David Attenborough

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
a Föld mai arculata

Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

NOVOTRADE
A szöveget kismértékben átdolgoztam, a használt rövidítéseket feloldva. /Webtigris/

ELŐSZÓ
Ez a könyv a BBC Televízió számára készült sorozaton alapul. Egy korábbi könyv, illetve tévésorozat folytatása, amelynek Élet a Földön volt a címe. A vállalkozás megkísérelte bemutatni az elmúlt hárommilliárd év alatt megtett utat, amelynek során ezen a bolygón a növények és az állatok kifejlődtek. Nyomon követte az állatok különböző csoportjainak kialakulását, ami aztán az emlősök elterjedésében, végső fokon pedig az ember megjelenésében érte el csúcspontját. E könyv a mai helyzetet tekinti át. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok fennmaradt túlélői, illetve az újonnan kifejlődött csoportok képviselői hogyan telepítették be a Földet, és hogyan alkalmazkodtak a fennálló rendkívül változatos környezeti viszonyokhoz. A két történet itt-ott talán kissé fedi egymást, de az állatok és növények olyan mérhetetlenül változatosak, hogy az epizódokat a legtöbb esetben más fajokkal tudtam illusztrálni, nem azokkal, amelyeket az előző könyvben bemutattam. Megmaradtam az előző könyv stílusánál : lehetőleg kerültem a tudományos szakkifejezéseket, és nem terheltem a szöveget latin nevekkel. A könyv a film készítésével egyidőben íródott, tehát a könyv és a tévésorozat nem közvetlen leszármazottai egymásnak, hanem inkább afféle

unokatestvérek - ugyanazokból az éveken át tartó utazásokból és kutatásokból származnak. Ezért aztán olyasféle különbségek és hasonlóságok vannak köztük, amilyenekre efféle rokonság esetében számítani lehet. Remélem, mindegyik hozzáad majd valamit a másikhoz.

TARTALOM
1. Előjáték 2. A Föld kohói 3. A fagy világa 4. Az északi erdők 5. A dzsungelek 6. A fűtengerek 7. A perzselő sivatagok 8. Fölöttünk az ég 9. Az édesvizek 10.A két világ határán 11.Különálló világok 12.A nyílt tenger 13.Új világok

David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

0. FEJEZET ELŐJÁTÉK
A Kali Gandaki a világ legmélyebb völgyén folyik keresztül. Amikor az ember ott áll Nepálban a folyó zajosan rohanó, tejszínű vize mellett és szembenéz a folyásiránnyal, úgy tűnik, mintha a folyó a hatalmas Himalája hósapkás csúcsai között eredne. A legnagyobb közülük, a Dhaulagiri, több mint 8000 méter magas, a világ hatodik legmagasabb hegye. Közvetlen szomszédja, a tőle mindössze 35 kilométerre fekvő Annapurna csúcsa is csak néhány méterrel alacsonyabb. Az ember alighanem azt feltételezné, hogy a folyó forrásai valahol a

hatalmas szikla- és jégtömeg déli, közeli oldalán vannak - ám ez nem így van. A Kali Gandaki két hegy között folyik, a medre Jó 6 kilométerrel mélyebben fekszik, mint a sziklák. A nepáli nép évszázadok óta tudja, hogy ez a völgy országút, és a Himaláján keresztül felvezet Tibetbe. Egész nyáron mindennap öszvérkaravánok kaptatnak fel a kacskaringós, köves ösvényeken, az öszvérek marján vörös lószőr bóbiták, a tehernyergekről hosszú zsinórokon vörös pomponok libegnek, miközben cipelik nehéz rakományukat, az árpát, a hajdinát, a teát és a posztót, amit aztán hajtóik Tibetben gyapjúbálákra és marhasóra cserélnek. A völgy legmélyebb részei olyan melegek és párásak, hogy az emberek ott banánt termeszthetnek. Az erdők olyan dúsak, mint a trópusi dzsungel. Orrszarvúk majszolgatják a dús növényzetet, a bambuszsűrűségekben pedig tigrisek kószálnak. De ahogy fölkapaszkodunk a tulajdonképpeni völgybe, a növényzet megváltozik. Mire 1000 méter magasságba érünk, megjelenik a rhododendron (havasszépe), göcsörtös törzsei akár 10 méter magasra is megnőnek, széles levelei üvegesen csillognak. Áprilisban skarlátszín szirmok borítják el, mint valami vízesés. Pompás virágaikra nektármadarak szállnak, a szivárvány minden színében játszó melltollaik fémesen csillognak a napfényben, ahogy nektárt szürcsölgetve beledugják görbe csőrüket a virágok torkába, közben szolgálatkészen fáról fára szállítják a virágport. A földön orchideák és íriszek, trombita formájú kontyvirágok és primulák pompáznak. Ahol a napfény áthatol a lombok koronáján és fölmelegít egy-egy sziklát, talán egy kis, sütkérező gyíkot is megpillanthatunk. Az erdők mélyén pedig, a földön kapirgálva, vagy a fákon ülve, esetleg megláthatjuk a világ egyik legpompásabb madarát, a csillagos tragopánt - egy pulyka nagyságú fácánt, amelynek ultramarinkék toroklebenyét és bíborszín tollait fehér foltok láncolata ékesíti. Ennek az erdőnek a buja tenyészetét a bőséges esők hozták létre és tartják fönn. Az Indiából fúvó monszunszelekkel örvénylő felhők érkeznek a völgybe. Amikor a felhők magasabbra emelkednek, lehűlnek, már nem tudják magukban tartani a nedvességet, és felhőszakadásos esőket zúdítanak alá. Ez teszi a Kali Gandaki alacsonyabban fekvő szakaszait a világ egyik legjobban öntözött területévé. De ennek az erdőnek is megvannak a határai. Mire az ember 2500 méter magasra kaptat, már a rhododendronok is eltünnek, kivéve néhány foltjukat a védett lejtőkön. Helyükbe tűlevelűek lépnek - a himalájai és a bhutáni fenyő. A rhododendron levelei szélesek, amelyekre a hó úgy rátelepszik, hogy a súlya alatt néha le is törnek. A fenyőknek viszont hosszú, kemény tűleveleik vannak, amelyek ledobják magukról a havat, és a nagyon alacsony hőmérsékletnek is ellenállnak. Ha nagyon nagy szerencsénk van, megpillanthatunk köztük egy kis rókabarna, bojtos, fekete gyűrűs farkú, fehér foltos fejű vörös pandát, amint az ágak közt motoszkálva madártojást, bogyókat, rovarokat vagy egeret keres. Biztos lábbal mozog a hóborította talajon és a csúszós, nedves ágakon, mert gyapjas szőr borítja a talpát, amelynek segítségével erősen meg tud kapaszkodni. További félnapi gyaloglás után kijutunk a tűlevelű erdőből.

Amint magunk mögött hagytuk, magunk mögött hagyjuk mindazokat a madarakat és emlősöket is, amelyek a fenyőerdőtől függnek, mert közvetlenül vagy közvetve az szolgáltat nekik menedéket és táplálékot. A sziklás hegyoldalon most már alig van élet, kivéve néhány fűcsomóra emlékeztető növényt és egy-egy varjútövis- vagy borókabokrot. Maga a folyó is összezsugorodik : most már csak sekély, kanyargós patak a kavicssivatagban. De maga a völgy még mindig mérhetetlenül nagy, a talpa még mindig több mint egy kilométer széles. A folyó más évszakokban sem sokkal nagyobb, mert idefönn kevés eső hullik, ami táplálná, legnagyobb része az alacsonyabb szintekre esik. És ez a Kali Gandaki első rejtélye. Hogyan vághatott magának ilyen hatalmas, széles völgyet egy ilyen viszonylag kis folyó? Idefönn már csakugyan nagyon ritkák a vadállatok. A gyíkoknak túlságosan hideg van. A langurmajmok (hulmánok) sem találnak elég táplálékot. Az ember naphosszat mehet anélkül, hogy bármiféle élőlényt látna, kivéve egy-egy havasi csókavagy hollórajt meg a messze fönn, a hegyoldalak felett őrjáratot tartó fakókeselyűket. Az ő jelenlétük azonban biztos jele annak, hogy itt valahol más élőlényeknek is kell lenniük, hiszen nélkülük a keselyűk éhen halnának. Így hát a sziklák közt valahol rágcsálók kell, hogy éljenek mormoták vagy pocoknyulak -, amelyek óvatosan majszolgatják a zúzalékos lejtőkön itt-ott mégis kinövő füvet és zuzmót. De a legelő olyan szegény, hogy csak nagyon kevés egyedet tud eltartani, így azok a fajok, amelyek itt is képesek megélni, mind nagyon ritkák. Köztük van a tahr, ami se nem igazi juh, se nem igazi kecske, de mind a két csoporttal egyformán rokon. Még ritkábbak azok az állatfajok, amelyeknek ők a zsákmányállatai : a hópárduc az egyik legszebb macskaféle a vastag, krémszínű bundájával és a talpán szőrpárnákkal, amelyek védik a durva kövektől és a hidegtől. Télen visszahúzódik az alacsonyabban fekvő erdőkbe, de nyáron akár 5000 méter magasságig is felhatol. Bár idefönn ritka a komoly eső, szinte állandóan fúj a fogvacogtató, hideg szél, amely kimeríti az embert. Most már majdnem 3000 méter magasra kapaszkodtunk föl, s ha a völgy alacsonyabb régióiból jöttünk, és nap mint nap följebb mentünk, biztosan érezni fogjuk, milyen ritka a levegő. Az embernek "kihűl" a tüdeje, és bár szaporán zihál a melle, úgy érzi, nem kap levegőt, esetleg megfájdul a feje is, sőt, hányinger és szédülés is elfoghatja. Néhány napi pihenés után aztán akklimatizálódik, és a legrosszabb tünetek elmúlnak, de soha nem kelhet versenyre az öszvérhajcsárokkal, akik felkísérték, és akiknek ezekben a nagy magasságokban van az otthonuk. Itt már az öszvérek is küszködnek a teher alatt. A felföld hegylakói ezért egy erősebb teherhordó állatot tartanak, a jakot. Valamikor hatalmas vad csordákban járta be a tibeti fennsíkot, ma már háziasították, teherhordó lett és ekét húz. Gyapjas bundája olyan vastag és meleg, hogy a nyári hónapokban nagy részét le kell vedlenie, nehogy túlmelegedjen. Így aztán tartósan képes nagyobb magasságokban élni, mint az ember kivételével bármely más emlős. A völgy most váratlanul kinyílik. Az Annapurna és a Dhaulagiri hatalmas csúcsai, amelyeket az ember néhány nappal azelőtt még csak a rhododendronok baldachinjának résein át pillanthatott meg, fénylő piramisokként, kilométerekkel a feje fölött, most már mögötte vannak. Az előtte meredező hóbástyák már afelé a barna csík felé zúdulnak lefelé a horizonton, amely nem más, mint

Amikor az ammoniták elpusztultak. el sem hiszi. elkúszik a távoli hegyek közé. mint egy kocsikerék. mert India évről évre. félig-meddig fagyott fennsíkja. amelyekben találhatók. felszínük hullámossá vált. és követi a szemével. évszázadról évszázadra egyre közeledett Ázsiához.Tibet magas. meglehetősen messze vagyunk a tengertől. A két kontinensről beleömlő folyók az egyik üledékréteget hozták magukkal a másik után. Utóvégre a folyók általában a hegyekben erednek. de százmillió évvel ezelőtt nagy számban éltek és virultak. Úgy tűnik. megállapítható. és elborította a rájuk rakódott iszap és a homok. Ezek kipusztult élőlények külső vázai. amikor még India nem képezett összefüggő szárazföldet Ázsiával. aztán egyenesen a magasabb hegyek felé tart. Mára már a magyarázat durva körvonalai vitathatatlanul kialakultak. Valamikor. hogy tengerben éltek. az egyre magasabb és magasabb hegyeken át. Legtöbbjük csak néhány centiméter átmérőjű. Ezek puhatestűek. Kanyarogva és küszködve tör utat magának lefelé. A Kali Gandaki pont az ellenkezőjét csinálja: a tibeti nagy fennsík szélén ered. Az itteni kőzet morzsalékos. Ennek vizében tömegesen éltek az ammoniták. így a . lefelé folynak a hegyek lejtőin. Egyszerűen átsétáltunk a világ legnagyobb hegyláncán. Akkor meg hogyan alakulhatott ki a folyása? A válaszhoz vezető nyomok itt fekszenek a lábunk előtt. és egyesül a Gangesszel. amelyben ezer meg ezer. amelyek közül ma már egyetlen egy sem él. ammoniták voltak. száraz. Ám itt. csak akkor ér le egy viszonylag lapos síkságra. de egyesek akkorák. Miután átvágta magát a hegyek között. aztán folytatják útjukat a síkság felé. nemcsak 800 kilométer távolságra. Ám a tenger egyre keskenyebb lett. a két szárazföld között egy széles tenger terült el. hogy ez a folyó önerejéből vágott utat magának. Hogy ez hogyan történhetett. az néhány évtizeddel ezelőttig heves viták tárgya volt a geológusok és a földrajztudósok között. de csaknem 4000 méterrel a tenger szintje felett. Amikor az ember ott áll a forrás közelében. mintha rossz irányban folyna. Anatómiájukból és azoknak a kőzeteknek a vegyi összetételéből. Eközben a tenger fenekén lévő üledékek felgyűrődtek. könnyen hasítható homokkő. Ázsia közepén. menet közben összegyűjtik mellékfolyóik vizét. ahogy mint egy ezüstkígyó. mészvázuk a tenger fenekére merült. És most nyilvánvalóvá válik a Kali Gandaki egy további rendkívüli vonása. a törmelék közt szétszórva. csigavonalban tekeredő mészváz fekszik.

az emlősök pedig körülbelül ugyanebben az időben szőrbundát fejlesztettek. megkerülték az újszülött Himaláját a keleti szegélye mentén. vizeik keletnek fordultak. Végül is az egyszerű állatok körülbelül 800 millió évvel ezelőtt kezdtek úszkálni az ősi tengerekben. Ám a Kali Gandakinak elég ereje volt ahhoz. az élet egészének története szempontjából viszonylag közeli eseménynek számít. a fejlett állatcsoportok tekintetében kétségkívül sokkal szegényebb volt Ázsiánál. amely kőzeteiben magába foglalta az ammonitákat is. hogy a kiemelkedés közben keresztülvágjon a puha kőzeteken. A Kali Gandaki felső folyása elveszítette annak a csapadéknak a nagy részét. alacsony dombságain megfelelő viszonyokat találtak. amelyek ma is láthatók a völgy mindkét oldalán. amely a kontinensek összeütközése előtt még esőben dús síkság volt Ázsia déli peremén. A madarak tollazata és szárnya néhány millió évvel ezután alakult ki. a Himalája sziklás csúcsai pedig minden évben egy milliméterrel magasabbak lesznek. de a fiatal hegységek miatt fokozatosan kevesebb és kevesebb csapadékot kapott. nemcsak kiemelkedett. Amikor a két kontinens végül összetalálkozott. hogy a kétéltűek és a hüllők megostromolták a szárazföldet. Így hát 50 millió évvel ezelőtt. hideg sivataggá változott. Ez a hegységképződés mintegy 65 millió évvel ezelőtt kezdődött. de ennek ellenére egyes Ázsiából dél felé hömpölygő folyók nem tudtak a velük szemben emelkedő lejtők ellenében eredeti medrükben maradni. Tibet. Ez a folyamat évmilliókon át folytatódott. Az ősi tenger helyén pedig a világ legmagasabb és legfiatalabb hegysége emelkedett ki. Hatvanöt millió évvel ezelőtt következett be a hüllők máig rejtélyes alkonya. és felszálltak a levegőbe. amelytől kezdetben az eróziós erejét kapta. és elkezdte hegyekké formálni. és végül beleömlöttek a Brahmaputrába. és több mint 200 millió év telt el azóta. és az őserdők növényei és állatai az újonnan kiemelkedett hegyláncok déli lejtőin. Az emelkedés végtelenül lassú volt ugyan. amikor India szigetkontinense Ázsiához közeledett.tenger egyre sekélyebb lett. dzsungel borította. Ázsia egyes részeit ekkor. ami után az emlősök megszerezték mind a mai napig tartó uralmukat a szárazföldek felett. a ma ismert állatok és növények összes jelentősebb csoportjai már léteztek. és így összezsugorodott hatalmas völgyében. az addig elkülönült szárazulatok állatai és növényei kezdtek elterjedni életterük új. így aztán a mai magas fekvésű. Bár ez számunkra elképzelhetetlenül távoli időnek tűnik. Ez a folyamat máig sem állt meg : India még mindig mintegy 5 centimétert halad évente észak felé. mint ma is. amely a hüllők kihalása idején hatalmas szigetté vált és teljesen elszigetelődött. hiszen fajunk még csak alig másfél millió éve létezik. India. eddig meg nem hódított területein. . és melegvérűek lettek. Minden kontinensnek megvolt a maga népes élővilága. így aztán ezekből az összegyűrt rétegekből hatalmas szirtek alakultak ki. Az indiai kontinens további közeledése az összetömörödött üledékeket megemelte.

ott olyan ritka a levegő. . Vérük ma 30 százalékkal több vörös vérsejtet tartalmaz. Az emberek egyedülálló intelligenciájuk és kézügyességük folytán képesek voltak meleg ruházatot készíteni maguknak és tüzet gyújtani. hogy kevésbé legyen szembetűnő a szürke hegyoldalakon vagy a hóban. Ellentétben a többi állattal. A síkföldi párduccal azonos törzsből származó hópárduc nemcsak dúsabb bundát növesztett. mint az alföldiek. így egyetlen lélegzetvétellel több levegőt képesek belélegezni. A folyók lerakják hordalékukat. kisebb vadak. hogy megvédje magát a hidegtől. hanem egyidejűleg koptatják is őket a gleccserek és vízfolyások. Az olyan madaraknak.meg tízezer évvel ezelőtt. a langurok. és máris felköltözhettek a hűvös rhododendronerdőkbe. Mellkasuk és tüdejük szintén rendkívül nagy. A meleg síkságok majmai. mint a tengerszinten élő embereké. és mocsárrá majd végül síksággá változnak. a tahr és a mormota léptek. amely segíthetett volna megoldani a ritka levegő és az oxigénhiány problémáját : ezzel csak testük fizikai megváltozása révén boldogulhattak. Mire az ember is megérkezett. Ennek a még élőlények által kevésbé lakott térségnek a betelepítéséhez az élő szervezeteknek meg kellett változniuk.Ám a dombságok fölötti területek szokatlanul magasan feküdtek. A Himalája kialakulásának története és az ezt követő. következésképpen több oxigént képes hordozni literenként. így minden nehézség nélkül felköltözhettek a magasan fekvő völgyekbe. Ám még ők sem alkalmazkodtak minden tekintetben a legmagasabb hegyek viszonyaihoz. csak vastagabb bundát fejlesztettek. Hogy az ember mikor jelentkezett. hogy nagy magasságokban szárnyaljanak. A hegységek nemcsak kiemelkednek. mint például a tahr. de minden bizonnyal tíz. mint a fakókeselyű. amely vándorol bolygónk felszínén: bizonyos fokig minden kontinens ezt tette és teszi. amely bolygónkon folyamatosan végbemegy. hogy nem tudnak elég oxigént fölvenni a méhükben növekedő magzat életben tartásához. nem kellett teljes egészében biológiai változásokra hagyatkoznia. hasonlóképpen jártak el. addigra az új erdők és lakóik már megvetették lábukat. azt nem tudjuk. Néha csak csekély mértékű alkalmazkodásra volt szükség. amelyekkel az őserdőben feltehetőleg táplálkozott. amíg csak ott táplálékul szolgáló élőlényeket találtak. Azonban olyan eszközt nem tudtak készíteni. Étrendjébe pedig az antilop és a vadbivaly helyébe. ezáltal megváltozik a folyásirányuk. neki is reagálnia kellett az új körülményekre. a magasság nem jelentett problémát : ők már megszokták. leveleket és gyümölcsöt gyűjtögetni. A legelésző állatok. hanem a színe is kifakult. növényekkel és állatokkal való benépesülés csak egy példa a számos változás közül. És ez a változás is bekövetkezett. Amikor az ember felköltözött a völgyekbe. A nők 6000 méter fölötti magasságban nem képesek kihordani magzatukat. India sem az egyetlen kontinens. ami melegen tartja őket. A tavakat feltölti az üledék.

1. de más családhoz tartoznak. a csapadék mennyisége és a hőmérséklet is megváltozik.az őserdő és a tenger. mint a himalájai jak. és nagyon hasonlítanak a Himalája nektármadaraihoz. a füves síkság sivataggá. Az alkalmazkodás tette lehetővé az élőlények széles körű elterjedését változatos bolygónkon. Ez a könyv ezeknek az alkalmazkodási folyamatoknak a sajátosságait tárgyalja. A földrajzi helyzet változásaiból adódóan a napsugárzás intenzitása. Csak két olyan fontos környezeti együttes van. Ezért a világ különböző részein élő. Így hát bolygónk szinte minden része. biztos lábú teherhordó állata. A hasonló környezeti viszonyok hasonló alkalmazkodást követelnek. javította és tördelte: a Webtigris. kialakította a maga egymástól kölcsönösen függő növényi és állati populációját. Ám a biológiai feltételek még itt is fokozatosan módosultak. és vándorolnak az Egyenlítő vagy a sarkok felé. a legmelegebbtől a leghidegebbig. eltünnek.Ahogyan a kontinensek megváltoztatják helyzetüket. ahogy az evolúció határaikon belül vagy kívül újfajta élőlényeket hozott létre. nem pedig a szarvasmarháé. az Andok népének vastag gyapjas. a teve egyik közeli rokona. Ezekre a változásokra mindig megfelelően reagálnak a növények és állatok közösségei. Egyes élőlények alkalmazkodnak és fennmaradnak. ragyogó színekben pompázó madarak az Andok lejtőin. a legmagasabbtól a legalacsonyabbig. Vannak apró. és kipusztulnak. a láma. és ezzel régebbi lakosaikat a túlélés új problémáival állította szembe. amely hosszabb időszakokon át fizikai állapotát tekintve viszonylag változatlan maradt . FEJEZET . úgy alakul át az őserdő tundrává. amelyek nagy virágokból táplálkoznak. a víz alatt és a víz felett. teljesen különböző ősöktől származó állatok mégis jellegzetes hasonlóságokat mutatnak. másoknak ez nem sikerül. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte.

folytonos robajjal. mennydörgő. A föld rengeni kezd. nehéz bazalt szilárdul meg. ami meghökkentő gyorsasággal. ahol szinte minden évben sor kerül valamiféle vulkáni tevékenységre. hogy remegő kupolát alkot. amelyeknek olyan vékony a kérge. Ilyenkor aztán vagy nagyon éles szemmel kell figyelnünk a repülő szikladarabokat. a hőség és a hamu nagy részét elfújja előlünk a szél. akkor hullani kezd körülöttünk is a hamu. ha nem megyünk tovább. Ha az ilyen riadalmak mellett azon kapjuk magunkat. hogy ha rálépünk. De most már talán elég közel vagyunk ahhoz. olyan lassan működnek. és nagy. amely lassú. akkor az illető térségben valószínűleg már évszázadok óta folyamatos az aktivitás. Amikor a kitörés bordázott. Ilyenkor a szélén narancsvörös. feltúrt felszínén járunk. amikor a kőzetek lehűlnek és megrepedeznek. A folyékony kőzet olyan erővel tör fel a vulkáni kürtőből. és a táj felrobban. A lávában lévő gáz itt-ott hatalmas buborékokat formál. amikor széléről nagy darabok töredeznek le. Ez gyakran a forró bazalt csúf dagálya. és a kráter körül szanaszét spriccel a megolvadt bazalt. megállíthatatlan áradatban tör előre a szárazföldön. Pontosan ilyen hely Izland. sisteregve csapódnak a hóba. néha akár óránként 10 kilométeres sebességgel hömpölyög . amelyből akár 20 méter széles lávaáradat törhet ki. hogy normális körülmények közt szemmel nem láthatók. így akár 50 méteren belül is megközelíthetjük a kitörés színhelyét anélkül. A szigetet keresztülszelő hatalmas hasadékokból olvadt kőzet ömlik a felszínre. lávafolyam. hogy lejjebb. ahol elkapja az üvöltő szél. A habzó láva a kitörés központja fölött a magasba szökik. szúrós dararétegként be nem borítja a távoli sziklákat. akár 50 méter magasra is. a repedésekben még láthatjuk.A FÖLD KOHÓI Azok a titáni erők. a közepén vakító sárga tűzszökőkútként lövell a levegőbe. Ha a földből feltörő lávából fekete. hogy lássuk a legfélelmetesebb látványt is magát a lávafolyót. A kráter környékén körös-körül lehűlő fekete lávafolyamok terülnek el. amelyek a Himaláját és a Föld összes többi hegységét fölépítették. s csörömpöl. amíg csak szürke. akkor okosabb lesz. hogy az egész világ láthatja őket. hogy küszködve szedjük a levegőt a színtelen és szagtalan mérgesgázok miatt. akárcsak egy hatalmas lökhajtásos motor. csikorog. lehűti és elfújja. recsegveropogva könnyen összeomolhat a talpunk alatt. hogy megégetnénk az arcunkat. Időnként azonban olyan drámai erőfitogtatással mutatkoznak. Ha szélirányból közeledünk hozzá. vagy el kell szaladnunk előlük. vörösen izzó lávadarabok tompa puffanással. alig néhány centiméternyire a láva még vörösen izzik. Néha azonban a bazaltláva folyékonyabb ennél. Bár ha megfordul a szél.

Kétszáz kilométer mélységben a nagy nyomás és a magas hőmérséklet miatt aůkőzetek anyaga képlékeny. Szent Ilona és Tristan da Cunhaszigetek. hogy megszilárduljanak. körkörös áramlást indít meg. Ezek mindegyike az Atlanti-óceán alatti egyetlen hatalmas hátságon fekszik. ez a hihetetlen. hogy minél távolabb vettük a mintát az óceán közepén húzódó hasadékvölgytől. egymással ellentétes irányú áramlássá alakul. délre az Azori-szigetek. amelynek mindkét oldaláról gyűjtött tengerfenéki mintákból kiderül. illetve Afrika és Dél-Amerika között. skarlátszín folyam mindent baljós vörös fénybe borít maga körül. az ott lévő úgynevezett kőzetlemezek egymástól való távolodását bizonyítják. mélyen a Föld belsejében rejlik.lefelé a lejtőn. mindkét oldalon magukkal vonszolva a bazalt tengerfeneket. A hátság középvonalában hossz.kontinenseket hordoz magán: Százhúsz millió évvel ezelőtt Afrika és Dél-Amerika még összefüggő szárazulat. Amikor a vulkáni kürtőből napok vagy hetek múlva már megszűnik a láva utánpótlása. Az a mechanizmus. Még lejjebb az áradat felszíne már kezd bebőrösödni. Ez alatt a kemény fedőréteg alatt a láva még mérföldeken át tovább folyik. szuperkontinens volt. A földkéregnek ezeket a mozgó darabjait nevezzük kőzetlemezeknek. Izzó felszínéből gázbuborékok törnek elő. A földkéreg alatt lévő köpeny izzó anyaga állandóan áramlásban van. és több kilométeren át húzódhatnak a lávafolyam magjában. A kőzetmintákról bebizonyosodott. megszilárdulni. amely ezt a mozgást létrehozza. aztán két. mert nemcsak a bazaltláva marad folyékony viszonylag alacsony hőmérsékleten is. kanyargós barlangot hagyva maga után. Tőle északra Jan Mayen fekszik. amely a fölötte lévő rétegekben lassú. Ám forrásától néhány száz méternyire a lávafolyam szélei már eléggé lehűlnek ahhoz. ahol további vulkánok is működnek. hanem most már a környező tömör sziklafalak és sziklaboltozatok is szigetelőként hatnak.mint a vaníliakrémen a hab . nagy. Ascension. és visszatartják a hőt. fölötte pedig remeg a levegő a hőségtől. . A bazalt korát radioaktív kormeghatározással meg lehet állapítani. mint a vaníliakrém a megszilárdult felszínét.irányban úgynevezett hasadékvölgy húzódik. Ezek az úgynevezett lávacsövek akár 10 méter magasak is lehetnek. Ez a bazalt a hasadékvölgyeken keresztül jutott a tengerfenék felszínére. amíg csak alagútja ki nem szárad. annál régebbi kőzetet találtunk. Amikor beesteledik. A lemezek legnagyobb része . így a skarlátszín folyó fekete sziklapartok között folyik. Ez a belső áramlás az óceánfenéki hátság központi hasadékvölgye irányában felfelé halad. amely nagyjából középen húzódik Európa és Észak-Amerika. Ez a lánc folytatódik a tenger szintje alatt. Ezek a tények az óceánfenék tágulását. Izland az Atlanti-óceán közepén végigfutó vulkanikus szigetlánc egyik tagja. a lávafolyam még mindig tovább halad lefelé. hogy a távolsággal vastagodó iszapréteg alatt vulkáni működésből származó bazalt található.

az Atlanti-óceán pedig évről évre néhány centiméterrel szélesebb lesz. amelyek mentén leszállnak. Afrika és Dél-Amerika még mindig távolodnak egymástól. Ennek aztán olyan a hatása. s ennek következtében nem ömlik ki a kőzetek repedéseiből.Ezt sejteni lehet partvonaluk lombfűrészkivágásra emlékeztető hasonlatosságából és az óceán két partvonala mentén fekvő kőzetek hasonlóságából is. egymástól egyre távolodó részre osztotta a szuperkontinenst. Ezek az anyagok a földkéreg mélyén az olvadt anyag összetételét megváltoztatják. A lemezek találkozásánál az alábukó bazalttábla magával viszi annak a vízben dús üledéknek nagy részét. innen délkeletre a kőzetlemezek összeütközési vonalát vulkánok lánca jellemzi. Az óceáni kőzetlemezek alatt a leszálló belső áramlások hosszú mélytengeri árkot hoztak létre. Így a lemezek találkozási vonalát itt elrejti a hegylánc. amely két. és lerakott az óceán fenekén. mint amikor egy villanybojler biztonsági szelepét lezárják. Majd a szuperkontinens alatt felbuggyanó áramlás egy sor vulkánt hozott létre. amely az Arab-félszigettől délkeletre fut. A felfelé irányuló belső áramlásoknak nyilvánvalóan újra lefelé kell szállniuk. és kialakították a Himaláját. Az eddig feljegyzett legkatasztrófálisabb kitörést 1883-ban egy indonéziai vulkán produkálta. Afrika oldala mellől. nem folyik folyóként. . Amikor India Ázsiához közeledett. Így az indonéziai vulkánokból feltörő láva összetétele alapvetően különbözik az óceán közepén húzódó hasadékvölgyekből kiáramló bazaltláváétól: sokkal viszkózusabb annál. amely Szumátrától Jáván keresztül egészen Új-Guineáig húzódik. Ázsia felé vándorolt. Itt kerül sor a kontinenseket hordozó kőzetlemezek összeütközésére. az Indiai-óceánt hozta létre. Azok a vonalak. amelyen India. Egy másik hasonló. ott helyezkednek el. aztán fölemelkedtek. Egy harmadik. Ennek a hátságnak a keleti részén fekszik az a kőzetlemez. ahol valamelyik lemez egy szomszédos kőzetlemezzel érintkezik. amelyet az erózió lehordott az indonéziai szárazulatokról. De távolabb. amely az indonéziai szigetláncolat déli partján vonul végig. hanem már a vulkáni kürtőben megdermed. a tengerfenék két kontinens közötti üledékei először felgyűrődtek. Kialakult egy törésvonal. Szétszakadásuk vonalát ma az Atlanti-óceán közepén húzódó hátság jelzi. Kaliforniától dél felé terjeszkedő hátság alkotta meg a keleti Csendes-óceán fenekét.

Nap mint nap hatalmas mennyiségű vulkáni hamu. amelyből ezek az anyagok föltörtek. füstfelhőket kezdett eregetni. amely az emberiség történelmében páratlan esemény volt. A közelében haladó hajóknak a tenger felszínén úszó hatalmas kőzetdarabok között kellett utat törniük. amely hétszer kerülte meg a Földet. amely a Szumátra és Jáva közötti szorosban fekszik. Augusztus huszonnyolcadikán délelőtt 10 órakor a magmakamra sziklaboltozata. fülsiketítő robbanások kíséretében. Amikor beomlott. hamu záporozott a fedélzetükre. kőzettörmelék. egy domb tetején. több mint 36000 ember halt meg. Majd 3000 méter magas csúcsát egész éven át hó koronázta. Az utóbbi évek legnagyobb kitörése a Csendes-óceán másik oldalán következett be. az alábukó óceáni tábla fölé csúszik. Helens egészen 1980-ig kúpjának gyönyörű szimmetrikus formájáról volt híres. Mindez akkora robbanással járt. A sűrűn lakott parton elöntötte a falvakat. kezdett lassan kiürülni. tufa és lávadarabok törtek ki a kráterből. 5 kilométer széles Krakatau nevű vulkán. Ám az a föld alatti magmakamra.és füstbóbita tört föl . sok-sok millió tonna víz özönlött a kamrában lévő olvadt lávára. nem bírta tovább elviselni a fölötte lévő óceán és a tengerfenék nyomását. az óceáni lemez az Észak-Amerika nyugati partjait hordozó kőzetlemezzel találkozik. lángnyelvek nyaldosták a kötélzetüket. A Mount St. és gőz. ezért kiment a tengerre. majd 2 kilométernyire kötött ki a szárazföldön. mire lecsillapodott. amelyet fölkapott. ahol a csendes-óceáni tábla keleti széle. Napról napra egyre súlyosabb kitörésekre került sor. Egy ágyúnaszád. amelyet az alatta lévő már megfogyatkozott láva nem támasztott alá megfelelően. az 5000 kilométernyire fekvő kis Rodriguez-sziget brit helyőrségének a parancsnoka pedig azt hitte. A robbanás helyéről szélvihar indult. hogy távoli ágyúdörgést hall. amely Jáva felé haladva négyemeletes ház magasságú vízfallá emelkedett. 1984 márciusában figyelmeztető morgásokat kezdett hallatni. A robbanás legkatasztrófálisabb hatása az a hatalmas szökőár volt. és a sziget kétharmada ráomlott a tetejére. Ausztráliában még nagyon jól lehetett hallani. Mivel azonban a kontinenst hordozó kőzetlemez az óceáni lemezt alkotó bazaltnál könnyebb kőzetekből áll. és a vulkánok vonala a parttól mintegy 200 kilométernyire tör át a szárazföldön. Több mint 3000 kilométernyire. A belőlük feltörő láva pedig megint csak magában hordozza a rendkívül robbanékony üledékes összetevőket.A 8 kilométer hosszú.

A geológusok becslése szerint a robbanás ereje 2500-szor haladta meg a Hirosimát elpusztító atomrobbantásét. A dudor naponta mintegy 2 méterrel nőtt. Aztán május tizennyolcadikán délelőtt fél tizenegykor a hegy felrobbant. Vannak köztük nitrogén. Tulajdonképpen lehetséges. A hegy fölött mindent beborító. füst és mérgező gázok törnek fel. A füstoszlop április folyamán egyre nőtt. és sokféle.és kénvegyületek is. akkor a vulkáni kohók vadsága enyhülni kezd. Odafönn a kráterből nap mint nap újabb hamu. amelyek az óceán közepén húzódó hátság vulkánjaiból ömlenek ki. Alacsonyabb lejtőin mintegy 200 négyzetkilométeres területen gyufaszálként törtek össze és terültek szét a tűlevelűek. Ha robbanásra is sor kerül. . és sokszor figyelmeztették őket. úgy az ilyen helyek biztosan azok. hogy a földi élet legelső formái éppen ilyen körülmények között jöttek létre hárommilliárd évvel ezelőtt. hogy a hegy északi lejtője. mások a kőzetekből oldódnak ki. ám így is hatvan ember vesztette életét. mint maga a láva. elkezdett kifelé dudorodni. hogy ez a vizes oldatuk egyes nagyon egyszerű élő szervezetek számára táplálékul is szolgálhat. Semmiféle élő szervezet nem élheti túl azoknak az izzó bazaltlávafolyamoknak a pusztítását sem. Közvetlenül a kitörés után semmi sem élhet meg egy tűzhányón. A tűzhányó közelében kevesen laktak. A legbaljóslatúbb jel az volt. Ennek a víznek egy része a magmában helyezkedik el. Egyesek ugyanolyan mélységből fakadnak. hanem csak forró víz és gőz tör fel belőle. Ha mélyen a felszín alatt kissé megváltozik a belső áramlások iránya. mintegy 1000 méterrel a csúcs alatt. amelyeken a forró víz útban a felszín felé áthalad. ezer meg ezer tonna kőzetet taszítva fölfelé és kifelé. a földkéreg természetes vízkészletének részeként. hatalmas. Ezekben a későbbi szakaszokban a haldokló vulkán gyakran már nem lávakitöréseket produkál. akkor a kráterből a kőzetek törmelékei közül még hetekig gőz.és füstkitöréseket lehetett észlelni. 20 kilométer magas fekete felhő tornyosult.a csúcsából. Ha van a Földnek steril és élőlényektől mentes része. oldott állapotú anyagokat hordozhat. a jegenyefenyők és a hemlockfenyők. szürke hamucsíkokkal borítva hósapkáját. Északnyugati oldalát egyszerűen kidöntötte a robbanás. gyakran olyan mennyiségben.

5 méter hosszúságot és 10 centiméter kerületet is elérő férgeknek szolgáltak táplálékul. amelyek viszont a vulkanikus vizekből táplálkoznak. amely az oldott anyagokkal feldúsulva a hőforrásokból a tengerbe szökellt. Az új bolygót borító. 1979-ben egy amerikai mélytengeri kutatóhajó azokat a vulkánokat vizsgálta. gőzfelhőkből kondenzálódó tengerek vize még forró volt. de már képesek voltak a vízben oldott anyagokat saját anyagaikká átalakítani. a vízben és a levegőben mindenütt megtalálhatók. amelyek közt először felbukkantak. és a mélyből. mert nem volt sem szájuk. fémeket oldott ki az a forró víz. A férgek mellett nagy. Egyesek még olyan vulkanikus környezetben is tenyésznek. amelyeket joggal állíthatunk párhuzamba azokkal a körülményekkel. véredényekben gazdag. az elpusztult állatok mélybe hulló töredékeiből sem hasznosíthatják a fényenergiát. amelyek egy. Ezek a férgek semmi más.Ebben az elképzelhetetlenül távoli időben a Földnek még nem volt meg a mai oxigéndús légköre. amelyekkel megint . mikroszkópikus részecskéi. Belső struktúrájuk még alig volt. a kontinensek elhelyezkedése pedig nem is hasonlított a jelenlegihez. amelyek szintén baktériumokkal táplálkoznak. tollszerű csápjaikkal szívták fel a táplálékul szolgáló baktériumokat. A ma élő különböző baktériumok sokasága igen változatos vegyi folyamatok révén tartja fenn magát. a Galápagos-szigetektől délre húzódó hátságból emelkednek ki. majd végül. A földön. nem képesek közvetlenül hasznosítani a napfény energiáját. Táplálékukat tehát teljes egészében a baktériumok szolgáltatják. Ezek a férgek alighanem a legnagyobb olyan állatok a Földön. hiszen nincs szájuk. a kéreg vulkáni forrásaiból feltörő forró víz is beléjük ömlött. A forró víz felszökő sugarai további áramlásokat keltenek a tengerfenéken. amelyek különféle kémiai anyagokkal táplálkoztak. A vulkánok nemcsak sokkal nagyobbak voltak mint ma. és önmagukat reprodukálni . sem belük: a végükön kisarjadó. mérhetetlenül hosszú idő után megjelentek az élő anyag apró. A férgek "másodkézből". A baktériumok viszont óriási. Ezekben a különböző vegyületeket tartalmazó vizekben előbb komplex molekulák alakultak ki. de sokkal több is volt belőlük.ezek voltak a baktériumok. Három kilométerrel az óceán felszíne alatt hőforrásokat találtak a tenger fenekén. amelyek szerves törmelékeket hordanak magukkal. 30 centiméter hosszú kagylók is élnek. A vulkáni kőzetekből különféle elemeket. Ezekben a vízsugarakban és a hőforrás körüli kőzetek hasadékaiban a tudósok hatalmas baktériumtelepeket fedeztek fel. 3. a tudomány által eddig ismert féreghez nem hasonlítottak. amelyek energiájukat teljes egészében a vulkánokból merítik. Mivel ezek a szervezetek az óceán sötét mélységeiben élnek.

Ily módon itt a tenger alatt él egy népes és változatos fajokból álló életközösség. részben a talajról a mélységbe szivárgó esővízből fakad. ahol ezek a szőnyegek elterülnek. és lerakják petéiket az algákra. ilyenkor a víz mély. ez az igen fontos anyag pedig képessé teszi őket arra. míg végül gőzzé válik és vízoszlopot . A rajta lassan keresztülcsordogáló víz tovább hűl. ahol a moszatok (algák) és a baktériumok együtt növekednek és nyálkás. felgyűlik kis föld alatti kamrákban. mert miközben rágják a moszatszőnyeget. a kagylók és a férgek köré csoportosulva. hogy élő gátat alkot. amely elsöpri a moszatok maradványait. de ahol a tavacskák túlcsordulnak és patakot nyitnak.lök ki a felszínre. Amikor az algaszőnyeg egyes részei 40 Celsius fok alá hűlnek. így lehetővé válik más élőlények megtelepedése is. hogy a légypopuláció túlélje ezt a . a legyek rátelepszenek. így a kőzetek repedésein át úgy kényszerül felfelé. Egyesek közülük tüstént párzanak is. Hőforrások a szárazföldön is a felszínre törnek. Belső szerkezetüket tekintve ezek alig bonyolultabbak a baktériumoknál.furcsa. ahogyan a forrásban lévő víz a teáskanna csőrén kibugyog. A moszatszőnyeg itt olyan vastag. illetve leszármazottaik pusztulását okozzák. aztán hamarosan már a lárvák is ott falnak a szüleik mellett. kissé fejlettebb élőlények. Más esetekben a fölfelé áramlás szabályosabb.más élőlények . majd a magmakamrában felforr. Ennek a medencének a vize olyan forró is lehet. fehér rákok . Végül a moszatszőnyeg szétszakadozik. aztán a nyomás alatt túlhevül.gejzírt . Vizük részben a messze mélyben fekvő forrásokból. Ilyen élőlényeket találhatunk Észak-Amerikában. a Yellowstone hőforrásaiban. ott a víz kissé lehűl. A felfelé vezető repedések sajátos geometriája miatt a forró víz néha szakaszosan tör elő. és ekkor a tavacskából sokkal forróbb víz ömlik belé.táplálkoznak. A hőforrások legforróbb részein. a csatorna kitisztul. hogy a felszíne gőzölög. de klorofilt tartalmaznak. de a baktériumok még ezen a hőmérsékleten is virulnak. és megöli a belőlük táplálkozó lárvákat. meg is gyengítik azt. Ám addigra már elegendő kelt ki belőlük ahhoz. folytonosan túlcsorduló medencét alkot. és mohón legelészni kezdik. semmi más élőlény nem él meg. és fölötte a gyülekező sólegyek szinte felhőket alkotnak. hogy a Nap energiáját felhasználva vegyi anyagokat élő szervezetük anyagaivá alakítsanak át. zöld vagy barna szőnyeget alkotnak a pocsolyák fenekén. pusztán a hőforrásokban lévő oldott anyagokat hasznosító baktériumok tartanak fenn. Velük együtt más. amelyet a napfénytől függetlenül. kékmoszatok is élnek. addig ismeretlen halak és vak. Ezzel azonban a saját.

és májmohapárnák borítják. . Az élő szervezetek nem csak a világ ilyen rettentő hideg részein használják ki a vulkáni hőt. Az egész szigeten ez a néhány kis folt az egyetlen hely. Ha az ember átvág soraikon és felkapaszkodik a vulkán tetejére. A Déli Sandwich-szigeteknek nevezett szigetcsoport egyik szigete Bellingshausen. ahol elég meleg van a növények fejlődéséhez.óceán lemezeinek találkozásánál az Andokot fölépítette. Az alja teli van hóval. és a forrás egy másik részén újra kezdődjék az egész folyamat. De a kráter vulkáni tüze még nem aludt ki teljesen. hótól körülvett sziklákat pedig buja moha. tiszta fehér madarak. fél kilométer átmérőjű kráterre bukkan. amelyeket lávával teli.pusztulást. Egyik oldalán olyan szirtet alakítottak ki. hatalmas. Ám ezeknek az egyszerű növényeknek a spóráit annyira szétszórják a szelek. ami kénhidrogén-bűzzel tölti be a levegőt. Az a vulkánsor. cikcakkos kürtők szelnek át. A vad antarktiszi tengerek a tövébe martak. amely a dél-amerikai és a keleti Csendes. A sziget a világ egyik legelszigeteltebb helye. A lábunk előtt heverő. torkában a kiugró sziklákról jégcsapok lógnak. hanem áldást. mind az Antarktisztól. elszigetelt helyeket. Karimája mentén egy-két helyen még mindig gőz és gáz tör ki a repedésekből. amely iskolapéldaként mutatja be a hamu és a láva egymást váltó rétegeit. mind DélAmerikától egyaránt 2000 kilométerre fekszik. mihelyt azok lakhatóvá válnak számukra. tátongó. lejtőit pedig hólepel borítja. Földünk hidegebb részein egy-egy tűzhányó apadó heve esetleg nem veszélyt jelent. Ezen a fehér gyakorlótéren Adelie-pingvinek egész zászlóaljai menetelgetnek. a csípős sarki szélben a bűz ellenére is kellemes itt lekuporodni. A sziklák közt pedig elegáns. ahol számos kis. és ragyogó sárga kénkristályokkal vonja be a sziklákat. egészen az óceán déli részéig. déli viharfecskék fészkelnek. vulkáni szigetből álló szigetcsoportot alkot. mint valami rongyos fehér szoknya. A kürtő körül meleg a föld. dél és kelet felé tovább folytatódik. hogy még ezen a barátságtalan szigeten is betelepítik az efféle apró. A szigetet úgy szegélyezik az úszó jégtáblák.

és az alattuk zajló belső áramlások irányt változtatnak. hogy a víz lefolyik róla. a madaraknak egy Indonéziától egészen a Csendes-óceán nyugati részéig élő csoportja rendkívül ötletes módszert fejlesztett ki tojásai kiköltésére. hogyan vegyék hasznát. Végül aztán. és szanaszét iramodnak. ahogy a földkéreg lemezei elmozdulnak. amelyeket állandóan fűt a vulkáni gőz . akkor további homokot halmoz rájuk. és a napsütésben eléggé felmelegszik ahhoz. épp ellenkezőleg! Naponta többször is visszatér a keltetődombhoz. Ha úgy véli. aztán megtölti rothadó levelekkel. A hím megtölti az alagutat homokkal. amelyet kalapácsfejű tyúknak hívnak.egy egész nagy csoportjuk rendszeresen ott rakja le a tojásait. szokatlanul hosszú kelési idő után a kiscsibék utat ásnak maguknak a halom felszínére. A lábastyúkfélék. Ez a fekete homok magába szívja a hőt. Amikor ez az érdekes madár fészket rak. a környező vidékről pedig állatok és növények telepítik be a friss. A felszín lehűl. De nem hagyja ám ott őket.Még a trópusi élőlények is megtanulták. és beledugja a fejét a homokba. és abba rakja le tojásait. A haldokló vulkán mesterséges keltetővé alakult át. Végül aztán. és homokot halmoz a tetejére. Más kalapácsfejű tyúkok otthagyták a tengerpartot és egy vulkáni sziget lejtőin telepedtek meg. A nyelve olyan érzékeny. A homoki lábastyúknak van azonban egy rokona Celebesz (Sulawesi) indonéziai szigeten. a vulkánok teljesen kialszanak. Fénylő. A bazaltfolyamok súlyos problémát jelentenek a telepeseknek. immár teljes tollazattal. ha túl melegnek tartja. amelynek akár 4 méter is lehet az átmérője. hogy a homok túl hűvös a tojásoknak. először is ás egy hatalmas gödröt. akkor lekapar belőle. A nőstény alagutat váj ebbe a nagy halomba. hogy egytized foknyi hőmérséklet-változást is képes érzékelni. Tipikus példájuk az ausztráliai homoki lábastyúk. még "lakatlan" sziklákat és a lepusztult földet. és kevés olyan repedés . és a bomló növényi anyag keltette hőre bízza a tojások melegen tartását. hogy kiköltse a tojásokat. Ez a madár a fekete vulkáni homokba temeti a tojásait a tengerparti homoksávok szélén. hólyagos felszínük olyan sima. Olyan nagy térségekre bukkantak.

amelyek viszont a pókok zsákmányállatai. mint amilyen akkor lehetett. hogy mindent elégetett. Úgy tűnik. a szabad levegőn élő közeli rokonaik. aztán rendkívül gyorsan kihűlt. amelynek flórája elsősorban Dél-Amerikából származik. Kísérteties dolog egy ilyen lávacsőbe behatolni. Hawaiban az úttörő a vízzel kevésbé látványosan gazdálkodó ohia lehua fa. Gyakran utat találnak maguknak a lávacső üres barlangjába. A láva felszínéről lezúduló esővíz a repedéseken és a gyökereken keresztül lecsöpög a lávacső aljára. gyakran egy-egy kaktuszfaj ereszt először gyökeret rajtuk. mint holmi nagy. sem a fagy nem férhetnek hozzá. Az időlegesen megáradt lávafolyó hirtelen meg-megduzzadt. hiszen normális körülmények között sivatagokban él. barna harangkötelek. Ezeket a furcsa helyeket több különféle élőlény is állandó lakhelyéül választotta. ami csak hozzáért. hogy összegyűjtsék a nedvességet. köztük tücsköket. így dagályának sima jelét otthagyta a lávacső falán. ahol valami akadályon kellett keresztülsöpörnie. megkövesedett vízesést hagyott maga után. pontosan ugyanolyan. mint a megkövesedett zabkása. mint a szigeten. kifejlesztése már csak pocsékolása volna a test energiáinak. nyirkossá és nedvessé téve a barlang levegőjét. mivel különlegesen alkalmazkodott ahhoz. amelyben a magvak gyökeret ereszthetnének. amikor az utolsó csöpp láva is kiürült belőle. hogy a nedvesség minden cseppecskéjét megőrizze. és a napsugár párologtató hatásától védve pocsolyákba gyűlik. amelynek gyökerei mélyen lehatolnak a lávába. semmi nem koptatja a falait vagy az alját. A mennyezetéről úgy lógnak le a megalvadt lávacsöppek. Egyes bazaltfolyamok évszázadokon át teljesen kopárak maradnak. ugróvillás rovarokat és bogarakat. de a fekete láva perzselő hőségében is sikerül megélnie. hogy mihelyt egy állat egyik testrésze elveszíti funkcióját. A Galápagos-szigeteken. amelyek belőlük táplálkoznak. és az alja még olyan forró volt. .akad bennük. Mivel sem a zivatarok. amely a legtöbb lávafolyam közepén keresztülfut. A világ különböző részein a virágos növények más és más fajtái ostromolják meg úttörőként. A lelógó gyökereket borító parányi szálakon többféle rovart is találunk. Ám ezek az élőlények nem pontosan ugyanolyanok. Sokan közülük elveszítették a szemüket és a szárnyaikat. Odalenn aztán a gyökerek úgy csüngnek le a barlang mennyezetéről. Egyes helyeken.

Ötven évvel a katasztrófa után tüzet okádva emelkedett ki a tengerből egy kis vulkán. legyeket. milyen gyorsan magához térhet egy táj. kallódó állatok korai halálra vannak ítélve. amíg sikerül betakarnia a Mount St. Ám a ritka növényzet ellenére máris lehet állatokat találni rajta. Európában a második világháború alatt a lebombázott telkeken heteken belül megjelent. amelyek igen. Ezek a véletlenül idekerült. amelyet a Mount St. Amikor ott felbomlanak.Azok az egyedek tehát. de hasonló vállalkozó kedvvel foglalja el a vulkánkitörések által elpusztított területeket is. Így az egymást követő nemzedékek során a haszontalanná váló szervek méretei fokozatosan csökkennek. hiszen egymáson kívül gyakorlatilag semmi más ennivalót nem találnak itt. így amikor a magvak kikelnek. Helens kopasz lejtőit. apró testük anyagait az alattuk lévő vulkáni hamu megköti. Krakatau példája jól mutatja. mert a növények számára nem jelent nehézséget gyökeret verni a hamuban vagy az összetöredezett lávában. Észak-Amerikában tűzgyomnak nevezik. hogy egy zivatar vagy egy erősebb szél megbolygatja a felszínét. amikor az oldala felrobbant. sőt szitakötőket is hoznak. amelyek a füzike magvait szállítják. hogy száz meg száz mérföldre elviszi őket a szél. élénk színekbe borítva a lerombolt falakat. még szét nem hullott vulkáni porban. Ezért ezeknek a lávacsőben élő lényeknek igencsak szokatlanul hosszú lábaik és csápjaik vannak. előnybe kerülnek azokkal szemben. lepkéket. Másfelől viszont a barlang szuroksötétjében előnyt jelentenek a hosszú csápok és lábak. ez egy derékmagasságra növő növény. amelyek nem tékozolják ily módon erőforrásaikat. Ugyanazok a szelek. amelyekkel az élőlény érzékelni tudja a körülötte lévő akadályokat és az élelmet. mert erdőtűz után elsőként jelenik meg az elfeketedett facsonkok közt. bíborszín virágfüzért hajt. Az . illetve a durvább kőzettörmelék alatt a levegőből odaszállt pihés magvak kis csomói gyűlnek össze. Azt a hatalmas sivatagot. és kitép minden fiatal növényt. de a hamu meg a durvább törmelék olyan laza. máris visszahódították a növények. és végül teljesen eltűnnek. amely tetszetős. testük maradványait a szél a magvakkal együtt befújja a repedésekbe és a zugokba. A vulkáni hamuban elegendő tápanyagot talál. Helens hozott létre. Ennek ellenére mégis alapot adnak a további betelepüléshez. A finom hamuban. tüstént találnak tápanyagot az egyébként steril. Magvai olyan könnyűek és pelyhesek. Még így is alighanem jó néhány évbe fog telni. Sok köztük a füzikemag. mert amikor elpusztulnak. A szárazföldi vulkánkitörések által létrehozott pusztaságokat a jelek szerint könnyű betelepíteni.

a környezeti változások hosszú folyamatát indították meg. Ám ezek kivételek. Az évezredek során új lehetőségeket nyitottak a növények és az állatok megtelepedésére. amelyekből az erdő kisarjadt. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. másokat a szél hozott. A fák gyökerei sűrű szövevényt alkotnak a talaj felszínén. amelyek nyilvánvalóan minden nehézség nélkül elérték a kontinenstől alig 40 kilométerre fekvő szigetet. a Krakatau gyermekének. vagy a madarak lábáról vagy gyomrából került a szigetre. A régi sziget körülbelül egy mérföldnyire fekvő maradványa a Rakata. amelyek a vulkáni működéssel szoros kapcsolatban állnak. keskeny vízmosás alakul ki.és olyan hegységeket. . ma sűrű trópusi erdő borítja.ilyenek Izland. alulról még mindig előbukkan a laza. Helens-t.emberek elnevezték Anak Krakataunak. így végül begyógyulnak. amelyeket gyakran sodornak magukkal a trópusi folyók. madarak. de itt-ott. amelyen az ember érzékeli az időt. Ebben az erdőben sok a repülni tudó állat. púderszerű vulkáni por. A sebek. a tenger sodorhatta ki. amelynek lejtői egy évszázaddal ezelőtt teljesen kopárak voltak. Ha azon a kurta skálán. lepkék. Amikor a növénytakaró ily módon felszakad. Nem fér hozzá sok kétség. Óriáskígyók. Oldalain máris vasfa és vad cukornád nő. és az összefonódó gyökerek alatt 6-8 méter mély. legyek és egyéb rovarok. talán olyan lebegő növényi tutajokon. Hawai és a Galápagos-szigetek . és összefogják a földet. Helens és az Andok. egy-egy patak könnyen kimossa a laza hamut. javította és tördelte: a Webtigris. Új szigeteket építenek . A magok egy részét.a trópusi erdő egyetlen évszázad alatt visszahódította Krakataut. amelyeket a vulkánok a földön ejtenek. ahol egy patak alámosta őket és egy-egy fa kidőlt. mint a Mount St. A szárazföldek vándorlásai pedig. hogy egy újabb évszázad alatt a tűlevelű fák is vissza fogják hódítani a Mount St. varánuszok és patkányok is érkeztek. a vulkáni tevékenységek talán a természeti világ legfélelmetesebb jelenségének látszanak is. hosszú távon nagy teremtő erők. De az erdő újkeletű voltának és az előző kataklizmának a bizonyítékait könnyű megtalálni.

de még ők is jóval előbb elpusztulnak. De a hideg már jóval előbb elpusztíthatja az állatokat. Agya és más rendkívül komplex szervei nem képesek néhány foknál nagyobb hőmérsékletváltozásokat elviselni. Ha annyira átjárja egy növény vagy állat testét. ahol a hőmérséklet tartósan mínusz 20 Celsius fok alá süllyed. hiszen a vérük gyakran távolról sem hideg. bár éjszaka jelentősen lehűl. Végül aztán. mielőtt még keményre fagynának. Ezért azonban igen nagy árat fizetnek. FEJEZET A FAGY VILÁGA Semmi nem élhet meg tartósan a Himalája magas csúcsain. mivel ők belsőleg állítják elő az állandó testhőjüket. A legtöbb állat. Márpedig a hideg ől. hogy éppen a Földnek a Naphoz legközelebb fekvő részei a leghidegebbek. az idegvégződéseken keletkező. Talán ellentmondásnak tűnik. az ingerület továbbításához szükséges. köztük a rovarok. akkor a sejtek. mielőtt fagypontig hűlnének. ezáltal az állatok egyre lomhábbak lesznek. és ha a teste olyan szintre hűl le. Sok gyík például olyan hatékonyan napfürdőzik. a testük energiáját létrehozó kémiai folyamatok lelassulnak. következésképpen annál hidegebb marad a levegő. akármennyit eszik is. amelyeket . Ezért néha "hidegvérűeknek" is nevezik őket. amitől gyakrabban ütköznek össze egymással. élő szervezeteket nem találunk. Így az állat elveszíti testének koordinációját és elpusztul. az ember meghal. csakhogy ez a kifejezés félrevezető. nem is tudja a hőveszteség ütemében pótolni az elveszített hőmennyiséget. Igazán nagy hidegben. és a szövetek fizikailag elpusztulnak. Az ember még viszonylag meleg napokon is a felvett táplálékmennyiség mintegy felét testének melegen tartására fordítja. körülbelül 4 Celsius fokkal a fagypont fölött. Ezeken a magas hegyeken a fagy halálos erejű. mint az ember. de a világ bármely más hatalmas hegycsúcsait is egyfolytában a legvadabb szelek ostromolják.2. így ritkábbak az összeütközések. egyszerűen kipukkadnak . A levegő azonban akkor melegszik fel. Ezek az élőlények jelentős hőmérséklet-csökkenést képesek elviselni. Kivételek azok az apró lények. amikor a rajta áthatoló napsugarak energiát adnak át a légköri gázok atomi részecskéinek. ha nincs megfelelően felöltözve. a benne lévő atomok egymástól való távolsága annál nagyobb. hogy sejtjeiben megfagy a folyadék. folyékony halmazállapotú anyagok megdermednek. amelyek óránként 300 kilométernél nagyobb sebességet is elérhetnek. A madaraknak és az emlősöknek több esélyük van a hideg elviselésére. Így aztán azokon a magas hegycsúcsokon. igen ritka kivétellel. a kétéltűek és a hüllők.ahogyan a házi vízvezetékben a fagy hatására csőrepedés keletkezik -. Minden ilyen aprócska ütközéskor hő keletkezik. hőjüket közvetlenül a környezetből veszik. Minél ritkább azonban a levegő. hogy nap közben melegebben tartja a testét. Ahogy a hőmérsékletük csökken. amelyen a hüllők még csak letargikussá válnak.

hogy kétségkívül rózsaszín. amelyek különben zárva maradnának előtte. amíg egyetlen négyzetcentimétert elborít. Ha szabad szemmel megvizsgálunk egy maroknyit ebből a különleges hóból.a nagyszámú. Ez nem valamely növénycsoportba sorolható egyetlen faj. a másik egy gomba.talán még megmagyarázhatatlanabbul .és gombafaj alkot ilyen szövetségeket.véletlenül odafúj a szél. A nagyon gyakori tányér nagyságú zuzmók így valószínűleg több száz.elhatározza. Az egyik egy alga. Ez azonban nem egyenlők közötti társas viszony. amelyek mind a gomba. Sok zöld részecskét tartalmaznak. Néha a gomba fonalai a moszatsejtek köré fonódnak és felemésztik őket. Mindkét növény külön-külön szaporodik. és a következő nemzedéknek újra kell kezdenie a kapcsolatot. aki . A gombafonalak biztosítják a telep vázszerkezetét és nedvességet szívnak fel a levegőből. Ám mégsem mind szűziesen fehérek. ha ugyan nem több ezer évesek. A hegységek felső régióit borító hómezőkön látszólag még annyira sincs élet. Ezt a látványt nehéz elhinni. . apró. Csak a mikroszkóp alatt fedezhetjük fel a fagyott részecskék között az elszíneződés okát . Az első élőlény. az Alpok és az antarktiszi hegyek egyes szakaszai olyan rózsaszínűek. ezekkel végzik a fotoszintézist. és könnyen azt hiheti. hogy saját jószántából felmászik ezekre a magaslatokra. így a zuzmónak akár hatvan évbe is beletelhet. és időnként egy-egy ember. A gombafonalak által kiválasztott sav a kőzetek anyagából az alga számára felszívható ásványi sókat old ki.kiszűri a napfény ártalmas ultraibolya sugarait. illetve a levegőben lévő vizet és szén-dioxidot tápanyagokká szintetizálja. színe és kedvenc kőzetfajtája. amelyek a hegycsúcsok szikláit borítják. majdnem biztosan valamiféle vékony. de azok. amíg a csúcstól lejjebb nem ereszkedik. mint a körülöttük heverő sziklákon. hogy a körülötte lévő lejtők furcsán elszíneződött foltjai és pásztái vagy árnyékok. de a zöld színt elfedi egy átható vörös festékanyag. hogy megvédje a szemét. hogy betelepíthesse azokat a kopár területeket. Ha az ember ilyen helyekre kapaszkodik fel. hószemüveget kell viselnie. amely a szikla felületét érdesre marja. bőrszerű bevonat lesz egy sziklán . Ezek is moszatok. Mind lassan növekszenek. maga a gomba az alga nélkül nem tud fennmaradni.egy zuzmó. vagy káprázó szeme űz vele valamiféle játékot. különösen lassan. A világon mintegy 16000 zuzmóféleség él. amelyek az elképzelhető legszorosabb közösségben élnek. A Himalája és az Andok. de a meghatározott párok annyira megszokottak. így képessé teszi a zuzmótelepet a sima felületen való megkapaszkodásra. mintha a gomba rabszolgájaként használná a moszatot. ami alighanem ugyanúgy szolgálja a moszatokat. Az ilyen csúcsokról leereszkedő hegymászó valószínűleg semmiféle más élőlényt nem lát a jégszirtek és a fagyott sziklák közt. A moszat a napfény segítségével a felszívott ásványi sókat. hogy a belőlük létrejött szervezetet szabályos fajnak tekintik. egysejtű élőlényt. A gomba savat termel. amelynek megvan a maga jellegzetes alakja. hanem két. mint bennünket a hószemüveg . amelyre valószínűleg rábukkan. mind a moszat tápanyagigényét biztosítják. Számos moszat. Úgy tűnik. és míg a moszatok a gombától elválasztva is képesek független életet folytatni. Nagy magasságokban esetleg egész évben csak egyetlen olyan nap akad.kivéve. nagyon különböző élőlény. semmi szokatlant nem látunk rajta . amikor a növekedésre lehetőség van. akár 6000 méter magasságban is. mint egy szelet görögdinnye.

hiszen a rovarok szárnyának ahhoz. hogy ha hirtelen felmelegítik őket. például a kezébe veszi őket az ember. így részint megtámasztják egymást. Lábai ízületeiben van egy apró. néha egyméternyire is lenyúlnak a talajba. kőtörőfű. Gyakran olyan dúsan tenyésznek és olyan nagy számban élnek. hogy ugyancsak elszínezik a havat. hogy testük a fagypont közelében van. a szárnyatlan skorpiólégy. de nem rózsaszínre. és így a rovar messzire pattanva elugrik. erre pedig alacsony hőmérsékleten semmiféle rovarszárny nem képes . ezért egy olyan anyagot tartalmaznak. Mind roppant lassan nőnek: egy-egy növény egy teljes év alatt esetleg csak egy-két . hogy az élet még a legalacsonyabb szintjén is egyszerűen önmagáért létezik. mint napfényt és a hóban oldott parányi mennyiségű tápanyagokat. és elpusztulnak. tanúsítva azt a megindító tényt. Nem táplálkoznak más élőlénnyel. Az egyik furcsa teremtmény. csapkodó. A hómezők mellett. De még ezzel a pótmelegítési segítséggel is életük legnagyobb részét úgy kell leélniük. ehelyett pollen. rugalmas párna. közvetlenül a felszín alatt egy olyan szintre érjen el. fejlettebb élőlények is laknak. ostor vagy flagellum. Mint az az ilyen "fagyos" élőlényektől várható. Szárnya egyiküknek sincs. hogy pírba borítják a havat. kivéve azt. köztük apró férgek és primitív rovarok: soksertéjűek. a lárvák pedig öt év alatt érik el a felnőttkort. A hóalgáknak még így is szükségük van védelemre a hideg ellen. Mivel nem képesek az algákhoz hasonlóan szintetizálni táplálékukat. mivel a sötét színek megkötik a hőt. A hómezőkön más. hirtelen kioldja a párnát. hanem feketére. encián és moha .hegyi vadszegfű. így a hőmérséklet nem olyan bénítóan alacsony. így a növény ellen tud állni a szélviharok cibálásának. A szárak és a levelek szorosan párnába tömörülnek. amely még néhány fokkal a víz fagyáspontja alatt is folyékony marad. egész életük rendkívül lassú ütemben folyik. Egyes növények még tápanyagtartalékaikat is fel tudják használni egy kis hő gerjesztésére.Életének egyik szakaszában minden egyes ilyen moszatsejtnek van egy apró. élettani folyamataik pedig úgy alkalmazkodtak az alacsony hőmérséklethez. ahol pontosan annyi a fény. A meredek talajhoz tapadnak. ami nem követel gyors izomreakciókat. és semminek nem szolgálnak táplálékul. Alig módosítják a környezetüket. amely képessé teszi arra. A gleccsersáska petéjének egy év kell ahhoz. Ezek a parányi növények semmi mást nem vesznek fel a világból. sajátos módszert fejlesztett ki szárnyai elvesztésének kompenzálására. Ha a rovart ellenség fenyegeti.egyszerűen nem tud hozzá elegendő energiát létrehozni. mint a szabad levegőn. és képesek megolvasztani maguk körül a havat. Ennek a fekete elszíneződésnek pozitív értéke lehet számukra. igen gyorsan kell csapkodnia. de a gyökereik hosszúak. fonalszerű szervecskéje. amelyeket a szél véletlenül felhord a völgyekből. hogy hatékonyan működhessen. részint védekeznek a hideg ellen. akkor nem tudnak megfelelően funkcionálni. aztán ebben a helyzetben rögzítenek. ami nem meglepő. ugróvillás rovarok és gleccsersáskafélék. Egyszerűen csak léteznek. a kövek közt apró. amelyet izmai lassan összenyomnak. és egy helyben tud maradni a szétguruló kövek közt.szemcsékkel és elpusztult rovarok testével táplálkoznak. Bennük is van "fagyálló" folyadék. míg a világos színek visszaverik. hogy oltalmazzák magukat a széltől. az robbanásszerűen kitágul. hogy a hóban mozogva. hogy kikelhessen. Itt maga a hó védi meg a széltől.lapulnak. amennyi a legjobban megfelel neki. párnaszerű növények .

Amikor leszáll az este. ám sokkal hosszabb a szőre. hogy képes legyen virágot hajtani. Az efféle kalandoroknak azonban maguknak is óvintézkedéseket kell tenniük a hideg ellen. és úgy néznek ki. Az afrikai lobéliák és aggófüvek hatalmas méretei élénk ellentétben állnak a magasabb hegyek közt élő törpe változatokkal. a növények végre jobban gyökeret ereszthetnek. így a növény központi bimbója körül gyakorlatilag egy folyékony védőburok van. így jól véd az éjszakai fagy ellen. fél méter átmérőjű. A hideg elleni védekezés azonban még ezeken a viszonylag alacsony szinteken is létfontosságú. és két-három centiméternél magasabbra növeszthetik szárukat. Mind a két termőhely igen magasan fekszik és közel van az Egyenlítőhöz. Bár ez a levélzet nem ejti teljesen csapdába a levegőt. vastag. mint alföldi rokonaié. A különlegesen kedvező területeken már foltokban szinte összefüggő zöld takarót hozhatnak létre. 8 méter magas pillérré nő. így talán ez a két tényező teszi együttesen előnyössé az ilyen hatalmas méreteket. hanem a növény maga választja ki. a levegőt csapdába ejtő karmantyút alkotva. amelyeket a fagy lemart a hegyfalról. mert egy zselatinszerű anyagot. kék virágai a szőrös. és a vándorkövek meg a sziklák. Az aggófüvek 6 méternél magasabbra is megnőnek. valamivel szilárdabban helyezkednek el. A Mount Kenyán a nyúl nagyságú. Egy másik lobélia a talaj közelében hajt. Megfelelője az Andokban a csincsilla. hogy ez pontosan miért van így. szürke levelek között hajtanak ki. és a növény védtelen marad. Elhalt leveleik rajta maradnak a főszáron. Az aggófüvek és a lobéliák igazi óriások. Az egyik lobéliafajta karcsú. most azonban a lobéliának egy másik problémával kell szembenéznie. a talaj már kevésbé meredek. hatalmas levélrózsát alkotva. ahol már kissé enyhül a hideg. amíg annyi erőforrást halmoz föl. olyan nagy magasságokban.apró levelet képes növeszteni. Valós kockázatot jelent tehát. A hegyoldalon sarjadó ritkás zöld levelek hamarosan állatokat csalogatnak oda. mintha fatörzsből kinövő hatalmas káposztafejek lennének. mintha az oszlopot szőrme borítaná. és egy évtizedbe is beletelhet. ennek a víznek a felszíne befagy. pektint tartalmaz. ami erősen csökkenti a párolgást. Még egy kicsit lejjebb a hegyoldalban. amelynek a közepe teli van vízzel. Mivel az Egyenlítő közelében tenyészik. Az afrikai Mount Kenya lejtőinek magas völgyeiben nőnek a világ leglátványosabb hegyi növényei. amelyek fölmennek a leveleket majszolgatni. ami nagyrészt elhárítja a hideget. és a csúcsokról lefutó gerincek némi menedéket nyújtanak a szél elől. meggátolja szabad áramlását az oszlop körül. amely körülbelül ugyanakkora. apró. Ez a víz azonban nem egyszerűen esővíz. de a vékony jégkéreg megakadályozza az alatta lévő víz lehűlését. ahol ritka a levegő. amely véletlenül felgyűlt a kelyhében. hogy a lobélia központi kelyhéből elpárolog a víz. miközben készen áll a leghidegebb éjszakákra is. a napsugárzás rendkívül erős. Ám a botanikusoknak eddig még nem sikerült megfejteniük. Az Andokban az ananászfélék családjának egyes tagjai fejlődtek hasonló módon óriásokká. amelyek olyan hosszúak és vékonyak. de az elefántfélékkel rokon szirti borz majszolja a lobélia leveleit. és alakja. Reggel a felkelő Nap megolvasztja a jégtakarót. és kissé nyálkás. szokásai és étrendje is . Így a legforróbb napokon is megőrzi folyékony szigetelését. A világ más részein élő lobéliák és aggófüvek szinte mind aprók.

Így tehát a nagy gömb melegebb marad. már néhány száz méter magasságban állandó hótakarót találunk. Ezért aztán az Antarktisz tengerpartjai ugyanolyan hidegek és élettelenek. amíg csak nyár közepére a .hasonlók . a Föld évi Nap körüli pályája során. délebbre már sokkal nagyobb területen szóródik szét. Így az a napsugármennyiség. vékony végtagok könynyen lehűlnek. mint hosszú a lábuk. ezáltal több energiát veszítenek. hogy ha túlságosan energikusan mozog. a sarkok fele egyre kisebb hajlásszöggel érkeznek a Föld felszínére. amely az Egyenlítőn egy négyzetméternyi lapos földterületre jut. hanem egy bizonyos szöget (66 fok 3 perc) zár be. Ha az Andok középső részén. Ezért nem is képez összefüggő bundát. így a sarkvidékeken. egészen az amazóniai őserdőkig. fel kell kapaszkodnunk a hóhatár fölé.csakhogy rágcsáló és egyáltalán nem áll a szirti borzzal közeli rokonságban. Ha hideg van. A test méretének is van jelentősége. ám az alföldeken élők törpék a hegylakókhoz viszonyítva. Ez a legkisebb termetű tevefaj. Vastag. Alaszkától a Sziklás-hegységen és az Andokon át. Ennek egyszerű oka van. erre a test arányai is jelentős hatással vannak. az Egyenlítő körül vikunyát és csincsillát akarunk találni. A csincsilla az egyik legsűrűbb és legselymesebb bundájú emlős. hanem a comb belső részén és az ágyékon kisebb foltok majdnem teljesen csupaszok. hanem a hosszú sötétséggel is szembe kell nézniük. Mivel a Föld felszínéig sokkal hosszabb utat tesznek meg a Föld légkörében. Az Antarktisz élőlényeinek nemcsak a szélsőséges hideggel. Ennek hatására bármely adott állatfaj egyedei hajlamosak nagyobbra nőni. olyan testtartást vesz fel. A puma például mindenütt megtalálható Amerikában. A testfelszín kisugárzása hőveszteséget okoz. a tengerszint fölötti körülbelül 5000 méter magasságba. annál jobban őrzi testmelegét. és inkább kurta. A Nap sugarai az Egyenlítőnél merőlegesen. akkor viszont összeszorítja a combját. valamint olyan gleccsereket. a hóhatár egyre alacsonyabbra ereszkedik. így gyorsan lehűlnek. amelyben ezeket a foltokat szabadon éri a levegő. így takarja ezeket a kopasz foltokat. szőre pedig a világ legértékesebb gyapja. Mivel a Föld forgástengelye nem merőleges a pályasíkjára. amelyek egyenesen a tengerbe torkollnak. A hosszú. Az Andok egy másik állata a vikunya. hosszabb-rövidebb időszakokig sötétség (a leghosszabb a sarkokon : fél év) uralkodik. ám a Föld gömbhöz hasonló alakjából következően. mint az egyenlítői Andok magas csúcsai. a túlmelegedés veszélye fenyegeti. ezért a hegyi állatoknak általában kicsi a fülük. Ha az állatnak túlságosan melege van. A vastag szőrzet vagy gyapjútakaró nem az egyetlen módja a hő megőrzésének. A leghővisszatartóbb forma a gömb. ezért minél kisebb a felület a test térfogatához viszonyítva. mint az egyenlítői merőleges napsugarak. így minél gömbölyűbb egy állat. mint egy kicsi. annál jobban visszatartja a test melegét. A sarkok közelében maguk a sugarak is kevésbé melegítenek. finom gyapja olyan jól szigetel. A nyár kezdetén a nappalok egyre hosszabb ideig világosak. mint ugyanannak az állatfajnak a melegebb éghajlat alatt élő képviselői. Mire Patagóniába. ezáltal gyakorlatilag hiánytalan a gyapjútakaró. a kontinens déli csücskébe érünk. Ám ahogy dél felé haladunk az Andok hegylánca mentén.

hanem a tengerben élnek. amelyek nem a szárazföldön. Sok közülük tüskés. szőrszerű képleteivel göndör gubancokat alkot. hanem a fülesfókák közé . mert állandóan áramlanak. hogy bármekkora méretű állatnak táplálékot tudjon biztosítani. maximális hőt nyel el a gyér napfényből. mint a szárazföld. ezek viszont az apró halakkal együtt az Antarktisz nagyobb állatainak. Rajtuk élnek a mérhetetlenül nagy számú. amelyek el tudják viselni az ilyen nyomasztó körülményeket. csáprágóikkal elkapják őket. ha hetekig egyfolytában keményre fagy. A zuzmók megint csak ott vannak azok között a ritka élőlények között. Ezenfelül a szőrzetben csapdába ejtett levegő szigetelő hatása a vízben csak korlátozottan működik. Ezeknek a miniatűr erdőknek megvannak a maguk apró állatokból álló saját közösségeik. és sokkal hatékonyabban vezeti azt. Ezek közül a növények közül egyikből sincs elég bőségesen ahhoz. a fókáknak. Mivel a víz sós. az áttetsző ásványokon átszűrődő fényt hasznosítva. nem alakul jéggé. Vannak köztük laposak és bőrnemű. következésképpen az antarktiszi tengerekben dúsan élnek lebegő algák. aztán elcipelik és elevenen megeszik. A hideg víz azonban több oldott oxigént tartalmaz. mint a szárazföldi állatoknak. hogy a nappalok a nyár végére lerövidülnek. szétágazó. Náluk valamivel elevenebb más ragadozó atkák erednek a nyomukba. amelynek szinte hihetetlen módon sikerül behatolnia bizonyos kőzetek hasadékaiba és repedéseibe. krillnek nevezett lebegő rákocskák. A déli óceán vizei melegebbek. Az Antarktisz partjain és jégmezőin lakó élőlényeknek létfenntartásukat közvetve vagy közvetlenül olyan növényekre kell építeniük. míg végül a tél közepére hetekig tartó teljes sötétség áll be. ide-oda hömpölyögnek az Antarktisz és az északabbra fekvő mérsékeltebb vidékek közt. mint a levegő. Mindössze két virágos növényfaj él itt .egy csökött fűféle meg egy istácféleség. mint a meleg. Ennek a "prémiumnak" azonban az az ára. A táplálék begyűjtéséhez azonban ezeknek az állatoknak ki kell menniük a tengerre. vannak amelyek kisebb foltokban élők vagy csíkokban kanyargók. A víz több hőt képes megkötni. így akár. Néhány mohafaj azt is kibírja.Nap már mind a huszonnégy órán át láthatóvá nem válik. amíg a hőmérséklete nem süllyed egy-két fokkal 0 Celsius fok alá. az oroszlánfókáknak és a pingvineknek szolgálnak táplálékul. aztán bennük él. és egészen másként kell védekezniük a hideg ellen. Legközönségesebb típusuk fekete. mint a járkáló. van egy moszat. és nem a valódi fókák. Az Antarktisz szikláin több mint 400 fajuk él. így az úszó állat sokkal hamarabb lehűl.csak a hóban élő rovarok. vagy kissé rugalmas. Ugróvillás rovarok és gombostűfejnél is kisebb atkák egész nyájai mászkálnak lassan az ágak közt legelészve. A sörényes fóka egyfajta oroszlánfóka.

amelyek szitaként működnek. hanem azért is. amikor az állat a vízben van. Ezen kívül szigeteli őket a fókazsír is s a közvetlenül a bőrük alatt lévő vastag. amelytől különleges puhaságát kapja. A Weddell-fóka rendszeresen negyedórákra lebukik. Ám ha a sörényes fóka mélyre bukna le. és így tart fenn kisebb lyukakat köztük. Nagyrészt megőrizte szárazföldön élő. amely az egész családból a legnagyobb számban él az Antarktiszon. 300 méternyi vagy akár nagyobb mélységbe is. másféle fiatal fókákat és időnként pingvineket is. A valódi fókák azonban folyamatos takaróvá fejlesztették a hájukat. hasonlóan az egész testet beborító gumi búváröltözethez. visító hangokat bocsát ki magából. hogy még akkor is magában tartja a levegőt. csak a horzsolásoktól védi őket.kevésbé tartósan magában tart.sorolják. akkor is hatékony marad. A valódi fókák már jobban fel vannak szerelve a hideg ellen. amíg a fölösleges vizet kiköpi. mindenféle húst megeszik. amelyet hatalmas hólyaggá tud duzzasztani. A fekete mélységben szonárt használ a halak üldözéséhez . a krillt mindaddig a szájában tartják. a víz nyomása annyira összenyomná ezt a levegőt. amely egész testüket beborítja. olyan rendkívül finom. A rákevő fóka.halat. Szőrzetük nagyon ritka. hogy az emberek mohón keresték prémes kabátjaikhoz és bundáikhoz. Különleges szakállszőrök vannak a pofáján.magas. és a kontinens körüli tengert télen beborító jégtakaró sem riasztja el. kétszeres embermagasságra tornyosodik. négylábú őseinek szőrzetét. amely olyan sűrű és meleg. amelyek tápanyagtartalékul szolgálnak. krillel táplálkozik. Ez csakugyan monstrum. akár 4000 kilogrammot is nyomhat. hogy az állat gyakorlatilag elveszítené a szigetelését. Mindnyájuk közt a legnagyobb a déli elefántfóka. vagy lerágja a jégtáblák szélét. kizárólag apró rákokkal. Az elefántfóka is nagy mélységekre bukik le. és akármilyen mélyre buknak le. Az összes emlősök közül ez a legdélebben élő állat. Ezért aztán a sörényes fókák ritkán keresik táplálékukat mélyen a víz alatt. és ott tintahallal táplálkozik. olajos hájréteg. A leopárdfóka 3. illetve úszás közben egy vízréteget többé. Vagy a jég alatt megrekedt légzsákokból lélegzik. karcsú és izmos állat. Nevét nemcsak hatalmas méretei miatt kapta. mert orrán felfújható ormány van. Szőrzetének vastag alsó rétege. Neki van . amely bizonyos mértékig csökkenti a hőveszteséget. Amikor egy dühös hímjük rábődül az emberre a tengerparton. és a halak helyzetét a róluk visszaverődő visszhang alapján határozza meg.5 méter hosszúra is megnő. A prémes fókának a testén foltokban is vannak ilyen hájrétegek. krillt.

a Galápagos-szigeteken.minden fóka közül a legvastagabb szalonnája. és viszonylag egyszerű mozgásaikat olyan élettani folyamatok révén hajtják végre. hogy csupasz lábszárukon és lábujjaikon keresztül elszivárog testük becses hője. mint bármely más madárnál. így ki kell jönnie a vízből. hiszen a levegőben a toll minden másnál pompásabb szigetelő. amely egyike az . Az őslénytani bizonyítékok azt mutatják. testük legvégén helyezkednek el. amelyeket gyakran e fagyos. Ám a legtöbb madárnak nincs toll a lábán. mielőtt még elveszne a külvilágba. A bőrét takaró vékony szőrréteget minden évben levedli. miközben a bőrük csúnya rongyokban hámlik le. párzás idején. Az úszás mindig jó szigetelést követel . hogy melegen tartsák magukat. Néhány hónappal korábban. ezért véredényei keresztülhatolnak vastag zsírrétegén. Legtöbbjüknél mélyen lehúzódik a lábakra is. az artériás vér immár lehűlve folytatja útját a lábakba. hanem hajszálerek hálózatát fejlesztette ki. átadódik a hideg vénás vérnek. lábaikat pedig kormányzásra használják. egyik fajuk pedig egyenesen az Egyenlítőn. Ezek körülölelik azt a vénát. Az új szőrzet növesztéséhez a bőrfelszín közelében bőséges vérellátásra van szüksége. most viszont elfojtják ellentéteiket. amelyik a láb alsó részéből a vért visszaszállítja. amelyek a vizet csapkodva hajtják őket. nem elég hatékony a szigetelése. annak melegebb részein fejlődtek ki. Az Antarktisz jellegzetes madarai. alacsony hőmérsékletű egységekként működnek. természetesen a pingvinek. Tollruhájuk tömött. Ebből következik jellegzetes. a tollszárak tövénél. csomókban apró pehelytollak is nőnek. A tollazat a test nagyobb részét fedi. Így az artériás vér melege. amelyek alkalmazkodtak a hidegben való munkához. amelyek összetömörülve gyakorlatilag a víz és a levegő számára átjárhatatlan réteget alkotnak. és egymás hegyén-hátán hemperegnek az iszaptócsákban. a hímek még vadul küzdöttek egymással a parton. egyenes testtartásuk. így a jéghegyeken nemtörődöm módon kuporgó sirályok látszólag azt kockáztatják. hogy bár családjuk a déli féltekén ered. A vért a lábukba szállító artéria azonban nem egyenesen fut le a lábujjaikhoz. Mivel vére a testfelszín közelében kering. A madár lábai így gyakorlatilag független. távoli déli táj jelképének tekintenek. A pingvinek pompásan alkalmazkodtak az úszó életmódhoz: szárnyaik uszonyokká módosultak. amikor kijönnek a szárazföldre. Az Antarktisz madarai az összes többi madárhoz hasonlóan kitűnő védekező eszközzel rendelkeznek a hideg ellen.a pingvinek tollazata tökéletesen alkalmazkodott ehhez. ezért erre a célra a lehető legalkalmasabb helyen. és a kis Adelie-pingvin. Egyes pingvinfajok még ma is Dél-Afrika és DélAusztrália viszonylag melegebb vizeiben élnek.

amikor könnyű élelmet találni. ugyanakkor azonban nagy nehézségeket is okoz. Ahelyett. Ez alatt a tollruha alatt még egy vastag zsírréteg is van. hogy mire véget ér a kurta antarktiszi nyár. jókedvűen és peckesen gázolnak a szárazföld belseje felé. mint a gumilabda. . hogy az ember biztosra venné. Nagy mérete alighanem a hideghez való alkalmazkodás következménye. Amíg a pingvincsibék teljesen ki nem fejlődnek és ki nem alakul tengerjáró tollazatuk. nem tudnak önállóan táplálkozni. a pingvinek hőszigetelése így annyira bevált. amelyekkel ki akarják bélelni a fészküket. hogy a pingvinpár egy olyan vízmosásban választja ki a fészkét. hogy olyan párzási menetrendet alakítottak ki. a szülők felváltva etetik őket. Amikor az antarktiszi nyár kezdetén kijönnek a szárazföldre. és önállóan tudnak úszni és táplálkozni. hogy tavasszal raknák le tojásaikat. Ilyenkor a hím testmelege felolvasztja a jeget. hogy felborzolják a tollaikat és eltartják az uszonyaikat a testüktől. Amikor szükségesnek érzik. Ezekbe a hevenyészetten kikapart fészkekbe a nőstény két tojást rak. fülsiketítő sivítozással veszekedve a kavicsokon. már teljesen kitollasodnak. a császárpingvinek már a tél kezdetén elkezdik ezt a folyamatot. a hatalmas hullámzás olyan erővel vágja őket a sziklákhoz. ahol a hamu alatt jég van. Ám ezeknek a nagy csibéknek hosszú időre van szükségük ahhoz. Testmérete ugyan kétségkívül a hővisszatartást segíti. még tömpe csőrére is tollat növeszt. sértetlenül. A legnagyobb pingvinfaj a császárpingvin: a felnőtt embernek a derekáig ér. Csakhogy rugalmasak. és 16 kilogrammot nyom. amelyeket a hím költ ki. Néha megtörténik. mert a császárpingvin az Antarktiszon él és szaporodik . Olyan gyorsan nőnek. és a melegebb nyári hónapokban nevelnék fel ivadékaikat. miközben a nőstény táplálék után jár. A hatékony szigetelésnek köszönhető. hogy kikeljenek és teljes méretükre nőjenek. amely a Déli-Sandwich-szigetek egyik kis vulkáni szigete. Az antarktiszi nyár néhány hete alatt a császárpingvin csibéi ezt nem képesek megvalósítani. hogy növeljék a hősugárzó felületet. Zavodovski szigetén. 14 millió kantáros pingvin fészkel. az embernek alig érnek a térdéig. hogy a vikunyához hasonlóan őket is a túlmelegedés veszélye fenyegeti. amely pontosan az ellenkezője a legtöbb más madárénak. mint a szamár. ezt úgy hárítják el.Antarktiszon élő két pingvinfajnak. és amikor a hullám visszahúzódik a sziklákról. így a legnagyobb és legsúlyosabb tengeri madár. vadul.vagy más kisebb termetű pingvinek. az elolvad. és egyes helyeken csillagászati számban élnek. és csak 6 kilométer az átmérője. hogy a pingvinek a déli óceánok vizeinek túlnyomó részét képesek voltak benépesíteni. A császárpingvinek ezt a nehézséget úgy hidalták át. Ezek kistermetű állatok. hogy összezúzódnak. Amikor a fiókák kikelnek. amely képes túlélni télen a kontinens szélsőséges hidegét.az egyetlen állatfaj. ahol a csupasz vulkáni hamuban egyszerű üregeket ásnak. és a továbbiakban meglehetősen riadtan üldögél a mély lyukba süllyedt tojásokon.

ahol hagyta. a becses tojást melegen tartva a lábán. hogy a csőrével a lábujjai felé taszigálja. így a pingvineknek sok-sok mérföldnyi utat kell megtenniük. A pár nem követel meghatározott territóriumot magának. ezért a nősténynek esetleg 15-20 kilométert is meg kell tennie. a "kötény" alatt. ahol betakarja a hasáról lelógó tollas bőrredő. Márciusban. Ezzel közvetlen feladatát el is végezte: a nőstény otthagyja. de ez nagyon nagy. Április és május sötét hónapok. aztán fölveszi a lába fejére. amelyre emlékezhetne. Nincs fölösleges energiája. és az egyre mélyülő sötétségben elindul a tengeri jégmező széle felé. A kis jószág még nem képes saját testmelegét megtartani. aztán végül párzanak. vastag hájréteg van a tollazata alatt. A jégtakaró már jó messzire nyúlik a parttól. . és felismeri válaszát egyéni hangjáról.A nyarat azzal töltik. Mihelyt a tojás előbukkan. néhány héttel a hosszú téli sötétség beállta előtt a felnőtt madarak a tenger jegén át a partra mennek. ám szólongatva mégis megtalálja. Ő időközben alaposan meghízott. a pingvinek ilyenkor csak udvarolnak. fel kell emelnie. kikel a fióka. a hím pedig különben is jócskán eltéblábolhatott a jégen arról a helyről. se kő. és olyan jó a kondíciójuk. visszatér a nőstény. hátat fordítva a hófúvásoknak és a süvöltő szeleknek. Aztán. A hím ilyenkor. Mivel azonban most már igencsak benne járnak a télben. hogy elérjék a part közelében fekvő hagyományos költőhelyeiket. most pedig további két hónapig ki kell tartania. amit szükségtelen mozdulatokra vagy haszontalan magamutogatásra pocsékolhatna. hiszen a jégen nincs se növényzet. hogy a többi költő hímekkel összebújva némi védelmet találjon a hideg ellen. Mihelyt a pár újra együtt van. ahol legalább ő táplálkozni tud. ezért továbbra is apja lábán kuporog. Közben a párja csak áll. Nyár végére olyan kövérek lesznek. Ezt úgy oldja meg. a nőstény megeteti a fiókáját visszaöklendezett. rendkívül pontosan időzítve. hatvan nappal a tojás lerakása után. a hasi lebenye alatt. szinte hihetetlen módon. de már az udvarlás megpróbáltatásai során felhasznál belőle valamit. egyenesen. amíg csak ki nem költi a tojást. A párja ilyenkor szinte azonnal odamegy hozzá. különben megfagyna a jég tetején. a jégmező széle még távolabb fekszik a szárazföldtől. amíg a nyílt vízhez ér. legfeljebb odébb csoszog egy kicsit. és igen gazdag szikanyagban. hogy visszaöklendezve megetethesse vele a frissen kikelt fiókát. testsúlyának majd a felét az teszi ki. és fészket sem készít. A nőstény csak egyetlen tojást tojik. amivel határvonalat ki lehetne jelölni. a begyében félig megemésztett hallal. hogy jól belaknak a tengeren. A fészeknek nincs határozott helye. Végül. és a párzási szertartás csúcspontjaként átveszi a nősténytől a tojást és a saját "köténye" alá dugdossa. még elég táplálékot talál a begyében ahhoz. Amikor nyáron megérkezik ide a tengerről. amilyen csak lehet.

szürke pihetollak borítják. amit az apja hoz. Ha csak egy vagy két napot késik. A fiókának közben nem volt semmi más ennivalója. primitív emlősök és dinoszauruszok kövületei rejtőznek. vissza a fiókájához. Ha a nőstényt elkapja egy leopárdfóka. A szaporodási folyamat teli van veszélyekkel és nehézségekkel. a hőmérséklet egy leheletnyit emelkedik és a tengeri jégmezőn repedések jelennek meg. Két hétig vakációzik. ha a halászat csak egy kicsit kevesebbet hoz. Ausztráliával és Új-Zélanddal együtt egy hatalmas szuperkontinens része volt. amit a nőstény hozott magával. hogy ellássa fiókáját a sürgősen szükséges táplálékkal. aztán friss hallal teli beggyel elindul a hosszú útra. hiszen alig két hónapjuk van zsírtartalékaik visszaszerzésére. az elpusztul. Ha tíz közül négy megéri a felnőttkort. és falni kezd. akkor a kicsi pingvin néhány napon belül éhenhal. Az Antarktisz nem volt mindig ennyire elhagyatott föld.Ez a családegyesítés kritikus pillanat. Párja gondoskodására bízva a fiókát elindul a tenger felé. Valamikor. de a szülők ennek ellenére felismerik őket a hangjukról. hogy vizet érnek. meg anyjának egyes emésztőnedvei. és nem tér vissza. Ha az időjárás csak egy csöppet rosszabb. amikor ez a szárazföld Dél-Amerikával. Szánalmasan lefogyott. A hetekig csak ácsorgó és éhező hím most már elmehet táplálékot keresni magának. mielőtt az egész ciklus újrakezdődik. esetleg már akkor sem ér vissza időben ahhoz. Már igencsak ráfér a további táplálék. de ha sikerül elérnie a jégmező szélét. végül aztán valamelyik már elég közel van ahhoz. mire anyja visszatér. több mint 140 millió évvel ezelőtt mind éltek és virultak. A tél hátralevő heteiben a szülők felváltva mennek halászni és ennivalót hozni a kicsinyüknek. súlyának legalább az egyharmadát elveszítette. kitűnően úsznak. hogy a fióka elérhesse. Még mindig pelyhes. A nyílt vízhez vezető csatornák egyre közelebb kerülnek a költőhelyekhez. Lecsoszognak a vízhez. apró. csak az a hal.attól a pillanattól kezdve. Többségük ténylegesen el is pusztul. nagy sokára a horizont elkezd világosodni. az a császárpingvineknél már jó évnek számít. és belevetik magukat . ezek bármelyike a fióka pusztulásához vezethet. akkor lebukik a tengerbe. ha valamelyik szülő csak egy-két napot késik. Végül. amely sokkal közelebb feküdt az Egyenlítőhöz és sokkal melegebb volt az éghajlata. Kőzeteiben páfrányok és erdei fák. Az ünnepi lakomához a felnőtt madarak is csatlakoznak. A fiatalok összebújva gubbasztanak. .

hiszen a hó fehérsége az amúgy is gyönge napsugárzás 90 százalékát visszaverte. és benne rejlik a világ egész édesvízkészletének a 90 %-a. és napjainkban az Északi-sarkot nem összefüggő szárazulat. Miközben az Antarktisz dél felé sodródott. mert a szárazföldek folyosóul szolgáltak. először Ausztráliához kapcsolódva. és saját súlyának nyomása alatt jéggé vált. dél felé vándorolt. hogy a Föld mintegy 3 millió évvel ezelőtt sokkal hidegebb bolygóvá vált. mivel a napsugarak hajlásszöge kicsi. . Észak-Amerika és Grönland egyre szorosabb gyűrűt alkotva közeledtek feléje. A szárazföldek helyzetében beállt változások hűtőhatását feltehetően tovább erősítették a napsugárzás erejének változásai. ha többször vissza is húzódott az összefüggő jégtakaró. és akkora területet borít el. az északi félteke kontinensei is megváltoztatták a helyzetüket. és ezzel azt. de Eurázsia. ami önmagában is tovább hűtötte a szárazföldet. amelyeken át a világ melegebb részeiről származó állatok előretörhettek a jég világa felé. messze délre lenyúltak Európába. A szárazföldnek hamarosan túl hideggé kellett válnia a dinoszauruszok és a többi szárazföldi állat számára. mint a körülötte áramló tengerek. az Antarktisz. Így aztán a hó évről évre felgyülemlett. Annyi biztos.De amikor az óceáni lemezek mozgása elkezdte széthasítani a szuperkontinenst. Erősen különböző hellyé lett így az Antarktisztól. mint egész Nyugat-Európa. ott is maradt. de a Föld melegebb vizeivel való cirkulációja alighanem megakadályozta.5 kilométer vastag. hanem tengeri jég borítja. a helyzet megváltozott. mint például az angliai Midlands. Akárhogy is volt. Ha elolvadna. Amikor télen lehullott a kontinensre a hó. hogy ez is akadályozta a tengeráramlások szabad folyását. kivéve néhány kitüremkedő hegycsúcsot és egy-két part menti szárazföldi sávot. Mivel azonban az Antarktisz Ausztráliától elválva tovább sodródott délre. Jégkorszak kezdődött. Ma gyakorlatilag az egész kontinenst jég borítja. még ha addig életben maradtak volna is. Ez a jégtakaró hatalmas kupolát alkot. hiszen a szárazföld természetesen nem melegedhetett fel úgy. nagy hatással volt az állati populációra. amelynek legmagasabb pontjai 4000 méterre emelkednek a tengerszint fölé. Az Északi-sarkot ebben a távoli időszakban szintén szabadon cirkuláló víz borította. a tengerek szintje világszerte 55 méterrel emelkedne. hogy az Arktisz körül kontinensek gyűrűje helyezkedett el. Az a tény. Abban az időben a déli sarkvidéket még tenger borította. Lehet. A jégtakaró egyes helyeken 4. hogy a vizek újra felmelegedjenek. és végül a Délisark fölött megállapodott. ezek a vizek maguk is befagynak. a gleccserek szélesebbek lettek. de "hidege" még mindig köztünk van. hogy befagyjon. és vizének hidegnek kellett lennie.

Rendkívül hatásos védelmet élvez a hideg ellen. ami egy kicsit messzebb van. Repülő madarakból úszó madarakká váltak. Eurázsiában és Észak-Amerikában élő barnamedvékkel. Szárnyaik ma már nem túlságosan erősek. amelyek nagyon hasonlítanak hozzájuk : az alkafélék családjának tagjai. mint a pingvineké. de átváltozásuk még nem olyan teljes. az antarktiszi táj jellemző madarainak nyomuk sincs. mint a melegebb vidékeken élő rokonai. Ha felfedez egy jégtáblán sütkérező fókát. lebukik a víz alá és a jégtábla szélén bukkan fel. ezért csak görcsös szárnycsapkodással tudnak a levegőbe emelkedni. Repülési képességüket nem veszítették el teljesen. A fókák ugyanúgy tömegesen élnek az északi sarkvidéken. mint az Antarktiszon. fehér állat a sarkkörtől délre. hanem jobb kapaszkodást is biztosít. a jegesmedve vadászterülete. ők . a lummák. a földön egyenes testtartással állnak. emellett bundájának szőre nagyon hosszú és erősen zsíros. Ez a hatalmas. Nyáron a délebbre eső vidékeken a jegesmedve esetleg bogyókat eszik és lemmingeket fog magának. amelyeket hatalmas mellső mancsának egyetlen gyors legyintésével öl meg. Talpának legnagyobb részét is szőr borítja. a lundák és maguk az alkák. az Északi-sark az egyik legnagyobb termetű ragadozó. fehér testét lekushadva belenyomja a hóba. ami nemcsak a bőrét védi meg a lehűléstől. Vannak azonban más madarak. mert sok más. mivel ahelyett. Amikor a jegesmedve becserkész egy fókát. Ám pingvineknek. Néha meg őrködik a jégen a fóka által lélegzőnyílásnak használt lyuk mellett. A párzási időszakban nagy telepeket alkotnak. Ám fő zsákmányállata mégis a fóka. a grönlandi fóka párzás idején százezrével gyülekezik a jégtáblákon. és amikor felbukkan az áldozat. elzárva a fóka menekülési útját a tenger felé. túlnyomórészt fehérek és feketék. így a víz számára gyakorlatilag átjárhatatlan. szinte láthatatlanul mozog. és mindenekfelett valamennyien kitűnően úsznak a víz alatt. Az évnek egy rövid szakaszában valamennyien el is veszítik repülési képességüket. a hideg éghajlaton élő állathoz hasonlóan. miközben jórészt úgy mozognak. jóval nagyobb. illetve grizzlyvel áll rokonságban. hogy a legtöbb madárhoz hasonlóan fokozatosan vedlenék le szárnytollaikat. mint a pingvinek: csapkodnak a szárnyukkal és a lábukkal kormányoznak. Sok szempontból emlékeztetnek a pingvinekre. Egyik fajuk.Ezért míg a Déli-sark közelében nem él nagyobb állat. mancsának oldalirányú csapásával szétzúzza fejét a jégtábla szélén.

fekete-fehér lévén. Az eszkimók Észak-Ázsia földjéről az ősidőkben vándoroltak ide. A szó eredete máig vitatott. amikor egyenesen állt. állítólag 85 centiméter magas volt.mindet egyszerre veszítik el. és ezért erősen vadászták is. Még vastag zsírpárnákat is kifejlesztettek. Ez a név rajtaragadt a déli madarakon. A család egyik tagja. sőt. Valószínűbb. de nem állnak ki tömegesen a tengerpartokra vagy a jégtáblákra. nem tudott egykönnyen elmenekülni az ember elől. mint a legtöbb más emberfajtáé. Nemcsak a jegesmedvék és a sarki rókák vadásznak ugyanis rájuk. A legnagyobb közülük. amelyek azt jelentették. először ő kapta ezt a nevet. hanem ő maga is : mivel nem tudott repülni. hanem az ember is. . Az alkacsalád többi tagja életben maradt. kétségkívül a délről jött emlős ragadozók miatt. Hozzáférhetetlen szirtfalakon és elszigetelt sziklahalmok tetején gyűlnek össze. csakugyan nagyon hasonlított a pingvinre. repülni nem tudó madarakat láttak. de az északiakon nem. és mostanára testfelépítésük az emberek minden más csoportjánál jobban alkalmazkodott a szélsőségesen hideg körülményekhez. és testfelületük a térfogatukhoz viszonyítva kicsiny. Végül aztán az óriás alkának nemcsak a neve tűnt el.az arcon és a szemhéjakon. A sarkvidéken azonban még az eszkimók sem lennének képesek életben maradni. de Walesben soha nem élt. Így hát amikor a déli félteke utazói hozzájuk nagyon hasonló. Bár nem különösebben nagy termetűek. A madárnak ugyan tényleg volt két fehér folt a fején. Utána kimennek a tengerre és nagy csapatokban üldögélnek a hullámok közt a vízben ilyenkor hasonlítanak a legjobban a pingvinekre. alakjuk a hőmegtartás szempontjából kedvező: köpcösek. ha nem viselnének meleg állati szőrméket.és nedvességveszteséget. pontosan azokon a helyeken. ami csökkenti a lélegzéssel járó hő. Utolsó példányát 1844-ben ölték meg egy Izland melletti kis szigeten. hogy "fehérfejű". Orrlyukaik keskenyebbek. őket is pingvineknek nevezték el. mert ezek nem veszítették el a repülés képességét. talán pontosan azért. Emellett. az óriás alka teljesen elveszítette a repülőképességét. ahol a teljesen felöltözött eszkimó is ki van téve a hideg hatásának . mert az óriás alkának pompás szigetelő zsírréteg volt a bőre alatt. egyesek szerint két walesi szóból származik. hogy az elnevezés a hájat jelentő latin szóból származik.

amíg csak fölül össze nem épültek . szigonyaikkal. amelyeket a hidegebb időszakokban az előrenyomuló jég maga előtt tolt. Ezek évtizedekig hánykódhatnak az antarktiszi tengereken. miközben kizárólag fókavadászatból éltek. Nyáron a tundrán a gyönge napsugárzás hatására talán felenged a talaj felszíne. és az égő olaj meg a saját testmelegük akár +15 fokra is fölmelegítette az iglu belsejét. amelyet szőrmékkel takartak le. Olajmécsessel világítottak. két nadrágot. az igluval és kézzel varrott szőrmeruházatukkal. amelyek közül egyeseknek az átmérője akár a 200 kilométert is elérheti. és félmeztelenül pihenhettek szőrmetakaróik alatt. Az Északi-sarkvidéken a jégtakaró sok helyen a szárazföldet borítja.és kősivatag terül el. Néha még ablakot is készítettek rá. Mostanára. tüzelőanyagait. de a felszín alatt körülbelül egyméternyire a talaj továbbra is olyan kemény és fagyott marad. aztán visszavonulva hátra hagyott. Amikor letáboroztak. a külsőt a szőrével kifelé. Ez időről időre hatalmas táblás jéghegyekké töredezik.ez volt az iglu. Az eszkimók hagyományosan hosszú utazásokra indultak a jégen. Ez az élet szinte elképzelhetetlen megpróbáltatásokkal járt. ez a tundra. . A jégmező szélétől délre száz meg száz kilométeren át puszta kavics. Az Antarktiszról induló gleccserek a tengerbe érve tömör jéghátságot alkotnak. hogy nem engedik át a vizet. Odabenn a tömör hóból padot építettek. Azoknak a szikláknak az összezúzott és szétszóródott törmelékéből áll. ilyenkor az egyik hótömb helyére áttetsző jégdarabot tettek. messzehordó puskáit. Grönlandon. míg végül följebb sodródnak a melegebb vizekre. áramfejlesztőit és műszálas szöveteit. amelyekből patakokban ömlik a megolvadt víz. a belsőt a szőrével befelé. magával hozva új anyagait. két tunikát viselnek. zubbonyuk pedig rénszarvasbőrből és madarak bőréből készül. motoros szánjait és távcsöves. és ezeket emelkedő csigavonalban egymásra tornyozták. az Ellesmere-szigeten és a Spitzbergákon jégszirteket és jégszájadékokat alkot. s ma már nem mennek olyan hosszú vadászutakra az északi sarkvidék jégmezőire. nadrágjuk jegesmedve bőréből. amikor már a nyugati ember is megtelepedett a sarkvidéken. hóból építettek maguknak menedéket: hosszú csontkéseikkel nagy hótömböket vágtak.Kesztyűjüket és csizmájukat fókabőrből készítik. az eszkimók is szakítottak kutyafogatú szánjaikkal. Ezeket olyan finom öltésekkel varrják össze. így levethették nehéz bőrruháikat. ahol lassan elolvadnak.

ezeknek a sokszögeknek a közepén zöld foltok jelennek meg. a talaj mentén nő. de néha 100 méter átmérőjűek is lehetnek. A föld alatt azonban. amikor az utolsó jégkorszak bekövetkezett és a tundra kialakult. Egyik sem éri el még egy kis bokor méretét sem. ezt a tomboló szelek nem teszik lehetővé. és nagyon kevés állatot látni. Így sokszög alakú formák (poligonok) képződnek a talajban. Kifejlett példányai akár 5 méter hosszúak is lehetnek. A hosszú téli hónapok alatt a földet hó borítja. így a finomabb kavicsok középen maradnak. és széleiket jó nagy kövek is szegélyezhetik. mint egy tengerimalac. mint odafönn. A törpe fűz nem függőlegesen. Könnyen lehet.lemmingek. Észak-Amerika és Eurázsia hegyei közt is megtalálhatunk. és olyan az alakjuk. ez is rendkívül lassan növekszik. Az örökösen átfagyott réteg fölött a talajfelszín az évszakok változása szerint olvad ki vagy fagy meg. amelyek nagy távolságokra szalagszerűen futnak lefelé a hegyoldalakon. hiszen ezek a hegységek már réges-rég megvoltak. hanem vízszintesen. ott a szélük esetleg összetalálkozik. vastag barna bundájuk. Ezeket a piramisokat pingónak nevezik. Mint minden hideg éghajlaton élő növény. mint a kisebbeket. akkor a kavicsok lapos kupolaként megemelkednek. ahol sokkal melegebb van. Másutt a rendszeres fagy és olvadás esetleg koncentrálja a talajvizet. Az összehúzódás és a tágulás a kavicsok furcsa alakzatait hozza létre. fagynak kitett talajfolt alakul ki. csak láva helyett jég van bennük. Mivel a középen lévő finomabb kavics alkalmasabb a növények megtelepedésére. kövérek és tömzsiek. Akadnak továbbá alacsony hangák. A tundra növényei közül sokat nagy magasságokban. amelyek néha csak néhány centiméter szélesek.mint az utolsó jégkorszak óta mindig. hanem hosszú sávokat hoz létre. a felszín közeli csapásaikon apró rágcsálók kocognak és legelészik a növényzetet . Amint az várható is. Ugyanez a folyamat a lejtőkön nem sokszögeket. de mellettük ezernél több különböző virágos növényfaj is megél. amelyek csak feleakkorák. a tundrán mindenütt élnek zuzmók és mohák. hogy innen is származnak. így azt felpuposítva akár több száz méteres talajpiramist hozhat létre. . Egy-egy néhány centiméter átmérőjű fatörzs évgyűrűinek tanúsága szerint akár több mint 400-500 éves is lehet. és a tundra talaja olyan lesz. és ezek a halmok oldalirányban kitágulnak. A nagyobb részecskéket a fagy gyorsabban mozdítja el. mintha furcsa kerti parcellákra volna osztva (poligonális tundratalaj). míg a nagyobb kövek a perifériára tolódnak. de egyesek ennek ellenére fává nőnek. sásfélék és gyapotsás is. Ha a talaj egy-egy foltját megtámadja a fagy és jéggé fagyasztja a benne lévő nedvességet. de alig néhány centiméter magasak. mint egy kis vulkáni kúpnak. Ahol ugyanazon a környéken több ilyen.

hogy ők is lerakhassák a petéiket. hogy egymás után nyitná ki barkáit és leveleit. . mélyen leás a hóba. Időnként egy-egy fehér sarki róka kezd vadászni rájuk. így mocsarakat és tavakat formálva ott marad a felszínen. amikor rovarok milliói keresik a meleg emlősvért. A levegő fenyegető zümmögéssel telik meg. az ég kissé kivilágosodik. a hegyi. hogy mohón lakmározzanak a sekély tavak dús növényzetéből. A télen pocsolyákban és tavakban szunynyadó rovarpeték ilyenkor kikelnek. ez a fehér ragadozó elég kicsiny ahhoz. A hermelin. ahol esetleg bogyókat és fűzfaleveleket találhat . A zöld vagy havasi éger annyira siet. és hamarosan fekete legyek és moszkitók hordái bújnak elő belőlük. Vadászsólymok. Az állandóan fagyott talajréteg nem engedi. más madarak : víztaposók.ez a havasi hódfajd. hogy a víz elszivárogjon. hogy kivegyék részüket ebből a kurta lakomából. egyszerre bontja ki őket.és a kercerécék. Majd olvadni kezd a hó. amelyre szükségük van ahhoz.csak a legalkalmasabbak képesek életben maradni. Aztán hirtelen megjön a tavasz. A rovarok és a lemmingek. keresgélik a még össze nem rágcsált leveleket. hollók és hóbaglyok jönnek lemminget enni. és merev lábakkal toporzékolva megpróbálja kizavarni őket alagútjaikból. A Nap napról napra magasabbra emelkedik a horizonton. Sarki nyulak kaparnak kétségbeesetten a hóban. Csapatokban jelennek meg a nyílfarkú. Talán néhány fehér madár is bóklászik a védett völgyekben. a zöld hajtások és a vízinövények mind pompás táplálékot jelentenek valamilyen élőlénynek. nincs veszteni való idejük. Miután oltalmazó hótakarójuk elolvadt. hogy saját alagútjaikban hajszolja a lemmingeket. enyhébb körülményekre: a fagymentesség csak körülbelül nyolc hétig tart. Ám nehéz itt az élet . Az állatok és a növények gyorsan reagálnak ezekre az új. A növények sietve virágba borulnak. a csörgő. mint családjának másutt élő tagjai. a lemmingek is megjelennek a szabadban. a levegő egy kicsit melegebb lesz. hogy ahelyett. Éhes vándorok érkeznek ilyenkor délről.pöttöm fülük és nagyon apró farkuk van.

A róka. a hermelin és a sarki nyúl. Elsőként a víztaposó madarak távoznak. a fény elhalványul. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. amelyek itt töltötték a telet. ivadékaikkal együtt. és hatalmas rénszarvascsordák kocognak fel északra a leveleket meg zuzmókat legelészni. Az idelátogató madarak szaporodni kezdenek. A záporok metsző havas esővé változnak. az eljövendő tojás. így a szülők egyfolytában. A hermelin a déli szemeknek ismerősebb állattá. a havasi hófajd. hogy az ivadékok elég nagyok és elég erősek legyenek az utazáshoz. FEJEZET . de hamarosan az összes madárlátogató útnak indul. biztonságban jár a hómentes tundrán. Nagyon gyorsan kell csinálniuk. és megváltoztatták a színüket. Velük együtt érkeznek a rókák. és fiókáikat a gazdag rovartáplálékon nevelik fel. már vedlettek. Aztán. de most a napnak szinte mind a huszonnégy órájában világos van. 3. A Nap napról napra mélyebbre süllyed. és fejüket lehajtva visszafelé kocognak az egyre fehérülő tundrán. egyszer csak vége lesz a nyárnak.havasi partfutók és kőforgatók gyűjtögetik a rovarokat meg a lárvákat. és a földre újra ráüti pecsétjét a fagy. amely feltűnés nélkül. megállás nélkül gyűjthetik számukra a táplálékot és etethetik őket. amikor visszatér a tél. A tundra nyári látogatóinak többségéhez hasonlóan ők is a messze. a vadászok és az üldözöttek mind egyaránt álcázásra szorulnak. hölgymenyétté változik.és csibelakomákra számítva. A rénszarvasok hosszú oszlopokba gyülekeznek. ugyanilyen hirtelen. mindegyikükből barna jószág lesz. délre fekvő hatalmas tűlevelű erdők fái között találnak menedéket a téli hóviharok elől. Mostanára a fehér állatok. javította és tördelte: a Webtigris.

bátran lépést tartva szüleikkel. a világ legnagyobb faállománya.AZ ÉSZAKI ERDŐK Az alaszkai tundráról szeptemberben dél felé vándorló rénszarvascsordák kövérek. és táplálékot is találnak. hogy elolvassza a havat. vagy orrával egy kicsit turkálva el tudja takarítani a havat. De hosszú út áll előttük. mert valamivel több a . Ki vannak merülve. tehát újabb lehűléskor nem is tud jéggé fagyni. Itt már könnyebb a dolguk. védett mélyedésekben. kitűnő állapotban vannak a nyári legelés után. és hozzáfér az alatta lévő növényzethez. fátlan földre máris hullik a hó. A sötét ágak alatt nem olvad meg a hó. a csorda a magas fák övezetén keresztülballagva eljut az igazi erdőbe. Így a rénszarvas patájának néhány csapásával. több mint 1000 kilométeres menetelés után. a rénszarvascsordák naponta akár 60 kilométert is megtesznek. mert a megolvadt víz éjszaka újra megfagy. veszedelmes szelektől. A kopár. hanem puha és porszerű marad. és az időjárás egyfolytában romlik. hogy nem tud hozzáférni az alatta lévő levelekhez és zuzmókhoz. Teljes hossza egyik végétől a másikig mintegy 10000 kilométert tesz ki. Egyes helyeken 2000 kilométer széles szalagot alkotva végighúzódik az egész Földön. s végül. a másik irányban pedig a keskeny Bering-szoroson és Szibérián át nyílegyenesen egészen Skandináviáig. A fák lassan szaporodnak és egyre nagyobbak lesznek. Velük haladnak borjaik is. Az az erdő. Amikor már egyre sürgetőbb a menedékhez érni. a sűrű fák megóvják az állatokat a hideg. De aztán mégis folytatják útjukat dél felé. amelybe a rénszarvasok most behatoltak. és a föld felszínét egyes helyeken olyan vastag jégpáncél borítja. ahol csak szárazföld van: Alaszka csendes-óceáni partjaitól kelet felé Észak-Amerikán keresztül az Atlanti-óceán partjaiig. de ez inkább akadályozza. Bár még mindig rendkívül hideg van. Az északabbra fekvő tundrához képest itt jobbak a körülmények. Végül aztán körülbelül egyheti kitartó trappolás után a csorda eléri az első fákat. egyenként vagy kis csoportokban álldogálnak a kis. mintsem segíti a rénszarvast. kábultak. Nappal a napfény még elég erős ahhoz.

Az ilyen megpróbáltatásoknak leginkább ellenálló. Bizonyos körülmények közt még ezek a vízvisszatartó eszközök sem elegendők. A táplálékul szolgáló szén-dioxidot a levegőből a gázcserenyílásokon keresztül veszik fel. ezért nagyon kevés vízpára diffundál belőlük. ebben a szilárd alakban a növények nem tudnak hozzáférni. tehát a levelek minden párolgása katasztrofális következményekkel járna. hanem azzal is. a tűlevél azonban jóval kevesebb vizet veszít. mint a napégette sivatagok növényeinek. a hó nem egykönnyen tapad meg rajta.fény. és a hőmérséklet is 10 Celsius fokig vagy a fölé emelkedik . így alig van benne folyadék. alacsonyabbra. amelyek szabályos vonalakban vonulnak végig egy. A zöld növények levelein a mikroszkopikus méretű pórusok. a tűlevél hosszán végigfutó rovátka alján. A színe sötét. Viszonylag kevés sztómaa van rajta. így a fák magasra nőhetnek. viaszos bevonata szinte a nullára csökkenti. A gázcsere folyamán némi vízgőz óhatatlanul veszendőbe megy. hogy egy fa fejlődhessen. Amikor pedig olyan nagy a hideg. a sztómák is lezáródnak. hogy a fák vastag törzset építhessenek fel. amelyek fél évnél hosszabb ideig is ott maradhatnak. hogy a talaj mélyen megfagy és a gyökerek vízellátása is megszűnik. ezért a gyenge napfény legtöbb hőjét képes megkötni. A földet a heves hóviharok több méteres hótorlaszokkal boríthatják. tehát nem tudja lehúzni a súlyával. és ezeken a nyílásokon keresztül távozik anyagcseretermékük. Ez a rovátka nyugvó levegőréteget tart fenn közvetlenül a sztómák fölött. és ezek apró gödröcskék alján helyezkednek el. az oxigén is. hogy megfosztja őket egyik alapvető szükségletüktől. legjellegzetesebb levélforma a fenyők tűlevele.ez pedig éppen elég ahhoz. Az Északi-sarkhoz közelebb fekvő területeken rövid a nyár. Mivel hosszú és vékony. Más tekintetben azonban a körülmények még mindig szélsőségesen szigorúak. A rendkívüli hideg nem csak azzal fenyeget. A hőmérséklet 40 Celsius fokkal a fagypont alá is süllyedhet. amikor megfelelőek a fényviszonyok. az úgynevezett sztómák (vagy gázcserenyílások) bonyolítják le a gázok cseréjét és a párologtatást. a víztől. . mint a tundra legalacsonyabb hőmérséklete. ami megfagyhatna. Emellett a levél többi felszínközeli sejtjének vízveszteségét a levél külső vastag. nem elegendő ahhoz. amelyek ellenállhatnának a tél beállta előtti komoly fagyoknak. mint a legtöbb más levél. Így aztán az északi erdők fáinak ugyanolyan szélsőséges aszályokat kell elviselniük. vagy elég erős leveleket hozzanak. Nagyon kevés nedvet tartalmaz. Itt azonban rendszerint van évente legalább harminc olyan nap. hogy megfagyasztja a fák szöveteiben lévő folyadékot. Anyagcsere-folyamatai következtében minden zöld növény óhatatlanul veszít némi vizet. Bár a víz hó és jég formájában elborítja az erdőt.

szőnyegük alatt a talaj szegény és savas marad. A gombák a lehullott tűleveleket képesek lebontani olyan anyagokká.A vörösfenyő olyan területeken hajt. amelyek nem szélsőségesen hidegek ugyan. és mintegy 300 millió évvel ezelőtt. A tűlevelű fák gyökerei nem hatolnak mélyre. jóval a többi virágos növény előtt jelentek meg a Földön. a jegenyefenyők és a ciprusok. Más területeken azonban a tűlevelek egész éven át hatékonyan és gazdaságosan működnek: tulajdonosaik akár hét évig is megtarthatják őket. Egyetlen fenyőfajhoz kapcsolódva nem kevesebb. hanem a földfelszín közelében. mihelyt elegendő a fény. a hemlockfenyők és a cédrusok. Mivel a tűlevelek erősen viaszosak és gyantásak. Mivel a bennük lévő tápanyagokat nem szabadítja fel a bomlás. A fa levelei mindjárt a tavasz legkezdetén. A gombák és a tűlevelű fák közötti kapcsolat nem olyan bensőséges. amikor a tűlevelek végül lehullanak. Úgy látszik. amelyeket a fák tápanyagként újra hasznosítanak. nem egykönnyen bomlanak el. és nem is olyan specifikus. amely a zuzmókat létrehozza. Így aztán. felbomlatlanul ott maradnak az erdő talaján. sok-sok éven át épen. de a gombák segítsége nélkül a tűlevelű fák sokkal lassabban növekednének. nem tudják azokat szintetizálni. A tűlevelek sajátosságai jelentős mértékben korlátozzák azoknak az állatfajoknak a . készek a fotoszintézisre. Maguk a fák is csak a gombák segítségével képesek visszanyerni a lehullott tűlevelekkel elvesztett tápanyagokat. amelyekre szükségük van. mint a moszatok és a gombák társas viszonya. vastag ruganyos szőnyeget alkotva. hogy ennek fejében a gombák viszont kivonják a fák gyökereiből a cukrot és az egyéb szénhidrátokat. A levelek efféle megőrzése jelentős előnyökkel jár. a növekedés évadjában néhányat itt-ott időről időre megújítva. mint 119 féle gombafajt találtak. s a hideg miatt a bakteriális tevékenység amúgy is igen lassú. A gyökereket különféle gombák fonalai és a fonalak alkotta hálók veszik körül. A társulás nem is nélkülözhetetlen. de mivel nincs klorofilljuk. a vörösfenyő minden ősszel elhullatja tűleveleit. magának a fának pedig nem kell becses energiáit évről évre a levelek újrafejlesztésére fordítani. Tűleveleiknek a zord klíma hatására kialakult jellege jelentős mértékben befolyásolja az egész körülöttük élő erdei közösséget. Köztük vannak az erdeifenyők és a lucfenyők. zöld színtestük. és egyetlen fán is hat-hétféle gomba élhet egy időben. de a földjük nagyon száraz. amelynek tagjai magvaikat tobozokba rejtve hozzák létre. Az örökzöld tűlevelű fák egy ősi csoportba tartoznak. Mivel a tél folyamán nem kockáztathatja a nedvesség elvesztését. a fatörzs körül terjesztik ki messze nyúló hálózatukat. és a teljes inaktivitás állapotába kerül.

és a madár nemcsak ott helyben eszi meg őket. nagy erdőterületeket kell bebarangolniuk. és egy 200 méteres cikcakkos vágtában nem sikerül elkapnia. ahogy az apró rágcsálók sem. Az erdő többi. ami lehetővé teszi. hanem gyakran el is raktározza nehezebb időkre a fák repedéseiben.főleg a nyár folyamán szerzett zsírtartalékaikra támaszkodnak. Egy. akkor feladja az üldözést. gyantás tűlevelek azonban a rovarok kivételével a legtöbb élőlény számára gyakorlatilag ehetetlenek.két madár . A keresztcsőrű nagyon szorgalmas : naponta akár ezer magot is összegyűjt. Azt hihetnénk. így a hiúz igen kitartóan üldözi. hogy elegendő húshoz jussanak.például a siketfajd és a nagy pirók . amelynek két csőrkávája nem ér össze a hegyénél. A rénszarvas hozzájuk sem hajlandó nyúlni. amelyek képesek a tűlevelű erdőkben élni. ahol annyira fontos az energiatakarékosság. A tűlevelű fák magja sokkal kedveltebb táplálék. és elég erős és nagy csőre van ahhoz. hanem kereszteződik. növényevő élőlények hatalmas seregének szolgálhat táplálékul. mint amennyit a nyúl teste szolgáltatna. őzek és jávorszarvasok . megeszik a rajtuk növő mohákat és zuzmókat. hogy a madár kivájja és kiemelje a fehérjedús magot a toboz erős burkából.szintén magvakkal táplálkozik. A hiúz.megeszi a tűleveleket. tavaszi hajtásokat. ezért sokkal értékesebb zsákmány. . Ezen a hideg vidéken. pockok. mert az valószínűleg több energiát emésztene fel. vastag bundájú macskaféle több mint 200 négyzetkilométeres körzetet is bejárhat. Ettől a magvak kiszóródnak. s a hóban turkálva keresi meg azokat. ez a nagy testű. Néhány madár ugyanis ki tudja szedni a magokat a tobozból.mókusok. mint a levele.a rénszarvasok. amelyet bármelyik fenyőerdő létrehoz. Az őz sokkal nagyobb. amelyek még gyöngék és nedvdúsabbak.számát is. Ha a hiúz hajszolni kezd egy sarki nyulat. Néhány apró emlős . a folyópartokon vagy a tavak szélén. hogy egyetlen csípésével szétzúzza a tobozokat. a vadászat során pontosan fel kell becsülni a hasznot és a veszteséget. hogy az az óriási levéltermés. tehát még a hosszú hajsza is megéri. lemmingek . amelyek ezekre a növényevőkre vadásznak. amelyeknek sikerült megvetni lábukat az erdő nyíltabb részein. vagy azokat a viszonylag ritka bokrokat legelik le. de ők is sokkal jobban szeretik a fiatal. akár 30 centiméter hosszúra is megnő. A pintyek családjába tartozó keresztcsőrű ezt a rendkívüli csőre segítségével tudja megoldani. A viaszos. nagyobb testű növényevői . A fenyőszajkó sokkal nagyobb madár. de némi pótlást azért szereznek maguknak: lehasogatják a fák kérgét. Azoknak a ragadozóknak.

csaknem azonos fa. míg az őz. így hosszú-hosszú szakaszokon esetleg semmiféle élőlény nyomaival nem találkozunk a hóban. nagy testű rőtvad. amely hosszú. Ha az ember a tél közepén ejtőernyővel ereszkedne le ennek az erdősávnak valamelyik részén. és Észak-Amerikában vagyunk. mert gyorsan tud futni a hóréteg vékony kérgén. bár a nevük különböző. mint alatta. botladozni kezd. Az amerikainak szürke a teste. akkor valahol Eurázsiában vagyunk. madárfészkeket rabló állatot Európában nyusztnak. egyes fajok óriásai is megtalálhatók. az északi erdők drámaian megváltoznak. hogy a megpillantott állatok alapján meg tudja mondani. akkor az egy lucfenyőfajd. A kis. de a két állat gyakorlatilag megint csak azonos. ha hófúvásba szalad. Más madarak egy kicsit többet segíthetnek a tájékozódásban. amelyek a hó fölött élnek. a faj egy és ugyanaz: hatalmas agancsú. mint a jól megtermett magashegyi állatoknak. mind a két kontinens összes erdőiben ott röpköd. mint egy pulyka. fekete szárnyai vannak. A rozsomák ugyanúgy vadászik Skandináviában és Szibériában. mint egy csirke és a szemöldökén egy vörös csík húzódik végig. hogy azok között az állatok között.A rozsomák. A télen az erdőkben menedéket kereső kisebb rőtvadat Észak-Amerikában karibunak. melyik kontinensen van. hosszú szőrű. és ha akkora. mint ÉszakAmerikában. de csak éppen hogy. ha meglátunk fönn az ágak közt egy fekete. bár a keresztcsőrű egyik faja keletről nyugatra szintén az egész erdőövezetben megtalálható. De ha csak akkora. Skandinávia és Szibéria között. . A fenyőszajkónak például több különféle faja van. áttöri ezt a kérget. A siketfajd a legnagyobb a fajdfélék között. mert akkor az egy siketfajd. nagyon jó természetismerőnek kellene lennie ahhoz.ez utóbbi izmosabb és súlyosabb. A tűlevelű erdők övezetében nagyon hasonló jellegű. míg az európai faj pettyes. a jávorszarvas a legnagyobb testű rőtvad. Nem meglepő. Amikor azonban eljön a tavasz. ez a jókora ragadozó szintén vadászik az őzekre. Nagy testük ugyanúgy segít nekik megőrizni a hőt. De a néma. és fehér foltos. és így a rozsomák elkapja. lecsüngő felső ajka fölött mélán bámul ránk. a lábán meleg tollcsizmát viselő nagy szakállas bagoly. Európában rénszarvasnak hívják. fajdszerű madarat fenyőtűket majszolni. Amerikában nyestnek nevezik . fagyos erdőkben kevés az állat. A tűlevelű erdők leglátványosabb madara pedig. Segíthet. A jávorszarvast másképpen nevezik Amerikában és Európában. de számára könnyebb a vadászat.és állatfajokból álló életközösségek élnek. ahol sokkal hidegebb van. a rozsomák pedig a menyétfélék családjának legnagyobb tagja.

széthasadnak és lelökik téli burkukat. amely . A lepkék és hernyók maguk is zsákmányul szolgálnak más élőlényeknek. és szagnyomot hagy maga után. vagy a szorgalmas szülők által előző nyáron a kéregbe fúrt lyukakba lerakott rovarpeték most kikelnek. . Fő ragadozóik a hangyák. megrágják és elraktározzák belüknek egy speciális zsákjába. ám van egy módszerük. Így aztán a lárvák megússzák a fölfedeztetést. visszasiet a többiekhez. hogy a dolgozók ellenségnek tekintik és megölik. olyan erősen sugározza magából ezt a veszélyre figyelmeztető jelet. és zavartalanul rágcsálhatnak tovább. megragadják a szaftos "falatot" és lecipelik őket a fa törzsén át a fészkükbe.Ahogy a nappalok hosszabbodnak.20 Celsius fokos hőmérsékletet is képes elviselni anélkül. amikor valamelyikük rájuk bukkan. amivel megakadályozzák. a nedvesség elvesztését gyantaréteg akadályozta meg. hogy ugyanazon az ágon rögtön számos további példány is található. ha alkalmuk van rá. a szag nem a nyom követésére ösztönöz. zárt burkolat védte az időjárás ellen. ezenfelül pedig még egy elhalt szövetekből álló külső szigetelőréteg is burkolta őket. A fenyőaraszoló hernyójának fő ellenségei a madarak. a tűlevelű fák rohamos növekedésre használják fel a fénytöbbletet. Így ha a dolgozóhangyák történetesen rá is bukkannak a visszatérő felderítő szagnyomára. hogy kerüljék el. ha a szerencsétlen felderítőnek sikerül visszajutnia a bolyba. a rügyek külső felszínén lévő sejtek pedig egyfajta fagyálló folyadékot fejlesztettek ki magukban. amelyek. Végül. hanem arra figyelmezteti őket. hogy csak nagy nehezen találja meg a hazafelé vezető utat. Amikor a hernyók kikelnek. az nem jelenti azt. A fésűsfenyődarázs lárvái viszont nagy számban gyűlnek össze : ezrével. hogy ha egyet megtalálnak is. hogy a hangya továbbadhassa felfedezésük hírét. falánk hernyóhadak nyomulnak elő és a fiatal fenyő tűleveleit lakmározzák. A fenyőtűkben szunnyadó. amely a jelek szerint nagyon hasonlít ahhoz. amellyel megtámadhatnák a felderítőhangyát. amit a hangyák a veszély jelzésére bocsátanak ki. Most a rügyek robbanásszerűen életre kelnek. Ezenfelül a lárvák hozzátesznek a péphez egy olyan vegyületet is. Öszszegyűjtik a megrágott fenyő tűleveleiből kicsurgó gyantát. Ez annyira megzavarja a hangyát. amit azután a dolgozó hangyák szakaszai követni tudnak egészen a lárvákig. A lárvák keresésére a hangyák felderítőket küldenek ki. Amikor egy felderítőhangya rájuk bukkan. sem mérges fullánkjuk nincsen. fürtökben csünghetnek egyetlen ágon. Ez ellen két nagyon különböző módon védekeznek. A rügyeket egész télen át erős. A fésűsfenyődarázs lárváinak sem erős rágójuk. hogy rendkívül nehéz észrevenni. hogy megfagyna. ezért sötétzöld és annyira hasonlít a fenyőtűk színére. tüstént úgy szétoszlanak az ágak közt. rákenik ezt a pépet a hangya fejére és csápjaira.

mielőtt még a lemmingpopuláció annyira megnőne. és aztán hány ivadékot hoznak világra. további 20 nap múlva már szülnek. előző éviek is csak most kezdenek megduzzadni és zöld tobozokat formálni. Odalenn a földön a lemmingek és a pockok. amelyek már kinyitották fás pikkelyeiket és kiszórták magukból a magokat. hogy betakarítsák a termést. Ahogy a tavaszból nyár lesz. kisebb almokat szülnek. jelentéktelen fürtöcskék. hogy kevés mag marad. hiszen 19 napos korukban már ivarérettek. Az is lehet. az a rendelkezésükre álló táplálék mennyiségétől függ. A virágok egy része nőivarú . hogy rekordtermést hozhassanak. A sarjadó tűlevelek. gyakran pirosak. most ott matatnak a fenyőtűk szőnyegén. ám a nyár olyan rövid. A kivételesen bőséges termés évében viszont annyi magot hoznak. amelyek a hó alatt töltötték a telet. hogy számos fajnak nincs ideje kifejleszteni a magvait : ezeknek meg kell várniuk a következő évet. Még hátrébb csüngnek a megbarnult hároméves tobozok. a lemmingek és a pockok mind megannyi potenciális táplálékot jelentenek. és eddig eltűntek a szem elől. a nyüzsgő hernyók. hogy az erdő teli lesz szállongó. s ezt egyetlen évszakban akár még kétszer is megismétli. ezzel biztosítják magvaik fennmaradását. A következő évben a lemmingek. Ennek oka talán a nyári melegek különbözősége.ezek kis. délről nagy rajokban jönnek a madarak. A hímivarú virágok tőlük elkülönülten fejlődnek ki. . ami kicsírázhat. talán az. Hogy a kicsinyek milyen gyorsan érik el az ivarérettséget. Már párosodnak is: egy nőstény lemming egyetlen alomban akár tizenkettőt is fial. A normális években a lemmingek és a többi magevő állatok olyan nagy mennyiséget fogyasztanak. sárga porukkal. rendszerint a hajtások hegyéből nőnek ki. Az első. hogy sok ki tud közülük csírázni. sőt még a második alomból született ivadékok még a tél beállta előtt maguk is párosodhatnak.A fák virágba borulnak. A száron kissé hátrébb ülő. miután már nem táplálkoznak ilyen jól. A fák például minden harmadik vagy negyedik évben kivételes mennyiségű magot hoznak. hogy mindet összeszedje. hogy a fáknak hosszabb időszakokon át tápanyagtartalékokat kell felhalmozniuk ahhoz. Így aztán hamarosan csak úgy nyüzsögnek az erdő talaján. A virágok így megtermékenyülnek. így populációjuk újra csökken. és olyan nagy mennyiségű virágport termelnek. hogy ez a fák alkalmazkodásának a következménye. a lehullott magvakon lakomázva.

. az az évad bőségétől függ. hogy a délebbre fekvő. a szakállas baglyok. kétségbeesetten kutatva táplálék után. és délre mennek. aztán egyre változatosabb lombosfák . Ázsiában és Amerikában a délebbi. A lemmingek és a pockok száma szintén évről évre erősen változó. Észak-Amerikában pedig a tucatnyi különféle fajhoz tartozó apró. sőt kilenc tojást is tojnak. Ekkor azonban a pockok populációja összeomlik. több erőforrást tudnak tartalékolni a tojások előállítására. egy öt-hatéves időszakon át fokozatosan növekszik. a baglyok jobban tápláltak. amelyek majdnem kizárólagosan velük táplálkoznak. Más egyedeik otthon maradnak. kénytelenek délre költözni. a fenyőrigók és az egyéb rigófélék a hernyókon lakomázni. Most már a kószáló ember is sokkal könnyebben meg tudja állapítani. Hirtelen tömeges népvándorlás indul meg: a baglyok otthagyják az északi erdőket. Ahogy a klíma enyhébbé válik. nyolc. gesztenye. ahol sokan közülük biztosan elpusztulnak. enyhébb klímájú erdőkben neveljék fel fiókáikat. mert a rendelkezésre álló táplálék mennyisége évről évre erősen változik. amikor bőségesen terem toboz. sárga poszáták. aztán katasztrofálisan lecsökken. A keresztcsőrűek hasonlóképpen gyorsan szaporodnak azokban az években. A nyárára északra látogató poszáták. melyik kontinensen jár. kihasználva ezt a kurta bőséget a fészekrakásra és a fiókák fölnevelésére. Ezek a látogatók idefönn töltik a nyarat.tölgyek és bükk. kőris és szil. Végül aztán elkövetkezik egy olyan év. Amikor aztán a következő évben elszaporodnak a pockok. és a nagy bagolypopulációknak az éhhalállal kell szembenézniük. amelyek a fán több szintben helyezkednek el. amikor viszonylag kevés a pocok. Ezekben az erdőségekben már nem a tűlevelűek az uralkodók. esetleg csak egy vagy két tojást raknak. mert a nagy örökzöld erdőség minden egyes részének megvannak Európában. A lomboserdők fáin nem sötét színű tűleveleket. amikor a baglyok egy fészekaljban hét. de ha a következő évben gyönge a termés. ostyavékony lombleveleket találunk. hogy a helyben élő fajokkal együtt lecsapjanak a lemmingekre. mert nem találják meg azt az egyetlen táplálékot. melegebb területekről érkező jellegzetes madarai: Skandináviában a fenyőpinty és a szőlőrigó. cinegék és rigók az egyes kontinenseken csak egy részét alkotják fajuk teljes populációjának. hanem széles. amire szükségük van. és így egyre nagyobb fészekaljakat költenek ki. először a nyírek lépnek a helyükre. ami viszont befolyásolja a velük táplálkozó bagolypopulációkat is. Csapatokban jönnek a szőlőrigók. Nemcsak a fenyőfák termékenysége változik nagymértékben. a poszáták és cinegék pedig a felnőtt rovarokat szedik össze. Azokban az években. Hogy ez mennyire sikerül.Baglyok érkeznek.

mert ezeknek a mérsékelt éghajlatú vidékeknek a legnagyobb részén hullik annyi csapadék. például ágak és levelek építésére lehetne fordítani. vagy ha a rovarok csak kisebb támadásokat intéznek ellene. De amikor nagyobb inváziót indítanak ellene. hogy a talajban nem áll be komolyabb vízhiány. a fa akár figyelmeztetheti is társait a fenyegető veszedelemre: különleges "küldönc" anyagokat bocsát ki. hogy táplálkozás után ne maradjanak annak a helynek a közelében. mérges szőrökkel védik meg magukat. Leveleikben csersav képződik. keressenek ízletesebb leveleket valahol másutt a fán. A jelek szerint a rájuk vadászó madarak is ezt az eljárást követik. ahol ettek. nehogy céltalanul megölessék magukat. hogy sok hernyó nem hajlandó megenni. lédús. hogy a fára támadó hernyók száma jelentősen csökken. A hasonlóság annyira tökéletes. világoszöld levelek sokkal ízletesebbek. gyorsan csersavat állítanak elő azokban a leveleikben. hiszen jelentős részét fölemészti a fa "bruttó termelésének". gondosan lerágja a megkárosított szárakat vagy a részben megevett leveleket. Ez nem öli meg közvetlenül a hernyókat. Mások vigyáznak. Egy teljesen kifejlett tölgy egyetlen nyári napon tonnákban mérhető mennyiségű vizet veszít levelei felületéről. Sokan éjjel táplálkoznak. így állítják elő azt a táplálékot. vagy az ágét. és a legkülönfélébb állatok táplálkoznak velük. Ha a hernyófertőzés nagyon súlyos. amelyektől a madarak undorodnak. Ezek a széles lemezű. élénk színeikkel közhírré teszik mérgező voltukat. E folyamat során sztómáikon keresztül hallatlan mennyiségű nedvességet is elpárologtatnak.Nagy felületű levéllemezeik így a lehető legtöbb napfény felfogására képesek. A fák rajtuk keresztül nagy mennyiségű szén-dioxidhoz jutnak. hogy másszanak odébb. amelyeket maguk mögött hagynak. aminek az az eredménye. Megint mások az álcázásra hagyatkoznak : láthatatlanná teszik magukat. gázcserenyílások. A fák azért nem teljesen védtelenek ezzel a rohammal szemben. ami olyan rossz ízű. hanem elmásznak egy távoli ágra. Mindenféle hernyó nyüzsög rajtuk. amelyek támadás alatt állnak. minden fajnak megvan a maga kedvenc fafaja. amelyet egyébként konstruktív célokra. A levelek felszínén sűrűn helyezkednek el a sztómák. hogy megtaláljuk őket. Mások napközben aktívak. Ám ez a lomboserdők fái számára nem jelent problémát. a levél színét veszik fel. de arra készteti őket. Ezért a fa nem készít ilyen elhárító anyagokat. ha nem magukat a rovarokat keressük. az olyasféle fák. amelyeket az emberi orr nem . négyzetcentiméterenként akár 20000 is lehet. amelyre törzsük vastagításához és ágaik kiterjesztéséhez szükségük van. tüskés. Eközben azonban leleplezik magukat a táplálékot kereső madarak előtt. ha nincs rá szükség. Annyi biztos. ez is igen költséges. ugyanakkor. hanem a megcsonkított leveleket. amelyen csüngenek. hogy sok hernyó komoly és fáradságos munkával takarítja el maga mögött a hulladékot. mint a tölgy. amelyet pusztítanak. hadd hulljanak le a földre. mint a fenyőtűk. Mint minden más védelmi rendszer. hogy akkor van rá a legjobb esélyük. amikor az éhes madarak nem láthatják őket.

amiért más madarak énekelnek: hogy kinyilvánítsák territóriumuk birtokjogát és párt szerezzenek maguknak. A madár nemcsak akkor kelti ezt a hangot. csőrüknek pedig olyan éles a hegye. mint egy csákány. de a másik fa igen. A zöld küllő a fakéregben furkáló farontó bogarakkal táplálkozik. így tekintélyes éléskamrát halmoz fel a télre. A jól rezonáló fán ugyanabból az okból veri dobszólóját. és feszülten hallgatózva fülelik azokat a halk hangokat. vízszintes lyukat fúrnak belé. amikor táplálkozik vagy fészket váj magának. A különféle harkályfajok különböző táplálékokra specializálódnak. mélyítik . aztán mindegyikbe több makkot is beledug. és nincs olyan merev. száruk vastag és merev. Van a madaraknak egy családja.így vájják ki a kamrájukat. és a nyelvükkel kipiszkálják a zsákmányt. így sokkal könnyebb megmunkálni. amelyek átmérője pontosan megfelel a makkénak. Gyakran halott fákat választanak a fészekhez. hogy meg tudjanak kapaszkodni a függőleges fatörzseken: első és negyedik ujjuk hátrafelé mutat. a harkályok. aztán körülbelül harminc centiméternyire lefelé vésnek. Az ilyen fák kérgét emellett gyakran megfertőzik a farontó bogarak. felnyitják a rovar folyosóját. Először egy csinos. A nyaktekercs még inkább a hangyákra van utalva. Függőleges testtartásban kapaszkodnak a fatörzsön. de emellett gyakran a földre is leszáll hangyákat keresni. . kalapálni kezdenek a csőrükkel. mert a korhadó fa puhább. A gyűjtőküllő arra használja fafúró ügyességét. Egyes fajok nyelve olyan hosszú. amely körülöleli a szemüreget és a csőr felső részének tövénél végződik. Amikor rovarra bukkannak. szinte hihetetlenül hosszú és tüske van a végén. mint a testük. amelyek elárulják. amelyek különösen jól alkalmazkodtak az erdei élethez.érzékel. mielőtt még a hernyók elérnék. A harkály csőrének sebes csapásai által keltett doboló zaj egyike az erdő legjellegzetesebb hangjainak. Minden egyes fajtának megvan a maga sajátos dobszólója. Több száz ilyen lyukat fúr egy kiszemelt fába. A harkályok erős csőrükkel fészküknek is lyukat vájnak a fa törzsében. Nyelvük rendkívül. támaszt nyújtó farka. és válaszul elkezd tannint előállítani a leveleiben. Lábuk úgy módosult. hogy csinos lyukakat furkál a fatörzsekbe. második és harmadik ujjuk előre. amelyet a hangyabolyba bedugva egyszerre 150 hangyát is ki tud emelni. mert nem kúszik elég ügyesen a fatörzseken. kétségkívül azért. amelynek jellegzetes a hossza és a kopogtatások közötti szünet időtartama. hogy rovar mocorog a fakéregben rágott alagútjában. egy hüvelyben helyezkedik el a koponyájukban. mint a többi harkályoknak. Van viszont hosszú és ragadós nyelve. amelyek kényelmesen kéznél lévő. mint az élőt. így a farok egészében támaszul szolgál. bőséges táplálékot is nyújtanak. Farktollaik rövidek.

amelyekből bőségesen folyik ki a fa nedve. a szár tövénél gátakat alakítanak ki. a téli szelek rohama beléjük kapaszkodna. hogy a várakozó nőivarú virágokra hordja virágporát. Ahogy telnek-múlnak a meleg napok. A madár begyűjti a rovarokat.A családnak egy másik specializáltabb tagja. amelyek eddig a levélben szállították a nedveket. A távolabbi északi nyárral ellentétben. és lezárják őket. és számos apró. Olyan fafajok élő példányait választja ki. pirossá válnak. Ha a vékony. A napok rövidülni kezdenek. sőt. A feketemedvék könnyű álmot alszanak. Végéhez közeledik a nyár. Ezt úgy oldják meg. A fák most már felkészülnek a télre.erősen csökkentett étrenden kell átvészelniük a közeledő telet. amelynek egyaránt nagy a cukor.a cickányoknak és pockoknak. a menyéteknek és a borzoknak . A lomboserdők sok emlősének . hogy továbbvigyék a virágport. nedvdús levelek ott maradnának az ágakon. megsárgulnak.és a fehérjetartalma. aztán teljesen eltűnik. Duzzadnak hát a gesztenyék. így afféle bonbont készít magának. Más állatok a fák módszerét követik az életfunkciók felfüggesztésével. Az erdők se nem olyan sűrűek. és idejük nagy részét odúikban és lyukaikban töltik. és egész ágakat törne le. a lomboserdők fái virágot hajtanak. A lezárásnál egy dugószerű sejtekből álló szalag jelenik meg. szögletes lyukat fúr beléjük. figyelmeztetve a közelgő hidegre. itt elég hosszú a nyár ahhoz. hogy a virágok még ugyanabban az évszakban kifejlesszék a magvaikat. Téli álmuk mélysége változó. így a legtöbb fa a szélre bízza. biztosan tönkretenné őket a fagy. hiszen nem kell magukhoz csábítaniuk rovarfutárokat. aztán összekeveri őket a fa nedvével. a mogyoróbokrok a kemény héjú mogyorót. Ezért a fák elhullatják a leveleiket. hogy a száraz levél leváljon az ágról. de becses nedvességet vesztenének a sztómákon keresztül való párolgás révén. megjelennek a makkok. Ezzel a fotoszintézis hulladék termékei lelepleződnek: a levelek megbarnulnak. Azok a levélerek. amely a fafajoktól függően gyantás vagy édes. Először kémiailag lebomlik bennük a klorofill (zöld színtest). haloványabb téli napokon nem is működhetnének különösebben hatékonyan. . a juharfák kéveszám hozzák szárnyas magvaikat. az egereknek és mókusoknak. hogy teljesen kirekesztenék a szelet. Ezzel megkezdődik az ősz. Ezért virágaik túlnyomórészt kicsinyek és nem feltűnőek. a nedvszívó harkály egészen más célból fúrja meg a fatörzseket. és hamarosan már a legenyhébb szél is elég ahhoz. de emellett aktivitásukat is a minimumra csökkentik: kerülnek minden felesleges energiapocsékolást. hogy felemésztik a nyár folyamán felhalmozott zsírtartalékaikat. A lyukakból kicsorduló nedv. A kurtább. se nem olyan magasak. odavonzza a rovarokat.

de az északi részeken a medvék akár hat. sőt hét hónapot is tölthetnek a vackukban. ökölbe szorítja a mancsát. hanem a bundája alatt majdnem olyan kemény is. Hogy az anyamedve és a bocsok mennyi ideig maradnak a vadonban.tásra nemcsak olyan hideg. levelekkel teli mélyedésben egy kiugró sziklafal tövében vagy egy barlangban. s időnként akkora zajt csapnak. Itt aztán. miközben vakon mocorognak a sötét vacokban. nem nagyobbak egy patkánynál. Testhőmérséklete alig egy-két fokkal a fagypont fölé süllyed. a bocsok gyorsan nőnek. rendszerint kettőt vagy hármat. A téli álom alatt a medve szívverése lelassul. a nőstény medve megszüli a bocsait. hogy milyen hosszú és milyen kemény a tél. Ahogy múlik a tél. hanem csak egyszer. Az amerikai erdők déli részein négy hónapnál alig hosszabb ideig tart a visszavonultságuk. fejét a hasa alá. a pelék. mivel rendkívül kicsinyek. mint a kutyakölykök. Megérkezésüket szinte mintha észre se venné. se nem vizel. Gyakran olyan búvóhelyet választanak. hogy az ember akár több méterről is meghallja a furcsa. A kis állat összegömbölyödik.Kora ősszel odút keresnek maguknak a sziklák közt. és testhőmérséklete néhány fokkal lecsökken. se nem székel. izmai megmerevednek. Nyáron az amerikai mormota szíve körülbelül nyolcvanat ver percenként. és percenként nem huszonnyolcszor vesz lélegzetet. mint nyáron. így életük nagyobbik felét szunyókálva töltik. az attól függ. Minden állat egyedül vet magának ágyat. ha megzavarják. hogy egyáltalán élnek-e még. sünök és amerikai mormoták viszont olyan mély álomba hullanak. Ez értékes energiákat takarít meg. a bocsok befészkelik magukat a bundájába. hogy arról is nehéz meggyőződni. és megkeresik az emlőit. télen ez az ütem percenként négy szívverésre lassul. amelyben már előzőleg is sokszor aludtak. és szorosan lehunyja a szemét. hogy a medve gyorsan felébredjen. Miközben őkelme tovább szunyókál. . így az állat tapin. körülbelül egyhónapos szunnyadozás után. így csak minimális követelményeket támasztanak az állat zsírtartalékaival szemben. tavaszig nem is fog. Morognak és nyüszítenek. hátsó lábát az orra mellé húzza. mégis lehetővé teszi. mormogó zsivajt a fagyos vadon látszólag teljesen üres foltján. mint a kő. A kisebb állatok. De ez a halálra emlékeztető szunnyadás nem tart szükségképpen egész télen. Ebben az állapotban az életfolyamatok alig-alig működnek. Maga az anyamedve se nem eszik.

Más apró élőlények . viaszos. Az erdő talaját elborító leveleik gyorsan felbomlanak. A fák ilyenkor kopaszok. itt egész éven át zöldellnek. vagy az alvóhelyükön. Ha az ember leül alájuk. ugróvillások és mindenekelőtt a földigiliszták . például a tölgyek. A lomblevelek lehullásuk után két éven belül szinte teljes egészükben elbomlanak. Még meglepőbb. hiszen ha a fagy behatolna a menedékébe. amelyek örökzöldek. hogy a fákat nedveik elvesztésének veszélye fenyegeti. A hideg soha nem olyan kemény. meglepetten veszi észre. az állat esetleg felébred.köpülgetnek az avarban. visszatérnek a menedékükbe és visszafekszenek aludni. északon elhullajtják a leveleiket. amelyek feljebb. vagy annak a közelében. így számos olyan lombleveles fafaj jelenik meg . a talaj csak rövid időszakokra fagy meg. Így erős hideghullámok esetén az alvók fölébrednek és aktivizálják belső akkumulátoraikat. hogy a fák leveleit megnyomorítaná a fagy. Bár hideg van. szamócafa -. a napsugarakkal párhuzamosan tartva a széles levéllemezt. Ezeken a vidékeken a fák számára a legtöbb megpróbáltatást hozó időszak nem a tél. humuszban gazdag talajjá alakítják. hogy emiatt milyen meglepően kevés . olajfa. elkeverik földdel. gyakran csak a levéllemez alsó részén. Az olyan családokba tartozó fajok. Számos ilyen nagy lomblevelű örökzöldnek ezért rendszerint szárazak a levelei. A pelék és a mormoták fel is készülnek erre az eshetőségre : készleteket halmoznak fel dióból és más táplálékokból. hanem a nyár. amikor az időjárás olyan forró. hogy az ellenkező irányú ösztönzésnek is ugyanez a hatása.magnólia. A még délebbi vidékeken nem kell ilyen szélsőségesen visszavonulni az aktív életmódtól. A nap forróbb időszakaiban sok levél lefelé csüng az ágakról. Mihelyt a szélsőséges körülmények enyhülnek egy kicsit.bogarak és ezerlábúak. akármilyen költséges is ez zsírtartalékaik szempontjából. és ilyenkor gyorsan beuzsonnáznak. vízhatlan a felszínük.Ha az időjárás felmelegszik. akkor megfagyna és elpusztulna. hogy ne nyeljen be túl sokat a Nap melegéből. és csak egyetlen további fokkal lehűtené. És dús. és viszonylag kevés sztóma van rajtuk. így munkához láthatnak a baktériumok és a gombák. A fenyőtűknek ehhez még ilyen enyhe körülmények között is legalább kétszer annyi időre van szükségük. hogy mentsék az életüket.

A magasba tornyosuló hatalmas felhőkből nemcsak felhőszakadás erejű eső zuhog. forró nyarak rendszeres. ugyanilyen jól szolgálják őket a forró déli nyarakon. Mire a tűlevelek elégnek. amelyek lehetővé tették számukra. kiterjedten szétágazó ernyő. Északon sok közülük piramis alakú volt. Ha a lángok elérik a fiatal növény szárainak csúcsán lévő rügyeket. hogy a fagypont alatti hőmérsékleteken túléljék a víz hiányát. Az Egyesült Államok déli részén. és a hő nagy részét távol tartja a kéreg alatti érzékeny szövetektől. A tűlevelűek vízkonzerválási technikájukkal olyan vízáteresztő talajokon is képesek virulni. néha még ketté is hasítják őket. erős zivatarokat hoznak. A villám gyakran meggyújtja a földet borító avart. a föld felé igyekezve cikcakkos rovátkát vájnak beléjük. a főtűz már továbbsöpört. Itt ez a veszély nem fenyeget. amelyek belecsapnak a magasabb fákba. Azok a jellemvonásaik. gyakorlatilag . azokat vastagon körülveszik a tűlevelek. amelyek égnek ugyan. hogy a lehető legtöbb fényt gyűjthessék. ami nem károsítja a rügyet. megperzselődik. Így lett tipikus déli tűlevelű fa a lapos tetejű. Sőt: a Dél egyes részein a fenyők a jó vízellátású és elég termékeny talajokon is megőrzik pozíciójukat. Ilyen helyeken egy további képességük révén maradnak fenn : ellen tudnak állni a tűznek. nehogy nagyobb súly rakódjon rájuk. hanem hatalmas villámok is csapkodnak. de viszonylag alacsony hőmérsékleten. a lombosfákkal szemben. ágaik lefelé és a törzstől elfelé lejtettek. amelyek túl homokosak és szárazak ahhoz. így a fák szabadon kiterjeszthetik felfelé és kifelé tűlevelekkel borított ágaikat. hogy a lombosfák fenn tudjanak maradni. Alakjuk azonban itt délen egészen más. hogy könnyebben lecsússzon róluk a hó. Amikor az avartól táplált lángok körülnyaldossák zsenge törzsét. Floridában és Georgiában a hosszú.vagy mandulafenyő. A fiatal tölgyfacsemetéknek nincsenek ilyen védelmi eszközeik. de nem ég.árnyékot adnak. És itt újra megjelennek a tűlevelűek. A fenyők kérge lucskos. és esetleg letörje őket. és a lángok gyorsan végigsöpörnek az egész erdőn.

tűzoltócsapatok fenntartása. amíg a tűz továbbvonul. mint a csörgőkígyó vagy a gopher-teknős. a lángok üvöltve felcsapnak a fatörzsekre. mint lomboserdőben. a fiatal fenyők pedig életben maradnak. akkor ez a sok hulladék mind lángra gyullad. és az erdő teljesen elpusztul. így feljavítják a talajt. beavatkozást jelent egy természetes rendszerbe és hosszú távon valószínűleg megváltoztatja az erdő jellegét: a dominánsan tűlevelű erdőből lomboserdő lesz. és elszántan keresztülfutnak a vékony forró vonalon a túlsó oldalra. Így a lombosfák elpusztulnak. és néhány percen belül megölik a csemetét. gyorsan továbbhaladó tüzek nem okoznak sok bajt az állatoknak. de jelentős mértékben előidézői is. arra a néhány percre. A patkányok és nyulak . ahol a lángok viszonylag alacsonyak. A füst azokat a gombákat is megöli. Az ilyen égést semmiféle fa nem éli túl. Ha sokévi tűzvédelem után végül mégis tüzet fog az erdő és nem lehet megfékezni. amelyek olyan nehezen bomlanak le.ez megfigyelt tény . tűzvihar alakul ki. Ez azonban szintén nagy veszélyt rejt.egyszerűen megfőzik a vékony kéreg alatt növekvő sejteket. Lehullatott gyantás tűleveleik. a villám pedig valószínűbben okoz tüzet tűlevelű. azokban a lyukakban keresnek menedéket. és szórja szét magvait. Ahogy a tűz méretei nőnek. amelyek mindenféle kezdődő tüzet tüstént eloltanak. egyenesen rátámadnak a védtelen rügyekre.nézik a tűz közeledő vonalát. amikor intenzív hő éri. Az efféle erdők tűzvédelme. amelybe a nyomasztó déli hőség elől szoktak bemenekülni. hanem felszabadítják a lehullott tűlevelekben rejlő tápanyagokat is. ágak és halott fatörzsek lassan gyűlnek a földön. Normális körülmények közt a gyakori. Egyes fenyőkön egyenesen olyan toboz terem. amelyek esetleg megtámadhatnák a fákat. amelyet kátrányszerű gyanta borít. A fenyők számára kifejezetten hasznos a tűz. Az efféle tűzvész egy-egy területen órákig tombolhat. Rendszeres tüzek nélkül a lehullott levelek. A lángok nemcsak kiírtják a velük versengő növényeket. A fenyvesek nemcsak elviselik ezeket a körülményeket. és a fák koronája tűzgolyóként fellobban. aztán kiválasztanak egy szakaszt. A madarak elrepülhetnek. az olyan földön élő állatok pedig. ami csak akkor nyílik fel. a megfeketedett föld . kitűnő gyújtóst jelentenek.

vagy olyan madarak. Így aztán a vörös kokárdás harkály rendszerint viszonylag alacsonyan fészkel a törzsön. olyan emlősök. és lehullik a földre. hogy elférjen benne a harkály odúja. gyorsan kiizzadnak magukból egy erős szagú folyadékot. akkor a tűz könnyen belekaphatna a fatörzsbe. Ez azonban új problémákat okoz. a vörös kokárdás harkály úgy kerüli el ezt a veszélyt. hirtelen megvonaglik és visszahőköl. Ha a szélvihar letöri egy-egy águkat. mint a mókus. majd testét ívbe hajlítva elveszti a fogást. Egyes odúk fészekként. A gyantában lévő vegyi anyagok a jelek szerint elviselhetetlenül ingerlik a sikló bőrét amikor egy fölfelé mászó sikló egy-egy ilyen foltba ütközik. Nagyon vastagnak kell lennie a törzsnek ahhoz. A vörös kokárdás harkály ennek a problémának is kidolgozta a megoldását. szívesen elkobozzák. amelyekben nincs meg a harkály ácstehetsége. amelyeket a nedvszívó harkály csinál. mint egy halott fatörzs már puhuló fáját kivájni. A harkálynak azonban van védelme az efféle rablók ellen. különösen a fakúszó siklók. mások ülőkéül szolgálnak. Ha az odút egyszer már elkészítette magának egy madár. hogy más állatok kifosztják a fészkét. hanem élő tűlevelű fákba vési az odúját. Ám az élő fába lyukat vágni sokkal nehezebb. Ha a harkály az élő törzsnek ebbe a részébe vésné a fészekodúját. Így az odú igen értékes birtok. ami ragacsos függönyt formál az egész törzs köré. vagy az erdész fejszéje beléjük vág. . A tűlevelű fák gyantájukkal óvják meg törzsüket és ágaikat a sérülésektől. így nagy mennyiségű gyantát izzadnak ki. ha alkalmuk van rá. és sok más állat. Ezeket rendszeresen gondozza. ami viszont azzal a kockázattal jár. Ezeknek az erdőknek a jellegzetes harkálya. ha egy rovar alagutat fúr beléjük. akkor akár évről évre is visszajárhat oda. hogy nem halott. vagy egyenesen megégetné a fiókáikat. és megfojtaná. Ezért a vörös kokárdás harkály egyenesen keresztülfúrja a törzsnek ezt a zónáját. Ezt a gyantát a törzs külső rétegeiben felfelé futó szállítónyalábok szállítják.biztonságába. mint a baglyok. Egész sor lyukat fúr fészkének bejárata alá és fölé. Ha északi unokatestvéreikhez hasonlóan ők is halott fák törzsébe vájnák fészekodúikat. amely a levegőn megszilárdulva hegesíti a fa sebét és megakadályozza az értékes nedvek kicsorgását és a fertőzések behatolását. és belevés a fatörzs belső rétegeibe. A déli erdők harkályai azonban ilyenkor csakugyan kutyaszorítóba kerülnek. amelyek rendszeresen felmásznak a fatörzsekre és kilopják fészkükből a fiatal fiókákat. nagyon hasonlókat azokhoz. A harkálynak ezért állandóan őrködnie kell. a fészekbe folyó gyanta lakhatatlanná tenné az odút gőzeivel és ragacsosságával.

Ezen a képzeletbeli vonalon túl a megfelelő évszakban a Nap egyenesen a fejünk fölött áll. Az északi részein élők el kell viseljék időnként a nappali világosság. itt még mindig ők dominálnak. amelynek tagjai mind közeli rokonságban állnak egymással. az év folyamán a szikkasztó napsütéssel dacolnak. hogy felváltva dolgoznak új fészekodúkon. az állatok és a növények sajátos stratégiákat és struktúrákat fejlesztettek ki. mint bárhol másutt a világon. már ott van a Ráktérítő. a többiek. mielőtt az ember oly sokat kivágott volna belőle. Az élet minden megjelenési formája nagyobb bőségben virul itt. és időnként nagyon zord körülményekkel. Hogy ezek között a változó körülmények között megállhassák helyüket. ahol soha nincs fagy. Nem egészen 1000 kilométernyire az Egyenlítő felé délre. az északi félteke valamennyi kontinensén végighúzódott. Az amerikai fenyőerdők alkotják annak a hatalmas erdősávnak a déli szélét. Efféle vidék volt eredetileg a lombosfák otthona. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ . és szinte mindennap esik az életadó eső. amely valamikor. máskor pedig az éjszakai sötétség hiányát. és itt érik el fejlődésük legmagasabb fokát. folyamatosan teljes potenciális hatékonysággal működni. Itt olyan vidékek terülnek el. ahol majd minden nap napsütéses. Ám egyikük sem képes egész éven át. felváltva őrzik a foglalt fészekodút. A növényeknek és az állatoknak ezen a hatalmas területen mindenütt meg kell birkózniuk az egyetlen év során is erősen változó. rendszerint a fiatalabb madarak.Ez a madár nyolc-tíz egyedből álló klánokban él. néha talán még a fiókákat is segítenek táplálni. A délen élők előbb a zuhogó esők hideg napjaival. aztán később. Ám közülük csak egyetlen pár költ. de az biztos.

párás dzsungel évmilliók óta ott van az Egyenlítő körüli vidékeken. Mint hogy ez olyan hosszú ideje így van. És ez a gazdagság nem korlátozódik a növényekre: az Amazonas dzsungeleiben több mint 1000 madárfaj él. a síkságok néhány évszázad alatt elsivatagosodnak. javította és tördelte: a Webtigris. mint a pókok és az ikerszelvényesek. sima törzsük és szinte azonos. A számok elképesztőek. amelyek ebben a stabil környezetben megszakítás . 4. Panamától az Amazonas medencéjén át Brazília déli részéig. DélkeletÁzsiában és a Csendes-óceán nyugati szigetein.esősről valamivel még esősebbé válik. valamint Dél-Amerikában. Panamában entomológusok egyetlen fafajról csak bogárból több mint 950 különböző fajt gyűjtöttek össze. Csak amikor virágba borulnak. akkor válik nyilvánvalóvá. közismertebb nevük azonban a dzsungel. Alighanem éppen ez a stabilitás az egyik oka a ma ott nyüzsgő élet szinte hihetetlen sokféleségének. A dzsungel egyetlen hektárján gyakran több mint száz különböző fajhoz tartozó magas fát találunk. Úgy tűnik. Mivel közel van az Egyenlítőhöz. az évezredek során még a hegyeket is lekoptatják a gleccserek . északra fekvő erdőségekhez viszonyítva ebben a térségben a körülmények jószerivel állandóak. mintha az evolúciós folyamatok. meleg és nedvesség. A messzebb. Ennek következtében a világon a legsűrűbb és legdúsabb növényzet ezeket a vidékeket borítja. A nagy erdei fák sokkal változatosabbak. a dél-amerikai erdő egyetlen hektárján akár 40000 különböző ízeltlábú faj is élhet. a rovarfajok száma pedig szinte megszámlálhatatlan. FEJEZET A DZSUNGELEK Sehol a Földön nincs több fény.A Föld mai arculata Szkennelte. A tavakat feltölti az iszap.de a forró. és évtizedeken belül mocsarakká változnak. a napsugárzás mennyisége és a napok hossza egész éven át szinte állandó. de ez sem jelentős . lándzsa formájú leveleik sugallnák. mint azt egyforma. mint Nyugat-Afrikában. hogy hány különböző faj van közöttük. A tudósok becslése szerint a többi olyan kis gerinctelenekkel együtt. Szakszerűen trópusi erdőnek vagy örökzöld esőerdőnek nevezik őket. a dzsungelhez képest az óceánon kívül minden más környezet csak időleges fázisok sorának tűnik. Az egyetlen változás a csapadékban van.

hogy összeállítja a lehető legteljesebb katalógust a borneói dzsungel fáiról. amelyet eredetileg az alpinisták fejlesztettek ki. betanított egy majmot. Gyakorlatilag soha nem vizsgálták meg közelről a levelek alkotta. Ki is használják ezt: a széllel hordatják szét mind a virágporukat. közvetlen vizsgálata. hogy azonosítani tudják a fát. kapaszkodót kapcsolunk rá. két. elszigetelt fa áll. ha az ágak résén keresztül meglát valamit. odáig vetemedtek. amelyek egész nap. hogy az ember súlyának többszörösét is elbírja. mert fönn a magasban a szél szabadon átjárja koronájukat. Most már végre a lombkoronaszintre jutottunk.nélkül sok-sok millió éven át működtek. göcsörtös. Ezeket fölfelé lehet csúsztatni. beletesszük a lábunkat. hogy puskával lődözték le az ágakat. amely olyan erős. és dobja le őket a földre. centiméterenként fel tudunk kúszni a kötélen úgy. levegőtlen lépcsőházából kilépnénk a tetőre. hogy pontosan melyik lény milyen zajt csap. Egy kutató. az üvöltések és a sikolyok. aki elhatározta. de egy kis fogasléc nem engedi. valamelyik legfelső ághoz erősítve. azt gyakran csak találgatni lehet. aztán. A dél- . ami több puszta árnyéknál. mintha egy toronyház sötét. kötelet erősítünk egy magasan fölöttünk lévő másik ágra. A nyirkos félhomály helyébe hirtelen friss levegő és napfény lép. aztán ezen is felmászunk. amelyek minden kis ökológiai "fülkébe" jól be tudnak illeszkedni. mind a magvaikat. hogy súlyunkat addig az egyik kengyelre helyezzük. vagy nyílvesszőre kell kötni és fellőni. jó 10 méternyire a többiek fölé magasodva egy-egy óriás. mint a trópusi erdő többi fái. Amikor lassú és kimerítő kapaszkodás után felérünk egy magas ágra. A módszer egyszerű. Először is fel kell juttatni egy vékony zsinórt egy magas ágra: vagy fel kell dobni. Ehhez aztán hozzákötjük az ujjnyi vastag mászókötelet. Hogy ott fönn nyüzsgő élet van. az mindenki számára nyilvánvaló. hogy visszacsússzanak. de képtelenek voltak megvizsgálni az odafönn nyíló virágokat. Ide felérni olyan. Mindkét fogantyúra rákötünk egy-egy hálós kengyelt. dimbes-dombos. a talajtól 30-50 méter magasan lévő lombkoronát. a trillák és a krákogások miatt is. tépje le szárastul a virágokat. amely egészen a legutóbbi időkig jószerivel elérhetetlen volt számunkra. Itt-ott. már csak a csattanások és berregések. nyakát fölfelé meresztgetve figyel. mint holmi óriásira nőtt karfiol. A botanikusok. Ezek a kiemelkedő fák egészen más körülmények között élnek. Ha egy ornitológus távcsővel a szeme előtt. olyan specializált szervezeteket hoztak volna létre. Aztán néhány évvel ezelőtt valaki bevezette a dzsungelbe azt a kötélmászó. De. és ekkor lassan. Ezeknek az élőlényeknek a többsége azonban a trópusi erdők azon részén élnek.technikát. pillérszerű fatörzsek egyformasága. amikor már biztonságosan rá van kötve. amíg följebb emeljük a másikat. már akkor szerencséje van. A zsineget visszahúzva felhúzzuk a kötelet az ágra. Ezzel végre megkezdődhetett a trópusi erdő lombkoronaszintjének rendszeres. Körülöttünk a levelek határtalan mezeje terül el. fémből készült kézifogantyút. de különösen egész éjjel visszhangoznak az ágak közt. hogy másszon fel a kiválasztott fákra. míg végül egyetlen kötelünk lesz. akiket elképesztett a hatalmas.

A környezet itt a növényi élet számára olyan kedvező. Ezek a madarak nagyon hasonlítanak egymáshoz. és mérföldeken át beterítik a fa körül az egész erdőt. a sascsalád pedig szétszedi és darabonként megeszi. amelyek bevonják az ágak kérgét. A trópusi erdő legfelső szintje. A majmok pánikszerűen menekülnek előle. gallyakból óriási dobogókat építenek maguknak. Délkelet-ázsiai és afrikai megfelelői szárnyakkal szerelik fel a magvaikat. széles. így levegője meleg és párás. mivel leveleiből a nedvesség elpárologtatását meggyorsítja. A szél azonban hátrányokkal is jár. Ezenkívül majd minden levél hegyén egy "csöpögtető" van: apró. így amikor pörögve lehullanak. hanem végigfolyjon a felszínén és gyorsan lecsapolódjon. hogy maximális mennyiségű fényt gyűjthessen össze. csőrhöz hasonló tüske. amely táplálkozásában majdnem egy teljes éven át szüleire van utalva. hogy elcsavarodva követhesse a Nap mindennapos keletről nyugatra haladó pályáját. Ez biztosítja.amerikai kapok (vagy selyemgyapot) hatalmas mennyiségű pelyhes magot hoz. Ágakból. Sok levél nyele különleges csuklószerkezettel kapcsolódik a szárhoz. Ha ezek a leveleken nőnének. amelyek úgy lebegnek a levegőben. hogy egy-egy zivatar után a víz ne álljon meg rajta. ami repülés közben kitűnő manőverező készséget biztosít. Minden erdőnek megvan a maga faja . Mindnyájan vadul és nagy sebességgel vadásznak a lombkoronák sűrűjében. E hatalmas fák koronái a dzsungel legvadabb madarának. maga a lombkoronaszint. és lecsüngenek a gallyakról. beléjük kap a szél és nagy távolságokra hordja el őket. vagy akár a saját alsó ágaikon. A majomtetem aztán napokig ott marad. de végül mégis lecsap valamelyikre. mielőtt eltűnnének a lombok között. és könyörtelenül üldözi az ágak közt bujkáló és ugráló majmokat. hogy bőségesen tenyésznek mohák és moszatok. amelyeknek sokkal kisebb a felülete. A hárpia valamivel nagyobb a másutt élő összes többi sasnál. megfosztanák őket a számukra szükséges napfénytől és eltömnék a gázcserenyílásokat. egy óriás sasnak a kedvenc fészkelőhelyei. Dél-Amerikában a hárpia. mint a lombkorona leveleinek. . amelyeken át lélegzenek. Valamennyiüknek nagy bóbitája.Délkelet-Ázsiában a majomevő sas. A legfelső réteg kivételével az egész lombozat nagyrészt szélvédett. amelyeken a gyökérszerű fonalak csak nagyon nehezen tudnák megvetni a lábukat. Minden egyes levél pontosan olyan szögben áll. és ezeket évről évre újra elfoglalják. mint a bogáncs pihéi. mintegy 6 méter vastag folytonos zöld levélréteg. amely képessé teszi arra. Ebben a fészekben rendszerint egyetlen fiókát nevelnek fel. hogy keskeny leveleket hoznak. és küszködő áldozatát visszaviszi a fészkébe. az árnyékban hajtó leveleiknek. A leveleket azonban e veszély ellen csillogó viaszréteg védi. viszonylag rövid szárnya és hosszú farka van. Megfoszthatja a fát egyik létfontosságú készletétől. A magasan kiemelkedő fák ezt a veszélyt azzal hárítják el. Afrikában a koronás sas.

amelynek hatására a fák egyszerre mind lehullatnák a leveleiket.az avokádó. mint a virágporszemcsék. A madarak és az emlősök vándorló bandákat alkotnak.Dél-Amerikában a kolibrikre.csupa olyan állatot tehát. azt még ma sem tudjuk. Bámészkodnak és vadásznak. méghozzá némi szerencsével kissé eltávolodva attól a helytől. a tukánokat és a repülőkutyákat (gyümölcsevő denevérek) . amelyben semmiféle logikát nem lehet felfedezni . így továbbításukhoz jókora élőlényekre van szükség. Hasonló szállítási problémák merülnek fel. mint más földrajzi szélességeken. Megint mások ugyanezt az év folyamán szakaszosan. amikor kifejlődnek a magvak. hogy valaha is elhagynák ezt a lombsátrat. Így sokat meg is termékenyítenek a rovarok.pedig lepottyannak a földre. míg a sápadt. ami vonzza a majmokat és a szarvcsőrű madarakat. mint ahogy ezt is kell tenniük. Ez a folyamat megint csak nem véletlenszerű. gazdag és változatos állatközösség él. részletekben hajtják végre.anélkül. édes húsba burkolja a magjait.Így a víz a levél felső oldalát jól lemossa. Minden egyes fajnak megvan a maga menetrendje és időzítése. magasan a föld felett. egyszerre mindig csak egy-egy ágon. az otromba bogarak. ami ezt a virágzást kiváltja. valahol egész évben mindig lehet gyümölcsöt találni. a darazsak és az erős szárnyú. Ezek nagyobbak. amelyek egyik fáról a másikra . ragyogó színekben pompázó pillangók. a kenyérfa és a durián termése . a nagyobb gyümölcsök . A virágzási periódusok szintén változatosak. mert ilyenkor a faj összes egyedei a trópusi erdő nagy területén egy időben virágoznak. Sok fa ezért leveses. Vannak egyes kivételes fák. és még ennél is szélsőségesebb és rejtélyesebb módon változnak. amelyek elég nagyok ahhoz. de hogy mi az az ösztönzés. A többi közül messze kiemelkedő óriás fák virágaival ellentétben a lombkoronaszintben nyíló virágok nem bízhatják beporzásukat a szélre. és mást nem is igen esznek. majdnem mind pirosak. Ázsiában és Afrikában a nektármadarakra . szaporodnak és elpusztulnak . A lombkoronaszint zöld világában. amelyek a nektárral táplálkozó madarakra . hogy a gyümölccsel együtt észrevétlenül a magot is lenyeljék. Mivel a sok különböző fa különböző időben hoz gyümölcsöt. ha kölcsönösen meg akarják termékenyíteni egymást. itt vagy ott. ahol a talajlakó állatok eszik meg őket.például évről évre tizenkét hónap és huszonegy nap után. A fügét fönn az ágak közt eszik meg. dögszagú virágokat rendszerint a denevérek látogatják.bízzák a megtermékenyítésüket. hogy az összes fa folyamatosan hullatja le és növeszti újra a leveleit az egész év során. így az állat emésztőcsatornájának teljes hosszán áthaladva sértetlenül kerül elő az ürülékkel. Ezért az állatok közül küldöncöket kell magukhoz csalogatni. amelyek csak évtizedenként egyszer virágoznak. lopnak és rabolnak. így az állatok gyümölcsevésre specializálódtak. de szárazon hagyja. De ez nem jelenti azt. A dzsungelben nincsenek jól körülhatárolt évszakok. Mások ezt egyedileg választott időszakonként teszik. ahol elfogyasztották. amit szembetűnő szirmokkal reklámozott nektárjukkal oldanak meg. Azok a virágok. Mindezekben az esetekben a magnak kemény és erős burka van. Egyesek hathónaponként hullatják el a leveleiket. hiszen körülöttük szinte áll a levegő. ezért nincs semmiféle olyan nyilvánvaló éghajlati tényező sem.

nagy gyomorra van szükségük. egy lábon lógva. Még a szőre is fordítva nő. szájukat kitátva kapják el. Ennek következtében a legtöbb levélevő állat nagy testű. amint fejjel lefelé lóg. Majmok szökdécselnek az ágak közt. kimeríthetetlen levélkészletre specializálták. A nagy. ha kedvükre való. Más élőlények táplálkozásukat a hatalmas.költöznek. A lakoma a nap végével sem szűnik meg: éjszaka új vendégek érkeznek. A lombkorona levélzetét faló állatok közt minden bizonnyal a dél-amerikai lajhár a legfurcsább. Ezeknek különlegesen hosszú. és nagyon kevés közöttük a madár.Amerikában a bőgőmajmok. Talán előkerül rejtekhelyéről a lóri is. lassan és méltóságteljesen mozog az ágakon. ez a halvány szőrű. betömjék a szájukba. csontos akasztókká alakultak át. Az ágak közt függeszkedve él. és óriás repülőkutyák telepszenek le az ágakra. egyenként megszaglásznak minden fügét. az orángután természeténél fogva magányos állat. egyszerre mindig csak egyik lábát emeli fel. gyümölcsevő madarak libegnek rikoltozva. A gibbonok viszont családostul bukkannak fel. mihelyt a gyümölcs beérik.legvékonyabb ágakon pedig. hogy az illatáról megállapítsák. vagy egy nőstény a kölykével. de a kétujjú lajhár igazi lombkoronalakó. majd a levegőbe feldobva. hogy elkapjanak egy majmot vagy madarat. primitív éjszakai emlős. amikor a fügefákon megérik a gyümölcs. mint más állatoké: a bokájától a válla felé. tökéletesen érett-e már. amelyben mindaddig elfér az étel. s aztán.Dél-Amerikában a tigrismacska. Ázsiában a ködfoltos párduc. amikor egy-egy fán éppen beérik a gyümölcs. csak úgy nyüzsögnek rajtuk az állatok. amelyek le-lecsapnak a lombokon át. hiszen a madaraknak minimális szinten kell tartaniuk a súlyukat ahhoz. Vadászok is élnek odafönn. hogy fel tudják dolgozni az elfogyasztott leveleket ilyenek Dél. a másik lábuk karmaival ragadják meg a gyümölcsöt. amelyek cellulózt tartalmazó levelekkel táplálkoznak. a szarvcsőrű madarak és a tukánok egyenként csípik le hosszú csőrükkel. specializált bélszakaszaik fejlődtek ki. tágra nyitott szemű. Mindkét fajta pompás tornász és famászó. illetve a hasa közepétől a gerince felé bodorodik. A háromujjú lajhár inkább az alacsonyabb fákon él. Az ide-oda kúszó papagájok fejjel lefelé.a legszélső. A cellulózt azonban nem könnyű megemészteni. végtagjai pedig rugalmas. és szinte kizárólag a Cecropia leveleivel táplálkozik. és nemcsak a legkülönfélébb leveleket eszi. Karmai szabályos horgokká váltak. Borneóban. vörös. emberszabású majom. Néhány majomfaj étrendjében fontos része van a leveleknek. A lombkorona életét így akkor a legérdemesebb megfigyelni. amíg le nem bomlik. hogy a ráhulló eső könnyen lefolyjon róla. be tudják cserkészni és el tudják kapni a mókust. Kinn. így azoknak az állatoknak. a . csak le kell ülni és várni. bőrszárnyaikat zörgetve és csapkodva. Ázsiában a karcsúmajmok és Afrikában a kacskakezű majom. így a fán rendszerint csak vagy egy hím található. fán élő macskafélék is vannak . hogy megőrizhessék repülőképességüket. ahol a súlyosabb állatok nehezen tudnának mozogni. hanem a gyümölcsöt is. A nagy sasok mellett. ízületekkel ellátott támaszokból merev.

majd elpusztulnak. amelyek optimistán vonaglanak egy nagy ágon. Amikor kivirulnak. és megmenekülnek. esés közben mindig el tudnak kapni egyik mancsukkal egy ágat. hanem sokkal kisebb. egyébként sem túl hatásosak a gubancos ágak között. Hangjelzéseket sokkal könnyebb küldeni. és ott kisarjadnak. Petéiket nem a vízbe rakják le. ezért a lombkorona állatai adják ki a leghangosabb állati hangokat. amelyek békákat és fészkelő madarakat keresnek. erős ágaikból. óvatosan odahátrál. lesve. olyan fülhasogatóan és olyan makacsul. és egy kalapáccsal csépelt törött üllő hangját utánozza. Mikor odaér. így aztán a korosodó fákat hatalmas páfrányok. A magamutogatás nem látszik messzire a sűrű lombok között. abban bizakodva. hívogató hangzuhatagaik olyan tökéletes összhangban vannak. ezeket azonban más növények is használják. hogy kelyhet alkotnak. és sokkal messzebbre eljutnak. amelyen már nagyobb növények is megélnek. hogy az ember könnyen azt hinné. Amikor az ebihalak kikelnek. a rigónál alig nagyobb. amelyben megmarad a víz. Erre a parányi tóra ragyogó színekben pompázó békák gyülekeznek. A fák leveleik alátámasztására állványzatot növesztenek vastag. hogy kétségbeesésbe hajszolja az utazókat. A bőgőmajmok reggel és este kórusban "énekelnek" : hol emelkedő. és széleik olyan szorosan összekapaszkodnak. A lombkorona lakói közül sokan saját. hogy arra vetődjön egy ember. A broméliaféléknek szintén megvan a maguk kis lakóközössége. tekintetét valamelyik levél vízzel teli medencéjére szögezve. hanem rendszerint egy levélre. A páfrányok és mohák levegőben lebegő apró spórái gyakran beszorulnak a kéreg repedéseibe. a család vagy akár egy csoport védelmez a fajtársak behatolása ellen. Leveleik rozettaformában nőnek. a szagjeleket pedig. hogy a moszkitók és más . kicsiny vagy nagyobb territóriumot alakítanak ki maguknak. Ha nem látja benne az élet semmiféle jelét. hátsó lábukon függeszkednek és villámgyorsan fel tudnak szaladni a fatörzseken.majmokat és a madarakat. Az Amazonas erdőségeiben a harangozómadár. aztán elindul egy broméliához. amelyek a talajon olyan jól beváltak. Reflexeik olyan gyorsak. a nedvességet pedig a nyirkos levegőben himbálódzó gyökerekkel gyűjti össze. A hím és nőstény gibbonok duetteznek. Ágról ágra ugrálnak. az ebihalak átficánkolhatnak a maguk különbejáratú akváriumába. és mikor a feneke a vízhez ér. tiszta fehér színű énekesmadár egész nap a fa tetején ül. amelyet az egyed. orchideák és broméliák láncolata lepi el.nak. a nőstény kivárja. amíg egyenként a hátára másznak. gondosan megszemléli. maradványaik egyfajta komposztot alkot. néha csak gallyvastagságú hüllők. amely az ágon összegyűlt levélkomposztból veszi fel a táplálékot. itt fáradságos dolog volna alkalmazni és fönntartani. Az apró békák többféle faja is így viselkedik. Élnek itt továbbá kígyók is. hogy még ha le is zuhannak. ám nem a romantikus regényekben oly gyakori hatalmas szörnyetegek. egyetlen énekest hall. amelyet ők tartanak el. hol mélyülő kísérteties jajgatásuk percekig tart egyfolytában.

aztán a hálókengyelben állva lecsusszanhatunk. vagy vízszintesen terjeszkednek még lógó gyökereikkel. hogy már árnyékba borítja a szállásul szolgáló fát. amíg csak el nem érik a talajt. ahol beássák magukat. mint a hajó árbócát a kötelek. A nőstény hetenként egyszer-kétszer meglátogatja ivadékait. és kezdenek több vizet és táplálékot felszívni. a kötél futását. belekapaszkodnak. rácsos hengert alkotva megállnak a saját lábukon. A fák ágain élő növények nem mind csak afféle "vadkempingezők". és szabadon csüngünk a semmiben . de gyökereik nem himbálódznak feltűnés nélkül a levegőben. és a támaszon kívül semmi mást nem vesz el a fától. és körülölelik gazdanövényük törzsét. és az elhal. De a lián gyökerei a talajban maradnak. Ám van egy békafaj. csak liánok és gyökerek és felettünk a lombkorona fáinak . A fafojtófüge tehát megfosztotta trónjától gazdanövényét. Lemászni nem nehéz. és körülbelül egy évszázad múltán. és enni kezdi a "sárgáját" (szikanyagot). Körülbelül 60 méteres siklás után már kikerülünk a lombozat ágai közül. így gondoskodni fognak a fejlődő ebihalak táplálékáról. teljesen elzárja a napfényt a gazdanövénytől. Egy nyolcas alakú fémgyűrűn áthúzunk egy kötélhurkot. a fojtogató fügék és a broméliák lógó gyökerei olyan füzérrel veszik körül a fát. maga is ott himbálódzik közöttük. ezt a derékszíjunkra erősítjük. Az ág mentén további gyökereket növesztenek. Vannak baljósabb lakóik is. Ezek a földön kezdik életüket apró bokrokként. azaz a sebességét kézzel szabályozva. Ennek következtében leveleik odafönn az ágon elkezdenek erőteljesebben növekedni. mint amennyit a levegőben eddig találtak. Aztán a füge lassan egyre inkább eluralkodik. hogy üres. mint a broméliákéi. Ha az ember felmászik a lombsátorba. amelyekkel facsemetéket keresnek. bár az embernek ehhez jól kell tudnia csomókat kötni. amíg csak végül ki nem fejlődnek a lábaik és nem kezdenek önálló életet élni. mint a broméliák. míg csak együtt föl nem érnek a lombkoronába. A törzs elkorhad. de számos tapogatót nyújtanak ki. aztán ahogy a csemete növekszik. és minden egyes ebihal mellé lerak a vízbe egy megtermékenyítetlen petét. A fafojtó füge magvai gyakran kicsíráznak az ágakon. és olyan sűrű lombozatot hoz létre.rovarok is lerakják petéiket a broméliába. Ha találnak egyet.nincs más körülöttünk. A kevésbé veszélyes liánok is felkúsznak a lombkoronát alkotó fákra. hanem addig nőnek lefelé. A nőstény hat-nyolc hétig látja így el ivadékait. Az ebihal gyorsan keresztülharapja a pete kocsonyás burkát. Így aztán a liánok. amelyik még ennél is bonyolultabb módon gondoskodik utódainak táplálékáról. Koronájuk most már erőteljesen burjánzik. de a törzset körülvevő fügegyökerek addigra már olyan vastagok és olyan erősek. miután a füge magja kicsírázott a faágon. magával viszi fölfelé a liánt is. és a lombkoronában elfoglalt helyén maga vette át a parancsnokságot.

Siklóhártyája nem borítja be az egész testét. Egy-két percig csak körbejárják a fatörzset. amelyen aztán felvágtatnak. amelyik úgy szökell liánról liánra. és kicsiny toldalékot építenek belőle egy vízszintes ág oldalára. váratlanul leugrik. Amikor az egyik elindul. mintha kormányként működne. amelyet meghosszabbodott bordacsontjai merevítenek ki. valószínűleg a társa is követi. és egyben fejjel felfelé tudnak kikötni a fatörzsön. és közben kiterjeszti nagy bőrköpenyét. amikor előbújik egy faodúból. útban a trágyadombjukhoz. Sokan itt is fészkelnek. hogy ebben az ürességben a fönti zöld mennyezet és a talaj közt nem sok látnivaló akad. mint egy túl. Az arapapagájok. és 30-40 méternyit vitorláznak valamelyik szomszédos fatörzs felé.óriás. a szarvcsőrű madarak és a tukánok az odvas fák üregeit használják. így lelassítják siklásukat. Egyesek. Mókusok rohangásznak a liánokon. Vannak más állatok is. Van egy kis gyík is.méretezett felöltő. amelyek nem tudnak ugyan csapkodni a szárnyukkal. amelyek meglepő módon mindig a földön. mint egy normann katedrális oszlopai. mint valami rakéta. ám ennek ellenére nagyon hozzáértő pilóták : vitorlázórepülők. és olyan kevés hely marad mellette. Rendszerint egy második is követi. A fatörzseken és az ágak közt rohangáló mókusok biztonságosan kapaszkodnak a fakéregbe tűhegyes karmaikkal. vörösesbarna bundája van. Amikor közelednek hozzá. Az orángután felnőttkorára néha olyan nagyra nő. Irigylésre méltó könnyedséggel kapaszkodik. A levegőben nemcsak madarak repülhetnek el mellettünk. mert párosan élnek. Borneóban különösen sokféle van belőlük. amelyiknek alul-fölül dús. amely a csuklójától a bokájáig ér. hogy már nehezére esik az ágak közt egyik fáról a másikra átmenni. de van egy különlegesen nagy fajuk. ez csak egy mindkét oldalán kiálló bőrlebeny. a trogon kamrát váj a fahangyák gömb alakú fészkébe. amelybe egyetlen apró tojásuk olyan pontosan beilleszkedik. Legvalószínűbben késő délután láthatjuk. lassan vackolódnak lefelé. bozontos farka úgy nyúlik ki mögötte. ágról ágra. aztán felmászik egy másik liánon. ahogy a makk helyezkedik el a héjában. felfelé lendülnek. A lajhárok. Ám ebben a légtérben is igencsak van forgalom. Azt hihetnénk. ezért gyakran leereszkedik a földre. a föld és a lombtenger között állatok közlekednek. mint a mókusé. . hogy ne tegye ki magát az odafönn őrjáratot tartó sasok támadásának. akárcsak mi. és rendszerint ugyanazon a helyen teszik le az ürüléküket. köteleket használnak. amelyek olyan simán és tömören emelkednek a magasba. a fán fészkelő sarlósfecskék kéregdarabokat és tollakat ragasztanak össze a nyálukkal. miközben szőrös lebernyegük úgy lebeg körülöttük. aztán az egyik hirtelen. s ezért nem "motoros" repülők. ág nélküli törzsei. Sok madár inkább a lombkorona alatt repül az erdő egyik részéről a másikra. Hosszú.

A jelek szerint még arra is képes. de arannyal és vörössel pettyezett kék-zöld pikkelyei rendkívül mutatósak. se nem olyan sűrű. széles. a terület birtokosa tüstént a levegőbe veti magát. A levegőben ellapítva a testét kiszélesíti és szalagszerűvé alakítja.a vitorlázókígyó. és a pangó levegő teli van nedvességgel. Ha az ember tovább siklik lefelé a kötelén. és gyűrűit oldalvást nyomva megtámaszkodik a kúszónövényeken vagy a kéreg bármiféle rücskén. hogy vonaglásával evezzen egy kicsit és irányt változtasson a levegőben. amely a béka szabványos úszófelszereléséhez tartozik. amelyek különlegesen alkalmazkodtak a trópusi erdő aljának halovány fényéhez. földet érve kemény és rugalmatlan "dzsungeltalajt" érzünk a lábunk alatt. ezek a körülmények erősen felgyorsítják a lebomlási folyamatokat. aztán elrugaszkodik róla. gyakorlatilag mind a négy lába apró ejtőernyővé válik. le nem kotródik az ágról. Ez egy kicsiny. mint a lombkorona. lapos vagy hegyes . legalábbis bizonyos mértékig. azok szétterülnek és kiterjesztik a lebenyeket. és el nem vitorlázik. Szüntelenül munkálkodnak a baktériumok és a penészgombák. Néhány béka is rákapott a vitorlázásra. Ennek következtében megnő a testének a légellenállása. egyik fától a másikig. Ekkor aztán dühös. megint elérkezik egy levélréteghez. és egy alsóbb emeletet alkot: néhány alacsonyabb fa. valamint azokból a vékonyka csemetefákból. A repülőbéka lábujjai meghosszabbodtak. és felütik csipkeszoknyás. és leszáll a vetélytársa közvetlen közelébe. hogy hová ereszkedjék le. meg tudja határozni. köztük a pálmafák leveleiből áll. keresztirányú pikkelyeinek szélével megragadja a kéreg felszínét.Normális körülmények közt a lebenyeket behúzza a teste mellé. Ezek a kis állatok rendkívül féltékenyen őrzik az ágak közt a saját territóriumukat. Nagy a hőség. Villámsebesen kapaszkodik fel a függőleges fatör. mint amennyire egyszerű eséssel eljutna.amelynek teljesítményét sokáig csak a felfedezők túlcsigázott fantáziájának tulajdonították. így. Ha egy másik gyík odatolakszik. ezzel szemben szenzá. mert bár elborítják az elpusztult levelek és a fentről lehullott egyéb rothadó vegetáció. agresszív magamuto. ez a talajréteg meglepöen vékony. de amikor előrehúzza a bordáit. amíg csak a betolakodó végül el nem szégyelli magát.és gömb formájú. ugyanakkor egész hosszában egy sor S betű alakú gyűrűbe húzza.tik fonalaikat az avarban. a szapora gombák szétterí. vékonyka hüllő.zseken. hogy villámsebesen végigsiklik egy ágon. Miután fölért a fára. Ez se nem olyan vastag. így egy-egy ugrással tekintélyes távolságokra tud siklani. ernyő. így amikor szétterpeszti őket.gatás kezdődik: addig öltögeti ellenfelére az álla alatti háromszögletű bőrlebenyt. úgy jut át egy másikra. Normális körülmények közt semmi jelét nem árulja el repülőtudományának. amelyek a lombkoronát alkotó fák magjaiból keltek ki. és sokkal messzebbre siklik. Amikor ezeken is túljutva végre visszaérünk a talajra. s ezért nem is hitték el . Ők ehhez azt a lábujjaik közötti hártyát használják.ciós ügyességgel mászik fára. Talán mind között a legkülönlegesebb sikló állat .

félhomályos világ ez. hanem a fákból .termőtesteiket. A fagyos északi erdőkben akár hét évbe is beletelik. hogy itt egy mag kielégítően növekedhessen. színes szőnyegeket. valamint a talaj tápanyagszegénysége gyakorlatilag lehetetlenné teszi. amelyek 4-5 méterrel a talaj felett erednek és a törzstől számítva a földön is ugyanilyen távolságra nyúlnak ki. Azok a növények azonban. mivel a talajból nagyon keveset lehet kivonni. Ez. A zöld lombkoronára eső fénynek még 5 százaléka sem szűrődik le ide. hogy itt bőségesen növekedjenek a talajlakó növények. így hát. rájövünk. Az ily módon felszabaduló tápanyagok és ásványok azonban nem sokáig maradnak egy helyben. Így soha nem találunk itt olyan nagy. Ezt a fák a talajfelszín közelében növekvő hajszálgyökereik vastag szőnyegével oldják meg. A mérsékelt övi lomboserdőhöz szokott szem számára teljesen váratlan módon egyes fáknak egyenesen a törzséből sarjadnak ki egész virágcsokrok. amelyen a nektárt szürcsölgető denevérek függeszkedhetnek. hogy éjjel is könnyen rá lehessen találni. amellett itt lenn szabadon állnak. Néha látunk ugyan magunk előtt egy-egy színes foltot. de amikor odaérünk. hat héten belül teljesen elpusztul. néhány méternyire a földtől. Az efféle virágzás előnyei közvetve talán a talaj terméketlenségéhez kapcsolódnak. nem a talajból táplálkoznak. hogy ezek a virágok mind halottak . Ez a sekély gyökérrendszer nem sok stabilitást ad a hatalmas fáknak. Sok ilyen virág denevéreket lát vendégül. Sok fa ezért tápanyagokkal jól megrakott dióféleségeket terem. Az ilyen nagy magvak könnyebben nőnek a törzsön. és világos a színe. Halvány. mint a lombkorona ágainak végén lévő gallyakon.a fák lombozatáról hullottak le. akkor gyorsan vissza kell szereznie őket. A naponta lezúduló esők hamarosan belemossák őket a patakokba és folyókba. deszkaszerű támfalakat fejleszt a törzse oldalából. ha a fa nem akarja elveszíteni ezeket a becses anyagokat. A bomlás rendkívül sebesen megy végbe. szüleinek kell ellátnia tápanyagokkal. Ahhoz. amelyek vetekedhetnének a tavaszi angol erdők harangvirágaival. amíg a fenyőtű elrothad. amelyek növekedésének első szakaszaiban ellátják a palántát. Azért néhány virág még itt is nyílik. Sok fa ezért pótlólagos támaszokat alakít ki magának: óriási. amelyeken hajtanak. ám a trópusi erdő fáinak levele miután földet ért. Egy-két virág a trópusi erdő talaján nyílik. Az ágyúgolyófa még inkább kedvében jár látogatóinak: speciális nyúlványt növeszt a virágai fölé. az európai erdőkben egy tölgyfalevél körülbelül egy éven belül eltűnik. így a beporzó állatok könnyen rájuk bukkannak.

amikor föld alatti szívószervén duzzanatok kezdenek kialakulni. amivel táplálkoznak. az okapi. amelyek riadtan elvágtatnának az ember elől. de rajokban vonzza magához a legyeket. amilyenek a Föld szinte minden más vidékén élnek. Egyszerűen félelmetes ! Gesztenyebarna szirmai vastagok és bőrszerűek. Dél-Amerikában pedig a tapír táplálkozik hasonló módon. Virágának egy méter az átmérője. Valószínűleg a dzsungelben kóborló nagy állatok lába viszi tovább őket. amelyek az alsó szint szegényes levélzetét majszolgatják. amelyek végül kirobbannak. hogy aztán a lyukaikba meneküljenek. a talaj felszíne fölé. Senki nem tudja biztosan. hogy a Raflesia csírázó magja beléhatoljon. de a világbajnok virágot egy Szumátrán élő faj hozza. és egy hatalmas kelyhet vesznek körül. A dzsungelben sehol nem találkozunk olyan nagy. nem néznek föl majszolgató. akár egy sor káposzta. és a legyek beporozzák a virágot. Ám a kisebbek közül igen sokan megélnek. hogy további kúszónövényeken élősködjenek. Emberi orr számára ez a szag visszataszító. és táplálékukat kis darabonként fészkükbe hurcolják. a Rafflesia. Nincsenek antilopcsordák. Sok különféle bogár rágcsál magának utat mind kifejlett. szúrós sörték meredeznek. s így lehetővé válik. élősködők. ahol sokkal több a fény. és közvetlenül a földön helyezkedik el. paraziták. pánikba eső nyulak. az elpusztult leveleken táplálkozva semmiféle nagy állat nem élhet meg. amely egy kúszónövény gyökerének szövevénye között nő.szívják el a tápanyagokat. A kifejlődő magok aprók. Túlnyomórészt láthatatlanul dolgoznak a kidőlt fatörzsekben. Afrikában egy ősi. pörsenések borítják. Több fajuk él DélkeletÁzsiában. a világ legnagyobb virágát fejleszti. Maga a növény élete legnagyobb részében csak egy rostnövény. a felszíni réteg alatt. Csak akkor válik láthatóvá. de az ember időnként találkozhat egy-egy oszlopukkal. Szumátrán él néhány kis termetű erdőlakó elefánt és a még náluk is ritkább orrszarvú. Egyikük. mind lárva alakban a bomladozó gallyak és a korhadó faanyag között. ami aztán esetleg megsérti egy lián földre boruló szárát. hogyan szállítódnak tovább. levelei nincsenek. akárcsak a rothadó hús. amelyek szüntelenül ott munkálkodnak az avarban. mert kevés az elérhető levél. levelekkel táplálkozó csordákkal. A trópusi erdő talaján. A trópusi erdő legelésző állatai odafönn élnek a lombkoronaszint élő levelei közt. sűrű vegetáció. Ilyen állatokból azonban a trópusi erdőben nem sok akad. de ezek az állatfajok mind kis egyedszámban és nagyon szétszórtan élnek. amelyben a rothadás bűzét árasztó nagy. zsiráfokkal rokon állat. amint húszas vagy harmincas sorokban menetelnek . de ezt jelentősen kiegészíti számukra a folyópartok közelében a dús. Legnépesebbek és legelterjedtebbek a termeszek. és kemény burkuk van.

miközben az oszlop makacsul tovább masírozik. amelyeket gyakran egyszerűen hangyászoknak szoktak nevezni.tartalmát és a növényi nedvet. a termeszek aztán ezzel. nélkülözhetetlen hozományként mindig magukkal viszik ennek a gombának a spóráit. mielőtt végül eltűnne egy lyukban a földön. Egyes hangyafajok szinte kizárólag abból élnek.egy olyan ösvényt követve. . levéltörmelékből álló kicsiny rakományukat különleges kamrákban rakják le. amely elveszítette lédús sejt. hosszú pofájukból kinyújtják ostorszerű nyelvüket. Menetük száz meg száz méteres folyamatos szalagot alkot. Az ezekhez a fajokhoz tartozó fiatal termeszek. amely rejtett fészkükhöz vezet. ezen nő a gomba. és cukrokat tudnak előállítani belőle. A gomba ebből a komposztból felszívja a tápanyagokat. A Flagelláták a cellulózt lebontják. egymásba fonódó fonalaiból szövetet formálva. A cellulózt. ugyanakkor fehérjére is szert tesznek. amelyek képesek a rothadó növényzetet élő szövetté alakítani. Az élettelen növényi szövet. nagyon nehéz megemészteni. hanem jelentős számban megemésztik magukat az egysejtűeket is. szinte kizárólag termeszeken élnek. és százszámra gyűjtik össze a rovarokat. és nem magával a gombával táplálkoznak. amelyet a rajta milliószor végighaladó hajszálvékony lábak csörtetése simára koptatott. Sok termeszfaj azonban egy gombát használ a cellulózprobléma megoldására. és egy mézszínű. hogy új kolóniát alapítsanak. A védtelenül menetelő termeszoszlopok mellett üldögélő madarak és békák egyenként felcsipegetik a kiválasztott rovarokat. Amikor a takarmánygyűjtő munkások visszaérkeznek a fészekbe. benyalintanak a szétzúzott termeszfolyosókba. már alig áll másból. Mivel a termeszek a közé a néhány élőlény közé tartoznak. A legtöbb élőlény számára ez egy meddő anyag. és elhurcolják a lárvákat és a munkásokat. aztán egyfajta szivacsszerű komposzttá rágják. hogy az ostorosoknak (Flagelláta) nevezett egysejtűek csoportjába tartozó mikroszkópikus élőlényeket telepítenek a végbelük alsó részébe. Amikor a szexuálisan aktív fiatal nőstények végül kirepülnek. kulcsfontosságú láncszemet alkotnak az élőlények közötti táplálékláncban. Egyes termeszek úgy oldják meg ezt a problémát. amelyből a növényi sejtek fala fölépül. hogy megrohamozzák a termeszvárakat. morzsalékos anyagot hagy maga után. Sok állat táplálkozik termeszekkel. Dél-Amerikában pedig a tamandua. mint cellulózból. a felnőtt rovarok végbélnyílását nyalogatva tüstént ellátják magukat ezekkel az értékes egysejtűekkel. azt az anyagot. vagy egy fatörzs hasadékában. mihelyt kikelnek a petéből. Izmos mellső lábaikkal ki tudják ásni a termeszfészkeket. Afrikában és Ázsiában a tobzoska. A termeszek nemcsak fölszívják a Flagelláták életfolyamatainak ezt a melléktermékét.

de a jól ismert módon kukorékol. ahol dzsungelek vannak.Ázsiában ilyen a kancsil. Hasonlóak a szokásaik és a vérmérsékletük is : mindhárman nagyon idegesek. hogy elpusztítsa. Az alsó szint bokrairól is odakerülhet néhány bimbó és levél. de rendkívül kicsiny. ha rendkívüli kihívás éri. A magasból lehullott terméseket. lesöpri róla a lehullott leveleket és gallyakat. rügyekkel. Dél-Amerikában pedig az aguti. amely elég ennivalót talál magának. ezt gondosan tisztán tartja. és elkezd táncolni előtte. hogy már-már alig tud repülni. Számos madár is elegendő ennivalót talál a földön. Hatalmas. még a facsemeték tövét is megcsipkedi. gyümölcsökkel. amelyek mindegyikén egész sor kísértetiesen szemekre emlékeztető folt van. amelyek éles karmokban vagy patákban végződnek.egy méternyi hosszú uszályt. mint. Az egyik ilyen madár a bankivatyúk. Ez a három állat egymástól nagyon különböző családokhoz tartozik. Amikor a nőstény megérkezik. diófélékkel és gombákkal táplálkoznak. A hím kitakarít magának az erdőben egy körülbelül 6 méter átmérőjű porondot. az aguti pedig rágcsáló. a patkányőz valódi antilop ugyan. és furcsán fulladozva. Aztán hirtelen fölemeli hatalmas farkát. Ezek közül a földön élő madarak közül egyik-másik olyan nagyra nő. odavezeti a porondjára.A trópusi erdő talaja az elpusztult leveleken kívül azért néhány növénnyel is szolgál. A leglátványosabb közülük a délkelet-ázsiai Argusz-páva. Afrikában a patkányőz. ám a hím igencsak különbözik tőle. ami valahogy oda nem illőnek tűnik a trópusi erdőben. illetve óriási farktollakat növeszt. magvakkal. Malaysiában még mindig közönséges jószág. türelmetlenül aprókat toppant. Mindhárman levelekkel. A kancsil a sertések és a primitív kérődzők rokona. és törékenynek látszó. amitől nap mint nap visszhangzik az egész erdő. ha nem tudja gyökerestül kitépni. a gumókat és gyökereket pedig ki lehet ásni. megmerevednek. Dél-amerikai megfelelője a hokkó. gyümölcsöket könnyű összeszedni. akad legalább egy olyan emlősfaj. aztán görcsös cikcakkban fejvesztetten elrohannak. Mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz: körülbelül akkorák. ceruzavékony lábaik vannak. fekete. Éppen emiatt nevezték el a görög mitológia sokszemű szörnye után. Nősténye alakra és nagyságra szintén a pulykára hasonlít. Minden kontinensen. meglebegteti a szárnyait. amikor megrémülnek. miközben egyre izgatottabb lesz. mint egy nyúl. kora reggel nagyon magas hangon. és megél rajtuk . és egyetlen feltornyosuló . pulykára emlékeztető madár. a mi házityúkunk őse. futáskor az állat mintha lábujjhegyen szaladna. A patkányőz és az aguti még az egymás közötti jelzésekre is ugyanazt a módszert használja. és csak akkor libben föl az ágakra. Erre a porondra hívja a nőstényt hangos kiáltozásával.

hogy kis termetük igen alkalmassá teszi őket a dzsungelbéli életre. vagy mint egyes amazóniai indiánok. Malaysia orang aslijai. Róluk patakokban ömlik az izzadság. ám ez a madár nem egyedül táncol egy-egy elszigetelt porondon. mint a zairei pigmeusok. ahol lerakja a tojásait és fölneveli fiókáit. de feszültek. narancsszínű madár. nagy. amelyek hasonló táncparketteket készítenek maguknak a földön. akik még ma is azok. Új-Guineában többféle paradicsommadár is él. mert a test hűtésének ez a módszere a világ más részein ugyan eléri célját. Ehhez talán némileg hozzájárulhat étrendjük viszonylagos szegényessége is. mert a testről itt csak nagyon lassan párolog el a nedvesség . és hátsó feléhez dörgöli külső. ott mindjárt a táncparketten. de semmivel nem csökkenti a hőmérsékletüket.mint azt a világ hűvösebb részeiről érkező utazók nagyon jól tudják. és elkezdik mutogatni magukat. de amikor egy jelentéktelen. Oldalt billentett fejjel kuporognak. aztán a nőstény elrepül az erdőbe. élénk színekben pompázó hím tovább táncol és bókol az erdei tisztáson. mire az gyorsan felugrik és meghágja. hanem tucatnyi csoportokban. de valószínűleg már fejlődésének igen korai szakaszában megrohamozta a trópusi erdőt. de az is kétségkívül igaz. A zairei mbutik népe minden ember közül a legalacsonyabb. barna tollú nőstény megjelenik. hogy a bóbitájuk vízszintes legyen. nagy. rostos tollait. de a dzsungelben. A fátyolos paradicsommadár egyenesen állva táncol. és alig izzadnak. Bennszülött vezetőiknek eközben száraz marad a bőrük. és bólogat a fején lévő fátyolszerű tollával. Ezek az emberek mind kis termetűek. A zöld galléros paradicsommadár egy alacsony ágról mutogatja magát. le-föl ugrálnak. A hímje csodaszép. ilyenkor mozdulatlanok. Dél-Amerikában a vörös szirtimadár a nagy táncos. háromszögletű pajzs csillog-villog a gyönge fényben. majdnem teljesen szőrtelen. nem válik be. Kezdetben kétségkívül vándorló vadász volt. ahol annyira párás a levegő. A párzási időszakban a hímek összegyűlnek valahol az erdőben. narancsszínű tollforgója pedig elöl a fejére borulva szinte eltakarja a csőrét. aki ugyan a nyílt szavannákon fejlődött ki. Testük vézna. gyorsabban és halkabban tudnak mozogni az erdőben. Az idő legnagyobb részében csak üldögélnek a facsemeték ágain vagy a liánokon a porondok mellett. mindnyájan vijjogva letottyannak a saját porondjukra. Néha megmerevednek. és hallható csattanással összecsapkodják a csőrüket. és jól érzik magukat. miközben a lángoló. . amely teli van pettyegtetve a ragyogó szemutánzatokkal. ahol mindegyik kisajátít magának a földön egy kis területet. kiterjeszti bársonyfekete tollszoknyáját. Végül aztán a nőstény odalibben az egyik hímhez. és hasonló módon mutogatják a tollaikat. a férfiak átlagos testmagassága nem éri el a másfél métert. A dzsungel földjén a legtágabb hatókörű. nincs melegük.tollfüggönnyé változik. a szárnytollai feketék. miközben a mellén lévő színjátszó. átitatja a ruháikat. A párzás csak néhány másodpercig tart. asszonyaik pedig még kisebbek. mindenevő lakó persze az ember.

Ezek a nomád népek bensőségesen és részletesen ismerik a trópusi erdőt. hogy ihassanak egyet. Emellett ügyes és bátor vadászok. ezeknek az embereknek jelentős távolságra is hatékony fegyvereket kellett kifejleszteniük. felhasítják a kidőlt fatörzseket. Egy vékony bambusz. amelyek így légmentesen illeszkednek a fúvócsőbe. Minden más élőlénynél jobban tudják. kitűnő fáklyákat lehet készíteni. hogy kell a földön lakó madarak és emlősök hangját utánozni. a többiek esetleg meg se ijednek. amellyel testüket díszíthetik. így a vadász még továbbiakat is elejthet közülük. amivel nyilaik és lándzsáik hatótávolságába csalogatják őket. A dél-amerikai indiánok fúvócsövet használnak. A nomádok élete ennek ellenére kemény élet. veszélyes vadászutakra indul. de az erdő sok minden mással is ellátja őket. festéket készítenek összezúzott magvakból. és a helyükön maradnak. kimerítő munka. a papagájtollakból és kolibribőrökből pedig pompás fejdísz lesz. kis kőpengével ellátott fejszéket használtak. felmásznak a fákra. amelyet bizonyos fák kiizzadnak. A dzsungel sok lakója ezért inkább tisztást irt az erdőben. a gyantával. a liánok rostjaiból hálók készülnek. mint egy csapból. a nyilak kifúvása és röpte pedig annyira hangtalan. A mbutik törzse hálóval fogja a patkányőzet és az okapit. . nem csak táplálékra van szükségük. és leszedik a gyümölcsüket. hogy kiszedjék belőlük az ehető bogárlárvákat. ami megvédi és merevvé teszi. Amikor ünnepségeket és szertartásokat tartanak. Az egyik végébe mérgezett nyílvesszőt. és az leesik. A nomádoknak. Gumókat és diókat gyűjtenek a talajszintről. hogy egy jól eltalált állat egy percen belül összeesik és lehull. kihúzgálják a vadméhek fészkéből a mézzel teli lépeket. hogy megöljön egy-egy elefántot. Mivel az állatok nagy többsége magasan. hogy a nyílvessző eléri a 30 méter magasban lévő célt is. és hosszú. hogyan lehet a dzsungel bármely részéből élelmet szerezni. belevágnak azokba a liánokba. A méreg olyan erős is lehet. és kertet telepít. a lombok közt él. Mindnyájan tudják. Aztán olyan nagy erővel fújják ki. aztán beledugják egy fatokba. A nyárson sütött békák mérget izzadnak ki a fúvócső nyilaihoz. a pálmalevelek vízhatlan tetőül szolgálnak a kunyhóikhoz. mint az embereknek mindenütt.vagy nádszálból kitisztítják az egyes szakaszokat lezáró belső falakat. a táplálék keresése pedig időrabló. amelyekből néhány pillanatra úgy bugygyan ki a víz. hogy amikor egy madárcsapat kellős közepén találnak el egy madarat. a másik végébe köröskörül pelyhes magrostokat illesztenek. Ehhez eredetileg fáradságos munkával pattintgatott és lecsiszolt.

akkor az egész fa végzetesen elveszítheti egyensúlyát. csak várta. amelyek eddig az árnyékában álltak. a majmok és a békák otthonát. és nagy. hosszú. Ezután maniókát vagy gabonát. Ha pedig egy-egy nagy ág letörik. A folyópartok vagy az erdei tisztások napfényében élő összes többi növény. A felhőszakadásszerű eső több tonnával megnöveli a féloldalas korona súlyát. egyesek elpattannak. s amelyen keresztül most besüt a Nap. Sok fa évszázadokon keresztül áll. amellyel ezek a csemeték életükben most először találkoznak. Sok közülük tíz év alatt sem nőtt harminc centiméternél nagyobbra. ahogy visszapattan. A hatalmas fa lassan elbillen. amelyet a kidőlt fa maga után hagyott a lombkoronában. Mert verseny indul meg közöttük. széles leveleket növesztenek. amelynek díja és célszalagja az a hasadék. Egy-egy öreg fa halála elpusztítja ugyan a madarak és a kígyók. Ám a talaj annyira szegény. A vég valószínűleg egy vihar alkalmából következik be.vonszolódnak a környező ágakon. virágozzanak és gyümölcsöt hozzanak. így az embereknek tovább kell költözniük. Az erős. s végül már nem bírják el leveleik és a rájuk telepedett növények terhét. és nőnek fölfelé. de egyben az élet ígéretét hozza a kis facsemeték számára. gyors növekedést vált ki. a banánpálmák és a gyömbérfélék. Néhány másodperc múlva földrengésszerű dörgéssel a földre vágódik a hatalmas fatörzs is. akár nem. és egy másik parcellát kell megtisztítaniuk. Az eddig a talajban szunnyadó magok sebesen kicsíráznak. szokatlan fény. összefurkálják a rovarok. hogy három-négy betakarítás után a növények már alig hoznak termést. mások végig. puskalövésre emlékeztető ropogások sortüze hallatszik. De akármilyen gyorsan is hajtják ki leveleiket és ágaikat. a Heliconiák és Cecropiák mind-mind gyorsan életre kelnek. Aztán csönd lesz. mások mégis lehagyják őket. majd ezt követi a levágott ágak és levelek elégetése. majd még egyszer hallani. Amikor az első ágak a földre csapódnak. mennydörgésszerű hang kíséretében áttöri a lombkoronát.A fák kivágása még fémpengével is hosszú és nehéz munka. aztán egy villám ráméri a végső csapást. tárót vagy rizst ültetnek a csonka fatönkök közé. akár kivágja őket az ember. mikor jön el az ő pillanata. hogy felszívják a napfényt. aztán ahogy a fa koronája egyre sebesebben előrebukik. csak a légáramlás által leszakított levelek pattognak puhán. de aztán a felszívott nedv már nem képes feljutni a hatalmas törzsekben. . A trópusi erdő fái végül kidőlnek. Az elöregedett ágakat penészek és gombák támadják meg. szelíden záporozva a roncsokra. Megfeszülnek a törzsét szomszédaival összekötő liánok.

szirmok helyett csak kicsiny pikkelyeik vannak. akkor ott fák már nem nőnek. véget ér az erdő. beárnyékolják vetélytársaikat. aprók és fakók. javította és tördelte: a Webtigris. kiesnek a versenyből. Ha a csapadék olyan kevés. alatta pedig ismét kialakul az élet egyensúlya. hogy virággal van dolgunk. előnyös starthelyzete. Néhány évtized elteltével már csak egy. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. A "fű" elnevezés nagyon sokféle növényt takar. vagy kedvezőbb. a fák száma és nagysága csökkenni kezd.Ám a facsemeték néhány éven belül megint fölébük kerekednek. . Miután kiterebélyesedtek ágaik. és kiérünk a fűvel borított nyílt síkságokra. hanem igencsak fejlettek. Növekedésük közben egykettő közülük természetes életereje. 5. és elpusztulnak. tehát virágaiknak nem kell sem szembetűnőeknek. Mivel a fűfélék a fátlan. vagy a talaj olyan homokos. a szélre bízhatják virágporuk szétosztását. A pázsitfüvek nem primitív növények. hogy a beporozásukat elvégezzék. nyílt síkságon élnek. Így nem kell állatokat magukhoz csalogatni. hogy még a mélyben sincs elegendő nedvesség. és annyira jó a vízáteresztő képessége. teljes magasságát elérnie. ágak és levelek fennmaradásához egy bizonyos minimális mennyiségű vízre van szükség. amelyek a szél útjába emelik őket.kettőnek sikerül a virágzáshoz szükséges. sem élénk színűeknek lenniük. és fürtökben nőnek száraikon. A lombkorona újra bezárul. a napfénytől megfosztott kisebb fák elgyöngülnek. A terebélyes törzsek. ahová világszerte körülbelül 10000 különféle fajt sorolnak. Virágaikról gyakran nem is ismerjük fel. táplálóbb talaja miatt az élre kerül. FEJEZET A FŰTENGEREK Ahogy a trópusi erdőkön és a mérsékelt égövi erdőn keresztülvágva eltávolodunk az állandóan csapadékos területekről szárazabb vidékek felé. A pázsitfüvek ugyanis a növényvilág egyik legnagyobb családja. mint azt az ember leveleik egyszerűsége alapján feltételezné. ahol majdnem mindig fúj egy kis szél.

akár legelésző állat foga. A fű nemcsak a magvai révén terjed. A növekedés a levélalapnál folyik. amikor átsöpörnek rajtuk. még nem léteztek. egymással nagyjából párhuzamos. de ennél jobban nem képesek regenerálódni. A nedvek szállítására tenyeresen szétágazó érhálózatot fejlesztenek. kitartó növények viszonylag nem régen fejlődtek ki. hanem a perzselő napfényt is. és a növény egész élete során mindvégig tart. Erei nem hálózatot alkotnak. az Orinoco folyó környékén llano (ljáno). Túlélik a tüzet. hanem egyenes. KözépÁzsiában sztyeppe. Az erdők mély árnyékában nem tudnak ugyan megélni. Figyelemre méltó szívósságuk sajátos levélszerkezetükből fakad. és amikor végre elered az eső. Amikor az erdőkben az újfajta fák elkezdték hozni az első virágokat. az erdők mögött elterülő száraz síkságok kopár földjén még semmi sem nőtt. A fűfélék bojtos gyökerei néhány centiméternyire a föld alatt olyan dúsan nőnek. és gyorsan végső alakjukra növekszenek.Dél-Amerika déli részén pampa és campo a nevük. Ezek a hatékony. cikászokkal és tűlevelűekkel kellett táplálkozniuk. nem engedi. Ha megsérülnek. és tavirózsák csillagozták be a tavak vizét. akár fűnyírógép vágja le őket. Ma a szárazföldek felszínének mintegy egynegyedét fűfélék borítják. elágazás nélküli vonalban futnak végig a levél teljes hosszában. de számos más megpróbáltatást elviselnek. az eltört levélereket le tudják zárni. amikor az emlősök nagyarányú terjeszkedése megindult. Ezek mind igen termékeny területek. Észak-Amerikában préri. ami másfajta növényeket megnyomorítana vagy elpusztítana. akkor a tövénél új sarjad. mert bár a lángok leégethetik a leveleiket. Minden ország saját nevet adott füves síkságainak . hogy a szomszédos növényeké egymásba fonódik. így azoknak a jóval durvább páfrányokkal. hanem a föld felszínén vagy közvetlenül a felszín alatt is vízszintes szárakat növeszt. de a talajfelszín közelében lévő gyökérzetüket ritkán károsítják. Ha a levél megsérül vagy lelegelik. amelyek minden szárcsomónál leveleket és gyökereket képesek fejleszteni. hogy a szél elhordja. Elviselik a rendszeres csonkítást is. keleti részén szavanna. A fű levele egészen más. hogy megakadályozzák a növényi nedvek kicsurgását. egyetlen nap alatt zöld leveleket hajt. Ez a pázsitgyökérzet tartós szárazság idején is összetartja a talajt. Csak jóval a nagy hüllők korszaka után. ugyanakkor. A legtöbb más növény levele a száron lévő rügyből sarjad ki. Nemcsak a csapadék hiányát viselik el. északon. amikor is növekedésük megáll. Amikor a dinoszauruszok éltek.A füvek egyetlen életfeltételt igényelnek leginkább: a jó fényviszonyokat. mintegy 25 millió évvel ezelőtt kezdték a füvek betelepíteni a síkságokat. Afrika déli részén veldt. .

Az összekuszálódott gyökerek. Minden egyes dolgozó elkészíti ehhez a maga tégláit: megrágja a földet. Egy-két fajuk az éjszaka hűvösében képes ugyan védtelenül is haladni útjain. bizonyos mértékig az árnyékukban és védelmük alatt. százszorszép és gyermekláncfű.Az egyes fűfélék egyedei esetleg csak néhány évig élnek. a nedvesebb vidékeken buja és nedvdús. de az elpusztult levelek a bomló növényi anyagból szőnyeget alkotnak. hogy megemésszék őket. amelyek magassága a 6 métert is elérheti. A termeszvár oldalait támasztó pillérek belsejében szellőzőkémények emelkednek a magasba ezek . bogarak majszolják az elpusztult leveleket. A trópusok párás levegőjében ez nem okoz problémát. amely gazdagítja és lazítja az alatta lévő talajt. morzsalékossá és jól szellőzővé alakítja. a dolgozók menetoszlopai nyíltan masíroznak a földön. és egy apró pasztillát készít belőle.bükkönyfélék. amelyet fejének rázó mozgásával dagaszt bele az épülő falba. először dagadozó sárfalakkal burkolják be az egész növényt. hogy fészket építsen magának. levéltetvek és poloskák döfnek bele ereibe tűhegyes szájszervükkel és szívják ki belőlük a nedvet. amely egyaránt túléli az áradásokat és az aszályt. aztán a rágó fölött lévő különleges mirigyéből folyékony cementálóanyagot kever hozzá. aztán újak lépnek a helyükre. mint akármiféle más vidék. számos apró virágos növény hajt ki . vagy tetőt épít a megrágott földből ösvényei fölé. Az örökösen felsarjadó fű. összezsugorodnának és elpusztulnának. a legeltetést és az égetést. A füvek között. szőnyeggé szövődő szárak és a növekvő levélcsomók dzsungelének természetesen megvan a maga apró lakosaiból álló közössége. a trópusi füves tájakon pedig mindenütt ott munkálkodnak a termeszek. amelyek a gyökérgümőkben élő nitrogénkötő baktériumok révén megkötik a nitrogént. ebben a sötét és nedves falban nekikezdenek fáradhatatlan munkájuknak. amelyeket aztán levisznek magukkal a föld alá. amelyek hagymáikban és megduzzadt gyökereikben tárolják a tápanyagokat. A mérsékelt éghajlatú vidékeken giliszták vonaglanak ki alagútjaikból összegyűjteni az elhullott leveleket. mert a napsütés kiszárítaná apró testüket. számos más fajuk viszont óriási sárerődöket épít. a szárazabb térségeken száraz és szívós de azért ehető. de a füves puszták termeszeinek legnagyobb része vagy a talajfelszín alatt vájt alagútjaiban közlekedik. A nedvesség megőrzésének szükségessége kényszeríti a termeszkolóniát arra is. átmérőjük akár 3-4 méter is lehet. A termeszek bőre puha és vékony. Az élő leveleken szöcskék rágcsálnak. Egy hektárnyi füves rét súlyban számítva több élőhúst képes eltartani. így az állatok egész serege számára nyújt könnyen hozzáférhető lakomát. ezért nem tárolja megfelelően a nedvességet. Mielőtt a termeszek felfalnak egy kisebb bokrot. amelyek virágja apró csokrocskák tömegéből áll és más családokba tartozó növények. Egyes fajok karcsú tornyokat emelnek. Egyes fajok a föld alatt ássák ki kamráikat és folyosóikat. Hatalmas lakóházaik milliók együttműködésével épülnek. de ez a viselkedés szinte halálos volna kinn a nyílt síkságokon.

Ez azonban nem ugyanaz a gombafaj. Az alapból viszont mély aknák nyúlnak le a nedves talajba. pedig tőlük nagyon különböző állatok. hanem levéltetveket "tenyésztenek". A füves pusztákon hangyák is élnek.nyi területre is kiterjedhetnek. de még a termeszdomboknál is nagyobbak. mint a csótányok. ilyen szerszámmal nem rendelkező tagjai könnyebben fogyaszthassák. ahogy a gazdák a tejelő tehéncsordákat. hogy megakadályozzák a mikroklíma páratartalmának életveszélyes csökkenését. és a hangyák magát a gombát fogyasztják el. aztán könnyen szállítható darabokra vágja őket. ahol a speciális kasztba tartozó dolgozók hatalmas rágóikkal összeroppantják a magokat. alig kockáztatva a kiszáradást. Míg a termeszek ugyanabba az állatcsoportba tartoznak. így akár napsütésben is masírozhatnak a föld felszínén. nyájakba gyűjtik a levéltetveket. a dolgozók ezeken járnak vizet gyűjteni. nem gombákat. mert ezeket a föld alá építik. Az aratóhangyák elözönlik a gyepet. Más hangyafajok a füvekben lévő tápanyagokat egy másik közvetítő segítségével nyerik. fáradhatatlanul gyűjtögetik a fűmagvakat. mint azt darázsderekuk is tanúsítja. mint amit a termeszek tenyésztenek. mint a termeszvárak. A levéltetvek több mézharmatot termelnek. és hétmillió rovarnak adnak otthont. a hangyák a darazsak rokonai. ami behatolna a levéltetvek . Védik is őket: hangyasavat fröcskölve elkergetnek minden más rovart. Felületesen nézve talán hasonlítanak a termeszekhez. jószerivel ugyanúgy. ellentétben a termeszekkel. mert a hangyák újra meg újra megsimogatják őket csápjaikkal. Egyes hangyák azonban pompás tápláléknak ů tartják a mézharmatot. és fejik őket.a hangyáknak kemény. folyosói akár 6 méter mélységbe is lenyúlhatnak. Ezek a rovarok csak egy kis részét emésztik meg a kiszívott növényi nedveknek. ollószerű rágóival először lenyírja a szárakat és a leveleket. Levéltetvekkel fertőzött növények alatt gyakran láthatunk ilyet a kertben a földön. mint ahogyan normális körülmények között tennék. Ezenkívül. ahol vékony. ami fokozza a kiválasztást. .hasonlóan a darazsakhoz. hogy a kolónia többi. amit aztán rákennek a folyosók belső falaira. Egy másik faj. . A hangyák éppúgy nem képesek megemészteni a cellulózt. aztán hazacipelik föld alatti magtáraikba. a többit a kissé szépelgően "mézharmatnak" nevezett édes folyadék formájában kiürítik. ezért ők is egy gomba segítségéhez folyamodnak.teszik lehetővé az elhasznált levegő távozását. vízhatlan kültakarójuk van. A levélvágó hangyák fészkei nem olyan szembeötlőek. ragacsos hártyát alkot. a levélvágó hangya az élő növényeket szedi szét. 200 négyzetméter. ami a termeszeknek nincs. mint a termeszek.

legelőjére. Egyesek különleges pergamen- vagy föld-"karámot" építenek egy különösen termékeny szár vagy gyökér köré, ahol a levéltetvek legelésznek, így ugyanúgy megfosztják őket szabad mozgásuktól, akárcsak a nagyüzemi állattenyésztők az állataikat. Nyár végén, amikor a levéltetvek elpusztulnak, a hangyacsordák leviszik a petéiket a fészkükbe, ahol biztonságban vannak. Amikor aztán tavasszal a fiatal levéltetvek kikelnek, a hangyák újra kiviszik őket legelni a friss legelőkre. Mindezek a rovarok - a levéltetvek és a hangyák, a termeszek és a szöcskék, a poloskák és a csótányok - maguk is potenciális táplálékai más, nagyobb állatoknak. Dél-Amerika füves pusztáin cserkészik az összes élő emlős közül a talán legvalószínűtlenebb állat, amely mintha valami extravagáns címerképből lépett volna elő. Akkora, mint egy nagy kutya, de a feje hosszú, görbe kutasszá hosszabbodott, a tetején van a szeme és apró füle, orrlyukai és apró, keskeny szája pedig az alján. Testét tüskés szőr borítja, óriási farka pedig, amely az állat testhosszának felét teszi ki, mind alul, mind fölül olyan bojtos, hogy szinte zászlóként lobog az állat mögött. Ez az állat az óriás sörényeshangyász. Nagyon rosszul lát, és a hallása sem valami jó, de a szaglóérzéke kitűnő. A termeszeket dombjaik falába kevert nyáluk szagáról találja meg. Mihelyt rábukkan a fészkükre, mellső lábainak hosszú, görbe karmaival kiszélesíti egyik főalagút bejáratát, aztán beledugja a pofáját. Hosszú, szíjra emlékeztető nyelve villámsebesen, néha percenként százhatvanszor is végigsöpör a termeszek folyosóin. Valahányszor kidugja nyelvét, mindig friss nyálréteg borítja, és valahányszor visszahúzza, egész rakomány termeszt hoz magával. Fogatlan szájának alagútjában lekaparja őket a nyelvéről, és egészben nyeli el. A gyomra nagyon izmos, és mindig van benne némi kavics és homok, ezek segítségével zúzza össze állandó forgatás közben a rovarokat, míg végül megemészti őket. Egy felnőtt sörényeshangyász ily módon naponta akár 30000 termeszt is elfogyaszthat. Vannak más, táplálkozásukban kevésbé specializált állatok is, amelyek szintén kiveszik részüket a hangyák és a termeszek kínálta lakomából: a tatuk vagy armadillók. Ezek, mint azt az armadilló név is sugallja, páncélosok: csonttal megtámasztott, rugalmas szarupáncél van a vállukon, egy másik a csípőjükön, derekuk körül pedig változó számú páncélövek kötik össze a kettőt. A leglelkesebb termeszevő közülük az óriás tatu. Körülbelül akkora, mint az óriás hangyász, de annál sokkal erőszakosabb módon gyűjti össze a táplálékát.

Ahelyett, hogy finnyásan bedugná elegáns orrát a termeszek fészkének valamelyik kijárati folyosójába, az óriás tatu nagy alagutat váj magának, aztán páncélos hátát az alagút tetejének púposítva addig hányja kifelé a földet a mellső lábával, amíg csak a termeszkolónia szívéig nem ér. Eközben a jelek szerint fittyet hány az ezer meg ezer dühös termeszkatona harapásaira. Kisebb rokonainak, a hétöves, a sörtés és a tüskés tatuknak az étrendje és ízlése sokkal változatosabb : nemcsak hangyákat és termeszeket esznek, hanem madárfiókákat, szöcskéket, sőt, gyümölcsöket és gyökereket is. Az apró háromöves tatu összegömbölyödve védelmezi meg magát : amikor bezárkózik, a farka tövénél lévő háromszögletű pajzs beilleszkedik a fején lévő háromszögletű pajzs mellé, így egész teste egyetlen, sérthetetlen, grapefruit nagyságú páncélos golyóvá válik. Nagyobb testalkatú rokonainak viszont nemigen van félnivalójuk az olyan ragadozóktól, mint a róka vagy a héja. Az óriás tatu, akárcsak a sörényeshangyász, túlságosan nagy, és egyébként is félelmetes csapásokat tud osztogatni ásólábaival, a kisebbeknek meg elég jó a páncélzatuk ahhoz, hogy vissza tudják verni a támadási kísérleteket, ha pedig kitartóbban ostromolják őket, akkor biztonságosan beássák magukat. A legelésző rovarok természetesen nincsenek egyedül a fűben. Apró, barna, tömpe orrú, farkatlan tengerimalacfélék, a háziasított tengerimalacok vad ősei ássák alagútjaikat, amelyeken át ki-be rohangászva rágcsálják a lédús szárakat. A méltóságteljes spániel nagyságát is elérő nagyobb rágcsálók, a pampaszi nyulak (viszkacsák) föld alatti kotorékokban laknak. Esténként előbújnak és kényelmesen legelésznek a fűben, de mindig odúik bejáratának közelében maradnak, hogy a veszély első jelére könnyen visszaszaladhassanak a biztonságba. Egy másik, még nagyobb tengerimalacszerű rágcsáló, a mara, napközben és még mohóbban táplálkozik. Odújától távol a gyorsaságában keresi a biztonságot. Hosszú, karcsú lábai vannak, és olyan túlfeszített, ideges természetű, mint az európai nyúl: a legváratlanabb pillanatokban képes hatalmas, szárnyaló ugrásokra. Ezekre a fűevőkre sok ragadozó vadászik. A keselyűsólymokhoz tartozó karakara a fűben cserkészve csap le a tengerimalacokra. Hasonlóképpen vadászik a pampaszi róka, amely külsőleg a sakálra hasonlít. A kutyacsaládnak egy még nagyobb testű tagja, a sörényes farkas szintén a pampákon kóborol. Inkább rókára hasonlít, mint farkasra, de olyan rókára, amelyet mintha a vidámpark torzító tükrében látnánk, mert a feje alig nagyobb, mint egy juhászkutyáé, de a lába olyan hosszú, hogy az egyméteres magasságot is eléri. Hosszú végtagjai révén igen gyorsan fut, bár rejtélyes, hogy mi szüksége van erre, ugyanis az emberen kívül más nagyobb állat nem üldözi, ahhoz pedig nincs szüksége a gyorsaságra, hogy tengerimalacra vadásszon. Sőt, inkább a kisebb zsákmányállatokat kedveli, fészkelő madarakat, gyíkokat, sőt szöcskéket és csigákat is, de még gyökereket és gyümölcsöket is eszik. A pampák legnagyobb állata nem ragadozó, hanem fűevő. Testesebb, mint a sörényes farkas, és kétszer olyan magas, azonban nem emlős, mint azt az ember gyanítaná, hanem madár: a nandu. Olyan, mint a strucc; nem tud repülni, szárnya pelyhes, hasznavehetetlen, nyaka hosszú, és hosszú, csontos lábaival igen gyorsan fut. Bár nagyon változatosan táplálkozik, rovarokat és kis rágcsálókat is eszik, fő tápláléka a fű. Az év

egyes szakaiban csapatokba verődik a pampákon, mint a legelésző antilopok. A nandu fészke egészen rendkívüli látványt nyújt. Tojásai tízszer akkorák, mint a tyúktojás, amit egy ilyen nagy madártól el is várhatnánk, ám a nandu fészkében gyakran húsz tojás is van, sőt, olyan eseteket is feljegyeztek, amikor több mint nyolcvan tojást találtak egy fészekben. Ezek azonban nem mind egyetlen nősténytől származnak. A hím poligám, és ő építi meg az olyan-amilyen fészket: sekély gödröt tisztít meg a földön, rendszerint egy bokrosban vagy fás területen, aztán levelekkel kibéleli. Számos nősténynek udvarol, nyakát ingatva, tollait felborzolva körültáncolja őket. A pár egyre izgatottabb lesz, esetleg még a nyakukat is összekulcsolják, aztán a nőstény lekuporodik, és a hím párzik vele. A nőstény ezután hamarosan meglátogatja a fészkén ülő hímet, mire az föláll, és helyet ad neki, hogy lerakja a tojását. Nőstény nőstény után járul így oda hozzá, de ha éppen egy másik nőstény foglalja el a fészket, akkor melléje tojja a tojást, a hímre bízva, hogy a csőrével a többihez görgesse. Néha annyi nőstény jön a fészekhez tojni, és olyan sokszor, hogy amikor a hím költeni kezd, több a tojás, mint amennyit le tud takarni. Ilyenkor a felesleges tojásokat kinn hagyja, ahol kihűlnek és megzápulnak. A fészkén ülő nandu félelmetes őr. Minden állatra rátámad, ha közeledik a fészekhez, és elkergeti. Ezért a nandunak nincs szüksége arra, hogy megközelíthetetlenné tegye a fészkét. A pampákon azonban nincs több akkora madár, mint a nandu, ezért számukra nehéz problémát jelent biztonságos fészkelőhelyet találni. A fazekasmadár azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen biztonságos fészket tudnak építeni. Egy cölöpre vagy egy magányos fa egyik alsó ágára építkezik. Építőanyaga egyszerű, egy kis fűvel elkevert sár, de ebből kőkemény, boltozatos kamrát épít, amelyet közvetlenül a bejárati nyílással szemben válaszfal oszt ketté, ami majdnem lehetetlenné teszi, hogy egy bedugott orr vagy mancs elérje a mögötte rejlő tojásokat vagy fiókákat. A termeszharkály a síkságokon főleg hangyákkal táplálkozik, gyakran a termeszdombokat használja fészkelőhelyül. Ősei készségeiből megőrzött annyit, hogy lyukat tud vájni a termeszdomb kemény falába. A termeszek azután maguk javítják ki odabenn a kitördelt folyosókat, eltömítve őket, így az aranyküllőnek végül sima falú kamra áll rendelkezésére a tojásai elhelyezésére. Az eredetileg a hangyákat fosztogató tatuk által ásott, vagy a viszkacsák lakásául szolgáló földbe vájt lyukakat gyakran apró baglyok rekvirálják el. Tudnak ugyan maguk is odúkat ásni, néha ásnak is, de a jelek szerint jobban szeretnek a másokéban lakni. A viszkacsa kotorékában gyakran minden egyes lyuknak megvan a maga baglya, amelyik őrszemként áll a lyuk bejárata előtt. Amikor az ember közeledik hozzá, az üregi bagoly fenyegetően rámered szúrós, sárga szemével, és

komikus izgalommal, egészen az utolsó pillanatig le-föl ugrál, aztán mégis inába száll a bátorsága, és lebújik kölcsönzött odújának biztonságába. A karakara jobban kedveli a kisebb fákat, de ha kell, a földön is fészkel. Erős mészároscsőrével és karmaival elég jól fel van fegyverezve ahhoz, hogy a legtöbb más állatot elkergesse, a gyíkokat és a kígyókat pedig fölfalja. A tüskés bíbic azonban sokkal kisebb madár, és mivel általában rovarokkal és más kis gerinctelenekkel táplálkozik, a csőre is kicsi, és nagy karmai sincsenek. Látszólag alig tud hát védekezni az ellen, hogy tojásait fel ne falják a hüllők és a zsákmányra leső tatuk. Ám a bíbic igencsak vitézül védelmezi a fészkét, mint arra hamarosan rájövünk, ha véletlenül a közelében járunk. Nagy szárnycsattogtatással és fülhasogató rikoltozással csap le az égből, esetleg még fejbe is vágja az embert a szárnyával. Ha ezzel nem sikerül elriasztania, akkor leszáll a földre, és kiterjeszti az egyik szárnyát, mintha meg volna bénulva, miközben továbbra is élesen rikoltozik. Ilyenkor azt színleli, hogy meg van sérülve. Színjátéka minden bizonnyal elég szembetűnő ahhoz, hogy az ember és feltehetőleg más állatok is elinduljanak megnézni, és így eltávolodjanak a fészkétől. Néha még ennél is ravaszabbul viselkedik: leszáll a földre, félig nyitott szárnyakkal letelepszik a fűben, és csipkedni kezdi a füvet a csőrével, mintha csak a fészkén ülne. Ha odamegyünk megvizsgálni az illető helyet, újra felszáll, és csak akkor vesszük észre, hogy bolonddá tett, mert nincs ott semmi. Ha mindezzel kudarcot vall, akkor is van még egy további védelme. Tojásait és csibéit olyan tökéletesen álcázza, hogy az ember esetleg még néhány centiméterről sem veszi őket észre. A kombinált stratégiák a jelek szerint nagyon jól beváltak, mert a füves síkságok egyes részein mindenütt ott vannak a tüskés bíbicek, és jellegzetes tero-tero (kiejtése: tiro-tiro) kiáltásuk a pampák legáltalánosabb és legemlékezetesebb hangja. A pampák lapos egyhangúsága és a fűtakaró egységes jellege olyan állatközösségeket hoz létre, amelyek a dzsungelek és az erdők gazdag állatvilágához képest viszonylag kevés fajt tartanak el, és amelyek között egyszerűek a kölcsönös kapcsolatok. A füvet rovarok és rágcsálók legelik le. A nagyobb testű növényevők trágyája termékennyé teszi a síkságot, amelyet vagy a rovarok dolgozzák fel, vagy az eső mossa bele a talajba. A rovarokat megeszik a tatuk és a madarak, a rágcsálókat a ragadozó madarak és a húsevő emlősök. Amikor a ragadozók elpusztulnak, az ő testük anyagai is visszatérnek a talajba, vagy a dögevők révén, vagy közvetlenül a bomlási folyamatok során. Így a füvek szintetizálta tápanyagok visszakerülnek a füvekbe, biztosítva további sarjadásukat, ami a növényevők új nemzedékeit táplálja. Az efféle közösségek, kisebb változatokkal, a dél-argentínai hűvös pampáktól észak felé 3000 kilométerre terjednek, a Parana folyó síkján (canapoján) át föl északabbra, Paraguayig, sőt azon is túl, egészen Brazília déli részéig. Az Amazonas medencéjének déli peremén azonban már elég eső esik ahhoz, hogy ott fák is

de a fűben nincsenek se tengerimalac-. se emlős. .itt a füves puszták véget érnek és kezdődik a trópusi erdő. vízi növényeket. A Föld valamennyi füves pusztája közül ez a legnagyobb és legdúsabb pusztaság. mégis tudja. Az amerikai préri mintegy 8000 kilométer hosszú és 1000 kilométer széles sávban terül el a Sziklás-hegység keleti oldalán. tavaiban és mocsaraiban. se pampaszinyúl-kotorékok. Argentínától egészen Kolumbiáig mindenütt ott él a füves síkságok és trópusi erdők folyóiban. Hamarosan kilépnek hát medrükből. az Orinoco folyó középső folyásánál megint további füves pusztaságok terülnek el. Elfoglalják hát az őket megillető helyet a llano nagyobb termetű növényevői. erősen emlékeztet a pampákra. és patakokban kezd ömleni az eső. Húsz-harminc tagú családi csoportokban pancsol a sekély vízben. füle és orrlyukai mind a feje tetején vannak. füvet és más. élettere a folyó menti keskeny sávokról hirtelen átterjed a hatalmas árterekre és öntésterületekre. így majdnem teljesen elmerülhet a víz alatt. barna szőre van. nevezik orinocói sertésnek is. sőt még azon is túl. Panamában. az Egyesült Államok határától kezdve. miért hiányoznak. a sekély áradás szétterül a llanókon. A vízidisznó teljes mértékig ki is használja újonnan szerzett szabadságát. a táj. aztán teljesen beborul. felráncigálja az elöntött füveket. amit lát. ezeket nevezik llanónak. az északi erdők déli szegélyéig. Oklahomán. Ha itt bármiféle fa nőne. Akkora. Kansason.a tüskés bíbic. Egyes madarak . a karakara . Ha néhány hónapig időzünk a llanón. Wyomingen és Montanán át egészen a kanadai határig. Északabbra. a part közelében található növényeket legelészve. így néhány hónapig kizárólag övé az egész hatalmas legelő. és minden üreget ásó állat biztosan megfulladna. mint egy házisertés. amely ennyire kétéltű lenne. se madár. Hosszú. mert az 500 kilométerre nyugatra fekvő Andok lejtőin tomboló viharok is tovább táplálják őket. Guatemalában és Mexikó déli részén visszatér a trópusi erdő. és mivel az itteni vastag agyagtalajon át a víz nem tud leszivárogni. Ha decemberben jár ott az ember.nőhessenek . a víz teljesen átitatná a gyökereit.azonosak ugyan. és miért nincsenek itt fák sem. se rovar. aztán nagy csapatokban keresztülúszik a mélyebb szakaszokon. nyilvánvalóvá válik. A dél-amerikai vízidisznó a világ legnagyobb rágcsálója. Nincs még egy növényevő állat ezen a vidéken. A folyók ijesztő gyorsan megáradnak. túl az Amazonason. Az égen viharfelhők gyülekeznek. Szeme. Amikor az áradások elborítják a llanót. Dél-Texas prérijein újra megjelennek a füves síkságok. A kék égen magasan járó felhők alatt hektárszámra hajladozik a fű a szélben. mi történik körülötte. A llanóktól északra és nyugatra. Ezerötszáz kilométerrel még északabbra. ám az itteni állatpopuláció meghökkentően különbözik a pampákétól. és úszóhártyás lába segíti az úszásban.

hány bölény is élhetett abban az időben a prériken. de egyes szaktekintélyek kétszer . délen Afrikába. A bölény hatalmas állat. csapatosan. Észak-Amerikában azonban virultak a kérődzők. Néhány óra múlva a bendő melletti izmos falú gyomorrészben (recés gyomorban) gombócokká formálódik a félig megemésztett táplálék. és nem élnek specializálódott hangyászok. ugyanúgy.Errefelé ritka a termesz. Az antilopokkal és más párosujjú patásokkal együtt az emlősöknek abba a nagy csoportjába tartozik. Így ott a kérődzőket csupán néhány szarvasfaj és a káma képviseli. majd ezek a gombócok egyenként ismét az állat szájába jutnak. mivel a panamai földszoros szárazföldi hídja nem állt fönn mindig. A kérődző állatok valahol az északi kontinenseken fejlődtek ki mintegy 20 millió évvel ezelőtt. Az első. vonulása több mint egy óra hosszat tartott. amely különleges módszert fejlesztett ki a fű megemésztésére: kérődzik. és amikor az európaiak először eljutottak a prérikre. a kérődzők összetett gyomrának negyedik részébe. telepekben élő viszkacsáknak megfelel az ásó. Ezután jut a már jól felaprított tápanyag a gyomorban zajló emésztőfolyamatok tulajdonképpeni színhelyére. a bendő. ahogyan a hasonló mikroorganizmusok kis léptékben egyes termeszek beleiben teszik. bölények. Többször is megpróbálták már felbecsülni. hanem hatalmas emlősök. a legnagyobb és legsúlyosabb az összes Amerikában élő állatok között: marmagassága majd 2 méter. és úgy írták le a pusztát elborító csordákat. amely a félig megrágott fűfalatokat befogadja. leírhatatlan méretű csordáikkal találkoztak. és igen messzire elterjedtek: nyugaton Európába. a súlya pedig 1000 kilogramm. de egyébként a pampák élővilágának legtöbb megfelelőjét megtaláljuk itt. a karakarának a vörösfarkú ölyv. számukra hihetetlen. amely minden irányban a horizontig terjed. Még a legóvatosabb becslés szerint is 30 millió körül lehetett a számuk. hogy amikor egy sűrű csordájuk elvágtatott mellette. ahol fogaival még egyszer alaposan megőrli azokat . A prérik utazói alig 150 évvel ezelőtt pontatlanul még bivalynak nevezték. a pampák rókájának a prérifarkas (coyote). Az ásó. mint barna hátak hullámzó áradatát. és elkezdi lebontani a cellulózt. az megkerüli az első két gyomorrészt. keleten Észak-Amerikába. mint a nandu. Egy tekintetben azonban a préri látványosan különbözik a pampáktól: a síkságokon vándorló legnagyobb növényevők itt nem madarak. Egyikük azt írta.ezt hívják kérődzésnek. ezért Dél-Amerika hosszú időszakokon át a világ többi részétől elvágott sziget volt. amikor először lenyelik őket. telepben élő prérikutya. az úgynevezett oltógyomorba. amelyek a madarak sokaságának szolgálnak táplálékul. Amikor aztán végül az állat másodszor is lenyeli a masszát. Ennek baktériumokban és egysejtűekben gazdag nedve tüstént munkához lát. A kérődzők gyomra négy specializált részre oszlik. A bölény a szarvasmarha vadon élő rokona. A fűben nyüzsögnek a rovarok. Dél-amerikai betelepedésük azonban nagyon szeszélyes volt. és a százrétű vagy leveles gyomorba érkezik.

A síksági indián törzsek a csordák mellett éltek. a csontjaiból szerszámokat faragtak. Soha nem volt még nép. a sátorlapok is mind-mind a bölényből kerültek ki. csak annyit öltek meg belőle. Nem így az első fehér telepesek. A húsát megették.marhahússá lehetett változtatni. ami csemegének számított. de a . amikor a fű növekedése megszűnt.ennyivel számolnak. 500 kilométernyire vagy még többre vándorolt délnek. rövid időre divatba jöttek a bölénybőrből készült. Íjjal és lándzsával vadászták a bölényt. amely kettévágta a bölénypopulációt. amennyire saját közvetlen használatukra szükségük volt. így érdemes volt az állatot megnyúzni. amely szinte mindazt nyújtotta. A bölény nyaranta a legelőterületének északi részén fekvő füves síkságokon élt. a bőréből ruhát készítettek. 1865-ben megépült a kontinensen át keletről nyugatra vezető vasút. gabonával lehessen felcserélni. A vasút arra biztatta az utasokat. mint megszabadulni a nemkívánatos indiánoktól. amelyet eladható hússá . Egyébként is. amire csak szükségük volt. A vasúttársaság felfogadta a híres bölényvadászt. hogy sportból lődözzék le a mozgó vonatról a nagy testű állatokat. Súlyos. háziasított fűfélékkel. fényűző útiköpenyek is. Az északi csordák többé nem vándorolhattak akadálytalanul délre. hiszen ők a bölények nélkül nehezen maradhattak életben. Ősszel. hogy a prérik helyi természetes fűfajait lisztet adó. Buffalo Bill Codyt. taposó patái nem engedték. a zsákok. Bár az indiánok teljes egészében felhasználták a bölényt. amely ilyen bensőséges kapcsolatban állt volna egy állatfajjal. A telepesek nem az élelem miatt öltek: egyszerűen azért lőtték le az állatokat. a szánok. mégpedig annyira állandósult és olyan mélyen kitaposott ösvényeken. hogy a későbbi telepesek maguk is ezeket a csapásokat használták utazásaik során. a bölénytől megszabadulni közvetve annyit jelentett. A bölény ugyanis lelegelte azt a füvet. így hát a bölénynek pusztulnia kellett. A tömeges mészárlások 1830 körül kezdődtek. hogy gondoskodjon az építőmunkások számára húsról. A bölény szolgáltatta továbbá az indiánoknak isteneik képét és szellemét is. A kötelek. Másfél év alatt ő egyedül több mint 4000 bölényt ölt meg. hogy megszabaduljanak tőlük. a szarvából ivóedényeket. Az elejtett bölénynek néha kivágták a nyelvét.

Az 1870-es évek elején több éven át évi két és fél millió bölényt öltek meg. Mivel se olyan nagyok. sokkal jobban ki voltak szolgáltatva az olyan ragadozóknak. Számuk így lassan újra növekedni kezdett. A természetvédők egy csoportjának a kormány támogatásával sikerült összegyűjtenie az életben maradottakat. számuk mára megközelíti a félmilliót. Ám a vadászó embertől ez sem menthette meg őket. amelyet csak a csorda elérhetett. századi populációjukra vonatkozó becslések 50 és 100 millió között változnak. Az évtized végére a vasútvonaltól délre a bölényt teljesen kiírtották. a legutolsó pillanatban. A század végére egész Észak-Amerikában már 1000 vadbölény sem maradt. amelyek valamikor hatalmas villásszarvú antilop és bölénycsordákat tartottak el. mint a farkas. . óránként 80 kilométeres sebességet is képesek elérni. de nem is igazi szarvasok.mindet lelőtték. 1883-ban egy 10000 állatból álló csordát néhány nap alatt eltöröltek a föld színéről azzal az egyszerű stratégiával. hanem egy primitív köztes csoportot alkotnak. és közéjük sorolni az állatkertekben és magánvadasparkokban tartott példányokat is. Akkor. és védekezésül a gyorsaságukra kellett szorítkozniuk. hogy az ember további földterületeket fog biztosítani részükre. Számuk valamikor vetekedett a bölényekével : a XIX. mint a bölény. akció indult a védelmükre. amelyek nemzeti parkként védelem alatt állnak. A legelőkön. kétágú szarvai miatt villásszarvú antilopnak hívják. Őket is irgalmatlanul öldösték. Ők Észak-Amerika leggyorsabb állatai. Szerencsére most már védelem alatt állnak. Nem valószínű. hogy puskásokat állítottak minden ismert vízlelőhelyhez. se olyan erősek nem voltak. ma a háziasított szarvasmarha importált fajtái legelésznek. akármilyen gondosan óvják is őket. Ezt az antilopszerű állatot rövid. Az állatoknak inniuk kellett . De ennél többen minden valószínűség szerint a jövőben sem lesznek. A prérin egy másik kérődző csordái is osztoztak a bölényekkel. Ezek az állatok nem igazi antilopok. 1908-ra csak 19000 maradt belőlük.hatalmas tetemeket legtöbbször egyszerűen otthagyták. ma már körülbelül 35000 bölény él a prérinek azokon a részein.

vagy az igen kemény telek . Közép-Ázsia füves pusztái nagyjából ugyanazokon a földrajzi szélességeken terülnek el. hogy fölmelegítse és megnedvesítse a levegőt. A szajgák vagy tatárantilopok az antilopcsalád valódi tagjai. Nyaranta a talaj nagy területeken száraz és poros. bennük mirigyek. s így nagyon kevés esőt kapnak. A XVIII. Ettől egészen rendkívüli módon magukhoz tértek. ám a préri füve csak harmadannyi súlyú szarvasmarhát képes eltartani. a Kaszpi-tenger partjaitól keletre egészen a Góbi-sivatag széléig elterjedtek. mint a kecskéé. a szajgát egyre intenzívebben vadászták. mint a szajga. télen pedig mélyen átfagy. és századunk elejére számuk 1000 alá csökkent. a sztyeppék nagy térségei a világon semmit nem termelnének az emberiség ellátására. lassú kocogásból hirtelen gyors ügetésre váltanak át. és napokon keresztül sebesen haladnak. Ahogy egyre több ember kezdett jobb lőfegyverekkel felszerelve utazgatni a sztyeppén.ami a legfurább . mert a Föld legnagyobb szárazföldjének közepén helyezkednek el. csak a hímeknek van borostyánszínű. Orrlyukaik nagyok és kerekek. hogy elkerüljenek egy-egy fenyegető hóvihart. amelyek eredetileg a kihasználására kifejlődtek. Szemük nagy és dülledt. Ez az állatfaj természeténél fogva alkalmazkodott a természeti katasztrófák okozta óriási létszámcsökkenésekhez. Úgy tűnt. amelyeket a nyári mérhetetlen aszályok. se háziasított. században nyugaton. mint az amerikai prérik. mint azok. hogy nincs semmiféle más állat.a fej elülső részén azonnal szembeötlő mozgékony ormányuk van. Ezek az állatok a sovány füvet legelészve folytonosan vándorolnak a sztyeppéken. mert nagyon kedvelt volt a húsa. Legnagyobb részük azonban korántsem olyan termékeny. amely a sztyeppék füvét olyan eredményesen tudná hússá átalakítani. Ennek ellenére itt is kérődzők hatalmas csordái élnek. 1829-re az Urál és a Volga között. életterük kellős közepén teljesen kiírtották őket. és . Ennek a rendkívüli apparátusnak az a funkciója. mintha nemesített szarvasmarhák volnának. Ha eltűnne. Megérzik a közelgő időváltozásokat. mint amennyit azokból az állatokból eltartott. se vad. és a még életben maradt állatokat olyan gondosan óvták és kezelték. Méretük és alakjuk nagyjából olyan. hogy egyetlen vadászat során gyakran tízezrével ejtették el őket. de egészen különleges fejük van. és olyan nagy volt a számuk. nyálkás járatok és zsákok rendszere helyezkedik el. Aztán valaki rájött. de igencsak furcsa jószágok. egyidejűleg kiszűrve belőle a port és a gyakori viharok által szállított homokot. egyenes szarvuk. az állat óhatatlanul kipusztulásra van ítélve. Vadászatukat ezért betiltották.Az emberek nyilvánvalóan húst akarnak enni.

E nagyfokú termékenység eredményeképpen a szajga az őt ért legsúlyosabb katasztrófát. Egyedül Afrikában vágtatnak még mindig nagy létszámú méneseik. Amerikában végül átadták a helyüket a korai szarvasmarháknak és antilopoknak. növényevő faj is. fekete-fehér csíkos . majd ettől kezdve a nőstények háromnegyed része ikerborjakat hoz a világra. A vándorantilop olyan nagy számban élt. Már alig négy. Európában és Ázsiában közeli rokonaikkal. Vándorlásaik során akkora csordákat alkottak. Ötven év alatt számuk néhány százról több mint kétmillióra emelkedett. hogy egyetlen ilyen vándorló csordában legalább egymillió egyed volt. aztán háziasították őket. ám itt.hónapos korukban párosodnak. Ők is baktériumokat és egysejtűeket telepítettek a gyomrukba a levelek emésztésének elősegítésére.okoztak. Nagy számban élt a füves pusztákon továbbá egy másik. hogy rendszeresen nagy tömegekben indult vándorútra új legelőket keresni. nagy testű. Hosszú időszakon át rendkívül sikeresek voltak. de mihelyt megszülték borjaikat. de ezt sikerült a kérődzők bonyolult gyomorszerkezete nélkül megoldaniuk. A vemhesség alatt a fiatal nőstények alig növekednek. amelynek aztán fontos szerepe lett az emberiség történetében . pompás.a ló. legalábbis az egyik fajnak. mert nőstényei egészen különleges mértékben szaporodóképesek. Közép-Ázsiában maradt fenn néhány kicsiny ménes belőlük. és a Behring-szoros akkori földhídján keresztül átterjedtek Ázsiába. Európába és Afrikába is. Az ősi lovak eredetileg Észak-Amerika füves pusztáin éltek. nem sikerült az utolsó pillanatban megmenekülnie. hullámzó füves síkságokat fedeztek fel. mintha az egész táj megindult vólna: számuk mellett még az észak-amerikai bölények és villásszarvú antilopok száma is eltörpült. század elején észak felé nyomultak. Napjainkra vad formáik majdnem teljesen kihaltak. aztán eltűntek. A következő párosodási évszak kezdetére elérik teljes testméretüket. 1880-ban egy természetbarát úgy vélte. Amikor a Jóreménység-fok körül megtelepedett európai gyarmatosítók a XIX. amelyeken több különféle antilopfaj hatalmas csordái nyüzsögtek. Ugyanez a történet játszódott le Dél-Afrika veldtjein. a puskás emberekkel való találkozást is gyorsan kiheverte. amikor még nem is érik el felnőtt testméretüket. a vadszamarakkal együtt először vadászták. kámaantilop és fehérfarkú gnú. újra nőni kezdenek. vándorantilop és lantszarvú antilop. így napjainkban a húsellátás javítására a Szovjetunióban évi negyedmilliót értékesítenek belőlük.

egyes részeken embermagasságnál is magasabbra. körülbelül egymillió négyzetkilométer kiterjedésű patkót alkot a nyugat-afrikai dzsungel körül. Nagy területein általánosak az alacsony. a kiégett sivatagos vidéken él a keskeny csíkos Grevy-zebra. a lábai fehérré fakultak. fogságban a birtokokon még körülbelül 500 élt. elszigetelt csoportokban élt. Több folyóját parti erdősávok szegélyezik. A század végére a lantszarvú antilop csordák létszáma összesen mintegy 2000 egyedre csökkent. duzzadt ágaikban tárolva a ritka esőzések során felszívott vizet. A telepesek mindezeket az állatokat. a veldtnek vagy a pampának. sziklás dombok húzódnak végig a tájon. A kámát teljesen kiírtották. Könnyen rá lehetett találni. hogy a szavannák földjének nem olyan jó a vízellátása. utolsó. egyes helyein hatalmas baobabfák magasodnak. másutt pedig alacsonyan és olyan ritkán. és könnyen le lehetett lőni . mert a víz medrük mindkét oldalán átáztatja a talajt. a veldteken. 1850 körül a vadászok már kezdtek rájönni arra. Ezek a tájak tartják el a ma vadon élő nagy emlősök legnépesebb gyülekezeteit. A dél-afrikai vándorantilop már csak apró. A világ nagy füves pusztaságai közül egyetlen egy őrizte meg nagy. hegyi zebrából pedig már százat sem lehetett találni. másutt alacsony. A szavannás vidék hatalmas. Ezek között több fajt is megkülönböztetnek: a Szahara közelében. nyugaton kétféle hegyizebra. a teste sima barna volt.állatok. Az ottani csordák fennmaradása nagyrészt annak tulajdonítható. mint a prérinek. az antilopokat és a zebrákat. hogy a fűcsomók közt nagy foltokban előbukkan a vörös. legelésző állatokból álló. mert cipőt és könnyű. majdnem érintetlen populációit . pedig nem is számított különösebben jóízű ennivalónak. Vadon élő fehérfarkú gnú egyáltalán nem maradt. így lehetővé teszi a fák növekedését. sem a háziasított pázsitfűféléinek. a kvagga. Sokkal változatosabb. a bőrét többre becsülték. mint a húsát. tüskés bokrok. amelyek mind mérsékelt égövi fajoktól származnak. apró . mint a többi nagy füves pusztaságok. tartós zsákokat készíthettek belőle. de az öldöklés ennek ellenére korlátlan mértékben folytatódott. egyszerűen vadnak tekintették.Kelet-Afrika szavannái. Dél-Afrikában pedig ötféle síksági zebra. nem is volt teljesen csíkos: csak a lábán meg a nyakán. fogságban tartott példánya pedig öt év múlva pusztult el. amire vadászni lehet élelemszerzés céljából vagy csupán szórakozásból. A szavannán majdnem mindenütt fű nő. Egyikük. ezért nem felel meg sem az ember háziasított állatainak.utolsó vadon élő példányát 1878-ban ejtették el. hogy nincs olyan bőség vadban mint volt. A csordák elpusztítása gyakorlatilag alig harminc évet vett igénybe. magányos.

petymegek és sakálok .menyétfélék. mint az északnyugati. ugróegerekre és ürgemókusokra. a lóantilop és a topiantilop. hiénakutyák. sok mérföld hosszú oszlopokban kocogva északnyugat felé. mint a jávorantilop. amely a mocsarakban és nádasokban él. mint a zsiráf. mint a veldt és a préri utazóinak meséiben 150 évvel ezelőtt. de vannak nagy testűek is. hogy sokan megfulladnak közülük. A Serengeti Nemzeti Parkban nem egyenletes a csapadék eloszlása.vadásznak apró rágcsálókra. De novemberben ezek a síkságok is kezdenek kimerülni. Ezt fogyasztják a hangyászok . . Ez a változatos táj változatos állatpopulációkat tart el. A nagy ragadozók . A folyókon olyan fejvesztett rohamban. hörcsögpatkányokra. ahol aztán megtelepedhetnek és jóllakhatnak. ahogy azelőtt a vándorantilop és a bölény. amikor áradás van. hihetetlen számban és sűrű tömegben gázolnak át. gepárdok és hiénák . A vadászó állatok és üldözötteik láncolata itt is hasonló. délkeleti része hamarabb kiszárad. ami más levélfogyasztó állatok számára elérhetetlen magasságokból képes a tövises ágakat lerágcsálni. Így haladnak nap mint nap.az oroszlánok. Aztán ott vannak a nem kérődző óriások. Egy másik. A lesben álló oroszlánok könnyedén elkapják a kimerült utazókat. Itt még mindig akkora számban gyűlnek össze a csordák. mint a Thompson-gazella és az impala. kevésbé közismert vándor a távolabb. azért a lakóknak költözködniük kell. míg csak körülbelül 200 kilométeres út után el nem érik a dél-kenyai Mara még mindig üde legelőit. és az afrikai síkságok uralkodó állatai.szemcséjű. Egyes fajok az évszak változásakor még mindig tömegesen vándorolnak. mint a többi füves pusztaságokon.zsákmányállatai a nagy testű növényevők.a tobzoska és a földimalac -. Vannak köztük specializálódott fajok. A fűben termeszek és hangyák legelésznek. az orrszarvú és az elefánt. A legtöbbet a gnúcsordák vándorlásáról tudunk. és csak akkor merészkedik ki a síkságra. Vannak köztük aprók. Még többet egyszerűen beleszorít a folyóba a mögötte tülekedő sokaság. Zebrák és gazellák kíséretében egymillió gnú indul hosszú vándorútra. valamint sokféle más rovarevők. monguzok és madarak. amelyek szinte mind kérődzők. Májusra itt a füvet már tövig lelegelik. vagy a szitatunga. bár a láncolatot megtestesítő fajok hiánytalanul szinte minden esetben csak Afrikában lelhetők fel. Szudánban élő Thomas-víziantilop. odalenn a Serengetin pedig újra megindulnak az esők . porszerű talaj. Apró ragadozók . keletre.a gnúknak hát újra neki kell vágniuk a hosszú útnak.

A Thomas-víziantilop számára viszont ez az utolsó megpróbáltatás. a végükön lévő körmök megvastagodtak. A tehenek délen szülik meg kicsinyeiket az esős évszakban. Territóriumukat kétfelől esőzésektől megáradt folyók szegélyezik. Ez. A síkságokon időről-időre beköszönt a száraz évszak. lökéscsillapító patákat képeztek. amely hatékonyan képes megemészteni a füveket. az egyre jobban összeszoruló víziantilop-állomány így végül kénytelen megpróbálkozni az átkeléssel. a lovakat. hanem az áradások miatt vándorol. A vadászok számára ez igazi eldorádó. Messze felülmúlták egyetlen komoly vetélytársukat. a fű természetesen csak az esőzések idején sarjad. elég nagy termetre volt szükségük.Ez nem a szárazság. Alig néhány nap alatt akár 5000 példányt is leölnek. a visszavonuló vizek nyomán kisarjadó zsenge. hogy el tudjanak menekülni a ragadozók elől. Itt várnak rájuk évről évre a murle törzs tagjai. új füvet követve. Mivel a fű a talaj közelében nő. hogy a hosszú utakat túlélhessék. mind a fajok változatosságában. amelynek hímjei kecses. a középsők megerősödtek. Azért. és tartós. mind abszolút létszámban. Napjainkban a legsikeresebb fűevők a kérődzők. ezért a kérődzők igen nagy őrlőfogakat fejlesztettek ki. családjukkal együtt néhány hónapig az itt szerzett zsákmányból megtölthetik hasukat. lant alakú szarvval vannak felfegyverkezve. mert a túlélők elérik az északi mocsaras. A füves síkságok nyílt jellege megkövetelte lakóitól a gyors futás képességét. hogy egész évben legelőt találhassanak maguknak. Gyomruk átalakult azzá a több részből összetett gyomorrá. Az ősi kérődzők sok-sok nemzedék során át szerezték meg ezt a képességet. Oldalsó lábujjaik eltűntek. amelyeknek felületét zománcból alakult redők erősítik. Az ország déli részén mintegy egymillió él ebből a tetszetős antilopfajból. . a növényevők szájába óhatatlanul belekerül bizonyos mennyiségű kavics és homok. aztán amikor az esőzés véget ér és a síkságok kezdenek kiszáradni. elindulnak észak felé. ahol a száraz évszak kritikus hónapjait tölthetik. A hatások azonban nem lehettek egyirányúak. valamint a fű leveleinek alapvető durvasága nagyon erősen koptatja a fogazatot. Nem messze az etiópiai határtól a kettő összefolyik. füves pusztákat és a jó legelőket. s még ma is túlszárnyalják. Testük alakját főleg a fű sajátos jellege határozta meg. amikor populációikat az ember már súlyosan lecsökkentette. Így az állatok hosszú vándorutakra kényszerülnek. és a foguk is megváltozott.

Itt mérték árnyékban a legmagasabb földi hőmérsékletet: 58 Celsius fokot. ahol homokja romba dőlt római városokon söpör keresztül. De a facsemeték szintén kihajtanak. a sivatag világához.márpedig ez az egyetlen állapot. és a fű is elvékonyodik. Keleten a Níluson túl terjed. egészen a Vörös-tengerig. vagy az ember kivágja a fákat. egyes részein esetleg évekig egyfolytában egy csepp eső sem hullik. FEJEZET A PERZSELŐ SIVATAGOK A Szahara a világ legnagyobb sivataga. akkor ott megvetheti a lábát a fű. Ezt a bánásmódot csak a pázsitfűfélék viselik el. Még az állatok csapásai is elmaradnak a lábunk alatt a száraz homokban. és egy-két éven belül beárnyékolják a földet . javította és tördelte: a Webtigris. innen nyugatra pedig mintegy ezer kilométerre az Atlanti-óceánig ér. Közeledünk egy másik világhoz. A tüskés bozót ritkul. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Így hamarosan újra erdő léphet a füves puszta helyébe. Ha a tűz elpusztít egy erdőt. . De még a fűnek is szüksége van némi esőre. és a föld egyre szárazabb lesz. amit a fű nem visel el. Ahogy észak felé tovább haladunk az afrikai szavannákon. Már nem látunk többé nagy antilopcsordákat. így kiírtják a facsemetéket.A kérődzők szintén befolyásolták a fű elterjedését. visszakövetelve birodalmát. 6. az esőzés csökken. A kérődzők segítségével azonban a fű inváziója állandó megszállássá változhat. mert az állatok lelegelik és letapossák. Szudán és Mali északi részeinek bozótosaitól egészen a Földközi-tenger partjáig terjed. Folyó nem fakad a területén.

a kivájt.gazellákat. a szirteknek zúdítják. hogy tovább növelje a homoktengert. amelyekben valamikor patakok rohanhattak. Talán ők voltak azoknak a nomád népeknek az ősei. lantszarvú. félvad. Háziállatok ábrázolásait is láthatjuk . Sokuknak tövébe sekély barlangok maródtak. A művészek saját magukat is lefestették. üldögélnek a kunyhóik mellett. aszályos síkság. hogy mikor készültek ezek a sziklarajzok. sem növényzet nem oltalmaz. izzó vörös és sárga festékkel festett állatképeket találunk . Nem tudjuk pontosan. hogy ennek a vidéknek valamikor igen jó volt a vízellátása. Azután a szelek megint felkapják a homokot. roskadozó tornyaik és ívelt. Mindezeket a rendkívüli formákat a szél vájta ki : a felkorbácsolt homokot és kavicsot hatalmas erővel fújta a sziklák felszínére.Egyes vidékeit homok takarja.elegáns. boltozatos folyosóik zűrzavaros labirintusa túlnyomórészt inkább toronyházak tömbjeire. tarka marhacsordáikat. Ám ezeket a hegyeket mégsem csak a szél formálta. Alul. Azt sem sikerült pontosan megállapítani. ezért a rajzok valószínűleg tekintélyes időszakot fognak át. A napfényben perzselődő meztelen kőzet. a kiálló sziklák alatt. a Tassili-NAjjer tetejéről emelkednek a magasba. kimélyítve a homokkőrétegek közötti puhább rétegeket. orrszarvúkat. görbe szarvú tarka marhák tucatjait. egyes kisebb sziklaoszlopaik pedig idomtalan gombát formáznak. a kellős közepén pedig groteszk homokkő hegyláncok magasodnak. ott porlad szét a szemünk láttára. kik voltak ezek az emberek. A tornyok között húzódó völgyek lefutása pontosan ugyanolyan. majd valahol másutt a sivatagban buckák. álldogálnak a marháik közt. védett helyeken. A szakértők többségének véleménye szerint a legkorábbiakat körülbelül 5000 évvel ezelőtt rajzolhatták. némelyiknek még a hám is ott van a nyaka körül. amelyet sem talaj. s ezzel vízszintes barázdákat vágott a sziklák falába. de a legnagyobb része széltől lecsiszolt kavicsokkal és szanaszét heverő kövekkel borított. Többféle különböző stílust lehet köztük azonosítani. Ezek a jelek erősen arra mutatnak. akik ma ott terelgetik a sivatag déli szélén túl. dűnék formájában lerakják. Ezek a hegyek egy fennsíkról. a tüskés bozót közt vonuló. vízilovakat. mint bárhol másutt a folyóvölgyeké. . fekete lóantilopokat és zsiráfokat. és ennek további bizonyítékai is ott ékeskednek a sziklákon. mintsem hegyekre emlékeztet. Kisebb mellékvágatok is csatlakoznak hozzájuk. íjjal a kezükben vadásznak vagy álarccal a fejükön táncolnak. meredek falú csúcsaik.

ahhoz egyszerűen túl száraz körülöttük a föld. miközben lefelé törtek. igen lassan ment végbe. Az a nagy klímaváltozás. termékeny síkságból végül a kopasz sziklák és a szállongó homok sivataga lett. Körülbelül egymillió évvel ezelőtt kezdődött. Azok a gleccserek. Ez nem az első alkalommal történt meg. amelyek az Északi-sarktól egészen Dél-Angliáig és Dél-Németországig utat vájtak maguknak és jégtakaróval borították be az Északi-tengert.ezek a levelek adják az egyetlen zöld foltot a környező sziklák barnájában és rozsdasárgájában. a Szahara síkságain is változtak a termékeny és az aszályos időszakok. göcsörtös gyökereik utat törtek maguknak a napégette sziklába. hatalmas. A Szahara pedig eső nélkül maradt. hogy a Nap egyenlőtlenül melegíti fel a Földet : a sarkokon gyöngén.Az azonban nem kétséges. fűtakarója és bozótosa elhervadt. Meghökkentő módon egyetlen élő szervezet mégis fennmaradt ebből a korszakból. amelyeket ábrázolnak. aztán az egykori. Poros leveleiknek is sikerült valahogy zölden maradniuk . sekély tavai pedig elpárologtak. ugyanezen a szélességi fokokon elterülő más vidékekhez hasonlóan. kopár homokján és kövein. amikor a környező sziklafalakra az utolsó képeket festették. ezek azonban soha nem csíráznak ki . Ugyanúgy. amikor az utolsó jégkorszak kezdett visszahúzódni. Hogy az eső miért nem esik egyenletesen a Föld egész felszínén. mindig hajlamos volt a szárazságra. elkezdtek visszavonulni. Az egyik sziklafalakkal övezett szűk völgyben ősi ciprusfák csoportja áll. Ennek ellenére Afrikának ez a hatalmas szelete. A talajt elhordta a szél. többé már nem találkozhatunk a környező sivatagban. Az ágaikon növő tobozok még mindig életképes magvakat rejtenek. Vastag. Évgyűrűikről ítélve 2000-3000 évesek lehetnek: csemeték voltak. Európába és Afrika délebbi vidékeire húzódott. kiszélesítették benne a repedéseket. . annak az oka végső soron az. majd visszahúzódott. elhalt. ahogy az Észak-Európát borító jégtakaró többször is kiterjeszkedett. Az oly elevenen lefestett állatok közül ma már egyik sem tudna megélni a Szahara forró. az Egyenlítőn erősen. Az emberi és állati populációk vizet és legelőt keresve délre vándoroltak. hogy azokkal a jelenetekkel. a mélyen lévő talajvíz felé. Az addig rendszeresen hulló csapadék északabbra. egyre szárazabb és szárazabb lett. kiterjedt tavakkal megtűzdelt. a többi. amely a Tassili fennsíkját és az egész Szaharát sivataggá változtatta.

a hegységek és a síkságok egyenletlen eloszlása a Föld felszínén. hogy a sivatagok fölött nincsenek felhők. Ezenfelül. Annak. mivel a légkörben forgó Föld hatalmas örvényléseket kelt fönn. amelyeket aztán még tovább bonyolít a szárazföldek és a tenger. éjszaka fagypont alá is hűlhet a hőmérséklet. Ezeknek a zónáknak az elhelyezkedése sem teljesen szabályos. miután leadta nedvességét. így az egyenlítői felszálló légáramlatok kezdetben magas páratartalmúak. aztán egymással ellentétes irányban. A közép-afrikai esőáztatta erdőktől délre ott van a Szahara párja. a felső légrétegekben. A legtöbben a lehető legegyszerűbben oldják meg ezeket a problémákat: lehetőleg kerülik a hőmérséklet szélsőségeit. de az Egyenlítőtől 1500 kilométernyire északra és délre aztán leereszkedik. . amely végül esőként lehull. továbbhalad a trópusok felé. mint a hideg. Az apró emlősök egész napra menedékbe vonulnak: elrejtőznek a kövek alatt és a föld alatti üregek sötétjében. hogy nem eshet az eső. hogy ezeken a vidékeken napközben nincs árnyék. mivel a földfelszínhez közeledve újra felmelegszik. Délkelet-Ázsia dzsungelekkel borított szárazföldjein és szigetein kívül szintén megvan a déli megfelelője Közép-Ausztrália sivatagaiban. délen a Baktérítő körül száraz övezeteket hoz létre. a bennük lévő nedvességből felhők képződnek.és Sonora-sivatag megfelelője a DélAmerikában az Atacama. Ázsiában pedig Turkesztán és Közép-India hatalmas sivatagainak. amely a sivatagban lelt otthonra. A levegő körforgása így északon a Ráktérítő. mint a Föld bármely más pontja. kettős hatása van. amely fölött az Egyenlítő felé vezető visszaútján elhalad. Ennek ellenére nagy vonalakban fennmarad a szabályszerűség: ahol az Egyenlítő szárazföldeket szel keresztül. de emelkedésük közben lehűlnek. észak és dél felé áramlanak. a Kalahári és a Namib-sivatag. A meleg levegő több nedvességet képes hordozni.Az Egyenlítőnél a meleg légáramlatok felemelkednek. minden elérhető nedvességet felszív a földről. Míg a sivatag napközben legalább olyan forró. Addigra azonban már teljesen elveszítette a magában hordozott vizet. éjszaka pedig nincs semmiféle takaró. Az óriási napi hőingás minden olyan élőlénynek nagy problémát jelent. amely segíthetne megőrizni a hőt. Az Egyesült Államok délnyugati részén elterülő Mojave. ott tőle északra és délre mindenütt vannak sivatagok is. A nagy magasságban haladó légáramlás. hanem azt is. így nem hoz esőt az alatta elterülő földekre. A felhőtlen ég nemcsak azt jelenti.

Az emlősök. a Közel-Kelet sivatagainak számos részén pedig farkasok is élnek. tömzsi farkú. tovább keresgélhetnek és vadászhatnak a már meglehetősen hideg éjszakában. amelyek kisebbek. mihelyt leszáll a sötétség. Rajta és közeli rokonán.egy gyors ugrás. . a mexikói viperagyíkon kívül nincs is a világon több mérges gyík. bár itt amerikai ugróegerek ugrabugrálnak magokat keresve. s bár a fűcsomók ritkák. azért előfordulnak. a sivatagi hiúznak is nevezett karakál és a csíkos hiéna is megjelenik. a madárfiókákat és a tojásokat. de az első fogása. Körülbelül 30 centiméter hosszú. és lakójuk légzésének köszönhetően a levegő páratartalma is többszöröse a föld feletti levegőének. háromszögletű fülüket. Valamelyik nyom esetleg egy versenyegérhez vezet . Ők vegetáriánusok. amelyeket szálláshelyükre sodort a szél . és a rókának máris megvan ha nem is a vacsorája. bogarakat és más rovarokat keresgélve. A nap legnagyobb részét itt is töltik. így az állatok igen kevés nedvességet veszítenek.Az ilyen menedékhelyeken jóval hűvösebb van. némelyik alapszíne korallvörös. szinte a semmiből. amikor a Nap a horizont alá süllyed.ezekből kitelik parányi lakomájuk. Egy macskaféle. Első éhségük csillapultával az állatok tevékenysége lelassul. mint odakinn az izzó napsütésben. gyöngyszemekre emlékeztető pikkelyekkel borított állat. némelyik fekete. minden hangra hegyezik nagy. A gekkók is visszavonulnak sziklarepedéseikbe. Az Újvilág sivatagjaiban hasonló gyűjtögetés és öldöklés folyik. A hűlő kövek közt gekkók szaladgálnak. amelyekből kiderül. Kora hajnalban még lassan mozog. Előbújnak az emlős vadászok is. Amikor a Nap újra feltűnik a látóhatár keleti szélén. fényes. törpe rókák és prérifarkasok vadásznak rájuk. mi járt arra és mikor. Sivatagi rókák sompolyognak némán a kövek közt. de ahogy a Nap fölmelegíti a testét. és könnyebb. mivel képesek testüket állandó hőmérsékleten tartani. meg-megállva. vékonyabb bundájuk van. mint északabbról ismert rokonaiknak. emellett magvakat és elpusztult növényi részecskéket is találhatnak. A Szaharában a versenyegerek és a szökdécselő ugróegerek tüstént előmerészkednek. és orrukat a földre szorítva követik az árulkodó szagnyomokat. egyre aktívabb lesz: bekapja a rovarokat. de hajnal előtt rendszerint visszabújnak barlangjaikba és odúikba. miközben folyamatosan egyre hűvösebb lesz. aktivitásuk ideje akkor jön el. amikor csökkenni kezd a testhőmérsékletük. amikor Amerika nyugati sivatagaiban az arizonai gila vadászni kezd. Ez az a napszak. újabb állatok bukkannak elő.

Ez finom. az embernek is fájdalmas az égető sziklákat megérinteni. fehér. és olyan száraz. Ha egész nap kinn marad a szabadban. A teste egy óra alatt akár egy liter folyadékot is veszíthet. A kövek fölött remeg a levegő. ahol a felnőtt állatokat éppúgy elkapja. mint az emlősök. A hüllők ugyanúgy megszenvedik a túlmelegedést. Az amerikai szamárnyúl. széttárja a szőrzetét. hogy a sivatagban megint perzselő hőség lesz. A levegő olyan forró.Még a sivatagi rágcsálók fészkébe is bemerészkedik. amelyben testét beárnyékolja. így csak a levéléleket éri az erős napsugárzás. Ausztráliában egy tüskés gyík. púderszerű port képez a levél felszínén. mielőtt még észrevenné az ember. A sivatagi magyal az amerikai sivatagokban nyílt terepen nő. Néhány állat a déli verőfényben is a föld felszínén marad. A sivatagokban mindenütt megtalálható teknősök is ilyenkor bújnak elő földbe kapart gödreikből. A Nap pedig a derült égből egész idő alatt könyörtelenül perzseli a tájat. és nem iszik. az alig 5-10 centiméter hosszú moloch bújik elő ilyenkor hangyászni: leül valamelyik hangyaösvény mellé. hogy az izzadság elpárolog. Levelei csaknem teljesen függőlegesen állnak. mint a Szaharában a sivatagi róka: a hatalmas füleit. Ez a nyüzsgő tevékenység nem tart sokáig. Néhány óra múlva a Nap olyan magasra emelkedik. mint az állatokat. Mások hőcserélőkkel hűtik a vérüket. A legcsekélyebb izommozgás is hőt gerjeszt. ahol nincs semmiféle árnyék. ahol páncéljuk biztonságában töltötték az éjszakát. a Góbi sivatag sünje és az ausztráliai bandikut mind ugyanazt az eszközt használja. bizony meghal. mint a sportolók fehér trikója. . így hát most kényszer nélkül semmi nem mozdul. A kevésbé forró reggeli és kora esti órákban fotoszintetizál. A hőség a növényeket ugyanúgy fenyegeti. ha a párolgással túl sok nedvességet veszítenek. és módszeresen fölkapkodja ki-kivillanó nyelvével a rovarokat. amely ugyanúgy visszaveri a hő egy részét. A Kalahári sivatag ürgemókusa bozontos farkát használja napernyőnek: feje fölé emeli. és pontosan abba a helyzetbe állítja. Ugyanúgy elpusztulnak a szomjazástól. ilyenkor a levelek egész felületükkel a fény felé fordulnak. mint a kicsiket. miközben a hangyák makacsul és feltartóztathatatlanul tovább masíroznak. A magyal levelei a szikes talajból felszívott sót is kiválasztják. napkelte után négy-öt órával már számukra is túl meleg van.

bár néha még nekik is hűteniük kell magukat. Más állatok folyadék segítségével fokozzák a szél hűtőhatását.a teljes vizeletkészlet kiürítéséről nem is beszélve .a testhőmérsékletük 40-50 Celsius fok fölé emelkedik -. hogy a rajta átfúvó levegő lehűti a benne keringő vért. ezért hűti le a verejtékezés az emlősöket. Az a fizikai folyamat. Így az összes sivatagi élőlény mindent megtesz azért. mint ahogy megőrzik a belsőt. és kiengedik hátsó lábaikra a hólyagjukban rendszeresen tárolt nagy mennyiségű folyadékot. Ausztráliában a kenguruk különleges hajszálérhálózatot fejlesztettek ki mellső lábuk belső oldalán. mint a légzésnél. sok hüllő ürüléke pedig csak egy szárazanyagból álló "pirula". A madarak a legtöbb más állaténál jobb hőszigeteléssel vannak felszerelve. mihelyt az állat elpottyantotta. hőt von el a környezetéből. . amelynek során egy folyadék gázzá alakul át. A verejtékezés. Sok madár tollainak védelmében minden baj nélkül naphosszat kinn üldögélhet a sivatagi napsütésben. de azok a sivatagi állatok. Apró véredények hálózata szövi át a fül elülső és hátsó felületét.A nagy fülek nyilvánvalóan más szempontból is hasznosak. de ezeknek az állatoknak az akusztikai hasznossághoz szükségesnél jóval nagyobb fülei vannak. a toroklebegtetés. Így például. Az állatok ürüléke rendszerint rendkívül száraz : a tevetrágyából például szinte tüstént tüzet lehet rakni. a mellső láb szőrzetén energikusan habot vernek nyálukból. mégis légáramlást kelt a száj nedves belsejében. A világ legnagyobb részén tollaik persze pontosan arra szolgálnak. Ehhez nincs szükség a mellizom munkájára. hogy megőrizzék testük hőjét. ami a sivatagban a lehető legértékesebb kincs. amely olyan közel van a bőr felszínéhez. ezért nagy árat fizetnek : vizet veszítenek. Néha még ennél is tovább mennek. minden hangot érzékelnek.mind jó hűtési módszerek ugyan. közvetlenül a bőr alatt. így ugyanolyan hatékonyan távol tartják a külső hőt. amelyek ezeket alkalmazzák. a nyalogatás . ami lehűti a vért az alatta lévő szövetekben. amikor a víz elpárolog. Amikor a teknősök úgy istenigazából kimelegszenek . Hasonló hatást kelt a lihegés: a száj nedves belsejében oda-vissza járó levegő nyálat párologtat el. hőelvonással jár. hogy megőrizze testében a folyadékot. a lihegés. így a párolgási folyamat hőt von el az alatta lévő bőrből. nagy adag nyállal nedvesítik meg a fejüket és a nyakukat. Amikor nyomasztóvá válik a hőség. de a hőátadást a tollazat képes mindkét irányban lecsökkenteni. Ilyenkor a lihegésnek az emlősökénél különb formáját alkalmazzák: a torkukat lebegtetik.

amely annyira lecsökkentette a vízigényét. hogy a táplálékából kivont folyadék is elegendő számára. először ő maga iszik. például az oryx vagy a kenguru. aztán belegázol a pocsolya szélébe. nagyon egyenesen megáll benne. Az amerikai futókakukkot. Amikor megérkezik a vízhez. Ha teljesen átitatódtak. s egyetlen más madárnál sem találkozunk hasonlóval: úgy magukba szívják a vizet. amikor aztán leszáll. és két-három fiókából álló fészekaljat költ. a kakas elindul a fészek felé. Míg az emberi vizelet 92 százalék vizet tartalmaz. A kicsinyek már elképesztően korán képesek gyíkokat és rovarokat megemészteni. és úgy szopják a tollait. és ha a táplálék. aztán naponta visszatérni a legelőre. Ő azonban egészen más módon gondoskodik fiókáinak folyadékról. a dorkász.igaz nagyon ritka . nem dobja oda csak úgy a fiókáknak a zsákmányt.állat is. A futókakukkpár kaktuszra vagy egy tüskés bokorban építi meg a fészkét. de nem engedi el. amit a szüleik hordanak nekik.gazella a levelek nedvéből. hiszen a csibéknek ugyanúgy szükségük van a vízre. kígyókra vadászó madarat gyakran láthatjuk Arizona és Mexikó sivatagaiban száguldozni. A sivatagi róka és sakál a megölt állatok testfolyadékaiból szerzi a vizet. az ugróegér a magvakból. De számos nagy testű állat. de csak a hímek esetében. Sok sivatagi élőlény életén a vízszükséglet uralkodik. és szándékosan átáztatja hasi tollait. ezt a hetyke. A sivatagban élő madarak gyakran ugyanezt a mindennapi eljárást követik. esetleg soha nem is iszik. és a madár a szájába nyomja a gyíkot. Kakasa egészen egyedülálló módon szállítja csibéinek a vizet erre a nagy távolságra. A fióka kitátott csőrrel kérincsél. Egy szaharai gyík még a sófölöslegtől is képes úgy megszabadulni. akkor valami más módon kell számukra folyadékról gondoskodni. nem elég leveses.A vízben oldódó bomlástermékek kiürítéséhez szükséges vizet is rendkívül gazdaságosan használják fel. Az afrikai pusztaityúk gyakran jó 40 kilométernyire fészkel a legközelebbi állóvíztől. . Ezek a tollak egészen különleges szerkezetűek. de amikor valamelyik szülő csőrében egy döglött gyíkkal megérkezik a fészekhez. Van néhány olyan . kénytelen naponta elzarándokolni legelőiről valamelyik ritka vízlelőhelyhez. mint a felnőtt madaraknak. Egy-két faj vészhelyzetben zsírtartalékainak lebontásával belülről is képes vizet előállítani. a fiókák nyakukat fölfelé nyújtogatva köréje gyülekeznek. mint a szivacs. hogy az orrában lévő mirigyeken át választja ki. az ugróegerek vizelete csak 70 százalékot. ahogy a kutyakölykök a szuka emlőit. Problémáik a szaporodási időszakban válnak súlyossá.

a sivatagi növényeknek is meg kell oldaniuk. Ez a folyadék nem néhány perccel azelőtt lenyelt víz. Azt a problémát. Ezt kevesen tudják hatékonyabban megoldani. hogy tőle méterekre már semmi más növény nem élhet meg. s mintha némán veszekednének a zsákmányon. amelyet a madár eddig a begyében tárolt. amennyit csak lehet.Miközben így állnak. hanem a töve körül gyökereinek lassan terjedő hálózatából új szárakat hajt. hanem az emésztés fiziológiai folyamatai során keletkezik a szülő gyomrában. A kivételes esők után. hanem a körülbelül évente egyszer bekövetkező felhőszakadásszerű záporokat használják ki. a kődarabokat körülvevő. amelyek olyan nagy távolságokra. ami aztán lecsepeg a csőrén a fióka szájába. hiszen a közelben esetleg nincs is elérhető állóvíz. akár 10000-12000 éve is növekedhet és terjeszkedhet ugyanazon a helyen .kevésbé folyamatosan. Ellentétben a kreozotcserjékkel. a felnőtt madár torkának mélyén folyadék jelenik meg. olyan gyorsan. azokon megtapadt nedvességet hajszálgyökereinek hálózatával gyűjti össze. sok sivatagban elérhetetlen talajvízre támaszkodik. ők nem apró mennyiségeket szívnak fel többé. a gyűrű pedig egyre tágul. de nem úgy. beleértve a saját magvait is. Egyes sivatagi növények egészen más stratégiát alakítottak ki a víz tárolására. olyan alaposan átjárják a kavicsos talajt.így a kreozotcserje a legöregebb ismert élőlény a sivatagban. Ilyenkor annyi vizet szívnak fel. Hogy elegendő nedvességhez jusson. ha a felszín alatti egysége miatt egyetlen szervezetnek tekintjük. a bokor egyre tovább növekszik kifelé. aztán . miután akarva-akaratlanul megkapta megfelelő vízadagját. ahogyan csak lehet. 5-10 centiméterrel a talajfelszín alatt. de maga a növény. minden egyes bokornak nagy földterületre van szüksége. Így a fióka csak azután eheti meg a húst. vagy az oly ritkán hulló csapadékból. hogy hogyan lehet vizet gyűjteni egy majdnem teljesen víztelen környezetben. így a növény gyűrű alakban terjeszkedik. és mihelyt egyszer megvetette a lábát egy igazán aszályos területen. hanem arra a parányi nedvességrétegre. hogy magvait elszórva új egyedeket hoz létre a közelben. Miközben a bokor az eredeti szártól sugarasan kifelé terjeszkedik. mint az Amerika délnyugati sivatagjaiban növő kreozotcserjék. Egyesek átmérője ma már eléri a 25 métert. olyan alaposan összegyűjti a vizet. amely vagy a harmatból származik. Mivel semmiféle más növény nem versenyezhet vele. Betelepíti. Az ilyen gyűrűkben az egyedi hajtások nem túlságosan öregek. hogy látszólag minden elérhető vízmolekulát kivonnak belőle. Így egyetlen kreozotcserje-egyed gyökere teljesen birtokba veszi a közelében fekvő terepet. a középen lévő szárak gyakran elpusztulnak. Nem a mélyben rejlő.

mind a Kalahári-sivatag busmanjai ilyen növényekhez folyamodnak aszály idején. Az arizonai óriáskaktuszok közt bolyongó utazó. Mindezeket az eszközöket bevetve a saguaro minimálisra tudja csökkenteni a párolgási vízveszteséget. a saguaro.tárolják. amelyeken viszonylag kevés a sztóma. akit gyötör a szomjúság. és akkor cserélik ki oxigénre a szén-dioxidot. a nap legnagyobb részében pedig zárva tartják a sztómáikat. Mindennek tetejébe a kaktuszok fotoszintézise különlegesen zajlik: a nappal szerzett fényenergiát elraktározzák. mert a saguaro nedve erős mérget tartalmaz. vagy több függőleges ujjra ágazik. Egyik legnagyobb fajuk az arizonai óriás. talán kísértésbe esik. hogy fokozatosan új szövetek építésére használhassa fel. Amikor megérkezik a vihar. így a saguarót gyakorlatilag szinte állandóan mozdulatlan levegő alkotta láthatatlan köpeny veszi körül. a saguaro felszívja a vizet a kiszáradt földből. szárazságot tűrő növényekhez. mint a fenyő tűlevelein. Ekkor már hűvös van. átvette a fotoszintézis feladatát. Ennek a technikának a specialistái a kaktuszok. A tövisek nemcsak a legelésző emlősöktől védik meg a növényt (ezekből egyébként is nagyon kevés van). A szár zöld lett. így jelentősen megnöveli kerületét. Közép. hanem megtörik a növény körüli esetleges légáramlást is. a perzselő sivatagban sok növény szintén nagyon apró leveleket hajt. ami könnyen halálos lehet. amikor újra feltöltheti hatalmas víztartályait. egészen a következő viharig. természetes körülmények közt összes szabadon tenyésző fajuk kizárólag Észak-. amelyeknek mintegy 2000 különböző fajuk ismert. . Közel 15 méter magasra is megnőhet. Ám ez nem lenne bölcs dolog. hogy a bordázat mélyedései alján helyezkednek el. éjszaka hasznosítják. hasonlóan az északi fagyos éghajlati övben élő. Aztán már csak meg kell őriznie. és közben kitágítja a bordázatát.és DélAmerikában található. A sztómákat továbbá az is védi minden fuvallattól. Az ellensége a párolgás.kaktusz. hogy megcsapolja ezeket a körülötte magasodó hatalmas víztartályokat. Teljes hosszában harmonikaszerű bordázat húzódik végig. olyasformán. sztómáikat pedig a levelek helyett megduzzadt szárukon fejlesztették ki. A levelein lévő sztómákon vagy gázcserenyílásokon keresztül óhatatlanul vízgőzt veszít. Egy nagyobb termetű arizonai óriáskaktusz egyetlen nap alatt egy tonna vizet is képes fölvenni. Azonban nem minden vizet tároló növény mérgező. A saguaro és néhány más kaktusz ennél még egy lépéssel tovább ment: levelei tövissé módosultak. Mind Közép-Ausztrália bennszülött őslakosai. és vagy egyetlen oszlopot alkot. megduzzad a szár. Ezért. és évről évre meg tudja tartani vizének legnagyobb részét.

anatómiailag alkalmazkodott a sivatagi élethez. elmosódott nyomokat a homokban. Minden ember testében vannak zsír formájában tápanyagtartalékok. de ez az ő számára nyilvánvalóan alapvetően más volt. éles ellentétben a test többi sovány. hogy még a busmanok sem tudják lenyelni. akiknek a tudása sok egyetemi képzettségű biológust megszégyeníthetne. . izzadságban fürdő utazóknak.Ezek a sivatagi népek mind kiváló botanikusok. folyadék csöpögött ki belőle. aki gyorsan és magabiztosan csörtetett. de azért ez sem megy pocsékba: végigtörlik vele az arcukat meg a testüket. Több különböző növénynek is vannak ilyen víztároló gyökerei. Egyszer vizet kerestünk Közép-Ausztrália vörös sivatagában. amely legtöbbünkön megtalálható. a sivatagban súlyos hátrányt jelent. Ám az a hasat és a végtagok egyes részeit körülvevő zsírréteg. Amikor kezünkkel összemorzsoltuk egy letördelt darabját. tehát benedvesítik és lehűtik a bőrüket. mert nagyon megnehezíti a bőrön át való hőleadást. Ekkor a ceruzavékony szár hirtelen akkora gömb alakú gyökérré dagadt. látszólag nem is keresgélt. Ahhoz is elég lehetett volna. míg csak körülbelül 30 centiméter mély lyukat nem vájt. de nem mindegyikből fakad egyformán jó ital. nem meregette a nyakát jobbra-balra. csak irigyelnünk kellene őket. Aztán egyszercsak tévedhetetlenül letérdelt egy kurta. hajlott szár mellé.mintha egyetlen. izmos részével. Ha az ember mozog és hőt gerjeszt az izmaiban. még a szeme sem járt ide-oda . hogy megmentse az életünket. mint az a többi növényi szár. hogy enyhítse a szomjunkat. Botjának gyors. mint én. A jelek szerint a busman az egyedüli emberfajta. ami mellett addig elmentünk. Az egyiknek olyan szörnyen keserű a leve. akik a busmanok sivatagába merészkedünk. a növényi szárak és levelek formáját. Követtem bennszülött vezetőnket.ez a hatás úgy küszöbölődött ki. átható pillantással be tudta volna fogadni egész környezetét. de valójában nekünk. nagyon nehéz elkerülnie a felhevülést. erős csapásaival kiásta a szár körül a földet. Egyes busmanoknál . amelyen alig néhány apró levél csüngött. A délnyugat-afrikai Kalahári-sivatag busmanjai szintén nagy növényszakértők. mint egy futball-labda. amely igen nagyra nőhet. aki specifikusan.rendszerint a nőknél . a sziklák alakját. éppen elég ahhoz. Kívülállók számára talán furcsa látványt nyújtanak. Az én szememben pont olyan volt. egy másik emberfajtához (rasszhoz) tartozó. az apró. hogy zsírtartalékuk a fartájékra koncentrálódott.

Első látásra ezek a nagy levelek látszólag rendellenesek. Így egy-egy ilyen öreg példánynak a levele elméletileg több száz méter hosszú is lehetne. Egyes sivatagokban elég rendszeresen. ősöreg példányoknál legnagyobb átmérője akár egy méter is lehet. Ám a Welwitschia levelei nem hogy nem veszítenek vizet. gyakran megcsavarodott rövid. vékony rostok nőnek. amellyel kevés más sivatag rendelkezik. és minden bizonnyal leglátványosabb növényének. egészen a szájszervekig. Heges. Ám a sivatagok sem mind egyformák. potrohukat "magasan" a levegőbe emelve szemben a parttal megállnak. és úgy görbülnek felfelé. vízcseppek csapódnak le belőle testükön. Mivel határos a tengerparttal. éppen ellenkezőleg. az év számos éjszakáján a tenger felől köd hömpölyög. a Welwitschiának is. hogy aztán megcsavarodva.Minden sivatagban a test megfelelő hőmérsékleten tartása és a vízvisszatartás kölcsönösen összefüggő problémája valamennyi élőlénynek. amelyek gyakorlatilag egész aktív életüket . A Kalaháritól északra fekvő Namib-sivatagban van egy olyan nedvességforrás. duzzadt gyökere olyan. A Namib-sivatagban több élőlény is felhasználja ezt a lehetőséget. amelyeknek erős a vízfelszívó képessége. hiszen a legtöbb sivatagi növény levele apró. ezeket aztán a gyökerek gyűjtik össze. amellyel végre felszürcsölhetik. Közvetlenül viaszos felszínük alatt a levél egész hosszán végigfutó hosszú. Egyes területeken sajátos megoldandó problémák merülnek fel. körülbelül évente fordulnak elő felhőszakadással járó viharok. másokon olyan saját erőforrások állnak rendelkezésre. amelyeket különféle egyedi módokon lehet kihasználni. körülölelik a tölcsérszerű törzset. széthasadozva hulljanak le a földre. vizet vesznek fel. s ahogy égnek emelik lábaikat. mint holmi óriás gyaluforgácsok. ezek a vízcseppek végigcsurognak a hasukon. mert bár nagyon lassan nőnek. Ezek lehetővé teszik olyan állatközösségek kifejlődését. és fejüket lehajtva. és lecsöpögnek megtépett hegyéről. hogy minimális legyen a vízvesztesége. Amikor a köd föléjük sodródik. és a sivatag felett csöppekké kondenzálódik. Nagy. A köd szolgáltatja a nedvességet a Namib-sivatag egyedülálló. alighanem a Welwitschiának lennének a világon a leghosszabb levelei. a vízmolekulákat először a levél bőrszövete köti meg. szíjra emlékeztető levél nő ki. Amikor le-lehull a harmat. Ha a szél nem koptatná így őket. a végük kirojtosodik és elhal. a növény ezer évig is elélhet. vastag törzséből mindig csak két nagy. Az ilyen ködös estéken hosszú lábú gyászbogarak másznak ki a homokdűnék gerincére. aztán a rostok továbbítják a levél belsejébe. simák és szélesek. Ahogy a szél ide-oda dörgöli őket a köves talajon. mint egy hatalmas répa. Más vízcseppek végigcsordulnak a levélen. A levelek tövüknél zöldek.

más részeik apró robbanások sorozatával kibocsátják a magvakat. de néha egyhuzamban éveken át. Amikor az eső átáztatja az arizonai sivatag talaját. A föld felszíne megrepedezik. ha a sivatagi utazó semmi jelét nem látja a körülötte rejtőző élet gazdagságának.arra a rövid időszakra sűrítik. akkor azok a magvak. Az első esőcseppek robbanásszerűen életre keltik a tájat. a következő száraz napokon elhalnak. Ha ráhullanak az elhervadt. eleven életre kelnének: kibontják megbarnult terméseiket. és száraik tetején száraz. aztán amikor elérték a vizet. Ha nincs eső. Ám most maguk a földön heverő magok kezdenek el mozgolódni. hogy apró gyökérkezdeménye egyenesen lefelé hatolhasson a földbe. amelyeknek megbarnult levelei már porladoznak. kezdik hívogatni párjukat. A halott szövetek egyes részei különbözőképpen kötik meg az esővizet. ezáltal függőleges helyzetbe állítják a magot. A sivatag felszínét elöntő eső sekély pocsolyákba gyűlik. A hím ásóbékák gyorsan a pocsolyák felé ugrálnak. amelyek miatt egyes részeik felkunkorodnak. kiszabadítják a bennük rejlő magvakat. ezt csak megfelelő erősségű és mennyiségű csapadék képes lemosni. Magvaik burkában van egy gátlóanyag. Ha a talaj már jól átitatódott. Az év legnagyobb részében. halott növényekre. apró kétéltűek másznak elő küszködve a külvilágra. és a kezdeti kurta zápor után egy héten belül nem érkezik meg az igazi erős zivatar. Egyes növények azonban erre a kockázatra is fel vannak készülve. Ha az első esőcseppek csalókák. Ám az életnek ez a képe teljesen illuzórikus: ezek a történések teljesen mechanikusak. fedőszőreik megduzzadnak és megmerevednek. Egyesek méterekre lövellik magjaikat a levegőbe. akkor a mag kicsírázhat. törékeny magházaik ülnek. Ezek a lapátlábú békák vagy ásóbékák a felszín alatt vagy harminc centiméternyire temetkeztek el. Mindebben veszély is rejlik. Nem csoda. Ennek során feszültségek keletkeznek bennük. mintha maga a talaj is mocorogni kezdene. amely megakadályozza a csírázást. Miközben vizet szívnak fel. mozdulatlanul rejtőznek. . hirtelen mintha új. amikor viszonylag bőségesen van víz. akár 9-10 hónapig elő sem bújnak. amelyek most kicsíráznak. és a magvak csírázni kezdenek. látszólag élettelenül.

apró rákok is csapatostul úszkálnak benne. amiből oxigént vonhatnak ki. A szél apró. A pocsolya már másnap teli van ebihalakkal. A növényevő ebihalaknak nem kell ilyen problémákkal szembenézniük. az ásóbéka két különböző lehetőségre készül fel. Ráadásul a pocsolya egyre sekélyebb is lesz. Az ebihalak lázasan zabálnak.ezzel teljesítették is a következő nemzedék iránti kötelességüket. A peték eközben hihetetlen gyorsasággal fejlődnek. ilyenkor minden lázas sietséggel történik. elkapják és megeszik algákkal táplálkozó testvéreiket is. hiszen a meleg víz kevesebb oxigént képes tárolni. víztelen hónapjaira. Az algák is eltartanák őket. ők továbbra is majszolgatják az algákat. Ha az ásóbéka nem talál magának pocsolyát. Miután elkezdik falni a sóférgeket. amelyek most a vízben parányi algafonalakká nőnek. a pocsolya vízszintje újra megemelkedik.Néhány órán belül kórusuk sürgetésére csatlakoznak hozzájuk a nőstények. ahol rég elpusztult szüleik lerakták őket. amilyen gyorsan csak tudnak. egyes ebihalak kissé más módon fejlődnek. és sokkal nagyobb a szájuk. A pocsolya pedig egész idő alatt párolog és zsugorodik. így populációjának egyre kisebb tere marad az úszásra. felnőtt békává válnak. mikroszkopikus spórákat is hoz magával. A párok néhány órán belül lerakják és megtermékenyítik a petéiket. és nem párzik mindjárt a felszínre érkezése utáni első éjszakán. de ha a pocsolyában sóférgek (ezek apró rákok) is vannak. A frissen lehulló víz azonban felkavarja. és rendületlenül növekszenek. nem maradnak életben. hogy felkészüljenek az éhezés hamarosan rájuk szakadó hosszú. ami további megpróbáltatást okoz. hogy a pocsolyában kétféle ebihal úszkál. sárossá és zavarossá teszi a pocsolyát. Ha újabb záporok jönnek. és már nincs olyan nagy szükség a lehető leggyorsabb fejlődésre. Azok a békák. akkor esetleg egyáltalán nem lesz módjában párzani. Táplálkozni kezdenek. Ám nem ők az egyedüli élőlények. és tüstént párzani kezdenek. mint a testvéreik: nagy lesz a fejük. és . A felnőtt ásóbékák ezután sorsukra hagyják petéiket és egymást. amelyek ilyenkor csomókban hevernek a langyos pocsolyákban . mert nem látják a zsákmányukat. tehát felmelegszik. Nem egészen egy centiméter hosszú sóférgek. Ilyen körülmények közt a ragadozó ebihalaknak rosszul megy a soruk. és egyre kevesebb víz marad benne. mint az algákkal táplálkozóknak. zavaros vízben lubickolnak. amelyek ebben a meleg. és több száz kilométernyit utazhattak azokról a helyekről. Ezek olyan száraz petékből keltek ki. Azzal. amelyeknek nem sikerül betartaniuk a menetrendet. amelyek akár ötven napon át is repülhettek a sivatagi szelek szárnyán. majd végül apró.

Sokat felfalnak ugyan közülük a gyíkok és a madarak. anyagai beszivárognak a hajdan volt pocsolya mélyedésének homoktalajába. Ám ha nem esik több eső. tömör masszában hevernek egymáson. amelyről a nevüket kapták. hogy testüket eltakarja. De az ő testük sem megy veszendőbe: miközben lebomlik. amely teljesen beborítja őket. de egyesek néhány heti táplálkozás után megtalálják maguknak azokat a réseket és repedéseket. amelyek a pocsolya szélére szorulnak. és magvaik már megtelepedtek. a homokban pedig ott lesz a szerves trágya. a Szaharában. Sok ebihal soha sem fejezi be a fejlődését: amikor eljön számukra a vég. Az első esőcseppektől csírázni kezdő magvak gyorsan növényekké fejlődnek. ahol a legtovább marad meg a víz. és olyan vízhatlan burkot alkot. Mihelyt leérnek a föld alá. mint a világ bármely más virágosrétje. hogy legalább az ebihalak egy része a lehető leggyorsabban befejezze fejlődését. mint folyékony iszap. amelyet megkocsonyásít és összezsugorít a napsütés. erős hátsó lábukkal. és elugrálhatnak a sivatagba. bőrük külső hámrétege megkeményedik. Az egyre sekélyebbé váló pocsolyában a kannibál hajlamú ebihalak megeszik testvéreiket. rózsaszínűek és fehérek. Ezt a felnőtt sóférgek közül egyik sem éli túl. mindenütt virágok nyílnak ezeken a hatalmas átmeneti réteken. Arizonában és ÚjMexikóban a sivatag néhány napig legalább olyan színpompás. amely siettetheti a következő algageneráció fejlődését. amelyeken át lélegzenek. A sivatagban hektárról hektárra égő színek virítanak. ha szerencséjük van. kivéve apró orrlyukaikat. Azoknak. nagy számban hagyhatják ott a pocsolyát. Középen is alig marad más. Az esőzés áldásai ezzel még nem szűntek meg. amikor a nedvesség elszivárog. így elevenen megsülnek. amelyekben menedéket találhatnak a beálló hőség elől. még kifejleszthetik lábaikat. és most virágba borulnak. Ezért aztán Nyugat-Ausztráliában. de petéik ott szállnak a szélben. Kékek és sárgák. de ebben a legagresszívabb ragadozó ebihalak. Aztán. A legközelebbi eső megint itt fog pocsolyává gyűlni. a növények elhervadnak és .ha szerencséjük van. a Namib-sivatagban. hamarosan már ahhoz sem marad elég vizük. és egymással is versengenek a pocsolya legmélyebb részeiért. A pocsolya közben már réges-rég kiszáradt. akkor létfontosságú. Szüleik is hamarosan elkezdenek odúkat ásni maguknak széles.

Egyes állatok különleges lábat fejlesztettek ki. Amikor ez a rojtosujjú gekkó egy helyben áll. amely megpróbál bennük vagy rajtuk megélni. csak minimális mértékben kavarja fel a homokot. Némelyikük akár a 200 méter magasságot és széltében a 2 kilométeres vastagságot is elérheti. Ilyen körülmények közt még a legellenállóbb gránit is repedezni. minden egyes homokszem lekerekedik és vörös vasoxid-bevonatot kap. ott a dűnék korántsem maradnak egy helyben. ez marad meg belőlük. újra átadva helyüket a homoknak. Így próbálja hűvösen tartani a lábát. szőrre emlékeztető rojtokat növesztett a lábai köré. hol elül a szél. A sivatagról alkotott tipikus képünk azonban nem a kavicsos talaj vagy a szélvájta hegyek szerepelnek. ahol a szélirány állandóan változik. és hűtötte fagypont alá az éjszakai fagy. és lassan tovább haladnak a sivatagban. aztán. tájékozódási pontokká válnak. elosztja a súlyát. összegyűjti és nagy halmokba söpri a homokszemeket . mivel nincs semmi.ezek a dűnék. . Évszázadokon át nagyjából ugyanazon a helyen maradnak. mintha testgyakorlatot végezne : rendszeresen és ritmikusan felváltva felemelgeti a mellső és a hátsó lábait. a homok apró földindulások sorozatán át lecsúszik a dűne meredek homlokzatán. amelyek segítségével az utazók utat találnak a sivatagban. Egy másik hosszú. amely hasonló módon növeli lábának felületét. A szél a dűne szelíd lejtőjén fölfelé fújja a homokot a gerincig. lassan aprózódik. az körülfújdogálja a testét is. így az állat. de ezek alkotják a legspecializáltabb környezeteket. így saját névvel rendelkező földrajzi helyekké. Ahol azonban a szél rendszerint ugyanabból az irányból fúj. mint a tengerfenék barázdái. fél tucat gerinc vezet fel a központi csúcsukhoz. amely segíti ebben. lapos köveknek fújja és összedörzsöli más homokszemekkel. hanem a végtelen homokdűnék. A homok a sivatagi kövek maradványa. miután évezredeken át sütötte nappal a Nap. Olyasféle gerinceket formálnak. szétesik ásványi alkotórészeire. A sivatagnak azokon a részein. így aztán maga a dűne is lassan előrehalad. ami megkösse. A sivatagban közben hol feltámad. Miközben a szél újra meg újra a szirteknek vágja.elhalnak. A dűnék homokja minden élőlénynek nagy problémákat okoz. az ilyen homokhegyek csillag alakúvá válnak. amikor végigsiklik a felszínén. hasadozni kezd. Valójában a homokdűnék a világ sivatagjainak csak egy kis részét teszik ki. Már a lábukat megvetni sem könnyű ezen a rendkívül forró és állandóan lefelé csúszó felületen. A Namib-sivatagban egy gekkónak hártya van a lábujjai között. akár a békáknak. és ha van egy kis szél.

Olyan ügyesen és energikusan vájja alagútjait. hogy szinte lehetetlen kiásni. a mozgás felé kúszik a homokban. akár hogy elmeneküljön a legkínzóbb hőség elől. De a homokban való haladás legjobb módja nem az úszás. ezek teljesen elveszítették a lábaikat. amely megvédi a homokszemek koptatóhatásától. A Namib-sivatag lábatlan szkinkje csak 5-10 centiméter hosszú. A homokszemcsék olyan simák és olyan szárazak. az orra pedig hegyes. és egy kráter alakú bemélyedés. de hasonló módon alkalmazkodtak a föld alatti élethez. és vannak fémesen csillogó arany. ami szintén segíti a homokszemek közötti előrehaladásban.A dűnék felszíne napkelte után néhány órával már égetően forróvá válhat.sárga színűek. Rendes körülmények közt megjelenésének egyetlen nyoma egy sor kóbor lábnyom a homokdűnéken. és néhány gyík. Szembetűnő hasonlóságuk annak a ténynek a következménye. ez tulajdonképpen a szemhéj módosulása. olyan ritkán látni. hogy nem tapadnak össze. de valójában a két állat nem áll közeli rokonságban egymással. A homokban ugyan hűvösebb az élet. ha csak az embernek nincs olyan szerencséje. Az egyik módszer. A szkink bogárlárvákon és más rovarok lárváin él. hogy más-más kontinensen ugyan. amellyel mozogni lehet benne. A dűnék állatainak többsége tisztában van ezzel. akár hogy elrejtőzzön. akkor behúzzák azokat. Erősen csökevényes lábaikkal még a felszínen is képesek mozogni. Egy-két fajuk állandóan a felszín alatt él. és lebújik a felszín alá. milyen hideg. amikor a felszín közelében van. hogy akkor kezdje el üldözni. ahol hirtelen a felszín alá merült. finom pikkelyű angolna. és úgy néz ki. A vakondgyíkok vagy szkinkek családjába tartozó többféle gyík pontosan ezt csinálja. az aranyvakond. de itt más problémák merülnek fel. . Alighanem ez a legkevésbé ismert emlős. hiszen a homok egyszerűen beomlik az ásó állat mögött. de amikor a homokban haladnak előre. aztán egyszer csak előbukkan. a lábaival löki magát előre a homokban. nyomon tudja követni a mozgó rovar keltette homokrezgéseket. de mind a ketten rákaptak az ásásra. így nem lehet bennük alagutat ásni. meglepetten veszi észre. pikkelyes fedél nőtt. A lábatlan szkinkre egy homoki emlős vadászik. Az aranyvakond körülbelül akkora. hogy elkapja mit sem sejtő zsákmányát. általában is hasonlít rá. mint egy apró.ha az ember beledugja a kezét a homokba. egyfajta úszó mozgás. A szemén áttetsző. hanem a kígyózás. ahol éjszaka előbújt. így egymástól függetlenül. Az aranyvakond bundájának a színe egyedenként változik : vannak köztük szürkék. Ám három-öt centiméterrel lejjebb már hűvös van . mint a talajban. mint az európai vakond. amely rendszeresen lebukik a homok felszíne alá.

.Az állatnak nincs látó szeme. hogy a legtüskésebb sivatagi növényeket is meg tudja enni. Ennek ellenére valószínűtlen. Az állat homokviharok idején orrlyukait képes annak izomzatával bezárni. bőrből készült vésővé alakult. visszafelé pedig hatalmas. így csak a lábfeje áll ki. A homoksivatagokban alig él ember. A Szahara északi oldaláról származó nép tagjai. így könnyen le tudja adni a felesleges hőt. a tuaregek rendszeresen tevekaravánokat vezetnek át közöttük. amellyel utat tör magának a homokban. vadon élő dromedárt. szőrrel borított szemének nincsen semmiféle funkciója. Nincs itt számára semmi . hogy képes napokon át ivás nélkül baktatni a sivatagban. Ám a sivatagi homokdűnék közt még a tuaregek sem tudnának utazgatni egy állat segítsége nélkül. durva gyapjú borítja. hanem egy helyre. Eredete még mindig bizonytalan. ez azonban nem oszlik el a testén. a hátán lévő púpban koncentrálódik. A Nap ultraibolya sugárzása ellen laza burnuszokba burkolóznak. szaharai egypúpú tevét nem ismerünk. De azért átkel a homokdűnéken. Ez az állat a teve.és lábszárcsontjai visszahúzódtak az oldalába. csupasz orra pedig széles. mivel akkor megakadályozná a test hűtését. Elképesztő képessége. élben végződő. Néha rovarokra vadászva a felszínre is kibújik. lábatlan szkink. Tápanyagtartalékait a legtöbb emlőshöz hasonlóan zsír formájában tárolja. de kedvenc zsákmányállata az apró. fejüket és arcukat pedig turbánnal övezik. comb. négyszögletes sótömböket cipelnek. Teste felső részén. vad csoportjai a közép-ázsiai sivatagok eldugott részein. nagy sebességgel. bőrredővel összekötött ujj van. hogy az igazi vadon élő állat jelentősen különbözött volna a tuaregek állatától. A púpjában lévő zsírkészletből napokig meg tud élni. A tevének természetesen az a legnevezetesebb tulajdonsága. amelyet a föld alatt üldöz. másutt viszont többé. sajtolt datolyát és posztóvégeket szállítanak a Niger folyó menti ősi kereskedővárosokba. A teve csodálatosan alkalmas a sivatagi utazásra. és bár a lábai nem csökevényesedtek el teljesen. bár a valódi kétpúpú tevének talán még mindig élnek kis. így járás közben szétterpesztett lábujjai nem süppednek bele a homokba. Timbuktuba (Tombouctou) és Moptiba. Lábán csak két. bronzöntvényeket. vakon ásva. de egy-egy éhezési időszak után a púpja lötyögős bőrzacskóvá aszalódik össze.kevésbé csupasz. ahol a Nap ellen szigetelésre van szüksége. vastag. nem termeszthet itt növényeket sem.nincsenek állatok. amelyekre vadászhatna.

módosították testük arányait. Elég egyetlen hatalmas homok. A tuaregek nélkül. egyesek elveszítették végtagjaikat. hogy ellenálljanak a könyörtelenül ellenséges hőségnek és aszálynak. amikor a szél állandóan ugyanabból az irányból fúj.betemeti és megfojtja a homok. így anélkül. víztároló kőzetekben rejlik. Vízkészletük a földfelszín alatt mélyen fekvő. hogy a világ mai más sivatagai is mind ugyanebben az időben alakultak ki. amelyek bizonyságot szolgáltatnak arra. hogy a világ éghajlatának megváltozása kopár sivataggá változtatta a termékeny síkságot. és még ők sem tudnák elviselni a sivatagon való átkelést.Ezt úgy oldja meg. és megteremtette a Szaharát. a datolyapálmákon madarak énekelnek. A falusiak ezzel a vízzel öntözik a kertjeiket. Ám közvetlenül mögöttük már ott tornyosul az örökösen fenyegető homok. Az újonnan kialakult perzselő környezet sok állatot és növényt kiírtott. A gondosan ápolt parcellákon őszibarack és gabona nő. Kicsiben ez a Szahara elmúlt egymillió évének a története. Képes azonban zsírtartalékait is folyadékká átalakítani. hogy milyen termékenyek lehetnének a sivatagok. egyetlen olyan évszak. szinte alig tettek egyebet. négyszer annyi ideig tud járni. amelyek előzőleg boldogan éltek a szavannákon. akik vödörszámra húzzák a kutakból a vizet és öntik számukra vályukba. A Tassili sziklafestmények is bizonyítják. Ám még a teve sem volna képes az ember segítsége nélkül keresztülvágni a Szahara homokdűnés vidékein. A farkasok és a hiénák. sikeresen megtartották a helyüket. és tízszer annyi ideig. Az oázisok a hosszú sivatagi utazások nélkülözhetetlen állomásai. mennyire a közelmúltban történt. és az oázisnak vége . Egyesek kitartottak régi birodalmukban. amikor a sivatag lehűl. mint a szamár. csak megváltoztatták a szokásaikat. a csobogó öntözőcsatornák fölött szitakötők röpködnek. és ezt aztán a gyomrában tárolja. csak a sötétség óráira korlátozták aktivitásukat. ha öntözni lehetne őket. hogy bármit is inna. Az evolúció időskálája érzékelhetetlenül hosszú. mások kissé "átalakított" végtagokat fejlesztettek ki. a versenyegerek és az ugróegerek. . a tevék egyáltalán nem találnának vizet a homoktengerben. Megváltoztatták belső kémiai folyamataikat. hogy indulás előtt nagy mennyiségű vizet vesz fel. csak évmilliókban mérhető.vihar. Elég jó bizonyítékaink vannak arra is. Más állatoknak meg kellett változtatniuk testfelépítésüket ahhoz. mint az ember.

szélein mohák és virágos növények hajtanak ki. Moszkitók játszadoznak felszínén. Amikor a spóratokok megérnek és kiszáradnak. de ebben az állapotban nem is szabadulnak el. Apró rákok evezgetnek benne. Ha az idő meleg marad. A mohák már jóval azelőtt elkezdték betelepíteni a szárazföldet. és feltárja az alatta lévő nyílást. Ezzel nyílik fel tulajdonképpen a spóratok.minimális testsúly. tetejükön felpattan a tok fedele. ahogyan ezt mai közvetlen leszármazottaik is teszik. amelynek széle fogazott. hogy több száz kilométeres. akkor a spórákat hamarosan átitatja a víz.Ebből a perspektívából nézve a ma élő sivatagi állatok egészen rendkívüli gyorsasággal alkalmazkodtak környezetükhöz. Mindezek a növények és állatok az ember bármiféle segítsége nélkül érkeznek ide. az apró fogak újra nedvességet szívnak fel. Már röviddel kialakulásuk után elkezdték használni a szelet.szinte a semmiből. s így nem jutnának messzire. FEJEZET FÖLÖTTÜNK AZ ÉG Mihelyt a sivatagban valahol tartósan csordogál a víz. hogy a szél elfújja a spórákat. mielőtt bármiféle állat kimászott volna a vízből. Ha esősre fordul az idő. Az élő mohák száraik csúcsán hozzák létre a spórákat tartó apró spóratokokat. A meder homokszemcséi felett zöld moszattakaró alakul ki. javította és tördelte: a Webtigris. de ez a szám még mindig kicsiny a gombák által kibocsátott spórák csillagászati számához viszonyítva. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. hogy új területeken is elterjedhessenek. kiegyenesednek és lezárják a spóratokot. élő szervezetek jelennek meg benne és körülötte . ugyanúgy. Egyetlen tulajdonság szükséges ahhoz. 7. A mohák óriási számban termelik spóráikat. lehetővé téve. mert a szél hordja ide őket. . és sorra kezdenek hátrapöndörödni. de még saját maguk sem tesznek ezért semmiféle különösebb erőfeszítést. ezek a fogak szintén kiszáradnak. A szárazföldön élő szervezetek legalább 400 millió éve használják ezt a világméretű szállítási rendszert. szitakötők üldözik őket cikcakkos vadászrepülésben. mert miközben a levegő párássá válik. és esetleg évekig tartó utazás után ideérjenek .

. Az óriás pöfeteggomba még ezt a számot is felülmúlja. hanem olyan rendkívül kifinomult és bonyolult szervezetek is ezt teszik. a levéltetveket és a többi apró. A moszkitókat. A gyermekláncfű minden egyes magját piheszerű ejtőernyővel látja el. repülő rovart sok-sok mérföldnyire hordhatja a könnyű szellő is. Egy körülbelül 30 centiméter átmérőjű átlagos példány a botanikusok becslései szerint akár hétbillió spórát is kibocsáthat. gyakran láthatatlanul kicsiny szerves részecskéket tartalmaz. és bárhol. A bogáncsok. sziklafalon csörgedező vízmosásban. Helens tűzhányó kopár hamumezein. Ezek a porszem nagyságú magvak a növényi embrió mellett tápanyagtartalékokat nem hordozhatnak. amikor megérik. a kapokfa magvai a délamerikai őserdőkben. hogy megszűnik bennük az élet. összesen 16 milliárd spórát is termelhet. egyszerre körülbelül egy-egy milliárdot. szélhordta petékből kelnek ki. vagy sivatagi tócsában . ahol megfelelő helyet talál . A magasabb rendű növények túlnyomó része azonban némi tápanyaggal is ellátja a magvait. ami akár 10 kilométerre is könnyedén elviszi a magot az anyanövénytől. Nemcsak az egyszerű növények használják ki ilyen módon a szelet. Mielőtt elpusztulna. ha nem rendelkeznének valamiféle eszközzel. gondozatlan kerti parcellán. De a sok-sok millióból egy-kettő életben marad. Legnagyobb részük soha nem fejlődik ki: összegyűjtik és megeszik őket a rovarok. akár nem. így virágzik ki a füzike a St.megjelenik egy zöld növény vagy egy gomba. amelytől növekedésének első szakaszaiban táplálkozásához segítséget kaphat. A sivatagi pocsolyák parányi sóférgei porszem méretű. mint például az orchideák. ezzel megnöveli a magok súlyát. vagy olyan hosszú ideig fújja őket a szél. amely megnöveli a felületüket. Egy-két állat elég kicsiny ahhoz. de gyakran jóval messzebbre is. Ezért a szél nem volna képes a levegőbe emelni és komolyabb távolságra elvinni őket.Egyetlen közönséges csiperkegomba 100 millió spórát bocsát ki óránként lemezes spóratokjaiból. Így fejlődnek ki a mohák a Szahara oázisaiban vagy az antarktiszi tengerek elszigetelt vulkanikus szigetein. terméketlen talajra hullanak. Az orchidea magvának a sikeres fejlődéshez egy olyan gombán kell leszállnia. akár tetszik ez nekik. Egyetlen virágjuk akár hárommillió magot is hozhat. Így hát a levegő világszerte apró. valahányszor valami megérinti vagy enyhén meglegyinti a szél.egy lehullott levélen. Barna füstfelhőként lődözi őket a levegőbe. amelyek az élet csíráit hordják magukban. hogy ugyanezzel a módszerrel terjessze magát. és lebomlanak. a sásfélék és a füzek apró piheszálakkal szerelik fel magvaikat.

hogy elégséges emelőerőt hozzanak létre. fölötte kissé csökkenti a légnyomást.ezáltal úgy száll fel. hogy teljes erővel dolgozhassanak.Sok fiatal pók viszont szándékosan kél a szelek szárnyán útra : amikor kikel a petéből. Ahhoz azonban. A szárny alatt előállított magas. melegeknek kell lenniük ahhoz. illetve a szárny fölött létrehozott alacsony légnyomás felhajtóerőt kelt. amelyeken a motoros repülés alapul. hogy csapkodni is tudjon ezekkel a nagy szerkezetekkel. Izmainak. jelentős erő kell. ami így fölfelé szívja a rovart . Lefelé irányuló csapásuk a tripsz alatt kissé megnöveli. leválasztják magukról a pókfonalakat. mint a melasz. a tripsz repül. Otthagyott fonalaik ilyenkor összegubancolódnak. szembeáll a széllel és fölemeli a potrohát. A tripszek parányi. Az év egyes szakaiban. A körülötte lévő levegőt olyan sűrűnek érezheti. de olyan apró és olyan könnyű. Más. mint minden más motornak. megkapaszkodik a lábaival. mint holmi pöttöm. hogy csak nagy nehézséggel tud csapkodni a szárnyaival. ami egyike azoknak az erőknek. de a saját erejükből. vagy a több ezer méter magas havas csúcsokon is kiköthetnek. a szél egyszerre igen sok pókot is lerakhat egyetlen kis területen. ezért a poszméh tora csupa izom. és létrehozzák a poszméh testének levegőbe emeléséhez szükséges energiát. Ám az összes többi rovarokhoz hasonlóan a poszméh sem tart fenn a testében állandó hőmérsékletet. Amikor a szél végül lerakja őket a földre. amikor a hőmérséklet csak néhány fokkal fagypont feletti. egyre jobban belekapaszkodik a szél. növényi nedveket szívogató rovarok. összefonódnak. amelyek virágokon. és elkezdenek berendezkedni új territóriumukon. A tripsznél sokszorosan súlyosabb és erősebb poszméhnek széles szárnyakra van szüksége ahhoz. ez a valamikor rejtélyes eredetűnek tartott ökörnyál. majd ahogy hosszabbodik. amikor kedvező az időjárás. de még olyan hűvös reggeleken is képes repülni. A pókcsemete néhány pillanatig ellenáll a húzásnak. Ezt a legenyhébb szellő is elkapja és kifeszíti. Normális körülmények között a napsugárzásból meríti a hőt. olyan mikroszkopikusan kicsiny az izomzata. motorizált bogáncspihe. de aztán elengedi magát és felemelkedik a levegőbe. Így a torából kisarjadó szárnyak nem széles lapok. hanem csak szőrszálakkal szegélyezett vékony lécek. aztán a testének végén lévő szövőszemölcsökből selyemszálat ereget ki. . leveleken és bimbókon élnek. náluk alig nagyobb apró élőlények szintén légi úton utaznak. felmászik egy fűszál vagy egy kavics tetejére. mint a madarak vagy az emlősök. Ezek a fonalaikon csüngő növendék pókok a tenger kellős közepén úszó hajókon. Hogy egyik növényről a másikra juthasson.

hogy felszállás előtt sebesen megrezegteti szárnyait. Egyes nagyobb. Az a motor. Erőteljes motorjaikkal a rovarok pompás repülőkké váltak: egy mézelő méh percenként 15000 szárnycsapásra. a lehető legfinomabb szigetelő. körülbelül 60 millió évvel ezelőtt. amely az emberénél néhány fokkal magasabb testhőmérsékletét megőrzi.Ezt úgy oldja meg. és annál nagyobb feladat hárul az izmaira. és így járassa belső motorját mindaddig. Mivel a denevérek fejjel lefelé lógnak a lábukon. minden nehézség nélkül a levegőbe tudnak emelkedni : egyszerűen elengedik magukat és belehullanak. egy erős izomköteg. Mind a madarak. arra jó példa a fecske. de ők ezt a torukban lévő légzsákok sorával oldják meg. a lábával elrugaszkodva könnyedén a levegőbe tud emelkedni. Minél nehezebb egy madár. amely az ehhez szükséges energiát szolgáltatja. amíg izmainak hőmérséklete el nem éri az emberi testhőmérsékletet. Üzemanyaga az oxigénben dús vér. Mintegy 140 millió évvel ezelőtt hüllő őseikből kifejlődtek a madarak. amelyet hosszú és erős tollak borítanak. ami csökkenti a hőveszteségét. mint az egéré. hogy repülő pozícióba helyezzék csüngő testüket. de ehhez alig van szükségük erőfeszítésre. mind a denevérek mellső végtagjaik módosításával fejlesztették ki szárnyaikat. A madár egész testét toll fedi. hogy megfelelő erővel és sebességgel tudja . gyümölcsevő fajaik egyszer-kétszer meglengetik ugyan a szárnyukat. hogy "üresbe" kapcsolja őket. amely a szárnyízülettől egészen a mellcsontjuk úgynevezett mellcsonti tarajáig terjed. amelynek kétszer akkora a szíve. A denevérnek négy meghosszabbodott lábujja között feszül ki rugalmas bőrhártyája. annál nagyobb szárnyakra van szüksége ahhoz. bizonyos rovarevő emlősökből kialakultak a denevérek. azzal függeszkedik. Hogy a szívük milyen rendkívülien nagy. de még arra is képes. amelyet a jól fejlett szív bőségesen szolgáltat. jóval később. A legtöbb madár azonban nemcsak repül. sok más nagy testű rovarhoz hasonlóan a poszméh is szőrbundát növeszt teste köré. szabadon maradt hüvelykujja pedig részben fésűként. Mivel a hő ennyire értékes számára. aztán. a szitakötő pedig óránként 30 kilométeresnél nagyobb sebességre képes. hanem jár is. számukra így sokkal nehezebb problémát jelent a gravitációs erőt leküzdeni és "állóstarttal" a levegőbe emelkedni. részben kapaszkodóhorogul szolgál. így hőt termel izmaiban. A madarak mellső végtagján csak egyetlen ujjuk hosszabbodott meg. így repülőmotorja egy pillanat alatt képes erőteljes tevékenységre. Ezzel a motorral hajtja a szárnyait. A szitakötők ugyanebből az okból szigetelik magukat. hogy fönntartsák a levegőben. Az állatok két másik nagyobb csoportja is követte a rovarokat a levegőbe.

fölötte pedig az alacsony légnyomást. aztán amikor sor kerül rájuk. szembefordulva a széllel. annyira kihasználja a szelet. sebesen lesiklik az alsóbb rétegbe. föl a gyorsabb légáramlásba. előrehajolnak és a lehető leggyorsabban csapkodnak a szárnyukkal. vagy úgy. Az óceán felszínének közelében a légáramlatokat lelassítja a hullámok súrlódása. A vándoralbatrosz a világ legnagyobb szárnyú madara . vagy úgy. most bebizonyítják. de akármilyen nagy is a zsúfoltság. Mihelyt az albatrosz egyszer már felemelkedett. ahol már a gyors széllel utazhat. Ez a kifutópályájuk. Amikor a madár mégis lassan kezdi elveszíteni a magasságát. Ám ha eláll a szél. Végül erőfeszítéseik és a kiterjesztett szárnyuk felszínén átfúvó erős szél eredményeképpen megszerzik a szükséges felhajtóerőt. amelyet pontosan az uralkodó széliránynak megfelelő szögben képeznek ki.szárnyainak fesztávolsága 3 és fél méter -. akárcsak a lökhajtásos repülőgépek egy zsúfolt repülőtéren. Ha a szárny felső felületének megfelelő a görbülete. ahogy csak tudnak. Legjobb a kettőt egyszerre alkalmazni belefutni a szélbe. hogy a szél keresztülfúj a szárnyon. olyan gyorsan futnak. így sebességének mozgási energiájától emelőerőt kap. körülbelül 20 méterre a víz felszínétől. hogy a szárny sebesen csapkod a levegőben. fölemelkednek a levegőbe. trappolnak a földön nagy. hol lecsapva. . Gyakran magas szirteken fészkel.végrehajtani a felszállást. és szembefordul a széllel. ezekkel az óriási szárnyakkal azonban gyakorlatilag lehetetlen sebesen csapkodni. úszóhártyás lábaikkal. akkor csak a legnagyobb nehézséggel tudnak fölemelkedni a földről. mennyire értékesek: az albatrosz órákon át képes így egyetlen szárnycsapás nélkül. Ezért az albatrosznak a felszálláshoz az emelőerő létrehozásának másik módszerét kell alkalmaznia. Rendkívül hosszú. hogy visszanyerje. Felhajtóerőt azonban másképpen is létre lehet hozni. hol magasba röppenve repülni. amelyeket olyan nehezen tud a felszálláskor meglebegtetni. Ezt a légáramlást kétféleképpen lehet előállítani. keskeny szárnyai. elegáns és kecses teremtményekké válnak a tenger felett. ahonnan egyszerűen ledobhatja magát a levegőbe. minimális energiafelhasználással utazik a levegőben. mindig szabadon hagynak a telep szélén. akkor a rajta keresztülfújó légáramlás létre tudja hozni alatta a szükséges magas. ami visszaviszi. Más albatroszfajok alacsonyan fekvő óceáni szigeteken sűrű kolóniákban fészkelnek. és tüstént szárnyaló. A madarak sorban állnak a kifutópálya végénél. Az albatrosz közvetlenül e réteg fölött marad. sőt gyakran telepeik kellős közepén is egy szabad sávot.

de nem hosszú és keskeny. amíg el nem érik a felszálló légoszlopot. Ezek a madarak egy másfajta légáramlást használnak ki. míg csak végül hétéves korukban el nem érik a nemi érettséget. Ez a szárnyforma lehetővé teszi számukra. otthagyják. hanem kurta és széles. csőrüket csattogtatva táncot lejtenek egymásnak. Ekkor leszállnak valamelyik útvonalukba eső apró szigeten. szárnyaikat gyakrabban csapkodva. hogy egy másik termiket keressenek maguknak. A keselyűk az éjszakát alacsony. amelyben megint felszállhatnak egy újabb megfigyelőállásba. Amikor több száz méternyire a szavanna fölött elérik a termik tetejét. tövises fák ágain gubbasztva töltik. fölnevelik egyetlen fiókájukat. amikor elkapnak egy-egy halat vagy tintahalat. Amikor zsákmányra találnak. ahol a szelek állandóan keleti irányba fújnak. . gyors. egész idő alatt a felszálló meleg levegő vékony oszlopában maradva. beteg állatot keresve. A keselyűknek nagy ugyan a szárnyuk. újra meg újra körberöpülik a földgolyót. aztán hajnalban megvárják. szelíd siklórepülésben akár 10 kilométernyi távolságot is megtesznek. majd a földet éréskor kiterjesztik a szárnyukat. és csak akkor csapnak le a víz felszínére. megölt vagy sebzett. fölszálló légoszlop keletkezik.Több faj az Antarktisz viharos. A Föld felszíne nem egyenletesen reagál a Nap melegítő hatására. Ha ráunnak az egyik termikre. meredek siklórepülésben ereszkednek le. Mihelyt az első termik kialakul. Nekik nem állnak ilyen állandó és megbízható szelek a rendelkezésükre. majdnem befagyott tengerein él. Virtuóz vitorlázórepülők az afrikai keselyűk. ami így egyfajta légfékként szolgál. és kémlelik a lenti síkságot. és néhány hétig idejük nagy részét a szárazföldön töltik. utána pedig újra elindulnak erőfeszítés nélküli világ körüli repülőútjukra. egy-egy kopasz szikla vagy földterület azonban visszaveri a hőt. Kiterjesztett szárnnyal. a madarak fáradságos erőfeszítéssel. ami aztán a szárnyaik közé kap és fölemeli őket. amíg a felkelő Nap felmelegíti a földet. Az albatroszok együtt utaznak a széllel. hogy éles kanyarokat vegyenek. mint az albatroszé. amelyek segítenék a repülésben. a keselyűk minden erőfeszítés nélkül köröznek körbe-körbe. amelyet a pilóták termiknek neveznek. és csigavonalban emelkedjenek fölfelé. siklórepülésben igyekszenek az alapja felé. így fölötte egy forró. A füves térségek és a nagy vízfelületek hőt vonnak el a levegőből. Ily módon táplálékot keresve naponta akár 100 kilométeres utakat is megtesznek a szavanna fölött. Évről évre a magasban maradnak. aztán párosodnak. Addig meg sem próbálnak a magasba emelkedni. farkukat pedig leeresztik.

Két madárfajnak azonban mégis van egy olyan technikai eszköze. és mindenekfelett. lakomájukat emésztve. fel tudják emelni. elkaphassa zsákmányát a levegőben. ehhez viszont páratlanul mozgékony nyakkal rendelkezik. hogy alig hagy helyet izmok számára. A bagoly szeme olyan nagy részét foglalja el a koponya elülső részének. nyolcszor jobb a feloldóképessége. hogy a madár elkerülhesse az akadályokat. még nagyobb. Rendszerint keservesen elveszkölődnek a legközelebbi tüskés fáig. és amikor távoli részletek megkülönböztetéséről van szó. mint amennyire egy embernek szüksége volna.Nagy veszekedések és marakodások közt addig lakmároznak a dögből. hogy csak nagy nehezen tudnak újra a levegőbe emelkedni. A legtöbben csapkodó szárnyaik evező mozgásával utaznak a levegőben. így a bagolyszem gyakorlatilag rögzítve ül az üregében. feláldozták a részletek felismerését a fényérzékenység érdekében. Farkuk tollas legyezőjét ki tudják szélesíteni. A sólyom szeme a testméretek különbözősége ellenére nagyobb. a többi részét bőrhártya fedi. Szemük óriási. hogy pontosan meg tudja becsülni a távolságokat a biztonságos leszálláshoz. Ez a szerkezet annyira hatékony. vagy le tudják ereszteni. mint egy kisebb kutya. aztán ott megülnek egy darabig. amelyik képes úgy rábízni magát a légáramlatok emelő hatására. Ha egyáltalán nincs semmi fény. mielőtt újra megpróbálnak egy másik termiket keresni és megint fölszállni a levegőbe. többségük nappal. Az Andokban élő kondorkeselyű akár 11 kilogrammot is nyomhat. Ha a bagoly oldalvást akar nézni. Ám ahhoz. . Hatalmas szaruhártyája és a mögötte ülő óriási szemlencse olyan sok fényt gyűjt össze. el kell fordítania a fejét. Valóban: a madaraknak van minden állat közt a leghatékonyabb és legérzékenyebb szemük. hogy lássanak. Mivel a baglyok éjszaka vadásznak. amelynek segítségével teljes sötétségben is képes tájékozódni. hogy a bagoly tizedannyi fényben is tisztán lát. Kevés madár van. mint amilyennek látszik. amíg úgy meg nem telik a gyomruk. le tudják keskenyíteni. hogy szabályozzák haladási irányukat a levegőben. annyit. hogy a madarak ennek révén a legnagyobb repülő állatokká válhattak. eközben szinte teljesen a látásukra hagyatkoznak. ami lehetővé teszi. akkor még az optikailag leghatékonyabb szem sem működik. mint az albatroszok és a keselyűk. A levegőben való gyors utazás rendkívüli érzékeny navigációs apparátust követel. mint az emberé. Szinte minden madár repül. mert csak a központi szaruhártyája áll szabadon. még a baglyoknak is szükségük van némi fényre.

Semmiféle rokonságban nem áll a szuszókokkal. ezért az embernek zseblámpát kell használnia. csillog a szemük a zseblámpa fényében. riadókiáltásaik megszűnnek. A lappantyúk rokona a szuszók. Amikor egy-egy akadályhoz közelednek. ez csak amatőr próbálkozás az éjjel repülő denevérek által kifejlesztett. de az állandó sötétség miatt sohasem zöldülnek ki.balra forgatva. Ezek azonban sokkal magasabb frekvenciájúak. de még egyre röpködnek.Mindkét faj barlangokban él. Ezek azok a hangszignálok. amelyekkel navigálnak. mint a szuszóké. a csattanások frekvenciája megnő. de még a levegőben körülöttük röpködő többi madárét is. hogy megkeressék a táplálkozásukhoz szükséges gyümölcsöket. A visszhangokból kikövetkeztetik a sziklafalak és a csüngő sztalaktitok helyzetét. Akkorák. visszaöklendezett táplálék és ürülék halmai borítják. A fal tövében. Erre azonban nincs is szükségük. a szalangána. különösen a fiatalok. leghíresebb telepe a venezuelai nagy Caripe-barlangban található. Ha az ember eloltja a zseblámpáját. és csöndesen vár a sötétségben. Az általuk kiadott hangok rendkívül magas frekvenciájúak. így elzár minden közvetlenül behatoló fényt. A másik madár. mert mihelyt biztonságosan kijutottak a barlangból. messze túl vannak az emberi fül által érzékelhető tartományon. Kissé távolabb már koromsötét van. hiszen a madár számára ilyenkor fontosabbá válik a pontos helymeghatározás. amelyik ezt a visszhang-lokátortechnikát alkalmazza. képesek meghallani a nyári estéken vadászó denevérek . a falak párkányain a sztalaktitfüggönyök és -pillérek között ülő szuszókokat. kifinomult változathoz képest. az egész barlang visszhangzik a kiáltásaiktól. érzékeny szemük már elég fényt talál ahhoz. a délkelet-ázsiai barlangokban fészkelő kis sarlósfecske. a barlang fenekén az ürülékükkel odakerült magvak kihajtanak. az éjszakai erdőben nagy. hogy a szalangána kisebb tárgyakat is észlelhessen. szakszerű. Ez a barlang a bejárattól néhány száz méternyire élesen elkanyarodik. Bár egyes emberek. A zseblámpa fénye megriasztja őket. Így már megpillanthatja a barlang összes szintjein. fejüket jobbra. Fészkeiket. és rikoltozva röpködnek az ember körül. de ő is sebes csattogó hangok áradatát bocsátja ki. amelyeken ülnek. mint a galamb. ahogy kíváncsian néznek lefelé. sokan felrepülnek. de jóval kisebbekére már nem. Ezzel a technikával képesek a velük körülbelül azonos nagyságú tárgyak észlelésére. így lehetővé teszik. a madarak megnyugszanak. és szárnycsapásaik puha suhogásán kívül halk csattogásukat hallhatjuk. Akármilyen komplexnek és kifinomultnak tűnik is ennek a két madárnak a lokátortechnikája.

köztük a bíbic és a szalonka. kiterjesztett szárnyaikon a szél ellen libegve képesek repülni. A párjuknak magukat mutogató. Más madarak udvarlási szertartásaik keretében hencegnek el repülőtudományukkal. mint a madarak. barna kányák bukfenceznek a levegőben. A saskeselyű. nagy magasságba viszi föl a csontokat. A szürke cankók 600 méter magasra szállnak. mint a vörös vércsék és a karvalyok. hogy kiszívják belőlük a nektárt. hogy ha a földön csapna így le valamilyen célpontra. mint két cirkuszi akrobata. hanem azt is. amivel azonnal megöli. összekulcsolja a csőrét a levegőben. aztán bukórepülésbe kezdenek. forognak és pörögnek. a legcsekélyebb mozgást is észlelve. fehérfejű réti sasok. és így óránként a 130 kilométeres sebességet is eléri. magasan végzi őrjáratát az égen. amely elárulhat egy egeret vagy egy gyíkot. A vadászó madarak leggyorsabbja. az egyik madár a hátára veti magát. Zsákmányát még a levegőben kapja el. A hollók szemmel láthatólag csak játszanak. A denevérek éjszakáról éjszakára minden nehézség nélkül repülnek el sajátos.halk sikkantásait. időleges élelemforrásaikhoz. hogy hajszálpontosan lokalizáljon egy repülő rovart. libegnek a virágok előtt. A levegő feletti uralom nagyon hasznos mindazok számára. de még halakra is lecsapnak a folyók felszínén. Egyes madarak. Olyan nagy a sebesség és az ütközés ereje ilyenkor. . miután lekopasztja a tetemet. ami hozzátartozik az udvarlási szertartásukhoz. Mindennek ellenére távolról sem olyan tökéletes és sokoldalú repülők. és a pár. Az apró ragadozó madarak. Ez nemcsak azt teszi lehetővé a denevér számára. hogy hozzáférhessen fő táplálékához. a csontvelőhöz. rendkívül gyorsan bocsátják ki. hogy tájékozódjon. a navigációjukhoz használt jelek még ennél is magasabb frekvenciájúak. a vadász is elpusztulna. és szinte mozdulatlanul csüngnek az égen. aztán leejti őket egy kőre. a vándorsólyom. bukórepülésük közben hangokat is adnak különleges remegő tollaikkal. közben egyfolytában hangosan énekelnek. nemcsak a zsákmány. amikor bukfenceznek és hemperegnek a levegőben. El tudják kapni a repülő rovarokat a levegőben. akár másodpercenként kétszázat is. Amikor kiválaszt magának egy alatta repülő kisebb madarat. erőteljes ütést mér a tarkójára. akik megszerezték. Ezeket a denevérek "adagokban". miközben aprólékosan átvizsgálják az alattuk elterülő földeket. bukórepülésben csap le zsákmányára : szárnyait a lehető legkisebb légellenállást keltő helyzetbe húzza vissza. Egyes madarak mintha csupa gyönyörűségből élveznék a légi akrobatikát.

amely táplálkozás közben nyáron nagy távolságokat jár be. hogy vándorlásaikban szerepet játszik a Nap és a csillagok alapján való tájékozódás. Ősszel. a természetbúvárok csak lassan ismerték fel. mi kényszeríti ezeket a nőstényeket arra. így kézenfekvő a feltételezés. hogy ezt pontosan hogyan is csinálják. Az a fehér káposztalepke például. a denevérek barlangokat keresnek maguknak. és lehet. lehet. hogy ezek az utazások mire valók. Még kevesebbet tudunk a denevérek vándorlásáról. ezért számos denevérfaj. hogy megfelelő barlangot vagy padlást válasszon magának. hogy miután a denevér csupaszon születik. Sok más faj azonban egész életét utazással tölti. hogy elmeneküljenek a kemény telek elől. Még mindig nem tudjuk biztosan.ezek ugyanazon a kis földterületen táplálkoznak. . de mivel röptüknek látszólag ritkán van célja. vagy egyszerűen azért. amikor a nyári rovarlégiók kezdenek eltűnni. túlnyomórészt nagyjából észak-nyugati irányba repül. Lehetséges. A madarak egyik kontinensről a másikra repülnek. A réteken és az erdőkben az őket tápláló növények körül röpködő lepkék látszólag törékenyek és gyöngék. de még mindig nem értjük teljesen. Lehet. Más fajok más okokból gyülekeznek össze. hogy felismerik az alattuk elterülő szárazföldek alakját. hogy egy ilyen hallatlan méretű "szülőotthonba" gyűljenek össze. és csak azért jönnek ide. miközben semmi olyan akadály nem tartja fel őket.lakomáikat. hogy elköltsék évszakhoz kötött gyümölcs. ahol kikeltek. hogy a madarak nagy távolságokat képesek megtenni a levegőben a tenger és a szárazföldek felett. értékes számára a hatalmas gyülekezet barlangban gerjesztett melege. párosodnak. Ilyen hely nem túl sok van. Texasban. a Bracken-barlangban minden nyáron 20 millió szelindek denevér gyűlik össze. Mexikóban hagyják. Egyes fajok csakugyan nem . amelyik tavasszal valahol Európában kelt ki. A téli szállással szemben nagyon pontos követelményeik vannak : száraznak. A rovarok szintén hosszú utakat tesznek meg a levegőben. hogy nem repülnek messzire. hogy valamiféle módon a Föld elektromágneses mezőire reagálnak. és a hideg időjárás lehűléssel fenyegeti apró testüket. csupa nőstény.és rovar.A repülés legfőbb haszna azonban alighanem az. hogy megszüljék kicsinyeiket. mint a földhöz kötött állatokat. rakják le petéiket és pusztulnak el. nem túl hidegnek és állandó hőmérsékletűnek kell lennie. ahol téli álomra vonulhatnak. Párjukat onnan 1500 kilométerre. ősszel több száz kilométert is repül.

Egyesek ezek közül sem kószálnak messzire. amikor kedvére való növényeket talál. hanem hogy új tápláléklelőhelyeket. Ezek hosszú életű lepkék. gyakran olyan fákra telepszenek. ahol kikelt. útközben el-elidőzik. . és ott téli álomra vonulnak. eszik. Ilyen helyeken akár órákat is eltölt. de úgy tűnik. mert haladási irányuk nyílegyenes. de aztán néhány napon belül visszafordulnak. ők délkelet felé vándorolnak. de ugyanazon a helyen egy bizonyos faj számára évről évre pontos és állandó. udvarol és lerakja a petéit. amelyeket előttük már a danaisz. amelyek a nyár közepén tűnnek fel. Az efféle lepkék a Naphoz igazodva navigálnak. A hátraarc pontos időpontja a földrajzi hely és az illető lepkefaj szerint különböző. először körülbelül egy hétig északnyugatnak veszik az útjukat. Bár rövid életű . Néhány lepkefaj egészen másféleképpen vándorol. ezért ezek az útvonalak nagyon jól megfelelnek számukra. mint a fehér káposztalepkéé. és egyáltalán nem hasonlít az olyan harácsolók kanyargós röptére.lepkék számos nemzedéke használt. Tavasszal kikelő példányaik valószínűleg egész életükben ugyanazon a környéken maradnak. A lepkék jól bevált. de mivel vonulásuknak nem az a célja. ritkán állnak meg táplálkozni vagy párosodni. útvonalukat ennek megfelelően korrigálják.csak három-négy hétig él -. Azok pedig.tavak körüli erdőkben. ám kora ősszel kikel egy másik nemzedék is. de még ezen a rövid időszakon belül is akár 300 kilométert is utazik arról a helyről. nem repül gyorsan. Ennek az őszi nemzedéknek a kétharmad része azonban egészen másképp viselkedik: útnak indul dél felé. Ezek szintén utaznak. de végül mégis csak továbbindul. de éppen az ellenkező irányban. Ők is a Naphoz igazodva navigálnak. hogy a Nap napi mozgását is képesek figyelembe venni. mintegy 3000 kilométeres utazás után eljutnak Texas déli és Mexikó északi részére. és céltudatosan repülnek. A nyár vége felé további káposztalepkék fejlődnek ki. Végül. amikor süt a Nap és meleg van. Éjjel mindig leszállnak. keskeny légifolyosót követnek. amelynek nagy populációja él az észak-amerikai Nagy. odvas fákban vagy egyegy halott fa kérge alatt menedéket keresnek. Leghíresebb közülük a pompás danaiszlepke. miután feltáplálták magukat. párt és peterakóhelyeket találjanak. Az irányváltást kiváltó tényező a jelek szerint az éjszaka hossza és hőmérséklete. Így vándorlásuk útvonala igen széles. némelyikük majd egy évig is él. hogy elérjenek egy bizonyos pontra. kacskaringós.Csak olyankor utazik. és életük hátralevő részében már ők is délkelet felé repülnek. de a Nap napi járásához nem nagyon igazodnak.

mint oly sok más élőlény. Menet közben ezeket a pöttöm utazókat zsákmányul ejthetik az olyan magasan repülő rovarevő madarak. Az olyan. ezért minden mozdulatlannak tűnik. rendszerint alig tesznek meg többet naponta 15 kilométernél. Ezek közül a vándorok közül legfeljebb csak néhányan jutnak vissza azokba az erdőkbe. amelyet csak a kosár nyikorgása és a fölemelkedéshez szükséges forró levegőt előállító gázégő időnkénti belobbanása tör meg. Meleg napokon a milliók közül néhányan odébb libegnek. ahol kikeltek. Ezt az alig néhány kilométerrel a fejünk felett lévő világot egy személyszállító repülőgép földi légnyomású. és menedéket keresnek a fasorok. még magasabbra is sodorhatja a szél. mint a fecskék. de útvonalukon már otthagyták ivadékaikat. amelyet a fölemelkedő meleg levegő sodort ide. akár 5000 méter magasra is emelkedhetnek. A levegő egyre hidegebb lesz. de most elkezdenek párosodni. Bár az ivarérett. minden egyéb tekintetben felnőtt rovarok. Aztán a lepkék hatalmas hófelhője néhány nap alatt felkerekedik és észak felé vonul. Szeles napokon a lepkék alacsonyan szállnak. még akkor is. csöndes napokon azonban akár 1500 méterre is fölemelkednek. ott lógnak minden egyes fenyőtűn. amikor eljön a tavasz. amelyeket már nemzedékek óta használnak. fűtött és oxigénnel dúsított utasteréből aligha lehet értékelni. vagy egy beszélgetés foszlányai. ahol milliószámra telepednek meg meghatározott tűlevelű fákon. útközben táplálkoznak és lerakják petéiket. A vándorló rovarok különböző magasságokban utaznak. A következő őszön az északon lakók által lerakott petékből kikelő újabb danaiszlepkék megint nekivágnak a távoli délre vezető útnak. ha a . olyasmik mint egy autó motorzaja. nem a maguk jószántából repülő rovarokat. egy toronyóra ütése. amelyekről szinte csöpög lefelé a rengeteg lepke. Most már nem haladnak olyan gyorsan. Az első néhány száz méteren még furcsán és irreálisan felhallatszanak a lenti zajok. Mások az ágakra telepszenek. de a többiek legnagyobbrészt pihennek. és mellesleg még táplálkoznak is egy kicsit. mint a fiatal pókok.A Mexikóba érkezők egy-két meghatározott völgyben gyűlnek össze. Olyan sűrűn ellepik ezeket a fákat. Az ember itt a széllel utazik. Ehelyett szálljunk fel oda egy léggömb lecsüngő nyitott kosarában. sövények és falak mögött. és csak akkor kezdenek el mozgolódni. mindeddig szexuálisan passzívak voltak. hogy a szél le ne térítse őket útvonalukról. Szép. hogy szárnyaik összefüggő takarót alkotnak a fatörzseken. de amelyek megmenekülnek előlük. Ám hamarosan teljes csönd lesz.

Erdei pintycsapatokat láttak már 1000 méter magasságban repülni. Így aztán. Itt egészen rendkívüli szépségű világba kerülünk. hogy széjjeltépnék a léggömböt. amelyek alapján navigálnak. Bár ezek a madárlátogatók ritkák és szórványosak. hogy a levegő fizikai sajátságai megváltoztak. jószerivel észre sem vesszük. az alacsonyabb szintek légáramlatainál rendszerint erősebb és állandóbb szeleket. hiszen agyunk kevesebb oxigént kap. radarral pedig a szinte hihetetlen. a hegyek úgy emelkednek ki belőle. ami a dolgot veszélyessé teszi. s találkozunk a szunnyadó élet mindenütt jelenlevő parányaival. Messzi alattunk füstködszerű felhők fedik el a szárazföld felszínét. Itt van az élet végső határa. de mindig találhatunk itt néhány más élőlényt. de a felső feltornyosul és sebesen változó bóbitákat formál. Ha zsírréteggel bevont üveglemezekkel kitartóan kutatunk utánuk. Ez az. ha elkezdünk az oxigénmaszkon keresztül oxigént belélegezni. alsó szélük lapos és vízszintes. 6000 méteres magasságban is észleltek partfutókat. Mielőtt bármiféle testi zavarnak tudatára ébrednénk. Körös-körül hatalmas felhők vonulnak. sőt. ökörnyálas pók. így minden lélegzetvételünkben egyre kevesebb az oxigén. amikor a magasságmérőnk 5000 méter magasságot mutat. hogy más élőlényeket is megpillanthatunk. A levegő. egyszerre félelmetesen és elevenen láthatóvá válik a bennük zajló áramlások rendkívüli sebessége. ez valószínűleg különösebben nem zavar. az szinte biztosan végzetes. így működése lelassul. de azokon túl aztán már csak az űr tiszta.Földhöz képest igen gyorsan is mozgunk.ha éjszaka repülnek . hogy a Földet máris elrejti a szemünk elől egy felhő. bölcs dolog lesz. . Amikor az ember ezeknek a szintjére ér. Ezek felett a felhők felett nagyon nagy magasságokban még lehetnek további felhőfoszlányok is. A termikek belsejében akkora erővel söpörnek le-föl a légáramlatok. Ha az őket tápláló termikek valamelyike elkapja a léggömböt és a magasba emeli. érzékeink pedig kezdenek eltompulni. és talán azért emelkednek ebbe a nagy magasságba. mint a szigetek egy fehér tengerből. előkerül néhány levéltetű és egykét apró. hogy kihasználják az ottani.hogy lássák a csillagokat. vagy . amit belélegzünk. a virágporral meg a gombaspórákkal is. De lehet. Ebben a magasságban még mindig lehetséges. Mivel mozdulatlanul állunk a szűk kosárban. Ezek vándormadarak. esetleg már elveszítjük a józan ítélőképességünket. egyre ritkábbá válik. mély kékje következik.

mint az Antarktiszon mért legalacsonyabb hőmérséklet. A kozmikus sugarakat. a röntgensugarakat és a napsugárzás romboló részeit mind ez a gázburok nyeli el. szén-dioxidból és olyan. ahol nincsen gázburok. Itt már csak a fekete űr van.Az alatta elterülő vékony rétegben sok-sok millió éve nyüzsgő élő organizmusok közül egy sem jutott ennél magasabbra . amely odalenn a Föld felszínén a jégtakarókban. kis mennyiségben előforduló gázok nyomaiból áll. a külső térből nagy sebességgel érkező kő. éjszaka pedig megakadályozza. s a gravitációs vonzás aztán azóta is bolygónk körül tartja. későbbi eredetű. azt a Holdon uralkodó állapotokból ítélhetjük meg. E szint fölött egy-két kilométerrel csaknem valamennyi gáz kifogy a légkörből. A meteoritok. Bár az égen látszólag bőségesen vannak felhők. Az oxigén. Itt a Földön a légkör a rajta áthaladó napsugárzás energiájának nagy részét elnyeli. és a fotoszintézis melléktermékeképpen a Föld felszínén élő növények anyagcseréje során keletkezett. hogy a víz forrni kezdene rajta. A légköri víz is földi forrásokból keletkezik. nappalaink így elviselhetőek. Ennek egy része láthatatlan pára. Csak nagyon ritkán akad köztük olyan nagy meteor. amelyen át ide felkapaszkodtunk. mégis pótolhatatlan pajzsot jelent az űrből jövő halálos bombázás ellen.kivéve az embert. amelyek felhőkké gyűlnek össze.egy teljesen semleges gáz. a nitrogén. a tavakban és az óceánokban van. a hóban.térfogatának majdnem 80 százaléka . amely a légkör valamivel több mint 20 százalékát alkotja. mint az argon és a neon. Amikor rásüt a Nap. árnyékban pedig sokkal hidegebbre hűl le. amelyek kialakulásának korai szakaszaiban rázták meg a Földet. A légkör többi része. A légkör legbővebben előforduló eleme . Ez valószínűleg azoknak a hatalmas vulkánkitöréseknek a során szökött a felszínre. az atmoszferikus víz csak apró töredéke annak a vízmennyiségnek. Akármilyen vékony is a légkör. . más része finom cseppecskékből áll. amit a Föld magába szívott. olyan forróra hevül. amely kibírja ezt a hőt és a földre csapódik. elszökjön az űrbe. Hogy ezek milyen pusztítóak lennének. kevesebb mint 1 százaléka.és fémérctörmelékek szintén ezekben a gázokban égnek porrá a súrlódástól. hogy az a hő. E gázok mellett a légkör vizet is tartalmaz. robogó csillagnyomokként látjuk is a Földről érkezésüket és pusztulásukat. A légkör véd meg bennünket továbbá a szélsőséges hőmérséklet-változásoktól is.

ahonnan . Néha ez a párolgási folyamat nagy területek fölött szelíden és egyenletesen megy végbe. A légtömegekre gyakorolt mozgatóerők kölcsönhatása óriási légörvényeket hoz létre. Más felhőkből szintén csapadék keletkezik.Kis részét a növények levelei adják le. visszatér a bolygóra. hogy aztán tornyosuló kumulusz. amelyek úgy emelkednek föl. felszálló légáramlás hatalmas örvényekké kavarhatja. száguldó felhőkből. és vízszintes felhőrétegek keletkeznek belőle. A gomolyfelhők néha olyan magasra emelkednek. A rétegfelhők hidegebb és sűrűbb légrétegekre sodródva felszállás közben lehűlnek. így leadják nedvességrakományukat. hogy az esőcseppek jéggé fagynak bennük. Az előbbi egy kelet.felhőkké kondenzálódjanak. hogy az aljától a tetejéig teljesen betöltik a légkört. Az óceán meleg vizei fölött kialakuló felhőket a meleg. A kisebb felhők már akkor kivetik magukból a jégrészecskéket. A tomboló szelek kicsavarják a fákat. Így az édesvíz. és végigkorbácsolják a szárazföldet és a tengert. a Föld forgása és a napsugárzás egyenetlen eloszlása hoz létre. A tenger vizét az orkán vízfalakká emeli. de legnagyobb része a tengerek és tavak felszínéről párolog el. Ez az emelkedés és esés többször is megismétlődhet. amikor azok még nagyon kicsinyek. míg végül a jégszemcsék olyan nagyra nőnek. amelyek végigsöpörnek a partokon. Az ezek körül a rendszerek körül süvöltő szelek sebessége az óránkénti 300 kilométert is elérheti. ha emelkedő terep fölé. amelyek közben további jégburkot vesznek fel. Minden légköri jelenség közül a hurrikánok a leghatalmasabbak és a legpusztítóbbak. aztán a sarkokon száll le.nyugati impulzust ad a levegőnek. már jól ismert tényező. vagy a nagy hegyláncok oldalára fújja őket a szél. így zuhanásuk közben elolvadnak. A tomboló szelek özönvízszerű esőkkel árasztják el a bolygót. és olyan vastaggá nőhetnek. a felszálló levegő felkapja és a felhő tetejére emeli ezeket a jégdarabokat. mert a forró levegő az Egyenlítőnél emelkedik a magasba. hogy áthullanak a felhő alapján. az utóbbi pedig egy észak-délit. épületeket döntenek romba. ettől lehullanak. amelyeket a két. Az ily módon hatalmas tömegben összegyülemlő vízrészecskéket a Föld felszínén magukkal ragadják a szelek. és eső formájában hullanak le. de néha a vízgőzt a forró levegő hatalmas felszálló áramlatai ragadják magukkal. Ezeket az óriási viharokat nevezzük hurrikánnak. mint a termikek. és jégeső formájában zúdulnak a földre. amelyek az alapjuktól a taréjukig 4 kilométer magasak is lehetnek. Ám az égből jövő víz legtöbbször szelídebben hullik. Megnő a súlyuk. amelytől minden szárazföldi állat és növény léte függ. amelyek átmérője a 400 kilométert is elérheti. miközben ömlik az eső a fekete. ám a felszálló áramlás újra magával sodorja őket. A különösen nagy felhőkben.

hogy fiatal. aztán csatlakoznak a gleccserpatakokhoz. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. kőtömböket és lemezeket hurcolva magával. Így halad lassan lefelé az állandó hó határa alá. hó és kő söpör végig a hegyoldalon. Miközben fentről tovább hullik rá a hó. Mozgása közben pusztít.származott. behatol repedésekbe és hézagokba. mint egy gigászi ráspoly fogai. A hó alsóbb rétege a ránehezedő súly hatására jéggé formálódik. a gleccserpatak. Ez a sok-sok jég. amikor megfagy. Ez a mozgás az idő legnagyobb részében olyan lassú. Az alsó részébe belefagyott vándorkövek úgy marják a gleccser ágyát. végigsúrolja a völgy oldalait. amely a hegygerincek közötti mély szurdokokban összegyülemlik. és éjjel. . és sok ezer tonnányi jég. körülzárja a sziklák kitüremléseit. Időnként azonban az egész jégtakaró hirtelen megcsúszik. A hegyeket ezeken az alacsonyabb szinteken a rájuk hulló eső is rombolja. az alatta fekvő jég a saját súlyától lassan elkezd lefelé csúszni a meredek lejtőkön. Amint csúszik lefelé. ahol aztán a melegtől elkezd olvadni. egyesül és jégfolyót. amelyek hanyatt-homlok gurulnak lefelé a szirteket szegélyező szögletes kőhalmokra. erőszakos folyót alkotva együtt zúduljanak le a völgybe. Napközben ártalmatlanul lecsurog a sziklafalakon. javította és tördelte: a Webtigris. Az erek és patakocskák patakká egyesülnek. FEJEZET AZ ÉDESVIZEK A világ hegyeire szelíden hulló hópelyhek egyben a rombolás eszközei is : több méter vastag hótakaróval borítják a csúcsokat. kitágulva szilánkokat és apróbb darabokat hasít le a sziklából. amelyekre ránehezedik. és a porrá zúzott kőtörmeléktől tejszínűvé vált víz tör elő az aljából. gleccsert alkot. hogy nincs más látható jele. 8. miközben maga a gleccser hatalmas szétzúzott kövekből álló falat hajt maga előtt. de behatol a repedésekbe. mint a hómezőt átszelő egyre szélesebb repedések. Ez az édesvíz globális viszonylatban elég ritka folyadék.

Eddig még kevés ásványi anyagot oldott ki a frissen felszínre került és az időjárás hatásainak még ki nem tett kőzetekből. Amikor a légkörön át lehullott a felhőkből. hogy a víz elsodorja. Hogyha e közben a manőver közben elveszítené a fogást. beléköltözik. vissza tudja vontatni magát eredeti helyére. Végül már elég szerves tápanyagot tartalmaz ahhoz. amelyeket arra sodor a víz. hogy még a mikroszkópikus részecskék is fennakadnak rajta. de mást szinte alig. kémiailag nagyon tiszta. Ez a lárva is a hálójában él. apró kőzetrészecskéket sodor magával. A cseszle lárvájának csak el kell kapdosnia őket. és ezt egy kavicshoz rögzítve. aztán szőrös állkapcsával lesöpri róluk a zsákmányt. Időnként valamelyikük kissé kinyújtózik a sodrás irányába. hogy az apró részecskék. a szájnyílás melletti mirigyekből nyálkát ken rájuk. és elkapdossa más rovarok álcáit és az apró rákocskákat. ahol kevés a növényi táplálék. Mielőtt újra kiengedi a hálót. de idefönn. Egy harmadik selymes fonalakból ovális keretet épít a kavicsok közé. amellyel megakadályozhatja. hogy különböző állatok is megélhessenek benne. és felső ajkának sertéivel rendszeresen végigsöpri a háló belső felszínét. amely akár 5 centiméter hosszú is lehet. és elsodródna. Ha a patak gyors áramlása okoz is problémákat. Ezt a szájnyílása két oldalán lévő legyező alakú táplálékfogó hálókkal oldja meg: felváltva húzkodja őket. majd ívbe hajlik. féregszerű testüket az áramlás. odaragadjanak.A világ összes vizeinek kilencvenhét százaléka sós. Egyik fajuk selyemszerű fonálból tölcsért fon magának egy kő alsó felére. Ez az eljárás alig hét-nyolc percet vesz igénybe. de biztosítja folyamatos áramlásukat. aztán elébe kuporodik. Zsákmányukat hálóval ejtik csapdába. Minden élőlénynek. bár csak lebegő. . A tegzesek számos fajának lárvái friss. hogy újra meg tudjon kapaszkodni a tapadószervével. amelyeken áthaladt. és szelíden mocorognak a fenéken. leveleket és algákat majszolgatva. oxigéndús vízben élnek. hadd sodorja lábatlan. További sebes folyása közben azonban fokozatosan növényi részecskéket gyűjt össze a partjai közelében fekvő kövek közül kisarjadó hegyi növényekből. amelyik megpróbál állandó otthonra találni ezekben a rohanó vizekben. amelyek egyébként áthaladnának a szőröcskék között. aztán hurokká görbíti a testét. ez a víz azonban. de olyan finom szemű. ki kell fejlesztenie valamiféle módszert. a lárvák vadásznak. Lejjebb a völgyekben már kevésbé örvényes vízben vagy a tavak állóvizében gallyakból vagy homokszemekből csövecskéket építenek maguknak. nyolcas alakú mozgással köröz a fejével. Egy másik cső alakú hálót készít. A nagy púposszúnyog vagy cseszle lárvái a potroh utolsó szelvényén lévő tapadószervecskével rögzítik magukat a kövekhez. felvett ugyan némi szén-dioxidot és oxigént. és finom hálót sző a kereten. aztán hagyják. egy nagy előnye is van: bár a víz viszonylag kevés ehető részecskét tartalmaz. mentőkészüléke is van : selyemből biztonsági kötelet sző magának.

Aztán egyszer csak valamelyikük hirtelen lebukik a víz alá és eltűnik. Ha az ember végigballag az Andok valamelyik magasban fekvő völgyén. bólogatnak és táncolnak a fehér.az efféle eszközökkel sikeresen betelepítik a hegyi patakokat. amely fölött ilyen mesterien uralkodnak. tüskés sarkantyúkkal jól megkapaszkodik. és nemcsak Észak. a folyás irányával szemben. mint egy rigó. Északon azonban meg kell osztozniuk a folyókon egy egészen más származású. a teste szürke. hosszú. majd sietve visszatérnek kiindulópontjukra. messzebbre merészkedik az áramlásban. az ökörszemmel áll rokonságban.Ha egů nagyobb zsákmány átszakítja. egész Európában mindenütt megtalálható a Brit-szigetekig. Tollazatuk meghökkentő különbözősége nemcsak a párzási évadban jelentkezik. úszóhártyás lábaik erőteljes csapásaival. a szárnyízületén lévő apró. éles csőre cseresznyepiros. Megeszi az ebihalakat.és Dél-Amerikában él. habos vízben. Eközben tökéletesen felismerik az áramlatokat és a zuhatagokat. gumiszerű csőrével lárvákat keresgélve csipkedni kezd a kövek közt. kérészek . A vizet. ahol az áradat ott örvénylik a lábuk körül.bogarak és szúnyogok. A hímnek fehér a feje. kőről kőre haladva nagy. egy nagy kövön megpillanthat egy pár gyönyörű récét. és láthatólag minden nehézség nélkül visszakapaszkodik a kőre. nagyobb élőlények számára is lehetővé válik itt a megélhetés. Ahogy aztán növekszik. hirtelen átengedik magukat a sebes áramlásnak. Párjának szürke a feje. de szintén nagyon . de valahogy mindig könnyedén rajta tudnak maradni. sőt. akkor a folyó kellős közepén. vöröses a pofája és a melle. merev szárú farktollaival megtámaszkodik egy kövön. és szerencséje van. amely akkora. A vízirigó. A récepár körülbelül fél óráig dolgozza fölfelé magát ár ellen. Amikor elérik territóriumuk felső határát. mint sok más récefajnál. hogy felszálljanak a levegőbe. Ezzel azonban más. a lárva gyorsan kijavítja a hálóját. hanem egész éven át megmarad. Ezek a fogascsőrű récék. hanem Szibéria és a Himalája hegyi folyóiban is. kizárólagos folyószakasza. Chilétől Peruig. A fogascsőrű récék mindenütt ott élnek a magas völgyekben az Andok egész hosszában. az apró puhatestűeket és a felszínen élő rovarokat. Körülbelül egy perc múlva fölbukkan. aztán karcsú. Minden párnak megvan a maga saját. feketével csíkozva. Ott van a felszín alatt. néhány percre pihenni. de hasonlóan figyelemre méltó készségekkel felruházott madárral. A tegzes és más rovarok egész sora . és nagyobb zsákmányra halászva nagyobb és durvább hálókat sző. amely ellen eddig olyan vitézül harcoltak. Időnként kikötnek egy-egy félig víz alá került kövön. csak nagyon ritkán hagyják el. fehéren habzó víz gyűrűjében. a minden oldalról örvénylő.

A számtalan gödrön és vízesésen keresztülgurított kőtörmelék apró részecskékre töredezik. a szirtekről a fagy által lehasogatott törmeléknek. mint a récék. megbontják a mohák és más növények. elkezd gyalogolni a folyásiránnyal szemben. mint a magasabban fekvő lejtőkön. Lába nem úszóhártyás. így az áramlás a folyómeder aljára nyomja. amelyeket koptatnak. mielőtt leérne a tövébe. ennek hatására a felületükön lévő ásványi anyagok oldható vegyületekké alakulnak. Egyesek akár gigászi méretűek is lehetnek. a világ legnagyobb vízesése. a hangák és sások rothadó levelei barnára festik a vízét. hogy a völgy egész talpát betölti a rohanó. de a vízirigónak nagyon sűrű a tollazata. hogy azokban a kivételes években. amikor megáradnak. Amikor leér. Ezeknek nincsenek olyan éles szélei. A domboldalakat szegélyező moha. Sima alakzataik azonban világossá teszik. lehajtja a fejét és fölemeli a farkát. miközben gyors szárnycsapásokkal stabilizálja magát. Amikor ezek a fiatal folyók utat törnek maguknak a hegyekből lefelé. A sziklafelszíneket hosszú ideig koptatja az időjárás. átzúdulnak az összetorlódott kőhalmokon és csipkeszerű fátyolként csillogva a meredek sziklafalakon.és gyapotsásfoltok. Ehelyett csapkod a víz alatt szárnyával. fehér zuhatagokban. több tonnát nyomnak. ezek a hatalmas kőtömbök mennydörgésszerű robajjal gurulnak lefelé a folyó ágyában. Szálláshelyeinek északi részein és a Himalája magas völgyeiben a patakok vize rendkívül hideg. mind kerekek és simák. A száraz évszakban esetleg csak szelíd csermelyeknek látszanak. és homok. csúcsukat még növények is koronázhatják. ami azt mutatja. hogy a legesősebb évszakot kivéve vizének legnagyobb része permet formájában szétszóródik. amikor a heves esők annyira megduzzasztják a folyót. amelyek egyik sekély pocsolyától a másikig csordogálnak. Mélyebben fekvő földekre vezető hosszú és eseménydús útja közben a folyóvíz egyre több anyagot hordoz. . így nem tudja magát olyan erővel előre hajtani. hogy sok-sok éve nem mozdultak meg. amit a jég és a fagy a nagyobb magasságokban megkezdett. barna áradat. mindent szétzúzva. és leúszik a fenékre. Olyan magas. de hogy milyen hatalmas az erejük. tollait pedig igencsak vízhatlanná teszi a rendkívül nagy fartőmirigyeiből származó faggyúval. Ha egy meredek völgy oldalfalán vagy egy fennsíkon folynak át. Venezuela déli részének egyik folyója egy homokkő tábla szélén átzúdulva több mint 1000 méternyit zuhan a mélybe. Ez az Angel-vízesés. ezzel segít leküzdeni természetes fölemelkedési hajlamát. a vízesések láncán át rohannak lefelé. azt jól megítélhetjük a kövekről.és iszapszőnyeggel vonja be a folyó ágyát.ügyesen gyűjtögeti a víz alatt a lárvákat is. Az erős sodrású hegyi folyók folytatják azt a munkát. ami az útjukba kerül. akkor esetleg óriási ugrásokat tesznek.

Az apró halak a mikroszkópikus egysejtű állatok tömegein lakmározhatnak. Egy. Mind a két halfaj ugyanazt a megoldást dolgozta ki erre a problémára : egy bőrredő húzódik végig a kopoltyúfedők közepén.Most már egész sor változatos virágos növény verhet gyökeret a folyóban. nagy. Az állatok sok más csoportjához hasonlóan a halaknak is alternatív szaporodási stratégiáik vannak. jól átjárja az oxigén. igen változatos táplálékkal szolgál a halaknak . a völgyek mélyén már sokkal melegebb. Így könnyedén megtartják a helyzetüket egy-egy kiválasztott medencében. húsos ajkakat növesztettek. amelyeket összegyűjthetnek. Mivel a folyó most már meleg. heves farkcsapásaikkal hirtelen. Egyes halak. a kövek közt. De ezt az oxigénszegénységet nagymértékben ellensúlyozza a növények tevékenysége. mint odafönn. amely akár egy méter is lehet másodpercenként. vízi férgekkel és apró héjas állatokkal. így könnyen kitépheti őket. hogy elbújnak a folyó ágyában. mint például a botos kölönte. ahol még a fagypont közelében volt. kilőtt nyílként suhannak fölfelé ár ellen valami más helyre. A víz itt lenn. következésképpen sokkal kevesebb oldott oxigént tartalmaz. nagy és széles leveleiket pedig a víz felszínén hajtják. hogy ha valamitől megrémülnek. Egyesek egyáltalán nem törődnek az ikráikkal. Ám a vizek könyörtelen áramlása a halaknak ugyanúgy problémát okoz. Az áramlat sodra még mindig erős. Más halak. őket pedig elkaphatják és felfalhatják a nagyobb halak. majd átáramoltatják a kopoltyúkon és az alsón kiürítik. de olyan óriási számban rakják le őket.legelészhető algákkal és levelekkel. az Andokban élő tepsifejű harcsa és egy borneói algaevő hal azonban egymástól függetlenül más módszert fejlesztett ki. és a szájukkal kapaszkodnak. Ahelyett. mint a kisebb szervezeteknek. ennek felső részén beszívják az oxigéntartalmú vizet. ahol az áramlás nem kapaszkodik beléjük. és tápanyagokban gazdag. és olyan erőtartalékaik vannak. mint például a sebespisztráng. ahol különösen jó a táplálék. Sok közülük azzal csökkenti ezt a veszélyt. hogy rojtos víz alatti leveleket növesztenek. Ezek a hasukon lévő úszókat szívókorongokká alakították át. közvetlenül gyürkőznek meg ezzel a problémával: szünet nélkül úsznak. Ennek a technikának azonban van egy nyilvánvaló hátránya : a legtöbb más hallal ellentétben nem képesek szájon át felszívni azt az oxigéndús vizet. amelyek víz alatti levelei a fotoszintézis melléktermékeként apró gázbuborékokat (oxigént) bocsátanak ki. minden nehézség nélkül. hogy . amelyet a kopoltyúhoz kell eljuttatni. azzal vonják ki magukat a víz sodrása alól. A trópusi folyókban élnek az egymással rokonságban sem álló. két teljesen különböző családba tartozó halfélék: a törpeharcsák és a csíkok. Farkuk csapásaival pontosan ellensúlyozzák a víz áramlási sebességét. a völgy tetején. rovarlárvákkal. hogy szívókorongokkal horgonyoznák le magukat. amelyek segítségével erősen meg tudnak kapaszkodni a köveken.

és sorsukra hagyja az ikráit. a fiatal pisztrángok ott maradnak a csöndes vízben. mások pedig újra elindulnak lefelé a folyókon. Mások viszont csak körülbelül száz ikrát raknak. mindkét faj rajokba gyülekezik. a halivadékok néhány hétig helyben táplálkoznak. mint ő maga. de végül elindulnak lefelé a folyón. Amikor egy tóhoz érnek. Egy nőstény tőkehal például egyetlen ívás alkalmával akár hat és fél millió ikrát is kibocsáthat. ahonnan származott. erős áramlások nyilvánvalóan befolyásolják e kétféle technika viszonylagos előnyeit. megvédik kicsinyeiket a folyami áramlatoktól. de tekintélyes mennyiségű időt és energiát fordítanak az ikrák és az ivadékok őrzésére.vagy tavi kagylóba. Ezt gondosan beilleszti a kagyló szifójába (kopoltyúcső). amely a közelükbe merészkedik. Ívás idején a mindössze 6-8 centiméter hosszú nőstény szivárványos ökle kiereszt magából egy tojócsövet.biztosan életben marad közülük néhány. miközben a hím ott várakozik mellette. amelyen át a kagyló kiereszti a vizet. hogy a csöndesebb vizekben erejüket visszaszerezve a következő évben újra nekivágjanak fölfelé a hosszú útnak. Így addig haladnak. mind "unokatestvéreik". mint a tengerben a tőkehal. Ám mind a lazacok. hiszen tehetetlen ivadékait elsodorná az áramlás. A hím őrt áll fölöttük. Egy-egy nőstény akár 14000 ikrát is lerakhat. és ha vissza akarnának térni szüleik ívóhelyére. A szivárványos ökle. Ilyen hosszú és kimerítő utazásra. aztán homokkal takarják be őket. A folyókban működő. Ezután körülbelül száz ikrát rak a kagyló köpenyüregébe. Mikor a nőstény befejezte az ikrák lerakását. hogy egy folyami hal az első módszert kövesse. sőt. Mindkét halfaj szinte csalhatatlanul képes kiválasztani az ásványi és szerves anyagoknak pontosan azt a keverékét. állandóan egyirányú. amelyekben kikelt. hanem élő festő. a pisztrángok pontosan ezt teszik. A nőstények sekély üregekbe rakják le ikráikat a kavicsok közé. Amikor következő tavasszal kikelnek. és vitézül rátámad minden élőlényre. Amikor a megfelelő táplálkozás után elérik ivarérettségüket. nem sok folyami hal vállalkozik. a hím spermafelhőt bocsát a kagyló kopoltyúnyílása felé. amíg végül el nem érik származási helyüket. ahol aztán ívni kezdenek. és a szifón keresztül bezúdul az odabenn . amelyek aztán egész télen át ott maradnak a homok alatt. egy másik európai halfajta. de a lazacok folytatják útjukat egészen a tengerig. A legtöbben a második stratégiát alkalmazzák. nem üres kagylóhéjba rakja az ikráit. és nekivág fölfelé a folyónak. Alighanem teljesen járhatatlan útnak tűnik. a vízeséseken és zuhogókon keresztül. amely majdnem olyan hosszú. amit a lazac tesz meg. ami azokat a vizeket jellemzi. hogy az áramlás ne férhessen hozzájuk. amelyet elkap a kagyló által beszívott víz áramlása. Sokuk ezután el is pusztul. Az apró botos kölönte a sziklák repedéseibe. alkalmilag üres folyami kagylóhéjakba rakja le az ikráit. szinte teljesen lehetetlen utazásra kellene vállalkozniuk a folyón fölfelé.

lévő ikrákra. és rendszeresen lefröcsköli a levelet a farkával. és ott táplálkoznak. hanem az ivadékaikra is kiterjesztik gondoskodásukat. aztán a szájába veszi és új szállásukra szállítja őket. apró lárváit a már felnőtt szivárványos ökle viszi ki magával a kagylóhéjból. Néhány másodpercig kitartanak rajta. Közben gondosan meg is forgatja a kicsiket a szájában. A sügér alakúakhoz tartozó bölcsőszájú halak nemcsak az ikráikat óvják. . nem sietnek elhagyni élő menedékhelyüket. és ott is maradnak. A hím és a nőstény uszonyaikat összefonva együtt ugrik ki a vízből. és abba rakják le az ikráikat. így alaposan letisztogatja őket. míg csak készen nem állnak arra. Egyes fajaik energikusan üregeket ásnak a kavicsok közé. a nőstény olyan műértő ízléssel helyezi őket sorba tojócsövével. sok faj új "bölcsődét" ás számukra a kavics közé. ahogy a cukrász díszíti tejszínhabbal a tortát. és legyezik őket az úszóikkal. Ha pedig a fiatal szivárványos öklék kikelnek. hogy biztosítsák az oxigéndús víz állandó áramlását. Ezek a bölcsőszájú halak a lehető legközvetlenebb módon gondoskodnak az ivadékaikról. sőt beléjük is harapnak. egy a folyó fölé hajló növény levelére. Az Amazonas folyóban él egy apró hal. aztán visszapottyannak a vízbe. A megtermékenyített ikrák bőséges oxigénellátást kapnak a kagyló légzése révén. hogy a kagyló szintén előnyt merít a halporontyokkal való együttélésből. Amikor az ivadékok kikelnek. hanem apró szarunyúlványaikkal belekapaszkodnak a kagyló puha szöveteibe. Eközben a hím mellette úszkál. remegve felölti színpompás nászruháját és ráengedi tejét az ikrákra. hogy megkezdjék felnőttéletüket a folyó fenekén. A hím a következő néhány napon rendszeres őrjáratokat tart a vízben a levél alatt. Egyelőre csak ott libegnek a lerakott ikrák fölött. növekszenek. de rájuk is támadnak. szétterpeszti az úszóit. amíg aztán végül is a kagyló kopoltyúnyílásán át ki nem sodródnak a külvilágra. miközben leraknak rá egy kis csomó megtermékenyített ikrát. Mások aprólékos gonddal letisztított levelekre vagy kövekre rakják ikráikat. nehogy az ikrák kiszáradjanak. Hozzá kell tennünk. mert ráragadnak a kopoltyúira és az uszonyaira. ez alatt különleges hosszú hasi uszonyukkal kapaszkodnak a levélbe. Több mint ezer különböző fajuk él Afrika és Dél-Amerika tavaiban és folyóiban. Mivel ugyanabban az időben párzik. A feléjük közeledő többi halat megfenyegetik tátott szájukkal és kitárt kopoltyúfedőikkel. amikor a hal ívik. Ez bármiféle vízi veszedelem elől képes biztonságba helyezni az ikráit. a fecskendező pontylazac. módszere azonban akrobatikus párzási ügyességet követel.

Amikor az ivadékok annyira megnőnek, hogy már mozgékonynyá válnak, szüleik védelmezően mellettük úszkálnak, és a szájukba veszik azokat, amelyek elmaradoznak a rajtól, aztán egy vízsugárral úgy köpik ki, hogy a raj élére kerüljenek. Sok bölcsőszájú hal még ennél is gondosabb szülő. Egyesek közülük nem kockáztatják meg, hogy valami fészekben hagyják az ikráikat, hanem a szájukban nevelik fel ivadékaikat. Egyik szülő tüstént a megtermékenyítés után az egész ikracsomót a szájába veszi, és körülbelül tíz napig benne is tartja. Ez alatt az idő alatt nem tud táplálkozni, csak szelíden le-föl mozgatja az állkapcsát, hogy a fejlődő ikrák tiszták maradjanak, és ne érje őket bakteriális fertőzés. A kicsinyek még kikelésük után is a szájában maradnak. Amikor végül kiköpi őket, veszély esetén szájával és torkával pumpálva még mindig felszippantja valamennyiüket. A halivadékok még kikelésük után egy héttel is a szülők szájában keresnek menedéket, néha a szüleiktől kapott jelre, néha csak úgy, saját jószántukból. Amikor be akarnak menni, csipkedni kezdik szülőjük száját. Több afrikai bölcsőszájú hal még ennél is komplexebb viselkedést alakított ki. Miután a nőstény lerakja az ikráit, a megtermékenyítés előtt összegyűjti őket. A közelben magát mutogató hím farka alatti úszóján egy sor sárga, fekete szegélyű petty van, amelyek majdnem pontosan ugyanakkorák és ugyanolyan színűek, mint az ikrák. Amikor a nőstény ikráit gyűjtögetve meglátja párjának úszóján a hasonló mintázatot, odaúszik, és kinyitja a száját, mintha ezeket is össze akarná gyűjteni. Erre a hím kiereszti a tejét, ily módon a nőstény szájában termékenyítve meg az ikrákat. Egy másik sügérféle, a diszkoszhal különleges táplálékkal gondoskodik a kicsinyeiről. Ez a hal, mint a neve is sugallja, korong alakú, és körülbelül 15 centiméter átmérőjűre nő meg. Olajzöld oldalát pompás, irizáló vörös és zöld vagy ragyogó kék csíkok mintázzák. A nőstény kövekre vagy levelekre rakja le az ikráit, de miután kikelnek, a két szülő óvatosan más levelekre szállítja át, és ott vékony fonalakkal függeszti fel az ivadékokat. A felnőtt halak ezután oldalukból nyálkaréteget választanak ki, amely egész testüket beborítja, de még a szemüket is befátyolozza. Ekkor a kicsinyek leválnak a levelekről, odasündörögnek hozzájuk, és néhány napig a szüleiken legelészve rágcsálják róluk a fehérjedús nyálkát. A maximális védelem, amelyet egy állat az ivadékainak nyújtani tud, annak lehetősége, hogy ivadékai a nőstény testében keljenek ki, és mindaddig ott maradjanak, amíg túl nem jutottak fejlődésük első stádiumain, amikor a legtehetetlenebbek és legsebezhetőbbek.

Az erszényeseken kívül ezt a technikát alkalmazza az összes emlős. Ez is azok közé a jellegzetességek közé számítható, amelyek hozzájárultak az emlősök csoportjának sikeréhez. Ám a halak már jóval az emlősök felbukkanása előtt szintén alkalmaztak egy hasonló megoldást. A tengereken a cápák és a ráják még mindig ezzel a módszerrel szaporodnak, és számos édesvízi hal is erre tért rá. Az apró guppi csak egyike az elevenszülő fogaspontyok népes családjának, amelynek különféle tagjai nyüzsögnek a trópusi folyókban és tavakban. A hím guppi farok alatti úszója gonopodiumnak nevezett, kis, mozgatható csővé módosult, ezen át lövelli bele spermagolyócskáit a nőstény kloákájába. A hím ott sürög-forog a nála sokkal nagyobb nőstény körül, felbecsüli, mennyire kész a párzásra; ha meggyőződik készségéről, akkor odasiet hozzá, aztán becélozza és egy pillanatra hozzákapcsolja a gonopodiumát. Egyetlen sikeres párzás elég ahhoz, hogy megtermékenyítse a nőstényben érlelődő több ikracsomót is. A kicsinyek aztán láthatóvá is válnak egy kis, háromszög alakú folt alakjában a nőstény testének hátulsó részén. Végül egyenként kibújnak belőle. Ekkor már eléggé fejlettek ahhoz, hogy gyorsan el tudjanak úszni, és menedéket keressenek a növények között. A fogaspontyok számos faja közül a négyszemű hal Dél-Brazília folyóiban él, és egészen rendkívüli szexuális apparátust fejlesztett ki. Gonopodiuma nemcsak az úszósugarakból alakul ki, hanem a bőréből is, minek következtében se nem olyan mozgékony, se nem olyan nagy hatótávolságú, mint a hím guppié, sőt, csak az egyik oldalára tudja forditani a gonopodiumát, egyesek jobbra, mások balra. A nőstény négyszemű hal kloákája hasonlóképpen aszimmetrikus, így a balra hordó hímek csak jobb oldali testnyílású nőstényekkel képesek párosodni. Az édesvízi halak nagy és változatos populációi óhatatlanul vonzzák magukhoz a ragadozókat. Maguk a halak hozták létre az egyik legvadabb ragadozót közülük - a dél-amerikai piráját. A piráják túlnyomórészt apró jószágok - számos fajuk legnagyobb példányai is alig 60 centiméter hosszúak -, de félelmetes háromszögletű fogaik olyan élesek, hogy az amazonasi indiánok ollónak használják. A pirája normális körülmények közt más halakat, rendszerint sérült vagy beteg egyedeket ejt zsákmányul, de sokkal nagyobb állatokat - tapírokat, vízidisznókat és lovakat - is megtámad, ha ott úsznak a folyóban. Nagy rajokban indul támadásra, és miközben az élő testen vagy tetemen lakmároznak, egyre több vér folyik a vízbe, ők egyre izgatottabbá válnak, és egymással is versengve tépkedik le az utolsó

húscafatokat is a csontokról. Akármilyen félelmetesek is azonban a támadásaik, az emberre való veszélyességüket gyakran erősen eltúlozzák. Az embert ugyanis ritkán támadják meg, hacsak egy nyílt sebe nem festi meg a vizet, és nem a vízesések közelében leselkednek, ahol az utazónak a legvalószínűbben át kell gázolnia, vagy kiborulhat a kenujából. Az édesvízi halakat másféle vadászok is megtámadják. A fenéken teknősök lesnek rájuk, amelyek nem valami gyors úszók, így lesből csípik el a prédájukat. A cafrangos teknős vagy matamata, egy dél-amerikai teknősfaj, bőrlebenyeivel álcázza magát, amelyek fejének és nyakának redőiről csüngenek le, a teknője is egyenetlen, és gyakran moszattakaró nő rajta. Amikor ez az állat a rothadó ágak és levelek közt fekszik a folyó fenekén, amit gyakran tesz, akkor gyakorlatilag láthatatlan. Ha egy hal a hatókörébe téved, a teknős hirtelen eltátja a száját, és már be is kapta. A harapós alligátorteknős az egyik legnagyobb édesvízi faj, 75centiméter hosszúra is megnőhet, már aktívabb halász. A szája alján van egy kis kitüremlés, amely élénk vörös, féregszerű nyúlványban végződik; a tátott szájjal heverő teknős időnként megvillantja kis vörös csaliját. Ha a hal odacsábul, és megpróbálja elcsípni, a teknős egyszerűen becsukja a száját és lenyeli. A krokodilok és amerikai unokatestvéreik, a kajmánok és alligátorok fiatal korukban üldözik ugyan a halakat, de felnőttkorukra dögevőkké válnak. Indiában él azonban rendjüknek egy olyan tagja, a gaviál, amely világéletében semmi mást nem eszik, csak halat. Hosszú, vékony állkapcsait sokkal könnyebb a víz alatt összecsattantani, mint a krokodil széles állkapcsát, és fejének gyors oldalirányú mozgatásával halászik. Óriási hüllő, állítólag 6 méter hosszúra is megnő, de mivel a hal megragadásához gyöngébb izmok is megfelelnek, mint a krokodiluséi, ami egy döglött antilop lábát is le tudja szakítani, a gaviálnak viszonylag gyönge a harapása, és az embert soha nem támadja meg. Amikor a folyó eljut folyásának középső szakaszára, abbahagyja energikus ficánkolását, nem áramlik többé olyan sebesen és kanyargósan, mint a felső szakaszán, fiatalkorában. Már nem koptatja és tépkedi a földet, amelyen keresztülfolyik : eljutott élete középkorába. Lassúbb és szélesebb, vize talán még mindig zavaros, de már inkább lerakja az üledéket, mintsem fölszedné. Az erdőkből és a füves pusztákról belémosott iszap termékenyebbé teszi a vizét, mint azelőtt volt. Szelíd áramlatában úszónövények sűrű bokrai himbálóznak, partjait káka és nád szegélyezi, ami

elborítja a holtágait, és mindenféle szárazföldi állat jön inni vizéből és lakói közül zsákmányt ejteni. A menyétfélék családjának tagjai mind vérengző és ügyes vadászok, de egyik tagjuk halevésre specializálódott: úszóhártyás lába, lezárható füle és vízálló bundája lett. Ez a vidra. Sebesen kígyózó mozgással, kitartóan üldözi a víz alatt a halakat, amelyek ritkán tudnak kitérni előle. Néha csapkodni kezdi a farkával a vizet, és kihajtja a halrajokat a sekély területekre, ahol még könnyebben meg tudja fogni a pánikba esett halakat. Fönn a parton jégmadarak gubbasztanak. Egyesek közülük ugyanolyan ügyesen tudnak lebegni, mint a vércsék, csapkodó szárnyaikkal függnek, szitálnak a levegőben, aztán amikor valamelyikük megpillant egy vigyázatlan halat a felszín felé közeledni, fejessel lecsap rá, és éles csőrével elkapja. Utána visszatér a partra, ahol többször földhöz vágja, hogy elkábítsa vagy megölje, aztán úgy forgatja a halat, hogy amikor végül egy utolsó lökéssel lenyeli, az fejjel előre menjen le a torkán. Így az úszókon lévő tüskék a hal testére simulnak és nem karcolják fel a torkát. Délkelet-Ázsiában és Afrikában éjjel a baglyok is lejárnak a folyóra halászni. Mivel nincs toll a lábukon, a vízen át is le tudnak csapni a halakra, a talpukon pedig éles szélű, tüskés pikkelyek vannak, amelyek segítségével szilárdan meg tudják ragadni sikamlós zsákmányukat. Röptük és zsákmányra való lecsapásuk mindenki számára váratlanul zajosnak tűnik, aki ismeri a baglyokat, amelyek szárnyán különleges hangtompítót alkotnak a repülőtollak szegélyén lévő pelyhek. De a halászbaglyoknak nincs szükségük ilyen hangtompítóra, mivel - ellentétben a mezei pockokkal és egerekkel - a halak nem túl érzékenyek a levegőből érkező hangokra. Amerikában nem él halászbagoly; ott nem madarak, hanem denevérek karmai fésülik át a vizek felszínét. A jelek szerint ennek a halászati eljárásnak a gyakorlásához nincs elég tér kétféle élőlény számára, az Újvilágban pedig ezt a denevérek fejlesztették ki először, és azóta is kitartanak az éjszakai folyami halászat mellett. A folyókhoz más szárazföldi állatok is lejárnak vízinövényeket legelészni. Európában a kerek pofájú, bozontos farkú vízi pockok - gyakran patkánynak nézik őket keresgélnek szorgosan a part menti fűben, füvet és nádat majszolgatva. Bár nagyon jól úsznak, mind a vízen, mind a víz alatt, fizikailag egyáltalán nem alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, nincs semmiféle speciális úszóalkalmatosságuk. A hódnak viszont, amely valamikor tekintélyes számban élt Európában is, Észak-Amerika egyes részein pedig még mindig bőségesen található, egészen kitűnő az úszófelszerelése.

és az egész család ebben él. Ott addig tornyozzák az iszapot. így könnyedén mozognak benne. a szárazföldön töltik. és a vízszint le nem apad. mint a nyárfa. elmajszolják a sást is. így pompás evezőül szolgál. amelyeket a csorda nemzedékek óta használ. folyása akadályokba ütközhet. mivel váruk bejáratai nem fagynak be. morgó. mert a víziló a vízbe ereszti az ürülékét. de fő táplálékukat nem a folyókban. A víz fölhajtóereje felemeli hatalmas. Így nap mint nap nagy mennyiségű tápanyagot bocsát a vízbe. amikor a földet hó. széles és csupasz. Mozgásuk a szárazföld és a víz között igen fontos a folyóban lakó többi élőlény számára. és legelészni kezdenek a fűben. A tavon a legvastagabb jég alatt is képesek közlekedni. A folyók legnagyobb testű lakója. még a krokodil sem elég nagy ahhoz. amelyet a szárazföldi növények szintetizálnak. gyakran olyan ösvényeken. A tó ezen felül igen biztonságos is. lábujjhegyen járnak a fenekén. a köveket. időnként marakodó vízilócsordákat. Emellett keresztülrágnak és kidöntenek akár fél méter vastag fatörzseket is.Hátsó lábát úszóhártya borítja. ahol lehántják az olyan lombhullató fák kérgét. füleit és orrlyukait le tudja zárni. esetlen testüket. mivel amíg karbantartják a gátat. a farka pedig lapos. Ennek a tónak a partján építik fel aztán ezek a fáradhatatlan állatok a várukat. amelynek egy vagy több víz alatti bejárata van. ahol semmiféle állat. így a tolvajok nem hatolhatnak be. . hogy télen. holott legaktívabb időszakukat éjjel. kupolára emlékeztető építmény. hanem a partjaikon találják. az ágakat és fatörzseket meg a mindenféle növényi anyagot. váruk bejáratai nem kerülnek felszínre. tátogó. Miközben a folyó folytatja útját a tenger felé. Mivel rendszerint így látjuk őket. Egy-egy víziló egyetlen éjszaka akár 70 kilogramm füvet is fölzabál. aztán a víz alá süllyesztik. mintsem legelőül. a bundája sűrű és víztaszító. aztán még hajnal előtt visszatér a folyóba. aztán levonszolják őket egy olyan folyószakaszra. tekintélyes méretű tavat alakítanak ki. ahol sekély a víz. A hódok kiássák a tavirózsák gyökereit. Mindig ott is úszkálnak a halrajok mögöttük. amivel elzárva a folyását. a következő adagra várva. továbbra is zöld hajtásokat és ágakat húzhassanak elő és ehessenek a víz alól. az afrikai víziló szintén inkább védelmül használja a folyót. hogy megtámadhassa. A nagy munkával létrehozott tó éléskamrául szolgál : a hódok ágakat és egész bokrokat hurcolnak belé. hajlamosak vagyunk a vízilovakat folyóban élő állatoknak tekinteni. megrágják az ágakat és a leveleket. Napközben gyakran láthatunk a folyókban heverésző. a nyír és a fűz. a tavat pedig jég borítja. amíg csak gátat nem építenek a folyón keresztül. lábuk alig érinti a talajt. Ez egy nagy. Késő este felcsörtetnek a folyók partjára.

Így keletkeztek a világ legnagyobb vízesései .Egy-egy keményebb kőzetréteggel szemben homokból és kavicsokból álló "vágószerszámai" nem sokat tehetnek. a folyók kiszélesednek. lekoptatja őket. Dél-Amerikában a Parana folyó egyik mellékfolyóján az Iguazu-vízesés. Egyesek száraz helyet keresnek. de ezek a fecskék olyan páratlan légi akrobaták. a nyugvóhelyért. Napközben a magasban vadászgatnak. amelyen átömölve lejjebb újra kezdik eróziós tevékenységüket. számukra semmiféle kockázatot nem jelent eljutni hozzáférhetetlen alvóhelyükre. A gigászi vízesések természetesen létrehozzák a maguk sajátos mikroklímáját. A Niagara pillanatnyilag évi egyméteres ütemben halad lefelé. aztán felfelé lendülnek. és mély szurdokot hagynak hátra. . békák hívó szavát és rovarok zümmögését hallani. ahol orchideák. Így ezek a hatalmas vízesések állandóan maguk előtt vágják az utat a folyó medrében. míg másokon keresztülfolyik a víz. előrenyújtják a lábukat. összecsapják a szárnyukat. A vízesésen leömlő víz pörölyként zúdul az odalenn fekvő puhább kőzetekre.a Zambezin a Viktória-vízesés. valamint Észak-Amerikában a két nagy tó között lezúduló folyón a Niagara. kiégett szavannák közt. amelynek a széléről sziklatömbök kezdenek leomlani és lezúdulnak. Emberi szemszögből nézve látszólag nagy veszélynek teszik ki magukat az aránytalanul csekély jutalomért. szemmel láthatólag nagyon élvezik a fürdőt. még mindig nagy magasságban hatalmas csapatokba gyülekeznek. A Viktória-vízesésnél ez a hatás egy miniatűr esőerdőt hozott létre a környező. alulról mégis meg tudják támadni. erodálni. pálmafák és páfrányok virulnak. és megkapaszkodnak a sziklán. és olyan csalhatatlan biztonsággal vágnak át a vízesésen. tollászkodnak és időnként isznak. Ez sziklaszirteket. de szélességüket és a rajtuk átfolyó vízmennyiséget tekintve mindegyikük összehasonlíthatatlanul nagyobb nála. és alámossa a kemény kőzetrétegeket. Akkor aztán elkezdenek hihetetlen sebességgel lefelé özönleni. Amikor már közeleg az este. Magasság tekintetében ezek közül egyik sem versenyezhet az Angel-vízesés szédítő zuhatagával. amíg csak el nem érik a kemény kőzetréteg végét. Ha az őket létrehozó akadály felszínét felülről nem is képesek lepusztítani. de közvetlenül mielőtt beleütköznének. közvetlenül naplemente előtt. rajtuk túl pedig vízeséseket hozhat létre a folyó ágyában. A lezúduló víztömeg keltette légáramlások a vízesés melletti sziklafalakat permettel árasztják el. Egyenest fejest ugranak a vízesésbe. amint az esésük csökken. szinte látótávolságon kívül gyűjtögetik a rovarokat. így a sebességük áthajtja őket a vízesés mögött húzódó sziklafalakra. Az Iguazu-vízesésnél a lezúduló vízfüggöny mögötti sziklát sarlósfecskék használják menedékhelyül. hogy úgy tűnik.

A növényeknek már nem kell a parthoz simulniuk vagy kövekbe kapaszkodniuk : leveleik most már a felszínen libeghetnek. és maximális mennyiségű fényt vehetnek fel. iszapos üledékben gyökerező tavirózsák a felszínre küldik hajtásaikat. és szétterítik a virág női ivarszervein. amelyek közül a legtöbben más virágokról gyűjtött. nektárral teli kinövésekre. A virág pedig a megtermékenyítés után lassan bíborszínűvé válik és elpusztul. Lábujjaik és karmaik jócskán meghosszabbodtak. a szélükön folyó víznek sokkal hosszabb utat kell megtennie. kavics. Egy teljesen kinyílt virág akár negyven bogarat is magához vonzhat. egészen másnapig a csapdában rekednek.és iszappadokat alkot. míg a folyó közepén leszáll a fenékre. minden más lebegő növényt kiszorítanak. amely a folyami élőlények szervezetét formálta és oly sok szokását irányította. levegővel teli bordákkal erősített. hogy a kanyarulatokat elválasztó földnyelv elkeskenyedik és beomlik. ezt magukkal viszik. és kerek. hogy egy másik növényen folytassák a táplálkozást. Még mindig hordanak magukkal némi üledéket. Így aztán az öregedő folyó oldalazva tör magának utat a síkságokon. Amikor kanyart tesznek. Amikor ezek a levelek elérik teljes méretüket. a levéljáró madarak vagy jasszánák. A legnagyobb közülük. Így az üledék a kanyar külső részén oldatban maradva koptatja a partot. és illatuk rendkívüli módon vonzza a bogarakat : hanyatt-homlok zúdulnak a levegőből a virág közepén lévő különleges. ott lerakják. levesestányér nagyságú virágaik először fehérek. de nagyon szeszélyesen: itt fölvesznek egy kicsit. párnaszerű leveleket alakítanak ki. Az élet itt így új formákat ölthet. medrének kanyargó része pedig lefűződve holtággá. és teljes egészében maguknak sajátítják ki az élőhelyet. Ezek a tavak állóvizek: hiányzik belőlük az áramlás. hogy minden más növényt kiűz a maga tószakaszáról. Kinyílt. mint a sodrás közepének. A jasszánák nemcsak a tündérrózsákon lépkednek. amikor a szirmok újra kinyílnak. az a tényező. A tündérrózsa szirmai délután lassan bezárulnak. szükségképpen sokkal gyorsabban kell folynia. és foglyul ejtik a lakomázó rovarokat. meghíztak és lassan mozognak. a híres amazonasi tündérrózsa ezt olyan agresszíven teszi. és néha olyan túlzó módon ingázik és kacskaringózik.A folyók most már útjuk végéhez érkeznek. Ám addigra a bogarakat már vadonatúj virágporkabát borítja. Ilyenkor a folyó a rövidebbik utat választja. hanem a jóval kisebb . valóságos virágporrakományokat hoznak magukkal. A fenéken lévő vastag. Kövér. így a madár csekély súlya a lebegő levelek nagy felületén oszlik meg. fonákján pedig tüskékkel felfegyverzett hatalmas leveleinek fölfelé fordul a karimája. Megöregedtek. lilealkatú madarak sétálgatnak. és amikor elrepülnek. Az óriás leveleken elegáns. ami 2 méteres átmérőt jelent. tóvá alakul.

amelyeket odafúj a szél. A víz felszínét alkotó molekulák fölött már csak gázmolekulák vannak. ez a vonzóerő tehát az alattuk és mellettük lévő vízmolekulákra koncentrálódik. A víz nem szétszórt csöppekből álló tömeg. Ha egy állat ezen a molekuláris hártyán akarja fenntartani magát. Ezért a testük alján lévő apró cövekkel.vagy zsírmolekulákkal. Az ugróvillások a víz felszínén úszó virágporszemcsékkel és algaspórákkal táplálkoznak. A víz felszínén élő legtöbb más állat azonban azok közt a rovarok közt keres magának táplálékot. amelyekhez távolról sem vonzódnak ilyen erősen. a lehullott rovarokat megragadja a felületi feszültség. Ezen a ruganyos padozaton egy egész populáció él. mintha ragasztóba pottyantak volna. átszúrják a felszíni réteget. amelyen nincsen viasz. Olyan ez számukra. . rezgéseket keltenek. de idejük nagy részét a lebegő növényeken és a víz felszínén rohangászó bogarakra vadászva töltik. Ezek a víz felhajtóereje miatt nem süllyednek el. amelyek végigfutnak a rugalmas felszínen. Bizonyos mennyiségű növényi táplálékot is fogyasztanak. mire az megragadja őket. hogy a víz felületéről a szél el ne fújja őket. aztán kihorgonyozzák a nád között. A lábaik karmán sincs viasz. kihasználva a víz rendkívüli tulajdonságait. és magának tarthassa meg az egész lakomát. A tavi molnárpoloskák meg tudnak állni viaszborítású lábukon a víz felszínén. ők azonban nagyon kicsinyek és könnyűek. Amelyik elsőnek érkezik. Az így létrejött rendkívül erős kötések miatt a vizen egyfajta rugalmas hártya alakul ki. amelyek fizikailag taszítják a vízmolekulákat. mert egy. amikor a felszíni réteg vízmolekulái hozzákapcsolódnak a testfelületüket átitató vízmolekulákhoz. rögtön felráncigálja az áldozatot a víz felszínéről. hogy ne törjék át a víz felületi feszültségét. Ahogy küszködve próbálják kiszabadítani magukat.vízinövények lebegő szőnyegeit is bejárják. amely elég erős ahhoz. A vízen járó vadászok erre gyorsan reagálnak. a felületi feszültség a vízmolekulákat egymáshoz vonzza. a mágnességgel rokon fizikai erő. nekik nem az a problémájuk. hogy küszködését a többiek ne vehessék észre. Meg lehet ezt előzni olyan viasz. sőt. akkor nyilvánvalóan nem szabad áttörnie azt. hanem. és tapadást biztosítanak. Még fészküket is a vízre építik: tutajt készítenek a vizen lebegő levelekből. Hat pöttöm lábukat szétterpesztve mindegyik lábuk egy-egy csöppnyi szeplő csupán a felszíni vízrétegen. így karmaik beléhatolnak a víz felszíni rétegeibe. hanem folyékony anyag. és tüstént odafutnak. hogy az apró rovarokat fenntartsa. A gombostű fejénél nem nagyobb ugróvillásoknak az egész testét viasz fedi.

A tavi molnárpoloska még ennél is rafináltabban olvas a hullámokból: úgy rezegteti a testét. amikor a jégsapka valamikor a kontinens legnagyobb részét elborította. A vizet ők maguk fodrozzák meg. . állandóan forgolódva a felszínén. csukák és piráják vadásznak. A nagy tavak szélén. a ma már eltűnt gleccserek által odataszigált sziklatörmelék. Mivel a felületi feszültség a farát már nem köti meg. Ezzel hozza a többi molnárpoloskák tudomására. A leglátványosabban talán a partiholyva használja fel a felületi feszültség alatt álló réteget.elolvadt ugyan. a vegetációt pontyok és bölcsőszájú halak majszolgatják. A nagyobb tavak más módon jönnek létre.A vízparton üldögélő vidrapókok a vízen nyugtatják mellső lábaikat. a sással borított. amelyeket elzárt egy földindulás. Azóta a jég már . mint szárazföldi rokonaik a hálójuk mozgására. amely csökkenti a vízmolekulák közötti vonzást. aztán visszahúzza magát és zsákmányát a szárazföldre.viszonylag gyorsan . A közép-ázsiai Bajkál-tó és a kelet-afrikai nagy tavak azokban az óriási mélyedésekben gyülemlettek fel. aztán figyelik a visszatérő hullámokat. vagy az ember mérnöki tudománya. a bogár úgy száguld a víz felszínén. A növényzet közt elszaporodnak a színesszárnyú vagy kisasszony-szitakötők. s ugyanúgy reagálnak a felszíni rétegek rezgéseire. Ez a bogár többnyire a víz szélén él.tavak medencéje a jégkorszakban keletkezett. amelyet előbb a parton lévő támaszpontjához erősített. Nemcsak az ebből a jégtakaróból kifolyó gleccserek véstek mély medencéket odalenn a völgyekbe. amelyek a földkéreg nagy mozgásai során alakultak ki. amelyekből fel tudják deríteni a körülöttük lévő akadályokat. így különleges. mindig megmenekül a molnárpoloskák és a pókok elől. mintha valami apró csónakmotor hajtaná. Egyesek völgyekben alakulnak ki. selyemfonalat ereget. az iszapban csigák és kagylók élnek. sekély öblökben az élet nagyon hasonló lehet a kisebb édesvizekben nyüzsgő élethez. amelyekbe lefolytak. mint valami őrült tornász. de a mellső lábait továbbra is húzza. A keringőbogarak másképp merítenek információkat a fodrozódásból. de a kontinens még nem emelkedett vissza tulajdonképpeni szintjére. A kanyargó folyóágak átszakadásából keletkező tavak viszonylag kicsinyek. a kérészek és a szúnyogok. és rendszerint egy páratlanul gyors kanyarral evickél vissza a partra. hanem az egész térséget teknővé mélyítette a kontinens alján húzódó bazaltrétegekre nehezedő jég súlya. Az észak-amerikai Nagy. mert egy különleges kámforszerű anyagot bocsát ki a potroha végéből. hogy készen áll a párosodásra. de ha történetesen rá talál hullani a víz felszínére. a biztonságba. jellegzetes frekvenciájú rezgéseket kelt a felszíni rétegben. Még kormányozni is tud: jobbra-balra forgatja a potrohát. Amikor valamelyikük nyolc víztaszító lábán odaszalad a rezgés forrásához.

és egy puhatestű. Ezt nagyon kevesen teszik meg. más kisebb tavakon és vízeséseken is át kellene jutniuk. vörös és narancssárga. A tófenék egyes helyeken másfél kilométernyire fekszik a felszín alatt. de ahhoz. és 130 olyan bölcsőszájú hal és 50 egyéb halfaj él itt. így a mélyben lévő hideg víz fölé áramlanak. mint a tengerben. A tavakba ömlő folyóvizek viszonylag melegek. amelyek kizárólag csak ebben a tóban élnek. A tónak megvan a maga emlőse is : a bajkálfóka. hanem lassan rögződnek. ott a körülmények radikálisan megváltoznak. és ahhoz. 1200 állat. mint a nagyobb populációk tömegében. úgynevezett bennszülött fajok. amely egy kilométer mélységben. amely nagyon hasonlít az északi-sarkvidéken élő gyűrűs fókára. Hasonlóképpen egyedülállóan sok a benne élő rák és kagyló is. koromfeketék. könnyebben fennmaradnak. az egyszer beléjük települt és valamikor meghonosodott állatok nagyon kevés újoncot fogadnak be. hogy a víz tekintélyes mélységéig felkavarodik. nem okvetlenül tűnnek el. Ezek a tavak azonban mindennek ellenére kitüntetett biológiai helyzetben vannak. Csakhogy a tó több mint 2600 kilométernyire fekszik a Jeges-tengertől. hogy a folyókon át elérhessék. mint tengeri rokonai.és 500 növényfaj él benne. amelyek ezekben az elszigetelt kis közösségekben felbukkannak. A nagyobb viharok időnként annyira felborzolhatják a felszíni rétegeket. Így aztán ezeknek a tavaknak az állatai hajlamosak kifejleszteni saját. oxigénszegények és a sok legendás szörnyekről szóló mese ellenére alig van bennük élet. és ezek 80 százaléka sehol másutt nem található meg. amely mivel a tavak vizeiben kevesebb a kalcium. amelyek valamikori forrásvizeikben éltek. jellegzetes fajaikat. Mivel víztömegei teljesen elszigeteltek. sokkal vékonyabb héjú kagylót növeszt. A Bajkál-tó a világ legmélyebb tava. A Tanganyika-tó körülbelül másfél millió éves. csíkos és pöttyös laposférgek. a fókáknak számtalan zuhogón és vízesésen kellett volna átkelniük. ami a jelek szerint meghaladja képességeiket. Az óceánokhoz viszonyítva ez ugyan nem rendkívüli mélység. Vízi életmódot folytató vándorló élőlények csak a folyókon érkezhetnek közéjük.De ahol a tó igen mély. a fenéken él. a nagy édesvízű tavak zárt világát kevés áramlás zavarja meg. hogy az első fókák a jégkorszak idején jutottak le a folyók mentén a tóhoz. de míg az óceánok nagy részét áramlatok járják át. Élnek nagy. Lehetséges azonban. A Bajkál-tónak talán még ennél is figyelemre méltóbb lakói vannak. hogy a folyón az ár ellenében visszaússzanak. egy fura hal. de a nagy tó alsó részei legnagyobbrészt a fagypont közelében vannak. Azok az apró genetikai változások. majdnem bizonyosan annak a leszármazottja. . így a nagy tavak legtöbb lakója olyan ősöktől származik.

amellyel majd átvészelik azokat a soványabb évszakokat. A törpeharcsák különlegesen nagy szájat fejlesztettek ki. Amikor a folyók az állóvízű tóba torkollanak. aztán lassan szétterjed a tavon és betölti a mélyebb részeket is. Ezek legnagyobb részét őserdő borítja. száraik. Ez nem egyszerű alkalmi étkezés. ahogy a Nílus teszi Egyiptomban. Napjainkban a Bajkál-tóban élő fóka nemcsak családjának egyetlen olyan tagja. A nagyobb tavak évezredekig kitartanak. és még jobban kiszorítják a vizet. elárasztják a síkságokat.és iszappadok vágják ketté csatornáikat. .amikor az út még alighanem sokkal rövidebb és könnyebb volt. A tó feltöltődik. hogy a legfinomabb részecskék kivételével itt már minden üledéküket lerakják. Geológiai értelemben a tavak átmeneti jelenségek a Föld felszínén. de rendszeres áradások zöld mezőket teremthetnek a sivatagban. Gyökeret vernek benne a növények. medrükből kilépnek. amelynek során felszedik azt a tartalékot. de a nyílt vizet is birtokba veszi. a folyami halak a fatörzsek közt kiúsznak élelmet keresni az elöntött szárazföldre. így meg tudnak birkózni a gyümölcsökkel. és finom iszapréteget rakva le. A levágott folyókanyarulatok akár néhány évtizeden belül is eltűnhetnek. hanem ez az éves nagy lakomájuk. amikor meg kell elégedniük a folyó medrével. amelyik édesvízben él. a megöregedett folyók néhány nap múlva hirtelen felduzzadnak. lerakott üledékterhük először deltákat alkot. amely eredetileg a tavat töltötte fel. amelyhez elvétve hozzájuthatnak. Lejtésük most már olyan enyhe. A mérsékelt égövi szárazföldeken termékeny síkságokat hoznak létre. aztán láp és mocsár lesz. Az Amazonas által elárasztott síkság Brazília északi részének nagy területeire kiterjed. mint például a Mississippi deltájában a gyapot. Amikor innen száz meg száz kilométer távolságra. ahol bőséges termés nő. Amikor eljönnek az áradások. Így a tóból előbb fertő. vizük folyása olyan lassú. a növényzet lassan már nemcsak a sekély partszakaszt. amelyen még mindig keresztülfolyik a folyó. hanem jóval kisebb is a többieknél. így folyóágak labirintusává ágaznak szét. de még ők is zsugorodóban vannak. Ezek a hirtelen. rothadó leveleik és gyökereik rendszeres lerakódásával. végül pedig termékeny rét. így a folyó áldásaiból főleg a nagy fák részesülnek. Sokan közülük az ágakról lehulló gyümölcsöket gyűjtik össze. Ismételten homok. a forrásuk körüli magas hegyekben a viharok lezúdítják vizüket a mellékfolyóikba. A folyók a tengerpartra vezető síkságokon játsszák el öregkoruk utolsó felvonását.

és sok mikroorganizmus él bennük. fönnmaradnak. aki Dél-Amerika keleti partjai mentén vitorlázva nem is látta a szárazföldet. Ez a hatalmas folyó még akkor is őrzi jellegét. és csatornák és szigetek egész labirintusát alkotja. mások számára ez az út a kontinens felét átszelte. mint egész Svájc. amelyekkel a kis halak táplálkozhatnak. mivel ezek a vizek a rothadó vegetáció miatt igen dúsak. a Hudson és a Themze. ahogyan másutt az őserdő fái a madarakra. és keveredik végül össze az óceán sós vizével. az Amazonas és a Zambezi. Ezek az Amazonas menti fák a jelek szerint ugyanúgy bízzák a halakra magvaik szétterítését. és hónapokig eltartott. és olyan erősek az állizmaik. Az Amazonas vize csak akkor veszíti el identitását. zúzó-őrlő fogaik vannak. az Amazonas. amikor már a tengerpartot elhagyva a tengerbe ért. mire elérik torkolatukat. A fák magvait azonban a halak emésztőfolyadékai nem pusztítják el.Kifejlődtek egyes olyan pirájafajok. Bármely adott időpontban a világ édesvizeinek kétharmada az ő medrében folyik. FEJEZET A KÉT VILÁG HATÁRÁN A világ összes nagy folyói. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Igen sok hal itt is szaporodik. Most aztán végül a folyók közeledni kezdenek a tengerhez. amelyek húst nem esznek. a sekély vizekben kiürülnek. 1499-ben egy spanyol hajóskapitány. hogy nem sós tengervízen. valamint a kisebb folyók ezrei mind-mind zavarosak az üledéktől. A characinhalak egyes fajtáinak nagy. . hanem édesvízen jár. Torkolatánál 300 kilométer széles. több mint 10000 kilométer hosszú. 9. és valahol másutt. egyszer csak észrevette. hanem majdnem kizárólag gyümölcsökkel táplálkoznak. Egyesek csak néhány kilométernyi utat tettek meg forrásuktól a tengerig. A világ legnagyobb folyója. hogy még a brazil diót is fel tudják törni velük. amikor már 180 kilométerrel is elhagyta a kontinens szélét. amelyek közül némelyik nagyobb. javította és tördelte: a Webtigris.

testüket pedig sűrűn csóválgatják. Az apály vízszintjéhez valamivel közelebb. alig centiméter hosszú rákok. Egyik végét megtölti lazán összetömörített homokszemekkel. Emellett naponta kétszer az iszap nagy részét nem borítja el a víz. a tengerből is -. Amikor beáll az apály. azután az oldalán lévő sertékkel megkapaszkodik az alagút falában és elkezd le-föl mozogni. hogy kiszedjenek belőle minden csemegét. Búzaszemnél alig nagyobb északi vízicsigák vájják át magukat a frissen lerakódott. így vizei potenciálisan minden más édes. finom. Mivel a vízben lévő szerves részecskék fennakadnak a homokban. Ő is iszapevő. Azoknak a szervezeteknek. amit csak ott találhatnak. összecsomósodnak és nagy iszappadokat alkotva leülepednek a fenékre. a belegázoló ember léptei nyomán záptojásszagúan törnek elő. a csaliféreg ássa be magát a fenékbe. hogy áramlásba hozzák az oxigént szállító vizet. Olyan nagy számban élnek és virulnak itt. Szemcséi olyan finomak. csőlakó gyűrűsféreg. különösen olyankor. a féreg egy idő múlva . hogy egyetlen négyzetméterről 42000 darabot sikerült összegyűjteni belőlük. akár egy fecskendő dugattyúja. A folyótorkolatok iszapja jellegzetesen finom. az édesvíz uralkodik. mérhetetlen nagy számban elszaporodik. a tenger felé. ahol az iszap homokkal keveredik. de dagály után a folyótorkolat vize olyan sóssá válhat. Fejüket az iszap felső rétegébe fúrják. Ennek fejében azonban a jutalmuk is nagy : a torkolatba minden nap táplálék érkezik . hanem ki van téve a levegő hatásának. hajszálvékony csővájóférgek élnek. ahol már sósabb a víz. amelyek kis odút ásnak maguknak és horgas csápjaikkal felkapkodják az apró táplálékrészecskéket. ceruzavékony féreg U alakú alagutat váj magának.Még a legtisztább vizek is teli vannak mikroszkópikus ásványi és bomló szerves anyagokkal. tejföl sűrűségű iszapon. de feldúsítja az iszapot. amelyik itt képes életben maradni. Ha az ember belegázol. ahol a víz csak enyhén sós. A körülbelül 40 centiméter hosszú. olyan erővel ragad bele a lába. mielőtt megenné.vagy tengervíznél táplálóbbak lehetnek. így a szerves hulladékok bomlása során keletkezett gázok benne maradnak. A torkolat felső részén. Az iszap fölött átfolyó víz jellege naponta kétszer gyökeresen megváltozik. hogy a levegő nem tudja átjárni. nyilvánvalóan a kémiai és fizikai körülmények igen széles skálájával szemben kell ellenállóknak lenniük. amelyek az ilyen helyeken élnek. amikor a folyókat megduzzasztotta az esőzés. különösen ott. hogy vízet szívjon fel a homokdugón át. mint maga a tenger. nyálkájával kibéleli és biztosítja a falait.a folyóból is. hatalmas tömegben élnek apró. Lejjebb. hogy lecibálhatja róla a csizmát. vörös szőnyegként teljesen beborítva az iszap felszínét. ragacsos és bűzös. Egyetlen négyzetméter iszapon akár negyedmillió is élhet belőlük. valósággal beleeszik magukat. Ezért azután az a néhány élőlény. s amikor ezek összekeverednek a tengervízben oldott sókkal.

Közülük egyesek szétfeszítik a kagylók héját. mások rendszerint a kisebb példányokat részesítik előnyben. A levegőből jövő támadások ellen mind védtelenek. azt jelentős mértékben csőrének mérete és jellege határozza meg. húsos testeket. ún. az iszappadok lassan megemelkednek. mindezek az állatok abbahagyják a táplálkozást és óvintézkedéseket tesznek a kiszáradás ellen. hogy előhúzzák alagútjaikból a csaliférgeket. A vastag. Ezen a szakaszon a szívkagylók is közvetlenül a felszín alá temetik be magukat. skarlátvörös csőrű csigaforgatók a szívkagylókat szedik össze. újabb dugónak. Mihelyt ez bekövetkezik. és egyszerűen szétkalapálják a héjukat. amely az iszap részecskéit már képes összetartani. Amikor a dagály visszavonul. A kétszer olyan hosszú csőrű nagy partfutó és a piroslábú cankó rákokat és apró férgeket keresve turkál az iszap felső rétegében. hogy mindig víz borítja őket. a csaliférgek pedig egyszerűen visszahúzódnak alagútjaikba. hanem kidugnak két húsos szívócsövet. és a csővájóférgeket szedi ki. amelyek olyan mélyek. mert az őket nyaldosó hullámokból lerakódó iszaprészecskék most már nem szivárognak vissza. A hegyi réce és a kontyos réce az iszapban turkál. csőrük egyetlen csapásával kiszedik házukból az apró. Nem versenyeznek azonban az iszapért a férgekkel. Héjuk bejáratát a lábuk végén lévő apró koronggal zárják el. hogy azt a visszavonuló víz nagyrészt csigástól magával sodorja. A leghosszabb csőrű nagy pólingok és a nagy godák elég mélyen bele tudnak piszkálni az iszapba ahhoz is. a homokot pedig az alagút másik végébe üríti. és ezekkel egyenesen a vízből szívják fel az ehető részecskéket. Ahogy a folyók egyre több üledéket szállítanak magukkal. és zöld algaréteg kezd kialakulni rajtuk. már más növények is gyökeret tudnak verni az iszapban.abbahagyja a szivattyúzást és elkezdi falni a homokot. majd körülbelül háromnegyed óránként felnyomja ezt a homokot az alagút felső végébe. Az északi vízicsigák körül olyan híg az iszap. Hogy melyik madár milyen élelmet gyűjt innen magának. szifót. Az ehető falatokat megemészti. hanem fönnakadnak a növények szárain és gyökerein. . A kurta. nemcsak a kiszáradás. Ám most más veszélyek is fenyegetik őket. ilyenkor pedig éhes madarak nagy csapatai csapnak le a folyótorkolatra. így ezek az apró puhatestűek több centiméter mélyen a parti föveny rétegeiben hevernek. Az iszappadok ezután elkezdenek egyre sebesebben nőni. A szívkagylók héjuk két felét vízhatlanul össze tudják zárni. hegyes csőrű parti lilék a vízicsigákat lakmározzák.

dobogószerű alkotmány formájába fejlesztik ki gyökereiket. mivel nagyobb koncentrációban tartalmaz sókat. A tengervíz nagy problémákat okoz számukra. amelyek nem fejlesztenek külön légzőgyökereket. a tápanyagfelszívó gyökereikből kinövő. a kérgükön kifejlesztett szivacsszerű szövet apró résein át. Több különböző nemzetségből származnak. de mivel mind a sós mocsarak környezetében élnek. azok pedig. amelyek úgy ülnek az iszap tetején. mert a fa számára szükséges tápanyagok nem a mélyben. egyesek alig nagyobbak egy megtermett bokornál. Az összehasonlítás csakugyan találó. vízszintes. Így a sós környezetben élő növények számára ugyanolyan fontos. A gyökerek egyben vészkijáratul szolgálnak az életfolyamatok során létrejött szén-dioxid számára. áttetsző száraival külsőleg vizet tartalékoló. csúszós iszapban megkapaszkodni komoly problémát jelent egy fa nagyságú növény számára. amely pikkelyszerű leveleivel és húsos. a folyótorkolat lakói pedig elveszítik territóriumukat és betelepülnek a szárazföldi állatok. mások 25 méter magasra is megnőnek. mint a sivatagi kaktuszoknak. Egyes mangrovékon ezek a gázcserét biztosító szövetek a léggyökereken vannak. Nem küldhet mély gyökereket lefelé. mint a saját nedveik. Az európai partokon a föld úttörő meghódítását egy apró növény. Az iszappadok így állandósulnak. hanem a felszínen. Erre a mangrove felszíni sekély gyökérrendszere nagyon alkalmas. Mivel az iszapban nincsen oxigén. mint valami tutaj. A kocsonyás. a víz a gyökereiken keresztül inkább kifelé áramlik belőlük. míg ugyanakkor beengedik az oxigént. a savas iszapban vannak. ugyanakkor roncsolóan savas ez a közeg.Felszínük végül már olyan magasan a víz fölé emelkedik. mintsem befelé. nagy . A mangrovék így egy széles. A gyökerek végzik a stabilitás biztosítása mellett a táplálék felszívását is. hiszen a virágos növények mind a szárazföldön fejlődtek ki és anyagcsere-folyamataik mind édesvízre alapulnak. A trópusi folyótorkolatokban az iszap megkötésének folyamatát a mangrovék végzik. Egyes nagyobb fajaik másként is megtámasztják magukat: a törzsük magasan fekvő pontjaiból merevítőül szolgáló. a sziksófű végzi. kacskaringós léggyökereket indítanak lefelé. Számos fajuk van. ahol a víz áramlásai lerakják hordalékaikat. a követelmények valamennyiükben nagyon hasonló jellemvonásokat alakítottak ki. pozsgás. szárazságtűrő sivatagi növényre emlékeztet. a mangrovék közvetlenül a levegőből veszik azt fel. hogy csak a legmagasabb dagály éri el őket. mivel a meleg iszapban a felszíntől néhány centiméternyire már nincs oxigén. hogy megőrizzék a vizet.

viaszos réteget alakítanak ki. és ők is ugyanazzal az eszközzel akadályozzák meg a leveleiken keresztül történő párolgást. ami holmi fantasztikus középkori erődrendszerre emlékeztet. de ha apálykor kisodródnak a tengerre. Karókból álló szőnyegként veszik körül a fát. de azután megszabadulnak tőlük. hogy átbillenjenek és vízszintesen lebegjenek. vagy pedig elöregedett leveleikbe szállítják. Azután. a mangrovék előrenyomulnak és birtokba veszik. Ezek közül a hajtások közül egyesek egyenesen az összegubancolódott gyökerek közé hullanak. Egyesek. amelyből levelei idővel majd kisarjadnak. beékelődnek és gyökérkezdeményeket. befogadják ugyan gyökereikbe az oldott sókat. mielőtt még koncentrációjuk veszélyesen megnövekedne. s ez alatt az idő alatt több száz kilométernyire is elsodródhat. amikor eljön az ideje és elhullatják ezeket a leveleket. Erre vagy a leveleiken lévő különleges mirigyek szolgálnak. és vaskos. így nedvesen és hűvösen marad. ezt úgy oldják meg. ezért nem lefelé nőnek. például a sziksófű. amelyek erre nem képesek. mint a közönséges gyökerek. mivel az iszap ott rakódik le a leggyorsabban. Ebben a helyzetben a kis mangrovepalánta akár egy évig is életben maradhat. Ezek még az ágaikon kicsíráznak. A csúcsán lévő kényes rügy. akkor a sós víz nagyobb felhajtóereje már lehetővé teszi. mások. ahogy a sziksófűnek. amelyek egyes fajoknál akár 40 centiméter hosszúak is lehetnek. először függőlegesen lebegnek a folyótorkolat sós vizében. Ezt különleges magvaikkal oldják meg. szárat és leveleket hajtanak. mint a sivatagi növények. Mások dagály idején hullanak le. zöld hajtásokat hoznak. hanem függőlegesen fölfelé. így lépést tudnak tartani az iszap lerakódásával is. hogy megszűrik a sós vizet a gyökereiket borító különleges hártyán keresztül. hogy szöveteikben a só felszaporodjon. így elsodródnak. majd ott kiválasztják és raktározzák a sót. egyben a nemkívánatos sótól is megszabadulnak. vastag. sztómáik pedig a levelek fonákán lévő kis gödröcskékben helyezkednek el. A gyökerek csúcsán alakul ki a gázcserét végző szövet. .ízületekre emlékeztető képleteken alakítják ki ezeket a szivacsszerű szöveteket. A mangrovéknak meg kell őrizniük a vizet a szöveteikben. Azt is meg kell gátolniuk. A felületi színtesteket tartalmazó sejtjei ilyenkor már képesek a fotoszintézisre. kúp alakú légzőgyökereket hoznak létre. A só ugyanúgy nehézségeket okoz a mangrovéknak. Amikor a mocsár tenger felőli szélén összegyülemlik az iszap. így biztosítják a táplálékot a fiatal növénynek. nem perzseli a nap. mert ez súlyosan felborítaná belső folyamataik egyensúlyát. A tengerhez legközelebb élő mangrovefajok. amelyek koncentrált sót izzadnak ki.

Ám a mocsár mindennek ellenére tagadhatatlanul gyönyörű. hanem annak tövénél körkörösen elhelyezkedő szemük segítségével. mert puhatestűek és rákok mocorognak az üregeikben. szembetűnő rózsaszín. és a kagylók éles széle belehasít az ember lábába. miközben elindul a néhány lépésnyire lévő újabb falat után. elkezdik átkutatni a felszíni rétegeket. nehogy hasra essen. algatörmelékeket legelészve. 5 centiméter átmérőjű lovasrákok futkároznak a sárban. hogy még egy kis csónakkal sem lehet keresztülvergődni rajtuk. függőleges helyzetét. És mindenütt ott vannak az állatok. sertékkel szegélyezett pengéik közé. A gyökerekről csöpög és csordogál a víz. amelyet a visszavonuló dagály maga után hagyott. összecsattogtatják az ollóikat vagy összezárják kagylóikat. A nőstény integetőrákok ezt a műveletet mind a két ollójukkal el tudják végezni. ide-oda hajladozik. A nehéz levegőben folyton kattanásokat és kluttyanásokat hallunk. . a hím rákoknak azonban ezt féloldalasan kell megoldaniuk. ha elcsúszik rajtuk. Integetőrákok bújnak ki óvatosan lyukaikból. aztán a rák az ollószerű fogólábával értük nyúl és eldobja őket. nem a fölfelé meredő csáp végén. akkor gyalog kell nekivágnia apály idején. A sűrű léggyökerek többsége nem elég erős ahhoz. Ha az ember fel akarja deríteni a területet. A kanál formájú serték egyik sora visszatartja a homokszemeket. tüstént beágyazódik és igen gyorsan gyökereket növeszt : az új mangrovefa megvetette a lábát. szerves hulladékokat keresgélve s közben állandóan éberen vigyázva mindenféle veszélyre. mivel csak egyik ollójuk olyan mint a nőstényeké. A levegőben mindenütt ott van a rothadás szaga. azután fölkapnak egy-egy pöttöm falatot az ollójukkal és beteszik a szájuk elején ollószerű mozgással ideoda járó. gyökérkezdeményével lefelé.Ha az áramlatok végül visszahajtják egy másik sós vizű folyótorkolatba. Amikor alsó csúcsa apály idején megkapaszkodik a puha iszapban. így lecsúszik róluk a lábunk. Sokukat kagylóréteg borítja. amely 360 fokos panorámalátást biztosít. A gyökereken átcsobogó víz ezüstös ragyogásba vonja a levelek alsó oldalát. a levegő pedig annyira párás. Apró tengeri csigák kúsznak lassan az iszapban. Az ehetetlen homokszemcsék a száj alján összegyűlve kis pirulává tömörülnek. ha elkap egy gyökeret. Moszkitók zümmögnek a fejünk körül és csipkedik a bőrünket. a másik erősen megnagyobbodott. Bár a mangrovemocsáron néhány tiszta vizű csatorna is átvezethet. Nem valami kényelmes itt a járás. kék vagy fehér színben pompázik. hogy a hőséget a legenyhébb szellő sem enyhíti. Odafenn olyan sűrűek a leveles ágak. vagy összevagdossa a kezét. Különböző élőlények egész hadserege gyűjtögeti szorgosan azt a friss táplálékot. az egymást összevissza keresztező boltozatos gyökerek szövevénye és az iszapból kiálló léggyökerek karói végtelenül változatos mintákat alkotnak. akkor újra fölveszi eredeti. a legnagyobb részén általában olyan sűrűn nőnek a fák. hogy megtartsa az ember súlyát. míg a másik minden ehetőt belapátol a mögötte lévő szájba. hogy az emberről patakokban csurog a veríték.

hanem jelzőzászló. Ha a szemforgatóhalak gyorsan akarnak haladni. végül válaszol az ingerre: odakocog a hímhez. hogy egy frisset kortyoljanak. ami a rákoknak nincs : a bőrük. azután nagyot csapnak vele. amikor ők maguk a levegőn vannak. amitől csak úgy repülnek előre az iszapban. rendszeresen visszatérnek a pocsolyáik szélére. megint mások nem mozgatják az ollójukat. Az üzenet azonban mindig ugyanaz: a hím készen áll a párzásra. Halak is előmerészkednek a vízből. Ezeket belülről csontos támaszok erősítik meg. mint a békák. miközben ugyanakkor tornamutatványokat is végez. azután követi az odújába. mások lázasan ide-oda lóbálják őket. Az integetőrákoknak azonban akkor is lélegezniük kell. apró férgeket és rákocskákat . vagy elmeneküljenek valamiféle veszély elől. és csak apálykor merészkedik ki belőle. A legnagyobb közülük körülbelül 20 centiméter hosszú. átkeringeti és habbá veri a vizet szája melletti csatornácskákban. Egyes fajok lábujjhegyre állnak és körbelengetik az ollóikat.Funkciója szerint nem tálalóvilla. amellyel a hal meg tud kapaszkodni a mangrove gyökerein. ezért a szemforgatóhalak mozgás közben oldalvást hemperednek. hogy elkaphassanak egy rákot. hogy megnedvesítsék. ezek a szemforgató halak. A páncéljukon lévő kopoltyúkon átszűrt. hogy a mangrovék között ficánkoljanak az iszapban. s mivel ezt a vizet nem tudják az oxigénkészlet megújítása céljából cirkuláltatni. Körülbelül annyi oxigént vesznek fel a bőrükön keresztül. amelyek jól fel vannak szerelve izmokkal és a közepükön ízület is van. ahol majd párzanak. hogy két mellső úszójukat használják mankónak. oxigéndús vizet lélegeznek be. Van viszont egy olyan oxigénmegkötő felületük. de a rák felfrissíti a kopoltyúkamrák vizét. így a szemforgatóhal látszólag a "könyökén" emelkedik ki az iszapból. Többnyire azonban sokkal jámborabban mozognak úgy. A torna koreográfiája és a jelzések pontos kombinációja fajonként változik. A rákok tengerből származó állatok. Ezt nagyon egyszerűen oldják meg. amelyet a hím meglobogtat a nőstény előtt. s így a levegőből felvett oxigént visszajuttatja kopoltyúkamráiba. Életmódjuk szerint három fő típusuk él minden mocsárban. egész rajok nyüzsögnek a képlékeny iszapban a víz szélén. Ezekből a kis térfogatú kamrákból természetesen hamar kimerül az oxigén. csak le-föl ugrálnak. Ők is a rákok légzési technikáját alkalmazzák: vízzel töltik meg a kopoltyúkamráikat. és legtöbb fajuk még ma is ott él. oldalra pöndörítik a farkukat. de ehhez a bőrüknek nedvesnek kell lennie. A mangroveligetekben a világ számos táján élnek szemforgatóhalak. amikor nincsenek a vízben. Egyes fajok hasi oldalán alul egy másik úszópár szívókoronggá egyesült. A legkisebbik az idő legnagyobb részében a vízben marad. Amikor a nőstény felismeri fajának sajátos gesztusait. akkor is visszatartják a vizet kopoltyúkamráikban.

Szintén beássák magukat. algákat és más mikroszkópikus egysejtű növényeket gyűjtögetnek. így a gerincük mentén végigfutó két hosszanti úszójukkal kell hatást kelteniök. hanem udvarolnak is. de amikor az udvarlás kezdetén a hím kifeszíti őket kiderül. fallal körülvett tavacska alakul ki. A hím addig kószál úszómedencéje falánál. A középen élő fajok azonban már megvédelmezik ivadékaikat. hogy egy kissé távolabbról odacsalogassa vele a párját. amikor kikelnek. A szemforgatóhalak harmadik képviselője a mocsár legmagasabb részét foglalja el. de mivel mindkét úszópárjukat leköti a helyváltoztatás. Ezért a hím szemforgatóhal. hiszen a lapos iszapsíkságon a rajta ülő kis halat csak a közvetlen szomszédai láthatják. ott a territóriumok egymásba érnek. A hím gödröt ás fallal körülvett territóriumának közepén. A legmagasabb szinten élő faj nem épít ilyen medencéket. de nem őrzik a környező territóriumot tulajdonosként. Ez azonban önmagában még nem elég ahhoz. Nagy többségüket vagy megeszik. Gödreik azonban nagyon mélyek. A mocsár parthoz közelebb eső része egy jóval nagyobb fajé: ezek a vegetáriánusok. és csatlakoznak a tenger felszíni vizeiben úszkáló lárvák és halivadékok közösségéhez. A szemforgatóhalak nemcsak táplálkoznak a vízen kívül. Ahol nagy az egyedek száma. és vita nélkül megosztják vadászterületüket szomszédaikkal. amelyek mindegyikében úgy feszít a tulajdonosuk. ahol . míg csak egészen ki nem fejlődnek és már nem teljesen tehetetlenek ellenségeikkel szemben. és kör alakú bástyát épít a gödör szája köré. csapkodni kezd a farkával és kiterjesztett zászlóival föl-fölugrál a levegőbe. hogy így egy kis. és az ivadékok még dagály idején is mindaddig ott maradnak. Rendes körülmények között ezek laposan a hátukhoz simulnak. és szigorúan őrzik a territóriumukat. Néha több méterhosszú alacsony iszapbarázdákat építenek a territóriumuk köré. A legtöbb más halhoz hasonlóan ők is úszóikat megfeszítve és rezegtetve mutogatják magukat.távol a mocsaraktól . Ezek ragadozók. így távol tartják a szomszédokat és bizonyos mértékig megakadályozzák az iszap teljes kiszáradását. akár egy méternyire is lenyúlhatnak az iszapba. kisebb rákokat ejtenek zsákmányul. Egyedül táplálkoznak. az alsó szinten élő fajok nem gondoskodnak az ivadékaikról. Ezek az apró lények kisodródnak a tengerre. vagy olyan tengerrészekre sodródnak. Amennyire tudjuk.nem maradhatnak életben. végül a párzásra a medence fenekén. a gödör magányában kerül sor. mint kifutójában a bika. és a lapos iszapmezőt sokszögek tagolják. Ott rakja le a nőstény az ikráit.keresgélve. Az iszap itt olyan közel van az állandó vízszinthez. hogy ragyogó színekben pompáznak. minthogy ebben a magasságban alighanem nehéz volna vízzel telíteni azokat. hogy minél nagyobb közönséget szervezzen magának. lyukat ásnak maguknak az iszapba és őrjáratot tartanak körülötte. amíg csak a nőstény nem csatlakozik hozzá. és a fenekükön .

és nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye. amelyek számára a dagály megpróbáltatásokat jelent. kétszer pedig víz alá kerül. nem halakra. és a rákvadászat gyakran azzal végződik. Egyes iszapban élő állatok . amelyek az ellenkező irányból jöttek a mocsárba. hanem rákokra vadászik.aztán puff! elkapja. így életük korai szakaszában az ő ivadékaik is védve vannak. hogy a majom dühödten sivítozva.mindig van némi víz. Egyes szárazföldi állatok. ész nélkül lóbálja a mancsát a levegőben. hogy lássa. Hátsó lábain félelem nélkül belegázol a vízbe. Délkelet-Ázsiában egy apró kígyó látogat el a mocsarakba szemforgatóhalakra vadászni. Ez rovarokkal és apró rákokkal táplálkozik. amely el tudja viselni a bőrén a sós vizet. beiszkol az üregébe. amelyek segítségével utat talál az iszapos vizekben. A rák először rendszerint túl gyors a majom számára. részben vízen kívüli élethez. amíg a rák végül óvatosan kikukucskál. biztonságosan újrakezdheti-e a táplálkozást . de még a lyukaikba is utánuk megy. A mocsár legvállalkozóbb kedvű és legkíváncsibb mindenevő látogatója egy majom. Egyes rákok annyira alkalmazkodtak a levegő belélegzéséhez. Kitűnően alkalmazkodott a vízi élethez: orrlyukait le tudja zárni. Ám vannak állatok. a hosszúfarkú makáko.számára a dagály megkönnyebbülést hoz. mérge különösen a rákokra hatásos. ha kitátja a száját a víz alatt. Az iszap hatalmas porondja 24 óránként kétszer szabad levegőre. hogy megfogjon egy halat. nincsenek többé levegőből jövő támadásoknak kitéve. Egy másik kígyó. és különösen szereti a rákokat. A gyökerek szövevényét elborítja a fodrozódó víz. tulajdonképpen ugyanezt tették. azonban sikerült alkalmazkodniuk a részben vízi. A szemforgatóhalak az integetőrákokhoz és az osztrigákhoz hasonlóan lényegében tengeri állatok. Nem csak a lapos iszappadokon kergeti végig őket. ha kell akár derékig. és a mangroveerdő teljesen átalakul. gyorsan és némán újra elönti az ár. . mozgatható csápot fejlesztett ki az orrán. amelyet lezár. hogy túl sem élnék a tartós víz alá merítést.a férgek. emennek közeli rokona. a világ egyetlen békája. De ezt nagyon óvatosan kell csinálnia. de a majom leül a lyuk mellé és türelmesen kivárja. és a torka alján is van egy szelep. Egy harmadik kígyófaj két. rákok és a puhatestűek . Él ezekben a mocsarakban egy egészen rendkívüli béka is. mert a ráknak ollói vannak. egészen rendkívüli.

hogy a halnak két-három "lövést" is le kell adnia. A fiatal szemforgatóhalak nagyobb biztonságban vannak a vízen kívül. így egy csövet képez. ezért már jóval ezelőtt otthagyják legelőiket. így nem tudnának lépést tartani a víz emelkedésével.Ezért gondosan iszaptetőt építenek a lyukaik fölé. Ők azonban nem tudnak olyan gyorsan mozogni. de belső órájuk még ennél finomabb riasztójeleket is ad. őket is megtámadhatnák a halak. . hogy át tudják vészelni azt az időt. Ezek valószínűleg fiatal állatok. nagy szemük van. mintegy 20 centiméter hosszúak. mintha menekülnének az áradás elől. A kísértetrákok fölmásznak a fákra. beleszorítja a nyelvét a szájpadlásán végighúzódó hosszú barázdába. amelybe bemenekülhetnének. Az emelkedő dagállyal a mangrovék közé úszó ragadozó halak között lövőhalak is vannak. így bezárnak egy akkora légbuborékot. mint egy vízipisztoly. A szemforgató halakon kívül az algákon legelésző tengeri csigák is felkúsznak a gyökerekre. tükröző vízfelszínen keresztül is észreveszik az odafönn kuporgó rovarokat. mielőtt a dagály elérné őket. A szárazra került. amelyben elegendő oxigén van ahhoz. ahol nincsenek számukra menedéket nyújtó repedések. Figyelemre méltóan pontos időérzékről tesznek ezzel tanúságot. amelyeknek még nem sikerült territóriumot szerezniük az iszapban. Viszonylag nagy állatok. amelyek a felszín közelében cirkálnak. Amikor a lövőhal megpillantja a prédát. éhes halak úsznak be a mocsárba. ám ezzel még nem kerülik el teljesen a veszélyeket. amíg pontosan beirányozza zsákmányát. Ilyenkor nagy számban telepednek a mangrove gyökereire és leveleinek alsó oldalára. hogy azután tüstént fölfalja. amikor a dagállyal nagy. megforgatják a leveleket és ollójukat összecsattintva leszedegetik róluk a menedéket kereső legyeket. hanem még magasabbra másznak a mangrove gyökerein. az esetek nagy részében végül le is veri a rovart a vízbe. majd összerántja a kopoltyúfedőit és olyan vízsugarat lövell ki. A menekültek így néhány órás ostromnak vannak kitéve a gyökereken. Ha az iszapban maradnának. hogy a csigáknak nem volna elég idejük kellő magasságba jutni az iszapról a mangrovéra. hogy biztosan elkerüljék a bajt. A dagály minden hónapban egyszer olyan magas szintre emelkedik. Lehet. hogy a fodrozódó. parton táplálkozó rovarokat szintén elkergeti a dagály. mint benne. így nincs üregük. mint a szemforgatóhalak. Az apró szemforgatóhalak elkezdenek fölkapaszkodni a gyökerekre. de kitartóan kísérletezik. A mangrovefák magasabb részein elhelyezkedő rovaroknak szintén megvannak a maguk támadói. amíg a víz újra visszavonul. Ilyenkor a csigák két dagály között egyáltalán nem jönnek le táplálkozni az iszapra. Látásuk olyan éles.

hogy végül az egész sziklafal leomlik. egyes darabjai kőhalmok vagy tornyok formájában elszigetelődnek. hanem egy izmos golyóból és tokjából álló "ízület". a végén helyezkedik el. Az omladék egy ideig megvédi a szirtek alját. újabb ehető falatok tömegét hagyja maga után a rákoknak és a szemforgatóhalaknak. és az apállyal a víz újra visszavonul. Újra megjelennek a vízen a fodrok.Azután a víz fodrozódása megszűnik és néhány percre minden elcsöndesedik. Idővel ezek a törmelékek annyira felaprózódnak. hogy a part menti áramlások összegyűjtik és elsodorják őket. Ahogy a szárazföld elmorzsolódik. és odavágják a szirtekhez. A legsúlyosabb kövek a szirtek alapjához csapódva okozzák a legnagyobb pusztítást. mint egy meghosszabbodott szívkagyló. A fúrókagyló puhatestű állat. különösen ott. Az állat kagylója egyik végén kidugja izmos lábát és megragadja vele a sziklát. hol a másik teknőjét dörgöli a kőhöz. mint a szívkagylóét. krétán és homokkőn. . mészkőn. és a tenger megint elkezd utat törni magának a szárazföld belseje felé. Puhább kőzeteken él. hasadékokat és barlangokat váj beléjük. a pusztuló tengerpartok közelében is élnek állatok. amely egy leheletnyivel megint megnöveli a mangrovék birodalmát a tenger rovására. a többinél valamivel puhább kőzetrétegeket -. s így lassan alagutat váj magának. Ebben a veszedelmes zónában. Miközben lefolyik róla a víz.a sziklafalon fölfelé futó törésvonalakat. és újabb ragacsos iszapréteget terít le. hogy felkapják a homokot és a köveket. Ez a bombázás csalhatatlanul megtalálja a szirtek gyönge pontjait . hol a másik oldalára fordul. Végül akár 30 centiméter hosszú aknát is kialakíthat. a kisebbeket pedig szétzúzza és egyre kisebb darabokra őrli. Vihar idején akkora erővel zúdulnak a partnak. ahol meredeken szakad le a szárazföldről. ezeket gyorsabban és mélyebben koptatja ki. befelé hömpölygő hullámok állandóan csapkodják a sziklákat. azután elkezdi mindkét éles fogazott héját végighúzogatni a felszínén. Ezzel a szirt alapja megint ki van téve a hullámok támadásának. Bár a folyók torkolatában a szárazföld előretör. amelyben legbelül. a tengerpartok más részein visszavonulóban van. úgy aláássák. héja két teknőfélből áll. Ahol a partot nem védi az üledék lerakódása. olyan. de most már a gyökerek ellenkező oldaláról indulnak. amelyek maguk is hozzájárulnak a romboláshoz. fordul az ár. a nagyobb köveket ideoda görgeti. Kagylójának két héját nem tüskés "sarokvas" köti össze. de azután a tenger fölkapja. Felváltva hol az egyik. miközben "ízületével" hol az egyik.

. hogy azoktól szétreped. amelyik a legjobban meg tud birkózni a nehézségek sajátos kombinációjával. A datolyakagyló szintén megfúrja a mészkövet. ne foszthassák meg a napfénytől.Két egymáshoz csatlakozó szifójával ezután a héja hátsó végétől az alagúton át egészen a bejáratig be tudja szívni és ki tudja üríteni a vizet. Minél magasabban él egy tengeri élőlény az apály szintjénél. amelyek a tengerben egyszerűen nem léteznek. hogy vetélytársai ne árnyékolhassák be. szárakat és törzset. Ekkor a fúrókagylónak valahol másutt tüstént új ásáshoz kell fognia. magvakat és virágokat kellett kifejleszteniük. mielőtt a kövek összezúznák. amelyen jól megvethetik a lábukat. ha nem védené meg az a barna szaruborítás. Minél tovább marad két dagály között kinn a vízből. hogy a tengerben nem élnek a szárazföldi virágos növényekkel összehasonlítható "komplex" növények. Ám a tengerben a problémákat megoldja a víz. és annál több.ellentétben az iszappal . annál valószínűbb. hogy megtermékenyített magvai új helyekre szóródjanak szét. leveleket. amíg a lakásául szolgáló sziklát annyi ilyen kagylóüreg nem járja át. Koronáját elég magasra kell növesztenie ahhoz. és biztosítják. hogy a napsütés túlmelegíti. amelyik mindegyikében az az élőlény válik uralkodóvá. A legtöbb sziklás tengerpartot a néha megvetően tengeri gyomnak nevezett növények borítják. amelyeket azonban helyesebb tengeri moszatoknak nevezni. A kockázati tényezők fokozatossága egy sor jól elkülöníthető zónát hoz létre.szilárd alapot biztosítanak a növényeknek. amitől datolyára emlékeztet. A szárazföldi növényzetnek ezért gyökereket. annál nagyobb megpróbáltatásokat kell kiállnia. amelyek összehozzák hím és nőstény szaporítósejtjeit. Így azután a sziklás tengerpartok egészen meghökkentő sávokra oszlanak. de ezt nem mechanikus eszközökkel végzi. számára nemkívánatos esővíz folyhat rá. mint a mészkő: kalcium-karbonátból. Aknájában biztonságban van a sziklaomlásoktól. Ám a szárazföldi növények szöveteinek legnagyobb része olyan nehézségek megoldására szolgál. Mint minden más puhatestűnek. A szárazföldi növénynek aktívan gyűjtenie kell a létfontosságú vizet és teste minden részébe el kell juttatnia. A sziklák . A sav így a saját héját is feloldaná. mármint addig. Első pillantásra talán furcsának tűnhet. neki is ugyanabból az anyagból áll a kagylója. hanem savval oldja fel a kőzetet. Mechanizmusokkal kell rendelkeznie.

amikor beáll a dagály. ahová a tengervíz már csak permet formájában érkezik. természetesen a tengeri algáknak is szükségük van fényre. olyan helyeken él. a víz sótartalma nem okoz számukra problémát. Az a faj. a szárazságnak leginkább ellenálló tengeri moszatok előfordulásának felső határa és a legmagasabb dagályok szintje fölött. Mivel az algáknak nincsenek növényi nedveket szállító szerveik. a part magasabb részein a kisebb hólyagmoszat nő. és pöttöm héjacskáikat szorosan egymáshoz szorítva. Mivel a víz itt már soha nem mélyebb néhány méternél. hogy szinte hihetetlen módon a tengervíz permetéből . ezek a hínárok egészen rövidek. ez pedig nem hatol be túl mélyen a vízbe. amelyre szükségük van. ezek a növények bizonyos ideig elviselik ugyan. E barnamoszat agancs formájú leveleiben gázzal töltött hólyagocskák vannak. ezzel hosszú időre megőrzik a nedvességet és megmenekülnek a teljes kiszáradástól. síkos a felszínük. Még följebb megint másfajta barnamoszatok élnek. Egyes parti állatok hasonlóképpen vízszintes övezetekben élnek. az idő 80 százalékában ki van téve a levegő hatásának. Följebb. Mindezeknek a dagály-apály között tenyésző algáknak nyálkás. szállítja a kifejlett ivarsejtjeiket és a megtermékenyült női ivarsejteket. így nincs szükségük hólyagokra. így közel marad a felszínhez és a fényhez. a barnamoszatok a leguralkodóbbak köztük. nem kell óvniuk belső folyadékkészletüket. amelyik a legmagasabb szinten él. A szíjra emlékeztető növények egyes helyeken sűrű tömeget alkotnak. amelyre szükségük van. mégis kibírja. apró kacslábú rákok képviselői. Táplálékszükségletük is olyan csekély. Ha kivételesen alacsony az apály. Ezek a sziklákra telepednek. különféle barnamoszatok élnek. vagy ha fenékhez kapcsolódik. pusztán horgonyul szolgálnak. de ezen a szinten fölül nemigen virulnak. amelyek minden egyes zóna szembetűnő jellegét meghatározzák. a tengeri makkok élnek. mint a szárazföldi növények gyökereinek. Ezért a tengeri növények legnagyobb része vagy lebeg a vízen. A legfelső szinten. amelyek fölemelik. amelyek fölemeljék. hogy ki vannak téve a levegő hatásának. ahol viszonylag sekély a tenger. nincs olyan tápanyagfelszívó funkciójuk. a fényben lebegve. amelyekkel a sziklába kapaszkodnak. Karomszerű fogantyúiknak. Bár a tengerparton az algák sok más csoportja is tenyészik. Közvetlenül az apály szintje alatt.A víz ellátja a moszatokat támasszal és folyadékkal. Mint a gombákon kívül minden más növénynek. nagyon hatékonyan őrzik héjukban azt a csekély nedvességet. teljes hosszukban a felszín közelében. és több méter hosszúra megnőhetnek.

amelyeknek a zsákmányállatai. Ezek a tengeri csillagok nagy számban élnek a tenger fenekén. Helyüket itt esetleg a megtévesztő nevű kacsakagylók. zsákszerű gyomrát kidugja a teste közepén lévő szájából úgy.elegendő szerves részecskét gyűjtenek össze ahhoz. ha a tengeri csillag rövid időre meg is él a vízen kívül. A kékkagylók héját a permetzónában élőknél nagyobb testű tengeri makkok borítják. A köveken tűpárnához hasonlóan tüskézett. Valamivel lejjebb az ehető kékkagylók alkotnak sűrű. majd feloldja és felszívja azt. Ezen a szinten ennek következtében kevés kékkagyló élhet. Testüket két meszes lemezke zárja magába. Az alsó határt a tengeri csillagok tűzik ki. ott nem tud táplálkozni. Ám. ahol mindenféle puhatestűekkel táplálkoznak. de pusztító technikával táplálkozik. A sziklák közötti mélyedésekben. bár kevésbé domináns módon. Fogaik úgy állnak ki a szájukból a testük alsó részén. A kacsakagylók és a kékkagylók mellett sok más organizmus is él az ár-apály zónában. A tengeri csillag egyszerű. ahol apály idején is megmarad a víz. így azokon a partrészeken. a legalacsonyabb apály határa alatt. sötétkék szalagot a sziklákon. Bár ezeknek a zónáknak mind megvannak a maguk sajátos állati és növényi közösségei. ez határozza meg tehát elterjedésük felső határát. de nem valami erősen. Ezek már nem képesek olyan sokáig elviselni a levegő hatását. csupaszkopoltyús tengeri csigák táplálkoznak. A kékkagylók ragacsos fonalak kötegeivel tapadnak a sziklákra. Amikor rámászik egy kagylóra. és éles. nem tudnak megkapaszkodni. mint egy eszterga befogószerkezete. Azután lassan széjjelhúzza a kagyló héját. gömb alakú tengeri sünök majszolgatják lassan a köveket borító algákat. A kagylókkal héj nélküli puhatestűek. ráncos nyelükkel nagyon erősen rögzíteni tudják magukat a sziklákhoz. átöleli a karjaival és rátapad a karjai alsó részét szegélyező tapadókorongok segítségével. néhány lábbal feljebb pedig már ők uralkodnak a parton. hogy az rátapad a kagyló lágy részére. amelyeket különösen erősen csapkodnak a hullámok. és egy ujjnyi vastagságú. mint a tengeri makkok. . Így a körülmények körülbelül 30 centiméternyire az apály szintje fölött már a kékkagylóknak kedveznek. lassú. ezek a babszem nagyságú kacslábú rákok foglalják el. hogy megéljenek. sokszínű virágállatok (anemónák) himbálják a tapogatóikat.

mint a kékkagyló a sziklába. amitől apró pálmafára emlékeztet. amellyel meg tudja támadni a kékkagylókat. akkor a hullámok a továbbiakban nagyobb felületeken letépkedhetik a kagylókat. himbálózó. belekaphat a tengeri pálma koronájába és kitépheti. Itt minden dagály minden egyes hulláma legalább néhány centiméter mélységig fölkavarja a homokot. Amerika észak-nyugati partján egy moszatfajnak sikerült olyan módszert kifejlesztenie. Amikor azután eljönnek az őszi viharok.a legcsekélyebb alkalmat is kihasználva territóriumuk kiterjesztésére. homok borította partok kevesebb állatot képesek eltartani. Nyáron. így bejutnak és beékelik magukat a környező kagylók közé. A növénynek a végét fél méter hosszú. mint az egyéb tengerpartok. A sziklás tengerpartokon egyik egyed várható átlagos életkora sem hosszú. amelyek mindig ott vannak a vízben. Az efféle. állandóan padokat építenek belőlük. távolról sem állandóak vagy változhatatlanok. alacsony dagály idején a tengeri pálma spórákat hoz. A bennük élő szervezetek mindig készen állnak . Tavasszal egy-egy fiatal növénynek kivételes esetben sikerül rögzítőrizómájával megragadnia egy kékkagyló héját. és a lecsupaszított sziklán létre tudják hozni következő nemzedéküket. lerakják a hordalékot a nagyobb szirtek szélárnyékában és szétterítik a tengeröblök fenekén. és ily módon lyuk keletkezik egyébként folytonos szőnyegükben. . amely más körülmények között semmi bajt nem okozott volna a kagylónak. lebegő lárváinak. s a folyók sem hoznak naponta kétszer újabb táplálékot.határozott határvonalaikkal annyira világosan elkülöníthetőnek látszanak. csúszós. így a növény magával ragadja a kagylókat. Ha egy különösen erős vihar elsodor egy-két kékkagylót. amelyek leszivárognak a levelein. most alkalmuk nyílik megtelepedni. Miközben végighurcolják a part mentén. és a kacsakagylóknak esetleg sikerül egy új helyőrséget létesíteniük a kékkagylók addigi territóriumán. amellyel aktívan megtámadhatja a kékkagylók ágyait. egy hullám. A parti áramlások fölkapják ezeket a törmelékszemcséket és elsöprik őket eredeti helyükről. Mivel a növény sokkal erősebben kapaszkodik a kékkagylóba. ezért növényevő állatok közösségei sem alakulhatnak ki. Ez az egyedülálló korona az az eszköz. Ezután a kis tengeri pálmák gyorsan szét tudnak terjedni a kagylóágyban. mert a hullámok szüntelen tevékenysége végül törmelékké zúzza a sziklákat. pálmalevélszerű nyúlványok koronázzák. A kékkagylók és a kacsakagylók apró. azután amikor az áramlás lelassul. így semmiféle tengeri alga nem tudja megvetni a lábát.

A legbőségesebb táplálék a legtöbb tengeri élőlény számára nagyon kényelmetlen módon a homokos tengerpartokon a dagály felső határa körül található. faágszerűen elágazó. mint a homokban élő baktériumoknak. amelyek a felszín közelében élnek. így lelassítva a víz áramlását. puhatestűek petezsákjait . hiszen a homokágyak ugyanúgy működnek. fogóhálóként működik. míg azok. Mihelyt befészkelték magukat a homok alá. ahová nagy mennyiségű szerves hulladékot sodornak és raknak le a hullámok: a part sziklásabb részeiről letépett különféle tengeri algákat. de amikor elpusztulnak. de mivel nincs olyan izmos szifója. . de ezeknél az ásó fajoknál a csőlábak erősen meghosszabbodtak és a homokban lévő aknákon át fölfelé kígyóznak. de két csövet kidugnak fölfelé a tiszta vízbe. amelyek a vízben keresik élelmüket. ahogy a folyók torkolatában a csővájóférgek megélnek. Így azután ezen a homokon semmiféle féreg nem él meg úgy. A hüvelykagylók a biztonság kedvéért a homokba temetkeznek. hogy az ásó tengeri sün holmi rendkívüli.Sőt. mint a puhatestűeknek. de ezek is gyorsan lebomlanak. gyönyörű kiszáradt vázukat gyakran kimossa a víz a homokos partokra. amelyeken keresztül vizet szívnak a héjaik között lévő szűrőbe. partra vetett medúzákat. miniatűr cséplőgépre emlékeztet. miközben a tengervíz által odahordott összes szerves anyag 85 százalékát elfogyasztják. Az oxigéndús víz áramlása bizonyos mélységig még megengedi a baktériumtenyészetek kialakulását. A dárdás tarisznyarák hasonló módon él. szilárd falú kamrát hoznak létre. Ezeknek sokkal rövidebbek a tüskéik. előbb kell a táplálékhoz hozzáférniük. A csőlábakat borító csillók az aknákon keresztül megmozgatják a vizet. kerekek és laposak. így a betemetett tengeri sün az egyik aknán keresztül begyűjtheti a vízben oldott oxigént és a táplálékrészecskéket. mint a szennyvíztisztító művek szűrőágyai.a termés dagályról dagályra és évszakról évszakra változik. ezért nevezik őket homoki dollárnak. mint a sziklás partokon élő rokonaiknak. Olyan sebesen forgatják őket gömbcsuklós ízületeiken. A tengeri sünöknek a tengeri csillagok tapadókorongos nyúlványaihoz hasonló csőlábaik vannak. A vízben lebegő táplálékrészecskék megtapadnak rajta. A mélyebbre ásó fajok szív alakúak (szívsünök). Ezeket a tüskéket használják az ásáshoz. A cső felső vége néhány centiméterre kiáll a homok felszínéből. nyálkával vonják be testük körül a homokszemcséket. ritkán láthatunk élő tengeri sünöket. a hullámok által bemosott ehető részecskék sem nyújtanak elég táplálékot a nagyobb állatok számára. két csápját összekapcsolva rögtönöz magának szívócsövet. A tengeri sünök több faja szintén ásó állattá vált. A homokos partok lakóinak. a másikon pedig megszabadulhat a hulladéktól. Mivel a homokba temetkezve élnek. A kagylógyűjtő féreg összehabarcsolja a homokszemcséket és a kagylótörmeléket. ezeket tapogatóival összegyűjti. s ebből csövet épít magának. haltetemeket. így egy apró.

Szárazföldön élő. Ám ők kivételes lények. hogy életben is maradjon. csak a levegőn tudnak kifejlődni. Fejlődő embriójuknak gáz halmazállapotú oxigénre van szüksége a légzéshez. mert akkor. Az egyik legkisebb tengeri teknős. és a parton rekedhetnének. széles. átlagosan csak körülbelül 60 centiméter . Ez a csiga nagyjából a legalacsonyabb vízállás szintje körül temeti be magát a homokba. abbahagyják a táplálkozást. mielőtt még a dagály elérné tetőpontját. tüstént visszahúzza szörfdeszkáját. s azok tüstént neki is látnak az evésnek. amikor elkezdik rágni a rothadó algát és húst. ha némi időt táplálkozással is töltenének.Az apró rákok rokonai. és ki kell látogatniuk a szárazföldre. Nagyon kevés tengeri állat merészkedhet a dagály legmagasabb szintje fölé úgy. Ám tojásaik. a partra sodorják. a hólyagcsiga. a hólyagcsiga előbújik a homokból és vizet szív fel a lábába. esetleg elmulasztanák a visszafelé szállító hullámokat. Akár 25000 példányuk is nyüzsöghet egyetlen négyzetméteren. akkor előrajzanak. A csiga rendkívül érzékeny a bomló anyag szagára. A tengeri teknősök azonban származásuk miatt erre kényszerülnek. levegőt belélegző teknősöktől származnak. Afrika déli partjain él azonban egy puhatestű állat. de az évezredek során pompás úszókká váltak. ahol azután a homok alatt kivárják a következő dagályt. amely fölöttébb ötletes módszert dolgozott ki arra. a szöcskerákok a nedves homokból mindig elég nedvességet tudnak gyűjteni. Amikor azután leszáll az éjszaka és hűvösebb lesz a levegő. azután hordalékaikkal együtt lerakják. nélküle megfulladna és elpusztulna. Amikor búvóhelye fölött átömlik a parthoz közeledő dagály. hanem szörfnek használja: amikor a hullámok alákapnak. Az állat azonban nem szánt vele. és elindul a hullám nyaldosta parton az ígéretesnek kínálkozó táplálékforrás felé. hogy minimális erőfeszítéssel és kockázattal közelítse meg ezt a tápanyagforrást. a Ridley-teknős. képesek hosszú időszakokra lélegzetvétel nélkül a felszín alá bukni. Egyetlen partra vetett medúza néhány percen belül a csigák tucatjait vonzza magához. uszonyokká szélesedett. és a nap nagy részét a partra vetett nedves tengeri algák halmaiban töltik. Ilyenkor újra felfújják húsos szörfdeszkájukat. Amikor a hullámok kezdenek magasabbra emelkedni. módosult lábaikkal nagy sebességgel tudják hajtani magukat a vízben. ezek a gazdag lakomák a homokos partokon élő élőlények legtöbbje számára hozzáférhetetlenek. A hullámok legfelső szintjéig fölmenni veszedelmes vállalkozás lenne. és visszavitetik magukat az apállyal a mélyebb vizekbe. beássák magukat a homokba. mint minden hüllőtojás. amikor a víz kezd visszavonulni. és hosszú. Így azután a felnőtt nőstény tengeri teknősöknek a tengeri párzás után évről évre ott kell hagyniuk a biztonságos nyílt óceánt. s mihelyt a vízben érzékeli. és csak akkor bújnak újra elő. ami ekkor ekevasra emlékeztető nagy szerkentyűvé duzzad.

A teknősök olyan szorosan zsúfolódnak egymás mellé. Lehetséges. hogy teknős kelhessen ki belőle. és a kihalás veszélye fenyegeti őket. akkor módszerük nagyon sikeresnek látszik.hosszú. így a homokos partot a pergamenszerű tojásburkok és a rothadó embriók borítják. a leguánok és a keselyűk. ezért amikor a teknősök megérkeznek. elszarusodott bőrt örököltek. hogy alighanem az egész állatvilág legmeghökkentőbb látványát nyújtja. A partra lerakott tojások közül szerencsés esetben 500 közül egyetlenegy él elég hosszú ideig ahhoz. azután visszatér a tengerbe. Ott azután elkezdenek lyukat ásni a fészkeiknek. mert az óceáni áramlatok történetesen éppen ide sodorják őket. Lehet. Ez a teknős olyan nagy csapatokban rakja le tojásait. addig küzdik magukat fölfelé. míg más teknősfajok száma ma már csökken. sem a kiszáradás veszélye nem fenyegeti őket. Még mindig nem értjük eléggé azokat a tényezőket. de gyakran mielőtt még kikelhetnének. amelyek ezt a tömeges szaporodást irányítják. .százezrével másznak ki a vízből és indulnak el fölfelé a parton. mert ha egyenletesebben osztanák el látogatásaikat az egész év folyamán. hogy a Ridley-teknősök azért járnak erre a néhány homokos partszakaszra. hogy azért előnyös számukra egyszerre ezrével fészket rakni. homokos tengerpartjain néhány éjszakán . A tojások lerakása három-négy egymást követő éjszakán át folytatódik. amíg csak föl nem érnek a homokpart tetejére. így sem a megfulladás. mint a rákok. A tojások 48 nap alatt kelnek ki. Az újonnan érkezettek akaratlanul is kiássák és elpusztítják az előző sereg lerakta tojásokat. Így ezeken a partokon az év túlnyomó részében kevés az ennivaló. lerak bele körülbelül száz tojást. ez alatt az idő alatt akár 100000 Ridley-teknős látogathat egyetlen partszakaszra.amelyek időpontját a tudósok egyelőre képtelenek előre megjósolni . mind az Atlanti-óceánon máig a legközönségesebb tengeri teknősök közé tartoznak. Ennek ellenére semmi nem állíthatja meg őket. ásás közben pedig beszórják homokkal és csapkodják páncéljukat söprögető uszonyaikat. mert a Ridleyteknősök mind a Csendes-. közvetlenül az állandó növényzet szintje alá. Augusztus és november között Mexikó és Costa Rica eldugott. Amikor végül a teknős elkészítette fészkét. akkor a homokos partok olyan állandó ragadozópopulációkat vonzanának a tojásaikhoz. de evezőlábaik nem túl alkalmasak a vízen kívüli mozgásra. nagyon kevés állattal találkoznak. megérkezik a teknősök újabb hadserege. Ha szaporodási szokásaiknak ez az oka. a kígyók. Szárazföldön élő őseiktől tüdőt és vízálló. hogy alkalmas helyet keresve rá is másznak fajtársaikra.

amikor már fölkelt a Hold. később azonban már a vakító fény sem riasztja el. hol lehet a fő fészkelőhelyük. amikor a gödör már elég mély. hogy mire visszatér a tengerbe. Gyorsan. amely több mint 2 méter hosszúra megnőhet. amelyet keres. hogy nincsen szarulapokból álló teknője. és ledöngöli a homokot a hátsó lábaival. mert fészkének a hullámok hatókörén túl kell feküdnie. barázdált. míg végül meg nem találja a számára megfelelő helyet. és összegyűjtik a tojásokat. A hullámok között a csillogó holdfényben egyszer csak megjelenik egy sötét púp. Akkor aztán elszántan nekilát. . nagy. és lefelé irányítja a tojásokat. feltétlenül meg akar szabadulni a tojásaitól. kéregszerű bőr borítja. Néhány perces munka után. így fél órába. hogy szilárd maradjon és a gödrök ne omoljanak be ásás közben. és magas a dagály. amikor fölkapaszkodik a homokpartra. a másikat a dél-amerikai Suriname-ban. Miután alig fél óra alatt lerakta összes tojását. és homokzáport zúdítva maga mögé. esetleg sarkon fordul és visszamegy a tengerbe anélkül. mintha össze akarná zavarni a nyomait. Magányos. Alig 25 évvel ezelőtt még senki nem tudta. a beszélgetés zaja nem zavarja. széles hátsó lábainak finom mozdulataival még kiváj a fenekén egy keskeny aknát is. két hátsó végtagjával szorosan tartja a tojócsövét. egyedei szinte bárhol felbukkanhatnak a trópusi tengereken. aztán a teknős óriás uszonyaival csapkodva kiemeli magát a nedves homokra. A nőstény teknős esetleg többször is kísérletezik addig. rendszerint még mielőtt a nőstények betöltötték volna az aknát. hogy lerakná a tojásait. csoportosan tojja meg őket. Annyi biztos. amíg fölér arra a szintre. csillogó szeme állandóan könnyes. Ritkán megy vissza egyenesen a tengerbe. gyakran előbb egy más helyen felületes ásásba kezd. hová is rakta le a tojásait. hanem csak egy sötét színű. A nőstények rendszerint éjszaka jönnek a partra.Valamennyi tengeri teknős között a legnagyobb az óriás kérgesteknős. de előfordulnak Argentínától Norvégiáig szinte valamennyi tengerben. A kérgesteknős egy három hónapos időszak alatt mind a két helyen több tucatszor rak tojást. a súlya pedig elérheti a 400 kilogrammot. A többi teknősöktől abban különbözik. A szaporodási időszakban Malaysiában és Suriname-ban az emberek minden éjjel egész éjszaka őrjáratot tartanak a partokon. vagy még többe is beletelhet. gondosan betemeti a gödröt. Néhány percenként megáll pihenni. tengerjáró állat. Ha az ember akkor villantja rá a zseblámpáját. megtisztít egy nagy gödröt a mellső uszonyaival. de a homoknak mégis elég nedvesnek kell lennie ahhoz. hogy szinte lehetetlen megtalálni. a homokos part felszíne már annyira össze van túrva. közben pedig nagyokat sóhajt és nyög. Ám a figyelő emberi szemeknek nincs szükségük találgatásra. Mivel a levegőből érkező hangokra teljesen süket. aztán két ilyen helyet is fölfedeztek: az egyiket Malaysia keleti partjain.

messze az ember vadászterületeitől. és mesterséges keltetőberendezésekben kiköltetik őket. és Madagaszkártól északnyugatra körülbelül ugyanilyen messzire.Napjainkban a helyi kormányszervek már fölvásárolnak néhány tojást. Ezért aztán csak akkor látjuk meg. de ha ezekre sem bukkanunk rá. de fejlődésüknek egy korábbi szakaszában. 10. Szabad szemmel úgy találhatjuk meg legkönnyebben. amíg megpillantjuk a Seychelle-szigetek valamelyik déli tagját. Talán még nem találták meg a kérgesteknősök valamennyi költőhelyét. akkor alighanem Aldabrát választja. hanem olyan menedékhelyet. a hajózási útvonalakon kívül eső legmagányosabb szigetet keresi. peték és ivadékok. és nem találjuk meg. hanem a növényzet és a sekély lagúna zöld vizének visszatükröződő fényét a felette húzódó felhőkön. amíg el nem jutunk Ausztráliába. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. ahol erős a verseny. Nemcsak ők indulnak ilyen utazásokra. Ez a sziget az Indiai-óceánban fekszik. ahol szabadon teljesen új formákká fejlődhetnek. amikor már a közelébe érünk. Hogy odajuthassunk. ők is hosszú utakat tesznek meg. és megeszik őket. akkor mindaddig nem látunk többé szárazföldet. mint sodródó magvak és lárvák. Ha Afrika felől érkezünk. A tengereken át vezető vándorútjaik során egyes teknősök esetleg távoli. javította és tördelte: a Webtigris. és folytatjuk utunkat ezen az útvonalon. 400 kilométerre Afrika partjaitól keletre. elhagyatott szigetekre bukkantak. ha nem magát a földet keressük. akárcsak azokon a partokon. pontosan kell navigálnunk. . ahol zavartalanul szaporodhatnak. akkor napokig hajózhatunk tovább. de a többi szinte kivétel nélkül vevőre talál a helyi piacokon. FEJEZET KÜLÖNÁLLÓVILÁGOK Ha az ember a világ többi részétől elzárt. mert Aldabra csak 30 kilométer hosszú. ahonnan érkeztek. A tengerpartok élőlényei felnőtt életük során már nem tudnak elköltözni a sekély vizekből. innen 6000 kilométernyire. és a legmagasabb pontja is csak 27 méternyire emelkedik a tengerszint fölé. Egy-egy sziget számukra esetleg nem csupán egy másik sűrűn lakott otthont jelent.

amikor a tenger vagy az óceánfenék szintje megemelkedett vagy lesüllyedt. amelyek kiszürcsölik a tojásokat vagy fölfalják a fiókákat. horgas csőrükkel egyetlen fejbiccentéssel ügyesen kikapják a víz alól a tintahalat vagy a repülőhalat. Mivel ritka az olyan sziget.Aldabra atoll : egy tenger alatti vulkán korallsapkája. mind a fregattmadarak az év legnagyobb részét a levegőben töltik. így a mészkő lassan kiszáradt. Mindkét madár a környező tengerekben található táplálékra van utalva. Így ma Aldabra nagy és változatos élőközösségnek ad otthont. ahol nincsenek macskák. Amikor hal. majd újra a víz felszíne alá süllyedt. amely 4000 méter mélységből meredeken emelkedik ki a tenger alól. közvetlenül a tenger felszíne fölött repülnek. A mészkőbe morzsalékos homokos talajrétegek ágyazódnak. Ezeknek a szigeteknek a felszínét megkövesedett korall alkotja. hogy az atoll töbször is felemelkedett. fekete madarak. mielőtt még a hal visszapottyanna a vízbe. hogy nagy számban jönnek ide a madarak. rakétaként csapnak le a vízre. teli van hallal a begye. Ők más halászati eljárást alkalmaznak. Ezeknek a gyakorlott utazóknak nem jelent problémát olyan távoli szigetekre eljutni. Utoljára körülbelül 50000 évvel ezelőtt emelkedett ki. Ebben az időben persze még nem lehetett semmiféle szárazföldön élő lakója. Amikor a szula megérkezik. de a fregattmadarak olyan kitartóan zaklatják. aztán hosszú. mint Aldabra. Mind a ketten fészkelni jönnek Aldabrára. ami azt igazolja. Csöppet sem meglepő. sokféle állat és növény érkezett ide a tengerről és a levegőből. patkányok és más állatok. amelyet az esők vegyi hatása keltette erózió fűrészfogas pengékké és mély hasadékokká koptatott. A szulák minden irányban több száz kilométerre is elrepülnek. amelyet keskeny csatornákkal elválasztott szigetecskék vesznek körül. csak ritkán szállnak le a vízre. Ám ott cirkálnak a sziget körül is. Az év bizonyos szakaszaiban az atoll felett az ég megtelik a piroslábú szulák és a fregattmadarak keringő csapataival. lesve a visszatérő szulákat. Erre valamelyik fregattmadár lecsap rá és elkapja. és több méterrel a víz alá bukva kapják el zsákmányukat. . A fregattmadarak nagy. a hullámok egyre ritkábban borították el őket. Alakját illetően egyetlen hatalmas lagúna. Ahogy a korallzátonyok lassan fölmelegedtek. hogy gyakran kénytelen kiöklendezni a zsákmányát.vagy tintahalrajokra bukkannak. mint a szulák : nagy sebességgel. és villás farkuk van. Aldabra az Indiai-óceán összes fregattmadarainak központi fészkelőhelye. és megszületett az új sziget. de ahogy teltekmúltak az évezredek. szárnyuk fesztávolsága eléri a 2 métert. Mind a szulák. még olyan messziről is idejárnak.

madarak csőréhez. Azokon a helyeken pedig. a madaraknak nem kell sem elrejteniük. de sok közülük még életképes. ahol a szél a sziget belsejébe fújta a homokot. mások esetleg valamilyen madár gyomrában tehették meg az utat. a hullámok elérik és kisodorják a tengerre. alacsony. néhány pedig már gyökereket és leveleket is sarjasztott. sem elérhetetlen helyekre rakniuk a fészküket. durva rostburok veszi körül. amelyek a legsikeresebben utaztatják magvaikat a világ körül. amelyeket itt raktak le a hullámok. Ha a dagály vízszint mentén végigsétálunk a parton. galagonyabokrok vernek gyökeret. Kemény héját vastag. vörös torokzsákjukat. hogy egyik fészkét építő madár ágacskákat lophat a másik fészkéből anélkül. Az apró. mielőtt a még meghódítatlan Aldabrán újra partra vetődne. Ezek gyakran olyan szorosan egymás mellé épülnek. mert a kókuszpálma egyike azoknak a növényeknek. A mangrovékon kívül sok más növény is él itt. Így aztán a mangrovék megtelnek fészkekkel. Egyesek talán már elhaltak. amely a víz felszínén tartja. és felfújják a csőrük alatt dagadozó nagy. és rakjanak fészket. lábához vagy tollaihoz tapadva. Természetes körülmények között a kókuszpálma a trópusi szigetek partjai mentén él. A szulák mit sem törődnek a fregattmadarak kalózkodásával.mint India. hogy kimozdulna a sajátjából. A korall mészkő repedéseiben alacsony. közvetlenül a magas vízállás szintje fölötti keskeny sávon. Először a hímek telepszenek meg: üldögélnek az ágak közt. hogy aztán ürülékével a partra sodródjanak. amelynek partjai több mint 3000 kilométer távolságra fekszenek. és közvetlen mellettük fészkelnek. Vajon hogyan jutottak ide ezek a növények? Egyeseknek biztosan a levegőből érkeztek a magvai. ezzel hívogatják a fölöttük repkedő nőstényeket. A partokat kókuszpálmák szegélyezik. míg a többiek nagy részét a tenger hozta. . ahol nem árnyékolják be a szárazföld fái. és nem fojtja meg az aljnövényzet. lebegve utazik esetleg sok száz kilométert. A sziget keleti végében raknak fészket az alacsony mangrovebokrok közt. pihés ejtőernyőkkel felszerelt kisebb magvakat alighanem a kontinensről sodorta ide egy vihar. zöld pázsit nő. amikor diói lehullanak. néhány méteren belül fél tucat különféle magot is összeszedhetünk. Mivel a part mentén a víz fölé hajlik. Mivel a szigeten nem élnek ragadozók. Nagyon gyakori köztük a kókuszdió. Akár négy hónapig is képes életben maradni a tengeren. hogy csatlakozzanak hozzájuk.

A hüllők különösen kitartó tengerészek. hogy nagyobb állatok is kerülhettek így ide. A szigetre érkezett állatok és növények nem mind maradnak nemzedékről nemzedékre ugyanolyanok. állati utazókat hozhat magával. nem lévén olyan vízálló bőrük. hegyes narancsszínű virágokat hajt. . pontosan honnan is származott eredetileg. mint a kontinenseken a nagyobb populációkban. és hosszú utazást képesek túlélni efféle tutajokon. Aldabra legszebb virágos növénye. a Seychelle-szigeteken viruló Lomatophyllum virágainak színétől. Aldabra számos csigájának. nem viselik el. Ugyanarról a folyamatról van itt szó. Ez az oka annak. A szaporodási folyamatok során apró eltérések alakulnak ki a genetikai struktúrákban. hogy az aldabrai vércsét önálló alfajnak tekintsük. számos fajuk lassan változni kezd. Hasonlóképpen Aldabra egyetlen ragadozó madarának. pozsgás levélrozettája közepéből hosszú. a Lomatophyllum egyik faja tüskés. mint amelyik a tavakban elszigetelt halpopulációk közt is új fajokat hoz létre.és az ember olyan szorgalmasan plántálta el ezt az értékes élelem. egy gyönyörű kis vércsének is csak valamivel vörösebb a hasa.A kókuszdió olyan sikeresen terjedt el világszerte . de békák nem kuruttyolnak sós mocsaraiban. szinte minden más óceáni szigethez hasonlóan. Kicsiny. Így aztán. mégis életet. ezerlábújának. Az sincs kizárva. amelyeknek a színe alig különbözik a több száz kilométernyire. ha átáztatja őket a tengervíz. de ez elég jelentős és állandó különbség ahhoz. amelyek az ivadékok szervezetében változásokat okoznak. hogy állandósulnak a következő generációkban. A sziget lakói közt azonban lényegesebb változások is végbementek. Aldabrán sok gyík iszkol a fák közt és sütkérezik a sziklákon. ezért nagyobb a valószínűsége. hogy ma már valószínűleg nem lehet felderíteni. A magas vízálláskor lerakott hordalék hulladék fát. pókjának és más kis gerinctelen állatának ezen a módon kellett érkeznie. hogy a nagy tavakhoz hasonlóan a szigeteken is különösen gyorsan mennek végbe az evolúciós változások. Néha a változás egészen triviálisnak látszik.és italforrást -. a kétéltűek viszont. beltenyésző közösségekben az ilyen mutációk nem hígulnak úgy fel. mint madagaszkári unokatestvéreinek. mint a hüllőknek. gyökérgubancokat és mindenféle más növényi részeket is tartalmaz. Ahogy múlik az idő. Bár ez a hulladék maga halott.

így a repülőképesség elvesztése nem jelent hátrányt. A portugálok elkeresztelték doudonak. ahonnan csak nagyon nehezen tudna visszatérni. Az aldabrai guvat nem az egyetlen olyan tagja családjának. Ez a galambszerű madár a földön keresgélte élelmét. mert annyira szelíd és bizakodó volt. ezek kifejlesztése pedig nagy mennyiségű táplálékot követel. Itt. mindig nagy mennyiségű energiát fogyaszt. . így hát nem csoda. A Galápagos-szigeteken ugyanerre az evolúciós útra tértek azok a kormoránok vagy kárókatonák. és akkorára nőtt. Afrikában a guvatok a levegőbe emelkedve menekülnek el az elől a sokféle vadászó állat elől. Valahányszor egy madár a levegőbe emelkedik. sőt. A repülni nem tudó. hosszú lábú madarak. vagy éppencsak fel tudnak libbenni a levegőben. Van azonban kettőjük közt egy fontos különbség: az aldabrai guvat nem tud repülni. és hasonlítanak az afrikai szárazföldön élő rokonukhoz : ugyanolyan a testfelépítésük. Mauritiuson élt az Indiai-óceánon. és szinte soha nem csapkod velük. Aldabrán viszont ilyen veszélyek nem fenyegetnek. Így hát szárnyai aprók. még veszélyes is volna számára a repülés. amelyik így reagált az elszigetelődésre. amely különben megtámadná őket. az Ascensión és a Goughszigeteken valamint a Csendes-óceán számos szigetén is élnek guvatok. Ennek a gyönyörű madárnak pompás tollbóbita van a fején. Új-Kaledóniában a darvak egyik rokona veszítette el a repülőtudományát : a repülő guvatdaru vagy kagu. ami könnyen messze sodorhatná a tenger fölé. aerodinamikailag valamikor jól működő legyezőfarka pedig felkunkorodó dísztollakká csökevényesedett. Az aldabrai guvatnak erre semmi szüksége nincs. szigetlakó madarak közül azonban talán az a madár volt a leghíresebb. hacsak nincs rá valóban szükségük. amelyet már azzal előcsalogathatunk. és meg lehetett ölni. képtelen a levegőbe emelkedni. A Csendes-óceán nyugati részén. A guvatfélék apró. és látványos udvarlási tánca közben büszkén mutatja a párjának hasznavehetetlen szárnyait. ellenkezőleg. mint egy nagy pulyka. hogy akármilyen erősen csapkod is szárnyaival. Testén puhák és pelyhesek lettek a tollak. és nagyjából egyformák a szokásaik is. amelyik Aldabra egyik távoli szomszédján. hogy könnyen fejbe lehetett vágni. mert a sziget fölött majdnem mindig erős szél fúj. ha egy kavicsot odakoccantunk egy kőhöz. együgyűnek. izmai gyengék. Tristan de Cunha-szigeteken. A repülés sajátos igényeket támaszt: egy jól repülő madár testsúlyának átlagosan több mint 20 százalékát a hatékony szárnycsapásokhoz szükséges izmok és csontok teszik ki. Sőt. amelyeknek elsatnyult szárnyain olyan kuszák a tollak. határozott előnyökkel jár. hogy a madarak ritkán repülnek.A bokrok közt egy gyógyíthatatlanul kíváncsi kis guvat sertepertél. szárnyai csökevényessé sorvadtak. amelyek vagy egyáltalán nem tudnak repülni.

Ezért aztán az óriásteknősök ugyanúgy jártak. hiszen hetekig életben maradtak a hajófenéken. hogy a szigetek teknősei miért nőnek óriássá. hogy az utazók először beszámoltak róla. A hullámok közt a szárazföldtől sok-sok kilométernyire csakugyan lebegő óriásteknősökre lehet bukkanni. A jelek szerint nem kétséges. kihalt szigetlakó rokonaikhoz hasonlóan ők is az afrikai kontinensen élő átlagos méretű teknősök leszármazottai. amelynek segítségével a teknős körülbelül tíz nap alatt megteheti ezt az utat. ezek terjedtek el a többi szigeteken. és az összes beszámolók szerint sokkal peckesebben jártak. amelyek több mint egy méter hosszúra és 200 kilogramm súlyúra is megnőttek. A XVIII. így még a trópusokon is friss hússal szolgáltak. és valószínűleg jó néhány napig kibírják a tengeren. hogy miután az óriásformák kifejlődtek. mert mindig magányosan találták őket az erdőkben. A dodó és a remete galamb mellett Mauritiuson. mint a totyogó dodó.Előbb csak a legkülönbözőbb nációk tengerészei mészárolták le nagy számban a jóízű dodókat. Ezek még a dodóknál is értékesebbek voltak a tengerészek számára. Réunionon és a Rodriguez-szigeteken hatalmas teknősök is éltek. a XIX. Bár szemmel láthatólag különböztek egymástól. a víz szélén. hogy sok ezer évvel ezelőtt közülük utaztak át néhányan Madagaszkárra növényi "tutajokon". hogy egy nagy zsírtartalékokkal rendelkező. Az efféle utazások alighanem úgy kezdődhettek. hogy a hajó kifutott a kikötőből. Semmi biztos okát nem tudjuk. A közeli szigeteken is élt két galambfaj. Lehet. mint a dodó és a remete galamb. sok-sok nappal azután. Ezek annyira elszigetelten.kivéve az Aldabrán élőket. amelyik nem tudott repülni : az egyik Réunionon. mint a dodó. Madagaszkár felől egy tengeráramlás folyik Aldabra felé. század végén pusztították el . hogy még a kényelmesen tárolható friss hús kilátása sem csábította a hajóskapitányokat ekkora kitérőre. a mangrovék közt legelésző teknőst véletlenül elkapott a dagály és kisodorta a nyílt tengerre. de hosszabb volt a nyakuk. aztán a szigetre betelepített sertések falták a tojásaikat is. Napjainkban is mintegy 150000 óriásteknős él a szigeten. hatalmas testű állat könnyebben túlél egy-egy rossz évszakot egy kisebb állatnál. és olyan távol éltek a fő hajózási útvonalaktól. hiszen úszóképes testüket fönntartotta a víz. hogy más. de az is lehetséges.nem egészen 200 évvel azután. De lehet. század végére az Indiai-óceánból minden óriásteknőst kiírtottak . az európai tengerészek mégis mind a kettőt szoliternek (más néven remete galamb) nevezték el. hogy egy-egy. a másik a Rodriguez-szigetek egyikén. hogy a jelenségnek még egyszerűbb oka van: mivel . század végére ezeket is teljesen kiírtották. Körülbelül akkorák voltak. Lehet. Az utolsó dodót a XVII.

nincsenek körülöttük ragadozók, amelyek megtámadnák őket, és semmiféle más állat nem verseng velük a legelőkért; az olyan természettől fogva hosszú életű állatok, mint a teknősök, egyszerűen tovább folytatják növekedésüket. Méretük megnövelésén kívül a szigeti teknősök más tekintetben is megváltoztak. Ezeken a szigeteken nem valami bőséges a legelő, és különösen ritka Aldabrán. A teknősök ennek következtében kibővítették az étrendjüket : szinte mindent megesznek, ami akár csak távolról is ehető. Erre az ember hamarosan rájön, ha tábort ver a szigeten, mert a teknősök nemcsak az étkezések idején ülik körül várakozóan, hanem lassan, nehézkesen, de módszeresen a sátrát is lerombolják ennivalót keresve, és minden véletlenül elöl hagyott ruhadarabját megkóstolják. Emellett kannibállá is váltak : ha valamelyikük elpusztul, akkor ezek a normális körülmények közt vegetáriánus állatok belefúrják a fejüket az oszlóban lévő dög belsejébe és felfalják. Az óriás teknősök páncélja is megváltozott. Hatalmas méretű, de se nem olyan vastag, se nem olyan erős, mint afrikai rokonaiké, és a páncélt alátámasztó belső csontgyámok sem olyan robusztusak, ha durván bánnak velük, bizony könnyen behorpad a teknőjük. Nem nyújt olyan biztonságos menedéket, mint a szárazföldi teknősöké, mert a páncél nyílása a nyaki részen kiszélesedett, ezért az állat testét elöl kevésbé fedi. Így ugyan szabadabban mozoghat legelészés közben, viszont nem tudja teljesen behúzni a nyakát és a fejét a teknőjébe. Ha visszakerülne Afrikába, a hiénák vagy a sakálok belemélyesztenék a fogukat a nyakába és elpusztítanák. A teknősök a világ más eldugott, magányos szigetein is nagyon hasonló módon alakultak át. Egyesek a Galápagos-szigeteken élnek, ahol ugyanilyen nagyra nőnek, az ő legközelebbi rokonaik azonban nem az Indiai-óceán óriásai, hanem a náluk sokszorta kisebb dél-amerikai teknősök. A szigeteken élő hüllők óriásnövési hajlama nem korlátozódik a teknősökre, egy indonéziai gyík, a páncélos varánusz is nagyon hasonló módon fejlődött. Központi hazája Komodo, egy alig 30 kilométer hosszú kis sziget az indonéziai szigetláncolat közepén. Ez a népszerű nevén komodói sárkánynak nevezett gyík a valóságban közeli rokona az ausztráliai Gould-varánusznak és a nílusi varánusznak, amelyek Afrikától Ausztráliáig számos trópusi országban nagyon elterjedtek, csakhogy 3 méteresre is megnő, jóval nagyobbra, mint bármely más gyík. Zömökebb is, mert míg más varánuszok testének mintegy kétharmada vékony farokból áll, a komodói varánusz farka a testhosszának csak körülbelül a fele. Így a felnőtt méret felét elérő komodói varánusz is sokkal nagyobb testtömegű és félelmetesebb, mint egy ugyanolyan hosszú másféle varánusz.

A komodói varánusz ragadozó. Fiatal korában, amikor még egy méter hosszú sincs, fölmászik a fákra, és rovarokat, kisebb gyíkokat zsákmányol. Amikor már félig felnőtt, kizárólag a földön vadászik, patkányokra, egerekre és madarakra. A teljesen kifejlődött példányok túlnyomórészt disznó és szarvashúst esznek - ezek az állatok természetes módon kerültek a szigetre -, de megeszi a kecske húsát is, amelyet az ember telepített oda. A húst persze túlnyomórészt döghús formájában eszi, de aktív vadász is : nyomába ered a vemhes kecskének, és abban a pillanatban elkapja az újszülött gidát, amint lepottyan a földre. A felnőtt állatokat lesből támadja meg, a sűrűben ólálkodik, a kecskék, disznók és szarvasok megszokott csapásai mellett, s amikor valamelyik elhalad mellette, állkapcsával elkapja a lábát, és némi viaskodás után földhöz vágja. Mire az állat magához tér, a varánusz már fel is hasította a hasát, így gyorsan elpusztul. A szigeten azt mesélik, hogy a varánusz az embert is megtámadja. Annyi biztosnak látszik, hogy régebben, amikor egy-két ember varánuszba botlott, azok csúnyán megharapták őket, később bele is haltak a sebeikbe. Az nem kétséges, hogy ha az ember elájulna a hőségtől, a hatalmas gyík ugyanúgy bánna el vele, mint bármely más állati tetemmel. Ám az valószínűtlennek látszik, hogy rendszeres zsákmányának tekintené az embert. Ha egy bokorban üldögélve figyeljük őket, nincs az az érzésünk, hogy vadásznának ránk. Amíg az ember figyeli, addig a sárkány is valószínűleg figyelni fogja: mozdulatlanul fekszik, mint egy szobor, csak néha pislog egyet, esetleg felsóhajt, vagy megvillantja hosszú, sárga nyelvét, amellyel az illatozó levegőt érzékeli. De még ha lábaira emelkedik és céltudatosan elindul felénk, akkor is boldognak látszik, ha sikerül elcsörtetnie mellettünk. Ám amikor tetem köré gyülekező varánuszokat látunk, már sokkal nyilvánvalóbbá válik potenciális vadságuk és erejük. A kifejlett példány képes az állkapcsával fölemelni és elvonszolni egy kecske tetemét. Ha ketten esnek neki, akkor mindegyikük belekapaszkodik az állkapcsával, majd fejüket és vállukat hátrafelé rángatva kettétépik. Ha a fiatalok óvatlanul veszekedni kezdenek az öregebbekkel a dögön, akkor lendületes rohammal elkergetik őket, s ezek nem csak afféle üres fenyegetőzések : ürülékük elemzésével ki lehet mutatni, hogy a felnőtt állatok rendszeresen megeszik a kisebbeket. A komodói sárkány tehát kannibál is. Ezek a gyíkok talán egyebek közt az étrendjük miatt nőttek óriásokká. Ezen a vidéken nem él más, nagy húsevő állat, nincs más vadász, amely zsákmányul ejtené a bozótban legelésző szarvasokat és disznókat.

Valószínűnek látszik, hogy a varánusz ősei dögöket, rovarokat és apró emlősöket ugyanúgy ettek, mint a másutt élő kisebb varánuszok és a komodói faj fiataljai. Ám végül egyesek elég nagyok és elég erősek lettek közülük ahhoz, hogy megtámadják az élő növényevőket, így rátaláltak egy gazdag, másképpen ki nem használt élelemforrásra. Végül aztán ez a jellemvonás az egész fajnál általánossá vált, és a komodói varánusz a világ legnagyobb gyíkjává fejlődött. Napjainkban ez a gyík már nemcsak Komodón él, hanem két szomszédos szigetre, Padarra és Rintjára, sőt, a sokkal nagyobb Flores-sziget nyugati végére is beköltözött. Kitűnően úszik, és rendszeresen átkel a keskeny szorosokon a Komodo partjai mentén fekvő kisebb szigetekre, de az nem biztos, hogy ily módon terjedt át a többi szigetekre. Lehetséges, hogy ezen a vulkanikus vidéken valamikor a geológiai közelmúltban lesüllyedt a föld, és így a tenger a gyíkok eredeti otthonául szolgáló szigetet a ma látható több kisebb szigetre osztotta. A legtöbb szigeteken élő faj ott marad azokon a magányos szigeteken, ahol kifejlődött. Így aztán az ezekre az elhagyatott tájakra látogató utazók fantasztikus történeteket meséltek róluk. A komodói sárkány is efféle romantikus túlzásoknak köszönheti népszerűségét, és amikor századunk elején a világ először hallott a létezéséről, a róla szóló történetek azt állították, hogy a szörnyeteg 6 méter hosszúra - valódi méretének a kétszeresére - is megnő. Ötszáz évvel ezelőtt egy szigeten élő növény azonban még ennél is csodálatosabb mesék tárgya lett. Akkoriban, akárcsak ma is, időnként, nagyon ritkán, óriási diókat mosott ki a tenger az Indiai-óceán partjaira. Olyanok voltak, mint két összenőtt kókuszdió, és rendszerint nagy, csónak alakú burok fedte őket. Az arabok, az indiaiak és a délkelet-ázsiai népek mind találtak ilyeneket, és nagy becsben tartották őket, de senki nem tudta, honnan származnak. Maguk a diók nem adtak választ a kérdésre, mert kivétel nélkül mind terméketlenek voltak. Széles körben elterjedt a hiedelem, miszerint egy tenger alatt élő fa gyümölcsei, ezért a maldive diót elkeresztelték coco-de-mer-nek, tengeri kókusznak. A fantáziadús szemlélőt a diók közepén végighúzódó mélyedés női csípőre emlékeztette mindenesetre széles körben szerelmi varázserőt tulajdonítottak nekik. A kemény magvakból állítólag ellenállhatatlan szerelmi bájital készült, és a héjnak is varázsereje volt: a belőlük készített kupák a legerősebb mérget is teljesen ártalmatlanná tették. Így aztán a tengeri kókusz diójáért fejedelmi összegeket fizettek, és az egész Keleten, de Európa királyi udvaraiban is finom faragványokat véstek rájuk, aranyba-ezüstbe foglalták őket.

Csak a XVIII. század vége felé fedezték fel azt a fát, amelyen ezek a diók teremnek. Ez a Seychelle-szigeteken, Praslin és Curieuse szigetén élő fa ugyanolyan látványos, mint a diója. Praslinon sűrű ligeteket alkot; a hatalmas fák némelyike több száz éves, egyenes, sima törzsükön nincsenek ágak, és akár 30 méter magasra is nyúlnak. Levelei 6 méter átmérőjű, óriási "plisszírozott" legyezők, egy-egy fán vagy csak hím-, vagy csak nőivarú virágok nyílnak. A nőivarú virágot hozó fák magasabbak a hímeknél, az ő koronáikat fogják körül a gigászi diók fürtjei, amelyeknek hét évre van szükségük ahhoz, hogy beérjenek. A kisebb, porzós virágú fák hosszú csokoládébarna száron hozzák a virágaikat, amelyek majd mindegyikén egy gyönyörű, ékszerszerű gyík, a finom, rózsaszín pikkelyekkel borított, ragyogó smaragdszínű gekkó ül. Ez is teljesen egyedülálló lény: családja, a Phelsuma család Madagaszkárról ered, de Praslinon, akárcsak a Seychelle-szigetcsoport más szigetein, különleges színezetű, sajátos faja alakult ki. A coco-de-mer dió a legnagyobb növényi termés a Földön. Ellentétben a belül üreges kókuszdióval, a maldive diót érett állapotban teljesen betölti a kemény mag. Ettől olyan nehéz lesz, hogy nem lebeg a vízen, mint a kókuszdió, és a sós víz el is pusztítja. Így aztán ennek a növénynek nemcsak a termőhelye korlátozódik erre a kis szigetcsoportra, hanem itt is kellett kifejlődnie, vagy egy olyan nagyobb földdarabon, amely ma már a víz alá merült, és ezek a kis szigetek csak annak fönnmaradt maradványai. Azok a szigetek, amelyeket eddig vizsgáltunk, viszonylag mind kicsinyek voltak. Populációjuk hosszú időn keresztül egyetlen vonalon fejlődött, így csak egyetlen új fajt hozott létre. Egyetlen óriásgyíkfaj alakult ki Komodón, egyetlen óriásteknős faj Aldabrán, és egyetlen dodófaj élt valaha Mauritiuson. De ha a sziget nagy, és változatos felszínű és mikroklímájú területek fordulnak elő rajta, vagy ha egy szigetcsoport minden egyes szigetének sajátos jellege van, akkor egyetlen betelepülő is a formák sokaságát fejlesztheti ki. Ennek a jelenségnek a leghíresebb példái azok a madarak, amelyeket először Darwin figyelt meg - a galápagosi pintyek. Sok ezer évvel ezelőtt egy nagy vihar vélhetőleg kisodort egy pintycsapatot Dél-Amerika partjairól a Csendes-óceánra. Ez nyilván előtte is, utána is sokszor megtörtént, de ez a csapat a szárazföldtől majdnem 1000 kilométernyire végül szerencsésen menedéket talált ezeken a vulkanikus szigeteken. A szigeteket akkorra már betelepítették a növények és az állatok, s mert az elkóborolt pintyek elegendő táplálékra találtak, így ott is maradtak. A Galápagos-szigetek azonban igen változatosak. Közülük nagyon száraz némelyik, ezeken

hogy rendkívül nehéz eldönteni. Mások viszonylag bőséges csapadékot kapnak. Egy másiknak. hogy mélyen beletúrjanak a gyönyörű hawaii virágokba nektárt szürcsölgetni. másokon 1500 méter magasságba emelkednek a vulkáni csúcsok. amelyik jobbára szétzúzott bimbókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. magvakkal táplálkozik. amelynek a verébére emlékeztet a csőre. amelyek képessé teszik tulajdonosaikat arra. Lehetett egy pinty. Így a pintyeknek sok különféle környezet állt rendelkezésükre. talán egy tangara (vagy amerikai pinty). Az egyiknek. mint valami csipeszt. amíg az evolúció hosszú idő alatt módosítja testének felépítését.kaktuszon kívül alig nő más. mégpedig úgy. . így a viselkedését változtatta meg. ívelt csőrök. Megint egy másik faj mintha türelmetlenségében nem tudta volna kivárni. meghatározott lakókörnyezetükben. hogy módosították az élelemgyűjtés szerszámát . vagy ide az állatok is sokkal korábban betelepedtek. Mindösszesen ma már tizennégy különböző pintyfaj él a Galápagos-szigetcsoporton. nem gyűjtögettek benne rovarokat a poszáták. nem vájkálták kopácsoló harkályok a fák kérgét férgek után kutatva. vannak köztük papagájszerű csőrök. mint a Galápagos-szigetek. mint a Galápagos-szigeteken élő pintyeké. másoké zöld. hanem a színük is. mint az európai piróknak. tollaik színe nagyjából azonos. nagyobbak is. Ahogy múlt az idő. sárga vagy fekete. aztán azzal húzza ki a lárvákat a korhadó fában lévő lyukakból. és nem szedték benne a gyümölcsöket a galambok. Kalifornia partjaitól 3000 kilométerre fekszenek. még változatosabb rajtuk a növényzet. geológiailag pedig régebbiek. ezeken füves síkságok és bokros foltok is vannak. amelyik az apró rovarokat és lárvákat csipegeti fel. Egyeseké skarlátvörös. a pintyek különböző populációi egyre ügyesebben szedték össze élelmüket sajátos. bő esők áztatta völgyeikben páfrányok. de mostanára már annyira megváltoztak. mintha tűvel piszkálna ki egy tengeri kagylót a héjából. közepes méretű faj. mégpedig olyan ügyesen. A Hawaii-szigeteken ez a folyamat még tovább haladt előre. Ezek a szigetek távolabb vannak az összefüggő szárazföldtől. Madarainak legjellegzetesebb csoportját a gyapjasmadarak alkotják. Egy harmadik. és vannak hosszú. amelyeket addig semmiféle más madár nem aknázott ki. Először óvatosan levág egy kaktusztüskét. Testük nagysága és alakja. Ma egyetlen szigeten tíz különböző pintyfaj él. így többé-kevésbé biztosan egyetlen közös ősi csoporttól kell származniuk. jószerivel úgy. zömök vastag csőre van. Egyesek alacsonyan fekszenek.a csőrüket. csőrük és viselkedésük viszont jellegzetesen különböző. pontosan mi is lehetett az ősük. Nemcsak a csőrük alakja változik. olyan finoman és pontosan használja. és rátért a szerszámhasználatra. Ami pedig a csőröket illeti. amelyekkel fel lehet törni a magvakat. Ezek eléggé hasonlítanak egymásra. karcsú a csőre. orchideák nőnek.

mert a gyapjasmadarak különböző fajtái a legtöbb ökológiai "fülkét" már betöltötték.Az egyik rovarevő fajnak különböző hosszúságú volt a két csőr kávája. a gyíkok közül pedig mind a szkinkek. teljesen üres szárazföldet kínáltak a tengerről és a levegőből érkező első betelepülőknek. amikor megvizsgáljuk a csontvázát. de Új-Zélandot már nem érhették el. hanem az is. a felső ívelt szondaként szolgált. hogy megvessék ott a lábukat. Amikor az ember először lépett ezekre a szigetekre.mert biztosan érkeztek -. az alsó pedig rövid és egyenes volt. így ott hosszú ideig fennmaradtak a primitív kétéltűek és hüllők. Szomorú. Ebben az időben már széles körben elterjedtek a kétéltűek. vagy maori nevén tuatara. Amikor annak idején kiemelkedtek a tengerből. amikor a nagy déli szuperkontinens kezdett Dél-Amerikára. Ám más szigetek más módon keletkeztek: eredetileg a kontinens részei voltak. mint szigetek. Ám van itt egy rendkívül érdekes hüllő is .a hidasgyík. Antarktiszra és Ausztráliára hasadni. Ennek a külsőleg meglehetősen robusztus felépítésű gyíknak az igazi jellege csak akkor válik nyilvánvalóvá. teljesen felborították az ottani állatközösségek egyensúlyát. hogy a Hawaii-szigetek rendkívül távol fekszenek mindegyik kontinenstől. . Más esetekben a tengerfenék mozgó kőzetlemezei sodortak el darabokat a kontinens testéből. ahol nemcsak az új fajok bölcsőjévé. Az ilyen szigetek gyakran egész Noé bárkájányi utast vittek magukkal az elszigeteltségbe. hogy mára már majdnem a felük kihalt. primitív békafajra.és a Galápagos-szigetek egyaránt vulkanikus eredetűek. hanem ősi fajok menedékhelyévé is váltak. majd a tenger alá süllyedtek. mint egy tőr. akárcsak Aldabra. a gyapjasmadaraknak legalább huszonkét különböző faja élhetett ott. nedves erdőkben. Ha ezt összehasonlítjuk a Nagy-Britanniában élő ötvenvalahány madárcsaláddal. magányosan és szabadon. még mindig rátalálhat három apró. A gyapjasmadarakon kívül a Hawaii szigetvilágban mindössze öt más madárcsalád képviselőit találhatjuk meg. mind a gekkók nagyon gyakoriak. Világrészméretekben játszódott le ez a folyamat mintegy 100 millió évvel ezelőtt. Amikor később más potenciális madártelepesek érkeztek . hogy az elsőként érkező gyapjasmadarak már betelepítették a szigeteket. csak a hegycsúcsok magasodtak ki. A széthasadás során Új-Zéland nagyon korán elsodródott és mindezeknek a csoportoknak a képviselőit magával vitte. a jelenséget nem csak az magyarázza. ezzel véste a fát. nem sok esélyük volt rá. a hüllők és a madarak. Amikor ezt követően Ausztráliában kifejlődtek az erszényes emlősök. A Hawaii. Aki gondosan keresgél a hűvös.

A moák növényevők voltak. ugyanúgy. súlyosabb volt náluk. valamikor szintén ezeken a szigeteken éltek. és a déli bükkökből és páfrányfákból állnak. hogy abban az időben. amelynek erőteljes ásólába és hosszú csőre van. Ausztráliában az emu. Egy gyakorlatilag vele azonos lénynek a megkövesedett csontjaira 200 millió éves kőzetekben találtak rá. ragadozó emlősök. és nőttek elszigeteltségükben gigászi méretűre. A kivi a repülni nem tudó madarak egyik utolsó élő képviselője. a . és a valaha élt legnagyobb madár volt. A kivi valószínű elődei a moák. mint a legnagyobb moák. Akárhogy is volt. ahogy a dodó és a remetegalamb. amikor megjelentek a vad. hanem a dinoszauruszok közeli rokona: a legősibb az összes ma élő hüllő között. amikor Új-Zéland levált Ausztráliáról. hogy legalább tucatnyi különböző fajuk volt. túlélő állatfaj is : a kivi. Egyesek aprók voltak. Az új-zélandi erdőkben. Lehetséges. ők az erdőtalajokon legelésztek. A gulipánok. Lehetséges. A világ számos részén élnek nagy testű. hogy gyakorlatilag eltűnik tollruhája alatt. Sokan Ausztráliából jöttek. hogy mindezek a madarak már akkor elveszítették a repülés képességét. a moák ősei még tudtak repülni. lusta lény nem a modern gyíkok. a zuzógyomorból származó zúzókövek is bizonyítják. repülni nem tudó madarak . akkor az ősi moáknak már akkor ott kellett élniük a tuatarák és a primitív békák mellett. hogy ez az alig 30 centiméter hosszú. él még egy. de ebben az időben még mindegyikük olyan nagy és erős volt. alig valamivel nagyobbak a kivinél. ha nem is volt olyan magas. hogy szinte szőrre emlékeztetnek. amint azt a csontváz bordái között talált megkopott. a szárnya pedig olyan kicsiny. amivel rovarok után kutat. hogy akkor is fenn tudták tartani magukat. Ha csakugyan ez volt a helyzet. minden bizonnyal sok más madár jutott el Új-Zélandra légi útvonalakon is. amelyek maguk is nagyon ősi fákból. és a nagy testű patások . Mások viszont csakugyan nagyra nőttek: legnagyobb fajuk 3-5 méter magasra is megnőtt. DélAmerikában a nandu. kaurifenyőkből. és valószínűleg a fákról csipegettek. Közéjük tartozott az elefántmadár is. A jelek szerint növényevő emlősök hiányában ezek a repülni nem tudó madarak foglalták el azokat a helyeket.mint amilyen a zsiráf is . amikor Új-Zéland elsodródott. amikor a nagy déli szuper-kontinens még nem szakadt részekre. Ez egy tyúk nagyságú madár. igen korai időkből származó.Afrikában a strucc. és a csontjaikból tudjuk. Van azonban egy alternatív magyarázat is.foglaltak el. amelyeket a világ más részein a nagy rágcsálók.Koponyacsontjai világosan mutatják. és csak ezt követően tértek át a talajon való életre. Tollai annyira meghosszabbodtak. amely valamikor Madagaszkáron élt. útközben segítettek nekik a rendszeres és erőteljes kelet felé fújó szelek (amelyek később olyan fontossá váltak a kereskedelmi hajózás számára).

ugyanúgy. Sok közülük teljesen egyedülálló formává fejlődött. Nem meglepő. A néha bagolypapagájnak is nevezett kakapónak mohaszerű. Az elsők. vagy teljesen elveszítette a röpképességét. a Galápagos-szigetek és Hawaii madarai. Első telepeiket valószínűleg viszonylag rövidebb útjaikon létesítették. erős skarlátvörös csőre. Új-Zéland állatvilága az elszigeteltség összes hatását jól illusztrálja. Ezek közül tizennégy az idők során vagy nagyon gyatra repülő lett. amely az erdőkben szaladgál. amelyik nemcsak hogy elveszítette a röpképességét. és itt-ott kis színpadokat épít magának egy szikla mellett vagy egy fa alatt. így olyan ökörszemeket. Még figyelemre méltóbb. és rovarokkal. akkor is.kormoránok. Itt. Sok madár. Ha vonakodva is. amelynek ősei valamikor repültek. a takahe egy különös vízityúk. A guvatfélék egy másik tagja. Akkora. hogy találunk köztük repülni nem tudó guvatot is. Ez a weka. ahogyan Aldabra. Ám Új-Zéland ugyanakkor élénken érzékelteti ezeknek a szigetlakó állatoknak egy további jellemző vonását is: nagyon sebezhetőek. ahol párzási időszakban lebonyolíthatja udvarlási szertartásait és elénekelheti szárnyaló dalait. A polinézek jóval azelőtt ellátogattak a Csendes-óceán elszórt szigetvilágaiba. akkoriban ember oda még nem tette be a lábát. akik eljutottak oda. ma is a világ legnagyszerűbb tengerészei. A legveszedelmesebb betolakodó az ember. azért képes néhány lábnyira nagy csapkodással a levegőbe emelkedni vagy lesiklani egy domboldalon. miután elköltöztek az ázsiai szárazföldről. a polinézek voltak. papagájokat és récéket hoztak létre. Új-Zélandon azonban ugyanazok a folyamatok sokkal hosszabb ideje működtek. récék és más ausztráliai költöző madarak még ma is rendszeresen megjelennek ÚjZélandon. mohákat és bogyókat csipegetni. Új-Zéland körülbelül ezer évvel ezelőttig teljesen ismeretlen volt. letisztítja róluk a vegetációt. egy fogoly nagyságú madár. azóta a maguk sajátos módján fejlődtek tovább. Egyesek. leköltözött a földre. amelyek jellegzetesen különböznek a világ más részein élő rokonaiktól. és megkapóan ünnepélyes az arckifejezése. mint a moa vagy a takahe. és élénk kék testtollai vannak. Új-Zéland szárazföldi madarai között ötven teljesen egyedülálló faj van. mint például a kakapo. könnyen áldozatául esnek a beköltöző támadóknak. majd végül eljutottak a Csendes- . fajtájuk óriásaivá váltak. csigákkal és gyíkokkal táplálkozik. zöld tollazata van. mielőtt Kolumbusz átkelt az Atlanti-óceánon. de azok. Éjjel jön elő páfrányleveleket. amelyek sok ezer évvel ezelőtt szálltak le itt és telepedtek meg. egyik szigetcsoportról a másikra vándorolva. hanem igen nagyra is nőtt. de elsősorban a földön jár. Hosszú ösvényeket tart fenn a sűrű növényzetben. mint egy kisebb pulyka. ha kell. hogy egy új-zélandi papagájfaj is elveszítette a repülőképességét.

szerszámokat. hanem gondosan megtervezték őket. nyugatra Tahitiig. hogy hatalmas birkanyájakat legeltessenek rajtuk.mind közt a leghosszabb útjuk során . hanem a rejtekhelyeiket is. a csontjaikat is felhasználták. a férfiak mellett ott voltak a nők is. több száz utast is szállíthattak. valamint egy polinéziai patkányt. így a húst illetően a magukkal vitt disznókra és csirkékre kellett szorítkozniuk. mert hajóikon egy másik patkányfajt is magukkal hoztak. de a maorik ugyanakkor az abban az időben még a szigetek legnagyobb részét borító erdőket is irtani kezdték. a maorik buzgón és sikeresen vadásztak. Az ősi maori falvak mellett feltárt szemétdombokból hatalmas számban kerültek elő moamaradványok.a 4000 kilométerre délnyugatra fekvő Új-Zélandig. a kiorit. Az addig elfoglalt szigetek egyikén sem élt semmiféle nagy testű állat. A maorik megérkezése után a kivi kivételével a moák rendjének valamennyi tagja néhány évszázad alatt kihalt. A maorik emellett kutyákat is hoztak magukkal. amelyekre a polinéz gyarmatosítók. Ez a vadásztevékenység kétségkívül erősen csökkentette a moák létszámát. a moák nagy populációja élt. a háziállatok. Nemcsak a húsukat ették meg. Aztán 200 évvel ezelőtt megérkeztek az európaiak. s ezek szintén megritkították az óriás madarakat. ezenkívül minden egyebet magukkal vittek. Ők még nagyobb pusztulást okoztak. a hajófenékben pedig az ehető növények termései. és további óriási erdőterületeket irtottak ki és alakítottak át legelővé. hanem ruhát készítettek a bőrükből. . edényeket a tojásaikból.és dárdahegyeket. Kenuik hatalmas kéttörzsű hajók. valamint ékszereket faragtak belőlük. hogy önfenntartó telepet tudjanak létesíteni.az ember érkezése előtt vélhetőleg a szigeten élő 300 madárfajból negyvenöt teljesen eltűnt. kelet felé a Húsvétszigetekig. Mindezek nem véletlenszerű utak voltak. a moák nemcsak a legelőiket veszítették el. Új-Zéland alighanem nagy és örömteli meglepetést szerzett a polinézeknek. nem egy-egy hirtelen vihar sodorta el útvonaláról tengeri járműveiket. Amikor gyarmatosító útjaikra indultak. gyökerei. Új-Zélandon azonban óriás madarak. majd végül . Ezután az évszázadok során a Marquesas-szigeteken lévő főhadiszállásukról egy sor hatalmas utazásra vállalkoztak : észak felé eljutottak egészen Hawaiira. amire csak szükségük lehetett ahhoz. prédául ejtve csibéiket és tojásaikat. És nem is ők voltak az egyetlen érintett csoport .óceáni térség szívébe. nyíl. Amikor kivágták és felégették az erdőt.

de eléggé meg is különböztették tőlük ahhoz. amelyek a Déli-szigeten még életben maradtak. összegyűjtötték és áttelepítették ide. amelyek elveszítették repülőképességüket: nem tudtak elmenekülni a ragadozó macskák és menyétek elől. Valamikor a karéjosmadár-félék családjának három faja élt a szigeteken. a takahe már amúgy is közel állt a kihaláshoz. a kakapo. és mivel leszoktak arról. így száma még a takahe számánál is alacsonyabbra csökkent. Nemcsak a macskák és a menyétek öldösték. szarvast az erdőkbe. hajlott csőrével mélyen bele tudott piszkálni a lárvák alagútjaiba. Napjainkban a Little Barrier nevű szigetecskét megtisztították az egykor ott nyüzsgő. olyan jellemző vonásokkal. 1948-ban rábukkantak egy kisebb populációjára a Déli-sziget (Új-Zéland) egyik eldugott völgyében. Pisztrángot telepítettek a folyókba. században még látták egykét élő egyedét. a hujának. és önálló vadásznak csaptak fel a vidéken. az egyiknek kék bőrlebernyege. no meg macskákat a kandallójuk mellé. olyannyira. Ausztráliából fekete hattyúkat. és vésőnek használta. Aztán menyéteket hoztak be. amelyekkel táplálkoztak. hogy fákon építsék meg fészküket. további fennmaradásuk mégis bizonytalan. amelyek aztán otthagyták a városokat és a falvakat.és patkánypopulációt. lárvákat keresgélve a fák törzsében. illetve a seregélyekhez hasonlítják őket. hogy saját külön családot alkossanak. Itt feltehetőleg még mintegy 200 példányuk él. és azt a néhány kakapót. a most már ragadozóktól mentes környezetbe. hogy Angliából vadkacsákat és pacsirtákat. Egyiküknek. tengelicéket és seregélyeket. így a jelek szerint a pár gyakran bájosan együttműködve . Amikor az európaiak megérkeztek. de annak ellenére. hogy vadászhassanak. jól ismert és régóta kedvelt állatokat. míg a nőstény hosszú. Aztán. A repülni nem tudó papagáj. hanem a szarvas is lelegelte azokat a leveleket és bogyókat. kitűnően repülő madár száma is erősen megfogyatkozott. tojásaik és csibéik sem voltak többé biztonságban a patkányoktól. feketerigókat és vetési varjakat. Egész társaságok alakultak abból a célból. nemek szerint különbözött a csőre: a hímé kurta volt. de 1900-ra a fajt hivatalosan is kihaltnak kellett nyilvánítani. Mindegyiküknek van egy általában sárga. kookaburrákat (kacagó jégmadarak) és papagájokat hozzanak be. hogy csökkentsék az egér. Leggyorsabban azok a madarak szenvedték meg ezt az inváziót. hogy horgászhassanak. A XIX. csodálatos módon. hogy szigorú védelem alatt állnak. hogy tudományosan először fosszilizálódott csontjaiból azonosították. Ezzel a hatalmas invázióval szemben az őshonos állatoknak óhatatlanul teret kellett veszíteniük. erdei pintyeket. amely a csőr tövéből nő ki. Ám nemcsak a repülőtudományukat elvesztett madarak szenvedtek. mert sorra hozatták a saját régi otthonukra emlékeztető. még ennél is nagyobb veszélyben van. elvadult macskáktól.Minden jel szerint nem sok örömüket lelték a szigetek furcsa és szokatlan állataiban. amelyektől a táplálkozása függött. amelyek a paradicsommadarakhoz. Sok más.

gyűjtögette a táplálékot. A huja századunk első évtizedében kihalt, a másik lebernyeges, a karéjos seregély pedig már csak néhány part menti szigeten él, és nagyon ritka, pedig régebben széles körben elterjedt volt. Csak a harmadik, a karéjos varjú vagy kokako él még nagyobb számban, de csak a nagy Északiszigeten (Új-Zéland). Nemcsak a madarak voltak ennyire sebezhetőek : ma már a hidasgyíkot is csak a part menti szigeteken lehet megtalálni, és egyre ritkább lesz a repülni nem tudó, magát agresszíven mutogató, vadul harapós weta nevű óriás szöcske is. A halak közül, amelyeknek valamikor mintegy harminc fajuk élt Új-Zélandon, a folyók, patakok és tavak nagy részét átengedték a pisztrángnak és más jövevényeknek. Hasonló sorsra jutott a világ szinte minden olyan szigetének élővilága, amelyek sajátos, egyedülálló életközösségeket fejlesztettek ki. Hogy ez pontosan miért van így, azt még ma sem értjük teljesen. A különböző eseteknek kétségkívül különböző magyarázatuk van. Az ember könnyen azt hinné, hogy számos szigeten kifejlődött faj olyan jól alkalmazkodott saját különleges környezetéhez, és olyan hatékonyan aknázta ki azt, hogy semmiféle betolakodó nem lenne képes kitúrni a helyéről - ám ez nem így van. Szinte úgy tűnik, hogy éppen elszigeteltségük miatt, ami megvédte őket a nagy, kozmopolita közösségekben dúló harcoktól, a szigetlakók leszoktak a versengésről, és az új versenytársakkal szemben képtelenek voltak megőrizni pozícióikat. Mihelyt leomlik az a gát, amely korábban megvédte a szigeteket, a jelek szerint lakóik jelentős része pusztulásra van kárhoztatva. David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

11. FEJEZET A NYILT TENGER

Bolygónk legnagyobb részét víz borítja. Olyan sok rajta a víz, hogyha a világ összes hegyeit leborotválnánk, és törmelékeiket belehánynánk az óceánokba, akkor a Föld egész felszíne több ezer méter mély víz alá kerülne.

A kontinensek közötti nagy medencék, amelyekben ez a sok víz elhelyezkedik, földrajzilag változatosabbak, mint maguk a szárazföldek. A legmagasabb szárazföldi hegycsúcs, a Mount Everest jól beilleszkedne az óceán legmélyebb részébe, a Mariana-árokba, és csúcsa még mindig egy kilométernyire lenne a víz felszíne alatt. A tengerből kiemelkedő hegyek viszont olyan nagyok, hogy a vizek felszíne fölé emelkednek és szigeteket, szigetláncolatokat alkotnak. A legmagasabb hawaii vulkán, a Mauna Kea, ha alapjától, a tengerfenéktől mérjük, több mint 10000 méter magas, így valójában bolygónk legmagasabb hegye. A tengerek akkor alakultak ki, amikor a Föld, nem sokkal születése után, elkezdett lehűlni és a forró víz lecsapódott a felszínén. Aztán tovább táplálták őket a vulkáni hasadékokon át a Föld belsejéből kitóduló vizek. Már ezeknek a fiatal tengereknek a vize sem volt olyan tiszta, mint az esővíz, mert jelentős mennyiségű klórt, brómot, jódot, bórt és nitrogént, valamint számos nyomelemet tartalmazott. Azóta ehhez újabb alkotórészek is járultak. Amint a szárazföld kőzeteit lemarja és erodálja az időjárás, a keletkező anyagokat, sókat a folyók oldott állapotban a tengerekbe szállítják. Így aztán évezredek során a tenger egyre sósabb és sósabb lett. Az élet ezekben a különféle vegyületekben dús vizekben jelent meg először, mintegy 3500 millió évvel ezelőtt. A fosszíliákból tudjuk, hogy az első élő szervezetek egyszerű, egysejtű baktériumok és algák voltak. Hozzájuk hasonló szervezetek még ma is élnek a tengerekben, ők képezik mindenféle tengeri élet alapját. Ezek nélkül az algák nélkül a tengerek még ma is teljesen sterilek, a szárazföldek pedig élettelenek lennének. A legnagyobbaknak közülük körülbelül egy milliméter az átmérője, a legkisebbeknek pedig nagyjából ennek az egyötvenede. Apró testüket finom héj veszi körül, egyesekét kalcium-karbonátból, azaz mészből; másokét kovából. Ezek a héjak lándzsahegyekhez hasonlóak, sugaras tüskékből és finom csipkézetekből álló változatos, gyönyörű mintákat öltenek. Egyesek pöttöm tengeri kagylókra, mások palackra, gyógyszeres fiolára vagy lovagi sisakokra emlékeztetnek. Mérhetetlen nagy számban fordulnak elő - egyetlen köbméter tengervíz akár 200000 példányt is tartalmazhat belőlük -, és mivel nem hajtják magukat előre a vízben, csak sodródnak, fitoplanktonnak nevezik őket.

Ez a görög szó lebegő növényt jelent. Ezek a szervezetek igába fogják a Nap energiáját ahhoz, hogy a tengervízben oldott anyagokból kialakítsák a sejtjeiket alkotó komplex molekulákat. Nagy számban lebegnek közöttük apró állatok is - ezeket zooplanktonnak nevezzük. Nagy részük szintén egysejtű, mint a lebegő algák, és elsősorban abban különböznek tőlük, hogy nincs klorofilljuk, ezért nem képesek önálló fotoszintézisre; ehelyett megeszik azokat az egysejtűeket, amelyek képesek rá. Közöttük sokféle más nagyobb élőlény is él - foszforeszkáló sejtekkel pettyezett áttetsző férgek, telepbe szerveződött apró medúzák, a vízben hullámzó laposférgek, nagyobb rákok és rengeteg törpe rákocska, mindezek állandó tagjai ennek a közösségnek. Mások csak ideiglenesen látogatnak ide; a rákok, a tengeri csillagok, a férgek és a puhatestűek lárvái, amelyek csöppet sem emlékeztetnek felnőtt alakjaikra, hanem csupa hullámzó csillósorokat hordozó apró, áttetsző gömböcskék. Ezek a változatos élőlények mind mohón zabálják a lebegő algákat vagy egymást, egyszerűen planktonnak nevezett együttesük pedig élő "levest" alkot, amely sok-sok más nagyobb állat fő táplálékát jelenti. A sekély vizekben a planktonnal táplálkozó állatok rögzíthetik magukat a tengerfenéken, az árapályra és az áramlatokra bízva táplálékuk házhoz szállítását. A tengeri anemonák (virágállatok) és a korallpolipok csillós tapogatóikkal nyúlnak érte; a kacsakagylók kacsalábaik fogókarjaival kapják el; az óriáskagylók és a zsákállatok átszívják a testükön a vizet, és kiszűrik belőle a táplálékot. Az óceán mélyebb területein azonban a tenger fenekére már nem ér el napfény, így plankton sem élhet benne. A planktonnal táplálkozó állatok ezért itt nem horgonyozhatnak le a fenéken, hanem aktívan úszniuk kell. Nem kell azonban nagyon sebesen úszniuk. Sőt, a feszített tempó alighanem energiapocsékolás lenne. Ha túl gyorsan haladnak, akkor a háló előtt nyomáshullám alakul ki, amely szinte visszatolja a feléje áramló vizet. A jó fogás érdekében a nagy hálók haladási sebessége is korlátozott. Ám a planktonnal táplálkozó állatok nem is úsznak gyorsan, de zsákmányuk annyira tápláló, hogy néha óriás méretekre nőnek. Az ördögrája, vagy manta egy gigászi, rombusz formájú hal, az uszonyai végétől mérve 6 méter szélesre is megnőhet. Fejének mindkét oldalán uszonyszerű lebenyek vannak, amelyek hatalmas, téglalap alakú szájába irányítják a vizet. A víz a feje két oldalán lévő, fésűszerű fogakkal szegélyezett nyílásokon át távozik, ezek a fogak szűrik ki a planktonokat.

A rája távoli unokatestvére az óriáscápa ugyanezzel az apparátussal gyűjtögeti ugyanezt a táplálékot. Ez még a mantánál is nagyobbra, 12 méter hosszúra és 4 tonna súlyúra nő, és óránként 1000 tonna vizet képes feldolgozni. Csúcssebessége körülbelül 5 kilométer óránként, olyan lassú, hogy a vele találkozó emberek azt hitték, csak lustálkodik, "sütkérezik" a napfényes vizekben, és nem jöttek rá, hogy közben a lehető legszorgosabban gyűjtögeti az ennivalóját. Az óriáscápa a világ hidegebb vizeiben él, a melegebb vizekben úszkáló rokona még nála is nagyobb, sőt a legnagyobb az összes hal között: ez a rablócápa. Ez a hegy nagyságú állat állítólag 18 méter hosszúra és legalább 40 tonna súlyúra megnő. Nagy ritkán találkozni vele, amint csöndesen legelészik a nyílt óceán felszíni vizeiben, de óriás méretei, lassúsága és ártalmatlan természete mindig mély benyomást tesz azokra, akik olyan szerencsések, hogy megpillanthatják. Időnként némelyiküket véletlenül felnyársalja egy hajó, ilyenkor oldalához simulva addig csüng a vízben, míg csak meg nem állítják a hajót; akkor aztán a hatalmas összetört test lassan leválik, és elsüllyed a mélységben. De a legcsodálatosabb találkozásokat alighanem azok a víz alatt úszó búvárok élik meg, akik ritka, szerencsés alkalmakkor találkozhatnak eggyel, vagy akár többel is, mivel a rablócápa gyakran kis csoportokban jár. Ez a gigászi hal alig, vagy egyáltalán nem vesz tudomást az emberi megfigyelőkről, amikor óriás teste körül úszkálnak. A rablócápát állandóan kísérgető halrajok vagy a szája körül settenkednek, hogy lecsipegessék az apró fogaihoz tapadó morzsákat, vagy a farka táján ólálkodnak, hogy az ürülékében keresgéljenek ennivaló maradékokat. Aztán talán elveszíti a türelmét újsütetű kísérőivel szemben, mert egyszer csak hirtelen meghajlítja hatalmas testét és egyetlen farkcsapással lesüllyed a mélybe. Az ördögráják, az óriáscápák és a rablócápák a halak egy ősi csoportjához, a porcoshalakhoz tartoznak, amelyeknek vázuk nem csontváz, hanem a csontnál puhább anyagból, a rugalmasabb porcból áll. Mire ők kifejlődtek, a ma ismert tengerekben élő összes gerinctelen csoportok már megjelentek. Így a korai porcoshalaknak igen változatos állati táplálék állt rendelkezésükre. Napjainkban a csoport legismertebb tagjai a cápák, persze már a tengeri ragadozók legfalánkabb és legvadabb tagjai közé tartoznak. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk eltúlozni az emberre való veszélyességüket. Bár egyes fajok, például a fehér cápák, általában 6 méteresre, néha pedig ennek kétszeresére is megnőnek, kétségkívül megtámadják az embert és minden más élőlényt az óceánokban; a kisebb cápák közül, a jelek szerint, sokan inkább kisebb zsákmányt keresnek.

aztán egyszerűen továbbúsznak. szerencsére nem tudnak a búvár előtt lebegni és kísérletképpen belekóstolgatni. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt. amelyek egyetlen koordinált egységként mozognak és táplálkoznak. Ezeknek a korai csontoshalaknak egyes leszármazottai szintén planktonevőkké váltak. hanem a formáik tökéletessége feletti ámulat. akkor a planktonnal táplálkozó csontoshalak még a hatalmas rablócápán is túltettek. Ezek másképpen hasznosították az óceánok planktongazdagságát. az ember első reakciója nem a félelem. az egyedeik pedig olyan szorosan összezsúfolódnak. hanem vagy egyenesen ki kell harapniuk belőle egy falatot. le lehet ülni a tengerfenékre és közelről meg lehet figyelni őket. amelyek annyira hozzászoktak a búvárokhoz.A Maldiv-szigeteken a korallzátonyok környéke teli van 2 méter hosszú cápákkal. és sokkal nagyobb normális zsákmányállataiknál. amit csak az óceánok nyújtani képesek. amikor már mind a csontos-. és napjainkra csoportjuknak körülbelül 20000 tagja van. Közvetlenül a fejük mögött elhelyezkedő úszópárjuk helyzete rögzített. óriási rajokat alkotnak. Két olyan úszást segítő eszközt is kialakíthattak. ám nekik is vannak korlátaik. ezért a cápáknak nincsen fékjük. Vázuk azonban nem porcból. és elöl-hátul két pár. Nem sokkal a porcoshalak kialakulása után az ősi állományból újabb halfajok is kifejlődtek. a maldiv-szigeti cápák csak a kíváncsiságukat elégítik ki. vadászokká váltak. amelyek időközben négy lábat fejlesztettek . azonban egyes hidegvérű állatok. Semmi nem gátolja sima előrehaladásukat a vízben. Mivel nehezebbek a víznél. mintegy 15 méterrel a felszín alatt. és lehetővé tette. szinte minden irányban forgatható uszonyt. mind a porcoshalak kifejlődtek és nagy számban éltek. A halak tengerek fölötti uralmát azonban kihívások is érték. amelyeknek a porcoshalak híjával voltak. vagy el kell suhanniuk mellette. Amikor felbukkannak a távoli kékségből. amelyek együttesen gyakorlatilag minden környezetet és minden táplálékforrást kihasználnak. mint porcoshal megfelelőik. mert rajaik több mérföld átmérőjűek. úszóik minden görbülete hidrodinamikai szempontból ideálisnak látszik. Mivel az úszó ember többé-kevésbé akkora mint ők. a cápákhoz hasonlóan. hogy az egyik helyen. nem fordítható el. Ha ebből a szempontból nézzük őket. az úszóhólyagot a testükben. hanem csontból volt. hogy bármilyen mélységben könnyedén ússzanak. amely felhajtóerőt biztosított számukra. Más csontoshalak. amelyek a vízben való nagy mozgékonyságot segítették elő. míg a heringek az algákon kívül sok zooplanktont is fogyasztanak. Így viselkednek az elsődlegesen fitoplanktonnal táplálkozó szardellák. de egyikük sem nőtt olyan nagyra. Testük minden körvonala. vonagló púpként tör fel a víz felszínére. hogy a halraj közepe széles.

amely . hogy már szintén elindult azon az evolúciós ösvényen. mint az ámbráscet. . le tudja zárni az orrlyukait a víz alatt és két percig is víz alatt tud maradni. Ezek az állatok még mindig nem alkalmazkodtak olyan mértékben a tengerjáró élethez.és betelepítették a szárazföldet. hogy nyitva tudja tartani a szemét. Ma már az állatvilág összes fontosabb csoportjainak képviselői megtalálhatók benne. Még mindig őrzik hátsó lábaikat. mint a kerítés lécei csüngnek le felső ajkáról. Még mindig szemmel láthatóan szárazföldi állat. hiszen táplálkozásuk a halaktól függ. fókákra vadászik. csoportja is elkezdett behatolni a tengerbe. Az első tengeri emlősök körülbelül 50 millió évvel ezelőtt a cetek ősei voltak. Az ő egyes képviselőiket is csábította a tengerek gazdagsága.ha nem akadályozzák meg benne . mint a bálnák .utódait néhány millió év alatt teljes egészében elvezetheti a tengeri életmódhoz. Több millió évvel később az emlősök egy másik. s az olyan bálnák. szőrrel borított emlősök. A bálnáknak két teljesen különböző csoportja maradt fenn: a fogascetek olyanok. A soksejtű élőlények első megjelenésétől a mai napig eltelt 600 millió év során a tengerben hatalmas és változatos állatpopulációk alakultak ki. Az elsők közülük a hüllők voltak. hogy a vízen telepedjen le. a színétől eltekintve nagyon hasonlít is közeli rokonára. amelyeket a cetek már elveszítettek. a grizzly-medvére. A mai pingvinek ugyanolyan gyorsak és mozgékonyak a vízben. mint a bálnák. Az emlősök tengerbe költözése a jelek szerint még nem ért véget.ehhez minden évben vissza kell térniük a szárazföldre. annak is kell lenniük. elkezdtek visszatérni a tengerbe. Belőlük alakultak ki végül a mai fókák és rozmárok. mint amilyen a krill. Lehetséges. koponyájuk még mindig felismerhetően hasonlít a szárazföldön élő húsevőkéhez. amelyeknek a szaruból alakult szilái. és még nem jöttek rá arra a trükkre. a delfinek és a beluga. talán a medvékkel vagy a vidrákkal rokon. majd később a tengeri madarak több csoportja hagyott fel egymástól függetlenül a repüléssel. hogy hogyan lehet a tengerben párosodni és szülni. A sarkvidéki jegesmedve ideje nagy részét a tengeren tölti vagy a jégtáblákon vagy a vízben. avagy fehér delfin. de már kialakult az a képessége. Ezek az úgy nevezett sziláscetek az óriáscápával versengenek a zooplankton olyan nagyobb termetű képviselőiért. amikor létrehozták a korai teknősöket. mint számos hal. Körülbelül 150 millió évvel ezelőtt megjelentek a szárazföldeken a melegvérű.

A korallpolipocskák belsejében ezek az algák a gazdaállat bomlástermékeit feldolgozzák. Egy darabka korall élőlényeit vizsgálva megállapítható. és ez közelebbi hasonlatosság. amelyek mindegyikének megvan a maga speciálisan alkalmazkodó állat. A puhatestűek. A koralltelep épülése közben többszörösen elágazik. A szárazföldön rengeteg különféle környezet van. amely így betemetődik és elhal. Egykor az óceán volt az élet szülőhelye és bölcsője. amely tovább sarjadzik. Ugyanez a helyzet a tengereken is. a fény irányába nyúlnak. mint azt gyakran föltételezik. a nyolckarú polipok és a halak még rövid ideig sem képesek nélkülözni a tengervizet. ezek növények. apró algák.és növényközössége. a kalmárok. Ám a testük nagyszámú. A szárazföld azon része. Számos nagy csoport: a tengeri csillagok és tengeri sünök. A korallpolipok a mészkő fő előállítói. . és sokban hasonlítanak a kicsiny tengeri virágállatokra. hogy a kettő között sok párhuzamra bukkanhatunk. de nemzője tetején. a rákok és a gyűrűsférgek nagy többsége még ma is a vízben él. Ez az elrendezés tehát mindkét szervezetnek nagyszerűen megfelel. amelyek közül egyesek törzsei és ágai fölfelé. amelynek során az algák oxigént bocsátanak ki. a rovaroknak is van egy tagja. s szén-dioxidból a Nap nélkülözhetetlen segítségével szénhidrátokat állítanak elő. apró. A zátonyt felépítő korallok természetesen állatok. Az új egyed szintén elkezdi saját építkezését.Még az állatok leginkább szárazföldhöz kötött csoportjának. a telepet létrehozó élőlények tehát csak egy vékony élő burkolatot alkotnak az egymásra rétegeződő üres mészkőkamrácskák tetején. A korallzátony alapvető anyaga a mészkő. soha nem szüntetik be a mészkiválasztást. A korallok változatos ligetei. és meglepő. aminek a tengeren a korallzátony a megfelelője. a medúzák és a korallok. amelynek nyersanyagát a korallok és az algák egyaránt buzgón kivonják a tengervízből. A polipokban élő algák mellett sok más alga él független életet a koralltelep halott részein. márpedig a polipoknak pontosan erre van szükségük a lélegzéshez. Ez az utóbbi folyamat a fotoszintézis. a foszfátokat és nitrátokat fehérjékké alakítják. újabb polipokat növeszt. hogy az ott élő szervezetek háromnegyed része növény. és még ma is az élet fő lakóhelye. olyanok mintha növények volnának. Amikor már mindegyikük megépítette a maga kis oltalmazó kamrácskáját. a trópusi erdő. mások pedig vízszintes lemezekkel fogják fel a napfényt. a planktonban nyüzsgő algák közeli rokonai. amelyik a tengerben él: a hullámok tetején meg-megvillanó vidrapók. ahol az élet a legváltozatosabban és legsűrűbben burjánzik. sárgásbarna szemcsét tartalmaz.

majd kiszívják belőlük az elfolyósodott polipokat. de ha valami veszély fenyegeti őket. zsákállatok és kagylók élnek tömegesen. A koralltelepek körül és között pedig. Ebből a szempontból a fatörzsben lévő élettelen faanyaghoz hasonlíthatók. amelyekben a planktont szűrögetve biztonságosan élhetnek. amelyekkel megőrlik a csikorgó falatokat és kiszedik belőlük a polipokat. Az apró barlangokban murénák leselkednek. ezekkel lecsipkedik a korallokat. vagy ott ütik fel tanyájukat. világoskék korallsügérek rajai nyüzsögnek. Mivel a korallban élő algák nem nélkülözhetik a napfényt. csíkozott csipeszhal rászorítja száját a polip kamrájának bejáratára és kiszívja belőle a polipot. Az agancskorall ágai körül apró. szerves táplálékmorzsákat. élőhelybe illeszkedő fajt kialakítani. szivacsok és tengeri virágállatok. A tengeri liliomok. hogy lecsapjanak mit sem sejtő zsákmányukra. narancsszínű. akárcsak a dzsungelbeli fák ágain élő növények. A trópusi őserdők élőlényeinek sokfélesége. mint holmi madárcsapat. Más halak kifinomultabb módon fosztogatják a korallokat. tengeri uborkák. aztán bespriccelik a pöttöm kamrácskákba. És történetesen éppen ugyanekkora a dzsungel mélysége is a lombkoronaszint tetejétől a föld színéig számítva. Az ezüstfehér. egy szempillantás alatt lebuknak a kőlevelek biztonságos menedékébe. amint láttuk. a korall 20-30 méteres mélység alatt már nemigen fejlődhet. A korallzátony életének túláradó bősége hasonló tényezők következménye. csőrszerű fogaik vannak. A papagájhalaknak a szájuk elején éles. párás légkörnek és a bőséges napsütésnek tulajdonítható. a kígyókarú tengeri csillagok és a héjatlan puhatestűek állandóan ott mászkálnak a korall ágainak hálózatában. A tengeri csillagok emésztőfolyadékot állítanak elő. szorosan egymás mellett. . hátul pedig kerek örlőfogaik. Közvetlenül a kiválasztott korallfürtjük fölött lebegve gyűjtögetik az örvénylő vízből az apró. mert erős támaszt biztosítanak számára.Az építmény elhagyott részének hatalmas tömegei azonban tovább szolgálják az őket létrehozó koralltelepet. A kacslábú rákok és a fúrókagylók lyukakat fúrnak a mészkőbe. a meleg. másrészt pedig itt a hosszú időn át fennálló jó környezeti körülmények között az evolúciónak alkalma volt sokféle specializált. Más állatok búvóhelynek használják a korallzátonyt. A korallzátony kőbokrai és ágai között igen változatos állatok táplálkoznak vagy találnak otthonra. egyrészt kitűnő környezeti körülményeknek.

akkor a nyílt óceán vízfelszíneinek kell lenniük a tenger szavannáinak és síkságainak. a mai zátonyokon találhatókkal közeli rokonságban álló korallfajok. mint egy ceruza. ahogyan elveszíti. foltjai és pettyei. amikor több hasonló méretű és formájú rokon faj úszkál ugyanazokban a vizekben. azaz potenciális párját és vetélytársait. de egy nyálkahalfaj ugyanígy. A zsúfoltság magyarázza talán a korallzátonyon élő sok állat pompás külsejét is. A probléma akkor válik akuttá. amelyek mindegyike a maga sajátos táplálékforrását aknázza ki. ezért minden egyes fajnak megvannak a maguk jellegzetes. A zátony forgatagában különlegesen élénk azonosítási jegyekre van szükség ahhoz. Odabenn azután nemcsak védve van ellenségei elől.korallzátonyon több mint 3000 különböző állatfaj található. és telítik a vizet oxigénnel. hogy észrevegyék egymást. méghozzá legtöbbjük nagy számban. amíg csak be nem jut a belsejébe. mint mindenütt másutt. puhatestűek és szivacsok megtalálhatók már a mintegy 200 millió évvel ezelőtt létesült korallzátonyokban is. kívülről pedig szivacsok telepednek rá. csíkjai. amelyeket az uborka szinte ugyanolyan gyorsan újra kifejleszt. fáradságos munkával lyukat ás magának a korallbokrok között a homokban. amely olyan hosszú és olyan karcsú. A bujkálóhal. szokásszerűen beköltözik a rák mellé. hogy a ragadozók nem láthatják a rák menedékhelyét. egy másik állat testében keres menedéket: addig piszkálja az orrával a tengeri uborka kivezető nyílását. hogy csak egyetlen példát említsünk. tömeges életnek is megvannak a maga problémái. A pillangóhalak pontosan ilyen családot alkotnak. már messziről felismerhetők. viszont olyan tökéletesen körülveszik a héjat. fel kell tudnia ismerni a körülötte nyüzsgő rajok közt a saját fajtársát. amelyek helyet biztosítottak a planktonban jelenlévő lárvák letelepüléséhez. a trópusi napsütés pedig egész éven át bőséges fényt szolgáltat. gyakran gyönyörű szemfoltjai. A halegyednek itt is. Napjainkban. amelyet menedékül használ. Ez idő alatt a trópusi tengerek valamelyik részén mindig voltak korallzátonyok. Élénk vetélkedés folyik minden lyukért vagy repedésért. Ezenfelül a korallzátony még az őserdőnél is ősibb környezet.A zátonyon rendszeresen megtörő hullámok oda-vissza haladóban megáztatják a vízből kinyúló korallokat. A puhatestűek üres héjainak belsejét a remeterák sajátítja ki. . amely menedékül szolgálhat. az Ausztrália keleti partjai mentén húzódó Nagy. a tengeri sünök. a tengeri uborka belső szerveit majszolgatja. amelyek pompásan megélnek a rák táplálékának morzsáin. Ennek a sűrű. így akárcsak a dzsungel pompás pillangói. hanem bőséges táplálékra is talál. Ha a korallzátonyok a tenger dzsungeljei. kígyókarú tengeri csillagok. és szintén menedékül használja a lyukat. Mint azt számos kövület bizonyítja. Egy apró rákfajta szokásszerűen.

Testük hátsó része szelíden elvékonyodik és félhold alakú farokban végződik. Egyszer fogtak egy gigászi kardhalat. más élőlények ürülékéből és tetemeiből származnak. Nagyjából hasonló méretűek és nagyon hasonló a testük alakja is. a bonito és a wahoo egyaránt. azt a tonhalak és közeli rokonaik. például a makréla. Hidrodinamikai szempontból valamennyiüknek a formája még a cápáénál is ideálisabb. Orruk hegyes. annak is kell lenniük. így ez a faj a legnagyobb csontoshalnak tekinthető. A hatalmas tengeri réteken legelésző szardella-. amely 6 méter hosszú volt. a tonhalak. hanem foszfátokra. nitrátokra és más tápanyagokra is szüksége van. amely hullámtörőként szolgál. Növekszik is. Bősége a fűhöz hasonlóan az évszaktól függően változik. hanem lassan. hering. és végül a tenger fenekén alkotnak nyálkás iszapréteget. nem dagad ki. amely azonban elérhetetlen a lebegő algák számára. Ilyenkor a plankton nagyrészt újra elhal. ez a termékenyítő iszap a felszínre sodródik. Ezek a pompás állatok világszerte bekóborolják a tengereket. és a fitoplankton hirtelen újra növekedésnek indulhat. Mind a cápa. A tonhalnak és néhány más fajnak közvetlenül a feje mögött különlegesen módosult pikkelyekből álló vértje van. hogy a tápanyagok legnagyobb részét kimerítik. hanem azért is. amíg az éves viharok újra meg nem termékenyítik a vizet. a királymakréla és a makracsuka. Mintegy 30 különböző fajuk van. Ám ellentétben a legelőn elhullajtott állati trágyával. De amikor az évszakos viharok felkavarják a tengert. nemcsak fényre. mert mint minden más növénynek. Némelyikük 4 méter hosszúra és 650 kilósra is megnő. néhány hónap elteltével az algák úgy kivirulnak és annyira elszaporodnak. mind a tonhal igen gyors úszó. és mindaddig kevés számban marad meg. hanem a ragadozókra is. nemcsak a planktonnal táplálkozó halakra vadásznak. Ezek a felszínen nagy tömegekben élő. így a víz újra elszegényedik.és repülőhal-csapatokat falánk húsevő halak hordái üldözik ugyanúgy. a marlin és a kardhal. de kitartóan elsüllyednek a vízben. mint a szuperszonikus repülőgépek orra.Itt évről évre hatalmas területeken virágzik a fitoplankton. és a különféle nemzetek halászai különféle neveket adtak nekik. de ha létezik tökéletes úszás. hegyes tüskévé alakul. Egyesek ezek közül a tengeri vadászok közül nem sokkal nagyobbak zsákmányállatuknál. ha el akarják kapni a zsákmányukat. Szemük felülete egy vonalba esik a testtel. enyhe áramlást hoz létre a test legszélesebb része . mint a 2 méter hosszú barrakuda. ezek nem maradnak egy helyben. nem zavarja a fej sima áramvonalát. ahogy Afrika síkságain a gepárd és az oroszlán prédául ejtik az antilopokat. a kardhalak közelítik meg a legjobban. és néha olyasféle hosszú. A halászok mindenütt mohón keresik őket nemcsak pompás húsuk miatt. A legnagyobbak közöttük a nagy cápák meg az óceánjáró halak egyik pompás csoportja. mert mind erős és vitéz harcosok : a ton és a germon. Mások.

Amikor támadnak. zsákmányuk egy részét felnyársalják. Ezeknek a pompás halaknak egyike tartja a tengeri állatok sebességi rekordját: a kardhal rövid távon óránként 110 kilométeres sebességre képes. így nem akadályozzák a víz szabad áramlását. testhőmérsékletük akár 12 Celsius fokkal is meghaladhatja a vízét. A szavannákhoz hasonlóan a tengereknek is megvannak a maguk sivatagai. a gepárdnál is gyorsabb. majd pusztító pontossággal és gyorsasággal kapkodják be az apró halakat. aztán függőlegesen fölemeli a fejét a nyílt vízbe. A homokon végigsöprő áramlatok ugyanolyan hosszú barázdákat és dűnéket alkotnak belőlük. A kardhalak rendszerint magányosan vadásznak. mint amikor a rémült impalák nagy ugrásokkal vágtatnak az oroszlánok dúlása elől. százával ugrálnak ki belőle a tenger felszíne fölé a halak. aztán kopoltyúfedőiket megmozgatva áteresztik a kopoltyúikon. s ezzel csökkenti a hátrább eső részek súrlódását. mint a szárazföldek sivatagaiban a szelek. Egyes állatoknak azért itt is ugyanúgy sikerül megélniük. A homok önmagában nem tartalmaz tápanyagokat. nyálkát választ ki. hogy lélegezhessenek. más részét megbénítják. úszóik speciális barázdákba illeszkednek.körül. amint óvatosan terelgettek egy nagy halrajt : hátulról hajtották. Egyszer megfigyelték egy csoportjukat. a szemcséi között esetleg lerakódó szerves részecskéket a homokot állandóan átöblítő és átforgató áramlások tüstént újra kimossák. A kontinenseket szegélyező tengerfeneket hatalmas területen homok borítja. A csőlakó angolna betemeti a farkát a homokba. hogy tömör maradjon. hogy anyagcsere-folyamataik révén testük hőmérsékletét szabályozzák. . Olyan ez. amelyben úsznak. amellyel megköti a homokszemeket. hanem állandóan tátott szájjal úsznak. A tonhal viszont rendszerint osztagokban működik. amivel nagy sebességű vízsugarat nyomnak át nagy kopoltyúikon. Ezek a halak ezért nem úgy veszik fel az oxigént. Ennek folytán állandóan jelentős sebességgel kell úszniuk egyszerűen azért. Maga a raj ilyenkor pánikba esik. miközben menekülni próbálnak a kapkodó állkapcsok elől. ezért bőséges oxigénellátást követel meg. Minden más hallal ellentétben. hogy torkuk alját lejjebb eresztve szelíden vizet szivattyúznak a szájukba. hosszú tőrükkel döfködve lebuknak a halrajok közé. oldalról pedig őrizték. azaz a leggyorsabb szárazföldi állatnál. A felszíni vizekhez képest a tengernek ebben a részében gyakorlatilag nincs élet. és a vizet átszűrve táplálkozik. Izmaik energiateljesítményét és villámgyors reakcióikat az is fokozza. Az ilyen gyors úszás nagyon sok energiát fogyaszt. ezek a halak ugyanis melegvérűek. nagy mészárlást rendeznek. Amikor gyorsan úsznak. beléhasítanak a halrajba. mint a tenger szegélyéhez közelebb fekvő homokos partokon.

ezért el is tudják oltani baktériumfáklyáikat. Ma már azonban számos olyan járművünk van. Akkumulátoraik majdnem minden esetben baktériumtelepek. Van azonban az óceánnak egy olyan része.Az anemonák egyik faja. férgek és tengeri sünök. Miközben leereszkedünk. Az óceánok középső és mély vizeiben olyan sok hal lumineszkál. Mindaz. hogy a tengerfenék egyébként elhagyatott részeit csak ilyesforma lények lakják. A partközelben húzódó homoksivatagokon túl. hogy nyilvánvalóan nagyon fontos számukra a fény. ám ez nem mindig felel meg a halaknak. a víz egyre hidegebb lesz. Több mint a felük maga gondoskodik a számára szükséges világításról. vagy csökkentik a tápanyagellátásukat. Tökéletes álcázásként vékony homokréteggel borítva a felszín közelében lepényhalak. főleg azokon a megcsonkult tetemeken alapult. hőmérséklete hamarosan közelít a fagyponthoz. A baktériumok állandóan világítanak. Első látásra úgy tűnhet. amelyeket a mélytengeri merítőhálók felszínre hoztak. vagy áttetsző szövetredőnyt borítanak fölébük. csak a plankton "műtrágyázására" alkalmasak. amit az ottani életről egészen a legutóbbi időkig tudtunk. magában a homokban számos különböző állat él. a homokból építkező tölcsérféreghez hasonlóan. szabadon álló homokcsövet épít magának. amelyek több kilométerre le tudnak ereszkedni a tengerek felszíne alá. A nyomás a leszállás során 10 méterenként egy atmoszférával növekszik. ráják és óriás laposhalak élnek. amelyre semmiféle szárazföldi párhuzamot nem találhatunk. 600 méteren aluli mélységben a napfényt már teljesen kioltja a felettünk lévő víztömeg. nyelvhalak. amely mind térben. Ám mindennek ellenére az eddigi korlátozott kutatóutak is több mint 2000 halfajt és körülbelül ugyanennyi gerinctelen állatot derítettek fel ebben a távoli világban. ha láthatatlanok maradhatnának. vagy pedig annyira lebomlanak. Ez azonban illúzió. . a homokban mélyebbre temetkezve pedig különféle gerinctelen állatok tömegei : puhatestűek. reflektoraik fényénél bepillantást nyerhetünk egy olyan világba. legnagyobb részüket vagy megeszik mielőtt ebbe a mélységbe jutnának. mert alkalmilag jobb szeretnék. mint bolygónk bármely más része. a felszín közeli planktonlegelők alatt fekete mélységek terülnek el. amelyek saját kémiai folyamataik melléktermékeként világítanak. hogy már semmiféle állati gyomor nem képes felszívni őket. A táplálék itt csakugyan nagyon ritka. mind a fizikai viszonyok tekintetében távolabb esik tőlünk. következésképpen. A halak egész telepeket tartanak fenn belőlük a fejük és testük oldalán vagy egyik úszótüskéjük végében. így 3000 méter mélységben körülbelül háromszázszorosa a felszíni légnyomásnak. különleges zacskóban. A fölülről lefelé sodródó tetemek nagyon lassan süllyednek le.

és pontosan azt a célt is szolgálja. valahol az ivarnyílás közelében. valahol az alattuk lévő vizekben élnek.Ám még nagyon sok mindent kell megtudnunk arról. kitágítható hasa van. amely a jelek szerint ellenállhatatlanul magához vonzza az apró halakat. A sekélyebb tengerekben a horgászhalak speciálisan módosult. állkapcsaival ráakaszkodik annak testére. így teljes mértékig ki kell használni őket. Az efféle funkciók talán valószínűtlennek tűnnek. azután lassan elcsökevényesedik. Fiatal korában a hím valamivel kisebb a nősténynél. de az nem kérdéses. Az apró lámpáshalak a szemük alatti zacskóban tartják a baktériumaikat. hogy elérhető közelségbe csalogassák a zsákmányukat a fekete vizekben. ami úgy libeg. Ha sikerül nőstényre találnia. Egyre közelebb és közelebb úsznak. álcázásként értékesek számukra. a megvilágított alsó testrész talán csökkenti ennek az árnyképnek a láthatóságát. . szíve elsatnyul s végül alig több egy spermazsáknál. rajokban úsznak és egy kis bőrredőt elébük bocsátva kapcsolgatják ki-be a fényeiket. a hasán hordja lámpását. hogy ez a fény pontosan milyen célokat is szolgál. és kétségkívül nagyon sok mindent még nem értünk belőlük. míg végül a lámpáscsápú hal beszívja őket a szájába. mindnyájan kikapcsolják a lámpásaikat és gyorsan elúsznak. ami arra utal. azután valahol másutt kezdenek el újra villogtatni egymásnak. A mélytengeri lámpáscsápú halaknál ez a csali egy bakteriális fényű villanykörte. amikor a hal megrázza. a szájuk előtt libegő hátúszósugarukkal vonzzák magukhoz a zsákmányukat. mivel bár a tengerek mélyén igen sok faj él. hogy a fény vonzóerőül szolgál a sötétségben. A zsákmány csalogatására nagy szükség van. paradox módon. ami nagyobb. Így a legteljesebb mértékben kihasználja élete egyetlen randevúját. Számos hal az alsó felén. Ennek a villogó szemafornak a működése feltehetőleg lehetővé teszi. de egyébként nem sokban különbözik tőle. A mélytengerek felső részein. de azokat nagyon kevés számú egyed képviseli. amelyben akkora zsákmány is elfér. Ám az is lehetséges. hogy azok az élőlények. Ez magyarázza a számos mélytengeri lámpáscsápú hal között kialakult furcsa szexuális viszonylatokat is. hogy ezek a fények. hogy a raj együtt maradjon és a hím rátaláljon a nőstényre. és egyes halak eszközül használják arra. Talán ez a magyarázata annak. ahol a távoli felszínről beszűrődő fény még éppen kirajzolja a hal sziluettjét. mint a horgász csalija. Ha ragadozó közeledik és a raj megrémül. Vérkeringési rendszere egyesül a nőstényével. Találkozásokra ezért nagyon ritkán kerül sor. amely azonban élete végéig folyamatosan megtermékenyíti a nőstény ikráit. mint maga a vadász volt mielőtt bekebelezte. hogy számos mélytengeri halnak hatalmas. amelyeket keresnek. Ennek végén egy apró hártya van.

hogy hallatlanul karcsú. A mélytengeri kutatóhajó reflektorai még itt is találkoztak az élet jeleivel: féregnyomokat látni a sekély iszapban. 80 kilométer széles és 500 méter mély folyóként halad tovább. Némelyikük csak akkora. még az a része sem. Más ásványi részecskék sem kerülhetnek ide. ez azt is lehetővé teszi.és nikkelgolyócskák borítják. egy irányú "hajózó" szelek Kuba és a Yucatan-félsziget között. . Onnan sodró. Azok számára. Mivel nincsenek áramlások. ahol a férgek az utolsó ehető részecskéig végigmajszolják az üledéket. amíg a viharok fel nem kavarják. így vizük nemcsak fekete és hideg. Ez a Golf-áramlat. mert már kémiai alkotórészeire. A nyomás olyan nagy. a Mexikói-öbölbe sodorják a Karibtenger vizeit. Ám az iszap nagy része nem ehető. A nagy nyomás azonban kicsapatja a vízből a benne oldott ásványi anyagok egy részét. Ezekben a vaksötét mélységekben természetesen semmiféle alga nem élhet meg. hanem nagyon csendes is. amely holt tetemekből vagy az odafönn élő állatok ürülékéből származott. nagyon emlékeztetnek a velencei üvegfúvók egyes fantáziaalkotásaira. a tintahalak állkapcsa és a cápa fogai is. észak és nyugat felé. amelyeket tovább erősítenek az állandó. mint egy szőlőszem. mások viszont ágyúgolyó nagyságúak. A kovából építkező fitoplankton vázai ellenállóbbak. Ugyanerre az eredményre vezethet azonban egy másik erő is : egyes helyeken hatalmas áramlások folynak az óceánok fenekén a mélységben. mert a nyílt óceántól elválasztják a nyugat-indiai szigetek. hogy a csontok és a mészkőkagylók szétporladnak. amelyeket csak baktériumok és növények képesek újra élő anyagokká alakítani. szembe találkozik egy másik nagy "folyóval". így a trágyául szolgáló iszap mindaddig elérhetetlen marad a fitoplankton számára. gólyalábra emlékeztető úszóikkal "járni" tudjanak a tengerfenéken. és mivel közülük sok szinte átlátszó. hatalmas. így az óceán fenekét egyes helyeken mangán-. Miután mintegy 5000 kilométernyit haladt. Amerika keleti partjai mentén. vas. csak a légkörből lehulló finom vulkáni por. Az óceáni medencék középső mélységeiben a fenék túlnyomó részére semmiféle szárazföldi eredetű üledék nem jut el. például foszfátokra és nitrátokra bomlott.Az óceán legmélyebb részei az áramlások alatt fekszenek. Ez is hatással van a halak alakjára. Ettől jellegzetesen törékenynek tűnnek. Az egyik ilyen áramlás a Karib-tengeren indul. amely dél felé folyik az óceánon : a Labrador-áramlattal. amelyek a fenéken élnek. Az Atlanti-óceán trópusi részének ez a beltengere egy viszonylag sekély medencében sütkérezik a meleg napfényben. és furcsa módon ellenállóbbak a bálnák fülcsontjai. így nagyon kevés izomra van szükségük az úszáshoz és helyzetük fenntartásához. amelyek felsöprik az iszapot és visszaviszik a körforgalomba. A Föld forgása által keltett erők. hatalmas planktonterhet cipelve magával az Atlanti-óceán hidegebb vizein. nem kell velük szemben úszniuk.

a Grand Banks. David Attenborough: . mint másutt. Nyaranta megszámlálhatatlan mennyiségben rajzanak Newfoundland homokos partjai mellett. Azok a nagy halfeldolgozó üzemek. azután lerakja őket a parton. Fókák úszkálnak a kavargó vízben. hogy a fölötte lévő vizet teljesen átjárják a Nap sugarai. azután a következő hullám visszaviszi őket a tengerbe. Ám ez legtöbbjük számára már nem jelent új életet. soha ki nem apadó planktonleves. tengeri madarak szállnak le rájuk a magasból. valósággal elsötétítik a vizet. radarral és szonárral keresik meg a halrajokat. kiúsznak a homokos tengerpartra. és nem dolgoznak. Ám még a Grand Banks sem kimeríthetetlen. a Grand Banks-t egyre növekvő intenzitással halásszák. ekkor a nőstények sebesen ficánkolva keskeny rovátkát vájnak a homokba. és lerakják ikráikat. 300 kilométerszéles és 500 kilométer hosszú tenger alatti fennsík emelkedik ki az Atlanti-óceán mélyéből. Ez a fennsík olyan közel fekszik a víz színéhez. az európai bűzös lazacok rokona. szulák buknak értük a víz alá. Ezek az élőlények azonban nem merítik ki a tápanyagkészletet. Ezek a partok sok más állatot csalogatnak ide. Amióta csak az iparszerű halászat kialakult. bukórepülésben bombázva a vizet. amelyen akkora halrajok virulnak. Sápadt tetemeik hatalmas hullámokban gyűlnek össze a part menti sekély vizekben. Közvetlenül a fitoplanktonnal táplálkozik a kapelán. A halászok évről évre új módszerekkel. Minden egyes hullám ezrével hozza. És természetesen az ember is eljön learatni ezt a gazdag termést. napjainkban már üresen állnak. A mellettük lévő hímek tejet bocsátanak az ikrákra. amelyek egyetlen falással tízezrével nyeldesik el őket. Tavasszal dagálykor kijönnek a part mellé. Ennek az eredménye az a páratlan gazdagságú. A fogások egyre csökkennek. újfajta hálókkal és új technikákkal ejtenek egyre nagyobb zsákmányt. A két áramlat találkozásánál egy nagy. mert a fennsík szélét minden irányból végigsöprő áramlások odaszállítják a tenger mélyéből az iszapot. Ezek a Newfoundlandi-pad nagy zátonyai. és amikor a dagály a csúcspontjához közeledik. Az emberi kapzsiság még bolygója leggazdagabb és legtermékenyebb részének a fennmaradását is kockára tette. csüllők és alkák evezgetnek közöttük. mint sehol másutt. így virul benne a fitoplankton. Tízmilliószámra lakomázik rajtuk a tőkehal. telitömve magukat velük. abban a hitben. amelyeket alig néhány évvel ezelőtt építettek a közeli partokon. miközben alatta szinte fortyog és bugyborékol a víz. majdnem mind elpusztul.A két áramlat fölött a meleg és a hideg levegő összekeveredik és egész éven át szállongó ködöket okoz. s mind között a legimpozánsabbak a hosszúszárnyú bálnák. hogy ezt a hatalmas haltermést évről évre fenn lehet tartani. miután ívtak.

Azután. amelyek olyan tűző napfény alatt élnek. így csökkentették az élet kockázatait ebben a védtelen. hanem olyan ütemben fejlődnek. A vadászokat kétségkívül farkasfalkák követték. Amikor zord környezettel került szembe. Az egyes fajok távolról sem merevek és változhatatlanok. és sápadt a bőrük. nyílt környezetben. A távoli északra települő baglyok kifejlesztették azt a vastagabb.AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. amelyen élt és módosítani azokat az állatokat és növényeket. vagy kiterjesztették territóriumukat a sivatagra is. míg azoknak. akik felhősebb. hűvösebb vidékeken élnek. mintegy 12000 évvel ezelőtt. A sarkvidéken élő eszkimók alacsony. hogy alig elegendő a testben a vitaminok előállításának előmozdítására. kevesebb a pigmentjük. FEJEZET ÚJ VILÁGOK Az élő szervezetek rendkívül alkalmazkodóképesek. Azok a népek. így nem hevül túl a testük. javította és tördelte: a Webtigris. amikor élőhelyük sivataggá változott. amelynek alakja alkalmas a hő visszatartására. és fölszedték utánuk a hulladékokat olyasformán. amely lépést tud tartani a legtöbb geológiai és éghajlati változással. Az erdőkből kiköltöző. Abban az időben még vadállatokra vadászva vándoroltak. sötét pigmentációt alakítottak ki bőrükön. Azok az emberek. amelyektől a megélhetése függött. Elkezdte alakítani a földet. Zsákmányukért vetélkedniük kellett a farkasokkal. nyílt szavannákon legelésző antilopok hosszabb lábakat növesztettek és gyors futókká váltak. az Amazonas menti őserdők indiánjai pedig szőrtelen testet és hosszú végtagokat alakítottak ki. akik ebben az irányban az első lépéseket megtették a Közép-Keleten éltek. Az ember a megjelenése utáni első néhány évezredben szintén hasonló alkalmazkodóképességről tett tanúságot. elveszítették vastag bundájukat. A farkasok. 12. ahol olyan gyönge és ritka a napsütés. már nem várta meg. leveleket. amely könnyen leadja a hőt. amely most melegen tartja és szinte láthatatlanná teszi őket a hóborította tundrán. hogy a napsugárzás károsítaná a testüket. gyökereket. gyümölcsöket és magvakat gyűjtögettek. fehér tollazatot. hanem megváltoztatta környezetét. tömzsi testet fejlesztettek ki. amíg anatómiai felépítése sok-sok nemzedék során megváltozik. ahogy a . az emberiség egy új tehetséggel kezdett élni.

gyűrűs csigája van. hogy állandóan a vidék egyik legelhető foltjáról a másikra kell vonulniuk új területeket keresve. A két fajnak nemcsak a territóriuma és a zsákmánya volt közös. a kötelekhez nyersbőrt. ahol még nincs lelegelve a moha és a törpe cirbolyafenyő. A két faj azután végül szövetségre lépett. hogy a szoptatós anyák magukhoz vették az elárvult kölyköket és adtak nekik a tejükből. Mind a ketten csoportosan vadásztak és mindkét társadalomban bonyolult hierarchiák működtek. amelynek során a kutyát a szolgálatába állította. elfogadták az utasításait. sátraik szőrtelenített. és alighanem nagyon hasonlított arra.olyan szegény. mert legelőterületük .sakálok az oroszlánfalkákkal szövetkezve begyűjtik a zsákmány egy részét. Európa egyes eldugott helyein még ma is élő muflon valószínűleg nagyon hasonlít ennek az időszaknak a vadjuhaira: kicsiny. hogy a kapcsolat néha fordított irányban működött : a farkasfalka megölt egy állatot és az emberi vadász kivette belőle a részét. és mind a kosnak. Ennek folyamata biztosan erősen különbözött attól a folyamattól. . piheszőröket növeszt. ideges állattal. így joggal feltételezhetjük. amelyeket ebben az időben az ember és a kutya üldözött. akik magukhoz vették a fiatal farkaskölyköket és saját gyermekeik és tábortüzeik mellett tartották őket. hosszú lábú. Az is lehet. hanem a társadalmi szervezetük is hasonló volt. a varráshoz inakat. Ezek az állatok vándorok. Nem nehéz elképzelni. hogy ezek között a korai vadászok között is akadtak egyesek. ami ma zajlik az ember és az ÉszakEurópa tundráin legelésző rénszarvas között. Télen gyapjas alsóruhát. A lappok teljes mértékben a rénszarvasra vannak utalva. a szerszámkészítéshez szarvakat és csontokat szolgáltat. kikészített bőréből készülnek. amikor felnőttek. csatlakoztak a hajszában emberi urukhoz. ott voltak a vadjuhok is. és ez a vezető szerep akkor is fennmaradt. A törzsi társadalmakban élő népek mindenütt szívesen tartanak kedvenc kölyökállatokat. de nyáron levedli. Így azután az emberi falkában felnőtt fiatal farkasok alighanem elfogadták az emberi vezér dominanciáját. Azok között az állatok között.különösen télen . prémes bőréből. mind a jerkének vastag. az látja el őket minden életszükségletükkel. hogy ez hogyan történhetett. jutalmul pedig részt kaptak a zsákmányból. ruházatuk vastag. amelyekben a hatalmi és parancsnoklási lánc az uralkodás és az alávetettség rendszeres kimutatásán alapult. a sarkvidékre. táplálékuk a húsa és teje. Lehet. amikor az oroszlánok már elvették belőle amire szükségük volt. A rénszarvasokat nyomon követik a valahonnan Közép-Európából származó nomád lappok. Körülbelül 8000 évvel ezelőtt az ember különleges kapcsolatot alakított ki ezzel a félénk. akik mintegy 1000 évvel ezelőtt vándoroltak át Európa északi területére. ahogyan egyes primitív törzsek még ma is szoptatják a kismalacokat.

a bika fekete. akár ezernél is több egyedet számláló csordákban. A faj utolsó példányai Lengyelország erdeiben haltak ki 300 évvel ezelőtt. akkor nem vetélkednek a domináns bikákkal és a csordával maradnak. hogy milyen hatalmasak voltak. ám ha ivartalanítva vannak. míg a tehenek és a borjak kisebbek és vörösesbarnák. de azután sikerült megszelídítenie a szarvasmarhát is. az őstulok hatalmas állat volt. A legszelídebb bikák közül néhányat csonkítatlanul hagynak a szaporodás érdekében. ahol egy vályogpadon fölállított tulokszarvak sorakoztak. a gerince mentén. Napjainkban a rénszarvas nagyon jámbor állat. Félelmetes állatok lehettek. Marmagasságuk 2 méter volt. Bár a lappok a rénszarvas vándorlását nem tudják irányítani. A mintegy 8000 évvel ezelőtt épült törökországi Catal Huyuk településen találtak egy szobát. a franciaországi és spanyolországi barlangfestmények mutatják. ezért elvándorolnak. az egyes családok saját tulajdonuknak tekintenek egyes meghatározott csordákat. A hinduizmus. és egész éven át együtt marad nagy. hogy szükségképpen szándékosan alkalmazták volna. azt pedig. már réges-régen gyakorolják a szelektív tenyésztést. Ez sokkal nehezebb és veszélyesebb folyamat lehetett. és saját csoportot alakítanak maguknak. Az Európában és Közép-Keleten 8000 évvel ezelőtt kóborló vad szarvasmarha. A vadbikák tisztelete még hosszú ideig folytatódott.Ám a lappokat nem lehet a szó szoros értelmében vadásznak nevezni. A fiatal hímeket a domináns bikák általában elzavarják a csordától. Így tulajdonosaik elveszítenék őket. a világ nagy vallásai között a legősibb. és kultuszának hívei bikákat áldoztak neki. ez a jelek szerint csak valamiféle szentély lehetett. egy világos csíkkal. Mitrász római isten is a bikákhoz kapcsolódott. méghozzá sikeresen. mert a zsákmány és a lakomák nyomai fennmaradtak. a karibu nem hajlandó. amire a rénszarvas teljesen vad észak-amerikai rokona. de az ember kutyafalkái segítségével minden bizonynyal vadászott rájuk. de a csontjaikból tudjuk. így a lappok anélkül. hátán. Körülbelül ezer évig ezek maradtak egyedüli háziasított élelmiszer-termelő állatai. hanem imádta is. Ez a szelekció már sok-sok évszázada folyik. . Az ember ilyesféle akaratlan beavatkozással hozhatta végül létre engedelmes juhokból és kecskékből álló nyájait is. mert a rénszarvas napjainkban már nem igazi vadon élő állat. hogy milyen imponáló volt a megjelenésük. még ma is tiszteli őket. Ezzel azonban van egy probléma. amelyeket vadászaik rajzoltak egy sokkal korábbi időszakban. Az ember nemcsak vadászott az őstulokra.

amíg csak végül 2-3 év után egyszer vesztes marad és át kell adnia a helyét. Még az is lehetséges. Napjainkban a csordát senki sem próbálja kényszeríteni semmire. amikor az ember uralma alá hajtotta az állatokat és megváltoztatta alakjukat. hiszen az olyan hatalmas állatokat. A fűmagvakat már régen gyűjtögette táplálékul. hogy a pásztorok kifejezetten jobban kedvelték ezt az élénk színezetet. amit Spanyolországban még ma is gyakorolnak. azt a csorda megöli. ahogyan ma is gyűjtögetik a Kalahári-sivatag busmanjai és az ausztráliai bennszülöttek. Angliában a XIII. Bár ezek a marhák a vadon élő elődeikhez viszonyítva kicsinyek. Nem meglepő. . és készen állnak megrohamozni a bármilyen irányból érkező támadót. Chillinghamben.A bikák szertartásos leölése nagy arénákban. vagy az Újvilágban a lámák és a tengerimalacok között is akadnak ilyen szembetűnő fehér fajták. ugyanezt tette a növényekkel is. Ahogy teltek-múltak az évszázadok. hogy az első tenyésztési változások egyike a testméret csökkentése volt. ez párzik az összes tehénnel és megverekszik minden fiatal bikával. ha az ember megérint közülük egy borjút. hogy egy számára megfelelőbb szarvasmarhát hozzon létre. igen nehéz volt kordában tartani. ezeket a szent vadállatokat szintén megszelídítették. Az egész csordán egyetlen nagy bika uralkodik. Ha ember közelít hozzájuk. A chillinghami szarvasmarhák az őstulokkal ellentétben tiszta fehérek. Körülbelül ugyanabban az időben. súlyos hátrányba kerülnek. bikáik még mindig rendkívül agresszívek. Ezért már nagyon korán szándékosan kiválasztották a fehér színű egyedeket és továbbtenyésztették őket. például a sertések vagy a lovak. és állítólag. Egyes ilyen korán háziasított fajták még ma is élnek. Ha valamiféle genetikai szeszély folytán vad populációban jelennek meg ilyen egyedek. században kerítéssel vettek körül egy csordát. Az ember oltalma alatt azonban ez nem történhet meg. A juh és a kecske mellett az emberhez később csatlakozó összes többi állat. mivel így szemmel tarthatták az erdőben legelésző állatokat. mint az őstulok. így ez az öröklődő jelleg akadálytalanul kibontakozhat és elterjedhet a csoportban. amelyik szembeszáll vele. alighanem szintén ugyanebből a forrásból fakad. amelynek utódai még ma is élnek a Cheviot-hegységben egy fallal körülvett parkban. és az ember elkezdte válogatva tenyészteni őket. szarvukkal kifelé felállva gyűrűt alkotnak. Ez a változás azért jelentős. mert a ragadozók gyorsan kiszemelik őket. mert sok háziasított állat lett fehér vagy fehértarka.

legelőt teremtsenek az állataiknak és szántóföldeket a gabonatermesztéshez. és kutyák segítségével vadásztak nemcsak tulokra. hogy alkalmassá tegyék számukra a környezetet. az éger és a kőris is előfordult. Csak a mocsaras területek és a hegyek 700 méter fölötti lejtői voltak kopaszok. hogy biztosítsák terményüknek a teret és a fényt : az ember gazdálkodó paraszttá vált. hogy éretten sem hullottak ki a kalászból. meg kellett tisztítaniuk településeik körül a földet. az elevenen látható NagyBritanniában. Az emberek sok ezer évig az erdőkben éltek. hanem őzre és szarvasra. Miközben az emberek átvették ezeknek az állatoknak és növényeknek a tartását és termesztését. azután átkerültek Európába is. délen kevert lombhullató erdők. de sokáig semmit nem változtattak rajtuk. A valóságban azonban az alattuk fekvő mészkődombok alakján kívül ezt a tájat teljes egészében az ember és a háziállatok ténykedése hozta létre. a nyír. . Azután körülbelül 5500 évvel ezelőtt Európából gazdálkodó népek kezdtek érkezni Dél-Angliába. rénszarvasra és vaddisznóra is. megváltoztatták a vidék arculatát.Az érett magokat azonban könnyebb összegyűjteni. Mogyorót és vadgyümölcsöket gyűjtöttek. de kisebb számban a mogyoró. amelyekben a tölgy. amelyeken tavasszal kankalin virít. miközben odafönn a tiszta kék égen pacsirták öntik rá ezüstös dalaik zuhatagait. Észak-Angliában és Skóciában örökzöld fenyők nőttek. és ki kellett irtaniuk a bokrokat. mint amikor már kihullottak. hogy helyet csináljanak településeiknek. a hárs és a szil uralkodott. akik a gyűjtögetést feltehetően végezték. ha azok még a kalászban vannak. nyáron apró. hogy a magot elültethessék. Azt a tájat. Így bár az emberiség nem ismerte a növénynemesítés semmiféle törvényét. ragyogó. a hullámzó mészkősíkságokat a kurta gyepszőnyeggel. a vetésre félretett magoknak ezért már megvolt az a jellemző tulajdonságuk. amelyet ezek az emberek létrehoztak. lassanként mégis létrehozott egy új gabonafélét. Hogy ezek a változások végül mennyire drasztikussá és átfogóvá váltak. inkább a maggal teli kalászokat szedték össze. Kőbaltákkal nekifogtak kivágni az erdőket. Így az asszonyok.és marhacsordáikat. amelyet könnyebb volt betakarítani. Tízezer évvel ezelőtt a Brit-szigeteket szinte teljes egészében erdő borította. Amikor az emberek elkezdtek áttérni a letelepedett életmódra és állandó lakhelyeket építettek maguknak. manapság hajlamosak vagyunk a természetes angol vidék mintapéldájának tekinteni. Ahhoz. mint ahogy a legtöbb gyűjtögető társadalomban még ma is ők végzik. színes virágok pettyeznek. akik magukkal hozták a termesztett búza magvait és háziasított juh. ki kellett vágniuk a fákat. A növények és állatok új változatai településről településre lassan terjedtek el Közép-Keleten. hódra.

A Norfolk Broads (Délkelet-Anglia). amelyek egész éven át megtartották a bundájukat. Az ember előmozdította a hanga növekedését. Ahogy az ember megváltoztatta az angol tájat.és 10 halfaj van. Körülbelül ugyanebben az időben hozta be az eredetileg Kaukázusból származó fácánt. ma már mind az angol vidék megtelepedett. hogy menedéket nyújtsanak a vadnak. de még azokat a kevert fákból álló erdőket és ligeteket is az ember telepítette. hogy növelhesse a hanga leveleivel táplálkozó nyírfajdok számát. Az efféle átalakulások most már Nagy-Britannia majdnem minden részét átjárják. 10 madár-. A sok angol domb oldalait borító egyenletes. amelyeket egyes helyeken alig 2000 éve irtottak ki. a rénszarvast és főleg a jávorszarvast. ugyanúgy megváltoztatta a rajta élő állatokat is. négyszögben ültetett tűlevelű fákat nyilvánvalóan emberkéz ültette. hanem a középkori tőzegvágók által kiásott hatalmas gödrökből áll. A XII. hogy ezért az ember a felelős. amelyek táplálékul. században részben a húsáért. 3 kétéltű. vagy elpusztította az életmódjukhoz szükséges környezetet. amelyeket azután később elöntött a víz. és azóta is fenntartja ezt az állapotot. amely eredetileg a mediterrán országok őslakosa volt. mert tüstént lerágtak minden kisarjadó fiatal csemetét. Vastagabb gyapjú juhokat tenyésztett ki. Amelyek nem feleltek meg neki. azokat kiírtotta. részben a szőrméjéért behozta a mezei nyulat. hogy még jobban megfeleljenek a követelményeinek. vagy egyszerre mindhárom célra szolgáltak. véletlenül engedett kiveszni. amikor az .vagy díszállatul. Más állatokat. túl erőteljesen vadászta őket. sport. hanem akkor lehetett azt lenyírni és összegyűjteni. a nádasoknak és a vízfolyásoknak ez a vadona. nem természetes tavak együttese. így ma legalább 13 olyan emlős. egyebek között a nevezetes kínai gyűrűsnyakú fácánnal. Ugyanakkor más helyekről másfajta állatokat telepített be. így nem részletekben vedlették le a gyapjukat. Az évszázadok során egyre több fajjal gyarapodott az angol állatok közössége. amelyek mind idegen eredetűek. mert 10-15 évenként rendszeresen felégeti a láp minden egyes részét. Gyakran megfeledkezünk azonban róla. például a farkasokat és a vaddisznókat. részben pedig fakitermelés céljából. a hódot. vagy amelyeket veszedelmesnek tartott.Az ember kivágta a fákat. hogy a fák újra kinőjenek. amelyek annyira érdekessé teszik az angol alföldeket és olyan változatos vadállományt tartanak el részben azért. de már Anglia meghonosodott lakói. állatai pedig azóta is megakadályozták. szabadon élő lakói. amelyből azóta több alkalommal is bővítette a "választékot". Az ember emellett tovább folytatta háziasított állatainak átalakítását is. és a nyúl néhány évszázad leforgása alatt a legnagyobb számban élő nagyobb négylábú állattá vált az országban. A Skót-felföld hangával borított nyírfajdos lápjai valamikor fenyőerdők voltak.

amelyeknek olyan fejlett a szaglóérzékük. ahol az egerek elrejtőzhettek és fészkelhettek. Ezek a több ezer embert magukba fogadó sűrű települések napon szárított vályogtéglából épültek. és miközben kikövezte az útjait. amelyek a kor szakácsainak a legjobban megfeleltek. és már meglepően korán olyan puha szőrű. a rebarbara Kínából érkezett. amelyek bemennek a rókalyukba és megverekszenek a rókával. amelyeknek túlzottan megnőttek. nagy szemű kutyákat is. túlfejlett agyarú bulldogokat. a futóbabot. A növények minden különösebb nehézség nélkül gyökeret verhetnek az omladozó vályogfalakban. Teheneket tenyésztett ki. Az első városok mintegy 10000 évvel ezelőtt alakultak ki a Közép-Keleten. Konyhakertjeinkben manapság a világ minden tájáról származó zöldségek megtalálhatók. hogy mekkora csapásokat kapnak közben. és kezdetben minden bizonynyal nem voltak teljesen természetellenes helyek. az édeskukoricát és a paradicsomot az aztékok Mexikóban. vérebeket tenyésztett ki fenyegető házőrző ebeknek. a karfiol Közép-Keletről. bőven akadtak poros sarkok. mint a kő vagy a kemencében kiégetett tégla. Bár ezek a kitenyésztett fajták mind ugyanazoktól a farkasősöktől származnak. Mastiffokat.a pásztoroknak megfelelt. amelyek megragadják a bikát és nem eresztik el többé. amelyek legszélsőségesebb formáik. amelyek majdnem teljesen elveszítették agresszivitásukat. megtanult olyan tartósabb anyagokból építkezni. a városok egyre kevésbé adtak vendégszerető otthont a vadonból származó élőlényeknek. Ugyanígy bánt az ember a növényekkel is. a spenót pedig Perzsiából. Az ember emellett teremtett egy teljesen új környezetet is : városokat épített. melyeket mi élelemként a legtöbbre értékelünk. nem törődve azzal. természetellenesen nagy mennyiségű tejet adtak és szükségtelen izmokat fejlesztettek ki testüknek azokon a részein. De ahogy az ember technikai készségei továbbfejlődtek. amelyek az embert is le tudják dönteni a lábáról. borzra vadászó hosszú. Napjainkra az ember olyan ötletes mérnökké vált. rövid lábú és harcias terriereket. amelyek egész életükben kölyökszerűek maradnak és a hölgyek ölében üldögélve kényeztetni engedik magukat. és olyan találékonyan hoz létre új meg új . A burgonyát az inkák termesztették először az Andokban. ami megszabadította az embert attól a kényszerűségtől. arányaik és méreteik különbözősége miatt már nem képesek másokkal kereszteződni. hogy vissza tudják hozni a levegőben lelőtt madarakat. A jelek szerint közvetlen kapcsolatban álltak a növények és állatok háziasításának kezdeteivel. a sárgarépa Afganisztánból. hogy kóborolva keresse meg az élelmét. alacsony termetű dakszlikat. ahol pókok szövögethették hálóikat és szemétdombok. egyesek gyakorlatilag új fajokká váltak. spánieleket. És az elmúlt 500 év során mindezekből olyan fajtaváltozatokat nemesítettek. sőt egyes esetekben szinte a felismerhetetlenségig átalakultak azok a részei. Rendkívüli módon változatossá tette a kutyákat. kiálló alsó állú.

hogy legtöbbjük soha nem látja a napfényt. párásított és megfelelő hőmérsékleten tartott levegőt lélegez. század közepén országszerte elkezdtek vasutakat. a füzike hirtelen elszaporodott. Jelenleg ez minden idők legmagasabb épülete. de amikor a második világháború során az angol városok nagy területeit romsivataggá zúzták a bombázások.anyagokat. és sűrű. Az ember azt hihetné. Ott olyan pompásan virult. A múlt században Angliában még szokatlan fajnak számított. Manapság már alig van Nagy-Britanniában város. százszorszépszerű. Az észak-amerikai vulkánok lejtőit betelepítő füzike. Magassága 450 méter. külső felszíne pedig bronzzal színezett üvegből. Helens hamuborította lejtőit. Azok a növények. de amikor a XIX. Alig tudnánk a természetes világtól jobban eltávolodott környezetet elképzelni a chicagói Sears Buildingnél. Egy oxfordi botanikus még a XVIII. Mára az egyik legközönségesebb városi növénnyé vált Nagy-Britanniában. mint a Föld felszínén bármely más környezetre: nemcsak arra jöttek rá. amely éppen most követeli vissza magának a Mount St. hogyan viselhetik el ezeket az új körülményeket. ahogyan ma nevezzük. amit nem emberkéz alkotott. Ám az állatok és a növények erre az új környezetre ugyanúgy reagáltak. hogy ezt nagyon szeretik. bíborszínpalásttal terítette be a romokat. A tégla és a beton unalmas sterilitásának valójában van is természeti megfelelője: a vulkánok hamumezői és lávafolyamai. hogy a század végére felszökött és benőtte a kollégiumok mészkőből épült falait. A torony körül sok-sok mérföldes körzetben aszfalt és beton zárja le a földet. vázát acéltartók alkotják. hogy városaiban már ritkán akad bármi. Tizenkétezer ember költözik bele minden reggel és tölti benne napját úgy. hogy az efféle városokban az emberi életen kívül az élet más formáinak nem lehet helyük. hasonló fejezetet tölt be a történelemben. a levegő pedig teli van az autók kipufogógázaival és a légkondicionáló berendezések millióinak kilélegzésével. néha be tudják telepíteni a másikat is. Az oxfordi aggófű. ahol leánderfüzikének . Innen néhány évtizedig nem költözött tovább. kiderült. amelyek fejlődésük során az egyiket betelepítették. töltéseket és bevágásokat építeni. században begyűjtött Szicíliában az Etna lejtőin egy magas. amelyet számítógéppel szabályozott szivattyúk szállítanak. kényelme érdekében tisztított. hanem egyes esetekben kifejezetten előnyben is részesítik őket minden más környezettel szemben. élénk sárga virágú növényt és hazavitte az egyetem botanikuskertjébe. hamarosan végigfutott a vasútvonalak mentén és új területekre ért. amelyeket a rajtuk futó mozdonyok alaposan beszórtak salakkal és hamuval. ahol az üres építési telkeken az építőanyagkupacok között ne találkoznánk vele. feketére oxált alumíniumból és rozsdamentes acélból álló függőleges csúcsot alkot.

és különleges galambdúcokat építettek számára. ahol a még nem tenyésztett madarak is önként csatlakoztak hozzá. Az állatok is megtalálták természetes otthonaik emberkéz alkotta megfelelőit. Az egyik legközönségesebb és legjellegzetesebb városi madár a galamb. Mások a sok évszázados háziasítás és nemesítés során az elszigetelt és kiemelt jegyeket viselik magukon: fehérek. amelyek kék-szürke tollazatukkal. hogy sima leveleken és függőleges fatörzseken futkározzanak. Ősszel tízezres csapatokban gyülekeznek a városokban a seregélyek. amelyek ma Nyugat-Európa városainak szinte minden köztere fölött betöltik az eget. úgy tekintik át az alattuk elterülő tájat zsákmányt keresve. mint a barlangjaikat. amely Nagy-Britanniában változatlan alakban már csak Írországban és Skócia egyes részein maradt fenn.nevezik. Észak-Amerikában egy sarlósfecske. A trópusi városokban a függőleges betonfalak és ablaktáblák ideális territóriumot jelentenek bizonyos gyíkok számára. amely eredetileg odvas fák belsejében épített párkányszerű fészkeket. így az ilyen élőhelyet kedvelő madarak minden nehézség nélkül áttérhettek a városi életre. . A városi galambok ugyanúgy építik fészkeiket a klasszikus oszlopfőkre és a neogót falifülkékbe. bíborszín-zöldes színeikkel erősen emlékeztetnek az eredeti szirtigalambra. Ám azóta a nagyvárosokban visszatért a szabad élethez. hogy az épületeken megülve élvezzék a meleget. Sok ház sötét padlását és tetőterét könnyen meg lehet közelíteni egy-egy kimozdult tégla vagy tetőcserép résén át. Vannak közöttük egyedek. A tornyokban és bástyákban vörös vércsék élnek. A két típus mostani kereszteződéséből jöttek létre azok a változatos galambcsapatok. A denevérek ugyanolyan kényelmesnek tartják az efféle helyeket. amelyeknek a tapadóképességük már lehetővé tette. fehér-tarkák vagy terrakottaszínűek. Manapság a sarlósfecske már alig fészkel másutt. amely hideg napokon több fokkal is meghaladhatja a környező vidék hőmérsékletét. mint a városokban. nyakukon csillogó. feketék. mint a szirtfalak. Ezt a galambot mintegy 5000 évvel ezelőtt a húsáért háziasították. hogy territóriumának számos részén sokkal több a szellőzőakna és a kémény. ahogyan egy tengerparti szirt párkányaira és repedéseibe építették volna. rájött arra. annak a szirtigalambnak a leszármazottja. mint az odvas fa. Az építészek keze nyomán az épületek függőleges homlokzata nagyjából ugyanolyan fészkelési lehetőségeket biztosít. mint vidéki unokatestvéreik a sziklás csúcsok tetejéről. amelyekben élhetett és fészkelhetett. fehér törzsükkel és a fejükön.

amelyet a legjobban szeretnek. Hogy honnan származik. amelyhez hozzáfér. ami az északi-sarki körülmények között is . hogy mi vonzza őket. amit olyan lelkesen rágcsálnak. Talán a rágógumizókhoz hasonlóan egyszerűen magát a tevékenységet élvezik. egyes régen működő hűtőházakban pedig a bennük lakó egerekből sajátos dinasztiák fejlődtek ki. sőt. hiszen a műanyagnak. A városokban élő állatok nagy többségét azonban egyetlen óriási táplálékforrás vonzotta a nagyvárosokba : az emberi hulladék. hamarosan csatlakozott hozzá. azóta is mellette él. Egyes molyok lárvái kövérre híznak. Miután az ember megépítette első településeit. A házi egér nem azonos faj a güzüegérrel. mint a szigeteken és a tavakban. a világ minden tájára követi. bár különböző változatokat lehet azonosítani közöttük. A kidobott étel. alkalmilag különleges alkalmazkodásokat is létrehoz. mert a közbeeső vidék mintegy elvágja őket a többi város egereitől. de eredetileg talán valahol Közép-Kelet félsivatagaiban és Közép-Ázsia sztyeppéin élt. amíg csak el nem fogyasztja és meg nem fertőzi mindazt a gabonát. Alapvetően minden házi egér ugyanabba a fajba tartozik. Az egyes városok populációi izolált közösségeket alkotnak. semmiféle tápértéke nincsen. amelyek különlegesen vastag bundát növesztettek. Az épületgerendák és a bútorok fájában termeszek és bogárlárvák fúrkálnak. Ezek között a hulladékfogyasztók között a rágcsálók az uralkodók. mindaddig folyamatosan táplálkozik és szaporodik bennük. Így Dél-Amerika több nagyvárosának is megvan a maga jól felismerhető saját házi egér változata. A zsizsik teljesen elpusztítja a gabonaraktárakat: ha egyszer bejut. amelynek gyíkjai gondosan összefogdossák a mesterséges fény által a lakásokba csalogatott rovarokat. amelynek ne volna meg a maga gekkópopulációja. a gondatlanul szétszórt morzsák. bár nehéz megérteni. amire egymással táplálkozó állatok teljes láncolata építi létét. Egyesek ezek közül a városi bevándorlók közül pontosan azt a fajta táplálékot találták meg ott nagy mennyiségekben. csakúgy. Egyes termeszek még a műanyagokra is rákaptak. azt nehéz volna megállapítani. lerágják a villamos vezetékek szigetelését és súlyos rövidzárlatokat okoznak.A trópusi Távol-Keleten így ritka az olyan ház. és olyan táplálkozási alapot nyújtanak. Ezeken a városi szigeteken így különösen gyors ütemben halad előre az evolúció. a szemeteskuka és a szemétledobó az óceáni planktonnak és a szavannák füvének a városi megfelelői. ami szinte soha nem merészkedik be a városokba. miközben keresztülrágják magukat a gyapjúból készült ruhák halmain. Ez tartóssá tesz bizonyos nem lényeges anatómiai különbségeket.

ott a házi patkányok a felső emeleteken élnek a csövek és a tetőgerendák között. Ami a táplálékát illeti. A XVI. és télen-nyáron akármikor képesek fészkelni. Ennek eredményeképpen az ott élő fajok igen bőségesen szaporodnak. században nagy számban éltek a kontinentális Európa nagyvárosaiban. a növényi anyagokat eszi meg. Eredetileg fákon élt valahol Délkelet-Ázsiában. Akármilyen sikeres telepesek voltak is a patkányok. a termeszek és a gekkók. bár a szabadban élnek. A házi patkányok már a XII. szintén évente többször raknak tojást. Pompásan otthon érzi magát a hajókon. és még több élelmiszert tesznek fogyaszthatatlanná fertőzésükkel. század derekára sikerült átkelniük az Atlanti-óceánon. és soha nem veszítette el a magasba mászás iránti kedvét. A városokban azonban bőséges és egész éven át folyamatos az élelmiszer-ellátás. és hamarosan Nagy-Britanniát is elérték -állítólag a hazatérő keresztes lovagok hajóin. Hajók iránti rajongása azután arra vezetett. amelyek megoldották a városi lét problémáit. a vándorpatkánynak sokkal változatosabb az ízlése. Az efféle élőlények végtelen szaporasága súlyos problémákat okoz a városokat saját lakóhelyük céljára felépítő embereknek. míg a vándorpatkányok lyukakat rágnak a falburkolatokba. hogy világszerte igen gyorsan elterjedt. Szintén Ázsiából származott. ahol számukat rendszeresen növelik a tengerjáró hajókon még mindig virágzó patkánykolóniákból származó új bevándorlók. így ahol vándor. és Dél-Amerika nagyvárosaiban is megjelentek. hanem a húst is. de nem fára mászó. nemcsak a házi patkány kedvencét.és házi patkányok együtt lepnek el egy épületet. ezért a városokban gyakran járványok törnek ki. a gerendák között és elfoglalják a pincét és a csatornákat. ahol fürgén rohangál le-föl a kötélzeten. amelyek valamilyen természetes környezetben élnek. és körülbelül 8 hetenként akár 12 kölyköt is elérő almokat szülnek. mint amennyit megesznek. A fekete színű házi patkány szintén nagyon korai stádiumban csatlakozott az emberhez. míg a házi patkány visszavonult a kikötőnegyedekbe. A galambok. . a galambok. Napjainkban a legtöbb nagyváros legnagyobb részén a vándorpatkány az uralkodó. a városi állatfajok száma még mindig csekély azokhoz a fajokhoz képest. A patkányok és az egerek megrohamozzák az élelmiszerraktárakat. A barna vándorpatkány csak később csatlakozott az emberhez. Szintén megőrizte ősi hajlamait.melegen tartja őket. különösen a fából épült vitorlásokon. a padló alatt motoznak. Az épületekben az évszakos időjárási változásoktól védett patkányok egész évben szaporodnak. hanem inkább ásó állat volt.

Ám vannak ennél súlyosabb problémák is. A patkányokon élő bolhák nemcsak a patkányokat csipkedik. amelyek sok város utcáin ott rohangásznak. amelynek következtében Európa teljes lakosságának egynegyede elpusztult. hogy erkölcsileg helytelen megölni a patkányokat és az egereket. hogy szabályoznunk kell a városainkban élő állatpopulációk egyensúlyát. Évszázadokon át sok-sok különböző ember döntött arról. és arról sem voltak világos fogalmaik. különleges virágokat ültetünk. fákat ültetünk. sem a galambokra nem vadászik jelentékeny ragadozó. sok városban a hatóságok már felismerték. amikor hálóval befogják és megölik a galambokat. Ám sokan felháborodnak. nincs ami gyorsan megölje és megegye a megnyomorodott vagy betegséggel sújtott egyedeket. és a háziasított kutyák leszármazottai. ha mesterséges világunkban változatosabb élőlények vennének bennünket körül. amelyek ezért hosszú ideig életben maradnak és betegségeket terjesztenek. hogy ehhez időnként meg kell ritkíttatnunk őket. Nem egészen egy évszázaddal ezelőtt egy hasonlóképpen patkány által hozott betegség 11 millió embert ölt meg Indiában. a veszettség hordozói lehetnek. amelyek iránt érdeklődünk. kézbe kell vennie az ellenőrzést a városaiban élő állatok fölött. eltorzítja és károsítja az épületeket. Olyanok is. amely bénító kinövéseket okoz a lábukon. amelyek magukhoz csalogatják a pillangókat. bár majdnem olyan károsak és veszedelmesek mint a patkányok. Mi. A XIV. Bár a galambokat ilyen iszonyatos járványokért nem lehet felelőssé tenni. A szabályozás azonban szerencsére más állatok életének a fenntartását is jelenti. Ritka ember kezd el tiltakozni. hogy . amikor megostromolják otthonunkat és kifosztják éléskamráinkat. elvadult kutyák hordái. azért ők is hordoznak betegségeket : szenvedhetnek paratífuszban vagy galambhimlőben. hogy felelősséggel tartoznak a határaikon belül élő változatos nem emberi populációk ellenőrzéséért. hogy eltartsák azokat a vad élőlényeket. a vidéket is mi alkottuk. hogy milyen élőlények élhetnek ott. Sőt. így parkokat alakítunk ki. akik ritkán koordinálták tevékenységeiket. A csonttá-bőrré lesoványodott. Mivel a városokban sem a patkányokra. etető és fészkelő madárházakat rakunk ki. emberek. Ennek ellenére az emberek többsége ma már elfogadja. Mindezért a városi embernek saját fennmaradása érdekében nincs más választása. és általában úgy gondozzuk kertjeinket.A galambok ürüléke korrodálja a követ és a falakat. hogy ki kell irtani a molyokat vagy a szút. Azt is szabályozni kell. hanem az embereket is. Így járványos betegségek üthetik fel a fejüket. Azt is kevesen hiszik. szeretnénk. Ám nemcsak a várost. az egyik legrettegettebb betegség. amikor arról van szó. és tudomásul veszi. században bolhák vitték át a pestist a patkányról az emberre.

hogy beszennyezik a felhőket. hogy bármiféle kártétel után magához tud térni. rajokban élő halak. amelyekből néhány nap múlva onnan több száz mérföldnyire savas eső hullik. a pelikánok és a szulák. de erre a többi emberek csak a XIX. de egy másik országban a gyárak olyan magas kéményekből eregetik mérgező gázaikat a levegőbe. hanem összegyűlik és hatalmas lerakódásokat alkot. században jöttek rá. emellett sok más fontos elemet is tartalmaz. ahol a vizet megtermékenyíti. de körülbelül egyötödét a sziget szikláin pottyantja el. mint a fűrészes sügér és a tonhal. . és mélyre sem bukik le érte. Ahhoz. amire szüksége van. még ezeket a széles skálájú döntéseket sem lehet országonként elszigetelve meghozni. akik az illető földet használják. ha partjaik mentén élő emberek minden tőlük telhetőt megtesznek a vízszennyeződés megakadályozására. amelyek a szigetek kopár szikláin tanyáznak és költenek. A világ legtermékenyebb vizeinek egyike közvetlenül Peru partjai mentén két szigetcsoport: a Chicha. hogy lelövöldözzék. amely számításba veszi a biológusok tanácsait is. ha egy másik ország megengedi. Ellentétben a szulákkal és a pelikánokkal. Csak mostanában. akik sok mindent tudnak az állati és növényi populációk dinamikájáról és egymás közötti kölcsönös kapcsolatairól. nagyon-nagyon későn. hogy a városokon és a fejlett világ megszelídített tájain túl a természet világa olyan hatalmas. A kontinensen élő indiánok már a prekolumbiánus időkben tudták. Itt egy óceáni áramlás körülbelül ugyanúgy hozza fel a mély tengerfenékről a felszínre a tápanyagokat. Az egyik ország esetleg nagyon hatékonyan oltalmazza egy vándormadár költőhelyeit. A Guanay-kormoránnak furcsa és nem valami hatékony az emésztése. hogy csakugyan hatékonyak lehessenek.cselekvéseiknek milyenek lesznek a hosszú távú következményei. amikor eljut a telelőhelyére. És mindennek ellenére. a többit kiüríti. hogy nitrogénben számítva harmincszor dúsabb a közönséges szerves trágyáénál. a Guanaykormorán nem megy messzire a táplálékáért. a szardellák. s tekintetbe veszik mindazok érdekeit.és a Sangallan-szigetek körül fekszik. használták is az ültetvényeiken. holott már fölismertük az okok és okozatok láncolatát. és tovább serkenti a plankton növekedését. Az eredmény is nagyjából ugyanaz: virágzik a plankton és hatalmas halrajokat tart el. de a madarat még mindig kiírthatják. A tavak akkor sem maradnak teli hallal. a sirályok. Pedig. próbálunk kialakítani egy olyan országos politikát. hogy ez a hit mennyire hamis. Ezeket viszont az olyan nagyobb halak eszik. az újra és újra bebizonyosodik. hogy bármiféle dúlást képes túlélni. valamint számos madár. ezért az ürülék (guanó) nem mosódik le. mert a megfogott szardellákban lévő tápanyagoknak csak egy viszonylag kis részét szívja fel. 5 és fél millió fészkelt itt belőlük. még mindig makacsul tartja magát az a hit. ahogyan a newfoundlandi Grand Banks-nél. de 50 évvel ezelőtt még a Guanay-kormoránok tagjai voltak a legtöbben. Perunak ezen a részén ritkán esik az eső. A guanóról kiderült. Nagy csapatokban nyüzsögnek itt a csérek. Ürülékének nagy része a tengerbe jut. ezért a világ minden tájára exportálták. A plankton legfőbb közvetlen fogyasztói apró. azt mind megszerzi a víz felszínéről a szardellarajok közelébe úszva. hogy ez az ürülék nagyszerű trágya. és olyan ellenálló. amelyek valamikor az 50 méter vastagságot is elérték.

Így. megöntözve velük az alacsonyabban fekvő termékeny völgyeket. Évszázadokon keresztül erdészek termelték ki. Néhány éven belül a halrajok szinte teljesen eltűntek. így jó néhány évig nem tértek vissza ugyanarra a területre.A távoli országok egész mezőgazdasági ágazatokat alapoztak rá. Ezek ugyan nem voltak emberi fogyasztásra alkalmasak. Tevékenységüket gondosan megtervezték. Az óceánok után a világ második legnagyobb természeti erőforrását a trópusi erdők alkotják. Azután körülbelül 30 évvel ezelőtt kifejlesztették és piacra dobták a műtrágyákat. a szardellát és a tonhalat. Peru nemzeti jövedelmének több mint a fele a guanó eladásából került ki. Ahhoz sem maradt már elegendő kormorán. amennyit érdemes lett volna összegyűjteni. Fatörzseinek anyaga minden fafajta között a legértékesebb. időt hagytak az erdőnek. amelyek közül igen sok ezekből az erdőkből származik. tengeri sügérre és tonhalra halászva ellátták táplálékkal egész Peru lakosságát. hogy már nem produkáltak annyi guanót. a halászatot pedig nem szabályozták. Tudjuk. mert felszívják az erős egyenlítői esőzéseket és állandó áramlatként küldik őket lefelé a folyókon. így a guanópiac teljesen összeomlott. táplálja és fenntartsa a planktonszintet. mint a guanó. és a tengerparton egyesek úgy okoskodtak. Egyetlen év alatt 14 millió tonna szardellát emeltek ki a vízből. Nehéz lett volna bárhol ennél gazdagabb természeti kincset találni. Bár ezek nem olyan jók. hogy valamivel hasznot hajtóbb volna a guanó helyett a szardellát betakarítani. Olyan csekély számban maradtak életben. hogy kulcsszerepet játszanak az élet világméretű egyensúlyában. A trópusi esőerdő mérhetetlen kincseket ad az emberiségnek. Mostanában azonban az esőerdőre zúduló nyomás erősen fokozódott. Ezeket is hasonlóan felelőtlen módon fosztjuk ki. A szigetek körül halászflották dolgoztak. de az erdei közösség más tagjaiban nem sok kárt tettek. bár a szardellaflották abbahagyták a halászatot. . hanem saját magát is tönkretennie. korántsem biztos. A folyamat biztosan nem lesz valami gyors. Az ember nem vállalta a felelősséget a szabályozásért s ezzel sikerült nemcsak a Guanaykormoránt. így azután egyre emelkedett az ára. hogy magához térhessen. amelyeket kivágtak ugyan. hogy a tengert megtermékenyítse. szarvasmarha és szobaállatok etetésére. a guanó ára mégis esni kezdett. hogy a halrajok magukhoz tudnak térni. de hallisztet lehetett belőlük készíteni baromfi. Az óriási halrajokat túlságosan is könnyű volt hálóval befogni. ennek következtében a Guanay-kormoránok is éhen haltak. akik csak meghatározott fafajokat kerestek. milliószámra mosta tetemeiket a perui partokra a tenger. Ma is használatos gyógyszereink mintegy 40 százaléka tartalmaz természetes alkotórészeket.

miszerint az ember élőhelyén és befolyásán túl elterülő végtelenül gazdag természet mindig mindennel el fog látni bennünket. mint valaha. Mint tudjuk azonban. Tudomásul kell vennünk. Nagyon is könnyű bemutatni. azonban bármilyen gyorsak is voltak ezek a változások. hogy egyre többet vágtak ki a dzsungelből. Az efféle ökológiai katasztrófák sorát szinte a végtelenségig lehetne folytatni. amelynek két évszázadra volt szüksége ahhoz. a föld pedig termőtalaj nélküli sivataggá. elavult és tarthatatlanná vált. a szavannákból sivatagok lettek. amelynek nincs azonnali készpénzre váltható értéke. Így az irtásföldek néhány éven belül kimerülnek és terméketlenné válnak. Minden évben akkora területet irtanak ki belőle. mintsem a kimosott talaj. így szinte mindenütt fenn tudták tartani a termékenység folyamatosságát. amire csak szükségünk van. A hatalmas traktorok ezután viszonylag könnyen kivonszolják a kidöntött fatörzseket a sűrű erdőből. a dzsungel termékenységének inkább a növényekben lévő tápanyagok jelentik az alapját. akármennyit is veszünk el belőle.A környező vidékeken elszaporodtak az emberek. Az erdők füves pusztákká alakultak. Fontosabb azonban azt átgondolni. Így azután a dzsungel gyorsabb ütemben pusztul. soha nem is volt az. hogy mekkora kárt tettünk a világ vadonjaiban. hogy mit kellene a természet védelméért tennünk. az állatok és a növények mindig képesek voltak reagálni rájuk. amitől a folyók üvöltő. gyökerei már nem tartják össze többé a talaját. Azt a fát. Geológiai korszakok léptékében mérve. Amikor az erdőt kiírtják. A természet világa nem statikus. amelyekhez az élő szervezeteknek ritkán van idejük alkalmazkodni. egy óra alatt ki lehet dönteni. mire az emberek további erdőket vágnak ki. a világ leggazdagabb állati és növényi kincstára a semmibe vész. hogy a természeti világról alkotott régi képünk. amelyektől saját létünk is függ. hogy a helyén élelmiszert lehessen termelni. de közben sok más fát is elpusztítanak. a folyótorkolatok eliszaposodtak és elmocsarasodtak. Nem bízhatjuk többé a gondviselésre azoknak az egymással finom kölcsönös összefüggésben álló állati és növényi közösségeknek a fenntartását. Környezetünknek az a sikeres befolyásolása. Ám az ember most olyan gyors változásokat eszközöl. Teljesen hamis az az elképzelés. barna áradattá válnak. mint Svájc. amit ezelőtt 10000 évvel a Közép-Keleten kezdtünk el. így a heves esők elmossák. a jégsapkák előrenyomultak és visszavonultak. Változtatásaink léptéke pedig ma már gigászi: olyan ügyesen bánunk a . hogy megnőjön. és akármilyen rosszul is bánunk vele. ami érthető módon arra vezetett. amelyben az ember viszonylag csekély szerepet játszott. Emellett a modern gépek minden korábbinál könnyebbé teszik a faanyag készpénzre váltását. Akár akarjuk. napjainkra tetőpontjára ért. akár nem ma már anyagi befolyást gyakorolunk a földgolyó minden részére.

Itt nemcsak arról van szó. és a Világ Vadvédelmi Alapja (Word Wildlife Found) közös együttműködéssel már meghatározta. bár erről is szó van. hogy egyszerűen nincs rá erkölcsi jogunk. Harmadszor pedig. hogy szinte alig érdemes leszögezni.technikánkkal. hanem akár egy egész folyamrendszert vagy egy teljes erdőséget is. hogy szabályozásunknak mik legyenek a céljai. amelyekkel osztozunk ezen a Földön. nem szabad olyan intenzíven kizsákmányolnunk a természetes állat. hogy még mindig olyan keveset tudunk róluk. nem szabad olyan durván megváltoztatnunk a Föld arculatát. ha tovább is mérgeink szemétlerakó helyéül használjuk az óceánokat. és sokféle bálnára még ma is vadásznak úgy. Nemcsak arról van szó. és rámutattak az első fogalmazványomban található . sokaknak és sokkal vagyok adósa. amely a továbbiakban irányt mutató kell. hogy megzavarjuk azokat az alapvető folyamatokat . az Egyesült Nemzetek Környezetvédő Programja (United Nations Environmental Program). Ez annyira nyilvánvalónak látszik. ahol élet van. de mindenekelőtt a BBC Televíziónál dolgozó munkatársaimnak. Ezeket a célokat három nemzetközi szervezet. vagy arról a gyakorlati értékről. hogy mindörökre kiírtsunk élőlényeket. Egyedül vagyunk az űrben. kevéssé ismert élőlényeket azoknak a közismertebb példáknak a helyébe. meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. és olyan ötletesen használjuk a vegyszereket. fekete világegyetemben. a heringet elkergették az európai vizeken lévő ősi ívóhelyeikről. Mindenekelőtt arról van szó.és növényállományokat. márpedig ez történhet. amelyeket először használtam. amit a jövőben jelenthetnek majd számunkra. és végső soron eltűnjenek. hogy ezt a könyvet megírhattam.a levegő oxigéntartalmát. amelyek az életet fenntartják. Másodszor. a Nemzetközi Természetvédelmi Unio (International Union for the Conservation of Nature). hogy képtelenné váljanak a megújulásra. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Azért. a mi bolygónk az egyetlen hely az egész mérhetetlen nagy. a tengerek termékenységét -. Ám a szardellát mégis lehalászták Peruban. akikkel az eredeti forgatókönyvet megvitattuk. hogy élelmünk miatt rájuk vagyunk utalva. bár ez az igazság. Amennyire tudjuk. hogy legyen. hogy a kihalás valós veszélye fenyegeti őket. Ha értelmesen és hatékonyan akarjuk igazgatni a világot. Számos alkalommal ők javasoltak új. és rögzítettek három alapelvet. És az élet további folyamatos létezése immár a mi kezünkben van. hogy megőrizzük a Föld állatainak és növényeinek sokféleségét. Először is. akkor el kell döntenünk. hogy néhány hónap leforgása alatt már nemcsak egy-egy folyószakaszt vagy az erdő valamelyik sarkát tudjuk teljesen átalakítani.

hogy ezek a közösségek hogyan funkcionálnak. Nigel Bonner-nak és Peter Prince-nek. az Antarktiszon dr. Felipe Benevidesnek. Namíbiában dr.hézagokra és félreértésekre. Dr. Mind ők. de olyan szerencsések voltunk. dr. Kenyában Truman Youngnak. mind én adósai vagyunk természetesen annak a számtalan természettudósnak. és akik felderítették. L. az Amerikai Egyesült Államokban pedig John Edwards. Nevük a következő oldalon található. Jim Stevensonnak. Hawaii-ban dr. Mary Seelynek. Harrison Matthews voltak szívesek egyes fejezeteket elolvasni és megszabadítani engem néhány tévedésemtől. Indonéziában Putra Sastravannak. amiért mindnyájan mélységesen hálásak vagyunk. mindannyiuknak le vagyok kötelezve. hogy a különböző környezetekben élő állati közösségekről összefüggő leírást adhassanak. Ausztráliában dr. akik az egyes egyedi programokért elsődlegesen felelősek voltak : Richard Brocknak. Felfedezéseikről túlnyomórészt a szakfolyóiratokban megjelent írásaikból szereztünk tudomást. Új-Zélandon Dick Veitchnek. a BBC Publications-tól Stephen Davies és Susan Kennedy nemcsak pontosították. Különösen hálás vagyok azoknak. Jennifer Fry és Veronica Loveless pedig szorgosan és ügyesen keresték össze és tálalták az illusztrációkat. Humphrey Greenwood és dr. Peruban dr. korlátlan segítséget kaptunk tőlük. hogy dolgozhattunk ilyen kutatókkal a terepen is. A Collins Könyvkiadótól Crispin Fisher. akik egész életükön át dolgoztak azon. Norman Duke-nak. Valahányszor erre sor került. Mindnyájuknak nagyon hálás vagyok. A FILMVÁLTOZAT MUNKATÁRSAI Producer Vágók Richard Brock Andrew Naylor David Barrett Helyettes producerek: Susanne Outlaw Ned Kelly . és mindnyájuknak hálásan köszönök mindent. Ned Kellynek és Andrew Nealnek. de így vagy úgy. Francis Howarth-nek. hanem érthetőbbé is tették a szöveget. Richard Attenborough. Charles Lowe és Robert Paine professzoroknak. mindig nagylelkű. Jómagam személy szerint különös hálával tartozom Aldabrán dr.

Peter Simpson Andrew Neal Nigel Kinnings Segédproducerek: Szinkron: Ian Calvert David Old Richard Matthews Adrian Warren Zene: Elizabeth Parker Producercsoport: BBC Radiophonic Diana Richards Workshop Marney Shears Beth Huntley Grafika: Nicola Holford Margaret Perry Operatőrök: Martin Saunders Andrew Buchanan Menedzser: Hugh Maynard Speciális operatőrök: Segédoperatőr Wolfgang Bayer .

Jeremy Gould Stephen Bolwell Rodney Borland Hang Robert Brown Lyndon Bird Hugh Miles Keith Rodgerson Neil Rettig Képszerkesztő : Jennifer Fry David Attenborough .