuk 1000 alá csökkent. hogy egyetlen vadászat során gyakran tízezrével ejtették el őket. a szajgát egyre intenzívebben vadászták. mintha nemesített szarvasmarhák volnának. Ha eltűnne. mint azok. se háziasított. Aztán valaki rájött. Ettől egészen rendkívüli módon magukhoz tértek. amelyek eredetileg a kihasználására kifejlődtek. Szemük nagy és dülledt. Orrlyukaik nagyok és kerekek. a sztyeppék nagy térségei a világon semmit nem termelnének az emberiség ellátására. életterük kellős közepén teljesen kiírtották őket. bennük mirigyek. nyálkás járatok és zsákok rendszere helyezkedik el. és a még életben maradt állatokat olyan gondosan óvták és kezelték. mert a Föld legnagyobb szárazföldjének közepén helyezkednek el. mint amennyit azokból az állatokból eltartott. a Kaszpi-tenger partjaitól keletre egészen a Góbi-sivatag széléig elterjedtek. lassú kocogásból hirtelen gyors ügetésre váltanak át. ám a préri füve csak harmadannyi súlyú szarvasmarhát képes eltartani. Méretük és alakjuk nagyjából olyan. amelyeket a nyári mérhetetlen aszályok. az állat óhatatlanul kipusztulásra van ítélve. Úgy tűnt. mert nagyon kedvelt volt a húsa. A szajgák vagy tatárantilopok az antilopcsalád valódi tagjai. Ahogy egyre több ember kezdett jobb lőfegyverekkel felszerelve utazgatni a sztyeppén. Ennek ellenére itt is kérődzők hatalmas csordái élnek. Közép-Ázsia füves pusztái nagyjából ugyanazokon a földrajzi szélességeken terülnek el. de igencsak furcsa jószágok. hogy fölmelegítse és megnedvesítse a levegőt. és olyan nagy volt a számuk. és napokon keresztül sebesen haladnak. Ennek a rendkívüli apparátusnak az a funkciója.

a vadszamarakkal együtt először vadászták. hogy egyetlen ilyen vándorló csordában legalább egymillió egyed volt. növényevő faj is. nagy testű. nem sikerült az utolsó pillanatban megmenekülnie. A vándorantilop olyan nagy számban élt.a ló. Egyedül Afrikában vágtatnak még mindig nagy létszámú méneseik.okoztak. fekete-fehér csíkos . Ugyanez a történet játszódott le Dél-Afrika veldtjein. Közép-Ázsiában maradt fenn néhány kicsiny ménes belőlük. Európába és Afrikába is. de ezt sikerült a kérődzők bonyolult gyomorszerkezete nélkül megoldaniuk. század elején észak felé nyomultak. ám itt. hullámzó füves síkságokat fedeztek fel. Napjainkra vad formáik majdnem teljesen kihaltak. a puskás emberekkel való találkozást is gyorsan kiheverte. A vemhesség alatt a fiatal nőstények alig növekednek. de mihelyt megszülték borjaikat. mert nőstényei egészen különleges mértékben szaporodóképesek.hónapos korukban párosodnak. Ötven év alatt számuk néhány százról több mint kétmillióra emelkedett. amikor még nem is érik el felnőtt testméretüket. 1880-ban egy természetbarát úgy vélte. Már alig négy. majd ettől kezdve a nőstények háromnegyed része ikerborjakat hoz a világra. így napjainkban a húsellátás javítására a Szovjetunióban évi negyedmilliót értékesítenek belőlük. legalábbis az egyik fajnak. pompás. Nagy számban élt a füves pusztákon továbbá egy másik. újra nőni kezdenek. A következő párosodási évszak kezdetére elérik teljes testméretüket. Az ősi lovak eredetileg Észak-Amerika füves pusztáin éltek. Ők is baktériumokat és egysejtűeket telepítettek a gyomrukba a levelek emésztésének elősegítésére. Amikor a Jóreménység-fok körül megtelepedett európai gyarmatosítók a XIX. E nagyfokú termékenység eredményeképpen a szajga az őt ért legsúlyosabb katasztrófát. amelynek aztán fontos szerepe lett az emberiség történetében . és a Behring-szoros akkori földhídján keresztül átterjedtek Ázsiába. hogy rendszeresen nagy tömegekben indult vándorútra új legelőket keresni. kámaantilop és fehérfarkú gnú. vándorantilop és lantszarvú antilop. aztán eltűntek. Hosszú időszakon át rendkívül sikeresek voltak. mintha az egész táj megindult vólna: számuk mellett még az észak-amerikai bölények és villásszarvú antilopok száma is eltörpült. aztán háziasították őket. Európában és Ázsiában közeli rokonaikkal. Amerikában végül átadták a helyüket a korai szarvasmarháknak és antilopoknak. Vándorlásaik során akkora csordákat alkottak. amelyeken több különféle antilopfaj hatalmas csordái nyüzsögtek.

egyszerűen vadnak tekintették. A szavannás vidék hatalmas. mert cipőt és könnyű. A világ nagy füves pusztaságai közül egyetlen egy őrizte meg nagy. apró . és könnyen le lehetett lőni . nyugaton kétféle hegyizebra. Nagy területein általánosak az alacsony. amire vadászni lehet élelemszerzés céljából vagy csupán szórakozásból. a veldteken. Könnyen rá lehetett találni. így lehetővé teszi a fák növekedését. sziklás dombok húzódnak végig a tájon. magányos. Vadon élő fehérfarkú gnú egyáltalán nem maradt. de az öldöklés ennek ellenére korlátlan mértékben folytatódott. mint a húsát. másutt pedig alacsonyan és olyan ritkán. elszigetelt csoportokban élt. amelyek mind mérsékelt égövi fajoktól származnak. ezért nem felel meg sem az ember háziasított állatainak. mert a víz medrük mindkét oldalán átáztatja a talajt. hogy a szavannák földjének nem olyan jó a vízellátása. fogságban a birtokokon még körülbelül 500 élt. a kiégett sivatagos vidéken él a keskeny csíkos Grevy-zebra. másutt alacsony. majdnem érintetlen populációit . egyes helyein hatalmas baobabfák magasodnak. A telepesek mindezeket az állatokat. A szavannán majdnem mindenütt fű nő.Kelet-Afrika szavannái. legelésző állatokból álló. a teste sima barna volt. nem is volt teljesen csíkos: csak a lábán meg a nyakán. tüskés bokrok. Több folyóját parti erdősávok szegélyezik. Sokkal változatosabb. duzzadt ágaikban tárolva a ritka esőzések során felszívott vizet. hogy a fűcsomók közt nagy foltokban előbukkan a vörös. a kvagga. sem a háziasított pázsitfűféléinek. Az ottani csordák fennmaradása nagyrészt annak tulajdonítható.állatok. 1850 körül a vadászok már kezdtek rájönni arra. utolsó. A csordák elpusztítása gyakorlatilag alig harminc évet vett igénybe.utolsó vadon élő példányát 1878-ban ejtették el. Egyikük. pedig nem is számított különösebben jóízű ennivalónak. a bőrét többre becsülték. hogy nincs olyan bőség vadban mint volt. A dél-afrikai vándorantilop már csak apró. Dél-Afrikában pedig ötféle síksági zebra. az antilopokat és a zebrákat. a lábai fehérré fakultak. fogságban tartott példánya pedig öt év múlva pusztult el. Ezek között több fajt is megkülönböztetnek: a Szahara közelében. Ezek a tájak tartják el a ma vadon élő nagy emlősök legnépesebb gyülekezeteit. A kámát teljesen kiírtották. a veldtnek vagy a pampának. körülbelül egymillió négyzetkilométer kiterjedésű patkót alkot a nyugat-afrikai dzsungel körül. tartós zsákokat készíthettek belőle. egyes részeken embermagasságnál is magasabbra. hegyi zebrából pedig már százat sem lehetett találni. A század végére a lantszarvú antilop csordák létszáma összesen mintegy 2000 egyedre csökkent. mint a többi nagy füves pusztaságok. mint a prérinek.

Zebrák és gazellák kíséretében egymillió gnú indul hosszú vándorútra. mint a jávorantilop. ahogy azelőtt a vándorantilop és a bölény. Így haladnak nap mint nap. petymegek és sakálok . Ez a változatos táj változatos állatpopulációkat tart el. Aztán ott vannak a nem kérődző óriások. mint a többi füves pusztaságokon. az orrszarvú és az elefánt. . azért a lakóknak költözködniük kell. A lesben álló oroszlánok könnyedén elkapják a kimerült utazókat. Májusra itt a füvet már tövig lelegelik. mint az északnyugati. Vannak köztük specializálódott fajok. Szudánban élő Thomas-víziantilop.a gnúknak hát újra neki kell vágniuk a hosszú útnak. a lóantilop és a topiantilop. hogy sokan megfulladnak közülük. mint a zsiráf. hörcsögpatkányokra. keletre. Ezt fogyasztják a hangyászok . délkeleti része hamarabb kiszárad.zsákmányállatai a nagy testű növényevők. és az afrikai síkságok uralkodó állatai. ahol aztán megtelepedhetnek és jóllakhatnak. A nagy ragadozók . Még többet egyszerűen beleszorít a folyóba a mögötte tülekedő sokaság. sok mérföld hosszú oszlopokban kocogva északnyugat felé. gepárdok és hiénák . Egyes fajok az évszak változásakor még mindig tömegesen vándorolnak. hiénakutyák. odalenn a Serengetin pedig újra megindulnak az esők . A folyókon olyan fejvesztett rohamban. valamint sokféle más rovarevők. bár a láncolatot megtestesítő fajok hiánytalanul szinte minden esetben csak Afrikában lelhetők fel. kevésbé közismert vándor a távolabb. Egy másik. ami más levélfogyasztó állatok számára elérhetetlen magasságokból képes a tövises ágakat lerágcsálni. De novemberben ezek a síkságok is kezdenek kimerülni. Itt még mindig akkora számban gyűlnek össze a csordák. Apró ragadozók . Vannak köztük aprók. hihetetlen számban és sűrű tömegben gázolnak át.az oroszlánok. mint a veldt és a préri utazóinak meséiben 150 évvel ezelőtt.vadásznak apró rágcsálókra. amelyek szinte mind kérődzők. amikor áradás van. A legtöbbet a gnúcsordák vándorlásáról tudunk. mint a Thompson-gazella és az impala. A Serengeti Nemzeti Parkban nem egyenletes a csapadék eloszlása.menyétfélék. és csak akkor merészkedik ki a síkságra.a tobzoska és a földimalac -. monguzok és madarak. amely a mocsarakban és nádasokban él. ugróegerekre és ürgemókusokra. porszerű talaj.szemcséjű. vagy a szitatunga. de vannak nagy testűek is. míg csak körülbelül 200 kilométeres út után el nem érik a dél-kenyai Mara még mindig üde legelőit. A vadászó állatok és üldözötteik láncolata itt is hasonló. A fűben termeszek és hangyák legelésznek.

amikor populációikat az ember már súlyosan lecsökkentette. lökéscsillapító patákat képeztek. családjukkal együtt néhány hónapig az itt szerzett zsákmányból megtölthetik hasukat. Ez. Oldalsó lábujjaik eltűntek. a középsők megerősödtek. Nem messze az etiópiai határtól a kettő összefolyik. mind abszolút létszámban. és tartós. hogy el tudjanak menekülni a ragadozók elől. . ahol a száraz évszak kritikus hónapjait tölthetik.Ez nem a szárazság. hogy a hosszú utakat túlélhessék. mind a fajok változatosságában. hogy egész évben legelőt találhassanak maguknak. hanem az áradások miatt vándorol. Testük alakját főleg a fű sajátos jellege határozta meg. Alig néhány nap alatt akár 5000 példányt is leölnek. elég nagy termetre volt szükségük. A síkságokon időről-időre beköszönt a száraz évszak. az egyre jobban összeszoruló víziantilop-állomány így végül kénytelen megpróbálkozni az átkeléssel. A tehenek délen szülik meg kicsinyeiket az esős évszakban. Territóriumukat kétfelől esőzésektől megáradt folyók szegélyezik. aztán amikor az esőzés véget ér és a síkságok kezdenek kiszáradni. valamint a fű leveleinek alapvető durvasága nagyon erősen koptatja a fogazatot. a visszavonuló vizek nyomán kisarjadó zsenge. a lovakat. új füvet követve. Az ország déli részén mintegy egymillió él ebből a tetszetős antilopfajból. a végükön lévő körmök megvastagodtak. Itt várnak rájuk évről évre a murle törzs tagjai. amelynek hímjei kecses. a növényevők szájába óhatatlanul belekerül bizonyos mennyiségű kavics és homok. és a foguk is megváltozott. Mivel a fű a talaj közelében nő. ezért a kérődzők igen nagy őrlőfogakat fejlesztettek ki. Napjainkban a legsikeresebb fűevők a kérődzők. amely hatékonyan képes megemészteni a füveket. füves pusztákat és a jó legelőket. s még ma is túlszárnyalják. Messze felülmúlták egyetlen komoly vetélytársukat. Gyomruk átalakult azzá a több részből összetett gyomorrá. A Thomas-víziantilop számára viszont ez az utolsó megpróbáltatás. a fű természetesen csak az esőzések idején sarjad. A füves síkságok nyílt jellege megkövetelte lakóitól a gyors futás képességét. elindulnak észak felé. Azért. Az ősi kérődzők sok-sok nemzedék során át szerezték meg ezt a képességet. amelyeknek felületét zománcból alakult redők erősítik. mert a túlélők elérik az északi mocsaras. lant alakú szarvval vannak felfegyverkezve. Így az állatok hosszú vándorutakra kényszerülnek. A vadászok számára ez igazi eldorádó. A hatások azonban nem lehettek egyirányúak.

Még az állatok csapásai is elmaradnak a lábunk alatt a száraz homokban. innen nyugatra pedig mintegy ezer kilométerre az Atlanti-óceánig ér. Keleten a Níluson túl terjed. visszakövetelve birodalmát. amit a fű nem visel el. és a föld egyre szárazabb lesz.márpedig ez az egyetlen állapot. Közeledünk egy másik világhoz. De a facsemeték szintén kihajtanak. A tüskés bozót ritkul. Ezt a bánásmódot csak a pázsitfűfélék viselik el. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. A kérődzők segítségével azonban a fű inváziója állandó megszállássá változhat. egészen a Vörös-tengerig. mert az állatok lelegelik és letapossák. az esőzés csökken. Így hamarosan újra erdő léphet a füves puszta helyébe. FEJEZET A PERZSELŐ SIVATAGOK A Szahara a világ legnagyobb sivataga. Ha a tűz elpusztít egy erdőt. a sivatag világához.A kérődzők szintén befolyásolták a fű elterjedését. . Folyó nem fakad a területén. és egy-két éven belül beárnyékolják a földet . egyes részein esetleg évekig egyfolytában egy csepp eső sem hullik. így kiírtják a facsemetéket. Ahogy észak felé tovább haladunk az afrikai szavannákon. javította és tördelte: a Webtigris. Már nem látunk többé nagy antilopcsordákat. ahol homokja romba dőlt római városokon söpör keresztül. 6. és a fű is elvékonyodik. Itt mérték árnyékban a legmagasabb földi hőmérsékletet: 58 Celsius fokot. De még a fűnek is szüksége van némi esőre. vagy az ember kivágja a fákat. Szudán és Mali északi részeinek bozótosaitól egészen a Földközi-tenger partjáig terjed. akkor ott megvetheti a lábát a fű.

izzó vörös és sárga festékkel festett állatképeket találunk . lantszarvú. ott porlad szét a szemünk láttára. íjjal a kezükben vadásznak vagy álarccal a fejükön táncolnak. kik voltak ezek az emberek. Alul. mint bárhol másutt a folyóvölgyeké. amelyekben valamikor patakok rohanhattak. hogy mikor készültek ezek a sziklarajzok. tarka marhacsordáikat. A tornyok között húzódó völgyek lefutása pontosan ugyanolyan. Sokuknak tövébe sekély barlangok maródtak. mintsem hegyekre emlékeztet. majd valahol másutt a sivatagban buckák.elegáns. Ám ezeket a hegyeket mégsem csak a szél formálta. félvad. ezért a rajzok valószínűleg tekintélyes időszakot fognak át. akik ma ott terelgetik a sivatag déli szélén túl. Talán ők voltak azoknak a nomád népeknek az ősei.Egyes vidékeit homok takarja. Nem tudjuk pontosan. sem növényzet nem oltalmaz. Azt sem sikerült pontosan megállapítani. de a legnagyobb része széltől lecsiszolt kavicsokkal és szanaszét heverő kövekkel borított. védett helyeken. roskadozó tornyaik és ívelt. Azután a szelek megint felkapják a homokot. egyes kisebb sziklaoszlopaik pedig idomtalan gombát formáznak.gazellákat. s ezzel vízszintes barázdákat vágott a sziklák falába. A szakértők többségének véleménye szerint a legkorábbiakat körülbelül 5000 évvel ezelőtt rajzolhatták. boltozatos folyosóik zűrzavaros labirintusa túlnyomórészt inkább toronyházak tömbjeire. és ennek további bizonyítékai is ott ékeskednek a sziklákon. hogy tovább növelje a homoktengert. a tüskés bozót közt vonuló. Többféle különböző stílust lehet köztük azonosítani. a kiálló sziklák alatt. a szirteknek zúdítják. aszályos síkság. A művészek saját magukat is lefestették. dűnék formájában lerakják. A napfényben perzselődő meztelen kőzet. a Tassili-NAjjer tetejéről emelkednek a magasba. némelyiknek még a hám is ott van a nyaka körül. meredek falú csúcsaik. vízilovakat. a kellős közepén pedig groteszk homokkő hegyláncok magasodnak. görbe szarvú tarka marhák tucatjait. amelyet sem talaj. kimélyítve a homokkőrétegek közötti puhább rétegeket. Kisebb mellékvágatok is csatlakoznak hozzájuk. hogy ennek a vidéknek valamikor igen jó volt a vízellátása. Mindezeket a rendkívüli formákat a szél vájta ki : a felkorbácsolt homokot és kavicsot hatalmas erővel fújta a sziklák felszínére. Ezek a jelek erősen arra mutatnak. álldogálnak a marháik közt. orrszarvúkat. üldögélnek a kunyhóik mellett. a kivájt. . Háziállatok ábrázolásait is láthatjuk . Ezek a hegyek egy fennsíkról. fekete lóantilopokat és zsiráfokat.

ezek azonban soha nem csíráznak ki . amelyek az Északi-sarktól egészen Dél-Angliáig és Dél-Németországig utat vájtak maguknak és jégtakaróval borították be az Északi-tengert. . Hogy az eső miért nem esik egyenletesen a Föld egész felszínén. Ez nem az első alkalommal történt meg. elkezdtek visszavonulni. kiszélesítették benne a repedéseket. annak az oka végső soron az. hatalmas. kopár homokján és kövein. Meghökkentő módon egyetlen élő szervezet mégis fennmaradt ebből a korszakból.ahhoz egyszerűen túl száraz körülöttük a föld. Az a nagy klímaváltozás. Ennek ellenére Afrikának ez a hatalmas szelete. a többi. miközben lefelé törtek. amikor az utolsó jégkorszak kezdett visszahúzódni. göcsörtös gyökereik utat törtek maguknak a napégette sziklába. a mélyen lévő talajvíz felé. Körülbelül egymillió évvel ezelőtt kezdődött. mindig hajlamos volt a szárazságra. az Egyenlítőn erősen. amelyeket ábrázolnak. a Szahara síkságain is változtak a termékeny és az aszályos időszakok. egyre szárazabb és szárazabb lett. igen lassan ment végbe. Európába és Afrika délebbi vidékeire húzódott. Vastag. sekély tavai pedig elpárologtak.Az azonban nem kétséges. Évgyűrűikről ítélve 2000-3000 évesek lehetnek: csemeték voltak. hogy azokkal a jelenetekkel. Azok a gleccserek. amely a Tassili fennsíkját és az egész Szaharát sivataggá változtatta. kiterjedt tavakkal megtűzdelt. Az addig rendszeresen hulló csapadék északabbra. Poros leveleiknek is sikerült valahogy zölden maradniuk . Az ágaikon növő tobozok még mindig életképes magvakat rejtenek. Ugyanúgy. aztán az egykori. majd visszahúzódott.ezek a levelek adják az egyetlen zöld foltot a környező sziklák barnájában és rozsdasárgájában. többé már nem találkozhatunk a környező sivatagban. Az egyik sziklafalakkal övezett szűk völgyben ősi ciprusfák csoportja áll. A talajt elhordta a szél. hogy a Nap egyenlőtlenül melegíti fel a Földet : a sarkokon gyöngén. A Szahara pedig eső nélkül maradt. termékeny síkságból végül a kopasz sziklák és a szállongó homok sivataga lett. amikor a környező sziklafalakra az utolsó képeket festették. Az emberi és állati populációk vizet és legelőt keresve délre vándoroltak. Az oly elevenen lefestett állatok közül ma már egyik sem tudna megélni a Szahara forró. ahogy az Észak-Európát borító jégtakaró többször is kiterjeszkedett. ugyanezen a szélességi fokokon elterülő más vidékekhez hasonlóan. elhalt. fűtakarója és bozótosa elhervadt.

amely segíthetne megőrizni a hőt. a felső légrétegekben. de emelkedésük közben lehűlnek. mivel a földfelszínhez közeledve újra felmelegszik. minden elérhető nedvességet felszív a földről. Ennek ellenére nagy vonalakban fennmarad a szabályszerűség: ahol az Egyenlítő szárazföldeket szel keresztül. de az Egyenlítőtől 1500 kilométernyire északra és délre aztán leereszkedik. Az apró emlősök egész napra menedékbe vonulnak: elrejtőznek a kövek alatt és a föld alatti üregek sötétjében. miután leadta nedvességét. a bennük lévő nedvességből felhők képződnek. aztán egymással ellentétes irányban. A nagy magasságban haladó légáramlás. Ezenfelül. A levegő körforgása így északon a Ráktérítő. Az Egyesült Államok délnyugati részén elterülő Mojave. délen a Baktérítő körül száraz övezeteket hoz létre. továbbhalad a trópusok felé. A felhőtlen ég nemcsak azt jelenti. Az óriási napi hőingás minden olyan élőlénynek nagy problémát jelent. észak és dél felé áramlanak. A meleg levegő több nedvességet képes hordozni.és Sonora-sivatag megfelelője a DélAmerikában az Atacama. hogy ezeken a vidékeken napközben nincs árnyék. így nem hoz esőt az alatta elterülő földekre. kettős hatása van. mint a Föld bármely más pontja. Ezeknek a zónáknak az elhelyezkedése sem teljesen szabályos. mint a hideg. Addigra azonban már teljesen elveszítette a magában hordozott vizet. a Kalahári és a Namib-sivatag. A legtöbben a lehető legegyszerűbben oldják meg ezeket a problémákat: lehetőleg kerülik a hőmérséklet szélsőségeit. hanem azt is. mivel a légkörben forgó Föld hatalmas örvényléseket kelt fönn. hogy nem eshet az eső. ott tőle északra és délre mindenütt vannak sivatagok is. Míg a sivatag napközben legalább olyan forró. . hogy a sivatagok fölött nincsenek felhők. Ázsiában pedig Turkesztán és Közép-India hatalmas sivatagainak. a hegységek és a síkságok egyenletlen eloszlása a Föld felszínén. amely végül esőként lehull. A közép-afrikai esőáztatta erdőktől délre ott van a Szahara párja. amely fölött az Egyenlítő felé vezető visszaútján elhalad. amely a sivatagban lelt otthonra. éjszaka pedig nincs semmiféle takaró.Az Egyenlítőnél a meleg légáramlatok felemelkednek. éjszaka fagypont alá is hűlhet a hőmérséklet. Annak. Délkelet-Ázsia dzsungelekkel borított szárazföldjein és szigetein kívül szintén megvan a déli megfelelője Közép-Ausztrália sivatagaiban. így az egyenlítői felszálló légáramlatok kezdetben magas páratartalmúak. amelyeket aztán még tovább bonyolít a szárazföldek és a tenger.

mihelyt leszáll a sötétség.Az ilyen menedékhelyeken jóval hűvösebb van. Első éhségük csillapultával az állatok tevékenysége lelassul. Előbújnak az emlős vadászok is. némelyik alapszíne korallvörös. mivel képesek testüket állandó hőmérsékleten tartani. és orrukat a földre szorítva követik az árulkodó szagnyomokat. a mexikói viperagyíkon kívül nincs is a világon több mérges gyík. tovább keresgélhetnek és vadászhatnak a már meglehetősen hideg éjszakában.ezekből kitelik parányi lakomájuk. amikor a Nap a horizont alá süllyed. tömzsi farkú. Ők vegetáriánusok. Sivatagi rókák sompolyognak némán a kövek közt. és lakójuk légzésének köszönhetően a levegő páratartalma is többszöröse a föld feletti levegőének. szinte a semmiből.egy gyors ugrás. a Közel-Kelet sivatagainak számos részén pedig farkasok is élnek. Valamelyik nyom esetleg egy versenyegérhez vezet . emellett magvakat és elpusztult növényi részecskéket is találhatnak. . és a rókának máris megvan ha nem is a vacsorája. így az állatok igen kevés nedvességet veszítenek. miközben folyamatosan egyre hűvösebb lesz. Ez az a napszak. mint odakinn az izzó napsütésben. háromszögletű fülüket. mint északabbról ismert rokonaiknak. amelyekből kiderül. Amikor a Nap újra feltűnik a látóhatár keleti szélén. újabb állatok bukkannak elő. és könnyebb. amelyek kisebbek. gyöngyszemekre emlékeztető pikkelyekkel borított állat. törpe rókák és prérifarkasok vadásznak rájuk. bogarakat és más rovarokat keresgélve. de az első fogása. A hűlő kövek közt gekkók szaladgálnak. azért előfordulnak. egyre aktívabb lesz: bekapja a rovarokat. s bár a fűcsomók ritkák. a sivatagi hiúznak is nevezett karakál és a csíkos hiéna is megjelenik. meg-megállva. fényes. Körülbelül 30 centiméter hosszú. Kora hajnalban még lassan mozog. némelyik fekete. amikor csökkenni kezd a testhőmérsékletük. A Szaharában a versenyegerek és a szökdécselő ugróegerek tüstént előmerészkednek. bár itt amerikai ugróegerek ugrabugrálnak magokat keresve. mi járt arra és mikor. Rajta és közeli rokonán. vékonyabb bundájuk van. a madárfiókákat és a tojásokat. de ahogy a Nap fölmelegíti a testét. Egy macskaféle. de hajnal előtt rendszerint visszabújnak barlangjaikba és odúikba. Az emlősök. aktivitásuk ideje akkor jön el. minden hangra hegyezik nagy. amelyeket szálláshelyükre sodort a szél . amikor Amerika nyugati sivatagaiban az arizonai gila vadászni kezd. A nap legnagyobb részét itt is töltik. Az Újvilág sivatagjaiban hasonló gyűjtögetés és öldöklés folyik. A gekkók is visszavonulnak sziklarepedéseikbe.

így hát most kényszer nélkül semmi nem mozdul. amely ugyanúgy visszaveri a hő egy részét. mielőtt még észrevenné az ember. mint a sportolók fehér trikója. mint a Szaharában a sivatagi róka: a hatalmas füleit. ha a párolgással túl sok nedvességet veszítenek. Néhány óra múlva a Nap olyan magasra emelkedik. az alig 5-10 centiméter hosszú moloch bújik elő ilyenkor hangyászni: leül valamelyik hangyaösvény mellé. Ez a nyüzsgő tevékenység nem tart sokáig. .Még a sivatagi rágcsálók fészkébe is bemerészkedik. és módszeresen fölkapkodja ki-kivillanó nyelvével a rovarokat. mint az állatokat. bizony meghal. mint az emlősök. Ausztráliában egy tüskés gyík. A legcsekélyebb izommozgás is hőt gerjeszt. és olyan száraz. így csak a levéléleket éri az erős napsugárzás. A kövek fölött remeg a levegő. ahol páncéljuk biztonságában töltötték az éjszakát. és pontosan abba a helyzetbe állítja. Ugyanúgy elpusztulnak a szomjazástól. miközben a hangyák makacsul és feltartóztathatatlanul tovább masíroznak. hogy a sivatagban megint perzselő hőség lesz. A hüllők ugyanúgy megszenvedik a túlmelegedést. széttárja a szőrzetét. Mások hőcserélőkkel hűtik a vérüket. A Kalahári sivatag ürgemókusa bozontos farkát használja napernyőnek: feje fölé emeli. mint a kicsiket. A teste egy óra alatt akár egy liter folyadékot is veszíthet. A kevésbé forró reggeli és kora esti órákban fotoszintetizál. a Góbi sivatag sünje és az ausztráliai bandikut mind ugyanazt az eszközt használja. fehér. A levegő olyan forró. és nem iszik. Levelei csaknem teljesen függőlegesen állnak. A sivatagokban mindenütt megtalálható teknősök is ilyenkor bújnak elő földbe kapart gödreikből. Az amerikai szamárnyúl. A magyal levelei a szikes talajból felszívott sót is kiválasztják. ahol nincs semmiféle árnyék. A Nap pedig a derült égből egész idő alatt könyörtelenül perzseli a tájat. az embernek is fájdalmas az égető sziklákat megérinteni. ahol a felnőtt állatokat éppúgy elkapja. Ha egész nap kinn marad a szabadban. amelyben testét beárnyékolja. Ez finom. napkelte után négy-öt órával már számukra is túl meleg van. hogy az izzadság elpárolog. Néhány állat a déli verőfényben is a föld felszínén marad. A hőség a növényeket ugyanúgy fenyegeti. A sivatagi magyal az amerikai sivatagokban nyílt terepen nő. ilyenkor a levelek egész felületükkel a fény felé fordulnak. púderszerű port képez a levél felszínén.

Néha még ennél is tovább mennek. a mellső láb szőrzetén energikusan habot vernek nyálukból.mind jó hűtési módszerek ugyan. de azok a sivatagi állatok. közvetlenül a bőr alatt. hogy megőrizzék testük hőjét. mégis légáramlást kelt a száj nedves belsejében.a testhőmérsékletük 40-50 Celsius fok fölé emelkedik -. így ugyanolyan hatékonyan távol tartják a külső hőt. . mint ahogy megőrzik a belsőt. a nyalogatás . amely olyan közel van a bőr felszínéhez. de a hőátadást a tollazat képes mindkét irányban lecsökkenteni.A nagy fülek nyilvánvalóan más szempontból is hasznosak. Hasonló hatást kelt a lihegés: a száj nedves belsejében oda-vissza járó levegő nyálat párologtat el. hőelvonással jár. és kiengedik hátsó lábaikra a hólyagjukban rendszeresen tárolt nagy mennyiségű folyadékot. amikor a víz elpárolog. Így az összes sivatagi élőlény mindent megtesz azért. amelyek ezeket alkalmazzák. ezért hűti le a verejtékezés az emlősöket. hőt von el a környezetéből. ami a sivatagban a lehető legértékesebb kincs. mint a légzésnél. Sok madár tollainak védelmében minden baj nélkül naphosszat kinn üldögélhet a sivatagi napsütésben. Amikor nyomasztóvá válik a hőség. amelynek során egy folyadék gázzá alakul át. mihelyt az állat elpottyantotta. Más állatok folyadék segítségével fokozzák a szél hűtőhatását. Amikor a teknősök úgy istenigazából kimelegszenek . sok hüllő ürüléke pedig csak egy szárazanyagból álló "pirula". ami lehűti a vért az alatta lévő szövetekben. nagy adag nyállal nedvesítik meg a fejüket és a nyakukat. bár néha még nekik is hűteniük kell magukat. A verejtékezés. Az a fizikai folyamat. Az állatok ürüléke rendszerint rendkívül száraz : a tevetrágyából például szinte tüstént tüzet lehet rakni. Így például. ezért nagy árat fizetnek : vizet veszítenek. Apró véredények hálózata szövi át a fül elülső és hátsó felületét.a teljes vizeletkészlet kiürítéséről nem is beszélve . minden hangot érzékelnek. A madarak a legtöbb más állaténál jobb hőszigeteléssel vannak felszerelve. a lihegés. így a párolgási folyamat hőt von el az alatta lévő bőrből. Ausztráliában a kenguruk különleges hajszálérhálózatot fejlesztettek ki mellső lábuk belső oldalán. hogy megőrizze testében a folyadékot. hogy a rajta átfúvó levegő lehűti a benne keringő vért. a toroklebegtetés. Ehhez nincs szükség a mellizom munkájára. A világ legnagyobb részén tollaik persze pontosan arra szolgálnak. de ezeknek az állatoknak az akusztikai hasznossághoz szükségesnél jóval nagyobb fülei vannak. Ilyenkor a lihegésnek az emlősökénél különb formáját alkalmazzák: a torkukat lebegtetik.

gazella a levelek nedvéből. aztán naponta visszatérni a legelőre. az ugróegerek vizelete csak 70 százalékot. kénytelen naponta elzarándokolni legelőiről valamelyik ritka vízlelőhelyhez. hiszen a csibéknek ugyanúgy szükségük van a vízre. az ugróegér a magvakból. először ő maga iszik. a fiókák nyakukat fölfelé nyújtogatva köréje gyülekeznek. aztán belegázol a pocsolya szélébe. Amikor megérkezik a vízhez. Problémáik a szaporodási időszakban válnak súlyossá. ezt a hetyke. hogy az orrában lévő mirigyeken át választja ki. nem dobja oda csak úgy a fiókáknak a zsákmányt. Van néhány olyan . ahogy a kutyakölykök a szuka emlőit. a dorkász. és két-három fiókából álló fészekaljat költ. A kicsinyek már elképesztően korán képesek gyíkokat és rovarokat megemészteni. Ő azonban egészen más módon gondoskodik fiókáinak folyadékról. . és a madár a szájába nyomja a gyíkot. Az amerikai futókakukkot. például az oryx vagy a kenguru. hogy a táplálékából kivont folyadék is elegendő számára. A fióka kitátott csőrrel kérincsél. akkor valami más módon kell számukra folyadékról gondoskodni. de amikor valamelyik szülő csőrében egy döglött gyíkkal megérkezik a fészekhez. a kakas elindul a fészek felé. mint a szivacs. Sok sivatagi élőlény életén a vízszükséglet uralkodik. nem elég leveses. De számos nagy testű állat. A futókakukkpár kaktuszra vagy egy tüskés bokorban építi meg a fészkét. esetleg soha nem is iszik. s egyetlen más madárnál sem találkozunk hasonlóval: úgy magukba szívják a vizet. Az afrikai pusztaityúk gyakran jó 40 kilométernyire fészkel a legközelebbi állóvíztől. Míg az emberi vizelet 92 százalék vizet tartalmaz. amit a szüleik hordanak nekik. Egy-két faj vészhelyzetben zsírtartalékainak lebontásával belülről is képes vizet előállítani. és szándékosan átáztatja hasi tollait. Kakasa egészen egyedülálló módon szállítja csibéinek a vizet erre a nagy távolságra. A sivatagban élő madarak gyakran ugyanezt a mindennapi eljárást követik. Ha teljesen átitatódtak. nagyon egyenesen megáll benne. amikor aztán leszáll.igaz nagyon ritka . Egy szaharai gyík még a sófölöslegtől is képes úgy megszabadulni. amely annyira lecsökkentette a vízigényét. de csak a hímek esetében. de nem engedi el. Ezek a tollak egészen különleges szerkezetűek. mint a felnőtt madaraknak. A sivatagi róka és sakál a megölt állatok testfolyadékaiból szerzi a vizet.állat is.A vízben oldódó bomlástermékek kiürítéséhez szükséges vizet is rendkívül gazdaságosan használják fel. és úgy szopják a tollait. és ha a táplálék. kígyókra vadászó madarat gyakran láthatjuk Arizona és Mexikó sivatagaiban száguldozni.

Betelepíti. amelyek olyan nagy távolságokra. Ez a folyadék nem néhány perccel azelőtt lenyelt víz. olyan alaposan összegyűjti a vizet. hogy magvait elszórva új egyedeket hoz létre a közelben. Azt a problémát. ők nem apró mennyiségeket szívnak fel többé. a felnőtt madár torkának mélyén folyadék jelenik meg. a kődarabokat körülvevő. Hogy elegendő nedvességhez jusson.így a kreozotcserje a legöregebb ismert élőlény a sivatagban. akár 10000-12000 éve is növekedhet és terjeszkedhet ugyanazon a helyen . miután akarva-akaratlanul megkapta megfelelő vízadagját. mint az Amerika délnyugati sivatagjaiban növő kreozotcserjék. de maga a növény. beleértve a saját magvait is. Egyes sivatagi növények egészen más stratégiát alakítottak ki a víz tárolására. Ellentétben a kreozotcserjékkel. hanem a körülbelül évente egyszer bekövetkező felhőszakadásszerű záporokat használják ki. ahogyan csak lehet.kevésbé folyamatosan. a középen lévő szárak gyakran elpusztulnak. ha a felszín alatti egysége miatt egyetlen szervezetnek tekintjük. Így egyetlen kreozotcserje-egyed gyökere teljesen birtokba veszi a közelében fekvő terepet. a bokor egyre tovább növekszik kifelé. aztán . minden egyes bokornak nagy földterületre van szüksége. sok sivatagban elérhetetlen talajvízre támaszkodik. azokon megtapadt nedvességet hajszálgyökereinek hálózatával gyűjti össze. hanem arra a parányi nedvességrétegre. Ilyenkor annyi vizet szívnak fel.Miközben így állnak. A kivételes esők után. Ezt kevesen tudják hatékonyabban megoldani. hanem a töve körül gyökereinek lassan terjedő hálózatából új szárakat hajt. így a növény gyűrű alakban terjeszkedik. s mintha némán veszekednének a zsákmányon. amennyit csak lehet. 5-10 centiméterrel a talajfelszín alatt. ami aztán lecsepeg a csőrén a fióka szájába. Így a fióka csak azután eheti meg a húst. amely vagy a harmatból származik. Az ilyen gyűrűkben az egyedi hajtások nem túlságosan öregek. Miközben a bokor az eredeti szártól sugarasan kifelé terjeszkedik. amelyet a madár eddig a begyében tárolt. hogy tőle méterekre már semmi más növény nem élhet meg. a gyűrű pedig egyre tágul. és mihelyt egyszer megvetette a lábát egy igazán aszályos területen. hiszen a közelben esetleg nincs is elérhető állóvíz. Egyesek átmérője ma már eléri a 25 métert. hogy hogyan lehet vizet gyűjteni egy majdnem teljesen víztelen környezetben. vagy az oly ritkán hulló csapadékból. olyan gyorsan. hogy látszólag minden elérhető vízmolekulát kivonnak belőle. olyan alaposan átjárják a kavicsos talajt. de nem úgy. a sivatagi növényeknek is meg kell oldaniuk. Nem a mélyben rejlő. hanem az emésztés fiziológiai folyamatai során keletkezik a szülő gyomrában. Mivel semmiféle más növény nem versenyezhet vele.

Aztán már csak meg kell őriznie. Egy nagyobb termetű arizonai óriáskaktusz egyetlen nap alatt egy tonna vizet is képes fölvenni.és DélAmerikában található. hogy a bordázat mélyedései alján helyezkednek el. így a saguarót gyakorlatilag szinte állandóan mozdulatlan levegő alkotta láthatatlan köpeny veszi körül. egészen a következő viharig. Az ellensége a párolgás. és akkor cserélik ki oxigénre a szén-dioxidot. mert a saguaro nedve erős mérget tartalmaz. természetes körülmények közt összes szabadon tenyésző fajuk kizárólag Észak-. Mindennek tetejébe a kaktuszok fotoszintézise különlegesen zajlik: a nappal szerzett fényenergiát elraktározzák. Azonban nem minden vizet tároló növény mérgező. szárazságot tűrő növényekhez. A szár zöld lett. átvette a fotoszintézis feladatát. Ezért. hanem megtörik a növény körüli esetleges légáramlást is. így jelentősen megnöveli kerületét.tárolják. amelyeken viszonylag kevés a sztóma. ami könnyen halálos lehet. sztómáikat pedig a levelek helyett megduzzadt szárukon fejlesztették ki. amelyeknek mintegy 2000 különböző fajuk ismert. Közel 15 méter magasra is megnőhet. A sztómákat továbbá az is védi minden fuvallattól. Ekkor már hűvös van. éjszaka hasznosítják. hogy fokozatosan új szövetek építésére használhassa fel. és közben kitágítja a bordázatát. amikor újra feltöltheti hatalmas víztartályait. olyasformán. hasonlóan az északi fagyos éghajlati övben élő. a saguaro. A levelein lévő sztómákon vagy gázcserenyílásokon keresztül óhatatlanul vízgőzt veszít. talán kísértésbe esik. Teljes hosszában harmonikaszerű bordázat húzódik végig. Ennek a technikának a specialistái a kaktuszok. hogy megcsapolja ezeket a körülötte magasodó hatalmas víztartályokat. vagy több függőleges ujjra ágazik. megduzzad a szár. mint a fenyő tűlevelein. A saguaro és néhány más kaktusz ennél még egy lépéssel tovább ment: levelei tövissé módosultak. mind a Kalahári-sivatag busmanjai ilyen növényekhez folyamodnak aszály idején.kaktusz. Egyik legnagyobb fajuk az arizonai óriás. Mindezeket az eszközöket bevetve a saguaro minimálisra tudja csökkenteni a párolgási vízveszteséget. . Az arizonai óriáskaktuszok közt bolyongó utazó. a nap legnagyobb részében pedig zárva tartják a sztómáikat. Amikor megérkezik a vihar. Mind Közép-Ausztrália bennszülött őslakosai. és évről évre meg tudja tartani vizének legnagyobb részét. és vagy egyetlen oszlopot alkot. Közép. akit gyötör a szomjúság. a saguaro felszívja a vizet a kiszáradt földből. Ám ez nem lenne bölcs dolog. a perzselő sivatagban sok növény szintén nagyon apró leveleket hajt. A tövisek nemcsak a legelésző emlősöktől védik meg a növényt (ezekből egyébként is nagyon kevés van).

hogy megmentse az életünket. éles ellentétben a test többi sovány. a sivatagban súlyos hátrányt jelent. A délnyugat-afrikai Kalahári-sivatag busmanjai szintén nagy növényszakértők. izzadságban fürdő utazóknak. mint egy futball-labda. Ha az ember mozog és hőt gerjeszt az izmaiban. folyadék csöpögött ki belőle. csak irigyelnünk kellene őket. látszólag nem is keresgélt. de azért ez sem megy pocsékba: végigtörlik vele az arcukat meg a testüket. aki gyorsan és magabiztosan csörtetett. de nem mindegyikből fakad egyformán jó ital. Ám az a hasat és a végtagok egyes részeit körülvevő zsírréteg. hogy enyhítse a szomjunkat. mint az a többi növényi szár. Ekkor a ceruzavékony szár hirtelen akkora gömb alakú gyökérré dagadt. Egyszer vizet kerestünk Közép-Ausztrália vörös sivatagában. akik a busmanok sivatagába merészkedünk. Botjának gyors. míg csak körülbelül 30 centiméter mély lyukat nem vájt. Ahhoz is elég lehetett volna. az apró. nem meregette a nyakát jobbra-balra. nagyon nehéz elkerülnie a felhevülést.mintha egyetlen. de valójában nekünk.Ezek a sivatagi népek mind kiváló botanikusok. anatómiailag alkalmazkodott a sivatagi élethez. amelyen alig néhány apró levél csüngött. mert nagyon megnehezíti a bőrön át való hőleadást. tehát benedvesítik és lehűtik a bőrüket. Több különböző növénynek is vannak ilyen víztároló gyökerei. Kívülállók számára talán furcsa látványt nyújtanak. A jelek szerint a busman az egyedüli emberfajta. aki specifikusan.rendszerint a nőknél . a növényi szárak és levelek formáját. egy másik emberfajtához (rasszhoz) tartozó. izmos részével. Amikor kezünkkel összemorzsoltuk egy letördelt darabját. a sziklák alakját. erős csapásaival kiásta a szár körül a földet. de ez az ő számára nyilvánvalóan alapvetően más volt. Követtem bennszülött vezetőnket. hajlott szár mellé. Minden ember testében vannak zsír formájában tápanyagtartalékok. Aztán egyszercsak tévedhetetlenül letérdelt egy kurta. mint én. Az egyiknek olyan szörnyen keserű a leve. amely igen nagyra nőhet. éppen elég ahhoz. elmosódott nyomokat a homokban.ez a hatás úgy küszöbölődött ki. hogy zsírtartalékuk a fartájékra koncentrálódott. ami mellett addig elmentünk. átható pillantással be tudta volna fogadni egész környezetét. Az én szememben pont olyan volt. . még a szeme sem járt ide-oda . akiknek a tudása sok egyetemi képzettségű biológust megszégyeníthetne. amely legtöbbünkön megtalálható. Egyes busmanoknál . hogy még a busmanok sem tudják lenyelni.

Heges. A levelek tövüknél zöldek. Mivel határos a tengerparttal. amelyeket különféle egyedi módokon lehet kihasználni. hogy minimális legyen a vízvesztesége. amelyeknek erős a vízfelszívó képessége. a végük kirojtosodik és elhal. Nagy. Közvetlenül viaszos felszínük alatt a levél egész hosszán végigfutó hosszú. a vízmolekulákat először a levél bőrszövete köti meg. gyakran megcsavarodott rövid. alighanem a Welwitschiának lennének a világon a leghosszabb levelei. mert bár nagyon lassan nőnek. és lecsöpögnek megtépett hegyéről. a Welwitschiának is. hogy aztán megcsavarodva. simák és szélesek. A köd szolgáltatja a nedvességet a Namib-sivatag egyedülálló. amellyel végre felszürcsölhetik.Minden sivatagban a test megfelelő hőmérsékleten tartása és a vízvisszatartás kölcsönösen összefüggő problémája valamennyi élőlénynek. Első látásra ezek a nagy levelek látszólag rendellenesek. hiszen a legtöbb sivatagi növény levele apró. az év számos éjszakáján a tenger felől köd hömpölyög. amellyel kevés más sivatag rendelkezik. Más vízcseppek végigcsordulnak a levélen. vizet vesznek fel. szíjra emlékeztető levél nő ki. A Kalaháritól északra fekvő Namib-sivatagban van egy olyan nedvességforrás. A Namib-sivatagban több élőlény is felhasználja ezt a lehetőséget. és fejüket lehajtva. és minden bizonnyal leglátványosabb növényének. ezeket aztán a gyökerek gyűjtik össze. amelyek gyakorlatilag egész aktív életüket . vízcseppek csapódnak le belőle testükön. Ám a sivatagok sem mind egyformák. ősöreg példányoknál legnagyobb átmérője akár egy méter is lehet. Az ilyen ködös estéken hosszú lábú gyászbogarak másznak ki a homokdűnék gerincére. körülölelik a tölcsérszerű törzset. aztán a rostok továbbítják a levél belsejébe. vastag törzséből mindig csak két nagy. Amikor a köd föléjük sodródik. vékony rostok nőnek. és a sivatag felett csöppekké kondenzálódik. Egyes sivatagokban elég rendszeresen. Ám a Welwitschia levelei nem hogy nem veszítenek vizet. Ahogy a szél ide-oda dörgöli őket a köves talajon. mint holmi óriás gyaluforgácsok. ezek a vízcseppek végigcsurognak a hasukon. mint egy hatalmas répa. potrohukat "magasan" a levegőbe emelve szemben a parttal megállnak. Egyes területeken sajátos megoldandó problémák merülnek fel. a növény ezer évig is elélhet. éppen ellenkezőleg. egészen a szájszervekig. széthasadozva hulljanak le a földre. Így egy-egy ilyen öreg példánynak a levele elméletileg több száz méter hosszú is lehetne. Ha a szél nem koptatná így őket. s ahogy égnek emelik lábaikat. Amikor le-lehull a harmat. és úgy görbülnek felfelé. másokon olyan saját erőforrások állnak rendelkezésre. duzzadt gyökere olyan. Ezek lehetővé teszik olyan állatközösségek kifejlődését. körülbelül évente fordulnak elő felhőszakadással járó viharok.

amelyek most kicsíráznak. kezdik hívogatni párjukat. A föld felszíne megrepedezik. akkor azok a magvak. Mindebben veszély is rejlik. amely megakadályozza a csírázást. más részeik apró robbanások sorozatával kibocsátják a magvakat. a következő száraz napokon elhalnak. halott növényekre. és a kezdeti kurta zápor után egy héten belül nem érkezik meg az igazi erős zivatar. Az első esőcseppek robbanásszerűen életre keltik a tájat.arra a rövid időszakra sűrítik. Magvaik burkában van egy gátlóanyag. Ha a talaj már jól átitatódott. Ennek során feszültségek keletkeznek bennük. Az év legnagyobb részében. és száraik tetején száraz. Egyes növények azonban erre a kockázatra is fel vannak készülve. akkor a mag kicsírázhat. hogy apró gyökérkezdeménye egyenesen lefelé hatolhasson a földbe. ezt csak megfelelő erősségű és mennyiségű csapadék képes lemosni. Ha az első esőcseppek csalókák. amelyek miatt egyes részeik felkunkorodnak. mozdulatlanul rejtőznek. . Egyesek méterekre lövellik magjaikat a levegőbe. Ha ráhullanak az elhervadt. kiszabadítják a bennük rejlő magvakat. akár 9-10 hónapig elő sem bújnak. látszólag élettelenül. amikor viszonylag bőségesen van víz. Miközben vizet szívnak fel. A sivatag felszínét elöntő eső sekély pocsolyákba gyűlik. Amikor az eső átáztatja az arizonai sivatag talaját. hirtelen mintha új. Nem csoda. aztán amikor elérték a vizet. de néha egyhuzamban éveken át. Ezek a lapátlábú békák vagy ásóbékák a felszín alatt vagy harminc centiméternyire temetkeztek el. mintha maga a talaj is mocorogni kezdene. ha a sivatagi utazó semmi jelét nem látja a körülötte rejtőző élet gazdagságának. eleven életre kelnének: kibontják megbarnult terméseiket. Ám az életnek ez a képe teljesen illuzórikus: ezek a történések teljesen mechanikusak. és a magvak csírázni kezdenek. A hím ásóbékák gyorsan a pocsolyák felé ugrálnak. amelyeknek megbarnult levelei már porladoznak. törékeny magházaik ülnek. A halott szövetek egyes részei különbözőképpen kötik meg az esővizet. fedőszőreik megduzzadnak és megmerevednek. ezáltal függőleges helyzetbe állítják a magot. Ha nincs eső. apró kétéltűek másznak elő küszködve a külvilágra. Ám most maguk a földön heverő magok kezdenek el mozgolódni.

hiszen a meleg víz kevesebb oxigént képes tárolni. és több száz kilométernyit utazhattak azokról a helyekről. ilyenkor minden lázas sietséggel történik. Ilyen körülmények közt a ragadozó ebihalaknak rosszul megy a soruk. Ráadásul a pocsolya egyre sekélyebb is lesz. amilyen gyorsan csak tudnak. mint az algákkal táplálkozóknak. Nem egészen egy centiméter hosszú sóférgek. Azzal. Ha az ásóbéka nem talál magának pocsolyát. mint a testvéreik: nagy lesz a fejük. amelyek ilyenkor csomókban hevernek a langyos pocsolyákban . Miután elkezdik falni a sóférgeket. ami további megpróbáltatást okoz. amelyek ebben a meleg. ők továbbra is majszolgatják az algákat. felnőtt békává válnak. és . Azok a békák. és már nincs olyan nagy szükség a lehető leggyorsabb fejlődésre. sárossá és zavarossá teszi a pocsolyát. elkapják és megeszik algákkal táplálkozó testvéreiket is. amelyek most a vízben parányi algafonalakká nőnek. amelyek akár ötven napon át is repülhettek a sivatagi szelek szárnyán. akkor esetleg egyáltalán nem lesz módjában párzani. a pocsolya vízszintje újra megemelkedik. ahol rég elpusztult szüleik lerakták őket. és egyre kevesebb víz marad benne. hogy a pocsolyában kétféle ebihal úszkál. A pocsolya már másnap teli van ebihalakkal. Az algák is eltartanák őket. Ezek olyan száraz petékből keltek ki. így populációjának egyre kisebb tere marad az úszásra. víztelen hónapjaira. majd végül apró. és nem párzik mindjárt a felszínre érkezése utáni első éjszakán.Néhány órán belül kórusuk sürgetésére csatlakoznak hozzájuk a nőstények. A növényevő ebihalaknak nem kell ilyen problémákkal szembenézniük. A felnőtt ásóbékák ezután sorsukra hagyják petéiket és egymást. mikroszkopikus spórákat is hoz magával. Táplálkozni kezdenek.ezzel teljesítették is a következő nemzedék iránti kötelességüket. Ám nem ők az egyedüli élőlények. A párok néhány órán belül lerakják és megtermékenyítik a petéiket. nem maradnak életben. hogy felkészüljenek az éhezés hamarosan rájuk szakadó hosszú. Az ebihalak lázasan zabálnak. mert nem látják a zsákmányukat. A pocsolya pedig egész idő alatt párolog és zsugorodik. zavaros vízben lubickolnak. egyes ebihalak kissé más módon fejlődnek. amiből oxigént vonhatnak ki. tehát felmelegszik. Ha újabb záporok jönnek. és sokkal nagyobb a szájuk. A peték eközben hihetetlen gyorsasággal fejlődnek. és rendületlenül növekszenek. A szél apró. amelyeknek nem sikerül betartaniuk a menetrendet. de ha a pocsolyában sóférgek (ezek apró rákok) is vannak. és tüstént párzani kezdenek. A frissen lehulló víz azonban felkavarja. apró rákok is csapatostul úszkálnak benne. az ásóbéka két különböző lehetőségre készül fel.

így elevenen megsülnek. amely siettetheti a következő algageneráció fejlődését. Aztán. és elugrálhatnak a sivatagba. Ám ha nem esik több eső. Szüleik is hamarosan elkezdenek odúkat ásni maguknak széles. Sok ebihal soha sem fejezi be a fejlődését: amikor eljön számukra a vég. kivéve apró orrlyukaikat. de petéik ott szállnak a szélben. ha szerencséjük van. Az egyre sekélyebbé váló pocsolyában a kannibál hajlamú ebihalak megeszik testvéreiket. erős hátsó lábukkal. és magvaik már megtelepedtek. és egymással is versengenek a pocsolya legmélyebb részeiért. Ezt a felnőtt sóférgek közül egyik sem éli túl. Ezért aztán Nyugat-Ausztráliában. a Szaharában. mint a világ bármely más virágosrétje. Az esőzés áldásai ezzel még nem szűntek meg. amely teljesen beborítja őket. Mihelyt leérnek a föld alá. amelyekben menedéket találhatnak a beálló hőség elől. amikor a nedvesség elszivárog. amelyről a nevüket kapták. Kékek és sárgák. hamarosan már ahhoz sem marad elég vizük. akkor létfontosságú. anyagai beszivárognak a hajdan volt pocsolya mélyedésének homoktalajába. Sokat felfalnak ugyan közülük a gyíkok és a madarak. és most virágba borulnak. és olyan vízhatlan burkot alkot. még kifejleszthetik lábaikat. bőrük külső hámrétege megkeményedik. mindenütt virágok nyílnak ezeken a hatalmas átmeneti réteken. Azoknak. Arizonában és ÚjMexikóban a sivatag néhány napig legalább olyan színpompás. Az első esőcseppektől csírázni kezdő magvak gyorsan növényekké fejlődnek. de egyesek néhány heti táplálkozás után megtalálják maguknak azokat a réseket és repedéseket. A pocsolya közben már réges-rég kiszáradt. ahol a legtovább marad meg a víz.ha szerencséjük van. a Namib-sivatagban. De az ő testük sem megy veszendőbe: miközben lebomlik. Középen is alig marad más. rózsaszínűek és fehérek. amelyet megkocsonyásít és összezsugorít a napsütés. nagy számban hagyhatják ott a pocsolyát. A sivatagban hektárról hektárra égő színek virítanak. amelyeken át lélegzenek. mint folyékony iszap. tömör masszában hevernek egymáson. A legközelebbi eső megint itt fog pocsolyává gyűlni. de ebben a legagresszívabb ragadozó ebihalak. amelyek a pocsolya szélére szorulnak. hogy legalább az ebihalak egy része a lehető leggyorsabban befejezze fejlődését. hogy testüket eltakarja. a homokban pedig ott lesz a szerves trágya. a növények elhervadnak és .

Némelyikük akár a 200 méter magasságot és széltében a 2 kilométeres vastagságot is elérheti. hol elül a szél.elhalnak. ahol a szélirány állandóan változik. Amikor ez a rojtosujjú gekkó egy helyben áll.ezek a dűnék. szétesik ásványi alkotórészeire. és ha van egy kis szél. Így próbálja hűvösen tartani a lábát. akár a békáknak. így az állat. amikor végigsiklik a felszínén. újra átadva helyüket a homoknak. A homok a sivatagi kövek maradványa. az körülfújdogálja a testét is. aztán. hanem a végtelen homokdűnék. A sivatagnak azokon a részein. A Namib-sivatagban egy gekkónak hártya van a lábujjai között. az ilyen homokhegyek csillag alakúvá válnak. mint a tengerfenék barázdái. így aztán maga a dűne is lassan előrehalad. A szél a dűne szelíd lejtőjén fölfelé fújja a homokot a gerincig. a homok apró földindulások sorozatán át lecsúszik a dűne meredek homlokzatán. szőrre emlékeztető rojtokat növesztett a lábai köré. és lassan tovább haladnak a sivatagban. Egy másik hosszú. ami megkösse. így saját névvel rendelkező földrajzi helyekké. . A sivatagról alkotott tipikus képünk azonban nem a kavicsos talaj vagy a szélvájta hegyek szerepelnek. ott a dűnék korántsem maradnak egy helyben. Valójában a homokdűnék a világ sivatagjainak csak egy kis részét teszik ki. minden egyes homokszem lekerekedik és vörös vasoxid-bevonatot kap. Évszázadokon át nagyjából ugyanazon a helyen maradnak. tájékozódási pontokká válnak. amely segíti ebben. mintha testgyakorlatot végezne : rendszeresen és ritmikusan felváltva felemelgeti a mellső és a hátsó lábait. Ahol azonban a szél rendszerint ugyanabból az irányból fúj. A dűnék homokja minden élőlénynek nagy problémákat okoz. amely hasonló módon növeli lábának felületét. Egyes állatok különleges lábat fejlesztettek ki. amely megpróbál bennük vagy rajtuk megélni. csak minimális mértékben kavarja fel a homokot. lapos köveknek fújja és összedörzsöli más homokszemekkel. Ilyen körülmények közt még a legellenállóbb gránit is repedezni. Már a lábukat megvetni sem könnyű ezen a rendkívül forró és állandóan lefelé csúszó felületen. Olyasféle gerinceket formálnak. Miközben a szél újra meg újra a szirteknek vágja. miután évezredeken át sütötte nappal a Nap. hasadozni kezd. fél tucat gerinc vezet fel a központi csúcsukhoz. elosztja a súlyát. mivel nincs semmi. de ezek alkotják a legspecializáltabb környezeteket. összegyűjti és nagy halmokba söpri a homokszemeket . amelyek segítségével az utazók utat találnak a sivatagban. A sivatagban közben hol feltámad. és hűtötte fagypont alá az éjszakai fagy. ez marad meg belőlük. lassan aprózódik.

amely rendszeresen lebukik a homok felszíne alá. de valójában a két állat nem áll közeli rokonságban egymással. Egy-két fajuk állandóan a felszín alatt él. meglepetten veszi észre. mint az európai vakond. így egymástól függetlenül. aztán egyszer csak előbukkan. és úgy néz ki. olyan ritkán látni. pikkelyes fedél nőtt. A homokszemcsék olyan simák és olyan szárazak. Az aranyvakond bundájának a színe egyedenként változik : vannak köztük szürkék. A szemén áttetsző. A lábatlan szkinkre egy homoki emlős vadászik. de mind a ketten rákaptak az ásásra. az aranyvakond. ami szintén segíti a homokszemek közötti előrehaladásban. . akár hogy elrejtőzzön. a lábaival löki magát előre a homokban. hogy más-más kontinensen ugyan. mint a talajban. amely megvédi a homokszemek koptatóhatásától. amikor a felszín közelében van. A dűnék állatainak többsége tisztában van ezzel. A Namib-sivatag lábatlan szkinkje csak 5-10 centiméter hosszú. hogy elkapja mit sem sejtő zsákmányát.ha az ember beledugja a kezét a homokba. hogy szinte lehetetlen kiásni. ha csak az embernek nincs olyan szerencséje. hogy nem tapadnak össze. ez tulajdonképpen a szemhéj módosulása. ahol hirtelen a felszín alá merült. A vakondgyíkok vagy szkinkek családjába tartozó többféle gyík pontosan ezt csinálja. ezek teljesen elveszítették a lábaikat. az orra pedig hegyes. akár hogy elmeneküljön a legkínzóbb hőség elől. egyfajta úszó mozgás. a mozgás felé kúszik a homokban. Olyan ügyesen és energikusan vájja alagútjait. és vannak fémesen csillogó arany. így nem lehet bennük alagutat ásni. Az aranyvakond körülbelül akkora. milyen hideg. Erősen csökevényes lábaikkal még a felszínen is képesek mozogni. és néhány gyík. A homokban ugyan hűvösebb az élet. de hasonló módon alkalmazkodtak a föld alatti élethez. amellyel mozogni lehet benne. ahol éjszaka előbújt. Ám három-öt centiméterrel lejjebb már hűvös van . általában is hasonlít rá. hanem a kígyózás. de itt más problémák merülnek fel. A szkink bogárlárvákon és más rovarok lárváin él. Alighanem ez a legkevésbé ismert emlős. nyomon tudja követni a mozgó rovar keltette homokrezgéseket. és egy kráter alakú bemélyedés. Az egyik módszer. De a homokban való haladás legjobb módja nem az úszás. hogy akkor kezdje el üldözni. mint egy apró. és lebújik a felszín alá. Rendes körülmények közt megjelenésének egyetlen nyoma egy sor kóbor lábnyom a homokdűnéken.A dűnék felszíne napkelte után néhány órával már égetően forróvá válhat. hiszen a homok egyszerűen beomlik az ásó állat mögött.sárga színűek. finom pikkelyű angolna. Szembetűnő hasonlóságuk annak a ténynek a következménye. de amikor a homokban haladnak előre. akkor behúzzák azokat.

Az állat homokviharok idején orrlyukait képes annak izomzatával bezárni. fejüket és arcukat pedig turbánnal övezik. comb. A tevének természetesen az a legnevezetesebb tulajdonsága. így könnyen le tudja adni a felesleges hőt.nincsenek állatok. Ennek ellenére valószínűtlen. így járás közben szétterpesztett lábujjai nem süppednek bele a homokba. négyszögletes sótömböket cipelnek. és bár a lábai nem csökevényesedtek el teljesen. Timbuktuba (Tombouctou) és Moptiba.Az állatnak nincs látó szeme. durva gyapjú borítja. Tápanyagtartalékait a legtöbb emlőshöz hasonlóan zsír formájában tárolja. mivel akkor megakadályozná a test hűtését. csupasz orra pedig széles. A teve csodálatosan alkalmas a sivatagi utazásra. így csak a lábfeje áll ki. hogy a legtüskésebb sivatagi növényeket is meg tudja enni. sajtolt datolyát és posztóvégeket szállítanak a Niger folyó menti ősi kereskedővárosokba. de egy-egy éhezési időszak után a púpja lötyögős bőrzacskóvá aszalódik össze. amellyel utat tör magának a homokban. A púpjában lévő zsírkészletből napokig meg tud élni. bőrből készült vésővé alakult. nagy sebességgel. szaharai egypúpú tevét nem ismerünk. amelyet a föld alatt üldöz. Néha rovarokra vadászva a felszínre is kibújik. másutt viszont többé. a hátán lévő púpban koncentrálódik.és lábszárcsontjai visszahúzódtak az oldalába. vakon ásva. Ám a sivatagi homokdűnék közt még a tuaregek sem tudnának utazgatni egy állat segítsége nélkül. A homoksivatagokban alig él ember. hogy az igazi vadon élő állat jelentősen különbözött volna a tuaregek állatától. élben végződő. szőrrel borított szemének nincsen semmiféle funkciója. Eredete még mindig bizonytalan. De azért átkel a homokdűnéken. . visszafelé pedig hatalmas. de kedvenc zsákmányállata az apró. hanem egy helyre. Lábán csak két. hogy képes napokon át ivás nélkül baktatni a sivatagban. a tuaregek rendszeresen tevekaravánokat vezetnek át közöttük. vadon élő dromedárt. Ez az állat a teve. A Szahara északi oldaláról származó nép tagjai. ez azonban nem oszlik el a testén. bőrredővel összekötött ujj van. amelyekre vadászhatna. lábatlan szkink. vastag. Teste felső részén. ahol a Nap ellen szigetelésre van szüksége. vad csoportjai a közép-ázsiai sivatagok eldugott részein. bronzöntvényeket. A Nap ultraibolya sugárzása ellen laza burnuszokba burkolóznak. Elképesztő képessége. nem termeszthet itt növényeket sem.kevésbé csupasz. bár a valódi kétpúpú tevének talán még mindig élnek kis. Nincs itt számára semmi .

Megváltoztatták belső kémiai folyamataikat. hogy a világ mai más sivatagai is mind ugyanebben az időben alakultak ki. Ám közvetlenül mögöttük már ott tornyosul az örökösen fenyegető homok. Az evolúció időskálája érzékelhetetlenül hosszú. hogy a világ éghajlatának megváltozása kopár sivataggá változtatta a termékeny síkságot. ha öntözni lehetne őket. módosították testük arányait. és ezt aztán a gyomrában tárolja. és tízszer annyi ideig. amikor a szél állandóan ugyanabból az irányból fúj. A Tassili sziklafestmények is bizonyítják. a csobogó öntözőcsatornák fölött szitakötők röpködnek. Elég jó bizonyítékaink vannak arra is. mint az ember. szinte alig tettek egyebet. . a datolyapálmákon madarak énekelnek. Képes azonban zsírtartalékait is folyadékká átalakítani. A farkasok és a hiénák. A tuaregek nélkül. Elég egyetlen hatalmas homok. és az oázisnak vége . amelyek előzőleg boldogan éltek a szavannákon. Kicsiben ez a Szahara elmúlt egymillió évének a története. mások kissé "átalakított" végtagokat fejlesztettek ki. csak megváltoztatták a szokásaikat. egyesek elveszítették végtagjaikat. mint a szamár. hogy bármit is inna. A falusiak ezzel a vízzel öntözik a kertjeiket. víztároló kőzetekben rejlik. Ám még a teve sem volna képes az ember segítsége nélkül keresztülvágni a Szahara homokdűnés vidékein. Az oázisok a hosszú sivatagi utazások nélkülözhetetlen állomásai. A gondosan ápolt parcellákon őszibarack és gabona nő. mennyire a közelmúltban történt. Más állatoknak meg kellett változtatniuk testfelépítésüket ahhoz.betemeti és megfojtja a homok. a versenyegerek és az ugróegerek.Ezt úgy oldja meg. és még ők sem tudnák elviselni a sivatagon való átkelést. és megteremtette a Szaharát. a tevék egyáltalán nem találnának vizet a homoktengerben. hogy indulás előtt nagy mennyiségű vizet vesz fel.vihar. hogy milyen termékenyek lehetnének a sivatagok. Az újonnan kialakult perzselő környezet sok állatot és növényt kiírtott. négyszer annyi ideig tud járni. amikor a sivatag lehűl. Egyesek kitartottak régi birodalmukban. így anélkül. amelyek bizonyságot szolgáltatnak arra. hogy ellenálljanak a könyörtelenül ellenséges hőségnek és aszálynak. csak a sötétség óráira korlátozták aktivitásukat. csak évmilliókban mérhető. Vízkészletük a földfelszín alatt mélyen fekvő. egyetlen olyan évszak. sikeresen megtartották a helyüket. akik vödörszámra húzzák a kutakból a vizet és öntik számukra vályukba.

élő szervezetek jelennek meg benne és körülötte . s így nem jutnának messzire. Egyetlen tulajdonság szükséges ahhoz. amelynek széle fogazott. hogy a szél elfújja a spórákat. hogy több száz kilométeres. . mert miközben a levegő párássá válik. Mindezek a növények és állatok az ember bármiféle segítsége nélkül érkeznek ide. Ha esősre fordul az idő. A mohák óriási számban termelik spóráikat.minimális testsúly. de még saját maguk sem tesznek ezért semmiféle különösebb erőfeszítést. Ezzel nyílik fel tulajdonképpen a spóratok. de ebben az állapotban nem is szabadulnak el. de ez a szám még mindig kicsiny a gombák által kibocsátott spórák csillagászati számához viszonyítva. javította és tördelte: a Webtigris. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. hogy új területeken is elterjedhessenek. Ha az idő meleg marad. lehetővé téve. szitakötők üldözik őket cikcakkos vadászrepülésben. Már röviddel kialakulásuk után elkezdték használni a szelet. az apró fogak újra nedvességet szívnak fel. A meder homokszemcséi felett zöld moszattakaró alakul ki. FEJEZET FÖLÖTTÜNK AZ ÉG Mihelyt a sivatagban valahol tartósan csordogál a víz. 7. A szárazföldön élő szervezetek legalább 400 millió éve használják ezt a világméretű szállítási rendszert. Az élő mohák száraik csúcsán hozzák létre a spórákat tartó apró spóratokokat. ahogyan ezt mai közvetlen leszármazottaik is teszik. ezek a fogak szintén kiszáradnak. ugyanúgy. Moszkitók játszadoznak felszínén. Apró rákok evezgetnek benne.Ebből a perspektívából nézve a ma élő sivatagi állatok egészen rendkívüli gyorsasággal alkalmazkodtak környezetükhöz. szélein mohák és virágos növények hajtanak ki. mielőtt bármiféle állat kimászott volna a vízből. A mohák már jóval azelőtt elkezdték betelepíteni a szárazföldet. tetejükön felpattan a tok fedele. és sorra kezdenek hátrapöndörödni. és feltárja az alatta lévő nyílást. mert a szél hordja ide őket. akkor a spórákat hamarosan átitatja a víz. Amikor a spóratokok megérnek és kiszáradnak.szinte a semmiből. kiegyenesednek és lezárják a spóratokot. és esetleg évekig tartó utazás után ideérjenek .

Egyetlen virágjuk akár hárommillió magot is hozhat.egy lehullott levélen. Egy-két állat elég kicsiny ahhoz. A moszkitókat. Így hát a levegő világszerte apró. sziklafalon csörgedező vízmosásban. Az orchidea magvának a sikeres fejlődéshez egy olyan gombán kell leszállnia. a sásfélék és a füzek apró piheszálakkal szerelik fel magvaikat. a kapokfa magvai a délamerikai őserdőkben. ha nem rendelkeznének valamiféle eszközzel. szélhordta petékből kelnek ki. Ezek a porszem nagyságú magvak a növényi embrió mellett tápanyagtartalékokat nem hordozhatnak. hogy ugyanezzel a módszerrel terjessze magát. A magasabb rendű növények túlnyomó része azonban némi tápanyaggal is ellátja a magvait. A sivatagi pocsolyák parányi sóférgei porszem méretű. amelyek az élet csíráit hordják magukban. Így fejlődnek ki a mohák a Szahara oázisaiban vagy az antarktiszi tengerek elszigetelt vulkanikus szigetein. Az óriás pöfeteggomba még ezt a számot is felülmúlja. így virágzik ki a füzike a St. A gyermekláncfű minden egyes magját piheszerű ejtőernyővel látja el. terméketlen talajra hullanak. ami akár 10 kilométerre is könnyedén elviszi a magot az anyanövénytől. és bárhol. vagy sivatagi tócsában .Egyetlen közönséges csiperkegomba 100 millió spórát bocsát ki óránként lemezes spóratokjaiból. amikor megérik. gondozatlan kerti parcellán. Helens tűzhányó kopár hamumezein. amely megnöveli a felületüket. . gyakran láthatatlanul kicsiny szerves részecskéket tartalmaz. valahányszor valami megérinti vagy enyhén meglegyinti a szél. Mielőtt elpusztulna. ahol megfelelő helyet talál . Nemcsak az egyszerű növények használják ki ilyen módon a szelet. repülő rovart sok-sok mérföldnyire hordhatja a könnyű szellő is. mint például az orchideák. Legnagyobb részük soha nem fejlődik ki: összegyűjtik és megeszik őket a rovarok. ezzel megnöveli a magok súlyát. akár tetszik ez nekik. de gyakran jóval messzebbre is. De a sok-sok millióból egy-kettő életben marad. és lebomlanak. Egy körülbelül 30 centiméter átmérőjű átlagos példány a botanikusok becslései szerint akár hétbillió spórát is kibocsáthat. Ezért a szél nem volna képes a levegőbe emelni és komolyabb távolságra elvinni őket. vagy olyan hosszú ideig fújja őket a szél.megjelenik egy zöld növény vagy egy gomba. A bogáncsok. akár nem. Barna füstfelhőként lődözi őket a levegőbe. egyszerre körülbelül egy-egy milliárdot. hanem olyan rendkívül kifinomult és bonyolult szervezetek is ezt teszik. összesen 16 milliárd spórát is termelhet. amelytől növekedésének első szakaszaiban táplálkozásához segítséget kaphat. a levéltetveket és a többi apró. hogy megszűnik bennük az élet.

hogy csapkodni is tudjon ezekkel a nagy szerkezetekkel. Más. megkapaszkodik a lábaival. amikor kedvező az időjárás. Így a torából kisarjadó szárnyak nem széles lapok. melegeknek kell lenniük ahhoz. ami egyike azoknak az erőknek. A szárny alatt előállított magas. Ezek a fonalaikon csüngő növendék pókok a tenger kellős közepén úszó hajókon. hogy teljes erővel dolgozhassanak. Az év egyes szakaiban. és elkezdenek berendezkedni új territóriumukon. Ahhoz azonban. összefonódnak. amelyek virágokon. A tripsznél sokszorosan súlyosabb és erősebb poszméhnek széles szárnyakra van szüksége ahhoz. mint minden más motornak. Izmainak. vagy a több ezer méter magas havas csúcsokon is kiköthetnek. aztán a testének végén lévő szövőszemölcsökből selyemszálat ereget ki. Ezt a legenyhébb szellő is elkapja és kifeszíti. a tripsz repül. fölötte kissé csökkenti a légnyomást. hanem csak szőrszálakkal szegélyezett vékony lécek. szembeáll a széllel és fölemeli a potrohát. amelyeken a motoros repülés alapul. de olyan apró és olyan könnyű. de még olyan hűvös reggeleken is képes repülni. olyan mikroszkopikusan kicsiny az izomzata. ami így fölfelé szívja a rovart . náluk alig nagyobb apró élőlények szintén légi úton utaznak. ez a valamikor rejtélyes eredetűnek tartott ökörnyál. növényi nedveket szívogató rovarok. és létrehozzák a poszméh testének levegőbe emeléséhez szükséges energiát. leveleken és bimbókon élnek. de a saját erejükből. A pókcsemete néhány pillanatig ellenáll a húzásnak. A körülötte lévő levegőt olyan sűrűnek érezheti.Sok fiatal pók viszont szándékosan kél a szelek szárnyán útra : amikor kikel a petéből. jelentős erő kell. Lefelé irányuló csapásuk a tripsz alatt kissé megnöveli. illetve a szárny fölött létrehozott alacsony légnyomás felhajtóerőt kelt. mint holmi pöttöm. a szél egyszerre igen sok pókot is lerakhat egyetlen kis területen. motorizált bogáncspihe. majd ahogy hosszabbodik. felmászik egy fűszál vagy egy kavics tetejére. Hogy egyik növényről a másikra juthasson. A tripszek parányi. amikor a hőmérséklet csak néhány fokkal fagypont feletti. mint a melasz. leválasztják magukról a pókfonalakat. Otthagyott fonalaik ilyenkor összegubancolódnak. ezért a poszméh tora csupa izom. Amikor a szél végül lerakja őket a földre. mint a madarak vagy az emlősök. Ám az összes többi rovarokhoz hasonlóan a poszméh sem tart fenn a testében állandó hőmérsékletet. de aztán elengedi magát és felemelkedik a levegőbe. .ezáltal úgy száll fel. hogy csak nagy nehézséggel tud csapkodni a szárnyaival. egyre jobban belekapaszkodik a szél. hogy elégséges emelőerőt hozzanak létre. Normális körülmények között a napsugárzásból meríti a hőt.

ami csökkenti a hőveszteségét. Hogy a szívük milyen rendkívülien nagy. Mivel a denevérek fejjel lefelé lógnak a lábukon.Ezt úgy oldja meg. amíg izmainak hőmérséklete el nem éri az emberi testhőmérsékletet. amely az ehhez szükséges energiát szolgáltatja. szabadon maradt hüvelykujja pedig részben fésűként. de ehhez alig van szükségük erőfeszítésre. és így járassa belső motorját mindaddig. Mintegy 140 millió évvel ezelőtt hüllő őseikből kifejlődtek a madarak. amelyet a jól fejlett szív bőségesen szolgáltat. Erőteljes motorjaikkal a rovarok pompás repülőkké váltak: egy mézelő méh percenként 15000 szárnycsapásra. így hőt termel izmaiban. Üzemanyaga az oxigénben dús vér. Egyes nagyobb. részben kapaszkodóhorogul szolgál. annál nagyobb szárnyakra van szüksége ahhoz. Minél nehezebb egy madár. a szitakötő pedig óránként 30 kilométeresnél nagyobb sebességre képes. Az a motor. azzal függeszkedik. aztán. Ezzel a motorral hajtja a szárnyait. amely az emberénél néhány fokkal magasabb testhőmérsékletét megőrzi. egy erős izomköteg. arra jó példa a fecske. számukra így sokkal nehezebb problémát jelent a gravitációs erőt leküzdeni és "állóstarttal" a levegőbe emelkedni. amely a szárnyízülettől egészen a mellcsontjuk úgynevezett mellcsonti tarajáig terjed. Az állatok két másik nagyobb csoportja is követte a rovarokat a levegőbe. jóval később. hogy fönntartsák a levegőben. de ők ezt a torukban lévő légzsákok sorával oldják meg. a lábával elrugaszkodva könnyedén a levegőbe tud emelkedni. körülbelül 60 millió évvel ezelőtt. sok más nagy testű rovarhoz hasonlóan a poszméh is szőrbundát növeszt teste köré. gyümölcsevő fajaik egyszer-kétszer meglengetik ugyan a szárnyukat. hogy repülő pozícióba helyezzék csüngő testüket. mind a denevérek mellső végtagjaik módosításával fejlesztették ki szárnyaikat. amelynek kétszer akkora a szíve. hogy "üresbe" kapcsolja őket. a lehető legfinomabb szigetelő. hogy megfelelő erővel és sebességgel tudja . Mind a madarak. mint az egéré. hanem jár is. A madár egész testét toll fedi. és annál nagyobb feladat hárul az izmaira. A madarak mellső végtagján csak egyetlen ujjuk hosszabbodott meg. hogy felszállás előtt sebesen megrezegteti szárnyait. A denevérnek négy meghosszabbodott lábujja között feszül ki rugalmas bőrhártyája. de még arra is képes. amelyet hosszú és erős tollak borítanak. A szitakötők ugyanebből az okból szigetelik magukat. minden nehézség nélkül a levegőbe tudnak emelkedni : egyszerűen elengedik magukat és belehullanak. így repülőmotorja egy pillanat alatt képes erőteljes tevékenységre. bizonyos rovarevő emlősökből kialakultak a denevérek. A legtöbb madár azonban nemcsak repül. Mivel a hő ennyire értékes számára.

fölötte pedig az alacsony légnyomást. így sebességének mozgási energiájától emelőerőt kap. most bebizonyítják. aztán amikor sor kerül rájuk. Gyakran magas szirteken fészkel. minimális energiafelhasználással utazik a levegőben. ahol már a gyors széllel utazhat. Ez a kifutópályájuk. vagy úgy. Ha a szárny felső felületének megfelelő a görbülete.végrehajtani a felszállást. úszóhártyás lábaikkal. mennyire értékesek: az albatrosz órákon át képes így egyetlen szárnycsapás nélkül. trappolnak a földön nagy. . szembefordulva a széllel. ami visszaviszi. hogy visszanyerje. Ezért az albatrosznak a felszálláshoz az emelőerő létrehozásának másik módszerét kell alkalmaznia. sőt gyakran telepeik kellős közepén is egy szabad sávot. hol lecsapva. akárcsak a lökhajtásos repülőgépek egy zsúfolt repülőtéren. amelyet pontosan az uralkodó széliránynak megfelelő szögben képeznek ki. Más albatroszfajok alacsonyan fekvő óceáni szigeteken sűrű kolóniákban fészkelnek. elegáns és kecses teremtményekké válnak a tenger felett. föl a gyorsabb légáramlásba. Legjobb a kettőt egyszerre alkalmazni belefutni a szélbe. Ezt a légáramlást kétféleképpen lehet előállítani. de akármilyen nagy is a zsúfoltság. Rendkívül hosszú. ahogy csak tudnak. Az albatrosz közvetlenül e réteg fölött marad. A vándoralbatrosz a világ legnagyobb szárnyú madara . amelyeket olyan nehezen tud a felszálláskor meglebegtetni. Mihelyt az albatrosz egyszer már felemelkedett. fölemelkednek a levegőbe. Amikor a madár mégis lassan kezdi elveszíteni a magasságát. akkor a rajta keresztülfújó légáramlás létre tudja hozni alatta a szükséges magas. olyan gyorsan futnak. sebesen lesiklik az alsóbb rétegbe. keskeny szárnyai. hogy a szárny sebesen csapkod a levegőben. hogy a szél keresztülfúj a szárnyon. Végül erőfeszítéseik és a kiterjesztett szárnyuk felszínén átfúvó erős szél eredményeképpen megszerzik a szükséges felhajtóerőt. Ám ha eláll a szél. akkor csak a legnagyobb nehézséggel tudnak fölemelkedni a földről. ahonnan egyszerűen ledobhatja magát a levegőbe. hol magasba röppenve repülni. körülbelül 20 méterre a víz felszínétől. Felhajtóerőt azonban másképpen is létre lehet hozni. és tüstént szárnyaló. ezekkel az óriási szárnyakkal azonban gyakorlatilag lehetetlen sebesen csapkodni. és szembefordul a széllel. annyira kihasználja a szelet. előrehajolnak és a lehető leggyorsabban csapkodnak a szárnyukkal. Az óceán felszínének közelében a légáramlatokat lelassítja a hullámok súrlódása. A madarak sorban állnak a kifutópálya végénél. vagy úgy. mindig szabadon hagynak a telep szélén.szárnyainak fesztávolsága 3 és fél méter -.

Amikor több száz méternyire a szavanna fölött elérik a termik tetejét. . otthagyják. majdnem befagyott tengerein él. és csak akkor csapnak le a víz felszínére. fölnevelik egyetlen fiókájukat. fölszálló légoszlop keletkezik. Ezek a madarak egy másfajta légáramlást használnak ki. szelíd siklórepülésben akár 10 kilométernyi távolságot is megtesznek. A keselyűk az éjszakát alacsony. Ily módon táplálékot keresve naponta akár 100 kilométeres utakat is megtesznek a szavanna fölött. hogy éles kanyarokat vegyenek. aztán párosodnak. hogy egy másik termiket keressenek maguknak. Évről évre a magasban maradnak. de nem hosszú és keskeny. mint az albatroszé. amelyet a pilóták termiknek neveznek. utána pedig újra elindulnak erőfeszítés nélküli világ körüli repülőútjukra. siklórepülésben igyekszenek az alapja felé. A füves térségek és a nagy vízfelületek hőt vonnak el a levegőből. aztán hajnalban megvárják. ami aztán a szárnyaik közé kap és fölemeli őket. Virtuóz vitorlázórepülők az afrikai keselyűk. ami így egyfajta légfékként szolgál. míg csak végül hétéves korukban el nem érik a nemi érettséget. majd a földet éréskor kiterjesztik a szárnyukat. és kémlelik a lenti síkságot. újra meg újra körberöpülik a földgolyót. amíg el nem érik a felszálló légoszlopot. farkukat pedig leeresztik. amikor elkapnak egy-egy halat vagy tintahalat. és csigavonalban emelkedjenek fölfelé. tövises fák ágain gubbasztva töltik. szárnyaikat gyakrabban csapkodva. a keselyűk minden erőfeszítés nélkül köröznek körbe-körbe. A Föld felszíne nem egyenletesen reagál a Nap melegítő hatására. Ha ráunnak az egyik termikre. hanem kurta és széles. Ekkor leszállnak valamelyik útvonalukba eső apró szigeten. amelyek segítenék a repülésben. és néhány hétig idejük nagy részét a szárazföldön töltik. amíg a felkelő Nap felmelegíti a földet. Kiterjesztett szárnnyal. megölt vagy sebzett. gyors. Ez a szárnyforma lehetővé teszi számukra. ahol a szelek állandóan keleti irányba fújnak. meredek siklórepülésben ereszkednek le. csőrüket csattogtatva táncot lejtenek egymásnak. a madarak fáradságos erőfeszítéssel. egy-egy kopasz szikla vagy földterület azonban visszaveri a hőt. egész idő alatt a felszálló meleg levegő vékony oszlopában maradva.Több faj az Antarktisz viharos. Az albatroszok együtt utaznak a széllel. Addig meg sem próbálnak a magasba emelkedni. Amikor zsákmányra találnak. Mihelyt az első termik kialakul. Nekik nem állnak ilyen állandó és megbízható szelek a rendelkezésükre. A keselyűknek nagy ugyan a szárnyuk. amelyben megint felszállhatnak egy újabb megfigyelőállásba. így fölötte egy forró. beteg állatot keresve.

mint amennyire egy embernek szüksége volna. így a bagolyszem gyakorlatilag rögzítve ül az üregében. amíg úgy meg nem telik a gyomruk. Ez a szerkezet annyira hatékony. Ha egyáltalán nincs semmi fény. annyit. hogy a madár elkerülhesse az akadályokat. Kevés madár van. A legtöbben csapkodó szárnyaik evező mozgásával utaznak a levegőben. hogy csak nagy nehezen tudnak újra a levegőbe emelkedni. Hatalmas szaruhártyája és a mögötte ülő óriási szemlencse olyan sok fényt gyűjt össze. még nagyobb. mielőtt újra megpróbálnak egy másik termiket keresni és megint fölszállni a levegőbe. elkaphassa zsákmányát a levegőben. Farkuk tollas legyezőjét ki tudják szélesíteni. és mindenekfelett. hogy pontosan meg tudja becsülni a távolságokat a biztonságos leszálláshoz. A sólyom szeme a testméretek különbözősége ellenére nagyobb. fel tudják emelni. el kell fordítania a fejét. Rendszerint keservesen elveszkölődnek a legközelebbi tüskés fáig. ehhez viszont páratlanul mozgékony nyakkal rendelkezik. hogy alig hagy helyet izmok számára. . ami lehetővé teszi. hogy lássanak. aztán ott megülnek egy darabig. Szemük óriási. Mivel a baglyok éjszaka vadásznak. hogy a bagoly tizedannyi fényben is tisztán lát. Valóban: a madaraknak van minden állat közt a leghatékonyabb és legérzékenyebb szemük. Ha a bagoly oldalvást akar nézni. le tudják keskenyíteni. mint egy kisebb kutya. Ám ahhoz. hogy szabályozzák haladási irányukat a levegőben. többségük nappal. Az Andokban élő kondorkeselyű akár 11 kilogrammot is nyomhat. mint az emberé. feláldozták a részletek felismerését a fényérzékenység érdekében. Két madárfajnak azonban mégis van egy olyan technikai eszköze. mint amilyennek látszik. lakomájukat emésztve. A levegőben való gyors utazás rendkívüli érzékeny navigációs apparátust követel. a többi részét bőrhártya fedi. amelynek segítségével teljes sötétségben is képes tájékozódni. nyolcszor jobb a feloldóképessége. A bagoly szeme olyan nagy részét foglalja el a koponya elülső részének. mert csak a központi szaruhártyája áll szabadon. amelyik képes úgy rábízni magát a légáramlatok emelő hatására. vagy le tudják ereszteni. még a baglyoknak is szükségük van némi fényre.Nagy veszekedések és marakodások közt addig lakmároznak a dögből. mint az albatroszok és a keselyűk. hogy a madarak ennek révén a legnagyobb repülő állatokká válhattak. Szinte minden madár repül. eközben szinte teljesen a látásukra hagyatkoznak. és amikor távoli részletek megkülönböztetéséről van szó. akkor még az optikailag leghatékonyabb szem sem működik.

Ezek azok a hangszignálok. a csattanások frekvenciája megnő. a falak párkányain a sztalaktitfüggönyök és -pillérek között ülő szuszókokat. és rikoltozva röpködnek az ember körül.balra forgatva. Ezek azonban sokkal magasabb frekvenciájúak. Erre azonban nincs is szükségük. csillog a szemük a zseblámpa fényében. Az általuk kiadott hangok rendkívül magas frekvenciájúak. de az állandó sötétség miatt sohasem zöldülnek ki. Semmiféle rokonságban nem áll a szuszókokkal. mint a szuszóké. érzékeny szemük már elég fényt talál ahhoz. Kissé távolabb már koromsötét van. fejüket jobbra. Fészkeiket. szakszerű. leghíresebb telepe a venezuelai nagy Caripe-barlangban található. így lehetővé teszik. Akármilyen komplexnek és kifinomultnak tűnik is ennek a két madárnak a lokátortechnikája. Ez a barlang a bejárattól néhány száz méternyire élesen elkanyarodik. Ha az ember eloltja a zseblámpáját. hogy megkeressék a táplálkozásukhoz szükséges gyümölcsöket. az éjszakai erdőben nagy. képesek meghallani a nyári estéken vadászó denevérek . ahogy kíváncsian néznek lefelé. riadókiáltásaik megszűnnek. A visszhangokból kikövetkeztetik a sziklafalak és a csüngő sztalaktitok helyzetét. amelyekkel navigálnak. az egész barlang visszhangzik a kiáltásaiktól. mert mihelyt biztonságosan kijutottak a barlangból. a szalangána. visszaöklendezett táplálék és ürülék halmai borítják. a madarak megnyugszanak. és csöndesen vár a sötétségben. messze túl vannak az emberi fül által érzékelhető tartományon. amelyeken ülnek. A zseblámpa fénye megriasztja őket. amelyik ezt a visszhang-lokátortechnikát alkalmazza. ez csak amatőr próbálkozás az éjjel repülő denevérek által kifejlesztett. a barlang fenekén az ürülékükkel odakerült magvak kihajtanak. Amikor egy-egy akadályhoz közelednek.Mindkét faj barlangokban él. hiszen a madár számára ilyenkor fontosabbá válik a pontos helymeghatározás. Bár egyes emberek. és szárnycsapásaik puha suhogásán kívül halk csattogásukat hallhatjuk. mint a galamb. Ezzel a technikával képesek a velük körülbelül azonos nagyságú tárgyak észlelésére. A lappantyúk rokona a szuszók. Akkorák. a délkelet-ázsiai barlangokban fészkelő kis sarlósfecske. különösen a fiatalok. de még a levegőben körülöttük röpködő többi madárét is. ezért az embernek zseblámpát kell használnia. sokan felrepülnek. de még egyre röpködnek. A fal tövében. de jóval kisebbekére már nem. Így már megpillanthatja a barlang összes szintjein. de ő is sebes csattogó hangok áradatát bocsátja ki. kifinomult változathoz képest. így elzár minden közvetlenül behatoló fényt. hogy a szalangána kisebb tárgyakat is észlelhessen. A másik madár.

a navigációjukhoz használt jelek még ennél is magasabb frekvenciájúak. kiterjesztett szárnyaikon a szél ellen libegve képesek repülni. Olyan nagy a sebesség és az ütközés ereje ilyenkor.halk sikkantásait. Egyes madarak. bukórepülésben csap le zsákmányára : szárnyait a lehető legkisebb légellenállást keltő helyzetbe húzza vissza. A vadászó madarak leggyorsabbja. Mindennek ellenére távolról sem olyan tökéletes és sokoldalú repülők. amely elárulhat egy egeret vagy egy gyíkot. A saskeselyű. libegnek a virágok előtt. amivel azonnal megöli. nagy magasságba viszi föl a csontokat. és szinte mozdulatlanul csüngnek az égen. amikor bukfenceznek és hemperegnek a levegőben. a csontvelőhöz. A párjuknak magukat mutogató. és a pár. ami hozzátartozik az udvarlási szertartásukhoz. köztük a bíbic és a szalonka. A hollók szemmel láthatólag csak játszanak. . magasan végzi őrjáratát az égen. forognak és pörögnek. A szürke cankók 600 méter magasra szállnak. de még halakra is lecsapnak a folyók felszínén. Zsákmányát még a levegőben kapja el. Az apró ragadozó madarak. nemcsak a zsákmány. hogy hozzáférhessen fő táplálékához. miközben aprólékosan átvizsgálják az alattuk elterülő földeket. fehérfejű réti sasok. hogy tájékozódjon. erőteljes ütést mér a tarkójára. hogy ha a földön csapna így le valamilyen célpontra. Más madarak udvarlási szertartásaik keretében hencegnek el repülőtudományukkal. a legcsekélyebb mozgást is észlelve. miután lekopasztja a tetemet. hanem azt is. közben egyfolytában hangosan énekelnek. a vándorsólyom. mint a vörös vércsék és a karvalyok. aztán leejti őket egy kőre. Egyes madarak mintha csupa gyönyörűségből élveznék a légi akrobatikát. összekulcsolja a csőrét a levegőben. Amikor kiválaszt magának egy alatta repülő kisebb madarat. rendkívül gyorsan bocsátják ki. El tudják kapni a repülő rovarokat a levegőben. hogy kiszívják belőlük a nektárt. barna kányák bukfenceznek a levegőben. Ezeket a denevérek "adagokban". A denevérek éjszakáról éjszakára minden nehézség nélkül repülnek el sajátos. az egyik madár a hátára veti magát. akár másodpercenként kétszázat is. időleges élelemforrásaikhoz. Ez nemcsak azt teszi lehetővé a denevér számára. és így óránként a 130 kilométeres sebességet is eléri. a vadász is elpusztulna. mint a madarak. aztán bukórepülésbe kezdenek. mint két cirkuszi akrobata. A levegő feletti uralom nagyon hasznos mindazok számára. hogy hajszálpontosan lokalizáljon egy repülő rovart. bukórepülésük közben hangokat is adnak különleges remegő tollaikkal. akik megszerezték.

ezért számos denevérfaj. a denevérek barlangokat keresnek maguknak. amelyik tavasszal valahol Európában kelt ki. Még mindig nem tudjuk biztosan. Más fajok más okokból gyülekeznek össze.ezek ugyanazon a kis földterületen táplálkoznak. nem túl hidegnek és állandó hőmérsékletűnek kell lennie. hogy elköltsék évszakhoz kötött gyümölcs. és lehet. Az a fehér káposztalepke például.és rovar. hogy megszüljék kicsinyeiket. A rovarok szintén hosszú utakat tesznek meg a levegőben. lehet. mint a földhöz kötött állatokat. Sok más faj azonban egész életét utazással tölti. mi kényszeríti ezeket a nőstényeket arra. ahol kikeltek. hogy vándorlásaikban szerepet játszik a Nap és a csillagok alapján való tájékozódás. miközben semmi olyan akadály nem tartja fel őket. hogy megfelelő barlangot vagy padlást válasszon magának. a Bracken-barlangban minden nyáron 20 millió szelindek denevér gyűlik össze. Párjukat onnan 1500 kilométerre. Texasban. Ilyen hely nem túl sok van. rakják le petéiket és pusztulnak el.lakomáikat. Még kevesebbet tudunk a denevérek vándorlásáról. hogy ezt pontosan hogyan is csinálják. A madarak egyik kontinensről a másikra repülnek. Lehetséges. vagy egyszerűen azért. Mexikóban hagyják. amikor a nyári rovarlégiók kezdenek eltűnni. értékes számára a hatalmas gyülekezet barlangban gerjesztett melege. de mivel röptüknek látszólag ritkán van célja. Egyes fajok csakugyan nem . hogy nem repülnek messzire. A réteken és az erdőkben az őket tápláló növények körül röpködő lepkék látszólag törékenyek és gyöngék. hogy valamiféle módon a Föld elektromágneses mezőire reagálnak. hogy egy ilyen hallatlan méretű "szülőotthonba" gyűljenek össze. és csak azért jönnek ide. hogy elmeneküljenek a kemény telek elől. így kézenfekvő a feltételezés. hogy ezek az utazások mire valók. . A téli szállással szemben nagyon pontos követelményeik vannak : száraznak.A repülés legfőbb haszna azonban alighanem az. túlnyomórészt nagyjából észak-nyugati irányba repül. és a hideg időjárás lehűléssel fenyegeti apró testüket. a természetbúvárok csak lassan ismerték fel. hogy miután a denevér csupaszon születik. Lehet. párosodnak. hogy felismerik az alattuk elterülő szárazföldek alakját. csupa nőstény. ősszel több száz kilométert is repül. Ősszel. amely táplálkozás közben nyáron nagy távolságokat jár be. ahol téli álomra vonulhatnak. de még mindig nem értjük teljesen. hogy a madarak nagy távolságokat képesek megtenni a levegőben a tenger és a szárazföldek felett.

lepkék számos nemzedéke használt. Így vándorlásuk útvonala igen széles. gyakran olyan fákra telepszenek. Ők is a Naphoz igazodva navigálnak. és egyáltalán nem hasonlít az olyan harácsolók kanyargós röptére. ezért ezek az útvonalak nagyon jól megfelelnek számukra.tavak körüli erdőkben. Ezek hosszú életű lepkék. de aztán néhány napon belül visszafordulnak. útvonalukat ennek megfelelően korrigálják. útközben el-elidőzik. de végül mégis csak továbbindul. Éjjel mindig leszállnak. de éppen az ellenkező irányban. A nyár vége felé további káposztalepkék fejlődnek ki. először körülbelül egy hétig északnyugatnak veszik az útjukat. A lepkék jól bevált. Bár rövid életű . Az irányváltást kiváltó tényező a jelek szerint az éjszaka hossza és hőmérséklete. A hátraarc pontos időpontja a földrajzi hely és az illető lepkefaj szerint különböző. de a Nap napi járásához nem nagyon igazodnak.Csak olyankor utazik. ritkán állnak meg táplálkozni vagy párosodni. Ennek az őszi nemzedéknek a kétharmad része azonban egészen másképp viselkedik: útnak indul dél felé. . amelyek a nyár közepén tűnnek fel. mert haladási irányuk nyílegyenes. Azok pedig.csak három-négy hétig él -. hogy a Nap napi mozgását is képesek figyelembe venni. párt és peterakóhelyeket találjanak. amelyeket előttük már a danaisz. odvas fákban vagy egyegy halott fa kérge alatt menedéket keresnek. amikor süt a Nap és meleg van. de úgy tűnik. Ilyen helyeken akár órákat is eltölt. Végül. ők délkelet felé vándorolnak. keskeny légifolyosót követnek. Egyesek ezek közül sem kószálnak messzire. udvarol és lerakja a petéit. és ott téli álomra vonulnak. és életük hátralevő részében már ők is délkelet felé repülnek. és céltudatosan repülnek. ám kora ősszel kikel egy másik nemzedék is. ahol kikelt. Néhány lepkefaj egészen másféleképpen vándorol. mint a fehér káposztalepkéé. mintegy 3000 kilométeres utazás után eljutnak Texas déli és Mexikó északi részére. Az efféle lepkék a Naphoz igazodva navigálnak. némelyikük majd egy évig is él. miután feltáplálták magukat. nem repül gyorsan. Ezek szintén utaznak. kacskaringós. de mivel vonulásuknak nem az a célja. eszik. de ugyanazon a helyen egy bizonyos faj számára évről évre pontos és állandó. Leghíresebb közülük a pompás danaiszlepke. Tavasszal kikelő példányaik valószínűleg egész életükben ugyanazon a környéken maradnak. amelynek nagy populációja él az észak-amerikai Nagy. de még ezen a rövid időszakon belül is akár 300 kilométert is utazik arról a helyről. hogy elérjenek egy bizonyos pontra. amikor kedvére való növényeket talál. hanem hogy új tápláléklelőhelyeket.

nem a maguk jószántából repülő rovarokat. Bár az ivarérett. mindeddig szexuálisan passzívak voltak. minden egyéb tekintetben felnőtt rovarok. amelyekről szinte csöpög lefelé a rengeteg lepke. de most elkezdenek párosodni. Az ember itt a széllel utazik. de útvonalukon már otthagyták ivadékaikat. amelyet csak a kosár nyikorgása és a fölemelkedéshez szükséges forró levegőt előállító gázégő időnkénti belobbanása tör meg. vagy egy beszélgetés foszlányai. Ezt az alig néhány kilométerrel a fejünk felett lévő világot egy személyszállító repülőgép földi légnyomású. de a többiek legnagyobbrészt pihennek. és csak akkor kezdenek el mozgolódni. ha a . rendszerint alig tesznek meg többet naponta 15 kilométernél. ahol milliószámra telepednek meg meghatározott tűlevelű fákon. útközben táplálkoznak és lerakják petéiket. Most már nem haladnak olyan gyorsan. Meleg napokon a milliók közül néhányan odébb libegnek. egy toronyóra ütése. A levegő egyre hidegebb lesz. Menet közben ezeket a pöttöm utazókat zsákmányul ejthetik az olyan magasan repülő rovarevő madarak. olyasmik mint egy autó motorzaja. hogy a szél le ne térítse őket útvonalukról. amelyet a fölemelkedő meleg levegő sodort ide. fűtött és oxigénnel dúsított utasteréből aligha lehet értékelni. és menedéket keresnek a fasorok. Olyan sűrűn ellepik ezeket a fákat. akár 5000 méter magasra is emelkedhetnek. még akkor is. és mellesleg még táplálkoznak is egy kicsit. ahol kikeltek. A vándorló rovarok különböző magasságokban utaznak. Szeles napokon a lepkék alacsonyan szállnak. Ám hamarosan teljes csönd lesz. Az első néhány száz méteren még furcsán és irreálisan felhallatszanak a lenti zajok. Aztán a lepkék hatalmas hófelhője néhány nap alatt felkerekedik és észak felé vonul. Az olyan. amikor eljön a tavasz. Ezek közül a vándorok közül legfeljebb csak néhányan jutnak vissza azokba az erdőkbe. A következő őszön az északon lakók által lerakott petékből kikelő újabb danaiszlepkék megint nekivágnak a távoli délre vezető útnak. mint a fecskék. Mások az ágakra telepszenek. még magasabbra is sodorhatja a szél. amelyeket már nemzedékek óta használnak. ezért minden mozdulatlannak tűnik. mint a fiatal pókok. de amelyek megmenekülnek előlük. csöndes napokon azonban akár 1500 méterre is fölemelkednek. ott lógnak minden egyes fenyőtűn. mint oly sok más élőlény. Szép. Ehelyett szálljunk fel oda egy léggömb lecsüngő nyitott kosarában. sövények és falak mögött. hogy szárnyaik összefüggő takarót alkotnak a fatörzseken.A Mexikóba érkezők egy-két meghatározott völgyben gyűlnek össze.

ökörnyálas pók. De lehet. így működése lelassul. A levegő. amelyek alapján navigálnak. A termikek belsejében akkora erővel söpörnek le-föl a légáramlatok. Ha zsírréteggel bevont üveglemezekkel kitartóan kutatunk utánuk. ez valószínűleg különösebben nem zavar. radarral pedig a szinte hihetetlen. hogy a levegő fizikai sajátságai megváltoztak. bölcs dolog lesz. mint a szigetek egy fehér tengerből. érzékeink pedig kezdenek eltompulni. de a felső feltornyosul és sebesen változó bóbitákat formál. de azokon túl aztán már csak az űr tiszta. egyszerre félelmetesen és elevenen láthatóvá válik a bennük zajló áramlások rendkívüli sebessége. Mivel mozdulatlanul állunk a szűk kosárban. Ez az. Amikor az ember ezeknek a szintjére ér. jószerivel észre sem vesszük. alsó szélük lapos és vízszintes. a virágporral meg a gombaspórákkal is. . Ebben a magasságban még mindig lehetséges.hogy lássák a csillagokat. 6000 méteres magasságban is észleltek partfutókat. ha elkezdünk az oxigénmaszkon keresztül oxigént belélegezni. előkerül néhány levéltetű és egykét apró. Bár ezek a madárlátogatók ritkák és szórványosak. vagy . esetleg már elveszítjük a józan ítélőképességünket. s találkozunk a szunnyadó élet mindenütt jelenlevő parányaival. sőt. az alacsonyabb szintek légáramlatainál rendszerint erősebb és állandóbb szeleket. Messzi alattunk füstködszerű felhők fedik el a szárazföld felszínét. hogy széjjeltépnék a léggömböt. mély kékje következik. amit belélegzünk. ami a dolgot veszélyessé teszi. Így aztán. és talán azért emelkednek ebbe a nagy magasságba. Ha az őket tápláló termikek valamelyike elkapja a léggömböt és a magasba emeli. egyre ritkábbá válik. de mindig találhatunk itt néhány más élőlényt. hogy más élőlényeket is megpillanthatunk. amikor a magasságmérőnk 5000 méter magasságot mutat. hiszen agyunk kevesebb oxigént kap. Itt van az élet végső határa. így minden lélegzetvételünkben egyre kevesebb az oxigén. a hegyek úgy emelkednek ki belőle. Ezek felett a felhők felett nagyon nagy magasságokban még lehetnek további felhőfoszlányok is.Földhöz képest igen gyorsan is mozgunk. Körös-körül hatalmas felhők vonulnak. Itt egészen rendkívüli szépségű világba kerülünk. Erdei pintycsapatokat láttak már 1000 méter magasságban repülni. Mielőtt bármiféle testi zavarnak tudatára ébrednénk. hogy kihasználják az ottani. hogy a Földet máris elrejti a szemünk elől egy felhő. Ezek vándormadarak.ha éjszaka repülnek . az szinte biztosan végzetes.

A légkör legbővebben előforduló eleme . mint az argon és a neon. A légkör többi része. A légkör véd meg bennünket továbbá a szélsőséges hőmérséklet-változásoktól is. szén-dioxidból és olyan. Hogy ezek milyen pusztítóak lennének. hogy az a hő. a külső térből nagy sebességgel érkező kő. azt a Holdon uralkodó állapotokból ítélhetjük meg. olyan forróra hevül. amely kibírja ezt a hőt és a földre csapódik. Amikor rásüt a Nap. későbbi eredetű. Csak nagyon ritkán akad köztük olyan nagy meteor. robogó csillagnyomokként látjuk is a Földről érkezésüket és pusztulásukat. a röntgensugarakat és a napsugárzás romboló részeit mind ez a gázburok nyeli el.térfogatának majdnem 80 százaléka . Az oxigén. éjszaka pedig megakadályozza. amely a légkör valamivel több mint 20 százalékát alkotja. Itt már csak a fekete űr van. amit a Föld magába szívott.egy teljesen semleges gáz. E szint fölött egy-két kilométerrel csaknem valamennyi gáz kifogy a légkörből. más része finom cseppecskékből áll. kis mennyiségben előforduló gázok nyomaiból áll. amelyek felhőkké gyűlnek össze. amely odalenn a Föld felszínén a jégtakarókban. Itt a Földön a légkör a rajta áthaladó napsugárzás energiájának nagy részét elnyeli. A meteoritok. hogy a víz forrni kezdene rajta. árnyékban pedig sokkal hidegebbre hűl le. amelyek kialakulásának korai szakaszaiban rázták meg a Földet. kevesebb mint 1 százaléka. a tavakban és az óceánokban van. amelyen át ide felkapaszkodtunk.kivéve az embert. a nitrogén. . s a gravitációs vonzás aztán azóta is bolygónk körül tartja. A kozmikus sugarakat. ahol nincsen gázburok. elszökjön az űrbe. mint az Antarktiszon mért legalacsonyabb hőmérséklet. A légköri víz is földi forrásokból keletkezik. nappalaink így elviselhetőek. a hóban. E gázok mellett a légkör vizet is tartalmaz. Ez valószínűleg azoknak a hatalmas vulkánkitöréseknek a során szökött a felszínre. mégis pótolhatatlan pajzsot jelent az űrből jövő halálos bombázás ellen. Ennek egy része láthatatlan pára.és fémérctörmelékek szintén ezekben a gázokban égnek porrá a súrlódástól. Bár az égen látszólag bőségesen vannak felhők. Akármilyen vékony is a légkör.Az alatta elterülő vékony rétegben sok-sok millió éve nyüzsgő élő organizmusok közül egy sem jutott ennél magasabbra . és a fotoszintézis melléktermékeképpen a Föld felszínén élő növények anyagcseréje során keletkezett. az atmoszferikus víz csak apró töredéke annak a vízmennyiségnek.

nyugati impulzust ad a levegőnek. és jégeső formájában zúdulnak a földre. már jól ismert tényező. az utóbbi pedig egy észak-délit. hogy az esőcseppek jéggé fagynak bennük. a felszálló levegő felkapja és a felhő tetejére emeli ezeket a jégdarabokat. de legnagyobb része a tengerek és tavak felszínéről párolog el. ám a felszálló áramlás újra magával sodorja őket.Kis részét a növények levelei adják le. ha emelkedő terep fölé. A különösen nagy felhőkben. amelyek átmérője a 400 kilométert is elérheti. míg végül a jégszemcsék olyan nagyra nőnek. A légtömegekre gyakorolt mozgatóerők kölcsönhatása óriási légörvényeket hoz létre. amelyek közben további jégburkot vesznek fel. Ám az égből jövő víz legtöbbször szelídebben hullik. Más felhőkből szintén csapadék keletkezik. Az ily módon hatalmas tömegben összegyülemlő vízrészecskéket a Föld felszínén magukkal ragadják a szelek. visszatér a bolygóra. Így az édesvíz. aztán a sarkokon száll le. Ezeket az óriási viharokat nevezzük hurrikánnak. és végigkorbácsolják a szárazföldet és a tengert. A tenger vizét az orkán vízfalakká emeli. felszálló légáramlás hatalmas örvényekké kavarhatja. hogy áthullanak a felhő alapján. amelyeket a két. száguldó felhőkből. A tomboló szelek özönvízszerű esőkkel árasztják el a bolygót. Ez az emelkedés és esés többször is megismétlődhet. A kisebb felhők már akkor kivetik magukból a jégrészecskéket. Az ezek körül a rendszerek körül süvöltő szelek sebessége az óránkénti 300 kilométert is elérheti. Minden légköri jelenség közül a hurrikánok a leghatalmasabbak és a legpusztítóbbak. és eső formájában hullanak le. Az előbbi egy kelet. amelyek az alapjuktól a taréjukig 4 kilométer magasak is lehetnek. amikor azok még nagyon kicsinyek. hogy az aljától a tetejéig teljesen betöltik a légkört. ettől lehullanak. épületeket döntenek romba. amelyek úgy emelkednek föl. a Föld forgása és a napsugárzás egyenetlen eloszlása hoz létre. ahonnan . miközben ömlik az eső a fekete. és olyan vastaggá nőhetnek. így zuhanásuk közben elolvadnak. Az óceán meleg vizei fölött kialakuló felhőket a meleg. de néha a vízgőzt a forró levegő hatalmas felszálló áramlatai ragadják magukkal. hogy aztán tornyosuló kumulusz. A rétegfelhők hidegebb és sűrűbb légrétegekre sodródva felszállás közben lehűlnek. így leadják nedvességrakományukat. amelyek végigsöpörnek a partokon. Néha ez a párolgási folyamat nagy területek fölött szelíden és egyenletesen megy végbe.felhőkké kondenzálódjanak. A tomboló szelek kicsavarják a fákat. mert a forró levegő az Egyenlítőnél emelkedik a magasba. amelytől minden szárazföldi állat és növény léte függ. Megnő a súlyuk. mint a termikek. és vízszintes felhőrétegek keletkeznek belőle. A gomolyfelhők néha olyan magasra emelkednek. vagy a nagy hegyláncok oldalára fújja őket a szél.

aztán csatlakoznak a gleccserpatakokhoz. hogy fiatal. körülzárja a sziklák kitüremléseit.származott. kőtömböket és lemezeket hurcolva magával. Időnként azonban az egész jégtakaró hirtelen megcsúszik. az alatta fekvő jég a saját súlyától lassan elkezd lefelé csúszni a meredek lejtőkön. Ez a mozgás az idő legnagyobb részében olyan lassú. mint egy gigászi ráspoly fogai. végigsúrolja a völgy oldalait. ahol aztán a melegtől elkezd olvadni. Az erek és patakocskák patakká egyesülnek. behatol repedésekbe és hézagokba. Ez a sok-sok jég. a gleccserpatak. kitágulva szilánkokat és apróbb darabokat hasít le a sziklából. . de behatol a repedésekbe. amikor megfagy. Az alsó részébe belefagyott vándorkövek úgy marják a gleccser ágyát. Amint csúszik lefelé. amely a hegygerincek közötti mély szurdokokban összegyülemlik. amelyek hanyatt-homlok gurulnak lefelé a szirteket szegélyező szögletes kőhalmokra. erőszakos folyót alkotva együtt zúduljanak le a völgybe. gleccsert alkot. A hó alsóbb rétege a ránehezedő súly hatására jéggé formálódik. Ez az édesvíz globális viszonylatban elég ritka folyadék. FEJEZET AZ ÉDESVIZEK A világ hegyeire szelíden hulló hópelyhek egyben a rombolás eszközei is : több méter vastag hótakaróval borítják a csúcsokat. amelyekre ránehezedik. Napközben ártalmatlanul lecsurog a sziklafalakon. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. A hegyeket ezeken az alacsonyabb szinteken a rájuk hulló eső is rombolja. 8. Így halad lassan lefelé az állandó hó határa alá. Mozgása közben pusztít. és a porrá zúzott kőtörmeléktől tejszínűvé vált víz tör elő az aljából. egyesül és jégfolyót. miközben maga a gleccser hatalmas szétzúzott kövekből álló falat hajt maga előtt. hogy nincs más látható jele. Miközben fentről tovább hullik rá a hó. és sok ezer tonnányi jég. mint a hómezőt átszelő egyre szélesebb repedések. és éjjel. javította és tördelte: a Webtigris. hó és kő söpör végig a hegyoldalon.

a szájnyílás melletti mirigyekből nyálkát ken rájuk. hogy még a mikroszkópikus részecskék is fennakadnak rajta. A tegzesek számos fajának lárvái friss. a lárvák vadásznak. Egyik fajuk selyemszerű fonálból tölcsért fon magának egy kő alsó felére. ez a víz azonban. kémiailag nagyon tiszta. és ezt egy kavicshoz rögzítve. Egy másik cső alakú hálót készít. majd ívbe hajlik. További sebes folyása közben azonban fokozatosan növényi részecskéket gyűjt össze a partjai közelében fekvő kövek közül kisarjadó hegyi növényekből. bár csak lebegő. ahol kevés a növényi táplálék. és szelíden mocorognak a fenéken. amelyik megpróbál állandó otthonra találni ezekben a rohanó vizekben. aztán hurokká görbíti a testét. ki kell fejlesztenie valamiféle módszert. Ez az eljárás alig hét-nyolc percet vesz igénybe. Ha a patak gyors áramlása okoz is problémákat. aztán szőrös állkapcsával lesöpri róluk a zsákmányt. de olyan finom szemű. amelyeken áthaladt. hadd sodorja lábatlan. és elsodródna. Eddig még kevés ásványi anyagot oldott ki a frissen felszínre került és az időjárás hatásainak még ki nem tett kőzetekből. és finom hálót sző a kereten. beléköltözik. hogy az apró részecskék. Végül már elég szerves tápanyagot tartalmaz ahhoz. amellyel megakadályozhatja. és elkapdossa más rovarok álcáit és az apró rákocskákat. oxigéndús vízben élnek. hogy különböző állatok is megélhessenek benne. amely akár 5 centiméter hosszú is lehet. apró kőzetrészecskéket sodor magával. hogy újra meg tudjon kapaszkodni a tapadószervével. Mielőtt újra kiengedi a hálót. Ezt a szájnyílása két oldalán lévő legyező alakú táplálékfogó hálókkal oldja meg: felváltva húzkodja őket. egy nagy előnye is van: bár a víz viszonylag kevés ehető részecskét tartalmaz. A nagy púposszúnyog vagy cseszle lárvái a potroh utolsó szelvényén lévő tapadószervecskével rögzítik magukat a kövekhez. Ez a lárva is a hálójában él. hogy a víz elsodorja. Zsákmányukat hálóval ejtik csapdába. amelyeket arra sodor a víz. Hogyha e közben a manőver közben elveszítené a fogást. A cseszle lárvájának csak el kell kapdosnia őket. de idefönn. Időnként valamelyikük kissé kinyújtózik a sodrás irányába.A világ összes vizeinek kilencvenhét százaléka sós. de biztosítja folyamatos áramlásukat. . Egy harmadik selymes fonalakból ovális keretet épít a kavicsok közé. és felső ajkának sertéivel rendszeresen végigsöpri a háló belső felszínét. leveleket és algákat majszolgatva. Lejjebb a völgyekben már kevésbé örvényes vízben vagy a tavak állóvizében gallyakból vagy homokszemekből csövecskéket építenek maguknak. aztán hagyják. nyolcas alakú mozgással köröz a fejével. mentőkészüléke is van : selyemből biztonsági kötelet sző magának. odaragadjanak. aztán elébe kuporodik. Minden élőlénynek. Amikor a légkörön át lehullott a felhőkből. felvett ugyan némi szén-dioxidot és oxigént. de mást szinte alig. amelyek egyébként áthaladnának a szőröcskék között. vissza tudja vontatni magát eredeti helyére. féregszerű testüket az áramlás.

az efféle eszközökkel sikeresen betelepítik a hegyi patakokat. Időnként kikötnek egy-egy félig víz alá került kövön. az ökörszemmel áll rokonságban. Megeszi az ebihalakat.Ha egů nagyobb zsákmány átszakítja. néhány percre pihenni. de hasonlóan figyelemre méltó készségekkel felruházott madárral. a teste szürke. Eközben tökéletesen felismerik az áramlatokat és a zuhatagokat.és Dél-Amerikában él. kérészek . Ahogy aztán növekszik. de valahogy mindig könnyedén rajta tudnak maradni. A récepár körülbelül fél óráig dolgozza fölfelé magát ár ellen. habos vízben. ahol az áradat ott örvénylik a lábuk körül. hosszú. Amikor elérik territóriumuk felső határát. Chilétől Peruig. kőről kőre haladva nagy. csak nagyon ritkán hagyják el. A fogascsőrű récék mindenütt ott élnek a magas völgyekben az Andok egész hosszában. Ha az ember végigballag az Andok valamelyik magasban fekvő völgyén. A vízirigó. egész Európában mindenütt megtalálható a Brit-szigetekig. A vizet. bólogatnak és táncolnak a fehér. feketével csíkozva. A hímnek fehér a feje. és nagyobb zsákmányra halászva nagyobb és durvább hálókat sző. éles csőre cseresznyepiros. a folyás irányával szemben. nagyobb élőlények számára is lehetővé válik itt a megélhetés. Tollazatuk meghökkentő különbözősége nemcsak a párzási évadban jelentkezik. Minden párnak megvan a maga saját. és szerencséje van. Körülbelül egy perc múlva fölbukkan. merev szárú farktollaival megtámaszkodik egy kövön. és láthatólag minden nehézség nélkül visszakapaszkodik a kőre. úszóhártyás lábaik erőteljes csapásaival. Aztán egyszer csak valamelyikük hirtelen lebukik a víz alá és eltűnik. aztán karcsú. mint sok más récefajnál. sőt.bogarak és szúnyogok. tüskés sarkantyúkkal jól megkapaszkodik. gumiszerű csőrével lárvákat keresgélve csipkedni kezd a kövek közt. amely fölött ilyen mesterien uralkodnak. az apró puhatestűeket és a felszínen élő rovarokat. hanem egész éven át megmarad. messzebbre merészkedik az áramlásban. majd sietve visszatérnek kiindulópontjukra. Ott van a felszín alatt. de szintén nagyon . A tegzes és más rovarok egész sora . mint egy rigó. Északon azonban meg kell osztozniuk a folyókon egy egészen más származású. a szárnyízületén lévő apró. a lárva gyorsan kijavítja a hálóját. egy nagy kövön megpillanthat egy pár gyönyörű récét. hirtelen átengedik magukat a sebes áramlásnak. amely ellen eddig olyan vitézül harcoltak. fehéren habzó víz gyűrűjében. Ezzel azonban más. hogy felszálljanak a levegőbe. Párjának szürke a feje. kizárólagos folyószakasza. amely akkora. vöröses a pofája és a melle. akkor a folyó kellős közepén. hanem Szibéria és a Himalája hegyi folyóiban is. Ezek a fogascsőrű récék. a minden oldalról örvénylő. és nemcsak Észak.

A száraz évszakban esetleg csak szelíd csermelyeknek látszanak. mind kerekek és simák. . Venezuela déli részének egyik folyója egy homokkő tábla szélén átzúdulva több mint 1000 méternyit zuhan a mélybe. a szirtekről a fagy által lehasogatott törmeléknek. mint a magasabban fekvő lejtőkön. Ha egy meredek völgy oldalfalán vagy egy fennsíkon folynak át. és homok. megbontják a mohák és más növények. de a vízirigónak nagyon sűrű a tollazata. Sima alakzataik azonban világossá teszik. Amikor ezek a fiatal folyók utat törnek maguknak a hegyekből lefelé. a vízesések láncán át rohannak lefelé. tollait pedig igencsak vízhatlanná teszi a rendkívül nagy fartőmirigyeiből származó faggyúval. barna áradat. hogy sok-sok éve nem mozdultak meg. hogy a legesősebb évszakot kivéve vizének legnagyobb része permet formájában szétszóródik.és gyapotsásfoltok. ezek a hatalmas kőtömbök mennydörgésszerű robajjal gurulnak lefelé a folyó ágyában. Ehelyett csapkod a víz alatt szárnyával. Az erős sodrású hegyi folyók folytatják azt a munkát. ami az útjukba kerül. hogy a völgy egész talpát betölti a rohanó. Szálláshelyeinek északi részein és a Himalája magas völgyeiben a patakok vize rendkívül hideg. fehér zuhatagokban. A sziklafelszíneket hosszú ideig koptatja az időjárás. átzúdulnak az összetorlódott kőhalmokon és csipkeszerű fátyolként csillogva a meredek sziklafalakon. ezzel segít leküzdeni természetes fölemelkedési hajlamát. amit a jég és a fagy a nagyobb magasságokban megkezdett. amelyek egyik sekély pocsolyától a másikig csordogálnak. mindent szétzúzva. amikor a heves esők annyira megduzzasztják a folyót. Amikor leér. amikor megáradnak. Ez az Angel-vízesés. hogy azokban a kivételes években. akkor esetleg óriási ugrásokat tesznek. a hangák és sások rothadó levelei barnára festik a vízét. lehajtja a fejét és fölemeli a farkát. a világ legnagyobb vízesése. amelyeket koptatnak. azt jól megítélhetjük a kövekről. mielőtt leérne a tövébe. A domboldalakat szegélyező moha. mint a récék. Lába nem úszóhártyás. csúcsukat még növények is koronázhatják. A számtalan gödrön és vízesésen keresztülgurított kőtörmelék apró részecskékre töredezik. de hogy milyen hatalmas az erejük. Olyan magas. így az áramlás a folyómeder aljára nyomja. Mélyebben fekvő földekre vezető hosszú és eseménydús útja közben a folyóvíz egyre több anyagot hordoz. ami azt mutatja. és leúszik a fenékre. miközben gyors szárnycsapásokkal stabilizálja magát. elkezd gyalogolni a folyásiránnyal szemben. több tonnát nyomnak. Ezeknek nincsenek olyan éles szélei.és iszapszőnyeggel vonja be a folyó ágyát.ügyesen gyűjtögeti a víz alatt a lárvákat is. ennek hatására a felületükön lévő ásványi anyagok oldható vegyületekké alakulnak. így nem tudja magát olyan erővel előre hajtani. Egyesek akár gigászi méretűek is lehetnek.

ahol különösen jó a táplálék. mint például a sebespisztráng.legelészhető algákkal és levelekkel. két teljesen különböző családba tartozó halfélék: a törpeharcsák és a csíkok. őket pedig elkaphatják és felfalhatják a nagyobb halak. így könnyen kitépheti őket. Egyesek egyáltalán nem törődnek az ikráikkal. húsos ajkakat növesztettek. amelyeket összegyűjthetnek. és tápanyagokban gazdag. nagy és széles leveleiket pedig a víz felszínén hajtják. Más halak. minden nehézség nélkül. ahol az áramlás nem kapaszkodik beléjük. ahol még a fagypont közelében volt. igen változatos táplálékkal szolgál a halaknak . vízi férgekkel és apró héjas állatokkal. hogy rojtos víz alatti leveleket növesztenek. Mivel a folyó most már meleg. azzal vonják ki magukat a víz sodrása alól. Ahelyett.Most már egész sor változatos virágos növény verhet gyökeret a folyóban. Ám a vizek könyörtelen áramlása a halaknak ugyanúgy problémát okoz. ennek felső részén beszívják az oxigéntartalmú vizet. Ezek a hasukon lévő úszókat szívókorongokká alakították át. és a szájukkal kapaszkodnak. mint a kisebb szervezeteknek. heves farkcsapásaikkal hirtelen. a kövek közt. Egy. következésképpen sokkal kevesebb oldott oxigént tartalmaz. majd átáramoltatják a kopoltyúkon és az alsón kiürítik. közvetlenül gyürkőznek meg ezzel a problémával: szünet nélkül úsznak. Mind a két halfaj ugyanazt a megoldást dolgozta ki erre a problémára : egy bőrredő húzódik végig a kopoltyúfedők közepén. hogy ha valamitől megrémülnek. amely akár egy méter is lehet másodpercenként. A víz itt lenn. hogy elbújnak a folyó ágyában. jól átjárja az oxigén. de olyan óriási számban rakják le őket. De ezt az oxigénszegénységet nagymértékben ellensúlyozza a növények tevékenysége. mint például a botos kölönte. mint odafönn. Az áramlat sodra még mindig erős. amelyet a kopoltyúhoz kell eljuttatni. Farkuk csapásaival pontosan ellensúlyozzák a víz áramlási sebességét. nagy. hogy . a völgy tetején. Így könnyedén megtartják a helyzetüket egy-egy kiválasztott medencében. Egyes halak. rovarlárvákkal. és olyan erőtartalékaik vannak. az Andokban élő tepsifejű harcsa és egy borneói algaevő hal azonban egymástól függetlenül más módszert fejlesztett ki. Az apró halak a mikroszkópikus egysejtű állatok tömegein lakmározhatnak. A trópusi folyókban élnek az egymással rokonságban sem álló. Sok közülük azzal csökkenti ezt a veszélyt. a völgyek mélyén már sokkal melegebb. amelyek víz alatti levelei a fotoszintézis melléktermékeként apró gázbuborékokat (oxigént) bocsátanak ki. kilőtt nyílként suhannak fölfelé ár ellen valami más helyre. Ennek a technikának azonban van egy nyilvánvaló hátránya : a legtöbb más hallal ellentétben nem képesek szájon át felszívni azt az oxigéndús vizet. amelyek segítségével erősen meg tudnak kapaszkodni a köveken. hogy szívókorongokkal horgonyoznák le magukat. Az állatok sok más csoportjához hasonlóan a halaknak is alternatív szaporodási stratégiáik vannak.

alkalmilag üres folyami kagylóhéjakba rakja le az ikráit. Ívás idején a mindössze 6-8 centiméter hosszú nőstény szivárványos ökle kiereszt magából egy tojócsövet. Mikor a nőstény befejezte az ikrák lerakását. miközben a hím ott várakozik mellette. A szivárványos ökle. a vízeséseken és zuhogókon keresztül. A nőstények sekély üregekbe rakják le ikráikat a kavicsok közé. mint ő maga. mind "unokatestvéreik". nem üres kagylóhéjba rakja az ikráit. a fiatal pisztrángok ott maradnak a csöndes vízben. és vitézül rátámad minden élőlényre. mások pedig újra elindulnak lefelé a folyókon. de a lazacok folytatják útjukat egészen a tengerig. Ám mind a lazacok. Amikor egy tóhoz érnek. de végül elindulnak lefelé a folyón. Amikor a megfelelő táplálkozás után elérik ivarérettségüket. A legtöbben a második stratégiát alkalmazzák. amit a lazac tesz meg. megvédik kicsinyeiket a folyami áramlatoktól. egy másik európai halfajta. és a szifón keresztül bezúdul az odabenn . amely a közelükbe merészkedik. amelyen át a kagyló kiereszti a vizet.vagy tavi kagylóba. hogy egy folyami hal az első módszert kövesse. a hím spermafelhőt bocsát a kagyló kopoltyúnyílása felé. hogy az áramlás ne férhessen hozzájuk. és sorsukra hagyja az ikráit. amelyekben kikelt. a pisztrángok pontosan ezt teszik. a halivadékok néhány hétig helyben táplálkoznak. Alighanem teljesen járhatatlan útnak tűnik. Mindkét halfaj szinte csalhatatlanul képes kiválasztani az ásványi és szerves anyagoknak pontosan azt a keverékét. Sokuk ezután el is pusztul. amíg végül el nem érik származási helyüket. ahol aztán ívni kezdenek. Így addig haladnak. sőt. ahonnan származott. amelyek aztán egész télen át ott maradnak a homok alatt. amely majdnem olyan hosszú. állandóan egyirányú. hiszen tehetetlen ivadékait elsodorná az áramlás.biztosan életben marad közülük néhány. és nekivág fölfelé a folyónak. ami azokat a vizeket jellemzi. Egy nőstény tőkehal például egyetlen ívás alkalmával akár hat és fél millió ikrát is kibocsáthat. hogy a csöndesebb vizekben erejüket visszaszerezve a következő évben újra nekivágjanak fölfelé a hosszú útnak. A hím őrt áll fölöttük. nem sok folyami hal vállalkozik. aztán homokkal takarják be őket. A folyókban működő. erős áramlások nyilvánvalóan befolyásolják e kétféle technika viszonylagos előnyeit. Amikor következő tavasszal kikelnek. Egy-egy nőstény akár 14000 ikrát is lerakhat. mint a tengerben a tőkehal. szinte teljesen lehetetlen utazásra kellene vállalkozniuk a folyón fölfelé. mindkét faj rajokba gyülekezik. amelyet elkap a kagyló által beszívott víz áramlása. Ilyen hosszú és kimerítő utazásra. Az apró botos kölönte a sziklák repedéseibe. hanem élő festő. és ha vissza akarnának térni szüleik ívóhelyére. Ezután körülbelül száz ikrát rak a kagyló köpenyüregébe. Mások viszont csak körülbelül száz ikrát raknak. Ezt gondosan beilleszti a kagyló szifójába (kopoltyúcső). de tekintélyes mennyiségű időt és energiát fordítanak az ikrák és az ivadékok őrzésére.

a fecskendező pontylazac. A hím és a nőstény uszonyaikat összefonva együtt ugrik ki a vízből. A megtermékenyített ikrák bőséges oxigénellátást kapnak a kagyló légzése révén. de rájuk is támadnak. Néhány másodpercig kitartanak rajta. hanem az ivadékaikra is kiterjesztik gondoskodásukat. Ha pedig a fiatal szivárványos öklék kikelnek. sok faj új "bölcsődét" ás számukra a kavics közé. sőt beléjük is harapnak. A hím a következő néhány napon rendszeres őrjáratokat tart a vízben a levél alatt. Mások aprólékos gonddal letisztított levelekre vagy kövekre rakják ikráikat. Több mint ezer különböző fajuk él Afrika és Dél-Amerika tavaiban és folyóiban. a nőstény olyan műértő ízléssel helyezi őket sorba tojócsövével. Egyes fajaik energikusan üregeket ásnak a kavicsok közé. így alaposan letisztogatja őket. hogy biztosítsák az oxigéndús víz állandó áramlását. Közben gondosan meg is forgatja a kicsiket a szájában. és rendszeresen lefröcsköli a levelet a farkával. A sügér alakúakhoz tartozó bölcsőszájú halak nemcsak az ikráikat óvják. remegve felölti színpompás nászruháját és ráengedi tejét az ikrákra. Hozzá kell tennünk. és legyezik őket az úszóikkal. módszere azonban akrobatikus párzási ügyességet követel. miközben leraknak rá egy kis csomó megtermékenyített ikrát. nehogy az ikrák kiszáradjanak. míg csak készen nem állnak arra. amíg aztán végül is a kagyló kopoltyúnyílásán át ki nem sodródnak a külvilágra. apró lárváit a már felnőtt szivárványos ökle viszi ki magával a kagylóhéjból. növekszenek. mert ráragadnak a kopoltyúira és az uszonyaira. Mivel ugyanabban az időben párzik. ez alatt különleges hosszú hasi uszonyukkal kapaszkodnak a levélbe. . ahogy a cukrász díszíti tejszínhabbal a tortát. egy a folyó fölé hajló növény levelére. és ott táplálkoznak. Amikor az ivadékok kikelnek. hogy megkezdjék felnőttéletüket a folyó fenekén. és ott is maradnak. aztán a szájába veszi és új szállásukra szállítja őket. Ezek a bölcsőszájú halak a lehető legközvetlenebb módon gondoskodnak az ivadékaikról. szétterpeszti az úszóit. A feléjük közeledő többi halat megfenyegetik tátott szájukkal és kitárt kopoltyúfedőikkel. amikor a hal ívik. Eközben a hím mellette úszkál. aztán visszapottyannak a vízbe. Az Amazonas folyóban él egy apró hal. hanem apró szarunyúlványaikkal belekapaszkodnak a kagyló puha szöveteibe. Egyelőre csak ott libegnek a lerakott ikrák fölött. és abba rakják le az ikráikat. hogy a kagyló szintén előnyt merít a halporontyokkal való együttélésből.lévő ikrákra. nem sietnek elhagyni élő menedékhelyüket. Ez bármiféle vízi veszedelem elől képes biztonságba helyezni az ikráit.

Amikor az ivadékok annyira megnőnek, hogy már mozgékonynyá válnak, szüleik védelmezően mellettük úszkálnak, és a szájukba veszik azokat, amelyek elmaradoznak a rajtól, aztán egy vízsugárral úgy köpik ki, hogy a raj élére kerüljenek. Sok bölcsőszájú hal még ennél is gondosabb szülő. Egyesek közülük nem kockáztatják meg, hogy valami fészekben hagyják az ikráikat, hanem a szájukban nevelik fel ivadékaikat. Egyik szülő tüstént a megtermékenyítés után az egész ikracsomót a szájába veszi, és körülbelül tíz napig benne is tartja. Ez alatt az idő alatt nem tud táplálkozni, csak szelíden le-föl mozgatja az állkapcsát, hogy a fejlődő ikrák tiszták maradjanak, és ne érje őket bakteriális fertőzés. A kicsinyek még kikelésük után is a szájában maradnak. Amikor végül kiköpi őket, veszély esetén szájával és torkával pumpálva még mindig felszippantja valamennyiüket. A halivadékok még kikelésük után egy héttel is a szülők szájában keresnek menedéket, néha a szüleiktől kapott jelre, néha csak úgy, saját jószántukból. Amikor be akarnak menni, csipkedni kezdik szülőjük száját. Több afrikai bölcsőszájú hal még ennél is komplexebb viselkedést alakított ki. Miután a nőstény lerakja az ikráit, a megtermékenyítés előtt összegyűjti őket. A közelben magát mutogató hím farka alatti úszóján egy sor sárga, fekete szegélyű petty van, amelyek majdnem pontosan ugyanakkorák és ugyanolyan színűek, mint az ikrák. Amikor a nőstény ikráit gyűjtögetve meglátja párjának úszóján a hasonló mintázatot, odaúszik, és kinyitja a száját, mintha ezeket is össze akarná gyűjteni. Erre a hím kiereszti a tejét, ily módon a nőstény szájában termékenyítve meg az ikrákat. Egy másik sügérféle, a diszkoszhal különleges táplálékkal gondoskodik a kicsinyeiről. Ez a hal, mint a neve is sugallja, korong alakú, és körülbelül 15 centiméter átmérőjűre nő meg. Olajzöld oldalát pompás, irizáló vörös és zöld vagy ragyogó kék csíkok mintázzák. A nőstény kövekre vagy levelekre rakja le az ikráit, de miután kikelnek, a két szülő óvatosan más levelekre szállítja át, és ott vékony fonalakkal függeszti fel az ivadékokat. A felnőtt halak ezután oldalukból nyálkaréteget választanak ki, amely egész testüket beborítja, de még a szemüket is befátyolozza. Ekkor a kicsinyek leválnak a levelekről, odasündörögnek hozzájuk, és néhány napig a szüleiken legelészve rágcsálják róluk a fehérjedús nyálkát. A maximális védelem, amelyet egy állat az ivadékainak nyújtani tud, annak lehetősége, hogy ivadékai a nőstény testében keljenek ki, és mindaddig ott maradjanak, amíg túl nem jutottak fejlődésük első stádiumain, amikor a legtehetetlenebbek és legsebezhetőbbek.

Az erszényeseken kívül ezt a technikát alkalmazza az összes emlős. Ez is azok közé a jellegzetességek közé számítható, amelyek hozzájárultak az emlősök csoportjának sikeréhez. Ám a halak már jóval az emlősök felbukkanása előtt szintén alkalmaztak egy hasonló megoldást. A tengereken a cápák és a ráják még mindig ezzel a módszerrel szaporodnak, és számos édesvízi hal is erre tért rá. Az apró guppi csak egyike az elevenszülő fogaspontyok népes családjának, amelynek különféle tagjai nyüzsögnek a trópusi folyókban és tavakban. A hím guppi farok alatti úszója gonopodiumnak nevezett, kis, mozgatható csővé módosult, ezen át lövelli bele spermagolyócskáit a nőstény kloákájába. A hím ott sürög-forog a nála sokkal nagyobb nőstény körül, felbecsüli, mennyire kész a párzásra; ha meggyőződik készségéről, akkor odasiet hozzá, aztán becélozza és egy pillanatra hozzákapcsolja a gonopodiumát. Egyetlen sikeres párzás elég ahhoz, hogy megtermékenyítse a nőstényben érlelődő több ikracsomót is. A kicsinyek aztán láthatóvá is válnak egy kis, háromszög alakú folt alakjában a nőstény testének hátulsó részén. Végül egyenként kibújnak belőle. Ekkor már eléggé fejlettek ahhoz, hogy gyorsan el tudjanak úszni, és menedéket keressenek a növények között. A fogaspontyok számos faja közül a négyszemű hal Dél-Brazília folyóiban él, és egészen rendkívüli szexuális apparátust fejlesztett ki. Gonopodiuma nemcsak az úszósugarakból alakul ki, hanem a bőréből is, minek következtében se nem olyan mozgékony, se nem olyan nagy hatótávolságú, mint a hím guppié, sőt, csak az egyik oldalára tudja forditani a gonopodiumát, egyesek jobbra, mások balra. A nőstény négyszemű hal kloákája hasonlóképpen aszimmetrikus, így a balra hordó hímek csak jobb oldali testnyílású nőstényekkel képesek párosodni. Az édesvízi halak nagy és változatos populációi óhatatlanul vonzzák magukhoz a ragadozókat. Maguk a halak hozták létre az egyik legvadabb ragadozót közülük - a dél-amerikai piráját. A piráják túlnyomórészt apró jószágok - számos fajuk legnagyobb példányai is alig 60 centiméter hosszúak -, de félelmetes háromszögletű fogaik olyan élesek, hogy az amazonasi indiánok ollónak használják. A pirája normális körülmények közt más halakat, rendszerint sérült vagy beteg egyedeket ejt zsákmányul, de sokkal nagyobb állatokat - tapírokat, vízidisznókat és lovakat - is megtámad, ha ott úsznak a folyóban. Nagy rajokban indul támadásra, és miközben az élő testen vagy tetemen lakmároznak, egyre több vér folyik a vízbe, ők egyre izgatottabbá válnak, és egymással is versengve tépkedik le az utolsó

húscafatokat is a csontokról. Akármilyen félelmetesek is azonban a támadásaik, az emberre való veszélyességüket gyakran erősen eltúlozzák. Az embert ugyanis ritkán támadják meg, hacsak egy nyílt sebe nem festi meg a vizet, és nem a vízesések közelében leselkednek, ahol az utazónak a legvalószínűbben át kell gázolnia, vagy kiborulhat a kenujából. Az édesvízi halakat másféle vadászok is megtámadják. A fenéken teknősök lesnek rájuk, amelyek nem valami gyors úszók, így lesből csípik el a prédájukat. A cafrangos teknős vagy matamata, egy dél-amerikai teknősfaj, bőrlebenyeivel álcázza magát, amelyek fejének és nyakának redőiről csüngenek le, a teknője is egyenetlen, és gyakran moszattakaró nő rajta. Amikor ez az állat a rothadó ágak és levelek közt fekszik a folyó fenekén, amit gyakran tesz, akkor gyakorlatilag láthatatlan. Ha egy hal a hatókörébe téved, a teknős hirtelen eltátja a száját, és már be is kapta. A harapós alligátorteknős az egyik legnagyobb édesvízi faj, 75centiméter hosszúra is megnőhet, már aktívabb halász. A szája alján van egy kis kitüremlés, amely élénk vörös, féregszerű nyúlványban végződik; a tátott szájjal heverő teknős időnként megvillantja kis vörös csaliját. Ha a hal odacsábul, és megpróbálja elcsípni, a teknős egyszerűen becsukja a száját és lenyeli. A krokodilok és amerikai unokatestvéreik, a kajmánok és alligátorok fiatal korukban üldözik ugyan a halakat, de felnőttkorukra dögevőkké válnak. Indiában él azonban rendjüknek egy olyan tagja, a gaviál, amely világéletében semmi mást nem eszik, csak halat. Hosszú, vékony állkapcsait sokkal könnyebb a víz alatt összecsattantani, mint a krokodil széles állkapcsát, és fejének gyors oldalirányú mozgatásával halászik. Óriási hüllő, állítólag 6 méter hosszúra is megnő, de mivel a hal megragadásához gyöngébb izmok is megfelelnek, mint a krokodiluséi, ami egy döglött antilop lábát is le tudja szakítani, a gaviálnak viszonylag gyönge a harapása, és az embert soha nem támadja meg. Amikor a folyó eljut folyásának középső szakaszára, abbahagyja energikus ficánkolását, nem áramlik többé olyan sebesen és kanyargósan, mint a felső szakaszán, fiatalkorában. Már nem koptatja és tépkedi a földet, amelyen keresztülfolyik : eljutott élete középkorába. Lassúbb és szélesebb, vize talán még mindig zavaros, de már inkább lerakja az üledéket, mintsem fölszedné. Az erdőkből és a füves pusztákról belémosott iszap termékenyebbé teszi a vizét, mint azelőtt volt. Szelíd áramlatában úszónövények sűrű bokrai himbálóznak, partjait káka és nád szegélyezi, ami

elborítja a holtágait, és mindenféle szárazföldi állat jön inni vizéből és lakói közül zsákmányt ejteni. A menyétfélék családjának tagjai mind vérengző és ügyes vadászok, de egyik tagjuk halevésre specializálódott: úszóhártyás lába, lezárható füle és vízálló bundája lett. Ez a vidra. Sebesen kígyózó mozgással, kitartóan üldözi a víz alatt a halakat, amelyek ritkán tudnak kitérni előle. Néha csapkodni kezdi a farkával a vizet, és kihajtja a halrajokat a sekély területekre, ahol még könnyebben meg tudja fogni a pánikba esett halakat. Fönn a parton jégmadarak gubbasztanak. Egyesek közülük ugyanolyan ügyesen tudnak lebegni, mint a vércsék, csapkodó szárnyaikkal függnek, szitálnak a levegőben, aztán amikor valamelyikük megpillant egy vigyázatlan halat a felszín felé közeledni, fejessel lecsap rá, és éles csőrével elkapja. Utána visszatér a partra, ahol többször földhöz vágja, hogy elkábítsa vagy megölje, aztán úgy forgatja a halat, hogy amikor végül egy utolsó lökéssel lenyeli, az fejjel előre menjen le a torkán. Így az úszókon lévő tüskék a hal testére simulnak és nem karcolják fel a torkát. Délkelet-Ázsiában és Afrikában éjjel a baglyok is lejárnak a folyóra halászni. Mivel nincs toll a lábukon, a vízen át is le tudnak csapni a halakra, a talpukon pedig éles szélű, tüskés pikkelyek vannak, amelyek segítségével szilárdan meg tudják ragadni sikamlós zsákmányukat. Röptük és zsákmányra való lecsapásuk mindenki számára váratlanul zajosnak tűnik, aki ismeri a baglyokat, amelyek szárnyán különleges hangtompítót alkotnak a repülőtollak szegélyén lévő pelyhek. De a halászbaglyoknak nincs szükségük ilyen hangtompítóra, mivel - ellentétben a mezei pockokkal és egerekkel - a halak nem túl érzékenyek a levegőből érkező hangokra. Amerikában nem él halászbagoly; ott nem madarak, hanem denevérek karmai fésülik át a vizek felszínét. A jelek szerint ennek a halászati eljárásnak a gyakorlásához nincs elég tér kétféle élőlény számára, az Újvilágban pedig ezt a denevérek fejlesztették ki először, és azóta is kitartanak az éjszakai folyami halászat mellett. A folyókhoz más szárazföldi állatok is lejárnak vízinövényeket legelészni. Európában a kerek pofájú, bozontos farkú vízi pockok - gyakran patkánynak nézik őket keresgélnek szorgosan a part menti fűben, füvet és nádat majszolgatva. Bár nagyon jól úsznak, mind a vízen, mind a víz alatt, fizikailag egyáltalán nem alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, nincs semmiféle speciális úszóalkalmatosságuk. A hódnak viszont, amely valamikor tekintélyes számban élt Európában is, Észak-Amerika egyes részein pedig még mindig bőségesen található, egészen kitűnő az úszófelszerelése.

Emellett keresztülrágnak és kidöntenek akár fél méter vastag fatörzseket is. morgó. Így nap mint nap nagy mennyiségű tápanyagot bocsát a vízbe. mivel váruk bejáratai nem fagynak be. váruk bejáratai nem kerülnek felszínre. időnként marakodó vízilócsordákat. Mindig ott is úszkálnak a halrajok mögöttük. ahol lehántják az olyan lombhullató fák kérgét. A víz fölhajtóereje felemeli hatalmas. folyása akadályokba ütközhet. amelyet a szárazföldi növények szintetizálnak. amelyeket a csorda nemzedékek óta használ. hogy megtámadhassa. mert a víziló a vízbe ereszti az ürülékét. ahol semmiféle állat. az ágakat és fatörzseket meg a mindenféle növényi anyagot. így könnyedén mozognak benne. aztán a víz alá süllyesztik. de fő táplálékukat nem a folyókban. aztán levonszolják őket egy olyan folyószakaszra. mivel amíg karbantartják a gátat. a farka pedig lapos. tátogó. Ennek a tónak a partján építik fel aztán ezek a fáradhatatlan állatok a várukat. a következő adagra várva. A tó ezen felül igen biztonságos is. A tavon a legvastagabb jég alatt is képesek közlekedni. az afrikai víziló szintén inkább védelmül használja a folyót. hanem a partjaikon találják. Egy-egy víziló egyetlen éjszaka akár 70 kilogramm füvet is fölzabál. Miközben a folyó folytatja útját a tenger felé. a tavat pedig jég borítja. amivel elzárva a folyását. mintsem legelőül. lábujjhegyen járnak a fenekén. a köveket. Napközben gyakran láthatunk a folyókban heverésző. így a tolvajok nem hatolhatnak be. amikor a földet hó. mint a nyárfa. Ott addig tornyozzák az iszapot. A folyók legnagyobb testű lakója. aztán még hajnal előtt visszatér a folyóba. amíg csak gátat nem építenek a folyón keresztül.Hátsó lábát úszóhártya borítja. gyakran olyan ösvényeken. még a krokodil sem elég nagy ahhoz. A nagy munkával létrehozott tó éléskamrául szolgál : a hódok ágakat és egész bokrokat hurcolnak belé. amelynek egy vagy több víz alatti bejárata van. kupolára emlékeztető építmény. és az egész család ebben él. lábuk alig érinti a talajt. hajlamosak vagyunk a vízilovakat folyóban élő állatoknak tekinteni. elmajszolják a sást is. hogy télen. a szárazföldön töltik. Mivel rendszerint így látjuk őket. holott legaktívabb időszakukat éjjel. ahol sekély a víz. a nyír és a fűz. Ez egy nagy. Mozgásuk a szárazföld és a víz között igen fontos a folyóban lakó többi élőlény számára. és a vízszint le nem apad. megrágják az ágakat és a leveleket. füleit és orrlyukait le tudja zárni. Késő este felcsörtetnek a folyók partjára. esetlen testüket. . széles és csupasz. és legelészni kezdenek a fűben. a bundája sűrű és víztaszító. így pompás evezőül szolgál. A hódok kiássák a tavirózsák gyökereit. továbbra is zöld hajtásokat és ágakat húzhassanak elő és ehessenek a víz alól. tekintélyes méretű tavat alakítanak ki.

Az Iguazu-vízesésnél a lezúduló vízfüggöny mögötti sziklát sarlósfecskék használják menedékhelyül. még mindig nagy magasságban hatalmas csapatokba gyülekeznek. ahol orchideák. A Viktória-vízesésnél ez a hatás egy miniatűr esőerdőt hozott létre a környező. és megkapaszkodnak a sziklán.Egy-egy keményebb kőzetréteggel szemben homokból és kavicsokból álló "vágószerszámai" nem sokat tehetnek. a folyók kiszélesednek. de ezek a fecskék olyan páratlan légi akrobaták. Akkor aztán elkezdenek hihetetlen sebességgel lefelé özönleni. összecsapják a szárnyukat. Ez sziklaszirteket. . szinte látótávolságon kívül gyűjtögetik a rovarokat. és mély szurdokot hagynak hátra. szemmel láthatólag nagyon élvezik a fürdőt. a nyugvóhelyért. de szélességüket és a rajtuk átfolyó vízmennyiséget tekintve mindegyikük összehasonlíthatatlanul nagyobb nála. erodálni. közvetlenül naplemente előtt. számukra semmiféle kockázatot nem jelent eljutni hozzáférhetetlen alvóhelyükre. amíg csak el nem érik a kemény kőzetréteg végét. Napközben a magasban vadászgatnak. kiégett szavannák közt. amelyen átömölve lejjebb újra kezdik eróziós tevékenységüket. tollászkodnak és időnként isznak. Így ezek a hatalmas vízesések állandóan maguk előtt vágják az utat a folyó medrében. Amikor már közeleg az este. A lezúduló víztömeg keltette légáramlások a vízesés melletti sziklafalakat permettel árasztják el. Egyenest fejest ugranak a vízesésbe. Emberi szemszögből nézve látszólag nagy veszélynek teszik ki magukat az aránytalanul csekély jutalomért. így a sebességük áthajtja őket a vízesés mögött húzódó sziklafalakra. amint az esésük csökken. lekoptatja őket. amelynek a széléről sziklatömbök kezdenek leomlani és lezúdulnak. rajtuk túl pedig vízeséseket hozhat létre a folyó ágyában. alulról mégis meg tudják támadni. valamint Észak-Amerikában a két nagy tó között lezúduló folyón a Niagara. és olyan csalhatatlan biztonsággal vágnak át a vízesésen. A gigászi vízesések természetesen létrehozzák a maguk sajátos mikroklímáját. békák hívó szavát és rovarok zümmögését hallani. előrenyújtják a lábukat. aztán felfelé lendülnek. Így keletkeztek a világ legnagyobb vízesései . A Niagara pillanatnyilag évi egyméteres ütemben halad lefelé. de közvetlenül mielőtt beleütköznének. míg másokon keresztülfolyik a víz. A vízesésen leömlő víz pörölyként zúdul az odalenn fekvő puhább kőzetekre. hogy úgy tűnik. Egyesek száraz helyet keresnek. Magasság tekintetében ezek közül egyik sem versenyezhet az Angel-vízesés szédítő zuhatagával.a Zambezin a Viktória-vízesés. Dél-Amerikában a Parana folyó egyik mellékfolyóján az Iguazu-vízesés. pálmafák és páfrányok virulnak. Ha az őket létrehozó akadály felszínét felülről nem is képesek lepusztítani. és alámossa a kemény kőzetrétegeket.

szükségképpen sokkal gyorsabban kell folynia. Még mindig hordanak magukkal némi üledéket. párnaszerű leveleket alakítanak ki. Az élet itt így új formákat ölthet. Megöregedtek. iszapos üledékben gyökerező tavirózsák a felszínre küldik hajtásaikat. A jasszánák nemcsak a tündérrózsákon lépkednek. A tündérrózsa szirmai délután lassan bezárulnak. a szélükön folyó víznek sokkal hosszabb utat kell megtennie. de nagyon szeszélyesen: itt fölvesznek egy kicsit.A folyók most már útjuk végéhez érkeznek. meghíztak és lassan mozognak. a levéljáró madarak vagy jasszánák. amelyek közül a legtöbben más virágokról gyűjtött. ezt magukkal viszik. lilealkatú madarak sétálgatnak. A fenéken lévő vastag. ami 2 méteres átmérőt jelent. és kerek. így a madár csekély súlya a lebegő levelek nagy felületén oszlik meg. valóságos virágporrakományokat hoznak magukkal. Egy teljesen kinyílt virág akár negyven bogarat is magához vonzhat. Kinyílt. és teljes egészében maguknak sajátítják ki az élőhelyet. hogy minden más növényt kiűz a maga tószakaszáról. és amikor elrepülnek. Kövér. minden más lebegő növényt kiszorítanak. Az óriás leveleken elegáns. A legnagyobb közülük. Amikor kanyart tesznek. A növényeknek már nem kell a parthoz simulniuk vagy kövekbe kapaszkodniuk : leveleik most már a felszínen libeghetnek. levegővel teli bordákkal erősített. és foglyul ejtik a lakomázó rovarokat. A virág pedig a megtermékenyítés után lassan bíborszínűvé válik és elpusztul. és illatuk rendkívüli módon vonzza a bogarakat : hanyatt-homlok zúdulnak a levegőből a virág közepén lévő különleges. Lábujjaik és karmaik jócskán meghosszabbodtak. és maximális mennyiségű fényt vehetnek fel. és néha olyan túlzó módon ingázik és kacskaringózik. medrének kanyargó része pedig lefűződve holtággá. Így aztán az öregedő folyó oldalazva tör magának utat a síkságokon. Ilyenkor a folyó a rövidebbik utat választja. Ezek a tavak állóvizek: hiányzik belőlük az áramlás.és iszappadokat alkot. hanem a jóval kisebb . míg a folyó közepén leszáll a fenékre. Amikor ezek a levelek elérik teljes méretüket. mint a sodrás közepének. amikor a szirmok újra kinyílnak. Ám addigra a bogarakat már vadonatúj virágporkabát borítja. amely a folyami élőlények szervezetét formálta és oly sok szokását irányította. kavics. nektárral teli kinövésekre. hogy a kanyarulatokat elválasztó földnyelv elkeskenyedik és beomlik. egészen másnapig a csapdában rekednek. az a tényező. hogy egy másik növényen folytassák a táplálkozást. fonákján pedig tüskékkel felfegyverzett hatalmas leveleinek fölfelé fordul a karimája. Így az üledék a kanyar külső részén oldatban maradva koptatja a partot. és szétterítik a virág női ivarszervein. levesestányér nagyságú virágaik először fehérek. tóvá alakul. ott lerakják. a híres amazonasi tündérrózsa ezt olyan agresszíven teszi.

hanem. A gombostű fejénél nem nagyobb ugróvillásoknak az egész testét viasz fedi. amelyek végigfutnak a rugalmas felszínen. mert egy. A tavi molnárpoloskák meg tudnak állni viaszborítású lábukon a víz felszínén. Ezen a ruganyos padozaton egy egész populáció él. a felületi feszültség a vízmolekulákat egymáshoz vonzza. A víz felszínét alkotó molekulák fölött már csak gázmolekulák vannak. rezgéseket keltenek. A vízen járó vadászok erre gyorsan reagálnak. és magának tarthassa meg az egész lakomát. a lehullott rovarokat megragadja a felületi feszültség. akkor nyilvánvalóan nem szabad áttörnie azt. és tapadást biztosítanak. sőt. A víz nem szétszórt csöppekből álló tömeg. Ahogy küszködve próbálják kiszabadítani magukat. Ha egy állat ezen a molekuláris hártyán akarja fenntartani magát. rögtön felráncigálja az áldozatot a víz felszínéről. nekik nem az a problémájuk. amikor a felszíni réteg vízmolekulái hozzákapcsolódnak a testfelületüket átitató vízmolekulákhoz. amelyek fizikailag taszítják a vízmolekulákat. hogy az apró rovarokat fenntartsa. Az így létrejött rendkívül erős kötések miatt a vizen egyfajta rugalmas hártya alakul ki. ők azonban nagyon kicsinyek és könnyűek. hogy küszködését a többiek ne vehessék észre. amelyen nincsen viasz. hogy a víz felületéről a szél el ne fújja őket. hogy ne törjék át a víz felületi feszültségét. Ezért a testük alján lévő apró cövekkel. és tüstént odafutnak. Az ugróvillások a víz felszínén úszó virágporszemcsékkel és algaspórákkal táplálkoznak. de idejük nagy részét a lebegő növényeken és a víz felszínén rohangászó bogarakra vadászva töltik. Meg lehet ezt előzni olyan viasz.vízinövények lebegő szőnyegeit is bejárják. Még fészküket is a vízre építik: tutajt készítenek a vizen lebegő levelekből. aztán kihorgonyozzák a nád között. Ezek a víz felhajtóereje miatt nem süllyednek el. A lábaik karmán sincs viasz. Hat pöttöm lábukat szétterpesztve mindegyik lábuk egy-egy csöppnyi szeplő csupán a felszíni vízrétegen. Amelyik elsőnek érkezik. amely elég erős ahhoz. ez a vonzóerő tehát az alattuk és mellettük lévő vízmolekulákra koncentrálódik.vagy zsírmolekulákkal. Olyan ez számukra. hanem folyékony anyag. a mágnességgel rokon fizikai erő. kihasználva a víz rendkívüli tulajdonságait. átszúrják a felszíni réteget. amelyekhez távolról sem vonzódnak ilyen erősen. mire az megragadja őket. így karmaik beléhatolnak a víz felszíni rétegeibe. A víz felszínén élő legtöbb más állat azonban azok közt a rovarok közt keres magának táplálékot. . Bizonyos mennyiségű növényi táplálékot is fogyasztanak. amelyeket odafúj a szél. mintha ragasztóba pottyantak volna.

A kanyargó folyóágak átszakadásából keletkező tavak viszonylag kicsinyek. A vizet ők maguk fodrozzák meg. amelyek a földkéreg nagy mozgásai során alakultak ki. sekély öblökben az élet nagyon hasonló lehet a kisebb édesvizekben nyüzsgő élethez. amikor a jégsapka valamikor a kontinens legnagyobb részét elborította.A vízparton üldögélő vidrapókok a vízen nyugtatják mellső lábaikat. amelyekbe lefolytak. amelyet előbb a parton lévő támaszpontjához erősített. jellegzetes frekvenciájú rezgéseket kelt a felszíni rétegben. a ma már eltűnt gleccserek által odataszigált sziklatörmelék. amelyekből fel tudják deríteni a körülöttük lévő akadályokat. A növényzet közt elszaporodnak a színesszárnyú vagy kisasszony-szitakötők. amelyeket elzárt egy földindulás. Amikor valamelyikük nyolc víztaszító lábán odaszalad a rezgés forrásához. .tavak medencéje a jégkorszakban keletkezett. csukák és piráják vadásznak. mert egy különleges kámforszerű anyagot bocsát ki a potroha végéből. így különleges. mint valami őrült tornász. állandóan forgolódva a felszínén. aztán figyelik a visszatérő hullámokat. Az észak-amerikai Nagy. Még kormányozni is tud: jobbra-balra forgatja a potrohát. Ezzel hozza a többi molnárpoloskák tudomására. aztán visszahúzza magát és zsákmányát a szárazföldre. mint szárazföldi rokonaik a hálójuk mozgására. Egyesek völgyekben alakulnak ki.viszonylag gyorsan . A leglátványosabban talán a partiholyva használja fel a felületi feszültség alatt álló réteget. Mivel a felületi feszültség a farát már nem köti meg. selyemfonalat ereget. Azóta a jég már . A keringőbogarak másképp merítenek információkat a fodrozódásból. de a kontinens még nem emelkedett vissza tulajdonképpeni szintjére.elolvadt ugyan. A nagyobb tavak más módon jönnek létre. a bogár úgy száguld a víz felszínén. hogy készen áll a párosodásra. a biztonságba. az iszapban csigák és kagylók élnek. A nagy tavak szélén. A tavi molnárpoloska még ennél is rafináltabban olvas a hullámokból: úgy rezegteti a testét. amely csökkenti a vízmolekulák közötti vonzást. mindig megmenekül a molnárpoloskák és a pókok elől. a vegetációt pontyok és bölcsőszájú halak majszolgatják. A közép-ázsiai Bajkál-tó és a kelet-afrikai nagy tavak azokban az óriási mélyedésekben gyülemlettek fel. de a mellső lábait továbbra is húzza. de ha történetesen rá talál hullani a víz felszínére. mintha valami apró csónakmotor hajtaná. vagy az ember mérnöki tudománya. s ugyanúgy reagálnak a felszíni rétegek rezgéseire. a sással borított. Nemcsak az ebből a jégtakaróból kifolyó gleccserek véstek mély medencéket odalenn a völgyekbe. a kérészek és a szúnyogok. Ez a bogár többnyire a víz szélén él. hanem az egész térséget teknővé mélyítette a kontinens alján húzódó bazaltrétegekre nehezedő jég súlya. és rendszerint egy páratlanul gyors kanyarral evickél vissza a partra.

hogy a folyón az ár ellenében visszaússzanak. Vízi életmódot folytató vándorló élőlények csak a folyókon érkezhetnek közéjük. amelyek ezekben az elszigetelt kis közösségekben felbukkannak. hogy a víz tekintélyes mélységéig felkavarodik.De ahol a tó igen mély. 1200 állat. Csakhogy a tó több mint 2600 kilométernyire fekszik a Jeges-tengertől. A Tanganyika-tó körülbelül másfél millió éves. A tófenék egyes helyeken másfél kilométernyire fekszik a felszín alatt. amelyek kizárólag csak ebben a tóban élnek. és 130 olyan bölcsőszájú hal és 50 egyéb halfaj él itt. a fenéken él. hanem lassan rögződnek. könnyebben fennmaradnak. . ami a jelek szerint meghaladja képességeiket. Élnek nagy. Ezt nagyon kevesen teszik meg. Az óceánokhoz viszonyítva ez ugyan nem rendkívüli mélység. úgynevezett bennszülött fajok. más kisebb tavakon és vízeséseken is át kellene jutniuk. ott a körülmények radikálisan megváltoznak. és ahhoz. A Bajkál-tónak talán még ennél is figyelemre méltóbb lakói vannak. de míg az óceánok nagy részét áramlatok járják át. az egyszer beléjük települt és valamikor meghonosodott állatok nagyon kevés újoncot fogadnak be. és egy puhatestű. de ahhoz. amely egy kilométer mélységben. mint tengeri rokonai. A Bajkál-tó a világ legmélyebb tava. hogy a folyókon át elérhessék. sokkal vékonyabb héjú kagylót növeszt. így a mélyben lévő hideg víz fölé áramlanak. vörös és narancssárga. majdnem bizonyosan annak a leszármazottja.és 500 növényfaj él benne. amelyek valamikori forrásvizeikben éltek. mint a tengerben. hogy az első fókák a jégkorszak idején jutottak le a folyók mentén a tóhoz. Hasonlóképpen egyedülállóan sok a benne élő rák és kagyló is. Lehetséges azonban. A nagyobb viharok időnként annyira felborzolhatják a felszíni rétegeket. amely mivel a tavak vizeiben kevesebb a kalcium. nem okvetlenül tűnnek el. amely nagyon hasonlít az északi-sarkvidéken élő gyűrűs fókára. A tavakba ömlő folyóvizek viszonylag melegek. így a nagy tavak legtöbb lakója olyan ősöktől származik. Mivel víztömegei teljesen elszigeteltek. a nagy édesvízű tavak zárt világát kevés áramlás zavarja meg. és ezek 80 százaléka sehol másutt nem található meg. A tónak megvan a maga emlőse is : a bajkálfóka. jellegzetes fajaikat. egy fura hal. mint a nagyobb populációk tömegében. oxigénszegények és a sok legendás szörnyekről szóló mese ellenére alig van bennük élet. csíkos és pöttyös laposférgek. Ezek a tavak azonban mindennek ellenére kitüntetett biológiai helyzetben vannak. Így aztán ezeknek a tavaknak az állatai hajlamosak kifejleszteni saját. koromfeketék. Azok az apró genetikai változások. de a nagy tó alsó részei legnagyobbrészt a fagypont közelében vannak. a fókáknak számtalan zuhogón és vízesésen kellett volna átkelniük.

aztán láp és mocsár lesz. rothadó leveleik és gyökereik rendszeres lerakódásával. a forrásuk körüli magas hegyekben a viharok lezúdítják vizüket a mellékfolyóikba. A tó feltöltődik. A nagyobb tavak évezredekig kitartanak. így meg tudnak birkózni a gyümölcsökkel. de a nyílt vizet is birtokba veszi. Amikor a folyók az állóvízű tóba torkollanak. Sokan közülük az ágakról lehulló gyümölcsöket gyűjtik össze. hanem ez az éves nagy lakomájuk. A folyók a tengerpartra vezető síkságokon játsszák el öregkoruk utolsó felvonását. Az Amazonas által elárasztott síkság Brazília északi részének nagy területeire kiterjed. így folyóágak labirintusává ágaznak szét. Geológiai értelemben a tavak átmeneti jelenségek a Föld felszínén. Napjainkban a Bajkál-tóban élő fóka nemcsak családjának egyetlen olyan tagja. A törpeharcsák különlegesen nagy szájat fejlesztettek ki. vizük folyása olyan lassú. Amikor innen száz meg száz kilométer távolságra. száraik. Ezek a hirtelen. elárasztják a síkságokat. amely eredetileg a tavat töltötte fel. amelynek során felszedik azt a tartalékot. aztán lassan szétterjed a tavon és betölti a mélyebb részeket is. A levágott folyókanyarulatok akár néhány évtizeden belül is eltűnhetnek. Amikor eljönnek az áradások. amelyik édesvízben él. lerakott üledékterhük először deltákat alkot. amellyel majd átvészelik azokat a soványabb évszakokat. a megöregedett folyók néhány nap múlva hirtelen felduzzadnak. végül pedig termékeny rét. így a folyó áldásaiból főleg a nagy fák részesülnek. amelyhez elvétve hozzájuthatnak. Ezek legnagyobb részét őserdő borítja. ahol bőséges termés nő. Így a tóból előbb fertő. a folyami halak a fatörzsek közt kiúsznak élelmet keresni az elöntött szárazföldre. mint például a Mississippi deltájában a gyapot. medrükből kilépnek. és még jobban kiszorítják a vizet. Gyökeret vernek benne a növények. Ez nem egyszerű alkalmi étkezés. hanem jóval kisebb is a többieknél. de még ők is zsugorodóban vannak. ahogy a Nílus teszi Egyiptomban. hogy a legfinomabb részecskék kivételével itt már minden üledéküket lerakják. A mérsékelt égövi szárazföldeken termékeny síkságokat hoznak létre. . a növényzet lassan már nemcsak a sekély partszakaszt. és finom iszapréteget rakva le.amikor az út még alighanem sokkal rövidebb és könnyebb volt. de rendszeres áradások zöld mezőket teremthetnek a sivatagban. Ismételten homok. amelyen még mindig keresztülfolyik a folyó. amikor meg kell elégedniük a folyó medrével. Lejtésük most már olyan enyhe.és iszappadok vágják ketté csatornáikat.

Torkolatánál 300 kilométer széles. mások számára ez az út a kontinens felét átszelte. amikor már 180 kilométerrel is elhagyta a kontinens szélét. zúzó-őrlő fogaik vannak. A characinhalak egyes fajtáinak nagy. mint egész Svájc. amelyekkel a kis halak táplálkozhatnak. Bármely adott időpontban a világ édesvizeinek kétharmada az ő medrében folyik. . fönnmaradnak. és sok mikroorganizmus él bennük. Az Amazonas vize csak akkor veszíti el identitását. és valahol másutt. és olyan erősek az állizmaik. amelyek közül némelyik nagyobb. amikor már a tengerpartot elhagyva a tengerbe ért. Igen sok hal itt is szaporodik. valamint a kisebb folyók ezrei mind-mind zavarosak az üledéktől. és keveredik végül össze az óceán sós vizével. a Hudson és a Themze. hanem majdnem kizárólag gyümölcsökkel táplálkoznak. A világ legnagyobb folyója. hanem édesvízen jár. Most aztán végül a folyók közeledni kezdenek a tengerhez.Kifejlődtek egyes olyan pirájafajok. ahogyan másutt az őserdő fái a madarakra. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. az Amazonas. mire elérik torkolatukat. Egyesek csak néhány kilométernyi utat tettek meg forrásuktól a tengerig. hogy nem sós tengervízen. egyszer csak észrevette. és hónapokig eltartott. FEJEZET A KÉT VILÁG HATÁRÁN A világ összes nagy folyói. A fák magvait azonban a halak emésztőfolyadékai nem pusztítják el. javította és tördelte: a Webtigris. Ez a hatalmas folyó még akkor is őrzi jellegét. hogy még a brazil diót is fel tudják törni velük. amelyek húst nem esznek. aki Dél-Amerika keleti partjai mentén vitorlázva nem is látta a szárazföldet. mivel ezek a vizek a rothadó vegetáció miatt igen dúsak. az Amazonas és a Zambezi. és csatornák és szigetek egész labirintusát alkotja. Ezek az Amazonas menti fák a jelek szerint ugyanúgy bízzák a halakra magvaik szétterítését. több mint 10000 kilométer hosszú. 1499-ben egy spanyol hajóskapitány. 9. a sekély vizekben kiürülnek.

a belegázoló ember léptei nyomán záptojásszagúan törnek elő. hogy lecibálhatja róla a csizmát. Szemcséi olyan finomak. Egyik végét megtölti lazán összetömörített homokszemekkel. Fejüket az iszap felső rétegébe fúrják. nyilvánvalóan a kémiai és fizikai körülmények igen széles skálájával szemben kell ellenállóknak lenniük. mielőtt megenné.a folyóból is. hogy a levegő nem tudja átjárni. olyan erővel ragad bele a lába. Lejjebb. összecsomósodnak és nagy iszappadokat alkotva leülepednek a fenékre. hogy egyetlen négyzetméterről 42000 darabot sikerült összegyűjteni belőlük. A torkolat felső részén. azután az oldalán lévő sertékkel megkapaszkodik az alagút falában és elkezd le-föl mozogni. nyálkájával kibéleli és biztosítja a falait. csőlakó gyűrűsféreg. amelyek az ilyen helyeken élnek. valósággal beleeszik magukat. így a szerves hulladékok bomlása során keletkezett gázok benne maradnak. Mivel a vízben lévő szerves részecskék fennakadnak a homokban. hogy kiszedjenek belőle minden csemegét. de feldúsítja az iszapot. hajszálvékony csővájóférgek élnek. Azoknak a szervezeteknek. amelyik itt képes életben maradni. ceruzavékony féreg U alakú alagutat váj magának. amikor a folyókat megduzzasztotta az esőzés. hatalmas tömegben élnek apró. Egyetlen négyzetméter iszapon akár negyedmillió is élhet belőlük. a tengerből is -. hogy vízet szívjon fel a homokdugón át. így vizei potenciálisan minden más édes. alig centiméter hosszú rákok. A folyótorkolatok iszapja jellegzetesen finom.vagy tengervíznél táplálóbbak lehetnek. a féreg egy idő múlva . hogy áramlásba hozzák az oxigént szállító vizet. Ő is iszapevő. tejföl sűrűségű iszapon. ragacsos és bűzös. testüket pedig sűrűn csóválgatják. ahol a víz csak enyhén sós. Amikor beáll az apály. finom. A körülbelül 40 centiméter hosszú. Olyan nagy számban élnek és virulnak itt. ahol az iszap homokkal keveredik. Búzaszemnél alig nagyobb északi vízicsigák vájják át magukat a frissen lerakódott. Az iszap fölött átfolyó víz jellege naponta kétszer gyökeresen megváltozik. különösen ott. vörös szőnyegként teljesen beborítva az iszap felszínét. különösen olyankor.Még a legtisztább vizek is teli vannak mikroszkópikus ásványi és bomló szerves anyagokkal. amelyek kis odút ásnak maguknak és horgas csápjaikkal felkapkodják az apró táplálékrészecskéket. az édesvíz uralkodik. akár egy fecskendő dugattyúja. Emellett naponta kétszer az iszap nagy részét nem borítja el a víz. de dagály után a folyótorkolat vize olyan sóssá válhat. a csaliféreg ássa be magát a fenékbe. Ha az ember belegázol. amit csak ott találhatnak. Ezért azután az a néhány élőlény. ahol már sósabb a víz. s amikor ezek összekeverednek a tengervízben oldott sókkal. mint maga a tenger. Ennek fejében azonban a jutalmuk is nagy : a torkolatba minden nap táplálék érkezik . mérhetetlen nagy számban elszaporodik. a tenger felé. hanem ki van téve a levegő hatásának. Az apály vízszintjéhez valamivel közelebb.

Mihelyt ez bekövetkezik. Nem versenyeznek azonban az iszapért a férgekkel. A kurta. amelyek olyan mélyek.abbahagyja a szivattyúzást és elkezdi falni a homokot. Hogy melyik madár milyen élelmet gyűjt innen magának. mások rendszerint a kisebb példányokat részesítik előnyben. mert az őket nyaldosó hullámokból lerakódó iszaprészecskék most már nem szivárognak vissza. A hegyi réce és a kontyos réce az iszapban turkál. hanem kidugnak két húsos szívócsövet. Ezen a szakaszon a szívkagylók is közvetlenül a felszín alá temetik be magukat. hogy azt a visszavonuló víz nagyrészt csigástól magával sodorja. a homokot pedig az alagút másik végébe üríti. és zöld algaréteg kezd kialakulni rajtuk. Az ehető falatokat megemészti. azt jelentős mértékben csőrének mérete és jellege határozza meg. Ám most más veszélyek is fenyegetik őket. ún. csőrük egyetlen csapásával kiszedik házukból az apró. így ezek az apró puhatestűek több centiméter mélyen a parti föveny rétegeiben hevernek. Héjuk bejáratát a lábuk végén lévő apró koronggal zárják el. és ezekkel egyenesen a vízből szívják fel az ehető részecskéket. hogy előhúzzák alagútjaikból a csaliférgeket. . skarlátvörös csőrű csigaforgatók a szívkagylókat szedik össze. újabb dugónak. szifót. Az iszappadok ezután elkezdenek egyre sebesebben nőni. majd körülbelül háromnegyed óránként felnyomja ezt a homokot az alagút felső végébe. hanem fönnakadnak a növények szárain és gyökerein. Az északi vízicsigák körül olyan híg az iszap. A kétszer olyan hosszú csőrű nagy partfutó és a piroslábú cankó rákokat és apró férgeket keresve turkál az iszap felső rétegében. nemcsak a kiszáradás. húsos testeket. már más növények is gyökeret tudnak verni az iszapban. A vastag. hegyes csőrű parti lilék a vízicsigákat lakmározzák. mindezek az állatok abbahagyják a táplálkozást és óvintézkedéseket tesznek a kiszáradás ellen. Közülük egyesek szétfeszítik a kagylók héját. A levegőből jövő támadások ellen mind védtelenek. amely az iszap részecskéit már képes összetartani. Amikor a dagály visszavonul. a csaliférgek pedig egyszerűen visszahúzódnak alagútjaikba. Ahogy a folyók egyre több üledéket szállítanak magukkal. A leghosszabb csőrű nagy pólingok és a nagy godák elég mélyen bele tudnak piszkálni az iszapba ahhoz is. az iszappadok lassan megemelkednek. és egyszerűen szétkalapálják a héjukat. hogy mindig víz borítja őket. A szívkagylók héjuk két felét vízhatlanul össze tudják zárni. ilyenkor pedig éhes madarak nagy csapatai csapnak le a folyótorkolatra. és a csővájóférgeket szedi ki.

pozsgás. Az európai partokon a föld úttörő meghódítását egy apró növény. Az összehasonlítás csakugyan találó. amely pikkelyszerű leveleivel és húsos. hiszen a virágos növények mind a szárazföldön fejlődtek ki és anyagcsere-folyamataik mind édesvízre alapulnak. kacskaringós léggyökereket indítanak lefelé. mint valami tutaj. mint a saját nedveik. Mivel az iszapban nincsen oxigén. Az iszappadok így állandósulnak. a mangrovék közvetlenül a levegőből veszik azt fel. mivel nagyobb koncentrációban tartalmaz sókat. hanem a felszínen. amelyek úgy ülnek az iszap tetején. a kérgükön kifejlesztett szivacsszerű szövet apró résein át. Számos fajuk van. mivel a meleg iszapban a felszíntől néhány centiméternyire már nincs oxigén. a savas iszapban vannak. egyesek alig nagyobbak egy megtermett bokornál. amelyek nem fejlesztenek külön légzőgyökereket. A gyökerek egyben vészkijáratul szolgálnak az életfolyamatok során létrejött szén-dioxid számára. a sziksófű végzi. mintsem befelé. A trópusi folyótorkolatokban az iszap megkötésének folyamatát a mangrovék végzik. vízszintes. a folyótorkolat lakói pedig elveszítik territóriumukat és betelepülnek a szárazföldi állatok. a víz a gyökereiken keresztül inkább kifelé áramlik belőlük. A mangrovék így egy széles. mert a fa számára szükséges tápanyagok nem a mélyben.Felszínük végül már olyan magasan a víz fölé emelkedik. A tengervíz nagy problémákat okoz számukra. Több különböző nemzetségből származnak. ahol a víz áramlásai lerakják hordalékaikat. hogy csak a legmagasabb dagály éri el őket. míg ugyanakkor beengedik az oxigént. a követelmények valamennyiükben nagyon hasonló jellemvonásokat alakítottak ki. mint a sivatagi kaktuszoknak. csúszós iszapban megkapaszkodni komoly problémát jelent egy fa nagyságú növény számára. hogy megőrizzék a vizet. A kocsonyás. mások 25 méter magasra is megnőnek. Egyes mangrovékon ezek a gázcserét biztosító szövetek a léggyökereken vannak. azok pedig. ugyanakkor roncsolóan savas ez a közeg. Erre a mangrove felszíni sekély gyökérrendszere nagyon alkalmas. dobogószerű alkotmány formájába fejlesztik ki gyökereiket. Egyes nagyobb fajaik másként is megtámasztják magukat: a törzsük magasan fekvő pontjaiból merevítőül szolgáló. de mivel mind a sós mocsarak környezetében élnek. szárazságtűrő sivatagi növényre emlékeztet. Nem küldhet mély gyökereket lefelé. nagy . a tápanyagfelszívó gyökereikből kinövő. Így a sós környezetben élő növények számára ugyanolyan fontos. A gyökerek végzik a stabilitás biztosítása mellett a táplálék felszívását is. áttetsző száraival külsőleg vizet tartalékoló.

amelyek koncentrált sót izzadnak ki. így elsodródnak. szárat és leveleket hajtanak. először függőlegesen lebegnek a folyótorkolat sós vizében. befogadják ugyan gyökereikbe az oldott sókat.ízületekre emlékeztető képleteken alakítják ki ezeket a szivacsszerű szöveteket. nem perzseli a nap. ahogy a sziksófűnek. Mások dagály idején hullanak le. így biztosítják a táplálékot a fiatal növénynek. de ha apálykor kisodródnak a tengerre. hogy átbillenjenek és vízszintesen lebegjenek. Ezek még az ágaikon kicsíráznak. beékelődnek és gyökérkezdeményeket. Ebben a helyzetben a kis mangrovepalánta akár egy évig is életben maradhat. és vaskos. ezért nem lefelé nőnek. vagy pedig elöregedett leveleikbe szállítják. és ők is ugyanazzal az eszközzel akadályozzák meg a leveleiken keresztül történő párolgást. Amikor a mocsár tenger felőli szélén összegyülemlik az iszap. . hogy megszűrik a sós vizet a gyökereiket borító különleges hártyán keresztül. hogy szöveteikben a só felszaporodjon. Egyesek. ezt úgy oldják meg. hanem függőlegesen fölfelé. amelyek egyes fajoknál akár 40 centiméter hosszúak is lehetnek. Azt is meg kell gátolniuk. Azután. mint a közönséges gyökerek. akkor a sós víz nagyobb felhajtóereje már lehetővé teszi. Ezek közül a hajtások közül egyesek egyenesen az összegubancolódott gyökerek közé hullanak. kúp alakú légzőgyökereket hoznak létre. mint a sivatagi növények. A mangrovéknak meg kell őrizniük a vizet a szöveteikben. Karókból álló szőnyegként veszik körül a fát. majd ott kiválasztják és raktározzák a sót. A só ugyanúgy nehézségeket okoz a mangrovéknak. vastag. Ezt különleges magvaikkal oldják meg. a mangrovék előrenyomulnak és birtokba veszik. így nedvesen és hűvösen marad. például a sziksófű. mert ez súlyosan felborítaná belső folyamataik egyensúlyát. amikor eljön az ideje és elhullatják ezeket a leveleket. így lépést tudnak tartani az iszap lerakódásával is. sztómáik pedig a levelek fonákán lévő kis gödröcskékben helyezkednek el. s ez alatt az idő alatt több száz kilométernyire is elsodródhat. ami holmi fantasztikus középkori erődrendszerre emlékeztet. egyben a nemkívánatos sótól is megszabadulnak. A felületi színtesteket tartalmazó sejtjei ilyenkor már képesek a fotoszintézisre. viaszos réteget alakítanak ki. mielőtt még koncentrációjuk veszélyesen megnövekedne. A csúcsán lévő kényes rügy. de azután megszabadulnak tőlük. amelyből levelei idővel majd kisarjadnak. mivel az iszap ott rakódik le a leggyorsabban. amelyek erre nem képesek. zöld hajtásokat hoznak. mások. A tengerhez legközelebb élő mangrovefajok. Erre vagy a leveleiken lévő különleges mirigyek szolgálnak. A gyökerek csúcsán alakul ki a gázcserét végző szövet.

hogy még egy kis csónakkal sem lehet keresztülvergődni rajtuk. akkor újra fölveszi eredeti. hanem annak tövénél körkörösen elhelyezkedő szemük segítségével. Ha az ember fel akarja deríteni a területet. szembetűnő rózsaszín. A nehéz levegőben folyton kattanásokat és kluttyanásokat hallunk. a hím rákoknak azonban ezt féloldalasan kell megoldaniuk. vagy összevagdossa a kezét. A gyökerekről csöpög és csordogál a víz. algatörmelékeket legelészve. mert puhatestűek és rákok mocorognak az üregeikben. a legnagyobb részén általában olyan sűrűn nőnek a fák. elkezdik átkutatni a felszíni rétegeket. függőleges helyzetét. gyökérkezdeményével lefelé. ide-oda hajladozik. . És mindenütt ott vannak az állatok. A gyökereken átcsobogó víz ezüstös ragyogásba vonja a levelek alsó oldalát. Sokukat kagylóréteg borítja. Amikor alsó csúcsa apály idején megkapaszkodik a puha iszapban. Az ehetetlen homokszemcsék a száj alján összegyűlve kis pirulává tömörülnek. amely 360 fokos panorámalátást biztosít. mivel csak egyik ollójuk olyan mint a nőstényeké. A levegőben mindenütt ott van a rothadás szaga. miközben elindul a néhány lépésnyire lévő újabb falat után. hogy megtartsa az ember súlyát.Ha az áramlatok végül visszahajtják egy másik sós vizű folyótorkolatba. Bár a mangrovemocsáron néhány tiszta vizű csatorna is átvezethet. szerves hulladékokat keresgélve s közben állandóan éberen vigyázva mindenféle veszélyre. sertékkel szegélyezett pengéik közé. a másik erősen megnagyobbodott. Moszkitók zümmögnek a fejünk körül és csipkedik a bőrünket. és a kagylók éles széle belehasít az ember lábába. nem a fölfelé meredő csáp végén. Odafenn olyan sűrűek a leveles ágak. Ám a mocsár mindennek ellenére tagadhatatlanul gyönyörű. amelyet a visszavonuló dagály maga után hagyott. az egymást összevissza keresztező boltozatos gyökerek szövevénye és az iszapból kiálló léggyökerek karói végtelenül változatos mintákat alkotnak. Apró tengeri csigák kúsznak lassan az iszapban. hogy az emberről patakokban csurog a veríték. Különböző élőlények egész hadserege gyűjtögeti szorgosan azt a friss táplálékot. A sűrű léggyökerek többsége nem elég erős ahhoz. hogy a hőséget a legenyhébb szellő sem enyhíti. A kanál formájú serték egyik sora visszatartja a homokszemeket. aztán a rák az ollószerű fogólábával értük nyúl és eldobja őket. ha elkap egy gyökeret. akkor gyalog kell nekivágnia apály idején. míg a másik minden ehetőt belapátol a mögötte lévő szájba. a levegő pedig annyira párás. Nem valami kényelmes itt a járás. ha elcsúszik rajtuk. összecsattogtatják az ollóikat vagy összezárják kagylóikat. tüstént beágyazódik és igen gyorsan gyökereket növeszt : az új mangrovefa megvetette a lábát. A nőstény integetőrákok ezt a műveletet mind a két ollójukkal el tudják végezni. azután fölkapnak egy-egy pöttöm falatot az ollójukkal és beteszik a szájuk elején ollószerű mozgással ideoda járó. 5 centiméter átmérőjű lovasrákok futkároznak a sárban. Integetőrákok bújnak ki óvatosan lyukaikból. nehogy hasra essen. így lecsúszik róluk a lábunk. kék vagy fehér színben pompázik.

oldalra pöndörítik a farkukat. miközben ugyanakkor tornamutatványokat is végez. A mangroveligetekben a világ számos táján élnek szemforgatóhalak. Az üzenet azonban mindig ugyanaz: a hím készen áll a párzásra. mások lázasan ide-oda lóbálják őket. de ehhez a bőrüknek nedvesnek kell lennie. A rákok tengerből származó állatok. hogy megnedvesítsék. amelyek jól fel vannak szerelve izmokkal és a közepükön ízület is van. amikor ők maguk a levegőn vannak. de a rák felfrissíti a kopoltyúkamrák vizét. Ezeket belülről csontos támaszok erősítik meg. A páncéljukon lévő kopoltyúkon átszűrt. hogy két mellső úszójukat használják mankónak. megint mások nem mozgatják az ollójukat. A legkisebbik az idő legnagyobb részében a vízben marad. Van viszont egy olyan oxigénmegkötő felületük. rendszeresen visszatérnek a pocsolyáik szélére. hogy egy frisset kortyoljanak. és csak apálykor merészkedik ki belőle. végül válaszol az ingerre: odakocog a hímhez. Halak is előmerészkednek a vízből.Funkciója szerint nem tálalóvilla. Életmódjuk szerint három fő típusuk él minden mocsárban. A legnagyobb közülük körülbelül 20 centiméter hosszú. ezért a szemforgatóhalak mozgás közben oldalvást hemperednek. Egyes fajok lábujjhegyre állnak és körbelengetik az ollóikat. és legtöbb fajuk még ma is ott él. ami a rákoknak nincs : a bőrük. Többnyire azonban sokkal jámborabban mozognak úgy. Ezt nagyon egyszerűen oldják meg. Ők is a rákok légzési technikáját alkalmazzák: vízzel töltik meg a kopoltyúkamráikat. mint a békák. Egyes fajok hasi oldalán alul egy másik úszópár szívókoronggá egyesült. oxigéndús vizet lélegeznek be. egész rajok nyüzsögnek a képlékeny iszapban a víz szélén. hogy a mangrovék között ficánkoljanak az iszapban. amikor nincsenek a vízben. A torna koreográfiája és a jelzések pontos kombinációja fajonként változik. átkeringeti és habbá veri a vizet szája melletti csatornácskákban. Ha a szemforgatóhalak gyorsan akarnak haladni. hanem jelzőzászló. amellyel a hal meg tud kapaszkodni a mangrove gyökerein. Amikor a nőstény felismeri fajának sajátos gesztusait. amitől csak úgy repülnek előre az iszapban. ezek a szemforgató halak. Az integetőrákoknak azonban akkor is lélegezniük kell. hogy elkaphassanak egy rákot. amelyet a hím meglobogtat a nőstény előtt. Körülbelül annyi oxigént vesznek fel a bőrükön keresztül. s mivel ezt a vizet nem tudják az oxigénkészlet megújítása céljából cirkuláltatni. azután nagyot csapnak vele. s így a levegőből felvett oxigént visszajuttatja kopoltyúkamráiba. így a szemforgatóhal látszólag a "könyökén" emelkedik ki az iszapból. csak le-föl ugrálnak. ahol majd párzanak. akkor is visszatartják a vizet kopoltyúkamráikban. vagy elmeneküljenek valamiféle veszély elől. apró férgeket és rákocskákat . azután követi az odújába. Ezekből a kis térfogatú kamrákból természetesen hamar kimerül az oxigén.

és a lapos iszapmezőt sokszögek tagolják. míg csak egészen ki nem fejlődnek és már nem teljesen tehetetlenek ellenségeikkel szemben. és a fenekükön . és vita nélkül megosztják vadászterületüket szomszédaikkal. végül a párzásra a medence fenekén. amelyek mindegyikében úgy feszít a tulajdonosuk. A középen élő fajok azonban már megvédelmezik ivadékaikat.távol a mocsaraktól . és szigorúan őrzik a territóriumukat. A legmagasabb szinten élő faj nem épít ilyen medencéket. hogy minél nagyobb közönséget szervezzen magának. mint kifutójában a bika. hogy egy kissé távolabbról odacsalogassa vele a párját. és csatlakoznak a tenger felszíni vizeiben úszkáló lárvák és halivadékok közösségéhez. A legtöbb más halhoz hasonlóan ők is úszóikat megfeszítve és rezegtetve mutogatják magukat.nem maradhatnak életben. de mivel mindkét úszópárjukat leköti a helyváltoztatás. A hím gödröt ás fallal körülvett territóriumának közepén. A szemforgatóhalak harmadik képviselője a mocsár legmagasabb részét foglalja el. Ahol nagy az egyedek száma. fallal körülvett tavacska alakul ki. Néha több méterhosszú alacsony iszapbarázdákat építenek a territóriumuk köré. Ezek ragadozók. Szintén beássák magukat. és kör alakú bástyát épít a gödör szája köré. Az iszap itt olyan közel van az állandó vízszinthez. amikor kikelnek. az alsó szinten élő fajok nem gondoskodnak az ivadékaikról. ahol . de amikor az udvarlás kezdetén a hím kifeszíti őket kiderül. A szemforgatóhalak nemcsak táplálkoznak a vízen kívül. A hím addig kószál úszómedencéje falánál. így a gerincük mentén végigfutó két hosszanti úszójukkal kell hatást kelteniök. amíg csak a nőstény nem csatlakozik hozzá. A mocsár parthoz közelebb eső része egy jóval nagyobb fajé: ezek a vegetáriánusok. Ezért a hím szemforgatóhal. így távol tartják a szomszédokat és bizonyos mértékig megakadályozzák az iszap teljes kiszáradását. Amennyire tudjuk.keresgélve. hogy ragyogó színekben pompáznak. csapkodni kezd a farkával és kiterjesztett zászlóival föl-fölugrál a levegőbe. hogy így egy kis. Ez azonban önmagában még nem elég ahhoz. lyukat ásnak maguknak az iszapba és őrjáratot tartanak körülötte. hiszen a lapos iszapsíkságon a rajta ülő kis halat csak a közvetlen szomszédai láthatják. Gödreik azonban nagyon mélyek. ott a territóriumok egymásba érnek. Ezek az apró lények kisodródnak a tengerre. akár egy méternyire is lenyúlhatnak az iszapba. hanem udvarolnak is. és az ivadékok még dagály idején is mindaddig ott maradnak. Rendes körülmények között ezek laposan a hátukhoz simulnak. Egyedül táplálkoznak. minthogy ebben a magasságban alighanem nehéz volna vízzel telíteni azokat. Ott rakja le a nőstény az ikráit. algákat és más mikroszkópikus egysejtű növényeket gyűjtögetnek. vagy olyan tengerrészekre sodródnak. kisebb rákokat ejtenek zsákmányul. a gödör magányában kerül sor. Nagy többségüket vagy megeszik. de nem őrzik a környező territóriumot tulajdonosként.

amely el tudja viselni a bőrén a sós vizet. De ezt nagyon óvatosan kell csinálnia. biztonságosan újrakezdheti-e a táplálkozást . ha kitátja a száját a víz alatt. és a mangroveerdő teljesen átalakul. amíg a rák végül óvatosan kikukucskál.aztán puff! elkapja. A rák először rendszerint túl gyors a majom számára. hogy lássa. és a torka alján is van egy szelep. mérge különösen a rákokra hatásos. Ám vannak állatok. a világ egyetlen békája. amelyek számára a dagály megpróbáltatásokat jelent. egészen rendkívüli. Él ezekben a mocsarakban egy egészen rendkívüli béka is. azonban sikerült alkalmazkodniuk a részben vízi. ész nélkül lóbálja a mancsát a levegőben. és különösen szereti a rákokat. Délkelet-Ázsiában egy apró kígyó látogat el a mocsarakba szemforgatóhalakra vadászni. Hátsó lábain félelem nélkül belegázol a vízbe. emennek közeli rokona. rákok és a puhatestűek . kétszer pedig víz alá kerül. de még a lyukaikba is utánuk megy. hogy a majom dühödten sivítozva. Kitűnően alkalmazkodott a vízi élethez: orrlyukait le tudja zárni. tulajdonképpen ugyanezt tették. amelyet lezár. Az iszap hatalmas porondja 24 óránként kétszer szabad levegőre. A szemforgatóhalak az integetőrákokhoz és az osztrigákhoz hasonlóan lényegében tengeri állatok. részben vízen kívüli élethez. beiszkol az üregébe. a hosszúfarkú makáko. de a majom leül a lyuk mellé és türelmesen kivárja.mindig van némi víz. ha kell akár derékig. nincsenek többé levegőből jövő támadásoknak kitéve. Egy harmadik kígyófaj két. amelyek segítségével utat talál az iszapos vizekben. mozgatható csápot fejlesztett ki az orrán. mert a ráknak ollói vannak. A mocsár legvállalkozóbb kedvű és legkíváncsibb mindenevő látogatója egy majom. Egyes iszapban élő állatok . és a rákvadászat gyakran azzal végződik. amelyek az ellenkező irányból jöttek a mocsárba. hanem rákokra vadászik. hogy túl sem élnék a tartós víz alá merítést. Egyes rákok annyira alkalmazkodtak a levegő belélegzéséhez.a férgek. így életük korai szakaszában az ő ivadékaik is védve vannak. gyorsan és némán újra elönti az ár. nem halakra. hogy megfogjon egy halat. A gyökerek szövevényét elborítja a fodrozódó víz. Egy másik kígyó. Ez rovarokkal és apró rákokkal táplálkozik.számára a dagály megkönnyebbülést hoz. Egyes szárazföldi állatok. Nem csak a lapos iszappadokon kergeti végig őket. és nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye. .

amíg pontosan beirányozza zsákmányát. Az emelkedő dagállyal a mangrovék közé úszó ragadozó halak között lövőhalak is vannak.Ezért gondosan iszaptetőt építenek a lyukaik fölé. mintegy 20 centiméter hosszúak. az esetek nagy részében végül le is veri a rovart a vízbe. Ilyenkor nagy számban telepednek a mangrove gyökereire és leveleinek alsó oldalára. A szemforgató halakon kívül az algákon legelésző tengeri csigák is felkúsznak a gyökerekre. de belső órájuk még ennél finomabb riasztójeleket is ad. amikor a dagállyal nagy. így nem tudnának lépést tartani a víz emelkedésével. A kísértetrákok fölmásznak a fákra. hogy át tudják vészelni azt az időt. Viszonylag nagy állatok. ezért már jóval ezelőtt otthagyják legelőiket. Lehet. Ilyenkor a csigák két dagály között egyáltalán nem jönnek le táplálkozni az iszapra. amíg a víz újra visszavonul. így egy csövet képez. hogy a fodrozódó. amelyeknek még nem sikerült territóriumot szerezniük az iszapban. mint benne. beleszorítja a nyelvét a szájpadlásán végighúzódó hosszú barázdába. Látásuk olyan éles. Az apró szemforgatóhalak elkezdenek fölkapaszkodni a gyökerekre. amelyek a felszín közelében cirkálnak. ahol nincsenek számukra menedéket nyújtó repedések. hogy azután tüstént fölfalja. mielőtt a dagály elérné őket. A szárazra került. hogy biztosan elkerüljék a bajt. majd összerántja a kopoltyúfedőit és olyan vízsugarat lövell ki. hanem még magasabbra másznak a mangrove gyökerein. Ezek valószínűleg fiatal állatok. nagy szemük van. Amikor a lövőhal megpillantja a prédát. hogy a halnak két-három "lövést" is le kell adnia. mintha menekülnének az áradás elől. éhes halak úsznak be a mocsárba. így nincs üregük. mint a szemforgatóhalak. A dagály minden hónapban egyszer olyan magas szintre emelkedik. őket is megtámadhatnák a halak. így bezárnak egy akkora légbuborékot. megforgatják a leveleket és ollójukat összecsattintva leszedegetik róluk a menedéket kereső legyeket. A menekültek így néhány órás ostromnak vannak kitéve a gyökereken. tükröző vízfelszínen keresztül is észreveszik az odafönn kuporgó rovarokat. Ha az iszapban maradnának. parton táplálkozó rovarokat szintén elkergeti a dagály. de kitartóan kísérletezik. hogy a csigáknak nem volna elég idejük kellő magasságba jutni az iszapról a mangrovéra. mint egy vízipisztoly. Figyelemre méltóan pontos időérzékről tesznek ezzel tanúságot. A fiatal szemforgatóhalak nagyobb biztonságban vannak a vízen kívül. A mangrovefák magasabb részein elhelyezkedő rovaroknak szintén megvannak a maguk támadói. Ők azonban nem tudnak olyan gyorsan mozogni. ám ezzel még nem kerülik el teljesen a veszélyeket. amelybe bemenekülhetnének. amelyben elegendő oxigén van ahhoz. .

s így lassan alagutat váj magának. Ez a bombázás csalhatatlanul megtalálja a szirtek gyönge pontjait . Idővel ezek a törmelékek annyira felaprózódnak. különösen ott. A fúrókagyló puhatestű állat. Ezzel a szirt alapja megint ki van téve a hullámok támadásának. úgy aláássák. Ahol a partot nem védi az üledék lerakódása. Vihar idején akkora erővel zúdulnak a partnak. hogy végül az egész sziklafal leomlik. A legsúlyosabb kövek a szirtek alapjához csapódva okozzák a legnagyobb pusztítást. hol a másik teknőjét dörgöli a kőhöz. a tengerpartok más részein visszavonulóban van. újabb ehető falatok tömegét hagyja maga után a rákoknak és a szemforgatóhalaknak. hol a másik oldalára fordul. amely egy leheletnyivel megint megnöveli a mangrovék birodalmát a tenger rovására. mészkőn. amelyben legbelül. ezeket gyorsabban és mélyebben koptatja ki. Felváltva hol az egyik. Az állat kagylója egyik végén kidugja izmos lábát és megragadja vele a sziklát. .Azután a víz fodrozódása megszűnik és néhány percre minden elcsöndesedik. ahol meredeken szakad le a szárazföldről. mint egy meghosszabbodott szívkagyló. és odavágják a szirtekhez. Puhább kőzeteken él. Miközben lefolyik róla a víz. Végül akár 30 centiméter hosszú aknát is kialakíthat. de most már a gyökerek ellenkező oldaláról indulnak. olyan. a nagyobb köveket ideoda görgeti. mint a szívkagylóét. hogy a part menti áramlások összegyűjtik és elsodorják őket. hanem egy izmos golyóból és tokjából álló "ízület". Ebben a veszedelmes zónában. Az omladék egy ideig megvédi a szirtek alját. hasadékokat és barlangokat váj beléjük. amelyek maguk is hozzájárulnak a romboláshoz. krétán és homokkőn. de azután a tenger fölkapja. a pusztuló tengerpartok közelében is élnek állatok. héja két teknőfélből áll. befelé hömpölygő hullámok állandóan csapkodják a sziklákat. hogy felkapják a homokot és a köveket. és újabb ragacsos iszapréteget terít le. fordul az ár. a többinél valamivel puhább kőzetrétegeket -. egyes darabjai kőhalmok vagy tornyok formájában elszigetelődnek. a kisebbeket pedig szétzúzza és egyre kisebb darabokra őrli. azután elkezdi mindkét éles fogazott héját végighúzogatni a felszínén. Ahogy a szárazföld elmorzsolódik. a végén helyezkedik el. Újra megjelennek a vízen a fodrok. miközben "ízületével" hol az egyik.a sziklafalon fölfelé futó törésvonalakat. Kagylójának két héját nem tüskés "sarokvas" köti össze. Bár a folyók torkolatában a szárazföld előretör. és az apállyal a víz újra visszavonul. és a tenger megint elkezd utat törni magának a szárazföld belseje felé.

Két egymáshoz csatlakozó szifójával ezután a héja hátsó végétől az alagúton át egészen a bejáratig be tudja szívni és ki tudja üríteni a vizet.ellentétben az iszappal . neki is ugyanabból az anyagból áll a kagylója. hogy megtermékenyített magvai új helyekre szóródjanak szét. számára nemkívánatos esővíz folyhat rá. és biztosítják. Első pillantásra talán furcsának tűnhet. A kockázati tényezők fokozatossága egy sor jól elkülöníthető zónát hoz létre. A sav így a saját héját is feloldaná. amelyik a legjobban meg tud birkózni a nehézségek sajátos kombinációjával. szárakat és törzset. annál valószínűbb. Minél magasabban él egy tengeri élőlény az apály szintjénél. Minél tovább marad két dagály között kinn a vízből. annál nagyobb megpróbáltatásokat kell kiállnia. amíg a lakásául szolgáló sziklát annyi ilyen kagylóüreg nem járja át. Ekkor a fúrókagylónak valahol másutt tüstént új ásáshoz kell fognia. Így azután a sziklás tengerpartok egészen meghökkentő sávokra oszlanak. ha nem védené meg az a barna szaruborítás. amelyik mindegyikében az az élőlény válik uralkodóvá. Ám a szárazföldi növények szöveteinek legnagyobb része olyan nehézségek megoldására szolgál. amelyeket azonban helyesebb tengeri moszatoknak nevezni. A sziklák . A szárazföldi növénynek aktívan gyűjtenie kell a létfontosságú vizet és teste minden részébe el kell juttatnia. A szárazföldi növényzetnek ezért gyökereket. Koronáját elég magasra kell növesztenie ahhoz. hogy a tengerben nem élnek a szárazföldi virágos növényekkel összehasonlítható "komplex" növények. Mint minden más puhatestűnek. és annál több. amelyek a tengerben egyszerűen nem léteznek. Ám a tengerben a problémákat megoldja a víz. amelyen jól megvethetik a lábukat. leveleket. magvakat és virágokat kellett kifejleszteniük.szilárd alapot biztosítanak a növényeknek. . amelyek összehozzák hím és nőstény szaporítósejtjeit. hogy vetélytársai ne árnyékolhassák be. de ezt nem mechanikus eszközökkel végzi. A datolyakagyló szintén megfúrja a mészkövet. Aknájában biztonságban van a sziklaomlásoktól. mielőtt a kövek összezúznák. A legtöbb sziklás tengerpartot a néha megvetően tengeri gyomnak nevezett növények borítják. mármint addig. ne foszthassák meg a napfénytől. hogy azoktól szétreped. amitől datolyára emlékeztet. mint a mészkő: kalcium-karbonátból. hogy a napsütés túlmelegíti. Mechanizmusokkal kell rendelkeznie. hanem savval oldja fel a kőzetet.

Mivel a víz itt már soha nem mélyebb néhány méternél. E barnamoszat agancs formájú leveleiben gázzal töltött hólyagocskák vannak. így közel marad a felszínhez és a fényhez. amelyik a legmagasabb szinten él. vagy ha fenékhez kapcsolódik. ezzel hosszú időre megőrzik a nedvességet és megmenekülnek a teljes kiszáradástól. de ezen a szinten fölül nemigen virulnak. mint a szárazföldi növények gyökereinek. amelyre szükségük van. Mivel az algáknak nincsenek növényi nedveket szállító szerveik. amelyek minden egyes zóna szembetűnő jellegét meghatározzák. ez pedig nem hatol be túl mélyen a vízbe.A víz ellátja a moszatokat támasszal és folyadékkal. Ezek a sziklákra telepednek. hogy szinte hihetetlen módon a tengervíz permetéből . amelyre szükségük van. nem kell óvniuk belső folyadékkészletüket. különféle barnamoszatok élnek. Még följebb megint másfajta barnamoszatok élnek. pusztán horgonyul szolgálnak. a part magasabb részein a kisebb hólyagmoszat nő. így nincs szükségük hólyagokra. Karomszerű fogantyúiknak. mégis kibírja. amikor beáll a dagály. ahová a tengervíz már csak permet formájában érkezik. szállítja a kifejlett ivarsejtjeiket és a megtermékenyült női ivarsejteket. apró kacslábú rákok képviselői. az idő 80 százalékában ki van téve a levegő hatásának. természetesen a tengeri algáknak is szükségük van fényre. A szíjra emlékeztető növények egyes helyeken sűrű tömeget alkotnak. Az a faj. amelyekkel a sziklába kapaszkodnak. és pöttöm héjacskáikat szorosan egymáshoz szorítva. a tengeri makkok élnek. Bár a tengerparton az algák sok más csoportja is tenyészik. Táplálékszükségletük is olyan csekély. amelyek fölemeljék. Mindezeknek a dagály-apály között tenyésző algáknak nyálkás. ahol viszonylag sekély a tenger. A legfelső szinten. nagyon hatékonyan őrzik héjukban azt a csekély nedvességet. a szárazságnak leginkább ellenálló tengeri moszatok előfordulásának felső határa és a legmagasabb dagályok szintje fölött. Ha kivételesen alacsony az apály. amelyek fölemelik. Közvetlenül az apály szintje alatt. nincs olyan tápanyagfelszívó funkciójuk. teljes hosszukban a felszín közelében. hogy ki vannak téve a levegő hatásának. ezek a növények bizonyos ideig elviselik ugyan. ezek a hínárok egészen rövidek. Egyes parti állatok hasonlóképpen vízszintes övezetekben élnek. a víz sótartalma nem okoz számukra problémát. a barnamoszatok a leguralkodóbbak köztük. olyan helyeken él. Följebb. és több méter hosszúra megnőhetnek. síkos a felszínük. a fényben lebegve. Ezért a tengeri növények legnagyobb része vagy lebeg a vízen. Mint a gombákon kívül minden más növénynek.

hogy megéljenek. de pusztító technikával táplálkozik. amelyeknek a zsákmányállatai. Így a körülmények körülbelül 30 centiméternyire az apály szintje fölött már a kékkagylóknak kedveznek. sötétkék szalagot a sziklákon. Helyüket itt esetleg a megtévesztő nevű kacsakagylók. Ezek már nem képesek olyan sokáig elviselni a levegő hatását. ha a tengeri csillag rövid időre meg is él a vízen kívül. majd feloldja és felszívja azt. mint egy eszterga befogószerkezete. Ám. zsákszerű gyomrát kidugja a teste közepén lévő szájából úgy. ez határozza meg tehát elterjedésük felső határát. A tengeri csillag egyszerű. ráncos nyelükkel nagyon erősen rögzíteni tudják magukat a sziklákhoz. Azután lassan széjjelhúzza a kagyló héját. mint a tengeri makkok. ott nem tud táplálkozni. A köveken tűpárnához hasonlóan tüskézett. Valamivel lejjebb az ehető kékkagylók alkotnak sűrű. A kékkagylók héját a permetzónában élőknél nagyobb testű tengeri makkok borítják. és egy ujjnyi vastagságú. ezek a babszem nagyságú kacslábú rákok foglalják el. Amikor rámászik egy kagylóra. csupaszkopoltyús tengeri csigák táplálkoznak. Fogaik úgy állnak ki a szájukból a testük alsó részén. nem tudnak megkapaszkodni. Az alsó határt a tengeri csillagok tűzik ki. A kacsakagylók és a kékkagylók mellett sok más organizmus is él az ár-apály zónában. ahol mindenféle puhatestűekkel táplálkoznak. . A kagylókkal héj nélküli puhatestűek.elegendő szerves részecskét gyűjtenek össze ahhoz. A sziklák közötti mélyedésekben. és éles. így azokon a partrészeken. gömb alakú tengeri sünök majszolgatják lassan a köveket borító algákat. amelyeket különösen erősen csapkodnak a hullámok. hogy az rátapad a kagyló lágy részére. lassú. a legalacsonyabb apály határa alatt. de nem valami erősen. bár kevésbé domináns módon. sokszínű virágállatok (anemónák) himbálják a tapogatóikat. Testüket két meszes lemezke zárja magába. Ezen a szinten ennek következtében kevés kékkagyló élhet. Bár ezeknek a zónáknak mind megvannak a maguk sajátos állati és növényi közösségei. Ezek a tengeri csillagok nagy számban élnek a tenger fenekén. átöleli a karjaival és rátapad a karjai alsó részét szegélyező tapadókorongok segítségével. néhány lábbal feljebb pedig már ők uralkodnak a parton. ahol apály idején is megmarad a víz. A kékkagylók ragacsos fonalak kötegeivel tapadnak a sziklákra.

A növénynek a végét fél méter hosszú. lebegő lárváinak. pálmalevélszerű nyúlványok koronázzák.határozott határvonalaikkal annyira világosan elkülöníthetőnek látszanak. s a folyók sem hoznak naponta kétszer újabb táplálékot. csúszós. mert a hullámok szüntelen tevékenysége végül törmelékké zúzza a sziklákat. azután amikor az áramlás lelassul. most alkalmuk nyílik megtelepedni. A bennük élő szervezetek mindig készen állnak . amellyel meg tudja támadni a kékkagylókat. alacsony dagály idején a tengeri pálma spórákat hoz. belekaphat a tengeri pálma koronájába és kitépheti. és a kacsakagylóknak esetleg sikerül egy új helyőrséget létesíteniük a kékkagylók addigi territóriumán. Miközben végighurcolják a part mentén. amely más körülmények között semmi bajt nem okozott volna a kagylónak. és ily módon lyuk keletkezik egyébként folytonos szőnyegükben. amitől apró pálmafára emlékeztet. így semmiféle tengeri alga nem tudja megvetni a lábát. Tavasszal egy-egy fiatal növénynek kivételes esetben sikerül rögzítőrizómájával megragadnia egy kékkagyló héját. Nyáron. akkor a hullámok a továbbiakban nagyobb felületeken letépkedhetik a kagylókat. Ha egy különösen erős vihar elsodor egy-két kékkagylót. A sziklás tengerpartokon egyik egyed várható átlagos életkora sem hosszú. ezért növényevő állatok közösségei sem alakulhatnak ki. amelyek mindig ott vannak a vízben. mint a kékkagyló a sziklába. Ez az egyedülálló korona az az eszköz. Amikor azután eljönnek az őszi viharok. A kékkagylók és a kacsakagylók apró. himbálózó. A parti áramlások fölkapják ezeket a törmelékszemcséket és elsöprik őket eredeti helyükről. Mivel a növény sokkal erősebben kapaszkodik a kékkagylóba. Ezután a kis tengeri pálmák gyorsan szét tudnak terjedni a kagylóágyban. így a növény magával ragadja a kagylókat. amellyel aktívan megtámadhatja a kékkagylók ágyait.a legcsekélyebb alkalmat is kihasználva territóriumuk kiterjesztésére. távolról sem állandóak vagy változhatatlanok. . egy hullám. mint az egyéb tengerpartok. lerakják a hordalékot a nagyobb szirtek szélárnyékában és szétterítik a tengeröblök fenekén. Itt minden dagály minden egyes hulláma legalább néhány centiméter mélységig fölkavarja a homokot. és a lecsupaszított sziklán létre tudják hozni következő nemzedéküket. homok borította partok kevesebb állatot képesek eltartani. Az efféle. amelyek leszivárognak a levelein. állandóan padokat építenek belőlük. Amerika észak-nyugati partján egy moszatfajnak sikerült olyan módszert kifejlesztenie. így bejutnak és beékelik magukat a környező kagylók közé.

Olyan sebesen forgatják őket gömbcsuklós ízületeiken. Az oxigéndús víz áramlása bizonyos mélységig még megengedi a baktériumtenyészetek kialakulását. két csápját összekapcsolva rögtönöz magának szívócsövet. amelyeken keresztül vizet szívnak a héjaik között lévő szűrőbe.a termés dagályról dagályra és évszakról évszakra változik. míg azok. Így azután ezen a homokon semmiféle féreg nem él meg úgy. ritkán láthatunk élő tengeri sünöket. mint a puhatestűeknek. nyálkával vonják be testük körül a homokszemcséket. s ebből csövet épít magának. ezért nevezik őket homoki dollárnak. így lelassítva a víz áramlását. így egy apró. amelyek a vízben keresik élelmüket. de két csövet kidugnak fölfelé a tiszta vízbe. Ezeket a tüskéket használják az ásáshoz. A homokos partok lakóinak. hogy az ásó tengeri sün holmi rendkívüli. miközben a tengervíz által odahordott összes szerves anyag 85 százalékát elfogyasztják. haltetemeket. A tengeri sünök több faja szintén ásó állattá vált. A cső felső vége néhány centiméterre kiáll a homok felszínéből. amelyek a felszín közelében élnek. ezeket tapogatóival összegyűjti. a hullámok által bemosott ehető részecskék sem nyújtanak elég táplálékot a nagyobb állatok számára. Mivel a homokba temetkezve élnek. A csőlábakat borító csillók az aknákon keresztül megmozgatják a vizet. fogóhálóként működik. Mihelyt befészkelték magukat a homok alá. szilárd falú kamrát hoznak létre. faágszerűen elágazó. A mélyebbre ásó fajok szív alakúak (szívsünök). miniatűr cséplőgépre emlékeztet. de ezek is gyorsan lebomlanak. előbb kell a táplálékhoz hozzáférniük. A legbőségesebb táplálék a legtöbb tengeri élőlény számára nagyon kényelmetlen módon a homokos tengerpartokon a dagály felső határa körül található. hiszen a homokágyak ugyanúgy működnek. Ezeknek sokkal rövidebbek a tüskéik. A dárdás tarisznyarák hasonló módon él. ahogy a folyók torkolatában a csővájóférgek megélnek. gyönyörű kiszáradt vázukat gyakran kimossa a víz a homokos partokra. A hüvelykagylók a biztonság kedvéért a homokba temetkeznek. A kagylógyűjtő féreg összehabarcsolja a homokszemcséket és a kagylótörmeléket. így a betemetett tengeri sün az egyik aknán keresztül begyűjtheti a vízben oldott oxigént és a táplálékrészecskéket. kerekek és laposak. de amikor elpusztulnak. mint a homokban élő baktériumoknak.Sőt. a másikon pedig megszabadulhat a hulladéktól. mint a szennyvíztisztító művek szűrőágyai. ahová nagy mennyiségű szerves hulladékot sodornak és raknak le a hullámok: a part sziklásabb részeiről letépett különféle tengeri algákat. . partra vetett medúzákat. de ezeknél az ásó fajoknál a csőlábak erősen meghosszabbodtak és a homokban lévő aknákon át fölfelé kígyóznak. A tengeri sünöknek a tengeri csillagok tapadókorongos nyúlványaihoz hasonló csőlábaik vannak. puhatestűek petezsákjait . de mivel nincs olyan izmos szifója. mint a sziklás partokon élő rokonaiknak. A vízben lebegő táplálékrészecskék megtapadnak rajta.

nélküle megfulladna és elpusztulna. Ilyenkor újra felfújják húsos szörfdeszkájukat. és a parton rekedhetnének. amikor a víz kezd visszavonulni. és hosszú. tüstént visszahúzza szörfdeszkáját. A csiga rendkívül érzékeny a bomló anyag szagára. Nagyon kevés tengeri állat merészkedhet a dagály legmagasabb szintje fölé úgy. ami ekkor ekevasra emlékeztető nagy szerkentyűvé duzzad. a hólyagcsiga. A hullámok legfelső szintjéig fölmenni veszedelmes vállalkozás lenne. és ki kell látogatniuk a szárazföldre. Amikor búvóhelye fölött átömlik a parthoz közeledő dagály. Afrika déli partjain él azonban egy puhatestű állat. a Ridley-teknős. a hólyagcsiga előbújik a homokból és vizet szív fel a lábába. ezek a gazdag lakomák a homokos partokon élő élőlények legtöbbje számára hozzáférhetetlenek. mint minden hüllőtojás. hogy életben is maradjon. amikor elkezdik rágni a rothadó algát és húst. Akár 25000 példányuk is nyüzsöghet egyetlen négyzetméteren. Ám ők kivételes lények. s azok tüstént neki is látnak az evésnek. csak a levegőn tudnak kifejlődni. Egyetlen partra vetett medúza néhány percen belül a csigák tucatjait vonzza magához. Ez a csiga nagyjából a legalacsonyabb vízállás szintje körül temeti be magát a homokba. és a nap nagy részét a partra vetett nedves tengeri algák halmaiban töltik. Ám tojásaik. módosult lábaikkal nagy sebességgel tudják hajtani magukat a vízben. Fejlődő embriójuknak gáz halmazállapotú oxigénre van szüksége a légzéshez. uszonyokká szélesedett. és elindul a hullám nyaldosta parton az ígéretesnek kínálkozó táplálékforrás felé. Szárazföldön élő.Az apró rákok rokonai. átlagosan csak körülbelül 60 centiméter . akkor előrajzanak. levegőt belélegző teknősöktől származnak. Az állat azonban nem szánt vele. Az egyik legkisebb tengeri teknős. és visszavitetik magukat az apállyal a mélyebb vizekbe. beássák magukat a homokba. esetleg elmulasztanák a visszafelé szállító hullámokat. hanem szörfnek használja: amikor a hullámok alákapnak. s mihelyt a vízben érzékeli. mert akkor. hogy minimális erőfeszítéssel és kockázattal közelítse meg ezt a tápanyagforrást. A tengeri teknősök azonban származásuk miatt erre kényszerülnek. Amikor a hullámok kezdenek magasabbra emelkedni. széles. amely fölöttébb ötletes módszert dolgozott ki arra. ahol azután a homok alatt kivárják a következő dagályt. mielőtt még a dagály elérné tetőpontját. képesek hosszú időszakokra lélegzetvétel nélkül a felszín alá bukni. Így azután a felnőtt nőstény tengeri teknősöknek a tengeri párzás után évről évre ott kell hagyniuk a biztonságos nyílt óceánt. azután hordalékaikkal együtt lerakják. és csak akkor bújnak újra elő. abbahagyják a táplálkozást. de az évezredek során pompás úszókká váltak. ha némi időt táplálkozással is töltenének. a szöcskerákok a nedves homokból mindig elég nedvességet tudnak gyűjteni. a partra sodorják. Amikor azután leszáll az éjszaka és hűvösebb lesz a levegő.

amíg csak föl nem érnek a homokpart tetejére. hogy alighanem az egész állatvilág legmeghökkentőbb látványát nyújtja. mint a rákok.amelyek időpontját a tudósok egyelőre képtelenek előre megjósolni . hogy teknős kelhessen ki belőle. mind az Atlanti-óceánon máig a legközönségesebb tengeri teknősök közé tartoznak. A partra lerakott tojások közül szerencsés esetben 500 közül egyetlenegy él elég hosszú ideig ahhoz. mert ha egyenletesebben osztanák el látogatásaikat az egész év folyamán. Augusztus és november között Mexikó és Costa Rica eldugott. mert az óceáni áramlatok történetesen éppen ide sodorják őket. A tojások lerakása három-négy egymást követő éjszakán át folytatódik. Szárazföldön élő őseiktől tüdőt és vízálló. homokos tengerpartjain néhány éjszakán . hogy azért előnyös számukra egyszerre ezrével fészket rakni. Ez a teknős olyan nagy csapatokban rakja le tojásait.százezrével másznak ki a vízből és indulnak el fölfelé a parton. Így ezeken a partokon az év túlnyomó részében kevés az ennivaló. hogy a Ridley-teknősök azért járnak erre a néhány homokos partszakaszra. közvetlenül az állandó növényzet szintje alá. azután visszatér a tengerbe. A teknősök olyan szorosan zsúfolódnak egymás mellé. amelyek ezt a tömeges szaporodást irányítják. Amikor végül a teknős elkészítette fészkét. lerak bele körülbelül száz tojást.hosszú. hogy alkalmas helyet keresve rá is másznak fajtársaikra. így sem a megfulladás. de evezőlábaik nem túl alkalmasak a vízen kívüli mozgásra. és a kihalás veszélye fenyegeti őket. míg más teknősfajok száma ma már csökken. a kígyók. addig küzdik magukat fölfelé. a leguánok és a keselyűk. mert a Ridleyteknősök mind a Csendes-. ásás közben pedig beszórják homokkal és csapkodják páncéljukat söprögető uszonyaikat. Ha szaporodási szokásaiknak ez az oka. így a homokos partot a pergamenszerű tojásburkok és a rothadó embriók borítják. A tojások 48 nap alatt kelnek ki. akkor módszerük nagyon sikeresnek látszik. ez alatt az idő alatt akár 100000 Ridley-teknős látogathat egyetlen partszakaszra. . ezért amikor a teknősök megérkeznek. Lehetséges. akkor a homokos partok olyan állandó ragadozópopulációkat vonzanának a tojásaikhoz. Az újonnan érkezettek akaratlanul is kiássák és elpusztítják az előző sereg lerakta tojásokat. Ott azután elkezdenek lyukat ásni a fészkeiknek. Ennek ellenére semmi nem állíthatja meg őket. elszarusodott bőrt örököltek. Még mindig nem értjük eléggé azokat a tényezőket. sem a kiszáradás veszélye nem fenyegeti őket. megérkezik a teknősök újabb hadserege. Lehet. de gyakran mielőtt még kikelhetnének. nagyon kevés állattal találkoznak.

hogy szilárd maradjon és a gödrök ne omoljanak be ásás közben. Alig 25 évvel ezelőtt még senki nem tudta. két hátsó végtagjával szorosan tartja a tojócsövét. Néhány percenként megáll pihenni. A hullámok között a csillogó holdfényben egyszer csak megjelenik egy sötét púp. de előfordulnak Argentínától Norvégiáig szinte valamennyi tengerben. a homokos part felszíne már annyira össze van túrva. és homokzáport zúdítva maga mögé. Magányos. később azonban már a vakító fény sem riasztja el. esetleg sarkon fordul és visszamegy a tengerbe anélkül. aztán két ilyen helyet is fölfedeztek: az egyiket Malaysia keleti partjain. barázdált. Akkor aztán elszántan nekilát. gyakran előbb egy más helyen felületes ásásba kezd. Ám a figyelő emberi szemeknek nincs szükségük találgatásra. hogy lerakná a tojásait. Ha az ember akkor villantja rá a zseblámpáját. egyedei szinte bárhol felbukkanhatnak a trópusi tengereken. A többi teknősöktől abban különbözik. hová is rakta le a tojásait. míg végül meg nem találja a számára megfelelő helyet. feltétlenül meg akar szabadulni a tojásaitól. A nőstény teknős esetleg többször is kísérletezik addig. de a homoknak mégis elég nedvesnek kell lennie ahhoz. kéregszerű bőr borítja. gondosan betemeti a gödröt. hogy mire visszatér a tengerbe. a másikat a dél-amerikai Suriname-ban. csillogó szeme állandóan könnyes. Ritkán megy vissza egyenesen a tengerbe. mintha össze akarná zavarni a nyomait. amely több mint 2 méter hosszúra megnőhet. a beszélgetés zaja nem zavarja. amikor fölkapaszkodik a homokpartra. megtisztít egy nagy gödröt a mellső uszonyaival. amikor a gödör már elég mély. A kérgesteknős egy három hónapos időszak alatt mind a két helyen több tucatszor rak tojást. vagy még többe is beletelhet. hogy szinte lehetetlen megtalálni.Valamennyi tengeri teknős között a legnagyobb az óriás kérgesteknős. Annyi biztos. rendszerint még mielőtt a nőstények betöltötték volna az aknát. . hol lehet a fő fészkelőhelyük. és magas a dagály. és ledöngöli a homokot a hátsó lábaival. amíg fölér arra a szintre. nagy. a súlya pedig elérheti a 400 kilogrammot. tengerjáró állat. és lefelé irányítja a tojásokat. amelyet keres. Gyorsan. Néhány perces munka után. A szaporodási időszakban Malaysiában és Suriname-ban az emberek minden éjjel egész éjszaka őrjáratot tartanak a partokon. Mivel a levegőből érkező hangokra teljesen süket. és összegyűjtik a tojásokat. széles hátsó lábainak finom mozdulataival még kiváj a fenekén egy keskeny aknát is. aztán a teknős óriás uszonyaival csapkodva kiemeli magát a nedves homokra. A nőstények rendszerint éjszaka jönnek a partra. csoportosan tojja meg őket. így fél órába. amikor már fölkelt a Hold. közben pedig nagyokat sóhajt és nyög. hogy nincsen szarulapokból álló teknője. Miután alig fél óra alatt lerakta összes tojását. hanem csak egy sötét színű. mert fészkének a hullámok hatókörén túl kell feküdnie.

Ezért aztán csak akkor látjuk meg. amikor már a közelébe érünk. 400 kilométerre Afrika partjaitól keletre. ha nem magát a földet keressük. és nem találjuk meg. FEJEZET KÜLÖNÁLLÓVILÁGOK Ha az ember a világ többi részétől elzárt. pontosan kell navigálnunk. A tengerpartok élőlényei felnőtt életük során már nem tudnak elköltözni a sekély vizekből. ahol erős a verseny. akkor napokig hajózhatunk tovább. Szabad szemmel úgy találhatjuk meg legkönnyebben. akárcsak azokon a partokon. peték és ivadékok. innen 6000 kilométernyire. ahol szabadon teljesen új formákká fejlődhetnek. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. hanem a növényzet és a sekély lagúna zöld vizének visszatükröződő fényét a felette húzódó felhőkön. és Madagaszkártól északnyugatra körülbelül ugyanilyen messzire. Hogy odajuthassunk. mint sodródó magvak és lárvák. akkor mindaddig nem látunk többé szárazföldet. ahol zavartalanul szaporodhatnak. Ha Afrika felől érkezünk. amíg megpillantjuk a Seychelle-szigetek valamelyik déli tagját. . mert Aldabra csak 30 kilométer hosszú. A tengereken át vezető vándorútjaik során egyes teknősök esetleg távoli. a hajózási útvonalakon kívül eső legmagányosabb szigetet keresi. javította és tördelte: a Webtigris. de a többi szinte kivétel nélkül vevőre talál a helyi piacokon. de fejlődésüknek egy korábbi szakaszában. akkor alighanem Aldabrát választja. Ez a sziget az Indiai-óceánban fekszik. ők is hosszú utakat tesznek meg. messze az ember vadászterületeitől. és mesterséges keltetőberendezésekben kiköltetik őket.Napjainkban a helyi kormányszervek már fölvásárolnak néhány tojást. hanem olyan menedékhelyet. ahonnan érkeztek. elhagyatott szigetekre bukkantak. Talán még nem találták meg a kérgesteknősök valamennyi költőhelyét. 10. amíg el nem jutunk Ausztráliába. Egy-egy sziget számukra esetleg nem csupán egy másik sűrűn lakott otthont jelent. de ha ezekre sem bukkanunk rá. Nemcsak ők indulnak ilyen utazásokra. és folytatjuk utunkat ezen az útvonalon. és megeszik őket. és a legmagasabb pontja is csak 27 méternyire emelkedik a tengerszint fölé.

még olyan messziről is idejárnak. Utoljára körülbelül 50000 évvel ezelőtt emelkedett ki. közvetlenül a tenger felszíne fölött repülnek. A mészkőbe morzsalékos homokos talajrétegek ágyazódnak. Mivel ritka az olyan sziget. így a mészkő lassan kiszáradt. hogy gyakran kénytelen kiöklendezni a zsákmányát. Alakját illetően egyetlen hatalmas lagúna. hogy nagy számban jönnek ide a madarak. szárnyuk fesztávolsága eléri a 2 métert. a hullámok egyre ritkábban borították el őket. csak ritkán szállnak le a vízre. Amikor a szula megérkezik. Erre valamelyik fregattmadár lecsap rá és elkapja. Amikor hal. Ahogy a korallzátonyok lassan fölmelegedtek. aztán hosszú. Ezeknek a szigeteknek a felszínét megkövesedett korall alkotja. és villás farkuk van. Ezeknek a gyakorlott utazóknak nem jelent problémát olyan távoli szigetekre eljutni. sokféle állat és növény érkezett ide a tengerről és a levegőből. de ahogy teltekmúltak az évezredek. amelyet az esők vegyi hatása keltette erózió fűrészfogas pengékké és mély hasadékokká koptatott. Mind a ketten fészkelni jönnek Aldabrára. amelyet keskeny csatornákkal elválasztott szigetecskék vesznek körül. patkányok és más állatok. és megszületett az új sziget. mielőtt még a hal visszapottyanna a vízbe. Ők más halászati eljárást alkalmaznak. de a fregattmadarak olyan kitartóan zaklatják.vagy tintahalrajokra bukkannak. rakétaként csapnak le a vízre. ahol nincsenek macskák. Ebben az időben persze még nem lehetett semmiféle szárazföldön élő lakója. lesve a visszatérő szulákat. Ám ott cirkálnak a sziget körül is. horgas csőrükkel egyetlen fejbiccentéssel ügyesen kikapják a víz alól a tintahalat vagy a repülőhalat. Mindkét madár a környező tengerekben található táplálékra van utalva. mint Aldabra. Mind a szulák.Aldabra atoll : egy tenger alatti vulkán korallsapkája. . fekete madarak. Az év bizonyos szakaszaiban az atoll felett az ég megtelik a piroslábú szulák és a fregattmadarak keringő csapataival. A szulák minden irányban több száz kilométerre is elrepülnek. Csöppet sem meglepő. amikor a tenger vagy az óceánfenék szintje megemelkedett vagy lesüllyedt. mint a szulák : nagy sebességgel. amelyek kiszürcsölik a tojásokat vagy fölfalják a fiókákat. majd újra a víz felszíne alá süllyedt. ami azt igazolja. Aldabra az Indiai-óceán összes fregattmadarainak központi fészkelőhelye. és több méterrel a víz alá bukva kapják el zsákmányukat. hogy az atoll töbször is felemelkedett. mind a fregattmadarak az év legnagyobb részét a levegőben töltik. teli van hallal a begye. Így ma Aldabra nagy és változatos élőközösségnek ad otthont. A fregattmadarak nagy. amely 4000 méter mélységből meredeken emelkedik ki a tenger alól.

amely a víz felszínén tartja. lebegve utazik esetleg sok száz kilométert. míg a többiek nagy részét a tenger hozta. lábához vagy tollaihoz tapadva. galagonyabokrok vernek gyökeret. Az apró. de sok közülük még életképes. A sziget keleti végében raknak fészket az alacsony mangrovebokrok közt. zöld pázsit nő. és nem fojtja meg az aljnövényzet.mint India. néhány méteren belül fél tucat különféle magot is összeszedhetünk. közvetlenül a magas vízállás szintje fölötti keskeny sávon. ahol nem árnyékolják be a szárazföld fái. hogy aztán ürülékével a partra sodródjanak. A szulák mit sem törődnek a fregattmadarak kalózkodásával. Azokon a helyeken pedig. A mangrovékon kívül sok más növény is él itt. ezzel hívogatják a fölöttük repkedő nőstényeket. . alacsony. Egyesek talán már elhaltak. és rakjanak fészket. amikor diói lehullanak. és felfújják a csőrük alatt dagadozó nagy. vörös torokzsákjukat. Ezek gyakran olyan szorosan egymás mellé épülnek. néhány pedig már gyökereket és leveleket is sarjasztott. amelyek a legsikeresebben utaztatják magvaikat a világ körül. Természetes körülmények között a kókuszpálma a trópusi szigetek partjai mentén él. mert a kókuszpálma egyike azoknak a növényeknek. a hullámok elérik és kisodorják a tengerre. amelyeket itt raktak le a hullámok. mások esetleg valamilyen madár gyomrában tehették meg az utat. hogy egyik fészkét építő madár ágacskákat lophat a másik fészkéből anélkül. amelynek partjai több mint 3000 kilométer távolságra fekszenek. hogy kimozdulna a sajátjából. Először a hímek telepszenek meg: üldögélnek az ágak közt. Mivel a part mentén a víz fölé hajlik. sem elérhetetlen helyekre rakniuk a fészküket. madarak csőréhez. és közvetlen mellettük fészkelnek. ahol a szél a sziget belsejébe fújta a homokot. Vajon hogyan jutottak ide ezek a növények? Egyeseknek biztosan a levegőből érkeztek a magvai. Így aztán a mangrovék megtelnek fészkekkel. A korall mészkő repedéseiben alacsony. hogy csatlakozzanak hozzájuk. Akár négy hónapig is képes életben maradni a tengeren. Nagyon gyakori köztük a kókuszdió. pihés ejtőernyőkkel felszerelt kisebb magvakat alighanem a kontinensről sodorta ide egy vihar. Mivel a szigeten nem élnek ragadozók. durva rostburok veszi körül. Kemény héját vastag. Ha a dagály vízszint mentén végigsétálunk a parton. mielőtt a még meghódítatlan Aldabrán újra partra vetődne. a madaraknak nem kell sem elrejteniük. A partokat kókuszpálmák szegélyezik.

számos fajuk lassan változni kezd. beltenyésző közösségekben az ilyen mutációk nem hígulnak úgy fel. mint amelyik a tavakban elszigetelt halpopulációk közt is új fajokat hoz létre. A szaporodási folyamatok során apró eltérések alakulnak ki a genetikai struktúrákban. gyökérgubancokat és mindenféle más növényi részeket is tartalmaz. mint a hüllőknek. Kicsiny. a Lomatophyllum egyik faja tüskés. és hosszú utazást képesek túlélni efféle tutajokon. a Seychelle-szigeteken viruló Lomatophyllum virágainak színétől. hogy az aldabrai vércsét önálló alfajnak tekintsük. hegyes narancsszínű virágokat hajt. Aldabra legszebb virágos növénye.A kókuszdió olyan sikeresen terjedt el világszerte . Ahogy múlik az idő. ha átáztatja őket a tengervíz. állati utazókat hozhat magával. A hüllők különösen kitartó tengerészek. hogy állandósulnak a következő generációkban. ezerlábújának. Így aztán. egy gyönyörű kis vércsének is csak valamivel vörösebb a hasa. pozsgás levélrozettája közepéből hosszú. nem lévén olyan vízálló bőrük. A magas vízálláskor lerakott hordalék hulladék fát. hogy ma már valószínűleg nem lehet felderíteni. mint madagaszkári unokatestvéreinek. A szigetre érkezett állatok és növények nem mind maradnak nemzedékről nemzedékre ugyanolyanok. Ugyanarról a folyamatról van itt szó. mégis életet. amelyek az ivadékok szervezetében változásokat okoznak. . mint a kontinenseken a nagyobb populációkban. Az sincs kizárva. pókjának és más kis gerinctelen állatának ezen a módon kellett érkeznie. de békák nem kuruttyolnak sós mocsaraiban.és italforrást -. Hasonlóképpen Aldabra egyetlen ragadozó madarának. ezért nagyobb a valószínűsége. pontosan honnan is származott eredetileg. A sziget lakói közt azonban lényegesebb változások is végbementek. Néha a változás egészen triviálisnak látszik.és az ember olyan szorgalmasan plántálta el ezt az értékes élelem. szinte minden más óceáni szigethez hasonlóan. hogy nagyobb állatok is kerülhettek így ide. Aldabrán sok gyík iszkol a fák közt és sütkérezik a sziklákon. Ez az oka annak. hogy a nagy tavakhoz hasonlóan a szigeteken is különösen gyorsan mennek végbe az evolúciós változások. Bár ez a hulladék maga halott. Aldabra számos csigájának. amelyeknek a színe alig különbözik a több száz kilométernyire. nem viselik el. de ez elég jelentős és állandó különbség ahhoz. a kétéltűek viszont.

A guvatfélék apró. Tristan de Cunha-szigeteken. így hát nem csoda.A bokrok közt egy gyógyíthatatlanul kíváncsi kis guvat sertepertél. és látványos udvarlási tánca közben büszkén mutatja a párjának hasznavehetetlen szárnyait. amelyek vagy egyáltalán nem tudnak repülni. mindig nagy mennyiségű energiát fogyaszt. hogy könnyen fejbe lehetett vágni. A Galápagos-szigeteken ugyanerre az evolúciós útra tértek azok a kormoránok vagy kárókatonák. aerodinamikailag valamikor jól működő legyezőfarka pedig felkunkorodó dísztollakká csökevényesedett. és szinte soha nem csapkod velük. így a repülőképesség elvesztése nem jelent hátrányt. ami könnyen messze sodorhatná a tenger fölé. és akkorára nőtt. A repülés sajátos igényeket támaszt: egy jól repülő madár testsúlyának átlagosan több mint 20 százalékát a hatékony szárnycsapásokhoz szükséges izmok és csontok teszik ki. szárnyai csökevényessé sorvadtak. Az aldabrai guvatnak erre semmi szüksége nincs. képtelen a levegőbe emelkedni. ha egy kavicsot odakoccantunk egy kőhöz. hosszú lábú madarak. Van azonban kettőjük közt egy fontos különbség: az aldabrai guvat nem tud repülni. izmai gyengék. és hasonlítanak az afrikai szárazföldön élő rokonukhoz : ugyanolyan a testfelépítésük. ellenkezőleg. mint egy nagy pulyka. amelyik Aldabra egyik távoli szomszédján. hogy a madarak ritkán repülnek. sőt. együgyűnek. Új-Kaledóniában a darvak egyik rokona veszítette el a repülőtudományát : a repülő guvatdaru vagy kagu. A portugálok elkeresztelték doudonak. Itt. Aldabrán viszont ilyen veszélyek nem fenyegetnek. hogy akármilyen erősen csapkod is szárnyaival. Sőt. amelyik így reagált az elszigetelődésre. Valahányszor egy madár a levegőbe emelkedik. az Ascensión és a Goughszigeteken valamint a Csendes-óceán számos szigetén is élnek guvatok. szigetlakó madarak közül azonban talán az a madár volt a leghíresebb. amelyet már azzal előcsalogathatunk. Ennek a gyönyörű madárnak pompás tollbóbita van a fején. és nagyjából egyformák a szokásaik is. hacsak nincs rá valóban szükségük. mert annyira szelíd és bizakodó volt. Testén puhák és pelyhesek lettek a tollak. ezek kifejlesztése pedig nagy mennyiségű táplálékot követel. határozott előnyökkel jár. Mauritiuson élt az Indiai-óceánon. még veszélyes is volna számára a repülés. Az aldabrai guvat nem az egyetlen olyan tagja családjának. A repülni nem tudó. amelyeknek elsatnyult szárnyain olyan kuszák a tollak. Így hát szárnyai aprók. és meg lehetett ölni. . ahonnan csak nagyon nehezen tudna visszatérni. mert a sziget fölött majdnem mindig erős szél fúj. A Csendes-óceán nyugati részén. Ez a galambszerű madár a földön keresgélte élelmét. vagy éppencsak fel tudnak libbenni a levegőben. Afrikában a guvatok a levegőbe emelkedve menekülnek el az elől a sokféle vadászó állat elől. amely különben megtámadná őket.

mint a totyogó dodó. hogy az utazók először beszámoltak róla. Ezek még a dodóknál is értékesebbek voltak a tengerészek számára. az európai tengerészek mégis mind a kettőt szoliternek (más néven remete galamb) nevezték el. A jelek szerint nem kétséges. Lehet. ezek terjedtek el a többi szigeteken. mint a dodó. amelyik nem tudott repülni : az egyik Réunionon. század végére az Indiai-óceánból minden óriásteknőst kiírtottak . hogy a szigetek teknősei miért nőnek óriássá. hogy még a kényelmesen tárolható friss hús kilátása sem csábította a hajóskapitányokat ekkora kitérőre. hatalmas testű állat könnyebben túlél egy-egy rossz évszakot egy kisebb állatnál. Napjainkban is mintegy 150000 óriásteknős él a szigeten. hogy egy-egy. hiszen úszóképes testüket fönntartotta a víz. mint a dodó és a remete galamb. A hullámok közt a szárazföldtől sok-sok kilométernyire csakugyan lebegő óriásteknősökre lehet bukkanni. A közeli szigeteken is élt két galambfaj. Ezek annyira elszigetelten. sok-sok nappal azután. Az utolsó dodót a XVII. hogy miután az óriásformák kifejlődtek.Előbb csak a legkülönbözőbb nációk tengerészei mészárolták le nagy számban a jóízű dodókat. a másik a Rodriguez-szigetek egyikén. De lehet. Bár szemmel láthatólag különböztek egymástól. Madagaszkár felől egy tengeráramlás folyik Aldabra felé. Semmi biztos okát nem tudjuk. kihalt szigetlakó rokonaikhoz hasonlóan ők is az afrikai kontinensen élő átlagos méretű teknősök leszármazottai. a víz szélén. amelyek több mint egy méter hosszúra és 200 kilogramm súlyúra is megnőttek. Lehet. hogy egy nagy zsírtartalékokkal rendelkező. század végére ezeket is teljesen kiírtották. de az is lehetséges. és az összes beszámolók szerint sokkal peckesebben jártak. mert mindig magányosan találták őket az erdőkben. amelynek segítségével a teknős körülbelül tíz nap alatt megteheti ezt az utat. Ezért aztán az óriásteknősök ugyanúgy jártak. hogy sok ezer évvel ezelőtt közülük utaztak át néhányan Madagaszkárra növényi "tutajokon". de hosszabb volt a nyakuk. a mangrovék közt legelésző teknőst véletlenül elkapott a dagály és kisodorta a nyílt tengerre. a XIX. és olyan távol éltek a fő hajózási útvonalaktól. így még a trópusokon is friss hússal szolgáltak. Réunionon és a Rodriguez-szigeteken hatalmas teknősök is éltek. Az efféle utazások alighanem úgy kezdődhettek. A XVIII. aztán a szigetre betelepített sertések falták a tojásaikat is. hogy a hajó kifutott a kikötőből. és valószínűleg jó néhány napig kibírják a tengeren. hiszen hetekig életben maradtak a hajófenéken. Körülbelül akkorák voltak. század végén pusztították el . hogy a jelenségnek még egyszerűbb oka van: mivel .kivéve az Aldabrán élőket. hogy más.nem egészen 200 évvel azután. A dodó és a remete galamb mellett Mauritiuson.

nincsenek körülöttük ragadozók, amelyek megtámadnák őket, és semmiféle más állat nem verseng velük a legelőkért; az olyan természettől fogva hosszú életű állatok, mint a teknősök, egyszerűen tovább folytatják növekedésüket. Méretük megnövelésén kívül a szigeti teknősök más tekintetben is megváltoztak. Ezeken a szigeteken nem valami bőséges a legelő, és különösen ritka Aldabrán. A teknősök ennek következtében kibővítették az étrendjüket : szinte mindent megesznek, ami akár csak távolról is ehető. Erre az ember hamarosan rájön, ha tábort ver a szigeten, mert a teknősök nemcsak az étkezések idején ülik körül várakozóan, hanem lassan, nehézkesen, de módszeresen a sátrát is lerombolják ennivalót keresve, és minden véletlenül elöl hagyott ruhadarabját megkóstolják. Emellett kannibállá is váltak : ha valamelyikük elpusztul, akkor ezek a normális körülmények közt vegetáriánus állatok belefúrják a fejüket az oszlóban lévő dög belsejébe és felfalják. Az óriás teknősök páncélja is megváltozott. Hatalmas méretű, de se nem olyan vastag, se nem olyan erős, mint afrikai rokonaiké, és a páncélt alátámasztó belső csontgyámok sem olyan robusztusak, ha durván bánnak velük, bizony könnyen behorpad a teknőjük. Nem nyújt olyan biztonságos menedéket, mint a szárazföldi teknősöké, mert a páncél nyílása a nyaki részen kiszélesedett, ezért az állat testét elöl kevésbé fedi. Így ugyan szabadabban mozoghat legelészés közben, viszont nem tudja teljesen behúzni a nyakát és a fejét a teknőjébe. Ha visszakerülne Afrikába, a hiénák vagy a sakálok belemélyesztenék a fogukat a nyakába és elpusztítanák. A teknősök a világ más eldugott, magányos szigetein is nagyon hasonló módon alakultak át. Egyesek a Galápagos-szigeteken élnek, ahol ugyanilyen nagyra nőnek, az ő legközelebbi rokonaik azonban nem az Indiai-óceán óriásai, hanem a náluk sokszorta kisebb dél-amerikai teknősök. A szigeteken élő hüllők óriásnövési hajlama nem korlátozódik a teknősökre, egy indonéziai gyík, a páncélos varánusz is nagyon hasonló módon fejlődött. Központi hazája Komodo, egy alig 30 kilométer hosszú kis sziget az indonéziai szigetláncolat közepén. Ez a népszerű nevén komodói sárkánynak nevezett gyík a valóságban közeli rokona az ausztráliai Gould-varánusznak és a nílusi varánusznak, amelyek Afrikától Ausztráliáig számos trópusi országban nagyon elterjedtek, csakhogy 3 méteresre is megnő, jóval nagyobbra, mint bármely más gyík. Zömökebb is, mert míg más varánuszok testének mintegy kétharmada vékony farokból áll, a komodói varánusz farka a testhosszának csak körülbelül a fele. Így a felnőtt méret felét elérő komodói varánusz is sokkal nagyobb testtömegű és félelmetesebb, mint egy ugyanolyan hosszú másféle varánusz.

A komodói varánusz ragadozó. Fiatal korában, amikor még egy méter hosszú sincs, fölmászik a fákra, és rovarokat, kisebb gyíkokat zsákmányol. Amikor már félig felnőtt, kizárólag a földön vadászik, patkányokra, egerekre és madarakra. A teljesen kifejlődött példányok túlnyomórészt disznó és szarvashúst esznek - ezek az állatok természetes módon kerültek a szigetre -, de megeszi a kecske húsát is, amelyet az ember telepített oda. A húst persze túlnyomórészt döghús formájában eszi, de aktív vadász is : nyomába ered a vemhes kecskének, és abban a pillanatban elkapja az újszülött gidát, amint lepottyan a földre. A felnőtt állatokat lesből támadja meg, a sűrűben ólálkodik, a kecskék, disznók és szarvasok megszokott csapásai mellett, s amikor valamelyik elhalad mellette, állkapcsával elkapja a lábát, és némi viaskodás után földhöz vágja. Mire az állat magához tér, a varánusz már fel is hasította a hasát, így gyorsan elpusztul. A szigeten azt mesélik, hogy a varánusz az embert is megtámadja. Annyi biztosnak látszik, hogy régebben, amikor egy-két ember varánuszba botlott, azok csúnyán megharapták őket, később bele is haltak a sebeikbe. Az nem kétséges, hogy ha az ember elájulna a hőségtől, a hatalmas gyík ugyanúgy bánna el vele, mint bármely más állati tetemmel. Ám az valószínűtlennek látszik, hogy rendszeres zsákmányának tekintené az embert. Ha egy bokorban üldögélve figyeljük őket, nincs az az érzésünk, hogy vadásznának ránk. Amíg az ember figyeli, addig a sárkány is valószínűleg figyelni fogja: mozdulatlanul fekszik, mint egy szobor, csak néha pislog egyet, esetleg felsóhajt, vagy megvillantja hosszú, sárga nyelvét, amellyel az illatozó levegőt érzékeli. De még ha lábaira emelkedik és céltudatosan elindul felénk, akkor is boldognak látszik, ha sikerül elcsörtetnie mellettünk. Ám amikor tetem köré gyülekező varánuszokat látunk, már sokkal nyilvánvalóbbá válik potenciális vadságuk és erejük. A kifejlett példány képes az állkapcsával fölemelni és elvonszolni egy kecske tetemét. Ha ketten esnek neki, akkor mindegyikük belekapaszkodik az állkapcsával, majd fejüket és vállukat hátrafelé rángatva kettétépik. Ha a fiatalok óvatlanul veszekedni kezdenek az öregebbekkel a dögön, akkor lendületes rohammal elkergetik őket, s ezek nem csak afféle üres fenyegetőzések : ürülékük elemzésével ki lehet mutatni, hogy a felnőtt állatok rendszeresen megeszik a kisebbeket. A komodói sárkány tehát kannibál is. Ezek a gyíkok talán egyebek közt az étrendjük miatt nőttek óriásokká. Ezen a vidéken nem él más, nagy húsevő állat, nincs más vadász, amely zsákmányul ejtené a bozótban legelésző szarvasokat és disznókat.

Valószínűnek látszik, hogy a varánusz ősei dögöket, rovarokat és apró emlősöket ugyanúgy ettek, mint a másutt élő kisebb varánuszok és a komodói faj fiataljai. Ám végül egyesek elég nagyok és elég erősek lettek közülük ahhoz, hogy megtámadják az élő növényevőket, így rátaláltak egy gazdag, másképpen ki nem használt élelemforrásra. Végül aztán ez a jellemvonás az egész fajnál általánossá vált, és a komodói varánusz a világ legnagyobb gyíkjává fejlődött. Napjainkban ez a gyík már nemcsak Komodón él, hanem két szomszédos szigetre, Padarra és Rintjára, sőt, a sokkal nagyobb Flores-sziget nyugati végére is beköltözött. Kitűnően úszik, és rendszeresen átkel a keskeny szorosokon a Komodo partjai mentén fekvő kisebb szigetekre, de az nem biztos, hogy ily módon terjedt át a többi szigetekre. Lehetséges, hogy ezen a vulkanikus vidéken valamikor a geológiai közelmúltban lesüllyedt a föld, és így a tenger a gyíkok eredeti otthonául szolgáló szigetet a ma látható több kisebb szigetre osztotta. A legtöbb szigeteken élő faj ott marad azokon a magányos szigeteken, ahol kifejlődött. Így aztán az ezekre az elhagyatott tájakra látogató utazók fantasztikus történeteket meséltek róluk. A komodói sárkány is efféle romantikus túlzásoknak köszönheti népszerűségét, és amikor századunk elején a világ először hallott a létezéséről, a róla szóló történetek azt állították, hogy a szörnyeteg 6 méter hosszúra - valódi méretének a kétszeresére - is megnő. Ötszáz évvel ezelőtt egy szigeten élő növény azonban még ennél is csodálatosabb mesék tárgya lett. Akkoriban, akárcsak ma is, időnként, nagyon ritkán, óriási diókat mosott ki a tenger az Indiai-óceán partjaira. Olyanok voltak, mint két összenőtt kókuszdió, és rendszerint nagy, csónak alakú burok fedte őket. Az arabok, az indiaiak és a délkelet-ázsiai népek mind találtak ilyeneket, és nagy becsben tartották őket, de senki nem tudta, honnan származnak. Maguk a diók nem adtak választ a kérdésre, mert kivétel nélkül mind terméketlenek voltak. Széles körben elterjedt a hiedelem, miszerint egy tenger alatt élő fa gyümölcsei, ezért a maldive diót elkeresztelték coco-de-mer-nek, tengeri kókusznak. A fantáziadús szemlélőt a diók közepén végighúzódó mélyedés női csípőre emlékeztette mindenesetre széles körben szerelmi varázserőt tulajdonítottak nekik. A kemény magvakból állítólag ellenállhatatlan szerelmi bájital készült, és a héjnak is varázsereje volt: a belőlük készített kupák a legerősebb mérget is teljesen ártalmatlanná tették. Így aztán a tengeri kókusz diójáért fejedelmi összegeket fizettek, és az egész Keleten, de Európa királyi udvaraiban is finom faragványokat véstek rájuk, aranyba-ezüstbe foglalták őket.

Csak a XVIII. század vége felé fedezték fel azt a fát, amelyen ezek a diók teremnek. Ez a Seychelle-szigeteken, Praslin és Curieuse szigetén élő fa ugyanolyan látványos, mint a diója. Praslinon sűrű ligeteket alkot; a hatalmas fák némelyike több száz éves, egyenes, sima törzsükön nincsenek ágak, és akár 30 méter magasra is nyúlnak. Levelei 6 méter átmérőjű, óriási "plisszírozott" legyezők, egy-egy fán vagy csak hím-, vagy csak nőivarú virágok nyílnak. A nőivarú virágot hozó fák magasabbak a hímeknél, az ő koronáikat fogják körül a gigászi diók fürtjei, amelyeknek hét évre van szükségük ahhoz, hogy beérjenek. A kisebb, porzós virágú fák hosszú csokoládébarna száron hozzák a virágaikat, amelyek majd mindegyikén egy gyönyörű, ékszerszerű gyík, a finom, rózsaszín pikkelyekkel borított, ragyogó smaragdszínű gekkó ül. Ez is teljesen egyedülálló lény: családja, a Phelsuma család Madagaszkárról ered, de Praslinon, akárcsak a Seychelle-szigetcsoport más szigetein, különleges színezetű, sajátos faja alakult ki. A coco-de-mer dió a legnagyobb növényi termés a Földön. Ellentétben a belül üreges kókuszdióval, a maldive diót érett állapotban teljesen betölti a kemény mag. Ettől olyan nehéz lesz, hogy nem lebeg a vízen, mint a kókuszdió, és a sós víz el is pusztítja. Így aztán ennek a növénynek nemcsak a termőhelye korlátozódik erre a kis szigetcsoportra, hanem itt is kellett kifejlődnie, vagy egy olyan nagyobb földdarabon, amely ma már a víz alá merült, és ezek a kis szigetek csak annak fönnmaradt maradványai. Azok a szigetek, amelyeket eddig vizsgáltunk, viszonylag mind kicsinyek voltak. Populációjuk hosszú időn keresztül egyetlen vonalon fejlődött, így csak egyetlen új fajt hozott létre. Egyetlen óriásgyíkfaj alakult ki Komodón, egyetlen óriásteknős faj Aldabrán, és egyetlen dodófaj élt valaha Mauritiuson. De ha a sziget nagy, és változatos felszínű és mikroklímájú területek fordulnak elő rajta, vagy ha egy szigetcsoport minden egyes szigetének sajátos jellege van, akkor egyetlen betelepülő is a formák sokaságát fejlesztheti ki. Ennek a jelenségnek a leghíresebb példái azok a madarak, amelyeket először Darwin figyelt meg - a galápagosi pintyek. Sok ezer évvel ezelőtt egy nagy vihar vélhetőleg kisodort egy pintycsapatot Dél-Amerika partjairól a Csendes-óceánra. Ez nyilván előtte is, utána is sokszor megtörtént, de ez a csapat a szárazföldtől majdnem 1000 kilométernyire végül szerencsésen menedéket talált ezeken a vulkanikus szigeteken. A szigeteket akkorra már betelepítették a növények és az állatok, s mert az elkóborolt pintyek elegendő táplálékra találtak, így ott is maradtak. A Galápagos-szigetek azonban igen változatosak. Közülük nagyon száraz némelyik, ezeken

mégpedig úgy. Ezek eléggé hasonlítanak egymásra. amíg az evolúció hosszú idő alatt módosítja testének felépítését. Kalifornia partjaitól 3000 kilométerre fekszenek. még változatosabb rajtuk a növényzet. Ami pedig a csőröket illeti. hogy módosították az élelemgyűjtés szerszámát . Nemcsak a csőrük alakja változik. talán egy tangara (vagy amerikai pinty). Az egyiknek. . A Hawaii-szigeteken ez a folyamat még tovább haladt előre. amelynek a verébére emlékeztet a csőre. hogy rendkívül nehéz eldönteni. és vannak hosszú. de mostanára már annyira megváltoztak. orchideák nőnek. mint a Galápagos-szigeteken élő pintyeké. a pintyek különböző populációi egyre ügyesebben szedték össze élelmüket sajátos. zömök vastag csőre van.a csőrüket. nagyobbak is. Megint egy másik faj mintha türelmetlenségében nem tudta volna kivárni. Így a pintyeknek sok különféle környezet állt rendelkezésükre. és rátért a szerszámhasználatra. mint a Galápagos-szigetek. bő esők áztatta völgyeikben páfrányok. Testük nagysága és alakja. hogy mélyen beletúrjanak a gyönyörű hawaii virágokba nektárt szürcsölgetni. Először óvatosan levág egy kaktusztüskét. sárga vagy fekete. Egyeseké skarlátvörös. mintha tűvel piszkálna ki egy tengeri kagylót a héjából. geológiailag pedig régebbiek. mégpedig olyan ügyesen. magvakkal táplálkozik. amelyekkel fel lehet törni a magvakat. meghatározott lakókörnyezetükben. Egyesek alacsonyan fekszenek. olyan finoman és pontosan használja. közepes méretű faj. amelyik az apró rovarokat és lárvákat csipegeti fel. jószerivel úgy. másoké zöld. amelyek képessé teszik tulajdonosaikat arra. aztán azzal húzza ki a lárvákat a korhadó fában lévő lyukakból. ezeken füves síkságok és bokros foltok is vannak. tollaik színe nagyjából azonos. Madarainak legjellegzetesebb csoportját a gyapjasmadarak alkotják. hanem a színük is. Ma egyetlen szigeten tíz különböző pintyfaj él. karcsú a csőre. vannak köztük papagájszerű csőrök. csőrük és viselkedésük viszont jellegzetesen különböző. nem vájkálták kopácsoló harkályok a fák kérgét férgek után kutatva. amelyeket addig semmiféle más madár nem aknázott ki. Ahogy múlt az idő. mint az európai piróknak. Mások viszonylag bőséges csapadékot kapnak. ívelt csőrök. amelyik jobbára szétzúzott bimbókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Lehetett egy pinty. Egy másiknak. így többé-kevésbé biztosan egyetlen közös ősi csoporttól kell származniuk. Mindösszesen ma már tizennégy különböző pintyfaj él a Galápagos-szigetcsoporton. és nem szedték benne a gyümölcsöket a galambok. pontosan mi is lehetett az ősük. Ezek a szigetek távolabb vannak az összefüggő szárazföldtől. így a viselkedését változtatta meg. nem gyűjtögettek benne rovarokat a poszáták. másokon 1500 méter magasságba emelkednek a vulkáni csúcsok. vagy ide az állatok is sokkal korábban betelepedtek. mint valami csipeszt. Egy harmadik.kaktuszon kívül alig nő más.

magányosan és szabadon. Ám más szigetek más módon keletkeztek: eredetileg a kontinens részei voltak. nem sok esélyük volt rá. nedves erdőkben. A gyapjasmadarakon kívül a Hawaii szigetvilágban mindössze öt más madárcsalád képviselőit találhatjuk meg. Világrészméretekben játszódott le ez a folyamat mintegy 100 millió évvel ezelőtt. A Hawaii. mint szigetek. Amikor annak idején kiemelkedtek a tengerből. amikor a nagy déli szuperkontinens kezdett Dél-Amerikára.a hidasgyík. Aki gondosan keresgél a hűvös. a jelenséget nem csak az magyarázza. Amikor az ember először lépett ezekre a szigetekre. az alsó pedig rövid és egyenes volt. a felső ívelt szondaként szolgált. vagy maori nevén tuatara. majd a tenger alá süllyedtek. ahol nemcsak az új fajok bölcsőjévé. a gyapjasmadaraknak legalább huszonkét különböző faja élhetett ott. . Más esetekben a tengerfenék mozgó kőzetlemezei sodortak el darabokat a kontinens testéből. Az ilyen szigetek gyakran egész Noé bárkájányi utast vittek magukkal az elszigeteltségbe. a hüllők és a madarak. teljesen felborították az ottani állatközösségek egyensúlyát. amikor megvizsgáljuk a csontvázát. Ebben az időben már széles körben elterjedtek a kétéltűek. ezzel véste a fát. mind a gekkók nagyon gyakoriak. hogy az elsőként érkező gyapjasmadarak már betelepítették a szigeteket. teljesen üres szárazföldet kínáltak a tengerről és a levegőből érkező első betelepülőknek. akárcsak Aldabra. a gyíkok közül pedig mind a szkinkek. hogy mára már majdnem a felük kihalt. csak a hegycsúcsok magasodtak ki. még mindig rátalálhat három apró. Antarktiszra és Ausztráliára hasadni. mint egy tőr. Ám van itt egy rendkívül érdekes hüllő is . hogy a Hawaii-szigetek rendkívül távol fekszenek mindegyik kontinenstől. Ha ezt összehasonlítjuk a Nagy-Britanniában élő ötvenvalahány madárcsaláddal. hogy megvessék ott a lábukat. Szomorú. így ott hosszú ideig fennmaradtak a primitív kétéltűek és hüllők.és a Galápagos-szigetek egyaránt vulkanikus eredetűek. primitív békafajra. hanem az is. A széthasadás során Új-Zéland nagyon korán elsodródott és mindezeknek a csoportoknak a képviselőit magával vitte.Az egyik rovarevő fajnak különböző hosszúságú volt a két csőr kávája.mert biztosan érkeztek -. Amikor ezt követően Ausztráliában kifejlődtek az erszényes emlősök. hanem ősi fajok menedékhelyévé is váltak. de Új-Zélandot már nem érhették el. Ennek a külsőleg meglehetősen robusztus felépítésű gyíknak az igazi jellege csak akkor válik nyilvánvalóvá. Amikor később más potenciális madártelepesek érkeztek . mert a gyapjasmadarak különböző fajtái a legtöbb ökológiai "fülkét" már betöltötték.

hanem a dinoszauruszok közeli rokona: a legősibb az összes ma élő hüllő között. és a nagy testű patások . hogy abban az időben. amelyeket a világ más részein a nagy rágcsálók. Mások viszont csakugyan nagyra nőttek: legnagyobb fajuk 3-5 méter magasra is megnőtt. amivel rovarok után kutat. amikor Új-Zéland levált Ausztráliáról. amikor a nagy déli szuper-kontinens még nem szakadt részekre. igen korai időkből származó. Egyesek aprók voltak. a . Akárhogy is volt. ragadozó emlősök. ahogy a dodó és a remetegalamb.foglaltak el.Koponyacsontjai világosan mutatják. mint a legnagyobb moák. él még egy. Egy gyakorlatilag vele azonos lénynek a megkövesedett csontjaira 200 millió éves kőzetekben találtak rá. és nőttek elszigeteltségükben gigászi méretűre. útközben segítettek nekik a rendszeres és erőteljes kelet felé fújó szelek (amelyek később olyan fontossá váltak a kereskedelmi hajózás számára). hogy gyakorlatilag eltűnik tollruhája alatt. és valószínűleg a fákról csipegettek. A jelek szerint növényevő emlősök hiányában ezek a repülni nem tudó madarak foglalták el azokat a helyeket. amint azt a csontváz bordái között talált megkopott. A kivi a repülni nem tudó madarak egyik utolsó élő képviselője. A gulipánok. túlélő állatfaj is : a kivi. hogy akkor is fenn tudták tartani magukat. akkor az ősi moáknak már akkor ott kellett élniük a tuatarák és a primitív békák mellett. ők az erdőtalajokon legelésztek. kaurifenyőkből. amikor megjelentek a vad. repülni nem tudó madarak . lusta lény nem a modern gyíkok. ha nem is volt olyan magas. súlyosabb volt náluk. és csak ezt követően tértek át a talajon való életre. amelynek erőteljes ásólába és hosszú csőre van. DélAmerikában a nandu. és a csontjaikból tudjuk. Ha csakugyan ez volt a helyzet. és a déli bükkökből és páfrányfákból állnak. Közéjük tartozott az elefántmadár is. Sokan Ausztráliából jöttek. alig valamivel nagyobbak a kivinél. Lehetséges. amelyek maguk is nagyon ősi fákból. Ausztráliában az emu. de ebben az időben még mindegyikük olyan nagy és erős volt. hogy szinte szőrre emlékeztetnek.Afrikában a strucc. Van azonban egy alternatív magyarázat is. Tollai annyira meghosszabbodtak. a szárnya pedig olyan kicsiny. A moák növényevők voltak. amikor Új-Zéland elsodródott. A világ számos részén élnek nagy testű.mint amilyen a zsiráf is . amely valamikor Madagaszkáron élt. Az új-zélandi erdőkben. minden bizonnyal sok más madár jutott el Új-Zélandra légi útvonalakon is. a zuzógyomorból származó zúzókövek is bizonyítják. A kivi valószínű elődei a moák. hogy mindezek a madarak már akkor elveszítették a repülés képességét. és a valaha élt legnagyobb madár volt. Ez egy tyúk nagyságú madár. hogy ez az alig 30 centiméter hosszú. Lehetséges. ugyanúgy. a moák ősei még tudtak repülni. hogy legalább tucatnyi különböző fajuk volt. valamikor szintén ezeken a szigeteken éltek.

Ha vonakodva is. hogy találunk köztük repülni nem tudó guvatot is. akkoriban ember oda még nem tette be a lábát. mint egy kisebb pulyka. azért képes néhány lábnyira nagy csapkodással a levegőbe emelkedni vagy lesiklani egy domboldalon. hogy egy új-zélandi papagájfaj is elveszítette a repülőképességét. egyik szigetcsoportról a másikra vándorolva. vagy teljesen elveszítette a röpképességét. Még figyelemre méltóbb. letisztítja róluk a vegetációt. A legveszedelmesebb betolakodó az ember. akik eljutottak oda. mohákat és bogyókat csipegetni. Sok madár. ahogyan Aldabra. Ezek közül tizennégy az idők során vagy nagyon gyatra repülő lett. Új-Zéland szárazföldi madarai között ötven teljesen egyedülálló faj van. amelyek jellegzetesen különböznek a világ más részein élő rokonaiktól. Az elsők. Egyesek. Új-Zéland körülbelül ezer évvel ezelőttig teljesen ismeretlen volt. így olyan ökörszemeket. Sok közülük teljesen egyedülálló formává fejlődött. ahol párzási időszakban lebonyolíthatja udvarlási szertartásait és elénekelheti szárnyaló dalait. könnyen áldozatául esnek a beköltöző támadóknak. Hosszú ösvényeket tart fenn a sűrű növényzetben. leköltözött a földre. Új-Zélandon azonban ugyanazok a folyamatok sokkal hosszabb ideje működtek. papagájokat és récéket hoztak létre. A guvatfélék egy másik tagja. Új-Zéland állatvilága az elszigeteltség összes hatását jól illusztrálja. Ez a weka. Éjjel jön elő páfrányleveleket. mint a moa vagy a takahe. fajtájuk óriásaivá váltak. akkor is. hanem igen nagyra is nőtt. és itt-ott kis színpadokat épít magának egy szikla mellett vagy egy fa alatt. Itt. mint például a kakapo. de azok. Első telepeiket valószínűleg viszonylag rövidebb útjaikon létesítették. Ám Új-Zéland ugyanakkor élénken érzékelteti ezeknek a szigetlakó állatoknak egy további jellemző vonását is: nagyon sebezhetőek. a takahe egy különös vízityúk. amelyek sok ezer évvel ezelőtt szálltak le itt és telepedtek meg. amelynek ősei valamikor repültek. ugyanúgy. egy fogoly nagyságú madár. récék és más ausztráliai költöző madarak még ma is rendszeresen megjelennek ÚjZélandon. és rovarokkal. zöld tollazata van. majd végül eljutottak a Csendes- . Nem meglepő. és élénk kék testtollai vannak. csigákkal és gyíkokkal táplálkozik. ma is a világ legnagyszerűbb tengerészei. amelyik nemcsak hogy elveszítette a röpképességét. A polinézek jóval azelőtt ellátogattak a Csendes-óceán elszórt szigetvilágaiba. miután elköltöztek az ázsiai szárazföldről. és megkapóan ünnepélyes az arckifejezése. amely az erdőkben szaladgál. erős skarlátvörös csőre. a Galápagos-szigetek és Hawaii madarai.kormoránok. Akkora. ha kell. azóta a maguk sajátos módján fejlődtek tovább. mielőtt Kolumbusz átkelt az Atlanti-óceánon. a polinézek voltak. A néha bagolypapagájnak is nevezett kakapónak mohaszerű. de elsősorban a földön jár.

s ezek szintén megritkították az óriás madarakat. mert hajóikon egy másik patkányfajt is magukkal hoztak. de a maorik ugyanakkor az abban az időben még a szigetek legnagyobb részét borító erdőket is irtani kezdték. valamint ékszereket faragtak belőlük. szerszámokat. és további óriási erdőterületeket irtottak ki és alakítottak át legelővé. . edényeket a tojásaikból. a maorik buzgón és sikeresen vadásztak. a hajófenékben pedig az ehető növények termései. Az ősi maori falvak mellett feltárt szemétdombokból hatalmas számban kerültek elő moamaradványok. hogy önfenntartó telepet tudjanak létesíteni. gyökerei. prédául ejtve csibéiket és tojásaikat. amire csak szükségük lehetett ahhoz. több száz utast is szállíthattak. hanem a rejtekhelyeiket is. a háziállatok. nyíl. kelet felé a Húsvétszigetekig.óceáni térség szívébe. a csontjaikat is felhasználták. hanem gondosan megtervezték őket. Ezután az évszázadok során a Marquesas-szigeteken lévő főhadiszállásukról egy sor hatalmas utazásra vállalkoztak : észak felé eljutottak egészen Hawaiira. Amikor gyarmatosító útjaikra indultak. a moák nemcsak a legelőiket veszítették el. Amikor kivágták és felégették az erdőt. És nem is ők voltak az egyetlen érintett csoport . majd végül . Az addig elfoglalt szigetek egyikén sem élt semmiféle nagy testű állat. Nemcsak a húsukat ették meg. Mindezek nem véletlenszerű utak voltak. hanem ruhát készítettek a bőrükből. Kenuik hatalmas kéttörzsű hajók. A maorik emellett kutyákat is hoztak magukkal. valamint egy polinéziai patkányt. a kiorit. amelyekre a polinéz gyarmatosítók.és dárdahegyeket. nem egy-egy hirtelen vihar sodorta el útvonaláról tengeri járműveiket. Új-Zélandon azonban óriás madarak. Aztán 200 évvel ezelőtt megérkeztek az európaiak. így a húst illetően a magukkal vitt disznókra és csirkékre kellett szorítkozniuk. Ez a vadásztevékenység kétségkívül erősen csökkentette a moák létszámát.a 4000 kilométerre délnyugatra fekvő Új-Zélandig. a férfiak mellett ott voltak a nők is. Ők még nagyobb pusztulást okoztak. A maorik megérkezése után a kivi kivételével a moák rendjének valamennyi tagja néhány évszázad alatt kihalt. nyugatra Tahitiig. Új-Zéland alighanem nagy és örömteli meglepetést szerzett a polinézeknek. ezenkívül minden egyebet magukkal vittek. a moák nagy populációja élt.mind közt a leghosszabb útjuk során .az ember érkezése előtt vélhetőleg a szigeten élő 300 madárfajból negyvenöt teljesen eltűnt. hogy hatalmas birkanyájakat legeltessenek rajtuk.

míg a nőstény hosszú. mert sorra hozatták a saját régi otthonukra emlékeztető. Amikor az európaiak megérkeztek. a most már ragadozóktól mentes környezetbe. elvadult macskáktól. hanem a szarvas is lelegelte azokat a leveleket és bogyókat. így a jelek szerint a pár gyakran bájosan együttműködve . erdei pintyeket. és önálló vadásznak csaptak fel a vidéken. Egyiküknek. Egész társaságok alakultak abból a célból. A XIX. hogy vadászhassanak. feketerigókat és vetési varjakat. amelyektől a táplálkozása függött. és azt a néhány kakapót. Napjainkban a Little Barrier nevű szigetecskét megtisztították az egykor ott nyüzsgő. amelyek aztán otthagyták a városokat és a falvakat. amelyek a Déli-szigeten még életben maradtak. 1948-ban rábukkantak egy kisebb populációjára a Déli-sziget (Új-Zéland) egyik eldugott völgyében. hogy saját külön családot alkossanak. Leggyorsabban azok a madarak szenvedték meg ezt az inváziót. hajlott csőrével mélyen bele tudott piszkálni a lárvák alagútjaiba. olyan jellemző vonásokkal. no meg macskákat a kandallójuk mellé. és mivel leszoktak arról. amelyek a paradicsommadarakhoz. Aztán menyéteket hoztak be. csodálatos módon. de annak ellenére. Ausztráliából fekete hattyúkat. tojásaik és csibéik sem voltak többé biztonságban a patkányoktól. hogy horgászhassanak. a hujának. de eléggé meg is különböztették tőlük ahhoz. kookaburrákat (kacagó jégmadarak) és papagájokat hozzanak be. lárvákat keresgélve a fák törzsében. tengelicéket és seregélyeket. amelyekkel táplálkoztak. hogy csökkentsék az egér. még ennél is nagyobb veszélyben van. így száma még a takahe számánál is alacsonyabbra csökkent. és vésőnek használta. hogy fákon építsék meg fészküket. összegyűjtötték és áttelepítették ide. kitűnően repülő madár száma is erősen megfogyatkozott. a kakapo. Sok más. a takahe már amúgy is közel állt a kihaláshoz. további fennmaradásuk mégis bizonytalan. az egyiknek kék bőrlebernyege. amelyek elveszítették repülőképességüket: nem tudtak elmenekülni a ragadozó macskák és menyétek elől. században még látták egykét élő egyedét. hogy Angliából vadkacsákat és pacsirtákat. Itt feltehetőleg még mintegy 200 példányuk él. de 1900-ra a fajt hivatalosan is kihaltnak kellett nyilvánítani. olyannyira.Minden jel szerint nem sok örömüket lelték a szigetek furcsa és szokatlan állataiban. Aztán. nemek szerint különbözött a csőre: a hímé kurta volt. hogy tudományosan először fosszilizálódott csontjaiból azonosították. Mindegyiküknek van egy általában sárga. Valamikor a karéjosmadár-félék családjának három faja élt a szigeteken. amely a csőr tövéből nő ki. Ezzel a hatalmas invázióval szemben az őshonos állatoknak óhatatlanul teret kellett veszíteniük. Ám nemcsak a repülőtudományukat elvesztett madarak szenvedtek.és patkánypopulációt. hogy szigorú védelem alatt állnak. Nemcsak a macskák és a menyétek öldösték. illetve a seregélyekhez hasonlítják őket. szarvast az erdőkbe. A repülni nem tudó papagáj. jól ismert és régóta kedvelt állatokat. Pisztrángot telepítettek a folyókba.

gyűjtögette a táplálékot. A huja századunk első évtizedében kihalt, a másik lebernyeges, a karéjos seregély pedig már csak néhány part menti szigeten él, és nagyon ritka, pedig régebben széles körben elterjedt volt. Csak a harmadik, a karéjos varjú vagy kokako él még nagyobb számban, de csak a nagy Északiszigeten (Új-Zéland). Nemcsak a madarak voltak ennyire sebezhetőek : ma már a hidasgyíkot is csak a part menti szigeteken lehet megtalálni, és egyre ritkább lesz a repülni nem tudó, magát agresszíven mutogató, vadul harapós weta nevű óriás szöcske is. A halak közül, amelyeknek valamikor mintegy harminc fajuk élt Új-Zélandon, a folyók, patakok és tavak nagy részét átengedték a pisztrángnak és más jövevényeknek. Hasonló sorsra jutott a világ szinte minden olyan szigetének élővilága, amelyek sajátos, egyedülálló életközösségeket fejlesztettek ki. Hogy ez pontosan miért van így, azt még ma sem értjük teljesen. A különböző eseteknek kétségkívül különböző magyarázatuk van. Az ember könnyen azt hinné, hogy számos szigeten kifejlődött faj olyan jól alkalmazkodott saját különleges környezetéhez, és olyan hatékonyan aknázta ki azt, hogy semmiféle betolakodó nem lenne képes kitúrni a helyéről - ám ez nem így van. Szinte úgy tűnik, hogy éppen elszigeteltségük miatt, ami megvédte őket a nagy, kozmopolita közösségekben dúló harcoktól, a szigetlakók leszoktak a versengésről, és az új versenytársakkal szemben képtelenek voltak megőrizni pozícióikat. Mihelyt leomlik az a gát, amely korábban megvédte a szigeteket, a jelek szerint lakóik jelentős része pusztulásra van kárhoztatva. David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

11. FEJEZET A NYILT TENGER

Bolygónk legnagyobb részét víz borítja. Olyan sok rajta a víz, hogyha a világ összes hegyeit leborotválnánk, és törmelékeiket belehánynánk az óceánokba, akkor a Föld egész felszíne több ezer méter mély víz alá kerülne.

A kontinensek közötti nagy medencék, amelyekben ez a sok víz elhelyezkedik, földrajzilag változatosabbak, mint maguk a szárazföldek. A legmagasabb szárazföldi hegycsúcs, a Mount Everest jól beilleszkedne az óceán legmélyebb részébe, a Mariana-árokba, és csúcsa még mindig egy kilométernyire lenne a víz felszíne alatt. A tengerből kiemelkedő hegyek viszont olyan nagyok, hogy a vizek felszíne fölé emelkednek és szigeteket, szigetláncolatokat alkotnak. A legmagasabb hawaii vulkán, a Mauna Kea, ha alapjától, a tengerfenéktől mérjük, több mint 10000 méter magas, így valójában bolygónk legmagasabb hegye. A tengerek akkor alakultak ki, amikor a Föld, nem sokkal születése után, elkezdett lehűlni és a forró víz lecsapódott a felszínén. Aztán tovább táplálták őket a vulkáni hasadékokon át a Föld belsejéből kitóduló vizek. Már ezeknek a fiatal tengereknek a vize sem volt olyan tiszta, mint az esővíz, mert jelentős mennyiségű klórt, brómot, jódot, bórt és nitrogént, valamint számos nyomelemet tartalmazott. Azóta ehhez újabb alkotórészek is járultak. Amint a szárazföld kőzeteit lemarja és erodálja az időjárás, a keletkező anyagokat, sókat a folyók oldott állapotban a tengerekbe szállítják. Így aztán évezredek során a tenger egyre sósabb és sósabb lett. Az élet ezekben a különféle vegyületekben dús vizekben jelent meg először, mintegy 3500 millió évvel ezelőtt. A fosszíliákból tudjuk, hogy az első élő szervezetek egyszerű, egysejtű baktériumok és algák voltak. Hozzájuk hasonló szervezetek még ma is élnek a tengerekben, ők képezik mindenféle tengeri élet alapját. Ezek nélkül az algák nélkül a tengerek még ma is teljesen sterilek, a szárazföldek pedig élettelenek lennének. A legnagyobbaknak közülük körülbelül egy milliméter az átmérője, a legkisebbeknek pedig nagyjából ennek az egyötvenede. Apró testüket finom héj veszi körül, egyesekét kalcium-karbonátból, azaz mészből; másokét kovából. Ezek a héjak lándzsahegyekhez hasonlóak, sugaras tüskékből és finom csipkézetekből álló változatos, gyönyörű mintákat öltenek. Egyesek pöttöm tengeri kagylókra, mások palackra, gyógyszeres fiolára vagy lovagi sisakokra emlékeztetnek. Mérhetetlen nagy számban fordulnak elő - egyetlen köbméter tengervíz akár 200000 példányt is tartalmazhat belőlük -, és mivel nem hajtják magukat előre a vízben, csak sodródnak, fitoplanktonnak nevezik őket.

Ez a görög szó lebegő növényt jelent. Ezek a szervezetek igába fogják a Nap energiáját ahhoz, hogy a tengervízben oldott anyagokból kialakítsák a sejtjeiket alkotó komplex molekulákat. Nagy számban lebegnek közöttük apró állatok is - ezeket zooplanktonnak nevezzük. Nagy részük szintén egysejtű, mint a lebegő algák, és elsősorban abban különböznek tőlük, hogy nincs klorofilljuk, ezért nem képesek önálló fotoszintézisre; ehelyett megeszik azokat az egysejtűeket, amelyek képesek rá. Közöttük sokféle más nagyobb élőlény is él - foszforeszkáló sejtekkel pettyezett áttetsző férgek, telepbe szerveződött apró medúzák, a vízben hullámzó laposférgek, nagyobb rákok és rengeteg törpe rákocska, mindezek állandó tagjai ennek a közösségnek. Mások csak ideiglenesen látogatnak ide; a rákok, a tengeri csillagok, a férgek és a puhatestűek lárvái, amelyek csöppet sem emlékeztetnek felnőtt alakjaikra, hanem csupa hullámzó csillósorokat hordozó apró, áttetsző gömböcskék. Ezek a változatos élőlények mind mohón zabálják a lebegő algákat vagy egymást, egyszerűen planktonnak nevezett együttesük pedig élő "levest" alkot, amely sok-sok más nagyobb állat fő táplálékát jelenti. A sekély vizekben a planktonnal táplálkozó állatok rögzíthetik magukat a tengerfenéken, az árapályra és az áramlatokra bízva táplálékuk házhoz szállítását. A tengeri anemonák (virágállatok) és a korallpolipok csillós tapogatóikkal nyúlnak érte; a kacsakagylók kacsalábaik fogókarjaival kapják el; az óriáskagylók és a zsákállatok átszívják a testükön a vizet, és kiszűrik belőle a táplálékot. Az óceán mélyebb területein azonban a tenger fenekére már nem ér el napfény, így plankton sem élhet benne. A planktonnal táplálkozó állatok ezért itt nem horgonyozhatnak le a fenéken, hanem aktívan úszniuk kell. Nem kell azonban nagyon sebesen úszniuk. Sőt, a feszített tempó alighanem energiapocsékolás lenne. Ha túl gyorsan haladnak, akkor a háló előtt nyomáshullám alakul ki, amely szinte visszatolja a feléje áramló vizet. A jó fogás érdekében a nagy hálók haladási sebessége is korlátozott. Ám a planktonnal táplálkozó állatok nem is úsznak gyorsan, de zsákmányuk annyira tápláló, hogy néha óriás méretekre nőnek. Az ördögrája, vagy manta egy gigászi, rombusz formájú hal, az uszonyai végétől mérve 6 méter szélesre is megnőhet. Fejének mindkét oldalán uszonyszerű lebenyek vannak, amelyek hatalmas, téglalap alakú szájába irányítják a vizet. A víz a feje két oldalán lévő, fésűszerű fogakkal szegélyezett nyílásokon át távozik, ezek a fogak szűrik ki a planktonokat.

A rája távoli unokatestvére az óriáscápa ugyanezzel az apparátussal gyűjtögeti ugyanezt a táplálékot. Ez még a mantánál is nagyobbra, 12 méter hosszúra és 4 tonna súlyúra nő, és óránként 1000 tonna vizet képes feldolgozni. Csúcssebessége körülbelül 5 kilométer óránként, olyan lassú, hogy a vele találkozó emberek azt hitték, csak lustálkodik, "sütkérezik" a napfényes vizekben, és nem jöttek rá, hogy közben a lehető legszorgosabban gyűjtögeti az ennivalóját. Az óriáscápa a világ hidegebb vizeiben él, a melegebb vizekben úszkáló rokona még nála is nagyobb, sőt a legnagyobb az összes hal között: ez a rablócápa. Ez a hegy nagyságú állat állítólag 18 méter hosszúra és legalább 40 tonna súlyúra megnő. Nagy ritkán találkozni vele, amint csöndesen legelészik a nyílt óceán felszíni vizeiben, de óriás méretei, lassúsága és ártalmatlan természete mindig mély benyomást tesz azokra, akik olyan szerencsések, hogy megpillanthatják. Időnként némelyiküket véletlenül felnyársalja egy hajó, ilyenkor oldalához simulva addig csüng a vízben, míg csak meg nem állítják a hajót; akkor aztán a hatalmas összetört test lassan leválik, és elsüllyed a mélységben. De a legcsodálatosabb találkozásokat alighanem azok a víz alatt úszó búvárok élik meg, akik ritka, szerencsés alkalmakkor találkozhatnak eggyel, vagy akár többel is, mivel a rablócápa gyakran kis csoportokban jár. Ez a gigászi hal alig, vagy egyáltalán nem vesz tudomást az emberi megfigyelőkről, amikor óriás teste körül úszkálnak. A rablócápát állandóan kísérgető halrajok vagy a szája körül settenkednek, hogy lecsipegessék az apró fogaihoz tapadó morzsákat, vagy a farka táján ólálkodnak, hogy az ürülékében keresgéljenek ennivaló maradékokat. Aztán talán elveszíti a türelmét újsütetű kísérőivel szemben, mert egyszer csak hirtelen meghajlítja hatalmas testét és egyetlen farkcsapással lesüllyed a mélybe. Az ördögráják, az óriáscápák és a rablócápák a halak egy ősi csoportjához, a porcoshalakhoz tartoznak, amelyeknek vázuk nem csontváz, hanem a csontnál puhább anyagból, a rugalmasabb porcból áll. Mire ők kifejlődtek, a ma ismert tengerekben élő összes gerinctelen csoportok már megjelentek. Így a korai porcoshalaknak igen változatos állati táplálék állt rendelkezésükre. Napjainkban a csoport legismertebb tagjai a cápák, persze már a tengeri ragadozók legfalánkabb és legvadabb tagjai közé tartoznak. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk eltúlozni az emberre való veszélyességüket. Bár egyes fajok, például a fehér cápák, általában 6 méteresre, néha pedig ennek kétszeresére is megnőnek, kétségkívül megtámadják az embert és minden más élőlényt az óceánokban; a kisebb cápák közül, a jelek szerint, sokan inkább kisebb zsákmányt keresnek.

vagy el kell suhanniuk mellette.A Maldiv-szigeteken a korallzátonyok környéke teli van 2 méter hosszú cápákkal. Testük minden körvonala. Így viselkednek az elsődlegesen fitoplanktonnal táplálkozó szardellák. és napjainkra csoportjuknak körülbelül 20000 tagja van. míg a heringek az algákon kívül sok zooplanktont is fogyasztanak. hanem csontból volt. aztán egyszerűen továbbúsznak. ezért a cápáknak nincsen fékjük. Közvetlenül a fejük mögött elhelyezkedő úszópárjuk helyzete rögzített. mint porcoshal megfelelőik. Más csontoshalak. vadászokká váltak. ám nekik is vannak korlátaik. amelyek egyetlen koordinált egységként mozognak és táplálkoznak. mintegy 15 méterrel a felszín alatt. az egyedeik pedig olyan szorosan összezsúfolódnak. de egyikük sem nőtt olyan nagyra. Ezeknek a korai csontoshalaknak egyes leszármazottai szintén planktonevőkké váltak. az úszóhólyagot a testükben. hogy a halraj közepe széles. A halak tengerek fölötti uralmát azonban kihívások is érték. Ha ebből a szempontból nézzük őket. Mivel nehezebbek a víznél. Amikor felbukkannak a távoli kékségből. amelyek időközben négy lábat fejlesztettek . Vázuk azonban nem porcból. és sokkal nagyobb normális zsákmányállataiknál. szinte minden irányban forgatható uszonyt. amelyek annyira hozzászoktak a búvárokhoz. azonban egyes hidegvérű állatok. mert rajaik több mérföld átmérőjűek. és lehetővé tette. akkor a planktonnal táplálkozó csontoshalak még a hatalmas rablócápán is túltettek. le lehet ülni a tengerfenékre és közelről meg lehet figyelni őket. hanem a formáik tökéletessége feletti ámulat. a maldiv-szigeti cápák csak a kíváncsiságukat elégítik ki. úszóik minden görbülete hidrodinamikai szempontból ideálisnak látszik. vonagló púpként tör fel a víz felszínére. Semmi nem gátolja sima előrehaladásukat a vízben. hogy az egyik helyen. Nem sokkal a porcoshalak kialakulása után az ősi állományból újabb halfajok is kifejlődtek. amelyeknek a porcoshalak híjával voltak. amely felhajtóerőt biztosított számukra. óriási rajokat alkotnak. mind a porcoshalak kifejlődtek és nagy számban éltek. szerencsére nem tudnak a búvár előtt lebegni és kísérletképpen belekóstolgatni. a cápákhoz hasonlóan. az ember első reakciója nem a félelem. Mivel az úszó ember többé-kevésbé akkora mint ők. Két olyan úszást segítő eszközt is kialakíthattak. amit csak az óceánok nyújtani képesek. nem fordítható el. Ezek másképpen hasznosították az óceánok planktongazdagságát. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt. és elöl-hátul két pár. amelyek együttesen gyakorlatilag minden környezetet és minden táplálékforrást kihasználnak. hogy bármilyen mélységben könnyedén ússzanak. hanem vagy egyenesen ki kell harapniuk belőle egy falatot. amikor már mind a csontos-. amelyek a vízben való nagy mozgékonyságot segítették elő.

a grizzly-medvére.utódait néhány millió év alatt teljes egészében elvezetheti a tengeri életmódhoz.ha nem akadályozzák meg benne . mint az ámbráscet. amikor létrehozták a korai teknősöket. hogy hogyan lehet a tengerben párosodni és szülni. A mai pingvinek ugyanolyan gyorsak és mozgékonyak a vízben. Még mindig őrzik hátsó lábaikat. elkezdtek visszatérni a tengerbe. és még nem jöttek rá arra a trükkre. mint a kerítés lécei csüngnek le felső ajkáról. hogy már szintén elindult azon az evolúciós ösvényen. hogy nyitva tudja tartani a szemét.és betelepítették a szárazföldet. a delfinek és a beluga. szőrrel borított emlősök. de már kialakult az a képessége. hiszen táplálkozásuk a halaktól függ. majd később a tengeri madarak több csoportja hagyott fel egymástól függetlenül a repüléssel. avagy fehér delfin. A bálnáknak két teljesen különböző csoportja maradt fenn: a fogascetek olyanok. Több millió évvel később az emlősök egy másik. Az első tengeri emlősök körülbelül 50 millió évvel ezelőtt a cetek ősei voltak. amelyeket a cetek már elveszítettek. Belőlük alakultak ki végül a mai fókák és rozmárok. Ezek az úgy nevezett sziláscetek az óriáscápával versengenek a zooplankton olyan nagyobb termetű képviselőiért. amely . A soksejtű élőlények első megjelenésétől a mai napig eltelt 600 millió év során a tengerben hatalmas és változatos állatpopulációk alakultak ki. Az elsők közülük a hüllők voltak. csoportja is elkezdett behatolni a tengerbe. mint a bálnák. annak is kell lenniük. amelyeknek a szaruból alakult szilái. mint számos hal. Az emlősök tengerbe költözése a jelek szerint még nem ért véget. hogy a vízen telepedjen le. Lehetséges. talán a medvékkel vagy a vidrákkal rokon. Körülbelül 150 millió évvel ezelőtt megjelentek a szárazföldeken a melegvérű. Még mindig szemmel láthatóan szárazföldi állat. Ma már az állatvilág összes fontosabb csoportjainak képviselői megtalálhatók benne. s az olyan bálnák.ehhez minden évben vissza kell térniük a szárazföldre. mint amilyen a krill. le tudja zárni az orrlyukait a víz alatt és két percig is víz alatt tud maradni. . A sarkvidéki jegesmedve ideje nagy részét a tengeren tölti vagy a jégtáblákon vagy a vízben. koponyájuk még mindig felismerhetően hasonlít a szárazföldön élő húsevőkéhez. fókákra vadászik. mint a bálnák . Ezek az állatok még mindig nem alkalmazkodtak olyan mértékben a tengerjáró élethez. Az ő egyes képviselőiket is csábította a tengerek gazdagsága. a színétől eltekintve nagyon hasonlít is közeli rokonára.

Amikor már mindegyikük megépítette a maga kis oltalmazó kamrácskáját. a rovaroknak is van egy tagja. ezek növények. mások pedig vízszintes lemezekkel fogják fel a napfényt. a rákok és a gyűrűsférgek nagy többsége még ma is a vízben él. amely így betemetődik és elhal. Ez az utóbbi folyamat a fotoszintézis. aminek a tengeren a korallzátony a megfelelője. és meglepő. s szén-dioxidból a Nap nélkülözhetetlen segítségével szénhidrátokat állítanak elő. a planktonban nyüzsgő algák közeli rokonai. mint azt gyakran föltételezik. A polipokban élő algák mellett sok más alga él független életet a koralltelep halott részein. és még ma is az élet fő lakóhelye. apró algák. . Egykor az óceán volt az élet szülőhelye és bölcsője. amely tovább sarjadzik. A korallok változatos ligetei. újabb polipokat növeszt.és növényközössége. márpedig a polipoknak pontosan erre van szükségük a lélegzéshez. Az új egyed szintén elkezdi saját építkezését. de nemzője tetején. Egy darabka korall élőlényeit vizsgálva megállapítható. A koralltelep épülése közben többszörösen elágazik. amelynek nyersanyagát a korallok és az algák egyaránt buzgón kivonják a tengervízből. amelyek közül egyesek törzsei és ágai fölfelé. amelyik a tengerben él: a hullámok tetején meg-megvillanó vidrapók. apró. Ugyanez a helyzet a tengereken is. a medúzák és a korallok. A szárazföld azon része. A korallpolipocskák belsejében ezek az algák a gazdaállat bomlástermékeit feldolgozzák. sárgásbarna szemcsét tartalmaz. olyanok mintha növények volnának. Ám a testük nagyszámú. Ez az elrendezés tehát mindkét szervezetnek nagyszerűen megfelel. hogy az ott élő szervezetek háromnegyed része növény.Még az állatok leginkább szárazföldhöz kötött csoportjának. a nyolckarú polipok és a halak még rövid ideig sem képesek nélkülözni a tengervizet. és sokban hasonlítanak a kicsiny tengeri virágállatokra. A puhatestűek. a telepet létrehozó élőlények tehát csak egy vékony élő burkolatot alkotnak az egymásra rétegeződő üres mészkőkamrácskák tetején. a foszfátokat és nitrátokat fehérjékké alakítják. A szárazföldön rengeteg különféle környezet van. A korallpolipok a mészkő fő előállítói. a trópusi erdő. hogy a kettő között sok párhuzamra bukkanhatunk. soha nem szüntetik be a mészkiválasztást. A zátonyt felépítő korallok természetesen állatok. A korallzátony alapvető anyaga a mészkő. ahol az élet a legváltozatosabban és legsűrűbben burjánzik. és ez közelebbi hasonlatosság. amelyek mindegyikének megvan a maga speciálisan alkalmazkodó állat. a fény irányába nyúlnak. a kalmárok. amelynek során az algák oxigént bocsátanak ki. Számos nagy csoport: a tengeri csillagok és tengeri sünök.

amelyekkel megőrlik a csikorgó falatokat és kiszedik belőlük a polipokat. aztán bespriccelik a pöttöm kamrácskákba.Az építmény elhagyott részének hatalmas tömegei azonban tovább szolgálják az őket létrehozó koralltelepet. egyrészt kitűnő környezeti körülményeknek. egy szempillantás alatt lebuknak a kőlevelek biztonságos menedékébe. hogy lecsapjanak mit sem sejtő zsákmányukra. Az agancskorall ágai körül apró. szivacsok és tengeri virágállatok. szorosan egymás mellett. mint holmi madárcsapat. amint láttuk. A korallzátony életének túláradó bősége hasonló tényezők következménye. Ebből a szempontból a fatörzsben lévő élettelen faanyaghoz hasonlíthatók. A trópusi őserdők élőlényeinek sokfélesége. csíkozott csipeszhal rászorítja száját a polip kamrájának bejáratára és kiszívja belőle a polipot. Az apró barlangokban murénák leselkednek. A kacslábú rákok és a fúrókagylók lyukakat fúrnak a mészkőbe. tengeri uborkák. a korall 20-30 méteres mélység alatt már nemigen fejlődhet. ezekkel lecsipkedik a korallokat. amelyekben a planktont szűrögetve biztonságosan élhetnek. . zsákállatok és kagylók élnek tömegesen. de ha valami veszély fenyegeti őket. szerves táplálékmorzsákat. Közvetlenül a kiválasztott korallfürtjük fölött lebegve gyűjtögetik az örvénylő vízből az apró. A tengeri csillagok emésztőfolyadékot állítanak elő. A korallzátony kőbokrai és ágai között igen változatos állatok táplálkoznak vagy találnak otthonra. világoskék korallsügérek rajai nyüzsögnek. És történetesen éppen ugyanekkora a dzsungel mélysége is a lombkoronaszint tetejétől a föld színéig számítva. a kígyókarú tengeri csillagok és a héjatlan puhatestűek állandóan ott mászkálnak a korall ágainak hálózatában. Más halak kifinomultabb módon fosztogatják a korallokat. Más állatok búvóhelynek használják a korallzátonyt. élőhelybe illeszkedő fajt kialakítani. akárcsak a dzsungelbeli fák ágain élő növények. A papagájhalaknak a szájuk elején éles. párás légkörnek és a bőséges napsütésnek tulajdonítható. A tengeri liliomok. csőrszerű fogaik vannak. mert erős támaszt biztosítanak számára. hátul pedig kerek örlőfogaik. narancsszínű. majd kiszívják belőlük az elfolyósodott polipokat. A koralltelepek körül és között pedig. a meleg. másrészt pedig itt a hosszú időn át fennálló jó környezeti körülmények között az evolúciónak alkalma volt sokféle specializált. Az ezüstfehér. Mivel a korallban élő algák nem nélkülözhetik a napfényt. vagy ott ütik fel tanyájukat.

A puhatestűek üres héjainak belsejét a remeterák sajátítja ki. puhatestűek és szivacsok megtalálhatók már a mintegy 200 millió évvel ezelőtt létesült korallzátonyokban is. mint mindenütt másutt. A zsúfoltság magyarázza talán a korallzátonyon élő sok állat pompás külsejét is. amelyek helyet biztosítottak a planktonban jelenlévő lárvák letelepüléséhez. Ez idő alatt a trópusi tengerek valamelyik részén mindig voltak korallzátonyok. fel kell tudnia ismerni a körülötte nyüzsgő rajok közt a saját fajtársát. Ennek a sűrű. a mai zátonyokon találhatókkal közeli rokonságban álló korallfajok. amely olyan hosszú és olyan karcsú. Egy apró rákfajta szokásszerűen. Odabenn azután nemcsak védve van ellenségei elől. a trópusi napsütés pedig egész éven át bőséges fényt szolgáltat. de egy nyálkahalfaj ugyanígy. Mint azt számos kövület bizonyítja. A halegyednek itt is. és szintén menedékül használja a lyukat. hanem bőséges táplálékra is talál. amelyek mindegyike a maga sajátos táplálékforrását aknázza ki. fáradságos munkával lyukat ás magának a korallbokrok között a homokban. az Ausztrália keleti partjai mentén húzódó Nagy. ahogyan elveszíti. már messziről felismerhetők. viszont olyan tökéletesen körülveszik a héjat. szokásszerűen beköltözik a rák mellé. . mint egy ceruza. amikor több hasonló méretű és formájú rokon faj úszkál ugyanazokban a vizekben. gyakran gyönyörű szemfoltjai.korallzátonyon több mint 3000 különböző állatfaj található. amelyeket az uborka szinte ugyanolyan gyorsan újra kifejleszt.A zátonyon rendszeresen megtörő hullámok oda-vissza haladóban megáztatják a vízből kinyúló korallokat. kígyókarú tengeri csillagok. hogy csak egyetlen példát említsünk. egy másik állat testében keres menedéket: addig piszkálja az orrával a tengeri uborka kivezető nyílását. A bujkálóhal. akkor a nyílt óceán vízfelszíneinek kell lenniük a tenger szavannáinak és síkságainak. azaz potenciális párját és vetélytársait. amíg csak be nem jut a belsejébe. tömeges életnek is megvannak a maga problémái. A pillangóhalak pontosan ilyen családot alkotnak. a tengeri uborka belső szerveit majszolgatja. A probléma akkor válik akuttá. méghozzá legtöbbjük nagy számban. csíkjai. Ha a korallzátonyok a tenger dzsungeljei. a tengeri sünök. amely menedékül szolgálhat. foltjai és pettyei. amelyek pompásan megélnek a rák táplálékának morzsáin. Napjainkban. így akárcsak a dzsungel pompás pillangói. kívülről pedig szivacsok telepednek rá. Ezenfelül a korallzátony még az őserdőnél is ősibb környezet. hogy a ragadozók nem láthatják a rák menedékhelyét. hogy észrevegyék egymást. A zátony forgatagában különlegesen élénk azonosítási jegyekre van szükség ahhoz. Élénk vetélkedés folyik minden lyukért vagy repedésért. ezért minden egyes fajnak megvannak a maguk jellegzetes. és telítik a vizet oxigénnel. amelyet menedékül használ.

ha el akarják kapni a zsákmányukat. amíg az éves viharok újra meg nem termékenyítik a vizet. A halászok mindenütt mohón keresik őket nemcsak pompás húsuk miatt. amely hullámtörőként szolgál. Némelyikük 4 méter hosszúra és 650 kilósra is megnő. Ám ellentétben a legelőn elhullajtott állati trágyával. A tonhalnak és néhány más fajnak közvetlenül a feje mögött különlegesen módosult pikkelyekből álló vértje van. Egyszer fogtak egy gigászi kardhalat. amely 6 méter hosszú volt. enyhe áramlást hoz létre a test legszélesebb része . és néha olyasféle hosszú. a királymakréla és a makracsuka. és végül a tenger fenekén alkotnak nyálkás iszapréteget. de ha létezik tökéletes úszás. A legnagyobbak közöttük a nagy cápák meg az óceánjáró halak egyik pompás csoportja. és mindaddig kevés számban marad meg. hanem a ragadozókra is. ezek nem maradnak egy helyben. mert mint minden más növénynek. mert mind erős és vitéz harcosok : a ton és a germon. Hidrodinamikai szempontból valamennyiüknek a formája még a cápáénál is ideálisabb. Ezek a felszínen nagy tömegekben élő. Mintegy 30 különböző fajuk van.és repülőhal-csapatokat falánk húsevő halak hordái üldözik ugyanúgy. mint a szuperszonikus repülőgépek orra. Bősége a fűhöz hasonlóan az évszaktól függően változik. annak is kell lenniük. Egyesek ezek közül a tengeri vadászok közül nem sokkal nagyobbak zsákmányállatuknál. és a különféle nemzetek halászai különféle neveket adtak nekik.Itt évről évre hatalmas területeken virágzik a fitoplankton. Ilyenkor a plankton nagyrészt újra elhal. amely azonban elérhetetlen a lebegő algák számára. nemcsak a planktonnal táplálkozó halakra vadásznak. így a víz újra elszegényedik. hering. Orruk hegyes. Ezek a pompás állatok világszerte bekóborolják a tengereket. hanem foszfátokra. Mind a cápa. hogy a tápanyagok legnagyobb részét kimerítik. Nagyjából hasonló méretűek és nagyon hasonló a testük alakja is. nem zavarja a fej sima áramvonalát. nitrátokra és más tápanyagokra is szüksége van. ahogy Afrika síkságain a gepárd és az oroszlán prédául ejtik az antilopokat. A hatalmas tengeri réteken legelésző szardella-. más élőlények ürülékéből és tetemeiből származnak. így ez a faj a legnagyobb csontoshalnak tekinthető. Mások. de kitartóan elsüllyednek a vízben. a bonito és a wahoo egyaránt. például a makréla. ez a termékenyítő iszap a felszínre sodródik. a tonhalak. Növekszik is. hanem lassan. azt a tonhalak és közeli rokonaik. mint a 2 méter hosszú barrakuda. hanem azért is. Testük hátsó része szelíden elvékonyodik és félhold alakú farokban végződik. a kardhalak közelítik meg a legjobban. néhány hónap elteltével az algák úgy kivirulnak és annyira elszaporodnak. és a fitoplankton hirtelen újra növekedésnek indulhat. nemcsak fényre. mind a tonhal igen gyors úszó. a marlin és a kardhal. De amikor az évszakos viharok felkavarják a tengert. hegyes tüskévé alakul. nem dagad ki. Szemük felülete egy vonalba esik a testtel.

oldalról pedig őrizték. aztán függőlegesen fölemeli a fejét a nyílt vízbe. ezért bőséges oxigénellátást követel meg. hanem állandóan tátott szájjal úsznak. . A homok önmagában nem tartalmaz tápanyagokat. Ennek folytán állandóan jelentős sebességgel kell úszniuk egyszerűen azért. miközben menekülni próbálnak a kapkodó állkapcsok elől. Az ilyen gyors úszás nagyon sok energiát fogyaszt. zsákmányuk egy részét felnyársalják. Egyszer megfigyelték egy csoportjukat. így nem akadályozzák a víz szabad áramlását. más részét megbénítják. A kardhalak rendszerint magányosan vadásznak. hogy tömör maradjon. amellyel megköti a homokszemeket. ezek a halak ugyanis melegvérűek. s ezzel csökkenti a hátrább eső részek súrlódását. testhőmérsékletük akár 12 Celsius fokkal is meghaladhatja a vízét. majd pusztító pontossággal és gyorsasággal kapkodják be az apró halakat. Egyes állatoknak azért itt is ugyanúgy sikerül megélniük. beléhasítanak a halrajba. és a vizet átszűrve táplálkozik. Maga a raj ilyenkor pánikba esik. hogy torkuk alját lejjebb eresztve szelíden vizet szivattyúznak a szájukba. a gepárdnál is gyorsabb. nagy mészárlást rendeznek. A felszíni vizekhez képest a tengernek ebben a részében gyakorlatilag nincs élet. Amikor gyorsan úsznak. úszóik speciális barázdákba illeszkednek. amint óvatosan terelgettek egy nagy halrajt : hátulról hajtották. Olyan ez. százával ugrálnak ki belőle a tenger felszíne fölé a halak. mint a szárazföldek sivatagaiban a szelek.körül. amelyben úsznak. Ezeknek a pompás halaknak egyike tartja a tengeri állatok sebességi rekordját: a kardhal rövid távon óránként 110 kilométeres sebességre képes. hogy anyagcsere-folyamataik révén testük hőmérsékletét szabályozzák. A tonhal viszont rendszerint osztagokban működik. Minden más hallal ellentétben. mint amikor a rémült impalák nagy ugrásokkal vágtatnak az oroszlánok dúlása elől. amivel nagy sebességű vízsugarat nyomnak át nagy kopoltyúikon. A szavannákhoz hasonlóan a tengereknek is megvannak a maguk sivatagai. A kontinenseket szegélyező tengerfeneket hatalmas területen homok borítja. A homokon végigsöprő áramlatok ugyanolyan hosszú barázdákat és dűnéket alkotnak belőlük. mint a tenger szegélyéhez közelebb fekvő homokos partokon. hogy lélegezhessenek. hosszú tőrükkel döfködve lebuknak a halrajok közé. Amikor támadnak. Ezek a halak ezért nem úgy veszik fel az oxigént. a szemcséi között esetleg lerakódó szerves részecskéket a homokot állandóan átöblítő és átforgató áramlások tüstént újra kimossák. nyálkát választ ki. A csőlakó angolna betemeti a farkát a homokba. azaz a leggyorsabb szárazföldi állatnál. aztán kopoltyúfedőiket megmozgatva áteresztik a kopoltyúikon. Izmaik energiateljesítményét és villámgyors reakcióikat az is fokozza.

a felszín közeli planktonlegelők alatt fekete mélységek terülnek el. Ám mindennek ellenére az eddigi korlátozott kutatóutak is több mint 2000 halfajt és körülbelül ugyanennyi gerinctelen állatot derítettek fel ebben a távoli világban. Ez azonban illúzió. ha láthatatlanok maradhatnának. hogy már semmiféle állati gyomor nem képes felszívni őket. nyelvhalak. Tökéletes álcázásként vékony homokréteggel borítva a felszín közelében lepényhalak. vagy csökkentik a tápanyagellátásukat. a homokban mélyebbre temetkezve pedig különféle gerinctelen állatok tömegei : puhatestűek. szabadon álló homokcsövet épít magának. így 3000 méter mélységben körülbelül háromszázszorosa a felszíni légnyomásnak.Az anemonák egyik faja. mint bolygónk bármely más része. ráják és óriás laposhalak élnek. A nyomás a leszállás során 10 méterenként egy atmoszférával növekszik. A halak egész telepeket tartanak fenn belőlük a fejük és testük oldalán vagy egyik úszótüskéjük végében. mind a fizikai viszonyok tekintetében távolabb esik tőlünk. a homokból építkező tölcsérféreghez hasonlóan. a víz egyre hidegebb lesz. mert alkalmilag jobb szeretnék. Van azonban az óceánnak egy olyan része. A partközelben húzódó homoksivatagokon túl. főleg azokon a megcsonkult tetemeken alapult. ezért el is tudják oltani baktériumfáklyáikat. Akkumulátoraik majdnem minden esetben baktériumtelepek. következésképpen. amit az ottani életről egészen a legutóbbi időkig tudtunk. Mindaz. reflektoraik fényénél bepillantást nyerhetünk egy olyan világba. Miközben leereszkedünk. hogy nyilvánvalóan nagyon fontos számukra a fény. A fölülről lefelé sodródó tetemek nagyon lassan süllyednek le. vagy pedig annyira lebomlanak. vagy áttetsző szövetredőnyt borítanak fölébük. hőmérséklete hamarosan közelít a fagyponthoz. amelyre semmiféle szárazföldi párhuzamot nem találhatunk. ám ez nem mindig felel meg a halaknak. amelyeket a mélytengeri merítőhálók felszínre hoztak. különleges zacskóban. Több mint a felük maga gondoskodik a számára szükséges világításról. férgek és tengeri sünök. amelyek saját kémiai folyamataik melléktermékeként világítanak. hogy a tengerfenék egyébként elhagyatott részeit csak ilyesforma lények lakják. csak a plankton "műtrágyázására" alkalmasak. magában a homokban számos különböző állat él. 600 méteren aluli mélységben a napfényt már teljesen kioltja a felettünk lévő víztömeg. A baktériumok állandóan világítanak. Ma már azonban számos olyan járművünk van. legnagyobb részüket vagy megeszik mielőtt ebbe a mélységbe jutnának. Az óceánok középső és mély vizeiben olyan sok hal lumineszkál. Első látásra úgy tűnhet. amelyek több kilométerre le tudnak ereszkedni a tengerek felszíne alá. A táplálék itt csakugyan nagyon ritka. amely mind térben. .

Ha sikerül nőstényre találnia. rajokban úsznak és egy kis bőrredőt elébük bocsátva kapcsolgatják ki-be a fényeiket. mivel bár a tengerek mélyén igen sok faj él. Ám az is lehetséges. Számos hal az alsó felén. hogy ezek a fények. míg végül a lámpáscsápú hal beszívja őket a szájába. valahol az ivarnyílás közelében. amikor a hal megrázza. ami arra utal. amely a jelek szerint ellenállhatatlanul magához vonzza az apró halakat. A mélytengeri lámpáscsápú halaknál ez a csali egy bakteriális fényű villanykörte. mint maga a vadász volt mielőtt bekebelezte. álcázásként értékesek számukra. így teljes mértékig ki kell használni őket. valahol az alattuk lévő vizekben élnek. a szájuk előtt libegő hátúszósugarukkal vonzzák magukhoz a zsákmányukat. Talán ez a magyarázata annak. paradox módon. ami nagyobb. ahol a távoli felszínről beszűrődő fény még éppen kirajzolja a hal sziluettjét. de azokat nagyon kevés számú egyed képviseli. amely azonban élete végéig folyamatosan megtermékenyíti a nőstény ikráit. amelyben akkora zsákmány is elfér. a megvilágított alsó testrész talán csökkenti ennek az árnyképnek a láthatóságát. mindnyájan kikapcsolják a lámpásaikat és gyorsan elúsznak. Az apró lámpáshalak a szemük alatti zacskóban tartják a baktériumaikat. amelyeket keresnek. állkapcsaival ráakaszkodik annak testére.Ám még nagyon sok mindent kell megtudnunk arról. A sekélyebb tengerekben a horgászhalak speciálisan módosult. mint a horgász csalija. Így a legteljesebb mértékben kihasználja élete egyetlen randevúját. Találkozásokra ezért nagyon ritkán kerül sor. Vérkeringési rendszere egyesül a nőstényével. A zsákmány csalogatására nagy szükség van. Ennek a villogó szemafornak a működése feltehetőleg lehetővé teszi. . azután lassan elcsökevényesedik. és kétségkívül nagyon sok mindent még nem értünk belőlük. a hasán hordja lámpását. hogy azok az élőlények. hogy számos mélytengeri halnak hatalmas. ami úgy libeg. és egyes halak eszközül használják arra. hogy a raj együtt maradjon és a hím rátaláljon a nőstényre. de az nem kérdéses. azután valahol másutt kezdenek el újra villogtatni egymásnak. hogy a fény vonzóerőül szolgál a sötétségben. és pontosan azt a célt is szolgálja. Ez magyarázza a számos mélytengeri lámpáscsápú hal között kialakult furcsa szexuális viszonylatokat is. A mélytengerek felső részein. hogy elérhető közelségbe csalogassák a zsákmányukat a fekete vizekben. szíve elsatnyul s végül alig több egy spermazsáknál. de egyébként nem sokban különbözik tőle. Ennek végén egy apró hártya van. hogy ez a fény pontosan milyen célokat is szolgál. Ha ragadozó közeledik és a raj megrémül. Egyre közelebb és közelebb úsznak. Fiatal korában a hím valamivel kisebb a nősténynél. Az efféle funkciók talán valószínűtlennek tűnnek. kitágítható hasa van.

hogy a csontok és a mészkőkagylók szétporladnak.Az óceán legmélyebb részei az áramlások alatt fekszenek. vas. szembe találkozik egy másik nagy "folyóval". Az óceáni medencék középső mélységeiben a fenék túlnyomó részére semmiféle szárazföldi eredetű üledék nem jut el. nem kell velük szemben úszniuk. Az egyik ilyen áramlás a Karib-tengeren indul. Ez a Golf-áramlat. Ettől jellegzetesen törékenynek tűnnek. a Mexikói-öbölbe sodorják a Karibtenger vizeit. amelyek a fenéken élnek. Ezekben a vaksötét mélységekben természetesen semmiféle alga nem élhet meg. amíg a viharok fel nem kavarják. mert már kémiai alkotórészeire. így a trágyául szolgáló iszap mindaddig elérhetetlen marad a fitoplankton számára. így vizük nemcsak fekete és hideg.és nikkelgolyócskák borítják. A nagy nyomás azonban kicsapatja a vízből a benne oldott ásványi anyagok egy részét. ahol a férgek az utolsó ehető részecskéig végigmajszolják az üledéket. hatalmas planktonterhet cipelve magával az Atlanti-óceán hidegebb vizein. A mélytengeri kutatóhajó reflektorai még itt is találkoztak az élet jeleivel: féregnyomokat látni a sekély iszapban. Miután mintegy 5000 kilométernyit haladt. Némelyikük csak akkora. még az a része sem. Az Atlanti-óceán trópusi részének ez a beltengere egy viszonylag sekély medencében sütkérezik a meleg napfényben. A kovából építkező fitoplankton vázai ellenállóbbak. Más ásványi részecskék sem kerülhetnek ide. ez azt is lehetővé teszi. amely dél felé folyik az óceánon : a Labrador-áramlattal. A Föld forgása által keltett erők. hatalmas. amely holt tetemekből vagy az odafönn élő állatok ürülékéből származott. 80 kilométer széles és 500 méter mély folyóként halad tovább. észak és nyugat felé. nagyon emlékeztetnek a velencei üvegfúvók egyes fantáziaalkotásaira. gólyalábra emlékeztető úszóikkal "járni" tudjanak a tengerfenéken. csak a légkörből lehulló finom vulkáni por. így az óceán fenekét egyes helyeken mangán-. a tintahalak állkapcsa és a cápa fogai is. hogy hallatlanul karcsú. például foszfátokra és nitrátokra bomlott. és furcsa módon ellenállóbbak a bálnák fülcsontjai. Mivel nincsenek áramlások. mások viszont ágyúgolyó nagyságúak. A nyomás olyan nagy. Onnan sodró. Amerika keleti partjai mentén. Ám az iszap nagy része nem ehető. mint egy szőlőszem. amelyek felsöprik az iszapot és visszaviszik a körforgalomba. . egy irányú "hajózó" szelek Kuba és a Yucatan-félsziget között. és mivel közülük sok szinte átlátszó. így nagyon kevés izomra van szükségük az úszáshoz és helyzetük fenntartásához. Ez is hatással van a halak alakjára. Ugyanerre az eredményre vezethet azonban egy másik erő is : egyes helyeken hatalmas áramlások folynak az óceánok fenekén a mélységben. mert a nyílt óceántól elválasztják a nyugat-indiai szigetek. Azok számára. hanem nagyon csendes is. amelyeket tovább erősítenek az állandó. amelyeket csak baktériumok és növények képesek újra élő anyagokká alakítani.

soha ki nem apadó planktonleves. Amióta csak az iparszerű halászat kialakult. hogy a fölötte lévő vizet teljesen átjárják a Nap sugarai. valósággal elsötétítik a vizet. Ennek az eredménye az a páratlan gazdagságú. radarral és szonárral keresik meg a halrajokat. kiúsznak a homokos tengerpartra. hogy ezt a hatalmas haltermést évről évre fenn lehet tartani. és nem dolgoznak.A két áramlat fölött a meleg és a hideg levegő összekeveredik és egész éven át szállongó ködöket okoz. Tavasszal dagálykor kijönnek a part mellé. azután a következő hullám visszaviszi őket a tengerbe. azután lerakja őket a parton. És természetesen az ember is eljön learatni ezt a gazdag termést. Ám még a Grand Banks sem kimeríthetetlen. Az emberi kapzsiság még bolygója leggazdagabb és legtermékenyebb részének a fennmaradását is kockára tette. napjainkban már üresen állnak. Ez a fennsík olyan közel fekszik a víz színéhez. amelyeket alig néhány évvel ezelőtt építettek a közeli partokon. mert a fennsík szélét minden irányból végigsöprő áramlások odaszállítják a tenger mélyéből az iszapot. Nyaranta megszámlálhatatlan mennyiségben rajzanak Newfoundland homokos partjai mellett. miközben alatta szinte fortyog és bugyborékol a víz. Ám ez legtöbbjük számára már nem jelent új életet. az európai bűzös lazacok rokona. amelyen akkora halrajok virulnak. és amikor a dagály a csúcspontjához közeledik. Tízmilliószámra lakomázik rajtuk a tőkehal. a Grand Banks. csüllők és alkák evezgetnek közöttük. 300 kilométerszéles és 500 kilométer hosszú tenger alatti fennsík emelkedik ki az Atlanti-óceán mélyéből. Ezek az élőlények azonban nem merítik ki a tápanyagkészletet. szulák buknak értük a víz alá. s mind között a legimpozánsabbak a hosszúszárnyú bálnák. A fogások egyre csökkennek. Ezek a Newfoundlandi-pad nagy zátonyai. Sápadt tetemeik hatalmas hullámokban gyűlnek össze a part menti sekély vizekben. a Grand Banks-t egyre növekvő intenzitással halásszák. majdnem mind elpusztul. mint másutt. miután ívtak. és lerakják ikráikat. Azok a nagy halfeldolgozó üzemek. amelyek egyetlen falással tízezrével nyeldesik el őket. Közvetlenül a fitoplanktonnal táplálkozik a kapelán. Ezek a partok sok más állatot csalogatnak ide. így virul benne a fitoplankton. Fókák úszkálnak a kavargó vízben. telitömve magukat velük. A két áramlat találkozásánál egy nagy. bukórepülésben bombázva a vizet. A mellettük lévő hímek tejet bocsátanak az ikrákra. ekkor a nőstények sebesen ficánkolva keskeny rovátkát vájnak a homokba. tengeri madarak szállnak le rájuk a magasból. újfajta hálókkal és új technikákkal ejtenek egyre nagyobb zsákmányt. abban a hitben. David Attenborough: . Minden egyes hullám ezrével hozza. mint sehol másutt. A halászok évről évre új módszerekkel.

az Amazonas menti őserdők indiánjai pedig szőrtelen testet és hosszú végtagokat alakítottak ki. az emberiség egy új tehetséggel kezdett élni. kevesebb a pigmentjük. Amikor zord környezettel került szembe. elveszítették vastag bundájukat. nyílt környezetben. hanem olyan ütemben fejlődnek. fehér tollazatot. akik ebben az irányban az első lépéseket megtették a Közép-Keleten éltek. hogy a napsugárzás károsítaná a testüket. Az erdőkből kiköltöző. mintegy 12000 évvel ezelőtt. Azután. sötét pigmentációt alakítottak ki bőrükön. Azok az emberek. ahogy a . hanem megváltoztatta környezetét. míg azoknak. amely most melegen tartja és szinte láthatatlanná teszi őket a hóborította tundrán. A farkasok. leveleket. és sápadt a bőrük. így csökkentették az élet kockázatait ebben a védtelen. amelynek alakja alkalmas a hő visszatartására. akik felhősebb. Elkezdte alakítani a földet. tömzsi testet fejlesztettek ki. Az egyes fajok távolról sem merevek és változhatatlanok. A sarkvidéken élő eszkimók alacsony. amely könnyen leadja a hőt. hűvösebb vidékeken élnek.AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Az ember a megjelenése utáni első néhány évezredben szintén hasonló alkalmazkodóképességről tett tanúságot. hogy alig elegendő a testben a vitaminok előállításának előmozdítására. 12. már nem várta meg. Azok a népek. amikor élőhelyük sivataggá változott. Zsákmányukért vetélkedniük kellett a farkasokkal. gyökereket. javította és tördelte: a Webtigris. A távoli északra települő baglyok kifejlesztették azt a vastagabb. ahol olyan gyönge és ritka a napsütés. gyümölcsöket és magvakat gyűjtögettek. vagy kiterjesztették territóriumukat a sivatagra is. amely lépést tud tartani a legtöbb geológiai és éghajlati változással. amelyek olyan tűző napfény alatt élnek. így nem hevül túl a testük. A vadászokat kétségkívül farkasfalkák követték. amíg anatómiai felépítése sok-sok nemzedék során megváltozik. amelyektől a megélhetése függött. nyílt szavannákon legelésző antilopok hosszabb lábakat növesztettek és gyors futókká váltak. Abban az időben még vadállatokra vadászva vándoroltak. és fölszedték utánuk a hulladékokat olyasformán. FEJEZET ÚJ VILÁGOK Az élő szervezetek rendkívül alkalmazkodóképesek. amelyen élt és módosítani azokat az állatokat és növényeket.

akik mintegy 1000 évvel ezelőtt vándoroltak át Európa északi területére. akik magukhoz vették a fiatal farkaskölyköket és saját gyermekeik és tábortüzeik mellett tartották őket. Mind a ketten csoportosan vadásztak és mindkét társadalomban bonyolult hierarchiák működtek. amikor az oroszlánok már elvették belőle amire szükségük volt. ideges állattal. és ez a vezető szerep akkor is fennmaradt. mind a jerkének vastag. hanem a társadalmi szervezetük is hasonló volt. mert legelőterületük .olyan szegény. Nem nehéz elképzelni. hogy a szoptatós anyák magukhoz vették az elárvult kölyköket és adtak nekik a tejükből. Lehet. Körülbelül 8000 évvel ezelőtt az ember különleges kapcsolatot alakított ki ezzel a félénk. Ennek folyamata biztosan erősen különbözött attól a folyamattól. ami ma zajlik az ember és az ÉszakEurópa tundráin legelésző rénszarvas között. elfogadták az utasításait. prémes bőréből. sátraik szőrtelenített.sakálok az oroszlánfalkákkal szövetkezve begyűjtik a zsákmány egy részét. amikor felnőttek. A két fajnak nemcsak a territóriuma és a zsákmánya volt közös. amelyeket ebben az időben az ember és a kutya üldözött. hosszú lábú. . csatlakoztak a hajszában emberi urukhoz. a kötelekhez nyersbőrt. ahogyan egyes primitív törzsek még ma is szoptatják a kismalacokat. Télen gyapjas alsóruhát. jutalmul pedig részt kaptak a zsákmányból. amelynek során a kutyát a szolgálatába állította.különösen télen . a sarkvidékre. ahol még nincs lelegelve a moha és a törpe cirbolyafenyő. és alighanem nagyon hasonlított arra. gyűrűs csigája van. táplálékuk a húsa és teje. hogy a kapcsolat néha fordított irányban működött : a farkasfalka megölt egy állatot és az emberi vadász kivette belőle a részét. A két faj azután végül szövetségre lépett. amelyekben a hatalmi és parancsnoklási lánc az uralkodás és az alávetettség rendszeres kimutatásán alapult. Így azután az emberi falkában felnőtt fiatal farkasok alighanem elfogadták az emberi vezér dominanciáját. a varráshoz inakat. hogy állandóan a vidék egyik legelhető foltjáról a másikra kell vonulniuk új területeket keresve. Ezek az állatok vándorok. piheszőröket növeszt. Az is lehet. Európa egyes eldugott helyein még ma is élő muflon valószínűleg nagyon hasonlít ennek az időszaknak a vadjuhaira: kicsiny. így joggal feltételezhetjük. kikészített bőréből készülnek. Azok között az állatok között. de nyáron levedli. A rénszarvasokat nyomon követik a valahonnan Közép-Európából származó nomád lappok. A törzsi társadalmakban élő népek mindenütt szívesen tartanak kedvenc kölyökállatokat. A lappok teljes mértékben a rénszarvasra vannak utalva. hogy ezek között a korai vadászok között is akadtak egyesek. ott voltak a vadjuhok is. a szerszámkészítéshez szarvakat és csontokat szolgáltat. hogy ez hogyan történhetett. és mind a kosnak. az látja el őket minden életszükségletükkel. ruházatuk vastag.

Így tulajdonosaik elveszítenék őket.Ám a lappokat nem lehet a szó szoros értelmében vadásznak nevezni. már réges-régen gyakorolják a szelektív tenyésztést. A legszelídebb bikák közül néhányat csonkítatlanul hagynak a szaporodás érdekében. hanem imádta is. ez a jelek szerint csak valamiféle szentély lehetett. az őstulok hatalmas állat volt. ám ha ivartalanítva vannak. míg a tehenek és a borjak kisebbek és vörösesbarnák. de azután sikerült megszelídítenie a szarvasmarhát is. hátán. ezért elvándorolnak. Ez sokkal nehezebb és veszélyesebb folyamat lehetett. A hinduizmus. amire a rénszarvas teljesen vad észak-amerikai rokona. a világ nagy vallásai között a legősibb. Mitrász római isten is a bikákhoz kapcsolódott. Az Európában és Közép-Keleten 8000 évvel ezelőtt kóborló vad szarvasmarha. amelyeket vadászaik rajzoltak egy sokkal korábbi időszakban. hogy szükségképpen szándékosan alkalmazták volna. és kultuszának hívei bikákat áldoztak neki. akár ezernél is több egyedet számláló csordákban. Az ember nemcsak vadászott az őstulokra. A vadbikák tisztelete még hosszú ideig folytatódott. az egyes családok saját tulajdonuknak tekintenek egyes meghatározott csordákat. mert a zsákmány és a lakomák nyomai fennmaradtak. a karibu nem hajlandó. Körülbelül ezer évig ezek maradtak egyedüli háziasított élelmiszer-termelő állatai. hogy milyen hatalmasak voltak. méghozzá sikeresen. A mintegy 8000 évvel ezelőtt épült törökországi Catal Huyuk településen találtak egy szobát. Ez a szelekció már sok-sok évszázada folyik. . és egész éven át együtt marad nagy. így a lappok anélkül. Napjainkban a rénszarvas nagyon jámbor állat. Ezzel azonban van egy probléma. Bár a lappok a rénszarvas vándorlását nem tudják irányítani. a gerince mentén. Félelmetes állatok lehettek. még ma is tiszteli őket. hogy milyen imponáló volt a megjelenésük. ahol egy vályogpadon fölállított tulokszarvak sorakoztak. de a csontjaikból tudjuk. A faj utolsó példányai Lengyelország erdeiben haltak ki 300 évvel ezelőtt. Az ember ilyesféle akaratlan beavatkozással hozhatta végül létre engedelmes juhokból és kecskékből álló nyájait is. Marmagasságuk 2 méter volt. egy világos csíkkal. azt pedig. a bika fekete. mert a rénszarvas napjainkban már nem igazi vadon élő állat. és saját csoportot alakítanak maguknak. a franciaországi és spanyolországi barlangfestmények mutatják. A fiatal hímeket a domináns bikák általában elzavarják a csordától. akkor nem vetélkednek a domináns bikákkal és a csordával maradnak. de az ember kutyafalkái segítségével minden bizonynyal vadászott rájuk.

amelynek utódai még ma is élnek a Cheviot-hegységben egy fallal körülvett parkban. Nem meglepő. ahogyan ma is gyűjtögetik a Kalahári-sivatag busmanjai és az ausztráliai bennszülöttek. hiszen az olyan hatalmas állatokat. ha az ember megérint közülük egy borjút. és az ember elkezdte válogatva tenyészteni őket. században kerítéssel vettek körül egy csordát. mert a ragadozók gyorsan kiszemelik őket. ez párzik az összes tehénnel és megverekszik minden fiatal bikával. . A chillinghami szarvasmarhák az őstulokkal ellentétben tiszta fehérek. amelyik szembeszáll vele. A juh és a kecske mellett az emberhez később csatlakozó összes többi állat. például a sertések vagy a lovak. hogy egy számára megfelelőbb szarvasmarhát hozzon létre. és készen állnak megrohamozni a bármilyen irányból érkező támadót. bikáik még mindig rendkívül agresszívek. ezeket a szent vadállatokat szintén megszelídítették. hogy az első tenyésztési változások egyike a testméret csökkentése volt. Körülbelül ugyanabban az időben. vagy az Újvilágban a lámák és a tengerimalacok között is akadnak ilyen szembetűnő fehér fajták. Ha ember közelít hozzájuk. Az ember oltalma alatt azonban ez nem történhet meg. szarvukkal kifelé felállva gyűrűt alkotnak. Ha valamiféle genetikai szeszély folytán vad populációban jelennek meg ilyen egyedek. Ez a változás azért jelentős. Még az is lehetséges.A bikák szertartásos leölése nagy arénákban. Egyes ilyen korán háziasított fajták még ma is élnek. amíg csak végül 2-3 év után egyszer vesztes marad és át kell adnia a helyét. Chillinghamben. Bár ezek a marhák a vadon élő elődeikhez viszonyítva kicsinyek. Ahogy teltek-múltak az évszázadok. és állítólag. mivel így szemmel tarthatták az erdőben legelésző állatokat. Ezért már nagyon korán szándékosan kiválasztották a fehér színű egyedeket és továbbtenyésztették őket. amit Spanyolországban még ma is gyakorolnak. Angliában a XIII. azt a csorda megöli. Napjainkban a csordát senki sem próbálja kényszeríteni semmire. ugyanezt tette a növényekkel is. Az egész csordán egyetlen nagy bika uralkodik. mert sok háziasított állat lett fehér vagy fehértarka. igen nehéz volt kordában tartani. hogy a pásztorok kifejezetten jobban kedvelték ezt az élénk színezetet. súlyos hátrányba kerülnek. így ez az öröklődő jelleg akadálytalanul kibontakozhat és elterjedhet a csoportban. amikor az ember uralma alá hajtotta az állatokat és megváltoztatta alakjukat. A fűmagvakat már régen gyűjtögette táplálékul. alighanem szintén ugyanebből a forrásból fakad. mint az őstulok.

de kisebb számban a mogyoró. hogy biztosítsák terményüknek a teret és a fényt : az ember gazdálkodó paraszttá vált. hanem őzre és szarvasra. megváltoztatták a vidék arculatát. amelyet könnyebb volt betakarítani. nyáron apró. hódra. Hogy ezek a változások végül mennyire drasztikussá és átfogóvá váltak. Ahhoz. a hullámzó mészkősíkságokat a kurta gyepszőnyeggel. és ki kellett irtaniuk a bokrokat. az éger és a kőris is előfordult. legelőt teremtsenek az állataiknak és szántóföldeket a gabonatermesztéshez. Tízezer évvel ezelőtt a Brit-szigeteket szinte teljes egészében erdő borította. a vetésre félretett magoknak ezért már megvolt az a jellemző tulajdonságuk.és marhacsordáikat. rénszarvasra és vaddisznóra is. Észak-Angliában és Skóciában örökzöld fenyők nőttek. . Kőbaltákkal nekifogtak kivágni az erdőket. A növények és állatok új változatai településről településre lassan terjedtek el Közép-Keleten. lassanként mégis létrehozott egy új gabonafélét. inkább a maggal teli kalászokat szedték össze. színes virágok pettyeznek. azután átkerültek Európába is. hogy helyet csináljanak településeiknek. Azután körülbelül 5500 évvel ezelőtt Európából gazdálkodó népek kezdtek érkezni Dél-Angliába. ki kellett vágniuk a fákat. akik a gyűjtögetést feltehetően végezték. amelyet ezek az emberek létrehoztak. Azt a tájat. délen kevert lombhullató erdők. a hárs és a szil uralkodott.Az érett magokat azonban könnyebb összegyűjteni. mint amikor már kihullottak. az elevenen látható NagyBritanniában. amelyeken tavasszal kankalin virít. meg kellett tisztítaniuk településeik körül a földet. mint ahogy a legtöbb gyűjtögető társadalomban még ma is ők végzik. akik magukkal hozták a termesztett búza magvait és háziasított juh. Így az asszonyok. Az emberek sok ezer évig az erdőkben éltek. hogy éretten sem hullottak ki a kalászból. hogy alkalmassá tegyék számukra a környezetet. Mogyorót és vadgyümölcsöket gyűjtöttek. ragyogó. Csak a mocsaras területek és a hegyek 700 méter fölötti lejtői voltak kopaszok. Miközben az emberek átvették ezeknek az állatoknak és növényeknek a tartását és termesztését. de sokáig semmit nem változtattak rajtuk. a nyír. A valóságban azonban az alattuk fekvő mészkődombok alakján kívül ezt a tájat teljes egészében az ember és a háziállatok ténykedése hozta létre. amelyekben a tölgy. miközben odafönn a tiszta kék égen pacsirták öntik rá ezüstös dalaik zuhatagait. manapság hajlamosak vagyunk a természetes angol vidék mintapéldájának tekinteni. és kutyák segítségével vadásztak nemcsak tulokra. Amikor az emberek elkezdtek áttérni a letelepedett életmódra és állandó lakhelyeket építettek maguknak. ha azok még a kalászban vannak. Így bár az emberiség nem ismerte a növénynemesítés semmiféle törvényét. hogy a magot elültethessék.

mert 10-15 évenként rendszeresen felégeti a láp minden egyes részét. vagy egyszerre mindhárom célra szolgáltak. ma már mind az angol vidék megtelepedett. hanem akkor lehetett azt lenyírni és összegyűjteni. hogy növelhesse a hanga leveleivel táplálkozó nyírfajdok számát. amelyből azóta több alkalommal is bővítette a "választékot". 10 madár-. így ma legalább 13 olyan emlős. században részben a húsáért. négyszögben ültetett tűlevelű fákat nyilvánvalóan emberkéz ültette. így nem részletekben vedlették le a gyapjukat. és azóta is fenntartja ezt az állapotot. azokat kiírtotta. Az évszázadok során egyre több fajjal gyarapodott az angol állatok közössége. amelyek egész éven át megtartották a bundájukat. túl erőteljesen vadászta őket. hogy menedéket nyújtsanak a vadnak. részben pedig fakitermelés céljából. Vastagabb gyapjú juhokat tenyésztett ki. sport. Gyakran megfeledkezünk azonban róla. Az ember előmozdította a hanga növekedését. 3 kétéltű. vagy amelyeket veszedelmesnek tartott. amely eredetileg a mediterrán országok őslakosa volt. hogy még jobban megfeleljenek a követelményeinek. részben a szőrméjéért behozta a mezei nyulat. állatai pedig azóta is megakadályozták. Más állatokat. amelyeket azután később elöntött a víz. de még azokat a kevert fákból álló erdőket és ligeteket is az ember telepítette. A XII. A Skót-felföld hangával borított nyírfajdos lápjai valamikor fenyőerdők voltak.és 10 halfaj van. hogy ezért az ember a felelős. amelyek táplálékul. nem természetes tavak együttese. A sok angol domb oldalait borító egyenletes. amelyeket egyes helyeken alig 2000 éve irtottak ki. például a farkasokat és a vaddisznókat. amelyek annyira érdekessé teszik az angol alföldeket és olyan változatos vadállományt tartanak el részben azért. a hódot. szabadon élő lakói. hanem a középkori tőzegvágók által kiásott hatalmas gödrökből áll. véletlenül engedett kiveszni. Amelyek nem feleltek meg neki. Körülbelül ugyanebben az időben hozta be az eredetileg Kaukázusból származó fácánt. Az ember emellett tovább folytatta háziasított állatainak átalakítását is. de már Anglia meghonosodott lakói. vagy elpusztította az életmódjukhoz szükséges környezetet. és a nyúl néhány évszázad leforgása alatt a legnagyobb számban élő nagyobb négylábú állattá vált az országban. Ahogy az ember megváltoztatta az angol tájat. a nádasoknak és a vízfolyásoknak ez a vadona.vagy díszállatul. ugyanúgy megváltoztatta a rajta élő állatokat is.Az ember kivágta a fákat. egyebek között a nevezetes kínai gyűrűsnyakú fácánnal. mert tüstént lerágtak minden kisarjadó fiatal csemetét. A Norfolk Broads (Délkelet-Anglia). a rénszarvast és főleg a jávorszarvast. hogy a fák újra kinőjenek. Ugyanakkor más helyekről másfajta állatokat telepített be. amelyek mind idegen eredetűek. Az efféle átalakulások most már Nagy-Britannia majdnem minden részét átjárják. amikor az .

amelyek legszélsőségesebb formáik. a városok egyre kevésbé adtak vendégszerető otthont a vadonból származó élőlényeknek. Rendkívüli módon változatossá tette a kutyákat. kiálló alsó állú. Bár ezek a kitenyésztett fajták mind ugyanazoktól a farkasősöktől származnak. és olyan találékonyan hoz létre új meg új . Az ember emellett teremtett egy teljesen új környezetet is : városokat épített. amelyeknek olyan fejlett a szaglóérzékük. a sárgarépa Afganisztánból. rövid lábú és harcias terriereket. hogy vissza tudják hozni a levegőben lelőtt madarakat. De ahogy az ember technikai készségei továbbfejlődtek. amelyek megragadják a bikát és nem eresztik el többé. ahol az egerek elrejtőzhettek és fészkelhettek. sőt egyes esetekben szinte a felismerhetetlenségig átalakultak azok a részei. amelyek egész életükben kölyökszerűek maradnak és a hölgyek ölében üldögélve kényeztetni engedik magukat. A növények minden különösebb nehézség nélkül gyökeret verhetnek az omladozó vályogfalakban. és miközben kikövezte az útjait. mint a kő vagy a kemencében kiégetett tégla. Az első városok mintegy 10000 évvel ezelőtt alakultak ki a Közép-Keleten. ahol pókok szövögethették hálóikat és szemétdombok. bőven akadtak poros sarkok. És az elmúlt 500 év során mindezekből olyan fajtaváltozatokat nemesítettek. Ugyanígy bánt az ember a növényekkel is. arányaik és méreteik különbözősége miatt már nem képesek másokkal kereszteződni. a spenót pedig Perzsiából. melyeket mi élelemként a legtöbbre értékelünk. vérebeket tenyésztett ki fenyegető házőrző ebeknek. amelyek az embert is le tudják dönteni a lábáról. a karfiol Közép-Keletről. a rebarbara Kínából érkezett. Napjainkra az ember olyan ötletes mérnökké vált. és kezdetben minden bizonynyal nem voltak teljesen természetellenes helyek. amelyek a kor szakácsainak a legjobban megfeleltek. amelyek majdnem teljesen elveszítették agresszivitásukat. borzra vadászó hosszú. spánieleket. ami megszabadította az embert attól a kényszerűségtől. A jelek szerint közvetlen kapcsolatban álltak a növények és állatok háziasításának kezdeteivel. amelyek bemennek a rókalyukba és megverekszenek a rókával. a futóbabot. és már meglepően korán olyan puha szőrű. az édeskukoricát és a paradicsomot az aztékok Mexikóban. Mastiffokat. amelyeknek túlzottan megnőttek. túlfejlett agyarú bulldogokat. Konyhakertjeinkben manapság a világ minden tájáról származó zöldségek megtalálhatók.a pásztoroknak megfelelt. Ezek a több ezer embert magukba fogadó sűrű települések napon szárított vályogtéglából épültek. nagy szemű kutyákat is. Teheneket tenyésztett ki. természetellenesen nagy mennyiségű tejet adtak és szükségtelen izmokat fejlesztettek ki testüknek azokon a részein. megtanult olyan tartósabb anyagokból építkezni. A burgonyát az inkák termesztették először az Andokban. egyesek gyakorlatilag új fajokká váltak. hogy mekkora csapásokat kapnak közben. nem törődve azzal. hogy kóborolva keresse meg az élelmét. alacsony termetű dakszlikat.

élénk sárga virágú növényt és hazavitte az egyetem botanikuskertjébe. a levegő pedig teli van az autók kipufogógázaival és a légkondicionáló berendezések millióinak kilélegzésével. Innen néhány évtizedig nem költözött tovább. amelyek fejlődésük során az egyiket betelepítették. Manapság már alig van Nagy-Britanniában város. bíborszínpalásttal terítette be a romokat. Az oxfordi aggófű. amit nem emberkéz alkotott. A torony körül sok-sok mérföldes körzetben aszfalt és beton zárja le a földet. külső felszíne pedig bronzzal színezett üvegből. párásított és megfelelő hőmérsékleten tartott levegőt lélegez. hogy a század végére felszökött és benőtte a kollégiumok mészkőből épült falait. század közepén országszerte elkezdtek vasutakat. amely éppen most követeli vissza magának a Mount St. amelyet számítógéppel szabályozott szivattyúk szállítanak. ahol leánderfüzikének . ahol az üres építési telkeken az építőanyagkupacok között ne találkoznánk vele. Jelenleg ez minden idők legmagasabb épülete. Helens hamuborította lejtőit. Ott olyan pompásan virult. hanem egyes esetekben kifejezetten előnyben is részesítik őket minden más környezettel szemben. hamarosan végigfutott a vasútvonalak mentén és új területekre ért. töltéseket és bevágásokat építeni. a füzike hirtelen elszaporodott. kényelme érdekében tisztított.anyagokat. hogy ezt nagyon szeretik. kiderült. hogy városaiban már ritkán akad bármi. néha be tudják telepíteni a másikat is. Alig tudnánk a természetes világtól jobban eltávolodott környezetet elképzelni a chicagói Sears Buildingnél. ahogyan ma nevezzük. hogy az efféle városokban az emberi életen kívül az élet más formáinak nem lehet helyük. amelyeket a rajtuk futó mozdonyok alaposan beszórtak salakkal és hamuval. Egy oxfordi botanikus még a XVIII. A múlt században Angliában még szokatlan fajnak számított. Az észak-amerikai vulkánok lejtőit betelepítő füzike. hogy legtöbbjük soha nem látja a napfényt. mint a Föld felszínén bármely más környezetre: nemcsak arra jöttek rá. Mára az egyik legközönségesebb városi növénnyé vált Nagy-Britanniában. Azok a növények. vázát acéltartók alkotják. hasonló fejezetet tölt be a történelemben. de amikor a XIX. és sűrű. de amikor a második világháború során az angol városok nagy területeit romsivataggá zúzták a bombázások. feketére oxált alumíniumból és rozsdamentes acélból álló függőleges csúcsot alkot. Az ember azt hihetné. A tégla és a beton unalmas sterilitásának valójában van is természeti megfelelője: a vulkánok hamumezői és lávafolyamai. Ám az állatok és a növények erre az új környezetre ugyanúgy reagáltak. században begyűjtött Szicíliában az Etna lejtőin egy magas. hogyan viselhetik el ezeket az új körülményeket. Magassága 450 méter. Tizenkétezer ember költözik bele minden reggel és tölti benne napját úgy. százszorszépszerű.

amelyekben élhetett és fészkelhetett. mint a városokban. feketék. úgy tekintik át az alattuk elterülő tájat zsákmányt keresve. Az állatok is megtalálták természetes otthonaik emberkéz alkotta megfelelőit. Az egyik legközönségesebb és legjellegzetesebb városi madár a galamb. amely Nagy-Britanniában változatlan alakban már csak Írországban és Skócia egyes részein maradt fenn. hogy az épületeken megülve élvezzék a meleget. amelyek kék-szürke tollazatukkal. Manapság a sarlósfecske már alig fészkel másutt. rájött arra. Ám azóta a nagyvárosokban visszatért a szabad élethez. amelyek ma Nyugat-Európa városainak szinte minden köztere fölött betöltik az eget. ahol a még nem tenyésztett madarak is önként csatlakoztak hozzá. hogy sima leveleken és függőleges fatörzseken futkározzanak. Mások a sok évszázados háziasítás és nemesítés során az elszigetelt és kiemelt jegyeket viselik magukon: fehérek. Sok ház sötét padlását és tetőterét könnyen meg lehet közelíteni egy-egy kimozdult tégla vagy tetőcserép résén át. annak a szirtigalambnak a leszármazottja. . A városi galambok ugyanúgy építik fészkeiket a klasszikus oszlopfőkre és a neogót falifülkékbe. fehér-tarkák vagy terrakottaszínűek. amely hideg napokon több fokkal is meghaladhatja a környező vidék hőmérsékletét. Az építészek keze nyomán az épületek függőleges homlokzata nagyjából ugyanolyan fészkelési lehetőségeket biztosít. bíborszín-zöldes színeikkel erősen emlékeztetnek az eredeti szirtigalambra. mint a szirtfalak. Ősszel tízezres csapatokban gyülekeznek a városokban a seregélyek. mint vidéki unokatestvéreik a sziklás csúcsok tetejéről. nyakukon csillogó. A trópusi városokban a függőleges betonfalak és ablaktáblák ideális territóriumot jelentenek bizonyos gyíkok számára. Ezt a galambot mintegy 5000 évvel ezelőtt a húsáért háziasították. amelyeknek a tapadóképességük már lehetővé tette. A tornyokban és bástyákban vörös vércsék élnek. fehér törzsükkel és a fejükön. Vannak közöttük egyedek. A denevérek ugyanolyan kényelmesnek tartják az efféle helyeket.nevezik. hogy territóriumának számos részén sokkal több a szellőzőakna és a kémény. és különleges galambdúcokat építettek számára. ahogyan egy tengerparti szirt párkányaira és repedéseibe építették volna. mint a barlangjaikat. mint az odvas fa. Észak-Amerikában egy sarlósfecske. A két típus mostani kereszteződéséből jöttek létre azok a változatos galambcsapatok. így az ilyen élőhelyet kedvelő madarak minden nehézség nélkül áttérhettek a városi életre. amely eredetileg odvas fák belsejében épített párkányszerű fészkeket.

mint a szigeteken és a tavakban. de eredetileg talán valahol Közép-Kelet félsivatagaiban és Közép-Ázsia sztyeppéin élt. Így Dél-Amerika több nagyvárosának is megvan a maga jól felismerhető saját házi egér változata. Egyesek ezek közül a városi bevándorlók közül pontosan azt a fajta táplálékot találták meg ott nagy mennyiségekben. Talán a rágógumizókhoz hasonlóan egyszerűen magát a tevékenységet élvezik. amire egymással táplálkozó állatok teljes láncolata építi létét.A trópusi Távol-Keleten így ritka az olyan ház. amelynek gyíkjai gondosan összefogdossák a mesterséges fény által a lakásokba csalogatott rovarokat. Ezek között a hulladékfogyasztók között a rágcsálók az uralkodók. ami az északi-sarki körülmények között is . csakúgy. egyes régen működő hűtőházakban pedig a bennük lakó egerekből sajátos dinasztiák fejlődtek ki. amelyhez hozzáfér. Az épületgerendák és a bútorok fájában termeszek és bogárlárvák fúrkálnak. amit olyan lelkesen rágcsálnak. Miután az ember megépítette első településeit. A zsizsik teljesen elpusztítja a gabonaraktárakat: ha egyszer bejut. hogy mi vonzza őket. Egyes molyok lárvái kövérre híznak. miközben keresztülrágják magukat a gyapjúból készült ruhák halmain. hiszen a műanyagnak. amelyek különlegesen vastag bundát növesztettek. a világ minden tájára követi. a szemeteskuka és a szemétledobó az óceáni planktonnak és a szavannák füvének a városi megfelelői. mindaddig folyamatosan táplálkozik és szaporodik bennük. bár nehéz megérteni. Hogy honnan származik. sőt. A városokban élő állatok nagy többségét azonban egyetlen óriási táplálékforrás vonzotta a nagyvárosokba : az emberi hulladék. amíg csak el nem fogyasztja és meg nem fertőzi mindazt a gabonát. bár különböző változatokat lehet azonosítani közöttük. azt nehéz volna megállapítani. ami szinte soha nem merészkedik be a városokba. amelynek ne volna meg a maga gekkópopulációja. Egyes termeszek még a műanyagokra is rákaptak. a gondatlanul szétszórt morzsák. mert a közbeeső vidék mintegy elvágja őket a többi város egereitől. lerágják a villamos vezetékek szigetelését és súlyos rövidzárlatokat okoznak. és olyan táplálkozási alapot nyújtanak. A kidobott étel. azóta is mellette él. alkalmilag különleges alkalmazkodásokat is létrehoz. Ez tartóssá tesz bizonyos nem lényeges anatómiai különbségeket. A házi egér nem azonos faj a güzüegérrel. Az egyes városok populációi izolált közösségeket alkotnak. semmiféle tápértéke nincsen. hamarosan csatlakozott hozzá. Alapvetően minden házi egér ugyanabba a fajba tartozik. amelyet a legjobban szeretnek. Ezeken a városi szigeteken így különösen gyors ütemben halad előre az evolúció.

A patkányok és az egerek megrohamozzák az élelmiszerraktárakat. A XVI. a galambok. Az épületekben az évszakos időjárási változásoktól védett patkányok egész évben szaporodnak. a gerendák között és elfoglalják a pincét és a csatornákat. amelyek megoldották a városi lét problémáit. mint amennyit megesznek. ezért a városokban gyakran járványok törnek ki. ahol fürgén rohangál le-föl a kötélzeten. Ennek eredményeképpen az ott élő fajok igen bőségesen szaporodnak. Napjainkban a legtöbb nagyváros legnagyobb részén a vándorpatkány az uralkodó. így ahol vándor. Eredetileg fákon élt valahol Délkelet-Ázsiában. hanem a húst is. hogy világszerte igen gyorsan elterjedt. ahol számukat rendszeresen növelik a tengerjáró hajókon még mindig virágzó patkánykolóniákból származó új bevándorlók. ott a házi patkányok a felső emeleteken élnek a csövek és a tetőgerendák között. a városi állatfajok száma még mindig csekély azokhoz a fajokhoz képest. Pompásan otthon érzi magát a hajókon. bár a szabadban élnek. Szintén Ázsiából származott. a termeszek és a gekkók. század derekára sikerült átkelniük az Atlanti-óceánon. szintén évente többször raknak tojást. A barna vándorpatkány csak később csatlakozott az emberhez.melegen tartja őket. hanem inkább ásó állat volt. míg a házi patkány visszavonult a kikötőnegyedekbe. és körülbelül 8 hetenként akár 12 kölyköt is elérő almokat szülnek. Az efféle élőlények végtelen szaporasága súlyos problémákat okoz a városokat saját lakóhelyük céljára felépítő embereknek. amelyek valamilyen természetes környezetben élnek. Akármilyen sikeres telepesek voltak is a patkányok. A fekete színű házi patkány szintén nagyon korai stádiumban csatlakozott az emberhez. Szintén megőrizte ősi hajlamait. a padló alatt motoznak. míg a vándorpatkányok lyukakat rágnak a falburkolatokba.és házi patkányok együtt lepnek el egy épületet. különösen a fából épült vitorlásokon. és hamarosan Nagy-Britanniát is elérték -állítólag a hazatérő keresztes lovagok hajóin. Hajók iránti rajongása azután arra vezetett. A házi patkányok már a XII. Ami a táplálékát illeti. a növényi anyagokat eszi meg. A galambok. nemcsak a házi patkány kedvencét. és Dél-Amerika nagyvárosaiban is megjelentek. A városokban azonban bőséges és egész éven át folyamatos az élelmiszer-ellátás. de nem fára mászó. és még több élelmiszert tesznek fogyaszthatatlanná fertőzésükkel. . és soha nem veszítette el a magasba mászás iránti kedvét. és télen-nyáron akármikor képesek fészkelni. században nagy számban éltek a kontinentális Európa nagyvárosaiban. a vándorpatkánynak sokkal változatosabb az ízlése.

Ám vannak ennél súlyosabb problémák is. kézbe kell vennie az ellenőrzést a városaiban élő állatok fölött. amelyek iránt érdeklődünk. században bolhák vitték át a pestist a patkányról az emberre. eltorzítja és károsítja az épületeket. A szabályozás azonban szerencsére más állatok életének a fenntartását is jelenti. Ritka ember kezd el tiltakozni. a vidéket is mi alkottuk. amelyek magukhoz csalogatják a pillangókat. sem a galambokra nem vadászik jelentékeny ragadozó. amelyek sok város utcáin ott rohangásznak. az egyik legrettegettebb betegség. ha mesterséges világunkban változatosabb élőlények vennének bennünket körül. Ám nemcsak a várost. Azt is kevesen hiszik. amelynek következtében Európa teljes lakosságának egynegyede elpusztult. hogy . szeretnénk. és arról sem voltak világos fogalmaik.A galambok ürüléke korrodálja a követ és a falakat. hogy milyen élőlények élhetnek ott. etető és fészkelő madárházakat rakunk ki. fákat ültetünk. amely bénító kinövéseket okoz a lábukon. nincs ami gyorsan megölje és megegye a megnyomorodott vagy betegséggel sújtott egyedeket. Sőt. a veszettség hordozói lehetnek. hogy felelősséggel tartoznak a határaikon belül élő változatos nem emberi populációk ellenőrzéséért. A csonttá-bőrré lesoványodott. amikor hálóval befogják és megölik a galambokat. amikor arról van szó. A XIV. Így járványos betegségek üthetik fel a fejüket. Nem egészen egy évszázaddal ezelőtt egy hasonlóképpen patkány által hozott betegség 11 millió embert ölt meg Indiában. Bár a galambokat ilyen iszonyatos járványokért nem lehet felelőssé tenni. azért ők is hordoznak betegségeket : szenvedhetnek paratífuszban vagy galambhimlőben. hanem az embereket is. és tudomásul veszi. különleges virágokat ültetünk. Mi. sok városban a hatóságok már felismerték. Évszázadokon át sok-sok különböző ember döntött arról. így parkokat alakítunk ki. A patkányokon élő bolhák nemcsak a patkányokat csipkedik. és a háziasított kutyák leszármazottai. és általában úgy gondozzuk kertjeinket. Mivel a városokban sem a patkányokra. elvadult kutyák hordái. bár majdnem olyan károsak és veszedelmesek mint a patkányok. hogy ehhez időnként meg kell ritkíttatnunk őket. Mindezért a városi embernek saját fennmaradása érdekében nincs más választása. Azt is szabályozni kell. hogy ki kell irtani a molyokat vagy a szút. Olyanok is. hogy szabályoznunk kell a városainkban élő állatpopulációk egyensúlyát. amikor megostromolják otthonunkat és kifosztják éléskamráinkat. emberek. hogy erkölcsileg helytelen megölni a patkányokat és az egereket. hogy eltartsák azokat a vad élőlényeket. Ennek ellenére az emberek többsége ma már elfogadja. amelyek ezért hosszú ideig életben maradnak és betegségeket terjesztenek. Ám sokan felháborodnak. akik ritkán koordinálták tevékenységeiket.

században jöttek rá. Ürülékének nagy része a tengerbe jut. hogy bármiféle kártétel után magához tud térni. Itt egy óceáni áramlás körülbelül ugyanúgy hozza fel a mély tengerfenékről a felszínre a tápanyagokat. a szardellák. a pelikánok és a szulák. amelyekből néhány nap múlva onnan több száz mérföldnyire savas eső hullik. ezért az ürülék (guanó) nem mosódik le. És mindennek ellenére. Pedig. Az eredmény is nagyjából ugyanaz: virágzik a plankton és hatalmas halrajokat tart el. . mint a fűrészes sügér és a tonhal. és mélyre sem bukik le érte. hogy beszennyezik a felhőket. és olyan ellenálló. még ezeket a széles skálájú döntéseket sem lehet országonként elszigetelve meghozni. még mindig makacsul tartja magát az a hit. akik sok mindent tudnak az állati és növényi populációk dinamikájáról és egymás közötti kölcsönös kapcsolatairól. A tavak akkor sem maradnak teli hallal. használták is az ültetvényeiken. ahol a vizet megtermékenyíti. a Guanaykormorán nem megy messzire a táplálékáért. és tovább serkenti a plankton növekedését. mert a megfogott szardellákban lévő tápanyagoknak csak egy viszonylag kis részét szívja fel. azt mind megszerzi a víz felszínéről a szardellarajok közelébe úszva. hogy bármiféle dúlást képes túlélni.és a Sangallan-szigetek körül fekszik. Perunak ezen a részén ritkán esik az eső. valamint számos madár. nagyon-nagyon későn. Ezeket viszont az olyan nagyobb halak eszik. s tekintetbe veszik mindazok érdekeit. 5 és fél millió fészkelt itt belőlük. A kontinensen élő indiánok már a prekolumbiánus időkben tudták. de 50 évvel ezelőtt még a Guanay-kormoránok tagjai voltak a legtöbben. amely számításba veszi a biológusok tanácsait is. emellett sok más fontos elemet is tartalmaz. de a madarat még mindig kiírthatják. Nagy csapatokban nyüzsögnek itt a csérek. rajokban élő halak. ezért a világ minden tájára exportálták. amelyek a szigetek kopár szikláin tanyáznak és költenek. Az egyik ország esetleg nagyon hatékonyan oltalmazza egy vándormadár költőhelyeit. de erre a többi emberek csak a XIX. A plankton legfőbb közvetlen fogyasztói apró. a többit kiüríti. Csak mostanában. akik az illető földet használják. hogy csakugyan hatékonyak lehessenek. a sirályok. A guanóról kiderült. Ellentétben a szulákkal és a pelikánokkal. hogy nitrogénben számítva harmincszor dúsabb a közönséges szerves trágyáénál. ha egy másik ország megengedi. hanem összegyűlik és hatalmas lerakódásokat alkot. de körülbelül egyötödét a sziget szikláin pottyantja el. amire szüksége van. de egy másik országban a gyárak olyan magas kéményekből eregetik mérgező gázaikat a levegőbe.cselekvéseiknek milyenek lesznek a hosszú távú következményei. az újra és újra bebizonyosodik. amikor eljut a telelőhelyére. próbálunk kialakítani egy olyan országos politikát. hogy lelövöldözzék. hogy ez a hit mennyire hamis. ha partjaik mentén élő emberek minden tőlük telhetőt megtesznek a vízszennyeződés megakadályozására. hogy ez az ürülék nagyszerű trágya. Ahhoz. hogy a városokon és a fejlett világ megszelídített tájain túl a természet világa olyan hatalmas. ahogyan a newfoundlandi Grand Banks-nél. A világ legtermékenyebb vizeinek egyike közvetlenül Peru partjai mentén két szigetcsoport: a Chicha. amelyek valamikor az 50 méter vastagságot is elérték. A Guanay-kormoránnak furcsa és nem valami hatékony az emésztése. holott már fölismertük az okok és okozatok láncolatát.

amelyek közül igen sok ezekből az erdőkből származik. Így. ennek következtében a Guanay-kormoránok is éhen haltak. és a tengerparton egyesek úgy okoskodtak. korántsem biztos. Az óceánok után a világ második legnagyobb természeti erőforrását a trópusi erdők alkotják. mert felszívják az erős egyenlítői esőzéseket és állandó áramlatként küldik őket lefelé a folyókon. így azután egyre emelkedett az ára. hogy már nem produkáltak annyi guanót. hogy valamivel hasznot hajtóbb volna a guanó helyett a szardellát betakarítani. de az erdei közösség más tagjaiban nem sok kárt tettek. Az ember nem vállalta a felelősséget a szabályozásért s ezzel sikerült nemcsak a Guanaykormoránt. Ezek ugyan nem voltak emberi fogyasztásra alkalmasak. Mostanában azonban az esőerdőre zúduló nyomás erősen fokozódott. táplálja és fenntartsa a planktonszintet.A távoli országok egész mezőgazdasági ágazatokat alapoztak rá. így a guanópiac teljesen összeomlott. Az óriási halrajokat túlságosan is könnyű volt hálóval befogni. A folyamat biztosan nem lesz valami gyors. Évszázadokon keresztül erdészek termelték ki. a halászatot pedig nem szabályozták. mint a guanó. Ezeket is hasonlóan felelőtlen módon fosztjuk ki. Ma is használatos gyógyszereink mintegy 40 százaléka tartalmaz természetes alkotórészeket. a guanó ára mégis esni kezdett. . hogy magához térhessen. Egyetlen év alatt 14 millió tonna szardellát emeltek ki a vízből. a szardellát és a tonhalat. Peru nemzeti jövedelmének több mint a fele a guanó eladásából került ki. Tevékenységüket gondosan megtervezték. tengeri sügérre és tonhalra halászva ellátták táplálékkal egész Peru lakosságát. de hallisztet lehetett belőlük készíteni baromfi. A trópusi esőerdő mérhetetlen kincseket ad az emberiségnek. időt hagytak az erdőnek. megöntözve velük az alacsonyabban fekvő termékeny völgyeket. így jó néhány évig nem tértek vissza ugyanarra a területre. hanem saját magát is tönkretennie. Fatörzseinek anyaga minden fafajta között a legértékesebb. milliószámra mosta tetemeiket a perui partokra a tenger. Néhány éven belül a halrajok szinte teljesen eltűntek. amelyeket kivágtak ugyan. amennyit érdemes lett volna összegyűjteni. Nehéz lett volna bárhol ennél gazdagabb természeti kincset találni. A szigetek körül halászflották dolgoztak. Ahhoz sem maradt már elegendő kormorán. hogy kulcsszerepet játszanak az élet világméretű egyensúlyában. akik csak meghatározott fafajokat kerestek. Olyan csekély számban maradtak életben. hogy a tengert megtermékenyítse. bár a szardellaflották abbahagyták a halászatot. szarvasmarha és szobaállatok etetésére. hogy a halrajok magukhoz tudnak térni. Tudjuk. Azután körülbelül 30 évvel ezelőtt kifejlesztették és piacra dobták a műtrágyákat. Bár ezek nem olyan jók.

ami érthető módon arra vezetett. gyökerei már nem tartják össze többé a talaját. Tudomásul kell vennünk. a szavannákból sivatagok lettek.A környező vidékeken elszaporodtak az emberek. A természet világa nem statikus. azonban bármilyen gyorsak is voltak ezek a változások. a folyótorkolatok eliszaposodtak és elmocsarasodtak. amitől a folyók üvöltő. Így azután a dzsungel gyorsabb ütemben pusztul. Minden évben akkora területet irtanak ki belőle. hogy mekkora kárt tettünk a világ vadonjaiban. Az erdők füves pusztákká alakultak. Teljesen hamis az az elképzelés. az állatok és a növények mindig képesek voltak reagálni rájuk. a jégsapkák előrenyomultak és visszavonultak. Amikor az erdőt kiírtják. soha nem is volt az. hogy a természeti világról alkotott régi képünk. Azt a fát. Mint tudjuk azonban. miszerint az ember élőhelyén és befolyásán túl elterülő végtelenül gazdag természet mindig mindennel el fog látni bennünket. hogy mit kellene a természet védelméért tennünk. a föld pedig termőtalaj nélküli sivataggá. akár nem ma már anyagi befolyást gyakorolunk a földgolyó minden részére. Változtatásaink léptéke pedig ma már gigászi: olyan ügyesen bánunk a . mint Svájc. Az efféle ökológiai katasztrófák sorát szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Akár akarjuk. amelyektől saját létünk is függ. de közben sok más fát is elpusztítanak. amelyben az ember viszonylag csekély szerepet játszott. hogy egyre többet vágtak ki a dzsungelből. mire az emberek további erdőket vágnak ki. barna áradattá válnak. Fontosabb azonban azt átgondolni. amelynek két évszázadra volt szüksége ahhoz. Ám az ember most olyan gyors változásokat eszközöl. akármennyit is veszünk el belőle. Geológiai korszakok léptékében mérve. mint valaha. egy óra alatt ki lehet dönteni. így szinte mindenütt fenn tudták tartani a termékenység folyamatosságát. és akármilyen rosszul is bánunk vele. mintsem a kimosott talaj. így a heves esők elmossák. a világ leggazdagabb állati és növényi kincstára a semmibe vész. Nagyon is könnyű bemutatni. napjainkra tetőpontjára ért. amelyekhez az élő szervezeteknek ritkán van idejük alkalmazkodni. amelynek nincs azonnali készpénzre váltható értéke. Nem bízhatjuk többé a gondviselésre azoknak az egymással finom kölcsönös összefüggésben álló állati és növényi közösségeknek a fenntartását. hogy a helyén élelmiszert lehessen termelni. Így az irtásföldek néhány éven belül kimerülnek és terméketlenné válnak. Emellett a modern gépek minden korábbinál könnyebbé teszik a faanyag készpénzre váltását. Környezetünknek az a sikeres befolyásolása. elavult és tarthatatlanná vált. amire csak szükségünk van. hogy megnőjön. A hatalmas traktorok ezután viszonylag könnyen kivonszolják a kidöntött fatörzseket a sűrű erdőből. amit ezelőtt 10000 évvel a Közép-Keleten kezdtünk el. a dzsungel termékenységének inkább a növényekben lévő tápanyagok jelentik az alapját.

az Egyesült Nemzetek Környezetvédő Programja (United Nations Environmental Program). hogy a kihalás valós veszélye fenyegeti őket. Ez annyira nyilvánvalónak látszik. amelyeket először használtam. Ha értelmesen és hatékonyan akarjuk igazgatni a világot. ahol élet van. bár erről is szó van. Ám a szardellát mégis lehalászták Peruban. Nemcsak arról van szó. amelyekkel osztozunk ezen a Földön. Itt nemcsak arról van szó. bár ez az igazság. hogy élelmünk miatt rájuk vagyunk utalva. de mindenekelőtt a BBC Televíziónál dolgozó munkatársaimnak. Először is. vagy arról a gyakorlati értékről. hogy szabályozásunknak mik legyenek a céljai.és növényállományokat. hogy még mindig olyan keveset tudunk róluk. fekete világegyetemben. sokaknak és sokkal vagyok adósa. Számos alkalommal ők javasoltak új. és rámutattak az első fogalmazványomban található . hogy megőrizzük a Föld állatainak és növényeinek sokféleségét. hogy szinte alig érdemes leszögezni. Ezeket a célokat három nemzetközi szervezet. ha tovább is mérgeink szemétlerakó helyéül használjuk az óceánokat.technikánkkal. hogy ezt a könyvet megírhattam. hogy képtelenné váljanak a megújulásra. kevéssé ismert élőlényeket azoknak a közismertebb példáknak a helyébe. Harmadszor pedig. hogy legyen. a Nemzetközi Természetvédelmi Unio (International Union for the Conservation of Nature). akkor el kell döntenünk. a mi bolygónk az egyetlen hely az egész mérhetetlen nagy. és rögzítettek három alapelvet. Egyedül vagyunk az űrben. és olyan ötletesen használjuk a vegyszereket. Mindenekelőtt arról van szó. Amennyire tudjuk. nem szabad olyan intenzíven kizsákmányolnunk a természetes állat. hogy néhány hónap leforgása alatt már nemcsak egy-egy folyószakaszt vagy az erdő valamelyik sarkát tudjuk teljesen átalakítani. és végső soron eltűnjenek. amit a jövőben jelenthetnek majd számunkra. a heringet elkergették az európai vizeken lévő ősi ívóhelyeikről. amelyek az életet fenntartják. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Azért. márpedig ez történhet. meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. és sokféle bálnára még ma is vadásznak úgy. Másodszor. hanem akár egy egész folyamrendszert vagy egy teljes erdőséget is. hogy megzavarjuk azokat az alapvető folyamatokat . akikkel az eredeti forgatókönyvet megvitattuk. és a Világ Vadvédelmi Alapja (Word Wildlife Found) közös együttműködéssel már meghatározta. hogy mindörökre kiírtsunk élőlényeket. És az élet további folyamatos létezése immár a mi kezünkben van. a tengerek termékenységét -. hogy egyszerűen nincs rá erkölcsi jogunk. amely a továbbiakban irányt mutató kell. nem szabad olyan durván megváltoztatnunk a Föld arculatát.a levegő oxigéntartalmát.

Nevük a következő oldalon található. hogy dolgozhattunk ilyen kutatókkal a terepen is. akik egész életükön át dolgoztak azon. mindannyiuknak le vagyok kötelezve. a BBC Publications-tól Stephen Davies és Susan Kennedy nemcsak pontosították. Dr. Mindnyájuknak nagyon hálás vagyok. dr. és mindnyájuknak hálásan köszönök mindent. hogy a különböző környezetekben élő állati közösségekről összefüggő leírást adhassanak. Humphrey Greenwood és dr. Namíbiában dr. A Collins Könyvkiadótól Crispin Fisher.hézagokra és félreértésekre. hogy ezek a közösségek hogyan funkcionálnak. Új-Zélandon Dick Veitchnek. Kenyában Truman Youngnak. Ned Kellynek és Andrew Nealnek. de olyan szerencsések voltunk. és akik felderítették. akik az egyes egyedi programokért elsődlegesen felelősek voltak : Richard Brocknak. mind én adósai vagyunk természetesen annak a számtalan természettudósnak. Nigel Bonner-nak és Peter Prince-nek. mindig nagylelkű. Valahányszor erre sor került. Norman Duke-nak. Richard Attenborough. Indonéziában Putra Sastravannak. az Amerikai Egyesült Államokban pedig John Edwards. A FILMVÁLTOZAT MUNKATÁRSAI Producer Vágók Richard Brock Andrew Naylor David Barrett Helyettes producerek: Susanne Outlaw Ned Kelly . Ausztráliában dr. Mary Seelynek. hanem érthetőbbé is tették a szöveget. Harrison Matthews voltak szívesek egyes fejezeteket elolvasni és megszabadítani engem néhány tévedésemtől. Hawaii-ban dr. Jennifer Fry és Veronica Loveless pedig szorgosan és ügyesen keresték össze és tálalták az illusztrációkat. Felfedezéseikről túlnyomórészt a szakfolyóiratokban megjelent írásaikból szereztünk tudomást. Jómagam személy szerint különös hálával tartozom Aldabrán dr. korlátlan segítséget kaptunk tőlük. Francis Howarth-nek. amiért mindnyájan mélységesen hálásak vagyunk. Jim Stevensonnak. Charles Lowe és Robert Paine professzoroknak. Peruban dr. Mind ők. Felipe Benevidesnek. L. az Antarktiszon dr. de így vagy úgy. Különösen hálás vagyok azoknak.

Peter Simpson Andrew Neal Nigel Kinnings Segédproducerek: Szinkron: Ian Calvert David Old Richard Matthews Adrian Warren Zene: Elizabeth Parker Producercsoport: BBC Radiophonic Diana Richards Workshop Marney Shears Beth Huntley Grafika: Nicola Holford Margaret Perry Operatőrök: Martin Saunders Andrew Buchanan Menedzser: Hugh Maynard Speciális operatőrök: Segédoperatőr Wolfgang Bayer .

Jeremy Gould Stephen Bolwell Rodney Borland Hang Robert Brown Lyndon Bird Hugh Miles Keith Rodgerson Neil Rettig Képszerkesztő : Jennifer Fry David Attenborough .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful