P. 1
David Attenborough - Az élő bolygó

David Attenborough - Az élő bolygó

|Views: 569|Likes:
Published by pancimanci

More info:

Published by: pancimanci on Feb 20, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

09/23/2015

pdf

text

original

David Attenborough

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
a Föld mai arculata

Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

NOVOTRADE
A szöveget kismértékben átdolgoztam, a használt rövidítéseket feloldva. /Webtigris/

ELŐSZÓ
Ez a könyv a BBC Televízió számára készült sorozaton alapul. Egy korábbi könyv, illetve tévésorozat folytatása, amelynek Élet a Földön volt a címe. A vállalkozás megkísérelte bemutatni az elmúlt hárommilliárd év alatt megtett utat, amelynek során ezen a bolygón a növények és az állatok kifejlődtek. Nyomon követte az állatok különböző csoportjainak kialakulását, ami aztán az emlősök elterjedésében, végső fokon pedig az ember megjelenésében érte el csúcspontját. E könyv a mai helyzetet tekinti át. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok fennmaradt túlélői, illetve az újonnan kifejlődött csoportok képviselői hogyan telepítették be a Földet, és hogyan alkalmazkodtak a fennálló rendkívül változatos környezeti viszonyokhoz. A két történet itt-ott talán kissé fedi egymást, de az állatok és növények olyan mérhetetlenül változatosak, hogy az epizódokat a legtöbb esetben más fajokkal tudtam illusztrálni, nem azokkal, amelyeket az előző könyvben bemutattam. Megmaradtam az előző könyv stílusánál : lehetőleg kerültem a tudományos szakkifejezéseket, és nem terheltem a szöveget latin nevekkel. A könyv a film készítésével egyidőben íródott, tehát a könyv és a tévésorozat nem közvetlen leszármazottai egymásnak, hanem inkább afféle

unokatestvérek - ugyanazokból az éveken át tartó utazásokból és kutatásokból származnak. Ezért aztán olyasféle különbségek és hasonlóságok vannak köztük, amilyenekre efféle rokonság esetében számítani lehet. Remélem, mindegyik hozzáad majd valamit a másikhoz.

TARTALOM
1. Előjáték 2. A Föld kohói 3. A fagy világa 4. Az északi erdők 5. A dzsungelek 6. A fűtengerek 7. A perzselő sivatagok 8. Fölöttünk az ég 9. Az édesvizek 10.A két világ határán 11.Különálló világok 12.A nyílt tenger 13.Új világok

David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

0. FEJEZET ELŐJÁTÉK
A Kali Gandaki a világ legmélyebb völgyén folyik keresztül. Amikor az ember ott áll Nepálban a folyó zajosan rohanó, tejszínű vize mellett és szembenéz a folyásiránnyal, úgy tűnik, mintha a folyó a hatalmas Himalája hósapkás csúcsai között eredne. A legnagyobb közülük, a Dhaulagiri, több mint 8000 méter magas, a világ hatodik legmagasabb hegye. Közvetlen szomszédja, a tőle mindössze 35 kilométerre fekvő Annapurna csúcsa is csak néhány méterrel alacsonyabb. Az ember alighanem azt feltételezné, hogy a folyó forrásai valahol a

hatalmas szikla- és jégtömeg déli, közeli oldalán vannak - ám ez nem így van. A Kali Gandaki két hegy között folyik, a medre Jó 6 kilométerrel mélyebben fekszik, mint a sziklák. A nepáli nép évszázadok óta tudja, hogy ez a völgy országút, és a Himaláján keresztül felvezet Tibetbe. Egész nyáron mindennap öszvérkaravánok kaptatnak fel a kacskaringós, köves ösvényeken, az öszvérek marján vörös lószőr bóbiták, a tehernyergekről hosszú zsinórokon vörös pomponok libegnek, miközben cipelik nehéz rakományukat, az árpát, a hajdinát, a teát és a posztót, amit aztán hajtóik Tibetben gyapjúbálákra és marhasóra cserélnek. A völgy legmélyebb részei olyan melegek és párásak, hogy az emberek ott banánt termeszthetnek. Az erdők olyan dúsak, mint a trópusi dzsungel. Orrszarvúk majszolgatják a dús növényzetet, a bambuszsűrűségekben pedig tigrisek kószálnak. De ahogy fölkapaszkodunk a tulajdonképpeni völgybe, a növényzet megváltozik. Mire 1000 méter magasságba érünk, megjelenik a rhododendron (havasszépe), göcsörtös törzsei akár 10 méter magasra is megnőnek, széles levelei üvegesen csillognak. Áprilisban skarlátszín szirmok borítják el, mint valami vízesés. Pompás virágaikra nektármadarak szállnak, a szivárvány minden színében játszó melltollaik fémesen csillognak a napfényben, ahogy nektárt szürcsölgetve beledugják görbe csőrüket a virágok torkába, közben szolgálatkészen fáról fára szállítják a virágport. A földön orchideák és íriszek, trombita formájú kontyvirágok és primulák pompáznak. Ahol a napfény áthatol a lombok koronáján és fölmelegít egy-egy sziklát, talán egy kis, sütkérező gyíkot is megpillanthatunk. Az erdők mélyén pedig, a földön kapirgálva, vagy a fákon ülve, esetleg megláthatjuk a világ egyik legpompásabb madarát, a csillagos tragopánt - egy pulyka nagyságú fácánt, amelynek ultramarinkék toroklebenyét és bíborszín tollait fehér foltok láncolata ékesíti. Ennek az erdőnek a buja tenyészetét a bőséges esők hozták létre és tartják fönn. Az Indiából fúvó monszunszelekkel örvénylő felhők érkeznek a völgybe. Amikor a felhők magasabbra emelkednek, lehűlnek, már nem tudják magukban tartani a nedvességet, és felhőszakadásos esőket zúdítanak alá. Ez teszi a Kali Gandaki alacsonyabban fekvő szakaszait a világ egyik legjobban öntözött területévé. De ennek az erdőnek is megvannak a határai. Mire az ember 2500 méter magasra kaptat, már a rhododendronok is eltünnek, kivéve néhány foltjukat a védett lejtőkön. Helyükbe tűlevelűek lépnek - a himalájai és a bhutáni fenyő. A rhododendron levelei szélesek, amelyekre a hó úgy rátelepszik, hogy a súlya alatt néha le is törnek. A fenyőknek viszont hosszú, kemény tűleveleik vannak, amelyek ledobják magukról a havat, és a nagyon alacsony hőmérsékletnek is ellenállnak. Ha nagyon nagy szerencsénk van, megpillanthatunk köztük egy kis rókabarna, bojtos, fekete gyűrűs farkú, fehér foltos fejű vörös pandát, amint az ágak közt motoszkálva madártojást, bogyókat, rovarokat vagy egeret keres. Biztos lábbal mozog a hóborította talajon és a csúszós, nedves ágakon, mert gyapjas szőr borítja a talpát, amelynek segítségével erősen meg tud kapaszkodni. További félnapi gyaloglás után kijutunk a tűlevelű erdőből.

Amint magunk mögött hagytuk, magunk mögött hagyjuk mindazokat a madarakat és emlősöket is, amelyek a fenyőerdőtől függnek, mert közvetlenül vagy közvetve az szolgáltat nekik menedéket és táplálékot. A sziklás hegyoldalon most már alig van élet, kivéve néhány fűcsomóra emlékeztető növényt és egy-egy varjútövis- vagy borókabokrot. Maga a folyó is összezsugorodik : most már csak sekély, kanyargós patak a kavicssivatagban. De maga a völgy még mindig mérhetetlenül nagy, a talpa még mindig több mint egy kilométer széles. A folyó más évszakokban sem sokkal nagyobb, mert idefönn kevés eső hullik, ami táplálná, legnagyobb része az alacsonyabb szintekre esik. És ez a Kali Gandaki első rejtélye. Hogyan vághatott magának ilyen hatalmas, széles völgyet egy ilyen viszonylag kis folyó? Idefönn már csakugyan nagyon ritkák a vadállatok. A gyíkoknak túlságosan hideg van. A langurmajmok (hulmánok) sem találnak elég táplálékot. Az ember naphosszat mehet anélkül, hogy bármiféle élőlényt látna, kivéve egy-egy havasi csókavagy hollórajt meg a messze fönn, a hegyoldalak felett őrjáratot tartó fakókeselyűket. Az ő jelenlétük azonban biztos jele annak, hogy itt valahol más élőlényeknek is kell lenniük, hiszen nélkülük a keselyűk éhen halnának. Így hát a sziklák közt valahol rágcsálók kell, hogy éljenek mormoták vagy pocoknyulak -, amelyek óvatosan majszolgatják a zúzalékos lejtőkön itt-ott mégis kinövő füvet és zuzmót. De a legelő olyan szegény, hogy csak nagyon kevés egyedet tud eltartani, így azok a fajok, amelyek itt is képesek megélni, mind nagyon ritkák. Köztük van a tahr, ami se nem igazi juh, se nem igazi kecske, de mind a két csoporttal egyformán rokon. Még ritkábbak azok az állatfajok, amelyeknek ők a zsákmányállatai : a hópárduc az egyik legszebb macskaféle a vastag, krémszínű bundájával és a talpán szőrpárnákkal, amelyek védik a durva kövektől és a hidegtől. Télen visszahúzódik az alacsonyabban fekvő erdőkbe, de nyáron akár 5000 méter magasságig is felhatol. Bár idefönn ritka a komoly eső, szinte állandóan fúj a fogvacogtató, hideg szél, amely kimeríti az embert. Most már majdnem 3000 méter magasra kapaszkodtunk föl, s ha a völgy alacsonyabb régióiból jöttünk, és nap mint nap följebb mentünk, biztosan érezni fogjuk, milyen ritka a levegő. Az embernek "kihűl" a tüdeje, és bár szaporán zihál a melle, úgy érzi, nem kap levegőt, esetleg megfájdul a feje is, sőt, hányinger és szédülés is elfoghatja. Néhány napi pihenés után aztán akklimatizálódik, és a legrosszabb tünetek elmúlnak, de soha nem kelhet versenyre az öszvérhajcsárokkal, akik felkísérték, és akiknek ezekben a nagy magasságokban van az otthonuk. Itt már az öszvérek is küszködnek a teher alatt. A felföld hegylakói ezért egy erősebb teherhordó állatot tartanak, a jakot. Valamikor hatalmas vad csordákban járta be a tibeti fennsíkot, ma már háziasították, teherhordó lett és ekét húz. Gyapjas bundája olyan vastag és meleg, hogy a nyári hónapokban nagy részét le kell vedlenie, nehogy túlmelegedjen. Így aztán tartósan képes nagyobb magasságokban élni, mint az ember kivételével bármely más emlős. A völgy most váratlanul kinyílik. Az Annapurna és a Dhaulagiri hatalmas csúcsai, amelyeket az ember néhány nappal azelőtt még csak a rhododendronok baldachinjának résein át pillanthatott meg, fénylő piramisokként, kilométerekkel a feje fölött, most már mögötte vannak. Az előtte meredező hóbástyák már afelé a barna csík felé zúdulnak lefelé a horizonton, amely nem más, mint

amelyben ezer meg ezer. aztán egyenesen a magasabb hegyek felé tart. hogy ez a folyó önerejéből vágott utat magának. és követi a szemével. Ezek kipusztult élőlények külső vázai. Mára már a magyarázat durva körvonalai vitathatatlanul kialakultak. menet közben összegyűjtik mellékfolyóik vizét. amelyekben találhatók. és elborította a rájuk rakódott iszap és a homok. hogy tengerben éltek. Eközben a tenger fenekén lévő üledékek felgyűrődtek. Ázsia közepén. száraz. Anatómiájukból és azoknak a kőzeteknek a vegyi összetételéből. elkúszik a távoli hegyek közé. Úgy tűnik. el sem hiszi. Akkor meg hogyan alakulhatott ki a folyása? A válaszhoz vezető nyomok itt fekszenek a lábunk előtt. könnyen hasítható homokkő. mintha rossz irányban folyna. a törmelék közt szétszórva. Valamikor. Legtöbbjük csak néhány centiméter átmérőjű. így a . és egyesül a Gangesszel. Ám itt. félig-meddig fagyott fennsíkja. mészvázuk a tenger fenekére merült. ammoniták voltak. Amikor az ammoniták elpusztultak. Hogy ez hogyan történhetett. mint egy kocsikerék. A két kontinensről beleömlő folyók az egyik üledékréteget hozták magukkal a másik után. felszínük hullámossá vált. Ám a tenger egyre keskenyebb lett. de csaknem 4000 méterrel a tenger szintje felett. megállapítható. aztán folytatják útjukat a síkság felé. Utóvégre a folyók általában a hegyekben erednek. amelyek közül ma már egyetlen egy sem él. meglehetősen messze vagyunk a tengertől. lefelé folynak a hegyek lejtőin. nemcsak 800 kilométer távolságra. Az itteni kőzet morzsalékos. Miután átvágta magát a hegyek között. A Kali Gandaki pont az ellenkezőjét csinálja: a tibeti nagy fennsík szélén ered. Amikor az ember ott áll a forrás közelében. Ezek puhatestűek. de egyesek akkorák. Kanyarogva és küszködve tör utat magának lefelé. évszázadról évszázadra egyre közeledett Ázsiához. mert India évről évre. csak akkor ér le egy viszonylag lapos síkságra. a két szárazföld között egy széles tenger terült el. de százmillió évvel ezelőtt nagy számban éltek és virultak. csigavonalban tekeredő mészváz fekszik. ahogy mint egy ezüstkígyó. az egyre magasabb és magasabb hegyeken át. az néhány évtizeddel ezelőttig heves viták tárgya volt a geológusok és a földrajztudósok között. amikor még India nem képezett összefüggő szárazföldet Ázsiával. Ennek vizében tömegesen éltek az ammoniták. És most nyilvánvalóvá válik a Kali Gandaki egy további rendkívüli vonása. Egyszerűen átsétáltunk a világ legnagyobb hegyláncán.Tibet magas.

a Himalája sziklás csúcsai pedig minden évben egy milliméterrel magasabbak lesznek. Ez a folyamat máig sem állt meg : India még mindig mintegy 5 centimétert halad évente észak felé. A Kali Gandaki felső folyása elveszítette annak a csapadéknak a nagy részét. amely kőzeteiben magába foglalta az ammonitákat is. és felszálltak a levegőbe. Bár ez számunkra elképzelhetetlenül távoli időnek tűnik. hogy a kétéltűek és a hüllők megostromolták a szárazföldet. és végül beleömlöttek a Brahmaputrába. eddig meg nem hódított területein. amelytől kezdetben az eróziós erejét kapta. hiszen fajunk még csak alig másfél millió éve létezik. amelyek ma is láthatók a völgy mindkét oldalán. Az ősi tenger helyén pedig a világ legmagasabb és legfiatalabb hegysége emelkedett ki. az emlősök pedig körülbelül ugyanebben az időben szőrbundát fejlesztettek. és elkezdte hegyekké formálni. amely a hüllők kihalása idején hatalmas szigetté vált és teljesen elszigetelődött. dzsungel borította. Hatvanöt millió évvel ezelőtt következett be a hüllők máig rejtélyes alkonya. így aztán a mai magas fekvésű. vizeik keletnek fordultak. Így hát 50 millió évvel ezelőtt. és így összezsugorodott hatalmas völgyében. de ennek ellenére egyes Ázsiából dél felé hömpölygő folyók nem tudtak a velük szemben emelkedő lejtők ellenében eredeti medrükben maradni. Ázsia egyes részeit ekkor. az addig elkülönült szárazulatok állatai és növényei kezdtek elterjedni életterük új. és több mint 200 millió év telt el azóta. Az emelkedés végtelenül lassú volt ugyan.tenger egyre sekélyebb lett. amely a kontinensek összeütközése előtt még esőben dús síkság volt Ázsia déli peremén. az élet egészének története szempontjából viszonylag közeli eseménynek számít. Amikor a két kontinens végül összetalálkozott. Ez a hegységképződés mintegy 65 millió évvel ezelőtt kezdődött. és melegvérűek lettek. . hideg sivataggá változott. a ma ismert állatok és növények összes jelentősebb csoportjai már léteztek. alacsony dombságain megfelelő viszonyokat találtak. nemcsak kiemelkedett. Az indiai kontinens további közeledése az összetömörödött üledékeket megemelte. és az őserdők növényei és állatai az újonnan kiemelkedett hegyláncok déli lejtőin. megkerülték az újszülött Himaláját a keleti szegélye mentén. Ám a Kali Gandakinak elég ereje volt ahhoz. A madarak tollazata és szárnya néhány millió évvel ezután alakult ki. amikor India szigetkontinense Ázsiához közeledett. így aztán ezekből az összegyűrt rétegekből hatalmas szirtek alakultak ki. India. ami után az emlősök megszerezték mind a mai napig tartó uralmukat a szárazföldek felett. de a fiatal hegységek miatt fokozatosan kevesebb és kevesebb csapadékot kapott. Tibet. a fejlett állatcsoportok tekintetében kétségkívül sokkal szegényebb volt Ázsiánál. Végül is az egyszerű állatok körülbelül 800 millió évvel ezelőtt kezdtek úszkálni az ősi tengerekben. Minden kontinensnek megvolt a maga népes élővilága. hogy a kiemelkedés közben keresztülvágjon a puha kőzeteken. mint ma is. Ez a folyamat évmilliókon át folytatódott.

mint az alföldiek. Mellkasuk és tüdejük szintén rendkívül nagy. hogy megvédje magát a hidegtől. ott olyan ritka a levegő. mint a fakókeselyű. ezáltal megváltozik a folyásirányuk. A legelésző állatok. amely bolygónkon folyamatosan végbemegy. neki is reagálnia kellett az új körülményekre. mint például a tahr. amely vándorol bolygónk felszínén: bizonyos fokig minden kontinens ezt tette és teszi. Étrendjébe pedig az antilop és a vadbivaly helyébe. amíg csak ott táplálékul szolgáló élőlényeket találtak. A folyók lerakják hordalékukat. csak vastagabb bundát fejlesztettek. Amikor az ember felköltözött a völgyekbe. Vérük ma 30 százalékkal több vörös vérsejtet tartalmaz. hanem egyidejűleg koptatják is őket a gleccserek és vízfolyások. Az olyan madaraknak. Mire az ember is megérkezett. addigra az új erdők és lakóik már megvetették lábukat. hasonlóképpen jártak el. Az emberek egyedülálló intelligenciájuk és kézügyességük folytán képesek voltak meleg ruházatot készíteni maguknak és tüzet gyújtani. Néha csak csekély mértékű alkalmazkodásra volt szükség. hogy kevésbé legyen szembetűnő a szürke hegyoldalakon vagy a hóban. A tavakat feltölti az üledék. amely segíthetett volna megoldani a ritka levegő és az oxigénhiány problémáját : ezzel csak testük fizikai megváltozása révén boldogulhattak. így egyetlen lélegzetvétellel több levegőt képesek belélegezni. A nők 6000 méter fölötti magasságban nem képesek kihordani magzatukat. a langurok. . Hogy az ember mikor jelentkezett. India sem az egyetlen kontinens. hogy nagy magasságokban szárnyaljanak. A hegységek nemcsak kiemelkednek. ami melegen tartja őket. de minden bizonnyal tíz. És ez a változás is bekövetkezett.Ám a dombságok fölötti területek szokatlanul magasan feküdtek. a magasság nem jelentett problémát : ők már megszokták. következésképpen több oxigént képes hordozni literenként. növényekkel és állatokkal való benépesülés csak egy példa a számos változás közül.meg tízezer évvel ezelőtt. Ellentétben a többi állattal. amelyekkel az őserdőben feltehetőleg táplálkozott. Azonban olyan eszközt nem tudtak készíteni. A meleg síkságok majmai. hanem a színe is kifakult. és mocsárrá majd végül síksággá változnak. A síkföldi párduccal azonos törzsből származó hópárduc nemcsak dúsabb bundát növesztett. azt nem tudjuk. A Himalája kialakulásának története és az ezt követő. Ennek a még élőlények által kevésbé lakott térségnek a betelepítéséhez az élő szervezeteknek meg kellett változniuk. nem kellett teljes egészében biológiai változásokra hagyatkoznia. Ám még ők sem alkalmazkodtak minden tekintetben a legmagasabb hegyek viszonyaihoz. és máris felköltözhettek a hűvös rhododendronerdőkbe. hogy nem tudnak elég oxigént fölvenni a méhükben növekedő magzat életben tartásához. kisebb vadak. a tahr és a mormota léptek. leveleket és gyümölcsöt gyűjtögetni. mint a tengerszinten élő embereké. így minden nehézség nélkül felköltözhettek a magasan fekvő völgyekbe.

Így hát bolygónk szinte minden része. Ez a könyv ezeknek az alkalmazkodási folyamatoknak a sajátosságait tárgyalja. ahogy az evolúció határaikon belül vagy kívül újfajta élőlényeket hozott létre. másoknak ez nem sikerül. amelyek nagy virágokból táplálkoznak. amely hosszabb időszakokon át fizikai állapotát tekintve viszonylag változatlan maradt . a teve egyik közeli rokona. mint a himalájai jak. A hasonló környezeti viszonyok hasonló alkalmazkodást követelnek. a füves síkság sivataggá. biztos lábú teherhordó állata. és vándorolnak az Egyenlítő vagy a sarkok felé. Az alkalmazkodás tette lehetővé az élőlények széles körű elterjedését változatos bolygónkon. és kipusztulnak. a csapadék mennyisége és a hőmérséklet is megváltozik.az őserdő és a tenger. és nagyon hasonlítanak a Himalája nektármadaraihoz. Ezekre a változásokra mindig megfelelően reagálnak a növények és állatok közösségei. nem pedig a szarvasmarháé. a víz alatt és a víz felett. a láma. a legmelegebbtől a leghidegebbig. ragyogó színekben pompázó madarak az Andok lejtőin. de más családhoz tartoznak. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Csak két olyan fontos környezeti együttes van. Vannak apró. javította és tördelte: a Webtigris. 1. A földrajzi helyzet változásaiból adódóan a napsugárzás intenzitása. teljesen különböző ősöktől származó állatok mégis jellegzetes hasonlóságokat mutatnak. Ám a biológiai feltételek még itt is fokozatosan módosultak. Ezért a világ különböző részein élő. FEJEZET . az Andok népének vastag gyapjas. és ezzel régebbi lakosaikat a túlélés új problémáival állította szembe. Egyes élőlények alkalmazkodnak és fennmaradnak.Ahogyan a kontinensek megváltoztatják helyzetüket. kialakította a maga egymástól kölcsönösen függő növényi és állati populációját. úgy alakul át az őserdő tundrává. eltünnek. a legmagasabbtól a legalacsonyabbig.

akkor okosabb lesz. Ilyenkor aztán vagy nagyon éles szemmel kell figyelnünk a repülő szikladarabokat. amikor széléről nagy darabok töredeznek le. akár 50 méter magasra is. megállíthatatlan áradatban tör előre a szárazföldön. és a táj felrobban. Bár ha megfordul a szél. Néha azonban a bazaltláva folyékonyabb ennél. hogy megégetnénk az arcunkat. lehűti és elfújja. amelyből akár 20 méter széles lávaáradat törhet ki. ahol elkapja az üvöltő szél. Ilyenkor a szélén narancsvörös. amíg csak szürke. sisteregve csapódnak a hóba. folytonos robajjal. ha nem megyünk tovább. amely lassú. A föld rengeni kezd.A FÖLD KOHÓI Azok a titáni erők. szúrós dararétegként be nem borítja a távoli sziklákat. vagy el kell szaladnunk előlük. A szigetet keresztülszelő hatalmas hasadékokból olvadt kőzet ömlik a felszínre. ahol szinte minden évben sor kerül valamiféle vulkáni tevékenységre. amelyeknek olyan vékony a kérge. akkor az illető térségben valószínűleg már évszázadok óta folyamatos az aktivitás. Pontosan ilyen hely Izland. hogy remegő kupolát alkot. hogy lássuk a legfélelmetesebb látványt is magát a lávafolyót. A kráter környékén körös-körül lehűlő fekete lávafolyamok terülnek el. olyan lassan működnek. így akár 50 méteren belül is megközelíthetjük a kitörés színhelyét anélkül. hogy normális körülmények közt szemmel nem láthatók. A habzó láva a kitörés központja fölött a magasba szökik. hogy lejjebb. hogy küszködve szedjük a levegőt a színtelen és szagtalan mérgesgázok miatt. Időnként azonban olyan drámai erőfitogtatással mutatkoznak. hogy az egész világ láthatja őket. lávafolyam. és a kráter körül szanaszét spriccel a megolvadt bazalt. néha akár óránként 10 kilométeres sebességgel hömpölyög . a közepén vakító sárga tűzszökőkútként lövell a levegőbe. Ez gyakran a forró bazalt csúf dagálya. feltúrt felszínén járunk. a hőség és a hamu nagy részét elfújja előlünk a szél. Ha az ilyen riadalmak mellett azon kapjuk magunkat. A lávában lévő gáz itt-ott hatalmas buborékokat formál. Amikor a kitörés bordázott. alig néhány centiméternyire a láva még vörösen izzik. mennydörgő. Ha a földből feltörő lávából fekete. és nagy. vörösen izzó lávadarabok tompa puffanással. nehéz bazalt szilárdul meg. De most már talán elég közel vagyunk ahhoz. amelyek a Himaláját és a Föld összes többi hegységét fölépítették. Ha szélirányból közeledünk hozzá. amikor a kőzetek lehűlnek és megrepedeznek. hogy ha rálépünk. a repedésekben még láthatjuk. recsegveropogva könnyen összeomolhat a talpunk alatt. A folyékony kőzet olyan erővel tör fel a vulkáni kürtőből. akárcsak egy hatalmas lökhajtásos motor. csikorog. s csörömpöl. akkor hullani kezd körülöttünk is a hamu. ami meghökkentő gyorsasággal.

amely ezt a mozgást létrehozza. és visszatartják a hőt. . A bazalt korát radioaktív kormeghatározással meg lehet állapítani. Még lejjebb az áradat felszíne már kezd bebőrösödni. amely a fölötte lévő rétegekben lassú. Ezek az úgynevezett lávacsövek akár 10 méter magasak is lehetnek. Amikor a vulkáni kürtőből napok vagy hetek múlva már megszűnik a láva utánpótlása. Izland az Atlanti-óceán közepén végigfutó vulkanikus szigetlánc egyik tagja. aztán két. fölötte pedig remeg a levegő a hőségtől. délre az Azori-szigetek. Az a mechanizmus. amely nagyjából középen húzódik Európa és Észak-Amerika. mint a vaníliakrém a megszilárdult felszínét. Tőle északra Jan Mayen fekszik. A kőzetmintákról bebizonyosodott. nagy. A földkéregnek ezeket a mozgó darabjait nevezzük kőzetlemezeknek. illetve Afrika és Dél-Amerika között. szuperkontinens volt. Ez a bazalt a hasadékvölgyeken keresztül jutott a tengerfenék felszínére. skarlátszín folyam mindent baljós vörös fénybe borít maga körül. mert nemcsak a bazaltláva marad folyékony viszonylag alacsony hőmérsékleten is. és több kilométeren át húzódhatnak a lávafolyam magjában. Ez a lánc folytatódik a tenger szintje alatt. ahol további vulkánok is működnek. Kétszáz kilométer mélységben a nagy nyomás és a magas hőmérséklet miatt aůkőzetek anyaga képlékeny. Izzó felszínéből gázbuborékok törnek elő. mélyen a Föld belsejében rejlik. amelynek mindkét oldaláról gyűjtött tengerfenéki mintákból kiderül. A földkéreg alatt lévő köpeny izzó anyaga állandóan áramlásban van. Szent Ilona és Tristan da Cunhaszigetek. Ezek a tények az óceánfenék tágulását.irányban úgynevezett hasadékvölgy húzódik. hogy minél távolabb vettük a mintát az óceán közepén húzódó hasadékvölgytől. A hátság középvonalában hossz. Ezek mindegyike az Atlanti-óceán alatti egyetlen hatalmas hátságon fekszik. Amikor beesteledik. Ez alatt a kemény fedőréteg alatt a láva még mérföldeken át tovább folyik. körkörös áramlást indít meg. Ám forrásától néhány száz méternyire a lávafolyam szélei már eléggé lehűlnek ahhoz.lefelé a lejtőn. a lávafolyam még mindig tovább halad lefelé. annál régebbi kőzetet találtunk. ez a hihetetlen. így a skarlátszín folyó fekete sziklapartok között folyik. kanyargós barlangot hagyva maga után.kontinenseket hordoz magán: Százhúsz millió évvel ezelőtt Afrika és Dél-Amerika még összefüggő szárazulat. Ez a belső áramlás az óceánfenéki hátság központi hasadékvölgye irányában felfelé halad. A lemezek legnagyobb része . hogy a távolsággal vastagodó iszapréteg alatt vulkáni működésből származó bazalt található. egymással ellentétes irányú áramlássá alakul. hanem most már a környező tömör sziklafalak és sziklaboltozatok is szigetelőként hatnak.mint a vaníliakrémen a hab . Ascension. mindkét oldalon magukkal vonszolva a bazalt tengerfeneket. amíg csak alagútja ki nem szárad. hogy megszilárduljanak. megszilárdulni. az ott lévő úgynevezett kőzetlemezek egymástól való távolodását bizonyítják.

Egy harmadik. egymástól egyre távolodó részre osztotta a szuperkontinenst. A lemezek találkozásánál az alábukó bazalttábla magával viszi annak a vízben dús üledéknek nagy részét. Itt kerül sor a kontinenseket hordozó kőzetlemezek összeütközésére. Szétszakadásuk vonalát ma az Atlanti-óceán közepén húzódó hátság jelzi. a tengerfenék két kontinens közötti üledékei először felgyűrődtek. amely két. De távolabb. Amikor India Ázsiához közeledett. Majd a szuperkontinens alatt felbuggyanó áramlás egy sor vulkánt hozott létre. és lerakott az óceán fenekén. aztán fölemelkedtek. amelyek mentén leszállnak. Az óceáni kőzetlemezek alatt a leszálló belső áramlások hosszú mélytengeri árkot hoztak létre. Így az indonéziai vulkánokból feltörő láva összetétele alapvetően különbözik az óceán közepén húzódó hasadékvölgyekből kiáramló bazaltláváétól: sokkal viszkózusabb annál. nem folyik folyóként. Kialakult egy törésvonal. Így a lemezek találkozási vonalát itt elrejti a hegylánc. Afrika oldala mellől. amely az indonéziai szigetláncolat déli partján vonul végig. Ennek aztán olyan a hatása. az Atlanti-óceán pedig évről évre néhány centiméterrel szélesebb lesz. amely az Arab-félszigettől délkeletre fut. Ennek a hátságnak a keleti részén fekszik az a kőzetlemez.Ezt sejteni lehet partvonaluk lombfűrészkivágásra emlékeztető hasonlatosságából és az óceán két partvonala mentén fekvő kőzetek hasonlóságából is. Ezek az anyagok a földkéreg mélyén az olvadt anyag összetételét megváltoztatják. . Az eddig feljegyzett legkatasztrófálisabb kitörést 1883-ban egy indonéziai vulkán produkálta. ahol valamelyik lemez egy szomszédos kőzetlemezzel érintkezik. amely Szumátrától Jáván keresztül egészen Új-Guineáig húzódik. Afrika és Dél-Amerika még mindig távolodnak egymástól. innen délkeletre a kőzetlemezek összeütközési vonalát vulkánok lánca jellemzi. Egy másik hasonló. s ennek következtében nem ömlik ki a kőzetek repedéseiből. A felfelé irányuló belső áramlásoknak nyilvánvalóan újra lefelé kell szállniuk. Azok a vonalak. Ázsia felé vándorolt. mint amikor egy villanybojler biztonsági szelepét lezárják. amelyen India. amelyet az erózió lehordott az indonéziai szárazulatokról. és kialakították a Himaláját. az Indiai-óceánt hozta létre. hanem már a vulkáni kürtőben megdermed. ott helyezkednek el. Kaliforniától dél felé terjeszkedő hátság alkotta meg a keleti Csendes-óceán fenekét.

és a vulkánok vonala a parttól mintegy 200 kilométernyire tör át a szárazföldön. amely a Szumátra és Jáva közötti szorosban fekszik. az alábukó óceáni tábla fölé csúszik. Nap mint nap hatalmas mennyiségű vulkáni hamu.és füstbóbita tört föl . Egy ágyúnaszád. az 5000 kilométernyire fekvő kis Rodriguez-sziget brit helyőrségének a parancsnoka pedig azt hitte. A belőlük feltörő láva pedig megint csak magában hordozza a rendkívül robbanékony üledékes összetevőket. több mint 36000 ember halt meg. lángnyelvek nyaldosták a kötélzetüket. ahol a csendes-óceáni tábla keleti széle. sok-sok millió tonna víz özönlött a kamrában lévő olvadt lávára. A sűrűn lakott parton elöntötte a falvakat. hamu záporozott a fedélzetükre. Augusztus huszonnyolcadikán délelőtt 10 órakor a magmakamra sziklaboltozata. Több mint 3000 kilométernyire. A Mount St. mire lecsillapodott. amely Jáva felé haladva négyemeletes ház magasságú vízfallá emelkedett. az óceáni lemez az Észak-Amerika nyugati partjait hordozó kőzetlemezzel találkozik. és gőz. Helens egészen 1980-ig kúpjának gyönyörű szimmetrikus formájáról volt híres. egy domb tetején. fülsiketítő robbanások kíséretében. Majd 3000 méter magas csúcsát egész éven át hó koronázta. amelyből ezek az anyagok föltörtek. Mivel azonban a kontinenst hordozó kőzetlemez az óceáni lemezt alkotó bazaltnál könnyebb kőzetekből áll.A 8 kilométer hosszú. Mindez akkora robbanással járt. A robbanás legkatasztrófálisabb hatása az a hatalmas szökőár volt. kezdett lassan kiürülni. amelyet fölkapott. Napról napra egyre súlyosabb kitörésekre került sor. nem bírta tovább elviselni a fölötte lévő óceán és a tengerfenék nyomását. hogy távoli ágyúdörgést hall. 5 kilométer széles Krakatau nevű vulkán. majd 2 kilométernyire kötött ki a szárazföldön. amely hétszer kerülte meg a Földet. füstfelhőket kezdett eregetni. kőzettörmelék. A robbanás helyéről szélvihar indult. amelyet az alatta lévő már megfogyatkozott láva nem támasztott alá megfelelően. és a sziget kétharmada ráomlott a tetejére. ezért kiment a tengerre. A közelében haladó hajóknak a tenger felszínén úszó hatalmas kőzetdarabok között kellett utat törniük. amely az emberiség történelmében páratlan esemény volt. tufa és lávadarabok törtek ki a kráterből. 1984 márciusában figyelmeztető morgásokat kezdett hallatni. Amikor beomlott. Ám az a föld alatti magmakamra. Az utóbbi évek legnagyobb kitörése a Csendes-óceán másik oldalán következett be. Ausztráliában még nagyon jól lehetett hallani.

füst és mérgező gázok törnek fel. a földkéreg természetes vízkészletének részeként. szürke hamucsíkokkal borítva hósapkáját. A füstoszlop április folyamán egyre nőtt. Ennek a víznek egy része a magmában helyezkedik el.és füstkitöréseket lehetett észlelni. akkor a kráterből a kőzetek törmelékei közül még hetekig gőz. Északnyugati oldalát egyszerűen kidöntötte a robbanás. Alacsonyabb lejtőin mintegy 200 négyzetkilométeres területen gyufaszálként törtek össze és terültek szét a tűlevelűek. úgy az ilyen helyek biztosan azok. hatalmas. elkezdett kifelé dudorodni. a jegenyefenyők és a hemlockfenyők. A tűzhányó közelében kevesen laktak. Semmiféle élő szervezet nem élheti túl azoknak az izzó bazaltlávafolyamoknak a pusztítását sem. hogy a földi élet legelső formái éppen ilyen körülmények között jöttek létre hárommilliárd évvel ezelőtt. Közvetlenül a kitörés után semmi sem élhet meg egy tűzhányón. A hegy fölött mindent beborító. A geológusok becslése szerint a robbanás ereje 2500-szor haladta meg a Hirosimát elpusztító atomrobbantásét. 20 kilométer magas fekete felhő tornyosult. amelyeken a forró víz útban a felszín felé áthalad. akkor a vulkáni kohók vadsága enyhülni kezd. ezer meg ezer tonna kőzetet taszítva fölfelé és kifelé. ám így is hatvan ember vesztette életét. oldott állapotú anyagokat hordozhat. . amelyek az óceán közepén húzódó hátság vulkánjaiból ömlenek ki. Ha robbanásra is sor kerül. gyakran olyan mennyiségben. Ezekben a későbbi szakaszokban a haldokló vulkán gyakran már nem lávakitöréseket produkál.a csúcsából. mások a kőzetekből oldódnak ki. és sokszor figyelmeztették őket. Aztán május tizennyolcadikán délelőtt fél tizenegykor a hegy felrobbant. Ha mélyen a felszín alatt kissé megváltozik a belső áramlások iránya. hogy a hegy északi lejtője. Ha van a Földnek steril és élőlényektől mentes része. A dudor naponta mintegy 2 méterrel nőtt. A legbaljóslatúbb jel az volt. Tulajdonképpen lehetséges. Vannak köztük nitrogén. mintegy 1000 méterrel a csúcs alatt. hogy ez a vizes oldatuk egyes nagyon egyszerű élő szervezetek számára táplálékul is szolgálhat. és sokféle. Egyesek ugyanolyan mélységből fakadnak. hanem csak forró víz és gőz tör fel belőle. Odafönn a kráterből nap mint nap újabb hamu.és kénvegyületek is. mint maga a láva.

1979-ben egy amerikai mélytengeri kutatóhajó azokat a vulkánokat vizsgálta. fémeket oldott ki az a forró víz. 3. amelyek különféle kémiai anyagokkal táplálkoztak. amelyek közt először felbukkantak. Az új bolygót borító. amelyek szintén baktériumokkal táplálkoznak. az elpusztult állatok mélybe hulló töredékeiből sem hasznosíthatják a fényenergiát. de már képesek voltak a vízben oldott anyagokat saját anyagaikká átalakítani. amelyek viszont a vulkanikus vizekből táplálkoznak. Ezekben a vízsugarakban és a hőforrás körüli kőzetek hasadékaiban a tudósok hatalmas baktériumtelepeket fedeztek fel.ezek voltak a baktériumok. a tudomány által eddig ismert féreghez nem hasonlítottak.Ebben az elképzelhetetlenül távoli időben a Földnek még nem volt meg a mai oxigéndús légköre. véredényekben gazdag. amelyek egy. A férgek mellett nagy. A férgek "másodkézből". Három kilométerrel az óceán felszíne alatt hőforrásokat találtak a tenger fenekén. nem képesek közvetlenül hasznosítani a napfény energiáját. a kéreg vulkáni forrásaiból feltörő forró víz is beléjük ömlött. Belső struktúrájuk még alig volt. mérhetetlenül hosszú idő után megjelentek az élő anyag apró. amelyek energiájukat teljes egészében a vulkánokból merítik. A ma élő különböző baktériumok sokasága igen változatos vegyi folyamatok révén tartja fenn magát. a vízben és a levegőben mindenütt megtalálhatók. gőzfelhőkből kondenzálódó tengerek vize még forró volt. amelyek szerves törmelékeket hordanak magukkal. Ezek a férgek semmi más. A forró víz felszökő sugarai további áramlásokat keltenek a tengerfenéken. de sokkal több is volt belőlük. Táplálékukat tehát teljes egészében a baktériumok szolgáltatják. A baktériumok viszont óriási. mikroszkópikus részecskéi. A vulkánok nemcsak sokkal nagyobbak voltak mint ma. 30 centiméter hosszú kagylók is élnek. sem belük: a végükön kisarjadó. amelyeket joggal állíthatunk párhuzamba azokkal a körülményekkel. tollszerű csápjaikkal szívták fel a táplálékul szolgáló baktériumokat. a kontinensek elhelyezkedése pedig nem is hasonlított a jelenlegihez. a Galápagos-szigetektől délre húzódó hátságból emelkednek ki. A vulkáni kőzetekből különféle elemeket. A földön. amely az oldott anyagokkal feldúsulva a hőforrásokból a tengerbe szökellt. amelyekkel megint . Ezekben a különböző vegyületeket tartalmazó vizekben előbb komplex molekulák alakultak ki. és a mélyből. Egyesek még olyan vulkanikus környezetben is tenyésznek. Ezek a férgek alighanem a legnagyobb olyan állatok a Földön. és önmagukat reprodukálni . mert nem volt sem szájuk.5 méter hosszúságot és 10 centiméter kerületet is elérő férgeknek szolgáltak táplálékul. majd végül. Mivel ezek a szervezetek az óceán sötét mélységeiben élnek. hiszen nincs szájuk.

aztán hamarosan már a lárvák is ott falnak a szüleik mellett. illetve leszármazottaik pusztulását okozzák. kissé fejlettebb élőlények. ahol ezek a szőnyegek elterülnek. Végül a moszatszőnyeg szétszakadozik. Ennek a medencének a vize olyan forró is lehet. amelyet a napfénytől függetlenül. hogy a felszíne gőzölög. ilyenkor a víz mély. és lerakják petéiket az algákra. addig ismeretlen halak és vak.gejzírt . Más esetekben a fölfelé áramlás szabályosabb. részben a talajról a mélységbe szivárgó esővízből fakad. de ahol a tavacskák túlcsordulnak és patakot nyitnak. így lehetővé válik más élőlények megtelepedése is.lök ki a felszínre. hogy a Nap energiáját felhasználva vegyi anyagokat élő szervezetük anyagaivá alakítsanak át. és mohón legelészni kezdik. a legyek rátelepszenek. pusztán a hőforrásokban lévő oldott anyagokat hasznosító baktériumok tartanak fenn. Ilyen élőlényeket találhatunk Észak-Amerikában. Hőforrások a szárazföldön is a felszínre törnek. de a baktériumok még ezen a hőmérsékleten is virulnak. Velük együtt más. folytonosan túlcsorduló medencét alkot. Vizük részben a messze mélyben fekvő forrásokból. amely elsöpri a moszatok maradványait. mert miközben rágják a moszatszőnyeget. ott a víz kissé lehűl. a kagylók és a férgek köré csoportosulva. ahogyan a forrásban lévő víz a teáskanna csőrén kibugyog. így a kőzetek repedésein át úgy kényszerül felfelé. A felfelé vezető repedések sajátos geometriája miatt a forró víz néha szakaszosan tör elő. hogy a légypopuláció túlélje ezt a . a csatorna kitisztul. ahol a moszatok (algák) és a baktériumok együtt növekednek és nyálkás. kékmoszatok is élnek. aztán a nyomás alatt túlhevül.furcsa. semmi más élőlény nem él meg. a Yellowstone hőforrásaiban. A moszatszőnyeg itt olyan vastag. míg végül gőzzé válik és vízoszlopot .táplálkoznak. Egyesek közülük tüstént párzanak is. ez az igen fontos anyag pedig képessé teszi őket arra.más élőlények . és ekkor a tavacskából sokkal forróbb víz ömlik belé. meg is gyengítik azt. és megöli a belőlük táplálkozó lárvákat. majd a magmakamrában felforr. de klorofilt tartalmaznak. Ezzel azonban a saját. A rajta lassan keresztülcsordogáló víz tovább hűl. Amikor az algaszőnyeg egyes részei 40 Celsius fok alá hűlnek. és fölötte a gyülekező sólegyek szinte felhőket alkotnak. zöld vagy barna szőnyeget alkotnak a pocsolyák fenekén. felgyűlik kis föld alatti kamrákban. hogy élő gátat alkot. Belső szerkezetüket tekintve ezek alig bonyolultabbak a baktériumoknál. fehér rákok . A hőforrások legforróbb részein. Ily módon itt a tenger alatt él egy népes és változatos fajokból álló életközösség. Ám addigra már elegendő kelt ki belőlük ahhoz.

Egyik oldalán olyan szirtet alakítottak ki. hatalmas. a csípős sarki szélben a bűz ellenére is kellemes itt lekuporodni. mind DélAmerikától egyaránt 2000 kilométerre fekszik.és májmohapárnák borítják. tiszta fehér madarak.pusztulást. A sziget a világ egyik legelszigeteltebb helye. tátongó. A lábunk előtt heverő. Az alja teli van hóval. dél és kelet felé tovább folytatódik. mint valami rongyos fehér szoknya. Ha az ember átvág soraikon és felkapaszkodik a vulkán tetejére. Az a vulkánsor. ahol elég meleg van a növények fejlődéséhez. Az egész szigeten ez a néhány kis folt az egyetlen hely. A szigetet úgy szegélyezik az úszó jégtáblák. mihelyt azok lakhatóvá válnak számukra. hótól körülvett sziklákat pedig buja moha. A sziklák közt pedig elegáns. A vad antarktiszi tengerek a tövébe martak. és a forrás egy másik részén újra kezdődjék az egész folyamat. A Déli Sandwich-szigeteknek nevezett szigetcsoport egyik szigete Bellingshausen. . amely a dél-amerikai és a keleti Csendes. A kürtő körül meleg a föld. lejtőit pedig hólepel borítja. hanem áldást. Ám ezeknek az egyszerű növényeknek a spóráit annyira szétszórják a szelek. amelyeket lávával teli. hogy még ezen a barátságtalan szigeten is betelepítik az efféle apró. ahol számos kis. vulkáni szigetből álló szigetcsoportot alkot. déli viharfecskék fészkelnek. elszigetelt helyeket. Földünk hidegebb részein egy-egy tűzhányó apadó heve esetleg nem veszélyt jelent. és ragyogó sárga kénkristályokkal vonja be a sziklákat.óceán lemezeinek találkozásánál az Andokot fölépítette. Ezen a fehér gyakorlótéren Adelie-pingvinek egész zászlóaljai menetelgetnek. De a kráter vulkáni tüze még nem aludt ki teljesen. torkában a kiugró sziklákról jégcsapok lógnak. amely iskolapéldaként mutatja be a hamu és a láva egymást váltó rétegeit. Az élő szervezetek nem csak a világ ilyen rettentő hideg részein használják ki a vulkáni hőt. mind az Antarktisztól. Karimája mentén egy-két helyen még mindig gőz és gáz tör ki a repedésekből. fél kilométer átmérőjű kráterre bukkan. ami kénhidrogén-bűzzel tölti be a levegőt. cikcakkos kürtők szelnek át. egészen az óceán déli részéig.

és kevés olyan repedés . Ez a madár a fekete vulkáni homokba temeti a tojásait a tengerparti homoksávok szélén. Olyan nagy térségekre bukkantak. Ez a fekete homok magába szívja a hőt. A hím megtölti az alagutat homokkal. aztán megtölti rothadó levelekkel. amelynek akár 4 méter is lehet az átmérője. Más kalapácsfejű tyúkok otthagyták a tengerpartot és egy vulkáni sziget lejtőin telepedtek meg. amelyet kalapácsfejű tyúknak hívnak. Végül aztán. és szanaszét iramodnak. és homokot halmoz a tetejére. Végül aztán. ahogy a földkéreg lemezei elmozdulnak. immár teljes tollazattal. hogy egytized foknyi hőmérséklet-változást is képes érzékelni. a madaraknak egy Indonéziától egészen a Csendes-óceán nyugati részéig élő csoportja rendkívül ötletes módszert fejlesztett ki tojásai kiköltésére. és beledugja a fejét a homokba. és abba rakja le tojásait. A homoki lábastyúknak van azonban egy rokona Celebesz (Sulawesi) indonéziai szigeten. A bazaltfolyamok súlyos problémát jelentenek a telepeseknek. A lábastyúkfélék. a környező vidékről pedig állatok és növények telepítik be a friss. amelyeket állandóan fűt a vulkáni gőz . hogy a víz lefolyik róla. Amikor ez az érdekes madár fészket rak. akkor további homokot halmoz rájuk. A nyelve olyan érzékeny. akkor lekapar belőle. a vulkánok teljesen kialszanak. hogyan vegyék hasznát. ha túl melegnek tartja. hólyagos felszínük olyan sima. A felszín lehűl.Még a trópusi élőlények is megtanulták. Ha úgy véli.egy egész nagy csoportjuk rendszeresen ott rakja le a tojásait. hogy kiköltse a tojásokat. és a napsütésben eléggé felmelegszik ahhoz. Fénylő. még "lakatlan" sziklákat és a lepusztult földet. és az alattuk zajló belső áramlások irányt változtatnak. hogy a homok túl hűvös a tojásoknak. épp ellenkezőleg! Naponta többször is visszatér a keltetődombhoz. szokatlanul hosszú kelési idő után a kiscsibék utat ásnak maguknak a halom felszínére. A nőstény alagutat váj ebbe a nagy halomba. és a bomló növényi anyag keltette hőre bízza a tojások melegen tartását. De nem hagyja ám ott őket. A haldokló vulkán mesterséges keltetővé alakult át. először is ás egy hatalmas gödröt. Tipikus példájuk az ausztráliai homoki lábastyúk.

ami csak hozzáért. Hawaiban az úttörő a vízzel kevésbé látványosan gazdálkodó ohia lehua fa. aztán rendkívül gyorsan kihűlt. Úgy tűnik. megkövesedett vízesést hagyott maga után. A Galápagos-szigeteken. mint amilyen akkor lehetett. amelyben a magvak gyökeret ereszthetnének. barna harangkötelek. és a napsugár párologtató hatásától védve pocsolyákba gyűlik. A lelógó gyökereket borító parányi szálakon többféle rovart is találunk. mint a szigeten. amelyek viszont a pókok zsákmányállatai. amikor az utolsó csöpp láva is kiürült belőle. a szabad levegőn élő közeli rokonaik. Ezeket a furcsa helyeket több különféle élőlény is állandó lakhelyéül választotta. amelynek flórája elsősorban Dél-Amerikából származik.akad bennük. így dagályának sima jelét otthagyta a lávacső falán. Odalenn aztán a gyökerek úgy csüngnek le a barlang mennyezetéről. amelynek gyökerei mélyen lehatolnak a lávába. mivel különlegesen alkalmazkodott ahhoz. Egyes helyeken. mint a megkövesedett zabkása. pontosan ugyanolyan. amely a legtöbb lávafolyam közepén keresztülfut. sem a fagy nem férhetnek hozzá. kifejlesztése már csak pocsékolása volna a test energiáinak. hogy mihelyt egy állat egyik testrésze elveszíti funkcióját. . hiszen normális körülmények között sivatagokban él. semmi nem koptatja a falait vagy az alját. amelyek belőlük táplálkoznak. Mivel sem a zivatarok. Ám ezek az élőlények nem pontosan ugyanolyanok. ahol valami akadályon kellett keresztülsöpörnie. nyirkossá és nedvessé téve a barlang levegőjét. hogy a nedvesség minden cseppecskéjét megőrizze. Kísérteties dolog egy ilyen lávacsőbe behatolni. A világ különböző részein a virágos növények más és más fajtái ostromolják meg úttörőként. de a fekete láva perzselő hőségében is sikerül megélnie. A mennyezetéről úgy lógnak le a megalvadt lávacsöppek. Sokan közülük elveszítették a szemüket és a szárnyaikat. ugróvillás rovarokat és bogarakat. Gyakran utat találnak maguknak a lávacső üres barlangjába. és az alja még olyan forró volt. köztük tücsköket. Egyes bazaltfolyamok évszázadokon át teljesen kopárak maradnak. hogy mindent elégetett. Az időlegesen megáradt lávafolyó hirtelen meg-megduzzadt. gyakran egy-egy kaktuszfaj ereszt először gyökeret rajtuk. A láva felszínéről lezúduló esővíz a repedéseken és a gyökereken keresztül lecsöpög a lávacső aljára. hogy összegyűjtsék a nedvességet. mint holmi nagy.

de hasonló vállalkozó kedvvel foglalja el a vulkánkitörések által elpusztított területeket is. milyen gyorsan magához térhet egy táj. testük maradványait a szél a magvakkal együtt befújja a repedésekbe és a zugokba. mert amikor elpusztulnak. Helens kopasz lejtőit. Az . Észak-Amerikában tűzgyomnak nevezik. de a hamu meg a durvább törmelék olyan laza. amelyek igen. Ám a ritka növényzet ellenére máris lehet állatokat találni rajta. Másfelől viszont a barlang szuroksötétjében előnyt jelentenek a hosszú csápok és lábak. hiszen egymáson kívül gyakorlatilag semmi más ennivalót nem találnak itt. Európában a második világháború alatt a lebombázott telkeken heteken belül megjelent. hogy egy zivatar vagy egy erősebb szél megbolygatja a felszínét. Ennek ellenére mégis alapot adnak a további betelepüléshez. és kitép minden fiatal növényt. bíborszín virágfüzért hajt. amelyek nem tékozolják ily módon erőforrásaikat. amelyet a Mount St. mert a növények számára nem jelent nehézséget gyökeret verni a hamuban vagy az összetöredezett lávában. Magvai olyan könnyűek és pelyhesek. Ezek a véletlenül idekerült. Helens hozott létre. előnybe kerülnek azokkal szemben.Azok az egyedek tehát. illetve a durvább kőzettörmelék alatt a levegőből odaszállt pihés magvak kis csomói gyűlnek össze. élénk színekbe borítva a lerombolt falakat. amíg sikerül betakarnia a Mount St. mert erdőtűz után elsőként jelenik meg az elfeketedett facsonkok közt. még szét nem hullott vulkáni porban. A szárazföldi vulkánkitörések által létrehozott pusztaságokat a jelek szerint könnyű betelepíteni. kallódó állatok korai halálra vannak ítélve. és végül teljesen eltűnnek. ez egy derékmagasságra növő növény. legyeket. hogy száz meg száz mérföldre elviszi őket a szél. amikor az oldala felrobbant. tüstént találnak tápanyagot az egyébként steril. amelyek a füzike magvait szállítják. A finom hamuban. Ugyanazok a szelek. máris visszahódították a növények. Így az egymást követő nemzedékek során a haszontalanná váló szervek méretei fokozatosan csökkennek. Még így is alighanem jó néhány évbe fog telni. Krakatau példája jól mutatja. lepkéket. amely tetszetős. A vulkáni hamuban elegendő tápanyagot talál. sőt szitakötőket is hoznak. apró testük anyagait az alattuk lévő vulkáni hamu megköti. Ezért ezeknek a lávacsőben élő lényeknek igencsak szokatlanul hosszú lábaik és csápjaik vannak. így amikor a magvak kikelnek. Ötven évvel a katasztrófa után tüzet okádva emelkedett ki a tengerből egy kis vulkán. Sok köztük a füzikemag. Azt a hatalmas sivatagot. Amikor ott felbomlanak. amelyekkel az élőlény érzékelni tudja a körülötte lévő akadályokat és az élelmet.

madarak. hogy egy újabb évszázad alatt a tűlevelű fák is vissza fogják hódítani a Mount St. Óriáskígyók. A sebek. vagy a madarak lábáról vagy gyomrából került a szigetre. A régi sziget körülbelül egy mérföldnyire fekvő maradványa a Rakata. De az erdő újkeletű voltának és az előző kataklizmának a bizonyítékait könnyű megtalálni. Amikor a növénytakaró ily módon felszakad. amelyek a vulkáni működéssel szoros kapcsolatban állnak. varánuszok és patkányok is érkeztek. a környezeti változások hosszú folyamatát indították meg. Ebben az erdőben sok a repülni tudó állat.a trópusi erdő egyetlen évszázad alatt visszahódította Krakataut. amelyeket gyakran sodornak magukkal a trópusi folyók. talán olyan lebegő növényi tutajokon. amelyek nyilvánvalóan minden nehézség nélkül elérték a kontinenstől alig 40 kilométerre fekvő szigetet. amelyekből az erdő kisarjadt. keskeny vízmosás alakul ki. legyek és egyéb rovarok. javította és tördelte: a Webtigris. amelyen az ember érzékeli az időt. de itt-ott. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte.emberek elnevezték Anak Krakataunak. Helens-t. Új szigeteket építenek . amelynek lejtői egy évszázaddal ezelőtt teljesen kopárak voltak. a tenger sodorhatta ki. Helens és az Andok. Oldalain máris vasfa és vad cukornád nő. ahol egy patak alámosta őket és egy-egy fa kidőlt. Az évezredek során új lehetőségeket nyitottak a növények és az állatok megtelepedésére. Ha azon a kurta skálán. Hawai és a Galápagos-szigetek . Nem fér hozzá sok kétség. lepkék. a vulkáni tevékenységek talán a természeti világ legfélelmetesebb jelenségének látszanak is. és összefogják a földet. púderszerű vulkáni por. alulról még mindig előbukkan a laza. mint a Mount St. ma sűrű trópusi erdő borítja. amelyeket a vulkánok a földön ejtenek. A magok egy részét. így végül begyógyulnak. hosszú távon nagy teremtő erők. Ám ezek kivételek. A szárazföldek vándorlásai pedig.ilyenek Izland. .és olyan hegységeket. egy-egy patak könnyen kimossa a laza hamut. A fák gyökerei sűrű szövevényt alkotnak a talaj felszínén. másokat a szél hozott. a Krakatau gyermekének. és az összefonódó gyökerek alatt 6-8 méter mély.

ha nincs megfelelően felöltözve. amelyeket . A legtöbb állat. amelyek óránként 300 kilométernél nagyobb sebességet is elérhetnek. a benne lévő atomok egymástól való távolsága annál nagyobb. Igazán nagy hidegben. Ezért néha "hidegvérűeknek" is nevezik őket. élő szervezeteket nem találunk. Ha annyira átjárja egy növény vagy állat testét. ezáltal az állatok egyre lomhábbak lesznek. amelyen a hüllők még csak letargikussá válnak. hogy sejtjeiben megfagy a folyadék. mielőtt fagypontig hűlnének. Talán ellentmondásnak tűnik. Sok gyík például olyan hatékonyan napfürdőzik. FEJEZET A FAGY VILÁGA Semmi nem élhet meg tartósan a Himalája magas csúcsain. Az ember még viszonylag meleg napokon is a felvett táplálékmennyiség mintegy felét testének melegen tartására fordítja. Minél ritkább azonban a levegő. köztük a rovarok. mielőtt még keményre fagynának. Agya és más rendkívül komplex szervei nem képesek néhány foknál nagyobb hőmérsékletváltozásokat elviselni. igen ritka kivétellel. Így aztán azokon a magas hegycsúcsokon. így ritkábbak az összeütközések. egyszerűen kipukkadnak . amikor a rajta áthatoló napsugarak energiát adnak át a légköri gázok atomi részecskéinek. Végül aztán. A levegő azonban akkor melegszik fel. hőjüket közvetlenül a környezetből veszik. és ha a teste olyan szintre hűl le. folyékony halmazállapotú anyagok megdermednek. nem is tudja a hőveszteség ütemében pótolni az elveszített hőmennyiséget. amitől gyakrabban ütköznek össze egymással. akkor a sejtek. hogy éppen a Földnek a Naphoz legközelebb fekvő részei a leghidegebbek. de a világ bármely más hatalmas hegycsúcsait is egyfolytában a legvadabb szelek ostromolják. Így az állat elveszíti testének koordinációját és elpusztul. mint az ember. következésképpen annál hidegebb marad a levegő. De a hideg már jóval előbb elpusztíthatja az állatokat. az ember meghal. az idegvégződéseken keletkező. bár éjszaka jelentősen lehűl. hiszen a vérük gyakran távolról sem hideg. Márpedig a hideg ől. de még ők is jóval előbb elpusztulnak. ahol a hőmérséklet tartósan mínusz 20 Celsius fok alá süllyed. az ingerület továbbításához szükséges. a testük energiáját létrehozó kémiai folyamatok lelassulnak. Ahogy a hőmérsékletük csökken. mivel ők belsőleg állítják elő az állandó testhőjüket. Minden ilyen aprócska ütközéskor hő keletkezik.ahogyan a házi vízvezetékben a fagy hatására csőrepedés keletkezik -. Ezért azonban igen nagy árat fizetnek. Ezek az élőlények jelentős hőmérséklet-csökkenést képesek elviselni. körülbelül 4 Celsius fokkal a fagypont fölött. akármennyit eszik is. a kétéltűek és a hüllők. Ezeken a magas hegyeken a fagy halálos erejű. és a szövetek fizikailag elpusztulnak. csakhogy ez a kifejezés félrevezető. Kivételek azok az apró lények. A madaraknak és az emlősöknek több esélyük van a hideg elviselésére. hogy nap közben melegebben tartja a testét.2.

az Alpok és az antarktiszi hegyek egyes szakaszai olyan rózsaszínűek. ezekkel végzik a fotoszintézist. Ha szabad szemmel megvizsgálunk egy maroknyit ebből a különleges hóból. Az ilyen csúcsokról leereszkedő hegymászó valószínűleg semmiféle más élőlényt nem lát a jégszirtek és a fagyott sziklák közt. Ez nem valamely növénycsoportba sorolható egyetlen faj. bőrszerű bevonat lesz egy sziklán . A hegységek felső régióit borító hómezőkön látszólag még annyira sincs élet. egysejtű élőlényt. nagyon különböző élőlény. hogy megvédje a szemét. hogy a körülötte lévő lejtők furcsán elszíneződött foltjai és pásztái vagy árnyékok. .és gombafaj alkot ilyen szövetségeket. hogy kétségkívül rózsaszín. Ha az ember ilyen helyekre kapaszkodik fel. mint bennünket a hószemüveg . amelyek az elképzelhető legszorosabb közösségben élnek. amelyek különben zárva maradnának előtte. amelyek a hegycsúcsok szikláit borítják. Néha a gomba fonalai a moszatsejtek köré fonódnak és felemésztik őket. és időnként egy-egy ember. de a zöld színt elfedi egy átható vörös festékanyag. ha ugyan nem több ezer évesek.elhatározza. mintha a gomba rabszolgájaként használná a moszatot. amikor a növekedésre lehetőség van. amíg egyetlen négyzetcentimétert elborít. Nagy magasságokban esetleg egész évben csak egyetlen olyan nap akad. A világon mintegy 16000 zuzmóféleség él.egy zuzmó. a másik egy gomba. de a meghatározott párok annyira megszokottak. és a következő nemzedéknek újra kell kezdenie a kapcsolatot. Úgy tűnik. vagy káprázó szeme űz vele valamiféle játékot. A moszat a napfény segítségével a felszívott ásványi sókat. így a zuzmónak akár hatvan évbe is beletelhet.kivéve. akár 6000 méter magasságban is. apró. Sok zöld részecskét tartalmaznak. A gombafonalak által kiválasztott sav a kőzetek anyagából az alga számára felszívható ásványi sókat old ki. A gomba savat termel.véletlenül odafúj a szél. maga a gomba az alga nélkül nem tud fennmaradni. hogy saját jószántából felmászik ezekre a magaslatokra. amely a szikla felületét érdesre marja. hószemüveget kell viselnie. és míg a moszatok a gombától elválasztva is képesek független életet folytatni. hogy betelepíthesse azokat a kopár területeket. mint egy szelet görögdinnye. amelynek megvan a maga jellegzetes alakja. A gombafonalak biztosítják a telep vázszerkezetét és nedvességet szívnak fel a levegőből. Ezek is moszatok. semmi szokatlant nem látunk rajta . amíg a csúcstól lejjebb nem ereszkedik. hanem két. és könnyen azt hiheti. majdnem biztosan valamiféle vékony. különösen lassan. Az egyik egy alga. Ez azonban nem egyenlők közötti társas viszony. amelyre valószínűleg rábukkan. így képessé teszi a zuzmótelepet a sima felületen való megkapaszkodásra. aki . színe és kedvenc kőzetfajtája. A nagyon gyakori tányér nagyságú zuzmók így valószínűleg több száz.kiszűri a napfény ártalmas ultraibolya sugarait. mind a moszat tápanyagigényét biztosítják. Az első élőlény. Ám mégsem mind szűziesen fehérek. illetve a levegőben lévő vizet és szén-dioxidot tápanyagokká szintetizálja. A Himalája és az Andok. de azok. Ezt a látványt nehéz elhinni.a nagyszámú. mint a körülöttük heverő sziklákon.talán még megmagyarázhatatlanabbul . Számos moszat. hogy a belőlük létrejött szervezetet szabályos fajnak tekintik. Csak a mikroszkóp alatt fedezhetjük fel a fagyott részecskék között az elszíneződés okát . Mindkét növény külön-külön szaporodik. Mind lassan növekszenek. ami alighanem ugyanúgy szolgálja a moszatokat. amelyek mind a gomba.

mivel a sötét színek megkötik a hőt. amelyet izmai lassan összenyomnak. néha egyméternyire is lenyúlnak a talajba. egész életük rendkívül lassú ütemben folyik. csapkodó.lapulnak. a lárvák pedig öt év alatt érik el a felnőttkort. például a kezébe veszi őket az ember. ahol pontosan annyi a fény. Mind roppant lassan nőnek: egy-egy növény egy teljes év alatt esetleg csak egy-két . hogy a hóban mozogva. Lábai ízületeiben van egy apró. Mint az az ilyen "fagyos" élőlényektől várható. tanúsítva azt a megindító tényt.egyszerűen nem tud hozzá elegendő energiát létrehozni. hogy oltalmazzák magukat a széltől. így a növény ellen tud állni a szélviharok cibálásának. így a hőmérséklet nem olyan bénítóan alacsony. ehelyett pollen. kivéve azt. de a gyökereik hosszúak. ami nem követel gyors izomreakciókat. részint védekeznek a hideg ellen. és elpusztulnak. Bennük is van "fagyálló" folyadék. kőtörőfű. hogy ha hirtelen felmelegítik őket. hogy ugyancsak elszínezik a havat. párnaszerű növények . Az egyik furcsa teremtmény.hegyi vadszegfű. igen gyorsan kell csapkodnia. Szárnya egyiküknek sincs. A hómezők mellett.szemcsékkel és elpusztult rovarok testével táplálkoznak. így részint megtámasztják egymást. Nem táplálkoznak más élőlénnyel. hogy az élet még a legalacsonyabb szintjén is egyszerűen önmagáért létezik. fejlettebb élőlények is laknak. és így a rovar messzire pattanva elugrik. Egyes növények még tápanyagtartalékaikat is fel tudják használni egy kis hő gerjesztésére. míg a világos színek visszaverik. köztük apró férgek és primitív rovarok: soksertéjűek. Mivel nem képesek az algákhoz hasonlóan szintetizálni táplálékukat. közvetlenül a felszín alatt egy olyan szintre érjen el. hirtelen kioldja a párnát. Ennek a fekete elszíneződésnek pozitív értéke lehet számukra. hogy hatékonyan működhessen. A szárak és a levelek szorosan párnába tömörülnek. hanem feketére. ugróvillás rovarok és gleccsersáskafélék. A gleccsersáska petéjének egy év kell ahhoz. rugalmas párna. és képesek megolvasztani maguk körül a havat. akkor nem tudnak megfelelően funkcionálni. De még ezzel a pótmelegítési segítséggel is életük legnagyobb részét úgy kell leélniük.Életének egyik szakaszában minden egyes ilyen moszatsejtnek van egy apró. Egyszerűen csak léteznek. Itt maga a hó védi meg a széltől. encián és moha . az robbanásszerűen kitágul. Ha a rovart ellenség fenyegeti. a szárnyatlan skorpiólégy. hogy pírba borítják a havat. ami nem meglepő. ezért egy olyan anyagot tartalmaznak. A hómezőkön más. A meredek talajhoz tapadnak. és egy helyben tud maradni a szétguruló kövek közt. és semminek nem szolgálnak táplálékul. a kövek közt apró. A hóalgáknak még így is szükségük van védelemre a hideg ellen. Alig módosítják a környezetüket. mint a szabad levegőn. de nem rózsaszínre. mint napfényt és a hóban oldott parányi mennyiségű tápanyagokat. sajátos módszert fejlesztett ki szárnyai elvesztésének kompenzálására. aztán ebben a helyzetben rögzítenek. erre pedig alacsony hőmérsékleten semmiféle rovarszárny nem képes . amely képessé teszi arra. hogy testük a fagypont közelében van. hogy kikelhessen. fonalszerű szervecskéje. ostor vagy flagellum. amennyi a legjobban megfelel neki. hiszen a rovarok szárnyának ahhoz. amely még néhány fokkal a víz fagyáspontja alatt is folyékony marad. Gyakran olyan dúsan tenyésznek és olyan nagy számban élnek. élettani folyamataik pedig úgy alkalmazkodtak az alacsony hőmérséklethez. amelyeket a szél véletlenül felhord a völgyekből. Ezek a parányi növények semmi mást nem vesznek fel a világból.

és a csúcsokról lefutó gerincek némi menedéket nyújtanak a szél elől. Az afrikai lobéliák és aggófüvek hatalmas méretei élénk ellentétben állnak a magasabb hegyek közt élő törpe változatokkal. a napsugárzás rendkívül erős. így talán ez a két tényező teszi együttesen előnyössé az ilyen hatalmas méreteket. A hideg elleni védekezés azonban még ezeken a viszonylag alacsony szinteken is létfontosságú. A hegyoldalon sarjadó ritkás zöld levelek hamarosan állatokat csalogatnak oda. hatalmas levélrózsát alkotva. a talaj már kevésbé meredek. és a növény védtelen marad. Ám a botanikusoknak eddig még nem sikerült megfejteniük. Az afrikai Mount Kenya lejtőinek magas völgyeiben nőnek a világ leglátványosabb hegyi növényei. a levegőt csapdába ejtő karmantyút alkotva. és kissé nyálkás. Valós kockázatot jelent tehát. Az efféle kalandoroknak azonban maguknak is óvintézkedéseket kell tenniük a hideg ellen. Amikor leszáll az este. Az egyik lobéliafajta karcsú. ami nagyrészt elhárítja a hideget. Az aggófüvek és a lobéliák igazi óriások. fél méter átmérőjű. valamivel szilárdabban helyezkednek el. mintha az oszlopot szőrme borítaná. most azonban a lobéliának egy másik problémával kell szembenéznie. A Mount Kenyán a nyúl nagyságú. amelyeket a fagy lemart a hegyfalról. amelyek fölmennek a leveleket majszolgatni. amely körülbelül ugyanakkora. de az elefántfélékkel rokon szirti borz majszolja a lobélia leveleit. szürke levelek között hajtanak ki. és alakja. A különlegesen kedvező területeken már foltokban szinte összefüggő zöld takarót hozhatnak létre. ami erősen csökkenti a párolgást. Egy másik lobélia a talaj közelében hajt. Még egy kicsit lejjebb a hegyoldalban. így jól véd az éjszakai fagy ellen. Így a legforróbb napokon is megőrzi folyékony szigetelését. hogy képes legyen virágot hajtani. A világ más részein élő lobéliák és aggófüvek szinte mind aprók. a növények végre jobban gyökeret ereszthetnek. amely véletlenül felgyűlt a kelyhében. Reggel a felkelő Nap megolvasztja a jégtakarót. amelyek olyan hosszúak és vékonyak. 8 méter magas pillérré nő.apró levelet képes növeszteni. Megfelelője az Andokban a csincsilla. ahol ritka a levegő. Az Andokban az ananászfélék családjának egyes tagjai fejlődtek hasonló módon óriásokká. Ez a víz azonban nem egyszerűen esővíz. Elhalt leveleik rajta maradnak a főszáron. és úgy néznek ki. kék virágai a szőrös. mert egy zselatinszerű anyagot. és egy évtizedbe is beletelhet. meggátolja szabad áramlását az oszlop körül. miközben készen áll a leghidegebb éjszakákra is. ahol már kissé enyhül a hideg. és a vándorkövek meg a sziklák. hanem a növény maga választja ki. apró. Mind a két termőhely igen magasan fekszik és közel van az Egyenlítőhöz. Bár ez a levélzet nem ejti teljesen csapdába a levegőt. de a vékony jégkéreg megakadályozza az alatta lévő víz lehűlését. és két-három centiméternél magasabbra növeszthetik szárukat. így a növény központi bimbója körül gyakorlatilag egy folyékony védőburok van. hogy a lobélia központi kelyhéből elpárolog a víz. ennek a víznek a felszíne befagy. Mivel az Egyenlítő közelében tenyészik. vastag. mint alföldi rokonaié. szokásai és étrendje is . Az aggófüvek 6 méternél magasabbra is megnőnek. mintha fatörzsből kinövő hatalmas káposztafejek lennének. amíg annyi erőforrást halmoz föl. ám sokkal hosszabb a szőre. amelynek a közepe teli van vízzel. olyan nagy magasságokban. pektint tartalmaz. hogy ez pontosan miért van így.

Mivel a Föld forgástengelye nem merőleges a pályasíkjára. Vastag. Ezért nem is képez összefüggő bundát. a sarkok fele egyre kisebb hajlásszöggel érkeznek a Föld felszínére. A csincsilla az egyik legsűrűbb és legselymesebb bundájú emlős. Ennek hatására bármely adott állatfaj egyedei hajlamosak nagyobbra nőni. Az Andok egy másik állata a vikunya. A hosszú. annál jobban őrzi testmelegét. amely az Egyenlítőn egy négyzetméternyi lapos földterületre jut.csakhogy rágcsáló és egyáltalán nem áll a szirti borzzal közeli rokonságban. Ha az Andok középső részén. ám a Föld gömbhöz hasonló alakjából következően. a túlmelegedés veszélye fenyegeti. ezáltal gyakorlatilag hiánytalan a gyapjútakaró. Ha az állatnak túlságosan melege van. A testfelszín kisugárzása hőveszteséget okoz. amelyben ezeket a foltokat szabadon éri a levegő. így minél gömbölyűbb egy állat. Így az a napsugármennyiség. a kontinens déli csücskébe érünk. a hóhatár egyre alacsonyabbra ereszkedik. valamint olyan gleccsereket. szőre pedig a világ legértékesebb gyapja. így takarja ezeket a kopasz foltokat. Alaszkától a Sziklás-hegységen és az Andokon át. A nyár kezdetén a nappalok egyre hosszabb ideig világosak. Mivel a Föld felszínéig sokkal hosszabb utat tesznek meg a Föld légkörében. ezért a hegyi állatoknak általában kicsi a fülük. az Egyenlítő körül vikunyát és csincsillát akarunk találni. és inkább kurta. Mire Patagóniába. mint hosszú a lábuk. hosszabb-rövidebb időszakokig sötétség (a leghosszabb a sarkokon : fél év) uralkodik. A sarkok közelében maguk a sugarak is kevésbé melegítenek. amíg csak nyár közepére a . mint az egyenlítői Andok magas csúcsai. a Föld évi Nap körüli pályája során. hanem egy bizonyos szöget (66 fok 3 perc) zár be. annál jobban visszatartja a test melegét. A leghővisszatartóbb forma a gömb. Ez a legkisebb termetű tevefaj. A test méretének is van jelentősége. A puma például mindenütt megtalálható Amerikában. Ám ahogy dél felé haladunk az Andok hegylánca mentén. akkor viszont összeszorítja a combját. ám az alföldeken élők törpék a hegylakókhoz viszonyítva.hasonlók . finom gyapja olyan jól szigetel. délebbre már sokkal nagyobb területen szóródik szét. hogy ha túlságosan energikusan mozog. fel kell kapaszkodnunk a hóhatár fölé. erre a test arányai is jelentős hatással vannak. ezért minél kisebb a felület a test térfogatához viszonyítva. egészen az amazóniai őserdőkig. Az Antarktisz élőlényeinek nemcsak a szélsőséges hideggel. vékony végtagok könynyen lehűlnek. Így tehát a nagy gömb melegebb marad. már néhány száz méter magasságban állandó hótakarót találunk. így gyorsan lehűlnek. így a sarkvidékeken. mint ugyanannak az állatfajnak a melegebb éghajlat alatt élő képviselői. hanem a comb belső részén és az ágyékon kisebb foltok majdnem teljesen csupaszok. hanem a hosszú sötétséggel is szembe kell nézniük. mint egy kicsi. mint az egyenlítői merőleges napsugarak. Ha hideg van. ezáltal több energiát veszítenek. olyan testtartást vesz fel. Ezért aztán az Antarktisz tengerpartjai ugyanolyan hidegek és élettelenek. A Nap sugarai az Egyenlítőnél merőlegesen. Ennek egyszerű oka van. A vastag szőrzet vagy gyapjútakaró nem az egyetlen módja a hő megőrzésének. amelyek egyenesen a tengerbe torkollnak. a tengerszint fölötti körülbelül 5000 méter magasságba.

Legközönségesebb típusuk fekete. A zuzmók megint csak ott vannak azok között a ritka élőlények között. van egy moszat. mint a szárazföldi állatoknak. ezek viszont az apró halakkal együtt az Antarktisz nagyobb állatainak. a fókáknak. mint a levegő. Vannak köztük laposak és bőrnemű. ha hetekig egyfolytában keményre fagy. aztán elcipelik és elevenen megeszik. így akár. így az úszó állat sokkal hamarabb lehűl. mint a szárazföld. Ezek közül a növények közül egyikből sincs elég bőségesen ahhoz. Mivel a víz sós. mert állandóan áramlanak. az áttetsző ásványokon átszűrődő fényt hasznosítva. hogy bármekkora méretű állatnak táplálékot tudjon biztosítani. vagy kissé rugalmas. Néhány mohafaj azt is kibírja. A víz több hőt képes megkötni. maximális hőt nyel el a gyér napfényből. Ezenfelül a szőrzetben csapdába ejtett levegő szigetelő hatása a vízben csak korlátozottan működik. Mindössze két virágos növényfaj él itt . A táplálék begyűjtéséhez azonban ezeknek az állatoknak ki kell menniük a tengerre. amelyek nem a szárazföldön. Rajtuk élnek a mérhetetlenül nagy számú. Ennek a "prémiumnak" azonban az az ára. és egészen másként kell védekezniük a hideg ellen. Sok közülük tüskés. hanem a tengerben élnek. nem alakul jéggé. vannak amelyek kisebb foltokban élők vagy csíkokban kanyargók. A hideg víz azonban több oldott oxigént tartalmaz. míg végül a tél közepére hetekig tartó teljes sötétség áll be. következésképpen az antarktiszi tengerekben dúsan élnek lebegő algák.Nap már mind a huszonnégy órán át láthatóvá nem válik. A déli óceán vizei melegebbek. és nem a valódi fókák. krillnek nevezett lebegő rákocskák. csáprágóikkal elkapják őket.egy csökött fűféle meg egy istácféleség. mint a meleg. mint a járkáló. hanem a fülesfókák közé . amelynek szinte hihetetlen módon sikerül behatolnia bizonyos kőzetek hasadékaiba és repedéseibe. az oroszlánfókáknak és a pingvineknek szolgálnak táplálékul. Az Antarktisz partjain és jégmezőin lakó élőlényeknek létfenntartásukat közvetve vagy közvetlenül olyan növényekre kell építeniük. ide-oda hömpölyögnek az Antarktisz és az északabbra fekvő mérsékeltebb vidékek közt. Ezeknek a miniatűr erdőknek megvannak a maguk apró állatokból álló saját közösségeik.csak a hóban élő rovarok. aztán bennük él. Ugróvillás rovarok és gombostűfejnél is kisebb atkák egész nyájai mászkálnak lassan az ágak közt legelészve. hogy a nappalok a nyár végére lerövidülnek. szétágazó. amelyek el tudják viselni az ilyen nyomasztó körülményeket. és sokkal hatékonyabban vezeti azt. A sörényes fóka egyfajta oroszlánfóka. szőrszerű képleteivel göndör gubancokat alkot. Náluk valamivel elevenebb más ragadozó atkák erednek a nyomukba. amíg a hőmérséklete nem süllyed egy-két fokkal 0 Celsius fok alá. Az Antarktisz szikláin több mint 400 fajuk él.

halat. amely egész testüket beborítja.kevésbé tartósan magában tart. Az összes emlősök közül ez a legdélebben élő állat. négylábú őseinek szőrzetét. és a kontinens körüli tengert télen beborító jégtakaró sem riasztja el. amely olyan sűrű és meleg. A rákevő fóka. vagy lerágja a jégtáblák szélét. és ott tintahallal táplálkozik. A Weddell-fóka rendszeresen negyedórákra lebukik. és így tart fenn kisebb lyukakat köztük. kizárólag apró rákokkal. és a halak helyzetét a róluk visszaverődő visszhang alapján határozza meg. amelyet hatalmas hólyaggá tud duzzasztani. Ám ha a sörényes fóka mélyre bukna le. hasonlóan az egész testet beborító gumi búváröltözethez. a krillt mindaddig a szájában tartják. mert orrán felfújható ormány van. Nevét nemcsak hatalmas méretei miatt kapta. Ezért aztán a sörényes fókák ritkán keresik táplálékukat mélyen a víz alatt. amelyek tápanyagtartalékul szolgálnak. illetve úszás közben egy vízréteget többé. A valódi fókák már jobban fel vannak szerelve a hideg ellen. Különleges szakállszőrök vannak a pofáján. és akármilyen mélyre buknak le. amelytől különleges puhaságát kapja. Nagyrészt megőrizte szárazföldön élő. karcsú és izmos állat. amelyek szitaként működnek. amely az egész családból a legnagyobb számban él az Antarktiszon. Neki van . krillel táplálkozik. 300 méternyi vagy akár nagyobb mélységbe is. mindenféle húst megeszik. Vagy a jég alatt megrekedt légzsákokból lélegzik. hanem azért is. Mindnyájuk közt a legnagyobb a déli elefántfóka.magas. hogy az emberek mohón keresték prémes kabátjaikhoz és bundáikhoz. A leopárdfóka 3.sorolják. visító hangokat bocsát ki magából. olyan rendkívül finom. amíg a fölösleges vizet kiköpi. csak a horzsolásoktól védi őket. olajos hájréteg. Az elefántfóka is nagy mélységekre bukik le. A prémes fókának a testén foltokban is vannak ilyen hájrétegek. kétszeres embermagasságra tornyosodik. a víz nyomása annyira összenyomná ezt a levegőt. másféle fiatal fókákat és időnként pingvineket is. Ez csakugyan monstrum. Ezen kívül szigeteli őket a fókazsír is s a közvetlenül a bőrük alatt lévő vastag. Amikor egy dühös hímjük rábődül az emberre a tengerparton. krillt. hogy az állat gyakorlatilag elveszítené a szigetelését. A valódi fókák azonban folyamatos takaróvá fejlesztették a hájukat. Szőrzetének vastag alsó rétege. A fekete mélységben szonárt használ a halak üldözéséhez . hogy még akkor is magában tartja a levegőt. akár 4000 kilogrammot is nyomhat.5 méter hosszúra is megnő. amikor az állat a vízben van. Szőrzetük nagyon ritka. akkor is hatékony marad. amely bizonyos mértékig csökkenti a hőveszteséget.

az artériás vér immár lehűlve folytatja útját a lábakba. amelyek alkalmazkodtak a hidegben való munkához. és viszonylag egyszerű mozgásaikat olyan élettani folyamatok révén hajtják végre. Tollruhájuk tömött. átadódik a hideg vénás vérnek. természetesen a pingvinek. alacsony hőmérsékletű egységekként működnek. amelyik a láb alsó részéből a vért visszaszállítja. A vért a lábukba szállító artéria azonban nem egyenesen fut le a lábujjaikhoz. mielőtt még elveszne a külvilágba. Az őslénytani bizonyítékok azt mutatják. ezért véredényei keresztülhatolnak vastag zsírrétegén. most viszont elfojtják ellentéteiket. A tollazat a test nagyobb részét fedi. ezért erre a célra a lehető legalkalmasabb helyen. egyik fajuk pedig egyenesen az Egyenlítőn. hogy bár családjuk a déli féltekén ered. A pingvinek pompásan alkalmazkodtak az úszó életmódhoz: szárnyaik uszonyokká módosultak. amelyek összetömörülve gyakorlatilag a víz és a levegő számára átjárhatatlan réteget alkotnak. Az Antarktisz jellegzetes madarai. hogy csupasz lábszárukon és lábujjaikon keresztül elszivárog testük becses hője. hiszen a levegőben a toll minden másnál pompásabb szigetelő. hanem hajszálerek hálózatát fejlesztette ki. a hímek még vadul küzdöttek egymással a parton. Az új szőrzet növesztéséhez a bőrfelszín közelében bőséges vérellátásra van szüksége. párzás idején. Ebből következik jellegzetes. annak melegebb részein fejlődtek ki. és egymás hegyén-hátán hemperegnek az iszaptócsákban. amikor kijönnek a szárazföldre. a Galápagos-szigeteken. így a jéghegyeken nemtörődöm módon kuporgó sirályok látszólag azt kockáztatják. testük legvégén helyezkednek el. lábaikat pedig kormányzásra használják. amelyeket gyakran e fagyos. és a kis Adelie-pingvin. a tollszárak tövénél. Az úszás mindig jó szigetelést követel . így ki kell jönnie a vízből. nem elég hatékony a szigetelése. Néhány hónappal korábban. miközben a bőrük csúnya rongyokban hámlik le. Legtöbbjüknél mélyen lehúzódik a lábakra is. mint bármely más madárnál. Egyes pingvinfajok még ma is Dél-Afrika és DélAusztrália viszonylag melegebb vizeiben élnek. Az Antarktisz madarai az összes többi madárhoz hasonlóan kitűnő védekező eszközzel rendelkeznek a hideg ellen. amelyek a vizet csapkodva hajtják őket. Így az artériás vér melege.a pingvinek tollazata tökéletesen alkalmazkodott ehhez.minden fóka közül a legvastagabb szalonnája. Ezek körülölelik azt a vénát. A madár lábai így gyakorlatilag független. amely egyike az . csomókban apró pehelytollak is nőnek. egyenes testtartásuk. A bőrét takaró vékony szőrréteget minden évben levedli. távoli déli táj jelképének tekintenek. Ám a legtöbb madárnak nincs toll a lábán. hogy melegen tartsák magukat. Mivel vére a testfelszín közelében kering.

A császárpingvinek ezt a nehézséget úgy hidalták át. amikor könnyű élelmet találni.Antarktiszon élő két pingvinfajnak. Csakhogy rugalmasak. ahol a csupasz vulkáni hamuban egyszerű üregeket ásnak. már teljesen kitollasodnak. Ezek kistermetű állatok. Olyan gyorsan nőnek. a hatalmas hullámzás olyan erővel vágja őket a sziklákhoz. és amikor a hullám visszahúzódik a sziklákról. hogy a pingvinek a déli óceánok vizeinek túlnyomó részét képesek voltak benépesíteni. és 16 kilogrammot nyom. Ám ezeknek a nagy csibéknek hosszú időre van szükségük ahhoz. Ez alatt a tollruha alatt még egy vastag zsírréteg is van. hogy kikeljenek és teljes méretükre nőjenek. Zavodovski szigetén. ahol a hamu alatt jég van. és csak 6 kilométer az átmérője. hogy tavasszal raknák le tojásaikat. Ezekbe a hevenyészetten kikapart fészkekbe a nőstény két tojást rak. és önállóan tudnak úszni és táplálkozni. sértetlenül. jókedvűen és peckesen gázolnak a szárazföld belseje felé.vagy más kisebb termetű pingvinek. az elolvad. a császárpingvinek már a tél kezdetén elkezdik ezt a folyamatot. amelyeket a hím költ ki. Nagy mérete alighanem a hideghez való alkalmazkodás következménye. Amikor a fiókák kikelnek. 14 millió kantáros pingvin fészkel. így a legnagyobb és legsúlyosabb tengeri madár. hogy mire véget ér a kurta antarktiszi nyár. és egyes helyeken csillagászati számban élnek. Ahelyett. ugyanakkor azonban nagy nehézségeket is okoz. még tömpe csőrére is tollat növeszt. Az antarktiszi nyár néhány hete alatt a császárpingvin csibéi ezt nem képesek megvalósítani.az egyetlen állatfaj. hogy felborzolják a tollaikat és eltartják az uszonyaikat a testüktől. hogy a pingvinpár egy olyan vízmosásban választja ki a fészkét. az embernek alig érnek a térdéig. amelyekkel ki akarják bélelni a fészküket. Testmérete ugyan kétségkívül a hővisszatartást segíti. fülsiketítő sivítozással veszekedve a kavicsokon. Amikor szükségesnek érzik. hogy az ember biztosra venné. Néha megtörténik. Ilyenkor a hím testmelege felolvasztja a jeget. . és a továbbiakban meglehetősen riadtan üldögél a mély lyukba süllyedt tojásokon. Amikor az antarktiszi nyár kezdetén kijönnek a szárazföldre. hogy a vikunyához hasonlóan őket is a túlmelegedés veszélye fenyegeti. miközben a nőstény táplálék után jár. vadul. A hatékony szigetelésnek köszönhető. nem tudnak önállóan táplálkozni. amely pontosan az ellenkezője a legtöbb más madárénak. a szülők felváltva etetik őket. amely a Déli-Sandwich-szigetek egyik kis vulkáni szigete. hogy növeljék a hősugárzó felületet. mint a gumilabda. Amíg a pingvincsibék teljesen ki nem fejlődnek és ki nem alakul tengerjáró tollazatuk. A legnagyobb pingvinfaj a császárpingvin: a felnőtt embernek a derekáig ér. ezt úgy hárítják el. hogy olyan párzási menetrendet alakítottak ki. mint a szamár. mert a császárpingvin az Antarktiszon él és szaporodik . és a melegebb nyári hónapokban nevelnék fel ivadékaikat. amely képes túlélni télen a kontinens szélsőséges hidegét. hogy összezúzódnak. a pingvinek hőszigetelése így annyira bevált.

hogy elérjék a part közelében fekvő hagyományos költőhelyeiket. és felismeri válaszát egyéni hangjáról. . A párja ilyenkor szinte azonnal odamegy hozzá. A kis jószág még nem képes saját testmelegét megtartani. legfeljebb odébb csoszog egy kicsit. és igen gazdag szikanyagban. néhány héttel a hosszú téli sötétség beállta előtt a felnőtt madarak a tenger jegén át a partra mennek. amíg csak ki nem költi a tojást. aztán végül párzanak. és olyan jó a kondíciójuk. a begyében félig megemésztett hallal. hiszen a jégen nincs se növényzet. vastag hájréteg van a tollazata alatt. hatvan nappal a tojás lerakása után. amelyre emlékezhetne. a hasi lebenye alatt. különben megfagyna a jég tetején. most pedig további két hónapig ki kell tartania. Aztán. amivel határvonalat ki lehetne jelölni. és a párzási szertartás csúcspontjaként átveszi a nősténytől a tojást és a saját "köténye" alá dugdossa. Nincs fölösleges energiája. A hím ilyenkor. ahol betakarja a hasáról lelógó tollas bőrredő. visszatér a nőstény. Ezzel közvetlen feladatát el is végezte: a nőstény otthagyja. egyenesen. amilyen csak lehet. ahol legalább ő táplálkozni tud. Márciusban. se kő. még elég táplálékot talál a begyében ahhoz. amit szükségtelen mozdulatokra vagy haszontalan magamutogatásra pocsékolhatna. hogy visszaöklendezve megetethesse vele a frissen kikelt fiókát.A nyarat azzal töltik. hogy jól belaknak a tengeren. Ő időközben alaposan meghízott. fel kell emelnie. Végül. ezért továbbra is apja lábán kuporog. rendkívül pontosan időzítve. Mihelyt a pár újra együtt van. Mivel azonban most már igencsak benne járnak a télben. ám szólongatva mégis megtalálja. aztán fölveszi a lába fejére. testsúlyának majd a felét az teszi ki. hogy a csőrével a lábujjai felé taszigálja. de ez nagyon nagy. ahol hagyta. a nőstény megeteti a fiókáját visszaöklendezett. amíg a nyílt vízhez ér. A nőstény csak egyetlen tojást tojik. a hím pedig különben is jócskán eltéblábolhatott a jégen arról a helyről. A jégtakaró már jó messzire nyúlik a parttól. ezért a nősténynek esetleg 15-20 kilométert is meg kell tennie. A pár nem követel meghatározott territóriumot magának. Ezt úgy oldja meg. de már az udvarlás megpróbáltatásai során felhasznál belőle valamit. Amikor nyáron megérkezik ide a tengerről. Nyár végére olyan kövérek lesznek. hogy a többi költő hímekkel összebújva némi védelmet találjon a hideg ellen. és fészket sem készít. a "kötény" alatt. a becses tojást melegen tartva a lábán. szinte hihetetlen módon. Mihelyt a tojás előbukkan. és az egyre mélyülő sötétségben elindul a tengeri jégmező széle felé. így a pingvineknek sok-sok mérföldnyi utat kell megtenniük. a jégmező széle még távolabb fekszik a szárazföldtől. Közben a párja csak áll. a pingvinek ilyenkor csak udvarolnak. hátat fordítva a hófúvásoknak és a süvöltő szeleknek. A fészeknek nincs határozott helye. kikel a fióka. Április és május sötét hónapok.

apró. mielőtt az egész ciklus újrakezdődik. súlyának legalább az egyharmadát elveszítette. akkor a kicsi pingvin néhány napon belül éhenhal. amit a nőstény hozott magával. Ha csak egy vagy két napot késik. . Lecsoszognak a vízhez. a hőmérséklet egy leheletnyit emelkedik és a tengeri jégmezőn repedések jelennek meg. amit az apja hoz.Ez a családegyesítés kritikus pillanat. végül aztán valamelyik már elég közel van ahhoz. az a császárpingvineknél már jó évnek számít. Még mindig pelyhes. Az Antarktisz nem volt mindig ennyire elhagyatott föld. Ha az időjárás csak egy csöppet rosszabb. hiszen alig két hónapjuk van zsírtartalékaik visszaszerzésére. az elpusztul. Ha a nőstényt elkapja egy leopárdfóka. de ha sikerül elérnie a jégmező szélét. vissza a fiókájához. amely sokkal közelebb feküdt az Egyenlítőhöz és sokkal melegebb volt az éghajlata. primitív emlősök és dinoszauruszok kövületei rejtőznek. A fiókának közben nem volt semmi más ennivalója. Az ünnepi lakomához a felnőtt madarak is csatlakoznak. aztán friss hallal teli beggyel elindul a hosszú útra. Ha tíz közül négy megéri a felnőttkort. A szaporodási folyamat teli van veszélyekkel és nehézségekkel. és belevetik magukat . csak az a hal. nagy sokára a horizont elkezd világosodni. esetleg már akkor sem ér vissza időben ahhoz. Párja gondoskodására bízva a fiókát elindul a tenger felé. szürke pihetollak borítják. ha a halászat csak egy kicsit kevesebbet hoz. és nem tér vissza. de a szülők ennek ellenére felismerik őket a hangjukról. Ausztráliával és Új-Zélanddal együtt egy hatalmas szuperkontinens része volt. Kőzeteiben páfrányok és erdei fák. Végül. Szánalmasan lefogyott. A hetekig csak ácsorgó és éhező hím most már elmehet táplálékot keresni magának.attól a pillanattól kezdve. kitűnően úsznak. hogy ellássa fiókáját a sürgősen szükséges táplálékkal. Többségük ténylegesen el is pusztul. mire anyja visszatér. ezek bármelyike a fióka pusztulásához vezethet. A nyílt vízhez vezető csatornák egyre közelebb kerülnek a költőhelyekhez. és falni kezd. Két hétig vakációzik. A tél hátralevő heteiben a szülők felváltva mennek halászni és ennivalót hozni a kicsinyüknek. hogy a fióka elérhesse. amikor ez a szárazföld Dél-Amerikával. meg anyjának egyes emésztőnedvei. Valamikor. több mint 140 millió évvel ezelőtt mind éltek és virultak. ha valamelyik szülő csak egy-két napot késik. akkor lebukik a tengerbe. hogy vizet érnek. A fiatalok összebújva gubbasztanak. Már igencsak ráfér a további táplálék.

és vizének hidegnek kellett lennie. hogy a Föld mintegy 3 millió évvel ezelőtt sokkal hidegebb bolygóvá vált. de Eurázsia. hogy az Arktisz körül kontinensek gyűrűje helyezkedett el. és saját súlyának nyomása alatt jéggé vált. a tengerek szintje világszerte 55 méterrel emelkedne. és benne rejlik a világ egész édesvízkészletének a 90 %-a. mert a szárazföldek folyosóul szolgáltak. mint egész Nyugat-Európa. Miközben az Antarktisz dél felé sodródott. a gleccserek szélesebbek lettek. hogy ez is akadályozta a tengeráramlások szabad folyását. Akárhogy is volt. és napjainkban az Északi-sarkot nem összefüggő szárazulat. Amikor télen lehullott a kontinensre a hó. A jégtakaró egyes helyeken 4. hogy a vizek újra felmelegedjenek. hogy befagyjon. ami önmagában is tovább hűtötte a szárazföldet. Mivel azonban az Antarktisz Ausztráliától elválva tovább sodródott délre. Abban az időben a déli sarkvidéket még tenger borította. amelyeken át a világ melegebb részeiről származó állatok előretörhettek a jég világa felé. kivéve néhány kitüremkedő hegycsúcsot és egy-két part menti szárazföldi sávot. és végül a Délisark fölött megállapodott. és ezzel azt. Annyi biztos. Ma gyakorlatilag az egész kontinenst jég borítja. Az Északi-sarkot ebben a távoli időszakban szintén szabadon cirkuláló víz borította. Az a tény. az északi félteke kontinensei is megváltoztatták a helyzetüket. az Antarktisz. a helyzet megváltozott. A szárazföldnek hamarosan túl hideggé kellett válnia a dinoszauruszok és a többi szárazföldi állat számára. nagy hatással volt az állati populációra. ott is maradt. . amelynek legmagasabb pontjai 4000 méterre emelkednek a tengerszint fölé. hanem tengeri jég borítja. Erősen különböző hellyé lett így az Antarktisztól. mint például az angliai Midlands. Lehet. először Ausztráliához kapcsolódva. messze délre lenyúltak Európába. hiszen a szárazföld természetesen nem melegedhetett fel úgy. Ez a jégtakaró hatalmas kupolát alkot. még ha addig életben maradtak volna is. de a Föld melegebb vizeivel való cirkulációja alighanem megakadályozta. de "hidege" még mindig köztünk van. dél felé vándorolt. Észak-Amerika és Grönland egyre szorosabb gyűrűt alkotva közeledtek feléje.5 kilométer vastag. mint a körülötte áramló tengerek. Így aztán a hó évről évre felgyülemlett. hiszen a hó fehérsége az amúgy is gyönge napsugárzás 90 százalékát visszaverte. ezek a vizek maguk is befagynak.De amikor az óceáni lemezek mozgása elkezdte széthasítani a szuperkontinenst. Jégkorszak kezdődött. mivel a napsugarak hajlásszöge kicsi. ha többször vissza is húzódott az összefüggő jégtakaró. és akkora területet borít el. A szárazföldek helyzetében beállt változások hűtőhatását feltehetően tovább erősítették a napsugárzás erejének változásai. Ha elolvadna.

Sok szempontból emlékeztetnek a pingvinekre. emellett bundájának szőre nagyon hosszú és erősen zsíros. fehér testét lekushadva belenyomja a hóba. az antarktiszi táj jellemző madarainak nyomuk sincs. Az évnek egy rövid szakaszában valamennyien el is veszítik repülési képességüket. Nyáron a délebbre eső vidékeken a jegesmedve esetleg bogyókat eszik és lemmingeket fog magának. az Északi-sark az egyik legnagyobb termetű ragadozó. Repülő madarakból úszó madarakká váltak. ők . jóval nagyobb. a hideg éghajlaton élő állathoz hasonlóan. miközben jórészt úgy mozognak. ezért csak görcsös szárnycsapkodással tudnak a levegőbe emelkedni. Rendkívül hatásos védelmet élvez a hideg ellen. a grönlandi fóka párzás idején százezrével gyülekezik a jégtáblákon. illetve grizzlyvel áll rokonságban. hanem jobb kapaszkodást is biztosít. mint a pingvineké. Vannak azonban más madarak. lebukik a víz alá és a jégtábla szélén bukkan fel. Repülési képességüket nem veszítették el teljesen. túlnyomórészt fehérek és feketék. ami egy kicsit messzebb van. mancsának oldalirányú csapásával szétzúzza fejét a jégtábla szélén. fehér állat a sarkkörtől délre. Szárnyaik ma már nem túlságosan erősek. Egyik fajuk. a lundák és maguk az alkák. a lummák. Néha meg őrködik a jégen a fóka által lélegzőnyílásnak használt lyuk mellett. hogy a legtöbb madárhoz hasonlóan fokozatosan vedlenék le szárnytollaikat. mivel ahelyett. elzárva a fóka menekülési útját a tenger felé. A párzási időszakban nagy telepeket alkotnak. Ez a hatalmas. mint a pingvinek: csapkodnak a szárnyukkal és a lábukkal kormányoznak. Eurázsiában és Észak-Amerikában élő barnamedvékkel. de átváltozásuk még nem olyan teljes.Ezért míg a Déli-sark közelében nem él nagyobb állat. A fókák ugyanúgy tömegesen élnek az északi sarkvidéken. amelyek nagyon hasonlítanak hozzájuk : az alkafélék családjának tagjai. ami nemcsak a bőrét védi meg a lehűléstől. amelyeket hatalmas mellső mancsának egyetlen gyors legyintésével öl meg. és mindenekfelett valamennyien kitűnően úsznak a víz alatt. Amikor a jegesmedve becserkész egy fókát. és amikor felbukkan az áldozat. a jegesmedve vadászterülete. Ám fő zsákmányállata mégis a fóka. mert sok más. mint az Antarktiszon. mint a melegebb vidékeken élő rokonai. Ha felfedez egy jégtáblán sütkérező fókát. szinte láthatatlanul mozog. Talpának legnagyobb részét is szőr borítja. a földön egyenes testtartással állnak. így a víz számára gyakorlatilag átjárhatatlan. Ám pingvineknek.

ha nem viselnének meleg állati szőrméket. sőt. Orrlyukaik keskenyebbek. A legnagyobb közülük. . először ő kapta ezt a nevet. pontosan azokon a helyeken. Utána kimennek a tengerre és nagy csapatokban üldögélnek a hullámok közt a vízben ilyenkor hasonlítanak a legjobban a pingvinekre.mindet egyszerre veszítik el. ahol a teljesen felöltözött eszkimó is ki van téve a hideg hatásának . amikor egyenesen állt. de Walesben soha nem élt. A madárnak ugyan tényleg volt két fehér folt a fején. repülni nem tudó madarakat láttak. Még vastag zsírpárnákat is kifejlesztettek. őket is pingvineknek nevezték el. Végül aztán az óriás alkának nemcsak a neve tűnt el. amelyek azt jelentették. az óriás alka teljesen elveszítette a repülőképességét.és nedvességveszteséget. egyesek szerint két walesi szóból származik. de az északiakon nem. Hozzáférhetetlen szirtfalakon és elszigetelt sziklahalmok tetején gyűlnek össze. Az alkacsalád többi tagja életben maradt. mint a legtöbb más emberfajtáé. Így hát amikor a déli félteke utazói hozzájuk nagyon hasonló. A szó eredete máig vitatott. hanem ő maga is : mivel nem tudott repülni. és mostanára testfelépítésük az emberek minden más csoportjánál jobban alkalmazkodott a szélsőségesen hideg körülményekhez.az arcon és a szemhéjakon. Az eszkimók Észak-Ázsia földjéről az ősidőkben vándoroltak ide. A sarkvidéken azonban még az eszkimók sem lennének képesek életben maradni. mert az óriás alkának pompás szigetelő zsírréteg volt a bőre alatt. nem tudott egykönnyen elmenekülni az ember elől. talán pontosan azért. hogy "fehérfejű". A család egyik tagja. Valószínűbb. hanem az ember is. Bár nem különösebben nagy termetűek. kétségkívül a délről jött emlős ragadozók miatt. és ezért erősen vadászták is. csakugyan nagyon hasonlított a pingvinre. Utolsó példányát 1844-ben ölték meg egy Izland melletti kis szigeten. Nemcsak a jegesmedvék és a sarki rókák vadásznak ugyanis rájuk. Emellett. hogy az elnevezés a hájat jelentő latin szóból származik. állítólag 85 centiméter magas volt. és testfelületük a térfogatukhoz viszonyítva kicsiny. alakjuk a hőmegtartás szempontjából kedvező: köpcösek. de nem állnak ki tömegesen a tengerpartokra vagy a jégtáblákra. ami csökkenti a lélegzéssel járó hő. fekete-fehér lévén. Ez a név rajtaragadt a déli madarakon. mert ezek nem veszítették el a repülés képességét.

amelyet szőrmékkel takartak le. Néha még ablakot is készítettek rá. tüzelőanyagait. az eszkimók is szakítottak kutyafogatú szánjaikkal. áramfejlesztőit és műszálas szöveteit. így levethették nehéz bőrruháikat. magával hozva új anyagait. ez a tundra. aztán visszavonulva hátra hagyott. Az eszkimók hagyományosan hosszú utazásokra indultak a jégen. amikor már a nyugati ember is megtelepedett a sarkvidéken. zubbonyuk pedig rénszarvasbőrből és madarak bőréből készül. Ezek évtizedekig hánykódhatnak az antarktiszi tengereken. Ezeket olyan finom öltésekkel varrják össze. Grönlandon. hóból építettek maguknak menedéket: hosszú csontkéseikkel nagy hótömböket vágtak. ahol lassan elolvadnak. Ez időről időre hatalmas táblás jéghegyekké töredezik. Ez az élet szinte elképzelhetetlen megpróbáltatásokkal járt. Amikor letáboroztak. motoros szánjait és távcsöves. Azoknak a szikláknak az összezúzott és szétszóródott törmelékéből áll. nadrágjuk jegesmedve bőréből. A jégmező szélétől délre száz meg száz kilométeren át puszta kavics. Nyáron a tundrán a gyönge napsugárzás hatására talán felenged a talaj felszíne. két tunikát viselnek.Kesztyűjüket és csizmájukat fókabőrből készítik.ez volt az iglu. Odabenn a tömör hóból padot építettek. míg végül följebb sodródnak a melegebb vizekre. Az Antarktiszról induló gleccserek a tengerbe érve tömör jéghátságot alkotnak. de a felszín alatt körülbelül egyméternyire a talaj továbbra is olyan kemény és fagyott marad. Olajmécsessel világítottak. az Ellesmere-szigeten és a Spitzbergákon jégszirteket és jégszájadékokat alkot. Az Északi-sarkvidéken a jégtakaró sok helyen a szárazföldet borítja. messzehordó puskáit. amelyek közül egyeseknek az átmérője akár a 200 kilométert is elérheti. az igluval és kézzel varrott szőrmeruházatukkal. hogy nem engedik át a vizet. ilyenkor az egyik hótömb helyére áttetsző jégdarabot tettek. Mostanára.és kősivatag terül el. amíg csak fölül össze nem épültek . amelyekből patakokban ömlik a megolvadt víz. a külsőt a szőrével kifelé. miközben kizárólag fókavadászatból éltek. szigonyaikkal. és ezeket emelkedő csigavonalban egymásra tornyozták. és félmeztelenül pihenhettek szőrmetakaróik alatt. s ma már nem mennek olyan hosszú vadászutakra az északi sarkvidék jégmezőire. a belsőt a szőrével befelé. . két nadrágot. amelyeket a hidegebb időszakokban az előrenyomuló jég maga előtt tolt. és az égő olaj meg a saját testmelegük akár +15 fokra is fölmelegítette az iglu belsejét.

hiszen ezek a hegységek már réges-rég megvoltak. A föld alatt azonban. ott a szélük esetleg összetalálkozik. és a tundra talaja olyan lesz. vastag barna bundájuk. a talaj mentén nő. de egyesek ennek ellenére fává nőnek. . így a finomabb kavicsok középen maradnak. Mint minden hideg éghajlaton élő növény. Egy-egy néhány centiméter átmérőjű fatörzs évgyűrűinek tanúsága szerint akár több mint 400-500 éves is lehet. és ezek a halmok oldalirányban kitágulnak. A törpe fűz nem függőlegesen. ezt a tomboló szelek nem teszik lehetővé. ahol sokkal melegebb van. Észak-Amerika és Eurázsia hegyei közt is megtalálhatunk. a felszín közeli csapásaikon apró rágcsálók kocognak és legelészik a növényzetet . mint odafönn. míg a nagyobb kövek a perifériára tolódnak. ez is rendkívül lassan növekszik. Amint az várható is. csak láva helyett jég van bennük. sásfélék és gyapotsás is. Egyik sem éri el még egy kis bokor méretét sem. Az örökösen átfagyott réteg fölött a talajfelszín az évszakok változása szerint olvad ki vagy fagy meg. mint egy tengerimalac. de mellettük ezernél több különböző virágos növényfaj is megél. A nagyobb részecskéket a fagy gyorsabban mozdítja el. hogy innen is származnak.mint az utolsó jégkorszak óta mindig. Ha a talaj egy-egy foltját megtámadja a fagy és jéggé fagyasztja a benne lévő nedvességet. hanem hosszú sávokat hoz létre. fagynak kitett talajfolt alakul ki. amelyek néha csak néhány centiméter szélesek. amelyek csak feleakkorák. Ugyanez a folyamat a lejtőkön nem sokszögeket. Kifejlett példányai akár 5 méter hosszúak is lehetnek. Másutt a rendszeres fagy és olvadás esetleg koncentrálja a talajvizet. mint egy kis vulkáni kúpnak. Ahol ugyanazon a környéken több ilyen. Akadnak továbbá alacsony hangák. és olyan az alakjuk. így azt felpuposítva akár több száz méteres talajpiramist hozhat létre. amelyek nagy távolságokra szalagszerűen futnak lefelé a hegyoldalakon. Az összehúzódás és a tágulás a kavicsok furcsa alakzatait hozza létre. ezeknek a sokszögeknek a közepén zöld foltok jelennek meg. Ezeket a piramisokat pingónak nevezik. A tundra növényei közül sokat nagy magasságokban. Így sokszög alakú formák (poligonok) képződnek a talajban. Mivel a középen lévő finomabb kavics alkalmasabb a növények megtelepedésére. és széleiket jó nagy kövek is szegélyezhetik. de néha 100 méter átmérőjűek is lehetnek. és nagyon kevés állatot látni.lemmingek. mint a kisebbeket. kövérek és tömzsiek. A hosszú téli hónapok alatt a földet hó borítja. Könnyen lehet. hanem vízszintesen. de alig néhány centiméter magasak. a tundrán mindenütt élnek zuzmók és mohák. akkor a kavicsok lapos kupolaként megemelkednek. mintha furcsa kerti parcellákra volna osztva (poligonális tundratalaj). amikor az utolsó jégkorszak bekövetkezett és a tundra kialakult.

Csapatokban jelennek meg a nyílfarkú.csak a legalkalmasabbak képesek életben maradni. Majd olvadni kezd a hó. A rovarok és a lemmingek. az ég kissé kivilágosodik. hogy mohón lakmározzanak a sekély tavak dús növényzetéből. A télen pocsolyákban és tavakban szunynyadó rovarpeték ilyenkor kikelnek. a levegő egy kicsit melegebb lesz. a zöld hajtások és a vízinövények mind pompás táplálékot jelentenek valamilyen élőlénynek. A hermelin. és merev lábakkal toporzékolva megpróbálja kizavarni őket alagútjaikból.pöttöm fülük és nagyon apró farkuk van. a lemmingek is megjelennek a szabadban. Időnként egy-egy fehér sarki róka kezd vadászni rájuk. Éhes vándorok érkeznek ilyenkor délről. . hollók és hóbaglyok jönnek lemminget enni.ez a havasi hódfajd. keresgélik a még össze nem rágcsált leveleket. Az állatok és a növények gyorsan reagálnak ezekre az új. és hamarosan fekete legyek és moszkitók hordái bújnak elő belőlük. A zöld vagy havasi éger annyira siet. így mocsarakat és tavakat formálva ott marad a felszínen. hogy a víz elszivárogjon. Vadászsólymok. ahol esetleg bogyókat és fűzfaleveleket találhat . Aztán hirtelen megjön a tavasz. hogy ők is lerakhassák a petéiket. hogy kivegyék részüket ebből a kurta lakomából. A Nap napról napra magasabbra emelkedik a horizonton. Talán néhány fehér madár is bóklászik a védett völgyekben. hogy saját alagútjaikban hajszolja a lemmingeket. a csörgő. Ám nehéz itt az élet . mint családjának másutt élő tagjai. amikor rovarok milliói keresik a meleg emlősvért. más madarak : víztaposók.és a kercerécék. egyszerre bontja ki őket. A levegő fenyegető zümmögéssel telik meg. nincs veszteni való idejük. Az állandóan fagyott talajréteg nem engedi. amelyre szükségük van ahhoz. mélyen leás a hóba. ez a fehér ragadozó elég kicsiny ahhoz. Miután oltalmazó hótakarójuk elolvadt. Sarki nyulak kaparnak kétségbeesetten a hóban. hogy egymás után nyitná ki barkáit és leveleit. hogy ahelyett. A növények sietve virágba borulnak. enyhébb körülményekre: a fagymentesség csak körülbelül nyolc hétig tart. a hegyi.

A Nap napról napra mélyebbre süllyed. FEJEZET . hölgymenyétté változik.és csibelakomákra számítva. az eljövendő tojás. a fény elhalványul. megállás nélkül gyűjthetik számukra a táplálékot és etethetik őket. de hamarosan az összes madárlátogató útnak indul. a havasi hófajd. így a szülők egyfolytában. Nagyon gyorsan kell csinálniuk. a hermelin és a sarki nyúl. Aztán. Elsőként a víztaposó madarak távoznak. biztonságban jár a hómentes tundrán. amikor visszatér a tél. A hermelin a déli szemeknek ismerősebb állattá. A záporok metsző havas esővé változnak. Az idelátogató madarak szaporodni kezdenek. hogy az ivadékok elég nagyok és elég erősek legyenek az utazáshoz. ugyanilyen hirtelen. javította és tördelte: a Webtigris. és fejüket lehajtva visszafelé kocognak az egyre fehérülő tundrán. és a földre újra ráüti pecsétjét a fagy. A tundra nyári látogatóinak többségéhez hasonlóan ők is a messze. már vedlettek. délre fekvő hatalmas tűlevelű erdők fái között találnak menedéket a téli hóviharok elől. és fiókáikat a gazdag rovartáplálékon nevelik fel. a vadászok és az üldözöttek mind egyaránt álcázásra szorulnak. és megváltoztatták a színüket. Mostanára a fehér állatok. mindegyikükből barna jószág lesz. amelyek itt töltötték a telet. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. A róka. de most a napnak szinte mind a huszonnégy órájában világos van. és hatalmas rénszarvascsordák kocognak fel északra a leveleket meg zuzmókat legelészni. amely feltűnés nélkül. 3. A rénszarvasok hosszú oszlopokba gyülekeznek.havasi partfutók és kőforgatók gyűjtögetik a rovarokat meg a lárvákat. egyszer csak vége lesz a nyárnak. Velük együtt érkeznek a rókák. ivadékaikkal együtt.

Ki vannak merülve. egyenként vagy kis csoportokban álldogálnak a kis. hogy elolvassza a havat. Teljes hossza egyik végétől a másikig mintegy 10000 kilométert tesz ki. Az az erdő. a rénszarvascsordák naponta akár 60 kilométert is megtesznek.AZ ÉSZAKI ERDŐK Az alaszkai tundráról szeptemberben dél felé vándorló rénszarvascsordák kövérek. Velük haladnak borjaik is. kábultak. több mint 1000 kilométeres menetelés után. De aztán mégis folytatják útjukat dél felé. Végül aztán körülbelül egyheti kitartó trappolás után a csorda eléri az első fákat. A kopár. veszedelmes szelektől. tehát újabb lehűléskor nem is tud jéggé fagyni. a sűrű fák megóvják az állatokat a hideg. hanem puha és porszerű marad. Bár még mindig rendkívül hideg van. amelybe a rénszarvasok most behatoltak. de ez inkább akadályozza. mert a megolvadt víz éjszaka újra megfagy. a másik irányban pedig a keskeny Bering-szoroson és Szibérián át nyílegyenesen egészen Skandináviáig. A fák lassan szaporodnak és egyre nagyobbak lesznek. fátlan földre máris hullik a hó. bátran lépést tartva szüleikkel. Itt már könnyebb a dolguk. Nappal a napfény még elég erős ahhoz. mert valamivel több a . mintsem segíti a rénszarvast. védett mélyedésekben. De hosszú út áll előttük. és a föld felszínét egyes helyeken olyan vastag jégpáncél borítja. vagy orrával egy kicsit turkálva el tudja takarítani a havat. Amikor már egyre sürgetőbb a menedékhez érni. és hozzáfér az alatta lévő növényzethez. Egyes helyeken 2000 kilométer széles szalagot alkotva végighúzódik az egész Földön. ahol csak szárazföld van: Alaszka csendes-óceáni partjaitól kelet felé Észak-Amerikán keresztül az Atlanti-óceán partjaiig. kitűnő állapotban vannak a nyári legelés után. és táplálékot is találnak. Az északabbra fekvő tundrához képest itt jobbak a körülmények. a világ legnagyobb faállománya. A sötét ágak alatt nem olvad meg a hó. és az időjárás egyfolytában romlik. Így a rénszarvas patájának néhány csapásával. s végül. hogy nem tud hozzáférni az alatta lévő levelekhez és zuzmókhoz. a csorda a magas fák övezetén keresztülballagva eljut az igazi erdőbe.

így alig van benne folyadék. alacsonyabbra. mint a napégette sivatagok növényeinek. tehát nem tudja lehúzni a súlyával. Mivel hosszú és vékony. a tűlevél hosszán végigfutó rovátka alján. viaszos bevonata szinte a nullára csökkenti. a víztől. hogy megfagyasztja a fák szöveteiben lévő folyadékot. Anyagcsere-folyamatai következtében minden zöld növény óhatatlanul veszít némi vizet. hogy a talaj mélyen megfagy és a gyökerek vízellátása is megszűnik. legjellegzetesebb levélforma a fenyők tűlevele. a tűlevél azonban jóval kevesebb vizet veszít. hogy egy fa fejlődhessen. A rendkívüli hideg nem csak azzal fenyeget. mint a tundra legalacsonyabb hőmérséklete. Az ilyen megpróbáltatásoknak leginkább ellenálló. Más tekintetben azonban a körülmények még mindig szélsőségesen szigorúak. amelyek ellenállhatnának a tél beállta előtti komoly fagyoknak. ezért a gyenge napfény legtöbb hőjét képes megkötni. Nagyon kevés nedvet tartalmaz. Bár a víz hó és jég formájában elborítja az erdőt. ebben a szilárd alakban a növények nem tudnak hozzáférni. . ezért nagyon kevés vízpára diffundál belőlük.ez pedig éppen elég ahhoz. nem elegendő ahhoz. hanem azzal is. így a fák magasra nőhetnek. A táplálékul szolgáló szén-dioxidot a levegőből a gázcserenyílásokon keresztül veszik fel. Így aztán az északi erdők fáinak ugyanolyan szélsőséges aszályokat kell elviselniük.fény. a sztómák is lezáródnak. Az Északi-sarkhoz közelebb fekvő területeken rövid a nyár. A színe sötét. tehát a levelek minden párolgása katasztrofális következményekkel járna. A földet a heves hóviharok több méteres hótorlaszokkal boríthatják. Ez a rovátka nyugvó levegőréteget tart fenn közvetlenül a sztómák fölött. A gázcsere folyamán némi vízgőz óhatatlanul veszendőbe megy. és ezeken a nyílásokon keresztül távozik anyagcseretermékük. hogy a fák vastag törzset építhessenek fel. vagy elég erős leveleket hozzanak. hogy megfosztja őket egyik alapvető szükségletüktől. amikor megfelelőek a fényviszonyok. A zöld növények levelein a mikroszkopikus méretű pórusok. A hőmérséklet 40 Celsius fokkal a fagypont alá is süllyedhet. Itt azonban rendszerint van évente legalább harminc olyan nap. Emellett a levél többi felszínközeli sejtjének vízveszteségét a levél külső vastag. Amikor pedig olyan nagy a hideg. amelyek szabályos vonalakban vonulnak végig egy. az oxigén is. Bizonyos körülmények közt még ezek a vízvisszatartó eszközök sem elegendők. az úgynevezett sztómák (vagy gázcserenyílások) bonyolítják le a gázok cseréjét és a párologtatást. amelyek fél évnél hosszabb ideig is ott maradhatnak. és a hőmérséklet is 10 Celsius fokig vagy a fölé emelkedik . a hó nem egykönnyen tapad meg rajta. Viszonylag kevés sztómaa van rajta. ami megfagyhatna. és ezek apró gödröcskék alján helyezkednek el. mint a legtöbb más levél.

magának a fának pedig nem kell becses energiáit évről évre a levelek újrafejlesztésére fordítani. a növekedés évadjában néhányat itt-ott időről időre megújítva. mint 119 féle gombafajt találtak. Más területeken azonban a tűlevelek egész éven át hatékonyan és gazdaságosan működnek: tulajdonosaik akár hét évig is megtarthatják őket. A társulás nem is nélkülözhetetlen. amelyeket a fák tápanyagként újra hasznosítanak. Így aztán. A tűlevelű fák gyökerei nem hatolnak mélyre. a hemlockfenyők és a cédrusok. A tűlevelek sajátosságai jelentős mértékben korlátozzák azoknak az állatfajoknak a . nem egykönnyen bomlanak el. s a hideg miatt a bakteriális tevékenység amúgy is igen lassú. A levelek efféle megőrzése jelentős előnyökkel jár. Az örökzöld tűlevelű fák egy ősi csoportba tartoznak. A fa levelei mindjárt a tavasz legkezdetén. A gyökereket különféle gombák fonalai és a fonalak alkotta hálók veszik körül. nem tudják azokat szintetizálni. amelynek tagjai magvaikat tobozokba rejtve hozzák létre. hanem a földfelszín közelében. amikor a tűlevelek végül lehullanak. hogy ennek fejében a gombák viszont kivonják a fák gyökereiből a cukrot és az egyéb szénhidrátokat. de a földjük nagyon száraz. Maguk a fák is csak a gombák segítségével képesek visszanyerni a lehullott tűlevelekkel elvesztett tápanyagokat. Tűleveleiknek a zord klíma hatására kialakult jellege jelentős mértékben befolyásolja az egész körülöttük élő erdei közösséget. A gombák a lehullott tűleveleket képesek lebontani olyan anyagokká.A vörösfenyő olyan területeken hajt. vastag ruganyos szőnyeget alkotva. a fatörzs körül terjesztik ki messze nyúló hálózatukat. amelyekre szükségük van. és egyetlen fán is hat-hétféle gomba élhet egy időben. és nem is olyan specifikus. mihelyt elegendő a fény. amely a zuzmókat létrehozza. de a gombák segítsége nélkül a tűlevelű fák sokkal lassabban növekednének. Egyetlen fenyőfajhoz kapcsolódva nem kevesebb. Köztük vannak az erdeifenyők és a lucfenyők. de mivel nincs klorofilljuk. szőnyegük alatt a talaj szegény és savas marad. készek a fotoszintézisre. és mintegy 300 millió évvel ezelőtt. mint a moszatok és a gombák társas viszonya. a jegenyefenyők és a ciprusok. a vörösfenyő minden ősszel elhullatja tűleveleit. Mivel a tűlevelek erősen viaszosak és gyantásak. Mivel a tél folyamán nem kockáztathatja a nedvesség elvesztését. és a teljes inaktivitás állapotába kerül. zöld színtestük. Mivel a bennük lévő tápanyagokat nem szabadítja fel a bomlás. jóval a többi virágos növény előtt jelentek meg a Földön. Úgy látszik. sok-sok éven át épen. amelyek nem szélsőségesen hidegek ugyan. A gombák és a tűlevelű fák közötti kapcsolat nem olyan bensőséges. felbomlatlanul ott maradnak az erdő talaján.

vastag bundájú macskaféle több mint 200 négyzetkilométeres körzetet is bejárhat. tavaszi hajtásokat. A fenyőszajkó sokkal nagyobb madár. A keresztcsőrű nagyon szorgalmas : naponta akár ezer magot is összegyűjt. mint a levele.szintén magvakkal táplálkozik. Néhány apró emlős . akkor feladja az üldözést. ezért sokkal értékesebb zsákmány. Ezen a hideg vidéken. nagyobb testű növényevői . hanem kereszteződik.két madár . őzek és jávorszarvasok .megeszi a tűleveleket. és egy 200 méteres cikcakkos vágtában nem sikerül elkapnia. növényevő élőlények hatalmas seregének szolgálhat táplálékul. amelyek ezekre a növényevőkre vadásznak.például a siketfajd és a nagy pirók . A rénszarvas hozzájuk sem hajlandó nyúlni. pockok. hogy az az óriási levéltermés. mint amennyit a nyúl teste szolgáltatna. amelyeknek sikerült megvetni lábukat az erdő nyíltabb részein. hanem gyakran el is raktározza nehezebb időkre a fák repedéseiben. hogy elegendő húshoz jussanak. mert az valószínűleg több energiát emésztene fel. a folyópartokon vagy a tavak szélén. amelyet bármelyik fenyőerdő létrehoz. és elég erős és nagy csőre van ahhoz. megeszik a rajtuk növő mohákat és zuzmókat. Ha a hiúz hajszolni kezd egy sarki nyulat. lemmingek . ez a nagy testű. ami lehetővé teszi. a vadászat során pontosan fel kell becsülni a hasznot és a veszteséget.főleg a nyár folyamán szerzett zsírtartalékaikra támaszkodnak.mókusok. s a hóban turkálva keresi meg azokat. amelyek még gyöngék és nedvdúsabbak. tehát még a hosszú hajsza is megéri. így a hiúz igen kitartóan üldözi. ahogy az apró rágcsálók sem. Azoknak a ragadozóknak. és a madár nemcsak ott helyben eszi meg őket. Az erdő többi. vagy azokat a viszonylag ritka bokrokat legelik le. ahol annyira fontos az energiatakarékosság. amelynek két csőrkávája nem ér össze a hegyénél. . A tűlevelű fák magja sokkal kedveltebb táplálék. hogy a madár kivájja és kiemelje a fehérjedús magot a toboz erős burkából.számát is. nagy erdőterületeket kell bebarangolniuk. Néhány madár ugyanis ki tudja szedni a magokat a tobozból. Az őz sokkal nagyobb. amelyek képesek a tűlevelű erdőkben élni. de némi pótlást azért szereznek maguknak: lehasogatják a fák kérgét. Ettől a magvak kiszóródnak. akár 30 centiméter hosszúra is megnő. A hiúz. A viaszos. A pintyek családjába tartozó keresztcsőrű ezt a rendkívüli csőre segítségével tudja megoldani.a rénszarvasok. hogy egyetlen csípésével szétzúzza a tobozokat. Egy. gyantás tűlevelek azonban a rovarok kivételével a legtöbb élőlény számára gyakorlatilag ehetetlenek. Azt hihetnénk. de ők is sokkal jobban szeretik a fiatal.

míg az őz. Az amerikainak szürke a teste. De a néma. ahol sokkal hidegebb van. bár a keresztcsőrű egyik faja keletről nyugatra szintén az egész erdőövezetben megtalálható. A kis. mint alatta. és ha akkora. botladozni kezd. melyik kontinensen van. Segíthet. amely hosszú. fagyos erdőkben kevés az állat. hosszú szőrű. A rozsomák ugyanúgy vadászik Skandináviában és Szibériában. A tűlevelű erdők leglátványosabb madara pedig. A télen az erdőkben menedéket kereső kisebb rőtvadat Észak-Amerikában karibunak. de számára könnyebb a vadászat. ez a jókora ragadozó szintén vadászik az őzekre. nagy testű rőtvad.A rozsomák. lecsüngő felső ajka fölött mélán bámul ránk. a faj egy és ugyanaz: hatalmas agancsú. mert gyorsan tud futni a hóréteg vékony kérgén. ha hófúvásba szalad. de csak éppen hogy. mint ÉszakAmerikában. hogy azok között az állatok között. mint a jól megtermett magashegyi állatoknak. Más madarak egy kicsit többet segíthetnek a tájékozódásban. egyes fajok óriásai is megtalálhatók. Amerikában nyestnek nevezik . A fenyőszajkónak például több különféle faja van. és így a rozsomák elkapja. mert akkor az egy siketfajd.ez utóbbi izmosabb és súlyosabb. a jávorszarvas a legnagyobb testű rőtvad. áttöri ezt a kérget. A tűlevelű erdők övezetében nagyon hasonló jellegű. akkor az egy lucfenyőfajd. mind a két kontinens összes erdőiben ott röpköd. Nem meglepő. bár a nevük különböző. mint egy csirke és a szemöldökén egy vörös csík húzódik végig. hogy a megpillantott állatok alapján meg tudja mondani. Nagy testük ugyanúgy segít nekik megőrizni a hőt. amelyek a hó fölött élnek. mint egy pulyka. a rozsomák pedig a menyétfélék családjának legnagyobb tagja. és Észak-Amerikában vagyunk. így hosszú-hosszú szakaszokon esetleg semmiféle élőlény nyomaival nem találkozunk a hóban. nagyon jó természetismerőnek kellene lennie ahhoz. A siketfajd a legnagyobb a fajdfélék között. fajdszerű madarat fenyőtűket majszolni. de a két állat gyakorlatilag megint csak azonos. Európában rénszarvasnak hívják. a lábán meleg tollcsizmát viselő nagy szakállas bagoly. fekete szárnyai vannak. és fehér foltos. ha meglátunk fönn az ágak közt egy fekete. az északi erdők drámaian megváltoznak. A jávorszarvast másképpen nevezik Amerikában és Európában. Skandinávia és Szibéria között. De ha csak akkora. Amikor azonban eljön a tavasz. akkor valahol Eurázsiában vagyunk. Ha az ember a tél közepén ejtőernyővel ereszkedne le ennek az erdősávnak valamelyik részén. madárfészkeket rabló állatot Európában nyusztnak.és állatfajokból álló életközösségek élnek. míg az európai faj pettyes. . csaknem azonos fa.

amit a hangyák a veszély jelzésére bocsátanak ki. vagy a szorgalmas szülők által előző nyáron a kéregbe fúrt lyukakba lerakott rovarpeték most kikelnek. Fő ragadozóik a hangyák. amely a jelek szerint nagyon hasonlít ahhoz. széthasadnak és lelökik téli burkukat. hogy a hangya továbbadhassa felfedezésük hírét. ezért sötétzöld és annyira hasonlít a fenyőtűk színére. Ez ellen két nagyon különböző módon védekeznek. falánk hernyóhadak nyomulnak elő és a fiatal fenyő tűleveleit lakmározzák. A rügyeket egész télen át erős. Végül. Amikor egy felderítőhangya rájuk bukkan. A fenyőaraszoló hernyójának fő ellenségei a madarak. amivel megakadályozzák. hogy rendkívül nehéz észrevenni. hogy ugyanazon az ágon rögtön számos további példány is található. Ezenfelül a lárvák hozzátesznek a péphez egy olyan vegyületet is. Így ha a dolgozóhangyák történetesen rá is bukkannak a visszatérő felderítő szagnyomára. olyan erősen sugározza magából ezt a veszélyre figyelmeztető jelet. megrágják és elraktározzák belüknek egy speciális zsákjába. Öszszegyűjtik a megrágott fenyő tűleveleiből kicsurgó gyantát. Amikor a hernyók kikelnek. zárt burkolat védte az időjárás ellen. sem mérges fullánkjuk nincsen. ha alkalmuk van rá. amellyel megtámadhatnák a felderítőhangyát. ezenfelül pedig még egy elhalt szövetekből álló külső szigetelőréteg is burkolta őket. A lepkék és hernyók maguk is zsákmányul szolgálnak más élőlényeknek. ám van egy módszerük. amely .20 Celsius fokos hőmérsékletet is képes elviselni anélkül. hogy ha egyet megtalálnak is. és szagnyomot hagy maga után. hogy megfagyna. A fésűsfenyődarázs lárvái viszont nagy számban gyűlnek össze : ezrével. az nem jelenti azt. Így aztán a lárvák megússzák a fölfedeztetést. hogy a dolgozók ellenségnek tekintik és megölik. amit azután a dolgozó hangyák szakaszai követni tudnak egészen a lárvákig. a rügyek külső felszínén lévő sejtek pedig egyfajta fagyálló folyadékot fejlesztettek ki magukban. Ez annyira megzavarja a hangyát. amikor valamelyikük rájuk bukkan. és zavartalanul rágcsálhatnak tovább. a nedvesség elvesztését gyantaréteg akadályozta meg. hogy csak nagy nehezen találja meg a hazafelé vezető utat. hanem arra figyelmezteti őket. megragadják a szaftos "falatot" és lecipelik őket a fa törzsén át a fészkükbe. A fésűsfenyődarázs lárváinak sem erős rágójuk. visszasiet a többiekhez. hogy kerüljék el. A fenyőtűkben szunnyadó. ha a szerencsétlen felderítőnek sikerül visszajutnia a bolyba. a tűlevelű fák rohamos növekedésre használják fel a fénytöbbletet. Most a rügyek robbanásszerűen életre kelnek. a szag nem a nyom követésére ösztönöz.Ahogy a nappalok hosszabbodnak. A lárvák keresésére a hangyák felderítőket küldenek ki. tüstént úgy szétoszlanak az ágak közt. . amelyek. fürtökben csünghetnek egyetlen ágon. rákenik ezt a pépet a hangya fejére és csápjaira.

hogy sok ki tud közülük csírázni. A száron kissé hátrébb ülő.ezek kis. A következő évben a lemmingek. Hogy a kicsinyek milyen gyorsan érik el az ivarérettséget. a nyüzsgő hernyók. Az első. A sarjadó tűlevelek. amelyek a hó alatt töltötték a telet. amelyek már kinyitották fás pikkelyeiket és kiszórták magukból a magokat. ami kicsírázhat. Ahogy a tavaszból nyár lesz. hogy az erdő teli lesz szállongó. mielőtt még a lemmingpopuláció annyira megnőne. hogy mindet összeszedje. sárga porukkal. jelentéktelen fürtöcskék. hogy betakarítsák a termést. gyakran pirosak. hogy rekordtermést hozhassanak. a lehullott magvakon lakomázva. ezzel biztosítják magvaik fennmaradását. A hímivarú virágok tőlük elkülönülten fejlődnek ki. A kivételesen bőséges termés évében viszont annyi magot hoznak. A virágok egy része nőivarú . Még hátrébb csüngnek a megbarnult hároméves tobozok. a lemmingek és a pockok mind megannyi potenciális táplálékot jelentenek. hogy a fáknak hosszabb időszakokon át tápanyagtartalékokat kell felhalmozniuk ahhoz. az a rendelkezésükre álló táplálék mennyiségétől függ. A virágok így megtermékenyülnek. hogy számos fajnak nincs ideje kifejleszteni a magvait : ezeknek meg kell várniuk a következő évet. hogy ez a fák alkalmazkodásának a következménye. Ennek oka talán a nyári melegek különbözősége. A fák például minden harmadik vagy negyedik évben kivételes mennyiségű magot hoznak. előző éviek is csak most kezdenek megduzzadni és zöld tobozokat formálni. ám a nyár olyan rövid. s ezt egyetlen évszakban akár még kétszer is megismétli. miután már nem táplálkoznak ilyen jól. most ott matatnak a fenyőtűk szőnyegén. délről nagy rajokban jönnek a madarak. . Odalenn a földön a lemmingek és a pockok. és olyan nagy mennyiségű virágport termelnek. sőt még a második alomból született ivadékok még a tél beállta előtt maguk is párosodhatnak.A fák virágba borulnak. A normális években a lemmingek és a többi magevő állatok olyan nagy mennyiséget fogyasztanak. és aztán hány ivadékot hoznak világra. kisebb almokat szülnek. hiszen 19 napos korukban már ivarérettek. így populációjuk újra csökken. Így aztán hamarosan csak úgy nyüzsögnek az erdő talaján. rendszerint a hajtások hegyéből nőnek ki. hogy kevés mag marad. és eddig eltűntek a szem elől. Már párosodnak is: egy nőstény lemming egyetlen alomban akár tizenkettőt is fial. további 20 nap múlva már szülnek. talán az. Az is lehet.

Ázsiában és Amerikában a délebbi. Ezekben az erdőségekben már nem a tűlevelűek az uralkodók. melyik kontinensen jár. Azokban az években. több erőforrást tudnak tartalékolni a tojások előállítására. és délre mennek. ahol sokan közülük biztosan elpusztulnak. hogy a helyben élő fajokkal együtt lecsapjanak a lemmingekre. az az évad bőségétől függ. kihasználva ezt a kurta bőséget a fészekrakásra és a fiókák fölnevelésére. mert a nagy örökzöld erdőség minden egyes részének megvannak Európában. Most már a kószáló ember is sokkal könnyebben meg tudja állapítani. és a nagy bagolypopulációknak az éhhalállal kell szembenézniük.Baglyok érkeznek. a baglyok jobban tápláltak. amelyek a fán több szintben helyezkednek el. Csapatokban jönnek a szőlőrigók. Más egyedeik otthon maradnak.tölgyek és bükk. aztán katasztrofálisan lecsökken. amire szükségük van. a poszáták és cinegék pedig a felnőtt rovarokat szedik össze. Ezek a látogatók idefönn töltik a nyarat. cinegék és rigók az egyes kontinenseken csak egy részét alkotják fajuk teljes populációjának. a szakállas baglyok. de ha a következő évben gyönge a termés. kénytelenek délre költözni. Ahogy a klíma enyhébbé válik. Ekkor azonban a pockok populációja összeomlik. sárga poszáták. ami viszont befolyásolja a velük táplálkozó bagolypopulációkat is. amelyek majdnem kizárólagosan velük táplálkoznak. A nyárára északra látogató poszáták. és így egyre nagyobb fészekaljakat költenek ki. mert a rendelkezésre álló táplálék mennyisége évről évre erősen változik. . kétségbeesetten kutatva táplálék után. A lomboserdők fáin nem sötét színű tűleveleket. enyhébb klímájú erdőkben neveljék fel fiókáikat. aztán egyre változatosabb lombosfák . Észak-Amerikában pedig a tucatnyi különféle fajhoz tartozó apró. sőt kilenc tojást is tojnak. amikor viszonylag kevés a pocok. mert nem találják meg azt az egyetlen táplálékot. Végül aztán elkövetkezik egy olyan év. a fenyőrigók és az egyéb rigófélék a hernyókon lakomázni. A keresztcsőrűek hasonlóképpen gyorsan szaporodnak azokban az években. kőris és szil. amikor bőségesen terem toboz. gesztenye. nyolc. hogy a délebbre fekvő. egy öt-hatéves időszakon át fokozatosan növekszik. A lemmingek és a pockok száma szintén évről évre erősen változó. Nemcsak a fenyőfák termékenysége változik nagymértékben. esetleg csak egy vagy két tojást raknak. ostyavékony lombleveleket találunk. hanem széles. Hirtelen tömeges népvándorlás indul meg: a baglyok otthagyják az északi erdőket. Amikor aztán a következő évben elszaporodnak a pockok. melegebb területekről érkező jellegzetes madarai: Skandináviában a fenyőpinty és a szőlőrigó. először a nyírek lépnek a helyükre. amikor a baglyok egy fészekaljban hét. Hogy ez mennyire sikerül.

az olyasféle fák. Annyi biztos. Egy teljesen kifejlett tölgy egyetlen nyári napon tonnákban mérhető mennyiségű vizet veszít levelei felületéről. amelyet egyébként konstruktív célokra. a fa akár figyelmeztetheti is társait a fenyegető veszedelemre: különleges "küldönc" anyagokat bocsát ki. amelyet pusztítanak. ugyanakkor. amelyek támadás alatt állnak. hiszen jelentős részét fölemészti a fa "bruttó termelésének". A levelek felszínén sűrűn helyezkednek el a sztómák. keressenek ízletesebb leveleket valahol másutt a fán. Mint minden más védelmi rendszer. Ezért a fa nem készít ilyen elhárító anyagokat. aminek az az eredménye. A hasonlóság annyira tökéletes. hogy sok hernyó nem hajlandó megenni. Ezek a széles lemezű. hanem elmásznak egy távoli ágra. élénk színeikkel közhírré teszik mérgező voltukat. így állítják elő azt a táplálékot. minden fajnak megvan a maga kedvenc fafaja. hogy sok hernyó komoly és fáradságos munkával takarítja el maga mögött a hulladékot. ez is igen költséges. hanem a megcsonkított leveleket. ami olyan rossz ízű. Mindenféle hernyó nyüzsög rajtuk. hogy megtaláljuk őket. A jelek szerint a rájuk vadászó madarak is ezt az eljárást követik. Ám ez a lomboserdők fái számára nem jelent problémát. Leveleikben csersav képződik. mert ezeknek a mérsékelt éghajlatú vidékeknek a legnagyobb részén hullik annyi csapadék. amelyeket maguk mögött hagynak. például ágak és levelek építésére lehetne fordítani. hogy a fára támadó hernyók száma jelentősen csökken. hadd hulljanak le a földre. E folyamat során sztómáikon keresztül hallatlan mennyiségű nedvességet is elpárologtatnak.Nagy felületű levéllemezeik így a lehető legtöbb napfény felfogására képesek. hogy másszanak odébb. ahol ettek. és a legkülönfélébb állatok táplálkoznak velük. hogy táplálkozás után ne maradjanak annak a helynek a közelében. gyorsan csersavat állítanak elő azokban a leveleikben. ha nincs rá szükség. Mások napközben aktívak. vagy az ágét. a levél színét veszik fel. négyzetcentiméterenként akár 20000 is lehet. Mások vigyáznak. vagy ha a rovarok csak kisebb támadásokat intéznek ellene. Ez nem öli meg közvetlenül a hernyókat. Eközben azonban leleplezik magukat a táplálékot kereső madarak előtt. gázcserenyílások. tüskés. A fák azért nem teljesen védtelenek ezzel a rohammal szemben. lédús. gondosan lerágja a megkárosított szárakat vagy a részben megevett leveleket. mint a tölgy. amelyen csüngenek. mint a fenyőtűk. nehogy céltalanul megölessék magukat. Sokan éjjel táplálkoznak. hogy akkor van rá a legjobb esélyük. de arra készteti őket. ha nem magukat a rovarokat keressük. Ha a hernyófertőzés nagyon súlyos. amikor az éhes madarak nem láthatják őket. hogy a talajban nem áll be komolyabb vízhiány. amelyeket az emberi orr nem . A fák rajtuk keresztül nagy mennyiségű szén-dioxidhoz jutnak. amelyektől a madarak undorodnak. De amikor nagyobb inváziót indítanak ellene. mérges szőrökkel védik meg magukat. Megint mások az álcázásra hagyatkoznak : láthatatlanná teszik magukat. világoszöld levelek sokkal ízletesebbek. amelyre törzsük vastagításához és ágaik kiterjesztéséhez szükségük van.

második és harmadik ujjuk előre. Egyes fajok nyelve olyan hosszú. Farktollaik rövidek. hogy meg tudjanak kapaszkodni a függőleges fatörzseken: első és negyedik ujjuk hátrafelé mutat. A nyaktekercs még inkább a hangyákra van utalva.érzékel. A zöld küllő a fakéregben furkáló farontó bogarakkal táplálkozik. bőséges táplálékot is nyújtanak. A gyűjtőküllő arra használja fafúró ügyességét. Az ilyen fák kérgét emellett gyakran megfertőzik a farontó bogarak. mielőtt még a hernyók elérnék. Több száz ilyen lyukat fúr egy kiszemelt fába. hogy rovar mocorog a fakéregben rágott alagútjában. Van a madaraknak egy családja. Minden egyes fajtának megvan a maga sajátos dobszólója. aztán körülbelül harminc centiméternyire lefelé vésnek. támaszt nyújtó farka. így tekintélyes éléskamrát halmoz fel a télre. A jól rezonáló fán ugyanabból az okból veri dobszólóját. hogy csinos lyukakat furkál a fatörzsekbe. és válaszul elkezd tannint előállítani a leveleiben. így a farok egészében támaszul szolgál. amely körülöleli a szemüreget és a csőr felső részének tövénél végződik. mert a korhadó fa puhább. A harkályok erős csőrükkel fészküknek is lyukat vájnak a fa törzsében. Nyelvük rendkívül. Gyakran halott fákat választanak a fészekhez. Függőleges testtartásban kapaszkodnak a fatörzsön. amelyek elárulják. amelyek kényelmesen kéznél lévő. felnyitják a rovar folyosóját. de a másik fa igen. a harkályok. A madár nemcsak akkor kelti ezt a hangot. Először egy csinos. és a nyelvükkel kipiszkálják a zsákmányt. aztán mindegyikbe több makkot is beledug. száruk vastag és merev. mert nem kúszik elég ügyesen a fatörzseken. . A harkály csőrének sebes csapásai által keltett doboló zaj egyike az erdő legjellegzetesebb hangjainak. kalapálni kezdenek a csőrükkel. vízszintes lyukat fúrnak belé. amelyek különösen jól alkalmazkodtak az erdei élethez. amiért más madarak énekelnek: hogy kinyilvánítsák territóriumuk birtokjogát és párt szerezzenek maguknak. mint egy csákány.így vájják ki a kamrájukat. Lábuk úgy módosult. Van viszont hosszú és ragadós nyelve. mint az élőt. A különféle harkályfajok különböző táplálékokra specializálódnak. és nincs olyan merev. de emellett gyakran a földre is leszáll hangyákat keresni. és feszülten hallgatózva fülelik azokat a halk hangokat. csőrüknek pedig olyan éles a hegye. mint a testük. mélyítik . mint a többi harkályoknak. kétségkívül azért. amelyek átmérője pontosan megfelel a makkénak. egy hüvelyben helyezkedik el a koponyájukban. így sokkal könnyebb megmunkálni. amelynek jellegzetes a hossza és a kopogtatások közötti szünet időtartama. Amikor rovarra bukkannak. amikor táplálkozik vagy fészket váj magának. amelyet a hangyabolyba bedugva egyszerre 150 hangyát is ki tud emelni. szinte hihetetlenül hosszú és tüske van a végén.

odavonzza a rovarokat. A feketemedvék könnyű álmot alszanak. hogy a várakozó nőivarú virágokra hordja virágporát. a menyéteknek és a borzoknak . pirossá válnak. hogy teljesen kirekesztenék a szelet. hogy továbbvigyék a virágport. hogy a virágok még ugyanabban az évszakban kifejlesszék a magvaikat. Ahogy telnek-múlnak a meleg napok. az egereknek és mókusoknak.a cickányoknak és pockoknak. A lyukakból kicsorduló nedv. a lomboserdők fái virágot hajtanak. Ezzel megkezdődik az ősz. így afféle bonbont készít magának. szögletes lyukat fúr beléjük. megjelennek a makkok. hogy felemésztik a nyár folyamán felhalmozott zsírtartalékaikat. sőt. a nedvszívó harkály egészen más célból fúrja meg a fatörzseket. amelyekből bőségesen folyik ki a fa nedve. A távolabbi északi nyárral ellentétben. A fák most már felkészülnek a télre. Ezt úgy oldják meg. Az erdők se nem olyan sűrűek. A kurtább. hogy a száraz levél leváljon az ágról. Ezzel a fotoszintézis hulladék termékei lelepleződnek: a levelek megbarnulnak. Ezért virágaik túlnyomórészt kicsinyek és nem feltűnőek. A lezárásnál egy dugószerű sejtekből álló szalag jelenik meg. Olyan fafajok élő példányait választja ki. Más állatok a fák módszerét követik az életfunkciók felfüggesztésével. A napok rövidülni kezdenek. biztosan tönkretenné őket a fagy. de becses nedvességet vesztenének a sztómákon keresztül való párolgás révén. és egész ágakat törne le. Végéhez közeledik a nyár. a juharfák kéveszám hozzák szárnyas magvaikat.A családnak egy másik specializáltabb tagja. és lezárják őket. amelyek eddig a levélben szállították a nedveket.erősen csökkentett étrenden kell átvészelniük a közeledő telet. így a legtöbb fa a szélre bízza. és számos apró. figyelmeztetve a közelgő hidegre. Duzzadnak hát a gesztenyék. hiszen nem kell magukhoz csábítaniuk rovarfutárokat. A madár begyűjti a rovarokat. és idejük nagy részét odúikban és lyukaikban töltik. megsárgulnak. . se nem olyan magasak. de emellett aktivitásukat is a minimumra csökkentik: kerülnek minden felesleges energiapocsékolást. Téli álmuk mélysége változó. Először kémiailag lebomlik bennük a klorofill (zöld színtest). és hamarosan már a legenyhébb szél is elég ahhoz. a mogyoróbokrok a kemény héjú mogyorót. amely a fafajoktól függően gyantás vagy édes. aztán összekeveri őket a fa nedvével. amelynek egyaránt nagy a cukor. Ha a vékony. itt elég hosszú a nyár ahhoz. haloványabb téli napokon nem is működhetnének különösebben hatékonyan. Azok a levélerek. a téli szelek rohama beléjük kapaszkodna. Ezért a fák elhullatják a leveleiket. nedvdús levelek ott maradnának az ágakon. A lomboserdők sok emlősének . aztán teljesen eltűnik. a szár tövénél gátakat alakítanak ki.és a fehérjetartalma.

hogy egyáltalán élnek-e még. A téli álom alatt a medve szívverése lelassul. mormogó zsivajt a fagyos vadon látszólag teljesen üres foltján. izmai megmerevednek. ha megzavarják. mint a kutyakölykök. rendszerint kettőt vagy hármat. a nőstény medve megszüli a bocsait. Az amerikai erdők déli részein négy hónapnál alig hosszabb ideig tart a visszavonultságuk. így csak minimális követelményeket támasztanak az állat zsírtartalékaival szemben. Ahogy múlik a tél. Itt aztán. De ez a halálra emlékeztető szunnyadás nem tart szükségképpen egész télen. Testhőmérséklete alig egy-két fokkal a fagypont fölé süllyed. nem nagyobbak egy patkánynál. sőt hét hónapot is tölthetnek a vackukban. hogy az ember akár több méterről is meghallja a furcsa. Ebben az állapotban az életfolyamatok alig-alig működnek. így életük nagyobbik felét szunyókálva töltik. amelyben már előzőleg is sokszor aludtak. Minden állat egyedül vet magának ágyat. hogy a medve gyorsan felébredjen. de az északi részeken a medvék akár hat. télen ez az ütem percenként négy szívverésre lassul.tásra nemcsak olyan hideg. . Gyakran olyan búvóhelyet választanak. hanem csak egyszer. A kis állat összegömbölyödik. és percenként nem huszonnyolcszor vesz lélegzetet. mivel rendkívül kicsinyek. hátsó lábát az orra mellé húzza. tavaszig nem is fog. az attól függ. se nem vizel. és szorosan lehunyja a szemét. hogy milyen hosszú és milyen kemény a tél.Kora ősszel odút keresnek maguknak a sziklák közt. s időnként akkora zajt csapnak. mint a kő. a bocsok gyorsan nőnek. Morognak és nyüszítenek. Ez értékes energiákat takarít meg. ökölbe szorítja a mancsát. és testhőmérséklete néhány fokkal lecsökken. Hogy az anyamedve és a bocsok mennyi ideig maradnak a vadonban. hogy arról is nehéz meggyőződni. Miközben őkelme tovább szunyókál. miközben vakon mocorognak a sötét vacokban. Nyáron az amerikai mormota szíve körülbelül nyolcvanat ver percenként. mint nyáron. a bocsok befészkelik magukat a bundájába. A kisebb állatok. Maga az anyamedve se nem eszik. levelekkel teli mélyedésben egy kiugró sziklafal tövében vagy egy barlangban. Megérkezésüket szinte mintha észre se venné. a pelék. és megkeresik az emlőit. hanem a bundája alatt majdnem olyan kemény is. körülbelül egyhónapos szunnyadozás után. mégis lehetővé teszi. se nem székel. sünök és amerikai mormoták viszont olyan mély álomba hullanak. így az állat tapin. fejét a hasa alá.

Ha az időjárás felmelegszik. gyakran csak a levéllemez alsó részén. Az olyan családokba tartozó fajok. Ha az ember leül alájuk. és viszonylag kevés sztóma van rajtuk. akkor megfagyna és elpusztulna. így számos olyan lombleveles fafaj jelenik meg . elkeverik földdel. itt egész éven át zöldellnek. hiszen ha a fagy behatolna a menedékébe. Más apró élőlények . A lomblevelek lehullásuk után két éven belül szinte teljes egészükben elbomlanak. hogy mentsék az életüket. vízhatlan a felszínük.köpülgetnek az avarban. Még meglepőbb. a talaj csak rövid időszakokra fagy meg. vagy az alvóhelyükön. humuszban gazdag talajjá alakítják. szamócafa -. És dús. akármilyen költséges is ez zsírtartalékaik szempontjából. meglepetten veszi észre. A fák ilyenkor kopaszok. vagy annak a közelében. hogy a fák leveleit megnyomorítaná a fagy. hogy emiatt milyen meglepően kevés . A pelék és a mormoták fel is készülnek erre az eshetőségre : készleteket halmoznak fel dióból és más táplálékokból. A fenyőtűknek ehhez még ilyen enyhe körülmények között is legalább kétszer annyi időre van szükségük. Ezeken a vidékeken a fák számára a legtöbb megpróbáltatást hozó időszak nem a tél.magnólia. A még délebbi vidékeken nem kell ilyen szélsőségesen visszavonulni az aktív életmódtól. olajfa. Bár hideg van. hanem a nyár. visszatérnek a menedékükbe és visszafekszenek aludni. Számos ilyen nagy lomblevelű örökzöldnek ezért rendszerint szárazak a levelei. amikor az időjárás olyan forró. hogy a fákat nedveik elvesztésének veszélye fenyegeti. Mihelyt a szélsőséges körülmények enyhülnek egy kicsit. A nap forróbb időszakaiban sok levél lefelé csüng az ágakról. Így erős hideghullámok esetén az alvók fölébrednek és aktivizálják belső akkumulátoraikat. amelyek örökzöldek. például a tölgyek. északon elhullajtják a leveleiket. így munkához láthatnak a baktériumok és a gombák. A hideg soha nem olyan kemény.bogarak és ezerlábúak. a napsugarakkal párhuzamosan tartva a széles levéllemezt. hogy ne nyeljen be túl sokat a Nap melegéből. Az erdő talaját elborító leveleik gyorsan felbomlanak. ugróvillások és mindenekelőtt a földigiliszták . az állat esetleg felébred. és ilyenkor gyorsan beuzsonnáznak. hogy az ellenkező irányú ösztönzésnek is ugyanez a hatása. viaszos. amelyek feljebb. és csak egyetlen további fokkal lehűtené.

árnyékot adnak. A tűlevelűek vízkonzerválási technikájukkal olyan vízáteresztő talajokon is képesek virulni. A magasba tornyosuló hatalmas felhőkből nemcsak felhőszakadás erejű eső zuhog. nehogy nagyobb súly rakódjon rájuk. amelyek túl homokosak és szárazak ahhoz. és a lángok gyorsan végigsöpörnek az egész erdőn. ugyanilyen jól szolgálják őket a forró déli nyarakon. ágaik lefelé és a törzstől elfelé lejtettek. A villám gyakran meggyújtja a földet borító avart. de nem ég. azokat vastagon körülveszik a tűlevelek. Itt ez a veszély nem fenyeget. hogy a lombosfák fenn tudjanak maradni. néha még ketté is hasítják őket. amelyek lehetővé tették számukra.vagy mandulafenyő. és a hő nagy részét távol tartja a kéreg alatti érzékeny szövetektől. a főtűz már továbbsöpört. Ilyen helyeken egy további képességük révén maradnak fenn : ellen tudnak állni a tűznek. így a fák szabadon kiterjeszthetik felfelé és kifelé tűlevelekkel borított ágaikat. Azok a jellemvonásaik. Az Egyesült Államok déli részén. Floridában és Georgiában a hosszú. Amikor az avartól táplált lángok körülnyaldossák zsenge törzsét. A fiatal tölgyfacsemetéknek nincsenek ilyen védelmi eszközeik. Ha a lángok elérik a fiatal növény szárainak csúcsán lévő rügyeket. hogy a fagypont alatti hőmérsékleteken túléljék a víz hiányát. Mire a tűlevelek elégnek. A fenyők kérge lucskos. kiterjedten szétágazó ernyő. Így lett tipikus déli tűlevelű fa a lapos tetejű. És itt újra megjelennek a tűlevelűek. amelyek belecsapnak a magasabb fákba. hanem hatalmas villámok is csapkodnak. a föld felé igyekezve cikcakkos rovátkát vájnak beléjük. forró nyarak rendszeres. a lombosfákkal szemben. amelyek égnek ugyan. és esetleg letörje őket. gyakorlatilag . Sőt: a Dél egyes részein a fenyők a jó vízellátású és elég termékeny talajokon is megőrzik pozíciójukat. megperzselődik. ami nem károsítja a rügyet. Északon sok közülük piramis alakú volt. Alakjuk azonban itt délen egészen más. erős zivatarokat hoznak. hogy könnyebben lecsússzon róluk a hó. hogy a lehető legtöbb fényt gyűjthessék. de viszonylag alacsony hőmérsékleten.

Az efféle tűzvész egy-egy területen órákig tombolhat. tűzvihar alakul ki. amikor intenzív hő éri. amíg a tűz továbbvonul. a villám pedig valószínűbben okoz tüzet tűlevelű.ez megfigyelt tény . de jelentős mértékben előidézői is. amelyek olyan nehezen bomlanak le. gyorsan továbbhaladó tüzek nem okoznak sok bajt az állatoknak. Így a lombosfák elpusztulnak. Normális körülmények közt a gyakori. egyenesen rátámadnak a védtelen rügyekre. amelyet kátrányszerű gyanta borít. a fiatal fenyők pedig életben maradnak. így feljavítják a talajt. mint a csörgőkígyó vagy a gopher-teknős. amelyek mindenféle kezdődő tüzet tüstént eloltanak. A füst azokat a gombákat is megöli. beavatkozást jelent egy természetes rendszerbe és hosszú távon valószínűleg megváltoztatja az erdő jellegét: a dominánsan tűlevelű erdőből lomboserdő lesz. Ahogy a tűz méretei nőnek. kitűnő gyújtóst jelentenek. ágak és halott fatörzsek lassan gyűlnek a földön. a megfeketedett föld . és az erdő teljesen elpusztul. Lehullatott gyantás tűleveleik. A fenyvesek nemcsak elviselik ezeket a körülményeket. aztán kiválasztanak egy szakaszt. A lángok nemcsak kiírtják a velük versengő növényeket. a lángok üvöltve felcsapnak a fatörzsekre. Ez azonban szintén nagy veszélyt rejt. mint lomboserdőben. hanem felszabadítják a lehullott tűlevelekben rejlő tápanyagokat is. amelybe a nyomasztó déli hőség elől szoktak bemenekülni. Egyes fenyőkön egyenesen olyan toboz terem. és néhány percen belül megölik a csemetét. A patkányok és nyulak . akkor ez a sok hulladék mind lángra gyullad. az olyan földön élő állatok pedig. azokban a lyukakban keresnek menedéket.egyszerűen megfőzik a vékony kéreg alatt növekvő sejteket. A fenyők számára kifejezetten hasznos a tűz. ami csak akkor nyílik fel. Az ilyen égést semmiféle fa nem éli túl. A madarak elrepülhetnek. és a fák koronája tűzgolyóként fellobban.nézik a tűz közeledő vonalát. Ha sokévi tűzvédelem után végül mégis tüzet fog az erdő és nem lehet megfékezni. amelyek esetleg megtámadhatnák a fákat. ahol a lángok viszonylag alacsonyak. Rendszeres tüzek nélkül a lehullott levelek. és elszántan keresztülfutnak a vékony forró vonalon a túlsó oldalra. Az efféle erdők tűzvédelme. arra a néhány percre. és szórja szét magvait. tűzoltócsapatok fenntartása.

akkor a tűz könnyen belekaphatna a fatörzsbe. mint a mókus. amelyekben nincs meg a harkály ácstehetsége. ami ragacsos függönyt formál az egész törzs köré. ami viszont azzal a kockázattal jár. A vörös kokárdás harkály ennek a problémának is kidolgozta a megoldását. ha egy rovar alagutat fúr beléjük. amely a levegőn megszilárdulva hegesíti a fa sebét és megakadályozza az értékes nedvek kicsorgását és a fertőzések behatolását. Ám az élő fába lyukat vágni sokkal nehezebb. és megfojtaná. . A harkálynak azonban van védelme az efféle rablók ellen. a fészekbe folyó gyanta lakhatatlanná tenné az odút gőzeivel és ragacsosságával. Ez azonban új problémákat okoz. A déli erdők harkályai azonban ilyenkor csakugyan kutyaszorítóba kerülnek. különösen a fakúszó siklók. akkor akár évről évre is visszajárhat oda. hirtelen megvonaglik és visszahőköl.biztonságába. Egész sor lyukat fúr fészkének bejárata alá és fölé. és belevés a fatörzs belső rétegeibe. Ha a szélvihar letöri egy-egy águkat. Ha északi unokatestvéreikhez hasonlóan ők is halott fák törzsébe vájnák fészekodúikat. Ha az odút egyszer már elkészítette magának egy madár. hogy nem halott. Így az odú igen értékes birtok. hanem élő tűlevelű fákba vési az odúját. Ezt a gyantát a törzs külső rétegeiben felfelé futó szállítónyalábok szállítják. és lehullik a földre. szívesen elkobozzák. mint a baglyok. amelyeket a nedvszívó harkály csinál. Nagyon vastagnak kell lennie a törzsnek ahhoz. hogy más állatok kifosztják a fészkét. nagyon hasonlókat azokhoz. és sok más állat. vagy az erdész fejszéje beléjük vág. amelyek rendszeresen felmásznak a fatörzsekre és kilopják fészkükből a fiatal fiókákat. vagy egyenesen megégetné a fiókáikat. Ha a harkály az élő törzsnek ebbe a részébe vésné a fészekodúját. a vörös kokárdás harkály úgy kerüli el ezt a veszélyt. vagy olyan madarak. mások ülőkéül szolgálnak. Ezeket rendszeresen gondozza. így nagy mennyiségű gyantát izzadnak ki. A gyantában lévő vegyi anyagok a jelek szerint elviselhetetlenül ingerlik a sikló bőrét amikor egy fölfelé mászó sikló egy-egy ilyen foltba ütközik. gyorsan kiizzadnak magukból egy erős szagú folyadékot. majd testét ívbe hajlítva elveszti a fogást. A harkálynak ezért állandóan őrködnie kell. Egyes odúk fészekként. Így aztán a vörös kokárdás harkály rendszerint viszonylag alacsonyan fészkel a törzsön. A tűlevelű fák gyantájukkal óvják meg törzsüket és ágaikat a sérülésektől. ha alkalmuk van rá. mint egy halott fatörzs már puhuló fáját kivájni. olyan emlősök. hogy elférjen benne a harkály odúja. Ezért a vörös kokárdás harkály egyenesen keresztülfúrja a törzsnek ezt a zónáját. Ezeknek az erdőknek a jellegzetes harkálya.

a többiek. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ . amelynek tagjai mind közeli rokonságban állnak egymással. Hogy ezek között a változó körülmények között megállhassák helyüket. Ám egyikük sem képes egész éven át. Nem egészen 1000 kilométernyire az Egyenlítő felé délre. az év folyamán a szikkasztó napsütéssel dacolnak. rendszerint a fiatalabb madarak. A délen élők előbb a zuhogó esők hideg napjaival. és itt érik el fejlődésük legmagasabb fokát. az állatok és a növények sajátos stratégiákat és struktúrákat fejlesztettek ki. de az biztos. már ott van a Ráktérítő. Ezen a képzeletbeli vonalon túl a megfelelő évszakban a Nap egyenesen a fejünk fölött áll. ahol soha nincs fagy. Az északi részein élők el kell viseljék időnként a nappali világosság. A növényeknek és az állatoknak ezen a hatalmas területen mindenütt meg kell birkózniuk az egyetlen év során is erősen változó. az északi félteke valamennyi kontinensén végighúzódott. néha talán még a fiókákat is segítenek táplálni. Az élet minden megjelenési formája nagyobb bőségben virul itt. és időnként nagyon zord körülményekkel. mielőtt az ember oly sokat kivágott volna belőle. Itt olyan vidékek terülnek el. ahol majd minden nap napsütéses. felváltva őrzik a foglalt fészekodút. Ám közülük csak egyetlen pár költ. Efféle vidék volt eredetileg a lombosfák otthona. hogy felváltva dolgoznak új fészekodúkon. máskor pedig az éjszakai sötétség hiányát. itt még mindig ők dominálnak. folyamatosan teljes potenciális hatékonysággal működni. és szinte mindennap esik az életadó eső.Ez a madár nyolc-tíz egyedből álló klánokban él. aztán később. mint bárhol másutt a világon. Az amerikai fenyőerdők alkotják annak a hatalmas erdősávnak a déli szélét. amely valamikor.

Az egyetlen változás a csapadékban van. DélkeletÁzsiában és a Csendes-óceán nyugati szigetein. északra fekvő erdőségekhez viszonyítva ebben a térségben a körülmények jószerivel állandóak. A tudósok becslése szerint a többi olyan kis gerinctelenekkel együtt. mint azt egyforma. Panamában entomológusok egyetlen fafajról csak bogárból több mint 950 különböző fajt gyűjtöttek össze. párás dzsungel évmilliók óta ott van az Egyenlítő körüli vidékeken. Mint hogy ez olyan hosszú ideje így van. Úgy tűnik. A dzsungel egyetlen hektárján gyakran több mint száz különböző fajhoz tartozó magas fát találunk. A messzebb. javította és tördelte: a Webtigris.A Föld mai arculata Szkennelte. Ennek következtében a világon a legsűrűbb és legdúsabb növényzet ezeket a vidékeket borítja. amelyek ebben a stabil környezetben megszakítás . a napsugárzás mennyisége és a napok hossza egész éven át szinte állandó. a dél-amerikai erdő egyetlen hektárján akár 40000 különböző ízeltlábú faj is élhet. és évtizedeken belül mocsarakká változnak.de a forró. sima törzsük és szinte azonos. valamint Dél-Amerikában. a dzsungelhez képest az óceánon kívül minden más környezet csak időleges fázisok sorának tűnik. hogy hány különböző faj van közöttük. A nagy erdei fák sokkal változatosabbak. Alighanem éppen ez a stabilitás az egyik oka a ma ott nyüzsgő élet szinte hihetetlen sokféleségének. A számok elképesztőek. Mivel közel van az Egyenlítőhöz. a rovarfajok száma pedig szinte megszámlálhatatlan. 4. mint Nyugat-Afrikában. közismertebb nevük azonban a dzsungel. FEJEZET A DZSUNGELEK Sehol a Földön nincs több fény. Csak amikor virágba borulnak. a síkságok néhány évszázad alatt elsivatagosodnak. akkor válik nyilvánvalóvá. A tavakat feltölti az iszap. Szakszerűen trópusi erdőnek vagy örökzöld esőerdőnek nevezik őket. az évezredek során még a hegyeket is lekoptatják a gleccserek .esősről valamivel még esősebbé válik. de ez sem jelentős . meleg és nedvesség. mintha az evolúciós folyamatok. lándzsa formájú leveleik sugallnák. És ez a gazdagság nem korlátozódik a növényekre: az Amazonas dzsungeleiben több mint 1000 madárfaj él. mint a pókok és az ikerszelvényesek. Panamától az Amazonas medencéjén át Brazília déli részéig.

hogy összeállítja a lehető legteljesebb katalógust a borneói dzsungel fáiról. aztán.technikát. tépje le szárastul a virágokat. olyan specializált szervezeteket hoztak volna létre. és ekkor lassan. betanított egy majmot. Itt-ott. a trillák és a krákogások miatt is. míg végül egyetlen kötelünk lesz. valamelyik legfelső ághoz erősítve. centiméterenként fel tudunk kúszni a kötélen úgy. elszigetelt fa áll. aztán ezen is felmászunk. A dél- . beletesszük a lábunkat. fémből készült kézifogantyút. levegőtlen lépcsőházából kilépnénk a tetőre. göcsörtös. de különösen egész éjjel visszhangoznak az ágak közt. mint a trópusi erdő többi fái. Mindkét fogantyúra rákötünk egy-egy hálós kengyelt. Körülöttünk a levelek határtalan mezeje terül el. hogy puskával lődözték le az ágakat. de képtelenek voltak megvizsgálni az odafönn nyíló virágokat. nyakát fölfelé meresztgetve figyel. A módszer egyszerű. ami több puszta árnyéknál. kötelet erősítünk egy magasan fölöttünk lévő másik ágra. két. A botanikusok. Most már végre a lombkoronaszintre jutottunk. az üvöltések és a sikolyok. amely olyan erős. odáig vetemedtek. hogy másszon fel a kiválasztott fákra. aki elhatározta. mintha egy toronyház sötét. de egy kis fogasléc nem engedi. azt gyakran csak találgatni lehet. Ha egy ornitológus távcsővel a szeme előtt. Egy kutató. akiket elképesztett a hatalmas. Hogy ott fönn nyüzsgő élet van. Ki is használják ezt: a széllel hordatják szét mind a virágporukat. hogy visszacsússzanak. vagy nyílvesszőre kell kötni és fellőni. amikor már biztonságosan rá van kötve. Aztán néhány évvel ezelőtt valaki bevezette a dzsungelbe azt a kötélmászó. amelyek minden kis ökológiai "fülkébe" jól be tudnak illeszkedni. Ezzel végre megkezdődhetett a trópusi erdő lombkoronaszintjének rendszeres. közvetlen vizsgálata. már akkor szerencséje van.nélkül sok-sok millió éven át működtek. és dobja le őket a földre. amíg följebb emeljük a másikat. A zsineget visszahúzva felhúzzuk a kötelet az ágra. pillérszerű fatörzsek egyformasága. Amikor lassú és kimerítő kapaszkodás után felérünk egy magas ágra. amelyek egész nap. hogy pontosan melyik lény milyen zajt csap. Ide felérni olyan. a talajtól 30-50 méter magasan lévő lombkoronát. mind a magvaikat. A nyirkos félhomály helyébe hirtelen friss levegő és napfény lép. De. hogy súlyunkat addig az egyik kengyelre helyezzük. Először is fel kell juttatni egy vékony zsinórt egy magas ágra: vagy fel kell dobni. mint holmi óriásira nőtt karfiol. jó 10 méternyire a többiek fölé magasodva egy-egy óriás. ha az ágak résén keresztül meglát valamit. kapaszkodót kapcsolunk rá. amelyet eredetileg az alpinisták fejlesztettek ki. Gyakorlatilag soha nem vizsgálták meg közelről a levelek alkotta. Ezeknek az élőlényeknek a többsége azonban a trópusi erdők azon részén élnek. az mindenki számára nyilvánvaló. amely egészen a legutóbbi időkig jószerivel elérhetetlen volt számunkra. Ezeket fölfelé lehet csúsztatni. már csak a csattanások és berregések. Ezek a kiemelkedő fák egészen más körülmények között élnek. Ehhez aztán hozzákötjük az ujjnyi vastag mászókötelet. mert fönn a magasban a szél szabadon átjárja koronájukat. hogy az ember súlyának többszörösét is elbírja. hogy azonosítani tudják a fát. dimbes-dombos.

Délkelet-ázsiai és afrikai megfelelői szárnyakkal szerelik fel a magvaikat. széles. amely képessé teszi arra. maga a lombkoronaszint. beléjük kap a szél és nagy távolságokra hordja el őket. hogy keskeny leveleket hoznak. hogy elcsavarodva követhesse a Nap mindennapos keletről nyugatra haladó pályáját. hanem végigfolyjon a felszínén és gyorsan lecsapolódjon. amelyek bevonják az ágak kérgét. amelyeken át lélegzenek. mint a lombkorona leveleinek. mivel leveleiből a nedvesség elpárologtatását meggyorsítja. gallyakból óriási dobogókat építenek maguknak. Ezenkívül majd minden levél hegyén egy "csöpögtető" van: apró. Ágakból. csőrhöz hasonló tüske. A magasan kiemelkedő fák ezt a veszélyt azzal hárítják el. megfosztanák őket a számukra szükséges napfénytől és eltömnék a gázcserenyílásokat. hogy egy-egy zivatar után a víz ne álljon meg rajta. és könyörtelenül üldözi az ágak közt bujkáló és ugráló majmokat. Ha ezek a leveleken nőnének. így levegője meleg és párás. A hárpia valamivel nagyobb a másutt élő összes többi sasnál. ami repülés közben kitűnő manőverező készséget biztosít. A szél azonban hátrányokkal is jár. A környezet itt a növényi élet számára olyan kedvező. Minden egyes levél pontosan olyan szögben áll. amely táplálkozásában majdnem egy teljes éven át szüleire van utalva. Mindnyájan vadul és nagy sebességgel vadásznak a lombkoronák sűrűjében. A legfelső réteg kivételével az egész lombozat nagyrészt szélvédett. és mérföldeken át beterítik a fa körül az egész erdőt. az árnyékban hajtó leveleiknek. E hatalmas fák koronái a dzsungel legvadabb madarának. Minden erdőnek megvan a maga faja . A trópusi erdő legfelső szintje. a sascsalád pedig szétszedi és darabonként megeszi. és ezeket évről évre újra elfoglalják. Valamennyiüknek nagy bóbitája. amelyeknek sokkal kisebb a felülete. amelyeken a gyökérszerű fonalak csak nagyon nehezen tudnák megvetni a lábukat. és küszködő áldozatát visszaviszi a fészkébe.amerikai kapok (vagy selyemgyapot) hatalmas mennyiségű pelyhes magot hoz. A majomtetem aztán napokig ott marad.Délkelet-Ázsiában a majomevő sas. vagy akár a saját alsó ágaikon. . amelyek úgy lebegnek a levegőben. mielőtt eltűnnének a lombok között. hogy maximális mennyiségű fényt gyűjthessen össze. Dél-Amerikában a hárpia. viszonylag rövid szárnya és hosszú farka van. Ebben a fészekben rendszerint egyetlen fiókát nevelnek fel. de végül mégis lecsap valamelyikre. mintegy 6 méter vastag folytonos zöld levélréteg. A majmok pánikszerűen menekülnek előle. Ez biztosítja. hogy bőségesen tenyésznek mohák és moszatok. egy óriás sasnak a kedvenc fészkelőhelyei. Megfoszthatja a fát egyik létfontosságú készletétől. A leveleket azonban e veszély ellen csillogó viaszréteg védi. így amikor pörögve lehullanak. és lecsüngenek a gallyakról. mint a bogáncs pihéi. Afrikában a koronás sas. Ezek a madarak nagyon hasonlítanak egymáshoz. Sok levél nyele különleges csuklószerkezettel kapcsolódik a szárhoz.

a darazsak és az erős szárnyú. dögszagú virágokat rendszerint a denevérek látogatják. magasan a föld felett. A többi közül messze kiemelkedő óriás fák virágaival ellentétben a lombkoronaszintben nyíló virágok nem bízhatják beporzásukat a szélre. így az állat emésztőcsatornájának teljes hosszán áthaladva sértetlenül kerül elő az ürülékkel. ezért nincs semmiféle olyan nyilvánvaló éghajlati tényező sem. míg a sápadt. Azok a virágok. a nagyobb gyümölcsök . majdnem mind pirosak. Mások ezt egyedileg választott időszakonként teszik. mert ilyenkor a faj összes egyedei a trópusi erdő nagy területén egy időben virágoznak. lopnak és rabolnak. Egyesek hathónaponként hullatják el a leveleiket. hiszen körülöttük szinte áll a levegő. Bámészkodnak és vadásznak. ami ezt a virágzást kiváltja. hogy a gyümölccsel együtt észrevétlenül a magot is lenyeljék. az otromba bogarak. így az állatok gyümölcsevésre specializálódtak. ragyogó színekben pompázó pillangók.Így a víz a levél felső oldalát jól lemossa. a kenyérfa és a durián termése . amelynek hatására a fák egyszerre mind lehullatnák a leveleiket. a tukánokat és a repülőkutyákat (gyümölcsevő denevérek) . A virágzási periódusok szintén változatosak. amelyek csak évtizedenként egyszer virágoznak. Ezért az állatok közül küldöncöket kell magukhoz csalogatni. valahol egész évben mindig lehet gyümölcsöt találni. Hasonló szállítási problémák merülnek fel. egyszerre mindig csak egy-egy ágon. Ázsiában és Afrikában a nektármadarakra . Mivel a sok különböző fa különböző időben hoz gyümölcsöt.pedig lepottyannak a földre. gazdag és változatos állatközösség él. ha kölcsönösen meg akarják termékenyíteni egymást. Ezek nagyobbak. méghozzá némi szerencsével kissé eltávolodva attól a helytől. Megint mások ugyanezt az év folyamán szakaszosan. Minden egyes fajnak megvan a maga menetrendje és időzítése.csupa olyan állatot tehát. A madarak és az emlősök vándorló bandákat alkotnak. ahol elfogyasztották. Sok fa ezért leveses. édes húsba burkolja a magjait. A dzsungelben nincsenek jól körülhatárolt évszakok. és mást nem is igen esznek. mint más földrajzi szélességeken. amelyben semmiféle logikát nem lehet felfedezni . részletekben hajtják végre. amelyek elég nagyok ahhoz. Mindezekben az esetekben a magnak kemény és erős burka van. A lombkoronaszint zöld világában. ahol a talajlakó állatok eszik meg őket. Így sokat meg is termékenyítenek a rovarok. mint a virágporszemcsék. Vannak egyes kivételes fák. ami vonzza a majmokat és a szarvcsőrű madarakat. amikor kifejlődnek a magvak.anélkül.például évről évre tizenkét hónap és huszonegy nap után. szaporodnak és elpusztulnak .bízzák a megtermékenyítésüket. De ez nem jelenti azt. amit szembetűnő szirmokkal reklámozott nektárjukkal oldanak meg. A fügét fönn az ágak közt eszik meg. amelyek egyik fáról a másikra . de szárazon hagyja. azt még ma sem tudjuk. és még ennél is szélsőségesebb és rejtélyesebb módon változnak. hogy az összes fa folyamatosan hullatja le és növeszti újra a leveleit az egész év során. hogy valaha is elhagynák ezt a lombsátrat.Dél-Amerikában a kolibrikre. így továbbításukhoz jókora élőlényekre van szükség. de hogy mi az az ösztönzés.az avokádó. amelyek a nektárral táplálkozó madarakra . mint ahogy ezt is kell tenniük. Ez a folyamat megint csak nem véletlenszerű. itt vagy ott.

amikor egy-egy fán éppen beérik a gyümölcs. Néhány majomfaj étrendjében fontos része van a leveleknek. Más élőlények táplálkozásukat a hatalmas.költöznek. tágra nyitott szemű. egy lábon lógva. csak úgy nyüzsögnek rajtuk az állatok. Az ágak közt függeszkedve él. hanem a gyümölcsöt is. végtagjai pedig rugalmas.Dél-Amerikában a tigrismacska. csontos akasztókká alakultak át. A háromujjú lajhár inkább az alacsonyabb fákon él. amelyek cellulózt tartalmazó levelekkel táplálkoznak. tökéletesen érett-e már. szájukat kitátva kapják el. A cellulózt azonban nem könnyű megemészteni. hogy megőrizhessék repülőképességüket. A lombkorona levélzetét faló állatok közt minden bizonnyal a dél-amerikai lajhár a legfurcsább. fán élő macskafélék is vannak . nagy gyomorra van szükségük. Vadászok is élnek odafönn. Mindkét fajta pompás tornász és famászó. majd a levegőbe feldobva. Ázsiában a ködfoltos párduc. ez a halvány szőrű. A nagy sasok mellett. primitív éjszakai emlős. be tudják cserkészni és el tudják kapni a mókust.legvékonyabb ágakon pedig.Amerikában a bőgőmajmok. Ezeknek különlegesen hosszú. Ázsiában a karcsúmajmok és Afrikában a kacskakezű majom. vörös. és szinte kizárólag a Cecropia leveleivel táplálkozik. A nagy. de a kétujjú lajhár igazi lombkoronalakó. hiszen a madaraknak minimális szinten kell tartaniuk a súlyukat ahhoz. Kinn. ha kedvükre való. Talán előkerül rejtekhelyéről a lóri is. így azoknak az állatoknak. hogy elkapjanak egy majmot vagy madarat. csak le kell ülni és várni. specializált bélszakaszaik fejlődtek ki. illetve a hasa közepétől a gerince felé bodorodik. gyümölcsevő madarak libegnek rikoltozva. és nagyon kevés közöttük a madár. amíg le nem bomlik. egyszerre mindig csak egyik lábát emeli fel. az orángután természeténél fogva magányos állat. a másik lábuk karmaival ragadják meg a gyümölcsöt. Majmok szökdécselnek az ágak közt. a szarvcsőrű madarak és a tukánok egyenként csípik le hosszú csőrükkel. amint fejjel lefelé lóg. hogy az illatáról megállapítsák. A lombkorona életét így akkor a legérdemesebb megfigyelni. emberszabású majom. kimeríthetetlen levélkészletre specializálták. és nemcsak a legkülönfélébb leveleket eszi. Ennek következtében a legtöbb levélevő állat nagy testű. amelyek le-lecsapnak a lombokon át. mihelyt a gyümölcs beérik. Borneóban. ízületekkel ellátott támaszokból merev. ahol a súlyosabb állatok nehezen tudnának mozogni. amikor a fügefákon megérik a gyümölcs. egyenként megszaglásznak minden fügét. A gibbonok viszont családostul bukkannak fel. bőrszárnyaikat zörgetve és csapkodva. Az ide-oda kúszó papagájok fejjel lefelé. lassan és méltóságteljesen mozog az ágakon. amelyben mindaddig elfér az étel.a legszélső. és óriás repülőkutyák telepszenek le az ágakra. hogy fel tudják dolgozni az elfogyasztott leveleket ilyenek Dél. a . így a fán rendszerint csak vagy egy hím található. A lakoma a nap végével sem szűnik meg: éjszaka új vendégek érkeznek. hogy a ráhulló eső könnyen lefolyjon róla. s aztán. vagy egy nőstény a kölykével. Karmai szabályos horgokká váltak. Még a szőre is fordítva nő. betömjék a szájukba. mint más állatoké: a bokájától a válla felé.

aztán elindul egy broméliához. Hangjelzéseket sokkal könnyebb küldeni. A fák leveleik alátámasztására állványzatot növesztenek vastag. erős ágaikból. és ott kisarjadnak. hanem rendszerint egy levélre. ezért a lombkorona állatai adják ki a leghangosabb állati hangokat. Amikor az ebihalak kikelnek. amely az ágon összegyűlt levélkomposztból veszi fel a táplálékot. lesve. a szagjeleket pedig. hogy arra vetődjön egy ember. Petéiket nem a vízbe rakják le. amelyek optimistán vonaglanak egy nagy ágon. a rigónál alig nagyobb. Az apró békák többféle faja is így viselkedik.nak. ám nem a romantikus regényekben oly gyakori hatalmas szörnyetegek. és megmenekülnek. és egy kalapáccsal csépelt törött üllő hangját utánozza. Reflexeik olyan gyorsak. tiszta fehér színű énekesmadár egész nap a fa tetején ül. a nőstény kivárja. orchideák és broméliák láncolata lepi el. olyan fülhasogatóan és olyan makacsul. hogy a moszkitók és más . A magamutogatás nem látszik messzire a sűrű lombok között. kicsiny vagy nagyobb territóriumot alakítanak ki maguknak. amíg egyenként a hátára másznak. óvatosan odahátrál. A lombkorona lakói közül sokan saját. gondosan megszemléli. és széleik olyan szorosan összekapaszkodnak. hívogató hangzuhatagaik olyan tökéletes összhangban vannak. abban bizakodva. a nedvességet pedig a nyirkos levegőben himbálódzó gyökerekkel gyűjti össze. ezeket azonban más növények is használják. amelyek a talajon olyan jól beváltak. Erre a parányi tóra ragyogó színekben pompázó békák gyülekeznek. Ha nem látja benne az élet semmiféle jelét. a család vagy akár egy csoport védelmez a fajtársak behatolása ellen. egyetlen énekest hall. hol mélyülő kísérteties jajgatásuk percekig tart egyfolytában. tekintetét valamelyik levél vízzel teli medencéjére szögezve.majmokat és a madarakat. egyébként sem túl hatásosak a gubancos ágak között. hogy az ember könnyen azt hinné. hogy kelyhet alkotnak. így aztán a korosodó fákat hatalmas páfrányok. Leveleik rozettaformában nőnek. hogy kétségbeesésbe hajszolja az utazókat. A hím és nőstény gibbonok duetteznek. hogy még ha le is zuhannak. és mikor a feneke a vízhez ér. Mikor odaér. Ágról ágra ugrálnak. hátsó lábukon függeszkednek és villámgyorsan fel tudnak szaladni a fatörzseken. amelyet az egyed. amelyek békákat és fészkelő madarakat keresnek. majd elpusztulnak. néha csak gallyvastagságú hüllők. esés közben mindig el tudnak kapni egyik mancsukkal egy ágat. hanem sokkal kisebb. A bőgőmajmok reggel és este kórusban "énekelnek" : hol emelkedő. az ebihalak átficánkolhatnak a maguk különbejáratú akváriumába. és sokkal messzebbre eljutnak. A páfrányok és mohák levegőben lebegő apró spórái gyakran beszorulnak a kéreg repedéseibe. Az Amazonas erdőségeiben a harangozómadár. itt fáradságos dolog volna alkalmazni és fönntartani. Élnek itt továbbá kígyók is. Amikor kivirulnak. amelyet ők tartanak el. amelyben megmarad a víz. maradványaik egyfajta komposztot alkot. A broméliaféléknek szintén megvan a maguk kis lakóközössége. amelyen már nagyobb növények is megélnek.

Ha találnak egyet. teljesen elzárja a napfényt a gazdanövénytől. aztán a hálókengyelben állva lecsusszanhatunk. így gondoskodni fognak a fejlődő ebihalak táplálékáról. A nőstény hat-nyolc hétig látja így el ivadékait. belekapaszkodnak. és minden egyes ebihal mellé lerak a vízbe egy megtermékenyítetlen petét. maga is ott himbálódzik közöttük. a kötél futását. rácsos hengert alkotva megállnak a saját lábukon. A kevésbé veszélyes liánok is felkúsznak a lombkoronát alkotó fákra. aztán ahogy a csemete növekszik. A nőstény hetenként egyszer-kétszer meglátogatja ivadékait. de gyökereik nem himbálódznak feltűnés nélkül a levegőben. hogy már árnyékba borítja a szállásul szolgáló fát. mint a broméliák. amíg csak végül ki nem fejlődnek a lábaik és nem kezdenek önálló életet élni. és körülbelül egy évszázad múltán. A fafojtó füge magvai gyakran kicsíráznak az ágakon. ezt a derékszíjunkra erősítjük. Koronájuk most már erőteljesen burjánzik. A fafojtófüge tehát megfosztotta trónjától gazdanövényét. Vannak baljósabb lakóik is. Ám van egy békafaj. és enni kezdi a "sárgáját" (szikanyagot). azaz a sebességét kézzel szabályozva. A törzs elkorhad. Az ebihal gyorsan keresztülharapja a pete kocsonyás burkát. a fojtogató fügék és a broméliák lógó gyökerei olyan füzérrel veszik körül a fát. Körülbelül 60 méteres siklás után már kikerülünk a lombozat ágai közül. A fák ágain élő növények nem mind csak afféle "vadkempingezők". Ennek következtében leveleik odafönn az ágon elkezdenek erőteljesebben növekedni. de számos tapogatót nyújtanak ki. vagy vízszintesen terjeszkednek még lógó gyökereikkel. és a lombkoronában elfoglalt helyén maga vette át a parancsnokságot. Ha az ember felmászik a lombsátorba. Ezek a földön kezdik életüket apró bokrokként. amelyekkel facsemetéket keresnek. és körülölelik gazdanövényük törzsét. és szabadon csüngünk a semmiben . hanem addig nőnek lefelé. mint a hajó árbócát a kötelek. Lemászni nem nehéz. mint a broméliákéi. miután a füge magja kicsírázott a faágon. Így aztán a liánok. és olyan sűrű lombozatot hoz létre. bár az embernek ehhez jól kell tudnia csomókat kötni. csak liánok és gyökerek és felettünk a lombkorona fáinak . Egy nyolcas alakú fémgyűrűn áthúzunk egy kötélhurkot. Aztán a füge lassan egyre inkább eluralkodik. és a támaszon kívül semmi mást nem vesz el a fától. míg csak együtt föl nem érnek a lombkoronába.nincs más körülöttünk. ahol beássák magukat. de a törzset körülvevő fügegyökerek addigra már olyan vastagok és olyan erősek. és az elhal.rovarok is lerakják petéiket a broméliába. és kezdenek több vizet és táplálékot felszívni. magával viszi fölfelé a liánt is. hogy üres. mint amennyit a levegőben eddig találtak. amíg csak el nem érik a talajt. Az ág mentén további gyökereket növesztenek. De a lián gyökerei a talajban maradnak. amelyik még ennél is bonyolultabb módon gondoskodik utódainak táplálékáról.

és kicsiny toldalékot építenek belőle egy vízszintes ág oldalára. amelyek nem tudnak ugyan csapkodni a szárnyukkal. Legvalószínűbben késő délután láthatjuk. Sok madár inkább a lombkorona alatt repül az erdő egyik részéről a másikra. Hosszú. Egy-két percig csak körbejárják a fatörzset. amelyek meglepő módon mindig a földön.óriás. és közben kiterjeszti nagy bőrköpenyét. amely a csuklójától a bokájáig ér. mintha kormányként működne. amelybe egyetlen apró tojásuk olyan pontosan beilleszkedik. Vannak más állatok is. amikor előbújik egy faodúból. ám ennek ellenére nagyon hozzáértő pilóták : vitorlázórepülők. miközben szőrös lebernyegük úgy lebeg körülöttük. mint egy normann katedrális oszlopai. Sokan itt is fészkelnek. ág nélküli törzsei. hogy ne tegye ki magát az odafönn őrjáratot tartó sasok támadásának. mint valami rakéta.méretezett felöltő. Van egy kis gyík is. A levegőben nemcsak madarak repülhetnek el mellettünk. Ám ebben a légtérben is igencsak van forgalom. ahogy a makk helyezkedik el a héjában. a fán fészkelő sarlósfecskék kéregdarabokat és tollakat ragasztanak össze a nyálukkal. amelyet meghosszabbodott bordacsontjai merevítenek ki. aztán az egyik hirtelen. Amikor az egyik elindul. Egyesek. bozontos farka úgy nyúlik ki mögötte. Irigylésre méltó könnyedséggel kapaszkodik. A fatörzseken és az ágak közt rohangáló mókusok biztonságosan kapaszkodnak a fakéregbe tűhegyes karmaikkal. köteleket használnak. hogy már nehezére esik az ágak közt egyik fáról a másikra átmenni. Mókusok rohangásznak a liánokon. a szarvcsőrű madarak és a tukánok az odvas fák üregeit használják. a föld és a lombtenger között állatok közlekednek. felfelé lendülnek. . A lajhárok. Az arapapagájok. Borneóban különösen sokféle van belőlük. Az orángután felnőttkorára néha olyan nagyra nő. de van egy különlegesen nagy fajuk. és 30-40 méternyit vitorláznak valamelyik szomszédos fatörzs felé. Rendszerint egy második is követi. ezért gyakran leereszkedik a földre. a trogon kamrát váj a fahangyák gömb alakú fészkébe. amelyen aztán felvágtatnak. aztán felmászik egy másik liánon. és egyben fejjel felfelé tudnak kikötni a fatörzsön. amelyek olyan simán és tömören emelkednek a magasba. hogy ebben az ürességben a fönti zöld mennyezet és a talaj közt nem sok látnivaló akad. s ezért nem "motoros" repülők. lassan vackolódnak lefelé. Amikor közelednek hozzá. vörösesbarna bundája van. Azt hihetnénk. váratlanul leugrik. valószínűleg a társa is követi. amelyiknek alul-fölül dús. és rendszerint ugyanazon a helyen teszik le az ürüléküket. így lelassítják siklásukat. mint a mókusé. ágról ágra. útban a trágyadombjukhoz. és olyan kevés hely marad mellette. Siklóhártyája nem borítja be az egész testét. ez csak egy mindkét oldalán kiálló bőrlebeny. amelyik úgy szökell liánról liánra. mert párosan élnek. akárcsak mi. mint egy túl.

így amikor szétterpeszti őket. széles. Ennek következtében megnő a testének a légellenállása. megint elérkezik egy levélréteghez. köztük a pálmafák leveleiből áll. hogy villámsebesen végigsiklik egy ágon. így. a terület birtokosa tüstént a levegőbe veti magát. de amikor előrehúzza a bordáit. földet érve kemény és rugalmatlan "dzsungeltalajt" érzünk a lábunk alatt. a szapora gombák szétterí. meg tudja határozni. így egy-egy ugrással tekintélyes távolságokra tud siklani.zseken. hogy vonaglásával evezzen egy kicsit és irányt változtasson a levegőben. hogy hová ereszkedjék le. és a pangó levegő teli van nedvességgel. Ha egy másik gyík odatolakszik. mint amennyire egyszerű eséssel eljutna. s ezért nem is hitték el . A levegőben ellapítva a testét kiszélesíti és szalagszerűvé alakítja.amelynek teljesítményét sokáig csak a felfedezők túlcsigázott fantáziájának tulajdonították.tik fonalaikat az avarban. amíg csak a betolakodó végül el nem szégyelli magát. Amikor ezeken is túljutva végre visszaérünk a talajra. le nem kotródik az ágról. Ha az ember tovább siklik lefelé a kötelén. de arannyal és vörössel pettyezett kék-zöld pikkelyei rendkívül mutatósak. Szüntelenül munkálkodnak a baktériumok és a penészgombák. azok szétterülnek és kiterjesztik a lebenyeket. mint a lombkorona. Ez egy kicsiny. Villámsebesen kapaszkodik fel a függőleges fatör. úgy jut át egy másikra. ezek a körülmények erősen felgyorsítják a lebomlási folyamatokat. ez a talajréteg meglepöen vékony. Ezek a kis állatok rendkívül féltékenyen őrzik az ágak közt a saját territóriumukat. Miután fölért a fára. legalábbis bizonyos mértékig. ernyő.a vitorlázókígyó.ciós ügyességgel mászik fára. mert bár elborítják az elpusztult levelek és a fentről lehullott egyéb rothadó vegetáció. agresszív magamuto. Ez se nem olyan vastag. és gyűrűit oldalvást nyomva megtámaszkodik a kúszónövényeken vagy a kéreg bármiféle rücskén. Néhány béka is rákapott a vitorlázásra. és el nem vitorlázik. A jelek szerint még arra is képes. aztán elrugaszkodik róla.és gömb formájú. Ők ehhez azt a lábujjaik közötti hártyát használják. ugyanakkor egész hosszában egy sor S betű alakú gyűrűbe húzza. amelyek a lombkoronát alkotó fák magjaiból keltek ki. és egy alsóbb emeletet alkot: néhány alacsonyabb fa. és sokkal messzebbre siklik. A repülőbéka lábujjai meghosszabbodtak. gyakorlatilag mind a négy lába apró ejtőernyővé válik. amelyek különlegesen alkalmazkodtak a trópusi erdő aljának halovány fényéhez. keresztirányú pikkelyeinek szélével megragadja a kéreg felszínét. amely a béka szabványos úszófelszereléséhez tartozik. Ekkor aztán dühös. Talán mind között a legkülönlegesebb sikló állat . egyik fától a másikig. Normális körülmények közt semmi jelét nem árulja el repülőtudományának. és leszáll a vetélytársa közvetlen közelébe. lapos vagy hegyes . vékonyka hüllő.gatás kezdődik: addig öltögeti ellenfelére az álla alatti háromszögletű bőrlebenyt.Normális körülmények közt a lebenyeket behúzza a teste mellé. valamint azokból a vékonyka csemetefákból. Nagy a hőség. se nem olyan sűrű. és felütik csipkeszoknyás. ezzel szemben szenzá.

amelyeken hajtanak. Az ily módon felszabaduló tápanyagok és ásványok azonban nem sokáig maradnak egy helyben. hat héten belül teljesen elpusztul. nem a talajból táplálkoznak. A naponta lezúduló esők hamarosan belemossák őket a patakokba és folyókba. mint a lombkorona ágainak végén lévő gallyakon. mivel a talajból nagyon keveset lehet kivonni. Azért néhány virág még itt is nyílik. Ez. szüleinek kell ellátnia tápanyagokkal. amelyek 4-5 méterrel a talaj felett erednek és a törzstől számítva a földön is ugyanilyen távolságra nyúlnak ki. Azok a növények azonban. hogy itt bőségesen növekedjenek a talajlakó növények. így hát. amelyek növekedésének első szakaszaiban ellátják a palántát. Sok fa ezért tápanyagokkal jól megrakott dióféleségeket terem. amíg a fenyőtű elrothad. de amikor odaérünk. Sok fa ezért pótlólagos támaszokat alakít ki magának: óriási. Ezt a fák a talajfelszín közelében növekvő hajszálgyökereik vastag szőnyegével oldják meg. Néha látunk ugyan magunk előtt egy-egy színes foltot. akkor gyorsan vissza kell szereznie őket. valamint a talaj tápanyagszegénysége gyakorlatilag lehetetlenné teszi. amellett itt lenn szabadon állnak. Halvány. rájövünk. Az ágyúgolyófa még inkább kedvében jár látogatóinak: speciális nyúlványt növeszt a virágai fölé. deszkaszerű támfalakat fejleszt a törzse oldalából. az európai erdőkben egy tölgyfalevél körülbelül egy éven belül eltűnik. hogy ezek a virágok mind halottak . Az efféle virágzás előnyei közvetve talán a talaj terméketlenségéhez kapcsolódnak. amelyen a nektárt szürcsölgető denevérek függeszkedhetnek. Ez a sekély gyökérrendszer nem sok stabilitást ad a hatalmas fáknak. Sok ilyen virág denevéreket lát vendégül. A bomlás rendkívül sebesen megy végbe. Az ilyen nagy magvak könnyebben nőnek a törzsön. néhány méternyire a földtől. A mérsékelt övi lomboserdőhöz szokott szem számára teljesen váratlan módon egyes fáknak egyenesen a törzséből sarjadnak ki egész virágcsokrok. amelyek vetekedhetnének a tavaszi angol erdők harangvirágaival. ám a trópusi erdő fáinak levele miután földet ért. és világos a színe. Ahhoz. hanem a fákból .a fák lombozatáról hullottak le. hogy itt egy mag kielégítően növekedhessen. hogy éjjel is könnyen rá lehessen találni. Így soha nem találunk itt olyan nagy. A zöld lombkoronára eső fénynek még 5 százaléka sem szűrődik le ide. A fagyos északi erdőkben akár hét évbe is beletelik.termőtesteiket. félhomályos világ ez. így a beporzó állatok könnyen rájuk bukkannak. ha a fa nem akarja elveszíteni ezeket a becses anyagokat. Egy-két virág a trópusi erdő talaján nyílik. színes szőnyegeket.

Emberi orr számára ez a szag visszataszító. Senki nem tudja biztosan. hogy aztán a lyukaikba meneküljenek. Virágának egy méter az átmérője. Szumátrán él néhány kis termetű erdőlakó elefánt és a még náluk is ritkább orrszarvú. mind lárva alakban a bomladozó gallyak és a korhadó faanyag között. hogyan szállítódnak tovább. Valószínűleg a dzsungelben kóborló nagy állatok lába viszi tovább őket. a talaj felszíne fölé. levelekkel táplálkozó csordákkal. de a világbajnok virágot egy Szumátrán élő faj hozza. mert kevés az elérhető levél. Ilyen állatokból azonban a trópusi erdőben nem sok akad. sűrű vegetáció. pörsenések borítják. és közvetlenül a földön helyezkedik el. A trópusi erdő legelésző állatai odafönn élnek a lombkoronaszint élő levelei közt. nem néznek föl majszolgató. szúrós sörték meredeznek. de ezek az állatfajok mind kis egyedszámban és nagyon szétszórtan élnek. amelyben a rothadás bűzét árasztó nagy. de rajokban vonzza magához a legyeket. Maga a növény élete legnagyobb részében csak egy rostnövény. amivel táplálkoznak. és kemény burkuk van. Csak akkor válik láthatóvá. zsiráfokkal rokon állat. amelyek az alsó szint szegényes levélzetét majszolgatják. de az ember időnként találkozhat egy-egy oszlopukkal. amely egy kúszónövény gyökerének szövevénye között nő. hogy további kúszónövényeken élősködjenek. levelei nincsenek. amilyenek a Föld szinte minden más vidékén élnek. Egyszerűen félelmetes ! Gesztenyebarna szirmai vastagok és bőrszerűek. akárcsak a rothadó hús. és egy hatalmas kelyhet vesznek körül. az elpusztult leveleken táplálkozva semmiféle nagy állat nem élhet meg. amelyek riadtan elvágtatnának az ember elől. akár egy sor káposzta. A dzsungelben sehol nem találkozunk olyan nagy. élősködők. amikor föld alatti szívószervén duzzanatok kezdenek kialakulni. A kifejlődő magok aprók. Dél-Amerikában pedig a tapír táplálkozik hasonló módon. A trópusi erdő talaján. s így lehetővé válik. a felszíni réteg alatt.szívják el a tápanyagokat. paraziták. az okapi. Afrikában egy ősi. Egyikük. ami aztán esetleg megsérti egy lián földre boruló szárát. amelyek végül kirobbannak. pánikba eső nyulak. Legnépesebbek és legelterjedtebbek a termeszek. a Rafflesia. Több fajuk él DélkeletÁzsiában. Ám a kisebbek közül igen sokan megélnek. Sok különféle bogár rágcsál magának utat mind kifejlett. amelyek szüntelenül ott munkálkodnak az avarban. ahol sokkal több a fény. amint húszas vagy harmincas sorokban menetelnek . hogy a Raflesia csírázó magja beléhatoljon. és táplálékukat kis darabonként fészkükbe hurcolják. a világ legnagyobb virágát fejleszti. Túlnyomórészt láthatatlanul dolgoznak a kidőlt fatörzsekben. Nincsenek antilopcsordák. és a legyek beporozzák a virágot. de ezt jelentősen kiegészíti számukra a folyópartok közelében a dús.

ugyanakkor fehérjére is szert tesznek. Sok állat táplálkozik termeszekkel. Sok termeszfaj azonban egy gombát használ a cellulózprobléma megoldására. morzsalékos anyagot hagy maga után. azt az anyagot. amely rejtett fészkükhöz vezet. és egy mézszínű. amelyet a rajta milliószor végighaladó hajszálvékony lábak csörtetése simára koptatott. Afrikában és Ázsiában a tobzoska. Az élettelen növényi szövet.tartalmát és a növényi nedvet. Amikor a takarmánygyűjtő munkások visszaérkeznek a fészekbe. és nem magával a gombával táplálkoznak. Egyes hangyafajok szinte kizárólag abból élnek. miközben az oszlop makacsul tovább masírozik. mielőtt végül eltűnne egy lyukban a földön. és elhurcolják a lárvákat és a munkásokat. aztán egyfajta szivacsszerű komposzttá rágják. amelyek képesek a rothadó növényzetet élő szövetté alakítani. nélkülözhetetlen hozományként mindig magukkal viszik ennek a gombának a spóráit. A Flagelláták a cellulózt lebontják. nagyon nehéz megemészteni. levéltörmelékből álló kicsiny rakományukat különleges kamrákban rakják le. hogy az ostorosoknak (Flagelláta) nevezett egysejtűek csoportjába tartozó mikroszkópikus élőlényeket telepítenek a végbelük alsó részébe. Dél-Amerikában pedig a tamandua. Amikor a szexuálisan aktív fiatal nőstények végül kirepülnek. A legtöbb élőlény számára ez egy meddő anyag. A cellulózt. Mivel a termeszek a közé a néhány élőlény közé tartoznak. hosszú pofájukból kinyújtják ostorszerű nyelvüket. hanem jelentős számban megemésztik magukat az egysejtűeket is. A gomba ebből a komposztból felszívja a tápanyagokat. A termeszek nemcsak fölszívják a Flagelláták életfolyamatainak ezt a melléktermékét. már alig áll másból. hogy megrohamozzák a termeszvárakat. és százszámra gyűjtik össze a rovarokat. Menetük száz meg száz méteres folyamatos szalagot alkot. amely elveszítette lédús sejt. amelyeket gyakran egyszerűen hangyászoknak szoktak nevezni. mihelyt kikelnek a petéből. egymásba fonódó fonalaiból szövetet formálva.egy olyan ösvényt követve. Egyes termeszek úgy oldják meg ezt a problémát. Izmos mellső lábaikkal ki tudják ásni a termeszfészkeket. szinte kizárólag termeszeken élnek. hogy új kolóniát alapítsanak. amelyből a növényi sejtek fala fölépül. benyalintanak a szétzúzott termeszfolyosókba. Az ezekhez a fajokhoz tartozó fiatal termeszek. mint cellulózból. vagy egy fatörzs hasadékában. a termeszek aztán ezzel. és cukrokat tudnak előállítani belőle. . A védtelenül menetelő termeszoszlopok mellett üldögélő madarak és békák egyenként felcsipegetik a kiválasztott rovarokat. a felnőtt rovarok végbélnyílását nyalogatva tüstént ellátják magukat ezekkel az értékes egysejtűekkel. ezen nő a gomba. kulcsfontosságú láncszemet alkotnak az élőlények közötti táplálékláncban.

mint egy nyúl. Az alsó szint bokrairól is odakerülhet néhány bimbó és levél. Amikor a nőstény megérkezik. fekete. ezt gondosan tisztán tartja. és elkezd táncolni előtte. türelmetlenül aprókat toppant. ami valahogy oda nem illőnek tűnik a trópusi erdőben. A kancsil a sertések és a primitív kérődzők rokona. amely elég ennivalót talál magának. odavezeti a porondjára. ceruzavékony lábaik vannak. Éppen emiatt nevezték el a görög mitológia sokszemű szörnye után. de a jól ismert módon kukorékol. Mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz: körülbelül akkorák. Minden kontinensen. amitől nap mint nap visszhangzik az egész erdő. gyümölcsökkel. illetve óriási farktollakat növeszt. amikor megrémülnek. megmerevednek. aztán görcsös cikcakkban fejvesztetten elrohannak. ahol dzsungelek vannak. Hasonlóak a szokásaik és a vérmérsékletük is : mindhárman nagyon idegesek. és egyetlen feltornyosuló . miközben egyre izgatottabb lesz. Ezek közül a földön élő madarak közül egyik-másik olyan nagyra nő. gyümölcsöket könnyű összeszedni. A leglátványosabb közülük a délkelet-ázsiai Argusz-páva. ám a hím igencsak különbözik tőle. lesöpri róla a lehullott leveleket és gallyakat. és törékenynek látszó.Ázsiában ilyen a kancsil. Hatalmas. diófélékkel és gombákkal táplálkoznak. a patkányőz valódi antilop ugyan. mint. és megél rajtuk . Számos madár is elegendő ennivalót talál a földön. Az egyik ilyen madár a bankivatyúk. ha rendkívüli kihívás éri. Erre a porondra hívja a nőstényt hangos kiáltozásával. az aguti pedig rágcsáló. hogy elpusztítsa. Aztán hirtelen fölemeli hatalmas farkát. Dél-amerikai megfelelője a hokkó. Ez a három állat egymástól nagyon különböző családokhoz tartozik. hogy már-már alig tud repülni. pulykára emlékeztető madár. rügyekkel. Mindhárman levelekkel. amelyek éles karmokban vagy patákban végződnek. A hím kitakarít magának az erdőben egy körülbelül 6 méter átmérőjű porondot. Dél-Amerikában pedig az aguti. A patkányőz és az aguti még az egymás közötti jelzésekre is ugyanazt a módszert használja. ha nem tudja gyökerestül kitépni. meglebegteti a szárnyait. Nősténye alakra és nagyságra szintén a pulykára hasonlít. futáskor az állat mintha lábujjhegyen szaladna. amelyek mindegyikén egész sor kísértetiesen szemekre emlékeztető folt van. akad legalább egy olyan emlősfaj. kora reggel nagyon magas hangon. még a facsemeték tövét is megcsipkedi. és furcsán fulladozva.egy méternyi hosszú uszályt. de rendkívül kicsiny. a gumókat és gyökereket pedig ki lehet ásni. Afrikában a patkányőz. Malaysiában még mindig közönséges jószág. A magasból lehullott terméseket. magvakkal. és csak akkor libben föl az ágakra. a mi házityúkunk őse.A trópusi erdő talaja az elpusztult leveleken kívül azért néhány növénnyel is szolgál.

átitatja a ruháikat. de feszültek. és bólogat a fején lévő fátyolszerű tollával. mire az gyorsan felugrik és meghágja. amely teli van pettyegtetve a ragyogó szemutánzatokkal.tollfüggönnyé változik. és hátsó feléhez dörgöli külső. miközben a mellén lévő színjátszó.mint azt a világ hűvösebb részeiről érkező utazók nagyon jól tudják. Dél-Amerikában a vörös szirtimadár a nagy táncos. aki ugyan a nyílt szavannákon fejlődött ki. rostos tollait. nem válik be. Malaysia orang aslijai. Róluk patakokban ömlik az izzadság. ahol mindegyik kisajátít magának a földön egy kis területet. élénk színekben pompázó hím tovább táncol és bókol az erdei tisztáson. és jól érzik magukat. Oldalt billentett fejjel kuporognak. narancsszínű tollforgója pedig elöl a fejére borulva szinte eltakarja a csőrét. de az is kétségkívül igaz. ahol annyira párás a levegő. és hallható csattanással összecsapkodják a csőrüket. nagy. kiterjeszti bársonyfekete tollszoknyáját. mint a zairei pigmeusok. akik még ma is azok. A dzsungel földjén a legtágabb hatókörű. mert a testről itt csak nagyon lassan párolog el a nedvesség . mindnyájan vijjogva letottyannak a saját porondjukra. Végül aztán a nőstény odalibben az egyik hímhez. barna tollú nőstény megjelenik. . asszonyaik pedig még kisebbek. Az idő legnagyobb részében csak üldögélnek a facsemeték ágain vagy a liánokon a porondok mellett. és elkezdik mutogatni magukat. Ehhez talán némileg hozzájárulhat étrendjük viszonylagos szegényessége is. nagy. ám ez a madár nem egyedül táncol egy-egy elszigetelt porondon. A hímje csodaszép. mert a test hűtésének ez a módszere a világ más részein ugyan eléri célját. le-föl ugrálnak. a szárnytollai feketék. A zairei mbutik népe minden ember közül a legalacsonyabb. mindenevő lakó persze az ember. aztán a nőstény elrepül az erdőbe. amelyek hasonló táncparketteket készítenek maguknak a földön. Bennszülött vezetőiknek eközben száraz marad a bőrük. gyorsabban és halkabban tudnak mozogni az erdőben. Testük vézna. miközben a lángoló. A párzási időszakban a hímek összegyűlnek valahol az erdőben. A zöld galléros paradicsommadár egy alacsony ágról mutogatja magát. ilyenkor mozdulatlanok. vagy mint egyes amazóniai indiánok. hogy a bóbitájuk vízszintes legyen. és hasonló módon mutogatják a tollaikat. ott mindjárt a táncparketten. A párzás csak néhány másodpercig tart. ahol lerakja a tojásait és fölneveli fiókáit. hanem tucatnyi csoportokban. de valószínűleg már fejlődésének igen korai szakaszában megrohamozta a trópusi erdőt. de amikor egy jelentéktelen. narancsszínű madár. és alig izzadnak. nincs melegük. Kezdetben kétségkívül vándorló vadász volt. Ezek az emberek mind kis termetűek. majdnem teljesen szőrtelen. Új-Guineában többféle paradicsommadár is él. A fátyolos paradicsommadár egyenesen állva táncol. háromszögletű pajzs csillog-villog a gyönge fényben. Néha megmerevednek. hogy kis termetük igen alkalmassá teszi őket a dzsungelbéli életre. de a dzsungelben. de semmivel nem csökkenti a hőmérsékletüket. a férfiak átlagos testmagassága nem éri el a másfél métert.

A nomádok élete ennek ellenére kemény élet. amelyekből néhány pillanatra úgy bugygyan ki a víz. kis kőpengével ellátott fejszéket használtak. Egy vékony bambusz. a táplálék keresése pedig időrabló.Ezek a nomád népek bensőségesen és részletesen ismerik a trópusi erdőt. kihúzgálják a vadméhek fészkéből a mézzel teli lépeket. és kertet telepít. és leszedik a gyümölcsüket. a gyantával. és a helyükön maradnak. Az egyik végébe mérgezett nyílvesszőt. Ehhez eredetileg fáradságos munkával pattintgatott és lecsiszolt. a másik végébe köröskörül pelyhes magrostokat illesztenek. ami megvédi és merevvé teszi. A nomádoknak. kitűnő fáklyákat lehet készíteni. és hosszú. ezeknek az embereknek jelentős távolságra is hatékony fegyvereket kellett kifejleszteniük.vagy nádszálból kitisztítják az egyes szakaszokat lezáró belső falakat. a nyilak kifúvása és röpte pedig annyira hangtalan. amelyet bizonyos fák kiizzadnak. hogy egy jól eltalált állat egy percen belül összeesik és lehull. Aztán olyan nagy erővel fújják ki. a papagájtollakból és kolibribőrökből pedig pompás fejdísz lesz. hogy ihassanak egyet. mint egy csapból. hogy kiszedjék belőlük az ehető bogárlárvákat. nem csak táplálékra van szükségük. A méreg olyan erős is lehet. amivel nyilaik és lándzsáik hatótávolságába csalogatják őket. amelyek így légmentesen illeszkednek a fúvócsőbe. A mbutik törzse hálóval fogja a patkányőzet és az okapit. Mindnyájan tudják. a pálmalevelek vízhatlan tetőül szolgálnak a kunyhóikhoz. A dél-amerikai indiánok fúvócsövet használnak. hogy megöljön egy-egy elefántot. hogy amikor egy madárcsapat kellős közepén találnak el egy madarat. festéket készítenek összezúzott magvakból. és az leesik. Gumókat és diókat gyűjtenek a talajszintről. aztán beledugják egy fatokba. kimerítő munka. A dzsungel sok lakója ezért inkább tisztást irt az erdőben. így a vadász még továbbiakat is elejthet közülük. felmásznak a fákra. Minden más élőlénynél jobban tudják. A nyárson sütött békák mérget izzadnak ki a fúvócső nyilaihoz. hogy a nyílvessző eléri a 30 méter magasban lévő célt is. mint az embereknek mindenütt. de az erdő sok minden mással is ellátja őket. a többiek esetleg meg se ijednek. Emellett ügyes és bátor vadászok. felhasítják a kidőlt fatörzseket. veszélyes vadászutakra indul. Mivel az állatok nagy többsége magasan. a liánok rostjaiból hálók készülnek. . a lombok közt él. Amikor ünnepségeket és szertartásokat tartanak. amellyel testüket díszíthetik. hogyan lehet a dzsungel bármely részéből élelmet szerezni. belevágnak azokba a liánokba. hogy kell a földön lakó madarak és emlősök hangját utánozni.

tárót vagy rizst ültetnek a csonka fatönkök közé. és nőnek fölfelé. akkor az egész fa végzetesen elveszítheti egyensúlyát. A trópusi erdő fái végül kidőlnek. Az eddig a talajban szunnyadó magok sebesen kicsíráznak. A vég valószínűleg egy vihar alkalmából következik be. gyors növekedést vált ki. Néhány másodperc múlva földrengésszerű dörgéssel a földre vágódik a hatalmas fatörzs is. virágozzanak és gyümölcsöt hozzanak. Sok közülük tíz év alatt sem nőtt harminc centiméternél nagyobbra. akár kivágja őket az ember. majd még egyszer hallani. összefurkálják a rovarok. a banánpálmák és a gyömbérfélék. szelíden záporozva a roncsokra. Ezután maniókát vagy gabonát. A felhőszakadásszerű eső több tonnával megnöveli a féloldalas korona súlyát.vonszolódnak a környező ágakon. majd ezt követi a levágott ágak és levelek elégetése. hogy három-négy betakarítás után a növények már alig hoznak termést. Ha pedig egy-egy nagy ág letörik. aztán egy villám ráméri a végső csapást. hogy felszívják a napfényt. Mert verseny indul meg közöttük. amelyet a kidőlt fa maga után hagyott a lombkoronában. A hatalmas fa lassan elbillen. amellyel ezek a csemeték életükben most először találkoznak.A fák kivágása még fémpengével is hosszú és nehéz munka. csak várta. mások mégis lehagyják őket. Az elöregedett ágakat penészek és gombák támadják meg. mennydörgésszerű hang kíséretében áttöri a lombkoronát. hosszú. puskalövésre emlékeztető ropogások sortüze hallatszik. Ám a talaj annyira szegény. s végül már nem bírják el leveleik és a rájuk telepedett növények terhét. Aztán csönd lesz. Megfeszülnek a törzsét szomszédaival összekötő liánok. Amikor az első ágak a földre csapódnak. A folyópartok vagy az erdei tisztások napfényében élő összes többi növény. mások végig. és egy másik parcellát kell megtisztítaniuk. így az embereknek tovább kell költözniük. de aztán a felszívott nedv már nem képes feljutni a hatalmas törzsekben. csak a légáramlás által leszakított levelek pattognak puhán. Sok fa évszázadokon keresztül áll. és nagy. mikor jön el az ő pillanata. De akármilyen gyorsan is hajtják ki leveleiket és ágaikat. Az erős. aztán ahogy a fa koronája egyre sebesebben előrebukik. amelynek díja és célszalagja az a hasadék. egyesek elpattannak. széles leveleket növesztenek. . a Heliconiák és Cecropiák mind-mind gyorsan életre kelnek. a majmok és a békák otthonát. amelyek eddig az árnyékában álltak. de egyben az élet ígéretét hozza a kis facsemeték számára. akár nem. ahogy visszapattan. Egy-egy öreg fa halála elpusztítja ugyan a madarak és a kígyók. s amelyen keresztül most besüt a Nap. szokatlan fény.

ágak és levelek fennmaradásához egy bizonyos minimális mennyiségű vízre van szükség. A pázsitfüvek nem primitív növények. 5. aprók és fakók. ahová világszerte körülbelül 10000 különféle fajt sorolnak. Virágaikról gyakran nem is ismerjük fel. kiesnek a versenyből. és annyira jó a vízáteresztő képessége. akkor ott fák már nem nőnek. . a fák száma és nagysága csökkenni kezd. vagy a talaj olyan homokos. amelyek a szél útjába emelik őket. A terebélyes törzsek. javította és tördelte: a Webtigris. szirmok helyett csak kicsiny pikkelyeik vannak. FEJEZET A FŰTENGEREK Ahogy a trópusi erdőkön és a mérsékelt égövi erdőn keresztülvágva eltávolodunk az állandóan csapadékos területekről szárazabb vidékek felé. mint azt az ember leveleik egyszerűsége alapján feltételezné. Ha a csapadék olyan kevés. hogy virággal van dolgunk. Néhány évtized elteltével már csak egy. a napfénytől megfosztott kisebb fák elgyöngülnek. sem élénk színűeknek lenniük. beárnyékolják vetélytársaikat. A lombkorona újra bezárul. nyílt síkságon élnek.kettőnek sikerül a virágzáshoz szükséges. hanem igencsak fejlettek. alatta pedig ismét kialakul az élet egyensúlya. tehát virágaiknak nem kell sem szembetűnőeknek. és kiérünk a fűvel borított nyílt síkságokra. és fürtökben nőnek száraikon. ahol majdnem mindig fúj egy kis szél. Így nem kell állatokat magukhoz csalogatni. teljes magasságát elérnie.Ám a facsemeték néhány éven belül megint fölébük kerekednek. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. táplálóbb talaja miatt az élre kerül. előnyös starthelyzete. A "fű" elnevezés nagyon sokféle növényt takar. Miután kiterebélyesedtek ágaik. hogy még a mélyben sincs elegendő nedvesség. Növekedésük közben egykettő közülük természetes életereje. Mivel a fűfélék a fátlan. hogy a beporozásukat elvégezzék. a szélre bízhatják virágporuk szétosztását. vagy kedvezőbb. és elpusztulnak. véget ér az erdő. A pázsitfüvek ugyanis a növényvilág egyik legnagyobb családja.

cikászokkal és tűlevelűekkel kellett táplálkozniuk. Amikor a dinoszauruszok éltek. A legtöbb más növény levele a száron lévő rügyből sarjad ki. és a növény egész élete során mindvégig tart. Erei nem hálózatot alkotnak. Nemcsak a csapadék hiányát viselik el. még nem léteztek. Ha a levél megsérül vagy lelegelik. hanem a föld felszínén vagy közvetlenül a felszín alatt is vízszintes szárakat növeszt. hogy a szomszédos növényeké egymásba fonódik. A fű levele egészen más. de számos más megpróbáltatást elviselnek. A fűfélék bojtos gyökerei néhány centiméternyire a föld alatt olyan dúsan nőnek. de a talajfelszín közelében lévő gyökérzetüket ritkán károsítják. ugyanakkor. és tavirózsák csillagozták be a tavak vizét. az eltört levélereket le tudják zárni. de ennél jobban nem képesek regenerálódni. hanem a perzselő napfényt is. nem engedi. elágazás nélküli vonalban futnak végig a levél teljes hosszában. Az erdők mély árnyékában nem tudnak ugyan megélni. A növekedés a levélalapnál folyik. egyetlen nap alatt zöld leveleket hajt. Ezek a hatékony. KözépÁzsiában sztyeppe.Dél-Amerika déli részén pampa és campo a nevük. Amikor az erdőkben az újfajta fák elkezdték hozni az első virágokat. és gyorsan végső alakjukra növekszenek. amikor is növekedésük megáll. A nedvek szállítására tenyeresen szétágazó érhálózatot fejlesztenek. Ez a pázsitgyökérzet tartós szárazság idején is összetartja a talajt. kitartó növények viszonylag nem régen fejlődtek ki. Ha megsérülnek. akár legelésző állat foga.A füvek egyetlen életfeltételt igényelnek leginkább: a jó fényviszonyokat. hanem egyenes. Elviselik a rendszeres csonkítást is. mintegy 25 millió évvel ezelőtt kezdték a füvek betelepíteni a síkságokat. így azoknak a jóval durvább páfrányokkal. akkor a tövénél új sarjad. Túlélik a tüzet. amelyek minden szárcsomónál leveleket és gyökereket képesek fejleszteni. az Orinoco folyó környékén llano (ljáno). amikor átsöpörnek rajtuk. hogy megakadályozzák a növényi nedvek kicsurgását. egymással nagyjából párhuzamos. északon. amikor az emlősök nagyarányú terjeszkedése megindult. és amikor végre elered az eső. ami másfajta növényeket megnyomorítana vagy elpusztítana. keleti részén szavanna. Minden ország saját nevet adott füves síkságainak . hogy a szél elhordja. akár fűnyírógép vágja le őket. Figyelemre méltó szívósságuk sajátos levélszerkezetükből fakad. az erdők mögött elterülő száraz síkságok kopár földjén még semmi sem nőtt. Afrika déli részén veldt. Ma a szárazföldek felszínének mintegy egynegyedét fűfélék borítják. A fű nemcsak a magvai révén terjed. . mert bár a lángok leégethetik a leveleiket. Ezek mind igen termékeny területek. Észak-Amerikában préri. Csak jóval a nagy hüllők korszaka után.

ezért nem tárolja megfelelően a nedvességet. és egy apró pasztillát készít belőle. levéltetvek és poloskák döfnek bele ereibe tűhegyes szájszervükkel és szívják ki belőlük a nedvet.bükkönyfélék. százszorszép és gyermekláncfű. Az élő leveleken szöcskék rágcsálnak. de ez a viselkedés szinte halálos volna kinn a nyílt síkságokon. de az elpusztult levelek a bomló növényi anyagból szőnyeget alkotnak. Egyes fajok a föld alatt ássák ki kamráikat és folyosóikat. vagy tetőt épít a megrágott földből ösvényei fölé. mert a napsütés kiszárítaná apró testüket. először dagadozó sárfalakkal burkolják be az egész növényt. mint akármiféle más vidék. amely egyaránt túléli az áradásokat és az aszályt.Az egyes fűfélék egyedei esetleg csak néhány évig élnek. ebben a sötét és nedves falban nekikezdenek fáradhatatlan munkájuknak. Egy hektárnyi füves rét súlyban számítva több élőhúst képes eltartani. Minden egyes dolgozó elkészíti ehhez a maga tégláit: megrágja a földet. szőnyeggé szövődő szárak és a növekvő levélcsomók dzsungelének természetesen megvan a maga apró lakosaiból álló közössége. számos más fajuk viszont óriási sárerődöket épít. morzsalékossá és jól szellőzővé alakítja. Egyes fajok karcsú tornyokat emelnek. A nedvesség megőrzésének szükségessége kényszeríti a termeszkolóniát arra is. amelyeket aztán levisznek magukkal a föld alá. a szárazabb térségeken száraz és szívós de azért ehető. aztán a rágó fölött lévő különleges mirigyéből folyékony cementálóanyagot kever hozzá. amelyek hagymáikban és megduzzadt gyökereikben tárolják a tápanyagokat. de a füves puszták termeszeinek legnagyobb része vagy a talajfelszín alatt vájt alagútjaiban közlekedik. így az állatok egész serege számára nyújt könnyen hozzáférhető lakomát. a legeltetést és az égetést. A füvek között. Egy-két fajuk az éjszaka hűvösében képes ugyan védtelenül is haladni útjain. összezsugorodnának és elpusztulnának. bogarak majszolják az elpusztult leveleket. átmérőjük akár 3-4 méter is lehet. számos apró virágos növény hajt ki . amely gazdagítja és lazítja az alatta lévő talajt. amelyek virágja apró csokrocskák tömegéből áll és más családokba tartozó növények. A mérsékelt éghajlatú vidékeken giliszták vonaglanak ki alagútjaikból összegyűjteni az elhullott leveleket. a nedvesebb vidékeken buja és nedvdús. A termeszvár oldalait támasztó pillérek belsejében szellőzőkémények emelkednek a magasba ezek . Az összekuszálódott gyökerek. Az örökösen felsarjadó fű. amelyet fejének rázó mozgásával dagaszt bele az épülő falba. A trópusok párás levegőjében ez nem okoz problémát. hogy megemésszék őket. amelyek a gyökérgümőkben élő nitrogénkötő baktériumok révén megkötik a nitrogént. amelyek magassága a 6 métert is elérheti. aztán újak lépnek a helyükre. A termeszek bőre puha és vékony. hogy fészket építsen magának. a trópusi füves tájakon pedig mindenütt ott munkálkodnak a termeszek. a dolgozók menetoszlopai nyíltan masíroznak a földön. Hatalmas lakóházaik milliók együttműködésével épülnek. bizonyos mértékig az árnyékukban és védelmük alatt. Mielőtt a termeszek felfalnak egy kisebb bokrot.

A hangyák éppúgy nem képesek megemészteni a cellulózt. hanem levéltetveket "tenyésztenek". hogy a kolónia többi. mint ahogyan normális körülmények között tennék. ami behatolna a levéltetvek . Az aratóhangyák elözönlik a gyepet. és fejik őket. nem gombákat.a hangyáknak kemény. és hétmillió rovarnak adnak otthont. amit aztán rákennek a folyosók belső falaira. aztán könnyen szállítható darabokra vágja őket. mert ezeket a föld alá építik. aztán hazacipelik föld alatti magtáraikba. mint a termeszvárak. ami fokozza a kiválasztást. Védik is őket: hangyasavat fröcskölve elkergetnek minden más rovart. Ezenkívül. így akár napsütésben is masírozhatnak a föld felszínén. ellentétben a termeszekkel. 200 négyzetméter. A füves pusztákon hangyák is élnek. Míg a termeszek ugyanabba az állatcsoportba tartoznak. a hangyák a darazsak rokonai. Felületesen nézve talán hasonlítanak a termeszekhez. de még a termeszdomboknál is nagyobbak. A levéltetvek több mézharmatot termelnek. vízhatlan kültakarójuk van. pedig tőlük nagyon különböző állatok. ahol a speciális kasztba tartozó dolgozók hatalmas rágóikkal összeroppantják a magokat. fáradhatatlanul gyűjtögetik a fűmagvakat. Ez azonban nem ugyanaz a gombafaj. ahogy a gazdák a tejelő tehéncsordákat. mint amit a termeszek tenyésztenek. hogy megakadályozzák a mikroklíma páratartalmának életveszélyes csökkenését. nyájakba gyűjtik a levéltetveket. folyosói akár 6 méter mélységbe is lenyúlhatnak. mint a termeszek. jószerivel ugyanúgy. ollószerű rágóival először lenyírja a szárakat és a leveleket. a többit a kissé szépelgően "mézharmatnak" nevezett édes folyadék formájában kiürítik. mint azt darázsderekuk is tanúsítja. Egy másik faj. Levéltetvekkel fertőzött növények alatt gyakran láthatunk ilyet a kertben a földön.teszik lehetővé az elhasznált levegő távozását. Ezek a rovarok csak egy kis részét emésztik meg a kiszívott növényi nedveknek. ezért ők is egy gomba segítségéhez folyamodnak. ragacsos hártyát alkot. a dolgozók ezeken járnak vizet gyűjteni. a levélvágó hangya az élő növényeket szedi szét. ahol vékony. A levélvágó hangyák fészkei nem olyan szembeötlőek. . mert a hangyák újra meg újra megsimogatják őket csápjaikkal. mint a csótányok. és a hangyák magát a gombát fogyasztják el.nyi területre is kiterjedhetnek. Az alapból viszont mély aknák nyúlnak le a nedves talajba. ilyen szerszámmal nem rendelkező tagjai könnyebben fogyaszthassák.hasonlóan a darazsakhoz. ami a termeszeknek nincs. . alig kockáztatva a kiszáradást. Egyes hangyák azonban pompás tápláléknak ů tartják a mézharmatot. Más hangyafajok a füvekben lévő tápanyagokat egy másik közvetítő segítségével nyerik.

legelőjére. Egyesek különleges pergamen- vagy föld-"karámot" építenek egy különösen termékeny szár vagy gyökér köré, ahol a levéltetvek legelésznek, így ugyanúgy megfosztják őket szabad mozgásuktól, akárcsak a nagyüzemi állattenyésztők az állataikat. Nyár végén, amikor a levéltetvek elpusztulnak, a hangyacsordák leviszik a petéiket a fészkükbe, ahol biztonságban vannak. Amikor aztán tavasszal a fiatal levéltetvek kikelnek, a hangyák újra kiviszik őket legelni a friss legelőkre. Mindezek a rovarok - a levéltetvek és a hangyák, a termeszek és a szöcskék, a poloskák és a csótányok - maguk is potenciális táplálékai más, nagyobb állatoknak. Dél-Amerika füves pusztáin cserkészik az összes élő emlős közül a talán legvalószínűtlenebb állat, amely mintha valami extravagáns címerképből lépett volna elő. Akkora, mint egy nagy kutya, de a feje hosszú, görbe kutasszá hosszabbodott, a tetején van a szeme és apró füle, orrlyukai és apró, keskeny szája pedig az alján. Testét tüskés szőr borítja, óriási farka pedig, amely az állat testhosszának felét teszi ki, mind alul, mind fölül olyan bojtos, hogy szinte zászlóként lobog az állat mögött. Ez az állat az óriás sörényeshangyász. Nagyon rosszul lát, és a hallása sem valami jó, de a szaglóérzéke kitűnő. A termeszeket dombjaik falába kevert nyáluk szagáról találja meg. Mihelyt rábukkan a fészkükre, mellső lábainak hosszú, görbe karmaival kiszélesíti egyik főalagút bejáratát, aztán beledugja a pofáját. Hosszú, szíjra emlékeztető nyelve villámsebesen, néha percenként százhatvanszor is végigsöpör a termeszek folyosóin. Valahányszor kidugja nyelvét, mindig friss nyálréteg borítja, és valahányszor visszahúzza, egész rakomány termeszt hoz magával. Fogatlan szájának alagútjában lekaparja őket a nyelvéről, és egészben nyeli el. A gyomra nagyon izmos, és mindig van benne némi kavics és homok, ezek segítségével zúzza össze állandó forgatás közben a rovarokat, míg végül megemészti őket. Egy felnőtt sörényeshangyász ily módon naponta akár 30000 termeszt is elfogyaszthat. Vannak más, táplálkozásukban kevésbé specializált állatok is, amelyek szintén kiveszik részüket a hangyák és a termeszek kínálta lakomából: a tatuk vagy armadillók. Ezek, mint azt az armadilló név is sugallja, páncélosok: csonttal megtámasztott, rugalmas szarupáncél van a vállukon, egy másik a csípőjükön, derekuk körül pedig változó számú páncélövek kötik össze a kettőt. A leglelkesebb termeszevő közülük az óriás tatu. Körülbelül akkora, mint az óriás hangyász, de annál sokkal erőszakosabb módon gyűjti össze a táplálékát.

Ahelyett, hogy finnyásan bedugná elegáns orrát a termeszek fészkének valamelyik kijárati folyosójába, az óriás tatu nagy alagutat váj magának, aztán páncélos hátát az alagút tetejének púposítva addig hányja kifelé a földet a mellső lábával, amíg csak a termeszkolónia szívéig nem ér. Eközben a jelek szerint fittyet hány az ezer meg ezer dühös termeszkatona harapásaira. Kisebb rokonainak, a hétöves, a sörtés és a tüskés tatuknak az étrendje és ízlése sokkal változatosabb : nemcsak hangyákat és termeszeket esznek, hanem madárfiókákat, szöcskéket, sőt, gyümölcsöket és gyökereket is. Az apró háromöves tatu összegömbölyödve védelmezi meg magát : amikor bezárkózik, a farka tövénél lévő háromszögletű pajzs beilleszkedik a fején lévő háromszögletű pajzs mellé, így egész teste egyetlen, sérthetetlen, grapefruit nagyságú páncélos golyóvá válik. Nagyobb testalkatú rokonainak viszont nemigen van félnivalójuk az olyan ragadozóktól, mint a róka vagy a héja. Az óriás tatu, akárcsak a sörényeshangyász, túlságosan nagy, és egyébként is félelmetes csapásokat tud osztogatni ásólábaival, a kisebbeknek meg elég jó a páncélzatuk ahhoz, hogy vissza tudják verni a támadási kísérleteket, ha pedig kitartóbban ostromolják őket, akkor biztonságosan beássák magukat. A legelésző rovarok természetesen nincsenek egyedül a fűben. Apró, barna, tömpe orrú, farkatlan tengerimalacfélék, a háziasított tengerimalacok vad ősei ássák alagútjaikat, amelyeken át ki-be rohangászva rágcsálják a lédús szárakat. A méltóságteljes spániel nagyságát is elérő nagyobb rágcsálók, a pampaszi nyulak (viszkacsák) föld alatti kotorékokban laknak. Esténként előbújnak és kényelmesen legelésznek a fűben, de mindig odúik bejáratának közelében maradnak, hogy a veszély első jelére könnyen visszaszaladhassanak a biztonságba. Egy másik, még nagyobb tengerimalacszerű rágcsáló, a mara, napközben és még mohóbban táplálkozik. Odújától távol a gyorsaságában keresi a biztonságot. Hosszú, karcsú lábai vannak, és olyan túlfeszített, ideges természetű, mint az európai nyúl: a legváratlanabb pillanatokban képes hatalmas, szárnyaló ugrásokra. Ezekre a fűevőkre sok ragadozó vadászik. A keselyűsólymokhoz tartozó karakara a fűben cserkészve csap le a tengerimalacokra. Hasonlóképpen vadászik a pampaszi róka, amely külsőleg a sakálra hasonlít. A kutyacsaládnak egy még nagyobb testű tagja, a sörényes farkas szintén a pampákon kóborol. Inkább rókára hasonlít, mint farkasra, de olyan rókára, amelyet mintha a vidámpark torzító tükrében látnánk, mert a feje alig nagyobb, mint egy juhászkutyáé, de a lába olyan hosszú, hogy az egyméteres magasságot is eléri. Hosszú végtagjai révén igen gyorsan fut, bár rejtélyes, hogy mi szüksége van erre, ugyanis az emberen kívül más nagyobb állat nem üldözi, ahhoz pedig nincs szüksége a gyorsaságra, hogy tengerimalacra vadásszon. Sőt, inkább a kisebb zsákmányállatokat kedveli, fészkelő madarakat, gyíkokat, sőt szöcskéket és csigákat is, de még gyökereket és gyümölcsöket is eszik. A pampák legnagyobb állata nem ragadozó, hanem fűevő. Testesebb, mint a sörényes farkas, és kétszer olyan magas, azonban nem emlős, mint azt az ember gyanítaná, hanem madár: a nandu. Olyan, mint a strucc; nem tud repülni, szárnya pelyhes, hasznavehetetlen, nyaka hosszú, és hosszú, csontos lábaival igen gyorsan fut. Bár nagyon változatosan táplálkozik, rovarokat és kis rágcsálókat is eszik, fő tápláléka a fű. Az év

egyes szakaiban csapatokba verődik a pampákon, mint a legelésző antilopok. A nandu fészke egészen rendkívüli látványt nyújt. Tojásai tízszer akkorák, mint a tyúktojás, amit egy ilyen nagy madártól el is várhatnánk, ám a nandu fészkében gyakran húsz tojás is van, sőt, olyan eseteket is feljegyeztek, amikor több mint nyolcvan tojást találtak egy fészekben. Ezek azonban nem mind egyetlen nősténytől származnak. A hím poligám, és ő építi meg az olyan-amilyen fészket: sekély gödröt tisztít meg a földön, rendszerint egy bokrosban vagy fás területen, aztán levelekkel kibéleli. Számos nősténynek udvarol, nyakát ingatva, tollait felborzolva körültáncolja őket. A pár egyre izgatottabb lesz, esetleg még a nyakukat is összekulcsolják, aztán a nőstény lekuporodik, és a hím párzik vele. A nőstény ezután hamarosan meglátogatja a fészkén ülő hímet, mire az föláll, és helyet ad neki, hogy lerakja a tojását. Nőstény nőstény után járul így oda hozzá, de ha éppen egy másik nőstény foglalja el a fészket, akkor melléje tojja a tojást, a hímre bízva, hogy a csőrével a többihez görgesse. Néha annyi nőstény jön a fészekhez tojni, és olyan sokszor, hogy amikor a hím költeni kezd, több a tojás, mint amennyit le tud takarni. Ilyenkor a felesleges tojásokat kinn hagyja, ahol kihűlnek és megzápulnak. A fészkén ülő nandu félelmetes őr. Minden állatra rátámad, ha közeledik a fészekhez, és elkergeti. Ezért a nandunak nincs szüksége arra, hogy megközelíthetetlenné tegye a fészkét. A pampákon azonban nincs több akkora madár, mint a nandu, ezért számukra nehéz problémát jelent biztonságos fészkelőhelyet találni. A fazekasmadár azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen biztonságos fészket tudnak építeni. Egy cölöpre vagy egy magányos fa egyik alsó ágára építkezik. Építőanyaga egyszerű, egy kis fűvel elkevert sár, de ebből kőkemény, boltozatos kamrát épít, amelyet közvetlenül a bejárati nyílással szemben válaszfal oszt ketté, ami majdnem lehetetlenné teszi, hogy egy bedugott orr vagy mancs elérje a mögötte rejlő tojásokat vagy fiókákat. A termeszharkály a síkságokon főleg hangyákkal táplálkozik, gyakran a termeszdombokat használja fészkelőhelyül. Ősei készségeiből megőrzött annyit, hogy lyukat tud vájni a termeszdomb kemény falába. A termeszek azután maguk javítják ki odabenn a kitördelt folyosókat, eltömítve őket, így az aranyküllőnek végül sima falú kamra áll rendelkezésére a tojásai elhelyezésére. Az eredetileg a hangyákat fosztogató tatuk által ásott, vagy a viszkacsák lakásául szolgáló földbe vájt lyukakat gyakran apró baglyok rekvirálják el. Tudnak ugyan maguk is odúkat ásni, néha ásnak is, de a jelek szerint jobban szeretnek a másokéban lakni. A viszkacsa kotorékában gyakran minden egyes lyuknak megvan a maga baglya, amelyik őrszemként áll a lyuk bejárata előtt. Amikor az ember közeledik hozzá, az üregi bagoly fenyegetően rámered szúrós, sárga szemével, és

komikus izgalommal, egészen az utolsó pillanatig le-föl ugrál, aztán mégis inába száll a bátorsága, és lebújik kölcsönzött odújának biztonságába. A karakara jobban kedveli a kisebb fákat, de ha kell, a földön is fészkel. Erős mészároscsőrével és karmaival elég jól fel van fegyverezve ahhoz, hogy a legtöbb más állatot elkergesse, a gyíkokat és a kígyókat pedig fölfalja. A tüskés bíbic azonban sokkal kisebb madár, és mivel általában rovarokkal és más kis gerinctelenekkel táplálkozik, a csőre is kicsi, és nagy karmai sincsenek. Látszólag alig tud hát védekezni az ellen, hogy tojásait fel ne falják a hüllők és a zsákmányra leső tatuk. Ám a bíbic igencsak vitézül védelmezi a fészkét, mint arra hamarosan rájövünk, ha véletlenül a közelében járunk. Nagy szárnycsattogtatással és fülhasogató rikoltozással csap le az égből, esetleg még fejbe is vágja az embert a szárnyával. Ha ezzel nem sikerül elriasztania, akkor leszáll a földre, és kiterjeszti az egyik szárnyát, mintha meg volna bénulva, miközben továbbra is élesen rikoltozik. Ilyenkor azt színleli, hogy meg van sérülve. Színjátéka minden bizonnyal elég szembetűnő ahhoz, hogy az ember és feltehetőleg más állatok is elinduljanak megnézni, és így eltávolodjanak a fészkétől. Néha még ennél is ravaszabbul viselkedik: leszáll a földre, félig nyitott szárnyakkal letelepszik a fűben, és csipkedni kezdi a füvet a csőrével, mintha csak a fészkén ülne. Ha odamegyünk megvizsgálni az illető helyet, újra felszáll, és csak akkor vesszük észre, hogy bolonddá tett, mert nincs ott semmi. Ha mindezzel kudarcot vall, akkor is van még egy további védelme. Tojásait és csibéit olyan tökéletesen álcázza, hogy az ember esetleg még néhány centiméterről sem veszi őket észre. A kombinált stratégiák a jelek szerint nagyon jól beváltak, mert a füves síkságok egyes részein mindenütt ott vannak a tüskés bíbicek, és jellegzetes tero-tero (kiejtése: tiro-tiro) kiáltásuk a pampák legáltalánosabb és legemlékezetesebb hangja. A pampák lapos egyhangúsága és a fűtakaró egységes jellege olyan állatközösségeket hoz létre, amelyek a dzsungelek és az erdők gazdag állatvilágához képest viszonylag kevés fajt tartanak el, és amelyek között egyszerűek a kölcsönös kapcsolatok. A füvet rovarok és rágcsálók legelik le. A nagyobb testű növényevők trágyája termékennyé teszi a síkságot, amelyet vagy a rovarok dolgozzák fel, vagy az eső mossa bele a talajba. A rovarokat megeszik a tatuk és a madarak, a rágcsálókat a ragadozó madarak és a húsevő emlősök. Amikor a ragadozók elpusztulnak, az ő testük anyagai is visszatérnek a talajba, vagy a dögevők révén, vagy közvetlenül a bomlási folyamatok során. Így a füvek szintetizálta tápanyagok visszakerülnek a füvekbe, biztosítva további sarjadásukat, ami a növényevők új nemzedékeit táplálja. Az efféle közösségek, kisebb változatokkal, a dél-argentínai hűvös pampáktól észak felé 3000 kilométerre terjednek, a Parana folyó síkján (canapoján) át föl északabbra, Paraguayig, sőt azon is túl, egészen Brazília déli részéig. Az Amazonas medencéjének déli peremén azonban már elég eső esik ahhoz, hogy ott fák is

a sekély áradás szétterül a llanókon. Elfoglalják hát az őket megillető helyet a llano nagyobb termetű növényevői. Kansason. így néhány hónapig kizárólag övé az egész hatalmas legelő. és miért nincsenek itt fák sem. az Orinoco folyó középső folyásánál megint további füves pusztaságok terülnek el. Ha decemberben jár ott az ember. túl az Amazonason. Szeme. de a fűben nincsenek se tengerimalac-. így majdnem teljesen elmerülhet a víz alatt.azonosak ugyan. amit lát. miért hiányoznak. Északabbra. Guatemalában és Mexikó déli részén visszatér a trópusi erdő. amely ennyire kétéltű lenne. nyilvánvalóvá válik. Egyes madarak . vízi növényeket.a tüskés bíbic. aztán nagy csapatokban keresztülúszik a mélyebb szakaszokon. barna szőre van. A llanóktól északra és nyugatra. és minden üreget ásó állat biztosan megfulladna. a víz teljesen átitatná a gyökereit. Amikor az áradások elborítják a llanót. tavaiban és mocsaraiban. a karakara . A kék égen magasan járó felhők alatt hektárszámra hajladozik a fű a szélben. A vízidisznó teljes mértékig ki is használja újonnan szerzett szabadságát. A folyók ijesztő gyorsan megáradnak. és mivel az itteni vastag agyagtalajon át a víz nem tud leszivárogni. se madár. aztán teljesen beborul. A Föld valamennyi füves pusztája közül ez a legnagyobb és legdúsabb pusztaság. élettere a folyó menti keskeny sávokról hirtelen átterjed a hatalmas árterekre és öntésterületekre. Ha itt bármiféle fa nőne. Hosszú. mert az 500 kilométerre nyugatra fekvő Andok lejtőin tomboló viharok is tovább táplálják őket. A dél-amerikai vízidisznó a világ legnagyobb rágcsálója. sőt még azon is túl. se emlős. nevezik orinocói sertésnek is.itt a füves puszták véget érnek és kezdődik a trópusi erdő. füle és orrlyukai mind a feje tetején vannak. Az égen viharfelhők gyülekeznek. Argentínától egészen Kolumbiáig mindenütt ott él a füves síkságok és trópusi erdők folyóiban. az Egyesült Államok határától kezdve. Az amerikai préri mintegy 8000 kilométer hosszú és 1000 kilométer széles sávban terül el a Sziklás-hegység keleti oldalán. Oklahomán. . mint egy házisertés. Ezerötszáz kilométerrel még északabbra. Akkora. felráncigálja az elöntött füveket. se rovar. se pampaszinyúl-kotorékok.nőhessenek . füvet és más. erősen emlékeztet a pampákra. Wyomingen és Montanán át egészen a kanadai határig. mi történik körülötte. Húsz-harminc tagú családi csoportokban pancsol a sekély vízben. Nincs még egy növényevő állat ezen a vidéken. mégis tudja. és úszóhártyás lába segíti az úszásban. Dél-Texas prérijein újra megjelennek a füves síkságok. Hamarosan kilépnek hát medrükből. Ha néhány hónapig időzünk a llanón. a part közelében található növényeket legelészve. ezeket nevezik llanónak. ám az itteni állatpopuláció meghökkentően különbözik a pampákétól. és patakokban kezd ömleni az eső. a táj. Panamában. az északi erdők déli szegélyéig.

ugyanúgy. majd ezek a gombócok egyenként ismét az állat szájába jutnak. amely minden irányban a horizontig terjed. a pampák rókájának a prérifarkas (coyote). csapatosan. Egy tekintetben azonban a préri látványosan különbözik a pampáktól: a síkságokon vándorló legnagyobb növényevők itt nem madarak. amelyek a madarak sokaságának szolgálnak táplálékul. Még a legóvatosabb becslés szerint is 30 millió körül lehetett a számuk. Észak-Amerikában azonban virultak a kérődzők. amikor először lenyelik őket. Többször is megpróbálták már felbecsülni. a bendő. telepekben élő viszkacsáknak megfelel az ásó. hány bölény is élhetett abban az időben a prériken. Egyikük azt írta.ezt hívják kérődzésnek. Dél-amerikai betelepedésük azonban nagyon szeszélyes volt. bölények. és nem élnek specializálódott hangyászok. Néhány óra múlva a bendő melletti izmos falú gyomorrészben (recés gyomorban) gombócokká formálódik a félig megemésztett táplálék. de egyébként a pampák élővilágának legtöbb megfelelőjét megtaláljuk itt. ahol fogaival még egyszer alaposan megőrli azokat . a legnagyobb és legsúlyosabb az összes Amerikában élő állatok között: marmagassága majd 2 méter. az megkerüli az első két gyomorrészt. Amikor aztán végül az állat másodszor is lenyeli a masszát. a karakarának a vörösfarkú ölyv. Az ásó. A bölény a szarvasmarha vadon élő rokona. és amikor az európaiak először eljutottak a prérikre. A bölény hatalmas állat. A prérik utazói alig 150 évvel ezelőtt pontatlanul még bivalynak nevezték. mint barna hátak hullámzó áradatát. számukra hihetetlen. Az első. mivel a panamai földszoros szárazföldi hídja nem állt fönn mindig. A fűben nyüzsögnek a rovarok. amely különleges módszert fejlesztett ki a fű megemésztésére: kérődzik. mint a nandu. és elkezdi lebontani a cellulózt. a súlya pedig 1000 kilogramm. telepben élő prérikutya. vonulása több mint egy óra hosszat tartott. A kérődző állatok valahol az északi kontinenseken fejlődtek ki mintegy 20 millió évvel ezelőtt. de egyes szaktekintélyek kétszer . ahogyan a hasonló mikroorganizmusok kis léptékben egyes termeszek beleiben teszik. Így ott a kérődzőket csupán néhány szarvasfaj és a káma képviseli. ezért Dél-Amerika hosszú időszakokon át a világ többi részétől elvágott sziget volt. és úgy írták le a pusztát elborító csordákat. hogy amikor egy sűrű csordájuk elvágtatott mellette. és a százrétű vagy leveles gyomorba érkezik.Errefelé ritka a termesz. az úgynevezett oltógyomorba. Ennek baktériumokban és egysejtűekben gazdag nedve tüstént munkához lát. a kérődzők összetett gyomrának negyedik részébe. leírhatatlan méretű csordáikkal találkoztak. délen Afrikába. amely a félig megrágott fűfalatokat befogadja. A kérődzők gyomra négy specializált részre oszlik. Ezután jut a már jól felaprított tápanyag a gyomorban zajló emésztőfolyamatok tulajdonképpeni színhelyére. hanem hatalmas emlősök. keleten Észak-Amerikába. és igen messzire elterjedtek: nyugaton Európába. Az antilopokkal és más párosujjú patásokkal együtt az emlősöknek abba a nagy csoportjába tartozik.

a zsákok. A tömeges mészárlások 1830 körül kezdődtek. a szarvából ivóedényeket. csak annyit öltek meg belőle. Egyébként is. így hát a bölénynek pusztulnia kellett. Buffalo Bill Codyt. fényűző útiköpenyek is. A síksági indián törzsek a csordák mellett éltek. hogy a későbbi telepesek maguk is ezeket a csapásokat használták utazásaik során. amikor a fű növekedése megszűnt. taposó patái nem engedték. Soha nem volt még nép. Súlyos. Az északi csordák többé nem vándorolhattak akadálytalanul délre. gabonával lehessen felcserélni. mégpedig annyira állandósult és olyan mélyen kitaposott ösvényeken. Az elejtett bölénynek néha kivágták a nyelvét. Másfél év alatt ő egyedül több mint 4000 bölényt ölt meg. amelyet eladható hússá . amely ilyen bensőséges kapcsolatban állt volna egy állatfajjal. így érdemes volt az állatot megnyúzni. a sátorlapok is mind-mind a bölényből kerültek ki. 500 kilométernyire vagy még többre vándorolt délnek. amely kettévágta a bölénypopulációt. rövid időre divatba jöttek a bölénybőrből készült. de a . hiszen ők a bölények nélkül nehezen maradhattak életben. A kötelek. A vasúttársaság felfogadta a híres bölényvadászt. Nem így az első fehér telepesek. A bölény nyaranta a legelőterületének északi részén fekvő füves síkságokon élt. A bölény ugyanis lelegelte azt a füvet. hogy gondoskodjon az építőmunkások számára húsról. A húsát megették.marhahússá lehetett változtatni. A vasút arra biztatta az utasokat. A telepesek nem az élelem miatt öltek: egyszerűen azért lőtték le az állatokat. mint megszabadulni a nemkívánatos indiánoktól. amire csak szükségük volt. Íjjal és lándzsával vadászták a bölényt. A bölény szolgáltatta továbbá az indiánoknak isteneik képét és szellemét is. a bölénytől megszabadulni közvetve annyit jelentett. a csontjaiból szerszámokat faragtak. hogy sportból lődözzék le a mozgó vonatról a nagy testű állatokat. Bár az indiánok teljes egészében felhasználták a bölényt. amely szinte mindazt nyújtotta. a bőréből ruhát készítettek. 1865-ben megépült a kontinensen át keletről nyugatra vezető vasút. amennyire saját közvetlen használatukra szükségük volt. Ősszel. háziasított fűfélékkel.ennyivel számolnak. hogy megszabaduljanak tőlük. a szánok. hogy a prérik helyi természetes fűfajait lisztet adó. ami csemegének számított.

Mivel se olyan nagyok. hogy puskásokat állítottak minden ismert vízlelőhelyhez. a legutolsó pillanatban. Az 1870-es évek elején több éven át évi két és fél millió bölényt öltek meg. mint a bölény. számuk mára megközelíti a félmilliót. és közéjük sorolni az állatkertekben és magánvadasparkokban tartott példányokat is. Szerencsére most már védelem alatt állnak. óránként 80 kilométeres sebességet is képesek elérni. kétágú szarvai miatt villásszarvú antilopnak hívják. Az évtized végére a vasútvonaltól délre a bölényt teljesen kiírtották. ma már körülbelül 35000 bölény él a prérinek azokon a részein. hogy az ember további földterületeket fog biztosítani részükre. amelyek valamikor hatalmas villásszarvú antilop és bölénycsordákat tartottak el.mindet lelőtték. Őket is irgalmatlanul öldösték. Nem valószínű. hanem egy primitív köztes csoportot alkotnak. A század végére egész Észak-Amerikában már 1000 vadbölény sem maradt. akció indult a védelmükre. Akkor. ma a háziasított szarvasmarha importált fajtái legelésznek. Az állatoknak inniuk kellett . 1883-ban egy 10000 állatból álló csordát néhány nap alatt eltöröltek a föld színéről azzal az egyszerű stratégiával. sokkal jobban ki voltak szolgáltatva az olyan ragadozóknak. Számuk valamikor vetekedett a bölényekével : a XIX. Ezt az antilopszerű állatot rövid. . akármilyen gondosan óvják is őket. A legelőkön. se olyan erősek nem voltak. mint a farkas. A természetvédők egy csoportjának a kormány támogatásával sikerült összegyűjtenie az életben maradottakat. de nem is igazi szarvasok. Ám a vadászó embertől ez sem menthette meg őket. De ennél többen minden valószínűség szerint a jövőben sem lesznek. századi populációjukra vonatkozó becslések 50 és 100 millió között változnak. A prérin egy másik kérődző csordái is osztoztak a bölényekkel. Számuk így lassan újra növekedni kezdett. Ezek az állatok nem igazi antilopok. és védekezésül a gyorsaságukra kellett szorítkozniuk. 1908-ra csak 19000 maradt belőlük. Ők Észak-Amerika leggyorsabb állatai. amelyet csak a csorda elérhetett.hatalmas tetemeket legtöbbször egyszerűen otthagyták. amelyek nemzeti parkként védelem alatt állnak.

1829-re az Urál és a Volga között. A XVIII. Ahogy egyre több ember kezdett jobb lőfegyverekkel felszerelve utazgatni a sztyeppén. és olyan nagy volt a számuk. de egészen különleges fejük van. egyenes szarvuk. amelyek eredetileg a kihasználására kifejlődtek. a sztyeppék nagy térségei a világon semmit nem termelnének az emberiség ellátására. mint a szajga. Közép-Ázsia füves pusztái nagyjából ugyanazokon a földrajzi szélességeken terülnek el.ami a legfurább . Ha eltűnne. mint azok. az állat óhatatlanul kipusztulásra van ítélve. életterük kellős közepén teljesen kiírtották őket. se vad. hogy nincs semmiféle más állat. Méretük és alakjuk nagyjából olyan. Legnagyobb részük azonban korántsem olyan termékeny. Ennek a rendkívüli apparátusnak az a funkciója. mert a Föld legnagyobb szárazföldjének közepén helyezkednek el. Ettől egészen rendkívüli módon magukhoz tértek. csak a hímeknek van borostyánszínű. mint a kecskéé. Aztán valaki rájött. Ez az állatfaj természeténél fogva alkalmazkodott a természeti katasztrófák okozta óriási létszámcsökkenésekhez. hogy fölmelegítse és megnedvesítse a levegőt. és századunk elejére számuk 1000 alá csökkent. bennük mirigyek. vagy az igen kemény telek . és napokon keresztül sebesen haladnak.Az emberek nyilvánvalóan húst akarnak enni. se háziasított. A szajgák vagy tatárantilopok az antilopcsalád valódi tagjai. a szajgát egyre intenzívebben vadászták. Orrlyukaik nagyok és kerekek. mert nagyon kedvelt volt a húsa. mint az amerikai prérik. Ezek az állatok a sovány füvet legelészve folytonosan vándorolnak a sztyeppéken. Nyaranta a talaj nagy területeken száraz és poros. de igencsak furcsa jószágok. télen pedig mélyen átfagy. Ennek ellenére itt is kérődzők hatalmas csordái élnek. ám a préri füve csak harmadannyi súlyú szarvasmarhát képes eltartani. amelyeket a nyári mérhetetlen aszályok. és . és a még életben maradt állatokat olyan gondosan óvták és kezelték. egyidejűleg kiszűrve belőle a port és a gyakori viharok által szállított homokot. mint amennyit azokból az állatokból eltartott. lassú kocogásból hirtelen gyors ügetésre váltanak át. Szemük nagy és dülledt. Megérzik a közelgő időváltozásokat. nyálkás járatok és zsákok rendszere helyezkedik el. Úgy tűnt. hogy egyetlen vadászat során gyakran tízezrével ejtették el őket. hogy elkerüljenek egy-egy fenyegető hóvihart. mintha nemesített szarvasmarhák volnának. amely a sztyeppék füvét olyan eredményesen tudná hússá átalakítani.a fej elülső részén azonnal szembeötlő mozgékony ormányuk van. Vadászatukat ezért betiltották. században nyugaton. a Kaszpi-tenger partjaitól keletre egészen a Góbi-sivatag széléig elterjedtek. s így nagyon kevés esőt kapnak.

Európába és Afrikába is. legalábbis az egyik fajnak. hogy egyetlen ilyen vándorló csordában legalább egymillió egyed volt. Vándorlásaik során akkora csordákat alkottak. Közép-Ázsiában maradt fenn néhány kicsiny ménes belőlük. ám itt. Hosszú időszakon át rendkívül sikeresek voltak. nagy testű. és a Behring-szoros akkori földhídján keresztül átterjedtek Ázsiába.okoztak. Ötven év alatt számuk néhány százról több mint kétmillióra emelkedett. Nagy számban élt a füves pusztákon továbbá egy másik. Ők is baktériumokat és egysejtűeket telepítettek a gyomrukba a levelek emésztésének elősegítésére. E nagyfokú termékenység eredményeképpen a szajga az őt ért legsúlyosabb katasztrófát. pompás. A vemhesség alatt a fiatal nőstények alig növekednek. Napjainkra vad formáik majdnem teljesen kihaltak. fekete-fehér csíkos .hónapos korukban párosodnak. aztán háziasították őket. a vadszamarakkal együtt először vadászták. aztán eltűntek. Amikor a Jóreménység-fok körül megtelepedett európai gyarmatosítók a XIX. kámaantilop és fehérfarkú gnú. mintha az egész táj megindult vólna: számuk mellett még az észak-amerikai bölények és villásszarvú antilopok száma is eltörpült. Amerikában végül átadták a helyüket a korai szarvasmarháknak és antilopoknak. hogy rendszeresen nagy tömegekben indult vándorútra új legelőket keresni. Már alig négy. amelynek aztán fontos szerepe lett az emberiség történetében . Európában és Ázsiában közeli rokonaikkal. Ugyanez a történet játszódott le Dél-Afrika veldtjein. nem sikerült az utolsó pillanatban megmenekülnie. Egyedül Afrikában vágtatnak még mindig nagy létszámú méneseik.a ló. de ezt sikerült a kérődzők bonyolult gyomorszerkezete nélkül megoldaniuk. amelyeken több különféle antilopfaj hatalmas csordái nyüzsögtek. újra nőni kezdenek. 1880-ban egy természetbarát úgy vélte. a puskás emberekkel való találkozást is gyorsan kiheverte. mert nőstényei egészen különleges mértékben szaporodóképesek. A vándorantilop olyan nagy számban élt. A következő párosodási évszak kezdetére elérik teljes testméretüket. de mihelyt megszülték borjaikat. vándorantilop és lantszarvú antilop. növényevő faj is. Az ősi lovak eredetileg Észak-Amerika füves pusztáin éltek. század elején észak felé nyomultak. így napjainkban a húsellátás javítására a Szovjetunióban évi negyedmilliót értékesítenek belőlük. majd ettől kezdve a nőstények háromnegyed része ikerborjakat hoz a világra. hullámzó füves síkságokat fedeztek fel. amikor még nem is érik el felnőtt testméretüket.

utolsó vadon élő példányát 1878-ban ejtették el. mint a többi nagy füves pusztaságok. Nagy területein általánosak az alacsony. amire vadászni lehet élelemszerzés céljából vagy csupán szórakozásból. a kvagga. duzzadt ágaikban tárolva a ritka esőzések során felszívott vizet. Dél-Afrikában pedig ötféle síksági zebra. A dél-afrikai vándorantilop már csak apró. legelésző állatokból álló. A szavannás vidék hatalmas. Ezek között több fajt is megkülönböztetnek: a Szahara közelében. Az ottani csordák fennmaradása nagyrészt annak tulajdonítható. majdnem érintetlen populációit . Sokkal változatosabb.állatok. magányos. nyugaton kétféle hegyizebra. a lábai fehérré fakultak. másutt pedig alacsonyan és olyan ritkán. sziklás dombok húzódnak végig a tájon. hogy nincs olyan bőség vadban mint volt. mert cipőt és könnyű. A kámát teljesen kiírtották. fogságban tartott példánya pedig öt év múlva pusztult el. a veldteken. A világ nagy füves pusztaságai közül egyetlen egy őrizte meg nagy. körülbelül egymillió négyzetkilométer kiterjedésű patkót alkot a nyugat-afrikai dzsungel körül. Több folyóját parti erdősávok szegélyezik. utolsó. Vadon élő fehérfarkú gnú egyáltalán nem maradt. egyszerűen vadnak tekintették. mint a prérinek. A század végére a lantszarvú antilop csordák létszáma összesen mintegy 2000 egyedre csökkent. mint a húsát. ezért nem felel meg sem az ember háziasított állatainak. a kiégett sivatagos vidéken él a keskeny csíkos Grevy-zebra. egyes helyein hatalmas baobabfák magasodnak. de az öldöklés ennek ellenére korlátlan mértékben folytatódott. apró .Kelet-Afrika szavannái. és könnyen le lehetett lőni . a veldtnek vagy a pampának. Könnyen rá lehetett találni. elszigetelt csoportokban élt. másutt alacsony. pedig nem is számított különösebben jóízű ennivalónak. tüskés bokrok. az antilopokat és a zebrákat. sem a háziasított pázsitfűféléinek. A telepesek mindezeket az állatokat. Ezek a tájak tartják el a ma vadon élő nagy emlősök legnépesebb gyülekezeteit. hogy a szavannák földjének nem olyan jó a vízellátása. így lehetővé teszi a fák növekedését. amelyek mind mérsékelt égövi fajoktól származnak. egyes részeken embermagasságnál is magasabbra. hogy a fűcsomók közt nagy foltokban előbukkan a vörös. mert a víz medrük mindkét oldalán átáztatja a talajt. tartós zsákokat készíthettek belőle. fogságban a birtokokon még körülbelül 500 élt. Egyikük. hegyi zebrából pedig már százat sem lehetett találni. A csordák elpusztítása gyakorlatilag alig harminc évet vett igénybe. A szavannán majdnem mindenütt fű nő. a bőrét többre becsülték. nem is volt teljesen csíkos: csak a lábán meg a nyakán. a teste sima barna volt. 1850 körül a vadászok már kezdtek rájönni arra.

a lóantilop és a topiantilop. Itt még mindig akkora számban gyűlnek össze a csordák. A legtöbbet a gnúcsordák vándorlásáról tudunk. Apró ragadozók . Így haladnak nap mint nap. Vannak köztük specializálódott fajok.zsákmányállatai a nagy testű növényevők. gepárdok és hiénák . hiénakutyák. vagy a szitatunga. mint a Thompson-gazella és az impala.a tobzoska és a földimalac -. amikor áradás van. Még többet egyszerűen beleszorít a folyóba a mögötte tülekedő sokaság. de vannak nagy testűek is. bár a láncolatot megtestesítő fajok hiánytalanul szinte minden esetben csak Afrikában lelhetők fel. mint a jávorantilop. A vadászó állatok és üldözötteik láncolata itt is hasonló. Szudánban élő Thomas-víziantilop. hogy sokan megfulladnak közülük.menyétfélék. A folyókon olyan fejvesztett rohamban. A nagy ragadozók . odalenn a Serengetin pedig újra megindulnak az esők . A fűben termeszek és hangyák legelésznek.a gnúknak hát újra neki kell vágniuk a hosszú útnak. ugróegerekre és ürgemókusokra. amely a mocsarakban és nádasokban él. Vannak köztük aprók. amelyek szinte mind kérődzők. míg csak körülbelül 200 kilométeres út után el nem érik a dél-kenyai Mara még mindig üde legelőit. Ez a változatos táj változatos állatpopulációkat tart el. valamint sokféle más rovarevők. azért a lakóknak költözködniük kell. Aztán ott vannak a nem kérődző óriások. petymegek és sakálok . mint a többi füves pusztaságokon. mint a zsiráf. és az afrikai síkságok uralkodó állatai.szemcséjű.vadásznak apró rágcsálókra. Zebrák és gazellák kíséretében egymillió gnú indul hosszú vándorútra. sok mérföld hosszú oszlopokban kocogva északnyugat felé. A lesben álló oroszlánok könnyedén elkapják a kimerült utazókat. hihetetlen számban és sűrű tömegben gázolnak át. . ami más levélfogyasztó állatok számára elérhetetlen magasságokból képes a tövises ágakat lerágcsálni.az oroszlánok. mint a veldt és a préri utazóinak meséiben 150 évvel ezelőtt. monguzok és madarak. Májusra itt a füvet már tövig lelegelik. mint az északnyugati. délkeleti része hamarabb kiszárad. Ezt fogyasztják a hangyászok . ahogy azelőtt a vándorantilop és a bölény. kevésbé közismert vándor a távolabb. hörcsögpatkányokra. De novemberben ezek a síkságok is kezdenek kimerülni. keletre. A Serengeti Nemzeti Parkban nem egyenletes a csapadék eloszlása. Egyes fajok az évszak változásakor még mindig tömegesen vándorolnak. porszerű talaj. ahol aztán megtelepedhetnek és jóllakhatnak. Egy másik. és csak akkor merészkedik ki a síkságra. az orrszarvú és az elefánt.

lant alakú szarvval vannak felfegyverkezve. és tartós. lökéscsillapító patákat képeztek. A Thomas-víziantilop számára viszont ez az utolsó megpróbáltatás. . és a foguk is megváltozott. A síkságokon időről-időre beköszönt a száraz évszak. Gyomruk átalakult azzá a több részből összetett gyomorrá. A tehenek délen szülik meg kicsinyeiket az esős évszakban. hogy a hosszú utakat túlélhessék. s még ma is túlszárnyalják. a fű természetesen csak az esőzések idején sarjad. új füvet követve. a végükön lévő körmök megvastagodtak. Azért. ahol a száraz évszak kritikus hónapjait tölthetik. ezért a kérődzők igen nagy őrlőfogakat fejlesztettek ki. amikor populációikat az ember már súlyosan lecsökkentette. a növényevők szájába óhatatlanul belekerül bizonyos mennyiségű kavics és homok. aztán amikor az esőzés véget ér és a síkságok kezdenek kiszáradni. amelynek hímjei kecses. Testük alakját főleg a fű sajátos jellege határozta meg. füves pusztákat és a jó legelőket. mert a túlélők elérik az északi mocsaras. hogy el tudjanak menekülni a ragadozók elől. Az ősi kérődzők sok-sok nemzedék során át szerezték meg ezt a képességet.Ez nem a szárazság. a visszavonuló vizek nyomán kisarjadó zsenge. Messze felülmúlták egyetlen komoly vetélytársukat. A füves síkságok nyílt jellege megkövetelte lakóitól a gyors futás képességét. a lovakat. amelyeknek felületét zománcból alakult redők erősítik. Nem messze az etiópiai határtól a kettő összefolyik. Alig néhány nap alatt akár 5000 példányt is leölnek. valamint a fű leveleinek alapvető durvasága nagyon erősen koptatja a fogazatot. amely hatékonyan képes megemészteni a füveket. A vadászok számára ez igazi eldorádó. Mivel a fű a talaj közelében nő. az egyre jobban összeszoruló víziantilop-állomány így végül kénytelen megpróbálkozni az átkeléssel. mind a fajok változatosságában. mind abszolút létszámban. Oldalsó lábujjaik eltűntek. Itt várnak rájuk évről évre a murle törzs tagjai. elindulnak észak felé. Ez. Napjainkban a legsikeresebb fűevők a kérődzők. elég nagy termetre volt szükségük. családjukkal együtt néhány hónapig az itt szerzett zsákmányból megtölthetik hasukat. Így az állatok hosszú vándorutakra kényszerülnek. Az ország déli részén mintegy egymillió él ebből a tetszetős antilopfajból. hanem az áradások miatt vándorol. Territóriumukat kétfelől esőzésektől megáradt folyók szegélyezik. A hatások azonban nem lehettek egyirányúak. a középsők megerősödtek. hogy egész évben legelőt találhassanak maguknak.

márpedig ez az egyetlen állapot. De a facsemeték szintén kihajtanak. Már nem látunk többé nagy antilopcsordákat. Szudán és Mali északi részeinek bozótosaitól egészen a Földközi-tenger partjáig terjed. Ha a tűz elpusztít egy erdőt. amit a fű nem visel el. Még az állatok csapásai is elmaradnak a lábunk alatt a száraz homokban. A kérődzők segítségével azonban a fű inváziója állandó megszállássá változhat. FEJEZET A PERZSELŐ SIVATAGOK A Szahara a világ legnagyobb sivataga. és a fű is elvékonyodik. és egy-két éven belül beárnyékolják a földet . mert az állatok lelegelik és letapossák. így kiírtják a facsemetéket. egészen a Vörös-tengerig. ahol homokja romba dőlt római városokon söpör keresztül. Keleten a Níluson túl terjed. visszakövetelve birodalmát. akkor ott megvetheti a lábát a fű. A tüskés bozót ritkul. és a föld egyre szárazabb lesz. innen nyugatra pedig mintegy ezer kilométerre az Atlanti-óceánig ér. Közeledünk egy másik világhoz. 6. Így hamarosan újra erdő léphet a füves puszta helyébe. Ahogy észak felé tovább haladunk az afrikai szavannákon. egyes részein esetleg évekig egyfolytában egy csepp eső sem hullik. a sivatag világához.A kérődzők szintén befolyásolták a fű elterjedését. Folyó nem fakad a területén. Itt mérték árnyékban a legmagasabb földi hőmérsékletet: 58 Celsius fokot. javította és tördelte: a Webtigris. az esőzés csökken. vagy az ember kivágja a fákat. . David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. De még a fűnek is szüksége van némi esőre. Ezt a bánásmódot csak a pázsitfűfélék viselik el.

íjjal a kezükben vadásznak vagy álarccal a fejükön táncolnak. A tornyok között húzódó völgyek lefutása pontosan ugyanolyan. a tüskés bozót közt vonuló. . a kiálló sziklák alatt. aszályos síkság. akik ma ott terelgetik a sivatag déli szélén túl. mintsem hegyekre emlékeztet. A művészek saját magukat is lefestették. dűnék formájában lerakják. és ennek további bizonyítékai is ott ékeskednek a sziklákon. A szakértők többségének véleménye szerint a legkorábbiakat körülbelül 5000 évvel ezelőtt rajzolhatták. védett helyeken. a kellős közepén pedig groteszk homokkő hegyláncok magasodnak. Háziállatok ábrázolásait is láthatjuk . izzó vörös és sárga festékkel festett állatképeket találunk . Ezek a jelek erősen arra mutatnak. álldogálnak a marháik közt. A napfényben perzselődő meztelen kőzet. üldögélnek a kunyhóik mellett. amelyekben valamikor patakok rohanhattak. hogy ennek a vidéknek valamikor igen jó volt a vízellátása.gazellákat. a Tassili-NAjjer tetejéről emelkednek a magasba. kik voltak ezek az emberek. Ezek a hegyek egy fennsíkról. ott porlad szét a szemünk láttára. amelyet sem talaj. Talán ők voltak azoknak a nomád népeknek az ősei. vízilovakat. orrszarvúkat. hogy mikor készültek ezek a sziklarajzok. Azt sem sikerült pontosan megállapítani. de a legnagyobb része széltől lecsiszolt kavicsokkal és szanaszét heverő kövekkel borított. Ám ezeket a hegyeket mégsem csak a szél formálta. Azután a szelek megint felkapják a homokot. a kivájt. boltozatos folyosóik zűrzavaros labirintusa túlnyomórészt inkább toronyházak tömbjeire. roskadozó tornyaik és ívelt. Kisebb mellékvágatok is csatlakoznak hozzájuk. Alul. sem növényzet nem oltalmaz. fekete lóantilopokat és zsiráfokat. Sokuknak tövébe sekély barlangok maródtak. meredek falú csúcsaik. hogy tovább növelje a homoktengert. mint bárhol másutt a folyóvölgyeké. félvad. kimélyítve a homokkőrétegek közötti puhább rétegeket. ezért a rajzok valószínűleg tekintélyes időszakot fognak át. némelyiknek még a hám is ott van a nyaka körül. lantszarvú. tarka marhacsordáikat. Nem tudjuk pontosan.Egyes vidékeit homok takarja. a szirteknek zúdítják. egyes kisebb sziklaoszlopaik pedig idomtalan gombát formáznak. s ezzel vízszintes barázdákat vágott a sziklák falába.elegáns. görbe szarvú tarka marhák tucatjait. majd valahol másutt a sivatagban buckák. Mindezeket a rendkívüli formákat a szél vájta ki : a felkorbácsolt homokot és kavicsot hatalmas erővel fújta a sziklák felszínére. Többféle különböző stílust lehet köztük azonosítani.

kiszélesítették benne a repedéseket. igen lassan ment végbe. Körülbelül egymillió évvel ezelőtt kezdődött. A talajt elhordta a szél. Hogy az eső miért nem esik egyenletesen a Föld egész felszínén. hogy a Nap egyenlőtlenül melegíti fel a Földet : a sarkokon gyöngén. Ugyanúgy. ugyanezen a szélességi fokokon elterülő más vidékekhez hasonlóan. göcsörtös gyökereik utat törtek maguknak a napégette sziklába. mindig hajlamos volt a szárazságra. . amikor a környező sziklafalakra az utolsó képeket festették. Az addig rendszeresen hulló csapadék északabbra. sekély tavai pedig elpárologtak. kopár homokján és kövein. elhalt. fűtakarója és bozótosa elhervadt. amelyek az Északi-sarktól egészen Dél-Angliáig és Dél-Németországig utat vájtak maguknak és jégtakaróval borították be az Északi-tengert. A Szahara pedig eső nélkül maradt. Az egyik sziklafalakkal övezett szűk völgyben ősi ciprusfák csoportja áll. kiterjedt tavakkal megtűzdelt. Az ágaikon növő tobozok még mindig életképes magvakat rejtenek. hogy azokkal a jelenetekkel. Poros leveleiknek is sikerült valahogy zölden maradniuk . Évgyűrűikről ítélve 2000-3000 évesek lehetnek: csemeték voltak. majd visszahúzódott. Az emberi és állati populációk vizet és legelőt keresve délre vándoroltak. amelyeket ábrázolnak. termékeny síkságból végül a kopasz sziklák és a szállongó homok sivataga lett.Az azonban nem kétséges. a mélyen lévő talajvíz felé. elkezdtek visszavonulni.ahhoz egyszerűen túl száraz körülöttük a föld. egyre szárazabb és szárazabb lett. Ennek ellenére Afrikának ez a hatalmas szelete. Meghökkentő módon egyetlen élő szervezet mégis fennmaradt ebből a korszakból.ezek a levelek adják az egyetlen zöld foltot a környező sziklák barnájában és rozsdasárgájában. a Szahara síkságain is változtak a termékeny és az aszályos időszakok. ahogy az Észak-Európát borító jégtakaró többször is kiterjeszkedett. hatalmas. Ez nem az első alkalommal történt meg. Az a nagy klímaváltozás. a többi. Azok a gleccserek. miközben lefelé törtek. amely a Tassili fennsíkját és az egész Szaharát sivataggá változtatta. aztán az egykori. annak az oka végső soron az. Európába és Afrika délebbi vidékeire húzódott. amikor az utolsó jégkorszak kezdett visszahúzódni. többé már nem találkozhatunk a környező sivatagban. az Egyenlítőn erősen. Vastag. Az oly elevenen lefestett állatok közül ma már egyik sem tudna megélni a Szahara forró. ezek azonban soha nem csíráznak ki .

észak és dél felé áramlanak. mint a Föld bármely más pontja. aztán egymással ellentétes irányban. ott tőle északra és délre mindenütt vannak sivatagok is. Ezeknek a zónáknak az elhelyezkedése sem teljesen szabályos. a hegységek és a síkságok egyenletlen eloszlása a Föld felszínén. amelyeket aztán még tovább bonyolít a szárazföldek és a tenger.és Sonora-sivatag megfelelője a DélAmerikában az Atacama. Míg a sivatag napközben legalább olyan forró. . Az óriási napi hőingás minden olyan élőlénynek nagy problémát jelent. továbbhalad a trópusok felé. Ezenfelül. éjszaka pedig nincs semmiféle takaró. hogy nem eshet az eső. így nem hoz esőt az alatta elterülő földekre. mivel a földfelszínhez közeledve újra felmelegszik. A nagy magasságban haladó légáramlás. kettős hatása van. Az Egyesült Államok délnyugati részén elterülő Mojave. A felhőtlen ég nemcsak azt jelenti. mint a hideg. mivel a légkörben forgó Föld hatalmas örvényléseket kelt fönn. Ennek ellenére nagy vonalakban fennmarad a szabályszerűség: ahol az Egyenlítő szárazföldeket szel keresztül. Annak. A közép-afrikai esőáztatta erdőktől délre ott van a Szahara párja. de emelkedésük közben lehűlnek. A legtöbben a lehető legegyszerűbben oldják meg ezeket a problémákat: lehetőleg kerülik a hőmérséklet szélsőségeit. de az Egyenlítőtől 1500 kilométernyire északra és délre aztán leereszkedik. így az egyenlítői felszálló légáramlatok kezdetben magas páratartalmúak. hogy ezeken a vidékeken napközben nincs árnyék.Az Egyenlítőnél a meleg légáramlatok felemelkednek. délen a Baktérítő körül száraz övezeteket hoz létre. Az apró emlősök egész napra menedékbe vonulnak: elrejtőznek a kövek alatt és a föld alatti üregek sötétjében. A meleg levegő több nedvességet képes hordozni. amely segíthetne megőrizni a hőt. Délkelet-Ázsia dzsungelekkel borított szárazföldjein és szigetein kívül szintén megvan a déli megfelelője Közép-Ausztrália sivatagaiban. amely a sivatagban lelt otthonra. éjszaka fagypont alá is hűlhet a hőmérséklet. minden elérhető nedvességet felszív a földről. A levegő körforgása így északon a Ráktérítő. a bennük lévő nedvességből felhők képződnek. amely fölött az Egyenlítő felé vezető visszaútján elhalad. a Kalahári és a Namib-sivatag. a felső légrétegekben. amely végül esőként lehull. hanem azt is. Addigra azonban már teljesen elveszítette a magában hordozott vizet. miután leadta nedvességét. hogy a sivatagok fölött nincsenek felhők. Ázsiában pedig Turkesztán és Közép-India hatalmas sivatagainak.

Első éhségük csillapultával az állatok tevékenysége lelassul. Kora hajnalban még lassan mozog. Körülbelül 30 centiméter hosszú. a sivatagi hiúznak is nevezett karakál és a csíkos hiéna is megjelenik. Ők vegetáriánusok. Az emlősök. s bár a fűcsomók ritkák. és orrukat a földre szorítva követik az árulkodó szagnyomokat. amelyeket szálláshelyükre sodort a szél . tovább keresgélhetnek és vadászhatnak a már meglehetősen hideg éjszakában. amikor a Nap a horizont alá süllyed. minden hangra hegyezik nagy. bogarakat és más rovarokat keresgélve. fényes. A gekkók is visszavonulnak sziklarepedéseikbe. Sivatagi rókák sompolyognak némán a kövek közt. amikor csökkenni kezd a testhőmérsékletük. szinte a semmiből. amelyek kisebbek. emellett magvakat és elpusztult növényi részecskéket is találhatnak. háromszögletű fülüket. és könnyebb. azért előfordulnak. a Közel-Kelet sivatagainak számos részén pedig farkasok is élnek. amikor Amerika nyugati sivatagaiban az arizonai gila vadászni kezd. mivel képesek testüket állandó hőmérsékleten tartani. de ahogy a Nap fölmelegíti a testét. Valamelyik nyom esetleg egy versenyegérhez vezet . némelyik fekete. miközben folyamatosan egyre hűvösebb lesz. mint odakinn az izzó napsütésben.Az ilyen menedékhelyeken jóval hűvösebb van. újabb állatok bukkannak elő. gyöngyszemekre emlékeztető pikkelyekkel borított állat. A nap legnagyobb részét itt is töltik. vékonyabb bundájuk van. tömzsi farkú. egyre aktívabb lesz: bekapja a rovarokat. A hűlő kövek közt gekkók szaladgálnak. amelyekből kiderül. aktivitásuk ideje akkor jön el. Az Újvilág sivatagjaiban hasonló gyűjtögetés és öldöklés folyik. némelyik alapszíne korallvörös. és lakójuk légzésének köszönhetően a levegő páratartalma is többszöröse a föld feletti levegőének. de az első fogása. meg-megállva. törpe rókák és prérifarkasok vadásznak rájuk.ezekből kitelik parányi lakomájuk. a madárfiókákat és a tojásokat. Egy macskaféle. A Szaharában a versenyegerek és a szökdécselő ugróegerek tüstént előmerészkednek. mihelyt leszáll a sötétség. így az állatok igen kevés nedvességet veszítenek.egy gyors ugrás. bár itt amerikai ugróegerek ugrabugrálnak magokat keresve. Ez az a napszak. Rajta és közeli rokonán. de hajnal előtt rendszerint visszabújnak barlangjaikba és odúikba. és a rókának máris megvan ha nem is a vacsorája. . Előbújnak az emlős vadászok is. Amikor a Nap újra feltűnik a látóhatár keleti szélén. mi járt arra és mikor. a mexikói viperagyíkon kívül nincs is a világon több mérges gyík. mint északabbról ismert rokonaiknak.

hogy a sivatagban megint perzselő hőség lesz. mielőtt még észrevenné az ember. ahol a felnőtt állatokat éppúgy elkapja. az embernek is fájdalmas az égető sziklákat megérinteni. és módszeresen fölkapkodja ki-kivillanó nyelvével a rovarokat. napkelte után négy-öt órával már számukra is túl meleg van. mint az emlősök. Ugyanúgy elpusztulnak a szomjazástól. a Góbi sivatag sünje és az ausztráliai bandikut mind ugyanazt az eszközt használja. Néhány óra múlva a Nap olyan magasra emelkedik. hogy az izzadság elpárolog. A sivatagi magyal az amerikai sivatagokban nyílt terepen nő. Levelei csaknem teljesen függőlegesen állnak. A kevésbé forró reggeli és kora esti órákban fotoszintetizál. A magyal levelei a szikes talajból felszívott sót is kiválasztják. A teste egy óra alatt akár egy liter folyadékot is veszíthet. fehér. miközben a hangyák makacsul és feltartóztathatatlanul tovább masíroznak. Ez finom. Ez a nyüzsgő tevékenység nem tart sokáig. A kövek fölött remeg a levegő. Ha egész nap kinn marad a szabadban. A levegő olyan forró. így csak a levéléleket éri az erős napsugárzás. A Nap pedig a derült égből egész idő alatt könyörtelenül perzseli a tájat. és nem iszik. mint a Szaharában a sivatagi róka: a hatalmas füleit. amelyben testét beárnyékolja. mint az állatokat. ha a párolgással túl sok nedvességet veszítenek. ilyenkor a levelek egész felületükkel a fény felé fordulnak. és pontosan abba a helyzetbe állítja. A hüllők ugyanúgy megszenvedik a túlmelegedést. púderszerű port képez a levél felszínén. ahol páncéljuk biztonságában töltötték az éjszakát. ahol nincs semmiféle árnyék. széttárja a szőrzetét. így hát most kényszer nélkül semmi nem mozdul. A sivatagokban mindenütt megtalálható teknősök is ilyenkor bújnak elő földbe kapart gödreikből. A Kalahári sivatag ürgemókusa bozontos farkát használja napernyőnek: feje fölé emeli. és olyan száraz. Néhány állat a déli verőfényben is a föld felszínén marad.Még a sivatagi rágcsálók fészkébe is bemerészkedik. . A legcsekélyebb izommozgás is hőt gerjeszt. Ausztráliában egy tüskés gyík. Mások hőcserélőkkel hűtik a vérüket. az alig 5-10 centiméter hosszú moloch bújik elő ilyenkor hangyászni: leül valamelyik hangyaösvény mellé. bizony meghal. mint a sportolók fehér trikója. Az amerikai szamárnyúl. amely ugyanúgy visszaveri a hő egy részét. A hőség a növényeket ugyanúgy fenyegeti. mint a kicsiket.

így a párolgási folyamat hőt von el az alatta lévő bőrből. Ehhez nincs szükség a mellizom munkájára.A nagy fülek nyilvánvalóan más szempontból is hasznosak. így ugyanolyan hatékonyan távol tartják a külső hőt. Ausztráliában a kenguruk különleges hajszálérhálózatot fejlesztettek ki mellső lábuk belső oldalán. ami lehűti a vért az alatta lévő szövetekben. Ilyenkor a lihegésnek az emlősökénél különb formáját alkalmazzák: a torkukat lebegtetik. ezért hűti le a verejtékezés az emlősöket. Így az összes sivatagi élőlény mindent megtesz azért. Az állatok ürüléke rendszerint rendkívül száraz : a tevetrágyából például szinte tüstént tüzet lehet rakni. amelynek során egy folyadék gázzá alakul át. sok hüllő ürüléke pedig csak egy szárazanyagból álló "pirula". minden hangot érzékelnek. A verejtékezés. Hasonló hatást kelt a lihegés: a száj nedves belsejében oda-vissza járó levegő nyálat párologtat el. de a hőátadást a tollazat képes mindkét irányban lecsökkenteni. nagy adag nyállal nedvesítik meg a fejüket és a nyakukat. Így például. a toroklebegtetés. hogy megőrizzék testük hőjét. de azok a sivatagi állatok. hogy megőrizze testében a folyadékot. Néha még ennél is tovább mennek. ezért nagy árat fizetnek : vizet veszítenek. és kiengedik hátsó lábaikra a hólyagjukban rendszeresen tárolt nagy mennyiségű folyadékot. amikor a víz elpárolog.a teljes vizeletkészlet kiürítéséről nem is beszélve . közvetlenül a bőr alatt. A világ legnagyobb részén tollaik persze pontosan arra szolgálnak. Amikor a teknősök úgy istenigazából kimelegszenek . amelyek ezeket alkalmazzák. hogy a rajta átfúvó levegő lehűti a benne keringő vért. Más állatok folyadék segítségével fokozzák a szél hűtőhatását. ami a sivatagban a lehető legértékesebb kincs. Apró véredények hálózata szövi át a fül elülső és hátsó felületét. Az a fizikai folyamat. . hőt von el a környezetéből. a lihegés.a testhőmérsékletük 40-50 Celsius fok fölé emelkedik -. mihelyt az állat elpottyantotta. mint a légzésnél. mint ahogy megőrzik a belsőt. bár néha még nekik is hűteniük kell magukat. amely olyan közel van a bőr felszínéhez. hőelvonással jár. a mellső láb szőrzetén energikusan habot vernek nyálukból. Sok madár tollainak védelmében minden baj nélkül naphosszat kinn üldögélhet a sivatagi napsütésben.mind jó hűtési módszerek ugyan. mégis légáramlást kelt a száj nedves belsejében. a nyalogatás . de ezeknek az állatoknak az akusztikai hasznossághoz szükségesnél jóval nagyobb fülei vannak. A madarak a legtöbb más állaténál jobb hőszigeteléssel vannak felszerelve. Amikor nyomasztóvá válik a hőség.

. Sok sivatagi élőlény életén a vízszükséglet uralkodik. Amikor megérkezik a vízhez. hiszen a csibéknek ugyanúgy szükségük van a vízre. A kicsinyek már elképesztően korán képesek gyíkokat és rovarokat megemészteni. de amikor valamelyik szülő csőrében egy döglött gyíkkal megérkezik a fészekhez. és úgy szopják a tollait. A sivatagban élő madarak gyakran ugyanezt a mindennapi eljárást követik. mint a felnőtt madaraknak. és szándékosan átáztatja hasi tollait. és két-három fiókából álló fészekaljat költ. nem elég leveses. hogy az orrában lévő mirigyeken át választja ki. Az amerikai futókakukkot. és a madár a szájába nyomja a gyíkot. de csak a hímek esetében. esetleg soha nem is iszik. amit a szüleik hordanak nekik. nagyon egyenesen megáll benne. és ha a táplálék. a kakas elindul a fészek felé. A sivatagi róka és sakál a megölt állatok testfolyadékaiból szerzi a vizet. Van néhány olyan . aztán belegázol a pocsolya szélébe. De számos nagy testű állat. kénytelen naponta elzarándokolni legelőiről valamelyik ritka vízlelőhelyhez. Egy szaharai gyík még a sófölöslegtől is képes úgy megszabadulni. akkor valami más módon kell számukra folyadékról gondoskodni. amikor aztán leszáll. A futókakukkpár kaktuszra vagy egy tüskés bokorban építi meg a fészkét. kígyókra vadászó madarat gyakran láthatjuk Arizona és Mexikó sivatagaiban száguldozni.A vízben oldódó bomlástermékek kiürítéséhez szükséges vizet is rendkívül gazdaságosan használják fel. Ő azonban egészen más módon gondoskodik fiókáinak folyadékról. Ezek a tollak egészen különleges szerkezetűek. Ha teljesen átitatódtak. de nem engedi el. például az oryx vagy a kenguru. az ugróegér a magvakból. amely annyira lecsökkentette a vízigényét. először ő maga iszik. az ugróegerek vizelete csak 70 százalékot. A fióka kitátott csőrrel kérincsél. ahogy a kutyakölykök a szuka emlőit.gazella a levelek nedvéből. Míg az emberi vizelet 92 százalék vizet tartalmaz. hogy a táplálékából kivont folyadék is elegendő számára. mint a szivacs. a dorkász. Egy-két faj vészhelyzetben zsírtartalékainak lebontásával belülről is képes vizet előállítani. s egyetlen más madárnál sem találkozunk hasonlóval: úgy magukba szívják a vizet. Kakasa egészen egyedülálló módon szállítja csibéinek a vizet erre a nagy távolságra. Az afrikai pusztaityúk gyakran jó 40 kilométernyire fészkel a legközelebbi állóvíztől. nem dobja oda csak úgy a fiókáknak a zsákmányt.igaz nagyon ritka . ezt a hetyke.állat is. aztán naponta visszatérni a legelőre. a fiókák nyakukat fölfelé nyújtogatva köréje gyülekeznek. Problémáik a szaporodási időszakban válnak súlyossá.

azokon megtapadt nedvességet hajszálgyökereinek hálózatával gyűjti össze.így a kreozotcserje a legöregebb ismert élőlény a sivatagban. vagy az oly ritkán hulló csapadékból. Miközben a bokor az eredeti szártól sugarasan kifelé terjeszkedik. hanem az emésztés fiziológiai folyamatai során keletkezik a szülő gyomrában. akár 10000-12000 éve is növekedhet és terjeszkedhet ugyanazon a helyen . Hogy elegendő nedvességhez jusson. Azt a problémát. miután akarva-akaratlanul megkapta megfelelő vízadagját. hiszen a közelben esetleg nincs is elérhető állóvíz. hogy hogyan lehet vizet gyűjteni egy majdnem teljesen víztelen környezetben. beleértve a saját magvait is.Miközben így állnak. Így egyetlen kreozotcserje-egyed gyökere teljesen birtokba veszi a közelében fekvő terepet. hanem arra a parányi nedvességrétegre. 5-10 centiméterrel a talajfelszín alatt. és mihelyt egyszer megvetette a lábát egy igazán aszályos területen. A kivételes esők után. aztán . hanem a töve körül gyökereinek lassan terjedő hálózatából új szárakat hajt. ha a felszín alatti egysége miatt egyetlen szervezetnek tekintjük. amennyit csak lehet. a középen lévő szárak gyakran elpusztulnak. ami aztán lecsepeg a csőrén a fióka szájába. így a növény gyűrű alakban terjeszkedik. Betelepíti. de maga a növény. a kődarabokat körülvevő. Ezt kevesen tudják hatékonyabban megoldani. Mivel semmiféle más növény nem versenyezhet vele. olyan alaposan átjárják a kavicsos talajt. a gyűrű pedig egyre tágul. hanem a körülbelül évente egyszer bekövetkező felhőszakadásszerű záporokat használják ki. amely vagy a harmatból származik. hogy tőle méterekre már semmi más növény nem élhet meg. Az ilyen gyűrűkben az egyedi hajtások nem túlságosan öregek. ők nem apró mennyiségeket szívnak fel többé. de nem úgy. a sivatagi növényeknek is meg kell oldaniuk. ahogyan csak lehet. Egyes sivatagi növények egészen más stratégiát alakítottak ki a víz tárolására. a felnőtt madár torkának mélyén folyadék jelenik meg. olyan gyorsan. minden egyes bokornak nagy földterületre van szüksége.kevésbé folyamatosan. amelyek olyan nagy távolságokra. mint az Amerika délnyugati sivatagjaiban növő kreozotcserjék. Így a fióka csak azután eheti meg a húst. Ellentétben a kreozotcserjékkel. Ilyenkor annyi vizet szívnak fel. Nem a mélyben rejlő. amelyet a madár eddig a begyében tárolt. hogy látszólag minden elérhető vízmolekulát kivonnak belőle. olyan alaposan összegyűjti a vizet. a bokor egyre tovább növekszik kifelé. s mintha némán veszekednének a zsákmányon. Ez a folyadék nem néhány perccel azelőtt lenyelt víz. Egyesek átmérője ma már eléri a 25 métert. sok sivatagban elérhetetlen talajvízre támaszkodik. hogy magvait elszórva új egyedeket hoz létre a közelben.

A tövisek nemcsak a legelésző emlősöktől védik meg a növényt (ezekből egyébként is nagyon kevés van). Ekkor már hűvös van. Egy nagyobb termetű arizonai óriáskaktusz egyetlen nap alatt egy tonna vizet is képes fölvenni. Ezért. hogy a bordázat mélyedései alján helyezkednek el. amelyeken viszonylag kevés a sztóma. így a saguarót gyakorlatilag szinte állandóan mozdulatlan levegő alkotta láthatatlan köpeny veszi körül. Közel 15 méter magasra is megnőhet.kaktusz. így jelentősen megnöveli kerületét. olyasformán. a saguaro. Ám ez nem lenne bölcs dolog. Egyik legnagyobb fajuk az arizonai óriás. hogy fokozatosan új szövetek építésére használhassa fel. Ennek a technikának a specialistái a kaktuszok. talán kísértésbe esik. A saguaro és néhány más kaktusz ennél még egy lépéssel tovább ment: levelei tövissé módosultak. Közép. A sztómákat továbbá az is védi minden fuvallattól. természetes körülmények közt összes szabadon tenyésző fajuk kizárólag Észak-. és évről évre meg tudja tartani vizének legnagyobb részét. vagy több függőleges ujjra ágazik. Azonban nem minden vizet tároló növény mérgező. éjszaka hasznosítják. a nap legnagyobb részében pedig zárva tartják a sztómáikat. Aztán már csak meg kell őriznie. ami könnyen halálos lehet. mert a saguaro nedve erős mérget tartalmaz. és közben kitágítja a bordázatát. Mind Közép-Ausztrália bennszülött őslakosai. A szár zöld lett. mind a Kalahári-sivatag busmanjai ilyen növényekhez folyamodnak aszály idején. Mindezeket az eszközöket bevetve a saguaro minimálisra tudja csökkenteni a párolgási vízveszteséget. átvette a fotoszintézis feladatát. és akkor cserélik ki oxigénre a szén-dioxidot. szárazságot tűrő növényekhez. a saguaro felszívja a vizet a kiszáradt földből.tárolják. hanem megtörik a növény körüli esetleges légáramlást is. A levelein lévő sztómákon vagy gázcserenyílásokon keresztül óhatatlanul vízgőzt veszít. hogy megcsapolja ezeket a körülötte magasodó hatalmas víztartályokat. megduzzad a szár. Mindennek tetejébe a kaktuszok fotoszintézise különlegesen zajlik: a nappal szerzett fényenergiát elraktározzák. amelyeknek mintegy 2000 különböző fajuk ismert. sztómáikat pedig a levelek helyett megduzzadt szárukon fejlesztették ki. Amikor megérkezik a vihar. a perzselő sivatagban sok növény szintén nagyon apró leveleket hajt. egészen a következő viharig. Az ellensége a párolgás. hasonlóan az északi fagyos éghajlati övben élő. . Teljes hosszában harmonikaszerű bordázat húzódik végig. és vagy egyetlen oszlopot alkot. mint a fenyő tűlevelein. amikor újra feltöltheti hatalmas víztartályait. akit gyötör a szomjúság. Az arizonai óriáskaktuszok közt bolyongó utazó.és DélAmerikában található.

látszólag nem is keresgélt.Ezek a sivatagi népek mind kiváló botanikusok. mert nagyon megnehezíti a bőrön át való hőleadást. mint az a többi növényi szár. Ahhoz is elég lehetett volna. hogy zsírtartalékuk a fartájékra koncentrálódott. Egyszer vizet kerestünk Közép-Ausztrália vörös sivatagában. aki specifikusan. nagyon nehéz elkerülnie a felhevülést. hogy enyhítse a szomjunkat. egy másik emberfajtához (rasszhoz) tartozó. de ez az ő számára nyilvánvalóan alapvetően más volt. elmosódott nyomokat a homokban. Amikor kezünkkel összemorzsoltuk egy letördelt darabját. amely legtöbbünkön megtalálható. éppen elég ahhoz. aki gyorsan és magabiztosan csörtetett. mint egy futball-labda. Ekkor a ceruzavékony szár hirtelen akkora gömb alakú gyökérré dagadt. de nem mindegyikből fakad egyformán jó ital. de azért ez sem megy pocsékba: végigtörlik vele az arcukat meg a testüket. még a szeme sem járt ide-oda .ez a hatás úgy küszöbölődött ki. Aztán egyszercsak tévedhetetlenül letérdelt egy kurta. mint én. A jelek szerint a busman az egyedüli emberfajta. a sziklák alakját. hajlott szár mellé. folyadék csöpögött ki belőle. míg csak körülbelül 30 centiméter mély lyukat nem vájt. Az én szememben pont olyan volt. nem meregette a nyakát jobbra-balra. anatómiailag alkalmazkodott a sivatagi élethez. Ám az a hasat és a végtagok egyes részeit körülvevő zsírréteg. átható pillantással be tudta volna fogadni egész környezetét. amely igen nagyra nőhet. csak irigyelnünk kellene őket. Követtem bennszülött vezetőnket.mintha egyetlen. A délnyugat-afrikai Kalahári-sivatag busmanjai szintén nagy növényszakértők. Több különböző növénynek is vannak ilyen víztároló gyökerei. akik a busmanok sivatagába merészkedünk. a sivatagban súlyos hátrányt jelent. az apró. izmos részével. amelyen alig néhány apró levél csüngött. Kívülállók számára talán furcsa látványt nyújtanak. hogy még a busmanok sem tudják lenyelni. Az egyiknek olyan szörnyen keserű a leve. ami mellett addig elmentünk. Egyes busmanoknál .rendszerint a nőknél . Ha az ember mozog és hőt gerjeszt az izmaiban. Minden ember testében vannak zsír formájában tápanyagtartalékok. Botjának gyors. a növényi szárak és levelek formáját. hogy megmentse az életünket. de valójában nekünk. izzadságban fürdő utazóknak. erős csapásaival kiásta a szár körül a földet. tehát benedvesítik és lehűtik a bőrüket. éles ellentétben a test többi sovány. akiknek a tudása sok egyetemi képzettségű biológust megszégyeníthetne. .

amellyel végre felszürcsölhetik. Így egy-egy ilyen öreg példánynak a levele elméletileg több száz méter hosszú is lehetne. a végük kirojtosodik és elhal. s ahogy égnek emelik lábaikat. vékony rostok nőnek. Első látásra ezek a nagy levelek látszólag rendellenesek. mint egy hatalmas répa. Közvetlenül viaszos felszínük alatt a levél egész hosszán végigfutó hosszú. az év számos éjszakáján a tenger felől köd hömpölyög. másokon olyan saját erőforrások állnak rendelkezésre. aztán a rostok továbbítják a levél belsejébe. ezek a vízcseppek végigcsurognak a hasukon. hogy aztán megcsavarodva. amellyel kevés más sivatag rendelkezik. Egyes területeken sajátos megoldandó problémák merülnek fel. A Kalaháritól északra fekvő Namib-sivatagban van egy olyan nedvességforrás. amelyek gyakorlatilag egész aktív életüket . és minden bizonnyal leglátványosabb növényének. mert bár nagyon lassan nőnek. ezeket aztán a gyökerek gyűjtik össze. Ám a sivatagok sem mind egyformák. amelyeknek erős a vízfelszívó képessége. és a sivatag felett csöppekké kondenzálódik. éppen ellenkezőleg. alighanem a Welwitschiának lennének a világon a leghosszabb levelei. Ha a szél nem koptatná így őket. Amikor a köd föléjük sodródik. és fejüket lehajtva. szíjra emlékeztető levél nő ki. A Namib-sivatagban több élőlény is felhasználja ezt a lehetőséget. a Welwitschiának is. vastag törzséből mindig csak két nagy. hiszen a legtöbb sivatagi növény levele apró. Az ilyen ködös estéken hosszú lábú gyászbogarak másznak ki a homokdűnék gerincére. potrohukat "magasan" a levegőbe emelve szemben a parttal megállnak. és úgy görbülnek felfelé. duzzadt gyökere olyan. hogy minimális legyen a vízvesztesége. és lecsöpögnek megtépett hegyéről.Minden sivatagban a test megfelelő hőmérsékleten tartása és a vízvisszatartás kölcsönösen összefüggő problémája valamennyi élőlénynek. gyakran megcsavarodott rövid. A köd szolgáltatja a nedvességet a Namib-sivatag egyedülálló. körülölelik a tölcsérszerű törzset. körülbelül évente fordulnak elő felhőszakadással járó viharok. amelyeket különféle egyedi módokon lehet kihasználni. simák és szélesek. Ahogy a szél ide-oda dörgöli őket a köves talajon. A levelek tövüknél zöldek. Ezek lehetővé teszik olyan állatközösségek kifejlődését. széthasadozva hulljanak le a földre. Egyes sivatagokban elég rendszeresen. Mivel határos a tengerparttal. a növény ezer évig is elélhet. Heges. vizet vesznek fel. Más vízcseppek végigcsordulnak a levélen. vízcseppek csapódnak le belőle testükön. egészen a szájszervekig. Nagy. Ám a Welwitschia levelei nem hogy nem veszítenek vizet. Amikor le-lehull a harmat. ősöreg példányoknál legnagyobb átmérője akár egy méter is lehet. a vízmolekulákat először a levél bőrszövete köti meg. mint holmi óriás gyaluforgácsok.

Ám az életnek ez a képe teljesen illuzórikus: ezek a történések teljesen mechanikusak. Mindebben veszély is rejlik. ezáltal függőleges helyzetbe állítják a magot. és száraik tetején száraz. akkor azok a magvak. ezt csak megfelelő erősségű és mennyiségű csapadék képes lemosni. hirtelen mintha új. apró kétéltűek másznak elő küszködve a külvilágra. A hím ásóbékák gyorsan a pocsolyák felé ugrálnak. amikor viszonylag bőségesen van víz. kezdik hívogatni párjukat. látszólag élettelenül. de néha egyhuzamban éveken át. . Ezek a lapátlábú békák vagy ásóbékák a felszín alatt vagy harminc centiméternyire temetkeztek el. ha a sivatagi utazó semmi jelét nem látja a körülötte rejtőző élet gazdagságának. eleven életre kelnének: kibontják megbarnult terméseiket. mozdulatlanul rejtőznek. a következő száraz napokon elhalnak. Ha az első esőcseppek csalókák. Ha nincs eső. Az év legnagyobb részében. Egyesek méterekre lövellik magjaikat a levegőbe. mintha maga a talaj is mocorogni kezdene. Egyes növények azonban erre a kockázatra is fel vannak készülve. amelyek most kicsíráznak. aztán amikor elérték a vizet. Ám most maguk a földön heverő magok kezdenek el mozgolódni. amelyek miatt egyes részeik felkunkorodnak. törékeny magházaik ülnek. kiszabadítják a bennük rejlő magvakat. más részeik apró robbanások sorozatával kibocsátják a magvakat. akkor a mag kicsírázhat. és a magvak csírázni kezdenek. amelyeknek megbarnult levelei már porladoznak. hogy apró gyökérkezdeménye egyenesen lefelé hatolhasson a földbe. Ennek során feszültségek keletkeznek bennük. Ha a talaj már jól átitatódott. A sivatag felszínét elöntő eső sekély pocsolyákba gyűlik. Nem csoda. Az első esőcseppek robbanásszerűen életre keltik a tájat. Magvaik burkában van egy gátlóanyag.arra a rövid időszakra sűrítik. Miközben vizet szívnak fel. és a kezdeti kurta zápor után egy héten belül nem érkezik meg az igazi erős zivatar. fedőszőreik megduzzadnak és megmerevednek. A halott szövetek egyes részei különbözőképpen kötik meg az esővizet. akár 9-10 hónapig elő sem bújnak. Amikor az eső átáztatja az arizonai sivatag talaját. halott növényekre. amely megakadályozza a csírázást. Ha ráhullanak az elhervadt. A föld felszíne megrepedezik.

amelyeknek nem sikerül betartaniuk a menetrendet. így populációjának egyre kisebb tere marad az úszásra. egyes ebihalak kissé más módon fejlődnek. ahol rég elpusztult szüleik lerakták őket. Az ebihalak lázasan zabálnak. ami további megpróbáltatást okoz. és sokkal nagyobb a szájuk. Ilyen körülmények közt a ragadozó ebihalaknak rosszul megy a soruk. Ha az ásóbéka nem talál magának pocsolyát. hiszen a meleg víz kevesebb oxigént képes tárolni. víztelen hónapjaira. majd végül apró. a pocsolya vízszintje újra megemelkedik. elkapják és megeszik algákkal táplálkozó testvéreiket is. mert nem látják a zsákmányukat. akkor esetleg egyáltalán nem lesz módjában párzani. A párok néhány órán belül lerakják és megtermékenyítik a petéiket. amiből oxigént vonhatnak ki. és már nincs olyan nagy szükség a lehető leggyorsabb fejlődésre. és nem párzik mindjárt a felszínre érkezése utáni első éjszakán. az ásóbéka két különböző lehetőségre készül fel. felnőtt békává válnak. sárossá és zavarossá teszi a pocsolyát. és több száz kilométernyit utazhattak azokról a helyekről. Ráadásul a pocsolya egyre sekélyebb is lesz. és egyre kevesebb víz marad benne. ilyenkor minden lázas sietséggel történik. Ezek olyan száraz petékből keltek ki. ők továbbra is majszolgatják az algákat. amelyek most a vízben parányi algafonalakká nőnek. és tüstént párzani kezdenek. zavaros vízben lubickolnak. Ám nem ők az egyedüli élőlények. tehát felmelegszik. Miután elkezdik falni a sóférgeket. Az algák is eltartanák őket. Azzal. A frissen lehulló víz azonban felkavarja. A növényevő ebihalaknak nem kell ilyen problémákkal szembenézniük.Néhány órán belül kórusuk sürgetésére csatlakoznak hozzájuk a nőstények. de ha a pocsolyában sóférgek (ezek apró rákok) is vannak. mikroszkopikus spórákat is hoz magával. amelyek akár ötven napon át is repülhettek a sivatagi szelek szárnyán. amelyek ebben a meleg. A peték eközben hihetetlen gyorsasággal fejlődnek. Ha újabb záporok jönnek. amilyen gyorsan csak tudnak. Nem egészen egy centiméter hosszú sóférgek. Táplálkozni kezdenek. Azok a békák. mint a testvéreik: nagy lesz a fejük. hogy felkészüljenek az éhezés hamarosan rájuk szakadó hosszú. A pocsolya már másnap teli van ebihalakkal. és rendületlenül növekszenek. amelyek ilyenkor csomókban hevernek a langyos pocsolyákban . és . A pocsolya pedig egész idő alatt párolog és zsugorodik. hogy a pocsolyában kétféle ebihal úszkál. mint az algákkal táplálkozóknak. A felnőtt ásóbékák ezután sorsukra hagyják petéiket és egymást. apró rákok is csapatostul úszkálnak benne.ezzel teljesítették is a következő nemzedék iránti kötelességüket. nem maradnak életben. A szél apró.

Sokat felfalnak ugyan közülük a gyíkok és a madarak. de egyesek néhány heti táplálkozás után megtalálják maguknak azokat a réseket és repedéseket. a növények elhervadnak és . amely siettetheti a következő algageneráció fejlődését. anyagai beszivárognak a hajdan volt pocsolya mélyedésének homoktalajába. Ezt a felnőtt sóférgek közül egyik sem éli túl. Aztán. amelyekben menedéket találhatnak a beálló hőség elől. hogy legalább az ebihalak egy része a lehető leggyorsabban befejezze fejlődését. A legközelebbi eső megint itt fog pocsolyává gyűlni. de petéik ott szállnak a szélben. hamarosan már ahhoz sem marad elég vizük. és egymással is versengenek a pocsolya legmélyebb részeiért. amikor a nedvesség elszivárog. rózsaszínűek és fehérek.ha szerencséjük van. amelyeken át lélegzenek. Arizonában és ÚjMexikóban a sivatag néhány napig legalább olyan színpompás. Az első esőcseppektől csírázni kezdő magvak gyorsan növényekké fejlődnek. és magvaik már megtelepedtek. Az egyre sekélyebbé váló pocsolyában a kannibál hajlamú ebihalak megeszik testvéreiket. amely teljesen beborítja őket. Az esőzés áldásai ezzel még nem szűntek meg. De az ő testük sem megy veszendőbe: miközben lebomlik. nagy számban hagyhatják ott a pocsolyát. Azoknak. és most virágba borulnak. a Namib-sivatagban. Szüleik is hamarosan elkezdenek odúkat ásni maguknak széles. bőrük külső hámrétege megkeményedik. Ám ha nem esik több eső. Sok ebihal soha sem fejezi be a fejlődését: amikor eljön számukra a vég. Kékek és sárgák. A sivatagban hektárról hektárra égő színek virítanak. és olyan vízhatlan burkot alkot. mint folyékony iszap. Mihelyt leérnek a föld alá. amelyek a pocsolya szélére szorulnak. még kifejleszthetik lábaikat. mint a világ bármely más virágosrétje. tömör masszában hevernek egymáson. Középen is alig marad más. mindenütt virágok nyílnak ezeken a hatalmas átmeneti réteken. akkor létfontosságú. a homokban pedig ott lesz a szerves trágya. de ebben a legagresszívabb ragadozó ebihalak. A pocsolya közben már réges-rég kiszáradt. a Szaharában. ahol a legtovább marad meg a víz. ha szerencséjük van. erős hátsó lábukkal. hogy testüket eltakarja. amelyet megkocsonyásít és összezsugorít a napsütés. kivéve apró orrlyukaikat. és elugrálhatnak a sivatagba. Ezért aztán Nyugat-Ausztráliában. amelyről a nevüket kapták. így elevenen megsülnek.

elhalnak. így saját névvel rendelkező földrajzi helyekké. Olyasféle gerinceket formálnak. és ha van egy kis szél. ami megkösse. A sivatagnak azokon a részein. így aztán maga a dűne is lassan előrehalad. a homok apró földindulások sorozatán át lecsúszik a dűne meredek homlokzatán. fél tucat gerinc vezet fel a központi csúcsukhoz. újra átadva helyüket a homoknak. mivel nincs semmi. hanem a végtelen homokdűnék. elosztja a súlyát. csak minimális mértékben kavarja fel a homokot. Évszázadokon át nagyjából ugyanazon a helyen maradnak. Némelyikük akár a 200 méter magasságot és széltében a 2 kilométeres vastagságot is elérheti. az körülfújdogálja a testét is. amely segíti ebben. Egyes állatok különleges lábat fejlesztettek ki. mint a tengerfenék barázdái. szétesik ásványi alkotórészeire. miután évezredeken át sütötte nappal a Nap. Ilyen körülmények közt még a legellenállóbb gránit is repedezni. A dűnék homokja minden élőlénynek nagy problémákat okoz. Ahol azonban a szél rendszerint ugyanabból az irányból fúj. lassan aprózódik. hasadozni kezd. Miközben a szél újra meg újra a szirteknek vágja. Valójában a homokdűnék a világ sivatagjainak csak egy kis részét teszik ki. amely megpróbál bennük vagy rajtuk megélni. hol elül a szél. tájékozódási pontokká válnak. . és lassan tovább haladnak a sivatagban. A sivatagban közben hol feltámad. és hűtötte fagypont alá az éjszakai fagy. amelyek segítségével az utazók utat találnak a sivatagban. Már a lábukat megvetni sem könnyű ezen a rendkívül forró és állandóan lefelé csúszó felületen. ez marad meg belőlük. A Namib-sivatagban egy gekkónak hártya van a lábujjai között. aztán. összegyűjti és nagy halmokba söpri a homokszemeket . Amikor ez a rojtosujjú gekkó egy helyben áll. A sivatagról alkotott tipikus képünk azonban nem a kavicsos talaj vagy a szélvájta hegyek szerepelnek. A homok a sivatagi kövek maradványa. minden egyes homokszem lekerekedik és vörös vasoxid-bevonatot kap. lapos köveknek fújja és összedörzsöli más homokszemekkel. ott a dűnék korántsem maradnak egy helyben. mintha testgyakorlatot végezne : rendszeresen és ritmikusan felváltva felemelgeti a mellső és a hátsó lábait. így az állat.ezek a dűnék. Így próbálja hűvösen tartani a lábát. ahol a szélirány állandóan változik. Egy másik hosszú. A szél a dűne szelíd lejtőjén fölfelé fújja a homokot a gerincig. amikor végigsiklik a felszínén. de ezek alkotják a legspecializáltabb környezeteket. az ilyen homokhegyek csillag alakúvá válnak. amely hasonló módon növeli lábának felületét. szőrre emlékeztető rojtokat növesztett a lábai köré. akár a békáknak.

de amikor a homokban haladnak előre. mint a talajban. akár hogy elmeneküljön a legkínzóbb hőség elől. milyen hideg. . így egymástól függetlenül. ezek teljesen elveszítették a lábaikat. hogy elkapja mit sem sejtő zsákmányát. ami szintén segíti a homokszemek közötti előrehaladásban. Erősen csökevényes lábaikkal még a felszínen is képesek mozogni. a lábaival löki magát előre a homokban. Rendes körülmények közt megjelenésének egyetlen nyoma egy sor kóbor lábnyom a homokdűnéken. és egy kráter alakú bemélyedés. A dűnék állatainak többsége tisztában van ezzel. Szembetűnő hasonlóságuk annak a ténynek a következménye. így nem lehet bennük alagutat ásni. A szkink bogárlárvákon és más rovarok lárváin él. hogy akkor kezdje el üldözni. hanem a kígyózás. A lábatlan szkinkre egy homoki emlős vadászik. pikkelyes fedél nőtt. és néhány gyík. és úgy néz ki.ha az ember beledugja a kezét a homokba. ahol éjszaka előbújt. általában is hasonlít rá. Az egyik módszer. ha csak az embernek nincs olyan szerencséje. Alighanem ez a legkevésbé ismert emlős. mint az európai vakond. Az aranyvakond bundájának a színe egyedenként változik : vannak köztük szürkék.A dűnék felszíne napkelte után néhány órával már égetően forróvá válhat. amellyel mozogni lehet benne. de itt más problémák merülnek fel. amely rendszeresen lebukik a homok felszíne alá. az orra pedig hegyes. de valójában a két állat nem áll közeli rokonságban egymással. finom pikkelyű angolna. A homokszemcsék olyan simák és olyan szárazak. aztán egyszer csak előbukkan. mint egy apró. De a homokban való haladás legjobb módja nem az úszás. és lebújik a felszín alá. amikor a felszín közelében van. egyfajta úszó mozgás. amely megvédi a homokszemek koptatóhatásától. A vakondgyíkok vagy szkinkek családjába tartozó többféle gyík pontosan ezt csinálja. nyomon tudja követni a mozgó rovar keltette homokrezgéseket. hogy szinte lehetetlen kiásni. ahol hirtelen a felszín alá merült. Ám három-öt centiméterrel lejjebb már hűvös van . A szemén áttetsző. A Namib-sivatag lábatlan szkinkje csak 5-10 centiméter hosszú. a mozgás felé kúszik a homokban. akár hogy elrejtőzzön. hiszen a homok egyszerűen beomlik az ásó állat mögött. hogy más-más kontinensen ugyan. az aranyvakond. Olyan ügyesen és energikusan vájja alagútjait. olyan ritkán látni. akkor behúzzák azokat. hogy nem tapadnak össze. meglepetten veszi észre. de hasonló módon alkalmazkodtak a föld alatti élethez. Egy-két fajuk állandóan a felszín alatt él. A homokban ugyan hűvösebb az élet.sárga színűek. és vannak fémesen csillogó arany. de mind a ketten rákaptak az ásásra. Az aranyvakond körülbelül akkora. ez tulajdonképpen a szemhéj módosulása.

De azért átkel a homokdűnéken. Lábán csak két. Ez az állat a teve. amelyet a föld alatt üldöz. ez azonban nem oszlik el a testén. nagy sebességgel. Az állat homokviharok idején orrlyukait képes annak izomzatával bezárni. A tevének természetesen az a legnevezetesebb tulajdonsága. hogy képes napokon át ivás nélkül baktatni a sivatagban. csupasz orra pedig széles. hanem egy helyre. . Ennek ellenére valószínűtlen. amellyel utat tör magának a homokban. bőrredővel összekötött ujj van. A teve csodálatosan alkalmas a sivatagi utazásra. durva gyapjú borítja. bár a valódi kétpúpú tevének talán még mindig élnek kis. másutt viszont többé. visszafelé pedig hatalmas. élben végződő. vastag. Elképesztő képessége.Az állatnak nincs látó szeme. így csak a lábfeje áll ki. Timbuktuba (Tombouctou) és Moptiba. bronzöntvényeket. A Nap ultraibolya sugárzása ellen laza burnuszokba burkolóznak. így járás közben szétterpesztett lábujjai nem süppednek bele a homokba. de kedvenc zsákmányállata az apró. így könnyen le tudja adni a felesleges hőt.és lábszárcsontjai visszahúzódtak az oldalába. ahol a Nap ellen szigetelésre van szüksége. comb. nem termeszthet itt növényeket sem. szőrrel borított szemének nincsen semmiféle funkciója. Eredete még mindig bizonytalan. lábatlan szkink. vad csoportjai a közép-ázsiai sivatagok eldugott részein. Tápanyagtartalékait a legtöbb emlőshöz hasonlóan zsír formájában tárolja. Teste felső részén. mivel akkor megakadályozná a test hűtését. de egy-egy éhezési időszak után a púpja lötyögős bőrzacskóvá aszalódik össze. Néha rovarokra vadászva a felszínre is kibújik. a tuaregek rendszeresen tevekaravánokat vezetnek át közöttük. fejüket és arcukat pedig turbánnal övezik. és bár a lábai nem csökevényesedtek el teljesen. hogy a legtüskésebb sivatagi növényeket is meg tudja enni. vakon ásva. bőrből készült vésővé alakult. szaharai egypúpú tevét nem ismerünk. amelyekre vadászhatna. sajtolt datolyát és posztóvégeket szállítanak a Niger folyó menti ősi kereskedővárosokba.kevésbé csupasz. A púpjában lévő zsírkészletből napokig meg tud élni.nincsenek állatok. a hátán lévő púpban koncentrálódik. hogy az igazi vadon élő állat jelentősen különbözött volna a tuaregek állatától. A homoksivatagokban alig él ember. négyszögletes sótömböket cipelnek. Ám a sivatagi homokdűnék közt még a tuaregek sem tudnának utazgatni egy állat segítsége nélkül. A Szahara északi oldaláról származó nép tagjai. vadon élő dromedárt. Nincs itt számára semmi .

Vízkészletük a földfelszín alatt mélyen fekvő. Ám közvetlenül mögöttük már ott tornyosul az örökösen fenyegető homok. A tuaregek nélkül. négyszer annyi ideig tud járni. a tevék egyáltalán nem találnának vizet a homoktengerben. Elég jó bizonyítékaink vannak arra is. és az oázisnak vége . A farkasok és a hiénák. mint a szamár. hogy bármit is inna. amelyek bizonyságot szolgáltatnak arra. Az újonnan kialakult perzselő környezet sok állatot és növényt kiírtott. mennyire a közelmúltban történt. hogy ellenálljanak a könyörtelenül ellenséges hőségnek és aszálynak. csak megváltoztatták a szokásaikat. .Ezt úgy oldja meg. amikor a szél állandóan ugyanabból az irányból fúj. módosították testük arányait. sikeresen megtartották a helyüket. a csobogó öntözőcsatornák fölött szitakötők röpködnek. Megváltoztatták belső kémiai folyamataikat. Más állatoknak meg kellett változtatniuk testfelépítésüket ahhoz. egyetlen olyan évszak. mint az ember. A Tassili sziklafestmények is bizonyítják.betemeti és megfojtja a homok. amelyek előzőleg boldogan éltek a szavannákon. így anélkül. a versenyegerek és az ugróegerek. és tízszer annyi ideig. a datolyapálmákon madarak énekelnek.vihar. hogy indulás előtt nagy mennyiségű vizet vesz fel. hogy milyen termékenyek lehetnének a sivatagok. csak a sötétség óráira korlátozták aktivitásukat. hogy a világ éghajlatának megváltozása kopár sivataggá változtatta a termékeny síkságot. és még ők sem tudnák elviselni a sivatagon való átkelést. Az oázisok a hosszú sivatagi utazások nélkülözhetetlen állomásai. ha öntözni lehetne őket. Képes azonban zsírtartalékait is folyadékká átalakítani. szinte alig tettek egyebet. A falusiak ezzel a vízzel öntözik a kertjeiket. akik vödörszámra húzzák a kutakból a vizet és öntik számukra vályukba. hogy a világ mai más sivatagai is mind ugyanebben az időben alakultak ki. csak évmilliókban mérhető. egyesek elveszítették végtagjaikat. és ezt aztán a gyomrában tárolja. Elég egyetlen hatalmas homok. víztároló kőzetekben rejlik. amikor a sivatag lehűl. Az evolúció időskálája érzékelhetetlenül hosszú. Ám még a teve sem volna képes az ember segítsége nélkül keresztülvágni a Szahara homokdűnés vidékein. és megteremtette a Szaharát. A gondosan ápolt parcellákon őszibarack és gabona nő. mások kissé "átalakított" végtagokat fejlesztettek ki. Egyesek kitartottak régi birodalmukban. Kicsiben ez a Szahara elmúlt egymillió évének a története.

A mohák óriási számban termelik spóráikat. akkor a spórákat hamarosan átitatja a víz. Ezzel nyílik fel tulajdonképpen a spóratok. hogy több száz kilométeres. Ha esősre fordul az idő. amelynek széle fogazott. tetejükön felpattan a tok fedele. Apró rákok evezgetnek benne.minimális testsúly. . Moszkitók játszadoznak felszínén. mert a szél hordja ide őket. hogy a szél elfújja a spórákat. és esetleg évekig tartó utazás után ideérjenek . Mindezek a növények és állatok az ember bármiféle segítsége nélkül érkeznek ide. 7. Amikor a spóratokok megérnek és kiszáradnak. és sorra kezdenek hátrapöndörödni.Ebből a perspektívából nézve a ma élő sivatagi állatok egészen rendkívüli gyorsasággal alkalmazkodtak környezetükhöz. Ha az idő meleg marad. de ez a szám még mindig kicsiny a gombák által kibocsátott spórák csillagászati számához viszonyítva. szitakötők üldözik őket cikcakkos vadászrepülésben. Egyetlen tulajdonság szükséges ahhoz. Már röviddel kialakulásuk után elkezdték használni a szelet. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. javította és tördelte: a Webtigris. A meder homokszemcséi felett zöld moszattakaró alakul ki. ezek a fogak szintén kiszáradnak. mert miközben a levegő párássá válik. s így nem jutnának messzire. de még saját maguk sem tesznek ezért semmiféle különösebb erőfeszítést. és feltárja az alatta lévő nyílást. ahogyan ezt mai közvetlen leszármazottaik is teszik. hogy új területeken is elterjedhessenek. Az élő mohák száraik csúcsán hozzák létre a spórákat tartó apró spóratokokat. A szárazföldön élő szervezetek legalább 400 millió éve használják ezt a világméretű szállítási rendszert. de ebben az állapotban nem is szabadulnak el. élő szervezetek jelennek meg benne és körülötte . szélein mohák és virágos növények hajtanak ki.szinte a semmiből. az apró fogak újra nedvességet szívnak fel. kiegyenesednek és lezárják a spóratokot. lehetővé téve. A mohák már jóval azelőtt elkezdték betelepíteni a szárazföldet. ugyanúgy. FEJEZET FÖLÖTTÜNK AZ ÉG Mihelyt a sivatagban valahol tartósan csordogál a víz. mielőtt bármiféle állat kimászott volna a vízből.

de gyakran jóval messzebbre is. A bogáncsok. repülő rovart sok-sok mérföldnyire hordhatja a könnyű szellő is. Ezek a porszem nagyságú magvak a növényi embrió mellett tápanyagtartalékokat nem hordozhatnak. amelyek az élet csíráit hordják magukban. amelytől növekedésének első szakaszaiban táplálkozásához segítséget kaphat. ezzel megnöveli a magok súlyát. a sásfélék és a füzek apró piheszálakkal szerelik fel magvaikat. terméketlen talajra hullanak. akár tetszik ez nekik. Egy körülbelül 30 centiméter átmérőjű átlagos példány a botanikusok becslései szerint akár hétbillió spórát is kibocsáthat. ahol megfelelő helyet talál . A gyermekláncfű minden egyes magját piheszerű ejtőernyővel látja el. amely megnöveli a felületüket.Egyetlen közönséges csiperkegomba 100 millió spórát bocsát ki óránként lemezes spóratokjaiból. Így fejlődnek ki a mohák a Szahara oázisaiban vagy az antarktiszi tengerek elszigetelt vulkanikus szigetein. hogy megszűnik bennük az élet. így virágzik ki a füzike a St. De a sok-sok millióból egy-kettő életben marad. gyakran láthatatlanul kicsiny szerves részecskéket tartalmaz. a kapokfa magvai a délamerikai őserdőkben. hogy ugyanezzel a módszerrel terjessze magát.megjelenik egy zöld növény vagy egy gomba. szélhordta petékből kelnek ki. Barna füstfelhőként lődözi őket a levegőbe. A sivatagi pocsolyák parányi sóférgei porszem méretű. amikor megérik. a levéltetveket és a többi apró. és lebomlanak. valahányszor valami megérinti vagy enyhén meglegyinti a szél. vagy olyan hosszú ideig fújja őket a szél. Helens tűzhányó kopár hamumezein. mint például az orchideák. Az óriás pöfeteggomba még ezt a számot is felülmúlja. vagy sivatagi tócsában . Egy-két állat elég kicsiny ahhoz. összesen 16 milliárd spórát is termelhet. Nemcsak az egyszerű növények használják ki ilyen módon a szelet. A moszkitókat. ami akár 10 kilométerre is könnyedén elviszi a magot az anyanövénytől. Az orchidea magvának a sikeres fejlődéshez egy olyan gombán kell leszállnia. és bárhol. Ezért a szél nem volna képes a levegőbe emelni és komolyabb távolságra elvinni őket. gondozatlan kerti parcellán. Mielőtt elpusztulna. ha nem rendelkeznének valamiféle eszközzel. . A magasabb rendű növények túlnyomó része azonban némi tápanyaggal is ellátja a magvait. sziklafalon csörgedező vízmosásban. egyszerre körülbelül egy-egy milliárdot. Legnagyobb részük soha nem fejlődik ki: összegyűjtik és megeszik őket a rovarok. akár nem. hanem olyan rendkívül kifinomult és bonyolult szervezetek is ezt teszik. Így hát a levegő világszerte apró. Egyetlen virágjuk akár hárommillió magot is hozhat.egy lehullott levélen.

Ahhoz azonban. A pókcsemete néhány pillanatig ellenáll a húzásnak. de a saját erejükből. Otthagyott fonalaik ilyenkor összegubancolódnak. náluk alig nagyobb apró élőlények szintén légi úton utaznak. leválasztják magukról a pókfonalakat. olyan mikroszkopikusan kicsiny az izomzata. növényi nedveket szívogató rovarok. hanem csak szőrszálakkal szegélyezett vékony lécek. melegeknek kell lenniük ahhoz. mint minden más motornak. Így a torából kisarjadó szárnyak nem széles lapok.Sok fiatal pók viszont szándékosan kél a szelek szárnyán útra : amikor kikel a petéből. ezért a poszméh tora csupa izom. a szél egyszerre igen sok pókot is lerakhat egyetlen kis területen. felmászik egy fűszál vagy egy kavics tetejére. hogy teljes erővel dolgozhassanak. Az év egyes szakaiban. Más. szembeáll a széllel és fölemeli a potrohát. . de olyan apró és olyan könnyű. a tripsz repül. majd ahogy hosszabbodik. összefonódnak. vagy a több ezer méter magas havas csúcsokon is kiköthetnek. ami egyike azoknak az erőknek. Ezek a fonalaikon csüngő növendék pókok a tenger kellős közepén úszó hajókon. A tripszek parányi. és elkezdenek berendezkedni új territóriumukon. Izmainak. leveleken és bimbókon élnek. amikor kedvező az időjárás. megkapaszkodik a lábaival. Lefelé irányuló csapásuk a tripsz alatt kissé megnöveli. Ám az összes többi rovarokhoz hasonlóan a poszméh sem tart fenn a testében állandó hőmérsékletet. hogy elégséges emelőerőt hozzanak létre. A szárny alatt előállított magas. Ezt a legenyhébb szellő is elkapja és kifeszíti. amelyek virágokon. illetve a szárny fölött létrehozott alacsony légnyomás felhajtóerőt kelt. A tripsznél sokszorosan súlyosabb és erősebb poszméhnek széles szárnyakra van szüksége ahhoz. fölötte kissé csökkenti a légnyomást. amikor a hőmérséklet csak néhány fokkal fagypont feletti. mint a melasz. Normális körülmények között a napsugárzásból meríti a hőt. ami így fölfelé szívja a rovart .ezáltal úgy száll fel. ez a valamikor rejtélyes eredetűnek tartott ökörnyál. motorizált bogáncspihe. de aztán elengedi magát és felemelkedik a levegőbe. hogy csak nagy nehézséggel tud csapkodni a szárnyaival. jelentős erő kell. Hogy egyik növényről a másikra juthasson. aztán a testének végén lévő szövőszemölcsökből selyemszálat ereget ki. Amikor a szél végül lerakja őket a földre. de még olyan hűvös reggeleken is képes repülni. egyre jobban belekapaszkodik a szél. és létrehozzák a poszméh testének levegőbe emeléséhez szükséges energiát. hogy csapkodni is tudjon ezekkel a nagy szerkezetekkel. mint a madarak vagy az emlősök. A körülötte lévő levegőt olyan sűrűnek érezheti. amelyeken a motoros repülés alapul. mint holmi pöttöm.

aztán. hogy repülő pozícióba helyezzék csüngő testüket. mind a denevérek mellső végtagjaik módosításával fejlesztették ki szárnyaikat. gyümölcsevő fajaik egyszer-kétszer meglengetik ugyan a szárnyukat. Mivel a denevérek fejjel lefelé lógnak a lábukon. Egyes nagyobb. így repülőmotorja egy pillanat alatt képes erőteljes tevékenységre. hogy megfelelő erővel és sebességgel tudja . mint az egéré. Hogy a szívük milyen rendkívülien nagy. hogy fönntartsák a levegőben. azzal függeszkedik. amely az emberénél néhány fokkal magasabb testhőmérsékletét megőrzi. egy erős izomköteg. A madár egész testét toll fedi. körülbelül 60 millió évvel ezelőtt. Erőteljes motorjaikkal a rovarok pompás repülőkké váltak: egy mézelő méh percenként 15000 szárnycsapásra. Az állatok két másik nagyobb csoportja is követte a rovarokat a levegőbe. a lehető legfinomabb szigetelő. a szitakötő pedig óránként 30 kilométeresnél nagyobb sebességre képes. Az a motor. hanem jár is. Minél nehezebb egy madár. Mivel a hő ennyire értékes számára. A denevérnek négy meghosszabbodott lábujja között feszül ki rugalmas bőrhártyája. hogy "üresbe" kapcsolja őket. amíg izmainak hőmérséklete el nem éri az emberi testhőmérsékletet. minden nehézség nélkül a levegőbe tudnak emelkedni : egyszerűen elengedik magukat és belehullanak. A szitakötők ugyanebből az okból szigetelik magukat. hogy felszállás előtt sebesen megrezegteti szárnyait. A legtöbb madár azonban nemcsak repül. amelyet hosszú és erős tollak borítanak. részben kapaszkodóhorogul szolgál. A madarak mellső végtagján csak egyetlen ujjuk hosszabbodott meg. szabadon maradt hüvelykujja pedig részben fésűként. Mind a madarak. amely a szárnyízülettől egészen a mellcsontjuk úgynevezett mellcsonti tarajáig terjed. amelyet a jól fejlett szív bőségesen szolgáltat. de ehhez alig van szükségük erőfeszítésre. és így járassa belső motorját mindaddig. számukra így sokkal nehezebb problémát jelent a gravitációs erőt leküzdeni és "állóstarttal" a levegőbe emelkedni. és annál nagyobb feladat hárul az izmaira. sok más nagy testű rovarhoz hasonlóan a poszméh is szőrbundát növeszt teste köré.Ezt úgy oldja meg. Üzemanyaga az oxigénben dús vér. de ők ezt a torukban lévő légzsákok sorával oldják meg. Mintegy 140 millió évvel ezelőtt hüllő őseikből kifejlődtek a madarak. a lábával elrugaszkodva könnyedén a levegőbe tud emelkedni. ami csökkenti a hőveszteségét. bizonyos rovarevő emlősökből kialakultak a denevérek. de még arra is képes. annál nagyobb szárnyakra van szüksége ahhoz. amelynek kétszer akkora a szíve. amely az ehhez szükséges energiát szolgáltatja. arra jó példa a fecske. így hőt termel izmaiban. Ezzel a motorral hajtja a szárnyait. jóval később.

most bebizonyítják. Rendkívül hosszú. Amikor a madár mégis lassan kezdi elveszíteni a magasságát. mindig szabadon hagynak a telep szélén. ahol már a gyors széllel utazhat. olyan gyorsan futnak. Más albatroszfajok alacsonyan fekvő óceáni szigeteken sűrű kolóniákban fészkelnek. Ezért az albatrosznak a felszálláshoz az emelőerő létrehozásának másik módszerét kell alkalmaznia. ami visszaviszi. sőt gyakran telepeik kellős közepén is egy szabad sávot. annyira kihasználja a szelet. aztán amikor sor kerül rájuk. Ezt a légáramlást kétféleképpen lehet előállítani. sebesen lesiklik az alsóbb rétegbe. ahonnan egyszerűen ledobhatja magát a levegőbe. föl a gyorsabb légáramlásba. körülbelül 20 méterre a víz felszínétől. hogy a szél keresztülfúj a szárnyon. hogy visszanyerje. Mihelyt az albatrosz egyszer már felemelkedett. és szembefordul a széllel. elegáns és kecses teremtményekké válnak a tenger felett. minimális energiafelhasználással utazik a levegőben. amelyeket olyan nehezen tud a felszálláskor meglebegtetni. és tüstént szárnyaló. ezekkel az óriási szárnyakkal azonban gyakorlatilag lehetetlen sebesen csapkodni. Ha a szárny felső felületének megfelelő a görbülete. úszóhártyás lábaikkal. Ám ha eláll a szél.szárnyainak fesztávolsága 3 és fél méter -. . hol magasba röppenve repülni. fölemelkednek a levegőbe. akkor a rajta keresztülfújó légáramlás létre tudja hozni alatta a szükséges magas. amelyet pontosan az uralkodó széliránynak megfelelő szögben képeznek ki. szembefordulva a széllel. így sebességének mozgási energiájától emelőerőt kap. hogy a szárny sebesen csapkod a levegőben. A madarak sorban állnak a kifutópálya végénél.végrehajtani a felszállást. Felhajtóerőt azonban másképpen is létre lehet hozni. mennyire értékesek: az albatrosz órákon át képes így egyetlen szárnycsapás nélkül. ahogy csak tudnak. vagy úgy. Ez a kifutópályájuk. keskeny szárnyai. akkor csak a legnagyobb nehézséggel tudnak fölemelkedni a földről. trappolnak a földön nagy. Az albatrosz közvetlenül e réteg fölött marad. de akármilyen nagy is a zsúfoltság. fölötte pedig az alacsony légnyomást. A vándoralbatrosz a világ legnagyobb szárnyú madara . akárcsak a lökhajtásos repülőgépek egy zsúfolt repülőtéren. Gyakran magas szirteken fészkel. Végül erőfeszítéseik és a kiterjesztett szárnyuk felszínén átfúvó erős szél eredményeképpen megszerzik a szükséges felhajtóerőt. Az óceán felszínének közelében a légáramlatokat lelassítja a hullámok súrlódása. Legjobb a kettőt egyszerre alkalmazni belefutni a szélbe. előrehajolnak és a lehető leggyorsabban csapkodnak a szárnyukkal. vagy úgy. hol lecsapva.

egész idő alatt a felszálló meleg levegő vékony oszlopában maradva. hogy éles kanyarokat vegyenek. így fölötte egy forró. hanem kurta és széles. és néhány hétig idejük nagy részét a szárazföldön töltik. Ekkor leszállnak valamelyik útvonalukba eső apró szigeten. Ezek a madarak egy másfajta légáramlást használnak ki. ahol a szelek állandóan keleti irányba fújnak. siklórepülésben igyekszenek az alapja felé. majd a földet éréskor kiterjesztik a szárnyukat. Ily módon táplálékot keresve naponta akár 100 kilométeres utakat is megtesznek a szavanna fölött. újra meg újra körberöpülik a földgolyót. amíg a felkelő Nap felmelegíti a földet. A keselyűk az éjszakát alacsony. amíg el nem érik a felszálló légoszlopot. míg csak végül hétéves korukban el nem érik a nemi érettséget. ami így egyfajta légfékként szolgál. Nekik nem állnak ilyen állandó és megbízható szelek a rendelkezésükre. Amikor zsákmányra találnak. mint az albatroszé. Az albatroszok együtt utaznak a széllel. ami aztán a szárnyaik közé kap és fölemeli őket. majdnem befagyott tengerein él. fölnevelik egyetlen fiókájukat. Virtuóz vitorlázórepülők az afrikai keselyűk. Ez a szárnyforma lehetővé teszi számukra. Ha ráunnak az egyik termikre. Amikor több száz méternyire a szavanna fölött elérik a termik tetejét. aztán párosodnak. . hogy egy másik termiket keressenek maguknak. szelíd siklórepülésben akár 10 kilométernyi távolságot is megtesznek. A keselyűknek nagy ugyan a szárnyuk. és kémlelik a lenti síkságot. tövises fák ágain gubbasztva töltik. Mihelyt az első termik kialakul. beteg állatot keresve. meredek siklórepülésben ereszkednek le. otthagyják. fölszálló légoszlop keletkezik. a madarak fáradságos erőfeszítéssel. Évről évre a magasban maradnak.Több faj az Antarktisz viharos. A Föld felszíne nem egyenletesen reagál a Nap melegítő hatására. de nem hosszú és keskeny. gyors. a keselyűk minden erőfeszítés nélkül köröznek körbe-körbe. farkukat pedig leeresztik. amelyek segítenék a repülésben. aztán hajnalban megvárják. Kiterjesztett szárnnyal. megölt vagy sebzett. amikor elkapnak egy-egy halat vagy tintahalat. szárnyaikat gyakrabban csapkodva. és csak akkor csapnak le a víz felszínére. utána pedig újra elindulnak erőfeszítés nélküli világ körüli repülőútjukra. egy-egy kopasz szikla vagy földterület azonban visszaveri a hőt. A füves térségek és a nagy vízfelületek hőt vonnak el a levegőből. csőrüket csattogtatva táncot lejtenek egymásnak. amelyet a pilóták termiknek neveznek. amelyben megint felszállhatnak egy újabb megfigyelőállásba. Addig meg sem próbálnak a magasba emelkedni. és csigavonalban emelkedjenek fölfelé.

elkaphassa zsákmányát a levegőben. Ha egyáltalán nincs semmi fény. és amikor távoli részletek megkülönböztetéséről van szó. Ha a bagoly oldalvást akar nézni. hogy a bagoly tizedannyi fényben is tisztán lát. Az Andokban élő kondorkeselyű akár 11 kilogrammot is nyomhat. hogy pontosan meg tudja becsülni a távolságokat a biztonságos leszálláshoz. eközben szinte teljesen a látásukra hagyatkoznak. . feláldozták a részletek felismerését a fényérzékenység érdekében. A bagoly szeme olyan nagy részét foglalja el a koponya elülső részének. vagy le tudják ereszteni. és mindenekfelett. el kell fordítania a fejét. amelyik képes úgy rábízni magát a légáramlatok emelő hatására. Ez a szerkezet annyira hatékony. le tudják keskenyíteni. mint az albatroszok és a keselyűk. hogy lássanak.Nagy veszekedések és marakodások közt addig lakmároznak a dögből. Valóban: a madaraknak van minden állat közt a leghatékonyabb és legérzékenyebb szemük. Kevés madár van. fel tudják emelni. ehhez viszont páratlanul mozgékony nyakkal rendelkezik. Hatalmas szaruhártyája és a mögötte ülő óriási szemlencse olyan sok fényt gyűjt össze. Két madárfajnak azonban mégis van egy olyan technikai eszköze. amíg úgy meg nem telik a gyomruk. Szemük óriási. mielőtt újra megpróbálnak egy másik termiket keresni és megint fölszállni a levegőbe. nyolcszor jobb a feloldóképessége. hogy a madár elkerülhesse az akadályokat. Farkuk tollas legyezőjét ki tudják szélesíteni. a többi részét bőrhártya fedi. Ám ahhoz. mint az emberé. A sólyom szeme a testméretek különbözősége ellenére nagyobb. mint egy kisebb kutya. Mivel a baglyok éjszaka vadásznak. ami lehetővé teszi. Rendszerint keservesen elveszkölődnek a legközelebbi tüskés fáig. mint amennyire egy embernek szüksége volna. hogy alig hagy helyet izmok számára. még nagyobb. aztán ott megülnek egy darabig. akkor még az optikailag leghatékonyabb szem sem működik. mert csak a központi szaruhártyája áll szabadon. hogy csak nagy nehezen tudnak újra a levegőbe emelkedni. Szinte minden madár repül. hogy a madarak ennek révén a legnagyobb repülő állatokká válhattak. így a bagolyszem gyakorlatilag rögzítve ül az üregében. annyit. többségük nappal. amelynek segítségével teljes sötétségben is képes tájékozódni. A legtöbben csapkodó szárnyaik evező mozgásával utaznak a levegőben. lakomájukat emésztve. hogy szabályozzák haladási irányukat a levegőben. A levegőben való gyors utazás rendkívüli érzékeny navigációs apparátust követel. még a baglyoknak is szükségük van némi fényre. mint amilyennek látszik.

csillog a szemük a zseblámpa fényében. és csöndesen vár a sötétségben. Semmiféle rokonságban nem áll a szuszókokkal. képesek meghallani a nyári estéken vadászó denevérek . amelyik ezt a visszhang-lokátortechnikát alkalmazza. Akármilyen komplexnek és kifinomultnak tűnik is ennek a két madárnak a lokátortechnikája. mert mihelyt biztonságosan kijutottak a barlangból. A visszhangokból kikövetkeztetik a sziklafalak és a csüngő sztalaktitok helyzetét. a szalangána. amelyekkel navigálnak. ezért az embernek zseblámpát kell használnia. de jóval kisebbekére már nem. Akkorák. Ezzel a technikával képesek a velük körülbelül azonos nagyságú tárgyak észlelésére. de ő is sebes csattogó hangok áradatát bocsátja ki. Így már megpillanthatja a barlang összes szintjein. amelyeken ülnek. de még egyre röpködnek. és szárnycsapásaik puha suhogásán kívül halk csattogásukat hallhatjuk. hogy a szalangána kisebb tárgyakat is észlelhessen. visszaöklendezett táplálék és ürülék halmai borítják. Ez a barlang a bejárattól néhány száz méternyire élesen elkanyarodik. szakszerű. Bár egyes emberek. A fal tövében. a falak párkányain a sztalaktitfüggönyök és -pillérek között ülő szuszókokat. mint a galamb. az egész barlang visszhangzik a kiáltásaiktól. Erre azonban nincs is szükségük.balra forgatva. különösen a fiatalok. ez csak amatőr próbálkozás az éjjel repülő denevérek által kifejlesztett. Ezek azonban sokkal magasabb frekvenciájúak. messze túl vannak az emberi fül által érzékelhető tartományon. Ha az ember eloltja a zseblámpáját. A zseblámpa fénye megriasztja őket. Fészkeiket. hiszen a madár számára ilyenkor fontosabbá válik a pontos helymeghatározás. de az állandó sötétség miatt sohasem zöldülnek ki. kifinomult változathoz képest. Ezek azok a hangszignálok. és rikoltozva röpködnek az ember körül. sokan felrepülnek. így elzár minden közvetlenül behatoló fényt. leghíresebb telepe a venezuelai nagy Caripe-barlangban található. a barlang fenekén az ürülékükkel odakerült magvak kihajtanak. a csattanások frekvenciája megnő. a madarak megnyugszanak. fejüket jobbra. riadókiáltásaik megszűnnek. az éjszakai erdőben nagy. hogy megkeressék a táplálkozásukhoz szükséges gyümölcsöket. ahogy kíváncsian néznek lefelé. de még a levegőben körülöttük röpködő többi madárét is. A másik madár. A lappantyúk rokona a szuszók.Mindkét faj barlangokban él. Kissé távolabb már koromsötét van. érzékeny szemük már elég fényt talál ahhoz. Amikor egy-egy akadályhoz közelednek. a délkelet-ázsiai barlangokban fészkelő kis sarlósfecske. Az általuk kiadott hangok rendkívül magas frekvenciájúak. mint a szuszóké. így lehetővé teszik.

akik megszerezték. és a pár. mint a vörös vércsék és a karvalyok. nagy magasságba viszi föl a csontokat. hogy ha a földön csapna így le valamilyen célpontra. összekulcsolja a csőrét a levegőben. Más madarak udvarlási szertartásaik keretében hencegnek el repülőtudományukkal. El tudják kapni a repülő rovarokat a levegőben. .halk sikkantásait. Ezeket a denevérek "adagokban". magasan végzi őrjáratát az égen. és így óránként a 130 kilométeres sebességet is eléri. a vadász is elpusztulna. mint a madarak. de még halakra is lecsapnak a folyók felszínén. A hollók szemmel láthatólag csak játszanak. hogy hozzáférhessen fő táplálékához. forognak és pörögnek. a legcsekélyebb mozgást is észlelve. amikor bukfenceznek és hemperegnek a levegőben. A levegő feletti uralom nagyon hasznos mindazok számára. nemcsak a zsákmány. a vándorsólyom. barna kányák bukfenceznek a levegőben. miközben aprólékosan átvizsgálják az alattuk elterülő földeket. Egyes madarak mintha csupa gyönyörűségből élveznék a légi akrobatikát. időleges élelemforrásaikhoz. miután lekopasztja a tetemet. A saskeselyű. és szinte mozdulatlanul csüngnek az égen. Ez nemcsak azt teszi lehetővé a denevér számára. hogy kiszívják belőlük a nektárt. a csontvelőhöz. az egyik madár a hátára veti magát. amivel azonnal megöli. aztán leejti őket egy kőre. hogy tájékozódjon. akár másodpercenként kétszázat is. Egyes madarak. a navigációjukhoz használt jelek még ennél is magasabb frekvenciájúak. libegnek a virágok előtt. A szürke cankók 600 méter magasra szállnak. Olyan nagy a sebesség és az ütközés ereje ilyenkor. rendkívül gyorsan bocsátják ki. amely elárulhat egy egeret vagy egy gyíkot. közben egyfolytában hangosan énekelnek. Zsákmányát még a levegőben kapja el. hogy hajszálpontosan lokalizáljon egy repülő rovart. köztük a bíbic és a szalonka. Amikor kiválaszt magának egy alatta repülő kisebb madarat. A vadászó madarak leggyorsabbja. bukórepülésük közben hangokat is adnak különleges remegő tollaikkal. hanem azt is. Az apró ragadozó madarak. bukórepülésben csap le zsákmányára : szárnyait a lehető legkisebb légellenállást keltő helyzetbe húzza vissza. kiterjesztett szárnyaikon a szél ellen libegve képesek repülni. A denevérek éjszakáról éjszakára minden nehézség nélkül repülnek el sajátos. ami hozzátartozik az udvarlási szertartásukhoz. Mindennek ellenére távolról sem olyan tökéletes és sokoldalú repülők. A párjuknak magukat mutogató. mint két cirkuszi akrobata. erőteljes ütést mér a tarkójára. aztán bukórepülésbe kezdenek. fehérfejű réti sasok.

Ilyen hely nem túl sok van. hogy megszüljék kicsinyeiket. Egyes fajok csakugyan nem . Még mindig nem tudjuk biztosan. csupa nőstény. amelyik tavasszal valahol Európában kelt ki. miközben semmi olyan akadály nem tartja fel őket. hogy valamiféle módon a Föld elektromágneses mezőire reagálnak. A madarak egyik kontinensről a másikra repülnek. mi kényszeríti ezeket a nőstényeket arra. Más fajok más okokból gyülekeznek össze. a denevérek barlangokat keresnek maguknak. hogy egy ilyen hallatlan méretű "szülőotthonba" gyűljenek össze.lakomáikat. de még mindig nem értjük teljesen. párosodnak. nem túl hidegnek és állandó hőmérsékletűnek kell lennie. Az a fehér káposztalepke például. Párjukat onnan 1500 kilométerre. Sok más faj azonban egész életét utazással tölti. A téli szállással szemben nagyon pontos követelményeik vannak : száraznak. Lehetséges. hogy megfelelő barlangot vagy padlást válasszon magának. A rovarok szintén hosszú utakat tesznek meg a levegőben. ezért számos denevérfaj. de mivel röptüknek látszólag ritkán van célja. Lehet. és lehet. ahol kikeltek. hogy elmeneküljenek a kemény telek elől. hogy vándorlásaikban szerepet játszik a Nap és a csillagok alapján való tájékozódás. mint a földhöz kötött állatokat. Még kevesebbet tudunk a denevérek vándorlásáról. ősszel több száz kilométert is repül. túlnyomórészt nagyjából észak-nyugati irányba repül.ezek ugyanazon a kis földterületen táplálkoznak. hogy nem repülnek messzire. hogy ezt pontosan hogyan is csinálják. . lehet. Ősszel. hogy ezek az utazások mire valók. vagy egyszerűen azért. A réteken és az erdőkben az őket tápláló növények körül röpködő lepkék látszólag törékenyek és gyöngék. hogy miután a denevér csupaszon születik. Texasban. hogy a madarak nagy távolságokat képesek megtenni a levegőben a tenger és a szárazföldek felett. Mexikóban hagyják. a Bracken-barlangban minden nyáron 20 millió szelindek denevér gyűlik össze. hogy felismerik az alattuk elterülő szárazföldek alakját. hogy elköltsék évszakhoz kötött gyümölcs. rakják le petéiket és pusztulnak el. és a hideg időjárás lehűléssel fenyegeti apró testüket. így kézenfekvő a feltételezés. értékes számára a hatalmas gyülekezet barlangban gerjesztett melege.és rovar.A repülés legfőbb haszna azonban alighanem az. és csak azért jönnek ide. ahol téli álomra vonulhatnak. amely táplálkozás közben nyáron nagy távolságokat jár be. a természetbúvárok csak lassan ismerték fel. amikor a nyári rovarlégiók kezdenek eltűnni.

hogy elérjenek egy bizonyos pontra.tavak körüli erdőkben. némelyikük majd egy évig is él. mintegy 3000 kilométeres utazás után eljutnak Texas déli és Mexikó északi részére. Leghíresebb közülük a pompás danaiszlepke. párt és peterakóhelyeket találjanak. először körülbelül egy hétig északnyugatnak veszik az útjukat. de végül mégis csak továbbindul.lepkék számos nemzedéke használt. Ilyen helyeken akár órákat is eltölt. kacskaringós. ezért ezek az útvonalak nagyon jól megfelelnek számukra.csak három-négy hétig él -. keskeny légifolyosót követnek. Ezek szintén utaznak. és ott téli álomra vonulnak. és egyáltalán nem hasonlít az olyan harácsolók kanyargós röptére. és életük hátralevő részében már ők is délkelet felé repülnek. ők délkelet felé vándorolnak. mert haladási irányuk nyílegyenes. amelyeket előttük már a danaisz.Csak olyankor utazik. de ugyanazon a helyen egy bizonyos faj számára évről évre pontos és állandó. Így vándorlásuk útvonala igen széles. odvas fákban vagy egyegy halott fa kérge alatt menedéket keresnek. Tavasszal kikelő példányaik valószínűleg egész életükben ugyanazon a környéken maradnak. hogy a Nap napi mozgását is képesek figyelembe venni. mint a fehér káposztalepkéé. A nyár vége felé további káposztalepkék fejlődnek ki. és céltudatosan repülnek. Ezek hosszú életű lepkék. Bár rövid életű . útközben el-elidőzik. ahol kikelt. amikor kedvére való növényeket talál. de még ezen a rövid időszakon belül is akár 300 kilométert is utazik arról a helyről. udvarol és lerakja a petéit. A lepkék jól bevált. Egyesek ezek közül sem kószálnak messzire. Az irányváltást kiváltó tényező a jelek szerint az éjszaka hossza és hőmérséklete. de éppen az ellenkező irányban. amelyek a nyár közepén tűnnek fel. Az efféle lepkék a Naphoz igazodva navigálnak. Végül. miután feltáplálták magukat. ám kora ősszel kikel egy másik nemzedék is. hanem hogy új tápláléklelőhelyeket. útvonalukat ennek megfelelően korrigálják. gyakran olyan fákra telepszenek. Éjjel mindig leszállnak. eszik. Néhány lepkefaj egészen másféleképpen vándorol. nem repül gyorsan. de a Nap napi járásához nem nagyon igazodnak. amikor süt a Nap és meleg van. ritkán állnak meg táplálkozni vagy párosodni. Ők is a Naphoz igazodva navigálnak. de mivel vonulásuknak nem az a célja. Ennek az őszi nemzedéknek a kétharmad része azonban egészen másképp viselkedik: útnak indul dél felé. amelynek nagy populációja él az észak-amerikai Nagy. . Azok pedig. A hátraarc pontos időpontja a földrajzi hely és az illető lepkefaj szerint különböző. de úgy tűnik. de aztán néhány napon belül visszafordulnak.

de a többiek legnagyobbrészt pihennek. Ehelyett szálljunk fel oda egy léggömb lecsüngő nyitott kosarában. Szeles napokon a lepkék alacsonyan szállnak. Az ember itt a széllel utazik.A Mexikóba érkezők egy-két meghatározott völgyben gyűlnek össze. fűtött és oxigénnel dúsított utasteréből aligha lehet értékelni. Aztán a lepkék hatalmas hófelhője néhány nap alatt felkerekedik és észak felé vonul. ahol milliószámra telepednek meg meghatározott tűlevelű fákon. Mások az ágakra telepszenek. csöndes napokon azonban akár 1500 méterre is fölemelkednek. mindeddig szexuálisan passzívak voltak. amelyet a fölemelkedő meleg levegő sodort ide. amelyeket már nemzedékek óta használnak. mint a fecskék. mint a fiatal pókok. Ezek közül a vándorok közül legfeljebb csak néhányan jutnak vissza azokba az erdőkbe. egy toronyóra ütése. és menedéket keresnek a fasorok. sövények és falak mögött. de most elkezdenek párosodni. A következő őszön az északon lakók által lerakott petékből kikelő újabb danaiszlepkék megint nekivágnak a távoli délre vezető útnak. Az első néhány száz méteren még furcsán és irreálisan felhallatszanak a lenti zajok. Most már nem haladnak olyan gyorsan. ezért minden mozdulatlannak tűnik. de útvonalukon már otthagyták ivadékaikat. és mellesleg még táplálkoznak is egy kicsit. vagy egy beszélgetés foszlányai. mint oly sok más élőlény. amelyekről szinte csöpög lefelé a rengeteg lepke. Menet közben ezeket a pöttöm utazókat zsákmányul ejthetik az olyan magasan repülő rovarevő madarak. olyasmik mint egy autó motorzaja. még magasabbra is sodorhatja a szél. akár 5000 méter magasra is emelkedhetnek. amikor eljön a tavasz. amelyet csak a kosár nyikorgása és a fölemelkedéshez szükséges forró levegőt előállító gázégő időnkénti belobbanása tör meg. még akkor is. ha a . rendszerint alig tesznek meg többet naponta 15 kilométernél. hogy szárnyaik összefüggő takarót alkotnak a fatörzseken. ott lógnak minden egyes fenyőtűn. de amelyek megmenekülnek előlük. Meleg napokon a milliók közül néhányan odébb libegnek. Szép. A levegő egyre hidegebb lesz. Az olyan. Olyan sűrűn ellepik ezeket a fákat. útközben táplálkoznak és lerakják petéiket. ahol kikeltek. minden egyéb tekintetben felnőtt rovarok. Ám hamarosan teljes csönd lesz. nem a maguk jószántából repülő rovarokat. A vándorló rovarok különböző magasságokban utaznak. Ezt az alig néhány kilométerrel a fejünk felett lévő világot egy személyszállító repülőgép földi légnyomású. hogy a szél le ne térítse őket útvonalukról. és csak akkor kezdenek el mozgolódni. Bár az ivarérett.

s találkozunk a szunnyadó élet mindenütt jelenlevő parányaival. így minden lélegzetvételünkben egyre kevesebb az oxigén. előkerül néhány levéltetű és egykét apró. az alacsonyabb szintek légáramlatainál rendszerint erősebb és állandóbb szeleket. De lehet. alsó szélük lapos és vízszintes. jószerivel észre sem vesszük. hogy más élőlényeket is megpillanthatunk. amit belélegzünk. Amikor az ember ezeknek a szintjére ér. hogy a Földet máris elrejti a szemünk elől egy felhő. ez valószínűleg különösebben nem zavar. így működése lelassul. az szinte biztosan végzetes. Ha zsírréteggel bevont üveglemezekkel kitartóan kutatunk utánuk. hogy kihasználják az ottani. Itt egészen rendkívüli szépségű világba kerülünk. hogy a levegő fizikai sajátságai megváltoztak. A termikek belsejében akkora erővel söpörnek le-föl a légáramlatok. Mielőtt bármiféle testi zavarnak tudatára ébrednénk. Erdei pintycsapatokat láttak már 1000 méter magasságban repülni. de a felső feltornyosul és sebesen változó bóbitákat formál. Ezek felett a felhők felett nagyon nagy magasságokban még lehetnek további felhőfoszlányok is. Ebben a magasságban még mindig lehetséges. hogy széjjeltépnék a léggömböt. Itt van az élet végső határa. ha elkezdünk az oxigénmaszkon keresztül oxigént belélegezni. ökörnyálas pók. amikor a magasságmérőnk 5000 méter magasságot mutat. Ezek vándormadarak. de azokon túl aztán már csak az űr tiszta. A levegő.ha éjszaka repülnek . Ez az. Ha az őket tápláló termikek valamelyike elkapja a léggömböt és a magasba emeli. Messzi alattunk füstködszerű felhők fedik el a szárazföld felszínét. Bár ezek a madárlátogatók ritkák és szórványosak.Földhöz képest igen gyorsan is mozgunk. a virágporral meg a gombaspórákkal is. hiszen agyunk kevesebb oxigént kap. és talán azért emelkednek ebbe a nagy magasságba. vagy . sőt.hogy lássák a csillagokat. egyszerre félelmetesen és elevenen láthatóvá válik a bennük zajló áramlások rendkívüli sebessége. Mivel mozdulatlanul állunk a szűk kosárban. radarral pedig a szinte hihetetlen. . érzékeink pedig kezdenek eltompulni. Körös-körül hatalmas felhők vonulnak. a hegyek úgy emelkednek ki belőle. ami a dolgot veszélyessé teszi. de mindig találhatunk itt néhány más élőlényt. bölcs dolog lesz. esetleg már elveszítjük a józan ítélőképességünket. Így aztán. 6000 méteres magasságban is észleltek partfutókat. mint a szigetek egy fehér tengerből. amelyek alapján navigálnak. egyre ritkábbá válik. mély kékje következik.

amely odalenn a Föld felszínén a jégtakarókban. amelyek felhőkké gyűlnek össze.térfogatának majdnem 80 százaléka . az atmoszferikus víz csak apró töredéke annak a vízmennyiségnek. a röntgensugarakat és a napsugárzás romboló részeit mind ez a gázburok nyeli el. Amikor rásüt a Nap. a hóban. robogó csillagnyomokként látjuk is a Földről érkezésüket és pusztulásukat. a külső térből nagy sebességgel érkező kő. A légkör legbővebben előforduló eleme . és a fotoszintézis melléktermékeképpen a Föld felszínén élő növények anyagcseréje során keletkezett. hogy a víz forrni kezdene rajta. a nitrogén.kivéve az embert. hogy az a hő. A meteoritok. Hogy ezek milyen pusztítóak lennének. más része finom cseppecskékből áll. ahol nincsen gázburok. későbbi eredetű. Csak nagyon ritkán akad köztük olyan nagy meteor. olyan forróra hevül.Az alatta elterülő vékony rétegben sok-sok millió éve nyüzsgő élő organizmusok közül egy sem jutott ennél magasabbra . mégis pótolhatatlan pajzsot jelent az űrből jövő halálos bombázás ellen. amelyek kialakulásának korai szakaszaiban rázták meg a Földet. s a gravitációs vonzás aztán azóta is bolygónk körül tartja. . E szint fölött egy-két kilométerrel csaknem valamennyi gáz kifogy a légkörből. nappalaink így elviselhetőek. Ennek egy része láthatatlan pára. amelyen át ide felkapaszkodtunk. A kozmikus sugarakat. azt a Holdon uralkodó állapotokból ítélhetjük meg. amit a Föld magába szívott. E gázok mellett a légkör vizet is tartalmaz. szén-dioxidból és olyan. A légkör véd meg bennünket továbbá a szélsőséges hőmérséklet-változásoktól is. amely kibírja ezt a hőt és a földre csapódik. A légkör többi része.és fémérctörmelékek szintén ezekben a gázokban égnek porrá a súrlódástól. elszökjön az űrbe.egy teljesen semleges gáz. Ez valószínűleg azoknak a hatalmas vulkánkitöréseknek a során szökött a felszínre. árnyékban pedig sokkal hidegebbre hűl le. kevesebb mint 1 százaléka. A légköri víz is földi forrásokból keletkezik. Itt a Földön a légkör a rajta áthaladó napsugárzás energiájának nagy részét elnyeli. amely a légkör valamivel több mint 20 százalékát alkotja. éjszaka pedig megakadályozza. mint az Antarktiszon mért legalacsonyabb hőmérséklet. mint az argon és a neon. Akármilyen vékony is a légkör. Itt már csak a fekete űr van. Bár az égen látszólag bőségesen vannak felhők. Az oxigén. a tavakban és az óceánokban van. kis mennyiségben előforduló gázok nyomaiból áll.

a felszálló levegő felkapja és a felhő tetejére emeli ezeket a jégdarabokat. amelyek az alapjuktól a taréjukig 4 kilométer magasak is lehetnek. amelyek átmérője a 400 kilométert is elérheti. és olyan vastaggá nőhetnek. Az ezek körül a rendszerek körül süvöltő szelek sebessége az óránkénti 300 kilométert is elérheti. hogy aztán tornyosuló kumulusz. Megnő a súlyuk. mint a termikek. miközben ömlik az eső a fekete. és eső formájában hullanak le. Az előbbi egy kelet. ahonnan . száguldó felhőkből. a Föld forgása és a napsugárzás egyenetlen eloszlása hoz létre. épületeket döntenek romba. Ez az emelkedés és esés többször is megismétlődhet.felhőkké kondenzálódjanak. ettől lehullanak. már jól ismert tényező. Ám az égből jövő víz legtöbbször szelídebben hullik. mert a forró levegő az Egyenlítőnél emelkedik a magasba.Kis részét a növények levelei adják le. ha emelkedő terep fölé. de néha a vízgőzt a forró levegő hatalmas felszálló áramlatai ragadják magukkal. A gomolyfelhők néha olyan magasra emelkednek. így zuhanásuk közben elolvadnak. amelyek közben további jégburkot vesznek fel. amelyeket a két. Így az édesvíz. A légtömegekre gyakorolt mozgatóerők kölcsönhatása óriási légörvényeket hoz létre. Az ily módon hatalmas tömegben összegyülemlő vízrészecskéket a Föld felszínén magukkal ragadják a szelek. felszálló légáramlás hatalmas örvényekké kavarhatja. ám a felszálló áramlás újra magával sodorja őket. A tomboló szelek kicsavarják a fákat. Ezeket az óriási viharokat nevezzük hurrikánnak. amelyek úgy emelkednek föl. és végigkorbácsolják a szárazföldet és a tengert. és vízszintes felhőrétegek keletkeznek belőle. Minden légköri jelenség közül a hurrikánok a leghatalmasabbak és a legpusztítóbbak. Más felhőkből szintén csapadék keletkezik. hogy az esőcseppek jéggé fagynak bennük. hogy az aljától a tetejéig teljesen betöltik a légkört. Az óceán meleg vizei fölött kialakuló felhőket a meleg. amelytől minden szárazföldi állat és növény léte függ. A kisebb felhők már akkor kivetik magukból a jégrészecskéket. A tenger vizét az orkán vízfalakká emeli. A tomboló szelek özönvízszerű esőkkel árasztják el a bolygót. aztán a sarkokon száll le. A rétegfelhők hidegebb és sűrűbb légrétegekre sodródva felszállás közben lehűlnek. vagy a nagy hegyláncok oldalára fújja őket a szél. A különösen nagy felhőkben. Néha ez a párolgási folyamat nagy területek fölött szelíden és egyenletesen megy végbe. és jégeső formájában zúdulnak a földre.nyugati impulzust ad a levegőnek. az utóbbi pedig egy észak-délit. amelyek végigsöpörnek a partokon. visszatér a bolygóra. így leadják nedvességrakományukat. de legnagyobb része a tengerek és tavak felszínéről párolog el. hogy áthullanak a felhő alapján. amikor azok még nagyon kicsinyek. míg végül a jégszemcsék olyan nagyra nőnek.

A hó alsóbb rétege a ránehezedő súly hatására jéggé formálódik. Amint csúszik lefelé. erőszakos folyót alkotva együtt zúduljanak le a völgybe. Ez a sok-sok jég. és a porrá zúzott kőtörmeléktől tejszínűvé vált víz tör elő az aljából. behatol repedésekbe és hézagokba. hogy nincs más látható jele. és éjjel. gleccsert alkot. Ez a mozgás az idő legnagyobb részében olyan lassú. hogy fiatal. 8. amelyek hanyatt-homlok gurulnak lefelé a szirteket szegélyező szögletes kőhalmokra. kőtömböket és lemezeket hurcolva magával. amely a hegygerincek közötti mély szurdokokban összegyülemlik. mint a hómezőt átszelő egyre szélesebb repedések. Az erek és patakocskák patakká egyesülnek. Időnként azonban az egész jégtakaró hirtelen megcsúszik. amelyekre ránehezedik. mint egy gigászi ráspoly fogai. hó és kő söpör végig a hegyoldalon. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. de behatol a repedésekbe. Mozgása közben pusztít. Az alsó részébe belefagyott vándorkövek úgy marják a gleccser ágyát. ahol aztán a melegtől elkezd olvadni.származott. miközben maga a gleccser hatalmas szétzúzott kövekből álló falat hajt maga előtt. A hegyeket ezeken az alacsonyabb szinteken a rájuk hulló eső is rombolja. Napközben ártalmatlanul lecsurog a sziklafalakon. egyesül és jégfolyót. Így halad lassan lefelé az állandó hó határa alá. körülzárja a sziklák kitüremléseit. kitágulva szilánkokat és apróbb darabokat hasít le a sziklából. az alatta fekvő jég a saját súlyától lassan elkezd lefelé csúszni a meredek lejtőkön. végigsúrolja a völgy oldalait. Miközben fentről tovább hullik rá a hó. a gleccserpatak. aztán csatlakoznak a gleccserpatakokhoz. javította és tördelte: a Webtigris. amikor megfagy. Ez az édesvíz globális viszonylatban elég ritka folyadék. FEJEZET AZ ÉDESVIZEK A világ hegyeire szelíden hulló hópelyhek egyben a rombolás eszközei is : több méter vastag hótakaróval borítják a csúcsokat. . és sok ezer tonnányi jég.

oxigéndús vízben élnek. aztán szőrös állkapcsával lesöpri róluk a zsákmányt. de biztosítja folyamatos áramlásukat. féregszerű testüket az áramlás. A tegzesek számos fajának lárvái friss. odaragadjanak. Ez a lárva is a hálójában él. Ezt a szájnyílása két oldalán lévő legyező alakú táplálékfogó hálókkal oldja meg: felváltva húzkodja őket. aztán hurokká görbíti a testét. amely akár 5 centiméter hosszú is lehet. hogy különböző állatok is megélhessenek benne. Hogyha e közben a manőver közben elveszítené a fogást. Egyik fajuk selyemszerű fonálból tölcsért fon magának egy kő alsó felére. beléköltözik. Egy másik cső alakú hálót készít. a szájnyílás melletti mirigyekből nyálkát ken rájuk. a lárvák vadásznak.A világ összes vizeinek kilencvenhét százaléka sós. Lejjebb a völgyekben már kevésbé örvényes vízben vagy a tavak állóvizében gallyakból vagy homokszemekből csövecskéket építenek maguknak. és finom hálót sző a kereten. leveleket és algákat majszolgatva. és szelíden mocorognak a fenéken. aztán elébe kuporodik. hogy újra meg tudjon kapaszkodni a tapadószervével. Ez az eljárás alig hét-nyolc percet vesz igénybe. aztán hagyják. hadd sodorja lábatlan. ahol kevés a növényi táplálék. amelyeken áthaladt. hogy az apró részecskék. és felső ajkának sertéivel rendszeresen végigsöpri a háló belső felszínét. Egy harmadik selymes fonalakból ovális keretet épít a kavicsok közé. Végül már elég szerves tápanyagot tartalmaz ahhoz. hogy a víz elsodorja. amelyeket arra sodor a víz. További sebes folyása közben azonban fokozatosan növényi részecskéket gyűjt össze a partjai közelében fekvő kövek közül kisarjadó hegyi növényekből. mentőkészüléke is van : selyemből biztonsági kötelet sző magának. majd ívbe hajlik. de olyan finom szemű. egy nagy előnye is van: bár a víz viszonylag kevés ehető részecskét tartalmaz. de idefönn. ez a víz azonban. és ezt egy kavicshoz rögzítve. nyolcas alakú mozgással köröz a fejével. bár csak lebegő. felvett ugyan némi szén-dioxidot és oxigént. de mást szinte alig. Amikor a légkörön át lehullott a felhőkből. hogy még a mikroszkópikus részecskék is fennakadnak rajta. Eddig még kevés ásványi anyagot oldott ki a frissen felszínre került és az időjárás hatásainak még ki nem tett kőzetekből. és elsodródna. Zsákmányukat hálóval ejtik csapdába. Ha a patak gyors áramlása okoz is problémákat. és elkapdossa más rovarok álcáit és az apró rákocskákat. Mielőtt újra kiengedi a hálót. A nagy púposszúnyog vagy cseszle lárvái a potroh utolsó szelvényén lévő tapadószervecskével rögzítik magukat a kövekhez. . A cseszle lárvájának csak el kell kapdosnia őket. amelyik megpróbál állandó otthonra találni ezekben a rohanó vizekben. amellyel megakadályozhatja. apró kőzetrészecskéket sodor magával. vissza tudja vontatni magát eredeti helyére. Időnként valamelyikük kissé kinyújtózik a sodrás irányába. ki kell fejlesztenie valamiféle módszert. Minden élőlénynek. amelyek egyébként áthaladnának a szőröcskék között. kémiailag nagyon tiszta.

Ezzel azonban más. Párjának szürke a feje. A vízirigó. A tegzes és más rovarok egész sora . hanem Szibéria és a Himalája hegyi folyóiban is.Ha egů nagyobb zsákmány átszakítja. hanem egész éven át megmarad. Ha az ember végigballag az Andok valamelyik magasban fekvő völgyén. néhány percre pihenni. nagyobb élőlények számára is lehetővé válik itt a megélhetés. éles csőre cseresznyepiros. Aztán egyszer csak valamelyikük hirtelen lebukik a víz alá és eltűnik. A récepár körülbelül fél óráig dolgozza fölfelé magát ár ellen. Eközben tökéletesen felismerik az áramlatokat és a zuhatagokat. hosszú. Amikor elérik territóriumuk felső határát. úszóhártyás lábaik erőteljes csapásaival. Tollazatuk meghökkentő különbözősége nemcsak a párzási évadban jelentkezik. a minden oldalról örvénylő. A fogascsőrű récék mindenütt ott élnek a magas völgyekben az Andok egész hosszában. és láthatólag minden nehézség nélkül visszakapaszkodik a kőre.az efféle eszközökkel sikeresen betelepítik a hegyi patakokat. mint sok más récefajnál. gumiszerű csőrével lárvákat keresgélve csipkedni kezd a kövek közt. kizárólagos folyószakasza. habos vízben. a szárnyízületén lévő apró. A hímnek fehér a feje. tüskés sarkantyúkkal jól megkapaszkodik. és nemcsak Észak. aztán karcsú. de valahogy mindig könnyedén rajta tudnak maradni. Északon azonban meg kell osztozniuk a folyókon egy egészen más származású. Ott van a felszín alatt. mint egy rigó. Körülbelül egy perc múlva fölbukkan. amely akkora. ahol az áradat ott örvénylik a lábuk körül. akkor a folyó kellős közepén.és Dél-Amerikában él. sőt. de hasonlóan figyelemre méltó készségekkel felruházott madárral.bogarak és szúnyogok. vöröses a pofája és a melle. merev szárú farktollaival megtámaszkodik egy kövön. a teste szürke. hirtelen átengedik magukat a sebes áramlásnak. fehéren habzó víz gyűrűjében. amely fölött ilyen mesterien uralkodnak. a lárva gyorsan kijavítja a hálóját. Minden párnak megvan a maga saját. bólogatnak és táncolnak a fehér. majd sietve visszatérnek kiindulópontjukra. egy nagy kövön megpillanthat egy pár gyönyörű récét. Időnként kikötnek egy-egy félig víz alá került kövön. amely ellen eddig olyan vitézül harcoltak. és nagyobb zsákmányra halászva nagyobb és durvább hálókat sző. Megeszi az ebihalakat. az apró puhatestűeket és a felszínen élő rovarokat. kérészek . a folyás irányával szemben. és szerencséje van. feketével csíkozva. Chilétől Peruig. kőről kőre haladva nagy. egész Európában mindenütt megtalálható a Brit-szigetekig. de szintén nagyon . Ahogy aztán növekszik. messzebbre merészkedik az áramlásban. az ökörszemmel áll rokonságban. Ezek a fogascsőrű récék. hogy felszálljanak a levegőbe. A vizet. csak nagyon ritkán hagyják el.

a szirtekről a fagy által lehasogatott törmeléknek. hogy a legesősebb évszakot kivéve vizének legnagyobb része permet formájában szétszóródik. ami az útjukba kerül. hogy azokban a kivételes években. megbontják a mohák és más növények. és leúszik a fenékre. elkezd gyalogolni a folyásiránnyal szemben. Ehelyett csapkod a víz alatt szárnyával. mielőtt leérne a tövébe. Az erős sodrású hegyi folyók folytatják azt a munkát. Amikor ezek a fiatal folyók utat törnek maguknak a hegyekből lefelé. A száraz évszakban esetleg csak szelíd csermelyeknek látszanak. Amikor leér. a világ legnagyobb vízesése. amelyek egyik sekély pocsolyától a másikig csordogálnak. Lába nem úszóhártyás. barna áradat. a hangák és sások rothadó levelei barnára festik a vízét. Mélyebben fekvő földekre vezető hosszú és eseménydús útja közben a folyóvíz egyre több anyagot hordoz. amit a jég és a fagy a nagyobb magasságokban megkezdett. miközben gyors szárnycsapásokkal stabilizálja magát. . mint a magasabban fekvő lejtőkön. Venezuela déli részének egyik folyója egy homokkő tábla szélén átzúdulva több mint 1000 méternyit zuhan a mélybe. Ez az Angel-vízesés.ügyesen gyűjtögeti a víz alatt a lárvákat is. A domboldalakat szegélyező moha. Szálláshelyeinek északi részein és a Himalája magas völgyeiben a patakok vize rendkívül hideg. amikor a heves esők annyira megduzzasztják a folyót. ezzel segít leküzdeni természetes fölemelkedési hajlamát. átzúdulnak az összetorlódott kőhalmokon és csipkeszerű fátyolként csillogva a meredek sziklafalakon. hogy sok-sok éve nem mozdultak meg. Ha egy meredek völgy oldalfalán vagy egy fennsíkon folynak át.és iszapszőnyeggel vonja be a folyó ágyát. így nem tudja magát olyan erővel előre hajtani. tollait pedig igencsak vízhatlanná teszi a rendkívül nagy fartőmirigyeiből származó faggyúval. A számtalan gödrön és vízesésen keresztülgurított kőtörmelék apró részecskékre töredezik. Olyan magas. Ezeknek nincsenek olyan éles szélei.és gyapotsásfoltok. hogy a völgy egész talpát betölti a rohanó. de a vízirigónak nagyon sűrű a tollazata. lehajtja a fejét és fölemeli a farkát. csúcsukat még növények is koronázhatják. Egyesek akár gigászi méretűek is lehetnek. akkor esetleg óriási ugrásokat tesznek. több tonnát nyomnak. amikor megáradnak. mindent szétzúzva. azt jól megítélhetjük a kövekről. ezek a hatalmas kőtömbök mennydörgésszerű robajjal gurulnak lefelé a folyó ágyában. ennek hatására a felületükön lévő ásványi anyagok oldható vegyületekké alakulnak. mind kerekek és simák. így az áramlás a folyómeder aljára nyomja. ami azt mutatja. fehér zuhatagokban. mint a récék. Sima alakzataik azonban világossá teszik. A sziklafelszíneket hosszú ideig koptatja az időjárás. és homok. amelyeket koptatnak. de hogy milyen hatalmas az erejük. a vízesések láncán át rohannak lefelé.

Ezek a hasukon lévő úszókat szívókorongokká alakították át. mint például a botos kölönte. nagy és széles leveleiket pedig a víz felszínén hajtják. vízi férgekkel és apró héjas állatokkal. ahol különösen jó a táplálék. Ám a vizek könyörtelen áramlása a halaknak ugyanúgy problémát okoz. hogy rojtos víz alatti leveleket növesztenek. hogy szívókorongokkal horgonyoznák le magukat. húsos ajkakat növesztettek.Most már egész sor változatos virágos növény verhet gyökeret a folyóban. Farkuk csapásaival pontosan ellensúlyozzák a víz áramlási sebességét. őket pedig elkaphatják és felfalhatják a nagyobb halak. majd átáramoltatják a kopoltyúkon és az alsón kiürítik. Így könnyedén megtartják a helyzetüket egy-egy kiválasztott medencében. Az állatok sok más csoportjához hasonlóan a halaknak is alternatív szaporodási stratégiáik vannak. amelyeket összegyűjthetnek. hogy ha valamitől megrémülnek. Mind a két halfaj ugyanazt a megoldást dolgozta ki erre a problémára : egy bőrredő húzódik végig a kopoltyúfedők közepén. A víz itt lenn. amely akár egy méter is lehet másodpercenként. jól átjárja az oxigén. azzal vonják ki magukat a víz sodrása alól. Ennek a technikának azonban van egy nyilvánvaló hátránya : a legtöbb más hallal ellentétben nem képesek szájon át felszívni azt az oxigéndús vizet. mint a kisebb szervezeteknek. a völgyek mélyén már sokkal melegebb. ahol az áramlás nem kapaszkodik beléjük. és olyan erőtartalékaik vannak. Sok közülük azzal csökkenti ezt a veszélyt. két teljesen különböző családba tartozó halfélék: a törpeharcsák és a csíkok. a völgy tetején. De ezt az oxigénszegénységet nagymértékben ellensúlyozza a növények tevékenysége. minden nehézség nélkül. Más halak. Mivel a folyó most már meleg. amelyet a kopoltyúhoz kell eljuttatni. Egyesek egyáltalán nem törődnek az ikráikkal. és a szájukkal kapaszkodnak. így könnyen kitépheti őket. de olyan óriási számban rakják le őket. ennek felső részén beszívják az oxigéntartalmú vizet. rovarlárvákkal. a kövek közt. Ahelyett. ahol még a fagypont közelében volt. amelyek víz alatti levelei a fotoszintézis melléktermékeként apró gázbuborékokat (oxigént) bocsátanak ki. Az áramlat sodra még mindig erős. közvetlenül gyürkőznek meg ezzel a problémával: szünet nélkül úsznak. nagy. kilőtt nyílként suhannak fölfelé ár ellen valami más helyre. mint például a sebespisztráng. heves farkcsapásaikkal hirtelen. amelyek segítségével erősen meg tudnak kapaszkodni a köveken. következésképpen sokkal kevesebb oldott oxigént tartalmaz. Egy. Egyes halak. igen változatos táplálékkal szolgál a halaknak . és tápanyagokban gazdag. Az apró halak a mikroszkópikus egysejtű állatok tömegein lakmározhatnak. hogy . mint odafönn. hogy elbújnak a folyó ágyában.legelészhető algákkal és levelekkel. A trópusi folyókban élnek az egymással rokonságban sem álló. az Andokban élő tepsifejű harcsa és egy borneói algaevő hal azonban egymástól függetlenül más módszert fejlesztett ki.

sőt. és vitézül rátámad minden élőlényre. nem üres kagylóhéjba rakja az ikráit. amíg végül el nem érik származási helyüket. ahol aztán ívni kezdenek. miközben a hím ott várakozik mellette. de tekintélyes mennyiségű időt és energiát fordítanak az ikrák és az ivadékok őrzésére. megvédik kicsinyeiket a folyami áramlatoktól. A nőstények sekély üregekbe rakják le ikráikat a kavicsok közé. és sorsukra hagyja az ikráit. a fiatal pisztrángok ott maradnak a csöndes vízben. hanem élő festő. a hím spermafelhőt bocsát a kagyló kopoltyúnyílása felé. aztán homokkal takarják be őket. mindkét faj rajokba gyülekezik. A hím őrt áll fölöttük. mint a tengerben a tőkehal. mint ő maga. szinte teljesen lehetetlen utazásra kellene vállalkozniuk a folyón fölfelé. A folyókban működő. a vízeséseken és zuhogókon keresztül. a halivadékok néhány hétig helyben táplálkoznak. amelyek aztán egész télen át ott maradnak a homok alatt. és nekivág fölfelé a folyónak. mind "unokatestvéreik". amelyen át a kagyló kiereszti a vizet. Így addig haladnak. Egy nőstény tőkehal például egyetlen ívás alkalmával akár hat és fél millió ikrát is kibocsáthat.vagy tavi kagylóba. amit a lazac tesz meg. és ha vissza akarnának térni szüleik ívóhelyére. de végül elindulnak lefelé a folyón. Egy-egy nőstény akár 14000 ikrát is lerakhat. állandóan egyirányú. Sokuk ezután el is pusztul. Ívás idején a mindössze 6-8 centiméter hosszú nőstény szivárványos ökle kiereszt magából egy tojócsövet. A szivárványos ökle. ami azokat a vizeket jellemzi. A legtöbben a második stratégiát alkalmazzák. Ezt gondosan beilleszti a kagyló szifójába (kopoltyúcső). Az apró botos kölönte a sziklák repedéseibe. Mások viszont csak körülbelül száz ikrát raknak. és a szifón keresztül bezúdul az odabenn . Amikor a megfelelő táplálkozás után elérik ivarérettségüket. mások pedig újra elindulnak lefelé a folyókon. amely a közelükbe merészkedik. hiszen tehetetlen ivadékait elsodorná az áramlás. Alighanem teljesen járhatatlan útnak tűnik. amelyekben kikelt. hogy az áramlás ne férhessen hozzájuk. hogy egy folyami hal az első módszert kövesse. Amikor egy tóhoz érnek. de a lazacok folytatják útjukat egészen a tengerig. hogy a csöndesebb vizekben erejüket visszaszerezve a következő évben újra nekivágjanak fölfelé a hosszú útnak. amely majdnem olyan hosszú. Ám mind a lazacok.biztosan életben marad közülük néhány. Mindkét halfaj szinte csalhatatlanul képes kiválasztani az ásványi és szerves anyagoknak pontosan azt a keverékét. Ilyen hosszú és kimerítő utazásra. erős áramlások nyilvánvalóan befolyásolják e kétféle technika viszonylagos előnyeit. Amikor következő tavasszal kikelnek. a pisztrángok pontosan ezt teszik. amelyet elkap a kagyló által beszívott víz áramlása. egy másik európai halfajta. Ezután körülbelül száz ikrát rak a kagyló köpenyüregébe. nem sok folyami hal vállalkozik. ahonnan származott. Mikor a nőstény befejezte az ikrák lerakását. alkalmilag üres folyami kagylóhéjakba rakja le az ikráit.

sok faj új "bölcsődét" ás számukra a kavics közé. sőt beléjük is harapnak. hogy megkezdjék felnőttéletüket a folyó fenekén. remegve felölti színpompás nászruháját és ráengedi tejét az ikrákra. Egyelőre csak ott libegnek a lerakott ikrák fölött. apró lárváit a már felnőtt szivárványos ökle viszi ki magával a kagylóhéjból. de rájuk is támadnak. aztán a szájába veszi és új szállásukra szállítja őket. A hím a következő néhány napon rendszeres őrjáratokat tart a vízben a levél alatt. mert ráragadnak a kopoltyúira és az uszonyaira. és abba rakják le az ikráikat. Mások aprólékos gonddal letisztított levelekre vagy kövekre rakják ikráikat.lévő ikrákra. Hozzá kell tennünk. hanem az ivadékaikra is kiterjesztik gondoskodásukat. ahogy a cukrász díszíti tejszínhabbal a tortát. módszere azonban akrobatikus párzási ügyességet követel. és rendszeresen lefröcsköli a levelet a farkával. míg csak készen nem állnak arra. és ott táplálkoznak. nehogy az ikrák kiszáradjanak. A feléjük közeledő többi halat megfenyegetik tátott szájukkal és kitárt kopoltyúfedőikkel. hanem apró szarunyúlványaikkal belekapaszkodnak a kagyló puha szöveteibe. egy a folyó fölé hajló növény levelére. Ha pedig a fiatal szivárványos öklék kikelnek. Eközben a hím mellette úszkál. és legyezik őket az úszóikkal. így alaposan letisztogatja őket. Amikor az ivadékok kikelnek. ez alatt különleges hosszú hasi uszonyukkal kapaszkodnak a levélbe. Néhány másodpercig kitartanak rajta. hogy a kagyló szintén előnyt merít a halporontyokkal való együttélésből. miközben leraknak rá egy kis csomó megtermékenyített ikrát. szétterpeszti az úszóit. növekszenek. amikor a hal ívik. Mivel ugyanabban az időben párzik. Közben gondosan meg is forgatja a kicsiket a szájában. aztán visszapottyannak a vízbe. a nőstény olyan műértő ízléssel helyezi őket sorba tojócsövével. Több mint ezer különböző fajuk él Afrika és Dél-Amerika tavaiban és folyóiban. A hím és a nőstény uszonyaikat összefonva együtt ugrik ki a vízből. hogy biztosítsák az oxigéndús víz állandó áramlását. A megtermékenyített ikrák bőséges oxigénellátást kapnak a kagyló légzése révén. nem sietnek elhagyni élő menedékhelyüket. Ezek a bölcsőszájú halak a lehető legközvetlenebb módon gondoskodnak az ivadékaikról. A sügér alakúakhoz tartozó bölcsőszájú halak nemcsak az ikráikat óvják. . Egyes fajaik energikusan üregeket ásnak a kavicsok közé. a fecskendező pontylazac. Az Amazonas folyóban él egy apró hal. és ott is maradnak. Ez bármiféle vízi veszedelem elől képes biztonságba helyezni az ikráit. amíg aztán végül is a kagyló kopoltyúnyílásán át ki nem sodródnak a külvilágra.

Amikor az ivadékok annyira megnőnek, hogy már mozgékonynyá válnak, szüleik védelmezően mellettük úszkálnak, és a szájukba veszik azokat, amelyek elmaradoznak a rajtól, aztán egy vízsugárral úgy köpik ki, hogy a raj élére kerüljenek. Sok bölcsőszájú hal még ennél is gondosabb szülő. Egyesek közülük nem kockáztatják meg, hogy valami fészekben hagyják az ikráikat, hanem a szájukban nevelik fel ivadékaikat. Egyik szülő tüstént a megtermékenyítés után az egész ikracsomót a szájába veszi, és körülbelül tíz napig benne is tartja. Ez alatt az idő alatt nem tud táplálkozni, csak szelíden le-föl mozgatja az állkapcsát, hogy a fejlődő ikrák tiszták maradjanak, és ne érje őket bakteriális fertőzés. A kicsinyek még kikelésük után is a szájában maradnak. Amikor végül kiköpi őket, veszély esetén szájával és torkával pumpálva még mindig felszippantja valamennyiüket. A halivadékok még kikelésük után egy héttel is a szülők szájában keresnek menedéket, néha a szüleiktől kapott jelre, néha csak úgy, saját jószántukból. Amikor be akarnak menni, csipkedni kezdik szülőjük száját. Több afrikai bölcsőszájú hal még ennél is komplexebb viselkedést alakított ki. Miután a nőstény lerakja az ikráit, a megtermékenyítés előtt összegyűjti őket. A közelben magát mutogató hím farka alatti úszóján egy sor sárga, fekete szegélyű petty van, amelyek majdnem pontosan ugyanakkorák és ugyanolyan színűek, mint az ikrák. Amikor a nőstény ikráit gyűjtögetve meglátja párjának úszóján a hasonló mintázatot, odaúszik, és kinyitja a száját, mintha ezeket is össze akarná gyűjteni. Erre a hím kiereszti a tejét, ily módon a nőstény szájában termékenyítve meg az ikrákat. Egy másik sügérféle, a diszkoszhal különleges táplálékkal gondoskodik a kicsinyeiről. Ez a hal, mint a neve is sugallja, korong alakú, és körülbelül 15 centiméter átmérőjűre nő meg. Olajzöld oldalát pompás, irizáló vörös és zöld vagy ragyogó kék csíkok mintázzák. A nőstény kövekre vagy levelekre rakja le az ikráit, de miután kikelnek, a két szülő óvatosan más levelekre szállítja át, és ott vékony fonalakkal függeszti fel az ivadékokat. A felnőtt halak ezután oldalukból nyálkaréteget választanak ki, amely egész testüket beborítja, de még a szemüket is befátyolozza. Ekkor a kicsinyek leválnak a levelekről, odasündörögnek hozzájuk, és néhány napig a szüleiken legelészve rágcsálják róluk a fehérjedús nyálkát. A maximális védelem, amelyet egy állat az ivadékainak nyújtani tud, annak lehetősége, hogy ivadékai a nőstény testében keljenek ki, és mindaddig ott maradjanak, amíg túl nem jutottak fejlődésük első stádiumain, amikor a legtehetetlenebbek és legsebezhetőbbek.

Az erszényeseken kívül ezt a technikát alkalmazza az összes emlős. Ez is azok közé a jellegzetességek közé számítható, amelyek hozzájárultak az emlősök csoportjának sikeréhez. Ám a halak már jóval az emlősök felbukkanása előtt szintén alkalmaztak egy hasonló megoldást. A tengereken a cápák és a ráják még mindig ezzel a módszerrel szaporodnak, és számos édesvízi hal is erre tért rá. Az apró guppi csak egyike az elevenszülő fogaspontyok népes családjának, amelynek különféle tagjai nyüzsögnek a trópusi folyókban és tavakban. A hím guppi farok alatti úszója gonopodiumnak nevezett, kis, mozgatható csővé módosult, ezen át lövelli bele spermagolyócskáit a nőstény kloákájába. A hím ott sürög-forog a nála sokkal nagyobb nőstény körül, felbecsüli, mennyire kész a párzásra; ha meggyőződik készségéről, akkor odasiet hozzá, aztán becélozza és egy pillanatra hozzákapcsolja a gonopodiumát. Egyetlen sikeres párzás elég ahhoz, hogy megtermékenyítse a nőstényben érlelődő több ikracsomót is. A kicsinyek aztán láthatóvá is válnak egy kis, háromszög alakú folt alakjában a nőstény testének hátulsó részén. Végül egyenként kibújnak belőle. Ekkor már eléggé fejlettek ahhoz, hogy gyorsan el tudjanak úszni, és menedéket keressenek a növények között. A fogaspontyok számos faja közül a négyszemű hal Dél-Brazília folyóiban él, és egészen rendkívüli szexuális apparátust fejlesztett ki. Gonopodiuma nemcsak az úszósugarakból alakul ki, hanem a bőréből is, minek következtében se nem olyan mozgékony, se nem olyan nagy hatótávolságú, mint a hím guppié, sőt, csak az egyik oldalára tudja forditani a gonopodiumát, egyesek jobbra, mások balra. A nőstény négyszemű hal kloákája hasonlóképpen aszimmetrikus, így a balra hordó hímek csak jobb oldali testnyílású nőstényekkel képesek párosodni. Az édesvízi halak nagy és változatos populációi óhatatlanul vonzzák magukhoz a ragadozókat. Maguk a halak hozták létre az egyik legvadabb ragadozót közülük - a dél-amerikai piráját. A piráják túlnyomórészt apró jószágok - számos fajuk legnagyobb példányai is alig 60 centiméter hosszúak -, de félelmetes háromszögletű fogaik olyan élesek, hogy az amazonasi indiánok ollónak használják. A pirája normális körülmények közt más halakat, rendszerint sérült vagy beteg egyedeket ejt zsákmányul, de sokkal nagyobb állatokat - tapírokat, vízidisznókat és lovakat - is megtámad, ha ott úsznak a folyóban. Nagy rajokban indul támadásra, és miközben az élő testen vagy tetemen lakmároznak, egyre több vér folyik a vízbe, ők egyre izgatottabbá válnak, és egymással is versengve tépkedik le az utolsó

húscafatokat is a csontokról. Akármilyen félelmetesek is azonban a támadásaik, az emberre való veszélyességüket gyakran erősen eltúlozzák. Az embert ugyanis ritkán támadják meg, hacsak egy nyílt sebe nem festi meg a vizet, és nem a vízesések közelében leselkednek, ahol az utazónak a legvalószínűbben át kell gázolnia, vagy kiborulhat a kenujából. Az édesvízi halakat másféle vadászok is megtámadják. A fenéken teknősök lesnek rájuk, amelyek nem valami gyors úszók, így lesből csípik el a prédájukat. A cafrangos teknős vagy matamata, egy dél-amerikai teknősfaj, bőrlebenyeivel álcázza magát, amelyek fejének és nyakának redőiről csüngenek le, a teknője is egyenetlen, és gyakran moszattakaró nő rajta. Amikor ez az állat a rothadó ágak és levelek közt fekszik a folyó fenekén, amit gyakran tesz, akkor gyakorlatilag láthatatlan. Ha egy hal a hatókörébe téved, a teknős hirtelen eltátja a száját, és már be is kapta. A harapós alligátorteknős az egyik legnagyobb édesvízi faj, 75centiméter hosszúra is megnőhet, már aktívabb halász. A szája alján van egy kis kitüremlés, amely élénk vörös, féregszerű nyúlványban végződik; a tátott szájjal heverő teknős időnként megvillantja kis vörös csaliját. Ha a hal odacsábul, és megpróbálja elcsípni, a teknős egyszerűen becsukja a száját és lenyeli. A krokodilok és amerikai unokatestvéreik, a kajmánok és alligátorok fiatal korukban üldözik ugyan a halakat, de felnőttkorukra dögevőkké válnak. Indiában él azonban rendjüknek egy olyan tagja, a gaviál, amely világéletében semmi mást nem eszik, csak halat. Hosszú, vékony állkapcsait sokkal könnyebb a víz alatt összecsattantani, mint a krokodil széles állkapcsát, és fejének gyors oldalirányú mozgatásával halászik. Óriási hüllő, állítólag 6 méter hosszúra is megnő, de mivel a hal megragadásához gyöngébb izmok is megfelelnek, mint a krokodiluséi, ami egy döglött antilop lábát is le tudja szakítani, a gaviálnak viszonylag gyönge a harapása, és az embert soha nem támadja meg. Amikor a folyó eljut folyásának középső szakaszára, abbahagyja energikus ficánkolását, nem áramlik többé olyan sebesen és kanyargósan, mint a felső szakaszán, fiatalkorában. Már nem koptatja és tépkedi a földet, amelyen keresztülfolyik : eljutott élete középkorába. Lassúbb és szélesebb, vize talán még mindig zavaros, de már inkább lerakja az üledéket, mintsem fölszedné. Az erdőkből és a füves pusztákról belémosott iszap termékenyebbé teszi a vizét, mint azelőtt volt. Szelíd áramlatában úszónövények sűrű bokrai himbálóznak, partjait káka és nád szegélyezi, ami

elborítja a holtágait, és mindenféle szárazföldi állat jön inni vizéből és lakói közül zsákmányt ejteni. A menyétfélék családjának tagjai mind vérengző és ügyes vadászok, de egyik tagjuk halevésre specializálódott: úszóhártyás lába, lezárható füle és vízálló bundája lett. Ez a vidra. Sebesen kígyózó mozgással, kitartóan üldözi a víz alatt a halakat, amelyek ritkán tudnak kitérni előle. Néha csapkodni kezdi a farkával a vizet, és kihajtja a halrajokat a sekély területekre, ahol még könnyebben meg tudja fogni a pánikba esett halakat. Fönn a parton jégmadarak gubbasztanak. Egyesek közülük ugyanolyan ügyesen tudnak lebegni, mint a vércsék, csapkodó szárnyaikkal függnek, szitálnak a levegőben, aztán amikor valamelyikük megpillant egy vigyázatlan halat a felszín felé közeledni, fejessel lecsap rá, és éles csőrével elkapja. Utána visszatér a partra, ahol többször földhöz vágja, hogy elkábítsa vagy megölje, aztán úgy forgatja a halat, hogy amikor végül egy utolsó lökéssel lenyeli, az fejjel előre menjen le a torkán. Így az úszókon lévő tüskék a hal testére simulnak és nem karcolják fel a torkát. Délkelet-Ázsiában és Afrikában éjjel a baglyok is lejárnak a folyóra halászni. Mivel nincs toll a lábukon, a vízen át is le tudnak csapni a halakra, a talpukon pedig éles szélű, tüskés pikkelyek vannak, amelyek segítségével szilárdan meg tudják ragadni sikamlós zsákmányukat. Röptük és zsákmányra való lecsapásuk mindenki számára váratlanul zajosnak tűnik, aki ismeri a baglyokat, amelyek szárnyán különleges hangtompítót alkotnak a repülőtollak szegélyén lévő pelyhek. De a halászbaglyoknak nincs szükségük ilyen hangtompítóra, mivel - ellentétben a mezei pockokkal és egerekkel - a halak nem túl érzékenyek a levegőből érkező hangokra. Amerikában nem él halászbagoly; ott nem madarak, hanem denevérek karmai fésülik át a vizek felszínét. A jelek szerint ennek a halászati eljárásnak a gyakorlásához nincs elég tér kétféle élőlény számára, az Újvilágban pedig ezt a denevérek fejlesztették ki először, és azóta is kitartanak az éjszakai folyami halászat mellett. A folyókhoz más szárazföldi állatok is lejárnak vízinövényeket legelészni. Európában a kerek pofájú, bozontos farkú vízi pockok - gyakran patkánynak nézik őket keresgélnek szorgosan a part menti fűben, füvet és nádat majszolgatva. Bár nagyon jól úsznak, mind a vízen, mind a víz alatt, fizikailag egyáltalán nem alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, nincs semmiféle speciális úszóalkalmatosságuk. A hódnak viszont, amely valamikor tekintélyes számban élt Európában is, Észak-Amerika egyes részein pedig még mindig bőségesen található, egészen kitűnő az úszófelszerelése.

és a vízszint le nem apad. morgó. Egy-egy víziló egyetlen éjszaka akár 70 kilogramm füvet is fölzabál.Hátsó lábát úszóhártya borítja. Napközben gyakran láthatunk a folyókban heverésző. lábujjhegyen járnak a fenekén. A tó ezen felül igen biztonságos is. Emellett keresztülrágnak és kidöntenek akár fél méter vastag fatörzseket is. időnként marakodó vízilócsordákat. és legelészni kezdenek a fűben. gyakran olyan ösvényeken. a nyír és a fűz. aztán még hajnal előtt visszatér a folyóba. tátogó. továbbra is zöld hajtásokat és ágakat húzhassanak elő és ehessenek a víz alól. hajlamosak vagyunk a vízilovakat folyóban élő állatoknak tekinteni. ahol lehántják az olyan lombhullató fák kérgét. a tavat pedig jég borítja. amelyeket a csorda nemzedékek óta használ. elmajszolják a sást is. amelynek egy vagy több víz alatti bejárata van. így könnyedén mozognak benne. így pompás evezőül szolgál. füleit és orrlyukait le tudja zárni. esetlen testüket. mivel váruk bejáratai nem fagynak be. így a tolvajok nem hatolhatnak be. Miközben a folyó folytatja útját a tenger felé. ahol semmiféle állat. hanem a partjaikon találják. a szárazföldön töltik. A nagy munkával létrehozott tó éléskamrául szolgál : a hódok ágakat és egész bokrokat hurcolnak belé. még a krokodil sem elég nagy ahhoz. A folyók legnagyobb testű lakója. hogy megtámadhassa. amivel elzárva a folyását. Késő este felcsörtetnek a folyók partjára. Mivel rendszerint így látjuk őket. kupolára emlékeztető építmény. Ez egy nagy. Ott addig tornyozzák az iszapot. A tavon a legvastagabb jég alatt is képesek közlekedni. váruk bejáratai nem kerülnek felszínre. hogy télen. A víz fölhajtóereje felemeli hatalmas. ahol sekély a víz. a bundája sűrű és víztaszító. amikor a földet hó. tekintélyes méretű tavat alakítanak ki. . lábuk alig érinti a talajt. mintsem legelőül. de fő táplálékukat nem a folyókban. a következő adagra várva. aztán a víz alá süllyesztik. Mozgásuk a szárazföld és a víz között igen fontos a folyóban lakó többi élőlény számára. a köveket. az afrikai víziló szintén inkább védelmül használja a folyót. és az egész család ebben él. Így nap mint nap nagy mennyiségű tápanyagot bocsát a vízbe. amelyet a szárazföldi növények szintetizálnak. A hódok kiássák a tavirózsák gyökereit. mint a nyárfa. az ágakat és fatörzseket meg a mindenféle növényi anyagot. Mindig ott is úszkálnak a halrajok mögöttük. aztán levonszolják őket egy olyan folyószakaszra. folyása akadályokba ütközhet. Ennek a tónak a partján építik fel aztán ezek a fáradhatatlan állatok a várukat. holott legaktívabb időszakukat éjjel. a farka pedig lapos. széles és csupasz. mert a víziló a vízbe ereszti az ürülékét. megrágják az ágakat és a leveleket. mivel amíg karbantartják a gátat. amíg csak gátat nem építenek a folyón keresztül.

előrenyújtják a lábukat. a folyók kiszélesednek. Emberi szemszögből nézve látszólag nagy veszélynek teszik ki magukat az aránytalanul csekély jutalomért. alulról mégis meg tudják támadni. de szélességüket és a rajtuk átfolyó vízmennyiséget tekintve mindegyikük összehasonlíthatatlanul nagyobb nála. erodálni. A vízesésen leömlő víz pörölyként zúdul az odalenn fekvő puhább kőzetekre. ahol orchideák. még mindig nagy magasságban hatalmas csapatokba gyülekeznek. Egyenest fejest ugranak a vízesésbe. Így ezek a hatalmas vízesések állandóan maguk előtt vágják az utat a folyó medrében. lekoptatja őket. és mély szurdokot hagynak hátra. Így keletkeztek a világ legnagyobb vízesései . aztán felfelé lendülnek. Egyesek száraz helyet keresnek. összecsapják a szárnyukat. A lezúduló víztömeg keltette légáramlások a vízesés melletti sziklafalakat permettel árasztják el. és megkapaszkodnak a sziklán. békák hívó szavát és rovarok zümmögését hallani. Amikor már közeleg az este.a Zambezin a Viktória-vízesés. szemmel láthatólag nagyon élvezik a fürdőt. A Niagara pillanatnyilag évi egyméteres ütemben halad lefelé. Az Iguazu-vízesésnél a lezúduló vízfüggöny mögötti sziklát sarlósfecskék használják menedékhelyül. Dél-Amerikában a Parana folyó egyik mellékfolyóján az Iguazu-vízesés. Magasság tekintetében ezek közül egyik sem versenyezhet az Angel-vízesés szédítő zuhatagával. és olyan csalhatatlan biztonsággal vágnak át a vízesésen. amelyen átömölve lejjebb újra kezdik eróziós tevékenységüket. de közvetlenül mielőtt beleütköznének. míg másokon keresztülfolyik a víz. A gigászi vízesések természetesen létrehozzák a maguk sajátos mikroklímáját. A Viktória-vízesésnél ez a hatás egy miniatűr esőerdőt hozott létre a környező. rajtuk túl pedig vízeséseket hozhat létre a folyó ágyában. pálmafák és páfrányok virulnak. Ez sziklaszirteket. kiégett szavannák közt. Akkor aztán elkezdenek hihetetlen sebességgel lefelé özönleni. közvetlenül naplemente előtt. . így a sebességük áthajtja őket a vízesés mögött húzódó sziklafalakra. amint az esésük csökken. és alámossa a kemény kőzetrétegeket. amelynek a széléről sziklatömbök kezdenek leomlani és lezúdulnak. Napközben a magasban vadászgatnak. Ha az őket létrehozó akadály felszínét felülről nem is képesek lepusztítani. hogy úgy tűnik.Egy-egy keményebb kőzetréteggel szemben homokból és kavicsokból álló "vágószerszámai" nem sokat tehetnek. amíg csak el nem érik a kemény kőzetréteg végét. tollászkodnak és időnként isznak. de ezek a fecskék olyan páratlan légi akrobaták. számukra semmiféle kockázatot nem jelent eljutni hozzáférhetetlen alvóhelyükre. a nyugvóhelyért. valamint Észak-Amerikában a két nagy tó között lezúduló folyón a Niagara. szinte látótávolságon kívül gyűjtögetik a rovarokat.

és teljes egészében maguknak sajátítják ki az élőhelyet. és kerek. Így aztán az öregedő folyó oldalazva tör magának utat a síkságokon. az a tényező. Ilyenkor a folyó a rövidebbik utat választja. Így az üledék a kanyar külső részén oldatban maradva koptatja a partot. Kövér. és foglyul ejtik a lakomázó rovarokat. Ezek a tavak állóvizek: hiányzik belőlük az áramlás. valóságos virágporrakományokat hoznak magukkal. és amikor elrepülnek. Amikor ezek a levelek elérik teljes méretüket. ezt magukkal viszik. Az óriás leveleken elegáns. szükségképpen sokkal gyorsabban kell folynia. így a madár csekély súlya a lebegő levelek nagy felületén oszlik meg. hanem a jóval kisebb . ott lerakják.és iszappadokat alkot. Egy teljesen kinyílt virág akár negyven bogarat is magához vonzhat. de nagyon szeszélyesen: itt fölvesznek egy kicsit. egészen másnapig a csapdában rekednek. míg a folyó közepén leszáll a fenékre. A fenéken lévő vastag. és szétterítik a virág női ivarszervein. és illatuk rendkívüli módon vonzza a bogarakat : hanyatt-homlok zúdulnak a levegőből a virág közepén lévő különleges. levesestányér nagyságú virágaik először fehérek. amelyek közül a legtöbben más virágokról gyűjtött. Lábujjaik és karmaik jócskán meghosszabbodtak. levegővel teli bordákkal erősített. és maximális mennyiségű fényt vehetnek fel. minden más lebegő növényt kiszorítanak. és néha olyan túlzó módon ingázik és kacskaringózik. Amikor kanyart tesznek. Kinyílt. A tündérrózsa szirmai délután lassan bezárulnak. Még mindig hordanak magukkal némi üledéket. a levéljáró madarak vagy jasszánák. medrének kanyargó része pedig lefűződve holtággá. amely a folyami élőlények szervezetét formálta és oly sok szokását irányította. amikor a szirmok újra kinyílnak. hogy egy másik növényen folytassák a táplálkozást. Megöregedtek. mint a sodrás közepének. nektárral teli kinövésekre. Az élet itt így új formákat ölthet.A folyók most már útjuk végéhez érkeznek. hogy a kanyarulatokat elválasztó földnyelv elkeskenyedik és beomlik. a híres amazonasi tündérrózsa ezt olyan agresszíven teszi. Ám addigra a bogarakat már vadonatúj virágporkabát borítja. kavics. A jasszánák nemcsak a tündérrózsákon lépkednek. lilealkatú madarak sétálgatnak. tóvá alakul. fonákján pedig tüskékkel felfegyverzett hatalmas leveleinek fölfelé fordul a karimája. A növényeknek már nem kell a parthoz simulniuk vagy kövekbe kapaszkodniuk : leveleik most már a felszínen libeghetnek. A legnagyobb közülük. párnaszerű leveleket alakítanak ki. ami 2 méteres átmérőt jelent. a szélükön folyó víznek sokkal hosszabb utat kell megtennie. hogy minden más növényt kiűz a maga tószakaszáról. meghíztak és lassan mozognak. iszapos üledékben gyökerező tavirózsák a felszínre küldik hajtásaikat. A virág pedig a megtermékenyítés után lassan bíborszínűvé válik és elpusztul.

A víz felszínén élő legtöbb más állat azonban azok közt a rovarok közt keres magának táplálékot. A tavi molnárpoloskák meg tudnak állni viaszborítású lábukon a víz felszínén. és tapadást biztosítanak. hanem folyékony anyag. aztán kihorgonyozzák a nád között. rezgéseket keltenek. A vízen járó vadászok erre gyorsan reagálnak. A víz felszínét alkotó molekulák fölött már csak gázmolekulák vannak. sőt. amelyeket odafúj a szél. Az ugróvillások a víz felszínén úszó virágporszemcsékkel és algaspórákkal táplálkoznak. Ezen a ruganyos padozaton egy egész populáció él. a mágnességgel rokon fizikai erő. Bizonyos mennyiségű növényi táplálékot is fogyasztanak. nekik nem az a problémájuk. A gombostű fejénél nem nagyobb ugróvillásoknak az egész testét viasz fedi.vagy zsírmolekulákkal. mintha ragasztóba pottyantak volna. így karmaik beléhatolnak a víz felszíni rétegeibe. Olyan ez számukra. Ezek a víz felhajtóereje miatt nem süllyednek el. Még fészküket is a vízre építik: tutajt készítenek a vizen lebegő levelekből. hogy ne törjék át a víz felületi feszültségét. amikor a felszíni réteg vízmolekulái hozzákapcsolódnak a testfelületüket átitató vízmolekulákhoz. mert egy.vízinövények lebegő szőnyegeit is bejárják. átszúrják a felszíni réteget. a lehullott rovarokat megragadja a felületi feszültség. rögtön felráncigálja az áldozatot a víz felszínéről. a felületi feszültség a vízmolekulákat egymáshoz vonzza. ők azonban nagyon kicsinyek és könnyűek. A lábaik karmán sincs viasz. amely elég erős ahhoz. ez a vonzóerő tehát az alattuk és mellettük lévő vízmolekulákra koncentrálódik. amelyek fizikailag taszítják a vízmolekulákat. és magának tarthassa meg az egész lakomát. kihasználva a víz rendkívüli tulajdonságait. hogy a víz felületéről a szél el ne fújja őket. A víz nem szétszórt csöppekből álló tömeg. hogy az apró rovarokat fenntartsa. mire az megragadja őket. hanem. Hat pöttöm lábukat szétterpesztve mindegyik lábuk egy-egy csöppnyi szeplő csupán a felszíni vízrétegen. Ha egy állat ezen a molekuláris hártyán akarja fenntartani magát. amelyek végigfutnak a rugalmas felszínen. Az így létrejött rendkívül erős kötések miatt a vizen egyfajta rugalmas hártya alakul ki. Ahogy küszködve próbálják kiszabadítani magukat. . Meg lehet ezt előzni olyan viasz. amelyekhez távolról sem vonzódnak ilyen erősen. de idejük nagy részét a lebegő növényeken és a víz felszínén rohangászó bogarakra vadászva töltik. Ezért a testük alján lévő apró cövekkel. akkor nyilvánvalóan nem szabad áttörnie azt. és tüstént odafutnak. amelyen nincsen viasz. hogy küszködését a többiek ne vehessék észre. Amelyik elsőnek érkezik.

amelyek a földkéreg nagy mozgásai során alakultak ki. Amikor valamelyikük nyolc víztaszító lábán odaszalad a rezgés forrásához. amikor a jégsapka valamikor a kontinens legnagyobb részét elborította. így különleges. selyemfonalat ereget. a bogár úgy száguld a víz felszínén. Azóta a jég már . mint valami őrült tornász. aztán figyelik a visszatérő hullámokat. A tavi molnárpoloska még ennél is rafináltabban olvas a hullámokból: úgy rezegteti a testét.tavak medencéje a jégkorszakban keletkezett. és rendszerint egy páratlanul gyors kanyarral evickél vissza a partra. A keringőbogarak másképp merítenek információkat a fodrozódásból. hanem az egész térséget teknővé mélyítette a kontinens alján húzódó bazaltrétegekre nehezedő jég súlya. a sással borított. aztán visszahúzza magát és zsákmányát a szárazföldre. mindig megmenekül a molnárpoloskák és a pókok elől. a biztonságba. Még kormányozni is tud: jobbra-balra forgatja a potrohát. A növényzet közt elszaporodnak a színesszárnyú vagy kisasszony-szitakötők. állandóan forgolódva a felszínén. . Mivel a felületi feszültség a farát már nem köti meg. s ugyanúgy reagálnak a felszíni rétegek rezgéseire. de a kontinens még nem emelkedett vissza tulajdonképpeni szintjére. A leglátványosabban talán a partiholyva használja fel a felületi feszültség alatt álló réteget. A nagyobb tavak más módon jönnek létre. Egyesek völgyekben alakulnak ki. Nemcsak az ebből a jégtakaróból kifolyó gleccserek véstek mély medencéket odalenn a völgyekbe. amely csökkenti a vízmolekulák közötti vonzást. mintha valami apró csónakmotor hajtaná. hogy készen áll a párosodásra. vagy az ember mérnöki tudománya. Ezzel hozza a többi molnárpoloskák tudomására. amelyet előbb a parton lévő támaszpontjához erősített. A kanyargó folyóágak átszakadásából keletkező tavak viszonylag kicsinyek.viszonylag gyorsan . A nagy tavak szélén. amelyekbe lefolytak. a kérészek és a szúnyogok. de ha történetesen rá talál hullani a víz felszínére. mint szárazföldi rokonaik a hálójuk mozgására. jellegzetes frekvenciájú rezgéseket kelt a felszíni rétegben. amelyeket elzárt egy földindulás. mert egy különleges kámforszerű anyagot bocsát ki a potroha végéből. amelyekből fel tudják deríteni a körülöttük lévő akadályokat.A vízparton üldögélő vidrapókok a vízen nyugtatják mellső lábaikat. csukák és piráják vadásznak. az iszapban csigák és kagylók élnek. de a mellső lábait továbbra is húzza. Az észak-amerikai Nagy.elolvadt ugyan. a ma már eltűnt gleccserek által odataszigált sziklatörmelék. Ez a bogár többnyire a víz szélén él. A vizet ők maguk fodrozzák meg. sekély öblökben az élet nagyon hasonló lehet a kisebb édesvizekben nyüzsgő élethez. a vegetációt pontyok és bölcsőszájú halak majszolgatják. A közép-ázsiai Bajkál-tó és a kelet-afrikai nagy tavak azokban az óriási mélyedésekben gyülemlettek fel.

és 500 növényfaj él benne. vörös és narancssárga. A tófenék egyes helyeken másfél kilométernyire fekszik a felszín alatt. és ahhoz. csíkos és pöttyös laposférgek. és 130 olyan bölcsőszájú hal és 50 egyéb halfaj él itt. könnyebben fennmaradnak. Azok az apró genetikai változások. a fókáknak számtalan zuhogón és vízesésen kellett volna átkelniük. hogy a víz tekintélyes mélységéig felkavarodik. a fenéken él. A tónak megvan a maga emlőse is : a bajkálfóka. Így aztán ezeknek a tavaknak az állatai hajlamosak kifejleszteni saját. amely nagyon hasonlít az északi-sarkvidéken élő gyűrűs fókára. koromfeketék. A tavakba ömlő folyóvizek viszonylag melegek. jellegzetes fajaikat. A Bajkál-tó a világ legmélyebb tava. hogy a folyókon át elérhessék. így a nagy tavak legtöbb lakója olyan ősöktől származik. Vízi életmódot folytató vándorló élőlények csak a folyókon érkezhetnek közéjük. az egyszer beléjük települt és valamikor meghonosodott állatok nagyon kevés újoncot fogadnak be. ami a jelek szerint meghaladja képességeiket. sokkal vékonyabb héjú kagylót növeszt. Csakhogy a tó több mint 2600 kilométernyire fekszik a Jeges-tengertől. . A nagyobb viharok időnként annyira felborzolhatják a felszíni rétegeket. A Tanganyika-tó körülbelül másfél millió éves. mint tengeri rokonai. oxigénszegények és a sok legendás szörnyekről szóló mese ellenére alig van bennük élet. így a mélyben lévő hideg víz fölé áramlanak. amelyek ezekben az elszigetelt kis közösségekben felbukkannak. de míg az óceánok nagy részét áramlatok járják át. nem okvetlenül tűnnek el. de a nagy tó alsó részei legnagyobbrészt a fagypont közelében vannak. és ezek 80 százaléka sehol másutt nem található meg. hogy az első fókák a jégkorszak idején jutottak le a folyók mentén a tóhoz. amelyek kizárólag csak ebben a tóban élnek. a nagy édesvízű tavak zárt világát kevés áramlás zavarja meg. egy fura hal. amelyek valamikori forrásvizeikben éltek. Ezt nagyon kevesen teszik meg. Az óceánokhoz viszonyítva ez ugyan nem rendkívüli mélység. de ahhoz. Ezek a tavak azonban mindennek ellenére kitüntetett biológiai helyzetben vannak. hanem lassan rögződnek.De ahol a tó igen mély. úgynevezett bennszülött fajok. mint a tengerben. majdnem bizonyosan annak a leszármazottja. A Bajkál-tónak talán még ennél is figyelemre méltóbb lakói vannak. és egy puhatestű. más kisebb tavakon és vízeséseken is át kellene jutniuk. Lehetséges azonban. hogy a folyón az ár ellenében visszaússzanak. mint a nagyobb populációk tömegében. Hasonlóképpen egyedülállóan sok a benne élő rák és kagyló is. ott a körülmények radikálisan megváltoznak. 1200 állat. amely egy kilométer mélységben. Élnek nagy. Mivel víztömegei teljesen elszigeteltek. amely mivel a tavak vizeiben kevesebb a kalcium.

mint például a Mississippi deltájában a gyapot. de még ők is zsugorodóban vannak. amelyhez elvétve hozzájuthatnak. Lejtésük most már olyan enyhe. amelyen még mindig keresztülfolyik a folyó. ahogy a Nílus teszi Egyiptomban. és finom iszapréteget rakva le. Ez nem egyszerű alkalmi étkezés. rothadó leveleik és gyökereik rendszeres lerakódásával. Amikor a folyók az állóvízű tóba torkollanak. Ezek legnagyobb részét őserdő borítja. így a folyó áldásaiból főleg a nagy fák részesülnek. aztán láp és mocsár lesz. végül pedig termékeny rét. Sokan közülük az ágakról lehulló gyümölcsöket gyűjtik össze. hanem ez az éves nagy lakomájuk. A folyók a tengerpartra vezető síkságokon játsszák el öregkoruk utolsó felvonását. a megöregedett folyók néhány nap múlva hirtelen felduzzadnak. hanem jóval kisebb is a többieknél. a folyami halak a fatörzsek közt kiúsznak élelmet keresni az elöntött szárazföldre. Ezek a hirtelen. vizük folyása olyan lassú. lerakott üledékterhük először deltákat alkot. száraik. így folyóágak labirintusává ágaznak szét. medrükből kilépnek. amikor meg kell elégedniük a folyó medrével. a növényzet lassan már nemcsak a sekély partszakaszt. aztán lassan szétterjed a tavon és betölti a mélyebb részeket is. Az Amazonas által elárasztott síkság Brazília északi részének nagy területeire kiterjed.és iszappadok vágják ketté csatornáikat. Amikor innen száz meg száz kilométer távolságra. a forrásuk körüli magas hegyekben a viharok lezúdítják vizüket a mellékfolyóikba. amellyel majd átvészelik azokat a soványabb évszakokat. A levágott folyókanyarulatok akár néhány évtizeden belül is eltűnhetnek. A tó feltöltődik. de a nyílt vizet is birtokba veszi. Így a tóból előbb fertő. A törpeharcsák különlegesen nagy szájat fejlesztettek ki. . A nagyobb tavak évezredekig kitartanak. elárasztják a síkságokat. Napjainkban a Bajkál-tóban élő fóka nemcsak családjának egyetlen olyan tagja. így meg tudnak birkózni a gyümölcsökkel. hogy a legfinomabb részecskék kivételével itt már minden üledéküket lerakják. Gyökeret vernek benne a növények. de rendszeres áradások zöld mezőket teremthetnek a sivatagban. amelynek során felszedik azt a tartalékot. Geológiai értelemben a tavak átmeneti jelenségek a Föld felszínén. amely eredetileg a tavat töltötte fel. amelyik édesvízben él. A mérsékelt égövi szárazföldeken termékeny síkságokat hoznak létre. ahol bőséges termés nő. és még jobban kiszorítják a vizet. Ismételten homok. Amikor eljönnek az áradások.amikor az út még alighanem sokkal rövidebb és könnyebb volt.

ahogyan másutt az őserdő fái a madarakra. Torkolatánál 300 kilométer széles. és sok mikroorganizmus él bennük. amikor már a tengerpartot elhagyva a tengerbe ért. hogy még a brazil diót is fel tudják törni velük. és olyan erősek az állizmaik. az Amazonas és a Zambezi. 1499-ben egy spanyol hajóskapitány. Igen sok hal itt is szaporodik. hogy nem sós tengervízen. amikor már 180 kilométerrel is elhagyta a kontinens szélét. és csatornák és szigetek egész labirintusát alkotja. Egyesek csak néhány kilométernyi utat tettek meg forrásuktól a tengerig. A fák magvait azonban a halak emésztőfolyadékai nem pusztítják el. zúzó-őrlő fogaik vannak. fönnmaradnak. és valahol másutt. aki Dél-Amerika keleti partjai mentén vitorlázva nem is látta a szárazföldet. javította és tördelte: a Webtigris. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. az Amazonas. Most aztán végül a folyók közeledni kezdenek a tengerhez. a sekély vizekben kiürülnek. 9. mások számára ez az út a kontinens felét átszelte. mint egész Svájc. több mint 10000 kilométer hosszú. egyszer csak észrevette. valamint a kisebb folyók ezrei mind-mind zavarosak az üledéktől. a Hudson és a Themze. A characinhalak egyes fajtáinak nagy. és hónapokig eltartott. hanem majdnem kizárólag gyümölcsökkel táplálkoznak. Ezek az Amazonas menti fák a jelek szerint ugyanúgy bízzák a halakra magvaik szétterítését.Kifejlődtek egyes olyan pirájafajok. hanem édesvízen jár. FEJEZET A KÉT VILÁG HATÁRÁN A világ összes nagy folyói. mire elérik torkolatukat. Az Amazonas vize csak akkor veszíti el identitását. . mivel ezek a vizek a rothadó vegetáció miatt igen dúsak. Bármely adott időpontban a világ édesvizeinek kétharmada az ő medrében folyik. A világ legnagyobb folyója. Ez a hatalmas folyó még akkor is őrzi jellegét. amelyek közül némelyik nagyobb. amelyek húst nem esznek. és keveredik végül össze az óceán sós vizével. amelyekkel a kis halak táplálkozhatnak.

mielőtt megenné. amelyek kis odút ásnak maguknak és horgas csápjaikkal felkapkodják az apró táplálékrészecskéket. hogy egyetlen négyzetméterről 42000 darabot sikerült összegyűjteni belőlük. testüket pedig sűrűn csóválgatják. A folyótorkolatok iszapja jellegzetesen finom. nyálkájával kibéleli és biztosítja a falait. A körülbelül 40 centiméter hosszú. csőlakó gyűrűsféreg. így a szerves hulladékok bomlása során keletkezett gázok benne maradnak. Azoknak a szervezeteknek. ahol az iszap homokkal keveredik. A torkolat felső részén. vörös szőnyegként teljesen beborítva az iszap felszínét. Amikor beáll az apály. hanem ki van téve a levegő hatásának. nyilvánvalóan a kémiai és fizikai körülmények igen széles skálájával szemben kell ellenállóknak lenniük. Emellett naponta kétszer az iszap nagy részét nem borítja el a víz. hatalmas tömegben élnek apró. Mivel a vízben lévő szerves részecskék fennakadnak a homokban. hajszálvékony csővájóférgek élnek. Ezért azután az a néhány élőlény. a belegázoló ember léptei nyomán záptojásszagúan törnek elő. Az iszap fölött átfolyó víz jellege naponta kétszer gyökeresen megváltozik. alig centiméter hosszú rákok. hogy vízet szívjon fel a homokdugón át. Búzaszemnél alig nagyobb északi vízicsigák vájják át magukat a frissen lerakódott. hogy a levegő nem tudja átjárni. ceruzavékony féreg U alakú alagutat váj magának. amelyek az ilyen helyeken élnek. Ha az ember belegázol. ahol a víz csak enyhén sós. Szemcséi olyan finomak. olyan erővel ragad bele a lába. hogy kiszedjenek belőle minden csemegét. Lejjebb. így vizei potenciálisan minden más édes. a csaliféreg ássa be magát a fenékbe. amit csak ott találhatnak. Ennek fejében azonban a jutalmuk is nagy : a torkolatba minden nap táplálék érkezik . ragacsos és bűzös. azután az oldalán lévő sertékkel megkapaszkodik az alagút falában és elkezd le-föl mozogni.a folyóból is. Egyetlen négyzetméter iszapon akár negyedmillió is élhet belőlük. a féreg egy idő múlva . finom. amikor a folyókat megduzzasztotta az esőzés. Ő is iszapevő. hogy áramlásba hozzák az oxigént szállító vizet. különösen olyankor. mint maga a tenger. akár egy fecskendő dugattyúja. a tenger felé.Még a legtisztább vizek is teli vannak mikroszkópikus ásványi és bomló szerves anyagokkal. mérhetetlen nagy számban elszaporodik. tejföl sűrűségű iszapon. Egyik végét megtölti lazán összetömörített homokszemekkel. de dagály után a folyótorkolat vize olyan sóssá válhat. a tengerből is -. az édesvíz uralkodik. hogy lecibálhatja róla a csizmát. s amikor ezek összekeverednek a tengervízben oldott sókkal. különösen ott. valósággal beleeszik magukat. amelyik itt képes életben maradni. ahol már sósabb a víz. Fejüket az iszap felső rétegébe fúrják. összecsomósodnak és nagy iszappadokat alkotva leülepednek a fenékre. Az apály vízszintjéhez valamivel közelebb. Olyan nagy számban élnek és virulnak itt.vagy tengervíznél táplálóbbak lehetnek. de feldúsítja az iszapot.

A kétszer olyan hosszú csőrű nagy partfutó és a piroslábú cankó rákokat és apró férgeket keresve turkál az iszap felső rétegében. Az ehető falatokat megemészti. hogy előhúzzák alagútjaikból a csaliférgeket. Az északi vízicsigák körül olyan híg az iszap. Közülük egyesek szétfeszítik a kagylók héját. Mihelyt ez bekövetkezik. amely az iszap részecskéit már képes összetartani. mert az őket nyaldosó hullámokból lerakódó iszaprészecskék most már nem szivárognak vissza. A hegyi réce és a kontyos réce az iszapban turkál. Héjuk bejáratát a lábuk végén lévő apró koronggal zárják el. A vastag. hogy mindig víz borítja őket. A leghosszabb csőrű nagy pólingok és a nagy godák elég mélyen bele tudnak piszkálni az iszapba ahhoz is. A levegőből jövő támadások ellen mind védtelenek. hanem kidugnak két húsos szívócsövet. ún. már más növények is gyökeret tudnak verni az iszapban. hogy azt a visszavonuló víz nagyrészt csigástól magával sodorja. újabb dugónak. A szívkagylók héjuk két felét vízhatlanul össze tudják zárni. és ezekkel egyenesen a vízből szívják fel az ehető részecskéket. Hogy melyik madár milyen élelmet gyűjt innen magának. hegyes csőrű parti lilék a vízicsigákat lakmározzák. és a csővájóférgeket szedi ki. nemcsak a kiszáradás. majd körülbelül háromnegyed óránként felnyomja ezt a homokot az alagút felső végébe. a homokot pedig az alagút másik végébe üríti. azt jelentős mértékben csőrének mérete és jellege határozza meg. szifót. így ezek az apró puhatestűek több centiméter mélyen a parti föveny rétegeiben hevernek. amelyek olyan mélyek. csőrük egyetlen csapásával kiszedik házukból az apró. ilyenkor pedig éhes madarak nagy csapatai csapnak le a folyótorkolatra. húsos testeket.abbahagyja a szivattyúzást és elkezdi falni a homokot. . Ám most más veszélyek is fenyegetik őket. az iszappadok lassan megemelkednek. hanem fönnakadnak a növények szárain és gyökerein. skarlátvörös csőrű csigaforgatók a szívkagylókat szedik össze. Nem versenyeznek azonban az iszapért a férgekkel. mások rendszerint a kisebb példányokat részesítik előnyben. Ezen a szakaszon a szívkagylók is közvetlenül a felszín alá temetik be magukat. a csaliférgek pedig egyszerűen visszahúzódnak alagútjaikba. A kurta. és egyszerűen szétkalapálják a héjukat. és zöld algaréteg kezd kialakulni rajtuk. Az iszappadok ezután elkezdenek egyre sebesebben nőni. mindezek az állatok abbahagyják a táplálkozást és óvintézkedéseket tesznek a kiszáradás ellen. Amikor a dagály visszavonul. Ahogy a folyók egyre több üledéket szállítanak magukkal.

Számos fajuk van. de mivel mind a sós mocsarak környezetében élnek. azok pedig. Nem küldhet mély gyökereket lefelé. mint a sivatagi kaktuszoknak. dobogószerű alkotmány formájába fejlesztik ki gyökereiket. Egyes nagyobb fajaik másként is megtámasztják magukat: a törzsük magasan fekvő pontjaiból merevítőül szolgáló. mivel a meleg iszapban a felszíntől néhány centiméternyire már nincs oxigén. a savas iszapban vannak. a mangrovék közvetlenül a levegőből veszik azt fel. kacskaringós léggyökereket indítanak lefelé. Egyes mangrovékon ezek a gázcserét biztosító szövetek a léggyökereken vannak. hogy csak a legmagasabb dagály éri el őket. mások 25 méter magasra is megnőnek. A mangrovék így egy széles. amelyek úgy ülnek az iszap tetején. egyesek alig nagyobbak egy megtermett bokornál. A gyökerek végzik a stabilitás biztosítása mellett a táplálék felszívását is. szárazságtűrő sivatagi növényre emlékeztet. Az iszappadok így állandósulnak. a követelmények valamennyiükben nagyon hasonló jellemvonásokat alakítottak ki. hogy megőrizzék a vizet. Mivel az iszapban nincsen oxigén. mint valami tutaj. csúszós iszapban megkapaszkodni komoly problémát jelent egy fa nagyságú növény számára. a kérgükön kifejlesztett szivacsszerű szövet apró résein át. amely pikkelyszerű leveleivel és húsos. a sziksófű végzi. Így a sós környezetben élő növények számára ugyanolyan fontos. mert a fa számára szükséges tápanyagok nem a mélyben. a folyótorkolat lakói pedig elveszítik territóriumukat és betelepülnek a szárazföldi állatok. áttetsző száraival külsőleg vizet tartalékoló. a víz a gyökereiken keresztül inkább kifelé áramlik belőlük. Több különböző nemzetségből származnak. pozsgás. hanem a felszínen. ahol a víz áramlásai lerakják hordalékaikat. Az európai partokon a föld úttörő meghódítását egy apró növény.Felszínük végül már olyan magasan a víz fölé emelkedik. vízszintes. mintsem befelé. Az összehasonlítás csakugyan találó. A kocsonyás. mivel nagyobb koncentrációban tartalmaz sókat. A tengervíz nagy problémákat okoz számukra. míg ugyanakkor beengedik az oxigént. amelyek nem fejlesztenek külön légzőgyökereket. a tápanyagfelszívó gyökereikből kinövő. mint a saját nedveik. Erre a mangrove felszíni sekély gyökérrendszere nagyon alkalmas. A trópusi folyótorkolatokban az iszap megkötésének folyamatát a mangrovék végzik. ugyanakkor roncsolóan savas ez a közeg. A gyökerek egyben vészkijáratul szolgálnak az életfolyamatok során létrejött szén-dioxid számára. hiszen a virágos növények mind a szárazföldön fejlődtek ki és anyagcsere-folyamataik mind édesvízre alapulnak. nagy .

Amikor a mocsár tenger felőli szélén összegyülemlik az iszap. Ezek még az ágaikon kicsíráznak. akkor a sós víz nagyobb felhajtóereje már lehetővé teszi. . nem perzseli a nap. A só ugyanúgy nehézségeket okoz a mangrovéknak. A gyökerek csúcsán alakul ki a gázcserét végző szövet. Mások dagály idején hullanak le. Ezt különleges magvaikkal oldják meg. így elsodródnak. Erre vagy a leveleiken lévő különleges mirigyek szolgálnak. mivel az iszap ott rakódik le a leggyorsabban. vagy pedig elöregedett leveleikbe szállítják. s ez alatt az idő alatt több száz kilométernyire is elsodródhat. így lépést tudnak tartani az iszap lerakódásával is.ízületekre emlékeztető képleteken alakítják ki ezeket a szivacsszerű szöveteket. ami holmi fantasztikus középkori erődrendszerre emlékeztet. mert ez súlyosan felborítaná belső folyamataik egyensúlyát. ahogy a sziksófűnek. de azután megszabadulnak tőlük. Ezek közül a hajtások közül egyesek egyenesen az összegubancolódott gyökerek közé hullanak. A felületi színtesteket tartalmazó sejtjei ilyenkor már képesek a fotoszintézisre. Azután. A tengerhez legközelebb élő mangrovefajok. szárat és leveleket hajtanak. és vaskos. a mangrovék előrenyomulnak és birtokba veszik. hogy szöveteikben a só felszaporodjon. vastag. de ha apálykor kisodródnak a tengerre. majd ott kiválasztják és raktározzák a sót. Azt is meg kell gátolniuk. Egyesek. hanem függőlegesen fölfelé. amelyek koncentrált sót izzadnak ki. sztómáik pedig a levelek fonákán lévő kis gödröcskékben helyezkednek el. mint a sivatagi növények. először függőlegesen lebegnek a folyótorkolat sós vizében. amikor eljön az ideje és elhullatják ezeket a leveleket. mások. és ők is ugyanazzal az eszközzel akadályozzák meg a leveleiken keresztül történő párolgást. mint a közönséges gyökerek. viaszos réteget alakítanak ki. A csúcsán lévő kényes rügy. A mangrovéknak meg kell őrizniük a vizet a szöveteikben. Karókból álló szőnyegként veszik körül a fát. amelyből levelei idővel majd kisarjadnak. befogadják ugyan gyökereikbe az oldott sókat. amelyek erre nem képesek. beékelődnek és gyökérkezdeményeket. amelyek egyes fajoknál akár 40 centiméter hosszúak is lehetnek. így nedvesen és hűvösen marad. például a sziksófű. ezért nem lefelé nőnek. kúp alakú légzőgyökereket hoznak létre. így biztosítják a táplálékot a fiatal növénynek. egyben a nemkívánatos sótól is megszabadulnak. zöld hajtásokat hoznak. hogy megszűrik a sós vizet a gyökereiket borító különleges hártyán keresztül. mielőtt még koncentrációjuk veszélyesen megnövekedne. Ebben a helyzetben a kis mangrovepalánta akár egy évig is életben maradhat. ezt úgy oldják meg. hogy átbillenjenek és vízszintesen lebegjenek.

Ha az áramlatok végül visszahajtják egy másik sós vizű folyótorkolatba. És mindenütt ott vannak az állatok. A nőstény integetőrákok ezt a műveletet mind a két ollójukkal el tudják végezni. összecsattogtatják az ollóikat vagy összezárják kagylóikat. míg a másik minden ehetőt belapátol a mögötte lévő szájba. amely 360 fokos panorámalátást biztosít. így lecsúszik róluk a lábunk. A sűrű léggyökerek többsége nem elég erős ahhoz. Ám a mocsár mindennek ellenére tagadhatatlanul gyönyörű. a levegő pedig annyira párás. hogy a hőséget a legenyhébb szellő sem enyhíti. kék vagy fehér színben pompázik. Bár a mangrovemocsáron néhány tiszta vizű csatorna is átvezethet. hanem annak tövénél körkörösen elhelyezkedő szemük segítségével. A gyökereken átcsobogó víz ezüstös ragyogásba vonja a levelek alsó oldalát. A kanál formájú serték egyik sora visszatartja a homokszemeket. hogy még egy kis csónakkal sem lehet keresztülvergődni rajtuk. akkor újra fölveszi eredeti. A levegőben mindenütt ott van a rothadás szaga. mert puhatestűek és rákok mocorognak az üregeikben. nehogy hasra essen. az egymást összevissza keresztező boltozatos gyökerek szövevénye és az iszapból kiálló léggyökerek karói végtelenül változatos mintákat alkotnak. Különböző élőlények egész hadserege gyűjtögeti szorgosan azt a friss táplálékot. és a kagylók éles széle belehasít az ember lábába. . aztán a rák az ollószerű fogólábával értük nyúl és eldobja őket. miközben elindul a néhány lépésnyire lévő újabb falat után. a hím rákoknak azonban ezt féloldalasan kell megoldaniuk. sertékkel szegélyezett pengéik közé. A gyökerekről csöpög és csordogál a víz. Sokukat kagylóréteg borítja. Apró tengeri csigák kúsznak lassan az iszapban. függőleges helyzetét. algatörmelékeket legelészve. amelyet a visszavonuló dagály maga után hagyott. akkor gyalog kell nekivágnia apály idején. ide-oda hajladozik. Az ehetetlen homokszemcsék a száj alján összegyűlve kis pirulává tömörülnek. Nem valami kényelmes itt a járás. vagy összevagdossa a kezét. a legnagyobb részén általában olyan sűrűn nőnek a fák. Amikor alsó csúcsa apály idején megkapaszkodik a puha iszapban. gyökérkezdeményével lefelé. Odafenn olyan sűrűek a leveles ágak. a másik erősen megnagyobbodott. szembetűnő rózsaszín. 5 centiméter átmérőjű lovasrákok futkároznak a sárban. mivel csak egyik ollójuk olyan mint a nőstényeké. elkezdik átkutatni a felszíni rétegeket. ha elkap egy gyökeret. hogy az emberről patakokban csurog a veríték. Ha az ember fel akarja deríteni a területet. Moszkitók zümmögnek a fejünk körül és csipkedik a bőrünket. hogy megtartsa az ember súlyát. szerves hulladékokat keresgélve s közben állandóan éberen vigyázva mindenféle veszélyre. A nehéz levegőben folyton kattanásokat és kluttyanásokat hallunk. azután fölkapnak egy-egy pöttöm falatot az ollójukkal és beteszik a szájuk elején ollószerű mozgással ideoda járó. Integetőrákok bújnak ki óvatosan lyukaikból. tüstént beágyazódik és igen gyorsan gyökereket növeszt : az új mangrovefa megvetette a lábát. nem a fölfelé meredő csáp végén. ha elcsúszik rajtuk.

csak le-föl ugrálnak. Ezt nagyon egyszerűen oldják meg. A rákok tengerből származó állatok. Körülbelül annyi oxigént vesznek fel a bőrükön keresztül. és legtöbb fajuk még ma is ott él. Többnyire azonban sokkal jámborabban mozognak úgy. Ezekből a kis térfogatú kamrákból természetesen hamar kimerül az oxigén. ahol majd párzanak. ezek a szemforgató halak. mint a békák. s mivel ezt a vizet nem tudják az oxigénkészlet megújítása céljából cirkuláltatni. vagy elmeneküljenek valamiféle veszély elől. azután követi az odújába.Funkciója szerint nem tálalóvilla. amikor nincsenek a vízben. hogy a mangrovék között ficánkoljanak az iszapban. hanem jelzőzászló. Egyes fajok lábujjhegyre állnak és körbelengetik az ollóikat. amelyek jól fel vannak szerelve izmokkal és a közepükön ízület is van. apró férgeket és rákocskákat . hogy egy frisset kortyoljanak. azután nagyot csapnak vele. s így a levegőből felvett oxigént visszajuttatja kopoltyúkamráiba. ezért a szemforgatóhalak mozgás közben oldalvást hemperednek. Van viszont egy olyan oxigénmegkötő felületük. Egyes fajok hasi oldalán alul egy másik úszópár szívókoronggá egyesült. A legnagyobb közülük körülbelül 20 centiméter hosszú. A legkisebbik az idő legnagyobb részében a vízben marad. amelyet a hím meglobogtat a nőstény előtt. Ők is a rákok légzési technikáját alkalmazzák: vízzel töltik meg a kopoltyúkamráikat. és csak apálykor merészkedik ki belőle. miközben ugyanakkor tornamutatványokat is végez. egész rajok nyüzsögnek a képlékeny iszapban a víz szélén. amellyel a hal meg tud kapaszkodni a mangrove gyökerein. átkeringeti és habbá veri a vizet szája melletti csatornácskákban. amikor ők maguk a levegőn vannak. megint mások nem mozgatják az ollójukat. így a szemforgatóhal látszólag a "könyökén" emelkedik ki az iszapból. Életmódjuk szerint három fő típusuk él minden mocsárban. oxigéndús vizet lélegeznek be. végül válaszol az ingerre: odakocog a hímhez. Halak is előmerészkednek a vízből. A torna koreográfiája és a jelzések pontos kombinációja fajonként változik. rendszeresen visszatérnek a pocsolyáik szélére. hogy megnedvesítsék. mások lázasan ide-oda lóbálják őket. oldalra pöndörítik a farkukat. de a rák felfrissíti a kopoltyúkamrák vizét. akkor is visszatartják a vizet kopoltyúkamráikban. ami a rákoknak nincs : a bőrük. A mangroveligetekben a világ számos táján élnek szemforgatóhalak. A páncéljukon lévő kopoltyúkon átszűrt. Ha a szemforgatóhalak gyorsan akarnak haladni. Az üzenet azonban mindig ugyanaz: a hím készen áll a párzásra. Az integetőrákoknak azonban akkor is lélegezniük kell. hogy két mellső úszójukat használják mankónak. amitől csak úgy repülnek előre az iszapban. Ezeket belülről csontos támaszok erősítik meg. de ehhez a bőrüknek nedvesnek kell lennie. hogy elkaphassanak egy rákot. Amikor a nőstény felismeri fajának sajátos gesztusait.

Amennyire tudjuk. Ezek az apró lények kisodródnak a tengerre. kisebb rákokat ejtenek zsákmányul. Nagy többségüket vagy megeszik. így távol tartják a szomszédokat és bizonyos mértékig megakadályozzák az iszap teljes kiszáradását. Az iszap itt olyan közel van az állandó vízszinthez. minthogy ebben a magasságban alighanem nehéz volna vízzel telíteni azokat. és csatlakoznak a tenger felszíni vizeiben úszkáló lárvák és halivadékok közösségéhez. Ahol nagy az egyedek száma. de amikor az udvarlás kezdetén a hím kifeszíti őket kiderül. vagy olyan tengerrészekre sodródnak. és kör alakú bástyát épít a gödör szája köré. amelyek mindegyikében úgy feszít a tulajdonosuk.keresgélve. a gödör magányában kerül sor. így a gerincük mentén végigfutó két hosszanti úszójukkal kell hatást kelteniök. Ezért a hím szemforgatóhal.távol a mocsaraktól . fallal körülvett tavacska alakul ki. az alsó szinten élő fajok nem gondoskodnak az ivadékaikról. hiszen a lapos iszapsíkságon a rajta ülő kis halat csak a közvetlen szomszédai láthatják. de mivel mindkét úszópárjukat leköti a helyváltoztatás. és a lapos iszapmezőt sokszögek tagolják. Ezek ragadozók. A szemforgatóhalak nemcsak táplálkoznak a vízen kívül. ahol . algákat és más mikroszkópikus egysejtű növényeket gyűjtögetnek. és vita nélkül megosztják vadászterületüket szomszédaikkal. Ez azonban önmagában még nem elég ahhoz. hogy ragyogó színekben pompáznak. A középen élő fajok azonban már megvédelmezik ivadékaikat. akár egy méternyire is lenyúlhatnak az iszapba. Egyedül táplálkoznak. csapkodni kezd a farkával és kiterjesztett zászlóival föl-fölugrál a levegőbe. A legtöbb más halhoz hasonlóan ők is úszóikat megfeszítve és rezegtetve mutogatják magukat. lyukat ásnak maguknak az iszapba és őrjáratot tartanak körülötte. ott a territóriumok egymásba érnek. és a fenekükön . hogy egy kissé távolabbról odacsalogassa vele a párját. A szemforgatóhalak harmadik képviselője a mocsár legmagasabb részét foglalja el. Rendes körülmények között ezek laposan a hátukhoz simulnak. míg csak egészen ki nem fejlődnek és már nem teljesen tehetetlenek ellenségeikkel szemben. és az ivadékok még dagály idején is mindaddig ott maradnak. Néha több méterhosszú alacsony iszapbarázdákat építenek a territóriumuk köré. A mocsár parthoz közelebb eső része egy jóval nagyobb fajé: ezek a vegetáriánusok. A hím addig kószál úszómedencéje falánál. amíg csak a nőstény nem csatlakozik hozzá. A legmagasabb szinten élő faj nem épít ilyen medencéket. Ott rakja le a nőstény az ikráit. de nem őrzik a környező territóriumot tulajdonosként. A hím gödröt ás fallal körülvett territóriumának közepén. amikor kikelnek. hogy minél nagyobb közönséget szervezzen magának. végül a párzásra a medence fenekén. Szintén beássák magukat. hanem udvarolnak is. mint kifutójában a bika. hogy így egy kis. Gödreik azonban nagyon mélyek. és szigorúan őrzik a territóriumukat.nem maradhatnak életben.

biztonságosan újrakezdheti-e a táplálkozást . A szemforgatóhalak az integetőrákokhoz és az osztrigákhoz hasonlóan lényegében tengeri állatok. amíg a rák végül óvatosan kikukucskál. kétszer pedig víz alá kerül. A rák először rendszerint túl gyors a majom számára. Az iszap hatalmas porondja 24 óránként kétszer szabad levegőre. A gyökerek szövevényét elborítja a fodrozódó víz. Egyes rákok annyira alkalmazkodtak a levegő belélegzéséhez. egészen rendkívüli. A mocsár legvállalkozóbb kedvű és legkíváncsibb mindenevő látogatója egy majom. mert a ráknak ollói vannak. és nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye.a férgek. amelyek számára a dagály megpróbáltatásokat jelent. Egy másik kígyó. Egyes szárazföldi állatok. Él ezekben a mocsarakban egy egészen rendkívüli béka is. ha kitátja a száját a víz alatt. Hátsó lábain félelem nélkül belegázol a vízbe. hogy lássa.számára a dagály megkönnyebbülést hoz. nem halakra. hanem rákokra vadászik. és a mangroveerdő teljesen átalakul. a világ egyetlen békája. amely el tudja viselni a bőrén a sós vizet. tulajdonképpen ugyanezt tették. gyorsan és némán újra elönti az ár. Ám vannak állatok. a hosszúfarkú makáko. hogy túl sem élnék a tartós víz alá merítést. beiszkol az üregébe. Nem csak a lapos iszappadokon kergeti végig őket. és a torka alján is van egy szelep. azonban sikerült alkalmazkodniuk a részben vízi. de a majom leül a lyuk mellé és türelmesen kivárja. Délkelet-Ázsiában egy apró kígyó látogat el a mocsarakba szemforgatóhalakra vadászni. és különösen szereti a rákokat. De ezt nagyon óvatosan kell csinálnia. . amelyek az ellenkező irányból jöttek a mocsárba. hogy megfogjon egy halat. részben vízen kívüli élethez. amelyek segítségével utat talál az iszapos vizekben. Kitűnően alkalmazkodott a vízi élethez: orrlyukait le tudja zárni. emennek közeli rokona. nincsenek többé levegőből jövő támadásoknak kitéve. Egyes iszapban élő állatok .mindig van némi víz. Ez rovarokkal és apró rákokkal táplálkozik. amelyet lezár. de még a lyukaikba is utánuk megy. és a rákvadászat gyakran azzal végződik. rákok és a puhatestűek . ha kell akár derékig. Egy harmadik kígyófaj két.aztán puff! elkapja. ész nélkül lóbálja a mancsát a levegőben. hogy a majom dühödten sivítozva. mozgatható csápot fejlesztett ki az orrán. mérge különösen a rákokra hatásos. így életük korai szakaszában az ő ivadékaik is védve vannak.

Ők azonban nem tudnak olyan gyorsan mozogni. A fiatal szemforgatóhalak nagyobb biztonságban vannak a vízen kívül. beleszorítja a nyelvét a szájpadlásán végighúzódó hosszú barázdába. A szemforgató halakon kívül az algákon legelésző tengeri csigák is felkúsznak a gyökerekre. hogy át tudják vészelni azt az időt. őket is megtámadhatnák a halak. hogy a halnak két-három "lövést" is le kell adnia. Ha az iszapban maradnának. de belső órájuk még ennél finomabb riasztójeleket is ad. Az apró szemforgatóhalak elkezdenek fölkapaszkodni a gyökerekre. így nem tudnának lépést tartani a víz emelkedésével. hogy a csigáknak nem volna elég idejük kellő magasságba jutni az iszapról a mangrovéra. A szárazra került. majd összerántja a kopoltyúfedőit és olyan vízsugarat lövell ki. ezért már jóval ezelőtt otthagyják legelőiket. Ezek valószínűleg fiatal állatok.Ezért gondosan iszaptetőt építenek a lyukaik fölé. Lehet. ám ezzel még nem kerülik el teljesen a veszélyeket. amíg pontosan beirányozza zsákmányát. amíg a víz újra visszavonul. nagy szemük van. Ilyenkor nagy számban telepednek a mangrove gyökereire és leveleinek alsó oldalára. mint a szemforgatóhalak. éhes halak úsznak be a mocsárba. amelyben elegendő oxigén van ahhoz. Amikor a lövőhal megpillantja a prédát. hogy biztosan elkerüljék a bajt. Az emelkedő dagállyal a mangrovék közé úszó ragadozó halak között lövőhalak is vannak. A mangrovefák magasabb részein elhelyezkedő rovaroknak szintén megvannak a maguk támadói. parton táplálkozó rovarokat szintén elkergeti a dagály. így bezárnak egy akkora légbuborékot. hogy azután tüstént fölfalja. az esetek nagy részében végül le is veri a rovart a vízbe. ahol nincsenek számukra menedéket nyújtó repedések. megforgatják a leveleket és ollójukat összecsattintva leszedegetik róluk a menedéket kereső legyeket. tükröző vízfelszínen keresztül is észreveszik az odafönn kuporgó rovarokat. Látásuk olyan éles. hogy a fodrozódó. hanem még magasabbra másznak a mangrove gyökerein. mielőtt a dagály elérné őket. A menekültek így néhány órás ostromnak vannak kitéve a gyökereken. mint benne. A dagály minden hónapban egyszer olyan magas szintre emelkedik. mintegy 20 centiméter hosszúak. amelyeknek még nem sikerült territóriumot szerezniük az iszapban. mint egy vízipisztoly. így egy csövet képez. amelybe bemenekülhetnének. Figyelemre méltóan pontos időérzékről tesznek ezzel tanúságot. mintha menekülnének az áradás elől. A kísértetrákok fölmásznak a fákra. amelyek a felszín közelében cirkálnak. Viszonylag nagy állatok. de kitartóan kísérletezik. . így nincs üregük. Ilyenkor a csigák két dagály között egyáltalán nem jönnek le táplálkozni az iszapra. amikor a dagállyal nagy.

Újra megjelennek a vízen a fodrok. Bár a folyók torkolatában a szárazföld előretör. hogy a part menti áramlások összegyűjtik és elsodorják őket. Miközben lefolyik róla a víz. a végén helyezkedik el. és odavágják a szirtekhez. ahol meredeken szakad le a szárazföldről. amelyben legbelül.Azután a víz fodrozódása megszűnik és néhány percre minden elcsöndesedik. Végül akár 30 centiméter hosszú aknát is kialakíthat. mészkőn. Kagylójának két héját nem tüskés "sarokvas" köti össze. ezeket gyorsabban és mélyebben koptatja ki. mint egy meghosszabbodott szívkagyló. Az állat kagylója egyik végén kidugja izmos lábát és megragadja vele a sziklát. Ez a bombázás csalhatatlanul megtalálja a szirtek gyönge pontjait . különösen ott. Felváltva hol az egyik. és a tenger megint elkezd utat törni magának a szárazföld belseje felé. a pusztuló tengerpartok közelében is élnek állatok. miközben "ízületével" hol az egyik.a sziklafalon fölfelé futó törésvonalakat. krétán és homokkőn. Ahogy a szárazföld elmorzsolódik. újabb ehető falatok tömegét hagyja maga után a rákoknak és a szemforgatóhalaknak. . s így lassan alagutat váj magának. Ezzel a szirt alapja megint ki van téve a hullámok támadásának. fordul az ár. a többinél valamivel puhább kőzetrétegeket -. azután elkezdi mindkét éles fogazott héját végighúzogatni a felszínén. hogy felkapják a homokot és a köveket. úgy aláássák. amely egy leheletnyivel megint megnöveli a mangrovék birodalmát a tenger rovására. hogy végül az egész sziklafal leomlik. Vihar idején akkora erővel zúdulnak a partnak. Ebben a veszedelmes zónában. A legsúlyosabb kövek a szirtek alapjához csapódva okozzák a legnagyobb pusztítást. a nagyobb köveket ideoda görgeti. egyes darabjai kőhalmok vagy tornyok formájában elszigetelődnek. a kisebbeket pedig szétzúzza és egyre kisebb darabokra őrli. olyan. de most már a gyökerek ellenkező oldaláról indulnak. Ahol a partot nem védi az üledék lerakódása. hanem egy izmos golyóból és tokjából álló "ízület". a tengerpartok más részein visszavonulóban van. hasadékokat és barlangokat váj beléjük. hol a másik oldalára fordul. Idővel ezek a törmelékek annyira felaprózódnak. és újabb ragacsos iszapréteget terít le. héja két teknőfélből áll. Az omladék egy ideig megvédi a szirtek alját. mint a szívkagylóét. és az apállyal a víz újra visszavonul. de azután a tenger fölkapja. Puhább kőzeteken él. befelé hömpölygő hullámok állandóan csapkodják a sziklákat. hol a másik teknőjét dörgöli a kőhöz. A fúrókagyló puhatestű állat. amelyek maguk is hozzájárulnak a romboláshoz.

A kockázati tényezők fokozatossága egy sor jól elkülöníthető zónát hoz létre. Így azután a sziklás tengerpartok egészen meghökkentő sávokra oszlanak. A szárazföldi növényzetnek ezért gyökereket.Két egymáshoz csatlakozó szifójával ezután a héja hátsó végétől az alagúton át egészen a bejáratig be tudja szívni és ki tudja üríteni a vizet. Ám a tengerben a problémákat megoldja a víz. ne foszthassák meg a napfénytől.szilárd alapot biztosítanak a növényeknek. leveleket. Aknájában biztonságban van a sziklaomlásoktól. hogy a napsütés túlmelegíti. számára nemkívánatos esővíz folyhat rá. de ezt nem mechanikus eszközökkel végzi. A datolyakagyló szintén megfúrja a mészkövet. . Minél magasabban él egy tengeri élőlény az apály szintjénél. neki is ugyanabból az anyagból áll a kagylója. amelyen jól megvethetik a lábukat. Első pillantásra talán furcsának tűnhet. mielőtt a kövek összezúznák. amitől datolyára emlékeztet. A sav így a saját héját is feloldaná. Ekkor a fúrókagylónak valahol másutt tüstént új ásáshoz kell fognia. hogy azoktól szétreped. A sziklák . amíg a lakásául szolgáló sziklát annyi ilyen kagylóüreg nem járja át. amelyeket azonban helyesebb tengeri moszatoknak nevezni.ellentétben az iszappal . mármint addig. A szárazföldi növénynek aktívan gyűjtenie kell a létfontosságú vizet és teste minden részébe el kell juttatnia. Mint minden más puhatestűnek. amelyek a tengerben egyszerűen nem léteznek. mint a mészkő: kalcium-karbonátból. magvakat és virágokat kellett kifejleszteniük. szárakat és törzset. hogy vetélytársai ne árnyékolhassák be. annál valószínűbb. hogy a tengerben nem élnek a szárazföldi virágos növényekkel összehasonlítható "komplex" növények. Ám a szárazföldi növények szöveteinek legnagyobb része olyan nehézségek megoldására szolgál. amelyik mindegyikében az az élőlény válik uralkodóvá. ha nem védené meg az a barna szaruborítás. hogy megtermékenyített magvai új helyekre szóródjanak szét. hanem savval oldja fel a kőzetet. amelyik a legjobban meg tud birkózni a nehézségek sajátos kombinációjával. és annál több. A legtöbb sziklás tengerpartot a néha megvetően tengeri gyomnak nevezett növények borítják. annál nagyobb megpróbáltatásokat kell kiállnia. amelyek összehozzák hím és nőstény szaporítósejtjeit. Koronáját elég magasra kell növesztenie ahhoz. és biztosítják. Minél tovább marad két dagály között kinn a vízből. Mechanizmusokkal kell rendelkeznie.

a víz sótartalma nem okoz számukra problémát. pusztán horgonyul szolgálnak. nem kell óvniuk belső folyadékkészletüket. mint a szárazföldi növények gyökereinek. természetesen a tengeri algáknak is szükségük van fényre. amelyek fölemeljék. E barnamoszat agancs formájú leveleiben gázzal töltött hólyagocskák vannak. olyan helyeken él. amelyre szükségük van. a part magasabb részein a kisebb hólyagmoszat nő. Még följebb megint másfajta barnamoszatok élnek. így közel marad a felszínhez és a fényhez. ezek a hínárok egészen rövidek. a barnamoszatok a leguralkodóbbak köztük. nincs olyan tápanyagfelszívó funkciójuk. a tengeri makkok élnek. és több méter hosszúra megnőhetnek. hogy ki vannak téve a levegő hatásának. nagyon hatékonyan őrzik héjukban azt a csekély nedvességet. Egyes parti állatok hasonlóképpen vízszintes övezetekben élnek. A szíjra emlékeztető növények egyes helyeken sűrű tömeget alkotnak. Ha kivételesen alacsony az apály. Bár a tengerparton az algák sok más csoportja is tenyészik. síkos a felszínük. ahová a tengervíz már csak permet formájában érkezik. apró kacslábú rákok képviselői. amelyekkel a sziklába kapaszkodnak. Följebb. így nincs szükségük hólyagokra. teljes hosszukban a felszín közelében. ahol viszonylag sekély a tenger. ezzel hosszú időre megőrzik a nedvességet és megmenekülnek a teljes kiszáradástól. Karomszerű fogantyúiknak. A legfelső szinten. a fényben lebegve. mégis kibírja. Mivel az algáknak nincsenek növényi nedveket szállító szerveik.A víz ellátja a moszatokat támasszal és folyadékkal. amelyek minden egyes zóna szembetűnő jellegét meghatározzák. Táplálékszükségletük is olyan csekély. Ezek a sziklákra telepednek. Az a faj. hogy szinte hihetetlen módon a tengervíz permetéből . vagy ha fenékhez kapcsolódik. szállítja a kifejlett ivarsejtjeiket és a megtermékenyült női ivarsejteket. ezek a növények bizonyos ideig elviselik ugyan. az idő 80 százalékában ki van téve a levegő hatásának. amelyek fölemelik. amelyre szükségük van. Mindezeknek a dagály-apály között tenyésző algáknak nyálkás. Mivel a víz itt már soha nem mélyebb néhány méternél. a szárazságnak leginkább ellenálló tengeri moszatok előfordulásának felső határa és a legmagasabb dagályok szintje fölött. amikor beáll a dagály. Ezért a tengeri növények legnagyobb része vagy lebeg a vízen. különféle barnamoszatok élnek. ez pedig nem hatol be túl mélyen a vízbe. és pöttöm héjacskáikat szorosan egymáshoz szorítva. de ezen a szinten fölül nemigen virulnak. Közvetlenül az apály szintje alatt. Mint a gombákon kívül minden más növénynek. amelyik a legmagasabb szinten él.

nem tudnak megkapaszkodni. A tengeri csillag egyszerű. Így a körülmények körülbelül 30 centiméternyire az apály szintje fölött már a kékkagylóknak kedveznek. hogy megéljenek. Fogaik úgy állnak ki a szájukból a testük alsó részén. A köveken tűpárnához hasonlóan tüskézett. hogy az rátapad a kagyló lágy részére. mint a tengeri makkok. ez határozza meg tehát elterjedésük felső határát. ráncos nyelükkel nagyon erősen rögzíteni tudják magukat a sziklákhoz. lassú. és egy ujjnyi vastagságú. Ezek a tengeri csillagok nagy számban élnek a tenger fenekén. zsákszerű gyomrát kidugja a teste közepén lévő szájából úgy. Azután lassan széjjelhúzza a kagyló héját. A kékkagylók héját a permetzónában élőknél nagyobb testű tengeri makkok borítják. Testüket két meszes lemezke zárja magába. A sziklák közötti mélyedésekben. ha a tengeri csillag rövid időre meg is él a vízen kívül. . és éles. ahol mindenféle puhatestűekkel táplálkoznak. amelyeket különösen erősen csapkodnak a hullámok. Ezek már nem képesek olyan sokáig elviselni a levegő hatását. ahol apály idején is megmarad a víz. Bár ezeknek a zónáknak mind megvannak a maguk sajátos állati és növényi közösségei. sokszínű virágállatok (anemónák) himbálják a tapogatóikat. A kagylókkal héj nélküli puhatestűek. Ezen a szinten ennek következtében kevés kékkagyló élhet. sötétkék szalagot a sziklákon. Valamivel lejjebb az ehető kékkagylók alkotnak sűrű. de nem valami erősen. így azokon a partrészeken. A kékkagylók ragacsos fonalak kötegeivel tapadnak a sziklákra. átöleli a karjaival és rátapad a karjai alsó részét szegélyező tapadókorongok segítségével. gömb alakú tengeri sünök majszolgatják lassan a köveket borító algákat. Helyüket itt esetleg a megtévesztő nevű kacsakagylók. ezek a babszem nagyságú kacslábú rákok foglalják el. Az alsó határt a tengeri csillagok tűzik ki. amelyeknek a zsákmányállatai. majd feloldja és felszívja azt.elegendő szerves részecskét gyűjtenek össze ahhoz. Ám. bár kevésbé domináns módon. mint egy eszterga befogószerkezete. de pusztító technikával táplálkozik. néhány lábbal feljebb pedig már ők uralkodnak a parton. A kacsakagylók és a kékkagylók mellett sok más organizmus is él az ár-apály zónában. csupaszkopoltyús tengeri csigák táplálkoznak. ott nem tud táplálkozni. Amikor rámászik egy kagylóra. a legalacsonyabb apály határa alatt.

ezért növényevő állatok közösségei sem alakulhatnak ki. homok borította partok kevesebb állatot képesek eltartani. most alkalmuk nyílik megtelepedni. Amikor azután eljönnek az őszi viharok. Ezután a kis tengeri pálmák gyorsan szét tudnak terjedni a kagylóágyban. és a kacsakagylóknak esetleg sikerül egy új helyőrséget létesíteniük a kékkagylók addigi territóriumán. távolról sem állandóak vagy változhatatlanok. lebegő lárváinak. Nyáron. Tavasszal egy-egy fiatal növénynek kivételes esetben sikerül rögzítőrizómájával megragadnia egy kékkagyló héját. amitől apró pálmafára emlékeztet. így semmiféle tengeri alga nem tudja megvetni a lábát. mert a hullámok szüntelen tevékenysége végül törmelékké zúzza a sziklákat. azután amikor az áramlás lelassul. amelyek leszivárognak a levelein. amely más körülmények között semmi bajt nem okozott volna a kagylónak. és a lecsupaszított sziklán létre tudják hozni következő nemzedéküket. belekaphat a tengeri pálma koronájába és kitépheti. állandóan padokat építenek belőlük. Ez az egyedülálló korona az az eszköz. így a növény magával ragadja a kagylókat. A növénynek a végét fél méter hosszú.a legcsekélyebb alkalmat is kihasználva territóriumuk kiterjesztésére.határozott határvonalaikkal annyira világosan elkülöníthetőnek látszanak. . A sziklás tengerpartokon egyik egyed várható átlagos életkora sem hosszú. amellyel meg tudja támadni a kékkagylókat. mint az egyéb tengerpartok. pálmalevélszerű nyúlványok koronázzák. Mivel a növény sokkal erősebben kapaszkodik a kékkagylóba. csúszós. lerakják a hordalékot a nagyobb szirtek szélárnyékában és szétterítik a tengeröblök fenekén. Ha egy különösen erős vihar elsodor egy-két kékkagylót. így bejutnak és beékelik magukat a környező kagylók közé. Az efféle. himbálózó. és ily módon lyuk keletkezik egyébként folytonos szőnyegükben. akkor a hullámok a továbbiakban nagyobb felületeken letépkedhetik a kagylókat. Miközben végighurcolják a part mentén. Itt minden dagály minden egyes hulláma legalább néhány centiméter mélységig fölkavarja a homokot. s a folyók sem hoznak naponta kétszer újabb táplálékot. Amerika észak-nyugati partján egy moszatfajnak sikerült olyan módszert kifejlesztenie. egy hullám. A bennük élő szervezetek mindig készen állnak . mint a kékkagyló a sziklába. amelyek mindig ott vannak a vízben. amellyel aktívan megtámadhatja a kékkagylók ágyait. A kékkagylók és a kacsakagylók apró. alacsony dagály idején a tengeri pálma spórákat hoz. A parti áramlások fölkapják ezeket a törmelékszemcséket és elsöprik őket eredeti helyükről.

nyálkával vonják be testük körül a homokszemcséket. ahogy a folyók torkolatában a csővájóférgek megélnek. de ezeknél az ásó fajoknál a csőlábak erősen meghosszabbodtak és a homokban lévő aknákon át fölfelé kígyóznak. partra vetett medúzákat. de amikor elpusztulnak. fogóhálóként működik. Így azután ezen a homokon semmiféle féreg nem él meg úgy. ezeket tapogatóival összegyűjti. A hüvelykagylók a biztonság kedvéért a homokba temetkeznek. A homokos partok lakóinak. miniatűr cséplőgépre emlékeztet. Ezeket a tüskéket használják az ásáshoz. de mivel nincs olyan izmos szifója. így egy apró. A kagylógyűjtő féreg összehabarcsolja a homokszemcséket és a kagylótörmeléket. Az oxigéndús víz áramlása bizonyos mélységig még megengedi a baktériumtenyészetek kialakulását. hiszen a homokágyak ugyanúgy működnek. A csőlábakat borító csillók az aknákon keresztül megmozgatják a vizet. de két csövet kidugnak fölfelé a tiszta vízbe. gyönyörű kiszáradt vázukat gyakran kimossa a víz a homokos partokra. A vízben lebegő táplálékrészecskék megtapadnak rajta. mint a szennyvíztisztító művek szűrőágyai. faágszerűen elágazó. amelyeken keresztül vizet szívnak a héjaik között lévő szűrőbe. mint a sziklás partokon élő rokonaiknak.a termés dagályról dagályra és évszakról évszakra változik. de ezek is gyorsan lebomlanak. Mivel a homokba temetkezve élnek. A mélyebbre ásó fajok szív alakúak (szívsünök). amelyek a vízben keresik élelmüket. ahová nagy mennyiségű szerves hulladékot sodornak és raknak le a hullámok: a part sziklásabb részeiről letépett különféle tengeri algákat. így lelassítva a víz áramlását. Olyan sebesen forgatják őket gömbcsuklós ízületeiken. mint a puhatestűeknek. így a betemetett tengeri sün az egyik aknán keresztül begyűjtheti a vízben oldott oxigént és a táplálékrészecskéket. Ezeknek sokkal rövidebbek a tüskéik. a másikon pedig megszabadulhat a hulladéktól. puhatestűek petezsákjait . amelyek a felszín közelében élnek. mint a homokban élő baktériumoknak. haltetemeket. a hullámok által bemosott ehető részecskék sem nyújtanak elég táplálékot a nagyobb állatok számára. előbb kell a táplálékhoz hozzáférniük. hogy az ásó tengeri sün holmi rendkívüli. míg azok. két csápját összekapcsolva rögtönöz magának szívócsövet. A legbőségesebb táplálék a legtöbb tengeri élőlény számára nagyon kényelmetlen módon a homokos tengerpartokon a dagály felső határa körül található. . A cső felső vége néhány centiméterre kiáll a homok felszínéből.Sőt. szilárd falú kamrát hoznak létre. A tengeri sünök több faja szintén ásó állattá vált. kerekek és laposak. Mihelyt befészkelték magukat a homok alá. A tengeri sünöknek a tengeri csillagok tapadókorongos nyúlványaihoz hasonló csőlábaik vannak. ezért nevezik őket homoki dollárnak. A dárdás tarisznyarák hasonló módon él. miközben a tengervíz által odahordott összes szerves anyag 85 százalékát elfogyasztják. s ebből csövet épít magának. ritkán láthatunk élő tengeri sünöket.

beássák magukat a homokba. Így azután a felnőtt nőstény tengeri teknősöknek a tengeri párzás után évről évre ott kell hagyniuk a biztonságos nyílt óceánt. a hólyagcsiga. mielőtt még a dagály elérné tetőpontját. és elindul a hullám nyaldosta parton az ígéretesnek kínálkozó táplálékforrás felé. ezek a gazdag lakomák a homokos partokon élő élőlények legtöbbje számára hozzáférhetetlenek. és csak akkor bújnak újra elő. amikor a víz kezd visszavonulni. és a parton rekedhetnének. mint minden hüllőtojás. hogy minimális erőfeszítéssel és kockázattal közelítse meg ezt a tápanyagforrást. A csiga rendkívül érzékeny a bomló anyag szagára. abbahagyják a táplálkozást. Akár 25000 példányuk is nyüzsöghet egyetlen négyzetméteren. ha némi időt táplálkozással is töltenének. mert akkor. tüstént visszahúzza szörfdeszkáját. A hullámok legfelső szintjéig fölmenni veszedelmes vállalkozás lenne. ami ekkor ekevasra emlékeztető nagy szerkentyűvé duzzad. Ám ők kivételes lények.Az apró rákok rokonai. átlagosan csak körülbelül 60 centiméter . ahol azután a homok alatt kivárják a következő dagályt. és hosszú. Szárazföldön élő. esetleg elmulasztanák a visszafelé szállító hullámokat. s azok tüstént neki is látnak az evésnek. s mihelyt a vízben érzékeli. és visszavitetik magukat az apállyal a mélyebb vizekbe. és a nap nagy részét a partra vetett nedves tengeri algák halmaiban töltik. Az állat azonban nem szánt vele. csak a levegőn tudnak kifejlődni. akkor előrajzanak. a Ridley-teknős. a hólyagcsiga előbújik a homokból és vizet szív fel a lábába. Amikor búvóhelye fölött átömlik a parthoz közeledő dagály. Afrika déli partjain él azonban egy puhatestű állat. de az évezredek során pompás úszókká váltak. Amikor a hullámok kezdenek magasabbra emelkedni. Amikor azután leszáll az éjszaka és hűvösebb lesz a levegő. módosult lábaikkal nagy sebességgel tudják hajtani magukat a vízben. levegőt belélegző teknősöktől származnak. széles. Egyetlen partra vetett medúza néhány percen belül a csigák tucatjait vonzza magához. hanem szörfnek használja: amikor a hullámok alákapnak. uszonyokká szélesedett. Ám tojásaik. és ki kell látogatniuk a szárazföldre. nélküle megfulladna és elpusztulna. Az egyik legkisebb tengeri teknős. képesek hosszú időszakokra lélegzetvétel nélkül a felszín alá bukni. a szöcskerákok a nedves homokból mindig elég nedvességet tudnak gyűjteni. hogy életben is maradjon. Nagyon kevés tengeri állat merészkedhet a dagály legmagasabb szintje fölé úgy. azután hordalékaikkal együtt lerakják. amely fölöttébb ötletes módszert dolgozott ki arra. Ilyenkor újra felfújják húsos szörfdeszkájukat. amikor elkezdik rágni a rothadó algát és húst. Ez a csiga nagyjából a legalacsonyabb vízállás szintje körül temeti be magát a homokba. A tengeri teknősök azonban származásuk miatt erre kényszerülnek. Fejlődő embriójuknak gáz halmazállapotú oxigénre van szüksége a légzéshez. a partra sodorják.

amelyek ezt a tömeges szaporodást irányítják. hogy alighanem az egész állatvilág legmeghökkentőbb látványát nyújtja. így a homokos partot a pergamenszerű tojásburkok és a rothadó embriók borítják. mert az óceáni áramlatok történetesen éppen ide sodorják őket. Augusztus és november között Mexikó és Costa Rica eldugott. de evezőlábaik nem túl alkalmasak a vízen kívüli mozgásra. Így ezeken a partokon az év túlnyomó részében kevés az ennivaló. ez alatt az idő alatt akár 100000 Ridley-teknős látogathat egyetlen partszakaszra. hogy alkalmas helyet keresve rá is másznak fajtársaikra. Még mindig nem értjük eléggé azokat a tényezőket. amíg csak föl nem érnek a homokpart tetejére. míg más teknősfajok száma ma már csökken. A teknősök olyan szorosan zsúfolódnak egymás mellé. sem a kiszáradás veszélye nem fenyegeti őket. így sem a megfulladás. nagyon kevés állattal találkoznak. a kígyók. megérkezik a teknősök újabb hadserege. mert ha egyenletesebben osztanák el látogatásaikat az egész év folyamán. hogy azért előnyös számukra egyszerre ezrével fészket rakni. Lehet. lerak bele körülbelül száz tojást. mert a Ridleyteknősök mind a Csendes-. hogy teknős kelhessen ki belőle. Ott azután elkezdenek lyukat ásni a fészkeiknek. Ennek ellenére semmi nem állíthatja meg őket. . A tojások 48 nap alatt kelnek ki. A tojások lerakása három-négy egymást követő éjszakán át folytatódik. addig küzdik magukat fölfelé. ásás közben pedig beszórják homokkal és csapkodják páncéljukat söprögető uszonyaikat. mind az Atlanti-óceánon máig a legközönségesebb tengeri teknősök közé tartoznak. akkor módszerük nagyon sikeresnek látszik. közvetlenül az állandó növényzet szintje alá. Az újonnan érkezettek akaratlanul is kiássák és elpusztítják az előző sereg lerakta tojásokat. Lehetséges. Szárazföldön élő őseiktől tüdőt és vízálló. akkor a homokos partok olyan állandó ragadozópopulációkat vonzanának a tojásaikhoz. Amikor végül a teknős elkészítette fészkét. hogy a Ridley-teknősök azért járnak erre a néhány homokos partszakaszra. elszarusodott bőrt örököltek. de gyakran mielőtt még kikelhetnének. azután visszatér a tengerbe. mint a rákok.amelyek időpontját a tudósok egyelőre képtelenek előre megjósolni .hosszú.százezrével másznak ki a vízből és indulnak el fölfelé a parton. Ha szaporodási szokásaiknak ez az oka. A partra lerakott tojások közül szerencsés esetben 500 közül egyetlenegy él elég hosszú ideig ahhoz. és a kihalás veszélye fenyegeti őket. a leguánok és a keselyűk. homokos tengerpartjain néhány éjszakán . Ez a teknős olyan nagy csapatokban rakja le tojásait. ezért amikor a teknősök megérkeznek.

amíg fölér arra a szintre. mert fészkének a hullámok hatókörén túl kell feküdnie. nagy. egyedei szinte bárhol felbukkanhatnak a trópusi tengereken. hogy lerakná a tojásait. Néhány perces munka után. barázdált. hanem csak egy sötét színű. gondosan betemeti a gödröt. amikor már fölkelt a Hold. amikor a gödör már elég mély. amelyet keres. amikor fölkapaszkodik a homokpartra. kéregszerű bőr borítja. vagy még többe is beletelhet. A hullámok között a csillogó holdfényben egyszer csak megjelenik egy sötét púp. A kérgesteknős egy három hónapos időszak alatt mind a két helyen több tucatszor rak tojást. Ám a figyelő emberi szemeknek nincs szükségük találgatásra. Néhány percenként megáll pihenni. de a homoknak mégis elég nedvesnek kell lennie ahhoz. míg végül meg nem találja a számára megfelelő helyet. tengerjáró állat. Annyi biztos. hogy szinte lehetetlen megtalálni. csoportosan tojja meg őket. hogy nincsen szarulapokból álló teknője. megtisztít egy nagy gödröt a mellső uszonyaival. Miután alig fél óra alatt lerakta összes tojását. Magányos. esetleg sarkon fordul és visszamegy a tengerbe anélkül. Mivel a levegőből érkező hangokra teljesen süket. Ha az ember akkor villantja rá a zseblámpáját. a másikat a dél-amerikai Suriname-ban. hol lehet a fő fészkelőhelyük. Ritkán megy vissza egyenesen a tengerbe. . hogy szilárd maradjon és a gödrök ne omoljanak be ásás közben. aztán a teknős óriás uszonyaival csapkodva kiemeli magát a nedves homokra. később azonban már a vakító fény sem riasztja el. de előfordulnak Argentínától Norvégiáig szinte valamennyi tengerben. a homokos part felszíne már annyira össze van túrva. így fél órába. A nőstények rendszerint éjszaka jönnek a partra. közben pedig nagyokat sóhajt és nyög. és összegyűjtik a tojásokat. amely több mint 2 méter hosszúra megnőhet. A nőstény teknős esetleg többször is kísérletezik addig. a beszélgetés zaja nem zavarja. két hátsó végtagjával szorosan tartja a tojócsövét. Akkor aztán elszántan nekilát. és ledöngöli a homokot a hátsó lábaival. mintha össze akarná zavarni a nyomait. feltétlenül meg akar szabadulni a tojásaitól. és lefelé irányítja a tojásokat. és homokzáport zúdítva maga mögé. A szaporodási időszakban Malaysiában és Suriname-ban az emberek minden éjjel egész éjszaka őrjáratot tartanak a partokon. széles hátsó lábainak finom mozdulataival még kiváj a fenekén egy keskeny aknát is. hogy mire visszatér a tengerbe. A többi teknősöktől abban különbözik. hová is rakta le a tojásait.Valamennyi tengeri teknős között a legnagyobb az óriás kérgesteknős. rendszerint még mielőtt a nőstények betöltötték volna az aknát. a súlya pedig elérheti a 400 kilogrammot. csillogó szeme állandóan könnyes. Alig 25 évvel ezelőtt még senki nem tudta. és magas a dagály. gyakran előbb egy más helyen felületes ásásba kezd. aztán két ilyen helyet is fölfedeztek: az egyiket Malaysia keleti partjain. Gyorsan.

David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. 10. A tengereken át vezető vándorútjaik során egyes teknősök esetleg távoli. és megeszik őket. FEJEZET KÜLÖNÁLLÓVILÁGOK Ha az ember a világ többi részétől elzárt. amikor már a közelébe érünk. A tengerpartok élőlényei felnőtt életük során már nem tudnak elköltözni a sekély vizekből. mint sodródó magvak és lárvák. Szabad szemmel úgy találhatjuk meg legkönnyebben. hanem olyan menedékhelyet. innen 6000 kilométernyire. 400 kilométerre Afrika partjaitól keletre. Talán még nem találták meg a kérgesteknősök valamennyi költőhelyét. ahol erős a verseny. javította és tördelte: a Webtigris. és folytatjuk utunkat ezen az útvonalon. ahol szabadon teljesen új formákká fejlődhetnek.Napjainkban a helyi kormányszervek már fölvásárolnak néhány tojást. akkor mindaddig nem látunk többé szárazföldet. és a legmagasabb pontja is csak 27 méternyire emelkedik a tengerszint fölé. Ez a sziget az Indiai-óceánban fekszik. ők is hosszú utakat tesznek meg. és Madagaszkártól északnyugatra körülbelül ugyanilyen messzire. amíg el nem jutunk Ausztráliába. Ezért aztán csak akkor látjuk meg. és nem találjuk meg. ahol zavartalanul szaporodhatnak. akkor alighanem Aldabrát választja. messze az ember vadászterületeitől. de fejlődésüknek egy korábbi szakaszában. hanem a növényzet és a sekély lagúna zöld vizének visszatükröződő fényét a felette húzódó felhőkön. . pontosan kell navigálnunk. amíg megpillantjuk a Seychelle-szigetek valamelyik déli tagját. Egy-egy sziget számukra esetleg nem csupán egy másik sűrűn lakott otthont jelent. Ha Afrika felől érkezünk. mert Aldabra csak 30 kilométer hosszú. ahonnan érkeztek. de ha ezekre sem bukkanunk rá. Hogy odajuthassunk. de a többi szinte kivétel nélkül vevőre talál a helyi piacokon. ha nem magát a földet keressük. peték és ivadékok. akkor napokig hajózhatunk tovább. elhagyatott szigetekre bukkantak. a hajózási útvonalakon kívül eső legmagányosabb szigetet keresi. Nemcsak ők indulnak ilyen utazásokra. akárcsak azokon a partokon. és mesterséges keltetőberendezésekben kiköltetik őket.

aztán hosszú. Mind a ketten fészkelni jönnek Aldabrára. fekete madarak. Így ma Aldabra nagy és változatos élőközösségnek ad otthont. rakétaként csapnak le a vízre. szárnyuk fesztávolsága eléri a 2 métert.Aldabra atoll : egy tenger alatti vulkán korallsapkája. Ebben az időben persze még nem lehetett semmiféle szárazföldön élő lakója. Mivel ritka az olyan sziget. és több méterrel a víz alá bukva kapják el zsákmányukat. lesve a visszatérő szulákat. ami azt igazolja. Mind a szulák. így a mészkő lassan kiszáradt. Erre valamelyik fregattmadár lecsap rá és elkapja. mind a fregattmadarak az év legnagyobb részét a levegőben töltik. mint a szulák : nagy sebességgel. sokféle állat és növény érkezett ide a tengerről és a levegőből. Ahogy a korallzátonyok lassan fölmelegedtek. még olyan messziről is idejárnak. Ők más halászati eljárást alkalmaznak. mint Aldabra. Aldabra az Indiai-óceán összes fregattmadarainak központi fészkelőhelye. amely 4000 méter mélységből meredeken emelkedik ki a tenger alól. teli van hallal a begye. Csöppet sem meglepő. a hullámok egyre ritkábban borították el őket. Ezeknek a szigeteknek a felszínét megkövesedett korall alkotja. és megszületett az új sziget. közvetlenül a tenger felszíne fölött repülnek. A szulák minden irányban több száz kilométerre is elrepülnek. hogy az atoll töbször is felemelkedett. . amikor a tenger vagy az óceánfenék szintje megemelkedett vagy lesüllyedt. amelyek kiszürcsölik a tojásokat vagy fölfalják a fiókákat. A mészkőbe morzsalékos homokos talajrétegek ágyazódnak. Ezeknek a gyakorlott utazóknak nem jelent problémát olyan távoli szigetekre eljutni. Alakját illetően egyetlen hatalmas lagúna. majd újra a víz felszíne alá süllyedt. ahol nincsenek macskák. amelyet az esők vegyi hatása keltette erózió fűrészfogas pengékké és mély hasadékokká koptatott. de a fregattmadarak olyan kitartóan zaklatják. hogy nagy számban jönnek ide a madarak. Az év bizonyos szakaszaiban az atoll felett az ég megtelik a piroslábú szulák és a fregattmadarak keringő csapataival. Utoljára körülbelül 50000 évvel ezelőtt emelkedett ki. mielőtt még a hal visszapottyanna a vízbe. hogy gyakran kénytelen kiöklendezni a zsákmányát. horgas csőrükkel egyetlen fejbiccentéssel ügyesen kikapják a víz alól a tintahalat vagy a repülőhalat. de ahogy teltekmúltak az évezredek. Amikor a szula megérkezik. amelyet keskeny csatornákkal elválasztott szigetecskék vesznek körül. Mindkét madár a környező tengerekben található táplálékra van utalva. Ám ott cirkálnak a sziget körül is. Amikor hal.vagy tintahalrajokra bukkannak. csak ritkán szállnak le a vízre. és villás farkuk van. A fregattmadarak nagy. patkányok és más állatok.

de sok közülük még életképes. közvetlenül a magas vízállás szintje fölötti keskeny sávon. Azokon a helyeken pedig. a madaraknak nem kell sem elrejteniük. Ha a dagály vízszint mentén végigsétálunk a parton. Vajon hogyan jutottak ide ezek a növények? Egyeseknek biztosan a levegőből érkeztek a magvai. hogy egyik fészkét építő madár ágacskákat lophat a másik fészkéből anélkül. lebegve utazik esetleg sok száz kilométert. hogy csatlakozzanak hozzájuk. galagonyabokrok vernek gyökeret. néhány méteren belül fél tucat különféle magot is összeszedhetünk. A szulák mit sem törődnek a fregattmadarak kalózkodásával. A sziget keleti végében raknak fészket az alacsony mangrovebokrok közt. lábához vagy tollaihoz tapadva. Így aztán a mangrovék megtelnek fészkekkel. Ezek gyakran olyan szorosan egymás mellé épülnek. Egyesek talán már elhaltak. mert a kókuszpálma egyike azoknak a növényeknek. amely a víz felszínén tartja. és felfújják a csőrük alatt dagadozó nagy. A mangrovékon kívül sok más növény is él itt. Kemény héját vastag. mások esetleg valamilyen madár gyomrában tehették meg az utat. míg a többiek nagy részét a tenger hozta. ahol nem árnyékolják be a szárazföld fái. vörös torokzsákjukat. Nagyon gyakori köztük a kókuszdió.mint India. . amelyeket itt raktak le a hullámok. néhány pedig már gyökereket és leveleket is sarjasztott. Természetes körülmények között a kókuszpálma a trópusi szigetek partjai mentén él. Akár négy hónapig is képes életben maradni a tengeren. Mivel a part mentén a víz fölé hajlik. és közvetlen mellettük fészkelnek. ezzel hívogatják a fölöttük repkedő nőstényeket. pihés ejtőernyőkkel felszerelt kisebb magvakat alighanem a kontinensről sodorta ide egy vihar. A partokat kókuszpálmák szegélyezik. hogy kimozdulna a sajátjából. durva rostburok veszi körül. alacsony. Mivel a szigeten nem élnek ragadozók. A korall mészkő repedéseiben alacsony. és rakjanak fészket. Az apró. sem elérhetetlen helyekre rakniuk a fészküket. amelynek partjai több mint 3000 kilométer távolságra fekszenek. a hullámok elérik és kisodorják a tengerre. mielőtt a még meghódítatlan Aldabrán újra partra vetődne. és nem fojtja meg az aljnövényzet. Először a hímek telepszenek meg: üldögélnek az ágak közt. hogy aztán ürülékével a partra sodródjanak. amikor diói lehullanak. madarak csőréhez. ahol a szél a sziget belsejébe fújta a homokot. amelyek a legsikeresebben utaztatják magvaikat a világ körül. zöld pázsit nő.

hogy állandósulnak a következő generációkban. A hüllők különösen kitartó tengerészek. egy gyönyörű kis vércsének is csak valamivel vörösebb a hasa. A sziget lakói közt azonban lényegesebb változások is végbementek. hogy az aldabrai vércsét önálló alfajnak tekintsük.A kókuszdió olyan sikeresen terjedt el világszerte . Hasonlóképpen Aldabra egyetlen ragadozó madarának. Kicsiny. ha átáztatja őket a tengervíz. beltenyésző közösségekben az ilyen mutációk nem hígulnak úgy fel. gyökérgubancokat és mindenféle más növényi részeket is tartalmaz. de ez elég jelentős és állandó különbség ahhoz.és az ember olyan szorgalmasan plántálta el ezt az értékes élelem. A szigetre érkezett állatok és növények nem mind maradnak nemzedékről nemzedékre ugyanolyanok. a Seychelle-szigeteken viruló Lomatophyllum virágainak színétől. hogy a nagy tavakhoz hasonlóan a szigeteken is különösen gyorsan mennek végbe az evolúciós változások. . Ugyanarról a folyamatról van itt szó. számos fajuk lassan változni kezd. Néha a változás egészen triviálisnak látszik. mint a kontinenseken a nagyobb populációkban. Bár ez a hulladék maga halott. mint a hüllőknek. Ahogy múlik az idő. hegyes narancsszínű virágokat hajt. Aldabra legszebb virágos növénye.és italforrást -. mint amelyik a tavakban elszigetelt halpopulációk közt is új fajokat hoz létre. Ez az oka annak. és hosszú utazást képesek túlélni efféle tutajokon. nem viselik el. A magas vízálláskor lerakott hordalék hulladék fát. mint madagaszkári unokatestvéreinek. pozsgás levélrozettája közepéből hosszú. Aldabra számos csigájának. Így aztán. amelyeknek a színe alig különbözik a több száz kilométernyire. a Lomatophyllum egyik faja tüskés. ezért nagyobb a valószínűsége. mégis életet. hogy ma már valószínűleg nem lehet felderíteni. amelyek az ivadékok szervezetében változásokat okoznak. szinte minden más óceáni szigethez hasonlóan. Az sincs kizárva. pontosan honnan is származott eredetileg. nem lévén olyan vízálló bőrük. állati utazókat hozhat magával. A szaporodási folyamatok során apró eltérések alakulnak ki a genetikai struktúrákban. Aldabrán sok gyík iszkol a fák közt és sütkérezik a sziklákon. ezerlábújának. de békák nem kuruttyolnak sós mocsaraiban. hogy nagyobb állatok is kerülhettek így ide. a kétéltűek viszont. pókjának és más kis gerinctelen állatának ezen a módon kellett érkeznie.

Ez a galambszerű madár a földön keresgélte élelmét. Testén puhák és pelyhesek lettek a tollak. ami könnyen messze sodorhatná a tenger fölé. mert a sziget fölött majdnem mindig erős szél fúj. A guvatfélék apró. még veszélyes is volna számára a repülés. ezek kifejlesztése pedig nagy mennyiségű táplálékot követel. hogy a madarak ritkán repülnek. Az aldabrai guvatnak erre semmi szüksége nincs. amelyet már azzal előcsalogathatunk. izmai gyengék. hacsak nincs rá valóban szükségük. amely különben megtámadná őket. amelyik így reagált az elszigetelődésre. Mauritiuson élt az Indiai-óceánon. és látványos udvarlási tánca közben büszkén mutatja a párjának hasznavehetetlen szárnyait. amelyek vagy egyáltalán nem tudnak repülni. hogy könnyen fejbe lehetett vágni. és hasonlítanak az afrikai szárazföldön élő rokonukhoz : ugyanolyan a testfelépítésük. így a repülőképesség elvesztése nem jelent hátrányt. az Ascensión és a Goughszigeteken valamint a Csendes-óceán számos szigetén is élnek guvatok. vagy éppencsak fel tudnak libbenni a levegőben. mint egy nagy pulyka. Valahányszor egy madár a levegőbe emelkedik. mindig nagy mennyiségű energiát fogyaszt. hosszú lábú madarak. Aldabrán viszont ilyen veszélyek nem fenyegetnek. így hát nem csoda. A repülni nem tudó. amelyeknek elsatnyult szárnyain olyan kuszák a tollak. ha egy kavicsot odakoccantunk egy kőhöz. Ennek a gyönyörű madárnak pompás tollbóbita van a fején. hogy akármilyen erősen csapkod is szárnyaival. A Galápagos-szigeteken ugyanerre az evolúciós útra tértek azok a kormoránok vagy kárókatonák. Új-Kaledóniában a darvak egyik rokona veszítette el a repülőtudományát : a repülő guvatdaru vagy kagu. amelyik Aldabra egyik távoli szomszédján. és szinte soha nem csapkod velük. határozott előnyökkel jár.A bokrok közt egy gyógyíthatatlanul kíváncsi kis guvat sertepertél. és meg lehetett ölni. A Csendes-óceán nyugati részén. szárnyai csökevényessé sorvadtak. képtelen a levegőbe emelkedni. együgyűnek. Van azonban kettőjük közt egy fontos különbség: az aldabrai guvat nem tud repülni. Afrikában a guvatok a levegőbe emelkedve menekülnek el az elől a sokféle vadászó állat elől. Tristan de Cunha-szigeteken. mert annyira szelíd és bizakodó volt. sőt. és akkorára nőtt. Az aldabrai guvat nem az egyetlen olyan tagja családjának. aerodinamikailag valamikor jól működő legyezőfarka pedig felkunkorodó dísztollakká csökevényesedett. Itt. . A repülés sajátos igényeket támaszt: egy jól repülő madár testsúlyának átlagosan több mint 20 százalékát a hatékony szárnycsapásokhoz szükséges izmok és csontok teszik ki. ahonnan csak nagyon nehezen tudna visszatérni. Így hát szárnyai aprók. A portugálok elkeresztelték doudonak. szigetlakó madarak közül azonban talán az a madár volt a leghíresebb. Sőt. és nagyjából egyformák a szokásaik is. ellenkezőleg.

és olyan távol éltek a fő hajózási útvonalaktól. amelyek több mint egy méter hosszúra és 200 kilogramm súlyúra is megnőttek. kihalt szigetlakó rokonaikhoz hasonlóan ők is az afrikai kontinensen élő átlagos méretű teknősök leszármazottai. amelynek segítségével a teknős körülbelül tíz nap alatt megteheti ezt az utat. Ezek még a dodóknál is értékesebbek voltak a tengerészek számára. de az is lehetséges. a XIX. hogy sok ezer évvel ezelőtt közülük utaztak át néhányan Madagaszkárra növényi "tutajokon". hogy más. így még a trópusokon is friss hússal szolgáltak. hogy egy-egy. A XVIII. hiszen úszóképes testüket fönntartotta a víz. ezek terjedtek el a többi szigeteken.kivéve az Aldabrán élőket. aztán a szigetre betelepített sertések falták a tojásaikat is. mint a dodó. hogy a jelenségnek még egyszerűbb oka van: mivel . hogy az utazók először beszámoltak róla. hogy a szigetek teknősei miért nőnek óriássá. Az utolsó dodót a XVII. Lehet. A dodó és a remete galamb mellett Mauritiuson. hiszen hetekig életben maradtak a hajófenéken.nem egészen 200 évvel azután. a másik a Rodriguez-szigetek egyikén. Napjainkban is mintegy 150000 óriásteknős él a szigeten. a mangrovék közt legelésző teknőst véletlenül elkapott a dagály és kisodorta a nyílt tengerre. Ezért aztán az óriásteknősök ugyanúgy jártak. A hullámok közt a szárazföldtől sok-sok kilométernyire csakugyan lebegő óriásteknősökre lehet bukkanni. mint a dodó és a remete galamb. Madagaszkár felől egy tengeráramlás folyik Aldabra felé. hogy a hajó kifutott a kikötőből. az európai tengerészek mégis mind a kettőt szoliternek (más néven remete galamb) nevezték el. hogy még a kényelmesen tárolható friss hús kilátása sem csábította a hajóskapitányokat ekkora kitérőre. sok-sok nappal azután. század végére az Indiai-óceánból minden óriásteknőst kiírtottak . Semmi biztos okát nem tudjuk. a víz szélén. hogy miután az óriásformák kifejlődtek. Lehet. Bár szemmel láthatólag különböztek egymástól. mert mindig magányosan találták őket az erdőkben. Az efféle utazások alighanem úgy kezdődhettek. hogy egy nagy zsírtartalékokkal rendelkező. század végére ezeket is teljesen kiírtották. A közeli szigeteken is élt két galambfaj. Körülbelül akkorák voltak. és az összes beszámolók szerint sokkal peckesebben jártak. század végén pusztították el . De lehet. és valószínűleg jó néhány napig kibírják a tengeren.Előbb csak a legkülönbözőbb nációk tengerészei mészárolták le nagy számban a jóízű dodókat. Ezek annyira elszigetelten. hatalmas testű állat könnyebben túlél egy-egy rossz évszakot egy kisebb állatnál. mint a totyogó dodó. amelyik nem tudott repülni : az egyik Réunionon. de hosszabb volt a nyakuk. Réunionon és a Rodriguez-szigeteken hatalmas teknősök is éltek. A jelek szerint nem kétséges.

nincsenek körülöttük ragadozók, amelyek megtámadnák őket, és semmiféle más állat nem verseng velük a legelőkért; az olyan természettől fogva hosszú életű állatok, mint a teknősök, egyszerűen tovább folytatják növekedésüket. Méretük megnövelésén kívül a szigeti teknősök más tekintetben is megváltoztak. Ezeken a szigeteken nem valami bőséges a legelő, és különösen ritka Aldabrán. A teknősök ennek következtében kibővítették az étrendjüket : szinte mindent megesznek, ami akár csak távolról is ehető. Erre az ember hamarosan rájön, ha tábort ver a szigeten, mert a teknősök nemcsak az étkezések idején ülik körül várakozóan, hanem lassan, nehézkesen, de módszeresen a sátrát is lerombolják ennivalót keresve, és minden véletlenül elöl hagyott ruhadarabját megkóstolják. Emellett kannibállá is váltak : ha valamelyikük elpusztul, akkor ezek a normális körülmények közt vegetáriánus állatok belefúrják a fejüket az oszlóban lévő dög belsejébe és felfalják. Az óriás teknősök páncélja is megváltozott. Hatalmas méretű, de se nem olyan vastag, se nem olyan erős, mint afrikai rokonaiké, és a páncélt alátámasztó belső csontgyámok sem olyan robusztusak, ha durván bánnak velük, bizony könnyen behorpad a teknőjük. Nem nyújt olyan biztonságos menedéket, mint a szárazföldi teknősöké, mert a páncél nyílása a nyaki részen kiszélesedett, ezért az állat testét elöl kevésbé fedi. Így ugyan szabadabban mozoghat legelészés közben, viszont nem tudja teljesen behúzni a nyakát és a fejét a teknőjébe. Ha visszakerülne Afrikába, a hiénák vagy a sakálok belemélyesztenék a fogukat a nyakába és elpusztítanák. A teknősök a világ más eldugott, magányos szigetein is nagyon hasonló módon alakultak át. Egyesek a Galápagos-szigeteken élnek, ahol ugyanilyen nagyra nőnek, az ő legközelebbi rokonaik azonban nem az Indiai-óceán óriásai, hanem a náluk sokszorta kisebb dél-amerikai teknősök. A szigeteken élő hüllők óriásnövési hajlama nem korlátozódik a teknősökre, egy indonéziai gyík, a páncélos varánusz is nagyon hasonló módon fejlődött. Központi hazája Komodo, egy alig 30 kilométer hosszú kis sziget az indonéziai szigetláncolat közepén. Ez a népszerű nevén komodói sárkánynak nevezett gyík a valóságban közeli rokona az ausztráliai Gould-varánusznak és a nílusi varánusznak, amelyek Afrikától Ausztráliáig számos trópusi országban nagyon elterjedtek, csakhogy 3 méteresre is megnő, jóval nagyobbra, mint bármely más gyík. Zömökebb is, mert míg más varánuszok testének mintegy kétharmada vékony farokból áll, a komodói varánusz farka a testhosszának csak körülbelül a fele. Így a felnőtt méret felét elérő komodói varánusz is sokkal nagyobb testtömegű és félelmetesebb, mint egy ugyanolyan hosszú másféle varánusz.

A komodói varánusz ragadozó. Fiatal korában, amikor még egy méter hosszú sincs, fölmászik a fákra, és rovarokat, kisebb gyíkokat zsákmányol. Amikor már félig felnőtt, kizárólag a földön vadászik, patkányokra, egerekre és madarakra. A teljesen kifejlődött példányok túlnyomórészt disznó és szarvashúst esznek - ezek az állatok természetes módon kerültek a szigetre -, de megeszi a kecske húsát is, amelyet az ember telepített oda. A húst persze túlnyomórészt döghús formájában eszi, de aktív vadász is : nyomába ered a vemhes kecskének, és abban a pillanatban elkapja az újszülött gidát, amint lepottyan a földre. A felnőtt állatokat lesből támadja meg, a sűrűben ólálkodik, a kecskék, disznók és szarvasok megszokott csapásai mellett, s amikor valamelyik elhalad mellette, állkapcsával elkapja a lábát, és némi viaskodás után földhöz vágja. Mire az állat magához tér, a varánusz már fel is hasította a hasát, így gyorsan elpusztul. A szigeten azt mesélik, hogy a varánusz az embert is megtámadja. Annyi biztosnak látszik, hogy régebben, amikor egy-két ember varánuszba botlott, azok csúnyán megharapták őket, később bele is haltak a sebeikbe. Az nem kétséges, hogy ha az ember elájulna a hőségtől, a hatalmas gyík ugyanúgy bánna el vele, mint bármely más állati tetemmel. Ám az valószínűtlennek látszik, hogy rendszeres zsákmányának tekintené az embert. Ha egy bokorban üldögélve figyeljük őket, nincs az az érzésünk, hogy vadásznának ránk. Amíg az ember figyeli, addig a sárkány is valószínűleg figyelni fogja: mozdulatlanul fekszik, mint egy szobor, csak néha pislog egyet, esetleg felsóhajt, vagy megvillantja hosszú, sárga nyelvét, amellyel az illatozó levegőt érzékeli. De még ha lábaira emelkedik és céltudatosan elindul felénk, akkor is boldognak látszik, ha sikerül elcsörtetnie mellettünk. Ám amikor tetem köré gyülekező varánuszokat látunk, már sokkal nyilvánvalóbbá válik potenciális vadságuk és erejük. A kifejlett példány képes az állkapcsával fölemelni és elvonszolni egy kecske tetemét. Ha ketten esnek neki, akkor mindegyikük belekapaszkodik az állkapcsával, majd fejüket és vállukat hátrafelé rángatva kettétépik. Ha a fiatalok óvatlanul veszekedni kezdenek az öregebbekkel a dögön, akkor lendületes rohammal elkergetik őket, s ezek nem csak afféle üres fenyegetőzések : ürülékük elemzésével ki lehet mutatni, hogy a felnőtt állatok rendszeresen megeszik a kisebbeket. A komodói sárkány tehát kannibál is. Ezek a gyíkok talán egyebek közt az étrendjük miatt nőttek óriásokká. Ezen a vidéken nem él más, nagy húsevő állat, nincs más vadász, amely zsákmányul ejtené a bozótban legelésző szarvasokat és disznókat.

Valószínűnek látszik, hogy a varánusz ősei dögöket, rovarokat és apró emlősöket ugyanúgy ettek, mint a másutt élő kisebb varánuszok és a komodói faj fiataljai. Ám végül egyesek elég nagyok és elég erősek lettek közülük ahhoz, hogy megtámadják az élő növényevőket, így rátaláltak egy gazdag, másképpen ki nem használt élelemforrásra. Végül aztán ez a jellemvonás az egész fajnál általánossá vált, és a komodói varánusz a világ legnagyobb gyíkjává fejlődött. Napjainkban ez a gyík már nemcsak Komodón él, hanem két szomszédos szigetre, Padarra és Rintjára, sőt, a sokkal nagyobb Flores-sziget nyugati végére is beköltözött. Kitűnően úszik, és rendszeresen átkel a keskeny szorosokon a Komodo partjai mentén fekvő kisebb szigetekre, de az nem biztos, hogy ily módon terjedt át a többi szigetekre. Lehetséges, hogy ezen a vulkanikus vidéken valamikor a geológiai közelmúltban lesüllyedt a föld, és így a tenger a gyíkok eredeti otthonául szolgáló szigetet a ma látható több kisebb szigetre osztotta. A legtöbb szigeteken élő faj ott marad azokon a magányos szigeteken, ahol kifejlődött. Így aztán az ezekre az elhagyatott tájakra látogató utazók fantasztikus történeteket meséltek róluk. A komodói sárkány is efféle romantikus túlzásoknak köszönheti népszerűségét, és amikor századunk elején a világ először hallott a létezéséről, a róla szóló történetek azt állították, hogy a szörnyeteg 6 méter hosszúra - valódi méretének a kétszeresére - is megnő. Ötszáz évvel ezelőtt egy szigeten élő növény azonban még ennél is csodálatosabb mesék tárgya lett. Akkoriban, akárcsak ma is, időnként, nagyon ritkán, óriási diókat mosott ki a tenger az Indiai-óceán partjaira. Olyanok voltak, mint két összenőtt kókuszdió, és rendszerint nagy, csónak alakú burok fedte őket. Az arabok, az indiaiak és a délkelet-ázsiai népek mind találtak ilyeneket, és nagy becsben tartották őket, de senki nem tudta, honnan származnak. Maguk a diók nem adtak választ a kérdésre, mert kivétel nélkül mind terméketlenek voltak. Széles körben elterjedt a hiedelem, miszerint egy tenger alatt élő fa gyümölcsei, ezért a maldive diót elkeresztelték coco-de-mer-nek, tengeri kókusznak. A fantáziadús szemlélőt a diók közepén végighúzódó mélyedés női csípőre emlékeztette mindenesetre széles körben szerelmi varázserőt tulajdonítottak nekik. A kemény magvakból állítólag ellenállhatatlan szerelmi bájital készült, és a héjnak is varázsereje volt: a belőlük készített kupák a legerősebb mérget is teljesen ártalmatlanná tették. Így aztán a tengeri kókusz diójáért fejedelmi összegeket fizettek, és az egész Keleten, de Európa királyi udvaraiban is finom faragványokat véstek rájuk, aranyba-ezüstbe foglalták őket.

Csak a XVIII. század vége felé fedezték fel azt a fát, amelyen ezek a diók teremnek. Ez a Seychelle-szigeteken, Praslin és Curieuse szigetén élő fa ugyanolyan látványos, mint a diója. Praslinon sűrű ligeteket alkot; a hatalmas fák némelyike több száz éves, egyenes, sima törzsükön nincsenek ágak, és akár 30 méter magasra is nyúlnak. Levelei 6 méter átmérőjű, óriási "plisszírozott" legyezők, egy-egy fán vagy csak hím-, vagy csak nőivarú virágok nyílnak. A nőivarú virágot hozó fák magasabbak a hímeknél, az ő koronáikat fogják körül a gigászi diók fürtjei, amelyeknek hét évre van szükségük ahhoz, hogy beérjenek. A kisebb, porzós virágú fák hosszú csokoládébarna száron hozzák a virágaikat, amelyek majd mindegyikén egy gyönyörű, ékszerszerű gyík, a finom, rózsaszín pikkelyekkel borított, ragyogó smaragdszínű gekkó ül. Ez is teljesen egyedülálló lény: családja, a Phelsuma család Madagaszkárról ered, de Praslinon, akárcsak a Seychelle-szigetcsoport más szigetein, különleges színezetű, sajátos faja alakult ki. A coco-de-mer dió a legnagyobb növényi termés a Földön. Ellentétben a belül üreges kókuszdióval, a maldive diót érett állapotban teljesen betölti a kemény mag. Ettől olyan nehéz lesz, hogy nem lebeg a vízen, mint a kókuszdió, és a sós víz el is pusztítja. Így aztán ennek a növénynek nemcsak a termőhelye korlátozódik erre a kis szigetcsoportra, hanem itt is kellett kifejlődnie, vagy egy olyan nagyobb földdarabon, amely ma már a víz alá merült, és ezek a kis szigetek csak annak fönnmaradt maradványai. Azok a szigetek, amelyeket eddig vizsgáltunk, viszonylag mind kicsinyek voltak. Populációjuk hosszú időn keresztül egyetlen vonalon fejlődött, így csak egyetlen új fajt hozott létre. Egyetlen óriásgyíkfaj alakult ki Komodón, egyetlen óriásteknős faj Aldabrán, és egyetlen dodófaj élt valaha Mauritiuson. De ha a sziget nagy, és változatos felszínű és mikroklímájú területek fordulnak elő rajta, vagy ha egy szigetcsoport minden egyes szigetének sajátos jellege van, akkor egyetlen betelepülő is a formák sokaságát fejlesztheti ki. Ennek a jelenségnek a leghíresebb példái azok a madarak, amelyeket először Darwin figyelt meg - a galápagosi pintyek. Sok ezer évvel ezelőtt egy nagy vihar vélhetőleg kisodort egy pintycsapatot Dél-Amerika partjairól a Csendes-óceánra. Ez nyilván előtte is, utána is sokszor megtörtént, de ez a csapat a szárazföldtől majdnem 1000 kilométernyire végül szerencsésen menedéket talált ezeken a vulkanikus szigeteken. A szigeteket akkorra már betelepítették a növények és az állatok, s mert az elkóborolt pintyek elegendő táplálékra találtak, így ott is maradtak. A Galápagos-szigetek azonban igen változatosak. Közülük nagyon száraz némelyik, ezeken

hanem a színük is. Madarainak legjellegzetesebb csoportját a gyapjasmadarak alkotják. . Testük nagysága és alakja. jószerivel úgy. másoké zöld. orchideák nőnek. Lehetett egy pinty. Megint egy másik faj mintha türelmetlenségében nem tudta volna kivárni. zömök vastag csőre van. vannak köztük papagájszerű csőrök. hogy rendkívül nehéz eldönteni. Egy harmadik. Kalifornia partjaitól 3000 kilométerre fekszenek. olyan finoman és pontosan használja. Egyesek alacsonyan fekszenek. Egyeseké skarlátvörös. aztán azzal húzza ki a lárvákat a korhadó fában lévő lyukakból. nagyobbak is. mint a Galápagos-szigetek. mintha tűvel piszkálna ki egy tengeri kagylót a héjából. Egy másiknak. ívelt csőrök. nem gyűjtögettek benne rovarokat a poszáták. bő esők áztatta völgyeikben páfrányok. de mostanára már annyira megváltoztak. Az egyiknek. másokon 1500 méter magasságba emelkednek a vulkáni csúcsok. A Hawaii-szigeteken ez a folyamat még tovább haladt előre. és nem szedték benne a gyümölcsöket a galambok. a pintyek különböző populációi egyre ügyesebben szedték össze élelmüket sajátos. mint az európai piróknak. karcsú a csőre. még változatosabb rajtuk a növényzet. pontosan mi is lehetett az ősük. így többé-kevésbé biztosan egyetlen közös ősi csoporttól kell származniuk. meghatározott lakókörnyezetükben. amelyeket addig semmiféle más madár nem aknázott ki. sárga vagy fekete. csőrük és viselkedésük viszont jellegzetesen különböző. mint a Galápagos-szigeteken élő pintyeké. amelyik az apró rovarokat és lárvákat csipegeti fel. vagy ide az állatok is sokkal korábban betelepedtek. talán egy tangara (vagy amerikai pinty). Ahogy múlt az idő. Ami pedig a csőröket illeti. és rátért a szerszámhasználatra. Ezek eléggé hasonlítanak egymásra. hogy mélyen beletúrjanak a gyönyörű hawaii virágokba nektárt szürcsölgetni.kaktuszon kívül alig nő más. amelyekkel fel lehet törni a magvakat. és vannak hosszú. Nemcsak a csőrük alakja változik. amelynek a verébére emlékeztet a csőre. Először óvatosan levág egy kaktusztüskét. geológiailag pedig régebbiek. közepes méretű faj. ezeken füves síkságok és bokros foltok is vannak. magvakkal táplálkozik. amíg az evolúció hosszú idő alatt módosítja testének felépítését. tollaik színe nagyjából azonos.a csőrüket. amelyik jobbára szétzúzott bimbókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. mégpedig olyan ügyesen. Mindösszesen ma már tizennégy különböző pintyfaj él a Galápagos-szigetcsoporton. Mások viszonylag bőséges csapadékot kapnak. Ma egyetlen szigeten tíz különböző pintyfaj él. amelyek képessé teszik tulajdonosaikat arra. mint valami csipeszt. így a viselkedését változtatta meg. Így a pintyeknek sok különféle környezet állt rendelkezésükre. nem vájkálták kopácsoló harkályok a fák kérgét férgek után kutatva. Ezek a szigetek távolabb vannak az összefüggő szárazföldtől. mégpedig úgy. hogy módosították az élelemgyűjtés szerszámát .

Amikor annak idején kiemelkedtek a tengerből. majd a tenger alá süllyedtek. Amikor ezt követően Ausztráliában kifejlődtek az erszényes emlősök. ahol nemcsak az új fajok bölcsőjévé. csak a hegycsúcsok magasodtak ki. hogy mára már majdnem a felük kihalt. így ott hosszú ideig fennmaradtak a primitív kétéltűek és hüllők. hanem ősi fajok menedékhelyévé is váltak. az alsó pedig rövid és egyenes volt. Ha ezt összehasonlítjuk a Nagy-Britanniában élő ötvenvalahány madárcsaláddal. a felső ívelt szondaként szolgált. magányosan és szabadon. a hüllők és a madarak. vagy maori nevén tuatara. nedves erdőkben. mind a gekkók nagyon gyakoriak. Amikor később más potenciális madártelepesek érkeztek . hogy az elsőként érkező gyapjasmadarak már betelepítették a szigeteket. Ennek a külsőleg meglehetősen robusztus felépítésű gyíknak az igazi jellege csak akkor válik nyilvánvalóvá. . A Hawaii. primitív békafajra. ezzel véste a fát. amikor a nagy déli szuperkontinens kezdett Dél-Amerikára. A gyapjasmadarakon kívül a Hawaii szigetvilágban mindössze öt más madárcsalád képviselőit találhatjuk meg. teljesen felborították az ottani állatközösségek egyensúlyát. amikor megvizsgáljuk a csontvázát. a gyapjasmadaraknak legalább huszonkét különböző faja élhetett ott. Ám más szigetek más módon keletkeztek: eredetileg a kontinens részei voltak. nem sok esélyük volt rá. Más esetekben a tengerfenék mozgó kőzetlemezei sodortak el darabokat a kontinens testéből. hanem az is. mint szigetek. teljesen üres szárazföldet kínáltak a tengerről és a levegőből érkező első betelepülőknek. Antarktiszra és Ausztráliára hasadni. mert a gyapjasmadarak különböző fajtái a legtöbb ökológiai "fülkét" már betöltötték. még mindig rátalálhat három apró. mint egy tőr. hogy megvessék ott a lábukat. akárcsak Aldabra. A széthasadás során Új-Zéland nagyon korán elsodródott és mindezeknek a csoportoknak a képviselőit magával vitte.Az egyik rovarevő fajnak különböző hosszúságú volt a két csőr kávája.és a Galápagos-szigetek egyaránt vulkanikus eredetűek. Ebben az időben már széles körben elterjedtek a kétéltűek. Amikor az ember először lépett ezekre a szigetekre. Világrészméretekben játszódott le ez a folyamat mintegy 100 millió évvel ezelőtt. de Új-Zélandot már nem érhették el.mert biztosan érkeztek -. a jelenséget nem csak az magyarázza. hogy a Hawaii-szigetek rendkívül távol fekszenek mindegyik kontinenstől. a gyíkok közül pedig mind a szkinkek. Ám van itt egy rendkívül érdekes hüllő is . Az ilyen szigetek gyakran egész Noé bárkájányi utast vittek magukkal az elszigeteltségbe.a hidasgyík. Szomorú. Aki gondosan keresgél a hűvös.

A gulipánok. lusta lény nem a modern gyíkok. Tollai annyira meghosszabbodtak. amelyek maguk is nagyon ősi fákból.foglaltak el. és a csontjaikból tudjuk. A kivi valószínű elődei a moák. hogy mindezek a madarak már akkor elveszítették a repülés képességét. a zuzógyomorból származó zúzókövek is bizonyítják. hogy ez az alig 30 centiméter hosszú. ahogy a dodó és a remetegalamb. minden bizonnyal sok más madár jutott el Új-Zélandra légi útvonalakon is. ha nem is volt olyan magas. és csak ezt követően tértek át a talajon való életre. Ez egy tyúk nagyságú madár. amelyeket a világ más részein a nagy rágcsálók. valamikor szintén ezeken a szigeteken éltek. és a nagy testű patások . a . útközben segítettek nekik a rendszeres és erőteljes kelet felé fújó szelek (amelyek később olyan fontossá váltak a kereskedelmi hajózás számára). Ha csakugyan ez volt a helyzet. ragadozó emlősök. de ebben az időben még mindegyikük olyan nagy és erős volt. amikor a nagy déli szuper-kontinens még nem szakadt részekre. amikor Új-Zéland levált Ausztráliáról. A moák növényevők voltak. Egyesek aprók voltak. hanem a dinoszauruszok közeli rokona: a legősibb az összes ma élő hüllő között. hogy szinte szőrre emlékeztetnek. súlyosabb volt náluk. a moák ősei még tudtak repülni. Van azonban egy alternatív magyarázat is. amikor megjelentek a vad. akkor az ősi moáknak már akkor ott kellett élniük a tuatarák és a primitív békák mellett. és a valaha élt legnagyobb madár volt. DélAmerikában a nandu. mint a legnagyobb moák. amely valamikor Madagaszkáron élt. amint azt a csontváz bordái között talált megkopott. és a déli bükkökből és páfrányfákból állnak. hogy akkor is fenn tudták tartani magukat. túlélő állatfaj is : a kivi. a szárnya pedig olyan kicsiny. Lehetséges. és valószínűleg a fákról csipegettek. ők az erdőtalajokon legelésztek. él még egy.Afrikában a strucc. A világ számos részén élnek nagy testű. Mások viszont csakugyan nagyra nőttek: legnagyobb fajuk 3-5 méter magasra is megnőtt. ugyanúgy. alig valamivel nagyobbak a kivinél. hogy abban az időben. repülni nem tudó madarak . amikor Új-Zéland elsodródott. Az új-zélandi erdőkben.mint amilyen a zsiráf is . Egy gyakorlatilag vele azonos lénynek a megkövesedett csontjaira 200 millió éves kőzetekben találtak rá. Közéjük tartozott az elefántmadár is. igen korai időkből származó. és nőttek elszigeteltségükben gigászi méretűre. Ausztráliában az emu. Sokan Ausztráliából jöttek. hogy legalább tucatnyi különböző fajuk volt.Koponyacsontjai világosan mutatják. kaurifenyőkből. A kivi a repülni nem tudó madarak egyik utolsó élő képviselője. Lehetséges. Akárhogy is volt. A jelek szerint növényevő emlősök hiányában ezek a repülni nem tudó madarak foglalták el azokat a helyeket. amelynek erőteljes ásólába és hosszú csőre van. amivel rovarok után kutat. hogy gyakorlatilag eltűnik tollruhája alatt.

ahogyan Aldabra. Új-Zéland állatvilága az elszigeteltség összes hatását jól illusztrálja. mint például a kakapo. és élénk kék testtollai vannak. hogy találunk köztük repülni nem tudó guvatot is. így olyan ökörszemeket. récék és más ausztráliai költöző madarak még ma is rendszeresen megjelennek ÚjZélandon. mohákat és bogyókat csipegetni. mielőtt Kolumbusz átkelt az Atlanti-óceánon. a takahe egy különös vízityúk. amelyek sok ezer évvel ezelőtt szálltak le itt és telepedtek meg. majd végül eljutottak a Csendes- . Ezek közül tizennégy az idők során vagy nagyon gyatra repülő lett. Ha vonakodva is. és rovarokkal. ahol párzási időszakban lebonyolíthatja udvarlási szertartásait és elénekelheti szárnyaló dalait. azért képes néhány lábnyira nagy csapkodással a levegőbe emelkedni vagy lesiklani egy domboldalon. Éjjel jön elő páfrányleveleket. de elsősorban a földön jár. mint a moa vagy a takahe. letisztítja róluk a vegetációt. de azok. mint egy kisebb pulyka. ugyanúgy. Egyesek. Új-Zéland körülbelül ezer évvel ezelőttig teljesen ismeretlen volt. Sok madár. és megkapóan ünnepélyes az arckifejezése. amelynek ősei valamikor repültek. akkor is. A guvatfélék egy másik tagja. Sok közülük teljesen egyedülálló formává fejlődött. Új-Zéland szárazföldi madarai között ötven teljesen egyedülálló faj van. zöld tollazata van. Az elsők. fajtájuk óriásaivá váltak. Akkora. Új-Zélandon azonban ugyanazok a folyamatok sokkal hosszabb ideje működtek. A legveszedelmesebb betolakodó az ember. leköltözött a földre. A polinézek jóval azelőtt ellátogattak a Csendes-óceán elszórt szigetvilágaiba. a polinézek voltak. Ez a weka. amelyik nemcsak hogy elveszítette a röpképességét. egyik szigetcsoportról a másikra vándorolva. A néha bagolypapagájnak is nevezett kakapónak mohaszerű. miután elköltöztek az ázsiai szárazföldről. Nem meglepő. vagy teljesen elveszítette a röpképességét. ha kell. hanem igen nagyra is nőtt. Még figyelemre méltóbb.kormoránok. erős skarlátvörös csőre. ma is a világ legnagyszerűbb tengerészei. akkoriban ember oda még nem tette be a lábát. amely az erdőkben szaladgál. könnyen áldozatául esnek a beköltöző támadóknak. csigákkal és gyíkokkal táplálkozik. egy fogoly nagyságú madár. Ám Új-Zéland ugyanakkor élénken érzékelteti ezeknek a szigetlakó állatoknak egy további jellemző vonását is: nagyon sebezhetőek. Itt. akik eljutottak oda. Hosszú ösvényeket tart fenn a sűrű növényzetben. a Galápagos-szigetek és Hawaii madarai. amelyek jellegzetesen különböznek a világ más részein élő rokonaiktól. hogy egy új-zélandi papagájfaj is elveszítette a repülőképességét. papagájokat és récéket hoztak létre. és itt-ott kis színpadokat épít magának egy szikla mellett vagy egy fa alatt. azóta a maguk sajátos módján fejlődtek tovább. Első telepeiket valószínűleg viszonylag rövidebb útjaikon létesítették.

Aztán 200 évvel ezelőtt megérkeztek az európaiak. a háziállatok.a 4000 kilométerre délnyugatra fekvő Új-Zélandig. hanem ruhát készítettek a bőrükből. valamint ékszereket faragtak belőlük. edényeket a tojásaikból.az ember érkezése előtt vélhetőleg a szigeten élő 300 madárfajból negyvenöt teljesen eltűnt. a kiorit.óceáni térség szívébe. Az ősi maori falvak mellett feltárt szemétdombokból hatalmas számban kerültek elő moamaradványok. szerszámokat. a moák nagy populációja élt. gyökerei. Amikor kivágták és felégették az erdőt. A maorik emellett kutyákat is hoztak magukkal. És nem is ők voltak az egyetlen érintett csoport . Nemcsak a húsukat ették meg. A maorik megérkezése után a kivi kivételével a moák rendjének valamennyi tagja néhány évszázad alatt kihalt. így a húst illetően a magukkal vitt disznókra és csirkékre kellett szorítkozniuk. Az addig elfoglalt szigetek egyikén sem élt semmiféle nagy testű állat. kelet felé a Húsvétszigetekig. nyugatra Tahitiig. Ez a vadásztevékenység kétségkívül erősen csökkentette a moák létszámát. hogy önfenntartó telepet tudjanak létesíteni. amelyekre a polinéz gyarmatosítók. a csontjaikat is felhasználták. mert hajóikon egy másik patkányfajt is magukkal hoztak. és további óriási erdőterületeket irtottak ki és alakítottak át legelővé. majd végül . Ezután az évszázadok során a Marquesas-szigeteken lévő főhadiszállásukról egy sor hatalmas utazásra vállalkoztak : észak felé eljutottak egészen Hawaiira. s ezek szintén megritkították az óriás madarakat. a moák nemcsak a legelőiket veszítették el. a hajófenékben pedig az ehető növények termései. hogy hatalmas birkanyájakat legeltessenek rajtuk. amire csak szükségük lehetett ahhoz. valamint egy polinéziai patkányt. . Kenuik hatalmas kéttörzsű hajók. Új-Zélandon azonban óriás madarak. a maorik buzgón és sikeresen vadásztak.mind közt a leghosszabb útjuk során . Mindezek nem véletlenszerű utak voltak. több száz utast is szállíthattak. Amikor gyarmatosító útjaikra indultak. de a maorik ugyanakkor az abban az időben még a szigetek legnagyobb részét borító erdőket is irtani kezdték. a férfiak mellett ott voltak a nők is. Ők még nagyobb pusztulást okoztak. Új-Zéland alighanem nagy és örömteli meglepetést szerzett a polinézeknek. nem egy-egy hirtelen vihar sodorta el útvonaláról tengeri járműveiket. ezenkívül minden egyebet magukkal vittek. nyíl.és dárdahegyeket. hanem a rejtekhelyeiket is. hanem gondosan megtervezték őket. prédául ejtve csibéiket és tojásaikat.

amelyektől a táplálkozása függött. hogy szigorú védelem alatt állnak. tengelicéket és seregélyeket. a most már ragadozóktól mentes környezetbe. a hujának. no meg macskákat a kandallójuk mellé. Leggyorsabban azok a madarak szenvedték meg ezt az inváziót. Valamikor a karéjosmadár-félék családjának három faja élt a szigeteken. amelyekkel táplálkoztak. Ezzel a hatalmas invázióval szemben az őshonos állatoknak óhatatlanul teret kellett veszíteniük. hogy tudományosan először fosszilizálódott csontjaiból azonosították. Sok más. Itt feltehetőleg még mintegy 200 példányuk él. lárvákat keresgélve a fák törzsében. és vésőnek használta. hogy fákon építsék meg fészküket. Ausztráliából fekete hattyúkat. így száma még a takahe számánál is alacsonyabbra csökkent. Aztán menyéteket hoztak be. amelyek elveszítették repülőképességüket: nem tudtak elmenekülni a ragadozó macskák és menyétek elől. további fennmaradásuk mégis bizonytalan. Pisztrángot telepítettek a folyókba. Mindegyiküknek van egy általában sárga. tojásaik és csibéik sem voltak többé biztonságban a patkányoktól. elvadult macskáktól. és önálló vadásznak csaptak fel a vidéken. de 1900-ra a fajt hivatalosan is kihaltnak kellett nyilvánítani. a kakapo. és azt a néhány kakapót. olyan jellemző vonásokkal. Nemcsak a macskák és a menyétek öldösték. Ám nemcsak a repülőtudományukat elvesztett madarak szenvedtek.és patkánypopulációt. olyannyira. kookaburrákat (kacagó jégmadarak) és papagájokat hozzanak be. míg a nőstény hosszú. Aztán. században még látták egykét élő egyedét. hogy saját külön családot alkossanak. illetve a seregélyekhez hasonlítják őket. hajlott csőrével mélyen bele tudott piszkálni a lárvák alagútjaiba. így a jelek szerint a pár gyakran bájosan együttműködve . hanem a szarvas is lelegelte azokat a leveleket és bogyókat. összegyűjtötték és áttelepítették ide. A XIX. kitűnően repülő madár száma is erősen megfogyatkozott. Egész társaságok alakultak abból a célból. az egyiknek kék bőrlebernyege. hogy Angliából vadkacsákat és pacsirtákat. Napjainkban a Little Barrier nevű szigetecskét megtisztították az egykor ott nyüzsgő. még ennél is nagyobb veszélyben van. erdei pintyeket. amelyek a Déli-szigeten még életben maradtak. hogy csökkentsék az egér. Amikor az európaiak megérkeztek. A repülni nem tudó papagáj. de annak ellenére. feketerigókat és vetési varjakat. jól ismert és régóta kedvelt állatokat. mert sorra hozatták a saját régi otthonukra emlékeztető. nemek szerint különbözött a csőre: a hímé kurta volt. szarvast az erdőkbe. a takahe már amúgy is közel állt a kihaláshoz. de eléggé meg is különböztették tőlük ahhoz. amelyek a paradicsommadarakhoz. hogy horgászhassanak. 1948-ban rábukkantak egy kisebb populációjára a Déli-sziget (Új-Zéland) egyik eldugott völgyében. Egyiküknek. és mivel leszoktak arról.Minden jel szerint nem sok örömüket lelték a szigetek furcsa és szokatlan állataiban. hogy vadászhassanak. csodálatos módon. amely a csőr tövéből nő ki. amelyek aztán otthagyták a városokat és a falvakat.

gyűjtögette a táplálékot. A huja századunk első évtizedében kihalt, a másik lebernyeges, a karéjos seregély pedig már csak néhány part menti szigeten él, és nagyon ritka, pedig régebben széles körben elterjedt volt. Csak a harmadik, a karéjos varjú vagy kokako él még nagyobb számban, de csak a nagy Északiszigeten (Új-Zéland). Nemcsak a madarak voltak ennyire sebezhetőek : ma már a hidasgyíkot is csak a part menti szigeteken lehet megtalálni, és egyre ritkább lesz a repülni nem tudó, magát agresszíven mutogató, vadul harapós weta nevű óriás szöcske is. A halak közül, amelyeknek valamikor mintegy harminc fajuk élt Új-Zélandon, a folyók, patakok és tavak nagy részét átengedték a pisztrángnak és más jövevényeknek. Hasonló sorsra jutott a világ szinte minden olyan szigetének élővilága, amelyek sajátos, egyedülálló életközösségeket fejlesztettek ki. Hogy ez pontosan miért van így, azt még ma sem értjük teljesen. A különböző eseteknek kétségkívül különböző magyarázatuk van. Az ember könnyen azt hinné, hogy számos szigeten kifejlődött faj olyan jól alkalmazkodott saját különleges környezetéhez, és olyan hatékonyan aknázta ki azt, hogy semmiféle betolakodó nem lenne képes kitúrni a helyéről - ám ez nem így van. Szinte úgy tűnik, hogy éppen elszigeteltségük miatt, ami megvédte őket a nagy, kozmopolita közösségekben dúló harcoktól, a szigetlakók leszoktak a versengésről, és az új versenytársakkal szemben képtelenek voltak megőrizni pozícióikat. Mihelyt leomlik az a gát, amely korábban megvédte a szigeteket, a jelek szerint lakóik jelentős része pusztulásra van kárhoztatva. David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

11. FEJEZET A NYILT TENGER

Bolygónk legnagyobb részét víz borítja. Olyan sok rajta a víz, hogyha a világ összes hegyeit leborotválnánk, és törmelékeiket belehánynánk az óceánokba, akkor a Föld egész felszíne több ezer méter mély víz alá kerülne.

A kontinensek közötti nagy medencék, amelyekben ez a sok víz elhelyezkedik, földrajzilag változatosabbak, mint maguk a szárazföldek. A legmagasabb szárazföldi hegycsúcs, a Mount Everest jól beilleszkedne az óceán legmélyebb részébe, a Mariana-árokba, és csúcsa még mindig egy kilométernyire lenne a víz felszíne alatt. A tengerből kiemelkedő hegyek viszont olyan nagyok, hogy a vizek felszíne fölé emelkednek és szigeteket, szigetláncolatokat alkotnak. A legmagasabb hawaii vulkán, a Mauna Kea, ha alapjától, a tengerfenéktől mérjük, több mint 10000 méter magas, így valójában bolygónk legmagasabb hegye. A tengerek akkor alakultak ki, amikor a Föld, nem sokkal születése után, elkezdett lehűlni és a forró víz lecsapódott a felszínén. Aztán tovább táplálták őket a vulkáni hasadékokon át a Föld belsejéből kitóduló vizek. Már ezeknek a fiatal tengereknek a vize sem volt olyan tiszta, mint az esővíz, mert jelentős mennyiségű klórt, brómot, jódot, bórt és nitrogént, valamint számos nyomelemet tartalmazott. Azóta ehhez újabb alkotórészek is járultak. Amint a szárazföld kőzeteit lemarja és erodálja az időjárás, a keletkező anyagokat, sókat a folyók oldott állapotban a tengerekbe szállítják. Így aztán évezredek során a tenger egyre sósabb és sósabb lett. Az élet ezekben a különféle vegyületekben dús vizekben jelent meg először, mintegy 3500 millió évvel ezelőtt. A fosszíliákból tudjuk, hogy az első élő szervezetek egyszerű, egysejtű baktériumok és algák voltak. Hozzájuk hasonló szervezetek még ma is élnek a tengerekben, ők képezik mindenféle tengeri élet alapját. Ezek nélkül az algák nélkül a tengerek még ma is teljesen sterilek, a szárazföldek pedig élettelenek lennének. A legnagyobbaknak közülük körülbelül egy milliméter az átmérője, a legkisebbeknek pedig nagyjából ennek az egyötvenede. Apró testüket finom héj veszi körül, egyesekét kalcium-karbonátból, azaz mészből; másokét kovából. Ezek a héjak lándzsahegyekhez hasonlóak, sugaras tüskékből és finom csipkézetekből álló változatos, gyönyörű mintákat öltenek. Egyesek pöttöm tengeri kagylókra, mások palackra, gyógyszeres fiolára vagy lovagi sisakokra emlékeztetnek. Mérhetetlen nagy számban fordulnak elő - egyetlen köbméter tengervíz akár 200000 példányt is tartalmazhat belőlük -, és mivel nem hajtják magukat előre a vízben, csak sodródnak, fitoplanktonnak nevezik őket.

Ez a görög szó lebegő növényt jelent. Ezek a szervezetek igába fogják a Nap energiáját ahhoz, hogy a tengervízben oldott anyagokból kialakítsák a sejtjeiket alkotó komplex molekulákat. Nagy számban lebegnek közöttük apró állatok is - ezeket zooplanktonnak nevezzük. Nagy részük szintén egysejtű, mint a lebegő algák, és elsősorban abban különböznek tőlük, hogy nincs klorofilljuk, ezért nem képesek önálló fotoszintézisre; ehelyett megeszik azokat az egysejtűeket, amelyek képesek rá. Közöttük sokféle más nagyobb élőlény is él - foszforeszkáló sejtekkel pettyezett áttetsző férgek, telepbe szerveződött apró medúzák, a vízben hullámzó laposférgek, nagyobb rákok és rengeteg törpe rákocska, mindezek állandó tagjai ennek a közösségnek. Mások csak ideiglenesen látogatnak ide; a rákok, a tengeri csillagok, a férgek és a puhatestűek lárvái, amelyek csöppet sem emlékeztetnek felnőtt alakjaikra, hanem csupa hullámzó csillósorokat hordozó apró, áttetsző gömböcskék. Ezek a változatos élőlények mind mohón zabálják a lebegő algákat vagy egymást, egyszerűen planktonnak nevezett együttesük pedig élő "levest" alkot, amely sok-sok más nagyobb állat fő táplálékát jelenti. A sekély vizekben a planktonnal táplálkozó állatok rögzíthetik magukat a tengerfenéken, az árapályra és az áramlatokra bízva táplálékuk házhoz szállítását. A tengeri anemonák (virágállatok) és a korallpolipok csillós tapogatóikkal nyúlnak érte; a kacsakagylók kacsalábaik fogókarjaival kapják el; az óriáskagylók és a zsákállatok átszívják a testükön a vizet, és kiszűrik belőle a táplálékot. Az óceán mélyebb területein azonban a tenger fenekére már nem ér el napfény, így plankton sem élhet benne. A planktonnal táplálkozó állatok ezért itt nem horgonyozhatnak le a fenéken, hanem aktívan úszniuk kell. Nem kell azonban nagyon sebesen úszniuk. Sőt, a feszített tempó alighanem energiapocsékolás lenne. Ha túl gyorsan haladnak, akkor a háló előtt nyomáshullám alakul ki, amely szinte visszatolja a feléje áramló vizet. A jó fogás érdekében a nagy hálók haladási sebessége is korlátozott. Ám a planktonnal táplálkozó állatok nem is úsznak gyorsan, de zsákmányuk annyira tápláló, hogy néha óriás méretekre nőnek. Az ördögrája, vagy manta egy gigászi, rombusz formájú hal, az uszonyai végétől mérve 6 méter szélesre is megnőhet. Fejének mindkét oldalán uszonyszerű lebenyek vannak, amelyek hatalmas, téglalap alakú szájába irányítják a vizet. A víz a feje két oldalán lévő, fésűszerű fogakkal szegélyezett nyílásokon át távozik, ezek a fogak szűrik ki a planktonokat.

A rája távoli unokatestvére az óriáscápa ugyanezzel az apparátussal gyűjtögeti ugyanezt a táplálékot. Ez még a mantánál is nagyobbra, 12 méter hosszúra és 4 tonna súlyúra nő, és óránként 1000 tonna vizet képes feldolgozni. Csúcssebessége körülbelül 5 kilométer óránként, olyan lassú, hogy a vele találkozó emberek azt hitték, csak lustálkodik, "sütkérezik" a napfényes vizekben, és nem jöttek rá, hogy közben a lehető legszorgosabban gyűjtögeti az ennivalóját. Az óriáscápa a világ hidegebb vizeiben él, a melegebb vizekben úszkáló rokona még nála is nagyobb, sőt a legnagyobb az összes hal között: ez a rablócápa. Ez a hegy nagyságú állat állítólag 18 méter hosszúra és legalább 40 tonna súlyúra megnő. Nagy ritkán találkozni vele, amint csöndesen legelészik a nyílt óceán felszíni vizeiben, de óriás méretei, lassúsága és ártalmatlan természete mindig mély benyomást tesz azokra, akik olyan szerencsések, hogy megpillanthatják. Időnként némelyiküket véletlenül felnyársalja egy hajó, ilyenkor oldalához simulva addig csüng a vízben, míg csak meg nem állítják a hajót; akkor aztán a hatalmas összetört test lassan leválik, és elsüllyed a mélységben. De a legcsodálatosabb találkozásokat alighanem azok a víz alatt úszó búvárok élik meg, akik ritka, szerencsés alkalmakkor találkozhatnak eggyel, vagy akár többel is, mivel a rablócápa gyakran kis csoportokban jár. Ez a gigászi hal alig, vagy egyáltalán nem vesz tudomást az emberi megfigyelőkről, amikor óriás teste körül úszkálnak. A rablócápát állandóan kísérgető halrajok vagy a szája körül settenkednek, hogy lecsipegessék az apró fogaihoz tapadó morzsákat, vagy a farka táján ólálkodnak, hogy az ürülékében keresgéljenek ennivaló maradékokat. Aztán talán elveszíti a türelmét újsütetű kísérőivel szemben, mert egyszer csak hirtelen meghajlítja hatalmas testét és egyetlen farkcsapással lesüllyed a mélybe. Az ördögráják, az óriáscápák és a rablócápák a halak egy ősi csoportjához, a porcoshalakhoz tartoznak, amelyeknek vázuk nem csontváz, hanem a csontnál puhább anyagból, a rugalmasabb porcból áll. Mire ők kifejlődtek, a ma ismert tengerekben élő összes gerinctelen csoportok már megjelentek. Így a korai porcoshalaknak igen változatos állati táplálék állt rendelkezésükre. Napjainkban a csoport legismertebb tagjai a cápák, persze már a tengeri ragadozók legfalánkabb és legvadabb tagjai közé tartoznak. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk eltúlozni az emberre való veszélyességüket. Bár egyes fajok, például a fehér cápák, általában 6 méteresre, néha pedig ennek kétszeresére is megnőnek, kétségkívül megtámadják az embert és minden más élőlényt az óceánokban; a kisebb cápák közül, a jelek szerint, sokan inkább kisebb zsákmányt keresnek.

és elöl-hátul két pár. hanem vagy egyenesen ki kell harapniuk belőle egy falatot. Testük minden körvonala. Mivel nehezebbek a víznél. le lehet ülni a tengerfenékre és közelről meg lehet figyelni őket. Nem sokkal a porcoshalak kialakulása után az ősi állományból újabb halfajok is kifejlődtek. hogy bármilyen mélységben könnyedén ússzanak. mint porcoshal megfelelőik. vadászokká váltak. amelyek időközben négy lábat fejlesztettek . A halak tengerek fölötti uralmát azonban kihívások is érték. szinte minden irányban forgatható uszonyt. míg a heringek az algákon kívül sok zooplanktont is fogyasztanak. de egyikük sem nőtt olyan nagyra. hanem csontból volt. mert rajaik több mérföld átmérőjűek. Két olyan úszást segítő eszközt is kialakíthattak. Ezeknek a korai csontoshalaknak egyes leszármazottai szintén planktonevőkké váltak. vonagló púpként tör fel a víz felszínére. és napjainkra csoportjuknak körülbelül 20000 tagja van. Mivel az úszó ember többé-kevésbé akkora mint ők. hogy a halraj közepe széles. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt. óriási rajokat alkotnak. Így viselkednek az elsődlegesen fitoplanktonnal táplálkozó szardellák. Semmi nem gátolja sima előrehaladásukat a vízben. amelyeknek a porcoshalak híjával voltak. és sokkal nagyobb normális zsákmányállataiknál. amikor már mind a csontos-. akkor a planktonnal táplálkozó csontoshalak még a hatalmas rablócápán is túltettek. azonban egyes hidegvérű állatok.A Maldiv-szigeteken a korallzátonyok környéke teli van 2 méter hosszú cápákkal. és lehetővé tette. amely felhajtóerőt biztosított számukra. szerencsére nem tudnak a búvár előtt lebegni és kísérletképpen belekóstolgatni. amelyek a vízben való nagy mozgékonyságot segítették elő. hogy az egyik helyen. mintegy 15 méterrel a felszín alatt. az úszóhólyagot a testükben. Amikor felbukkannak a távoli kékségből. úszóik minden görbülete hidrodinamikai szempontból ideálisnak látszik. amelyek együttesen gyakorlatilag minden környezetet és minden táplálékforrást kihasználnak. ezért a cápáknak nincsen fékjük. hanem a formáik tökéletessége feletti ámulat. vagy el kell suhanniuk mellette. ám nekik is vannak korlátaik. Ezek másképpen hasznosították az óceánok planktongazdagságát. amelyek annyira hozzászoktak a búvárokhoz. amit csak az óceánok nyújtani képesek. az ember első reakciója nem a félelem. a cápákhoz hasonlóan. Ha ebből a szempontból nézzük őket. Közvetlenül a fejük mögött elhelyezkedő úszópárjuk helyzete rögzített. amelyek egyetlen koordinált egységként mozognak és táplálkoznak. nem fordítható el. aztán egyszerűen továbbúsznak. Vázuk azonban nem porcból. az egyedeik pedig olyan szorosan összezsúfolódnak. a maldiv-szigeti cápák csak a kíváncsiságukat elégítik ki. mind a porcoshalak kifejlődtek és nagy számban éltek. Más csontoshalak.

mint az ámbráscet. Az első tengeri emlősök körülbelül 50 millió évvel ezelőtt a cetek ősei voltak. Még mindig őrzik hátsó lábaikat. mint számos hal. annak is kell lenniük. hogy a vízen telepedjen le. Belőlük alakultak ki végül a mai fókák és rozmárok. koponyájuk még mindig felismerhetően hasonlít a szárazföldön élő húsevőkéhez. Ezek az állatok még mindig nem alkalmazkodtak olyan mértékben a tengerjáró élethez.utódait néhány millió év alatt teljes egészében elvezetheti a tengeri életmódhoz. Még mindig szemmel láthatóan szárazföldi állat. talán a medvékkel vagy a vidrákkal rokon. Lehetséges. és még nem jöttek rá arra a trükkre. majd később a tengeri madarak több csoportja hagyott fel egymástól függetlenül a repüléssel. A bálnáknak két teljesen különböző csoportja maradt fenn: a fogascetek olyanok. elkezdtek visszatérni a tengerbe. amikor létrehozták a korai teknősöket. s az olyan bálnák. amelyeknek a szaruból alakult szilái. . Ezek az úgy nevezett sziláscetek az óriáscápával versengenek a zooplankton olyan nagyobb termetű képviselőiért. a színétől eltekintve nagyon hasonlít is közeli rokonára. szőrrel borított emlősök. Az emlősök tengerbe költözése a jelek szerint még nem ért véget. csoportja is elkezdett behatolni a tengerbe. hogy nyitva tudja tartani a szemét. A sarkvidéki jegesmedve ideje nagy részét a tengeren tölti vagy a jégtáblákon vagy a vízben. Körülbelül 150 millió évvel ezelőtt megjelentek a szárazföldeken a melegvérű. A mai pingvinek ugyanolyan gyorsak és mozgékonyak a vízben. Több millió évvel később az emlősök egy másik. hiszen táplálkozásuk a halaktól függ.és betelepítették a szárazföldet.ehhez minden évben vissza kell térniük a szárazföldre. mint a kerítés lécei csüngnek le felső ajkáról. mint a bálnák . hogy hogyan lehet a tengerben párosodni és szülni. A soksejtű élőlények első megjelenésétől a mai napig eltelt 600 millió év során a tengerben hatalmas és változatos állatpopulációk alakultak ki. Ma már az állatvilág összes fontosabb csoportjainak képviselői megtalálhatók benne. Az ő egyes képviselőiket is csábította a tengerek gazdagsága. a grizzly-medvére. amelyeket a cetek már elveszítettek. mint amilyen a krill. amely . a delfinek és a beluga. de már kialakult az a képessége. hogy már szintén elindult azon az evolúciós ösvényen. le tudja zárni az orrlyukait a víz alatt és két percig is víz alatt tud maradni. Az elsők közülük a hüllők voltak. mint a bálnák.ha nem akadályozzák meg benne . avagy fehér delfin. fókákra vadászik.

Ez az elrendezés tehát mindkét szervezetnek nagyszerűen megfelel. Egykor az óceán volt az élet szülőhelye és bölcsője.Még az állatok leginkább szárazföldhöz kötött csoportjának. a nyolckarú polipok és a halak még rövid ideig sem képesek nélkülözni a tengervizet. A korallpolipocskák belsejében ezek az algák a gazdaállat bomlástermékeit feldolgozzák. Az új egyed szintén elkezdi saját építkezését. A zátonyt felépítő korallok természetesen állatok. hogy az ott élő szervezetek háromnegyed része növény. Amikor már mindegyikük megépítette a maga kis oltalmazó kamrácskáját. amelyik a tengerben él: a hullámok tetején meg-megvillanó vidrapók. amelynek során az algák oxigént bocsátanak ki. soha nem szüntetik be a mészkiválasztást. mások pedig vízszintes lemezekkel fogják fel a napfényt. amely így betemetődik és elhal. Számos nagy csoport: a tengeri csillagok és tengeri sünök. A szárazföldön rengeteg különféle környezet van. a trópusi erdő. apró. a telepet létrehozó élőlények tehát csak egy vékony élő burkolatot alkotnak az egymásra rétegeződő üres mészkőkamrácskák tetején. A korallzátony alapvető anyaga a mészkő. A korallpolipok a mészkő fő előállítói. Egy darabka korall élőlényeit vizsgálva megállapítható. és még ma is az élet fő lakóhelye. újabb polipokat növeszt. a kalmárok. a planktonban nyüzsgő algák közeli rokonai. a foszfátokat és nitrátokat fehérjékké alakítják. ahol az élet a legváltozatosabban és legsűrűbben burjánzik. A polipokban élő algák mellett sok más alga él független életet a koralltelep halott részein. és ez közelebbi hasonlatosság.és növényközössége. apró algák. Ugyanez a helyzet a tengereken is. a rovaroknak is van egy tagja. márpedig a polipoknak pontosan erre van szükségük a lélegzéshez. amelyek mindegyikének megvan a maga speciálisan alkalmazkodó állat. Ám a testük nagyszámú. A szárazföld azon része. de nemzője tetején. olyanok mintha növények volnának. és meglepő. A puhatestűek. amely tovább sarjadzik. aminek a tengeren a korallzátony a megfelelője. . a fény irányába nyúlnak. mint azt gyakran föltételezik. A koralltelep épülése közben többszörösen elágazik. amelynek nyersanyagát a korallok és az algák egyaránt buzgón kivonják a tengervízből. a rákok és a gyűrűsférgek nagy többsége még ma is a vízben él. a medúzák és a korallok. A korallok változatos ligetei. s szén-dioxidból a Nap nélkülözhetetlen segítségével szénhidrátokat állítanak elő. ezek növények. hogy a kettő között sok párhuzamra bukkanhatunk. és sokban hasonlítanak a kicsiny tengeri virágállatokra. Ez az utóbbi folyamat a fotoszintézis. amelyek közül egyesek törzsei és ágai fölfelé. sárgásbarna szemcsét tartalmaz.

a meleg. aztán bespriccelik a pöttöm kamrácskákba. hogy lecsapjanak mit sem sejtő zsákmányukra. . szorosan egymás mellett. A papagájhalaknak a szájuk elején éles. amelyekkel megőrlik a csikorgó falatokat és kiszedik belőlük a polipokat. Az agancskorall ágai körül apró. akárcsak a dzsungelbeli fák ágain élő növények. majd kiszívják belőlük az elfolyósodott polipokat. A koralltelepek körül és között pedig. zsákállatok és kagylók élnek tömegesen. élőhelybe illeszkedő fajt kialakítani. Ebből a szempontból a fatörzsben lévő élettelen faanyaghoz hasonlíthatók. A tengeri csillagok emésztőfolyadékot állítanak elő. narancsszínű. mert erős támaszt biztosítanak számára. Más halak kifinomultabb módon fosztogatják a korallokat. szivacsok és tengeri virágállatok. A kacslábú rákok és a fúrókagylók lyukakat fúrnak a mészkőbe. szerves táplálékmorzsákat. Az apró barlangokban murénák leselkednek. A korallzátony kőbokrai és ágai között igen változatos állatok táplálkoznak vagy találnak otthonra. egy szempillantás alatt lebuknak a kőlevelek biztonságos menedékébe. csőrszerű fogaik vannak. A tengeri liliomok. A korallzátony életének túláradó bősége hasonló tényezők következménye. világoskék korallsügérek rajai nyüzsögnek. egyrészt kitűnő környezeti körülményeknek. párás légkörnek és a bőséges napsütésnek tulajdonítható.Az építmény elhagyott részének hatalmas tömegei azonban tovább szolgálják az őket létrehozó koralltelepet. ezekkel lecsipkedik a korallokat. Más állatok búvóhelynek használják a korallzátonyt. tengeri uborkák. Az ezüstfehér. mint holmi madárcsapat. a korall 20-30 méteres mélység alatt már nemigen fejlődhet. vagy ott ütik fel tanyájukat. Mivel a korallban élő algák nem nélkülözhetik a napfényt. másrészt pedig itt a hosszú időn át fennálló jó környezeti körülmények között az evolúciónak alkalma volt sokféle specializált. de ha valami veszély fenyegeti őket. amint láttuk. hátul pedig kerek örlőfogaik. A trópusi őserdők élőlényeinek sokfélesége. csíkozott csipeszhal rászorítja száját a polip kamrájának bejáratára és kiszívja belőle a polipot. Közvetlenül a kiválasztott korallfürtjük fölött lebegve gyűjtögetik az örvénylő vízből az apró. a kígyókarú tengeri csillagok és a héjatlan puhatestűek állandóan ott mászkálnak a korall ágainak hálózatában. És történetesen éppen ugyanekkora a dzsungel mélysége is a lombkoronaszint tetejétől a föld színéig számítva. amelyekben a planktont szűrögetve biztonságosan élhetnek.

. szokásszerűen beköltözik a rák mellé. A zsúfoltság magyarázza talán a korallzátonyon élő sok állat pompás külsejét is. Odabenn azután nemcsak védve van ellenségei elől. kígyókarú tengeri csillagok. A zátony forgatagában különlegesen élénk azonosítási jegyekre van szükség ahhoz. csíkjai. amelyek pompásan megélnek a rák táplálékának morzsáin. amelyet menedékül használ. egy másik állat testében keres menedéket: addig piszkálja az orrával a tengeri uborka kivezető nyílását. fáradságos munkával lyukat ás magának a korallbokrok között a homokban. A halegyednek itt is. Ez idő alatt a trópusi tengerek valamelyik részén mindig voltak korallzátonyok. viszont olyan tökéletesen körülveszik a héjat. hanem bőséges táplálékra is talál. Egy apró rákfajta szokásszerűen. amelyek helyet biztosítottak a planktonban jelenlévő lárvák letelepüléséhez. hogy csak egyetlen példát említsünk. amely olyan hosszú és olyan karcsú. Mint azt számos kövület bizonyítja. de egy nyálkahalfaj ugyanígy. kívülről pedig szivacsok telepednek rá. amely menedékül szolgálhat. A puhatestűek üres héjainak belsejét a remeterák sajátítja ki.korallzátonyon több mint 3000 különböző állatfaj található. A pillangóhalak pontosan ilyen családot alkotnak. amelyeket az uborka szinte ugyanolyan gyorsan újra kifejleszt. a tengeri uborka belső szerveit majszolgatja. mint mindenütt másutt. tömeges életnek is megvannak a maga problémái. amikor több hasonló méretű és formájú rokon faj úszkál ugyanazokban a vizekben. ezért minden egyes fajnak megvannak a maguk jellegzetes. a mai zátonyokon találhatókkal közeli rokonságban álló korallfajok. így akárcsak a dzsungel pompás pillangói. fel kell tudnia ismerni a körülötte nyüzsgő rajok közt a saját fajtársát. Élénk vetélkedés folyik minden lyukért vagy repedésért. azaz potenciális párját és vetélytársait. már messziről felismerhetők. és szintén menedékül használja a lyukat. mint egy ceruza. gyakran gyönyörű szemfoltjai. foltjai és pettyei. puhatestűek és szivacsok megtalálhatók már a mintegy 200 millió évvel ezelőtt létesült korallzátonyokban is. Ennek a sűrű. Ezenfelül a korallzátony még az őserdőnél is ősibb környezet. A bujkálóhal.A zátonyon rendszeresen megtörő hullámok oda-vissza haladóban megáztatják a vízből kinyúló korallokat. amíg csak be nem jut a belsejébe. és telítik a vizet oxigénnel. hogy észrevegyék egymást. ahogyan elveszíti. akkor a nyílt óceán vízfelszíneinek kell lenniük a tenger szavannáinak és síkságainak. a trópusi napsütés pedig egész éven át bőséges fényt szolgáltat. az Ausztrália keleti partjai mentén húzódó Nagy. hogy a ragadozók nem láthatják a rák menedékhelyét. amelyek mindegyike a maga sajátos táplálékforrását aknázza ki. Napjainkban. A probléma akkor válik akuttá. a tengeri sünök. méghozzá legtöbbjük nagy számban. Ha a korallzátonyok a tenger dzsungeljei.

hanem azért is. néhány hónap elteltével az algák úgy kivirulnak és annyira elszaporodnak. De amikor az évszakos viharok felkavarják a tengert. Mások. annak is kell lenniük. hanem lassan. például a makréla. Növekszik is. így a víz újra elszegényedik. Bősége a fűhöz hasonlóan az évszaktól függően változik. amíg az éves viharok újra meg nem termékenyítik a vizet.Itt évről évre hatalmas területeken virágzik a fitoplankton. a kardhalak közelítik meg a legjobban. hanem foszfátokra. ha el akarják kapni a zsákmányukat. azt a tonhalak és közeli rokonaik. mint a 2 méter hosszú barrakuda. hanem a ragadozókra is. a királymakréla és a makracsuka. amely 6 méter hosszú volt. mind a tonhal igen gyors úszó. ez a termékenyítő iszap a felszínre sodródik. Némelyikük 4 méter hosszúra és 650 kilósra is megnő. Ezek a pompás állatok világszerte bekóborolják a tengereket. és a különféle nemzetek halászai különféle neveket adtak nekik. nemcsak fényre. Mind a cápa. mert mint minden más növénynek. a tonhalak. nem dagad ki. hegyes tüskévé alakul. de kitartóan elsüllyednek a vízben. és néha olyasféle hosszú. Nagyjából hasonló méretűek és nagyon hasonló a testük alakja is. a marlin és a kardhal. ezek nem maradnak egy helyben. Egyesek ezek közül a tengeri vadászok közül nem sokkal nagyobbak zsákmányállatuknál. Hidrodinamikai szempontból valamennyiüknek a formája még a cápáénál is ideálisabb. Ezek a felszínen nagy tömegekben élő. Egyszer fogtak egy gigászi kardhalat. Szemük felülete egy vonalba esik a testtel. ahogy Afrika síkságain a gepárd és az oroszlán prédául ejtik az antilopokat. és mindaddig kevés számban marad meg. Ám ellentétben a legelőn elhullajtott állati trágyával. Orruk hegyes. nemcsak a planktonnal táplálkozó halakra vadásznak. mert mind erős és vitéz harcosok : a ton és a germon. A hatalmas tengeri réteken legelésző szardella-. mint a szuperszonikus repülőgépek orra. Ilyenkor a plankton nagyrészt újra elhal. amely hullámtörőként szolgál. nitrátokra és más tápanyagokra is szüksége van. A legnagyobbak közöttük a nagy cápák meg az óceánjáró halak egyik pompás csoportja. Testük hátsó része szelíden elvékonyodik és félhold alakú farokban végződik. a bonito és a wahoo egyaránt. és a fitoplankton hirtelen újra növekedésnek indulhat. A halászok mindenütt mohón keresik őket nemcsak pompás húsuk miatt. és végül a tenger fenekén alkotnak nyálkás iszapréteget. de ha létezik tökéletes úszás. hering. nem zavarja a fej sima áramvonalát. enyhe áramlást hoz létre a test legszélesebb része . amely azonban elérhetetlen a lebegő algák számára.és repülőhal-csapatokat falánk húsevő halak hordái üldözik ugyanúgy. hogy a tápanyagok legnagyobb részét kimerítik. Mintegy 30 különböző fajuk van. A tonhalnak és néhány más fajnak közvetlenül a feje mögött különlegesen módosult pikkelyekből álló vértje van. más élőlények ürülékéből és tetemeiből származnak. így ez a faj a legnagyobb csontoshalnak tekinthető.

nagy mészárlást rendeznek. mint amikor a rémült impalák nagy ugrásokkal vágtatnak az oroszlánok dúlása elől. oldalról pedig őrizték. miközben menekülni próbálnak a kapkodó állkapcsok elől. hogy lélegezhessenek. százával ugrálnak ki belőle a tenger felszíne fölé a halak. mint a tenger szegélyéhez közelebb fekvő homokos partokon. A kontinenseket szegélyező tengerfeneket hatalmas területen homok borítja. ezért bőséges oxigénellátást követel meg. zsákmányuk egy részét felnyársalják. A kardhalak rendszerint magányosan vadásznak. amint óvatosan terelgettek egy nagy halrajt : hátulról hajtották. Egyes állatoknak azért itt is ugyanúgy sikerül megélniük. aztán kopoltyúfedőiket megmozgatva áteresztik a kopoltyúikon.körül. beléhasítanak a halrajba. amivel nagy sebességű vízsugarat nyomnak át nagy kopoltyúikon. majd pusztító pontossággal és gyorsasággal kapkodják be az apró halakat. . s ezzel csökkenti a hátrább eső részek súrlódását. Amikor támadnak. azaz a leggyorsabb szárazföldi állatnál. A homok önmagában nem tartalmaz tápanyagokat. hogy torkuk alját lejjebb eresztve szelíden vizet szivattyúznak a szájukba. Ezek a halak ezért nem úgy veszik fel az oxigént. A homokon végigsöprő áramlatok ugyanolyan hosszú barázdákat és dűnéket alkotnak belőlük. hogy tömör maradjon. ezek a halak ugyanis melegvérűek. a szemcséi között esetleg lerakódó szerves részecskéket a homokot állandóan átöblítő és átforgató áramlások tüstént újra kimossák. nyálkát választ ki. Egyszer megfigyelték egy csoportjukat. hosszú tőrükkel döfködve lebuknak a halrajok közé. Maga a raj ilyenkor pánikba esik. hogy anyagcsere-folyamataik révén testük hőmérsékletét szabályozzák. más részét megbénítják. Olyan ez. úszóik speciális barázdákba illeszkednek. így nem akadályozzák a víz szabad áramlását. A csőlakó angolna betemeti a farkát a homokba. amelyben úsznak. és a vizet átszűrve táplálkozik. Ezeknek a pompás halaknak egyike tartja a tengeri állatok sebességi rekordját: a kardhal rövid távon óránként 110 kilométeres sebességre képes. testhőmérsékletük akár 12 Celsius fokkal is meghaladhatja a vízét. A felszíni vizekhez képest a tengernek ebben a részében gyakorlatilag nincs élet. aztán függőlegesen fölemeli a fejét a nyílt vízbe. Izmaik energiateljesítményét és villámgyors reakcióikat az is fokozza. a gepárdnál is gyorsabb. Ennek folytán állandóan jelentős sebességgel kell úszniuk egyszerűen azért. mint a szárazföldek sivatagaiban a szelek. amellyel megköti a homokszemeket. Az ilyen gyors úszás nagyon sok energiát fogyaszt. A szavannákhoz hasonlóan a tengereknek is megvannak a maguk sivatagai. Amikor gyorsan úsznak. Minden más hallal ellentétben. hanem állandóan tátott szájjal úsznak. A tonhal viszont rendszerint osztagokban működik.

mert alkalmilag jobb szeretnék. magában a homokban számos különböző állat él. amelyre semmiféle szárazföldi párhuzamot nem találhatunk. következésképpen. Akkumulátoraik majdnem minden esetben baktériumtelepek. A táplálék itt csakugyan nagyon ritka. a homokban mélyebbre temetkezve pedig különféle gerinctelen állatok tömegei : puhatestűek. a felszín közeli planktonlegelők alatt fekete mélységek terülnek el. férgek és tengeri sünök. Miközben leereszkedünk. a víz egyre hidegebb lesz. hogy már semmiféle állati gyomor nem képes felszívni őket. A baktériumok állandóan világítanak. Tökéletes álcázásként vékony homokréteggel borítva a felszín közelében lepényhalak. vagy pedig annyira lebomlanak. mind a fizikai viszonyok tekintetében távolabb esik tőlünk. főleg azokon a megcsonkult tetemeken alapult. szabadon álló homokcsövet épít magának. vagy csökkentik a tápanyagellátásukat. így 3000 méter mélységben körülbelül háromszázszorosa a felszíni légnyomásnak. A halak egész telepeket tartanak fenn belőlük a fejük és testük oldalán vagy egyik úszótüskéjük végében. Ám mindennek ellenére az eddigi korlátozott kutatóutak is több mint 2000 halfajt és körülbelül ugyanennyi gerinctelen állatot derítettek fel ebben a távoli világban. Az óceánok középső és mély vizeiben olyan sok hal lumineszkál. a homokból építkező tölcsérféreghez hasonlóan. mint bolygónk bármely más része. ám ez nem mindig felel meg a halaknak. Ma már azonban számos olyan járművünk van. ráják és óriás laposhalak élnek. reflektoraik fényénél bepillantást nyerhetünk egy olyan világba. Ez azonban illúzió. A fölülről lefelé sodródó tetemek nagyon lassan süllyednek le. csak a plankton "műtrágyázására" alkalmasak. amelyek saját kémiai folyamataik melléktermékeként világítanak.Az anemonák egyik faja. amelyek több kilométerre le tudnak ereszkedni a tengerek felszíne alá. hogy a tengerfenék egyébként elhagyatott részeit csak ilyesforma lények lakják. nyelvhalak. Van azonban az óceánnak egy olyan része. legnagyobb részüket vagy megeszik mielőtt ebbe a mélységbe jutnának. Első látásra úgy tűnhet. amely mind térben. Több mint a felük maga gondoskodik a számára szükséges világításról. különleges zacskóban. ezért el is tudják oltani baktériumfáklyáikat. Mindaz. hogy nyilvánvalóan nagyon fontos számukra a fény. amit az ottani életről egészen a legutóbbi időkig tudtunk. ha láthatatlanok maradhatnának. amelyeket a mélytengeri merítőhálók felszínre hoztak. A nyomás a leszállás során 10 méterenként egy atmoszférával növekszik. . 600 méteren aluli mélységben a napfényt már teljesen kioltja a felettünk lévő víztömeg. hőmérséklete hamarosan közelít a fagyponthoz. vagy áttetsző szövetredőnyt borítanak fölébük. A partközelben húzódó homoksivatagokon túl.

hogy a fény vonzóerőül szolgál a sötétségben. hogy számos mélytengeri halnak hatalmas. azután valahol másutt kezdenek el újra villogtatni egymásnak. Ennek a villogó szemafornak a működése feltehetőleg lehetővé teszi. Az apró lámpáshalak a szemük alatti zacskóban tartják a baktériumaikat. A zsákmány csalogatására nagy szükség van. de egyébként nem sokban különbözik tőle. Ennek végén egy apró hártya van. Ha sikerül nőstényre találnia. ahol a távoli felszínről beszűrődő fény még éppen kirajzolja a hal sziluettjét. kitágítható hasa van. Számos hal az alsó felén. a hasán hordja lámpását. A mélytengeri lámpáscsápú halaknál ez a csali egy bakteriális fényű villanykörte. állkapcsaival ráakaszkodik annak testére. a megvilágított alsó testrész talán csökkenti ennek az árnyképnek a láthatóságát. valahol az ivarnyílás közelében. A sekélyebb tengerekben a horgászhalak speciálisan módosult. Ha ragadozó közeledik és a raj megrémül. amikor a hal megrázza. ami nagyobb. azután lassan elcsökevényesedik. míg végül a lámpáscsápú hal beszívja őket a szájába. amely a jelek szerint ellenállhatatlanul magához vonzza az apró halakat. Találkozásokra ezért nagyon ritkán kerül sor. álcázásként értékesek számukra. és kétségkívül nagyon sok mindent még nem értünk belőlük. . és egyes halak eszközül használják arra. paradox módon. szíve elsatnyul s végül alig több egy spermazsáknál. amely azonban élete végéig folyamatosan megtermékenyíti a nőstény ikráit. Talán ez a magyarázata annak. mint a horgász csalija.Ám még nagyon sok mindent kell megtudnunk arról. mint maga a vadász volt mielőtt bekebelezte. A mélytengerek felső részein. és pontosan azt a célt is szolgálja. hogy a raj együtt maradjon és a hím rátaláljon a nőstényre. hogy ez a fény pontosan milyen célokat is szolgál. amelyben akkora zsákmány is elfér. Ám az is lehetséges. ami úgy libeg. így teljes mértékig ki kell használni őket. Így a legteljesebb mértékben kihasználja élete egyetlen randevúját. mivel bár a tengerek mélyén igen sok faj él. ami arra utal. a szájuk előtt libegő hátúszósugarukkal vonzzák magukhoz a zsákmányukat. Az efféle funkciók talán valószínűtlennek tűnnek. hogy elérhető közelségbe csalogassák a zsákmányukat a fekete vizekben. valahol az alattuk lévő vizekben élnek. de azokat nagyon kevés számú egyed képviseli. Ez magyarázza a számos mélytengeri lámpáscsápú hal között kialakult furcsa szexuális viszonylatokat is. hogy azok az élőlények. hogy ezek a fények. Fiatal korában a hím valamivel kisebb a nősténynél. rajokban úsznak és egy kis bőrredőt elébük bocsátva kapcsolgatják ki-be a fényeiket. Egyre közelebb és közelebb úsznak. Vérkeringési rendszere egyesül a nőstényével. amelyeket keresnek. mindnyájan kikapcsolják a lámpásaikat és gyorsan elúsznak. de az nem kérdéses.

mert a nyílt óceántól elválasztják a nyugat-indiai szigetek. észak és nyugat felé. Ugyanerre az eredményre vezethet azonban egy másik erő is : egyes helyeken hatalmas áramlások folynak az óceánok fenekén a mélységben. A kovából építkező fitoplankton vázai ellenállóbbak. amely holt tetemekből vagy az odafönn élő állatok ürülékéből származott. amelyeket csak baktériumok és növények képesek újra élő anyagokká alakítani. A mélytengeri kutatóhajó reflektorai még itt is találkoztak az élet jeleivel: féregnyomokat látni a sekély iszapban. amelyeket tovább erősítenek az állandó. így vizük nemcsak fekete és hideg. amíg a viharok fel nem kavarják. hanem nagyon csendes is. mint egy szőlőszem. ahol a férgek az utolsó ehető részecskéig végigmajszolják az üledéket. még az a része sem. Onnan sodró. amelyek felsöprik az iszapot és visszaviszik a körforgalomba. a Mexikói-öbölbe sodorják a Karibtenger vizeit. gólyalábra emlékeztető úszóikkal "járni" tudjanak a tengerfenéken. szembe találkozik egy másik nagy "folyóval". mások viszont ágyúgolyó nagyságúak. Némelyikük csak akkora. Azok számára. hatalmas. hatalmas planktonterhet cipelve magával az Atlanti-óceán hidegebb vizein. így az óceán fenekét egyes helyeken mangán-. Ez is hatással van a halak alakjára. így a trágyául szolgáló iszap mindaddig elérhetetlen marad a fitoplankton számára. a tintahalak állkapcsa és a cápa fogai is. Az Atlanti-óceán trópusi részének ez a beltengere egy viszonylag sekély medencében sütkérezik a meleg napfényben. Amerika keleti partjai mentén. és furcsa módon ellenállóbbak a bálnák fülcsontjai. A Föld forgása által keltett erők.és nikkelgolyócskák borítják. csak a légkörből lehulló finom vulkáni por. Ezekben a vaksötét mélységekben természetesen semmiféle alga nem élhet meg. és mivel közülük sok szinte átlátszó. Az óceáni medencék középső mélységeiben a fenék túlnyomó részére semmiféle szárazföldi eredetű üledék nem jut el. vas. Ám az iszap nagy része nem ehető. hogy a csontok és a mészkőkagylók szétporladnak. ez azt is lehetővé teszi. A nagy nyomás azonban kicsapatja a vízből a benne oldott ásványi anyagok egy részét. nem kell velük szemben úszniuk. 80 kilométer széles és 500 méter mély folyóként halad tovább. amely dél felé folyik az óceánon : a Labrador-áramlattal. hogy hallatlanul karcsú. Mivel nincsenek áramlások. Miután mintegy 5000 kilométernyit haladt. Ettől jellegzetesen törékenynek tűnnek. Más ásványi részecskék sem kerülhetnek ide. Ez a Golf-áramlat. A nyomás olyan nagy.Az óceán legmélyebb részei az áramlások alatt fekszenek. például foszfátokra és nitrátokra bomlott. Az egyik ilyen áramlás a Karib-tengeren indul. egy irányú "hajózó" szelek Kuba és a Yucatan-félsziget között. nagyon emlékeztetnek a velencei üvegfúvók egyes fantáziaalkotásaira. amelyek a fenéken élnek. így nagyon kevés izomra van szükségük az úszáshoz és helyzetük fenntartásához. mert már kémiai alkotórészeire. .

Közvetlenül a fitoplanktonnal táplálkozik a kapelán. így virul benne a fitoplankton. és lerakják ikráikat. újfajta hálókkal és új technikákkal ejtenek egyre nagyobb zsákmányt. A fogások egyre csökkennek. Ezek a Newfoundlandi-pad nagy zátonyai.A két áramlat fölött a meleg és a hideg levegő összekeveredik és egész éven át szállongó ködöket okoz. és amikor a dagály a csúcspontjához közeledik. Ennek az eredménye az a páratlan gazdagságú. mint másutt. a Grand Banks-t egyre növekvő intenzitással halásszák. bukórepülésben bombázva a vizet. amelyek egyetlen falással tízezrével nyeldesik el őket. az európai bűzös lazacok rokona. Nyaranta megszámlálhatatlan mennyiségben rajzanak Newfoundland homokos partjai mellett. Ám még a Grand Banks sem kimeríthetetlen. azután lerakja őket a parton. amelyen akkora halrajok virulnak. mint sehol másutt. s mind között a legimpozánsabbak a hosszúszárnyú bálnák. mert a fennsík szélét minden irányból végigsöprő áramlások odaszállítják a tenger mélyéből az iszapot. A mellettük lévő hímek tejet bocsátanak az ikrákra. abban a hitben. Azok a nagy halfeldolgozó üzemek. Ez a fennsík olyan közel fekszik a víz színéhez. valósággal elsötétítik a vizet. a Grand Banks. telitömve magukat velük. kiúsznak a homokos tengerpartra. azután a következő hullám visszaviszi őket a tengerbe. és nem dolgoznak. Tavasszal dagálykor kijönnek a part mellé. hogy ezt a hatalmas haltermést évről évre fenn lehet tartani. majdnem mind elpusztul. Sápadt tetemeik hatalmas hullámokban gyűlnek össze a part menti sekély vizekben. Ám ez legtöbbjük számára már nem jelent új életet. napjainkban már üresen állnak. Amióta csak az iparszerű halászat kialakult. csüllők és alkák evezgetnek közöttük. Tízmilliószámra lakomázik rajtuk a tőkehal. Fókák úszkálnak a kavargó vízben. A halászok évről évre új módszerekkel. tengeri madarak szállnak le rájuk a magasból. Minden egyes hullám ezrével hozza. Ezek a partok sok más állatot csalogatnak ide. szulák buknak értük a víz alá. David Attenborough: . miközben alatta szinte fortyog és bugyborékol a víz. És természetesen az ember is eljön learatni ezt a gazdag termést. miután ívtak. ekkor a nőstények sebesen ficánkolva keskeny rovátkát vájnak a homokba. soha ki nem apadó planktonleves. Az emberi kapzsiság még bolygója leggazdagabb és legtermékenyebb részének a fennmaradását is kockára tette. radarral és szonárral keresik meg a halrajokat. Ezek az élőlények azonban nem merítik ki a tápanyagkészletet. 300 kilométerszéles és 500 kilométer hosszú tenger alatti fennsík emelkedik ki az Atlanti-óceán mélyéből. A két áramlat találkozásánál egy nagy. hogy a fölötte lévő vizet teljesen átjárják a Nap sugarai. amelyeket alig néhány évvel ezelőtt építettek a közeli partokon.

és sápadt a bőrük. sötét pigmentációt alakítottak ki bőrükön. így nem hevül túl a testük. A vadászokat kétségkívül farkasfalkák követték. FEJEZET ÚJ VILÁGOK Az élő szervezetek rendkívül alkalmazkodóképesek. A távoli északra települő baglyok kifejlesztették azt a vastagabb. Abban az időben még vadállatokra vadászva vándoroltak. amelynek alakja alkalmas a hő visszatartására. A sarkvidéken élő eszkimók alacsony. Zsákmányukért vetélkedniük kellett a farkasokkal. Azok a népek. amelyen élt és módosítani azokat az állatokat és növényeket. hanem olyan ütemben fejlődnek. ahol olyan gyönge és ritka a napsütés. Amikor zord környezettel került szembe. amikor élőhelyük sivataggá változott. Elkezdte alakítani a földet. vagy kiterjesztették territóriumukat a sivatagra is. amely lépést tud tartani a legtöbb geológiai és éghajlati változással. és fölszedték utánuk a hulladékokat olyasformán. kevesebb a pigmentjük. hanem megváltoztatta környezetét. akik felhősebb. már nem várta meg. az Amazonas menti őserdők indiánjai pedig szőrtelen testet és hosszú végtagokat alakítottak ki. ahogy a . akik ebben az irányban az első lépéseket megtették a Közép-Keleten éltek. hűvösebb vidékeken élnek. tömzsi testet fejlesztettek ki. Azok az emberek. így csökkentették az élet kockázatait ebben a védtelen. gyümölcsöket és magvakat gyűjtögettek. amelyek olyan tűző napfény alatt élnek. Az ember a megjelenése utáni első néhány évezredben szintén hasonló alkalmazkodóképességről tett tanúságot. az emberiség egy új tehetséggel kezdett élni. míg azoknak. hogy alig elegendő a testben a vitaminok előállításának előmozdítására. hogy a napsugárzás károsítaná a testüket. 12. Azután. Az egyes fajok távolról sem merevek és változhatatlanok. A farkasok. leveleket. amely most melegen tartja és szinte láthatatlanná teszi őket a hóborította tundrán.AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. amíg anatómiai felépítése sok-sok nemzedék során megváltozik. amely könnyen leadja a hőt. gyökereket. javította és tördelte: a Webtigris. nyílt szavannákon legelésző antilopok hosszabb lábakat növesztettek és gyors futókká váltak. Az erdőkből kiköltöző. nyílt környezetben. mintegy 12000 évvel ezelőtt. fehér tollazatot. amelyektől a megélhetése függött. elveszítették vastag bundájukat.

A rénszarvasokat nyomon követik a valahonnan Közép-Európából származó nomád lappok. csatlakoztak a hajszában emberi urukhoz. Ennek folyamata biztosan erősen különbözött attól a folyamattól. gyűrűs csigája van. ahol még nincs lelegelve a moha és a törpe cirbolyafenyő. és mind a kosnak. Így azután az emberi falkában felnőtt fiatal farkasok alighanem elfogadták az emberi vezér dominanciáját.különösen télen . táplálékuk a húsa és teje. A törzsi társadalmakban élő népek mindenütt szívesen tartanak kedvenc kölyökállatokat. a varráshoz inakat. Körülbelül 8000 évvel ezelőtt az ember különleges kapcsolatot alakított ki ezzel a félénk. amelynek során a kutyát a szolgálatába állította. akik mintegy 1000 évvel ezelőtt vándoroltak át Európa északi területére. hogy a kapcsolat néha fordított irányban működött : a farkasfalka megölt egy állatot és az emberi vadász kivette belőle a részét. jutalmul pedig részt kaptak a zsákmányból. A lappok teljes mértékben a rénszarvasra vannak utalva. mert legelőterületük . a sarkvidékre.olyan szegény. Nem nehéz elképzelni. A két faj azután végül szövetségre lépett. a kötelekhez nyersbőrt. de nyáron levedli. akik magukhoz vették a fiatal farkaskölyköket és saját gyermekeik és tábortüzeik mellett tartották őket. ruházatuk vastag. amikor felnőttek. az látja el őket minden életszükségletükkel. mind a jerkének vastag. és alighanem nagyon hasonlított arra. Az is lehet. Azok között az állatok között. Télen gyapjas alsóruhát.sakálok az oroszlánfalkákkal szövetkezve begyűjtik a zsákmány egy részét. így joggal feltételezhetjük. hogy a szoptatós anyák magukhoz vették az elárvult kölyköket és adtak nekik a tejükből. Ezek az állatok vándorok. elfogadták az utasításait. ott voltak a vadjuhok is. Európa egyes eldugott helyein még ma is élő muflon valószínűleg nagyon hasonlít ennek az időszaknak a vadjuhaira: kicsiny. Lehet. . amelyekben a hatalmi és parancsnoklási lánc az uralkodás és az alávetettség rendszeres kimutatásán alapult. sátraik szőrtelenített. hogy állandóan a vidék egyik legelhető foltjáról a másikra kell vonulniuk új területeket keresve. hanem a társadalmi szervezetük is hasonló volt. a szerszámkészítéshez szarvakat és csontokat szolgáltat. piheszőröket növeszt. hogy ezek között a korai vadászok között is akadtak egyesek. amikor az oroszlánok már elvették belőle amire szükségük volt. hogy ez hogyan történhetett. hosszú lábú. ideges állattal. A két fajnak nemcsak a territóriuma és a zsákmánya volt közös. ami ma zajlik az ember és az ÉszakEurópa tundráin legelésző rénszarvas között. ahogyan egyes primitív törzsek még ma is szoptatják a kismalacokat. kikészített bőréből készülnek. prémes bőréből. amelyeket ebben az időben az ember és a kutya üldözött. és ez a vezető szerep akkor is fennmaradt. Mind a ketten csoportosan vadásztak és mindkét társadalomban bonyolult hierarchiák működtek.

ám ha ivartalanítva vannak. azt pedig. Mitrász római isten is a bikákhoz kapcsolódott. akkor nem vetélkednek a domináns bikákkal és a csordával maradnak. és saját csoportot alakítanak maguknak. A vadbikák tisztelete még hosszú ideig folytatódott. A legszelídebb bikák közül néhányat csonkítatlanul hagynak a szaporodás érdekében. hátán. Az ember ilyesféle akaratlan beavatkozással hozhatta végül létre engedelmes juhokból és kecskékből álló nyájait is. A fiatal hímeket a domináns bikák általában elzavarják a csordától. ez a jelek szerint csak valamiféle szentély lehetett. amelyeket vadászaik rajzoltak egy sokkal korábbi időszakban. még ma is tiszteli őket. míg a tehenek és a borjak kisebbek és vörösesbarnák. Ez a szelekció már sok-sok évszázada folyik. Körülbelül ezer évig ezek maradtak egyedüli háziasított élelmiszer-termelő állatai. hogy szükségképpen szándékosan alkalmazták volna. hogy milyen hatalmasak voltak. ezért elvándorolnak. így a lappok anélkül. hogy milyen imponáló volt a megjelenésük. Ezzel azonban van egy probléma. de azután sikerült megszelídítenie a szarvasmarhát is. akár ezernél is több egyedet számláló csordákban. Félelmetes állatok lehettek.Ám a lappokat nem lehet a szó szoros értelmében vadásznak nevezni. A hinduizmus. de az ember kutyafalkái segítségével minden bizonynyal vadászott rájuk. A faj utolsó példányai Lengyelország erdeiben haltak ki 300 évvel ezelőtt. és kultuszának hívei bikákat áldoztak neki. Marmagasságuk 2 méter volt. az egyes családok saját tulajdonuknak tekintenek egyes meghatározott csordákat. A mintegy 8000 évvel ezelőtt épült törökországi Catal Huyuk településen találtak egy szobát. de a csontjaikból tudjuk. a gerince mentén. és egész éven át együtt marad nagy. amire a rénszarvas teljesen vad észak-amerikai rokona. ahol egy vályogpadon fölállított tulokszarvak sorakoztak. a franciaországi és spanyolországi barlangfestmények mutatják. Napjainkban a rénszarvas nagyon jámbor állat. . mert a zsákmány és a lakomák nyomai fennmaradtak. Bár a lappok a rénszarvas vándorlását nem tudják irányítani. már réges-régen gyakorolják a szelektív tenyésztést. a világ nagy vallásai között a legősibb. Az Európában és Közép-Keleten 8000 évvel ezelőtt kóborló vad szarvasmarha. a karibu nem hajlandó. egy világos csíkkal. a bika fekete. Az ember nemcsak vadászott az őstulokra. méghozzá sikeresen. hanem imádta is. Így tulajdonosaik elveszítenék őket. az őstulok hatalmas állat volt. Ez sokkal nehezebb és veszélyesebb folyamat lehetett. mert a rénszarvas napjainkban már nem igazi vadon élő állat.

Az ember oltalma alatt azonban ez nem történhet meg. amelynek utódai még ma is élnek a Cheviot-hegységben egy fallal körülvett parkban. ez párzik az összes tehénnel és megverekszik minden fiatal bikával. azt a csorda megöli. igen nehéz volt kordában tartani. ugyanezt tette a növényekkel is. mint az őstulok. hogy az első tenyésztési változások egyike a testméret csökkentése volt. Nem meglepő. amíg csak végül 2-3 év után egyszer vesztes marad és át kell adnia a helyét. szarvukkal kifelé felállva gyűrűt alkotnak. és készen állnak megrohamozni a bármilyen irányból érkező támadót. és állítólag. mert a ragadozók gyorsan kiszemelik őket. Ha ember közelít hozzájuk. hogy a pásztorok kifejezetten jobban kedvelték ezt az élénk színezetet. ha az ember megérint közülük egy borjút. Körülbelül ugyanabban az időben. A chillinghami szarvasmarhák az őstulokkal ellentétben tiszta fehérek. A fűmagvakat már régen gyűjtögette táplálékul. Még az is lehetséges. mivel így szemmel tarthatták az erdőben legelésző állatokat. mert sok háziasított állat lett fehér vagy fehértarka. így ez az öröklődő jelleg akadálytalanul kibontakozhat és elterjedhet a csoportban. amelyik szembeszáll vele. súlyos hátrányba kerülnek. hogy egy számára megfelelőbb szarvasmarhát hozzon létre. ahogyan ma is gyűjtögetik a Kalahári-sivatag busmanjai és az ausztráliai bennszülöttek. amit Spanyolországban még ma is gyakorolnak. . hiszen az olyan hatalmas állatokat. például a sertések vagy a lovak. Ezért már nagyon korán szándékosan kiválasztották a fehér színű egyedeket és továbbtenyésztették őket. Egyes ilyen korán háziasított fajták még ma is élnek. Angliában a XIII. vagy az Újvilágban a lámák és a tengerimalacok között is akadnak ilyen szembetűnő fehér fajták. Ahogy teltek-múltak az évszázadok. Ha valamiféle genetikai szeszély folytán vad populációban jelennek meg ilyen egyedek. amikor az ember uralma alá hajtotta az állatokat és megváltoztatta alakjukat. Napjainkban a csordát senki sem próbálja kényszeríteni semmire. ezeket a szent vadállatokat szintén megszelídítették. bikáik még mindig rendkívül agresszívek. században kerítéssel vettek körül egy csordát. Az egész csordán egyetlen nagy bika uralkodik. Chillinghamben.A bikák szertartásos leölése nagy arénákban. Ez a változás azért jelentős. Bár ezek a marhák a vadon élő elődeikhez viszonyítva kicsinyek. és az ember elkezdte válogatva tenyészteni őket. A juh és a kecske mellett az emberhez később csatlakozó összes többi állat. alighanem szintén ugyanebből a forrásból fakad.

az éger és a kőris is előfordult. hogy biztosítsák terményüknek a teret és a fényt : az ember gazdálkodó paraszttá vált. Miközben az emberek átvették ezeknek az állatoknak és növényeknek a tartását és termesztését. ha azok még a kalászban vannak. lassanként mégis létrehozott egy új gabonafélét. inkább a maggal teli kalászokat szedték össze. azután átkerültek Európába is. hogy alkalmassá tegyék számukra a környezetet. Tízezer évvel ezelőtt a Brit-szigeteket szinte teljes egészében erdő borította. délen kevert lombhullató erdők. hogy a magot elültethessék. manapság hajlamosak vagyunk a természetes angol vidék mintapéldájának tekinteni. hódra. hogy éretten sem hullottak ki a kalászból. Így az asszonyok. színes virágok pettyeznek. Mogyorót és vadgyümölcsöket gyűjtöttek. amelyekben a tölgy. Az emberek sok ezer évig az erdőkben éltek. Azután körülbelül 5500 évvel ezelőtt Európából gazdálkodó népek kezdtek érkezni Dél-Angliába. a vetésre félretett magoknak ezért már megvolt az a jellemző tulajdonságuk. nyáron apró. amelyeken tavasszal kankalin virít. mint ahogy a legtöbb gyűjtögető társadalomban még ma is ők végzik. a nyír. legelőt teremtsenek az állataiknak és szántóföldeket a gabonatermesztéshez. Kőbaltákkal nekifogtak kivágni az erdőket. amelyet ezek az emberek létrehoztak. a hárs és a szil uralkodott. ragyogó. akik magukkal hozták a termesztett búza magvait és háziasított juh. Csak a mocsaras területek és a hegyek 700 méter fölötti lejtői voltak kopaszok.Az érett magokat azonban könnyebb összegyűjteni. és kutyák segítségével vadásztak nemcsak tulokra. az elevenen látható NagyBritanniában. miközben odafönn a tiszta kék égen pacsirták öntik rá ezüstös dalaik zuhatagait. a hullámzó mészkősíkságokat a kurta gyepszőnyeggel. ki kellett vágniuk a fákat. Ahhoz.és marhacsordáikat. meg kellett tisztítaniuk településeik körül a földet. Amikor az emberek elkezdtek áttérni a letelepedett életmódra és állandó lakhelyeket építettek maguknak. mint amikor már kihullottak. A növények és állatok új változatai településről településre lassan terjedtek el Közép-Keleten. megváltoztatták a vidék arculatát. hanem őzre és szarvasra. . Hogy ezek a változások végül mennyire drasztikussá és átfogóvá váltak. Így bár az emberiség nem ismerte a növénynemesítés semmiféle törvényét. A valóságban azonban az alattuk fekvő mészkődombok alakján kívül ezt a tájat teljes egészében az ember és a háziállatok ténykedése hozta létre. Azt a tájat. rénszarvasra és vaddisznóra is. de sokáig semmit nem változtattak rajtuk. hogy helyet csináljanak településeiknek. Észak-Angliában és Skóciában örökzöld fenyők nőttek. amelyet könnyebb volt betakarítani. akik a gyűjtögetést feltehetően végezték. és ki kellett irtaniuk a bokrokat. de kisebb számban a mogyoró.

században részben a húsáért. 3 kétéltű. A sok angol domb oldalait borító egyenletes. Vastagabb gyapjú juhokat tenyésztett ki. ugyanúgy megváltoztatta a rajta élő állatokat is. Amelyek nem feleltek meg neki. túl erőteljesen vadászta őket. Más állatokat.vagy díszállatul. hogy menedéket nyújtsanak a vadnak. nem természetes tavak együttese. amelyeket egyes helyeken alig 2000 éve irtottak ki.Az ember kivágta a fákat. sport. részben pedig fakitermelés céljából. és a nyúl néhány évszázad leforgása alatt a legnagyobb számban élő nagyobb négylábú állattá vált az országban.és 10 halfaj van. vagy elpusztította az életmódjukhoz szükséges környezetet. a rénszarvast és főleg a jávorszarvast. Körülbelül ugyanebben az időben hozta be az eredetileg Kaukázusból származó fácánt. Az efféle átalakulások most már Nagy-Britannia majdnem minden részét átjárják. mert 10-15 évenként rendszeresen felégeti a láp minden egyes részét. hogy növelhesse a hanga leveleivel táplálkozó nyírfajdok számát. de már Anglia meghonosodott lakói. részben a szőrméjéért behozta a mezei nyulat. Az ember előmozdította a hanga növekedését. így ma legalább 13 olyan emlős. vagy amelyeket veszedelmesnek tartott. ma már mind az angol vidék megtelepedett. vagy egyszerre mindhárom célra szolgáltak. a nádasoknak és a vízfolyásoknak ez a vadona. Az évszázadok során egyre több fajjal gyarapodott az angol állatok közössége. 10 madár-. szabadon élő lakói. így nem részletekben vedlették le a gyapjukat. például a farkasokat és a vaddisznókat. A Norfolk Broads (Délkelet-Anglia). és azóta is fenntartja ezt az állapotot. Ugyanakkor más helyekről másfajta állatokat telepített be. amelyek mind idegen eredetűek. mert tüstént lerágtak minden kisarjadó fiatal csemetét. amikor az . amelyek táplálékul. de még azokat a kevert fákból álló erdőket és ligeteket is az ember telepítette. A XII. Ahogy az ember megváltoztatta az angol tájat. Az ember emellett tovább folytatta háziasított állatainak átalakítását is. amelyből azóta több alkalommal is bővítette a "választékot". amely eredetileg a mediterrán országok őslakosa volt. hanem akkor lehetett azt lenyírni és összegyűjteni. hogy a fák újra kinőjenek. állatai pedig azóta is megakadályozták. A Skót-felföld hangával borított nyírfajdos lápjai valamikor fenyőerdők voltak. a hódot. azokat kiírtotta. hogy még jobban megfeleljenek a követelményeinek. véletlenül engedett kiveszni. négyszögben ültetett tűlevelű fákat nyilvánvalóan emberkéz ültette. hanem a középkori tőzegvágók által kiásott hatalmas gödrökből áll. amelyek annyira érdekessé teszik az angol alföldeket és olyan változatos vadállományt tartanak el részben azért. Gyakran megfeledkezünk azonban róla. amelyeket azután később elöntött a víz. egyebek között a nevezetes kínai gyűrűsnyakú fácánnal. amelyek egész éven át megtartották a bundájukat. hogy ezért az ember a felelős.

A növények minden különösebb nehézség nélkül gyökeret verhetnek az omladozó vályogfalakban. kiálló alsó állú. Bár ezek a kitenyésztett fajták mind ugyanazoktól a farkasősöktől származnak. amelyek az embert is le tudják dönteni a lábáról. ahol pókok szövögethették hálóikat és szemétdombok. Napjainkra az ember olyan ötletes mérnökké vált. És az elmúlt 500 év során mindezekből olyan fajtaváltozatokat nemesítettek. Ugyanígy bánt az ember a növényekkel is. Konyhakertjeinkben manapság a világ minden tájáról származó zöldségek megtalálhatók. amelyek legszélsőségesebb formáik. túlfejlett agyarú bulldogokat. és olyan találékonyan hoz létre új meg új . hogy vissza tudják hozni a levegőben lelőtt madarakat. amelyek a kor szakácsainak a legjobban megfeleltek.a pásztoroknak megfelelt. a karfiol Közép-Keletről. Teheneket tenyésztett ki. Ezek a több ezer embert magukba fogadó sűrű települések napon szárított vályogtéglából épültek. Mastiffokat. a futóbabot. a rebarbara Kínából érkezett. spánieleket. megtanult olyan tartósabb anyagokból építkezni. A jelek szerint közvetlen kapcsolatban álltak a növények és állatok háziasításának kezdeteivel. arányaik és méreteik különbözősége miatt már nem képesek másokkal kereszteződni. De ahogy az ember technikai készségei továbbfejlődtek. borzra vadászó hosszú. a városok egyre kevésbé adtak vendégszerető otthont a vadonból származó élőlényeknek. alacsony termetű dakszlikat. nem törődve azzal. Az ember emellett teremtett egy teljesen új környezetet is : városokat épített. amelyeknek túlzottan megnőttek. egyesek gyakorlatilag új fajokká váltak. és kezdetben minden bizonynyal nem voltak teljesen természetellenes helyek. Rendkívüli módon változatossá tette a kutyákat. és már meglepően korán olyan puha szőrű. amelyek megragadják a bikát és nem eresztik el többé. hogy kóborolva keresse meg az élelmét. a sárgarépa Afganisztánból. rövid lábú és harcias terriereket. az édeskukoricát és a paradicsomot az aztékok Mexikóban. bőven akadtak poros sarkok. természetellenesen nagy mennyiségű tejet adtak és szükségtelen izmokat fejlesztettek ki testüknek azokon a részein. ami megszabadította az embert attól a kényszerűségtől. amelyeknek olyan fejlett a szaglóérzékük. ahol az egerek elrejtőzhettek és fészkelhettek. A burgonyát az inkák termesztették először az Andokban. vérebeket tenyésztett ki fenyegető házőrző ebeknek. sőt egyes esetekben szinte a felismerhetetlenségig átalakultak azok a részei. mint a kő vagy a kemencében kiégetett tégla. melyeket mi élelemként a legtöbbre értékelünk. Az első városok mintegy 10000 évvel ezelőtt alakultak ki a Közép-Keleten. amelyek bemennek a rókalyukba és megverekszenek a rókával. hogy mekkora csapásokat kapnak közben. és miközben kikövezte az útjait. amelyek majdnem teljesen elveszítették agresszivitásukat. a spenót pedig Perzsiából. nagy szemű kutyákat is. amelyek egész életükben kölyökszerűek maradnak és a hölgyek ölében üldögélve kényeztetni engedik magukat.

százszorszépszerű. Egy oxfordi botanikus még a XVIII. hanem egyes esetekben kifejezetten előnyben is részesítik őket minden más környezettel szemben. hogy az efféle városokban az emberi életen kívül az élet más formáinak nem lehet helyük. Alig tudnánk a természetes világtól jobban eltávolodott környezetet elképzelni a chicagói Sears Buildingnél. mint a Föld felszínén bármely más környezetre: nemcsak arra jöttek rá. párásított és megfelelő hőmérsékleten tartott levegőt lélegez. a füzike hirtelen elszaporodott. ahol az üres építési telkeken az építőanyagkupacok között ne találkoznánk vele. élénk sárga virágú növényt és hazavitte az egyetem botanikuskertjébe. amelyek fejlődésük során az egyiket betelepítették. a levegő pedig teli van az autók kipufogógázaival és a légkondicionáló berendezések millióinak kilélegzésével. A torony körül sok-sok mérföldes körzetben aszfalt és beton zárja le a földet. amely éppen most követeli vissza magának a Mount St. Magassága 450 méter. kényelme érdekében tisztított. Jelenleg ez minden idők legmagasabb épülete. Az oxfordi aggófű. hogyan viselhetik el ezeket az új körülményeket. Azok a növények. de amikor a második világháború során az angol városok nagy területeit romsivataggá zúzták a bombázások. hamarosan végigfutott a vasútvonalak mentén és új területekre ért. kiderült. ahol leánderfüzikének . Mára az egyik legközönségesebb városi növénnyé vált Nagy-Britanniában. Az ember azt hihetné. Tizenkétezer ember költözik bele minden reggel és tölti benne napját úgy. A tégla és a beton unalmas sterilitásának valójában van is természeti megfelelője: a vulkánok hamumezői és lávafolyamai. hasonló fejezetet tölt be a történelemben. amit nem emberkéz alkotott. amelyeket a rajtuk futó mozdonyok alaposan beszórtak salakkal és hamuval. Innen néhány évtizedig nem költözött tovább. hogy legtöbbjük soha nem látja a napfényt. Az észak-amerikai vulkánok lejtőit betelepítő füzike. század közepén országszerte elkezdtek vasutakat. A múlt században Angliában még szokatlan fajnak számított. bíborszínpalásttal terítette be a romokat. de amikor a XIX. vázát acéltartók alkotják. ahogyan ma nevezzük. században begyűjtött Szicíliában az Etna lejtőin egy magas. Ám az állatok és a növények erre az új környezetre ugyanúgy reagáltak. külső felszíne pedig bronzzal színezett üvegből. néha be tudják telepíteni a másikat is. hogy városaiban már ritkán akad bármi. Manapság már alig van Nagy-Britanniában város. hogy a század végére felszökött és benőtte a kollégiumok mészkőből épült falait. feketére oxált alumíniumból és rozsdamentes acélból álló függőleges csúcsot alkot. és sűrű. hogy ezt nagyon szeretik. töltéseket és bevágásokat építeni. amelyet számítógéppel szabályozott szivattyúk szállítanak. Ott olyan pompásan virult. Helens hamuborította lejtőit.anyagokat.

ahogyan egy tengerparti szirt párkányaira és repedéseibe építették volna. A tornyokban és bástyákban vörös vércsék élnek. ahol a még nem tenyésztett madarak is önként csatlakoztak hozzá. Ezt a galambot mintegy 5000 évvel ezelőtt a húsáért háziasították. mint a szirtfalak. mint a barlangjaikat. Az állatok is megtalálták természetes otthonaik emberkéz alkotta megfelelőit. úgy tekintik át az alattuk elterülő tájat zsákmányt keresve. rájött arra. fehér törzsükkel és a fejükön. bíborszín-zöldes színeikkel erősen emlékeztetnek az eredeti szirtigalambra. hogy territóriumának számos részén sokkal több a szellőzőakna és a kémény.nevezik. A trópusi városokban a függőleges betonfalak és ablaktáblák ideális territóriumot jelentenek bizonyos gyíkok számára. nyakukon csillogó. hogy sima leveleken és függőleges fatörzseken futkározzanak. Az építészek keze nyomán az épületek függőleges homlokzata nagyjából ugyanolyan fészkelési lehetőségeket biztosít. amely hideg napokon több fokkal is meghaladhatja a környező vidék hőmérsékletét. feketék. amely Nagy-Britanniában változatlan alakban már csak Írországban és Skócia egyes részein maradt fenn. Ősszel tízezres csapatokban gyülekeznek a városokban a seregélyek. A városi galambok ugyanúgy építik fészkeiket a klasszikus oszlopfőkre és a neogót falifülkékbe. és különleges galambdúcokat építettek számára. annak a szirtigalambnak a leszármazottja. . hogy az épületeken megülve élvezzék a meleget. Sok ház sötét padlását és tetőterét könnyen meg lehet közelíteni egy-egy kimozdult tégla vagy tetőcserép résén át. amely eredetileg odvas fák belsejében épített párkányszerű fészkeket. így az ilyen élőhelyet kedvelő madarak minden nehézség nélkül áttérhettek a városi életre. mint az odvas fa. amelyeknek a tapadóképességük már lehetővé tette. Mások a sok évszázados háziasítás és nemesítés során az elszigetelt és kiemelt jegyeket viselik magukon: fehérek. mint vidéki unokatestvéreik a sziklás csúcsok tetejéről. Észak-Amerikában egy sarlósfecske. Manapság a sarlósfecske már alig fészkel másutt. Ám azóta a nagyvárosokban visszatért a szabad élethez. A két típus mostani kereszteződéséből jöttek létre azok a változatos galambcsapatok. fehér-tarkák vagy terrakottaszínűek. A denevérek ugyanolyan kényelmesnek tartják az efféle helyeket. amelyekben élhetett és fészkelhetett. amelyek kék-szürke tollazatukkal. amelyek ma Nyugat-Európa városainak szinte minden köztere fölött betöltik az eget. Vannak közöttük egyedek. mint a városokban. Az egyik legközönségesebb és legjellegzetesebb városi madár a galamb.

amelyet a legjobban szeretnek. hogy mi vonzza őket. Egyesek ezek közül a városi bevándorlók közül pontosan azt a fajta táplálékot találták meg ott nagy mennyiségekben. semmiféle tápértéke nincsen. hamarosan csatlakozott hozzá. amit olyan lelkesen rágcsálnak. csakúgy. amelyhez hozzáfér. a gondatlanul szétszórt morzsák. Így Dél-Amerika több nagyvárosának is megvan a maga jól felismerhető saját házi egér változata. alkalmilag különleges alkalmazkodásokat is létrehoz. Ez tartóssá tesz bizonyos nem lényeges anatómiai különbségeket. A házi egér nem azonos faj a güzüegérrel. amíg csak el nem fogyasztja és meg nem fertőzi mindazt a gabonát. lerágják a villamos vezetékek szigetelését és súlyos rövidzárlatokat okoznak. Miután az ember megépítette első településeit. amelyek különlegesen vastag bundát növesztettek.A trópusi Távol-Keleten így ritka az olyan ház. Ezek között a hulladékfogyasztók között a rágcsálók az uralkodók. Az egyes városok populációi izolált közösségeket alkotnak. Egyes termeszek még a műanyagokra is rákaptak. A kidobott étel. a szemeteskuka és a szemétledobó az óceáni planktonnak és a szavannák füvének a városi megfelelői. mint a szigeteken és a tavakban. ami az északi-sarki körülmények között is . A városokban élő állatok nagy többségét azonban egyetlen óriási táplálékforrás vonzotta a nagyvárosokba : az emberi hulladék. Ezeken a városi szigeteken így különösen gyors ütemben halad előre az evolúció. sőt. bár különböző változatokat lehet azonosítani közöttük. bár nehéz megérteni. a világ minden tájára követi. Az épületgerendák és a bútorok fájában termeszek és bogárlárvák fúrkálnak. azt nehéz volna megállapítani. A zsizsik teljesen elpusztítja a gabonaraktárakat: ha egyszer bejut. Hogy honnan származik. azóta is mellette él. ami szinte soha nem merészkedik be a városokba. egyes régen működő hűtőházakban pedig a bennük lakó egerekből sajátos dinasztiák fejlődtek ki. mindaddig folyamatosan táplálkozik és szaporodik bennük. Egyes molyok lárvái kövérre híznak. és olyan táplálkozási alapot nyújtanak. mert a közbeeső vidék mintegy elvágja őket a többi város egereitől. amelynek ne volna meg a maga gekkópopulációja. Talán a rágógumizókhoz hasonlóan egyszerűen magát a tevékenységet élvezik. miközben keresztülrágják magukat a gyapjúból készült ruhák halmain. hiszen a műanyagnak. Alapvetően minden házi egér ugyanabba a fajba tartozik. de eredetileg talán valahol Közép-Kelet félsivatagaiban és Közép-Ázsia sztyeppéin élt. amire egymással táplálkozó állatok teljes láncolata építi létét. amelynek gyíkjai gondosan összefogdossák a mesterséges fény által a lakásokba csalogatott rovarokat.

és Dél-Amerika nagyvárosaiban is megjelentek. míg a házi patkány visszavonult a kikötőnegyedekbe. a padló alatt motoznak. amelyek megoldották a városi lét problémáit. Az épületekben az évszakos időjárási változásoktól védett patkányok egész évben szaporodnak. hogy világszerte igen gyorsan elterjedt. . században nagy számban éltek a kontinentális Európa nagyvárosaiban. a vándorpatkánynak sokkal változatosabb az ízlése. de nem fára mászó. Napjainkban a legtöbb nagyváros legnagyobb részén a vándorpatkány az uralkodó. hanem inkább ásó állat volt. Pompásan otthon érzi magát a hajókon. ahol számukat rendszeresen növelik a tengerjáró hajókon még mindig virágzó patkánykolóniákból származó új bevándorlók. ezért a városokban gyakran járványok törnek ki. nemcsak a házi patkány kedvencét. A házi patkányok már a XII. század derekára sikerült átkelniük az Atlanti-óceánon. és télen-nyáron akármikor képesek fészkelni. hanem a húst is. Eredetileg fákon élt valahol Délkelet-Ázsiában. a városi állatfajok száma még mindig csekély azokhoz a fajokhoz képest. bár a szabadban élnek. Szintén megőrizte ősi hajlamait. és még több élelmiszert tesznek fogyaszthatatlanná fertőzésükkel. A fekete színű házi patkány szintén nagyon korai stádiumban csatlakozott az emberhez. a növényi anyagokat eszi meg. és körülbelül 8 hetenként akár 12 kölyköt is elérő almokat szülnek. és soha nem veszítette el a magasba mászás iránti kedvét. Ennek eredményeképpen az ott élő fajok igen bőségesen szaporodnak. A patkányok és az egerek megrohamozzák az élelmiszerraktárakat. A galambok. és hamarosan Nagy-Britanniát is elérték -állítólag a hazatérő keresztes lovagok hajóin. a gerendák között és elfoglalják a pincét és a csatornákat. A barna vándorpatkány csak később csatlakozott az emberhez. így ahol vándor.és házi patkányok együtt lepnek el egy épületet. Az efféle élőlények végtelen szaporasága súlyos problémákat okoz a városokat saját lakóhelyük céljára felépítő embereknek. a termeszek és a gekkók. Ami a táplálékát illeti. Hajók iránti rajongása azután arra vezetett. Akármilyen sikeres telepesek voltak is a patkányok. ahol fürgén rohangál le-föl a kötélzeten. amelyek valamilyen természetes környezetben élnek. ott a házi patkányok a felső emeleteken élnek a csövek és a tetőgerendák között. a galambok. különösen a fából épült vitorlásokon. Szintén Ázsiából származott. A XVI. szintén évente többször raknak tojást.melegen tartja őket. A városokban azonban bőséges és egész éven át folyamatos az élelmiszer-ellátás. míg a vándorpatkányok lyukakat rágnak a falburkolatokba. mint amennyit megesznek.

ha mesterséges világunkban változatosabb élőlények vennének bennünket körül. etető és fészkelő madárházakat rakunk ki. Azt is kevesen hiszik. Nem egészen egy évszázaddal ezelőtt egy hasonlóképpen patkány által hozott betegség 11 millió embert ölt meg Indiában. azért ők is hordoznak betegségeket : szenvedhetnek paratífuszban vagy galambhimlőben. hanem az embereket is. hogy milyen élőlények élhetnek ott. elvadult kutyák hordái. amelyek ezért hosszú ideig életben maradnak és betegségeket terjesztenek. nincs ami gyorsan megölje és megegye a megnyomorodott vagy betegséggel sújtott egyedeket. amely bénító kinövéseket okoz a lábukon. Ám nemcsak a várost. Bár a galambokat ilyen iszonyatos járványokért nem lehet felelőssé tenni. fákat ültetünk. A csonttá-bőrré lesoványodott. amelyek sok város utcáin ott rohangásznak. és a háziasított kutyák leszármazottai. Évszázadokon át sok-sok különböző ember döntött arról. Ám sokan felháborodnak. hogy szabályoznunk kell a városainkban élő állatpopulációk egyensúlyát. amikor hálóval befogják és megölik a galambokat. és általában úgy gondozzuk kertjeinket. Azt is szabályozni kell.A galambok ürüléke korrodálja a követ és a falakat. amelyek iránt érdeklődünk. Ritka ember kezd el tiltakozni. hogy eltartsák azokat a vad élőlényeket. Mi. hogy felelősséggel tartoznak a határaikon belül élő változatos nem emberi populációk ellenőrzéséért. és arról sem voltak világos fogalmaik. és tudomásul veszi. különleges virágokat ültetünk. amikor arról van szó. az egyik legrettegettebb betegség. a vidéket is mi alkottuk. Olyanok is. eltorzítja és károsítja az épületeket. Sőt. Így járványos betegségek üthetik fel a fejüket. A patkányokon élő bolhák nemcsak a patkányokat csipkedik. Ennek ellenére az emberek többsége ma már elfogadja. hogy . Mindezért a városi embernek saját fennmaradása érdekében nincs más választása. amelyek magukhoz csalogatják a pillangókat. a veszettség hordozói lehetnek. Ám vannak ennél súlyosabb problémák is. amikor megostromolják otthonunkat és kifosztják éléskamráinkat. amelynek következtében Európa teljes lakosságának egynegyede elpusztult. hogy erkölcsileg helytelen megölni a patkányokat és az egereket. A XIV. emberek. sok városban a hatóságok már felismerték. A szabályozás azonban szerencsére más állatok életének a fenntartását is jelenti. bár majdnem olyan károsak és veszedelmesek mint a patkányok. sem a galambokra nem vadászik jelentékeny ragadozó. Mivel a városokban sem a patkányokra. kézbe kell vennie az ellenőrzést a városaiban élő állatok fölött. akik ritkán koordinálták tevékenységeiket. században bolhák vitték át a pestist a patkányról az emberre. hogy ehhez időnként meg kell ritkíttatnunk őket. szeretnénk. hogy ki kell irtani a molyokat vagy a szút. így parkokat alakítunk ki.

még mindig makacsul tartja magát az a hit. de erre a többi emberek csak a XIX. használták is az ültetvényeiken. ezért az ürülék (guanó) nem mosódik le. Pedig. Itt egy óceáni áramlás körülbelül ugyanúgy hozza fel a mély tengerfenékről a felszínre a tápanyagokat. akik az illető földet használják. És mindennek ellenére. hogy a városokon és a fejlett világ megszelídített tájain túl a természet világa olyan hatalmas. holott már fölismertük az okok és okozatok láncolatát. nagyon-nagyon későn. amire szüksége van. ahogyan a newfoundlandi Grand Banks-nél. hogy bármiféle dúlást képes túlélni. században jöttek rá. A világ legtermékenyebb vizeinek egyike közvetlenül Peru partjai mentén két szigetcsoport: a Chicha. A plankton legfőbb közvetlen fogyasztói apró. azt mind megszerzi a víz felszínéről a szardellarajok közelébe úszva. még ezeket a széles skálájú döntéseket sem lehet országonként elszigetelve meghozni. de egy másik országban a gyárak olyan magas kéményekből eregetik mérgező gázaikat a levegőbe. amelyekből néhány nap múlva onnan több száz mérföldnyire savas eső hullik. amely számításba veszi a biológusok tanácsait is. hogy ez az ürülék nagyszerű trágya. hogy lelövöldözzék. hogy ez a hit mennyire hamis. Az egyik ország esetleg nagyon hatékonyan oltalmazza egy vándormadár költőhelyeit. hogy bármiféle kártétel után magához tud térni. hogy csakugyan hatékonyak lehessenek. rajokban élő halak. Az eredmény is nagyjából ugyanaz: virágzik a plankton és hatalmas halrajokat tart el. de 50 évvel ezelőtt még a Guanay-kormoránok tagjai voltak a legtöbben. a többit kiüríti. 5 és fél millió fészkelt itt belőlük. Ellentétben a szulákkal és a pelikánokkal. Ürülékének nagy része a tengerbe jut. hanem összegyűlik és hatalmas lerakódásokat alkot.és a Sangallan-szigetek körül fekszik. emellett sok más fontos elemet is tartalmaz. Perunak ezen a részén ritkán esik az eső. de körülbelül egyötödét a sziget szikláin pottyantja el. ahol a vizet megtermékenyíti. Ahhoz. az újra és újra bebizonyosodik. de a madarat még mindig kiírthatják. a Guanaykormorán nem megy messzire a táplálékáért. Ezeket viszont az olyan nagyobb halak eszik. akik sok mindent tudnak az állati és növényi populációk dinamikájáról és egymás közötti kölcsönös kapcsolatairól. hogy beszennyezik a felhőket. amelyek a szigetek kopár szikláin tanyáznak és költenek. Csak mostanában. mert a megfogott szardellákban lévő tápanyagoknak csak egy viszonylag kis részét szívja fel. amikor eljut a telelőhelyére. A Guanay-kormoránnak furcsa és nem valami hatékony az emésztése. hogy nitrogénben számítva harmincszor dúsabb a közönséges szerves trágyáénál. mint a fűrészes sügér és a tonhal. ha partjaik mentén élő emberek minden tőlük telhetőt megtesznek a vízszennyeződés megakadályozására. valamint számos madár. a sirályok. amelyek valamikor az 50 méter vastagságot is elérték. ezért a világ minden tájára exportálták. ha egy másik ország megengedi. Nagy csapatokban nyüzsögnek itt a csérek. és mélyre sem bukik le érte. a pelikánok és a szulák. A guanóról kiderült.cselekvéseiknek milyenek lesznek a hosszú távú következményei. A kontinensen élő indiánok már a prekolumbiánus időkben tudták. próbálunk kialakítani egy olyan országos politikát. és tovább serkenti a plankton növekedését. . és olyan ellenálló. a szardellák. s tekintetbe veszik mindazok érdekeit. A tavak akkor sem maradnak teli hallal.

a szardellát és a tonhalat. . hogy a tengert megtermékenyítse. szarvasmarha és szobaállatok etetésére. bár a szardellaflották abbahagyták a halászatot. amelyeket kivágtak ugyan. hogy már nem produkáltak annyi guanót. Ezeket is hasonlóan felelőtlen módon fosztjuk ki. Az óriási halrajokat túlságosan is könnyű volt hálóval befogni. amelyek közül igen sok ezekből az erdőkből származik.A távoli országok egész mezőgazdasági ágazatokat alapoztak rá. táplálja és fenntartsa a planktonszintet. mint a guanó. a guanó ára mégis esni kezdett. Így. tengeri sügérre és tonhalra halászva ellátták táplálékkal egész Peru lakosságát. de hallisztet lehetett belőlük készíteni baromfi. Azután körülbelül 30 évvel ezelőtt kifejlesztették és piacra dobták a műtrágyákat. Nehéz lett volna bárhol ennél gazdagabb természeti kincset találni. Évszázadokon keresztül erdészek termelték ki. így azután egyre emelkedett az ára. Tudjuk. Mostanában azonban az esőerdőre zúduló nyomás erősen fokozódott. így a guanópiac teljesen összeomlott. Az óceánok után a világ második legnagyobb természeti erőforrását a trópusi erdők alkotják. A trópusi esőerdő mérhetetlen kincseket ad az emberiségnek. Olyan csekély számban maradtak életben. A szigetek körül halászflották dolgoztak. Néhány éven belül a halrajok szinte teljesen eltűntek. Peru nemzeti jövedelmének több mint a fele a guanó eladásából került ki. hanem saját magát is tönkretennie. mert felszívják az erős egyenlítői esőzéseket és állandó áramlatként küldik őket lefelé a folyókon. a halászatot pedig nem szabályozták. Ahhoz sem maradt már elegendő kormorán. Bár ezek nem olyan jók. Tevékenységüket gondosan megtervezték. akik csak meghatározott fafajokat kerestek. Ezek ugyan nem voltak emberi fogyasztásra alkalmasak. hogy valamivel hasznot hajtóbb volna a guanó helyett a szardellát betakarítani. időt hagytak az erdőnek. de az erdei közösség más tagjaiban nem sok kárt tettek. korántsem biztos. hogy magához térhessen. A folyamat biztosan nem lesz valami gyors. így jó néhány évig nem tértek vissza ugyanarra a területre. ennek következtében a Guanay-kormoránok is éhen haltak. Fatörzseinek anyaga minden fafajta között a legértékesebb. amennyit érdemes lett volna összegyűjteni. Az ember nem vállalta a felelősséget a szabályozásért s ezzel sikerült nemcsak a Guanaykormoránt. hogy a halrajok magukhoz tudnak térni. milliószámra mosta tetemeiket a perui partokra a tenger. Ma is használatos gyógyszereink mintegy 40 százaléka tartalmaz természetes alkotórészeket. megöntözve velük az alacsonyabban fekvő termékeny völgyeket. hogy kulcsszerepet játszanak az élet világméretű egyensúlyában. Egyetlen év alatt 14 millió tonna szardellát emeltek ki a vízből. és a tengerparton egyesek úgy okoskodtak.

amelynek nincs azonnali készpénzre váltható értéke. és akármilyen rosszul is bánunk vele. amelyben az ember viszonylag csekély szerepet játszott. Így az irtásföldek néhány éven belül kimerülnek és terméketlenné válnak. Minden évben akkora területet irtanak ki belőle. az állatok és a növények mindig képesek voltak reagálni rájuk. a jégsapkák előrenyomultak és visszavonultak. Így azután a dzsungel gyorsabb ütemben pusztul. gyökerei már nem tartják össze többé a talaját. azonban bármilyen gyorsak is voltak ezek a változások. barna áradattá válnak. akármennyit is veszünk el belőle. amire csak szükségünk van. hogy mit kellene a természet védelméért tennünk. hogy a természeti világról alkotott régi képünk. de közben sok más fát is elpusztítanak. Az efféle ökológiai katasztrófák sorát szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Változtatásaink léptéke pedig ma már gigászi: olyan ügyesen bánunk a . a dzsungel termékenységének inkább a növényekben lévő tápanyagok jelentik az alapját. miszerint az ember élőhelyén és befolyásán túl elterülő végtelenül gazdag természet mindig mindennel el fog látni bennünket. Ám az ember most olyan gyors változásokat eszközöl. Környezetünknek az a sikeres befolyásolása. a világ leggazdagabb állati és növényi kincstára a semmibe vész. Geológiai korszakok léptékében mérve. a föld pedig termőtalaj nélküli sivataggá. A természet világa nem statikus. Nagyon is könnyű bemutatni. a szavannákból sivatagok lettek. amelynek két évszázadra volt szüksége ahhoz. Nem bízhatjuk többé a gondviselésre azoknak az egymással finom kölcsönös összefüggésben álló állati és növényi közösségeknek a fenntartását. hogy megnőjön. ami érthető módon arra vezetett. hogy a helyén élelmiszert lehessen termelni. napjainkra tetőpontjára ért. mint Svájc. akár nem ma már anyagi befolyást gyakorolunk a földgolyó minden részére.A környező vidékeken elszaporodtak az emberek. A hatalmas traktorok ezután viszonylag könnyen kivonszolják a kidöntött fatörzseket a sűrű erdőből. így szinte mindenütt fenn tudták tartani a termékenység folyamatosságát. mint valaha. soha nem is volt az. így a heves esők elmossák. Emellett a modern gépek minden korábbinál könnyebbé teszik a faanyag készpénzre váltását. elavult és tarthatatlanná vált. Azt a fát. mire az emberek további erdőket vágnak ki. hogy mekkora kárt tettünk a világ vadonjaiban. Akár akarjuk. amit ezelőtt 10000 évvel a Közép-Keleten kezdtünk el. Amikor az erdőt kiírtják. amitől a folyók üvöltő. a folyótorkolatok eliszaposodtak és elmocsarasodtak. amelyektől saját létünk is függ. Az erdők füves pusztákká alakultak. amelyekhez az élő szervezeteknek ritkán van idejük alkalmazkodni. Fontosabb azonban azt átgondolni. Tudomásul kell vennünk. Mint tudjuk azonban. egy óra alatt ki lehet dönteni. hogy egyre többet vágtak ki a dzsungelből. Teljesen hamis az az elképzelés. mintsem a kimosott talaj.

a Nemzetközi Természetvédelmi Unio (International Union for the Conservation of Nature). amelyek az életet fenntartják. meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. vagy arról a gyakorlati értékről. bár erről is szó van. Nemcsak arról van szó. hogy élelmünk miatt rájuk vagyunk utalva. hogy szabályozásunknak mik legyenek a céljai. a mi bolygónk az egyetlen hely az egész mérhetetlen nagy. Mindenekelőtt arról van szó.a levegő oxigéntartalmát. hogy a kihalás valós veszélye fenyegeti őket. Harmadszor pedig. hogy legyen. ahol élet van. akkor el kell döntenünk. amelyeket először használtam. nem szabad olyan durván megváltoztatnunk a Föld arculatát. és olyan ötletesen használjuk a vegyszereket. ha tovább is mérgeink szemétlerakó helyéül használjuk az óceánokat. Ez annyira nyilvánvalónak látszik. hogy ezt a könyvet megírhattam.technikánkkal. és sokféle bálnára még ma is vadásznak úgy. hogy mindörökre kiírtsunk élőlényeket. fekete világegyetemben. hogy megőrizzük a Föld állatainak és növényeinek sokféleségét. hogy néhány hónap leforgása alatt már nemcsak egy-egy folyószakaszt vagy az erdő valamelyik sarkát tudjuk teljesen átalakítani. bár ez az igazság. hogy egyszerűen nincs rá erkölcsi jogunk. Először is. kevéssé ismert élőlényeket azoknak a közismertebb példáknak a helyébe. és végső soron eltűnjenek. hogy képtelenné váljanak a megújulásra. Ha értelmesen és hatékonyan akarjuk igazgatni a világot. hogy szinte alig érdemes leszögezni. hogy még mindig olyan keveset tudunk róluk. Számos alkalommal ők javasoltak új. És az élet további folyamatos létezése immár a mi kezünkben van. a tengerek termékenységét -. hogy megzavarjuk azokat az alapvető folyamatokat . KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Azért. Egyedül vagyunk az űrben. sokaknak és sokkal vagyok adósa. Amennyire tudjuk. nem szabad olyan intenzíven kizsákmányolnunk a természetes állat. de mindenekelőtt a BBC Televíziónál dolgozó munkatársaimnak. amit a jövőben jelenthetnek majd számunkra. a heringet elkergették az európai vizeken lévő ősi ívóhelyeikről. amelyekkel osztozunk ezen a Földön. és rámutattak az első fogalmazványomban található . Másodszor. Ezeket a célokat három nemzetközi szervezet. és a Világ Vadvédelmi Alapja (Word Wildlife Found) közös együttműködéssel már meghatározta.és növényállományokat. amely a továbbiakban irányt mutató kell. hanem akár egy egész folyamrendszert vagy egy teljes erdőséget is. Ám a szardellát mégis lehalászták Peruban. márpedig ez történhet. és rögzítettek három alapelvet. akikkel az eredeti forgatókönyvet megvitattuk. az Egyesült Nemzetek Környezetvédő Programja (United Nations Environmental Program). Itt nemcsak arról van szó.

az Antarktiszon dr. Nevük a következő oldalon található. mind én adósai vagyunk természetesen annak a számtalan természettudósnak. Felfedezéseikről túlnyomórészt a szakfolyóiratokban megjelent írásaikból szereztünk tudomást. dr. korlátlan segítséget kaptunk tőlük. Ned Kellynek és Andrew Nealnek. Nigel Bonner-nak és Peter Prince-nek. de így vagy úgy. Különösen hálás vagyok azoknak. Richard Attenborough. Indonéziában Putra Sastravannak. akik az egyes egyedi programokért elsődlegesen felelősek voltak : Richard Brocknak. Francis Howarth-nek. Valahányszor erre sor került. amiért mindnyájan mélységesen hálásak vagyunk. Felipe Benevidesnek. Dr. Namíbiában dr. Új-Zélandon Dick Veitchnek. Mary Seelynek. L. Kenyában Truman Youngnak. Peruban dr. akik egész életükön át dolgoztak azon. hogy a különböző környezetekben élő állati közösségekről összefüggő leírást adhassanak. Norman Duke-nak. mindannyiuknak le vagyok kötelezve. Hawaii-ban dr. Mind ők. hanem érthetőbbé is tették a szöveget. az Amerikai Egyesült Államokban pedig John Edwards. Harrison Matthews voltak szívesek egyes fejezeteket elolvasni és megszabadítani engem néhány tévedésemtől. és mindnyájuknak hálásan köszönök mindent. A FILMVÁLTOZAT MUNKATÁRSAI Producer Vágók Richard Brock Andrew Naylor David Barrett Helyettes producerek: Susanne Outlaw Ned Kelly . a BBC Publications-tól Stephen Davies és Susan Kennedy nemcsak pontosították. Jim Stevensonnak. A Collins Könyvkiadótól Crispin Fisher. hogy dolgozhattunk ilyen kutatókkal a terepen is. de olyan szerencsések voltunk. és akik felderítették. Jómagam személy szerint különös hálával tartozom Aldabrán dr. hogy ezek a közösségek hogyan funkcionálnak. Charles Lowe és Robert Paine professzoroknak. Humphrey Greenwood és dr. Mindnyájuknak nagyon hálás vagyok. mindig nagylelkű. Ausztráliában dr. Jennifer Fry és Veronica Loveless pedig szorgosan és ügyesen keresték össze és tálalták az illusztrációkat.hézagokra és félreértésekre.

Peter Simpson Andrew Neal Nigel Kinnings Segédproducerek: Szinkron: Ian Calvert David Old Richard Matthews Adrian Warren Zene: Elizabeth Parker Producercsoport: BBC Radiophonic Diana Richards Workshop Marney Shears Beth Huntley Grafika: Nicola Holford Margaret Perry Operatőrök: Martin Saunders Andrew Buchanan Menedzser: Hugh Maynard Speciális operatőrök: Segédoperatőr Wolfgang Bayer .

Jeremy Gould Stephen Bolwell Rodney Borland Hang Robert Brown Lyndon Bird Hugh Miles Keith Rodgerson Neil Rettig Képszerkesztő : Jennifer Fry David Attenborough .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->