David Attenborough

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
a Föld mai arculata

Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

NOVOTRADE
A szöveget kismértékben átdolgoztam, a használt rövidítéseket feloldva. /Webtigris/

ELŐSZÓ
Ez a könyv a BBC Televízió számára készült sorozaton alapul. Egy korábbi könyv, illetve tévésorozat folytatása, amelynek Élet a Földön volt a címe. A vállalkozás megkísérelte bemutatni az elmúlt hárommilliárd év alatt megtett utat, amelynek során ezen a bolygón a növények és az állatok kifejlődtek. Nyomon követte az állatok különböző csoportjainak kialakulását, ami aztán az emlősök elterjedésében, végső fokon pedig az ember megjelenésében érte el csúcspontját. E könyv a mai helyzetet tekinti át. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok fennmaradt túlélői, illetve az újonnan kifejlődött csoportok képviselői hogyan telepítették be a Földet, és hogyan alkalmazkodtak a fennálló rendkívül változatos környezeti viszonyokhoz. A két történet itt-ott talán kissé fedi egymást, de az állatok és növények olyan mérhetetlenül változatosak, hogy az epizódokat a legtöbb esetben más fajokkal tudtam illusztrálni, nem azokkal, amelyeket az előző könyvben bemutattam. Megmaradtam az előző könyv stílusánál : lehetőleg kerültem a tudományos szakkifejezéseket, és nem terheltem a szöveget latin nevekkel. A könyv a film készítésével egyidőben íródott, tehát a könyv és a tévésorozat nem közvetlen leszármazottai egymásnak, hanem inkább afféle

unokatestvérek - ugyanazokból az éveken át tartó utazásokból és kutatásokból származnak. Ezért aztán olyasféle különbségek és hasonlóságok vannak köztük, amilyenekre efféle rokonság esetében számítani lehet. Remélem, mindegyik hozzáad majd valamit a másikhoz.

TARTALOM
1. Előjáték 2. A Föld kohói 3. A fagy világa 4. Az északi erdők 5. A dzsungelek 6. A fűtengerek 7. A perzselő sivatagok 8. Fölöttünk az ég 9. Az édesvizek 10.A két világ határán 11.Különálló világok 12.A nyílt tenger 13.Új világok

David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

0. FEJEZET ELŐJÁTÉK
A Kali Gandaki a világ legmélyebb völgyén folyik keresztül. Amikor az ember ott áll Nepálban a folyó zajosan rohanó, tejszínű vize mellett és szembenéz a folyásiránnyal, úgy tűnik, mintha a folyó a hatalmas Himalája hósapkás csúcsai között eredne. A legnagyobb közülük, a Dhaulagiri, több mint 8000 méter magas, a világ hatodik legmagasabb hegye. Közvetlen szomszédja, a tőle mindössze 35 kilométerre fekvő Annapurna csúcsa is csak néhány méterrel alacsonyabb. Az ember alighanem azt feltételezné, hogy a folyó forrásai valahol a

hatalmas szikla- és jégtömeg déli, közeli oldalán vannak - ám ez nem így van. A Kali Gandaki két hegy között folyik, a medre Jó 6 kilométerrel mélyebben fekszik, mint a sziklák. A nepáli nép évszázadok óta tudja, hogy ez a völgy országút, és a Himaláján keresztül felvezet Tibetbe. Egész nyáron mindennap öszvérkaravánok kaptatnak fel a kacskaringós, köves ösvényeken, az öszvérek marján vörös lószőr bóbiták, a tehernyergekről hosszú zsinórokon vörös pomponok libegnek, miközben cipelik nehéz rakományukat, az árpát, a hajdinát, a teát és a posztót, amit aztán hajtóik Tibetben gyapjúbálákra és marhasóra cserélnek. A völgy legmélyebb részei olyan melegek és párásak, hogy az emberek ott banánt termeszthetnek. Az erdők olyan dúsak, mint a trópusi dzsungel. Orrszarvúk majszolgatják a dús növényzetet, a bambuszsűrűségekben pedig tigrisek kószálnak. De ahogy fölkapaszkodunk a tulajdonképpeni völgybe, a növényzet megváltozik. Mire 1000 méter magasságba érünk, megjelenik a rhododendron (havasszépe), göcsörtös törzsei akár 10 méter magasra is megnőnek, széles levelei üvegesen csillognak. Áprilisban skarlátszín szirmok borítják el, mint valami vízesés. Pompás virágaikra nektármadarak szállnak, a szivárvány minden színében játszó melltollaik fémesen csillognak a napfényben, ahogy nektárt szürcsölgetve beledugják görbe csőrüket a virágok torkába, közben szolgálatkészen fáról fára szállítják a virágport. A földön orchideák és íriszek, trombita formájú kontyvirágok és primulák pompáznak. Ahol a napfény áthatol a lombok koronáján és fölmelegít egy-egy sziklát, talán egy kis, sütkérező gyíkot is megpillanthatunk. Az erdők mélyén pedig, a földön kapirgálva, vagy a fákon ülve, esetleg megláthatjuk a világ egyik legpompásabb madarát, a csillagos tragopánt - egy pulyka nagyságú fácánt, amelynek ultramarinkék toroklebenyét és bíborszín tollait fehér foltok láncolata ékesíti. Ennek az erdőnek a buja tenyészetét a bőséges esők hozták létre és tartják fönn. Az Indiából fúvó monszunszelekkel örvénylő felhők érkeznek a völgybe. Amikor a felhők magasabbra emelkednek, lehűlnek, már nem tudják magukban tartani a nedvességet, és felhőszakadásos esőket zúdítanak alá. Ez teszi a Kali Gandaki alacsonyabban fekvő szakaszait a világ egyik legjobban öntözött területévé. De ennek az erdőnek is megvannak a határai. Mire az ember 2500 méter magasra kaptat, már a rhododendronok is eltünnek, kivéve néhány foltjukat a védett lejtőkön. Helyükbe tűlevelűek lépnek - a himalájai és a bhutáni fenyő. A rhododendron levelei szélesek, amelyekre a hó úgy rátelepszik, hogy a súlya alatt néha le is törnek. A fenyőknek viszont hosszú, kemény tűleveleik vannak, amelyek ledobják magukról a havat, és a nagyon alacsony hőmérsékletnek is ellenállnak. Ha nagyon nagy szerencsénk van, megpillanthatunk köztük egy kis rókabarna, bojtos, fekete gyűrűs farkú, fehér foltos fejű vörös pandát, amint az ágak közt motoszkálva madártojást, bogyókat, rovarokat vagy egeret keres. Biztos lábbal mozog a hóborította talajon és a csúszós, nedves ágakon, mert gyapjas szőr borítja a talpát, amelynek segítségével erősen meg tud kapaszkodni. További félnapi gyaloglás után kijutunk a tűlevelű erdőből.

Amint magunk mögött hagytuk, magunk mögött hagyjuk mindazokat a madarakat és emlősöket is, amelyek a fenyőerdőtől függnek, mert közvetlenül vagy közvetve az szolgáltat nekik menedéket és táplálékot. A sziklás hegyoldalon most már alig van élet, kivéve néhány fűcsomóra emlékeztető növényt és egy-egy varjútövis- vagy borókabokrot. Maga a folyó is összezsugorodik : most már csak sekély, kanyargós patak a kavicssivatagban. De maga a völgy még mindig mérhetetlenül nagy, a talpa még mindig több mint egy kilométer széles. A folyó más évszakokban sem sokkal nagyobb, mert idefönn kevés eső hullik, ami táplálná, legnagyobb része az alacsonyabb szintekre esik. És ez a Kali Gandaki első rejtélye. Hogyan vághatott magának ilyen hatalmas, széles völgyet egy ilyen viszonylag kis folyó? Idefönn már csakugyan nagyon ritkák a vadállatok. A gyíkoknak túlságosan hideg van. A langurmajmok (hulmánok) sem találnak elég táplálékot. Az ember naphosszat mehet anélkül, hogy bármiféle élőlényt látna, kivéve egy-egy havasi csókavagy hollórajt meg a messze fönn, a hegyoldalak felett őrjáratot tartó fakókeselyűket. Az ő jelenlétük azonban biztos jele annak, hogy itt valahol más élőlényeknek is kell lenniük, hiszen nélkülük a keselyűk éhen halnának. Így hát a sziklák közt valahol rágcsálók kell, hogy éljenek mormoták vagy pocoknyulak -, amelyek óvatosan majszolgatják a zúzalékos lejtőkön itt-ott mégis kinövő füvet és zuzmót. De a legelő olyan szegény, hogy csak nagyon kevés egyedet tud eltartani, így azok a fajok, amelyek itt is képesek megélni, mind nagyon ritkák. Köztük van a tahr, ami se nem igazi juh, se nem igazi kecske, de mind a két csoporttal egyformán rokon. Még ritkábbak azok az állatfajok, amelyeknek ők a zsákmányállatai : a hópárduc az egyik legszebb macskaféle a vastag, krémszínű bundájával és a talpán szőrpárnákkal, amelyek védik a durva kövektől és a hidegtől. Télen visszahúzódik az alacsonyabban fekvő erdőkbe, de nyáron akár 5000 méter magasságig is felhatol. Bár idefönn ritka a komoly eső, szinte állandóan fúj a fogvacogtató, hideg szél, amely kimeríti az embert. Most már majdnem 3000 méter magasra kapaszkodtunk föl, s ha a völgy alacsonyabb régióiból jöttünk, és nap mint nap följebb mentünk, biztosan érezni fogjuk, milyen ritka a levegő. Az embernek "kihűl" a tüdeje, és bár szaporán zihál a melle, úgy érzi, nem kap levegőt, esetleg megfájdul a feje is, sőt, hányinger és szédülés is elfoghatja. Néhány napi pihenés után aztán akklimatizálódik, és a legrosszabb tünetek elmúlnak, de soha nem kelhet versenyre az öszvérhajcsárokkal, akik felkísérték, és akiknek ezekben a nagy magasságokban van az otthonuk. Itt már az öszvérek is küszködnek a teher alatt. A felföld hegylakói ezért egy erősebb teherhordó állatot tartanak, a jakot. Valamikor hatalmas vad csordákban járta be a tibeti fennsíkot, ma már háziasították, teherhordó lett és ekét húz. Gyapjas bundája olyan vastag és meleg, hogy a nyári hónapokban nagy részét le kell vedlenie, nehogy túlmelegedjen. Így aztán tartósan képes nagyobb magasságokban élni, mint az ember kivételével bármely más emlős. A völgy most váratlanul kinyílik. Az Annapurna és a Dhaulagiri hatalmas csúcsai, amelyeket az ember néhány nappal azelőtt még csak a rhododendronok baldachinjának résein át pillanthatott meg, fénylő piramisokként, kilométerekkel a feje fölött, most már mögötte vannak. Az előtte meredező hóbástyák már afelé a barna csík felé zúdulnak lefelé a horizonton, amely nem más, mint

Amikor az ember ott áll a forrás közelében. Eközben a tenger fenekén lévő üledékek felgyűrődtek. Ázsia közepén. aztán folytatják útjukat a síkság felé. mert India évről évre. menet közben összegyűjtik mellékfolyóik vizét. amelyekben találhatók. Kanyarogva és küszködve tör utat magának lefelé. a törmelék közt szétszórva. így a . és egyesül a Gangesszel. csigavonalban tekeredő mészváz fekszik. hogy ez a folyó önerejéből vágott utat magának. Akkor meg hogyan alakulhatott ki a folyása? A válaszhoz vezető nyomok itt fekszenek a lábunk előtt. Miután átvágta magát a hegyek között. lefelé folynak a hegyek lejtőin. Az itteni kőzet morzsalékos. el sem hiszi. az néhány évtizeddel ezelőttig heves viták tárgya volt a geológusok és a földrajztudósok között. de csaknem 4000 méterrel a tenger szintje felett. a két szárazföld között egy széles tenger terült el. Utóvégre a folyók általában a hegyekben erednek.Tibet magas. Ezek puhatestűek. Egyszerűen átsétáltunk a világ legnagyobb hegyláncán. amelyek közül ma már egyetlen egy sem él. Ezek kipusztult élőlények külső vázai. ahogy mint egy ezüstkígyó. Legtöbbjük csak néhány centiméter átmérőjű. ammoniták voltak. és követi a szemével. meglehetősen messze vagyunk a tengertől. És most nyilvánvalóvá válik a Kali Gandaki egy további rendkívüli vonása. de egyesek akkorák. Amikor az ammoniták elpusztultak. amikor még India nem képezett összefüggő szárazföldet Ázsiával. mint egy kocsikerék. Hogy ez hogyan történhetett. amelyben ezer meg ezer. hogy tengerben éltek. Anatómiájukból és azoknak a kőzeteknek a vegyi összetételéből. Ám itt. évszázadról évszázadra egyre közeledett Ázsiához. de százmillió évvel ezelőtt nagy számban éltek és virultak. Valamikor. mészvázuk a tenger fenekére merült. mintha rossz irányban folyna. felszínük hullámossá vált. és elborította a rájuk rakódott iszap és a homok. elkúszik a távoli hegyek közé. A két kontinensről beleömlő folyók az egyik üledékréteget hozták magukkal a másik után. Ám a tenger egyre keskenyebb lett. Mára már a magyarázat durva körvonalai vitathatatlanul kialakultak. nemcsak 800 kilométer távolságra. száraz. az egyre magasabb és magasabb hegyeken át. megállapítható. félig-meddig fagyott fennsíkja. könnyen hasítható homokkő. aztán egyenesen a magasabb hegyek felé tart. Ennek vizében tömegesen éltek az ammoniták. A Kali Gandaki pont az ellenkezőjét csinálja: a tibeti nagy fennsík szélén ered. csak akkor ér le egy viszonylag lapos síkságra. Úgy tűnik.

Ázsia egyes részeit ekkor. amelyek ma is láthatók a völgy mindkét oldalán. hogy a kétéltűek és a hüllők megostromolták a szárazföldet. Végül is az egyszerű állatok körülbelül 800 millió évvel ezelőtt kezdtek úszkálni az ősi tengerekben. nemcsak kiemelkedett. Bár ez számunkra elképzelhetetlenül távoli időnek tűnik. A madarak tollazata és szárnya néhány millió évvel ezután alakult ki. Ám a Kali Gandakinak elég ereje volt ahhoz. . dzsungel borította.tenger egyre sekélyebb lett. de a fiatal hegységek miatt fokozatosan kevesebb és kevesebb csapadékot kapott. amely a kontinensek összeütközése előtt még esőben dús síkság volt Ázsia déli peremén. amelytől kezdetben az eróziós erejét kapta. Így hát 50 millió évvel ezelőtt. az addig elkülönült szárazulatok állatai és növényei kezdtek elterjedni életterük új. alacsony dombságain megfelelő viszonyokat találtak. az emlősök pedig körülbelül ugyanebben az időben szőrbundát fejlesztettek. Ez a folyamat máig sem állt meg : India még mindig mintegy 5 centimétert halad évente észak felé. az élet egészének története szempontjából viszonylag közeli eseménynek számít. amely kőzeteiben magába foglalta az ammonitákat is. ami után az emlősök megszerezték mind a mai napig tartó uralmukat a szárazföldek felett. és így összezsugorodott hatalmas völgyében. Tibet. a ma ismert állatok és növények összes jelentősebb csoportjai már léteztek. hideg sivataggá változott. hiszen fajunk még csak alig másfél millió éve létezik. Ez a hegységképződés mintegy 65 millió évvel ezelőtt kezdődött. a fejlett állatcsoportok tekintetében kétségkívül sokkal szegényebb volt Ázsiánál. India. Ez a folyamat évmilliókon át folytatódott. és elkezdte hegyekké formálni. a Himalája sziklás csúcsai pedig minden évben egy milliméterrel magasabbak lesznek. vizeik keletnek fordultak. Az indiai kontinens további közeledése az összetömörödött üledékeket megemelte. és több mint 200 millió év telt el azóta. megkerülték az újszülött Himaláját a keleti szegélye mentén. Amikor a két kontinens végül összetalálkozott. és végül beleömlöttek a Brahmaputrába. Az ősi tenger helyén pedig a világ legmagasabb és legfiatalabb hegysége emelkedett ki. így aztán a mai magas fekvésű. így aztán ezekből az összegyűrt rétegekből hatalmas szirtek alakultak ki. amikor India szigetkontinense Ázsiához közeledett. és az őserdők növényei és állatai az újonnan kiemelkedett hegyláncok déli lejtőin. Az emelkedés végtelenül lassú volt ugyan. mint ma is. A Kali Gandaki felső folyása elveszítette annak a csapadéknak a nagy részét. és melegvérűek lettek. de ennek ellenére egyes Ázsiából dél felé hömpölygő folyók nem tudtak a velük szemben emelkedő lejtők ellenében eredeti medrükben maradni. amely a hüllők kihalása idején hatalmas szigetté vált és teljesen elszigetelődött. Minden kontinensnek megvolt a maga népes élővilága. eddig meg nem hódított területein. hogy a kiemelkedés közben keresztülvágjon a puha kőzeteken. és felszálltak a levegőbe. Hatvanöt millió évvel ezelőtt következett be a hüllők máig rejtélyes alkonya.

hogy nem tudnak elég oxigént fölvenni a méhükben növekedő magzat életben tartásához. azt nem tudjuk. A hegységek nemcsak kiemelkednek.Ám a dombságok fölötti területek szokatlanul magasan feküdtek. neki is reagálnia kellett az új körülményekre. A folyók lerakják hordalékukat. . Ám még ők sem alkalmazkodtak minden tekintetben a legmagasabb hegyek viszonyaihoz. És ez a változás is bekövetkezett. a tahr és a mormota léptek. A nők 6000 méter fölötti magasságban nem képesek kihordani magzatukat. hogy nagy magasságokban szárnyaljanak. Néha csak csekély mértékű alkalmazkodásra volt szükség. ezáltal megváltozik a folyásirányuk. amely segíthetett volna megoldani a ritka levegő és az oxigénhiány problémáját : ezzel csak testük fizikai megváltozása révén boldogulhattak. amely vándorol bolygónk felszínén: bizonyos fokig minden kontinens ezt tette és teszi. A síkföldi párduccal azonos törzsből származó hópárduc nemcsak dúsabb bundát növesztett. növényekkel és állatokkal való benépesülés csak egy példa a számos változás közül. Étrendjébe pedig az antilop és a vadbivaly helyébe. Azonban olyan eszközt nem tudtak készíteni. Vérük ma 30 százalékkal több vörös vérsejtet tartalmaz. India sem az egyetlen kontinens. amely bolygónkon folyamatosan végbemegy. Az emberek egyedülálló intelligenciájuk és kézügyességük folytán képesek voltak meleg ruházatot készíteni maguknak és tüzet gyújtani.meg tízezer évvel ezelőtt. Az olyan madaraknak. A legelésző állatok. de minden bizonnyal tíz. amíg csak ott táplálékul szolgáló élőlényeket találtak. Mellkasuk és tüdejük szintén rendkívül nagy. amelyekkel az őserdőben feltehetőleg táplálkozott. nem kellett teljes egészében biológiai változásokra hagyatkoznia. hogy kevésbé legyen szembetűnő a szürke hegyoldalakon vagy a hóban. Ellentétben a többi állattal. a magasság nem jelentett problémát : ők már megszokták. ott olyan ritka a levegő. hanem egyidejűleg koptatják is őket a gleccserek és vízfolyások. a langurok. Ennek a még élőlények által kevésbé lakott térségnek a betelepítéséhez az élő szervezeteknek meg kellett változniuk. mint a fakókeselyű. Amikor az ember felköltözött a völgyekbe. mint például a tahr. A tavakat feltölti az üledék. ami melegen tartja őket. A meleg síkságok majmai. A Himalája kialakulásának története és az ezt követő. így egyetlen lélegzetvétellel több levegőt képesek belélegezni. csak vastagabb bundát fejlesztettek. mint az alföldiek. Hogy az ember mikor jelentkezett. leveleket és gyümölcsöt gyűjtögetni. mint a tengerszinten élő embereké. Mire az ember is megérkezett. így minden nehézség nélkül felköltözhettek a magasan fekvő völgyekbe. addigra az új erdők és lakóik már megvetették lábukat. következésképpen több oxigént képes hordozni literenként. és mocsárrá majd végül síksággá változnak. és máris felköltözhettek a hűvös rhododendronerdőkbe. kisebb vadak. hanem a színe is kifakult. hogy megvédje magát a hidegtől. hasonlóképpen jártak el.

A hasonló környezeti viszonyok hasonló alkalmazkodást követelnek. és ezzel régebbi lakosaikat a túlélés új problémáival állította szembe.Ahogyan a kontinensek megváltoztatják helyzetüket. Ezekre a változásokra mindig megfelelően reagálnak a növények és állatok közösségei. a teve egyik közeli rokona. az Andok népének vastag gyapjas. nem pedig a szarvasmarháé. FEJEZET . ahogy az evolúció határaikon belül vagy kívül újfajta élőlényeket hozott létre. amelyek nagy virágokból táplálkoznak. és kipusztulnak. eltünnek. a legmelegebbtől a leghidegebbig. a víz alatt és a víz felett. a füves síkság sivataggá. Az alkalmazkodás tette lehetővé az élőlények széles körű elterjedését változatos bolygónkon. és nagyon hasonlítanak a Himalája nektármadaraihoz. 1. a legmagasabbtól a legalacsonyabbig. Ezért a világ különböző részein élő. teljesen különböző ősöktől származó állatok mégis jellegzetes hasonlóságokat mutatnak. Vannak apró. úgy alakul át az őserdő tundrává. de más családhoz tartoznak.az őserdő és a tenger. javította és tördelte: a Webtigris. Ám a biológiai feltételek még itt is fokozatosan módosultak. kialakította a maga egymástól kölcsönösen függő növényi és állati populációját. Egyes élőlények alkalmazkodnak és fennmaradnak. a láma. biztos lábú teherhordó állata. Így hát bolygónk szinte minden része. Ez a könyv ezeknek az alkalmazkodási folyamatoknak a sajátosságait tárgyalja. mint a himalájai jak. és vándorolnak az Egyenlítő vagy a sarkok felé. Csak két olyan fontos környezeti együttes van. ragyogó színekben pompázó madarak az Andok lejtőin. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. másoknak ez nem sikerül. A földrajzi helyzet változásaiból adódóan a napsugárzás intenzitása. amely hosszabb időszakokon át fizikai állapotát tekintve viszonylag változatlan maradt . a csapadék mennyisége és a hőmérséklet is megváltozik.

csikorog. Pontosan ilyen hely Izland. s csörömpöl. A folyékony kőzet olyan erővel tör fel a vulkáni kürtőből. hogy lejjebb. amely lassú. amelyek a Himaláját és a Föld összes többi hegységét fölépítették. ahol elkapja az üvöltő szél. feltúrt felszínén járunk. és nagy. Időnként azonban olyan drámai erőfitogtatással mutatkoznak. sisteregve csapódnak a hóba. akkor az illető térségben valószínűleg már évszázadok óta folyamatos az aktivitás. hogy remegő kupolát alkot. amelyből akár 20 méter széles lávaáradat törhet ki. akkor hullani kezd körülöttünk is a hamu. amelyeknek olyan vékony a kérge. amikor széléről nagy darabok töredeznek le. és a táj felrobban. hogy normális körülmények közt szemmel nem láthatók. Ha a földből feltörő lávából fekete. szúrós dararétegként be nem borítja a távoli sziklákat. olyan lassan működnek. és a kráter körül szanaszét spriccel a megolvadt bazalt. néha akár óránként 10 kilométeres sebességgel hömpölyög . De most már talán elég közel vagyunk ahhoz. ami meghökkentő gyorsasággal. mennydörgő. A szigetet keresztülszelő hatalmas hasadékokból olvadt kőzet ömlik a felszínre. így akár 50 méteren belül is megközelíthetjük a kitörés színhelyét anélkül. akár 50 méter magasra is. alig néhány centiméternyire a láva még vörösen izzik.A FÖLD KOHÓI Azok a titáni erők. akkor okosabb lesz. ha nem megyünk tovább. amikor a kőzetek lehűlnek és megrepedeznek. A lávában lévő gáz itt-ott hatalmas buborékokat formál. Ilyenkor a szélén narancsvörös. Néha azonban a bazaltláva folyékonyabb ennél. Ha az ilyen riadalmak mellett azon kapjuk magunkat. hogy ha rálépünk. a közepén vakító sárga tűzszökőkútként lövell a levegőbe. akárcsak egy hatalmas lökhajtásos motor. a hőség és a hamu nagy részét elfújja előlünk a szél. A habzó láva a kitörés központja fölött a magasba szökik. A föld rengeni kezd. hogy küszködve szedjük a levegőt a színtelen és szagtalan mérgesgázok miatt. Ha szélirányból közeledünk hozzá. vagy el kell szaladnunk előlük. A kráter környékén körös-körül lehűlő fekete lávafolyamok terülnek el. vörösen izzó lávadarabok tompa puffanással. recsegveropogva könnyen összeomolhat a talpunk alatt. megállíthatatlan áradatban tör előre a szárazföldön. ahol szinte minden évben sor kerül valamiféle vulkáni tevékenységre. hogy az egész világ láthatja őket. nehéz bazalt szilárdul meg. lehűti és elfújja. folytonos robajjal. hogy lássuk a legfélelmetesebb látványt is magát a lávafolyót. hogy megégetnénk az arcunkat. Amikor a kitörés bordázott. Ilyenkor aztán vagy nagyon éles szemmel kell figyelnünk a repülő szikladarabokat. Bár ha megfordul a szél. Ez gyakran a forró bazalt csúf dagálya. a repedésekben még láthatjuk. lávafolyam. amíg csak szürke.

mint a vaníliakrém a megszilárdult felszínét. hanem most már a környező tömör sziklafalak és sziklaboltozatok is szigetelőként hatnak. nagy. A lemezek legnagyobb része . amely ezt a mozgást létrehozza. Ám forrásától néhány száz méternyire a lávafolyam szélei már eléggé lehűlnek ahhoz. mert nemcsak a bazaltláva marad folyékony viszonylag alacsony hőmérsékleten is. délre az Azori-szigetek.mint a vaníliakrémen a hab . Izland az Atlanti-óceán közepén végigfutó vulkanikus szigetlánc egyik tagja. Kétszáz kilométer mélységben a nagy nyomás és a magas hőmérséklet miatt aůkőzetek anyaga képlékeny. Amikor beesteledik. Szent Ilona és Tristan da Cunhaszigetek. hogy megszilárduljanak.irányban úgynevezett hasadékvölgy húzódik. egymással ellentétes irányú áramlássá alakul. amely nagyjából középen húzódik Európa és Észak-Amerika. körkörös áramlást indít meg. Izzó felszínéből gázbuborékok törnek elő. annál régebbi kőzetet találtunk. illetve Afrika és Dél-Amerika között. Ezek mindegyike az Atlanti-óceán alatti egyetlen hatalmas hátságon fekszik. Ez alatt a kemény fedőréteg alatt a láva még mérföldeken át tovább folyik. a lávafolyam még mindig tovább halad lefelé. megszilárdulni. az ott lévő úgynevezett kőzetlemezek egymástól való távolodását bizonyítják. Ascension. Az a mechanizmus. A hátság középvonalában hossz. Amikor a vulkáni kürtőből napok vagy hetek múlva már megszűnik a láva utánpótlása. A kőzetmintákról bebizonyosodott. Ez a lánc folytatódik a tenger szintje alatt.kontinenseket hordoz magán: Százhúsz millió évvel ezelőtt Afrika és Dél-Amerika még összefüggő szárazulat. skarlátszín folyam mindent baljós vörös fénybe borít maga körül. Még lejjebb az áradat felszíne már kezd bebőrösödni. mindkét oldalon magukkal vonszolva a bazalt tengerfeneket. és visszatartják a hőt. A földkéreg alatt lévő köpeny izzó anyaga állandóan áramlásban van. A bazalt korát radioaktív kormeghatározással meg lehet állapítani. fölötte pedig remeg a levegő a hőségtől. szuperkontinens volt. . amíg csak alagútja ki nem szárad. hogy minél távolabb vettük a mintát az óceán közepén húzódó hasadékvölgytől. és több kilométeren át húzódhatnak a lávafolyam magjában. így a skarlátszín folyó fekete sziklapartok között folyik. amely a fölötte lévő rétegekben lassú. Ezek a tények az óceánfenék tágulását. mélyen a Föld belsejében rejlik.lefelé a lejtőn. ez a hihetetlen. aztán két. Tőle északra Jan Mayen fekszik. Ez a belső áramlás az óceánfenéki hátság központi hasadékvölgye irányában felfelé halad. ahol további vulkánok is működnek. Ez a bazalt a hasadékvölgyeken keresztül jutott a tengerfenék felszínére. kanyargós barlangot hagyva maga után. hogy a távolsággal vastagodó iszapréteg alatt vulkáni működésből származó bazalt található. A földkéregnek ezeket a mozgó darabjait nevezzük kőzetlemezeknek. amelynek mindkét oldaláról gyűjtött tengerfenéki mintákból kiderül. Ezek az úgynevezett lávacsövek akár 10 méter magasak is lehetnek.

Ezek az anyagok a földkéreg mélyén az olvadt anyag összetételét megváltoztatják. Azok a vonalak. A felfelé irányuló belső áramlásoknak nyilvánvalóan újra lefelé kell szállniuk. Ennek a hátságnak a keleti részén fekszik az a kőzetlemez. mint amikor egy villanybojler biztonsági szelepét lezárják. Szétszakadásuk vonalát ma az Atlanti-óceán közepén húzódó hátság jelzi. ahol valamelyik lemez egy szomszédos kőzetlemezzel érintkezik. hanem már a vulkáni kürtőben megdermed. Az eddig feljegyzett legkatasztrófálisabb kitörést 1883-ban egy indonéziai vulkán produkálta. ott helyezkednek el. Az óceáni kőzetlemezek alatt a leszálló belső áramlások hosszú mélytengeri árkot hoztak létre. Amikor India Ázsiához közeledett. a tengerfenék két kontinens közötti üledékei először felgyűrődtek. amely az Arab-félszigettől délkeletre fut. amely két. amely Szumátrától Jáván keresztül egészen Új-Guineáig húzódik. Ázsia felé vándorolt. amelyet az erózió lehordott az indonéziai szárazulatokról. aztán fölemelkedtek.Ezt sejteni lehet partvonaluk lombfűrészkivágásra emlékeztető hasonlatosságából és az óceán két partvonala mentén fekvő kőzetek hasonlóságából is. s ennek következtében nem ömlik ki a kőzetek repedéseiből. Kialakult egy törésvonal. egymástól egyre távolodó részre osztotta a szuperkontinenst. Itt kerül sor a kontinenseket hordozó kőzetlemezek összeütközésére. és kialakították a Himaláját. Így az indonéziai vulkánokból feltörő láva összetétele alapvetően különbözik az óceán közepén húzódó hasadékvölgyekből kiáramló bazaltláváétól: sokkal viszkózusabb annál. A lemezek találkozásánál az alábukó bazalttábla magával viszi annak a vízben dús üledéknek nagy részét. innen délkeletre a kőzetlemezek összeütközési vonalát vulkánok lánca jellemzi. amely az indonéziai szigetláncolat déli partján vonul végig. Ennek aztán olyan a hatása. Kaliforniától dél felé terjeszkedő hátság alkotta meg a keleti Csendes-óceán fenekét. amelyek mentén leszállnak. nem folyik folyóként. az Indiai-óceánt hozta létre. Majd a szuperkontinens alatt felbuggyanó áramlás egy sor vulkánt hozott létre. Egy másik hasonló. De távolabb. és lerakott az óceán fenekén. Afrika oldala mellől. amelyen India. az Atlanti-óceán pedig évről évre néhány centiméterrel szélesebb lesz. Egy harmadik. . Így a lemezek találkozási vonalát itt elrejti a hegylánc. Afrika és Dél-Amerika még mindig távolodnak egymástól.

Augusztus huszonnyolcadikán délelőtt 10 órakor a magmakamra sziklaboltozata.és füstbóbita tört föl . Majd 3000 méter magas csúcsát egész éven át hó koronázta. Amikor beomlott. A Mount St. füstfelhőket kezdett eregetni. amelyet fölkapott. és a vulkánok vonala a parttól mintegy 200 kilométernyire tör át a szárazföldön. fülsiketítő robbanások kíséretében. amely a Szumátra és Jáva közötti szorosban fekszik. Helens egészen 1980-ig kúpjának gyönyörű szimmetrikus formájáról volt híres. Napról napra egyre súlyosabb kitörésekre került sor. A robbanás helyéről szélvihar indult. több mint 36000 ember halt meg. amelyből ezek az anyagok föltörtek. sok-sok millió tonna víz özönlött a kamrában lévő olvadt lávára.A 8 kilométer hosszú. Több mint 3000 kilométernyire. mire lecsillapodott. A belőlük feltörő láva pedig megint csak magában hordozza a rendkívül robbanékony üledékes összetevőket. 1984 márciusában figyelmeztető morgásokat kezdett hallatni. majd 2 kilométernyire kötött ki a szárazföldön. A robbanás legkatasztrófálisabb hatása az a hatalmas szökőár volt. lángnyelvek nyaldosták a kötélzetüket. amely az emberiség történelmében páratlan esemény volt. az óceáni lemez az Észak-Amerika nyugati partjait hordozó kőzetlemezzel találkozik. Ám az a föld alatti magmakamra. az alábukó óceáni tábla fölé csúszik. az 5000 kilométernyire fekvő kis Rodriguez-sziget brit helyőrségének a parancsnoka pedig azt hitte. amelyet az alatta lévő már megfogyatkozott láva nem támasztott alá megfelelően. hogy távoli ágyúdörgést hall. tufa és lávadarabok törtek ki a kráterből. egy domb tetején. Mivel azonban a kontinenst hordozó kőzetlemez az óceáni lemezt alkotó bazaltnál könnyebb kőzetekből áll. A sűrűn lakott parton elöntötte a falvakat. ahol a csendes-óceáni tábla keleti széle. hamu záporozott a fedélzetükre. kőzettörmelék. Egy ágyúnaszád. amely hétszer kerülte meg a Földet. amely Jáva felé haladva négyemeletes ház magasságú vízfallá emelkedett. kezdett lassan kiürülni. és gőz. ezért kiment a tengerre. és a sziget kétharmada ráomlott a tetejére. Mindez akkora robbanással járt. Az utóbbi évek legnagyobb kitörése a Csendes-óceán másik oldalán következett be. Nap mint nap hatalmas mennyiségű vulkáni hamu. 5 kilométer széles Krakatau nevű vulkán. A közelében haladó hajóknak a tenger felszínén úszó hatalmas kőzetdarabok között kellett utat törniük. nem bírta tovább elviselni a fölötte lévő óceán és a tengerfenék nyomását. Ausztráliában még nagyon jól lehetett hallani.

Aztán május tizennyolcadikán délelőtt fél tizenegykor a hegy felrobbant. hogy ez a vizes oldatuk egyes nagyon egyszerű élő szervezetek számára táplálékul is szolgálhat.a csúcsából. akkor a kráterből a kőzetek törmelékei közül még hetekig gőz. Odafönn a kráterből nap mint nap újabb hamu. hanem csak forró víz és gőz tör fel belőle. Északnyugati oldalát egyszerűen kidöntötte a robbanás. A hegy fölött mindent beborító. hatalmas. Egyesek ugyanolyan mélységből fakadnak. 20 kilométer magas fekete felhő tornyosult. Tulajdonképpen lehetséges. szürke hamucsíkokkal borítva hósapkáját. Ezekben a későbbi szakaszokban a haldokló vulkán gyakran már nem lávakitöréseket produkál. füst és mérgező gázok törnek fel. A dudor naponta mintegy 2 méterrel nőtt. A tűzhányó közelében kevesen laktak. Ennek a víznek egy része a magmában helyezkedik el. amelyek az óceán közepén húzódó hátság vulkánjaiból ömlenek ki. és sokféle. hogy a földi élet legelső formái éppen ilyen körülmények között jöttek létre hárommilliárd évvel ezelőtt. ezer meg ezer tonna kőzetet taszítva fölfelé és kifelé. A legbaljóslatúbb jel az volt. Alacsonyabb lejtőin mintegy 200 négyzetkilométeres területen gyufaszálként törtek össze és terültek szét a tűlevelűek. elkezdett kifelé dudorodni. akkor a vulkáni kohók vadsága enyhülni kezd. ám így is hatvan ember vesztette életét. Ha robbanásra is sor kerül. Ha van a Földnek steril és élőlényektől mentes része. mások a kőzetekből oldódnak ki. . amelyeken a forró víz útban a felszín felé áthalad. gyakran olyan mennyiségben. A geológusok becslése szerint a robbanás ereje 2500-szor haladta meg a Hirosimát elpusztító atomrobbantásét. Ha mélyen a felszín alatt kissé megváltozik a belső áramlások iránya. oldott állapotú anyagokat hordozhat. mint maga a láva. a jegenyefenyők és a hemlockfenyők. hogy a hegy északi lejtője.és kénvegyületek is. Közvetlenül a kitörés után semmi sem élhet meg egy tűzhányón. úgy az ilyen helyek biztosan azok. a földkéreg természetes vízkészletének részeként. Vannak köztük nitrogén. Semmiféle élő szervezet nem élheti túl azoknak az izzó bazaltlávafolyamoknak a pusztítását sem.és füstkitöréseket lehetett észlelni. és sokszor figyelmeztették őket. mintegy 1000 méterrel a csúcs alatt. A füstoszlop április folyamán egyre nőtt.

a kontinensek elhelyezkedése pedig nem is hasonlított a jelenlegihez. A forró víz felszökő sugarai további áramlásokat keltenek a tengerfenéken. és a mélyből. Egyesek még olyan vulkanikus környezetben is tenyésznek.ezek voltak a baktériumok. amelyeket joggal állíthatunk párhuzamba azokkal a körülményekkel. és önmagukat reprodukálni . Ezek a férgek semmi más. Ezekben a különböző vegyületeket tartalmazó vizekben előbb komplex molekulák alakultak ki. hiszen nincs szájuk. A férgek mellett nagy. A vulkáni kőzetekből különféle elemeket. Táplálékukat tehát teljes egészében a baktériumok szolgáltatják. amelyek szerves törmelékeket hordanak magukkal. amelyek szintén baktériumokkal táplálkoznak. 1979-ben egy amerikai mélytengeri kutatóhajó azokat a vulkánokat vizsgálta. A férgek "másodkézből". Az új bolygót borító. amelyekkel megint . amelyek energiájukat teljes egészében a vulkánokból merítik. fémeket oldott ki az a forró víz. tollszerű csápjaikkal szívták fel a táplálékul szolgáló baktériumokat. a tudomány által eddig ismert féreghez nem hasonlítottak. Ezek a férgek alighanem a legnagyobb olyan állatok a Földön. amelyek egy. 30 centiméter hosszú kagylók is élnek. A földön. mert nem volt sem szájuk. mikroszkópikus részecskéi. A baktériumok viszont óriási.5 méter hosszúságot és 10 centiméter kerületet is elérő férgeknek szolgáltak táplálékul.Ebben az elképzelhetetlenül távoli időben a Földnek még nem volt meg a mai oxigéndús légköre. a kéreg vulkáni forrásaiból feltörő forró víz is beléjük ömlött. amely az oldott anyagokkal feldúsulva a hőforrásokból a tengerbe szökellt. az elpusztult állatok mélybe hulló töredékeiből sem hasznosíthatják a fényenergiát. de már képesek voltak a vízben oldott anyagokat saját anyagaikká átalakítani. de sokkal több is volt belőlük. gőzfelhőkből kondenzálódó tengerek vize még forró volt. Három kilométerrel az óceán felszíne alatt hőforrásokat találtak a tenger fenekén. majd végül. 3. a Galápagos-szigetektől délre húzódó hátságból emelkednek ki. a vízben és a levegőben mindenütt megtalálhatók. Ezekben a vízsugarakban és a hőforrás körüli kőzetek hasadékaiban a tudósok hatalmas baktériumtelepeket fedeztek fel. sem belük: a végükön kisarjadó. Belső struktúrájuk még alig volt. mérhetetlenül hosszú idő után megjelentek az élő anyag apró. amelyek viszont a vulkanikus vizekből táplálkoznak. A vulkánok nemcsak sokkal nagyobbak voltak mint ma. amelyek különféle kémiai anyagokkal táplálkoztak. nem képesek közvetlenül hasznosítani a napfény energiáját. véredényekben gazdag. A ma élő különböző baktériumok sokasága igen változatos vegyi folyamatok révén tartja fenn magát. Mivel ezek a szervezetek az óceán sötét mélységeiben élnek. amelyek közt először felbukkantak.

hogy élő gátat alkot. ilyenkor a víz mély. A moszatszőnyeg itt olyan vastag. pusztán a hőforrásokban lévő oldott anyagokat hasznosító baktériumok tartanak fenn. majd a magmakamrában felforr. amely elsöpri a moszatok maradványait. addig ismeretlen halak és vak. Végül a moszatszőnyeg szétszakadozik. Ezzel azonban a saját. kissé fejlettebb élőlények. A hőforrások legforróbb részein.furcsa. hogy a légypopuláció túlélje ezt a .táplálkoznak. így lehetővé válik más élőlények megtelepedése is. a legyek rátelepszenek. Amikor az algaszőnyeg egyes részei 40 Celsius fok alá hűlnek. a Yellowstone hőforrásaiban. ott a víz kissé lehűl. Vizük részben a messze mélyben fekvő forrásokból. és mohón legelészni kezdik. ahol a moszatok (algák) és a baktériumok együtt növekednek és nyálkás. részben a talajról a mélységbe szivárgó esővízből fakad. folytonosan túlcsorduló medencét alkot.más élőlények . és fölötte a gyülekező sólegyek szinte felhőket alkotnak. aztán a nyomás alatt túlhevül. Egyesek közülük tüstént párzanak is. de klorofilt tartalmaznak. ez az igen fontos anyag pedig képessé teszi őket arra.gejzírt . míg végül gőzzé válik és vízoszlopot . de a baktériumok még ezen a hőmérsékleten is virulnak. meg is gyengítik azt. kékmoszatok is élnek. aztán hamarosan már a lárvák is ott falnak a szüleik mellett.lök ki a felszínre. Ily módon itt a tenger alatt él egy népes és változatos fajokból álló életközösség. hogy a Nap energiáját felhasználva vegyi anyagokat élő szervezetük anyagaivá alakítsanak át. a kagylók és a férgek köré csoportosulva. mert miközben rágják a moszatszőnyeget. így a kőzetek repedésein át úgy kényszerül felfelé. zöld vagy barna szőnyeget alkotnak a pocsolyák fenekén. Hőforrások a szárazföldön is a felszínre törnek. A rajta lassan keresztülcsordogáló víz tovább hűl. a csatorna kitisztul. de ahol a tavacskák túlcsordulnak és patakot nyitnak. és ekkor a tavacskából sokkal forróbb víz ömlik belé. hogy a felszíne gőzölög. Velük együtt más. Ám addigra már elegendő kelt ki belőlük ahhoz. Más esetekben a fölfelé áramlás szabályosabb. Ennek a medencének a vize olyan forró is lehet. és lerakják petéiket az algákra. és megöli a belőlük táplálkozó lárvákat. felgyűlik kis föld alatti kamrákban. ahol ezek a szőnyegek elterülnek. fehér rákok . A felfelé vezető repedések sajátos geometriája miatt a forró víz néha szakaszosan tör elő. Belső szerkezetüket tekintve ezek alig bonyolultabbak a baktériumoknál. ahogyan a forrásban lévő víz a teáskanna csőrén kibugyog. amelyet a napfénytől függetlenül. illetve leszármazottaik pusztulását okozzák. semmi más élőlény nem él meg. Ilyen élőlényeket találhatunk Észak-Amerikában.

A sziklák közt pedig elegáns.és májmohapárnák borítják. Egyik oldalán olyan szirtet alakítottak ki. dél és kelet felé tovább folytatódik. A szigetet úgy szegélyezik az úszó jégtáblák. és a forrás egy másik részén újra kezdődjék az egész folyamat. hatalmas. hanem áldást. ami kénhidrogén-bűzzel tölti be a levegőt. cikcakkos kürtők szelnek át.óceán lemezeinek találkozásánál az Andokot fölépítette. Ha az ember átvág soraikon és felkapaszkodik a vulkán tetejére. . torkában a kiugró sziklákról jégcsapok lógnak. De a kráter vulkáni tüze még nem aludt ki teljesen. a csípős sarki szélben a bűz ellenére is kellemes itt lekuporodni. Az egész szigeten ez a néhány kis folt az egyetlen hely. elszigetelt helyeket. Az alja teli van hóval. A Déli Sandwich-szigeteknek nevezett szigetcsoport egyik szigete Bellingshausen. amely a dél-amerikai és a keleti Csendes. A lábunk előtt heverő. fél kilométer átmérőjű kráterre bukkan. mind DélAmerikától egyaránt 2000 kilométerre fekszik. mihelyt azok lakhatóvá válnak számukra. déli viharfecskék fészkelnek.pusztulást. egészen az óceán déli részéig. A sziget a világ egyik legelszigeteltebb helye. lejtőit pedig hólepel borítja. A vad antarktiszi tengerek a tövébe martak. A kürtő körül meleg a föld. mind az Antarktisztól. tiszta fehér madarak. mint valami rongyos fehér szoknya. Az a vulkánsor. Karimája mentén egy-két helyen még mindig gőz és gáz tör ki a repedésekből. Ezen a fehér gyakorlótéren Adelie-pingvinek egész zászlóaljai menetelgetnek. Ám ezeknek az egyszerű növényeknek a spóráit annyira szétszórják a szelek. amely iskolapéldaként mutatja be a hamu és a láva egymást váltó rétegeit. Földünk hidegebb részein egy-egy tűzhányó apadó heve esetleg nem veszélyt jelent. vulkáni szigetből álló szigetcsoportot alkot. hótól körülvett sziklákat pedig buja moha. Az élő szervezetek nem csak a világ ilyen rettentő hideg részein használják ki a vulkáni hőt. ahol elég meleg van a növények fejlődéséhez. tátongó. ahol számos kis. hogy még ezen a barátságtalan szigeten is betelepítik az efféle apró. és ragyogó sárga kénkristályokkal vonja be a sziklákat. amelyeket lávával teli.

épp ellenkezőleg! Naponta többször is visszatér a keltetődombhoz. először is ás egy hatalmas gödröt. hogyan vegyék hasznát. Fénylő. és az alattuk zajló belső áramlások irányt változtatnak. és szanaszét iramodnak. A hím megtölti az alagutat homokkal. akkor lekapar belőle. a környező vidékről pedig állatok és növények telepítik be a friss. A haldokló vulkán mesterséges keltetővé alakult át. Ez a fekete homok magába szívja a hőt. Ez a madár a fekete vulkáni homokba temeti a tojásait a tengerparti homoksávok szélén. a madaraknak egy Indonéziától egészen a Csendes-óceán nyugati részéig élő csoportja rendkívül ötletes módszert fejlesztett ki tojásai kiköltésére. A nőstény alagutat váj ebbe a nagy halomba. immár teljes tollazattal. és beledugja a fejét a homokba. A felszín lehűl. Végül aztán. és a napsütésben eléggé felmelegszik ahhoz. De nem hagyja ám ott őket. akkor további homokot halmoz rájuk. Végül aztán. aztán megtölti rothadó levelekkel.Még a trópusi élőlények is megtanulták. szokatlanul hosszú kelési idő után a kiscsibék utat ásnak maguknak a halom felszínére. A bazaltfolyamok súlyos problémát jelentenek a telepeseknek. Tipikus példájuk az ausztráliai homoki lábastyúk. hogy egytized foknyi hőmérséklet-változást is képes érzékelni. hogy a víz lefolyik róla. hólyagos felszínük olyan sima. Ha úgy véli. és abba rakja le tojásait. és a bomló növényi anyag keltette hőre bízza a tojások melegen tartását. Más kalapácsfejű tyúkok otthagyták a tengerpartot és egy vulkáni sziget lejtőin telepedtek meg. Olyan nagy térségekre bukkantak. és homokot halmoz a tetejére. A nyelve olyan érzékeny. Amikor ez az érdekes madár fészket rak. és kevés olyan repedés . hogy kiköltse a tojásokat. ha túl melegnek tartja. amelyeket állandóan fűt a vulkáni gőz .egy egész nagy csoportjuk rendszeresen ott rakja le a tojásait. amelynek akár 4 méter is lehet az átmérője. hogy a homok túl hűvös a tojásoknak. ahogy a földkéreg lemezei elmozdulnak. A homoki lábastyúknak van azonban egy rokona Celebesz (Sulawesi) indonéziai szigeten. amelyet kalapácsfejű tyúknak hívnak. a vulkánok teljesen kialszanak. A lábastyúkfélék. még "lakatlan" sziklákat és a lepusztult földet.

hogy mihelyt egy állat egyik testrésze elveszíti funkcióját. hogy mindent elégetett. mint a szigeten. Sokan közülük elveszítették a szemüket és a szárnyaikat. sem a fagy nem férhetnek hozzá. Odalenn aztán a gyökerek úgy csüngnek le a barlang mennyezetéről. Kísérteties dolog egy ilyen lávacsőbe behatolni. mint a megkövesedett zabkása. A lelógó gyökereket borító parányi szálakon többféle rovart is találunk. Az időlegesen megáradt lávafolyó hirtelen meg-megduzzadt. A mennyezetéről úgy lógnak le a megalvadt lávacsöppek. megkövesedett vízesést hagyott maga után.akad bennük. . és az alja még olyan forró volt. amelyek viszont a pókok zsákmányállatai. amikor az utolsó csöpp láva is kiürült belőle. gyakran egy-egy kaktuszfaj ereszt először gyökeret rajtuk. Hawaiban az úttörő a vízzel kevésbé látványosan gazdálkodó ohia lehua fa. ugróvillás rovarokat és bogarakat. köztük tücsköket. amelyben a magvak gyökeret ereszthetnének. hiszen normális körülmények között sivatagokban él. Egyes helyeken. hogy összegyűjtsék a nedvességet. amelynek gyökerei mélyen lehatolnak a lávába. A láva felszínéről lezúduló esővíz a repedéseken és a gyökereken keresztül lecsöpög a lávacső aljára. de a fekete láva perzselő hőségében is sikerül megélnie. nyirkossá és nedvessé téve a barlang levegőjét. Gyakran utat találnak maguknak a lávacső üres barlangjába. amelyek belőlük táplálkoznak. amely a legtöbb lávafolyam közepén keresztülfut. ami csak hozzáért. mint holmi nagy. Úgy tűnik. Mivel sem a zivatarok. ahol valami akadályon kellett keresztülsöpörnie. Ezeket a furcsa helyeket több különféle élőlény is állandó lakhelyéül választotta. A Galápagos-szigeteken. így dagályának sima jelét otthagyta a lávacső falán. mivel különlegesen alkalmazkodott ahhoz. hogy a nedvesség minden cseppecskéjét megőrizze. és a napsugár párologtató hatásától védve pocsolyákba gyűlik. barna harangkötelek. mint amilyen akkor lehetett. A világ különböző részein a virágos növények más és más fajtái ostromolják meg úttörőként. semmi nem koptatja a falait vagy az alját. pontosan ugyanolyan. a szabad levegőn élő közeli rokonaik. Ám ezek az élőlények nem pontosan ugyanolyanok. kifejlesztése már csak pocsékolása volna a test energiáinak. amelynek flórája elsősorban Dél-Amerikából származik. aztán rendkívül gyorsan kihűlt. Egyes bazaltfolyamok évszázadokon át teljesen kopárak maradnak.

legyeket. illetve a durvább kőzettörmelék alatt a levegőből odaszállt pihés magvak kis csomói gyűlnek össze. mert amikor elpusztulnak. A szárazföldi vulkánkitörések által létrehozott pusztaságokat a jelek szerint könnyű betelepíteni. élénk színekbe borítva a lerombolt falakat. Ötven évvel a katasztrófa után tüzet okádva emelkedett ki a tengerből egy kis vulkán. így amikor a magvak kikelnek. amelyet a Mount St. még szét nem hullott vulkáni porban. Ennek ellenére mégis alapot adnak a további betelepüléshez. előnybe kerülnek azokkal szemben. amely tetszetős. mert a növények számára nem jelent nehézséget gyökeret verni a hamuban vagy az összetöredezett lávában. bíborszín virágfüzért hajt. máris visszahódították a növények. Ezért ezeknek a lávacsőben élő lényeknek igencsak szokatlanul hosszú lábaik és csápjaik vannak. Másfelől viszont a barlang szuroksötétjében előnyt jelentenek a hosszú csápok és lábak. amelyek igen. Észak-Amerikában tűzgyomnak nevezik. Még így is alighanem jó néhány évbe fog telni. apró testük anyagait az alattuk lévő vulkáni hamu megköti. ez egy derékmagasságra növő növény. milyen gyorsan magához térhet egy táj. de a hamu meg a durvább törmelék olyan laza. Az . amelyekkel az élőlény érzékelni tudja a körülötte lévő akadályokat és az élelmet. hiszen egymáson kívül gyakorlatilag semmi más ennivalót nem találnak itt. kallódó állatok korai halálra vannak ítélve. testük maradványait a szél a magvakkal együtt befújja a repedésekbe és a zugokba. Krakatau példája jól mutatja.Azok az egyedek tehát. amikor az oldala felrobbant. amelyek a füzike magvait szállítják. Így az egymást követő nemzedékek során a haszontalanná váló szervek méretei fokozatosan csökkennek. Ezek a véletlenül idekerült. Helens kopasz lejtőit. Amikor ott felbomlanak. A finom hamuban. sőt szitakötőket is hoznak. és kitép minden fiatal növényt. mert erdőtűz után elsőként jelenik meg az elfeketedett facsonkok közt. amelyek nem tékozolják ily módon erőforrásaikat. Ugyanazok a szelek. amíg sikerül betakarnia a Mount St. hogy száz meg száz mérföldre elviszi őket a szél. és végül teljesen eltűnnek. Magvai olyan könnyűek és pelyhesek. Európában a második világháború alatt a lebombázott telkeken heteken belül megjelent. tüstént találnak tápanyagot az egyébként steril. Azt a hatalmas sivatagot. hogy egy zivatar vagy egy erősebb szél megbolygatja a felszínét. de hasonló vállalkozó kedvvel foglalja el a vulkánkitörések által elpusztított területeket is. Ám a ritka növényzet ellenére máris lehet állatokat találni rajta. Sok köztük a füzikemag. A vulkáni hamuban elegendő tápanyagot talál. lepkéket. Helens hozott létre.

amelyek a vulkáni működéssel szoros kapcsolatban állnak. lepkék. hosszú távon nagy teremtő erők. Helens-t. púderszerű vulkáni por. másokat a szél hozott. a környezeti változások hosszú folyamatát indították meg. keskeny vízmosás alakul ki. amelynek lejtői egy évszázaddal ezelőtt teljesen kopárak voltak. madarak.ilyenek Izland. A magok egy részét. a tenger sodorhatta ki. legyek és egyéb rovarok. Hawai és a Galápagos-szigetek . Óriáskígyók. vagy a madarak lábáról vagy gyomrából került a szigetre. egy-egy patak könnyen kimossa a laza hamut. mint a Mount St. amelyek nyilvánvalóan minden nehézség nélkül elérték a kontinenstől alig 40 kilométerre fekvő szigetet. Ám ezek kivételek.emberek elnevezték Anak Krakataunak. talán olyan lebegő növényi tutajokon. Új szigeteket építenek . ahol egy patak alámosta őket és egy-egy fa kidőlt. Nem fér hozzá sok kétség. alulról még mindig előbukkan a laza. A fák gyökerei sűrű szövevényt alkotnak a talaj felszínén. de itt-ott. ma sűrű trópusi erdő borítja. Amikor a növénytakaró ily módon felszakad. A sebek. De az erdő újkeletű voltának és az előző kataklizmának a bizonyítékait könnyű megtalálni. így végül begyógyulnak. . amelyeket gyakran sodornak magukkal a trópusi folyók. Az évezredek során új lehetőségeket nyitottak a növények és az állatok megtelepedésére. a Krakatau gyermekének. és összefogják a földet.a trópusi erdő egyetlen évszázad alatt visszahódította Krakataut. A régi sziget körülbelül egy mérföldnyire fekvő maradványa a Rakata. amelyekből az erdő kisarjadt.és olyan hegységeket. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. a vulkáni tevékenységek talán a természeti világ legfélelmetesebb jelenségének látszanak is. amelyen az ember érzékeli az időt. hogy egy újabb évszázad alatt a tűlevelű fák is vissza fogják hódítani a Mount St. Ebben az erdőben sok a repülni tudó állat. amelyeket a vulkánok a földön ejtenek. Helens és az Andok. Oldalain máris vasfa és vad cukornád nő. javította és tördelte: a Webtigris. A szárazföldek vándorlásai pedig. és az összefonódó gyökerek alatt 6-8 méter mély. Ha azon a kurta skálán. varánuszok és patkányok is érkeztek.

következésképpen annál hidegebb marad a levegő. a kétéltűek és a hüllők. hőjüket közvetlenül a környezetből veszik. Ezért néha "hidegvérűeknek" is nevezik őket. csakhogy ez a kifejezés félrevezető. így ritkábbak az összeütközések. és ha a teste olyan szintre hűl le. ezáltal az állatok egyre lomhábbak lesznek. mint az ember. Ahogy a hőmérsékletük csökken. hogy nap közben melegebben tartja a testét. az idegvégződéseken keletkező. Így az állat elveszíti testének koordinációját és elpusztul. hiszen a vérük gyakran távolról sem hideg. De a hideg már jóval előbb elpusztíthatja az állatokat. Ezek az élőlények jelentős hőmérséklet-csökkenést képesek elviselni. amitől gyakrabban ütköznek össze egymással. amelyen a hüllők még csak letargikussá válnak. a benne lévő atomok egymástól való távolsága annál nagyobb. ahol a hőmérséklet tartósan mínusz 20 Celsius fok alá süllyed. igen ritka kivétellel. Márpedig a hideg ől. amelyek óránként 300 kilométernél nagyobb sebességet is elérhetnek. Az ember még viszonylag meleg napokon is a felvett táplálékmennyiség mintegy felét testének melegen tartására fordítja. FEJEZET A FAGY VILÁGA Semmi nem élhet meg tartósan a Himalája magas csúcsain. amikor a rajta áthatoló napsugarak energiát adnak át a légköri gázok atomi részecskéinek. Ha annyira átjárja egy növény vagy állat testét. hogy sejtjeiben megfagy a folyadék. Sok gyík például olyan hatékonyan napfürdőzik. amelyeket .ahogyan a házi vízvezetékben a fagy hatására csőrepedés keletkezik -. és a szövetek fizikailag elpusztulnak. A madaraknak és az emlősöknek több esélyük van a hideg elviselésére. de még ők is jóval előbb elpusztulnak. a testük energiáját létrehozó kémiai folyamatok lelassulnak. A levegő azonban akkor melegszik fel. Kivételek azok az apró lények. Ezért azonban igen nagy árat fizetnek. hogy éppen a Földnek a Naphoz legközelebb fekvő részei a leghidegebbek. ha nincs megfelelően felöltözve.2. egyszerűen kipukkadnak . mielőtt fagypontig hűlnének. az ingerület továbbításához szükséges. mivel ők belsőleg állítják elő az állandó testhőjüket. mielőtt még keményre fagynának. Így aztán azokon a magas hegycsúcsokon. folyékony halmazállapotú anyagok megdermednek. élő szervezeteket nem találunk. Minden ilyen aprócska ütközéskor hő keletkezik. az ember meghal. köztük a rovarok. akármennyit eszik is. bár éjszaka jelentősen lehűl. Agya és más rendkívül komplex szervei nem képesek néhány foknál nagyobb hőmérsékletváltozásokat elviselni. Minél ritkább azonban a levegő. de a világ bármely más hatalmas hegycsúcsait is egyfolytában a legvadabb szelek ostromolják. Igazán nagy hidegben. Végül aztán. Talán ellentmondásnak tűnik. akkor a sejtek. nem is tudja a hőveszteség ütemében pótolni az elveszített hőmennyiséget. A legtöbb állat. körülbelül 4 Celsius fokkal a fagypont fölött. Ezeken a magas hegyeken a fagy halálos erejű.

amikor a növekedésre lehetőség van. semmi szokatlant nem látunk rajta . de a zöld színt elfedi egy átható vörös festékanyag. hogy kétségkívül rózsaszín. hogy betelepíthesse azokat a kopár területeket. illetve a levegőben lévő vizet és szén-dioxidot tápanyagokká szintetizálja. Ezt a látványt nehéz elhinni. hogy a körülötte lévő lejtők furcsán elszíneződött foltjai és pásztái vagy árnyékok. A Himalája és az Andok. különösen lassan. de a meghatározott párok annyira megszokottak. Mind lassan növekszenek. A gomba savat termel. hogy saját jószántából felmászik ezekre a magaslatokra. maga a gomba az alga nélkül nem tud fennmaradni. nagyon különböző élőlény. A világon mintegy 16000 zuzmóféleség él. és időnként egy-egy ember.véletlenül odafúj a szél. Úgy tűnik. mint a körülöttük heverő sziklákon. amelyek az elképzelhető legszorosabb közösségben élnek. A nagyon gyakori tányér nagyságú zuzmók így valószínűleg több száz. A moszat a napfény segítségével a felszívott ásványi sókat.és gombafaj alkot ilyen szövetségeket. . amelyek mind a gomba.kivéve. így képessé teszi a zuzmótelepet a sima felületen való megkapaszkodásra. a másik egy gomba. így a zuzmónak akár hatvan évbe is beletelhet. amelyek különben zárva maradnának előtte. amíg egyetlen négyzetcentimétert elborít. A gombafonalak biztosítják a telep vázszerkezetét és nedvességet szívnak fel a levegőből. hanem két. Sok zöld részecskét tartalmaznak. Az ilyen csúcsokról leereszkedő hegymászó valószínűleg semmiféle más élőlényt nem lát a jégszirtek és a fagyott sziklák közt. bőrszerű bevonat lesz egy sziklán . vagy káprázó szeme űz vele valamiféle játékot. mint egy szelet görögdinnye. amelyre valószínűleg rábukkan. Ha az ember ilyen helyekre kapaszkodik fel. ha ugyan nem több ezer évesek. az Alpok és az antarktiszi hegyek egyes szakaszai olyan rózsaszínűek. apró. amelynek megvan a maga jellegzetes alakja. hogy megvédje a szemét. és míg a moszatok a gombától elválasztva is képesek független életet folytatni. ezekkel végzik a fotoszintézist. színe és kedvenc kőzetfajtája. Ám mégsem mind szűziesen fehérek. mind a moszat tápanyagigényét biztosítják.a nagyszámú. A gombafonalak által kiválasztott sav a kőzetek anyagából az alga számára felszívható ásványi sókat old ki. Nagy magasságokban esetleg egész évben csak egyetlen olyan nap akad. aki . és könnyen azt hiheti. Számos moszat. Az első élőlény.egy zuzmó. amelyek a hegycsúcsok szikláit borítják. Ezek is moszatok. Az egyik egy alga. amíg a csúcstól lejjebb nem ereszkedik. A hegységek felső régióit borító hómezőkön látszólag még annyira sincs élet.kiszűri a napfény ártalmas ultraibolya sugarait. Mindkét növény külön-külön szaporodik. egysejtű élőlényt. és a következő nemzedéknek újra kell kezdenie a kapcsolatot. Ez nem valamely növénycsoportba sorolható egyetlen faj.talán még megmagyarázhatatlanabbul . Csak a mikroszkóp alatt fedezhetjük fel a fagyott részecskék között az elszíneződés okát . Ez azonban nem egyenlők közötti társas viszony. amely a szikla felületét érdesre marja.elhatározza. hogy a belőlük létrejött szervezetet szabályos fajnak tekintik. Néha a gomba fonalai a moszatsejtek köré fonódnak és felemésztik őket. akár 6000 méter magasságban is. majdnem biztosan valamiféle vékony. Ha szabad szemmel megvizsgálunk egy maroknyit ebből a különleges hóból. de azok. hószemüveget kell viselnie. mint bennünket a hószemüveg . ami alighanem ugyanúgy szolgálja a moszatokat. mintha a gomba rabszolgájaként használná a moszatot.

így a növény ellen tud állni a szélviharok cibálásának. ezért egy olyan anyagot tartalmaznak. erre pedig alacsony hőmérsékleten semmiféle rovarszárny nem képes . mint napfényt és a hóban oldott parányi mennyiségű tápanyagokat. és elpusztulnak. Szárnya egyiküknek sincs. amennyi a legjobban megfelel neki. ehelyett pollen. Egyes növények még tápanyagtartalékaikat is fel tudják használni egy kis hő gerjesztésére. az robbanásszerűen kitágul. közvetlenül a felszín alatt egy olyan szintre érjen el. aztán ebben a helyzetben rögzítenek. és semminek nem szolgálnak táplálékul. ostor vagy flagellum. tanúsítva azt a megindító tényt. és egy helyben tud maradni a szétguruló kövek közt. de nem rózsaszínre. A hómezőkön más. részint védekeznek a hideg ellen. hanem feketére. mint a szabad levegőn. Alig módosítják a környezetüket. hogy oltalmazzák magukat a széltől. amelyeket a szél véletlenül felhord a völgyekből.lapulnak. Mint az az ilyen "fagyos" élőlényektől várható. és képesek megolvasztani maguk körül a havat. Itt maga a hó védi meg a széltől. néha egyméternyire is lenyúlnak a talajba. így a hőmérséklet nem olyan bénítóan alacsony. hirtelen kioldja a párnát. amelyet izmai lassan összenyomnak. egész életük rendkívül lassú ütemben folyik. hogy az élet még a legalacsonyabb szintjén is egyszerűen önmagáért létezik. mivel a sötét színek megkötik a hőt. Nem táplálkoznak más élőlénnyel. míg a világos színek visszaverik. a kövek közt apró. rugalmas párna. akkor nem tudnak megfelelően funkcionálni. A meredek talajhoz tapadnak. így részint megtámasztják egymást. Egyszerűen csak léteznek.egyszerűen nem tud hozzá elegendő energiát létrehozni. a szárnyatlan skorpiólégy. amely képessé teszi arra. A hóalgáknak még így is szükségük van védelemre a hideg ellen. Ha a rovart ellenség fenyegeti. hogy testük a fagypont közelében van. encián és moha . Gyakran olyan dúsan tenyésznek és olyan nagy számban élnek. igen gyorsan kell csapkodnia. hogy hatékonyan működhessen. hogy ugyancsak elszínezik a havat.szemcsékkel és elpusztult rovarok testével táplálkoznak. ugróvillás rovarok és gleccsersáskafélék. Mind roppant lassan nőnek: egy-egy növény egy teljes év alatt esetleg csak egy-két . a lárvák pedig öt év alatt érik el a felnőttkort. hogy ha hirtelen felmelegítik őket. fonalszerű szervecskéje. Ennek a fekete elszíneződésnek pozitív értéke lehet számukra. hiszen a rovarok szárnyának ahhoz. sajátos módszert fejlesztett ki szárnyai elvesztésének kompenzálására.hegyi vadszegfű. ami nem követel gyors izomreakciókat. hogy pírba borítják a havat.Életének egyik szakaszában minden egyes ilyen moszatsejtnek van egy apró. amely még néhány fokkal a víz fagyáspontja alatt is folyékony marad. kőtörőfű. Bennük is van "fagyálló" folyadék. élettani folyamataik pedig úgy alkalmazkodtak az alacsony hőmérséklethez. kivéve azt. Az egyik furcsa teremtmény. De még ezzel a pótmelegítési segítséggel is életük legnagyobb részét úgy kell leélniük. Lábai ízületeiben van egy apró. A hómezők mellett. csapkodó. Ezek a parányi növények semmi mást nem vesznek fel a világból. és így a rovar messzire pattanva elugrik. A szárak és a levelek szorosan párnába tömörülnek. A gleccsersáska petéjének egy év kell ahhoz. de a gyökereik hosszúak. hogy kikelhessen. ami nem meglepő. párnaszerű növények . fejlettebb élőlények is laknak. például a kezébe veszi őket az ember. Mivel nem képesek az algákhoz hasonlóan szintetizálni táplálékukat. ahol pontosan annyi a fény. hogy a hóban mozogva. köztük apró férgek és primitív rovarok: soksertéjűek.

A világ más részein élő lobéliák és aggófüvek szinte mind aprók. de a vékony jégkéreg megakadályozza az alatta lévő víz lehűlését. Az Andokban az ananászfélék családjának egyes tagjai fejlődtek hasonló módon óriásokká. Az aggófüvek és a lobéliák igazi óriások. és kissé nyálkás. Mivel az Egyenlítő közelében tenyészik. Így a legforróbb napokon is megőrzi folyékony szigetelését. ennek a víznek a felszíne befagy. Az afrikai Mount Kenya lejtőinek magas völgyeiben nőnek a világ leglátványosabb hegyi növényei. a növények végre jobban gyökeret ereszthetnek. Az aggófüvek 6 méternél magasabbra is megnőnek. mert egy zselatinszerű anyagot. így talán ez a két tényező teszi együttesen előnyössé az ilyen hatalmas méreteket. Elhalt leveleik rajta maradnak a főszáron. amely véletlenül felgyűlt a kelyhében. és úgy néznek ki. amíg annyi erőforrást halmoz föl. amelynek a közepe teli van vízzel. és a növény védtelen marad. pektint tartalmaz.apró levelet képes növeszteni. és két-három centiméternél magasabbra növeszthetik szárukat. ahol ritka a levegő. Az afrikai lobéliák és aggófüvek hatalmas méretei élénk ellentétben állnak a magasabb hegyek közt élő törpe változatokkal. a levegőt csapdába ejtő karmantyút alkotva. A Mount Kenyán a nyúl nagyságú. ahol már kissé enyhül a hideg. így jól véd az éjszakai fagy ellen. de az elefántfélékkel rokon szirti borz majszolja a lobélia leveleit. A különlegesen kedvező területeken már foltokban szinte összefüggő zöld takarót hozhatnak létre. olyan nagy magasságokban. így a növény központi bimbója körül gyakorlatilag egy folyékony védőburok van. apró. szürke levelek között hajtanak ki. és a csúcsokról lefutó gerincek némi menedéket nyújtanak a szél elől. Valós kockázatot jelent tehát. amelyek fölmennek a leveleket majszolgatni. ami nagyrészt elhárítja a hideget. a talaj már kevésbé meredek. meggátolja szabad áramlását az oszlop körül. Bár ez a levélzet nem ejti teljesen csapdába a levegőt. Ám a botanikusoknak eddig még nem sikerült megfejteniük. Az egyik lobéliafajta karcsú. ám sokkal hosszabb a szőre. Az efféle kalandoroknak azonban maguknak is óvintézkedéseket kell tenniük a hideg ellen. hogy a lobélia központi kelyhéből elpárolog a víz. a napsugárzás rendkívül erős. Reggel a felkelő Nap megolvasztja a jégtakarót. hatalmas levélrózsát alkotva. valamivel szilárdabban helyezkednek el. és egy évtizedbe is beletelhet. mintha az oszlopot szőrme borítaná. amelyek olyan hosszúak és vékonyak. Ez a víz azonban nem egyszerűen esővíz. hogy képes legyen virágot hajtani. Megfelelője az Andokban a csincsilla. most azonban a lobéliának egy másik problémával kell szembenéznie. Még egy kicsit lejjebb a hegyoldalban. és alakja. szokásai és étrendje is . Mind a két termőhely igen magasan fekszik és közel van az Egyenlítőhöz. ami erősen csökkenti a párolgást. amelyeket a fagy lemart a hegyfalról. mint alföldi rokonaié. vastag. hogy ez pontosan miért van így. 8 méter magas pillérré nő. A hideg elleni védekezés azonban még ezeken a viszonylag alacsony szinteken is létfontosságú. hanem a növény maga választja ki. miközben készen áll a leghidegebb éjszakákra is. A hegyoldalon sarjadó ritkás zöld levelek hamarosan állatokat csalogatnak oda. fél méter átmérőjű. és a vándorkövek meg a sziklák. kék virágai a szőrös. Amikor leszáll az este. amely körülbelül ugyanakkora. Egy másik lobélia a talaj közelében hajt. mintha fatörzsből kinövő hatalmas káposztafejek lennének.

már néhány száz méter magasságban állandó hótakarót találunk. hanem egy bizonyos szöget (66 fok 3 perc) zár be. ezáltal gyakorlatilag hiánytalan a gyapjútakaró. valamint olyan gleccsereket. A Nap sugarai az Egyenlítőnél merőlegesen. mint az egyenlítői Andok magas csúcsai. egészen az amazóniai őserdőkig. így takarja ezeket a kopasz foltokat. A puma például mindenütt megtalálható Amerikában. Mivel a Föld forgástengelye nem merőleges a pályasíkjára. hanem a hosszú sötétséggel is szembe kell nézniük. Ezért aztán az Antarktisz tengerpartjai ugyanolyan hidegek és élettelenek. vékony végtagok könynyen lehűlnek. fel kell kapaszkodnunk a hóhatár fölé. a tengerszint fölötti körülbelül 5000 méter magasságba. hogy ha túlságosan energikusan mozog. mint hosszú a lábuk. A hosszú. akkor viszont összeszorítja a combját. Ennek egyszerű oka van. A sarkok közelében maguk a sugarak is kevésbé melegítenek. ezért a hegyi állatoknak általában kicsi a fülük. amely az Egyenlítőn egy négyzetméternyi lapos földterületre jut. Ha hideg van. A leghővisszatartóbb forma a gömb. Az Andok egy másik állata a vikunya. a Föld évi Nap körüli pályája során. így a sarkvidékeken. ám az alföldeken élők törpék a hegylakókhoz viszonyítva. a túlmelegedés veszélye fenyegeti.hasonlók . hosszabb-rövidebb időszakokig sötétség (a leghosszabb a sarkokon : fél év) uralkodik. Ha az Andok középső részén. Ha az állatnak túlságosan melege van. annál jobban őrzi testmelegét. A vastag szőrzet vagy gyapjútakaró nem az egyetlen módja a hő megőrzésének. Így az a napsugármennyiség. olyan testtartást vesz fel. így minél gömbölyűbb egy állat. mint az egyenlítői merőleges napsugarak. délebbre már sokkal nagyobb területen szóródik szét. ám a Föld gömbhöz hasonló alakjából következően. Mire Patagóniába. Az Antarktisz élőlényeinek nemcsak a szélsőséges hideggel. a sarkok fele egyre kisebb hajlásszöggel érkeznek a Föld felszínére. Ezért nem is képez összefüggő bundát. a hóhatár egyre alacsonyabbra ereszkedik. ezért minél kisebb a felület a test térfogatához viszonyítva. finom gyapja olyan jól szigetel.csakhogy rágcsáló és egyáltalán nem áll a szirti borzzal közeli rokonságban. erre a test arányai is jelentős hatással vannak. mint egy kicsi. annál jobban visszatartja a test melegét. így gyorsan lehűlnek. Ám ahogy dél felé haladunk az Andok hegylánca mentén. amelyben ezeket a foltokat szabadon éri a levegő. amelyek egyenesen a tengerbe torkollnak. Vastag. A csincsilla az egyik legsűrűbb és legselymesebb bundájú emlős. Így tehát a nagy gömb melegebb marad. A nyár kezdetén a nappalok egyre hosszabb ideig világosak. hanem a comb belső részén és az ágyékon kisebb foltok majdnem teljesen csupaszok. A testfelszín kisugárzása hőveszteséget okoz. Ennek hatására bármely adott állatfaj egyedei hajlamosak nagyobbra nőni. A test méretének is van jelentősége. amíg csak nyár közepére a . Mivel a Föld felszínéig sokkal hosszabb utat tesznek meg a Föld légkörében. az Egyenlítő körül vikunyát és csincsillát akarunk találni. mint ugyanannak az állatfajnak a melegebb éghajlat alatt élő képviselői. ezáltal több energiát veszítenek. és inkább kurta. Ez a legkisebb termetű tevefaj. szőre pedig a világ legértékesebb gyapja. Alaszkától a Sziklás-hegységen és az Andokon át. a kontinens déli csücskébe érünk.

Ezeknek a miniatűr erdőknek megvannak a maguk apró állatokból álló saját közösségeik. aztán elcipelik és elevenen megeszik. Ugróvillás rovarok és gombostűfejnél is kisebb atkák egész nyájai mászkálnak lassan az ágak közt legelészve. vannak amelyek kisebb foltokban élők vagy csíkokban kanyargók. A sörényes fóka egyfajta oroszlánfóka. mint a szárazföldi állatoknak.csak a hóban élő rovarok. amelyek nem a szárazföldön. Legközönségesebb típusuk fekete. Ezek közül a növények közül egyikből sincs elég bőségesen ahhoz. mint a levegő. A zuzmók megint csak ott vannak azok között a ritka élőlények között. maximális hőt nyel el a gyér napfényből. A hideg víz azonban több oldott oxigént tartalmaz. mint a járkáló. és sokkal hatékonyabban vezeti azt. Vannak köztük laposak és bőrnemű. vagy kissé rugalmas. csáprágóikkal elkapják őket. ide-oda hömpölyögnek az Antarktisz és az északabbra fekvő mérsékeltebb vidékek közt. Mindössze két virágos növényfaj él itt . és egészen másként kell védekezniük a hideg ellen. mint a meleg. szétágazó. mert állandóan áramlanak. amíg a hőmérséklete nem süllyed egy-két fokkal 0 Celsius fok alá.egy csökött fűféle meg egy istácféleség. Az Antarktisz szikláin több mint 400 fajuk él. az áttetsző ásványokon átszűrődő fényt hasznosítva. hogy bármekkora méretű állatnak táplálékot tudjon biztosítani. hanem a tengerben élnek. Néhány mohafaj azt is kibírja. A táplálék begyűjtéséhez azonban ezeknek az állatoknak ki kell menniük a tengerre. Sok közülük tüskés. amelyek el tudják viselni az ilyen nyomasztó körülményeket. A déli óceán vizei melegebbek. amelynek szinte hihetetlen módon sikerül behatolnia bizonyos kőzetek hasadékaiba és repedéseibe. nem alakul jéggé. aztán bennük él. és nem a valódi fókák. így az úszó állat sokkal hamarabb lehűl. így akár. Ezenfelül a szőrzetben csapdába ejtett levegő szigetelő hatása a vízben csak korlátozottan működik. krillnek nevezett lebegő rákocskák. Ennek a "prémiumnak" azonban az az ára. ezek viszont az apró halakkal együtt az Antarktisz nagyobb állatainak. hogy a nappalok a nyár végére lerövidülnek. Mivel a víz sós. szőrszerű képleteivel göndör gubancokat alkot. az oroszlánfókáknak és a pingvineknek szolgálnak táplálékul. ha hetekig egyfolytában keményre fagy.Nap már mind a huszonnégy órán át láthatóvá nem válik. A víz több hőt képes megkötni. a fókáknak. következésképpen az antarktiszi tengerekben dúsan élnek lebegő algák. hanem a fülesfókák közé . van egy moszat. Náluk valamivel elevenebb más ragadozó atkák erednek a nyomukba. Az Antarktisz partjain és jégmezőin lakó élőlényeknek létfenntartásukat közvetve vagy közvetlenül olyan növényekre kell építeniük. Rajtuk élnek a mérhetetlenül nagy számú. mint a szárazföld. míg végül a tél közepére hetekig tartó teljes sötétség áll be.

hasonlóan az egész testet beborító gumi búváröltözethez. amikor az állat a vízben van. csak a horzsolásoktól védi őket. A rákevő fóka.5 méter hosszúra is megnő. amelyek szitaként működnek. Ezért aztán a sörényes fókák ritkán keresik táplálékukat mélyen a víz alatt. hogy az állat gyakorlatilag elveszítené a szigetelését. kizárólag apró rákokkal. kétszeres embermagasságra tornyosodik. akár 4000 kilogrammot is nyomhat. Ám ha a sörényes fóka mélyre bukna le. amelytől különleges puhaságát kapja. Ezen kívül szigeteli őket a fókazsír is s a közvetlenül a bőrük alatt lévő vastag. hogy még akkor is magában tartja a levegőt. karcsú és izmos állat. és a kontinens körüli tengert télen beborító jégtakaró sem riasztja el. mert orrán felfújható ormány van. A leopárdfóka 3. a víz nyomása annyira összenyomná ezt a levegőt.magas. amíg a fölösleges vizet kiköpi. másféle fiatal fókákat és időnként pingvineket is. A Weddell-fóka rendszeresen negyedórákra lebukik.kevésbé tartósan magában tart. mindenféle húst megeszik. négylábú őseinek szőrzetét. olyan rendkívül finom. A prémes fókának a testén foltokban is vannak ilyen hájrétegek. 300 méternyi vagy akár nagyobb mélységbe is. Az elefántfóka is nagy mélységekre bukik le. visító hangokat bocsát ki magából. és akármilyen mélyre buknak le. krillt. Különleges szakállszőrök vannak a pofáján. hanem azért is. akkor is hatékony marad.sorolják. a krillt mindaddig a szájában tartják. amely bizonyos mértékig csökkenti a hőveszteséget. Amikor egy dühös hímjük rábődül az emberre a tengerparton. Nagyrészt megőrizte szárazföldön élő. krillel táplálkozik. amely egész testüket beborítja. Ez csakugyan monstrum. amelyet hatalmas hólyaggá tud duzzasztani. vagy lerágja a jégtáblák szélét. Nevét nemcsak hatalmas méretei miatt kapta. és így tart fenn kisebb lyukakat köztük. Vagy a jég alatt megrekedt légzsákokból lélegzik. és ott tintahallal táplálkozik. illetve úszás közben egy vízréteget többé. Szőrzetük nagyon ritka. amely az egész családból a legnagyobb számban él az Antarktiszon. Szőrzetének vastag alsó rétege. amelyek tápanyagtartalékul szolgálnak. Mindnyájuk közt a legnagyobb a déli elefántfóka. amely olyan sűrű és meleg. Az összes emlősök közül ez a legdélebben élő állat. és a halak helyzetét a róluk visszaverődő visszhang alapján határozza meg. A valódi fókák azonban folyamatos takaróvá fejlesztették a hájukat.halat. A valódi fókák már jobban fel vannak szerelve a hideg ellen. Neki van . hogy az emberek mohón keresték prémes kabátjaikhoz és bundáikhoz. A fekete mélységben szonárt használ a halak üldözéséhez . olajos hájréteg.

annak melegebb részein fejlődtek ki. hiszen a levegőben a toll minden másnál pompásabb szigetelő. ezért véredényei keresztülhatolnak vastag zsírrétegén. és a kis Adelie-pingvin. A pingvinek pompásan alkalmazkodtak az úszó életmódhoz: szárnyaik uszonyokká módosultak. Az új szőrzet növesztéséhez a bőrfelszín közelében bőséges vérellátásra van szüksége. mint bármely más madárnál. Az Antarktisz madarai az összes többi madárhoz hasonlóan kitűnő védekező eszközzel rendelkeznek a hideg ellen. átadódik a hideg vénás vérnek. így a jéghegyeken nemtörődöm módon kuporgó sirályok látszólag azt kockáztatják. egyik fajuk pedig egyenesen az Egyenlítőn. Az úszás mindig jó szigetelést követel . csomókban apró pehelytollak is nőnek. hanem hajszálerek hálózatát fejlesztette ki. amikor kijönnek a szárazföldre. ezért erre a célra a lehető legalkalmasabb helyen. amelyek alkalmazkodtak a hidegben való munkához. A madár lábai így gyakorlatilag független. Néhány hónappal korábban. most viszont elfojtják ellentéteiket.a pingvinek tollazata tökéletesen alkalmazkodott ehhez. A bőrét takaró vékony szőrréteget minden évben levedli. amely egyike az . A vért a lábukba szállító artéria azonban nem egyenesen fut le a lábujjaikhoz. Ebből következik jellegzetes. hogy bár családjuk a déli féltekén ered. amelyek összetömörülve gyakorlatilag a víz és a levegő számára átjárhatatlan réteget alkotnak. miközben a bőrük csúnya rongyokban hámlik le. lábaikat pedig kormányzásra használják. egyenes testtartásuk. hogy melegen tartsák magukat. Az Antarktisz jellegzetes madarai. a tollszárak tövénél. mielőtt még elveszne a külvilágba.minden fóka közül a legvastagabb szalonnája. a hímek még vadul küzdöttek egymással a parton. Legtöbbjüknél mélyen lehúzódik a lábakra is. testük legvégén helyezkednek el. párzás idején. Ezek körülölelik azt a vénát. így ki kell jönnie a vízből. hogy csupasz lábszárukon és lábujjaikon keresztül elszivárog testük becses hője. az artériás vér immár lehűlve folytatja útját a lábakba. amelyek a vizet csapkodva hajtják őket. Így az artériás vér melege. alacsony hőmérsékletű egységekként működnek. nem elég hatékony a szigetelése. és egymás hegyén-hátán hemperegnek az iszaptócsákban. A tollazat a test nagyobb részét fedi. és viszonylag egyszerű mozgásaikat olyan élettani folyamatok révén hajtják végre. Mivel vére a testfelszín közelében kering. Ám a legtöbb madárnak nincs toll a lábán. Egyes pingvinfajok még ma is Dél-Afrika és DélAusztrália viszonylag melegebb vizeiben élnek. természetesen a pingvinek. Tollruhájuk tömött. amelyeket gyakran e fagyos. távoli déli táj jelképének tekintenek. Az őslénytani bizonyítékok azt mutatják. amelyik a láb alsó részéből a vért visszaszállítja. a Galápagos-szigeteken.

hogy kikeljenek és teljes méretükre nőjenek. Csakhogy rugalmasak. Amikor a fiókák kikelnek. Amikor az antarktiszi nyár kezdetén kijönnek a szárazföldre. hogy a pingvinek a déli óceánok vizeinek túlnyomó részét képesek voltak benépesíteni. mint a gumilabda. ahol a hamu alatt jég van. Amikor szükségesnek érzik. amely a Déli-Sandwich-szigetek egyik kis vulkáni szigete. és csak 6 kilométer az átmérője. Olyan gyorsan nőnek. és egyes helyeken csillagászati számban élnek. és önállóan tudnak úszni és táplálkozni. hogy az ember biztosra venné. így a legnagyobb és legsúlyosabb tengeri madár. amelyekkel ki akarják bélelni a fészküket. A császárpingvinek ezt a nehézséget úgy hidalták át. Ilyenkor a hím testmelege felolvasztja a jeget. az embernek alig érnek a térdéig. A legnagyobb pingvinfaj a császárpingvin: a felnőtt embernek a derekáig ér. Ezekbe a hevenyészetten kikapart fészkekbe a nőstény két tojást rak. Ezek kistermetű állatok.Antarktiszon élő két pingvinfajnak. A hatékony szigetelésnek köszönhető. hogy felborzolják a tollaikat és eltartják az uszonyaikat a testüktől. amelyeket a hím költ ki. fülsiketítő sivítozással veszekedve a kavicsokon. hogy mire véget ér a kurta antarktiszi nyár. hogy a pingvinpár egy olyan vízmosásban választja ki a fészkét. és a melegebb nyári hónapokban nevelnék fel ivadékaikat. 14 millió kantáros pingvin fészkel. és a továbbiakban meglehetősen riadtan üldögél a mély lyukba süllyedt tojásokon. miközben a nőstény táplálék után jár. Ez alatt a tollruha alatt még egy vastag zsírréteg is van.az egyetlen állatfaj. és 16 kilogrammot nyom. ahol a csupasz vulkáni hamuban egyszerű üregeket ásnak. a pingvinek hőszigetelése így annyira bevált. hogy tavasszal raknák le tojásaikat. Testmérete ugyan kétségkívül a hővisszatartást segíti. hogy olyan párzási menetrendet alakítottak ki. amely képes túlélni télen a kontinens szélsőséges hidegét. amikor könnyű élelmet találni. hogy összezúzódnak. Zavodovski szigetén. mert a császárpingvin az Antarktiszon él és szaporodik . már teljesen kitollasodnak. mint a szamár. Az antarktiszi nyár néhány hete alatt a császárpingvin csibéi ezt nem képesek megvalósítani. és amikor a hullám visszahúzódik a sziklákról. a szülők felváltva etetik őket. a hatalmas hullámzás olyan erővel vágja őket a sziklákhoz. hogy növeljék a hősugárzó felületet. ugyanakkor azonban nagy nehézségeket is okoz. Néha megtörténik. . Ahelyett. sértetlenül. jókedvűen és peckesen gázolnak a szárazföld belseje felé. Ám ezeknek a nagy csibéknek hosszú időre van szükségük ahhoz. még tömpe csőrére is tollat növeszt. vadul. ezt úgy hárítják el. az elolvad. hogy a vikunyához hasonlóan őket is a túlmelegedés veszélye fenyegeti. amely pontosan az ellenkezője a legtöbb más madárénak. Nagy mérete alighanem a hideghez való alkalmazkodás következménye. Amíg a pingvincsibék teljesen ki nem fejlődnek és ki nem alakul tengerjáró tollazatuk. nem tudnak önállóan táplálkozni. a császárpingvinek már a tél kezdetén elkezdik ezt a folyamatot.vagy más kisebb termetű pingvinek.

Márciusban. rendkívül pontosan időzítve. Közben a párja csak áll. de ez nagyon nagy. hogy jól belaknak a tengeren. aztán végül párzanak. még elég táplálékot talál a begyében ahhoz.A nyarat azzal töltik. és fészket sem készít. és a párzási szertartás csúcspontjaként átveszi a nősténytől a tojást és a saját "köténye" alá dugdossa. legfeljebb odébb csoszog egy kicsit. Mihelyt a pár újra együtt van. és olyan jó a kondíciójuk. amíg a nyílt vízhez ér. testsúlyának majd a felét az teszi ki. amilyen csak lehet. hogy a többi költő hímekkel összebújva némi védelmet találjon a hideg ellen. aztán fölveszi a lába fejére. a hím pedig különben is jócskán eltéblábolhatott a jégen arról a helyről. néhány héttel a hosszú téli sötétség beállta előtt a felnőtt madarak a tenger jegén át a partra mennek. se kő. fel kell emelnie. A pár nem követel meghatározott territóriumot magának. hogy a csőrével a lábujjai felé taszigálja. ahol legalább ő táplálkozni tud. a "kötény" alatt. A jégtakaró már jó messzire nyúlik a parttól. ám szólongatva mégis megtalálja. hogy visszaöklendezve megetethesse vele a frissen kikelt fiókát. és igen gazdag szikanyagban. ahol hagyta. így a pingvineknek sok-sok mérföldnyi utat kell megtenniük. hatvan nappal a tojás lerakása után. Ezt úgy oldja meg. szinte hihetetlen módon. Nincs fölösleges energiája. A nőstény csak egyetlen tojást tojik. vastag hájréteg van a tollazata alatt. A párja ilyenkor szinte azonnal odamegy hozzá. Mivel azonban most már igencsak benne járnak a télben. Nyár végére olyan kövérek lesznek. Április és május sötét hónapok. Ő időközben alaposan meghízott. hiszen a jégen nincs se növényzet. a jégmező széle még távolabb fekszik a szárazföldtől. különben megfagyna a jég tetején. Amikor nyáron megérkezik ide a tengerről. egyenesen. amelyre emlékezhetne. Aztán. és felismeri válaszát egyéni hangjáról. A fészeknek nincs határozott helye. kikel a fióka. és az egyre mélyülő sötétségben elindul a tengeri jégmező széle felé. de már az udvarlás megpróbáltatásai során felhasznál belőle valamit. a becses tojást melegen tartva a lábán. most pedig további két hónapig ki kell tartania. a nőstény megeteti a fiókáját visszaöklendezett. visszatér a nőstény. a begyében félig megemésztett hallal. Mihelyt a tojás előbukkan. amit szükségtelen mozdulatokra vagy haszontalan magamutogatásra pocsékolhatna. Ezzel közvetlen feladatát el is végezte: a nőstény otthagyja. A hím ilyenkor. ezért a nősténynek esetleg 15-20 kilométert is meg kell tennie. hátat fordítva a hófúvásoknak és a süvöltő szeleknek. ezért továbbra is apja lábán kuporog. hogy elérjék a part közelében fekvő hagyományos költőhelyeiket. a pingvinek ilyenkor csak udvarolnak. amivel határvonalat ki lehetne jelölni. a hasi lebenye alatt. ahol betakarja a hasáról lelógó tollas bőrredő. amíg csak ki nem költi a tojást. Végül. . A kis jószág még nem képes saját testmelegét megtartani.

ezek bármelyike a fióka pusztulásához vezethet. és falni kezd. ha valamelyik szülő csak egy-két napot késik. hogy vizet érnek. Kőzeteiben páfrányok és erdei fák. az elpusztul. Ha csak egy vagy két napot késik. Ha az időjárás csak egy csöppet rosszabb. hiszen alig két hónapjuk van zsírtartalékaik visszaszerzésére. hogy ellássa fiókáját a sürgősen szükséges táplálékkal. csak az a hal. nagy sokára a horizont elkezd világosodni. Végül. több mint 140 millió évvel ezelőtt mind éltek és virultak. mielőtt az egész ciklus újrakezdődik. amely sokkal közelebb feküdt az Egyenlítőhöz és sokkal melegebb volt az éghajlata. Párja gondoskodására bízva a fiókát elindul a tenger felé. Ha tíz közül négy megéri a felnőttkort. A fiókának közben nem volt semmi más ennivalója. ha a halászat csak egy kicsit kevesebbet hoz. akkor a kicsi pingvin néhány napon belül éhenhal. Az Antarktisz nem volt mindig ennyire elhagyatott föld. de a szülők ennek ellenére felismerik őket a hangjukról. Az ünnepi lakomához a felnőtt madarak is csatlakoznak. Még mindig pelyhes. súlyának legalább az egyharmadát elveszítette. végül aztán valamelyik már elég közel van ahhoz. amit a nőstény hozott magával. A tél hátralevő heteiben a szülők felváltva mennek halászni és ennivalót hozni a kicsinyüknek. szürke pihetollak borítják. vissza a fiókájához. amit az apja hoz.Ez a családegyesítés kritikus pillanat. Többségük ténylegesen el is pusztul. a hőmérséklet egy leheletnyit emelkedik és a tengeri jégmezőn repedések jelennek meg. A fiatalok összebújva gubbasztanak. Szánalmasan lefogyott. amikor ez a szárazföld Dél-Amerikával. de ha sikerül elérnie a jégmező szélét. és belevetik magukat . A szaporodási folyamat teli van veszélyekkel és nehézségekkel. az a császárpingvineknél már jó évnek számít. és nem tér vissza. apró. Lecsoszognak a vízhez.attól a pillanattól kezdve. Már igencsak ráfér a további táplálék. . Ausztráliával és Új-Zélanddal együtt egy hatalmas szuperkontinens része volt. akkor lebukik a tengerbe. esetleg már akkor sem ér vissza időben ahhoz. aztán friss hallal teli beggyel elindul a hosszú útra. A hetekig csak ácsorgó és éhező hím most már elmehet táplálékot keresni magának. Két hétig vakációzik. Ha a nőstényt elkapja egy leopárdfóka. primitív emlősök és dinoszauruszok kövületei rejtőznek. meg anyjának egyes emésztőnedvei. mire anyja visszatér. A nyílt vízhez vezető csatornák egyre közelebb kerülnek a költőhelyekhez. Valamikor. kitűnően úsznak. hogy a fióka elérhesse.

ott is maradt. dél felé vándorolt. Mivel azonban az Antarktisz Ausztráliától elválva tovább sodródott délre. amelyeken át a világ melegebb részeiről származó állatok előretörhettek a jég világa felé. Abban az időben a déli sarkvidéket még tenger borította. de a Föld melegebb vizeivel való cirkulációja alighanem megakadályozta. és benne rejlik a világ egész édesvízkészletének a 90 %-a. még ha addig életben maradtak volna is. ha többször vissza is húzódott az összefüggő jégtakaró. ezek a vizek maguk is befagynak. Annyi biztos. mert a szárazföldek folyosóul szolgáltak. Jégkorszak kezdődött. hogy befagyjon. mivel a napsugarak hajlásszöge kicsi. Lehet. hogy a Föld mintegy 3 millió évvel ezelőtt sokkal hidegebb bolygóvá vált. először Ausztráliához kapcsolódva.5 kilométer vastag. mint a körülötte áramló tengerek. és akkora területet borít el. Ha elolvadna.De amikor az óceáni lemezek mozgása elkezdte széthasítani a szuperkontinenst. hogy ez is akadályozta a tengeráramlások szabad folyását. Erősen különböző hellyé lett így az Antarktisztól. az északi félteke kontinensei is megváltoztatták a helyzetüket. és napjainkban az Északi-sarkot nem összefüggő szárazulat. A szárazföldnek hamarosan túl hideggé kellett válnia a dinoszauruszok és a többi szárazföldi állat számára. hanem tengeri jég borítja. Ez a jégtakaró hatalmas kupolát alkot. hiszen a szárazföld természetesen nem melegedhetett fel úgy. Az a tény. A jégtakaró egyes helyeken 4. hogy a vizek újra felmelegedjenek. messze délre lenyúltak Európába. mint például az angliai Midlands. de "hidege" még mindig köztünk van. ami önmagában is tovább hűtötte a szárazföldet. az Antarktisz. Az Északi-sarkot ebben a távoli időszakban szintén szabadon cirkuláló víz borította. amelynek legmagasabb pontjai 4000 méterre emelkednek a tengerszint fölé. Miközben az Antarktisz dél felé sodródott. Ma gyakorlatilag az egész kontinenst jég borítja. Észak-Amerika és Grönland egyre szorosabb gyűrűt alkotva közeledtek feléje. a tengerek szintje világszerte 55 méterrel emelkedne. de Eurázsia. . Amikor télen lehullott a kontinensre a hó. nagy hatással volt az állati populációra. Akárhogy is volt. hogy az Arktisz körül kontinensek gyűrűje helyezkedett el. kivéve néhány kitüremkedő hegycsúcsot és egy-két part menti szárazföldi sávot. mint egész Nyugat-Európa. és vizének hidegnek kellett lennie. hiszen a hó fehérsége az amúgy is gyönge napsugárzás 90 százalékát visszaverte. A szárazföldek helyzetében beállt változások hűtőhatását feltehetően tovább erősítették a napsugárzás erejének változásai. és végül a Délisark fölött megállapodott. Így aztán a hó évről évre felgyülemlett. a helyzet megváltozott. és ezzel azt. a gleccserek szélesebbek lettek. és saját súlyának nyomása alatt jéggé vált.

ami nemcsak a bőrét védi meg a lehűléstől. mint a pingvinek: csapkodnak a szárnyukkal és a lábukkal kormányoznak. elzárva a fóka menekülési útját a tenger felé. A párzási időszakban nagy telepeket alkotnak. miközben jórészt úgy mozognak. Egyik fajuk. illetve grizzlyvel áll rokonságban. emellett bundájának szőre nagyon hosszú és erősen zsíros. ezért csak görcsös szárnycsapkodással tudnak a levegőbe emelkedni. amelyeket hatalmas mellső mancsának egyetlen gyors legyintésével öl meg. ők .Ezért míg a Déli-sark közelében nem él nagyobb állat. de átváltozásuk még nem olyan teljes. a lundák és maguk az alkák. Az évnek egy rövid szakaszában valamennyien el is veszítik repülési képességüket. a lummák. és mindenekfelett valamennyien kitűnően úsznak a víz alatt. mert sok más. Talpának legnagyobb részét is szőr borítja. Rendkívül hatásos védelmet élvez a hideg ellen. Ez a hatalmas. a jegesmedve vadászterülete. Ha felfedez egy jégtáblán sütkérező fókát. Repülési képességüket nem veszítették el teljesen. mint a melegebb vidékeken élő rokonai. lebukik a víz alá és a jégtábla szélén bukkan fel. Amikor a jegesmedve becserkész egy fókát. Ám pingvineknek. szinte láthatatlanul mozog. mint a pingvineké. ami egy kicsit messzebb van. az antarktiszi táj jellemző madarainak nyomuk sincs. Vannak azonban más madarak. túlnyomórészt fehérek és feketék. Repülő madarakból úszó madarakká váltak. Néha meg őrködik a jégen a fóka által lélegzőnyílásnak használt lyuk mellett. Eurázsiában és Észak-Amerikában élő barnamedvékkel. mancsának oldalirányú csapásával szétzúzza fejét a jégtábla szélén. fehér testét lekushadva belenyomja a hóba. fehér állat a sarkkörtől délre. jóval nagyobb. a hideg éghajlaton élő állathoz hasonlóan. amelyek nagyon hasonlítanak hozzájuk : az alkafélék családjának tagjai. a grönlandi fóka párzás idején százezrével gyülekezik a jégtáblákon. A fókák ugyanúgy tömegesen élnek az északi sarkvidéken. mint az Antarktiszon. hanem jobb kapaszkodást is biztosít. hogy a legtöbb madárhoz hasonlóan fokozatosan vedlenék le szárnytollaikat. így a víz számára gyakorlatilag átjárhatatlan. a földön egyenes testtartással állnak. Nyáron a délebbre eső vidékeken a jegesmedve esetleg bogyókat eszik és lemmingeket fog magának. Ám fő zsákmányállata mégis a fóka. és amikor felbukkan az áldozat. az Északi-sark az egyik legnagyobb termetű ragadozó. mivel ahelyett. Sok szempontból emlékeztetnek a pingvinekre. Szárnyaik ma már nem túlságosan erősek.

Ez a név rajtaragadt a déli madarakon.az arcon és a szemhéjakon. A sarkvidéken azonban még az eszkimók sem lennének képesek életben maradni. ami csökkenti a lélegzéssel járó hő. csakugyan nagyon hasonlított a pingvinre. ahol a teljesen felöltözött eszkimó is ki van téve a hideg hatásának . őket is pingvineknek nevezték el. A család egyik tagja. hogy "fehérfejű". hanem ő maga is : mivel nem tudott repülni. kétségkívül a délről jött emlős ragadozók miatt. amelyek azt jelentették. és mostanára testfelépítésük az emberek minden más csoportjánál jobban alkalmazkodott a szélsőségesen hideg körülményekhez. amikor egyenesen állt. ha nem viselnének meleg állati szőrméket. Végül aztán az óriás alkának nemcsak a neve tűnt el.és nedvességveszteséget. hanem az ember is. talán pontosan azért. egyesek szerint két walesi szóból származik. Hozzáférhetetlen szirtfalakon és elszigetelt sziklahalmok tetején gyűlnek össze. A madárnak ugyan tényleg volt két fehér folt a fején. alakjuk a hőmegtartás szempontjából kedvező: köpcösek. Nemcsak a jegesmedvék és a sarki rókák vadásznak ugyanis rájuk. mert ezek nem veszítették el a repülés képességét. az óriás alka teljesen elveszítette a repülőképességét. de az északiakon nem. állítólag 85 centiméter magas volt. . Az alkacsalád többi tagja életben maradt. sőt. és testfelületük a térfogatukhoz viszonyítva kicsiny. és ezért erősen vadászták is. először ő kapta ezt a nevet. mint a legtöbb más emberfajtáé. mert az óriás alkának pompás szigetelő zsírréteg volt a bőre alatt. Utolsó példányát 1844-ben ölték meg egy Izland melletti kis szigeten. Így hát amikor a déli félteke utazói hozzájuk nagyon hasonló. A legnagyobb közülük. A szó eredete máig vitatott. Bár nem különösebben nagy termetűek. hogy az elnevezés a hájat jelentő latin szóból származik. fekete-fehér lévén.mindet egyszerre veszítik el. Valószínűbb. Emellett. de nem állnak ki tömegesen a tengerpartokra vagy a jégtáblákra. Az eszkimók Észak-Ázsia földjéről az ősidőkben vándoroltak ide. Még vastag zsírpárnákat is kifejlesztettek. repülni nem tudó madarakat láttak. Utána kimennek a tengerre és nagy csapatokban üldögélnek a hullámok közt a vízben ilyenkor hasonlítanak a legjobban a pingvinekre. de Walesben soha nem élt. Orrlyukaik keskenyebbek. nem tudott egykönnyen elmenekülni az ember elől. pontosan azokon a helyeken.

Nyáron a tundrán a gyönge napsugárzás hatására talán felenged a talaj felszíne. az eszkimók is szakítottak kutyafogatú szánjaikkal. Mostanára. hóból építettek maguknak menedéket: hosszú csontkéseikkel nagy hótömböket vágtak. A jégmező szélétől délre száz meg száz kilométeren át puszta kavics. miközben kizárólag fókavadászatból éltek. a külsőt a szőrével kifelé. motoros szánjait és távcsöves. Azoknak a szikláknak az összezúzott és szétszóródott törmelékéből áll. ahol lassan elolvadnak. két nadrágot. és félmeztelenül pihenhettek szőrmetakaróik alatt. Ez időről időre hatalmas táblás jéghegyekké töredezik. két tunikát viselnek.Kesztyűjüket és csizmájukat fókabőrből készítik. Ezeket olyan finom öltésekkel varrják össze. . az Ellesmere-szigeten és a Spitzbergákon jégszirteket és jégszájadékokat alkot. de a felszín alatt körülbelül egyméternyire a talaj továbbra is olyan kemény és fagyott marad. Az Antarktiszról induló gleccserek a tengerbe érve tömör jéghátságot alkotnak. ilyenkor az egyik hótömb helyére áttetsző jégdarabot tettek. tüzelőanyagait. hogy nem engedik át a vizet. amelyeket a hidegebb időszakokban az előrenyomuló jég maga előtt tolt. zubbonyuk pedig rénszarvasbőrből és madarak bőréből készül. az igluval és kézzel varrott szőrmeruházatukkal. Az eszkimók hagyományosan hosszú utazásokra indultak a jégen. Ezek évtizedekig hánykódhatnak az antarktiszi tengereken. és az égő olaj meg a saját testmelegük akár +15 fokra is fölmelegítette az iglu belsejét. Az Északi-sarkvidéken a jégtakaró sok helyen a szárazföldet borítja. míg végül följebb sodródnak a melegebb vizekre. amelyet szőrmékkel takartak le. a belsőt a szőrével befelé. Amikor letáboroztak. magával hozva új anyagait. Odabenn a tömör hóból padot építettek. messzehordó puskáit. ez a tundra. aztán visszavonulva hátra hagyott. amikor már a nyugati ember is megtelepedett a sarkvidéken. így levethették nehéz bőrruháikat. Ez az élet szinte elképzelhetetlen megpróbáltatásokkal járt. áramfejlesztőit és műszálas szöveteit.ez volt az iglu. s ma már nem mennek olyan hosszú vadászutakra az északi sarkvidék jégmezőire. és ezeket emelkedő csigavonalban egymásra tornyozták. Olajmécsessel világítottak. Grönlandon. szigonyaikkal.és kősivatag terül el. nadrágjuk jegesmedve bőréből. Néha még ablakot is készítettek rá. amelyekből patakokban ömlik a megolvadt víz. amelyek közül egyeseknek az átmérője akár a 200 kilométert is elérheti. amíg csak fölül össze nem épültek .

hiszen ezek a hegységek már réges-rég megvoltak. mint egy kis vulkáni kúpnak. Az összehúzódás és a tágulás a kavicsok furcsa alakzatait hozza létre. és széleiket jó nagy kövek is szegélyezhetik. Amint az várható is. amelyek néha csak néhány centiméter szélesek.mint az utolsó jégkorszak óta mindig. sásfélék és gyapotsás is. ezt a tomboló szelek nem teszik lehetővé. mint egy tengerimalac. A föld alatt azonban. Egyik sem éri el még egy kis bokor méretét sem. A tundra növényei közül sokat nagy magasságokban. és ezek a halmok oldalirányban kitágulnak. de mellettük ezernél több különböző virágos növényfaj is megél. Könnyen lehet. de néha 100 méter átmérőjűek is lehetnek. hanem vízszintesen. és nagyon kevés állatot látni. a talaj mentén nő. csak láva helyett jég van bennük. Mivel a középen lévő finomabb kavics alkalmasabb a növények megtelepedésére. Ugyanez a folyamat a lejtőkön nem sokszögeket. a tundrán mindenütt élnek zuzmók és mohák. Mint minden hideg éghajlaton élő növény.lemmingek. Akadnak továbbá alacsony hangák. akkor a kavicsok lapos kupolaként megemelkednek. és olyan az alakjuk. mint odafönn. a felszín közeli csapásaikon apró rágcsálók kocognak és legelészik a növényzetet . Egy-egy néhány centiméter átmérőjű fatörzs évgyűrűinek tanúsága szerint akár több mint 400-500 éves is lehet. és a tundra talaja olyan lesz. . Másutt a rendszeres fagy és olvadás esetleg koncentrálja a talajvizet. mint a kisebbeket. amelyek csak feleakkorák. hanem hosszú sávokat hoz létre. így a finomabb kavicsok középen maradnak. A nagyobb részecskéket a fagy gyorsabban mozdítja el. A hosszú téli hónapok alatt a földet hó borítja. hogy innen is származnak. így azt felpuposítva akár több száz méteres talajpiramist hozhat létre. vastag barna bundájuk. Ha a talaj egy-egy foltját megtámadja a fagy és jéggé fagyasztja a benne lévő nedvességet. mintha furcsa kerti parcellákra volna osztva (poligonális tundratalaj). Észak-Amerika és Eurázsia hegyei közt is megtalálhatunk. fagynak kitett talajfolt alakul ki. ott a szélük esetleg összetalálkozik. ez is rendkívül lassan növekszik. amelyek nagy távolságokra szalagszerűen futnak lefelé a hegyoldalakon. Kifejlett példányai akár 5 méter hosszúak is lehetnek. amikor az utolsó jégkorszak bekövetkezett és a tundra kialakult. Ahol ugyanazon a környéken több ilyen. kövérek és tömzsiek. míg a nagyobb kövek a perifériára tolódnak. A törpe fűz nem függőlegesen. Az örökösen átfagyott réteg fölött a talajfelszín az évszakok változása szerint olvad ki vagy fagy meg. Így sokszög alakú formák (poligonok) képződnek a talajban. de alig néhány centiméter magasak. ezeknek a sokszögeknek a közepén zöld foltok jelennek meg. ahol sokkal melegebb van. de egyesek ennek ellenére fává nőnek. Ezeket a piramisokat pingónak nevezik.

a lemmingek is megjelennek a szabadban. ahol esetleg bogyókat és fűzfaleveleket találhat . más madarak : víztaposók. amikor rovarok milliói keresik a meleg emlősvért. hogy kivegyék részüket ebből a kurta lakomából.pöttöm fülük és nagyon apró farkuk van. Időnként egy-egy fehér sarki róka kezd vadászni rájuk. a levegő egy kicsit melegebb lesz. mint családjának másutt élő tagjai. keresgélik a még össze nem rágcsált leveleket. A rovarok és a lemmingek. Sarki nyulak kaparnak kétségbeesetten a hóban. az ég kissé kivilágosodik. hogy egymás után nyitná ki barkáit és leveleit. nincs veszteni való idejük. így mocsarakat és tavakat formálva ott marad a felszínen. A télen pocsolyákban és tavakban szunynyadó rovarpeték ilyenkor kikelnek. A hermelin.és a kercerécék. Ám nehéz itt az élet . és hamarosan fekete legyek és moszkitók hordái bújnak elő belőlük. egyszerre bontja ki őket. Talán néhány fehér madár is bóklászik a védett völgyekben. hogy ők is lerakhassák a petéiket. hogy mohón lakmározzanak a sekély tavak dús növényzetéből.csak a legalkalmasabbak képesek életben maradni. Vadászsólymok. hogy saját alagútjaikban hajszolja a lemmingeket. Csapatokban jelennek meg a nyílfarkú. Miután oltalmazó hótakarójuk elolvadt. A növények sietve virágba borulnak. A levegő fenyegető zümmögéssel telik meg. Aztán hirtelen megjön a tavasz. a zöld hajtások és a vízinövények mind pompás táplálékot jelentenek valamilyen élőlénynek. A Nap napról napra magasabbra emelkedik a horizonton. a csörgő. a hegyi. hogy a víz elszivárogjon. Majd olvadni kezd a hó. Éhes vándorok érkeznek ilyenkor délről. A zöld vagy havasi éger annyira siet. ez a fehér ragadozó elég kicsiny ahhoz. enyhébb körülményekre: a fagymentesség csak körülbelül nyolc hétig tart. Az állandóan fagyott talajréteg nem engedi. amelyre szükségük van ahhoz. és merev lábakkal toporzékolva megpróbálja kizavarni őket alagútjaikból. hogy ahelyett. hollók és hóbaglyok jönnek lemminget enni.ez a havasi hódfajd. Az állatok és a növények gyorsan reagálnak ezekre az új. . mélyen leás a hóba.

biztonságban jár a hómentes tundrán. Az idelátogató madarak szaporodni kezdenek. és fiókáikat a gazdag rovartáplálékon nevelik fel. a fény elhalványul. hölgymenyétté változik. hogy az ivadékok elég nagyok és elég erősek legyenek az utazáshoz. FEJEZET . Velük együtt érkeznek a rókák. ivadékaikkal együtt. az eljövendő tojás. már vedlettek. Elsőként a víztaposó madarak távoznak. 3.havasi partfutók és kőforgatók gyűjtögetik a rovarokat meg a lárvákat. és megváltoztatták a színüket. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. megállás nélkül gyűjthetik számukra a táplálékot és etethetik őket. és a földre újra ráüti pecsétjét a fagy. A Nap napról napra mélyebbre süllyed.és csibelakomákra számítva. így a szülők egyfolytában. és hatalmas rénszarvascsordák kocognak fel északra a leveleket meg zuzmókat legelészni. amikor visszatér a tél. mindegyikükből barna jószág lesz. A záporok metsző havas esővé változnak. A tundra nyári látogatóinak többségéhez hasonlóan ők is a messze. A róka. amely feltűnés nélkül. Mostanára a fehér állatok. a hermelin és a sarki nyúl. de most a napnak szinte mind a huszonnégy órájában világos van. egyszer csak vége lesz a nyárnak. A rénszarvasok hosszú oszlopokba gyülekeznek. A hermelin a déli szemeknek ismerősebb állattá. amelyek itt töltötték a telet. a vadászok és az üldözöttek mind egyaránt álcázásra szorulnak. Aztán. és fejüket lehajtva visszafelé kocognak az egyre fehérülő tundrán. ugyanilyen hirtelen. de hamarosan az összes madárlátogató útnak indul. javította és tördelte: a Webtigris. délre fekvő hatalmas tűlevelű erdők fái között találnak menedéket a téli hóviharok elől. a havasi hófajd. Nagyon gyorsan kell csinálniuk.

ahol csak szárazföld van: Alaszka csendes-óceáni partjaitól kelet felé Észak-Amerikán keresztül az Atlanti-óceán partjaiig. a másik irányban pedig a keskeny Bering-szoroson és Szibérián át nyílegyenesen egészen Skandináviáig. Bár még mindig rendkívül hideg van. Nappal a napfény még elég erős ahhoz. De aztán mégis folytatják útjukat dél felé. Teljes hossza egyik végétől a másikig mintegy 10000 kilométert tesz ki. Velük haladnak borjaik is. A kopár. a rénszarvascsordák naponta akár 60 kilométert is megtesznek. tehát újabb lehűléskor nem is tud jéggé fagyni. a csorda a magas fák övezetén keresztülballagva eljut az igazi erdőbe. De hosszú út áll előttük. kitűnő állapotban vannak a nyári legelés után. s végül. és a föld felszínét egyes helyeken olyan vastag jégpáncél borítja. Egyes helyeken 2000 kilométer széles szalagot alkotva végighúzódik az egész Földön. mert valamivel több a . Az északabbra fekvő tundrához képest itt jobbak a körülmények. Ki vannak merülve. Amikor már egyre sürgetőbb a menedékhez érni. és hozzáfér az alatta lévő növényzethez. hogy nem tud hozzáférni az alatta lévő levelekhez és zuzmókhoz. de ez inkább akadályozza. mert a megolvadt víz éjszaka újra megfagy. A sötét ágak alatt nem olvad meg a hó. egyenként vagy kis csoportokban álldogálnak a kis. hanem puha és porszerű marad. kábultak. védett mélyedésekben. Az az erdő. bátran lépést tartva szüleikkel. és az időjárás egyfolytában romlik. és táplálékot is találnak. több mint 1000 kilométeres menetelés után. Végül aztán körülbelül egyheti kitartó trappolás után a csorda eléri az első fákat. A fák lassan szaporodnak és egyre nagyobbak lesznek. Itt már könnyebb a dolguk. amelybe a rénszarvasok most behatoltak. Így a rénszarvas patájának néhány csapásával. fátlan földre máris hullik a hó. a világ legnagyobb faállománya. vagy orrával egy kicsit turkálva el tudja takarítani a havat. a sűrű fák megóvják az állatokat a hideg. mintsem segíti a rénszarvast.AZ ÉSZAKI ERDŐK Az alaszkai tundráról szeptemberben dél felé vándorló rénszarvascsordák kövérek. veszedelmes szelektől. hogy elolvassza a havat.

A gázcsere folyamán némi vízgőz óhatatlanul veszendőbe megy. így alig van benne folyadék. ezért nagyon kevés vízpára diffundál belőlük. az úgynevezett sztómák (vagy gázcserenyílások) bonyolítják le a gázok cseréjét és a párologtatást. amelyek szabályos vonalakban vonulnak végig egy. Bár a víz hó és jég formájában elborítja az erdőt. Anyagcsere-folyamatai következtében minden zöld növény óhatatlanul veszít némi vizet. Amikor pedig olyan nagy a hideg. ebben a szilárd alakban a növények nem tudnak hozzáférni. viaszos bevonata szinte a nullára csökkenti. mint a napégette sivatagok növényeinek. A hőmérséklet 40 Celsius fokkal a fagypont alá is süllyedhet. A táplálékul szolgáló szén-dioxidot a levegőből a gázcserenyílásokon keresztül veszik fel. Ez a rovátka nyugvó levegőréteget tart fenn közvetlenül a sztómák fölött. tehát nem tudja lehúzni a súlyával. A földet a heves hóviharok több méteres hótorlaszokkal boríthatják.ez pedig éppen elég ahhoz. Mivel hosszú és vékony. alacsonyabbra. nem elegendő ahhoz. a sztómák is lezáródnak. hogy a talaj mélyen megfagy és a gyökerek vízellátása is megszűnik. így a fák magasra nőhetnek. Így aztán az északi erdők fáinak ugyanolyan szélsőséges aszályokat kell elviselniük. Emellett a levél többi felszínközeli sejtjének vízveszteségét a levél külső vastag. A színe sötét. hogy megfosztja őket egyik alapvető szükségletüktől. amelyek ellenállhatnának a tél beállta előtti komoly fagyoknak. hogy a fák vastag törzset építhessenek fel. tehát a levelek minden párolgása katasztrofális következményekkel járna. hogy egy fa fejlődhessen. és ezek apró gödröcskék alján helyezkednek el. Nagyon kevés nedvet tartalmaz. az oxigén is. Az ilyen megpróbáltatásoknak leginkább ellenálló. a tűlevél azonban jóval kevesebb vizet veszít. Bizonyos körülmények közt még ezek a vízvisszatartó eszközök sem elegendők.fény. Viszonylag kevés sztómaa van rajta. A rendkívüli hideg nem csak azzal fenyeget. ami megfagyhatna. legjellegzetesebb levélforma a fenyők tűlevele. mint a legtöbb más levél. a tűlevél hosszán végigfutó rovátka alján. a hó nem egykönnyen tapad meg rajta. ezért a gyenge napfény legtöbb hőjét képes megkötni. hogy megfagyasztja a fák szöveteiben lévő folyadékot. hanem azzal is. vagy elég erős leveleket hozzanak. amelyek fél évnél hosszabb ideig is ott maradhatnak. A zöld növények levelein a mikroszkopikus méretű pórusok. amikor megfelelőek a fényviszonyok. a víztől. és a hőmérséklet is 10 Celsius fokig vagy a fölé emelkedik . Az Északi-sarkhoz közelebb fekvő területeken rövid a nyár. . Más tekintetben azonban a körülmények még mindig szélsőségesen szigorúak. mint a tundra legalacsonyabb hőmérséklete. és ezeken a nyílásokon keresztül távozik anyagcseretermékük. Itt azonban rendszerint van évente legalább harminc olyan nap.

vastag ruganyos szőnyeget alkotva. magának a fának pedig nem kell becses energiáit évről évre a levelek újrafejlesztésére fordítani. zöld színtestük. Egyetlen fenyőfajhoz kapcsolódva nem kevesebb. Az örökzöld tűlevelű fák egy ősi csoportba tartoznak. A társulás nem is nélkülözhetetlen. amelyek nem szélsőségesen hidegek ugyan. de mivel nincs klorofilljuk. a növekedés évadjában néhányat itt-ott időről időre megújítva. Köztük vannak az erdeifenyők és a lucfenyők. Így aztán. sok-sok éven át épen. a vörösfenyő minden ősszel elhullatja tűleveleit. A gombák és a tűlevelű fák közötti kapcsolat nem olyan bensőséges. készek a fotoszintézisre. amikor a tűlevelek végül lehullanak. mint 119 féle gombafajt találtak.A vörösfenyő olyan területeken hajt. és mintegy 300 millió évvel ezelőtt. A tűlevelű fák gyökerei nem hatolnak mélyre. A levelek efféle megőrzése jelentős előnyökkel jár. nem tudják azokat szintetizálni. Más területeken azonban a tűlevelek egész éven át hatékonyan és gazdaságosan működnek: tulajdonosaik akár hét évig is megtarthatják őket. Maguk a fák is csak a gombák segítségével képesek visszanyerni a lehullott tűlevelekkel elvesztett tápanyagokat. de a gombák segítsége nélkül a tűlevelű fák sokkal lassabban növekednének. Mivel a tűlevelek erősen viaszosak és gyantásak. s a hideg miatt a bakteriális tevékenység amúgy is igen lassú. Mivel a bennük lévő tápanyagokat nem szabadítja fel a bomlás. mint a moszatok és a gombák társas viszonya. a fatörzs körül terjesztik ki messze nyúló hálózatukat. mihelyt elegendő a fény. A tűlevelek sajátosságai jelentős mértékben korlátozzák azoknak az állatfajoknak a . felbomlatlanul ott maradnak az erdő talaján. Tűleveleiknek a zord klíma hatására kialakult jellege jelentős mértékben befolyásolja az egész körülöttük élő erdei közösséget. A gombák a lehullott tűleveleket képesek lebontani olyan anyagokká. és nem is olyan specifikus. Mivel a tél folyamán nem kockáztathatja a nedvesség elvesztését. jóval a többi virágos növény előtt jelentek meg a Földön. amelynek tagjai magvaikat tobozokba rejtve hozzák létre. és egyetlen fán is hat-hétféle gomba élhet egy időben. hanem a földfelszín közelében. de a földjük nagyon száraz. nem egykönnyen bomlanak el. amelyeket a fák tápanyagként újra hasznosítanak. a hemlockfenyők és a cédrusok. hogy ennek fejében a gombák viszont kivonják a fák gyökereiből a cukrot és az egyéb szénhidrátokat. szőnyegük alatt a talaj szegény és savas marad. és a teljes inaktivitás állapotába kerül. amely a zuzmókat létrehozza. A fa levelei mindjárt a tavasz legkezdetén. Úgy látszik. amelyekre szükségük van. a jegenyefenyők és a ciprusok. A gyökereket különféle gombák fonalai és a fonalak alkotta hálók veszik körül.

gyantás tűlevelek azonban a rovarok kivételével a legtöbb élőlény számára gyakorlatilag ehetetlenek. hogy elegendő húshoz jussanak. Ezen a hideg vidéken. A rénszarvas hozzájuk sem hajlandó nyúlni. Ettől a magvak kiszóródnak.mókusok. amelyeknek sikerült megvetni lábukat az erdő nyíltabb részein. Egy. . mint a levele. s a hóban turkálva keresi meg azokat. tavaszi hajtásokat. és egy 200 méteres cikcakkos vágtában nem sikerül elkapnia. és elég erős és nagy csőre van ahhoz. amelyek képesek a tűlevelű erdőkben élni.főleg a nyár folyamán szerzett zsírtartalékaikra támaszkodnak. amelyet bármelyik fenyőerdő létrehoz. A hiúz. akár 30 centiméter hosszúra is megnő.szintén magvakkal táplálkozik. A keresztcsőrű nagyon szorgalmas : naponta akár ezer magot is összegyűjt. hanem kereszteződik. akkor feladja az üldözést. pockok. de ők is sokkal jobban szeretik a fiatal. Azt hihetnénk. hogy az az óriási levéltermés.számát is. Néhány apró emlős . a folyópartokon vagy a tavak szélén. amelyek még gyöngék és nedvdúsabbak. és a madár nemcsak ott helyben eszi meg őket. Az őz sokkal nagyobb. amelyek ezekre a növényevőkre vadásznak. ami lehetővé teszi. ezért sokkal értékesebb zsákmány. Ha a hiúz hajszolni kezd egy sarki nyulat. Azoknak a ragadozóknak. megeszik a rajtuk növő mohákat és zuzmókat. nagy erdőterületeket kell bebarangolniuk. hogy a madár kivájja és kiemelje a fehérjedús magot a toboz erős burkából. hanem gyakran el is raktározza nehezebb időkre a fák repedéseiben. mert az valószínűleg több energiát emésztene fel.megeszi a tűleveleket. Az erdő többi. nagyobb testű növényevői .a rénszarvasok. A fenyőszajkó sokkal nagyobb madár. tehát még a hosszú hajsza is megéri. növényevő élőlények hatalmas seregének szolgálhat táplálékul.például a siketfajd és a nagy pirók . A tűlevelű fák magja sokkal kedveltebb táplálék. lemmingek . a vadászat során pontosan fel kell becsülni a hasznot és a veszteséget. őzek és jávorszarvasok . hogy egyetlen csípésével szétzúzza a tobozokat. ez a nagy testű. de némi pótlást azért szereznek maguknak: lehasogatják a fák kérgét. A pintyek családjába tartozó keresztcsőrű ezt a rendkívüli csőre segítségével tudja megoldani. ahol annyira fontos az energiatakarékosság. ahogy az apró rágcsálók sem. amelynek két csőrkávája nem ér össze a hegyénél. mint amennyit a nyúl teste szolgáltatna.két madár . A viaszos. Néhány madár ugyanis ki tudja szedni a magokat a tobozból. így a hiúz igen kitartóan üldözi. vagy azokat a viszonylag ritka bokrokat legelik le. vastag bundájú macskaféle több mint 200 négyzetkilométeres körzetet is bejárhat.

fajdszerű madarat fenyőtűket majszolni. Más madarak egy kicsit többet segíthetnek a tájékozódásban. akkor az egy lucfenyőfajd. mert akkor az egy siketfajd. míg az őz. és Észak-Amerikában vagyunk. A rozsomák ugyanúgy vadászik Skandináviában és Szibériában.és állatfajokból álló életközösségek élnek. lecsüngő felső ajka fölött mélán bámul ránk. fekete szárnyai vannak.ez utóbbi izmosabb és súlyosabb. áttöri ezt a kérget. és fehér foltos. mert gyorsan tud futni a hóréteg vékony kérgén. Segíthet. A jávorszarvast másképpen nevezik Amerikában és Európában. Nagy testük ugyanúgy segít nekik megőrizni a hőt. mint ÉszakAmerikában. hogy a megpillantott állatok alapján meg tudja mondani. hogy azok között az állatok között. nagy testű rőtvad. A télen az erdőkben menedéket kereső kisebb rőtvadat Észak-Amerikában karibunak. Európában rénszarvasnak hívják. amelyek a hó fölött élnek. amely hosszú. és ha akkora. ahol sokkal hidegebb van. mint alatta. a rozsomák pedig a menyétfélék családjának legnagyobb tagja. mint egy pulyka. a jávorszarvas a legnagyobb testű rőtvad. Az amerikainak szürke a teste. A kis. Skandinávia és Szibéria között. Amikor azonban eljön a tavasz. a faj egy és ugyanaz: hatalmas agancsú. ha meglátunk fönn az ágak közt egy fekete. hosszú szőrű. a lábán meleg tollcsizmát viselő nagy szakállas bagoly. akkor valahol Eurázsiában vagyunk. mind a két kontinens összes erdőiben ott röpköd.A rozsomák. ha hófúvásba szalad. Nem meglepő. A siketfajd a legnagyobb a fajdfélék között. de számára könnyebb a vadászat. Amerikában nyestnek nevezik . De a néma. így hosszú-hosszú szakaszokon esetleg semmiféle élőlény nyomaival nem találkozunk a hóban. De ha csak akkora. melyik kontinensen van. csaknem azonos fa. de a két állat gyakorlatilag megint csak azonos. mint egy csirke és a szemöldökén egy vörös csík húzódik végig. mint a jól megtermett magashegyi állatoknak. A tűlevelű erdők leglátványosabb madara pedig. és így a rozsomák elkapja. Ha az ember a tél közepén ejtőernyővel ereszkedne le ennek az erdősávnak valamelyik részén. ez a jókora ragadozó szintén vadászik az őzekre. de csak éppen hogy. madárfészkeket rabló állatot Európában nyusztnak. nagyon jó természetismerőnek kellene lennie ahhoz. fagyos erdőkben kevés az állat. az északi erdők drámaian megváltoznak. bár a keresztcsőrű egyik faja keletről nyugatra szintén az egész erdőövezetben megtalálható. bár a nevük különböző. egyes fajok óriásai is megtalálhatók. A fenyőszajkónak például több különféle faja van. botladozni kezd. A tűlevelű erdők övezetében nagyon hasonló jellegű. míg az európai faj pettyes. .

A fenyőtűkben szunnyadó. Így ha a dolgozóhangyák történetesen rá is bukkannak a visszatérő felderítő szagnyomára. Ez annyira megzavarja a hangyát. Öszszegyűjtik a megrágott fenyő tűleveleiből kicsurgó gyantát. hogy kerüljék el. A fésűsfenyődarázs lárváinak sem erős rágójuk. a rügyek külső felszínén lévő sejtek pedig egyfajta fagyálló folyadékot fejlesztettek ki magukban. és zavartalanul rágcsálhatnak tovább. megrágják és elraktározzák belüknek egy speciális zsákjába. a nedvesség elvesztését gyantaréteg akadályozta meg. amellyel megtámadhatnák a felderítőhangyát. az nem jelenti azt. A lárvák keresésére a hangyák felderítőket küldenek ki. A fésűsfenyődarázs lárvái viszont nagy számban gyűlnek össze : ezrével. zárt burkolat védte az időjárás ellen. amely . a szag nem a nyom követésére ösztönöz. széthasadnak és lelökik téli burkukat. tüstént úgy szétoszlanak az ágak közt. Most a rügyek robbanásszerűen életre kelnek. vagy a szorgalmas szülők által előző nyáron a kéregbe fúrt lyukakba lerakott rovarpeték most kikelnek. ha a szerencsétlen felderítőnek sikerül visszajutnia a bolyba. A fenyőaraszoló hernyójának fő ellenségei a madarak. ezért sötétzöld és annyira hasonlít a fenyőtűk színére. amivel megakadályozzák. megragadják a szaftos "falatot" és lecipelik őket a fa törzsén át a fészkükbe. ám van egy módszerük. Fő ragadozóik a hangyák. hogy rendkívül nehéz észrevenni. amelyek. Amikor egy felderítőhangya rájuk bukkan. visszasiet a többiekhez. Végül.Ahogy a nappalok hosszabbodnak. és szagnyomot hagy maga után. amit a hangyák a veszély jelzésére bocsátanak ki. hanem arra figyelmezteti őket. hogy a hangya továbbadhassa felfedezésük hírét. sem mérges fullánkjuk nincsen. amely a jelek szerint nagyon hasonlít ahhoz. . fürtökben csünghetnek egyetlen ágon. ezenfelül pedig még egy elhalt szövetekből álló külső szigetelőréteg is burkolta őket. Így aztán a lárvák megússzák a fölfedeztetést. hogy ugyanazon az ágon rögtön számos további példány is található. Ezenfelül a lárvák hozzátesznek a péphez egy olyan vegyületet is.20 Celsius fokos hőmérsékletet is képes elviselni anélkül. hogy csak nagy nehezen találja meg a hazafelé vezető utat. Amikor a hernyók kikelnek. hogy megfagyna. falánk hernyóhadak nyomulnak elő és a fiatal fenyő tűleveleit lakmározzák. A lepkék és hernyók maguk is zsákmányul szolgálnak más élőlényeknek. a tűlevelű fák rohamos növekedésre használják fel a fénytöbbletet. rákenik ezt a pépet a hangya fejére és csápjaira. Ez ellen két nagyon különböző módon védekeznek. amit azután a dolgozó hangyák szakaszai követni tudnak egészen a lárvákig. ha alkalmuk van rá. hogy a dolgozók ellenségnek tekintik és megölik. hogy ha egyet megtalálnak is. olyan erősen sugározza magából ezt a veszélyre figyelmeztető jelet. amikor valamelyikük rájuk bukkan. A rügyeket egész télen át erős.

további 20 nap múlva már szülnek.A fák virágba borulnak. sárga porukkal. sőt még a második alomból született ivadékok még a tél beállta előtt maguk is párosodhatnak. rendszerint a hajtások hegyéből nőnek ki. ami kicsírázhat. amelyek a hó alatt töltötték a telet. Már párosodnak is: egy nőstény lemming egyetlen alomban akár tizenkettőt is fial. hogy ez a fák alkalmazkodásának a következménye. hogy mindet összeszedje. A virágok így megtermékenyülnek. amelyek már kinyitották fás pikkelyeiket és kiszórták magukból a magokat. hogy az erdő teli lesz szállongó. hogy betakarítsák a termést. hogy a fáknak hosszabb időszakokon át tápanyagtartalékokat kell felhalmozniuk ahhoz. mielőtt még a lemmingpopuláció annyira megnőne. előző éviek is csak most kezdenek megduzzadni és zöld tobozokat formálni. hogy sok ki tud közülük csírázni. A következő évben a lemmingek. A hímivarú virágok tőlük elkülönülten fejlődnek ki. Ahogy a tavaszból nyár lesz. Ennek oka talán a nyári melegek különbözősége. Odalenn a földön a lemmingek és a pockok. és olyan nagy mennyiségű virágport termelnek. Még hátrébb csüngnek a megbarnult hároméves tobozok. most ott matatnak a fenyőtűk szőnyegén. A virágok egy része nőivarú . így populációjuk újra csökken. délről nagy rajokban jönnek a madarak. Így aztán hamarosan csak úgy nyüzsögnek az erdő talaján. a nyüzsgő hernyók. A kivételesen bőséges termés évében viszont annyi magot hoznak. hiszen 19 napos korukban már ivarérettek. talán az. és aztán hány ivadékot hoznak világra. kisebb almokat szülnek. A fák például minden harmadik vagy negyedik évben kivételes mennyiségű magot hoznak. Az első. ezzel biztosítják magvaik fennmaradását. A normális években a lemmingek és a többi magevő állatok olyan nagy mennyiséget fogyasztanak. a lehullott magvakon lakomázva. és eddig eltűntek a szem elől. hogy számos fajnak nincs ideje kifejleszteni a magvait : ezeknek meg kell várniuk a következő évet. hogy kevés mag marad. Az is lehet. jelentéktelen fürtöcskék. a lemmingek és a pockok mind megannyi potenciális táplálékot jelentenek. miután már nem táplálkoznak ilyen jól. A száron kissé hátrébb ülő. A sarjadó tűlevelek. . gyakran pirosak. ám a nyár olyan rövid. hogy rekordtermést hozhassanak. s ezt egyetlen évszakban akár még kétszer is megismétli. az a rendelkezésükre álló táplálék mennyiségétől függ. Hogy a kicsinyek milyen gyorsan érik el az ivarérettséget.ezek kis.

a poszáták és cinegék pedig a felnőtt rovarokat szedik össze. Hirtelen tömeges népvándorlás indul meg: a baglyok otthagyják az északi erdőket. amelyek a fán több szintben helyezkednek el. hogy a délebbre fekvő. amelyek majdnem kizárólagosan velük táplálkoznak. de ha a következő évben gyönge a termés. Hogy ez mennyire sikerül. enyhébb klímájú erdőkben neveljék fel fiókáikat. Végül aztán elkövetkezik egy olyan év.tölgyek és bükk. Amikor aztán a következő évben elszaporodnak a pockok. Ahogy a klíma enyhébbé válik. először a nyírek lépnek a helyükre. mert a rendelkezésre álló táplálék mennyisége évről évre erősen változik. amikor viszonylag kevés a pocok. a szakállas baglyok. Nemcsak a fenyőfák termékenysége változik nagymértékben. Ezek a látogatók idefönn töltik a nyarat. kétségbeesetten kutatva táplálék után. és délre mennek. A lemmingek és a pockok száma szintén évről évre erősen változó. hogy a helyben élő fajokkal együtt lecsapjanak a lemmingekre. mert a nagy örökzöld erdőség minden egyes részének megvannak Európában. amikor bőségesen terem toboz. cinegék és rigók az egyes kontinenseken csak egy részét alkotják fajuk teljes populációjának. nyolc. kihasználva ezt a kurta bőséget a fészekrakásra és a fiókák fölnevelésére. hanem széles. Más egyedeik otthon maradnak. melyik kontinensen jár. az az évad bőségétől függ. sárga poszáták. Ezekben az erdőségekben már nem a tűlevelűek az uralkodók. mert nem találják meg azt az egyetlen táplálékot. Ázsiában és Amerikában a délebbi. melegebb területekről érkező jellegzetes madarai: Skandináviában a fenyőpinty és a szőlőrigó. Ekkor azonban a pockok populációja összeomlik. . A nyárára északra látogató poszáták. több erőforrást tudnak tartalékolni a tojások előállítására. A lomboserdők fáin nem sötét színű tűleveleket. ahol sokan közülük biztosan elpusztulnak. amire szükségük van. kőris és szil. ostyavékony lombleveleket találunk. a fenyőrigók és az egyéb rigófélék a hernyókon lakomázni. és a nagy bagolypopulációknak az éhhalállal kell szembenézniük. Észak-Amerikában pedig a tucatnyi különféle fajhoz tartozó apró. aztán egyre változatosabb lombosfák . Most már a kószáló ember is sokkal könnyebben meg tudja állapítani. gesztenye. amikor a baglyok egy fészekaljban hét. kénytelenek délre költözni. és így egyre nagyobb fészekaljakat költenek ki. Azokban az években. egy öt-hatéves időszakon át fokozatosan növekszik. a baglyok jobban tápláltak. aztán katasztrofálisan lecsökken. sőt kilenc tojást is tojnak. ami viszont befolyásolja a velük táplálkozó bagolypopulációkat is.Baglyok érkeznek. A keresztcsőrűek hasonlóképpen gyorsan szaporodnak azokban az években. esetleg csak egy vagy két tojást raknak. Csapatokban jönnek a szőlőrigók.

mérges szőrökkel védik meg magukat. amikor az éhes madarak nem láthatják őket. ha nem magukat a rovarokat keressük. Mint minden más védelmi rendszer. mert ezeknek a mérsékelt éghajlatú vidékeknek a legnagyobb részén hullik annyi csapadék. vagy az ágét. amelyek támadás alatt állnak. Sokan éjjel táplálkoznak. de arra készteti őket. gázcserenyílások. Annyi biztos. hogy megtaláljuk őket. Ezek a széles lemezű. E folyamat során sztómáikon keresztül hallatlan mennyiségű nedvességet is elpárologtatnak. négyzetcentiméterenként akár 20000 is lehet. hogy a talajban nem áll be komolyabb vízhiány. amelyre törzsük vastagításához és ágaik kiterjesztéséhez szükségük van. élénk színeikkel közhírré teszik mérgező voltukat. mint a fenyőtűk. Ezért a fa nem készít ilyen elhárító anyagokat. amelyet egyébként konstruktív célokra. Ám ez a lomboserdők fái számára nem jelent problémát. így állítják elő azt a táplálékot. Egy teljesen kifejlett tölgy egyetlen nyári napon tonnákban mérhető mennyiségű vizet veszít levelei felületéről. hogy másszanak odébb. nehogy céltalanul megölessék magukat. lédús. vagy ha a rovarok csak kisebb támadásokat intéznek ellene. Eközben azonban leleplezik magukat a táplálékot kereső madarak előtt. és a legkülönfélébb állatok táplálkoznak velük. A fák azért nem teljesen védtelenek ezzel a rohammal szemben. Mindenféle hernyó nyüzsög rajtuk. Megint mások az álcázásra hagyatkoznak : láthatatlanná teszik magukat. hogy sok hernyó nem hajlandó megenni. A levelek felszínén sűrűn helyezkednek el a sztómák. A hasonlóság annyira tökéletes. hogy táplálkozás után ne maradjanak annak a helynek a közelében. például ágak és levelek építésére lehetne fordítani. hanem a megcsonkított leveleket. Leveleikben csersav képződik. hogy sok hernyó komoly és fáradságos munkával takarítja el maga mögött a hulladékot. A jelek szerint a rájuk vadászó madarak is ezt az eljárást követik. amelyektől a madarak undorodnak. minden fajnak megvan a maga kedvenc fafaja. az olyasféle fák. ami olyan rossz ízű. amelyen csüngenek. mint a tölgy. Ha a hernyófertőzés nagyon súlyos. A fák rajtuk keresztül nagy mennyiségű szén-dioxidhoz jutnak. keressenek ízletesebb leveleket valahol másutt a fán. Mások napközben aktívak. hogy akkor van rá a legjobb esélyük. gondosan lerágja a megkárosított szárakat vagy a részben megevett leveleket. hiszen jelentős részét fölemészti a fa "bruttó termelésének". Mások vigyáznak. ahol ettek. De amikor nagyobb inváziót indítanak ellene. tüskés. aminek az az eredménye. amelyeket maguk mögött hagynak. a fa akár figyelmeztetheti is társait a fenyegető veszedelemre: különleges "küldönc" anyagokat bocsát ki.Nagy felületű levéllemezeik így a lehető legtöbb napfény felfogására képesek. Ez nem öli meg közvetlenül a hernyókat. amelyeket az emberi orr nem . világoszöld levelek sokkal ízletesebbek. amelyet pusztítanak. ugyanakkor. ha nincs rá szükség. ez is igen költséges. gyorsan csersavat állítanak elő azokban a leveleikben. hanem elmásznak egy távoli ágra. a levél színét veszik fel. hogy a fára támadó hernyók száma jelentősen csökken. hadd hulljanak le a földre.

amelynek jellegzetes a hossza és a kopogtatások közötti szünet időtartama. A madár nemcsak akkor kelti ezt a hangot. kalapálni kezdenek a csőrükkel. szinte hihetetlenül hosszú és tüske van a végén. mert nem kúszik elég ügyesen a fatörzseken. mielőtt még a hernyók elérnék. A harkályok erős csőrükkel fészküknek is lyukat vájnak a fa törzsében. A jól rezonáló fán ugyanabból az okból veri dobszólóját. mélyítik . hogy csinos lyukakat furkál a fatörzsekbe. és feszülten hallgatózva fülelik azokat a halk hangokat. Gyakran halott fákat választanak a fészekhez. amikor táplálkozik vagy fészket váj magának. amelyek kényelmesen kéznél lévő. A zöld küllő a fakéregben furkáló farontó bogarakkal táplálkozik. a harkályok. aztán körülbelül harminc centiméternyire lefelé vésnek. Farktollaik rövidek. és válaszul elkezd tannint előállítani a leveleiben. egy hüvelyben helyezkedik el a koponyájukban. aztán mindegyikbe több makkot is beledug. így tekintélyes éléskamrát halmoz fel a télre. száruk vastag és merev. mint a többi harkályoknak. Az ilyen fák kérgét emellett gyakran megfertőzik a farontó bogarak. bőséges táplálékot is nyújtanak. A különféle harkályfajok különböző táplálékokra specializálódnak. de emellett gyakran a földre is leszáll hangyákat keresni. mint a testük. amelyek különösen jól alkalmazkodtak az erdei élethez. hogy rovar mocorog a fakéregben rágott alagútjában. és nincs olyan merev. csőrüknek pedig olyan éles a hegye. Van a madaraknak egy családja. Amikor rovarra bukkannak. A gyűjtőküllő arra használja fafúró ügyességét. amely körülöleli a szemüreget és a csőr felső részének tövénél végződik. amelyek átmérője pontosan megfelel a makkénak. és a nyelvükkel kipiszkálják a zsákmányt. amelyek elárulják. hogy meg tudjanak kapaszkodni a függőleges fatörzseken: első és negyedik ujjuk hátrafelé mutat. de a másik fa igen. A nyaktekercs még inkább a hangyákra van utalva. Nyelvük rendkívül. . Először egy csinos. mint az élőt. Függőleges testtartásban kapaszkodnak a fatörzsön. kétségkívül azért. támaszt nyújtó farka. felnyitják a rovar folyosóját. Minden egyes fajtának megvan a maga sajátos dobszólója. Van viszont hosszú és ragadós nyelve. amelyet a hangyabolyba bedugva egyszerre 150 hangyát is ki tud emelni.érzékel. így sokkal könnyebb megmunkálni. Egyes fajok nyelve olyan hosszú. A harkály csőrének sebes csapásai által keltett doboló zaj egyike az erdő legjellegzetesebb hangjainak. mert a korhadó fa puhább. Több száz ilyen lyukat fúr egy kiszemelt fába. amiért más madarak énekelnek: hogy kinyilvánítsák territóriumuk birtokjogát és párt szerezzenek maguknak. mint egy csákány. vízszintes lyukat fúrnak belé.így vájják ki a kamrájukat. Lábuk úgy módosult. így a farok egészében támaszul szolgál. második és harmadik ujjuk előre.

Végéhez közeledik a nyár. megjelennek a makkok. és hamarosan már a legenyhébb szél is elég ahhoz. Ha a vékony. se nem olyan magasak.és a fehérjetartalma. amely a fafajoktól függően gyantás vagy édes. pirossá válnak. a mogyoróbokrok a kemény héjú mogyorót. aztán teljesen eltűnik. a nedvszívó harkály egészen más célból fúrja meg a fatörzseket. de becses nedvességet vesztenének a sztómákon keresztül való párolgás révén.erősen csökkentett étrenden kell átvészelniük a közeledő telet. aztán összekeveri őket a fa nedvével. Először kémiailag lebomlik bennük a klorofill (zöld színtest). hiszen nem kell magukhoz csábítaniuk rovarfutárokat. Duzzadnak hát a gesztenyék. figyelmeztetve a közelgő hidegre. A kurtább. és idejük nagy részét odúikban és lyukaikban töltik. hogy teljesen kirekesztenék a szelet. Ezt úgy oldják meg. amelyekből bőségesen folyik ki a fa nedve. amelynek egyaránt nagy a cukor. A fák most már felkészülnek a télre. és számos apró. itt elég hosszú a nyár ahhoz. A madár begyűjti a rovarokat. hogy felemésztik a nyár folyamán felhalmozott zsírtartalékaikat. a téli szelek rohama beléjük kapaszkodna. és lezárják őket. A feketemedvék könnyű álmot alszanak. Téli álmuk mélysége változó. szögletes lyukat fúr beléjük. a juharfák kéveszám hozzák szárnyas magvaikat. Más állatok a fák módszerét követik az életfunkciók felfüggesztésével. A napok rövidülni kezdenek. és egész ágakat törne le. a szár tövénél gátakat alakítanak ki. nedvdús levelek ott maradnának az ágakon. Ezért a fák elhullatják a leveleiket. hogy a száraz levél leváljon az ágról. A lezárásnál egy dugószerű sejtekből álló szalag jelenik meg. Olyan fafajok élő példányait választja ki. Azok a levélerek. amelyek eddig a levélben szállították a nedveket. biztosan tönkretenné őket a fagy. így a legtöbb fa a szélre bízza. hogy a várakozó nőivarú virágokra hordja virágporát.A családnak egy másik specializáltabb tagja. a lomboserdők fái virágot hajtanak. haloványabb téli napokon nem is működhetnének különösebben hatékonyan. A lomboserdők sok emlősének . Ezzel a fotoszintézis hulladék termékei lelepleződnek: a levelek megbarnulnak. Ezzel megkezdődik az ősz. A távolabbi északi nyárral ellentétben. Az erdők se nem olyan sűrűek. Ezért virágaik túlnyomórészt kicsinyek és nem feltűnőek. de emellett aktivitásukat is a minimumra csökkentik: kerülnek minden felesleges energiapocsékolást. Ahogy telnek-múlnak a meleg napok. a menyéteknek és a borzoknak .a cickányoknak és pockoknak. odavonzza a rovarokat. . az egereknek és mókusoknak. hogy a virágok még ugyanabban az évszakban kifejlesszék a magvaikat. A lyukakból kicsorduló nedv. sőt. így afféle bonbont készít magának. megsárgulnak. hogy továbbvigyék a virágport.

hogy az ember akár több méterről is meghallja a furcsa. se nem székel. hogy a medve gyorsan felébredjen. Testhőmérséklete alig egy-két fokkal a fagypont fölé süllyed. Hogy az anyamedve és a bocsok mennyi ideig maradnak a vadonban. Ez értékes energiákat takarít meg. hogy egyáltalán élnek-e még. a pelék. Gyakran olyan búvóhelyet választanak. A kisebb állatok. Maga az anyamedve se nem eszik. a bocsok gyorsan nőnek. az attól függ. tavaszig nem is fog. és megkeresik az emlőit. mint a kő. télen ez az ütem percenként négy szívverésre lassul. Megérkezésüket szinte mintha észre se venné. Morognak és nyüszítenek. mégis lehetővé teszi. Miközben őkelme tovább szunyókál. hogy milyen hosszú és milyen kemény a tél. mint a kutyakölykök. . hanem a bundája alatt majdnem olyan kemény is. körülbelül egyhónapos szunnyadozás után. és szorosan lehunyja a szemét. hogy arról is nehéz meggyőződni. így csak minimális követelményeket támasztanak az állat zsírtartalékaival szemben. A kis állat összegömbölyödik. sőt hét hónapot is tölthetnek a vackukban. és percenként nem huszonnyolcszor vesz lélegzetet. a nőstény medve megszüli a bocsait. izmai megmerevednek. Itt aztán. de az északi részeken a medvék akár hat. se nem vizel. De ez a halálra emlékeztető szunnyadás nem tart szükségképpen egész télen. sünök és amerikai mormoták viszont olyan mély álomba hullanak. amelyben már előzőleg is sokszor aludtak. így életük nagyobbik felét szunyókálva töltik. Az amerikai erdők déli részein négy hónapnál alig hosszabb ideig tart a visszavonultságuk. és testhőmérséklete néhány fokkal lecsökken. levelekkel teli mélyedésben egy kiugró sziklafal tövében vagy egy barlangban. Nyáron az amerikai mormota szíve körülbelül nyolcvanat ver percenként. A téli álom alatt a medve szívverése lelassul. mivel rendkívül kicsinyek. a bocsok befészkelik magukat a bundájába. ha megzavarják. hátsó lábát az orra mellé húzza.Kora ősszel odút keresnek maguknak a sziklák közt. miközben vakon mocorognak a sötét vacokban. hanem csak egyszer. rendszerint kettőt vagy hármat. így az állat tapin.tásra nemcsak olyan hideg. Ebben az állapotban az életfolyamatok alig-alig működnek. nem nagyobbak egy patkánynál. s időnként akkora zajt csapnak. Minden állat egyedül vet magának ágyat. Ahogy múlik a tél. mormogó zsivajt a fagyos vadon látszólag teljesen üres foltján. mint nyáron. ökölbe szorítja a mancsát. fejét a hasa alá.

A még délebbi vidékeken nem kell ilyen szélsőségesen visszavonulni az aktív életmódtól. hogy mentsék az életüket. így számos olyan lombleveles fafaj jelenik meg . itt egész éven át zöldellnek. Így erős hideghullámok esetén az alvók fölébrednek és aktivizálják belső akkumulátoraikat. északon elhullajtják a leveleiket. és ilyenkor gyorsan beuzsonnáznak. Az erdő talaját elborító leveleik gyorsan felbomlanak.Ha az időjárás felmelegszik. hanem a nyár. meglepetten veszi észre. a napsugarakkal párhuzamosan tartva a széles levéllemezt. az állat esetleg felébred. Számos ilyen nagy lomblevelű örökzöldnek ezért rendszerint szárazak a levelei. vagy az alvóhelyükön. hogy az ellenkező irányú ösztönzésnek is ugyanez a hatása. hogy ne nyeljen be túl sokat a Nap melegéből. És dús. visszatérnek a menedékükbe és visszafekszenek aludni. vagy annak a közelében. hiszen ha a fagy behatolna a menedékébe. olajfa. amelyek örökzöldek. A pelék és a mormoták fel is készülnek erre az eshetőségre : készleteket halmoznak fel dióból és más táplálékokból. A nap forróbb időszakaiban sok levél lefelé csüng az ágakról. Mihelyt a szélsőséges körülmények enyhülnek egy kicsit. Bár hideg van. vízhatlan a felszínük. amikor az időjárás olyan forró. gyakran csak a levéllemez alsó részén. és csak egyetlen további fokkal lehűtené. ugróvillások és mindenekelőtt a földigiliszták . a talaj csak rövid időszakokra fagy meg. Még meglepőbb. A lomblevelek lehullásuk után két éven belül szinte teljes egészükben elbomlanak. A fenyőtűknek ehhez még ilyen enyhe körülmények között is legalább kétszer annyi időre van szükségük. hogy emiatt milyen meglepően kevés . elkeverik földdel. például a tölgyek. Ha az ember leül alájuk.magnólia. akkor megfagyna és elpusztulna. humuszban gazdag talajjá alakítják. Az olyan családokba tartozó fajok.köpülgetnek az avarban. hogy a fák leveleit megnyomorítaná a fagy. így munkához láthatnak a baktériumok és a gombák. viaszos. A fák ilyenkor kopaszok. akármilyen költséges is ez zsírtartalékaik szempontjából. és viszonylag kevés sztóma van rajtuk. A hideg soha nem olyan kemény.bogarak és ezerlábúak. hogy a fákat nedveik elvesztésének veszélye fenyegeti. amelyek feljebb. Ezeken a vidékeken a fák számára a legtöbb megpróbáltatást hozó időszak nem a tél. Más apró élőlények . szamócafa -.

megperzselődik. amelyek túl homokosak és szárazak ahhoz. Északon sok közülük piramis alakú volt. amelyek belecsapnak a magasabb fákba. kiterjedten szétágazó ernyő. gyakorlatilag . Így lett tipikus déli tűlevelű fa a lapos tetejű. és a hő nagy részét távol tartja a kéreg alatti érzékeny szövetektől. a főtűz már továbbsöpört. és esetleg letörje őket. Alakjuk azonban itt délen egészen más. hogy a lombosfák fenn tudjanak maradni. amelyek lehetővé tették számukra. Sőt: a Dél egyes részein a fenyők a jó vízellátású és elég termékeny talajokon is megőrzik pozíciójukat. amelyek égnek ugyan. A villám gyakran meggyújtja a földet borító avart. azokat vastagon körülveszik a tűlevelek. Ha a lángok elérik a fiatal növény szárainak csúcsán lévő rügyeket. hogy a lehető legtöbb fényt gyűjthessék. de viszonylag alacsony hőmérsékleten. hogy a fagypont alatti hőmérsékleteken túléljék a víz hiányát. ugyanilyen jól szolgálják őket a forró déli nyarakon. a föld felé igyekezve cikcakkos rovátkát vájnak beléjük. Azok a jellemvonásaik. erős zivatarokat hoznak. a lombosfákkal szemben. de nem ég.vagy mandulafenyő. hanem hatalmas villámok is csapkodnak. Floridában és Georgiában a hosszú. Ilyen helyeken egy további képességük révén maradnak fenn : ellen tudnak állni a tűznek. Amikor az avartól táplált lángok körülnyaldossák zsenge törzsét. ami nem károsítja a rügyet. hogy könnyebben lecsússzon róluk a hó. ágaik lefelé és a törzstől elfelé lejtettek.árnyékot adnak. nehogy nagyobb súly rakódjon rájuk. néha még ketté is hasítják őket. így a fák szabadon kiterjeszthetik felfelé és kifelé tűlevelekkel borított ágaikat. Mire a tűlevelek elégnek. A tűlevelűek vízkonzerválási technikájukkal olyan vízáteresztő talajokon is képesek virulni. A fiatal tölgyfacsemetéknek nincsenek ilyen védelmi eszközeik. és a lángok gyorsan végigsöpörnek az egész erdőn. És itt újra megjelennek a tűlevelűek. Itt ez a veszély nem fenyeget. forró nyarak rendszeres. A fenyők kérge lucskos. Az Egyesült Államok déli részén. A magasba tornyosuló hatalmas felhőkből nemcsak felhőszakadás erejű eső zuhog.

tűzoltócsapatok fenntartása. amelyek olyan nehezen bomlanak le. Egyes fenyőkön egyenesen olyan toboz terem. Rendszeres tüzek nélkül a lehullott levelek. tűzvihar alakul ki. A fenyvesek nemcsak elviselik ezeket a körülményeket. ami csak akkor nyílik fel. Az ilyen égést semmiféle fa nem éli túl. amelyek mindenféle kezdődő tüzet tüstént eloltanak. Lehullatott gyantás tűleveleik. A madarak elrepülhetnek. ágak és halott fatörzsek lassan gyűlnek a földön. beavatkozást jelent egy természetes rendszerbe és hosszú távon valószínűleg megváltoztatja az erdő jellegét: a dominánsan tűlevelű erdőből lomboserdő lesz. mint a csörgőkígyó vagy a gopher-teknős.nézik a tűz közeledő vonalát. A patkányok és nyulak . a lángok üvöltve felcsapnak a fatörzsekre. aztán kiválasztanak egy szakaszt.egyszerűen megfőzik a vékony kéreg alatt növekvő sejteket. a villám pedig valószínűbben okoz tüzet tűlevelű. Így a lombosfák elpusztulnak. kitűnő gyújtóst jelentenek. A füst azokat a gombákat is megöli. a fiatal fenyők pedig életben maradnak. arra a néhány percre. Normális körülmények közt a gyakori. ahol a lángok viszonylag alacsonyak. Ez azonban szintén nagy veszélyt rejt. amelybe a nyomasztó déli hőség elől szoktak bemenekülni. egyenesen rátámadnak a védtelen rügyekre. A lángok nemcsak kiírtják a velük versengő növényeket. amikor intenzív hő éri. Ahogy a tűz méretei nőnek. azokban a lyukakban keresnek menedéket. akkor ez a sok hulladék mind lángra gyullad. és szórja szét magvait. Az efféle tűzvész egy-egy területen órákig tombolhat. hanem felszabadítják a lehullott tűlevelekben rejlő tápanyagokat is. így feljavítják a talajt. amíg a tűz továbbvonul. és az erdő teljesen elpusztul.ez megfigyelt tény . amelyet kátrányszerű gyanta borít. és néhány percen belül megölik a csemetét. Az efféle erdők tűzvédelme. Ha sokévi tűzvédelem után végül mégis tüzet fog az erdő és nem lehet megfékezni. és a fák koronája tűzgolyóként fellobban. mint lomboserdőben. de jelentős mértékben előidézői is. A fenyők számára kifejezetten hasznos a tűz. amelyek esetleg megtámadhatnák a fákat. gyorsan továbbhaladó tüzek nem okoznak sok bajt az állatoknak. a megfeketedett föld . és elszántan keresztülfutnak a vékony forró vonalon a túlsó oldalra. az olyan földön élő állatok pedig.

amelyeket a nedvszívó harkály csinál. akkor a tűz könnyen belekaphatna a fatörzsbe. Ha északi unokatestvéreikhez hasonlóan ők is halott fák törzsébe vájnák fészekodúikat. A déli erdők harkályai azonban ilyenkor csakugyan kutyaszorítóba kerülnek. . A harkálynak ezért állandóan őrködnie kell. hogy más állatok kifosztják a fészkét. Ha az odút egyszer már elkészítette magának egy madár. mások ülőkéül szolgálnak. és lehullik a földre. és sok más állat. hanem élő tűlevelű fákba vési az odúját. Egyes odúk fészekként. ha alkalmuk van rá. mint a mókus. és megfojtaná. majd testét ívbe hajlítva elveszti a fogást. vagy egyenesen megégetné a fiókáikat. Ha a harkály az élő törzsnek ebbe a részébe vésné a fészekodúját. mint egy halott fatörzs már puhuló fáját kivájni. így nagy mennyiségű gyantát izzadnak ki. vagy olyan madarak. hirtelen megvonaglik és visszahőköl. gyorsan kiizzadnak magukból egy erős szagú folyadékot. A vörös kokárdás harkály ennek a problémának is kidolgozta a megoldását. akkor akár évről évre is visszajárhat oda. Egész sor lyukat fúr fészkének bejárata alá és fölé. Ezeket rendszeresen gondozza. amely a levegőn megszilárdulva hegesíti a fa sebét és megakadályozza az értékes nedvek kicsorgását és a fertőzések behatolását. A harkálynak azonban van védelme az efféle rablók ellen. Ez azonban új problémákat okoz. Ám az élő fába lyukat vágni sokkal nehezebb. Ezt a gyantát a törzs külső rétegeiben felfelé futó szállítónyalábok szállítják. amelyekben nincs meg a harkály ácstehetsége. A tűlevelű fák gyantájukkal óvják meg törzsüket és ágaikat a sérülésektől. különösen a fakúszó siklók. a fészekbe folyó gyanta lakhatatlanná tenné az odút gőzeivel és ragacsosságával. ami ragacsos függönyt formál az egész törzs köré. Nagyon vastagnak kell lennie a törzsnek ahhoz. Ha a szélvihar letöri egy-egy águkat. ami viszont azzal a kockázattal jár. hogy elférjen benne a harkály odúja. vagy az erdész fejszéje beléjük vág. A gyantában lévő vegyi anyagok a jelek szerint elviselhetetlenül ingerlik a sikló bőrét amikor egy fölfelé mászó sikló egy-egy ilyen foltba ütközik. olyan emlősök. a vörös kokárdás harkály úgy kerüli el ezt a veszélyt. Így aztán a vörös kokárdás harkály rendszerint viszonylag alacsonyan fészkel a törzsön. mint a baglyok. hogy nem halott. nagyon hasonlókat azokhoz. amelyek rendszeresen felmásznak a fatörzsekre és kilopják fészkükből a fiatal fiókákat. Ezért a vörös kokárdás harkály egyenesen keresztülfúrja a törzsnek ezt a zónáját. és belevés a fatörzs belső rétegeibe. ha egy rovar alagutat fúr beléjük. Ezeknek az erdőknek a jellegzetes harkálya. szívesen elkobozzák. Így az odú igen értékes birtok.biztonságába.

néha talán még a fiókákat is segítenek táplálni. Nem egészen 1000 kilométernyire az Egyenlítő felé délre. máskor pedig az éjszakai sötétség hiányát. folyamatosan teljes potenciális hatékonysággal működni. itt még mindig ők dominálnak. Ám egyikük sem képes egész éven át. már ott van a Ráktérítő. Hogy ezek között a változó körülmények között megállhassák helyüket. Az amerikai fenyőerdők alkotják annak a hatalmas erdősávnak a déli szélét.Ez a madár nyolc-tíz egyedből álló klánokban él. ahol majd minden nap napsütéses. Ezen a képzeletbeli vonalon túl a megfelelő évszakban a Nap egyenesen a fejünk fölött áll. de az biztos. hogy felváltva dolgoznak új fészekodúkon. rendszerint a fiatalabb madarak. A délen élők előbb a zuhogó esők hideg napjaival. mielőtt az ember oly sokat kivágott volna belőle. mint bárhol másutt a világon. az északi félteke valamennyi kontinensén végighúzódott. a többiek. A növényeknek és az állatoknak ezen a hatalmas területen mindenütt meg kell birkózniuk az egyetlen év során is erősen változó. és időnként nagyon zord körülményekkel. Itt olyan vidékek terülnek el. amelynek tagjai mind közeli rokonságban állnak egymással. aztán később. Az élet minden megjelenési formája nagyobb bőségben virul itt. és itt érik el fejlődésük legmagasabb fokát. amely valamikor. Az északi részein élők el kell viseljék időnként a nappali világosság. az év folyamán a szikkasztó napsütéssel dacolnak. ahol soha nincs fagy. Ám közülük csak egyetlen pár költ. az állatok és a növények sajátos stratégiákat és struktúrákat fejlesztettek ki. és szinte mindennap esik az életadó eső. felváltva őrzik a foglalt fészekodút. Efféle vidék volt eredetileg a lombosfák otthona. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ .

de ez sem jelentős . sima törzsük és szinte azonos. az évezredek során még a hegyeket is lekoptatják a gleccserek . A nagy erdei fák sokkal változatosabbak. meleg és nedvesség. a síkságok néhány évszázad alatt elsivatagosodnak. Mivel közel van az Egyenlítőhöz. mint Nyugat-Afrikában. 4.A Föld mai arculata Szkennelte. Alighanem éppen ez a stabilitás az egyik oka a ma ott nyüzsgő élet szinte hihetetlen sokféleségének. FEJEZET A DZSUNGELEK Sehol a Földön nincs több fény. A számok elképesztőek. mint a pókok és az ikerszelvényesek. DélkeletÁzsiában és a Csendes-óceán nyugati szigetein. javította és tördelte: a Webtigris. északra fekvő erdőségekhez viszonyítva ebben a térségben a körülmények jószerivel állandóak. Panamától az Amazonas medencéjén át Brazília déli részéig. A dzsungel egyetlen hektárján gyakran több mint száz különböző fajhoz tartozó magas fát találunk. mint azt egyforma. akkor válik nyilvánvalóvá. Panamában entomológusok egyetlen fafajról csak bogárból több mint 950 különböző fajt gyűjtöttek össze. közismertebb nevük azonban a dzsungel. a dzsungelhez képest az óceánon kívül minden más környezet csak időleges fázisok sorának tűnik. párás dzsungel évmilliók óta ott van az Egyenlítő körüli vidékeken. amelyek ebben a stabil környezetben megszakítás . Az egyetlen változás a csapadékban van. a rovarfajok száma pedig szinte megszámlálhatatlan. Csak amikor virágba borulnak. valamint Dél-Amerikában.de a forró. hogy hány különböző faj van közöttük. a napsugárzás mennyisége és a napok hossza egész éven át szinte állandó. És ez a gazdagság nem korlátozódik a növényekre: az Amazonas dzsungeleiben több mint 1000 madárfaj él. Mint hogy ez olyan hosszú ideje így van. a dél-amerikai erdő egyetlen hektárján akár 40000 különböző ízeltlábú faj is élhet. mintha az evolúciós folyamatok. lándzsa formájú leveleik sugallnák. Ennek következtében a világon a legsűrűbb és legdúsabb növényzet ezeket a vidékeket borítja. Szakszerűen trópusi erdőnek vagy örökzöld esőerdőnek nevezik őket. Úgy tűnik. A tavakat feltölti az iszap. és évtizedeken belül mocsarakká változnak. A messzebb.esősről valamivel még esősebbé válik. A tudósok becslése szerint a többi olyan kis gerinctelenekkel együtt.

akiket elképesztett a hatalmas. fémből készült kézifogantyút. amíg följebb emeljük a másikat. Ezeket fölfelé lehet csúsztatni. de különösen egész éjjel visszhangoznak az ágak közt. Ezek a kiemelkedő fák egészen más körülmények között élnek. A dél- . pillérszerű fatörzsek egyformasága. Ide felérni olyan. már akkor szerencséje van. hogy az ember súlyának többszörösét is elbírja. amely egészen a legutóbbi időkig jószerivel elérhetetlen volt számunkra. vagy nyílvesszőre kell kötni és fellőni. és dobja le őket a földre. kötelet erősítünk egy magasan fölöttünk lévő másik ágra. amelyek egész nap. mert fönn a magasban a szél szabadon átjárja koronájukat. de képtelenek voltak megvizsgálni az odafönn nyíló virágokat. hogy másszon fel a kiválasztott fákra. míg végül egyetlen kötelünk lesz. aki elhatározta. és ekkor lassan. hogy pontosan melyik lény milyen zajt csap. Aztán néhány évvel ezelőtt valaki bevezette a dzsungelbe azt a kötélmászó. elszigetelt fa áll. A módszer egyszerű. hogy összeállítja a lehető legteljesebb katalógust a borneói dzsungel fáiról. göcsörtös. amikor már biztonságosan rá van kötve. Ezzel végre megkezdődhetett a trópusi erdő lombkoronaszintjének rendszeres. aztán ezen is felmászunk. Egy kutató. levegőtlen lépcsőházából kilépnénk a tetőre. hogy súlyunkat addig az egyik kengyelre helyezzük. Itt-ott.technikát. olyan specializált szervezeteket hoztak volna létre.nélkül sok-sok millió éven át működtek. ha az ágak résén keresztül meglát valamit. A botanikusok. betanított egy majmot. hogy azonosítani tudják a fát. odáig vetemedtek. azt gyakran csak találgatni lehet. beletesszük a lábunkat. mind a magvaikat. dimbes-dombos. már csak a csattanások és berregések. mintha egy toronyház sötét. nyakát fölfelé meresztgetve figyel. a talajtól 30-50 méter magasan lévő lombkoronát. mint holmi óriásira nőtt karfiol. Először is fel kell juttatni egy vékony zsinórt egy magas ágra: vagy fel kell dobni. A zsineget visszahúzva felhúzzuk a kötelet az ágra. mint a trópusi erdő többi fái. Most már végre a lombkoronaszintre jutottunk. jó 10 méternyire a többiek fölé magasodva egy-egy óriás. A nyirkos félhomály helyébe hirtelen friss levegő és napfény lép. Hogy ott fönn nyüzsgő élet van. Mindkét fogantyúra rákötünk egy-egy hálós kengyelt. amely olyan erős. Ezeknek az élőlényeknek a többsége azonban a trópusi erdők azon részén élnek. valamelyik legfelső ághoz erősítve. de egy kis fogasléc nem engedi. De. ami több puszta árnyéknál. két. hogy visszacsússzanak. hogy puskával lődözték le az ágakat. amelyek minden kis ökológiai "fülkébe" jól be tudnak illeszkedni. Amikor lassú és kimerítő kapaszkodás után felérünk egy magas ágra. az üvöltések és a sikolyok. tépje le szárastul a virágokat. centiméterenként fel tudunk kúszni a kötélen úgy. Gyakorlatilag soha nem vizsgálták meg közelről a levelek alkotta. Ehhez aztán hozzákötjük az ujjnyi vastag mászókötelet. közvetlen vizsgálata. Körülöttünk a levelek határtalan mezeje terül el. kapaszkodót kapcsolunk rá. Ha egy ornitológus távcsővel a szeme előtt. a trillák és a krákogások miatt is. amelyet eredetileg az alpinisták fejlesztettek ki. Ki is használják ezt: a széllel hordatják szét mind a virágporukat. aztán. az mindenki számára nyilvánvaló.

beléjük kap a szél és nagy távolságokra hordja el őket. a sascsalád pedig szétszedi és darabonként megeszi. Ezenkívül majd minden levél hegyén egy "csöpögtető" van: apró. Ágakból. A magasan kiemelkedő fák ezt a veszélyt azzal hárítják el. maga a lombkoronaszint. hogy keskeny leveleket hoznak. mintegy 6 méter vastag folytonos zöld levélréteg. megfosztanák őket a számukra szükséges napfénytől és eltömnék a gázcserenyílásokat. mivel leveleiből a nedvesség elpárologtatását meggyorsítja. az árnyékban hajtó leveleiknek.amerikai kapok (vagy selyemgyapot) hatalmas mennyiségű pelyhes magot hoz. amelyeken a gyökérszerű fonalak csak nagyon nehezen tudnák megvetni a lábukat. Ez biztosítja. amely táplálkozásában majdnem egy teljes éven át szüleire van utalva. A leveleket azonban e veszély ellen csillogó viaszréteg védi. E hatalmas fák koronái a dzsungel legvadabb madarának. Minden egyes levél pontosan olyan szögben áll. hogy elcsavarodva követhesse a Nap mindennapos keletről nyugatra haladó pályáját. egy óriás sasnak a kedvenc fészkelőhelyei. hogy egy-egy zivatar után a víz ne álljon meg rajta. Afrikában a koronás sas. Délkelet-ázsiai és afrikai megfelelői szárnyakkal szerelik fel a magvaikat. Ebben a fészekben rendszerint egyetlen fiókát nevelnek fel. és könyörtelenül üldözi az ágak közt bujkáló és ugráló majmokat. hanem végigfolyjon a felszínén és gyorsan lecsapolódjon. A trópusi erdő legfelső szintje. A környezet itt a növényi élet számára olyan kedvező. Megfoszthatja a fát egyik létfontosságú készletétől. mint a bogáncs pihéi. és lecsüngenek a gallyakról. amely képessé teszi arra. amelyek úgy lebegnek a levegőben. A szél azonban hátrányokkal is jár. A majmok pánikszerűen menekülnek előle. Minden erdőnek megvan a maga faja . amelyeknek sokkal kisebb a felülete. gallyakból óriási dobogókat építenek maguknak. mielőtt eltűnnének a lombok között. és ezeket évről évre újra elfoglalják. Mindnyájan vadul és nagy sebességgel vadásznak a lombkoronák sűrűjében. vagy akár a saját alsó ágaikon. . mint a lombkorona leveleinek. ami repülés közben kitűnő manőverező készséget biztosít. Valamennyiüknek nagy bóbitája. hogy bőségesen tenyésznek mohák és moszatok. Sok levél nyele különleges csuklószerkezettel kapcsolódik a szárhoz. de végül mégis lecsap valamelyikre. Ezek a madarak nagyon hasonlítanak egymáshoz. és küszködő áldozatát visszaviszi a fészkébe. így levegője meleg és párás. amelyek bevonják az ágak kérgét. csőrhöz hasonló tüske. A hárpia valamivel nagyobb a másutt élő összes többi sasnál. így amikor pörögve lehullanak.Délkelet-Ázsiában a majomevő sas. A legfelső réteg kivételével az egész lombozat nagyrészt szélvédett. amelyeken át lélegzenek. Dél-Amerikában a hárpia. viszonylag rövid szárnya és hosszú farka van. széles. A majomtetem aztán napokig ott marad. Ha ezek a leveleken nőnének. hogy maximális mennyiségű fényt gyűjthessen össze. és mérföldeken át beterítik a fa körül az egész erdőt.

Vannak egyes kivételes fák. Mindezekben az esetekben a magnak kemény és erős burka van. hogy valaha is elhagynák ezt a lombsátrat. mert ilyenkor a faj összes egyedei a trópusi erdő nagy területén egy időben virágoznak. Ezért az állatok közül küldöncöket kell magukhoz csalogatni.csupa olyan állatot tehát. ami ezt a virágzást kiváltja. lopnak és rabolnak.az avokádó. ha kölcsönösen meg akarják termékenyíteni egymást. amit szembetűnő szirmokkal reklámozott nektárjukkal oldanak meg.Így a víz a levél felső oldalát jól lemossa. amelyek csak évtizedenként egyszer virágoznak. amelyek elég nagyok ahhoz. A madarak és az emlősök vándorló bandákat alkotnak. mint a virágporszemcsék. hogy az összes fa folyamatosan hullatja le és növeszti újra a leveleit az egész év során. ahol elfogyasztották. ahol a talajlakó állatok eszik meg őket. édes húsba burkolja a magjait. Sok fa ezért leveses. azt még ma sem tudjuk. gazdag és változatos állatközösség él. amelyek a nektárral táplálkozó madarakra . mint ahogy ezt is kell tenniük. egyszerre mindig csak egy-egy ágon. a darazsak és az erős szárnyú. mint más földrajzi szélességeken. De ez nem jelenti azt. amikor kifejlődnek a magvak. részletekben hajtják végre. a tukánokat és a repülőkutyákat (gyümölcsevő denevérek) . ezért nincs semmiféle olyan nyilvánvaló éghajlati tényező sem. szaporodnak és elpusztulnak . Ezek nagyobbak. Hasonló szállítási problémák merülnek fel. Mások ezt egyedileg választott időszakonként teszik. amelynek hatására a fák egyszerre mind lehullatnák a leveleiket.Dél-Amerikában a kolibrikre. és még ennél is szélsőségesebb és rejtélyesebb módon változnak. így az állatok gyümölcsevésre specializálódtak. ragyogó színekben pompázó pillangók. Így sokat meg is termékenyítenek a rovarok. és mást nem is igen esznek.bízzák a megtermékenyítésüket. Azok a virágok. ami vonzza a majmokat és a szarvcsőrű madarakat. A lombkoronaszint zöld világában. amelyben semmiféle logikát nem lehet felfedezni . hiszen körülöttük szinte áll a levegő.például évről évre tizenkét hónap és huszonegy nap után. itt vagy ott. az otromba bogarak. valahol egész évben mindig lehet gyümölcsöt találni. Mivel a sok különböző fa különböző időben hoz gyümölcsöt. de hogy mi az az ösztönzés. méghozzá némi szerencsével kissé eltávolodva attól a helytől. de szárazon hagyja. Ez a folyamat megint csak nem véletlenszerű.pedig lepottyannak a földre. dögszagú virágokat rendszerint a denevérek látogatják. Ázsiában és Afrikában a nektármadarakra . magasan a föld felett. amelyek egyik fáról a másikra . Egyesek hathónaponként hullatják el a leveleiket.anélkül. A virágzási periódusok szintén változatosak. így továbbításukhoz jókora élőlényekre van szükség. hogy a gyümölccsel együtt észrevétlenül a magot is lenyeljék. A fügét fönn az ágak közt eszik meg. a kenyérfa és a durián termése . Bámészkodnak és vadásznak. A többi közül messze kiemelkedő óriás fák virágaival ellentétben a lombkoronaszintben nyíló virágok nem bízhatják beporzásukat a szélre. míg a sápadt. így az állat emésztőcsatornájának teljes hosszán áthaladva sértetlenül kerül elő az ürülékkel. Minden egyes fajnak megvan a maga menetrendje és időzítése. Megint mások ugyanezt az év folyamán szakaszosan. majdnem mind pirosak. A dzsungelben nincsenek jól körülhatárolt évszakok. a nagyobb gyümölcsök .

A cellulózt azonban nem könnyű megemészteni. Néhány majomfaj étrendjében fontos része van a leveleknek. Talán előkerül rejtekhelyéről a lóri is. Ázsiában a ködfoltos párduc. hanem a gyümölcsöt is. A lombkorona levélzetét faló állatok közt minden bizonnyal a dél-amerikai lajhár a legfurcsább. hogy fel tudják dolgozni az elfogyasztott leveleket ilyenek Dél. gyümölcsevő madarak libegnek rikoltozva. mihelyt a gyümölcs beérik. hogy a ráhulló eső könnyen lefolyjon róla. A nagy. primitív éjszakai emlős. Mindkét fajta pompás tornász és famászó. egyszerre mindig csak egyik lábát emeli fel. csontos akasztókká alakultak át. mint más állatoké: a bokájától a válla felé. A nagy sasok mellett. szájukat kitátva kapják el. de a kétujjú lajhár igazi lombkoronalakó. betömjék a szájukba. Vadászok is élnek odafönn. kimeríthetetlen levélkészletre specializálták. hiszen a madaraknak minimális szinten kell tartaniuk a súlyukat ahhoz. emberszabású majom. majd a levegőbe feldobva. amikor a fügefákon megérik a gyümölcs. tökéletesen érett-e már. vagy egy nőstény a kölykével. specializált bélszakaszaik fejlődtek ki.költöznek. A lombkorona életét így akkor a legérdemesebb megfigyelni. ez a halvány szőrű. Borneóban. amelyek cellulózt tartalmazó levelekkel táplálkoznak.legvékonyabb ágakon pedig. A háromujjú lajhár inkább az alacsonyabb fákon él. Az ágak közt függeszkedve él. hogy az illatáról megállapítsák. a szarvcsőrű madarak és a tukánok egyenként csípik le hosszú csőrükkel. Kinn. lassan és méltóságteljesen mozog az ágakon. a . végtagjai pedig rugalmas. amíg le nem bomlik. bőrszárnyaikat zörgetve és csapkodva. és óriás repülőkutyák telepszenek le az ágakra.a legszélső. Ázsiában a karcsúmajmok és Afrikában a kacskakezű majom. ízületekkel ellátott támaszokból merev. Az ide-oda kúszó papagájok fejjel lefelé. ha kedvükre való. Más élőlények táplálkozásukat a hatalmas. tágra nyitott szemű. s aztán. amint fejjel lefelé lóg. a másik lábuk karmaival ragadják meg a gyümölcsöt. A gibbonok viszont családostul bukkannak fel. illetve a hasa közepétől a gerince felé bodorodik. egyenként megszaglásznak minden fügét. Majmok szökdécselnek az ágak közt. így a fán rendszerint csak vagy egy hím található. fán élő macskafélék is vannak . és nagyon kevés közöttük a madár. Ezeknek különlegesen hosszú. és nemcsak a legkülönfélébb leveleket eszi. vörös. Karmai szabályos horgokká váltak. hogy megőrizhessék repülőképességüket. és szinte kizárólag a Cecropia leveleivel táplálkozik. be tudják cserkészni és el tudják kapni a mókust. hogy elkapjanak egy majmot vagy madarat. az orángután természeténél fogva magányos állat. amelyben mindaddig elfér az étel. Még a szőre is fordítva nő. nagy gyomorra van szükségük. A lakoma a nap végével sem szűnik meg: éjszaka új vendégek érkeznek.Amerikában a bőgőmajmok. egy lábon lógva. amikor egy-egy fán éppen beérik a gyümölcs. Ennek következtében a legtöbb levélevő állat nagy testű.Dél-Amerikában a tigrismacska. csak úgy nyüzsögnek rajtuk az állatok. csak le kell ülni és várni. ahol a súlyosabb állatok nehezen tudnának mozogni. így azoknak az állatoknak. amelyek le-lecsapnak a lombokon át.

Az apró békák többféle faja is így viselkedik. Mikor odaér. amelyet az egyed. A bőgőmajmok reggel és este kórusban "énekelnek" : hol emelkedő. Ágról ágra ugrálnak. A hím és nőstény gibbonok duetteznek. Petéiket nem a vízbe rakják le. amelyen már nagyobb növények is megélnek. olyan fülhasogatóan és olyan makacsul. majd elpusztulnak. hogy kétségbeesésbe hajszolja az utazókat. a nedvességet pedig a nyirkos levegőben himbálódzó gyökerekkel gyűjti össze. a nőstény kivárja. Amikor kivirulnak. lesve. hogy még ha le is zuhannak. hogy a moszkitók és más . a szagjeleket pedig. A magamutogatás nem látszik messzire a sűrű lombok között. hogy arra vetődjön egy ember. Amikor az ebihalak kikelnek. és megmenekülnek. amelyben megmarad a víz. orchideák és broméliák láncolata lepi el. aztán elindul egy broméliához. óvatosan odahátrál. és mikor a feneke a vízhez ér. hátsó lábukon függeszkednek és villámgyorsan fel tudnak szaladni a fatörzseken. A fák leveleik alátámasztására állványzatot növesztenek vastag. ám nem a romantikus regényekben oly gyakori hatalmas szörnyetegek. és széleik olyan szorosan összekapaszkodnak. amíg egyenként a hátára másznak. maradványaik egyfajta komposztot alkot. Az Amazonas erdőségeiben a harangozómadár. és egy kalapáccsal csépelt törött üllő hangját utánozza. Erre a parányi tóra ragyogó színekben pompázó békák gyülekeznek.majmokat és a madarakat. hogy kelyhet alkotnak. a rigónál alig nagyobb. gondosan megszemléli. amelyek békákat és fészkelő madarakat keresnek. kicsiny vagy nagyobb territóriumot alakítanak ki maguknak.nak. tiszta fehér színű énekesmadár egész nap a fa tetején ül. hanem rendszerint egy levélre. hogy az ember könnyen azt hinné. néha csak gallyvastagságú hüllők. itt fáradságos dolog volna alkalmazni és fönntartani. és ott kisarjadnak. A páfrányok és mohák levegőben lebegő apró spórái gyakran beszorulnak a kéreg repedéseibe. ezért a lombkorona állatai adják ki a leghangosabb állati hangokat. Reflexeik olyan gyorsak. tekintetét valamelyik levél vízzel teli medencéjére szögezve. amelyek a talajon olyan jól beváltak. amelyet ők tartanak el. abban bizakodva. és sokkal messzebbre eljutnak. amely az ágon összegyűlt levélkomposztból veszi fel a táplálékot. ezeket azonban más növények is használják. így aztán a korosodó fákat hatalmas páfrányok. egyébként sem túl hatásosak a gubancos ágak között. a család vagy akár egy csoport védelmez a fajtársak behatolása ellen. Hangjelzéseket sokkal könnyebb küldeni. hol mélyülő kísérteties jajgatásuk percekig tart egyfolytában. hívogató hangzuhatagaik olyan tökéletes összhangban vannak. amelyek optimistán vonaglanak egy nagy ágon. egyetlen énekest hall. hanem sokkal kisebb. A broméliaféléknek szintén megvan a maguk kis lakóközössége. Leveleik rozettaformában nőnek. Élnek itt továbbá kígyók is. A lombkorona lakói közül sokan saját. esés közben mindig el tudnak kapni egyik mancsukkal egy ágat. erős ágaikból. az ebihalak átficánkolhatnak a maguk különbejáratú akváriumába. Ha nem látja benne az élet semmiféle jelét.

a kötél futását. belekapaszkodnak. A nőstény hetenként egyszer-kétszer meglátogatja ivadékait. A nőstény hat-nyolc hétig látja így el ivadékait. azaz a sebességét kézzel szabályozva. mint amennyit a levegőben eddig találtak. Az ág mentén további gyökereket növesztenek. hogy üres. teljesen elzárja a napfényt a gazdanövénytől. amíg csak el nem érik a talajt. és az elhal. Vannak baljósabb lakóik is.nincs más körülöttünk. bár az embernek ehhez jól kell tudnia csomókat kötni. aztán ahogy a csemete növekszik. a fojtogató fügék és a broméliák lógó gyökerei olyan füzérrel veszik körül a fát.rovarok is lerakják petéiket a broméliába. és minden egyes ebihal mellé lerak a vízbe egy megtermékenyítetlen petét. Így aztán a liánok. mint a hajó árbócát a kötelek. A fafojtófüge tehát megfosztotta trónjától gazdanövényét. vagy vízszintesen terjeszkednek még lógó gyökereikkel. és kezdenek több vizet és táplálékot felszívni. de gyökereik nem himbálódznak feltűnés nélkül a levegőben. A fafojtó füge magvai gyakran kicsíráznak az ágakon. mint a broméliákéi. rácsos hengert alkotva megállnak a saját lábukon. aztán a hálókengyelben állva lecsusszanhatunk. mint a broméliák. A kevésbé veszélyes liánok is felkúsznak a lombkoronát alkotó fákra. magával viszi fölfelé a liánt is. és szabadon csüngünk a semmiben . amelyik még ennél is bonyolultabb módon gondoskodik utódainak táplálékáról. hanem addig nőnek lefelé. Ezek a földön kezdik életüket apró bokrokként. amelyekkel facsemetéket keresnek. és olyan sűrű lombozatot hoz létre. maga is ott himbálódzik közöttük. amíg csak végül ki nem fejlődnek a lábaik és nem kezdenek önálló életet élni. Ennek következtében leveleik odafönn az ágon elkezdenek erőteljesebben növekedni. De a lián gyökerei a talajban maradnak. miután a füge magja kicsírázott a faágon. csak liánok és gyökerek és felettünk a lombkorona fáinak . így gondoskodni fognak a fejlődő ebihalak táplálékáról. de a törzset körülvevő fügegyökerek addigra már olyan vastagok és olyan erősek. Koronájuk most már erőteljesen burjánzik. hogy már árnyékba borítja a szállásul szolgáló fát. Ha az ember felmászik a lombsátorba. és körülölelik gazdanövényük törzsét. és a támaszon kívül semmi mást nem vesz el a fától. Ám van egy békafaj. A törzs elkorhad. A fák ágain élő növények nem mind csak afféle "vadkempingezők". és körülbelül egy évszázad múltán. Lemászni nem nehéz. de számos tapogatót nyújtanak ki. és enni kezdi a "sárgáját" (szikanyagot). és a lombkoronában elfoglalt helyén maga vette át a parancsnokságot. Aztán a füge lassan egyre inkább eluralkodik. Körülbelül 60 méteres siklás után már kikerülünk a lombozat ágai közül. Ha találnak egyet. míg csak együtt föl nem érnek a lombkoronába. ahol beássák magukat. Egy nyolcas alakú fémgyűrűn áthúzunk egy kötélhurkot. Az ebihal gyorsan keresztülharapja a pete kocsonyás burkát. ezt a derékszíjunkra erősítjük.

amelybe egyetlen apró tojásuk olyan pontosan beilleszkedik. Azt hihetnénk. mint valami rakéta. és egyben fejjel felfelé tudnak kikötni a fatörzsön. mint egy normann katedrális oszlopai. A lajhárok. Egy-két percig csak körbejárják a fatörzset. amelyiknek alul-fölül dús. mintha kormányként működne.óriás. a trogon kamrát váj a fahangyák gömb alakú fészkébe. Sok madár inkább a lombkorona alatt repül az erdő egyik részéről a másikra. Amikor közelednek hozzá. és közben kiterjeszti nagy bőrköpenyét. amelyek nem tudnak ugyan csapkodni a szárnyukkal. a fán fészkelő sarlósfecskék kéregdarabokat és tollakat ragasztanak össze a nyálukkal. és 30-40 méternyit vitorláznak valamelyik szomszédos fatörzs felé. amikor előbújik egy faodúból. ág nélküli törzsei. útban a trágyadombjukhoz. Sokan itt is fészkelnek. hogy már nehezére esik az ágak közt egyik fáról a másikra átmenni. felfelé lendülnek. aztán felmászik egy másik liánon. és kicsiny toldalékot építenek belőle egy vízszintes ág oldalára. Van egy kis gyík is. így lelassítják siklásukat. Vannak más állatok is.méretezett felöltő. mint a mókusé. ágról ágra. Egyesek. Mókusok rohangásznak a liánokon. Amikor az egyik elindul. Rendszerint egy második is követi. amelyek olyan simán és tömören emelkednek a magasba. amely a csuklójától a bokájáig ér. s ezért nem "motoros" repülők. mint egy túl. Ám ebben a légtérben is igencsak van forgalom. amelyik úgy szökell liánról liánra. A fatörzseken és az ágak közt rohangáló mókusok biztonságosan kapaszkodnak a fakéregbe tűhegyes karmaikkal. mert párosan élnek. Siklóhártyája nem borítja be az egész testét. ám ennek ellenére nagyon hozzáértő pilóták : vitorlázórepülők. és olyan kevés hely marad mellette. hogy ne tegye ki magát az odafönn őrjáratot tartó sasok támadásának. Az arapapagájok. amelyek meglepő módon mindig a földön. de van egy különlegesen nagy fajuk. amelyen aztán felvágtatnak. hogy ebben az ürességben a fönti zöld mennyezet és a talaj közt nem sok látnivaló akad. Borneóban különösen sokféle van belőlük. váratlanul leugrik. miközben szőrös lebernyegük úgy lebeg körülöttük. Hosszú. A levegőben nemcsak madarak repülhetnek el mellettünk. ezért gyakran leereszkedik a földre. a szarvcsőrű madarak és a tukánok az odvas fák üregeit használják. ahogy a makk helyezkedik el a héjában. vörösesbarna bundája van. és rendszerint ugyanazon a helyen teszik le az ürüléküket. Irigylésre méltó könnyedséggel kapaszkodik. lassan vackolódnak lefelé. ez csak egy mindkét oldalán kiálló bőrlebeny. aztán az egyik hirtelen. amelyet meghosszabbodott bordacsontjai merevítenek ki. köteleket használnak. akárcsak mi. a föld és a lombtenger között állatok közlekednek. Az orángután felnőttkorára néha olyan nagyra nő. Legvalószínűbben késő délután láthatjuk. valószínűleg a társa is követi. . bozontos farka úgy nyúlik ki mögötte.

aztán elrugaszkodik róla. de amikor előrehúzza a bordáit. egyik fától a másikig. Ők ehhez azt a lábujjaik közötti hártyát használják. és el nem vitorlázik. ez a talajréteg meglepöen vékony. a terület birtokosa tüstént a levegőbe veti magát. hogy hová ereszkedjék le.amelynek teljesítményét sokáig csak a felfedezők túlcsigázott fantáziájának tulajdonították.Normális körülmények közt a lebenyeket behúzza a teste mellé. és gyűrűit oldalvást nyomva megtámaszkodik a kúszónövényeken vagy a kéreg bármiféle rücskén. azok szétterülnek és kiterjesztik a lebenyeket. Ennek következtében megnő a testének a légellenállása. vékonyka hüllő. meg tudja határozni.a vitorlázókígyó.tik fonalaikat az avarban. Villámsebesen kapaszkodik fel a függőleges fatör. Ha az ember tovább siklik lefelé a kötelén. A repülőbéka lábujjai meghosszabbodtak. amelyek a lombkoronát alkotó fák magjaiból keltek ki. Amikor ezeken is túljutva végre visszaérünk a talajra. és felütik csipkeszoknyás. hogy vonaglásával evezzen egy kicsit és irányt változtasson a levegőben. úgy jut át egy másikra. de arannyal és vörössel pettyezett kék-zöld pikkelyei rendkívül mutatósak.gatás kezdődik: addig öltögeti ellenfelére az álla alatti háromszögletű bőrlebenyt. Néhány béka is rákapott a vitorlázásra. mert bár elborítják az elpusztult levelek és a fentről lehullott egyéb rothadó vegetáció. így amikor szétterpeszti őket. és egy alsóbb emeletet alkot: néhány alacsonyabb fa. agresszív magamuto. amelyek különlegesen alkalmazkodtak a trópusi erdő aljának halovány fényéhez. keresztirányú pikkelyeinek szélével megragadja a kéreg felszínét. amíg csak a betolakodó végül el nem szégyelli magát.ciós ügyességgel mászik fára. ezzel szemben szenzá. Normális körülmények közt semmi jelét nem árulja el repülőtudományának. és sokkal messzebbre siklik.és gömb formájú. Ha egy másik gyík odatolakszik.zseken. ezek a körülmények erősen felgyorsítják a lebomlási folyamatokat. Ezek a kis állatok rendkívül féltékenyen őrzik az ágak közt a saját territóriumukat. se nem olyan sűrű. A jelek szerint még arra is képes. köztük a pálmafák leveleiből áll. Nagy a hőség. így. Szüntelenül munkálkodnak a baktériumok és a penészgombák. mint amennyire egyszerű eséssel eljutna. Ez egy kicsiny. amely a béka szabványos úszófelszereléséhez tartozik. ernyő. s ezért nem is hitték el . megint elérkezik egy levélréteghez. Talán mind között a legkülönlegesebb sikló állat . Ekkor aztán dühös. legalábbis bizonyos mértékig. gyakorlatilag mind a négy lába apró ejtőernyővé válik. és a pangó levegő teli van nedvességgel. lapos vagy hegyes . hogy villámsebesen végigsiklik egy ágon. földet érve kemény és rugalmatlan "dzsungeltalajt" érzünk a lábunk alatt. le nem kotródik az ágról. valamint azokból a vékonyka csemetefákból. A levegőben ellapítva a testét kiszélesíti és szalagszerűvé alakítja. így egy-egy ugrással tekintélyes távolságokra tud siklani. mint a lombkorona. ugyanakkor egész hosszában egy sor S betű alakú gyűrűbe húzza. Miután fölért a fára. Ez se nem olyan vastag. a szapora gombák szétterí. széles. és leszáll a vetélytársa közvetlen közelébe.

színes szőnyegeket. félhomályos világ ez. amelyek növekedésének első szakaszaiban ellátják a palántát. mivel a talajból nagyon keveset lehet kivonni. Néha látunk ugyan magunk előtt egy-egy színes foltot. Az efféle virágzás előnyei közvetve talán a talaj terméketlenségéhez kapcsolódnak. Azok a növények azonban. Ez. deszkaszerű támfalakat fejleszt a törzse oldalából. amelyek vetekedhetnének a tavaszi angol erdők harangvirágaival. amellett itt lenn szabadon állnak. Sok ilyen virág denevéreket lát vendégül. amelyek 4-5 méterrel a talaj felett erednek és a törzstől számítva a földön is ugyanilyen távolságra nyúlnak ki. rájövünk. Azért néhány virág még itt is nyílik. A fagyos északi erdőkben akár hét évbe is beletelik. Így soha nem találunk itt olyan nagy. Sok fa ezért pótlólagos támaszokat alakít ki magának: óriási. Az ágyúgolyófa még inkább kedvében jár látogatóinak: speciális nyúlványt növeszt a virágai fölé. akkor gyorsan vissza kell szereznie őket. ám a trópusi erdő fáinak levele miután földet ért. hogy itt egy mag kielégítően növekedhessen. hat héten belül teljesen elpusztul. így a beporzó állatok könnyen rájuk bukkannak. nem a talajból táplálkoznak. amelyen a nektárt szürcsölgető denevérek függeszkedhetnek. A mérsékelt övi lomboserdőhöz szokott szem számára teljesen váratlan módon egyes fáknak egyenesen a törzséből sarjadnak ki egész virágcsokrok. hogy éjjel is könnyen rá lehessen találni. Sok fa ezért tápanyagokkal jól megrakott dióféleségeket terem. ha a fa nem akarja elveszíteni ezeket a becses anyagokat. amíg a fenyőtű elrothad. hogy ezek a virágok mind halottak . szüleinek kell ellátnia tápanyagokkal.a fák lombozatáról hullottak le. néhány méternyire a földtől. hogy itt bőségesen növekedjenek a talajlakó növények. Halvány. és világos a színe. A bomlás rendkívül sebesen megy végbe. Ezt a fák a talajfelszín közelében növekvő hajszálgyökereik vastag szőnyegével oldják meg. A naponta lezúduló esők hamarosan belemossák őket a patakokba és folyókba. az európai erdőkben egy tölgyfalevél körülbelül egy éven belül eltűnik. Az ilyen nagy magvak könnyebben nőnek a törzsön.termőtesteiket. amelyeken hajtanak. így hát. Egy-két virág a trópusi erdő talaján nyílik. valamint a talaj tápanyagszegénysége gyakorlatilag lehetetlenné teszi. mint a lombkorona ágainak végén lévő gallyakon. Ez a sekély gyökérrendszer nem sok stabilitást ad a hatalmas fáknak. hanem a fákból . Ahhoz. A zöld lombkoronára eső fénynek még 5 százaléka sem szűrődik le ide. Az ily módon felszabaduló tápanyagok és ásványok azonban nem sokáig maradnak egy helyben. de amikor odaérünk.

hogyan szállítódnak tovább. a Rafflesia. amelyek szüntelenül ott munkálkodnak az avarban. amelyek riadtan elvágtatnának az ember elől. paraziták. élősködők. Legnépesebbek és legelterjedtebbek a termeszek. amilyenek a Föld szinte minden más vidékén élnek. és kemény burkuk van. Valószínűleg a dzsungelben kóborló nagy állatok lába viszi tovább őket. Egyszerűen félelmetes ! Gesztenyebarna szirmai vastagok és bőrszerűek.szívják el a tápanyagokat. az okapi. amely egy kúszónövény gyökerének szövevénye között nő. Ilyen állatokból azonban a trópusi erdőben nem sok akad. de a világbajnok virágot egy Szumátrán élő faj hozza. akárcsak a rothadó hús. amint húszas vagy harmincas sorokban menetelnek . A trópusi erdő legelésző állatai odafönn élnek a lombkoronaszint élő levelei közt. de ezek az állatfajok mind kis egyedszámban és nagyon szétszórtan élnek. Túlnyomórészt láthatatlanul dolgoznak a kidőlt fatörzsekben. Afrikában egy ősi. de ezt jelentősen kiegészíti számukra a folyópartok közelében a dús. zsiráfokkal rokon állat. hogy a Raflesia csírázó magja beléhatoljon. és közvetlenül a földön helyezkedik el. nem néznek föl majszolgató. Maga a növény élete legnagyobb részében csak egy rostnövény. Senki nem tudja biztosan. A kifejlődő magok aprók. Emberi orr számára ez a szag visszataszító. Több fajuk él DélkeletÁzsiában. ami aztán esetleg megsérti egy lián földre boruló szárát. és táplálékukat kis darabonként fészkükbe hurcolják. és egy hatalmas kelyhet vesznek körül. Virágának egy méter az átmérője. Sok különféle bogár rágcsál magának utat mind kifejlett. amelyek végül kirobbannak. a világ legnagyobb virágát fejleszti. Csak akkor válik láthatóvá. Egyikük. pörsenések borítják. amivel táplálkoznak. mert kevés az elérhető levél. mind lárva alakban a bomladozó gallyak és a korhadó faanyag között. A dzsungelben sehol nem találkozunk olyan nagy. levelei nincsenek. ahol sokkal több a fény. és a legyek beporozzák a virágot. Dél-Amerikában pedig a tapír táplálkozik hasonló módon. a felszíni réteg alatt. akár egy sor káposzta. levelekkel táplálkozó csordákkal. szúrós sörték meredeznek. de rajokban vonzza magához a legyeket. Ám a kisebbek közül igen sokan megélnek. Nincsenek antilopcsordák. hogy további kúszónövényeken élősködjenek. s így lehetővé válik. amelyben a rothadás bűzét árasztó nagy. A trópusi erdő talaján. de az ember időnként találkozhat egy-egy oszlopukkal. az elpusztult leveleken táplálkozva semmiféle nagy állat nem élhet meg. a talaj felszíne fölé. amelyek az alsó szint szegényes levélzetét majszolgatják. hogy aztán a lyukaikba meneküljenek. sűrű vegetáció. amikor föld alatti szívószervén duzzanatok kezdenek kialakulni. Szumátrán él néhány kis termetű erdőlakó elefánt és a még náluk is ritkább orrszarvú. pánikba eső nyulak.

levéltörmelékből álló kicsiny rakományukat különleges kamrákban rakják le. és nem magával a gombával táplálkoznak. amelyeket gyakran egyszerűen hangyászoknak szoktak nevezni. Menetük száz meg száz méteres folyamatos szalagot alkot. morzsalékos anyagot hagy maga után. aztán egyfajta szivacsszerű komposzttá rágják. amely rejtett fészkükhöz vezet. A termeszek nemcsak fölszívják a Flagelláták életfolyamatainak ezt a melléktermékét. A védtelenül menetelő termeszoszlopok mellett üldögélő madarak és békák egyenként felcsipegetik a kiválasztott rovarokat. mint cellulózból. a felnőtt rovarok végbélnyílását nyalogatva tüstént ellátják magukat ezekkel az értékes egysejtűekkel. amelyből a növényi sejtek fala fölépül. Izmos mellső lábaikkal ki tudják ásni a termeszfészkeket. amelyek képesek a rothadó növényzetet élő szövetté alakítani. mihelyt kikelnek a petéből. Egyes termeszek úgy oldják meg ezt a problémát. és cukrokat tudnak előállítani belőle.egy olyan ösvényt követve. benyalintanak a szétzúzott termeszfolyosókba. egymásba fonódó fonalaiból szövetet formálva. Egyes hangyafajok szinte kizárólag abból élnek. hogy új kolóniát alapítsanak. A gomba ebből a komposztból felszívja a tápanyagokat. ezen nő a gomba. Sok termeszfaj azonban egy gombát használ a cellulózprobléma megoldására. amely elveszítette lédús sejt. . hanem jelentős számban megemésztik magukat az egysejtűeket is. szinte kizárólag termeszeken élnek. Afrikában és Ázsiában a tobzoska. és elhurcolják a lárvákat és a munkásokat.tartalmát és a növényi nedvet. a termeszek aztán ezzel. Dél-Amerikában pedig a tamandua. Az élettelen növényi szövet. A cellulózt. vagy egy fatörzs hasadékában. A Flagelláták a cellulózt lebontják. és százszámra gyűjtik össze a rovarokat. ugyanakkor fehérjére is szert tesznek. amelyet a rajta milliószor végighaladó hajszálvékony lábak csörtetése simára koptatott. kulcsfontosságú láncszemet alkotnak az élőlények közötti táplálékláncban. mielőtt végül eltűnne egy lyukban a földön. nagyon nehéz megemészteni. Sok állat táplálkozik termeszekkel. azt az anyagot. hogy megrohamozzák a termeszvárakat. hosszú pofájukból kinyújtják ostorszerű nyelvüket. Az ezekhez a fajokhoz tartozó fiatal termeszek. Mivel a termeszek a közé a néhány élőlény közé tartoznak. Amikor a szexuálisan aktív fiatal nőstények végül kirepülnek. és egy mézszínű. hogy az ostorosoknak (Flagelláta) nevezett egysejtűek csoportjába tartozó mikroszkópikus élőlényeket telepítenek a végbelük alsó részébe. Amikor a takarmánygyűjtő munkások visszaérkeznek a fészekbe. nélkülözhetetlen hozományként mindig magukkal viszik ennek a gombának a spóráit. már alig áll másból. A legtöbb élőlény számára ez egy meddő anyag. miközben az oszlop makacsul tovább masírozik.

Dél-Amerikában pedig az aguti. A magasból lehullott terméseket. és csak akkor libben föl az ágakra. Hatalmas. kora reggel nagyon magas hangon. ha nem tudja gyökerestül kitépni. akad legalább egy olyan emlősfaj.Ázsiában ilyen a kancsil. Amikor a nőstény megérkezik. magvakkal. Az egyik ilyen madár a bankivatyúk. Minden kontinensen. Mindhárman levelekkel. türelmetlenül aprókat toppant. ceruzavékony lábaik vannak. ezt gondosan tisztán tartja. futáskor az állat mintha lábujjhegyen szaladna. ha rendkívüli kihívás éri. amitől nap mint nap visszhangzik az egész erdő. pulykára emlékeztető madár.A trópusi erdő talaja az elpusztult leveleken kívül azért néhány növénnyel is szolgál. diófélékkel és gombákkal táplálkoznak. ám a hím igencsak különbözik tőle. gyümölcsökkel. hogy már-már alig tud repülni. még a facsemeték tövét is megcsipkedi. de rendkívül kicsiny. rügyekkel. Aztán hirtelen fölemeli hatalmas farkát. A kancsil a sertések és a primitív kérődzők rokona. és elkezd táncolni előtte. Dél-amerikai megfelelője a hokkó. Ezek közül a földön élő madarak közül egyik-másik olyan nagyra nő. fekete. gyümölcsöket könnyű összeszedni. Nősténye alakra és nagyságra szintén a pulykára hasonlít. Afrikában a patkányőz. Hasonlóak a szokásaik és a vérmérsékletük is : mindhárman nagyon idegesek. Ez a három állat egymástól nagyon különböző családokhoz tartozik. Éppen emiatt nevezték el a görög mitológia sokszemű szörnye után. lesöpri róla a lehullott leveleket és gallyakat. amikor megrémülnek. a gumókat és gyökereket pedig ki lehet ásni. A hím kitakarít magának az erdőben egy körülbelül 6 méter átmérőjű porondot. Erre a porondra hívja a nőstényt hangos kiáltozásával. és egyetlen feltornyosuló . ahol dzsungelek vannak. a mi házityúkunk őse. Számos madár is elegendő ennivalót talál a földön. és furcsán fulladozva. és megél rajtuk . odavezeti a porondjára. illetve óriási farktollakat növeszt. miközben egyre izgatottabb lesz. aztán görcsös cikcakkban fejvesztetten elrohannak. mint.egy méternyi hosszú uszályt. A leglátványosabb közülük a délkelet-ázsiai Argusz-páva. Mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz: körülbelül akkorák. amely elég ennivalót talál magának. amelyek éles karmokban vagy patákban végződnek. a patkányőz valódi antilop ugyan. megmerevednek. Malaysiában még mindig közönséges jószág. meglebegteti a szárnyait. ami valahogy oda nem illőnek tűnik a trópusi erdőben. mint egy nyúl. de a jól ismert módon kukorékol. Az alsó szint bokrairól is odakerülhet néhány bimbó és levél. amelyek mindegyikén egész sor kísértetiesen szemekre emlékeztető folt van. hogy elpusztítsa. A patkányőz és az aguti még az egymás közötti jelzésekre is ugyanazt a módszert használja. és törékenynek látszó. az aguti pedig rágcsáló.

le-föl ugrálnak. A dzsungel földjén a legtágabb hatókörű. mert a testről itt csak nagyon lassan párolog el a nedvesség .tollfüggönnyé változik. . A hímje csodaszép. de a dzsungelben. átitatja a ruháikat. narancsszínű madár. asszonyaik pedig még kisebbek. miközben a mellén lévő színjátszó. nincs melegük. a szárnytollai feketék. és hátsó feléhez dörgöli külső. A zöld galléros paradicsommadár egy alacsony ágról mutogatja magát. és elkezdik mutogatni magukat. Malaysia orang aslijai. mint a zairei pigmeusok. élénk színekben pompázó hím tovább táncol és bókol az erdei tisztáson. akik még ma is azok. ahol annyira párás a levegő. aki ugyan a nyílt szavannákon fejlődött ki. és jól érzik magukat. Róluk patakokban ömlik az izzadság. rostos tollait. Új-Guineában többféle paradicsommadár is él. Dél-Amerikában a vörös szirtimadár a nagy táncos. ám ez a madár nem egyedül táncol egy-egy elszigetelt porondon. aztán a nőstény elrepül az erdőbe. Bennszülött vezetőiknek eközben száraz marad a bőrük. ilyenkor mozdulatlanok. vagy mint egyes amazóniai indiánok. a férfiak átlagos testmagassága nem éri el a másfél métert. ahol mindegyik kisajátít magának a földön egy kis területet. Néha megmerevednek. hanem tucatnyi csoportokban. kiterjeszti bársonyfekete tollszoknyáját. Az idő legnagyobb részében csak üldögélnek a facsemeték ágain vagy a liánokon a porondok mellett. ahol lerakja a tojásait és fölneveli fiókáit. mire az gyorsan felugrik és meghágja. Végül aztán a nőstény odalibben az egyik hímhez. miközben a lángoló. de amikor egy jelentéktelen. de feszültek. és alig izzadnak. hogy a bóbitájuk vízszintes legyen. de az is kétségkívül igaz. de semmivel nem csökkenti a hőmérsékletüket. hogy kis termetük igen alkalmassá teszi őket a dzsungelbéli életre. és bólogat a fején lévő fátyolszerű tollával. és hasonló módon mutogatják a tollaikat. de valószínűleg már fejlődésének igen korai szakaszában megrohamozta a trópusi erdőt. gyorsabban és halkabban tudnak mozogni az erdőben. mert a test hűtésének ez a módszere a világ más részein ugyan eléri célját. ott mindjárt a táncparketten. mindenevő lakó persze az ember. A zairei mbutik népe minden ember közül a legalacsonyabb. A párzási időszakban a hímek összegyűlnek valahol az erdőben. barna tollú nőstény megjelenik. Ezek az emberek mind kis termetűek. mindnyájan vijjogva letottyannak a saját porondjukra. nagy. Kezdetben kétségkívül vándorló vadász volt. A párzás csak néhány másodpercig tart. nem válik be. Ehhez talán némileg hozzájárulhat étrendjük viszonylagos szegényessége is. narancsszínű tollforgója pedig elöl a fejére borulva szinte eltakarja a csőrét. amely teli van pettyegtetve a ragyogó szemutánzatokkal. amelyek hasonló táncparketteket készítenek maguknak a földön. nagy. háromszögletű pajzs csillog-villog a gyönge fényben. A fátyolos paradicsommadár egyenesen állva táncol. és hallható csattanással összecsapkodják a csőrüket. Testük vézna. majdnem teljesen szőrtelen.mint azt a világ hűvösebb részeiről érkező utazók nagyon jól tudják. Oldalt billentett fejjel kuporognak.

A méreg olyan erős is lehet. kimerítő munka. Aztán olyan nagy erővel fújják ki. Minden más élőlénynél jobban tudják. a másik végébe köröskörül pelyhes magrostokat illesztenek. A mbutik törzse hálóval fogja a patkányőzet és az okapit. aztán beledugják egy fatokba. hogy ihassanak egyet. és hosszú. ami megvédi és merevvé teszi. a nyilak kifúvása és röpte pedig annyira hangtalan. amelyek így légmentesen illeszkednek a fúvócsőbe. mint egy csapból. nem csak táplálékra van szükségük. kis kőpengével ellátott fejszéket használtak. így a vadász még továbbiakat is elejthet közülük. amelyekből néhány pillanatra úgy bugygyan ki a víz. Egy vékony bambusz. hogy amikor egy madárcsapat kellős közepén találnak el egy madarat. .vagy nádszálból kitisztítják az egyes szakaszokat lezáró belső falakat. Amikor ünnepségeket és szertartásokat tartanak. amellyel testüket díszíthetik. Emellett ügyes és bátor vadászok. hogy kiszedjék belőlük az ehető bogárlárvákat. Mivel az állatok nagy többsége magasan. hogyan lehet a dzsungel bármely részéből élelmet szerezni. hogy kell a földön lakó madarak és emlősök hangját utánozni. a többiek esetleg meg se ijednek. A dél-amerikai indiánok fúvócsövet használnak. A nyárson sütött békák mérget izzadnak ki a fúvócső nyilaihoz. a papagájtollakból és kolibribőrökből pedig pompás fejdísz lesz.Ezek a nomád népek bensőségesen és részletesen ismerik a trópusi erdőt. felhasítják a kidőlt fatörzseket. mint az embereknek mindenütt. a liánok rostjaiból hálók készülnek. A nomádok élete ennek ellenére kemény élet. Az egyik végébe mérgezett nyílvesszőt. a lombok közt él. kihúzgálják a vadméhek fészkéből a mézzel teli lépeket. A dzsungel sok lakója ezért inkább tisztást irt az erdőben. festéket készítenek összezúzott magvakból. hogy a nyílvessző eléri a 30 méter magasban lévő célt is. és leszedik a gyümölcsüket. Gumókat és diókat gyűjtenek a talajszintről. belevágnak azokba a liánokba. a pálmalevelek vízhatlan tetőül szolgálnak a kunyhóikhoz. de az erdő sok minden mással is ellátja őket. hogy egy jól eltalált állat egy percen belül összeesik és lehull. amivel nyilaik és lándzsáik hatótávolságába csalogatják őket. és a helyükön maradnak. a gyantával. kitűnő fáklyákat lehet készíteni. A nomádoknak. Mindnyájan tudják. felmásznak a fákra. a táplálék keresése pedig időrabló. hogy megöljön egy-egy elefántot. ezeknek az embereknek jelentős távolságra is hatékony fegyvereket kellett kifejleszteniük. és az leesik. amelyet bizonyos fák kiizzadnak. veszélyes vadászutakra indul. Ehhez eredetileg fáradságos munkával pattintgatott és lecsiszolt. és kertet telepít.

Egy-egy öreg fa halála elpusztítja ugyan a madarak és a kígyók. de egyben az élet ígéretét hozza a kis facsemeték számára. aztán ahogy a fa koronája egyre sebesebben előrebukik. amelynek díja és célszalagja az a hasadék. a majmok és a békák otthonát. hosszú. A vég valószínűleg egy vihar alkalmából következik be. tárót vagy rizst ültetnek a csonka fatönkök közé. akkor az egész fa végzetesen elveszítheti egyensúlyát. s végül már nem bírják el leveleik és a rájuk telepedett növények terhét. így az embereknek tovább kell költözniük. Ha pedig egy-egy nagy ág letörik. mások mégis lehagyják őket. Néhány másodperc múlva földrengésszerű dörgéssel a földre vágódik a hatalmas fatörzs is.A fák kivágása még fémpengével is hosszú és nehéz munka. akár nem. Az erős. Az elöregedett ágakat penészek és gombák támadják meg. Megfeszülnek a törzsét szomszédaival összekötő liánok. mikor jön el az ő pillanata. . egyesek elpattannak. majd még egyszer hallani. gyors növekedést vált ki. Sok közülük tíz év alatt sem nőtt harminc centiméternél nagyobbra. s amelyen keresztül most besüt a Nap. szelíden záporozva a roncsokra. Aztán csönd lesz. amelyet a kidőlt fa maga után hagyott a lombkoronában. és egy másik parcellát kell megtisztítaniuk. puskalövésre emlékeztető ropogások sortüze hallatszik. aztán egy villám ráméri a végső csapást. mások végig. majd ezt követi a levágott ágak és levelek elégetése. De akármilyen gyorsan is hajtják ki leveleiket és ágaikat. Ám a talaj annyira szegény.vonszolódnak a környező ágakon. Ezután maniókát vagy gabonát. A trópusi erdő fái végül kidőlnek. Amikor az első ágak a földre csapódnak. de aztán a felszívott nedv már nem képes feljutni a hatalmas törzsekben. virágozzanak és gyümölcsöt hozzanak. szokatlan fény. mennydörgésszerű hang kíséretében áttöri a lombkoronát. hogy három-négy betakarítás után a növények már alig hoznak termést. Mert verseny indul meg közöttük. amelyek eddig az árnyékában álltak. és nagy. csak a légáramlás által leszakított levelek pattognak puhán. hogy felszívják a napfényt. A hatalmas fa lassan elbillen. a banánpálmák és a gyömbérfélék. amellyel ezek a csemeték életükben most először találkoznak. ahogy visszapattan. A felhőszakadásszerű eső több tonnával megnöveli a féloldalas korona súlyát. csak várta. akár kivágja őket az ember. a Heliconiák és Cecropiák mind-mind gyorsan életre kelnek. összefurkálják a rovarok. Az eddig a talajban szunnyadó magok sebesen kicsíráznak. Sok fa évszázadokon keresztül áll. A folyópartok vagy az erdei tisztások napfényében élő összes többi növény. és nőnek fölfelé. széles leveleket növesztenek.

kettőnek sikerül a virágzáshoz szükséges. A terebélyes törzsek. beárnyékolják vetélytársaikat. vagy kedvezőbb. Ha a csapadék olyan kevés. ahol majdnem mindig fúj egy kis szél. a napfénytől megfosztott kisebb fák elgyöngülnek. hanem igencsak fejlettek. akkor ott fák már nem nőnek. A "fű" elnevezés nagyon sokféle növényt takar. A lombkorona újra bezárul. Így nem kell állatokat magukhoz csalogatni. vagy a talaj olyan homokos.Ám a facsemeték néhány éven belül megint fölébük kerekednek. FEJEZET A FŰTENGEREK Ahogy a trópusi erdőkön és a mérsékelt égövi erdőn keresztülvágva eltávolodunk az állandóan csapadékos területekről szárazabb vidékek felé. javította és tördelte: a Webtigris. hogy virággal van dolgunk. és annyira jó a vízáteresztő képessége. és elpusztulnak. hogy még a mélyben sincs elegendő nedvesség. hogy a beporozásukat elvégezzék. sem élénk színűeknek lenniük. mint azt az ember leveleik egyszerűsége alapján feltételezné. táplálóbb talaja miatt az élre kerül. előnyös starthelyzete. . és kiérünk a fűvel borított nyílt síkságokra. Virágaikról gyakran nem is ismerjük fel. Mivel a fűfélék a fátlan. 5. szirmok helyett csak kicsiny pikkelyeik vannak. A pázsitfüvek ugyanis a növényvilág egyik legnagyobb családja. alatta pedig ismét kialakul az élet egyensúlya. és fürtökben nőnek száraikon. Néhány évtized elteltével már csak egy. a fák száma és nagysága csökkenni kezd. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. Miután kiterebélyesedtek ágaik. aprók és fakók. A pázsitfüvek nem primitív növények. amelyek a szél útjába emelik őket. kiesnek a versenyből. Növekedésük közben egykettő közülük természetes életereje. ahová világszerte körülbelül 10000 különféle fajt sorolnak. tehát virágaiknak nem kell sem szembetűnőeknek. véget ér az erdő. a szélre bízhatják virágporuk szétosztását. teljes magasságát elérnie. ágak és levelek fennmaradásához egy bizonyos minimális mennyiségű vízre van szükség. nyílt síkságon élnek.

A legtöbb más növény levele a száron lévő rügyből sarjad ki. Ma a szárazföldek felszínének mintegy egynegyedét fűfélék borítják. Ezek mind igen termékeny területek. A nedvek szállítására tenyeresen szétágazó érhálózatot fejlesztenek. az erdők mögött elterülő száraz síkságok kopár földjén még semmi sem nőtt. és gyorsan végső alakjukra növekszenek. A fűfélék bojtos gyökerei néhány centiméternyire a föld alatt olyan dúsan nőnek. az eltört levélereket le tudják zárni. még nem léteztek. A növekedés a levélalapnál folyik. hogy megakadályozzák a növényi nedvek kicsurgását. Az erdők mély árnyékában nem tudnak ugyan megélni. ami másfajta növényeket megnyomorítana vagy elpusztítana. egyetlen nap alatt zöld leveleket hajt. Nemcsak a csapadék hiányát viselik el. Elviselik a rendszeres csonkítást is. egymással nagyjából párhuzamos. amikor átsöpörnek rajtuk. hanem a perzselő napfényt is. Észak-Amerikában préri. nem engedi.A füvek egyetlen életfeltételt igényelnek leginkább: a jó fényviszonyokat. Ez a pázsitgyökérzet tartós szárazság idején is összetartja a talajt. akkor a tövénél új sarjad.Dél-Amerika déli részén pampa és campo a nevük. de ennél jobban nem képesek regenerálódni. Figyelemre méltó szívósságuk sajátos levélszerkezetükből fakad. Ezek a hatékony. Amikor a dinoszauruszok éltek. A fű nemcsak a magvai révén terjed. Minden ország saját nevet adott füves síkságainak . Amikor az erdőkben az újfajta fák elkezdték hozni az első virágokat. . és tavirózsák csillagozták be a tavak vizét. mert bár a lángok leégethetik a leveleiket. így azoknak a jóval durvább páfrányokkal. Afrika déli részén veldt. Ha a levél megsérül vagy lelegelik. hogy a szomszédos növényeké egymásba fonódik. amikor is növekedésük megáll. elágazás nélküli vonalban futnak végig a levél teljes hosszában. amelyek minden szárcsomónál leveleket és gyökereket képesek fejleszteni. és amikor végre elered az eső. hogy a szél elhordja. Csak jóval a nagy hüllők korszaka után. Túlélik a tüzet. ugyanakkor. és a növény egész élete során mindvégig tart. A fű levele egészen más. mintegy 25 millió évvel ezelőtt kezdték a füvek betelepíteni a síkságokat. hanem egyenes. de számos más megpróbáltatást elviselnek. Erei nem hálózatot alkotnak. hanem a föld felszínén vagy közvetlenül a felszín alatt is vízszintes szárakat növeszt. KözépÁzsiában sztyeppe. az Orinoco folyó környékén llano (ljáno). amikor az emlősök nagyarányú terjeszkedése megindult. de a talajfelszín közelében lévő gyökérzetüket ritkán károsítják. kitartó növények viszonylag nem régen fejlődtek ki. cikászokkal és tűlevelűekkel kellett táplálkozniuk. északon. akár legelésző állat foga. akár fűnyírógép vágja le őket. Ha megsérülnek. keleti részén szavanna.

amelyek hagymáikban és megduzzadt gyökereikben tárolják a tápanyagokat. levéltetvek és poloskák döfnek bele ereibe tűhegyes szájszervükkel és szívják ki belőlük a nedvet. amelyek a gyökérgümőkben élő nitrogénkötő baktériumok révén megkötik a nitrogént. amelyet fejének rázó mozgásával dagaszt bele az épülő falba. hogy fészket építsen magának. Egyes fajok karcsú tornyokat emelnek. mint akármiféle más vidék. A mérsékelt éghajlatú vidékeken giliszták vonaglanak ki alagútjaikból összegyűjteni az elhullott leveleket. de az elpusztult levelek a bomló növényi anyagból szőnyeget alkotnak. Hatalmas lakóházaik milliók együttműködésével épülnek. a dolgozók menetoszlopai nyíltan masíroznak a földön. és egy apró pasztillát készít belőle. Minden egyes dolgozó elkészíti ehhez a maga tégláit: megrágja a földet. Egy-két fajuk az éjszaka hűvösében képes ugyan védtelenül is haladni útjain. de ez a viselkedés szinte halálos volna kinn a nyílt síkságokon. számos más fajuk viszont óriási sárerődöket épít. számos apró virágos növény hajt ki . A termeszvár oldalait támasztó pillérek belsejében szellőzőkémények emelkednek a magasba ezek . amely gazdagítja és lazítja az alatta lévő talajt. bogarak majszolják az elpusztult leveleket.Az egyes fűfélék egyedei esetleg csak néhány évig élnek. morzsalékossá és jól szellőzővé alakítja. A füvek között. de a füves puszták termeszeinek legnagyobb része vagy a talajfelszín alatt vájt alagútjaiban közlekedik. Egyes fajok a föld alatt ássák ki kamráikat és folyosóikat. ezért nem tárolja megfelelően a nedvességet. A nedvesség megőrzésének szükségessége kényszeríti a termeszkolóniát arra is. a trópusi füves tájakon pedig mindenütt ott munkálkodnak a termeszek. a legeltetést és az égetést. hogy megemésszék őket. először dagadozó sárfalakkal burkolják be az egész növényt. Az összekuszálódott gyökerek. aztán a rágó fölött lévő különleges mirigyéből folyékony cementálóanyagot kever hozzá. amelyek magassága a 6 métert is elérheti. amelyek virágja apró csokrocskák tömegéből áll és más családokba tartozó növények. Mielőtt a termeszek felfalnak egy kisebb bokrot. amely egyaránt túléli az áradásokat és az aszályt. bizonyos mértékig az árnyékukban és védelmük alatt.bükkönyfélék. a szárazabb térségeken száraz és szívós de azért ehető. mert a napsütés kiszárítaná apró testüket. átmérőjük akár 3-4 méter is lehet. összezsugorodnának és elpusztulnának. A trópusok párás levegőjében ez nem okoz problémát. szőnyeggé szövődő szárak és a növekvő levélcsomók dzsungelének természetesen megvan a maga apró lakosaiból álló közössége. így az állatok egész serege számára nyújt könnyen hozzáférhető lakomát. A termeszek bőre puha és vékony. Az örökösen felsarjadó fű. ebben a sötét és nedves falban nekikezdenek fáradhatatlan munkájuknak. vagy tetőt épít a megrágott földből ösvényei fölé. aztán újak lépnek a helyükre. a nedvesebb vidékeken buja és nedvdús. százszorszép és gyermekláncfű. Egy hektárnyi füves rét súlyban számítva több élőhúst képes eltartani. Az élő leveleken szöcskék rágcsálnak. amelyeket aztán levisznek magukkal a föld alá.

ragacsos hártyát alkot. vízhatlan kültakarójuk van. ahol a speciális kasztba tartozó dolgozók hatalmas rágóikkal összeroppantják a magokat. aztán hazacipelik föld alatti magtáraikba. de még a termeszdomboknál is nagyobbak.a hangyáknak kemény. A levéltetvek több mézharmatot termelnek. hogy a kolónia többi. alig kockáztatva a kiszáradást. és a hangyák magát a gombát fogyasztják el. hanem levéltetveket "tenyésztenek". mert ezeket a föld alá építik. mint azt darázsderekuk is tanúsítja. így akár napsütésben is masírozhatnak a föld felszínén.teszik lehetővé az elhasznált levegő távozását. a levélvágó hangya az élő növényeket szedi szét. mert a hangyák újra meg újra megsimogatják őket csápjaikkal. A levélvágó hangyák fészkei nem olyan szembeötlőek. ilyen szerszámmal nem rendelkező tagjai könnyebben fogyaszthassák. ezért ők is egy gomba segítségéhez folyamodnak. folyosói akár 6 méter mélységbe is lenyúlhatnak. és hétmillió rovarnak adnak otthont. Felületesen nézve talán hasonlítanak a termeszekhez. hogy megakadályozzák a mikroklíma páratartalmának életveszélyes csökkenését. a többit a kissé szépelgően "mézharmatnak" nevezett édes folyadék formájában kiürítik. ollószerű rágóival először lenyírja a szárakat és a leveleket. A füves pusztákon hangyák is élnek. jószerivel ugyanúgy. Ez azonban nem ugyanaz a gombafaj. amit aztán rákennek a folyosók belső falaira.nyi területre is kiterjedhetnek. Ezenkívül. Védik is őket: hangyasavat fröcskölve elkergetnek minden más rovart. Az alapból viszont mély aknák nyúlnak le a nedves talajba. ellentétben a termeszekkel. Más hangyafajok a füvekben lévő tápanyagokat egy másik közvetítő segítségével nyerik. ami a termeszeknek nincs. Míg a termeszek ugyanabba az állatcsoportba tartoznak. mint ahogyan normális körülmények között tennék.hasonlóan a darazsakhoz. a dolgozók ezeken járnak vizet gyűjteni. nem gombákat. ami behatolna a levéltetvek . Egyes hangyák azonban pompás tápláléknak ů tartják a mézharmatot. Ezek a rovarok csak egy kis részét emésztik meg a kiszívott növényi nedveknek. ahogy a gazdák a tejelő tehéncsordákat. Az aratóhangyák elözönlik a gyepet. . mint a csótányok. fáradhatatlanul gyűjtögetik a fűmagvakat. mint a termeszvárak. . ahol vékony. mint a termeszek. aztán könnyen szállítható darabokra vágja őket. A hangyák éppúgy nem képesek megemészteni a cellulózt. ami fokozza a kiválasztást. Egy másik faj. a hangyák a darazsak rokonai. 200 négyzetméter. pedig tőlük nagyon különböző állatok. mint amit a termeszek tenyésztenek. és fejik őket. nyájakba gyűjtik a levéltetveket. Levéltetvekkel fertőzött növények alatt gyakran láthatunk ilyet a kertben a földön.

legelőjére. Egyesek különleges pergamen- vagy föld-"karámot" építenek egy különösen termékeny szár vagy gyökér köré, ahol a levéltetvek legelésznek, így ugyanúgy megfosztják őket szabad mozgásuktól, akárcsak a nagyüzemi állattenyésztők az állataikat. Nyár végén, amikor a levéltetvek elpusztulnak, a hangyacsordák leviszik a petéiket a fészkükbe, ahol biztonságban vannak. Amikor aztán tavasszal a fiatal levéltetvek kikelnek, a hangyák újra kiviszik őket legelni a friss legelőkre. Mindezek a rovarok - a levéltetvek és a hangyák, a termeszek és a szöcskék, a poloskák és a csótányok - maguk is potenciális táplálékai más, nagyobb állatoknak. Dél-Amerika füves pusztáin cserkészik az összes élő emlős közül a talán legvalószínűtlenebb állat, amely mintha valami extravagáns címerképből lépett volna elő. Akkora, mint egy nagy kutya, de a feje hosszú, görbe kutasszá hosszabbodott, a tetején van a szeme és apró füle, orrlyukai és apró, keskeny szája pedig az alján. Testét tüskés szőr borítja, óriási farka pedig, amely az állat testhosszának felét teszi ki, mind alul, mind fölül olyan bojtos, hogy szinte zászlóként lobog az állat mögött. Ez az állat az óriás sörényeshangyász. Nagyon rosszul lát, és a hallása sem valami jó, de a szaglóérzéke kitűnő. A termeszeket dombjaik falába kevert nyáluk szagáról találja meg. Mihelyt rábukkan a fészkükre, mellső lábainak hosszú, görbe karmaival kiszélesíti egyik főalagút bejáratát, aztán beledugja a pofáját. Hosszú, szíjra emlékeztető nyelve villámsebesen, néha percenként százhatvanszor is végigsöpör a termeszek folyosóin. Valahányszor kidugja nyelvét, mindig friss nyálréteg borítja, és valahányszor visszahúzza, egész rakomány termeszt hoz magával. Fogatlan szájának alagútjában lekaparja őket a nyelvéről, és egészben nyeli el. A gyomra nagyon izmos, és mindig van benne némi kavics és homok, ezek segítségével zúzza össze állandó forgatás közben a rovarokat, míg végül megemészti őket. Egy felnőtt sörényeshangyász ily módon naponta akár 30000 termeszt is elfogyaszthat. Vannak más, táplálkozásukban kevésbé specializált állatok is, amelyek szintén kiveszik részüket a hangyák és a termeszek kínálta lakomából: a tatuk vagy armadillók. Ezek, mint azt az armadilló név is sugallja, páncélosok: csonttal megtámasztott, rugalmas szarupáncél van a vállukon, egy másik a csípőjükön, derekuk körül pedig változó számú páncélövek kötik össze a kettőt. A leglelkesebb termeszevő közülük az óriás tatu. Körülbelül akkora, mint az óriás hangyász, de annál sokkal erőszakosabb módon gyűjti össze a táplálékát.

Ahelyett, hogy finnyásan bedugná elegáns orrát a termeszek fészkének valamelyik kijárati folyosójába, az óriás tatu nagy alagutat váj magának, aztán páncélos hátát az alagút tetejének púposítva addig hányja kifelé a földet a mellső lábával, amíg csak a termeszkolónia szívéig nem ér. Eközben a jelek szerint fittyet hány az ezer meg ezer dühös termeszkatona harapásaira. Kisebb rokonainak, a hétöves, a sörtés és a tüskés tatuknak az étrendje és ízlése sokkal változatosabb : nemcsak hangyákat és termeszeket esznek, hanem madárfiókákat, szöcskéket, sőt, gyümölcsöket és gyökereket is. Az apró háromöves tatu összegömbölyödve védelmezi meg magát : amikor bezárkózik, a farka tövénél lévő háromszögletű pajzs beilleszkedik a fején lévő háromszögletű pajzs mellé, így egész teste egyetlen, sérthetetlen, grapefruit nagyságú páncélos golyóvá válik. Nagyobb testalkatú rokonainak viszont nemigen van félnivalójuk az olyan ragadozóktól, mint a róka vagy a héja. Az óriás tatu, akárcsak a sörényeshangyász, túlságosan nagy, és egyébként is félelmetes csapásokat tud osztogatni ásólábaival, a kisebbeknek meg elég jó a páncélzatuk ahhoz, hogy vissza tudják verni a támadási kísérleteket, ha pedig kitartóbban ostromolják őket, akkor biztonságosan beássák magukat. A legelésző rovarok természetesen nincsenek egyedül a fűben. Apró, barna, tömpe orrú, farkatlan tengerimalacfélék, a háziasított tengerimalacok vad ősei ássák alagútjaikat, amelyeken át ki-be rohangászva rágcsálják a lédús szárakat. A méltóságteljes spániel nagyságát is elérő nagyobb rágcsálók, a pampaszi nyulak (viszkacsák) föld alatti kotorékokban laknak. Esténként előbújnak és kényelmesen legelésznek a fűben, de mindig odúik bejáratának közelében maradnak, hogy a veszély első jelére könnyen visszaszaladhassanak a biztonságba. Egy másik, még nagyobb tengerimalacszerű rágcsáló, a mara, napközben és még mohóbban táplálkozik. Odújától távol a gyorsaságában keresi a biztonságot. Hosszú, karcsú lábai vannak, és olyan túlfeszített, ideges természetű, mint az európai nyúl: a legváratlanabb pillanatokban képes hatalmas, szárnyaló ugrásokra. Ezekre a fűevőkre sok ragadozó vadászik. A keselyűsólymokhoz tartozó karakara a fűben cserkészve csap le a tengerimalacokra. Hasonlóképpen vadászik a pampaszi róka, amely külsőleg a sakálra hasonlít. A kutyacsaládnak egy még nagyobb testű tagja, a sörényes farkas szintén a pampákon kóborol. Inkább rókára hasonlít, mint farkasra, de olyan rókára, amelyet mintha a vidámpark torzító tükrében látnánk, mert a feje alig nagyobb, mint egy juhászkutyáé, de a lába olyan hosszú, hogy az egyméteres magasságot is eléri. Hosszú végtagjai révén igen gyorsan fut, bár rejtélyes, hogy mi szüksége van erre, ugyanis az emberen kívül más nagyobb állat nem üldözi, ahhoz pedig nincs szüksége a gyorsaságra, hogy tengerimalacra vadásszon. Sőt, inkább a kisebb zsákmányállatokat kedveli, fészkelő madarakat, gyíkokat, sőt szöcskéket és csigákat is, de még gyökereket és gyümölcsöket is eszik. A pampák legnagyobb állata nem ragadozó, hanem fűevő. Testesebb, mint a sörényes farkas, és kétszer olyan magas, azonban nem emlős, mint azt az ember gyanítaná, hanem madár: a nandu. Olyan, mint a strucc; nem tud repülni, szárnya pelyhes, hasznavehetetlen, nyaka hosszú, és hosszú, csontos lábaival igen gyorsan fut. Bár nagyon változatosan táplálkozik, rovarokat és kis rágcsálókat is eszik, fő tápláléka a fű. Az év

egyes szakaiban csapatokba verődik a pampákon, mint a legelésző antilopok. A nandu fészke egészen rendkívüli látványt nyújt. Tojásai tízszer akkorák, mint a tyúktojás, amit egy ilyen nagy madártól el is várhatnánk, ám a nandu fészkében gyakran húsz tojás is van, sőt, olyan eseteket is feljegyeztek, amikor több mint nyolcvan tojást találtak egy fészekben. Ezek azonban nem mind egyetlen nősténytől származnak. A hím poligám, és ő építi meg az olyan-amilyen fészket: sekély gödröt tisztít meg a földön, rendszerint egy bokrosban vagy fás területen, aztán levelekkel kibéleli. Számos nősténynek udvarol, nyakát ingatva, tollait felborzolva körültáncolja őket. A pár egyre izgatottabb lesz, esetleg még a nyakukat is összekulcsolják, aztán a nőstény lekuporodik, és a hím párzik vele. A nőstény ezután hamarosan meglátogatja a fészkén ülő hímet, mire az föláll, és helyet ad neki, hogy lerakja a tojását. Nőstény nőstény után járul így oda hozzá, de ha éppen egy másik nőstény foglalja el a fészket, akkor melléje tojja a tojást, a hímre bízva, hogy a csőrével a többihez görgesse. Néha annyi nőstény jön a fészekhez tojni, és olyan sokszor, hogy amikor a hím költeni kezd, több a tojás, mint amennyit le tud takarni. Ilyenkor a felesleges tojásokat kinn hagyja, ahol kihűlnek és megzápulnak. A fészkén ülő nandu félelmetes őr. Minden állatra rátámad, ha közeledik a fészekhez, és elkergeti. Ezért a nandunak nincs szüksége arra, hogy megközelíthetetlenné tegye a fészkét. A pampákon azonban nincs több akkora madár, mint a nandu, ezért számukra nehéz problémát jelent biztonságos fészkelőhelyet találni. A fazekasmadár azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen biztonságos fészket tudnak építeni. Egy cölöpre vagy egy magányos fa egyik alsó ágára építkezik. Építőanyaga egyszerű, egy kis fűvel elkevert sár, de ebből kőkemény, boltozatos kamrát épít, amelyet közvetlenül a bejárati nyílással szemben válaszfal oszt ketté, ami majdnem lehetetlenné teszi, hogy egy bedugott orr vagy mancs elérje a mögötte rejlő tojásokat vagy fiókákat. A termeszharkály a síkságokon főleg hangyákkal táplálkozik, gyakran a termeszdombokat használja fészkelőhelyül. Ősei készségeiből megőrzött annyit, hogy lyukat tud vájni a termeszdomb kemény falába. A termeszek azután maguk javítják ki odabenn a kitördelt folyosókat, eltömítve őket, így az aranyküllőnek végül sima falú kamra áll rendelkezésére a tojásai elhelyezésére. Az eredetileg a hangyákat fosztogató tatuk által ásott, vagy a viszkacsák lakásául szolgáló földbe vájt lyukakat gyakran apró baglyok rekvirálják el. Tudnak ugyan maguk is odúkat ásni, néha ásnak is, de a jelek szerint jobban szeretnek a másokéban lakni. A viszkacsa kotorékában gyakran minden egyes lyuknak megvan a maga baglya, amelyik őrszemként áll a lyuk bejárata előtt. Amikor az ember közeledik hozzá, az üregi bagoly fenyegetően rámered szúrós, sárga szemével, és

komikus izgalommal, egészen az utolsó pillanatig le-föl ugrál, aztán mégis inába száll a bátorsága, és lebújik kölcsönzött odújának biztonságába. A karakara jobban kedveli a kisebb fákat, de ha kell, a földön is fészkel. Erős mészároscsőrével és karmaival elég jól fel van fegyverezve ahhoz, hogy a legtöbb más állatot elkergesse, a gyíkokat és a kígyókat pedig fölfalja. A tüskés bíbic azonban sokkal kisebb madár, és mivel általában rovarokkal és más kis gerinctelenekkel táplálkozik, a csőre is kicsi, és nagy karmai sincsenek. Látszólag alig tud hát védekezni az ellen, hogy tojásait fel ne falják a hüllők és a zsákmányra leső tatuk. Ám a bíbic igencsak vitézül védelmezi a fészkét, mint arra hamarosan rájövünk, ha véletlenül a közelében járunk. Nagy szárnycsattogtatással és fülhasogató rikoltozással csap le az égből, esetleg még fejbe is vágja az embert a szárnyával. Ha ezzel nem sikerül elriasztania, akkor leszáll a földre, és kiterjeszti az egyik szárnyát, mintha meg volna bénulva, miközben továbbra is élesen rikoltozik. Ilyenkor azt színleli, hogy meg van sérülve. Színjátéka minden bizonnyal elég szembetűnő ahhoz, hogy az ember és feltehetőleg más állatok is elinduljanak megnézni, és így eltávolodjanak a fészkétől. Néha még ennél is ravaszabbul viselkedik: leszáll a földre, félig nyitott szárnyakkal letelepszik a fűben, és csipkedni kezdi a füvet a csőrével, mintha csak a fészkén ülne. Ha odamegyünk megvizsgálni az illető helyet, újra felszáll, és csak akkor vesszük észre, hogy bolonddá tett, mert nincs ott semmi. Ha mindezzel kudarcot vall, akkor is van még egy további védelme. Tojásait és csibéit olyan tökéletesen álcázza, hogy az ember esetleg még néhány centiméterről sem veszi őket észre. A kombinált stratégiák a jelek szerint nagyon jól beváltak, mert a füves síkságok egyes részein mindenütt ott vannak a tüskés bíbicek, és jellegzetes tero-tero (kiejtése: tiro-tiro) kiáltásuk a pampák legáltalánosabb és legemlékezetesebb hangja. A pampák lapos egyhangúsága és a fűtakaró egységes jellege olyan állatközösségeket hoz létre, amelyek a dzsungelek és az erdők gazdag állatvilágához képest viszonylag kevés fajt tartanak el, és amelyek között egyszerűek a kölcsönös kapcsolatok. A füvet rovarok és rágcsálók legelik le. A nagyobb testű növényevők trágyája termékennyé teszi a síkságot, amelyet vagy a rovarok dolgozzák fel, vagy az eső mossa bele a talajba. A rovarokat megeszik a tatuk és a madarak, a rágcsálókat a ragadozó madarak és a húsevő emlősök. Amikor a ragadozók elpusztulnak, az ő testük anyagai is visszatérnek a talajba, vagy a dögevők révén, vagy közvetlenül a bomlási folyamatok során. Így a füvek szintetizálta tápanyagok visszakerülnek a füvekbe, biztosítva további sarjadásukat, ami a növényevők új nemzedékeit táplálja. Az efféle közösségek, kisebb változatokkal, a dél-argentínai hűvös pampáktól észak felé 3000 kilométerre terjednek, a Parana folyó síkján (canapoján) át föl északabbra, Paraguayig, sőt azon is túl, egészen Brazília déli részéig. Az Amazonas medencéjének déli peremén azonban már elég eső esik ahhoz, hogy ott fák is

és minden üreget ásó állat biztosan megfulladna. . Wyomingen és Montanán át egészen a kanadai határig. A kék égen magasan járó felhők alatt hektárszámra hajladozik a fű a szélben. Ha itt bármiféle fa nőne. barna szőre van. a part közelében található növényeket legelészve. erősen emlékeztet a pampákra. Panamában. így néhány hónapig kizárólag övé az egész hatalmas legelő. és mivel az itteni vastag agyagtalajon át a víz nem tud leszivárogni.nőhessenek . a sekély áradás szétterül a llanókon. se pampaszinyúl-kotorékok. az Egyesült Államok határától kezdve. az Orinoco folyó középső folyásánál megint további füves pusztaságok terülnek el. Hosszú. ám az itteni állatpopuláció meghökkentően különbözik a pampákétól. amit lát. se madár. A folyók ijesztő gyorsan megáradnak. aztán nagy csapatokban keresztülúszik a mélyebb szakaszokon. füle és orrlyukai mind a feje tetején vannak. és patakokban kezd ömleni az eső. az északi erdők déli szegélyéig. A dél-amerikai vízidisznó a világ legnagyobb rágcsálója. Oklahomán. felráncigálja az elöntött füveket. Guatemalában és Mexikó déli részén visszatér a trópusi erdő. és úszóhártyás lába segíti az úszásban. Elfoglalják hát az őket megillető helyet a llano nagyobb termetű növényevői. a táj. Argentínától egészen Kolumbiáig mindenütt ott él a füves síkságok és trópusi erdők folyóiban. nevezik orinocói sertésnek is. mi történik körülötte. se emlős. mert az 500 kilométerre nyugatra fekvő Andok lejtőin tomboló viharok is tovább táplálják őket. vízi növényeket. Hamarosan kilépnek hát medrükből. Kansason. és miért nincsenek itt fák sem. Dél-Texas prérijein újra megjelennek a füves síkságok. élettere a folyó menti keskeny sávokról hirtelen átterjed a hatalmas árterekre és öntésterületekre. Az égen viharfelhők gyülekeznek. a víz teljesen átitatná a gyökereit. Húsz-harminc tagú családi csoportokban pancsol a sekély vízben. miért hiányoznak.a tüskés bíbic. amely ennyire kétéltű lenne. nyilvánvalóvá válik. se rovar. Ezerötszáz kilométerrel még északabbra. ezeket nevezik llanónak. így majdnem teljesen elmerülhet a víz alatt. Ha decemberben jár ott az ember. Szeme. Akkora. Nincs még egy növényevő állat ezen a vidéken. mégis tudja. A llanóktól északra és nyugatra. füvet és más. aztán teljesen beborul. sőt még azon is túl. túl az Amazonason.itt a füves puszták véget érnek és kezdődik a trópusi erdő. a karakara . Amikor az áradások elborítják a llanót.azonosak ugyan. mint egy házisertés. Egyes madarak . Az amerikai préri mintegy 8000 kilométer hosszú és 1000 kilométer széles sávban terül el a Sziklás-hegység keleti oldalán. de a fűben nincsenek se tengerimalac-. tavaiban és mocsaraiban. Északabbra. Ha néhány hónapig időzünk a llanón. A vízidisznó teljes mértékig ki is használja újonnan szerzett szabadságát. A Föld valamennyi füves pusztája közül ez a legnagyobb és legdúsabb pusztaság.

majd ezek a gombócok egyenként ismét az állat szájába jutnak. de egyes szaktekintélyek kétszer . Észak-Amerikában azonban virultak a kérődzők. Dél-amerikai betelepedésük azonban nagyon szeszélyes volt. és nem élnek specializálódott hangyászok.ezt hívják kérődzésnek. A bölény hatalmas állat. hogy amikor egy sűrű csordájuk elvágtatott mellette. de egyébként a pampák élővilágának legtöbb megfelelőjét megtaláljuk itt. az megkerüli az első két gyomorrészt. Egy tekintetben azonban a préri látványosan különbözik a pampáktól: a síkságokon vándorló legnagyobb növényevők itt nem madarak. leírhatatlan méretű csordáikkal találkoztak. számukra hihetetlen. a karakarának a vörösfarkú ölyv. a súlya pedig 1000 kilogramm. ezért Dél-Amerika hosszú időszakokon át a világ többi részétől elvágott sziget volt. bölények. A kérődző állatok valahol az északi kontinenseken fejlődtek ki mintegy 20 millió évvel ezelőtt. amely a félig megrágott fűfalatokat befogadja. ugyanúgy. a pampák rókájának a prérifarkas (coyote). Néhány óra múlva a bendő melletti izmos falú gyomorrészben (recés gyomorban) gombócokká formálódik a félig megemésztett táplálék. Így ott a kérődzőket csupán néhány szarvasfaj és a káma képviseli. vonulása több mint egy óra hosszat tartott. és elkezdi lebontani a cellulózt. csapatosan. a legnagyobb és legsúlyosabb az összes Amerikában élő állatok között: marmagassága majd 2 méter. A bölény a szarvasmarha vadon élő rokona. Még a legóvatosabb becslés szerint is 30 millió körül lehetett a számuk. a kérődzők összetett gyomrának negyedik részébe. ahol fogaival még egyszer alaposan megőrli azokat . délen Afrikába. a bendő. Az ásó. az úgynevezett oltógyomorba. amely minden irányban a horizontig terjed. telepben élő prérikutya. és úgy írták le a pusztát elborító csordákat. hanem hatalmas emlősök. amely különleges módszert fejlesztett ki a fű megemésztésére: kérődzik. keleten Észak-Amerikába. mivel a panamai földszoros szárazföldi hídja nem állt fönn mindig. telepekben élő viszkacsáknak megfelel az ásó. A prérik utazói alig 150 évvel ezelőtt pontatlanul még bivalynak nevezték. mint barna hátak hullámzó áradatát. mint a nandu. hány bölény is élhetett abban az időben a prériken. A fűben nyüzsögnek a rovarok. és a százrétű vagy leveles gyomorba érkezik. Az antilopokkal és más párosujjú patásokkal együtt az emlősöknek abba a nagy csoportjába tartozik. A kérődzők gyomra négy specializált részre oszlik. és amikor az európaiak először eljutottak a prérikre. Amikor aztán végül az állat másodszor is lenyeli a masszát. ahogyan a hasonló mikroorganizmusok kis léptékben egyes termeszek beleiben teszik. és igen messzire elterjedtek: nyugaton Európába. amelyek a madarak sokaságának szolgálnak táplálékul. Többször is megpróbálták már felbecsülni. amikor először lenyelik őket.Errefelé ritka a termesz. Egyikük azt írta. Ennek baktériumokban és egysejtűekben gazdag nedve tüstént munkához lát. Ezután jut a már jól felaprított tápanyag a gyomorban zajló emésztőfolyamatok tulajdonképpeni színhelyére. Az első.

Az északi csordák többé nem vándorolhattak akadálytalanul délre. ami csemegének számított. taposó patái nem engedték. A bölény ugyanis lelegelte azt a füvet. amire csak szükségük volt. A tömeges mészárlások 1830 körül kezdődtek. a szarvából ivóedényeket. hogy gondoskodjon az építőmunkások számára húsról. amelyet eladható hússá . háziasított fűfélékkel. A telepesek nem az élelem miatt öltek: egyszerűen azért lőtték le az állatokat. A bölény nyaranta a legelőterületének északi részén fekvő füves síkságokon élt.ennyivel számolnak.marhahússá lehetett változtatni. Soha nem volt még nép. de a . Buffalo Bill Codyt. Súlyos. mint megszabadulni a nemkívánatos indiánoktól. hiszen ők a bölények nélkül nehezen maradhattak életben. így hát a bölénynek pusztulnia kellett. mégpedig annyira állandósult és olyan mélyen kitaposott ösvényeken. A vasút arra biztatta az utasokat. Egyébként is. Ősszel. Az elejtett bölénynek néha kivágták a nyelvét. a sátorlapok is mind-mind a bölényből kerültek ki. 500 kilométernyire vagy még többre vándorolt délnek. csak annyit öltek meg belőle. hogy megszabaduljanak tőlük. amikor a fű növekedése megszűnt. A bölény szolgáltatta továbbá az indiánoknak isteneik képét és szellemét is. így érdemes volt az állatot megnyúzni. hogy a prérik helyi természetes fűfajait lisztet adó. Íjjal és lándzsával vadászták a bölényt. amely szinte mindazt nyújtotta. amennyire saját közvetlen használatukra szükségük volt. amely kettévágta a bölénypopulációt. hogy sportból lődözzék le a mozgó vonatról a nagy testű állatokat. rövid időre divatba jöttek a bölénybőrből készült. A húsát megették. a csontjaiból szerszámokat faragtak. gabonával lehessen felcserélni. Bár az indiánok teljes egészében felhasználták a bölényt. A síksági indián törzsek a csordák mellett éltek. Nem így az első fehér telepesek. fényűző útiköpenyek is. A vasúttársaság felfogadta a híres bölényvadászt. A kötelek. Másfél év alatt ő egyedül több mint 4000 bölényt ölt meg. 1865-ben megépült a kontinensen át keletről nyugatra vezető vasút. a szánok. amely ilyen bensőséges kapcsolatban állt volna egy állatfajjal. a zsákok. a bölénytől megszabadulni közvetve annyit jelentett. a bőréből ruhát készítettek. hogy a későbbi telepesek maguk is ezeket a csapásokat használták utazásaik során.

. A legelőkön. és védekezésül a gyorsaságukra kellett szorítkozniuk. Ők Észak-Amerika leggyorsabb állatai. A természetvédők egy csoportjának a kormány támogatásával sikerült összegyűjtenie az életben maradottakat. akármilyen gondosan óvják is őket. mint a farkas. ma a háziasított szarvasmarha importált fajtái legelésznek. sokkal jobban ki voltak szolgáltatva az olyan ragadozóknak. Az állatoknak inniuk kellett . Ezt az antilopszerű állatot rövid.mindet lelőtték. óránként 80 kilométeres sebességet is képesek elérni. és közéjük sorolni az állatkertekben és magánvadasparkokban tartott példányokat is. ma már körülbelül 35000 bölény él a prérinek azokon a részein. Ám a vadászó embertől ez sem menthette meg őket. se olyan erősek nem voltak. hogy az ember további földterületeket fog biztosítani részükre.hatalmas tetemeket legtöbbször egyszerűen otthagyták. 1883-ban egy 10000 állatból álló csordát néhány nap alatt eltöröltek a föld színéről azzal az egyszerű stratégiával. Ezek az állatok nem igazi antilopok. amelyek valamikor hatalmas villásszarvú antilop és bölénycsordákat tartottak el. hanem egy primitív köztes csoportot alkotnak. mint a bölény. Számuk így lassan újra növekedni kezdett. Szerencsére most már védelem alatt állnak. Számuk valamikor vetekedett a bölényekével : a XIX. századi populációjukra vonatkozó becslések 50 és 100 millió között változnak. Az évtized végére a vasútvonaltól délre a bölényt teljesen kiírtották. a legutolsó pillanatban. Őket is irgalmatlanul öldösték. Akkor. 1908-ra csak 19000 maradt belőlük. Nem valószínű. de nem is igazi szarvasok. számuk mára megközelíti a félmilliót. amelyet csak a csorda elérhetett. amelyek nemzeti parkként védelem alatt állnak. De ennél többen minden valószínűség szerint a jövőben sem lesznek. akció indult a védelmükre. kétágú szarvai miatt villásszarvú antilopnak hívják. Az 1870-es évek elején több éven át évi két és fél millió bölényt öltek meg. A prérin egy másik kérődző csordái is osztoztak a bölényekkel. Mivel se olyan nagyok. A század végére egész Észak-Amerikában már 1000 vadbölény sem maradt. hogy puskásokat állítottak minden ismert vízlelőhelyhez.

s így nagyon kevés esőt kapnak. hogy nincs semmiféle más állat. lassú kocogásból hirtelen gyors ügetésre váltanak át. hogy elkerüljenek egy-egy fenyegető hóvihart. Ahogy egyre több ember kezdett jobb lőfegyverekkel felszerelve utazgatni a sztyeppén. csak a hímeknek van borostyánszínű. Ez az állatfaj természeténél fogva alkalmazkodott a természeti katasztrófák okozta óriási létszámcsökkenésekhez. Ettől egészen rendkívüli módon magukhoz tértek. vagy az igen kemény telek . az állat óhatatlanul kipusztulásra van ítélve. Orrlyukaik nagyok és kerekek. és olyan nagy volt a számuk. amelyeket a nyári mérhetetlen aszályok. Ennek ellenére itt is kérődzők hatalmas csordái élnek. A XVIII. mert nagyon kedvelt volt a húsa. nyálkás járatok és zsákok rendszere helyezkedik el. Ennek a rendkívüli apparátusnak az a funkciója. mint amennyit azokból az állatokból eltartott. ám a préri füve csak harmadannyi súlyú szarvasmarhát képes eltartani. mert a Föld legnagyobb szárazföldjének közepén helyezkednek el. Ezek az állatok a sovány füvet legelészve folytonosan vándorolnak a sztyeppéken.ami a legfurább . se vad. egyenes szarvuk. A szajgák vagy tatárantilopok az antilopcsalád valódi tagjai. Közép-Ázsia füves pusztái nagyjából ugyanazokon a földrajzi szélességeken terülnek el. a sztyeppék nagy térségei a világon semmit nem termelnének az emberiség ellátására. de igencsak furcsa jószágok. de egészen különleges fejük van. Méretük és alakjuk nagyjából olyan. 1829-re az Urál és a Volga között. hogy fölmelegítse és megnedvesítse a levegőt. életterük kellős közepén teljesen kiírtották őket. mint a szajga. télen pedig mélyen átfagy. és a még életben maradt állatokat olyan gondosan óvták és kezelték. amelyek eredetileg a kihasználására kifejlődtek. egyidejűleg kiszűrve belőle a port és a gyakori viharok által szállított homokot. mintha nemesített szarvasmarhák volnának. és napokon keresztül sebesen haladnak. a Kaszpi-tenger partjaitól keletre egészen a Góbi-sivatag széléig elterjedtek. hogy egyetlen vadászat során gyakran tízezrével ejtették el őket. és századunk elejére számuk 1000 alá csökkent. és . században nyugaton. se háziasított. Úgy tűnt. Megérzik a közelgő időváltozásokat. Vadászatukat ezért betiltották.Az emberek nyilvánvalóan húst akarnak enni. mint azok. mint az amerikai prérik.a fej elülső részén azonnal szembeötlő mozgékony ormányuk van. Nyaranta a talaj nagy területeken száraz és poros. Legnagyobb részük azonban korántsem olyan termékeny. Ha eltűnne. a szajgát egyre intenzívebben vadászták. bennük mirigyek. Aztán valaki rájött. mint a kecskéé. amely a sztyeppék füvét olyan eredményesen tudná hússá átalakítani. Szemük nagy és dülledt.

hónapos korukban párosodnak. nagy testű. vándorantilop és lantszarvú antilop. Európában és Ázsiában közeli rokonaikkal.okoztak. növényevő faj is. Vándorlásaik során akkora csordákat alkottak. Amerikában végül átadták a helyüket a korai szarvasmarháknak és antilopoknak. E nagyfokú termékenység eredményeképpen a szajga az őt ért legsúlyosabb katasztrófát. Ők is baktériumokat és egysejtűeket telepítettek a gyomrukba a levelek emésztésének elősegítésére. aztán háziasították őket. Ötven év alatt számuk néhány százról több mint kétmillióra emelkedett. legalábbis az egyik fajnak. Ugyanez a történet játszódott le Dél-Afrika veldtjein. de mihelyt megszülték borjaikat. mert nőstényei egészen különleges mértékben szaporodóképesek. A vándorantilop olyan nagy számban élt. Napjainkra vad formáik majdnem teljesen kihaltak. így napjainkban a húsellátás javítására a Szovjetunióban évi negyedmilliót értékesítenek belőlük. pompás. Amikor a Jóreménység-fok körül megtelepedett európai gyarmatosítók a XIX. Nagy számban élt a füves pusztákon továbbá egy másik. és a Behring-szoros akkori földhídján keresztül átterjedtek Ázsiába. század elején észak felé nyomultak. mintha az egész táj megindult vólna: számuk mellett még az észak-amerikai bölények és villásszarvú antilopok száma is eltörpült. hogy rendszeresen nagy tömegekben indult vándorútra új legelőket keresni. hogy egyetlen ilyen vándorló csordában legalább egymillió egyed volt. újra nőni kezdenek. Egyedül Afrikában vágtatnak még mindig nagy létszámú méneseik. Európába és Afrikába is. hullámzó füves síkságokat fedeztek fel. a vadszamarakkal együtt először vadászták. amelynek aztán fontos szerepe lett az emberiség történetében . A következő párosodási évszak kezdetére elérik teljes testméretüket. fekete-fehér csíkos . nem sikerült az utolsó pillanatban megmenekülnie. 1880-ban egy természetbarát úgy vélte. Közép-Ázsiában maradt fenn néhány kicsiny ménes belőlük. Hosszú időszakon át rendkívül sikeresek voltak. de ezt sikerült a kérődzők bonyolult gyomorszerkezete nélkül megoldaniuk. Az ősi lovak eredetileg Észak-Amerika füves pusztáin éltek. amelyeken több különféle antilopfaj hatalmas csordái nyüzsögtek. a puskás emberekkel való találkozást is gyorsan kiheverte. majd ettől kezdve a nőstények háromnegyed része ikerborjakat hoz a világra. kámaantilop és fehérfarkú gnú.a ló. ám itt. amikor még nem is érik el felnőtt testméretüket. aztán eltűntek. Már alig négy. A vemhesség alatt a fiatal nőstények alig növekednek.

fogságban a birtokokon még körülbelül 500 élt. A század végére a lantszarvú antilop csordák létszáma összesen mintegy 2000 egyedre csökkent. 1850 körül a vadászok már kezdtek rájönni arra. nyugaton kétféle hegyizebra. és könnyen le lehetett lőni . a veldteken. utolsó. Egyikük. sziklás dombok húzódnak végig a tájon. az antilopokat és a zebrákat. Könnyen rá lehetett találni. A kámát teljesen kiírtották. majdnem érintetlen populációit . Ezek között több fajt is megkülönböztetnek: a Szahara közelében. hogy a fűcsomók közt nagy foltokban előbukkan a vörös. amelyek mind mérsékelt égövi fajoktól származnak. körülbelül egymillió négyzetkilométer kiterjedésű patkót alkot a nyugat-afrikai dzsungel körül. egyes részeken embermagasságnál is magasabbra.állatok. a bőrét többre becsülték. a kiégett sivatagos vidéken él a keskeny csíkos Grevy-zebra. a teste sima barna volt. mert cipőt és könnyű. legelésző állatokból álló. a kvagga. Dél-Afrikában pedig ötféle síksági zebra. Az ottani csordák fennmaradása nagyrészt annak tulajdonítható. hogy a szavannák földjének nem olyan jó a vízellátása. a lábai fehérré fakultak. magányos. elszigetelt csoportokban élt. apró . Ezek a tájak tartják el a ma vadon élő nagy emlősök legnépesebb gyülekezeteit. duzzadt ágaikban tárolva a ritka esőzések során felszívott vizet. Vadon élő fehérfarkú gnú egyáltalán nem maradt. pedig nem is számított különösebben jóízű ennivalónak. A telepesek mindezeket az állatokat. de az öldöklés ennek ellenére korlátlan mértékben folytatódott. fogságban tartott példánya pedig öt év múlva pusztult el.utolsó vadon élő példányát 1878-ban ejtették el. amire vadászni lehet élelemszerzés céljából vagy csupán szórakozásból. Sokkal változatosabb. Nagy területein általánosak az alacsony. hegyi zebrából pedig már százat sem lehetett találni. A csordák elpusztítása gyakorlatilag alig harminc évet vett igénybe. mint a húsát. tüskés bokrok. tartós zsákokat készíthettek belőle. a veldtnek vagy a pampának. A szavannás vidék hatalmas. ezért nem felel meg sem az ember háziasított állatainak. mint a többi nagy füves pusztaságok.Kelet-Afrika szavannái. így lehetővé teszi a fák növekedését. nem is volt teljesen csíkos: csak a lábán meg a nyakán. Több folyóját parti erdősávok szegélyezik. másutt alacsony. A világ nagy füves pusztaságai közül egyetlen egy őrizte meg nagy. hogy nincs olyan bőség vadban mint volt. sem a háziasított pázsitfűféléinek. A szavannán majdnem mindenütt fű nő. egyes helyein hatalmas baobabfák magasodnak. mint a prérinek. másutt pedig alacsonyan és olyan ritkán. mert a víz medrük mindkét oldalán átáztatja a talajt. A dél-afrikai vándorantilop már csak apró. egyszerűen vadnak tekintették.

gepárdok és hiénák . A vadászó állatok és üldözötteik láncolata itt is hasonló. Egy másik.a gnúknak hát újra neki kell vágniuk a hosszú útnak. mint az északnyugati. míg csak körülbelül 200 kilométeres út után el nem érik a dél-kenyai Mara még mindig üde legelőit. Zebrák és gazellák kíséretében egymillió gnú indul hosszú vándorútra. Így haladnak nap mint nap. ugróegerekre és ürgemókusokra. De novemberben ezek a síkságok is kezdenek kimerülni. Apró ragadozók .szemcséjű. hihetetlen számban és sűrű tömegben gázolnak át.a tobzoska és a földimalac -. amely a mocsarakban és nádasokban él.vadásznak apró rágcsálókra. a lóantilop és a topiantilop. ahogy azelőtt a vándorantilop és a bölény. . keletre. Vannak köztük aprók. bár a láncolatot megtestesítő fajok hiánytalanul szinte minden esetben csak Afrikában lelhetők fel. ami más levélfogyasztó állatok számára elérhetetlen magasságokból képes a tövises ágakat lerágcsálni. hiénakutyák. ahol aztán megtelepedhetnek és jóllakhatnak. de vannak nagy testűek is. az orrszarvú és az elefánt. Itt még mindig akkora számban gyűlnek össze a csordák. Egyes fajok az évszak változásakor még mindig tömegesen vándorolnak. hörcsögpatkányokra. mint a Thompson-gazella és az impala. kevésbé közismert vándor a távolabb. sok mérföld hosszú oszlopokban kocogva északnyugat felé. délkeleti része hamarabb kiszárad. azért a lakóknak költözködniük kell. Szudánban élő Thomas-víziantilop. A fűben termeszek és hangyák legelésznek. mint a jávorantilop. mint a többi füves pusztaságokon. odalenn a Serengetin pedig újra megindulnak az esők .zsákmányállatai a nagy testű növényevők. porszerű talaj. petymegek és sakálok . Még többet egyszerűen beleszorít a folyóba a mögötte tülekedő sokaság. Aztán ott vannak a nem kérődző óriások. Vannak köztük specializálódott fajok. és az afrikai síkságok uralkodó állatai. hogy sokan megfulladnak közülük. Ezt fogyasztják a hangyászok . amikor áradás van. valamint sokféle más rovarevők.menyétfélék. mint a veldt és a préri utazóinak meséiben 150 évvel ezelőtt.az oroszlánok. Májusra itt a füvet már tövig lelegelik. A Serengeti Nemzeti Parkban nem egyenletes a csapadék eloszlása. monguzok és madarak. A folyókon olyan fejvesztett rohamban. Ez a változatos táj változatos állatpopulációkat tart el. A legtöbbet a gnúcsordák vándorlásáról tudunk. vagy a szitatunga. és csak akkor merészkedik ki a síkságra. A nagy ragadozók . mint a zsiráf. A lesben álló oroszlánok könnyedén elkapják a kimerült utazókat. amelyek szinte mind kérődzők.

hogy el tudjanak menekülni a ragadozók elől. a lovakat. elindulnak észak felé. és a foguk is megváltozott. Gyomruk átalakult azzá a több részből összetett gyomorrá. lökéscsillapító patákat képeztek. A Thomas-víziantilop számára viszont ez az utolsó megpróbáltatás. a középsők megerősödtek. a növényevők szájába óhatatlanul belekerül bizonyos mennyiségű kavics és homok. új füvet követve. mind a fajok változatosságában. A tehenek délen szülik meg kicsinyeiket az esős évszakban. a visszavonuló vizek nyomán kisarjadó zsenge. és tartós. Mivel a fű a talaj közelében nő. hogy egész évben legelőt találhassanak maguknak. s még ma is túlszárnyalják. Alig néhány nap alatt akár 5000 példányt is leölnek. családjukkal együtt néhány hónapig az itt szerzett zsákmányból megtölthetik hasukat. Napjainkban a legsikeresebb fűevők a kérődzők. ezért a kérődzők igen nagy őrlőfogakat fejlesztettek ki. Nem messze az etiópiai határtól a kettő összefolyik. Így az állatok hosszú vándorutakra kényszerülnek. Itt várnak rájuk évről évre a murle törzs tagjai. Territóriumukat kétfelől esőzésektől megáradt folyók szegélyezik. valamint a fű leveleinek alapvető durvasága nagyon erősen koptatja a fogazatot. Messze felülmúlták egyetlen komoly vetélytársukat. Oldalsó lábujjaik eltűntek. a fű természetesen csak az esőzések idején sarjad. ahol a száraz évszak kritikus hónapjait tölthetik. az egyre jobban összeszoruló víziantilop-állomány így végül kénytelen megpróbálkozni az átkeléssel. . A füves síkságok nyílt jellege megkövetelte lakóitól a gyors futás képességét. A vadászok számára ez igazi eldorádó. Az ország déli részén mintegy egymillió él ebből a tetszetős antilopfajból. elég nagy termetre volt szükségük. Azért. amelynek hímjei kecses. hogy a hosszú utakat túlélhessék. Ez. füves pusztákat és a jó legelőket. amikor populációikat az ember már súlyosan lecsökkentette. Az ősi kérődzők sok-sok nemzedék során át szerezték meg ezt a képességet. lant alakú szarvval vannak felfegyverkezve. hanem az áradások miatt vándorol. aztán amikor az esőzés véget ér és a síkságok kezdenek kiszáradni. mert a túlélők elérik az északi mocsaras. a végükön lévő körmök megvastagodtak.Ez nem a szárazság. A hatások azonban nem lehettek egyirányúak. amelyeknek felületét zománcból alakult redők erősítik. A síkságokon időről-időre beköszönt a száraz évszak. Testük alakját főleg a fű sajátos jellege határozta meg. amely hatékonyan képes megemészteni a füveket. mind abszolút létszámban.

De a facsemeték szintén kihajtanak. javította és tördelte: a Webtigris. és a fű is elvékonyodik. Ha a tűz elpusztít egy erdőt.A kérődzők szintén befolyásolták a fű elterjedését. FEJEZET A PERZSELŐ SIVATAGOK A Szahara a világ legnagyobb sivataga. Közeledünk egy másik világhoz. Így hamarosan újra erdő léphet a füves puszta helyébe. egészen a Vörös-tengerig. Ezt a bánásmódot csak a pázsitfűfélék viselik el. az esőzés csökken. visszakövetelve birodalmát. így kiírtják a facsemetéket. 6. De még a fűnek is szüksége van némi esőre. Már nem látunk többé nagy antilopcsordákat. egyes részein esetleg évekig egyfolytában egy csepp eső sem hullik. Keleten a Níluson túl terjed. akkor ott megvetheti a lábát a fű. Folyó nem fakad a területén. vagy az ember kivágja a fákat. ahol homokja romba dőlt római városokon söpör keresztül. innen nyugatra pedig mintegy ezer kilométerre az Atlanti-óceánig ér. Ahogy észak felé tovább haladunk az afrikai szavannákon. Még az állatok csapásai is elmaradnak a lábunk alatt a száraz homokban.márpedig ez az egyetlen állapot. . David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. amit a fű nem visel el. és egy-két éven belül beárnyékolják a földet . Itt mérték árnyékban a legmagasabb földi hőmérsékletet: 58 Celsius fokot. és a föld egyre szárazabb lesz. A kérődzők segítségével azonban a fű inváziója állandó megszállássá változhat. mert az állatok lelegelik és letapossák. A tüskés bozót ritkul. a sivatag világához. Szudán és Mali északi részeinek bozótosaitól egészen a Földközi-tenger partjáig terjed.

Kisebb mellékvágatok is csatlakoznak hozzájuk. üldögélnek a kunyhóik mellett. Talán ők voltak azoknak a nomád népeknek az ősei. izzó vörös és sárga festékkel festett állatképeket találunk . és ennek további bizonyítékai is ott ékeskednek a sziklákon. védett helyeken. Ezek a jelek erősen arra mutatnak. mint bárhol másutt a folyóvölgyeké. kimélyítve a homokkőrétegek közötti puhább rétegeket. a kiálló sziklák alatt. Sokuknak tövébe sekély barlangok maródtak. hogy ennek a vidéknek valamikor igen jó volt a vízellátása. amelyet sem talaj. akik ma ott terelgetik a sivatag déli szélén túl. meredek falú csúcsaik. Alul. aszályos síkság. amelyekben valamikor patakok rohanhattak. a kellős közepén pedig groteszk homokkő hegyláncok magasodnak.Egyes vidékeit homok takarja. dűnék formájában lerakják. roskadozó tornyaik és ívelt. egyes kisebb sziklaoszlopaik pedig idomtalan gombát formáznak. ezért a rajzok valószínűleg tekintélyes időszakot fognak át.gazellákat. a kivájt. Többféle különböző stílust lehet köztük azonosítani. ott porlad szét a szemünk láttára. Azután a szelek megint felkapják a homokot. Háziállatok ábrázolásait is láthatjuk . Azt sem sikerült pontosan megállapítani. lantszarvú. . hogy mikor készültek ezek a sziklarajzok. mintsem hegyekre emlékeztet. a Tassili-NAjjer tetejéről emelkednek a magasba. orrszarvúkat. vízilovakat. a tüskés bozót közt vonuló. Ám ezeket a hegyeket mégsem csak a szél formálta. álldogálnak a marháik közt.elegáns. némelyiknek még a hám is ott van a nyaka körül. tarka marhacsordáikat. A szakértők többségének véleménye szerint a legkorábbiakat körülbelül 5000 évvel ezelőtt rajzolhatták. sem növényzet nem oltalmaz. boltozatos folyosóik zűrzavaros labirintusa túlnyomórészt inkább toronyházak tömbjeire. Mindezeket a rendkívüli formákat a szél vájta ki : a felkorbácsolt homokot és kavicsot hatalmas erővel fújta a sziklák felszínére. A tornyok között húzódó völgyek lefutása pontosan ugyanolyan. a szirteknek zúdítják. A művészek saját magukat is lefestették. félvad. majd valahol másutt a sivatagban buckák. de a legnagyobb része széltől lecsiszolt kavicsokkal és szanaszét heverő kövekkel borított. s ezzel vízszintes barázdákat vágott a sziklák falába. Ezek a hegyek egy fennsíkról. hogy tovább növelje a homoktengert. íjjal a kezükben vadásznak vagy álarccal a fejükön táncolnak. görbe szarvú tarka marhák tucatjait. fekete lóantilopokat és zsiráfokat. A napfényben perzselődő meztelen kőzet. Nem tudjuk pontosan. kik voltak ezek az emberek.

fűtakarója és bozótosa elhervadt. A Szahara pedig eső nélkül maradt. egyre szárazabb és szárazabb lett. elkezdtek visszavonulni. a Szahara síkságain is változtak a termékeny és az aszályos időszakok. termékeny síkságból végül a kopasz sziklák és a szállongó homok sivataga lett. amikor az utolsó jégkorszak kezdett visszahúzódni. A talajt elhordta a szél. Körülbelül egymillió évvel ezelőtt kezdődött. Ennek ellenére Afrikának ez a hatalmas szelete. amikor a környező sziklafalakra az utolsó képeket festették. Vastag. hogy a Nap egyenlőtlenül melegíti fel a Földet : a sarkokon gyöngén. sekély tavai pedig elpárologtak. ezek azonban soha nem csíráznak ki . kopár homokján és kövein. Poros leveleiknek is sikerült valahogy zölden maradniuk . elhalt. miközben lefelé törtek. Az egyik sziklafalakkal övezett szűk völgyben ősi ciprusfák csoportja áll. a mélyen lévő talajvíz felé. aztán az egykori. majd visszahúzódott. Évgyűrűikről ítélve 2000-3000 évesek lehetnek: csemeték voltak. Az addig rendszeresen hulló csapadék északabbra. Ez nem az első alkalommal történt meg. az Egyenlítőn erősen. igen lassan ment végbe. Az ágaikon növő tobozok még mindig életképes magvakat rejtenek. annak az oka végső soron az. Meghökkentő módon egyetlen élő szervezet mégis fennmaradt ebből a korszakból. amelyeket ábrázolnak. Az a nagy klímaváltozás. Ugyanúgy. Az emberi és állati populációk vizet és legelőt keresve délre vándoroltak. Európába és Afrika délebbi vidékeire húzódott. kiszélesítették benne a repedéseket. Az oly elevenen lefestett állatok közül ma már egyik sem tudna megélni a Szahara forró. ahogy az Észak-Európát borító jégtakaró többször is kiterjeszkedett.ezek a levelek adják az egyetlen zöld foltot a környező sziklák barnájában és rozsdasárgájában. ugyanezen a szélességi fokokon elterülő más vidékekhez hasonlóan. kiterjedt tavakkal megtűzdelt. mindig hajlamos volt a szárazságra. hogy azokkal a jelenetekkel. Hogy az eső miért nem esik egyenletesen a Föld egész felszínén. . Azok a gleccserek.Az azonban nem kétséges. göcsörtös gyökereik utat törtek maguknak a napégette sziklába. többé már nem találkozhatunk a környező sivatagban. hatalmas. a többi. amelyek az Északi-sarktól egészen Dél-Angliáig és Dél-Németországig utat vájtak maguknak és jégtakaróval borították be az Északi-tengert.ahhoz egyszerűen túl száraz körülöttük a föld. amely a Tassili fennsíkját és az egész Szaharát sivataggá változtatta.

a felső légrétegekben. A meleg levegő több nedvességet képes hordozni. hogy ezeken a vidékeken napközben nincs árnyék. Ezenfelül. így nem hoz esőt az alatta elterülő földekre. Annak. de az Egyenlítőtől 1500 kilométernyire északra és délre aztán leereszkedik. . hogy nem eshet az eső. mivel a földfelszínhez közeledve újra felmelegszik. a bennük lévő nedvességből felhők képződnek. A felhőtlen ég nemcsak azt jelenti. kettős hatása van. mivel a légkörben forgó Föld hatalmas örvényléseket kelt fönn. észak és dél felé áramlanak. amely a sivatagban lelt otthonra. Délkelet-Ázsia dzsungelekkel borított szárazföldjein és szigetein kívül szintén megvan a déli megfelelője Közép-Ausztrália sivatagaiban. Ennek ellenére nagy vonalakban fennmarad a szabályszerűség: ahol az Egyenlítő szárazföldeket szel keresztül. A levegő körforgása így északon a Ráktérítő. Az apró emlősök egész napra menedékbe vonulnak: elrejtőznek a kövek alatt és a föld alatti üregek sötétjében. továbbhalad a trópusok felé. így az egyenlítői felszálló légáramlatok kezdetben magas páratartalmúak. a hegységek és a síkságok egyenletlen eloszlása a Föld felszínén. Addigra azonban már teljesen elveszítette a magában hordozott vizet. amely fölött az Egyenlítő felé vezető visszaútján elhalad. A nagy magasságban haladó légáramlás. Ezeknek a zónáknak az elhelyezkedése sem teljesen szabályos. mint a hideg.és Sonora-sivatag megfelelője a DélAmerikában az Atacama. de emelkedésük közben lehűlnek. A legtöbben a lehető legegyszerűbben oldják meg ezeket a problémákat: lehetőleg kerülik a hőmérséklet szélsőségeit. délen a Baktérítő körül száraz övezeteket hoz létre. A közép-afrikai esőáztatta erdőktől délre ott van a Szahara párja. éjszaka fagypont alá is hűlhet a hőmérséklet. Ázsiában pedig Turkesztán és Közép-India hatalmas sivatagainak. aztán egymással ellentétes irányban. amelyeket aztán még tovább bonyolít a szárazföldek és a tenger. hanem azt is. a Kalahári és a Namib-sivatag. miután leadta nedvességét. Míg a sivatag napközben legalább olyan forró. Az Egyesült Államok délnyugati részén elterülő Mojave. amely végül esőként lehull.Az Egyenlítőnél a meleg légáramlatok felemelkednek. éjszaka pedig nincs semmiféle takaró. minden elérhető nedvességet felszív a földről. hogy a sivatagok fölött nincsenek felhők. Az óriási napi hőingás minden olyan élőlénynek nagy problémát jelent. amely segíthetne megőrizni a hőt. ott tőle északra és délre mindenütt vannak sivatagok is. mint a Föld bármely más pontja.

Körülbelül 30 centiméter hosszú. a Közel-Kelet sivatagainak számos részén pedig farkasok is élnek. a sivatagi hiúznak is nevezett karakál és a csíkos hiéna is megjelenik. szinte a semmiből. amikor csökkenni kezd a testhőmérsékletük. emellett magvakat és elpusztult növényi részecskéket is találhatnak. Előbújnak az emlős vadászok is. amelyek kisebbek. és orrukat a földre szorítva követik az árulkodó szagnyomokat. amikor a Nap a horizont alá süllyed. s bár a fűcsomók ritkák.egy gyors ugrás. miközben folyamatosan egyre hűvösebb lesz. a madárfiókákat és a tojásokat. tovább keresgélhetnek és vadászhatnak a már meglehetősen hideg éjszakában. Sivatagi rókák sompolyognak némán a kövek közt. gyöngyszemekre emlékeztető pikkelyekkel borított állat. A Szaharában a versenyegerek és a szökdécselő ugróegerek tüstént előmerészkednek. meg-megállva. egyre aktívabb lesz: bekapja a rovarokat. de ahogy a Nap fölmelegíti a testét. de hajnal előtt rendszerint visszabújnak barlangjaikba és odúikba. tömzsi farkú. némelyik fekete. A nap legnagyobb részét itt is töltik. Az emlősök. így az állatok igen kevés nedvességet veszítenek. a mexikói viperagyíkon kívül nincs is a világon több mérges gyík. amikor Amerika nyugati sivatagaiban az arizonai gila vadászni kezd. törpe rókák és prérifarkasok vadásznak rájuk. és a rókának máris megvan ha nem is a vacsorája. háromszögletű fülüket. Amikor a Nap újra feltűnik a látóhatár keleti szélén. bogarakat és más rovarokat keresgélve. Első éhségük csillapultával az állatok tevékenysége lelassul. némelyik alapszíne korallvörös. mint odakinn az izzó napsütésben.Az ilyen menedékhelyeken jóval hűvösebb van. és könnyebb. vékonyabb bundájuk van. mivel képesek testüket állandó hőmérsékleten tartani. Ez az a napszak. minden hangra hegyezik nagy. mint északabbról ismert rokonaiknak. de az első fogása. és lakójuk légzésének köszönhetően a levegő páratartalma is többszöröse a föld feletti levegőének. aktivitásuk ideje akkor jön el. Egy macskaféle. fényes. A hűlő kövek közt gekkók szaladgálnak. . mihelyt leszáll a sötétség. Rajta és közeli rokonán. A gekkók is visszavonulnak sziklarepedéseikbe. amelyeket szálláshelyükre sodort a szél . mi járt arra és mikor.ezekből kitelik parányi lakomájuk. amelyekből kiderül. Valamelyik nyom esetleg egy versenyegérhez vezet . bár itt amerikai ugróegerek ugrabugrálnak magokat keresve. Kora hajnalban még lassan mozog. azért előfordulnak. Ők vegetáriánusok. újabb állatok bukkannak elő. Az Újvilág sivatagjaiban hasonló gyűjtögetés és öldöklés folyik.

és olyan száraz. hogy a sivatagban megint perzselő hőség lesz. bizony meghal. mint a Szaharában a sivatagi róka: a hatalmas füleit. A Nap pedig a derült égből egész idő alatt könyörtelenül perzseli a tájat. széttárja a szőrzetét. ilyenkor a levelek egész felületükkel a fény felé fordulnak. Ha egész nap kinn marad a szabadban. A Kalahári sivatag ürgemókusa bozontos farkát használja napernyőnek: feje fölé emeli. Ugyanúgy elpusztulnak a szomjazástól. mint a sportolók fehér trikója. Mások hőcserélőkkel hűtik a vérüket. mint az emlősök. púderszerű port képez a levél felszínén. A kevésbé forró reggeli és kora esti órákban fotoszintetizál. így hát most kényszer nélkül semmi nem mozdul. miközben a hangyák makacsul és feltartóztathatatlanul tovább masíroznak. A levegő olyan forró. és módszeresen fölkapkodja ki-kivillanó nyelvével a rovarokat. mint a kicsiket. Ez finom. A teste egy óra alatt akár egy liter folyadékot is veszíthet. A sivatagi magyal az amerikai sivatagokban nyílt terepen nő. A hüllők ugyanúgy megszenvedik a túlmelegedést. és pontosan abba a helyzetbe állítja. A kövek fölött remeg a levegő. A magyal levelei a szikes talajból felszívott sót is kiválasztják. Az amerikai szamárnyúl. A legcsekélyebb izommozgás is hőt gerjeszt. Ausztráliában egy tüskés gyík. ahol páncéljuk biztonságában töltötték az éjszakát. mint az állatokat. amely ugyanúgy visszaveri a hő egy részét. fehér. ahol a felnőtt állatokat éppúgy elkapja. napkelte után négy-öt órával már számukra is túl meleg van. amelyben testét beárnyékolja. ahol nincs semmiféle árnyék. Néhány óra múlva a Nap olyan magasra emelkedik. ha a párolgással túl sok nedvességet veszítenek. az embernek is fájdalmas az égető sziklákat megérinteni. így csak a levéléleket éri az erős napsugárzás. mielőtt még észrevenné az ember. és nem iszik. Néhány állat a déli verőfényben is a föld felszínén marad. hogy az izzadság elpárolog. Levelei csaknem teljesen függőlegesen állnak. az alig 5-10 centiméter hosszú moloch bújik elő ilyenkor hangyászni: leül valamelyik hangyaösvény mellé. A sivatagokban mindenütt megtalálható teknősök is ilyenkor bújnak elő földbe kapart gödreikből. . Ez a nyüzsgő tevékenység nem tart sokáig. A hőség a növényeket ugyanúgy fenyegeti. a Góbi sivatag sünje és az ausztráliai bandikut mind ugyanazt az eszközt használja.Még a sivatagi rágcsálók fészkébe is bemerészkedik.

Ilyenkor a lihegésnek az emlősökénél különb formáját alkalmazzák: a torkukat lebegtetik. Ehhez nincs szükség a mellizom munkájára. Néha még ennél is tovább mennek. Amikor nyomasztóvá válik a hőség. ezért hűti le a verejtékezés az emlősöket.A nagy fülek nyilvánvalóan más szempontból is hasznosak. hogy megőrizze testében a folyadékot. mégis légáramlást kelt a száj nedves belsejében. hőelvonással jár.a teljes vizeletkészlet kiürítéséről nem is beszélve .mind jó hűtési módszerek ugyan. amely olyan közel van a bőr felszínéhez. hogy megőrizzék testük hőjét. mint a légzésnél. minden hangot érzékelnek. hogy a rajta átfúvó levegő lehűti a benne keringő vért. a toroklebegtetés. Sok madár tollainak védelmében minden baj nélkül naphosszat kinn üldögélhet a sivatagi napsütésben. a mellső láb szőrzetén energikusan habot vernek nyálukból. a nyalogatás .a testhőmérsékletük 40-50 Celsius fok fölé emelkedik -. a lihegés. de azok a sivatagi állatok. Az a fizikai folyamat. amelynek során egy folyadék gázzá alakul át. Hasonló hatást kelt a lihegés: a száj nedves belsejében oda-vissza járó levegő nyálat párologtat el. és kiengedik hátsó lábaikra a hólyagjukban rendszeresen tárolt nagy mennyiségű folyadékot. amelyek ezeket alkalmazzák. bár néha még nekik is hűteniük kell magukat. ezért nagy árat fizetnek : vizet veszítenek. így a párolgási folyamat hőt von el az alatta lévő bőrből. ami a sivatagban a lehető legértékesebb kincs. A verejtékezés. Így például. mint ahogy megőrzik a belsőt. sok hüllő ürüléke pedig csak egy szárazanyagból álló "pirula". . mihelyt az állat elpottyantotta. A világ legnagyobb részén tollaik persze pontosan arra szolgálnak. Amikor a teknősök úgy istenigazából kimelegszenek . nagy adag nyállal nedvesítik meg a fejüket és a nyakukat. közvetlenül a bőr alatt. Más állatok folyadék segítségével fokozzák a szél hűtőhatását. de ezeknek az állatoknak az akusztikai hasznossághoz szükségesnél jóval nagyobb fülei vannak. de a hőátadást a tollazat képes mindkét irányban lecsökkenteni. amikor a víz elpárolog. Apró véredények hálózata szövi át a fül elülső és hátsó felületét. A madarak a legtöbb más állaténál jobb hőszigeteléssel vannak felszerelve. ami lehűti a vért az alatta lévő szövetekben. Az állatok ürüléke rendszerint rendkívül száraz : a tevetrágyából például szinte tüstént tüzet lehet rakni. így ugyanolyan hatékonyan távol tartják a külső hőt. hőt von el a környezetéből. Így az összes sivatagi élőlény mindent megtesz azért. Ausztráliában a kenguruk különleges hajszálérhálózatot fejlesztettek ki mellső lábuk belső oldalán.

A kicsinyek már elképesztően korán képesek gyíkokat és rovarokat megemészteni. mint a szivacs. Ő azonban egészen más módon gondoskodik fiókáinak folyadékról. Amikor megérkezik a vízhez. Egy-két faj vészhelyzetben zsírtartalékainak lebontásával belülről is képes vizet előállítani. de nem engedi el. ahogy a kutyakölykök a szuka emlőit. . Az afrikai pusztaityúk gyakran jó 40 kilométernyire fészkel a legközelebbi állóvíztől. kígyókra vadászó madarat gyakran láthatjuk Arizona és Mexikó sivatagaiban száguldozni.A vízben oldódó bomlástermékek kiürítéséhez szükséges vizet is rendkívül gazdaságosan használják fel. nagyon egyenesen megáll benne. de amikor valamelyik szülő csőrében egy döglött gyíkkal megérkezik a fészekhez. Kakasa egészen egyedülálló módon szállítja csibéinek a vizet erre a nagy távolságra. Sok sivatagi élőlény életén a vízszükséglet uralkodik. hiszen a csibéknek ugyanúgy szükségük van a vízre.igaz nagyon ritka . aztán naponta visszatérni a legelőre. először ő maga iszik.gazella a levelek nedvéből. Egy szaharai gyík még a sófölöslegtől is képes úgy megszabadulni. s egyetlen más madárnál sem találkozunk hasonlóval: úgy magukba szívják a vizet. a dorkász. Ezek a tollak egészen különleges szerkezetűek. A fióka kitátott csőrrel kérincsél. amit a szüleik hordanak nekik. De számos nagy testű állat. és két-három fiókából álló fészekaljat költ. az ugróegerek vizelete csak 70 százalékot. nem elég leveses. és ha a táplálék. aztán belegázol a pocsolya szélébe. és szándékosan átáztatja hasi tollait. hogy a táplálékából kivont folyadék is elegendő számára. a kakas elindul a fészek felé. nem dobja oda csak úgy a fiókáknak a zsákmányt. ezt a hetyke. az ugróegér a magvakból. kénytelen naponta elzarándokolni legelőiről valamelyik ritka vízlelőhelyhez. és úgy szopják a tollait. Az amerikai futókakukkot. A futókakukkpár kaktuszra vagy egy tüskés bokorban építi meg a fészkét. amikor aztán leszáll. A sivatagi róka és sakál a megölt állatok testfolyadékaiból szerzi a vizet. például az oryx vagy a kenguru. A sivatagban élő madarak gyakran ugyanezt a mindennapi eljárást követik. hogy az orrában lévő mirigyeken át választja ki. Míg az emberi vizelet 92 százalék vizet tartalmaz. a fiókák nyakukat fölfelé nyújtogatva köréje gyülekeznek. Problémáik a szaporodási időszakban válnak súlyossá. akkor valami más módon kell számukra folyadékról gondoskodni. esetleg soha nem is iszik. mint a felnőtt madaraknak.állat is. amely annyira lecsökkentette a vízigényét. és a madár a szájába nyomja a gyíkot. Van néhány olyan . de csak a hímek esetében. Ha teljesen átitatódtak.

amennyit csak lehet. Ellentétben a kreozotcserjékkel. hogy látszólag minden elérhető vízmolekulát kivonnak belőle. a középen lévő szárak gyakran elpusztulnak. Betelepíti. minden egyes bokornak nagy földterületre van szüksége. Ez a folyadék nem néhány perccel azelőtt lenyelt víz. Ezt kevesen tudják hatékonyabban megoldani.kevésbé folyamatosan. hogy tőle méterekre már semmi más növény nem élhet meg. miután akarva-akaratlanul megkapta megfelelő vízadagját. olyan alaposan összegyűjti a vizet. és mihelyt egyszer megvetette a lábát egy igazán aszályos területen. mint az Amerika délnyugati sivatagjaiban növő kreozotcserjék. de maga a növény. hanem az emésztés fiziológiai folyamatai során keletkezik a szülő gyomrában. olyan gyorsan. így a növény gyűrű alakban terjeszkedik. Nem a mélyben rejlő.így a kreozotcserje a legöregebb ismert élőlény a sivatagban. Miközben a bokor az eredeti szártól sugarasan kifelé terjeszkedik. a sivatagi növényeknek is meg kell oldaniuk. hanem a töve körül gyökereinek lassan terjedő hálózatából új szárakat hajt. Egyesek átmérője ma már eléri a 25 métert. Ilyenkor annyi vizet szívnak fel.Miközben így állnak. a kődarabokat körülvevő. s mintha némán veszekednének a zsákmányon. Az ilyen gyűrűkben az egyedi hajtások nem túlságosan öregek. Azt a problémát. de nem úgy. Hogy elegendő nedvességhez jusson. ha a felszín alatti egysége miatt egyetlen szervezetnek tekintjük. amely vagy a harmatból származik. akár 10000-12000 éve is növekedhet és terjeszkedhet ugyanazon a helyen . hanem a körülbelül évente egyszer bekövetkező felhőszakadásszerű záporokat használják ki. hogy magvait elszórva új egyedeket hoz létre a közelben. beleértve a saját magvait is. Így egyetlen kreozotcserje-egyed gyökere teljesen birtokba veszi a közelében fekvő terepet. hogy hogyan lehet vizet gyűjteni egy majdnem teljesen víztelen környezetben. Egyes sivatagi növények egészen más stratégiát alakítottak ki a víz tárolására. amelyek olyan nagy távolságokra. amelyet a madár eddig a begyében tárolt. Mivel semmiféle más növény nem versenyezhet vele. 5-10 centiméterrel a talajfelszín alatt. azokon megtapadt nedvességet hajszálgyökereinek hálózatával gyűjti össze. olyan alaposan átjárják a kavicsos talajt. Így a fióka csak azután eheti meg a húst. a bokor egyre tovább növekszik kifelé. a gyűrű pedig egyre tágul. hiszen a közelben esetleg nincs is elérhető állóvíz. A kivételes esők után. sok sivatagban elérhetetlen talajvízre támaszkodik. ők nem apró mennyiségeket szívnak fel többé. aztán . vagy az oly ritkán hulló csapadékból. a felnőtt madár torkának mélyén folyadék jelenik meg. ahogyan csak lehet. hanem arra a parányi nedvességrétegre. ami aztán lecsepeg a csőrén a fióka szájába.

hogy fokozatosan új szövetek építésére használhassa fel. és vagy egyetlen oszlopot alkot. hanem megtörik a növény körüli esetleges légáramlást is. Mindezeket az eszközöket bevetve a saguaro minimálisra tudja csökkenteni a párolgási vízveszteséget. mint a fenyő tűlevelein. A saguaro és néhány más kaktusz ennél még egy lépéssel tovább ment: levelei tövissé módosultak. amelyeken viszonylag kevés a sztóma. amelyeknek mintegy 2000 különböző fajuk ismert. Mindennek tetejébe a kaktuszok fotoszintézise különlegesen zajlik: a nappal szerzett fényenergiát elraktározzák. . Egy nagyobb termetű arizonai óriáskaktusz egyetlen nap alatt egy tonna vizet is képes fölvenni. Mind Közép-Ausztrália bennszülött őslakosai. A tövisek nemcsak a legelésző emlősöktől védik meg a növényt (ezekből egyébként is nagyon kevés van). és akkor cserélik ki oxigénre a szén-dioxidot. a perzselő sivatagban sok növény szintén nagyon apró leveleket hajt. Ennek a technikának a specialistái a kaktuszok. és közben kitágítja a bordázatát. hogy a bordázat mélyedései alján helyezkednek el. akit gyötör a szomjúság. természetes körülmények közt összes szabadon tenyésző fajuk kizárólag Észak-. megduzzad a szár.kaktusz. szárazságot tűrő növényekhez. talán kísértésbe esik. amikor újra feltöltheti hatalmas víztartályait. Amikor megérkezik a vihar.és DélAmerikában található. és évről évre meg tudja tartani vizének legnagyobb részét. Azonban nem minden vizet tároló növény mérgező. így jelentősen megnöveli kerületét. Közel 15 méter magasra is megnőhet. Egyik legnagyobb fajuk az arizonai óriás. a saguaro felszívja a vizet a kiszáradt földből. mind a Kalahári-sivatag busmanjai ilyen növényekhez folyamodnak aszály idején. átvette a fotoszintézis feladatát. hogy megcsapolja ezeket a körülötte magasodó hatalmas víztartályokat. vagy több függőleges ujjra ágazik. egészen a következő viharig. így a saguarót gyakorlatilag szinte állandóan mozdulatlan levegő alkotta láthatatlan köpeny veszi körül. hasonlóan az északi fagyos éghajlati övben élő. Az arizonai óriáskaktuszok közt bolyongó utazó. A levelein lévő sztómákon vagy gázcserenyílásokon keresztül óhatatlanul vízgőzt veszít. a nap legnagyobb részében pedig zárva tartják a sztómáikat.tárolják. Az ellensége a párolgás. Teljes hosszában harmonikaszerű bordázat húzódik végig. A szár zöld lett. ami könnyen halálos lehet. sztómáikat pedig a levelek helyett megduzzadt szárukon fejlesztették ki. Ám ez nem lenne bölcs dolog. éjszaka hasznosítják. a saguaro. Ezért. mert a saguaro nedve erős mérget tartalmaz. olyasformán. Közép. A sztómákat továbbá az is védi minden fuvallattól. Ekkor már hűvös van. Aztán már csak meg kell őriznie.

nagyon nehéz elkerülnie a felhevülést. de nem mindegyikből fakad egyformán jó ital. átható pillantással be tudta volna fogadni egész környezetét. Aztán egyszercsak tévedhetetlenül letérdelt egy kurta.Ezek a sivatagi népek mind kiváló botanikusok. tehát benedvesítik és lehűtik a bőrüket. hogy még a busmanok sem tudják lenyelni. erős csapásaival kiásta a szár körül a földet. éppen elég ahhoz. Kívülállók számára talán furcsa látványt nyújtanak. Botjának gyors. Követtem bennszülött vezetőnket. látszólag nem is keresgélt. a sziklák alakját.mintha egyetlen. hogy megmentse az életünket. amelyen alig néhány apró levél csüngött. de azért ez sem megy pocsékba: végigtörlik vele az arcukat meg a testüket. anatómiailag alkalmazkodott a sivatagi élethez. még a szeme sem járt ide-oda . hajlott szár mellé. aki specifikusan. mint egy futball-labda. mert nagyon megnehezíti a bőrön át való hőleadást. akik a busmanok sivatagába merészkedünk. elmosódott nyomokat a homokban. egy másik emberfajtához (rasszhoz) tartozó. csak irigyelnünk kellene őket. izzadságban fürdő utazóknak. A délnyugat-afrikai Kalahári-sivatag busmanjai szintén nagy növényszakértők. amely legtöbbünkön megtalálható. mint az a többi növényi szár. Az én szememben pont olyan volt. izmos részével. Amikor kezünkkel összemorzsoltuk egy letördelt darabját. . A jelek szerint a busman az egyedüli emberfajta. Egyes busmanoknál . Egyszer vizet kerestünk Közép-Ausztrália vörös sivatagában. a növényi szárak és levelek formáját. de valójában nekünk. amely igen nagyra nőhet. ami mellett addig elmentünk. míg csak körülbelül 30 centiméter mély lyukat nem vájt. éles ellentétben a test többi sovány. aki gyorsan és magabiztosan csörtetett.ez a hatás úgy küszöbölődött ki. de ez az ő számára nyilvánvalóan alapvetően más volt. Ekkor a ceruzavékony szár hirtelen akkora gömb alakú gyökérré dagadt. Több különböző növénynek is vannak ilyen víztároló gyökerei. Ahhoz is elég lehetett volna. folyadék csöpögött ki belőle. Ám az a hasat és a végtagok egyes részeit körülvevő zsírréteg.rendszerint a nőknél . a sivatagban súlyos hátrányt jelent. mint én. az apró. akiknek a tudása sok egyetemi képzettségű biológust megszégyeníthetne. Az egyiknek olyan szörnyen keserű a leve. Minden ember testében vannak zsír formájában tápanyagtartalékok. hogy enyhítse a szomjunkat. hogy zsírtartalékuk a fartájékra koncentrálódott. nem meregette a nyakát jobbra-balra. Ha az ember mozog és hőt gerjeszt az izmaiban.

körülölelik a tölcsérszerű törzset. Nagy. Ám a sivatagok sem mind egyformák. A levelek tövüknél zöldek. ezek a vízcseppek végigcsurognak a hasukon. és fejüket lehajtva. ősöreg példányoknál legnagyobb átmérője akár egy méter is lehet. aztán a rostok továbbítják a levél belsejébe. hiszen a legtöbb sivatagi növény levele apró. másokon olyan saját erőforrások állnak rendelkezésre. A Namib-sivatagban több élőlény is felhasználja ezt a lehetőséget. amelyek gyakorlatilag egész aktív életüket . a növény ezer évig is elélhet. egészen a szájszervekig. duzzadt gyökere olyan. szíjra emlékeztető levél nő ki. és a sivatag felett csöppekké kondenzálódik. vékony rostok nőnek. amellyel végre felszürcsölhetik. Ezek lehetővé teszik olyan állatközösségek kifejlődését. mint holmi óriás gyaluforgácsok. körülbelül évente fordulnak elő felhőszakadással járó viharok. Ha a szél nem koptatná így őket. A Kalaháritól északra fekvő Namib-sivatagban van egy olyan nedvességforrás. Az ilyen ködös estéken hosszú lábú gyászbogarak másznak ki a homokdűnék gerincére. vízcseppek csapódnak le belőle testükön. hogy aztán megcsavarodva. Így egy-egy ilyen öreg példánynak a levele elméletileg több száz méter hosszú is lehetne. Ám a Welwitschia levelei nem hogy nem veszítenek vizet. széthasadozva hulljanak le a földre. a végük kirojtosodik és elhal. hogy minimális legyen a vízvesztesége. Ahogy a szél ide-oda dörgöli őket a köves talajon. amellyel kevés más sivatag rendelkezik. Heges. A köd szolgáltatja a nedvességet a Namib-sivatag egyedülálló. vastag törzséből mindig csak két nagy. a Welwitschiának is. simák és szélesek. ezeket aztán a gyökerek gyűjtik össze. a vízmolekulákat először a levél bőrszövete köti meg. amelyeknek erős a vízfelszívó képessége. Egyes területeken sajátos megoldandó problémák merülnek fel. Közvetlenül viaszos felszínük alatt a levél egész hosszán végigfutó hosszú. potrohukat "magasan" a levegőbe emelve szemben a parttal megállnak. gyakran megcsavarodott rövid. Amikor a köd föléjük sodródik. éppen ellenkezőleg. és lecsöpögnek megtépett hegyéről. az év számos éjszakáján a tenger felől köd hömpölyög. vizet vesznek fel. és minden bizonnyal leglátványosabb növényének. alighanem a Welwitschiának lennének a világon a leghosszabb levelei. Első látásra ezek a nagy levelek látszólag rendellenesek. s ahogy égnek emelik lábaikat. amelyeket különféle egyedi módokon lehet kihasználni. Egyes sivatagokban elég rendszeresen. és úgy görbülnek felfelé. Amikor le-lehull a harmat. Mivel határos a tengerparttal. mert bár nagyon lassan nőnek.Minden sivatagban a test megfelelő hőmérsékleten tartása és a vízvisszatartás kölcsönösen összefüggő problémája valamennyi élőlénynek. Más vízcseppek végigcsordulnak a levélen. mint egy hatalmas répa.

Ennek során feszültségek keletkeznek bennük. ezáltal függőleges helyzetbe állítják a magot. Ha ráhullanak az elhervadt. . más részeik apró robbanások sorozatával kibocsátják a magvakat. amelyeknek megbarnult levelei már porladoznak. Az év legnagyobb részében. amikor viszonylag bőségesen van víz. amelyek miatt egyes részeik felkunkorodnak. Nem csoda. Magvaik burkában van egy gátlóanyag. aztán amikor elérték a vizet. apró kétéltűek másznak elő küszködve a külvilágra. Amikor az eső átáztatja az arizonai sivatag talaját. kiszabadítják a bennük rejlő magvakat. hirtelen mintha új. amelyek most kicsíráznak. Miközben vizet szívnak fel. ha a sivatagi utazó semmi jelét nem látja a körülötte rejtőző élet gazdagságának. és a magvak csírázni kezdenek. kezdik hívogatni párjukat. eleven életre kelnének: kibontják megbarnult terméseiket. amely megakadályozza a csírázást. Az első esőcseppek robbanásszerűen életre keltik a tájat.arra a rövid időszakra sűrítik. ezt csak megfelelő erősségű és mennyiségű csapadék képes lemosni. Egyes növények azonban erre a kockázatra is fel vannak készülve. fedőszőreik megduzzadnak és megmerevednek. de néha egyhuzamban éveken át. A hím ásóbékák gyorsan a pocsolyák felé ugrálnak. Ám most maguk a földön heverő magok kezdenek el mozgolódni. A föld felszíne megrepedezik. Ha a talaj már jól átitatódott. a következő száraz napokon elhalnak. törékeny magházaik ülnek. akkor a mag kicsírázhat. Ezek a lapátlábú békák vagy ásóbékák a felszín alatt vagy harminc centiméternyire temetkeztek el. Mindebben veszély is rejlik. hogy apró gyökérkezdeménye egyenesen lefelé hatolhasson a földbe. Ha nincs eső. akkor azok a magvak. Ha az első esőcseppek csalókák. halott növényekre. A halott szövetek egyes részei különbözőképpen kötik meg az esővizet. Ám az életnek ez a képe teljesen illuzórikus: ezek a történések teljesen mechanikusak. A sivatag felszínét elöntő eső sekély pocsolyákba gyűlik. akár 9-10 hónapig elő sem bújnak. Egyesek méterekre lövellik magjaikat a levegőbe. látszólag élettelenül. és száraik tetején száraz. és a kezdeti kurta zápor után egy héten belül nem érkezik meg az igazi erős zivatar. mintha maga a talaj is mocorogni kezdene. mozdulatlanul rejtőznek.

felnőtt békává válnak. egyes ebihalak kissé más módon fejlődnek. Ha az ásóbéka nem talál magának pocsolyát. és tüstént párzani kezdenek. hiszen a meleg víz kevesebb oxigént képes tárolni.Néhány órán belül kórusuk sürgetésére csatlakoznak hozzájuk a nőstények. nem maradnak életben. és több száz kilométernyit utazhattak azokról a helyekről. A felnőtt ásóbékák ezután sorsukra hagyják petéiket és egymást. akkor esetleg egyáltalán nem lesz módjában párzani. amelyeknek nem sikerül betartaniuk a menetrendet. ahol rég elpusztult szüleik lerakták őket. amelyek ebben a meleg. mint az algákkal táplálkozóknak. ők továbbra is majszolgatják az algákat. a pocsolya vízszintje újra megemelkedik. zavaros vízben lubickolnak. Azzal. A frissen lehulló víz azonban felkavarja. és egyre kevesebb víz marad benne. A peték eközben hihetetlen gyorsasággal fejlődnek. A növényevő ebihalaknak nem kell ilyen problémákkal szembenézniük. Miután elkezdik falni a sóférgeket. Az ebihalak lázasan zabálnak. és nem párzik mindjárt a felszínre érkezése utáni első éjszakán. sárossá és zavarossá teszi a pocsolyát. Ráadásul a pocsolya egyre sekélyebb is lesz. hogy felkészüljenek az éhezés hamarosan rájuk szakadó hosszú. Ezek olyan száraz petékből keltek ki. ami további megpróbáltatást okoz. az ásóbéka két különböző lehetőségre készül fel. de ha a pocsolyában sóférgek (ezek apró rákok) is vannak. mikroszkopikus spórákat is hoz magával. A pocsolya pedig egész idő alatt párolog és zsugorodik. amilyen gyorsan csak tudnak.ezzel teljesítették is a következő nemzedék iránti kötelességüket. tehát felmelegszik. Táplálkozni kezdenek. és sokkal nagyobb a szájuk. Azok a békák. majd végül apró. és rendületlenül növekszenek. mint a testvéreik: nagy lesz a fejük. A szél apró. Ilyen körülmények közt a ragadozó ebihalaknak rosszul megy a soruk. elkapják és megeszik algákkal táplálkozó testvéreiket is. amelyek akár ötven napon át is repülhettek a sivatagi szelek szárnyán. mert nem látják a zsákmányukat. és már nincs olyan nagy szükség a lehető leggyorsabb fejlődésre. Az algák is eltartanák őket. ilyenkor minden lázas sietséggel történik. és . Nem egészen egy centiméter hosszú sóférgek. Ám nem ők az egyedüli élőlények. így populációjának egyre kisebb tere marad az úszásra. amelyek ilyenkor csomókban hevernek a langyos pocsolyákban . amelyek most a vízben parányi algafonalakká nőnek. víztelen hónapjaira. A párok néhány órán belül lerakják és megtermékenyítik a petéiket. hogy a pocsolyában kétféle ebihal úszkál. apró rákok is csapatostul úszkálnak benne. A pocsolya már másnap teli van ebihalakkal. Ha újabb záporok jönnek. amiből oxigént vonhatnak ki.

Kékek és sárgák. A sivatagban hektárról hektárra égő színek virítanak. és elugrálhatnak a sivatagba. amelyekben menedéket találhatnak a beálló hőség elől. rózsaszínűek és fehérek. A legközelebbi eső megint itt fog pocsolyává gyűlni. Szüleik is hamarosan elkezdenek odúkat ásni maguknak széles. nagy számban hagyhatják ott a pocsolyát. még kifejleszthetik lábaikat. és most virágba borulnak. hamarosan már ahhoz sem marad elég vizük. mindenütt virágok nyílnak ezeken a hatalmas átmeneti réteken. így elevenen megsülnek. Sok ebihal soha sem fejezi be a fejlődését: amikor eljön számukra a vég. a Szaharában. Aztán. ahol a legtovább marad meg a víz. amelyeken át lélegzenek. de ebben a legagresszívabb ragadozó ebihalak. Ezt a felnőtt sóférgek közül egyik sem éli túl. Sokat felfalnak ugyan közülük a gyíkok és a madarak. A pocsolya közben már réges-rég kiszáradt. akkor létfontosságú.ha szerencséjük van. Ám ha nem esik több eső. amelyet megkocsonyásít és összezsugorít a napsütés. a növények elhervadnak és . erős hátsó lábukkal. amelyek a pocsolya szélére szorulnak. kivéve apró orrlyukaikat. Az első esőcseppektől csírázni kezdő magvak gyorsan növényekké fejlődnek. és magvaik már megtelepedtek. Arizonában és ÚjMexikóban a sivatag néhány napig legalább olyan színpompás. anyagai beszivárognak a hajdan volt pocsolya mélyedésének homoktalajába. tömör masszában hevernek egymáson. De az ő testük sem megy veszendőbe: miközben lebomlik. Az egyre sekélyebbé váló pocsolyában a kannibál hajlamú ebihalak megeszik testvéreiket. hogy legalább az ebihalak egy része a lehető leggyorsabban befejezze fejlődését. Ezért aztán Nyugat-Ausztráliában. Azoknak. de petéik ott szállnak a szélben. hogy testüket eltakarja. ha szerencséjük van. a homokban pedig ott lesz a szerves trágya. és olyan vízhatlan burkot alkot. amely siettetheti a következő algageneráció fejlődését. Az esőzés áldásai ezzel még nem szűntek meg. bőrük külső hámrétege megkeményedik. Mihelyt leérnek a föld alá. mint a világ bármely más virágosrétje. mint folyékony iszap. és egymással is versengenek a pocsolya legmélyebb részeiért. a Namib-sivatagban. de egyesek néhány heti táplálkozás után megtalálják maguknak azokat a réseket és repedéseket. Középen is alig marad más. amelyről a nevüket kapták. amikor a nedvesség elszivárog. amely teljesen beborítja őket.

így aztán maga a dűne is lassan előrehalad. Olyasféle gerinceket formálnak. de ezek alkotják a legspecializáltabb környezeteket. Így próbálja hűvösen tartani a lábát. amikor végigsiklik a felszínén. hasadozni kezd. és ha van egy kis szél. Egyes állatok különleges lábat fejlesztettek ki. újra átadva helyüket a homoknak. amely megpróbál bennük vagy rajtuk megélni. A dűnék homokja minden élőlénynek nagy problémákat okoz. csak minimális mértékben kavarja fel a homokot. az ilyen homokhegyek csillag alakúvá válnak. miután évezredeken át sütötte nappal a Nap. A szél a dűne szelíd lejtőjén fölfelé fújja a homokot a gerincig. A homok a sivatagi kövek maradványa. ahol a szélirány állandóan változik. Évszázadokon át nagyjából ugyanazon a helyen maradnak. így saját névvel rendelkező földrajzi helyekké. A sivatagról alkotott tipikus képünk azonban nem a kavicsos talaj vagy a szélvájta hegyek szerepelnek. amely segíti ebben.ezek a dűnék. Amikor ez a rojtosujjú gekkó egy helyben áll. szőrre emlékeztető rojtokat növesztett a lábai köré. Némelyikük akár a 200 méter magasságot és széltében a 2 kilométeres vastagságot is elérheti. elosztja a súlyát. és lassan tovább haladnak a sivatagban. az körülfújdogálja a testét is. mint a tengerfenék barázdái. mintha testgyakorlatot végezne : rendszeresen és ritmikusan felváltva felemelgeti a mellső és a hátsó lábait. A Namib-sivatagban egy gekkónak hártya van a lábujjai között. minden egyes homokszem lekerekedik és vörös vasoxid-bevonatot kap. amely hasonló módon növeli lábának felületét. A sivatagnak azokon a részein. amelyek segítségével az utazók utat találnak a sivatagban. lassan aprózódik. fél tucat gerinc vezet fel a központi csúcsukhoz. ott a dűnék korántsem maradnak egy helyben. tájékozódási pontokká válnak. hanem a végtelen homokdűnék. így az állat. A sivatagban közben hol feltámad. ami megkösse. Ahol azonban a szél rendszerint ugyanabból az irányból fúj. . hol elül a szél. aztán. Egy másik hosszú.elhalnak. és hűtötte fagypont alá az éjszakai fagy. Már a lábukat megvetni sem könnyű ezen a rendkívül forró és állandóan lefelé csúszó felületen. összegyűjti és nagy halmokba söpri a homokszemeket . szétesik ásványi alkotórészeire. a homok apró földindulások sorozatán át lecsúszik a dűne meredek homlokzatán. Ilyen körülmények közt még a legellenállóbb gránit is repedezni. lapos köveknek fújja és összedörzsöli más homokszemekkel. Miközben a szél újra meg újra a szirteknek vágja. ez marad meg belőlük. mivel nincs semmi. akár a békáknak. Valójában a homokdűnék a világ sivatagjainak csak egy kis részét teszik ki.

milyen hideg. akkor behúzzák azokat. Az aranyvakond körülbelül akkora. és lebújik a felszín alá. A lábatlan szkinkre egy homoki emlős vadászik. mint a talajban. A szemén áttetsző. meglepetten veszi észre. de amikor a homokban haladnak előre. Rendes körülmények közt megjelenésének egyetlen nyoma egy sor kóbor lábnyom a homokdűnéken. Alighanem ez a legkevésbé ismert emlős. A Namib-sivatag lábatlan szkinkje csak 5-10 centiméter hosszú. hogy más-más kontinensen ugyan. de valójában a két állat nem áll közeli rokonságban egymással. ahol hirtelen a felszín alá merült. és egy kráter alakú bemélyedés. a lábaival löki magát előre a homokban. ha csak az embernek nincs olyan szerencséje. finom pikkelyű angolna. Az aranyvakond bundájának a színe egyedenként változik : vannak köztük szürkék. Az egyik módszer. ami szintén segíti a homokszemek közötti előrehaladásban. Erősen csökevényes lábaikkal még a felszínen is képesek mozogni. de mind a ketten rákaptak az ásásra. az aranyvakond. amellyel mozogni lehet benne. pikkelyes fedél nőtt. amikor a felszín közelében van. A homokszemcsék olyan simák és olyan szárazak. általában is hasonlít rá. de itt más problémák merülnek fel. akár hogy elrejtőzzön. a mozgás felé kúszik a homokban. mint egy apró. Olyan ügyesen és energikusan vájja alagútjait. így egymástól függetlenül. mint az európai vakond. A dűnék állatainak többsége tisztában van ezzel. hogy akkor kezdje el üldözni. az orra pedig hegyes. Szembetűnő hasonlóságuk annak a ténynek a következménye. amely rendszeresen lebukik a homok felszíne alá.ha az ember beledugja a kezét a homokba. egyfajta úszó mozgás. A homokban ugyan hűvösebb az élet. aztán egyszer csak előbukkan. ahol éjszaka előbújt. hiszen a homok egyszerűen beomlik az ásó állat mögött. amely megvédi a homokszemek koptatóhatásától. akár hogy elmeneküljön a legkínzóbb hőség elől. Ám három-öt centiméterrel lejjebb már hűvös van .sárga színűek. A szkink bogárlárvákon és más rovarok lárváin él. és vannak fémesen csillogó arany. és néhány gyík. hogy nem tapadnak össze. . A vakondgyíkok vagy szkinkek családjába tartozó többféle gyík pontosan ezt csinálja. így nem lehet bennük alagutat ásni. olyan ritkán látni. ezek teljesen elveszítették a lábaikat. és úgy néz ki. hogy szinte lehetetlen kiásni. hanem a kígyózás. nyomon tudja követni a mozgó rovar keltette homokrezgéseket. ez tulajdonképpen a szemhéj módosulása. Egy-két fajuk állandóan a felszín alatt él.A dűnék felszíne napkelte után néhány órával már égetően forróvá válhat. de hasonló módon alkalmazkodtak a föld alatti élethez. De a homokban való haladás legjobb módja nem az úszás. hogy elkapja mit sem sejtő zsákmányát.

négyszögletes sótömböket cipelnek. sajtolt datolyát és posztóvégeket szállítanak a Niger folyó menti ősi kereskedővárosokba. Az állat homokviharok idején orrlyukait képes annak izomzatával bezárni. Teste felső részén. nem termeszthet itt növényeket sem. hanem egy helyre. élben végződő. ahol a Nap ellen szigetelésre van szüksége. vastag. ez azonban nem oszlik el a testén. amelyet a föld alatt üldöz. másutt viszont többé. bár a valódi kétpúpú tevének talán még mindig élnek kis. visszafelé pedig hatalmas. fejüket és arcukat pedig turbánnal övezik. Tápanyagtartalékait a legtöbb emlőshöz hasonlóan zsír formájában tárolja. vad csoportjai a közép-ázsiai sivatagok eldugott részein. csupasz orra pedig széles. bronzöntvényeket. de egy-egy éhezési időszak után a púpja lötyögős bőrzacskóvá aszalódik össze. Ez az állat a teve. amelyekre vadászhatna. bőrredővel összekötött ujj van. Ennek ellenére valószínűtlen. a hátán lévő púpban koncentrálódik. így könnyen le tudja adni a felesleges hőt. vakon ásva. hogy a legtüskésebb sivatagi növényeket is meg tudja enni. durva gyapjú borítja. A Nap ultraibolya sugárzása ellen laza burnuszokba burkolóznak. . és bár a lábai nem csökevényesedtek el teljesen. bőrből készült vésővé alakult. Ám a sivatagi homokdűnék közt még a tuaregek sem tudnának utazgatni egy állat segítsége nélkül. vadon élő dromedárt. A tevének természetesen az a legnevezetesebb tulajdonsága. hogy képes napokon át ivás nélkül baktatni a sivatagban. Elképesztő képessége. szaharai egypúpú tevét nem ismerünk. Timbuktuba (Tombouctou) és Moptiba. Nincs itt számára semmi .Az állatnak nincs látó szeme. lábatlan szkink. amellyel utat tör magának a homokban. szőrrel borított szemének nincsen semmiféle funkciója.és lábszárcsontjai visszahúzódtak az oldalába. így csak a lábfeje áll ki. comb. hogy az igazi vadon élő állat jelentősen különbözött volna a tuaregek állatától. nagy sebességgel. így járás közben szétterpesztett lábujjai nem süppednek bele a homokba. Lábán csak két. Néha rovarokra vadászva a felszínre is kibújik.kevésbé csupasz. a tuaregek rendszeresen tevekaravánokat vezetnek át közöttük. De azért átkel a homokdűnéken. A homoksivatagokban alig él ember. A púpjában lévő zsírkészletből napokig meg tud élni. A Szahara északi oldaláról származó nép tagjai. A teve csodálatosan alkalmas a sivatagi utazásra. Eredete még mindig bizonytalan. mivel akkor megakadályozná a test hűtését.nincsenek állatok. de kedvenc zsákmányállata az apró.

sikeresen megtartották a helyüket. Egyesek kitartottak régi birodalmukban.betemeti és megfojtja a homok. egyesek elveszítették végtagjaikat. Elég jó bizonyítékaink vannak arra is. mint a szamár. A falusiak ezzel a vízzel öntözik a kertjeiket.vihar. amikor a szél állandóan ugyanabból az irányból fúj. és még ők sem tudnák elviselni a sivatagon való átkelést. hogy indulás előtt nagy mennyiségű vizet vesz fel. Ám közvetlenül mögöttük már ott tornyosul az örökösen fenyegető homok. a tevék egyáltalán nem találnának vizet a homoktengerben. Elég egyetlen hatalmas homok. víztároló kőzetekben rejlik. és az oázisnak vége . amelyek bizonyságot szolgáltatnak arra. Az evolúció időskálája érzékelhetetlenül hosszú. Az oázisok a hosszú sivatagi utazások nélkülözhetetlen állomásai. Kicsiben ez a Szahara elmúlt egymillió évének a története. Képes azonban zsírtartalékait is folyadékká átalakítani. ha öntözni lehetne őket. A tuaregek nélkül. a csobogó öntözőcsatornák fölött szitakötők röpködnek. akik vödörszámra húzzák a kutakból a vizet és öntik számukra vályukba. és megteremtette a Szaharát. . hogy bármit is inna. Ám még a teve sem volna képes az ember segítsége nélkül keresztülvágni a Szahara homokdűnés vidékein. módosították testük arányait. egyetlen olyan évszak. hogy ellenálljanak a könyörtelenül ellenséges hőségnek és aszálynak. amelyek előzőleg boldogan éltek a szavannákon. csak a sötétség óráira korlátozták aktivitásukat. hogy a világ mai más sivatagai is mind ugyanebben az időben alakultak ki. mások kissé "átalakított" végtagokat fejlesztettek ki. szinte alig tettek egyebet. mennyire a közelmúltban történt. Az újonnan kialakult perzselő környezet sok állatot és növényt kiírtott. hogy milyen termékenyek lehetnének a sivatagok. A gondosan ápolt parcellákon őszibarack és gabona nő. négyszer annyi ideig tud járni. Vízkészletük a földfelszín alatt mélyen fekvő. csak évmilliókban mérhető. Más állatoknak meg kellett változtatniuk testfelépítésüket ahhoz.Ezt úgy oldja meg. hogy a világ éghajlatának megváltozása kopár sivataggá változtatta a termékeny síkságot. A Tassili sziklafestmények is bizonyítják. mint az ember. így anélkül. Megváltoztatták belső kémiai folyamataikat. és tízszer annyi ideig. A farkasok és a hiénák. a datolyapálmákon madarak énekelnek. csak megváltoztatták a szokásaikat. és ezt aztán a gyomrában tárolja. amikor a sivatag lehűl. a versenyegerek és az ugróegerek.

hogy több száz kilométeres. mert miközben a levegő párássá válik. . amelynek széle fogazott.minimális testsúly. az apró fogak újra nedvességet szívnak fel. s így nem jutnának messzire. szélein mohák és virágos növények hajtanak ki. élő szervezetek jelennek meg benne és körülötte . Apró rákok evezgetnek benne. Egyetlen tulajdonság szükséges ahhoz. A szárazföldön élő szervezetek legalább 400 millió éve használják ezt a világméretű szállítási rendszert. Ha az idő meleg marad.Ebből a perspektívából nézve a ma élő sivatagi állatok egészen rendkívüli gyorsasággal alkalmazkodtak környezetükhöz. hogy új területeken is elterjedhessenek. és feltárja az alatta lévő nyílást. de ez a szám még mindig kicsiny a gombák által kibocsátott spórák csillagászati számához viszonyítva. FEJEZET FÖLÖTTÜNK AZ ÉG Mihelyt a sivatagban valahol tartósan csordogál a víz. hogy a szél elfújja a spórákat. de ebben az állapotban nem is szabadulnak el. mert a szél hordja ide őket. és esetleg évekig tartó utazás után ideérjenek . Moszkitók játszadoznak felszínén. 7. A mohák már jóval azelőtt elkezdték betelepíteni a szárazföldet. akkor a spórákat hamarosan átitatja a víz. Ha esősre fordul az idő. Mindezek a növények és állatok az ember bármiféle segítsége nélkül érkeznek ide. és sorra kezdenek hátrapöndörödni. ahogyan ezt mai közvetlen leszármazottaik is teszik. tetejükön felpattan a tok fedele. javította és tördelte: a Webtigris. A mohák óriási számban termelik spóráikat. ezek a fogak szintén kiszáradnak. ugyanúgy. lehetővé téve. de még saját maguk sem tesznek ezért semmiféle különösebb erőfeszítést. mielőtt bármiféle állat kimászott volna a vízből. szitakötők üldözik őket cikcakkos vadászrepülésben. Az élő mohák száraik csúcsán hozzák létre a spórákat tartó apró spóratokokat. A meder homokszemcséi felett zöld moszattakaró alakul ki. Ezzel nyílik fel tulajdonképpen a spóratok. Amikor a spóratokok megérnek és kiszáradnak. kiegyenesednek és lezárják a spóratokot. Már röviddel kialakulásuk után elkezdték használni a szelet. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte.szinte a semmiből.

Az óriás pöfeteggomba még ezt a számot is felülmúlja. akár tetszik ez nekik. Így fejlődnek ki a mohák a Szahara oázisaiban vagy az antarktiszi tengerek elszigetelt vulkanikus szigetein. Nemcsak az egyszerű növények használják ki ilyen módon a szelet. a levéltetveket és a többi apró. Barna füstfelhőként lődözi őket a levegőbe. Az orchidea magvának a sikeres fejlődéshez egy olyan gombán kell leszállnia.Egyetlen közönséges csiperkegomba 100 millió spórát bocsát ki óránként lemezes spóratokjaiból.megjelenik egy zöld növény vagy egy gomba. A moszkitókat. Ezért a szél nem volna képes a levegőbe emelni és komolyabb távolságra elvinni őket. és lebomlanak. Egy-két állat elég kicsiny ahhoz. szélhordta petékből kelnek ki. összesen 16 milliárd spórát is termelhet. terméketlen talajra hullanak. ami akár 10 kilométerre is könnyedén elviszi a magot az anyanövénytől. Egyetlen virágjuk akár hárommillió magot is hozhat. ha nem rendelkeznének valamiféle eszközzel. hogy ugyanezzel a módszerrel terjessze magát. amely megnöveli a felületüket. Egy körülbelül 30 centiméter átmérőjű átlagos példány a botanikusok becslései szerint akár hétbillió spórát is kibocsáthat. de gyakran jóval messzebbre is. amelytől növekedésének első szakaszaiban táplálkozásához segítséget kaphat. vagy olyan hosszú ideig fújja őket a szél. akár nem. mint például az orchideák. amikor megérik. Mielőtt elpusztulna. gyakran láthatatlanul kicsiny szerves részecskéket tartalmaz. A bogáncsok. sziklafalon csörgedező vízmosásban. és bárhol. hanem olyan rendkívül kifinomult és bonyolult szervezetek is ezt teszik. a sásfélék és a füzek apró piheszálakkal szerelik fel magvaikat. valahányszor valami megérinti vagy enyhén meglegyinti a szél. . amelyek az élet csíráit hordják magukban. Így hát a levegő világszerte apró. Ezek a porszem nagyságú magvak a növényi embrió mellett tápanyagtartalékokat nem hordozhatnak. repülő rovart sok-sok mérföldnyire hordhatja a könnyű szellő is. hogy megszűnik bennük az élet. Helens tűzhányó kopár hamumezein. gondozatlan kerti parcellán. A magasabb rendű növények túlnyomó része azonban némi tápanyaggal is ellátja a magvait. a kapokfa magvai a délamerikai őserdőkben. így virágzik ki a füzike a St. De a sok-sok millióból egy-kettő életben marad.egy lehullott levélen. Legnagyobb részük soha nem fejlődik ki: összegyűjtik és megeszik őket a rovarok. egyszerre körülbelül egy-egy milliárdot. A sivatagi pocsolyák parányi sóférgei porszem méretű. vagy sivatagi tócsában . ahol megfelelő helyet talál . ezzel megnöveli a magok súlyát. A gyermekláncfű minden egyes magját piheszerű ejtőernyővel látja el.

Más. Ezt a legenyhébb szellő is elkapja és kifeszíti. összefonódnak. amelyek virágokon. mint minden más motornak. a szél egyszerre igen sok pókot is lerakhat egyetlen kis területen. hanem csak szőrszálakkal szegélyezett vékony lécek.Sok fiatal pók viszont szándékosan kél a szelek szárnyán útra : amikor kikel a petéből. olyan mikroszkopikusan kicsiny az izomzata. amikor kedvező az időjárás. leveleken és bimbókon élnek. és elkezdenek berendezkedni új territóriumukon. mint a melasz. Így a torából kisarjadó szárnyak nem széles lapok. Otthagyott fonalaik ilyenkor összegubancolódnak. felmászik egy fűszál vagy egy kavics tetejére. ezért a poszméh tora csupa izom. motorizált bogáncspihe. és létrehozzák a poszméh testének levegőbe emeléséhez szükséges energiát. Hogy egyik növényről a másikra juthasson. jelentős erő kell. Ezek a fonalaikon csüngő növendék pókok a tenger kellős közepén úszó hajókon. de a saját erejükből. a tripsz repül. melegeknek kell lenniük ahhoz. A pókcsemete néhány pillanatig ellenáll a húzásnak. Ahhoz azonban. fölötte kissé csökkenti a légnyomást. amikor a hőmérséklet csak néhány fokkal fagypont feletti. hogy csak nagy nehézséggel tud csapkodni a szárnyaival. A tripsznél sokszorosan súlyosabb és erősebb poszméhnek széles szárnyakra van szüksége ahhoz. Az év egyes szakaiban. de még olyan hűvös reggeleken is képes repülni. A szárny alatt előállított magas. ez a valamikor rejtélyes eredetűnek tartott ökörnyál. amelyeken a motoros repülés alapul. mint holmi pöttöm. mint a madarak vagy az emlősök. Normális körülmények között a napsugárzásból meríti a hőt. de olyan apró és olyan könnyű. Amikor a szél végül lerakja őket a földre. A körülötte lévő levegőt olyan sűrűnek érezheti. de aztán elengedi magát és felemelkedik a levegőbe. aztán a testének végén lévő szövőszemölcsökből selyemszálat ereget ki. ami így fölfelé szívja a rovart . hogy teljes erővel dolgozhassanak. szembeáll a széllel és fölemeli a potrohát.ezáltal úgy száll fel. vagy a több ezer méter magas havas csúcsokon is kiköthetnek. hogy csapkodni is tudjon ezekkel a nagy szerkezetekkel. illetve a szárny fölött létrehozott alacsony légnyomás felhajtóerőt kelt. egyre jobban belekapaszkodik a szél. Izmainak. Ám az összes többi rovarokhoz hasonlóan a poszméh sem tart fenn a testében állandó hőmérsékletet. hogy elégséges emelőerőt hozzanak létre. . majd ahogy hosszabbodik. megkapaszkodik a lábaival. náluk alig nagyobb apró élőlények szintén légi úton utaznak. A tripszek parányi. ami egyike azoknak az erőknek. leválasztják magukról a pókfonalakat. növényi nedveket szívogató rovarok. Lefelé irányuló csapásuk a tripsz alatt kissé megnöveli.

Üzemanyaga az oxigénben dús vér. annál nagyobb szárnyakra van szüksége ahhoz.Ezt úgy oldja meg. Mind a madarak. részben kapaszkodóhorogul szolgál. A madár egész testét toll fedi. hogy fönntartsák a levegőben. jóval később. Az állatok két másik nagyobb csoportja is követte a rovarokat a levegőbe. körülbelül 60 millió évvel ezelőtt. a lábával elrugaszkodva könnyedén a levegőbe tud emelkedni. de ők ezt a torukban lévő légzsákok sorával oldják meg. amelyet a jól fejlett szív bőségesen szolgáltat. hogy felszállás előtt sebesen megrezegteti szárnyait. hogy repülő pozícióba helyezzék csüngő testüket. amely az emberénél néhány fokkal magasabb testhőmérsékletét megőrzi. hogy megfelelő erővel és sebességgel tudja . és annál nagyobb feladat hárul az izmaira. A madarak mellső végtagján csak egyetlen ujjuk hosszabbodott meg. amely a szárnyízülettől egészen a mellcsontjuk úgynevezett mellcsonti tarajáig terjed. hogy "üresbe" kapcsolja őket. Mivel a hő ennyire értékes számára. de még arra is képes. Minél nehezebb egy madár. szabadon maradt hüvelykujja pedig részben fésűként. amíg izmainak hőmérséklete el nem éri az emberi testhőmérsékletet. A szitakötők ugyanebből az okból szigetelik magukat. mind a denevérek mellső végtagjaik módosításával fejlesztették ki szárnyaikat. ami csökkenti a hőveszteségét. számukra így sokkal nehezebb problémát jelent a gravitációs erőt leküzdeni és "állóstarttal" a levegőbe emelkedni. minden nehézség nélkül a levegőbe tudnak emelkedni : egyszerűen elengedik magukat és belehullanak. amelyet hosszú és erős tollak borítanak. amely az ehhez szükséges energiát szolgáltatja. Az a motor. A denevérnek négy meghosszabbodott lábujja között feszül ki rugalmas bőrhártyája. Hogy a szívük milyen rendkívülien nagy. így repülőmotorja egy pillanat alatt képes erőteljes tevékenységre. Egyes nagyobb. de ehhez alig van szükségük erőfeszítésre. Ezzel a motorral hajtja a szárnyait. aztán. a szitakötő pedig óránként 30 kilométeresnél nagyobb sebességre képes. gyümölcsevő fajaik egyszer-kétszer meglengetik ugyan a szárnyukat. azzal függeszkedik. hanem jár is. Mivel a denevérek fejjel lefelé lógnak a lábukon. egy erős izomköteg. és így járassa belső motorját mindaddig. a lehető legfinomabb szigetelő. bizonyos rovarevő emlősökből kialakultak a denevérek. mint az egéré. Erőteljes motorjaikkal a rovarok pompás repülőkké váltak: egy mézelő méh percenként 15000 szárnycsapásra. Mintegy 140 millió évvel ezelőtt hüllő őseikből kifejlődtek a madarak. így hőt termel izmaiban. arra jó példa a fecske. sok más nagy testű rovarhoz hasonlóan a poszméh is szőrbundát növeszt teste köré. amelynek kétszer akkora a szíve. A legtöbb madár azonban nemcsak repül.

és szembefordul a széllel. akárcsak a lökhajtásos repülőgépek egy zsúfolt repülőtéren. Más albatroszfajok alacsonyan fekvő óceáni szigeteken sűrű kolóniákban fészkelnek. úszóhártyás lábaikkal. mindig szabadon hagynak a telep szélén. Az óceán felszínének közelében a légáramlatokat lelassítja a hullámok súrlódása. keskeny szárnyai. elegáns és kecses teremtményekké válnak a tenger felett. fölötte pedig az alacsony légnyomást. előrehajolnak és a lehető leggyorsabban csapkodnak a szárnyukkal. Ezért az albatrosznak a felszálláshoz az emelőerő létrehozásának másik módszerét kell alkalmaznia. így sebességének mozgási energiájától emelőerőt kap. Ezt a légáramlást kétféleképpen lehet előállítani. hogy a szárny sebesen csapkod a levegőben. föl a gyorsabb légáramlásba. hol lecsapva. Mihelyt az albatrosz egyszer már felemelkedett. annyira kihasználja a szelet. hogy a szél keresztülfúj a szárnyon. Végül erőfeszítéseik és a kiterjesztett szárnyuk felszínén átfúvó erős szél eredményeképpen megszerzik a szükséges felhajtóerőt. most bebizonyítják. minimális energiafelhasználással utazik a levegőben. vagy úgy. akkor csak a legnagyobb nehézséggel tudnak fölemelkedni a földről. amelyet pontosan az uralkodó széliránynak megfelelő szögben képeznek ki. Az albatrosz közvetlenül e réteg fölött marad. trappolnak a földön nagy. vagy úgy.végrehajtani a felszállást. Felhajtóerőt azonban másképpen is létre lehet hozni. Ha a szárny felső felületének megfelelő a görbülete. amelyeket olyan nehezen tud a felszálláskor meglebegtetni. aztán amikor sor kerül rájuk. ahogy csak tudnak. szembefordulva a széllel. akkor a rajta keresztülfújó légáramlás létre tudja hozni alatta a szükséges magas. de akármilyen nagy is a zsúfoltság. fölemelkednek a levegőbe. ezekkel az óriási szárnyakkal azonban gyakorlatilag lehetetlen sebesen csapkodni. A vándoralbatrosz a világ legnagyobb szárnyú madara . Gyakran magas szirteken fészkel. A madarak sorban állnak a kifutópálya végénél. olyan gyorsan futnak. Rendkívül hosszú. mennyire értékesek: az albatrosz órákon át képes így egyetlen szárnycsapás nélkül. hol magasba röppenve repülni. Ez a kifutópályájuk. Amikor a madár mégis lassan kezdi elveszíteni a magasságát.szárnyainak fesztávolsága 3 és fél méter -. ahol már a gyors széllel utazhat. sőt gyakran telepeik kellős közepén is egy szabad sávot. és tüstént szárnyaló. sebesen lesiklik az alsóbb rétegbe. körülbelül 20 méterre a víz felszínétől. . Legjobb a kettőt egyszerre alkalmazni belefutni a szélbe. ahonnan egyszerűen ledobhatja magát a levegőbe. ami visszaviszi. Ám ha eláll a szél. hogy visszanyerje.

és néhány hétig idejük nagy részét a szárazföldön töltik. szárnyaikat gyakrabban csapkodva. Virtuóz vitorlázórepülők az afrikai keselyűk. amíg el nem érik a felszálló légoszlopot. és csak akkor csapnak le a víz felszínére. amelyet a pilóták termiknek neveznek. aztán hajnalban megvárják. farkukat pedig leeresztik. beteg állatot keresve. A keselyűknek nagy ugyan a szárnyuk. Ily módon táplálékot keresve naponta akár 100 kilométeres utakat is megtesznek a szavanna fölött. Évről évre a magasban maradnak. otthagyják. egy-egy kopasz szikla vagy földterület azonban visszaveri a hőt. amikor elkapnak egy-egy halat vagy tintahalat.Több faj az Antarktisz viharos. Ekkor leszállnak valamelyik útvonalukba eső apró szigeten. mint az albatroszé. Amikor több száz méternyire a szavanna fölött elérik a termik tetejét. hanem kurta és széles. és csigavonalban emelkedjenek fölfelé. csőrüket csattogtatva táncot lejtenek egymásnak. Az albatroszok együtt utaznak a széllel. fölszálló légoszlop keletkezik. Ezek a madarak egy másfajta légáramlást használnak ki. utána pedig újra elindulnak erőfeszítés nélküli világ körüli repülőútjukra. újra meg újra körberöpülik a földgolyót. A Föld felszíne nem egyenletesen reagál a Nap melegítő hatására. egész idő alatt a felszálló meleg levegő vékony oszlopában maradva. Kiterjesztett szárnnyal. siklórepülésben igyekszenek az alapja felé. hogy éles kanyarokat vegyenek. a keselyűk minden erőfeszítés nélkül köröznek körbe-körbe. ahol a szelek állandóan keleti irányba fújnak. majd a földet éréskor kiterjesztik a szárnyukat. Mihelyt az első termik kialakul. A keselyűk az éjszakát alacsony. A füves térségek és a nagy vízfelületek hőt vonnak el a levegőből. ami így egyfajta légfékként szolgál. aztán párosodnak. fölnevelik egyetlen fiókájukat. a madarak fáradságos erőfeszítéssel. gyors. Nekik nem állnak ilyen állandó és megbízható szelek a rendelkezésükre. megölt vagy sebzett. Addig meg sem próbálnak a magasba emelkedni. tövises fák ágain gubbasztva töltik. Ha ráunnak az egyik termikre. és kémlelik a lenti síkságot. amelyek segítenék a repülésben. szelíd siklórepülésben akár 10 kilométernyi távolságot is megtesznek. amelyben megint felszállhatnak egy újabb megfigyelőállásba. ami aztán a szárnyaik közé kap és fölemeli őket. meredek siklórepülésben ereszkednek le. Ez a szárnyforma lehetővé teszi számukra. míg csak végül hétéves korukban el nem érik a nemi érettséget. . amíg a felkelő Nap felmelegíti a földet. majdnem befagyott tengerein él. Amikor zsákmányra találnak. de nem hosszú és keskeny. hogy egy másik termiket keressenek maguknak. így fölötte egy forró.

hogy lássanak. vagy le tudják ereszteni. Ha a bagoly oldalvást akar nézni. A legtöbben csapkodó szárnyaik evező mozgásával utaznak a levegőben. lakomájukat emésztve. Az Andokban élő kondorkeselyű akár 11 kilogrammot is nyomhat. fel tudják emelni. elkaphassa zsákmányát a levegőben. hogy a madár elkerülhesse az akadályokat. és mindenekfelett. hogy alig hagy helyet izmok számára. és amikor távoli részletek megkülönböztetéséről van szó. Rendszerint keservesen elveszkölődnek a legközelebbi tüskés fáig. Farkuk tollas legyezőjét ki tudják szélesíteni. Hatalmas szaruhártyája és a mögötte ülő óriási szemlencse olyan sok fényt gyűjt össze. A sólyom szeme a testméretek különbözősége ellenére nagyobb. nyolcszor jobb a feloldóképessége. annyit. ehhez viszont páratlanul mozgékony nyakkal rendelkezik. hogy a bagoly tizedannyi fényben is tisztán lát. amíg úgy meg nem telik a gyomruk. amelyik képes úgy rábízni magát a légáramlatok emelő hatására. Szinte minden madár repül. eközben szinte teljesen a látásukra hagyatkoznak. hogy szabályozzák haladási irányukat a levegőben. még a baglyoknak is szükségük van némi fényre. mert csak a központi szaruhártyája áll szabadon. ami lehetővé teszi. mint az albatroszok és a keselyűk. . többségük nappal. Két madárfajnak azonban mégis van egy olyan technikai eszköze. mint az emberé. el kell fordítania a fejét. feláldozták a részletek felismerését a fényérzékenység érdekében. A bagoly szeme olyan nagy részét foglalja el a koponya elülső részének. mint egy kisebb kutya. amelynek segítségével teljes sötétségben is képes tájékozódni. Ez a szerkezet annyira hatékony. Ám ahhoz. akkor még az optikailag leghatékonyabb szem sem működik. Valóban: a madaraknak van minden állat közt a leghatékonyabb és legérzékenyebb szemük. hogy csak nagy nehezen tudnak újra a levegőbe emelkedni. A levegőben való gyors utazás rendkívüli érzékeny navigációs apparátust követel. Ha egyáltalán nincs semmi fény. Mivel a baglyok éjszaka vadásznak.Nagy veszekedések és marakodások közt addig lakmároznak a dögből. még nagyobb. hogy a madarak ennek révén a legnagyobb repülő állatokká válhattak. mint amennyire egy embernek szüksége volna. a többi részét bőrhártya fedi. így a bagolyszem gyakorlatilag rögzítve ül az üregében. mint amilyennek látszik. Kevés madár van. le tudják keskenyíteni. Szemük óriási. mielőtt újra megpróbálnak egy másik termiket keresni és megint fölszállni a levegőbe. hogy pontosan meg tudja becsülni a távolságokat a biztonságos leszálláshoz. aztán ott megülnek egy darabig.

a falak párkányain a sztalaktitfüggönyök és -pillérek között ülő szuszókokat. képesek meghallani a nyári estéken vadászó denevérek . messze túl vannak az emberi fül által érzékelhető tartományon. érzékeny szemük már elég fényt talál ahhoz. leghíresebb telepe a venezuelai nagy Caripe-barlangban található. de ő is sebes csattogó hangok áradatát bocsátja ki. Akármilyen komplexnek és kifinomultnak tűnik is ennek a két madárnak a lokátortechnikája. a barlang fenekén az ürülékükkel odakerült magvak kihajtanak. hiszen a madár számára ilyenkor fontosabbá válik a pontos helymeghatározás. a madarak megnyugszanak. riadókiáltásaik megszűnnek. amelyeken ülnek. a csattanások frekvenciája megnő. Ezzel a technikával képesek a velük körülbelül azonos nagyságú tárgyak észlelésére. Fészkeiket. Erre azonban nincs is szükségük. Így már megpillanthatja a barlang összes szintjein.Mindkét faj barlangokban él. sokan felrepülnek. mert mihelyt biztonságosan kijutottak a barlangból. szakszerű. de jóval kisebbekére már nem. Akkorák. Az általuk kiadott hangok rendkívül magas frekvenciájúak. ahogy kíváncsian néznek lefelé. amelyekkel navigálnak. az egész barlang visszhangzik a kiáltásaiktól. hogy a szalangána kisebb tárgyakat is észlelhessen. a szalangána. és szárnycsapásaik puha suhogásán kívül halk csattogásukat hallhatjuk. Kissé távolabb már koromsötét van. így elzár minden közvetlenül behatoló fényt. de még a levegőben körülöttük röpködő többi madárét is. Ezek azonban sokkal magasabb frekvenciájúak. mint a galamb. Amikor egy-egy akadályhoz közelednek. Ez a barlang a bejárattól néhány száz méternyire élesen elkanyarodik. fejüket jobbra. ezért az embernek zseblámpát kell használnia. így lehetővé teszik. és rikoltozva röpködnek az ember körül. A fal tövében. Semmiféle rokonságban nem áll a szuszókokkal. A zseblámpa fénye megriasztja őket. de még egyre röpködnek. Bár egyes emberek. A visszhangokból kikövetkeztetik a sziklafalak és a csüngő sztalaktitok helyzetét. A lappantyúk rokona a szuszók. de az állandó sötétség miatt sohasem zöldülnek ki. ez csak amatőr próbálkozás az éjjel repülő denevérek által kifejlesztett. az éjszakai erdőben nagy. Ezek azok a hangszignálok. A másik madár. csillog a szemük a zseblámpa fényében. hogy megkeressék a táplálkozásukhoz szükséges gyümölcsöket. mint a szuszóké. a délkelet-ázsiai barlangokban fészkelő kis sarlósfecske. Ha az ember eloltja a zseblámpáját. és csöndesen vár a sötétségben. visszaöklendezett táplálék és ürülék halmai borítják.balra forgatva. amelyik ezt a visszhang-lokátortechnikát alkalmazza. kifinomult változathoz képest. különösen a fiatalok.

nemcsak a zsákmány. és a pár. . Ez nemcsak azt teszi lehetővé a denevér számára. hogy hozzáférhessen fő táplálékához. akár másodpercenként kétszázat is. forognak és pörögnek. mint a madarak. aztán leejti őket egy kőre. fehérfejű réti sasok. miközben aprólékosan átvizsgálják az alattuk elterülő földeket. aztán bukórepülésbe kezdenek. kiterjesztett szárnyaikon a szél ellen libegve képesek repülni. a vándorsólyom. de még halakra is lecsapnak a folyók felszínén. és így óránként a 130 kilométeres sebességet is eléri. hogy kiszívják belőlük a nektárt. Az apró ragadozó madarak. Zsákmányát még a levegőben kapja el. magasan végzi őrjáratát az égen. mint a vörös vércsék és a karvalyok. közben egyfolytában hangosan énekelnek. bukórepülésük közben hangokat is adnak különleges remegő tollaikkal. A párjuknak magukat mutogató. a vadász is elpusztulna. A denevérek éjszakáról éjszakára minden nehézség nélkül repülnek el sajátos. nagy magasságba viszi föl a csontokat. mint két cirkuszi akrobata. El tudják kapni a repülő rovarokat a levegőben. a legcsekélyebb mozgást is észlelve. amely elárulhat egy egeret vagy egy gyíkot. amivel azonnal megöli. bukórepülésben csap le zsákmányára : szárnyait a lehető legkisebb légellenállást keltő helyzetbe húzza vissza. barna kányák bukfenceznek a levegőben. A levegő feletti uralom nagyon hasznos mindazok számára. és szinte mozdulatlanul csüngnek az égen. a navigációjukhoz használt jelek még ennél is magasabb frekvenciájúak. libegnek a virágok előtt. miután lekopasztja a tetemet. az egyik madár a hátára veti magát. A hollók szemmel láthatólag csak játszanak. erőteljes ütést mér a tarkójára. Ezeket a denevérek "adagokban". hogy hajszálpontosan lokalizáljon egy repülő rovart. akik megszerezték. Amikor kiválaszt magának egy alatta repülő kisebb madarat. Egyes madarak. hogy tájékozódjon. rendkívül gyorsan bocsátják ki. hogy ha a földön csapna így le valamilyen célpontra. A vadászó madarak leggyorsabbja. A szürke cankók 600 méter magasra szállnak. Más madarak udvarlási szertartásaik keretében hencegnek el repülőtudományukkal. A saskeselyű.halk sikkantásait. Olyan nagy a sebesség és az ütközés ereje ilyenkor. amikor bukfenceznek és hemperegnek a levegőben. Mindennek ellenére távolról sem olyan tökéletes és sokoldalú repülők. köztük a bíbic és a szalonka. hanem azt is. a csontvelőhöz. időleges élelemforrásaikhoz. Egyes madarak mintha csupa gyönyörűségből élveznék a légi akrobatikát. ami hozzátartozik az udvarlási szertartásukhoz. összekulcsolja a csőrét a levegőben.

Mexikóban hagyják. hogy ezek az utazások mire valók. Még mindig nem tudjuk biztosan. párosodnak. a denevérek barlangokat keresnek maguknak. így kézenfekvő a feltételezés. mi kényszeríti ezeket a nőstényeket arra. hogy ezt pontosan hogyan is csinálják.ezek ugyanazon a kis földterületen táplálkoznak. vagy egyszerűen azért. Sok más faj azonban egész életét utazással tölti. de még mindig nem értjük teljesen.és rovar. és a hideg időjárás lehűléssel fenyegeti apró testüket. de mivel röptüknek látszólag ritkán van célja. túlnyomórészt nagyjából észak-nyugati irányba repül. és csak azért jönnek ide. Még kevesebbet tudunk a denevérek vándorlásáról. hogy elköltsék évszakhoz kötött gyümölcs. amikor a nyári rovarlégiók kezdenek eltűnni. hogy egy ilyen hallatlan méretű "szülőotthonba" gyűljenek össze. és lehet. rakják le petéiket és pusztulnak el. Egyes fajok csakugyan nem . hogy megfelelő barlangot vagy padlást válasszon magának. Az a fehér káposztalepke például. amelyik tavasszal valahol Európában kelt ki. miközben semmi olyan akadály nem tartja fel őket. a természetbúvárok csak lassan ismerték fel. ahol kikeltek. A téli szállással szemben nagyon pontos követelményeik vannak : száraznak. A madarak egyik kontinensről a másikra repülnek. hogy valamiféle módon a Föld elektromágneses mezőire reagálnak. Lehet. Párjukat onnan 1500 kilométerre. A réteken és az erdőkben az őket tápláló növények körül röpködő lepkék látszólag törékenyek és gyöngék. hogy a madarak nagy távolságokat képesek megtenni a levegőben a tenger és a szárazföldek felett. hogy felismerik az alattuk elterülő szárazföldek alakját. hogy megszüljék kicsinyeiket.A repülés legfőbb haszna azonban alighanem az. csupa nőstény. ahol téli álomra vonulhatnak. hogy miután a denevér csupaszon születik. amely táplálkozás közben nyáron nagy távolságokat jár be. A rovarok szintén hosszú utakat tesznek meg a levegőben. Ilyen hely nem túl sok van. hogy vándorlásaikban szerepet játszik a Nap és a csillagok alapján való tájékozódás.lakomáikat. értékes számára a hatalmas gyülekezet barlangban gerjesztett melege. Lehetséges. mint a földhöz kötött állatokat. ősszel több száz kilométert is repül. . nem túl hidegnek és állandó hőmérsékletűnek kell lennie. ezért számos denevérfaj. hogy elmeneküljenek a kemény telek elől. a Bracken-barlangban minden nyáron 20 millió szelindek denevér gyűlik össze. Más fajok más okokból gyülekeznek össze. Ősszel. lehet. hogy nem repülnek messzire. Texasban.

mintegy 3000 kilométeres utazás után eljutnak Texas déli és Mexikó északi részére. először körülbelül egy hétig északnyugatnak veszik az útjukat. amelyek a nyár közepén tűnnek fel. Ezek hosszú életű lepkék. amikor süt a Nap és meleg van. Azok pedig. odvas fákban vagy egyegy halott fa kérge alatt menedéket keresnek. mert haladási irányuk nyílegyenes. és egyáltalán nem hasonlít az olyan harácsolók kanyargós röptére. miután feltáplálták magukat. Néhány lepkefaj egészen másféleképpen vándorol. mint a fehér káposztalepkéé. Éjjel mindig leszállnak. . Leghíresebb közülük a pompás danaiszlepke. útvonalukat ennek megfelelően korrigálják. nem repül gyorsan. Egyesek ezek közül sem kószálnak messzire. amelyeket előttük már a danaisz. Ezek szintén utaznak. A lepkék jól bevált. és életük hátralevő részében már ők is délkelet felé repülnek. de mivel vonulásuknak nem az a célja.csak három-négy hétig él -. de úgy tűnik. de aztán néhány napon belül visszafordulnak. és ott téli álomra vonulnak. némelyikük majd egy évig is él. ám kora ősszel kikel egy másik nemzedék is. Az efféle lepkék a Naphoz igazodva navigálnak.tavak körüli erdőkben. ők délkelet felé vándorolnak. udvarol és lerakja a petéit. Ők is a Naphoz igazodva navigálnak. de ugyanazon a helyen egy bizonyos faj számára évről évre pontos és állandó.Csak olyankor utazik. Ilyen helyeken akár órákat is eltölt. gyakran olyan fákra telepszenek. párt és peterakóhelyeket találjanak. ahol kikelt. de éppen az ellenkező irányban. Ennek az őszi nemzedéknek a kétharmad része azonban egészen másképp viselkedik: útnak indul dél felé. amelynek nagy populációja él az észak-amerikai Nagy. keskeny légifolyosót követnek. de a Nap napi járásához nem nagyon igazodnak. útközben el-elidőzik. de még ezen a rövid időszakon belül is akár 300 kilométert is utazik arról a helyről. Végül.lepkék számos nemzedéke használt. eszik. és céltudatosan repülnek. kacskaringós. hogy elérjenek egy bizonyos pontra. amikor kedvére való növényeket talál. de végül mégis csak továbbindul. hogy a Nap napi mozgását is képesek figyelembe venni. hanem hogy új tápláléklelőhelyeket. A nyár vége felé további káposztalepkék fejlődnek ki. Tavasszal kikelő példányaik valószínűleg egész életükben ugyanazon a környéken maradnak. ezért ezek az útvonalak nagyon jól megfelelnek számukra. Bár rövid életű . ritkán állnak meg táplálkozni vagy párosodni. A hátraarc pontos időpontja a földrajzi hely és az illető lepkefaj szerint különböző. Így vándorlásuk útvonala igen széles. Az irányváltást kiváltó tényező a jelek szerint az éjszaka hossza és hőmérséklete.

Az első néhány száz méteren még furcsán és irreálisan felhallatszanak a lenti zajok. még akkor is. ahol kikeltek. mint oly sok más élőlény. Mások az ágakra telepszenek. egy toronyóra ütése. Az olyan. mint a fiatal pókok. amelyeket már nemzedékek óta használnak. Meleg napokon a milliók közül néhányan odébb libegnek. Az ember itt a széllel utazik. de amelyek megmenekülnek előlük. de most elkezdenek párosodni. minden egyéb tekintetben felnőtt rovarok. útközben táplálkoznak és lerakják petéiket. még magasabbra is sodorhatja a szél. ha a . és menedéket keresnek a fasorok. amikor eljön a tavasz. és mellesleg még táplálkoznak is egy kicsit. Most már nem haladnak olyan gyorsan. olyasmik mint egy autó motorzaja. A vándorló rovarok különböző magasságokban utaznak. és csak akkor kezdenek el mozgolódni. amelyet a fölemelkedő meleg levegő sodort ide. Aztán a lepkék hatalmas hófelhője néhány nap alatt felkerekedik és észak felé vonul. ezért minden mozdulatlannak tűnik. mint a fecskék. Ezt az alig néhány kilométerrel a fejünk felett lévő világot egy személyszállító repülőgép földi légnyomású. hogy a szél le ne térítse őket útvonalukról. ahol milliószámra telepednek meg meghatározott tűlevelű fákon. de útvonalukon már otthagyták ivadékaikat. A következő őszön az északon lakók által lerakott petékből kikelő újabb danaiszlepkék megint nekivágnak a távoli délre vezető útnak. hogy szárnyaik összefüggő takarót alkotnak a fatörzseken.A Mexikóba érkezők egy-két meghatározott völgyben gyűlnek össze. amelyekről szinte csöpög lefelé a rengeteg lepke. A levegő egyre hidegebb lesz. nem a maguk jószántából repülő rovarokat. sövények és falak mögött. ott lógnak minden egyes fenyőtűn. Bár az ivarérett. Ezek közül a vándorok közül legfeljebb csak néhányan jutnak vissza azokba az erdőkbe. amelyet csak a kosár nyikorgása és a fölemelkedéshez szükséges forró levegőt előállító gázégő időnkénti belobbanása tör meg. Olyan sűrűn ellepik ezeket a fákat. vagy egy beszélgetés foszlányai. fűtött és oxigénnel dúsított utasteréből aligha lehet értékelni. Ehelyett szálljunk fel oda egy léggömb lecsüngő nyitott kosarában. Menet közben ezeket a pöttöm utazókat zsákmányul ejthetik az olyan magasan repülő rovarevő madarak. Szeles napokon a lepkék alacsonyan szállnak. rendszerint alig tesznek meg többet naponta 15 kilométernél. csöndes napokon azonban akár 1500 méterre is fölemelkednek. mindeddig szexuálisan passzívak voltak. akár 5000 méter magasra is emelkedhetnek. Szép. de a többiek legnagyobbrészt pihennek. Ám hamarosan teljes csönd lesz.

Földhöz képest igen gyorsan is mozgunk. Messzi alattunk füstködszerű felhők fedik el a szárazföld felszínét. hogy a Földet máris elrejti a szemünk elől egy felhő. mély kékje következik. így működése lelassul. Mielőtt bármiféle testi zavarnak tudatára ébrednénk. hiszen agyunk kevesebb oxigént kap. alsó szélük lapos és vízszintes. . Ebben a magasságban még mindig lehetséges. egyre ritkábbá válik. Ez az. Bár ezek a madárlátogatók ritkák és szórványosak. s találkozunk a szunnyadó élet mindenütt jelenlevő parányaival. amelyek alapján navigálnak. A levegő. A termikek belsejében akkora erővel söpörnek le-föl a légáramlatok. radarral pedig a szinte hihetetlen. Erdei pintycsapatokat láttak már 1000 méter magasságban repülni. hogy kihasználják az ottani. és talán azért emelkednek ebbe a nagy magasságba. előkerül néhány levéltetű és egykét apró. 6000 méteres magasságban is észleltek partfutókat. Ha az őket tápláló termikek valamelyike elkapja a léggömböt és a magasba emeli. De lehet. sőt.ha éjszaka repülnek . hogy a levegő fizikai sajátságai megváltoztak. ami a dolgot veszélyessé teszi. vagy . az szinte biztosan végzetes. az alacsonyabb szintek légáramlatainál rendszerint erősebb és állandóbb szeleket. de a felső feltornyosul és sebesen változó bóbitákat formál. Ezek vándormadarak. érzékeink pedig kezdenek eltompulni. Ha zsírréteggel bevont üveglemezekkel kitartóan kutatunk utánuk. a virágporral meg a gombaspórákkal is. amit belélegzünk. mint a szigetek egy fehér tengerből. Így aztán. hogy más élőlényeket is megpillanthatunk. a hegyek úgy emelkednek ki belőle. Itt egészen rendkívüli szépségű világba kerülünk. esetleg már elveszítjük a józan ítélőképességünket. bölcs dolog lesz. ha elkezdünk az oxigénmaszkon keresztül oxigént belélegezni. egyszerre félelmetesen és elevenen láthatóvá válik a bennük zajló áramlások rendkívüli sebessége. így minden lélegzetvételünkben egyre kevesebb az oxigén. jószerivel észre sem vesszük. de azokon túl aztán már csak az űr tiszta. ez valószínűleg különösebben nem zavar. ökörnyálas pók.hogy lássák a csillagokat. hogy széjjeltépnék a léggömböt. Körös-körül hatalmas felhők vonulnak. Itt van az élet végső határa. amikor a magasságmérőnk 5000 méter magasságot mutat. de mindig találhatunk itt néhány más élőlényt. Ezek felett a felhők felett nagyon nagy magasságokban még lehetnek további felhőfoszlányok is. Amikor az ember ezeknek a szintjére ér. Mivel mozdulatlanul állunk a szűk kosárban.

robogó csillagnyomokként látjuk is a Földről érkezésüket és pusztulásukat.és fémérctörmelékek szintén ezekben a gázokban égnek porrá a súrlódástól.térfogatának majdnem 80 százaléka . mint az Antarktiszon mért legalacsonyabb hőmérséklet. amelyen át ide felkapaszkodtunk. olyan forróra hevül. az atmoszferikus víz csak apró töredéke annak a vízmennyiségnek.egy teljesen semleges gáz. amely odalenn a Föld felszínén a jégtakarókban. más része finom cseppecskékből áll. Itt már csak a fekete űr van. éjszaka pedig megakadályozza. amely kibírja ezt a hőt és a földre csapódik. Itt a Földön a légkör a rajta áthaladó napsugárzás energiájának nagy részét elnyeli. E szint fölött egy-két kilométerrel csaknem valamennyi gáz kifogy a légkörből.kivéve az embert. szén-dioxidból és olyan. A légkör véd meg bennünket továbbá a szélsőséges hőmérséklet-változásoktól is. Csak nagyon ritkán akad köztük olyan nagy meteor. A légköri víz is földi forrásokból keletkezik. amelyek felhőkké gyűlnek össze. kevesebb mint 1 százaléka. elszökjön az űrbe.Az alatta elterülő vékony rétegben sok-sok millió éve nyüzsgő élő organizmusok közül egy sem jutott ennél magasabbra . E gázok mellett a légkör vizet is tartalmaz. . A légkör legbővebben előforduló eleme . A meteoritok. amit a Föld magába szívott. a hóban. mint az argon és a neon. a nitrogén. és a fotoszintézis melléktermékeképpen a Föld felszínén élő növények anyagcseréje során keletkezett. Hogy ezek milyen pusztítóak lennének. mégis pótolhatatlan pajzsot jelent az űrből jövő halálos bombázás ellen. A kozmikus sugarakat. amelyek kialakulásának korai szakaszaiban rázták meg a Földet. azt a Holdon uralkodó állapotokból ítélhetjük meg. kis mennyiségben előforduló gázok nyomaiból áll. árnyékban pedig sokkal hidegebbre hűl le. a külső térből nagy sebességgel érkező kő. hogy az a hő. Ez valószínűleg azoknak a hatalmas vulkánkitöréseknek a során szökött a felszínre. Akármilyen vékony is a légkör. Bár az égen látszólag bőségesen vannak felhők. későbbi eredetű. hogy a víz forrni kezdene rajta. ahol nincsen gázburok. Ennek egy része láthatatlan pára. A légkör többi része. amely a légkör valamivel több mint 20 százalékát alkotja. Amikor rásüt a Nap. a tavakban és az óceánokban van. s a gravitációs vonzás aztán azóta is bolygónk körül tartja. nappalaink így elviselhetőek. a röntgensugarakat és a napsugárzás romboló részeit mind ez a gázburok nyeli el. Az oxigén.

amelyek végigsöpörnek a partokon.Kis részét a növények levelei adják le. Így az édesvíz. hogy áthullanak a felhő alapján. mint a termikek. hogy az esőcseppek jéggé fagynak bennük. ha emelkedő terep fölé. Néha ez a párolgási folyamat nagy területek fölött szelíden és egyenletesen megy végbe. Az óceán meleg vizei fölött kialakuló felhőket a meleg. A tenger vizét az orkán vízfalakká emeli. Ezeket az óriási viharokat nevezzük hurrikánnak.felhőkké kondenzálódjanak. de legnagyobb része a tengerek és tavak felszínéről párolog el. így zuhanásuk közben elolvadnak. ahonnan . vagy a nagy hegyláncok oldalára fújja őket a szél. Az ily módon hatalmas tömegben összegyülemlő vízrészecskéket a Föld felszínén magukkal ragadják a szelek. amelyeket a két. A gomolyfelhők néha olyan magasra emelkednek. aztán a sarkokon száll le. száguldó felhőkből. A légtömegekre gyakorolt mozgatóerők kölcsönhatása óriási légörvényeket hoz létre. A különösen nagy felhőkben. amelyek közben további jégburkot vesznek fel. mert a forró levegő az Egyenlítőnél emelkedik a magasba. A tomboló szelek özönvízszerű esőkkel árasztják el a bolygót. de néha a vízgőzt a forró levegő hatalmas felszálló áramlatai ragadják magukkal. és eső formájában hullanak le. felszálló légáramlás hatalmas örvényekké kavarhatja. Megnő a súlyuk. és jégeső formájában zúdulnak a földre.nyugati impulzust ad a levegőnek. A tomboló szelek kicsavarják a fákat. miközben ömlik az eső a fekete. már jól ismert tényező. és olyan vastaggá nőhetnek. és vízszintes felhőrétegek keletkeznek belőle. Az ezek körül a rendszerek körül süvöltő szelek sebessége az óránkénti 300 kilométert is elérheti. így leadják nedvességrakományukat. ám a felszálló áramlás újra magával sodorja őket. A kisebb felhők már akkor kivetik magukból a jégrészecskéket. visszatér a bolygóra. hogy az aljától a tetejéig teljesen betöltik a légkört. a felszálló levegő felkapja és a felhő tetejére emeli ezeket a jégdarabokat. épületeket döntenek romba. hogy aztán tornyosuló kumulusz. Minden légköri jelenség közül a hurrikánok a leghatalmasabbak és a legpusztítóbbak. Az előbbi egy kelet. a Föld forgása és a napsugárzás egyenetlen eloszlása hoz létre. míg végül a jégszemcsék olyan nagyra nőnek. ettől lehullanak. és végigkorbácsolják a szárazföldet és a tengert. Ez az emelkedés és esés többször is megismétlődhet. A rétegfelhők hidegebb és sűrűbb légrétegekre sodródva felszállás közben lehűlnek. amikor azok még nagyon kicsinyek. amelyek az alapjuktól a taréjukig 4 kilométer magasak is lehetnek. Más felhőkből szintén csapadék keletkezik. Ám az égből jövő víz legtöbbször szelídebben hullik. amelyek úgy emelkednek föl. amelyek átmérője a 400 kilométert is elérheti. az utóbbi pedig egy észak-délit. amelytől minden szárazföldi állat és növény léte függ.

hó és kő söpör végig a hegyoldalon. és a porrá zúzott kőtörmeléktől tejszínűvé vált víz tör elő az aljából. de behatol a repedésekbe. a gleccserpatak. végigsúrolja a völgy oldalait. 8. A hegyeket ezeken az alacsonyabb szinteken a rájuk hulló eső is rombolja. Ez az édesvíz globális viszonylatban elég ritka folyadék. hogy fiatal. Az alsó részébe belefagyott vándorkövek úgy marják a gleccser ágyát. gleccsert alkot. egyesül és jégfolyót.származott. FEJEZET AZ ÉDESVIZEK A világ hegyeire szelíden hulló hópelyhek egyben a rombolás eszközei is : több méter vastag hótakaróval borítják a csúcsokat. aztán csatlakoznak a gleccserpatakokhoz. amelyekre ránehezedik. javította és tördelte: a Webtigris. ahol aztán a melegtől elkezd olvadni. A hó alsóbb rétege a ránehezedő súly hatására jéggé formálódik. Ez a sok-sok jég. miközben maga a gleccser hatalmas szétzúzott kövekből álló falat hajt maga előtt. Amint csúszik lefelé. Az erek és patakocskák patakká egyesülnek. és éjjel. kőtömböket és lemezeket hurcolva magával. amikor megfagy. behatol repedésekbe és hézagokba. . kitágulva szilánkokat és apróbb darabokat hasít le a sziklából. körülzárja a sziklák kitüremléseit. amely a hegygerincek közötti mély szurdokokban összegyülemlik. az alatta fekvő jég a saját súlyától lassan elkezd lefelé csúszni a meredek lejtőkön. Mozgása közben pusztít. Így halad lassan lefelé az állandó hó határa alá. Miközben fentről tovább hullik rá a hó. Időnként azonban az egész jégtakaró hirtelen megcsúszik. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. mint a hómezőt átszelő egyre szélesebb repedések. és sok ezer tonnányi jég. amelyek hanyatt-homlok gurulnak lefelé a szirteket szegélyező szögletes kőhalmokra. mint egy gigászi ráspoly fogai. Ez a mozgás az idő legnagyobb részében olyan lassú. Napközben ártalmatlanul lecsurog a sziklafalakon. hogy nincs más látható jele. erőszakos folyót alkotva együtt zúduljanak le a völgybe.

hogy különböző állatok is megélhessenek benne. Ez az eljárás alig hét-nyolc percet vesz igénybe. nyolcas alakú mozgással köröz a fejével. és ezt egy kavicshoz rögzítve. odaragadjanak. bár csak lebegő. amelyik megpróbál állandó otthonra találni ezekben a rohanó vizekben. a lárvák vadásznak. hogy újra meg tudjon kapaszkodni a tapadószervével. hogy az apró részecskék. . majd ívbe hajlik. és szelíden mocorognak a fenéken. hadd sodorja lábatlan. amelyeken áthaladt. amellyel megakadályozhatja. aztán szőrös állkapcsával lesöpri róluk a zsákmányt. ahol kevés a növényi táplálék. Végül már elég szerves tápanyagot tartalmaz ahhoz. leveleket és algákat majszolgatva. a szájnyílás melletti mirigyekből nyálkát ken rájuk.A világ összes vizeinek kilencvenhét százaléka sós. de biztosítja folyamatos áramlásukat. Ez a lárva is a hálójában él. Zsákmányukat hálóval ejtik csapdába. ez a víz azonban. aztán hurokká görbíti a testét. oxigéndús vízben élnek. mentőkészüléke is van : selyemből biztonsági kötelet sző magának. aztán elébe kuporodik. és felső ajkának sertéivel rendszeresen végigsöpri a háló belső felszínét. Mielőtt újra kiengedi a hálót. kémiailag nagyon tiszta. apró kőzetrészecskéket sodor magával. de idefönn. Ezt a szájnyílása két oldalán lévő legyező alakú táplálékfogó hálókkal oldja meg: felváltva húzkodja őket. beléköltözik. Lejjebb a völgyekben már kevésbé örvényes vízben vagy a tavak állóvizében gallyakból vagy homokszemekből csövecskéket építenek maguknak. felvett ugyan némi szén-dioxidot és oxigént. és finom hálót sző a kereten. egy nagy előnye is van: bár a víz viszonylag kevés ehető részecskét tartalmaz. amelyeket arra sodor a víz. Minden élőlénynek. amelyek egyébként áthaladnának a szőröcskék között. vissza tudja vontatni magát eredeti helyére. Időnként valamelyikük kissé kinyújtózik a sodrás irányába. Ha a patak gyors áramlása okoz is problémákat. További sebes folyása közben azonban fokozatosan növényi részecskéket gyűjt össze a partjai közelében fekvő kövek közül kisarjadó hegyi növényekből. ki kell fejlesztenie valamiféle módszert. Egyik fajuk selyemszerű fonálból tölcsért fon magának egy kő alsó felére. és elsodródna. A cseszle lárvájának csak el kell kapdosnia őket. Hogyha e közben a manőver közben elveszítené a fogást. féregszerű testüket az áramlás. Egy harmadik selymes fonalakból ovális keretet épít a kavicsok közé. hogy még a mikroszkópikus részecskék is fennakadnak rajta. amely akár 5 centiméter hosszú is lehet. Eddig még kevés ásványi anyagot oldott ki a frissen felszínre került és az időjárás hatásainak még ki nem tett kőzetekből. és elkapdossa más rovarok álcáit és az apró rákocskákat. A tegzesek számos fajának lárvái friss. A nagy púposszúnyog vagy cseszle lárvái a potroh utolsó szelvényén lévő tapadószervecskével rögzítik magukat a kövekhez. hogy a víz elsodorja. aztán hagyják. de olyan finom szemű. de mást szinte alig. Amikor a légkörön át lehullott a felhőkből. Egy másik cső alakú hálót készít.

akkor a folyó kellős közepén. Ahogy aztán növekszik. vöröses a pofája és a melle. A fogascsőrű récék mindenütt ott élnek a magas völgyekben az Andok egész hosszában. amely ellen eddig olyan vitézül harcoltak. hanem Szibéria és a Himalája hegyi folyóiban is. a minden oldalról örvénylő. gumiszerű csőrével lárvákat keresgélve csipkedni kezd a kövek közt. Chilétől Peruig. Eközben tökéletesen felismerik az áramlatokat és a zuhatagokat. a lárva gyorsan kijavítja a hálóját. Ezzel azonban más. nagyobb élőlények számára is lehetővé válik itt a megélhetés. és nemcsak Észak. fehéren habzó víz gyűrűjében. és szerencséje van. sőt. Megeszi az ebihalakat. Ott van a felszín alatt. bólogatnak és táncolnak a fehér. a szárnyízületén lévő apró. A tegzes és más rovarok egész sora . hosszú. hogy felszálljanak a levegőbe. Párjának szürke a feje. az ökörszemmel áll rokonságban. kizárólagos folyószakasza. mint sok más récefajnál. kérészek . Ha az ember végigballag az Andok valamelyik magasban fekvő völgyén.az efféle eszközökkel sikeresen betelepítik a hegyi patakokat. egész Európában mindenütt megtalálható a Brit-szigetekig. hanem egész éven át megmarad. Minden párnak megvan a maga saját. de hasonlóan figyelemre méltó készségekkel felruházott madárral. Körülbelül egy perc múlva fölbukkan.és Dél-Amerikában él. és láthatólag minden nehézség nélkül visszakapaszkodik a kőre. ahol az áradat ott örvénylik a lábuk körül. A récepár körülbelül fél óráig dolgozza fölfelé magát ár ellen. majd sietve visszatérnek kiindulópontjukra. A vízirigó. amely akkora. és nagyobb zsákmányra halászva nagyobb és durvább hálókat sző. éles csőre cseresznyepiros. Tollazatuk meghökkentő különbözősége nemcsak a párzási évadban jelentkezik. Időnként kikötnek egy-egy félig víz alá került kövön. merev szárú farktollaival megtámaszkodik egy kövön. feketével csíkozva. Északon azonban meg kell osztozniuk a folyókon egy egészen más származású. csak nagyon ritkán hagyják el. de szintén nagyon . hirtelen átengedik magukat a sebes áramlásnak. Aztán egyszer csak valamelyikük hirtelen lebukik a víz alá és eltűnik. Ezek a fogascsőrű récék. habos vízben. egy nagy kövön megpillanthat egy pár gyönyörű récét. az apró puhatestűeket és a felszínen élő rovarokat. A vizet. a folyás irányával szemben. a teste szürke. néhány percre pihenni.Ha egů nagyobb zsákmány átszakítja. amely fölött ilyen mesterien uralkodnak. de valahogy mindig könnyedén rajta tudnak maradni.bogarak és szúnyogok. mint egy rigó. A hímnek fehér a feje. Amikor elérik territóriumuk felső határát. tüskés sarkantyúkkal jól megkapaszkodik. kőről kőre haladva nagy. úszóhártyás lábaik erőteljes csapásaival. messzebbre merészkedik az áramlásban. aztán karcsú.

lehajtja a fejét és fölemeli a farkát. de hogy milyen hatalmas az erejük. ezek a hatalmas kőtömbök mennydörgésszerű robajjal gurulnak lefelé a folyó ágyában. mielőtt leérne a tövébe. hogy sok-sok éve nem mozdultak meg. megbontják a mohák és más növények. ezzel segít leküzdeni természetes fölemelkedési hajlamát. Mélyebben fekvő földekre vezető hosszú és eseménydús útja közben a folyóvíz egyre több anyagot hordoz. azt jól megítélhetjük a kövekről. hogy a völgy egész talpát betölti a rohanó. mind kerekek és simák. és leúszik a fenékre. mint a récék. mint a magasabban fekvő lejtőkön. A számtalan gödrön és vízesésen keresztülgurított kőtörmelék apró részecskékre töredezik. amelyek egyik sekély pocsolyától a másikig csordogálnak. akkor esetleg óriási ugrásokat tesznek.ügyesen gyűjtögeti a víz alatt a lárvákat is. hogy azokban a kivételes években. miközben gyors szárnycsapásokkal stabilizálja magát. A domboldalakat szegélyező moha. ennek hatására a felületükön lévő ásványi anyagok oldható vegyületekké alakulnak. tollait pedig igencsak vízhatlanná teszi a rendkívül nagy fartőmirigyeiből származó faggyúval. A száraz évszakban esetleg csak szelíd csermelyeknek látszanak. így nem tudja magát olyan erővel előre hajtani. így az áramlás a folyómeder aljára nyomja. . de a vízirigónak nagyon sűrű a tollazata. Egyesek akár gigászi méretűek is lehetnek. mindent szétzúzva. amikor a heves esők annyira megduzzasztják a folyót. ami azt mutatja. amit a jég és a fagy a nagyobb magasságokban megkezdett. a vízesések láncán át rohannak lefelé. és homok. Amikor leér. Ha egy meredek völgy oldalfalán vagy egy fennsíkon folynak át. a szirtekről a fagy által lehasogatott törmeléknek. Ezeknek nincsenek olyan éles szélei. Amikor ezek a fiatal folyók utat törnek maguknak a hegyekből lefelé. átzúdulnak az összetorlódott kőhalmokon és csipkeszerű fátyolként csillogva a meredek sziklafalakon. Ez az Angel-vízesés. Az erős sodrású hegyi folyók folytatják azt a munkát. barna áradat. Lába nem úszóhártyás. amikor megáradnak. Sima alakzataik azonban világossá teszik. Ehelyett csapkod a víz alatt szárnyával. elkezd gyalogolni a folyásiránnyal szemben. Szálláshelyeinek északi részein és a Himalája magas völgyeiben a patakok vize rendkívül hideg.és gyapotsásfoltok. A sziklafelszíneket hosszú ideig koptatja az időjárás. több tonnát nyomnak. a hangák és sások rothadó levelei barnára festik a vízét. a világ legnagyobb vízesése. ami az útjukba kerül.és iszapszőnyeggel vonja be a folyó ágyát. fehér zuhatagokban. hogy a legesősebb évszakot kivéve vizének legnagyobb része permet formájában szétszóródik. Olyan magas. Venezuela déli részének egyik folyója egy homokkő tábla szélén átzúdulva több mint 1000 méternyit zuhan a mélybe. csúcsukat még növények is koronázhatják. amelyeket koptatnak.

nagy.legelészhető algákkal és levelekkel. nagy és széles leveleiket pedig a víz felszínén hajtják. Egyes halak. kilőtt nyílként suhannak fölfelé ár ellen valami más helyre. amely akár egy méter is lehet másodpercenként. hogy szívókorongokkal horgonyoznák le magukat. az Andokban élő tepsifejű harcsa és egy borneói algaevő hal azonban egymástól függetlenül más módszert fejlesztett ki. Sok közülük azzal csökkenti ezt a veszélyt. Ahelyett. Így könnyedén megtartják a helyzetüket egy-egy kiválasztott medencében. Mind a két halfaj ugyanazt a megoldást dolgozta ki erre a problémára : egy bőrredő húzódik végig a kopoltyúfedők közepén. De ezt az oxigénszegénységet nagymértékben ellensúlyozza a növények tevékenysége. rovarlárvákkal. Mivel a folyó most már meleg. és a szájukkal kapaszkodnak. jól átjárja az oxigén. ahol még a fagypont közelében volt. mint a kisebb szervezeteknek. mint például a sebespisztráng. és olyan erőtartalékaik vannak. ennek felső részén beszívják az oxigéntartalmú vizet. Az állatok sok más csoportjához hasonlóan a halaknak is alternatív szaporodási stratégiáik vannak. amelyek segítségével erősen meg tudnak kapaszkodni a köveken. a kövek közt. de olyan óriási számban rakják le őket. azzal vonják ki magukat a víz sodrása alól. A trópusi folyókban élnek az egymással rokonságban sem álló. ahol különösen jó a táplálék. vízi férgekkel és apró héjas állatokkal. minden nehézség nélkül. Ezek a hasukon lévő úszókat szívókorongokká alakították át. hogy ha valamitől megrémülnek. ahol az áramlás nem kapaszkodik beléjük. Az áramlat sodra még mindig erős. hogy elbújnak a folyó ágyában. mint például a botos kölönte. hogy rojtos víz alatti leveleket növesztenek. a völgyek mélyén már sokkal melegebb. húsos ajkakat növesztettek. következésképpen sokkal kevesebb oldott oxigént tartalmaz. a völgy tetején. hogy . heves farkcsapásaikkal hirtelen. Az apró halak a mikroszkópikus egysejtű állatok tömegein lakmározhatnak. amelyeket összegyűjthetnek.Most már egész sor változatos virágos növény verhet gyökeret a folyóban. amelyek víz alatti levelei a fotoszintézis melléktermékeként apró gázbuborékokat (oxigént) bocsátanak ki. két teljesen különböző családba tartozó halfélék: a törpeharcsák és a csíkok. mint odafönn. Ennek a technikának azonban van egy nyilvánvaló hátránya : a legtöbb más hallal ellentétben nem képesek szájon át felszívni azt az oxigéndús vizet. A víz itt lenn. igen változatos táplálékkal szolgál a halaknak . Egyesek egyáltalán nem törődnek az ikráikkal. Farkuk csapásaival pontosan ellensúlyozzák a víz áramlási sebességét. Más halak. így könnyen kitépheti őket. majd átáramoltatják a kopoltyúkon és az alsón kiürítik. őket pedig elkaphatják és felfalhatják a nagyobb halak. amelyet a kopoltyúhoz kell eljuttatni. és tápanyagokban gazdag. Ám a vizek könyörtelen áramlása a halaknak ugyanúgy problémát okoz. közvetlenül gyürkőznek meg ezzel a problémával: szünet nélkül úsznak. Egy.

a pisztrángok pontosan ezt teszik. A legtöbben a második stratégiát alkalmazzák. de végül elindulnak lefelé a folyón. megvédik kicsinyeiket a folyami áramlatoktól. Amikor következő tavasszal kikelnek.biztosan életben marad közülük néhány. a fiatal pisztrángok ott maradnak a csöndes vízben. A szivárványos ökle. amely a közelükbe merészkedik. egy másik európai halfajta. hogy a csöndesebb vizekben erejüket visszaszerezve a következő évben újra nekivágjanak fölfelé a hosszú útnak. Amikor egy tóhoz érnek. ahonnan származott. de a lazacok folytatják útjukat egészen a tengerig. Mások viszont csak körülbelül száz ikrát raknak. A hím őrt áll fölöttük. Egy-egy nőstény akár 14000 ikrát is lerakhat. mint ő maga. Ilyen hosszú és kimerítő utazásra. hogy egy folyami hal az első módszert kövesse. ahol aztán ívni kezdenek. állandóan egyirányú. amelyekben kikelt. amelyen át a kagyló kiereszti a vizet. mind "unokatestvéreik". amit a lazac tesz meg. Ezt gondosan beilleszti a kagyló szifójába (kopoltyúcső). alkalmilag üres folyami kagylóhéjakba rakja le az ikráit. és nekivág fölfelé a folyónak. Ám mind a lazacok. Egy nőstény tőkehal például egyetlen ívás alkalmával akár hat és fél millió ikrát is kibocsáthat. Így addig haladnak. Ezután körülbelül száz ikrát rak a kagyló köpenyüregébe. a halivadékok néhány hétig helyben táplálkoznak. hanem élő festő. mások pedig újra elindulnak lefelé a folyókon. miközben a hím ott várakozik mellette. aztán homokkal takarják be őket. és a szifón keresztül bezúdul az odabenn . szinte teljesen lehetetlen utazásra kellene vállalkozniuk a folyón fölfelé. a vízeséseken és zuhogókon keresztül. Az apró botos kölönte a sziklák repedéseibe. A folyókban működő. amelyek aztán egész télen át ott maradnak a homok alatt. amelyet elkap a kagyló által beszívott víz áramlása. hogy az áramlás ne férhessen hozzájuk. amely majdnem olyan hosszú. mint a tengerben a tőkehal. Mikor a nőstény befejezte az ikrák lerakását. nem sok folyami hal vállalkozik. nem üres kagylóhéjba rakja az ikráit. Amikor a megfelelő táplálkozás után elérik ivarérettségüket. és vitézül rátámad minden élőlényre.vagy tavi kagylóba. amíg végül el nem érik származási helyüket. a hím spermafelhőt bocsát a kagyló kopoltyúnyílása felé. Sokuk ezután el is pusztul. erős áramlások nyilvánvalóan befolyásolják e kétféle technika viszonylagos előnyeit. Ívás idején a mindössze 6-8 centiméter hosszú nőstény szivárványos ökle kiereszt magából egy tojócsövet. hiszen tehetetlen ivadékait elsodorná az áramlás. sőt. és sorsukra hagyja az ikráit. mindkét faj rajokba gyülekezik. ami azokat a vizeket jellemzi. Alighanem teljesen járhatatlan útnak tűnik. Mindkét halfaj szinte csalhatatlanul képes kiválasztani az ásványi és szerves anyagoknak pontosan azt a keverékét. A nőstények sekély üregekbe rakják le ikráikat a kavicsok közé. és ha vissza akarnának térni szüleik ívóhelyére. de tekintélyes mennyiségű időt és energiát fordítanak az ikrák és az ivadékok őrzésére.

nem sietnek elhagyni élő menedékhelyüket. amíg aztán végül is a kagyló kopoltyúnyílásán át ki nem sodródnak a külvilágra. hogy biztosítsák az oxigéndús víz állandó áramlását. míg csak készen nem állnak arra. így alaposan letisztogatja őket. Ha pedig a fiatal szivárványos öklék kikelnek. A hím a következő néhány napon rendszeres őrjáratokat tart a vízben a levél alatt. A megtermékenyített ikrák bőséges oxigénellátást kapnak a kagyló légzése révén. miközben leraknak rá egy kis csomó megtermékenyített ikrát. nehogy az ikrák kiszáradjanak. sok faj új "bölcsődét" ás számukra a kavics közé. és legyezik őket az úszóikkal. Hozzá kell tennünk.lévő ikrákra. ez alatt különleges hosszú hasi uszonyukkal kapaszkodnak a levélbe. . és abba rakják le az ikráikat. és rendszeresen lefröcsköli a levelet a farkával. szétterpeszti az úszóit. remegve felölti színpompás nászruháját és ráengedi tejét az ikrákra. és ott táplálkoznak. A sügér alakúakhoz tartozó bölcsőszájú halak nemcsak az ikráikat óvják. növekszenek. Közben gondosan meg is forgatja a kicsiket a szájában. aztán a szájába veszi és új szállásukra szállítja őket. Mivel ugyanabban az időben párzik. A hím és a nőstény uszonyaikat összefonva együtt ugrik ki a vízből. hanem az ivadékaikra is kiterjesztik gondoskodásukat. sőt beléjük is harapnak. Egyes fajaik energikusan üregeket ásnak a kavicsok közé. hanem apró szarunyúlványaikkal belekapaszkodnak a kagyló puha szöveteibe. Eközben a hím mellette úszkál. módszere azonban akrobatikus párzási ügyességet követel. Amikor az ivadékok kikelnek. apró lárváit a már felnőtt szivárványos ökle viszi ki magával a kagylóhéjból. Egyelőre csak ott libegnek a lerakott ikrák fölött. aztán visszapottyannak a vízbe. Néhány másodpercig kitartanak rajta. hogy a kagyló szintén előnyt merít a halporontyokkal való együttélésből. Az Amazonas folyóban él egy apró hal. és ott is maradnak. amikor a hal ívik. egy a folyó fölé hajló növény levelére. mert ráragadnak a kopoltyúira és az uszonyaira. Több mint ezer különböző fajuk él Afrika és Dél-Amerika tavaiban és folyóiban. Ez bármiféle vízi veszedelem elől képes biztonságba helyezni az ikráit. Mások aprólékos gonddal letisztított levelekre vagy kövekre rakják ikráikat. hogy megkezdjék felnőttéletüket a folyó fenekén. A feléjük közeledő többi halat megfenyegetik tátott szájukkal és kitárt kopoltyúfedőikkel. ahogy a cukrász díszíti tejszínhabbal a tortát. a nőstény olyan műértő ízléssel helyezi őket sorba tojócsövével. a fecskendező pontylazac. de rájuk is támadnak. Ezek a bölcsőszájú halak a lehető legközvetlenebb módon gondoskodnak az ivadékaikról.

Amikor az ivadékok annyira megnőnek, hogy már mozgékonynyá válnak, szüleik védelmezően mellettük úszkálnak, és a szájukba veszik azokat, amelyek elmaradoznak a rajtól, aztán egy vízsugárral úgy köpik ki, hogy a raj élére kerüljenek. Sok bölcsőszájú hal még ennél is gondosabb szülő. Egyesek közülük nem kockáztatják meg, hogy valami fészekben hagyják az ikráikat, hanem a szájukban nevelik fel ivadékaikat. Egyik szülő tüstént a megtermékenyítés után az egész ikracsomót a szájába veszi, és körülbelül tíz napig benne is tartja. Ez alatt az idő alatt nem tud táplálkozni, csak szelíden le-föl mozgatja az állkapcsát, hogy a fejlődő ikrák tiszták maradjanak, és ne érje őket bakteriális fertőzés. A kicsinyek még kikelésük után is a szájában maradnak. Amikor végül kiköpi őket, veszély esetén szájával és torkával pumpálva még mindig felszippantja valamennyiüket. A halivadékok még kikelésük után egy héttel is a szülők szájában keresnek menedéket, néha a szüleiktől kapott jelre, néha csak úgy, saját jószántukból. Amikor be akarnak menni, csipkedni kezdik szülőjük száját. Több afrikai bölcsőszájú hal még ennél is komplexebb viselkedést alakított ki. Miután a nőstény lerakja az ikráit, a megtermékenyítés előtt összegyűjti őket. A közelben magát mutogató hím farka alatti úszóján egy sor sárga, fekete szegélyű petty van, amelyek majdnem pontosan ugyanakkorák és ugyanolyan színűek, mint az ikrák. Amikor a nőstény ikráit gyűjtögetve meglátja párjának úszóján a hasonló mintázatot, odaúszik, és kinyitja a száját, mintha ezeket is össze akarná gyűjteni. Erre a hím kiereszti a tejét, ily módon a nőstény szájában termékenyítve meg az ikrákat. Egy másik sügérféle, a diszkoszhal különleges táplálékkal gondoskodik a kicsinyeiről. Ez a hal, mint a neve is sugallja, korong alakú, és körülbelül 15 centiméter átmérőjűre nő meg. Olajzöld oldalát pompás, irizáló vörös és zöld vagy ragyogó kék csíkok mintázzák. A nőstény kövekre vagy levelekre rakja le az ikráit, de miután kikelnek, a két szülő óvatosan más levelekre szállítja át, és ott vékony fonalakkal függeszti fel az ivadékokat. A felnőtt halak ezután oldalukból nyálkaréteget választanak ki, amely egész testüket beborítja, de még a szemüket is befátyolozza. Ekkor a kicsinyek leválnak a levelekről, odasündörögnek hozzájuk, és néhány napig a szüleiken legelészve rágcsálják róluk a fehérjedús nyálkát. A maximális védelem, amelyet egy állat az ivadékainak nyújtani tud, annak lehetősége, hogy ivadékai a nőstény testében keljenek ki, és mindaddig ott maradjanak, amíg túl nem jutottak fejlődésük első stádiumain, amikor a legtehetetlenebbek és legsebezhetőbbek.

Az erszényeseken kívül ezt a technikát alkalmazza az összes emlős. Ez is azok közé a jellegzetességek közé számítható, amelyek hozzájárultak az emlősök csoportjának sikeréhez. Ám a halak már jóval az emlősök felbukkanása előtt szintén alkalmaztak egy hasonló megoldást. A tengereken a cápák és a ráják még mindig ezzel a módszerrel szaporodnak, és számos édesvízi hal is erre tért rá. Az apró guppi csak egyike az elevenszülő fogaspontyok népes családjának, amelynek különféle tagjai nyüzsögnek a trópusi folyókban és tavakban. A hím guppi farok alatti úszója gonopodiumnak nevezett, kis, mozgatható csővé módosult, ezen át lövelli bele spermagolyócskáit a nőstény kloákájába. A hím ott sürög-forog a nála sokkal nagyobb nőstény körül, felbecsüli, mennyire kész a párzásra; ha meggyőződik készségéről, akkor odasiet hozzá, aztán becélozza és egy pillanatra hozzákapcsolja a gonopodiumát. Egyetlen sikeres párzás elég ahhoz, hogy megtermékenyítse a nőstényben érlelődő több ikracsomót is. A kicsinyek aztán láthatóvá is válnak egy kis, háromszög alakú folt alakjában a nőstény testének hátulsó részén. Végül egyenként kibújnak belőle. Ekkor már eléggé fejlettek ahhoz, hogy gyorsan el tudjanak úszni, és menedéket keressenek a növények között. A fogaspontyok számos faja közül a négyszemű hal Dél-Brazília folyóiban él, és egészen rendkívüli szexuális apparátust fejlesztett ki. Gonopodiuma nemcsak az úszósugarakból alakul ki, hanem a bőréből is, minek következtében se nem olyan mozgékony, se nem olyan nagy hatótávolságú, mint a hím guppié, sőt, csak az egyik oldalára tudja forditani a gonopodiumát, egyesek jobbra, mások balra. A nőstény négyszemű hal kloákája hasonlóképpen aszimmetrikus, így a balra hordó hímek csak jobb oldali testnyílású nőstényekkel képesek párosodni. Az édesvízi halak nagy és változatos populációi óhatatlanul vonzzák magukhoz a ragadozókat. Maguk a halak hozták létre az egyik legvadabb ragadozót közülük - a dél-amerikai piráját. A piráják túlnyomórészt apró jószágok - számos fajuk legnagyobb példányai is alig 60 centiméter hosszúak -, de félelmetes háromszögletű fogaik olyan élesek, hogy az amazonasi indiánok ollónak használják. A pirája normális körülmények közt más halakat, rendszerint sérült vagy beteg egyedeket ejt zsákmányul, de sokkal nagyobb állatokat - tapírokat, vízidisznókat és lovakat - is megtámad, ha ott úsznak a folyóban. Nagy rajokban indul támadásra, és miközben az élő testen vagy tetemen lakmároznak, egyre több vér folyik a vízbe, ők egyre izgatottabbá válnak, és egymással is versengve tépkedik le az utolsó

húscafatokat is a csontokról. Akármilyen félelmetesek is azonban a támadásaik, az emberre való veszélyességüket gyakran erősen eltúlozzák. Az embert ugyanis ritkán támadják meg, hacsak egy nyílt sebe nem festi meg a vizet, és nem a vízesések közelében leselkednek, ahol az utazónak a legvalószínűbben át kell gázolnia, vagy kiborulhat a kenujából. Az édesvízi halakat másféle vadászok is megtámadják. A fenéken teknősök lesnek rájuk, amelyek nem valami gyors úszók, így lesből csípik el a prédájukat. A cafrangos teknős vagy matamata, egy dél-amerikai teknősfaj, bőrlebenyeivel álcázza magát, amelyek fejének és nyakának redőiről csüngenek le, a teknője is egyenetlen, és gyakran moszattakaró nő rajta. Amikor ez az állat a rothadó ágak és levelek közt fekszik a folyó fenekén, amit gyakran tesz, akkor gyakorlatilag láthatatlan. Ha egy hal a hatókörébe téved, a teknős hirtelen eltátja a száját, és már be is kapta. A harapós alligátorteknős az egyik legnagyobb édesvízi faj, 75centiméter hosszúra is megnőhet, már aktívabb halász. A szája alján van egy kis kitüremlés, amely élénk vörös, féregszerű nyúlványban végződik; a tátott szájjal heverő teknős időnként megvillantja kis vörös csaliját. Ha a hal odacsábul, és megpróbálja elcsípni, a teknős egyszerűen becsukja a száját és lenyeli. A krokodilok és amerikai unokatestvéreik, a kajmánok és alligátorok fiatal korukban üldözik ugyan a halakat, de felnőttkorukra dögevőkké válnak. Indiában él azonban rendjüknek egy olyan tagja, a gaviál, amely világéletében semmi mást nem eszik, csak halat. Hosszú, vékony állkapcsait sokkal könnyebb a víz alatt összecsattantani, mint a krokodil széles állkapcsát, és fejének gyors oldalirányú mozgatásával halászik. Óriási hüllő, állítólag 6 méter hosszúra is megnő, de mivel a hal megragadásához gyöngébb izmok is megfelelnek, mint a krokodiluséi, ami egy döglött antilop lábát is le tudja szakítani, a gaviálnak viszonylag gyönge a harapása, és az embert soha nem támadja meg. Amikor a folyó eljut folyásának középső szakaszára, abbahagyja energikus ficánkolását, nem áramlik többé olyan sebesen és kanyargósan, mint a felső szakaszán, fiatalkorában. Már nem koptatja és tépkedi a földet, amelyen keresztülfolyik : eljutott élete középkorába. Lassúbb és szélesebb, vize talán még mindig zavaros, de már inkább lerakja az üledéket, mintsem fölszedné. Az erdőkből és a füves pusztákról belémosott iszap termékenyebbé teszi a vizét, mint azelőtt volt. Szelíd áramlatában úszónövények sűrű bokrai himbálóznak, partjait káka és nád szegélyezi, ami

elborítja a holtágait, és mindenféle szárazföldi állat jön inni vizéből és lakói közül zsákmányt ejteni. A menyétfélék családjának tagjai mind vérengző és ügyes vadászok, de egyik tagjuk halevésre specializálódott: úszóhártyás lába, lezárható füle és vízálló bundája lett. Ez a vidra. Sebesen kígyózó mozgással, kitartóan üldözi a víz alatt a halakat, amelyek ritkán tudnak kitérni előle. Néha csapkodni kezdi a farkával a vizet, és kihajtja a halrajokat a sekély területekre, ahol még könnyebben meg tudja fogni a pánikba esett halakat. Fönn a parton jégmadarak gubbasztanak. Egyesek közülük ugyanolyan ügyesen tudnak lebegni, mint a vércsék, csapkodó szárnyaikkal függnek, szitálnak a levegőben, aztán amikor valamelyikük megpillant egy vigyázatlan halat a felszín felé közeledni, fejessel lecsap rá, és éles csőrével elkapja. Utána visszatér a partra, ahol többször földhöz vágja, hogy elkábítsa vagy megölje, aztán úgy forgatja a halat, hogy amikor végül egy utolsó lökéssel lenyeli, az fejjel előre menjen le a torkán. Így az úszókon lévő tüskék a hal testére simulnak és nem karcolják fel a torkát. Délkelet-Ázsiában és Afrikában éjjel a baglyok is lejárnak a folyóra halászni. Mivel nincs toll a lábukon, a vízen át is le tudnak csapni a halakra, a talpukon pedig éles szélű, tüskés pikkelyek vannak, amelyek segítségével szilárdan meg tudják ragadni sikamlós zsákmányukat. Röptük és zsákmányra való lecsapásuk mindenki számára váratlanul zajosnak tűnik, aki ismeri a baglyokat, amelyek szárnyán különleges hangtompítót alkotnak a repülőtollak szegélyén lévő pelyhek. De a halászbaglyoknak nincs szükségük ilyen hangtompítóra, mivel - ellentétben a mezei pockokkal és egerekkel - a halak nem túl érzékenyek a levegőből érkező hangokra. Amerikában nem él halászbagoly; ott nem madarak, hanem denevérek karmai fésülik át a vizek felszínét. A jelek szerint ennek a halászati eljárásnak a gyakorlásához nincs elég tér kétféle élőlény számára, az Újvilágban pedig ezt a denevérek fejlesztették ki először, és azóta is kitartanak az éjszakai folyami halászat mellett. A folyókhoz más szárazföldi állatok is lejárnak vízinövényeket legelészni. Európában a kerek pofájú, bozontos farkú vízi pockok - gyakran patkánynak nézik őket keresgélnek szorgosan a part menti fűben, füvet és nádat majszolgatva. Bár nagyon jól úsznak, mind a vízen, mind a víz alatt, fizikailag egyáltalán nem alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, nincs semmiféle speciális úszóalkalmatosságuk. A hódnak viszont, amely valamikor tekintélyes számban élt Európában is, Észak-Amerika egyes részein pedig még mindig bőségesen található, egészen kitűnő az úszófelszerelése.

amivel elzárva a folyását.Hátsó lábát úszóhártya borítja. ahol sekély a víz. a köveket. A folyók legnagyobb testű lakója. hogy télen. hanem a partjaikon találják. váruk bejáratai nem kerülnek felszínre. Ennek a tónak a partján építik fel aztán ezek a fáradhatatlan állatok a várukat. továbbra is zöld hajtásokat és ágakat húzhassanak elő és ehessenek a víz alól. folyása akadályokba ütközhet. amikor a földet hó. elmajszolják a sást is. széles és csupasz. aztán még hajnal előtt visszatér a folyóba. tekintélyes méretű tavat alakítanak ki. megrágják az ágakat és a leveleket. kupolára emlékeztető építmény. és a vízszint le nem apad. A tó ezen felül igen biztonságos is. esetlen testüket. időnként marakodó vízilócsordákat. . a nyír és a fűz. az afrikai víziló szintén inkább védelmül használja a folyót. hajlamosak vagyunk a vízilovakat folyóban élő állatoknak tekinteni. így pompás evezőül szolgál. aztán levonszolják őket egy olyan folyószakaszra. és az egész család ebben él. Emellett keresztülrágnak és kidöntenek akár fél méter vastag fatörzseket is. mintsem legelőül. a tavat pedig jég borítja. A nagy munkával létrehozott tó éléskamrául szolgál : a hódok ágakat és egész bokrokat hurcolnak belé. ahol semmiféle állat. a bundája sűrű és víztaszító. a farka pedig lapos. amíg csak gátat nem építenek a folyón keresztül. A tavon a legvastagabb jég alatt is képesek közlekedni. mivel amíg karbantartják a gátat. füleit és orrlyukait le tudja zárni. Miközben a folyó folytatja útját a tenger felé. A hódok kiássák a tavirózsák gyökereit. A víz fölhajtóereje felemeli hatalmas. és legelészni kezdenek a fűben. Ez egy nagy. holott legaktívabb időszakukat éjjel. mint a nyárfa. Mivel rendszerint így látjuk őket. amelynek egy vagy több víz alatti bejárata van. mert a víziló a vízbe ereszti az ürülékét. Napközben gyakran láthatunk a folyókban heverésző. lábuk alig érinti a talajt. így a tolvajok nem hatolhatnak be. amelyeket a csorda nemzedékek óta használ. hogy megtámadhassa. a szárazföldön töltik. de fő táplálékukat nem a folyókban. amelyet a szárazföldi növények szintetizálnak. lábujjhegyen járnak a fenekén. aztán a víz alá süllyesztik. morgó. Mozgásuk a szárazföld és a víz között igen fontos a folyóban lakó többi élőlény számára. így könnyedén mozognak benne. tátogó. a következő adagra várva. az ágakat és fatörzseket meg a mindenféle növényi anyagot. mivel váruk bejáratai nem fagynak be. még a krokodil sem elég nagy ahhoz. Ott addig tornyozzák az iszapot. Így nap mint nap nagy mennyiségű tápanyagot bocsát a vízbe. gyakran olyan ösvényeken. Egy-egy víziló egyetlen éjszaka akár 70 kilogramm füvet is fölzabál. Mindig ott is úszkálnak a halrajok mögöttük. Késő este felcsörtetnek a folyók partjára. ahol lehántják az olyan lombhullató fák kérgét.

Ez sziklaszirteket. közvetlenül naplemente előtt. A gigászi vízesések természetesen létrehozzák a maguk sajátos mikroklímáját. Ha az őket létrehozó akadály felszínét felülről nem is képesek lepusztítani. aztán felfelé lendülnek. Dél-Amerikában a Parana folyó egyik mellékfolyóján az Iguazu-vízesés. szemmel láthatólag nagyon élvezik a fürdőt. Így keletkeztek a világ legnagyobb vízesései . Így ezek a hatalmas vízesések állandóan maguk előtt vágják az utat a folyó medrében. összecsapják a szárnyukat. hogy úgy tűnik. és mély szurdokot hagynak hátra. békák hívó szavát és rovarok zümmögését hallani. rajtuk túl pedig vízeséseket hozhat létre a folyó ágyában. A Viktória-vízesésnél ez a hatás egy miniatűr esőerdőt hozott létre a környező. Napközben a magasban vadászgatnak. Emberi szemszögből nézve látszólag nagy veszélynek teszik ki magukat az aránytalanul csekély jutalomért. előrenyújtják a lábukat. kiégett szavannák közt. még mindig nagy magasságban hatalmas csapatokba gyülekeznek. amíg csak el nem érik a kemény kőzetréteg végét. alulról mégis meg tudják támadni. A vízesésen leömlő víz pörölyként zúdul az odalenn fekvő puhább kőzetekre. szinte látótávolságon kívül gyűjtögetik a rovarokat. . és alámossa a kemény kőzetrétegeket. Egyesek száraz helyet keresnek. míg másokon keresztülfolyik a víz. Egyenest fejest ugranak a vízesésbe. Amikor már közeleg az este. pálmafák és páfrányok virulnak. lekoptatja őket. tollászkodnak és időnként isznak. erodálni. Akkor aztán elkezdenek hihetetlen sebességgel lefelé özönleni. de szélességüket és a rajtuk átfolyó vízmennyiséget tekintve mindegyikük összehasonlíthatatlanul nagyobb nála. de ezek a fecskék olyan páratlan légi akrobaták. A lezúduló víztömeg keltette légáramlások a vízesés melletti sziklafalakat permettel árasztják el. valamint Észak-Amerikában a két nagy tó között lezúduló folyón a Niagara. számukra semmiféle kockázatot nem jelent eljutni hozzáférhetetlen alvóhelyükre. A Niagara pillanatnyilag évi egyméteres ütemben halad lefelé.Egy-egy keményebb kőzetréteggel szemben homokból és kavicsokból álló "vágószerszámai" nem sokat tehetnek. a nyugvóhelyért. így a sebességük áthajtja őket a vízesés mögött húzódó sziklafalakra. a folyók kiszélesednek. és olyan csalhatatlan biztonsággal vágnak át a vízesésen. de közvetlenül mielőtt beleütköznének. Az Iguazu-vízesésnél a lezúduló vízfüggöny mögötti sziklát sarlósfecskék használják menedékhelyül. Magasság tekintetében ezek közül egyik sem versenyezhet az Angel-vízesés szédítő zuhatagával. ahol orchideák.a Zambezin a Viktória-vízesés. és megkapaszkodnak a sziklán. amelyen átömölve lejjebb újra kezdik eróziós tevékenységüket. amint az esésük csökken. amelynek a széléről sziklatömbök kezdenek leomlani és lezúdulnak.

és teljes egészében maguknak sajátítják ki az élőhelyet. Még mindig hordanak magukkal némi üledéket. szükségképpen sokkal gyorsabban kell folynia. Megöregedtek. levegővel teli bordákkal erősített. az a tényező. a szélükön folyó víznek sokkal hosszabb utat kell megtennie. és maximális mennyiségű fényt vehetnek fel. a híres amazonasi tündérrózsa ezt olyan agresszíven teszi. amely a folyami élőlények szervezetét formálta és oly sok szokását irányította. ezt magukkal viszik. Ám addigra a bogarakat már vadonatúj virágporkabát borítja. Így az üledék a kanyar külső részén oldatban maradva koptatja a partot. és foglyul ejtik a lakomázó rovarokat. de nagyon szeszélyesen: itt fölvesznek egy kicsit. és néha olyan túlzó módon ingázik és kacskaringózik. fonákján pedig tüskékkel felfegyverzett hatalmas leveleinek fölfelé fordul a karimája. A legnagyobb közülük. meghíztak és lassan mozognak. a levéljáró madarak vagy jasszánák. A tündérrózsa szirmai délután lassan bezárulnak. lilealkatú madarak sétálgatnak. nektárral teli kinövésekre.A folyók most már útjuk végéhez érkeznek. amelyek közül a legtöbben más virágokról gyűjtött. így a madár csekély súlya a lebegő levelek nagy felületén oszlik meg. egészen másnapig a csapdában rekednek. és szétterítik a virág női ivarszervein. iszapos üledékben gyökerező tavirózsák a felszínre küldik hajtásaikat. míg a folyó közepén leszáll a fenékre. tóvá alakul. hogy egy másik növényen folytassák a táplálkozást. A növényeknek már nem kell a parthoz simulniuk vagy kövekbe kapaszkodniuk : leveleik most már a felszínen libeghetnek. kavics. valóságos virágporrakományokat hoznak magukkal. hanem a jóval kisebb . Amikor kanyart tesznek. A virág pedig a megtermékenyítés után lassan bíborszínűvé válik és elpusztul. Kövér. mint a sodrás közepének. minden más lebegő növényt kiszorítanak. Amikor ezek a levelek elérik teljes méretüket. Kinyílt. Egy teljesen kinyílt virág akár negyven bogarat is magához vonzhat. ott lerakják. A fenéken lévő vastag. Így aztán az öregedő folyó oldalazva tör magának utat a síkságokon. amikor a szirmok újra kinyílnak. Ilyenkor a folyó a rövidebbik utat választja. Lábujjaik és karmaik jócskán meghosszabbodtak. és amikor elrepülnek. hogy a kanyarulatokat elválasztó földnyelv elkeskenyedik és beomlik. és kerek. és illatuk rendkívüli módon vonzza a bogarakat : hanyatt-homlok zúdulnak a levegőből a virág közepén lévő különleges. Az óriás leveleken elegáns. ami 2 méteres átmérőt jelent. párnaszerű leveleket alakítanak ki. A jasszánák nemcsak a tündérrózsákon lépkednek. Ezek a tavak állóvizek: hiányzik belőlük az áramlás. Az élet itt így új formákat ölthet.és iszappadokat alkot. medrének kanyargó része pedig lefűződve holtággá. hogy minden más növényt kiűz a maga tószakaszáról. levesestányér nagyságú virágaik először fehérek.

átszúrják a felszíni réteget. A gombostű fejénél nem nagyobb ugróvillásoknak az egész testét viasz fedi. Hat pöttöm lábukat szétterpesztve mindegyik lábuk egy-egy csöppnyi szeplő csupán a felszíni vízrétegen. Az ugróvillások a víz felszínén úszó virágporszemcsékkel és algaspórákkal táplálkoznak. A tavi molnárpoloskák meg tudnak állni viaszborítású lábukon a víz felszínén. . kihasználva a víz rendkívüli tulajdonságait. mintha ragasztóba pottyantak volna. a lehullott rovarokat megragadja a felületi feszültség. amelyekhez távolról sem vonzódnak ilyen erősen. Ezek a víz felhajtóereje miatt nem süllyednek el. Még fészküket is a vízre építik: tutajt készítenek a vizen lebegő levelekből. A víz felszínén élő legtöbb más állat azonban azok közt a rovarok közt keres magának táplálékot. és magának tarthassa meg az egész lakomát. Az így létrejött rendkívül erős kötések miatt a vizen egyfajta rugalmas hártya alakul ki. Ha egy állat ezen a molekuláris hártyán akarja fenntartani magát. amelyen nincsen viasz. ők azonban nagyon kicsinyek és könnyűek. amelyek végigfutnak a rugalmas felszínen. hogy az apró rovarokat fenntartsa. hogy ne törjék át a víz felületi feszültségét.vízinövények lebegő szőnyegeit is bejárják. rögtön felráncigálja az áldozatot a víz felszínéről. A lábaik karmán sincs viasz. nekik nem az a problémájuk. Bizonyos mennyiségű növényi táplálékot is fogyasztanak. mert egy. ez a vonzóerő tehát az alattuk és mellettük lévő vízmolekulákra koncentrálódik. hogy küszködését a többiek ne vehessék észre. A víz nem szétszórt csöppekből álló tömeg. sőt. aztán kihorgonyozzák a nád között. amelyek fizikailag taszítják a vízmolekulákat. A víz felszínét alkotó molekulák fölött már csak gázmolekulák vannak. hanem. mire az megragadja őket. Ahogy küszködve próbálják kiszabadítani magukat. de idejük nagy részét a lebegő növényeken és a víz felszínén rohangászó bogarakra vadászva töltik. amelyeket odafúj a szél. Meg lehet ezt előzni olyan viasz. Olyan ez számukra.vagy zsírmolekulákkal. rezgéseket keltenek. így karmaik beléhatolnak a víz felszíni rétegeibe. Ezen a ruganyos padozaton egy egész populáció él. amikor a felszíni réteg vízmolekulái hozzákapcsolódnak a testfelületüket átitató vízmolekulákhoz. Ezért a testük alján lévő apró cövekkel. a felületi feszültség a vízmolekulákat egymáshoz vonzza. a mágnességgel rokon fizikai erő. hogy a víz felületéről a szél el ne fújja őket. A vízen járó vadászok erre gyorsan reagálnak. Amelyik elsőnek érkezik. hanem folyékony anyag. akkor nyilvánvalóan nem szabad áttörnie azt. amely elég erős ahhoz. és tapadást biztosítanak. és tüstént odafutnak.

sekély öblökben az élet nagyon hasonló lehet a kisebb édesvizekben nyüzsgő élethez. A leglátványosabban talán a partiholyva használja fel a felületi feszültség alatt álló réteget. állandóan forgolódva a felszínén. Az észak-amerikai Nagy. de a kontinens még nem emelkedett vissza tulajdonképpeni szintjére. a biztonságba. A vizet ők maguk fodrozzák meg. vagy az ember mérnöki tudománya. Nemcsak az ebből a jégtakaróból kifolyó gleccserek véstek mély medencéket odalenn a völgyekbe. de a mellső lábait továbbra is húzza. A nagy tavak szélén. a kérészek és a szúnyogok. mint valami őrült tornász. amelyekből fel tudják deríteni a körülöttük lévő akadályokat. csukák és piráják vadásznak. amelyeket elzárt egy földindulás. a sással borított. Még kormányozni is tud: jobbra-balra forgatja a potrohát. Amikor valamelyikük nyolc víztaszító lábán odaszalad a rezgés forrásához. Mivel a felületi feszültség a farát már nem köti meg. a vegetációt pontyok és bölcsőszájú halak majszolgatják. így különleges. mint szárazföldi rokonaik a hálójuk mozgására. mert egy különleges kámforszerű anyagot bocsát ki a potroha végéből. A nagyobb tavak más módon jönnek létre. Ez a bogár többnyire a víz szélén él. és rendszerint egy páratlanul gyors kanyarral evickél vissza a partra. amelyek a földkéreg nagy mozgásai során alakultak ki. a bogár úgy száguld a víz felszínén. aztán figyelik a visszatérő hullámokat. amikor a jégsapka valamikor a kontinens legnagyobb részét elborította. amelyekbe lefolytak. aztán visszahúzza magát és zsákmányát a szárazföldre. jellegzetes frekvenciájú rezgéseket kelt a felszíni rétegben. selyemfonalat ereget. . az iszapban csigák és kagylók élnek. A keringőbogarak másképp merítenek információkat a fodrozódásból. A tavi molnárpoloska még ennél is rafináltabban olvas a hullámokból: úgy rezegteti a testét. mindig megmenekül a molnárpoloskák és a pókok elől. A kanyargó folyóágak átszakadásából keletkező tavak viszonylag kicsinyek.tavak medencéje a jégkorszakban keletkezett. s ugyanúgy reagálnak a felszíni rétegek rezgéseire. A növényzet közt elszaporodnak a színesszárnyú vagy kisasszony-szitakötők. Azóta a jég már . amelyet előbb a parton lévő támaszpontjához erősített. de ha történetesen rá talál hullani a víz felszínére. Ezzel hozza a többi molnárpoloskák tudomására. amely csökkenti a vízmolekulák közötti vonzást.elolvadt ugyan. hanem az egész térséget teknővé mélyítette a kontinens alján húzódó bazaltrétegekre nehezedő jég súlya. mintha valami apró csónakmotor hajtaná. Egyesek völgyekben alakulnak ki. A közép-ázsiai Bajkál-tó és a kelet-afrikai nagy tavak azokban az óriási mélyedésekben gyülemlettek fel. hogy készen áll a párosodásra.viszonylag gyorsan . a ma már eltűnt gleccserek által odataszigált sziklatörmelék.A vízparton üldögélő vidrapókok a vízen nyugtatják mellső lábaikat.

Azok az apró genetikai változások. Ezek a tavak azonban mindennek ellenére kitüntetett biológiai helyzetben vannak. de ahhoz. amely mivel a tavak vizeiben kevesebb a kalcium. így a nagy tavak legtöbb lakója olyan ősöktől származik. a fókáknak számtalan zuhogón és vízesésen kellett volna átkelniük. Hasonlóképpen egyedülállóan sok a benne élő rák és kagyló is. mint tengeri rokonai. Az óceánokhoz viszonyítva ez ugyan nem rendkívüli mélység. A Bajkál-tónak talán még ennél is figyelemre méltóbb lakói vannak. sokkal vékonyabb héjú kagylót növeszt. hogy a folyókon át elérhessék. A tavakba ömlő folyóvizek viszonylag melegek. amely nagyon hasonlít az északi-sarkvidéken élő gyűrűs fókára. és ahhoz. úgynevezett bennszülött fajok. Lehetséges azonban. más kisebb tavakon és vízeséseken is át kellene jutniuk. amelyek valamikori forrásvizeikben éltek. és ezek 80 százaléka sehol másutt nem található meg. az egyszer beléjük települt és valamikor meghonosodott állatok nagyon kevés újoncot fogadnak be. jellegzetes fajaikat.De ahol a tó igen mély. hanem lassan rögződnek. Élnek nagy. vörös és narancssárga. 1200 állat. oxigénszegények és a sok legendás szörnyekről szóló mese ellenére alig van bennük élet. majdnem bizonyosan annak a leszármazottja. A tónak megvan a maga emlőse is : a bajkálfóka. A Tanganyika-tó körülbelül másfél millió éves. A nagyobb viharok időnként annyira felborzolhatják a felszíni rétegeket. . amelyek ezekben az elszigetelt kis közösségekben felbukkannak. Mivel víztömegei teljesen elszigeteltek. így a mélyben lévő hideg víz fölé áramlanak. A tófenék egyes helyeken másfél kilométernyire fekszik a felszín alatt.és 500 növényfaj él benne. Vízi életmódot folytató vándorló élőlények csak a folyókon érkezhetnek közéjük. és 130 olyan bölcsőszájú hal és 50 egyéb halfaj él itt. Ezt nagyon kevesen teszik meg. és egy puhatestű. hogy az első fókák a jégkorszak idején jutottak le a folyók mentén a tóhoz. koromfeketék. mint a tengerben. amelyek kizárólag csak ebben a tóban élnek. de a nagy tó alsó részei legnagyobbrészt a fagypont közelében vannak. hogy a víz tekintélyes mélységéig felkavarodik. a fenéken él. egy fura hal. mint a nagyobb populációk tömegében. amely egy kilométer mélységben. a nagy édesvízű tavak zárt világát kevés áramlás zavarja meg. A Bajkál-tó a világ legmélyebb tava. ami a jelek szerint meghaladja képességeiket. Így aztán ezeknek a tavaknak az állatai hajlamosak kifejleszteni saját. de míg az óceánok nagy részét áramlatok járják át. nem okvetlenül tűnnek el. csíkos és pöttyös laposférgek. könnyebben fennmaradnak. hogy a folyón az ár ellenében visszaússzanak. ott a körülmények radikálisan megváltoznak. Csakhogy a tó több mint 2600 kilométernyire fekszik a Jeges-tengertől.

amelyik édesvízben él. a megöregedett folyók néhány nap múlva hirtelen felduzzadnak. Napjainkban a Bajkál-tóban élő fóka nemcsak családjának egyetlen olyan tagja. mint például a Mississippi deltájában a gyapot. Sokan közülük az ágakról lehulló gyümölcsöket gyűjtik össze. Amikor a folyók az állóvízű tóba torkollanak. amelynek során felszedik azt a tartalékot. száraik. a növényzet lassan már nemcsak a sekély partszakaszt. így a folyó áldásaiból főleg a nagy fák részesülnek. Lejtésük most már olyan enyhe. amelyen még mindig keresztülfolyik a folyó. amikor meg kell elégedniük a folyó medrével. ahogy a Nílus teszi Egyiptomban. végül pedig termékeny rét. Ez nem egyszerű alkalmi étkezés. hanem jóval kisebb is a többieknél. és finom iszapréteget rakva le. amellyel majd átvészelik azokat a soványabb évszakokat. a folyami halak a fatörzsek közt kiúsznak élelmet keresni az elöntött szárazföldre. amely eredetileg a tavat töltötte fel. Ismételten homok. medrükből kilépnek. hogy a legfinomabb részecskék kivételével itt már minden üledéküket lerakják. így meg tudnak birkózni a gyümölcsökkel. hanem ez az éves nagy lakomájuk. aztán lassan szétterjed a tavon és betölti a mélyebb részeket is. A törpeharcsák különlegesen nagy szájat fejlesztettek ki. Gyökeret vernek benne a növények. elárasztják a síkságokat. Amikor eljönnek az áradások. a forrásuk körüli magas hegyekben a viharok lezúdítják vizüket a mellékfolyóikba. lerakott üledékterhük először deltákat alkot. így folyóágak labirintusává ágaznak szét.amikor az út még alighanem sokkal rövidebb és könnyebb volt. Ezek legnagyobb részét őserdő borítja. vizük folyása olyan lassú. aztán láp és mocsár lesz. Így a tóból előbb fertő. . Geológiai értelemben a tavak átmeneti jelenségek a Föld felszínén. A nagyobb tavak évezredekig kitartanak. Ezek a hirtelen. de a nyílt vizet is birtokba veszi. A folyók a tengerpartra vezető síkságokon játsszák el öregkoruk utolsó felvonását. Az Amazonas által elárasztott síkság Brazília északi részének nagy területeire kiterjed. amelyhez elvétve hozzájuthatnak. A mérsékelt égövi szárazföldeken termékeny síkságokat hoznak létre. de rendszeres áradások zöld mezőket teremthetnek a sivatagban. rothadó leveleik és gyökereik rendszeres lerakódásával. de még ők is zsugorodóban vannak.és iszappadok vágják ketté csatornáikat. és még jobban kiszorítják a vizet. Amikor innen száz meg száz kilométer távolságra. A levágott folyókanyarulatok akár néhány évtizeden belül is eltűnhetnek. ahol bőséges termés nő. A tó feltöltődik.

fönnmaradnak. mivel ezek a vizek a rothadó vegetáció miatt igen dúsak. Bármely adott időpontban a világ édesvizeinek kétharmada az ő medrében folyik. az Amazonas. Igen sok hal itt is szaporodik. Ez a hatalmas folyó még akkor is őrzi jellegét. és olyan erősek az állizmaik. 1499-ben egy spanyol hajóskapitány. és valahol másutt. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. hogy nem sós tengervízen. aki Dél-Amerika keleti partjai mentén vitorlázva nem is látta a szárazföldet. és csatornák és szigetek egész labirintusát alkotja. a Hudson és a Themze. Most aztán végül a folyók közeledni kezdenek a tengerhez. több mint 10000 kilométer hosszú. amikor már 180 kilométerrel is elhagyta a kontinens szélét. zúzó-őrlő fogaik vannak. 9. a sekély vizekben kiürülnek. FEJEZET A KÉT VILÁG HATÁRÁN A világ összes nagy folyói. amelyek közül némelyik nagyobb. mások számára ez az út a kontinens felét átszelte. A világ legnagyobb folyója. mire elérik torkolatukat. Torkolatánál 300 kilométer széles. hanem édesvízen jár. javította és tördelte: a Webtigris. Egyesek csak néhány kilométernyi utat tettek meg forrásuktól a tengerig. hogy még a brazil diót is fel tudják törni velük. amikor már a tengerpartot elhagyva a tengerbe ért.Kifejlődtek egyes olyan pirájafajok. egyszer csak észrevette. ahogyan másutt az őserdő fái a madarakra. mint egész Svájc. A fák magvait azonban a halak emésztőfolyadékai nem pusztítják el. és hónapokig eltartott. A characinhalak egyes fajtáinak nagy. az Amazonas és a Zambezi. hanem majdnem kizárólag gyümölcsökkel táplálkoznak. . valamint a kisebb folyók ezrei mind-mind zavarosak az üledéktől. Az Amazonas vize csak akkor veszíti el identitását. és sok mikroorganizmus él bennük. amelyek húst nem esznek. és keveredik végül össze az óceán sós vizével. Ezek az Amazonas menti fák a jelek szerint ugyanúgy bízzák a halakra magvaik szétterítését. amelyekkel a kis halak táplálkozhatnak.

alig centiméter hosszú rákok. Fejüket az iszap felső rétegébe fúrják. a csaliféreg ássa be magát a fenékbe. vörös szőnyegként teljesen beborítva az iszap felszínét. hogy áramlásba hozzák az oxigént szállító vizet. hogy a levegő nem tudja átjárni. amikor a folyókat megduzzasztotta az esőzés. amit csak ott találhatnak. Mivel a vízben lévő szerves részecskék fennakadnak a homokban. finom. hogy egyetlen négyzetméterről 42000 darabot sikerült összegyűjteni belőlük. csőlakó gyűrűsféreg. különösen olyankor. akár egy fecskendő dugattyúja. az édesvíz uralkodik. mérhetetlen nagy számban elszaporodik. amelyek kis odút ásnak maguknak és horgas csápjaikkal felkapkodják az apró táplálékrészecskéket. amelyek az ilyen helyeken élnek.a folyóból is. A folyótorkolatok iszapja jellegzetesen finom. így vizei potenciálisan minden más édes. testüket pedig sűrűn csóválgatják. összecsomósodnak és nagy iszappadokat alkotva leülepednek a fenékre. valósággal beleeszik magukat. Ha az ember belegázol. hanem ki van téve a levegő hatásának. Ezért azután az a néhány élőlény. Szemcséi olyan finomak. a féreg egy idő múlva . Egyik végét megtölti lazán összetömörített homokszemekkel. hogy kiszedjenek belőle minden csemegét. de dagály után a folyótorkolat vize olyan sóssá válhat. hogy vízet szívjon fel a homokdugón át. de feldúsítja az iszapot. ahol a víz csak enyhén sós. Egyetlen négyzetméter iszapon akár negyedmillió is élhet belőlük. mint maga a tenger. ahol már sósabb a víz. Az apály vízszintjéhez valamivel közelebb. ahol az iszap homokkal keveredik.Még a legtisztább vizek is teli vannak mikroszkópikus ásványi és bomló szerves anyagokkal. ragacsos és bűzös. A körülbelül 40 centiméter hosszú. Ennek fejében azonban a jutalmuk is nagy : a torkolatba minden nap táplálék érkezik . így a szerves hulladékok bomlása során keletkezett gázok benne maradnak. A torkolat felső részén. tejföl sűrűségű iszapon. olyan erővel ragad bele a lába. a tenger felé. hogy lecibálhatja róla a csizmát. Ő is iszapevő. hajszálvékony csővájóférgek élnek. Amikor beáll az apály.vagy tengervíznél táplálóbbak lehetnek. Búzaszemnél alig nagyobb északi vízicsigák vájják át magukat a frissen lerakódott. ceruzavékony féreg U alakú alagutat váj magának. Azoknak a szervezeteknek. amelyik itt képes életben maradni. nyálkájával kibéleli és biztosítja a falait. a tengerből is -. nyilvánvalóan a kémiai és fizikai körülmények igen széles skálájával szemben kell ellenállóknak lenniük. Az iszap fölött átfolyó víz jellege naponta kétszer gyökeresen megváltozik. különösen ott. a belegázoló ember léptei nyomán záptojásszagúan törnek elő. azután az oldalán lévő sertékkel megkapaszkodik az alagút falában és elkezd le-föl mozogni. s amikor ezek összekeverednek a tengervízben oldott sókkal. mielőtt megenné. Lejjebb. Olyan nagy számban élnek és virulnak itt. hatalmas tömegben élnek apró. Emellett naponta kétszer az iszap nagy részét nem borítja el a víz.

hanem kidugnak két húsos szívócsövet. szifót. hegyes csőrű parti lilék a vízicsigákat lakmározzák. A kurta. majd körülbelül háromnegyed óránként felnyomja ezt a homokot az alagút felső végébe. Ezen a szakaszon a szívkagylók is közvetlenül a felszín alá temetik be magukat. és egyszerűen szétkalapálják a héjukat. mindezek az állatok abbahagyják a táplálkozást és óvintézkedéseket tesznek a kiszáradás ellen. A levegőből jövő támadások ellen mind védtelenek. Az iszappadok ezután elkezdenek egyre sebesebben nőni. Amikor a dagály visszavonul. hogy előhúzzák alagútjaikból a csaliférgeket. mert az őket nyaldosó hullámokból lerakódó iszaprészecskék most már nem szivárognak vissza. hanem fönnakadnak a növények szárain és gyökerein. skarlátvörös csőrű csigaforgatók a szívkagylókat szedik össze. Az északi vízicsigák körül olyan híg az iszap. a homokot pedig az alagút másik végébe üríti. mások rendszerint a kisebb példányokat részesítik előnyben. A kétszer olyan hosszú csőrű nagy partfutó és a piroslábú cankó rákokat és apró férgeket keresve turkál az iszap felső rétegében. A vastag. Héjuk bejáratát a lábuk végén lévő apró koronggal zárják el. Ahogy a folyók egyre több üledéket szállítanak magukkal. és a csővájóférgeket szedi ki. újabb dugónak. A leghosszabb csőrű nagy pólingok és a nagy godák elég mélyen bele tudnak piszkálni az iszapba ahhoz is. amelyek olyan mélyek. már más növények is gyökeret tudnak verni az iszapban. Ám most más veszélyek is fenyegetik őket. így ezek az apró puhatestűek több centiméter mélyen a parti föveny rétegeiben hevernek. A hegyi réce és a kontyos réce az iszapban turkál. és ezekkel egyenesen a vízből szívják fel az ehető részecskéket. Az ehető falatokat megemészti. Nem versenyeznek azonban az iszapért a férgekkel. . nemcsak a kiszáradás. Hogy melyik madár milyen élelmet gyűjt innen magának. hogy azt a visszavonuló víz nagyrészt csigástól magával sodorja. az iszappadok lassan megemelkednek. ún. hogy mindig víz borítja őket. Mihelyt ez bekövetkezik. ilyenkor pedig éhes madarak nagy csapatai csapnak le a folyótorkolatra. a csaliférgek pedig egyszerűen visszahúzódnak alagútjaikba. húsos testeket. Közülük egyesek szétfeszítik a kagylók héját. azt jelentős mértékben csőrének mérete és jellege határozza meg. csőrük egyetlen csapásával kiszedik házukból az apró. és zöld algaréteg kezd kialakulni rajtuk.abbahagyja a szivattyúzást és elkezdi falni a homokot. amely az iszap részecskéit már képes összetartani. A szívkagylók héjuk két felét vízhatlanul össze tudják zárni.

a savas iszapban vannak. de mivel mind a sós mocsarak környezetében élnek. míg ugyanakkor beengedik az oxigént. mert a fa számára szükséges tápanyagok nem a mélyben. csúszós iszapban megkapaszkodni komoly problémát jelent egy fa nagyságú növény számára. a sziksófű végzi. hanem a felszínen. A gyökerek egyben vészkijáratul szolgálnak az életfolyamatok során létrejött szén-dioxid számára. Egyes nagyobb fajaik másként is megtámasztják magukat: a törzsük magasan fekvő pontjaiból merevítőül szolgáló. a követelmények valamennyiükben nagyon hasonló jellemvonásokat alakítottak ki. Számos fajuk van. nagy . amelyek nem fejlesztenek külön légzőgyökereket. áttetsző száraival külsőleg vizet tartalékoló. mások 25 méter magasra is megnőnek. mint valami tutaj. A mangrovék így egy széles. mivel nagyobb koncentrációban tartalmaz sókat. Mivel az iszapban nincsen oxigén. Egyes mangrovékon ezek a gázcserét biztosító szövetek a léggyökereken vannak. A trópusi folyótorkolatokban az iszap megkötésének folyamatát a mangrovék végzik. azok pedig. kacskaringós léggyökereket indítanak lefelé. a tápanyagfelszívó gyökereikből kinövő. Több különböző nemzetségből származnak. a kérgükön kifejlesztett szivacsszerű szövet apró résein át. vízszintes. a víz a gyökereiken keresztül inkább kifelé áramlik belőlük. mint a sivatagi kaktuszoknak. mivel a meleg iszapban a felszíntől néhány centiméternyire már nincs oxigén. egyesek alig nagyobbak egy megtermett bokornál. Az európai partokon a föld úttörő meghódítását egy apró növény. Az összehasonlítás csakugyan találó. A tengervíz nagy problémákat okoz számukra. amelyek úgy ülnek az iszap tetején. ahol a víz áramlásai lerakják hordalékaikat. Így a sós környezetben élő növények számára ugyanolyan fontos. pozsgás. Nem küldhet mély gyökereket lefelé. Az iszappadok így állandósulnak. amely pikkelyszerű leveleivel és húsos. szárazságtűrő sivatagi növényre emlékeztet. mintsem befelé. A gyökerek végzik a stabilitás biztosítása mellett a táplálék felszívását is.Felszínük végül már olyan magasan a víz fölé emelkedik. Erre a mangrove felszíni sekély gyökérrendszere nagyon alkalmas. a folyótorkolat lakói pedig elveszítik territóriumukat és betelepülnek a szárazföldi állatok. ugyanakkor roncsolóan savas ez a közeg. a mangrovék közvetlenül a levegőből veszik azt fel. mint a saját nedveik. hogy megőrizzék a vizet. dobogószerű alkotmány formájába fejlesztik ki gyökereiket. hogy csak a legmagasabb dagály éri el őket. A kocsonyás. hiszen a virágos növények mind a szárazföldön fejlődtek ki és anyagcsere-folyamataik mind édesvízre alapulnak.

mert ez súlyosan felborítaná belső folyamataik egyensúlyát. szárat és leveleket hajtanak. beékelődnek és gyökérkezdeményeket. A gyökerek csúcsán alakul ki a gázcserét végző szövet. amelyek egyes fajoknál akár 40 centiméter hosszúak is lehetnek. Karókból álló szőnyegként veszik körül a fát. hogy szöveteikben a só felszaporodjon. mielőtt még koncentrációjuk veszélyesen megnövekedne. Ezt különleges magvaikkal oldják meg. például a sziksófű. mivel az iszap ott rakódik le a leggyorsabban. a mangrovék előrenyomulnak és birtokba veszik. A felületi színtesteket tartalmazó sejtjei ilyenkor már képesek a fotoszintézisre. akkor a sós víz nagyobb felhajtóereje már lehetővé teszi. Ebben a helyzetben a kis mangrovepalánta akár egy évig is életben maradhat. s ez alatt az idő alatt több száz kilométernyire is elsodródhat. A só ugyanúgy nehézségeket okoz a mangrovéknak. Erre vagy a leveleiken lévő különleges mirigyek szolgálnak. Amikor a mocsár tenger felőli szélén összegyülemlik az iszap. egyben a nemkívánatos sótól is megszabadulnak. amelyek erre nem képesek. amikor eljön az ideje és elhullatják ezeket a leveleket. hanem függőlegesen fölfelé. A mangrovéknak meg kell őrizniük a vizet a szöveteikben. Ezek még az ágaikon kicsíráznak. és vaskos. nem perzseli a nap. ezért nem lefelé nőnek. így lépést tudnak tartani az iszap lerakódásával is. viaszos réteget alakítanak ki. amelyből levelei idővel majd kisarjadnak. és ők is ugyanazzal az eszközzel akadályozzák meg a leveleiken keresztül történő párolgást. vagy pedig elöregedett leveleikbe szállítják. ami holmi fantasztikus középkori erődrendszerre emlékeztet. mint a közönséges gyökerek. Egyesek. amelyek koncentrált sót izzadnak ki. zöld hajtásokat hoznak. így biztosítják a táplálékot a fiatal növénynek. így nedvesen és hűvösen marad. mint a sivatagi növények. hogy átbillenjenek és vízszintesen lebegjenek. A tengerhez legközelebb élő mangrovefajok. sztómáik pedig a levelek fonákán lévő kis gödröcskékben helyezkednek el. de azután megszabadulnak tőlük. ahogy a sziksófűnek. Ezek közül a hajtások közül egyesek egyenesen az összegubancolódott gyökerek közé hullanak. ezt úgy oldják meg. Mások dagály idején hullanak le. mások. kúp alakú légzőgyökereket hoznak létre. de ha apálykor kisodródnak a tengerre. így elsodródnak. majd ott kiválasztják és raktározzák a sót. először függőlegesen lebegnek a folyótorkolat sós vizében. Azt is meg kell gátolniuk.ízületekre emlékeztető képleteken alakítják ki ezeket a szivacsszerű szöveteket. befogadják ugyan gyökereikbe az oldott sókat. A csúcsán lévő kényes rügy. Azután. . vastag. hogy megszűrik a sós vizet a gyökereiket borító különleges hártyán keresztül.

A gyökereken átcsobogó víz ezüstös ragyogásba vonja a levelek alsó oldalát. Bár a mangrovemocsáron néhány tiszta vizű csatorna is átvezethet. algatörmelékeket legelészve. a legnagyobb részén általában olyan sűrűn nőnek a fák. . hogy még egy kis csónakkal sem lehet keresztülvergődni rajtuk. hogy az emberről patakokban csurog a veríték. a levegő pedig annyira párás. miközben elindul a néhány lépésnyire lévő újabb falat után. 5 centiméter átmérőjű lovasrákok futkároznak a sárban. ha elcsúszik rajtuk. amely 360 fokos panorámalátást biztosít. Ám a mocsár mindennek ellenére tagadhatatlanul gyönyörű. Az ehetetlen homokszemcsék a száj alján összegyűlve kis pirulává tömörülnek. nehogy hasra essen. mivel csak egyik ollójuk olyan mint a nőstényeké. függőleges helyzetét. az egymást összevissza keresztező boltozatos gyökerek szövevénye és az iszapból kiálló léggyökerek karói végtelenül változatos mintákat alkotnak. nem a fölfelé meredő csáp végén.Ha az áramlatok végül visszahajtják egy másik sós vizű folyótorkolatba. a hím rákoknak azonban ezt féloldalasan kell megoldaniuk. akkor újra fölveszi eredeti. Apró tengeri csigák kúsznak lassan az iszapban. A levegőben mindenütt ott van a rothadás szaga. aztán a rák az ollószerű fogólábával értük nyúl és eldobja őket. Ha az ember fel akarja deríteni a területet. összecsattogtatják az ollóikat vagy összezárják kagylóikat. így lecsúszik róluk a lábunk. akkor gyalog kell nekivágnia apály idején. ha elkap egy gyökeret. míg a másik minden ehetőt belapátol a mögötte lévő szájba. A nehéz levegőben folyton kattanásokat és kluttyanásokat hallunk. Integetőrákok bújnak ki óvatosan lyukaikból. ide-oda hajladozik. És mindenütt ott vannak az állatok. tüstént beágyazódik és igen gyorsan gyökereket növeszt : az új mangrovefa megvetette a lábát. és a kagylók éles széle belehasít az ember lábába. mert puhatestűek és rákok mocorognak az üregeikben. gyökérkezdeményével lefelé. A gyökerekről csöpög és csordogál a víz. a másik erősen megnagyobbodott. Amikor alsó csúcsa apály idején megkapaszkodik a puha iszapban. elkezdik átkutatni a felszíni rétegeket. Nem valami kényelmes itt a járás. Odafenn olyan sűrűek a leveles ágak. Sokukat kagylóréteg borítja. A nőstény integetőrákok ezt a műveletet mind a két ollójukkal el tudják végezni. kék vagy fehér színben pompázik. hanem annak tövénél körkörösen elhelyezkedő szemük segítségével. azután fölkapnak egy-egy pöttöm falatot az ollójukkal és beteszik a szájuk elején ollószerű mozgással ideoda járó. A sűrű léggyökerek többsége nem elég erős ahhoz. sertékkel szegélyezett pengéik közé. vagy összevagdossa a kezét. szembetűnő rózsaszín. A kanál formájú serték egyik sora visszatartja a homokszemeket. hogy megtartsa az ember súlyát. amelyet a visszavonuló dagály maga után hagyott. szerves hulladékokat keresgélve s közben állandóan éberen vigyázva mindenféle veszélyre. Különböző élőlények egész hadserege gyűjtögeti szorgosan azt a friss táplálékot. hogy a hőséget a legenyhébb szellő sem enyhíti. Moszkitók zümmögnek a fejünk körül és csipkedik a bőrünket.

ahol majd párzanak. átkeringeti és habbá veri a vizet szája melletti csatornácskákban. Életmódjuk szerint három fő típusuk él minden mocsárban. A páncéljukon lévő kopoltyúkon átszűrt. rendszeresen visszatérnek a pocsolyáik szélére. Ők is a rákok légzési technikáját alkalmazzák: vízzel töltik meg a kopoltyúkamráikat. miközben ugyanakkor tornamutatványokat is végez. Egyes fajok lábujjhegyre állnak és körbelengetik az ollóikat. amikor ők maguk a levegőn vannak. ezért a szemforgatóhalak mozgás közben oldalvást hemperednek. Ezt nagyon egyszerűen oldják meg. A torna koreográfiája és a jelzések pontos kombinációja fajonként változik. hogy elkaphassanak egy rákot. ami a rákoknak nincs : a bőrük. Ha a szemforgatóhalak gyorsan akarnak haladni. Egyes fajok hasi oldalán alul egy másik úszópár szívókoronggá egyesült. s így a levegőből felvett oxigént visszajuttatja kopoltyúkamráiba. Körülbelül annyi oxigént vesznek fel a bőrükön keresztül. oxigéndús vizet lélegeznek be. oldalra pöndörítik a farkukat. Van viszont egy olyan oxigénmegkötő felületük. és legtöbb fajuk még ma is ott él. hogy megnedvesítsék. amelyek jól fel vannak szerelve izmokkal és a közepükön ízület is van. vagy elmeneküljenek valamiféle veszély elől. és csak apálykor merészkedik ki belőle. Amikor a nőstény felismeri fajának sajátos gesztusait. hogy egy frisset kortyoljanak. Az üzenet azonban mindig ugyanaz: a hím készen áll a párzásra. egész rajok nyüzsögnek a képlékeny iszapban a víz szélén.Funkciója szerint nem tálalóvilla. apró férgeket és rákocskákat . azután követi az odújába. A legkisebbik az idő legnagyobb részében a vízben marad. A mangroveligetekben a világ számos táján élnek szemforgatóhalak. végül válaszol az ingerre: odakocog a hímhez. de ehhez a bőrüknek nedvesnek kell lennie. mint a békák. mások lázasan ide-oda lóbálják őket. Halak is előmerészkednek a vízből. amitől csak úgy repülnek előre az iszapban. hanem jelzőzászló. s mivel ezt a vizet nem tudják az oxigénkészlet megújítása céljából cirkuláltatni. amelyet a hím meglobogtat a nőstény előtt. Ezeket belülről csontos támaszok erősítik meg. azután nagyot csapnak vele. A legnagyobb közülük körülbelül 20 centiméter hosszú. így a szemforgatóhal látszólag a "könyökén" emelkedik ki az iszapból. hogy a mangrovék között ficánkoljanak az iszapban. hogy két mellső úszójukat használják mankónak. ezek a szemforgató halak. amikor nincsenek a vízben. akkor is visszatartják a vizet kopoltyúkamráikban. A rákok tengerből származó állatok. Az integetőrákoknak azonban akkor is lélegezniük kell. de a rák felfrissíti a kopoltyúkamrák vizét. csak le-föl ugrálnak. amellyel a hal meg tud kapaszkodni a mangrove gyökerein. Ezekből a kis térfogatú kamrákból természetesen hamar kimerül az oxigén. Többnyire azonban sokkal jámborabban mozognak úgy. megint mások nem mozgatják az ollójukat.

Szintén beássák magukat. és vita nélkül megosztják vadászterületüket szomszédaikkal. Ezek az apró lények kisodródnak a tengerre. hogy egy kissé távolabbról odacsalogassa vele a párját. ahol . mint kifutójában a bika. algákat és más mikroszkópikus egysejtű növényeket gyűjtögetnek. Egyedül táplálkoznak. ott a territóriumok egymásba érnek. és a fenekükön . de mivel mindkét úszópárjukat leköti a helyváltoztatás. és szigorúan őrzik a territóriumukat. és a lapos iszapmezőt sokszögek tagolják.nem maradhatnak életben. és az ivadékok még dagály idején is mindaddig ott maradnak. A mocsár parthoz közelebb eső része egy jóval nagyobb fajé: ezek a vegetáriánusok. míg csak egészen ki nem fejlődnek és már nem teljesen tehetetlenek ellenségeikkel szemben. Ezek ragadozók. Ott rakja le a nőstény az ikráit. amelyek mindegyikében úgy feszít a tulajdonosuk. minthogy ebben a magasságban alighanem nehéz volna vízzel telíteni azokat. kisebb rákokat ejtenek zsákmányul. és kör alakú bástyát épít a gödör szája köré. hogy minél nagyobb közönséget szervezzen magának. Amennyire tudjuk. Az iszap itt olyan közel van az állandó vízszinthez. A hím gödröt ás fallal körülvett territóriumának közepén. az alsó szinten élő fajok nem gondoskodnak az ivadékaikról. de amikor az udvarlás kezdetén a hím kifeszíti őket kiderül. A legtöbb más halhoz hasonlóan ők is úszóikat megfeszítve és rezegtetve mutogatják magukat. A középen élő fajok azonban már megvédelmezik ivadékaikat. vagy olyan tengerrészekre sodródnak. amikor kikelnek. hogy ragyogó színekben pompáznak.távol a mocsaraktól . hiszen a lapos iszapsíkságon a rajta ülő kis halat csak a közvetlen szomszédai láthatják. így a gerincük mentén végigfutó két hosszanti úszójukkal kell hatást kelteniök. így távol tartják a szomszédokat és bizonyos mértékig megakadályozzák az iszap teljes kiszáradását. A szemforgatóhalak nemcsak táplálkoznak a vízen kívül. Ahol nagy az egyedek száma. lyukat ásnak maguknak az iszapba és őrjáratot tartanak körülötte. Ezért a hím szemforgatóhal. Ez azonban önmagában még nem elég ahhoz. A szemforgatóhalak harmadik képviselője a mocsár legmagasabb részét foglalja el. akár egy méternyire is lenyúlhatnak az iszapba. a gödör magányában kerül sor. hogy így egy kis. Nagy többségüket vagy megeszik. és csatlakoznak a tenger felszíni vizeiben úszkáló lárvák és halivadékok közösségéhez. fallal körülvett tavacska alakul ki. Gödreik azonban nagyon mélyek. csapkodni kezd a farkával és kiterjesztett zászlóival föl-fölugrál a levegőbe.keresgélve. végül a párzásra a medence fenekén. hanem udvarolnak is. Rendes körülmények között ezek laposan a hátukhoz simulnak. de nem őrzik a környező territóriumot tulajdonosként. A hím addig kószál úszómedencéje falánál. amíg csak a nőstény nem csatlakozik hozzá. Néha több méterhosszú alacsony iszapbarázdákat építenek a territóriumuk köré. A legmagasabb szinten élő faj nem épít ilyen medencéket.

aztán puff! elkapja. mérge különösen a rákokra hatásos. nincsenek többé levegőből jövő támadásoknak kitéve. egészen rendkívüli. amelyek számára a dagály megpróbáltatásokat jelent. Délkelet-Ázsiában egy apró kígyó látogat el a mocsarakba szemforgatóhalakra vadászni. rákok és a puhatestűek . a világ egyetlen békája. amelyek segítségével utat talál az iszapos vizekben. beiszkol az üregébe. Nem csak a lapos iszappadokon kergeti végig őket. de a majom leül a lyuk mellé és türelmesen kivárja. Egyes iszapban élő állatok . A gyökerek szövevényét elborítja a fodrozódó víz. és különösen szereti a rákokat.a férgek. ész nélkül lóbálja a mancsát a levegőben. Egy másik kígyó. hogy megfogjon egy halat. emennek közeli rokona. Hátsó lábain félelem nélkül belegázol a vízbe. amelyet lezár. hogy túl sem élnék a tartós víz alá merítést. azonban sikerült alkalmazkodniuk a részben vízi.számára a dagály megkönnyebbülést hoz. Az iszap hatalmas porondja 24 óránként kétszer szabad levegőre. amíg a rák végül óvatosan kikukucskál. ha kitátja a száját a víz alatt. amelyek az ellenkező irányból jöttek a mocsárba. kétszer pedig víz alá kerül. de még a lyukaikba is utánuk megy. és nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye. Él ezekben a mocsarakban egy egészen rendkívüli béka is. Ám vannak állatok. Egyes szárazföldi állatok. Kitűnően alkalmazkodott a vízi élethez: orrlyukait le tudja zárni. és a mangroveerdő teljesen átalakul. A mocsár legvállalkozóbb kedvű és legkíváncsibb mindenevő látogatója egy majom. amely el tudja viselni a bőrén a sós vizet. ha kell akár derékig. hanem rákokra vadászik. mozgatható csápot fejlesztett ki az orrán. De ezt nagyon óvatosan kell csinálnia. hogy lássa. A rák először rendszerint túl gyors a majom számára. Ez rovarokkal és apró rákokkal táplálkozik. . Egy harmadik kígyófaj két. mert a ráknak ollói vannak. biztonságosan újrakezdheti-e a táplálkozást . tulajdonképpen ugyanezt tették. nem halakra. hogy a majom dühödten sivítozva. és a torka alján is van egy szelep. gyorsan és némán újra elönti az ár. így életük korai szakaszában az ő ivadékaik is védve vannak. részben vízen kívüli élethez. a hosszúfarkú makáko. és a rákvadászat gyakran azzal végződik.mindig van némi víz. Egyes rákok annyira alkalmazkodtak a levegő belélegzéséhez. A szemforgatóhalak az integetőrákokhoz és az osztrigákhoz hasonlóan lényegében tengeri állatok.

A szárazra került. A szemforgató halakon kívül az algákon legelésző tengeri csigák is felkúsznak a gyökerekre. Ők azonban nem tudnak olyan gyorsan mozogni. így nincs üregük. parton táplálkozó rovarokat szintén elkergeti a dagály. hogy át tudják vészelni azt az időt. hogy azután tüstént fölfalja. ezért már jóval ezelőtt otthagyják legelőiket. A menekültek így néhány órás ostromnak vannak kitéve a gyökereken. éhes halak úsznak be a mocsárba. Az apró szemforgatóhalak elkezdenek fölkapaszkodni a gyökerekre. mint benne. így bezárnak egy akkora légbuborékot. amíg pontosan beirányozza zsákmányát. Amikor a lövőhal megpillantja a prédát. A dagály minden hónapban egyszer olyan magas szintre emelkedik. amikor a dagállyal nagy. A kísértetrákok fölmásznak a fákra. . mint a szemforgatóhalak. A mangrovefák magasabb részein elhelyezkedő rovaroknak szintén megvannak a maguk támadói. mintegy 20 centiméter hosszúak. Lehet. Ilyenkor a csigák két dagály között egyáltalán nem jönnek le táplálkozni az iszapra. majd összerántja a kopoltyúfedőit és olyan vízsugarat lövell ki. hanem még magasabbra másznak a mangrove gyökerein. Ilyenkor nagy számban telepednek a mangrove gyökereire és leveleinek alsó oldalára. amelyben elegendő oxigén van ahhoz. hogy a halnak két-három "lövést" is le kell adnia. hogy biztosan elkerüljék a bajt. így egy csövet képez. ahol nincsenek számukra menedéket nyújtó repedések.Ezért gondosan iszaptetőt építenek a lyukaik fölé. mint egy vízipisztoly. Látásuk olyan éles. így nem tudnának lépést tartani a víz emelkedésével. nagy szemük van. beleszorítja a nyelvét a szájpadlásán végighúzódó hosszú barázdába. hogy a csigáknak nem volna elég idejük kellő magasságba jutni az iszapról a mangrovéra. de kitartóan kísérletezik. Az emelkedő dagállyal a mangrovék közé úszó ragadozó halak között lövőhalak is vannak. az esetek nagy részében végül le is veri a rovart a vízbe. amelybe bemenekülhetnének. hogy a fodrozódó. de belső órájuk még ennél finomabb riasztójeleket is ad. megforgatják a leveleket és ollójukat összecsattintva leszedegetik róluk a menedéket kereső legyeket. amelyeknek még nem sikerült territóriumot szerezniük az iszapban. mintha menekülnének az áradás elől. Ha az iszapban maradnának. Figyelemre méltóan pontos időérzékről tesznek ezzel tanúságot. amelyek a felszín közelében cirkálnak. amíg a víz újra visszavonul. őket is megtámadhatnák a halak. tükröző vízfelszínen keresztül is észreveszik az odafönn kuporgó rovarokat. ám ezzel még nem kerülik el teljesen a veszélyeket. Ezek valószínűleg fiatal állatok. Viszonylag nagy állatok. A fiatal szemforgatóhalak nagyobb biztonságban vannak a vízen kívül. mielőtt a dagály elérné őket.

Ahogy a szárazföld elmorzsolódik. a tengerpartok más részein visszavonulóban van. de most már a gyökerek ellenkező oldaláról indulnak. a kisebbeket pedig szétzúzza és egyre kisebb darabokra őrli. Ahol a partot nem védi az üledék lerakódása. Bár a folyók torkolatában a szárazföld előretör. újabb ehető falatok tömegét hagyja maga után a rákoknak és a szemforgatóhalaknak. a nagyobb köveket ideoda görgeti. mint a szívkagylóét. hanem egy izmos golyóból és tokjából álló "ízület". Az állat kagylója egyik végén kidugja izmos lábát és megragadja vele a sziklát. Kagylójának két héját nem tüskés "sarokvas" köti össze. hol a másik oldalára fordul. amelyben legbelül. a többinél valamivel puhább kőzetrétegeket -. hol a másik teknőjét dörgöli a kőhöz. Puhább kőzeteken él. Ez a bombázás csalhatatlanul megtalálja a szirtek gyönge pontjait . úgy aláássák. a pusztuló tengerpartok közelében is élnek állatok. Felváltva hol az egyik. különösen ott. Miközben lefolyik róla a víz. . fordul az ár. amelyek maguk is hozzájárulnak a romboláshoz. hogy a part menti áramlások összegyűjtik és elsodorják őket. A fúrókagyló puhatestű állat. hogy végül az egész sziklafal leomlik. Végül akár 30 centiméter hosszú aknát is kialakíthat. s így lassan alagutat váj magának.Azután a víz fodrozódása megszűnik és néhány percre minden elcsöndesedik. mészkőn. héja két teknőfélből áll. és újabb ragacsos iszapréteget terít le. Az omladék egy ideig megvédi a szirtek alját. Idővel ezek a törmelékek annyira felaprózódnak. Vihar idején akkora erővel zúdulnak a partnak. mint egy meghosszabbodott szívkagyló. azután elkezdi mindkét éles fogazott héját végighúzogatni a felszínén. a végén helyezkedik el. de azután a tenger fölkapja. és az apállyal a víz újra visszavonul. miközben "ízületével" hol az egyik. olyan. ezeket gyorsabban és mélyebben koptatja ki. egyes darabjai kőhalmok vagy tornyok formájában elszigetelődnek. és a tenger megint elkezd utat törni magának a szárazföld belseje felé. hogy felkapják a homokot és a köveket. Ebben a veszedelmes zónában.a sziklafalon fölfelé futó törésvonalakat. ahol meredeken szakad le a szárazföldről. befelé hömpölygő hullámok állandóan csapkodják a sziklákat. Ezzel a szirt alapja megint ki van téve a hullámok támadásának. A legsúlyosabb kövek a szirtek alapjához csapódva okozzák a legnagyobb pusztítást. és odavágják a szirtekhez. amely egy leheletnyivel megint megnöveli a mangrovék birodalmát a tenger rovására. hasadékokat és barlangokat váj beléjük. krétán és homokkőn. Újra megjelennek a vízen a fodrok.

amíg a lakásául szolgáló sziklát annyi ilyen kagylóüreg nem járja át. amelyen jól megvethetik a lábukat. Ám a szárazföldi növények szöveteinek legnagyobb része olyan nehézségek megoldására szolgál. Ám a tengerben a problémákat megoldja a víz. hogy megtermékenyített magvai új helyekre szóródjanak szét. A szárazföldi növénynek aktívan gyűjtenie kell a létfontosságú vizet és teste minden részébe el kell juttatnia. mint a mészkő: kalcium-karbonátból. Koronáját elég magasra kell növesztenie ahhoz. Így azután a sziklás tengerpartok egészen meghökkentő sávokra oszlanak. leveleket. amelyek a tengerben egyszerűen nem léteznek. mármint addig. ne foszthassák meg a napfénytől. számára nemkívánatos esővíz folyhat rá. hogy a napsütés túlmelegíti. A sziklák . hogy azoktól szétreped. annál nagyobb megpróbáltatásokat kell kiállnia. A sav így a saját héját is feloldaná. amitől datolyára emlékeztet. de ezt nem mechanikus eszközökkel végzi. Ekkor a fúrókagylónak valahol másutt tüstént új ásáshoz kell fognia. mielőtt a kövek összezúznák. Mechanizmusokkal kell rendelkeznie. és biztosítják. Minél magasabban él egy tengeri élőlény az apály szintjénél. A szárazföldi növényzetnek ezért gyökereket. Első pillantásra talán furcsának tűnhet.Két egymáshoz csatlakozó szifójával ezután a héja hátsó végétől az alagúton át egészen a bejáratig be tudja szívni és ki tudja üríteni a vizet. hanem savval oldja fel a kőzetet. Minél tovább marad két dagály között kinn a vízből. A kockázati tényezők fokozatossága egy sor jól elkülöníthető zónát hoz létre. amelyeket azonban helyesebb tengeri moszatoknak nevezni. hogy vetélytársai ne árnyékolhassák be. magvakat és virágokat kellett kifejleszteniük. annál valószínűbb. Aknájában biztonságban van a sziklaomlásoktól.szilárd alapot biztosítanak a növényeknek. és annál több. szárakat és törzset.ellentétben az iszappal . A legtöbb sziklás tengerpartot a néha megvetően tengeri gyomnak nevezett növények borítják. amelyik a legjobban meg tud birkózni a nehézségek sajátos kombinációjával. ha nem védené meg az a barna szaruborítás. neki is ugyanabból az anyagból áll a kagylója. amelyek összehozzák hím és nőstény szaporítósejtjeit. amelyik mindegyikében az az élőlény válik uralkodóvá. hogy a tengerben nem élnek a szárazföldi virágos növényekkel összehasonlítható "komplex" növények. . Mint minden más puhatestűnek. A datolyakagyló szintén megfúrja a mészkövet.

Az a faj. amelyik a legmagasabb szinten él. Ezek a sziklákra telepednek. Mivel a víz itt már soha nem mélyebb néhány méternél. olyan helyeken él. amikor beáll a dagály. a víz sótartalma nem okoz számukra problémát. és pöttöm héjacskáikat szorosan egymáshoz szorítva. Följebb. de ezen a szinten fölül nemigen virulnak. amelyek fölemeljék. a barnamoszatok a leguralkodóbbak köztük. hogy ki vannak téve a levegő hatásának. vagy ha fenékhez kapcsolódik. Mint a gombákon kívül minden más növénynek. Közvetlenül az apály szintje alatt. az idő 80 százalékában ki van téve a levegő hatásának. ahová a tengervíz már csak permet formájában érkezik. apró kacslábú rákok képviselői. ezek a hínárok egészen rövidek. így nincs szükségük hólyagokra. és több méter hosszúra megnőhetnek. így közel marad a felszínhez és a fényhez. ezzel hosszú időre megőrzik a nedvességet és megmenekülnek a teljes kiszáradástól. a part magasabb részein a kisebb hólyagmoszat nő. Mivel az algáknak nincsenek növényi nedveket szállító szerveik. pusztán horgonyul szolgálnak. a tengeri makkok élnek. mégis kibírja. természetesen a tengeri algáknak is szükségük van fényre. teljes hosszukban a felszín közelében. a fényben lebegve. E barnamoszat agancs formájú leveleiben gázzal töltött hólyagocskák vannak. Egyes parti állatok hasonlóképpen vízszintes övezetekben élnek. Táplálékszükségletük is olyan csekély. mint a szárazföldi növények gyökereinek. nagyon hatékonyan őrzik héjukban azt a csekély nedvességet. Ha kivételesen alacsony az apály. nincs olyan tápanyagfelszívó funkciójuk. A legfelső szinten. ezek a növények bizonyos ideig elviselik ugyan. A szíjra emlékeztető növények egyes helyeken sűrű tömeget alkotnak. Ezért a tengeri növények legnagyobb része vagy lebeg a vízen. amelyek fölemelik. a szárazságnak leginkább ellenálló tengeri moszatok előfordulásának felső határa és a legmagasabb dagályok szintje fölött. Még följebb megint másfajta barnamoszatok élnek. Bár a tengerparton az algák sok más csoportja is tenyészik. különféle barnamoszatok élnek. Mindezeknek a dagály-apály között tenyésző algáknak nyálkás. amelyekkel a sziklába kapaszkodnak. nem kell óvniuk belső folyadékkészletüket. ez pedig nem hatol be túl mélyen a vízbe. amelyre szükségük van.A víz ellátja a moszatokat támasszal és folyadékkal. amelyek minden egyes zóna szembetűnő jellegét meghatározzák. amelyre szükségük van. hogy szinte hihetetlen módon a tengervíz permetéből . ahol viszonylag sekély a tenger. Karomszerű fogantyúiknak. szállítja a kifejlett ivarsejtjeiket és a megtermékenyült női ivarsejteket. síkos a felszínük.

Fogaik úgy állnak ki a szájukból a testük alsó részén. ahol mindenféle puhatestűekkel táplálkoznak. hogy az rátapad a kagyló lágy részére. ahol apály idején is megmarad a víz. A kagylókkal héj nélküli puhatestűek. Azután lassan széjjelhúzza a kagyló héját. és egy ujjnyi vastagságú. ott nem tud táplálkozni. sötétkék szalagot a sziklákon. mint a tengeri makkok. Így a körülmények körülbelül 30 centiméternyire az apály szintje fölött már a kékkagylóknak kedveznek. mint egy eszterga befogószerkezete. a legalacsonyabb apály határa alatt. amelyeket különösen erősen csapkodnak a hullámok. Ezek a tengeri csillagok nagy számban élnek a tenger fenekén. A tengeri csillag egyszerű. A sziklák közötti mélyedésekben. Helyüket itt esetleg a megtévesztő nevű kacsakagylók. amelyeknek a zsákmányállatai. de pusztító technikával táplálkozik. A köveken tűpárnához hasonlóan tüskézett. átöleli a karjaival és rátapad a karjai alsó részét szegélyező tapadókorongok segítségével. nem tudnak megkapaszkodni. majd feloldja és felszívja azt. Az alsó határt a tengeri csillagok tűzik ki. Ezek már nem képesek olyan sokáig elviselni a levegő hatását. A kékkagylók héját a permetzónában élőknél nagyobb testű tengeri makkok borítják. lassú. Bár ezeknek a zónáknak mind megvannak a maguk sajátos állati és növényi közösségei. . Valamivel lejjebb az ehető kékkagylók alkotnak sűrű. Testüket két meszes lemezke zárja magába. Amikor rámászik egy kagylóra. ez határozza meg tehát elterjedésük felső határát. hogy megéljenek. ráncos nyelükkel nagyon erősen rögzíteni tudják magukat a sziklákhoz. Ezen a szinten ennek következtében kevés kékkagyló élhet. A kacsakagylók és a kékkagylók mellett sok más organizmus is él az ár-apály zónában. ezek a babszem nagyságú kacslábú rákok foglalják el.elegendő szerves részecskét gyűjtenek össze ahhoz. A kékkagylók ragacsos fonalak kötegeivel tapadnak a sziklákra. de nem valami erősen. bár kevésbé domináns módon. és éles. Ám. sokszínű virágállatok (anemónák) himbálják a tapogatóikat. ha a tengeri csillag rövid időre meg is él a vízen kívül. zsákszerű gyomrát kidugja a teste közepén lévő szájából úgy. gömb alakú tengeri sünök majszolgatják lassan a köveket borító algákat. így azokon a partrészeken. néhány lábbal feljebb pedig már ők uralkodnak a parton. csupaszkopoltyús tengeri csigák táplálkoznak.

amellyel aktívan megtámadhatja a kékkagylók ágyait. és ily módon lyuk keletkezik egyébként folytonos szőnyegükben. azután amikor az áramlás lelassul. homok borította partok kevesebb állatot képesek eltartani. Miközben végighurcolják a part mentén. A kékkagylók és a kacsakagylók apró. A sziklás tengerpartokon egyik egyed várható átlagos életkora sem hosszú. csúszós. amitől apró pálmafára emlékeztet. Tavasszal egy-egy fiatal növénynek kivételes esetben sikerül rögzítőrizómájával megragadnia egy kékkagyló héját. amelyek mindig ott vannak a vízben. lebegő lárváinak. A parti áramlások fölkapják ezeket a törmelékszemcséket és elsöprik őket eredeti helyükről. amelyek leszivárognak a levelein. Ha egy különösen erős vihar elsodor egy-két kékkagylót. Ezután a kis tengeri pálmák gyorsan szét tudnak terjedni a kagylóágyban. alacsony dagály idején a tengeri pálma spórákat hoz. mert a hullámok szüntelen tevékenysége végül törmelékké zúzza a sziklákat. A növénynek a végét fél méter hosszú. s a folyók sem hoznak naponta kétszer újabb táplálékot. amellyel meg tudja támadni a kékkagylókat. így semmiféle tengeri alga nem tudja megvetni a lábát. mint az egyéb tengerpartok. Amikor azután eljönnek az őszi viharok. lerakják a hordalékot a nagyobb szirtek szélárnyékában és szétterítik a tengeröblök fenekén.határozott határvonalaikkal annyira világosan elkülöníthetőnek látszanak. és a lecsupaszított sziklán létre tudják hozni következő nemzedéküket. Ez az egyedülálló korona az az eszköz. ezért növényevő állatok közösségei sem alakulhatnak ki. . Itt minden dagály minden egyes hulláma legalább néhány centiméter mélységig fölkavarja a homokot. himbálózó. Nyáron. egy hullám. távolról sem állandóak vagy változhatatlanok. amely más körülmények között semmi bajt nem okozott volna a kagylónak. állandóan padokat építenek belőlük. mint a kékkagyló a sziklába. Amerika észak-nyugati partján egy moszatfajnak sikerült olyan módszert kifejlesztenie. akkor a hullámok a továbbiakban nagyobb felületeken letépkedhetik a kagylókat. most alkalmuk nyílik megtelepedni. így a növény magával ragadja a kagylókat. és a kacsakagylóknak esetleg sikerül egy új helyőrséget létesíteniük a kékkagylók addigi territóriumán. pálmalevélszerű nyúlványok koronázzák. belekaphat a tengeri pálma koronájába és kitépheti. így bejutnak és beékelik magukat a környező kagylók közé. Mivel a növény sokkal erősebben kapaszkodik a kékkagylóba.a legcsekélyebb alkalmat is kihasználva territóriumuk kiterjesztésére. A bennük élő szervezetek mindig készen állnak . Az efféle.

amelyek a felszín közelében élnek. mint a homokban élő baktériumoknak. nyálkával vonják be testük körül a homokszemcséket. miniatűr cséplőgépre emlékeztet. Olyan sebesen forgatják őket gömbcsuklós ízületeiken. A tengeri sünöknek a tengeri csillagok tapadókorongos nyúlványaihoz hasonló csőlábaik vannak. partra vetett medúzákat. de ezek is gyorsan lebomlanak. előbb kell a táplálékhoz hozzáférniük. de amikor elpusztulnak. ahová nagy mennyiségű szerves hulladékot sodornak és raknak le a hullámok: a part sziklásabb részeiről letépett különféle tengeri algákat. . így lelassítva a víz áramlását. így a betemetett tengeri sün az egyik aknán keresztül begyűjtheti a vízben oldott oxigént és a táplálékrészecskéket. szilárd falú kamrát hoznak létre. A mélyebbre ásó fajok szív alakúak (szívsünök). míg azok. ezért nevezik őket homoki dollárnak. ahogy a folyók torkolatában a csővájóférgek megélnek. amelyeken keresztül vizet szívnak a héjaik között lévő szűrőbe. Ezeket a tüskéket használják az ásáshoz. faágszerűen elágazó. hogy az ásó tengeri sün holmi rendkívüli. Az oxigéndús víz áramlása bizonyos mélységig még megengedi a baktériumtenyészetek kialakulását. A legbőségesebb táplálék a legtöbb tengeri élőlény számára nagyon kényelmetlen módon a homokos tengerpartokon a dagály felső határa körül található. a másikon pedig megszabadulhat a hulladéktól. de két csövet kidugnak fölfelé a tiszta vízbe. hiszen a homokágyak ugyanúgy működnek. A dárdás tarisznyarák hasonló módon él. két csápját összekapcsolva rögtönöz magának szívócsövet. de ezeknél az ásó fajoknál a csőlábak erősen meghosszabbodtak és a homokban lévő aknákon át fölfelé kígyóznak. ritkán láthatunk élő tengeri sünöket. A vízben lebegő táplálékrészecskék megtapadnak rajta. kerekek és laposak. amelyek a vízben keresik élelmüket. Így azután ezen a homokon semmiféle féreg nem él meg úgy. mint a szennyvíztisztító művek szűrőágyai. A kagylógyűjtő féreg összehabarcsolja a homokszemcséket és a kagylótörmeléket. gyönyörű kiszáradt vázukat gyakran kimossa a víz a homokos partokra. A csőlábakat borító csillók az aknákon keresztül megmozgatják a vizet. mint a puhatestűeknek. A homokos partok lakóinak. puhatestűek petezsákjait . de mivel nincs olyan izmos szifója. Ezeknek sokkal rövidebbek a tüskéik. a hullámok által bemosott ehető részecskék sem nyújtanak elég táplálékot a nagyobb állatok számára. A tengeri sünök több faja szintén ásó állattá vált. haltetemeket. miközben a tengervíz által odahordott összes szerves anyag 85 százalékát elfogyasztják.a termés dagályról dagályra és évszakról évszakra változik. mint a sziklás partokon élő rokonaiknak. ezeket tapogatóival összegyűjti. s ebből csövet épít magának. Mivel a homokba temetkezve élnek. A hüvelykagylók a biztonság kedvéért a homokba temetkeznek.Sőt. fogóhálóként működik. A cső felső vége néhány centiméterre kiáll a homok felszínéből. így egy apró. Mihelyt befészkelték magukat a homok alá.

a hólyagcsiga. Így azután a felnőtt nőstény tengeri teknősöknek a tengeri párzás után évről évre ott kell hagyniuk a biztonságos nyílt óceánt. A csiga rendkívül érzékeny a bomló anyag szagára. a szöcskerákok a nedves homokból mindig elég nedvességet tudnak gyűjteni. uszonyokká szélesedett. tüstént visszahúzza szörfdeszkáját. Szárazföldön élő. amely fölöttébb ötletes módszert dolgozott ki arra. Nagyon kevés tengeri állat merészkedhet a dagály legmagasabb szintje fölé úgy. amikor a víz kezd visszavonulni. akkor előrajzanak. azután hordalékaikkal együtt lerakják. és a nap nagy részét a partra vetett nedves tengeri algák halmaiban töltik. képesek hosszú időszakokra lélegzetvétel nélkül a felszín alá bukni. amikor elkezdik rágni a rothadó algát és húst. mint minden hüllőtojás. Amikor a hullámok kezdenek magasabbra emelkedni. Ám ők kivételes lények. Fejlődő embriójuknak gáz halmazállapotú oxigénre van szüksége a légzéshez. Amikor búvóhelye fölött átömlik a parthoz közeledő dagály. hogy minimális erőfeszítéssel és kockázattal közelítse meg ezt a tápanyagforrást. Ilyenkor újra felfújják húsos szörfdeszkájukat. Afrika déli partjain él azonban egy puhatestű állat. abbahagyják a táplálkozást. ami ekkor ekevasra emlékeztető nagy szerkentyűvé duzzad. Akár 25000 példányuk is nyüzsöghet egyetlen négyzetméteren. a partra sodorják. Amikor azután leszáll az éjszaka és hűvösebb lesz a levegő. és a parton rekedhetnének. a hólyagcsiga előbújik a homokból és vizet szív fel a lábába. mert akkor. és visszavitetik magukat az apállyal a mélyebb vizekbe. A tengeri teknősök azonban származásuk miatt erre kényszerülnek. ahol azután a homok alatt kivárják a következő dagályt. ezek a gazdag lakomák a homokos partokon élő élőlények legtöbbje számára hozzáférhetetlenek. Az állat azonban nem szánt vele. hanem szörfnek használja: amikor a hullámok alákapnak. a Ridley-teknős. beássák magukat a homokba.Az apró rákok rokonai. ha némi időt táplálkozással is töltenének. csak a levegőn tudnak kifejlődni. Ez a csiga nagyjából a legalacsonyabb vízállás szintje körül temeti be magát a homokba. és hosszú. és elindul a hullám nyaldosta parton az ígéretesnek kínálkozó táplálékforrás felé. és csak akkor bújnak újra elő. nélküle megfulladna és elpusztulna. Az egyik legkisebb tengeri teknős. átlagosan csak körülbelül 60 centiméter . Ám tojásaik. s azok tüstént neki is látnak az evésnek. A hullámok legfelső szintjéig fölmenni veszedelmes vállalkozás lenne. hogy életben is maradjon. esetleg elmulasztanák a visszafelé szállító hullámokat. mielőtt még a dagály elérné tetőpontját. széles. és ki kell látogatniuk a szárazföldre. módosult lábaikkal nagy sebességgel tudják hajtani magukat a vízben. Egyetlen partra vetett medúza néhány percen belül a csigák tucatjait vonzza magához. levegőt belélegző teknősöktől származnak. de az évezredek során pompás úszókká váltak. s mihelyt a vízben érzékeli.

Lehet. mert a Ridleyteknősök mind a Csendes-. hogy teknős kelhessen ki belőle. megérkezik a teknősök újabb hadserege. azután visszatér a tengerbe. A partra lerakott tojások közül szerencsés esetben 500 közül egyetlenegy él elég hosszú ideig ahhoz. Szárazföldön élő őseiktől tüdőt és vízálló.százezrével másznak ki a vízből és indulnak el fölfelé a parton. és a kihalás veszélye fenyegeti őket. hogy a Ridley-teknősök azért járnak erre a néhány homokos partszakaszra. de gyakran mielőtt még kikelhetnének.hosszú. közvetlenül az állandó növényzet szintje alá. Még mindig nem értjük eléggé azokat a tényezőket. akkor a homokos partok olyan állandó ragadozópopulációkat vonzanának a tojásaikhoz. nagyon kevés állattal találkoznak.amelyek időpontját a tudósok egyelőre képtelenek előre megjósolni . ez alatt az idő alatt akár 100000 Ridley-teknős látogathat egyetlen partszakaszra. lerak bele körülbelül száz tojást. hogy alkalmas helyet keresve rá is másznak fajtársaikra. mind az Atlanti-óceánon máig a legközönségesebb tengeri teknősök közé tartoznak. mert ha egyenletesebben osztanák el látogatásaikat az egész év folyamán. addig küzdik magukat fölfelé. sem a kiszáradás veszélye nem fenyegeti őket. míg más teknősfajok száma ma már csökken. Így ezeken a partokon az év túlnyomó részében kevés az ennivaló. hogy azért előnyös számukra egyszerre ezrével fészket rakni. A tojások lerakása három-négy egymást követő éjszakán át folytatódik. Amikor végül a teknős elkészítette fészkét. A teknősök olyan szorosan zsúfolódnak egymás mellé. a leguánok és a keselyűk. A tojások 48 nap alatt kelnek ki. ásás közben pedig beszórják homokkal és csapkodják páncéljukat söprögető uszonyaikat. ezért amikor a teknősök megérkeznek. amíg csak föl nem érnek a homokpart tetejére. hogy alighanem az egész állatvilág legmeghökkentőbb látványát nyújtja. Augusztus és november között Mexikó és Costa Rica eldugott. Ha szaporodási szokásaiknak ez az oka. amelyek ezt a tömeges szaporodást irányítják. homokos tengerpartjain néhány éjszakán . elszarusodott bőrt örököltek. Az újonnan érkezettek akaratlanul is kiássák és elpusztítják az előző sereg lerakta tojásokat. de evezőlábaik nem túl alkalmasak a vízen kívüli mozgásra. Ott azután elkezdenek lyukat ásni a fészkeiknek. mint a rákok. akkor módszerük nagyon sikeresnek látszik. Ennek ellenére semmi nem állíthatja meg őket. így sem a megfulladás. Lehetséges. . így a homokos partot a pergamenszerű tojásburkok és a rothadó embriók borítják. a kígyók. Ez a teknős olyan nagy csapatokban rakja le tojásait. mert az óceáni áramlatok történetesen éppen ide sodorják őket.

amikor már fölkelt a Hold. széles hátsó lábainak finom mozdulataival még kiváj a fenekén egy keskeny aknát is. A többi teknősöktől abban különbözik. Mivel a levegőből érkező hangokra teljesen süket. A nőstények rendszerint éjszaka jönnek a partra. tengerjáró állat. a beszélgetés zaja nem zavarja. és lefelé irányítja a tojásokat. amikor fölkapaszkodik a homokpartra. hová is rakta le a tojásait. Ám a figyelő emberi szemeknek nincs szükségük találgatásra. A kérgesteknős egy három hónapos időszak alatt mind a két helyen több tucatszor rak tojást. Alig 25 évvel ezelőtt még senki nem tudta. Néhány percenként megáll pihenni. és homokzáport zúdítva maga mögé. amikor a gödör már elég mély. feltétlenül meg akar szabadulni a tojásaitól. de előfordulnak Argentínától Norvégiáig szinte valamennyi tengerben. barázdált. így fél órába.Valamennyi tengeri teknős között a legnagyobb az óriás kérgesteknős. a másikat a dél-amerikai Suriname-ban. nagy. Akkor aztán elszántan nekilát. esetleg sarkon fordul és visszamegy a tengerbe anélkül. csillogó szeme állandóan könnyes. Ritkán megy vissza egyenesen a tengerbe. később azonban már a vakító fény sem riasztja el. hogy mire visszatér a tengerbe. Ha az ember akkor villantja rá a zseblámpáját. és ledöngöli a homokot a hátsó lábaival. de a homoknak mégis elég nedvesnek kell lennie ahhoz. és magas a dagály. mintha össze akarná zavarni a nyomait. míg végül meg nem találja a számára megfelelő helyet. és összegyűjtik a tojásokat. Néhány perces munka után. amely több mint 2 méter hosszúra megnőhet. a súlya pedig elérheti a 400 kilogrammot. amíg fölér arra a szintre. hogy szilárd maradjon és a gödrök ne omoljanak be ásás közben. mert fészkének a hullámok hatókörén túl kell feküdnie. hogy szinte lehetetlen megtalálni. csoportosan tojja meg őket. megtisztít egy nagy gödröt a mellső uszonyaival. gondosan betemeti a gödröt. Miután alig fél óra alatt lerakta összes tojását. aztán két ilyen helyet is fölfedeztek: az egyiket Malaysia keleti partjain. két hátsó végtagjával szorosan tartja a tojócsövét. A nőstény teknős esetleg többször is kísérletezik addig. Gyorsan. a homokos part felszíne már annyira össze van túrva. hogy nincsen szarulapokból álló teknője. hanem csak egy sötét színű. hol lehet a fő fészkelőhelyük. gyakran előbb egy más helyen felületes ásásba kezd. Magányos. . vagy még többe is beletelhet. aztán a teknős óriás uszonyaival csapkodva kiemeli magát a nedves homokra. egyedei szinte bárhol felbukkanhatnak a trópusi tengereken. A szaporodási időszakban Malaysiában és Suriname-ban az emberek minden éjjel egész éjszaka őrjáratot tartanak a partokon. rendszerint még mielőtt a nőstények betöltötték volna az aknát. amelyet keres. Annyi biztos. A hullámok között a csillogó holdfényben egyszer csak megjelenik egy sötét púp. hogy lerakná a tojásait. közben pedig nagyokat sóhajt és nyög. kéregszerű bőr borítja.

Szabad szemmel úgy találhatjuk meg legkönnyebben. Ha Afrika felől érkezünk. ahol erős a verseny. a hajózási útvonalakon kívül eső legmagányosabb szigetet keresi. ha nem magát a földet keressük. messze az ember vadászterületeitől. amíg megpillantjuk a Seychelle-szigetek valamelyik déli tagját. javította és tördelte: a Webtigris. és folytatjuk utunkat ezen az útvonalon. pontosan kell navigálnunk. . akkor alighanem Aldabrát választja.Napjainkban a helyi kormányszervek már fölvásárolnak néhány tojást. Egy-egy sziget számukra esetleg nem csupán egy másik sűrűn lakott otthont jelent. Nemcsak ők indulnak ilyen utazásokra. ahonnan érkeztek. mert Aldabra csak 30 kilométer hosszú. Talán még nem találták meg a kérgesteknősök valamennyi költőhelyét. de a többi szinte kivétel nélkül vevőre talál a helyi piacokon. akárcsak azokon a partokon. 10. Ez a sziget az Indiai-óceánban fekszik. és megeszik őket. 400 kilométerre Afrika partjaitól keletre. de ha ezekre sem bukkanunk rá. David Attenborough: AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. A tengerpartok élőlényei felnőtt életük során már nem tudnak elköltözni a sekély vizekből. akkor mindaddig nem látunk többé szárazföldet. akkor napokig hajózhatunk tovább. innen 6000 kilométernyire. ahol zavartalanul szaporodhatnak. és Madagaszkártól északnyugatra körülbelül ugyanilyen messzire. elhagyatott szigetekre bukkantak. amíg el nem jutunk Ausztráliába. ők is hosszú utakat tesznek meg. FEJEZET KÜLÖNÁLLÓVILÁGOK Ha az ember a világ többi részétől elzárt. Ezért aztán csak akkor látjuk meg. A tengereken át vezető vándorútjaik során egyes teknősök esetleg távoli. amikor már a közelébe érünk. hanem a növényzet és a sekély lagúna zöld vizének visszatükröződő fényét a felette húzódó felhőkön. de fejlődésüknek egy korábbi szakaszában. és nem találjuk meg. és mesterséges keltetőberendezésekben kiköltetik őket. peték és ivadékok. Hogy odajuthassunk. mint sodródó magvak és lárvák. ahol szabadon teljesen új formákká fejlődhetnek. hanem olyan menedékhelyet. és a legmagasabb pontja is csak 27 méternyire emelkedik a tengerszint fölé.

mielőtt még a hal visszapottyanna a vízbe. Ebben az időben persze még nem lehetett semmiféle szárazföldön élő lakója. amelyek kiszürcsölik a tojásokat vagy fölfalják a fiókákat.vagy tintahalrajokra bukkannak. amely 4000 méter mélységből meredeken emelkedik ki a tenger alól. Aldabra az Indiai-óceán összes fregattmadarainak központi fészkelőhelye. Csöppet sem meglepő. horgas csőrükkel egyetlen fejbiccentéssel ügyesen kikapják a víz alól a tintahalat vagy a repülőhalat. teli van hallal a begye. A szulák minden irányban több száz kilométerre is elrepülnek. szárnyuk fesztávolsága eléri a 2 métert. majd újra a víz felszíne alá süllyedt. a hullámok egyre ritkábban borították el őket. Alakját illetően egyetlen hatalmas lagúna. hogy gyakran kénytelen kiöklendezni a zsákmányát. Mindkét madár a környező tengerekben található táplálékra van utalva. közvetlenül a tenger felszíne fölött repülnek. de ahogy teltekmúltak az évezredek. Amikor hal. és megszületett az új sziget. Ahogy a korallzátonyok lassan fölmelegedtek. sokféle állat és növény érkezett ide a tengerről és a levegőből. aztán hosszú. Mind a ketten fészkelni jönnek Aldabrára. amikor a tenger vagy az óceánfenék szintje megemelkedett vagy lesüllyedt. A fregattmadarak nagy. patkányok és más állatok. Mivel ritka az olyan sziget. hogy az atoll töbször is felemelkedett. de a fregattmadarak olyan kitartóan zaklatják. Ám ott cirkálnak a sziget körül is. amelyet keskeny csatornákkal elválasztott szigetecskék vesznek körül.Aldabra atoll : egy tenger alatti vulkán korallsapkája. . ahol nincsenek macskák. és villás farkuk van. A mészkőbe morzsalékos homokos talajrétegek ágyazódnak. csak ritkán szállnak le a vízre. Mind a szulák. Ezeknek a szigeteknek a felszínét megkövesedett korall alkotja. Ezeknek a gyakorlott utazóknak nem jelent problémát olyan távoli szigetekre eljutni. és több méterrel a víz alá bukva kapják el zsákmányukat. Így ma Aldabra nagy és változatos élőközösségnek ad otthont. rakétaként csapnak le a vízre. Utoljára körülbelül 50000 évvel ezelőtt emelkedett ki. hogy nagy számban jönnek ide a madarak. mint Aldabra. még olyan messziről is idejárnak. így a mészkő lassan kiszáradt. Amikor a szula megérkezik. amelyet az esők vegyi hatása keltette erózió fűrészfogas pengékké és mély hasadékokká koptatott. Az év bizonyos szakaszaiban az atoll felett az ég megtelik a piroslábú szulák és a fregattmadarak keringő csapataival. Erre valamelyik fregattmadár lecsap rá és elkapja. mint a szulák : nagy sebességgel. ami azt igazolja. fekete madarak. Ők más halászati eljárást alkalmaznak. lesve a visszatérő szulákat. mind a fregattmadarak az év legnagyobb részét a levegőben töltik.

a madaraknak nem kell sem elrejteniük. Ezek gyakran olyan szorosan egymás mellé épülnek. hogy kimozdulna a sajátjából. hogy aztán ürülékével a partra sodródjanak. Ha a dagály vízszint mentén végigsétálunk a parton. de sok közülük még életképes. ahol nem árnyékolják be a szárazföld fái. zöld pázsit nő. Egyesek talán már elhaltak. vörös torokzsákjukat. közvetlenül a magas vízállás szintje fölötti keskeny sávon. Először a hímek telepszenek meg: üldögélnek az ágak közt. Az apró. Vajon hogyan jutottak ide ezek a növények? Egyeseknek biztosan a levegőből érkeztek a magvai. lebegve utazik esetleg sok száz kilométert. Természetes körülmények között a kókuszpálma a trópusi szigetek partjai mentén él. A sziget keleti végében raknak fészket az alacsony mangrovebokrok közt.mint India. Mivel a part mentén a víz fölé hajlik. néhány méteren belül fél tucat különféle magot is összeszedhetünk. és közvetlen mellettük fészkelnek. mert a kókuszpálma egyike azoknak a növényeknek. a hullámok elérik és kisodorják a tengerre. amikor diói lehullanak. A partokat kókuszpálmák szegélyezik. Mivel a szigeten nem élnek ragadozók. hogy csatlakozzanak hozzájuk. és felfújják a csőrük alatt dagadozó nagy. Így aztán a mangrovék megtelnek fészkekkel. míg a többiek nagy részét a tenger hozta. sem elérhetetlen helyekre rakniuk a fészküket. Akár négy hónapig is képes életben maradni a tengeren. mielőtt a még meghódítatlan Aldabrán újra partra vetődne. madarak csőréhez. és nem fojtja meg az aljnövényzet. pihés ejtőernyőkkel felszerelt kisebb magvakat alighanem a kontinensről sodorta ide egy vihar. hogy egyik fészkét építő madár ágacskákat lophat a másik fészkéből anélkül. ezzel hívogatják a fölöttük repkedő nőstényeket. Nagyon gyakori köztük a kókuszdió. amelynek partjai több mint 3000 kilométer távolságra fekszenek. és rakjanak fészket. Kemény héját vastag. lábához vagy tollaihoz tapadva. mások esetleg valamilyen madár gyomrában tehették meg az utat. Azokon a helyeken pedig. . A szulák mit sem törődnek a fregattmadarak kalózkodásával. A mangrovékon kívül sok más növény is él itt. ahol a szél a sziget belsejébe fújta a homokot. amely a víz felszínén tartja. néhány pedig már gyökereket és leveleket is sarjasztott. amelyeket itt raktak le a hullámok. amelyek a legsikeresebben utaztatják magvaikat a világ körül. alacsony. galagonyabokrok vernek gyökeret. A korall mészkő repedéseiben alacsony. durva rostburok veszi körül.

ha átáztatja őket a tengervíz. Ez az oka annak. Bár ez a hulladék maga halott. mint a kontinenseken a nagyobb populációkban. hogy állandósulnak a következő generációkban. mégis életet. A hüllők különösen kitartó tengerészek.A kókuszdió olyan sikeresen terjedt el világszerte . pozsgás levélrozettája közepéből hosszú. Kicsiny.és az ember olyan szorgalmasan plántálta el ezt az értékes élelem. számos fajuk lassan változni kezd. Így aztán. Aldabrán sok gyík iszkol a fák közt és sütkérezik a sziklákon. hogy az aldabrai vércsét önálló alfajnak tekintsük. egy gyönyörű kis vércsének is csak valamivel vörösebb a hasa. nem lévén olyan vízálló bőrük. Ugyanarról a folyamatról van itt szó. . A sziget lakói közt azonban lényegesebb változások is végbementek. amelyeknek a színe alig különbözik a több száz kilométernyire. pontosan honnan is származott eredetileg. gyökérgubancokat és mindenféle más növényi részeket is tartalmaz. hogy nagyobb állatok is kerülhettek így ide. hogy a nagy tavakhoz hasonlóan a szigeteken is különösen gyorsan mennek végbe az evolúciós változások. Aldabra legszebb virágos növénye. Hasonlóképpen Aldabra egyetlen ragadozó madarának. hegyes narancsszínű virágokat hajt. nem viselik el. Néha a változás egészen triviálisnak látszik. A magas vízálláskor lerakott hordalék hulladék fát. mint a hüllőknek. ezért nagyobb a valószínűsége. beltenyésző közösségekben az ilyen mutációk nem hígulnak úgy fel. és hosszú utazást képesek túlélni efféle tutajokon. ezerlábújának. hogy ma már valószínűleg nem lehet felderíteni. a kétéltűek viszont.és italforrást -. amelyek az ivadékok szervezetében változásokat okoznak. a Lomatophyllum egyik faja tüskés. Az sincs kizárva. mint madagaszkári unokatestvéreinek. pókjának és más kis gerinctelen állatának ezen a módon kellett érkeznie. A szigetre érkezett állatok és növények nem mind maradnak nemzedékről nemzedékre ugyanolyanok. szinte minden más óceáni szigethez hasonlóan. Ahogy múlik az idő. mint amelyik a tavakban elszigetelt halpopulációk közt is új fajokat hoz létre. A szaporodási folyamatok során apró eltérések alakulnak ki a genetikai struktúrákban. de ez elég jelentős és állandó különbség ahhoz. állati utazókat hozhat magával. a Seychelle-szigeteken viruló Lomatophyllum virágainak színétől. de békák nem kuruttyolnak sós mocsaraiban. Aldabra számos csigájának.

hosszú lábú madarak. Itt. A Galápagos-szigeteken ugyanerre az evolúciós útra tértek azok a kormoránok vagy kárókatonák. szárnyai csökevényessé sorvadtak. amely különben megtámadná őket. és látványos udvarlási tánca közben büszkén mutatja a párjának hasznavehetetlen szárnyait. és akkorára nőtt. ellenkezőleg. Így hát szárnyai aprók. amelyik így reagált az elszigetelődésre. Afrikában a guvatok a levegőbe emelkedve menekülnek el az elől a sokféle vadászó állat elől. amelyet már azzal előcsalogathatunk. képtelen a levegőbe emelkedni. A repülni nem tudó. ami könnyen messze sodorhatná a tenger fölé. és meg lehetett ölni. Aldabrán viszont ilyen veszélyek nem fenyegetnek. és szinte soha nem csapkod velük. Új-Kaledóniában a darvak egyik rokona veszítette el a repülőtudományát : a repülő guvatdaru vagy kagu. ezek kifejlesztése pedig nagy mennyiségű táplálékot követel. mindig nagy mennyiségű energiát fogyaszt. A repülés sajátos igényeket támaszt: egy jól repülő madár testsúlyának átlagosan több mint 20 százalékát a hatékony szárnycsapásokhoz szükséges izmok és csontok teszik ki. amelyik Aldabra egyik távoli szomszédján. hogy akármilyen erősen csapkod is szárnyaival. hogy könnyen fejbe lehetett vágni. együgyűnek. vagy éppencsak fel tudnak libbenni a levegőben. az Ascensión és a Goughszigeteken valamint a Csendes-óceán számos szigetén is élnek guvatok. hogy a madarak ritkán repülnek. A portugálok elkeresztelték doudonak. aerodinamikailag valamikor jól működő legyezőfarka pedig felkunkorodó dísztollakká csökevényesedett. Ez a galambszerű madár a földön keresgélte élelmét. A guvatfélék apró. Mauritiuson élt az Indiai-óceánon. Ennek a gyönyörű madárnak pompás tollbóbita van a fején. határozott előnyökkel jár. és nagyjából egyformák a szokásaik is. Az aldabrai guvatnak erre semmi szüksége nincs. így a repülőképesség elvesztése nem jelent hátrányt. . és hasonlítanak az afrikai szárazföldön élő rokonukhoz : ugyanolyan a testfelépítésük. Valahányszor egy madár a levegőbe emelkedik. mert annyira szelíd és bizakodó volt. szigetlakó madarak közül azonban talán az a madár volt a leghíresebb. sőt. hacsak nincs rá valóban szükségük. Testén puhák és pelyhesek lettek a tollak. Tristan de Cunha-szigeteken. izmai gyengék. ahonnan csak nagyon nehezen tudna visszatérni. mint egy nagy pulyka. mert a sziget fölött majdnem mindig erős szél fúj. így hát nem csoda. Az aldabrai guvat nem az egyetlen olyan tagja családjának. Sőt. ha egy kavicsot odakoccantunk egy kőhöz. amelyek vagy egyáltalán nem tudnak repülni. Van azonban kettőjük közt egy fontos különbség: az aldabrai guvat nem tud repülni. A Csendes-óceán nyugati részén.A bokrok közt egy gyógyíthatatlanul kíváncsi kis guvat sertepertél. amelyeknek elsatnyult szárnyain olyan kuszák a tollak. még veszélyes is volna számára a repülés.

de az is lehetséges. ezek terjedtek el a többi szigeteken. hogy miután az óriásformák kifejlődtek.nem egészen 200 évvel azután. Semmi biztos okát nem tudjuk. így még a trópusokon is friss hússal szolgáltak. hogy más. kihalt szigetlakó rokonaikhoz hasonlóan ők is az afrikai kontinensen élő átlagos méretű teknősök leszármazottai.kivéve az Aldabrán élőket. de hosszabb volt a nyakuk. a másik a Rodriguez-szigetek egyikén. hogy még a kényelmesen tárolható friss hús kilátása sem csábította a hajóskapitányokat ekkora kitérőre. hogy egy nagy zsírtartalékokkal rendelkező. A XVIII. Az utolsó dodót a XVII. mint a dodó. Lehet. hogy egy-egy. mert mindig magányosan találták őket az erdőkben. század végére az Indiai-óceánból minden óriásteknőst kiírtottak . hogy az utazók először beszámoltak róla. Körülbelül akkorák voltak. század végén pusztították el . Madagaszkár felől egy tengeráramlás folyik Aldabra felé. De lehet. és valószínűleg jó néhány napig kibírják a tengeren. mint a dodó és a remete galamb. A hullámok közt a szárazföldtől sok-sok kilométernyire csakugyan lebegő óriásteknősökre lehet bukkanni. a víz szélén. amelynek segítségével a teknős körülbelül tíz nap alatt megteheti ezt az utat. Lehet. mint a totyogó dodó. Réunionon és a Rodriguez-szigeteken hatalmas teknősök is éltek. és az összes beszámolók szerint sokkal peckesebben jártak. az európai tengerészek mégis mind a kettőt szoliternek (más néven remete galamb) nevezték el. hiszen úszóképes testüket fönntartotta a víz. hogy sok ezer évvel ezelőtt közülük utaztak át néhányan Madagaszkárra növényi "tutajokon". a XIX. Napjainkban is mintegy 150000 óriásteknős él a szigeten. A közeli szigeteken is élt két galambfaj. hatalmas testű állat könnyebben túlél egy-egy rossz évszakot egy kisebb állatnál. hiszen hetekig életben maradtak a hajófenéken. hogy a jelenségnek még egyszerűbb oka van: mivel . Ezek annyira elszigetelten. aztán a szigetre betelepített sertések falták a tojásaikat is. amelyek több mint egy méter hosszúra és 200 kilogramm súlyúra is megnőttek. A jelek szerint nem kétséges. hogy a szigetek teknősei miért nőnek óriássá. hogy a hajó kifutott a kikötőből. amelyik nem tudott repülni : az egyik Réunionon. és olyan távol éltek a fő hajózási útvonalaktól. Az efféle utazások alighanem úgy kezdődhettek. század végére ezeket is teljesen kiírtották. sok-sok nappal azután. Ezek még a dodóknál is értékesebbek voltak a tengerészek számára. a mangrovék közt legelésző teknőst véletlenül elkapott a dagály és kisodorta a nyílt tengerre.Előbb csak a legkülönbözőbb nációk tengerészei mészárolták le nagy számban a jóízű dodókat. Ezért aztán az óriásteknősök ugyanúgy jártak. A dodó és a remete galamb mellett Mauritiuson. Bár szemmel láthatólag különböztek egymástól.

nincsenek körülöttük ragadozók, amelyek megtámadnák őket, és semmiféle más állat nem verseng velük a legelőkért; az olyan természettől fogva hosszú életű állatok, mint a teknősök, egyszerűen tovább folytatják növekedésüket. Méretük megnövelésén kívül a szigeti teknősök más tekintetben is megváltoztak. Ezeken a szigeteken nem valami bőséges a legelő, és különösen ritka Aldabrán. A teknősök ennek következtében kibővítették az étrendjüket : szinte mindent megesznek, ami akár csak távolról is ehető. Erre az ember hamarosan rájön, ha tábort ver a szigeten, mert a teknősök nemcsak az étkezések idején ülik körül várakozóan, hanem lassan, nehézkesen, de módszeresen a sátrát is lerombolják ennivalót keresve, és minden véletlenül elöl hagyott ruhadarabját megkóstolják. Emellett kannibállá is váltak : ha valamelyikük elpusztul, akkor ezek a normális körülmények közt vegetáriánus állatok belefúrják a fejüket az oszlóban lévő dög belsejébe és felfalják. Az óriás teknősök páncélja is megváltozott. Hatalmas méretű, de se nem olyan vastag, se nem olyan erős, mint afrikai rokonaiké, és a páncélt alátámasztó belső csontgyámok sem olyan robusztusak, ha durván bánnak velük, bizony könnyen behorpad a teknőjük. Nem nyújt olyan biztonságos menedéket, mint a szárazföldi teknősöké, mert a páncél nyílása a nyaki részen kiszélesedett, ezért az állat testét elöl kevésbé fedi. Így ugyan szabadabban mozoghat legelészés közben, viszont nem tudja teljesen behúzni a nyakát és a fejét a teknőjébe. Ha visszakerülne Afrikába, a hiénák vagy a sakálok belemélyesztenék a fogukat a nyakába és elpusztítanák. A teknősök a világ más eldugott, magányos szigetein is nagyon hasonló módon alakultak át. Egyesek a Galápagos-szigeteken élnek, ahol ugyanilyen nagyra nőnek, az ő legközelebbi rokonaik azonban nem az Indiai-óceán óriásai, hanem a náluk sokszorta kisebb dél-amerikai teknősök. A szigeteken élő hüllők óriásnövési hajlama nem korlátozódik a teknősökre, egy indonéziai gyík, a páncélos varánusz is nagyon hasonló módon fejlődött. Központi hazája Komodo, egy alig 30 kilométer hosszú kis sziget az indonéziai szigetláncolat közepén. Ez a népszerű nevén komodói sárkánynak nevezett gyík a valóságban közeli rokona az ausztráliai Gould-varánusznak és a nílusi varánusznak, amelyek Afrikától Ausztráliáig számos trópusi országban nagyon elterjedtek, csakhogy 3 méteresre is megnő, jóval nagyobbra, mint bármely más gyík. Zömökebb is, mert míg más varánuszok testének mintegy kétharmada vékony farokból áll, a komodói varánusz farka a testhosszának csak körülbelül a fele. Így a felnőtt méret felét elérő komodói varánusz is sokkal nagyobb testtömegű és félelmetesebb, mint egy ugyanolyan hosszú másféle varánusz.

A komodói varánusz ragadozó. Fiatal korában, amikor még egy méter hosszú sincs, fölmászik a fákra, és rovarokat, kisebb gyíkokat zsákmányol. Amikor már félig felnőtt, kizárólag a földön vadászik, patkányokra, egerekre és madarakra. A teljesen kifejlődött példányok túlnyomórészt disznó és szarvashúst esznek - ezek az állatok természetes módon kerültek a szigetre -, de megeszi a kecske húsát is, amelyet az ember telepített oda. A húst persze túlnyomórészt döghús formájában eszi, de aktív vadász is : nyomába ered a vemhes kecskének, és abban a pillanatban elkapja az újszülött gidát, amint lepottyan a földre. A felnőtt állatokat lesből támadja meg, a sűrűben ólálkodik, a kecskék, disznók és szarvasok megszokott csapásai mellett, s amikor valamelyik elhalad mellette, állkapcsával elkapja a lábát, és némi viaskodás után földhöz vágja. Mire az állat magához tér, a varánusz már fel is hasította a hasát, így gyorsan elpusztul. A szigeten azt mesélik, hogy a varánusz az embert is megtámadja. Annyi biztosnak látszik, hogy régebben, amikor egy-két ember varánuszba botlott, azok csúnyán megharapták őket, később bele is haltak a sebeikbe. Az nem kétséges, hogy ha az ember elájulna a hőségtől, a hatalmas gyík ugyanúgy bánna el vele, mint bármely más állati tetemmel. Ám az valószínűtlennek látszik, hogy rendszeres zsákmányának tekintené az embert. Ha egy bokorban üldögélve figyeljük őket, nincs az az érzésünk, hogy vadásznának ránk. Amíg az ember figyeli, addig a sárkány is valószínűleg figyelni fogja: mozdulatlanul fekszik, mint egy szobor, csak néha pislog egyet, esetleg felsóhajt, vagy megvillantja hosszú, sárga nyelvét, amellyel az illatozó levegőt érzékeli. De még ha lábaira emelkedik és céltudatosan elindul felénk, akkor is boldognak látszik, ha sikerül elcsörtetnie mellettünk. Ám amikor tetem köré gyülekező varánuszokat látunk, már sokkal nyilvánvalóbbá válik potenciális vadságuk és erejük. A kifejlett példány képes az állkapcsával fölemelni és elvonszolni egy kecske tetemét. Ha ketten esnek neki, akkor mindegyikük belekapaszkodik az állkapcsával, majd fejüket és vállukat hátrafelé rángatva kettétépik. Ha a fiatalok óvatlanul veszekedni kezdenek az öregebbekkel a dögön, akkor lendületes rohammal elkergetik őket, s ezek nem csak afféle üres fenyegetőzések : ürülékük elemzésével ki lehet mutatni, hogy a felnőtt állatok rendszeresen megeszik a kisebbeket. A komodói sárkány tehát kannibál is. Ezek a gyíkok talán egyebek közt az étrendjük miatt nőttek óriásokká. Ezen a vidéken nem él más, nagy húsevő állat, nincs más vadász, amely zsákmányul ejtené a bozótban legelésző szarvasokat és disznókat.

Valószínűnek látszik, hogy a varánusz ősei dögöket, rovarokat és apró emlősöket ugyanúgy ettek, mint a másutt élő kisebb varánuszok és a komodói faj fiataljai. Ám végül egyesek elég nagyok és elég erősek lettek közülük ahhoz, hogy megtámadják az élő növényevőket, így rátaláltak egy gazdag, másképpen ki nem használt élelemforrásra. Végül aztán ez a jellemvonás az egész fajnál általánossá vált, és a komodói varánusz a világ legnagyobb gyíkjává fejlődött. Napjainkban ez a gyík már nemcsak Komodón él, hanem két szomszédos szigetre, Padarra és Rintjára, sőt, a sokkal nagyobb Flores-sziget nyugati végére is beköltözött. Kitűnően úszik, és rendszeresen átkel a keskeny szorosokon a Komodo partjai mentén fekvő kisebb szigetekre, de az nem biztos, hogy ily módon terjedt át a többi szigetekre. Lehetséges, hogy ezen a vulkanikus vidéken valamikor a geológiai közelmúltban lesüllyedt a föld, és így a tenger a gyíkok eredeti otthonául szolgáló szigetet a ma látható több kisebb szigetre osztotta. A legtöbb szigeteken élő faj ott marad azokon a magányos szigeteken, ahol kifejlődött. Így aztán az ezekre az elhagyatott tájakra látogató utazók fantasztikus történeteket meséltek róluk. A komodói sárkány is efféle romantikus túlzásoknak köszönheti népszerűségét, és amikor századunk elején a világ először hallott a létezéséről, a róla szóló történetek azt állították, hogy a szörnyeteg 6 méter hosszúra - valódi méretének a kétszeresére - is megnő. Ötszáz évvel ezelőtt egy szigeten élő növény azonban még ennél is csodálatosabb mesék tárgya lett. Akkoriban, akárcsak ma is, időnként, nagyon ritkán, óriási diókat mosott ki a tenger az Indiai-óceán partjaira. Olyanok voltak, mint két összenőtt kókuszdió, és rendszerint nagy, csónak alakú burok fedte őket. Az arabok, az indiaiak és a délkelet-ázsiai népek mind találtak ilyeneket, és nagy becsben tartották őket, de senki nem tudta, honnan származnak. Maguk a diók nem adtak választ a kérdésre, mert kivétel nélkül mind terméketlenek voltak. Széles körben elterjedt a hiedelem, miszerint egy tenger alatt élő fa gyümölcsei, ezért a maldive diót elkeresztelték coco-de-mer-nek, tengeri kókusznak. A fantáziadús szemlélőt a diók közepén végighúzódó mélyedés női csípőre emlékeztette mindenesetre széles körben szerelmi varázserőt tulajdonítottak nekik. A kemény magvakból állítólag ellenállhatatlan szerelmi bájital készült, és a héjnak is varázsereje volt: a belőlük készített kupák a legerősebb mérget is teljesen ártalmatlanná tették. Így aztán a tengeri kókusz diójáért fejedelmi összegeket fizettek, és az egész Keleten, de Európa királyi udvaraiban is finom faragványokat véstek rájuk, aranyba-ezüstbe foglalták őket.

Csak a XVIII. század vége felé fedezték fel azt a fát, amelyen ezek a diók teremnek. Ez a Seychelle-szigeteken, Praslin és Curieuse szigetén élő fa ugyanolyan látványos, mint a diója. Praslinon sűrű ligeteket alkot; a hatalmas fák némelyike több száz éves, egyenes, sima törzsükön nincsenek ágak, és akár 30 méter magasra is nyúlnak. Levelei 6 méter átmérőjű, óriási "plisszírozott" legyezők, egy-egy fán vagy csak hím-, vagy csak nőivarú virágok nyílnak. A nőivarú virágot hozó fák magasabbak a hímeknél, az ő koronáikat fogják körül a gigászi diók fürtjei, amelyeknek hét évre van szükségük ahhoz, hogy beérjenek. A kisebb, porzós virágú fák hosszú csokoládébarna száron hozzák a virágaikat, amelyek majd mindegyikén egy gyönyörű, ékszerszerű gyík, a finom, rózsaszín pikkelyekkel borított, ragyogó smaragdszínű gekkó ül. Ez is teljesen egyedülálló lény: családja, a Phelsuma család Madagaszkárról ered, de Praslinon, akárcsak a Seychelle-szigetcsoport más szigetein, különleges színezetű, sajátos faja alakult ki. A coco-de-mer dió a legnagyobb növényi termés a Földön. Ellentétben a belül üreges kókuszdióval, a maldive diót érett állapotban teljesen betölti a kemény mag. Ettől olyan nehéz lesz, hogy nem lebeg a vízen, mint a kókuszdió, és a sós víz el is pusztítja. Így aztán ennek a növénynek nemcsak a termőhelye korlátozódik erre a kis szigetcsoportra, hanem itt is kellett kifejlődnie, vagy egy olyan nagyobb földdarabon, amely ma már a víz alá merült, és ezek a kis szigetek csak annak fönnmaradt maradványai. Azok a szigetek, amelyeket eddig vizsgáltunk, viszonylag mind kicsinyek voltak. Populációjuk hosszú időn keresztül egyetlen vonalon fejlődött, így csak egyetlen új fajt hozott létre. Egyetlen óriásgyíkfaj alakult ki Komodón, egyetlen óriásteknős faj Aldabrán, és egyetlen dodófaj élt valaha Mauritiuson. De ha a sziget nagy, és változatos felszínű és mikroklímájú területek fordulnak elő rajta, vagy ha egy szigetcsoport minden egyes szigetének sajátos jellege van, akkor egyetlen betelepülő is a formák sokaságát fejlesztheti ki. Ennek a jelenségnek a leghíresebb példái azok a madarak, amelyeket először Darwin figyelt meg - a galápagosi pintyek. Sok ezer évvel ezelőtt egy nagy vihar vélhetőleg kisodort egy pintycsapatot Dél-Amerika partjairól a Csendes-óceánra. Ez nyilván előtte is, utána is sokszor megtörtént, de ez a csapat a szárazföldtől majdnem 1000 kilométernyire végül szerencsésen menedéket talált ezeken a vulkanikus szigeteken. A szigeteket akkorra már betelepítették a növények és az állatok, s mert az elkóborolt pintyek elegendő táplálékra találtak, így ott is maradtak. A Galápagos-szigetek azonban igen változatosak. Közülük nagyon száraz némelyik, ezeken

A Hawaii-szigeteken ez a folyamat még tovább haladt előre. hogy rendkívül nehéz eldönteni. vagy ide az állatok is sokkal korábban betelepedtek.a csőrüket. amelyik az apró rovarokat és lárvákat csipegeti fel. zömök vastag csőre van. amíg az evolúció hosszú idő alatt módosítja testének felépítését. hogy módosították az élelemgyűjtés szerszámát . így a viselkedését változtatta meg. jószerivel úgy. Egy harmadik. mint a Galápagos-szigeteken élő pintyeké. Mások viszonylag bőséges csapadékot kapnak. Megint egy másik faj mintha türelmetlenségében nem tudta volna kivárni. mint valami csipeszt. mégpedig úgy. Az egyiknek. Ami pedig a csőröket illeti. Egyesek alacsonyan fekszenek. ívelt csőrök. mint a Galápagos-szigetek. orchideák nőnek. Kalifornia partjaitól 3000 kilométerre fekszenek. meghatározott lakókörnyezetükben. tollaik színe nagyjából azonos. amelyek képessé teszik tulajdonosaikat arra. amelyeket addig semmiféle más madár nem aknázott ki. Lehetett egy pinty. Mindösszesen ma már tizennégy különböző pintyfaj él a Galápagos-szigetcsoporton. karcsú a csőre. Ahogy múlt az idő. amelyekkel fel lehet törni a magvakat. másokon 1500 méter magasságba emelkednek a vulkáni csúcsok. amelyik jobbára szétzúzott bimbókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. de mostanára már annyira megváltoztak. amelynek a verébére emlékeztet a csőre. hanem a színük is. aztán azzal húzza ki a lárvákat a korhadó fában lévő lyukakból. a pintyek különböző populációi egyre ügyesebben szedték össze élelmüket sajátos. Ezek a szigetek távolabb vannak az összefüggő szárazföldtől. hogy mélyen beletúrjanak a gyönyörű hawaii virágokba nektárt szürcsölgetni. . pontosan mi is lehetett az ősük. sárga vagy fekete. talán egy tangara (vagy amerikai pinty). nem vájkálták kopácsoló harkályok a fák kérgét férgek után kutatva. mégpedig olyan ügyesen. és nem szedték benne a gyümölcsöket a galambok. olyan finoman és pontosan használja. csőrük és viselkedésük viszont jellegzetesen különböző. Így a pintyeknek sok különféle környezet állt rendelkezésükre. Nemcsak a csőrük alakja változik. Egyeseké skarlátvörös. geológiailag pedig régebbiek. magvakkal táplálkozik. Ma egyetlen szigeten tíz különböző pintyfaj él. így többé-kevésbé biztosan egyetlen közös ősi csoporttól kell származniuk. és rátért a szerszámhasználatra. nem gyűjtögettek benne rovarokat a poszáták. Testük nagysága és alakja. Madarainak legjellegzetesebb csoportját a gyapjasmadarak alkotják. másoké zöld.kaktuszon kívül alig nő más. mintha tűvel piszkálna ki egy tengeri kagylót a héjából. bő esők áztatta völgyeikben páfrányok. Ezek eléggé hasonlítanak egymásra. még változatosabb rajtuk a növényzet. Egy másiknak. mint az európai piróknak. nagyobbak is. ezeken füves síkságok és bokros foltok is vannak. Először óvatosan levág egy kaktusztüskét. közepes méretű faj. vannak köztük papagájszerű csőrök. és vannak hosszú.

a hüllők és a madarak. A gyapjasmadarakon kívül a Hawaii szigetvilágban mindössze öt más madárcsalád képviselőit találhatjuk meg. Amikor ezt követően Ausztráliában kifejlődtek az erszényes emlősök. A Hawaii.a hidasgyík. hogy megvessék ott a lábukat. A széthasadás során Új-Zéland nagyon korán elsodródott és mindezeknek a csoportoknak a képviselőit magával vitte. a gyíkok közül pedig mind a szkinkek. primitív békafajra.Az egyik rovarevő fajnak különböző hosszúságú volt a két csőr kávája. majd a tenger alá süllyedtek. ezzel véste a fát. a jelenséget nem csak az magyarázza. amikor megvizsgáljuk a csontvázát. ahol nemcsak az új fajok bölcsőjévé. vagy maori nevén tuatara. de Új-Zélandot már nem érhették el. Amikor az ember először lépett ezekre a szigetekre. mind a gekkók nagyon gyakoriak. Ám más szigetek más módon keletkeztek: eredetileg a kontinens részei voltak. még mindig rátalálhat három apró. Más esetekben a tengerfenék mozgó kőzetlemezei sodortak el darabokat a kontinens testéből. amikor a nagy déli szuperkontinens kezdett Dél-Amerikára. nedves erdőkben. hogy a Hawaii-szigetek rendkívül távol fekszenek mindegyik kontinenstől. a gyapjasmadaraknak legalább huszonkét különböző faja élhetett ott. az alsó pedig rövid és egyenes volt.és a Galápagos-szigetek egyaránt vulkanikus eredetűek. Ám van itt egy rendkívül érdekes hüllő is . Ebben az időben már széles körben elterjedtek a kétéltűek. a felső ívelt szondaként szolgált. hogy mára már majdnem a felük kihalt. Antarktiszra és Ausztráliára hasadni.mert biztosan érkeztek -. hanem az is. akárcsak Aldabra. Szomorú. hogy az elsőként érkező gyapjasmadarak már betelepítették a szigeteket. magányosan és szabadon. Világrészméretekben játszódott le ez a folyamat mintegy 100 millió évvel ezelőtt. teljesen üres szárazföldet kínáltak a tengerről és a levegőből érkező első betelepülőknek. nem sok esélyük volt rá. hanem ősi fajok menedékhelyévé is váltak. Ha ezt összehasonlítjuk a Nagy-Britanniában élő ötvenvalahány madárcsaláddal. teljesen felborították az ottani állatközösségek egyensúlyát. így ott hosszú ideig fennmaradtak a primitív kétéltűek és hüllők. csak a hegycsúcsok magasodtak ki. . Ennek a külsőleg meglehetősen robusztus felépítésű gyíknak az igazi jellege csak akkor válik nyilvánvalóvá. Amikor annak idején kiemelkedtek a tengerből. Aki gondosan keresgél a hűvös. Amikor később más potenciális madártelepesek érkeztek . mert a gyapjasmadarak különböző fajtái a legtöbb ökológiai "fülkét" már betöltötték. Az ilyen szigetek gyakran egész Noé bárkájányi utast vittek magukkal az elszigeteltségbe. mint szigetek. mint egy tőr.

ugyanúgy. ha nem is volt olyan magas. és nőttek elszigeteltségükben gigászi méretűre. amelyeket a világ más részein a nagy rágcsálók.mint amilyen a zsiráf is . és a déli bükkökből és páfrányfákból állnak. amelyek maguk is nagyon ősi fákból. minden bizonnyal sok más madár jutott el Új-Zélandra légi útvonalakon is. akkor az ősi moáknak már akkor ott kellett élniük a tuatarák és a primitív békák mellett. Akárhogy is volt. A világ számos részén élnek nagy testű. Van azonban egy alternatív magyarázat is. Egy gyakorlatilag vele azonos lénynek a megkövesedett csontjaira 200 millió éves kőzetekben találtak rá. amikor Új-Zéland elsodródott. ők az erdőtalajokon legelésztek. súlyosabb volt náluk. amikor megjelentek a vad. él még egy. A moák növényevők voltak. és valószínűleg a fákról csipegettek. hanem a dinoszauruszok közeli rokona: a legősibb az összes ma élő hüllő között. hogy akkor is fenn tudták tartani magukat. A kivi a repülni nem tudó madarak egyik utolsó élő képviselője. alig valamivel nagyobbak a kivinél. Lehetséges. amint azt a csontváz bordái között talált megkopott. Az új-zélandi erdőkben. mint a legnagyobb moák. Sokan Ausztráliából jöttek. és csak ezt követően tértek át a talajon való életre. repülni nem tudó madarak . és a valaha élt legnagyobb madár volt. Közéjük tartozott az elefántmadár is. hogy legalább tucatnyi különböző fajuk volt. igen korai időkből származó. amely valamikor Madagaszkáron élt. a moák ősei még tudtak repülni. Mások viszont csakugyan nagyra nőttek: legnagyobb fajuk 3-5 méter magasra is megnőtt. Tollai annyira meghosszabbodtak. amivel rovarok után kutat. kaurifenyőkből. hogy ez az alig 30 centiméter hosszú. és a nagy testű patások . Lehetséges. Ez egy tyúk nagyságú madár. Ausztráliában az emu. hogy gyakorlatilag eltűnik tollruhája alatt. és a csontjaikból tudjuk. A gulipánok. valamikor szintén ezeken a szigeteken éltek.foglaltak el. A jelek szerint növényevő emlősök hiányában ezek a repülni nem tudó madarak foglalták el azokat a helyeket. amelynek erőteljes ásólába és hosszú csőre van. túlélő állatfaj is : a kivi. útközben segítettek nekik a rendszeres és erőteljes kelet felé fújó szelek (amelyek később olyan fontossá váltak a kereskedelmi hajózás számára). amikor a nagy déli szuper-kontinens még nem szakadt részekre. ahogy a dodó és a remetegalamb. Ha csakugyan ez volt a helyzet. amikor Új-Zéland levált Ausztráliáról. hogy mindezek a madarak már akkor elveszítették a repülés képességét. a . hogy szinte szőrre emlékeztetnek. Egyesek aprók voltak. ragadozó emlősök. A kivi valószínű elődei a moák. a zuzógyomorból származó zúzókövek is bizonyítják.Koponyacsontjai világosan mutatják. lusta lény nem a modern gyíkok.Afrikában a strucc. hogy abban az időben. de ebben az időben még mindegyikük olyan nagy és erős volt. DélAmerikában a nandu. a szárnya pedig olyan kicsiny.

és itt-ott kis színpadokat épít magának egy szikla mellett vagy egy fa alatt. Ezek közül tizennégy az idők során vagy nagyon gyatra repülő lett. Első telepeiket valószínűleg viszonylag rövidebb útjaikon létesítették. hogy találunk köztük repülni nem tudó guvatot is. amelynek ősei valamikor repültek. Ez a weka. mint a moa vagy a takahe. amely az erdőkben szaladgál. Hosszú ösvényeket tart fenn a sűrű növényzetben. egy fogoly nagyságú madár. és élénk kék testtollai vannak. Ám Új-Zéland ugyanakkor élénken érzékelteti ezeknek a szigetlakó állatoknak egy további jellemző vonását is: nagyon sebezhetőek. mint például a kakapo. ahogyan Aldabra. leköltözött a földre. erős skarlátvörös csőre. Új-Zéland körülbelül ezer évvel ezelőttig teljesen ismeretlen volt. Sok közülük teljesen egyedülálló formává fejlődött. a takahe egy különös vízityúk. akkoriban ember oda még nem tette be a lábát. akkor is. Itt. azért képes néhány lábnyira nagy csapkodással a levegőbe emelkedni vagy lesiklani egy domboldalon. ugyanúgy. Még figyelemre méltóbb. Új-Zéland állatvilága az elszigeteltség összes hatását jól illusztrálja. Éjjel jön elő páfrányleveleket. amelyek jellegzetesen különböznek a világ más részein élő rokonaiktól. Új-Zéland szárazföldi madarai között ötven teljesen egyedülálló faj van. hanem igen nagyra is nőtt. mint egy kisebb pulyka. Nem meglepő. Akkora. ma is a világ legnagyszerűbb tengerészei. Új-Zélandon azonban ugyanazok a folyamatok sokkal hosszabb ideje működtek. Ha vonakodva is. zöld tollazata van. csigákkal és gyíkokkal táplálkozik. egyik szigetcsoportról a másikra vándorolva. Egyesek. így olyan ökörszemeket. a Galápagos-szigetek és Hawaii madarai. mohákat és bogyókat csipegetni. de elsősorban a földön jár. majd végül eljutottak a Csendes- . és rovarokkal. a polinézek voltak. A guvatfélék egy másik tagja. azóta a maguk sajátos módján fejlődtek tovább. papagájokat és récéket hoztak létre. könnyen áldozatául esnek a beköltöző támadóknak. amelyek sok ezer évvel ezelőtt szálltak le itt és telepedtek meg. ahol párzási időszakban lebonyolíthatja udvarlási szertartásait és elénekelheti szárnyaló dalait. A néha bagolypapagájnak is nevezett kakapónak mohaszerű. mielőtt Kolumbusz átkelt az Atlanti-óceánon. A polinézek jóval azelőtt ellátogattak a Csendes-óceán elszórt szigetvilágaiba. akik eljutottak oda. amelyik nemcsak hogy elveszítette a röpképességét. Az elsők. ha kell. letisztítja róluk a vegetációt. fajtájuk óriásaivá váltak.kormoránok. és megkapóan ünnepélyes az arckifejezése. récék és más ausztráliai költöző madarak még ma is rendszeresen megjelennek ÚjZélandon. miután elköltöztek az ázsiai szárazföldről. de azok. vagy teljesen elveszítette a röpképességét. A legveszedelmesebb betolakodó az ember. Sok madár. hogy egy új-zélandi papagájfaj is elveszítette a repülőképességét.

ezenkívül minden egyebet magukkal vittek. hanem gondosan megtervezték őket. hanem ruhát készítettek a bőrükből. a kiorit.és dárdahegyeket. a csontjaikat is felhasználták. és további óriási erdőterületeket irtottak ki és alakítottak át legelővé. Ők még nagyobb pusztulást okoztak. Az ősi maori falvak mellett feltárt szemétdombokból hatalmas számban kerültek elő moamaradványok. valamint ékszereket faragtak belőlük. nem egy-egy hirtelen vihar sodorta el útvonaláról tengeri járműveiket. Aztán 200 évvel ezelőtt megérkeztek az európaiak. hogy hatalmas birkanyájakat legeltessenek rajtuk. a moák nemcsak a legelőiket veszítették el. Új-Zélandon azonban óriás madarak. a férfiak mellett ott voltak a nők is. prédául ejtve csibéiket és tojásaikat. hogy önfenntartó telepet tudjanak létesíteni. Kenuik hatalmas kéttörzsű hajók. Nemcsak a húsukat ették meg. Új-Zéland alighanem nagy és örömteli meglepetést szerzett a polinézeknek. de a maorik ugyanakkor az abban az időben még a szigetek legnagyobb részét borító erdőket is irtani kezdték. s ezek szintén megritkították az óriás madarakat. szerszámokat.mind közt a leghosszabb útjuk során . mert hajóikon egy másik patkányfajt is magukkal hoztak. a maorik buzgón és sikeresen vadásztak. Amikor gyarmatosító útjaikra indultak.az ember érkezése előtt vélhetőleg a szigeten élő 300 madárfajból negyvenöt teljesen eltűnt. hanem a rejtekhelyeiket is. Amikor kivágták és felégették az erdőt. a háziállatok. A maorik megérkezése után a kivi kivételével a moák rendjének valamennyi tagja néhány évszázad alatt kihalt. amelyekre a polinéz gyarmatosítók. Az addig elfoglalt szigetek egyikén sem élt semmiféle nagy testű állat.óceáni térség szívébe. . a hajófenékben pedig az ehető növények termései. több száz utast is szállíthattak. valamint egy polinéziai patkányt. amire csak szükségük lehetett ahhoz. gyökerei.a 4000 kilométerre délnyugatra fekvő Új-Zélandig. nyíl. majd végül . Mindezek nem véletlenszerű utak voltak. kelet felé a Húsvétszigetekig. És nem is ők voltak az egyetlen érintett csoport . A maorik emellett kutyákat is hoztak magukkal. Ezután az évszázadok során a Marquesas-szigeteken lévő főhadiszállásukról egy sor hatalmas utazásra vállalkoztak : észak felé eljutottak egészen Hawaiira. edényeket a tojásaikból. a moák nagy populációja élt. így a húst illetően a magukkal vitt disznókra és csirkékre kellett szorítkozniuk. nyugatra Tahitiig. Ez a vadásztevékenység kétségkívül erősen csökkentette a moák létszámát.

feketerigókat és vetési varjakat. hogy tudományosan először fosszilizálódott csontjaiból azonosították. hogy saját külön családot alkossanak. csodálatos módon. hogy fákon építsék meg fészküket. és vésőnek használta. hogy Angliából vadkacsákat és pacsirtákat. további fennmaradásuk mégis bizonytalan. Aztán. kitűnően repülő madár száma is erősen megfogyatkozott. és mivel leszoktak arról. nemek szerint különbözött a csőre: a hímé kurta volt. míg a nőstény hosszú. hajlott csőrével mélyen bele tudott piszkálni a lárvák alagútjaiba. az egyiknek kék bőrlebernyege. Leggyorsabban azok a madarak szenvedték meg ezt az inváziót. szarvast az erdőkbe. még ennél is nagyobb veszélyben van. tojásaik és csibéik sem voltak többé biztonságban a patkányoktól. olyan jellemző vonásokkal. Ezzel a hatalmas invázióval szemben az őshonos állatoknak óhatatlanul teret kellett veszíteniük. no meg macskákat a kandallójuk mellé. olyannyira. és önálló vadásznak csaptak fel a vidéken. hogy csökkentsék az egér. Aztán menyéteket hoztak be. században még látták egykét élő egyedét. összegyűjtötték és áttelepítették ide. hogy szigorú védelem alatt állnak. tengelicéket és seregélyeket. így száma még a takahe számánál is alacsonyabbra csökkent. a hujának. amelyek elveszítették repülőképességüket: nem tudtak elmenekülni a ragadozó macskák és menyétek elől. hanem a szarvas is lelegelte azokat a leveleket és bogyókat. de eléggé meg is különböztették tőlük ahhoz. A repülni nem tudó papagáj. Mindegyiküknek van egy általában sárga. a most már ragadozóktól mentes környezetbe. erdei pintyeket. Pisztrángot telepítettek a folyókba. 1948-ban rábukkantak egy kisebb populációjára a Déli-sziget (Új-Zéland) egyik eldugott völgyében. Napjainkban a Little Barrier nevű szigetecskét megtisztították az egykor ott nyüzsgő. amelyek a Déli-szigeten még életben maradtak. hogy horgászhassanak. Ausztráliából fekete hattyúkat. amelyek aztán otthagyták a városokat és a falvakat. Amikor az európaiak megérkeztek. de 1900-ra a fajt hivatalosan is kihaltnak kellett nyilvánítani. Itt feltehetőleg még mintegy 200 példányuk él. amelyektől a táplálkozása függött. amelyekkel táplálkoztak. amelyek a paradicsommadarakhoz. A XIX. Egész társaságok alakultak abból a célból. Egyiküknek. a takahe már amúgy is közel állt a kihaláshoz. illetve a seregélyekhez hasonlítják őket. hogy vadászhassanak. Sok más. jól ismert és régóta kedvelt állatokat. kookaburrákat (kacagó jégmadarak) és papagájokat hozzanak be. a kakapo. lárvákat keresgélve a fák törzsében.Minden jel szerint nem sok örömüket lelték a szigetek furcsa és szokatlan állataiban. amely a csőr tövéből nő ki. így a jelek szerint a pár gyakran bájosan együttműködve . Valamikor a karéjosmadár-félék családjának három faja élt a szigeteken. elvadult macskáktól. Ám nemcsak a repülőtudományukat elvesztett madarak szenvedtek. Nemcsak a macskák és a menyétek öldösték. mert sorra hozatták a saját régi otthonukra emlékeztető. és azt a néhány kakapót.és patkánypopulációt. de annak ellenére.

gyűjtögette a táplálékot. A huja századunk első évtizedében kihalt, a másik lebernyeges, a karéjos seregély pedig már csak néhány part menti szigeten él, és nagyon ritka, pedig régebben széles körben elterjedt volt. Csak a harmadik, a karéjos varjú vagy kokako él még nagyobb számban, de csak a nagy Északiszigeten (Új-Zéland). Nemcsak a madarak voltak ennyire sebezhetőek : ma már a hidasgyíkot is csak a part menti szigeteken lehet megtalálni, és egyre ritkább lesz a repülni nem tudó, magát agresszíven mutogató, vadul harapós weta nevű óriás szöcske is. A halak közül, amelyeknek valamikor mintegy harminc fajuk élt Új-Zélandon, a folyók, patakok és tavak nagy részét átengedték a pisztrángnak és más jövevényeknek. Hasonló sorsra jutott a világ szinte minden olyan szigetének élővilága, amelyek sajátos, egyedülálló életközösségeket fejlesztettek ki. Hogy ez pontosan miért van így, azt még ma sem értjük teljesen. A különböző eseteknek kétségkívül különböző magyarázatuk van. Az ember könnyen azt hinné, hogy számos szigeten kifejlődött faj olyan jól alkalmazkodott saját különleges környezetéhez, és olyan hatékonyan aknázta ki azt, hogy semmiféle betolakodó nem lenne képes kitúrni a helyéről - ám ez nem így van. Szinte úgy tűnik, hogy éppen elszigeteltségük miatt, ami megvédte őket a nagy, kozmopolita közösségekben dúló harcoktól, a szigetlakók leszoktak a versengésről, és az új versenytársakkal szemben képtelenek voltak megőrizni pozícióikat. Mihelyt leomlik az a gát, amely korábban megvédte a szigeteket, a jelek szerint lakóik jelentős része pusztulásra van kárhoztatva. David Attenborough:

AZ ÉLŐ BOLYGÓ
A Föld mai arculata
Szkennelte, javította és tördelte: a Webtigris.

11. FEJEZET A NYILT TENGER

Bolygónk legnagyobb részét víz borítja. Olyan sok rajta a víz, hogyha a világ összes hegyeit leborotválnánk, és törmelékeiket belehánynánk az óceánokba, akkor a Föld egész felszíne több ezer méter mély víz alá kerülne.

A kontinensek közötti nagy medencék, amelyekben ez a sok víz elhelyezkedik, földrajzilag változatosabbak, mint maguk a szárazföldek. A legmagasabb szárazföldi hegycsúcs, a Mount Everest jól beilleszkedne az óceán legmélyebb részébe, a Mariana-árokba, és csúcsa még mindig egy kilométernyire lenne a víz felszíne alatt. A tengerből kiemelkedő hegyek viszont olyan nagyok, hogy a vizek felszíne fölé emelkednek és szigeteket, szigetláncolatokat alkotnak. A legmagasabb hawaii vulkán, a Mauna Kea, ha alapjától, a tengerfenéktől mérjük, több mint 10000 méter magas, így valójában bolygónk legmagasabb hegye. A tengerek akkor alakultak ki, amikor a Föld, nem sokkal születése után, elkezdett lehűlni és a forró víz lecsapódott a felszínén. Aztán tovább táplálták őket a vulkáni hasadékokon át a Föld belsejéből kitóduló vizek. Már ezeknek a fiatal tengereknek a vize sem volt olyan tiszta, mint az esővíz, mert jelentős mennyiségű klórt, brómot, jódot, bórt és nitrogént, valamint számos nyomelemet tartalmazott. Azóta ehhez újabb alkotórészek is járultak. Amint a szárazföld kőzeteit lemarja és erodálja az időjárás, a keletkező anyagokat, sókat a folyók oldott állapotban a tengerekbe szállítják. Így aztán évezredek során a tenger egyre sósabb és sósabb lett. Az élet ezekben a különféle vegyületekben dús vizekben jelent meg először, mintegy 3500 millió évvel ezelőtt. A fosszíliákból tudjuk, hogy az első élő szervezetek egyszerű, egysejtű baktériumok és algák voltak. Hozzájuk hasonló szervezetek még ma is élnek a tengerekben, ők képezik mindenféle tengeri élet alapját. Ezek nélkül az algák nélkül a tengerek még ma is teljesen sterilek, a szárazföldek pedig élettelenek lennének. A legnagyobbaknak közülük körülbelül egy milliméter az átmérője, a legkisebbeknek pedig nagyjából ennek az egyötvenede. Apró testüket finom héj veszi körül, egyesekét kalcium-karbonátból, azaz mészből; másokét kovából. Ezek a héjak lándzsahegyekhez hasonlóak, sugaras tüskékből és finom csipkézetekből álló változatos, gyönyörű mintákat öltenek. Egyesek pöttöm tengeri kagylókra, mások palackra, gyógyszeres fiolára vagy lovagi sisakokra emlékeztetnek. Mérhetetlen nagy számban fordulnak elő - egyetlen köbméter tengervíz akár 200000 példányt is tartalmazhat belőlük -, és mivel nem hajtják magukat előre a vízben, csak sodródnak, fitoplanktonnak nevezik őket.

Ez a görög szó lebegő növényt jelent. Ezek a szervezetek igába fogják a Nap energiáját ahhoz, hogy a tengervízben oldott anyagokból kialakítsák a sejtjeiket alkotó komplex molekulákat. Nagy számban lebegnek közöttük apró állatok is - ezeket zooplanktonnak nevezzük. Nagy részük szintén egysejtű, mint a lebegő algák, és elsősorban abban különböznek tőlük, hogy nincs klorofilljuk, ezért nem képesek önálló fotoszintézisre; ehelyett megeszik azokat az egysejtűeket, amelyek képesek rá. Közöttük sokféle más nagyobb élőlény is él - foszforeszkáló sejtekkel pettyezett áttetsző férgek, telepbe szerveződött apró medúzák, a vízben hullámzó laposférgek, nagyobb rákok és rengeteg törpe rákocska, mindezek állandó tagjai ennek a közösségnek. Mások csak ideiglenesen látogatnak ide; a rákok, a tengeri csillagok, a férgek és a puhatestűek lárvái, amelyek csöppet sem emlékeztetnek felnőtt alakjaikra, hanem csupa hullámzó csillósorokat hordozó apró, áttetsző gömböcskék. Ezek a változatos élőlények mind mohón zabálják a lebegő algákat vagy egymást, egyszerűen planktonnak nevezett együttesük pedig élő "levest" alkot, amely sok-sok más nagyobb állat fő táplálékát jelenti. A sekély vizekben a planktonnal táplálkozó állatok rögzíthetik magukat a tengerfenéken, az árapályra és az áramlatokra bízva táplálékuk házhoz szállítását. A tengeri anemonák (virágállatok) és a korallpolipok csillós tapogatóikkal nyúlnak érte; a kacsakagylók kacsalábaik fogókarjaival kapják el; az óriáskagylók és a zsákállatok átszívják a testükön a vizet, és kiszűrik belőle a táplálékot. Az óceán mélyebb területein azonban a tenger fenekére már nem ér el napfény, így plankton sem élhet benne. A planktonnal táplálkozó állatok ezért itt nem horgonyozhatnak le a fenéken, hanem aktívan úszniuk kell. Nem kell azonban nagyon sebesen úszniuk. Sőt, a feszített tempó alighanem energiapocsékolás lenne. Ha túl gyorsan haladnak, akkor a háló előtt nyomáshullám alakul ki, amely szinte visszatolja a feléje áramló vizet. A jó fogás érdekében a nagy hálók haladási sebessége is korlátozott. Ám a planktonnal táplálkozó állatok nem is úsznak gyorsan, de zsákmányuk annyira tápláló, hogy néha óriás méretekre nőnek. Az ördögrája, vagy manta egy gigászi, rombusz formájú hal, az uszonyai végétől mérve 6 méter szélesre is megnőhet. Fejének mindkét oldalán uszonyszerű lebenyek vannak, amelyek hatalmas, téglalap alakú szájába irányítják a vizet. A víz a feje két oldalán lévő, fésűszerű fogakkal szegélyezett nyílásokon át távozik, ezek a fogak szűrik ki a planktonokat.

A rája távoli unokatestvére az óriáscápa ugyanezzel az apparátussal gyűjtögeti ugyanezt a táplálékot. Ez még a mantánál is nagyobbra, 12 méter hosszúra és 4 tonna súlyúra nő, és óránként 1000 tonna vizet képes feldolgozni. Csúcssebessége körülbelül 5 kilométer óránként, olyan lassú, hogy a vele találkozó emberek azt hitték, csak lustálkodik, "sütkérezik" a napfényes vizekben, és nem jöttek rá, hogy közben a lehető legszorgosabban gyűjtögeti az ennivalóját. Az óriáscápa a világ hidegebb vizeiben él, a melegebb vizekben úszkáló rokona még nála is nagyobb, sőt a legnagyobb az összes hal között: ez a rablócápa. Ez a hegy nagyságú állat állítólag 18 méter hosszúra és legalább 40 tonna súlyúra megnő. Nagy ritkán találkozni vele, amint csöndesen legelészik a nyílt óceán felszíni vizeiben, de óriás méretei, lassúsága és ártalmatlan természete mindig mély benyomást tesz azokra, akik olyan szerencsések, hogy megpillanthatják. Időnként némelyiküket véletlenül felnyársalja egy hajó, ilyenkor oldalához simulva addig csüng a vízben, míg csak meg nem állítják a hajót; akkor aztán a hatalmas összetört test lassan leválik, és elsüllyed a mélységben. De a legcsodálatosabb találkozásokat alighanem azok a víz alatt úszó búvárok élik meg, akik ritka, szerencsés alkalmakkor találkozhatnak eggyel, vagy akár többel is, mivel a rablócápa gyakran kis csoportokban jár. Ez a gigászi hal alig, vagy egyáltalán nem vesz tudomást az emberi megfigyelőkről, amikor óriás teste körül úszkálnak. A rablócápát állandóan kísérgető halrajok vagy a szája körül settenkednek, hogy lecsipegessék az apró fogaihoz tapadó morzsákat, vagy a farka táján ólálkodnak, hogy az ürülékében keresgéljenek ennivaló maradékokat. Aztán talán elveszíti a türelmét újsütetű kísérőivel szemben, mert egyszer csak hirtelen meghajlítja hatalmas testét és egyetlen farkcsapással lesüllyed a mélybe. Az ördögráják, az óriáscápák és a rablócápák a halak egy ősi csoportjához, a porcoshalakhoz tartoznak, amelyeknek vázuk nem csontváz, hanem a csontnál puhább anyagból, a rugalmasabb porcból áll. Mire ők kifejlődtek, a ma ismert tengerekben élő összes gerinctelen csoportok már megjelentek. Így a korai porcoshalaknak igen változatos állati táplálék állt rendelkezésükre. Napjainkban a csoport legismertebb tagjai a cápák, persze már a tengeri ragadozók legfalánkabb és legvadabb tagjai közé tartoznak. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk eltúlozni az emberre való veszélyességüket. Bár egyes fajok, például a fehér cápák, általában 6 méteresre, néha pedig ennek kétszeresére is megnőnek, kétségkívül megtámadják az embert és minden más élőlényt az óceánokban; a kisebb cápák közül, a jelek szerint, sokan inkább kisebb zsákmányt keresnek.

hogy az egyik helyen. amikor már mind a csontos-. hogy bármilyen mélységben könnyedén ússzanak. amelyek együttesen gyakorlatilag minden környezetet és minden táplálékforrást kihasználnak. aztán egyszerűen továbbúsznak. óriási rajokat alkotnak. és napjainkra csoportjuknak körülbelül 20000 tagja van. de egyikük sem nőtt olyan nagyra. hanem vagy egyenesen ki kell harapniuk belőle egy falatot. Vázuk azonban nem porcból. Semmi nem gátolja sima előrehaladásukat a vízben. szinte minden irányban forgatható uszonyt. Testük minden körvonala. amelyeknek a porcoshalak híjával voltak. mint porcoshal megfelelőik. amelyek annyira hozzászoktak a búvárokhoz. Ezeknek a korai csontoshalaknak egyes leszármazottai szintén planktonevőkké váltak. Nem sokkal a porcoshalak kialakulása után az ősi állományból újabb halfajok is kifejlődtek. amit csak az óceánok nyújtani képesek. Két olyan úszást segítő eszközt is kialakíthattak. Közvetlenül a fejük mögött elhelyezkedő úszópárjuk helyzete rögzített. nem fordítható el. vadászokká váltak. és lehetővé tette. Más csontoshalak. Ezek másképpen hasznosították az óceánok planktongazdagságát. és elöl-hátul két pár. úszóik minden görbülete hidrodinamikai szempontból ideálisnak látszik. a cápákhoz hasonlóan. hanem a formáik tökéletessége feletti ámulat. vonagló púpként tör fel a víz felszínére. Ha ebből a szempontból nézzük őket. szerencsére nem tudnak a búvár előtt lebegni és kísérletképpen belekóstolgatni. mind a porcoshalak kifejlődtek és nagy számban éltek. mert rajaik több mérföld átmérőjűek. és sokkal nagyobb normális zsákmányállataiknál. az úszóhólyagot a testükben. az egyedeik pedig olyan szorosan összezsúfolódnak. mintegy 15 méterrel a felszín alatt. ám nekik is vannak korlátaik. a maldiv-szigeti cápák csak a kíváncsiságukat elégítik ki. akkor a planktonnal táplálkozó csontoshalak még a hatalmas rablócápán is túltettek.A Maldiv-szigeteken a korallzátonyok környéke teli van 2 méter hosszú cápákkal. A halak tengerek fölötti uralmát azonban kihívások is érték. hanem csontból volt. Így viselkednek az elsődlegesen fitoplanktonnal táplálkozó szardellák. le lehet ülni a tengerfenékre és közelről meg lehet figyelni őket. vagy el kell suhanniuk mellette. amelyek időközben négy lábat fejlesztettek . Mintegy 200 millió évvel ezelőtt. hogy a halraj közepe széles. amelyek egyetlen koordinált egységként mozognak és táplálkoznak. Amikor felbukkannak a távoli kékségből. Mivel nehezebbek a víznél. ezért a cápáknak nincsen fékjük. azonban egyes hidegvérű állatok. míg a heringek az algákon kívül sok zooplanktont is fogyasztanak. Mivel az úszó ember többé-kevésbé akkora mint ők. amelyek a vízben való nagy mozgékonyságot segítették elő. az ember első reakciója nem a félelem. amely felhajtóerőt biztosított számukra.

mint a bálnák . . Körülbelül 150 millió évvel ezelőtt megjelentek a szárazföldeken a melegvérű. és még nem jöttek rá arra a trükkre. hogy már szintén elindult azon az evolúciós ösvényen. amely . Az ő egyes képviselőiket is csábította a tengerek gazdagsága. elkezdtek visszatérni a tengerbe. Ezek az úgy nevezett sziláscetek az óriáscápával versengenek a zooplankton olyan nagyobb termetű képviselőiért. Még mindig őrzik hátsó lábaikat.ehhez minden évben vissza kell térniük a szárazföldre. A soksejtű élőlények első megjelenésétől a mai napig eltelt 600 millió év során a tengerben hatalmas és változatos állatpopulációk alakultak ki. avagy fehér delfin. mint amilyen a krill. amelyeket a cetek már elveszítettek. Még mindig szemmel láthatóan szárazföldi állat. hiszen táplálkozásuk a halaktól függ. Belőlük alakultak ki végül a mai fókák és rozmárok. csoportja is elkezdett behatolni a tengerbe. amikor létrehozták a korai teknősöket. a grizzly-medvére. Ma már az állatvilág összes fontosabb csoportjainak képviselői megtalálhatók benne. s az olyan bálnák. le tudja zárni az orrlyukait a víz alatt és két percig is víz alatt tud maradni. hogy a vízen telepedjen le. koponyájuk még mindig felismerhetően hasonlít a szárazföldön élő húsevőkéhez. majd később a tengeri madarak több csoportja hagyott fel egymástól függetlenül a repüléssel.utódait néhány millió év alatt teljes egészében elvezetheti a tengeri életmódhoz. A mai pingvinek ugyanolyan gyorsak és mozgékonyak a vízben. Az elsők közülük a hüllők voltak. szőrrel borított emlősök. hogy nyitva tudja tartani a szemét. annak is kell lenniük. Ezek az állatok még mindig nem alkalmazkodtak olyan mértékben a tengerjáró élethez. Az első tengeri emlősök körülbelül 50 millió évvel ezelőtt a cetek ősei voltak. fókákra vadászik. Az emlősök tengerbe költözése a jelek szerint még nem ért véget. A bálnáknak két teljesen különböző csoportja maradt fenn: a fogascetek olyanok. Több millió évvel később az emlősök egy másik. a színétől eltekintve nagyon hasonlít is közeli rokonára. A sarkvidéki jegesmedve ideje nagy részét a tengeren tölti vagy a jégtáblákon vagy a vízben. talán a medvékkel vagy a vidrákkal rokon.ha nem akadályozzák meg benne .és betelepítették a szárazföldet. mint a bálnák. mint számos hal. de már kialakult az a képessége. a delfinek és a beluga. mint az ámbráscet. amelyeknek a szaruból alakult szilái. mint a kerítés lécei csüngnek le felső ajkáról. hogy hogyan lehet a tengerben párosodni és szülni. Lehetséges.

A korallpolipocskák belsejében ezek az algák a gazdaállat bomlástermékeit feldolgozzák. A korallok változatos ligetei. A szárazföld azon része. Ez az elrendezés tehát mindkét szervezetnek nagyszerűen megfelel. amely így betemetődik és elhal. mint azt gyakran föltételezik. A korallzátony alapvető anyaga a mészkő. amelyik a tengerben él: a hullámok tetején meg-megvillanó vidrapók. ezek növények. amelyek közül egyesek törzsei és ágai fölfelé. sárgásbarna szemcsét tartalmaz. apró. a medúzák és a korallok. A szárazföldön rengeteg különféle környezet van. márpedig a polipoknak pontosan erre van szükségük a lélegzéshez. a rákok és a gyűrűsférgek nagy többsége még ma is a vízben él. a kalmárok. a rovaroknak is van egy tagja. A korallpolipok a mészkő fő előállítói. A puhatestűek. A polipokban élő algák mellett sok más alga él független életet a koralltelep halott részein. A zátonyt felépítő korallok természetesen állatok. a foszfátokat és nitrátokat fehérjékké alakítják. Az új egyed szintén elkezdi saját építkezését. újabb polipokat növeszt. hogy a kettő között sok párhuzamra bukkanhatunk. . olyanok mintha növények volnának. Ez az utóbbi folyamat a fotoszintézis.és növényközössége. Ugyanez a helyzet a tengereken is. de nemzője tetején. aminek a tengeren a korallzátony a megfelelője. apró algák. Számos nagy csoport: a tengeri csillagok és tengeri sünök. a trópusi erdő. amelynek során az algák oxigént bocsátanak ki.Még az állatok leginkább szárazföldhöz kötött csoportjának. a fény irányába nyúlnak. mások pedig vízszintes lemezekkel fogják fel a napfényt. a nyolckarú polipok és a halak még rövid ideig sem képesek nélkülözni a tengervizet. a planktonban nyüzsgő algák közeli rokonai. soha nem szüntetik be a mészkiválasztást. s szén-dioxidból a Nap nélkülözhetetlen segítségével szénhidrátokat állítanak elő. amelynek nyersanyagát a korallok és az algák egyaránt buzgón kivonják a tengervízből. Ám a testük nagyszámú. hogy az ott élő szervezetek háromnegyed része növény. és meglepő. és még ma is az élet fő lakóhelye. és ez közelebbi hasonlatosság. ahol az élet a legváltozatosabban és legsűrűbben burjánzik. és sokban hasonlítanak a kicsiny tengeri virágállatokra. amely tovább sarjadzik. a telepet létrehozó élőlények tehát csak egy vékony élő burkolatot alkotnak az egymásra rétegeződő üres mészkőkamrácskák tetején. Amikor már mindegyikük megépítette a maga kis oltalmazó kamrácskáját. Egykor az óceán volt az élet szülőhelye és bölcsője. Egy darabka korall élőlényeit vizsgálva megállapítható. amelyek mindegyikének megvan a maga speciálisan alkalmazkodó állat. A koralltelep épülése közben többszörösen elágazik.

A papagájhalaknak a szájuk elején éles. A korallzátony életének túláradó bősége hasonló tényezők következménye. Az agancskorall ágai körül apró. párás légkörnek és a bőséges napsütésnek tulajdonítható. zsákállatok és kagylók élnek tömegesen. akárcsak a dzsungelbeli fák ágain élő növények. egyrészt kitűnő környezeti körülményeknek. . A tengeri csillagok emésztőfolyadékot állítanak elő. aztán bespriccelik a pöttöm kamrácskákba. élőhelybe illeszkedő fajt kialakítani. hogy lecsapjanak mit sem sejtő zsákmányukra.Az építmény elhagyott részének hatalmas tömegei azonban tovább szolgálják az őket létrehozó koralltelepet. A kacslábú rákok és a fúrókagylók lyukakat fúrnak a mészkőbe. Más halak kifinomultabb módon fosztogatják a korallokat. szivacsok és tengeri virágállatok. szerves táplálékmorzsákat. vagy ott ütik fel tanyájukat. narancsszínű. Az apró barlangokban murénák leselkednek. de ha valami veszély fenyegeti őket. amelyekben a planktont szűrögetve biztonságosan élhetnek. hátul pedig kerek örlőfogaik. mert erős támaszt biztosítanak számára. a meleg. ezekkel lecsipkedik a korallokat. csőrszerű fogaik vannak. amelyekkel megőrlik a csikorgó falatokat és kiszedik belőlük a polipokat. Az ezüstfehér. amint láttuk. Ebből a szempontból a fatörzsben lévő élettelen faanyaghoz hasonlíthatók. világoskék korallsügérek rajai nyüzsögnek. majd kiszívják belőlük az elfolyósodott polipokat. A korallzátony kőbokrai és ágai között igen változatos állatok táplálkoznak vagy találnak otthonra. Más állatok búvóhelynek használják a korallzátonyt. tengeri uborkák. A trópusi őserdők élőlényeinek sokfélesége. a kígyókarú tengeri csillagok és a héjatlan puhatestűek állandóan ott mászkálnak a korall ágainak hálózatában. A tengeri liliomok. mint holmi madárcsapat. A koralltelepek körül és között pedig. szorosan egymás mellett. másrészt pedig itt a hosszú időn át fennálló jó környezeti körülmények között az evolúciónak alkalma volt sokféle specializált. Közvetlenül a kiválasztott korallfürtjük fölött lebegve gyűjtögetik az örvénylő vízből az apró. a korall 20-30 méteres mélység alatt már nemigen fejlődhet. Mivel a korallban élő algák nem nélkülözhetik a napfényt. egy szempillantás alatt lebuknak a kőlevelek biztonságos menedékébe. csíkozott csipeszhal rászorítja száját a polip kamrájának bejáratára és kiszívja belőle a polipot. És történetesen éppen ugyanekkora a dzsungel mélysége is a lombkoronaszint tetejétől a föld színéig számítva.

egy másik állat testében keres menedéket: addig piszkálja az orrával a tengeri uborka kivezető nyílását. fáradságos munkával lyukat ás magának a korallbokrok között a homokban. akkor a nyílt óceán vízfelszíneinek kell lenniük a tenger szavannáinak és síkságainak. az Ausztrália keleti partjai mentén húzódó Nagy. hogy a ragadozók nem láthatják a rák menedékhelyét. gyakran gyönyörű szemfoltjai. hanem bőséges táplálékra is talál. puhatestűek és szivacsok megtalálhatók már a mintegy 200 millió évvel ezelőtt létesült korallzátonyokban is. azaz potenciális párját és vetélytársait. ezért minden egyes fajnak megvannak a maguk jellegzetes. viszont olyan tökéletesen körülveszik a héjat. csíkjai. Odabenn azután nemcsak védve van ellenségei elől. A pillangóhalak pontosan ilyen családot alkotnak. A probléma akkor válik akuttá. Mint azt számos kövület bizonyítja. a trópusi napsütés pedig egész éven át bőséges fényt szolgáltat. amikor több hasonló méretű és formájú rokon faj úszkál ugyanazokban a vizekben. a tengeri uborka belső szerveit majszolgatja. kígyókarú tengeri csillagok. amíg csak be nem jut a belsejébe. amelyek helyet biztosítottak a planktonban jelenlévő lárvák letelepüléséhez. A zátony forgatagában különlegesen élénk azonosítási jegyekre van szükség ahhoz. Napjainkban. így akárcsak a dzsungel pompás pillangói. Egy apró rákfajta szokásszerűen. tömeges életnek is megvannak a maga problémái. amelyeket az uborka szinte ugyanolyan gyorsan újra kifejleszt. Ennek a sűrű. A bujkálóhal. hogy csak egyetlen példát említsünk. Ha a korallzátonyok a tenger dzsungeljei. amelyet menedékül használ. mint egy ceruza. Élénk vetélkedés folyik minden lyukért vagy repedésért. foltjai és pettyei. A puhatestűek üres héjainak belsejét a remeterák sajátítja ki. már messziről felismerhetők. ahogyan elveszíti. Ezenfelül a korallzátony még az őserdőnél is ősibb környezet. a mai zátonyokon találhatókkal közeli rokonságban álló korallfajok. amely menedékül szolgálhat.korallzátonyon több mint 3000 különböző állatfaj található. hogy észrevegyék egymást. mint mindenütt másutt. A halegyednek itt is. és szintén menedékül használja a lyukat. kívülről pedig szivacsok telepednek rá. méghozzá legtöbbjük nagy számban. fel kell tudnia ismerni a körülötte nyüzsgő rajok közt a saját fajtársát. . Ez idő alatt a trópusi tengerek valamelyik részén mindig voltak korallzátonyok. és telítik a vizet oxigénnel. A zsúfoltság magyarázza talán a korallzátonyon élő sok állat pompás külsejét is. szokásszerűen beköltözik a rák mellé. de egy nyálkahalfaj ugyanígy. amely olyan hosszú és olyan karcsú. amelyek pompásan megélnek a rák táplálékának morzsáin.A zátonyon rendszeresen megtörő hullámok oda-vissza haladóban megáztatják a vízből kinyúló korallokat. a tengeri sünök. amelyek mindegyike a maga sajátos táplálékforrását aknázza ki.

annak is kell lenniük. Mind a cápa. Testük hátsó része szelíden elvékonyodik és félhold alakú farokban végződik. Orruk hegyes. hogy a tápanyagok legnagyobb részét kimerítik. hering.és repülőhal-csapatokat falánk húsevő halak hordái üldözik ugyanúgy. mert mint minden más növénynek. A hatalmas tengeri réteken legelésző szardella-. ez a termékenyítő iszap a felszínre sodródik. nemcsak a planktonnal táplálkozó halakra vadásznak. Ezek a pompás állatok világszerte bekóborolják a tengereket. nemcsak fényre. és végül a tenger fenekén alkotnak nyálkás iszapréteget. és a különféle nemzetek halászai különféle neveket adtak nekik. mind a tonhal igen gyors úszó. Nagyjából hasonló méretűek és nagyon hasonló a testük alakja is. ezek nem maradnak egy helyben. Növekszik is. Egyszer fogtak egy gigászi kardhalat. amely hullámtörőként szolgál. és néha olyasféle hosszú. a tonhalak. Egyesek ezek közül a tengeri vadászok közül nem sokkal nagyobbak zsákmányállatuknál. de ha létezik tökéletes úszás. hanem foszfátokra. néhány hónap elteltével az algák úgy kivirulnak és annyira elszaporodnak. Szemük felülete egy vonalba esik a testtel. Hidrodinamikai szempontból valamennyiüknek a formája még a cápáénál is ideálisabb. nem zavarja a fej sima áramvonalát. De amikor az évszakos viharok felkavarják a tengert. Ilyenkor a plankton nagyrészt újra elhal. enyhe áramlást hoz létre a test legszélesebb része . más élőlények ürülékéből és tetemeiből származnak. hegyes tüskévé alakul. Némelyikük 4 méter hosszúra és 650 kilósra is megnő. A tonhalnak és néhány más fajnak közvetlenül a feje mögött különlegesen módosult pikkelyekből álló vértje van. és mindaddig kevés számban marad meg. amely 6 méter hosszú volt. a kardhalak közelítik meg a legjobban. Mások. a marlin és a kardhal. Bősége a fűhöz hasonlóan az évszaktól függően változik. így a víz újra elszegényedik. hanem a ragadozókra is. Ám ellentétben a legelőn elhullajtott állati trágyával. de kitartóan elsüllyednek a vízben. Ezek a felszínen nagy tömegekben élő. ahogy Afrika síkságain a gepárd és az oroszlán prédául ejtik az antilopokat. azt a tonhalak és közeli rokonaik. a királymakréla és a makracsuka. mint a 2 méter hosszú barrakuda. mint a szuperszonikus repülőgépek orra. hanem lassan. így ez a faj a legnagyobb csontoshalnak tekinthető. nem dagad ki. ha el akarják kapni a zsákmányukat. amíg az éves viharok újra meg nem termékenyítik a vizet. amely azonban elérhetetlen a lebegő algák számára. és a fitoplankton hirtelen újra növekedésnek indulhat.Itt évről évre hatalmas területeken virágzik a fitoplankton. például a makréla. a bonito és a wahoo egyaránt. mert mind erős és vitéz harcosok : a ton és a germon. A halászok mindenütt mohón keresik őket nemcsak pompás húsuk miatt. hanem azért is. nitrátokra és más tápanyagokra is szüksége van. Mintegy 30 különböző fajuk van. A legnagyobbak közöttük a nagy cápák meg az óceánjáró halak egyik pompás csoportja.

A homokon végigsöprő áramlatok ugyanolyan hosszú barázdákat és dűnéket alkotnak belőlük. Amikor támadnak. hosszú tőrükkel döfködve lebuknak a halrajok közé. úszóik speciális barázdákba illeszkednek. A homok önmagában nem tartalmaz tápanyagokat. más részét megbénítják. mint a szárazföldek sivatagaiban a szelek. mint amikor a rémült impalák nagy ugrásokkal vágtatnak az oroszlánok dúlása elől. nagy mészárlást rendeznek. A felszíni vizekhez képest a tengernek ebben a részében gyakorlatilag nincs élet. testhőmérsékletük akár 12 Celsius fokkal is meghaladhatja a vízét. A kontinenseket szegélyező tengerfeneket hatalmas területen homok borítja. zsákmányuk egy részét felnyársalják. és a vizet átszűrve táplálkozik. beléhasítanak a halrajba. Egyszer megfigyelték egy csoportjukat. hogy anyagcsere-folyamataik révén testük hőmérsékletét szabályozzák.körül. Amikor gyorsan úsznak. miközben menekülni próbálnak a kapkodó állkapcsok elől. A kardhalak rendszerint magányosan vadásznak. Minden más hallal ellentétben. Egyes állatoknak azért itt is ugyanúgy sikerül megélniük. mint a tenger szegélyéhez közelebb fekvő homokos partokon. nyálkát választ ki. amivel nagy sebességű vízsugarat nyomnak át nagy kopoltyúikon. százával ugrálnak ki belőle a tenger felszíne fölé a halak. Ezeknek a pompás halaknak egyike tartja a tengeri állatok sebességi rekordját: a kardhal rövid távon óránként 110 kilométeres sebességre képes. aztán függőlegesen fölemeli a fejét a nyílt vízbe. Olyan ez. Ezek a halak ezért nem úgy veszik fel az oxigént. aztán kopoltyúfedőiket megmozgatva áteresztik a kopoltyúikon. A tonhal viszont rendszerint osztagokban működik. így nem akadályozzák a víz szabad áramlását. hogy lélegezhessenek. amellyel megköti a homokszemeket. Maga a raj ilyenkor pánikba esik. amelyben úsznak. a szemcséi között esetleg lerakódó szerves részecskéket a homokot állandóan átöblítő és átforgató áramlások tüstént újra kimossák. Ennek folytán állandóan jelentős sebességgel kell úszniuk egyszerűen azért. Az ilyen gyors úszás nagyon sok energiát fogyaszt. amint óvatosan terelgettek egy nagy halrajt : hátulról hajtották. ezért bőséges oxigénellátást követel meg. hanem állandóan tátott szájjal úsznak. oldalról pedig őrizték. s ezzel csökkenti a hátrább eső részek súrlódását. hogy torkuk alját lejjebb eresztve szelíden vizet szivattyúznak a szájukba. Izmaik energiateljesítményét és villámgyors reakcióikat az is fokozza. A szavannákhoz hasonlóan a tengereknek is megvannak a maguk sivatagai. azaz a leggyorsabb szárazföldi állatnál. A csőlakó angolna betemeti a farkát a homokba. . ezek a halak ugyanis melegvérűek. majd pusztító pontossággal és gyorsasággal kapkodják be az apró halakat. hogy tömör maradjon. a gepárdnál is gyorsabb.

hogy a tengerfenék egyébként elhagyatott részeit csak ilyesforma lények lakják. amelyek saját kémiai folyamataik melléktermékeként világítanak. legnagyobb részüket vagy megeszik mielőtt ebbe a mélységbe jutnának. mert alkalmilag jobb szeretnék. Több mint a felük maga gondoskodik a számára szükséges világításról. A nyomás a leszállás során 10 méterenként egy atmoszférával növekszik. A baktériumok állandóan világítanak. a felszín közeli planktonlegelők alatt fekete mélységek terülnek el. Mindaz. vagy pedig annyira lebomlanak.Az anemonák egyik faja. Ma már azonban számos olyan járművünk van. amely mind térben. Van azonban az óceánnak egy olyan része. Akkumulátoraik majdnem minden esetben baktériumtelepek. amelyeket a mélytengeri merítőhálók felszínre hoztak. hogy nyilvánvalóan nagyon fontos számukra a fény. amit az ottani életről egészen a legutóbbi időkig tudtunk. reflektoraik fényénél bepillantást nyerhetünk egy olyan világba. ráják és óriás laposhalak élnek. csak a plankton "műtrágyázására" alkalmasak. hogy már semmiféle állati gyomor nem képes felszívni őket. a homokból építkező tölcsérféreghez hasonlóan. következésképpen. így 3000 méter mélységben körülbelül háromszázszorosa a felszíni légnyomásnak. magában a homokban számos különböző állat él. mind a fizikai viszonyok tekintetében távolabb esik tőlünk. a víz egyre hidegebb lesz. főleg azokon a megcsonkult tetemeken alapult. mint bolygónk bármely más része. Ez azonban illúzió. ezért el is tudják oltani baktériumfáklyáikat. ám ez nem mindig felel meg a halaknak. hőmérséklete hamarosan közelít a fagyponthoz. A fölülről lefelé sodródó tetemek nagyon lassan süllyednek le. A partközelben húzódó homoksivatagokon túl. A táplálék itt csakugyan nagyon ritka. Tökéletes álcázásként vékony homokréteggel borítva a felszín közelében lepényhalak. vagy áttetsző szövetredőnyt borítanak fölébük. szabadon álló homokcsövet épít magának. Miközben leereszkedünk. 600 méteren aluli mélységben a napfényt már teljesen kioltja a felettünk lévő víztömeg. amelyre semmiféle szárazföldi párhuzamot nem találhatunk. nyelvhalak. Ám mindennek ellenére az eddigi korlátozott kutatóutak is több mint 2000 halfajt és körülbelül ugyanennyi gerinctelen állatot derítettek fel ebben a távoli világban. vagy csökkentik a tápanyagellátásukat. . különleges zacskóban. Első látásra úgy tűnhet. ha láthatatlanok maradhatnának. amelyek több kilométerre le tudnak ereszkedni a tengerek felszíne alá. Az óceánok középső és mély vizeiben olyan sok hal lumineszkál. a homokban mélyebbre temetkezve pedig különféle gerinctelen állatok tömegei : puhatestűek. A halak egész telepeket tartanak fenn belőlük a fejük és testük oldalán vagy egyik úszótüskéjük végében. férgek és tengeri sünök.

a szájuk előtt libegő hátúszósugarukkal vonzzák magukhoz a zsákmányukat. Ennek a villogó szemafornak a működése feltehetőleg lehetővé teszi. Ha sikerül nőstényre találnia. amikor a hal megrázza. álcázásként értékesek számukra. ami arra utal. paradox módon. Talán ez a magyarázata annak. hogy a raj együtt maradjon és a hím rátaláljon a nőstényre. és egyes halak eszközül használják arra. amely azonban élete végéig folyamatosan megtermékenyíti a nőstény ikráit. ahol a távoli felszínről beszűrődő fény még éppen kirajzolja a hal sziluettjét. Számos hal az alsó felén. Ám az is lehetséges. Az apró lámpáshalak a szemük alatti zacskóban tartják a baktériumaikat. mint maga a vadász volt mielőtt bekebelezte. mivel bár a tengerek mélyén igen sok faj él. Ennek végén egy apró hártya van. Így a legteljesebb mértékben kihasználja élete egyetlen randevúját. Találkozásokra ezért nagyon ritkán kerül sor. de azokat nagyon kevés számú egyed képviseli. ami nagyobb. Ha ragadozó közeledik és a raj megrémül. ami úgy libeg. azután lassan elcsökevényesedik. amelyben akkora zsákmány is elfér. Fiatal korában a hím valamivel kisebb a nősténynél. rajokban úsznak és egy kis bőrredőt elébük bocsátva kapcsolgatják ki-be a fényeiket. így teljes mértékig ki kell használni őket. Az efféle funkciók talán valószínűtlennek tűnnek. A zsákmány csalogatására nagy szükség van. hogy azok az élőlények. de egyébként nem sokban különbözik tőle. Egyre közelebb és közelebb úsznak. A sekélyebb tengerekben a horgászhalak speciálisan módosult. kitágítható hasa van. amely a jelek szerint ellenállhatatlanul magához vonzza az apró halakat. hogy elérhető közelségbe csalogassák a zsákmányukat a fekete vizekben. Ez magyarázza a számos mélytengeri lámpáscsápú hal között kialakult furcsa szexuális viszonylatokat is. a megvilágított alsó testrész talán csökkenti ennek az árnyképnek a láthatóságát. hogy ez a fény pontosan milyen célokat is szolgál. állkapcsaival ráakaszkodik annak testére. valahol az alattuk lévő vizekben élnek. míg végül a lámpáscsápú hal beszívja őket a szájába. a hasán hordja lámpását. amelyeket keresnek. Vérkeringési rendszere egyesül a nőstényével. és kétségkívül nagyon sok mindent még nem értünk belőlük. és pontosan azt a célt is szolgálja. hogy számos mélytengeri halnak hatalmas. szíve elsatnyul s végül alig több egy spermazsáknál. valahol az ivarnyílás közelében. . mindnyájan kikapcsolják a lámpásaikat és gyorsan elúsznak. A mélytengeri lámpáscsápú halaknál ez a csali egy bakteriális fényű villanykörte. azután valahol másutt kezdenek el újra villogtatni egymásnak. de az nem kérdéses. hogy ezek a fények. mint a horgász csalija. hogy a fény vonzóerőül szolgál a sötétségben. A mélytengerek felső részein.Ám még nagyon sok mindent kell megtudnunk arról.

mert a nyílt óceántól elválasztják a nyugat-indiai szigetek. Mivel nincsenek áramlások. Ezekben a vaksötét mélységekben természetesen semmiféle alga nem élhet meg. Ez is hatással van a halak alakjára. amíg a viharok fel nem kavarják. amelyek a fenéken élnek. például foszfátokra és nitrátokra bomlott. Miután mintegy 5000 kilométernyit haladt. Ettől jellegzetesen törékenynek tűnnek. a Mexikói-öbölbe sodorják a Karibtenger vizeit. és mivel közülük sok szinte átlátszó. Az egyik ilyen áramlás a Karib-tengeren indul. amely holt tetemekből vagy az odafönn élő állatok ürülékéből származott. Amerika keleti partjai mentén. Onnan sodró. Az Atlanti-óceán trópusi részének ez a beltengere egy viszonylag sekély medencében sütkérezik a meleg napfényben. A Föld forgása által keltett erők. még az a része sem. hogy hallatlanul karcsú.Az óceán legmélyebb részei az áramlások alatt fekszenek. amelyek felsöprik az iszapot és visszaviszik a körforgalomba. így vizük nemcsak fekete és hideg. Ugyanerre az eredményre vezethet azonban egy másik erő is : egyes helyeken hatalmas áramlások folynak az óceánok fenekén a mélységben. így nagyon kevés izomra van szükségük az úszáshoz és helyzetük fenntartásához. hatalmas planktonterhet cipelve magával az Atlanti-óceán hidegebb vizein. gólyalábra emlékeztető úszóikkal "járni" tudjanak a tengerfenéken. Némelyikük csak akkora. hanem nagyon csendes is. vas. Ez a Golf-áramlat. hogy a csontok és a mészkőkagylók szétporladnak. észak és nyugat felé. csak a légkörből lehulló finom vulkáni por. ahol a férgek az utolsó ehető részecskéig végigmajszolják az üledéket. így az óceán fenekét egyes helyeken mangán-. Más ásványi részecskék sem kerülhetnek ide. 80 kilométer széles és 500 méter mély folyóként halad tovább. Az óceáni medencék középső mélységeiben a fenék túlnyomó részére semmiféle szárazföldi eredetű üledék nem jut el. Ám az iszap nagy része nem ehető. amelyeket tovább erősítenek az állandó. amely dél felé folyik az óceánon : a Labrador-áramlattal. és furcsa módon ellenállóbbak a bálnák fülcsontjai. így a trágyául szolgáló iszap mindaddig elérhetetlen marad a fitoplankton számára. egy irányú "hajózó" szelek Kuba és a Yucatan-félsziget között. Azok számára. A nagy nyomás azonban kicsapatja a vízből a benne oldott ásványi anyagok egy részét. szembe találkozik egy másik nagy "folyóval". mások viszont ágyúgolyó nagyságúak. hatalmas. amelyeket csak baktériumok és növények képesek újra élő anyagokká alakítani. mint egy szőlőszem. A mélytengeri kutatóhajó reflektorai még itt is találkoztak az élet jeleivel: féregnyomokat látni a sekély iszapban. ez azt is lehetővé teszi. nem kell velük szemben úszniuk. A kovából építkező fitoplankton vázai ellenállóbbak. nagyon emlékeztetnek a velencei üvegfúvók egyes fantáziaalkotásaira. mert már kémiai alkotórészeire. A nyomás olyan nagy.és nikkelgolyócskák borítják. a tintahalak állkapcsa és a cápa fogai is. .

majdnem mind elpusztul.A két áramlat fölött a meleg és a hideg levegő összekeveredik és egész éven át szállongó ködöket okoz. szulák buknak értük a víz alá. Ezek az élőlények azonban nem merítik ki a tápanyagkészletet. valósággal elsötétítik a vizet. Minden egyes hullám ezrével hozza. Az emberi kapzsiság még bolygója leggazdagabb és legtermékenyebb részének a fennmaradását is kockára tette. a Grand Banks. kiúsznak a homokos tengerpartra. azután a következő hullám visszaviszi őket a tengerbe. A halászok évről évre új módszerekkel. és lerakják ikráikat. hogy a fölötte lévő vizet teljesen átjárják a Nap sugarai. így virul benne a fitoplankton. 300 kilométerszéles és 500 kilométer hosszú tenger alatti fennsík emelkedik ki az Atlanti-óceán mélyéből. amelyen akkora halrajok virulnak. Tavasszal dagálykor kijönnek a part mellé. Sápadt tetemeik hatalmas hullámokban gyűlnek össze a part menti sekély vizekben. hogy ezt a hatalmas haltermést évről évre fenn lehet tartani. tengeri madarak szállnak le rájuk a magasból. Ez a fennsík olyan közel fekszik a víz színéhez. Fókák úszkálnak a kavargó vízben. radarral és szonárral keresik meg a halrajokat. Azok a nagy halfeldolgozó üzemek. David Attenborough: . abban a hitben. mert a fennsík szélét minden irányból végigsöprő áramlások odaszállítják a tenger mélyéből az iszapot. Amióta csak az iparszerű halászat kialakult. s mind között a legimpozánsabbak a hosszúszárnyú bálnák. mint másutt. azután lerakja őket a parton. az európai bűzös lazacok rokona. Ezek a Newfoundlandi-pad nagy zátonyai. miután ívtak. Nyaranta megszámlálhatatlan mennyiségben rajzanak Newfoundland homokos partjai mellett. Ám ez legtöbbjük számára már nem jelent új életet. soha ki nem apadó planktonleves. Ezek a partok sok más állatot csalogatnak ide. ekkor a nőstények sebesen ficánkolva keskeny rovátkát vájnak a homokba. és nem dolgoznak. És természetesen az ember is eljön learatni ezt a gazdag termést. A mellettük lévő hímek tejet bocsátanak az ikrákra. miközben alatta szinte fortyog és bugyborékol a víz. A két áramlat találkozásánál egy nagy. Ennek az eredménye az a páratlan gazdagságú. napjainkban már üresen állnak. újfajta hálókkal és új technikákkal ejtenek egyre nagyobb zsákmányt. csüllők és alkák evezgetnek közöttük. Tízmilliószámra lakomázik rajtuk a tőkehal. telitömve magukat velük. A fogások egyre csökkennek. amelyeket alig néhány évvel ezelőtt építettek a közeli partokon. Ám még a Grand Banks sem kimeríthetetlen. Közvetlenül a fitoplanktonnal táplálkozik a kapelán. a Grand Banks-t egyre növekvő intenzitással halásszák. mint sehol másutt. bukórepülésben bombázva a vizet. amelyek egyetlen falással tízezrével nyeldesik el őket. és amikor a dagály a csúcspontjához közeledik.

amelyektől a megélhetése függött. nyílt környezetben. A farkasok. vagy kiterjesztették territóriumukat a sivatagra is. ahogy a . amelyen élt és módosítani azokat az állatokat és növényeket. A sarkvidéken élő eszkimók alacsony. így nem hevül túl a testük.AZ ÉLŐ BOLYGÓ A Föld mai arculata Szkennelte. fehér tollazatot. akik ebben az irányban az első lépéseket megtették a Közép-Keleten éltek. gyümölcsöket és magvakat gyűjtögettek. amelyek olyan tűző napfény alatt élnek. elveszítették vastag bundájukat. kevesebb a pigmentjük. hogy alig elegendő a testben a vitaminok előállításának előmozdítására. Azok az emberek. A távoli északra települő baglyok kifejlesztették azt a vastagabb. Abban az időben még vadállatokra vadászva vándoroltak. FEJEZET ÚJ VILÁGOK Az élő szervezetek rendkívül alkalmazkodóképesek. Amikor zord környezettel került szembe. az emberiség egy új tehetséggel kezdett élni. Azok a népek. hanem olyan ütemben fejlődnek. 12. hűvösebb vidékeken élnek. akik felhősebb. amikor élőhelyük sivataggá változott. amelynek alakja alkalmas a hő visszatartására. amely lépést tud tartani a legtöbb geológiai és éghajlati változással. tömzsi testet fejlesztettek ki. amíg anatómiai felépítése sok-sok nemzedék során megváltozik. míg azoknak. gyökereket. Az ember a megjelenése utáni első néhány évezredben szintén hasonló alkalmazkodóképességről tett tanúságot. Zsákmányukért vetélkedniük kellett a farkasokkal. hogy a napsugárzás károsítaná a testüket. javította és tördelte: a Webtigris. hanem megváltoztatta környezetét. már nem várta meg. nyílt szavannákon legelésző antilopok hosszabb lábakat növesztettek és gyors futókká váltak. A vadászokat kétségkívül farkasfalkák követték. és fölszedték utánuk a hulladékokat olyasformán. és sápadt a bőrük. Elkezdte alakítani a földet. Az egyes fajok távolról sem merevek és változhatatlanok. így csökkentették az élet kockázatait ebben a védtelen. mintegy 12000 évvel ezelőtt. leveleket. amely most melegen tartja és szinte láthatatlanná teszi őket a hóborította tundrán. az Amazonas menti őserdők indiánjai pedig szőrtelen testet és hosszú végtagokat alakítottak ki. sötét pigmentációt alakítottak ki bőrükön. amely könnyen leadja a hőt. Az erdőkből kiköltöző. Azután. ahol olyan gyönge és ritka a napsütés.

Azok között az állatok között. Európa egyes eldugott helyein még ma is élő muflon valószínűleg nagyon hasonlít ennek az időszaknak a vadjuhaira: kicsiny. a varráshoz inakat. . A két fajnak nemcsak a territóriuma és a zsákmánya volt közös. Körülbelül 8000 évvel ezelőtt az ember különleges kapcsolatot alakított ki ezzel a félénk. és alighanem nagyon hasonlított arra. Télen gyapjas alsóruhát. hogy ez hogyan történhetett. és mind a kosnak. csatlakoztak a hajszában emberi urukhoz. de nyáron levedli. akik mintegy 1000 évvel ezelőtt vándoroltak át Európa északi területére. A rénszarvasokat nyomon követik a valahonnan Közép-Európából származó nomád lappok. amelyeket ebben az időben az ember és a kutya üldözött. a szerszámkészítéshez szarvakat és csontokat szolgáltat. hanem a társadalmi szervezetük is hasonló volt. ott voltak a vadjuhok is. hosszú lábú. hogy a szoptatós anyák magukhoz vették az elárvult kölyköket és adtak nekik a tejükből.különösen télen . akik magukhoz vették a fiatal farkaskölyköket és saját gyermekeik és tábortüzeik mellett tartották őket. ruházatuk vastag. A törzsi társadalmakban élő népek mindenütt szívesen tartanak kedvenc kölyökállatokat. kikészített bőréből készülnek. így joggal feltételezhetjük.olyan szegény. hogy a kapcsolat néha fordított irányban működött : a farkasfalka megölt egy állatot és az emberi vadász kivette belőle a részét. A lappok teljes mértékben a rénszarvasra vannak utalva. jutalmul pedig részt kaptak a zsákmányból. prémes bőréből. Ennek folyamata biztosan erősen különbözött attól a folyamattól. táplálékuk a húsa és teje. amikor felnőttek. a kötelekhez nyersbőrt. amelyekben a hatalmi és parancsnoklási lánc az uralkodás és az alávetettség rendszeres kimutatásán alapult. az látja el őket minden életszükségletükkel. sátraik szőrtelenített. Nem nehéz elképzelni. elfogadták az utasításait. ahogyan egyes primitív törzsek még ma is szoptatják a kismalacokat. mert legelőterületük . piheszőröket növeszt. Az is lehet. Mind a ketten csoportosan vadásztak és mindkét társadalomban bonyolult hierarchiák működtek. amikor az oroszlánok már elvették belőle amire szükségük volt. ahol még nincs lelegelve a moha és a törpe cirbolyafenyő. A két faj azután végül szövetségre lépett. a sarkvidékre. amelynek során a kutyát a szolgálatába állította.sakálok az oroszlánfalkákkal szövetkezve begyűjtik a zsákmány egy részét. Ezek az állatok vándorok. ami ma zajlik az ember és az ÉszakEurópa tundráin legelésző rénszarvas között. hogy ezek között a korai vadászok között is akadtak egyesek. ideges állattal. gyűrűs csigája van. hogy állandóan a vidék egyik legelhető foltjáról a másikra kell vonulniuk új területeket keresve. Így azután az emberi falkában felnőtt fiatal farkasok alighanem elfogadták az emberi vezér dominanciáját. Lehet. és ez a vezető szerep akkor is fennmaradt. mind a jerkének vastag.

Napjainkban a rénszarvas nagyon jámbor állat. Az Európában és Közép-Keleten 8000 évvel ezelőtt kóborló vad szarvasmarha. de az ember kutyafalkái segítségével minden bizonynyal vadászott rájuk. hanem imádta is. Az ember nemcsak vadászott az őstulokra. így a lappok anélkül. A hinduizmus. már réges-régen gyakorolják a szelektív tenyésztést. még ma is tiszteli őket. egy világos csíkkal. A fiatal hímeket a domináns bikák általában elzavarják a csordától. és kultuszának hívei bikákat áldoztak neki. Ez a szelekció már sok-sok évszázada folyik. és saját csoportot alakítanak maguknak. azt pedig. hogy milyen imponáló volt a megjelenésük. ahol egy vályogpadon fölállított tulokszarvak sorakoztak. akár ezernél is több egyedet számláló csordákban. hátán. akkor nem vetélkednek a domináns bikákkal és a csordával maradnak. a karibu nem hajlandó. a bika fekete. mert a zsákmány és a lakomák nyomai fennmaradtak. az egyes családok saját tulajdonuknak tekintenek egyes meghatározott csordákat. Az ember ilyesféle akaratlan beavatkozással hozhatta végül létre engedelmes juhokból és kecskékből álló nyájait is. A mintegy 8000 évvel ezelőtt épült törökországi Catal Huyuk településen találtak egy szobát. Félelmetes állatok lehettek. ám ha ivartalanítva vannak. méghozzá sikeresen. Bár a lappok a rénszarvas vándorlását nem tudják irányítani. Így tulajdonosaik elveszítenék őket. Marmagasságuk 2 méter volt. a világ nagy vallásai között a legősibb. A legszelídebb bikák közül néhányat csonkítatlanul hagynak a szaporodás érdekében. de azután sikerült megszelídítenie a szarvasmarhát is. ez a jelek szerint csak valamiféle szentély lehetett. A vadbikák tisztelete még hosszú ideig folytatódott. amire a rénszarvas teljesen vad észak-amerikai rokona. amelyeket vadászaik rajzoltak egy sokkal korábbi időszakban. hogy milyen hatalmasak voltak. az őstulok hatalmas állat volt. Mitrász római isten is a bikákhoz kapcsolódott. a gerince mentén. de a csontjaikból tudjuk. és egész éven át együtt marad nagy. Körülbelül ezer évig ezek maradtak egyedüli háziasított élelmiszer-termelő állatai. . Ezzel azonban van egy probléma. ezért elvándorolnak. míg a tehenek és a borjak kisebbek és vörösesbarnák. mert a rénszarvas napjainkban már nem igazi vadon élő állat. hogy szükségképpen szándékosan alkalmazták volna.Ám a lappokat nem lehet a szó szoros értelmében vadásznak nevezni. A faj utolsó példányai Lengyelország erdeiben haltak ki 300 évvel ezelőtt. a franciaországi és spanyolországi barlangfestmények mutatják. Ez sokkal nehezebb és veszélyesebb folyamat lehetett.

Napjainkban a csordát senki sem próbálja kényszeríteni semmire. bikáik még mindig rendkívül agresszívek. mert a ragadozók gyorsan kiszemelik őket. A chillinghami szarvasmarhák az őstulokkal ellentétben tiszta fehérek. században kerítéssel vettek körül egy csordát. ez párzik az összes tehénnel és megverekszik minden fiatal bikával. mivel így szemmel tarthatták az erdőben legelésző állatokat.A bikák szertartásos leölése nagy arénákban. alighanem szintén ugyanebből a forrásból fakad. és az ember elkezdte válogatva tenyészteni őket. és készen állnak megrohamozni a bármilyen irányból érkező támadót. szarvukkal kifelé felállva gyűrűt alkotnak. amit Spanyolországban még ma is gyakorolnak. súlyos hátrányba kerülnek. amíg csak végül 2-3 év után egyszer vesztes marad és át kell adnia a helyét. vagy az Újvilágban a lámák és a tengerimalacok között is akadnak ilyen szembetűnő fehér fajták. Bár ezek a marhák a vadon élő elődeikhez viszonyítva kicsinyek. például a sertések vagy a lovak. és állítólag. Az ember oltalma alatt azonban ez nem történhet meg. amikor az ember uralma alá hajtotta az állatokat és megváltoztatta alakjukat. így ez az öröklődő jelleg akadálytalanul kibontakozhat és elterjedhet a csoportban. Angliában a XIII. Ez a változás azért jelentős. ha az ember megérint közülük egy borjút. A fűmagvakat már régen gyűjtögette táplálékul. ezeket a szent vadállatokat szintén megszelídítették. ugyanezt tette a növényekkel is. azt a csorda megöli. amelyik szembeszáll vele. ahogyan ma is gyűjtögetik a Kalahári-sivatag busmanjai és az ausztráliai bennszülöttek. mint az őstulok. igen nehéz volt kordában tartani. Körülbelül ugyanabban az időben. Ha ember közelít hozzájuk. Ezért már nagyon korán szándékosan kiválasztották a fehér színű egyedeket és továbbtenyésztették őket. mert sok háziasított állat lett fehér vagy fehértarka. A juh és a kecske mellett az emberhez később csatlakozó összes többi állat. Ahogy teltek-múltak az évszázadok. Még az is lehetséges. Egyes ilyen korán háziasított fajták még ma is élnek. . Chillinghamben. hiszen az olyan hatalmas állatokat. hogy egy számára megfelelőbb szarvasmarhát hozzon létre. Az egész csordán egyetlen nagy bika uralkodik. hogy a pásztorok kifejezetten jobban kedvelték ezt az élénk színezetet. Nem meglepő. hogy az első tenyésztési változások egyike a testméret csökkentése volt. amelynek utódai még ma is élnek a Cheviot-hegységben egy fallal körülvett parkban. Ha valamiféle genetikai szeszély folytán vad populációban jelennek meg ilyen egyedek.

Miközben az emberek átvették ezeknek az állatoknak és növényeknek a tartását és termesztését. A növények és állatok új változatai településről településre lassan terjedtek el Közép-Keleten. de sokáig semmit nem változtattak rajtuk. színes virágok pettyeznek. akik magukkal hozták a termesztett búza magvait és háziasított juh. és ki kellett irtaniuk a bokrokat. mint amikor már kihullottak. hogy éretten sem hullottak ki a kalászból. A valóságban azonban az alattuk fekvő mészkődombok alakján kívül ezt a tájat teljes egészében az ember és a háziállatok ténykedése hozta létre. rénszarvasra és vaddisznóra is. azután átkerültek Európába is. Ahhoz. Amikor az emberek elkezdtek áttérni a letelepedett életmódra és állandó lakhelyeket építettek maguknak. a nyír.és marhacsordáikat. mint ahogy a legtöbb gyűjtögető társadalomban még ma is ők végzik. meg kellett tisztítaniuk településeik körül a földet. az elevenen látható NagyBritanniában. amelyekben a tölgy. Hogy ezek a változások végül mennyire drasztikussá és átfogóvá váltak. legelőt teremtsenek az állataiknak és szántóföldeket a gabonatermesztéshez. Azt a tájat. amelyet ezek az emberek létrehoztak. a hárs és a szil uralkodott. megváltoztatták a vidék arculatát. Az emberek sok ezer évig az erdőkben éltek. Így bár az emberiség nem ismerte a növénynemesítés semmiféle törvényét. Kőbaltákkal nekifogtak kivágni az erdőket. az éger és a kőris is előfordult. Tízezer évvel ezelőtt a Brit-szigeteket szinte teljes egészében erdő borította. Észak-Angliában és Skóciában örökzöld fenyők nőttek. Mogyorót és vadgyümölcsöket gyűjtöttek. Csak a mocsaras területek és a hegyek 700 méter fölötti lejtői voltak kopaszok. inkább a maggal teli kalászokat szedték össze. ragyogó. ki kellett vágniuk a fákat. amelyeken tavasszal kankalin virít. és kutyák segítségével vadásztak nemcsak tulokra. manapság hajlamosak vagyunk a természetes angol vidék mintapéldájának tekinteni. de kisebb számban a mogyoró. délen kevert lombhullató erdők. a vetésre félretett magoknak ezért már megvolt az a jellemző tulajdonságuk. nyáron apró. ha azok még a kalászban vannak. Így az asszonyok. akik a gyűjtögetést feltehetően végezték.Az érett magokat azonban könnyebb összegyűjteni. . lassanként mégis létrehozott egy új gabonafélét. hogy alkalmassá tegyék számukra a környezetet. hogy biztosítsák terményüknek a teret és a fényt : az ember gazdálkodó paraszttá vált. amelyet könnyebb volt betakarítani. miközben odafönn a tiszta kék égen pacsirták öntik rá ezüstös dalaik zuhatagait. a hullámzó mészkősíkságokat a kurta gyepszőnyeggel. hogy helyet csináljanak településeiknek. Azután körülbelül 5500 évvel ezelőtt Európából gazdálkodó népek kezdtek érkezni Dél-Angliába. hanem őzre és szarvasra. hogy a magot elültethessék. hódra.

hogy a fák újra kinőjenek. azokat kiírtotta. mert tüstént lerágtak minden kisarjadó fiatal csemetét. A Skót-felföld hangával borított nyírfajdos lápjai valamikor fenyőerdők voltak. de már Anglia meghonosodott lakói. de még azokat a kevert fákból álló erdőket és ligeteket is az ember telepítette. amelyek táplálékul. 10 madár-. amelyből azóta több alkalommal is bővítette a "választékot". Az efféle átalakulások most már Nagy-Britannia majdnem minden részét átjárják. így ma legalább 13 olyan emlős. Ahogy az ember megváltoztatta az angol tájat.és 10 halfaj van. amelyek mind idegen eredetűek. szabadon élő lakói. században részben a húsáért. mert 10-15 évenként rendszeresen felégeti a láp minden egyes részét. vagy elpusztította az életmódjukhoz szükséges környezetet. és a nyúl néhány évszázad leforgása alatt a legnagyobb számban élő nagyobb négylábú állattá vált az országban. hanem a középkori tőzegvágók által kiásott hatalmas gödrökből áll. amikor az . A XII. amely eredetileg a mediterrán országok őslakosa volt. hogy menedéket nyújtsanak a vadnak. a hódot. és azóta is fenntartja ezt az állapotot. részben a szőrméjéért behozta a mezei nyulat. vagy amelyeket veszedelmesnek tartott. egyebek között a nevezetes kínai gyűrűsnyakú fácánnal. sport.vagy díszállatul. így nem részletekben vedlették le a gyapjukat. hogy ezért az ember a felelős. hogy még jobban megfeleljenek a követelményeinek. a rénszarvast és főleg a jávorszarvast. ugyanúgy megváltoztatta a rajta élő állatokat is. a nádasoknak és a vízfolyásoknak ez a vadona. Körülbelül ugyanebben az időben hozta be az eredetileg Kaukázusból származó fácánt. Vastagabb gyapjú juhokat tenyésztett ki. amelyeket azután később elöntött a víz.Az ember kivágta a fákat. vagy egyszerre mindhárom célra szolgáltak. négyszögben ültetett tűlevelű fákat nyilvánvalóan emberkéz ültette. Amelyek nem feleltek meg neki. A sok angol domb oldalait borító egyenletes. Más állatokat. állatai pedig azóta is megakadályozták. véletlenül engedett kiveszni. például a farkasokat és a vaddisznókat. amelyek egész éven át megtartották a bundájukat. Gyakran megfeledkezünk azonban róla. Az évszázadok során egyre több fajjal gyarapodott az angol állatok közössége. Ugyanakkor más helyekről másfajta állatokat telepített be. hogy növelhesse a hanga leveleivel táplálkozó nyírfajdok számát. ma már mind az angol vidék megtelepedett. A Norfolk Broads (Délkelet-Anglia). túl erőteljesen vadászta őket. részben pedig fakitermelés céljából. Az ember emellett tovább folytatta háziasított állatainak átalakítását is. nem természetes tavak együttese. Az ember előmozdította a hanga növekedését. hanem akkor lehetett azt lenyírni és összegyűjteni. 3 kétéltű. amelyeket egyes helyeken alig 2000 éve irtottak ki. amelyek annyira érdekessé teszik az angol alföldeket és olyan változatos vadállományt tartanak el részben azért.

hogy kóborolva keresse meg az élelmét. amelyek bemennek a rókalyukba és megverekszenek a rókával. Konyhakertjeinkben manapság a világ minden tájáról származó zöldségek megtalálhatók. Mastiffokat. alacsony termetű dakszlikat. amelyek egész életükben kölyökszerűek maradnak és a hölgyek ölében üldögélve kényeztetni engedik magukat. amelyek majdnem teljesen elveszítették agresszivitásukat. túlfejlett agyarú bulldogokat. amelyek legszélsőségesebb formáik. és miközben kikövezte az útjait. ahol pókok szövögethették hálóikat és szemétdombok. hogy mekkora csapásokat kapnak közben. melyeket mi élelemként a legtöbbre értékelünk. Az első városok mintegy 10000 évvel ezelőtt alakultak ki a Közép-Keleten. borzra vadászó hosszú. amelyek megragadják a bikát és nem eresztik el többé. És az elmúlt 500 év során mindezekből olyan fajtaváltozatokat nemesítettek. ami megszabadította az embert attól a kényszerűségtől. a sárgarépa Afganisztánból. megtanult olyan tartósabb anyagokból építkezni. a városok egyre kevésbé adtak vendégszerető otthont a vadonból származó élőlényeknek. ahol az egerek elrejtőzhettek és fészkelhettek. nem törődve azzal. rövid lábú és harcias terriereket. Bár ezek a kitenyésztett fajták mind ugyanazoktól a farkasősöktől származnak. Ugyanígy bánt az ember a növényekkel is. a futóbabot. és már meglepően korán olyan puha szőrű. Ezek a több ezer embert magukba fogadó sűrű települések napon szárított vályogtéglából épültek. sőt egyes esetekben szinte a felismerhetetlenségig átalakultak azok a részei. Az ember emellett teremtett egy teljesen új környezetet is : városokat épített. amelyek a kor szakácsainak a legjobban megfeleltek. a rebarbara Kínából érkezett. a karfiol Közép-Keletről. nagy szemű kutyákat is. és kezdetben minden bizonynyal nem voltak teljesen természetellenes helyek. amelyeknek túlzottan megnőttek. egyesek gyakorlatilag új fajokká váltak. De ahogy az ember technikai készségei továbbfejlődtek. bőven akadtak poros sarkok. természetellenesen nagy mennyiségű tejet adtak és szükségtelen izmokat fejlesztettek ki testüknek azokon a részein. A jelek szerint közvetlen kapcsolatban álltak a növények és állatok háziasításának kezdeteivel. Rendkívüli módon változatossá tette a kutyákat. arányaik és méreteik különbözősége miatt már nem képesek másokkal kereszteződni. A növények minden különösebb nehézség nélkül gyökeret verhetnek az omladozó vályogfalakban. hogy vissza tudják hozni a levegőben lelőtt madarakat. amelyek az embert is le tudják dönteni a lábáról. amelyeknek olyan fejlett a szaglóérzékük.a pásztoroknak megfelelt. Teheneket tenyésztett ki. kiálló alsó állú. a spenót pedig Perzsiából. mint a kő vagy a kemencében kiégetett tégla. Napjainkra az ember olyan ötletes mérnökké vált. az édeskukoricát és a paradicsomot az aztékok Mexikóban. és olyan találékonyan hoz létre új meg új . A burgonyát az inkák termesztették először az Andokban. spánieleket. vérebeket tenyésztett ki fenyegető házőrző ebeknek.

A múlt században Angliában még szokatlan fajnak számított. Magassága 450 méter. Innen néhány évtizedig nem költözött tovább. a füzike hirtelen elszaporodott. töltéseket és bevágásokat építeni.anyagokat. ahol az üres építési telkeken az építőanyagkupacok között ne találkoznánk vele. amelyek fejlődésük során az egyiket betelepítették. hanem egyes esetekben kifejezetten előnyben is részesítik őket minden más környezettel szemben. Mára az egyik legközönségesebb városi növénnyé vált Nagy-Britanniában. Az észak-amerikai vulkánok lejtőit betelepítő füzike. a levegő pedig teli van az autók kipufogógázaival és a légkondicionáló berendezések millióinak kilélegzésével. bíborszínpalásttal terítette be a romokat. amely éppen most követeli vissza magának a Mount St. amit nem emberkéz alkotott. amelyet számítógéppel szabályozott szivattyúk szállítanak. élénk sárga virágú növényt és hazavitte az egyetem botanikuskertjébe. de amikor a XIX. században begyűjtött Szicíliában az Etna lejtőin egy magas. hasonló fejezetet tölt be a történelemben. Ott olyan pompásan virult. vázát acéltartók alkotják. kiderült. Alig tudnánk a természetes világtól jobban eltávolodott környezetet elképzelni a chicagói Sears Buildingnél. feketére oxált alumíniumból és rozsdamentes acélból álló függőleges csúcsot alkot. de amikor a második világháború során az angol városok nagy területeit romsivataggá zúzták a bombázások. Ám az állatok és a növények erre az új környezetre ugyanúgy reagáltak. ahogyan ma nevezzük. hogy a század végére felszökött és benőtte a kollégiumok mészkőből épült falait. hogy legtöbbjük soha nem látja a napfényt. Az oxfordi aggófű. század közepén országszerte elkezdtek vasutakat. Azok a növények. hogy városaiban már ritkán akad bármi. ahol leánderfüzikének . Helens hamuborította lejtőit. mint a Föld felszínén bármely más környezetre: nemcsak arra jöttek rá. hamarosan végigfutott a vasútvonalak mentén és új területekre ért. párásított és megfelelő hőmérsékleten tartott levegőt lélegez. Tizenkétezer ember költözik bele minden reggel és tölti benne napját úgy. A tégla és a beton unalmas sterilitásának valójában van is természeti megfelelője: a vulkánok hamumezői és lávafolyamai. százszorszépszerű. és sűrű. néha be tudják telepíteni a másikat is. külső felszíne pedig bronzzal színezett üvegből. Jelenleg ez minden idők legmagasabb épülete. A torony körül sok-sok mérföldes körzetben aszfalt és beton zárja le a földet. Manapság már alig van Nagy-Britanniában város. hogy az efféle városokban az emberi életen kívül az élet más formáinak nem lehet helyük. hogy ezt nagyon szeretik. amelyeket a rajtuk futó mozdonyok alaposan beszórtak salakkal és hamuval. hogyan viselhetik el ezeket az új körülményeket. Az ember azt hihetné. kényelme érdekében tisztított. Egy oxfordi botanikus még a XVIII.

Vannak közöttük egyedek. nyakukon csillogó. annak a szirtigalambnak a leszármazottja. Mások a sok évszázados háziasítás és nemesítés során az elszigetelt és kiemelt jegyeket viselik magukon: fehérek. hogy territóriumának számos részén sokkal több a szellőzőakna és a kémény. bíborszín-zöldes színeikkel erősen emlékeztetnek az eredeti szirtigalambra. Ezt a galambot mintegy 5000 évvel ezelőtt a húsáért háziasították. Észak-Amerikában egy sarlósfecske. Sok ház sötét padlását és tetőterét könnyen meg lehet közelíteni egy-egy kimozdult tégla vagy tetőcserép résén át. Az építészek keze nyomán az épületek függőleges homlokzata nagyjából ugyanolyan fészkelési lehetőségeket biztosít. mint vidéki unokatestvéreik a sziklás csúcsok tetejéről. A városi galambok ugyanúgy építik fészkeiket a klasszikus oszlopfőkre és a neogót falifülkékbe. hogy az épületeken megülve élvezzék a meleget. . úgy tekintik át az alattuk elterülő tájat zsákmányt keresve. mint a városokban. Az egyik legközönségesebb és legjellegzetesebb városi madár a galamb. így az ilyen élőhelyet kedvelő madarak minden nehézség nélkül áttérhettek a városi életre. mint az odvas fa. A két típus mostani kereszteződéséből jöttek létre azok a változatos galambcsapatok. amely Nagy-Britanniában változatlan alakban már csak Írországban és Skócia egyes részein maradt fenn. ahol a még nem tenyésztett madarak is önként csatlakoztak hozzá. hogy sima leveleken és függőleges fatörzseken futkározzanak. Manapság a sarlósfecske már alig fészkel másutt. fehér törzsükkel és a fejükön. amelyeknek a tapadóképességük már lehetővé tette. amelyek kék-szürke tollazatukkal. amelyekben élhetett és fészkelhetett. mint a szirtfalak. Az állatok is megtalálták természetes otthonaik emberkéz alkotta megfelelőit. A trópusi városokban a függőleges betonfalak és ablaktáblák ideális territóriumot jelentenek bizonyos gyíkok számára. A denevérek ugyanolyan kényelmesnek tartják az efféle helyeket. Ősszel tízezres csapatokban gyülekeznek a városokban a seregélyek. Ám azóta a nagyvárosokban visszatért a szabad élethez. A tornyokban és bástyákban vörös vércsék élnek. ahogyan egy tengerparti szirt párkányaira és repedéseibe építették volna. és különleges galambdúcokat építettek számára. fehér-tarkák vagy terrakottaszínűek. mint a barlangjaikat.nevezik. amelyek ma Nyugat-Európa városainak szinte minden köztere fölött betöltik az eget. amely eredetileg odvas fák belsejében épített párkányszerű fészkeket. rájött arra. feketék. amely hideg napokon több fokkal is meghaladhatja a környező vidék hőmérsékletét.

lerágják a villamos vezetékek szigetelését és súlyos rövidzárlatokat okoznak. mert a közbeeső vidék mintegy elvágja őket a többi város egereitől. a világ minden tájára követi. mint a szigeteken és a tavakban. ami szinte soha nem merészkedik be a városokba. mindaddig folyamatosan táplálkozik és szaporodik bennük.A trópusi Távol-Keleten így ritka az olyan ház. A házi egér nem azonos faj a güzüegérrel. A zsizsik teljesen elpusztítja a gabonaraktárakat: ha egyszer bejut. Ezek között a hulladékfogyasztók között a rágcsálók az uralkodók. egyes régen működő hűtőházakban pedig a bennük lakó egerekből sajátos dinasztiák fejlődtek ki. a szemeteskuka és a szemétledobó az óceáni planktonnak és a szavannák füvének a városi megfelelői. Egyes termeszek még a műanyagokra is rákaptak. Alapvetően minden házi egér ugyanabba a fajba tartozik. Így Dél-Amerika több nagyvárosának is megvan a maga jól felismerhető saját házi egér változata. semmiféle tápértéke nincsen. hiszen a műanyagnak. Ez tartóssá tesz bizonyos nem lényeges anatómiai különbségeket. Egyesek ezek közül a városi bevándorlók közül pontosan azt a fajta táplálékot találták meg ott nagy mennyiségekben. A kidobott étel. amelynek ne volna meg a maga gekkópopulációja. bár különböző változatokat lehet azonosítani közöttük. amelynek gyíkjai gondosan összefogdossák a mesterséges fény által a lakásokba csalogatott rovarokat. Ezeken a városi szigeteken így különösen gyors ütemben halad előre az evolúció. A városokban élő állatok nagy többségét azonban egyetlen óriási táplálékforrás vonzotta a nagyvárosokba : az emberi hulladék. a gondatlanul szétszórt morzsák. Az egyes városok populációi izolált közösségeket alkotnak. amelyek különlegesen vastag bundát növesztettek. amelyhez hozzáfér. és olyan táplálkozási alapot nyújtanak. alkalmilag különleges alkalmazkodásokat is létrehoz. amire egymással táplálkozó állatok teljes láncolata építi létét. hogy mi vonzza őket. Egyes molyok lárvái kövérre híznak. azóta is mellette él. de eredetileg talán valahol Közép-Kelet félsivatagaiban és Közép-Ázsia sztyeppéin élt. miközben keresztülrágják magukat a gyapjúból készült ruhák halmain. amíg csak el nem fogyasztja és meg nem fertőzi mindazt a gabonát. Hogy honnan származik. Az épületgerendák és a bútorok fájában termeszek és bogárlárvák fúrkálnak. csakúgy. sőt. ami az északi-sarki körülmények között is . Talán a rágógumizókhoz hasonlóan egyszerűen magát a tevékenységet élvezik. hamarosan csatlakozott hozzá. amelyet a legjobban szeretnek. Miután az ember megépítette első településeit. amit olyan lelkesen rágcsálnak. azt nehéz volna megállapítani. bár nehéz megérteni.

Az épületekben az évszakos időjárási változásoktól védett patkányok egész évben szaporodnak. Pompásan otthon érzi magát a hajókon. A házi patkányok már a XII. Napjainkban a legtöbb nagyváros legnagyobb részén a vándorpatkány az uralkodó. A fekete színű házi patkány szintén nagyon korai stádiumban csatlakozott az emberhez. ahol számukat rendszeresen növelik a tengerjáró hajókon még mindig virágzó patkánykolóniákból származó új bevándorlók. Szintén megőrizte ősi hajlamait. Ami a táplálékát illeti. a vándorpatkánynak sokkal változatosabb az ízlése. Szintén Ázsiából származott. A XVI.és házi patkányok együtt lepnek el egy épületet. A városokban azonban bőséges és egész éven át folyamatos az élelmiszer-ellátás. ezért a városokban gyakran járványok törnek ki. a padló alatt motoznak. Az efféle élőlények végtelen szaporasága súlyos problémákat okoz a városokat saját lakóhelyük céljára felépítő embereknek. így ahol vándor. a galambok. bár a szabadban élnek. és Dél-Amerika nagyvárosaiban is megjelentek. míg a vándorpatkányok lyukakat rágnak a falburkolatokba. szintén évente többször raknak tojást. században nagy számban éltek a kontinentális Európa nagyvárosaiban. század derekára sikerült átkelniük az Atlanti-óceánon. A patkányok és az egerek megrohamozzák az élelmiszerraktárakat. a növényi anyagokat eszi meg. mint amennyit megesznek. amelyek valamilyen természetes környezetben élnek. Ennek eredményeképpen az ott élő fajok igen bőségesen szaporodnak. hanem inkább ásó állat volt. A galambok. és hamarosan Nagy-Britanniát is elérték -állítólag a hazatérő keresztes lovagok hajóin. Akármilyen sikeres telepesek voltak is a patkányok. . hanem a húst is. Eredetileg fákon élt valahol Délkelet-Ázsiában. és még több élelmiszert tesznek fogyaszthatatlanná fertőzésükkel. Hajók iránti rajongása azután arra vezetett. és körülbelül 8 hetenként akár 12 kölyköt is elérő almokat szülnek. a városi állatfajok száma még mindig csekély azokhoz a fajokhoz képest. a gerendák között és elfoglalják a pincét és a csatornákat. hogy világszerte igen gyorsan elterjedt. és soha nem veszítette el a magasba mászás iránti kedvét. A barna vándorpatkány csak később csatlakozott az emberhez. a termeszek és a gekkók. amelyek megoldották a városi lét problémáit. ahol fürgén rohangál le-föl a kötélzeten. ott a házi patkányok a felső emeleteken élnek a csövek és a tetőgerendák között. de nem fára mászó.melegen tartja őket. és télen-nyáron akármikor képesek fészkelni. különösen a fából épült vitorlásokon. nemcsak a házi patkány kedvencét. míg a házi patkány visszavonult a kikötőnegyedekbe.

ha mesterséges világunkban változatosabb élőlények vennének bennünket körül. században bolhák vitték át a pestist a patkányról az emberre. A patkányokon élő bolhák nemcsak a patkányokat csipkedik. kézbe kell vennie az ellenőrzést a városaiban élő állatok fölött. Ám vannak ennél súlyosabb problémák is. hogy szabályoznunk kell a városainkban élő állatpopulációk egyensúlyát. Mi. fákat ültetünk. amely bénító kinövéseket okoz a lábukon. etető és fészkelő madárházakat rakunk ki. Ennek ellenére az emberek többsége ma már elfogadja. és általában úgy gondozzuk kertjeinket. Évszázadokon át sok-sok különböző ember döntött arról. sem a galambokra nem vadászik jelentékeny ragadozó. és tudomásul veszi. az egyik legrettegettebb betegség. amikor arról van szó. hogy eltartsák azokat a vad élőlényeket. a vidéket is mi alkottuk. sok városban a hatóságok már felismerték. nincs ami gyorsan megölje és megegye a megnyomorodott vagy betegséggel sújtott egyedeket. hogy felelősséggel tartoznak a határaikon belül élő változatos nem emberi populációk ellenőrzéséért. hanem az embereket is. így parkokat alakítunk ki. azért ők is hordoznak betegségeket : szenvedhetnek paratífuszban vagy galambhimlőben. hogy . Mivel a városokban sem a patkányokra. hogy ki kell irtani a molyokat vagy a szút. amelyek sok város utcáin ott rohangásznak. Ám nemcsak a várost.A galambok ürüléke korrodálja a követ és a falakat. amikor hálóval befogják és megölik a galambokat. amelyek iránt érdeklődünk. amelynek következtében Európa teljes lakosságának egynegyede elpusztult. A szabályozás azonban szerencsére más állatok életének a fenntartását is jelenti. Nem egészen egy évszázaddal ezelőtt egy hasonlóképpen patkány által hozott betegség 11 millió embert ölt meg Indiában. Olyanok is. Ám sokan felháborodnak. Mindezért a városi embernek saját fennmaradása érdekében nincs más választása. A csonttá-bőrré lesoványodott. amikor megostromolják otthonunkat és kifosztják éléskamráinkat. Azt is kevesen hiszik. amelyek magukhoz csalogatják a pillangókat. hogy milyen élőlények élhetnek ott. szeretnénk. és arról sem voltak világos fogalmaik. hogy ehhez időnként meg kell ritkíttatnunk őket. Ritka ember kezd el tiltakozni. különleges virágokat ültetünk. akik ritkán koordinálták tevékenységeiket. elvadult kutyák hordái. emberek. bár majdnem olyan károsak és veszedelmesek mint a patkányok. hogy erkölcsileg helytelen megölni a patkányokat és az egereket. a veszettség hordozói lehetnek. Bár a galambokat ilyen iszonyatos járványokért nem lehet felelőssé tenni. amelyek ezért hosszú ideig életben maradnak és betegségeket terjesztenek. A XIV. Így járványos betegségek üthetik fel a fejüket. és a háziasított kutyák leszármazottai. Sőt. Azt is szabályozni kell. eltorzítja és károsítja az épületeket.

a szardellák. hogy ez az ürülék nagyszerű trágya. ahogyan a newfoundlandi Grand Banks-nél. Az eredmény is nagyjából ugyanaz: virágzik a plankton és hatalmas halrajokat tart el. amikor eljut a telelőhelyére. Ezeket viszont az olyan nagyobb halak eszik. ezért az ürülék (guanó) nem mosódik le. Itt egy óceáni áramlás körülbelül ugyanúgy hozza fel a mély tengerfenékről a felszínre a tápanyagokat. . még ezeket a széles skálájú döntéseket sem lehet országonként elszigetelve meghozni. a Guanaykormorán nem megy messzire a táplálékáért. a sirályok. amely számításba veszi a biológusok tanácsait is. próbálunk kialakítani egy olyan országos politikát. Ellentétben a szulákkal és a pelikánokkal. 5 és fél millió fészkelt itt belőlük. amelyekből néhány nap múlva onnan több száz mérföldnyire savas eső hullik. nagyon-nagyon későn. hogy csakugyan hatékonyak lehessenek. amire szüksége van. hogy lelövöldözzék. hogy nitrogénben számítva harmincszor dúsabb a közönséges szerves trágyáénál. hogy ez a hit mennyire hamis. Nagy csapatokban nyüzsögnek itt a csérek. és mélyre sem bukik le érte. és tovább serkenti a plankton növekedését. de körülbelül egyötödét a sziget szikláin pottyantja el. Az egyik ország esetleg nagyon hatékonyan oltalmazza egy vándormadár költőhelyeit. a többit kiüríti. hogy beszennyezik a felhőket. Ahhoz.és a Sangallan-szigetek körül fekszik. a pelikánok és a szulák. de erre a többi emberek csak a XIX. hanem összegyűlik és hatalmas lerakódásokat alkot. Ürülékének nagy része a tengerbe jut. ha partjaik mentén élő emberek minden tőlük telhetőt megtesznek a vízszennyeződés megakadályozására. A Guanay-kormoránnak furcsa és nem valami hatékony az emésztése. hogy a városokon és a fejlett világ megszelídített tájain túl a természet világa olyan hatalmas. de egy másik országban a gyárak olyan magas kéményekből eregetik mérgező gázaikat a levegőbe. A plankton legfőbb közvetlen fogyasztói apró. ha egy másik ország megengedi. hogy bármiféle kártétel után magához tud térni. akik sok mindent tudnak az állati és növényi populációk dinamikájáról és egymás közötti kölcsönös kapcsolatairól. rajokban élő halak. akik az illető földet használják. de 50 évvel ezelőtt még a Guanay-kormoránok tagjai voltak a legtöbben. mert a megfogott szardellákban lévő tápanyagoknak csak egy viszonylag kis részét szívja fel. A kontinensen élő indiánok már a prekolumbiánus időkben tudták. hogy bármiféle dúlást képes túlélni. mint a fűrészes sügér és a tonhal. A guanóról kiderült. Pedig. ezért a világ minden tájára exportálták. valamint számos madár. és olyan ellenálló. Perunak ezen a részén ritkán esik az eső. A tavak akkor sem maradnak teli hallal. amelyek a szigetek kopár szikláin tanyáznak és költenek. azt mind megszerzi a víz felszínéről a szardellarajok közelébe úszva. még mindig makacsul tartja magát az a hit. használták is az ültetvényeiken. Csak mostanában.cselekvéseiknek milyenek lesznek a hosszú távú következményei. És mindennek ellenére. az újra és újra bebizonyosodik. században jöttek rá. ahol a vizet megtermékenyíti. A világ legtermékenyebb vizeinek egyike közvetlenül Peru partjai mentén két szigetcsoport: a Chicha. amelyek valamikor az 50 méter vastagságot is elérték. de a madarat még mindig kiírthatják. s tekintetbe veszik mindazok érdekeit. holott már fölismertük az okok és okozatok láncolatát. emellett sok más fontos elemet is tartalmaz.

Az ember nem vállalta a felelősséget a szabályozásért s ezzel sikerült nemcsak a Guanaykormoránt. ennek következtében a Guanay-kormoránok is éhen haltak.A távoli országok egész mezőgazdasági ágazatokat alapoztak rá. Az óriási halrajokat túlságosan is könnyű volt hálóval befogni. A folyamat biztosan nem lesz valami gyors. A trópusi esőerdő mérhetetlen kincseket ad az emberiségnek. de hallisztet lehetett belőlük készíteni baromfi. Peru nemzeti jövedelmének több mint a fele a guanó eladásából került ki. mint a guanó. a guanó ára mégis esni kezdett. így azután egyre emelkedett az ára. Tudjuk. Évszázadokon keresztül erdészek termelték ki. Néhány éven belül a halrajok szinte teljesen eltűntek. hogy kulcsszerepet játszanak az élet világméretű egyensúlyában. a szardellát és a tonhalat. Fatörzseinek anyaga minden fafajta között a legértékesebb. hogy magához térhessen. A szigetek körül halászflották dolgoztak. így a guanópiac teljesen összeomlott. korántsem biztos. a halászatot pedig nem szabályozták. Egyetlen év alatt 14 millió tonna szardellát emeltek ki a vízből. Ezek ugyan nem voltak emberi fogyasztásra alkalmasak. bár a szardellaflották abbahagyták a halászatot. Nehéz lett volna bárhol ennél gazdagabb természeti kincset találni. hanem saját magát is tönkretennie. Tevékenységüket gondosan megtervezték. és a tengerparton egyesek úgy okoskodtak. táplálja és fenntartsa a planktonszintet. Mostanában azonban az esőerdőre zúduló nyomás erősen fokozódott. Ma is használatos gyógyszereink mintegy 40 százaléka tartalmaz természetes alkotórészeket. . Az óceánok után a világ második legnagyobb természeti erőforrását a trópusi erdők alkotják. megöntözve velük az alacsonyabban fekvő termékeny völgyeket. mert felszívják az erős egyenlítői esőzéseket és állandó áramlatként küldik őket lefelé a folyókon. hogy már nem produkáltak annyi guanót. Bár ezek nem olyan jók. tengeri sügérre és tonhalra halászva ellátták táplálékkal egész Peru lakosságát. Ahhoz sem maradt már elegendő kormorán. Így. hogy valamivel hasznot hajtóbb volna a guanó helyett a szardellát betakarítani. amelyek közül igen sok ezekből az erdőkből származik. hogy a halrajok magukhoz tudnak térni. Olyan csekély számban maradtak életben. így jó néhány évig nem tértek vissza ugyanarra a területre. amelyeket kivágtak ugyan. Azután körülbelül 30 évvel ezelőtt kifejlesztették és piacra dobták a műtrágyákat. akik csak meghatározott fafajokat kerestek. amennyit érdemes lett volna összegyűjteni. szarvasmarha és szobaállatok etetésére. Ezeket is hasonlóan felelőtlen módon fosztjuk ki. milliószámra mosta tetemeiket a perui partokra a tenger. időt hagytak az erdőnek. hogy a tengert megtermékenyítse. de az erdei közösség más tagjaiban nem sok kárt tettek.

Amikor az erdőt kiírtják. mire az emberek további erdőket vágnak ki. Így azután a dzsungel gyorsabb ütemben pusztul. amelynek két évszázadra volt szüksége ahhoz. de közben sok más fát is elpusztítanak. a világ leggazdagabb állati és növényi kincstára a semmibe vész. Mint tudjuk azonban. akár nem ma már anyagi befolyást gyakorolunk a földgolyó minden részére. amelyben az ember viszonylag csekély szerepet játszott. amelynek nincs azonnali készpénzre váltható értéke. barna áradattá válnak. a jégsapkák előrenyomultak és visszavonultak. napjainkra tetőpontjára ért. így a heves esők elmossák. amelyekhez az élő szervezeteknek ritkán van idejük alkalmazkodni. Változtatásaink léptéke pedig ma már gigászi: olyan ügyesen bánunk a . a folyótorkolatok eliszaposodtak és elmocsarasodtak.A környező vidékeken elszaporodtak az emberek. Nem bízhatjuk többé a gondviselésre azoknak az egymással finom kölcsönös összefüggésben álló állati és növényi közösségeknek a fenntartását. akármennyit is veszünk el belőle. Tudomásul kell vennünk. Azt a fát. a szavannákból sivatagok lettek. a dzsungel termékenységének inkább a növényekben lévő tápanyagok jelentik az alapját. miszerint az ember élőhelyén és befolyásán túl elterülő végtelenül gazdag természet mindig mindennel el fog látni bennünket. hogy megnőjön. A természet világa nem statikus. Akár akarjuk. Fontosabb azonban azt átgondolni. mint Svájc. Az efféle ökológiai katasztrófák sorát szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Teljesen hamis az az elképzelés. Környezetünknek az a sikeres befolyásolása. azonban bármilyen gyorsak is voltak ezek a változások. mintsem a kimosott talaj. amitől a folyók üvöltő. amelyektől saját létünk is függ. Geológiai korszakok léptékében mérve. ami érthető módon arra vezetett. Minden évben akkora területet irtanak ki belőle. hogy a természeti világról alkotott régi képünk. soha nem is volt az. Az erdők füves pusztákká alakultak. hogy mekkora kárt tettünk a világ vadonjaiban. amire csak szükségünk van. így szinte mindenütt fenn tudták tartani a termékenység folyamatosságát. A hatalmas traktorok ezután viszonylag könnyen kivonszolják a kidöntött fatörzseket a sűrű erdőből. Emellett a modern gépek minden korábbinál könnyebbé teszik a faanyag készpénzre váltását. a föld pedig termőtalaj nélküli sivataggá. hogy mit kellene a természet védelméért tennünk. gyökerei már nem tartják össze többé a talaját. egy óra alatt ki lehet dönteni. Így az irtásföldek néhány éven belül kimerülnek és terméketlenné válnak. hogy a helyén élelmiszert lehessen termelni. hogy egyre többet vágtak ki a dzsungelből. mint valaha. Nagyon is könnyű bemutatni. az állatok és a növények mindig képesek voltak reagálni rájuk. elavult és tarthatatlanná vált. és akármilyen rosszul is bánunk vele. Ám az ember most olyan gyors változásokat eszközöl. amit ezelőtt 10000 évvel a Közép-Keleten kezdtünk el.

vagy arról a gyakorlati értékről. az Egyesült Nemzetek Környezetvédő Programja (United Nations Environmental Program). hogy élelmünk miatt rájuk vagyunk utalva. kevéssé ismert élőlényeket azoknak a közismertebb példáknak a helyébe. hanem akár egy egész folyamrendszert vagy egy teljes erdőséget is. Számos alkalommal ők javasoltak új. hogy szabályozásunknak mik legyenek a céljai. Nemcsak arról van szó. akikkel az eredeti forgatókönyvet megvitattuk.technikánkkal. és olyan ötletesen használjuk a vegyszereket. Ez annyira nyilvánvalónak látszik. Itt nemcsak arról van szó. Amennyire tudjuk. Harmadszor pedig. bár ez az igazság. Először is. sokaknak és sokkal vagyok adósa. Ha értelmesen és hatékonyan akarjuk igazgatni a világot. meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. hogy képtelenné váljanak a megújulásra. fekete világegyetemben. de mindenekelőtt a BBC Televíziónál dolgozó munkatársaimnak. a Nemzetközi Természetvédelmi Unio (International Union for the Conservation of Nature). hogy megzavarjuk azokat az alapvető folyamatokat . Egyedül vagyunk az űrben. és a Világ Vadvédelmi Alapja (Word Wildlife Found) közös együttműködéssel már meghatározta. márpedig ez történhet. és sokféle bálnára még ma is vadásznak úgy. bár erről is szó van. Másodszor. a tengerek termékenységét -. hogy egyszerűen nincs rá erkölcsi jogunk. hogy még mindig olyan keveset tudunk róluk. Mindenekelőtt arról van szó. amit a jövőben jelenthetnek majd számunkra. És az élet további folyamatos létezése immár a mi kezünkben van. hogy megőrizzük a Föld állatainak és növényeinek sokféleségét.a levegő oxigéntartalmát. hogy néhány hónap leforgása alatt már nemcsak egy-egy folyószakaszt vagy az erdő valamelyik sarkát tudjuk teljesen átalakítani. akkor el kell döntenünk. nem szabad olyan durván megváltoztatnunk a Föld arculatát. hogy szinte alig érdemes leszögezni. hogy a kihalás valós veszélye fenyegeti őket. hogy legyen. ha tovább is mérgeink szemétlerakó helyéül használjuk az óceánokat. Ám a szardellát mégis lehalászták Peruban. és rögzítettek három alapelvet.és növényállományokat. amelyeket először használtam. amelyek az életet fenntartják. amely a továbbiakban irányt mutató kell. ahol élet van. nem szabad olyan intenzíven kizsákmányolnunk a természetes állat. amelyekkel osztozunk ezen a Földön. és rámutattak az első fogalmazványomban található . hogy ezt a könyvet megírhattam. a heringet elkergették az európai vizeken lévő ősi ívóhelyeikről. a mi bolygónk az egyetlen hely az egész mérhetetlen nagy. hogy mindörökre kiírtsunk élőlényeket. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Azért. Ezeket a célokat három nemzetközi szervezet. és végső soron eltűnjenek.

Francis Howarth-nek. hogy a különböző környezetekben élő állati közösségekről összefüggő leírást adhassanak. de olyan szerencsések voltunk. az Antarktiszon dr. Valahányszor erre sor került. Nevük a következő oldalon található. Richard Attenborough. hogy dolgozhattunk ilyen kutatókkal a terepen is. a BBC Publications-tól Stephen Davies és Susan Kennedy nemcsak pontosították. Nigel Bonner-nak és Peter Prince-nek. akik egész életükön át dolgoztak azon. az Amerikai Egyesült Államokban pedig John Edwards. Namíbiában dr. Ned Kellynek és Andrew Nealnek. Harrison Matthews voltak szívesek egyes fejezeteket elolvasni és megszabadítani engem néhány tévedésemtől. hogy ezek a közösségek hogyan funkcionálnak. Charles Lowe és Robert Paine professzoroknak. mindig nagylelkű. Jómagam személy szerint különös hálával tartozom Aldabrán dr. Ausztráliában dr. dr. A FILMVÁLTOZAT MUNKATÁRSAI Producer Vágók Richard Brock Andrew Naylor David Barrett Helyettes producerek: Susanne Outlaw Ned Kelly . A Collins Könyvkiadótól Crispin Fisher. Mind ők. Norman Duke-nak. Dr. Új-Zélandon Dick Veitchnek. Felipe Benevidesnek. Peruban dr. Hawaii-ban dr. Indonéziában Putra Sastravannak. amiért mindnyájan mélységesen hálásak vagyunk. de így vagy úgy. Különösen hálás vagyok azoknak. korlátlan segítséget kaptunk tőlük. hanem érthetőbbé is tették a szöveget. Mary Seelynek. akik az egyes egyedi programokért elsődlegesen felelősek voltak : Richard Brocknak. Mindnyájuknak nagyon hálás vagyok. mind én adósai vagyunk természetesen annak a számtalan természettudósnak. Jennifer Fry és Veronica Loveless pedig szorgosan és ügyesen keresték össze és tálalták az illusztrációkat. Humphrey Greenwood és dr. L. Jim Stevensonnak.hézagokra és félreértésekre. Felfedezéseikről túlnyomórészt a szakfolyóiratokban megjelent írásaikból szereztünk tudomást. mindannyiuknak le vagyok kötelezve. és akik felderítették. és mindnyájuknak hálásan köszönök mindent. Kenyában Truman Youngnak.

Peter Simpson Andrew Neal Nigel Kinnings Segédproducerek: Szinkron: Ian Calvert David Old Richard Matthews Adrian Warren Zene: Elizabeth Parker Producercsoport: BBC Radiophonic Diana Richards Workshop Marney Shears Beth Huntley Grafika: Nicola Holford Margaret Perry Operatőrök: Martin Saunders Andrew Buchanan Menedzser: Hugh Maynard Speciális operatőrök: Segédoperatőr Wolfgang Bayer .

Jeremy Gould Stephen Bolwell Rodney Borland Hang Robert Brown Lyndon Bird Hugh Miles Keith Rodgerson Neil Rettig Képszerkesztő : Jennifer Fry David Attenborough .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful