David Attenborough

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
a Föld mai arculata

Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

NOVOTRADE
A szöveget kismértékben átdolgoztam, a használt rövidítéseket feloldva. /Webtigris/

ELŐSZÓ
Ez a könyv a BBC Televízió számára készült sorozaton alapul. Egy korábbi könyv, illetve tévésorozat folytatása, amelynek Élet a Földön volt a címe. A vállalkozás megkísérelte bemutatni az elmúlt hárommilliárd év alatt megtett utat, amelynek során ezen a bolygón a növények és az állatok kifejlődtek. Nyomon követte az állatok különböző csoportjainak kialakulását, ami aztán az emlősök elterjedésében, végső fokon pedig az ember megjelenésében érte el csúcspontját. E könyv a mai helyzetet tekinti át. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok fennmaradt túlélői, illetve az újonnan kifejlődött csoportok képviselői hogyan telepítették be a Földet, és hogyan alkalmazkodtak a fennálló rendkívül változatos környezeti viszonyokhoz. A két történet itt-ott talán kissé fedi egymást, de az állatok és növények olyan mérhetetlenül változatosak, hogy az epizódokat a legtöbb esetben más fajokkal tudtam illusztrálni, nem azokkal, amelyeket az előző könyvben bemutattam. Megmaradtam az előző könyv stílusánál : lehetőleg kerültem a tudományos szakkifejezéseket, és nem terheltem a szöveget latin nevekkel. A könyv a film készítésével egyidőben íródott, tehát a könyv és a tévésorozat nem közvetlen leszármazottai egymásnak, hanem inkább afféle

unokatestvérek - ugyanazokból az éveken át tartó utazásokból és kutatásokból származnak. Ezért aztán olyasféle különbségek és hasonlóságok vannak köztük, amilyenekre efféle rokonság esetében számítani lehet. Remélem, mindegyik hozzáad majd valamit a másikhoz.

TARTALOM
1. Előjáték 2. A Föld kohói 3. A fagy világa 4. Az északi erdők 5. A dzsungelek 6. A fűtengerek 7. A perzselő sivatagok 8. Fölöttünk az ég 9. Az édesvizek 10.A két világ határán 11.Különálló világok 12.A nyílt tenger 13.Új világok

David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

0. FEJEZET ELŐJÁTÉK
A Kali Gandaki a világ legmélyebb völgyén folyik keresztül. Amikor az ember ott áll Nepálban a folyó zajosan rohanó, tejszínű vize mellett és szembenéz a folyásiránnyal, úgy tűnik, mintha a folyó a hatalmas Himalája hósapkás csúcsai között eredne. A legnagyobb közülük, a Dhaulagiri, több mint 8000 méter magas, a világ hatodik legmagasabb hegye. Közvetlen szomszédja, a tőle mindössze 35 kilométerre fekvő Annapurna csúcsa is csak néhány méterrel alacsonyabb. Az ember alighanem azt feltételezné, hogy a folyó forrásai valahol a

hatalmas szikla- és jégtömeg déli, közeli oldalán vannak - ám ez nem így van. A Kali Gandaki két hegy között folyik, a medre Jó 6 kilométerrel mélyebben fekszik, mint a sziklák. A nepáli nép évszázadok óta tudja, hogy ez a völgy országút, és a Himaláján keresztül felvezet Tibetbe. Egész nyáron mindennap öszvérkaravánok kaptatnak fel a kacskaringós, köves ösvényeken, az öszvérek marján vörös lószőr bóbiták, a tehernyergekről hosszú zsinórokon vörös pomponok libegnek, miközben cipelik nehéz rakományukat, az árpát, a hajdinát, a teát és a posztót, amit aztán hajtóik Tibetben gyapjúbálákra és marhasóra cserélnek. A völgy legmélyebb részei olyan melegek és párásak, hogy az emberek ott banánt termeszthetnek. Az erdők olyan dúsak, mint a trópusi dzsungel. Orrszarvúk majszolgatják a dús növényzetet, a bambuszsűrűségekben pedig tigrisek kószálnak. De ahogy fölkapaszkodunk a tulajdonképpeni völgybe, a növényzet megváltozik. Mire 1000 méter magasságba érünk, megjelenik a rhododendron (havasszépe), göcsörtös törzsei akár 10 méter magasra is megnőnek, széles levelei üvegesen csillognak. Áprilisban skarlátszín szirmok borítják el, mint valami vízesés. Pompás virágaikra nektármadarak szállnak, a szivárvány minden színében játszó melltollaik fémesen csillognak a napfényben, ahogy nektárt szürcsölgetve beledugják görbe csőrüket a virágok torkába, közben szolgálatkészen fáról fára szállítják a virágport. A földön orchideák és íriszek, trombita formájú kontyvirágok és primulák pompáznak. Ahol a napfény áthatol a lombok koronáján és fölmelegít egy-egy sziklát, talán egy kis, sütkérező gyíkot is megpillanthatunk. Az erdők mélyén pedig, a földön kapirgálva, vagy a fákon ülve, esetleg megláthatjuk a világ egyik legpompásabb madarát, a csillagos tragopánt - egy pulyka nagyságú fácánt, amelynek ultramarinkék toroklebenyét és bíborszín tollait fehér foltok láncolata ékesíti. Ennek az erdőnek a buja tenyészetét a bőséges esők hozták létre és tartják fönn. Az Indiából fúvó monszunszelekkel örvénylő felhők érkeznek a völgybe. Amikor a felhők magasabbra emelkednek, lehűlnek, már nem tudják magukban tartani a nedvességet, és felhőszakadásos esőket zúdítanak alá. Ez teszi a Kali Gandaki alacsonyabban fekvő szakaszait a világ egyik legjobban öntözött területévé. De ennek az erdőnek is megvannak a határai. Mire az ember 2500 méter magasra kaptat, már a rhododendronok is eltünnek, kivéve néhány foltjukat a védett lejtőkön. Helyükbe tűlevelűek lépnek - a himalájai és a bhutáni fenyő. A rhododendron levelei szélesek, amelyekre a hó úgy rátelepszik, hogy a súlya alatt néha le is törnek. A fenyőknek viszont hosszú, kemény tűleveleik vannak, amelyek ledobják magukról a havat, és a nagyon alacsony hőmérsékletnek is ellenállnak. Ha nagyon nagy szerencsénk van, megpillanthatunk köztük egy kis rókabarna, bojtos, fekete gyűrűs farkú, fehér foltos fejű vörös pandát, amint az ágak közt motoszkálva madártojást, bogyókat, rovarokat vagy egeret keres. Biztos lábbal mozog a hóborította talajon és a csúszós, nedves ágakon, mert gyapjas szőr borítja a talpát, amelynek segítségével erősen meg tud kapaszkodni. További félnapi gyaloglás után kijutunk a tűlevelű erdőből.

Amint magunk mögött hagytuk, magunk mögött hagyjuk mindazokat a madarakat és emlősöket is, amelyek a fenyőerdőtől függnek, mert közvetlenül vagy közvetve az szolgáltat nekik menedéket és táplálékot. A sziklás hegyoldalon most már alig van élet, kivéve néhány fűcsomóra emlékeztető növényt és egy-egy varjútövis- vagy borókabokrot. Maga a folyó is összezsugorodik : most már csak sekély, kanyargós patak a kavicssivatagban. De maga a völgy még mindig mérhetetlenül nagy, a talpa még mindig több mint egy kilométer széles. A folyó más évszakokban sem sokkal nagyobb, mert idefönn kevés eső hullik, ami táplálná, legnagyobb része az alacsonyabb szintekre esik. És ez a Kali Gandaki első rejtélye. Hogyan vághatott magának ilyen hatalmas, széles völgyet egy ilyen viszonylag kis folyó? Idefönn már csakugyan nagyon ritkák a vadállatok. A gyíkoknak túlságosan hideg van. A langurmajmok (hulmánok) sem találnak elég táplálékot. Az ember naphosszat mehet anélkül, hogy bármiféle élőlényt látna, kivéve egy-egy havasi csókavagy hollórajt meg a messze fönn, a hegyoldalak felett őrjáratot tartó fakókeselyűket. Az ő jelenlétük azonban biztos jele annak, hogy itt valahol más élőlényeknek is kell lenniük, hiszen nélkülük a keselyűk éhen halnának. Így hát a sziklák közt valahol rágcsálók kell, hogy éljenek mormoták vagy pocoknyulak -, amelyek óvatosan majszolgatják a zúzalékos lejtőkön itt-ott mégis kinövő füvet és zuzmót. De a legelő olyan szegény, hogy csak nagyon kevés egyedet tud eltartani, így azok a fajok, amelyek itt is képesek megélni, mind nagyon ritkák. Köztük van a tahr, ami se nem igazi juh, se nem igazi kecske, de mind a két csoporttal egyformán rokon. Még ritkábbak azok az állatfajok, amelyeknek ők a zsákmányállatai : a hópárduc az egyik legszebb macskaféle a vastag, krémszínű bundájával és a talpán szőrpárnákkal, amelyek védik a durva kövektől és a hidegtől. Télen visszahúzódik az alacsonyabban fekvő erdőkbe, de nyáron akár 5000 méter magasságig is felhatol. Bár idefönn ritka a komoly eső, szinte állandóan fúj a fogvacogtató, hideg szél, amely kimeríti az embert. Most már majdnem 3000 méter magasra kapaszkodtunk föl, s ha a völgy alacsonyabb régióiból jöttünk, és nap mint nap följebb mentünk, biztosan érezni fogjuk, milyen ritka a levegő. Az embernek "kihűl" a tüdeje, és bár szaporán zihál a melle, úgy érzi, nem kap levegőt, esetleg megfájdul a feje is, sőt, hányinger és szédülés is elfoghatja. Néhány napi pihenés után aztán akklimatizálódik, és a legrosszabb tünetek elmúlnak, de soha nem kelhet versenyre az öszvérhajcsárokkal, akik felkísérték, és akiknek ezekben a nagy magasságokban van az otthonuk. Itt már az öszvérek is küszködnek a teher alatt. A felföld hegylakói ezért egy erősebb teherhordó állatot tartanak, a jakot. Valamikor hatalmas vad csordákban járta be a tibeti fennsíkot, ma már háziasították, teherhordó lett és ekét húz. Gyapjas bundája olyan vastag és meleg, hogy a nyári hónapokban nagy részét le kell vedlenie, nehogy túlmelegedjen. Így aztán tartósan képes nagyobb magasságokban élni, mint az ember kivételével bármely más emlős. A völgy most váratlanul kinyílik. Az Annapurna és a Dhaulagiri hatalmas csúcsai, amelyeket az ember néhány nappal azelőtt még csak a rhododendronok baldachinjának résein át pillanthatott meg, fénylő piramisokként, kilométerekkel a feje fölött, most már mögötte vannak. Az előtte meredező hóbástyák már afelé a barna csík felé zúdulnak lefelé a horizonton, amely nem más, mint

csigavonalban tekeredő mészváz fekszik. csak akkor ér le egy viszonylag lapos síkságra. és követi a szemével. Ennek vizében tömegesen éltek az ammoniták. a törmelék közt szétszórva. félig-meddig fagyott fennsíkja. aztán egyenesen a magasabb hegyek felé tart. Hogy ez hogyan történhetett. amelyekben találhatók. de egyesek akkorák. felszínük hullámossá vált. Ám a tenger egyre keskenyebb lett. Miután átvágta magát a hegyek között. mészvázuk a tenger fenekére merült. Ázsia közepén. Amikor az ember ott áll a forrás közelében. aztán folytatják útjukat a síkság felé. megállapítható. Kanyarogva és küszködve tör utat magának lefelé. meglehetősen messze vagyunk a tengertől. amelyek közül ma már egyetlen egy sem él. amelyben ezer meg ezer. ammoniták voltak. de százmillió évvel ezelőtt nagy számban éltek és virultak. És most nyilvánvalóvá válik a Kali Gandaki egy további rendkívüli vonása. hogy tengerben éltek. mintha rossz irányban folyna. száraz. és elborította a rájuk rakódott iszap és a homok. az egyre magasabb és magasabb hegyeken át. Valamikor. az néhány évtizeddel ezelőttig heves viták tárgya volt a geológusok és a földrajztudósok között.Tibet magas. Anatómiájukból és azoknak a kőzeteknek a vegyi összetételéből. nemcsak 800 kilométer távolságra. Eközben a tenger fenekén lévő üledékek felgyűrődtek. Ezek puhatestűek. Úgy tűnik. Akkor meg hogyan alakulhatott ki a folyása? A válaszhoz vezető nyomok itt fekszenek a lábunk előtt. lefelé folynak a hegyek lejtőin. menet közben összegyűjtik mellékfolyóik vizét. Ám itt. Az itteni kőzet morzsalékos. A két kontinensről beleömlő folyók az egyik üledékréteget hozták magukkal a másik után. a két szárazföld között egy széles tenger terült el. amikor még India nem képezett összefüggő szárazföldet Ázsiával. A Kali Gandaki pont az ellenkezőjét csinálja: a tibeti nagy fennsík szélén ered. el sem hiszi. Ezek kipusztult élőlények külső vázai. elkúszik a távoli hegyek közé. hogy ez a folyó önerejéből vágott utat magának. Egyszerűen átsétáltunk a világ legnagyobb hegyláncán. évszázadról évszázadra egyre közeledett Ázsiához. mert India évről évre. de csaknem 4000 méterrel a tenger szintje felett. Amikor az ammoniták elpusztultak. ahogy mint egy ezüstkígyó. és egyesül a Gangesszel. könnyen hasítható homokkő. Utóvégre a folyók általában a hegyekben erednek. Mára már a magyarázat durva körvonalai vitathatatlanul kialakultak. mint egy kocsikerék. Legtöbbjük csak néhány centiméter átmérőjű. így a .

megkerülték az újszülött Himaláját a keleti szegélye mentén.tenger egyre sekélyebb lett. alacsony dombságain megfelelő viszonyokat találtak. és így összezsugorodott hatalmas völgyében. A madarak tollazata és szárnya néhány millió évvel ezután alakult ki. és melegvérűek lettek. így aztán a mai magas fekvésű. Ám a Kali Gandakinak elég ereje volt ahhoz. amelyek ma is láthatók a völgy mindkét oldalán. dzsungel borította. és több mint 200 millió év telt el azóta. Minden kontinensnek megvolt a maga népes élővilága. amelytől kezdetben az eróziós erejét kapta. a fejlett állatcsoportok tekintetében kétségkívül sokkal szegényebb volt Ázsiánál. A Kali Gandaki felső folyása elveszítette annak a csapadéknak a nagy részét. de ennek ellenére egyes Ázsiából dél felé hömpölygő folyók nem tudtak a velük szemben emelkedő lejtők ellenében eredeti medrükben maradni. . amely a kontinensek összeütközése előtt még esőben dús síkság volt Ázsia déli peremén. a Himalája sziklás csúcsai pedig minden évben egy milliméterrel magasabbak lesznek. amikor India szigetkontinense Ázsiához közeledett. hogy a kiemelkedés közben keresztülvágjon a puha kőzeteken. és elkezdte hegyekké formálni. és felszálltak a levegőbe. Az indiai kontinens további közeledése az összetömörödött üledékeket megemelte. hideg sivataggá változott. hiszen fajunk még csak alig másfél millió éve létezik. Így hát 50 millió évvel ezelőtt. Az emelkedés végtelenül lassú volt ugyan. amely a hüllők kihalása idején hatalmas szigetté vált és teljesen elszigetelődött. az emlősök pedig körülbelül ugyanebben az időben szőrbundát fejlesztettek. az addig elkülönült szárazulatok állatai és növényei kezdtek elterjedni életterük új. vizeik keletnek fordultak. Végül is az egyszerű állatok körülbelül 800 millió évvel ezelőtt kezdtek úszkálni az ősi tengerekben. India. az élet egészének története szempontjából viszonylag közeli eseménynek számít. amely kőzeteiben magába foglalta az ammonitákat is. Ez a folyamat máig sem állt meg : India még mindig mintegy 5 centimétert halad évente észak felé. ami után az emlősök megszerezték mind a mai napig tartó uralmukat a szárazföldek felett. Az ősi tenger helyén pedig a világ legmagasabb és legfiatalabb hegysége emelkedett ki. mint ma is. Tibet. hogy a kétéltűek és a hüllők megostromolták a szárazföldet. Amikor a két kontinens végül összetalálkozott. eddig meg nem hódított területein. Ez a hegységképződés mintegy 65 millió évvel ezelőtt kezdődött. és az őserdők növényei és állatai az újonnan kiemelkedett hegyláncok déli lejtőin. így aztán ezekből az összegyűrt rétegekből hatalmas szirtek alakultak ki. Ez a folyamat évmilliókon át folytatódott. Ázsia egyes részeit ekkor. de a fiatal hegységek miatt fokozatosan kevesebb és kevesebb csapadékot kapott. a ma ismert állatok és növények összes jelentősebb csoportjai már léteztek. Hatvanöt millió évvel ezelőtt következett be a hüllők máig rejtélyes alkonya. nemcsak kiemelkedett. Bár ez számunkra elképzelhetetlenül távoli időnek tűnik. és végül beleömlöttek a Brahmaputrába.

. a langurok. amíg csak ott táplálékul szolgáló élőlényeket találtak. növényekkel és állatokkal való benépesülés csak egy példa a számos változás közül. Amikor az ember felköltözött a völgyekbe. hogy megvédje magát a hidegtől. következésképpen több oxigént képes hordozni literenként. nem kellett teljes egészében biológiai változásokra hagyatkoznia. amely bolygónkon folyamatosan végbemegy. Az olyan madaraknak. hogy nem tudnak elég oxigént fölvenni a méhükben növekedő magzat életben tartásához. Mire az ember is megérkezett.meg tízezer évvel ezelőtt. hanem egyidejűleg koptatják is őket a gleccserek és vízfolyások. A folyók lerakják hordalékukat. mint az alföldiek. A tavakat feltölti az üledék. A meleg síkságok majmai. és máris felköltözhettek a hűvös rhododendronerdőkbe. hanem a színe is kifakult. A síkföldi párduccal azonos törzsből származó hópárduc nemcsak dúsabb bundát növesztett. Vérük ma 30 százalékkal több vörös vérsejtet tartalmaz. a tahr és a mormota léptek. mint például a tahr. Azonban olyan eszközt nem tudtak készíteni. így egyetlen lélegzetvétellel több levegőt képesek belélegezni. Ennek a még élőlények által kevésbé lakott térségnek a betelepítéséhez az élő szervezeteknek meg kellett változniuk. leveleket és gyümölcsöt gyűjtögetni. Mellkasuk és tüdejük szintén rendkívül nagy. mint a tengerszinten élő embereké. A hegységek nemcsak kiemelkednek. amely vándorol bolygónk felszínén: bizonyos fokig minden kontinens ezt tette és teszi. ezáltal megváltozik a folyásirányuk. kisebb vadak. hasonlóképpen jártak el. a magasság nem jelentett problémát : ők már megszokták. Hogy az ember mikor jelentkezett. csak vastagabb bundát fejlesztettek. de minden bizonnyal tíz. mint a fakókeselyű. amely segíthetett volna megoldani a ritka levegő és az oxigénhiány problémáját : ezzel csak testük fizikai megváltozása révén boldogulhattak. Ám még ők sem alkalmazkodtak minden tekintetben a legmagasabb hegyek viszonyaihoz. Ellentétben a többi állattal. A nők 6000 méter fölötti magasságban nem képesek kihordani magzatukat. azt nem tudjuk. A legelésző állatok. hogy nagy magasságokban szárnyaljanak. Az emberek egyedülálló intelligenciájuk és kézügyességük folytán képesek voltak meleg ruházatot készíteni maguknak és tüzet gyújtani. ott olyan ritka a levegő. Étrendjébe pedig az antilop és a vadbivaly helyébe. India sem az egyetlen kontinens. neki is reagálnia kellett az új körülményekre. hogy kevésbé legyen szembetűnő a szürke hegyoldalakon vagy a hóban.Ám a dombságok fölötti területek szokatlanul magasan feküdtek. És ez a változás is bekövetkezett. addigra az új erdők és lakóik már megvetették lábukat. amelyekkel az őserdőben feltehetőleg táplálkozott. így minden nehézség nélkül felköltözhettek a magasan fekvő völgyekbe. ami melegen tartja őket. Néha csak csekély mértékű alkalmazkodásra volt szükség. A Himalája kialakulásának története és az ezt követő. és mocsárrá majd végül síksággá változnak.

nem pedig a szarvasmarháé. és nagyon hasonlítanak a Himalája nektármadaraihoz. a teve egyik közeli rokona. a csapadék mennyisége és a hőmérséklet is megváltozik.Ahogyan a kontinensek megváltoztatják helyzetüket. de más családhoz tartoznak. a legmelegebbtől a leghidegebbig. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. a víz alatt és a víz felett. Csak két olyan fontos környezeti együttes van. a láma. Ám a biológiai feltételek még itt is fokozatosan módosultak. A hasonló környezeti viszonyok hasonló alkalmazkodást követelnek. Ez a könyv ezeknek az alkalmazkodási folyamatoknak a sajátosságait tárgyalja. és kipusztulnak. amelyek nagy virágokból táplálkoznak. ahogy az evolúció határaikon belül vagy kívül újfajta élőlényeket hozott létre. és vándorolnak az Egyenlítő vagy a sarkok felé. javította és tördelte: a Webtigris. Így hát bolygónk szinte minden része. FEJEZET . 1. Ezekre a változásokra mindig megfelelően reagálnak a növények és állatok közösségei. úgy alakul át az őserdő tundrává. és ezzel régebbi lakosaikat a túlélés új problémáival állította szembe. teljesen különböző ősöktől származó állatok mégis jellegzetes hasonlóságokat mutatnak. az Andok népének vastag gyapjas. Ezért a világ különböző részein élő. biztos lábú teherhordó állata. a legmagasabbtól a legalacsonyabbig. kialakította a maga egymástól kölcsönösen függő növényi és állati populációját. mint a himalájai jak. Egyes élőlények alkalmazkodnak és fennmaradnak. ragyogó színekben pompázó madarak az Andok lejtőin. A földrajzi helyzet változásaiból adódóan a napsugárzás intenzitása. amely hosszabb időszakokon át fizikai állapotát tekintve viszonylag változatlan maradt . eltünnek. Az alkalmazkodás tette lehetővé az élőlények széles körű elterjedését változatos bolygónkon.az őserdő és a tenger. Vannak apró. másoknak ez nem sikerül. a füves síkság sivataggá.

Ha szélirányból közeledünk hozzá. Ilyenkor a szélén narancsvörös. hogy lássuk a legfélelmetesebb látványt is magát a lávafolyót. Ha a földből feltörő lávából fekete. a repedésekben még láthatjuk. megállíthatatlan áradatban tör előre a szárazföldön. Bár ha megfordul a szél. Ilyenkor aztán vagy nagyon éles szemmel kell figyelnünk a repülő szikladarabokat. amelyeknek olyan vékony a kérge. A lávában lévő gáz itt-ott hatalmas buborékokat formál. A szigetet keresztülszelő hatalmas hasadékokból olvadt kőzet ömlik a felszínre. nehéz bazalt szilárdul meg. így akár 50 méteren belül is megközelíthetjük a kitörés színhelyét anélkül. A habzó láva a kitörés központja fölött a magasba szökik. hogy megégetnénk az arcunkat. hogy ha rálépünk. akkor az illető térségben valószínűleg már évszázadok óta folyamatos az aktivitás. s csörömpöl. hogy küszködve szedjük a levegőt a színtelen és szagtalan mérgesgázok miatt. Időnként azonban olyan drámai erőfitogtatással mutatkoznak. akárcsak egy hatalmas lökhajtásos motor. A folyékony kőzet olyan erővel tör fel a vulkáni kürtőből. olyan lassan működnek. sisteregve csapódnak a hóba. alig néhány centiméternyire a láva még vörösen izzik. néha akár óránként 10 kilométeres sebességgel hömpölyög . hogy normális körülmények közt szemmel nem láthatók. amíg csak szürke. ha nem megyünk tovább. vörösen izzó lávadarabok tompa puffanással. A föld rengeni kezd. ahol szinte minden évben sor kerül valamiféle vulkáni tevékenységre. és a táj felrobban. csikorog. és a kráter körül szanaszét spriccel a megolvadt bazalt.A FÖLD KOHÓI Azok a titáni erők. hogy lejjebb. folytonos robajjal. amikor a kőzetek lehűlnek és megrepedeznek. vagy el kell szaladnunk előlük. lávafolyam. lehűti és elfújja. ahol elkapja az üvöltő szél. akkor okosabb lesz. és nagy. akkor hullani kezd körülöttünk is a hamu. Amikor a kitörés bordázott. szúrós dararétegként be nem borítja a távoli sziklákat. amely lassú. Ha az ilyen riadalmak mellett azon kapjuk magunkat. mennydörgő. amelyből akár 20 méter széles lávaáradat törhet ki. A kráter környékén körös-körül lehűlő fekete lávafolyamok terülnek el. akár 50 méter magasra is. De most már talán elég közel vagyunk ahhoz. amikor széléről nagy darabok töredeznek le. Ez gyakran a forró bazalt csúf dagálya. ami meghökkentő gyorsasággal. a hőség és a hamu nagy részét elfújja előlünk a szél. hogy az egész világ láthatja őket. recsegveropogva könnyen összeomolhat a talpunk alatt. feltúrt felszínén járunk. amelyek a Himaláját és a Föld összes többi hegységét fölépítették. a közepén vakító sárga tűzszökőkútként lövell a levegőbe. Pontosan ilyen hely Izland. Néha azonban a bazaltláva folyékonyabb ennél. hogy remegő kupolát alkot.

lefelé a lejtőn. Amikor beesteledik. Ez alatt a kemény fedőréteg alatt a láva még mérföldeken át tovább folyik. Az a mechanizmus. körkörös áramlást indít meg. hogy minél távolabb vettük a mintát az óceán közepén húzódó hasadékvölgytől.kontinenseket hordoz magán: Százhúsz millió évvel ezelőtt Afrika és Dél-Amerika még összefüggő szárazulat. A hátság középvonalában hossz. amíg csak alagútja ki nem szárad. egymással ellentétes irányú áramlássá alakul. Kétszáz kilométer mélységben a nagy nyomás és a magas hőmérséklet miatt aůkőzetek anyaga képlékeny. amely nagyjából középen húzódik Európa és Észak-Amerika. és több kilométeren át húzódhatnak a lávafolyam magjában. kanyargós barlangot hagyva maga után.irányban úgynevezett hasadékvölgy húzódik. A bazalt korát radioaktív kormeghatározással meg lehet állapítani. fölötte pedig remeg a levegő a hőségtől. illetve Afrika és Dél-Amerika között. annál régebbi kőzetet találtunk. A lemezek legnagyobb része . Ascension. a lávafolyam még mindig tovább halad lefelé. az ott lévő úgynevezett kőzetlemezek egymástól való távolodását bizonyítják. aztán két. .mint a vaníliakrémen a hab . Ezek mindegyike az Atlanti-óceán alatti egyetlen hatalmas hátságon fekszik. mindkét oldalon magukkal vonszolva a bazalt tengerfeneket. Amikor a vulkáni kürtőből napok vagy hetek múlva már megszűnik a láva utánpótlása. Izland az Atlanti-óceán közepén végigfutó vulkanikus szigetlánc egyik tagja. nagy. Izzó felszínéből gázbuborékok törnek elő. és visszatartják a hőt. amelynek mindkét oldaláról gyűjtött tengerfenéki mintákból kiderül. mert nemcsak a bazaltláva marad folyékony viszonylag alacsony hőmérsékleten is. A kőzetmintákról bebizonyosodott. Szent Ilona és Tristan da Cunhaszigetek. mélyen a Föld belsejében rejlik. így a skarlátszín folyó fekete sziklapartok között folyik. Ám forrásától néhány száz méternyire a lávafolyam szélei már eléggé lehűlnek ahhoz. amely a fölötte lévő rétegekben lassú. amely ezt a mozgást létrehozza. szuperkontinens volt. Még lejjebb az áradat felszíne már kezd bebőrösödni. délre az Azori-szigetek. hanem most már a környező tömör sziklafalak és sziklaboltozatok is szigetelőként hatnak. Ezek a tények az óceánfenék tágulását. Ez a bazalt a hasadékvölgyeken keresztül jutott a tengerfenék felszínére. skarlátszín folyam mindent baljós vörös fénybe borít maga körül. Ez a belső áramlás az óceánfenéki hátság központi hasadékvölgye irányában felfelé halad. A földkéreg alatt lévő köpeny izzó anyaga állandóan áramlásban van. Ez a lánc folytatódik a tenger szintje alatt. megszilárdulni. hogy megszilárduljanak. Ezek az úgynevezett lávacsövek akár 10 méter magasak is lehetnek. ahol további vulkánok is működnek. hogy a távolsággal vastagodó iszapréteg alatt vulkáni működésből származó bazalt található. ez a hihetetlen. Tőle északra Jan Mayen fekszik. mint a vaníliakrém a megszilárdult felszínét. A földkéregnek ezeket a mozgó darabjait nevezzük kőzetlemezeknek.

Ázsia felé vándorolt. Afrika és Dél-Amerika még mindig távolodnak egymástól. az Atlanti-óceán pedig évről évre néhány centiméterrel szélesebb lesz. Az óceáni kőzetlemezek alatt a leszálló belső áramlások hosszú mélytengeri árkot hoztak létre.Ezt sejteni lehet partvonaluk lombfűrészkivágásra emlékeztető hasonlatosságából és az óceán két partvonala mentén fekvő kőzetek hasonlóságából is. . Amikor India Ázsiához közeledett. Ennek aztán olyan a hatása. és kialakították a Himaláját. Egy harmadik. Az eddig feljegyzett legkatasztrófálisabb kitörést 1883-ban egy indonéziai vulkán produkálta. amely az Arab-félszigettől délkeletre fut. Egy másik hasonló. A lemezek találkozásánál az alábukó bazalttábla magával viszi annak a vízben dús üledéknek nagy részét. aztán fölemelkedtek. Ennek a hátságnak a keleti részén fekszik az a kőzetlemez. egymástól egyre távolodó részre osztotta a szuperkontinenst. az Indiai-óceánt hozta létre. Majd a szuperkontinens alatt felbuggyanó áramlás egy sor vulkánt hozott létre. Itt kerül sor a kontinenseket hordozó kőzetlemezek összeütközésére. nem folyik folyóként. Ezek az anyagok a földkéreg mélyén az olvadt anyag összetételét megváltoztatják. Azok a vonalak. amelyek mentén leszállnak. De távolabb. Kaliforniától dél felé terjeszkedő hátság alkotta meg a keleti Csendes-óceán fenekét. a tengerfenék két kontinens közötti üledékei először felgyűrődtek. ahol valamelyik lemez egy szomszédos kőzetlemezzel érintkezik. ott helyezkednek el. amely két. A felfelé irányuló belső áramlásoknak nyilvánvalóan újra lefelé kell szállniuk. Afrika oldala mellől. amelyet az erózió lehordott az indonéziai szárazulatokról. s ennek következtében nem ömlik ki a kőzetek repedéseiből. amely az indonéziai szigetláncolat déli partján vonul végig. mint amikor egy villanybojler biztonsági szelepét lezárják. amely Szumátrától Jáván keresztül egészen Új-Guineáig húzódik. Kialakult egy törésvonal. amelyen India. Így a lemezek találkozási vonalát itt elrejti a hegylánc. hanem már a vulkáni kürtőben megdermed. és lerakott az óceán fenekén. Így az indonéziai vulkánokból feltörő láva összetétele alapvetően különbözik az óceán közepén húzódó hasadékvölgyekből kiáramló bazaltláváétól: sokkal viszkózusabb annál. innen délkeletre a kőzetlemezek összeütközési vonalát vulkánok lánca jellemzi. Szétszakadásuk vonalát ma az Atlanti-óceán közepén húzódó hátság jelzi.

füstfelhőket kezdett eregetni. Több mint 3000 kilométernyire. amelyet fölkapott. amely az emberiség történelmében páratlan esemény volt. sok-sok millió tonna víz özönlött a kamrában lévő olvadt lávára. ahol a csendes-óceáni tábla keleti széle. majd 2 kilométernyire kötött ki a szárazföldön. amelyből ezek az anyagok föltörtek. Napról napra egyre súlyosabb kitörésekre került sor. 1984 márciusában figyelmeztető morgásokat kezdett hallatni. az óceáni lemez az Észak-Amerika nyugati partjait hordozó kőzetlemezzel találkozik. és a sziget kétharmada ráomlott a tetejére. mire lecsillapodott. amely hétszer kerülte meg a Földet. kőzettörmelék. hogy távoli ágyúdörgést hall. A belőlük feltörő láva pedig megint csak magában hordozza a rendkívül robbanékony üledékes összetevőket. Ausztráliában még nagyon jól lehetett hallani. Augusztus huszonnyolcadikán délelőtt 10 órakor a magmakamra sziklaboltozata. nem bírta tovább elviselni a fölötte lévő óceán és a tengerfenék nyomását. az 5000 kilométernyire fekvő kis Rodriguez-sziget brit helyőrségének a parancsnoka pedig azt hitte. amely a Szumátra és Jáva közötti szorosban fekszik. Helens egészen 1980-ig kúpjának gyönyörű szimmetrikus formájáról volt híres. A robbanás helyéről szélvihar indult. amely Jáva felé haladva négyemeletes ház magasságú vízfallá emelkedett. fülsiketítő robbanások kíséretében.A 8 kilométer hosszú. tufa és lávadarabok törtek ki a kráterből. Majd 3000 méter magas csúcsát egész éven át hó koronázta. 5 kilométer széles Krakatau nevű vulkán. és a vulkánok vonala a parttól mintegy 200 kilométernyire tör át a szárazföldön. több mint 36000 ember halt meg. Mivel azonban a kontinenst hordozó kőzetlemez az óceáni lemezt alkotó bazaltnál könnyebb kőzetekből áll. ezért kiment a tengerre. A sűrűn lakott parton elöntötte a falvakat. A Mount St. Ám az a föld alatti magmakamra. amelyet az alatta lévő már megfogyatkozott láva nem támasztott alá megfelelően. Nap mint nap hatalmas mennyiségű vulkáni hamu. A robbanás legkatasztrófálisabb hatása az a hatalmas szökőár volt. Egy ágyúnaszád. lángnyelvek nyaldosták a kötélzetüket. az alábukó óceáni tábla fölé csúszik. Amikor beomlott. Az utóbbi évek legnagyobb kitörése a Csendes-óceán másik oldalán következett be. egy domb tetején. Mindez akkora robbanással járt. hamu záporozott a fedélzetükre.és füstbóbita tört föl . és gőz. A közelében haladó hajóknak a tenger felszínén úszó hatalmas kőzetdarabok között kellett utat törniük. kezdett lassan kiürülni.

A dudor naponta mintegy 2 méterrel nőtt. akkor a kráterből a kőzetek törmelékei közül még hetekig gőz. a jegenyefenyők és a hemlockfenyők. Odafönn a kráterből nap mint nap újabb hamu. mintegy 1000 méterrel a csúcs alatt. és sokféle. A tűzhányó közelében kevesen laktak. Vannak köztük nitrogén. mint maga a láva. amelyeken a forró víz útban a felszín felé áthalad. Ha mélyen a felszín alatt kissé megváltozik a belső áramlások iránya.és füstkitöréseket lehetett észlelni. amelyek az óceán közepén húzódó hátság vulkánjaiból ömlenek ki. Ha robbanásra is sor kerül. Északnyugati oldalát egyszerűen kidöntötte a robbanás. elkezdett kifelé dudorodni. hogy a földi élet legelső formái éppen ilyen körülmények között jöttek létre hárommilliárd évvel ezelőtt. hanem csak forró víz és gőz tör fel belőle. A füstoszlop április folyamán egyre nőtt. Semmiféle élő szervezet nem élheti túl azoknak az izzó bazaltlávafolyamoknak a pusztítását sem. szürke hamucsíkokkal borítva hósapkáját. A geológusok becslése szerint a robbanás ereje 2500-szor haladta meg a Hirosimát elpusztító atomrobbantásét. mások a kőzetekből oldódnak ki. hatalmas. ám így is hatvan ember vesztette életét. A legbaljóslatúbb jel az volt. Közvetlenül a kitörés után semmi sem élhet meg egy tűzhányón. A hegy fölött mindent beborító. úgy az ilyen helyek biztosan azok. a földkéreg természetes vízkészletének részeként.a csúcsából. Aztán május tizennyolcadikán délelőtt fél tizenegykor a hegy felrobbant. hogy ez a vizes oldatuk egyes nagyon egyszerű élő szervezetek számára táplálékul is szolgálhat. Egyesek ugyanolyan mélységből fakadnak. Alacsonyabb lejtőin mintegy 200 négyzetkilométeres területen gyufaszálként törtek össze és terültek szét a tűlevelűek. . Tulajdonképpen lehetséges. oldott állapotú anyagokat hordozhat. Ha van a Földnek steril és élőlényektől mentes része. és sokszor figyelmeztették őket. ezer meg ezer tonna kőzetet taszítva fölfelé és kifelé. hogy a hegy északi lejtője. füst és mérgező gázok törnek fel. 20 kilométer magas fekete felhő tornyosult. Ennek a víznek egy része a magmában helyezkedik el. Ezekben a későbbi szakaszokban a haldokló vulkán gyakran már nem lávakitöréseket produkál. akkor a vulkáni kohók vadsága enyhülni kezd.és kénvegyületek is. gyakran olyan mennyiségben.

Mivel ezek a szervezetek az óceán sötét mélységeiben élnek. amely az oldott anyagokkal feldúsulva a hőforrásokból a tengerbe szökellt. mérhetetlenül hosszú idő után megjelentek az élő anyag apró. Az új bolygót borító. gőzfelhőkből kondenzálódó tengerek vize még forró volt. amelyek különféle kémiai anyagokkal táplálkoztak. A baktériumok viszont óriási. amelyeket joggal állíthatunk párhuzamba azokkal a körülményekkel. amelyek közt először felbukkantak. amelyek egy. és a mélyből. A ma élő különböző baktériumok sokasága igen változatos vegyi folyamatok révén tartja fenn magát.Ebben az elképzelhetetlenül távoli időben a Földnek még nem volt meg a mai oxigéndús légköre. fémeket oldott ki az a forró víz. mert nem volt sem szájuk. Egyesek még olyan vulkanikus környezetben is tenyésznek. amelyekkel megint . 3. de sokkal több is volt belőlük. A vulkánok nemcsak sokkal nagyobbak voltak mint ma. Ezek a férgek semmi más. de már képesek voltak a vízben oldott anyagokat saját anyagaikká átalakítani. A vulkáni kőzetekből különféle elemeket. sem belük: a végükön kisarjadó. Belső struktúrájuk még alig volt. majd végül. mikroszkópikus részecskéi. a kontinensek elhelyezkedése pedig nem is hasonlított a jelenlegihez. az elpusztult állatok mélybe hulló töredékeiből sem hasznosíthatják a fényenergiát. a vízben és a levegőben mindenütt megtalálhatók. 30 centiméter hosszú kagylók is élnek. A forró víz felszökő sugarai további áramlásokat keltenek a tengerfenéken. Táplálékukat tehát teljes egészében a baktériumok szolgáltatják. a kéreg vulkáni forrásaiból feltörő forró víz is beléjük ömlött. Három kilométerrel az óceán felszíne alatt hőforrásokat találtak a tenger fenekén. a tudomány által eddig ismert féreghez nem hasonlítottak. A férgek mellett nagy. és önmagukat reprodukálni . véredényekben gazdag. amelyek energiájukat teljes egészében a vulkánokból merítik. nem képesek közvetlenül hasznosítani a napfény energiáját. Ezekben a különböző vegyületeket tartalmazó vizekben előbb komplex molekulák alakultak ki. A földön. hiszen nincs szájuk. amelyek szintén baktériumokkal táplálkoznak. amelyek viszont a vulkanikus vizekből táplálkoznak.5 méter hosszúságot és 10 centiméter kerületet is elérő férgeknek szolgáltak táplálékul. Ezekben a vízsugarakban és a hőforrás körüli kőzetek hasadékaiban a tudósok hatalmas baktériumtelepeket fedeztek fel. Ezek a férgek alighanem a legnagyobb olyan állatok a Földön.ezek voltak a baktériumok. amelyek szerves törmelékeket hordanak magukkal. tollszerű csápjaikkal szívták fel a táplálékul szolgáló baktériumokat. a Galápagos-szigetektől délre húzódó hátságból emelkednek ki. 1979-ben egy amerikai mélytengeri kutatóhajó azokat a vulkánokat vizsgálta. A férgek "másodkézből".

és fölötte a gyülekező sólegyek szinte felhőket alkotnak. aztán a nyomás alatt túlhevül. hogy a Nap energiáját felhasználva vegyi anyagokat élő szervezetük anyagaivá alakítsanak át. amely elsöpri a moszatok maradványait.más élőlények . ilyenkor a víz mély. hogy a légypopuláció túlélje ezt a . kissé fejlettebb élőlények. amelyet a napfénytől függetlenül. a csatorna kitisztul. A hőforrások legforróbb részein. majd a magmakamrában felforr. felgyűlik kis föld alatti kamrákban. Ilyen élőlényeket találhatunk Észak-Amerikában. illetve leszármazottaik pusztulását okozzák. ahol ezek a szőnyegek elterülnek. Ezzel azonban a saját.furcsa. de a baktériumok még ezen a hőmérsékleten is virulnak. Velük együtt más. meg is gyengítik azt. addig ismeretlen halak és vak. A rajta lassan keresztülcsordogáló víz tovább hűl. ahol a moszatok (algák) és a baktériumok együtt növekednek és nyálkás. de klorofilt tartalmaznak. aztán hamarosan már a lárvák is ott falnak a szüleik mellett. hogy a felszíne gőzölög. folytonosan túlcsorduló medencét alkot. pusztán a hőforrásokban lévő oldott anyagokat hasznosító baktériumok tartanak fenn. a Yellowstone hőforrásaiban. Amikor az algaszőnyeg egyes részei 40 Celsius fok alá hűlnek. kékmoszatok is élnek.gejzírt . és ekkor a tavacskából sokkal forróbb víz ömlik belé. és mohón legelészni kezdik. Hőforrások a szárazföldön is a felszínre törnek. Egyesek közülük tüstént párzanak is. és megöli a belőlük táplálkozó lárvákat. Ily módon itt a tenger alatt él egy népes és változatos fajokból álló életközösség. fehér rákok . Más esetekben a fölfelé áramlás szabályosabb. a legyek rátelepszenek. ez az igen fontos anyag pedig képessé teszi őket arra. és lerakják petéiket az algákra. ott a víz kissé lehűl. míg végül gőzzé válik és vízoszlopot . ahogyan a forrásban lévő víz a teáskanna csőrén kibugyog. Vizük részben a messze mélyben fekvő forrásokból. hogy élő gátat alkot. zöld vagy barna szőnyeget alkotnak a pocsolyák fenekén. így lehetővé válik más élőlények megtelepedése is. Ennek a medencének a vize olyan forró is lehet. Belső szerkezetüket tekintve ezek alig bonyolultabbak a baktériumoknál. így a kőzetek repedésein át úgy kényszerül felfelé.lök ki a felszínre. Ám addigra már elegendő kelt ki belőlük ahhoz.táplálkoznak. semmi más élőlény nem él meg. de ahol a tavacskák túlcsordulnak és patakot nyitnak. A moszatszőnyeg itt olyan vastag. részben a talajról a mélységbe szivárgó esővízből fakad. mert miközben rágják a moszatszőnyeget. Végül a moszatszőnyeg szétszakadozik. A felfelé vezető repedések sajátos geometriája miatt a forró víz néha szakaszosan tör elő. a kagylók és a férgek köré csoportosulva.

déli viharfecskék fészkelnek. Ha az ember átvág soraikon és felkapaszkodik a vulkán tetejére. A sziget a világ egyik legelszigeteltebb helye. tátongó. mind DélAmerikától egyaránt 2000 kilométerre fekszik. A kürtő körül meleg a föld.pusztulást. Földünk hidegebb részein egy-egy tűzhányó apadó heve esetleg nem veszélyt jelent. fél kilométer átmérőjű kráterre bukkan. tiszta fehér madarak. elszigetelt helyeket. cikcakkos kürtők szelnek át. mind az Antarktisztól. ami kénhidrogén-bűzzel tölti be a levegőt. amely iskolapéldaként mutatja be a hamu és a láva egymást váltó rétegeit. és ragyogó sárga kénkristályokkal vonja be a sziklákat. A lábunk előtt heverő. dél és kelet felé tovább folytatódik. mint valami rongyos fehér szoknya. Az a vulkánsor. Ezen a fehér gyakorlótéren Adelie-pingvinek egész zászlóaljai menetelgetnek. hatalmas. Egyik oldalán olyan szirtet alakítottak ki. torkában a kiugró sziklákról jégcsapok lógnak. . hogy még ezen a barátságtalan szigeten is betelepítik az efféle apró. hanem áldást. vulkáni szigetből álló szigetcsoportot alkot. Ám ezeknek az egyszerű növényeknek a spóráit annyira szétszórják a szelek. A Déli Sandwich-szigeteknek nevezett szigetcsoport egyik szigete Bellingshausen. ahol számos kis. Az egész szigeten ez a néhány kis folt az egyetlen hely. amely a dél-amerikai és a keleti Csendes. A vad antarktiszi tengerek a tövébe martak.és májmohapárnák borítják. A sziklák közt pedig elegáns. De a kráter vulkáni tüze még nem aludt ki teljesen. lejtőit pedig hólepel borítja.óceán lemezeinek találkozásánál az Andokot fölépítette. A szigetet úgy szegélyezik az úszó jégtáblák. mihelyt azok lakhatóvá válnak számukra. és a forrás egy másik részén újra kezdődjék az egész folyamat. hótól körülvett sziklákat pedig buja moha. a csípős sarki szélben a bűz ellenére is kellemes itt lekuporodni. Karimája mentén egy-két helyen még mindig gőz és gáz tör ki a repedésekből. Az élő szervezetek nem csak a világ ilyen rettentő hideg részein használják ki a vulkáni hőt. Az alja teli van hóval. egészen az óceán déli részéig. amelyeket lávával teli. ahol elég meleg van a növények fejlődéséhez.

hogyan vegyék hasznát. először is ás egy hatalmas gödröt. hogy a víz lefolyik róla. A lábastyúkfélék. amelyeket állandóan fűt a vulkáni gőz . még "lakatlan" sziklákat és a lepusztult földet. A nyelve olyan érzékeny. immár teljes tollazattal. A homoki lábastyúknak van azonban egy rokona Celebesz (Sulawesi) indonéziai szigeten. épp ellenkezőleg! Naponta többször is visszatér a keltetődombhoz. a madaraknak egy Indonéziától egészen a Csendes-óceán nyugati részéig élő csoportja rendkívül ötletes módszert fejlesztett ki tojásai kiköltésére.Még a trópusi élőlények is megtanulták. Ez a madár a fekete vulkáni homokba temeti a tojásait a tengerparti homoksávok szélén. Más kalapácsfejű tyúkok otthagyták a tengerpartot és egy vulkáni sziget lejtőin telepedtek meg. és kevés olyan repedés . a vulkánok teljesen kialszanak. Fénylő. akkor lekapar belőle. Amikor ez az érdekes madár fészket rak. és homokot halmoz a tetejére. hólyagos felszínük olyan sima. A nőstény alagutat váj ebbe a nagy halomba. és a napsütésben eléggé felmelegszik ahhoz. amelynek akár 4 méter is lehet az átmérője. és a bomló növényi anyag keltette hőre bízza a tojások melegen tartását. Végül aztán. hogy kiköltse a tojásokat. A hím megtölti az alagutat homokkal. Olyan nagy térségekre bukkantak. és az alattuk zajló belső áramlások irányt változtatnak. amelyet kalapácsfejű tyúknak hívnak. a környező vidékről pedig állatok és növények telepítik be a friss. hogy egytized foknyi hőmérséklet-változást is képes érzékelni.egy egész nagy csoportjuk rendszeresen ott rakja le a tojásait. aztán megtölti rothadó levelekkel. akkor további homokot halmoz rájuk. Ha úgy véli. A felszín lehűl. Tipikus példájuk az ausztráliai homoki lábastyúk. De nem hagyja ám ott őket. ahogy a földkéreg lemezei elmozdulnak. Végül aztán. hogy a homok túl hűvös a tojásoknak. és beledugja a fejét a homokba. és szanaszét iramodnak. és abba rakja le tojásait. A bazaltfolyamok súlyos problémát jelentenek a telepeseknek. Ez a fekete homok magába szívja a hőt. szokatlanul hosszú kelési idő után a kiscsibék utat ásnak maguknak a halom felszínére. ha túl melegnek tartja. A haldokló vulkán mesterséges keltetővé alakult át.

mivel különlegesen alkalmazkodott ahhoz. amely a legtöbb lávafolyam közepén keresztülfut. hogy mindent elégetett. Ám ezek az élőlények nem pontosan ugyanolyanok. ahol valami akadályon kellett keresztülsöpörnie. pontosan ugyanolyan. ami csak hozzáért. amelyben a magvak gyökeret ereszthetnének. amelyek viszont a pókok zsákmányállatai. Az időlegesen megáradt lávafolyó hirtelen meg-megduzzadt. A lelógó gyökereket borító parányi szálakon többféle rovart is találunk. A mennyezetéről úgy lógnak le a megalvadt lávacsöppek. Sokan közülük elveszítették a szemüket és a szárnyaikat. hogy a nedvesség minden cseppecskéjét megőrizze. A világ különböző részein a virágos növények más és más fajtái ostromolják meg úttörőként. Gyakran utat találnak maguknak a lávacső üres barlangjába. mint a megkövesedett zabkása. barna harangkötelek. semmi nem koptatja a falait vagy az alját. amelyek belőlük táplálkoznak. nyirkossá és nedvessé téve a barlang levegőjét. Odalenn aztán a gyökerek úgy csüngnek le a barlang mennyezetéről. hogy összegyűjtsék a nedvességet. hiszen normális körülmények között sivatagokban él. megkövesedett vízesést hagyott maga után. amikor az utolsó csöpp láva is kiürült belőle. így dagályának sima jelét otthagyta a lávacső falán. aztán rendkívül gyorsan kihűlt. mint amilyen akkor lehetett.akad bennük. amelynek gyökerei mélyen lehatolnak a lávába. köztük tücsköket. Mivel sem a zivatarok. amelynek flórája elsősorban Dél-Amerikából származik. sem a fagy nem férhetnek hozzá. hogy mihelyt egy állat egyik testrésze elveszíti funkcióját. és az alja még olyan forró volt. de a fekete láva perzselő hőségében is sikerül megélnie. . a szabad levegőn élő közeli rokonaik. és a napsugár párologtató hatásától védve pocsolyákba gyűlik. Hawaiban az úttörő a vízzel kevésbé látványosan gazdálkodó ohia lehua fa. Ezeket a furcsa helyeket több különféle élőlény is állandó lakhelyéül választotta. kifejlesztése már csak pocsékolása volna a test energiáinak. A Galápagos-szigeteken. Egyes bazaltfolyamok évszázadokon át teljesen kopárak maradnak. mint holmi nagy. Kísérteties dolog egy ilyen lávacsőbe behatolni. A láva felszínéről lezúduló esővíz a repedéseken és a gyökereken keresztül lecsöpög a lávacső aljára. Egyes helyeken. ugróvillás rovarokat és bogarakat. Úgy tűnik. mint a szigeten. gyakran egy-egy kaktuszfaj ereszt először gyökeret rajtuk.

Krakatau példája jól mutatja. Ezért ezeknek a lávacsőben élő lényeknek igencsak szokatlanul hosszú lábaik és csápjaik vannak. lepkéket. testük maradványait a szél a magvakkal együtt befújja a repedésekbe és a zugokba. Ugyanazok a szelek. legyeket. élénk színekbe borítva a lerombolt falakat. Azt a hatalmas sivatagot.Azok az egyedek tehát. hogy száz meg száz mérföldre elviszi őket a szél. Amikor ott felbomlanak. amelyet a Mount St. Helens kopasz lejtőit. hiszen egymáson kívül gyakorlatilag semmi más ennivalót nem találnak itt. Másfelől viszont a barlang szuroksötétjében előnyt jelentenek a hosszú csápok és lábak. és végül teljesen eltűnnek. amikor az oldala felrobbant. máris visszahódították a növények. ez egy derékmagasságra növő növény. amelyekkel az élőlény érzékelni tudja a körülötte lévő akadályokat és az élelmet. sőt szitakötőket is hoznak. mert amikor elpusztulnak. de a hamu meg a durvább törmelék olyan laza. mert erdőtűz után elsőként jelenik meg az elfeketedett facsonkok közt. Az . Ennek ellenére mégis alapot adnak a további betelepüléshez. amely tetszetős. kallódó állatok korai halálra vannak ítélve. A finom hamuban. Így az egymást követő nemzedékek során a haszontalanná váló szervek méretei fokozatosan csökkennek. Magvai olyan könnyűek és pelyhesek. és kitép minden fiatal növényt. hogy egy zivatar vagy egy erősebb szél megbolygatja a felszínét. A vulkáni hamuban elegendő tápanyagot talál. tüstént találnak tápanyagot az egyébként steril. Ezek a véletlenül idekerült. apró testük anyagait az alattuk lévő vulkáni hamu megköti. amelyek a füzike magvait szállítják. milyen gyorsan magához térhet egy táj. Ám a ritka növényzet ellenére máris lehet állatokat találni rajta. amíg sikerül betakarnia a Mount St. előnybe kerülnek azokkal szemben. bíborszín virágfüzért hajt. A szárazföldi vulkánkitörések által létrehozott pusztaságokat a jelek szerint könnyű betelepíteni. Helens hozott létre. amelyek nem tékozolják ily módon erőforrásaikat. Ötven évvel a katasztrófa után tüzet okádva emelkedett ki a tengerből egy kis vulkán. mert a növények számára nem jelent nehézséget gyökeret verni a hamuban vagy az összetöredezett lávában. de hasonló vállalkozó kedvvel foglalja el a vulkánkitörések által elpusztított területeket is. Észak-Amerikában tűzgyomnak nevezik. Európában a második világháború alatt a lebombázott telkeken heteken belül megjelent. még szét nem hullott vulkáni porban. illetve a durvább kőzettörmelék alatt a levegőből odaszállt pihés magvak kis csomói gyűlnek össze. amelyek igen. Sok köztük a füzikemag. Még így is alighanem jó néhány évbe fog telni. így amikor a magvak kikelnek.

a trópusi erdő egyetlen évszázad alatt visszahódította Krakataut. De az erdő újkeletű voltának és az előző kataklizmának a bizonyítékait könnyű megtalálni. Ebben az erdőben sok a repülni tudó állat. és az összefonódó gyökerek alatt 6-8 méter mély. talán olyan lebegő növényi tutajokon. mint a Mount St. hosszú távon nagy teremtő erők. amelynek lejtői egy évszázaddal ezelőtt teljesen kopárak voltak. A szárazföldek vándorlásai pedig. és összefogják a földet. ahol egy patak alámosta őket és egy-egy fa kidőlt. így végül begyógyulnak. Helens-t. hogy egy újabb évszázad alatt a tűlevelű fák is vissza fogják hódítani a Mount St. Helens és az Andok. amelyeket a vulkánok a földön ejtenek. amelyen az ember érzékeli az időt. Óriáskígyók. a tenger sodorhatta ki. a Krakatau gyermekének. ma sűrű trópusi erdő borítja. . Ha azon a kurta skálán. amelyek nyilvánvalóan minden nehézség nélkül elérték a kontinenstől alig 40 kilométerre fekvő szigetet. másokat a szél hozott. de itt-ott. vagy a madarak lábáról vagy gyomrából került a szigetre. amelyeket gyakran sodornak magukkal a trópusi folyók. Hawai és a Galápagos-szigetek . púderszerű vulkáni por. Ám ezek kivételek. A régi sziget körülbelül egy mérföldnyire fekvő maradványa a Rakata. keskeny vízmosás alakul ki.emberek elnevezték Anak Krakataunak. javította és tördelte: a Webtigris. a vulkáni tevékenységek talán a természeti világ legfélelmetesebb jelenségének látszanak is. varánuszok és patkányok is érkeztek. Az évezredek során új lehetőségeket nyitottak a növények és az állatok megtelepedésére. egy-egy patak könnyen kimossa a laza hamut. A magok egy részét.ilyenek Izland. A fák gyökerei sűrű szövevényt alkotnak a talaj felszínén. a környezeti változások hosszú folyamatát indították meg. madarak. Új szigeteket építenek . alulról még mindig előbukkan a laza. Oldalain máris vasfa és vad cukornád nő. Amikor a növénytakaró ily módon felszakad. legyek és egyéb rovarok. Nem fér hozzá sok kétség. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. lepkék. amelyek a vulkáni működéssel szoros kapcsolatban állnak. amelyekből az erdő kisarjadt.és olyan hegységeket. A sebek.

élő szervezeteket nem találunk. Igazán nagy hidegben. akkor a sejtek. amitől gyakrabban ütköznek össze egymással. Ezek az élőlények jelentős hőmérséklet-csökkenést képesek elviselni. Végül aztán. köztük a rovarok. akármennyit eszik is. mielőtt még keményre fagynának. Talán ellentmondásnak tűnik. A levegő azonban akkor melegszik fel. Agya és más rendkívül komplex szervei nem képesek néhány foknál nagyobb hőmérsékletváltozásokat elviselni. Ezeken a magas hegyeken a fagy halálos erejű. A madaraknak és az emlősöknek több esélyük van a hideg elviselésére. Így az állat elveszíti testének koordinációját és elpusztul. bár éjszaka jelentősen lehűl. nem is tudja a hőveszteség ütemében pótolni az elveszített hőmennyiséget. a benne lévő atomok egymástól való távolsága annál nagyobb. csakhogy ez a kifejezés félrevezető. az idegvégződéseken keletkező. a kétéltűek és a hüllők. hogy sejtjeiben megfagy a folyadék. az ember meghal. A legtöbb állat. igen ritka kivétellel. Minden ilyen aprócska ütközéskor hő keletkezik. következésképpen annál hidegebb marad a levegő. amelyek óránként 300 kilométernél nagyobb sebességet is elérhetnek. körülbelül 4 Celsius fokkal a fagypont fölött. Kivételek azok az apró lények. így ritkábbak az összeütközések.ahogyan a házi vízvezetékben a fagy hatására csőrepedés keletkezik -. egyszerűen kipukkadnak . és ha a teste olyan szintre hűl le. de még ők is jóval előbb elpusztulnak. Így aztán azokon a magas hegycsúcsokon. FEJEZET A FAGY VILÁGA Semmi nem élhet meg tartósan a Himalája magas csúcsain. de a világ bármely más hatalmas hegycsúcsait is egyfolytában a legvadabb szelek ostromolják. hőjüket közvetlenül a környezetből veszik. Márpedig a hideg ől. Ha annyira átjárja egy növény vagy állat testét. Sok gyík például olyan hatékonyan napfürdőzik. hogy nap közben melegebben tartja a testét. Ahogy a hőmérsékletük csökken. amelyen a hüllők még csak letargikussá válnak. az ingerület továbbításához szükséges. hiszen a vérük gyakran távolról sem hideg. ahol a hőmérséklet tartósan mínusz 20 Celsius fok alá süllyed. Ezért azonban igen nagy árat fizetnek. ha nincs megfelelően felöltözve. De a hideg már jóval előbb elpusztíthatja az állatokat. a testük energiáját létrehozó kémiai folyamatok lelassulnak. Ezért néha "hidegvérűeknek" is nevezik őket.2. hogy éppen a Földnek a Naphoz legközelebb fekvő részei a leghidegebbek. Az ember még viszonylag meleg napokon is a felvett táplálékmennyiség mintegy felét testének melegen tartására fordítja. mivel ők belsőleg állítják elő az állandó testhőjüket. ezáltal az állatok egyre lomhábbak lesznek. Minél ritkább azonban a levegő. amikor a rajta áthatoló napsugarak energiát adnak át a légköri gázok atomi részecskéinek. folyékony halmazállapotú anyagok megdermednek. mielőtt fagypontig hűlnének. mint az ember. amelyeket . és a szövetek fizikailag elpusztulnak.

de a meghatározott párok annyira megszokottak. Ezt a látványt nehéz elhinni. Ez azonban nem egyenlők közötti társas viszony. Úgy tűnik.a nagyszámú. Az ilyen csúcsokról leereszkedő hegymászó valószínűleg semmiféle más élőlényt nem lát a jégszirtek és a fagyott sziklák közt. ami alighanem ugyanúgy szolgálja a moszatokat. Néha a gomba fonalai a moszatsejtek köré fonódnak és felemésztik őket. Ám mégsem mind szűziesen fehérek. egysejtű élőlényt. Ezek is moszatok. Sok zöld részecskét tartalmaznak. de azok. amelyek az elképzelhető legszorosabb közösségben élnek. és a következő nemzedéknek újra kell kezdenie a kapcsolatot. amíg egyetlen négyzetcentimétert elborít. hogy betelepíthesse azokat a kopár területeket. Nagy magasságokban esetleg egész évben csak egyetlen olyan nap akad. Mindkét növény külön-külön szaporodik. mint egy szelet görögdinnye. Az egyik egy alga. A gombafonalak biztosítják a telep vázszerkezetét és nedvességet szívnak fel a levegőből. mint bennünket a hószemüveg .véletlenül odafúj a szél. és könnyen azt hiheti. akár 6000 méter magasságban is.és gombafaj alkot ilyen szövetségeket. Számos moszat. amikor a növekedésre lehetőség van.egy zuzmó. hószemüveget kell viselnie. A hegységek felső régióit borító hómezőkön látszólag még annyira sincs élet.kivéve. A világon mintegy 16000 zuzmóféleség él. A gombafonalak által kiválasztott sav a kőzetek anyagából az alga számára felszívható ásványi sókat old ki. különösen lassan. de a zöld színt elfedi egy átható vörös festékanyag. semmi szokatlant nem látunk rajta . amely a szikla felületét érdesre marja. Az első élőlény. amelyek mind a gomba. bőrszerű bevonat lesz egy sziklán . hogy kétségkívül rózsaszín. vagy káprázó szeme űz vele valamiféle játékot. . így képessé teszi a zuzmótelepet a sima felületen való megkapaszkodásra.kiszűri a napfény ártalmas ultraibolya sugarait.elhatározza. ha ugyan nem több ezer évesek. nagyon különböző élőlény. mintha a gomba rabszolgájaként használná a moszatot. A gomba savat termel. amíg a csúcstól lejjebb nem ereszkedik. hanem két. és időnként egy-egy ember. Ha szabad szemmel megvizsgálunk egy maroknyit ebből a különleges hóból. a másik egy gomba. amelyek a hegycsúcsok szikláit borítják. apró. maga a gomba az alga nélkül nem tud fennmaradni. A moszat a napfény segítségével a felszívott ásványi sókat. hogy saját jószántából felmászik ezekre a magaslatokra.talán még megmagyarázhatatlanabbul . színe és kedvenc kőzetfajtája. Mind lassan növekszenek. és míg a moszatok a gombától elválasztva is képesek független életet folytatni. Ez nem valamely növénycsoportba sorolható egyetlen faj. ezekkel végzik a fotoszintézist. aki . így a zuzmónak akár hatvan évbe is beletelhet. amelynek megvan a maga jellegzetes alakja. A nagyon gyakori tányér nagyságú zuzmók így valószínűleg több száz. A Himalája és az Andok. hogy a körülötte lévő lejtők furcsán elszíneződött foltjai és pásztái vagy árnyékok. mind a moszat tápanyagigényét biztosítják. amelyek különben zárva maradnának előtte. majdnem biztosan valamiféle vékony. hogy megvédje a szemét. az Alpok és az antarktiszi hegyek egyes szakaszai olyan rózsaszínűek. amelyre valószínűleg rábukkan. Csak a mikroszkóp alatt fedezhetjük fel a fagyott részecskék között az elszíneződés okát . mint a körülöttük heverő sziklákon. Ha az ember ilyen helyekre kapaszkodik fel. hogy a belőlük létrejött szervezetet szabályos fajnak tekintik. illetve a levegőben lévő vizet és szén-dioxidot tápanyagokká szintetizálja.

szemcsékkel és elpusztult rovarok testével táplálkoznak. például a kezébe veszi őket az ember. mint napfényt és a hóban oldott parányi mennyiségű tápanyagokat. mivel a sötét színek megkötik a hőt. Mivel nem képesek az algákhoz hasonlóan szintetizálni táplálékukat. és semminek nem szolgálnak táplálékul. Nem táplálkoznak más élőlénnyel. A hóalgáknak még így is szükségük van védelemre a hideg ellen. közvetlenül a felszín alatt egy olyan szintre érjen el.Életének egyik szakaszában minden egyes ilyen moszatsejtnek van egy apró. Gyakran olyan dúsan tenyésznek és olyan nagy számban élnek. Egyszerűen csak léteznek. igen gyorsan kell csapkodnia. Lábai ízületeiben van egy apró. hiszen a rovarok szárnyának ahhoz. sajátos módszert fejlesztett ki szárnyai elvesztésének kompenzálására. a szárnyatlan skorpiólégy. ostor vagy flagellum. de nem rózsaszínre. élettani folyamataik pedig úgy alkalmazkodtak az alacsony hőmérséklethez. akkor nem tudnak megfelelően funkcionálni. Bennük is van "fagyálló" folyadék. Mind roppant lassan nőnek: egy-egy növény egy teljes év alatt esetleg csak egy-két . és képesek megolvasztani maguk körül a havat. ami nem követel gyors izomreakciókat. ugróvillás rovarok és gleccsersáskafélék. a kövek közt apró. kőtörőfű. így a hőmérséklet nem olyan bénítóan alacsony. A gleccsersáska petéjének egy év kell ahhoz. De még ezzel a pótmelegítési segítséggel is életük legnagyobb részét úgy kell leélniük. rugalmas párna. hogy oltalmazzák magukat a széltől.egyszerűen nem tud hozzá elegendő energiát létrehozni. és egy helyben tud maradni a szétguruló kövek közt. kivéve azt.hegyi vadszegfű. és így a rovar messzire pattanva elugrik. A szárak és a levelek szorosan párnába tömörülnek. köztük apró férgek és primitív rovarok: soksertéjűek. amelyeket a szél véletlenül felhord a völgyekből. amennyi a legjobban megfelel neki. erre pedig alacsony hőmérsékleten semmiféle rovarszárny nem képes . fejlettebb élőlények is laknak.lapulnak. fonalszerű szervecskéje. aztán ebben a helyzetben rögzítenek. párnaszerű növények . Ha a rovart ellenség fenyegeti. hogy a hóban mozogva. hogy hatékonyan működhessen. hogy ha hirtelen felmelegítik őket. hogy testük a fagypont közelében van. A meredek talajhoz tapadnak. így részint megtámasztják egymást. részint védekeznek a hideg ellen. hogy ugyancsak elszínezik a havat. hogy pírba borítják a havat. a lárvák pedig öt év alatt érik el a felnőttkort. A hómezőkön más. Ennek a fekete elszíneződésnek pozitív értéke lehet számukra. amely képessé teszi arra. ehelyett pollen. Alig módosítják a környezetüket. hogy kikelhessen. ami nem meglepő. és elpusztulnak. egész életük rendkívül lassú ütemben folyik. Az egyik furcsa teremtmény. csapkodó. mint a szabad levegőn. hirtelen kioldja a párnát. tanúsítva azt a megindító tényt. Szárnya egyiküknek sincs. hogy az élet még a legalacsonyabb szintjén is egyszerűen önmagáért létezik. amelyet izmai lassan összenyomnak. amely még néhány fokkal a víz fagyáspontja alatt is folyékony marad. ahol pontosan annyi a fény. Ezek a parányi növények semmi mást nem vesznek fel a világból. az robbanásszerűen kitágul. de a gyökereik hosszúak. míg a világos színek visszaverik. Itt maga a hó védi meg a széltől. ezért egy olyan anyagot tartalmaznak. A hómezők mellett. Mint az az ilyen "fagyos" élőlényektől várható. encián és moha . Egyes növények még tápanyagtartalékaikat is fel tudják használni egy kis hő gerjesztésére. hanem feketére. így a növény ellen tud állni a szélviharok cibálásának. néha egyméternyire is lenyúlnak a talajba.

A hegyoldalon sarjadó ritkás zöld levelek hamarosan állatokat csalogatnak oda. Ám a botanikusoknak eddig még nem sikerült megfejteniük. mintha az oszlopot szőrme borítaná. mert egy zselatinszerű anyagot. Az egyik lobéliafajta karcsú. A világ más részein élő lobéliák és aggófüvek szinte mind aprók. Reggel a felkelő Nap megolvasztja a jégtakarót. és alakja. Elhalt leveleik rajta maradnak a főszáron. a napsugárzás rendkívül erős. és a vándorkövek meg a sziklák. amelyeket a fagy lemart a hegyfalról. Az aggófüvek és a lobéliák igazi óriások. Az afrikai lobéliák és aggófüvek hatalmas méretei élénk ellentétben állnak a magasabb hegyek közt élő törpe változatokkal. mint alföldi rokonaié. hogy ez pontosan miért van így. hatalmas levélrózsát alkotva. és egy évtizedbe is beletelhet. amelyek olyan hosszúak és vékonyak. Az Andokban az ananászfélék családjának egyes tagjai fejlődtek hasonló módon óriásokká. Az efféle kalandoroknak azonban maguknak is óvintézkedéseket kell tenniük a hideg ellen. olyan nagy magasságokban. így jól véd az éjszakai fagy ellen. vastag. a talaj már kevésbé meredek. így a növény központi bimbója körül gyakorlatilag egy folyékony védőburok van. Egy másik lobélia a talaj közelében hajt. A hideg elleni védekezés azonban még ezeken a viszonylag alacsony szinteken is létfontosságú. Valós kockázatot jelent tehát. és kissé nyálkás. Mind a két termőhely igen magasan fekszik és közel van az Egyenlítőhöz. amíg annyi erőforrást halmoz föl. és a növény védtelen marad. meggátolja szabad áramlását az oszlop körül. valamivel szilárdabban helyezkednek el. amely véletlenül felgyűlt a kelyhében. hogy a lobélia központi kelyhéből elpárolog a víz. szokásai és étrendje is . a levegőt csapdába ejtő karmantyút alkotva. ami erősen csökkenti a párolgást. Az aggófüvek 6 méternél magasabbra is megnőnek. ennek a víznek a felszíne befagy. fél méter átmérőjű. Megfelelője az Andokban a csincsilla. de az elefántfélékkel rokon szirti borz majszolja a lobélia leveleit. most azonban a lobéliának egy másik problémával kell szembenéznie. Még egy kicsit lejjebb a hegyoldalban. pektint tartalmaz. de a vékony jégkéreg megakadályozza az alatta lévő víz lehűlését. szürke levelek között hajtanak ki. Ez a víz azonban nem egyszerűen esővíz. 8 méter magas pillérré nő. amelynek a közepe teli van vízzel. Mivel az Egyenlítő közelében tenyészik.apró levelet képes növeszteni. A Mount Kenyán a nyúl nagyságú. a növények végre jobban gyökeret ereszthetnek. ahol ritka a levegő. ami nagyrészt elhárítja a hideget. miközben készen áll a leghidegebb éjszakákra is. amelyek fölmennek a leveleket majszolgatni. és két-három centiméternél magasabbra növeszthetik szárukat. Az afrikai Mount Kenya lejtőinek magas völgyeiben nőnek a világ leglátványosabb hegyi növényei. kék virágai a szőrös. apró. hanem a növény maga választja ki. és a csúcsokról lefutó gerincek némi menedéket nyújtanak a szél elől. így talán ez a két tényező teszi együttesen előnyössé az ilyen hatalmas méreteket. és úgy néznek ki. ahol már kissé enyhül a hideg. A különlegesen kedvező területeken már foltokban szinte összefüggő zöld takarót hozhatnak létre. Így a legforróbb napokon is megőrzi folyékony szigetelését. Amikor leszáll az este. mintha fatörzsből kinövő hatalmas káposztafejek lennének. Bár ez a levélzet nem ejti teljesen csapdába a levegőt. amely körülbelül ugyanakkora. ám sokkal hosszabb a szőre. hogy képes legyen virágot hajtani.

Ezért aztán az Antarktisz tengerpartjai ugyanolyan hidegek és élettelenek. Mivel a Föld felszínéig sokkal hosszabb utat tesznek meg a Föld légkörében. Vastag. A testfelszín kisugárzása hőveszteséget okoz. hanem a comb belső részén és az ágyékon kisebb foltok majdnem teljesen csupaszok. ezért minél kisebb a felület a test térfogatához viszonyítva. amelyek egyenesen a tengerbe torkollnak. Így az a napsugármennyiség. mint hosszú a lábuk. A vastag szőrzet vagy gyapjútakaró nem az egyetlen módja a hő megőrzésének. akkor viszont összeszorítja a combját. a tengerszint fölötti körülbelül 5000 méter magasságba. A hosszú. mint az egyenlítői Andok magas csúcsai. ám a Föld gömbhöz hasonló alakjából következően. és inkább kurta. Ennek egyszerű oka van. A Nap sugarai az Egyenlítőnél merőlegesen. egészen az amazóniai őserdőkig. Mire Patagóniába. így takarja ezeket a kopasz foltokat. így minél gömbölyűbb egy állat. olyan testtartást vesz fel. a hóhatár egyre alacsonyabbra ereszkedik. A test méretének is van jelentősége. így gyorsan lehűlnek. annál jobban őrzi testmelegét. a túlmelegedés veszélye fenyegeti. vékony végtagok könynyen lehűlnek. ezáltal több energiát veszítenek. hosszabb-rövidebb időszakokig sötétség (a leghosszabb a sarkokon : fél év) uralkodik. ám az alföldeken élők törpék a hegylakókhoz viszonyítva. amíg csak nyár közepére a . amely az Egyenlítőn egy négyzetméternyi lapos földterületre jut. erre a test arányai is jelentős hatással vannak. Mivel a Föld forgástengelye nem merőleges a pályasíkjára. A csincsilla az egyik legsűrűbb és legselymesebb bundájú emlős. Ezért nem is képez összefüggő bundát. Így tehát a nagy gömb melegebb marad. Ha hideg van. a Föld évi Nap körüli pályája során. A nyár kezdetén a nappalok egyre hosszabb ideig világosak. a kontinens déli csücskébe érünk. Ha az Andok középső részén. hogy ha túlságosan energikusan mozog. szőre pedig a világ legértékesebb gyapja. Alaszkától a Sziklás-hegységen és az Andokon át. valamint olyan gleccsereket. fel kell kapaszkodnunk a hóhatár fölé. Ám ahogy dél felé haladunk az Andok hegylánca mentén. mint egy kicsi. ezáltal gyakorlatilag hiánytalan a gyapjútakaró. A sarkok közelében maguk a sugarak is kevésbé melegítenek. ezért a hegyi állatoknak általában kicsi a fülük. A leghővisszatartóbb forma a gömb. hanem egy bizonyos szöget (66 fok 3 perc) zár be. finom gyapja olyan jól szigetel. annál jobban visszatartja a test melegét. így a sarkvidékeken.csakhogy rágcsáló és egyáltalán nem áll a szirti borzzal közeli rokonságban. mint ugyanannak az állatfajnak a melegebb éghajlat alatt élő képviselői. már néhány száz méter magasságban állandó hótakarót találunk. a sarkok fele egyre kisebb hajlásszöggel érkeznek a Föld felszínére. hanem a hosszú sötétséggel is szembe kell nézniük. Ennek hatására bármely adott állatfaj egyedei hajlamosak nagyobbra nőni. az Egyenlítő körül vikunyát és csincsillát akarunk találni. mint az egyenlítői merőleges napsugarak.hasonlók . Ha az állatnak túlságosan melege van. A puma például mindenütt megtalálható Amerikában. Az Andok egy másik állata a vikunya. Az Antarktisz élőlényeinek nemcsak a szélsőséges hideggel. délebbre már sokkal nagyobb területen szóródik szét. amelyben ezeket a foltokat szabadon éri a levegő. Ez a legkisebb termetű tevefaj.

és egészen másként kell védekezniük a hideg ellen. A déli óceán vizei melegebbek. így az úszó állat sokkal hamarabb lehűl. hanem a tengerben élnek. amelyek nem a szárazföldön. aztán bennük él. Vannak köztük laposak és bőrnemű. vagy kissé rugalmas. van egy moszat. mert állandóan áramlanak.csak a hóban élő rovarok. Legközönségesebb típusuk fekete. csáprágóikkal elkapják őket. míg végül a tél közepére hetekig tartó teljes sötétség áll be. szőrszerű képleteivel göndör gubancokat alkot. aztán elcipelik és elevenen megeszik.Nap már mind a huszonnégy órán át láthatóvá nem válik. amelynek szinte hihetetlen módon sikerül behatolnia bizonyos kőzetek hasadékaiba és repedéseibe. Az Antarktisz partjain és jégmezőin lakó élőlényeknek létfenntartásukat közvetve vagy közvetlenül olyan növényekre kell építeniük. ha hetekig egyfolytában keményre fagy. hogy a nappalok a nyár végére lerövidülnek. mint a szárazföldi állatoknak. következésképpen az antarktiszi tengerekben dúsan élnek lebegő algák. A víz több hőt képes megkötni. mint a járkáló. és nem a valódi fókák. Ugróvillás rovarok és gombostűfejnél is kisebb atkák egész nyájai mászkálnak lassan az ágak közt legelészve. A hideg víz azonban több oldott oxigént tartalmaz. Náluk valamivel elevenebb más ragadozó atkák erednek a nyomukba. Ennek a "prémiumnak" azonban az az ára. Mindössze két virágos növényfaj él itt . ezek viszont az apró halakkal együtt az Antarktisz nagyobb állatainak. maximális hőt nyel el a gyér napfényből. amíg a hőmérséklete nem süllyed egy-két fokkal 0 Celsius fok alá. A táplálék begyűjtéséhez azonban ezeknek az állatoknak ki kell menniük a tengerre. Rajtuk élnek a mérhetetlenül nagy számú. nem alakul jéggé. Ezenfelül a szőrzetben csapdába ejtett levegő szigetelő hatása a vízben csak korlátozottan működik. amelyek el tudják viselni az ilyen nyomasztó körülményeket. vannak amelyek kisebb foltokban élők vagy csíkokban kanyargók. mint a levegő. hanem a fülesfókák közé . szétágazó. A zuzmók megint csak ott vannak azok között a ritka élőlények között. Ezeknek a miniatűr erdőknek megvannak a maguk apró állatokból álló saját közösségeik. és sokkal hatékonyabban vezeti azt. az áttetsző ásványokon átszűrődő fényt hasznosítva. a fókáknak. krillnek nevezett lebegő rákocskák. A sörényes fóka egyfajta oroszlánfóka. Ezek közül a növények közül egyikből sincs elég bőségesen ahhoz.egy csökött fűféle meg egy istácféleség. Mivel a víz sós. mint a szárazföld. Az Antarktisz szikláin több mint 400 fajuk él. hogy bármekkora méretű állatnak táplálékot tudjon biztosítani. Sok közülük tüskés. így akár. mint a meleg. Néhány mohafaj azt is kibírja. ide-oda hömpölyögnek az Antarktisz és az északabbra fekvő mérsékeltebb vidékek közt. az oroszlánfókáknak és a pingvineknek szolgálnak táplálékul.

karcsú és izmos állat. akkor is hatékony marad. amelyek szitaként működnek. amelyet hatalmas hólyaggá tud duzzasztani. másféle fiatal fókákat és időnként pingvineket is. és a kontinens körüli tengert télen beborító jégtakaró sem riasztja el. amíg a fölösleges vizet kiköpi. Mindnyájuk közt a legnagyobb a déli elefántfóka. illetve úszás közben egy vízréteget többé. krillel táplálkozik. és a halak helyzetét a róluk visszaverődő visszhang alapján határozza meg. olyan rendkívül finom. A Weddell-fóka rendszeresen negyedórákra lebukik. hanem azért is. A prémes fókának a testén foltokban is vannak ilyen hájrétegek. kizárólag apró rákokkal.5 méter hosszúra is megnő. Vagy a jég alatt megrekedt légzsákokból lélegzik. és így tart fenn kisebb lyukakat köztük. amikor az állat a vízben van. Ezért aztán a sörényes fókák ritkán keresik táplálékukat mélyen a víz alatt. A leopárdfóka 3. Ezen kívül szigeteli őket a fókazsír is s a közvetlenül a bőrük alatt lévő vastag.kevésbé tartósan magában tart. amely egész testüket beborítja. Az elefántfóka is nagy mélységekre bukik le. akár 4000 kilogrammot is nyomhat.halat.sorolják. amely az egész családból a legnagyobb számban él az Antarktiszon. Különleges szakállszőrök vannak a pofáján. a víz nyomása annyira összenyomná ezt a levegőt. Ez csakugyan monstrum. Szőrzetük nagyon ritka. Szőrzetének vastag alsó rétege. a krillt mindaddig a szájában tartják. olajos hájréteg. és akármilyen mélyre buknak le. négylábú őseinek szőrzetét. vagy lerágja a jégtáblák szélét. kétszeres embermagasságra tornyosodik. amelyek tápanyagtartalékul szolgálnak. A rákevő fóka. hasonlóan az egész testet beborító gumi búváröltözethez. amely bizonyos mértékig csökkenti a hőveszteséget. visító hangokat bocsát ki magából. Ám ha a sörényes fóka mélyre bukna le. A fekete mélységben szonárt használ a halak üldözéséhez . amelytől különleges puhaságát kapja. amely olyan sűrű és meleg. mindenféle húst megeszik. Amikor egy dühös hímjük rábődül az emberre a tengerparton. hogy még akkor is magában tartja a levegőt.magas. és ott tintahallal táplálkozik. csak a horzsolásoktól védi őket. krillt. Az összes emlősök közül ez a legdélebben élő állat. hogy az emberek mohón keresték prémes kabátjaikhoz és bundáikhoz. hogy az állat gyakorlatilag elveszítené a szigetelését. Nevét nemcsak hatalmas méretei miatt kapta. Nagyrészt megőrizte szárazföldön élő. A valódi fókák már jobban fel vannak szerelve a hideg ellen. 300 méternyi vagy akár nagyobb mélységbe is. mert orrán felfújható ormány van. Neki van . A valódi fókák azonban folyamatos takaróvá fejlesztették a hájukat.

így ki kell jönnie a vízből. most viszont elfojtják ellentéteiket. ezért véredényei keresztülhatolnak vastag zsírrétegén. a hímek még vadul küzdöttek egymással a parton. és egymás hegyén-hátán hemperegnek az iszaptócsákban.minden fóka közül a legvastagabb szalonnája. Ebből következik jellegzetes. hogy melegen tartsák magukat. Legtöbbjüknél mélyen lehúzódik a lábakra is. A vért a lábukba szállító artéria azonban nem egyenesen fut le a lábujjaikhoz. amikor kijönnek a szárazföldre. így a jéghegyeken nemtörődöm módon kuporgó sirályok látszólag azt kockáztatják. távoli déli táj jelképének tekintenek.a pingvinek tollazata tökéletesen alkalmazkodott ehhez. Mivel vére a testfelszín közelében kering. hanem hajszálerek hálózatát fejlesztette ki. Tollruhájuk tömött. természetesen a pingvinek. a Galápagos-szigeteken. amelyek alkalmazkodtak a hidegben való munkához. amelyek összetömörülve gyakorlatilag a víz és a levegő számára átjárhatatlan réteget alkotnak. Az úszás mindig jó szigetelést követel . amelyek a vizet csapkodva hajtják őket. hogy csupasz lábszárukon és lábujjaikon keresztül elszivárog testük becses hője. az artériás vér immár lehűlve folytatja útját a lábakba. nem elég hatékony a szigetelése. csomókban apró pehelytollak is nőnek. és viszonylag egyszerű mozgásaikat olyan élettani folyamatok révén hajtják végre. A madár lábai így gyakorlatilag független. egyenes testtartásuk. mielőtt még elveszne a külvilágba. Egyes pingvinfajok még ma is Dél-Afrika és DélAusztrália viszonylag melegebb vizeiben élnek. Az őslénytani bizonyítékok azt mutatják. miközben a bőrük csúnya rongyokban hámlik le. mint bármely más madárnál. A bőrét takaró vékony szőrréteget minden évben levedli. ezért erre a célra a lehető legalkalmasabb helyen. A tollazat a test nagyobb részét fedi. a tollszárak tövénél. Az Antarktisz madarai az összes többi madárhoz hasonlóan kitűnő védekező eszközzel rendelkeznek a hideg ellen. lábaikat pedig kormányzásra használják. amelyik a láb alsó részéből a vért visszaszállítja. Ám a legtöbb madárnak nincs toll a lábán. hiszen a levegőben a toll minden másnál pompásabb szigetelő. hogy bár családjuk a déli féltekén ered. és a kis Adelie-pingvin. Ezek körülölelik azt a vénát. A pingvinek pompásan alkalmazkodtak az úszó életmódhoz: szárnyaik uszonyokká módosultak. annak melegebb részein fejlődtek ki. Az Antarktisz jellegzetes madarai. amelyeket gyakran e fagyos. amely egyike az . egyik fajuk pedig egyenesen az Egyenlítőn. átadódik a hideg vénás vérnek. Így az artériás vér melege. párzás idején. testük legvégén helyezkednek el. Az új szőrzet növesztéséhez a bőrfelszín közelében bőséges vérellátásra van szüksége. alacsony hőmérsékletű egységekként működnek. Néhány hónappal korábban.

vagy más kisebb termetű pingvinek. A hatékony szigetelésnek köszönhető. ahol a csupasz vulkáni hamuban egyszerű üregeket ásnak. hogy felborzolják a tollaikat és eltartják az uszonyaikat a testüktől. így a legnagyobb és legsúlyosabb tengeri madár. a szülők felváltva etetik őket. Amíg a pingvincsibék teljesen ki nem fejlődnek és ki nem alakul tengerjáró tollazatuk. az elolvad. amelyeket a hím költ ki. hogy összezúzódnak. Ám ezeknek a nagy csibéknek hosszú időre van szükségük ahhoz. ezt úgy hárítják el. ugyanakkor azonban nagy nehézségeket is okoz. az embernek alig érnek a térdéig. Testmérete ugyan kétségkívül a hővisszatartást segíti. jókedvűen és peckesen gázolnak a szárazföld belseje felé. . és önállóan tudnak úszni és táplálkozni. még tömpe csőrére is tollat növeszt. Ezekbe a hevenyészetten kikapart fészkekbe a nőstény két tojást rak. A császárpingvinek ezt a nehézséget úgy hidalták át. és a továbbiakban meglehetősen riadtan üldögél a mély lyukba süllyedt tojásokon. nem tudnak önállóan táplálkozni. Olyan gyorsan nőnek. amely képes túlélni télen a kontinens szélsőséges hidegét. sértetlenül. Csakhogy rugalmasak. Amikor az antarktiszi nyár kezdetén kijönnek a szárazföldre. amely pontosan az ellenkezője a legtöbb más madárénak. mint a szamár. Amikor szükségesnek érzik.az egyetlen állatfaj. fülsiketítő sivítozással veszekedve a kavicsokon. Nagy mérete alighanem a hideghez való alkalmazkodás következménye. már teljesen kitollasodnak. miközben a nőstény táplálék után jár. hogy olyan párzási menetrendet alakítottak ki. és egyes helyeken csillagászati számban élnek. a hatalmas hullámzás olyan erővel vágja őket a sziklákhoz. a császárpingvinek már a tél kezdetén elkezdik ezt a folyamatot. és a melegebb nyári hónapokban nevelnék fel ivadékaikat. hogy a pingvinek a déli óceánok vizeinek túlnyomó részét képesek voltak benépesíteni. Néha megtörténik. és amikor a hullám visszahúzódik a sziklákról. hogy a vikunyához hasonlóan őket is a túlmelegedés veszélye fenyegeti. ahol a hamu alatt jég van. mert a császárpingvin az Antarktiszon él és szaporodik . amelyekkel ki akarják bélelni a fészküket. A legnagyobb pingvinfaj a császárpingvin: a felnőtt embernek a derekáig ér. amely a Déli-Sandwich-szigetek egyik kis vulkáni szigete. Ilyenkor a hím testmelege felolvasztja a jeget. 14 millió kantáros pingvin fészkel. és 16 kilogrammot nyom. Zavodovski szigetén. hogy mire véget ér a kurta antarktiszi nyár. a pingvinek hőszigetelése így annyira bevált. és csak 6 kilométer az átmérője. mint a gumilabda.Antarktiszon élő két pingvinfajnak. Ezek kistermetű állatok. Ez alatt a tollruha alatt még egy vastag zsírréteg is van. amikor könnyű élelmet találni. hogy kikeljenek és teljes méretükre nőjenek. hogy növeljék a hősugárzó felületet. hogy az ember biztosra venné. vadul. Amikor a fiókák kikelnek. hogy a pingvinpár egy olyan vízmosásban választja ki a fészkét. hogy tavasszal raknák le tojásaikat. Ahelyett. Az antarktiszi nyár néhány hete alatt a császárpingvin csibéi ezt nem képesek megvalósítani.

fel kell emelnie. a begyében félig megemésztett hallal. de ez nagyon nagy. szinte hihetetlen módon. hátat fordítva a hófúvásoknak és a süvöltő szeleknek. a hasi lebenye alatt. se kő. hogy a többi költő hímekkel összebújva némi védelmet találjon a hideg ellen. aztán végül párzanak. de már az udvarlás megpróbáltatásai során felhasznál belőle valamit. A pár nem követel meghatározott territóriumot magának. amíg a nyílt vízhez ér. és felismeri válaszát egyéni hangjáról. rendkívül pontosan időzítve. amíg csak ki nem költi a tojást. amit szükségtelen mozdulatokra vagy haszontalan magamutogatásra pocsékolhatna. Nincs fölösleges energiája. hogy a csőrével a lábujjai felé taszigálja. A jégtakaró már jó messzire nyúlik a parttól. hatvan nappal a tojás lerakása után. amilyen csak lehet. Mivel azonban most már igencsak benne járnak a télben. Mihelyt a tojás előbukkan. Április és május sötét hónapok. a "kötény" alatt. és az egyre mélyülő sötétségben elindul a tengeri jégmező széle felé. amelyre emlékezhetne. Nyár végére olyan kövérek lesznek. még elég táplálékot talál a begyében ahhoz. így a pingvineknek sok-sok mérföldnyi utat kell megtenniük. Ő időközben alaposan meghízott. most pedig további két hónapig ki kell tartania. a hím pedig különben is jócskán eltéblábolhatott a jégen arról a helyről. a jégmező széle még távolabb fekszik a szárazföldtől. a nőstény megeteti a fiókáját visszaöklendezett. és a párzási szertartás csúcspontjaként átveszi a nősténytől a tojást és a saját "köténye" alá dugdossa. hogy elérjék a part közelében fekvő hagyományos költőhelyeiket. A kis jószág még nem képes saját testmelegét megtartani. ahol hagyta. . egyenesen. Végül. hogy visszaöklendezve megetethesse vele a frissen kikelt fiókát. visszatér a nőstény. és fészket sem készít. A nőstény csak egyetlen tojást tojik. aztán fölveszi a lába fejére. a becses tojást melegen tartva a lábán. különben megfagyna a jég tetején. amivel határvonalat ki lehetne jelölni. hogy jól belaknak a tengeren. Ezt úgy oldja meg. Közben a párja csak áll. A párja ilyenkor szinte azonnal odamegy hozzá. ezért a nősténynek esetleg 15-20 kilométert is meg kell tennie. Márciusban. ám szólongatva mégis megtalálja. hiszen a jégen nincs se növényzet. és igen gazdag szikanyagban. Amikor nyáron megérkezik ide a tengerről. A hím ilyenkor. Ezzel közvetlen feladatát el is végezte: a nőstény otthagyja. A fészeknek nincs határozott helye. legfeljebb odébb csoszog egy kicsit. ahol betakarja a hasáról lelógó tollas bőrredő. kikel a fióka. ezért továbbra is apja lábán kuporog. ahol legalább ő táplálkozni tud. és olyan jó a kondíciójuk. a pingvinek ilyenkor csak udvarolnak. Mihelyt a pár újra együtt van.A nyarat azzal töltik. Aztán. testsúlyának majd a felét az teszi ki. vastag hájréteg van a tollazata alatt. néhány héttel a hosszú téli sötétség beállta előtt a felnőtt madarak a tenger jegén át a partra mennek.

súlyának legalább az egyharmadát elveszítette. Többségük ténylegesen el is pusztul. Párja gondoskodására bízva a fiókát elindul a tenger felé. A fiókának közben nem volt semmi más ennivalója. A tél hátralevő heteiben a szülők felváltva mennek halászni és ennivalót hozni a kicsinyüknek. Még mindig pelyhes. több mint 140 millió évvel ezelőtt mind éltek és virultak. és falni kezd. Az ünnepi lakomához a felnőtt madarak is csatlakoznak. és nem tér vissza. szürke pihetollak borítják. Szánalmasan lefogyott. akkor lebukik a tengerbe. Lecsoszognak a vízhez. ha a halászat csak egy kicsit kevesebbet hoz. Ausztráliával és Új-Zélanddal együtt egy hatalmas szuperkontinens része volt. végül aztán valamelyik már elég közel van ahhoz. mire anyja visszatér. primitív emlősök és dinoszauruszok kövületei rejtőznek. amit a nőstény hozott magával.attól a pillanattól kezdve. a hőmérséklet egy leheletnyit emelkedik és a tengeri jégmezőn repedések jelennek meg. amikor ez a szárazföld Dél-Amerikával. ezek bármelyike a fióka pusztulásához vezethet. . de ha sikerül elérnie a jégmező szélét. az elpusztul. Ha csak egy vagy két napot késik. de a szülők ennek ellenére felismerik őket a hangjukról. Ha az időjárás csak egy csöppet rosszabb. A szaporodási folyamat teli van veszélyekkel és nehézségekkel. vissza a fiókájához. A nyílt vízhez vezető csatornák egyre közelebb kerülnek a költőhelyekhez. hogy ellássa fiókáját a sürgősen szükséges táplálékkal. Kőzeteiben páfrányok és erdei fák. hogy vizet érnek. Végül. hiszen alig két hónapjuk van zsírtartalékaik visszaszerzésére. mielőtt az egész ciklus újrakezdődik. apró. aztán friss hallal teli beggyel elindul a hosszú útra.Ez a családegyesítés kritikus pillanat. meg anyjának egyes emésztőnedvei. kitűnően úsznak. és belevetik magukat . hogy a fióka elérhesse. A hetekig csak ácsorgó és éhező hím most már elmehet táplálékot keresni magának. esetleg már akkor sem ér vissza időben ahhoz. Két hétig vakációzik. amit az apja hoz. A fiatalok összebújva gubbasztanak. akkor a kicsi pingvin néhány napon belül éhenhal. csak az a hal. Ha tíz közül négy megéri a felnőttkort. Valamikor. ha valamelyik szülő csak egy-két napot késik. az a császárpingvineknél már jó évnek számít. amely sokkal közelebb feküdt az Egyenlítőhöz és sokkal melegebb volt az éghajlata. Az Antarktisz nem volt mindig ennyire elhagyatott föld. Már igencsak ráfér a további táplálék. Ha a nőstényt elkapja egy leopárdfóka. nagy sokára a horizont elkezd világosodni.

ezek a vizek maguk is befagynak. Amikor télen lehullott a kontinensre a hó. hogy befagyjon. először Ausztráliához kapcsolódva. a gleccserek szélesebbek lettek. ha többször vissza is húzódott az összefüggő jégtakaró. az északi félteke kontinensei is megváltoztatták a helyzetüket. amelyeken át a világ melegebb részeiről származó állatok előretörhettek a jég világa felé. hogy a vizek újra felmelegedjenek. nagy hatással volt az állati populációra. hogy a Föld mintegy 3 millió évvel ezelőtt sokkal hidegebb bolygóvá vált. mert a szárazföldek folyosóul szolgáltak. még ha addig életben maradtak volna is. és végül a Délisark fölött megállapodott. A szárazföldnek hamarosan túl hideggé kellett válnia a dinoszauruszok és a többi szárazföldi állat számára. hogy az Arktisz körül kontinensek gyűrűje helyezkedett el. Erősen különböző hellyé lett így az Antarktisztól.De amikor az óceáni lemezek mozgása elkezdte széthasítani a szuperkontinenst. a tengerek szintje világszerte 55 méterrel emelkedne. mivel a napsugarak hajlásszöge kicsi. hiszen a szárazföld természetesen nem melegedhetett fel úgy. mint egész Nyugat-Európa. az Antarktisz. Így aztán a hó évről évre felgyülemlett. és ezzel azt. Ez a jégtakaró hatalmas kupolát alkot. Ma gyakorlatilag az egész kontinenst jég borítja. mint a körülötte áramló tengerek. kivéve néhány kitüremkedő hegycsúcsot és egy-két part menti szárazföldi sávot.5 kilométer vastag. a helyzet megváltozott. hogy ez is akadályozta a tengeráramlások szabad folyását. dél felé vándorolt. . és benne rejlik a világ egész édesvízkészletének a 90 %-a. mint például az angliai Midlands. Ha elolvadna. de "hidege" még mindig köztünk van. Észak-Amerika és Grönland egyre szorosabb gyűrűt alkotva közeledtek feléje. Az a tény. hanem tengeri jég borítja. ami önmagában is tovább hűtötte a szárazföldet. Lehet. amelynek legmagasabb pontjai 4000 méterre emelkednek a tengerszint fölé. hiszen a hó fehérsége az amúgy is gyönge napsugárzás 90 százalékát visszaverte. de Eurázsia. Akárhogy is volt. ott is maradt. és akkora területet borít el. Jégkorszak kezdődött. és vizének hidegnek kellett lennie. A szárazföldek helyzetében beállt változások hűtőhatását feltehetően tovább erősítették a napsugárzás erejének változásai. és saját súlyának nyomása alatt jéggé vált. de a Föld melegebb vizeivel való cirkulációja alighanem megakadályozta. Abban az időben a déli sarkvidéket még tenger borította. és napjainkban az Északi-sarkot nem összefüggő szárazulat. Annyi biztos. Mivel azonban az Antarktisz Ausztráliától elválva tovább sodródott délre. messze délre lenyúltak Európába. A jégtakaró egyes helyeken 4. Miközben az Antarktisz dél felé sodródott. Az Északi-sarkot ebben a távoli időszakban szintén szabadon cirkuláló víz borította.

de átváltozásuk még nem olyan teljes. Egyik fajuk. jóval nagyobb. Vannak azonban más madarak. a hideg éghajlaton élő állathoz hasonlóan. a lummák. túlnyomórészt fehérek és feketék. Repülési képességüket nem veszítették el teljesen. illetve grizzlyvel áll rokonságban. a jegesmedve vadászterülete. mancsának oldalirányú csapásával szétzúzza fejét a jégtábla szélén. a lundák és maguk az alkák. az Északi-sark az egyik legnagyobb termetű ragadozó. és mindenekfelett valamennyien kitűnően úsznak a víz alatt. Ez a hatalmas. Amikor a jegesmedve becserkész egy fókát. emellett bundájának szőre nagyon hosszú és erősen zsíros. miközben jórészt úgy mozognak. Eurázsiában és Észak-Amerikában élő barnamedvékkel. mint a melegebb vidékeken élő rokonai. szinte láthatatlanul mozog. fehér állat a sarkkörtől délre. Ha felfedez egy jégtáblán sütkérező fókát. Néha meg őrködik a jégen a fóka által lélegzőnyílásnak használt lyuk mellett. mert sok más. és amikor felbukkan az áldozat. A párzási időszakban nagy telepeket alkotnak.Ezért míg a Déli-sark közelében nem él nagyobb állat. a grönlandi fóka párzás idején százezrével gyülekezik a jégtáblákon. A fókák ugyanúgy tömegesen élnek az északi sarkvidéken. mint a pingvinek: csapkodnak a szárnyukkal és a lábukkal kormányoznak. fehér testét lekushadva belenyomja a hóba. hogy a legtöbb madárhoz hasonlóan fokozatosan vedlenék le szárnytollaikat. Szárnyaik ma már nem túlságosan erősek. mint a pingvineké. amelyeket hatalmas mellső mancsának egyetlen gyors legyintésével öl meg. ami egy kicsit messzebb van. ők . lebukik a víz alá és a jégtábla szélén bukkan fel. Talpának legnagyobb részét is szőr borítja. mint az Antarktiszon. Ám fő zsákmányállata mégis a fóka. a földön egyenes testtartással állnak. elzárva a fóka menekülési útját a tenger felé. ami nemcsak a bőrét védi meg a lehűléstől. Sok szempontból emlékeztetnek a pingvinekre. amelyek nagyon hasonlítanak hozzájuk : az alkafélék családjának tagjai. ezért csak görcsös szárnycsapkodással tudnak a levegőbe emelkedni. Az évnek egy rövid szakaszában valamennyien el is veszítik repülési képességüket. hanem jobb kapaszkodást is biztosít. így a víz számára gyakorlatilag átjárhatatlan. Repülő madarakból úszó madarakká váltak. Rendkívül hatásos védelmet élvez a hideg ellen. Nyáron a délebbre eső vidékeken a jegesmedve esetleg bogyókat eszik és lemmingeket fog magának. mivel ahelyett. Ám pingvineknek. az antarktiszi táj jellemző madarainak nyomuk sincs.

Még vastag zsírpárnákat is kifejlesztettek. ha nem viselnének meleg állati szőrméket. Hozzáférhetetlen szirtfalakon és elszigetelt sziklahalmok tetején gyűlnek össze. hogy "fehérfejű". Orrlyukaik keskenyebbek. Bár nem különösebben nagy termetűek. mint a legtöbb más emberfajtáé. Az eszkimók Észak-Ázsia földjéről az ősidőkben vándoroltak ide. . talán pontosan azért. A legnagyobb közülük. Emellett. A sarkvidéken azonban még az eszkimók sem lennének képesek életben maradni. ahol a teljesen felöltözött eszkimó is ki van téve a hideg hatásának . repülni nem tudó madarakat láttak. és mostanára testfelépítésük az emberek minden más csoportjánál jobban alkalmazkodott a szélsőségesen hideg körülményekhez. egyesek szerint két walesi szóból származik. pontosan azokon a helyeken. Az alkacsalád többi tagja életben maradt. amikor egyenesen állt. Így hát amikor a déli félteke utazói hozzájuk nagyon hasonló. sőt. mert ezek nem veszítették el a repülés képességét. hanem az ember is.és nedvességveszteséget. A szó eredete máig vitatott. hanem ő maga is : mivel nem tudott repülni. és testfelületük a térfogatukhoz viszonyítva kicsiny. alakjuk a hőmegtartás szempontjából kedvező: köpcösek. Ez a név rajtaragadt a déli madarakon. az óriás alka teljesen elveszítette a repülőképességét. és ezért erősen vadászták is. kétségkívül a délről jött emlős ragadozók miatt. ami csökkenti a lélegzéssel járó hő. de az északiakon nem.mindet egyszerre veszítik el. állítólag 85 centiméter magas volt. Nemcsak a jegesmedvék és a sarki rókák vadásznak ugyanis rájuk. nem tudott egykönnyen elmenekülni az ember elől. mert az óriás alkának pompás szigetelő zsírréteg volt a bőre alatt. fekete-fehér lévén. Végül aztán az óriás alkának nemcsak a neve tűnt el. A család egyik tagja. Utolsó példányát 1844-ben ölték meg egy Izland melletti kis szigeten. Utána kimennek a tengerre és nagy csapatokban üldögélnek a hullámok közt a vízben ilyenkor hasonlítanak a legjobban a pingvinekre. őket is pingvineknek nevezték el.az arcon és a szemhéjakon. Valószínűbb. először ő kapta ezt a nevet. hogy az elnevezés a hájat jelentő latin szóból származik. de Walesben soha nem élt. amelyek azt jelentették. csakugyan nagyon hasonlított a pingvinre. de nem állnak ki tömegesen a tengerpartokra vagy a jégtáblákra. A madárnak ugyan tényleg volt két fehér folt a fején.

amíg csak fölül össze nem épültek .és kősivatag terül el. Nyáron a tundrán a gyönge napsugárzás hatására talán felenged a talaj felszíne. ilyenkor az egyik hótömb helyére áttetsző jégdarabot tettek. két nadrágot. de a felszín alatt körülbelül egyméternyire a talaj továbbra is olyan kemény és fagyott marad. nadrágjuk jegesmedve bőréből. motoros szánjait és távcsöves. amikor már a nyugati ember is megtelepedett a sarkvidéken. és félmeztelenül pihenhettek szőrmetakaróik alatt. Ez időről időre hatalmas táblás jéghegyekké töredezik. a külsőt a szőrével kifelé. miközben kizárólag fókavadászatból éltek. az igluval és kézzel varrott szőrmeruházatukkal. amelyekből patakokban ömlik a megolvadt víz. Az eszkimók hagyományosan hosszú utazásokra indultak a jégen. . Az Északi-sarkvidéken a jégtakaró sok helyen a szárazföldet borítja. aztán visszavonulva hátra hagyott. szigonyaikkal. zubbonyuk pedig rénszarvasbőrből és madarak bőréből készül. tüzelőanyagait. amelyet szőrmékkel takartak le. Azoknak a szikláknak az összezúzott és szétszóródott törmelékéből áll. Ez az élet szinte elképzelhetetlen megpróbáltatásokkal járt. ez a tundra. míg végül följebb sodródnak a melegebb vizekre. és ezeket emelkedő csigavonalban egymásra tornyozták. és az égő olaj meg a saját testmelegük akár +15 fokra is fölmelegítette az iglu belsejét. Odabenn a tömör hóból padot építettek. magával hozva új anyagait. Mostanára. hóból építettek maguknak menedéket: hosszú csontkéseikkel nagy hótömböket vágtak. így levethették nehéz bőrruháikat.Kesztyűjüket és csizmájukat fókabőrből készítik. s ma már nem mennek olyan hosszú vadászutakra az északi sarkvidék jégmezőire. a belsőt a szőrével befelé. Ezeket olyan finom öltésekkel varrják össze. Grönlandon.ez volt az iglu. az Ellesmere-szigeten és a Spitzbergákon jégszirteket és jégszájadékokat alkot. ahol lassan elolvadnak. Ezek évtizedekig hánykódhatnak az antarktiszi tengereken. hogy nem engedik át a vizet. amelyeket a hidegebb időszakokban az előrenyomuló jég maga előtt tolt. Néha még ablakot is készítettek rá. két tunikát viselnek. Olajmécsessel világítottak. A jégmező szélétől délre száz meg száz kilométeren át puszta kavics. amelyek közül egyeseknek az átmérője akár a 200 kilométert is elérheti. Amikor letáboroztak. Az Antarktiszról induló gleccserek a tengerbe érve tömör jéghátságot alkotnak. az eszkimók is szakítottak kutyafogatú szánjaikkal. áramfejlesztőit és műszálas szöveteit. messzehordó puskáit.

ahol sokkal melegebb van. amelyek nagy távolságokra szalagszerűen futnak lefelé a hegyoldalakon. hanem hosszú sávokat hoz létre. amelyek néha csak néhány centiméter szélesek. ezeknek a sokszögeknek a közepén zöld foltok jelennek meg. Kifejlett példányai akár 5 méter hosszúak is lehetnek. de egyesek ennek ellenére fává nőnek. és nagyon kevés állatot látni. Akadnak továbbá alacsony hangák.mint az utolsó jégkorszak óta mindig. amelyek csak feleakkorák. A tundra növényei közül sokat nagy magasságokban. A nagyobb részecskéket a fagy gyorsabban mozdítja el. ezt a tomboló szelek nem teszik lehetővé. Ugyanez a folyamat a lejtőkön nem sokszögeket. hanem vízszintesen. így a finomabb kavicsok középen maradnak. A hosszú téli hónapok alatt a földet hó borítja. mintha furcsa kerti parcellákra volna osztva (poligonális tundratalaj). Így sokszög alakú formák (poligonok) képződnek a talajban. és olyan az alakjuk. mint a kisebbeket. és ezek a halmok oldalirányban kitágulnak. akkor a kavicsok lapos kupolaként megemelkednek. Ezeket a piramisokat pingónak nevezik. Mint minden hideg éghajlaton élő növény. hogy innen is származnak. Az örökösen átfagyott réteg fölött a talajfelszín az évszakok változása szerint olvad ki vagy fagy meg. ez is rendkívül lassan növekszik. kövérek és tömzsiek. a talaj mentén nő. mint egy tengerimalac. A törpe fűz nem függőlegesen. Egyik sem éri el még egy kis bokor méretét sem. míg a nagyobb kövek a perifériára tolódnak. Ha a talaj egy-egy foltját megtámadja a fagy és jéggé fagyasztja a benne lévő nedvességet. ott a szélük esetleg összetalálkozik. és a tundra talaja olyan lesz. csak láva helyett jég van bennük. Másutt a rendszeres fagy és olvadás esetleg koncentrálja a talajvizet. de mellettük ezernél több különböző virágos növényfaj is megél. és széleiket jó nagy kövek is szegélyezhetik. .lemmingek. mint odafönn. vastag barna bundájuk. Mivel a középen lévő finomabb kavics alkalmasabb a növények megtelepedésére. így azt felpuposítva akár több száz méteres talajpiramist hozhat létre. Amint az várható is. Észak-Amerika és Eurázsia hegyei közt is megtalálhatunk. A föld alatt azonban. hiszen ezek a hegységek már réges-rég megvoltak. de néha 100 méter átmérőjűek is lehetnek. a felszín közeli csapásaikon apró rágcsálók kocognak és legelészik a növényzetet . Könnyen lehet. amikor az utolsó jégkorszak bekövetkezett és a tundra kialakult. Ahol ugyanazon a környéken több ilyen. sásfélék és gyapotsás is. Az összehúzódás és a tágulás a kavicsok furcsa alakzatait hozza létre. mint egy kis vulkáni kúpnak. de alig néhány centiméter magasak. fagynak kitett talajfolt alakul ki. Egy-egy néhány centiméter átmérőjű fatörzs évgyűrűinek tanúsága szerint akár több mint 400-500 éves is lehet. a tundrán mindenütt élnek zuzmók és mohák.

A növények sietve virágba borulnak. amikor rovarok milliói keresik a meleg emlősvért.ez a havasi hódfajd. és merev lábakkal toporzékolva megpróbálja kizavarni őket alagútjaikból. keresgélik a még össze nem rágcsált leveleket. hogy kivegyék részüket ebből a kurta lakomából. Vadászsólymok. hogy a víz elszivárogjon. mélyen leás a hóba. Időnként egy-egy fehér sarki róka kezd vadászni rájuk. hogy egymás után nyitná ki barkáit és leveleit.csak a legalkalmasabbak képesek életben maradni. enyhébb körülményekre: a fagymentesség csak körülbelül nyolc hétig tart. Majd olvadni kezd a hó. hogy ahelyett. a lemmingek is megjelennek a szabadban. és hamarosan fekete legyek és moszkitók hordái bújnak elő belőlük. amelyre szükségük van ahhoz. nincs veszteni való idejük. A hermelin. ahol esetleg bogyókat és fűzfaleveleket találhat . A rovarok és a lemmingek. . Talán néhány fehér madár is bóklászik a védett völgyekben. Aztán hirtelen megjön a tavasz. Csapatokban jelennek meg a nyílfarkú. A levegő fenyegető zümmögéssel telik meg. más madarak : víztaposók. a csörgő. hogy mohón lakmározzanak a sekély tavak dús növényzetéből. mint családjának másutt élő tagjai. Miután oltalmazó hótakarójuk elolvadt. a zöld hajtások és a vízinövények mind pompás táplálékot jelentenek valamilyen élőlénynek. az ég kissé kivilágosodik. Az állandóan fagyott talajréteg nem engedi. A télen pocsolyákban és tavakban szunynyadó rovarpeték ilyenkor kikelnek. így mocsarakat és tavakat formálva ott marad a felszínen.és a kercerécék. Az állatok és a növények gyorsan reagálnak ezekre az új. a hegyi. A Nap napról napra magasabbra emelkedik a horizonton. Ám nehéz itt az élet . ez a fehér ragadozó elég kicsiny ahhoz. Éhes vándorok érkeznek ilyenkor délről. Sarki nyulak kaparnak kétségbeesetten a hóban. hollók és hóbaglyok jönnek lemminget enni. hogy ők is lerakhassák a petéiket. a levegő egy kicsit melegebb lesz.pöttöm fülük és nagyon apró farkuk van. A zöld vagy havasi éger annyira siet. hogy saját alagútjaikban hajszolja a lemmingeket. egyszerre bontja ki őket.

Az idelátogató madarak szaporodni kezdenek. a hermelin és a sarki nyúl. amikor visszatér a tél. amely feltűnés nélkül. de most a napnak szinte mind a huszonnégy órájában világos van. A Nap napról napra mélyebbre süllyed. megállás nélkül gyűjthetik számukra a táplálékot és etethetik őket. már vedlettek. a havasi hófajd. hogy az ivadékok elég nagyok és elég erősek legyenek az utazáshoz. biztonságban jár a hómentes tundrán. Aztán.és csibelakomákra számítva. A róka. Elsőként a víztaposó madarak távoznak. és hatalmas rénszarvascsordák kocognak fel északra a leveleket meg zuzmókat legelészni. egyszer csak vége lesz a nyárnak. javította és tördelte: a Webtigris. és fiókáikat a gazdag rovartáplálékon nevelik fel. az eljövendő tojás. amelyek itt töltötték a telet. és megváltoztatták a színüket. délre fekvő hatalmas tűlevelű erdők fái között találnak menedéket a téli hóviharok elől. A záporok metsző havas esővé változnak. ivadékaikkal együtt. FEJEZET . A hermelin a déli szemeknek ismerősebb állattá. ugyanilyen hirtelen. így a szülők egyfolytában. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Velük együtt érkeznek a rókák. A rénszarvasok hosszú oszlopokba gyülekeznek. a vadászok és az üldözöttek mind egyaránt álcázásra szorulnak. Mostanára a fehér állatok. de hamarosan az összes madárlátogató útnak indul. A tundra nyári látogatóinak többségéhez hasonlóan ők is a messze. Nagyon gyorsan kell csinálniuk. mindegyikükből barna jószág lesz. a fény elhalványul. 3. és fejüket lehajtva visszafelé kocognak az egyre fehérülő tundrán. és a földre újra ráüti pecsétjét a fagy.havasi partfutók és kőforgatók gyűjtögetik a rovarokat meg a lárvákat. hölgymenyétté változik.

veszedelmes szelektől. és a föld felszínét egyes helyeken olyan vastag jégpáncél borítja. De aztán mégis folytatják útjukat dél felé. bátran lépést tartva szüleikkel. a rénszarvascsordák naponta akár 60 kilométert is megtesznek. mintsem segíti a rénszarvast. egyenként vagy kis csoportokban álldogálnak a kis. Itt már könnyebb a dolguk. Végül aztán körülbelül egyheti kitartó trappolás után a csorda eléri az első fákat. Így a rénszarvas patájának néhány csapásával. s végül. hanem puha és porszerű marad. a csorda a magas fák övezetén keresztülballagva eljut az igazi erdőbe. A sötét ágak alatt nem olvad meg a hó. de ez inkább akadályozza. kitűnő állapotban vannak a nyári legelés után. a másik irányban pedig a keskeny Bering-szoroson és Szibérián át nyílegyenesen egészen Skandináviáig. fátlan földre máris hullik a hó. kábultak. mert valamivel több a . tehát újabb lehűléskor nem is tud jéggé fagyni. Nappal a napfény még elég erős ahhoz. A kopár. A fák lassan szaporodnak és egyre nagyobbak lesznek. több mint 1000 kilométeres menetelés után. Bár még mindig rendkívül hideg van. a sűrű fák megóvják az állatokat a hideg. Amikor már egyre sürgetőbb a menedékhez érni. a világ legnagyobb faállománya. ahol csak szárazföld van: Alaszka csendes-óceáni partjaitól kelet felé Észak-Amerikán keresztül az Atlanti-óceán partjaiig. és táplálékot is találnak. amelybe a rénszarvasok most behatoltak. Az az erdő. és hozzáfér az alatta lévő növényzethez. mert a megolvadt víz éjszaka újra megfagy. hogy elolvassza a havat. Teljes hossza egyik végétől a másikig mintegy 10000 kilométert tesz ki. Egyes helyeken 2000 kilométer széles szalagot alkotva végighúzódik az egész Földön. Ki vannak merülve. védett mélyedésekben. és az időjárás egyfolytában romlik.AZ ÉSZAKI ERDŐK Az alaszkai tundráról szeptemberben dél felé vándorló rénszarvascsordák kövérek. hogy nem tud hozzáférni az alatta lévő levelekhez és zuzmókhoz. De hosszú út áll előttük. Velük haladnak borjaik is. Az északabbra fekvő tundrához képest itt jobbak a körülmények. vagy orrával egy kicsit turkálva el tudja takarítani a havat.

amelyek szabályos vonalakban vonulnak végig egy. Emellett a levél többi felszínközeli sejtjének vízveszteségét a levél külső vastag.fény. a sztómák is lezáródnak. Ez a rovátka nyugvó levegőréteget tart fenn közvetlenül a sztómák fölött. Az Északi-sarkhoz közelebb fekvő területeken rövid a nyár. hogy megfagyasztja a fák szöveteiben lévő folyadékot. ezért a gyenge napfény legtöbb hőjét képes megkötni. a hó nem egykönnyen tapad meg rajta. tehát nem tudja lehúzni a súlyával. tehát a levelek minden párolgása katasztrofális következményekkel járna. A földet a heves hóviharok több méteres hótorlaszokkal boríthatják. Amikor pedig olyan nagy a hideg.ez pedig éppen elég ahhoz. és ezek apró gödröcskék alján helyezkednek el. nem elegendő ahhoz. amelyek fél évnél hosszabb ideig is ott maradhatnak. így alig van benne folyadék. Mivel hosszú és vékony. a tűlevél hosszán végigfutó rovátka alján. az oxigén is. hogy a fák vastag törzset építhessenek fel. ebben a szilárd alakban a növények nem tudnak hozzáférni. hogy a talaj mélyen megfagy és a gyökerek vízellátása is megszűnik. mint a napégette sivatagok növényeinek. Más tekintetben azonban a körülmények még mindig szélsőségesen szigorúak. A hőmérséklet 40 Celsius fokkal a fagypont alá is süllyedhet. amelyek ellenállhatnának a tél beállta előtti komoly fagyoknak. vagy elég erős leveleket hozzanak. Itt azonban rendszerint van évente legalább harminc olyan nap. mint a tundra legalacsonyabb hőmérséklete. és ezeken a nyílásokon keresztül távozik anyagcseretermékük. A táplálékul szolgáló szén-dioxidot a levegőből a gázcserenyílásokon keresztül veszik fel. alacsonyabbra. és a hőmérséklet is 10 Celsius fokig vagy a fölé emelkedik . így a fák magasra nőhetnek. a víztől. A zöld növények levelein a mikroszkopikus méretű pórusok. az úgynevezett sztómák (vagy gázcserenyílások) bonyolítják le a gázok cseréjét és a párologtatást. . A rendkívüli hideg nem csak azzal fenyeget. viaszos bevonata szinte a nullára csökkenti. mint a legtöbb más levél. A színe sötét. Viszonylag kevés sztómaa van rajta. amikor megfelelőek a fényviszonyok. ezért nagyon kevés vízpára diffundál belőlük. legjellegzetesebb levélforma a fenyők tűlevele. Nagyon kevés nedvet tartalmaz. Így aztán az északi erdők fáinak ugyanolyan szélsőséges aszályokat kell elviselniük. Anyagcsere-folyamatai következtében minden zöld növény óhatatlanul veszít némi vizet. A gázcsere folyamán némi vízgőz óhatatlanul veszendőbe megy. Bár a víz hó és jég formájában elborítja az erdőt. a tűlevél azonban jóval kevesebb vizet veszít. hogy megfosztja őket egyik alapvető szükségletüktől. Az ilyen megpróbáltatásoknak leginkább ellenálló. hogy egy fa fejlődhessen. ami megfagyhatna. Bizonyos körülmények közt még ezek a vízvisszatartó eszközök sem elegendők. hanem azzal is.

sok-sok éven át épen. felbomlatlanul ott maradnak az erdő talaján. A gombák a lehullott tűleveleket képesek lebontani olyan anyagokká. Az örökzöld tűlevelű fák egy ősi csoportba tartoznak. Mivel a tél folyamán nem kockáztathatja a nedvesség elvesztését. mint 119 féle gombafajt találtak. nem egykönnyen bomlanak el. és nem is olyan specifikus. zöld színtestük.A vörösfenyő olyan területeken hajt. amely a zuzmókat létrehozza. amelyekre szükségük van. a hemlockfenyők és a cédrusok. szőnyegük alatt a talaj szegény és savas marad. A fa levelei mindjárt a tavasz legkezdetén. a fatörzs körül terjesztik ki messze nyúló hálózatukat. hanem a földfelszín közelében. készek a fotoszintézisre. magának a fának pedig nem kell becses energiáit évről évre a levelek újrafejlesztésére fordítani. mint a moszatok és a gombák társas viszonya. mihelyt elegendő a fény. a növekedés évadjában néhányat itt-ott időről időre megújítva. A levelek efféle megőrzése jelentős előnyökkel jár. amelyeket a fák tápanyagként újra hasznosítanak. de a földjük nagyon száraz. és a teljes inaktivitás állapotába kerül. A tűlevelek sajátosságai jelentős mértékben korlátozzák azoknak az állatfajoknak a . A társulás nem is nélkülözhetetlen. Tűleveleiknek a zord klíma hatására kialakult jellege jelentős mértékben befolyásolja az egész körülöttük élő erdei közösséget. de mivel nincs klorofilljuk. Egyetlen fenyőfajhoz kapcsolódva nem kevesebb. jóval a többi virágos növény előtt jelentek meg a Földön. vastag ruganyos szőnyeget alkotva. nem tudják azokat szintetizálni. Mivel a bennük lévő tápanyagokat nem szabadítja fel a bomlás. A tűlevelű fák gyökerei nem hatolnak mélyre. A gyökereket különféle gombák fonalai és a fonalak alkotta hálók veszik körül. s a hideg miatt a bakteriális tevékenység amúgy is igen lassú. Maguk a fák is csak a gombák segítségével képesek visszanyerni a lehullott tűlevelekkel elvesztett tápanyagokat. amelynek tagjai magvaikat tobozokba rejtve hozzák létre. Mivel a tűlevelek erősen viaszosak és gyantásak. Úgy látszik. a vörösfenyő minden ősszel elhullatja tűleveleit. hogy ennek fejében a gombák viszont kivonják a fák gyökereiből a cukrot és az egyéb szénhidrátokat. amelyek nem szélsőségesen hidegek ugyan. a jegenyefenyők és a ciprusok. és egyetlen fán is hat-hétféle gomba élhet egy időben. de a gombák segítsége nélkül a tűlevelű fák sokkal lassabban növekednének. és mintegy 300 millió évvel ezelőtt. amikor a tűlevelek végül lehullanak. A gombák és a tűlevelű fák közötti kapcsolat nem olyan bensőséges. Így aztán. Más területeken azonban a tűlevelek egész éven át hatékonyan és gazdaságosan működnek: tulajdonosaik akár hét évig is megtarthatják őket. Köztük vannak az erdeifenyők és a lucfenyők.

Néhány madár ugyanis ki tudja szedni a magokat a tobozból. amelyek még gyöngék és nedvdúsabbak. hanem kereszteződik. Az erdő többi. de ők is sokkal jobban szeretik a fiatal. mint amennyit a nyúl teste szolgáltatna. és a madár nemcsak ott helyben eszi meg őket. Azt hihetnénk. és elég erős és nagy csőre van ahhoz.mókusok. ez a nagy testű. ahogy az apró rágcsálók sem. hogy a madár kivájja és kiemelje a fehérjedús magot a toboz erős burkából. vagy azokat a viszonylag ritka bokrokat legelik le.például a siketfajd és a nagy pirók . a vadászat során pontosan fel kell becsülni a hasznot és a veszteséget. amelyek ezekre a növényevőkre vadásznak. hogy az az óriási levéltermés. . Az őz sokkal nagyobb.szintén magvakkal táplálkozik.számát is. ahol annyira fontos az energiatakarékosság. A pintyek családjába tartozó keresztcsőrű ezt a rendkívüli csőre segítségével tudja megoldani. akkor feladja az üldözést. ami lehetővé teszi. Néhány apró emlős . pockok.a rénszarvasok. növényevő élőlények hatalmas seregének szolgálhat táplálékul. A tűlevelű fák magja sokkal kedveltebb táplálék. A fenyőszajkó sokkal nagyobb madár. mert az valószínűleg több energiát emésztene fel. amelyet bármelyik fenyőerdő létrehoz. a folyópartokon vagy a tavak szélén. hanem gyakran el is raktározza nehezebb időkre a fák repedéseiben. s a hóban turkálva keresi meg azokat. nagyobb testű növényevői . megeszik a rajtuk növő mohákat és zuzmókat. Azoknak a ragadozóknak. nagy erdőterületeket kell bebarangolniuk. A rénszarvas hozzájuk sem hajlandó nyúlni. lemmingek . amelyeknek sikerült megvetni lábukat az erdő nyíltabb részein. tavaszi hajtásokat.két madár . tehát még a hosszú hajsza is megéri. de némi pótlást azért szereznek maguknak: lehasogatják a fák kérgét. amelyek képesek a tűlevelű erdőkben élni. vastag bundájú macskaféle több mint 200 négyzetkilométeres körzetet is bejárhat.megeszi a tűleveleket. és egy 200 méteres cikcakkos vágtában nem sikerül elkapnia. hogy egyetlen csípésével szétzúzza a tobozokat. A keresztcsőrű nagyon szorgalmas : naponta akár ezer magot is összegyűjt. Ezen a hideg vidéken. mint a levele. ezért sokkal értékesebb zsákmány. Ha a hiúz hajszolni kezd egy sarki nyulat. gyantás tűlevelek azonban a rovarok kivételével a legtöbb élőlény számára gyakorlatilag ehetetlenek. Ettől a magvak kiszóródnak. A hiúz. Egy. akár 30 centiméter hosszúra is megnő. így a hiúz igen kitartóan üldözi. A viaszos. hogy elegendő húshoz jussanak. őzek és jávorszarvasok . amelynek két csőrkávája nem ér össze a hegyénél.főleg a nyár folyamán szerzett zsírtartalékaikra támaszkodnak.

mint alatta. botladozni kezd. A rozsomák ugyanúgy vadászik Skandináviában és Szibériában.ez utóbbi izmosabb és súlyosabb. fajdszerű madarat fenyőtűket majszolni. a jávorszarvas a legnagyobb testű rőtvad. A siketfajd a legnagyobb a fajdfélék között. A kis. Nagy testük ugyanúgy segít nekik megőrizni a hőt. és fehér foltos. De a néma. Európában rénszarvasnak hívják. ez a jókora ragadozó szintén vadászik az őzekre. akkor az egy lucfenyőfajd. a lábán meleg tollcsizmát viselő nagy szakállas bagoly. mint a jól megtermett magashegyi állatoknak. ha hófúvásba szalad.A rozsomák. bár a nevük különböző. lecsüngő felső ajka fölött mélán bámul ránk. egyes fajok óriásai is megtalálhatók. amelyek a hó fölött élnek. hogy a megpillantott állatok alapján meg tudja mondani. és ha akkora.és állatfajokból álló életközösségek élnek. Más madarak egy kicsit többet segíthetnek a tájékozódásban. hogy azok között az állatok között. madárfészkeket rabló állatot Európában nyusztnak. mert akkor az egy siketfajd. Nem meglepő. A télen az erdőkben menedéket kereső kisebb rőtvadat Észak-Amerikában karibunak. mert gyorsan tud futni a hóréteg vékony kérgén. mind a két kontinens összes erdőiben ott röpköd. mint egy csirke és a szemöldökén egy vörös csík húzódik végig. míg az európai faj pettyes. fekete szárnyai vannak. melyik kontinensen van. mint egy pulyka. bár a keresztcsőrű egyik faja keletről nyugatra szintén az egész erdőövezetben megtalálható. de csak éppen hogy. nagy testű rőtvad. amely hosszú. Amikor azonban eljön a tavasz. és így a rozsomák elkapja. Skandinávia és Szibéria között. a faj egy és ugyanaz: hatalmas agancsú. Ha az ember a tél közepén ejtőernyővel ereszkedne le ennek az erdősávnak valamelyik részén. míg az őz. és Észak-Amerikában vagyunk. mint ÉszakAmerikában. csaknem azonos fa. Segíthet. . Amerikában nyestnek nevezik . az északi erdők drámaian megváltoznak. áttöri ezt a kérget. ahol sokkal hidegebb van. Az amerikainak szürke a teste. de a két állat gyakorlatilag megint csak azonos. A tűlevelű erdők övezetében nagyon hasonló jellegű. A tűlevelű erdők leglátványosabb madara pedig. hosszú szőrű. De ha csak akkora. a rozsomák pedig a menyétfélék családjának legnagyobb tagja. de számára könnyebb a vadászat. akkor valahol Eurázsiában vagyunk. A fenyőszajkónak például több különféle faja van. A jávorszarvast másképpen nevezik Amerikában és Európában. így hosszú-hosszú szakaszokon esetleg semmiféle élőlény nyomaival nem találkozunk a hóban. ha meglátunk fönn az ágak közt egy fekete. nagyon jó természetismerőnek kellene lennie ahhoz. fagyos erdőkben kevés az állat.

hogy ha egyet megtalálnak is. rákenik ezt a pépet a hangya fejére és csápjaira. Öszszegyűjtik a megrágott fenyő tűleveleiből kicsurgó gyantát. Amikor a hernyók kikelnek. megrágják és elraktározzák belüknek egy speciális zsákjába. Amikor egy felderítőhangya rájuk bukkan. Ez ellen két nagyon különböző módon védekeznek. hogy ugyanazon az ágon rögtön számos további példány is található. Most a rügyek robbanásszerűen életre kelnek. amely a jelek szerint nagyon hasonlít ahhoz. amikor valamelyikük rájuk bukkan. amit azután a dolgozó hangyák szakaszai követni tudnak egészen a lárvákig. amelyek. falánk hernyóhadak nyomulnak elő és a fiatal fenyő tűleveleit lakmározzák. ezenfelül pedig még egy elhalt szövetekből álló külső szigetelőréteg is burkolta őket. hogy rendkívül nehéz észrevenni. vagy a szorgalmas szülők által előző nyáron a kéregbe fúrt lyukakba lerakott rovarpeték most kikelnek. Ez annyira megzavarja a hangyát. olyan erősen sugározza magából ezt a veszélyre figyelmeztető jelet. ám van egy módszerük. Így aztán a lárvák megússzák a fölfedeztetést. A fenyőtűkben szunnyadó. hogy csak nagy nehezen találja meg a hazafelé vezető utat. az nem jelenti azt. és zavartalanul rágcsálhatnak tovább. és szagnyomot hagy maga után. amit a hangyák a veszély jelzésére bocsátanak ki. sem mérges fullánkjuk nincsen. megragadják a szaftos "falatot" és lecipelik őket a fa törzsén át a fészkükbe. Így ha a dolgozóhangyák történetesen rá is bukkannak a visszatérő felderítő szagnyomára. ha alkalmuk van rá. Ezenfelül a lárvák hozzátesznek a péphez egy olyan vegyületet is. hogy a hangya továbbadhassa felfedezésük hírét. A lepkék és hernyók maguk is zsákmányul szolgálnak más élőlényeknek. hogy megfagyna. A lárvák keresésére a hangyák felderítőket küldenek ki. . amely . A fenyőaraszoló hernyójának fő ellenségei a madarak. amivel megakadályozzák. a szag nem a nyom követésére ösztönöz. visszasiet a többiekhez. a tűlevelű fák rohamos növekedésre használják fel a fénytöbbletet.20 Celsius fokos hőmérsékletet is képes elviselni anélkül. hanem arra figyelmezteti őket. tüstént úgy szétoszlanak az ágak közt. ha a szerencsétlen felderítőnek sikerül visszajutnia a bolyba. ezért sötétzöld és annyira hasonlít a fenyőtűk színére. A fésűsfenyődarázs lárvái viszont nagy számban gyűlnek össze : ezrével. zárt burkolat védte az időjárás ellen. A fésűsfenyődarázs lárváinak sem erős rágójuk. amellyel megtámadhatnák a felderítőhangyát. széthasadnak és lelökik téli burkukat. hogy kerüljék el. a nedvesség elvesztését gyantaréteg akadályozta meg. Fő ragadozóik a hangyák. fürtökben csünghetnek egyetlen ágon.Ahogy a nappalok hosszabbodnak. hogy a dolgozók ellenségnek tekintik és megölik. a rügyek külső felszínén lévő sejtek pedig egyfajta fagyálló folyadékot fejlesztettek ki magukban. Végül. A rügyeket egész télen át erős.

előző éviek is csak most kezdenek megduzzadni és zöld tobozokat formálni.ezek kis. hogy az erdő teli lesz szállongó. most ott matatnak a fenyőtűk szőnyegén. sőt még a második alomból született ivadékok még a tél beállta előtt maguk is párosodhatnak. hogy kevés mag marad. Már párosodnak is: egy nőstény lemming egyetlen alomban akár tizenkettőt is fial. délről nagy rajokban jönnek a madarak. hiszen 19 napos korukban már ivarérettek. A virágok így megtermékenyülnek. Odalenn a földön a lemmingek és a pockok. Még hátrébb csüngnek a megbarnult hároméves tobozok. ezzel biztosítják magvaik fennmaradását. a lehullott magvakon lakomázva. hogy rekordtermést hozhassanak. gyakran pirosak. Az első. A virágok egy része nőivarú . A következő évben a lemmingek. A normális években a lemmingek és a többi magevő állatok olyan nagy mennyiséget fogyasztanak. hogy a fáknak hosszabb időszakokon át tápanyagtartalékokat kell felhalmozniuk ahhoz. Az is lehet. . rendszerint a hajtások hegyéből nőnek ki. Ennek oka talán a nyári melegek különbözősége. A hímivarú virágok tőlük elkülönülten fejlődnek ki. Ahogy a tavaszból nyár lesz. A kivételesen bőséges termés évében viszont annyi magot hoznak. kisebb almokat szülnek. és aztán hány ivadékot hoznak világra. és eddig eltűntek a szem elől. az a rendelkezésükre álló táplálék mennyiségétől függ. ami kicsírázhat. Így aztán hamarosan csak úgy nyüzsögnek az erdő talaján. sárga porukkal. hogy számos fajnak nincs ideje kifejleszteni a magvait : ezeknek meg kell várniuk a következő évet. így populációjuk újra csökken. A fák például minden harmadik vagy negyedik évben kivételes mennyiségű magot hoznak. jelentéktelen fürtöcskék. a nyüzsgő hernyók. s ezt egyetlen évszakban akár még kétszer is megismétli. hogy betakarítsák a termést. hogy ez a fák alkalmazkodásának a következménye. a lemmingek és a pockok mind megannyi potenciális táplálékot jelentenek. A száron kissé hátrébb ülő. és olyan nagy mennyiségű virágport termelnek. amelyek a hó alatt töltötték a telet. miután már nem táplálkoznak ilyen jól. hogy sok ki tud közülük csírázni. talán az. amelyek már kinyitották fás pikkelyeiket és kiszórták magukból a magokat. Hogy a kicsinyek milyen gyorsan érik el az ivarérettséget. hogy mindet összeszedje.A fák virágba borulnak. további 20 nap múlva már szülnek. mielőtt még a lemmingpopuláció annyira megnőne. ám a nyár olyan rövid. A sarjadó tűlevelek.

amikor a baglyok egy fészekaljban hét. és délre mennek. az az évad bőségétől függ. és a nagy bagolypopulációknak az éhhalállal kell szembenézniük. egy öt-hatéves időszakon át fokozatosan növekszik. mert a rendelkezésre álló táplálék mennyisége évről évre erősen változik. ami viszont befolyásolja a velük táplálkozó bagolypopulációkat is. Végül aztán elkövetkezik egy olyan év. Észak-Amerikában pedig a tucatnyi különféle fajhoz tartozó apró. Ahogy a klíma enyhébbé válik. ostyavékony lombleveleket találunk. . Csapatokban jönnek a szőlőrigók. Ekkor azonban a pockok populációja összeomlik. és így egyre nagyobb fészekaljakat költenek ki. amikor viszonylag kevés a pocok. hogy a helyben élő fajokkal együtt lecsapjanak a lemmingekre. sárga poszáták. de ha a következő évben gyönge a termés. több erőforrást tudnak tartalékolni a tojások előállítására. Most már a kószáló ember is sokkal könnyebben meg tudja állapítani. Hirtelen tömeges népvándorlás indul meg: a baglyok otthagyják az északi erdőket. hogy a délebbre fekvő.Baglyok érkeznek. Amikor aztán a következő évben elszaporodnak a pockok. Nemcsak a fenyőfák termékenysége változik nagymértékben. nyolc. kénytelenek délre költözni. a baglyok jobban tápláltak. cinegék és rigók az egyes kontinenseken csak egy részét alkotják fajuk teljes populációjának. Más egyedeik otthon maradnak. A lemmingek és a pockok száma szintén évről évre erősen változó. amelyek majdnem kizárólagosan velük táplálkoznak. A nyárára északra látogató poszáták. melegebb területekről érkező jellegzetes madarai: Skandináviában a fenyőpinty és a szőlőrigó. aztán katasztrofálisan lecsökken. Hogy ez mennyire sikerül. kétségbeesetten kutatva táplálék után. mert nem találják meg azt az egyetlen táplálékot. a fenyőrigók és az egyéb rigófélék a hernyókon lakomázni. Ezekben az erdőségekben már nem a tűlevelűek az uralkodók. gesztenye. Ezek a látogatók idefönn töltik a nyarat.tölgyek és bükk. a szakállas baglyok. amelyek a fán több szintben helyezkednek el. A keresztcsőrűek hasonlóképpen gyorsan szaporodnak azokban az években. amire szükségük van. Azokban az években. A lomboserdők fáin nem sötét színű tűleveleket. amikor bőségesen terem toboz. melyik kontinensen jár. kőris és szil. Ázsiában és Amerikában a délebbi. aztán egyre változatosabb lombosfák . mert a nagy örökzöld erdőség minden egyes részének megvannak Európában. a poszáták és cinegék pedig a felnőtt rovarokat szedik össze. esetleg csak egy vagy két tojást raknak. kihasználva ezt a kurta bőséget a fészekrakásra és a fiókák fölnevelésére. sőt kilenc tojást is tojnak. ahol sokan közülük biztosan elpusztulnak. először a nyírek lépnek a helyükre. enyhébb klímájú erdőkben neveljék fel fiókáikat. hanem széles.

A fák rajtuk keresztül nagy mennyiségű szén-dioxidhoz jutnak. hogy megtaláljuk őket. E folyamat során sztómáikon keresztül hallatlan mennyiségű nedvességet is elpárologtatnak. minden fajnak megvan a maga kedvenc fafaja. A levelek felszínén sűrűn helyezkednek el a sztómák. Ám ez a lomboserdők fái számára nem jelent problémát. világoszöld levelek sokkal ízletesebbek. mint a tölgy. Mindenféle hernyó nyüzsög rajtuk. lédús. Leveleikben csersav képződik. Mások vigyáznak. A hasonlóság annyira tökéletes. a levél színét veszik fel. ha nem magukat a rovarokat keressük. Ez nem öli meg közvetlenül a hernyókat. amelyeket maguk mögött hagynak. mert ezeknek a mérsékelt éghajlatú vidékeknek a legnagyobb részén hullik annyi csapadék. amelyet pusztítanak. így állítják elő azt a táplálékot. hogy a talajban nem áll be komolyabb vízhiány. hogy akkor van rá a legjobb esélyük. hanem a megcsonkított leveleket. A fák azért nem teljesen védtelenek ezzel a rohammal szemben. A jelek szerint a rájuk vadászó madarak is ezt az eljárást követik. gázcserenyílások. amelyek támadás alatt állnak. ahol ettek. hogy sok hernyó komoly és fáradságos munkával takarítja el maga mögött a hulladékot. négyzetcentiméterenként akár 20000 is lehet. hogy sok hernyó nem hajlandó megenni.Nagy felületű levéllemezeik így a lehető legtöbb napfény felfogására képesek. keressenek ízletesebb leveleket valahol másutt a fán. ez is igen költséges. ami olyan rossz ízű. a fa akár figyelmeztetheti is társait a fenyegető veszedelemre: különleges "küldönc" anyagokat bocsát ki. Ezek a széles lemezű. például ágak és levelek építésére lehetne fordítani. Egy teljesen kifejlett tölgy egyetlen nyári napon tonnákban mérhető mennyiségű vizet veszít levelei felületéről. amelyre törzsük vastagításához és ágaik kiterjesztéséhez szükségük van. hogy másszanak odébb. aminek az az eredménye. élénk színeikkel közhírré teszik mérgező voltukat. Eközben azonban leleplezik magukat a táplálékot kereső madarak előtt. vagy az ágét. amelyeket az emberi orr nem . amelyen csüngenek. ugyanakkor. hadd hulljanak le a földre. Megint mások az álcázásra hagyatkoznak : láthatatlanná teszik magukat. Mint minden más védelmi rendszer. hogy táplálkozás után ne maradjanak annak a helynek a közelében. Annyi biztos. Ezért a fa nem készít ilyen elhárító anyagokat. amelyektől a madarak undorodnak. az olyasféle fák. mérges szőrökkel védik meg magukat. de arra készteti őket. ha nincs rá szükség. és a legkülönfélébb állatok táplálkoznak velük. De amikor nagyobb inváziót indítanak ellene. Ha a hernyófertőzés nagyon súlyos. vagy ha a rovarok csak kisebb támadásokat intéznek ellene. gondosan lerágja a megkárosított szárakat vagy a részben megevett leveleket. tüskés. Mások napközben aktívak. amelyet egyébként konstruktív célokra. Sokan éjjel táplálkoznak. gyorsan csersavat állítanak elő azokban a leveleikben. hiszen jelentős részét fölemészti a fa "bruttó termelésének". amikor az éhes madarak nem láthatják őket. hanem elmásznak egy távoli ágra. nehogy céltalanul megölessék magukat. hogy a fára támadó hernyók száma jelentősen csökken. mint a fenyőtűk.

de emellett gyakran a földre is leszáll hangyákat keresni. vízszintes lyukat fúrnak belé. mint a testük. Az ilyen fák kérgét emellett gyakran megfertőzik a farontó bogarak. mert a korhadó fa puhább. A zöld küllő a fakéregben furkáló farontó bogarakkal táplálkozik. amiért más madarak énekelnek: hogy kinyilvánítsák territóriumuk birtokjogát és párt szerezzenek maguknak. A gyűjtőküllő arra használja fafúró ügyességét. Van viszont hosszú és ragadós nyelve. kétségkívül azért. . a harkályok. mint a többi harkályoknak. de a másik fa igen. Amikor rovarra bukkannak. A különféle harkályfajok különböző táplálékokra specializálódnak. második és harmadik ujjuk előre. támaszt nyújtó farka.így vájják ki a kamrájukat. Lábuk úgy módosult. mélyítik . Függőleges testtartásban kapaszkodnak a fatörzsön. Farktollaik rövidek. amelyek különösen jól alkalmazkodtak az erdei élethez. A harkályok erős csőrükkel fészküknek is lyukat vájnak a fa törzsében. bőséges táplálékot is nyújtanak. Először egy csinos. amelynek jellegzetes a hossza és a kopogtatások közötti szünet időtartama. mint az élőt. és nincs olyan merev. A jól rezonáló fán ugyanabból az okból veri dobszólóját. mint egy csákány. és válaszul elkezd tannint előállítani a leveleiben. Egyes fajok nyelve olyan hosszú. hogy rovar mocorog a fakéregben rágott alagútjában. mielőtt még a hernyók elérnék. amelyek elárulják. kalapálni kezdenek a csőrükkel. Van a madaraknak egy családja.érzékel. amelyek kényelmesen kéznél lévő. hogy meg tudjanak kapaszkodni a függőleges fatörzseken: első és negyedik ujjuk hátrafelé mutat. A harkály csőrének sebes csapásai által keltett doboló zaj egyike az erdő legjellegzetesebb hangjainak. aztán mindegyikbe több makkot is beledug. száruk vastag és merev. és a nyelvükkel kipiszkálják a zsákmányt. mert nem kúszik elég ügyesen a fatörzseken. így a farok egészében támaszul szolgál. így sokkal könnyebb megmunkálni. amelyet a hangyabolyba bedugva egyszerre 150 hangyát is ki tud emelni. amelyek átmérője pontosan megfelel a makkénak. csőrüknek pedig olyan éles a hegye. amikor táplálkozik vagy fészket váj magának. A nyaktekercs még inkább a hangyákra van utalva. Minden egyes fajtának megvan a maga sajátos dobszólója. hogy csinos lyukakat furkál a fatörzsekbe. szinte hihetetlenül hosszú és tüske van a végén. és feszülten hallgatózva fülelik azokat a halk hangokat. Nyelvük rendkívül. így tekintélyes éléskamrát halmoz fel a télre. Gyakran halott fákat választanak a fészekhez. amely körülöleli a szemüreget és a csőr felső részének tövénél végződik. egy hüvelyben helyezkedik el a koponyájukban. Több száz ilyen lyukat fúr egy kiszemelt fába. A madár nemcsak akkor kelti ezt a hangot. aztán körülbelül harminc centiméternyire lefelé vésnek. felnyitják a rovar folyosóját.

itt elég hosszú a nyár ahhoz. . Ahogy telnek-múlnak a meleg napok. Olyan fafajok élő példányait választja ki. amelynek egyaránt nagy a cukor. se nem olyan magasak. figyelmeztetve a közelgő hidegre. A lezárásnál egy dugószerű sejtekből álló szalag jelenik meg. pirossá válnak. hiszen nem kell magukhoz csábítaniuk rovarfutárokat. megsárgulnak. a szár tövénél gátakat alakítanak ki. hogy a száraz levél leváljon az ágról. a mogyoróbokrok a kemény héjú mogyorót. biztosan tönkretenné őket a fagy. Azok a levélerek. Az erdők se nem olyan sűrűek. A lomboserdők sok emlősének . Duzzadnak hát a gesztenyék. így afféle bonbont készít magának. amelyekből bőségesen folyik ki a fa nedve. Ezért a fák elhullatják a leveleiket. Ezzel megkezdődik az ősz. Téli álmuk mélysége változó. amely a fafajoktól függően gyantás vagy édes. a lomboserdők fái virágot hajtanak. A távolabbi északi nyárral ellentétben. de emellett aktivitásukat is a minimumra csökkentik: kerülnek minden felesleges energiapocsékolást. a menyéteknek és a borzoknak . Először kémiailag lebomlik bennük a klorofill (zöld színtest). odavonzza a rovarokat. hogy teljesen kirekesztenék a szelet. Ezért virágaik túlnyomórészt kicsinyek és nem feltűnőek. megjelennek a makkok. A fák most már felkészülnek a télre. és egész ágakat törne le. hogy felemésztik a nyár folyamán felhalmozott zsírtartalékaikat. Más állatok a fák módszerét követik az életfunkciók felfüggesztésével. nedvdús levelek ott maradnának az ágakon. így a legtöbb fa a szélre bízza. és idejük nagy részét odúikban és lyukaikban töltik. amelyek eddig a levélben szállították a nedveket. Ha a vékony. a nedvszívó harkály egészen más célból fúrja meg a fatörzseket. Ezzel a fotoszintézis hulladék termékei lelepleződnek: a levelek megbarnulnak.a cickányoknak és pockoknak. A napok rövidülni kezdenek. de becses nedvességet vesztenének a sztómákon keresztül való párolgás révén. és hamarosan már a legenyhébb szél is elég ahhoz. aztán összekeveri őket a fa nedvével. A kurtább.erősen csökkentett étrenden kell átvészelniük a közeledő telet. aztán teljesen eltűnik.és a fehérjetartalma. az egereknek és mókusoknak. A madár begyűjti a rovarokat. hogy a virágok még ugyanabban az évszakban kifejlesszék a magvaikat. a juharfák kéveszám hozzák szárnyas magvaikat.A családnak egy másik specializáltabb tagja. hogy továbbvigyék a virágport. szögletes lyukat fúr beléjük. A feketemedvék könnyű álmot alszanak. Végéhez közeledik a nyár. és számos apró. és lezárják őket. Ezt úgy oldják meg. hogy a várakozó nőivarú virágokra hordja virágporát. A lyukakból kicsorduló nedv. haloványabb téli napokon nem is működhetnének különösebben hatékonyan. sőt. a téli szelek rohama beléjük kapaszkodna.

Az amerikai erdők déli részein négy hónapnál alig hosszabb ideig tart a visszavonultságuk. hátsó lábát az orra mellé húzza. Gyakran olyan búvóhelyet választanak. Ez értékes energiákat takarít meg. fejét a hasa alá. hogy milyen hosszú és milyen kemény a tél. télen ez az ütem percenként négy szívverésre lassul. így csak minimális követelményeket támasztanak az állat zsírtartalékaival szemben. de az északi részeken a medvék akár hat. mormogó zsivajt a fagyos vadon látszólag teljesen üres foltján. hanem csak egyszer. A kisebb állatok. amelyben már előzőleg is sokszor aludtak. a bocsok befészkelik magukat a bundájába. Maga az anyamedve se nem eszik. az attól függ. Morognak és nyüszítenek. Itt aztán. és megkeresik az emlőit. ökölbe szorítja a mancsát.tásra nemcsak olyan hideg. hogy az ember akár több méterről is meghallja a furcsa. se nem székel. Testhőmérséklete alig egy-két fokkal a fagypont fölé süllyed. hanem a bundája alatt majdnem olyan kemény is. hogy egyáltalán élnek-e még. miközben vakon mocorognak a sötét vacokban. mivel rendkívül kicsinyek. mégis lehetővé teszi. a nőstény medve megszüli a bocsait. Ahogy múlik a tél. A kis állat összegömbölyödik. a bocsok gyorsan nőnek. De ez a halálra emlékeztető szunnyadás nem tart szükségképpen egész télen. levelekkel teli mélyedésben egy kiugró sziklafal tövében vagy egy barlangban. mint a kutyakölykök. s időnként akkora zajt csapnak. Minden állat egyedül vet magának ágyat. Nyáron az amerikai mormota szíve körülbelül nyolcvanat ver percenként. így életük nagyobbik felét szunyókálva töltik.Kora ősszel odút keresnek maguknak a sziklák közt. rendszerint kettőt vagy hármat. és szorosan lehunyja a szemét. mint a kő. sőt hét hónapot is tölthetnek a vackukban. így az állat tapin. Ebben az állapotban az életfolyamatok alig-alig működnek. és testhőmérséklete néhány fokkal lecsökken. sünök és amerikai mormoták viszont olyan mély álomba hullanak. és percenként nem huszonnyolcszor vesz lélegzetet. hogy arról is nehéz meggyőződni. nem nagyobbak egy patkánynál. A téli álom alatt a medve szívverése lelassul. a pelék. se nem vizel. izmai megmerevednek. mint nyáron. ha megzavarják. tavaszig nem is fog. Megérkezésüket szinte mintha észre se venné. Hogy az anyamedve és a bocsok mennyi ideig maradnak a vadonban. hogy a medve gyorsan felébredjen. . Miközben őkelme tovább szunyókál. körülbelül egyhónapos szunnyadozás után.

A még délebbi vidékeken nem kell ilyen szélsőségesen visszavonulni az aktív életmódtól. hogy a fákat nedveik elvesztésének veszélye fenyegeti. hogy az ellenkező irányú ösztönzésnek is ugyanez a hatása. így számos olyan lombleveles fafaj jelenik meg . akkor megfagyna és elpusztulna. Mihelyt a szélsőséges körülmények enyhülnek egy kicsit. itt egész éven át zöldellnek. amelyek örökzöldek. északon elhullajtják a leveleiket.bogarak és ezerlábúak. A lomblevelek lehullásuk után két éven belül szinte teljes egészükben elbomlanak. gyakran csak a levéllemez alsó részén. amelyek feljebb. Más apró élőlények . és csak egyetlen további fokkal lehűtené. hogy emiatt milyen meglepően kevés . hanem a nyár.Ha az időjárás felmelegszik. például a tölgyek.köpülgetnek az avarban. A fák ilyenkor kopaszok. A pelék és a mormoták fel is készülnek erre az eshetőségre : készleteket halmoznak fel dióból és más táplálékokból. vagy annak a közelében. hogy a fák leveleit megnyomorítaná a fagy. vízhatlan a felszínük. és ilyenkor gyorsan beuzsonnáznak. humuszban gazdag talajjá alakítják. Ezeken a vidékeken a fák számára a legtöbb megpróbáltatást hozó időszak nem a tél. Számos ilyen nagy lomblevelű örökzöldnek ezért rendszerint szárazak a levelei. hogy mentsék az életüket. A nap forróbb időszakaiban sok levél lefelé csüng az ágakról. a talaj csak rövid időszakokra fagy meg. Bár hideg van. olajfa. viaszos. Így erős hideghullámok esetén az alvók fölébrednek és aktivizálják belső akkumulátoraikat. És dús. és viszonylag kevés sztóma van rajtuk. visszatérnek a menedékükbe és visszafekszenek aludni. így munkához láthatnak a baktériumok és a gombák.magnólia. akármilyen költséges is ez zsírtartalékaik szempontjából. hogy ne nyeljen be túl sokat a Nap melegéből. A hideg soha nem olyan kemény. vagy az alvóhelyükön. szamócafa -. Az erdő talaját elborító leveleik gyorsan felbomlanak. amikor az időjárás olyan forró. a napsugarakkal párhuzamosan tartva a széles levéllemezt. A fenyőtűknek ehhez még ilyen enyhe körülmények között is legalább kétszer annyi időre van szükségük. meglepetten veszi észre. Ha az ember leül alájuk. Az olyan családokba tartozó fajok. hiszen ha a fagy behatolna a menedékébe. az állat esetleg felébred. elkeverik földdel. ugróvillások és mindenekelőtt a földigiliszták . Még meglepőbb.

vagy mandulafenyő. és a lángok gyorsan végigsöpörnek az egész erdőn. azokat vastagon körülveszik a tűlevelek. Ha a lángok elérik a fiatal növény szárainak csúcsán lévő rügyeket. megperzselődik. a föld felé igyekezve cikcakkos rovátkát vájnak beléjük. A magasba tornyosuló hatalmas felhőkből nemcsak felhőszakadás erejű eső zuhog. nehogy nagyobb súly rakódjon rájuk. Mire a tűlevelek elégnek. A fiatal tölgyfacsemetéknek nincsenek ilyen védelmi eszközeik. A villám gyakran meggyújtja a földet borító avart. Ilyen helyeken egy további képességük révén maradnak fenn : ellen tudnak állni a tűznek. amelyek lehetővé tették számukra. hogy a fagypont alatti hőmérsékleteken túléljék a víz hiányát. amelyek túl homokosak és szárazak ahhoz. Amikor az avartól táplált lángok körülnyaldossák zsenge törzsét. amelyek belecsapnak a magasabb fákba. ami nem károsítja a rügyet. erős zivatarokat hoznak. hogy könnyebben lecsússzon róluk a hó. a lombosfákkal szemben. amelyek égnek ugyan. Északon sok közülük piramis alakú volt. a főtűz már továbbsöpört. így a fák szabadon kiterjeszthetik felfelé és kifelé tűlevelekkel borított ágaikat. Így lett tipikus déli tűlevelű fa a lapos tetejű. hogy a lehető legtöbb fényt gyűjthessék. gyakorlatilag . de viszonylag alacsony hőmérsékleten. Itt ez a veszély nem fenyeget. Sőt: a Dél egyes részein a fenyők a jó vízellátású és elég termékeny talajokon is megőrzik pozíciójukat. A fenyők kérge lucskos. hanem hatalmas villámok is csapkodnak. Az Egyesült Államok déli részén. Azok a jellemvonásaik. Floridában és Georgiában a hosszú. forró nyarak rendszeres. néha még ketté is hasítják őket. ágaik lefelé és a törzstől elfelé lejtettek. A tűlevelűek vízkonzerválási technikájukkal olyan vízáteresztő talajokon is képesek virulni. de nem ég. hogy a lombosfák fenn tudjanak maradni. kiterjedten szétágazó ernyő. és a hő nagy részét távol tartja a kéreg alatti érzékeny szövetektől. Alakjuk azonban itt délen egészen más. és esetleg letörje őket. ugyanilyen jól szolgálják őket a forró déli nyarakon.árnyékot adnak. És itt újra megjelennek a tűlevelűek.

beavatkozást jelent egy természetes rendszerbe és hosszú távon valószínűleg megváltoztatja az erdő jellegét: a dominánsan tűlevelű erdőből lomboserdő lesz. a fiatal fenyők pedig életben maradnak. a megfeketedett föld . arra a néhány percre. ahol a lángok viszonylag alacsonyak. mint lomboserdőben. és az erdő teljesen elpusztul. tűzvihar alakul ki. de jelentős mértékben előidézői is. tűzoltócsapatok fenntartása. Az efféle tűzvész egy-egy területen órákig tombolhat. Az ilyen égést semmiféle fa nem éli túl. Ahogy a tűz méretei nőnek.egyszerűen megfőzik a vékony kéreg alatt növekvő sejteket. Normális körülmények közt a gyakori. Ez azonban szintén nagy veszélyt rejt. akkor ez a sok hulladék mind lángra gyullad. Ha sokévi tűzvédelem után végül mégis tüzet fog az erdő és nem lehet megfékezni. azokban a lyukakban keresnek menedéket. Lehullatott gyantás tűleveleik. aztán kiválasztanak egy szakaszt. amelyet kátrányszerű gyanta borít. A lángok nemcsak kiírtják a velük versengő növényeket. és elszántan keresztülfutnak a vékony forró vonalon a túlsó oldalra. és a fák koronája tűzgolyóként fellobban. Az efféle erdők tűzvédelme. amíg a tűz továbbvonul. ágak és halott fatörzsek lassan gyűlnek a földön. A patkányok és nyulak . kitűnő gyújtóst jelentenek. és szórja szét magvait. így feljavítják a talajt.nézik a tűz közeledő vonalát. hanem felszabadítják a lehullott tűlevelekben rejlő tápanyagokat is. A madarak elrepülhetnek. amelyek mindenféle kezdődő tüzet tüstént eloltanak. a lángok üvöltve felcsapnak a fatörzsekre. mint a csörgőkígyó vagy a gopher-teknős. A fenyők számára kifejezetten hasznos a tűz. amikor intenzív hő éri. Egyes fenyőkön egyenesen olyan toboz terem. a villám pedig valószínűbben okoz tüzet tűlevelű. Rendszeres tüzek nélkül a lehullott levelek. A füst azokat a gombákat is megöli. Így a lombosfák elpusztulnak. A fenyvesek nemcsak elviselik ezeket a körülményeket. az olyan földön élő állatok pedig. amelyek esetleg megtámadhatnák a fákat. amelyek olyan nehezen bomlanak le. gyorsan továbbhaladó tüzek nem okoznak sok bajt az állatoknak. és néhány percen belül megölik a csemetét. ami csak akkor nyílik fel. egyenesen rátámadnak a védtelen rügyekre.ez megfigyelt tény . amelybe a nyomasztó déli hőség elől szoktak bemenekülni.

Ám az élő fába lyukat vágni sokkal nehezebb. mint a baglyok. Ezeknek az erdőknek a jellegzetes harkálya. . mint a mókus. Ezeket rendszeresen gondozza. amelyeket a nedvszívó harkály csinál. akkor a tűz könnyen belekaphatna a fatörzsbe. nagyon hasonlókat azokhoz. hogy elférjen benne a harkály odúja. különösen a fakúszó siklók. a fészekbe folyó gyanta lakhatatlanná tenné az odút gőzeivel és ragacsosságával. ami ragacsos függönyt formál az egész törzs köré. Egyes odúk fészekként. A déli erdők harkályai azonban ilyenkor csakugyan kutyaszorítóba kerülnek. vagy olyan madarak. olyan emlősök. gyorsan kiizzadnak magukból egy erős szagú folyadékot. és sok más állat.biztonságába. mások ülőkéül szolgálnak. Ha északi unokatestvéreikhez hasonlóan ők is halott fák törzsébe vájnák fészekodúikat. ami viszont azzal a kockázattal jár. hanem élő tűlevelű fákba vési az odúját. akkor akár évről évre is visszajárhat oda. amelyek rendszeresen felmásznak a fatörzsekre és kilopják fészkükből a fiatal fiókákat. amelyekben nincs meg a harkály ácstehetsége. vagy az erdész fejszéje beléjük vág. vagy egyenesen megégetné a fiókáikat. és belevés a fatörzs belső rétegeibe. Ez azonban új problémákat okoz. Így az odú igen értékes birtok. Ezért a vörös kokárdás harkály egyenesen keresztülfúrja a törzsnek ezt a zónáját. a vörös kokárdás harkály úgy kerüli el ezt a veszélyt. A gyantában lévő vegyi anyagok a jelek szerint elviselhetetlenül ingerlik a sikló bőrét amikor egy fölfelé mászó sikló egy-egy ilyen foltba ütközik. Így aztán a vörös kokárdás harkály rendszerint viszonylag alacsonyan fészkel a törzsön. ha alkalmuk van rá. és megfojtaná. hirtelen megvonaglik és visszahőköl. szívesen elkobozzák. hogy nem halott. A harkálynak azonban van védelme az efféle rablók ellen. Ha az odút egyszer már elkészítette magának egy madár. hogy más állatok kifosztják a fészkét. Ha a szélvihar letöri egy-egy águkat. Egész sor lyukat fúr fészkének bejárata alá és fölé. A tűlevelű fák gyantájukkal óvják meg törzsüket és ágaikat a sérülésektől. Ha a harkály az élő törzsnek ebbe a részébe vésné a fészekodúját. Ezt a gyantát a törzs külső rétegeiben felfelé futó szállítónyalábok szállítják. és lehullik a földre. így nagy mennyiségű gyantát izzadnak ki. mint egy halott fatörzs már puhuló fáját kivájni. ha egy rovar alagutat fúr beléjük. amely a levegőn megszilárdulva hegesíti a fa sebét és megakadályozza az értékes nedvek kicsorgását és a fertőzések behatolását. Nagyon vastagnak kell lennie a törzsnek ahhoz. A vörös kokárdás harkály ennek a problémának is kidolgozta a megoldását. A harkálynak ezért állandóan őrködnie kell. majd testét ívbe hajlítva elveszti a fogást.

a többiek. Ezen a képzeletbeli vonalon túl a megfelelő évszakban a Nap egyenesen a fejünk fölött áll. az állatok és a növények sajátos stratégiákat és struktúrákat fejlesztettek ki. az év folyamán a szikkasztó napsütéssel dacolnak. mielőtt az ember oly sokat kivágott volna belőle. felváltva őrzik a foglalt fészekodút. Itt olyan vidékek terülnek el. aztán később. már ott van a Ráktérítő. és szinte mindennap esik az életadó eső. Az amerikai fenyőerdők alkotják annak a hatalmas erdősávnak a déli szélét. ahol soha nincs fagy. itt még mindig ők dominálnak. A délen élők előbb a zuhogó esők hideg napjaival. Az élet minden megjelenési formája nagyobb bőségben virul itt. folyamatosan teljes potenciális hatékonysággal működni. de az biztos. Efféle vidék volt eredetileg a lombosfák otthona. néha talán még a fiókákat is segítenek táplálni. Ám közülük csak egyetlen pár költ. amely valamikor. és időnként nagyon zord körülményekkel.Ez a madár nyolc-tíz egyedből álló klánokban él. ahol majd minden nap napsütéses. és itt érik el fejlődésük legmagasabb fokát. Nem egészen 1000 kilométernyire az Egyenlítő felé délre. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ . máskor pedig az éjszakai sötétség hiányát. amelynek tagjai mind közeli rokonságban állnak egymással. Az északi részein élők el kell viseljék időnként a nappali világosság. Hogy ezek között a változó körülmények között megállhassák helyüket. hogy felváltva dolgoznak új fészekodúkon. Ám egyikük sem képes egész éven át. mint bárhol másutt a világon. A növényeknek és az állatoknak ezen a hatalmas területen mindenütt meg kell birkózniuk az egyetlen év során is erősen változó. az északi félteke valamennyi kontinensén végighúzódott. rendszerint a fiatalabb madarak.

mint azt egyforma. A dzsungel egyetlen hektárján gyakran több mint száz különböző fajhoz tartozó magas fát találunk. valamint Dél-Amerikában. A számok elképesztőek. mint a pókok és az ikerszelvényesek. meleg és nedvesség. akkor válik nyilvánvalóvá. A nagy erdei fák sokkal változatosabbak.de a forró. hogy hány különböző faj van közöttük. A tudósok becslése szerint a többi olyan kis gerinctelenekkel együtt. de ez sem jelentős .A Föld mai arculata Szkennelte. a napsugárzás mennyisége és a napok hossza egész éven át szinte állandó. Szakszerűen trópusi erdőnek vagy örökzöld esőerdőnek nevezik őket. közismertebb nevük azonban a dzsungel. párás dzsungel évmilliók óta ott van az Egyenlítő körüli vidékeken. sima törzsük és szinte azonos. DélkeletÁzsiában és a Csendes-óceán nyugati szigetein. Mivel közel van az Egyenlítőhöz. északra fekvő erdőségekhez viszonyítva ebben a térségben a körülmények jószerivel állandóak. javította és tördelte: a Webtigris. FEJEZET A DZSUNGELEK Sehol a Földön nincs több fény. Alighanem éppen ez a stabilitás az egyik oka a ma ott nyüzsgő élet szinte hihetetlen sokféleségének. Csak amikor virágba borulnak. Panamában entomológusok egyetlen fafajról csak bogárból több mint 950 különböző fajt gyűjtöttek össze. Mint hogy ez olyan hosszú ideje így van. Panamától az Amazonas medencéjén át Brazília déli részéig. az évezredek során még a hegyeket is lekoptatják a gleccserek . Az egyetlen változás a csapadékban van.esősről valamivel még esősebbé válik. mintha az evolúciós folyamatok. 4. Úgy tűnik. És ez a gazdagság nem korlátozódik a növényekre: az Amazonas dzsungeleiben több mint 1000 madárfaj él. amelyek ebben a stabil környezetben megszakítás . mint Nyugat-Afrikában. A messzebb. és évtizedeken belül mocsarakká változnak. a dél-amerikai erdő egyetlen hektárján akár 40000 különböző ízeltlábú faj is élhet. A tavakat feltölti az iszap. lándzsa formájú leveleik sugallnák. a dzsungelhez képest az óceánon kívül minden más környezet csak időleges fázisok sorának tűnik. a síkságok néhány évszázad alatt elsivatagosodnak. Ennek következtében a világon a legsűrűbb és legdúsabb növényzet ezeket a vidékeket borítja. a rovarfajok száma pedig szinte megszámlálhatatlan.

Most már végre a lombkoronaszintre jutottunk. centiméterenként fel tudunk kúszni a kötélen úgy. göcsörtös. odáig vetemedtek. kötelet erősítünk egy magasan fölöttünk lévő másik ágra. de egy kis fogasléc nem engedi. mert fönn a magasban a szél szabadon átjárja koronájukat. aki elhatározta. mint a trópusi erdő többi fái. Gyakorlatilag soha nem vizsgálták meg közelről a levelek alkotta. és dobja le őket a földre. Amikor lassú és kimerítő kapaszkodás után felérünk egy magas ágra. Egy kutató. fémből készült kézifogantyút. amelyek minden kis ökológiai "fülkébe" jól be tudnak illeszkedni. A nyirkos félhomály helyébe hirtelen friss levegő és napfény lép. valamelyik legfelső ághoz erősítve. dimbes-dombos. Hogy ott fönn nyüzsgő élet van. már akkor szerencséje van. és ekkor lassan. elszigetelt fa áll. amely egészen a legutóbbi időkig jószerivel elérhetetlen volt számunkra. az üvöltések és a sikolyok. az mindenki számára nyilvánvaló. hogy puskával lődözték le az ágakat. hogy azonosítani tudják a fát. A botanikusok. de különösen egész éjjel visszhangoznak az ágak közt. hogy súlyunkat addig az egyik kengyelre helyezzük. azt gyakran csak találgatni lehet. mintha egy toronyház sötét. hogy pontosan melyik lény milyen zajt csap. Először is fel kell juttatni egy vékony zsinórt egy magas ágra: vagy fel kell dobni. akiket elképesztett a hatalmas. Ezeknek az élőlényeknek a többsége azonban a trópusi erdők azon részén élnek. tépje le szárastul a virágokat. hogy az ember súlyának többszörösét is elbírja. Ezeket fölfelé lehet csúsztatni. jó 10 méternyire a többiek fölé magasodva egy-egy óriás. De. amikor már biztonságosan rá van kötve. levegőtlen lépcsőházából kilépnénk a tetőre.nélkül sok-sok millió éven át működtek. amíg följebb emeljük a másikat. aztán. olyan specializált szervezeteket hoztak volna létre. hogy visszacsússzanak. amelyet eredetileg az alpinisták fejlesztettek ki. közvetlen vizsgálata. mind a magvaikat. ami több puszta árnyéknál. A zsineget visszahúzva felhúzzuk a kötelet az ágra. hogy másszon fel a kiválasztott fákra. amelyek egész nap. Körülöttünk a levelek határtalan mezeje terül el. nyakát fölfelé meresztgetve figyel. a talajtól 30-50 méter magasan lévő lombkoronát. Aztán néhány évvel ezelőtt valaki bevezette a dzsungelbe azt a kötélmászó. de képtelenek voltak megvizsgálni az odafönn nyíló virágokat. már csak a csattanások és berregések. Itt-ott. amely olyan erős. betanított egy majmot. Ha egy ornitológus távcsővel a szeme előtt. Ezzel végre megkezdődhetett a trópusi erdő lombkoronaszintjének rendszeres. két. Ki is használják ezt: a széllel hordatják szét mind a virágporukat. pillérszerű fatörzsek egyformasága. ha az ágak résén keresztül meglát valamit. mint holmi óriásira nőtt karfiol.technikát. aztán ezen is felmászunk. a trillák és a krákogások miatt is. vagy nyílvesszőre kell kötni és fellőni. kapaszkodót kapcsolunk rá. Ide felérni olyan. Ehhez aztán hozzákötjük az ujjnyi vastag mászókötelet. míg végül egyetlen kötelünk lesz. A dél- . beletesszük a lábunkat. Mindkét fogantyúra rákötünk egy-egy hálós kengyelt. A módszer egyszerű. hogy összeállítja a lehető legteljesebb katalógust a borneói dzsungel fáiról. Ezek a kiemelkedő fák egészen más körülmények között élnek.

Ha ezek a leveleken nőnének. hogy maximális mennyiségű fényt gyűjthessen össze. Afrikában a koronás sas. Ezek a madarak nagyon hasonlítanak egymáshoz. mint a lombkorona leveleinek. mielőtt eltűnnének a lombok között. Mindnyájan vadul és nagy sebességgel vadásznak a lombkoronák sűrűjében. Megfoszthatja a fát egyik létfontosságú készletétől. Dél-Amerikában a hárpia. A leveleket azonban e veszély ellen csillogó viaszréteg védi. csőrhöz hasonló tüske. Minden erdőnek megvan a maga faja . a sascsalád pedig szétszedi és darabonként megeszi. A magasan kiemelkedő fák ezt a veszélyt azzal hárítják el. amelyeknek sokkal kisebb a felülete. amelyek úgy lebegnek a levegőben. A hárpia valamivel nagyobb a másutt élő összes többi sasnál. így amikor pörögve lehullanak. amelyeken át lélegzenek. A szél azonban hátrányokkal is jár. így levegője meleg és párás. mivel leveleiből a nedvesség elpárologtatását meggyorsítja. amelyeken a gyökérszerű fonalak csak nagyon nehezen tudnák megvetni a lábukat. A trópusi erdő legfelső szintje. gallyakból óriási dobogókat építenek maguknak. és küszködő áldozatát visszaviszi a fészkébe. Minden egyes levél pontosan olyan szögben áll. széles. A legfelső réteg kivételével az egész lombozat nagyrészt szélvédett. hogy keskeny leveleket hoznak. E hatalmas fák koronái a dzsungel legvadabb madarának. Ezenkívül majd minden levél hegyén egy "csöpögtető" van: apró. hogy elcsavarodva követhesse a Nap mindennapos keletről nyugatra haladó pályáját. hogy bőségesen tenyésznek mohák és moszatok. . és lecsüngenek a gallyakról. amely táplálkozásában majdnem egy teljes éven át szüleire van utalva. Valamennyiüknek nagy bóbitája. mint a bogáncs pihéi. amelyek bevonják az ágak kérgét. Ágakból. az árnyékban hajtó leveleiknek. Ebben a fészekben rendszerint egyetlen fiókát nevelnek fel. de végül mégis lecsap valamelyikre.Délkelet-Ázsiában a majomevő sas. Ez biztosítja. A majomtetem aztán napokig ott marad. és könyörtelenül üldözi az ágak közt bujkáló és ugráló majmokat. mintegy 6 méter vastag folytonos zöld levélréteg. Sok levél nyele különleges csuklószerkezettel kapcsolódik a szárhoz. viszonylag rövid szárnya és hosszú farka van. A környezet itt a növényi élet számára olyan kedvező. A majmok pánikszerűen menekülnek előle. egy óriás sasnak a kedvenc fészkelőhelyei. beléjük kap a szél és nagy távolságokra hordja el őket. ami repülés közben kitűnő manőverező készséget biztosít. amely képessé teszi arra. és mérföldeken át beterítik a fa körül az egész erdőt. hogy egy-egy zivatar után a víz ne álljon meg rajta. és ezeket évről évre újra elfoglalják. vagy akár a saját alsó ágaikon.amerikai kapok (vagy selyemgyapot) hatalmas mennyiségű pelyhes magot hoz. megfosztanák őket a számukra szükséges napfénytől és eltömnék a gázcserenyílásokat. maga a lombkoronaszint. Délkelet-ázsiai és afrikai megfelelői szárnyakkal szerelik fel a magvaikat. hanem végigfolyjon a felszínén és gyorsan lecsapolódjon.

hogy az összes fa folyamatosan hullatja le és növeszti újra a leveleit az egész év során. amelyek a nektárral táplálkozó madarakra . mint a virágporszemcsék. de hogy mi az az ösztönzés. ami ezt a virágzást kiváltja. De ez nem jelenti azt. méghozzá némi szerencsével kissé eltávolodva attól a helytől.anélkül. a tukánokat és a repülőkutyákat (gyümölcsevő denevérek) . Vannak egyes kivételes fák. A fügét fönn az ágak közt eszik meg. az otromba bogarak. Mivel a sok különböző fa különböző időben hoz gyümölcsöt. a nagyobb gyümölcsök . gazdag és változatos állatközösség él. mint ahogy ezt is kell tenniük.például évről évre tizenkét hónap és huszonegy nap után. amelyek egyik fáról a másikra . amelynek hatására a fák egyszerre mind lehullatnák a leveleiket. A virágzási periódusok szintén változatosak. mint más földrajzi szélességeken. Így sokat meg is termékenyítenek a rovarok. dögszagú virágokat rendszerint a denevérek látogatják. Bámészkodnak és vadásznak. Mások ezt egyedileg választott időszakonként teszik. szaporodnak és elpusztulnak .Így a víz a levél felső oldalát jól lemossa. Minden egyes fajnak megvan a maga menetrendje és időzítése. édes húsba burkolja a magjait. Hasonló szállítási problémák merülnek fel. egyszerre mindig csak egy-egy ágon. a kenyérfa és a durián termése . amikor kifejlődnek a magvak. részletekben hajtják végre. így továbbításukhoz jókora élőlényekre van szükség. hiszen körülöttük szinte áll a levegő. lopnak és rabolnak. de szárazon hagyja. ami vonzza a majmokat és a szarvcsőrű madarakat. A lombkoronaszint zöld világában. azt még ma sem tudjuk. és mást nem is igen esznek. míg a sápadt. ahol elfogyasztották. Azok a virágok. A dzsungelben nincsenek jól körülhatárolt évszakok.bízzák a megtermékenyítésüket. ahol a talajlakó állatok eszik meg őket. Ezek nagyobbak.csupa olyan állatot tehát.pedig lepottyannak a földre. hogy a gyümölccsel együtt észrevétlenül a magot is lenyeljék. így az állat emésztőcsatornájának teljes hosszán áthaladva sértetlenül kerül elő az ürülékkel. Mindezekben az esetekben a magnak kemény és erős burka van. amit szembetűnő szirmokkal reklámozott nektárjukkal oldanak meg. mert ilyenkor a faj összes egyedei a trópusi erdő nagy területén egy időben virágoznak. Ezért az állatok közül küldöncöket kell magukhoz csalogatni. amelyben semmiféle logikát nem lehet felfedezni . Egyesek hathónaponként hullatják el a leveleiket. A többi közül messze kiemelkedő óriás fák virágaival ellentétben a lombkoronaszintben nyíló virágok nem bízhatják beporzásukat a szélre. Megint mások ugyanezt az év folyamán szakaszosan. majdnem mind pirosak. Sok fa ezért leveses.Dél-Amerikában a kolibrikre. magasan a föld felett. valahol egész évben mindig lehet gyümölcsöt találni. és még ennél is szélsőségesebb és rejtélyesebb módon változnak. itt vagy ott. amelyek csak évtizedenként egyszer virágoznak. amelyek elég nagyok ahhoz.az avokádó. Ez a folyamat megint csak nem véletlenszerű. így az állatok gyümölcsevésre specializálódtak. ha kölcsönösen meg akarják termékenyíteni egymást. a darazsak és az erős szárnyú. ragyogó színekben pompázó pillangók. ezért nincs semmiféle olyan nyilvánvaló éghajlati tényező sem. Ázsiában és Afrikában a nektármadarakra . A madarak és az emlősök vándorló bandákat alkotnak. hogy valaha is elhagynák ezt a lombsátrat.

Ázsiában a ködfoltos párduc. vörös. és szinte kizárólag a Cecropia leveleivel táplálkozik. Talán előkerül rejtekhelyéről a lóri is. Ezeknek különlegesen hosszú. A cellulózt azonban nem könnyű megemészteni. Az ágak közt függeszkedve él. csontos akasztókká alakultak át. hiszen a madaraknak minimális szinten kell tartaniuk a súlyukat ahhoz. fán élő macskafélék is vannak . s aztán. Mindkét fajta pompás tornász és famászó. a másik lábuk karmaival ragadják meg a gyümölcsöt. Majmok szökdécselnek az ágak közt. hanem a gyümölcsöt is. Vadászok is élnek odafönn. Más élőlények táplálkozásukat a hatalmas. a szarvcsőrű madarak és a tukánok egyenként csípik le hosszú csőrükkel. tökéletesen érett-e már.Dél-Amerikában a tigrismacska. bőrszárnyaikat zörgetve és csapkodva. Borneóban. egyszerre mindig csak egyik lábát emeli fel. és nemcsak a legkülönfélébb leveleket eszi. amelyek le-lecsapnak a lombokon át. Néhány majomfaj étrendjében fontos része van a leveleknek. ez a halvány szőrű. és óriás repülőkutyák telepszenek le az ágakra. primitív éjszakai emlős. végtagjai pedig rugalmas. A lombkorona életét így akkor a legérdemesebb megfigyelni. A nagy. emberszabású majom. nagy gyomorra van szükségük. hogy megőrizhessék repülőképességüket. hogy az illatáról megállapítsák. Ennek következtében a legtöbb levélevő állat nagy testű. A nagy sasok mellett. hogy elkapjanak egy majmot vagy madarat. ízületekkel ellátott támaszokból merev. és nagyon kevés közöttük a madár. kimeríthetetlen levélkészletre specializálták. specializált bélszakaszaik fejlődtek ki. A lombkorona levélzetét faló állatok közt minden bizonnyal a dél-amerikai lajhár a legfurcsább. mihelyt a gyümölcs beérik. A gibbonok viszont családostul bukkannak fel. így a fán rendszerint csak vagy egy hím található. Ázsiában a karcsúmajmok és Afrikában a kacskakezű majom. Az ide-oda kúszó papagájok fejjel lefelé. amelyben mindaddig elfér az étel. A háromujjú lajhár inkább az alacsonyabb fákon él. csak úgy nyüzsögnek rajtuk az állatok.a legszélső. hogy fel tudják dolgozni az elfogyasztott leveleket ilyenek Dél. egyenként megszaglásznak minden fügét. Kinn. hogy a ráhulló eső könnyen lefolyjon róla. tágra nyitott szemű. de a kétujjú lajhár igazi lombkoronalakó. szájukat kitátva kapják el. amíg le nem bomlik. amikor a fügefákon megérik a gyümölcs. egy lábon lógva. amikor egy-egy fán éppen beérik a gyümölcs. vagy egy nőstény a kölykével. amint fejjel lefelé lóg. csak le kell ülni és várni.költöznek.Amerikában a bőgőmajmok. ahol a súlyosabb állatok nehezen tudnának mozogni. gyümölcsevő madarak libegnek rikoltozva. lassan és méltóságteljesen mozog az ágakon. betömjék a szájukba. Még a szőre is fordítva nő. Karmai szabályos horgokká váltak. be tudják cserkészni és el tudják kapni a mókust. a .legvékonyabb ágakon pedig. majd a levegőbe feldobva. ha kedvükre való. így azoknak az állatoknak. az orángután természeténél fogva magányos állat. illetve a hasa közepétől a gerince felé bodorodik. mint más állatoké: a bokájától a válla felé. A lakoma a nap végével sem szűnik meg: éjszaka új vendégek érkeznek. amelyek cellulózt tartalmazó levelekkel táplálkoznak.

a nőstény kivárja. Mikor odaér.majmokat és a madarakat. amelyen már nagyobb növények is megélnek. ám nem a romantikus regényekben oly gyakori hatalmas szörnyetegek. óvatosan odahátrál. Reflexeik olyan gyorsak. lesve. maradványaik egyfajta komposztot alkot. A páfrányok és mohák levegőben lebegő apró spórái gyakran beszorulnak a kéreg repedéseibe. majd elpusztulnak. tekintetét valamelyik levél vízzel teli medencéjére szögezve. A magamutogatás nem látszik messzire a sűrű lombok között. hol mélyülő kísérteties jajgatásuk percekig tart egyfolytában. erős ágaikból. amelyet az egyed. és széleik olyan szorosan összekapaszkodnak. a család vagy akár egy csoport védelmez a fajtársak behatolása ellen. Amikor az ebihalak kikelnek. amelyet ők tartanak el. az ebihalak átficánkolhatnak a maguk különbejáratú akváriumába. A broméliaféléknek szintén megvan a maguk kis lakóközössége. A hím és nőstény gibbonok duetteznek. amelyek optimistán vonaglanak egy nagy ágon. a rigónál alig nagyobb. a szagjeleket pedig. hátsó lábukon függeszkednek és villámgyorsan fel tudnak szaladni a fatörzseken. olyan fülhasogatóan és olyan makacsul. egyetlen énekest hall. esés közben mindig el tudnak kapni egyik mancsukkal egy ágat. néha csak gallyvastagságú hüllők. és mikor a feneke a vízhez ér. amíg egyenként a hátára másznak. így aztán a korosodó fákat hatalmas páfrányok. abban bizakodva. amelyek békákat és fészkelő madarakat keresnek. aztán elindul egy broméliához. Leveleik rozettaformában nőnek. Élnek itt továbbá kígyók is. ezeket azonban más növények is használják. és megmenekülnek. Ha nem látja benne az élet semmiféle jelét. Az Amazonas erdőségeiben a harangozómadár. A fák leveleik alátámasztására állványzatot növesztenek vastag. és egy kalapáccsal csépelt törött üllő hangját utánozza. tiszta fehér színű énekesmadár egész nap a fa tetején ül. Petéiket nem a vízbe rakják le. hanem rendszerint egy levélre. hogy az ember könnyen azt hinné. itt fáradságos dolog volna alkalmazni és fönntartani. ezért a lombkorona állatai adják ki a leghangosabb állati hangokat. amelyek a talajon olyan jól beváltak. hogy arra vetődjön egy ember. Amikor kivirulnak. és ott kisarjadnak. hívogató hangzuhatagaik olyan tökéletes összhangban vannak.nak. orchideák és broméliák láncolata lepi el. kicsiny vagy nagyobb territóriumot alakítanak ki maguknak. amely az ágon összegyűlt levélkomposztból veszi fel a táplálékot. A bőgőmajmok reggel és este kórusban "énekelnek" : hol emelkedő. A lombkorona lakói közül sokan saját. Ágról ágra ugrálnak. hanem sokkal kisebb. Hangjelzéseket sokkal könnyebb küldeni. Az apró békák többféle faja is így viselkedik. gondosan megszemléli. és sokkal messzebbre eljutnak. hogy még ha le is zuhannak. egyébként sem túl hatásosak a gubancos ágak között. hogy kétségbeesésbe hajszolja az utazókat. Erre a parányi tóra ragyogó színekben pompázó békák gyülekeznek. a nedvességet pedig a nyirkos levegőben himbálódzó gyökerekkel gyűjti össze. hogy a moszkitók és más . amelyben megmarad a víz. hogy kelyhet alkotnak.

és a lombkoronában elfoglalt helyén maga vette át a parancsnokságot. A nőstény hat-nyolc hétig látja így el ivadékait. hogy üres. Egy nyolcas alakú fémgyűrűn áthúzunk egy kötélhurkot.nincs más körülöttünk. így gondoskodni fognak a fejlődő ebihalak táplálékáról. azaz a sebességét kézzel szabályozva. és szabadon csüngünk a semmiben . A fák ágain élő növények nem mind csak afféle "vadkempingezők". és az elhal. Ám van egy békafaj. teljesen elzárja a napfényt a gazdanövénytől. amelyekkel facsemetéket keresnek. belekapaszkodnak. bár az embernek ehhez jól kell tudnia csomókat kötni. mint amennyit a levegőben eddig találtak. A fafojtó füge magvai gyakran kicsíráznak az ágakon. Koronájuk most már erőteljesen burjánzik. Az ág mentén további gyökereket növesztenek. és olyan sűrű lombozatot hoz létre. a kötél futását. ahol beássák magukat. hanem addig nőnek lefelé. Körülbelül 60 méteres siklás után már kikerülünk a lombozat ágai közül. amíg csak el nem érik a talajt. és körülölelik gazdanövényük törzsét. Ennek következtében leveleik odafönn az ágon elkezdenek erőteljesebben növekedni. mint a hajó árbócát a kötelek. Lemászni nem nehéz. és enni kezdi a "sárgáját" (szikanyagot). A kevésbé veszélyes liánok is felkúsznak a lombkoronát alkotó fákra. amelyik még ennél is bonyolultabb módon gondoskodik utódainak táplálékáról. aztán ahogy a csemete növekszik. csak liánok és gyökerek és felettünk a lombkorona fáinak . Ha az ember felmászik a lombsátorba. aztán a hálókengyelben állva lecsusszanhatunk.rovarok is lerakják petéiket a broméliába. és minden egyes ebihal mellé lerak a vízbe egy megtermékenyítetlen petét. ezt a derékszíjunkra erősítjük. maga is ott himbálódzik közöttük. De a lián gyökerei a talajban maradnak. és körülbelül egy évszázad múltán. amíg csak végül ki nem fejlődnek a lábaik és nem kezdenek önálló életet élni. de gyökereik nem himbálódznak feltűnés nélkül a levegőben. A fafojtófüge tehát megfosztotta trónjától gazdanövényét. Ezek a földön kezdik életüket apró bokrokként. A törzs elkorhad. de számos tapogatót nyújtanak ki. hogy már árnyékba borítja a szállásul szolgáló fát. de a törzset körülvevő fügegyökerek addigra már olyan vastagok és olyan erősek. és a támaszon kívül semmi mást nem vesz el a fától. A nőstény hetenként egyszer-kétszer meglátogatja ivadékait. vagy vízszintesen terjeszkednek még lógó gyökereikkel. rácsos hengert alkotva megállnak a saját lábukon. Az ebihal gyorsan keresztülharapja a pete kocsonyás burkát. és kezdenek több vizet és táplálékot felszívni. miután a füge magja kicsírázott a faágon. míg csak együtt föl nem érnek a lombkoronába. Ha találnak egyet. Így aztán a liánok. Aztán a füge lassan egyre inkább eluralkodik. mint a broméliák. mint a broméliákéi. a fojtogató fügék és a broméliák lógó gyökerei olyan füzérrel veszik körül a fát. magával viszi fölfelé a liánt is. Vannak baljósabb lakóik is.

Egyesek. akárcsak mi. A lajhárok. amelyek nem tudnak ugyan csapkodni a szárnyukkal. ahogy a makk helyezkedik el a héjában. amelyik úgy szökell liánról liánra. Sok madár inkább a lombkorona alatt repül az erdő egyik részéről a másikra. a fán fészkelő sarlósfecskék kéregdarabokat és tollakat ragasztanak össze a nyálukkal. mintha kormányként működne. Mókusok rohangásznak a liánokon. amelyiknek alul-fölül dús. vörösesbarna bundája van. Azt hihetnénk. ez csak egy mindkét oldalán kiálló bőrlebeny. és olyan kevés hely marad mellette.óriás. Sokan itt is fészkelnek. Ám ebben a légtérben is igencsak van forgalom. Legvalószínűbben késő délután láthatjuk. amelybe egyetlen apró tojásuk olyan pontosan beilleszkedik. mint egy túl. amelyet meghosszabbodott bordacsontjai merevítenek ki. Hosszú. A fatörzseken és az ágak közt rohangáló mókusok biztonságosan kapaszkodnak a fakéregbe tűhegyes karmaikkal. Irigylésre méltó könnyedséggel kapaszkodik. mint valami rakéta. így lelassítják siklásukat. Amikor közelednek hozzá. valószínűleg a társa is követi. ezért gyakran leereszkedik a földre. mint egy normann katedrális oszlopai. és kicsiny toldalékot építenek belőle egy vízszintes ág oldalára. hogy ne tegye ki magát az odafönn őrjáratot tartó sasok támadásának. Siklóhártyája nem borítja be az egész testét. . ám ennek ellenére nagyon hozzáértő pilóták : vitorlázórepülők. a szarvcsőrű madarak és a tukánok az odvas fák üregeit használják. felfelé lendülnek. váratlanul leugrik. hogy már nehezére esik az ágak közt egyik fáról a másikra átmenni. Vannak más állatok is. a trogon kamrát váj a fahangyák gömb alakú fészkébe. aztán felmászik egy másik liánon. amelyen aztán felvágtatnak. ág nélküli törzsei. s ezért nem "motoros" repülők. miközben szőrös lebernyegük úgy lebeg körülöttük. Borneóban különösen sokféle van belőlük. lassan vackolódnak lefelé. Egy-két percig csak körbejárják a fatörzset. mint a mókusé. de van egy különlegesen nagy fajuk. mert párosan élnek.méretezett felöltő. köteleket használnak. útban a trágyadombjukhoz. és közben kiterjeszti nagy bőrköpenyét. és rendszerint ugyanazon a helyen teszik le az ürüléküket. és 30-40 méternyit vitorláznak valamelyik szomszédos fatörzs felé. amelyek olyan simán és tömören emelkednek a magasba. Az arapapagájok. A levegőben nemcsak madarak repülhetnek el mellettünk. amely a csuklójától a bokájáig ér. amikor előbújik egy faodúból. hogy ebben az ürességben a fönti zöld mennyezet és a talaj közt nem sok látnivaló akad. és egyben fejjel felfelé tudnak kikötni a fatörzsön. bozontos farka úgy nyúlik ki mögötte. amelyek meglepő módon mindig a földön. Van egy kis gyík is. ágról ágra. Amikor az egyik elindul. Rendszerint egy második is követi. a föld és a lombtenger között állatok közlekednek. aztán az egyik hirtelen. Az orángután felnőttkorára néha olyan nagyra nő.

tik fonalaikat az avarban. hogy vonaglásával evezzen egy kicsit és irányt változtasson a levegőben.zseken. Nagy a hőség. amelyek a lombkoronát alkotó fák magjaiból keltek ki. köztük a pálmafák leveleiből áll. meg tudja határozni. Ők ehhez azt a lábujjaik közötti hártyát használják. Villámsebesen kapaszkodik fel a függőleges fatör. úgy jut át egy másikra. egyik fától a másikig. megint elérkezik egy levélréteghez.amelynek teljesítményét sokáig csak a felfedezők túlcsigázott fantáziájának tulajdonították. Amikor ezeken is túljutva végre visszaérünk a talajra. ugyanakkor egész hosszában egy sor S betű alakú gyűrűbe húzza. így egy-egy ugrással tekintélyes távolságokra tud siklani. A levegőben ellapítva a testét kiszélesíti és szalagszerűvé alakítja. mert bár elborítják az elpusztult levelek és a fentről lehullott egyéb rothadó vegetáció. és sokkal messzebbre siklik. és gyűrűit oldalvást nyomva megtámaszkodik a kúszónövényeken vagy a kéreg bármiféle rücskén. amelyek különlegesen alkalmazkodtak a trópusi erdő aljának halovány fényéhez. amíg csak a betolakodó végül el nem szégyelli magát. mint amennyire egyszerű eséssel eljutna. Ha az ember tovább siklik lefelé a kötelén. és leszáll a vetélytársa közvetlen közelébe. le nem kotródik az ágról. legalábbis bizonyos mértékig. Ha egy másik gyík odatolakszik.ciós ügyességgel mászik fára. Normális körülmények közt semmi jelét nem árulja el repülőtudományának. Talán mind között a legkülönlegesebb sikló állat . a szapora gombák szétterí. ezek a körülmények erősen felgyorsítják a lebomlási folyamatokat. se nem olyan sűrű. földet érve kemény és rugalmatlan "dzsungeltalajt" érzünk a lábunk alatt.gatás kezdődik: addig öltögeti ellenfelére az álla alatti háromszögletű bőrlebenyt. Ez egy kicsiny. mint a lombkorona.a vitorlázókígyó. valamint azokból a vékonyka csemetefákból. gyakorlatilag mind a négy lába apró ejtőernyővé válik. hogy hová ereszkedjék le. agresszív magamuto. így. Miután fölért a fára. s ezért nem is hitték el . ernyő. Néhány béka is rákapott a vitorlázásra. így amikor szétterpeszti őket. aztán elrugaszkodik róla. hogy villámsebesen végigsiklik egy ágon.Normális körülmények közt a lebenyeket behúzza a teste mellé. és el nem vitorlázik. vékonyka hüllő. ezzel szemben szenzá. Ennek következtében megnő a testének a légellenállása. A repülőbéka lábujjai meghosszabbodtak. széles.és gömb formájú. azok szétterülnek és kiterjesztik a lebenyeket. de arannyal és vörössel pettyezett kék-zöld pikkelyei rendkívül mutatósak. Ezek a kis állatok rendkívül féltékenyen őrzik az ágak közt a saját territóriumukat. lapos vagy hegyes . A jelek szerint még arra is képes. amely a béka szabványos úszófelszereléséhez tartozik. Ez se nem olyan vastag. ez a talajréteg meglepöen vékony. és felütik csipkeszoknyás. és egy alsóbb emeletet alkot: néhány alacsonyabb fa. és a pangó levegő teli van nedvességgel. a terület birtokosa tüstént a levegőbe veti magát. Ekkor aztán dühös. Szüntelenül munkálkodnak a baktériumok és a penészgombák. keresztirányú pikkelyeinek szélével megragadja a kéreg felszínét. de amikor előrehúzza a bordáit.

az európai erdőkben egy tölgyfalevél körülbelül egy éven belül eltűnik. Sok fa ezért pótlólagos támaszokat alakít ki magának: óriási. amelyek vetekedhetnének a tavaszi angol erdők harangvirágaival. hogy ezek a virágok mind halottak . Azok a növények azonban. A fagyos északi erdőkben akár hét évbe is beletelik. Sok ilyen virág denevéreket lát vendégül. Egy-két virág a trópusi erdő talaján nyílik. Sok fa ezért tápanyagokkal jól megrakott dióféleségeket terem. így hát. ám a trópusi erdő fáinak levele miután földet ért. Néha látunk ugyan magunk előtt egy-egy színes foltot. amelyeken hajtanak. félhomályos világ ez. Az ágyúgolyófa még inkább kedvében jár látogatóinak: speciális nyúlványt növeszt a virágai fölé. Ez a sekély gyökérrendszer nem sok stabilitást ad a hatalmas fáknak. így a beporzó állatok könnyen rájuk bukkannak. Az ilyen nagy magvak könnyebben nőnek a törzsön. deszkaszerű támfalakat fejleszt a törzse oldalából. amelyen a nektárt szürcsölgető denevérek függeszkedhetnek. de amikor odaérünk. mint a lombkorona ágainak végén lévő gallyakon. Az efféle virágzás előnyei közvetve talán a talaj terméketlenségéhez kapcsolódnak. hat héten belül teljesen elpusztul. néhány méternyire a földtől. Ahhoz. hogy itt egy mag kielégítően növekedhessen. szüleinek kell ellátnia tápanyagokkal. A zöld lombkoronára eső fénynek még 5 százaléka sem szűrődik le ide.termőtesteiket. amellett itt lenn szabadon állnak. hanem a fákból . és világos a színe. akkor gyorsan vissza kell szereznie őket. ha a fa nem akarja elveszíteni ezeket a becses anyagokat. amelyek növekedésének első szakaszaiban ellátják a palántát. Az ily módon felszabaduló tápanyagok és ásványok azonban nem sokáig maradnak egy helyben. A bomlás rendkívül sebesen megy végbe. Halvány. Ezt a fák a talajfelszín közelében növekvő hajszálgyökereik vastag szőnyegével oldják meg. valamint a talaj tápanyagszegénysége gyakorlatilag lehetetlenné teszi. A mérsékelt övi lomboserdőhöz szokott szem számára teljesen váratlan módon egyes fáknak egyenesen a törzséből sarjadnak ki egész virágcsokrok. amíg a fenyőtű elrothad. mivel a talajból nagyon keveset lehet kivonni. A naponta lezúduló esők hamarosan belemossák őket a patakokba és folyókba. nem a talajból táplálkoznak. amelyek 4-5 méterrel a talaj felett erednek és a törzstől számítva a földön is ugyanilyen távolságra nyúlnak ki. rájövünk. hogy itt bőségesen növekedjenek a talajlakó növények. Ez. hogy éjjel is könnyen rá lehessen találni. Azért néhány virág még itt is nyílik.a fák lombozatáról hullottak le. színes szőnyegeket. Így soha nem találunk itt olyan nagy.

a Rafflesia. pörsenések borítják. amilyenek a Föld szinte minden más vidékén élnek. nem néznek föl majszolgató. amelyek az alsó szint szegényes levélzetét majszolgatják. de ezt jelentősen kiegészíti számukra a folyópartok közelében a dús. amely egy kúszónövény gyökerének szövevénye között nő. a világ legnagyobb virágát fejleszti. Több fajuk él DélkeletÁzsiában. ahol sokkal több a fény. Dél-Amerikában pedig a tapír táplálkozik hasonló módon. akárcsak a rothadó hús. amelyben a rothadás bűzét árasztó nagy. s így lehetővé válik. zsiráfokkal rokon állat. Sok különféle bogár rágcsál magának utat mind kifejlett. Emberi orr számára ez a szag visszataszító. A trópusi erdő legelésző állatai odafönn élnek a lombkoronaszint élő levelei közt. és kemény burkuk van. és egy hatalmas kelyhet vesznek körül. amikor föld alatti szívószervén duzzanatok kezdenek kialakulni. szúrós sörték meredeznek. levelekkel táplálkozó csordákkal. hogy további kúszónövényeken élősködjenek. Egyszerűen félelmetes ! Gesztenyebarna szirmai vastagok és bőrszerűek. amelyek végül kirobbannak.szívják el a tápanyagokat. amint húszas vagy harmincas sorokban menetelnek . Túlnyomórészt láthatatlanul dolgoznak a kidőlt fatörzsekben. hogy a Raflesia csírázó magja beléhatoljon. levelei nincsenek. Csak akkor válik láthatóvá. A kifejlődő magok aprók. A trópusi erdő talaján. Ám a kisebbek közül igen sokan megélnek. Virágának egy méter az átmérője. amivel táplálkoznak. A dzsungelben sehol nem találkozunk olyan nagy. paraziták. de ezek az állatfajok mind kis egyedszámban és nagyon szétszórtan élnek. Valószínűleg a dzsungelben kóborló nagy állatok lába viszi tovább őket. Maga a növény élete legnagyobb részében csak egy rostnövény. ami aztán esetleg megsérti egy lián földre boruló szárát. Szumátrán él néhány kis termetű erdőlakó elefánt és a még náluk is ritkább orrszarvú. és a legyek beporozzák a virágot. de az ember időnként találkozhat egy-egy oszlopukkal. az elpusztult leveleken táplálkozva semmiféle nagy állat nem élhet meg. sűrű vegetáció. hogy aztán a lyukaikba meneküljenek. de rajokban vonzza magához a legyeket. mind lárva alakban a bomladozó gallyak és a korhadó faanyag között. pánikba eső nyulak. Ilyen állatokból azonban a trópusi erdőben nem sok akad. Legnépesebbek és legelterjedtebbek a termeszek. hogyan szállítódnak tovább. akár egy sor káposzta. a felszíni réteg alatt. és közvetlenül a földön helyezkedik el. de a világbajnok virágot egy Szumátrán élő faj hozza. élősködők. Nincsenek antilopcsordák. Afrikában egy ősi. amelyek szüntelenül ott munkálkodnak az avarban. Egyikük. és táplálékukat kis darabonként fészkükbe hurcolják. a talaj felszíne fölé. amelyek riadtan elvágtatnának az ember elől. az okapi. mert kevés az elérhető levél. Senki nem tudja biztosan.

kulcsfontosságú láncszemet alkotnak az élőlények közötti táplálékláncban. Mivel a termeszek a közé a néhány élőlény közé tartoznak. amelyeket gyakran egyszerűen hangyászoknak szoktak nevezni. Amikor a szexuálisan aktív fiatal nőstények végül kirepülnek. A legtöbb élőlény számára ez egy meddő anyag. ugyanakkor fehérjére is szert tesznek. a felnőtt rovarok végbélnyílását nyalogatva tüstént ellátják magukat ezekkel az értékes egysejtűekkel. és elhurcolják a lárvákat és a munkásokat. Afrikában és Ázsiában a tobzoska. egymásba fonódó fonalaiból szövetet formálva. amely rejtett fészkükhöz vezet. amelyet a rajta milliószor végighaladó hajszálvékony lábak csörtetése simára koptatott. és százszámra gyűjtik össze a rovarokat. a termeszek aztán ezzel. levéltörmelékből álló kicsiny rakományukat különleges kamrákban rakják le. Menetük száz meg száz méteres folyamatos szalagot alkot. amelyek képesek a rothadó növényzetet élő szövetté alakítani. A cellulózt. nagyon nehéz megemészteni. A gomba ebből a komposztból felszívja a tápanyagokat. Dél-Amerikában pedig a tamandua. nélkülözhetetlen hozományként mindig magukkal viszik ennek a gombának a spóráit. Az élettelen növényi szövet. morzsalékos anyagot hagy maga után. mihelyt kikelnek a petéből. Egyes hangyafajok szinte kizárólag abból élnek. Egyes termeszek úgy oldják meg ezt a problémát. miközben az oszlop makacsul tovább masírozik. amely elveszítette lédús sejt. Az ezekhez a fajokhoz tartozó fiatal termeszek. A Flagelláták a cellulózt lebontják. vagy egy fatörzs hasadékában. benyalintanak a szétzúzott termeszfolyosókba. mint cellulózból.egy olyan ösvényt követve. és egy mézszínű. már alig áll másból. A védtelenül menetelő termeszoszlopok mellett üldögélő madarak és békák egyenként felcsipegetik a kiválasztott rovarokat. amelyből a növényi sejtek fala fölépül. hosszú pofájukból kinyújtják ostorszerű nyelvüket. . Sok állat táplálkozik termeszekkel. azt az anyagot. és nem magával a gombával táplálkoznak. szinte kizárólag termeszeken élnek. ezen nő a gomba. Amikor a takarmánygyűjtő munkások visszaérkeznek a fészekbe. Izmos mellső lábaikkal ki tudják ásni a termeszfészkeket. aztán egyfajta szivacsszerű komposzttá rágják. hogy megrohamozzák a termeszvárakat. mielőtt végül eltűnne egy lyukban a földön. hogy új kolóniát alapítsanak. hanem jelentős számban megemésztik magukat az egysejtűeket is.tartalmát és a növényi nedvet. A termeszek nemcsak fölszívják a Flagelláták életfolyamatainak ezt a melléktermékét. hogy az ostorosoknak (Flagelláta) nevezett egysejtűek csoportjába tartozó mikroszkópikus élőlényeket telepítenek a végbelük alsó részébe. és cukrokat tudnak előállítani belőle. Sok termeszfaj azonban egy gombát használ a cellulózprobléma megoldására.

meglebegteti a szárnyait.egy méternyi hosszú uszályt. amelyek mindegyikén egész sor kísértetiesen szemekre emlékeztető folt van. Az alsó szint bokrairól is odakerülhet néhány bimbó és levél. de a jól ismert módon kukorékol.Ázsiában ilyen a kancsil. Hasonlóak a szokásaik és a vérmérsékletük is : mindhárman nagyon idegesek. aztán görcsös cikcakkban fejvesztetten elrohannak. futáskor az állat mintha lábujjhegyen szaladna. ceruzavékony lábaik vannak. Hatalmas. hogy már-már alig tud repülni. odavezeti a porondjára. diófélékkel és gombákkal táplálkoznak.A trópusi erdő talaja az elpusztult leveleken kívül azért néhány növénnyel is szolgál. illetve óriási farktollakat növeszt. és elkezd táncolni előtte. ahol dzsungelek vannak. gyümölcsökkel. ám a hím igencsak különbözik tőle. mint. Mindhárman levelekkel. a patkányőz valódi antilop ugyan. ezt gondosan tisztán tartja. ami valahogy oda nem illőnek tűnik a trópusi erdőben. miközben egyre izgatottabb lesz. amikor megrémülnek. és egyetlen feltornyosuló . amelyek éles karmokban vagy patákban végződnek. magvakkal. akad legalább egy olyan emlősfaj. a gumókat és gyökereket pedig ki lehet ásni. Erre a porondra hívja a nőstényt hangos kiáltozásával. Az egyik ilyen madár a bankivatyúk. és csak akkor libben föl az ágakra. amely elég ennivalót talál magának. mint egy nyúl. Amikor a nőstény megérkezik. és furcsán fulladozva. még a facsemeték tövét is megcsipkedi. Afrikában a patkányőz. lesöpri róla a lehullott leveleket és gallyakat. türelmetlenül aprókat toppant. Aztán hirtelen fölemeli hatalmas farkát. ha rendkívüli kihívás éri. Dél-amerikai megfelelője a hokkó. A magasból lehullott terméseket. A hím kitakarít magának az erdőben egy körülbelül 6 méter átmérőjű porondot. megmerevednek. A leglátványosabb közülük a délkelet-ázsiai Argusz-páva. Számos madár is elegendő ennivalót talál a földön. de rendkívül kicsiny. fekete. Dél-Amerikában pedig az aguti. Mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz: körülbelül akkorák. és törékenynek látszó. A patkányőz és az aguti még az egymás közötti jelzésekre is ugyanazt a módszert használja. és megél rajtuk . Minden kontinensen. pulykára emlékeztető madár. rügyekkel. Malaysiában még mindig közönséges jószág. Ezek közül a földön élő madarak közül egyik-másik olyan nagyra nő. A kancsil a sertések és a primitív kérődzők rokona. Éppen emiatt nevezték el a görög mitológia sokszemű szörnye után. kora reggel nagyon magas hangon. a mi házityúkunk őse. Nősténye alakra és nagyságra szintén a pulykára hasonlít. amitől nap mint nap visszhangzik az egész erdő. Ez a három állat egymástól nagyon különböző családokhoz tartozik. az aguti pedig rágcsáló. hogy elpusztítsa. ha nem tudja gyökerestül kitépni. gyümölcsöket könnyű összeszedni.

hogy kis termetük igen alkalmassá teszi őket a dzsungelbéli életre. és hallható csattanással összecsapkodják a csőrüket. Új-Guineában többféle paradicsommadár is él.tollfüggönnyé változik. Végül aztán a nőstény odalibben az egyik hímhez. élénk színekben pompázó hím tovább táncol és bókol az erdei tisztáson. mert a testről itt csak nagyon lassan párolog el a nedvesség . Oldalt billentett fejjel kuporognak. mindenevő lakó persze az ember. háromszögletű pajzs csillog-villog a gyönge fényben. de amikor egy jelentéktelen. miközben a lángoló. A zöld galléros paradicsommadár egy alacsony ágról mutogatja magát. kiterjeszti bársonyfekete tollszoknyáját. mindnyájan vijjogva letottyannak a saját porondjukra. akik még ma is azok. A dzsungel földjén a legtágabb hatókörű. átitatja a ruháikat. ilyenkor mozdulatlanok.mint azt a világ hűvösebb részeiről érkező utazók nagyon jól tudják. a szárnytollai feketék. de valószínűleg már fejlődésének igen korai szakaszában megrohamozta a trópusi erdőt. amelyek hasonló táncparketteket készítenek maguknak a földön. mint a zairei pigmeusok. de feszültek. és hátsó feléhez dörgöli külső. Kezdetben kétségkívül vándorló vadász volt. Néha megmerevednek. ahol mindegyik kisajátít magának a földön egy kis területet. A zairei mbutik népe minden ember közül a legalacsonyabb. ám ez a madár nem egyedül táncol egy-egy elszigetelt porondon. Róluk patakokban ömlik az izzadság. nem válik be. de az is kétségkívül igaz. vagy mint egyes amazóniai indiánok. nincs melegük. narancsszínű tollforgója pedig elöl a fejére borulva szinte eltakarja a csőrét. . Dél-Amerikában a vörös szirtimadár a nagy táncos. aki ugyan a nyílt szavannákon fejlődött ki. A hímje csodaszép. amely teli van pettyegtetve a ragyogó szemutánzatokkal. mire az gyorsan felugrik és meghágja. aztán a nőstény elrepül az erdőbe. de a dzsungelben. A párzás csak néhány másodpercig tart. miközben a mellén lévő színjátszó. a férfiak átlagos testmagassága nem éri el a másfél métert. gyorsabban és halkabban tudnak mozogni az erdőben. hanem tucatnyi csoportokban. nagy. de semmivel nem csökkenti a hőmérsékletüket. mert a test hűtésének ez a módszere a világ más részein ugyan eléri célját. barna tollú nőstény megjelenik. és elkezdik mutogatni magukat. és alig izzadnak. ott mindjárt a táncparketten. ahol annyira párás a levegő. Ezek az emberek mind kis termetűek. Ehhez talán némileg hozzájárulhat étrendjük viszonylagos szegényessége is. ahol lerakja a tojásait és fölneveli fiókáit. narancsszínű madár. A fátyolos paradicsommadár egyenesen állva táncol. rostos tollait. és hasonló módon mutogatják a tollaikat. nagy. majdnem teljesen szőrtelen. és bólogat a fején lévő fátyolszerű tollával. Az idő legnagyobb részében csak üldögélnek a facsemeték ágain vagy a liánokon a porondok mellett. Bennszülött vezetőiknek eközben száraz marad a bőrük. Testük vézna. Malaysia orang aslijai. A párzási időszakban a hímek összegyűlnek valahol az erdőben. hogy a bóbitájuk vízszintes legyen. asszonyaik pedig még kisebbek. és jól érzik magukat. le-föl ugrálnak.

és az leesik. felmásznak a fákra. de az erdő sok minden mással is ellátja őket.vagy nádszálból kitisztítják az egyes szakaszokat lezáró belső falakat. a liánok rostjaiból hálók készülnek. Az egyik végébe mérgezett nyílvesszőt. Gumókat és diókat gyűjtenek a talajszintről. hogy kell a földön lakó madarak és emlősök hangját utánozni. és hosszú. és leszedik a gyümölcsüket. Mindnyájan tudják. Amikor ünnepségeket és szertartásokat tartanak. a másik végébe köröskörül pelyhes magrostokat illesztenek. hogy kiszedjék belőlük az ehető bogárlárvákat. a lombok közt él. Mivel az állatok nagy többsége magasan. kis kőpengével ellátott fejszéket használtak. A nomádok élete ennek ellenére kemény élet. amivel nyilaik és lándzsáik hatótávolságába csalogatják őket.Ezek a nomád népek bensőségesen és részletesen ismerik a trópusi erdőt. és kertet telepít. amelyek így légmentesen illeszkednek a fúvócsőbe. és a helyükön maradnak. amelyet bizonyos fák kiizzadnak. hogy megöljön egy-egy elefántot. A nyárson sütött békák mérget izzadnak ki a fúvócső nyilaihoz. a pálmalevelek vízhatlan tetőül szolgálnak a kunyhóikhoz. nem csak táplálékra van szükségük. amelyekből néhány pillanatra úgy bugygyan ki a víz. festéket készítenek összezúzott magvakból. mint egy csapból. veszélyes vadászutakra indul. hogy amikor egy madárcsapat kellős közepén találnak el egy madarat. A dél-amerikai indiánok fúvócsövet használnak. ami megvédi és merevvé teszi. Egy vékony bambusz. hogy a nyílvessző eléri a 30 méter magasban lévő célt is. amellyel testüket díszíthetik. . a többiek esetleg meg se ijednek. a papagájtollakból és kolibribőrökből pedig pompás fejdísz lesz. Emellett ügyes és bátor vadászok. kimerítő munka. így a vadász még továbbiakat is elejthet közülük. Aztán olyan nagy erővel fújják ki. a nyilak kifúvása és röpte pedig annyira hangtalan. kihúzgálják a vadméhek fészkéből a mézzel teli lépeket. hogyan lehet a dzsungel bármely részéből élelmet szerezni. a táplálék keresése pedig időrabló. belevágnak azokba a liánokba. A mbutik törzse hálóval fogja a patkányőzet és az okapit. mint az embereknek mindenütt. aztán beledugják egy fatokba. hogy egy jól eltalált állat egy percen belül összeesik és lehull. A dzsungel sok lakója ezért inkább tisztást irt az erdőben. Minden más élőlénynél jobban tudják. A méreg olyan erős is lehet. A nomádoknak. Ehhez eredetileg fáradságos munkával pattintgatott és lecsiszolt. kitűnő fáklyákat lehet készíteni. felhasítják a kidőlt fatörzseket. ezeknek az embereknek jelentős távolságra is hatékony fegyvereket kellett kifejleszteniük. hogy ihassanak egyet. a gyantával.

akkor az egész fa végzetesen elveszítheti egyensúlyát. Egy-egy öreg fa halála elpusztítja ugyan a madarak és a kígyók. hogy három-négy betakarítás után a növények már alig hoznak termést. gyors növekedést vált ki. De akármilyen gyorsan is hajtják ki leveleiket és ágaikat. akár nem. virágozzanak és gyümölcsöt hozzanak. széles leveleket növesztenek. mennydörgésszerű hang kíséretében áttöri a lombkoronát. szokatlan fény. aztán egy villám ráméri a végső csapást. aztán ahogy a fa koronája egyre sebesebben előrebukik. Az eddig a talajban szunnyadó magok sebesen kicsíráznak. A folyópartok vagy az erdei tisztások napfényében élő összes többi növény. A trópusi erdő fái végül kidőlnek. ahogy visszapattan. Néhány másodperc múlva földrengésszerű dörgéssel a földre vágódik a hatalmas fatörzs is. egyesek elpattannak. Mert verseny indul meg közöttük. mások végig. a banánpálmák és a gyömbérfélék. a Heliconiák és Cecropiák mind-mind gyorsan életre kelnek. A vég valószínűleg egy vihar alkalmából következik be. Megfeszülnek a törzsét szomszédaival összekötő liánok. de aztán a felszívott nedv már nem képes feljutni a hatalmas törzsekben. majd ezt követi a levágott ágak és levelek elégetése. A felhőszakadásszerű eső több tonnával megnöveli a féloldalas korona súlyát. hogy felszívják a napfényt. puskalövésre emlékeztető ropogások sortüze hallatszik. amellyel ezek a csemeték életükben most először találkoznak. A hatalmas fa lassan elbillen. Aztán csönd lesz. csak várta. majd még egyszer hallani.A fák kivágása még fémpengével is hosszú és nehéz munka. amelyek eddig az árnyékában álltak.vonszolódnak a környező ágakon. és egy másik parcellát kell megtisztítaniuk. amelyet a kidőlt fa maga után hagyott a lombkoronában. Az erős. amelynek díja és célszalagja az a hasadék. tárót vagy rizst ültetnek a csonka fatönkök közé. hosszú. csak a légáramlás által leszakított levelek pattognak puhán. Amikor az első ágak a földre csapódnak. és nagy. Ezután maniókát vagy gabonát. . akár kivágja őket az ember. Ha pedig egy-egy nagy ág letörik. Ám a talaj annyira szegény. s végül már nem bírják el leveleik és a rájuk telepedett növények terhét. s amelyen keresztül most besüt a Nap. mikor jön el az ő pillanata. így az embereknek tovább kell költözniük. de egyben az élet ígéretét hozza a kis facsemeték számára. mások mégis lehagyják őket. Sok közülük tíz év alatt sem nőtt harminc centiméternél nagyobbra. Sok fa évszázadokon keresztül áll. és nőnek fölfelé. szelíden záporozva a roncsokra. a majmok és a békák otthonát. Az elöregedett ágakat penészek és gombák támadják meg. összefurkálják a rovarok.

A terebélyes törzsek. akkor ott fák már nem nőnek. a napfénytől megfosztott kisebb fák elgyöngülnek. hogy virággal van dolgunk. ahová világszerte körülbelül 10000 különféle fajt sorolnak. alatta pedig ismét kialakul az élet egyensúlya. aprók és fakók. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. véget ér az erdő. A lombkorona újra bezárul.Ám a facsemeték néhány éven belül megint fölébük kerekednek. amelyek a szél útjába emelik őket. tehát virágaiknak nem kell sem szembetűnőeknek. hanem igencsak fejlettek. Néhány évtized elteltével már csak egy. a fák száma és nagysága csökkenni kezd. ahol majdnem mindig fúj egy kis szél. Ha a csapadék olyan kevés. vagy kedvezőbb. mint azt az ember leveleik egyszerűsége alapján feltételezné. a szélre bízhatják virágporuk szétosztását. A pázsitfüvek nem primitív növények. Miután kiterebélyesedtek ágaik. beárnyékolják vetélytársaikat. A "fű" elnevezés nagyon sokféle növényt takar. nyílt síkságon élnek. javította és tördelte: a Webtigris. kiesnek a versenyből. A pázsitfüvek ugyanis a növényvilág egyik legnagyobb családja. és elpusztulnak. szirmok helyett csak kicsiny pikkelyeik vannak. Virágaikról gyakran nem is ismerjük fel. és annyira jó a vízáteresztő képessége. ágak és levelek fennmaradásához egy bizonyos minimális mennyiségű vízre van szükség. hogy a beporozásukat elvégezzék. vagy a talaj olyan homokos. hogy még a mélyben sincs elegendő nedvesség. Így nem kell állatokat magukhoz csalogatni. és fürtökben nőnek száraikon. és kiérünk a fűvel borított nyílt síkságokra. FEJEZET A FŰTENGEREK Ahogy a trópusi erdőkön és a mérsékelt égövi erdőn keresztülvágva eltávolodunk az állandóan csapadékos területekről szárazabb vidékek felé. Mivel a fűfélék a fátlan. . Növekedésük közben egykettő közülük természetes életereje. teljes magasságát elérnie. 5. előnyös starthelyzete. táplálóbb talaja miatt az élre kerül.kettőnek sikerül a virágzáshoz szükséges. sem élénk színűeknek lenniük.

hanem a föld felszínén vagy közvetlenül a felszín alatt is vízszintes szárakat növeszt. A növekedés a levélalapnál folyik. és amikor végre elered az eső. hogy megakadályozzák a növényi nedvek kicsurgását. az Orinoco folyó környékén llano (ljáno). északon. mintegy 25 millió évvel ezelőtt kezdték a füvek betelepíteni a síkságokat. cikászokkal és tűlevelűekkel kellett táplálkozniuk. . de a talajfelszín közelében lévő gyökérzetüket ritkán károsítják. amikor átsöpörnek rajtuk. hanem egyenes. Ezek a hatékony. hogy a szél elhordja. A fű levele egészen más. amikor is növekedésük megáll. és gyorsan végső alakjukra növekszenek. A legtöbb más növény levele a száron lévő rügyből sarjad ki. mert bár a lángok leégethetik a leveleiket. Ha a levél megsérül vagy lelegelik. Túlélik a tüzet. és tavirózsák csillagozták be a tavak vizét.Dél-Amerika déli részén pampa és campo a nevük. elágazás nélküli vonalban futnak végig a levél teljes hosszában. akkor a tövénél új sarjad. Minden ország saját nevet adott füves síkságainak . Észak-Amerikában préri. A nedvek szállítására tenyeresen szétágazó érhálózatot fejlesztenek. de ennél jobban nem képesek regenerálódni. akár fűnyírógép vágja le őket. Nemcsak a csapadék hiányát viselik el. kitartó növények viszonylag nem régen fejlődtek ki. KözépÁzsiában sztyeppe. Amikor a dinoszauruszok éltek. Elviselik a rendszeres csonkítást is. hanem a perzselő napfényt is. ugyanakkor. ami másfajta növényeket megnyomorítana vagy elpusztítana. Amikor az erdőkben az újfajta fák elkezdték hozni az első virágokat. keleti részén szavanna. Ezek mind igen termékeny területek. egymással nagyjából párhuzamos. még nem léteztek. Erei nem hálózatot alkotnak. Ha megsérülnek. de számos más megpróbáltatást elviselnek. Az erdők mély árnyékában nem tudnak ugyan megélni. Afrika déli részén veldt. A fű nemcsak a magvai révén terjed. az eltört levélereket le tudják zárni. amikor az emlősök nagyarányú terjeszkedése megindult. akár legelésző állat foga. nem engedi. hogy a szomszédos növényeké egymásba fonódik. és a növény egész élete során mindvégig tart. Ez a pázsitgyökérzet tartós szárazság idején is összetartja a talajt. Csak jóval a nagy hüllők korszaka után. Ma a szárazföldek felszínének mintegy egynegyedét fűfélék borítják. egyetlen nap alatt zöld leveleket hajt. Figyelemre méltó szívósságuk sajátos levélszerkezetükből fakad. amelyek minden szárcsomónál leveleket és gyökereket képesek fejleszteni. így azoknak a jóval durvább páfrányokkal. az erdők mögött elterülő száraz síkságok kopár földjén még semmi sem nőtt.A füvek egyetlen életfeltételt igényelnek leginkább: a jó fényviszonyokat. A fűfélék bojtos gyökerei néhány centiméternyire a föld alatt olyan dúsan nőnek.

a trópusi füves tájakon pedig mindenütt ott munkálkodnak a termeszek. amelyek virágja apró csokrocskák tömegéből áll és más családokba tartozó növények. amely egyaránt túléli az áradásokat és az aszályt. A füvek között. de a füves puszták termeszeinek legnagyobb része vagy a talajfelszín alatt vájt alagútjaiban közlekedik. morzsalékossá és jól szellőzővé alakítja. számos apró virágos növény hajt ki . Az örökösen felsarjadó fű. amely gazdagítja és lazítja az alatta lévő talajt. de az elpusztult levelek a bomló növényi anyagból szőnyeget alkotnak. amelyet fejének rázó mozgásával dagaszt bele az épülő falba. összezsugorodnának és elpusztulnának.bükkönyfélék. Az élő leveleken szöcskék rágcsálnak. Minden egyes dolgozó elkészíti ehhez a maga tégláit: megrágja a földet. mint akármiféle más vidék. Egyes fajok karcsú tornyokat emelnek. vagy tetőt épít a megrágott földből ösvényei fölé. levéltetvek és poloskák döfnek bele ereibe tűhegyes szájszervükkel és szívják ki belőlük a nedvet. átmérőjük akár 3-4 méter is lehet. A trópusok párás levegőjében ez nem okoz problémát. A termeszek bőre puha és vékony. de ez a viselkedés szinte halálos volna kinn a nyílt síkságokon. Az összekuszálódott gyökerek. aztán a rágó fölött lévő különleges mirigyéből folyékony cementálóanyagot kever hozzá. A mérsékelt éghajlatú vidékeken giliszták vonaglanak ki alagútjaikból összegyűjteni az elhullott leveleket. százszorszép és gyermekláncfű. amelyek a gyökérgümőkben élő nitrogénkötő baktériumok révén megkötik a nitrogént. és egy apró pasztillát készít belőle. szőnyeggé szövődő szárak és a növekvő levélcsomók dzsungelének természetesen megvan a maga apró lakosaiból álló közössége. aztán újak lépnek a helyükre. a dolgozók menetoszlopai nyíltan masíroznak a földön. A termeszvár oldalait támasztó pillérek belsejében szellőzőkémények emelkednek a magasba ezek . hogy fészket építsen magának. Hatalmas lakóházaik milliók együttműködésével épülnek. a szárazabb térségeken száraz és szívós de azért ehető. számos más fajuk viszont óriási sárerődöket épít. ezért nem tárolja megfelelően a nedvességet. hogy megemésszék őket. a nedvesebb vidékeken buja és nedvdús. amelyek magassága a 6 métert is elérheti. mert a napsütés kiszárítaná apró testüket. ebben a sötét és nedves falban nekikezdenek fáradhatatlan munkájuknak. a legeltetést és az égetést. bogarak majszolják az elpusztult leveleket.Az egyes fűfélék egyedei esetleg csak néhány évig élnek. Egyes fajok a föld alatt ássák ki kamráikat és folyosóikat. így az állatok egész serege számára nyújt könnyen hozzáférhető lakomát. amelyeket aztán levisznek magukkal a föld alá. A nedvesség megőrzésének szükségessége kényszeríti a termeszkolóniát arra is. bizonyos mértékig az árnyékukban és védelmük alatt. Egy-két fajuk az éjszaka hűvösében képes ugyan védtelenül is haladni útjain. Egy hektárnyi füves rét súlyban számítva több élőhúst képes eltartani. először dagadozó sárfalakkal burkolják be az egész növényt. Mielőtt a termeszek felfalnak egy kisebb bokrot. amelyek hagymáikban és megduzzadt gyökereikben tárolják a tápanyagokat.

ami fokozza a kiválasztást. alig kockáztatva a kiszáradást. a dolgozók ezeken járnak vizet gyűjteni. mint a termeszvárak. mint a termeszek.a hangyáknak kemény. amit aztán rákennek a folyosók belső falaira. A levéltetvek több mézharmatot termelnek. . Az alapból viszont mély aknák nyúlnak le a nedves talajba. Levéltetvekkel fertőzött növények alatt gyakran láthatunk ilyet a kertben a földön. Egy másik faj. Védik is őket: hangyasavat fröcskölve elkergetnek minden más rovart. folyosói akár 6 méter mélységbe is lenyúlhatnak. Más hangyafajok a füvekben lévő tápanyagokat egy másik közvetítő segítségével nyerik. hogy megakadályozzák a mikroklíma páratartalmának életveszélyes csökkenését.teszik lehetővé az elhasznált levegő távozását. A hangyák éppúgy nem képesek megemészteni a cellulózt. ahogy a gazdák a tejelő tehéncsordákat. Míg a termeszek ugyanabba az állatcsoportba tartoznak. aztán könnyen szállítható darabokra vágja őket. Az aratóhangyák elözönlik a gyepet. A füves pusztákon hangyák is élnek. és a hangyák magát a gombát fogyasztják el. . és hétmillió rovarnak adnak otthont. fáradhatatlanul gyűjtögetik a fűmagvakat. a hangyák a darazsak rokonai. ragacsos hártyát alkot. Felületesen nézve talán hasonlítanak a termeszekhez. pedig tőlük nagyon különböző állatok. mert a hangyák újra meg újra megsimogatják őket csápjaikkal. hogy a kolónia többi. jószerivel ugyanúgy. ahol vékony. ilyen szerszámmal nem rendelkező tagjai könnyebben fogyaszthassák. aztán hazacipelik föld alatti magtáraikba. mint a csótányok. de még a termeszdomboknál is nagyobbak.nyi területre is kiterjedhetnek. a többit a kissé szépelgően "mézharmatnak" nevezett édes folyadék formájában kiürítik. és fejik őket. A levélvágó hangyák fészkei nem olyan szembeötlőek. vízhatlan kültakarójuk van. mint amit a termeszek tenyésztenek. ahol a speciális kasztba tartozó dolgozók hatalmas rágóikkal összeroppantják a magokat. hanem levéltetveket "tenyésztenek". Ezenkívül. ezért ők is egy gomba segítségéhez folyamodnak. 200 négyzetméter. Egyes hangyák azonban pompás tápláléknak ů tartják a mézharmatot. mint ahogyan normális körülmények között tennék. nyájakba gyűjtik a levéltetveket. így akár napsütésben is masírozhatnak a föld felszínén. ollószerű rágóival először lenyírja a szárakat és a leveleket. ami a termeszeknek nincs. Ezek a rovarok csak egy kis részét emésztik meg a kiszívott növényi nedveknek. mert ezeket a föld alá építik. Ez azonban nem ugyanaz a gombafaj.hasonlóan a darazsakhoz. ami behatolna a levéltetvek . mint azt darázsderekuk is tanúsítja. ellentétben a termeszekkel. nem gombákat. a levélvágó hangya az élő növényeket szedi szét.

legelőjére. Egyesek különleges pergamen- vagy föld-"karámot" építenek egy különösen termékeny szár vagy gyökér köré, ahol a levéltetvek legelésznek, így ugyanúgy megfosztják őket szabad mozgásuktól, akárcsak a nagyüzemi állattenyésztők az állataikat. Nyár végén, amikor a levéltetvek elpusztulnak, a hangyacsordák leviszik a petéiket a fészkükbe, ahol biztonságban vannak. Amikor aztán tavasszal a fiatal levéltetvek kikelnek, a hangyák újra kiviszik őket legelni a friss legelőkre. Mindezek a rovarok - a levéltetvek és a hangyák, a termeszek és a szöcskék, a poloskák és a csótányok - maguk is potenciális táplálékai más, nagyobb állatoknak. Dél-Amerika füves pusztáin cserkészik az összes élő emlős közül a talán legvalószínűtlenebb állat, amely mintha valami extravagáns címerképből lépett volna elő. Akkora, mint egy nagy kutya, de a feje hosszú, görbe kutasszá hosszabbodott, a tetején van a szeme és apró füle, orrlyukai és apró, keskeny szája pedig az alján. Testét tüskés szőr borítja, óriási farka pedig, amely az állat testhosszának felét teszi ki, mind alul, mind fölül olyan bojtos, hogy szinte zászlóként lobog az állat mögött. Ez az állat az óriás sörényeshangyász. Nagyon rosszul lát, és a hallása sem valami jó, de a szaglóérzéke kitűnő. A termeszeket dombjaik falába kevert nyáluk szagáról találja meg. Mihelyt rábukkan a fészkükre, mellső lábainak hosszú, görbe karmaival kiszélesíti egyik főalagút bejáratát, aztán beledugja a pofáját. Hosszú, szíjra emlékeztető nyelve villámsebesen, néha percenként százhatvanszor is végigsöpör a termeszek folyosóin. Valahányszor kidugja nyelvét, mindig friss nyálréteg borítja, és valahányszor visszahúzza, egész rakomány termeszt hoz magával. Fogatlan szájának alagútjában lekaparja őket a nyelvéről, és egészben nyeli el. A gyomra nagyon izmos, és mindig van benne némi kavics és homok, ezek segítségével zúzza össze állandó forgatás közben a rovarokat, míg végül megemészti őket. Egy felnőtt sörényeshangyász ily módon naponta akár 30000 termeszt is elfogyaszthat. Vannak más, táplálkozásukban kevésbé specializált állatok is, amelyek szintén kiveszik részüket a hangyák és a termeszek kínálta lakomából: a tatuk vagy armadillók. Ezek, mint azt az armadilló név is sugallja, páncélosok: csonttal megtámasztott, rugalmas szarupáncél van a vállukon, egy másik a csípőjükön, derekuk körül pedig változó számú páncélövek kötik össze a kettőt. A leglelkesebb termeszevő közülük az óriás tatu. Körülbelül akkora, mint az óriás hangyász, de annál sokkal erőszakosabb módon gyűjti össze a táplálékát.

Ahelyett, hogy finnyásan bedugná elegáns orrát a termeszek fészkének valamelyik kijárati folyosójába, az óriás tatu nagy alagutat váj magának, aztán páncélos hátát az alagút tetejének púposítva addig hányja kifelé a földet a mellső lábával, amíg csak a termeszkolónia szívéig nem ér. Eközben a jelek szerint fittyet hány az ezer meg ezer dühös termeszkatona harapásaira. Kisebb rokonainak, a hétöves, a sörtés és a tüskés tatuknak az étrendje és ízlése sokkal változatosabb : nemcsak hangyákat és termeszeket esznek, hanem madárfiókákat, szöcskéket, sőt, gyümölcsöket és gyökereket is. Az apró háromöves tatu összegömbölyödve védelmezi meg magát : amikor bezárkózik, a farka tövénél lévő háromszögletű pajzs beilleszkedik a fején lévő háromszögletű pajzs mellé, így egész teste egyetlen, sérthetetlen, grapefruit nagyságú páncélos golyóvá válik. Nagyobb testalkatú rokonainak viszont nemigen van félnivalójuk az olyan ragadozóktól, mint a róka vagy a héja. Az óriás tatu, akárcsak a sörényeshangyász, túlságosan nagy, és egyébként is félelmetes csapásokat tud osztogatni ásólábaival, a kisebbeknek meg elég jó a páncélzatuk ahhoz, hogy vissza tudják verni a támadási kísérleteket, ha pedig kitartóbban ostromolják őket, akkor biztonságosan beássák magukat. A legelésző rovarok természetesen nincsenek egyedül a fűben. Apró, barna, tömpe orrú, farkatlan tengerimalacfélék, a háziasított tengerimalacok vad ősei ássák alagútjaikat, amelyeken át ki-be rohangászva rágcsálják a lédús szárakat. A méltóságteljes spániel nagyságát is elérő nagyobb rágcsálók, a pampaszi nyulak (viszkacsák) föld alatti kotorékokban laknak. Esténként előbújnak és kényelmesen legelésznek a fűben, de mindig odúik bejáratának közelében maradnak, hogy a veszély első jelére könnyen visszaszaladhassanak a biztonságba. Egy másik, még nagyobb tengerimalacszerű rágcsáló, a mara, napközben és még mohóbban táplálkozik. Odújától távol a gyorsaságában keresi a biztonságot. Hosszú, karcsú lábai vannak, és olyan túlfeszített, ideges természetű, mint az európai nyúl: a legváratlanabb pillanatokban képes hatalmas, szárnyaló ugrásokra. Ezekre a fűevőkre sok ragadozó vadászik. A keselyűsólymokhoz tartozó karakara a fűben cserkészve csap le a tengerimalacokra. Hasonlóképpen vadászik a pampaszi róka, amely külsőleg a sakálra hasonlít. A kutyacsaládnak egy még nagyobb testű tagja, a sörényes farkas szintén a pampákon kóborol. Inkább rókára hasonlít, mint farkasra, de olyan rókára, amelyet mintha a vidámpark torzító tükrében látnánk, mert a feje alig nagyobb, mint egy juhászkutyáé, de a lába olyan hosszú, hogy az egyméteres magasságot is eléri. Hosszú végtagjai révén igen gyorsan fut, bár rejtélyes, hogy mi szüksége van erre, ugyanis az emberen kívül más nagyobb állat nem üldözi, ahhoz pedig nincs szüksége a gyorsaságra, hogy tengerimalacra vadásszon. Sőt, inkább a kisebb zsákmányállatokat kedveli, fészkelő madarakat, gyíkokat, sőt szöcskéket és csigákat is, de még gyökereket és gyümölcsöket is eszik. A pampák legnagyobb állata nem ragadozó, hanem fűevő. Testesebb, mint a sörényes farkas, és kétszer olyan magas, azonban nem emlős, mint azt az ember gyanítaná, hanem madár: a nandu. Olyan, mint a strucc; nem tud repülni, szárnya pelyhes, hasznavehetetlen, nyaka hosszú, és hosszú, csontos lábaival igen gyorsan fut. Bár nagyon változatosan táplálkozik, rovarokat és kis rágcsálókat is eszik, fő tápláléka a fű. Az év

egyes szakaiban csapatokba verődik a pampákon, mint a legelésző antilopok. A nandu fészke egészen rendkívüli látványt nyújt. Tojásai tízszer akkorák, mint a tyúktojás, amit egy ilyen nagy madártól el is várhatnánk, ám a nandu fészkében gyakran húsz tojás is van, sőt, olyan eseteket is feljegyeztek, amikor több mint nyolcvan tojást találtak egy fészekben. Ezek azonban nem mind egyetlen nősténytől származnak. A hím poligám, és ő építi meg az olyan-amilyen fészket: sekély gödröt tisztít meg a földön, rendszerint egy bokrosban vagy fás területen, aztán levelekkel kibéleli. Számos nősténynek udvarol, nyakát ingatva, tollait felborzolva körültáncolja őket. A pár egyre izgatottabb lesz, esetleg még a nyakukat is összekulcsolják, aztán a nőstény lekuporodik, és a hím párzik vele. A nőstény ezután hamarosan meglátogatja a fészkén ülő hímet, mire az föláll, és helyet ad neki, hogy lerakja a tojását. Nőstény nőstény után járul így oda hozzá, de ha éppen egy másik nőstény foglalja el a fészket, akkor melléje tojja a tojást, a hímre bízva, hogy a csőrével a többihez görgesse. Néha annyi nőstény jön a fészekhez tojni, és olyan sokszor, hogy amikor a hím költeni kezd, több a tojás, mint amennyit le tud takarni. Ilyenkor a felesleges tojásokat kinn hagyja, ahol kihűlnek és megzápulnak. A fészkén ülő nandu félelmetes őr. Minden állatra rátámad, ha közeledik a fészekhez, és elkergeti. Ezért a nandunak nincs szüksége arra, hogy megközelíthetetlenné tegye a fészkét. A pampákon azonban nincs több akkora madár, mint a nandu, ezért számukra nehéz problémát jelent biztonságos fészkelőhelyet találni. A fazekasmadár azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen biztonságos fészket tudnak építeni. Egy cölöpre vagy egy magányos fa egyik alsó ágára építkezik. Építőanyaga egyszerű, egy kis fűvel elkevert sár, de ebből kőkemény, boltozatos kamrát épít, amelyet közvetlenül a bejárati nyílással szemben válaszfal oszt ketté, ami majdnem lehetetlenné teszi, hogy egy bedugott orr vagy mancs elérje a mögötte rejlő tojásokat vagy fiókákat. A termeszharkály a síkságokon főleg hangyákkal táplálkozik, gyakran a termeszdombokat használja fészkelőhelyül. Ősei készségeiből megőrzött annyit, hogy lyukat tud vájni a termeszdomb kemény falába. A termeszek azután maguk javítják ki odabenn a kitördelt folyosókat, eltömítve őket, így az aranyküllőnek végül sima falú kamra áll rendelkezésére a tojásai elhelyezésére. Az eredetileg a hangyákat fosztogató tatuk által ásott, vagy a viszkacsák lakásául szolgáló földbe vájt lyukakat gyakran apró baglyok rekvirálják el. Tudnak ugyan maguk is odúkat ásni, néha ásnak is, de a jelek szerint jobban szeretnek a másokéban lakni. A viszkacsa kotorékában gyakran minden egyes lyuknak megvan a maga baglya, amelyik őrszemként áll a lyuk bejárata előtt. Amikor az ember közeledik hozzá, az üregi bagoly fenyegetően rámered szúrós, sárga szemével, és

komikus izgalommal, egészen az utolsó pillanatig le-föl ugrál, aztán mégis inába száll a bátorsága, és lebújik kölcsönzött odújának biztonságába. A karakara jobban kedveli a kisebb fákat, de ha kell, a földön is fészkel. Erős mészároscsőrével és karmaival elég jól fel van fegyverezve ahhoz, hogy a legtöbb más állatot elkergesse, a gyíkokat és a kígyókat pedig fölfalja. A tüskés bíbic azonban sokkal kisebb madár, és mivel általában rovarokkal és más kis gerinctelenekkel táplálkozik, a csőre is kicsi, és nagy karmai sincsenek. Látszólag alig tud hát védekezni az ellen, hogy tojásait fel ne falják a hüllők és a zsákmányra leső tatuk. Ám a bíbic igencsak vitézül védelmezi a fészkét, mint arra hamarosan rájövünk, ha véletlenül a közelében járunk. Nagy szárnycsattogtatással és fülhasogató rikoltozással csap le az égből, esetleg még fejbe is vágja az embert a szárnyával. Ha ezzel nem sikerül elriasztania, akkor leszáll a földre, és kiterjeszti az egyik szárnyát, mintha meg volna bénulva, miközben továbbra is élesen rikoltozik. Ilyenkor azt színleli, hogy meg van sérülve. Színjátéka minden bizonnyal elég szembetűnő ahhoz, hogy az ember és feltehetőleg más állatok is elinduljanak megnézni, és így eltávolodjanak a fészkétől. Néha még ennél is ravaszabbul viselkedik: leszáll a földre, félig nyitott szárnyakkal letelepszik a fűben, és csipkedni kezdi a füvet a csőrével, mintha csak a fészkén ülne. Ha odamegyünk megvizsgálni az illető helyet, újra felszáll, és csak akkor vesszük észre, hogy bolonddá tett, mert nincs ott semmi. Ha mindezzel kudarcot vall, akkor is van még egy további védelme. Tojásait és csibéit olyan tökéletesen álcázza, hogy az ember esetleg még néhány centiméterről sem veszi őket észre. A kombinált stratégiák a jelek szerint nagyon jól beváltak, mert a füves síkságok egyes részein mindenütt ott vannak a tüskés bíbicek, és jellegzetes tero-tero (kiejtése: tiro-tiro) kiáltásuk a pampák legáltalánosabb és legemlékezetesebb hangja. A pampák lapos egyhangúsága és a fűtakaró egységes jellege olyan állatközösségeket hoz létre, amelyek a dzsungelek és az erdők gazdag állatvilágához képest viszonylag kevés fajt tartanak el, és amelyek között egyszerűek a kölcsönös kapcsolatok. A füvet rovarok és rágcsálók legelik le. A nagyobb testű növényevők trágyája termékennyé teszi a síkságot, amelyet vagy a rovarok dolgozzák fel, vagy az eső mossa bele a talajba. A rovarokat megeszik a tatuk és a madarak, a rágcsálókat a ragadozó madarak és a húsevő emlősök. Amikor a ragadozók elpusztulnak, az ő testük anyagai is visszatérnek a talajba, vagy a dögevők révén, vagy közvetlenül a bomlási folyamatok során. Így a füvek szintetizálta tápanyagok visszakerülnek a füvekbe, biztosítva további sarjadásukat, ami a növényevők új nemzedékeit táplálja. Az efféle közösségek, kisebb változatokkal, a dél-argentínai hűvös pampáktól észak felé 3000 kilométerre terjednek, a Parana folyó síkján (canapoján) át föl északabbra, Paraguayig, sőt azon is túl, egészen Brazília déli részéig. Az Amazonas medencéjének déli peremén azonban már elég eső esik ahhoz, hogy ott fák is

A dél-amerikai vízidisznó a világ legnagyobb rágcsálója. füle és orrlyukai mind a feje tetején vannak. aztán teljesen beborul. se rovar.itt a füves puszták véget érnek és kezdődik a trópusi erdő. se emlős. és úszóhártyás lába segíti az úszásban. a part közelében található növényeket legelészve. Akkora. nyilvánvalóvá válik. Dél-Texas prérijein újra megjelennek a füves síkságok. Nincs még egy növényevő állat ezen a vidéken. nevezik orinocói sertésnek is. miért hiányoznak. élettere a folyó menti keskeny sávokról hirtelen átterjed a hatalmas árterekre és öntésterületekre. A kék égen magasan járó felhők alatt hektárszámra hajladozik a fű a szélben. az Egyesült Államok határától kezdve. a víz teljesen átitatná a gyökereit. így majdnem teljesen elmerülhet a víz alatt. Ha itt bármiféle fa nőne. A Föld valamennyi füves pusztája közül ez a legnagyobb és legdúsabb pusztaság. túl az Amazonason. A llanóktól északra és nyugatra.nőhessenek . és mivel az itteni vastag agyagtalajon át a víz nem tud leszivárogni. Elfoglalják hát az őket megillető helyet a llano nagyobb termetű növényevői. tavaiban és mocsaraiban. se pampaszinyúl-kotorékok. erősen emlékeztet a pampákra. és miért nincsenek itt fák sem. amely ennyire kétéltű lenne. a sekély áradás szétterül a llanókon. sőt még azon is túl. ám az itteni állatpopuláció meghökkentően különbözik a pampákétól. Északabbra. Ha néhány hónapig időzünk a llanón. füvet és más. felráncigálja az elöntött füveket. mert az 500 kilométerre nyugatra fekvő Andok lejtőin tomboló viharok is tovább táplálják őket. mégis tudja. Ha decemberben jár ott az ember. így néhány hónapig kizárólag övé az egész hatalmas legelő.azonosak ugyan. mint egy házisertés. . Szeme. Az égen viharfelhők gyülekeznek. és patakokban kezd ömleni az eső. Az amerikai préri mintegy 8000 kilométer hosszú és 1000 kilométer széles sávban terül el a Sziklás-hegység keleti oldalán. Oklahomán. Hamarosan kilépnek hát medrükből. vízi növényeket. ezeket nevezik llanónak. Guatemalában és Mexikó déli részén visszatér a trópusi erdő. Wyomingen és Montanán át egészen a kanadai határig. az északi erdők déli szegélyéig. a táj. A vízidisznó teljes mértékig ki is használja újonnan szerzett szabadságát. de a fűben nincsenek se tengerimalac-. barna szőre van. és minden üreget ásó állat biztosan megfulladna. mi történik körülötte. Kansason.a tüskés bíbic. Ezerötszáz kilométerrel még északabbra. aztán nagy csapatokban keresztülúszik a mélyebb szakaszokon. Amikor az áradások elborítják a llanót. Argentínától egészen Kolumbiáig mindenütt ott él a füves síkságok és trópusi erdők folyóiban. az Orinoco folyó középső folyásánál megint további füves pusztaságok terülnek el. se madár. Panamában. Egyes madarak . a karakara . Hosszú. amit lát. A folyók ijesztő gyorsan megáradnak. Húsz-harminc tagú családi csoportokban pancsol a sekély vízben.

ahol fogaival még egyszer alaposan megőrli azokat . délen Afrikába. Dél-amerikai betelepedésük azonban nagyon szeszélyes volt. Többször is megpróbálták már felbecsülni. Néhány óra múlva a bendő melletti izmos falú gyomorrészben (recés gyomorban) gombócokká formálódik a félig megemésztett táplálék. mint barna hátak hullámzó áradatát. az úgynevezett oltógyomorba. a legnagyobb és legsúlyosabb az összes Amerikában élő állatok között: marmagassága majd 2 méter.Errefelé ritka a termesz. ezért Dél-Amerika hosszú időszakokon át a világ többi részétől elvágott sziget volt. és amikor az európaiak először eljutottak a prérikre. bölények. és a százrétű vagy leveles gyomorba érkezik. Még a legóvatosabb becslés szerint is 30 millió körül lehetett a számuk. A bölény hatalmas állat. amely különleges módszert fejlesztett ki a fű megemésztésére: kérődzik. majd ezek a gombócok egyenként ismét az állat szájába jutnak. mivel a panamai földszoros szárazföldi hídja nem állt fönn mindig. a bendő. Egy tekintetben azonban a préri látványosan különbözik a pampáktól: a síkságokon vándorló legnagyobb növényevők itt nem madarak. ahogyan a hasonló mikroorganizmusok kis léptékben egyes termeszek beleiben teszik. a kérődzők összetett gyomrának negyedik részébe. leírhatatlan méretű csordáikkal találkoztak. amelyek a madarak sokaságának szolgálnak táplálékul. és elkezdi lebontani a cellulózt. amely a félig megrágott fűfalatokat befogadja. a pampák rókájának a prérifarkas (coyote). Egyikük azt írta. mint a nandu. A kérődző állatok valahol az északi kontinenseken fejlődtek ki mintegy 20 millió évvel ezelőtt. Az antilopokkal és más párosujjú patásokkal együtt az emlősöknek abba a nagy csoportjába tartozik. és nem élnek specializálódott hangyászok. csapatosan. A prérik utazói alig 150 évvel ezelőtt pontatlanul még bivalynak nevezték. Az ásó. A fűben nyüzsögnek a rovarok. de egyes szaktekintélyek kétszer . hanem hatalmas emlősök. telepben élő prérikutya. amikor először lenyelik őket. számukra hihetetlen. és igen messzire elterjedtek: nyugaton Európába. az megkerüli az első két gyomorrészt. Ennek baktériumokban és egysejtűekben gazdag nedve tüstént munkához lát. vonulása több mint egy óra hosszat tartott. amely minden irányban a horizontig terjed. hogy amikor egy sűrű csordájuk elvágtatott mellette. Így ott a kérődzőket csupán néhány szarvasfaj és a káma képviseli. A bölény a szarvasmarha vadon élő rokona. Észak-Amerikában azonban virultak a kérődzők. Az első. A kérődzők gyomra négy specializált részre oszlik. Amikor aztán végül az állat másodszor is lenyeli a masszát. Ezután jut a már jól felaprított tápanyag a gyomorban zajló emésztőfolyamatok tulajdonképpeni színhelyére.ezt hívják kérődzésnek. a súlya pedig 1000 kilogramm. telepekben élő viszkacsáknak megfelel az ásó. és úgy írták le a pusztát elborító csordákat. keleten Észak-Amerikába. de egyébként a pampák élővilágának legtöbb megfelelőjét megtaláljuk itt. ugyanúgy. hány bölény is élhetett abban az időben a prériken. a karakarának a vörösfarkú ölyv.

Buffalo Bill Codyt. 500 kilométernyire vagy még többre vándorolt délnek. így hát a bölénynek pusztulnia kellett. hogy a prérik helyi természetes fűfajait lisztet adó. Soha nem volt még nép. amely kettévágta a bölénypopulációt.marhahússá lehetett változtatni. amire csak szükségük volt. A bölény szolgáltatta továbbá az indiánoknak isteneik képét és szellemét is. A kötelek. hogy a későbbi telepesek maguk is ezeket a csapásokat használták utazásaik során. A vasúttársaság felfogadta a híres bölényvadászt. rövid időre divatba jöttek a bölénybőrből készült. fényűző útiköpenyek is. A bölény nyaranta a legelőterületének északi részén fekvő füves síkságokon élt. ami csemegének számított. Az északi csordák többé nem vándorolhattak akadálytalanul délre. Súlyos. hogy gondoskodjon az építőmunkások számára húsról. Egyébként is. 1865-ben megépült a kontinensen át keletről nyugatra vezető vasút. A vasút arra biztatta az utasokat. a zsákok. A tömeges mészárlások 1830 körül kezdődtek. hiszen ők a bölények nélkül nehezen maradhattak életben. háziasított fűfélékkel. hogy sportból lődözzék le a mozgó vonatról a nagy testű állatokat. a csontjaiból szerszámokat faragtak. a bölénytől megszabadulni közvetve annyit jelentett. amely ilyen bensőséges kapcsolatban állt volna egy állatfajjal. A síksági indián törzsek a csordák mellett éltek. gabonával lehessen felcserélni. a szánok. hogy megszabaduljanak tőlük. Az elejtett bölénynek néha kivágták a nyelvét. mégpedig annyira állandósult és olyan mélyen kitaposott ösvényeken. taposó patái nem engedték. Ősszel. a szarvából ivóedényeket. mint megszabadulni a nemkívánatos indiánoktól. A bölény ugyanis lelegelte azt a füvet.ennyivel számolnak. Bár az indiánok teljes egészében felhasználták a bölényt. így érdemes volt az állatot megnyúzni. A telepesek nem az élelem miatt öltek: egyszerűen azért lőtték le az állatokat. a bőréből ruhát készítettek. Másfél év alatt ő egyedül több mint 4000 bölényt ölt meg. amelyet eladható hússá . amennyire saját közvetlen használatukra szükségük volt. Íjjal és lándzsával vadászták a bölényt. a sátorlapok is mind-mind a bölényből kerültek ki. csak annyit öltek meg belőle. amely szinte mindazt nyújtotta. Nem így az első fehér telepesek. amikor a fű növekedése megszűnt. A húsát megették. de a .

óránként 80 kilométeres sebességet is képesek elérni. hogy puskásokat állítottak minden ismert vízlelőhelyhez. Ők Észak-Amerika leggyorsabb állatai. 1883-ban egy 10000 állatból álló csordát néhány nap alatt eltöröltek a föld színéről azzal az egyszerű stratégiával. akármilyen gondosan óvják is őket. A természetvédők egy csoportjának a kormány támogatásával sikerült összegyűjtenie az életben maradottakat.mindet lelőtték. a legutolsó pillanatban. . amelyet csak a csorda elérhetett. számuk mára megközelíti a félmilliót. De ennél többen minden valószínűség szerint a jövőben sem lesznek. ma már körülbelül 35000 bölény él a prérinek azokon a részein. Nem valószínű. Mivel se olyan nagyok. Az évtized végére a vasútvonaltól délre a bölényt teljesen kiírtották. századi populációjukra vonatkozó becslések 50 és 100 millió között változnak. A legelőkön. és közéjük sorolni az állatkertekben és magánvadasparkokban tartott példányokat is. ma a háziasított szarvasmarha importált fajtái legelésznek. kétágú szarvai miatt villásszarvú antilopnak hívják. hogy az ember további földterületeket fog biztosítani részükre. Ezek az állatok nem igazi antilopok. mint a farkas. A század végére egész Észak-Amerikában már 1000 vadbölény sem maradt. se olyan erősek nem voltak. Ám a vadászó embertől ez sem menthette meg őket. A prérin egy másik kérődző csordái is osztoztak a bölényekkel. hanem egy primitív köztes csoportot alkotnak. mint a bölény. Számuk valamikor vetekedett a bölényekével : a XIX. akció indult a védelmükre. Szerencsére most már védelem alatt állnak. Őket is irgalmatlanul öldösték. és védekezésül a gyorsaságukra kellett szorítkozniuk. 1908-ra csak 19000 maradt belőlük. amelyek valamikor hatalmas villásszarvú antilop és bölénycsordákat tartottak el. de nem is igazi szarvasok. Akkor. amelyek nemzeti parkként védelem alatt állnak. sokkal jobban ki voltak szolgáltatva az olyan ragadozóknak.hatalmas tetemeket legtöbbször egyszerűen otthagyták. Számuk így lassan újra növekedni kezdett. Az állatoknak inniuk kellett . Ezt az antilopszerű állatot rövid. Az 1870-es évek elején több éven át évi két és fél millió bölényt öltek meg.

amely a sztyeppék füvét olyan eredményesen tudná hússá átalakítani. a Kaszpi-tenger partjaitól keletre egészen a Góbi-sivatag széléig elterjedtek. Ennek ellenére itt is kérődzők hatalmas csordái élnek. se vad. Úgy tűnt. A XVIII. mint az amerikai prérik. Legnagyobb részük azonban korántsem olyan termékeny. Aztán valaki rájött. században nyugaton. egyidejűleg kiszűrve belőle a port és a gyakori viharok által szállított homokot. mint a szajga. vagy az igen kemény telek .a fej elülső részén azonnal szembeötlő mozgékony ormányuk van. mert nagyon kedvelt volt a húsa. Orrlyukaik nagyok és kerekek. csak a hímeknek van borostyánszínű. télen pedig mélyen átfagy. mert a Föld legnagyobb szárazföldjének közepén helyezkednek el. és a még életben maradt állatokat olyan gondosan óvták és kezelték. és századunk elejére számuk 1000 alá csökkent. ám a préri füve csak harmadannyi súlyú szarvasmarhát képes eltartani. Ez az állatfaj természeténél fogva alkalmazkodott a természeti katasztrófák okozta óriási létszámcsökkenésekhez. Ennek a rendkívüli apparátusnak az a funkciója. Vadászatukat ezért betiltották. nyálkás járatok és zsákok rendszere helyezkedik el. életterük kellős közepén teljesen kiírtották őket. mintha nemesített szarvasmarhák volnának. Közép-Ázsia füves pusztái nagyjából ugyanazokon a földrajzi szélességeken terülnek el. Megérzik a közelgő időváltozásokat. egyenes szarvuk. hogy fölmelegítse és megnedvesítse a levegőt. A szajgák vagy tatárantilopok az antilopcsalád valódi tagjai. amelyeket a nyári mérhetetlen aszályok. az állat óhatatlanul kipusztulásra van ítélve. és . se háziasított. s így nagyon kevés esőt kapnak. a szajgát egyre intenzívebben vadászták. hogy elkerüljenek egy-egy fenyegető hóvihart. hogy egyetlen vadászat során gyakran tízezrével ejtették el őket. Ettől egészen rendkívüli módon magukhoz tértek. Ha eltűnne.Az emberek nyilvánvalóan húst akarnak enni. de igencsak furcsa jószágok. lassú kocogásból hirtelen gyors ügetésre váltanak át. Ezek az állatok a sovány füvet legelészve folytonosan vándorolnak a sztyeppéken. Szemük nagy és dülledt. Nyaranta a talaj nagy területeken száraz és poros. de egészen különleges fejük van. hogy nincs semmiféle más állat. mint azok. mint a kecskéé. 1829-re az Urál és a Volga között. és olyan nagy volt a számuk. bennük mirigyek. Ahogy egyre több ember kezdett jobb lőfegyverekkel felszerelve utazgatni a sztyeppén. Méretük és alakjuk nagyjából olyan. mint amennyit azokból az állatokból eltartott. és napokon keresztül sebesen haladnak. a sztyeppék nagy térségei a világon semmit nem termelnének az emberiség ellátására.ami a legfurább . amelyek eredetileg a kihasználására kifejlődtek.

a puskás emberekkel való találkozást is gyorsan kiheverte. Hosszú időszakon át rendkívül sikeresek voltak. Vándorlásaik során akkora csordákat alkottak. Európában és Ázsiában közeli rokonaikkal.okoztak. de mihelyt megszülték borjaikat. amelynek aztán fontos szerepe lett az emberiség történetében . Ötven év alatt számuk néhány százról több mint kétmillióra emelkedett. legalábbis az egyik fajnak. Amerikában végül átadták a helyüket a korai szarvasmarháknak és antilopoknak.hónapos korukban párosodnak. mert nőstényei egészen különleges mértékben szaporodóképesek. de ezt sikerült a kérődzők bonyolult gyomorszerkezete nélkül megoldaniuk. Ugyanez a történet játszódott le Dél-Afrika veldtjein. Amikor a Jóreménység-fok körül megtelepedett európai gyarmatosítók a XIX. hogy rendszeresen nagy tömegekben indult vándorútra új legelőket keresni. Már alig négy. és a Behring-szoros akkori földhídján keresztül átterjedtek Ázsiába. fekete-fehér csíkos . így napjainkban a húsellátás javítására a Szovjetunióban évi negyedmilliót értékesítenek belőlük. A következő párosodási évszak kezdetére elérik teljes testméretüket. nem sikerült az utolsó pillanatban megmenekülnie. E nagyfokú termékenység eredményeképpen a szajga az őt ért legsúlyosabb katasztrófát. Az ősi lovak eredetileg Észak-Amerika füves pusztáin éltek. Közép-Ázsiában maradt fenn néhány kicsiny ménes belőlük. pompás. Európába és Afrikába is. a vadszamarakkal együtt először vadászták. 1880-ban egy természetbarát úgy vélte. amikor még nem is érik el felnőtt testméretüket. nagy testű. hogy egyetlen ilyen vándorló csordában legalább egymillió egyed volt. amelyeken több különféle antilopfaj hatalmas csordái nyüzsögtek. növényevő faj is. Napjainkra vad formáik majdnem teljesen kihaltak. aztán eltűntek. Nagy számban élt a füves pusztákon továbbá egy másik. majd ettől kezdve a nőstények háromnegyed része ikerborjakat hoz a világra. újra nőni kezdenek. hullámzó füves síkságokat fedeztek fel. mintha az egész táj megindult vólna: számuk mellett még az észak-amerikai bölények és villásszarvú antilopok száma is eltörpült. aztán háziasították őket. század elején észak felé nyomultak. kámaantilop és fehérfarkú gnú. vándorantilop és lantszarvú antilop. A vándorantilop olyan nagy számban élt.a ló. ám itt. A vemhesség alatt a fiatal nőstények alig növekednek. Ők is baktériumokat és egysejtűeket telepítettek a gyomrukba a levelek emésztésének elősegítésére. Egyedül Afrikában vágtatnak még mindig nagy létszámú méneseik.

hegyi zebrából pedig már százat sem lehetett találni. A kámát teljesen kiírtották.Kelet-Afrika szavannái. egyes helyein hatalmas baobabfák magasodnak. Dél-Afrikában pedig ötféle síksági zebra. 1850 körül a vadászok már kezdtek rájönni arra. nyugaton kétféle hegyizebra. apró .utolsó vadon élő példányát 1878-ban ejtették el. a kvagga. tüskés bokrok. elszigetelt csoportokban élt. A dél-afrikai vándorantilop már csak apró. A csordák elpusztítása gyakorlatilag alig harminc évet vett igénybe. sem a háziasított pázsitfűféléinek. körülbelül egymillió négyzetkilométer kiterjedésű patkót alkot a nyugat-afrikai dzsungel körül. utolsó. hogy a fűcsomók közt nagy foltokban előbukkan a vörös. A szavannás vidék hatalmas. amelyek mind mérsékelt égövi fajoktól származnak. duzzadt ágaikban tárolva a ritka esőzések során felszívott vizet. tartós zsákokat készíthettek belőle. fogságban a birtokokon még körülbelül 500 élt. az antilopokat és a zebrákat. sziklás dombok húzódnak végig a tájon. Egyikük. mint a húsát.állatok. egyes részeken embermagasságnál is magasabbra. ezért nem felel meg sem az ember háziasított állatainak. fogságban tartott példánya pedig öt év múlva pusztult el. Vadon élő fehérfarkú gnú egyáltalán nem maradt. másutt pedig alacsonyan és olyan ritkán. másutt alacsony. Könnyen rá lehetett találni. pedig nem is számított különösebben jóízű ennivalónak. Több folyóját parti erdősávok szegélyezik. mint a prérinek. a lábai fehérré fakultak. nem is volt teljesen csíkos: csak a lábán meg a nyakán. egyszerűen vadnak tekintették. Ezek a tájak tartják el a ma vadon élő nagy emlősök legnépesebb gyülekezeteit. legelésző állatokból álló. a teste sima barna volt. de az öldöklés ennek ellenére korlátlan mértékben folytatódott. A világ nagy füves pusztaságai közül egyetlen egy őrizte meg nagy. Ezek között több fajt is megkülönböztetnek: a Szahara közelében. hogy a szavannák földjének nem olyan jó a vízellátása. és könnyen le lehetett lőni . A század végére a lantszarvú antilop csordák létszáma összesen mintegy 2000 egyedre csökkent. A telepesek mindezeket az állatokat. mert a víz medrük mindkét oldalán átáztatja a talajt. a veldteken. így lehetővé teszi a fák növekedését. a kiégett sivatagos vidéken él a keskeny csíkos Grevy-zebra. Nagy területein általánosak az alacsony. Sokkal változatosabb. mert cipőt és könnyű. amire vadászni lehet élelemszerzés céljából vagy csupán szórakozásból. hogy nincs olyan bőség vadban mint volt. a bőrét többre becsülték. A szavannán majdnem mindenütt fű nő. Az ottani csordák fennmaradása nagyrészt annak tulajdonítható. mint a többi nagy füves pusztaságok. majdnem érintetlen populációit . magányos. a veldtnek vagy a pampának.

hörcsögpatkányokra. amely a mocsarakban és nádasokban él. Apró ragadozók . ugróegerekre és ürgemókusokra. petymegek és sakálok .szemcséjű. hihetetlen számban és sűrű tömegben gázolnak át. vagy a szitatunga. mint a jávorantilop. porszerű talaj.a tobzoska és a földimalac -. A vadászó állatok és üldözötteik láncolata itt is hasonló. Vannak köztük aprók. A fűben termeszek és hangyák legelésznek. mint a többi füves pusztaságokon. délkeleti része hamarabb kiszárad. ahol aztán megtelepedhetnek és jóllakhatnak. mint a zsiráf. A lesben álló oroszlánok könnyedén elkapják a kimerült utazókat. Egyes fajok az évszak változásakor még mindig tömegesen vándorolnak. ahogy azelőtt a vándorantilop és a bölény. Még többet egyszerűen beleszorít a folyóba a mögötte tülekedő sokaság.menyétfélék. bár a láncolatot megtestesítő fajok hiánytalanul szinte minden esetben csak Afrikában lelhetők fel. de vannak nagy testűek is. monguzok és madarak. a lóantilop és a topiantilop. hogy sokan megfulladnak közülük. kevésbé közismert vándor a távolabb. Vannak köztük specializálódott fajok. A Serengeti Nemzeti Parkban nem egyenletes a csapadék eloszlása.az oroszlánok. míg csak körülbelül 200 kilométeres út után el nem érik a dél-kenyai Mara még mindig üde legelőit. . hiénakutyák. A nagy ragadozók . amikor áradás van. Itt még mindig akkora számban gyűlnek össze a csordák. gepárdok és hiénák . Egy másik. valamint sokféle más rovarevők. sok mérföld hosszú oszlopokban kocogva északnyugat felé. A legtöbbet a gnúcsordák vándorlásáról tudunk. amelyek szinte mind kérődzők. Ez a változatos táj változatos állatpopulációkat tart el.zsákmányállatai a nagy testű növényevők. A folyókon olyan fejvesztett rohamban.a gnúknak hát újra neki kell vágniuk a hosszú útnak. mint az északnyugati. Zebrák és gazellák kíséretében egymillió gnú indul hosszú vándorútra. Ezt fogyasztják a hangyászok . az orrszarvú és az elefánt. Szudánban élő Thomas-víziantilop. keletre. mint a Thompson-gazella és az impala. és csak akkor merészkedik ki a síkságra. azért a lakóknak költözködniük kell. Aztán ott vannak a nem kérődző óriások. Májusra itt a füvet már tövig lelegelik.vadásznak apró rágcsálókra. De novemberben ezek a síkságok is kezdenek kimerülni. ami más levélfogyasztó állatok számára elérhetetlen magasságokból képes a tövises ágakat lerágcsálni. Így haladnak nap mint nap. és az afrikai síkságok uralkodó állatai. mint a veldt és a préri utazóinak meséiben 150 évvel ezelőtt. odalenn a Serengetin pedig újra megindulnak az esők .

hanem az áradások miatt vándorol. A füves síkságok nyílt jellege megkövetelte lakóitól a gyors futás képességét. s még ma is túlszárnyalják. a visszavonuló vizek nyomán kisarjadó zsenge. az egyre jobban összeszoruló víziantilop-állomány így végül kénytelen megpróbálkozni az átkeléssel. családjukkal együtt néhány hónapig az itt szerzett zsákmányból megtölthetik hasukat. lökéscsillapító patákat képeztek. Az ősi kérődzők sok-sok nemzedék során át szerezték meg ezt a képességet. Gyomruk átalakult azzá a több részből összetett gyomorrá. Ez. Alig néhány nap alatt akár 5000 példányt is leölnek. Napjainkban a legsikeresebb fűevők a kérődzők. Nem messze az etiópiai határtól a kettő összefolyik. Az ország déli részén mintegy egymillió él ebből a tetszetős antilopfajból. amelynek hímjei kecses. Oldalsó lábujjaik eltűntek.Ez nem a szárazság. valamint a fű leveleinek alapvető durvasága nagyon erősen koptatja a fogazatot. új füvet követve. mind a fajok változatosságában. hogy el tudjanak menekülni a ragadozók elől. Így az állatok hosszú vándorutakra kényszerülnek. a fű természetesen csak az esőzések idején sarjad. és a foguk is megváltozott. elég nagy termetre volt szükségük. és tartós. a középsők megerősödtek. A síkságokon időről-időre beköszönt a száraz évszak. A hatások azonban nem lehettek egyirányúak. mind abszolút létszámban. ahol a száraz évszak kritikus hónapjait tölthetik. A vadászok számára ez igazi eldorádó. Territóriumukat kétfelől esőzésektől megáradt folyók szegélyezik. Itt várnak rájuk évről évre a murle törzs tagjai. amely hatékonyan képes megemészteni a füveket. amikor populációikat az ember már súlyosan lecsökkentette. A Thomas-víziantilop számára viszont ez az utolsó megpróbáltatás. ezért a kérődzők igen nagy őrlőfogakat fejlesztettek ki. . a növényevők szájába óhatatlanul belekerül bizonyos mennyiségű kavics és homok. Mivel a fű a talaj közelében nő. hogy egész évben legelőt találhassanak maguknak. hogy a hosszú utakat túlélhessék. Azért. aztán amikor az esőzés véget ér és a síkságok kezdenek kiszáradni. mert a túlélők elérik az északi mocsaras. füves pusztákat és a jó legelőket. a lovakat. A tehenek délen szülik meg kicsinyeiket az esős évszakban. a végükön lévő körmök megvastagodtak. Messze felülmúlták egyetlen komoly vetélytársukat. elindulnak észak felé. amelyeknek felületét zománcból alakult redők erősítik. Testük alakját főleg a fű sajátos jellege határozta meg. lant alakú szarvval vannak felfegyverkezve.

A tüskés bozót ritkul. Keleten a Níluson túl terjed. De a facsemeték szintén kihajtanak. Már nem látunk többé nagy antilopcsordákat. és a föld egyre szárazabb lesz. egészen a Vörös-tengerig. Közeledünk egy másik világhoz. Így hamarosan újra erdő léphet a füves puszta helyébe. vagy az ember kivágja a fákat. és egy-két éven belül beárnyékolják a földet . De még a fűnek is szüksége van némi esőre. javította és tördelte: a Webtigris. amit a fű nem visel el. Itt mérték árnyékban a legmagasabb földi hőmérsékletet: 58 Celsius fokot.márpedig ez az egyetlen állapot. FEJEZET A PERZSELŐ SIVATAGOK A Szahara a világ legnagyobb sivataga. Ahogy észak felé tovább haladunk az afrikai szavannákon. így kiírtják a facsemetéket. 6. akkor ott megvetheti a lábát a fű. innen nyugatra pedig mintegy ezer kilométerre az Atlanti-óceánig ér. Szudán és Mali északi részeinek bozótosaitól egészen a Földközi-tenger partjáig terjed. Folyó nem fakad a területén. a sivatag világához. Ha a tűz elpusztít egy erdőt. A kérődzők segítségével azonban a fű inváziója állandó megszállássá változhat. az esőzés csökken. mert az állatok lelegelik és letapossák. Még az állatok csapásai is elmaradnak a lábunk alatt a száraz homokban. Ezt a bánásmódot csak a pázsitfűfélék viselik el. ahol homokja romba dőlt római városokon söpör keresztül.A kérődzők szintén befolyásolták a fű elterjedését. egyes részein esetleg évekig egyfolytában egy csepp eső sem hullik. visszakövetelve birodalmát. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. . és a fű is elvékonyodik.

elegáns. Háziállatok ábrázolásait is láthatjuk . amelyet sem talaj. mintsem hegyekre emlékeztet. védett helyeken. a tüskés bozót közt vonuló. orrszarvúkat. a Tassili-NAjjer tetejéről emelkednek a magasba. aszályos síkság. Azután a szelek megint felkapják a homokot. roskadozó tornyaik és ívelt. A művészek saját magukat is lefestették. a kellős közepén pedig groteszk homokkő hegyláncok magasodnak. üldögélnek a kunyhóik mellett. kimélyítve a homokkőrétegek közötti puhább rétegeket. íjjal a kezükben vadásznak vagy álarccal a fejükön táncolnak. meredek falú csúcsaik. akik ma ott terelgetik a sivatag déli szélén túl. . boltozatos folyosóik zűrzavaros labirintusa túlnyomórészt inkább toronyházak tömbjeire. félvad. tarka marhacsordáikat. amelyekben valamikor patakok rohanhattak. izzó vörös és sárga festékkel festett állatképeket találunk . majd valahol másutt a sivatagban buckák.Egyes vidékeit homok takarja. görbe szarvú tarka marhák tucatjait. Talán ők voltak azoknak a nomád népeknek az ősei. hogy ennek a vidéknek valamikor igen jó volt a vízellátása. A tornyok között húzódó völgyek lefutása pontosan ugyanolyan. kik voltak ezek az emberek. de a legnagyobb része széltől lecsiszolt kavicsokkal és szanaszét heverő kövekkel borított. s ezzel vízszintes barázdákat vágott a sziklák falába. a kiálló sziklák alatt. vízilovakat. Nem tudjuk pontosan. hogy mikor készültek ezek a sziklarajzok. hogy tovább növelje a homoktengert. Azt sem sikerült pontosan megállapítani. a kivájt. némelyiknek még a hám is ott van a nyaka körül. Ám ezeket a hegyeket mégsem csak a szél formálta. egyes kisebb sziklaoszlopaik pedig idomtalan gombát formáznak.gazellákat. Kisebb mellékvágatok is csatlakoznak hozzájuk. mint bárhol másutt a folyóvölgyeké. és ennek további bizonyítékai is ott ékeskednek a sziklákon. fekete lóantilopokat és zsiráfokat. sem növényzet nem oltalmaz. Ezek a jelek erősen arra mutatnak. lantszarvú. Sokuknak tövébe sekély barlangok maródtak. dűnék formájában lerakják. a szirteknek zúdítják. álldogálnak a marháik közt. Többféle különböző stílust lehet köztük azonosítani. Ezek a hegyek egy fennsíkról. ott porlad szét a szemünk láttára. A napfényben perzselődő meztelen kőzet. Alul. Mindezeket a rendkívüli formákat a szél vájta ki : a felkorbácsolt homokot és kavicsot hatalmas erővel fújta a sziklák felszínére. ezért a rajzok valószínűleg tekintélyes időszakot fognak át. A szakértők többségének véleménye szerint a legkorábbiakat körülbelül 5000 évvel ezelőtt rajzolhatták.

annak az oka végső soron az. az Egyenlítőn erősen. amelyek az Északi-sarktól egészen Dél-Angliáig és Dél-Németországig utat vájtak maguknak és jégtakaróval borították be az Északi-tengert. Az oly elevenen lefestett állatok közül ma már egyik sem tudna megélni a Szahara forró. Poros leveleiknek is sikerült valahogy zölden maradniuk . a többi. Vastag. Azok a gleccserek. hatalmas. amelyeket ábrázolnak. hogy azokkal a jelenetekkel.ezek a levelek adják az egyetlen zöld foltot a környező sziklák barnájában és rozsdasárgájában. Az a nagy klímaváltozás. Évgyűrűikről ítélve 2000-3000 évesek lehetnek: csemeték voltak. elkezdtek visszavonulni. amikor az utolsó jégkorszak kezdett visszahúzódni. Hogy az eső miért nem esik egyenletesen a Föld egész felszínén. göcsörtös gyökereik utat törtek maguknak a napégette sziklába. ahogy az Észak-Európát borító jégtakaró többször is kiterjeszkedett. hogy a Nap egyenlőtlenül melegíti fel a Földet : a sarkokon gyöngén. kiterjedt tavakkal megtűzdelt. a mélyen lévő talajvíz felé. majd visszahúzódott. Meghökkentő módon egyetlen élő szervezet mégis fennmaradt ebből a korszakból. termékeny síkságból végül a kopasz sziklák és a szállongó homok sivataga lett. elhalt. Európába és Afrika délebbi vidékeire húzódott. kopár homokján és kövein. fűtakarója és bozótosa elhervadt.ahhoz egyszerűen túl száraz körülöttük a föld. Ez nem az első alkalommal történt meg. Körülbelül egymillió évvel ezelőtt kezdődött. kiszélesítették benne a repedéseket. Az addig rendszeresen hulló csapadék északabbra. ugyanezen a szélességi fokokon elterülő más vidékekhez hasonlóan. amikor a környező sziklafalakra az utolsó képeket festették. többé már nem találkozhatunk a környező sivatagban. a Szahara síkságain is változtak a termékeny és az aszályos időszakok. Ennek ellenére Afrikának ez a hatalmas szelete. Az emberi és állati populációk vizet és legelőt keresve délre vándoroltak. Az ágaikon növő tobozok még mindig életképes magvakat rejtenek. miközben lefelé törtek. egyre szárazabb és szárazabb lett. ezek azonban soha nem csíráznak ki . mindig hajlamos volt a szárazságra. A Szahara pedig eső nélkül maradt.Az azonban nem kétséges. Ugyanúgy. igen lassan ment végbe. . aztán az egykori. sekély tavai pedig elpárologtak. amely a Tassili fennsíkját és az egész Szaharát sivataggá változtatta. Az egyik sziklafalakkal övezett szűk völgyben ősi ciprusfák csoportja áll. A talajt elhordta a szél.

Az Egyenlítőnél a meleg légáramlatok felemelkednek. kettős hatása van. éjszaka pedig nincs semmiféle takaró. aztán egymással ellentétes irányban. Ezeknek a zónáknak az elhelyezkedése sem teljesen szabályos.és Sonora-sivatag megfelelője a DélAmerikában az Atacama. mivel a földfelszínhez közeledve újra felmelegszik. hogy a sivatagok fölött nincsenek felhők. Annak. hogy nem eshet az eső. Ázsiában pedig Turkesztán és Közép-India hatalmas sivatagainak. amely végül esőként lehull. minden elérhető nedvességet felszív a földről. ott tőle északra és délre mindenütt vannak sivatagok is. mint a Föld bármely más pontja. éjszaka fagypont alá is hűlhet a hőmérséklet. a bennük lévő nedvességből felhők képződnek. de emelkedésük közben lehűlnek. továbbhalad a trópusok felé. délen a Baktérítő körül száraz övezeteket hoz létre. észak és dél felé áramlanak. amely a sivatagban lelt otthonra. a hegységek és a síkságok egyenletlen eloszlása a Föld felszínén. Addigra azonban már teljesen elveszítette a magában hordozott vizet. hanem azt is. a felső légrétegekben. így az egyenlítői felszálló légáramlatok kezdetben magas páratartalmúak. Délkelet-Ázsia dzsungelekkel borított szárazföldjein és szigetein kívül szintén megvan a déli megfelelője Közép-Ausztrália sivatagaiban. hogy ezeken a vidékeken napközben nincs árnyék. a Kalahári és a Namib-sivatag. Az óriási napi hőingás minden olyan élőlénynek nagy problémát jelent. amelyeket aztán még tovább bonyolít a szárazföldek és a tenger. Az Egyesült Államok délnyugati részén elterülő Mojave. A nagy magasságban haladó légáramlás. A meleg levegő több nedvességet képes hordozni. . mint a hideg. amely segíthetne megőrizni a hőt. Az apró emlősök egész napra menedékbe vonulnak: elrejtőznek a kövek alatt és a föld alatti üregek sötétjében. miután leadta nedvességét. mivel a légkörben forgó Föld hatalmas örvényléseket kelt fönn. A legtöbben a lehető legegyszerűbben oldják meg ezeket a problémákat: lehetőleg kerülik a hőmérséklet szélsőségeit. Míg a sivatag napközben legalább olyan forró. amely fölött az Egyenlítő felé vezető visszaútján elhalad. A levegő körforgása így északon a Ráktérítő. így nem hoz esőt az alatta elterülő földekre. de az Egyenlítőtől 1500 kilométernyire északra és délre aztán leereszkedik. A felhőtlen ég nemcsak azt jelenti. Ennek ellenére nagy vonalakban fennmarad a szabályszerűség: ahol az Egyenlítő szárazföldeket szel keresztül. Ezenfelül. A közép-afrikai esőáztatta erdőktől délre ott van a Szahara párja.

meg-megállva. aktivitásuk ideje akkor jön el. amelyeket szálláshelyükre sodort a szél . a sivatagi hiúznak is nevezett karakál és a csíkos hiéna is megjelenik. amelyekből kiderül. törpe rókák és prérifarkasok vadásznak rájuk. Rajta és közeli rokonán. bár itt amerikai ugróegerek ugrabugrálnak magokat keresve. Sivatagi rókák sompolyognak némán a kövek közt. Ők vegetáriánusok. egyre aktívabb lesz: bekapja a rovarokat. némelyik fekete. és a rókának máris megvan ha nem is a vacsorája. amikor csökkenni kezd a testhőmérsékletük. szinte a semmiből. Kora hajnalban még lassan mozog. és könnyebb. Körülbelül 30 centiméter hosszú. vékonyabb bundájuk van. s bár a fűcsomók ritkák. mint északabbról ismert rokonaiknak. amikor a Nap a horizont alá süllyed. Egy macskaféle. amikor Amerika nyugati sivatagaiban az arizonai gila vadászni kezd. háromszögletű fülüket. gyöngyszemekre emlékeztető pikkelyekkel borított állat. de az első fogása. . és orrukat a földre szorítva követik az árulkodó szagnyomokat. Előbújnak az emlős vadászok is. minden hangra hegyezik nagy. és lakójuk légzésének köszönhetően a levegő páratartalma is többszöröse a föld feletti levegőének. A Szaharában a versenyegerek és a szökdécselő ugróegerek tüstént előmerészkednek. Amikor a Nap újra feltűnik a látóhatár keleti szélén. amelyek kisebbek. A gekkók is visszavonulnak sziklarepedéseikbe. Az emlősök. miközben folyamatosan egyre hűvösebb lesz. a mexikói viperagyíkon kívül nincs is a világon több mérges gyík. így az állatok igen kevés nedvességet veszítenek. tömzsi farkú. de ahogy a Nap fölmelegíti a testét.Az ilyen menedékhelyeken jóval hűvösebb van. bogarakat és más rovarokat keresgélve. mint odakinn az izzó napsütésben. újabb állatok bukkannak elő.ezekből kitelik parányi lakomájuk. mihelyt leszáll a sötétség. azért előfordulnak.egy gyors ugrás. Ez az a napszak. de hajnal előtt rendszerint visszabújnak barlangjaikba és odúikba. tovább keresgélhetnek és vadászhatnak a már meglehetősen hideg éjszakában. a Közel-Kelet sivatagainak számos részén pedig farkasok is élnek. A nap legnagyobb részét itt is töltik. mi járt arra és mikor. Első éhségük csillapultával az állatok tevékenysége lelassul. a madárfiókákat és a tojásokat. fényes. emellett magvakat és elpusztult növényi részecskéket is találhatnak. némelyik alapszíne korallvörös. Valamelyik nyom esetleg egy versenyegérhez vezet . mivel képesek testüket állandó hőmérsékleten tartani. Az Újvilág sivatagjaiban hasonló gyűjtögetés és öldöklés folyik. A hűlő kövek közt gekkók szaladgálnak.

púderszerű port képez a levél felszínén. A teste egy óra alatt akár egy liter folyadékot is veszíthet. ahol a felnőtt állatokat éppúgy elkapja. . A Kalahári sivatag ürgemókusa bozontos farkát használja napernyőnek: feje fölé emeli. amely ugyanúgy visszaveri a hő egy részét. ahol páncéljuk biztonságában töltötték az éjszakát. A levegő olyan forró. ha a párolgással túl sok nedvességet veszítenek. A kevésbé forró reggeli és kora esti órákban fotoszintetizál. A hőség a növényeket ugyanúgy fenyegeti. A legcsekélyebb izommozgás is hőt gerjeszt. az embernek is fájdalmas az égető sziklákat megérinteni. Ez finom. Levelei csaknem teljesen függőlegesen állnak. és pontosan abba a helyzetbe állítja. Néhány állat a déli verőfényben is a föld felszínén marad. Ugyanúgy elpusztulnak a szomjazástól. ilyenkor a levelek egész felületükkel a fény felé fordulnak. miközben a hangyák makacsul és feltartóztathatatlanul tovább masíroznak. A magyal levelei a szikes talajból felszívott sót is kiválasztják. Néhány óra múlva a Nap olyan magasra emelkedik. amelyben testét beárnyékolja. mint az emlősök. és olyan száraz. Ha egész nap kinn marad a szabadban. széttárja a szőrzetét. mint a Szaharában a sivatagi róka: a hatalmas füleit. fehér.Még a sivatagi rágcsálók fészkébe is bemerészkedik. mint az állatokat. napkelte után négy-öt órával már számukra is túl meleg van. mint a sportolók fehér trikója. mint a kicsiket. hogy a sivatagban megint perzselő hőség lesz. az alig 5-10 centiméter hosszú moloch bújik elő ilyenkor hangyászni: leül valamelyik hangyaösvény mellé. A Nap pedig a derült égből egész idő alatt könyörtelenül perzseli a tájat. és módszeresen fölkapkodja ki-kivillanó nyelvével a rovarokat. A hüllők ugyanúgy megszenvedik a túlmelegedést. így hát most kényszer nélkül semmi nem mozdul. Mások hőcserélőkkel hűtik a vérüket. bizony meghal. hogy az izzadság elpárolog. a Góbi sivatag sünje és az ausztráliai bandikut mind ugyanazt az eszközt használja. A sivatagi magyal az amerikai sivatagokban nyílt terepen nő. így csak a levéléleket éri az erős napsugárzás. Ausztráliában egy tüskés gyík. mielőtt még észrevenné az ember. A kövek fölött remeg a levegő. ahol nincs semmiféle árnyék. Ez a nyüzsgő tevékenység nem tart sokáig. A sivatagokban mindenütt megtalálható teknősök is ilyenkor bújnak elő földbe kapart gödreikből. és nem iszik. Az amerikai szamárnyúl.

Az a fizikai folyamat.a teljes vizeletkészlet kiürítéséről nem is beszélve . így a párolgási folyamat hőt von el az alatta lévő bőrből. Amikor a teknősök úgy istenigazából kimelegszenek . hőt von el a környezetéből. mégis légáramlást kelt a száj nedves belsejében. Így az összes sivatagi élőlény mindent megtesz azért. Más állatok folyadék segítségével fokozzák a szél hűtőhatását. mint ahogy megőrzik a belsőt. sok hüllő ürüléke pedig csak egy szárazanyagból álló "pirula".A nagy fülek nyilvánvalóan más szempontból is hasznosak. amikor a víz elpárolog. Néha még ennél is tovább mennek. de azok a sivatagi állatok. és kiengedik hátsó lábaikra a hólyagjukban rendszeresen tárolt nagy mennyiségű folyadékot. ami a sivatagban a lehető legértékesebb kincs. amelyek ezeket alkalmazzák. A verejtékezés. nagy adag nyállal nedvesítik meg a fejüket és a nyakukat.mind jó hűtési módszerek ugyan.a testhőmérsékletük 40-50 Celsius fok fölé emelkedik -. a toroklebegtetés. Az állatok ürüléke rendszerint rendkívül száraz : a tevetrágyából például szinte tüstént tüzet lehet rakni. Hasonló hatást kelt a lihegés: a száj nedves belsejében oda-vissza járó levegő nyálat párologtat el. Sok madár tollainak védelmében minden baj nélkül naphosszat kinn üldögélhet a sivatagi napsütésben. így ugyanolyan hatékonyan távol tartják a külső hőt. Így például. amelynek során egy folyadék gázzá alakul át. hogy megőrizze testében a folyadékot. mihelyt az állat elpottyantotta. hőelvonással jár. hogy megőrizzék testük hőjét. mint a légzésnél. hogy a rajta átfúvó levegő lehűti a benne keringő vért. bár néha még nekik is hűteniük kell magukat. a nyalogatás . ezért hűti le a verejtékezés az emlősöket. Apró véredények hálózata szövi át a fül elülső és hátsó felületét. A világ legnagyobb részén tollaik persze pontosan arra szolgálnak. a lihegés. A madarak a legtöbb más állaténál jobb hőszigeteléssel vannak felszerelve. de ezeknek az állatoknak az akusztikai hasznossághoz szükségesnél jóval nagyobb fülei vannak. ami lehűti a vért az alatta lévő szövetekben. Amikor nyomasztóvá válik a hőség. a mellső láb szőrzetén energikusan habot vernek nyálukból. de a hőátadást a tollazat képes mindkét irányban lecsökkenteni. Ehhez nincs szükség a mellizom munkájára. Ausztráliában a kenguruk különleges hajszálérhálózatot fejlesztettek ki mellső lábuk belső oldalán. . Ilyenkor a lihegésnek az emlősökénél különb formáját alkalmazzák: a torkukat lebegtetik. közvetlenül a bőr alatt. ezért nagy árat fizetnek : vizet veszítenek. amely olyan közel van a bőr felszínéhez. minden hangot érzékelnek.

de amikor valamelyik szülő csőrében egy döglött gyíkkal megérkezik a fészekhez. Az amerikai futókakukkot. amikor aztán leszáll. a fiókák nyakukat fölfelé nyújtogatva köréje gyülekeznek. a kakas elindul a fészek felé. és a madár a szájába nyomja a gyíkot. mint a szivacs. Sok sivatagi élőlény életén a vízszükséglet uralkodik. és ha a táplálék. Míg az emberi vizelet 92 százalék vizet tartalmaz. Problémáik a szaporodási időszakban válnak súlyossá. először ő maga iszik. ezt a hetyke. Ezek a tollak egészen különleges szerkezetűek. A futókakukkpár kaktuszra vagy egy tüskés bokorban építi meg a fészkét. kígyókra vadászó madarat gyakran láthatjuk Arizona és Mexikó sivatagaiban száguldozni. Egy szaharai gyík még a sófölöslegtől is képes úgy megszabadulni. De számos nagy testű állat. de nem engedi el. amely annyira lecsökkentette a vízigényét. Amikor megérkezik a vízhez. kénytelen naponta elzarándokolni legelőiről valamelyik ritka vízlelőhelyhez.A vízben oldódó bomlástermékek kiürítéséhez szükséges vizet is rendkívül gazdaságosan használják fel. és úgy szopják a tollait. hiszen a csibéknek ugyanúgy szükségük van a vízre. amit a szüleik hordanak nekik. például az oryx vagy a kenguru. de csak a hímek esetében. akkor valami más módon kell számukra folyadékról gondoskodni. mint a felnőtt madaraknak. és szándékosan átáztatja hasi tollait. nagyon egyenesen megáll benne. Ha teljesen átitatódtak.igaz nagyon ritka . esetleg soha nem is iszik. Van néhány olyan . A fióka kitátott csőrrel kérincsél. A kicsinyek már elképesztően korán képesek gyíkokat és rovarokat megemészteni. A sivatagban élő madarak gyakran ugyanezt a mindennapi eljárást követik. és két-három fiókából álló fészekaljat költ. nem elég leveses. Az afrikai pusztaityúk gyakran jó 40 kilométernyire fészkel a legközelebbi állóvíztől. aztán belegázol a pocsolya szélébe. hogy az orrában lévő mirigyeken át választja ki. . A sivatagi róka és sakál a megölt állatok testfolyadékaiból szerzi a vizet.gazella a levelek nedvéből. s egyetlen más madárnál sem találkozunk hasonlóval: úgy magukba szívják a vizet. az ugróegerek vizelete csak 70 százalékot. a dorkász. aztán naponta visszatérni a legelőre. Kakasa egészen egyedülálló módon szállítja csibéinek a vizet erre a nagy távolságra.állat is. Egy-két faj vészhelyzetben zsírtartalékainak lebontásával belülről is képes vizet előállítani. ahogy a kutyakölykök a szuka emlőit. hogy a táplálékából kivont folyadék is elegendő számára. nem dobja oda csak úgy a fiókáknak a zsákmányt. az ugróegér a magvakból. Ő azonban egészen más módon gondoskodik fiókáinak folyadékról.

hogy tőle méterekre már semmi más növény nem élhet meg.Miközben így állnak. Miközben a bokor az eredeti szártól sugarasan kifelé terjeszkedik. Egyesek átmérője ma már eléri a 25 métert. a felnőtt madár torkának mélyén folyadék jelenik meg. akár 10000-12000 éve is növekedhet és terjeszkedhet ugyanazon a helyen . hiszen a közelben esetleg nincs is elérhető állóvíz. a kődarabokat körülvevő. amelyek olyan nagy távolságokra. vagy az oly ritkán hulló csapadékból. Ilyenkor annyi vizet szívnak fel. A kivételes esők után. Hogy elegendő nedvességhez jusson. a középen lévő szárak gyakran elpusztulnak. Mivel semmiféle más növény nem versenyezhet vele. amennyit csak lehet. ami aztán lecsepeg a csőrén a fióka szájába. Ellentétben a kreozotcserjékkel. hanem a körülbelül évente egyszer bekövetkező felhőszakadásszerű záporokat használják ki. de maga a növény.így a kreozotcserje a legöregebb ismert élőlény a sivatagban. Ezt kevesen tudják hatékonyabban megoldani. ők nem apró mennyiségeket szívnak fel többé. Egyes sivatagi növények egészen más stratégiát alakítottak ki a víz tárolására. ahogyan csak lehet. hogy magvait elszórva új egyedeket hoz létre a közelben. amelyet a madár eddig a begyében tárolt.kevésbé folyamatosan. Nem a mélyben rejlő. s mintha némán veszekednének a zsákmányon. a sivatagi növényeknek is meg kell oldaniuk. de nem úgy. hogy látszólag minden elérhető vízmolekulát kivonnak belőle. Azt a problémát. a bokor egyre tovább növekszik kifelé. így a növény gyűrű alakban terjeszkedik. amely vagy a harmatból származik. mint az Amerika délnyugati sivatagjaiban növő kreozotcserjék. Így egyetlen kreozotcserje-egyed gyökere teljesen birtokba veszi a közelében fekvő terepet. beleértve a saját magvait is. olyan gyorsan. 5-10 centiméterrel a talajfelszín alatt. minden egyes bokornak nagy földterületre van szüksége. és mihelyt egyszer megvetette a lábát egy igazán aszályos területen. a gyűrű pedig egyre tágul. hogy hogyan lehet vizet gyűjteni egy majdnem teljesen víztelen környezetben. Az ilyen gyűrűkben az egyedi hajtások nem túlságosan öregek. Betelepíti. hanem a töve körül gyökereinek lassan terjedő hálózatából új szárakat hajt. sok sivatagban elérhetetlen talajvízre támaszkodik. olyan alaposan átjárják a kavicsos talajt. olyan alaposan összegyűjti a vizet. hanem az emésztés fiziológiai folyamatai során keletkezik a szülő gyomrában. Így a fióka csak azután eheti meg a húst. hanem arra a parányi nedvességrétegre. azokon megtapadt nedvességet hajszálgyökereinek hálózatával gyűjti össze. Ez a folyadék nem néhány perccel azelőtt lenyelt víz. aztán . miután akarva-akaratlanul megkapta megfelelő vízadagját. ha a felszín alatti egysége miatt egyetlen szervezetnek tekintjük.

Ám ez nem lenne bölcs dolog. hogy fokozatosan új szövetek építésére használhassa fel. A levelein lévő sztómákon vagy gázcserenyílásokon keresztül óhatatlanul vízgőzt veszít. és közben kitágítja a bordázatát. . szárazságot tűrő növényekhez. Az arizonai óriáskaktuszok közt bolyongó utazó.tárolják. így a saguarót gyakorlatilag szinte állandóan mozdulatlan levegő alkotta láthatatlan köpeny veszi körül. hogy a bordázat mélyedései alján helyezkednek el. A saguaro és néhány más kaktusz ennél még egy lépéssel tovább ment: levelei tövissé módosultak. megduzzad a szár. a saguaro felszívja a vizet a kiszáradt földből. amelyeknek mintegy 2000 különböző fajuk ismert. ami könnyen halálos lehet. A tövisek nemcsak a legelésző emlősöktől védik meg a növényt (ezekből egyébként is nagyon kevés van).kaktusz. Amikor megérkezik a vihar. Egy nagyobb termetű arizonai óriáskaktusz egyetlen nap alatt egy tonna vizet is képes fölvenni. egészen a következő viharig. mint a fenyő tűlevelein. Azonban nem minden vizet tároló növény mérgező. Közel 15 méter magasra is megnőhet. hanem megtörik a növény körüli esetleges légáramlást is. Mind Közép-Ausztrália bennszülött őslakosai. így jelentősen megnöveli kerületét. vagy több függőleges ujjra ágazik. átvette a fotoszintézis feladatát. sztómáikat pedig a levelek helyett megduzzadt szárukon fejlesztették ki. Mindezeket az eszközöket bevetve a saguaro minimálisra tudja csökkenteni a párolgási vízveszteséget. és évről évre meg tudja tartani vizének legnagyobb részét. és akkor cserélik ki oxigénre a szén-dioxidot. olyasformán. Egyik legnagyobb fajuk az arizonai óriás. Ezért.és DélAmerikában található. A szár zöld lett. a perzselő sivatagban sok növény szintén nagyon apró leveleket hajt. mind a Kalahári-sivatag busmanjai ilyen növényekhez folyamodnak aszály idején. éjszaka hasznosítják. amikor újra feltöltheti hatalmas víztartályait. mert a saguaro nedve erős mérget tartalmaz. Közép. Aztán már csak meg kell őriznie. és vagy egyetlen oszlopot alkot. a nap legnagyobb részében pedig zárva tartják a sztómáikat. a saguaro. Teljes hosszában harmonikaszerű bordázat húzódik végig. amelyeken viszonylag kevés a sztóma. természetes körülmények közt összes szabadon tenyésző fajuk kizárólag Észak-. Ennek a technikának a specialistái a kaktuszok. hasonlóan az északi fagyos éghajlati övben élő. Mindennek tetejébe a kaktuszok fotoszintézise különlegesen zajlik: a nappal szerzett fényenergiát elraktározzák. hogy megcsapolja ezeket a körülötte magasodó hatalmas víztartályokat. talán kísértésbe esik. A sztómákat továbbá az is védi minden fuvallattól. akit gyötör a szomjúság. Ekkor már hűvös van. Az ellensége a párolgás.

mint az a többi növényi szár. hogy megmentse az életünket. Ahhoz is elég lehetett volna. Az én szememben pont olyan volt. Amikor kezünkkel összemorzsoltuk egy letördelt darabját. Ekkor a ceruzavékony szár hirtelen akkora gömb alakú gyökérré dagadt. még a szeme sem járt ide-oda . Aztán egyszercsak tévedhetetlenül letérdelt egy kurta. A délnyugat-afrikai Kalahári-sivatag busmanjai szintén nagy növényszakértők. mint én. Minden ember testében vannak zsír formájában tápanyagtartalékok.mintha egyetlen. látszólag nem is keresgélt. hogy zsírtartalékuk a fartájékra koncentrálódott. hogy még a busmanok sem tudják lenyelni. aki gyorsan és magabiztosan csörtetett. aki specifikusan. amely igen nagyra nőhet. míg csak körülbelül 30 centiméter mély lyukat nem vájt. de valójában nekünk.Ezek a sivatagi népek mind kiváló botanikusok. az apró. elmosódott nyomokat a homokban. Követtem bennszülött vezetőnket.rendszerint a nőknél . tehát benedvesítik és lehűtik a bőrüket. amelyen alig néhány apró levél csüngött. hajlott szár mellé. mint egy futball-labda. éles ellentétben a test többi sovány.ez a hatás úgy küszöbölődött ki. Ha az ember mozog és hőt gerjeszt az izmaiban. nagyon nehéz elkerülnie a felhevülést. . izzadságban fürdő utazóknak. csak irigyelnünk kellene őket. Egyes busmanoknál . folyadék csöpögött ki belőle. erős csapásaival kiásta a szár körül a földet. mert nagyon megnehezíti a bőrön át való hőleadást. a növényi szárak és levelek formáját. amely legtöbbünkön megtalálható. a sziklák alakját. de azért ez sem megy pocsékba: végigtörlik vele az arcukat meg a testüket. hogy enyhítse a szomjunkat. A jelek szerint a busman az egyedüli emberfajta. Több különböző növénynek is vannak ilyen víztároló gyökerei. Ám az a hasat és a végtagok egyes részeit körülvevő zsírréteg. ami mellett addig elmentünk. anatómiailag alkalmazkodott a sivatagi élethez. Botjának gyors. a sivatagban súlyos hátrányt jelent. Kívülállók számára talán furcsa látványt nyújtanak. de ez az ő számára nyilvánvalóan alapvetően más volt. egy másik emberfajtához (rasszhoz) tartozó. izmos részével. akik a busmanok sivatagába merészkedünk. akiknek a tudása sok egyetemi képzettségű biológust megszégyeníthetne. éppen elég ahhoz. Egyszer vizet kerestünk Közép-Ausztrália vörös sivatagában. Az egyiknek olyan szörnyen keserű a leve. átható pillantással be tudta volna fogadni egész környezetét. de nem mindegyikből fakad egyformán jó ital. nem meregette a nyakát jobbra-balra.

alighanem a Welwitschiának lennének a világon a leghosszabb levelei. mint egy hatalmas répa. a növény ezer évig is elélhet. és a sivatag felett csöppekké kondenzálódik. A köd szolgáltatja a nedvességet a Namib-sivatag egyedülálló. amellyel kevés más sivatag rendelkezik. Így egy-egy ilyen öreg példánynak a levele elméletileg több száz méter hosszú is lehetne. másokon olyan saját erőforrások állnak rendelkezésre. Amikor a köd föléjük sodródik. amelyeket különféle egyedi módokon lehet kihasználni. mert bár nagyon lassan nőnek. A Namib-sivatagban több élőlény is felhasználja ezt a lehetőséget. amellyel végre felszürcsölhetik. ősöreg példányoknál legnagyobb átmérője akár egy méter is lehet. szíjra emlékeztető levél nő ki. körülbelül évente fordulnak elő felhőszakadással járó viharok. A levelek tövüknél zöldek. vizet vesznek fel. körülölelik a tölcsérszerű törzset. vékony rostok nőnek. Közvetlenül viaszos felszínük alatt a levél egész hosszán végigfutó hosszú. és fejüket lehajtva. Amikor le-lehull a harmat. Nagy. vastag törzséből mindig csak két nagy. Egyes területeken sajátos megoldandó problémák merülnek fel. Az ilyen ködös estéken hosszú lábú gyászbogarak másznak ki a homokdűnék gerincére. Más vízcseppek végigcsordulnak a levélen. Mivel határos a tengerparttal. ezek a vízcseppek végigcsurognak a hasukon. Ahogy a szél ide-oda dörgöli őket a köves talajon. hiszen a legtöbb sivatagi növény levele apró. gyakran megcsavarodott rövid. és úgy görbülnek felfelé. a vízmolekulákat először a levél bőrszövete köti meg. amelyek gyakorlatilag egész aktív életüket . simák és szélesek. Egyes sivatagokban elég rendszeresen. a végük kirojtosodik és elhal. A Kalaháritól északra fekvő Namib-sivatagban van egy olyan nedvességforrás. és lecsöpögnek megtépett hegyéről. Ezek lehetővé teszik olyan állatközösségek kifejlődését. éppen ellenkezőleg. Ha a szél nem koptatná így őket. aztán a rostok továbbítják a levél belsejébe. széthasadozva hulljanak le a földre. ezeket aztán a gyökerek gyűjtik össze. a Welwitschiának is. hogy aztán megcsavarodva. duzzadt gyökere olyan. Első látásra ezek a nagy levelek látszólag rendellenesek. és minden bizonnyal leglátványosabb növényének. Heges. amelyeknek erős a vízfelszívó képessége. mint holmi óriás gyaluforgácsok. hogy minimális legyen a vízvesztesége. potrohukat "magasan" a levegőbe emelve szemben a parttal megállnak. Ám a sivatagok sem mind egyformák.Minden sivatagban a test megfelelő hőmérsékleten tartása és a vízvisszatartás kölcsönösen összefüggő problémája valamennyi élőlénynek. Ám a Welwitschia levelei nem hogy nem veszítenek vizet. s ahogy égnek emelik lábaikat. vízcseppek csapódnak le belőle testükön. egészen a szájszervekig. az év számos éjszakáján a tenger felől köd hömpölyög.

Ha nincs eső. Amikor az eső átáztatja az arizonai sivatag talaját. Ha ráhullanak az elhervadt. Ha a talaj már jól átitatódott. mintha maga a talaj is mocorogni kezdene. Nem csoda. és a kezdeti kurta zápor után egy héten belül nem érkezik meg az igazi erős zivatar. Ezek a lapátlábú békák vagy ásóbékák a felszín alatt vagy harminc centiméternyire temetkeztek el. és száraik tetején száraz. ha a sivatagi utazó semmi jelét nem látja a körülötte rejtőző élet gazdagságának.arra a rövid időszakra sűrítik. látszólag élettelenül. . Miközben vizet szívnak fel. amely megakadályozza a csírázást. Ám az életnek ez a képe teljesen illuzórikus: ezek a történések teljesen mechanikusak. eleven életre kelnének: kibontják megbarnult terméseiket. hogy apró gyökérkezdeménye egyenesen lefelé hatolhasson a földbe. Ennek során feszültségek keletkeznek bennük. amikor viszonylag bőségesen van víz. Az év legnagyobb részében. Egyesek méterekre lövellik magjaikat a levegőbe. Mindebben veszély is rejlik. kiszabadítják a bennük rejlő magvakat. más részeik apró robbanások sorozatával kibocsátják a magvakat. Egyes növények azonban erre a kockázatra is fel vannak készülve. hirtelen mintha új. A hím ásóbékák gyorsan a pocsolyák felé ugrálnak. Az első esőcseppek robbanásszerűen életre keltik a tájat. A halott szövetek egyes részei különbözőképpen kötik meg az esővizet. ezáltal függőleges helyzetbe állítják a magot. és a magvak csírázni kezdenek. ezt csak megfelelő erősségű és mennyiségű csapadék képes lemosni. kezdik hívogatni párjukat. A sivatag felszínét elöntő eső sekély pocsolyákba gyűlik. akár 9-10 hónapig elő sem bújnak. Ha az első esőcseppek csalókák. de néha egyhuzamban éveken át. akkor a mag kicsírázhat. halott növényekre. A föld felszíne megrepedezik. Ám most maguk a földön heverő magok kezdenek el mozgolódni. akkor azok a magvak. fedőszőreik megduzzadnak és megmerevednek. apró kétéltűek másznak elő küszködve a külvilágra. mozdulatlanul rejtőznek. Magvaik burkában van egy gátlóanyag. amelyek most kicsíráznak. aztán amikor elérték a vizet. amelyek miatt egyes részeik felkunkorodnak. törékeny magházaik ülnek. amelyeknek megbarnult levelei már porladoznak. a következő száraz napokon elhalnak.

és tüstént párzani kezdenek. és több száz kilométernyit utazhattak azokról a helyekről. mint az algákkal táplálkozóknak.Néhány órán belül kórusuk sürgetésére csatlakoznak hozzájuk a nőstények. A pocsolya pedig egész idő alatt párolog és zsugorodik. tehát felmelegszik. és már nincs olyan nagy szükség a lehető leggyorsabb fejlődésre. Nem egészen egy centiméter hosszú sóférgek. hogy felkészüljenek az éhezés hamarosan rájuk szakadó hosszú. az ásóbéka két különböző lehetőségre készül fel. felnőtt békává válnak. amiből oxigént vonhatnak ki. Ám nem ők az egyedüli élőlények. Az ebihalak lázasan zabálnak. de ha a pocsolyában sóférgek (ezek apró rákok) is vannak. ami további megpróbáltatást okoz. A frissen lehulló víz azonban felkavarja.ezzel teljesítették is a következő nemzedék iránti kötelességüket. mert nem látják a zsákmányukat. Ha újabb záporok jönnek. A pocsolya már másnap teli van ebihalakkal. mikroszkopikus spórákat is hoz magával. majd végül apró. Ha az ásóbéka nem talál magának pocsolyát. Ezek olyan száraz petékből keltek ki. akkor esetleg egyáltalán nem lesz módjában párzani. amelyek akár ötven napon át is repülhettek a sivatagi szelek szárnyán. Azok a békák. A peték eközben hihetetlen gyorsasággal fejlődnek. Ilyen körülmények közt a ragadozó ebihalaknak rosszul megy a soruk. amelyek most a vízben parányi algafonalakká nőnek. és sokkal nagyobb a szájuk. a pocsolya vízszintje újra megemelkedik. hogy a pocsolyában kétféle ebihal úszkál. ilyenkor minden lázas sietséggel történik. ők továbbra is majszolgatják az algákat. A felnőtt ásóbékák ezután sorsukra hagyják petéiket és egymást. amelyeknek nem sikerül betartaniuk a menetrendet. és nem párzik mindjárt a felszínre érkezése utáni első éjszakán. apró rákok is csapatostul úszkálnak benne. és rendületlenül növekszenek. A növényevő ebihalaknak nem kell ilyen problémákkal szembenézniük. amilyen gyorsan csak tudnak. víztelen hónapjaira. Ráadásul a pocsolya egyre sekélyebb is lesz. Táplálkozni kezdenek. ahol rég elpusztult szüleik lerakták őket. Azzal. és . zavaros vízben lubickolnak. amelyek ebben a meleg. Az algák is eltartanák őket. így populációjának egyre kisebb tere marad az úszásra. és egyre kevesebb víz marad benne. A párok néhány órán belül lerakják és megtermékenyítik a petéiket. sárossá és zavarossá teszi a pocsolyát. mint a testvéreik: nagy lesz a fejük. Miután elkezdik falni a sóférgeket. elkapják és megeszik algákkal táplálkozó testvéreiket is. amelyek ilyenkor csomókban hevernek a langyos pocsolyákban . nem maradnak életben. hiszen a meleg víz kevesebb oxigént képes tárolni. egyes ebihalak kissé más módon fejlődnek. A szél apró.

és most virágba borulnak. mint folyékony iszap. hogy testüket eltakarja. hogy legalább az ebihalak egy része a lehető leggyorsabban befejezze fejlődését. és magvaik már megtelepedtek. Az első esőcseppektől csírázni kezdő magvak gyorsan növényekké fejlődnek. Középen is alig marad más. ahol a legtovább marad meg a víz.ha szerencséjük van. de ebben a legagresszívabb ragadozó ebihalak. és olyan vízhatlan burkot alkot. Kékek és sárgák. tömör masszában hevernek egymáson. Aztán. de egyesek néhány heti táplálkozás után megtalálják maguknak azokat a réseket és repedéseket. Ezt a felnőtt sóférgek közül egyik sem éli túl. Sok ebihal soha sem fejezi be a fejlődését: amikor eljön számukra a vég. de petéik ott szállnak a szélben. kivéve apró orrlyukaikat. nagy számban hagyhatják ott a pocsolyát. ha szerencséjük van. amelyet megkocsonyásít és összezsugorít a napsütés. bőrük külső hámrétege megkeményedik. amikor a nedvesség elszivárog. rózsaszínűek és fehérek. a Szaharában. Ezért aztán Nyugat-Ausztráliában. De az ő testük sem megy veszendőbe: miközben lebomlik. anyagai beszivárognak a hajdan volt pocsolya mélyedésének homoktalajába. A sivatagban hektárról hektárra égő színek virítanak. még kifejleszthetik lábaikat. Arizonában és ÚjMexikóban a sivatag néhány napig legalább olyan színpompás. Azoknak. a Namib-sivatagban. Ám ha nem esik több eső. és elugrálhatnak a sivatagba. a homokban pedig ott lesz a szerves trágya. így elevenen megsülnek. amely teljesen beborítja őket. mint a világ bármely más virágosrétje. mindenütt virágok nyílnak ezeken a hatalmas átmeneti réteken. és egymással is versengenek a pocsolya legmélyebb részeiért. Mihelyt leérnek a föld alá. amelyek a pocsolya szélére szorulnak. Az egyre sekélyebbé váló pocsolyában a kannibál hajlamú ebihalak megeszik testvéreiket. amelyről a nevüket kapták. akkor létfontosságú. amely siettetheti a következő algageneráció fejlődését. A legközelebbi eső megint itt fog pocsolyává gyűlni. amelyeken át lélegzenek. amelyekben menedéket találhatnak a beálló hőség elől. hamarosan már ahhoz sem marad elég vizük. Az esőzés áldásai ezzel még nem szűntek meg. Sokat felfalnak ugyan közülük a gyíkok és a madarak. erős hátsó lábukkal. a növények elhervadnak és . Szüleik is hamarosan elkezdenek odúkat ásni maguknak széles. A pocsolya közben már réges-rég kiszáradt.

Ilyen körülmények közt még a legellenállóbb gránit is repedezni. A homok a sivatagi kövek maradványa. amelyek segítségével az utazók utat találnak a sivatagban. amely megpróbál bennük vagy rajtuk megélni. de ezek alkotják a legspecializáltabb környezeteket. lassan aprózódik. Némelyikük akár a 200 méter magasságot és széltében a 2 kilométeres vastagságot is elérheti. szőrre emlékeztető rojtokat növesztett a lábai köré. Egyes állatok különleges lábat fejlesztettek ki. minden egyes homokszem lekerekedik és vörös vasoxid-bevonatot kap. Így próbálja hűvösen tartani a lábát.ezek a dűnék. ott a dűnék korántsem maradnak egy helyben. amely hasonló módon növeli lábának felületét. és ha van egy kis szél. miután évezredeken át sütötte nappal a Nap. és hűtötte fagypont alá az éjszakai fagy. A Namib-sivatagban egy gekkónak hártya van a lábujjai között. tájékozódási pontokká válnak. csak minimális mértékben kavarja fel a homokot. hasadozni kezd. hol elül a szél. így aztán maga a dűne is lassan előrehalad. mintha testgyakorlatot végezne : rendszeresen és ritmikusan felváltva felemelgeti a mellső és a hátsó lábait. mivel nincs semmi. Olyasféle gerinceket formálnak. A szél a dűne szelíd lejtőjén fölfelé fújja a homokot a gerincig. szétesik ásványi alkotórészeire. az körülfújdogálja a testét is. A dűnék homokja minden élőlénynek nagy problémákat okoz. újra átadva helyüket a homoknak. amikor végigsiklik a felszínén. ami megkösse. az ilyen homokhegyek csillag alakúvá válnak. ez marad meg belőlük. Miközben a szél újra meg újra a szirteknek vágja. .elhalnak. Már a lábukat megvetni sem könnyű ezen a rendkívül forró és állandóan lefelé csúszó felületen. lapos köveknek fújja és összedörzsöli más homokszemekkel. Valójában a homokdűnék a világ sivatagjainak csak egy kis részét teszik ki. A sivatagról alkotott tipikus képünk azonban nem a kavicsos talaj vagy a szélvájta hegyek szerepelnek. mint a tengerfenék barázdái. összegyűjti és nagy halmokba söpri a homokszemeket . a homok apró földindulások sorozatán át lecsúszik a dűne meredek homlokzatán. fél tucat gerinc vezet fel a központi csúcsukhoz. így az állat. és lassan tovább haladnak a sivatagban. Ahol azonban a szél rendszerint ugyanabból az irányból fúj. elosztja a súlyát. Évszázadokon át nagyjából ugyanazon a helyen maradnak. ahol a szélirány állandóan változik. Egy másik hosszú. A sivatagnak azokon a részein. amely segíti ebben. Amikor ez a rojtosujjú gekkó egy helyben áll. aztán. akár a békáknak. így saját névvel rendelkező földrajzi helyekké. hanem a végtelen homokdűnék. A sivatagban közben hol feltámad.

Szembetűnő hasonlóságuk annak a ténynek a következménye. és egy kráter alakú bemélyedés. ahol hirtelen a felszín alá merült. A lábatlan szkinkre egy homoki emlős vadászik. de itt más problémák merülnek fel. akár hogy elmeneküljön a legkínzóbb hőség elől. amely megvédi a homokszemek koptatóhatásától. ezek teljesen elveszítették a lábaikat. amely rendszeresen lebukik a homok felszíne alá. hanem a kígyózás. amellyel mozogni lehet benne. hogy szinte lehetetlen kiásni. ez tulajdonképpen a szemhéj módosulása. de mind a ketten rákaptak az ásásra. A szkink bogárlárvákon és más rovarok lárváin él. de hasonló módon alkalmazkodtak a föld alatti élethez. ami szintén segíti a homokszemek közötti előrehaladásban. mint a talajban. A szemén áttetsző. De a homokban való haladás legjobb módja nem az úszás. Erősen csökevényes lábaikkal még a felszínen is képesek mozogni. olyan ritkán látni. Ám három-öt centiméterrel lejjebb már hűvös van . meglepetten veszi észre. Az egyik módszer. amikor a felszín közelében van. így egymástól függetlenül. általában is hasonlít rá. mint az európai vakond. . hogy akkor kezdje el üldözni. Rendes körülmények közt megjelenésének egyetlen nyoma egy sor kóbor lábnyom a homokdűnéken. Olyan ügyesen és energikusan vájja alagútjait. a mozgás felé kúszik a homokban. akkor behúzzák azokat. és lebújik a felszín alá. A vakondgyíkok vagy szkinkek családjába tartozó többféle gyík pontosan ezt csinálja. aztán egyszer csak előbukkan.ha az ember beledugja a kezét a homokba.A dűnék felszíne napkelte után néhány órával már égetően forróvá válhat. A homokszemcsék olyan simák és olyan szárazak. és vannak fémesen csillogó arany. az aranyvakond. finom pikkelyű angolna. A Namib-sivatag lábatlan szkinkje csak 5-10 centiméter hosszú. és néhány gyík. és úgy néz ki. egyfajta úszó mozgás. így nem lehet bennük alagutat ásni. pikkelyes fedél nőtt. A homokban ugyan hűvösebb az élet.sárga színűek. hiszen a homok egyszerűen beomlik az ásó állat mögött. Az aranyvakond bundájának a színe egyedenként változik : vannak köztük szürkék. Az aranyvakond körülbelül akkora. az orra pedig hegyes. ha csak az embernek nincs olyan szerencséje. hogy más-más kontinensen ugyan. hogy elkapja mit sem sejtő zsákmányát. de amikor a homokban haladnak előre. A dűnék állatainak többsége tisztában van ezzel. akár hogy elrejtőzzön. de valójában a két állat nem áll közeli rokonságban egymással. mint egy apró. Egy-két fajuk állandóan a felszín alatt él. milyen hideg. hogy nem tapadnak össze. a lábaival löki magát előre a homokban. nyomon tudja követni a mozgó rovar keltette homokrezgéseket. Alighanem ez a legkevésbé ismert emlős. ahol éjszaka előbújt.

Teste felső részén. bronzöntvényeket. Ez az állat a teve. vadon élő dromedárt. A tevének természetesen az a legnevezetesebb tulajdonsága. így csak a lábfeje áll ki. nem termeszthet itt növényeket sem. hogy az igazi vadon élő állat jelentősen különbözött volna a tuaregek állatától.Az állatnak nincs látó szeme. így járás közben szétterpesztett lábujjai nem süppednek bele a homokba. csupasz orra pedig széles. Ennek ellenére valószínűtlen. vastag. hogy a legtüskésebb sivatagi növényeket is meg tudja enni. Nincs itt számára semmi . Tápanyagtartalékait a legtöbb emlőshöz hasonlóan zsír formájában tárolja.kevésbé csupasz. bőrredővel összekötött ujj van. de kedvenc zsákmányállata az apró. hanem egy helyre. Ám a sivatagi homokdűnék közt még a tuaregek sem tudnának utazgatni egy állat segítsége nélkül. vad csoportjai a közép-ázsiai sivatagok eldugott részein. négyszögletes sótömböket cipelnek. A teve csodálatosan alkalmas a sivatagi utazásra. mivel akkor megakadályozná a test hűtését. durva gyapjú borítja. amellyel utat tör magának a homokban. A homoksivatagokban alig él ember.és lábszárcsontjai visszahúzódtak az oldalába. ez azonban nem oszlik el a testén. másutt viszont többé. a hátán lévő púpban koncentrálódik. Az állat homokviharok idején orrlyukait képes annak izomzatával bezárni.nincsenek állatok. Elképesztő képessége. sajtolt datolyát és posztóvégeket szállítanak a Niger folyó menti ősi kereskedővárosokba. szaharai egypúpú tevét nem ismerünk. amelyekre vadászhatna. Timbuktuba (Tombouctou) és Moptiba. és bár a lábai nem csökevényesedtek el teljesen. élben végződő. így könnyen le tudja adni a felesleges hőt. A Szahara északi oldaláról származó nép tagjai. de egy-egy éhezési időszak után a púpja lötyögős bőrzacskóvá aszalódik össze. De azért átkel a homokdűnéken. bőrből készült vésővé alakult. a tuaregek rendszeresen tevekaravánokat vezetnek át közöttük. Néha rovarokra vadászva a felszínre is kibújik. ahol a Nap ellen szigetelésre van szüksége. A Nap ultraibolya sugárzása ellen laza burnuszokba burkolóznak. amelyet a föld alatt üldöz. Eredete még mindig bizonytalan. comb. nagy sebességgel. fejüket és arcukat pedig turbánnal övezik. szőrrel borított szemének nincsen semmiféle funkciója. lábatlan szkink. bár a valódi kétpúpú tevének talán még mindig élnek kis. visszafelé pedig hatalmas. hogy képes napokon át ivás nélkül baktatni a sivatagban. A púpjában lévő zsírkészletből napokig meg tud élni. . vakon ásva. Lábán csak két.

vihar. módosították testük arányait. Elég egyetlen hatalmas homok. csak évmilliókban mérhető. és tízszer annyi ideig. hogy indulás előtt nagy mennyiségű vizet vesz fel. a datolyapálmákon madarak énekelnek. amikor a sivatag lehűl. Megváltoztatták belső kémiai folyamataikat. Képes azonban zsírtartalékait is folyadékká átalakítani. Ám közvetlenül mögöttük már ott tornyosul az örökösen fenyegető homok. a versenyegerek és az ugróegerek. Más állatoknak meg kellett változtatniuk testfelépítésüket ahhoz. Elég jó bizonyítékaink vannak arra is. akik vödörszámra húzzák a kutakból a vizet és öntik számukra vályukba. hogy ellenálljanak a könyörtelenül ellenséges hőségnek és aszálynak. víztároló kőzetekben rejlik. a csobogó öntözőcsatornák fölött szitakötők röpködnek. Az újonnan kialakult perzselő környezet sok állatot és növényt kiírtott. A gondosan ápolt parcellákon őszibarack és gabona nő. Az oázisok a hosszú sivatagi utazások nélkülözhetetlen állomásai. Az evolúció időskálája érzékelhetetlenül hosszú. így anélkül. A falusiak ezzel a vízzel öntözik a kertjeiket. hogy milyen termékenyek lehetnének a sivatagok. mint az ember. A tuaregek nélkül. Vízkészletük a földfelszín alatt mélyen fekvő. A Tassili sziklafestmények is bizonyítják. és ezt aztán a gyomrában tárolja. amelyek előzőleg boldogan éltek a szavannákon. négyszer annyi ideig tud járni. és még ők sem tudnák elviselni a sivatagon való átkelést. és az oázisnak vége . szinte alig tettek egyebet. a tevék egyáltalán nem találnának vizet a homoktengerben. hogy bármit is inna. Egyesek kitartottak régi birodalmukban. amikor a szél állandóan ugyanabból az irányból fúj. ha öntözni lehetne őket. . hogy a világ éghajlatának megváltozása kopár sivataggá változtatta a termékeny síkságot. egyetlen olyan évszak. egyesek elveszítették végtagjaikat. mint a szamár.Ezt úgy oldja meg. sikeresen megtartották a helyüket. Kicsiben ez a Szahara elmúlt egymillió évének a története. és megteremtette a Szaharát. mennyire a közelmúltban történt. csak a sötétség óráira korlátozták aktivitásukat. hogy a világ mai más sivatagai is mind ugyanebben az időben alakultak ki.betemeti és megfojtja a homok. amelyek bizonyságot szolgáltatnak arra. A farkasok és a hiénák. csak megváltoztatták a szokásaikat. Ám még a teve sem volna képes az ember segítsége nélkül keresztülvágni a Szahara homokdűnés vidékein. mások kissé "átalakított" végtagokat fejlesztettek ki.

lehetővé téve. Mindezek a növények és állatok az ember bármiféle segítsége nélkül érkeznek ide. szitakötők üldözik őket cikcakkos vadászrepülésben. amelynek széle fogazott. Egyetlen tulajdonság szükséges ahhoz. hogy a szél elfújja a spórákat. Amikor a spóratokok megérnek és kiszáradnak. A szárazföldön élő szervezetek legalább 400 millió éve használják ezt a világméretű szállítási rendszert. ezek a fogak szintén kiszáradnak. hogy új területeken is elterjedhessenek. és esetleg évekig tartó utazás után ideérjenek . Apró rákok evezgetnek benne. akkor a spórákat hamarosan átitatja a víz. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Az élő mohák száraik csúcsán hozzák létre a spórákat tartó apró spóratokokat.minimális testsúly. kiegyenesednek és lezárják a spóratokot.Ebből a perspektívából nézve a ma élő sivatagi állatok egészen rendkívüli gyorsasággal alkalmazkodtak környezetükhöz.szinte a semmiből. ugyanúgy. hogy több száz kilométeres. A meder homokszemcséi felett zöld moszattakaró alakul ki. ahogyan ezt mai közvetlen leszármazottaik is teszik. FEJEZET FÖLÖTTÜNK AZ ÉG Mihelyt a sivatagban valahol tartósan csordogál a víz. Ha esősre fordul az idő. és sorra kezdenek hátrapöndörödni. Már röviddel kialakulásuk után elkezdték használni a szelet. mert a szél hordja ide őket. de még saját maguk sem tesznek ezért semmiféle különösebb erőfeszítést. Moszkitók játszadoznak felszínén. . és feltárja az alatta lévő nyílást. az apró fogak újra nedvességet szívnak fel. mielőtt bármiféle állat kimászott volna a vízből. mert miközben a levegő párássá válik. Ha az idő meleg marad. s így nem jutnának messzire. de ez a szám még mindig kicsiny a gombák által kibocsátott spórák csillagászati számához viszonyítva. 7. élő szervezetek jelennek meg benne és körülötte . A mohák már jóval azelőtt elkezdték betelepíteni a szárazföldet. de ebben az állapotban nem is szabadulnak el. tetejükön felpattan a tok fedele. Ezzel nyílik fel tulajdonképpen a spóratok. A mohák óriási számban termelik spóráikat. javította és tördelte: a Webtigris. szélein mohák és virágos növények hajtanak ki.

és bárhol.Egyetlen közönséges csiperkegomba 100 millió spórát bocsát ki óránként lemezes spóratokjaiból. amikor megérik. repülő rovart sok-sok mérföldnyire hordhatja a könnyű szellő is. akár tetszik ez nekik. egyszerre körülbelül egy-egy milliárdot. De a sok-sok millióból egy-kettő életben marad. hanem olyan rendkívül kifinomult és bonyolult szervezetek is ezt teszik. amely megnöveli a felületüket. hogy megszűnik bennük az élet. A bogáncsok. Így hát a levegő világszerte apró. mint például az orchideák. Ezek a porszem nagyságú magvak a növényi embrió mellett tápanyagtartalékokat nem hordozhatnak. hogy ugyanezzel a módszerrel terjessze magát. . Helens tűzhányó kopár hamumezein. Legnagyobb részük soha nem fejlődik ki: összegyűjtik és megeszik őket a rovarok.egy lehullott levélen. ami akár 10 kilométerre is könnyedén elviszi a magot az anyanövénytől. A gyermekláncfű minden egyes magját piheszerű ejtőernyővel látja el. ha nem rendelkeznének valamiféle eszközzel. terméketlen talajra hullanak. és lebomlanak. Az orchidea magvának a sikeres fejlődéshez egy olyan gombán kell leszállnia. amelytől növekedésének első szakaszaiban táplálkozásához segítséget kaphat. Egy-két állat elég kicsiny ahhoz. a levéltetveket és a többi apró. gyakran láthatatlanul kicsiny szerves részecskéket tartalmaz. akár nem. valahányszor valami megérinti vagy enyhén meglegyinti a szél. Mielőtt elpusztulna. Egy körülbelül 30 centiméter átmérőjű átlagos példány a botanikusok becslései szerint akár hétbillió spórát is kibocsáthat. ezzel megnöveli a magok súlyát. Egyetlen virágjuk akár hárommillió magot is hozhat.megjelenik egy zöld növény vagy egy gomba. összesen 16 milliárd spórát is termelhet. Így fejlődnek ki a mohák a Szahara oázisaiban vagy az antarktiszi tengerek elszigetelt vulkanikus szigetein. gondozatlan kerti parcellán. így virágzik ki a füzike a St. Barna füstfelhőként lődözi őket a levegőbe. A sivatagi pocsolyák parányi sóférgei porszem méretű. Nemcsak az egyszerű növények használják ki ilyen módon a szelet. amelyek az élet csíráit hordják magukban. A moszkitókat. vagy sivatagi tócsában . vagy olyan hosszú ideig fújja őket a szél. Ezért a szél nem volna képes a levegőbe emelni és komolyabb távolságra elvinni őket. ahol megfelelő helyet talál . a kapokfa magvai a délamerikai őserdőkben. sziklafalon csörgedező vízmosásban. szélhordta petékből kelnek ki. A magasabb rendű növények túlnyomó része azonban némi tápanyaggal is ellátja a magvait. a sásfélék és a füzek apró piheszálakkal szerelik fel magvaikat. Az óriás pöfeteggomba még ezt a számot is felülmúlja. de gyakran jóval messzebbre is.

Otthagyott fonalaik ilyenkor összegubancolódnak. Lefelé irányuló csapásuk a tripsz alatt kissé megnöveli. Ám az összes többi rovarokhoz hasonlóan a poszméh sem tart fenn a testében állandó hőmérsékletet. olyan mikroszkopikusan kicsiny az izomzata.ezáltal úgy száll fel. hogy csapkodni is tudjon ezekkel a nagy szerkezetekkel. Az év egyes szakaiban. hogy csak nagy nehézséggel tud csapkodni a szárnyaival. melegeknek kell lenniük ahhoz. mint a madarak vagy az emlősök. . felmászik egy fűszál vagy egy kavics tetejére. hanem csak szőrszálakkal szegélyezett vékony lécek. náluk alig nagyobb apró élőlények szintén légi úton utaznak. amikor a hőmérséklet csak néhány fokkal fagypont feletti. de aztán elengedi magát és felemelkedik a levegőbe. leválasztják magukról a pókfonalakat. de még olyan hűvös reggeleken is képes repülni. fölötte kissé csökkenti a légnyomást. szembeáll a széllel és fölemeli a potrohát. a tripsz repül.Sok fiatal pók viszont szándékosan kél a szelek szárnyán útra : amikor kikel a petéből. Más. aztán a testének végén lévő szövőszemölcsökből selyemszálat ereget ki. jelentős erő kell. A pókcsemete néhány pillanatig ellenáll a húzásnak. mint minden más motornak. amelyeken a motoros repülés alapul. és elkezdenek berendezkedni új territóriumukon. hogy elégséges emelőerőt hozzanak létre. ami egyike azoknak az erőknek. egyre jobban belekapaszkodik a szél. A tripszek parányi. megkapaszkodik a lábaival. ami így fölfelé szívja a rovart . de olyan apró és olyan könnyű. ezért a poszméh tora csupa izom. de a saját erejükből. Amikor a szél végül lerakja őket a földre. amelyek virágokon. Ahhoz azonban. Ezt a legenyhébb szellő is elkapja és kifeszíti. Így a torából kisarjadó szárnyak nem széles lapok. mint a melasz. összefonódnak. ez a valamikor rejtélyes eredetűnek tartott ökörnyál. A körülötte lévő levegőt olyan sűrűnek érezheti. majd ahogy hosszabbodik. és létrehozzák a poszméh testének levegőbe emeléséhez szükséges energiát. leveleken és bimbókon élnek. hogy teljes erővel dolgozhassanak. Hogy egyik növényről a másikra juthasson. A tripsznél sokszorosan súlyosabb és erősebb poszméhnek széles szárnyakra van szüksége ahhoz. motorizált bogáncspihe. mint holmi pöttöm. Ezek a fonalaikon csüngő növendék pókok a tenger kellős közepén úszó hajókon. A szárny alatt előállított magas. vagy a több ezer méter magas havas csúcsokon is kiköthetnek. illetve a szárny fölött létrehozott alacsony légnyomás felhajtóerőt kelt. Izmainak. amikor kedvező az időjárás. növényi nedveket szívogató rovarok. a szél egyszerre igen sok pókot is lerakhat egyetlen kis területen. Normális körülmények között a napsugárzásból meríti a hőt.

A madár egész testét toll fedi. a lábával elrugaszkodva könnyedén a levegőbe tud emelkedni. arra jó példa a fecske. de ehhez alig van szükségük erőfeszítésre. hogy fönntartsák a levegőben. és annál nagyobb feladat hárul az izmaira. szabadon maradt hüvelykujja pedig részben fésűként. amelyet hosszú és erős tollak borítanak. A legtöbb madár azonban nemcsak repül. amelynek kétszer akkora a szíve. gyümölcsevő fajaik egyszer-kétszer meglengetik ugyan a szárnyukat. A szitakötők ugyanebből az okból szigetelik magukat.Ezt úgy oldja meg. Mivel a denevérek fejjel lefelé lógnak a lábukon. Mivel a hő ennyire értékes számára. számukra így sokkal nehezebb problémát jelent a gravitációs erőt leküzdeni és "állóstarttal" a levegőbe emelkedni. ami csökkenti a hőveszteségét. így hőt termel izmaiban. annál nagyobb szárnyakra van szüksége ahhoz. A denevérnek négy meghosszabbodott lábujja között feszül ki rugalmas bőrhártyája. a lehető legfinomabb szigetelő. amely az ehhez szükséges energiát szolgáltatja. amely a szárnyízülettől egészen a mellcsontjuk úgynevezett mellcsonti tarajáig terjed. amelyet a jól fejlett szív bőségesen szolgáltat. A madarak mellső végtagján csak egyetlen ujjuk hosszabbodott meg. és így járassa belső motorját mindaddig. hanem jár is. Hogy a szívük milyen rendkívülien nagy. Mind a madarak. de még arra is képes. részben kapaszkodóhorogul szolgál. amely az emberénél néhány fokkal magasabb testhőmérsékletét megőrzi. Az állatok két másik nagyobb csoportja is követte a rovarokat a levegőbe. körülbelül 60 millió évvel ezelőtt. minden nehézség nélkül a levegőbe tudnak emelkedni : egyszerűen elengedik magukat és belehullanak. amíg izmainak hőmérséklete el nem éri az emberi testhőmérsékletet. hogy felszállás előtt sebesen megrezegteti szárnyait. bizonyos rovarevő emlősökből kialakultak a denevérek. így repülőmotorja egy pillanat alatt képes erőteljes tevékenységre. de ők ezt a torukban lévő légzsákok sorával oldják meg. aztán. Az a motor. Ezzel a motorral hajtja a szárnyait. mint az egéré. mind a denevérek mellső végtagjaik módosításával fejlesztették ki szárnyaikat. Üzemanyaga az oxigénben dús vér. hogy repülő pozícióba helyezzék csüngő testüket. a szitakötő pedig óránként 30 kilométeresnél nagyobb sebességre képes. Mintegy 140 millió évvel ezelőtt hüllő őseikből kifejlődtek a madarak. hogy "üresbe" kapcsolja őket. Erőteljes motorjaikkal a rovarok pompás repülőkké váltak: egy mézelő méh percenként 15000 szárnycsapásra. egy erős izomköteg. jóval később. azzal függeszkedik. Minél nehezebb egy madár. hogy megfelelő erővel és sebességgel tudja . sok más nagy testű rovarhoz hasonlóan a poszméh is szőrbundát növeszt teste köré. Egyes nagyobb.

hol magasba röppenve repülni. ahogy csak tudnak. körülbelül 20 méterre a víz felszínétől. Más albatroszfajok alacsonyan fekvő óceáni szigeteken sűrű kolóniákban fészkelnek. fölötte pedig az alacsony légnyomást. sebesen lesiklik az alsóbb rétegbe. vagy úgy. Felhajtóerőt azonban másképpen is létre lehet hozni. sőt gyakran telepeik kellős közepén is egy szabad sávot. Amikor a madár mégis lassan kezdi elveszíteni a magasságát. ezekkel az óriási szárnyakkal azonban gyakorlatilag lehetetlen sebesen csapkodni. így sebességének mozgási energiájától emelőerőt kap. A madarak sorban állnak a kifutópálya végénél. amelyeket olyan nehezen tud a felszálláskor meglebegtetni. A vándoralbatrosz a világ legnagyobb szárnyú madara . Ha a szárny felső felületének megfelelő a görbülete. keskeny szárnyai. aztán amikor sor kerül rájuk. hogy a szél keresztülfúj a szárnyon. amelyet pontosan az uralkodó széliránynak megfelelő szögben képeznek ki. Rendkívül hosszú.szárnyainak fesztávolsága 3 és fél méter -. szembefordulva a széllel. úszóhártyás lábaikkal. Ez a kifutópályájuk. Az óceán felszínének közelében a légáramlatokat lelassítja a hullámok súrlódása. ahonnan egyszerűen ledobhatja magát a levegőbe. előrehajolnak és a lehető leggyorsabban csapkodnak a szárnyukkal. Ezért az albatrosznak a felszálláshoz az emelőerő létrehozásának másik módszerét kell alkalmaznia. mindig szabadon hagynak a telep szélén. és tüstént szárnyaló. . akkor csak a legnagyobb nehézséggel tudnak fölemelkedni a földről. Gyakran magas szirteken fészkel. Végül erőfeszítéseik és a kiterjesztett szárnyuk felszínén átfúvó erős szél eredményeképpen megszerzik a szükséges felhajtóerőt. most bebizonyítják. Az albatrosz közvetlenül e réteg fölött marad. föl a gyorsabb légáramlásba. elegáns és kecses teremtményekké válnak a tenger felett. Mihelyt az albatrosz egyszer már felemelkedett. de akármilyen nagy is a zsúfoltság. mennyire értékesek: az albatrosz órákon át képes így egyetlen szárnycsapás nélkül. hogy visszanyerje. olyan gyorsan futnak. trappolnak a földön nagy.végrehajtani a felszállást. Ezt a légáramlást kétféleképpen lehet előállítani. akkor a rajta keresztülfújó légáramlás létre tudja hozni alatta a szükséges magas. ahol már a gyors széllel utazhat. fölemelkednek a levegőbe. ami visszaviszi. és szembefordul a széllel. hogy a szárny sebesen csapkod a levegőben. Legjobb a kettőt egyszerre alkalmazni belefutni a szélbe. minimális energiafelhasználással utazik a levegőben. annyira kihasználja a szelet. Ám ha eláll a szél. vagy úgy. hol lecsapva. akárcsak a lökhajtásos repülőgépek egy zsúfolt repülőtéren.

így fölötte egy forró. Ekkor leszállnak valamelyik útvonalukba eső apró szigeten. a madarak fáradságos erőfeszítéssel. de nem hosszú és keskeny. Évről évre a magasban maradnak. szelíd siklórepülésben akár 10 kilométernyi távolságot is megtesznek. és csak akkor csapnak le a víz felszínére. hanem kurta és széles. amelyet a pilóták termiknek neveznek. amíg el nem érik a felszálló légoszlopot. siklórepülésben igyekszenek az alapja felé. meredek siklórepülésben ereszkednek le. Az albatroszok együtt utaznak a széllel. Addig meg sem próbálnak a magasba emelkedni. újra meg újra körberöpülik a földgolyót. Virtuóz vitorlázórepülők az afrikai keselyűk. fölnevelik egyetlen fiókájukat. ami így egyfajta légfékként szolgál. hogy egy másik termiket keressenek maguknak. A füves térségek és a nagy vízfelületek hőt vonnak el a levegőből. majdnem befagyott tengerein él. . és néhány hétig idejük nagy részét a szárazföldön töltik. A keselyűknek nagy ugyan a szárnyuk. mint az albatroszé. aztán hajnalban megvárják. megölt vagy sebzett. A Föld felszíne nem egyenletesen reagál a Nap melegítő hatására. beteg állatot keresve. amelyben megint felszállhatnak egy újabb megfigyelőállásba. A keselyűk az éjszakát alacsony. a keselyűk minden erőfeszítés nélkül köröznek körbe-körbe. Ha ráunnak az egyik termikre. fölszálló légoszlop keletkezik. és csigavonalban emelkedjenek fölfelé. amikor elkapnak egy-egy halat vagy tintahalat. Kiterjesztett szárnnyal. amíg a felkelő Nap felmelegíti a földet. aztán párosodnak. míg csak végül hétéves korukban el nem érik a nemi érettséget. Mihelyt az első termik kialakul. otthagyják. amelyek segítenék a repülésben. majd a földet éréskor kiterjesztik a szárnyukat. egész idő alatt a felszálló meleg levegő vékony oszlopában maradva. tövises fák ágain gubbasztva töltik. Amikor zsákmányra találnak. gyors. farkukat pedig leeresztik. Ezek a madarak egy másfajta légáramlást használnak ki. Ez a szárnyforma lehetővé teszi számukra. szárnyaikat gyakrabban csapkodva. és kémlelik a lenti síkságot. Amikor több száz méternyire a szavanna fölött elérik a termik tetejét. Nekik nem állnak ilyen állandó és megbízható szelek a rendelkezésükre. ahol a szelek állandóan keleti irányba fújnak. egy-egy kopasz szikla vagy földterület azonban visszaveri a hőt. csőrüket csattogtatva táncot lejtenek egymásnak.Több faj az Antarktisz viharos. hogy éles kanyarokat vegyenek. ami aztán a szárnyaik közé kap és fölemeli őket. utána pedig újra elindulnak erőfeszítés nélküli világ körüli repülőútjukra. Ily módon táplálékot keresve naponta akár 100 kilométeres utakat is megtesznek a szavanna fölött.

Az Andokban élő kondorkeselyű akár 11 kilogrammot is nyomhat. aztán ott megülnek egy darabig. amelynek segítségével teljes sötétségben is képes tájékozódni. ami lehetővé teszi. A bagoly szeme olyan nagy részét foglalja el a koponya elülső részének. A levegőben való gyors utazás rendkívüli érzékeny navigációs apparátust követel. mint az albatroszok és a keselyűk. mert csak a központi szaruhártyája áll szabadon. mint az emberé. amíg úgy meg nem telik a gyomruk. A legtöbben csapkodó szárnyaik evező mozgásával utaznak a levegőben. hogy a madarak ennek révén a legnagyobb repülő állatokká válhattak. hogy lássanak. Két madárfajnak azonban mégis van egy olyan technikai eszköze. amelyik képes úgy rábízni magát a légáramlatok emelő hatására. Kevés madár van. hogy alig hagy helyet izmok számára. . vagy le tudják ereszteni. Ez a szerkezet annyira hatékony. ehhez viszont páratlanul mozgékony nyakkal rendelkezik. annyit. A sólyom szeme a testméretek különbözősége ellenére nagyobb. Szemük óriási. hogy a bagoly tizedannyi fényben is tisztán lát. Farkuk tollas legyezőjét ki tudják szélesíteni. el kell fordítania a fejét. lakomájukat emésztve. Hatalmas szaruhártyája és a mögötte ülő óriási szemlencse olyan sok fényt gyűjt össze. még nagyobb. fel tudják emelni. hogy pontosan meg tudja becsülni a távolságokat a biztonságos leszálláshoz. a többi részét bőrhártya fedi. Ám ahhoz. eközben szinte teljesen a látásukra hagyatkoznak. hogy csak nagy nehezen tudnak újra a levegőbe emelkedni. mint amilyennek látszik.Nagy veszekedések és marakodások közt addig lakmároznak a dögből. akkor még az optikailag leghatékonyabb szem sem működik. Valóban: a madaraknak van minden állat közt a leghatékonyabb és legérzékenyebb szemük. hogy szabályozzák haladási irányukat a levegőben. elkaphassa zsákmányát a levegőben. feláldozták a részletek felismerését a fényérzékenység érdekében. mint amennyire egy embernek szüksége volna. többségük nappal. így a bagolyszem gyakorlatilag rögzítve ül az üregében. Rendszerint keservesen elveszkölődnek a legközelebbi tüskés fáig. Mivel a baglyok éjszaka vadásznak. Ha a bagoly oldalvást akar nézni. le tudják keskenyíteni. mielőtt újra megpróbálnak egy másik termiket keresni és megint fölszállni a levegőbe. még a baglyoknak is szükségük van némi fényre. és amikor távoli részletek megkülönböztetéséről van szó. Szinte minden madár repül. mint egy kisebb kutya. nyolcszor jobb a feloldóképessége. Ha egyáltalán nincs semmi fény. hogy a madár elkerülhesse az akadályokat. és mindenekfelett.

visszaöklendezett táplálék és ürülék halmai borítják. így elzár minden közvetlenül behatoló fényt. amelyeken ülnek. de még a levegőben körülöttük röpködő többi madárét is. a szalangána. de még egyre röpködnek. hogy megkeressék a táplálkozásukhoz szükséges gyümölcsöket. szakszerű. mert mihelyt biztonságosan kijutottak a barlangból. hogy a szalangána kisebb tárgyakat is észlelhessen. amelyik ezt a visszhang-lokátortechnikát alkalmazza. A másik madár. a falak párkányain a sztalaktitfüggönyök és -pillérek között ülő szuszókokat.Mindkét faj barlangokban él. ezért az embernek zseblámpát kell használnia. és rikoltozva röpködnek az ember körül. Ha az ember eloltja a zseblámpáját. amelyekkel navigálnak. Semmiféle rokonságban nem áll a szuszókokkal. ahogy kíváncsian néznek lefelé. Ez a barlang a bejárattól néhány száz méternyire élesen elkanyarodik. sokan felrepülnek. hiszen a madár számára ilyenkor fontosabbá válik a pontos helymeghatározás. ez csak amatőr próbálkozás az éjjel repülő denevérek által kifejlesztett. Akármilyen komplexnek és kifinomultnak tűnik is ennek a két madárnak a lokátortechnikája. kifinomult változathoz képest. leghíresebb telepe a venezuelai nagy Caripe-barlangban található. Bár egyes emberek. a csattanások frekvenciája megnő. de az állandó sötétség miatt sohasem zöldülnek ki. így lehetővé teszik. az egész barlang visszhangzik a kiáltásaiktól. az éjszakai erdőben nagy. és szárnycsapásaik puha suhogásán kívül halk csattogásukat hallhatjuk. de jóval kisebbekére már nem. Ezek azonban sokkal magasabb frekvenciájúak. a madarak megnyugszanak. Amikor egy-egy akadályhoz közelednek. Akkorák. A zseblámpa fénye megriasztja őket. A lappantyúk rokona a szuszók. csillog a szemük a zseblámpa fényében. a délkelet-ázsiai barlangokban fészkelő kis sarlósfecske. mint a szuszóké. Így már megpillanthatja a barlang összes szintjein. A fal tövében. Ezzel a technikával képesek a velük körülbelül azonos nagyságú tárgyak észlelésére. Kissé távolabb már koromsötét van. és csöndesen vár a sötétségben. Ezek azok a hangszignálok. Az általuk kiadott hangok rendkívül magas frekvenciájúak. mint a galamb. érzékeny szemük már elég fényt talál ahhoz. különösen a fiatalok. a barlang fenekén az ürülékükkel odakerült magvak kihajtanak. fejüket jobbra. messze túl vannak az emberi fül által érzékelhető tartományon. Fészkeiket. de ő is sebes csattogó hangok áradatát bocsátja ki.balra forgatva. riadókiáltásaik megszűnnek. képesek meghallani a nyári estéken vadászó denevérek . Erre azonban nincs is szükségük. A visszhangokból kikövetkeztetik a sziklafalak és a csüngő sztalaktitok helyzetét.

a vadász is elpusztulna. Zsákmányát még a levegőben kapja el. A levegő feletti uralom nagyon hasznos mindazok számára. köztük a bíbic és a szalonka. fehérfejű réti sasok. miután lekopasztja a tetemet. mint két cirkuszi akrobata. barna kányák bukfenceznek a levegőben.halk sikkantásait. és szinte mozdulatlanul csüngnek az égen. és így óránként a 130 kilométeres sebességet is eléri. és a pár. nagy magasságba viszi föl a csontokat. de még halakra is lecsapnak a folyók felszínén. akár másodpercenként kétszázat is. A saskeselyű. bukórepülésük közben hangokat is adnak különleges remegő tollaikkal. amivel azonnal megöli. a vándorsólyom. időleges élelemforrásaikhoz. mint a madarak. erőteljes ütést mér a tarkójára. kiterjesztett szárnyaikon a szél ellen libegve képesek repülni. miközben aprólékosan átvizsgálják az alattuk elterülő földeket. hogy tájékozódjon. bukórepülésben csap le zsákmányára : szárnyait a lehető legkisebb légellenállást keltő helyzetbe húzza vissza. libegnek a virágok előtt. A szürke cankók 600 méter magasra szállnak. Amikor kiválaszt magának egy alatta repülő kisebb madarat. a csontvelőhöz. Olyan nagy a sebesség és az ütközés ereje ilyenkor. mint a vörös vércsék és a karvalyok. az egyik madár a hátára veti magát. összekulcsolja a csőrét a levegőben. Mindennek ellenére távolról sem olyan tökéletes és sokoldalú repülők. forognak és pörögnek. Ez nemcsak azt teszi lehetővé a denevér számára. Egyes madarak. amikor bukfenceznek és hemperegnek a levegőben. hanem azt is. . A hollók szemmel láthatólag csak játszanak. Ezeket a denevérek "adagokban". hogy kiszívják belőlük a nektárt. nemcsak a zsákmány. ami hozzátartozik az udvarlási szertartásukhoz. a legcsekélyebb mozgást is észlelve. El tudják kapni a repülő rovarokat a levegőben. a navigációjukhoz használt jelek még ennél is magasabb frekvenciájúak. hogy ha a földön csapna így le valamilyen célpontra. magasan végzi őrjáratát az égen. A denevérek éjszakáról éjszakára minden nehézség nélkül repülnek el sajátos. aztán bukórepülésbe kezdenek. Az apró ragadozó madarak. közben egyfolytában hangosan énekelnek. amely elárulhat egy egeret vagy egy gyíkot. hogy hozzáférhessen fő táplálékához. Egyes madarak mintha csupa gyönyörűségből élveznék a légi akrobatikát. A vadászó madarak leggyorsabbja. A párjuknak magukat mutogató. akik megszerezték. rendkívül gyorsan bocsátják ki. hogy hajszálpontosan lokalizáljon egy repülő rovart. Más madarak udvarlási szertartásaik keretében hencegnek el repülőtudományukkal. aztán leejti őket egy kőre.

A repülés legfőbb haszna azonban alighanem az. a denevérek barlangokat keresnek maguknak. hogy megszüljék kicsinyeiket. és a hideg időjárás lehűléssel fenyegeti apró testüket. lehet. hogy miután a denevér csupaszon születik. hogy megfelelő barlangot vagy padlást válasszon magának. és lehet. Lehetséges. a természetbúvárok csak lassan ismerték fel. így kézenfekvő a feltételezés. ahol téli álomra vonulhatnak. A madarak egyik kontinensről a másikra repülnek. párosodnak. hogy egy ilyen hallatlan méretű "szülőotthonba" gyűljenek össze. csupa nőstény.ezek ugyanazon a kis földterületen táplálkoznak. hogy nem repülnek messzire. és csak azért jönnek ide. Ilyen hely nem túl sok van. mint a földhöz kötött állatokat. de még mindig nem értjük teljesen. ősszel több száz kilométert is repül. A réteken és az erdőkben az őket tápláló növények körül röpködő lepkék látszólag törékenyek és gyöngék. a Bracken-barlangban minden nyáron 20 millió szelindek denevér gyűlik össze. A rovarok szintén hosszú utakat tesznek meg a levegőben. hogy vándorlásaikban szerepet játszik a Nap és a csillagok alapján való tájékozódás. hogy ezt pontosan hogyan is csinálják. vagy egyszerűen azért. amikor a nyári rovarlégiók kezdenek eltűnni. de mivel röptüknek látszólag ritkán van célja. rakják le petéiket és pusztulnak el. Más fajok más okokból gyülekeznek össze. Még kevesebbet tudunk a denevérek vándorlásáról. Mexikóban hagyják.és rovar. Az a fehér káposztalepke például. hogy felismerik az alattuk elterülő szárazföldek alakját. Sok más faj azonban egész életét utazással tölti. hogy elköltsék évszakhoz kötött gyümölcs. hogy a madarak nagy távolságokat képesek megtenni a levegőben a tenger és a szárazföldek felett. A téli szállással szemben nagyon pontos követelményeik vannak : száraznak. Ősszel. nem túl hidegnek és állandó hőmérsékletűnek kell lennie. hogy ezek az utazások mire valók. Lehet. ezért számos denevérfaj. mi kényszeríti ezeket a nőstényeket arra.lakomáikat. amely táplálkozás közben nyáron nagy távolságokat jár be. Még mindig nem tudjuk biztosan. . amelyik tavasszal valahol Európában kelt ki. értékes számára a hatalmas gyülekezet barlangban gerjesztett melege. hogy valamiféle módon a Föld elektromágneses mezőire reagálnak. Egyes fajok csakugyan nem . túlnyomórészt nagyjából észak-nyugati irányba repül. hogy elmeneküljenek a kemény telek elől. Texasban. ahol kikeltek. Párjukat onnan 1500 kilométerre. miközben semmi olyan akadály nem tartja fel őket.

. Leghíresebb közülük a pompás danaiszlepke.lepkék számos nemzedéke használt. de még ezen a rövid időszakon belül is akár 300 kilométert is utazik arról a helyről. Egyesek ezek közül sem kószálnak messzire. és egyáltalán nem hasonlít az olyan harácsolók kanyargós röptére. A lepkék jól bevált. de éppen az ellenkező irányban. Ilyen helyeken akár órákat is eltölt. mint a fehér káposztalepkéé. hogy a Nap napi mozgását is képesek figyelembe venni. Ezek szintén utaznak. de végül mégis csak továbbindul. mert haladási irányuk nyílegyenes. Azok pedig. amelynek nagy populációja él az észak-amerikai Nagy.Csak olyankor utazik. Az efféle lepkék a Naphoz igazodva navigálnak. keskeny légifolyosót követnek.csak három-négy hétig él -. A hátraarc pontos időpontja a földrajzi hely és az illető lepkefaj szerint különböző. de úgy tűnik. hogy elérjenek egy bizonyos pontra. hanem hogy új tápláléklelőhelyeket. de ugyanazon a helyen egy bizonyos faj számára évről évre pontos és állandó. útközben el-elidőzik. eszik. párt és peterakóhelyeket találjanak. és céltudatosan repülnek. ahol kikelt. ám kora ősszel kikel egy másik nemzedék is. de aztán néhány napon belül visszafordulnak. Néhány lepkefaj egészen másféleképpen vándorol. némelyikük majd egy évig is él. kacskaringós. amelyek a nyár közepén tűnnek fel. gyakran olyan fákra telepszenek. útvonalukat ennek megfelelően korrigálják. és életük hátralevő részében már ők is délkelet felé repülnek. és ott téli álomra vonulnak. amikor süt a Nap és meleg van. amikor kedvére való növényeket talál. ritkán állnak meg táplálkozni vagy párosodni. mintegy 3000 kilométeres utazás után eljutnak Texas déli és Mexikó északi részére. Végül. Éjjel mindig leszállnak. A nyár vége felé további káposztalepkék fejlődnek ki. ezért ezek az útvonalak nagyon jól megfelelnek számukra. de a Nap napi járásához nem nagyon igazodnak. Az irányváltást kiváltó tényező a jelek szerint az éjszaka hossza és hőmérséklete. miután feltáplálták magukat. Ők is a Naphoz igazodva navigálnak. Ennek az őszi nemzedéknek a kétharmad része azonban egészen másképp viselkedik: útnak indul dél felé.tavak körüli erdőkben. Bár rövid életű . odvas fákban vagy egyegy halott fa kérge alatt menedéket keresnek. ők délkelet felé vándorolnak. először körülbelül egy hétig északnyugatnak veszik az útjukat. Így vándorlásuk útvonala igen széles. Ezek hosszú életű lepkék. amelyeket előttük már a danaisz. Tavasszal kikelő példányaik valószínűleg egész életükben ugyanazon a környéken maradnak. nem repül gyorsan. de mivel vonulásuknak nem az a célja. udvarol és lerakja a petéit.

amelyeket már nemzedékek óta használnak. mindeddig szexuálisan passzívak voltak. és mellesleg még táplálkoznak is egy kicsit. de a többiek legnagyobbrészt pihennek. hogy a szél le ne térítse őket útvonalukról. csöndes napokon azonban akár 1500 méterre is fölemelkednek. ahol milliószámra telepednek meg meghatározott tűlevelű fákon. sövények és falak mögött. Ezt az alig néhány kilométerrel a fejünk felett lévő világot egy személyszállító repülőgép földi légnyomású. Ehelyett szálljunk fel oda egy léggömb lecsüngő nyitott kosarában. még akkor is. nem a maguk jószántából repülő rovarokat. minden egyéb tekintetben felnőtt rovarok. A következő őszön az északon lakók által lerakott petékből kikelő újabb danaiszlepkék megint nekivágnak a távoli délre vezető útnak. mint a fecskék. Olyan sűrűn ellepik ezeket a fákat. de most elkezdenek párosodni. Az ember itt a széllel utazik. Bár az ivarérett. mint oly sok más élőlény. ha a . útközben táplálkoznak és lerakják petéiket. de amelyek megmenekülnek előlük. Mások az ágakra telepszenek. Ám hamarosan teljes csönd lesz. Szeles napokon a lepkék alacsonyan szállnak. és menedéket keresnek a fasorok. ott lógnak minden egyes fenyőtűn. amelyet csak a kosár nyikorgása és a fölemelkedéshez szükséges forró levegőt előállító gázégő időnkénti belobbanása tör meg. amikor eljön a tavasz. akár 5000 méter magasra is emelkedhetnek. hogy szárnyaik összefüggő takarót alkotnak a fatörzseken. ahol kikeltek. de útvonalukon már otthagyták ivadékaikat. A vándorló rovarok különböző magasságokban utaznak. Ezek közül a vándorok közül legfeljebb csak néhányan jutnak vissza azokba az erdőkbe. amelyekről szinte csöpög lefelé a rengeteg lepke. Most már nem haladnak olyan gyorsan. olyasmik mint egy autó motorzaja. egy toronyóra ütése. és csak akkor kezdenek el mozgolódni. Szép. vagy egy beszélgetés foszlányai. Menet közben ezeket a pöttöm utazókat zsákmányul ejthetik az olyan magasan repülő rovarevő madarak. amelyet a fölemelkedő meleg levegő sodort ide. mint a fiatal pókok. Az első néhány száz méteren még furcsán és irreálisan felhallatszanak a lenti zajok. rendszerint alig tesznek meg többet naponta 15 kilométernél. még magasabbra is sodorhatja a szél. A levegő egyre hidegebb lesz. ezért minden mozdulatlannak tűnik. Meleg napokon a milliók közül néhányan odébb libegnek. fűtött és oxigénnel dúsított utasteréből aligha lehet értékelni. Aztán a lepkék hatalmas hófelhője néhány nap alatt felkerekedik és észak felé vonul. Az olyan.A Mexikóba érkezők egy-két meghatározott völgyben gyűlnek össze.

amelyek alapján navigálnak. ez valószínűleg különösebben nem zavar. Itt egészen rendkívüli szépségű világba kerülünk. amit belélegzünk. amikor a magasságmérőnk 5000 méter magasságot mutat. de azokon túl aztán már csak az űr tiszta. egyre ritkábbá válik. az szinte biztosan végzetes. ha elkezdünk az oxigénmaszkon keresztül oxigént belélegezni.hogy lássák a csillagokat. előkerül néhány levéltetű és egykét apró. az alacsonyabb szintek légáramlatainál rendszerint erősebb és állandóbb szeleket. Körös-körül hatalmas felhők vonulnak. s találkozunk a szunnyadó élet mindenütt jelenlevő parányaival. De lehet. A levegő. így minden lélegzetvételünkben egyre kevesebb az oxigén.Földhöz képest igen gyorsan is mozgunk. Ebben a magasságban még mindig lehetséges. Mivel mozdulatlanul állunk a szűk kosárban. Mielőtt bármiféle testi zavarnak tudatára ébrednénk. Bár ezek a madárlátogatók ritkák és szórványosak. Erdei pintycsapatokat láttak már 1000 méter magasságban repülni. és talán azért emelkednek ebbe a nagy magasságba. Ha zsírréteggel bevont üveglemezekkel kitartóan kutatunk utánuk. hogy kihasználják az ottani. hogy a Földet máris elrejti a szemünk elől egy felhő.ha éjszaka repülnek . hogy a levegő fizikai sajátságai megváltoztak. jószerivel észre sem vesszük. vagy . alsó szélük lapos és vízszintes. de a felső feltornyosul és sebesen változó bóbitákat formál. hogy széjjeltépnék a léggömböt. A termikek belsejében akkora erővel söpörnek le-föl a légáramlatok. 6000 méteres magasságban is észleltek partfutókat. hiszen agyunk kevesebb oxigént kap. Ha az őket tápláló termikek valamelyike elkapja a léggömböt és a magasba emeli. Így aztán. Itt van az élet végső határa. Ez az. sőt. radarral pedig a szinte hihetetlen. Amikor az ember ezeknek a szintjére ér. érzékeink pedig kezdenek eltompulni. ami a dolgot veszélyessé teszi. hogy más élőlényeket is megpillanthatunk. esetleg már elveszítjük a józan ítélőképességünket. mély kékje következik. a virágporral meg a gombaspórákkal is. Ezek vándormadarak. így működése lelassul. de mindig találhatunk itt néhány más élőlényt. Messzi alattunk füstködszerű felhők fedik el a szárazföld felszínét. egyszerre félelmetesen és elevenen láthatóvá válik a bennük zajló áramlások rendkívüli sebessége. . bölcs dolog lesz. ökörnyálas pók. a hegyek úgy emelkednek ki belőle. Ezek felett a felhők felett nagyon nagy magasságokban még lehetnek további felhőfoszlányok is. mint a szigetek egy fehér tengerből.

amelyek kialakulásának korai szakaszaiban rázták meg a Földet. szén-dioxidból és olyan. amely a légkör valamivel több mint 20 százalékát alkotja. robogó csillagnyomokként látjuk is a Földről érkezésüket és pusztulásukat. Itt a Földön a légkör a rajta áthaladó napsugárzás energiájának nagy részét elnyeli. a röntgensugarakat és a napsugárzás romboló részeit mind ez a gázburok nyeli el. Bár az égen látszólag bőségesen vannak felhők. a nitrogén. kis mennyiségben előforduló gázok nyomaiból áll. s a gravitációs vonzás aztán azóta is bolygónk körül tartja.Az alatta elterülő vékony rétegben sok-sok millió éve nyüzsgő élő organizmusok közül egy sem jutott ennél magasabbra . amelyek felhőkké gyűlnek össze. Amikor rásüt a Nap. E szint fölött egy-két kilométerrel csaknem valamennyi gáz kifogy a légkörből. ahol nincsen gázburok. más része finom cseppecskékből áll. . Csak nagyon ritkán akad köztük olyan nagy meteor. mint az Antarktiszon mért legalacsonyabb hőmérséklet. későbbi eredetű. Ez valószínűleg azoknak a hatalmas vulkánkitöréseknek a során szökött a felszínre. amely kibírja ezt a hőt és a földre csapódik. nappalaink így elviselhetőek.egy teljesen semleges gáz. mégis pótolhatatlan pajzsot jelent az űrből jövő halálos bombázás ellen. a hóban. olyan forróra hevül. az atmoszferikus víz csak apró töredéke annak a vízmennyiségnek. Akármilyen vékony is a légkör. A légköri víz is földi forrásokból keletkezik. hogy a víz forrni kezdene rajta. elszökjön az űrbe. mint az argon és a neon. Ennek egy része láthatatlan pára. éjszaka pedig megakadályozza.térfogatának majdnem 80 százaléka . amelyen át ide felkapaszkodtunk. a külső térből nagy sebességgel érkező kő. Hogy ezek milyen pusztítóak lennének. és a fotoszintézis melléktermékeképpen a Föld felszínén élő növények anyagcseréje során keletkezett. Itt már csak a fekete űr van. Az oxigén. hogy az a hő. amit a Föld magába szívott. E gázok mellett a légkör vizet is tartalmaz.kivéve az embert. kevesebb mint 1 százaléka. A meteoritok. amely odalenn a Föld felszínén a jégtakarókban. A légkör legbővebben előforduló eleme . A kozmikus sugarakat. árnyékban pedig sokkal hidegebbre hűl le.és fémérctörmelékek szintén ezekben a gázokban égnek porrá a súrlódástól. a tavakban és az óceánokban van. A légkör véd meg bennünket továbbá a szélsőséges hőmérséklet-változásoktól is. A légkör többi része. azt a Holdon uralkodó állapotokból ítélhetjük meg.

Az előbbi egy kelet. amelyek úgy emelkednek föl. mert a forró levegő az Egyenlítőnél emelkedik a magasba. Így az édesvíz. Más felhőkből szintén csapadék keletkezik. aztán a sarkokon száll le. és eső formájában hullanak le. ám a felszálló áramlás újra magával sodorja őket. míg végül a jégszemcsék olyan nagyra nőnek. amelytől minden szárazföldi állat és növény léte függ. száguldó felhőkből. A tomboló szelek kicsavarják a fákat. így zuhanásuk közben elolvadnak. és olyan vastaggá nőhetnek. miközben ömlik az eső a fekete. vagy a nagy hegyláncok oldalára fújja őket a szél. ettől lehullanak. így leadják nedvességrakományukat. hogy az aljától a tetejéig teljesen betöltik a légkört. amelyeket a két. A rétegfelhők hidegebb és sűrűbb légrétegekre sodródva felszállás közben lehűlnek. Minden légköri jelenség közül a hurrikánok a leghatalmasabbak és a legpusztítóbbak. A légtömegekre gyakorolt mozgatóerők kölcsönhatása óriási légörvényeket hoz létre. Ezeket az óriási viharokat nevezzük hurrikánnak. amelyek végigsöpörnek a partokon.nyugati impulzust ad a levegőnek. Néha ez a párolgási folyamat nagy területek fölött szelíden és egyenletesen megy végbe. amelyek az alapjuktól a taréjukig 4 kilométer magasak is lehetnek.felhőkké kondenzálódjanak. Ez az emelkedés és esés többször is megismétlődhet. a felszálló levegő felkapja és a felhő tetejére emeli ezeket a jégdarabokat. amelyek közben további jégburkot vesznek fel. Ám az égből jövő víz legtöbbször szelídebben hullik. hogy az esőcseppek jéggé fagynak bennük. az utóbbi pedig egy észak-délit. de legnagyobb része a tengerek és tavak felszínéről párolog el. amelyek átmérője a 400 kilométert is elérheti. hogy aztán tornyosuló kumulusz. Az ily módon hatalmas tömegben összegyülemlő vízrészecskéket a Föld felszínén magukkal ragadják a szelek. Megnő a súlyuk. már jól ismert tényező. felszálló légáramlás hatalmas örvényekké kavarhatja. visszatér a bolygóra. hogy áthullanak a felhő alapján. ha emelkedő terep fölé. és végigkorbácsolják a szárazföldet és a tengert. A tomboló szelek özönvízszerű esőkkel árasztják el a bolygót. de néha a vízgőzt a forró levegő hatalmas felszálló áramlatai ragadják magukkal. Az óceán meleg vizei fölött kialakuló felhőket a meleg. a Föld forgása és a napsugárzás egyenetlen eloszlása hoz létre. amikor azok még nagyon kicsinyek. ahonnan . A tenger vizét az orkán vízfalakká emeli.Kis részét a növények levelei adják le. és jégeső formájában zúdulnak a földre. mint a termikek. Az ezek körül a rendszerek körül süvöltő szelek sebessége az óránkénti 300 kilométert is elérheti. A különösen nagy felhőkben. A gomolyfelhők néha olyan magasra emelkednek. A kisebb felhők már akkor kivetik magukból a jégrészecskéket. és vízszintes felhőrétegek keletkeznek belőle. épületeket döntenek romba.

gleccsert alkot. Az erek és patakocskák patakká egyesülnek. amikor megfagy. A hó alsóbb rétege a ránehezedő súly hatására jéggé formálódik. de behatol a repedésekbe. Napközben ártalmatlanul lecsurog a sziklafalakon. Mozgása közben pusztít. javította és tördelte: a Webtigris. egyesül és jégfolyót. Időnként azonban az egész jégtakaró hirtelen megcsúszik. miközben maga a gleccser hatalmas szétzúzott kövekből álló falat hajt maga előtt. Miközben fentről tovább hullik rá a hó. mint egy gigászi ráspoly fogai. az alatta fekvő jég a saját súlyától lassan elkezd lefelé csúszni a meredek lejtőkön. Ez a mozgás az idő legnagyobb részében olyan lassú. végigsúrolja a völgy oldalait. amely a hegygerincek közötti mély szurdokokban összegyülemlik. és a porrá zúzott kőtörmeléktől tejszínűvé vált víz tör elő az aljából. Így halad lassan lefelé az állandó hó határa alá. és sok ezer tonnányi jég. kitágulva szilánkokat és apróbb darabokat hasít le a sziklából.származott. Ez a sok-sok jég. a gleccserpatak. kőtömböket és lemezeket hurcolva magával. Ez az édesvíz globális viszonylatban elég ritka folyadék. A hegyeket ezeken az alacsonyabb szinteken a rájuk hulló eső is rombolja. hogy nincs más látható jele. és éjjel. hó és kő söpör végig a hegyoldalon. Amint csúszik lefelé. mint a hómezőt átszelő egyre szélesebb repedések. hogy fiatal. 8. Az alsó részébe belefagyott vándorkövek úgy marják a gleccser ágyát. behatol repedésekbe és hézagokba. amelyekre ránehezedik. erőszakos folyót alkotva együtt zúduljanak le a völgybe. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. aztán csatlakoznak a gleccserpatakokhoz. . FEJEZET AZ ÉDESVIZEK A világ hegyeire szelíden hulló hópelyhek egyben a rombolás eszközei is : több méter vastag hótakaróval borítják a csúcsokat. körülzárja a sziklák kitüremléseit. ahol aztán a melegtől elkezd olvadni. amelyek hanyatt-homlok gurulnak lefelé a szirteket szegélyező szögletes kőhalmokra.

de mást szinte alig. hogy újra meg tudjon kapaszkodni a tapadószervével. Hogyha e közben a manőver közben elveszítené a fogást. a szájnyílás melletti mirigyekből nyálkát ken rájuk. hogy a víz elsodorja. További sebes folyása közben azonban fokozatosan növényi részecskéket gyűjt össze a partjai közelében fekvő kövek közül kisarjadó hegyi növényekből. majd ívbe hajlik. féregszerű testüket az áramlás. egy nagy előnye is van: bár a víz viszonylag kevés ehető részecskét tartalmaz. bár csak lebegő. és finom hálót sző a kereten. kémiailag nagyon tiszta. odaragadjanak. amellyel megakadályozhatja. mentőkészüléke is van : selyemből biztonsági kötelet sző magának. Egy másik cső alakú hálót készít. Egy harmadik selymes fonalakból ovális keretet épít a kavicsok közé. és elsodródna. hadd sodorja lábatlan. és ezt egy kavicshoz rögzítve. oxigéndús vízben élnek. és elkapdossa más rovarok álcáit és az apró rákocskákat. aztán hurokká görbíti a testét. vissza tudja vontatni magát eredeti helyére. amelyeket arra sodor a víz. nyolcas alakú mozgással köröz a fejével. hogy még a mikroszkópikus részecskék is fennakadnak rajta. felvett ugyan némi szén-dioxidot és oxigént. amelyik megpróbál állandó otthonra találni ezekben a rohanó vizekben. Végül már elég szerves tápanyagot tartalmaz ahhoz. hogy különböző állatok is megélhessenek benne. aztán elébe kuporodik. és szelíden mocorognak a fenéken. Lejjebb a völgyekben már kevésbé örvényes vízben vagy a tavak állóvizében gallyakból vagy homokszemekből csövecskéket építenek maguknak. Amikor a légkörön át lehullott a felhőkből. A nagy púposszúnyog vagy cseszle lárvái a potroh utolsó szelvényén lévő tapadószervecskével rögzítik magukat a kövekhez. Ez az eljárás alig hét-nyolc percet vesz igénybe. de idefönn. apró kőzetrészecskéket sodor magával. amelyeken áthaladt. ahol kevés a növényi táplálék. . Minden élőlénynek. de olyan finom szemű. hogy az apró részecskék. A cseszle lárvájának csak el kell kapdosnia őket. Ez a lárva is a hálójában él. Időnként valamelyikük kissé kinyújtózik a sodrás irányába. de biztosítja folyamatos áramlásukat. Zsákmányukat hálóval ejtik csapdába. és felső ajkának sertéivel rendszeresen végigsöpri a háló belső felszínét. leveleket és algákat majszolgatva. amely akár 5 centiméter hosszú is lehet.A világ összes vizeinek kilencvenhét százaléka sós. amelyek egyébként áthaladnának a szőröcskék között. Ha a patak gyors áramlása okoz is problémákat. A tegzesek számos fajának lárvái friss. aztán szőrös állkapcsával lesöpri róluk a zsákmányt. ki kell fejlesztenie valamiféle módszert. Egyik fajuk selyemszerű fonálból tölcsért fon magának egy kő alsó felére. Eddig még kevés ásványi anyagot oldott ki a frissen felszínre került és az időjárás hatásainak még ki nem tett kőzetekből. Mielőtt újra kiengedi a hálót. beléköltözik. ez a víz azonban. Ezt a szájnyílása két oldalán lévő legyező alakú táplálékfogó hálókkal oldja meg: felváltva húzkodja őket. a lárvák vadásznak. aztán hagyják.

Megeszi az ebihalakat. habos vízben. és láthatólag minden nehézség nélkül visszakapaszkodik a kőre. merev szárú farktollaival megtámaszkodik egy kövön. A tegzes és más rovarok egész sora . Északon azonban meg kell osztozniuk a folyókon egy egészen más származású. egy nagy kövön megpillanthat egy pár gyönyörű récét. az ökörszemmel áll rokonságban. Időnként kikötnek egy-egy félig víz alá került kövön. hogy felszálljanak a levegőbe. Körülbelül egy perc múlva fölbukkan. mint sok más récefajnál. sőt. hirtelen átengedik magukat a sebes áramlásnak. A vizet. bólogatnak és táncolnak a fehér. de szintén nagyon . az apró puhatestűeket és a felszínen élő rovarokat. hanem egész éven át megmarad. tüskés sarkantyúkkal jól megkapaszkodik. Ezzel azonban más. és nagyobb zsákmányra halászva nagyobb és durvább hálókat sző.az efféle eszközökkel sikeresen betelepítik a hegyi patakokat.bogarak és szúnyogok. csak nagyon ritkán hagyják el. a folyás irányával szemben. hanem Szibéria és a Himalája hegyi folyóiban is. A hímnek fehér a feje. és szerencséje van. éles csőre cseresznyepiros. és nemcsak Észak. Ha az ember végigballag az Andok valamelyik magasban fekvő völgyén. úszóhártyás lábaik erőteljes csapásaival. gumiszerű csőrével lárvákat keresgélve csipkedni kezd a kövek közt. majd sietve visszatérnek kiindulópontjukra. néhány percre pihenni. a lárva gyorsan kijavítja a hálóját. ahol az áradat ott örvénylik a lábuk körül. nagyobb élőlények számára is lehetővé válik itt a megélhetés. de valahogy mindig könnyedén rajta tudnak maradni. aztán karcsú. messzebbre merészkedik az áramlásban. a teste szürke. amely akkora. Aztán egyszer csak valamelyikük hirtelen lebukik a víz alá és eltűnik. amely ellen eddig olyan vitézül harcoltak.Ha egů nagyobb zsákmány átszakítja. de hasonlóan figyelemre méltó készségekkel felruházott madárral. feketével csíkozva. Amikor elérik territóriumuk felső határát. Ezek a fogascsőrű récék. Párjának szürke a feje. fehéren habzó víz gyűrűjében. kérészek . kőről kőre haladva nagy. akkor a folyó kellős közepén. A récepár körülbelül fél óráig dolgozza fölfelé magát ár ellen. amely fölött ilyen mesterien uralkodnak. A fogascsőrű récék mindenütt ott élnek a magas völgyekben az Andok egész hosszában. Ott van a felszín alatt. egész Európában mindenütt megtalálható a Brit-szigetekig. a szárnyízületén lévő apró. a minden oldalról örvénylő. kizárólagos folyószakasza. Chilétől Peruig.és Dél-Amerikában él. mint egy rigó. vöröses a pofája és a melle. hosszú. Eközben tökéletesen felismerik az áramlatokat és a zuhatagokat. A vízirigó. Ahogy aztán növekszik. Minden párnak megvan a maga saját. Tollazatuk meghökkentő különbözősége nemcsak a párzási évadban jelentkezik.

fehér zuhatagokban. elkezd gyalogolni a folyásiránnyal szemben. . amelyeket koptatnak. A számtalan gödrön és vízesésen keresztülgurított kőtörmelék apró részecskékre töredezik. Sima alakzataik azonban világossá teszik. több tonnát nyomnak. amikor megáradnak. de hogy milyen hatalmas az erejük. de a vízirigónak nagyon sűrű a tollazata. hogy a legesősebb évszakot kivéve vizének legnagyobb része permet formájában szétszóródik. Ezeknek nincsenek olyan éles szélei. Ehelyett csapkod a víz alatt szárnyával. mielőtt leérne a tövébe. Lába nem úszóhártyás. Az erős sodrású hegyi folyók folytatják azt a munkát. barna áradat. ennek hatására a felületükön lévő ásványi anyagok oldható vegyületekké alakulnak. Ha egy meredek völgy oldalfalán vagy egy fennsíkon folynak át. azt jól megítélhetjük a kövekről. ezzel segít leküzdeni természetes fölemelkedési hajlamát. akkor esetleg óriási ugrásokat tesznek. megbontják a mohák és más növények. A sziklafelszíneket hosszú ideig koptatja az időjárás. amikor a heves esők annyira megduzzasztják a folyót. mint a magasabban fekvő lejtőkön. miközben gyors szárnycsapásokkal stabilizálja magát. hogy a völgy egész talpát betölti a rohanó. hogy sok-sok éve nem mozdultak meg. mint a récék.ügyesen gyűjtögeti a víz alatt a lárvákat is. hogy azokban a kivételes években. így nem tudja magát olyan erővel előre hajtani. ezek a hatalmas kőtömbök mennydörgésszerű robajjal gurulnak lefelé a folyó ágyában. A száraz évszakban esetleg csak szelíd csermelyeknek látszanak. amit a jég és a fagy a nagyobb magasságokban megkezdett.és iszapszőnyeggel vonja be a folyó ágyát. mindent szétzúzva. A domboldalakat szegélyező moha. Egyesek akár gigászi méretűek is lehetnek. a hangák és sások rothadó levelei barnára festik a vízét. amelyek egyik sekély pocsolyától a másikig csordogálnak. Mélyebben fekvő földekre vezető hosszú és eseménydús útja közben a folyóvíz egyre több anyagot hordoz. a vízesések láncán át rohannak lefelé. így az áramlás a folyómeder aljára nyomja. mind kerekek és simák. tollait pedig igencsak vízhatlanná teszi a rendkívül nagy fartőmirigyeiből származó faggyúval. a szirtekről a fagy által lehasogatott törmeléknek. átzúdulnak az összetorlódott kőhalmokon és csipkeszerű fátyolként csillogva a meredek sziklafalakon. és homok. Olyan magas. ami azt mutatja. csúcsukat még növények is koronázhatják. Venezuela déli részének egyik folyója egy homokkő tábla szélén átzúdulva több mint 1000 méternyit zuhan a mélybe. és leúszik a fenékre. a világ legnagyobb vízesése. Szálláshelyeinek északi részein és a Himalája magas völgyeiben a patakok vize rendkívül hideg. Ez az Angel-vízesés. ami az útjukba kerül. Amikor ezek a fiatal folyók utat törnek maguknak a hegyekből lefelé.és gyapotsásfoltok. Amikor leér. lehajtja a fejét és fölemeli a farkát.

az Andokban élő tepsifejű harcsa és egy borneói algaevő hal azonban egymástól függetlenül más módszert fejlesztett ki. Ahelyett. A víz itt lenn. és tápanyagokban gazdag. heves farkcsapásaikkal hirtelen. hogy elbújnak a folyó ágyában. Más halak. Így könnyedén megtartják a helyzetüket egy-egy kiválasztott medencében. amely akár egy méter is lehet másodpercenként. vízi férgekkel és apró héjas állatokkal. Az apró halak a mikroszkópikus egysejtű állatok tömegein lakmározhatnak. hogy ha valamitől megrémülnek. nagy. Egy. hogy szívókorongokkal horgonyoznák le magukat. mint odafönn. hogy rojtos víz alatti leveleket növesztenek. ennek felső részén beszívják az oxigéntartalmú vizet.Most már egész sor változatos virágos növény verhet gyökeret a folyóban. mint a kisebb szervezeteknek. Ezek a hasukon lévő úszókat szívókorongokká alakították át. következésképpen sokkal kevesebb oldott oxigént tartalmaz. és olyan erőtartalékaik vannak. hogy . majd átáramoltatják a kopoltyúkon és az alsón kiürítik. ahol különösen jó a táplálék. két teljesen különböző családba tartozó halfélék: a törpeharcsák és a csíkok. azzal vonják ki magukat a víz sodrása alól. amelyek víz alatti levelei a fotoszintézis melléktermékeként apró gázbuborékokat (oxigént) bocsátanak ki. a kövek közt. őket pedig elkaphatják és felfalhatják a nagyobb halak. igen változatos táplálékkal szolgál a halaknak . a völgy tetején. De ezt az oxigénszegénységet nagymértékben ellensúlyozza a növények tevékenysége. Az áramlat sodra még mindig erős. Egyes halak. Ám a vizek könyörtelen áramlása a halaknak ugyanúgy problémát okoz. amelyeket összegyűjthetnek. és a szájukkal kapaszkodnak. rovarlárvákkal. mint például a sebespisztráng. Ennek a technikának azonban van egy nyilvánvaló hátránya : a legtöbb más hallal ellentétben nem képesek szájon át felszívni azt az oxigéndús vizet. ahol az áramlás nem kapaszkodik beléjük. kilőtt nyílként suhannak fölfelé ár ellen valami más helyre. közvetlenül gyürkőznek meg ezzel a problémával: szünet nélkül úsznak.legelészhető algákkal és levelekkel. Egyesek egyáltalán nem törődnek az ikráikkal. húsos ajkakat növesztettek. mint például a botos kölönte. Mivel a folyó most már meleg. A trópusi folyókban élnek az egymással rokonságban sem álló. jól átjárja az oxigén. nagy és széles leveleiket pedig a víz felszínén hajtják. minden nehézség nélkül. amelyek segítségével erősen meg tudnak kapaszkodni a köveken. Farkuk csapásaival pontosan ellensúlyozzák a víz áramlási sebességét. amelyet a kopoltyúhoz kell eljuttatni. de olyan óriási számban rakják le őket. Mind a két halfaj ugyanazt a megoldást dolgozta ki erre a problémára : egy bőrredő húzódik végig a kopoltyúfedők közepén. Sok közülük azzal csökkenti ezt a veszélyt. Az állatok sok más csoportjához hasonlóan a halaknak is alternatív szaporodási stratégiáik vannak. ahol még a fagypont közelében volt. így könnyen kitépheti őket. a völgyek mélyén már sokkal melegebb.

és ha vissza akarnának térni szüleik ívóhelyére. aztán homokkal takarják be őket. nem sok folyami hal vállalkozik. alkalmilag üres folyami kagylóhéjakba rakja le az ikráit. hanem élő festő. és nekivág fölfelé a folyónak. Amikor a megfelelő táplálkozás után elérik ivarérettségüket. amely majdnem olyan hosszú. és vitézül rátámad minden élőlényre. amelyekben kikelt. Így addig haladnak. mindkét faj rajokba gyülekezik. a fiatal pisztrángok ott maradnak a csöndes vízben. de végül elindulnak lefelé a folyón. a vízeséseken és zuhogókon keresztül. A szivárványos ökle. Ám mind a lazacok. mint ő maga. a hím spermafelhőt bocsát a kagyló kopoltyúnyílása felé. Egy nőstény tőkehal például egyetlen ívás alkalmával akár hat és fél millió ikrát is kibocsáthat. Egy-egy nőstény akár 14000 ikrát is lerakhat. amelyet elkap a kagyló által beszívott víz áramlása. amelyen át a kagyló kiereszti a vizet. Mások viszont csak körülbelül száz ikrát raknak. a pisztrángok pontosan ezt teszik. szinte teljesen lehetetlen utazásra kellene vállalkozniuk a folyón fölfelé. amely a közelükbe merészkedik. nem üres kagylóhéjba rakja az ikráit. hiszen tehetetlen ivadékait elsodorná az áramlás. Ezt gondosan beilleszti a kagyló szifójába (kopoltyúcső).vagy tavi kagylóba. amíg végül el nem érik származási helyüket. miközben a hím ott várakozik mellette. ahonnan származott. mások pedig újra elindulnak lefelé a folyókon. Amikor egy tóhoz érnek. Mikor a nőstény befejezte az ikrák lerakását. ami azokat a vizeket jellemzi. állandóan egyirányú. hogy az áramlás ne férhessen hozzájuk. de a lazacok folytatják útjukat egészen a tengerig. megvédik kicsinyeiket a folyami áramlatoktól. Amikor következő tavasszal kikelnek. amit a lazac tesz meg. egy másik európai halfajta. Sokuk ezután el is pusztul. Mindkét halfaj szinte csalhatatlanul képes kiválasztani az ásványi és szerves anyagoknak pontosan azt a keverékét.biztosan életben marad közülük néhány. A nőstények sekély üregekbe rakják le ikráikat a kavicsok közé. hogy egy folyami hal az első módszert kövesse. erős áramlások nyilvánvalóan befolyásolják e kétféle technika viszonylagos előnyeit. A hím őrt áll fölöttük. Az apró botos kölönte a sziklák repedéseibe. hogy a csöndesebb vizekben erejüket visszaszerezve a következő évben újra nekivágjanak fölfelé a hosszú útnak. mind "unokatestvéreik". amelyek aztán egész télen át ott maradnak a homok alatt. Ezután körülbelül száz ikrát rak a kagyló köpenyüregébe. a halivadékok néhány hétig helyben táplálkoznak. Ilyen hosszú és kimerítő utazásra. Alighanem teljesen járhatatlan útnak tűnik. de tekintélyes mennyiségű időt és energiát fordítanak az ikrák és az ivadékok őrzésére. Ívás idején a mindössze 6-8 centiméter hosszú nőstény szivárványos ökle kiereszt magából egy tojócsövet. és a szifón keresztül bezúdul az odabenn . ahol aztán ívni kezdenek. és sorsukra hagyja az ikráit. A legtöbben a második stratégiát alkalmazzák. sőt. mint a tengerben a tőkehal. A folyókban működő.

Mások aprólékos gonddal letisztított levelekre vagy kövekre rakják ikráikat. Közben gondosan meg is forgatja a kicsiket a szájában. hogy megkezdjék felnőttéletüket a folyó fenekén. így alaposan letisztogatja őket. és ott táplálkoznak. míg csak készen nem állnak arra. A hím és a nőstény uszonyaikat összefonva együtt ugrik ki a vízből. hogy biztosítsák az oxigéndús víz állandó áramlását. Amikor az ivadékok kikelnek. mert ráragadnak a kopoltyúira és az uszonyaira. és legyezik őket az úszóikkal. módszere azonban akrobatikus párzási ügyességet követel. hogy a kagyló szintén előnyt merít a halporontyokkal való együttélésből. hanem az ivadékaikra is kiterjesztik gondoskodásukat. szétterpeszti az úszóit. Néhány másodpercig kitartanak rajta. a nőstény olyan műértő ízléssel helyezi őket sorba tojócsövével. amikor a hal ívik. Mivel ugyanabban az időben párzik. és abba rakják le az ikráikat. A megtermékenyített ikrák bőséges oxigénellátást kapnak a kagyló légzése révén. Ezek a bölcsőszájú halak a lehető legközvetlenebb módon gondoskodnak az ivadékaikról. miközben leraknak rá egy kis csomó megtermékenyített ikrát. remegve felölti színpompás nászruháját és ráengedi tejét az ikrákra. Ha pedig a fiatal szivárványos öklék kikelnek. aztán visszapottyannak a vízbe. és ott is maradnak. Több mint ezer különböző fajuk él Afrika és Dél-Amerika tavaiban és folyóiban. egy a folyó fölé hajló növény levelére.lévő ikrákra. Ez bármiféle vízi veszedelem elől képes biztonságba helyezni az ikráit. a fecskendező pontylazac. Egyelőre csak ott libegnek a lerakott ikrák fölött. Hozzá kell tennünk. A hím a következő néhány napon rendszeres őrjáratokat tart a vízben a levél alatt. és rendszeresen lefröcsköli a levelet a farkával. ahogy a cukrász díszíti tejszínhabbal a tortát. sőt beléjük is harapnak. amíg aztán végül is a kagyló kopoltyúnyílásán át ki nem sodródnak a külvilágra. hanem apró szarunyúlványaikkal belekapaszkodnak a kagyló puha szöveteibe. aztán a szájába veszi és új szállásukra szállítja őket. Eközben a hím mellette úszkál. sok faj új "bölcsődét" ás számukra a kavics közé. Az Amazonas folyóban él egy apró hal. A sügér alakúakhoz tartozó bölcsőszájú halak nemcsak az ikráikat óvják. Egyes fajaik energikusan üregeket ásnak a kavicsok közé. A feléjük közeledő többi halat megfenyegetik tátott szájukkal és kitárt kopoltyúfedőikkel. apró lárváit a már felnőtt szivárványos ökle viszi ki magával a kagylóhéjból. de rájuk is támadnak. nehogy az ikrák kiszáradjanak. nem sietnek elhagyni élő menedékhelyüket. növekszenek. . ez alatt különleges hosszú hasi uszonyukkal kapaszkodnak a levélbe.

Amikor az ivadékok annyira megnőnek, hogy már mozgékonynyá válnak, szüleik védelmezően mellettük úszkálnak, és a szájukba veszik azokat, amelyek elmaradoznak a rajtól, aztán egy vízsugárral úgy köpik ki, hogy a raj élére kerüljenek. Sok bölcsőszájú hal még ennél is gondosabb szülő. Egyesek közülük nem kockáztatják meg, hogy valami fészekben hagyják az ikráikat, hanem a szájukban nevelik fel ivadékaikat. Egyik szülő tüstént a megtermékenyítés után az egész ikracsomót a szájába veszi, és körülbelül tíz napig benne is tartja. Ez alatt az idő alatt nem tud táplálkozni, csak szelíden le-föl mozgatja az állkapcsát, hogy a fejlődő ikrák tiszták maradjanak, és ne érje őket bakteriális fertőzés. A kicsinyek még kikelésük után is a szájában maradnak. Amikor végül kiköpi őket, veszély esetén szájával és torkával pumpálva még mindig felszippantja valamennyiüket. A halivadékok még kikelésük után egy héttel is a szülők szájában keresnek menedéket, néha a szüleiktől kapott jelre, néha csak úgy, saját jószántukból. Amikor be akarnak menni, csipkedni kezdik szülőjük száját. Több afrikai bölcsőszájú hal még ennél is komplexebb viselkedést alakított ki. Miután a nőstény lerakja az ikráit, a megtermékenyítés előtt összegyűjti őket. A közelben magát mutogató hím farka alatti úszóján egy sor sárga, fekete szegélyű petty van, amelyek majdnem pontosan ugyanakkorák és ugyanolyan színűek, mint az ikrák. Amikor a nőstény ikráit gyűjtögetve meglátja párjának úszóján a hasonló mintázatot, odaúszik, és kinyitja a száját, mintha ezeket is össze akarná gyűjteni. Erre a hím kiereszti a tejét, ily módon a nőstény szájában termékenyítve meg az ikrákat. Egy másik sügérféle, a diszkoszhal különleges táplálékkal gondoskodik a kicsinyeiről. Ez a hal, mint a neve is sugallja, korong alakú, és körülbelül 15 centiméter átmérőjűre nő meg. Olajzöld oldalát pompás, irizáló vörös és zöld vagy ragyogó kék csíkok mintázzák. A nőstény kövekre vagy levelekre rakja le az ikráit, de miután kikelnek, a két szülő óvatosan más levelekre szállítja át, és ott vékony fonalakkal függeszti fel az ivadékokat. A felnőtt halak ezután oldalukból nyálkaréteget választanak ki, amely egész testüket beborítja, de még a szemüket is befátyolozza. Ekkor a kicsinyek leválnak a levelekről, odasündörögnek hozzájuk, és néhány napig a szüleiken legelészve rágcsálják róluk a fehérjedús nyálkát. A maximális védelem, amelyet egy állat az ivadékainak nyújtani tud, annak lehetősége, hogy ivadékai a nőstény testében keljenek ki, és mindaddig ott maradjanak, amíg túl nem jutottak fejlődésük első stádiumain, amikor a legtehetetlenebbek és legsebezhetőbbek.

Az erszényeseken kívül ezt a technikát alkalmazza az összes emlős. Ez is azok közé a jellegzetességek közé számítható, amelyek hozzájárultak az emlősök csoportjának sikeréhez. Ám a halak már jóval az emlősök felbukkanása előtt szintén alkalmaztak egy hasonló megoldást. A tengereken a cápák és a ráják még mindig ezzel a módszerrel szaporodnak, és számos édesvízi hal is erre tért rá. Az apró guppi csak egyike az elevenszülő fogaspontyok népes családjának, amelynek különféle tagjai nyüzsögnek a trópusi folyókban és tavakban. A hím guppi farok alatti úszója gonopodiumnak nevezett, kis, mozgatható csővé módosult, ezen át lövelli bele spermagolyócskáit a nőstény kloákájába. A hím ott sürög-forog a nála sokkal nagyobb nőstény körül, felbecsüli, mennyire kész a párzásra; ha meggyőződik készségéről, akkor odasiet hozzá, aztán becélozza és egy pillanatra hozzákapcsolja a gonopodiumát. Egyetlen sikeres párzás elég ahhoz, hogy megtermékenyítse a nőstényben érlelődő több ikracsomót is. A kicsinyek aztán láthatóvá is válnak egy kis, háromszög alakú folt alakjában a nőstény testének hátulsó részén. Végül egyenként kibújnak belőle. Ekkor már eléggé fejlettek ahhoz, hogy gyorsan el tudjanak úszni, és menedéket keressenek a növények között. A fogaspontyok számos faja közül a négyszemű hal Dél-Brazília folyóiban él, és egészen rendkívüli szexuális apparátust fejlesztett ki. Gonopodiuma nemcsak az úszósugarakból alakul ki, hanem a bőréből is, minek következtében se nem olyan mozgékony, se nem olyan nagy hatótávolságú, mint a hím guppié, sőt, csak az egyik oldalára tudja forditani a gonopodiumát, egyesek jobbra, mások balra. A nőstény négyszemű hal kloákája hasonlóképpen aszimmetrikus, így a balra hordó hímek csak jobb oldali testnyílású nőstényekkel képesek párosodni. Az édesvízi halak nagy és változatos populációi óhatatlanul vonzzák magukhoz a ragadozókat. Maguk a halak hozták létre az egyik legvadabb ragadozót közülük - a dél-amerikai piráját. A piráják túlnyomórészt apró jószágok - számos fajuk legnagyobb példányai is alig 60 centiméter hosszúak -, de félelmetes háromszögletű fogaik olyan élesek, hogy az amazonasi indiánok ollónak használják. A pirája normális körülmények közt más halakat, rendszerint sérült vagy beteg egyedeket ejt zsákmányul, de sokkal nagyobb állatokat - tapírokat, vízidisznókat és lovakat - is megtámad, ha ott úsznak a folyóban. Nagy rajokban indul támadásra, és miközben az élő testen vagy tetemen lakmároznak, egyre több vér folyik a vízbe, ők egyre izgatottabbá válnak, és egymással is versengve tépkedik le az utolsó

húscafatokat is a csontokról. Akármilyen félelmetesek is azonban a támadásaik, az emberre való veszélyességüket gyakran erősen eltúlozzák. Az embert ugyanis ritkán támadják meg, hacsak egy nyílt sebe nem festi meg a vizet, és nem a vízesések közelében leselkednek, ahol az utazónak a legvalószínűbben át kell gázolnia, vagy kiborulhat a kenujából. Az édesvízi halakat másféle vadászok is megtámadják. A fenéken teknősök lesnek rájuk, amelyek nem valami gyors úszók, így lesből csípik el a prédájukat. A cafrangos teknős vagy matamata, egy dél-amerikai teknősfaj, bőrlebenyeivel álcázza magát, amelyek fejének és nyakának redőiről csüngenek le, a teknője is egyenetlen, és gyakran moszattakaró nő rajta. Amikor ez az állat a rothadó ágak és levelek közt fekszik a folyó fenekén, amit gyakran tesz, akkor gyakorlatilag láthatatlan. Ha egy hal a hatókörébe téved, a teknős hirtelen eltátja a száját, és már be is kapta. A harapós alligátorteknős az egyik legnagyobb édesvízi faj, 75centiméter hosszúra is megnőhet, már aktívabb halász. A szája alján van egy kis kitüremlés, amely élénk vörös, féregszerű nyúlványban végződik; a tátott szájjal heverő teknős időnként megvillantja kis vörös csaliját. Ha a hal odacsábul, és megpróbálja elcsípni, a teknős egyszerűen becsukja a száját és lenyeli. A krokodilok és amerikai unokatestvéreik, a kajmánok és alligátorok fiatal korukban üldözik ugyan a halakat, de felnőttkorukra dögevőkké válnak. Indiában él azonban rendjüknek egy olyan tagja, a gaviál, amely világéletében semmi mást nem eszik, csak halat. Hosszú, vékony állkapcsait sokkal könnyebb a víz alatt összecsattantani, mint a krokodil széles állkapcsát, és fejének gyors oldalirányú mozgatásával halászik. Óriási hüllő, állítólag 6 méter hosszúra is megnő, de mivel a hal megragadásához gyöngébb izmok is megfelelnek, mint a krokodiluséi, ami egy döglött antilop lábát is le tudja szakítani, a gaviálnak viszonylag gyönge a harapása, és az embert soha nem támadja meg. Amikor a folyó eljut folyásának középső szakaszára, abbahagyja energikus ficánkolását, nem áramlik többé olyan sebesen és kanyargósan, mint a felső szakaszán, fiatalkorában. Már nem koptatja és tépkedi a földet, amelyen keresztülfolyik : eljutott élete középkorába. Lassúbb és szélesebb, vize talán még mindig zavaros, de már inkább lerakja az üledéket, mintsem fölszedné. Az erdőkből és a füves pusztákról belémosott iszap termékenyebbé teszi a vizét, mint azelőtt volt. Szelíd áramlatában úszónövények sűrű bokrai himbálóznak, partjait káka és nád szegélyezi, ami

elborítja a holtágait, és mindenféle szárazföldi állat jön inni vizéből és lakói közül zsákmányt ejteni. A menyétfélék családjának tagjai mind vérengző és ügyes vadászok, de egyik tagjuk halevésre specializálódott: úszóhártyás lába, lezárható füle és vízálló bundája lett. Ez a vidra. Sebesen kígyózó mozgással, kitartóan üldözi a víz alatt a halakat, amelyek ritkán tudnak kitérni előle. Néha csapkodni kezdi a farkával a vizet, és kihajtja a halrajokat a sekély területekre, ahol még könnyebben meg tudja fogni a pánikba esett halakat. Fönn a parton jégmadarak gubbasztanak. Egyesek közülük ugyanolyan ügyesen tudnak lebegni, mint a vércsék, csapkodó szárnyaikkal függnek, szitálnak a levegőben, aztán amikor valamelyikük megpillant egy vigyázatlan halat a felszín felé közeledni, fejessel lecsap rá, és éles csőrével elkapja. Utána visszatér a partra, ahol többször földhöz vágja, hogy elkábítsa vagy megölje, aztán úgy forgatja a halat, hogy amikor végül egy utolsó lökéssel lenyeli, az fejjel előre menjen le a torkán. Így az úszókon lévő tüskék a hal testére simulnak és nem karcolják fel a torkát. Délkelet-Ázsiában és Afrikában éjjel a baglyok is lejárnak a folyóra halászni. Mivel nincs toll a lábukon, a vízen át is le tudnak csapni a halakra, a talpukon pedig éles szélű, tüskés pikkelyek vannak, amelyek segítségével szilárdan meg tudják ragadni sikamlós zsákmányukat. Röptük és zsákmányra való lecsapásuk mindenki számára váratlanul zajosnak tűnik, aki ismeri a baglyokat, amelyek szárnyán különleges hangtompítót alkotnak a repülőtollak szegélyén lévő pelyhek. De a halászbaglyoknak nincs szükségük ilyen hangtompítóra, mivel - ellentétben a mezei pockokkal és egerekkel - a halak nem túl érzékenyek a levegőből érkező hangokra. Amerikában nem él halászbagoly; ott nem madarak, hanem denevérek karmai fésülik át a vizek felszínét. A jelek szerint ennek a halászati eljárásnak a gyakorlásához nincs elég tér kétféle élőlény számára, az Újvilágban pedig ezt a denevérek fejlesztették ki először, és azóta is kitartanak az éjszakai folyami halászat mellett. A folyókhoz más szárazföldi állatok is lejárnak vízinövényeket legelészni. Európában a kerek pofájú, bozontos farkú vízi pockok - gyakran patkánynak nézik őket keresgélnek szorgosan a part menti fűben, füvet és nádat majszolgatva. Bár nagyon jól úsznak, mind a vízen, mind a víz alatt, fizikailag egyáltalán nem alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, nincs semmiféle speciális úszóalkalmatosságuk. A hódnak viszont, amely valamikor tekintélyes számban élt Európában is, Észak-Amerika egyes részein pedig még mindig bőségesen található, egészen kitűnő az úszófelszerelése.

ahol semmiféle állat. mint a nyárfa. lábuk alig érinti a talajt. Ez egy nagy. ahol sekély a víz. esetlen testüket. továbbra is zöld hajtásokat és ágakat húzhassanak elő és ehessenek a víz alól. a következő adagra várva. . a tavat pedig jég borítja. Mozgásuk a szárazföld és a víz között igen fontos a folyóban lakó többi élőlény számára. hanem a partjaikon találják. az ágakat és fatörzseket meg a mindenféle növényi anyagot. ahol lehántják az olyan lombhullató fák kérgét. Miközben a folyó folytatja útját a tenger felé. füleit és orrlyukait le tudja zárni. mivel amíg karbantartják a gátat. A folyók legnagyobb testű lakója. időnként marakodó vízilócsordákat. széles és csupasz. Napközben gyakran láthatunk a folyókban heverésző. hogy megtámadhassa. még a krokodil sem elég nagy ahhoz. így a tolvajok nem hatolhatnak be.Hátsó lábát úszóhártya borítja. és az egész család ebben él. Egy-egy víziló egyetlen éjszaka akár 70 kilogramm füvet is fölzabál. így könnyedén mozognak benne. Ennek a tónak a partján építik fel aztán ezek a fáradhatatlan állatok a várukat. Késő este felcsörtetnek a folyók partjára. mert a víziló a vízbe ereszti az ürülékét. mintsem legelőül. amíg csak gátat nem építenek a folyón keresztül. mivel váruk bejáratai nem fagynak be. kupolára emlékeztető építmény. amikor a földet hó. A hódok kiássák a tavirózsák gyökereit. hajlamosak vagyunk a vízilovakat folyóban élő állatoknak tekinteni. megrágják az ágakat és a leveleket. Így nap mint nap nagy mennyiségű tápanyagot bocsát a vízbe. Ott addig tornyozzák az iszapot. amivel elzárva a folyását. a köveket. amelyeket a csorda nemzedékek óta használ. Emellett keresztülrágnak és kidöntenek akár fél méter vastag fatörzseket is. folyása akadályokba ütközhet. az afrikai víziló szintén inkább védelmül használja a folyót. amelynek egy vagy több víz alatti bejárata van. A nagy munkával létrehozott tó éléskamrául szolgál : a hódok ágakat és egész bokrokat hurcolnak belé. aztán levonszolják őket egy olyan folyószakaszra. Mindig ott is úszkálnak a halrajok mögöttük. tátogó. A tavon a legvastagabb jég alatt is képesek közlekedni. morgó. A tó ezen felül igen biztonságos is. a bundája sűrű és víztaszító. és a vízszint le nem apad. hogy télen. Mivel rendszerint így látjuk őket. aztán a víz alá süllyesztik. váruk bejáratai nem kerülnek felszínre. aztán még hajnal előtt visszatér a folyóba. a nyír és a fűz. gyakran olyan ösvényeken. holott legaktívabb időszakukat éjjel. és legelészni kezdenek a fűben. így pompás evezőül szolgál. a szárazföldön töltik. A víz fölhajtóereje felemeli hatalmas. de fő táplálékukat nem a folyókban. lábujjhegyen járnak a fenekén. amelyet a szárazföldi növények szintetizálnak. elmajszolják a sást is. a farka pedig lapos. tekintélyes méretű tavat alakítanak ki.

kiégett szavannák közt. ahol orchideák. amint az esésük csökken. Amikor már közeleg az este. előrenyújtják a lábukat. hogy úgy tűnik. A vízesésen leömlő víz pörölyként zúdul az odalenn fekvő puhább kőzetekre. lekoptatja őket. békák hívó szavát és rovarok zümmögését hallani. közvetlenül naplemente előtt. de közvetlenül mielőtt beleütköznének. szinte látótávolságon kívül gyűjtögetik a rovarokat. valamint Észak-Amerikában a két nagy tó között lezúduló folyón a Niagara. a folyók kiszélesednek. A Viktória-vízesésnél ez a hatás egy miniatűr esőerdőt hozott létre a környező. Akkor aztán elkezdenek hihetetlen sebességgel lefelé özönleni.a Zambezin a Viktória-vízesés. számukra semmiféle kockázatot nem jelent eljutni hozzáférhetetlen alvóhelyükre. szemmel láthatólag nagyon élvezik a fürdőt. de szélességüket és a rajtuk átfolyó vízmennyiséget tekintve mindegyikük összehasonlíthatatlanul nagyobb nála. összecsapják a szárnyukat. Az Iguazu-vízesésnél a lezúduló vízfüggöny mögötti sziklát sarlósfecskék használják menedékhelyül. Így ezek a hatalmas vízesések állandóan maguk előtt vágják az utat a folyó medrében. Ha az őket létrehozó akadály felszínét felülről nem is képesek lepusztítani. a nyugvóhelyért. Ez sziklaszirteket. tollászkodnak és időnként isznak. rajtuk túl pedig vízeséseket hozhat létre a folyó ágyában. Emberi szemszögből nézve látszólag nagy veszélynek teszik ki magukat az aránytalanul csekély jutalomért. aztán felfelé lendülnek. amíg csak el nem érik a kemény kőzetréteg végét. és alámossa a kemény kőzetrétegeket. alulról mégis meg tudják támadni. így a sebességük áthajtja őket a vízesés mögött húzódó sziklafalakra. A Niagara pillanatnyilag évi egyméteres ütemben halad lefelé. amelynek a széléről sziklatömbök kezdenek leomlani és lezúdulnak. de ezek a fecskék olyan páratlan légi akrobaták. még mindig nagy magasságban hatalmas csapatokba gyülekeznek. erodálni. míg másokon keresztülfolyik a víz. és olyan csalhatatlan biztonsággal vágnak át a vízesésen. Dél-Amerikában a Parana folyó egyik mellékfolyóján az Iguazu-vízesés. A gigászi vízesések természetesen létrehozzák a maguk sajátos mikroklímáját. amelyen átömölve lejjebb újra kezdik eróziós tevékenységüket. és megkapaszkodnak a sziklán. Magasság tekintetében ezek közül egyik sem versenyezhet az Angel-vízesés szédítő zuhatagával. Egyesek száraz helyet keresnek. Egyenest fejest ugranak a vízesésbe. . és mély szurdokot hagynak hátra. A lezúduló víztömeg keltette légáramlások a vízesés melletti sziklafalakat permettel árasztják el.Egy-egy keményebb kőzetréteggel szemben homokból és kavicsokból álló "vágószerszámai" nem sokat tehetnek. Így keletkeztek a világ legnagyobb vízesései . pálmafák és páfrányok virulnak. Napközben a magasban vadászgatnak.

hanem a jóval kisebb . A növényeknek már nem kell a parthoz simulniuk vagy kövekbe kapaszkodniuk : leveleik most már a felszínen libeghetnek. fonákján pedig tüskékkel felfegyverzett hatalmas leveleinek fölfelé fordul a karimája. és szétterítik a virág női ivarszervein. ezt magukkal viszik. és kerek. szükségképpen sokkal gyorsabban kell folynia. Az élet itt így új formákat ölthet. Megöregedtek. Lábujjaik és karmaik jócskán meghosszabbodtak. Kövér. hogy egy másik növényen folytassák a táplálkozást. ott lerakják. Ám addigra a bogarakat már vadonatúj virágporkabát borítja. levesestányér nagyságú virágaik először fehérek. Még mindig hordanak magukkal némi üledéket. Így aztán az öregedő folyó oldalazva tör magának utat a síkságokon. A virág pedig a megtermékenyítés után lassan bíborszínűvé válik és elpusztul. amikor a szirmok újra kinyílnak. valóságos virágporrakományokat hoznak magukkal. A fenéken lévő vastag. A legnagyobb közülük. Kinyílt. Az óriás leveleken elegáns. tóvá alakul. és illatuk rendkívüli módon vonzza a bogarakat : hanyatt-homlok zúdulnak a levegőből a virág közepén lévő különleges. Így az üledék a kanyar külső részén oldatban maradva koptatja a partot. a levéljáró madarak vagy jasszánák. amelyek közül a legtöbben más virágokról gyűjtött. míg a folyó közepén leszáll a fenékre. és foglyul ejtik a lakomázó rovarokat. egészen másnapig a csapdában rekednek. minden más lebegő növényt kiszorítanak. hogy minden más növényt kiűz a maga tószakaszáról.A folyók most már útjuk végéhez érkeznek. és amikor elrepülnek. Ezek a tavak állóvizek: hiányzik belőlük az áramlás. a híres amazonasi tündérrózsa ezt olyan agresszíven teszi.és iszappadokat alkot. medrének kanyargó része pedig lefűződve holtággá. de nagyon szeszélyesen: itt fölvesznek egy kicsit. Amikor ezek a levelek elérik teljes méretüket. Egy teljesen kinyílt virág akár negyven bogarat is magához vonzhat. mint a sodrás közepének. és maximális mennyiségű fényt vehetnek fel. párnaszerű leveleket alakítanak ki. Amikor kanyart tesznek. így a madár csekély súlya a lebegő levelek nagy felületén oszlik meg. amely a folyami élőlények szervezetét formálta és oly sok szokását irányította. ami 2 méteres átmérőt jelent. hogy a kanyarulatokat elválasztó földnyelv elkeskenyedik és beomlik. lilealkatú madarak sétálgatnak. és teljes egészében maguknak sajátítják ki az élőhelyet. iszapos üledékben gyökerező tavirózsák a felszínre küldik hajtásaikat. kavics. nektárral teli kinövésekre. az a tényező. Ilyenkor a folyó a rövidebbik utat választja. meghíztak és lassan mozognak. A tündérrózsa szirmai délután lassan bezárulnak. A jasszánák nemcsak a tündérrózsákon lépkednek. levegővel teli bordákkal erősített. a szélükön folyó víznek sokkal hosszabb utat kell megtennie. és néha olyan túlzó módon ingázik és kacskaringózik.

hanem folyékony anyag. ez a vonzóerő tehát az alattuk és mellettük lévő vízmolekulákra koncentrálódik. amelyekhez távolról sem vonzódnak ilyen erősen. nekik nem az a problémájuk. amelyek fizikailag taszítják a vízmolekulákat. hogy a víz felületéről a szél el ne fújja őket. Ezen a ruganyos padozaton egy egész populáció él. átszúrják a felszíni réteget. hogy ne törjék át a víz felületi feszültségét. Ahogy küszködve próbálják kiszabadítani magukat. Hat pöttöm lábukat szétterpesztve mindegyik lábuk egy-egy csöppnyi szeplő csupán a felszíni vízrétegen. rezgéseket keltenek. kihasználva a víz rendkívüli tulajdonságait. Olyan ez számukra.vagy zsírmolekulákkal. amelyen nincsen viasz. és magának tarthassa meg az egész lakomát. de idejük nagy részét a lebegő növényeken és a víz felszínén rohangászó bogarakra vadászva töltik. a mágnességgel rokon fizikai erő. Amelyik elsőnek érkezik. a felületi feszültség a vízmolekulákat egymáshoz vonzza. A lábaik karmán sincs viasz. Meg lehet ezt előzni olyan viasz. A víz felszínét alkotó molekulák fölött már csak gázmolekulák vannak. A vízen járó vadászok erre gyorsan reagálnak. mire az megragadja őket. hanem. rögtön felráncigálja az áldozatot a víz felszínéről. amelyek végigfutnak a rugalmas felszínen. hogy küszködését a többiek ne vehessék észre. Ezért a testük alján lévő apró cövekkel. mintha ragasztóba pottyantak volna. Az így létrejött rendkívül erős kötések miatt a vizen egyfajta rugalmas hártya alakul ki. Még fészküket is a vízre építik: tutajt készítenek a vizen lebegő levelekből. Ha egy állat ezen a molekuláris hártyán akarja fenntartani magát. a lehullott rovarokat megragadja a felületi feszültség. ők azonban nagyon kicsinyek és könnyűek. hogy az apró rovarokat fenntartsa. amelyeket odafúj a szél. így karmaik beléhatolnak a víz felszíni rétegeibe. Ezek a víz felhajtóereje miatt nem süllyednek el. amikor a felszíni réteg vízmolekulái hozzákapcsolódnak a testfelületüket átitató vízmolekulákhoz. sőt. Bizonyos mennyiségű növényi táplálékot is fogyasztanak. Az ugróvillások a víz felszínén úszó virágporszemcsékkel és algaspórákkal táplálkoznak. A gombostű fejénél nem nagyobb ugróvillásoknak az egész testét viasz fedi. amely elég erős ahhoz. . A tavi molnárpoloskák meg tudnak állni viaszborítású lábukon a víz felszínén. aztán kihorgonyozzák a nád között. akkor nyilvánvalóan nem szabad áttörnie azt. és tüstént odafutnak. A víz nem szétszórt csöppekből álló tömeg. és tapadást biztosítanak.vízinövények lebegő szőnyegeit is bejárják. mert egy. A víz felszínén élő legtöbb más állat azonban azok közt a rovarok közt keres magának táplálékot.

aztán visszahúzza magát és zsákmányát a szárazföldre. Az észak-amerikai Nagy. hogy készen áll a párosodásra. jellegzetes frekvenciájú rezgéseket kelt a felszíni rétegben. mintha valami apró csónakmotor hajtaná. . s ugyanúgy reagálnak a felszíni rétegek rezgéseire. A nagy tavak szélén. amelyeket elzárt egy földindulás. de a mellső lábait továbbra is húzza. Azóta a jég már . a sással borított. selyemfonalat ereget. mert egy különleges kámforszerű anyagot bocsát ki a potroha végéből.A vízparton üldögélő vidrapókok a vízen nyugtatják mellső lábaikat. a bogár úgy száguld a víz felszínén. Egyesek völgyekben alakulnak ki. amely csökkenti a vízmolekulák közötti vonzást.viszonylag gyorsan . de ha történetesen rá talál hullani a víz felszínére. Még kormányozni is tud: jobbra-balra forgatja a potrohát.elolvadt ugyan. amelyekbe lefolytak. A vizet ők maguk fodrozzák meg. mint valami őrült tornász. A leglátványosabban talán a partiholyva használja fel a felületi feszültség alatt álló réteget.tavak medencéje a jégkorszakban keletkezett. mint szárazföldi rokonaik a hálójuk mozgására. Mivel a felületi feszültség a farát már nem köti meg. A tavi molnárpoloska még ennél is rafináltabban olvas a hullámokból: úgy rezegteti a testét. állandóan forgolódva a felszínén. sekély öblökben az élet nagyon hasonló lehet a kisebb édesvizekben nyüzsgő élethez. és rendszerint egy páratlanul gyors kanyarral evickél vissza a partra. mindig megmenekül a molnárpoloskák és a pókok elől. A kanyargó folyóágak átszakadásából keletkező tavak viszonylag kicsinyek. hanem az egész térséget teknővé mélyítette a kontinens alján húzódó bazaltrétegekre nehezedő jég súlya. aztán figyelik a visszatérő hullámokat. A növényzet közt elszaporodnak a színesszárnyú vagy kisasszony-szitakötők. A nagyobb tavak más módon jönnek létre. amikor a jégsapka valamikor a kontinens legnagyobb részét elborította. Ez a bogár többnyire a víz szélén él. a kérészek és a szúnyogok. de a kontinens még nem emelkedett vissza tulajdonképpeni szintjére. így különleges. Ezzel hozza a többi molnárpoloskák tudomására. csukák és piráják vadásznak. amelyek a földkéreg nagy mozgásai során alakultak ki. A keringőbogarak másképp merítenek információkat a fodrozódásból. a biztonságba. A közép-ázsiai Bajkál-tó és a kelet-afrikai nagy tavak azokban az óriási mélyedésekben gyülemlettek fel. Nemcsak az ebből a jégtakaróból kifolyó gleccserek véstek mély medencéket odalenn a völgyekbe. a ma már eltűnt gleccserek által odataszigált sziklatörmelék. vagy az ember mérnöki tudománya. a vegetációt pontyok és bölcsőszájú halak majszolgatják. az iszapban csigák és kagylók élnek. amelyekből fel tudják deríteni a körülöttük lévő akadályokat. Amikor valamelyikük nyolc víztaszító lábán odaszalad a rezgés forrásához. amelyet előbb a parton lévő támaszpontjához erősített.

. a fókáknak számtalan zuhogón és vízesésen kellett volna átkelniük. A tavakba ömlő folyóvizek viszonylag melegek. Élnek nagy. A nagyobb viharok időnként annyira felborzolhatják a felszíni rétegeket. hogy a folyón az ár ellenében visszaússzanak. úgynevezett bennszülött fajok. így a nagy tavak legtöbb lakója olyan ősöktől származik. vörös és narancssárga. mint tengeri rokonai. Az óceánokhoz viszonyítva ez ugyan nem rendkívüli mélység. így a mélyben lévő hideg víz fölé áramlanak. oxigénszegények és a sok legendás szörnyekről szóló mese ellenére alig van bennük élet. és ezek 80 százaléka sehol másutt nem található meg. amelyek kizárólag csak ebben a tóban élnek. Ezek a tavak azonban mindennek ellenére kitüntetett biológiai helyzetben vannak. koromfeketék. egy fura hal. hogy a víz tekintélyes mélységéig felkavarodik. Mivel víztömegei teljesen elszigeteltek. Lehetséges azonban. A Tanganyika-tó körülbelül másfél millió éves. A Bajkál-tónak talán még ennél is figyelemre méltóbb lakói vannak. de míg az óceánok nagy részét áramlatok járják át. amely mivel a tavak vizeiben kevesebb a kalcium. nem okvetlenül tűnnek el. Ezt nagyon kevesen teszik meg. jellegzetes fajaikat. könnyebben fennmaradnak.és 500 növényfaj él benne. és ahhoz. mint a tengerben. a nagy édesvízű tavak zárt világát kevés áramlás zavarja meg. amelyek valamikori forrásvizeikben éltek. és 130 olyan bölcsőszájú hal és 50 egyéb halfaj él itt. amelyek ezekben az elszigetelt kis közösségekben felbukkannak. A tófenék egyes helyeken másfél kilométernyire fekszik a felszín alatt.De ahol a tó igen mély. mint a nagyobb populációk tömegében. Vízi életmódot folytató vándorló élőlények csak a folyókon érkezhetnek közéjük. A Bajkál-tó a világ legmélyebb tava. ott a körülmények radikálisan megváltoznak. sokkal vékonyabb héjú kagylót növeszt. hogy az első fókák a jégkorszak idején jutottak le a folyók mentén a tóhoz. Hasonlóképpen egyedülállóan sok a benne élő rák és kagyló is. Azok az apró genetikai változások. csíkos és pöttyös laposférgek. de a nagy tó alsó részei legnagyobbrészt a fagypont közelében vannak. és egy puhatestű. Csakhogy a tó több mint 2600 kilométernyire fekszik a Jeges-tengertől. A tónak megvan a maga emlőse is : a bajkálfóka. majdnem bizonyosan annak a leszármazottja. hogy a folyókon át elérhessék. a fenéken él. 1200 állat. Így aztán ezeknek a tavaknak az állatai hajlamosak kifejleszteni saját. más kisebb tavakon és vízeséseken is át kellene jutniuk. amely egy kilométer mélységben. amely nagyon hasonlít az északi-sarkvidéken élő gyűrűs fókára. hanem lassan rögződnek. az egyszer beléjük települt és valamikor meghonosodott állatok nagyon kevés újoncot fogadnak be. de ahhoz. ami a jelek szerint meghaladja képességeiket.

Ezek a hirtelen. és finom iszapréteget rakva le. amelyik édesvízben él. mint például a Mississippi deltájában a gyapot. Ez nem egyszerű alkalmi étkezés. A tó feltöltődik. aztán láp és mocsár lesz. a forrásuk körüli magas hegyekben a viharok lezúdítják vizüket a mellékfolyóikba. de a nyílt vizet is birtokba veszi. Ezek legnagyobb részét őserdő borítja. Ismételten homok. ahogy a Nílus teszi Egyiptomban. a növényzet lassan már nemcsak a sekély partszakaszt. Gyökeret vernek benne a növények. A folyók a tengerpartra vezető síkságokon játsszák el öregkoruk utolsó felvonását.amikor az út még alighanem sokkal rövidebb és könnyebb volt. ahol bőséges termés nő. Az Amazonas által elárasztott síkság Brazília északi részének nagy területeire kiterjed. amellyel majd átvészelik azokat a soványabb évszakokat. amelyhez elvétve hozzájuthatnak. A törpeharcsák különlegesen nagy szájat fejlesztettek ki. a megöregedett folyók néhány nap múlva hirtelen felduzzadnak. A nagyobb tavak évezredekig kitartanak. A levágott folyókanyarulatok akár néhány évtizeden belül is eltűnhetnek. Így a tóból előbb fertő. lerakott üledékterhük először deltákat alkot. elárasztják a síkságokat. de még ők is zsugorodóban vannak. Napjainkban a Bajkál-tóban élő fóka nemcsak családjának egyetlen olyan tagja. A mérsékelt égövi szárazföldeken termékeny síkságokat hoznak létre. Lejtésük most már olyan enyhe. hanem ez az éves nagy lakomájuk. amelyen még mindig keresztülfolyik a folyó. Amikor innen száz meg száz kilométer távolságra. Sokan közülük az ágakról lehulló gyümölcsöket gyűjtik össze.és iszappadok vágják ketté csatornáikat. Amikor eljönnek az áradások. a folyami halak a fatörzsek közt kiúsznak élelmet keresni az elöntött szárazföldre. Amikor a folyók az állóvízű tóba torkollanak. hogy a legfinomabb részecskék kivételével itt már minden üledéküket lerakják. amely eredetileg a tavat töltötte fel. száraik. amikor meg kell elégedniük a folyó medrével. rothadó leveleik és gyökereik rendszeres lerakódásával. medrükből kilépnek. végül pedig termékeny rét. aztán lassan szétterjed a tavon és betölti a mélyebb részeket is. így a folyó áldásaiból főleg a nagy fák részesülnek. vizük folyása olyan lassú. Geológiai értelemben a tavak átmeneti jelenségek a Föld felszínén. amelynek során felszedik azt a tartalékot. és még jobban kiszorítják a vizet. így meg tudnak birkózni a gyümölcsökkel. de rendszeres áradások zöld mezőket teremthetnek a sivatagban. hanem jóval kisebb is a többieknél. . így folyóágak labirintusává ágaznak szét.

Igen sok hal itt is szaporodik. és hónapokig eltartott. A fák magvait azonban a halak emésztőfolyadékai nem pusztítják el. a sekély vizekben kiürülnek. hogy nem sós tengervízen. amikor már 180 kilométerrel is elhagyta a kontinens szélét. mivel ezek a vizek a rothadó vegetáció miatt igen dúsak. mások számára ez az út a kontinens felét átszelte. hogy még a brazil diót is fel tudják törni velük. hanem majdnem kizárólag gyümölcsökkel táplálkoznak. és sok mikroorganizmus él bennük. amelyek húst nem esznek. Torkolatánál 300 kilométer széles. az Amazonas és a Zambezi. fönnmaradnak. 9. A világ legnagyobb folyója. Most aztán végül a folyók közeledni kezdenek a tengerhez. zúzó-őrlő fogaik vannak. FEJEZET A KÉT VILÁG HATÁRÁN A világ összes nagy folyói. amelyekkel a kis halak táplálkozhatnak. Bármely adott időpontban a világ édesvizeinek kétharmada az ő medrében folyik. ahogyan másutt az őserdő fái a madarakra. hanem édesvízen jár. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. aki Dél-Amerika keleti partjai mentén vitorlázva nem is látta a szárazföldet. Egyesek csak néhány kilométernyi utat tettek meg forrásuktól a tengerig. javította és tördelte: a Webtigris. A characinhalak egyes fajtáinak nagy. mint egész Svájc. egyszer csak észrevette. és olyan erősek az állizmaik. Az Amazonas vize csak akkor veszíti el identitását. és csatornák és szigetek egész labirintusát alkotja. mire elérik torkolatukat. amelyek közül némelyik nagyobb. Ez a hatalmas folyó még akkor is őrzi jellegét. 1499-ben egy spanyol hajóskapitány. az Amazonas. valamint a kisebb folyók ezrei mind-mind zavarosak az üledéktől. amikor már a tengerpartot elhagyva a tengerbe ért.Kifejlődtek egyes olyan pirájafajok. és keveredik végül össze az óceán sós vizével. több mint 10000 kilométer hosszú. . és valahol másutt. a Hudson és a Themze. Ezek az Amazonas menti fák a jelek szerint ugyanúgy bízzák a halakra magvaik szétterítését.

a tengerből is -. hogy egyetlen négyzetméterről 42000 darabot sikerült összegyűjteni belőlük. Ennek fejében azonban a jutalmuk is nagy : a torkolatba minden nap táplálék érkezik . hogy áramlásba hozzák az oxigént szállító vizet. hogy kiszedjenek belőle minden csemegét. ragacsos és bűzös. az édesvíz uralkodik. valósággal beleeszik magukat. mielőtt megenné. Lejjebb. Emellett naponta kétszer az iszap nagy részét nem borítja el a víz. amikor a folyókat megduzzasztotta az esőzés. a féreg egy idő múlva . így vizei potenciálisan minden más édes. amit csak ott találhatnak. a belegázoló ember léptei nyomán záptojásszagúan törnek elő. nyálkájával kibéleli és biztosítja a falait. s amikor ezek összekeverednek a tengervízben oldott sókkal. A folyótorkolatok iszapja jellegzetesen finom. Mivel a vízben lévő szerves részecskék fennakadnak a homokban. Búzaszemnél alig nagyobb északi vízicsigák vájják át magukat a frissen lerakódott. ahol a víz csak enyhén sós. amelyek az ilyen helyeken élnek. testüket pedig sűrűn csóválgatják. ceruzavékony féreg U alakú alagutat váj magának. olyan erővel ragad bele a lába. A körülbelül 40 centiméter hosszú. hogy a levegő nem tudja átjárni. azután az oldalán lévő sertékkel megkapaszkodik az alagút falában és elkezd le-föl mozogni. amelyik itt képes életben maradni. csőlakó gyűrűsféreg. Olyan nagy számban élnek és virulnak itt. ahol már sósabb a víz. a csaliféreg ássa be magát a fenékbe. mint maga a tenger. Amikor beáll az apály. hanem ki van téve a levegő hatásának. alig centiméter hosszú rákok. hajszálvékony csővájóférgek élnek. hatalmas tömegben élnek apró. nyilvánvalóan a kémiai és fizikai körülmények igen széles skálájával szemben kell ellenállóknak lenniük. összecsomósodnak és nagy iszappadokat alkotva leülepednek a fenékre. Az apály vízszintjéhez valamivel közelebb. finom. de dagály után a folyótorkolat vize olyan sóssá válhat. így a szerves hulladékok bomlása során keletkezett gázok benne maradnak. különösen olyankor. Ezért azután az a néhány élőlény. de feldúsítja az iszapot. ahol az iszap homokkal keveredik. Ha az ember belegázol.a folyóból is. Ő is iszapevő. tejföl sűrűségű iszapon. különösen ott. Azoknak a szervezeteknek. mérhetetlen nagy számban elszaporodik. hogy vízet szívjon fel a homokdugón át. Az iszap fölött átfolyó víz jellege naponta kétszer gyökeresen megváltozik.Még a legtisztább vizek is teli vannak mikroszkópikus ásványi és bomló szerves anyagokkal. akár egy fecskendő dugattyúja. amelyek kis odút ásnak maguknak és horgas csápjaikkal felkapkodják az apró táplálékrészecskéket. A torkolat felső részén. Szemcséi olyan finomak. Fejüket az iszap felső rétegébe fúrják. Egyik végét megtölti lazán összetömörített homokszemekkel. vörös szőnyegként teljesen beborítva az iszap felszínét. hogy lecibálhatja róla a csizmát.vagy tengervíznél táplálóbbak lehetnek. Egyetlen négyzetméter iszapon akár negyedmillió is élhet belőlük. a tenger felé.

A szívkagylók héjuk két felét vízhatlanul össze tudják zárni. Nem versenyeznek azonban az iszapért a férgekkel. a homokot pedig az alagút másik végébe üríti. A kurta. az iszappadok lassan megemelkednek. Héjuk bejáratát a lábuk végén lévő apró koronggal zárják el. A levegőből jövő támadások ellen mind védtelenek. hogy előhúzzák alagútjaikból a csaliférgeket. szifót. . Hogy melyik madár milyen élelmet gyűjt innen magának. ilyenkor pedig éhes madarak nagy csapatai csapnak le a folyótorkolatra. A leghosszabb csőrű nagy pólingok és a nagy godák elég mélyen bele tudnak piszkálni az iszapba ahhoz is. Ám most más veszélyek is fenyegetik őket. amely az iszap részecskéit már képes összetartani. A hegyi réce és a kontyos réce az iszapban turkál. hanem fönnakadnak a növények szárain és gyökerein. a csaliférgek pedig egyszerűen visszahúzódnak alagútjaikba. így ezek az apró puhatestűek több centiméter mélyen a parti föveny rétegeiben hevernek. Az ehető falatokat megemészti. A vastag. mindezek az állatok abbahagyják a táplálkozást és óvintézkedéseket tesznek a kiszáradás ellen. húsos testeket.abbahagyja a szivattyúzást és elkezdi falni a homokot. és egyszerűen szétkalapálják a héjukat. hogy azt a visszavonuló víz nagyrészt csigástól magával sodorja. hegyes csőrű parti lilék a vízicsigákat lakmározzák. hogy mindig víz borítja őket. Ezen a szakaszon a szívkagylók is közvetlenül a felszín alá temetik be magukat. és zöld algaréteg kezd kialakulni rajtuk. Az iszappadok ezután elkezdenek egyre sebesebben nőni. mert az őket nyaldosó hullámokból lerakódó iszaprészecskék most már nem szivárognak vissza. ún. hanem kidugnak két húsos szívócsövet. és ezekkel egyenesen a vízből szívják fel az ehető részecskéket. Mihelyt ez bekövetkezik. és a csővájóférgeket szedi ki. azt jelentős mértékben csőrének mérete és jellege határozza meg. nemcsak a kiszáradás. skarlátvörös csőrű csigaforgatók a szívkagylókat szedik össze. újabb dugónak. majd körülbelül háromnegyed óránként felnyomja ezt a homokot az alagút felső végébe. Ahogy a folyók egyre több üledéket szállítanak magukkal. már más növények is gyökeret tudnak verni az iszapban. Az északi vízicsigák körül olyan híg az iszap. A kétszer olyan hosszú csőrű nagy partfutó és a piroslábú cankó rákokat és apró férgeket keresve turkál az iszap felső rétegében. Amikor a dagály visszavonul. csőrük egyetlen csapásával kiszedik házukból az apró. mások rendszerint a kisebb példányokat részesítik előnyben. amelyek olyan mélyek. Közülük egyesek szétfeszítik a kagylók héját.

mert a fa számára szükséges tápanyagok nem a mélyben. mintsem befelé. hanem a felszínen. mások 25 méter magasra is megnőnek. a követelmények valamennyiükben nagyon hasonló jellemvonásokat alakítottak ki. A gyökerek egyben vészkijáratul szolgálnak az életfolyamatok során létrejött szén-dioxid számára. Egyes mangrovékon ezek a gázcserét biztosító szövetek a léggyökereken vannak. áttetsző száraival külsőleg vizet tartalékoló. a tápanyagfelszívó gyökereikből kinövő. Az összehasonlítás csakugyan találó. Nem küldhet mély gyökereket lefelé. A mangrovék így egy széles. a mangrovék közvetlenül a levegőből veszik azt fel. dobogószerű alkotmány formájába fejlesztik ki gyökereiket. Az európai partokon a föld úttörő meghódítását egy apró növény. pozsgás. A tengervíz nagy problémákat okoz számukra. nagy . a kérgükön kifejlesztett szivacsszerű szövet apró résein át. míg ugyanakkor beengedik az oxigént. azok pedig. Így a sós környezetben élő növények számára ugyanolyan fontos. de mivel mind a sós mocsarak környezetében élnek. ahol a víz áramlásai lerakják hordalékaikat. kacskaringós léggyökereket indítanak lefelé.Felszínük végül már olyan magasan a víz fölé emelkedik. Számos fajuk van. mint a saját nedveik. a sziksófű végzi. vízszintes. szárazságtűrő sivatagi növényre emlékeztet. amely pikkelyszerű leveleivel és húsos. Erre a mangrove felszíni sekély gyökérrendszere nagyon alkalmas. a folyótorkolat lakói pedig elveszítik territóriumukat és betelepülnek a szárazföldi állatok. a víz a gyökereiken keresztül inkább kifelé áramlik belőlük. Mivel az iszapban nincsen oxigén. a savas iszapban vannak. A kocsonyás. mint a sivatagi kaktuszoknak. mint valami tutaj. hiszen a virágos növények mind a szárazföldön fejlődtek ki és anyagcsere-folyamataik mind édesvízre alapulnak. hogy megőrizzék a vizet. Egyes nagyobb fajaik másként is megtámasztják magukat: a törzsük magasan fekvő pontjaiból merevítőül szolgáló. egyesek alig nagyobbak egy megtermett bokornál. mivel nagyobb koncentrációban tartalmaz sókat. mivel a meleg iszapban a felszíntől néhány centiméternyire már nincs oxigén. amelyek nem fejlesztenek külön légzőgyökereket. Az iszappadok így állandósulnak. A trópusi folyótorkolatokban az iszap megkötésének folyamatát a mangrovék végzik. ugyanakkor roncsolóan savas ez a közeg. amelyek úgy ülnek az iszap tetején. A gyökerek végzik a stabilitás biztosítása mellett a táplálék felszívását is. csúszós iszapban megkapaszkodni komoly problémát jelent egy fa nagyságú növény számára. Több különböző nemzetségből származnak. hogy csak a legmagasabb dagály éri el őket.

mielőtt még koncentrációjuk veszélyesen megnövekedne. A só ugyanúgy nehézségeket okoz a mangrovéknak. nem perzseli a nap. így lépést tudnak tartani az iszap lerakódásával is. Erre vagy a leveleiken lévő különleges mirigyek szolgálnak. Azután. Amikor a mocsár tenger felőli szélén összegyülemlik az iszap. a mangrovék előrenyomulnak és birtokba veszik. és ők is ugyanazzal az eszközzel akadályozzák meg a leveleiken keresztül történő párolgást. hogy megszűrik a sós vizet a gyökereiket borító különleges hártyán keresztül. hogy szöveteikben a só felszaporodjon. így nedvesen és hűvösen marad. befogadják ugyan gyökereikbe az oldott sókat. például a sziksófű. A felületi színtesteket tartalmazó sejtjei ilyenkor már képesek a fotoszintézisre. először függőlegesen lebegnek a folyótorkolat sós vizében. A mangrovéknak meg kell őrizniük a vizet a szöveteikben. de ha apálykor kisodródnak a tengerre. Mások dagály idején hullanak le. Ezek közül a hajtások közül egyesek egyenesen az összegubancolódott gyökerek közé hullanak. de azután megszabadulnak tőlük. A csúcsán lévő kényes rügy. sztómáik pedig a levelek fonákán lévő kis gödröcskékben helyezkednek el. így biztosítják a táplálékot a fiatal növénynek. Karókból álló szőnyegként veszik körül a fát. amelyek koncentrált sót izzadnak ki. mint a sivatagi növények. majd ott kiválasztják és raktározzák a sót. mint a közönséges gyökerek. s ez alatt az idő alatt több száz kilométernyire is elsodródhat. vastag. hogy átbillenjenek és vízszintesen lebegjenek. amikor eljön az ideje és elhullatják ezeket a leveleket. mivel az iszap ott rakódik le a leggyorsabban. akkor a sós víz nagyobb felhajtóereje már lehetővé teszi. zöld hajtásokat hoznak. így elsodródnak. Egyesek. ezért nem lefelé nőnek. amelyek egyes fajoknál akár 40 centiméter hosszúak is lehetnek. mert ez súlyosan felborítaná belső folyamataik egyensúlyát. Azt is meg kell gátolniuk. és vaskos. ezt úgy oldják meg. Ezt különleges magvaikkal oldják meg. ahogy a sziksófűnek. szárat és leveleket hajtanak. A gyökerek csúcsán alakul ki a gázcserét végző szövet. amelyek erre nem képesek. ami holmi fantasztikus középkori erődrendszerre emlékeztet. . hanem függőlegesen fölfelé. A tengerhez legközelebb élő mangrovefajok. vagy pedig elöregedett leveleikbe szállítják. viaszos réteget alakítanak ki.ízületekre emlékeztető képleteken alakítják ki ezeket a szivacsszerű szöveteket. Ezek még az ágaikon kicsíráznak. beékelődnek és gyökérkezdeményeket. Ebben a helyzetben a kis mangrovepalánta akár egy évig is életben maradhat. mások. kúp alakú légzőgyökereket hoznak létre. amelyből levelei idővel majd kisarjadnak. egyben a nemkívánatos sótól is megszabadulnak.

A gyökerekről csöpög és csordogál a víz. miközben elindul a néhány lépésnyire lévő újabb falat után. . és a kagylók éles széle belehasít az ember lábába. ha elcsúszik rajtuk. mivel csak egyik ollójuk olyan mint a nőstényeké. nehogy hasra essen. a legnagyobb részén általában olyan sűrűn nőnek a fák. Odafenn olyan sűrűek a leveles ágak. nem a fölfelé meredő csáp végén. Ha az ember fel akarja deríteni a területet. a levegő pedig annyira párás. A sűrű léggyökerek többsége nem elég erős ahhoz. algatörmelékeket legelészve. Bár a mangrovemocsáron néhány tiszta vizű csatorna is átvezethet. így lecsúszik róluk a lábunk. Sokukat kagylóréteg borítja. akkor gyalog kell nekivágnia apály idején. Különböző élőlények egész hadserege gyűjtögeti szorgosan azt a friss táplálékot. A nőstény integetőrákok ezt a műveletet mind a két ollójukkal el tudják végezni. az egymást összevissza keresztező boltozatos gyökerek szövevénye és az iszapból kiálló léggyökerek karói végtelenül változatos mintákat alkotnak. A levegőben mindenütt ott van a rothadás szaga. hanem annak tövénél körkörösen elhelyezkedő szemük segítségével. Amikor alsó csúcsa apály idején megkapaszkodik a puha iszapban. Az ehetetlen homokszemcsék a száj alján összegyűlve kis pirulává tömörülnek. gyökérkezdeményével lefelé. Ám a mocsár mindennek ellenére tagadhatatlanul gyönyörű. vagy összevagdossa a kezét. szembetűnő rózsaszín. azután fölkapnak egy-egy pöttöm falatot az ollójukkal és beteszik a szájuk elején ollószerű mozgással ideoda járó. míg a másik minden ehetőt belapátol a mögötte lévő szájba. kék vagy fehér színben pompázik. hogy még egy kis csónakkal sem lehet keresztülvergődni rajtuk. amelyet a visszavonuló dagály maga után hagyott. A kanál formájú serték egyik sora visszatartja a homokszemeket. amely 360 fokos panorámalátást biztosít. elkezdik átkutatni a felszíni rétegeket. Apró tengeri csigák kúsznak lassan az iszapban. összecsattogtatják az ollóikat vagy összezárják kagylóikat. Moszkitók zümmögnek a fejünk körül és csipkedik a bőrünket. ide-oda hajladozik. szerves hulladékokat keresgélve s közben állandóan éberen vigyázva mindenféle veszélyre. mert puhatestűek és rákok mocorognak az üregeikben. A gyökereken átcsobogó víz ezüstös ragyogásba vonja a levelek alsó oldalát. sertékkel szegélyezett pengéik közé. És mindenütt ott vannak az állatok.Ha az áramlatok végül visszahajtják egy másik sós vizű folyótorkolatba. akkor újra fölveszi eredeti. függőleges helyzetét. hogy a hőséget a legenyhébb szellő sem enyhíti. hogy megtartsa az ember súlyát. aztán a rák az ollószerű fogólábával értük nyúl és eldobja őket. Nem valami kényelmes itt a járás. Integetőrákok bújnak ki óvatosan lyukaikból. a másik erősen megnagyobbodott. hogy az emberről patakokban csurog a veríték. 5 centiméter átmérőjű lovasrákok futkároznak a sárban. ha elkap egy gyökeret. a hím rákoknak azonban ezt féloldalasan kell megoldaniuk. tüstént beágyazódik és igen gyorsan gyökereket növeszt : az új mangrovefa megvetette a lábát. A nehéz levegőben folyton kattanásokat és kluttyanásokat hallunk.

A legnagyobb közülük körülbelül 20 centiméter hosszú. A legkisebbik az idő legnagyobb részében a vízben marad. Ha a szemforgatóhalak gyorsan akarnak haladni. végül válaszol az ingerre: odakocog a hímhez. és csak apálykor merészkedik ki belőle. Ezt nagyon egyszerűen oldják meg. Amikor a nőstény felismeri fajának sajátos gesztusait. akkor is visszatartják a vizet kopoltyúkamráikban. Van viszont egy olyan oxigénmegkötő felületük. oldalra pöndörítik a farkukat. A mangroveligetekben a világ számos táján élnek szemforgatóhalak. megint mások nem mozgatják az ollójukat. ezért a szemforgatóhalak mozgás közben oldalvást hemperednek. amelyet a hím meglobogtat a nőstény előtt. ami a rákoknak nincs : a bőrük. hogy két mellső úszójukat használják mankónak. hogy a mangrovék között ficánkoljanak az iszapban. Életmódjuk szerint három fő típusuk él minden mocsárban. Ezekből a kis térfogatú kamrákból természetesen hamar kimerül az oxigén. s így a levegőből felvett oxigént visszajuttatja kopoltyúkamráiba. A páncéljukon lévő kopoltyúkon átszűrt. vagy elmeneküljenek valamiféle veszély elől. s mivel ezt a vizet nem tudják az oxigénkészlet megújítása céljából cirkuláltatni. hogy megnedvesítsék. Az integetőrákoknak azonban akkor is lélegezniük kell. amitől csak úgy repülnek előre az iszapban. mások lázasan ide-oda lóbálják őket. azután nagyot csapnak vele. A torna koreográfiája és a jelzések pontos kombinációja fajonként változik. oxigéndús vizet lélegeznek be. hogy egy frisset kortyoljanak. miközben ugyanakkor tornamutatványokat is végez. azután követi az odújába. de a rák felfrissíti a kopoltyúkamrák vizét. apró férgeket és rákocskákat . A rákok tengerből származó állatok. amellyel a hal meg tud kapaszkodni a mangrove gyökerein. hanem jelzőzászló. Egyes fajok hasi oldalán alul egy másik úszópár szívókoronggá egyesült. csak le-föl ugrálnak. amikor ők maguk a levegőn vannak. de ehhez a bőrüknek nedvesnek kell lennie. mint a békák.Funkciója szerint nem tálalóvilla. amikor nincsenek a vízben. Ezeket belülről csontos támaszok erősítik meg. Az üzenet azonban mindig ugyanaz: a hím készen áll a párzásra. hogy elkaphassanak egy rákot. így a szemforgatóhal látszólag a "könyökén" emelkedik ki az iszapból. rendszeresen visszatérnek a pocsolyáik szélére. ahol majd párzanak. átkeringeti és habbá veri a vizet szája melletti csatornácskákban. egész rajok nyüzsögnek a képlékeny iszapban a víz szélén. Halak is előmerészkednek a vízből. ezek a szemforgató halak. és legtöbb fajuk még ma is ott él. amelyek jól fel vannak szerelve izmokkal és a közepükön ízület is van. Egyes fajok lábujjhegyre állnak és körbelengetik az ollóikat. Körülbelül annyi oxigént vesznek fel a bőrükön keresztül. Ők is a rákok légzési technikáját alkalmazzák: vízzel töltik meg a kopoltyúkamráikat. Többnyire azonban sokkal jámborabban mozognak úgy.

kisebb rákokat ejtenek zsákmányul. hanem udvarolnak is. Szintén beássák magukat. A középen élő fajok azonban már megvédelmezik ivadékaikat. és vita nélkül megosztják vadászterületüket szomszédaikkal. Ezek ragadozók. Rendes körülmények között ezek laposan a hátukhoz simulnak. Ahol nagy az egyedek száma. lyukat ásnak maguknak az iszapba és őrjáratot tartanak körülötte. de mivel mindkét úszópárjukat leköti a helyváltoztatás. Ott rakja le a nőstény az ikráit. amikor kikelnek. végül a párzásra a medence fenekén. vagy olyan tengerrészekre sodródnak. A legtöbb más halhoz hasonlóan ők is úszóikat megfeszítve és rezegtetve mutogatják magukat. és csatlakoznak a tenger felszíni vizeiben úszkáló lárvák és halivadékok közösségéhez. Amennyire tudjuk. hogy egy kissé távolabbról odacsalogassa vele a párját. ott a territóriumok egymásba érnek. fallal körülvett tavacska alakul ki. A hím addig kószál úszómedencéje falánál. Nagy többségüket vagy megeszik. algákat és más mikroszkópikus egysejtű növényeket gyűjtögetnek. hogy így egy kis. A mocsár parthoz közelebb eső része egy jóval nagyobb fajé: ezek a vegetáriánusok. és szigorúan őrzik a territóriumukat. az alsó szinten élő fajok nem gondoskodnak az ivadékaikról. Néha több méterhosszú alacsony iszapbarázdákat építenek a territóriumuk köré. és kör alakú bástyát épít a gödör szája köré. Ezek az apró lények kisodródnak a tengerre. de nem őrzik a környező territóriumot tulajdonosként. A hím gödröt ás fallal körülvett territóriumának közepén. amelyek mindegyikében úgy feszít a tulajdonosuk. Ezért a hím szemforgatóhal. Egyedül táplálkoznak. így távol tartják a szomszédokat és bizonyos mértékig megakadályozzák az iszap teljes kiszáradását. Az iszap itt olyan közel van az állandó vízszinthez. csapkodni kezd a farkával és kiterjesztett zászlóival föl-fölugrál a levegőbe. Ez azonban önmagában még nem elég ahhoz. a gödör magányában kerül sor. és a fenekükön .keresgélve.távol a mocsaraktól . mint kifutójában a bika. hogy minél nagyobb közönséget szervezzen magának. Gödreik azonban nagyon mélyek. hogy ragyogó színekben pompáznak. A szemforgatóhalak harmadik képviselője a mocsár legmagasabb részét foglalja el. ahol . és a lapos iszapmezőt sokszögek tagolják. így a gerincük mentén végigfutó két hosszanti úszójukkal kell hatást kelteniök. de amikor az udvarlás kezdetén a hím kifeszíti őket kiderül.nem maradhatnak életben. minthogy ebben a magasságban alighanem nehéz volna vízzel telíteni azokat. A szemforgatóhalak nemcsak táplálkoznak a vízen kívül. A legmagasabb szinten élő faj nem épít ilyen medencéket. és az ivadékok még dagály idején is mindaddig ott maradnak. míg csak egészen ki nem fejlődnek és már nem teljesen tehetetlenek ellenségeikkel szemben. amíg csak a nőstény nem csatlakozik hozzá. akár egy méternyire is lenyúlhatnak az iszapba. hiszen a lapos iszapsíkságon a rajta ülő kis halat csak a közvetlen szomszédai láthatják.

biztonságosan újrakezdheti-e a táplálkozást . amelyek számára a dagály megpróbáltatásokat jelent. mert a ráknak ollói vannak. a hosszúfarkú makáko. és különösen szereti a rákokat. nincsenek többé levegőből jövő támadásoknak kitéve. mérge különösen a rákokra hatásos. amelyek az ellenkező irányból jöttek a mocsárba. Kitűnően alkalmazkodott a vízi élethez: orrlyukait le tudja zárni. De ezt nagyon óvatosan kell csinálnia.mindig van némi víz. emennek közeli rokona. amelyet lezár. hanem rákokra vadászik. hogy túl sem élnék a tartós víz alá merítést. rákok és a puhatestűek . hogy a majom dühödten sivítozva. nem halakra. amelyek segítségével utat talál az iszapos vizekben. tulajdonképpen ugyanezt tették. így életük korai szakaszában az ő ivadékaik is védve vannak. Ám vannak állatok. a világ egyetlen békája. és a mangroveerdő teljesen átalakul. hogy megfogjon egy halat. egészen rendkívüli. ha kell akár derékig. beiszkol az üregébe. azonban sikerült alkalmazkodniuk a részben vízi. részben vízen kívüli élethez. mozgatható csápot fejlesztett ki az orrán. A szemforgatóhalak az integetőrákokhoz és az osztrigákhoz hasonlóan lényegében tengeri állatok. A rák először rendszerint túl gyors a majom számára. és nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye. kétszer pedig víz alá kerül. amíg a rák végül óvatosan kikukucskál.a férgek. A gyökerek szövevényét elborítja a fodrozódó víz. Délkelet-Ázsiában egy apró kígyó látogat el a mocsarakba szemforgatóhalakra vadászni. gyorsan és némán újra elönti az ár. Hátsó lábain félelem nélkül belegázol a vízbe. amely el tudja viselni a bőrén a sós vizet. Él ezekben a mocsarakban egy egészen rendkívüli béka is. és a rákvadászat gyakran azzal végződik.aztán puff! elkapja.számára a dagály megkönnyebbülést hoz. A mocsár legvállalkozóbb kedvű és legkíváncsibb mindenevő látogatója egy majom. ész nélkül lóbálja a mancsát a levegőben. Egyes rákok annyira alkalmazkodtak a levegő belélegzéséhez. . de a majom leül a lyuk mellé és türelmesen kivárja. de még a lyukaikba is utánuk megy. Egyes szárazföldi állatok. Nem csak a lapos iszappadokon kergeti végig őket. Egy másik kígyó. hogy lássa. Az iszap hatalmas porondja 24 óránként kétszer szabad levegőre. Ez rovarokkal és apró rákokkal táplálkozik. ha kitátja a száját a víz alatt. Egyes iszapban élő állatok . és a torka alján is van egy szelep. Egy harmadik kígyófaj két.

A menekültek így néhány órás ostromnak vannak kitéve a gyökereken. A kísértetrákok fölmásznak a fákra. Figyelemre méltóan pontos időérzékről tesznek ezzel tanúságot. Ők azonban nem tudnak olyan gyorsan mozogni. mintegy 20 centiméter hosszúak. amíg a víz újra visszavonul. amelyeknek még nem sikerült territóriumot szerezniük az iszapban. ám ezzel még nem kerülik el teljesen a veszélyeket. ezért már jóval ezelőtt otthagyják legelőiket. hogy át tudják vészelni azt az időt. őket is megtámadhatnák a halak. amelyek a felszín közelében cirkálnak. mint benne. hogy azután tüstént fölfalja. . hanem még magasabbra másznak a mangrove gyökerein.Ezért gondosan iszaptetőt építenek a lyukaik fölé. az esetek nagy részében végül le is veri a rovart a vízbe. Amikor a lövőhal megpillantja a prédát. hogy a csigáknak nem volna elég idejük kellő magasságba jutni az iszapról a mangrovéra. majd összerántja a kopoltyúfedőit és olyan vízsugarat lövell ki. A mangrovefák magasabb részein elhelyezkedő rovaroknak szintén megvannak a maguk támadói. mielőtt a dagály elérné őket. Lehet. hogy a fodrozódó. beleszorítja a nyelvét a szájpadlásán végighúzódó hosszú barázdába. Viszonylag nagy állatok. de kitartóan kísérletezik. így egy csövet képez. így nem tudnának lépést tartani a víz emelkedésével. így nincs üregük. Ilyenkor nagy számban telepednek a mangrove gyökereire és leveleinek alsó oldalára. tükröző vízfelszínen keresztül is észreveszik az odafönn kuporgó rovarokat. Az emelkedő dagállyal a mangrovék közé úszó ragadozó halak között lövőhalak is vannak. A fiatal szemforgatóhalak nagyobb biztonságban vannak a vízen kívül. Ilyenkor a csigák két dagály között egyáltalán nem jönnek le táplálkozni az iszapra. hogy biztosan elkerüljék a bajt. így bezárnak egy akkora légbuborékot. mintha menekülnének az áradás elől. hogy a halnak két-három "lövést" is le kell adnia. mint a szemforgatóhalak. megforgatják a leveleket és ollójukat összecsattintva leszedegetik róluk a menedéket kereső legyeket. éhes halak úsznak be a mocsárba. parton táplálkozó rovarokat szintén elkergeti a dagály. nagy szemük van. Az apró szemforgatóhalak elkezdenek fölkapaszkodni a gyökerekre. amelybe bemenekülhetnének. amelyben elegendő oxigén van ahhoz. de belső órájuk még ennél finomabb riasztójeleket is ad. amíg pontosan beirányozza zsákmányát. A szárazra került. A szemforgató halakon kívül az algákon legelésző tengeri csigák is felkúsznak a gyökerekre. Ha az iszapban maradnának. ahol nincsenek számukra menedéket nyújtó repedések. Ezek valószínűleg fiatal állatok. mint egy vízipisztoly. amikor a dagállyal nagy. Látásuk olyan éles. A dagály minden hónapban egyszer olyan magas szintre emelkedik.

a sziklafalon fölfelé futó törésvonalakat. hanem egy izmos golyóból és tokjából álló "ízület". mint a szívkagylóét. hol a másik oldalára fordul. Idővel ezek a törmelékek annyira felaprózódnak. mészkőn. Puhább kőzeteken él. krétán és homokkőn. hasadékokat és barlangokat váj beléjük. ezeket gyorsabban és mélyebben koptatja ki. befelé hömpölygő hullámok állandóan csapkodják a sziklákat. . a pusztuló tengerpartok közelében is élnek állatok. Miközben lefolyik róla a víz. de most már a gyökerek ellenkező oldaláról indulnak. mint egy meghosszabbodott szívkagyló. ahol meredeken szakad le a szárazföldről.Azután a víz fodrozódása megszűnik és néhány percre minden elcsöndesedik. Az állat kagylója egyik végén kidugja izmos lábát és megragadja vele a sziklát. hogy a part menti áramlások összegyűjtik és elsodorják őket. és a tenger megint elkezd utat törni magának a szárazföld belseje felé. azután elkezdi mindkét éles fogazott héját végighúzogatni a felszínén. egyes darabjai kőhalmok vagy tornyok formájában elszigetelődnek. és odavágják a szirtekhez. s így lassan alagutat váj magának. a többinél valamivel puhább kőzetrétegeket -. Felváltva hol az egyik. úgy aláássák. A legsúlyosabb kövek a szirtek alapjához csapódva okozzák a legnagyobb pusztítást. hogy végül az egész sziklafal leomlik. olyan. fordul az ár. Ez a bombázás csalhatatlanul megtalálja a szirtek gyönge pontjait . Ahogy a szárazföld elmorzsolódik. A fúrókagyló puhatestű állat. héja két teknőfélből áll. Az omladék egy ideig megvédi a szirtek alját. és újabb ragacsos iszapréteget terít le. Kagylójának két héját nem tüskés "sarokvas" köti össze. Vihar idején akkora erővel zúdulnak a partnak. különösen ott. a kisebbeket pedig szétzúzza és egyre kisebb darabokra őrli. a tengerpartok más részein visszavonulóban van. Ahol a partot nem védi az üledék lerakódása. Bár a folyók torkolatában a szárazföld előretör. Újra megjelennek a vízen a fodrok. és az apállyal a víz újra visszavonul. amely egy leheletnyivel megint megnöveli a mangrovék birodalmát a tenger rovására. Végül akár 30 centiméter hosszú aknát is kialakíthat. a végén helyezkedik el. miközben "ízületével" hol az egyik. újabb ehető falatok tömegét hagyja maga után a rákoknak és a szemforgatóhalaknak. Ezzel a szirt alapja megint ki van téve a hullámok támadásának. hogy felkapják a homokot és a köveket. hol a másik teknőjét dörgöli a kőhöz. de azután a tenger fölkapja. Ebben a veszedelmes zónában. a nagyobb köveket ideoda görgeti. amelyben legbelül. amelyek maguk is hozzájárulnak a romboláshoz.

A legtöbb sziklás tengerpartot a néha megvetően tengeri gyomnak nevezett növények borítják. Ám a szárazföldi növények szöveteinek legnagyobb része olyan nehézségek megoldására szolgál. Mechanizmusokkal kell rendelkeznie. amelyek összehozzák hím és nőstény szaporítósejtjeit. Koronáját elég magasra kell növesztenie ahhoz.Két egymáshoz csatlakozó szifójával ezután a héja hátsó végétől az alagúton át egészen a bejáratig be tudja szívni és ki tudja üríteni a vizet. A kockázati tényezők fokozatossága egy sor jól elkülöníthető zónát hoz létre. szárakat és törzset. hogy a tengerben nem élnek a szárazföldi virágos növényekkel összehasonlítható "komplex" növények. mármint addig. annál nagyobb megpróbáltatásokat kell kiállnia. amelyik a legjobban meg tud birkózni a nehézségek sajátos kombinációjával. és biztosítják. Első pillantásra talán furcsának tűnhet. amíg a lakásául szolgáló sziklát annyi ilyen kagylóüreg nem járja át. A datolyakagyló szintén megfúrja a mészkövet. hogy azoktól szétreped. A szárazföldi növényzetnek ezért gyökereket. magvakat és virágokat kellett kifejleszteniük. Mint minden más puhatestűnek. hogy megtermékenyített magvai új helyekre szóródjanak szét.szilárd alapot biztosítanak a növényeknek. A szárazföldi növénynek aktívan gyűjtenie kell a létfontosságú vizet és teste minden részébe el kell juttatnia. ne foszthassák meg a napfénytől. hanem savval oldja fel a kőzetet. ha nem védené meg az a barna szaruborítás. mielőtt a kövek összezúznák. Minél tovább marad két dagály között kinn a vízből. hogy vetélytársai ne árnyékolhassák be. és annál több. Ekkor a fúrókagylónak valahol másutt tüstént új ásáshoz kell fognia. A sav így a saját héját is feloldaná.ellentétben az iszappal . A sziklák . Ám a tengerben a problémákat megoldja a víz. Minél magasabban él egy tengeri élőlény az apály szintjénél. számára nemkívánatos esővíz folyhat rá. de ezt nem mechanikus eszközökkel végzi. amelyik mindegyikében az az élőlény válik uralkodóvá. neki is ugyanabból az anyagból áll a kagylója. amitől datolyára emlékeztet. amelyeket azonban helyesebb tengeri moszatoknak nevezni. . leveleket. annál valószínűbb. hogy a napsütés túlmelegíti. mint a mészkő: kalcium-karbonátból. Így azután a sziklás tengerpartok egészen meghökkentő sávokra oszlanak. amelyek a tengerben egyszerűen nem léteznek. amelyen jól megvethetik a lábukat. Aknájában biztonságban van a sziklaomlásoktól.

teljes hosszukban a felszín közelében. így közel marad a felszínhez és a fényhez. amelyik a legmagasabb szinten él. Mint a gombákon kívül minden más növénynek. a part magasabb részein a kisebb hólyagmoszat nő. nincs olyan tápanyagfelszívó funkciójuk. amelyek fölemelik. hogy szinte hihetetlen módon a tengervíz permetéből . az idő 80 százalékában ki van téve a levegő hatásának. Ezek a sziklákra telepednek. síkos a felszínük. Táplálékszükségletük is olyan csekély. amikor beáll a dagály. a szárazságnak leginkább ellenálló tengeri moszatok előfordulásának felső határa és a legmagasabb dagályok szintje fölött. Ezért a tengeri növények legnagyobb része vagy lebeg a vízen. különféle barnamoszatok élnek. apró kacslábú rákok képviselői. így nincs szükségük hólyagokra. a fényben lebegve. Még följebb megint másfajta barnamoszatok élnek. szállítja a kifejlett ivarsejtjeiket és a megtermékenyült női ivarsejteket. amelyekkel a sziklába kapaszkodnak. a barnamoszatok a leguralkodóbbak köztük. a víz sótartalma nem okoz számukra problémát. Mivel a víz itt már soha nem mélyebb néhány méternél. amelyre szükségük van. Mindezeknek a dagály-apály között tenyésző algáknak nyálkás. Ha kivételesen alacsony az apály. olyan helyeken él. ahová a tengervíz már csak permet formájában érkezik. nagyon hatékonyan őrzik héjukban azt a csekély nedvességet. hogy ki vannak téve a levegő hatásának. E barnamoszat agancs formájú leveleiben gázzal töltött hólyagocskák vannak. ezek a hínárok egészen rövidek. ezzel hosszú időre megőrzik a nedvességet és megmenekülnek a teljes kiszáradástól. amelyre szükségük van. A szíjra emlékeztető növények egyes helyeken sűrű tömeget alkotnak. a tengeri makkok élnek. Egyes parti állatok hasonlóképpen vízszintes övezetekben élnek. ahol viszonylag sekély a tenger. amelyek fölemeljék. mégis kibírja. és több méter hosszúra megnőhetnek.A víz ellátja a moszatokat támasszal és folyadékkal. de ezen a szinten fölül nemigen virulnak. Mivel az algáknak nincsenek növényi nedveket szállító szerveik. pusztán horgonyul szolgálnak. Följebb. nem kell óvniuk belső folyadékkészletüket. Bár a tengerparton az algák sok más csoportja is tenyészik. mint a szárazföldi növények gyökereinek. amelyek minden egyes zóna szembetűnő jellegét meghatározzák. A legfelső szinten. Közvetlenül az apály szintje alatt. természetesen a tengeri algáknak is szükségük van fényre. és pöttöm héjacskáikat szorosan egymáshoz szorítva. ez pedig nem hatol be túl mélyen a vízbe. vagy ha fenékhez kapcsolódik. Az a faj. ezek a növények bizonyos ideig elviselik ugyan. Karomszerű fogantyúiknak.

ha a tengeri csillag rövid időre meg is él a vízen kívül. amelyeket különösen erősen csapkodnak a hullámok.elegendő szerves részecskét gyűjtenek össze ahhoz. de pusztító technikával táplálkozik. csupaszkopoltyús tengeri csigák táplálkoznak. néhány lábbal feljebb pedig már ők uralkodnak a parton. Fogaik úgy állnak ki a szájukból a testük alsó részén. A kacsakagylók és a kékkagylók mellett sok más organizmus is él az ár-apály zónában. A kékkagylók ragacsos fonalak kötegeivel tapadnak a sziklákra. ezek a babszem nagyságú kacslábú rákok foglalják el. így azokon a partrészeken. A sziklák közötti mélyedésekben. Bár ezeknek a zónáknak mind megvannak a maguk sajátos állati és növényi közösségei. Így a körülmények körülbelül 30 centiméternyire az apály szintje fölött már a kékkagylóknak kedveznek. Ezen a szinten ennek következtében kevés kékkagyló élhet. lassú. Ám. mint egy eszterga befogószerkezete. A kékkagylók héját a permetzónában élőknél nagyobb testű tengeri makkok borítják. átöleli a karjaival és rátapad a karjai alsó részét szegélyező tapadókorongok segítségével. Helyüket itt esetleg a megtévesztő nevű kacsakagylók. A köveken tűpárnához hasonlóan tüskézett. ráncos nyelükkel nagyon erősen rögzíteni tudják magukat a sziklákhoz. A tengeri csillag egyszerű. Amikor rámászik egy kagylóra. Ezek már nem képesek olyan sokáig elviselni a levegő hatását. Testüket két meszes lemezke zárja magába. zsákszerű gyomrát kidugja a teste közepén lévő szájából úgy. sötétkék szalagot a sziklákon. hogy megéljenek. nem tudnak megkapaszkodni. A kagylókkal héj nélküli puhatestűek. és éles. de nem valami erősen. és egy ujjnyi vastagságú. sokszínű virágállatok (anemónák) himbálják a tapogatóikat. mint a tengeri makkok. hogy az rátapad a kagyló lágy részére. ahol mindenféle puhatestűekkel táplálkoznak. ahol apály idején is megmarad a víz. gömb alakú tengeri sünök majszolgatják lassan a köveket borító algákat. ott nem tud táplálkozni. a legalacsonyabb apály határa alatt. Valamivel lejjebb az ehető kékkagylók alkotnak sűrű. Az alsó határt a tengeri csillagok tűzik ki. ez határozza meg tehát elterjedésük felső határát. bár kevésbé domináns módon. . Azután lassan széjjelhúzza a kagyló héját. Ezek a tengeri csillagok nagy számban élnek a tenger fenekén. majd feloldja és felszívja azt. amelyeknek a zsákmányállatai.

Amikor azután eljönnek az őszi viharok. ezért növényevő állatok közösségei sem alakulhatnak ki. Ezután a kis tengeri pálmák gyorsan szét tudnak terjedni a kagylóágyban. homok borította partok kevesebb állatot képesek eltartani. A sziklás tengerpartokon egyik egyed várható átlagos életkora sem hosszú. Miközben végighurcolják a part mentén. Tavasszal egy-egy fiatal növénynek kivételes esetben sikerül rögzítőrizómájával megragadnia egy kékkagyló héját. Mivel a növény sokkal erősebben kapaszkodik a kékkagylóba. mert a hullámok szüntelen tevékenysége végül törmelékké zúzza a sziklákat. amelyek mindig ott vannak a vízben. így a növény magával ragadja a kagylókat. amellyel aktívan megtámadhatja a kékkagylók ágyait. mint az egyéb tengerpartok. akkor a hullámok a továbbiakban nagyobb felületeken letépkedhetik a kagylókat. pálmalevélszerű nyúlványok koronázzák. állandóan padokat építenek belőlük. s a folyók sem hoznak naponta kétszer újabb táplálékot. Nyáron. . A parti áramlások fölkapják ezeket a törmelékszemcséket és elsöprik őket eredeti helyükről. Ez az egyedülálló korona az az eszköz. egy hullám. és ily módon lyuk keletkezik egyébként folytonos szőnyegükben. így semmiféle tengeri alga nem tudja megvetni a lábát. Itt minden dagály minden egyes hulláma legalább néhány centiméter mélységig fölkavarja a homokot. amellyel meg tudja támadni a kékkagylókat. így bejutnak és beékelik magukat a környező kagylók közé. A növénynek a végét fél méter hosszú. lebegő lárváinak. belekaphat a tengeri pálma koronájába és kitépheti. A bennük élő szervezetek mindig készen állnak . amely más körülmények között semmi bajt nem okozott volna a kagylónak. csúszós. mint a kékkagyló a sziklába. alacsony dagály idején a tengeri pálma spórákat hoz. és a kacsakagylóknak esetleg sikerül egy új helyőrséget létesíteniük a kékkagylók addigi territóriumán. most alkalmuk nyílik megtelepedni.a legcsekélyebb alkalmat is kihasználva territóriumuk kiterjesztésére. amelyek leszivárognak a levelein. lerakják a hordalékot a nagyobb szirtek szélárnyékában és szétterítik a tengeröblök fenekén. Ha egy különösen erős vihar elsodor egy-két kékkagylót.határozott határvonalaikkal annyira világosan elkülöníthetőnek látszanak. és a lecsupaszított sziklán létre tudják hozni következő nemzedéküket. amitől apró pálmafára emlékeztet. azután amikor az áramlás lelassul. Amerika észak-nyugati partján egy moszatfajnak sikerült olyan módszert kifejlesztenie. Az efféle. A kékkagylók és a kacsakagylók apró. himbálózó. távolról sem állandóak vagy változhatatlanok.

mint a sziklás partokon élő rokonaiknak. de amikor elpusztulnak. Olyan sebesen forgatják őket gömbcsuklós ízületeiken. hiszen a homokágyak ugyanúgy működnek. Mivel a homokba temetkezve élnek. hogy az ásó tengeri sün holmi rendkívüli. A tengeri sünök több faja szintén ásó állattá vált. amelyek a vízben keresik élelmüket. előbb kell a táplálékhoz hozzáférniük. A dárdás tarisznyarák hasonló módon él. A csőlábakat borító csillók az aknákon keresztül megmozgatják a vizet. puhatestűek petezsákjait . mint a szennyvíztisztító művek szűrőágyai. a hullámok által bemosott ehető részecskék sem nyújtanak elég táplálékot a nagyobb állatok számára.Sőt. így egy apró. fogóhálóként működik.a termés dagályról dagályra és évszakról évszakra változik. A homokos partok lakóinak. ezért nevezik őket homoki dollárnak. így lelassítva a víz áramlását. haltetemeket. partra vetett medúzákat. szilárd falú kamrát hoznak létre. ahogy a folyók torkolatában a csővájóférgek megélnek. A vízben lebegő táplálékrészecskék megtapadnak rajta. gyönyörű kiszáradt vázukat gyakran kimossa a víz a homokos partokra. A legbőségesebb táplálék a legtöbb tengeri élőlény számára nagyon kényelmetlen módon a homokos tengerpartokon a dagály felső határa körül található. A cső felső vége néhány centiméterre kiáll a homok felszínéből. miközben a tengervíz által odahordott összes szerves anyag 85 százalékát elfogyasztják. ezeket tapogatóival összegyűjti. de két csövet kidugnak fölfelé a tiszta vízbe. faágszerűen elágazó. de ezeknél az ásó fajoknál a csőlábak erősen meghosszabbodtak és a homokban lévő aknákon át fölfelé kígyóznak. a másikon pedig megszabadulhat a hulladéktól. két csápját összekapcsolva rögtönöz magának szívócsövet. mint a homokban élő baktériumoknak. kerekek és laposak. . Mihelyt befészkelték magukat a homok alá. amelyeken keresztül vizet szívnak a héjaik között lévő szűrőbe. de ezek is gyorsan lebomlanak. miniatűr cséplőgépre emlékeztet. A hüvelykagylók a biztonság kedvéért a homokba temetkeznek. míg azok. Így azután ezen a homokon semmiféle féreg nem él meg úgy. amelyek a felszín közelében élnek. ritkán láthatunk élő tengeri sünöket. A kagylógyűjtő féreg összehabarcsolja a homokszemcséket és a kagylótörmeléket. ahová nagy mennyiségű szerves hulladékot sodornak és raknak le a hullámok: a part sziklásabb részeiről letépett különféle tengeri algákat. Az oxigéndús víz áramlása bizonyos mélységig még megengedi a baktériumtenyészetek kialakulását. Ezeket a tüskéket használják az ásáshoz. nyálkával vonják be testük körül a homokszemcséket. így a betemetett tengeri sün az egyik aknán keresztül begyűjtheti a vízben oldott oxigént és a táplálékrészecskéket. de mivel nincs olyan izmos szifója. mint a puhatestűeknek. Ezeknek sokkal rövidebbek a tüskéik. A mélyebbre ásó fajok szív alakúak (szívsünök). s ebből csövet épít magának. A tengeri sünöknek a tengeri csillagok tapadókorongos nyúlványaihoz hasonló csőlábaik vannak.

és csak akkor bújnak újra elő. a hólyagcsiga. csak a levegőn tudnak kifejlődni. Amikor azután leszáll az éjszaka és hűvösebb lesz a levegő.Az apró rákok rokonai. széles. amely fölöttébb ötletes módszert dolgozott ki arra. és a nap nagy részét a partra vetett nedves tengeri algák halmaiban töltik. ami ekkor ekevasra emlékeztető nagy szerkentyűvé duzzad. A csiga rendkívül érzékeny a bomló anyag szagára. nélküle megfulladna és elpusztulna. Szárazföldön élő. Amikor búvóhelye fölött átömlik a parthoz közeledő dagály. és ki kell látogatniuk a szárazföldre. Az állat azonban nem szánt vele. módosult lábaikkal nagy sebességgel tudják hajtani magukat a vízben. s mihelyt a vízben érzékeli. A tengeri teknősök azonban származásuk miatt erre kényszerülnek. azután hordalékaikkal együtt lerakják. tüstént visszahúzza szörfdeszkáját. A hullámok legfelső szintjéig fölmenni veszedelmes vállalkozás lenne. hogy életben is maradjon. ezek a gazdag lakomák a homokos partokon élő élőlények legtöbbje számára hozzáférhetetlenek. amikor a víz kezd visszavonulni. Amikor a hullámok kezdenek magasabbra emelkedni. Az egyik legkisebb tengeri teknős. amikor elkezdik rágni a rothadó algát és húst. és elindul a hullám nyaldosta parton az ígéretesnek kínálkozó táplálékforrás felé. a Ridley-teknős. Ez a csiga nagyjából a legalacsonyabb vízállás szintje körül temeti be magát a homokba. Így azután a felnőtt nőstény tengeri teknősöknek a tengeri párzás után évről évre ott kell hagyniuk a biztonságos nyílt óceánt. akkor előrajzanak. hanem szörfnek használja: amikor a hullámok alákapnak. Fejlődő embriójuknak gáz halmazállapotú oxigénre van szüksége a légzéshez. és visszavitetik magukat az apállyal a mélyebb vizekbe. abbahagyják a táplálkozást. a partra sodorják. átlagosan csak körülbelül 60 centiméter . s azok tüstént neki is látnak az evésnek. mielőtt még a dagály elérné tetőpontját. hogy minimális erőfeszítéssel és kockázattal közelítse meg ezt a tápanyagforrást. Ám ők kivételes lények. Afrika déli partjain él azonban egy puhatestű állat. levegőt belélegző teknősöktől származnak. Akár 25000 példányuk is nyüzsöghet egyetlen négyzetméteren. és hosszú. de az évezredek során pompás úszókká váltak. a szöcskerákok a nedves homokból mindig elég nedvességet tudnak gyűjteni. a hólyagcsiga előbújik a homokból és vizet szív fel a lábába. Nagyon kevés tengeri állat merészkedhet a dagály legmagasabb szintje fölé úgy. és a parton rekedhetnének. képesek hosszú időszakokra lélegzetvétel nélkül a felszín alá bukni. Ilyenkor újra felfújják húsos szörfdeszkájukat. mert akkor. ha némi időt táplálkozással is töltenének. Ám tojásaik. esetleg elmulasztanák a visszafelé szállító hullámokat. uszonyokká szélesedett. ahol azután a homok alatt kivárják a következő dagályt. Egyetlen partra vetett medúza néhány percen belül a csigák tucatjait vonzza magához. mint minden hüllőtojás. beássák magukat a homokba.

lerak bele körülbelül száz tojást. sem a kiszáradás veszélye nem fenyegeti őket. Ez a teknős olyan nagy csapatokban rakja le tojásait. hogy azért előnyös számukra egyszerre ezrével fészket rakni. így sem a megfulladás. Ha szaporodási szokásaiknak ez az oka. Szárazföldön élő őseiktől tüdőt és vízálló. amelyek ezt a tömeges szaporodást irányítják. megérkezik a teknősök újabb hadserege. . ez alatt az idő alatt akár 100000 Ridley-teknős látogathat egyetlen partszakaszra. Amikor végül a teknős elkészítette fészkét. a kígyók. A partra lerakott tojások közül szerencsés esetben 500 közül egyetlenegy él elég hosszú ideig ahhoz. mert az óceáni áramlatok történetesen éppen ide sodorják őket. Lehet. azután visszatér a tengerbe.hosszú. hogy a Ridley-teknősök azért járnak erre a néhány homokos partszakaszra. Lehetséges. hogy teknős kelhessen ki belőle. ásás közben pedig beszórják homokkal és csapkodják páncéljukat söprögető uszonyaikat. A teknősök olyan szorosan zsúfolódnak egymás mellé. de gyakran mielőtt még kikelhetnének. míg más teknősfajok száma ma már csökken. hogy alighanem az egész állatvilág legmeghökkentőbb látványát nyújtja. a leguánok és a keselyűk. és a kihalás veszélye fenyegeti őket. akkor a homokos partok olyan állandó ragadozópopulációkat vonzanának a tojásaikhoz. Még mindig nem értjük eléggé azokat a tényezőket. ezért amikor a teknősök megérkeznek. mert a Ridleyteknősök mind a Csendes-. Augusztus és november között Mexikó és Costa Rica eldugott. mint a rákok.százezrével másznak ki a vízből és indulnak el fölfelé a parton. mert ha egyenletesebben osztanák el látogatásaikat az egész év folyamán. A tojások 48 nap alatt kelnek ki. nagyon kevés állattal találkoznak.amelyek időpontját a tudósok egyelőre képtelenek előre megjósolni . Így ezeken a partokon az év túlnyomó részében kevés az ennivaló. mind az Atlanti-óceánon máig a legközönségesebb tengeri teknősök közé tartoznak. addig küzdik magukat fölfelé. homokos tengerpartjain néhány éjszakán . közvetlenül az állandó növényzet szintje alá. Ott azután elkezdenek lyukat ásni a fészkeiknek. Az újonnan érkezettek akaratlanul is kiássák és elpusztítják az előző sereg lerakta tojásokat. elszarusodott bőrt örököltek. hogy alkalmas helyet keresve rá is másznak fajtársaikra. így a homokos partot a pergamenszerű tojásburkok és a rothadó embriók borítják. de evezőlábaik nem túl alkalmasak a vízen kívüli mozgásra. A tojások lerakása három-négy egymást követő éjszakán át folytatódik. akkor módszerük nagyon sikeresnek látszik. Ennek ellenére semmi nem állíthatja meg őket. amíg csak föl nem érnek a homokpart tetejére.

a súlya pedig elérheti a 400 kilogrammot. Akkor aztán elszántan nekilát. Annyi biztos. aztán a teknős óriás uszonyaival csapkodva kiemeli magát a nedves homokra. és ledöngöli a homokot a hátsó lábaival. amelyet keres. A többi teknősöktől abban különbözik. a homokos part felszíne már annyira össze van túrva. hanem csak egy sötét színű. és magas a dagály. Néhány percenként megáll pihenni. a másikat a dél-amerikai Suriname-ban. tengerjáró állat. A szaporodási időszakban Malaysiában és Suriname-ban az emberek minden éjjel egész éjszaka őrjáratot tartanak a partokon. hol lehet a fő fészkelőhelyük. a beszélgetés zaja nem zavarja. rendszerint még mielőtt a nőstények betöltötték volna az aknát. Mivel a levegőből érkező hangokra teljesen süket. két hátsó végtagjával szorosan tartja a tojócsövét. és összegyűjtik a tojásokat. széles hátsó lábainak finom mozdulataival még kiváj a fenekén egy keskeny aknát is. amikor már fölkelt a Hold. hogy szilárd maradjon és a gödrök ne omoljanak be ásás közben. gondosan betemeti a gödröt. hogy lerakná a tojásait. de előfordulnak Argentínától Norvégiáig szinte valamennyi tengerben. A nőstények rendszerint éjszaka jönnek a partra. amíg fölér arra a szintre. Alig 25 évvel ezelőtt még senki nem tudta. A nőstény teknős esetleg többször is kísérletezik addig. Ám a figyelő emberi szemeknek nincs szükségük találgatásra. de a homoknak mégis elég nedvesnek kell lennie ahhoz. Néhány perces munka után. megtisztít egy nagy gödröt a mellső uszonyaival. mert fészkének a hullámok hatókörén túl kell feküdnie. hová is rakta le a tojásait. mintha össze akarná zavarni a nyomait. amikor a gödör már elég mély. míg végül meg nem találja a számára megfelelő helyet. hogy szinte lehetetlen megtalálni. csoportosan tojja meg őket. közben pedig nagyokat sóhajt és nyög. hogy nincsen szarulapokból álló teknője. később azonban már a vakító fény sem riasztja el. így fél órába. Magányos. barázdált. . amely több mint 2 méter hosszúra megnőhet. aztán két ilyen helyet is fölfedeztek: az egyiket Malaysia keleti partjain. Ha az ember akkor villantja rá a zseblámpáját. gyakran előbb egy más helyen felületes ásásba kezd. és lefelé irányítja a tojásokat. és homokzáport zúdítva maga mögé. nagy. esetleg sarkon fordul és visszamegy a tengerbe anélkül. egyedei szinte bárhol felbukkanhatnak a trópusi tengereken. Miután alig fél óra alatt lerakta összes tojását. csillogó szeme állandóan könnyes. vagy még többe is beletelhet. Ritkán megy vissza egyenesen a tengerbe. kéregszerű bőr borítja. hogy mire visszatér a tengerbe. feltétlenül meg akar szabadulni a tojásaitól. Gyorsan.Valamennyi tengeri teknős között a legnagyobb az óriás kérgesteknős. amikor fölkapaszkodik a homokpartra. A hullámok között a csillogó holdfényben egyszer csak megjelenik egy sötét púp. A kérgesteknős egy három hónapos időszak alatt mind a két helyen több tucatszor rak tojást.

elhagyatott szigetekre bukkantak. pontosan kell navigálnunk. Ez a sziget az Indiai-óceánban fekszik. de a többi szinte kivétel nélkül vevőre talál a helyi piacokon. a hajózási útvonalakon kívül eső legmagányosabb szigetet keresi. és megeszik őket.Napjainkban a helyi kormányszervek már fölvásárolnak néhány tojást. Egy-egy sziget számukra esetleg nem csupán egy másik sűrűn lakott otthont jelent. ahol szabadon teljesen új formákká fejlődhetnek. ahol zavartalanul szaporodhatnak. messze az ember vadászterületeitől. peték és ivadékok. Talán még nem találták meg a kérgesteknősök valamennyi költőhelyét. amíg megpillantjuk a Seychelle-szigetek valamelyik déli tagját. de ha ezekre sem bukkanunk rá. és folytatjuk utunkat ezen az útvonalon. és mesterséges keltetőberendezésekben kiköltetik őket. 10. 400 kilométerre Afrika partjaitól keletre. akkor napokig hajózhatunk tovább. A tengerpartok élőlényei felnőtt életük során már nem tudnak elköltözni a sekély vizekből. Szabad szemmel úgy találhatjuk meg legkönnyebben. hanem olyan menedékhelyet. javította és tördelte: a Webtigris. FEJEZET KÜLÖNÁLLÓVILÁGOK Ha az ember a világ többi részétől elzárt. de fejlődésüknek egy korábbi szakaszában. hanem a növényzet és a sekély lagúna zöld vizének visszatükröződő fényét a felette húzódó felhőkön. A tengereken át vezető vándorútjaik során egyes teknősök esetleg távoli. ők is hosszú utakat tesznek meg. amikor már a közelébe érünk. és nem találjuk meg. és Madagaszkártól északnyugatra körülbelül ugyanilyen messzire. akárcsak azokon a partokon. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. ha nem magát a földet keressük. Ezért aztán csak akkor látjuk meg. akkor alighanem Aldabrát választja. ahonnan érkeztek. akkor mindaddig nem látunk többé szárazföldet. Ha Afrika felől érkezünk. és a legmagasabb pontja is csak 27 méternyire emelkedik a tengerszint fölé. amíg el nem jutunk Ausztráliába. Hogy odajuthassunk. mint sodródó magvak és lárvák. Nemcsak ők indulnak ilyen utazásokra. ahol erős a verseny. . mert Aldabra csak 30 kilométer hosszú. innen 6000 kilométernyire.

Aldabra atoll : egy tenger alatti vulkán korallsapkája. mint Aldabra. Ezeknek a szigeteknek a felszínét megkövesedett korall alkotja. Így ma Aldabra nagy és változatos élőközösségnek ad otthont. Az év bizonyos szakaszaiban az atoll felett az ég megtelik a piroslábú szulák és a fregattmadarak keringő csapataival. hogy gyakran kénytelen kiöklendezni a zsákmányát. rakétaként csapnak le a vízre. amelyek kiszürcsölik a tojásokat vagy fölfalják a fiókákat. Mindkét madár a környező tengerekben található táplálékra van utalva. teli van hallal a begye. fekete madarak. közvetlenül a tenger felszíne fölött repülnek. amelyet az esők vegyi hatása keltette erózió fűrészfogas pengékké és mély hasadékokká koptatott. ami azt igazolja. Amikor a szula megérkezik.vagy tintahalrajokra bukkannak. mint a szulák : nagy sebességgel. Alakját illetően egyetlen hatalmas lagúna. lesve a visszatérő szulákat. A fregattmadarak nagy. Amikor hal. Csöppet sem meglepő. sokféle állat és növény érkezett ide a tengerről és a levegőből. majd újra a víz felszíne alá süllyedt. Mivel ritka az olyan sziget. szárnyuk fesztávolsága eléri a 2 métert. hogy az atoll töbször is felemelkedett. így a mészkő lassan kiszáradt. mind a fregattmadarak az év legnagyobb részét a levegőben töltik. mielőtt még a hal visszapottyanna a vízbe. A mészkőbe morzsalékos homokos talajrétegek ágyazódnak. de ahogy teltekmúltak az évezredek. Aldabra az Indiai-óceán összes fregattmadarainak központi fészkelőhelye. Mind a szulák. hogy nagy számban jönnek ide a madarak. horgas csőrükkel egyetlen fejbiccentéssel ügyesen kikapják a víz alól a tintahalat vagy a repülőhalat. ahol nincsenek macskák. Ezeknek a gyakorlott utazóknak nem jelent problémát olyan távoli szigetekre eljutni. Utoljára körülbelül 50000 évvel ezelőtt emelkedett ki. amely 4000 méter mélységből meredeken emelkedik ki a tenger alól. A szulák minden irányban több száz kilométerre is elrepülnek. és több méterrel a víz alá bukva kapják el zsákmányukat. Ebben az időben persze még nem lehetett semmiféle szárazföldön élő lakója. még olyan messziről is idejárnak. aztán hosszú. Mind a ketten fészkelni jönnek Aldabrára. . és villás farkuk van. Ők más halászati eljárást alkalmaznak. patkányok és más állatok. amikor a tenger vagy az óceánfenék szintje megemelkedett vagy lesüllyedt. a hullámok egyre ritkábban borították el őket. amelyet keskeny csatornákkal elválasztott szigetecskék vesznek körül. Ám ott cirkálnak a sziget körül is. Erre valamelyik fregattmadár lecsap rá és elkapja. Ahogy a korallzátonyok lassan fölmelegedtek. és megszületett az új sziget. de a fregattmadarak olyan kitartóan zaklatják. csak ritkán szállnak le a vízre.

sem elérhetetlen helyekre rakniuk a fészküket. alacsony. Először a hímek telepszenek meg: üldögélnek az ágak közt. közvetlenül a magas vízállás szintje fölötti keskeny sávon. Azokon a helyeken pedig. Az apró. Mivel a part mentén a víz fölé hajlik. de sok közülük még életképes. galagonyabokrok vernek gyökeret. Így aztán a mangrovék megtelnek fészkekkel. ezzel hívogatják a fölöttük repkedő nőstényeket. A korall mészkő repedéseiben alacsony. és közvetlen mellettük fészkelnek. és nem fojtja meg az aljnövényzet. . néhány méteren belül fél tucat különféle magot is összeszedhetünk. Nagyon gyakori köztük a kókuszdió. vörös torokzsákjukat. mások esetleg valamilyen madár gyomrában tehették meg az utat. A partokat kókuszpálmák szegélyezik. pihés ejtőernyőkkel felszerelt kisebb magvakat alighanem a kontinensről sodorta ide egy vihar. ahol a szél a sziget belsejébe fújta a homokot. Ezek gyakran olyan szorosan egymás mellé épülnek. néhány pedig már gyökereket és leveleket is sarjasztott. mert a kókuszpálma egyike azoknak a növényeknek. és rakjanak fészket. hogy kimozdulna a sajátjából. mielőtt a még meghódítatlan Aldabrán újra partra vetődne. amelynek partjai több mint 3000 kilométer távolságra fekszenek. Mivel a szigeten nem élnek ragadozók. hogy egyik fészkét építő madár ágacskákat lophat a másik fészkéből anélkül. Akár négy hónapig is képes életben maradni a tengeren. amely a víz felszínén tartja. lábához vagy tollaihoz tapadva. amelyek a legsikeresebben utaztatják magvaikat a világ körül. Kemény héját vastag. A sziget keleti végében raknak fészket az alacsony mangrovebokrok közt. a madaraknak nem kell sem elrejteniük. Egyesek talán már elhaltak. Ha a dagály vízszint mentén végigsétálunk a parton. Természetes körülmények között a kókuszpálma a trópusi szigetek partjai mentén él. A szulák mit sem törődnek a fregattmadarak kalózkodásával. míg a többiek nagy részét a tenger hozta. lebegve utazik esetleg sok száz kilométert.mint India. A mangrovékon kívül sok más növény is él itt. madarak csőréhez. durva rostburok veszi körül. Vajon hogyan jutottak ide ezek a növények? Egyeseknek biztosan a levegőből érkeztek a magvai. és felfújják a csőrük alatt dagadozó nagy. a hullámok elérik és kisodorják a tengerre. zöld pázsit nő. hogy csatlakozzanak hozzájuk. amelyeket itt raktak le a hullámok. hogy aztán ürülékével a partra sodródjanak. amikor diói lehullanak. ahol nem árnyékolják be a szárazföld fái.

és hosszú utazást képesek túlélni efféle tutajokon. A hüllők különösen kitartó tengerészek. pontosan honnan is származott eredetileg. nem viselik el. hogy állandósulnak a következő generációkban. pozsgás levélrozettája közepéből hosszú. de ez elég jelentős és állandó különbség ahhoz. a Seychelle-szigeteken viruló Lomatophyllum virágainak színétől. amelyeknek a színe alig különbözik a több száz kilométernyire.és italforrást -. A sziget lakói közt azonban lényegesebb változások is végbementek. ezerlábújának. Bár ez a hulladék maga halott. beltenyésző közösségekben az ilyen mutációk nem hígulnak úgy fel. hegyes narancsszínű virágokat hajt. Így aztán. Aldabra számos csigájának. Ahogy múlik az idő. mint madagaszkári unokatestvéreinek. nem lévén olyan vízálló bőrük. Aldabrán sok gyík iszkol a fák közt és sütkérezik a sziklákon. egy gyönyörű kis vércsének is csak valamivel vörösebb a hasa. számos fajuk lassan változni kezd. mégis életet. de békák nem kuruttyolnak sós mocsaraiban. ha átáztatja őket a tengervíz. Néha a változás egészen triviálisnak látszik. hogy az aldabrai vércsét önálló alfajnak tekintsük. pókjának és más kis gerinctelen állatának ezen a módon kellett érkeznie.A kókuszdió olyan sikeresen terjedt el világszerte . Ez az oka annak.és az ember olyan szorgalmasan plántálta el ezt az értékes élelem. gyökérgubancokat és mindenféle más növényi részeket is tartalmaz. mint amelyik a tavakban elszigetelt halpopulációk közt is új fajokat hoz létre. Aldabra legszebb virágos növénye. hogy nagyobb állatok is kerülhettek így ide. mint a hüllőknek. amelyek az ivadékok szervezetében változásokat okoznak. a kétéltűek viszont. hogy ma már valószínűleg nem lehet felderíteni. Az sincs kizárva. a Lomatophyllum egyik faja tüskés. A szigetre érkezett állatok és növények nem mind maradnak nemzedékről nemzedékre ugyanolyanok. mint a kontinenseken a nagyobb populációkban. Ugyanarról a folyamatról van itt szó. . ezért nagyobb a valószínűsége. szinte minden más óceáni szigethez hasonlóan. A magas vízálláskor lerakott hordalék hulladék fát. A szaporodási folyamatok során apró eltérések alakulnak ki a genetikai struktúrákban. hogy a nagy tavakhoz hasonlóan a szigeteken is különösen gyorsan mennek végbe az evolúciós változások. állati utazókat hozhat magával. Hasonlóképpen Aldabra egyetlen ragadozó madarának. Kicsiny.

Tristan de Cunha-szigeteken. Sőt. hogy a madarak ritkán repülnek. aerodinamikailag valamikor jól működő legyezőfarka pedig felkunkorodó dísztollakká csökevényesedett. A Galápagos-szigeteken ugyanerre az evolúciós útra tértek azok a kormoránok vagy kárókatonák. . és látványos udvarlási tánca közben büszkén mutatja a párjának hasznavehetetlen szárnyait. hosszú lábú madarak. és meg lehetett ölni. Ez a galambszerű madár a földön keresgélte élelmét. mert a sziget fölött majdnem mindig erős szél fúj. amelyeknek elsatnyult szárnyain olyan kuszák a tollak. ezek kifejlesztése pedig nagy mennyiségű táplálékot követel. képtelen a levegőbe emelkedni. A portugálok elkeresztelték doudonak. A Csendes-óceán nyugati részén. amelyik így reagált az elszigetelődésre. Aldabrán viszont ilyen veszélyek nem fenyegetnek. sőt. és nagyjából egyformák a szokásaik is. még veszélyes is volna számára a repülés. Testén puhák és pelyhesek lettek a tollak. amelyik Aldabra egyik távoli szomszédján. és szinte soha nem csapkod velük. Mauritiuson élt az Indiai-óceánon. Itt. ha egy kavicsot odakoccantunk egy kőhöz. izmai gyengék. Az aldabrai guvat nem az egyetlen olyan tagja családjának. hacsak nincs rá valóban szükségük. és hasonlítanak az afrikai szárazföldön élő rokonukhoz : ugyanolyan a testfelépítésük. szigetlakó madarak közül azonban talán az a madár volt a leghíresebb. szárnyai csökevényessé sorvadtak. mindig nagy mennyiségű energiát fogyaszt. hogy akármilyen erősen csapkod is szárnyaival. az Ascensión és a Goughszigeteken valamint a Csendes-óceán számos szigetén is élnek guvatok. hogy könnyen fejbe lehetett vágni. A repülés sajátos igényeket támaszt: egy jól repülő madár testsúlyának átlagosan több mint 20 százalékát a hatékony szárnycsapásokhoz szükséges izmok és csontok teszik ki. így a repülőképesség elvesztése nem jelent hátrányt. Új-Kaledóniában a darvak egyik rokona veszítette el a repülőtudományát : a repülő guvatdaru vagy kagu. vagy éppencsak fel tudnak libbenni a levegőben. Van azonban kettőjük közt egy fontos különbség: az aldabrai guvat nem tud repülni. ami könnyen messze sodorhatná a tenger fölé. Így hát szárnyai aprók. mert annyira szelíd és bizakodó volt. amelyek vagy egyáltalán nem tudnak repülni. Valahányszor egy madár a levegőbe emelkedik. ahonnan csak nagyon nehezen tudna visszatérni. mint egy nagy pulyka. Afrikában a guvatok a levegőbe emelkedve menekülnek el az elől a sokféle vadászó állat elől. együgyűnek.A bokrok közt egy gyógyíthatatlanul kíváncsi kis guvat sertepertél. és akkorára nőtt. amelyet már azzal előcsalogathatunk. ellenkezőleg. határozott előnyökkel jár. amely különben megtámadná őket. Az aldabrai guvatnak erre semmi szüksége nincs. így hát nem csoda. Ennek a gyönyörű madárnak pompás tollbóbita van a fején. A repülni nem tudó. A guvatfélék apró.

A XVIII. amelynek segítségével a teknős körülbelül tíz nap alatt megteheti ezt az utat. Napjainkban is mintegy 150000 óriásteknős él a szigeten. Körülbelül akkorák voltak. Semmi biztos okát nem tudjuk. század végére az Indiai-óceánból minden óriásteknőst kiírtottak . Lehet. mert mindig magányosan találták őket az erdőkben. Lehet. hogy miután az óriásformák kifejlődtek. hogy még a kényelmesen tárolható friss hús kilátása sem csábította a hajóskapitányokat ekkora kitérőre. hogy a jelenségnek még egyszerűbb oka van: mivel . a XIX. század végére ezeket is teljesen kiírtották. sok-sok nappal azután. és valószínűleg jó néhány napig kibírják a tengeren. és az összes beszámolók szerint sokkal peckesebben jártak. század végén pusztították el . A közeli szigeteken is élt két galambfaj. Az efféle utazások alighanem úgy kezdődhettek. Ezek még a dodóknál is értékesebbek voltak a tengerészek számára. Bár szemmel láthatólag különböztek egymástól. a mangrovék közt legelésző teknőst véletlenül elkapott a dagály és kisodorta a nyílt tengerre. A hullámok közt a szárazföldtől sok-sok kilométernyire csakugyan lebegő óriásteknősökre lehet bukkanni. Az utolsó dodót a XVII. az európai tengerészek mégis mind a kettőt szoliternek (más néven remete galamb) nevezték el.Előbb csak a legkülönbözőbb nációk tengerészei mészárolták le nagy számban a jóízű dodókat. hiszen úszóképes testüket fönntartotta a víz. Réunionon és a Rodriguez-szigeteken hatalmas teknősök is éltek. a másik a Rodriguez-szigetek egyikén. A dodó és a remete galamb mellett Mauritiuson. amelyik nem tudott repülni : az egyik Réunionon.nem egészen 200 évvel azután. hogy a hajó kifutott a kikötőből. De lehet. de hosszabb volt a nyakuk. mint a dodó és a remete galamb. ezek terjedtek el a többi szigeteken. a víz szélén. hatalmas testű állat könnyebben túlél egy-egy rossz évszakot egy kisebb állatnál. Ezért aztán az óriásteknősök ugyanúgy jártak. mint a dodó. Ezek annyira elszigetelten. és olyan távol éltek a fő hajózási útvonalaktól. hiszen hetekig életben maradtak a hajófenéken. hogy egy-egy. Madagaszkár felől egy tengeráramlás folyik Aldabra felé. hogy az utazók először beszámoltak róla. A jelek szerint nem kétséges. hogy a szigetek teknősei miért nőnek óriássá. amelyek több mint egy méter hosszúra és 200 kilogramm súlyúra is megnőttek. így még a trópusokon is friss hússal szolgáltak. hogy egy nagy zsírtartalékokkal rendelkező. hogy más. aztán a szigetre betelepített sertések falták a tojásaikat is. mint a totyogó dodó.kivéve az Aldabrán élőket. kihalt szigetlakó rokonaikhoz hasonlóan ők is az afrikai kontinensen élő átlagos méretű teknősök leszármazottai. hogy sok ezer évvel ezelőtt közülük utaztak át néhányan Madagaszkárra növényi "tutajokon". de az is lehetséges.

nincsenek körülöttük ragadozók, amelyek megtámadnák őket, és semmiféle más állat nem verseng velük a legelőkért; az olyan természettől fogva hosszú életű állatok, mint a teknősök, egyszerűen tovább folytatják növekedésüket. Méretük megnövelésén kívül a szigeti teknősök más tekintetben is megváltoztak. Ezeken a szigeteken nem valami bőséges a legelő, és különösen ritka Aldabrán. A teknősök ennek következtében kibővítették az étrendjüket : szinte mindent megesznek, ami akár csak távolról is ehető. Erre az ember hamarosan rájön, ha tábort ver a szigeten, mert a teknősök nemcsak az étkezések idején ülik körül várakozóan, hanem lassan, nehézkesen, de módszeresen a sátrát is lerombolják ennivalót keresve, és minden véletlenül elöl hagyott ruhadarabját megkóstolják. Emellett kannibállá is váltak : ha valamelyikük elpusztul, akkor ezek a normális körülmények közt vegetáriánus állatok belefúrják a fejüket az oszlóban lévő dög belsejébe és felfalják. Az óriás teknősök páncélja is megváltozott. Hatalmas méretű, de se nem olyan vastag, se nem olyan erős, mint afrikai rokonaiké, és a páncélt alátámasztó belső csontgyámok sem olyan robusztusak, ha durván bánnak velük, bizony könnyen behorpad a teknőjük. Nem nyújt olyan biztonságos menedéket, mint a szárazföldi teknősöké, mert a páncél nyílása a nyaki részen kiszélesedett, ezért az állat testét elöl kevésbé fedi. Így ugyan szabadabban mozoghat legelészés közben, viszont nem tudja teljesen behúzni a nyakát és a fejét a teknőjébe. Ha visszakerülne Afrikába, a hiénák vagy a sakálok belemélyesztenék a fogukat a nyakába és elpusztítanák. A teknősök a világ más eldugott, magányos szigetein is nagyon hasonló módon alakultak át. Egyesek a Galápagos-szigeteken élnek, ahol ugyanilyen nagyra nőnek, az ő legközelebbi rokonaik azonban nem az Indiai-óceán óriásai, hanem a náluk sokszorta kisebb dél-amerikai teknősök. A szigeteken élő hüllők óriásnövési hajlama nem korlátozódik a teknősökre, egy indonéziai gyík, a páncélos varánusz is nagyon hasonló módon fejlődött. Központi hazája Komodo, egy alig 30 kilométer hosszú kis sziget az indonéziai szigetláncolat közepén. Ez a népszerű nevén komodói sárkánynak nevezett gyík a valóságban közeli rokona az ausztráliai Gould-varánusznak és a nílusi varánusznak, amelyek Afrikától Ausztráliáig számos trópusi országban nagyon elterjedtek, csakhogy 3 méteresre is megnő, jóval nagyobbra, mint bármely más gyík. Zömökebb is, mert míg más varánuszok testének mintegy kétharmada vékony farokból áll, a komodói varánusz farka a testhosszának csak körülbelül a fele. Így a felnőtt méret felét elérő komodói varánusz is sokkal nagyobb testtömegű és félelmetesebb, mint egy ugyanolyan hosszú másféle varánusz.

A komodói varánusz ragadozó. Fiatal korában, amikor még egy méter hosszú sincs, fölmászik a fákra, és rovarokat, kisebb gyíkokat zsákmányol. Amikor már félig felnőtt, kizárólag a földön vadászik, patkányokra, egerekre és madarakra. A teljesen kifejlődött példányok túlnyomórészt disznó és szarvashúst esznek - ezek az állatok természetes módon kerültek a szigetre -, de megeszi a kecske húsát is, amelyet az ember telepített oda. A húst persze túlnyomórészt döghús formájában eszi, de aktív vadász is : nyomába ered a vemhes kecskének, és abban a pillanatban elkapja az újszülött gidát, amint lepottyan a földre. A felnőtt állatokat lesből támadja meg, a sűrűben ólálkodik, a kecskék, disznók és szarvasok megszokott csapásai mellett, s amikor valamelyik elhalad mellette, állkapcsával elkapja a lábát, és némi viaskodás után földhöz vágja. Mire az állat magához tér, a varánusz már fel is hasította a hasát, így gyorsan elpusztul. A szigeten azt mesélik, hogy a varánusz az embert is megtámadja. Annyi biztosnak látszik, hogy régebben, amikor egy-két ember varánuszba botlott, azok csúnyán megharapták őket, később bele is haltak a sebeikbe. Az nem kétséges, hogy ha az ember elájulna a hőségtől, a hatalmas gyík ugyanúgy bánna el vele, mint bármely más állati tetemmel. Ám az valószínűtlennek látszik, hogy rendszeres zsákmányának tekintené az embert. Ha egy bokorban üldögélve figyeljük őket, nincs az az érzésünk, hogy vadásznának ránk. Amíg az ember figyeli, addig a sárkány is valószínűleg figyelni fogja: mozdulatlanul fekszik, mint egy szobor, csak néha pislog egyet, esetleg felsóhajt, vagy megvillantja hosszú, sárga nyelvét, amellyel az illatozó levegőt érzékeli. De még ha lábaira emelkedik és céltudatosan elindul felénk, akkor is boldognak látszik, ha sikerül elcsörtetnie mellettünk. Ám amikor tetem köré gyülekező varánuszokat látunk, már sokkal nyilvánvalóbbá válik potenciális vadságuk és erejük. A kifejlett példány képes az állkapcsával fölemelni és elvonszolni egy kecske tetemét. Ha ketten esnek neki, akkor mindegyikük belekapaszkodik az állkapcsával, majd fejüket és vállukat hátrafelé rángatva kettétépik. Ha a fiatalok óvatlanul veszekedni kezdenek az öregebbekkel a dögön, akkor lendületes rohammal elkergetik őket, s ezek nem csak afféle üres fenyegetőzések : ürülékük elemzésével ki lehet mutatni, hogy a felnőtt állatok rendszeresen megeszik a kisebbeket. A komodói sárkány tehát kannibál is. Ezek a gyíkok talán egyebek közt az étrendjük miatt nőttek óriásokká. Ezen a vidéken nem él más, nagy húsevő állat, nincs más vadász, amely zsákmányul ejtené a bozótban legelésző szarvasokat és disznókat.

Valószínűnek látszik, hogy a varánusz ősei dögöket, rovarokat és apró emlősöket ugyanúgy ettek, mint a másutt élő kisebb varánuszok és a komodói faj fiataljai. Ám végül egyesek elég nagyok és elég erősek lettek közülük ahhoz, hogy megtámadják az élő növényevőket, így rátaláltak egy gazdag, másképpen ki nem használt élelemforrásra. Végül aztán ez a jellemvonás az egész fajnál általánossá vált, és a komodói varánusz a világ legnagyobb gyíkjává fejlődött. Napjainkban ez a gyík már nemcsak Komodón él, hanem két szomszédos szigetre, Padarra és Rintjára, sőt, a sokkal nagyobb Flores-sziget nyugati végére is beköltözött. Kitűnően úszik, és rendszeresen átkel a keskeny szorosokon a Komodo partjai mentén fekvő kisebb szigetekre, de az nem biztos, hogy ily módon terjedt át a többi szigetekre. Lehetséges, hogy ezen a vulkanikus vidéken valamikor a geológiai közelmúltban lesüllyedt a föld, és így a tenger a gyíkok eredeti otthonául szolgáló szigetet a ma látható több kisebb szigetre osztotta. A legtöbb szigeteken élő faj ott marad azokon a magányos szigeteken, ahol kifejlődött. Így aztán az ezekre az elhagyatott tájakra látogató utazók fantasztikus történeteket meséltek róluk. A komodói sárkány is efféle romantikus túlzásoknak köszönheti népszerűségét, és amikor századunk elején a világ először hallott a létezéséről, a róla szóló történetek azt állították, hogy a szörnyeteg 6 méter hosszúra - valódi méretének a kétszeresére - is megnő. Ötszáz évvel ezelőtt egy szigeten élő növény azonban még ennél is csodálatosabb mesék tárgya lett. Akkoriban, akárcsak ma is, időnként, nagyon ritkán, óriási diókat mosott ki a tenger az Indiai-óceán partjaira. Olyanok voltak, mint két összenőtt kókuszdió, és rendszerint nagy, csónak alakú burok fedte őket. Az arabok, az indiaiak és a délkelet-ázsiai népek mind találtak ilyeneket, és nagy becsben tartották őket, de senki nem tudta, honnan származnak. Maguk a diók nem adtak választ a kérdésre, mert kivétel nélkül mind terméketlenek voltak. Széles körben elterjedt a hiedelem, miszerint egy tenger alatt élő fa gyümölcsei, ezért a maldive diót elkeresztelték coco-de-mer-nek, tengeri kókusznak. A fantáziadús szemlélőt a diók közepén végighúzódó mélyedés női csípőre emlékeztette mindenesetre széles körben szerelmi varázserőt tulajdonítottak nekik. A kemény magvakból állítólag ellenállhatatlan szerelmi bájital készült, és a héjnak is varázsereje volt: a belőlük készített kupák a legerősebb mérget is teljesen ártalmatlanná tették. Így aztán a tengeri kókusz diójáért fejedelmi összegeket fizettek, és az egész Keleten, de Európa királyi udvaraiban is finom faragványokat véstek rájuk, aranyba-ezüstbe foglalták őket.

Csak a XVIII. század vége felé fedezték fel azt a fát, amelyen ezek a diók teremnek. Ez a Seychelle-szigeteken, Praslin és Curieuse szigetén élő fa ugyanolyan látványos, mint a diója. Praslinon sűrű ligeteket alkot; a hatalmas fák némelyike több száz éves, egyenes, sima törzsükön nincsenek ágak, és akár 30 méter magasra is nyúlnak. Levelei 6 méter átmérőjű, óriási "plisszírozott" legyezők, egy-egy fán vagy csak hím-, vagy csak nőivarú virágok nyílnak. A nőivarú virágot hozó fák magasabbak a hímeknél, az ő koronáikat fogják körül a gigászi diók fürtjei, amelyeknek hét évre van szükségük ahhoz, hogy beérjenek. A kisebb, porzós virágú fák hosszú csokoládébarna száron hozzák a virágaikat, amelyek majd mindegyikén egy gyönyörű, ékszerszerű gyík, a finom, rózsaszín pikkelyekkel borított, ragyogó smaragdszínű gekkó ül. Ez is teljesen egyedülálló lény: családja, a Phelsuma család Madagaszkárról ered, de Praslinon, akárcsak a Seychelle-szigetcsoport más szigetein, különleges színezetű, sajátos faja alakult ki. A coco-de-mer dió a legnagyobb növényi termés a Földön. Ellentétben a belül üreges kókuszdióval, a maldive diót érett állapotban teljesen betölti a kemény mag. Ettől olyan nehéz lesz, hogy nem lebeg a vízen, mint a kókuszdió, és a sós víz el is pusztítja. Így aztán ennek a növénynek nemcsak a termőhelye korlátozódik erre a kis szigetcsoportra, hanem itt is kellett kifejlődnie, vagy egy olyan nagyobb földdarabon, amely ma már a víz alá merült, és ezek a kis szigetek csak annak fönnmaradt maradványai. Azok a szigetek, amelyeket eddig vizsgáltunk, viszonylag mind kicsinyek voltak. Populációjuk hosszú időn keresztül egyetlen vonalon fejlődött, így csak egyetlen új fajt hozott létre. Egyetlen óriásgyíkfaj alakult ki Komodón, egyetlen óriásteknős faj Aldabrán, és egyetlen dodófaj élt valaha Mauritiuson. De ha a sziget nagy, és változatos felszínű és mikroklímájú területek fordulnak elő rajta, vagy ha egy szigetcsoport minden egyes szigetének sajátos jellege van, akkor egyetlen betelepülő is a formák sokaságát fejlesztheti ki. Ennek a jelenségnek a leghíresebb példái azok a madarak, amelyeket először Darwin figyelt meg - a galápagosi pintyek. Sok ezer évvel ezelőtt egy nagy vihar vélhetőleg kisodort egy pintycsapatot Dél-Amerika partjairól a Csendes-óceánra. Ez nyilván előtte is, utána is sokszor megtörtént, de ez a csapat a szárazföldtől majdnem 1000 kilométernyire végül szerencsésen menedéket talált ezeken a vulkanikus szigeteken. A szigeteket akkorra már betelepítették a növények és az állatok, s mert az elkóborolt pintyek elegendő táplálékra találtak, így ott is maradtak. A Galápagos-szigetek azonban igen változatosak. Közülük nagyon száraz némelyik, ezeken

Kalifornia partjaitól 3000 kilométerre fekszenek. csőrük és viselkedésük viszont jellegzetesen különböző. Egyesek alacsonyan fekszenek. pontosan mi is lehetett az ősük.a csőrüket. Ma egyetlen szigeten tíz különböző pintyfaj él. Lehetett egy pinty. és nem szedték benne a gyümölcsöket a galambok. de mostanára már annyira megváltoztak. vannak köztük papagájszerű csőrök. másokon 1500 méter magasságba emelkednek a vulkáni csúcsok. amelyeket addig semmiféle más madár nem aknázott ki. mint a Galápagos-szigetek. Ahogy múlt az idő. közepes méretű faj. bő esők áztatta völgyeikben páfrányok. még változatosabb rajtuk a növényzet. mint a Galápagos-szigeteken élő pintyeké. sárga vagy fekete. aztán azzal húzza ki a lárvákat a korhadó fában lévő lyukakból. A Hawaii-szigeteken ez a folyamat még tovább haladt előre. Egy másiknak. Ezek a szigetek távolabb vannak az összefüggő szárazföldtől. Mindösszesen ma már tizennégy különböző pintyfaj él a Galápagos-szigetcsoporton. hogy módosították az élelemgyűjtés szerszámát . mint az európai piróknak. meghatározott lakókörnyezetükben. Egy harmadik. hanem a színük is. geológiailag pedig régebbiek. jószerivel úgy. mintha tűvel piszkálna ki egy tengeri kagylót a héjából. és vannak hosszú. Nemcsak a csőrük alakja változik. nem gyűjtögettek benne rovarokat a poszáták. orchideák nőnek. ívelt csőrök. Egyeseké skarlátvörös. . Ezek eléggé hasonlítanak egymásra. Madarainak legjellegzetesebb csoportját a gyapjasmadarak alkotják. mint valami csipeszt. amelynek a verébére emlékeztet a csőre. vagy ide az állatok is sokkal korábban betelepedtek.kaktuszon kívül alig nő más. Az egyiknek. amíg az evolúció hosszú idő alatt módosítja testének felépítését. tollaik színe nagyjából azonos. talán egy tangara (vagy amerikai pinty). olyan finoman és pontosan használja. hogy mélyen beletúrjanak a gyönyörű hawaii virágokba nektárt szürcsölgetni. Először óvatosan levág egy kaktusztüskét. a pintyek különböző populációi egyre ügyesebben szedték össze élelmüket sajátos. hogy rendkívül nehéz eldönteni. karcsú a csőre. zömök vastag csőre van. Testük nagysága és alakja. mégpedig olyan ügyesen. Ami pedig a csőröket illeti. ezeken füves síkságok és bokros foltok is vannak. másoké zöld. nem vájkálták kopácsoló harkályok a fák kérgét férgek után kutatva. mégpedig úgy. így a viselkedését változtatta meg. Mások viszonylag bőséges csapadékot kapnak. amelyekkel fel lehet törni a magvakat. amelyek képessé teszik tulajdonosaikat arra. amelyik jobbára szétzúzott bimbókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. így többé-kevésbé biztosan egyetlen közös ősi csoporttól kell származniuk. és rátért a szerszámhasználatra. magvakkal táplálkozik. Így a pintyeknek sok különféle környezet állt rendelkezésükre. Megint egy másik faj mintha türelmetlenségében nem tudta volna kivárni. amelyik az apró rovarokat és lárvákat csipegeti fel. nagyobbak is.

Szomorú. mint egy tőr. . a felső ívelt szondaként szolgált. primitív békafajra. majd a tenger alá süllyedtek. Amikor ezt követően Ausztráliában kifejlődtek az erszényes emlősök. a jelenséget nem csak az magyarázza. Amikor az ember először lépett ezekre a szigetekre. a gyapjasmadaraknak legalább huszonkét különböző faja élhetett ott. de Új-Zélandot már nem érhették el. Antarktiszra és Ausztráliára hasadni. Az ilyen szigetek gyakran egész Noé bárkájányi utast vittek magukkal az elszigeteltségbe. akárcsak Aldabra. teljesen üres szárazföldet kínáltak a tengerről és a levegőből érkező első betelepülőknek. A széthasadás során Új-Zéland nagyon korán elsodródott és mindezeknek a csoportoknak a képviselőit magával vitte. hanem ősi fajok menedékhelyévé is váltak. Aki gondosan keresgél a hűvös. Ám más szigetek más módon keletkeztek: eredetileg a kontinens részei voltak. Ebben az időben már széles körben elterjedtek a kétéltűek. mert a gyapjasmadarak különböző fajtái a legtöbb ökológiai "fülkét" már betöltötték. még mindig rátalálhat három apró. a hüllők és a madarak. Ennek a külsőleg meglehetősen robusztus felépítésű gyíknak az igazi jellege csak akkor válik nyilvánvalóvá. vagy maori nevén tuatara. hogy megvessék ott a lábukat. Világrészméretekben játszódott le ez a folyamat mintegy 100 millió évvel ezelőtt.Az egyik rovarevő fajnak különböző hosszúságú volt a két csőr kávája.a hidasgyík. nedves erdőkben. Ám van itt egy rendkívül érdekes hüllő is . csak a hegycsúcsok magasodtak ki. teljesen felborították az ottani állatközösségek egyensúlyát. Amikor később más potenciális madártelepesek érkeztek . magányosan és szabadon.és a Galápagos-szigetek egyaránt vulkanikus eredetűek. hogy az elsőként érkező gyapjasmadarak már betelepítették a szigeteket. a gyíkok közül pedig mind a szkinkek. hogy mára már majdnem a felük kihalt. ahol nemcsak az új fajok bölcsőjévé. Amikor annak idején kiemelkedtek a tengerből. az alsó pedig rövid és egyenes volt. ezzel véste a fát. amikor megvizsgáljuk a csontvázát. A Hawaii. mint szigetek. A gyapjasmadarakon kívül a Hawaii szigetvilágban mindössze öt más madárcsalád képviselőit találhatjuk meg. mind a gekkók nagyon gyakoriak. Ha ezt összehasonlítjuk a Nagy-Britanniában élő ötvenvalahány madárcsaláddal. Más esetekben a tengerfenék mozgó kőzetlemezei sodortak el darabokat a kontinens testéből. így ott hosszú ideig fennmaradtak a primitív kétéltűek és hüllők. hogy a Hawaii-szigetek rendkívül távol fekszenek mindegyik kontinenstől. amikor a nagy déli szuperkontinens kezdett Dél-Amerikára. nem sok esélyük volt rá.mert biztosan érkeztek -. hanem az is.

amelyeket a világ más részein a nagy rágcsálók. és a déli bükkökből és páfrányfákból állnak. él még egy. Ez egy tyúk nagyságú madár. lusta lény nem a modern gyíkok. Lehetséges. hogy gyakorlatilag eltűnik tollruhája alatt. Akárhogy is volt. amikor a nagy déli szuper-kontinens még nem szakadt részekre. súlyosabb volt náluk. Ha csakugyan ez volt a helyzet. A kivi valószínű elődei a moák. amikor Új-Zéland elsodródott. útközben segítettek nekik a rendszeres és erőteljes kelet felé fújó szelek (amelyek később olyan fontossá váltak a kereskedelmi hajózás számára). amivel rovarok után kutat. Tollai annyira meghosszabbodtak. hogy ez az alig 30 centiméter hosszú. ha nem is volt olyan magas. amikor Új-Zéland levált Ausztráliáról. Lehetséges. és valószínűleg a fákról csipegettek.mint amilyen a zsiráf is . Van azonban egy alternatív magyarázat is. hogy szinte szőrre emlékeztetnek. amelyek maguk is nagyon ősi fákból. mint a legnagyobb moák. a . repülni nem tudó madarak . hogy mindezek a madarak már akkor elveszítették a repülés képességét. kaurifenyőkből. amely valamikor Madagaszkáron élt. Közéjük tartozott az elefántmadár is. és a csontjaikból tudjuk. és nőttek elszigeteltségükben gigászi méretűre. ragadozó emlősök. és a valaha élt legnagyobb madár volt. DélAmerikában a nandu. Mások viszont csakugyan nagyra nőttek: legnagyobb fajuk 3-5 méter magasra is megnőtt. és csak ezt követően tértek át a talajon való életre. amikor megjelentek a vad. ugyanúgy. alig valamivel nagyobbak a kivinél.Afrikában a strucc. Egyesek aprók voltak. ők az erdőtalajokon legelésztek. Sokan Ausztráliából jöttek. valamikor szintén ezeken a szigeteken éltek. a zuzógyomorból származó zúzókövek is bizonyítják. a szárnya pedig olyan kicsiny. Az új-zélandi erdőkben. A világ számos részén élnek nagy testű. de ebben az időben még mindegyikük olyan nagy és erős volt. akkor az ősi moáknak már akkor ott kellett élniük a tuatarák és a primitív békák mellett. hogy akkor is fenn tudták tartani magukat. és a nagy testű patások . Egy gyakorlatilag vele azonos lénynek a megkövesedett csontjaira 200 millió éves kőzetekben találtak rá. A moák növényevők voltak. hogy abban az időben. hanem a dinoszauruszok közeli rokona: a legősibb az összes ma élő hüllő között. minden bizonnyal sok más madár jutott el Új-Zélandra légi útvonalakon is. hogy legalább tucatnyi különböző fajuk volt. amint azt a csontváz bordái között talált megkopott. túlélő állatfaj is : a kivi. ahogy a dodó és a remetegalamb.foglaltak el. A jelek szerint növényevő emlősök hiányában ezek a repülni nem tudó madarak foglalták el azokat a helyeket. amelynek erőteljes ásólába és hosszú csőre van. Ausztráliában az emu. a moák ősei még tudtak repülni. igen korai időkből származó. A kivi a repülni nem tudó madarak egyik utolsó élő képviselője. A gulipánok.Koponyacsontjai világosan mutatják.

amely az erdőkben szaladgál. és megkapóan ünnepélyes az arckifejezése. amelyik nemcsak hogy elveszítette a röpképességét. letisztítja róluk a vegetációt. hogy egy új-zélandi papagájfaj is elveszítette a repülőképességét. hanem igen nagyra is nőtt. mint például a kakapo. ahogyan Aldabra. és élénk kék testtollai vannak. A polinézek jóval azelőtt ellátogattak a Csendes-óceán elszórt szigetvilágaiba. récék és más ausztráliai költöző madarak még ma is rendszeresen megjelennek ÚjZélandon. csigákkal és gyíkokkal táplálkozik. és itt-ott kis színpadokat épít magának egy szikla mellett vagy egy fa alatt. egyik szigetcsoportról a másikra vándorolva. hogy találunk köztük repülni nem tudó guvatot is. papagájokat és récéket hoztak létre. a polinézek voltak. Ha vonakodva is. majd végül eljutottak a Csendes- . ha kell. fajtájuk óriásaivá váltak. leköltözött a földre. így olyan ökörszemeket. Nem meglepő. Az elsők. erős skarlátvörös csőre. A legveszedelmesebb betolakodó az ember. akkoriban ember oda még nem tette be a lábát. Ezek közül tizennégy az idők során vagy nagyon gyatra repülő lett. Sok madár. de elsősorban a földön jár. amelyek jellegzetesen különböznek a világ más részein élő rokonaiktól. akik eljutottak oda. vagy teljesen elveszítette a röpképességét. a Galápagos-szigetek és Hawaii madarai. mint a moa vagy a takahe. Új-Zélandon azonban ugyanazok a folyamatok sokkal hosszabb ideje működtek. Első telepeiket valószínűleg viszonylag rövidebb útjaikon létesítették. egy fogoly nagyságú madár. ahol párzási időszakban lebonyolíthatja udvarlási szertartásait és elénekelheti szárnyaló dalait. Egyesek. akkor is. mint egy kisebb pulyka. de azok. amelyek sok ezer évvel ezelőtt szálltak le itt és telepedtek meg. mielőtt Kolumbusz átkelt az Atlanti-óceánon. miután elköltöztek az ázsiai szárazföldről. és rovarokkal. A néha bagolypapagájnak is nevezett kakapónak mohaszerű.kormoránok. Új-Zéland körülbelül ezer évvel ezelőttig teljesen ismeretlen volt. Új-Zéland állatvilága az elszigeteltség összes hatását jól illusztrálja. zöld tollazata van. Még figyelemre méltóbb. Ám Új-Zéland ugyanakkor élénken érzékelteti ezeknek a szigetlakó állatoknak egy további jellemző vonását is: nagyon sebezhetőek. ugyanúgy. Éjjel jön elő páfrányleveleket. könnyen áldozatául esnek a beköltöző támadóknak. azóta a maguk sajátos módján fejlődtek tovább. ma is a világ legnagyszerűbb tengerészei. A guvatfélék egy másik tagja. a takahe egy különös vízityúk. azért képes néhány lábnyira nagy csapkodással a levegőbe emelkedni vagy lesiklani egy domboldalon. Hosszú ösvényeket tart fenn a sűrű növényzetben. amelynek ősei valamikor repültek. Új-Zéland szárazföldi madarai között ötven teljesen egyedülálló faj van. mohákat és bogyókat csipegetni. Ez a weka. Itt. Akkora. Sok közülük teljesen egyedülálló formává fejlődött.

mert hajóikon egy másik patkányfajt is magukkal hoztak.az ember érkezése előtt vélhetőleg a szigeten élő 300 madárfajból negyvenöt teljesen eltűnt. Ezután az évszázadok során a Marquesas-szigeteken lévő főhadiszállásukról egy sor hatalmas utazásra vállalkoztak : észak felé eljutottak egészen Hawaiira. a maorik buzgón és sikeresen vadásztak.mind közt a leghosszabb útjuk során . de a maorik ugyanakkor az abban az időben még a szigetek legnagyobb részét borító erdőket is irtani kezdték. gyökerei. Amikor kivágták és felégették az erdőt. több száz utast is szállíthattak. Új-Zéland alighanem nagy és örömteli meglepetést szerzett a polinézeknek. majd végül . kelet felé a Húsvétszigetekig. Új-Zélandon azonban óriás madarak. Kenuik hatalmas kéttörzsű hajók. valamint egy polinéziai patkányt.a 4000 kilométerre délnyugatra fekvő Új-Zélandig. Ez a vadásztevékenység kétségkívül erősen csökkentette a moák létszámát. így a húst illetően a magukkal vitt disznókra és csirkékre kellett szorítkozniuk. s ezek szintén megritkították az óriás madarakat. Nemcsak a húsukat ették meg.és dárdahegyeket. a csontjaikat is felhasználták. szerszámokat. nyugatra Tahitiig. amire csak szükségük lehetett ahhoz.óceáni térség szívébe. ezenkívül minden egyebet magukkal vittek. prédául ejtve csibéiket és tojásaikat. Ők még nagyobb pusztulást okoztak. hanem ruhát készítettek a bőrükből. a hajófenékben pedig az ehető növények termései. hanem gondosan megtervezték őket. a moák nagy populációja élt. hogy önfenntartó telepet tudjanak létesíteni. Amikor gyarmatosító útjaikra indultak. Aztán 200 évvel ezelőtt megérkeztek az európaiak. a moák nemcsak a legelőiket veszítették el. A maorik megérkezése után a kivi kivételével a moák rendjének valamennyi tagja néhány évszázad alatt kihalt. nyíl. edényeket a tojásaikból. . hanem a rejtekhelyeiket is. Az ősi maori falvak mellett feltárt szemétdombokból hatalmas számban kerültek elő moamaradványok. és további óriási erdőterületeket irtottak ki és alakítottak át legelővé. amelyekre a polinéz gyarmatosítók. És nem is ők voltak az egyetlen érintett csoport . valamint ékszereket faragtak belőlük. a háziállatok. Az addig elfoglalt szigetek egyikén sem élt semmiféle nagy testű állat. hogy hatalmas birkanyájakat legeltessenek rajtuk. a férfiak mellett ott voltak a nők is. nem egy-egy hirtelen vihar sodorta el útvonaláról tengeri járműveiket. A maorik emellett kutyákat is hoztak magukkal. a kiorit. Mindezek nem véletlenszerű utak voltak.

olyan jellemző vonásokkal. illetve a seregélyekhez hasonlítják őket. Aztán menyéteket hoztak be. hogy fákon építsék meg fészküket. hogy saját külön családot alkossanak. 1948-ban rábukkantak egy kisebb populációjára a Déli-sziget (Új-Zéland) egyik eldugott völgyében. Leggyorsabban azok a madarak szenvedték meg ezt az inváziót. hogy Angliából vadkacsákat és pacsirtákat. olyannyira.Minden jel szerint nem sok örömüket lelték a szigetek furcsa és szokatlan állataiban. a takahe már amúgy is közel állt a kihaláshoz. hajlott csőrével mélyen bele tudott piszkálni a lárvák alagútjaiba. jól ismert és régóta kedvelt állatokat. a hujának. Aztán. Nemcsak a macskák és a menyétek öldösték. de 1900-ra a fajt hivatalosan is kihaltnak kellett nyilvánítani. kookaburrákat (kacagó jégmadarak) és papagájokat hozzanak be. Mindegyiküknek van egy általában sárga. és önálló vadásznak csaptak fel a vidéken. hogy szigorú védelem alatt állnak. no meg macskákat a kandallójuk mellé. Amikor az európaiak megérkeztek. kitűnően repülő madár száma is erősen megfogyatkozott. amelyek elveszítették repülőképességüket: nem tudtak elmenekülni a ragadozó macskák és menyétek elől. lárvákat keresgélve a fák törzsében. Ám nemcsak a repülőtudományukat elvesztett madarak szenvedtek. a kakapo. szarvast az erdőkbe. Valamikor a karéjosmadár-félék családjának három faja élt a szigeteken. tengelicéket és seregélyeket. nemek szerint különbözött a csőre: a hímé kurta volt. A XIX. mert sorra hozatták a saját régi otthonukra emlékeztető. hogy vadászhassanak. az egyiknek kék bőrlebernyege. a most már ragadozóktól mentes környezetbe. és mivel leszoktak arról. Egyiküknek. erdei pintyeket. A repülni nem tudó papagáj. amelyektől a táplálkozása függött. de annak ellenére. Ezzel a hatalmas invázióval szemben az őshonos állatoknak óhatatlanul teret kellett veszíteniük. amely a csőr tövéből nő ki. csodálatos módon. Ausztráliából fekete hattyúkat. Sok más. Egész társaságok alakultak abból a célból. hogy csökkentsék az egér. amelyek aztán otthagyták a városokat és a falvakat. így száma még a takahe számánál is alacsonyabbra csökkent. hogy tudományosan először fosszilizálódott csontjaiból azonosították. amelyek a Déli-szigeten még életben maradtak. még ennél is nagyobb veszélyben van.és patkánypopulációt. Itt feltehetőleg még mintegy 200 példányuk él. feketerigókat és vetési varjakat. és vésőnek használta. míg a nőstény hosszú. amelyek a paradicsommadarakhoz. tojásaik és csibéik sem voltak többé biztonságban a patkányoktól. Pisztrángot telepítettek a folyókba. hogy horgászhassanak. században még látták egykét élő egyedét. így a jelek szerint a pár gyakran bájosan együttműködve . és azt a néhány kakapót. amelyekkel táplálkoztak. további fennmaradásuk mégis bizonytalan. de eléggé meg is különböztették tőlük ahhoz. hanem a szarvas is lelegelte azokat a leveleket és bogyókat. elvadult macskáktól. Napjainkban a Little Barrier nevű szigetecskét megtisztították az egykor ott nyüzsgő. összegyűjtötték és áttelepítették ide.

gyűjtögette a táplálékot. A huja századunk első évtizedében kihalt, a másik lebernyeges, a karéjos seregély pedig már csak néhány part menti szigeten él, és nagyon ritka, pedig régebben széles körben elterjedt volt. Csak a harmadik, a karéjos varjú vagy kokako él még nagyobb számban, de csak a nagy Északiszigeten (Új-Zéland). Nemcsak a madarak voltak ennyire sebezhetőek : ma már a hidasgyíkot is csak a part menti szigeteken lehet megtalálni, és egyre ritkább lesz a repülni nem tudó, magát agresszíven mutogató, vadul harapós weta nevű óriás szöcske is. A halak közül, amelyeknek valamikor mintegy harminc fajuk élt Új-Zélandon, a folyók, patakok és tavak nagy részét átengedték a pisztrángnak és más jövevényeknek. Hasonló sorsra jutott a világ szinte minden olyan szigetének élővilága, amelyek sajátos, egyedülálló életközösségeket fejlesztettek ki. Hogy ez pontosan miért van így, azt még ma sem értjük teljesen. A különböző eseteknek kétségkívül különböző magyarázatuk van. Az ember könnyen azt hinné, hogy számos szigeten kifejlődött faj olyan jól alkalmazkodott saját különleges környezetéhez, és olyan hatékonyan aknázta ki azt, hogy semmiféle betolakodó nem lenne képes kitúrni a helyéről - ám ez nem így van. Szinte úgy tűnik, hogy éppen elszigeteltségük miatt, ami megvédte őket a nagy, kozmopolita közösségekben dúló harcoktól, a szigetlakók leszoktak a versengésről, és az új versenytársakkal szemben képtelenek voltak megőrizni pozícióikat. Mihelyt leomlik az a gát, amely korábban megvédte a szigeteket, a jelek szerint lakóik jelentős része pusztulásra van kárhoztatva. David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

11. FEJEZET A NYILT TENGER

Bolygónk legnagyobb részét víz borítja. Olyan sok rajta a víz, hogyha a világ összes hegyeit leborotválnánk, és törmelékeiket belehánynánk az óceánokba, akkor a Föld egész felszíne több ezer méter mély víz alá kerülne.

A kontinensek közötti nagy medencék, amelyekben ez a sok víz elhelyezkedik, földrajzilag változatosabbak, mint maguk a szárazföldek. A legmagasabb szárazföldi hegycsúcs, a Mount Everest jól beilleszkedne az óceán legmélyebb részébe, a Mariana-árokba, és csúcsa még mindig egy kilométernyire lenne a víz felszíne alatt. A tengerből kiemelkedő hegyek viszont olyan nagyok, hogy a vizek felszíne fölé emelkednek és szigeteket, szigetláncolatokat alkotnak. A legmagasabb hawaii vulkán, a Mauna Kea, ha alapjától, a tengerfenéktől mérjük, több mint 10000 méter magas, így valójában bolygónk legmagasabb hegye. A tengerek akkor alakultak ki, amikor a Föld, nem sokkal születése után, elkezdett lehűlni és a forró víz lecsapódott a felszínén. Aztán tovább táplálták őket a vulkáni hasadékokon át a Föld belsejéből kitóduló vizek. Már ezeknek a fiatal tengereknek a vize sem volt olyan tiszta, mint az esővíz, mert jelentős mennyiségű klórt, brómot, jódot, bórt és nitrogént, valamint számos nyomelemet tartalmazott. Azóta ehhez újabb alkotórészek is járultak. Amint a szárazföld kőzeteit lemarja és erodálja az időjárás, a keletkező anyagokat, sókat a folyók oldott állapotban a tengerekbe szállítják. Így aztán évezredek során a tenger egyre sósabb és sósabb lett. Az élet ezekben a különféle vegyületekben dús vizekben jelent meg először, mintegy 3500 millió évvel ezelőtt. A fosszíliákból tudjuk, hogy az első élő szervezetek egyszerű, egysejtű baktériumok és algák voltak. Hozzájuk hasonló szervezetek még ma is élnek a tengerekben, ők képezik mindenféle tengeri élet alapját. Ezek nélkül az algák nélkül a tengerek még ma is teljesen sterilek, a szárazföldek pedig élettelenek lennének. A legnagyobbaknak közülük körülbelül egy milliméter az átmérője, a legkisebbeknek pedig nagyjából ennek az egyötvenede. Apró testüket finom héj veszi körül, egyesekét kalcium-karbonátból, azaz mészből; másokét kovából. Ezek a héjak lándzsahegyekhez hasonlóak, sugaras tüskékből és finom csipkézetekből álló változatos, gyönyörű mintákat öltenek. Egyesek pöttöm tengeri kagylókra, mások palackra, gyógyszeres fiolára vagy lovagi sisakokra emlékeztetnek. Mérhetetlen nagy számban fordulnak elő - egyetlen köbméter tengervíz akár 200000 példányt is tartalmazhat belőlük -, és mivel nem hajtják magukat előre a vízben, csak sodródnak, fitoplanktonnak nevezik őket.

Ez a görög szó lebegő növényt jelent. Ezek a szervezetek igába fogják a Nap energiáját ahhoz, hogy a tengervízben oldott anyagokból kialakítsák a sejtjeiket alkotó komplex molekulákat. Nagy számban lebegnek közöttük apró állatok is - ezeket zooplanktonnak nevezzük. Nagy részük szintén egysejtű, mint a lebegő algák, és elsősorban abban különböznek tőlük, hogy nincs klorofilljuk, ezért nem képesek önálló fotoszintézisre; ehelyett megeszik azokat az egysejtűeket, amelyek képesek rá. Közöttük sokféle más nagyobb élőlény is él - foszforeszkáló sejtekkel pettyezett áttetsző férgek, telepbe szerveződött apró medúzák, a vízben hullámzó laposférgek, nagyobb rákok és rengeteg törpe rákocska, mindezek állandó tagjai ennek a közösségnek. Mások csak ideiglenesen látogatnak ide; a rákok, a tengeri csillagok, a férgek és a puhatestűek lárvái, amelyek csöppet sem emlékeztetnek felnőtt alakjaikra, hanem csupa hullámzó csillósorokat hordozó apró, áttetsző gömböcskék. Ezek a változatos élőlények mind mohón zabálják a lebegő algákat vagy egymást, egyszerűen planktonnak nevezett együttesük pedig élő "levest" alkot, amely sok-sok más nagyobb állat fő táplálékát jelenti. A sekély vizekben a planktonnal táplálkozó állatok rögzíthetik magukat a tengerfenéken, az árapályra és az áramlatokra bízva táplálékuk házhoz szállítását. A tengeri anemonák (virágállatok) és a korallpolipok csillós tapogatóikkal nyúlnak érte; a kacsakagylók kacsalábaik fogókarjaival kapják el; az óriáskagylók és a zsákállatok átszívják a testükön a vizet, és kiszűrik belőle a táplálékot. Az óceán mélyebb területein azonban a tenger fenekére már nem ér el napfény, így plankton sem élhet benne. A planktonnal táplálkozó állatok ezért itt nem horgonyozhatnak le a fenéken, hanem aktívan úszniuk kell. Nem kell azonban nagyon sebesen úszniuk. Sőt, a feszített tempó alighanem energiapocsékolás lenne. Ha túl gyorsan haladnak, akkor a háló előtt nyomáshullám alakul ki, amely szinte visszatolja a feléje áramló vizet. A jó fogás érdekében a nagy hálók haladási sebessége is korlátozott. Ám a planktonnal táplálkozó állatok nem is úsznak gyorsan, de zsákmányuk annyira tápláló, hogy néha óriás méretekre nőnek. Az ördögrája, vagy manta egy gigászi, rombusz formájú hal, az uszonyai végétől mérve 6 méter szélesre is megnőhet. Fejének mindkét oldalán uszonyszerű lebenyek vannak, amelyek hatalmas, téglalap alakú szájába irányítják a vizet. A víz a feje két oldalán lévő, fésűszerű fogakkal szegélyezett nyílásokon át távozik, ezek a fogak szűrik ki a planktonokat.

A rája távoli unokatestvére az óriáscápa ugyanezzel az apparátussal gyűjtögeti ugyanezt a táplálékot. Ez még a mantánál is nagyobbra, 12 méter hosszúra és 4 tonna súlyúra nő, és óránként 1000 tonna vizet képes feldolgozni. Csúcssebessége körülbelül 5 kilométer óránként, olyan lassú, hogy a vele találkozó emberek azt hitték, csak lustálkodik, "sütkérezik" a napfényes vizekben, és nem jöttek rá, hogy közben a lehető legszorgosabban gyűjtögeti az ennivalóját. Az óriáscápa a világ hidegebb vizeiben él, a melegebb vizekben úszkáló rokona még nála is nagyobb, sőt a legnagyobb az összes hal között: ez a rablócápa. Ez a hegy nagyságú állat állítólag 18 méter hosszúra és legalább 40 tonna súlyúra megnő. Nagy ritkán találkozni vele, amint csöndesen legelészik a nyílt óceán felszíni vizeiben, de óriás méretei, lassúsága és ártalmatlan természete mindig mély benyomást tesz azokra, akik olyan szerencsések, hogy megpillanthatják. Időnként némelyiküket véletlenül felnyársalja egy hajó, ilyenkor oldalához simulva addig csüng a vízben, míg csak meg nem állítják a hajót; akkor aztán a hatalmas összetört test lassan leválik, és elsüllyed a mélységben. De a legcsodálatosabb találkozásokat alighanem azok a víz alatt úszó búvárok élik meg, akik ritka, szerencsés alkalmakkor találkozhatnak eggyel, vagy akár többel is, mivel a rablócápa gyakran kis csoportokban jár. Ez a gigászi hal alig, vagy egyáltalán nem vesz tudomást az emberi megfigyelőkről, amikor óriás teste körül úszkálnak. A rablócápát állandóan kísérgető halrajok vagy a szája körül settenkednek, hogy lecsipegessék az apró fogaihoz tapadó morzsákat, vagy a farka táján ólálkodnak, hogy az ürülékében keresgéljenek ennivaló maradékokat. Aztán talán elveszíti a türelmét újsütetű kísérőivel szemben, mert egyszer csak hirtelen meghajlítja hatalmas testét és egyetlen farkcsapással lesüllyed a mélybe. Az ördögráják, az óriáscápák és a rablócápák a halak egy ősi csoportjához, a porcoshalakhoz tartoznak, amelyeknek vázuk nem csontváz, hanem a csontnál puhább anyagból, a rugalmasabb porcból áll. Mire ők kifejlődtek, a ma ismert tengerekben élő összes gerinctelen csoportok már megjelentek. Így a korai porcoshalaknak igen változatos állati táplálék állt rendelkezésükre. Napjainkban a csoport legismertebb tagjai a cápák, persze már a tengeri ragadozók legfalánkabb és legvadabb tagjai közé tartoznak. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk eltúlozni az emberre való veszélyességüket. Bár egyes fajok, például a fehér cápák, általában 6 méteresre, néha pedig ennek kétszeresére is megnőnek, kétségkívül megtámadják az embert és minden más élőlényt az óceánokban; a kisebb cápák közül, a jelek szerint, sokan inkább kisebb zsákmányt keresnek.

és napjainkra csoportjuknak körülbelül 20000 tagja van. Semmi nem gátolja sima előrehaladásukat a vízben. ezért a cápáknak nincsen fékjük. a cápákhoz hasonlóan. ám nekik is vannak korlátaik. vagy el kell suhanniuk mellette. az ember első reakciója nem a félelem. Közvetlenül a fejük mögött elhelyezkedő úszópárjuk helyzete rögzített. Amikor felbukkannak a távoli kékségből. amelyek időközben négy lábat fejlesztettek . Vázuk azonban nem porcból. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt. mind a porcoshalak kifejlődtek és nagy számban éltek. amelyeknek a porcoshalak híjával voltak. óriási rajokat alkotnak. nem fordítható el. és lehetővé tette. hanem csontból volt. A halak tengerek fölötti uralmát azonban kihívások is érték. hogy bármilyen mélységben könnyedén ússzanak. vadászokká váltak. Ha ebből a szempontból nézzük őket. amelyek együttesen gyakorlatilag minden környezetet és minden táplálékforrást kihasználnak. míg a heringek az algákon kívül sok zooplanktont is fogyasztanak. amely felhajtóerőt biztosított számukra. amikor már mind a csontos-. és sokkal nagyobb normális zsákmányállataiknál. amelyek egyetlen koordinált egységként mozognak és táplálkoznak. mert rajaik több mérföld átmérőjűek. akkor a planktonnal táplálkozó csontoshalak még a hatalmas rablócápán is túltettek. Mivel nehezebbek a víznél. aztán egyszerűen továbbúsznak. mintegy 15 méterrel a felszín alatt. mint porcoshal megfelelőik. Ezeknek a korai csontoshalaknak egyes leszármazottai szintén planktonevőkké váltak. hanem a formáik tökéletessége feletti ámulat. és elöl-hátul két pár. Testük minden körvonala. Mivel az úszó ember többé-kevésbé akkora mint ők. Így viselkednek az elsődlegesen fitoplanktonnal táplálkozó szardellák. amelyek annyira hozzászoktak a búvárokhoz. amelyek a vízben való nagy mozgékonyságot segítették elő. azonban egyes hidegvérű állatok.A Maldiv-szigeteken a korallzátonyok környéke teli van 2 méter hosszú cápákkal. amit csak az óceánok nyújtani képesek. de egyikük sem nőtt olyan nagyra. hanem vagy egyenesen ki kell harapniuk belőle egy falatot. vonagló púpként tör fel a víz felszínére. szerencsére nem tudnak a búvár előtt lebegni és kísérletképpen belekóstolgatni. a maldiv-szigeti cápák csak a kíváncsiságukat elégítik ki. szinte minden irányban forgatható uszonyt. az úszóhólyagot a testükben. Más csontoshalak. hogy az egyik helyen. Nem sokkal a porcoshalak kialakulása után az ősi állományból újabb halfajok is kifejlődtek. le lehet ülni a tengerfenékre és közelről meg lehet figyelni őket. Ezek másképpen hasznosították az óceánok planktongazdagságát. az egyedeik pedig olyan szorosan összezsúfolódnak. úszóik minden görbülete hidrodinamikai szempontból ideálisnak látszik. hogy a halraj közepe széles. Két olyan úszást segítő eszközt is kialakíthattak.

szőrrel borított emlősök. csoportja is elkezdett behatolni a tengerbe. elkezdtek visszatérni a tengerbe. mint a bálnák. avagy fehér delfin. mint számos hal. Ezek az állatok még mindig nem alkalmazkodtak olyan mértékben a tengerjáró élethez. hiszen táplálkozásuk a halaktól függ. hogy már szintén elindult azon az evolúciós ösvényen. hogy a vízen telepedjen le. Az ő egyes képviselőiket is csábította a tengerek gazdagsága. mint a kerítés lécei csüngnek le felső ajkáról. Körülbelül 150 millió évvel ezelőtt megjelentek a szárazföldeken a melegvérű. a színétől eltekintve nagyon hasonlít is közeli rokonára. majd később a tengeri madarak több csoportja hagyott fel egymástól függetlenül a repüléssel. . hogy hogyan lehet a tengerben párosodni és szülni. Az első tengeri emlősök körülbelül 50 millió évvel ezelőtt a cetek ősei voltak.utódait néhány millió év alatt teljes egészében elvezetheti a tengeri életmódhoz. Ezek az úgy nevezett sziláscetek az óriáscápával versengenek a zooplankton olyan nagyobb termetű képviselőiért. A bálnáknak két teljesen különböző csoportja maradt fenn: a fogascetek olyanok. és még nem jöttek rá arra a trükkre.ha nem akadályozzák meg benne . Belőlük alakultak ki végül a mai fókák és rozmárok. a grizzly-medvére. Az elsők közülük a hüllők voltak. amely . Még mindig szemmel láthatóan szárazföldi állat. mint amilyen a krill. amelyeknek a szaruból alakult szilái. mint az ámbráscet. Lehetséges.ehhez minden évben vissza kell térniük a szárazföldre. Még mindig őrzik hátsó lábaikat. talán a medvékkel vagy a vidrákkal rokon. A soksejtű élőlények első megjelenésétől a mai napig eltelt 600 millió év során a tengerben hatalmas és változatos állatpopulációk alakultak ki. A sarkvidéki jegesmedve ideje nagy részét a tengeren tölti vagy a jégtáblákon vagy a vízben. Ma már az állatvilág összes fontosabb csoportjainak képviselői megtalálhatók benne. fókákra vadászik. koponyájuk még mindig felismerhetően hasonlít a szárazföldön élő húsevőkéhez.és betelepítették a szárazföldet. a delfinek és a beluga. A mai pingvinek ugyanolyan gyorsak és mozgékonyak a vízben. amikor létrehozták a korai teknősöket. s az olyan bálnák. annak is kell lenniük. mint a bálnák . de már kialakult az a képessége. Az emlősök tengerbe költözése a jelek szerint még nem ért véget. amelyeket a cetek már elveszítettek. hogy nyitva tudja tartani a szemét. Több millió évvel később az emlősök egy másik. le tudja zárni az orrlyukait a víz alatt és két percig is víz alatt tud maradni.

amelyek mindegyikének megvan a maga speciálisan alkalmazkodó állat. de nemzője tetején. a kalmárok. A polipokban élő algák mellett sok más alga él független életet a koralltelep halott részein. apró. a trópusi erdő. sárgásbarna szemcsét tartalmaz. a rovaroknak is van egy tagja. a telepet létrehozó élőlények tehát csak egy vékony élő burkolatot alkotnak az egymásra rétegeződő üres mészkőkamrácskák tetején. amelyek közül egyesek törzsei és ágai fölfelé. amely tovább sarjadzik. A szárazföld azon része. A puhatestűek. ahol az élet a legváltozatosabban és legsűrűbben burjánzik. A koralltelep épülése közben többszörösen elágazik. hogy a kettő között sok párhuzamra bukkanhatunk. Ez az utóbbi folyamat a fotoszintézis. és ez közelebbi hasonlatosság. A szárazföldön rengeteg különféle környezet van. s szén-dioxidból a Nap nélkülözhetetlen segítségével szénhidrátokat állítanak elő. aminek a tengeren a korallzátony a megfelelője. a nyolckarú polipok és a halak még rövid ideig sem képesek nélkülözni a tengervizet. Ám a testük nagyszámú. amelyik a tengerben él: a hullámok tetején meg-megvillanó vidrapók. Egykor az óceán volt az élet szülőhelye és bölcsője. Amikor már mindegyikük megépítette a maga kis oltalmazó kamrácskáját. és sokban hasonlítanak a kicsiny tengeri virágállatokra. Az új egyed szintén elkezdi saját építkezését. márpedig a polipoknak pontosan erre van szükségük a lélegzéshez. Ez az elrendezés tehát mindkét szervezetnek nagyszerűen megfelel. a planktonban nyüzsgő algák közeli rokonai. és még ma is az élet fő lakóhelye. Ugyanez a helyzet a tengereken is. A korallzátony alapvető anyaga a mészkő. amely így betemetődik és elhal. amelynek nyersanyagát a korallok és az algák egyaránt buzgón kivonják a tengervízből. hogy az ott élő szervezetek háromnegyed része növény. mások pedig vízszintes lemezekkel fogják fel a napfényt. a foszfátokat és nitrátokat fehérjékké alakítják. . Számos nagy csoport: a tengeri csillagok és tengeri sünök. amelynek során az algák oxigént bocsátanak ki. apró algák.és növényközössége. Egy darabka korall élőlényeit vizsgálva megállapítható. a fény irányába nyúlnak. A korallok változatos ligetei. A korallpolipok a mészkő fő előállítói.Még az állatok leginkább szárazföldhöz kötött csoportjának. olyanok mintha növények volnának. soha nem szüntetik be a mészkiválasztást. a medúzák és a korallok. újabb polipokat növeszt. a rákok és a gyűrűsférgek nagy többsége még ma is a vízben él. és meglepő. A zátonyt felépítő korallok természetesen állatok. mint azt gyakran föltételezik. A korallpolipocskák belsejében ezek az algák a gazdaállat bomlástermékeit feldolgozzák. ezek növények.

A korallzátony életének túláradó bősége hasonló tényezők következménye. csíkozott csipeszhal rászorítja száját a polip kamrájának bejáratára és kiszívja belőle a polipot. narancsszínű. amelyekben a planktont szűrögetve biztonságosan élhetnek. Közvetlenül a kiválasztott korallfürtjük fölött lebegve gyűjtögetik az örvénylő vízből az apró. Az agancskorall ágai körül apró. amelyekkel megőrlik a csikorgó falatokat és kiszedik belőlük a polipokat. ezekkel lecsipkedik a korallokat. tengeri uborkák. egyrészt kitűnő környezeti körülményeknek. hogy lecsapjanak mit sem sejtő zsákmányukra. . szerves táplálékmorzsákat. Ebből a szempontból a fatörzsben lévő élettelen faanyaghoz hasonlíthatók. egy szempillantás alatt lebuknak a kőlevelek biztonságos menedékébe. hátul pedig kerek örlőfogaik. csőrszerű fogaik vannak. párás légkörnek és a bőséges napsütésnek tulajdonítható. a kígyókarú tengeri csillagok és a héjatlan puhatestűek állandóan ott mászkálnak a korall ágainak hálózatában. a meleg. a korall 20-30 méteres mélység alatt már nemigen fejlődhet. majd kiszívják belőlük az elfolyósodott polipokat. És történetesen éppen ugyanekkora a dzsungel mélysége is a lombkoronaszint tetejétől a föld színéig számítva. A tengeri liliomok. Mivel a korallban élő algák nem nélkülözhetik a napfényt. vagy ott ütik fel tanyájukat. de ha valami veszély fenyegeti őket. Az apró barlangokban murénák leselkednek. mint holmi madárcsapat. akárcsak a dzsungelbeli fák ágain élő növények. Az ezüstfehér. zsákállatok és kagylók élnek tömegesen. aztán bespriccelik a pöttöm kamrácskákba. mert erős támaszt biztosítanak számára.Az építmény elhagyott részének hatalmas tömegei azonban tovább szolgálják az őket létrehozó koralltelepet. Más állatok búvóhelynek használják a korallzátonyt. A korallzátony kőbokrai és ágai között igen változatos állatok táplálkoznak vagy találnak otthonra. A tengeri csillagok emésztőfolyadékot állítanak elő. másrészt pedig itt a hosszú időn át fennálló jó környezeti körülmények között az evolúciónak alkalma volt sokféle specializált. szivacsok és tengeri virágállatok. A kacslábú rákok és a fúrókagylók lyukakat fúrnak a mészkőbe. élőhelybe illeszkedő fajt kialakítani. amint láttuk. világoskék korallsügérek rajai nyüzsögnek. szorosan egymás mellett. A koralltelepek körül és között pedig. A papagájhalaknak a szájuk elején éles. Más halak kifinomultabb módon fosztogatják a korallokat. A trópusi őserdők élőlényeinek sokfélesége.

amelyeket az uborka szinte ugyanolyan gyorsan újra kifejleszt. mint mindenütt másutt. így akárcsak a dzsungel pompás pillangói. hogy a ragadozók nem láthatják a rák menedékhelyét. Ezenfelül a korallzátony még az őserdőnél is ősibb környezet. A zátony forgatagában különlegesen élénk azonosítási jegyekre van szükség ahhoz. Ennek a sűrű. Odabenn azután nemcsak védve van ellenségei elől. kígyókarú tengeri csillagok. amelyek mindegyike a maga sajátos táplálékforrását aknázza ki. a mai zátonyokon találhatókkal közeli rokonságban álló korallfajok. hanem bőséges táplálékra is talál. a trópusi napsütés pedig egész éven át bőséges fényt szolgáltat. foltjai és pettyei. hogy észrevegyék egymást. A probléma akkor válik akuttá. és telítik a vizet oxigénnel. Egy apró rákfajta szokásszerűen. Napjainkban. akkor a nyílt óceán vízfelszíneinek kell lenniük a tenger szavannáinak és síkságainak. kívülről pedig szivacsok telepednek rá. és szintén menedékül használja a lyukat. csíkjai. amíg csak be nem jut a belsejébe. amelyek helyet biztosítottak a planktonban jelenlévő lárvák letelepüléséhez. A halegyednek itt is. puhatestűek és szivacsok megtalálhatók már a mintegy 200 millió évvel ezelőtt létesült korallzátonyokban is. tömeges életnek is megvannak a maga problémái. mint egy ceruza. A puhatestűek üres héjainak belsejét a remeterák sajátítja ki. Mint azt számos kövület bizonyítja. amelyek pompásan megélnek a rák táplálékának morzsáin. méghozzá legtöbbjük nagy számban. . egy másik állat testében keres menedéket: addig piszkálja az orrával a tengeri uborka kivezető nyílását. a tengeri uborka belső szerveit majszolgatja. fel kell tudnia ismerni a körülötte nyüzsgő rajok közt a saját fajtársát. szokásszerűen beköltözik a rák mellé. amely menedékül szolgálhat. viszont olyan tökéletesen körülveszik a héjat. gyakran gyönyörű szemfoltjai. amikor több hasonló méretű és formájú rokon faj úszkál ugyanazokban a vizekben. már messziről felismerhetők. de egy nyálkahalfaj ugyanígy. Élénk vetélkedés folyik minden lyukért vagy repedésért. a tengeri sünök. amelyet menedékül használ. A pillangóhalak pontosan ilyen családot alkotnak. A zsúfoltság magyarázza talán a korallzátonyon élő sok állat pompás külsejét is. amely olyan hosszú és olyan karcsú. ahogyan elveszíti. A bujkálóhal. ezért minden egyes fajnak megvannak a maguk jellegzetes. Ez idő alatt a trópusi tengerek valamelyik részén mindig voltak korallzátonyok. azaz potenciális párját és vetélytársait.korallzátonyon több mint 3000 különböző állatfaj található. Ha a korallzátonyok a tenger dzsungeljei. az Ausztrália keleti partjai mentén húzódó Nagy. hogy csak egyetlen példát említsünk.A zátonyon rendszeresen megtörő hullámok oda-vissza haladóban megáztatják a vízből kinyúló korallokat. fáradságos munkával lyukat ás magának a korallbokrok között a homokban.

nem zavarja a fej sima áramvonalát. hogy a tápanyagok legnagyobb részét kimerítik. Ám ellentétben a legelőn elhullajtott állati trágyával. így a víz újra elszegényedik. de kitartóan elsüllyednek a vízben. a tonhalak. hanem a ragadozókra is. más élőlények ürülékéből és tetemeiből származnak. ha el akarják kapni a zsákmányukat. nitrátokra és más tápanyagokra is szüksége van. így ez a faj a legnagyobb csontoshalnak tekinthető. mert mint minden más növénynek. hanem azért is. nemcsak fényre. hanem lassan. mind a tonhal igen gyors úszó. A legnagyobbak közöttük a nagy cápák meg az óceánjáró halak egyik pompás csoportja. a bonito és a wahoo egyaránt. ez a termékenyítő iszap a felszínre sodródik. és a fitoplankton hirtelen újra növekedésnek indulhat. Növekszik is. mint a 2 méter hosszú barrakuda. Testük hátsó része szelíden elvékonyodik és félhold alakú farokban végződik. amíg az éves viharok újra meg nem termékenyítik a vizet. Bősége a fűhöz hasonlóan az évszaktól függően változik. Egyesek ezek közül a tengeri vadászok közül nem sokkal nagyobbak zsákmányállatuknál. hering. De amikor az évszakos viharok felkavarják a tengert. hanem foszfátokra. a kardhalak közelítik meg a legjobban. Hidrodinamikai szempontból valamennyiüknek a formája még a cápáénál is ideálisabb. annak is kell lenniük. ezek nem maradnak egy helyben.Itt évről évre hatalmas területeken virágzik a fitoplankton. Ilyenkor a plankton nagyrészt újra elhal. nemcsak a planktonnal táplálkozó halakra vadásznak. amely azonban elérhetetlen a lebegő algák számára. enyhe áramlást hoz létre a test legszélesebb része . mint a szuperszonikus repülőgépek orra. Egyszer fogtak egy gigászi kardhalat. és mindaddig kevés számban marad meg. A tonhalnak és néhány más fajnak közvetlenül a feje mögött különlegesen módosult pikkelyekből álló vértje van. Némelyikük 4 méter hosszúra és 650 kilósra is megnő. például a makréla. azt a tonhalak és közeli rokonaik. Orruk hegyes. Szemük felülete egy vonalba esik a testtel. A halászok mindenütt mohón keresik őket nemcsak pompás húsuk miatt. néhány hónap elteltével az algák úgy kivirulnak és annyira elszaporodnak. és végül a tenger fenekén alkotnak nyálkás iszapréteget. amely 6 méter hosszú volt. Nagyjából hasonló méretűek és nagyon hasonló a testük alakja is.és repülőhal-csapatokat falánk húsevő halak hordái üldözik ugyanúgy. hegyes tüskévé alakul. Mások. Ezek a pompás állatok világszerte bekóborolják a tengereket. a királymakréla és a makracsuka. nem dagad ki. és néha olyasféle hosszú. és a különféle nemzetek halászai különféle neveket adtak nekik. Mind a cápa. mert mind erős és vitéz harcosok : a ton és a germon. a marlin és a kardhal. Mintegy 30 különböző fajuk van. A hatalmas tengeri réteken legelésző szardella-. de ha létezik tökéletes úszás. ahogy Afrika síkságain a gepárd és az oroszlán prédául ejtik az antilopokat. Ezek a felszínen nagy tömegekben élő. amely hullámtörőként szolgál.

nyálkát választ ki. ezek a halak ugyanis melegvérűek. ezért bőséges oxigénellátást követel meg. aztán függőlegesen fölemeli a fejét a nyílt vízbe. a szemcséi között esetleg lerakódó szerves részecskéket a homokot állandóan átöblítő és átforgató áramlások tüstént újra kimossák. Ezek a halak ezért nem úgy veszik fel az oxigént. hosszú tőrükkel döfködve lebuknak a halrajok közé. hanem állandóan tátott szájjal úsznak. A szavannákhoz hasonlóan a tengereknek is megvannak a maguk sivatagai. mint a szárazföldek sivatagaiban a szelek. s ezzel csökkenti a hátrább eső részek súrlódását. így nem akadályozzák a víz szabad áramlását. úszóik speciális barázdákba illeszkednek. A homok önmagában nem tartalmaz tápanyagokat. hogy lélegezhessenek. a gepárdnál is gyorsabb. nagy mészárlást rendeznek. A homokon végigsöprő áramlatok ugyanolyan hosszú barázdákat és dűnéket alkotnak belőlük. zsákmányuk egy részét felnyársalják. Egyszer megfigyelték egy csoportjukat. Ennek folytán állandóan jelentős sebességgel kell úszniuk egyszerűen azért. és a vizet átszűrve táplálkozik. mint a tenger szegélyéhez közelebb fekvő homokos partokon. Maga a raj ilyenkor pánikba esik. amint óvatosan terelgettek egy nagy halrajt : hátulról hajtották. mint amikor a rémült impalák nagy ugrásokkal vágtatnak az oroszlánok dúlása elől. hogy tömör maradjon. hogy anyagcsere-folyamataik révén testük hőmérsékletét szabályozzák. A felszíni vizekhez képest a tengernek ebben a részében gyakorlatilag nincs élet. A csőlakó angolna betemeti a farkát a homokba. testhőmérsékletük akár 12 Celsius fokkal is meghaladhatja a vízét. Minden más hallal ellentétben. miközben menekülni próbálnak a kapkodó állkapcsok elől. Olyan ez. Ezeknek a pompás halaknak egyike tartja a tengeri állatok sebességi rekordját: a kardhal rövid távon óránként 110 kilométeres sebességre képes. Amikor támadnak. Izmaik energiateljesítményét és villámgyors reakcióikat az is fokozza. Egyes állatoknak azért itt is ugyanúgy sikerül megélniük. amellyel megköti a homokszemeket. . Az ilyen gyors úszás nagyon sok energiát fogyaszt. oldalról pedig őrizték. azaz a leggyorsabb szárazföldi állatnál. A kontinenseket szegélyező tengerfeneket hatalmas területen homok borítja. aztán kopoltyúfedőiket megmozgatva áteresztik a kopoltyúikon. százával ugrálnak ki belőle a tenger felszíne fölé a halak. hogy torkuk alját lejjebb eresztve szelíden vizet szivattyúznak a szájukba. Amikor gyorsan úsznak. A tonhal viszont rendszerint osztagokban működik. amelyben úsznak. amivel nagy sebességű vízsugarat nyomnak át nagy kopoltyúikon. beléhasítanak a halrajba. más részét megbénítják. A kardhalak rendszerint magányosan vadásznak. majd pusztító pontossággal és gyorsasággal kapkodják be az apró halakat.körül.

A halak egész telepeket tartanak fenn belőlük a fejük és testük oldalán vagy egyik úszótüskéjük végében. Van azonban az óceánnak egy olyan része. reflektoraik fényénél bepillantást nyerhetünk egy olyan világba. amelyre semmiféle szárazföldi párhuzamot nem találhatunk. hőmérséklete hamarosan közelít a fagyponthoz. amely mind térben. így 3000 méter mélységben körülbelül háromszázszorosa a felszíni légnyomásnak. vagy áttetsző szövetredőnyt borítanak fölébük. legnagyobb részüket vagy megeszik mielőtt ebbe a mélységbe jutnának. A táplálék itt csakugyan nagyon ritka. ha láthatatlanok maradhatnának. különleges zacskóban. amit az ottani életről egészen a legutóbbi időkig tudtunk. a homokból építkező tölcsérféreghez hasonlóan. a homokban mélyebbre temetkezve pedig különféle gerinctelen állatok tömegei : puhatestűek. vagy pedig annyira lebomlanak. a víz egyre hidegebb lesz. Akkumulátoraik majdnem minden esetben baktériumtelepek. a felszín közeli planktonlegelők alatt fekete mélységek terülnek el. Ám mindennek ellenére az eddigi korlátozott kutatóutak is több mint 2000 halfajt és körülbelül ugyanennyi gerinctelen állatot derítettek fel ebben a távoli világban. hogy nyilvánvalóan nagyon fontos számukra a fény. Miközben leereszkedünk. A partközelben húzódó homoksivatagokon túl. főleg azokon a megcsonkult tetemeken alapult. amelyek saját kémiai folyamataik melléktermékeként világítanak. A nyomás a leszállás során 10 méterenként egy atmoszférával növekszik. Mindaz. Ez azonban illúzió. vagy csökkentik a tápanyagellátásukat. magában a homokban számos különböző állat él. hogy a tengerfenék egyébként elhagyatott részeit csak ilyesforma lények lakják. Több mint a felük maga gondoskodik a számára szükséges világításról. . ráják és óriás laposhalak élnek. ezért el is tudják oltani baktériumfáklyáikat. amelyeket a mélytengeri merítőhálók felszínre hoztak. amelyek több kilométerre le tudnak ereszkedni a tengerek felszíne alá. Ma már azonban számos olyan járművünk van. A baktériumok állandóan világítanak. mert alkalmilag jobb szeretnék. mint bolygónk bármely más része. 600 méteren aluli mélységben a napfényt már teljesen kioltja a felettünk lévő víztömeg. hogy már semmiféle állati gyomor nem képes felszívni őket. Tökéletes álcázásként vékony homokréteggel borítva a felszín közelében lepényhalak. Első látásra úgy tűnhet. szabadon álló homokcsövet épít magának. csak a plankton "műtrágyázására" alkalmasak. következésképpen. ám ez nem mindig felel meg a halaknak.Az anemonák egyik faja. Az óceánok középső és mély vizeiben olyan sok hal lumineszkál. nyelvhalak. férgek és tengeri sünök. mind a fizikai viszonyok tekintetében távolabb esik tőlünk. A fölülről lefelé sodródó tetemek nagyon lassan süllyednek le.

mint a horgász csalija. valahol az alattuk lévő vizekben élnek. A sekélyebb tengerekben a horgászhalak speciálisan módosult. de az nem kérdéses. Az apró lámpáshalak a szemük alatti zacskóban tartják a baktériumaikat. Találkozásokra ezért nagyon ritkán kerül sor. Ha sikerül nőstényre találnia. mint maga a vadász volt mielőtt bekebelezte. rajokban úsznak és egy kis bőrredőt elébük bocsátva kapcsolgatják ki-be a fényeiket. hogy ezek a fények. ami arra utal. és kétségkívül nagyon sok mindent még nem értünk belőlük. és pontosan azt a célt is szolgálja. hogy számos mélytengeri halnak hatalmas. amikor a hal megrázza. Ám az is lehetséges. azután lassan elcsökevényesedik. Egyre közelebb és közelebb úsznak. álcázásként értékesek számukra. hogy azok az élőlények. ami úgy libeg. Ez magyarázza a számos mélytengeri lámpáscsápú hal között kialakult furcsa szexuális viszonylatokat is. Így a legteljesebb mértékben kihasználja élete egyetlen randevúját. Vérkeringési rendszere egyesül a nőstényével. A mélytengeri lámpáscsápú halaknál ez a csali egy bakteriális fényű villanykörte. paradox módon. hogy ez a fény pontosan milyen célokat is szolgál. A zsákmány csalogatására nagy szükség van. hogy a raj együtt maradjon és a hím rátaláljon a nőstényre. ahol a távoli felszínről beszűrődő fény még éppen kirajzolja a hal sziluettjét. Fiatal korában a hím valamivel kisebb a nősténynél. szíve elsatnyul s végül alig több egy spermazsáknál. a hasán hordja lámpását. valahol az ivarnyílás közelében. Az efféle funkciók talán valószínűtlennek tűnnek. azután valahol másutt kezdenek el újra villogtatni egymásnak. de azokat nagyon kevés számú egyed képviseli. amelyeket keresnek. Ennek a villogó szemafornak a működése feltehetőleg lehetővé teszi. A mélytengerek felső részein. a megvilágított alsó testrész talán csökkenti ennek az árnyképnek a láthatóságát. állkapcsaival ráakaszkodik annak testére. amely a jelek szerint ellenállhatatlanul magához vonzza az apró halakat. Talán ez a magyarázata annak. mindnyájan kikapcsolják a lámpásaikat és gyorsan elúsznak. míg végül a lámpáscsápú hal beszívja őket a szájába. és egyes halak eszközül használják arra. a szájuk előtt libegő hátúszósugarukkal vonzzák magukhoz a zsákmányukat. Számos hal az alsó felén. amelyben akkora zsákmány is elfér. Ha ragadozó közeledik és a raj megrémül. mivel bár a tengerek mélyén igen sok faj él. kitágítható hasa van. .Ám még nagyon sok mindent kell megtudnunk arról. amely azonban élete végéig folyamatosan megtermékenyíti a nőstény ikráit. de egyébként nem sokban különbözik tőle. hogy elérhető közelségbe csalogassák a zsákmányukat a fekete vizekben. ami nagyobb. hogy a fény vonzóerőül szolgál a sötétségben. így teljes mértékig ki kell használni őket. Ennek végén egy apró hártya van.

A Föld forgása által keltett erők. a Mexikói-öbölbe sodorják a Karibtenger vizeit.és nikkelgolyócskák borítják. Miután mintegy 5000 kilométernyit haladt. Más ásványi részecskék sem kerülhetnek ide. A kovából építkező fitoplankton vázai ellenállóbbak. Azok számára. ahol a férgek az utolsó ehető részecskéig végigmajszolják az üledéket. Ezekben a vaksötét mélységekben természetesen semmiféle alga nem élhet meg. vas. amelyek felsöprik az iszapot és visszaviszik a körforgalomba. Ugyanerre az eredményre vezethet azonban egy másik erő is : egyes helyeken hatalmas áramlások folynak az óceánok fenekén a mélységben. . amelyeket csak baktériumok és növények képesek újra élő anyagokká alakítani. csak a légkörből lehulló finom vulkáni por. Az egyik ilyen áramlás a Karib-tengeren indul. Ez a Golf-áramlat. Ám az iszap nagy része nem ehető. hatalmas planktonterhet cipelve magával az Atlanti-óceán hidegebb vizein. ez azt is lehetővé teszi. amely holt tetemekből vagy az odafönn élő állatok ürülékéből származott. egy irányú "hajózó" szelek Kuba és a Yucatan-félsziget között. Mivel nincsenek áramlások. nagyon emlékeztetnek a velencei üvegfúvók egyes fantáziaalkotásaira. szembe találkozik egy másik nagy "folyóval". nem kell velük szemben úszniuk. Az óceáni medencék középső mélységeiben a fenék túlnyomó részére semmiféle szárazföldi eredetű üledék nem jut el. így vizük nemcsak fekete és hideg. Az Atlanti-óceán trópusi részének ez a beltengere egy viszonylag sekély medencében sütkérezik a meleg napfényben. még az a része sem. Ettől jellegzetesen törékenynek tűnnek. 80 kilométer széles és 500 méter mély folyóként halad tovább. hogy a csontok és a mészkőkagylók szétporladnak. és furcsa módon ellenállóbbak a bálnák fülcsontjai. Amerika keleti partjai mentén. hatalmas. A nyomás olyan nagy. amelyeket tovább erősítenek az állandó. például foszfátokra és nitrátokra bomlott. így az óceán fenekét egyes helyeken mangán-. a tintahalak állkapcsa és a cápa fogai is. mert már kémiai alkotórészeire. mint egy szőlőszem. Onnan sodró. hanem nagyon csendes is. amely dél felé folyik az óceánon : a Labrador-áramlattal. A nagy nyomás azonban kicsapatja a vízből a benne oldott ásványi anyagok egy részét. mert a nyílt óceántól elválasztják a nyugat-indiai szigetek. amelyek a fenéken élnek. hogy hallatlanul karcsú. mások viszont ágyúgolyó nagyságúak.Az óceán legmélyebb részei az áramlások alatt fekszenek. így a trágyául szolgáló iszap mindaddig elérhetetlen marad a fitoplankton számára. észak és nyugat felé. A mélytengeri kutatóhajó reflektorai még itt is találkoztak az élet jeleivel: féregnyomokat látni a sekély iszapban. így nagyon kevés izomra van szükségük az úszáshoz és helyzetük fenntartásához. Ez is hatással van a halak alakjára. gólyalábra emlékeztető úszóikkal "járni" tudjanak a tengerfenéken. amíg a viharok fel nem kavarják. Némelyikük csak akkora. és mivel közülük sok szinte átlátszó.

mint sehol másutt. mert a fennsík szélét minden irányból végigsöprő áramlások odaszállítják a tenger mélyéből az iszapot. bukórepülésben bombázva a vizet. Ezek a Newfoundlandi-pad nagy zátonyai. Tavasszal dagálykor kijönnek a part mellé. amelyek egyetlen falással tízezrével nyeldesik el őket. Közvetlenül a fitoplanktonnal táplálkozik a kapelán. Tízmilliószámra lakomázik rajtuk a tőkehal. a Grand Banks-t egyre növekvő intenzitással halásszák. Amióta csak az iparszerű halászat kialakult. abban a hitben. s mind között a legimpozánsabbak a hosszúszárnyú bálnák. amelyeket alig néhány évvel ezelőtt építettek a közeli partokon. A mellettük lévő hímek tejet bocsátanak az ikrákra. így virul benne a fitoplankton. valósággal elsötétítik a vizet. Az emberi kapzsiság még bolygója leggazdagabb és legtermékenyebb részének a fennmaradását is kockára tette. 300 kilométerszéles és 500 kilométer hosszú tenger alatti fennsík emelkedik ki az Atlanti-óceán mélyéből. David Attenborough: .A két áramlat fölött a meleg és a hideg levegő összekeveredik és egész éven át szállongó ködöket okoz. És természetesen az ember is eljön learatni ezt a gazdag termést. radarral és szonárral keresik meg a halrajokat. Fókák úszkálnak a kavargó vízben. és lerakják ikráikat. azután a következő hullám visszaviszi őket a tengerbe. Ám még a Grand Banks sem kimeríthetetlen. tengeri madarak szállnak le rájuk a magasból. hogy ezt a hatalmas haltermést évről évre fenn lehet tartani. és nem dolgoznak. mint másutt. A halászok évről évre új módszerekkel. Sápadt tetemeik hatalmas hullámokban gyűlnek össze a part menti sekély vizekben. az európai bűzös lazacok rokona. újfajta hálókkal és új technikákkal ejtenek egyre nagyobb zsákmányt. Azok a nagy halfeldolgozó üzemek. A fogások egyre csökkennek. Ám ez legtöbbjük számára már nem jelent új életet. Ennek az eredménye az a páratlan gazdagságú. A két áramlat találkozásánál egy nagy. telitömve magukat velük. csüllők és alkák evezgetnek közöttük. Nyaranta megszámlálhatatlan mennyiségben rajzanak Newfoundland homokos partjai mellett. soha ki nem apadó planktonleves. kiúsznak a homokos tengerpartra. napjainkban már üresen állnak. majdnem mind elpusztul. azután lerakja őket a parton. és amikor a dagály a csúcspontjához közeledik. miközben alatta szinte fortyog és bugyborékol a víz. Ezek a partok sok más állatot csalogatnak ide. szulák buknak értük a víz alá. hogy a fölötte lévő vizet teljesen átjárják a Nap sugarai. ekkor a nőstények sebesen ficánkolva keskeny rovátkát vájnak a homokba. Ezek az élőlények azonban nem merítik ki a tápanyagkészletet. amelyen akkora halrajok virulnak. a Grand Banks. miután ívtak. Ez a fennsík olyan közel fekszik a víz színéhez. Minden egyes hullám ezrével hozza.

amikor élőhelyük sivataggá változott. ahogy a . Az egyes fajok távolról sem merevek és változhatatlanok. kevesebb a pigmentjük. hűvösebb vidékeken élnek. amelyektől a megélhetése függött. sötét pigmentációt alakítottak ki bőrükön. nyílt szavannákon legelésző antilopok hosszabb lábakat növesztettek és gyors futókká váltak. gyökereket. javította és tördelte: a Webtigris. A távoli északra települő baglyok kifejlesztették azt a vastagabb. Az erdőkből kiköltöző. hanem olyan ütemben fejlődnek. tömzsi testet fejlesztettek ki. Amikor zord környezettel került szembe. amelyen élt és módosítani azokat az állatokat és növényeket. gyümölcsöket és magvakat gyűjtögettek. akik felhősebb. Az ember a megjelenése utáni első néhány évezredben szintén hasonló alkalmazkodóképességről tett tanúságot. fehér tollazatot. amelyek olyan tűző napfény alatt élnek. már nem várta meg. Abban az időben még vadállatokra vadászva vándoroltak. az emberiség egy új tehetséggel kezdett élni. ahol olyan gyönge és ritka a napsütés. elveszítették vastag bundájukat. A vadászokat kétségkívül farkasfalkák követték. amely most melegen tartja és szinte láthatatlanná teszi őket a hóborította tundrán. Elkezdte alakítani a földet.AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. és sápadt a bőrük. vagy kiterjesztették territóriumukat a sivatagra is. és fölszedték utánuk a hulladékokat olyasformán. hanem megváltoztatta környezetét. így nem hevül túl a testük. hogy alig elegendő a testben a vitaminok előállításának előmozdítására. amíg anatómiai felépítése sok-sok nemzedék során megváltozik. Azután. így csökkentették az élet kockázatait ebben a védtelen. míg azoknak. amely lépést tud tartani a legtöbb geológiai és éghajlati változással. Zsákmányukért vetélkedniük kellett a farkasokkal. mintegy 12000 évvel ezelőtt. Azok a népek. A farkasok. FEJEZET ÚJ VILÁGOK Az élő szervezetek rendkívül alkalmazkodóképesek. A sarkvidéken élő eszkimók alacsony. nyílt környezetben. Azok az emberek. hogy a napsugárzás károsítaná a testüket. az Amazonas menti őserdők indiánjai pedig szőrtelen testet és hosszú végtagokat alakítottak ki. akik ebben az irányban az első lépéseket megtették a Közép-Keleten éltek. amely könnyen leadja a hőt. 12. leveleket. amelynek alakja alkalmas a hő visszatartására.

amikor az oroszlánok már elvették belőle amire szükségük volt. A két faj azután végül szövetségre lépett. mind a jerkének vastag. Nem nehéz elképzelni.olyan szegény. elfogadták az utasításait. Az is lehet. Ezek az állatok vándorok. prémes bőréből. Mind a ketten csoportosan vadásztak és mindkét társadalomban bonyolult hierarchiák működtek. ahogyan egyes primitív törzsek még ma is szoptatják a kismalacokat. Azok között az állatok között. csatlakoztak a hajszában emberi urukhoz. gyűrűs csigája van. a varráshoz inakat. amelynek során a kutyát a szolgálatába állította. táplálékuk a húsa és teje. A rénszarvasokat nyomon követik a valahonnan Közép-Európából származó nomád lappok. a kötelekhez nyersbőrt. sátraik szőrtelenített. Így azután az emberi falkában felnőtt fiatal farkasok alighanem elfogadták az emberi vezér dominanciáját. ott voltak a vadjuhok is. . hogy a kapcsolat néha fordított irányban működött : a farkasfalka megölt egy állatot és az emberi vadász kivette belőle a részét. A lappok teljes mértékben a rénszarvasra vannak utalva. ami ma zajlik az ember és az ÉszakEurópa tundráin legelésző rénszarvas között. Ennek folyamata biztosan erősen különbözött attól a folyamattól. akik magukhoz vették a fiatal farkaskölyköket és saját gyermekeik és tábortüzeik mellett tartották őket. a sarkvidékre. jutalmul pedig részt kaptak a zsákmányból. hosszú lábú. Lehet. amikor felnőttek. ideges állattal. hogy állandóan a vidék egyik legelhető foltjáról a másikra kell vonulniuk új területeket keresve. amelyekben a hatalmi és parancsnoklási lánc az uralkodás és az alávetettség rendszeres kimutatásán alapult. a szerszámkészítéshez szarvakat és csontokat szolgáltat. amelyeket ebben az időben az ember és a kutya üldözött. kikészített bőréből készülnek. A törzsi társadalmakban élő népek mindenütt szívesen tartanak kedvenc kölyökállatokat. A két fajnak nemcsak a territóriuma és a zsákmánya volt közös. ahol még nincs lelegelve a moha és a törpe cirbolyafenyő. így joggal feltételezhetjük. mert legelőterületük . hanem a társadalmi szervezetük is hasonló volt. és ez a vezető szerep akkor is fennmaradt. Európa egyes eldugott helyein még ma is élő muflon valószínűleg nagyon hasonlít ennek az időszaknak a vadjuhaira: kicsiny. az látja el őket minden életszükségletükkel. Télen gyapjas alsóruhát. de nyáron levedli. és mind a kosnak. Körülbelül 8000 évvel ezelőtt az ember különleges kapcsolatot alakított ki ezzel a félénk. piheszőröket növeszt. és alighanem nagyon hasonlított arra. hogy ez hogyan történhetett. ruházatuk vastag.sakálok az oroszlánfalkákkal szövetkezve begyűjtik a zsákmány egy részét. hogy a szoptatós anyák magukhoz vették az elárvult kölyköket és adtak nekik a tejükből. hogy ezek között a korai vadászok között is akadtak egyesek. akik mintegy 1000 évvel ezelőtt vándoroltak át Európa északi területére.különösen télen .

Napjainkban a rénszarvas nagyon jámbor állat. A fiatal hímeket a domináns bikák általában elzavarják a csordától. Az ember ilyesféle akaratlan beavatkozással hozhatta végül létre engedelmes juhokból és kecskékből álló nyájait is. még ma is tiszteli őket. a bika fekete. de a csontjaikból tudjuk. ez a jelek szerint csak valamiféle szentély lehetett. a gerince mentén. akár ezernél is több egyedet számláló csordákban. a világ nagy vallásai között a legősibb. Az ember nemcsak vadászott az őstulokra. Bár a lappok a rénszarvas vándorlását nem tudják irányítani. egy világos csíkkal. Mitrász római isten is a bikákhoz kapcsolódott. hogy milyen imponáló volt a megjelenésük. így a lappok anélkül. mert a rénszarvas napjainkban már nem igazi vadon élő állat. a karibu nem hajlandó. és kultuszának hívei bikákat áldoztak neki. . már réges-régen gyakorolják a szelektív tenyésztést.Ám a lappokat nem lehet a szó szoros értelmében vadásznak nevezni. míg a tehenek és a borjak kisebbek és vörösesbarnák. Félelmetes állatok lehettek. a franciaországi és spanyolországi barlangfestmények mutatják. hanem imádta is. Az Európában és Közép-Keleten 8000 évvel ezelőtt kóborló vad szarvasmarha. ahol egy vályogpadon fölállított tulokszarvak sorakoztak. amire a rénszarvas teljesen vad észak-amerikai rokona. Ez a szelekció már sok-sok évszázada folyik. A faj utolsó példányai Lengyelország erdeiben haltak ki 300 évvel ezelőtt. azt pedig. hátán. A vadbikák tisztelete még hosszú ideig folytatódott. Ez sokkal nehezebb és veszélyesebb folyamat lehetett. Így tulajdonosaik elveszítenék őket. A legszelídebb bikák közül néhányat csonkítatlanul hagynak a szaporodás érdekében. az őstulok hatalmas állat volt. és egész éven át együtt marad nagy. A hinduizmus. de azután sikerült megszelídítenie a szarvasmarhát is. A mintegy 8000 évvel ezelőtt épült törökországi Catal Huyuk településen találtak egy szobát. az egyes családok saját tulajdonuknak tekintenek egyes meghatározott csordákat. hogy szükségképpen szándékosan alkalmazták volna. akkor nem vetélkednek a domináns bikákkal és a csordával maradnak. hogy milyen hatalmasak voltak. amelyeket vadászaik rajzoltak egy sokkal korábbi időszakban. Marmagasságuk 2 méter volt. de az ember kutyafalkái segítségével minden bizonynyal vadászott rájuk. ám ha ivartalanítva vannak. méghozzá sikeresen. Körülbelül ezer évig ezek maradtak egyedüli háziasított élelmiszer-termelő állatai. és saját csoportot alakítanak maguknak. Ezzel azonban van egy probléma. ezért elvándorolnak. mert a zsákmány és a lakomák nyomai fennmaradtak.

A fűmagvakat már régen gyűjtögette táplálékul. ha az ember megérint közülük egy borjút. Ezért már nagyon korán szándékosan kiválasztották a fehér színű egyedeket és továbbtenyésztették őket. így ez az öröklődő jelleg akadálytalanul kibontakozhat és elterjedhet a csoportban. Ha valamiféle genetikai szeszély folytán vad populációban jelennek meg ilyen egyedek. Angliában a XIII. ahogyan ma is gyűjtögetik a Kalahári-sivatag busmanjai és az ausztráliai bennszülöttek. . amit Spanyolországban még ma is gyakorolnak. Körülbelül ugyanabban az időben. amíg csak végül 2-3 év után egyszer vesztes marad és át kell adnia a helyét. amelynek utódai még ma is élnek a Cheviot-hegységben egy fallal körülvett parkban. A juh és a kecske mellett az emberhez később csatlakozó összes többi állat. Az ember oltalma alatt azonban ez nem történhet meg. Ha ember közelít hozzájuk. ez párzik az összes tehénnel és megverekszik minden fiatal bikával. hiszen az olyan hatalmas állatokat. hogy a pásztorok kifejezetten jobban kedvelték ezt az élénk színezetet. és készen állnak megrohamozni a bármilyen irányból érkező támadót. azt a csorda megöli. Napjainkban a csordát senki sem próbálja kényszeríteni semmire. Ahogy teltek-múltak az évszázadok. Nem meglepő. például a sertések vagy a lovak. hogy egy számára megfelelőbb szarvasmarhát hozzon létre. és az ember elkezdte válogatva tenyészteni őket. igen nehéz volt kordában tartani. Még az is lehetséges. Az egész csordán egyetlen nagy bika uralkodik. mert a ragadozók gyorsan kiszemelik őket. szarvukkal kifelé felállva gyűrűt alkotnak. súlyos hátrányba kerülnek. Egyes ilyen korán háziasított fajták még ma is élnek. A chillinghami szarvasmarhák az őstulokkal ellentétben tiszta fehérek. mint az őstulok. században kerítéssel vettek körül egy csordát. Bár ezek a marhák a vadon élő elődeikhez viszonyítva kicsinyek. hogy az első tenyésztési változások egyike a testméret csökkentése volt.A bikák szertartásos leölése nagy arénákban. amelyik szembeszáll vele. ugyanezt tette a növényekkel is. Ez a változás azért jelentős. Chillinghamben. ezeket a szent vadállatokat szintén megszelídítették. alighanem szintén ugyanebből a forrásból fakad. mert sok háziasított állat lett fehér vagy fehértarka. mivel így szemmel tarthatták az erdőben legelésző állatokat. és állítólag. vagy az Újvilágban a lámák és a tengerimalacok között is akadnak ilyen szembetűnő fehér fajták. amikor az ember uralma alá hajtotta az állatokat és megváltoztatta alakjukat. bikáik még mindig rendkívül agresszívek.

ha azok még a kalászban vannak. mint amikor már kihullottak. amelyet könnyebb volt betakarítani. mint ahogy a legtöbb gyűjtögető társadalomban még ma is ők végzik. akik magukkal hozták a termesztett búza magvait és háziasított juh. amelyekben a tölgy. inkább a maggal teli kalászokat szedték össze. Hogy ezek a változások végül mennyire drasztikussá és átfogóvá váltak. de kisebb számban a mogyoró. Ahhoz.és marhacsordáikat. A valóságban azonban az alattuk fekvő mészkődombok alakján kívül ezt a tájat teljes egészében az ember és a háziállatok ténykedése hozta létre. hogy biztosítsák terményüknek a teret és a fényt : az ember gazdálkodó paraszttá vált. Így bár az emberiség nem ismerte a növénynemesítés semmiféle törvényét. hódra. Azt a tájat. hogy alkalmassá tegyék számukra a környezetet. hogy éretten sem hullottak ki a kalászból. miközben odafönn a tiszta kék égen pacsirták öntik rá ezüstös dalaik zuhatagait. amelyeken tavasszal kankalin virít. Kőbaltákkal nekifogtak kivágni az erdőket. az éger és a kőris is előfordult. hogy helyet csináljanak településeiknek. azután átkerültek Európába is. Tízezer évvel ezelőtt a Brit-szigeteket szinte teljes egészében erdő borította. nyáron apró. ragyogó. Amikor az emberek elkezdtek áttérni a letelepedett életmódra és állandó lakhelyeket építettek maguknak.Az érett magokat azonban könnyebb összegyűjteni. és kutyák segítségével vadásztak nemcsak tulokra. Azután körülbelül 5500 évvel ezelőtt Európából gazdálkodó népek kezdtek érkezni Dél-Angliába. A növények és állatok új változatai településről településre lassan terjedtek el Közép-Keleten. a vetésre félretett magoknak ezért már megvolt az a jellemző tulajdonságuk. amelyet ezek az emberek létrehoztak. színes virágok pettyeznek. Így az asszonyok. manapság hajlamosak vagyunk a természetes angol vidék mintapéldájának tekinteni. rénszarvasra és vaddisznóra is. akik a gyűjtögetést feltehetően végezték. a hullámzó mészkősíkságokat a kurta gyepszőnyeggel. az elevenen látható NagyBritanniában. Észak-Angliában és Skóciában örökzöld fenyők nőttek. megváltoztatták a vidék arculatát. de sokáig semmit nem változtattak rajtuk. hogy a magot elültethessék. és ki kellett irtaniuk a bokrokat. a hárs és a szil uralkodott. Csak a mocsaras területek és a hegyek 700 méter fölötti lejtői voltak kopaszok. Az emberek sok ezer évig az erdőkben éltek. ki kellett vágniuk a fákat. Miközben az emberek átvették ezeknek az állatoknak és növényeknek a tartását és termesztését. a nyír. meg kellett tisztítaniuk településeik körül a földet. legelőt teremtsenek az állataiknak és szántóföldeket a gabonatermesztéshez. . lassanként mégis létrehozott egy új gabonafélét. hanem őzre és szarvasra. Mogyorót és vadgyümölcsöket gyűjtöttek. délen kevert lombhullató erdők.

vagy amelyeket veszedelmesnek tartott. Ugyanakkor más helyekről másfajta állatokat telepített be.vagy díszállatul. állatai pedig azóta is megakadályozták. A Norfolk Broads (Délkelet-Anglia). hogy a fák újra kinőjenek. Más állatokat. amelyeket egyes helyeken alig 2000 éve irtottak ki. és azóta is fenntartja ezt az állapotot. Amelyek nem feleltek meg neki. mert tüstént lerágtak minden kisarjadó fiatal csemetét. A Skót-felföld hangával borított nyírfajdos lápjai valamikor fenyőerdők voltak. a hódot. A XII. amelyeket azután később elöntött a víz. túl erőteljesen vadászta őket. hogy növelhesse a hanga leveleivel táplálkozó nyírfajdok számát. amely eredetileg a mediterrán országok őslakosa volt. véletlenül engedett kiveszni. sport. így ma legalább 13 olyan emlős. de még azokat a kevert fákból álló erdőket és ligeteket is az ember telepítette. és a nyúl néhány évszázad leforgása alatt a legnagyobb számban élő nagyobb négylábú állattá vált az országban. században részben a húsáért. a rénszarvast és főleg a jávorszarvast. hogy még jobban megfeleljenek a követelményeinek. Gyakran megfeledkezünk azonban róla. 3 kétéltű. Vastagabb gyapjú juhokat tenyésztett ki. így nem részletekben vedlették le a gyapjukat. 10 madár-. amelyek táplálékul.Az ember kivágta a fákat. amelyek egész éven át megtartották a bundájukat. de már Anglia meghonosodott lakói. Körülbelül ugyanebben az időben hozta be az eredetileg Kaukázusból származó fácánt.és 10 halfaj van. Ahogy az ember megváltoztatta az angol tájat. amelyek mind idegen eredetűek. mert 10-15 évenként rendszeresen felégeti a láp minden egyes részét. A sok angol domb oldalait borító egyenletes. amikor az . amelyek annyira érdekessé teszik az angol alföldeket és olyan változatos vadállományt tartanak el részben azért. ma már mind az angol vidék megtelepedett. részben pedig fakitermelés céljából. amelyből azóta több alkalommal is bővítette a "választékot". Az ember emellett tovább folytatta háziasított állatainak átalakítását is. részben a szőrméjéért behozta a mezei nyulat. Az évszázadok során egyre több fajjal gyarapodott az angol állatok közössége. hogy ezért az ember a felelős. hogy menedéket nyújtsanak a vadnak. szabadon élő lakói. ugyanúgy megváltoztatta a rajta élő állatokat is. azokat kiírtotta. négyszögben ültetett tűlevelű fákat nyilvánvalóan emberkéz ültette. a nádasoknak és a vízfolyásoknak ez a vadona. Az ember előmozdította a hanga növekedését. vagy elpusztította az életmódjukhoz szükséges környezetet. hanem a középkori tőzegvágók által kiásott hatalmas gödrökből áll. például a farkasokat és a vaddisznókat. Az efféle átalakulások most már Nagy-Britannia majdnem minden részét átjárják. hanem akkor lehetett azt lenyírni és összegyűjteni. vagy egyszerre mindhárom célra szolgáltak. egyebek között a nevezetes kínai gyűrűsnyakú fácánnal. nem természetes tavak együttese.

megtanult olyan tartósabb anyagokból építkezni. amelyek majdnem teljesen elveszítették agresszivitásukat. borzra vadászó hosszú. ahol az egerek elrejtőzhettek és fészkelhettek. melyeket mi élelemként a legtöbbre értékelünk. vérebeket tenyésztett ki fenyegető házőrző ebeknek. az édeskukoricát és a paradicsomot az aztékok Mexikóban. amelyek a kor szakácsainak a legjobban megfeleltek. Az ember emellett teremtett egy teljesen új környezetet is : városokat épített. spánieleket. a sárgarépa Afganisztánból. És az elmúlt 500 év során mindezekből olyan fajtaváltozatokat nemesítettek. természetellenesen nagy mennyiségű tejet adtak és szükségtelen izmokat fejlesztettek ki testüknek azokon a részein. amelyek bemennek a rókalyukba és megverekszenek a rókával. A burgonyát az inkák termesztették először az Andokban. bőven akadtak poros sarkok. a karfiol Közép-Keletről. Az első városok mintegy 10000 évvel ezelőtt alakultak ki a Közép-Keleten. Teheneket tenyésztett ki. alacsony termetű dakszlikat. De ahogy az ember technikai készségei továbbfejlődtek. kiálló alsó állú. sőt egyes esetekben szinte a felismerhetetlenségig átalakultak azok a részei. amelyek egész életükben kölyökszerűek maradnak és a hölgyek ölében üldögélve kényeztetni engedik magukat. Bár ezek a kitenyésztett fajták mind ugyanazoktól a farkasősöktől származnak. és olyan találékonyan hoz létre új meg új . ahol pókok szövögethették hálóikat és szemétdombok. ami megszabadította az embert attól a kényszerűségtől. A növények minden különösebb nehézség nélkül gyökeret verhetnek az omladozó vályogfalakban. Ugyanígy bánt az ember a növényekkel is. a spenót pedig Perzsiából. Napjainkra az ember olyan ötletes mérnökké vált. nagy szemű kutyákat is. amelyeknek túlzottan megnőttek. rövid lábú és harcias terriereket. Ezek a több ezer embert magukba fogadó sűrű települések napon szárított vályogtéglából épültek. Rendkívüli módon változatossá tette a kutyákat. Konyhakertjeinkben manapság a világ minden tájáról származó zöldségek megtalálhatók. amelyek legszélsőségesebb formáik. egyesek gyakorlatilag új fajokká váltak. hogy kóborolva keresse meg az élelmét. és miközben kikövezte az útjait. és már meglepően korán olyan puha szőrű. a városok egyre kevésbé adtak vendégszerető otthont a vadonból származó élőlényeknek. Mastiffokat. nem törődve azzal. arányaik és méreteik különbözősége miatt már nem képesek másokkal kereszteződni. és kezdetben minden bizonynyal nem voltak teljesen természetellenes helyek. hogy vissza tudják hozni a levegőben lelőtt madarakat. túlfejlett agyarú bulldogokat. a futóbabot. amelyek az embert is le tudják dönteni a lábáról.a pásztoroknak megfelelt. amelyeknek olyan fejlett a szaglóérzékük. mint a kő vagy a kemencében kiégetett tégla. A jelek szerint közvetlen kapcsolatban álltak a növények és állatok háziasításának kezdeteivel. amelyek megragadják a bikát és nem eresztik el többé. a rebarbara Kínából érkezett. hogy mekkora csapásokat kapnak közben.

amit nem emberkéz alkotott. A tégla és a beton unalmas sterilitásának valójában van is természeti megfelelője: a vulkánok hamumezői és lávafolyamai. Manapság már alig van Nagy-Britanniában város. Alig tudnánk a természetes világtól jobban eltávolodott környezetet elképzelni a chicagói Sears Buildingnél. hogy városaiban már ritkán akad bármi. Az oxfordi aggófű. hogy a század végére felszökött és benőtte a kollégiumok mészkőből épült falait. vázát acéltartók alkotják. amelyeket a rajtuk futó mozdonyok alaposan beszórtak salakkal és hamuval. Az ember azt hihetné. amely éppen most követeli vissza magának a Mount St. a füzike hirtelen elszaporodott.anyagokat. hogyan viselhetik el ezeket az új körülményeket. külső felszíne pedig bronzzal színezett üvegből. hogy ezt nagyon szeretik. Egy oxfordi botanikus még a XVIII. Jelenleg ez minden idők legmagasabb épülete. amelyet számítógéppel szabályozott szivattyúk szállítanak. de amikor a második világháború során az angol városok nagy területeit romsivataggá zúzták a bombázások. században begyűjtött Szicíliában az Etna lejtőin egy magas. hamarosan végigfutott a vasútvonalak mentén és új területekre ért. Innen néhány évtizedig nem költözött tovább. és sűrű. amelyek fejlődésük során az egyiket betelepítették. hanem egyes esetekben kifejezetten előnyben is részesítik őket minden más környezettel szemben. párásított és megfelelő hőmérsékleten tartott levegőt lélegez. hasonló fejezetet tölt be a történelemben. élénk sárga virágú növényt és hazavitte az egyetem botanikuskertjébe. Azok a növények. Tizenkétezer ember költözik bele minden reggel és tölti benne napját úgy. százszorszépszerű. bíborszínpalásttal terítette be a romokat. mint a Föld felszínén bármely más környezetre: nemcsak arra jöttek rá. Helens hamuborította lejtőit. feketére oxált alumíniumból és rozsdamentes acélból álló függőleges csúcsot alkot. ahol leánderfüzikének . kényelme érdekében tisztított. Ám az állatok és a növények erre az új környezetre ugyanúgy reagáltak. Ott olyan pompásan virult. ahol az üres építési telkeken az építőanyagkupacok között ne találkoznánk vele. kiderült. hogy az efféle városokban az emberi életen kívül az élet más formáinak nem lehet helyük. A múlt században Angliában még szokatlan fajnak számított. ahogyan ma nevezzük. néha be tudják telepíteni a másikat is. hogy legtöbbjük soha nem látja a napfényt. század közepén országszerte elkezdtek vasutakat. A torony körül sok-sok mérföldes körzetben aszfalt és beton zárja le a földet. töltéseket és bevágásokat építeni. de amikor a XIX. Mára az egyik legközönségesebb városi növénnyé vált Nagy-Britanniában. Magassága 450 méter. Az észak-amerikai vulkánok lejtőit betelepítő füzike. a levegő pedig teli van az autók kipufogógázaival és a légkondicionáló berendezések millióinak kilélegzésével.

A denevérek ugyanolyan kényelmesnek tartják az efféle helyeket. mint vidéki unokatestvéreik a sziklás csúcsok tetejéről. A városi galambok ugyanúgy építik fészkeiket a klasszikus oszlopfőkre és a neogót falifülkékbe. amelyekben élhetett és fészkelhetett. amely eredetileg odvas fák belsejében épített párkányszerű fészkeket. úgy tekintik át az alattuk elterülő tájat zsákmányt keresve. rájött arra. Mások a sok évszázados háziasítás és nemesítés során az elszigetelt és kiemelt jegyeket viselik magukon: fehérek. ahol a még nem tenyésztett madarak is önként csatlakoztak hozzá. annak a szirtigalambnak a leszármazottja. A két típus mostani kereszteződéséből jöttek létre azok a változatos galambcsapatok. Az egyik legközönségesebb és legjellegzetesebb városi madár a galamb. Manapság a sarlósfecske már alig fészkel másutt. feketék. fehér törzsükkel és a fejükön. Ezt a galambot mintegy 5000 évvel ezelőtt a húsáért háziasították. amelyeknek a tapadóképességük már lehetővé tette. Ám azóta a nagyvárosokban visszatért a szabad élethez.nevezik. hogy az épületeken megülve élvezzék a meleget. . ahogyan egy tengerparti szirt párkányaira és repedéseibe építették volna. bíborszín-zöldes színeikkel erősen emlékeztetnek az eredeti szirtigalambra. Sok ház sötét padlását és tetőterét könnyen meg lehet közelíteni egy-egy kimozdult tégla vagy tetőcserép résén át. mint a városokban. hogy territóriumának számos részén sokkal több a szellőzőakna és a kémény. amely Nagy-Britanniában változatlan alakban már csak Írországban és Skócia egyes részein maradt fenn. és különleges galambdúcokat építettek számára. így az ilyen élőhelyet kedvelő madarak minden nehézség nélkül áttérhettek a városi életre. fehér-tarkák vagy terrakottaszínűek. Az építészek keze nyomán az épületek függőleges homlokzata nagyjából ugyanolyan fészkelési lehetőségeket biztosít. amely hideg napokon több fokkal is meghaladhatja a környező vidék hőmérsékletét. nyakukon csillogó. Ősszel tízezres csapatokban gyülekeznek a városokban a seregélyek. A trópusi városokban a függőleges betonfalak és ablaktáblák ideális territóriumot jelentenek bizonyos gyíkok számára. Vannak közöttük egyedek. amelyek ma Nyugat-Európa városainak szinte minden köztere fölött betöltik az eget. hogy sima leveleken és függőleges fatörzseken futkározzanak. Észak-Amerikában egy sarlósfecske. mint a barlangjaikat. mint a szirtfalak. amelyek kék-szürke tollazatukkal. Az állatok is megtalálták természetes otthonaik emberkéz alkotta megfelelőit. mint az odvas fa. A tornyokban és bástyákban vörös vércsék élnek.

Ezek között a hulladékfogyasztók között a rágcsálók az uralkodók. lerágják a villamos vezetékek szigetelését és súlyos rövidzárlatokat okoznak. a világ minden tájára követi. amelynek gyíkjai gondosan összefogdossák a mesterséges fény által a lakásokba csalogatott rovarokat. bár nehéz megérteni. Egyes termeszek még a műanyagokra is rákaptak. amelyet a legjobban szeretnek. A házi egér nem azonos faj a güzüegérrel. amit olyan lelkesen rágcsálnak. Alapvetően minden házi egér ugyanabba a fajba tartozik. hiszen a műanyagnak. amelyek különlegesen vastag bundát növesztettek. hamarosan csatlakozott hozzá. mint a szigeteken és a tavakban. amelynek ne volna meg a maga gekkópopulációja. azt nehéz volna megállapítani. amíg csak el nem fogyasztja és meg nem fertőzi mindazt a gabonát. bár különböző változatokat lehet azonosítani közöttük. de eredetileg talán valahol Közép-Kelet félsivatagaiban és Közép-Ázsia sztyeppéin élt. miközben keresztülrágják magukat a gyapjúból készült ruhák halmain. csakúgy. Hogy honnan származik. sőt. azóta is mellette él. hogy mi vonzza őket. A kidobott étel. Ez tartóssá tesz bizonyos nem lényeges anatómiai különbségeket. A városokban élő állatok nagy többségét azonban egyetlen óriási táplálékforrás vonzotta a nagyvárosokba : az emberi hulladék. mindaddig folyamatosan táplálkozik és szaporodik bennük.A trópusi Távol-Keleten így ritka az olyan ház. a gondatlanul szétszórt morzsák. egyes régen működő hűtőházakban pedig a bennük lakó egerekből sajátos dinasztiák fejlődtek ki. amire egymással táplálkozó állatok teljes láncolata építi létét. Miután az ember megépítette első településeit. ami szinte soha nem merészkedik be a városokba. mert a közbeeső vidék mintegy elvágja őket a többi város egereitől. a szemeteskuka és a szemétledobó az óceáni planktonnak és a szavannák füvének a városi megfelelői. Talán a rágógumizókhoz hasonlóan egyszerűen magát a tevékenységet élvezik. Ezeken a városi szigeteken így különösen gyors ütemben halad előre az evolúció. A zsizsik teljesen elpusztítja a gabonaraktárakat: ha egyszer bejut. alkalmilag különleges alkalmazkodásokat is létrehoz. Így Dél-Amerika több nagyvárosának is megvan a maga jól felismerhető saját házi egér változata. semmiféle tápértéke nincsen. Az egyes városok populációi izolált közösségeket alkotnak. Egyes molyok lárvái kövérre híznak. Az épületgerendák és a bútorok fájában termeszek és bogárlárvák fúrkálnak. ami az északi-sarki körülmények között is . és olyan táplálkozási alapot nyújtanak. amelyhez hozzáfér. Egyesek ezek közül a városi bevándorlók közül pontosan azt a fajta táplálékot találták meg ott nagy mennyiségekben.

ahol fürgén rohangál le-föl a kötélzeten. A galambok. A fekete színű házi patkány szintén nagyon korai stádiumban csatlakozott az emberhez. mint amennyit megesznek.és házi patkányok együtt lepnek el egy épületet. Szintén Ázsiából származott. A házi patkányok már a XII. Az efféle élőlények végtelen szaporasága súlyos problémákat okoz a városokat saját lakóhelyük céljára felépítő embereknek. és hamarosan Nagy-Britanniát is elérték -állítólag a hazatérő keresztes lovagok hajóin. Szintén megőrizte ősi hajlamait. míg a házi patkány visszavonult a kikötőnegyedekbe. a városi állatfajok száma még mindig csekély azokhoz a fajokhoz képest. a növényi anyagokat eszi meg.melegen tartja őket. amelyek valamilyen természetes környezetben élnek. A városokban azonban bőséges és egész éven át folyamatos az élelmiszer-ellátás. különösen a fából épült vitorlásokon. Ennek eredményeképpen az ott élő fajok igen bőségesen szaporodnak. de nem fára mászó. míg a vándorpatkányok lyukakat rágnak a falburkolatokba. a termeszek és a gekkók. a vándorpatkánynak sokkal változatosabb az ízlése. Hajók iránti rajongása azután arra vezetett. . a padló alatt motoznak. hanem inkább ásó állat volt. és Dél-Amerika nagyvárosaiban is megjelentek. és még több élelmiszert tesznek fogyaszthatatlanná fertőzésükkel. a galambok. században nagy számban éltek a kontinentális Európa nagyvárosaiban. hogy világszerte igen gyorsan elterjedt. hanem a húst is. Napjainkban a legtöbb nagyváros legnagyobb részén a vándorpatkány az uralkodó. amelyek megoldották a városi lét problémáit. Ami a táplálékát illeti. század derekára sikerült átkelniük az Atlanti-óceánon. szintén évente többször raknak tojást. és soha nem veszítette el a magasba mászás iránti kedvét. A barna vándorpatkány csak később csatlakozott az emberhez. ott a házi patkányok a felső emeleteken élnek a csövek és a tetőgerendák között. nemcsak a házi patkány kedvencét. Az épületekben az évszakos időjárási változásoktól védett patkányok egész évben szaporodnak. a gerendák között és elfoglalják a pincét és a csatornákat. és körülbelül 8 hetenként akár 12 kölyköt is elérő almokat szülnek. bár a szabadban élnek. A patkányok és az egerek megrohamozzák az élelmiszerraktárakat. és télen-nyáron akármikor képesek fészkelni. Eredetileg fákon élt valahol Délkelet-Ázsiában. Pompásan otthon érzi magát a hajókon. ahol számukat rendszeresen növelik a tengerjáró hajókon még mindig virágzó patkánykolóniákból származó új bevándorlók. így ahol vándor. A XVI. Akármilyen sikeres telepesek voltak is a patkányok. ezért a városokban gyakran járványok törnek ki.

amely bénító kinövéseket okoz a lábukon. hogy szabályoznunk kell a városainkban élő állatpopulációk egyensúlyát. Nem egészen egy évszázaddal ezelőtt egy hasonlóképpen patkány által hozott betegség 11 millió embert ölt meg Indiában. A XIV. amikor hálóval befogják és megölik a galambokat. hogy erkölcsileg helytelen megölni a patkányokat és az egereket. Mi. hogy milyen élőlények élhetnek ott. században bolhák vitték át a pestist a patkányról az emberre. amelyek iránt érdeklődünk. amelynek következtében Európa teljes lakosságának egynegyede elpusztult. elvadult kutyák hordái. hanem az embereket is. A szabályozás azonban szerencsére más állatok életének a fenntartását is jelenti. Ám vannak ennél súlyosabb problémák is. különleges virágokat ültetünk. hogy felelősséggel tartoznak a határaikon belül élő változatos nem emberi populációk ellenőrzéséért. a veszettség hordozói lehetnek. amelyek ezért hosszú ideig életben maradnak és betegségeket terjesztenek.A galambok ürüléke korrodálja a követ és a falakat. Mindezért a városi embernek saját fennmaradása érdekében nincs más választása. A csonttá-bőrré lesoványodott. hogy ki kell irtani a molyokat vagy a szút. és a háziasított kutyák leszármazottai. az egyik legrettegettebb betegség. Így járványos betegségek üthetik fel a fejüket. Azt is szabályozni kell. amelyek sok város utcáin ott rohangásznak. A patkányokon élő bolhák nemcsak a patkányokat csipkedik. sok városban a hatóságok már felismerték. így parkokat alakítunk ki. Ennek ellenére az emberek többsége ma már elfogadja. Ám nemcsak a várost. és tudomásul veszi. Ám sokan felháborodnak. hogy . Ritka ember kezd el tiltakozni. amikor megostromolják otthonunkat és kifosztják éléskamráinkat. a vidéket is mi alkottuk. sem a galambokra nem vadászik jelentékeny ragadozó. fákat ültetünk. azért ők is hordoznak betegségeket : szenvedhetnek paratífuszban vagy galambhimlőben. hogy eltartsák azokat a vad élőlényeket. kézbe kell vennie az ellenőrzést a városaiban élő állatok fölött. amikor arról van szó. bár majdnem olyan károsak és veszedelmesek mint a patkányok. Bár a galambokat ilyen iszonyatos járványokért nem lehet felelőssé tenni. Mivel a városokban sem a patkányokra. nincs ami gyorsan megölje és megegye a megnyomorodott vagy betegséggel sújtott egyedeket. és általában úgy gondozzuk kertjeinket. szeretnénk. Olyanok is. akik ritkán koordinálták tevékenységeiket. etető és fészkelő madárházakat rakunk ki. hogy ehhez időnként meg kell ritkíttatnunk őket. Azt is kevesen hiszik. Évszázadokon át sok-sok különböző ember döntött arról. Sőt. amelyek magukhoz csalogatják a pillangókat. eltorzítja és károsítja az épületeket. ha mesterséges világunkban változatosabb élőlények vennének bennünket körül. emberek. és arról sem voltak világos fogalmaik.

Csak mostanában. Ahhoz. Az eredmény is nagyjából ugyanaz: virágzik a plankton és hatalmas halrajokat tart el. 5 és fél millió fészkelt itt belőlük. és olyan ellenálló. de a madarat még mindig kiírthatják. ahogyan a newfoundlandi Grand Banks-nél. Ezeket viszont az olyan nagyobb halak eszik. és mélyre sem bukik le érte. A tavak akkor sem maradnak teli hallal. Nagy csapatokban nyüzsögnek itt a csérek. amire szüksége van. És mindennek ellenére. de egy másik országban a gyárak olyan magas kéményekből eregetik mérgező gázaikat a levegőbe. a Guanaykormorán nem megy messzire a táplálékáért. hogy csakugyan hatékonyak lehessenek. próbálunk kialakítani egy olyan országos politikát. ahol a vizet megtermékenyíti. ha partjaik mentén élő emberek minden tőlük telhetőt megtesznek a vízszennyeződés megakadályozására. nagyon-nagyon későn. akik az illető földet használják. Ellentétben a szulákkal és a pelikánokkal. amikor eljut a telelőhelyére. a pelikánok és a szulák. azt mind megszerzi a víz felszínéről a szardellarajok közelébe úszva. A guanóról kiderült. hogy ez a hit mennyire hamis. hogy lelövöldözzék. mert a megfogott szardellákban lévő tápanyagoknak csak egy viszonylag kis részét szívja fel. Ürülékének nagy része a tengerbe jut. . hogy nitrogénben számítva harmincszor dúsabb a közönséges szerves trágyáénál. Perunak ezen a részén ritkán esik az eső. de erre a többi emberek csak a XIX. ha egy másik ország megengedi. még mindig makacsul tartja magát az a hit. emellett sok más fontos elemet is tartalmaz. még ezeket a széles skálájú döntéseket sem lehet országonként elszigetelve meghozni. A plankton legfőbb közvetlen fogyasztói apró. rajokban élő halak. hanem összegyűlik és hatalmas lerakódásokat alkot. valamint számos madár. mint a fűrészes sügér és a tonhal. hogy a városokon és a fejlett világ megszelídített tájain túl a természet világa olyan hatalmas. a sirályok.cselekvéseiknek milyenek lesznek a hosszú távú következményei. használták is az ültetvényeiken. a többit kiüríti. ezért a világ minden tájára exportálták. Pedig. ezért az ürülék (guanó) nem mosódik le. században jöttek rá. akik sok mindent tudnak az állati és növényi populációk dinamikájáról és egymás közötti kölcsönös kapcsolatairól. s tekintetbe veszik mindazok érdekeit. A Guanay-kormoránnak furcsa és nem valami hatékony az emésztése. de 50 évvel ezelőtt még a Guanay-kormoránok tagjai voltak a legtöbben. amelyek valamikor az 50 méter vastagságot is elérték. amelyek a szigetek kopár szikláin tanyáznak és költenek. az újra és újra bebizonyosodik. hogy beszennyezik a felhőket. és tovább serkenti a plankton növekedését. holott már fölismertük az okok és okozatok láncolatát. A kontinensen élő indiánok már a prekolumbiánus időkben tudták. A világ legtermékenyebb vizeinek egyike közvetlenül Peru partjai mentén két szigetcsoport: a Chicha. de körülbelül egyötödét a sziget szikláin pottyantja el. Itt egy óceáni áramlás körülbelül ugyanúgy hozza fel a mély tengerfenékről a felszínre a tápanyagokat. hogy bármiféle kártétel után magához tud térni. Az egyik ország esetleg nagyon hatékonyan oltalmazza egy vándormadár költőhelyeit. hogy bármiféle dúlást képes túlélni. hogy ez az ürülék nagyszerű trágya. amelyekből néhány nap múlva onnan több száz mérföldnyire savas eső hullik.és a Sangallan-szigetek körül fekszik. a szardellák. amely számításba veszi a biológusok tanácsait is.

a szardellát és a tonhalat. . de hallisztet lehetett belőlük készíteni baromfi.A távoli országok egész mezőgazdasági ágazatokat alapoztak rá. így a guanópiac teljesen összeomlott. mint a guanó. milliószámra mosta tetemeiket a perui partokra a tenger. Mostanában azonban az esőerdőre zúduló nyomás erősen fokozódott. A trópusi esőerdő mérhetetlen kincseket ad az emberiségnek. időt hagytak az erdőnek. Az óriási halrajokat túlságosan is könnyű volt hálóval befogni. hogy kulcsszerepet játszanak az élet világméretű egyensúlyában. hogy magához térhessen. Tevékenységüket gondosan megtervezték. hogy a tengert megtermékenyítse. hogy már nem produkáltak annyi guanót. Ezek ugyan nem voltak emberi fogyasztásra alkalmasak. amennyit érdemes lett volna összegyűjteni. a halászatot pedig nem szabályozták. táplálja és fenntartsa a planktonszintet. szarvasmarha és szobaállatok etetésére. ennek következtében a Guanay-kormoránok is éhen haltak. Így. Évszázadokon keresztül erdészek termelték ki. Néhány éven belül a halrajok szinte teljesen eltűntek. hogy a halrajok magukhoz tudnak térni. A folyamat biztosan nem lesz valami gyors. Az ember nem vállalta a felelősséget a szabályozásért s ezzel sikerült nemcsak a Guanaykormoránt. hogy valamivel hasznot hajtóbb volna a guanó helyett a szardellát betakarítani. így azután egyre emelkedett az ára. Azután körülbelül 30 évvel ezelőtt kifejlesztették és piacra dobták a műtrágyákat. amelyek közül igen sok ezekből az erdőkből származik. Tudjuk. amelyeket kivágtak ugyan. mert felszívják az erős egyenlítői esőzéseket és állandó áramlatként küldik őket lefelé a folyókon. Bár ezek nem olyan jók. A szigetek körül halászflották dolgoztak. bár a szardellaflották abbahagyták a halászatot. de az erdei közösség más tagjaiban nem sok kárt tettek. Az óceánok után a világ második legnagyobb természeti erőforrását a trópusi erdők alkotják. Ma is használatos gyógyszereink mintegy 40 százaléka tartalmaz természetes alkotórészeket. Olyan csekély számban maradtak életben. akik csak meghatározott fafajokat kerestek. Nehéz lett volna bárhol ennél gazdagabb természeti kincset találni. korántsem biztos. tengeri sügérre és tonhalra halászva ellátták táplálékkal egész Peru lakosságát. Ezeket is hasonlóan felelőtlen módon fosztjuk ki. és a tengerparton egyesek úgy okoskodtak. megöntözve velük az alacsonyabban fekvő termékeny völgyeket. Fatörzseinek anyaga minden fafajta között a legértékesebb. a guanó ára mégis esni kezdett. így jó néhány évig nem tértek vissza ugyanarra a területre. Peru nemzeti jövedelmének több mint a fele a guanó eladásából került ki. Ahhoz sem maradt már elegendő kormorán. Egyetlen év alatt 14 millió tonna szardellát emeltek ki a vízből. hanem saját magát is tönkretennie.

a föld pedig termőtalaj nélküli sivataggá. hogy megnőjön. így szinte mindenütt fenn tudták tartani a termékenység folyamatosságát. Ám az ember most olyan gyors változásokat eszközöl. akármennyit is veszünk el belőle. barna áradattá válnak. Geológiai korszakok léptékében mérve. mire az emberek további erdőket vágnak ki. mint Svájc. hogy a helyén élelmiszert lehessen termelni. Fontosabb azonban azt átgondolni. akár nem ma már anyagi befolyást gyakorolunk a földgolyó minden részére. az állatok és a növények mindig képesek voltak reagálni rájuk. A hatalmas traktorok ezután viszonylag könnyen kivonszolják a kidöntött fatörzseket a sűrű erdőből. Tudomásul kell vennünk. amelyektől saját létünk is függ. a világ leggazdagabb állati és növényi kincstára a semmibe vész. Emellett a modern gépek minden korábbinál könnyebbé teszik a faanyag készpénzre váltását. amelynek két évszázadra volt szüksége ahhoz. A természet világa nem statikus. hogy mit kellene a természet védelméért tennünk. Változtatásaink léptéke pedig ma már gigászi: olyan ügyesen bánunk a . elavult és tarthatatlanná vált. Azt a fát. Nem bízhatjuk többé a gondviselésre azoknak az egymással finom kölcsönös összefüggésben álló állati és növényi közösségeknek a fenntartását. hogy mekkora kárt tettünk a világ vadonjaiban. Akár akarjuk. Az efféle ökológiai katasztrófák sorát szinte a végtelenségig lehetne folytatni. egy óra alatt ki lehet dönteni. Így azután a dzsungel gyorsabb ütemben pusztul. Így az irtásföldek néhány éven belül kimerülnek és terméketlenné válnak.A környező vidékeken elszaporodtak az emberek. Az erdők füves pusztákká alakultak. és akármilyen rosszul is bánunk vele. miszerint az ember élőhelyén és befolyásán túl elterülő végtelenül gazdag természet mindig mindennel el fog látni bennünket. amire csak szükségünk van. Amikor az erdőt kiírtják. napjainkra tetőpontjára ért. Minden évben akkora területet irtanak ki belőle. a jégsapkák előrenyomultak és visszavonultak. amitől a folyók üvöltő. Nagyon is könnyű bemutatni. mint valaha. de közben sok más fát is elpusztítanak. amelyben az ember viszonylag csekély szerepet játszott. amit ezelőtt 10000 évvel a Közép-Keleten kezdtünk el. gyökerei már nem tartják össze többé a talaját. a dzsungel termékenységének inkább a növényekben lévő tápanyagok jelentik az alapját. amelyekhez az élő szervezeteknek ritkán van idejük alkalmazkodni. hogy egyre többet vágtak ki a dzsungelből. a folyótorkolatok eliszaposodtak és elmocsarasodtak. soha nem is volt az. ami érthető módon arra vezetett. Környezetünknek az a sikeres befolyásolása. azonban bármilyen gyorsak is voltak ezek a változások. amelynek nincs azonnali készpénzre váltható értéke. mintsem a kimosott talaj. a szavannákból sivatagok lettek. így a heves esők elmossák. Teljesen hamis az az elképzelés. hogy a természeti világról alkotott régi képünk. Mint tudjuk azonban.

ha tovább is mérgeink szemétlerakó helyéül használjuk az óceánokat. Számos alkalommal ők javasoltak új. de mindenekelőtt a BBC Televíziónál dolgozó munkatársaimnak. vagy arról a gyakorlati értékről. Másodszor. hogy szabályozásunknak mik legyenek a céljai. a Nemzetközi Természetvédelmi Unio (International Union for the Conservation of Nature). márpedig ez történhet.a levegő oxigéntartalmát. Harmadszor pedig.és növényállományokat. a tengerek termékenységét -. a heringet elkergették az európai vizeken lévő ősi ívóhelyeikről. Egyedül vagyunk az űrben. Mindenekelőtt arról van szó. amely a továbbiakban irányt mutató kell. Itt nemcsak arról van szó. Ám a szardellát mégis lehalászták Peruban. és végső soron eltűnjenek. Nemcsak arról van szó. Ez annyira nyilvánvalónak látszik. hogy egyszerűen nincs rá erkölcsi jogunk. amelyekkel osztozunk ezen a Földön. Ha értelmesen és hatékonyan akarjuk igazgatni a világot. bár ez az igazság. és rögzítettek három alapelvet. sokaknak és sokkal vagyok adósa. ahol élet van. és sokféle bálnára még ma is vadásznak úgy. hanem akár egy egész folyamrendszert vagy egy teljes erdőséget is. meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. hogy megőrizzük a Föld állatainak és növényeinek sokféleségét. Ezeket a célokat három nemzetközi szervezet. hogy képtelenné váljanak a megújulásra. hogy a kihalás valós veszélye fenyegeti őket. hogy még mindig olyan keveset tudunk róluk. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Azért. és rámutattak az első fogalmazványomban található . bár erről is szó van. fekete világegyetemben. Amennyire tudjuk. hogy szinte alig érdemes leszögezni. és a Világ Vadvédelmi Alapja (Word Wildlife Found) közös együttműködéssel már meghatározta. hogy néhány hónap leforgása alatt már nemcsak egy-egy folyószakaszt vagy az erdő valamelyik sarkát tudjuk teljesen átalakítani. hogy mindörökre kiírtsunk élőlényeket. hogy megzavarjuk azokat az alapvető folyamatokat . És az élet további folyamatos létezése immár a mi kezünkben van.technikánkkal. hogy ezt a könyvet megírhattam. kevéssé ismert élőlényeket azoknak a közismertebb példáknak a helyébe. akikkel az eredeti forgatókönyvet megvitattuk. amelyek az életet fenntartják. Először is. akkor el kell döntenünk. és olyan ötletesen használjuk a vegyszereket. amit a jövőben jelenthetnek majd számunkra. hogy élelmünk miatt rájuk vagyunk utalva. az Egyesült Nemzetek Környezetvédő Programja (United Nations Environmental Program). nem szabad olyan intenzíven kizsákmányolnunk a természetes állat. nem szabad olyan durván megváltoztatnunk a Föld arculatát. a mi bolygónk az egyetlen hely az egész mérhetetlen nagy. amelyeket először használtam. hogy legyen.

Mind ők. Norman Duke-nak. Peruban dr. Új-Zélandon Dick Veitchnek. hogy ezek a közösségek hogyan funkcionálnak. Valahányszor erre sor került. korlátlan segítséget kaptunk tőlük. A FILMVÁLTOZAT MUNKATÁRSAI Producer Vágók Richard Brock Andrew Naylor David Barrett Helyettes producerek: Susanne Outlaw Ned Kelly . az Antarktiszon dr. és akik felderítették. Kenyában Truman Youngnak. Nigel Bonner-nak és Peter Prince-nek. a BBC Publications-tól Stephen Davies és Susan Kennedy nemcsak pontosították. mind én adósai vagyunk természetesen annak a számtalan természettudósnak. Francis Howarth-nek. Ausztráliában dr. akik egész életükön át dolgoztak azon. hogy a különböző környezetekben élő állati közösségekről összefüggő leírást adhassanak. amiért mindnyájan mélységesen hálásak vagyunk. de olyan szerencsések voltunk. A Collins Könyvkiadótól Crispin Fisher. Namíbiában dr. Mary Seelynek. Felfedezéseikről túlnyomórészt a szakfolyóiratokban megjelent írásaikból szereztünk tudomást. Különösen hálás vagyok azoknak. Ned Kellynek és Andrew Nealnek. Dr. hanem érthetőbbé is tették a szöveget. de így vagy úgy. és mindnyájuknak hálásan köszönök mindent. az Amerikai Egyesült Államokban pedig John Edwards. L. Felipe Benevidesnek. Harrison Matthews voltak szívesek egyes fejezeteket elolvasni és megszabadítani engem néhány tévedésemtől. Indonéziában Putra Sastravannak. dr. Richard Attenborough. Mindnyájuknak nagyon hálás vagyok. Jim Stevensonnak. Charles Lowe és Robert Paine professzoroknak. Jómagam személy szerint különös hálával tartozom Aldabrán dr. akik az egyes egyedi programokért elsődlegesen felelősek voltak : Richard Brocknak. hogy dolgozhattunk ilyen kutatókkal a terepen is. Nevük a következő oldalon található. Jennifer Fry és Veronica Loveless pedig szorgosan és ügyesen keresték össze és tálalták az illusztrációkat. Hawaii-ban dr. mindig nagylelkű.hézagokra és félreértésekre. mindannyiuknak le vagyok kötelezve. Humphrey Greenwood és dr.

Peter Simpson Andrew Neal Nigel Kinnings Segédproducerek: Szinkron: Ian Calvert David Old Richard Matthews Adrian Warren Zene: Elizabeth Parker Producercsoport: BBC Radiophonic Diana Richards Workshop Marney Shears Beth Huntley Grafika: Nicola Holford Margaret Perry Operatőrök: Martin Saunders Andrew Buchanan Menedzser: Hugh Maynard Speciális operatőrök: Segédoperatőr Wolfgang Bayer .

Jeremy Gould Stephen Bolwell Rodney Borland Hang Robert Brown Lyndon Bird Hugh Miles Keith Rodgerson Neil Rettig Képszerkesztő : Jennifer Fry David Attenborough .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful