P. 1
Bernard Cornwell - Vad vizek hajósa

Bernard Cornwell - Vad vizek hajósa

|Views: 63|Likes:

More info:

Published by: Kerékjártó Gábor on Feb 04, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

02/04/2012

pdf

text

original

Sections

  • 1. rész
  • 2. rész
  • 3. fejezet
  • 4. fejezet
  • 5. fejezet
  • 6. fejezet
  • 7. fejezet
  • 8. fejezet
  • 9. fejezet
  • 10. fejezet
  • 11. fejezet

Vad vizek hajósa

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján történt: Bernard Cornwell: Wildtrack Penguin Group, 1988 27 Wrights Lane, London, W8 5TZ, Anglia Copyright © Rifleman Productions LTD, 1998 Hungarian translation © Babits Péter Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2006 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő u. 1. Telefon: (72) 777-000 E-mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Keresnyei Klára A kiadvány magyar változatát Bocz József tördelte A borítót Szakos Roland tervezte A nyomtatás és kötészeti munkák a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Rt. munkája Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Megjelent 24,09 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 369 761 1

A Wildtracket David Watt emlékének ajánlom

Prológus
Azt mondták, soha többé nem fogok járni. Azt mondták, kerekes székben fogok ülni, míg be nem tesznek a koporsóba, és rám nem szegezik a fedelet. Olyan szakmát kellene tanulnom, mondták, amelyet egy rokkant is el tud végezni, mondjuk a számítógép előtt ülve. Majd egy egész, átkozott éven keresztül dolgoztak rajtam. Fémrudat csavaroztak a jobb combomba, és megfoltozták a bőröm ott, ahol a combom és fenekem összeégett. A legdurvább hentes módszereket és mikrosebészeti eljárásokat egyaránt alkalmazták a gerincemen, amikor elértek némi eredményt – például képes voltam mozgatni a bal lábam ujjait –, felnyitottak megint, hogy még tovább gyötörjenek. Mindez hónapokat vett igénybe, és továbbra sem tudtam járni. Hozzá kell szoknia, azt mondták, mert már soha többé nem fog járni. Soha többé nem fog vitorlázni. Lebénultak a végtagjai, Nick, úgyhogy elbúcsúzhat mindettől. Mondtam nekik, hogy rohadjanak meg. – Ez nem hozzáállás, Nick! – közölte Maitland doktor feddő hangon. – Fogja fel, hogy ez még nem a világvége. Épp ellenkezőlég! – Beletúrt a vitorlásmagazinokba, amelyek halomban hevertek a betegágyam mellett. – A hajókázásról sem kell lemondania. Tavasszal már vitorlázhat is! Most először kecsegtetett reménnyel, és én kapva kaptam az alkalmon. – Tényleg? – Hát persze, kedves Nick. Van egy motoros jacht Solentben, amit kimondottan ilyen esetekre készítettek fel. Lelkesedésem alábbhagyott: – Ilyen esetekre? – Rámpák a tolókocsiknak, szakképzett személyzet a fedélzeten. – Maitland mindig tárgyilagos hangon beszélt ezekről dolgokról, mintha a világon mindenki kerekes székkel közlekedne és fémrudakkal vakartatná a hólyagját. – Talán még a sajtót is odaengedné? – tette hozzá reménykedő hangon. – Mindenki arra vár, hogy interjút adjon. – Mondja meg nekik, hogy menjenek a pokolba! Nem kell sajtó. Ez a szabály, emlékszik? Egyetlen francos riportert se akarok látni. – Hát, akkor nincs sajtó. – Maitland alig tudta leplezni csalódottságát. Mindent megadott volna, hogy egy kis hírverést csapjon a végtagbénulásosok Mekkájának. – Talán még én is elkísérem. Vagy egy éve nem vitorláztam.

– Menjen csak egyedül – utasítottam el mogorván. – Ez nem hozzáállás, Nick. – Megigazította a tökéletesen elrendezett függönyt. Behunytam a szemem. – A saját lábamon fogok kisétálni erről az átkozott helyről. – Ettől még tavasszal elmehet egy kicsit hajókázni, nem igaz? – Maitland, akárcsak a kezelőszemélyzet többi tagja, magas szinten űzte azt a tárgyalási stílust, amelynek egyetlen célja az volt, hogy kicsikarja belőlünk a helyzet elfogadását. Ha akár csak egyszer is elismertük, hogy sorsunk megpecsételődött, félig már megnyerték a csatát. – Nem igaz? – kérdezte újra. Kinyitottam a szemem. – Amikor legutóbb hajókáztam, doki, egy barátom tizenkét méteres hajójával jöttem vissza Izlandról. A Feröer-szigeteknél viharba kerültünk, és a sudárkeresztrúd felett minden árbocot elvesztettünk. Összeszedtünk minden menthetőt, megkötöztük a maradék árbocfát, és öt nappal később befutottunk North Uistba. Ezt nevezem én hajókázásnak, doki. – Azt már nem tettem hozzá, hogy a haverom eltörte a karját, amikor a hajó a hirtelen hátszéltől felfutott, s hogy mindez a legsötétebb éjszakában történt. Csak az számított, hogy kifogtunk azon a nyavalyás északi-tengeri orkánon, és biztonságban hazavittük a hajót. Maitland türelmesen végighallgatott. – De ez még azelőtt volt, ugye, Nick? – Nincs olyan isten, doki, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek a maga tolószékében, és nézzem, ahogyan a vitorlások nélkülem indulnak útnak. – Tudtam, mennyire faragatlannak és hálátlannak mutatkozom, de nem érdekelt. Lábra kellett állnom. – Ha ragaszkodik hozzá, Nick, ha ragaszkodik hozzá. – Maitland hanghordozásával jelezte, hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Odalépett az ajtóhoz, aztán megállt, hogy még egyszer visszatekintsen. – Nincs is televíziója! – Utálom azt a francos zajládát! – Szerintünk nagyon is hatékony terápiás eszköz, Nick. – Nincs szükségem a rohadt terápiájukra. Csak adjanak egy pár cipőt! – Tényleg nem akar televíziót? – hitetlenkedett Maitland. – Nem akarok televíziót. Még aznap délután átküldték az új pszichiátert, hogy vizsgáljon meg.

– Hello, Mr. Sandman – köszöntött a nő vidáman. – Dr. Janet Plant vagyok. Nemrég kerültem ide, a pszichiátriai osztályra. Kedves hangja volt, bár őt magát nem láthattam, lévén háttal feküdtem az ajtónak. – Maga az új agyzsugorító? – Pszichiáter vagyok – finomított a besoroláson. – Mivel foglalkozik éppen? Jobb kezemmel az ágy rácsába kapaszkodtam, és próbáltam letenni a jobb lábam a padlóra. – Tanulok járni. – Nincs itt fizikoterápiás osztály? – Ők csak arra tudnak megtanítani, hogyan kell tolókocsiban vizelni. Azt ígérik, ha jó fiú leszek, tavasszal megmutatnak valami újabb kunsztot is. – Összerezzentem az éles fájdalomtól. Ha csak egy kicsit is megterheltem a lábam, máris úgy éreztem, mintha húskampókkal szaggatnák a hátam. Ez a pszichiáter valószínűleg azt mondaná, hogy mazochista vagyok, amiért még nagyobb terhelésnek teszem ki a lábam, amint a fájdalom jelentkezik. Istenem, mennyire legyengültem! A jobb lábam megállíthatatlanul remegett. Az idegek alighanem súlyosan károsodtak, ám azt is felfedeztem, hogy ha a kezemmel beállítom a térdemet, akkor az úgy is marad. Ezzel a módszerrel most is sikerült kiegyenesítenem a lábamat, majd lassan eltoltam magam az ágytól. Még ekkor sem engedtem el a rácsot. A bal lábam felvette a súly egy részét, és a fájdalom folyékony tűzként áradt végig az inaimban. Nem volt sem egyensúlyérzékem, sem erőm, mégis addig toltam el magamtól az ágyat, amíg félig összegörnyedve meg nem álltam, miközben az ujjperceim is belefehéredtek, úgy markoltam a rácsot. Nem kaptam levegőt, méghozzá a szó szoros értelmében. A kín olyan elevenen mart belém, hogy a testem még azt is elfeledte, hogyan kell lélegezni. A fájdalom fokozatosan szétáradt a mellkasomban, felkúszott a nyakamon, belobbant a koponyámba. Háttal visszazuhantam az ágyra. A fájdalom kezdett alábbhagyni, amint a levegő eljutott a tüdőmbe, de továbbra is összeszorítottam a szemhéjam, nehogy kibuggyanjanak belőlem a könnyek. – Először azt kell megtanulnom – próbáltam elővenni közönyös hanghordozásomat –, hogyan kell felegyenesedni. Azután hogyan kell egyik lábamat a másik elé tenni. A többi már jön magától. – Bárcsak meg se szólaltam volna; a szavak úgy törtek fel belőlem, akár a zokogás. Hallottam, hogy Plant doktor közelebb húz egy széket, és leül. Magamban nyugtáztam, hogy meg sem próbál segíteni, ez a szokványos kórházi gyakorlat

– Itchenorban. – A mennyezetre meredtem. ha egész éjjel kint maradok. az öregem szíjat hasít a hátamból. – Mi egy Contessa 32-essel vitorlázunk – jegyezte meg Plant doktor. Nem szerette az erőszakot. a testvérem egy strici. Kudarcot kell vallanunk. Elmosolyodott. Tizenöt lehettem. hogy a jelzéseket se láttam. doki. Ráadásul rohadt nagy dagályban. ha Napóleonnak hinném magam. – Nagy óvatlanságra vall. Apám piti szélhámos. „Beszéljen arról. amelyet jól láthatóan kijelöltek a szülői felelősségvállalásról készült klinikai tanulmányok póznáival és bójáival. hogy az agyamban turkáljon. igaz? – Magának én nem vagyok több. Immár könnyebben vettem a levegőt. ugye? – Ezt gondolja? – kérdezte ő. Mégsem emiatt vagyok ebben az ágyban. . és az egészségbiztosító magára vállalta. az anyám lelépett tőle. Ugyanabban a hangnemben. de a szemem még lehunyva tartottam. amelyet akkor használna. hogy szívből utálom. mit gondolok. rövid hajú. Pedig sokszor rászolgáltam. anyáskodó forma nőt láttam magam előtt. – Hol horgonyoznak? – kérdeztem. A krémszínű vakolaton hajszálrepedések futottak végig. de engedékeny volt velem. hogy tisztában legyünk új korlátainkkal. – Nemigen. amelyeket azután kényszerűségből elfogadunk. hogy hozzámehessen egy parlamenti képviselőhöz.része volt. Márpedig ehhez nincs szükség arra. – Éjszaka volt – védekeztem –. a nővérem még rosszabb. de azt gondoltam. a feleségem pedig elhagyott. csak újabb kirakójáték. Elmosolyodtam: – Egyszer zátonyra futottam a Keleti-foknál. Azért vagyok itt. mint egy hajó – közöltem mogorván. Kinyitottam a szemem. – Azt gondolom. hogy életvidám nyomorékot farag belőlem. – Beszéljen a hajójáról – kezdte formális és tárgyilagos hangnemben. hogy jelezze. amikor egy agyzsugorító azt kérdezi. – Az édesanyja is tizenöt éves korában hagyta el magukat. nekivágtunk a csatornának. s megfelelő szögből hátulról ábrázolt csupasz női test rajzává álltak össze. – Tényleg szíjat hasított volna? – kérdezte. kimért megjelenésű. mert egy golyó belefúródott a hátamba. immár olyan területen járunk. hogyan nyerte meg császári fenséged az austerlitzi csatát.” – Olyan. és olyan hóviharba kerültünk. Nem kellett volna nekivágnom a csatornának. ahol otthonosan érzi magát.

– Újra lehunytam a szemem. mahagóni és tölgy. – Ez a boszorka – ráncolta a homlokát Plant doktor. – És jól ért az ácsmunkához? – tartott ki a kérdés mellett. – A neve Sycorax – kezdtem. Sycorax. Talán azért mondtam el neki. bár a bőrkeményedések dacára az ujjvégeim fehérek és puhák maradtak. Felé fordítottam a fejem: – Csak mert katonatiszt voltam. tarcsvitorla. 1922-ben készült. ugye? – A viharból. dr. – De most beszéljen egy kicsit a sajátjáról. milyen vonakodva adja át magát a Sycorax a friss szélnek. aki fák odvába zárja az ellenségeit. Rézkeretes ablakok. – Elmosolyodtam. amint felidéztem magamban. partra vontatták azóta. akár egy Sherman-tank. Sötétkék hajótest hófehér vitorlákkal. mert a fából készült hajó is adósságcsapdába zárja az embert. Plant doktor kötelességszerűen elmosolyodott. tudja. de én majd segítek rajta. És a szereléshez is. amelybe nem árthatták bele magukat. mind jó erős vászonból. Tréfás utalás. Az egészségügy kínzókamráit csak úgy élhettem túl. ha kitartottam az álom mellett. – Maga hajóács? – kérdezte némi meglepetéssel a hangjában. Megráztam a fejem: – Nem volt rá időm. – Csakugyan az – helyeselt a nő lelkesen. olajlámpások a kabinban. A szokványos vitorlázat. hogy mindenféle elektródákat ragasszon a homlokomra. – Tizenegy és fél méter hosszú. és egy magánkikötőben horgonyozik. – Egyszer elvittem egy Contessa 32-est Hollandiába – sóhajtottam fel. ami reményt adott. Caliban anyja. Gazdag embernek építették. Feltartottam a kezemet. – Valaha értettem. tikfa fedélzettel.Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe. aki menten valami heverőhöz szíjazott volna. mint az a boszorka. masszív. . hogy kihozzam a vízből. még érthetek ehhez-ahhoz. Hosszú gerince van. csonka vitorlás ketchként. derékvitorla. mert ő is vitorlázott. orrvitorla. de a hajótestet rézlemezek borítják. hogy ide került. – Remélem. s ez az álom a Sycorax volt. ezért nem takarékoskodtak semmivel. Kicsit talán viharvert. amint próbálta helyére tenni a nevet Shakespeare-től van. sudárvitorla és tatvitorla. és néha éppoly házsártos. amelyen a testgyakorlatok nyomán vastag kéreg képződött. – És a létező leggyönyörűbb vonalak. Plant. akiről elnevezték. de jobbnak láttam az elképzelést nem megosztani Plant dokival. – Szép hajó.

Senkit sem ismertem Új-Zélandon. hogy amint elérek oda. Mr. doki. – Már megint analizál – figyelmeztettem. – Ne próbáljon anyáskodni. keresztül a Marquisesig… – Nem kerülné meg a Horn-fokot? – vágott közbe Plant doktor. de ez csakis az én dolgom volt. sosem jártam ott. Nick. Tudtam. igen. doki. Ott is kínáltak irodai munkát. Nick.– Akkor hát gyakorlatias embernek tartja magát. Feddő pillantást vetettem rá: – Megint analizál? – Nincs semmi hátsó szándékom. hogy soha többé nem vitorlázhat a Sycoraxon? – Jövőre – álmodoztam. maradhattam volna a seregben. hogy nem járhat többé? – Elfordult az ablaktól. Új-Zéland felé. ahol egy tisztességes ember nyugodt napokat élhet meg anélkül. Felállt és az ablakhoz lépett. hogy fontoskodó seggfejek nehezítenék a dolgát. igaz? – kérdezte profihoz illő hangnemben. ne is kérdezze. Vagyis. Új-Zéland számomra olyan helynek tűnt. A hideg téli szél nekicsapta az esőcseppeket az üvegnek. Beszéljen a riporterekkel. – Ez igaz. – Ha kiderül. de a kiábrándulás várhatott. De ha így akartam volna tenni. Tudtam persze. amíg egyáltalán eljutok odáig. Ők fizetnének az interjúért. mindent másmilyennek látok majd. csak álmaim. adja fel. – Legalábbis nem volt általam ismert különösebb oka. hogy éppen Új-Zéland felé. – Maga igencsak nehéz eset. ez is megfordult a fejemben. délre Panama. Még ekkortájt is gyakran ébredtem verítékezve. Plant doktor elmosolyodott: – Az álmok valóra is válhatnak. és gyönyörű vizeik vannak. Nincs különösebb oka. Tanuljon szakmát. s az a dél-atlanti sziget járt egyre a fejemben. soha többé nem akarok az Atlanti-óceán déli részére tévedni? A nő kivárt a válasszal: – Nos. doki! . – Nincsenek rémálmaim. hogy jók a rögbiben és a krikettben. – Először az Azori-szigetek felé veszem az irányt – álmodoztam tovább – . – Ez persze nem volt igaz. a pénzből pedig vehetne egy jó kis motoros tolószéket. hogy Maitland doki nótáját fújja. Nick. azután irány Barbados. – Azt gondolja. ne küzdjön céltalanul. csak hogy ne kelljen tudomást vennem a nyers tényekről – délnek indulok. nem az övé. – De mihez kezd a konokságával. hogy kihívó tekintettel meredjen rám. Nick! Legyen könyvelő vagy számítógépprogramozó. – Azért jött ide. valahogy mégis az a hely tűnt az ígéret földjének. Sandman. ha kiderül.

Miután élesre állítottam éjszakai látásom. mint a madár. mire végül megmarkoltam a párkányt. és nekipréseltem homlokomat a hideg üvegnek. Felhőtlen téli éjszaka volt. odalenn feketén és ezüstösen fagyoskodtak a kopár fatörzsek.A nő elnevette magát. amikor a szeksztáns tükrének segítségével könnyűszerrel lehoztam azt a távoli napot a hajnali horizontra. a Sycorax elvisz Új-Zélandra. Mostanra összetört nyomorék lettem. Csak mi ketten leszünk a végtelen vizeken. és a szememben hirtelen inkább tűnt tengerjárónak. szabadon. de egészen az ablakig sikerült eljutnom. a fényszóró egy pillanatra elvakított. a hajóm csak rám várt. azután újra nyugalom lett. noha nem mondtam el senkinek. mint pszichiáternek. Volt idő. Tépkedte köteleit. telihold világította be a kórház udvarát. Kocsi fordult be a szomszédos tömb sarkánál. ahogyan én is. ugrándozva és csoszogva. igaz? Az voltam. minden lélegzetvétel iszonyú erővel kaparta a torkomat. botladozva. nekidörzsölte ütközőpárnáit a kőből épült rakpartnak. mondhatnak ezek a nyavalyás doktorok bármit. de valahol messze innen. és csak várt. és két héttel később. hogy újra elröpítsék a szelek az Aldebaran hideg fénye alatt. Három percembe és kínzó gyötrelmekbe került. . Mert egy napon. tüstént az Aldebarant kezdtem keresni a csillagok között. nyugatra és délre. – Maga aztán tényleg csökönyös szamár.

rész .1.

1. Pontosabban. míg én akadozva sétáltam végig a régi kompkikötőhöz vezető csapáson. Egyszerűen együtt kell élnem ezzel a fájdalommal. milyen boldogsággal fog eltölteni. és úgy döntöttem. hogy életem végéig fájni fog. Így hát végigbicegtem a kórház kocsifelhajtóján. a kacsázó járás pedig egyáltalán nem groteszk. amikor most végre elindultam felé. hogy Maitland doki értesíteni fogja a sajtót a távozásomról. ezért is nem mondtam el senkinek. besétálni a kocsmába és úgy tenni. Az ajtó sziszegve becsukódott. legmagasabb foknál. ha valami másra gondolok. fejezet Tizennégy hónappal később sétáltam ki saját lábamon a kórházból. mintha csupán egy-két hétig lettem volna távol. Nem akartam semmilyen felhajtást. hogy a hátamban tomboló fájdalom még elviselhető. Tudtam. Közeledett a tél vége. ezért két nappal korábban elbocsáttattam magam. ha elfeledkezem róla – ez pedig úgy a legegyszerűbb. . és a busz dübörögve elindult a falu felé. a sövényeken hópelyhek pihentek. folyóktól szabdalt dombjainak szerpentinjén. majd vonattal továbbmentem Totnesig. hogy hazajövök. Megkértem a buszsofőrt. amikor sántikálni kezdtem abba az irányba. de már tudtam. és nagyot szisszenek az utolsó. a Sycorax mégiscsak az otthonom volt. A kapunál elkaptam egy buszt. egészen addig a pillanatig. nem tovább. Az egyetlen otthonom. akkor lesz a legkönnyebb. Oda. – Csak egy kis sétára vágyom. Fájt a gyaloglás. azután egy újabb busz végigaraszolt velem South Hams meredek. és lehetett bármily viharvert is ebben a kemény télben. haver? – Jól vagyok – hazudtam. csak visszatérni Devonba. hogy tegyen ki a Ferry Lane tetején. Figyelte. ahonnét megpillanthattam a folyó túlsó partján horgonyzó Sycoraxot. előre tudtam. Másra se vágytam. Ez adott erőt ahhoz. de én nem is kívántam ennél többet. ahogyan lesántikálok a jármű lépcsőin. hogy végigküzdjem magam a hosszú hónapokon. – Minden rendben. ha újra láthatom Devon lankáit. és egyre mondogattam magamban. Sírni lett volna kedvem. Mert látnom kellett az otthonomat. amelyben sejtettem. mielőtt lelépek az úttestre.

és tudatta. majd azon túl a vízfolyamra tekintett. Visszatartottam a lélegzetem. aki minél tovább akarja nyújtani az izgatott várakozás perceit. Zászló nem lengett az árboc tetején. Középkorú férfi dobozokat és ecseteket pakolt a zsákjába. Felkészültem a legrosszabbra. Alig tucatnyi hajó horgonyzott a vízen.Nem is volt olyan nehéz. keresztárboccal és kötélzettel együtt. – 'Reggelt! Remek időnk van. amely a kórház és a gyötrelmek hónapjaiban mindvégig tartotta bennem a lelket. amint átnéztem a folyó túlsó partjáról. – Valami baj van? . Nyáron ezen az úton csak úgy tülekednek a vitorlázók. akár egy kisgyermek. ám most. ami arra utalt. Jimmy Nicholls még ősszel írt. szerszámokkal és kötelekkel. a megkopott fedélzetre és a jégpáncélba burkolt hajótestre. a fagyos téli időben. amelyet még apám állított a teraszra. és közben fokozatosan visszanyerem erőmet. A magasba szökkenő árboc. akik utánfutókon hozták el hajóikat egészen a folyó partjáig. nem is néztem oda. a vízről visszatükröződő napfény meglepő erővel villant felém apám régi folyóparti házának ablaktábláiról. amint a sója felé sántikáltam. Megtorpantam. hogy elrejtse előlem a Sycoraxot. s tudtam. Reméltem. Tetőzött a dagály. hogy élvezni fogom a Sycorax felújítását. Ez volt az álmom: látni a hajót. az épület olyan idegen. tele hajójavításhoz szükséges festékekkel. amelyik majd elvisz Új-Zélandra. hogy lesz munkám a hajóval. Most. amely a kiterjedt gyepszőnyegre. töredéke a nyáron szokásos mennyiségnek. És a Sycorax nem volt sehol. ahonnét ösvény vezetett apám régi csónakházához. és tovább bicegtem. Hajóm a túlsó parton. hogy a ház üresen áll. Mégis meggyőztem magam. akkor emeltem fel a tekintetem. Csak amikor a cipőm hegyét már-már elérték az örvénylő hullámok. én pedig olvastam a sorok között. ahhoz mégis épp elég. és beiktatott egy jókora üvegfelületet. Számomra. mert elérkezett az a pillanat. nem igaz? – Bizony – értettem egyet. hogy a középkorú férfi nem foglalkozik tovább a jelenlétemmel. távoli országnak tűnt. a helyén maradt. A ház új tulajdonosa megnagyobbította a folyó felőli homlokzatot. Hazaértem. csupán egy autó parkolt a régi sója végében – egy jókora kombi. a kitámasztórúddal. abban a kikötőben horgonyzott. ahová rég lejárt a vízumom. Felvettem kis batyumat. mert amint a folyó felé félúton kibukkantam egy éles sarok mögül. ez a munka nem lesz kevés. amint egyre hosszabbak lesznek a napok.

ám a Sycoraxot nem láttam közöttük. – Szomorú történet – sóhajtott fel. Akárki is vontatta partra. – Micsoda szégyen! – csóválta a fejét a férfi. A folyókanyar felé fordultam. A Sycorax nem tűnt el. amint a név beugrott neki. Gyanakvóan figyelte nehézkes manőverezésem. Láthatóan zavarta. még ha meg is hiúsult a vágyam. ahhoz az ősi falhoz kikötve. mintha csak azzal vádolnám. – Át tudna vinni a túlsó partra? – kérdeztem. ahol újabb maroknyi hajó horgonyzott. – Ebben biztos voltam. Névtelenségbe kívántam burkolózni. mi történt a Sycoraxszal? – A Sycoraxszal? – Felegyenesedett. A helyén egy ormótlan lakóhajó ringatózott a vízen. Alig tudtam kivenni a tatját a sűrű aljnövényzetben. hogy kérdezősködnie kell. – Aligha volt alkalmas a pillanat.A jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. – A folyó túlsó partja felé mutatott. A Sycorax eltűnt. – Pedig igazán csinos jószág. ha kiemelik a vízből. de legalábbis támasztékokra kellett volna állítani. – Attól tartok – felelt szégyenlősen. hogy közöljem. amely a saját kikötőhelyemhez tartozott. amely elrejtette előlem a falut. Nem akartam. A férfi habozott: – Az ott nem magánterület? – Az erdősáv már nem az. hogy berakodja holmiját egy kis felfújható csónakba. A férfi nem szívesen segített. – Minden rendben? – Igen – vágtam rá azonnal. Megfordultam. apám már időtlen időkkel ezelőtt eladta a jachtját. milyen szálakkal kötődöm a partnak ehhez a szakaszához. hogy cserbenhagyjon. – Elnézést! – a középkorú férfi közeledett felém puha talpú gumicsizmájában. A Sycorax eltűnt. otthagyta elrothadni a gyomok között. Egy ilyen nagy tőkesúllyal ellátott hajót állványra. arrafelé azonban egyetlen hajót se kötöttek ki. és végre megláttam a hajót. csupán az oldalán fekve felvontatták a csónakháztól délre eső dombra. – Szégyen és gyalázat! Odafent van. – Nem tudja véletlenül. A középkorú férfi visszasétált. – Egész télen itt horgonyzott? – kérdeztem tőle. odafordultam. nehogy jelét adjam kétségbeesésemnek. de nem akartam elárulni. Elnéztem a nagy kikötőmedence felé. mint a döghússal. azután nagyot csettintett. – Tommy Sandman régi hajójával? – Igen. értetlenül meredt rám. hogy bárki is osztozzon velem érzéseimben. mert. akkor is az én dédelgetett álmom maradt. mivel korántsem volt egyszerű csak úgy belépni a csónakba. hogy nem bánik tisztességesen a hajójával. ehhez előbb le kellett . de a folyó íratlan szabályai azt sem engedték. úgy bánt vele.

ami valószínűleg azt jelentette. Pierre kupát próbálta megnyerni. – Ki vontatta partra? – érdeklődtem. – Az asszony látni akarja Disneylandet. – Értetlenkedve látta. – Autóbaleset. hogy kezdi öregnek érezni magát az ilyesmihez. A tragédia természetesen országos szintű részvétet váltott ki. egy Westerly Fulmart.ülnöm a sója kőperemére. amiért apám régi házába költözött. – Tony Bannister? Az a Tony Bannister? Most már övé a birtok. Felnéztem a Sycoraxra. ám messze túlmutatott a tévés berkeken. – A felesége miatt. A fardeszka aranybetűi csillogva verték vissza a napfényt. Anthony Bannister a brit közönség nagy kedvence volt. hogy fogorvosként praktizál Devizesben. és piacra dobja a Westerlyt. Kidurrant az első kerék. Arca megjelent a magazinok címlapjain. és közölte. hogy értetlenkedjem. hogy nem tudom hová tenni a nevet. És Bannister. Olyannyira. hogy furcsamód megtisztelve éreztem magam. hogy megunta már az asszony folytonos házsárkodását. – Bannister? – kérdeztem. miközben Bannister éppen a St. – Tony Bannister. hiszen Bannister ünnepelt hírességnek számított. és életre keltette a zajos csónakmotort. akik nem mulasztottak el egyetlen méregdrága regattát sem. – Beadta a festékkel és ecsetekkel teli zsákot. – Pech. akár napolajakról. Megmutatta a hajóját. – Mi történt? – kérdezte. majd úgy átvergődnöm. a lelkes és közismert amatőrök közé tartozott. lehetett szó akár kocsikról. – Talán átok ül a házon – tekintett fel a fogász a fénylő ablakokra. Bajtársias hallgatásba burkolóztunk. – Isten tudja. – Hát ne tegye – javasoltam. Megtudtam. mondta. A városi kikötőben tartja a hajóját. úgy érti? – Valaha Tommy Sandman is ott lakott. közreműködésére igényt tartottak a legkülönfélébb reklámokban. Bannister biztosan nem tenne ilyet. amennyire tudtam. mintha az ágyból szállnék át a tolókocsiba. azután pedig egész életében bánni fogja. A felesége mindig is gyűlölte a tengert. azután ő is utánam mászott. Most rajtam volt a sor. Egy-két év. a tenger sötétebbik oldalát is megtapasztalta – felesége egy évvel azelőtt halt meg egy vitorlásbaleset során. Hírnevét emellett vitorlástudásának is köszönhette. akinek ismertsége műsorvezetői hivatásából táplálkozott. .

Abban a kuncogásban benne volt minden kaján öröm. simulékony. méltányos férfiúként élt az emberek szívében.” – Biztos benne. A tatot korlát vette körül. A fehérre festett vörös betűk szigorú tilalmakat fogalmaztak meg. A lakóhajó jelenléte a kikötőhelyemen arra utalt. hogy nem gond. Wildtrack II. Nem feleltem. esetleg fenékhálós halászhajó. Belépni tilos. Csupa bugris. némi utálkozással a hangomban. ami együttérzést váltott ki belőlem. amelyikkel kis híján megnyerte a St. a motoros hajó felett felirat hirdette: „Magánterület. ráadásul elveszítette a feleségét. mint szerencsétlen fiának. Biztos voltam benne. A fogász kuncogni kezdett: – Nem tudom. mintha lekötné a figyelmem a kikötőben horgonyzó ocsmány lakóhajó. s még kevésbé egy olyan közkedvelt sztárhoz. ha itt vagyunk? – A fogorvos visszavett a sebességből. Valaha munkahajó lehetett. és aggodalmas tekintettel méregette a folyóparton sorakozó további táblákat: „Magánterület”. „Kikötni tilos”. jobb neki. A hajó közepén rozsdamentes acél kéménykürtő állt. immár a börtönben csücsült. míg a tatfedélzetre két összehajtható napozószéket tettek ki. mint Bannister. Lejtős tetejét kátránypapírral burkolták be. és a helyére összetákolt kunyhót építettek. mennyire tetszik neki az új otthona. – Ki él azon? – kérdeztem. noha ezt nem szívesen ismertem be. Pierre-t. az egykor oly tündöklően sikeres vállalkozó. – Igyekeztem közömbös hangon beszélni. olyan emberként. – Alighanem túléli – jegyeztem meg szárazon. Erre nincs is jobb szó: kunyhót. amit csak a britek a gazdagok bukása felett érezni tudnak. Emellett Bannister maga is vitorlázott. Az ívelt tetőn. akihez mindenki szívesen fordulna tanácsért. és én vonakodtam lemondani egy ilyen képzeletbeli barátról. . – Hát. A mosott ruhát a korlátra akasztották száradni. Ekkor kerültünk egy vonalba a kis öböllel. Anthony Bannister erős. és egy másik Bannister-hajót is észrevettem a csónakházban: alacsony. szintén Wildtracknek hívták. és emlékeztem arra.– Emlékszem rá. amint hallottam. amely rondaságban vetekedett az uszályokon szállított konténerekkel. A nevét is ki tudtam olvasni. hogy valaki másnak kellett elvontatni a Sycoraxot. Egy életre nyomorék lett. hogy maga Bannister vontatta szárazra a Sycoraxot. Apám. majd a felépítményt egyszerűen levágták róla. inkább úgy tettem. hogy Bannister jachtját. nem illettek a máskülönben idilli tájba. – Bannister versenycsapata. fényesre polírozott hajótörzzsel és flancos radarral. kétmotoros versenyhajót. „Magánterület”.

de a fájdalom így is fehéren izzó vasrúdként ékelődött gerincembe. . A hátam sajgott. és hagyta a tatot nekikoccanni a horgonyzóhely végének. nem gond. Az első pár méter volt a legnehezebb. Az isten verje meg. Néhány lépés után meg kellett állnom. és hagyták szétrohadni. ahonnét kőlépcsősor vezetett fel a fák közé. bár az elővigyázatossággal nem hagyott fel. És most arra kell visszatérnem. a tőkesúly lefelé. bár nem voltam abban a hangulatban. Két percbe is beletelt. Miután a motor leállt. épp ezért fizettem Jimmynek.– Az ügynök azt mondta. a domb irányába mutatott. de hát Jimmynek sem kellett mást tennie. – Lenne vele munka bőséggel. Az utolsó métereken már találtam kinyúló ágakat és vaskosabb fűcsomókat. a hajómból csupán romhalmaz maradt. és láttam. – Meg akarja venni? – Gondolkodom rajta – feleltem óvatosan. – Azt mondta. amibe belekapaszkodhattam volna. A lépcsőkön kellett ücsörögnöm. Kimerített a mászás. lehunytam a szemem. bárki megnézheti. amíg a levegő újra szétáradt a tüdőmben. és előregörnyedtem. a földet pedig simára gyalulta a felfelé vontatott Sycorax törzse. amíg a hátamban le nem csillapodott a fájdalom. hogy a legfelső vízszintjeltől jó öt méterrel feljebb fekszik. hogy élvezzem a békéjét. – Ezzel az erővel a vízen is hagyhatták volna – fakadtam ki indulatosan. hogy ez a gyötrelem is elviselhető. A köves domboldal biztosan felsértette és betörte a palánkozást vontatás közben. csak a folyó lágy csobogása hallatszott. és igyekeztem elhitetni magammal. Nekitámaszkodtam a kormánylapátnak. nem igaz? – A fogász értő módon kormányozta a csónakot. hogy a hajóm a szárazon döglődik. – A Sycorax felé biccentettem. mire elértem a Sycoraxot. ahogyan a fogorvos a fenti kikötőhelyek felé kormányozza a csónakot. Láttam. hogy nem vagyok betörő. mire ki tudtam egyenesedni. ahol nem akadt fa. Megtartotta a csónakot. nem valami sokat. amíg nehézkesen kimásztam a partra. – A Sycoraxra meredtem. hogyan engedhette Jimmy Nicholls partra vontatni a Sycoraxot. Igaz. és azon töprengtem. és talán az akcentusom is megnyugtatta. – Csak integessen. hogy a hajót bevontatták a fák közé. – Szükségem van a mozgásra. egyértelműnek tűnt. ha vissza akar jönni – ajánlkozott. Figyeltem. és végigmérhettem a hajót. – A kikötői hatóság aligha engedné. mint fél szemét a Sycoraxon tartani. hogy a hajócsavar is eltűnt. Magyarázatom láthatóan meggyőzte a fogászt. A tat nézett felém.

hiányzott valamennyi lámpa. Eltűntek a tájolók. A matracok az esővízben álltak. de most már az enyém a . Mi az ördögért nem avatkozott közbe? Az a kikötőhely egyedül az enyém. de az édesvíz el is korhasztja. A farkát csóválta örömében. Hiányzott a fülke tikfa rácsozata. A tőkét felnyitották. Most majd neki is fel kell épülnie. hogy cserbenhagytam a Sycoraxot. amely mostanra a hajótestet is kikezdhette. Letépték a főkabin falburkolatát. Minden értéket elvittek. és bizonygattam. és bűntudat marcangolt. Elment a rádió. aki ezt művelte vele. azután pontosan azt láttam.Az oldalán feküdt. én pedig ott zokogtam mellette. Az úszó jég kikezdte. mert a belső lépcsőket szétbontották. Legalább megvan. Mindkét árboc és az orrárboc is eltűnt. újjá lehet építeni. egy foxit elütötte az arra haladó tejeskocsi. Furcsamód nyugodtnak éreztem magam. nincs olyan törvény. én harag helyett mégis inkább bűntudatot éreztem. ahogyan régebben. A rakpart kétszáz évvel ezelőtt épült. A károk csakugyan szívfájdítóak voltak. A tengervíz csak megmarja a fát. amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz. és szerzek Jimmy Nichollsnak néhány kellemetlen percet. ez minden. teljesen berozsdásodott. ahol az emberek élnek. A kötélvezetők és villák eltűntek. Először csak a hajótörzs belsejében összegyűlt víz sötét visszfénye tűnt a szemembe. Valahogy most is így láttam a helyzetet. az ólomballasztot elvitték. Lebotorkáltam a dombról. mert úgy nézett ki. Az árbocokat nem emelték ki a fészekből. hogy láthat. bár nem szakította át a palánkokat. Azt terveztem. amikor még együtt jártuk a vizeket. Nekitámaszkodtam a szétnyílt tetőnek és bekémleltem a kabinba. törzsén a fakó téli nap fényfoltjaival. Megpaskoltam a felszaggatott tetőt. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. amikor az útszélen rátaláltam. A rézburkolat jó harmada leszakadt. A rézkereteket kitépték a helyükből. A tengeren ő vigyázott rám. azután besétálok a kocsmába. amire számítottam: a nagy semmit. A motor. mintha konzervnyitóval bontották volna fel. nekem kellett volna gondoskodnom róla. egyszerűen elfűrészelték őket a fedélzet szintjén. még ha ez fel is emészti minden időmet és minden pénzét annak a nyavalyásnak. amiért elárultam ezt a feltétlen odaadást. ellopták a tűzhelyet. Nyolcéves koromban a kutyámat. amikor a meszet még a folyón szállították. Azt éreztem. Már a végét járta. valamennyi hullámléc és mindkét nyílásfedél. hogy átkelek a folyón. ám azon a helyen. Beletelt néhány pillanatba. és hallottam magam. amint éppúgy beszélek hozzá. A fülke teteje vontatás közben beakadhatott egy kivágott fatörzsbe. amelyet csak azért láthattam. A Sycorax nem veszett vagy süllyedt el. ami alapján bárki más kisajátíthatná.

és most Anthony Bannister horgonyozza le itt az undok lakóhajóját. elsősorban éppen e versenyhajó ocsmánysága győzött meg Bannister bűnösségéről. pedig valaki éppen ezt tette. hogy megtalálom és kiperelem belőle az utolsó pennyt is. Aki egy ilyen feltűnő és fényűző hajót birtokol. ám ezt lelakatolták. újra birtokomba veszem. Ő tette tönkre a hajómat. A szememben egyszerre ő is csak egy gazdag szemétláda lett. A Wildtrack II jobb oldalához simult. hogy vigyen vissza a folyón. A hátamba belehasított a kín. A kerti kaput kellett használnom. A koszlott lakóhajó jelenléte egészen másról árulkodott. Senki sem válaszolt. hogy egy ilyen közismert személy képes elrabolni a kikötőmet és szárazra tenni a hajómat. hogy Bannister mentette ki a csónakot és a visszatérésemig itt őrizte. hogy az isten verje meg: Lime Wharf. Integetni akartam a fogásznak. Úgy döntöttem. gondosan nyírt pázsit felett. Megdöngettem a lakóhajó oldalát. amint megemeltem egy nehéz követ. Még most is alig tudtam elhinni. ha a csónakomat is neki adom. vízhatlan vászonborítás az első szélvédők és a két hátsó . de átkozott legyek. Átléptem az egyik kötélen. mint azt elhitetni igyekszik. de előbb még bekukkantottam a csónakházba. amit akár az otthonomnak is nevezhetek. Tehát ő tette. amelyik a horgonyzóhelyen tartotta a lakóhajót. és én megesküdtem. amelyet az apámtól vettem meg. bemegyek. az én csónakom ott ringatózott Bannister flancos versenyhajójához kötve. Tidesham.teljes húszméternyi kőfal. Ez volt a postai címem is. A csónakházba csak a vízen és a kertből ide vezető kapun át lehetett belépni. ezért úgy döntöttem. hogy a törvények felett áll. tulajdonjogomat pedig ékesen hirdette a tatra festett felirat: Sycorax. – Helló! – kiáltottam egyet. Dél-Devon. Beléptem és szembe találtam magam a dagály hátán lágyan himbálózó Wildtrack //-vel. és a kapu kinyílt előttem. A zsindelypalánkolású csónak. ami az enyém. A betörés hangja tompán visszhangozott az apám régi házához vezető. A zöld. amellett olyan vidéknek. Még a kikötői hatóságnak sem lehetett rendelkezési joga a kikötő felett. de végül elvetettem a lehetőséget. mert alkalmas horgonyzóhelynek tűnt a Sycorax számára. aki azt hiszi. Azt hiszem. ő lopta el a kikötőmet. azután a dagály hátán szépen beevezek a kocsmáig. Hat csapás kellett. és lecsaptam vele a rézlakatot. amíg a pánt elvált a fától. Egy pillanatra elgondolkodtam az eljárás törvényességén. És ott megláttam a mentőcsónakomat. amit csak a Sycoraxra költenem kell. de senki sem volt a fedélzeten. aligha lehetett olyan mértékletes és megfontolt.

de az efféle értékek eltulajdonítása mindig jövedelmező üzlet. amely eddig a vízhatlan vászon alatt rejtőzött. amint felléptem a fedélzetre. amikor annak idején puskatussal betörtük valamelyik sötét észak-írországi ház kapuját. maga a testet öltött kapzsiság és közönségesség – az apám biztosan bolondult volna érte. csak úgy szikrázott a krómtól. és úgy számoltam. A még most is zsákba csomagolt vitorlák a fal mellett várakoztak. A rádiók sok egyéb hasonló tárgy között hevertek abban a két faládában. URH adóvevők. ezért másodszor is rájuk üvöltöttünk. sebességmérők. A napfény élesen vetült a fakó színű gyepre. Megmerevedtem. Felmértem a ládák tartalmát. míg a csónakházban összesűrűsödtek az árnyak. ezért kifűztem a zsinórokat. És megtaláltam a réz ablakkereteket. amely a versenyhajó mellett tartotta a csónakomat. sőt Lewmar csörlők is. Férfi alakja rajzolódott ki az ajtóban. így nem láthattam az . A legtöbb tétel más jachtokról származott. A zsákra a Sycorax nevet szitázták. Miután a vászon lekerült. melyeket alighanem a lehorgonyzott hajók fedélzetéről csavaroztak le.motor között feszült. a horgonyom mellett. gazember! – A férfi teli torokból üvöltött. Láttam. A pokolba veled. Találtam két evezőt és bedobtam őket a csónakba. Megkerültem a csónakház belső medencéjét. feketepiaci áron számolva az eszközök három-négy ezer fontot is megérhetnek. A pokolba veled és a kapzsiságoddal. tájolók. ahogyan mi is tettük. Megfordultam. ne mozdulj. amely egy vadászrepülő karcsú orrkúpját idézte. És a rádiókat. Angliában a jól működő regisztrációs rendszer mellett nem igazán érdemes hajót lopni. Bannister. A fájdalomtól sziszegve lehajoltam és kitapogattam az árulkodóan nyirkos zsákanyagot. mint Bannister. Az URH és a rövidhullámú egyaránt itt volt. leléptem a kormányállásba. Akadtak itt visszhangos mélységmérők. bár mindkettő antennáját és vezetékét elvágták. hogy ne moccanjanak. valahol a zöld vízhatlan vászon alatt rögzítették. hogy a kötelet. gondoltam. Megborzongtam. – Azt mondtam. azután óvatosan átmásztam a Wildtrack II rozsdamentes acél mellvédkorlátján. és elkezdtem visszahajtani a borítást a szélvédőkről. Valóságos szörnyeteg volt. Az orr. mi az ördögnek foglalkozna ilyen piti szélhámossággal? – Nem mozdulj! A hang az általam feltört kapu felől érkezett. Ilyen vagyonos ember. Az első parancsszóra a bentiek mindig rémülten pattantak fel.

Biztosan nem Bannister állt velem szemközt. mintha egy cölöpverőgép küldte volna oda. A puskatus újra bevágódott a bordáim közé. A férfi kétcsövű vadászpuskát tartott. . Egy darabig erőlködtem. amint a rézveretes puskatus előrelendül. Az akcentus arról árulkodott. Ujjaimmal a másik szeme felé kaptam. az afrikans lehet. hogy a fickó anyanyelve sokkal inkább egy holland nyelvszármazék. és abban a meggyőződésében. – Csak elveszem. és meg kellett támaszkodnom a radarállványban. én pedig nekihátráltam a faládáknak. hogy nyomatékot adjon a parancsnak. amelyek nem voltak elég puhák ahhoz. azután a jobb térdem megadta magát. azután a puskatus már úgy vágódott a bordáimnak. – Törvénytelen behatolás és betörés kísérlete – közölte a dél-afrikai. miközben ő a szélvédő felé nyújtotta a karját. Megtántorodtam. és képtelen voltam hárítani. hogy gátat vessenek a végtagjaimba hasító éles fájdalomnak. és láttam. Lehajoltam csónakom orrához. Felé lendítettem az öklöm. – Mit keres itt. amit bizonyára szórakoztatónak talált. milyen kevés erő maradt a lábamban. A Wildtrack II hevesen megrázkódott. A dél-afrikai felnevetett. mi? – Nyers. ami a Sycoraxszal történt. amint a férfi felugrott az orrfedélzetre. hogy testes férfi. mert különös fejhangon kuncogni kezdett. és ösztönösen próbáltam kibillenteni az egyensúlyából azáltal. ami az enyém – feleltem. amint tehetetlen rongybabaként lehajított a rakpartra. – Szaros kis tolvaj maga. – Álljon fel! – utasított kurtán. jóval száznyolcvan felett. semmi más. még a fegyvert is félredobta. hátravetett. Megragadtam a csuklóját. és annak csövét a mellkasomra irányozta. izmoktól duzzadó vállakkal és rövidre nyírt hajjal. erőszakos hangon beszélt. hogy kirángasson a versenyhajó kormányállásából. A férfi megállt felettem. legalábbis nem abban az állapotban. és letekertem az egyik rögzítő kötelet a rozsdamentes acélvilláról. és szándékosan kurtára fogta a szavakat.arcát. Csak azt felejtettem el. amint végighúzta gerincemet a szélvédő felső peremén. Hallottam kétségbeesett sikolyomat. – Menjen a francba! – Nem kellett volna ennyire harciasnak lennem. hogy magam felé rántom. de mérhetetlenül felingerelt az. hogy megadásra bírt. de már reménytelenül kibillentem az egyensúlyomból. Jöjjön ide! – Megrántotta a puskacsövet. A puskatus újra előrelendült. majd a férfi megvető mozdulattal felém nyúlt. A mozdulattól elvesztettem az egyensúlyom. A saját vitorlászsákjaimon terültem el. csak annyit.

mintha egy kéz érintette volna a vállamat. kis buzi. mert emlékszem. – Keljen már fel! – Kivárt. Ha nem is túl előzékenyen. hogy a tőlem jobbra nyíló ablakon át csak úgy áradt be a napfény. maga rohadék… – próbáltam feltornászni magam. – Most a balt? Ez az. – A rohadt életbe! – Hirtelen belém nyilallt a fájdalom. csak óvatosan tegye. ezúttal a mellkasomban. – Ne játssza meg magát. és tehetetlenül rogytam össze. és ő elégedetten nyugtázta a sikert. – Ha beszélni akar – figyelmeztetett –. – Most ne beszéljen! – A doktor kivette füléből a sztetoszkópot. A dél-devoni kórházban fekszik. és elkezdte kitapogatni a bordáimat. – Tudja mozgatni a jobb kezét? – Próbáltam. Amikor felébredtem. Tudja a nevét? – A nevemet? – kérdeztem zavartan. Aztán addig sikoltottam.– Figyeljen. majd próbált felsegíteni a földről. – Aggodalom csendült ki a hangjából. míg bele nem zuhantam az áldott önkívületbe. – Igyekezett meggyőzni önmagát. krémszínű mennyezetet láttam magam felett. Nem a régi. A földre zuhantam. A férfit láthatóan aggasztotta görcsösen fetrengő és ziháló testem látványa. de tovább erősködtem volna. de a fájdalom pisztolygolyóként járta át a gerincemet. . Alig nyúltam magához. aki sztetoszkópot tartott a mellkasomhoz. hogy ne beszéljen. Amikor a fickó elengedett. csak két fénylő neoncső. Nem voltak rajta hajszálrepedések. hogy a dél-afrikai segítsen elvinni a saját tulajdonomat ebből a csónakházból. Az egyiket fehér nővérsapka keretezte. – Jesszusom – nyögtem fel. – Nem is sérült meg. Két figyelő arc tekintett le rám. minden súlyom a jobb lábamra került. Emlékszik a nevére? – Sandman – feleltem. Alighanem lehajolt hozzám. Hallottam a kardiográf pittyegését. – Mondtam. ám a fájdalom belém fojtotta a szót. – Nem találtunk magánál semmilyen igazolványt. a másik a doktorhoz tartozott. ez az. és sebesült hátammal ezúttal a vasmacska felfelé ágaskodó körmét találtam meg. amelyet annak dacára felkapcsoltak. hanem egy újabb. Tőlem balra krómozott állvány magasodott. jól ismert fájdalom. rajta infúziós oldat. – Nick Sandman. – A doktor félhold alakú szemüveget viselt. Innen cső vezetett felduzzadt orrlyukamba. – Az arca nem tükrözte a szavaiból áradó optimizmust. én pedig zihálva rogytam össze ismét. majd a légcsövembe.

ahogy egykor oly gyakran tettem. döntött tatjával. – Tudtam. amint nyílként fúródik bele a sötét vizekbe.Nem adta jelét. szétáradt bennem és hátrafeszítette a hátamat. akik leginkább ahhoz értettek. a vitorlák szétszakadtak. áttörnie a csillámló tengeren. hogy belevilágítson a szemembe. – Hol lakik? – Jelenleg itt. robusztus és hatékony. Láttam. hogy a válasz nem sokat segít. vagy túl költségesnek találták. Arról álmodtam. egyenes orrával. hogy a nővér a homlokát ráncolja. amely a legviharosabb tengeren is megállja a helyét. a doktor pedig az infúzióhoz lépett. mi fog történni. Csak a rézborítás . Éjszaka. a festék lehámlott. de hang nem jött ki a számon. az elegáns túlnyúlásnak és a szerelékekre fordított gondnak köszönhetően. akik vagy túl lassúnak. sötét. A gazdag fickó ekkor eladta. és végigmérem a karcsú hajótest szépségét. A Sycorax öt jó évet élt meg. hogy a nevem bármit is jelentene neki. miközben belezuhantam a mesterséges álom puha. és most előrehajolt. mígnem ott találtam magam az orrárbocon. mennyire súlyos a sérülésem. ezért tiltakozni próbáltam. mielőtt beköszöntött a nagy világválság. Tudni akartam. jól ismert alagútjába. túl a felépítményen. Első tulajdonosa. csakhogy az álmomban két jó lábamon álltam. – Beszéd közben is a bordáimat tapogatta. de még nem akartam aludni. A Sycorax így lett minden egyes nyárral egyre fakóbb. Arról álmodtam. A Sycoraxnak az örökkévalóságig így kellene vitorláznia. amikor farvizén sziporkázva foszforeszkáltak a fények. – Helyes. akit nem érdekelt a gyorsaság. és én tudtam. A hajó formáját tekintve halászbárkát idézett. amellett tetszetős is. nyomában az éjszaka szüntelen szeleivel. hogy ezt teszem. ez a régi konstrukció nemzedékek hosszú során át bizonyított a veszedelmes nyugati vizeken. majd egészen 1932-ig minden évben egymást váltogatták a tulajdonosok. Nick. hogy ott állok az orrárbocon. de az új fájdalom hirtelen összemosódott a régivel. csonka főárbocával. Itt álltam és csak néztem vissza rá. olyan mesterek keze által. szerettem rögzíteni a kormányrudat és előremenni az orrba. A Sycoraxról álmodtam. Tisztességes hajó lett belőle. hogyan kell minél ellenállóbb halászhajót építeni. és csillagfényes barázdát váj a vízbe. vagyonos ember játékszereként. Odamásztam. és biztosítani akartam arról. de ezúttal se tudtam megszólalni. és megmarkoltam az orrsudár-hosszanti merevítő kötelet. szabadon. sokkal szörnyűbb dolgokon is keresztülmentem már. A Sycorax az én folyómon épült. biztonságos sétahajóra adott megrendelést. hogy szörnyűbb. A fényezés megkopott.

a festett nőket.tartotta olyan tisztán és szárazon a palánkokat. A katonák rajta gyakorolták a partraszállást. Pedig még a nevét is megváltoztatták. Csak a hajók érdekeltek. amilyenek a vízre bocsátás napján lehettek. s eközben hozzászoktam a fakalapácsok ősi döngéséhez. ahol boldog elfeledettségben múlattam az időt. úgy rendelkezett. a gyors kocsikat. de ő The Girl Pauline-ként is biztonságban kiszolgált öt szezont a devoni földnyelv körül. mint amennyit valaha is elkölthetett. Apám. miáltal a Sycorax elvesztette legendás egyensúlyát. amelyektől a Sycorax úgy fénylett. csak a főárboc mögött hagytak meg egy kis zugolyt. mielőtt visszatértem a távoli bentlakásos iskolába. a kabintetőt lehántották. aki a hatvanas években rátalált. Bátyám remekül festett elegáns etoni mellényében. és a hosszú nyári szünetben. Túl ostoba és túl lassú voltam ehhez. A hajótestet szerető gondoskodással. Meghosszabbítottuk a . egy berkeshire-i házunk. Én segítettem dugarozni a palánkokat. hogy semmilyen költség nem számít. amely hosszan visszhangzott a kikötő partjai között. akár egy aranyhajó. de legnagyobb megkönnyebbülésemre nekem a főiskola közelébe sem kellett mennem. Nagyon ment neki akkoriban. csökönyös boszorkaként viselte. A harmincas évek közepére a hajót munkára fogták. az esővíz lassan elkorhasztotta a tölgyfa vázat. Az apám volt az. már-már elfeledett mesterfogásokkal javították ki. meg az Etonba járó fiúörökösöket. A hajót sorsára hagyták. csak az. ahol annak idején megszületett. meg egy lakásunk San Tropez kikötőjénél. Valami okból apám úgy döntött. ezzel a régiséggel tovább gazdagítja flottáját. Imádta a flancos holmikat. Ebben a devoni házban születtem én is. Mi vittük fel a szurkot és a kátránypapírt. ahol az oxidálódott rézlapokat lehántották testéről. A tatrészt rövidre és szögletesre vágták. a folyón horgonyzott le. így elküldhettek valami távoli bentlakásos iskolába. hogy a hajó visszanyerje eredeti szépségét. melyeket a házunk közelében. Fülkéjét megfosztották minden felesleges fényűzéstől. a palánkok szétnyíltak. akárcsak az első tulajdonos. az oldalán feküdt Dawlish Warren homokján. két Jaguárra. ám ezt is illő módon. több pénzt keresett. három Maseratira és a két Nicholson versenyhajóra. Emellett volt egy londoni. és az ólmot kiemelték a hajótőkéből. ugyanabban a műhelyben segítettem újjáépíteni a Sycoraxot. A háború ekkor ért véget. majd az új rézlemezeket. A londoni ingatlanokra kötött viszont-bérleti szerződésekből telt neki egy Rollsra. amivel valósággal a fejére vonták a balszerencsét. a farvitorlát félrehajították.

Hátuljába dízelmotor került. Vitorlákat varrtak. ahogy azt elvárta volna. amilyennek elképzelte.lefűrészelt tatot. – Engedd szabadjára. Apám eladta volna. hogy a Sycoraxot vízre bocsátottuk. szórakoztatónak találta. ám a Sycorax ugyanaz a megátalkodott boszorka lett. ma is látom magam előtt a bakokra állított kész főárbocot: nyílegyenes. amikor megtörtént a vízre bocsátás. A hajó minden ízében olyan gyönyörű lett. beléptem a hadseregbe. amikor lassan beleeresztették az iszapos folyóvízbe. – Csak akkor csökönyös. a koktélpartikhoz és a karjában olvadozó lányokhoz. Új árbocfákat vágtak. egyik szögletet a másik után. Jimmy Nicholls és én vittük ki a tengerre. és akkor elvisz mindenhová. csakhogy sohasem tudott megválni az általa megszerzett szép dolgoktól. és a nap ne húzhassa el. magamban megesküdtem rá. . azután aranyszínnel festették ki. ez lesz az én hajóm. de amint elnéztem az ár hátán ringatózó hajótestet. Hat évvel azután. mígnem a két fenyőtörzsből kialakult a sima és fénylő felületű árboc. köteleket vertek. ám én voltam az egyetlen. Lenmagolajba és paraffinba áztattuk az új árbocfákat. hogy a törzs színfája középen legyen. ha igába akarod hajtani. azután rétegekben vittük fel rájuk a lakkot. csak épp nem viselkedett olyan kezes bárány módjára. és az új kabinban elhelyezhettük az összes rézszereléket. Segítettem a hajóépítőknek kinagyolni a fát. fiú – mondta vaskos devoni kiejtéssel. Régi nevét mélyen belefaragták az új tatba. olajlámpásokat políroztak. Tikfa fedélzetdeszkák kerültek fel. ám a hajótőke túlságosan megnehezítette a folyón tett sétautakat. A háza előtt tartotta. mint valami elegáns kerti pavilont. Apám felfigyelt odaadásomra. A tengeri szelek közepette szilárdan állta a sarat. Apám lassú vitorlást akart a hosszú naplementékhez. aki a vitorlák kibontásával bajlódott. Talán még sohasem láttam apámat ennyire dühösnek. Márpedig a Sycorax páratlan szépség lett csillogó rézburkolatával és fénylő lakkozásával. Még hátravoltak a kötelek. Jimmy szerint nem akadt nála különb vitorlás Devon környékén. Nagy ritkán beindította a motort. hogy helyére kerülhessen az új tatárboc a két keresztmerevítő kötéllel. Azután. azután elérkezett a nap. és a halott hajó lassan új életre kelt a devoni műhelyben. ahogyan azt a déli oldalon termő fával tenné. mi irányítottuk neki az orrát az Atlanti-óceánról érkező roppant hullámoknak. amit csak az apám összegyűjtött. hogy tegyen vele egy kört a folyón. hogy amíg élek. S lehetett a Sycorax bármily csökönyös. minden érdeklődését elvesztette a Sycorax iránt. Ha lehunyom a szemem. aminek annak idején megépítették. és csak úgy tündököl a napfényben. gondosan a fenyőerdő északi oldaláról választották őket.

és egész életem új irányt vett. apám el tudta volna képzelni. – Nem emlékszik rám. – A seregbe? – Hosszú csend. hogy bankárnak vagy brókernek állok. Tarthatatlan feltételekkel különféle hiteleket vett fel. – Harry Abbott őrmester. apámat egyre ritkábban találtuk ott. de továbbra is lejártam Devonba. kemény ítélet volt. csak hogy egy kis pénzhez jusson. amelyeket nem tudott visszafizetni. majd apám idővel veszített. Megnősültem. teli borotválkozásból származó sebhelyekkel. nem? Ez az egyetlen ezen az istenverte világon. – Nem szeretem a nagy hajókat. attól az még bűntett marad. A harca egyre kilátástalanabb és értelmetlenebb lett. ritkás ősz haj és gyászos arc. Hét évre ültették le. – Miért nem a nyavalyás haditengerészethez? Szeretsz hajózni. amelyet ő és a bátyám olyan magas szinten űztek. – Már Harry Abbott nyomozó. akit akartam. Kivéve a Sycoraxot. Nick? – Átkozottul jól. Én ekkor már az Atlanti-óceán déli térségében hajóztam. azután egy törődött. – Csak elpocsékolod az egész nyavalyás életedet! Ha nem is voltam tündöklő elme. – Még motorozni is elmennék. és kiveszem a részem a fehérgalléros szélhámosságból. hogy kivigyem a Sycoraxot a tengerre. Addigra nem maradt semmim. miért. és lecipeltem a vitorlavásznakat a csónakház padlásáról. és ő maradt az egyetlen. ha addig kitartana az eső. reménykedő felhang. ám ahogy telt az idő. hogy ha egy bűntettet elegánsan öltözött üzletemberek hajtanak végre. amit szeretsz. Még arra is hajlandó volt. – Hogyne emlékeznék – feleltem. Beléptem a seregbe. de a bíró egyértelművé akarta tenni. Ezt. Később kiderült. – A mellkasomra nehezedő fájdalom miatt kimerítőnek találtam a beszédet. sőt még a lélegzetvételt is. . – A gárdába? Nem.– Az isten szerelmére! – üvöltötte. csak ő. – Tetszett neki. gyűrött. Sárga fogak. de idősebbnek tűnt. ugye? – Magas. hogy emlékszem rá. Melissa és én a hosszú hétvégeken lemotoroztunk a devoni házhoz. Kívánatos. Ötvenes éveiben járhatott. halálsápadt. nem a gárdába. – Hogy s mint. hogy eladja nekem a Sycoraxot és a kikötőt. meg a nőket. szürke öltönyt viselő férfi bukkant fel az ágyamnál. véreres szemek. mint mindig.

ha ittasan vezetett. – Gyanítottam. – Fanny? – Francis. Abbott bólintott. Esetleg visszatért a szülőföldjére. – Fanny Mulder. Egy fénykép egyenruhás jómagamról. amint az várható volt. Valami fogorvos találta meg. Sokszor mérföldekre is elhallatszottak. nem nagy meggyőződéssel. – Nagydarab? – Mint egy toronydaru. Akárhogy is. hogy az ár majd magával viszi. Kiválasztott egy szőlőfürtöt a gyümölcskosaramból. amíg azok is ott mulattak. Bannister szerint maga megpróbált betörni a csónakházába. és hozzájuk fordult. – Háborús hőst ért támadás a Tv Tony búvóhelyén – olvasta. – A változatosság kedvéért majdnem olyan az idő. aki imádott a törvény helyi képviselőivel barátkozni. Bannister Londonban tartózkodott. . egy nagyobb kép Anthony Bannisterről. várni fog a visszatéréssel. de mindenki csak Fannyként ismeri. – Az utolsó két szót végtelen utálkozással ejtette. Ugye. és a padlóra köpködte a magokat. Bannister hivatásos kormányosa. Vagy Spanyolországban. – Abbott nem adta jelét sem meglepődésnek. mintha tényleg tavasz lenne. – Látta a szerdai lapokat? – kérdezte. – Egy dél-afrikai fickó volt. amíg a kedélyek lecsillapodnak egy kicsit. nem igaz? – kérdezte Abbott.– Most épp nem esik – közölte Abbott panaszos hangon. – Ráadásul hidegre is akarta tenni. mi? – Elcsórta a tárcámat. És általában mindenemet a hajómról. és talán abban reménykedett. – Mr. Az ágy felé nyújtott egy szennylapot. egy másik a házról. – Szóval nem ő volt az. aki a szart is kiverte magából. Alighanem Franciaországban van. És a cuccomat. Apám a tőlük hallott szóbeszédekből élt. Mr. És remek partikat adott. – Nem. – Abbott mélyen a szemembe nézett. Lelécelt. Mr. – A francba – szisszentem fel. – Abbott összehajtogatta az újságot. Címlapsztori. mégsem panaszkodott senki a rendőröknek. sem túlzott érdeklődésnek. Abbott régebben az apámmal golfozott. nem zavarja. – Jól elintézte magát. ha rágyújtok? – Mindenképpen rágyújtott volna. – Kidobta a partra.

– Vastagon benne van. tekintve. Könnyek szöktek a szemembe. – Ládaszám állnak az ilyen holmik abban a csónakházban. Nick. – Hiányzik az örege. Nick? – Még nem volt rá időm – feleltem. Volt egy sor másik ügyünk is ezen a télen. A bíróságnak ennyi idejébe telt. – Nem azt mondják róla. és belehamuzott. majd zajosan az infúziós tartály felé fújta a füstöt. – Úgy tette hozzá az utolsó szót. Bannister persze eltussolná az egészet. hogy megmutassa a bugrisoknak. – Abbott megvetően horkant fel. hogy valamelyik kitömött gorillája hazavágott egy háborús hőst. Amerikai. mintha ez egy csapásra megmagyarázná az utálatát. – Ami nem is meglepő. – Abbottot láthatóan nem is érdekelte a kérdés. – Mr.– Az én nyavalyás csónakomat tartja ott! – tiltakoztam túl hevesen. – Abbott kihúzta az éjjeliszekrény legfelső fiókját. azután. mint mindig. Nick. Sok időt töltött itt. mitől döglik a légy. Görcsösen köhögni kezdtem. Nem is csoda. – Az egészet elszállítják George Cullenhez. bár ezt nehéz lesz bizonyítani. amíg felszámolta az öreg hagyatékát. amíg lecsillapodok. – Mulder volt az – erősködtem. – Nem nagyon kedveltem őt se. Eltulajdonított rádiók és mélységmérők. Abbott feddően horkant fel: – Meglátogatta már az apját. milyen bőkezűen támogatta a rendőrárvákat és a nyugdíjalapot. nem igaz? – vonta meg a vállát Abbott. – A felesége volt az. és a fájdalom ostorként csapott le a mellkasomra. amelyik még akkor beszíjazza magát a horgászszékbe. Alighanem Mulder is vele üzletelt. Ő ragaszkodott a devoni házhoz is. ha csak pisztrángra megy. Emlékszik még George-ra? – Még szép. – Akárki is lehetett. hogy remek vitorlázó? – kérdeztem közbe. csak hogy témát váltsunk: – Mikor vásárolta meg Bannister a házat? – Néhány éve. Abbott kivárta. – Ismeri az ilyet. – Már úgysem lesz ott sokáig. – Bannister vontatta szárazra a hajómat? – Az ördög se tudja. aki hétvégeken lejár ide. Az a fajta. Köztük az én cuccom is. Nem szívesen olvasná a lapokban. – Miért? – Nem tenne jót a róla kialakult képnek. hogy emlékszem George-ra. A szokásos. valami átkozott londoni. de mindig csak a vitorlázással törődött. .

– Miért nem szorongatta meg? – Maga volt az. – Azon tűnődtem. Szívességből jöttem ide. ha annyira akarja. és összeráncolta a homlokát a felhőtlen égbolt láttán. – Abbott nem tűnt túl lelkesnek. – Micsoda egy istenverte bolond maga – csóválta a fejét Abbott. – Hát. Akkor már inkább testi sértéssel vádolja. nemde? – Még a másik kórházban látogattak meg. Abbott ügyet sem vetett a gúnyra. miközben partiról partira járt – vontam meg a vállam. – Akkor mivel foglalkozik? Parkoló cédulákkal? Maga bírságolja a buggyantakat? – A buggyantakat. arra számíthat. – Én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. és lopott még egy fürt szőlőt. – Lenézett a cigarettájára. Nick. köszönöm. Nick – mutatott rá Abbott –. hogy Jimmy Nicholls figyel a Sycoraxra. – Abbott odalépett az ablakhoz. akit lecsaptak. nem hinném. nem én. . – Vádat emelnek Mulder ellen? – akartam tudni a választ. szerintem. – Az én hajóm sem volt biztosítva. hogy egy kicsit elcsevegjünk. nem úgy a gazdag fickóknak. – Nem az én dolgom. Túl sokat dohányzik. a gazdag fickók meg a fényes jachtjaik nem élveznek elsőbbséget. Nick. – Jimmy november óta kórházban van – adott magyarázatot Abbott arra.– Azt hittem. Bár nem hinném. amíg nekünk kell gondoskodnunk az árvákról meg a kifosztott öregasszonyokról is. hogy elintézzék az ilyen nehéz ügyeket. megvonta a vállát. – A kölykökkel találkozott. A volt feleségem nem újította meg a papírokat. – Tüdőtágulás. – Melissa se tarthatott mindent a fejében. Úgy értem. hogy bármit is lépnének. miért nem vigyázott senki a hajómra. Harry – mosolyodtam el gúnyosan. – Nem hinném. Nem sok haszna lenne. – Beszélek az illetékesekkel a dolgáról. A régiek kedvéért. miért akarja Abbott szántszándékkal elterelni a szót a fontosabb kérdésekről. – És nem magának kellene vádat emelnie? – Mondtam már. Nick. Az árváknak és az öregasszonyoknak általában nincs biztosítása. – Amellett úgy volt. most már nem. mármint a turistákat. az adófizetők azért tartják magukat. – Az isten szerelmére! Kifosztotta a hajómat! – Nehéz bizonyítani. Többé nem tartozik rám.

Minden komoly gyűjtő tudni fogja. – Abbott biccentett búcsúzásként. hogy az örege mindig büszke volt magára. mintha csak most ébredt volna rá. – Azért csak terjessze a hírt. – A Viktória-kereszt miatt. Nick. És vissza akarom kapni. – Nem éri meg. miért kell beperelnem azt a rohadékot? – Ha ez megvigasztalja. aki jól felkavarja a szart. – Én csak megtagadtam a parancsot. Abbott sóhajtva fogadta konokságomat. Ha ragaszkodik hozzá. Ő csak George Cullennel szokott üzletelni. úgysem tudja egykönnyen eladni. aki boldogan kitöltené azt a csekket. Napok óta csak arra várnak. – Most már érti. és nem hiszem. hogy beszélhessen egy nyavalyás ügyvéddel. Ott volt a zsákomban. Nick. – Bannister odafigyel az embereire.– De ha a maga helyében lennék. Abbotton most először látszott a döbbenet. . – Az ajtóhoz lépett. és a végén. az isten szerelmére! És vádat akarok emeltetni Mulder ellen. Abbott a homlokát ráncolta: – Visszakapni? Mit? – Az érmet. akkor is a nyakába varr egy jó zsíros számlát a költségekre. – Én nem akarok változtatni az életemen. – Egy csomó rosszéletű van odakint. – Attól még Viktória-kereszt. George pedig egy ujjal se nyúlna a medáljához. mekkora csapás ért. – Ha ragaszkodik hozzá. máskülönben nem lesz rá pénzem. rendben. – Megrázta a fejét. Harry? – Azt fogom tenni. hogy újjáépítsem a Sycoraxot. Be kell perelnem valakit. Nick. Nick. Felejtse el! – Nem akarom elfelejteni. Az a nyavalyás Mulder ellopta. hogy láthassák. Fel fog bérelni valami nagymenő ügyvédet. Harry. Nick? Igazán büszke. én nem erőltetném azt a vádemelést – húzta ki magát Abbott. magyarázatként még hozzátette. Harry. – Kivárt. ahol egy pillanatra megállt. még ha a bíróság együtt is érezne magával a kitüntetése miatt. a többi holmimmal együtt. – Az a másik kettő szolgált rá – mordultam fel. Megváltoztathatja az életét. Elintézem. – Tudja. Abbott az ajtó felé biccentett. – Tartsa őket távol. – Annyira sajnálom. és amikor nem feleltem. A sajtó. ha hagyja. hogy Fanny ismerné a megfelelő csatornákat. hogy lopott. Nick. Nick.

bár borúlátónak tűnt. gazdátlanul a gaztenger közepén. a vitorlákat. rothadó hajótesttel. bár odáig nem merészkedett. nem is beszélve . máris visszatért. hogy megértsem. mire a viharos téli szelek először söpörnek végig a csatornán. a vezetékeket és a műszereket. ám mindehhez idő kell. amennyiből újjáépíthetem a Sycoraxot. hogy Mulder az ő megbízásából cselekedett. Miután elment. mire sor kerül rá. ám amint újabb levegőt vettem. Az ügyvéd megnyerőnek. Mint mondta. és ha meg is találják Muldert. Soványka bankszámlámra gondoltam. A doktor azt mondta. a hajócsavart. hogy megjósolja. visszafeküdtem. – Csak abban az esetben. – A hajóban okozott károkért nem perelhetem be Bannistert? – kérdeztem. nem lehettem biztos abban. meddig kell még itt lennem. S még ekkor is bőven akadna tennivaló.Másnap hivatalosan is panaszt tettem Francis Mulder ellen. Ha valakitől kapok fát. hogy rendelkezik annyi pénzzel. a mennyezetre meredtem. aki nyomtalanul eltűnt. és a Sycorax akkorra se lenne kész. összetörten és partra vetetten. az érdemérem visszaszerzésére meglehetősen csekély az esélyem. mennyi időbe telik. ha egy daruval bakokra akarnám emeltetni a Sycoraxot. amíg érvényben van ellene a körözés. Az ólmot helyettesíthetem vasöntvénnyel. A fájdalom alattomosan viselkedett. Panaszosan jajdult fel egy mentő szirénája. A hajó egy vagyont felemésztene. Már abba is félig belerokkannék anyagilag. A gödör alján éreztem magam. hogy nem engedhetném meg magamnak a lámpákat. ám ez csorba fegyvernek bizonyult. rengeteg idő. Azon tűnődtem. Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a Sycoraxot. ha bebizonyosodik. néhány száz fonttal pedig lehetetlen lenne betömni egy ilyen feneketlen szakadékot. hogy visszaperelhessem valakitől a Sycorax javítási költségeit. milyen kevés esélyünk lenne ezt bizonyítani. Tudtam. a vitorlásévad pedig gyorsan eltelik. készíthetek új árbocokat is. Ellene fordíthattam a törvényt. Ameddig visszatartottam a lélegzetemet és mozdulatlanul feküdtem. és azt kívántam. még kisebb. Mulder felszívódott. odakint a várócsarnokban kerekes ágy döcögött. arra pedig. akit testi sértéssel és rablással vádoltam. a kabintetőt lefedhetem vízálló furnérlapokkal. Azt gondolta. A kárt Fanny Mulder okozta. valamikor majd újra megpróbálkozhatok a bicegéssel. hogy a költségek ily módon engem terhelnek. hogy felszívódott. – Az ügyvéd lemondóan csóválta a fejét. és addig aligha tér vissza Angliába. A hajótestet kipofozhatnám a roncsokról kimentett lemezekkel. elhitette velem. Sosem engedhetnék meg magamnak új URH-rádiót. Jól tudtam. bárcsak lennének rajta hajszálrepedések.

Magas férfi állt az ajtónyílásban. Nem ismertem fel azonnal. Beletelt egy-két pillanatba. arra is felfigyeltem. Nem engedhetem meg magamnak. Mintha a királynő tette volna a tiszteletét. hogy a Bannisterhez hasonló alakok végtelen nemtörődömséggel és magabiztossággal gázolnak keresztül mindenen és mindenkin. és én kinyitottam a szemem. még szerencsés vagyok. – Amit a maga búr harcosa tönkrevágott.a hajóváz érlelt tölgyfájáról. Arra számítottam. mint aki feltételek nélkül kész elismerni teljes felelősségét. Az ajtó megcsikordult. amíg rájöttem. ám amikor elfordult az ajtótól. a szőke haj kevésbé fénylett. hogy valóban a híres Anthony Bannister áll előttem. Idősebbnek tűnt. és megélhetek a sztorimból. Ha roncsként áruba bocsátom. mielőtt becsukta az ajtót. – Nevem Bannister. Bannister lefegyverző mosollyal kért tőlük elnézést. amiért a nagy Tony Bannister ellátogatott a kórházukba. és igyekeztem elfogadtatni magammal. – Sandman kapitány? – A jól ismert hang megbízhatóságot és kedvességet sugárzott. A Sycorax gazdag ember játékszere. csak épp ez az Anthony Bannister fájón hiányolja a sminkesét és a fényképészek által bevetett szépítő fogásokat. mindenki izgatott volt. hogy kettesben maradhassunk. el kell adnom a Sycoraxot. arcukon ostoba kifejezéssel. Talán kellett volna. ha ötszáz fontot kapok érte. – Ki az ördög maga? – Ellen akartam állni a bűverejének és az önkéntelen meggyőződésnek. – Azt hiszem. – Nővérek álltak mögötte az ajtónyílásban. – Ereztem a hírnév és a vagyon álnok csábítását. s hirtelen minden tökéletlenséget elfeledtetett a túláradó és megkapó vonzerő. s keményen küzdöttem ellene. van egy közös problémánk – kezdte. amit sose tennék meg. de a hosszú állkapocs valamivel tokásabbnak tűnt. Ha tehát nem adom el magam. engem figyelt. hogy deréktájban igencsak elődudorodik az inge. hogy feltétel nélkül megbízhatom benne. mint a képeken. Sportosnak és elegánsnak tűnt testhez álló tweedzakójában. Jól tudtam ezt. . Bólintott. mint amire számítottam. Vagy eladhatom magam a lapoknak. nem szegény ember álma. Ez az. ám ekkor elmosolyodott. – Az én egyetlen problémám a hajóm. tehát mennie kell. Tony Bannister. és a napbarnított bőr sem tűnt olyan makulátlannak. Meglepett a nyugtalansága. és a személyzet egy emberként adta át magát a kivételes alkalom hangulatának.

márkás aranyórát és két jókora aranygyűrűt. A teljes film meglesz úgy hatvan perc. – Matthewt. s bármennyire vonakodtam átadni magam a Bannister iránti feltétlen nagyrabecsülésnek. – És még nincs is szinkronizálva – tette hozzá Angela Westmacott. Egy kicsit le vagyok égve. – Szinkronizálva? – vontam fel a szemöldököm. de a készpénz még szebb. – Nincs összecsiszolva a hang – felelt helyette Matthew –. Valamilyen okból eszembe jutott apám kedvenc mondása. – Nyers micsoda? Lendületesen mutogatni kezdett jobb kezével. csak durván összeszögeztük a darabokat. hogy úgy tűnt. egyik cigarettáról a másikra gyújtott. hogy ez még csak a nyers vágás. hogy a hajó gazdátlan. Felteszem. s még én éreztem magam lekötelezve. a harmincas évei közepén járó nyughatatlan filmrendezőt Anthony Bannister küldte hozzám. mintha okkerszínű festékbe mártotta volna. azon kaptam magam. Arany karkötőt viselt. – Meg kell értenie – közölte Matthew Cooper –. ha a hajója visszanyerné eredeti formáját? Egyszerűen kifogta a szelet a vitorlámból. megráztam az aranyló kezet. hogy együttérzéssel hallgatom a szavait.– Az én hibám. Felnéztem a jól ismert arcra. tudja. – Vagy kilencven – vetette közbe Angela Westmacott –. – A munkát még csak elvégezném magam – mondtam –. talán nagyobb . úgy próbált rálelni a hasonlatra. Hibát követtem el. és felém nyújtotta jobb kezét. miszerint szép dolog a tisztesség. egyes-egyedül a Sycorax miatt. s ezt mindennél többre tartottam. amit én is megérthettem. – Még nem csináltunk mást. Harciasságom nyom nélkül elpárolgott. hogy alaposabban megnézhessem magamnak. – A homlokát ráncolta. Bannister nem tett említést a lányról. Amikor Londonból felhívott és értesített Matthew érkezéséről. csak összevágtuk a snitteket. Őszinteséget mutatott az irányomban. és ezért elnézést kérek. – Nos. amelyet olyannyira megfogott a nikotin. de biztosítottak arról. Mert a Sycorax kedvéért. – Elmosolyodott. és ez kockázatos. Ha megteszi. – Még nem vágtunk illesztést a fába. Amióta betette ide a lábát. de az anyagokat már nem tudom megvenni. én szerencsére nem vagyok leégve. amiért ekkora híresség tiszteletét teszi a szobámban. ami lehetőséget nyújtott. azt szeretné. – Nem nézett rám beszéd közben. ráadásul alig tíz perc van belőle.

– felvevők. Filmre akarta venni az életem. Ennek a meggyőződésemnek hangot is adtam. hogy abban a pillanatban felébresztette szunnyadozó oltalmazói ösztönöm. A ház teljesen megváltozott. videomagnók. jobban érzi majd magát. Anthony Bannister ráadásul éppen azon fáradozott. és minden részéből lélegzetelállító panorámát kínált a kert alatt kígyózó folyóra. ha látja. Bannister házának új utcafronti szobájában tanácskoztunk. pontosan mire is gondoltunk. amint belépett a szobába. Divatosan szertelen és rendkívül. Formátlan. milyen törékenynek és finomnak tűnnek aranyfürtökkel keretezett vonásai. légiesen könnyed jelenség volt. a sérülésem és a felépülésem. míg buggyos fehér nadrágjának szárát betűrte rózsaszín bokacsizmájának szárába. Kórházban töltött két évem farkaséhséggé fokozta szunnyadó párválasztási ösztönöm. amelyet auraként lengtek körül a különféle övek. Most már azon tűnődtem. kazettás magnók. A tűz körül fehér bőrrel bevont szófákat helyeztek el. amit már filmre vettünk. – Nyers vágás – magyarázta Matthew. A célra keresve sem találhattak volna jobbat. kontyából csak a legvilágosabb pihék szabadultak ki. ezért megismerkedésünk után el is döntöttem magamban. Három kárpitozott lépcsőfok vezetett a szoba felső részébe. csatok és szorítók. hangfalak. hogy kicsikarja beleegyezésemet. – Tony úgy gondolta. – Máris filmre vettek? – értetlenkedtem. ezért elküldte hozzám Matthewt és Angelát. – Kockázatos – ismételte meg –. fehér és rózsaszín puffos konfekcióruhát viselt. lézerlemez-lejátszók. olyan törékeny. hogy nem visel jegygyűrűt. Arra is felfigyeltem. Szándékosan hétköznapi ruhái nem lehettek olcsók. mert a beleegyezése nélkül elveszik az az anyag is. Képtelen voltam levenni róla a szemem. Angela magas. Haját csatokkal és tűkkel fogta szoros présbe. pedig mennyire szerette apám a régi formáját! Ez az új szalon megvolt vagy huszonkét méter hosszú. sőt felkavaróan gyönyörű jelenség volt. de ő csak a fejét rázta. . Akadtak itt rádiók. CD-lejátszók. ahol most a húszméteres beltéri úszómedence vize fodrozódott. valamint egy hatalmas tévé – a legnagyobb. hogy csakis tévés műsorvezető lehet. hogy Anthony Bannister televíziós cége afféle csalinak küldte őt ide. Matthew Cooper egy videokazettát vett elő aktatáskájából. ebben a képernyőkkel telizsúfolt otthonban. hogy valamennyi képernyőn én jelenjek meg. szüntelenül arra gondoltam. míg a szalon északi végében az űrkorszakhoz illő hifieszközök és monitorok sorakoztak.lelkesedéssel várom a találkát. A lépcsők és az ablakok között magányos szigetként állt a tágas kandalló és masszív rézkürtője.

Bannister felajánlott nekem mindent. hogy távol tartottam magamtól a sajtót. de a csalókán lanyhának tűnő széllökések épp a tetőző tavaszi dagály ellen dolgoztak. Feltételeztem. – Tényleg csak nyers vágás – mentegetőzött előre. hogy a támadók kiléte ismeretlen. pedig igazság szerint keményen küzdöttem azért. amit idén látok. Már a gondolat is féltékennyé tett. Már akkor tudnom kellett volna. Valami csúnya dolog történt a csónakházban. és . akik megrongálták a hajómat. mintha elégedett lennék. csak béke és megbocsátás. mint a ma született bárány: hófehéren és illatosan. hogy ő lehet Matthew asszisztense. hogy ne adjam jelét bosszúságomnak. Bannister orvosai ápoltak. hogy beköltözzek Bannister házába. Talán Cherbourgból jön. Bannister úgy jött ki az egészből. inkább figyeltem a hajót. – Akkor készen áll? – erősködött Matthew. Az ablak mellett álltam. – Úgy beszéltem. „TV Tony megmenti a háborús hőst”. Ügyes. nem? – indítványozta. Mennyire igazságtalan. amely kibontott fő. de most már minden rendben. egy megújult Sycoraxot. Lakóhelyet. és én tudtam. Egyik újság sem kapcsolta össze a támadóm személyét Anthony Bannisterrel. – Az első. nagyon ügyes. mekkora árat fizetek érte. amit csak akartam. – Mehet a videó? – kérdezte most Angela. Különben is. semhogy jelét adjam Angela Westmacott iránti haszontalan vonzalmamnak. amellyel kivitte a hajót.– Akkor talán meg is nézhetnénk. s én csodálattal adóztam ügyessége előtt. – Egy francia hajó – szólaltam meg. és egy alumíniumtestű jachtot figyeltem. A Sycoraxot kiemelték a gyomok közül. Bannister házvezetőnője etetett. Az egyik lap szerint azok a vandálok támadtak rám. hogy rendkívüli szakértelemnek lehetek szemtanúja. Amikor eljött hozzám a kórházba. Hónapokat töltöttem azzal. és én csak magamra vethetek. Bannister medencéjében úszkáltam.és orrvitorlával manőverezett a kikötőhely felé. amikor a lapok másnap világgá kürtölték Bannister nagylelkűségét. vagy talán a szeretője. biztonságot. mire Bannister most egy tévéfilm főszereplőjévé akar tenni. semmi kellemetlenség. Elhagytam a kórházat. gondoltam. Semmi jogi macera. mintha nem is hallottam volna a kérdést. mások csupán annyira szorítkoztak. amíg ő Londonban tartózkodott. Fanny Muldert senki sem említette. ahol az elmúlt három hétben gyorsan javult az állapotom. – Hát jó. A fedélzeten csupán egy fekete gyapjúsapkát viselő kormányos tartózkodott. Innen nézve talán könnyűnek látszott. Matthew a készülékbe helyezte a szalagot. hogy a szépség látványa akaratlanul is ilyen maró kínokat okozzon.

A távolban robbanás hallatszott. rózsaszín hajnali fényben fürdő táj. – Ez lenne az – fedett meg Angela. egy fiatal lány. akár az odvas fogakat. és most eljött az idő.bakokra állították Bannister pázsitján.” Meglepett pillantást vetettem a lányra. méghozzá mindenből csakis a legjobbat: mahagónit. A hajé most ott állt. Az ablakhoz sántikáltam. TV Tony elvarázsolt mindenkit. június 14-e. amint a vitorlázó. azután a tévében hirtelen megjelent egy portól szürke. és várta a hajótest befoltozásához szükséges új faanyagot. Világító rakéták írtak le széles ívet. A mi 105-öseink. és lenéztem a bakokra állított Sycoraxra. Sandman kapitány is egyike volt azoknak. amint feltűnt a főcím: „Egy katona története. Félrefordítottam a fejem. a hajótestet megtisztították. oregoni és lucfenyőt. letakarították a fedélzeti felépítményeket. – Csak. A brit csapatok ostromgyűrűje bezárul Stanley körül. amint a Vernet-hegyről tüzelnek. Láthatóan rosszul ítéltem meg látogatóimat. Katonáink már maguk mögött hagyták a Goose Green-i és a hegyékben megvívott ütközeteket. Épp időben néztem el a folyó mentén a francia jacht irányába. hogy megfizessem a mutatvány árát. amikor Matthewt képzeltem a rendezői székbe. A lefűrészelt árbocok csonkjait úgy húzkodták ki. hogy lássam. érett tölgyet. hogy fogalmat alkothasson az egészről – Angelát láthatóan irritálta Matthew közbevetése. Megrendelték a javításhoz szükséges anyagokat. ha nem nézem végig? Nem sok mindent mondhattak erre. Mostanra kiszivattyúzták a vizet. „– Falkland-szigetek – Anthony Bannister jellegzetesen meleg hangja ezúttal átitatódott halálos komolysággal. rezet. a menthetetlenül elkorhadt részeket kivágták. vízhatlan vászonba burkolva. Angela Westmacott filmje. jellegtelenül kopár. a hideg dél-atlanti szélben máris ott érezni a közelgő diadalt. A rizspapír vékonyságúra oxidálódott régi rézlemezeket lehántották. fekete . – Ez még csak munkacím – vette Matthew kritikus megjegyzésnek sanda pillantásomat. Vagy valamilyen kevert töltet? Robbanóanyag és foszfor az aknatöltet helyén? Az képes még csúnya dolgokra. gondoltam. – 1982. tíkfát. Gyászos muzsika szólt a háttérben. a lyukakat fenyőrosttal tömítették. leveszi a sapkáját és megrázza hosszú. akik…” Felálltam: – Nem bánják. a képen megjelent a sötét éjszakai égbolt. A betűk eltűntek. és én felismertem a foszforos gyújtóbomba fehér villanását. és ereszkedtek alá csalóka lassúsággal. amiért szerinte nem mutattam kellő érdeklődést a sötét képernyőn pergő számsorok iránt.

De hát nekünk éppen ez a szakterületünk. Újra megtanítjuk járni a sérült embereket. A test sem bír ki mindent. A képen nem hasonlítottam önmagamra. fenyegetőnek. amolyan láthatatlan hang.” A filmben felbukkantak a fizikoterápiás helyiségek. – Ezen a helyen lép majd be a narrátor – vetette közbe Angela –. Majd ne felejtsek el elugrani érte. Előresétált az orrfedélzetre. amikor megsebesültem. Seszínű hajam szokatlanul rendezett volt. Arcomat eközben felváltotta Terry Farebrother őrmesteré. amelyért az érdemérmet kaptam. hogy megfenyítenek az egyértelmű parancsszegésért. Éppoly valótlan volt az egész. Próbáltam kizárni a hangokat. – A narrátor – magyarázta Matthew segítőkészen –. hogy feltekerje az orrvitorlát. színtelen és kiszámítható módon lerótta tiszteletét a sebesült tiszt előtt. Visszaemlékeztem a hamisítatlan élvezetre. legalábbis nekem úgy tűnt. hosszan elnyúlt arcomra. hogy megúszta élve. – A filmen természetesen máshogy mutat majd – Angela felfigyelt rá. – Mint istené? . hogy lássam a képernyőn saját arcomat. de nem tudtam. hogy Terry a mai napig a házában őrzi felszerelésemet. mint amikor valaki a saját gyászjelentését olvassa. ugyanazt a pillanatot. és a Viktória-kereszt helyett inkább arra számítottam.haját. „Őszintén szólva. hanem magát. és Nick nagyon súlyos sérülést szerzett. még az is megdöbbentett. amikor megérkeztem a kikötőhelyre. hogy visszafordultam az ablaktól. A képernyőn éppen leírta a pillanatot. Maitland doki rózsaszín arca szinte betöltötte a képernyőt. Eszembe jutott. – Máshogy? – Nem a fényképet vesszük fel. Nem ismertem rá a leírására. mintha csak olcsó parókát tettek volna ocsmány. Akaratlanul is visszafordultam. csak istenverte bolondnak. hogyan tudtak másolatot szerezni belőle. Őt az egyik surreyi gyakorlótéren vették fel. hogy mindenki tudja. egykor ott állt feleségem öltözőasztalán is. hogyan kezelték. A felvétel öt évvel korábban készült. és én irigyeltem tőle ezt az egyszerű feladatot. erőszakosnak és köpcösnek tűnt egyenruhájában. Farebrother őrmester a kamera kedvéért akcentus nélkül és árnyalt szavakkal szólalt meg. ahol a távolban gomolygó füst és felvillanások háborús hátteret festettek az eseményekhez. Nem éreztem magam hősnek. még marad idő egy italra az ár visszavonulása alatt. Azon tűnődtem. Mögöttem Bannister híres és mélyen zengő hangja felidézte a történetemet. és tudtam. amint végzek kötelességeimmel.

hogy Matthew és Angela minden figyelmét a filmnek szenteli. mennyire érthetetlenül fárasztónak tart. hogy szokatlanul ellenséges módon viselkedtem. de ő nem akarta feladni. – Ami történt. amelyből mindenki megtudhatta. hogy újra megtanultam járni. – Most csak azt próbáljuk érzékeltetni. – Angela megállította a szalagot. – Jó ez a kis etnikai felhang – mormolta Matthew Angelának. Mint kifejtette. és közölte. hogy adjam áldásom a film többi részéhez. hogy a Sycorax idővel elnyűtte a köteleit. ugyan már! – tiltakoztam. Ezután még hozzátette. amint kiemelte a gazból és a pázsitra helyezte a Sycoraxot. a Sycorax. ahová egykor hazafias érzelmeitől vezérelve tört be. én azonban összeférhetetlen természetem folytán valamiért úgy próbáltam meg igazolni a kórházi kezelés céltalanságát. – Tudtam. Az egyik indiai ápolónő arról beszélt. mintha panaszkodott volna. ahogyan először láttam meg: elhagyatottan a fák és gyomok között. mert volt egy álma. úgy merednek a képernyőre. . és most az akarták tőlem. és a hangjával érzékeltette. Plant doktor jelent meg. hogyan írtak le.– Pontosan. Láttam. aki bólintott. amint elnézte. – De hát ez hazugság! – fakadtam ki indulatosan.” A képen megjelent a Sycorax. „Meggörnyedt a fájdalomtól – tudatta a nővér. és ez a film nyomon követi haladásukat. Láttam tíz rettenetes percet. együtt épülnek fel. és ezúttal sem hallottam ki a kijelentésből panaszos felhangot.” „Nick Sandman nem adta fel – úszott be Tony Bannister hangja. és arról álmodott. és Tony illő módon elnézést kért mindenért. Ez volt a munkájuk. mint ministránsok a feszületre. mint háborús hősre. mint az Atlanti-óceán távoli sarkában zajló értelmetlen csetepaté szokványos áldozatát. ami inkább vallana bűnözőre. A film elmesélte. a filmen pedig láthatóvá vált a hernyótalpas daru. mi mehet végbe benne. sajnálatos baleset.” A képernyő elsötétült. ez a nyersre vágott film. Békében hajózik el oda. és az iszapos folyópartra sodródott. – Ki találta ki ezt a szemetet? – Még bármin változtathatunk – felelte Angela közönyösen. ahogy járni tanulok. „Volt egy hajója. hogy harciasságomat némiképp ellensúlyozták a tisztességről és becsületről alkotott régimódi elképzeléseim. Nem úgy tűnt. „A hajó és az ember – hallatszott Bannister dallamos hangja –.” – Ó. hogy visszautazik vele a Falkland-szigetekre. – Újra megnyomta a gombot. mekkora szenvedést okozott neki. a legtöbb katonatiszt konformista. milyen lesz majd a kész film. – Bannister a kikötőmet akarta! Ő meg az rohadék búr vontatta partra a hajómat! – Csakhogy ezt mégsem mondhatjuk.

sötét szemekkel és olyan felhőtlen mosollyal. természetesen. hogy próbálja rendbe tenni a dolgokat. Bannister elvette a hajómat és a kikötőmet. amikor az ember golyót kap a hátába. – Legalább az apámat nem említik ebben az istenverte filmben – morogtam. – Az a fájdalmas – csattantam fel. Visszafordultam Matthewhoz és Angelához. – Pokolba az egésszel! – Visszafordultam az ablakhoz. – Erről már akartunk is beszélni magával. akit láthatóan feszélyezett az Angela és közöttem felizzó ellenségeskedés. Nadeznha Rómában. hogy egy felfuvalkodott képviselő felesége legyen. milyen vonzónak találtam eddig –. És most. de a francia lány már lement a kabinjába. Nadeznha csillogó estélyi ruhában. Nadeznha és Bannister Sydneyben. soha nem próbáltak belőle akarata ellenére tévésztárt faragni. Mr. ugye? – Ugyanazt az anyáskodó hangnemet ütötte meg. Nadeznha fényképeiből. Ez itt nem fájdalmas. akkor meg kell találnunk az anyagi eszközöket. – Tony erről nem tudott. Ha filmre akarjuk venni a hajó újjáépítését. ki fizet a Sycorax felújításáért? Angela töltött magának egy kevéske Perrier ásványvizet. méghozzá elég nagylelkűen. Nadeznha és a testvére Cape Cod-ban. – Mi. amelyből arra következtettem. – Angela lekapcsolta a készüléket. hogy ezt lehetővé tegyük. és annak csonkjával rágyújtott a következőre. Nadeznha vízhatlan tengerészköpenyben. hogy ne legyen balhé az egészből.– Hát ennyi. Sandman. – A volt feleségemtől – javítottam ki –. És azt önnek is el kell ismernie. ahol Bannister egész kiállítást rendezett be elhunyt felesége. – Matthew. amíg ki nem sétált az életemből. ezt a hülyeséget akarja megetetni az emberekkel! – Tony jóhiszeműen bérelte a Lime Wharfot az ön feleségétől – közölte Angela. aki jogszerűen csak addig intézkedhetett a nevemben. ha szabad ezt mondanom. míg végül egy rendkívül rideg pillantással végigmért. Egy pillanatig azt hittem. nem fog válaszolni. – Ez itt tömény baromság. amely már a kórházban is az őrületbe kergetett. – Csak úgy kíváncsiságból. – Nem volt túl fájdalmas. Nadeznha a tengeren. Elsántikáltam a szalon túlsó végébe. Nadeznha gyönyörű teremtés volt. – A készülék felé intettem. . végére ért cigarettájának. és indulatomban még azt is elfelejtettem. A bordáim megsajdultak a kötések alatt: – Mi? – Ez egy televíziós produkció.

Úgyhogy vigyék vissza ezt a szemetet Londonba. – Nincs az a pénz. csak előbb még ki akarta élvezni a vendégszeretetét. Személyesen biztosította róla. hogyan találkozhatott Bannister és Melissa. Bannister hozza helyre a kárt. aki megkapott egy érdemérmet. hogy nincs gazdája. – Elfogadta Tony vendégszeretetét. Állíthatja. hogy ezzel meggyőzheti őket? – Tönkretette a hajómat! – Ne legyen nevetséges! Biztosították róla. hogy mindez akarata ellenére történt? Vagy akár ez? – Körbemutatott a fényűző termen. Nick? – kérdezte Angela. hogy menekültem a nyilvánosság elől. hogy kezdettől fogva be akarta perelni Tonyt. és azt szeretném. – Gúnyosan elmosolyodott. – Nézzük a kérdést egy kicsit másként. – Gondolja. Apám biztosan lelkesen fogadna egy ilyen csavart. és közöljék Bannisterrel. de nem én. – Nem – jelentettem ki. hogy küldje csak el a csekkemet. Nem akarom. Más dolgok foglalkoztatnak. csak egy istenverte bolond. Azon tűnődtem. Nem akarok pénzt keresni olyasvalamivel. – Bannister vágta haza a hajómat. hogy létezik olyan bíróság. – Az elmúlt két évet azzal töltöttem. aki nem vagyok. Gondolja. az elektronikus vackokon és a hatalmas kandallón. Rohadj meg. hogy egy búr megfossza minden értékétől. kedves. akit meglőttek. mint az ember. hogy ez a karcsú és gyönyörű teremtés egy skorpió fullánkját rejti drága ruhái alatt. – Természetesen harcolhat az igazáért. Az első tíz perc máris elkészült a filmből. Miért kellene a tévében mutogatnom magam. A hajója az ő pázsitján áll. Sandman. azután Angela felállt és az ablakhoz lépett. a süllyesztett úszómedencén. Négyszemközt. El tudja ezt képzelni? Nem akarom életem hátralévő részét úgy tölteni. amelyik elhinné. – Az ön felesége biztosította Tonyt arról. amit nem érdemeltem meg. hogy akkor . gondoltam magamban. Nem vagyok hős. Néhány pillanatra néma csend lett. amikor az egészről ő tehet? – Lenne kedve egy whiskyhez. és végül egy tévétársaság fizet azért. hogy olyasvalakit csináljanak belőlem. hogy újra összerakják? Egyszerűen elképesztő. s végül arra jutottam. – Most kezdtem csak látni. de nem mondtam ki. Mr. – Nem? – érdeklődött Angela árnyalt mosollyal. – Az utolsó szót gúnyosan megnyomta. hogy a hajó gazdátlan. ha békén hagynának. azután hagyta. Maró gúnnyal mért végig. és nem fogok szerepelni a filmjükben.Akkor hát nem is Bannister fizet a Sycoraxért? Ő vontatta szárazra. Figyelemre se méltattam a megbékítésemre tett erőfeszítést.

Matthew! – Angela nem vette le rólam a szemét. hogy ilyen hírességgel gazdagítsa hódításainak gyűjteményét. hogy túlreagálta a dolgot. – Számítóan. Új reményt ad azoknak. aki a szart is kiverte belőlem? – Az nem Tony utasítására történt. odalépett az asztalhoz. Fanny azt hitte. és azt akartam. – Az irónia lepattant Angeláról. Nick. – Nos. Felteszem. mert azt hitte. Bannister megígérte. azzal érvelt. hogy ejtsem el a vádat Mulder ellen. – És hol van most ez a Mulder? – Tényleg nem tudjuk. kaptam róla. kihívó tekintettel meredt rám. és elvett egy cigarettát Matthewtól. megsebzett engem. igen – felelte Angela. – Akarjuk ezt a filmet. Borzasztóan fájt. noha az nem is volt az övé? – Ha maga mondja – válaszolt óvatosan Angela. Elmeséli egy olyan ember történetét. – S mindeközben maga a lehető legjobb körülmények között épülhet fel. Mulder megsebezte a Sycoraxot. . tudja. – Két törött borda szerintem is túlzott reakció. ám azóta semmi hírt nem. csak hogy lekezelő lehessen. hogy megbűnhődjön érte. mi? – Mi a válasza.történhetett. amíg alá nem írja a szerződést. de én elutasítottam az ajánlatot. és ráveszi. akik maguk is szenvednek. nem kedvességből. hogy a javításhoz szükséges anyagok egyike sem fog megérkezni ide. ha tisztában van azzal. Amikor nem feleltem. – És a közreműködésért is fizethetünk – próbált bátorítani Matthew. – És Bannister embere volt az. Bannister arról is meg akart győzni. ha a Sycorax újra a régi lenne? – A pokolba is. Odafordultam a Sycorax felé. de abban egyetérthetünk. Nagyon őszinte és elgondolkodtató film lesz. Melissa valószínűleg alig várta. ráadásul kap egy gyönyörűen újjáépített hajót. – És Melissa bérbe adta neki a kikötőt. szeretné. amikor Bannister ki akarta bérelni a kikötőt. aki véghezvitt valami fontosat. hogy juttassa vissza a kitüntetést. hogy szárazon kellett látnom. – Hangja maga volt a józan tárgyilagosság. Nick? – A keresztnevemet használta. ha már nem fenyegeti semmilyen veszély. Rágyújtott és felém fújta a füstöt. – Fogd be. hogy igen! – Akkor jobb. A fájdalom és kétségbeesés felett aratott diadalról szól. hogy gazdátlan? – Ezt mondták neki. el akarja lopni a csónakot. hogy megpróbálja utolérni Muldert. – Nos? – kérdezte Angela hűvös hangon. hogy Fanny valószínűleg csak akkor tér vissza. – Tisztázzuk a dolgokat! Bannister azért vontatta szárazra a hajómat.

Csakhogy Mulder büntetése és a Sycorax felépülése két külön ügynek számított. Biztosítási formanyomtatvány. – Szerződés a Bannister Productions Ltd. Ezért nem kap beleszólást az ilyen kérdésekbe. – Milyen jogaim lesznek? Angela a homlokát ráncolta: – Jogai? – Hogy beleszóljak a filmbe. Mi pedig pontosan ezt mondjuk el. Lehetett bármilyen jó katona. hogy nem beszél más televíziós társaság vagy sajtótermék képviselőjével. És egészségügyi alkalmassági nyomtatvány. . amely a film gyártását végzi. amíg a film el nem készül. Nem hagyhatom. hogy meghajoljunk bármely politikus vagy közszereplő akaratának. – Nos. Ha így tennénk. s úgy tűnt. az igazságot. egyszerűen csak nem ez szerepel a terveimben. Higgye el. – Angelát láthatóan irritálta a késlekedésem. ahol ceruzával megjelöltem. Nem mintha félnék visszamenni. azután felém nyújtotta a tollat. Próbáltam követni a jó tanácsot. – Ledobta az utolsó papírívet is. Nick. hogy a mi szakmánk lényege az információ formálása és továbbítása. – Én nem nevezném átkozott filmnek – közölte mogorván. – Szabványos szerződés valamennyi. ez utóbbit csak akkor érhetem el. hogy olvassunk el mindent. – A keretszerződés. – És hagyok itt belőlük egy példányt. hogy kontrolláljon bennünket. Tudnia kell. Új-Zélandra akarok vitorlázni. amikor az el akarja hallgatni az igazságot. – vel. Ezt meg is mondtam. hadd magyarázzak el valamit. azután legyen olyan szíves és szignálja a két szerződés további oldalait is. de a szerződés sűrűn telegépelt oldalain egymást érték a járulékos jogokat és követeléseket tartalmazó bekezdések. Elvettem a tollat és leültem. vissza akarok térni Falklandra. – Írja alá azokon a helyeken. Angela elnyomta félig elszívott cigarettáját. – Szerintem nagyon megindító és igaz emberi történet. és nincs szándékunkban bárkinek is átadni a jogot. a televíziózáshoz aligha ért. – Beszéd közben szétválogatta. mi pedig továbbadjuk a világnak. Kötelezettségvállalás. és az asztalra dobta valamennyi dokumentum három másolatát. Maga elmondja az igazságot. – Akkor talán aláírná a szerződést? – Kinyitotta a táskáját és nagy kötegre való iratot húzott elő. Ehhez nem volt mit hozzátenni: – Értem. s láthatóan felingereltem Angelát. rá lennénk kényszerítve. mielőtt aláírnánk. – Szerkesztői jogosultságokra gondol – közölte Angela tárgyilagosan. ha megígérem Angelának ezt az átkozott filmet. ebben nagyon jók vagyunk. hogy azt mondják.

amikor végleg sarokba szorították. Mindez csakis az én hibám volt. Gyötrelmes élmény volt. azután szignáltam a külön lapokat is. hogy gyümölcsöző lesz az együttműködésünk – bólintott kimérten –. mit érezhetett Menendez tábornok Port Stanleyben. Aláírtam mindhárom szerződést. Sandman kapitány. asszonyom? Ügyet sem vetett a vaskos gúnyolódásra. Aznap éjjel megnéztem a The Tony Bannister Showt. Matthew? Otthagytak. aki ellenjegyezte mindet. Két jókora adag ír whiskyvel bevettem négy aszpirint. amelyről már-már sikerült elhitetnem magammal. hogy ma este tekintse meg Tony műsorát. – Remélem. Igazság szerint mindig is zavarónak találtam megváratni az embereket. – Akkor kedden. – Ez azt is jelenti. amíg én az apró betűs részt böngésztem. merre találom. Angela megtorpant. Szüksége van vízálló ruhákra? – Megvan a sajátom. Ez olyan bizalmatlan légkört szült.– Hát persze – sóhajtottam. Engedélyezi. Ismeri? – Ott nőttem fel. hogy mindig szeretném tudni. és különben sem értettem a jogi nyelvezetet. és elfogadjam. – Most már megkapom a fát a Sycoraxhoz? – Jövő héten érkezik. és nyilvánvalóan nem tetszett neki. A fényűző ház magányában erőt vett rajtam a kísértés. amikor kihajózunk a tengerre. A helyszín a városi kikötő. Akkor kedden. Kész vagy. soha többé nem tudok majd rendesen járni. – Tudatában van annak. Nick. – Hogy a rendelkezésünkre áll. Sandman kapitány? – Hogy megcsinálom a maguk filmjét – feleltem. – Kiléptem a seregből. hogy kétségbe essek. hogy lássam a gyerekeimet. – Holnap Londonban leszek – vontam meg a vállam –. és nem menekülhetett semerre. Valamilyen okból a hátfájásom úgy döntött. – Akkor kedden találkozunk – közölte –. míg jobb lábam. délben találkozunk. – Már nem vagyok kapitány – tudattam. – Első alkalommal – fordult vissza hozzám – jövő kedden. mit írt alá. elernyedt és meggémberedett. és együttműködik velünk a film sikeres befejezése érdekében. – Angela különválasztotta és felém nyújtotta a saját példányaimat. és én kezdtem érteni. amit látott. és addig is javasolnám. Matthew és én magunktól is kitalálunk. de egyik . – Angela odalökte a dokumentumokat Matthew elé. hogy meggyógyult. kiújul és belobban. Kék szemével végigmért.

amióta Bannister házában vendégeskedtem. Megfigyeltem. Az éjszakai programot ősztől tavaszig a késő esti hírek után adták. Amikor a kórházban találkoztunk. Azon az éjszakán a legújabb széria utolsó darabját sugározták. azután újra felhangosítottam a tévét egy komikus kedvéért. Nem kellett tévébolondnak lennem ahhoz. amelyikben a St. mikor. A műsor végén Bannister azokról a filmekről beszélt. hogy mindig meleg időben forgat. rockbanda és lelkes közönség. hogy észrevegyem. felidézte veszteségét. és megfogadta. miért tartják a szakma királyának. Szokványos esti showműsort láttam. amíg a rockbanda a húrok közé csapott. amelyeket a közelgő nyári hónapokban tervez leforgatni. szellemesebbnek tűnt ördögi hivatása többi művelőjénél. Hamisítatlan méltósággal beszélt halott feleségéről. lévén jó néhány műsort megnéztem a tévében. Bannister hatalmas társalgójában néztem a műsort. lemerül ősi hajóroncsokhoz. Már korábban megtudtam. részt vesz az idegenlégió kiképzésén. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelméről számolt be. Rendelkezett azzal a természetes és közvetlen bájjal. s a szófán fekve igyekeztem meggyőzni magam arról. hogy kiszellőztessem a helyiségből a cigarettafüstöt. Levettem a hangot. hogy személyesen ismerhetem. azután egy brit politikus következett. hasonló szellemben fogant filmek közül is kiemelkedett az. hogy csak képzelem jobb lábam hirtelen gyengeségét. amint Bannister hegyet mászik. és szinte valamennyi filmjével gondosan felépített képét csiszolgatja. amelynek csupán egyetlen igazán érdekes szereplője akadt – maga Tony Bannister. Élvezettel figyeltem Bannistert munka közben. hogy az asszony emlékére idén győzelemre fogja vezetni a Wildtracket. de ma este még harmincnak is alig tűnt. Bannister első vendége egy amerikai színésznő volt.sem segített. Nyitva hagytam az ablakot. Az idei. Pontosan tudtam. bár egyikük sem nyerte meg tetszésemet. kedveltem a fickót. a negyvenes évei közepén járhat. és Bannister műsorára kapcsoltam. A pokolba is. és büszke voltam rá. A képernyőn eközben . úgy véltem. mennyivel fiatalabbnak látszik a képernyőn. átlagos és jól begyakorolt mutatványt. aki könnyű géppuska sebességével ontotta magából a poénokat. ezután végképp átadtam magam az önsajnálatnak. Megbízhatónak és szavahihetőnek tűnt. Látni lehetett. amely ideális közvetítővé tette őt a közönség és a vendégül látott csillogó hírességek között. ami még érthetetlenebbé tette Angela Westmacott megkeseredett cinizmusát. azzal az elevenbe vágó szellemességgel és megnyugtató kisugárzással. Bannister ragaszkodott a jól bevált formulához: maroknyi ünnepelt híresség.

Egy olyan emberről. – Idén ősszel elmondunk önöknek egy újabb igaz történetet. Erre a nyárra még egy nagyon különleges filmet tervezek – mondta éppen –. de elboldogul bármilyen viharban. s állítható mélységű hajótőkével is rendelkezett – kétségkívül fürge. ék alakú. az árbocoknak ütődő csigák zaját. amikor elkap egy igazi atlanti-óceáni orkánt. miért egyeztem bele ebbe az átkozott filmbe? Természetesen csakis a Sycorax kedvéért. Lehunytam a szemem. amint lehemperegtem a szófáról. – A közönség tapsviharban tört ki. istenverte barom vagyok. hogy lekapcsoljam a tévét. hogy elmesélje történetét. lapos fenekű. Gyakran elhajóztam a Farley hajóépítő műhelye mellett. mégis olyan ostobának éreztem magam. Egyenruhát viseltem. a hősies bátorságról és az akaratról. amint a kitartóan erősödő fájdalomhullám végigörvénylett a gerincemen. Hallottam odakint a folyón ringatózó hajókat. vélhetően azon a napon. és nekem le kellett mondanom az újabb adag fájdalomcsillapítóról. A kép visszaváltott a stúdióra és Bannisterre. – Egy olyan emberről – folytatta Bannister –. ezúttal mégis beleegyezett. s ezzel támaszt nyújtson azoknak. A gyár legnagyobb szériában gyártott modellje. a Viktória-kereszttel kitüntetett Nicholas Sandman kapitány. a több mint 19 méteres változat. Pokolba az egésszel! Lecsavartam a whiskysüveg kupakját. Fájdalom nyilallt a hátamba. amely világszerte vonzza a vagyonos vásárlókat. – A képernyőn megjelent a fényképem. csak épp nem szeretnék a fedélzetén tartózkodni. – Mit csináltam. amikor a kitüntetést átvettem. Az olyan nagy merülésű. A Sycorax talán nem fürge. – Szóval ezért csinálta? – hallottam meg Harry Abbott nyomozó kaján hangját. mint a Sycorax. az ismerős hang bosszússá. Harry? . azután sokáig megkeseredett némaságba burkolóztam. amelynek főszereplője hazánk talán legvisszahúzódóbb háborús hőse. aki szerényen visszahúzódott.megjelent a hajó: brit építésű Farley 64-es versenyjacht. Zihálva fogadtam a váratlan gyötrelmet. és sosem próbálta gazdagságra váltani nehezen kiharcolt hírnevét. bármilyen alkalomra megteszik. nehéz hajók. tolókocsiban ültem. A telefon abban a pillanatban megcsördült. aki eddig minden módon kerülte a nyilvánosságot. – Legalább már tudtam. akik hasonló körülmények közé kerültek. Az isten verje meg. miért mondta Angela. jellegzetesen modern hajó volt. és megcsodáltam a merülési próbáknak alávetett karcsú vonalú motorosokat. magányossá tett. hogy nézzem meg a ma esti műsort.

hát ezt csinálta. hogy elég erős leszek egymagam belehajózni a végtelenbe. Nemsokára megkapjuk a papírokat is. – Tudok róla. hogy maga visszavonta a vádjait. most már maga is a nagy ember barátai közé tartozik. A papírokból kiderült az is. – Én ugyan nem! – Akkor hogy lehet. hogy Bannister vigyáz az övéire. hogy maga nem is tud az egészről? – A francba. azóta ott van. birtokában van a maga aláírása. – Akkor mivel foglalkozik. Azt állítja. Harry? Sokáig nem felelt. – Ha ennyire tudja – csattantam fel –. Bannister mindvégig megesküdött arra. hogy lecsapta magát. akkor miért nem küld ki valakit. hogy aki kutyával fekszik. És mindvégig hazudott. Nick. Harry? – Jó éjt. – Mit csináltam. azután megkerestem a szerződésem saját példányait. hogy bármilyen jogi keresettel élhessek a film gyártását végző cég bármely alkalmazottja ellen. Nick! Letettem a telefont. bolhákkal kél. amelyet olvasatlanul aláírtam és láttamoztam. én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. Miután az ablakhoz értem. hogy a tévétársaság ügyvédje hívta fel az irodánkat? – És mit mondott? – Természetesen azt mondta. Úgy véljük. Nick. és erre azt kell hallanom. az a vadbarom Bannister londoni házában tartózkodik. Nick. – Szép hízott bolhák – sóhajtott fel Harry. – Ha esetleg érdekelné. igyekeztem meggyőzni magam arról. hogy sejtelme sincs arról. – Még nála van a plecsnije? – Igen. aki egy személyben felelős a film elkészítéséhez szükséges vízi járművek felszereléséért és biztonságos üzemeltetéséért. és felteszem. az egyik záradék értelmében minden további feltétel nélkül lemondtam arról. hogy Fanny Mulder hajózási szakértőként a produkciós csapat tagja. nyilván próbálta felmérni. – Mondtam. belemeredtem . mennyire hihet az ártatlanságomban.– Mondtam. Hiszen igazi tévésztár lesz magából. – Visszavonta a vádat Fanny Mulder ellen. hogy tartóztassa le a rohadékot? Abbott kivárt a válasszal. és csakugyan. Odabicegtem az ablakhoz. merre lehet Mulder. – Hirtelen eszembe jutott valamennyi oldal. nem igaz? Csak azt ne felejtse el. s miközben fokozatosan a jobb lábamra tettem át a testsúlyom.

mint gyengének mutatkozni. amellyel harcra lehet késztetni a vonakodó ellenséget. és eltöprengtem azon a stratégián. azután pedig a földbe döngölni mindenkit a hátunk mögé rejtett bunkóval.az éjszakába. . könnyű győzelemmel kecsegtetni. Engem épp most döngöltek a földbe. Nem kell mást tenni.

hogy felhívom telefonon. és ezúttal le sem vettem az ujjamat a gombról. láthatóan felháborította viselkedésem. és megnyomtam a csengőt. Fekete nadrágot és mellényt viselő vékony. Nem tettem rá jó benyomást viseltes farmeromban. Egy cseresznyefa hullajtotta fehér szirmait Bannister fényűzőnek tűnő háza előtt. – A szakképzett szolgák gőgös tartózkodásával kezelt. Másnap reggel felszálltam az első londoni vonatra. szakadozott tornacipőmben és kopott vadászkabátomban. Bannister háza? – követeltem a választ. uram. ezért igencsak sietnem kellett. de nem adtam neki időt a tiltakozásra. virágszirmoktól illatos tavaszi délelőtt köszöntött ránk. Dél körül kellett felvennem a gyerekeket Melissa kensingtoni házának hátsó bejáratánál. uram. Talán az idő miatt éreztem jobban magam – gyönyörű. kellemesen meleg. hogy időben értesíthesse a rendőrséget. úgyhogy hívassa csak ide. amennyiben a behatoló áttörné a bejárati ajtó védelmi vonalát. A földszinti ablakokat kivétel nélkül rácsok védték. – Most már ezen megyek be – közöltem –. ez be is vált. miután átböngésztem a dolgozószobájában talált iratokat. a Viktória-kereszt kitüntetettje. – Mr. mielőtt válaszolt volna. így a fülsiketítő hang egy pillanatra sem szűnt meg. – Ez itt Mr. – Nevem Nicholas Sandman kapitány. Alaposan végigmért. de így sem értem el Richmond Greenig tizenegy előtt.2. A hátam most is fájt. kezével máris a riasztórendszer rejtett pánikgombját kereste. de az előre figyelmeztetett ellenség egyenlő a felkészült ellenséggel. mint előző éjjel. s bár „uram”-nak szólított. mert az inas elvette kezét a gombról. – Mr. Mulder a garázs melletti külön bejáratot használja. kopaszodó férfi nyitott ajtót. Megvárhatom valahol? . de korántsem annyira. Újra csöngettem. Csak akkor hagytam abba a csengetést. Bannister még nincs fent. amikor meghallottam a retesz és a láncok zörgését. A tej és a napilapok már a lépcsőn hevertek. – Teljes címemet és a megnyugtatónak szánt hangnemet használtam. fejezet Könnyen megtaláltam Bannister londoni házának címét. Arra gondoltam. és ezt a hatást az impozáns homlokzat jól látható részén elhelyezett riasztó is erősítette. Felkapaszkodtam a lépcsőn. – Valójában Fanny Mulderhez jöttem.

és amint tud. a búroknál ez is elmegy bocsánatkérésnek – ha tudja. – Hallotta. A szobát gyönyörű bútorokkal zsúfolták tele. hogy nyomorék. uram? – Nem. Az íróasztalon Nadeznha Bannister egy fényképe. – Van magánál valami. Ha ezt választja. cukor nélkül. – Értesítettem Mr. amíg a kávéra vártam. – Nem tudtam. míg a szemközti falat akvarell tájképek borították. – Attól tartok. csatlakozik önhöz. utóbbin jókora betűkkel a Wildtrack név díszelgett. . Nem válaszolt. – De ettől még tartozik egy bocsánatkéréssel. hogy itt van. legalább három négyzetméteres üvegasztal. a rendőrök és a bányászok elkeseredett csatát vívtak egymással a kokszlerakatok és fejtések környékén. – Mi az? – kérdezte kurtán. – Az inas jókora ezüstös termoszt helyezett az asztalra. csak egy bordámat töri el. a kandalló felett színpompás impresszionista festmény függött. A kijelentés láthatóan sértette az önérzetét. ameddig várakozik? – Méghozzá jó nagy bögrével. ezekkel ütöttem agyon az időt. Ez azt jelentette. Felteszem. csak fenyegető pillantásokkal méregetett. uram. hogy ha Mulder menekülni akar. vasgyúró lapátkezeivel. Mulderrel. A tavaszi napfény rávetült a súlyos kárpitokra. A kandalló előtt drága. – Gyanakvónak tűnt. – Alig láthatóan meghajolt és távozott. Tejjel. de végül felbukkant farmerjában és pulóverében. Addig is elolvasná a mai lapokat. uram. – A kávéja. mögötte elektronikus szerkezetek garmadája.– Természetesen. azután megrázta a fejét. hogy visszavontam a vádat maga ellen. akárcsak Bannister devoni házában. naptól és vízpermettől cserzett arcával. félrevonta a sötétítőfüggönyöket és kinyitotta az ablaktáblákat. ami nekem kell. ember. uram. Egy hónapja tartott már a bányászsztrájk. Az előző napi újságok feküdtek rajta. Vártam. uram. Muldert az ittlétéről. Mulder is alszik. Mogorván és hatalmasan tornyosult fölém. hogy nyomorék vagyok. végtelen magabiztosságával. Elmosolyodtam. Mulder azonban másként döntött. csak a főbejáraton át teheti. uram. Tíz percen át váratott. ha elrohan. Fanny? – Hallottam. – Bevezetett egy pompás terembe. Van a háznak hátsó kapuja? Az inas habozni látszott. Fanny. Óhajtana egy kávét. csak fel kell hívnom a rendőrséget. lekerekített peremű füstüveg lappal. – Tudatom Mr. Fanny. még Mr. és így látnom kell. de végül közönyösen vállat vont.

A kandalló fölötti képpel folytatom. hogy Fanny odadobta nekem a kis tokot. Fanny. felkaptam az ezüsttermoszt és lecsaptam vele. fakó fényű bronzkeresztet. – Egy perc negyven. és megnéztem a bordó szalagos. – Á! – Bannister alighanem csupasz volt a selyemköntös alatt. hogy összeszedje magát. hamutartók hullottak bele az üvegtörmelékbe. és alig néhány másodperccel azután. – Két perce van. hogy előkerítse azt az érmet. Magazinok. – Felpattintottam a dobozka fedelét. Mr. nagyobb erővel vágtam oda. Vagy már meg is találta a vevőt a medálomra? Tagadni próbálta a nyilvánvalót: – Miféle medáljára? Odaléptem az üvegasztalhoz. hogy még mindig a birtokában van. Színpompás selyemből készült fürdőköpenyt viselt. Fanny elszörnyedve meredt az üvegasztal roncsaira: – Maga megbuggyant! – Már csak egy perc ötven. – Krisztus könnyeire! – Egy pillanatig azt hittem. és láthatóan komoly gondot okozott neki. – Ne nyúljon semmihez! Azonnal hozom! A kitüntetés egy percen belül megkerült. ember! Hozom! – Kétségbeesetten hadonászott a kezével. de elsőre megrepeszteni is alig bírtam az edzett füstüveget. . nekem fog ugrani. – Azt mondta nekem. Mulder vonakodott elismerni. maga Bannister bukkant fel az ajtóban. – Mindjárt itt lesz. hogy be kellett vetnem a meggyőzés eszközeit. merre lehet Fanny – vádoltam meg. Lecsavartam a kupakot és lefordítottam az edényt. száraz virágok. majd még nagyobb elképedéssel fordult felém. hogy fogalma sincs róla. maga szemét fattyú. – Borzasztóan sajnálom. de csak dermedten állt az ajtónyílásban. máskülönben összetörök mindent. van magánál valamim. A forró kávé és a hűtőréteg finomra zúzott cserepei kiömlöttek a finom szőnyegre. és elszörnyedve meredt az asztal helyén talált romhalmazra. és ezúttal sikerült ripityára törni a drága üvegasztalt. Másodszorra ezért magasabbra emeltem a behorpadt fémtermoszt.– Azt mondtam. de ön nyilvánvalóan nem fáradt vele. – Sandman kapitány? – Jó reggelt! – köszöntöttem előzékenyen. Megnyerő mosollyal fordultam újra Fanny felé. hogy visszakapjam a kitüntetésemet. – Azért jöttem.

– Még annyit akarok mondani. hogy be is tartsa. hogy kiengedjen az ajtón. aki elinalt. hogy sietne? Otrombának és faragatlannak éreztem magam mellette: – Sietek. – Meg se próbálta leplezni megvetését. láthatóan ő sem hordott alatta semmi egyebet. csakis a támadásban. – Csakhogy aláírta a szerződést. Nick – próbálkozott Bannister egy erőtlen magyarázattal. Pierre-en. – Aláírta a szerződést – ismételte –. de az ő felbukkanása belém fojtotta a szót. szükségem van rá. Még így. és sietve igyekezett bevetni. hogy nem szándékozom részt venni a filmjében. miért viselkedett mindig ilyen fensőségesen. – Vagy jól értettük. – Óhajt másvalamit is tönkretenni a szobában. – Fanny csak az elmúlt éjjel érkezett. És most jó napot. nem tudta tovább folytatni. hogy fel fogja rúgni a szerződést? – Hétfőn beszélni fogok erről az ügyvédemmel. Utálkozva nézte a romhalmazt. A haját kibontotta. Fanny! – csattant rá Mulderre. higgye el! – Inkább választom a csekket – közöltem. – Mindent meg tudok magyarázni. – Bannisterhez hasonlóan ő is selyemköntöst viselt. smink nélkül is gyönyörűnek tűnt. Az ügyvédje bizonyára szívesen felvilágosítja a következményekről. – Ha győzni akarok a St. Megbízom az ügyvédemet. – Tegye azt! És miután eleget vesztegette erre az idejét és a pénzét. és elvárom. Mr. Természetesen beszélni akartam önnel erről… – Sajnálom. Mr. – Ez a film egyszerűen csodálatos lesz. Most már értettem. – Kifelé. de miután a saját csapdájába esett. Hacsak nem hajlandó most azonnal megírni azt a csekket. vele osztozott a hatalmán és az ágyán. az aranyló fürtök szabadon omlottak a vállára. és akárcsak a férfi. Sandman? – Angela nem hitt a magyarázkodásban. Sandman! . azt szerződésszegésnek fogom tekinteni. nekem sikerült megtalálnom – eltettem a kitüntetést a zsebembe. Sandman. – Hátrébb lépett. de sietek – fojtottam belé a szót. – Mint láthatja. kedden délben legyen ott a kikötőben. Mr. – Nick! – Bannister sértett hanghordozása jelezte. – Akkor nem is tartóztatjuk tovább.– Én… – kezdte. milyen fájóan félreértettem a szándékait. – Bannister végre rátalált megszokott vonzerejére. maga Anthony Bannister a szeretője. hogy személyesen önnek küldje el a Sycorax helyreállítási költségeinek számláját. – Szükségem van Fannyre. Nick. – Ha kedden nem lesz ott a kikötőben. – Angela Westmacott lépett a szobába. Egészen mostanáig én irányítottam a társalgást. – Azt akarja mondani.

hogy elraboltad őket? – Mint a palát karcoló gyémántnak. nem akarsz az anyagi problémáiddal untatni? – Az anyagi problémáim többé nem tartoznak rád. de ez mit sem változtatott a lényegen. hogy Mands és Pip valami állami iskolában kallódjanak. mint ő. Nick. a két távoli állomáshely magyarázza. Sosem szerettem ezt a hangot. Melissa felvett egy parányi ráspolyt. és Németországban. és nem várhatod el Johntól. – Nagyon is rám tartoznak. – Vagy azt akarod. Gondolkodj egy kicsit. Melissa kegyeskedett fogadni. és hirtelen féltékeny lettem Anthony Bannisterre. gondoltam. Nem az ő gyerekei. – Remélem. méreg minden szava. Mands egy tisztességes bentlakásos iskolára vágyik majd. azután fintorogva mérte végig ruhámat. olyan volt a hangja. – Megbízást adtam a banknak. – Elborzadtam a becenevektől. Tudod. hogy ő fizessen. – De néhány év múlva. Teaidőre biztonságban visszajuttattam a gyerekeket a svéd dajkához. amikor Amanda született. miért nem lehetett beleszólásom a névválasztásba. – Nem akarok ruhára költeni – vontam meg a vállam. Engedte. .Kiléptem a napfénybe. – Remélem. Nick. mintha ez bármit is számított volna. míg Piers alig töltötte be a négyet. Angela bizonyosan egy harapós szuka. amelyeket Melissa a gyerekekre aggatott. amit a ruhákra költhetnék. – Te sem akarhatod. magamnak pedig a whiskyt. amikor Piers megérkezett. Nick? Mert manapság mást se tanítanak a londoni iskolákban. Pokolba az ösztönökkel. Amikor meghallotta a hangunkat a konyhában. Hat évével Amanda volt az idősebb. és csiszolgatni kezdte egyik körmének ívét. Vagy már elfelejtetted? – A tandíjak – artikuláltam ugyanolyan gonddal. – Nem mintha lenne pénzem. amiért veled látták őket. – Viszont a képviselő úr annál gazdagabb – érveltem. a kölykök nem neheztelnek. hogy bigott kommunisták legyenek. a tandíjak. – Már elkezdtem fizetni a tandíjukat – védekeztem. Nem gondolták a járókelők. Piers pedig a Dragonba megy. mégsem tartott vissza a házasságtól. Azután természetesen Etonba. Belfastban jártam. mégis én éreztem magam féltékenynek. Melissa felsóhajtott. hogy kitöltsem neki a martinit. édes.

Elmosolyodott. Gyönyörű teremtés volt. Nick. noha igyekezett ezt nem mutatni. De hát te sem vagy éppen az. nem igaz? Gondolod. El tudom képzelni. a kórházban nem sokat változott a vérmérsékleted. hogy győzelmet ért el már az első ütközetben. mint én. mekkora kő esett le anyus és papus szívéről. Mosolyogva fordult felém. tetszett neki a válasz. és én. s amint elpárolgott. amíg te élsz – tette hozzá. Tonyt? Tudod. s pontosan a megfelelő időben hagyta el a süllyedő hajót. – Szinte kéjesen ejtette. hogy a tengerészek a gyengéim? . – Múlt éjjel láttalak a mozgó tapétán. – Papus legalábbis nem fizet addig. agyafúrt kis patkány volt. hogy készítenek rólad egy tisztességes filmet. – Úgy értettem. – Tehát. hogy engem is meg akarnak hallgatni? – Miért nem kérdezed a barátodat. Ő az apám vagyonát látta bennem. – De igen. – Melissa felvont szemöldökkel tanulmányozta a körmét. Azzal váltottam meg a helyeteket ebben a palotában. – Meglehetősen jól ismerem Tonyt. – Csak nem féltékenység bujkál a szavaid mögött? – kérdezte édesen. – Melissa mindig így hívta a szüleit. akit teljesen elbolondított a fizikai vágy. és készen állt a békekötésre. – Mégis mit akarsz még? – Odaléptem az ablakhoz. Én ekkor már a kórházhajón voltam. Emellett. amit a plecsnim mellé kaptam. nem igaz? És ez esetben újra be kell hogy pereljelek. Messze agyafúrtabb. láthatóan elégtételt okozott neki. majd úgy döntött. Mit tehetnék még? Adjak vért? Vagy szívesebben kisütnéd az egyik vesémet reggelire? – Látom. és hozzáment egy igazi képviselőhöz. Azt hiszem. Melissa volt a leggyönyörűbb patkány. a nagyon közeli barátodat. Gondolod. – Tiéd az egész nyavalyás nyugdíjam. – Bárdolatlan fickó? Velem nagyon is szívélyes. anyusnak és papusnak. ha minden pénzed abba az ostoba hajóba fogod ölni. nem találod? De persze átkozottul jól házasodott. – Némiképp bárdolatlan fickó. akkor nem marad elég a tandíjakra. hogy nem eléggé kifinomult. s így különleges jelentéssel ruházta fel a „meglehetősen” szót. tényleg rendes tőlük. ami szörnyen unalmas lesz. hogy közel tökéletesre sikerült. És persze ő is a tengert járja. Melissa egyenesen a válóperes ügyvédhez ment. Nekiszegeztem mutatóujjam a halántékomnak: – Bang. amit átutalnak a nyavalyás tandíjukra. kizárólag emiatt vettem el. Nick. Melissa veszedelmes pillantást vetett rám.– Anyus és papus se fog fizetni. amikor Melissa végre megszabadult a rosszhírű sittes fiától.

– És ha már pénzről beszélünk – tettem hozzá –. – Szerintem ez nagy felelőtlenség tőled. és Mrs. amit nem volt szabad meggondolatlanul eltékozolni. nyáron a stukkódíszes homlokzat fehéren izzott a napfényben. Tony gyengéje egy búr vadbarom. és a szavaimmal elértem annyit. hogy Kensington túlságosan messzire esik a képviselőháztól. amit a kikötő után szedtél be? . Melissa számára a szóbeszéd olyan aprópénz volt. hogyan kovácsolhatna magának előnyt a részletekből. Nick? – Halat kaptak és sült krumplit. hogy a barátod. A rókalyuk ez esetben nem volt más. – Ki az? – erősködtem. hogy miután bedobtam a gránátot a látszólag üres rókalyukba. – Jól érezted magad a gyerekekkel? – A Holland Parkba mentünk. és a nagy kék szemek gyanakodva mértek végig. hogy minderről én is tudok. nem származhat előnye abból. – Mégis mit kellene adnom nekik? Avokádópürét? Ennyit engedhetek meg magamnak. amely bámulatos részletességgel őrzött meg minden pletykát. Makyns londoni otthona egyike volt a magas és gyönyörű stukkóhomlokzatos épületeknek. ha megosztja velem a tudását. és láthatóan úgy döntött. onnét mégiscsak előkerült egy hulla. mint Melissa elméje. – Milyen izgalmas! Remélem. nem tömted tele őket mindenféle zsíros hamburgerrel. még abban a hitben tette. mennyire imádja Melissa ezt a drága házat. miszerint valaki fenyegeti Bannistert. Itt tavasszal az utat vastagon borította a fehér cseresznyevirág. – Ki fenyegeti? – kérdeztem. jól tudtam. Az első megjegyzést.– Én csak annyit tudok – feleltem keserűen –. de most. Elképedve meredtem rá. Mr. te is búr testőrt tartanál. Mogorván néztem ki az ablakon Melissa házának szemközt álló tükörképére. Melissa letette a körömráspolyt. – Ez aligha meglepő. már azon tűnődött. amit Angela bevetett a szerződések körül. hogy felfedezte tudatlanságomat. Piers három adagot is. míg télen az ablakok felfedték a magas és díszes belső terek fényűzését. mikor fogod kifizetni a bérleti díjat. Neheztelve beszéltem a piszkos trükkről. s bár Makyns képviselő sokszor panaszolta. A hosszú szempillák felszöktek. nem igaz? Ha téged fenyegetne egy ilyen szörnyű alak.

amikor nem volt rá semmilyen jogod. azután arisztokrata. amennyiből fenntarthattam az újjáépített Sycoraxot. – Ők nem John gyerekei. – Zaciba csaphattam volna a plecsnit. végül pedig Tiszteletreméltó Halott lesz. de épp csak annyival. hogy nem eléggé kifinomult. Nick. Nick? Kérlek! Odaadtam neki. mintha azt nézné. akit máris jövendőbeli miniszterként emlegettek. idővel olyan fárasztó tudsz lenni. – Megvan még a medálod? – kérdezte mohón. még kevésbé szükséged. és tényleg nem használhattam John privát pénzét a gyerekek szükségleteinek kielégítésére. azután odatartotta a mellkasához. megvan. – Miért? Johnny fiú elbukta valamelyik millióját? – A képviselő úr megvesztegetéssel jutott be egy kereskedelmi bank igazgatótanácsába. talán nagyobb biztonságban lenne nálam. – Melissa úgy tárta szét az ujjait. csak azt nem. – Ne légy nevetséges. Felé fordultam. – Tudhattam volna! Ha egy kis beszélgetésre hívlak. – Csak a ritkasága miatt – kinyújtottam a kezem. mennyire alkalmas melldísznek. Alaposan megforgatta az ujjai között. Johnra mindent mondhattam. és aki – hacsak nem kapják rajta. Nick. – Kiadtad a kikötőmet. – Láthatnám. Nem adta vissza: – Pipnek kellene adnod. . Röviden szólva. az övé is lesz.Mintha némi riadtságot észleltem volna Melissa hangjában. Nick – ismételte Melissa. – Akkor miért nem kérted el tőlem a pénzt? – Lett volna? – vágta rá azonnal. hogy Melissa egy hét alatt elszórja ajakfényekre. – Ami azt illeti. Makyns képviselő úr talonba tett ász volt. Nick. – Rendelkeztem még némi készpénzzel. hogy őt indítsák a választásokon. és valahogyan meggyőzte valamelyik biztonságosan távoli megye jelölőbizottságát. amint egy kiskorú prostituálttal hempereg a parlamentben – menthetetlenül fontoskodás-ügyi miniszter. ki kellett adnom azt a kikötőt. – Mands-nek és Pipnek pónira volt szüksége. – Ami azt illeti. ahogyan egy macska nyújtóztatja ki a karmait. és nem akartam. – Sokat ér? – kérdezte. Kritikus szemmel méregette a lakkozást. – Ha meghaltam. – Ha továbbra is ilyen cigányéletet folytatsz.

aki minden ízében pontosan olyan választékosnak . Csak azt tettem. mostanra rég eladta volna a Sycoraxot.– Visszakaphatnám? Az ujjai összezárultak a medálon. Odasántikáltam az egyik kis asztalhoz és felemeltem egy porcelánszobrot. amely három ázott formájú bárányt és egy kis pásztorlánykát ábrázolt. származhatott akár egy ócskástól is. és tényleg úgy hiszem. – És mennyit fizetett ez a te szépfiúd a kikötőért? – Ne légy közönséges. Melissa csak azért úszhatta meg a kérdést. és belépett rajta Makyns képviselő úr. márpedig nem kevés időmbe és fáradtságomba került. hogy soha többé nem fogsz talpra állni. – Mennyit? – kérdeztem újra. Nick. – Kivéve Jimmy Nichollst. – Nick! – Melissa bűnbánóan felém nyújtotta a kitüntetést. arra gondoltam. természetesen. Úgy jogos. hogy mindezt elintézzem. – Csak kérdeztem – tette hozzá sértett hangon. hogy miért adtad ki Lime Wharfot Bannisternek. – Hát nem végzett valami remek munkát – jegyezte meg Melissa gúnyosan. Magasra emeltem a porcelánt és gondosan célba vettem vele az egyik magas ablaktáblát. – Gondold csak végig. Nem tudhattam. hogy vegyen magának egy új kalapot az ascoti derbire. Ha a hajóm papírjait nem helyezem letétbe az ügyvédem irodájában. és egy működőképes módszert sosem szabad feladni. – Megnyomorodtál. A gyerekek érdekében. hogy örülni fogsz egy kis külön pénznek. hányszor volt hozzám hűtlen a házasságunk ideje alatt. amit helyesnek gondoltam. mert kinyílt az ajtó. És a hajód sem volt más. Ez a taktika Richmondban aznap reggel már bevált. – Én meg csak azt kérdeztem. csak hulladék. Melissa kedves – vágtam zsebre a kitüntetést –. nem? Úgy értem. Nick! Közönséges roncs! Senki sem törődött vele. hogy hálásnak kellene lenned. Amíg meg nem betegedett. bármikor eljöhetsz ide és megnézheted. ha mi őriznénk meg neked. honnan való. de sokkal nagyobb biztonságban lenne. hogy szükséged lesz a hajóra. milyen idegekkel rendelkezett. Nick. – Őszintén szólva. Félelmetes. hogy a fiadé legyen. márpedig akkor az sem tűnt valószínűnek. még kevésbé arra a bűzös kikötőre. Nicholas! Álltam a tekintetét és azon tűnődtem. emlékszel? Az a szörnyű orvos azt állította. én pedig óvatosan visszatettem a törékeny asztaldíszt a helyére. mindenesetre a szememben értékesnek tűnt.

tűnt. – Az íróasztalodban. Úgy tekergőzött. – Valójában rajong Mandsért és Pipért. Szív alakú arcforma. Ügyet sem vetettek rám. fekete fürtök keretezték. ha valaki nyugtalan a közreműködésével felszarvazott exférj társaságában. – Csak a brokkolival kapcsolatos közös piaci jelentés miatt ugrottam be – magyarázta Melissának. Belenéztem az arcába. – Á! Nem is tudtam. hogy itt van. – És tud rólad meg Tony Bannisterről? – kérdeztem. – És hogy szolgál az egészsége? – Többnyire jól – feleltem vidoran –. keskeny és jóvágású arcát fényesen csillogó. Melissa dühös pillantást vetett a férjére. De talán nem baj. – Helyes. – Ki az – tértem vissza egy korábbi kérdéshez. amit keresett. Nick épp a kikötővel untat. – Még jó. kedvesem? – Nem – feleltem. hogy nincs jogod kiadni a feje felett. nagyon helyes – lelkendezett. Az orr túl hosszú. és John távozott. értem. – Ne vedd komolyan – legyintett Melissa. Nick. hogy nem árverezed el a golfütőimet! Nem született még olyan gyerek. képtelenségnek tartottam. az ajak túl kicsi. – John kényelmetlenül érezte magát a társaságomban. amely megigézi a férfiakat. a széles. amelyre Melissa még mindig nem adott választ –. – Megbeszélésem van valakivel. mint amennyire feltétlenül muszáj. – Értem. A múlt héten is kinyírtam egy befektetési ügynököt. – Csak Mands és Pip érdekében – védekezett. Ahogy így elnéztem. nincs igazam? – Addig kotorászott a fiókokban. tiszta homloktól keskenyedik a finoman megformált áll felé. akár egy riadt macska. kedves. tévés személyiség lett! – Azt akarják. a többi érdekfeszítő olvasmánnyal együtt. Mint hallom. elegáns. megcsókolták egymást. akár a felesége. Az orvosok szerint a halszálkás öltönyök látványától érzelmileg instabil leszek. aki Anthony Bannistert fenyegeti? . John magas volt. Nick. amelyik egy lyukas garasnál többet érdemelt volna. és olyankor vége. hogy a példámmal buzdítsam a nemzetet. – Makyns képviselő nagyot nőtt a szememben. – Nem légy fárasztóbb annál. hogy valaha együtt éltem ezzel a fakó gyöngyszemmel. és nem is hibáztathattam ezért. Mondtam neked. vékony. Apám szerint Melissa fején minden aránytalan. a szemek túl távol ülnek egymástól. A vacsoránál találkozunk. amíg meg nem találta. bár néha kimegy egy-egy biztosíték. összességében a sápadt hajfürtökkel együtt mégis olyan szépség. – Méghozzá teljesen jogosan.

hány . – Akkor reméljük. – Kedves mosollyal tudatta. – De miért akarhatta Bannister a felesége halálát? Melissa az égnek emelte a tekintetét. amit elmondok. – Melissa gondosan végigmért. Melissa zsarolást gyanított. Nick. Senki se tudja. hogy tüzet adjak neki. – Pontosan. elővett egy cigarettát. hogy nem. de közben azért megfogalmazódott az a gyanú is. tudtad. – Nadeznha éjszaka halt meg. és rajta kívül csak egyetlen ember volt a fedélzeten. amíg kifújta a füstöt. – Senkinek sem adhatod tovább. hogy talán éppen ő akarta eltenni láb alól. mi másért! Mindenki így tudta. Nick. hogy nem gondolta komolyan. nem igaz? Mármint. nem? Inkább egy orosz balett táncoshoz illene. Talán ezért is nem mentem veled soha vitorlázni. kelletlenül rágyújtott. hogy Tony nem az adófizető polgárok mintaképe. és lettem egyre kíváncsibb arra. Rettenetes egy név. – Hát persze. – Tökéletes gyilkosság. És ezzel ki is filézte volna Tonyt. – A néhai Nadeznháról van szó. A kandallópárkányon dombornyomásos meghívók sorakoztak. ki tudja meg valaha is? – Vízbe esett – bólintottam. – És abban biztos vagyok. még a régi tiszti kaszinómtól jött. hogy ez így is marad – vállaltam fel a zsaroló szerepét. aki nyugatra szökik. – Mindig vannak efféle szóbeszédek.Minthogy az előző kérdésem Melissa és Bannister kapcsolatára utalt. Nagy dolog a hűség. – Az emberek persze valamennyien sajnálták Tonyt. – Boldog házasságban élünk. Képzeld azt a tartásdíjat! – Melissa hangja eltelt tőle szokatlan lelkesedéssel. – Talán csak szóbeszéd. Akárhogy is. – Mert a nő el akarta hagyni. – Felnyitott egy ónixfedeles dobozt. hogy legyenek. John és én egyaránt felnőtt módjára kezeljük az ügyeinket – figyelmeztetett. mi mindent tárol Melissa az emlékei között. Miután nem mozdultam. – A búr? – Egyenest a közepébe. Nick. Ilyen híres emberről. és felfedezi magának a nejlonharisnyát és a hónaljdezodort. mint láttam. Kell is. hogy tavaly halt meg? – Tudtam. és még koporsóra sem kell költeni. amilyen Tony… – Hagyta kicsengeni a mondatot. Az egyik. Egyetlen csobbanás. és várta.

mint Kassouli. Tony önérzetének örökre betett volna. Levantéban született. És különben is. ha egyszer Kassouli lánya. ha egy olyasvalaki. – Csakhogy Nadeznhának még jobb ügyvédei lettek volna. nem gondolod? Ő lehetett volna Amerika hercegnője. hogy hozzámenjen Tonyhoz. – Ugyan már. – És a tévések sűrűbben válnak. A szóbeszéd szerint gazdagabb még az Istennél is. Képzelheted. – Én csupán megosztottam veled egy igencsak rosszindulatú és hátborzongató szóbeszédet. hogy akár csak megemlítettem volna Tony nevét. biztosítói és gyárai. mennyire taszítja a tudatlanságom. mostantól nem kedvel téged. inkább becsempész egy mérges kobrát az ágyadba. hogy a búr lökte a vízbe? – erősködtem. És Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg neki a lánya halálát. Az ő szemében Tony mindig is megmaradt csórónak. – Bannister devoni házában látott fényképekre gondoltam. milyen kedvezőtlen lehet rád nézve. – Szerintem mindig van valami hátborzongató a vérkeveredésben. – Melissa hanghordozása egyértelművé tette. olajvállalatai. – Belehamuzott a kristálytálkába. Egy ilyen szemtelenül gazdag lánynak. – Vagy ahányszor kokóznak – mosolyodott el gúnyosan Melissa. ami lehetett gyilkosság is. kerek lánykaszemeket – vonta meg a vállát Melissa. de amerikai lányt vett feleségül. Persze az apja sosem adta áldását arra. de a legjobb esetben is gondatlanság. – Akkora fogás volt? – Miért is ne. Rockefellerrel és Krőzussal. – Szerinted is Bannister ölette meg Nadeznhát? – kérdeztem. – Hát nem volt csúnya teremtés. Nick! Még neked is hallanod kellett Yassir Kassouliról! Természetesen hallottam róla. – Melissa felkacagott. Nadeznha persze kiderített volna mindent. nem gondolod? – A fickónak van épp elég ügyvédje – vontam vállat. – Pénze – folytatta Melissa – a fiára fog szállni. úgy dönt. – Ha szereted a napcserzett bőrt és az ártatlan. mint ahányszor teáznak. Melissa magára öltötte a sértett ártatlanság álarcát. de azért Nadeznhának sem kellett volna éhen halnia.offshore-cége és titkos bankszámlája lehet. Yassir Kassoulinak a világ minden részében vannak hajói. A nevét együtt említették Gettyvel. mint Nadeznha. Az ilyen nem az ügyvédeivel szokott üzengetni. és amerikai állampolgár lett. – Sosem állítottam ilyet! – Gondolod. ha elveszít egy ilyen fogást. – De ez a . azt pedig egyenesen tagadom.

Épp elég barátja van. – És most mihez fogsz kezdeni. Nick. bár igazság szerint nem is számítottam arra. mert éppen a déltengereken csavarogsz. a pénz. hogy körbe akarod hajózni a földet. Nick. hogy ki fenyegeti Tonyt: a név Yassir Kassouli. – Ki gondoskodik a gyerekekről. Ha majd megtehetem. – Nekem biztonságra van szükségem. Melissa újra kézbe vette a körömráspolyt. Nem hagyhatod csak úgy sorsukra a gyerekeidet. Pontosan emiatt. Pierre-en. – Körül fogom hajózni a világot. Felvehetsz egy igazi öltönyt. ha én nem? – Talán a nevelőnő? – Megcsókoltam a felém fordított arcot. Mindig csak a pénz. – Szerezz munkát. hogy akár egy pennyt is láthatok a Bannister által fizetett bérleti díjból. A legfrissebb pletyka szerint Yassir megesküdött rá. hogy Tony nem fog győzni a St. – Ezért tartja maga mellett Bannister azt a búr állatot? – Lassan forognak a kerekeid. a pénz. hogy a pénz fán terem? – Az én dolgom. aki készséggel alkalmazna egy ilyen háborús hőst. – Nem így értettem. tényleg fantasztikus dolog. hogy érdekes szóbeszédet hallok egy állítólagos gyilkosságról. Utálom azt tenni. a maga részéről lezárta a kérdést. Nick. Ahogyan arra sem számítottam. de nem leszel rá képes. – Azt hiszed. nem igaz? – Úgy gondolod? – Akkor tudatnom kell az ügyvédeimmel. de egyszerűen nem hagysz nekem más választást.válasz a kérdésedre. és hívhatod magad mondjuk média-konzultánsnak. Nicholas! A szobalány majd kikísér. Melissa vállat vont. Vajon mit akart mondani Abbott nyomozó azzal. de végül azért mindig beletrafálsz a közepébe. azután elvitorlázok Új-Zélandra. Sajnálom. Mihez kezdesz életed hátralévő részével? – Á! Újjáépítem a Sycoraxot. hogy ezzel is jelezze. – Megrázta a csengőt. – Két hét múlva találkozunk? – Viszlát. hazarepülök megnézni a kölyköket. – Melissa elnyomta cigarettáját. Nick? – Két hét múlva jövök a kölykökért. Üres kézzel jöttem el Melissától. hogy aki kutyával alszik. az bolhákkal kél? Végigbicegtem a lehullott virágszirmokkal . hogy el akarsz szökni a kötelességeid elől. Elmosolyodtam: – Drága kis Melissa. Nick! Úgy értem. John majd segít.

szintén bekötötte magát. a mozdulatlan vízfelszínt alig felborzoló lágy szellő: ezt a nőt meggyilkolták. Éjszaka is teljes vitorlázattal haladt. aki a hátsó kormányállásnál tartózkodott. nem lazult-e ki a szorítókötél. Állítása szerint Nadeznha. A St. sőt nagyobb széllökések idején a nyolcas erősséget. Fanny csak kormányos. hogy amint áthaladt a középső kormányállás mellett. ám ennél sokkal jobbat találtam: egy barna dossziéba rejtve a Nadeznha halálával kapcsolatos hivatalos nyomozás dokumentumait. A férfi előrement. Hajnali kettőkor Nadeznha Bannister volt az ügyeletes kapitány. Egyszerű történet körvonalazódott előttem. elmondása szerint Fannyt is magával sodorta a hideg tengerár. hogy a fővitorla keresztrúdja túl magasan áll. Emlékezett rá. de a mai futamokon a versenyzők minden kockázatot felvállalnak a győzelemért. A hajótest félig víz alá került. ám Nadeznha Bannister nem volt hajlandó kurtítani a vitorlázatot. a nyálkás tengermélyi sötétben. mintegy nyolcszáz kilométernyire Kanada partjaitól. átkutattam a Bannister dolgozószobájában talált összes vitorlásmagazint. Pierre-en versengő Wildtrack már a visszaúton járt. Épp amikor rögzíteni akarta a főárboc tövében található D-gyűrűhöz. mióta kell egy navigátornak éjszakai őrséget adnia? Mulder vallomása szerint éjfél után erősen feltámadt a szél. Semmi az égvilágon. Ez különösnek tűnt.borított ösvényen. hogy a baleset nyomára bukkanjak. hogy menjen előre és ellenőrizze. csak Fanny Mulder. Egy hullám. arra gondolt. Mindehhez nekem semmi közöm. mondtam magamnak. hogy a vitorlatartó szorítókötél rögzítése kiengedett. és különben is. A régi időkben a viharba került jachtokon mindig kurtítottak a vitorlákon. és Nadeznha Bannister fényképekről ismert arcára gondoltam. és mégsem vagyok képes kiverni a fejemből. átcsapott a hajófar felett. Miután visszatértem Devonba. A viharos tengeren a hátszél erőssége elérte a hatos-hetes. A . és megkérte Fannyt. Viselte a biztosítóhevedert. amely immár több ezer láb mélységben nyugszik. Az egészhez semmi közöm. Úgy találta. a tenger egyre viharosabb és veszélyesebb. Valahonnan alig érezhető sugallat támadt. akit a nyomozati anyagok a hajó navigátoraként azonosítottak. a kedves és boldog arcra. a gázoktól felpüffedt testre. Hajnali két óra körül Nadeznha felfigyelt rá. Bannister nyilvánvalóan teljes mellszélességgel védte a búrt. Én úgy tudtam. A hajó Mulder állítása szerint gyorsan haladt. amely a sötét éjszakában minden másnál hatalmasabbnak tűnt. A fedélzeten nem tartózkodott más. a Wildtrack tatja váratlanul víz alá került.

biztosítóhám ugyan kitartott, ám amikor a Wildtrack kiszabadult a hullámok közül és ő visszatért a kormányálláshoz, már sehol sem látta Nadeznhát. A taton végigsöprő hullám magával sodorta a hajó zászlórúdját, jelzőbójáját, védőkorlátjait és mentőöveit is. Bannister, akit a jelentés a Wildtrack kapitányának nevezett, elsőként jelent meg a fedélzeten, de a legénység többi tagja is mögötte jött. Bevonták a vitorlákat, beindították a motort, és világítófáklyák segítségével átkutatták a területet. Még jóval hajnal után is folytatták a keresést, noha semmi reményük sem lehetett, miután Nadeznha Bannister nem viselt mentőmellényt, egyedül a biztosítóhámban bízott. Virradatkor egy amerikai kutató repülőgép is átfésülte a területet, azonban délre már fel kellett hagyniuk minden reménnyel. Nadeznha Bannister holtteste sosem került elő. A halottkém megjegyezte, hogy a Wildtrack a legnagyobb viharban sem kurtította meg vitorláit; éles hangon kritizálta a hajósokat, akik a kérészéletű dicsőség reményében bármilyen kockázatot készek vállalni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a végzetes döntést éppen az elhunyt hozta, akinek gyakorlottságához és hozzáértéséhez nem férhet kétség. Tragikus baleset történt, és a bíróság ezúton is részvétét nyilvánította Mr. Anthony Bannisternek, valamint Nadeznha apjának, Mr. Yassir Kassoulinak, aki Amerikából repült a kontinensre, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Az ítélet szerint a halál oka véletlen baleset volt, és az ügyet lezárták. – Hatos vagy hetes szélnél? – ráncolta a homlokát Jimmy Nicholls. – Én se kurtítanék a vitorlán. – Akkor szerinted is baleset volt? – kérdeztem. – Nem voltam ott, fiam. Ahogy te sem. Pedig hát egyértelmű, nem? Mindig szerencsétlenséget hoz, ha asszonynép van a hajón. Az asszonyoknak a parton a helyük, én azt mondom. Kedd volt. Az ügyvédem azt tanácsolta, hogy ha újjá szeretném építeni a Sycoraxot, akkor feltétlenül csináljam meg a filmet, ezért elvitettem magam Jimmyvel és az ő tízméteres halászhajójával a kikötőbe. Meleg, iszonyú meleg lett az idő, Jimmy ennek ellenére megszokott trikóját, flanellingét, mellényét és formátlan tweedzakóját viselte, mindehhez kátrányfoltos munkásnadrágot, amelyet szorosan betűrt gyapjúbéléses gumicsizmájába. Jimmy olyannyira komolyan vette a közmondást, miszerint egy fecske nem csinál nyarat, hogy eltökélte magát: addig nem szabadul meg egyetlen ruhadarabjától sem, amíg rá nem adják temetési öltönyét.

És az elmúlt télen majdnem megtörtént vele. – A nyavalyások bedugtak a kórházba, Nick. – Ezt már vagy huszadszor közölte velem, de Jimmy sosem szeretett elsiklani a fontos dolgok felett, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy pontosan megértették. – Nem az én hibám volt, a fenébe is. Azok az átkozott szociális munkások! Azt mondták, nyomorban élek, azt bizony. Azt mondták, segítenek rajtam. Én meg mondtam nekik, hogy ez az otthonom. – Görcsösen köhögni kezdett, majd kiköpött az ormótlan lakóhajó felé, amely még most is elfoglalta a kikötőhelyem. Az ocsmány úszó viskóban Muldernek kellett volna laknia, bár én nyomát se láttam a dél-afrikainak, amióta meglátogattam Bannister richmondi házában. – Abba kellene hagynod a dohányzást, Jimmy – jegyeztem meg. – Az biztos tetszene a rohadékoknak, mi? Volt idő, amikor a férfiember még szabad volt, Nick, de már nem az. Legközelebb majd a sörtől tiltanak el. Majd azt mondják, éljünk tejen meg salátán, mint a kínaiak. – A kínai étrend is azon kérdések közé tartozott, amelyekben Jimmyt súlyosan félreinformál : ták. Egyetlen kérdés akadt csak, amikor feltétel nélkül hinni lehetett a szavának: a tengerészet. Immáron betöltötte a hetvenhármat. Húszas éveiben egy gazdag fickó J osztályú versenyjachtján szolgált, a helybéliekből toborzott húszfős legénység részeként, és egy ablaktalan kajütben aludt a többiekkel, akikkel egyetlen éjjelivödrön osztozott. Jimmy egész álló nap harmincméteres magasban, a keresztrúdon állt, és gondoskodott arról, hogy a nagy vitorlák ne akadjanak össze a függőleges kötelekkel. Heti három fontot és öt shillinget kapott ezért, valamint további két shillinget élelemre, és egy teljes fontot minden megnyert verseny után. A háború idején rombolóhajókon szolgált, kétszer is megtorpedózták. 1947-ben matróz lett egy kis kereskedelmi hajón, amely porcelánt és trágyát szállított a Csatornán. Később vontatóhajókon dolgozott, jelenleg pedig, noha névlegesen nyugdíjba vonult, saját bárkájával halászta a sügéreket, tengeri rákokat és homárokat a csipkézett földnyelvek körül. Jimmy igazi devoni hajós volt, kemény, akár azok a gránitsziklák, amelyek alattomos felszín alatti áramlatokkal szüntelen mélybe akarták rántani a hajóját. Amikor majd eljön az ideje, Jimmy alighanem úgy fogja intézni, hogy inkább azokban a sötét vizekben lelje a halálát, ne a kórházi oxigénsátorban. Most, hogy pöfékelve, lassan lefelé csorogtunk a folyón, ismét megpróbáltam kipuhatolni Jimmy véleményét Nadeznha Bannister halálával kapcsolatban.

– Nem hinném, hogy vállalt volna ekkora kockázatot – vélte Jimmy. – Meg kell adni, asszonynépséghez képest elég jól bánt a hajóval. Mintha Szókratész elismerte volna valakiről, hogy meglehetősen logikus gondolkodó. – Elég jó volt ahhoz, hogy ne eshessen a tengerbe? – feszegettem a kérdést. – Á! – hördült fel Jimmy. – Te meg a többi fiatal, mind egyformák vagytok. Azt hiszitek, mindig tudjátok, mit csináltok odakint! Épp elég embert láttam már, aki a tenyerénél is jobban ismerte a tengert, mégis odaveszett. Odakint nincs törvény, Nick, történik, ami történik. Mióta hajózol? – Tizenkét éves koromtól. – Mennyi is az összesen? Végig kellett gondolnom: – Huszonkét év. Jimmy kaján elégedettséggel bólintott: – Na akkor várj még vagy még egyszer ennyit, fiú, és talán megtanulsz egykét dolgot. Kitartóan vadásztam tovább a pletykákra: – Hallottál bármi mást Mrs. Bannisterrel kapcsolatban? Megrázta a fejét: – Semmi olyat, ami meglepő lenne. – Azt beszélték, viszonya volt valakivel. – Velem biztosan nem! – Harsányan nevetni kezdett, azután valósággal összegörnyedt a köhögéstől. Kivártam, amíg a roham alábbhagyott: – A szóbeszéd szerint egyáltalán nem biztos, hogy baleset történt. – A szóbeszéd szerint. – Átköpött a korláton. – Valamit mindig beszélnek. Azt mondják, valaki belökte, nem igaz? Én is hallottam. Meg hogy nem is Mulder volt vele a fedélzeten, hanem Mr. Bannister. – Ezt még nem is hallottam. – Csak szóbeszéd, Nick, üres locsogás. Az asszony halott, és most már senki se támasztja fel. Másik taktikával próbálkoztam: – Bannister vajon miért tartja maga mellett Muldert? – A francot se érdekli. Ő sosem beszél velem, mármint Mr. Bannister. Talán nem vagyok neki elég előkelő. És azt a másik fickót, azt ki nem állom. Amilyen emberekkel összejár. Együtt iszik Georgie Cullennel. Emlékszel George-ra? – Még szép, hogy emlékszem George-ra. Jimmy rágyújtott egy pipára. Befordultunk a kiöblösödő folyótorkolatba, melyet két oldalról a város szegélyezett, és Jimmy kinézett a partra, ahol két

holland vonóhálós halászhajót tisztított meg, és festett újra. A holland kormány jelentős támogatást adott a halászoknak, akik így minden évben megengedhettek maguknak egy új hajót, a régieket pedig nekünk adták tovább. A halászhajók közelében motoros jacht próbált elérni egy nagy kikötőbóját. A kapitány megállás nélkül üvöltött legénységével, a nővel, aki hasztalanul nyújtogatta a csáklyát, pedig a férfi ítélte meg rosszul a tengerjárást és tette eleve reménytelenné a nő feladatát. – Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?! – kiáltozta a férfi. Jimmy kuncogni kezdett: – A legtöbb még egy papírcsónakot se tudna körbevezetni a fürdőkádjában, mégis tengerésznek hívatja magát! Ennyire még egy nyavalyás csimpánzt is megtaníthatnának. A tenger felől francia alumíniumtestű hajó futott be, és ebben ráismertem ugyanarra a motorosra, amelyik előző héten a kikötőmedencében, Bannister háza alatt horgonyzott. Ugyanaz a fekete hajú lány állt a kormánynál, és én elismerően biccentettem felé. – Ügyes tengerész. – A hajó Cherbourgból való. A neve Mystique. – Nem sok minden akadt, amit Jimmy ne tudott volna a folyóról. Szutykos ruhái és ódivatú pipája láttán talán elkerülték a pénzes turisták, de a vizenyős szemek mindent láttak, és a folyóparti kiskocsmákban Jimmy merítőháló hatékonyságával fogdosta össze a friss híreket. – Pedig a nő nem francia – tette hozzá. – Hanem? – Amerikai. Az apja itt szolgált a háborúban. Felkeresi a régi helyeket. – A Normadiában partraszálló amerikaiakat a devoni tengerpartokon képezték ki. – És most könyvet ír az egészről, azt mondja. – Könyvet? – Amennyire lehetett, igyekeztem palástolni az érdeklődésemet. Jimmy kuncogni kezdett: – Látom, te is csak úgy szomjazod a tudást. – Kösz szépen, Jimmy! – Szóval azt mondja, amolyan kalauzt ír. Azt hittem, épp elég kalauz jelent már meg a Csatornáról, de ő azt mondja, hogy egyik se az amerikaiaknak szól. Úgyhogy nemsokára megint hemzsegni fognak itt a jenkik. – Eltekerte a kormányt, hogy a városi kikötő bejárata felé irányítsa a hajót. Valaha hajókat is gyártottak itt, de mára az egészet kiadták a gazdagoknak, akik biztonságos és védett kikötőhelyet kerestek jachtjaiknak. Láttam, hogy a Wildtrack rám

várakozik az egyik hajóhídnál. A vakítóan fehér hajótestet jól látható, kéklő villám díszítette. – Arról nem hallottál, hogy valakik meg akarják akadályozni Bannistert abban, hogy megnyerje a St. Pierre-t? – kérdeztem Jimmyt. – A békazabáló franciák. Ők bármit megtennének, csak hogy ne győzzön. – Jimmy igazi devonihoz méltóan ki nem állhatta a franciákat. Elismerte tengerészeti érdemeiket, talán minden más nemzet érdemeinél inkább, mégsem tudta megbocsátani nekik, hogy nem születtek angolnak. Jimmy bámulatra méltó finomsággal és hozzáértéssel kormányozta a súlyos halászbárkát az úszóhíd mellé. Átnézett a Wildtrackre, és elfintorodott a rá várakozó kisebb tömeg láttán. Mulder a Wildtrack kormánya mögött állt. Matthew Cooper a hídon gyülekezett filmes stábjával, maga mellett Anthony Bannisterrel és a hátrébb húzódó Angelával. Angela rövidnadrágot viselt, és Jimmy elégedett vigyorral mérte végig hosszú combjait. – Kellemes napod lesz, Nick. – Az a nő képes halálra marni a nyelvével. – Szeretem, ha az asszonyban van spiritusz. – Feltartotta a kezét, hogy megállítson, mielőtt kilépnék a hídra. – Sosem volt meg a magadhoz való eszed, Nick Sandman, ezért most jól figyelj rám! Elfogadod a nyavalyás pénzüket, és kijavítod a hajód. Megcsinálod velük azt az istenverte filmet, azután nekivághatsz a tengernek. Hallod, amit mondok? És hagyd békében nyugodni a holtakat, fiam. Nincs értelme bolygatni az ilyen dolgokat. – Hallom, Jimmy. – Csak épp oda sem figyelsz rá, igaz? Na, tűnés innét, fiam! Este találkozunk a kocsmában. – A várakozó stáb felé sandított. – Ki is fognak rúzsozni, Nick? – Csak szeretnéd, Jimmy. Jimmy harsányan felnevetett, én pedig indultam filmezni. Nem mondhatnám, hogy felhőtlen boldogságban hajóztunk ki a tengerre. Mulder egy szót se szólt hozzám, a legénység mogorva hallgatásba burkolózott, míg Matthew és a csapata igyekezett nem útban lenni. Angela visszavonult a hátsó kabinba. Tony Bannister azonban nem futamodott meg a kezdeti nehézségek láttán: – Örülök, hogy eljött, Nick. – Nem mintha lett volna más választásom – mondtam mereven.

– Hát igen. – Áthaladtunk a sziklás földnyúlványok között, ahol fehéren tajtékzott a partra törő tengerár. A jobb oldalon, a távolban idetűntek a calfstonei homokzátonyt ostromló hullámok. – Azt gondolom – folytatta Bannister esetlenül –, hogy ami elmúlt, azt jobb békén hagyni. Helytelenül cselekedtünk, bár mindenképp beszéltem volna Fannyről, és visszakapta volna a medálját. – Egyszerűen csak nem szerétem a becstelenséget. – Azt hiszem, ezt eléggé egyértelművé tette. Megegyezhetünk annyiban, hogy jobban fogunk igyekezni? A békesség kedvéért, és mert egy ideig el kellett viselnünk egymás társaságát, megegyeztünk ennyiben. Kihajóztunk a torkolatból, és Mulder parancsot adott a vitorlák felvonására. Leállította a motort, bevonta a hajócsavart, és a Wildtrack azonnal önmagára talált. Többé már nem dízelmotorjával és a vizet köpülő lapátokkal szállt szembe a tengerrel, hanem a szél és a víz egyensúlyára bízta magát. A hatalmas, hófehér vitorlák dél felé repítettek bennünket, egyenesen a friss délnyugati szél arcába. Bannister és én a középső kormányállásban maradtunk. Mulder bizonyára tudta, hogy árgus szemekkel figyelem, és alig várom, hogy lekicsinyelhessem a hozzáértését. Csakhogy átkozottul értette a dolgát. Pedig azt akartam, hogy csapnivaló tengerész legyen. Azt akartam, hogy olyan faragatlan tuskónak bizonyuljon, amilyennek a megjelenése alapján joggal gondolhatta bárki. Ám ő ehelyett magabiztosan és ritka szakszerűséggel vitorlázott. Arra számítottam, hogy ő lesz a lehető leggyűlöletesebb teremtés, a hangoskodó és fontoskodó kapitány, ám a kurtán kiadott parancsokból hiányzott minden önteltség. A hét emberből álló, kék és fehér matrózöltözéket viselő legénység láthatón néma csendhez és hatékonysághoz szokott, ám a hajó sztárja így is vitathatatlanul Fanny Mulder maradt. Ösztönösen, szinte gyengéden kormányozta a hajót, és az első pillanattól éreztem, hogy istenadta tehetség. Átkozottul jó volt. Én pedig váratlanul és megmagyarázhatatlanul boldog. Nem azért, mert törékeny békét kötöttem Bannisterrel, hanem mert újra a tengert jártam. Figyeltem, ahogyan a sötét devoni partok elenyésznek. A kisebb öblök máris egybemosódtak, a szürke hullámok ellepték felszínüket. Visszatekintettem a folyó torkolatába, és megláttam, amit már kis híján elfelejtettem: hogy mennyire zöldellők és lágy vonalúak a távoli dombok; milyen viharvertek és sötétek a tenger felőli lankák, mintha a folyó késként hasítana a megkérgesedett húsba, hogy felfedje a mélyebben rejtőző lágyabb szöveteket.

Howe és Nelson azonnal megértették volna a Sycoraxot. – Boldognak tűnik. éreztem a tenger és az arcomba csapó vízpermet illatát. A horizonton alaktalan. amelynek digitális műszerei a csomó századrészének pontosságával működtek. akár egy szálas viking a szerelmes regények borítóin. Újra ott jártam. . – Bannister mostanra átvette a kormányt Muldertől. amikor megláttam az első sirályt. s mintha megvető kifejezés suhant volna át a kormányos arcán. – Jó. A maga módján persze a Wildtrack mély benyomást gyakorolt rám. – Mit gondol a hajómról? – kérdezte. Egy Start Point felől érkező rákhalász a közelben pöfögött el kosarakkal és bójákkal megrakott ütött-kopott bárkáján. amint villámsebesen elsiklott a szüntelenül változó vízfelszín felett. feszélyezett pillanatig egyikünk se tudta. Engem sosem izgatott a sebesség. visszavonult a kabinjába. hogy a hőn szeretett Tony Bannister mentett meg. majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. hogy Mulder nem fog szerepelni a filmemben. A filmen lenyűgözően fog festeni.A tenger felé fordultam. szürke tömeg árulkodott a Plymouth irányába tartó kis konvojról. – Hatásos. ahol az orvosok szerint soha többé nem járhattam volna. – Egy hosszú. – Igazság szerint jobban szerettem az ódivatú jachtokat. A közönségnek úgy kell éreznie. Mulder eltűnt. nem úgy a Wildtracket. de képtelenek lettek volna bármit is kezdeni ezzel a szilíciumchipekkel vezérelt teremtéssel. A letűnt korok Devonból kihajózó hősei. Széles terpeszben állt. Szívem szerint én sem egy Wildtrackhez hasonló hajón tértem volna vissza az óceánra. Gyanítottam. de hirtelen már ez sem számított. A középső kormányálláson kívül a tulajdonosi kabin mögött hátsó munkateret alakítottak ki. amint végigmérte Bannister csillogó hajóját. amely napozófedélzetként szolgált. a légkondicionálásig. aki csakugyan megkapó látványt nyújtott a nagy kerék mögött. miután Bannister átvette a hajó irányítását. a meleg vízig. hogy újra kint lehetek. a friss szélben repkedő hajfürtökkel. a jégkészítő gépekig és a szervokormányig. Minden a gazdagok kényelmét szolgálta. Minden ízében méregdrágának tűnt. miután a hajó melegebb éghajlatra ért. Egy Westerley teljes vitorlázattal siklott Dartmouth felé. és ez a gyanúm később igazolást is nyert. kezdve a nevetséges pontossággal üzemelő digitális mérőműszereken és elektromos csörlőkön keresztül egészen a műholdvevőkig. napbarnított arccal. Raleigh és Drake. mit mondhatna.

rozsdamentes acélból készült kormánykeréken tartanom. halálra fagyva. Elfogadhatóan hangzik? – Rettenetesen hangzik. A hullámok nem voltak elég erősek ahhoz. Hirtelen mintha feszengeni kezdett volna az iránta tanúsított átható figyelemtől. – Az irány 195 – tudatta Bannister.Éppily értetlenül szemlélték volna azokat a rendkívüli berendezéseket is. – 195. amelyeket a filmes stáb a kabintetőn helyezett el. hogy a lehető legnagyobb sebességet csiholja ki a Wildtrackből. – Azért csak próbálja meg. bőrig átázva. azután addig igazított a kormánykeréken. hogy legszívesebben feladnánk az egészet. és a flancos sebességmérő szerint újabb fél csomóval sikerült felgyorsulnunk. Máskülönben nem nagy dolog elkapni a . ha készen áll. de hát Mulder született tengerész volt. Szüntelenül ellenőrizte a műszerfalon elhelyezett széliránymérőt. Megfigyeltem. hogy semmi sem változott. örvényeket. majd bevágunk néhány részletet a gyerekkorában készült otthoni filmekből. Igazán nem nehéz elvezetni egy hajót. hol. Ameddig a szél nem változott. miközben arrébb lépett. Bannister látta idegességemet. ám eközben feltartóztathatatlanul közeledett a középső állás felé. – Ma a háttérinformációkat szeretnénk rögzíteni. és miért. Gondolkodás nélkül tettem mindezt. hogy kiegyenlítsem a kisebb oldalmozgásokat. Utána az egészet feldaraboljuk. – A tájolóra sandítottam. Az operatőr felvételeket készített a hajóról. Ki kell kerülni a homokpadokat. márpedig úgy tűnt. hogy egyszer sem veszítettem el az egyensúlyomat. – Szeretné vinni egy kicsit. és abban a pillanatban már tudtam. és próbált megnyugtatni. Nick? – Persze. A hajótest olykor megrázkódott. Néha persze éjszaka kell navigálni. Bannister viszont nem. Csak a tenger szeszélyeire és a szél változásaira kell odafigyelni. csak egyetlen ujjamat kellett a jókora. szélviharokat. de mérhetetlen örömömre szolgált. hogy örökre beállt ebbe az irányba. irányba fordítottam a hajót. Megéreztem egy széllökést. Muldernek nem volt szüksége elektronikus segédeszközökre ahhoz. hogy eltérítsenek egy ekkora jachtot. amíg a folyadékkristályos kijelzőn megjelenő kis hajó optimális helyzetbe nem került. és olyan fáradtan. és az orkán kellős közepén megkurtítani a vitorlákat. hogy Bannister képtelen egy pillanatra is ellazulni. ahol a kormány mögött álló Bannisterrel várakoztam. Hogyan tanult meg vitorlázni. ki tanította meg.

falloszra emlékeztető mikrofont tolt az arcom elé. abban a véres ütközetben sem adta fel a reményt? – Nem sok mindenre gondoltam abban a pillanatban. – Figyeltem. A vitorlázáshoz persze jócskán szükség van gyakorlatra. – Most. ahol – s erre kész vagyok megesküdni – a Sycorax mentette meg az életemet. gondolta volna. Elmosolyodott. és igyekeztem megfeledkezni a kamera tolakodó jelenlétéről. Nick? – kérdezte Bannister. most mégsem okozott gondot. . – Még először. hogy egyszer még újra hajózni fog? – Másra se tudtam gondolni. ahogyan a széltől felkorbácsolt vízpermet fátyolba burkolja a Start Point szirtjeit. mint autót vezetni. semmivel sem bonyolultabb. hogy az életemről beszéljek. Bannisternek eddig nógatnia kellett. hogy a kórházban. Lelkesen mesélhettem. hogyan kezdődött? – erősködött Bannister. hogyan loptam el apám hajóit és fedeztem fel a Csatorna partvidékét. amikor újabb félcsomónyi sebességet csaltam ki a hosszú hajóból. Semmi sem változott. hogy a Falkland-szigetekre terelődött a szó. hogy St. én pedig összeszorítottam a fogam. mert Bannister látható elégedettséggel fogadta. amikor megsebesült? – Meglőttek. Beértünk egy nagy Moodyt. amit hallott. hogyan tanított Jimmy egy kis lélekvesztőn.szelet és megtartani a hajót. – Nagyon régen. A fedélzeti deszkák megcsikordultak. – Mikor hajózott első ízben. Sosem lett volna szabad kimerészkednem az északi orkánok örvébe. Abban a pillanatban megértettem. a válaszaim egyre kurtábbak és komorabbak lettek. Bárki képes rá. Malonál felveszem. majd később. idővel ösztönné válik. – Amikor megsebesült – kérdezte –. Az operatőr közvetlenül előttem bukkant fel. Elmeséltem. amelynek legénysége a fedélzeten ebédelt. fájdalmak között töltött évek sem tudták kikezdeni ezt az ösztönt. és egy hosszú. ahol mindig is lenni akartam. A hangmérnök a lábamnál kuporgott. de megígértem egy tiszttársamnak. és a Sycorax a maga módján betartatta velem az ígéretet. – Elmesélné. mintha ezzel akarná oldani a feszültséget. – Egészen pontosan mi történt – hallottam az újabb kérdést –. szürke. és újra ott voltam. egy szörnyű viharos éjszakán hogyan sodródtam ki a nyílt tengerre. A matrózok odaintettek nekünk.

hogy kívül került a kamera bűvkörén. – Leállunk! – kiáltott oda Matthew Cooper az operatőrnek. – Csakugyan? – Engedtem. de egy napon mindenképp. aznapra be is fejeztük a filmezést. Nick. úgy látszik.– Mi történt abban az ütközetben. – Milyen érzés – érdeklődött – újra vitorlázni? Haboztam. – Az a mosoly mindent elmondott. – Ez talált. Hogy ne kelljen a mogorva dél-afrikai társaságában maradnom. amiért a Viktória-kereszt kitüntetésben részesítették? – Át akar kelni a Skerryken? – Előremutattam. Bannister is lekuporodott. Úgy tűnt. és a zavaros víztől kelet felé kormányoztam. Most. majd alig észrevehetően bólintott. Nick. Elmosolyodott. Azért készítünk filmet minderről. jól szerepelt. mert maga háborús hős. tudja. azért kell filmeznünk. miként fogom megőrizni az egyensúlyomat. – Cooper visszanézett a hátsó kormányállás és Angela felé. komolyan aggasztott. amint Mulder visszavette tőlem a kormányt. ketyerékkel telizsúfolt vízi Rolls-Royce-ot. Mielőtt a fedélzetre léptem volna. hogy a Wildtrack orra kitérjen a szélirányból. hogy harapófogóval se húzza ki belőlem a választ. – Válaszolnia kell a kellemetlen kérdésekre is. De akkor is beszélnie kell erről. hogy meggyújtsa cigarettáját egy aranyozott öngyújtóval. amelynek a gondolata is mosolyt csalt az arcomra. Bannister elmosolyodott. Azt akartam válaszolni. nem egy ilyen csillogóvillogó. kerestem a megfelelő szavakat. mert a stáb nekilátott összecsomagolni a holmiját. de ezáltal hűtlen lettem volna ehhez a rendkívüli élményhez. – Nem is válaszoltam! – tiltakoztam. – Kihasználhatnánk a dagályt. elindultam felfedezni a Wildtrackot. Nick? – sürgetett. Miután rájött. Megvontam a vállam. – A Viktória-kereszt. Az idomított tengeri medve. – Közelebb akar kerülni a Skerrykhez? – erősködtem. – Én meg azt hittem. Talán nem ma. Nick. hogy majd tudatom vele. ahol a Start Point körül a sekélyebb vizek felszíne tajtékozva tört meg. most pedig a . mert a gorillája tönkrevágta a hajómat. – Nem kerülhetjük meg a kitüntetését. amint rendes hajót vezethetek.

és fel kellett térdelnem az ágyra. A kép keretére apró betűs sort nyomtattak. 1956-1983. mint Melissa vagy Angela.legkisebb nehézséget sem okozta. és javítottak a közérzetemen.” Mélyen belenéztem a halott lány sötét szemébe. hogy előremenjek az orrfedélzetig. ha valaki egymagában akarja körülhajózni a világot. erős csontozatú. Az emeletes ágy felett Nadeznha bekeretezett és a rekeszfalra erősített fényképére bukkantam. hogy ez Bannister kvártélya. A kabin hátsó ajtaja félrecsúszott. amelyet egy szűkös átjárón át lehetett megközelíteni. de legalább a Wildtrack fedélzetén tanúsított mozgékonyságom derűlátásra adott okot. Satnav. hogy el tudjam olvasni. Ami pénzt elköltöttek. Fényűző kényelemre számítottam. a nagyon alacsony frekvenciájú rádiójelek vételére. robusztus szépséget. és láttam. Nem olyan sápadt szőkeséget láttam magam előtt. hogy összecsuklik alattam. Rettenetes veszteség. s ez aligha kedvező előjel. Decca. Egyedül szeksztánssal nem találkoztam. Igaz. de nem tiltakozott. és egyértelműen látszott. ha nem sebesülök meg. – Gyönyörű asszony volt – bólintottam. Gyengeségem tovább fokozódott. de akkor is így tettem volna. A fénykép felé biccentett. É 49 °18'. A légkondicionáló és fűtőberendezések mellett egy rekeszfalba süllyesztett tévékészüléket és videomagnót is felfedeztem. – A feleségem. Lehajtottam egy nyílásfedelet. hanem sötét bőrű. amely immár ismerősnek tűnt a többi fénykép alapján. ha kimerültem. hogy ezek a csontok már az óceán sötét mélyén nyugszanak. A főkabinban is mindent a sebességnek rendeltek alá. azt mind a navigációs eszközökbe ölték: akadt itt Loran. amely még most is leküzdhetetlenül remegett. hogy az orr könnyítése érdekében mindent eltávolítottak az orr-rekeszből. és Bannister jelent meg a nyílásban. Kitartóan fájt a hátam. A hátsó kabint. Láthatóan meglepte. Ny 41 °36'. ám a rendszeres reggeli úszógyakorlatok Bannister medencéjében csodákat műveltek: megerősítették az izmokat. már fényűzőbb bútorokkal látták el. és minden pillanatban azzal fenyegetett. Annál többet aggódtam jobb lábam miatt. „Nadeznha Bannister. a korlátokba és kötelekbe kapaszkodtam. sőt még egy Omega is. ám a fényűzést ezúttal feláldozták a könnyebb súly oltárán. hogy a hálóhelyén talál. .

– Színpadias hatásszünetet tartott. – Mi többiek aludtunk. mintha gyötrelmet okozna számára. Visszafordult és újra a fényképre meredt. – Egyedül. nem igaz? És azt hiszem. – És ez lett a veszte? – kérdeztem kéretlen egyszerűséggel. – Természetesen kerestük. bár olykor igencsak szélsőségessé tette. – Valamiért úgy tűnt. – Bannister hangja színtelenné vált. – Megbocsát? Angela nem éppen született tengerész. – Koromsötét éjszaka volt – folytatta végül –. – Az amerikaiak használják ezt a szót a fővitorlarúd-tartó szorítókötélre. Csodálatos keverék. a tenger közelében. – Nagyon határozott tudott lenni – tette hozzá –. Pierre-t. és talán igazam is volt. Már akkor saját hajója volt. Követtem őt a kabinlépcsőn át a hátsó kormányálláshoz. ahol Angela. amint a hajó balcsapásra váltott. Bannister előhúzott egy takarót az alsó ágy alól. – A fedélzeten tartózkodó másik személy előrement. ami a vitorlázást illeti. amint meglátott. Visszafordultam a fényképhez. perzsa és amerikai vér keveredett benne. és a hullámok átcsaptak a Wildtrack tatja felett. Mulder versenytempót diktált a legénységnek. hogy föníciai vér folyik az ereiben. azután öklendezni kezdett. – De hát azokon a vizeken? Talán ha néhány percet élhetett. francia. és elővett valamit a beépített szekrényből. ha az ember túlságosan gyors. hogy néhai feleségéről beszél. . Ilyesmi rendszerint akkor szokott történni. különösen. – Egyedül volt? – próbálkoztam. mintha éppen ezt a szélsőségre való hajlamot értékelte volna a legjobban. tombolt a vihar. aki most már vastag gyapjúpulóvert viselt rövidnadrágja és inge felett. Nadeznha valamiért egy pillanatra kikapcsolhatta a biztosítókötelet. hogy egy fiola tengeri betegség elleni kapszula. és a hajó mozgása egyenetlenné vált. Semmi olyant nem mondott. Jóformán egész nap csak a nyomait kutattuk. De hát ő remekül értett a hajózáshoz. a hátsó kormányállásban – biccentett a hajó tatja felé. mintha a sok ismétléstől jelentőségét vesztette volna a történet. amit nem olvashattam ki a jelentésből. – Megmarkolt egy kapaszkodót. Átkozottul biztos volt benne. – Görög. Sokszor tréfálkoztam azzal. hogy meg tudja nyerni a St. nyomorúságos állapotban várakozott. görcsösen rázkódott és átdugta a fejét a korlát alatt. ezért is hajtotta annyira a hajót. tudja. hogy rögzítsen egy csonkakötelet. amikor a legtöbb gyerekre még egy biciklit se bíznának. arab. – Pontosan sosem fogjuk megtudni.Félrehúzott egy tolóajtót a feje felett. Láttam. Massachusettsben nőtt fel. Elfintorodott.

és hosszú csupasz lábai láttán megértettem. – Fanny tényleg jó – mondta inkább –. Pierre a legrangosabb díj a jachtversenyzők körében. – És ő lenne Ariel? Bannister nem akart belemerülni a kérdésbe. és összekuporodott Bannister ölelésében. azután belediktált két kapszulát. a többit pedig kipótolta Bannister becsvágya. és a tat olyan széles ívben fordult át a szélben. Ő nevezte el Calibannek. hogy ez kedvező előjel? Caliban volt a boszorkány Sycorax szörnyeteg fia. – Aligha. de a lehetőséget nem lehetett elvetni. hogy a lányt figyelem. A dél-afrikai olyan magabiztosan intézte az egész manővert. hogy a hajó és a legénysége képes lesz-e elhódítani a franciáktól a kupát. – Fa alá kell állni. – Mi az? – kérdezte Bannister. hogy a nagyvitorlarúd szabályszerűen végigtarolta a fedélzetet. Angela visszatért a fedélzetre. hogy mennyire az. Chartert üzemeltetett a Seychelle-szigeteken. Amire szüksége is lesz. – Nagyon mókás – magához szorította a lányt. és a tulajdona felett érzett jogos büszkeség fullánkként hatolt belém. – Igyekeztem őszintének tűnni. – Szerintem búr paraszt. és csak kevesen tudják. Bannister biztató és elnéző mosollyal fordult felém. hogy már semmit se használnak. mit gondol Fannyről? – kérdezte. tehetség. amelyekről tudni lehetett. Nick. – A vacogó Angela felé fordultam. ahogyan teste ráborult a mellvédre. – Nadeznha akadt rá. Ő az én titkos fegyverem a St. – Szóval. Pierre-ért vívott harcban. Fanny pedig nyilvánvalóan bámulatos.Figyeltem. hiszen a St. Csakugyan gyönyörű teremtés volt. Ezért van rá szükségem. Bannister látta. Gondolja. A férfi bebugyolálta a takaróba. mint kormányosról? – Jó. Mulder éppen élesen irányt változtatott. Felmordultam. A Wildtrack fedélzetén töltött másfél óra nem lehetett elég megítélni. pedig eközben még orrvitorlát is cseréltek. hogy minden a legkisebb fennakadás nélkül ment. miért választotta Bannister ezt a csípős nyelvű és indulatos lányt. – Tengeri betegség ellen csak egyetlen orvosság van – közöltem lelketlenül. A hajó kétségkívül gyors volt. – Úgy értem. . mi a véleménye róla. – Nagyon jó – tettem hozzá az igazsághoz híven.

bár ennek a gall őrületnek is megvan a maga logikája. melyek továbbra is francia uralom alatt állnak. amerikai. hogy a hajónak sorozatban gyártott egytörzsűnek kell lennie. A Jeanneau-k. majd partraszállás nélkül visszatérnek Cherbourgba. ám minden ősszel. Különös szabályok. az katasztrofális hatással lenne az egész francia hajóiparra nézve. St. Pierre-en csakis megfelelő. Pierre és Miquelon szigeteket. Azután persze nem szabad elfeledkezni a gyakorlatias szempontokról sem. és ezernyi újabb megrendelés gazdagítja a francia hajógyárakat. minthogy sem az angolok. nem pedig erre az alkalomra épült és lecsupaszított prototípusnak. A francia hajók igencsak jók. kellően kezes és fürge hajóval lehet győzni. A St. Pierre-en. körülhajózzák az Új-Fundland partjainál fekvő St. Így tisztelgek Nadeznha emléke előtt. Pierre-t és Miquelont. s ha csak egyetlen évben valamely idegen nemzet ragadná magához az elsőbbséget. A tévétársaság fizet nekem érte. ami világszerte fellendíti e hajótípusok értékesítését. végül egy villámgyors visszatérő a viharos tengereken. mindvégig az áramlatok és orkánok ellen. Párizsból kormányozzák őket. és minél északabbra akarok kerülni. Kis szerencsével épp az őszi kiírás kezdetére érhetek vissza. Egyetlen szabály. hogy győzzek. Európa már rég nem ura ÉszakAmerikának. Először is. A verseny ily módon ma is arra emlékeztet. köddel és jéggel körítve. sem a kanadaiak nem érdeklődtek utánuk. majd szünetet . hogy a brit hajók is képesek rá. leszámítva két parányi és elfeledett szigetet. német és finn hajó vág neki az útnak. akárki is teszi meg leggyorsabban az utat. hogy mikor indul. A teljes kör mintegy négy és fél ezer tengeri mérföld: egy szél felőli szakasz. hiszen minden résztvevő maga választja meg. Nincs nagy pénzjutalom. a franciák kezében marad a kupa. Pierre rendkívül hatékony reklámeszköz. s hogy a versenyzők Cherbourgból indulnak. – Késői indulást tervezek – magyarázta most Bannister-. Akkor győzelemmel kezdhetnénk a következő szezont. A vitorlásszezon végén. – Gépies gyakorlottsággal sorolta fel az indokokat. amikor a dél felé sodródó köd és jég végleg pontot tesz a próbálkozások végére. hogy a francia lobogó azért még mindig ott lengedezik Észak-Amerika földjén. sőt valójában nem is verseny ez. A St. holland. megkapja a díjat. Centurionok és Beneteau-k legtöbbször első helyet vívnak ki maguknak a St. a nézők pedig elvárják tőlem. Minden évben tucatnyi brit. – És miért akarja ezt? – Bebizonyítom. egy lutri a fordulónál. a politikai megfontolások.Franciák szervezik.

talán. Olyan lehetett. hogy a Wildtrack képes lesz győzni? – kérdezte Bannister hirtelen. Pierre. mint amikor egy teherautóra való betont zúdítanak alá két emelet magasságból. Angela összegörnyedt. hogy egy tévésztár nem feltétlenül kipúderezett paprikajancsi. Átkozottul okosnak hiszik magukat. én pedig előzékenyen félrefordultam. Ha a Wildtrack csakugyan viharba került. hogy elárult magáról egy ilyen személyes részletet. bár úgy vélem. – A nézők ezt gondolják? – Maga mit gondol? – fordult felém kihívóan. amint kidobta magából a tengeri betegség ellen adott kapszulákat. mégis gyanítottam. akkor valami emlékezeteset kell véghez vinnem. Angela karikás szeme kitartóan figyelt a takaró pereme felett. Nem Viktória-kereszt. mielőtt felhozta volna a végső érvet. Bannister erősnek érezte magát attól. Beleborzongtam. hogy számára ez a legfontosabb. Elmosolyodott: – A legtöbb tévés valóban kipúderezett paprikajancsi. de azért megteszi. amikor Nadeznha meghalt. valakinek ezt is meg kell tennie. amely a középütt elhelyezett nagyobb kormánykerékhez csatlakozott. mint azt az emberek feltételezik. Könnyed hangon tette hozzá ezt az utolsó érvet. Kurtán felnevetett. csak mert minden este ott villognak a képernyőn. és éreztem. – Én nem választanám ezt az életet – vontam meg a vállam –. bár Nadeznha Bannister talán azért választotta a hátsó kormányt. pedig igazság szerint ehhez a munkához messze kevesebb intelligencia kell. Rátettem a kezem a kis kormányra. Figyelemre méltó vallomás volt. Egy kormorán siklott át sebesen a hajótat felett. amely magyarázatot adott arra is. . nem igaz? Amilyen a St. meglepően őszinte kitárulkozás. – Meg azt is be akarom bizonyítani. hogy elnézzek a Wildtrack örvénylő és fortyogó farvize felé. amint elképzeltem. Ha tehát le akarom tenni a kézjegyemet. Azon az éjszakán tűnődtem. mint Mulder és a bandája. akkor egy tapasztalt tengerész vajon hogyan követhetett el akkora hibát. mert onnan jobban beláthatta a hajó mögött tornyosuló sötét hullámokat. miért veszi körül magát Bannister olyan erős emberekkel. – Gondolja. ahogy a hajólapát vibrálása végighalad a rozsdamentes acélküllőkön. mert zavarban érezte magát amiatt. hogy a hátsó kormányállásból irányította a hajót? A középső állás messze kényelmesebb. hogy ezek az emberek elfogadják.tartott. hogy a több tonnányi fagyos tengervíz lezúdul a Wildtrack tatjára.

Amint a harsány színekben pompázó vitorla feltelt széllel. Miért ne fejeznénk be a filmet azzal. hogy hivatalosan is bejelentsem az indulásomat. amint a legénység leeresztette a pillangóvitorlát. – Az a kitüntetés érdekessé teszi magát az emberek szemében. akár egy beteg ragadozó. Szeretném majd azt mondani. – És Fanny nem teszi meg? – Ő megfelelne. – A versenyen talán nem – préselte ki magából Angela a szavakat –. mégis lealacsonyítónak éreztem. Pierre-t! – Bannister szabadjára engedte érzelmeit. Sandman. hogy maga is részt vesz a vállalkozásban. – A nézettség szempontjából? – A nézettség mindennél fontosabb – magyarázta Angela türelmesen. Én inkább lassan haladok. De gondoljon csak bele. és segíthet felkelteni az érdeklődést a műsor iránt is. elég érdekessé ahhoz. Nick. Nem hinném.– Kis szerencsével. nem én. hogy azért kért fel. Megráztam a fejem. – Néhány hónap múlva nagy partit adok. mint egy átkozott holdjárón! – A versenyszabályok értelmében vinnünk kell egy navigátort is. ahogyan a Wildtrack fedélzetén kihajózik Cherbourgból? A filmet épp akkor fogják bemutatni. Nick? Esetleg mint navigátor? – Én? – Váratlanul ért az ajánlat. Bannister! Több itt az elektromos ketyere. amelyik a versenyről szól majd. Legalább gondolja végig! – Vérbeli navigátorra lesz szüksége – csóváltam a fejem. – Nincs is szüksége navigátorra. – Bannister elfordult. Mr. visszafordult hozzám. igen. hogy csupán azért készíti el a filmemet. hogy legalább húszmillió nézőt leültessen a tévék elé. de a nézettség szempontjából annál inkább. csak át kell vennie Nadeznha helyét. Nekem igazából nem venné sok hasznomat. – Azt a képsort talán még felhasználhatjuk a nyitójelenethez. – És nem szeretne részese lenni a győzelemnek. – Valójában Angela találta ki. a filmem végén a Sycorax belehajózik majd a naplementébe. – De gondoljon csak bele – erősködött. mert ezáltal felkeltheti az érdeklődést a saját győzelme iránt. Ilyen felfokozott érdeklődés közepette akármeddig . amikor kint leszünk a tengeren. – Azt hittem. mintha egy idiótához beszélne. aki jól ért a versenyzéshez. – Sosem szerettem a sebességet. de nagyon megtetszett az elképzelés. – Legyőzni a békazabálókat a saját játékukban! Angela úgy figyelt. Nick! Elnyerni a St. mert bármilyen érzelmet is táplált az irányomban. – Olyasvalakire.

rutinfeladat volt kimenteni a vízbe esett matrózt. mintha homokpadra futott volna. miután a megmaradt oldal. és a hajó úgy támolygott. – Francba! – Bannister elkeseredetten meredt a romhalmazra. és ebből a szempontból nagyon is hasznos lenne számunkra. a korlátba kapaszkodott. amikor a Wildtrack hajótestének hirtelen rázkódása véget vetett a beszélgetésünknek. Olyan hang hallatszott. A legénység értette a dolgát. azután a hajó hirtelen szélirányba került. A hangzavar és káosz felett egyedül Mulder hangját lehetett tisztán kivenni. Tehát a Viktória-keresztem fegyver lenne a hirdetők megnyerésére? Eszköz arra. A vitorlázat leszakadt és lezuhant elemeit sikeresen húzták be. A filmes stáb. hogy ne legyen útban. A kötelek összegabalyodtak. és a Wildtrack máris ott ringatózott a nyugodt tengerfelszínen. mintha elemi erővel megpengettek volna egy basszusgitárt. a Wildtrack orra mégis a vízbe merült. Senki sem sérült meg. és elárasztotta a kormányállásokat. okádni kezdett. hogy takarodjanak vissza a kabinba. felfutott és oldalt fordult. A karcsú árboc ívben meghajolt. Valamelyik kötél ostorként csapódott fel és magával repített egy keresztrudat. most páni rémületben özönlötte el a kormányállást. A hullámok egyméternyire sem csaptak fel. hogy eladhassák a kutyakaját és a mosóport? Magamban éppen a felháborodott és nyers elutasítást fogalmaztam. A rozsdamentes acélhuzal. bár ettől még nem éreztem kevésbé sértőnek a szavait. amint a nagyvitorla árnyéka elsöpör felettünk. Tajtékos víz tört fel a lefolyónyílásokon. és a fővitorla automata fegyver ropogásával hasadt végig. megadta magát. A karcsú hajótest oldalt dőlt.felsrófolhatjuk a hirdetési tarifákat. meghasadt és a szél felőli oldalra zuhant.és . Az egész alig tartott két-három másodpercnél tovább. és összefüggéstelenül üvöltözött. ahol rövid úton közölték mindenkivel. Angela felegyenesedett. Az árboc és a vitorlázat darabjai a fedélzetre záporoztak. Angela zokogva kuporgott a padlón. Igyekeztem nem útban lenni. Az elszabadult pillangóvitorla hatalmasra dagadt felettünk. miközben az árboc oldalt vágódott. amint nyugalmat parancsolt az embereire. én pedig láttam. belekavarodott a lehulló kötélzetbe. ahol nincsenek útban. Görcsösen kapaszkodtam a kis kormánykerékbe. Az egyik bal oldali tartókötél elpattant. amelynek a legnagyobb szélben is meg kellett volna tartania a roppant főárbocot. A vitorlás rövid úton megállt. mely eddig a kabinba húzódott. Legalább nem kertelt. Bannister talpon maradt. A legénység egyik tagja a vízbe esett. – Csípőfogókat! – rendelkezett Mulder. majd visszanyerte egyensúlyát és lelassult.

de már eddig is túl sokat adtam túl kevés viszonzásért. most pedig valaki megfosztotta az árbocától is. és visszatért a tatba. Egy pillanatig azt hittem. hogy visszakapom a kikötőmet? – kérdeztem tapintatlanul. mekkora hírnév vagy gazdagság juthatott azoknak. pusztán tény. Tudtam. hogy a csapata részeként én is vegyem ki a részem a St. se nem babona. és valaki egy reszelővel közel tökéletesen simára koptatta. egyszerűen elengedte a tartókötelet. – Visszakapja a nyavalyás kikötőjét. Pierrre-en. – Mostantól a műhelyben töltik minden percüket! Valamennyien! – Ez azt jelenti. én nem akartam részt venni ebben a vállalkozásban. Előrevitt és megmutatta a csavaros feszítőt. Mindent egybevetve szerencsés kimenetelű balesetet szenvedtünk. Bannister nélkülem fog nekivágni az Atlanti-óceánnak. Bannister meg fog ütni. Ez nem képzelgés. Máris végzett Bannister első feleségével. amelynek a kiszolgált oldalkötelet kellett volna tartania. a bal oldalon valamennyi huzal menthetetlenül elpattant. akik győzelemre vitték a St. – Fanny! – Bannister majd felrobbant az indulattól. a leráspolyozott fémforgács még most is a menet kenésére használt gépzsírhoz tapadt. Elfurakodott mellettem. hanem a feszítőcsavar. akitől elvették a kedvenc játékát.tartóköteleket elvágták. ám a Wildtracket valósággal körüllengte a tragédia előszele. Beindították a motort. kivéve Bannister bankszámláját. csakis a Sycoraxon. semmilyen másik hajón. – Úgy viselkedett. Mintha el is feledkezett volna az ajánlatáról. mert nem hajózhattam olyan vitorlással. A szándékossághoz kétség sem férhetett. A Sycorax szerencsés hajó. Mert vannak szerencsés hajók és balszerencsés hajók. a Sycorax fedélzetén teszem. hogy meg fogja ismételni az ajánlatát. Ha valaha is kihajózom az óceánra. Nem érdekelt. de azután csak kurtán bólintott. Ezúttal határozott „nem” lesz a válaszom. amely ennyire bűzlött a balszerencse szagától. Én azonban nagyon is jól emlékeztem rá. amely semmiben sem okozott komolyabb kárt. Az elkoptatott menet egészen addig bírta a feszítő hatást. mint egy nyűgös kisgyerek. Pierre-diadalból. ahol barátnője még most is a tengeribetegség kínjai között fetrengett. Nem maga az acélhuzal pattant el. Akartam is emlékezni. míg Mulder tovább nem fokozta a pillangóvitorla kibontásával. A legénységet egy csapatnyi megkeseredett profi alkotta. Amikor pedig a tartókötél megadta magát. . A csavarmenet belül helyezkedett el. a kormányánál egy kleptomániás állt. Meg a büszkeségét.

Mulder mogorván végigmért. indulatosan előretolta a gyorsítókart. és szégyenletesen hazakullogtunk. .

2. rész .

ám néhány hét.3. Mégsem vallottam volna be magam előtt sem a gyengeségem. és elégedetten dőlt hátra. amelyet mintha függönyanyagból szabtak volna. hogy ilyen állapotban képtelen lennék körülhajózni a világot. a kocsma jóformán üresen kongott. még kevésbé azt. és a testgyakorlás nyomán új izomréteg fejlődött ki a sérült hámszövetek alatt. és vigyorogva nyugtázta az elismerést. némiképp neheztelő hangon. hogy minél nagyobbat lendíthessen az ember. amint kiléptem a falusi postahivatalból. – Visszakapta a plecsnijét? – Igen. Egy limonádét. A jobb lábam az egyik pillanatban még megbízhatónak tűnt. nincs szolgálatban. Harry. a másikban minden előzetes figyelmeztetés nélkül cserbenhagyott. – Egyre jobban néz ki – kezdte. Óvatosan kihozta a két korsó sört az asztalomhoz. – És mi a véleménye a búrról? . fejezet Abbott nyomozó három héttel a Wildtrack balesete után jelent meg a helyi kocsmában. Harry – bólintottam magabiztosan. Nick? – Egyszerűen borzalmas. Nick? Esetleg málnaszörpöt? – Egy korsóval a legjobból. pedig egyáltalán nem így éreztem. és a turisták rohama ezt a helyet is elviselhetetlenné teszi. egyszerűen elterültem a kövezeten. – Pedig eredeti amerikai golfnadrág – közölte látható sértődöttséggel. – Úgy látom. Abbott lekortyolta a habot. Minden reggel két mérföldet úsztam Bannister beltéri medencéjében. méghozzá egy olyan kék-rózsaszín kockás nadrágban. Abbott széles ívben meglendítette öngyújtóját. – Remekül vagyok. köszönöm a segítséget. Legalább nem szorít ágyéktájban. – Úgy szabták. Még alig sötétedett be. ám a lábam azóta is riogatott váratlan gyengeségeivel. Alig egy nappal korábban. Abbott megcsipkedte a nadrágját: – Nem tetszik az öltözékem.

Az áldozat felesége kérte fel rá. Tudja. – Tökéletes gyilkosság? – kérdeztem újra. mi újság Melissával? – Tovább küzd a megélhetésért. amikor kikérdeztem? – Nem. – Olyan. Nick. – Olyan. elzavarta a büdös francba. – Abbott rágyújtott egy cigarettára. – A tökéletes gyilkosság legfontosabb ismérve. Ha ilyesmiről hall. – Tökéletes gyilkosság? – vontam fel szemöldököm. Bannister műsorának egyik producere. Az már csak hab a tortán. mint a volt felesége: halálra éhezteti magát.– Jó tengerész – vontam meg a vállam. – Vézna kisegér. most maga jön. pedig az a nő úgy nézett ki. Kötelességtudóan hoztam két újabb korsóval. aki megölt valakit. mit mondott nekem a fickó. ő pedig habozás nélkül szétverte a fickó fejét egy piszkafával. – Sosem értettem. Nick. – Én ezt nem értem. Képzelheti azt a vérfürdőt! A feleség beígért neki egy kis kufírcolást. hogy a nő végül is nem váltotta be az ígéretét! Amikor a fickó rá akart mászni. . nem? Amikor egy tökidegen hazavágja szeretett hitvesünket. Ki ez a barátnő? – A neve Angela Westmacott. ezért tette. Vagyis hivatalosan nem is létezik tökéletes gyilkosság. hogy lefektessen egy ilyen bombázót. A „tökéletes gyilkosságra” tett utalás is azt jelezte. Abbott a homlokát ráncolta. Jut eszembe. mint egy tökéletes gyilkosság. egy szavát se higgye az illetőnek. – Egyszer lesitteltem egy fickót. azután nagyot csettintett az ujjával. pedig nem is ismerte. Ráadásul korábban megjegyzést tett arra is. mi vonzza a férfiakat az ilyen kókadt tyúkokhoz. – Caprira utazott a barátnőjével. abban a nyavalyás Frintonban. – Nem láttam mostanában Bannistert. – Üres a korsóm. Bombázó? Még fogpiszkálónak is gyenge. – Azt mondta. – Ha maga mondja. azelőtt mindig Amerikában nyaralt – csóválta a fejét Abbott. mint a bontott csirke. – Én meg? Egy hétig az asszony nővérénél leszek. hogy Bannister már nem Amerikában tölti a szabadságát. szerinte ez volt az egyetlen esélye arra. Egy kis kikapcsolódás. – Abbott gyászos arccal kémlelte a folyót. hogy Abbottot nemcsak a szomjúság hozta el a folyóparti kocsmába. – Abbott nagyot kortyolt a söréből. hogy tudomást sem szerzünk róla. szőke hajjal? – Többé-kevésbé.

– Nagyon céltalan. és semmi kétségem afelől. hogy valaki szabotálni akarja Bannister vállalkozását. Pierre-en? – kérdeztem. Bannister jachtja kisodródott volna a nyílt tengerre. amíg elkezdődik a verseny? – Valaki meg akarja gátolni. – Az árbocot biztosan nem a kölykök tették tönkre – jegyeztem meg. – Azt is tudja. – Nadeznha Bannisterrel. nem voltam ott. Az ügy szerencsés véget ért. hogy az a nyavalyás elindulhasson a St. hogy valaki szándékosan okozott kárt. Úgy értem. – Talán a legénység egyik tagja lehetett – húzta fel a vállát Abbott. Ekkor tetőzött a tavaszi dagály. ha nem lett volna egyértelmű. Valóban úgy tűnt. hogy valaki meg akarja torpedózni Bannister hajóútját a St. Ha Melissának igaza is volt. a két apró incidensnek aligha lehetett köze egy ilyen vagyonos és befolyásos emberhez. hogy mit és miért. Pierre-en? – Hallottam. Mulder és a legénység békésen aludt a lakóhajón. – Szerintem a kölykök másztak át a kerítésen. – Nem voltam ott. .Ennyi utalást már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. hogy Bannister győzhessen a St. hogy Bannisternek esélye se legyen a trófea elnyerésére. – Láttam azt a feszítőcsavart. csak abban nem lehettem biztos. és ha nincs a francia vitorlázó. – Céltalan próbálkozás – vélte Abbott. hogy valaki szántszándékkal elmetszette a köteleket. Pierreen. Nekem is be kellett érnem ezzel a válasszal. hogy a hajó a tengerre sodródjon? Miért nem várja ki. – Talán csak szeretett volna egy hét pihenőt. és Yassir Kassouli azt akarta. mi történt két napja a kikötőben? – Tudom. Nick. – Ezzel azt akarja mondani – kérdeztem rá –. Üzent nekem valamit. hogy nem baleset történt? – Kivel történt baleset? – színlelt tudatlanságot Abbott. és Bannister emberei csak a francia kiáltozására ébredtek fel. – Utánajár az ügynek? – kérdeztem Abbottot. – Abbott rejtélyes módon roppant elégedett volt magával. ha valaki elejét akarná venni annak. – Hallotta a szóbeszédet. – Az éjszaka kellős közepén valaki elvágta a Wildtrack köteleit. és az egészet egyszerű balesetnek tulajdonítják. és szórakozásból vágták el a köteleket. Lapos pillantást vetett rám. Abbott ügyet sem vetett a közbevetésre. amelyet elvontattak a kikötőmből. miért vágná el most a tartóköteleket? Miért akarná.

Amellett. Egyedül Jimmynek szóltam a dologról. Bannister magát is felkérte. Eltűnődtem. de mindig visszakozott. Nem szabadna annyit dohányoznia. maga nem lesz közöttük. igaz. Nick? Arra a partira utalt. Harry? – Csak a szokásos. – Mikor lesz a nagy mulatság. Tudtam azt is. Ha csakugyan üzenetet közvetített. A partit nem csupán társasági eseménynek szánta. – Jimmy segített nekem újjáépíteni a Sycoraxot. azután úgy döntött. Az sem számított. Abbott nyilván maga is hallott a pletykákról. Nick. hogy remélem. mert úgy hallottam. nem foglalkozom ilyen ügyekkel. – Sok a dolgom. hogy közönséges folyóparti pletykáról van szó. mint már mondtam. hiszen akkor Harry egyszerűen közölné velem. mielőtt bármilyen egyértelmű kijelentést tett volna. a szerencsétlen öreg. – Mint hallom. – Nem leszek – bólintottam. hogy képtelen voltam bármit is kihámozni a szavaiból. hogy csak egy kis csevegésre ugrott be. ezzel az erővel akár a helyi hírlap címoldalára is tehettem volna. Felém fújta a füstöt. azt olyan burkoltan tette.– Jesszusom. hogy benevez a St. – Látta mostanában az öreget? – kérdezte. – Egyre unottabbnak tűnt. hogy újra megtette. céltalan lenne erősködnöm. végül úgy döntöttem. hogyan juthat el ilyesmi Abbott füléig. Pierre-re. Nick. amelyet Bannister nyár elején akart megtartani a folyóparti házban. Én pedig egyre inkább összezavarodtam. de itt szándékozta hivatalosan bejelenteni. tovább szívja. azzal. Bannister a csapatát is bemutatja a partin? – Honnét tudhatnám. nem igaz? – Elgondolkodva meredt a saját cigarettájára. – Csak. Mindenféle dolgok. – Mint hallom – folytatta Abbott –. Jimmy Nichollsnak is. dehogy! Eszem ágában sincs belekeveredni. Ezúttal meg sem próbálta véka alá rejteni a mondandóját. hogy indulását már világgá kürtölte a tévében. . csak még jobban felszította a napilapok és vitorlásmagazinok érdeklődését. – Már nem sokáig lesz ezen a világon. – Akkor milyen ügyekkel foglalkozik. Harry? – Én csak annyit szeretnék mondani. – Hogy van Jimmy? – Krahácsol.

Nick. Hittem neki. – Mintha balszerencsés lenne. Hamisítatlan tavaszi este volt. Harry? – Hogy miért? Nos azért. amire csak úgy vesztegeti az idejét. nem is tudom… – Hosszú szünetet tartott. hogy valaki megpróbálja megállítani? – Nyavalya se tudja. én pedig nemet mondtam – közöltem –. hogy cápaeledel lett magából.– Felkért. Ám ahogyan a napok egyre hosszabbak és melegebbek lettek. – Tudom. csapnivalóan golfozik. Talán az apja miatt. elfeledkeztem az aggodalomról. Nick. mintha Bannister hajója. elfeledkeztem a . Odakint a folyón valamelyik helybéli kölyök a part felé kormányozta Mirror csónakját. és hátradőltem: – Ugyan miért. és azóta nem beszéltünk erről. Szürke gém vitorlázott át az alumíniumtestű hajó felett. – Mit akart Harry? – kérdezte a kocsmáros. mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kedvelem magát. Nem szívesen hallanám. és újabb utalást láttam abban. Igaz. – Csak beszélgetni. Elérkezett az ideje. de ez az egyetlen dolog. mielőtt befejezte a mondatot. – Azt akarja mondani. és hiába reméltem. hogy kikötés után beugrik a kiskocsmába egy italra. – Kötve hiszem. annak könnyen lehet üldözési mániája. és éppen ez aggasztott. – Balszerencsés – értettem egyet. Mögötte futott be a Mystique. És valamiért azt érzem. – Kiürítette a korsóját. meg hogy elég bolond volt megszerezni azt a plecsnit. Nick. Elfeledkeztem Bannisterről és Mulderről. ahogyan Abbott hangsúlyozta a szót. amint a kocsija elindul. amit mondtam! – Nem felejtem. és emelkedett fel a fészkéhez. mint a régi szép időkben. Talán csak Bannister paranoiás. Ne felejtse el. – Megpróbálja majd befűzni? Vállat vontam: – Lehet. de a feleségem ma estére pacalt és disznólábat készít. és felkapaszkodik a dombon. Az amerikai lány a kormánynál állt. A fák alatt három hattyú siklott. – Akkor csak tartson ki a „nem” mellett. hidd el nekem. Ha valaki egyfolytában a tévében szerepel. hogy a legszívesebben fizetne még egy körrel. Hallottam. hogy kihúzzak belőle néhány egyenes választ. úgyhogy mennem kell. csalókán ártatlan és bűbájos. Végeztem a sörömmel. amely motorját használta a szél ellenében. Annál ő sokkalta agyafúrtabb. ő megmaradt a Csatorna túlsó oldalán.

Jól éltünk akkoriban. és új függesztőrudakat kovácsolt az oldaltartó kötelekhez. A fenyőt a kikötőben rakodtuk ki és nagyoltuk le. . Jimmy és én nekiláttunk az új hajótest rézburkolatának. és vízhatlanná tettük a réseket. villákat. előbb négyzetes keresztmetszetet alakítottunk ki. Jimmy egy fatelepen választotta ki a megfelelő norvég fenyőtörzseket. mielőtt elindultam a fából ácsolt hajóval azokra a tájakra. régi vágású munkát végeztünk. Új hajófákat illesztettünk a Sycorax testébe. köszörűvel kellett megéleznünk a keményfa megmunkálásától elkopott szerszámokat. a főárbocot. Új tetőt ácsoltunk. Még Jimmynek is akkora fizetést adtak. és nekem szükségem volt a védelmére. Az orrárbochoz jókora szurokfenyőtörzset használtunk.Nadeznha Bannister halálával és a Wildtrack szándékos megrongálásával kapcsolatos szóbeszédekről. Jimmy Nicholls és én gyógyítottuk. de a nap jobbára így is a meleg nyár ígéretével kecsegtetett. Egy helybéli kovács ólmot öntött a Sycorax tőkéjébe. bakokat. mert a Sycorax napról napra gyógyult. Kemény munkával és a hajó szépülése felett érzett elégtétellel teli hetek álltak mögöttünk. és a saját hajóján szállította őket. valamennyi számlát megküldtük a tévétársaságnak. amint végeztünk a munkával. hogy a kabin ellenálljon a leghevesebb hullámok súlyának is. hogy a Sycorax végre csatornázott kormányállást kapjon. és kiépítettük a vízelvezetőket. ahol a trópusi fanyűvő rovarok porózus szivaccsá silányíthatnák a vaskemény mahagónit is. Megemeltük a kormányállás alapzatát. Jimmy és én igazi. világító fáklyákat és tűzoltó készülékeket –. még arról is. Olykor a tavaszi eső végigsöpört a fejünk fölé kifeszített vízhatlan vásznon. amekkoráról az adóellenőrök se hallottak. Jól haladtunk. Ritkaságszámba menő szabadnapjainkon folyóparti árverésekre jártunk. Minden este. és másodkézből szereztük be a szükséges felszereléseket – a külső függesztést a csónakhoz. majd minden egyes új élet. de többet ér bármilyen védőfestésnél. Amint a tavasz nyárba fordult. Felfűrészeltük és helyére szögeztük az új fedélzeti deszkákat. majd lapos fejű bronzszögekkel rögzítettük az új rézlemezeket. a kis tatárbocot és vitorlarudakat. azután legyalultuk az éleket. a tiszta és éles hangból magam is meggyőződhettem a faanyag kiválóságáról. amely zúgolódás nélkül kiegyenlítette. Odaállított a rönkök egyik végére. méghozzá tölgyfa gerendákkal megerősítve. előbb a kátránypapír rétegeket hordtuk fel. amíg meg nem kaptuk a kerek árbocokat. mielőtt még lementünk a kocsmába. s amikor egy kulccsal megkopogtatta a törzs másik végét. A réz nem olcsó mulatság. milyen kelletlenül vállaltam el ezt az egész tévés cirkuszt. kikötőkötelet.

Addig pedig nincs már más hátra. amelyet még csak félig borítottunk be rézlemezekkel. így nem találkoztam vele. hogy megsürgesse a folyamatot. Anthony Bannister Richmondban maradt. ahol a nagy kikötőre egyenruhás őrök és vérebek vigyáztak. maga tudja – vonta meg a vállát fölényesen. hogy megfeledkeztek az egészről. A filmes stáb jelenléte ezzel együtt is zavart és késedelmet okozott. és újra meghív a St. hogy hatalmas csordában utazzanak. hogy végeztünk a munkával. és szívesen segítettek. . egyedül ahhoz ragaszkodott. hogy filmre vegye a Sycorax újjáépítésének fázisait. Angela megragadta a lehetőséget. Számomra úgy tűnt. ahol Matthew Coopert próbálta gyorsabb haladásra ösztönözni. Amikor Angela másutt járt. Angela tőlünk a ház teraszára sietett. hogy a hajót még a parti előtt tüntessük el Bannister pázsitjáról. én pedig joggal feltételeztem. de erre is csak ritkán került sor. bár az egyik sofőr és a helyettes operatőr lelkes amatőr ácsnak bizonyult. kivéve azokat a feszült órákat. Úgy tett. – Hogy lehetne készen? Még az árbocokat se fejezték be! Ügyet se vetettem a kritikus hanghordozásra. hogy a legtöbbjüknek nem akadt tényleges tennivalója. és az új kikötőből vitorlázott ki. Pierre-en induló csapatba. amikor eseti költségeiket könyvelték el. A szakszervezeti szabályok megkövetelték. hogy ellenőrizze a munkát. bármilyen munkát osztottunk ki rájuk. Biztosítottam róla. valamennyien lazábban dolgoztak. hogy Matthew az egyetlen. hogy szóba hozza Bannister ajánlatát. ami együtt járt azzal.A Wildtracket átköltöztették Hamble-ba. Vártam. Megkönnyebbültem. Miután visszatért szabadságáról. olykor egy teljes napot is igénybe vettek. de nem szólt semmit. mindvégig hűvös és tárgyilagos maradt. Amikor megjelent. amelyekkel Jimmy és én egy óra alatt végeztünk volna. Az olyan egyszerű munkák. hacsak nem akarjuk. ki nem állhattam hűvös közönyét. aki tényleges munkát végez a tévétársaságnak. – Hát. – Az árbocokat csak azután ültetjük be a helyükre. ha Matthew ott problémázott a látószögekkel és megvilágításokkal. hogy időben készen leszünk. Előfordult. hogy befolyjon a víz ott. ahol a hajócsavaroknak kellene lenniük. – A motor nem várhat. csak a rézburkolat és a motor beépítése. amíg vízre bocsátják? – Nem. Nem került sor több incidensre vagy szándékos károkozásra. mire felbukkant. Ő és a stáb minden héten lejött. Angela néhányszor beugrott a házba. mint aki nem mutat komolyabb érdeklődést a Sycorax újjáépítése iránt. amikor magunkra hagyott bennünket. miután vízre tettük a hajót. Angela kétkedve nézte a bakokon álló hajótestet.

hogy a nézők azt hihessék. Matthew? – Nick! – Nincs mit mondanom. ezért állandóan Matthew idegeire mentem. legyen szíves! Újabb hosszú szünet: – Mi is volt a kérdés. Azért kedveltem. felhő takarta el a napot. Matthew. ezeket a válaszokat Tonynak adja. a stáb vigyorgott. A gondot mindig az okozta. amikor pedig a gép hangja elhalkult. – Köszönöm. Lejjebb engedné a könyökét? – Nem lehet rendesen meghúzni egy csavart. – Nick. amennyiben a hosszú órákra nyúló várakozást olykor-olykor céltalan kapkodás és a páni rémület pillanatai szakították csak meg. mint Quasimodo. miért kapta azt a kitüntetést? – Most nem. Azután a hangmérnök állította meg lépten-nyomon a felvételt. Így már jobb. Matthew. az operatőrrel együtt mindent megtett azért. – Nick. – Ne szólítson Matthewnak. hogy újra és újra rámérjen a fényre. és mindent újra kellett összeraknunk a kamera kedvéért. fekete bajuszt viselt. Látta valaki a csapfűrészt? – Nick? – Kedves biztatás. és az operatőr ragaszkodott hozzá.ilyenkor szét kellett szerelnünk a gondosan összeillesztett ácsolatot. – Türelmesen kivárta. A késedelem nyugtalanított. Filmezés közben gyakran kérdéseket intézett hozzám. ha Matthew olyan kérdést tett fel. – Francba. és többet füstölt. Nick. Nekem elég. amíg befejeztem a Notre-Dame-i toronyőr parodizálását. Tehát akkor. Nick? – Hosszú szünet. az elkészült filmen a hangját ki fogják cserélni Bannister hangjára. azazhogy Tony. A filmkészítés sok szempontból hasonlított a katonáskodásra. mi történt. s bár a vonásai határozottnak tűntek. ha az ember alaposabban megnézte. – Elmondaná nekünk. – A filmen nem fog látszani. ha úgy tartom a karom. inkább bánatosnak és komornak látszott. Leállunk! Jimmy ilyenkor hangosan kuncogott. ha egy arra haladó repülőgép túlságosan zajosnak bizonyult. Erről minden elképzelhető szögből felvétel készült. Matthew pedig dühösen meredt rám. Bozontos. Ne felejtse. hozzá rendezetlen hajzatot. Minden cselekedetét megmérgezte az önbizalom hiánya. ha leengedi a könyökét. – Tényleg nem emlékszem rá. a jobb karja a kamera útjában van. mi történt. a nagy ember mindvégig jelen volt a forgatás során. amely nem kapcsolódott közvetlenül a film témájához. Mint mondta. hogy a . mint egy ócska csónakmotor. mégis.

hogy kemény munkánk meghozta gyümölcsét.lehető legjobb munkát végezze. a vitorlákat nem javították ki. amikor körbesétálhattuk a csillogó hajótestet. A következő két napban a dízelt és a hajócsavarokat szereltem. – Mondja meg neki. Felhívtam Matthewt. – Mrs. Felállítottam egy láncos emelődarut. A motort még nem szereltük össze. hogy majd küldök egy csekket. Makynsnek. hiszen Jimmy és én tíz nappal a tervezett időpont előtt végeztünk. és fárasztó órákat töltöttem a tartóbakok beállításával. hogy elhozza a stábot az eseményre. Ily módon egy nappal a parti előtt vízre kerültünk. de közben igyekezett mindenből a legtöbbet kihozni. hogy ne legyenek láb alatt. Mr. Makyns azt üzeni. hogy a Sycorax még a parti idején is ott fog csúfoskodni Anthony Bannister mérnöki precizitással nyírt pázsitján. maradt viszont a kurbli és a lendítőkerék. nehézkesen mozgó svéd nevelőnő metronómszerűen ütemes hangon beszélt. és elégedetten láthattuk. Mr. hogy a gyerekeknek nyári ruhákra van szüksége. de már elérkezett a nagy nap. én pedig kölcsönöztem egy Drascombe Dabbert. . – Megmondom. Pedig nem volt oka aggodalomra. ő pedig megígérte. – Mondja meg Mrs. Habár jövő héten. de ezzel is végeztünk. Makyns azt mondta. Melissa Párizsba utazott egy divatbemutatóra. és közöltem vele. Bannister partiján mindenképp találkoznak. amint a motor a helyén lesz. csak hogy a fények a megfelelő szögben verődjenek vissza folyóról. amit Angela parancsolt neki. Sandman. hogy egy héten belül vízre tehetjük a hajót. mint egy fenyegetés. Amikor elérkezett az idő. – Bizonyára tréfál. Mrs. mielőtt elkezdte a forgatást. így végül kidobtam az elektronikus ketyeréket a szemétbe. Kizárólag azt tette. – A nagydarab. Akár hosszú órákig is várt. ám egyszersmind Angela Westmacott eszköze és aggodalmainak közvetítője – utóbbiak közül pedig messze kiemelkedett. a nevelőnő Melissa új Mercedesén vitte őket vissza Londonba. – A mondat már-már úgy hangzott. hogy a hajtórúd minél tisztábban járjon. hiányzott a kötélzet. Az önindító nem működött. hogy rengeteg boltot talál. hogy pénzt kapok öntől. és kivittem őket a folyótorkolatba pecázni. ahol gyerekruhákat árulnak. Az úszásnak köszönhetően a hátam jól bírta a motor beépítésével járó terhelést. Talán ez volt az egész helyreállítás legfárasztóbb része. és három napra leküldte a gyerekeket Devonba. Sandman. Mr. Igazi művész volt.

a kempingfőző és a folyó. amelyik a vízre emelte a Sycoraxot. Matthew aznap este érkezett. de mindezek helyett ott a hálózsák. és még munka közben talált. – Úszónadrágot viseltem. Felnevettem: – Nem akarja. hogy ilyen kéréssel kell előállnia. – Kezdtem túlságosan is hozzászokni Bannister otthonának fényűzéséhez. – De természetesen a partira maga is hivatalos – sietett hozzátenni. – Azt mondja. Sajnálom. hogy egy nyomorék látványa elrontsa a kellemes összképet? – Azt hiszem – felelte Matthew vonakodva. és boldogan átköltöztem a felújított Sycoraxra. – Valamennyien Medúzának neveztük Angelát. a kertészek még egyszer rendbe tették a pázsitot. ne használja az úszómedencét. mintha vöröslő aranyból öntötték volna. noha tetőtől talpig elborítottak a kátrány-. se hajókonyha vagy mosdó. amíg az utolsó vendég el nem távozott. A frissen felrakott rézlapok visszaverték a lenyugvó nap fényét.Ugyanaznap délután megérkezett a daru. ettől a Sycorax úgy festett. festék. – Pompásan néz ki. hogy mondjam meg. aki már a tekintetével is kővé dermesztette ellenségeit. Bannister partijának előkészületei is remekül haladtak: felállították az asztalokat a teraszon. Ugyan nincsenek még hálóhelyek. csak jövő keddig. Matthew. és boldognak éreztem magam.és lakkfoltok. Matthew rágyújtott és kivett egy sört a ládából. és behűtöttem egy palack pezsgőt. Nehézkesen lemásztam a létrán és elvettem egy sört: – És mi az? – Medúza azt akarja. – Az biztos. A Sycorax fedélzetén dolgoztam. – Milyen kedves! . hogy holnap estére költözzön ki a házból. Valami vendégeket fogadnak a hétvégén. Nick – jegyezte meg Matthew. – Medúza arra is kért. Az indítást másnap reggelre terveztük. amelyet az emelőbak mellett tartottam. a vitorlarudakat lakkoztam. – Van egy rossz hírem. azután kész is vagyunk. hogy nekicsaphassam a hajó orrának. Nick. – Remek – csóváltam a fejem. a mitikus kígyóhajú bestia után. hatalmas virágcsokrokat helyeztek el. – Matthew láthatóan rosszul érezte magát amiatt. – Egy hónap a kötélzetre. – Semmi baj.

és most én fizessek azért. – Pokolba vele! – Az amerikai lányt figyeltem. hogy háton fekve bárki felkerülhet a brit televíziózás csúcsára. – És? – Átkozott legyek. – Akkor majd megveszem a kötélzetet abból. . – Amit én fizetek? – kérdezte Matthew. amely keskenyebb és sekélyebb is volt a főcsatornánál. – Nekem még nem említette. hogy a látottakat megörökítse a kalauza számára. Egy hosszú pillanatig nem válaszoltam. Nick. Matthew. és feltételeztem. legtöbbször kipróbált. – Hallotta. lehetett az bármennyire jogos. Matthew próbálta elvenni a csapás élét azzal. – Márpedig a Medúza ezt akarja – figyelmeztetett Matthew. – Akkor is nemet fogok mondani. hogy az előrehaladásnak ez az útja zárva van előtte. – Az egész Medúza hibája – mondta végül. – Hallhatóan irigységgel töltötte el. – Medúza azt mondja.– Bannister ott akarja bejelenteni. – Majd fogja. – Akkor pedig nem lesz hajlandó kifizetni a Sycorax kötélzetét. A Matthew arcán megjelenő kelletlen kifejezés biztosított róla. aki az ár ellenében hajózott felfelé a keleti csatornán. – Azért csak ért valamit a munkájához? – vetettem közbe. hogy Bannister házában lakik. amit maga fizet nekem. – Hallottam. amiért megfelelő bérleti díjat kell fizetnie. amit mondtam? – kérdezte Matthew. és leginkább csalhatatlan módja. – Tönkretette a hajómat. ha megteszem. viszont a közvetlen közelünkben vezetett el. hogy talán az egész csak szóbeszéd. A fénylő testű Mystique-et figyeltem. hogy nagyon is komolyan gondolja. Még mindig ez a siker legbiztosabb. A hajó az elmúlt két hónapban távol járt. . Valamiért kényelmetlenül éreztem magam a kritika miatt. hogy a versenyen maga lesz a Wildtrack navigátora. – Pokolba vele! – mondtam újra. hogy az amerikai lány a partszakasz felfedezésével töltötte az időt. amint hirtelen felbukkant Sansom's Pointnál. – Jobb. abban bízhat. ha tőlem tudja. most meg gyakorlatilag övé az egész műsor. de nem tűnt túl meggyőzőnek. hogy megjavítsa? Nem gondolhatja komolyan. amíg nem kezdett Bannisterrel kefélni. – Medúza eltökélte magát – tette hozzá Matthew. – Egy kis senki volt.

Nevetséges kívánság volt. álljon 310 fokba. – Amint a jelzőrúdhoz ér – mutattam előre –. hanem videoklippeket és televíziós reklámokat is. Elnéztem az alakját. – Előretolta a gyorsító kart. – Gondolja. – Négy láb és három hüvelyk. Egy producernek elég annyit tudnia. hogy valaki jó tévés producer legyen. hogy gyakorlott tengerjáró. nem osztozik a tévések kielégíthetetlen becsvágyában és kapzsiságában. Közel sem olyan fárasztó munka. amint felénk integetett a Mystique kormánya mögül. mint mondjuk egy tanárnőé. Előrehajoltam egy üvegért. hogy szerelmes legyek egy hozzá hasonló lányba. Amennyire tudni lehetett.– Persze hogy ért a munkájához – csattant fel Matthew. és akkor végre leszáll rólunk. – Pattogó és tárgyilagos hangon beszélt. és magamban megjegyeztem. a hazatérés örömére? A fekete hajfürtök szétrebbentek. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. – Ennyi pénz mellett? Medúza kapva kapna az alkalmon. és hirtelen égető vágyat éreztem. hogyan szervezzen meg egy munkaebédet. . amint felém fordította a fejét. Még egyszer kösz. és amennyire tudni lehet. – Nem kell hozzá lángelme. hogy ez megtörténhet? – kérdeztem. a fekete hajú amerikai lányt láttuk. bizonytalan árnnyá mosta szét a fodrozódó vízről visszaverődő napfény. mintha fénylő tekintetet és naptól barna. és a Mystique fartükre alól kékes füstgomolyag tört elő. – Eljutok ezen a csatornán a kikötőmedencéig? – Mennyi a merülése? – kérdeztem. – Köszönöm! – Messze járt? – Elég messze – kiáltotta vissza a választ. köszönöm. és ki kell választania a megfelelő rendezőt. – Bannister cége nemcsak hazafias nyári matinékat gyártott. életteli arcot láttam volna. Amint előrenézett. minden információm az volt róla. és amint odafordultunk. – Szívesen rátenné a kezét az egész produkciós vállalatra. – Vállat vont. virágzott az üzlet. – Francba az egésszel! Talán hozzámegy Bannisterhez. – Hello! – A hang mindkettőnket váratlanul ért. mégsem láthattuk az arcát. – Nem. hogy a hátamban tomboló fájdalom lassan kezd elviselhetővé szelídülni. Alig egy kőhajításnyira lehetett tőlünk. Azért nagyra értékelem a segítségét. nem tudtam a nevét sem. hiszen még az arcát sem láthattam rendesen. – Nincs kedve egy sörhöz.

Nick. láncok és a faforgács. hordozható tűzhelyen levest főztem. ami még örömtelibbé tette az alkalmat. Egy órával később vitorlát bontott. hogy úszott a vízen. és soha többé nem hajózhat ki a nyílt tengerre. az új rézburkolat széles sávja ott fénylett a folyó felett. és én boldog voltam. hogy a vízelvezető nyílásokat eltömítették a szerszámok. Az ünnepélyes fürdetések után valamennyien úszni mentünk. azután kivégeztük a maradék pezsgőt. hogy a Sycorax még mindig romokban hevert. – Talán. Kialakítottam egy kis teret a kabin leendő helyén. – Menjünk el a kocsmába – fordultam vissza hozzá –. miután a vízre tettük. de amikor Matthew hívta. Gondosan kitakarítottam a szobámat Bannister házában.Matthew kuncogni kezdett: – Ez nem a maga napja. Megengedhettem magamnak még azt is. A Sycorax kisebbnek tűnt most. Nem számított. azután Matthew és jómagam következtünk. Aznap éjjel a folyóparton ültem és néztem a hullámok hátán ringatózó hajót. amelyek immár egyre közelebb kerültek. hogy a fedélzetén lépni sem lehetett az egymásba gabalyodott kötelektől. és ennyi nekem elég is volt. ide terítettem a hálózsákom. csak a fejét rázta. se kötélzetet vagy vitorlákat. Epret és tejszínhabot csentünk Bannister hűtőjéből. Aznap éjjel a Sycorax fedélzetén aludtam. azután megszálltuk Bannister borospincéjét. majd a kormányállásban fogyasztottam el. és a dagály hátán kihajózott. hogy csatlakozzon hozzánk. Mivel nem merült elég mélyre. Jimmy szemében könnyek csillantak. eltörtük a behűtött pezsgőt az orrán. Az operatőrt ünnepélyes külsőségek közepette bedobtuk a vízbe. a hajóm újra vízre került. Angela nem jött el a vízre bocsátásra. így is lett. majd újabb pezsgőspalackok következtek. de már úszott. hogy haldoklik. A dagály tetőzésekor vízre tettük a Sycoraxot. . és rúgjunk be alaposan. – Elhajózhatnánk rajta valahová. csak az számított. Jimmy. Az amerikai lány a kormány mögül nézett minket. és kevéske tulajdonomat is lehordtam a kikötőbe. – Alighanem tudta már. – Gyönyörű lett. Másnap szintúgy berúgtunk. Az aprócska. Nick. Megcsodáltam vonalait. miközben a késő délutáni nap megszárította a testünket. és újraálmodtam régi álmaimat távoli tengerekről. A Sycorax még nem kapott árbocokat. hogy elfeledkezzem Angeláról és a Wildtrack üres navigációs posztjáról.

– Nem örülne jobban egy fémárbocnak. Két vendégét is magával hozta. hogy vessen egy pillantást a Sycoraxra. kétségkívül az esti parti tiszteletére. hogy a Sycorax fedélzetén kétszer is átkeltem az Atlanti-óceánon. mi? Elmagyaráztam neki. Az órájára pillantott. – Egy kis hétvégi kiruccanás Jerseybe. Bannister végigmérte a Sycorax főárbocát. sem a házból történő kilakoltatásom. az orrárboc tölgyfa bakokra rögzítésére és a galvanizált láncból készült mellső merevítő kifeszítésére. hogy megemlítse kitüntetésemet a barátainak. hogy a vakítóan fehér Wildtracket is kikötötték a csatornában. A tőzsdealkusz férj úgy vélte. hogy belsőépítész. de Bannister lesétált a partra. A nőről kiderült. Nehéz munka volt. . – Akkor találkozunk a partin. hogy egy időre kiszabadult a stúdióból. Megígértem. s ezzel némiképp megmérgeztem a kedélyes hangulatot. holnap tömény másnaposság. a Sycorax épp alkalmas vitorlás. Pierre. az egész napot rászántam. Négy óra körül már az utolsó csavart rögzítettem. erőteljesnek és lendületesnek tűnt. – És hozza magával egy barátját is. Kedélyes bizalmassággal kezelt. amelyet a csónakház falának támasztottunk. záróra nincs. de azért külön gondot fordított arra. jó? Italok hattól. A fedélzetről láthattam.Másnap reggel a hajótestnek csapódó hullámok kellemes hangjára ébredtem. láthatóan jót tett neki. mintha ezzel akarná igazolni hírnevem. A délelőtt folyamán Bannister és Angela is megérkezett az első vendégek társaságában. A hajó vélhetően a hajnal előtti dagállyal érkezett. és hogy igazán „tutinak” tartja a hajómat. amelyet Bannister oly nagy erőfeszítések árán hozott létre. amelyre viseltes megjelenésem igencsak rácáfolt. egy londoni párnak. következésképp boldogító. talán hogy ne kerülhessen szóba sem a St. hogy ott leszek. Angela ügyet sem vetett rám. hogy a lenmagolaj és a paraffin kellően átjárhassa. Amióta visszatért szabadságáról. ha valaki a csatornában akarna pancsikolni. mintha sürgős dolga lenne valahol. s miután a látogatók elmentek. – Nick vérbeli tradicionalista – magyarázta Bannister a barátainak. A Mystique még nem tért vissza kikötőhelyére. most először láttam Bannistert. Nick? – Nem – feleltem. amikor a Mystique visszatért. Mulder és csapata színes kis zászlókat helyezett el az előmerevítő kötélen. rendben? – Ezt tekintsem meghívásnak? – kérdeztem tapintatlanul.

lemostam magamról a kosz java részét. igen. – Ki az? – Szomszéd. ha nem fogunk kezet? – kérdezte most. Derékig csupaszra vetkőztem. – Közelebbről már láthattam Jill-Beth Kirov napbarnított arcát. amelyet apám mindig a túl sok rágóguminak tulajdonított. – Oké. és eszembe jutott. Az amerikai lány visszavonult a kabinba. ezért már távolról kiáltozni kezdtem. Apámnak minden jelenségre megvolt a maga teóriája. hogy ő is kedveljen engem. – Jill-Beth Kirov. mennyire kedvelte volna a vén kecske ezt a lányt. Ha felém nyújtja a kezét. azután elmondtam. ha meghívnám. Megnéztem. a New York-i Plaza Hotelben fejtette ki. a teste köré tekert fürdőlepedő könnyedén lehullhatott volna. hogy nagy partit rendeznek ma este a házban. Kedvelni akartam ezt a lányt. – A nevem Nick Sandman. azután kieveztem a Mystique kikötőhelyére. – Valami nagyágyú. mint a balett. Elgondolkodva mérte végig Bannister fényűző otthonát. hátha visel jegygyűrűt. és a fényezett alumíniumról visszaverődő napfény teljesen elvakított. Kirov. – Ma este? – Láthatóan megdöbbentette a meghívás bizalmas jellege. mert amikor feltűnt. Szerette magával vinni gyerekeit az utazásaira. és belém villant. várjon! Elteltem nevetséges várakozásokkal. de azt is észrevettem. hogy a túl sok rágógumira vonatkozó elméletét teázás közben. hogy nem utasított el azonnal. . talán nem bánná. de nem viselt. és azt akartam.Befejeztem a munkát. – Helló! – Helló! – Megkapaszkodtam a Mystique jobb oldali mellvédkorlátjában. – Híresség. – Mystique! Mystique! – Egy pillanat! – harsant az éles hang. Mosakodás közben zavarhattam meg. és azon tűnődtem. – Nem bánja. jókora fürdőlepedőt viselt a teste körül és egy kisebb törülközőt a fején. a sötét szemet és az erőteljes amerikai állkapcsot. – Ó! Nos. igaz? – Nagyágyú? – Híres ember – magyarázta. Látható gyanakvással fogadott. – A hajóján dolgozik? – Nem. Ünnepélyesen megbocsátottam neki.

– Meg kellett fordítanom a csónakot. nem vagyok szerelmes. csak kivetítettem a csalódottságomat egy olyan lányra. – Hé! Nick! – Igen. Ostobaság lenne azt mondani. a meghívást.– Oké. ha nem kötelezem el magam? Nagyon elfoglalt vagyok. hogy eltolom a csónakomat a hajójától. Figyelmesen néztem. és nem tettem mást. miközben szüntelenül azt kérdeztem magamtól: mégis mire számítottam? Egy meghívásra a Mystique fedélzetére? Epekedő sóhajra és két szív szerelmes egybeolvadására? Azt mondogattam magamban. Kidurrant az első kerék. hogy vérpatakok csörgedeznek végig a takarosan lenyírt pázsiton. mintha várná ezt az alkalmat. mintha csak arra számítana. Ezután próbáltam kedvező előjelekre találni az óvatos válaszokban. Nem baj. hiába tagadtam le alantas rangomat. de már azelőtt kudarcot vallottam a meggyőzésemmel. – Kemény lehetett. hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. – Hallom. – Talán még lesz alkalmunk elbeszélgetni erről. hogy szembenézhessek vele. igaz? Aki Kassouli lányát vette el? – Ő lesz az. – Mikor kezdődik a parti? – Hatkor. Csalódottan eveztem vissza a kikötőmhöz. az italokkal. – Még egyszer köszönöm. . A lány elfintorodott: – Mit csinált a hátával? – Autóbaleset. – Hát. Jobbára egész éjjel tartani fog. de ezen a téren is felsültem. akit a szabadság és gondtalanság jelképének tekintek. – Köszönöm. hogy beleszerettem. – Nagyon formális? – Nem hinném. mielőtt ez a magyarázat megfogalmazódott bennem. amíg meg nem győződött róla. – Micsoda rémes ügy. könyvet ír? – tettem egy kétségbeesett kísérletet a társalgás elnyújtására. – Ottmaradt a fedélzeten. nem lenne rossz – szólalt meg egy idő után kétkedve. Nagyot csettintett a nyelvével: – Az a tévés fickó. – Nyilvánvalóan nem tettem rá nagy hatást. – Újra feltekintett a házra. Nem kapcsoltam be az övet. – Értem. – Nem úgy tűnt. – Biccentéssel adta tudtomra. de nagyon vágytam rá. – Hogy is hívják a fickót? – Anthony Bannister.

minden bizonnyal kileste. amint az amerikai lánnyal beszéltem. és tudtam. készen álltam a szerelemre. . A hajóm vízre került. Sandman? – Fanny Mulder könyökölt ki a Wildtrack mellvédjén. aki az orosz balettról kapta a nevét. – Akadt valami a horgára? – kérdezte gúnyosan.– Horgászkirándulás. amióta nem utazik velünk. Sandman. Fanny? Nehogy megint elveszítse őket? – Nem aggódom. – Nem kellene inkább az árbocaival törődnie. Eleveztem mellette. hogy értő pillantások követik minden mozdulatomat. mégis másutt jártak a gondolataim: a markáns állú amerikai lány körül.

Magát a Wildtracket lobogókba és színes villanykörtékbe öltöztették. És hol vannak róla azok a micsodák? – Az árbocok? – Ne is folytasd. míg a vendégek ingatag pallón kelhettek át a hajóra. A meghívott rockbanda olyan hangerővel játszott. Autók torlaszolták el a felhajtót. hogy nézzem meg azt a szörnyű hajóját. ahol megszálltunk. Hogy érzed magad? – Nem várt válaszra. A zenészek mögött az Észak-Atlanti-óceán hatalmas térképét feszítették ki.4. hogy látlak. Az ott a te hajód? – A Sycorax felé biccentett. – Nem akadt ennél különb ruhád? Flanelnadrágot viseltem. Szép számmal akadtak hírességek: színésznők. hogy a hanghullámok valósággal gyomorszájba vágták a közelben tartózkodókat. amely jó százméternyire onnét. és két helikopter ereszkedett le a felső gyepszőnyegre. – Helyesnek tűnik. . ha közelebbről is meg akarták vizsgálni. és pókok vannak a fürdőkádjukban. aki áttetsző és sejtelmesen örvénylő selymekbe öltözött. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelemben követni szándékozott. Örülök. tévés személyiségek. John is itt van valahol? – Természetesen. hozzá mosott. Talált magának egy szocialista képviselőt. és azt gondoltam. a kikötőm mellett ringatózott. lázas érdeklődés övezte a bárt. és tetőtől talpig végigmért. Hitted volna? Tudtad. de vasalatlan fehér inget és egy régi etoni nyakkendőt. így az italokat a folyóra néző széles teraszon szolgálták fel. fejezet Több mint kétszáz vendéget hívtak meg a partira. színészek. hogy épp eleget szenvedtem a hajók miatt. Az idő kedvező maradt. hogy itt leszek? – Igen. hogy milyen szörnyen lehetetlenek ezek a bányászok. de én mondtam neki. – Tony azt akarja. akivel egyetérthet abban. – Valami rettenetes az a hotel. Százötven font egy éjszakára. és szerető csókkal üdvözölt. amikor még a feleséged voltam. amelyet a Wildtrack a St. és a parti az első perctől fogva zajos sikert aratott. – Hátrébb lépett. Szakácsok szeletelték a pecsenyét és a sonkát. azonnal kiszúrt a teraszon. Matthew csapata bevilágította a pódiumot Bannister bejelentéséhez. jól nézek ki. Melissa. csak untatnál. A legrendesebb cipőmet húztam fel. amelyen jól láthatóan megjelölték az útvonalat. politikusok – csupa ismert arc.

ha minél előbb megérkezik. drágám. aki buzgón bólogatott Makyns minden szavára. Miért bánnám. hogy belecsípjen a fenekembe. hogy kiszolgálhatom pezsgővel. Láttam. – Azért csak készítsd azt az árbocot.– Szerintem nincs ezzel semmi gond. Anthony Bannister élénk társalgást folytatott egy fiatal és bájos színésznővel. Jill-Beth Kirov érkezésének egyelőre semmi jelét se láttam. Nagyon kevés vendéget ismertem. de őt lekötötték a nagy bejelentés filmre vételének előkészületei. ő is elsodródott mellőlem. ahogyan annak idején sem. . – Nem bánja. de miután rájött. Tényleg meg akarsz lógni? – Még nem. Jut eszembe. Lassan besötétedett. aki szerint mindenkinek bigámiában kellene élnie? Micsoda remek partinak nézünk elébe. semmi sem változott. Egy. mikor jelenik meg az apád. miért. nézd csak! Az ott nem az a püspök. ahogy Makyns képviselő belemerül a beszélgetésbe egy szakállas honatyával. hogy itt van a volt felesége is? – Örömet okoz számomra. aztán szétszedték a két felfújható csónakra fektetett ingatag pallót. Angela Westmacott. hogy körül akarod hajózni a világot. Láttam. A püspököt nekem is bemutatták. Jill-Beth Kirov továbbra sem jelent meg. odaoldalazott hozzám. és szerinte oda kellene tűznünk egy bírósági idézést az árbocodra. amellyel Melissa a barátját kezelte. – Nem vagy épp elegáns jelenség. akinek sehogy sem emlékeztem a nevére. a csónak még mindig ott ringott a Mystique fartükrénél. hogy itt van? Angela a mellvédkorlát felé araszolt. Mint a régi szép időkben. csinos lány megkörnyékezett. akinek szintén feltűnt a bizalmasság. Nicholas. és még kevesebbet kedvéltem. – Jobb lesz. még nem kaptam meg a csekket a gyerekek nyári ruháira. Említettem az ügyvédemnek. hogy nem a tévénél dolgozom. Nem furcsa így visszatérni ebbe a házba? Szinte már várom. – És remélem. mintha apám egyik régi partiján lettünk volna. faképnél hagyott reménytelibb préda kedvéért. Amint azt Melissa megjegyezte. és valahányszor elnéztem a kikötő felé. ez a jövőben is így lesz. Lennél olyan drága. – Nincs pénzem ruházkodni. és merő udvariasságból követtem. Az utolsó vendégek is bejárták a Wildtracket. – Nem is értem. de miután nem akadt közös témánk. Minden pennymet gyerektartásra költöm. Matthew ugyan eljött. és szereznél nekem még egy pohár pezsgőt? Természetesen voltam olyan drága. hogy Melissa Bannistert ugratja. és éppúgy nem éreztem magam idevalónak. Ó. Pedig egy olimpiai bajnok hosszútávfutóra bíztam.

amely még fiatalosabbá és törékenyebbé tette az alakját. hogy arra kellett kérnem. Tudom! Az egész az én hibám. – Korábban kellett volna beszélnünk erről. – Látta. hogy ezzel is csak a saját dolgát akarta megkönnyíteni. Angela hűvös tekintettel fordult felém. Nick. csakugyan elfeledkezett korábban kikérni a beleegyezésemet. milyen jó lenne. ha úgy érne véget a rólam szóló film. költözzön ki a házból – mondta váratlanul. miért fordít Angela hirtelen ekkora figyelmet a kényelmemre. Én csak filmre akarom venni a pillanatot. és láttam. Hosszú haját takaros kontyba fogta össze. ezért sietve folytatta. Talán arra számított. De kérem. Szeretném. mert ezáltal nemcsak kétszeres gázsit kapnék. Nem kell szólnia egy szót sem. ma este tegye meg. . Nick. Megráztam a fejem: – Nagyjából akkora hasznára lennék Bannisternek. hogy amikor kész helyzet elé állít. Tony megteszi a bejelentést. – Tony negyvenöt perc múlva megteszi a bejelentést.– Sajnálom. Rápillantott gyémántokkal kirakott karórájára. azután bemutatja Fannyt. mint egy terhes rúdugró. hogy az egyszerű ruha többe került. – Én lennék a következő? – A Mystique sötét sziluettje felé sandítottam. de nagyon lefoglaltak az előkészületek. jól fog menni – mosolyogtam előzékenyen. de tagja lehetnék egy nyertes csapatnak is. a dicsőséges navigátorét. fehér estélyi ruhát viselt. – De nem fogok navigálni. ha maga lenne a következő. mint állította. – Eltűnődtem. ne nehezítse meg. hogy Jill-Beth csónakja már nincs a helyén. Megeshet. hogy tiltakozni akarok. bár gyanítottam. hogy kiköltözzek. hogy mennyire nagyszerű lenne összekapcsolni a két műsort. – Tudom. amit kérek. Visszafordultam hozzá: – Miért? Felsóhajtott: – Kérem. – Ideje volt már. – Tony Fanny után magát is bemutatja – magyarázta Angela türelmesen. hogy. Ezt követően lefestette előttem a hősies Nick Sandman alakját. ami azt jelentette. mint a Sycorax nagyvitorlája. hogy a lány elhagyta a jachtot. Angela megőrizte a hidegvérét. Szenvedélyesen érvelt annak előnyei mellett. bár a teraszon továbbra sem lehetett látni. spontán módon igent mondok. amikor magát nevezik meg a Wildtrack navigátoraként. és egyszerű. ahogy eltervezte. mindenesetre láthatóan félt a visszautasítástól. hogy korábban kellett volna beszélnünk erről. Okkal feltételeztem. aki győzelmével új reményt ad minden mozgáskorlátozottnak. – Remélem.

ha bekerülnék a csapatába. de nem is konyítok a versenyzéshez. talán. – Rendszerint odatalálok a megfelelő kontinensre – értettem egyet –. – Reméltem. mert azt hitte. csak egy elkényeztetett ficsúr. – Csak szeretek tisztességesen játszani. szabadjára engedett . aki szembeszáll az élet megpróbáltatásaival! Íme a nagy háborús hős! Aki a vérét ontotta a hazáért! – Elképesztő szenvedéllyel szónokolt. Csakhogy ezt nem mondhatjuk el a filmünkben. és olyan volt. hogy a filmem az igazságról szóljon? Mert ha tudni akarja az igazat. és azok az istenverte elvei! – Düh. maguknak pedig arra van szükségük. Bannisternek pedig arra van szüksége. – Szóval azt akarja. mintha érdekelne a St. sőt hisztéria sütött a hangjából. hogy maga egy üresfejű felső-középosztálybeli semmittevő. Ezért volna végtelenül tisztességtelen a részemről. – Maga. nedvedző orral és farkcsóválva várta. Inkább megtapsoljuk a hősiességéért! Íme. Pierre sorsa. – Mindenki azt mondja. Olyasvalakire. aki azért választotta a katonaságot és a szolgai engedelmességet. ha csak azért kell gyorsan vitorlázni. mely elég hangos volt ahhoz. túl konok vagy talán túl hülye ahhoz. mert a tévés producerek Szent Grálját kérdőjelezte meg. ugyanígy nem érdekel a maguk nézettsége sem. és aki anélkül a hülye plecsni nélkül senki és semmi lenne! Nem mondhatjuk el. hogy túl büszke. Megsebesült egy teljességgel céltalan háborúban. Nick Sandman. aki befogja az utolsó lélegzetvételnyi szelet is. hogy rendes élete legyen. hogy ezzel lecsitíthatom a készülődő vihart. mint egy izgatott kiskutya. az lesz a legjobb móka a világon. mert a való világban sosem tudta volna megállni a helyét. akinek puskát adtak a kezébe. Nick Sandman. – De hát maga remek navigátor – tiltakozott Angela. hogy megnyerjünk egy versenyt. Belőlem hiányzik minden versenyszellem. hogy rábízom magam a szélre. és közben nyugodtan felbontok egy sört. És attól félek. és mágnesként tapad minden áramlathoz. – Tisztességes? – akadt fenn Angela a szón. Angela türelme azonban korhadt vitorlarúdként pattant el. maga nem más. mikor vetik be valahol. a különc lázadó. – Egyszerűen gyűlölöm. ha úgy tennék. nevetséges eszmékért tette kockára az életét. Utálok így vitorlázni. hogy zavart pillantásokat vonzzon felénk a közelebb álló vendégek irányából.Angela értetlenül fogadta a választ: – Ezzel most mit akart mondani? – Már korábban is megmondtam: nem értek a versenytaktikához. Mert nem érdekel. Nem lenne tisztességes. Ez utóbbi megjegyzés szíven találta Angelát. igaz? Nem mondhatjuk azt. Én úgy képzelem az ideális hajóutat.

majd uralkodó fensőbbséggel fordult a banda felé. hogy táncolsz velem? – Elmegyek – közöltem csendesen. és próbáltak úgy tenni. – Megragadta a karomat. Könnyek csillantak a szemében. A teraszon megindult a szóbeszéd. Mindenki feszélyezett lett. Még a zenekar is abbahagyta a játékot. Azután Melissa késként hatolt át a tömegen. ahol rágyújtott egy cigarettára. hogy újat keressen! Ezt az igazságot akarja elmondani a filmemben? Bannister zavartan toppant be közénk: – Angela! A nő lerázta magáról. hogy még különc kalandor se lehetne a mi segítségünk nélkül. kerülte a tekintetem. Az addig olyannyira sikeres este hirtelen megromlott. Erőltetetten tovább táncoltam. hogy annak a gyűlöletes . És amikor majd megkapja. és túlságosan lusta ahhoz. kérem. hogy Angela túlhajtja magát a munkában. és én kerültem a zavart pillantások középpontjába. és elnavigált a terasz széléhez. – Benneteket meg azért fizetnek. Bannister a színésznő társaságában maradt. Nick Sandman. – Láthatóan éppoly kínosan érezte magát. Angela eltűnt. és a méltánytalan helyzetből végül jobb lábam szabadított ki. mert kifogy a pénzből. mert nincs hozzá hajója. hogy Jill-Beth Kirov is megérkezett. – Jó éjszakát! – mondtam újra. – Azt kell mondanom. kedvesem! Nem azt ígérted. Láttam. mint a vendégei. Fortyogott bennem a düh. de most ő is hátat fordított nekem. jobban mondva. – Én csak segíteni akarok! – sikoltozta. – Jó éjszakát! – köszöntem oda Bannisternek. én pedig nekizuhantam az egyik zászlórúdnak. Melissa és én táncoltunk egyet. – Nick. – És az az igazság. hogy játszatok. Melissa táncolt. én pedig ütemesen próbáltam nem mozgatni fájó tagjaimat. és a vendégek torkára forrasztotta a szót. – Ne légy már ilyen istenverte bolond – sziszegte Melissa éppoly halkan. úgyhogy csapjatok a húrok közé! A kedélyesség látszata visszatért a teraszra. mintha semmi sem történt volna. azután kihátráltam kettőjük közül. hat hónap múlva örökre befellegzett magának. A vendégek elfordultak.pusztító indulata szétfoszlatta a kellemes légkört. ha egyáltalán megkapja. – A lábam… még nem jött rendbe. – Berúgtál? – kérdezte Melissa kaján örömmel. Nick. – Akkor üljünk le. a féktelen indulat könnyei. amikor váratlanul összecsuklott alattam.

hogy mások vérét ontsam. a te bajod az. ami igencsak nagy ostobaság tőled. Alig vártad. Nick? – Egy argentin puskagolyó. Le kellene telepedned egy tenyeres-talpas falusi tyúk mellett. hogy sosem fogok felszaladni egy hegyre. Mindig is reménytelenül rabja voltál a sápadt szőkéknek. Meglepetésemben még a térdemről is elfeledkeztem. ami egyáltalán nem vall rád. Azt hittem. hogy bájologtál vele. Melissa részvéttel nézte: – Szegény Nick. Jól ismerlek. Nick. Melissa jót nevetett megbotránkozott arckifejezésemen. hogy soha többé nem leszek működőképes. te meg rögtön beindulsz. – De úgy néz ki. Tényleg nedvedző orral és farkcsóválva mentél el Falklandra.perszónának igaza van. – Dehogyisnem. hogy kionthasd mások vérét. mi a te bajod. amíg váratlanul. és a fájdalom könnyeket nem csalt a szemembe. – Ez csak önsajnálat. miközben a lábam teljesen érzéketlenné vált. Nem lehetett könnyű átvészelni. de a működőképességemet igenis meg akartam őrizni. . Szegény Nick. mint amennyire hiszed. hátamon a súlyos málhazsákkal. A hátamat mintha tüzes korbáccsal csapkodták volna. – Csak épp akkor nem volt. Azt akartam. akkor sokkal boldogabb lennél. hogy a lábam az imbolygó előfedélzeten is tartson meg. – Azért fizettek. rám nem tört a gyengeség. Nem tűnt ez akkora kérésnek. hogy az egészségemet már sosem nyerem vissza. Tudtam. a lábad már jobban van. Egykor régen értem bolondultál. Megint rám tört a páni rémület. – Igenis szörnyű volt. – Jobban is. Nick. akik nem érdemelnek meg. Melissa hangosan kifújta a füstöt: – Tudod. Szörnyű kis háború lehetett. és általában hosszú napokig nem is kételkedtem magamban. Nem. Mint vakok ellen focizni. – Angela aztán nem sebezhető. mielőtt neked esett. hogy mindig olyanokba szeretsz bele. – Láttam. csak igazságtalan. – Nem! – tiltakoztam. aki úgy rád mászott. ahogy most is. – Ez nevetséges. – Nem szörnyű. mert sosem annyira törékenyek és sebezhetőek. most pedig ugyanígy érzel az iránt a girhes kis tévés iránt. nem emlékszel? – Jobb térdem masszírozva próbáltam életet lehelni a lábamba. amíg bevonok egy orrvitorlát.

Mereven tartottam a lábam. inkább választotta Mulder társaságát. összesúgtak. Nincs kedved még egy tánchoz? – Nem hinném. lévén JillBethre aligha illett Melissa leírása. Jill-Beth. sántikálva lefelé indultam a kerti lépcsősoron. hogy letapizott? – Ki? A püspök? – Persze csak merő irgalmasságból és a vallásilag megengedhető mértékben. – Felsóhajtott. – Cigarettájával a püspök felé intett. – Ez megtenné – mondta végül –. Már az utolsó fokoknál tartottam. amíg Jill-Beth és Mulder bele nem olvadt a táncosok forgatagába. noha még mindig feszélyezve éreztem magam. hogy képes lennék rá. Előrehajoltak. mintha himlős vagy pestises lennék. Láttam. – Arcon csókolt. hogy Matthew operatőre felállítja a kamerát a közelgő bejelentésre. – Sosem ütnék meg egy nőt. akik szárnyaszegett galambnak tűnnek. hogy a térdem ne bicsaklódhasson ki. Még mindig fáj a hátam. Az a püspök biztosan érti. miután Angela a földbe gázolt. Nyilvánvalóan nem körülöttem forgott a parti. Melissa áthatóan figyelt. Az amerikai lány Fanny Mulderrel táncolt. ha arrébb libbenek? Melissa nagylelkűen megmentette a büszkeségemet. – A vágyakozás annyira terhes. míg a többi vendég úgy kezelt. Pompás férfinak tűntél. – Nem bánod. és én hálás voltam érte. Melissa apja. a nyugdíjazott dandárparancsnok ragaszkodott hozzá. hogy minden tisztet vendégül lásson egy italra a sátrában. – A Bath and West Show-n találkoztunk. ahol teljesen Melissa hatása alá kerültem. Most unottan vonta meg a vállát. csak te jobban szereted az olyan nőket. aki egyszerű inget és fehér nadrágot húzott az alkalomra. és legnagyobb bosszúságomra valósággal sugárzott a karjai között. aki ruhája helyén nagy lyukú halászhálót viselt. – Addig jó. amikor először találkoztunk? Majd elvesztél a fegyverek meg az álcázófesték alatt. amíg nem az Önérzeted. nem gondolod? Emlékszel rá. amikor Mulder és Jill-Beth kart karba öltve odalépett a mellvédkorláthoz. Továbbsántikáltam a . ügyet sem vetett rám. Pofon kellett volna vágnod azt az öntelt libát. s miután ezt már nem akartam megvárni. – Én egyáltalán nem is értem ezt a vágyakozást. – A jó öreg gavallér.– Ilyesmire gondolsz? – kérdeztem eléggé el nem ítélhető módon. ahol az ezredem bemutatót tartott. – Tudod. aki teljes egyházi díszében táncolt egy lánnyal. egyáltalán nem olyannak. és az amerikai lány kacagása nyílvesszőként fúródott a szívembe. aki valaha is aggódni fog egy jelzálog miatt.

kiterjedt pázsiton, míg el nem értem oda, ahol a fények szikrázva törtek meg a fekete vízen. Összerándultam a fájdalomtól, amint átléptem a Sycorax fedélzetére, majd újra, amint lekuporodtam a kormányállásba, a kabin építéséhez előkészített faanyagok közé. Ereztem a lenolaj illatát a parton bakokra helyezett árbocfák felől, megcsapott a tömítéshez használt kátrány maró szaga. Hosszú ideig ültem így, amíg a fájdalom alább nem hagyott a gerincemben. A holdfényes égbolt valósággal izzani látszott a folyópartot keretező sötét fák felett. A rómaiak is ilyennek láthatták a folyót, mielőtt nekivágtak a sötét rengetegnek, s közben talán azon tűnődtek, milyen elvadult teremtmények bujkálhatnak a lombok között. Különös, ellenséges helynek láthatták Britanniát, és elképzeltem, ahogy egy római katonatiszt megsebesült itt, majd miután visszatért Rómába, beleszeretett egy sötét hajú lányba, aki elutasította őt egy szőrös föníciai hajóskapitány kedvéért. A pokolba Jill-Bethszel, a pokolba Mulderrel, a pokolba azzal, hogy nem használhatom ki a dagályt és vihetem ki a Sycoraxot a nyílt tengerre. Kiegyenesítettem jobb lábamat, és nekipréseltem a lábfejem a hídfedélzetnek, amíg a fájdalom végig nem iramlott a combomon. Tovább növeltem a nyomást, és annak jeleként érzékeltem az erősödő fájdalmat, hogy a lábam meg fog gyógyulni. Addig szorítottam, amíg a könnyek rá nem dermedtek az arcomra. Üdvrivalgás hallatszott Bannister háza felől, és tudtam, hogy most jelentették be a csapat indulását a St. Pierre versenyen. Kinyitottam egy sört, és lassan, élvezettel kortyolgattam. Bannister induljon csak nélkülem. Ettől a naptól a magam kedvéért akartam hajózni, amerre a szél és a tenger visz. Sodródni akartam ebben a nyüzsgő világban, távol faxoktól és számláktól, hangos politikusoktól és pöffeszkedő hírességektől. Talán Medúzának van igaza, és tényleg túl hülye vagyok ahhoz, hogy rendes megélhetést találjak magamnak, de a pokolba is, akkor sem vagyok gátlástalan törtető, aki uralkodni akar mindenkin. Ittam egy újabb sört. Ezüstszélű felhők tornyosultak Dartmoor felett, légies, mesevilágba illő pártázatot alkottak, amely egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, amint az óceáni szelek felszakadtak a Tamar feletti lankákról. Úgy döntöttem, utolsó megtakarított pénzemből fogom megvásárolni hajóm vitorlázatát, azután egy penny nélkül, de haladéktalanul délnek hajózom, csakhogy elmeneküljek Bannister és Angela elől. Ha kell, sínbe teszem jobb lábam és fájdalomcsillapítókon élek, de eltűnök.

Jill-Beth Kirov hangja rázott fel a komor esélylatolgatásból. Kikémleltem a kormányállás pereme mögül, és láttam, ahogyan ott sétál a pázsiton, Fanny Mulder karján. – Nem fogok látni semmit – hallottam a hangját. – Dehogyisnem, kislány. A folyóparton megálltak, és a lány álmélkodva kiáltott fel a Wildtrack láttán. – Olyan gyönyörű! Mulder odahúzott egy csónakot a kerti lépcsőkhöz. Jill-Beth kacagva lépett be a kis lélekvesztőbe, és nekem a torkom is elszorult a féltékenységtől. A lány inkább választotta Műidért, vagy ami azt illeti, mindenki mást a parti résztvevői közül, és ezzel súlyos sebet ejtett a büszkeségemen. Micsoda ostobaság ez a büszkeség. Egykor még arra is rávett, hogy átkeljek az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol az a puskagolyó csak rám várt. Újra hallottam Jill-Beth nevetését, amint Mulder evezett néhány csapást a Wildtrackig. A férfi kisegítette a lányt a hosszú és pazarul kidekorált fedélzetre, azután bemutatott neki minden látnivalót. Felkapcsolta az alsó keresztrúd alá szerelt fedélzeti reflektorokat, hogy a tündöklő fények kirajzolják Jill-Beth sötét haját, erőteljes állkapcsát és izgatottan csillogó szemét. Mozdulatlan maradt, árnyék az árnyak közt, és én őt figyeltem. A hátsó kormányállásnál tartottak, és jól hallottam minden szavukat, lévén a víz olyan tisztán továbbítja a hangokat, ahogyan az üveg a fényt. És hirtelen, mintegy varázsütésre megfeledkeztem minden nyomorúságomról, hiszen JillBeth éppen arra biztatta Muldert, hogy beszéljen Nadeznha Bannister halálának körülményeiről. – Én előrementem, látja? – Mulder az árbocra mutatott. – A szorítókötél engedett el. – És Mrs. Bannister itt maradt? – kérdezte Jill-Beth. – Mindig is szeretett hátul maradni, szerette a viharos tengert. Semmi olyan nem történt, amit korábban ne láttunk volna. Azután egy hullám feltört és elborított bennünket. Egyszerűen elsöpörte. Jill-Beth elfordult, hogy felmérje a Wildtrack tatján felhalmozott életmentő eszközöket. – Nem viselt hámot? – Biztosan levette egy pillanatra, tudja, hogy van ez. Talán előre akart jönni? Talán kilazult valami. Olyat is láttam már, amikor a karabinerek kiegyenesedtek az orkán erejétől. Őrült egy éjszaka volt – feledkezett bele a mesélésbe Mulder. – Először nem is láttam, hogy eltűnt, épp elég dolgom volt a szorítókötéllel, a

víz beömlött mindenhová, a hajó meg úgy bukdácsolt, mint egy elszabadult légkalapács. Beletelt vagy öt perc, mire visszakeveredtem a kormányhoz. Jill-Beth felnézett az árboccsúcsra, ahová a színes fényfüzéreket függesztették. – Szegény lány. – Ja. – Mulder kinyitotta a kabin hátsó ajtaját. – Egy italt? Csakugyan azt éreztem, hogy Jill-Beth habozik elfogadni az ajánlatot? Azért fohászkodtam, bárcsak nemet mondana. Nem akartam végignézni, ahogyan leereszkedik a hátsó kabinba, ahol a nagy kétszemélyes ágyat elhelyezték. JillBeth nemet mondott. – Holnap korán kell kelnem, Fanny, de azért köszönöm. – Azt hittem, érdekli a hajó – mondta a férfi sértett hangon. – Pedig még a hajónaplók is megvannak, ha meg akarná nézni őket. A lány habozott, azután a kíváncsisága Fanny javára billentette a mérleget. – Oké. Olyan pillanat következett, mint amikor a szélcsendes időben a vizet váratlanul sötét árnyként borítják el a gyilkos vihar első fodrai. Az elmúlt hetekben, amíg teljesen belefeledkeztem a Sycorax újjáépítésébe, tudomást sem vettem a Nadeznha Bannister halálával kapcsolatos találgatásokról. Mások azonban nem feledkeztek meg erről. Előbb Harry Abbott figyelmeztetett, most pedig az amerikai lány kavarta fel az állóvizet. Márpedig a halott lány apja is amerikai. A hűvös szél megzavarta a nyugalmam. Beleborzongtam. A Wildtrack fedélzeti fényei kialudtak, csak a kabin fényei szüremlettek át a kis hajóablakokon, amíg kapkodva össze nem vonták a függönyöket. Végiggondoltam, amit az imént hallottam. Az álláspont nemcsak egybecsengett a hivatalos vizsgálat eredményével, de logikusnak is tűnt. Egy biztosítókötél megmenthette volna Nadeznha Bannister életét, csakhogy a biztosítókötelek is meghibásodhatnak. Maga a hámrész a felsőtestet tartja, és erős drótkötéllel kapcsolódik a karabinerhez, amit akármelyik rögzítőléchez vagy D-gyűrűhöz hozzá lehet kapcsolni. Láttam már olyat, hogy egy karabiner csupán azért szétnyílt, mert rossz szögben akasztották be. Olyat is tapasztaltam, hogy egyszerűen elhajolt. Hiába készül valamennyi tömör, edzett acélból, a víz erősebb az acélnál, különösen, amikor zabolátlan óceáni hullám formájában csap le. Elképzeltem a hömpölygő tengerárt, amint felemelte és előreröpítette a Wildtrackot, azután a hajó elszabadult liftként zuhant bele a roppant hullámvölgybe. A következő hullám kifogta a szelet a vitorlákból, és egy pillanatra szokatlan némaság köszöntött be, azután Nadeznha Bannister

meghallotta a mennydörgő robajt, amint a halálos hullámnyelv átívelt a hajótat felett. Felnézhetett, hogy lássa a fölé tornyosuló tajtékzó habokat. Ha előtte kikapcsolta magát, bizonyosan fel is sikoltott, de már elkésett; a hajóra szakadó többtonnányi fagyos tengervíz szilaj erővel söpört félre az útjából mindent és mindenkit. A Wildtrack alighanem imbolyogni kezdett, az orr felemelkedett, amint a teher lefelé nyomta a tatot, de egy jó hajónak ez meg sem kottyan: a Wildtrack is kiemelkedett, és lerázta magáról a tengerárt. Nadeznha Bannister ekkor már százméternyire elmaradhatott a hajófar mögött, egyedül a tébolyult sötétségben. A szél ott bömbölt a vitorlák között, a fedélzetet elborította a víz, kétségbeesett kiáltásai belevesztek a tenger, a szél és a csapkodó vitorlák zajongásába. Persze az is lehet, hogy a vízbe lökték. A kétségbeesett kiáltások így is éppoly hiábavalóak voltak. Ekkor a Wildtrack hátsó kabinjában Jill-Beth sikoltott fel. A sikolynak hirtelen szakadt vége, mintha egyetlen durva kézmozdulattal belefojtották volna a lányba. Páni rémületet éreztem az erőtlen hangból, de a teraszon túl nagy volt a hangzavar ahhoz, hogy ezt rajtam kívül bárki meghallhassa. Felkaptam egy teli üveg sört és elhajítottam. A Wildtrack alig lehetett messzebb, mint amekkora távolságra annak idején a kézigránátokat dobtuk, és elégedetten hallottam, ahogyan a palack széttört a kabintetőn. A második üveg megpattant egy korlátról, és kitörte a kabin egyik ablakát, a harmadik célt tévesztett, de a negyedik megtalálta a főárbocot, ahonnét üvegcserép és habzó sört záporozott a fedélzetre. A kabin hátsó ajtaja kivágódott, és Jill-Beth úgy iramodott ki rajta, ahogyan egy csapdából kiszabadult vad. Nem habozott egy pillanatig sem, átvetette magát a korláton, és beugrott a vízbe. Mulder teli torokból üvöltött, amint a lány nyomában feltört a kabinból, és én elhajítottam az ötödik üveget is. Merő véletlenségből a palack éppen a homlokát találta el, ettől Mulder elvágódott és eltűnt a szemem elől. Hallottam dühös és fájdalmas üvöltését. Amilyen erővel elhajítottam az üveget, akár a koponyáját is betörhettem volna, mégsem lett kutya baja sem, sőt amikor néhány pillanattal később újra felbukkant, már egy vadászpuskát tartott a kezében. A Sycorax kormányállására célzott. Hasra vetődtem. Tüzelt. Mindkét csőből egyszerre.

A hang élesen pattant meg a víztükrön, és láttam, ahogyan a torkolattűz vörösre festi az eget felettem. A sörétek magasan süvítettek el, és belecsapódtak a kikötő mögötti bozótosba. Nem hallottam csobbanást, amiből kikövetkeztethettem volna, merre úszik Jill-Beth, viszont élesen kattant a závár, amint Mulder újratöltötte a fegyvert. Átmásztam a kormányállásban felhalmozott legkülönfélébb eszközökön. A folyóparti árveréseken felhajtott berendezések tengerjáróhoz méltatlan összevisszaságban hevertek mindenfelé. Szitkozódva kerestem, amíg rá nem akadtam a hálós csomagra. Hallottam, amint a töltényhüvelyek a helyükre csúsznak Mulder puskájában, majd a kattanást, amint a töltényűr lezárult. Egy régi parancsnokom szerette mondogatni, hogy kétség esetén füstöt kell bevetni. Valahol vettem néhány világítófáklyát, és azért imádkoztam, hogy még működjenek. Meghúztam a gyűrűt, számoltam, mintha gránátot dobnék, azután kihajítottam a fáklyát a vízre. Beletelt néhány pillanatba, amíg a víz elárasztotta a dobozt, azután megéreztem a fanyar bűzt, és felemeltem a fejem, hogy lássam a folyóról felszakadó narancssárga füstöt. A gomolygó felhő szétterült és beburkolta a Wildtrack tatját. A dagály csak most kezdődött, és a doboz lefelé tartott a folyón, a friss tengeri szél azonban Mulder felé hordta a füstöt. Kivetettem a második jelzőt, azután átkémleltem a Sycorax pereme felett, hogy megkeressem JillBetht. Hallottam a vendégek kiáltozását a teraszon. Újabb fáklyát indítottam el, hogy végképp elvakítsam Muldert, és ezúttal kis híján eltaláltam a vízfelszín alól felemelkedő sötét női fejet. – Kirov kisasszony? – kérdeztem előzékenyen. – Nick? Kinyújtottam felé a kezem, és Mulder ezt a pillanatot választotta arra, hogy elsüssön egy újabb fegyvert. Talán úgy döntött, hogy egy sortűz éppen elég volt, egy újabbal csak még nagyobb bajba sodorná magát, ezért most egy vészjelző fegyverrel célozta meg a Sycoraxot. A rakétahajtású fáklyát úgy tervezték meg, hogy a lehető legmagasabbra emelkedjék a tenger fölé, és élénkvörös fényt bocsásson ki magából, miközben kis ejtőernyőjével lassan leereszkedik. Hallottam, amint a lövedék elszisszent a fejünk felett, majd belecsapódott a kikötő töltésébe, lepattant, azután szikrákat és füstöt okádva beleveszett az éjszakába. A narancsszínű fény mélyéből máris újabb lövedék indult útjára. Mindkettő megölhetett volna bennünket, ha közvetlenül eltalál, de a lövedékek magasan a fejünk felett húztak el.

Jill-Beth megragadta a kezemet, én pedig lendületes mozdulattal kirántottam a vízből. Mind sietségemet, mind erőmet megsokszorozta a harmadik rakéta, amelyik ezúttal oldalirányban tévesztett célt. Az első fáklya végül a csónakház feletti erdősávban robbant, és a harsány vörös fényben úgy tűnt, mintha lángra kaptak volna a fák. Utolsó füstbombámat is eldobtam a Wildtrack felé, azután keresgélni kezdtem az összevisszaságban a saját vészjelző rakétáimat. Jill-Beth zihálva feküdt a padlón. Drága selyeminge és fehér nadrágja csurom víz és merő kosz lett. – Másszon át a falon – biztattam –, és rohanjon a ház felé. – A vendégek elözönlötték a pázsitot, és csak remélni mertem, hogy a jelenlétükben Mulder nem próbálkozik további őrültséggel. Megtaláltam a vészjelző fegyvert, amelyet ráirányítottam a nagyobb hajóra. – Ne! – sikoltott fel Jill-Beth rémülten. – Nem maradhatok itt! Az isten szerelmére, juttasson ki innét! Van csónakja? – Igen. – Gyerünk, Nick! Menjünk! Félredobtam a fegyvert, és a tatról mindketten bemásztunk a kis mentőcsónakba. Megőriztem annyira a lélekjelen-létemet, hogy egy zsákra való száraz ruhát is bedobjak, azután elvágtam a kötelet. Jill-Beth ellökött bennünket, és az árral elsodródtunk a csónakház öblén túli, fákkal benőtt földnyelvig. JillBeth forgatta az evezőt, és biztonságban elértük a fák sűrűjét, miközben az első vendégek leértek a folyópartra, hogy álmélkodva csodálják a gomolygó füstöt, amelynek vészhelyzet esetén a kereső helikoptereknek kellett volna jeleznie. A köd egészen a színes fényfüzérekig beburkolta a Wildtracket, és a látványt még igézőbbé tették a világítófáklyák sziporkázó fényei. – Ez a füst nagy ötlet volt – jegyezte meg Jill-Beth. – Bocsásson meg! – Miért? – Hagyjuk. Sss. – Az ajkához érintette a mutatóujját, majd mögénk mutatott, mintha attól tartana, hogy a folyópartot elözönlő izgatott vendégek kihallgathatnának bennünket. Mozdulatlanul álltam a csónakban, a viharvert és ősöreg British Seagullban, amelyet ócskavas áron szereztünk be az egyik árverésen. – Fanny! – hallatszott Bannister dühös hangja. – Mi az ördögöt csinál? – Tűzijátékot, uram! – Fanny bizonyára rájött, hogy túlreagálta az ügyet, és volt benne annyi kurázsi, hogy elfogadható magyarázatot találjon. – Gondoltam, elhasználom a régi rakétákat. – Puskalövést is hallottam – így Makyns képviselő hangja.

de legalább működött. Bannister háza felől most már nem láthattak meg. hogy a bárkán egy csuromvizes. Nick. Ő is tudta. – Azt csak bevezetőnek szánta. és láttam. ahol rá kellett döbbennem. de a víz fölé hajló fák jól elrejtettek bennünket. – A zsákban talál száraz ruhákat – jegyeztem meg. Ellökte a csónakot a parttól.– Csak petárda – hallatszott Mulder hangja a sűrű ködből. – Az a rohadék megpróbált megölni! – méltatlankodott. – Nagyon is. akinek szeme előtt máris a holnap reggeli lapok szalagcímei lebegtek. amint nagyobb gázt adtam. A Seagull ugyan hasznos járgánynak bizonyult. ezért széles ívben kifordultam a főcsatorna felé. – Hová megyünk? – Jimmy Nicholls házába. így maradt időm megvizsgálni a barnaságát és minden egyéb jellegzetességét. – Hogy ez mennyire izgalmas! – hallottam Melissa hangját. Megrántottam a behúzózsinórt. Miután ráncba szedte vizes haját. – Ezt már Jill-Beth suttogta a fülembe. Az ágak csapkodni kezdtek. – Berúgott. – Azt hittem. Láthatóan nem szégyenkezett előttem. meg akarta erőszakolni. Felvette a pulóvert és hozzá egy kopott farmert. és amennyire lehetett. hogy tilos indokolatlanul működtetni a vészjelző rakétákat. uram. – Majd én evezek. Ismeri Jimmyt? . kinyitottam a szelepet. aki éppen szárazra törli magát az egyik régi pulóveremmel. – A Seagull nem volt különösebben flancos bárka. mielőtt udvariasan félrefordultam volna. elnézett a folyó felett. – Tetszik a kilátás? – kérdezte. – Cirkálórakétája nincs? – Nincs miért izgulni – lendült akcióba Bannister. Működik a motor? – Átvertek egy tízessel. ha nem. hogy Jill-Beth megkönnyebbülten dől hátra. miközben Bannister kertjéből felénk lendült egy kis keresőreflektor fénye. de nem volt túlzottan fürge – mi is csigalassúsággal araszoltunk ki a fák sötét árnyai alól a holdfénybe. Fanny? – Csak egy kicsit. de megmaradt a fák takarásában. hogy megkerültük Sansom's Pointot. nagyon napbarnított és teljesen meztelen lánnyal osztozom. – Maga varázsló. amelynek a szárát gondosan felhajtotta. Csak azután bukkantunk elő a fák menedékéből. mire az öreg motor köhécselve életre kelt.

A folyón hatcsomós sebességkorlátozás volt érvényben. és tudtam. hogy nem maradt időnk elérni Jimmy házát.– Találkoztunk. Azután pedig ott sötétlett a tenger. és tovább gyorsult. – Jesszusom! – Jill-Beth lekuporodott. Ütközésig hátrahúztam a gyorsító kart. miért van itt. és azért fohászkodtam. – A sötétebb nyugati part felé tartottam. Jill-Beth megpördült. Felnézett rám és elmosolyodott: – Köszönöm a mentőakciót. ehhez képest a hajó máris legalább húsz csomóval száguldott. élesen rajzolódott elém a kihunyó fáklyák fényében. – Gyerünk. Jimmy háza nem messzire esett a várostól. Jill-Beth a zsákban kutakodott: – Nincs itt egy tornacipője? – Semmilyen cipőm sincs. amint a motorhangok szilánkokra törték az éjszaka nyugalmát. míg kétmérföldnyire délre a városi fények pislákoltak a vízen. Azonnal tudta. és a versenyhajó eléri a mi folyószakaszunkat. . hogy a kotyogó kis kétütemű képes legyen legyőzni a Wildtrack II tatjának csillogó motorszörnyeit. hogy csupán pillanatok kérdése. – Tudta. lévén a gyorsulástól felemelkedett a hajóorr. Ezzel Mulder nagy hibát követett el. Jill-Beth hirtelen elsápadt. mi? – Búr vonás. Jól látszottak a füst-függöny szétfoszló maradványai is. mit jelentenek a hangok. – Az a rohadék nem adja fel. sajnálom. A versenyhajó nyomában szinte forrni látszott a víz. de nem maradt több idő a magyarázkodásra. ahol a nagy tömegben belógó sötét lombsátor elrejthetett bennünket. te kis mocsok – biztattam a motort. Eddig elfeledkeztem a Bannister csónakházában meglapuló versenyhajó fenyegetéséről. azazhogy meghallottam egy lövés visszhangjait és a nagy motorok morgását. Visszasandítottam a Sansom's Point felé. miután a folyó felett éles fénypászma hasított végig. Ebben a pillanatban felmordult a sárkány. Úgy sejtettem. de tudtam. Mulder – már ha csakugyan Mulder vezette a Wildtrack II-t – felkapcsolta a hajó keresőfényeit. én is tudom. miért vagyok itt – rebegte elhaló hangon. amely mögül mindeddig nem bukkant elő a nagy motoros hajó. – A jobb oldalon élénken világítottak a falu fényei. és a fények távol estek tőlünk. így nem láthatott egyenesen maga elé. – Erre valók a gáncstalan lovagok – feleltem. Még csak a Sansom's Pointon túl járt. amint a Wildtrack II éles orra előbukkant.

hogy megéreztem a leheletét. Jill-Beth megigazította a korlátra akasztott nadrágot. – Adja ide a vizes nadrágját – fordultam vissza hozzá. igaz? – Nem kellene odafigyelnie minden szóbeszédre. és csak remélni mertem. de engedelmeskedett. megállt. szépen teljesített Észak-Írországban. és ráhurkoltam a kötelet az egyik benyúló ágra. Mulder addig gyorsított. Leállítottam a motort. amíg el nem érte a helyet. A Falkland-szigetek előtt készült utolsó jelentés szerint Sandman kapitány jó katona volt. Értetlenül meredt rám. – Szóbeszédre? – nevetett fel halkan. és a csónak be-siklott a fák közé. – Megtöri a formánkat – magyaráztam. mintha nem elégítették volna ki a mindennapos szolgálati kötelmek. és suttogni is alig mert. ahol nekilátott a keresésnek. hogy valakit katonai akadémiára javasoljanak. és az arca olyan közel került az enyémhez. – A belógó faágak is segíthettek összemosni az alakunkat. A keresőfény elsiklott rajtunk.– Lebukni! – kiáltottam. hogy a nagy motorok elhalkulnak. és hallottam. s a versenyhajó széles ívben ráfordult a főcsatornára. – Mulder egy sötét fahajót keres. a másik pedig egyenesen belelógjon a vízbe. A Wildtrack II lejjebb sodródott a folyón. hogy az erős keresőfények áthatolnak a lombokon. A sebessége már a harminc csomót is elérhette. A versenyhajó lassított. Mulder az első körben elhibázott bennünket. – Megáll. nem volt elég becsvágyó. de ennyi még nem elég ahhoz. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. miközben az orr leereszkedett a vízre. nem barna és fehér mintázatút. . de bármelyik pillanatban visszatérhet. – Ez valami katonacsel? – Az lenne? – kérdeztem vissza. a Viktória-kereszt kitüntetettje. de tudtam. – Le a fejekkel! – Lefeküdtem Jill-Beth mellé a hajófenékbe. amint az orra megakadt a part menti bozótosban. A fény átsiklott rajtunk. a motorok zajára pedig valószínűleg az egy mérföldre fekvő városi temető halottai is felébredtek. Túlságosan sokat foglalkozott a hajójával. – Maga Nicholas Thomas kapitány. csak éppen nem mutatkozott kellően elkötelezettnek. Az emberek kedvelték. Felkötöttem a fehér nadrágot a hajó oldalára. kereste az árulkodó nyomokat. – Mert ugye nem autóbalesetben sebesült meg. és a fénylő áramvonalas hajótest siklani kezdett az árral. azután továbbpásztázott. visszatért. – Jill-Beth a hajó aljában feküdt. Egyszóval. Átfurakodtam Jill-Beth mellett. Jill-Beth lebukott. ameddig szerinte eljutottunk. hogy a fehér ruhaanyag elég az álcázáshoz. hogy az egyik szára ráhajoljon a mellvédkorlátra.

Láttam. nem igaz? Próbáltam őt elképzelni. – Volt apósa – javított ki. Felemeltem a fejem annyira. hogy vegyünk neki egy másikat. Jill-Beth sem moccant. – Ki maga? – Jill-Beth Kirov. azután hirtelen megdermedt. – Egy olyan társaság hajóbiztosítási csoportjában dolgozom.Inkább örültek volna. – Minden rendben lesz. tudja. mint az orosz balett. A felkavart víz kitartóan ostromolta a törékeny hajótestet. – Elvigyorodott. amint a reflektor sugara behatol az ágak közé. – Ki maga? – kérdeztem újra. ha önként leszerel. – Jézusom! – szisszent fel Jill-Beth. Egy hosszú pillanatig nem feleltem. hogy az egymilliót érő. csak kíváncsi az ember a körülményekre. amint az efféle csalókkal dolgozik. ami a hadsereg aktáiban szerepel? – Biztosítási nyomozó – javított ki. – Ha teszem azt egy fickó azt mondja. hogy lent tartsam a fejét. de képtelen voltam rá. Azt hittem. megrendelésre épült szuperjachtja Florida Keys közelében tengeralattjáróvá változott. A fény továbbindult. de én nem mozdítottam a karom. és elvárja tőlünk. – Egy Yassir Kassouli nevű fickónak dolgozom. Elhúzódtam Jill-Bethtől. – Nyomozó vagyok. hogy a fűzfalevelek a fejünk felett ezüstös zöldben fénylenek. és maga rácáfolt minden várakozásukra. amint a reflektor élesen körbefordult és mintha egyenesen ránk irányult volna. ha átadja a helyét egy fiatalabb és becsvágyóbb tiszttársának. magánnyomozók csak a filmekben léteznek. amely a Kassouli Enterprises leányvállalata. és a fogai fehéren csillantak meg a sötétben. hogy jobban láthassam az árnyékok közt rejtőző arcot. – Magándetektív? – kérdeztem elképedve. befurakodott egy másik árnyas területre. – Mi dolga magának Kassoulival? – suttogtam. hogy Mulder meghallhat bennünket. mintha csak attól tartottam volna. még Mulder alakját is kivehettem az erős keresőfények visszatükröződésében. – És mi után nyomoz? – Mindenféle dolgok után – vonta meg a vállát. . igaz? Hiányzott magából a késztetés. ezt írták. azután valaki szembeállította az igazi ellenséggel. hogy kitűnjék. Hallott már róla? – Bannister apósa. – Átkaroltam a vállát. de máskülönben hogyan értesülhetett volna Jill-Beth mindarról. hogy láthassam: a Wildtrack II a szemközti partot pásztázza.

és a keresőfények újra felénk irányultak. ki a kedvezményezett. persze. felgyorsított. katona. hogy ez a lány egyenes és becsületes. A fénypászma rendszertelen mozgása híven tükrözte . hogy mindeddig nem járt túl sok sikerrel. hogy ilyen ostobaságot tennék? Ennyire idiótának látszom? De ha nem ő.– Nem úgy fest. – Mi mással foglalkozik még? – kérdeztem. ami arra utalt. mint egy zsaru. nem? Fizetnek nekem egy italt. – A Rózsaszín Párducra számított? A fenébe is. – Nadeznha Bannister életét az apja biztosította egymillió dollárra. de Muldernek a nyomát sem lehetett látni. Bizonyára kihallotta a gyanakvást a hangomból. higgye el! – A fenébe is. – Nem vágja el a kötelét? – Jesszusom – sóhajtott fel utálkozva. – Anthony Bannister? – Talált. – És most éppen min dolgozik? – érdeklődtem. Volt valami hátborzongató ebben a tárgyilagosságban és hűvös magabiztosságban. Nick. – Elkomorult. hogy felhívja az ügyvédjét. tényleg szeretném tudni. – Nem fosztja meg a Wildtracket az árbocától? – találgattam. – Elnézett felfelé a folyón. amit a világért se osztanának meg egy olyan fickóval. amint a nagy versenyhajó lassan végighalad a nyugati part mentén. – Sajnálom. hogy még a karomat is levettem a válláról. – Tényleg feltételezi. Nick. – Semmi egyébbel. nem kell fizetniük egy centet sem. aki magnóra veszi a beszélgetést. Találja ki. de csak. mert alaposan megfontolta a választ. hogy nem úgy festek. azután elmondanak nekem mindenfélét. – Meggyilkolták? – Épp ezt próbálom kideríteni. amikor a Wildtrack II széles ívben visszafordult. – Elvigyorodott. hogy nem én vagyok. ahogyan a gyilkosságról beszélt. mert hinni akartam benne. Ha meglát egy bikinis csajt. olyannyira hátborzongató. mint egy nyomozó. – Viszont ha Nadeznhát meggyilkolták. de arra mérget vehet. Sss! – Az ajkamra tette a mutatóujját. és én óvatosan kikémleltem. akkor ki? Hitelt adtam a méltatlankodásnak és tagadásnak. Mulder megint visszavett a gázból. ki szórakozik Bannisterrel. hogy lássam. magának se jut eszébe.

hogy az ő hajója nagyobb-e. – Honnét tudta? – Arra én is kíváncsi lennék. – Ezért volt ma éjjel Mulderrel? Hogy kifaggassa a részletekről. hogyan utasíthat valaki vissza egy ilyen ajánlatot. Pontosan tudta. de még így is fennállt a veszély. Nem szólt. hogy eléggé jómódú. – Ne sajnálja. Én akartam belekeveredni. és hogy Bannister háza volt gyermekkori otthonom. Nem tudtam. milyen kalamajkába hagyom magam belevonni. Ő meg berágott. Otthagytam minden papíromat. Cserébe megtudta. – Felemelte a fejét. hogy belekevertem ebbe az egészbe. Elmondta. Viszonozta a csókot. míg kényelmesebb testhelyzetet talált. hogy legyek a navigátora a St. azután a vállamra hajtotta a fejét. Néma csendben meredt rám. – Biztosan azt hitte rólam. azután imádni valóan felhúzta az orrát. Én ezt visszautasítottam. Elmondtam. talán azt latolgatta. – Muszáj várnunk. hogy beszéljek vele. hogy az én apám a börtönben hűsöl. ezért inkább előrehajoltam és megcsókoltam az ajkát. – Sajnálom. de mi csak kuporogtunk abban a bárkában és beszélgettünk. Éreztem. Jill-Beth addig fészkelődött. Nick. – Vissza kell jutnom a Mystique-re. de ő nem akarta a saját hajóját elhozni Massachusettsből. – Hallgattam egy sort a következő kérdés előtt. miért vagyok itt. Pedig az a rohadék kelepcébe csalt.Mulder fokozódó zavarát. Azután megvonta a vállát. hogy szívtelen dög vagyok. hátha megtud valamit? – Nagyjából. amit elmondhattam volna. hogy megtalál bennünket. Pierre-en. mert az átkelés túl sok időbe telt volna. de nem hagyhattam ki az esélyt. hogy Rhode Islandről jött. Mozdulatlanul feküdtünk. – Mennyi ideig fog még itt szaglászni? – Tudja isten. mire igennel felelt. hogy eléggé szegény vagyok. hogy a Mystique túlságosan lomha hajónak. majd sietve le is bukott. és közölte. Apja az amerikai haditengerészetnél szolgált. Megtudtam. csak annyit tudtam. Azután beszélgettünk. hogy része akartam lenni ennek az egésznek. . ahogyan a feszültség fokozatosan elpárolog a testéből. bár most Cape Codban él. Megkérdeztem. és nem volt semmi olyan. – Elmosolyodott. Hatalmas szeme sötéten tükrözte vissza az éjszakát. Mulder bennünket keresett. – Miért akarta az a lány keresztben lenyelni? – Bannister azt akarja.

megfogtam a behúzózsinórt.Azt mondta. azután észak felé vettük az irányt. és együtt éreztem vele. amelynek túlsó partján a Wildtrack II reflektora pásztázott. és a jellegzetes moraj messze visszhangzott a folyó felett. ezért a legelőkön keresztül felkapaszkodtunk a Ferry Lane-re. – Mégsem ülhetek itt ölbe tett kézzel! Végül segített elrejteni a csónakot: kövekkel raktuk tele. amelyik elkapta a 79-es Fastnet vihart. – Meg kell szereznem azokat az átkozott papírokat. Gúnyosan elmosolyodtam. Nehezen haladtunk előre a . Beszélgettünk. – És ha megtalálja magát? – kérdeztem vissza. hogy sikerült kicseleznem. hogy ne sértse fel csupasz lábait tövisekkel és csalánnal. – Egész éjjel képes lesz várni. leszámítva a versenyhajó után maradt hullámokat. és megrántottam. – Csak el akarja hitetni velünk. és miután elhalkult az ikermotorok zúgása. Beszélgettünk a vitorlázásról. – Nem – csóváltam a fejem. és a part közelében elsüllyesztettük a Seagullt. de a vízen semmi sem mozdult. hogy ez a lány megjelent a folyómon. Rajta volt az egyik hajón. hogy elment. Veszélyes lett volna partközeiben maradni. – Csökönyös egy vadbarom. – Feladta – suttogta Jill-Beth. Úgy döntöttem. és ő mesélt arról a szörnyű éjszakáról. Öt másodpercig járni hagytam a motort. amíg Mulder bennünket keres. amint a reflektor fénye élesen kettémetszette a sötétet. – Jesszusom! A francba! – Hirtelen átengedte magát az indulatnak. Mindketten a folyót kémleltük. merről érkezik felé a csónakmotor hangja. ám ekkor a fények hirtelen kialudtak. Sokat nevetett. a sors különleges kegye. azután leállítottam. A fenébe is! – A folyót kémlelte. és figyelmesen meghallgatott. de képtelen volt meghatározni. Fűcsomókkal és levelekkel igyekeztünk elfedni minden nyomot. Ismertem azokat a zátonyokat. – És ha visszaúsznék? – kérdezte Jill-Beth hirtelen. – Átmásztam az evezőpadon. A motor köhécselve életre kelt. és szívből irigyeltem azért a kalandért. vészjósló csend telepedett ránk. amikor egyedül kellett megküzdenie a viharral Bermuda nyugati oldalán. szinte már ügyet sem vetettünk Mulderre. Mulder az árnyak között rejtőzött. de hiába fürkészte az üres bozótost. hogy a Sycorax igazán nagyszerű hajó. – Elment! – erősködött. Ráadtam a cipőmet Jill-Bethre. Egyetértettünk. Jill-Beth nem tűnt ilyen elégedettnek. A fénysugár ide-oda rebbent.

Csakhogy hiábavalónak bizonyult minden gondos tervezés. hogy nem így értettem. A horgonyzóhely felett még mindig ott terjengett a ritkás narancsszínű füst. Nick! – csóválta a fejét. Azt hittem. és két férfi – vélhetően Mulder csapatának két embere – javában kutakodott a hajón. Azt terveztük. én pedig féltőén átkaroltam. csak azt árulják el neki. mint Jill-Beth papírjainak megmentése. – Úgy értem. hogy egészen a kompkikötőig elgyalogolunk. Ha a veszély még fennáll. A fedélzeten zseblámpák fénye villódzott.sövénykerítéseken és felszántott mezőkön át. Mulder elkormányozza a nagy hajót a csónakházhoz. csak el kell hoznia a papírokat. azután átadta magát az ölelésnek. hogy átkutassák a hajóját. máris nyilvánvalóvá vált. Egy pillanatig habozott. A sürgető szükség pedig nem volt más. hogy mi az. – Tudja. . – Ugyan már. az éjjel nagyon is kapóra jöttem. bár az erdőben már csak sápadtan parázslottak a tüzek. és a sürgető szükségtől mintha még a hátfájásom is alább hagyott volna. hogy Bannister egy lépéssel megelőzött bennünket. és visszaáll a csónakházba a Wildtrack //-vel. Csónak horgonyzott a Mystique mellett. – Elnézte a Mystique fedélzetén mozgolódó árnyakat. – A fogkrémet úgysem lehet visszanyomni a tubusba. ahonnét Jill-Beth könnyedén elúszhat a Mystique-ig. és újra eliramodott lefelé a folyón. Jill-Beth kivitorlázhat a tengerre. és újra kiúszhat a partra. – Nincs bennük semmi olyan. amit én tudok. Amennyiben Mulder addigra befejezi a keresést. – Keresve se találhattam volna alkalmatlanabb embert – mormolta. ezeknek ugyanis semmiképp sem volt szabad Bannister keze közé kerülnie. kár is megpróbálni. ám ehelyett széles félkört írt le a folyón. amíg a rendőrség kiérne ide? Bannister addigra kész válaszokkal várja őket. Megborzongott. Francba! – Talán hívjuk a rendőrséget? – vetettem fel. amíg találnánk egy telefont? És mennyi időbe. biztosan nincs joguk arra. amit még nem tudna – vonta meg a vállát –. Jill-Beth keservesen káromkodott. ugyanakkor a lábam egyszer sem bicsaklott meg. azután lemondóan felsóhajtott. mert a Wildtrack II felbukkant Sansom's Point felől. – Azt hittem. – Mennyi időbe telne. felkavarta maga mögött a holdfényben fürdő vizet. – Mennyire fontosak azok a papírok? – kérdeztem. – Elhallgatott. Alig értük el a kikötő földnyúlványát.

és maga még most is azt hiszi. hogy küldjön ki egy kocsit. el kell jutnom Londonba. Én nem mutatkozhatom itt többet. – Végeztem itt – szólt Jill-Beth egy idő után. nem igaz? – Nem tudom. amíg Mulder elzárta előle a szabadulás útját. – Szeretném. – És mi a helyzet magával? A maga érzelmeivel? Nem válaszolt a kérdésre. és én beleborzongtam az izgalomba. hogy lehetne bizonyítani? – Ez a dolgom – felelte Jill-Beth keserűen. Jill-Beth gyengéden kibontakozott a karomból. és később kapcsolatba lépek magával. Nick. – Ha most eltűnik. a sötétség leple alatt viszont tovább folyt a macska-egér játék. A vendégek számára az est nem tartogatott több izgalmat. Elnémultam a gondolattól. hogy itt hagyjon. hogy abba kívánná hagyni a kutatást. és a dél-afrikai semmi jelét nem adta. Nick. hogy nem túl célszerű érzelmileg is belebonyolódni egy ügybe. Azt hiszem. – Maradjon itt – erősködött Jill-Beth –. akkor mennyi ideig tarthatná meg a hajóját? Jesszusom! Maga is látta. Oké? Egyetlen szót sem beszéltünk Kassouliról. azután megcsókolt. – Megtarthatnám a cipőjét ma estére? – Hová akar menni? – Találnom kell egy telefont. Jimmy Nichollsnál hagyok majd üzenetet. hogy szerezhette volna meg a szükséges bizonyítékot – próbálkoztam. csak hogy jobb kedvre derítsem. és felegyenesedett. hogy végig nekem dolgozott. – Ha úgy vesszük. milyen boldogan húzta meg a dél-afrikai a ravaszt! Annak a fickónak esze ágában sincs leállni. hogy biztonságban visszajussak. hogy megmentett attól a rohadéktól. hogy útikalauzt írok. elég annyit mondania nekik. egyszerűen csak nem akarom. – Nemsokára. Mosolyogva fogadta a tiltakozásom. a távoli muzsika és nevetgélés hangjaival együtt. Ha akarja. és elnéztük a fényeket. és én nem erőltettem. – Lágyan. igézően ejtette a szót. amelyek Bannister teraszáról szűrődtek ide. ha minél előbb tenné. felsültem. Jill-Beth nem szökhetett ki a tengerre. – Most már csak az a fontos. és megkérem. hogy veszélybe sodorhatom a Sycoraxot is. Mit gondol. de attól még maga kóser. Ehelyett együtt kuporogtunk az árnyak között. – Úgy értem.– Úgy értettem – folytatta Jill-Beth halkan –. méghozzá nem is sokára. azután óvatosan kibontakozott az ölelésemből. Bannister azt fogja hinni. ha . Felhívom Kassouli egyik brit emberét. ha csakugyan Bannister lökte be a feleségét a tengerbe. – Engem cseppet se érdekel ez az egész – feleltem –.

Addig a pillanatig sosem éreztem magam magányosnak. – Vigyázzon magára. – Halkan ejtette a szavakat. – Nem túl szívélyes azokkal. hogy félretettem a szerelmesek hasztalan álmait. ám most hirtelen úgy tűnt. ráadásul megválaszolatlanul hagyott egy sor fontos kérdést. és nesztelenül a vízbe ereszkedtem. – Mi lesz a Mystique-kel – kérdeztem. Azzal vigasztaltam magam. . ahogyan az árnyéka fürgén halad az úton. Mulder tovább kutakodott a folyón. mégis elbájolt a lány mosolya. és persze tulajdon vágyakozásom. bizonyítékon és igazságon kellett volna töprengenem. hogy Jill-Beth nemsokára fel fog hívni. Hirtelen előrehajolt és gyengéden megcsókolt. amit lehetett – próbáltam Jill-Betht a védelmembe venni. akik felsülnek. – Köszönök mindent. Megszárítkoztam. mint két összeillő ember otthonára. hogy előtte nem találkozunk. – Újra megcsókolt. és nem tért vissza. a ruháimat batyuba kötve a hátamra vettem. Végül csupaszra vetkőztem. és valamiért ez a bizonytalan ígéret is egy új élet reményével kecsegtetett. Az ezüstösen csillogó vízben. mint vártam. Megborzongtam. azután elindult felfelé a dombon. és összecsomagolta a hajóról kimentett nyirkos ruhákat. azután elhúzódott. csakis a siker. hogy repüljek haza.Kassouli ragaszkodna hozzá. akik átkutatták a Mystique-et. de Mulder pontosan olyan megátalkodottnak bizonyult. A muzsika hangjai átkúsztak a víz felett. az amerikai lány könnyedén beleillene a Sycoraxszal megosztott életembe. és próbáltam úgy tekinteni a befejezetlen kabinra. Próbáltam felidézni JillBeth hangját. Aztán elhaltak a hangok. – Ne hagyja el Angliát úgy. Jó egy órán át várakoztam. Gyilkosságon. már a túlsó part felé eveztek. Hosszú ideig csak ültem és gondolkodtam. és egyedül maradtam. bőrének érintését. A fickók. és hallgattam a súlyos cipők csoszogását. hangja. – Vállat vont. lementem. és várni kezdtem a virradatot. Aztán. nem igaz? – Felnevetett. – Csak béreltem. Majd a tulajdonosa érte jön. – Még a cipőjét is vissza kell adnom. – Yassir Kassoulit nem érdekli az igyekezet. és hirtelen szánalmasan elhagyatottnak éreztem magam. azután a lehető legszorosabbra húzta a cipőfűzőket. A különválás egyre inkább feszélyezett. Figyeltem. Nick! – Maga is. miután felhívtam Londonból. lezártam a fedélzeti nyílást. ahol óvatosan átmásztam a Sycorax palánkján. lassú csapásokkal úsztam el a kikötőmig. Elmosolyodtam. – Megtett mindent. majd ellopakodtam a partig.

nehogy én keltsem fel a háziakat. Éjszaka hallottam. mások alighanem felmentek az emeletre. hogy reggel időben érkezzem a lakótelepre. azután hazavontattam. Az előző esti parti hulladéka ellepte a kert gyepszőnyegét. amikor ajtót nyitott. Kiszivattyúztam belőle a vizet. Készítettem magamnak egy erős kávét Bannister konyhájában. Most. semmit sem tett ellene. a köznapi élet minden terhével és nyűgével együtt. hogy a turisták azt hihessék. Terry itt van? Megrázta a fejét: – Gyakorlatozik. és jobb lábam nehezen szokta meg a pedálokat. ha Mulder be akarna törni a kabinba. amint a versenyhajó elhaladt mellettem. Sally maga sem festett különbül. nem tudtam. és görcsösen szorongattam a kezemben az ácskalapácsot arra az esetre. Érkezésem inkább aggodalommal. ám ő ügyet sem vetett rám. Sally Farebrother még akkor is nejlon hálóingét viselte. a kora hajnali ködben kölcsönvettem Bannister egyik felfújható csónakját. A vendégek némelyike a nagy szalonban aludt. mint örömmel töltötte el. Kisgyermek kapaszkodott a jobb lábába. Aszfalt utak hálója kígyózott az egyforma téglaépületek között. valaki mindig dolgozik a farmon. amelyet Bannister szándékosan sosem mosatott le. ahol a csónakot hagytam. legalábbis koszos ingemből. A Wildtrack II időközben visszatért a dokkhoz. és leereszkedtem a folyón odáig. Ha Mulder látott is a Wildtrackről. de valahogy sikerült visszatérnem az útra. és majdnem egy órát vártam. hogy ily nyilvánvalóan örömtelennek találtam. Két választásom volt: a Peugeot és a Land-Rover. Több mint két éve nem vezettem. Leparkoltam egy buszmegállóban. azután elvettem az egyik autó kulcsait. – Feszélyezetten éreztem magam attól. és kis híján becsúsztam a nehéz autóval az árokba. áttetszően örvénylő ködpára szakadt fel a folyóról. szürke és bájtalan lány lett belőle. karján parányi csecsemő ült. láthatóan azt latolgatta. szakadozott farmeromból és viseltes bakancsomból erre következtetett. Egyszer elvétettem a féket. Festett haja ziláltan tapadt a homlokára. a Sycorax aljából. Régóta esedékes küldetésemhez a Peugeot-t választottam. arcán unott kifejezés tanyázott. kivettem némi pénzt a rejtekhelyről. Megmostam a kezem a folyóban.Hajnalban teremtett lélek sem mozdult. Vendégként ott ültem Farebrother . – Sajnálom. Aludni tértem. azután felgyalogoltam a házhoz. de még egyikük sem mozgolódott. Mintegy három órán át haladtam északkelet felé. – Kapitány? – Hello. hogy komoly bajba kerülhettem. Sally.

hogy szereljen le. milyen szélsebesen járnak körbe a rosszindulatú pletykák az ilyen katonai lakótelepeken. – Terry azt mondta. – Az egész házat áthatotta a koszos pelenkák bűze. Visszahajtottam Devonba. – Érezhető nehezteléssel beszélt erről. hogy bemenjek? – Jól tudtam. – Tracey az egyik gyerek lehetett. ahogyan a szomszédos házakban összelibbennek a függönyök. – Tracey szobájában lesz. Sally pedig leüvöltött neki. – Az neki való feladat – igyekeztem felvillantani a dolog napos oldalát. melyik. – Sajnálom. – Sajnálni fogja. – Mi a helyzet Terryvel? – Kiképzőtisztet akarnak csinálni belőle. balról. Láttam. hogy elkerülték egymást. Sallyt mindez cseppet sem érdekelte. Asszonyválasztásban Terry sem bizonyult különbnek nálam. amelyet Bannister . Előhúztam a súlyos málhás zsákot és levonszoltam a lépcsőn. hogy élete végéig neheztelni fog a férjére. – Arrébb rugdosott néhány törött műanyag játékot. – Az egyik gyerek sírva fakadt odalent. ebédre el is értem Bannister házát. ha gondot okoztam. sőt fel tudtam idézni akkori félelmem is. miközben felértem a lépcsőfordulóba. akit Terry oly büszkén mutatott be mindenkinek. – Persze. – Odafent – mondta –. a lépcső mellett. – Itt maradt néhány holmim – magyarázkodtam esetlenül. és költözzenek haza Leedsbe. – Már nem fáj? – Csak ha nevetek. És köszönöm. csak épp nem emlékeztem. Teletankoltam a Peugeot-t. megőrzi nekem. – Legalább lesz hová betenni a kisszekrényt. amiért kéretlenül kölcsönvettem a kocsiját. hogy az imádnivaló ara. a tönkrement háromkerekű kerékpár alatt találtam rá a holmimra. A hangok átjárták az olcsó ház papírvékony falait. Sally szélesre tárta előttem a bejárati ajtót. – Semmi gond. miután szüntelenül azért nyaggatta Terryt.őrmester esküvőjén. hogy megtisztítsa előttem az utat. hogy üdvözlöm. – Rácsukta a képemre az ajtót. ahogyan felfelé botorkálok. – Mondja meg Terrynek. azt a gondolatot szülte bennem. – Melyik szoba? – Ott. – Tényleg azt akarja. hogy kárpótoljam a gazdáját. hogy fogja be. – Elnézte. amiért elragadta őt a diszkótól és az utcai társaságtól. A gyerekszobában. – Majd megkeresem. hogy vigyáztak erre. és fejezze be a rohadt reggelijét. bár láthatóan senkinek sem hiányzott a régi autó.

amikor felálltunk a rajtvonalhoz. két ing és egy fényképezőgép. S ezek alatt ott lapult az. Előkerült három alsónadrág. hogy soha többé nem kell elsütnöm hasonló pisztolyt. hogy érdemes megmentenem ezt a régi háborús relikviát. felbontatlan levél banki ügyintézőmtől. fekete. sőt remélni mertem. bankszámlámról. és a Canberra felülnézeti rajza.szigorúan csak az itteni elintéznivalók során használt. s közben megfigyeltem. Ezt hagytuk magunk mögött. Felhúztam az üres fegyvert és meghúztam a ravaszt. Egy halott argentin tiszttől vettem el. távcső. meghajtottam a fejem minden követelés előtt. hirtelen elszégyelltem magam. melyekre ugyancsak ráfért volna a mosás. Egy borotva. és nekiindultunk az utolsó támadásnak. egy pár kesztyű és egy doboz álcázófesték. Rút. hogy előhúzzam a bőrövet. benne még most is az előhívatlan filmtekerccsel. Találtam egy apámtól kapott levelet. Megforgattam a kezemben. ezért az erdőn keresztül mentem vissza a kikötőhöz és a Sycoraxhoz. mily könnyű szívvel vetette be Fanny Mulder a saját puskáját. Kibontottam a törülközőt. A csattanás mérhetetlenül hangosnak tűnt a Sycorax kis kabinjában. A cső oldalára az Ejercito Argentína szavakat vésték. mindenről. koszos törülközőbe csomagolva. Kiürítettem a töltényeket. Akadtak ott pulóverek. melynek láttán eltöltött a büszkeség. el kell . Most. senki se kényszerített arra. még a Darwin Hillen. Akár egy bolond. elfogott az utálkozás amiatt. Akkoriban mindez mit sem jelentett. amiért felvállaltam a hosszú utat. hogy a rugó a több hónapig tartó megfeszített állapotot is remekül vészelte át. Meg egy térkép a londoni földalatti vonalairól – isten tudja csak. amely a Port Stanley fölötti magaslat elfoglalásához vezetett. tábori kulacs. Hangokat hallottam a ház felől. amelyet megválaszolatlanul hagytam. azután kifordítottam a teli tárat. Fenyegető hangú követelés Melissa ügyvédjétől. Térképvázlat. hogy Bannisterrel való közösködésem idáig fajult. Nem akartam használni a fegyvert. Amerikában gyártott automata revolver lapult. Nem voltam fogoly. Kiürítettem a zsákot a kabin padlójára. amelyeket még mindig a tőzeges falklandi föld mocsokfoltjai borítottak. egy igazi colt. és két fényképet a gyerekekről. súlyos jószág. hogy maradjak. a hozzá való tölténytáskával és pisztolytokkal. hogy mondjak le járadékaimról. Most már ki kell lépnem ebből a körből. meggyőzött arról. egyszerűen csak félre akartam söpörni minden kérdést az útból. mit keresett itt. ahogy elnéztem a pisztoly obszcén és funkcionális alakját. Felnyitottam a töltényűrt. öngyújtó. törülköző. ám Jill-Beth figyelmeztetése és annak emléke. Ahogy kezemben tartottam a nehéz revolvert. Meglett a tiszti sapkám. közös megtakarításról. és elővettem az egyik tartalék tárat. A tartóban 45-ös kaliberű. Régi szuvenír.

Ők ketten le akartak rohanni. olyan helyen. A hajózási és meteorológiai térképekkel telezsúfolt asztal egyik felén Fanny Mulder állt. – Angelától tudom. – Hová vitte a kocsit? – kérdezte Mulder gyanakvó hangon. hogy milyen kemény fickónak mutatkozott a világ előtt. minden rendben – igyekezett megnyugtatni. mielőtt megérkeztem. ahol kapóra jöhet egy efféle eszköz. Mindhárman fáradtnak látszottak. Bannister látni kívánja. Gondja volt rá. – Megtankoltam. amiből arra következtettem. engedelmeskedtem. meghajolt a legkisebb szélben is. – Köszönöm. – Á. hogy itt lát. hogy felfegyverezzem magam. Viszolygásomban már-már a folyóba hajítottam a fegyvert. – Nem. míg Angela a szoba sarkába húzott mély fotelbe süppedt. Ügyet se vetettem rá. hogy eljött. A csomagot a Sycorax mélyén dugtam el. hogy ma reggel kölcsönvette az egyik autót. Mulder némán meredt rám. az ilyesmi oda való. . és kivett magának egy cigarettát. Nincs értelme olyan helyen maradni. Valaki megkopogtatta a hajótest külső oldalát. – Mr. – Mr. mélyen a merülési vonal alatt. mintha valami bűnös tetten értek volna. A napnál világosabban látszott. Sandman? – kiáltotta Mulder csapatának egyik tagja. Bannister idegesen matatott. sokkal inkább utasított. inkább beolajoztam és lezsíroztam. mielőtt visszaálltam vele – mondtam fel a begyakorolt szöveget. de miután napjainkban is akadnak olyan tengeri útvonalak. Odalépett az íróasztalához. – Magamtól is jöttem volna. ahová sosem süt be a nap. – Mert nekem is lenne mondanivalóm. hogy Bannisternek nincs gyomra felvállalni a konfliktust. Felkattintotta öngyújtóját. azután megtöltöttem. én pedig ijedten pattantam fel. Azonnal! A hang nem kért.szabadulnom innét. Érezni lehetett a levegőben. heves vita folyt. Nick! – Bannister szinte meglepettnek tűnt. El kell hagynom Bannistert. amiért nem kértem el személyesen. Angela és Mulder egyértelműen indulatos kirohanást várt. Ahhoz képest. hogy körülvegye magát erősítéssel. – Bocsásson meg. Angela mogorva hallgatásba burkolózott. és két vízhatlan zacskóba rejtettem. Bannister a dolgozószobájában várt. – Ez minden? – kérdeztem. hogy korábban is erről vitázhattak. míg Bannister inkább elsimította volna a dolgokat. S minthogy én is találkozni akartam Bannisterrel. kifújta a füstöt. ahol arra kényszerülök.

vagy kitöröm a nyakát. Nyugalmat erőltettem magamra. Nem akarok hallani többet a filmjükről. mintha csak taknyos kisgyerek lennék. Pierre-t illetően. Közelebb lépett és lenézett rám. Többé hallani sem fog rólam. – A csekket. hátrébb lépett. – Válaszoljon! – szúrta közbe Angela. – Azért ment el. míg Bannister mozdulatlan maradt. És most kérem a csekket. nem gondolja? – Csak adja oda a csekket. Muldert láthatóan viszolygással töltötte el Bannister puhánysága. Azért hívtak ebbe a szóbába. – Hová ment azzal a kocsival. Az elmúlt éjszaka után – vetettem egy lapos pillantást Angelára. hogyan maradhatnék. hogy elmondjam. de minden más szempontból is. de most valamennyien elnémultak. úgyhogy adjon nekem egy csekket ezer fontról. hogy Kirov kisasszonnyal találkozzék. míg Angela a táskájában kotorászott a cigarettája után. nem akarok hallani magukról. – De maga hívta meg a partira? – erősködött Bannister. – Úgy vélem. ígéretet tett rá. hogy Fanny megpróbálja majd megerőszakolni. ezt azért még meg kellene beszélnünk. és forrasztottam a torkára a szót. hogy helyreállítja a hajómat. majd vissza Bannisterre –. Mulder visszahátrált a helyére. csak akkor még nem tudtam. ember? – Menjen az utamból! – Hová ment… – Takarodjon az utamból. Mindnyájukat megadásra bírta a haragom. nem állt szándékomban gorombáskodni. noha biztosan nem ijedt meg tőlem. Egyszerűen csak ki akarok szállni. Amennyire tudom. Végeztünk! – Hová ment? – erősködött Mulder. maga rohadék! – Még engem is meglepett a belőlem sugárzó ádáz indulat. Bannisternek valahogyan sikerült összeszednie magát. – Nincs semmi mondanivalóm maguknak! Semmi az égvilágon! – pördültem felé indulatosan. nem tudom. Angela kapkodva vette a levegőt. Megkaphatnám végre a csekkemet? – De hát én nem… – kezdte volna Fanny.– Azért jöttem. Bannister gyűlölte a konfrontációt. Mulder. ha kérhetem. és én egyedül is befejezem a Sycoraxot. – Maga hallgasson! – csaptam le rá. – Sajnálom – fordultam vissza Bannisterhez –. Nick? – Nem. Fojtott hangok . – Nemcsak a St. hogy leszidjanak. – Igaz. többé ne számítsanak rám – szóltam közvetlenül Bannisterhez.

mennyire megbízik benne. Azt hittem. majd kinyitotta és felém nyújtotta. – A csekkemet akarom – ismételtem határozottan. ahol a vendégek már a villásreggelihez készülődtek. feltehetően Jill-Beth írását. A pályafutásról szóló hézagos elemzés szerint Francis Mulder 1949. amíg Nadeznha Bannister ki nem szúrta kétségtelen tehetségét. „Kassouli Biztosítási Alap (Hajózás). ugyanakkor a tisztességről és kötelességről alkotott eszményei egyértelműen ügyünk oldalára állítják. Dél-Afrikában rendőrségi nyilvántartásba vették. Szó szerint idézték felterjesztésemet a Viktóriakeresztre. – Kirov kisasszony efféléket írt útikalauz helyett – szólalt meg csendesen Bannister. jól megfizeti. ahol Jill-Beth is szívesen élne. hogy . ha vetne ezekre egy pillantást. Az aktában csak két papírívet találtam. hogy átvegyem az aktát Bannistertől. Nem mozdultam. „Jóllehet az ön leányának pártfogoltja. miután Bannister odalépett az íróasztalhoz és kihúzott egy fiókot. állítólag fegyveres rablást követett el. aki mohón áhítja a hősies küldetéseket.” Az egyik lapra a fényképemet ragasztották fel. s mindkettőt ugyanazzal a nyomtatott fejléccel látták el. Újabb kézzel írott megjegyzés. nem kétséges AB iránti feltétlen odaadása. ahol kisebb magánvállalkozást működtetett. mint a legtöbb katona. – Olvassa csak el – utasított halkan. AB léptette elő. iskolái nem érdemeltek említést. A következő bejegyzés szerint vásárolt egy kuttert a Seychelles-szigeteken. ezért felemelte a legfelső aktát. ami óhatatlanul is felszította bennem a gyanút. amelynek első lapjára Fanny Mulder fényképét ragasztották. vajon létezhet-e olyan mesevilág. mindazonáltal a hasznunkra lehet. – Ezeket a papírokat a hajóján találtuk. A lapon a tulajdon fényképem díszelgett. – Átadott egy másik kinyitott aktát. A másik íven kézzel feljegyzett sorokat láttam. augusztus 3án született a dél-afrikai Witsandben. – Szeretném. Sandman kapitány. A Délafrikai Védelmi Erők kötelékében szolgált.” Azon tűnődtem. romantikus alkat. és a kíváncsiság rávitt. igazi csodabogár.” A lap további részét durván leszakították. „Sandman kapitány felbukkanása AB házában váratlan esemény.hallatszottak a terasz felől. ám a csekkkönyv helyett egy kötegre való aktát húzott elő. bár ezt sosem sikerült bizonyítani. Nick. és minden alkalommal tanújelét adja. Sok szempontból egyfajta mesevilágban él. győztem. míg a gondosan gépelt sorok a teljes pályafutásomat ismertették.

hogy Tony ne győzhessen. ellenben azzal vádolta meg Kirov kisasszonyt. Mr. Jill-Beth gyilkosságról és egymillió dolláros követelésről beszélt. hogy szabotálja a részvételünket. Fanny ezt megtagadta. – Elfordult. – Mondd el neki. – Most már talán ön is érti. – Yassir Kassouli meggyőződése. teljesen alaptalanul és tévesen. hogy kinek a tulajdonában áll a Kassouli Biztosítási Alap? – Felteszem. teszem hozzá. hogy Tony teljes érzéketlenségéről tesz tanúbizonyságot azáltal. – Tudja. ami által meg akarja óvni elvesztett leánya emlékét. Ha csakugyan ő ölte meg a feleségét. hogy Tony megelőzhette volna Nadeznha halálát. tettem hozzá magamban. milyen jogon kutatta át Bannister a Mystique-et. miért aggaszt bennünket a lehetőség. a volt apósáé. ekkor a lány úgy tett. amelyet a könyvespolcok között helyeztek el. – Angela nem tudott ellenállni a kísértésnek. az igazság. amelynek ön olyannyira lánglelkű őrzője. gondoltam. amelyek Mulder esetleges érintettségét fogalmazták meg Nadeznha Bannister halálában. ön pedig eljátszhatta a gáláns megmentő szerepét. akkor most egy Oscar-díjas alakításnak lehettem szemtanúja. hogy talán túlságosan is szoros kapcsolatban áll Kirov kisasszonnyal. mint távozni a csekkemmel. Bannister elfordította a széket. bármennyire is ellentmondott mindannak. Emellett azt hiszi. amit láttam. Bannister visszavette a két iratköteget. Sandman. – Nos. vagy amit Jill-Beth elmondott. Az igazság csakugyan ott lakozott a szavaiban. Múlt éjjel Kirov kisasszony megpróbálta meggyőzni Fannyt. hogy belém mélyessze a karmait. hogy megkérdezzem. mintha bántani akarnák. Kísértést éreztem arra. ám az akták láttán feleslegesnek éreztem. igen – bólintott komoran. azután belesüppedt az íróasztal mögött álló bőr karosszékbe és kezébe temette arcát. Ezért sosem fog megbocsátani Tony-nak. Angela! Angela színtelen hangon beszélni kezdett. Yassir Kassouli bármit megtenne azért. És nincs is más dolgom. hogy az igazság ez esetben is csak annyi. hogy végigmérje elhunyt felesége arcképét. Vitatkozni kezdtek. és az egymásnak ellentmondó tények teljes bizonytalansággal töltöttek el. hogy részt vesz az ez évi versenyen. Be kellett érnem annyival. .Bannister megsemmisítette azokat a megjegyzéseket. Vagy legalábbis nem tartozik rám. hogy újra feltekintsen a portréra. – Ez az igazság. hogy nincs igazság. hogy a Wildtrack miatta veszítette el az árbocát. szinte lemondóan. Nem szóltam. míg Angela egy vagyonos ember rögeszmés igyekezetéről.

Nick – sóhajtott fel. ám ennél őszintébb és igazabb válasszal képtelen lenne előállni. – Én pedig egy olyan filmet akarok. nem fogja megbocsátani nekem Nadeznha halálát.– A gyászra nincs értelmes magyarázat. Ezer font éppen megtenné. – Ezer font – mondtam Bannisternek. – Mindig azt akarja. hogy Kirov kisasszony szerint maga segíthet romba dönteni minden esélyünket az idei St. – Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg nekem a lánya elvesztését. Angela azonban ízzé-porrá akarta zúzni Nick . amit eddig elköltött? – csapott le rám Angela. Továbbra is úgy tettem. – Láthatja. hogy el fogok számolni minden egyes pennyről. Bannister két tűz közé került. hogy már ki is kérte az ügyben a jogászok állásfoglalását. hogy behajtok magán minden elvesztegetett pennyt. Gyanítom. akkor megszegi a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Hogy ne engedjem vitorlázni? Csak azt tudom. és megígérhetem. hogy segítsek neki – védekeztem –. – És hogyan számol el azzal. ami magának a legkényelmesebb! – Angela belelovallta magát az újabb dührohamba. védekeznem kell a rögeszméje ellen. mintha ott se lenne. hogy az egyetlen elkobzásra érdemes tulajdona a Sycorax. amelynek elkészültében maga is részt vállalt? Vagy már el is feledkezett a szerződésekről? Továbbra sem voltam hajlandó felé fordulni vagy szólni hozzá. mintha a magyarázat elégtelen lenne. hogy amíg él. és visszhangozta elmúlt esti szidalmait. és ha meghátrál. – Vállat vont. se St. ami azt jelezte. elveszíti a hajóját. Nick Sandman. több ezer fontot költöttünk a benne foglaltak megvalósítására. És ha a bíróság úgy ítéli meg. Megkopogtatta az aktákat. mit várt tőlem. mennyit költöttünk máris erre a filmre? A filmre. – Van fogalma róla. Pierre-en. – Nem fog csak úgy kisétálni az egészből! – kiáltozta Angela. abban a pillanatban szívesen teljesítette volna a kívánságomat. beérem azzal is! – Végtelen magabiztosságot sugárzott a hangja. Egyenesen Bannisterre szegeztem a tekintetem. Isten tudja. – Nem vagyok abban a helyzetben. és ha maga fittyet hány erre. és amennyire lehet. – Ha tehát nem teljesíti a szerződésben vállaltakat. rögeszméssé vált. Ebben a kérdésben nem enged az ésszerűségnek. lévén épp most mondtam le minden tisztségemről. Pierre. ami segíthet másokon. Nem kell se film. – A csekket akarom. Nick Sandman. Medúza minden indulatával. csak egy csekk. megígérem. Mi erre a szerződésre építettünk. – Ezer font – mondtam Bannisternek újra.

– Francba a holnappal! Még ma el kell vontatnod a Sycoraxot. máskülönben elbúcsúzhat a hajójától. fiam? Felnéztem a házra és láttam. Mit szólnál a Hamoaze-hez? – Georgie Cullen műhelyében? – Kedvelte az öregedet. hogy eredjen a pokolba. Most is csak annyit mondtam. – A jó életbe – egyenesedett fel. – Aztán hová? – Ahová csak akarod. – Veretlemezek és csavarok – magyarázta. Át kell néznem a költségvetést és az eddig elkészült anyagot. hogy lefoglaltatják a Sycoraxot. és láttam. felfuvalkodott pióca mind. Éppen két jókora zsákot emelt át a hajóra. Átbotorkáltam a kerten. most egyikünk sincs alkalmas idegállapotban ahhoz. hogy odafent is érteni lehessen. megkerültem a csónakházat. hogy ne válaszoljak. Jimmy kuncogni kezdett: – Kiestél a pikszisből. Mindenesetre igyekezett megkerülni a döntést. – A nyavalyások azzal fenyegetnek. De nem is érdekelt. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. – Én képes vagyok dönteni – erősködtem. Istenverte. hogy kiléptem. hogy Angela engem figyel a dolgozószoba ablakából. – Pedig jobban teszi. Nick. hogy elveszti Angelát. – Itt a folyón sehol. hogy Jimmy Nicholls már megérkezett és kikötötte öreg bárkáját a Sycorax mellé. – Nem leszek itt – figyelmeztettem. Nick. A teraszon gyülekező vendégek elnémultak. – De én nem! – Most először adta jelét bármiféle indulatnak. ha itt lesz – csattant fel Angela –.Sandman testét. Hol rejthetném el? Jimmy összevonta a szemöldökét. és Bannister feltehetően rettegett attól. el akarta odázni a döntést. amikor hozzám szólt – sikerült megállnom. – Majd Londonból felhívom. . Eddig – leszámítva az első alkalmat. – A holnapi munkához. – Jövő héten visszatérünk a kérdésre. kirúgtak. Még nem tudtam. Minél messzebb ezektől a vérszívóktól. mielőtt sarkon fordultam és kiviharzottam a szobából. – Rohadj meg te is! – Nem voltam elég hangos ahhoz. hogy meghozzon egy ilyen súlyú döntést. – Azt hiszem. – Kifogásokat keresett. amint végigbicegtem közöttük. vagy egyszerűen csak odadobtak a vérszomjas ügyvédeknek.

hogy lecipelem a nehéz zsákot a Sycorax kabinjába. oda és visszaútra. amint elmegyek. hogy miért küldene nekem egy jóformán ismeretlen lány ilyen drága repülőjegyet. A krémszínű borítékra a SÜRGŐS szót írták nagy. óriási ajándék hullott az ölembe. az ügyességéről. „Ha nincs vízuma. hogy most azonnal indulni akarnál – felelte Jimmy komoran. nyomtatott betűkkel. Abban a pillanatban. Azt akartam. Két dolog került elő belőle. és a JB monogram. és azon kaptam magam. a küzdelemmel. – Összehurkoltam egy erős acélvezetéket a vontatáshoz. hogy örökre ott is maradjon. – Van elég üzemanyagod ahhoz. . A jegyet a nevemre állították ki. ezért is rejtettem a csavarok közé. most azonban egy csapásra visszatért az emlék arról a meztelen leányról. Nem latolgattam az esélyeket. hogy csakis te olvashatod el. Egy motoros küldönc hozta. mielőtt lelépünk? El akartam olvasni. Feltéptem. Nick! – Jimmyt teljesen elképesztette. Az egyik egy első osztályú repülőjegy volt. Egyetlen pillanatra se ültem le. egyenesen Londonból! Azt írja a borítékon. Egy perccel ezelőtt még biztosan tudtam. és a túloldalon harcolók mindent megtesznek azért. egy kapkodva odavetett szív. francot se érdekel a filmjük vagy a fenyegetőzésük. más nem is tudhat róla. hogy éppen most kötelezem el magam az egyik oldal mellett. Fel sem ötlött bennem.” Aláírás helyett egy mosolygó arcot ábrázoló gyerekes rajz.– Minden tolvaj kedveli az öregemet. hogy tudják. aki Londonból egészen Devonig leutazik. Olyan ajándék. A másik egy levél volt. látod? – Rámutatott az egyik zsákra. a British Airways London és Boston közötti járatára. A visszaérkezés idejét nyitva hagyták. szerezzen egyet a követségen. hogy Angela és Bannister lássa. hogy valaki képes legyen küldöncöt fogadni. – A fiú szerint valami amerikai fruska küldte a levelet. Jimmy? – Nem hinném. a mosolyáról. vagy. – Egyenesen Londonból. fájdalommal és kiszolgáltatottsággal teli évek után. amelyre minden katona vágyik. Nem akarnád elolvasni. és az indulás időpontjaként a másnap reggelt jelölték meg. amelyet nemrég Bannister dolgozószobájában is láttam. mit kellene tennem. Azt akartam. és jöjjön kedden. Találkozunk a Logan repülőtéren. – Van egy levelem számodra. miközben nyakig merül a bűzös iszapban. hogy végiggondoljam a dolgot. melyen arra a kézírásra ismertem. hogy még ma odajussunk.

Így viszont nem maradt időm elrejteni a Sycoraxot. Így azután lezártam a fedélzeti nyílást.Egyszóval. amióta eltalált az a golyó. . kövesd őket. Jimmy. – A repülőjegyre sandított. ami tőlem telik. – Ha elvontatnák valahová. márpedig nem sok csodálatosan spontán és izgalmas érzés akadt az életemben. csupán a tervem sikerében bízhattam. megvolt az útlevelem és a vízumom. és felszálltam az első buszra London felé. ennél messzebb még sosem merészkedtem. mégis csodálatosan spontán és izgalmas érzés volt. hogy ezt teszem. sőt talán felelőtlenségnek is. hogy tartsa rajta a szemét a hajón. – Messzire mégy? – Azt hiszem. És persze megkértem Jimmyt. és készen álltam az indulásra. Őrültségnek tűnt. – Megteszem. Jimmyvel bevitettem magam a városba. – Felnevettem.

– Mégis honnét hívsz? – A Heathrow-ról. – A nővéred meglátogatott egy hónapja. anya. és azt szeretné tudni. Ugye nem vagy részeg? – Nem. hogy nem érzed jól magad. – De valójában nem hozzám indulsz. hogy a halálomon vagyok? – Bocsáss meg ezért az egészért. – Hajnali fél négy van! Mit értesz azon. hogy ott akartál látni a halálos ágyad mellett. ott vagyok-e. Nick. Rövid szünet állt be: – Az istenit. anya. Mondd azt. anya. anya. csak éppen nem tudok a telefonhoz jönni. te pedig haldokolsz. mennyi az idő? – méltatlankodott. – Ez a társalgás kezd egyre fárasztóbb lenni. – Dehogyisnem. hogy ezek az emberek tudjanak róla. te csak feleld azt. Miért is kell haldokolnom? – Mert azt mondtam néhány embernek. Újabb szünet. Megmondanád ezt a szobalánynak is? Újabb hosszú szünet. te leszel halálodon. – Bedobtam egy újabb ötvenpennys érmét a telefonba. anya. Segítesz nekem? . fél négy is elmúlt! – Sajnálom. és nem akarom. Csak néhány napig kellene ezt játszanod. Valahová máshová kell mennem. Ha bárki keresne telefonon. – Ami azt illeti. csak mondd azt. – Nem. – Ugye nem vagy a halálodon? – Nem. anya. hogy ott vagyok. azóta is azt nyögöm. – Van fogalmad róla. amit összehordasz.5. egy szót sem értek abból. igaz? – Hallhatóan elborzasztotta a kilátás. hogy melletted kell lennem. de ha bárki hívna Angliából és utánam érdeklődne. fejezet A Sycorax megvédését célzó terv részeként fel kellett hívnom Dallasban élő édesanyámat.

miután visszatértem. amelyet a málhászsákból bányásztam elő. – Meglátogathatnád. – Nincs. Tartottam tőle. anya. De előbb még Amerika. ezért. hogy a bíróság valóban elrendelheti-e a Sycorax elkobzását. Nem bánnád. A közös problémáinkat majd megbeszéljük. és nem lesz rest beváltani fenyegetéseit. – Rád vall. – Hála istennek. Te voltál a kedvence. azután újabb érmet dobtam be. mennyi időbe telhet beszerezni egy bírósági végzést. vagy. Torkig lettem Bannisterrel. mégis úgy gondoltam. Lenyomtam a telefonkagyló villáját. hogy segítek. és az orvosok szerint mellette lenne a helyem. Hogy van Piers és Amanda? – Jól vannak. még inkább Medúzával. – Beleásított a telefonba. A legrégebbi tornacipőmet viseltem. amint lehet. anya. – Azért hívtam. Senki sem vette fel a Bannister-házban. ha hajnali fél négykor felkeltenek. . hogy Angela úgy magyarázza majd hirtelen eltűnésemet. ahol befejezhetem a felújítását. – Jól vagy? – Igen. – Igazán nincs mit. Fogalmam sem volt róla. hogy hagytad elmenni Melissát. egy másik folyóra költöztetem a Sycoraxot. alatta egy mosatlan katonai inget. elszállítom a hajómat. míg be nem jelentkezett az örökké jó kedélyű üzenetrögzítő. – Hogy van apád? – Nem találkoztunk. – Itt Sandman – mondtam rá az üzenetet. Megint tudok járni. haldokló anyám egy ideig mindenképp kordában tarthatja a vérszomjas ügyvédeket. egyszerűen csak nem örülök neki. ha most visszafeküdnék aludni? – Köszönöm. támadnak az oroszok. kék csíkos matrózpólót. amint visszatérek Angliába.– Persze. ezért Dallasba utazom. az édesanyám megbetegedett. Azután. Már azt hittem. hozzá lakkal és lenmagolajjal összemocskolt munkásnadrágot. – Van poggyásza? – kérdezte a fiatal lány a pult mögül. és tárcsáztam Devont. Meglehetősen furcsán néztek rám a repülőtéren. Megtettem a szükséges óvintézkedéseket. hogy elmondjam. Ez volt a legtisztább ingem. hogy el akartam szökni az átkozott filmje elől. R-beszélgetést kértél? – Nem.

Megfeledkeztem Bannisterről és a fenyegetéseiről. így hát fel kellett engedniük. fekete hajú lány Bostonba hívott. idei legjobb teljesítményét nyújtva. Jómagam sokkalta rémisztőbbnek láttam az Államokat. Apám mindig is szerette Amerikát. valami képtelenül fényűző hotelbe fuvaroztak. A fedélzeten saját ezredem emberei utaztak. Odalenn. mint amennyit bármelyik katonatiszt egész élete során megkereshet. noha kevés admirális élhetett valaha ilyen kényelemben. Odaléptem az ablakhoz. hogy az álmodó egy csapásra visszatérjen a hétköznapok szürke realitásához. és mindnyájunkat lenyűgöztek a csillogó jachtok.A jegyem viszont érvényes volt. míg mögöttem halk surrogással működésbe lépett a Tengernagyi Lakosztály légkondicionálója. s végül csak a washingtoni brit nagykövetség katonai attaséja tudta megnyugtatni őket arról. amelynek réztábláján a Tengernagyi Lakosztály felirat díszlett. hogy a jelenlétemmel nem kívánom megrontani az Államok erkölcseit. Az eső már csak szitált. Elnéztem a kikötő felé. hálószobám. amelynek bármelyik pillanatban vége szakadhat. ahol egy-egy hajó többet ért. Most. talán. Hirtelen az egész mérhetetlenül meseszerűnek tűnt. de látható megütközés nélkül fogadta poggyászom hiányát és ruházatom állapotát. szerette szabadságáért. Jill-Bethnek nyomát sem láttam. hogy így lesz. Cape Codba vittek. szalonom és külön erkélyem. Fűtött az izgatottság. szertelenségéért és szégyentelen mohóságáért. Elvezettek egy ajtóhoz. tiszta és meleg este ígérkezett. amelyek között a Sycorax nyomorúságos kis lélekvesztőnek tűnt. Emlékeztem rá. hogy hat évvel ezelőtt. Bekapcsoltam a televíziót. a Red Sox négy hazafutással vezet. Pedig mennyire reméltem. mert nem örököltem apám kivételes tehetségét a pénzügyek terén. s megtudtam. A bevándorlási hivatal emberei már nem bizonyultak ennyire előzékenynek. a Sycoraxszal eljutottunk a Keleti Kikötőmedencéig. kis híddal. A tágas lakosztály a kikötőre tekintett. A sofőr formálisan elnézést kért. ahol már vártak rám. miután átkeltünk a csatornán. akár valami csodálatos álom. helyette rohamtank méretű limuzin várt rám. és megjelenésem ellenére nagybecsű vendégként kezeltek. miután mélyen bent jártunk Cape Codban. amiért Kirov kisasszony nem tudott személyesen megjelenni. Ebben a reményben indultam dél felé a tomboló viharban. fürdőszobám. csak mert egy fénylő tekintetű. Esett a bostoni Logan repülőtéren. nem járt le a vízumom sem. Volt saját pezsgőfürdőm. meredező antennákkal és szigonyágyúval felszerelt motoros jacht siklott fürgén a tenger felé. A készüléken elhelyezett .

Inc. Utóbbira külön címkét is tűztek. Kassouli hozatott ide. a Kassouli Leisure Interests. „Kirov kisasszony tisztelete jeleként. hogy a szobaszerviz a lehető legkészségesebben ellát minden földi és tengeri jóval. menten megfulladok ebben a bőségben. míg az egyik gardróbszekrényben ráakadtam régi bakancsomra. egy fehér és egy fekete. A meseszerűség érzete. Lehet. Köszönöm! A recepciós kellemes napot kívánt. Éreztem. ezért lassan beleereszkedtem a fürdőbe. leányvállalata. . hogy őrültség az egész. Pedig hát nem. hogy rátalálok vágyaim tárgyára. hogy a stadion reflektorainak fénye szétmosta a kamera képét. hogy régi ezredem csíkos nyakkendője is közöttük van.. és attól féltem. hogy álmomban csöppentem e káprázatos világba. ingek. hogy az Államokba utazzak.” A címke alján pedig ott állt a rejtvény megfejtése: „Kassouli Hotels. de én magam ajánlkoztam. Telefoncsörgés riasztott fel az ábrándozásból. az ágyon kiterítve várt a fürdőköpeny. A cipők felett porvédő papírba csomagolt öltözékek sorakoztak. uram. A fürdőszobába gondosan kikészítették a borotvakészletet. A kis címke eloszlatta minden esetleges kétségemet. még ha nem is szabadított meg a reménytől. hogy idejövök. Szövetnadrágok. A tévében széles ívben meglendült egy ütő. mégis becsaptam magam azzal.nyomtatott kártya tudatta velem. még tovább erősödött. amikor a Sycorax kabinjában kibontottam azt a krémszínű borítékot. Nekiláttam a vetkőzésnek és fürdésnek. – Értem. Két szmoking. a labda pedig olyan magasra röppent. és csak örülhetek ittlétemnek. miszerint hét órakor érkezik. tökéletesen felesleges pulóverek. Úgy éreztem. attól a pillanattól biztosan tudtam. menten összeesek. amelyet újra talpaltak és csillogóra fényesítettek. Tudtam. hogy nincs miért aggódnom. hogy informáljuk önt. és azzal próbáltam megnyugtatni magam. ez az egész csak színes kaland. és megütközéssel láttam. a nap bármely percében. és ki akarta. hogy a szerelem hozott ide. Az ajtón különféle nyakkendők függtek. ha megfelelően öltözne az alkalomra. uram. Inc. ki fizette a repülőjegyemet. amikor megérkezett Jill-Beth fehér BMW kabrióján. Kirov kisasszony arra kért bennünket. amint jobb lábam megreszket. – Sandman kapitány? Itt a recepció. A gardróbban négy pár vadonatúj cipő várt rám. mielőtt elköszönt. A bakancs látványa és a hozzá kapcsolódó emlékek mosolyt csaltak az arcomra.” Azt hiszem. sőt esőkabát is. Szeretné.

– Én nagyszerűen érzem magam. – Jó estét. hogy nem tartozom Tony Bannister kedvencei közé. – Jót nevetett az arcomra kiülő döbbenet láttán. a tetejükön annyi antennával. így a lábam majd lefagyott. – Sajnálom. haja és bőre is selymesebb fényűnek tetszett. – Hogy viseli az időeltolódást? – Felteszem ugyanúgy. – Meseország – visszhangoztam Jill-Beth rám vonatkozó megjegyzését a Bannister által mutatott iratokból.fekete-fehér pettyes selyemből készült estélyi ruhájában. amit írtam? – Kellett volna? – Ugyan már! – Odaintegetett az egyik lehorgonyzott jacht fedélzetén sürgölődő férfinak. Csipkekendője felett háromsoros gyöngy nyakék csillogott. mintha mindvégig tudtam volna. – Ezer dollárral majd csak kihúzzuk valahogy az estét. és felkacagott. – Jellemző. Végtére is. Ugye nem sértődött meg azon. amelyeket Bannister célszerűnek látott megmutatni. Nick! – Helló! – köszöntem félénken. oké? – Oké – feleltem. Nekem is ebben tetszik jobban. – Látta az aktáimat? – Csak azokat. miközben a mellkasomra kiült a veríték. – Nem hoztam magammal túl sok pénzt – figyelmeztettem. mint amilyenre emlékeztem. nem igaz? – Áthajolt az oldalamra. amennyi egy fregatt kiszolgálására is elegendő. azután lefegyverző mosollyal fordult felém. ha túl maradi lennék. – Ugyan már. . hogy megcsókoljon. s bár leeresztette a BMW tetejét. mint bárki más. hogy a fekete szmokingot fogja választani. senki sem akarja. Odakint tombolt a forróság. ahol a fegyveres őr azonnal felismerte. a légkondicionálót is teljes erőre kapcsolta. Maga is jobban tenné. – Ugyan már. – Gyanítom. hogy Kassouli rángatott ide az óceán túlsó partjára. ugyanis bulizni fogunk. hogy pincérnek nézzék. Jill-Beth lendületesen bekanyarodott egy magánkikötő bejáratához. Elhaladtunk egy sor motoros jacht mellett. – Kihajtott a BMW-vel a szálloda főbejáratának üvegteteje alól. Felkacagott: – Tudtam. és nem a szerelem. Jill-Beth azonnal megértette az utalást. Nick! Kassouli vendégei vagyunk. méretre valamennyi elment volna aknamentesítő hajónak. és kaput nyitott előtte.

A Ballett Dancer kötélvillái és – vezetői megkoptak. ahol egy fehér kutter ringatózott. Miért is ne? Számomra furcsának tűnt. A Ballett Dancert egy sokat használt hajó kellemes légköre lengte körül. Üvegszálas műanyagból készült. nem. ugyanakkor megjelennek az új praktikus kiegészítők. és tovább járatta a motort. – Nagy kár. azt tehet. rudak és csáklyák sorakoztak. – Kihajózunk? – kérdeztem meglepetten. és az amerikai nyugati parton építették. akit ilyen alakkal áldott meg az ég? – Szerintem. – Persze. hogy estélyi ruhában vitorlázzak a tengeren. – Tetszik? Ismertem ezt a hajótípust. – Megcélozta a BMW-vel az egyik szabad parkolóhelyet. – Múlt hónapban fizettem ki az utolsó részletet. Nick? A hajó hosszú gerince megnehezítette a fordulást a kis kikötőben. kenufarral. orrárboccal és egy zömök tengerjáró elegáns. – Túl magas voltam. és nagyon is tetszett. most már jobban érdekel a vitorlázás. Tudja. de mit tehet az. – A magáé? – találgattam. de végül sikerült a Csatorna felé irányítanom az orrárbocot. Ahogyan én sem. Különben is. A tikfa fedélzet és szegélyek csontfehérre fakultak. éppen szemközt azzal a horgonyzóhellyel. miközben a jacht felé biccentett. – Velem tart? Követtem a hajóhídon. – És az egész az enyém! – lelkendezett Jill-Beth. Mosolyogva fogadta a bókot. viharvert külsőt. A 13 méter hosszú vitorlás a Ballett Dancer nevet viselte. de Jill-Beth láthatóan így tervezte. de drága tikfa fedélzetdeszkákat és horzsléceket kapott. mindig is balett-táncos szerettem volna lenni. ha egy hajót sokat használnak. amit csak akar. az újkori tükörfény megkopik. ahogyan szétkapcsolja az elektromos vezetéket és eloldozza a kötelet. Egy-két hónap alatt a Sycorax is elérhette ugyanezt a hatékonyságot sugárzó.– Hát. – Gyönyörű hajó – ismételtem. a fedélzeti lefolyónyílásokban takarosan összehajtott horgonykötelek vártak a sorukra. és kinyitotta az ajtót. – Enyém. kecses vonalaival. a lekötözött mentőcsónak mellett evezők. – Nem akarja kivinni. Amint ezt elértem. Tapasztalt szemmel mindig látni lehet. – Gyönyörű ez a hajó – mondtam tiszta szívből. Beindította a motort. Jill-Beth . azután figyeltem. – Leállította a BMW motorját. Üresbe tette a sebességváltót.

és kinyitotta a kis szekrényt. Emiatt egy kicsit csökönyös.lecsavarta az orrvitorlát az előmerevítő kötélről. Vajon vissza akart térni ezekhez az idilli partokhoz és a határtalan fényűzéshez? Áttoltam a nagyvitorla-keresztrudat. a csúcsvitorla. hogy kiegyensúlyozza. – Hát nem ezért mentik meg a gáncstalan lovagok a bajba került úrhölgyeket? A jutalomért? – Ez lenne a jutalmam? – kérdeztem. a szüntelen és alávaló gyanakvástól. – Köszönöm a meghívást – törtem meg a csendet. megtalálni az igazán hatékony dezodort. Belegondoltam. – Elhaladtunk egy lehorgonyzott hajó mellett. hogy az amerikai feleség hamar belefáradt mindebbe. hogy egy lány estélyi ruhában készítene elő egy hajót az indulásra. ahol felénk áradt a fővitorla ívéről lecsorduló szél. – Egy motoros jacht húzott el mellettünk. amelynek csónakdarujáról füstölgő grillsütő ereszkedett alá. És akárcsak én. és a vendégek szívélyes mosollyal emelték felénk pezsgőspoharaikat. Rengeteg fém kell a víz alá. – Hogyan hasonlítaná a hajómat a Sycorax hoz? – kérdezte Jill-Beth. Még sosem láttam. – Azt hiszem. Olyan elegánsan csúnya benne. – Nada – vigyorodott el Jill-Beth. a féltékenységtől és becsvágytól. Beleszédültem a boldogságba. – A legnehezebb az egészben – kiáltott hátra boldogan –. Hűvösebb volt a levegő idekint a vízen. ő is esetlenül forgolódik. mi pedig pezsgőspoharainkkal viszonoztuk a gesztust. Kelet felé haladtunk. mennyire különböznek a kellemes este örömei Bannister életének megkeseredettségétől. Nem csoda. Felnevettem. A zsúfolt hátsó fedélzeten színpompás estély zajlott. Jill-Beth gyorsan felitatta. – Mi más? – Összekoccintottuk poharainkat. de mindvégig megmaradtunk a csatornát jelző bóják között. most először van rajtam nyakkendő azóta. amint egy utasszállító fehér kondenzcsíkja körül kilyuggatták a sápadttá halványuló eget. – Leült mellém a kormányállásban. Két . és Jill-Beth pezsgője kilöttyent fekete nadrágomra. hogy átvettem a kitüntetést. – Mint maga? – Mint én. Megláttam az első csillagokat. – Pezsgőt? – Már azt hittem. – Tetszik a szmokingja. A kormányos üdvözlésként felénk emelte villáját. A csonkavitorla. sosem kérdezi meg. amint a szél valamelyest enyhült. A motoros jacht által felvert hullámok nekicsapódtak a Ballett Dancer törzsének. majd kioldotta a nagy vitorlát. – A Sycoraxon több a szélnek kitett felület.

hogy a vendégek közül sokan a szárazföldön kanyargó úton kívánnak eljutni a földnyúlványig. az egyik teraszon marhasültet készítettek a roppant grillsütőkön. És köszönetet akar mondani. Bőséggel akadt pezsgő. és attól féltem. ahogyan én is feláldoztam az egyedüllétemet Bannister pénzéért. Szél felőli kikötőhelyet választottam. – Hol lesz a parti? – érdeklődtem. – Miért? – Hogy megmentett. de engedelmesen elkormányoztam a dokkig. ami mindig is nyugtalanná tett. A reflektorok összefüggő láncolata azt jelezte. amely betöltötte a homokfövennyel keretezett földnyúlvány egészét. – Yassir találkozni akar magával. ahol a szolgák csak arra vártak. de Kassouli igen. ebben halmozták fel a kagylósütéshez használt uszadékfákat és tengeri hínárt. hogy fogadják a hajónkat. s mindkettő fedélzetén estélyi ruhás vendégek utaztak. Egy riporter képet készített Jill-Bethről és rólam. kifogtam a szelet a vitorlából. Nick.további motoros is elhaladt mellettünk. – Ő most nincs itt. Van valami a hivalkodóan vagyonos emberekben. Az egyik partszakaszon mély árkot vájtak. Jill-Beth felnevetett és magához vonta a kormányrudat. Feljebb. majd újult érdeklődéssel: – Netalán lord? . Láthatóan fontos társasági összejövetelre csöppentünk ide. azzal utasítottam el. – A ház Kassouli feleségéé – tudatta Jill-Beth. ahol aznap este lámpások világítottak. és két férfi azonnal a fedélzetre pattant. Imádni fogja! Ebben kételkedtem. – Ott. Eltoltam magamtól a kormányaidat. hogy nem vagyok fontos ember. A szárazföld felőli oldalon a házat fasorral védték. százszámra gyűltek a vendégek. és különféle hajók zsúfolódtak össze. – Egy brit? – kérdezte csalódott hangon. ma este újra ezt várják tőlem. a szebbnél szebb embereket valósággal körülrajzották a fényképészek. – Miért nem vitorlázunk inkább Nantucketbe? Évek óta nem jártam arrafelé. – Jill-Beth egyenesen előrefelé mutatott. ám amikor a nevemet tudakolta. egy hatalmas fehér ház irányába. Meghallottam a tágas. A pénzért bárki kész feláldozni az elveit. míg a gyepszőnyeggel borított széles teraszok levezettek a saját tulajdonú strandokhoz és dokkokhoz. lámpásokkal feldíszített kert felől átszüremlő zenét. Beléptünk Kassouli földi édenkertjébe. hogy megragadja a köteleket. Hirtelen nyugtalanság fogott el.

A bemutatkozást követően nem sokkal az egyik férfi előadta. azután leültünk egy asztalhoz.Közöltem vele. A riporter kötelességtudóan jegyzetelt. Sok olyan embert megismertem a kórházban. hogy a nevem John Brown. – Miért nem mondta meg. . de a férfi. – Túl sok pénz. csakis szánalmat – szánalmat egy olyan fiú iránt. melyikük lehet Kassouli. noha még csak a húszas évei elején járhatott. túl kevés ész. – Maga sosem hajózott? – kérdeztem jobb híján. noha egyértelműen látszott. – Motorbaleset – jött a közönyös válasz. Alighanem a fásult közönyig nyugtatták a gyógyszerekkel. a hajóvállalatnál vagy az olajtársaságok valamelyikénél. hogy tengerész voltam. – A neheztelő arc felém fordult. – Az ott a fia. bár így is épp elég harapósnak tűnt. idejében tudatta. – Mi történt? – faggattam újdonsült ismerősömet. Minden gazdag fiú ilyen. ahol hamarosan zajos társaság csapódott hozzánk. a biztosítótársaságnál. hogy a hátam túlságosan fáj. kicsoda? – vonta össze a szemöldökét Jill-Beth. Charles Kassouli feltűnően jóképű fiú volt. hogyan kellene újrafinanszíroznom a hajómat tizenkét éves amortizációs értékleírással. – Marhaság! Akar táncolni? Azt feleltem. mégis merészen szembenéztek az életükkel. felveszem-e a kesztyűt. Nem éreztem mást. – Yassir nem szívesen jár partikra. aki beleszületett a világ legvagyonosabb köreibe. ám ez sem ellensúlyozhatta megkeseredett és összeférhetetlen jellemét. Néhány perccel később Jill-Beth is bemutatott a fiúnak. hogy lássa. És talán némi megvetést. aki pénzt akart nekem kölcsönözni. akinek nem adatott meg az esély. hogy a főnök valószínűleg nem mutatkozik személyesen. Úgy láttam. Udvarias köhintésekkel nyugtáztam mondandóját. mégis minden földi örömet száműzött magától a gázkar egyetlen megcsavarásával. Charles Kassouli tolószékben közlekedett. és fonnyadt lábszárai élettelenül lógtak alá. hogy újra járhassanak. – Utálom a tengerészeket. Inkább csak rendezi őket. – Nem vagyok fontos ember. amikor JillBethtől megtudta. – A férfi körülkémlelt a kertben. Próbáltam kitalálni. Azonnal felismertem a fiút a Bannister házában látott fényképekről. hogy a vendégek tekintélyes része Kassoulinak dolgozik. csak éppen egy dologra nem számítottam. hogy nem én vagyok az est díszvendége. Charles Kassoulit nyilvánvalóan nem ebből a fából faragták. Charlie. Nem vettem.

széles válla majd szétfeszítette a fehér. A falakon régi tengeri ütközeteket ábrázoló olajfestmények függtek. ahol a lehető legmívesebb tizennyolcadik századi hajómakettek sorakoztak. uram? – A nagy ház felé intett. s valamennyi magán viselte Kassouli emblémáját. mert valaki megszólított. ezért követtem az egyenruhás inast a házba. ahogyan keringeni kezd a férfi előtt. Minden hajó neve K betűvel kezdődött és végződött – Kálik. Kerak. Innen az ajtó hosszú. Visszafordultam Jill-Bethhez. szőke hajú férfit állt előttem. görög és arab nyelvű. Akadtak köztük óriási tankhajók és teherszállítók. A világ tengerészeti múzeumai vagyonokat adtak volna bármelyik példányért. Csodálatos helyiség tárult fel előttem. és Kassoulinak vagy tucatnyi lehetett a birtokában. – Jill-Beth megkerülte az elektromos tolószéket és kilépett a táncparkettre. majd magamra hagyott. – Ha megkérhetném. és tüntetően elfordította a tolószékét. – Charlie-nak van egy motoros jachtja – próbálta Jill-Beth oldani a feszültséget. – Sandman kapitány? Magas.– Mondtam már. A nyitott ajtó mögül előtűnt az üvegház belső tere. – Igen. ablaktalan. Charlie. Kis. ami igencsak szerény becenév a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájának. légkondicionált előtérbe vezetett. A polcokon angol. ahol a pálmafák alatt beltéri úszómedence víztükre hullámzott. – Hogyne. én pedig megigézve figyeltem. de ő eltűnt Kassouli fiával. Komek. Utálom a tengerészeket. de elfordítottam a fejem. amely valóságos palotának tűnt számomra. A szakmában Kayak Line-nak nevezték őket. és bevezetett a könyvtárba. . mégis tökéletesen arányos. A férfi kurtán biccentett. Kanik. – Táncolunk. paszományos uniformis kabátját. fényűzően bőrbe kötött könyvek sorakoztak. Sugárzó mosolyt küldött felém. kertre nyíló szobán át léptünk be. A rózsafa asztalokra újabb hajómodelleket állítottak. – Ön Sandman kapitány? – érdeklődött újra. JB? – Charles Kassouli elhajította cigarettáját. francia. Az előcsarnok végében a skandináv kinyitotta előttem az aranyozott faajtó mindkét szárnyát. alig érezhető skandináv akcentussal. ám ezek már Kassouli modern flottájának tagjait örökítették meg. a levegőből lecsapó vércsét. melyet színes akvarellek díszítettek.

Hirtelen nyugtalanság vett rajtam erőt. – Maró gúnnyal ejtette az utolsó szavakat. aki befolyását az egész földgolyóra kiterjesztette. hogy enyém a megtiszteltetés. . Sandman kapitány. – Ha jól tudom. A lányomnak biztosítottam a szabadságot. uram. Csak a sötét és gyanakvó szemek árulkodtak az egykori bevándorló határtalan tetterejéről és kérlelhetetlen elszántságáról. a fiamnak minden létező élvezetet. szórakozott tekintetű asszony mellett. Kettejük mögött ott állt Nadeznha és Charles. Kassouli szmokingot viselt. – Még a tragédiák előtt készült. csinos. A helyiség közepén álló asztalon szép keretbe foglalt családi fényképet fedeztem fel: Yassir Kassouli jogos büszkeséggel pózolt felesége. saratogai és yorktowni ütközeteket. előttem azonban megviselt öregember állt. Találkozott már a fiammal? – Igen. Motyogtam valami üres frázist arról. ám Nadeznha arcának legjellemzőbb vonása mégis édesanyja szeszélyes tekintete lett. kellemes megjelenésű. A családi fénykép még élete teljében lévő férfit ábrázolt. egészségtől duzzadó gyermekek. majd odalépett a bárszekrényhez. a színarany olvasztótégely legtökéletesebb végtermékei. Odalépett az asztalhoz és felemelte a fényképet. galambőszre fakult. kopaszodó férfit láttam magam előtt. – Köszönetet kell mondanom. mintha az elmúlt hónapokban kerülte volna a napfényt. Yassir Kassoulit. amelyek egyikét se arra szánták. A vásznakat sötét lakkréteg borította. – A nyugati erkölcsök alapján neveltem fel gyermekeimet. testes. az ősi gazdagság patinája vonta csillogásba az újdonsült amerikai vagyont. amiért ilyen messzire elfáradt. Sandman kapitány. uram. – Igen. amellyel Amerika egyik legnagyobb gazdagságát harácsolta össze. nem gondolnám. hogy helyesen tettem. hogy találkozhassunk. egy levantei kalmár. Így visszatekintve. New Orleanst. – Az udvarias megszólítás egészen természetesen jött a számra. Az apa mindkettőjükre sikeresen örökítette át mediterrán vérét.A flottát pedig az egyik leghatalmasabb modern kori uralkodó irányította. magas. hogy megnyugtassanak egy feszengő britet – a képek felelevenítették a Bunker Hill-i. Felnéztem a könyvespolcok fölé akasztott festményekre. majd a későbbi háborúk döntő csatájának helyszínét. – Az a fénykép még a tragédiák előtt készült – riasztott fel egy hang. Amikor megfordultam. Ami megmaradt a hajából. az ír whiskeyt kedveli. és előzékenyen meghajolt előttem. Bőre sápadtan fénylett. e szőke hajú.

Yassir Kassouli köszönetet mondott. tősgyökeres amerikai bankárnak vagy tőzsdeügynöknek gondolhattam volna. ha a fiam is csatlakozik hozzánk? – Természetesen nem. uram. Megkérdezett apám dolgairól. Természetesen miután amerikai állampolgár lettem. mintha csak megfigyelőként vennének részt a társalgásban. hogy sosem gyújtana rá a jelenlétében. Jill-Beth és Charles Kassouli a helyiség hátsó végében foglalt helyet. hogy gratuláljak a Viktória-keresztjéhez. Átadná neki legjobb kívánságaimat? – ígéretet tettem rá. – Teljesen mindegy. – Ismertem Tommyt – tette hozzá –. – Engedje meg. – Nem bánja. A fiú eddig mutatott keserűsége és daca tiszteletteljes hallgatássá szelídült. amiből arra következtettem. Sandman kapitány? – Nem. hogy Charles Kassouli ma is tart nagy hatalmú atyjától. hogy nyugodtan szolgálják ki magukat a bárpultnál. és elmosolyodott . felhagytam az efféle törvénytelen tevékenységekkel. és azokkal alapozta meg jelenkori gazdagságát. hogy átadom. bár nem túl alaposan. azután önmagát is kiszolgálta egy skót whiskyvel. és Jill-Beth társaságában Kassouli fia kerekezett be a szobába. Kitöltötte az italomat. Újra megköszönte. a második világháború végén. – E vagyon jelentős része – jegyezte meg némi rosszallással – a csempészetből származott. ilyen magas kitüntetést nem lehet könnyű kiérdemelni. Amint végzett. elmondta. ahhoz viszont épp eléggé. vásárolt két teherhajót. hogy cigarettát csempészett Tangiersből Spanyolországba. hogy Amerikába fáradtam. amiért megmentettem Jill-Betht. és nem látom a sötéten csillogó szemeket. A negyvenes években bárki hatalmas pénzeket kereshetett csupán azon. hogy annak idején. Mocskos egy szokás. – Esetlennek éreztem az egyszerű választ egy ilyen cikornyás elismerésre. – Köszönöm. jég nélkül. Kassouli ezután a jövőmről érdeklődött. uram. kapitány. és kifejezte sajnálkozását a történtek felett. az ajtó kitárult. Felém nyújtotta a whiskeymet. Úgy vélem. vastag falú kristálypohárban. Az idős férfi egyetlen biccentéssel nyugtázta érkezésüket. Az biztos. Sandman kapitány. – Örömmel hallom. – Dohányzik. Helyet foglalna? – A kandalló előtt álló szófa felé intett. egyszersmind jelezte. Azután néhány percig a saját múltjáról társalogtunk.– Jameson vagy Bushmills? – New England-i akcentussal beszélt. Leültünk. hogy kedveljem. Ha nem tudom a nevét.

– Esetleg vetne rájuk egy pillantást? – Csettintett. amikor a lányomat megölték. Valamennyin vörös tintával jelölték meg a helyet. – Gyakran kívánom. ugyanakkor száz mérföldön belül két másik hajó is erre haladt. hogy kizárólag a légnyomásból nem mindig lehet kikövetkeztetni a hajózási viszonyokat. amelyek az Északi-Atlanti-óceán vonatkozó térségét örökítették meg azon a héten. színtelen hangon beszélt.annak hallatán. hogy a fényképeken megörökített időjárási viszonyok között egy olyan nagy hajó. mire Jill-Beth engedelmesen kihúzta a nagy íróasztal egyik fiókját. Sandman kapitány? – kérdezte végül. Az alacsony légnyomású cella esőt és erős széllökéseket hozott. majd hozzátettem. mielőtt válaszolok. A térképek és felvételek tanúsága szerint a Wildtracket üldözőbe vette. majd utol is érte egy alacsonyabb nyomású légtér. Ragaszkodtam hozzá. átkelt a Grand Banksen. – Á. képes egész tatjával a víz alá merülni? – Kassouli továbbra is kimért. hogy valódi orkán nem alakult ki. ahol Nadeznha Bannister meghalt. – A birtokomban vannak a meteorológiai térképek és műholdas felvételek – szólalt meg hirtelen –. és megláttam a vékony. hogy gondosan átvizsgáljam az összes papírt. és letette elénk a vaskos papírköteget. . ám az egyenlő légnyomású pontokat összekötő vonalak egymástól vett távolsága arra utalt. azután fokozatosan elérte a nyílt óceánt. ahogyan a lapokat forgattam. hogy ismét a családi felvételhez forduljon. uram. bárcsak én is efféle tengeri csavargó lehetnék – jegyezte meg –. és egyikük sem számolt be rendkívüli körülményekről. Elnéztem a markáns profilt. amely New Englandtől indult. – Ön ugye rengeteget hajózott. – Igen. élesen metszett arcvonásokat. hogy az főként az óceáni szelektől és áramlatoktól függ. – Csakugyan nem – bólintott Kassouli –. Ennyit el is mondtam. Kiteregettem a fényképeket és szürke időjárás-jelentéseket az ölemben. de sajnos… – Sajnos – visszhangoztam a szót. – Feszélyezett. melyek az idők során eltemetkeztek a kikerekedett arc redőiben. mintha nem is a lánya haláláról. hanem a tőzsdeindex alakulásáról lenne szó. mint a Wildtrack. hogy ilyen váratlanul és kéretlen egyszerűséggel tért rá lánya halálára. – Széles körű tapasztalatai alapján nyugodt szívvel ki merné jelenteni. Kassouli átható tekintettel figyelte. Ezzel alkalmat adtam az idős férfinak.

ám az előzékeny hang jottányit sem változott. A jelentés végén találtam meg. Jill-Beth pedig engedelmesen elhozta a jelentést. mintha szántszándékkal nem akarnék tudomást venni a nyilvánvaló igazságról. – Az időpont és a helyszín figyelembevételével a legnagyobb hullám magassága sem haladhatta meg az öt métert. – Ennek ellenére keletkezhettek szélsőségesen magas hullámok. amit kerestem: a függeléket. Kassouli felsóhajtott. – Szélsőséges esetben – jegyeztem meg –. hogy gyakoriak az ilyen kóbor hullámok? – provokált Kassouli. hogy a Wildtrack tatja felett átcsaptak volna a hullámok. ilyen hullámot egy arra haladó nagyobb hajó is kelthet. Megvontam a vállam. amely szerint a szélsőséges méretű. Hosszú szünet állt be. – Szerencsére nem. A Wildtrack elveszítette a tatkorlátját. A véleményemre vártak. Próbáltam visszaemlékezni a hivatalos jelentésben foglaltakra. hogy egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét.Újra tanulmányoztam a fényképeket. – Kassouli azt a hatásos trükköt alkalmazta. hogy kiszakítsa a tartóoszlopokat. a statisztikákat. és összekulcsolta az ujjait. Mindez együttesen is jelentéktelen károsodás. a légörvények árulkodó jeleit. – Ön azt állítja. mintha megütöttem volna. – Én pedig nem hinném – összegezte Kassouli az eddig hallottakat –. hogy szándékosan megrongálták a hajót? Kassouli nem felelt. – De azt sem tudja bizonyítani. . csak a kíméletlen igazságot. bár hatalmas természeti erő kellett ahhoz. s azzal együtt a jelzőbójákat és a mentőöveket is. Az arc összerezzent. hogy nem így történt. amelynek fedőlapján az egyik legnevesebb amerikai óceánkutató intézet pecsétje díszelgett. a környezeti viszonyok által indokoltnál kétszer-háromszor magasabb hullámok jelenlétére semmi sem utal. – Azt állítja. – Összecsuktam és óvatosan a szófára helyeztem a jelentést. a hullámmintákat. de én helyeslés helyett nem kínálhattam mást. Óhajtja látni a szakértői jelentést? – Újra csettintett. inkább hátradőlt a szófán. – A Wildtrack tatjának sérülései sem támasztják alá Bannister történetét. hogy aznap éjjel nem haladt arrafelé nagyobb hajó. Esetleg egy tankhajó? – Kirov kisasszony kutatásaiból egyértelműen kiderül. Végigpergettem a gépelt lapokat. a véletlenszerűen vett minták elemzését.

de hát a tengeri balesetek mindig valószerűtlennek tűnnek. – A jelentés szerint Mulder a fedélzeten tartózkodott. – Az áll benne. Megvontam a vállam. . kapitány. mintha ezzel végre rá-kényszerített volna az igazság elismerésére. mire Jill-Beth. hogy átkapcsolja magát? Csakugyan ostobán hangzott. inkább nagyon is éber farkasnak. A lányom a lehető legkiválóbb és legtapasztaltabb tengerész volt. hogy hazudjanak ebben a kérdésben? Kezdtem megbánni. hogy a csend kínosan hosszúra nyúljon. hogy a dél-afrikai. amikor a lányom meghalt. akik szerint Mulder hazudott a kihallgatáson – tettem hozzá erőtlen hangon –. nehogy megharapja. amióta a szobába lépett. – Habozni kezdtem. és Kassouli engedte. mintha a következő kijelentés túlságosan mély fájdalmat okozna neki. Kassouli továbbra is behatóan figyelte minden reakciómat. hogy az a kivételesen magas hullám épp abban a két vagy három másodpercben csapott át a hajó felett. ha egy kényelmes szobában idézi fel őket az ember. amikor Jimmy elhozta a repülőjegyet a Sycoraxra. – Kassouli. és érdeklődéssel figyeli minden szavunkat. – Nem – feleltem –. – Látta ön a hivatalos jelentést? – kérdezte. hogy hazudtak – feleltem. Kassouli megismételte a nevet. – Igen. Ön elhiszi ezt? – Nem tudom. mi is a neve? – Ingerülten csettintett. – Azt állítja tehát – mordult fel Kassouli gúnyosan –. hacsak nem éppen akkor akasztotta másik gyűrűbe. – Vannak.– Közelítsük meg egy kicsit másként a dolgokat. – Ön szerint mégis mi vitte rá őket. mostanra azonban egyre inkább inkvizíciós vallatásra hasonlított. hogy Kassouli fia előrehajol a tolókocsiban. aki nyilvánvalóan mindvégig jól ismerte a szóbeszédet. diadalmasan elmosolyodott. Az egész könnyű kis kalandnak ígérkezett. Gondolja. A férfi nem tűnt alvó kutyának. hogy akár csak közepes magasságú hullámok esetén kikapcsolta volna a biztosítókötelet? Láttam. – Nem tudhatjuk biztosan. uram. de ez csak kikötői pletyka. – Amely szerint maga Bannister tartózkodott a fedélzeten. – Úgy hiszem. megadta a választ: Mulder. hogy eljöttem Amerikába. amennyi a lányomnak ahhoz kellett. a lányom szerelmes volt egy másik férfiba. – Ön egyszerűen nem meri felébreszteni az alvó kutyát – jegyezte meg Kassouli maró gúnnyal –. – Van még más is. Pedig Kassouli harapásától inkább tartottam. – Kassouli néhány pillanatra lehunyta a szemét. aki most először szólalt meg.

– Mondd el. mégsem adhattam meg. hogy értem? Nagyon is tudtam. hogy megerősítsem a meggyőződését. Végzetes hibát. hogy Jill-Bethre pillantsak. hogy izgatott. – És mit mondott? – kérdeztem. miszerint a lányát meggyilkolták.– Á! – Nyilvánvalóan helytelen választ adtam. Eszes. Ön talán naivitásnak tartja. Hajózási kérdésekben meglehetősen otthonosan mozogtam. ki volt az? – kérdezett az apa. Kassouli alig láthatóan megvonta a vállát. amit kért. Ezzel nagy hibát követett el. Charles! Charles Kassouli vállat vont: – Beszélt erről. – Azt is elmondta. és ön is biztosan kedvelte volna. – Megállt és mélyen a szemembe nézett. kapitány. aki félvállról veszi a házasságot – válaszolta Kassouli. nem tudtam viszont mit kezdeni a társalgás új. nyugtalanul járkált előttem. – Feltétlenül – helyeseltem odaadóan. és mindenáron meg akarta nyerni a St. akit hidegen hagyott feszélyezettségem. mértéktartó. Pierre-t. – Úgy vélem. Tudom. de katonai kiképzésem egyszerűen nem készített fel az ilyen helyzetekre. – Az édesanyám nevét viselte – osztott meg velem egy nem ideillő adalékot –. hogy valóban létezik gonoszság. de én akár a szívemre tett kézzel is hajlandó vagyok megesküdni rá. – Súlyos megpróbáltatást okozott volna neki a válás. Kassouli. mielőtt továbbmennénk. Átrepített az Atlanti-óceán felett. csak hogy kicsikarja belőlem az egyetértést. De látszott rajta. ráadásul osztozott férje becsvágyában. – Beszélhetek önnek őszintén Nadeznháról. hogy minden apa így beszélne a tulajdon lányáról. de tartózkodtam attól. Felállt. s beszéd közben néha vetett egy pillantást a családi fényképre. – Nem találhatna nála gyönyörűbb lányt. – Nem. – Nadeznha jó ember volt – jelentette ki Kassouli határozottan. Őszintén hitt a mindnyájunkban ott élő jóságban. de Nadeznha teljes szívvel ezt vallotta. amikor valaki másba volt szerelmes? – Nadeznha nem volt olyan lány. mintha meg kellene értenem ezt az alapigazságot. a fiához fordult. Ugye tudja. . – Volt egy másik fickó – érkezett a lakonikus válasz. hogy a férjével hajózgatott. – Nem furcsa – jegyeztem meg inkább –. Képtelen volt hinni abban. kedves és szeretetreméltó. kapitány? – Természetesen – feleltem mérhetetlen zavaromban. hogy valóban a legkivételesebb és legcsodálatosabb teremtés volt. Ezúttal is arra várt. zavarba ejtően személyes motívumával.

magamra haragítottam-e. még ha szerettem is volna. – Sandman kapitány. mégis ragaszkodnom kellett az igazsághoz. mert Kassouli kérlelhetetlenül nekem szegezte a kérdést. – Bannister gyenge ember. és azon tűnődtem. Mélyen a szemembe nézett. hogy átélt egy szerelmi csalódást. én pedig felfedeztem az első repedést a lányáról felrajzolt tökéletes képen. kapitány. . Hívők körében ültem. Nadeznha mégis azzal a szeretettel és ragaszkodással vette őt körül. mégis megvolt benne az a természetes egyensúly. Higgye el. ha a fejükbe vesznek valamit. – Nem tudom. – Mit gondol Bannisterről? – Nem ismerem túlságosan. Láttam. Hűtlen lett a lányomhoz. híresség a maga hazájában. ő nem adta jelét. Ám ha fel is dühítettem Kassoulit. és volt merszem kifejezni a hitet-lenségem. és kétségkívül elbűvölő egyéniség. – Próbáltam óvni ettől a házasságtól. – Csakugyan. – Bannister – igyekeztem kissé oldani a társalgás egyoldalúságát. Anthony Bannister. A fiammal már találkozott. – Kassouli szünetet tartott. A fiú felszisszent. milyen választ várnak tőlem. merőben szokatlan módon. Bannister európai volt. hogy Jill-Beth és a megnyomorodott fiú várakozva tekint rám. hogy pontosan tudja. Az igazság nem volt elég. Jill-Beth megmerevedett. Kezdtem összezavarodni. hisz mindeddig oly mértéktartó hűvösség jellemezte minden megnyilvánulását. de a fiatalok nagyon csökönyösek. Tudtam. Csupán egyetlen hibát követett el. mi a helyes. nem szívesen beszélek így az egyik honfitársáról. – Csupán két gyermekem van. és úgy vélem. mi történt Nadeznhával. – Nem sokkal azt követően találkozott vele. – Kassouli ádáz indulattal ejtette ki a nevet. az ön véleménye szerint a lányom gyilkosság áldozata lett? Éreztem. Sandman kapitány. Jólelkű leány? Ugyanakkor csökönyös és akaratos? Nem maradt időm elgondolkodni az ellentmondáson. hirtelen érzelmi felindulásból ment hozzá. a lányomat pedig már sosem fogja megismerni. és mi nem. amit egy ilyen jólelkű leánytól elvár az ember. megvetésre érdemes ember. és nem felelhettem másként. – Pontosan.igencsak elkényeztettem. de ez az igazság. kapitány. ahogy Yassir Kassouli jobb keze görcsösen összerándult. boldogtalanná tette őt.

hogy belökték a tengerbe. de nem tudtam. Szóra nyitottam a számat.Szinte kézzel tapintható lett a fájdalma. – Visszautasítottam. Amíg elnéztem a kéményre festett emblémát. amire vágyott: a megerősítést. a Kerak makettjére meredtem. Az amerikai álom továbbra is elérhető. arra gondoltam. hogy megbosszulatlan marad. hogy a lányát csakugyan meggyilkolták. . kapitány. Megrázta a fejét. Nem áll módunkban bizonyítani. a levegőből lecsapó vércsét. A mérhetetlen gyász sötét felhőként telepedett ránk. talán még azt is elképzelhetőnek tartottam. Felálltam és elbicegtem a szoba túlsó végébe. így hát csendben maradtam. de nem állt hatalmában megmenteni a lányát. kapitány. hogy Nadeznha Bannister aligha kapcsolta ki a biztosítókötelet a viharos tengeren. Kész lettem volna beismerni. Talán valóban így történt. Ez a meggyőződés még a Mayflower fedélzetén érkezett ide. és azóta sem veszett el. Mi másért hívtam volna ide? – Én… Közbevágott: – Bannister felkérte. nem adhattam meg neki. – De csak. Visszafordultam. ha a St. de semmi sem bizonyította. hogy legyen a navigátora. közel kétezer ölnyi jéghideg víztömeg mélyén pihen. mert egy bűntény tökéletesen sikerül – emelte fel a hangját Kassouli –. – Segítségre van szükségem. ám Yassir Kassouli semmire sem ment az ilyen lagymatag támogatással. képtelen voltam tovább elviselni a szófa fullasztó kényelmét és a férfi súlyos pillantását. akit mindennél jobban szeretett. hogy mediterrán gyökerei ellenére Kassouli tanújelét adja egy hamisítatlanul amerikai jellemvonásnak: hisz a tökéletességben. csakhogy tökéletes gyilkosság. ahol jobb híján az óriási tankhajó. – Bizonyítékra van szüksége – jelentettem ki. Pierre második szakaszában egy általam megadott helyre navigálja a Wildtracket. mit mondhatnék. az nem jelenti. – Gyilkosság történt – jelentette ki Kassouli –. de bármennyire is sajnáltam ezt a férfit. Mozognom kellett. csak még egy kis erőfeszítés és még egy kis jó szándék kell hozzá. aki megvehette volna a fél világot. – Kétszázötvenezer dollárt fizetek magának. egy olyan ember gyásza. Pedig Yassir Kassouli álma odaveszett az ÉszakiAtlanti-óceánon. Kassouli ügyet sem vetett a közbevetésre.

akik éppen gyakorlatiasságuknak köszönhetik hatalmas vagyonukat. és ezt az álmot tisztességnek nevezik. Kassouli felvette a bekeretezett fényképet és felém fordította. noha nem várt válaszra. hogy Bannister gyilkosságot követett el. Ebben nem kételkedtem. miután meghódították ezt a világot. amely éppoly ősi volt. de még kétszázötvenezer dollár sem vehetett rá arra. életet az életért. Kassouli félreértette habozásomat. hogy valakire nem terjesztették ki a kegyelmet: Bannisterre. és arra várnak. de most már azt is láttam. Semmi sem bizonyította. amelyik a Mayflowertn érkezett ide. addig nem lehet ítélkezni senki felett. sem a meteorológiai térképek. a Sycorax és én. Ki adhatna nekik enyhülést. s amíg nincs bizonyíték. . mégis kitartottam az álmom mellett. hogy láthassam a halott lány arcát. hogy a vagyonos és hatalmas emberek. Pedig sem a szellemek. hogy az ön életét és a legénység tagjainak életét semmilyen veszély nem fogja fenyegetni. Az összeg gigászi kísértésként függött a levegőben.Kétszázötvenezer dollár. hogy Kassouli Bannister ellensége. mint az a társa. s bármennyire is vártam a magyarázatot. nekem adta a Sycoraxot és az esélyt. Apám gyakran mondogatta. azután felsóhajtott. – Most már Nadeznha is része a caballinak. megpróbálják leigázni a túlvilágot is. – Biztosíthatom róla. Miután nem tudott megtéríteni a meteorológiai és oceanográfia tudományával. hogy az amerikai nem nyugszik. hogy igazságot szolgáltassanak nekik. mennyire rászorultunk. fogat fogért. Működésbe léptek az ősi vérbosszú szabályai: szemet szemért. Maga volt a megtestesült szabadság. ha nem a családjuk? Nem szóltam. kapitány. – Caballi? – vontam fel a szemöldököm. amíg meg nem semmisíti az ellenfelét. – El tudja képzelni az utolsó pillanatok borzalmát. Megráztam a fejem. – Az életük virágjában elhunytak szellemei – magyarázta Kassouli higgadt. amíg csak ki nem száradnak a tengerek. Még most sem válaszoltam. nem adta meg. szinte tárgyilagos hangon. ám felfigyeltem arra is. Kassouli a szellemvilágot hívta segítségül a meggyőzésemhez. hogy elfogadjam az ajánlatát. Eddig is tudtam. Szükségem lett volna a pénzre. ezért is találnak oly gyakran mecénásra a csaló léleklátók az olyanok körében. kapitány? – Elhallgatott. – Itt kóborolnak a világban. Halkan ejtette az utolsó szót. kapitány. hogy addig hajózzak. isten a megmondhatója.

higgye el. olyan hatalmas léptékben. kárt fogok okozni a hazájának. hogy kivételesen bátor és találékony fiatalember. és latba fogom vetni minden befolyásom. kapitány. amit mondok? Nagyon is értettem. – De ha egyetlen angol sem hajlandó segíteni. Sandman kapitány! A végzet vezérelte önt ide. és nem hinném. hogy mindenki mást is eltántorítsak az ottani befektetéstől. Hát legyen. kapitány? A kérdés őszintén meglepett: – Igen. de annyi biztos. Sandman kapitány. Nem hízelgek magamnak azzal. akkor az országa megnézheti magát. hogy merő szeszélyből tett volna ilyet. hogy elégtételt vegyek a lányom haláláért.– Nem én vagyok az embere. Különös félmosoly jelent meg az arcán. örökül hagyom a fiamra ezt a harcot. Amit az ön kormánya nem hajlandó elintézni. mert Kassouli felemelte a hangját. Könyörögtem az ön kormányának. ahogyan Nagy-Britannia térdre kényszerített engem. hogy ki fogom vonni minden ottani befektetésem. Megvontam a vállam: – Ezt nem. – Akkor tudnia kell. de ő kitartóan kerülte a tekintetem. Már megmondtam Bannisternek. és ez maga lesz. Nagy-Britannia ellensége leszek. hogy ugyanúgy térdre tudom kényszeríteni Nagy-Britanniát. A végzet helyezte önt Anthony Bannister bizalmába. ami csak a hatalmamban áll. – De hát nincs semmilyen bizonyítéka – tiltakoztam. Jill-Bethre sandítottam. amit szinte fel sem foghattam. uram. Kassouli zsarolt. – Ön hazafinak tartja magát. nem csekélység. mintha számított volna az elutasításra. Charles Kassouli engedelmesen meghajtotta a fejét az atyai tekintély előtt. elintézem én. amit valaha is befektettem az országában. Kirov kisasszony biztosított róla. Kassouli készen állt az érvekkel. ami. – Feltartott kézzel vetett gátat a . megalázkodtam és térden csúsztam előttük! Elutasítottak. Ehhez azonban szükségem van egy angol segítségére. uram. kapitány. majd gondosan visszatette az ezüstbe foglalt fényképet. méghozzá nem akármekkora léptékben. Bármivel. – Vissza fogok vonni minden egyes centet. Kassouli elmosolyodott. hogy indítsanak újabb vizsgálatot. – De hát ez olyan képtelenség. – Minden döntést meg lehet változtatni. Érti. hogy nem fogadom el a felkérést. És ha meghalok. Az arcom árulkodhatott hitetlenkedésemről. Az eddigiekben a szokványos eszközökkel próbáltam elérni ezt a célt. hogy egy évet adtam magamnak arra.

mekkora kárt tudnék okozni az ön hazájának. Megtenné ezt nekem. Az ajtó bezárult mögöttem. – Szeretném. Azt akarom. Szeretném. – És ön nem tudja bizonyítani. és kiérdemelte a kitüntetését? – Nem – feleltem. vagy akár a jóérzésből fakadó természetes igazságok. amikor rárontott az argentin állásokra. hogy arra kérem. amit mondtam. kapitány? Jill-Beth felé fordultam. – Akkor most se legyen gyenge. és meglepetésemre Kassouli mosolygó arcát láttam magam előtt. kapitány. higgye el nekem. észérvek és hivatalos jóváhagyások. hogy a világon nem minden tettet támasztanak alá okok és bizonyítékok. – Megtenné ezt nekem. –Nem okozott nekem csalódást. kapitány? – ismételte meg a kérést Kassouli. Kassouli megragadta a kezem. Ezért is szeretném. kapitány. és aszerint kell cselekednünk.tiltakozásomnak. – Hogy nyomatékot adjon az utolsó szónak. ha azonnal elfogadja az ajánlatomat. visszakísérhet-e a partira. – Felém nyújtott kézzel jelezte. de el kell fogadnia. – Jó éjt. avagy sem. S miután a végére járt mindennek. ha alaposan átgondolna mindent. – Ön vajon a racionalitásnak és az eszének engedelmeskedett – tette fel a kérdést – . de én megráztam a fejem. – Igen. istenadta ösztöneinkben. Szeretném. hajlandó-e segíteni. hogy hívja segítségül a lelkiismeretét. a környezeti viszonyokba. Olykor. kapitány! Alkalmas időben elküldetek a válaszáért. szeretném. de ő csak mosolygott és felemelt kézzel búcsút intett. Megdöbbentett volna. Egyedül bennük vagyok képes megbízni. Megnyomott egy gombot az ajtókeret mellett. a lányom hajózási tapasztalatába. uram – feleltem engedelmesen. hogy nem baleset történt. öklével hatalmasat csapott a tenyerébe. Menet közben még egy kísérletet tett arra. Inkább választottam egy limuzint. kapitány. kapitány! – Ez nem gyengeség… – A lányom halott! Lehunytam a szemem. amelyik . Azt akarom. hogy eltántorítson a döntésemtől. Kedvelem az erős embereket. ha elkísérném az ajtóhoz. ha tudatná velem. a lányomat megölték. – Jól tudom. és a magas skandináv inas abban a pillanatban megjelent. hogy gondolja végig. bíznunk kell tulajdon. A skandináv megkérdezte. – Kinyitottam a szemem. ha mérlegre tenné az ő halhatatlan lelkét Anthony Bannisterével szemben. ha belegondolna az időjárási feltételekbe. hogy szeretné. ha megtenne valamit a kedvemért.

Egyedül. Megcsóválta a fejét. vegyi üzemek. olaj. Elvesztette a lányát. Nick. Ha jól tudom. – Meghibbant. . Nem sikerült. – Szóval. befektetési cégek. hogy találkozhassak Kassoulival. amit a bíróság is elismer. – Helló. – Ő nem arról beszélt. Honnét tudhatná. hogy a biztosítójának ki kelljen fizetnie azt az egymillió dollárt! Talán csak a térdére akarja fektetni és alaposan elnáspángolni. – Egyedül. és boldogan mosolygott. – Hogy aludt? – kérdezte. ő el akarja pusztítani Bannistert! Szeme kikerekedett a tettetett döbbenettől. Jó darabig hiába várakoztam telefonhívásra vagy diszkrét kopogásra az ajtómon. A fenébe is. és szeretne végre nyugodtan aludni. Yassir talán csak beszélni akar Bannister fejével. – Csak egy gyászoló apa. hogy Kassouli fenyegetőzésének semmi értelme. Talán ki akar csikarni tőle egy vallomást. Nick? – Meghibbant! Nem viselhet gazdasági háborút egy egész ország ellen! – Dehogyisnem! Szállodák. Jill-Beth nem egyéb. Nincs ebben semmi őrültség. Jill-Beth. – Akkor csak a levegőbe beszél. kizárólag azért hívott ide. mit akar. Reggel körbesétáltam a kikötőben. – Vállat vont. mit gondol Yassirról? – kérdezte. számítástechnika. Helytelenítően csóválta a fejét. Amikor visszaértem a szállodába. de elaludtam. Végül vonakodva bár. Nick! Ír whiskyt? – Önfeledt jókedve szinte gúnyt űzött az előző estéből. és próbáltam meggyőzni magam arról. Pierre kupa elnyerésére. A termet ódivatú rákászeszközök. mint csali. és letettem az asztalra. megtudtam. a cégei mintegy harmincezer embert foglalkoztatnak Angliában. Nick. hogy szabotáljam Bannister kísérletét a St. hálók és műanyag rákfélék díszítették. – Én nem hallottam semmi ilyet! – Talán mert nem mondta ki nyíltan. és hogy Kirov kisasszony rám vár a Lobsterman szalonban. talán csak meg akarja gátolni.visszavitt a fényűző szállodába. Nincs kedve rákot enni? Kivettem az étlapot a kezéből. és én egyből ráharaptam. szállítmányozás. és ebből megértettem. hogy egy kocsi aznap délután visszavisz a repülőtérre. akár a mohó makréla a színes tollra. Jill-Beth egyedül ült a bárpult mellett. – Akárcsak én.

– Maga nem hihet ebben – erősködtem. vagy nem akarja elmondani. és valószínűsíti. Belekortyoltam a whiskybe. – És még én élek meseországban – csóváltam a fejem keserűen. ^ Meseország az a hely. Ez itt nem meseország. ki tudhatja? Bannister nem akart elválni. Igaz. – Kibe volt szerelmes Nadeznha Bannister? – Senki se tudja – vonta meg a vállát Jill-Beth. viszont mindenhol ott villogott azzal a dögös szőkével. – Igen. – Megérintette a karomat. – Olyan szerelmi szálról beszél. nagyon csalódott. rettentően dühös ember. – Charlie legalábbis nem tudja. – Kassoulinak dolgozom. hogy a lány igenis viselte a biztosító kötelet. Olyan fickóval van dolga. – Kassouli mégis bizonyítékként használja – tiltakoztam tovább. Ha pedig a bizonyítékokat mérlegelem? – Felnézett a hálós mennyezetre. ahol minden egyszerű. ahol a tisztesség az úr. ami nem írja le megfelelően az időjárási viszonyokat. meteorológiai térképet mutogat. ami talán nem is létezett. miért is érdekelné magát az angliai munkanélküliség? – Az isten szerelmére! – A közönyössége kezdett az idegeimre menni. Jill-Beth! Erre építi fel az egész gyilkosságelméletet! – Pontosan.Persze ez nem tűnik soknak. aki nagyon dühös. Ez minden. szerintem is gyilkosság volt. ahol az erény mindig győzedelmeskedik. de ott vannak még a beszállítók is. és igazságot akar. és jól tudta. de biztosan meg fog halni. ötszáz mérföldnyire a legközelebbi parttól. hogy Nadeznha ügyvédei mindenéből kiforgatnák. . – Nincs szemernyi bizonyítéka sem! – Tökéletes gyilkosságra nem is lehet bizonyíték. Csak két gyermek adatott neki. – Dorothynak rákja van. – Nick. amit el akar hitetni velem. tehát hajlamos vagyok hinni abban. Úgy értem. Ez hívom én tökéletes gyilkosságnak. a másik halott. – Kassouli és a nyughatatlan lelkek? Szellemek? Jill-Beth elmosolyodott. – Miért ne lehetne? – kínálkozott a kérdés. mielőtt még a tört jég beleolvad. – Ő egy dühös. ezért szépen belökte őt a tengerbe. – Jesszusom – rándultam össze. Lassan. Jill-Beth megkavarta az italát a rák alakú keverőpálcával. Nick. drága Nick. és már nem is lesz neki több. az egyik nyomorék. Jill-Beth rendelt magának egy újabb italt.

Ha szükséges. amíg megértettem. – Hány hozzám hasonló senkit hívnak meg Kassouli házába? – Rengeteget. hogy rá akarnak venni. Valahol azt olvasta. mennyire amerikai: eleven tekintetű. és még ide is követett. a többi teljesítéskor. – Vállat vont. túl nagy meggyőződés nélkül. . Beletelt egy-két pillanatba. – Narkós? – kérdeztem megütközve. biztonságba helyezem a Sycoraxot. ha elmondanám. mondhatjuk azt. hogy Devonban felfigyelt rám. És most. Mert tagadhatta bármennyire. – Elvigyorodott. – Félholtan – jegyeztem meg. Jill-Beth felé fordultam. – Megkavarta az italát. hogy Kassouli gyilkosságot tervez. – Narkózik. – Bebizonyíthatom. csillogó hajú – mennyire hasonlít a néhai Nadeznhára. tudtam. Nick. amint elfogadja az ajánlatot. – Az emberek irigylik Kassoulit. Vagyonos. – Yassir nem őrült. – Mi lenne. és láthatta. hogy maga hozott el ide! – A repülőjegyéért készpénzben fizettek. – Mármint félig a fellegek között. Tizenhat milliót adományozott rákkutatásra. És ez a csodálatos lány védelmébe vesz egy gyilkosságot. hogy egész Amerikában Utahban a legalacsonyabb a rákbetegek száma. – Felhatalmaztak rá. aki így viselkedik. – Utahban egy egész kutatási szárnyat építtetett a felesége köré. Nem maga lenne az első. annyira rabul ejtette a szépségem. – És ha elmennék a rendőrségre? – kérdeztem. és bármely tetszőleges pénznemben. mire utal.– Yassir nagyon szereti őt. a gyilkosságban? – Próbálja csak meg – felelt vidáman. Kérheti akármelyik adóparadicsomba. Százezer előre és készpénzben. Ez is őrültség? – Nem. Amint visszatérek Angliába. – Hinniük kell nekem – erőlködtem. Nick. hogy Kassouli semmivel sem mentheti meg a felesége életét. mintha ez is azt bizonyítaná. nagyon elszánt. – Én pedig nem fogok segíteni ebben. vegyek részt a hajó eltérítésében. markáns arcú. és arra gondoltam. Az istenit. csak a fia. vagy ami még rosszabb. hogy milyen állapotban. hogy megemeljem a tétet négyszázezer dollárra. csak nagyon. Minél messzebb Bannistertől és minél messzebb maguktól. úgy értette. érthető módon vissza akar vágni. hogy valaki ekkora bánatot okozott a családjának. és titkolja az apja elől. nem maradt más neki.

és százezer dollár készpénzt is hozok magammal. mint a béka. vállalja el a versenyt. Maradjon Bannisterrel. Jill-Beth? Megtorpant: – Mert ott volt. akit megcsókoltak. és herceggé kellett volna változnia. – Nemsokára újra találkozunk.Ügyet sem vetett rám. oké? – Nem fog megtalálni. Röviden szólva átkozottul ostobának éreztem magam. jó néhány brit munkásnak okoz vele bánatot. Kellemes utat! Megfordultam. és szerezzen be egy számológépet. Majd jelentkezem. és távozott. amint elérte az ajtót: – Miért én. Nick! A lovagiasság Nadeznhával együtt a sírba szállt. – Hamarosan én is visszatérek Angliába. mert épp ott volt. – Ne nyűglődjön. mégis csúf béka maradt. És nyakig ültem a bajban. – Lecsusszant a bárszékről. Úgy éreztem magam. amelyik képes elszámolni négyszázezerig. Nick. Nick. – Felkapta az étlapot. és érintetlenül hagyta az italát. Megérintette a karomat. Ha nem lesz ott. – Elmosolyodott. Csak. Nick. – Oké. dobott egy csókot. – Nem akarna mégis enni? Megráztam a fejem. .

milyen nehéz manapság hozzáértő mesterembert találni. Nick. fejezet John Makyns képviselő úgy tett. az amerikai időjárásról. Nem mindennap történhet meg vele. – Nem mintha nem kedvelné magát. – Pedig az itteniek igencsak büszkék a sültjükre. a Whitesnál tag – incselkedtem. – Milyen Amerika? – Meleg. csillogó. És mi ilyennek is szeretjük. az egészségemről és arról.6. Rendeltünk. Láthatóan kerülte a kérdést. – De talán azt gondolná. – Visszafogottnak tűnt. azonnal előállt az ebéd ötletével. . szívesebben kérdezett Devonról. – Szünetet tartott. nyüzsgő. nem igaz? – Gondosan mérlegelte a borválasztást. hogy együtt ebédel felesége levetett férjével. John letört egy darabkát aranybarnára sütött kiflijéből. mint akit egyáltalán nem zavar. nem gondolja? – Varázslatos. – Itt sokkal jobban főznek – felelte szemrebbenés nélkül. ami talán érthető is. és arról. hogy valaki felhívja a Heathrow-ról azzal: egy nagy befolyású külföldi tőkés gazdasági háborút kíván indítani a hazája ellen. Mindazonáltal továbbra is tartózkodóan viselkedett. hogy a West End egyik kevéssé előkelő éttermét választotta találkozásunk színhelyéül. – Ne aggódjon. – Láthatóan belegázoltam az önérzetébe. hogy felhívom a Fleet Street-i szennylapokat. – Csakugyan. Telefonon keresztül is próbálta elhessegetni a problémát. – Talán nem említem meg neki. aki képes kijavítani a Tudorkori falazatot. hogy együtt ebédeltünk. – Amellett elég kellemes hely. Melissa jól van? – Nagyon jól. és vastagon megvajazta. amely nem volt más. azután végighallgattam hosszúra nyúlt történetét anyja konyhakertjéről. alighanem igen. de arra azért felfigyeltem. Egy pillanatig se gondolja. milyennek találom a bárányt. és figyelmembe ajánlotta a báránysültet. köszönöm. Hálás mosollyal nyugtázta a fogadalmat. Én sem fogom. mint Yassir Kassouli. hogy valamit el akarunk titkolni előle? – Nos. majd késével a trompe l'oeil mennyezet felé bökött. – Felénk különb kutyakaját is kapni. – Én eddig úgy tudtam. de amikor megfenyegettem.

ezért is folytattuk le mi a hivatalos vizsgálatot. hogy az. hogy meghallgassa. távol tőlünk vagy bárki más felségterületétől. Makyns képviselő komoran megcsóválta a fejét. Ahhoz sajnálatosan kevés. elvárta volna. – Á! – John beleszúrta a villáját egy darabka húsba. és ez nem történt meg. ám a halottkém következtetései ettől még egyértelműek. – Mit akart? John vállat vont: – Azt hiszem. – Tényleg nem tudom megmondani. Kassouli ugye nem rendelkezik diplomáciai jogosultsággal. tehát őfelsége kormányának érdekében állt. csak. mint egy külföldi ország állampolgára. majd lendületesen fűrészelni kezdett a késével. – De akkor sem segíthettünk neki. – A halott lány nem elég indoknak? – vetettem fel. hogy a hajót brit földön jegyezték be. majd vonakodva bólintott. hogy így járjunk el. hogy új vizsgálat induljon. – Úgy döntöttem. – Hallotta a szóbeszédet – tettem fel a kérdést –. miszerint az érintettek hazudtak a vizsgálat során? Én úgy tudom. . Baleset történt. hogy bíróság elé állítsuk Bannistert. – Szeretünk a befolyásos külföldi befektetők kedvében járni. – Kassouli megkörnyékezte őfelsége kormányát.– Beszéljen nekem Kassouliról. hanem Bannister tartózkodott a fedélzeten a halál időpontjában. Miért lenne ez baj? – Nem mondtam. egyenesen rátérek találkozásunk valódi okára. noha erre nincs semmi okunk vagy indokunk. – Mint ön is mondja – felelte John óvatosan –. John homlokráncolva fogadta a bárdolatlan stílust. – De azért foglalkoztak vele? – erősködtem. ez csupán szóbeszéd. nem Mulder. Természetesen nem hivatalosan. Megrázta a fejét: – Sajnálatos baleset történt a nyílt óceánon. Igaz. Ehhez újabb bizonyítékoknak kellett volna előkerülniük. – Viszont gazdag. – Nem indíthattak volna újabb vizsgálatot? Csak hogy megbékítsék Kassoulit? – Nem volt rá indokunk.

míg a sültről végül sikerült leválasztania az inat. Ügyet sem vetettem a figyelmeztetésre: – Árthat nekünk Kassouli? John hátradőlt és néhány pillanatig a festett mennyezetet kémlelte. végül meggyőzi róla az összes pénzes haverját. túléljük – felelte John minden meggyőződés nélkül. John sokáig rágódott a húson. – Annyit semmiképp sem. azután előrebillentette a fejét. fejlődőképes iparágakhoz kapcsolódik. – Én. Ha Kassouli valamennyi munkahelyét Németországba. örökre elbúcsúzhatunk ezektől. mint akármely politikus. mielőtt úgy döntött. mint gondolná. hogy magunkhoz vonzzuk a külföldi befektetőket. – Őfelsége kormányát nem lehet csak úgy megfenyegetni. amikor keményen megdolgozunk azért. aki átadja nekünk ezt az üzenetet. Ráadásul zömük olyan fiatal. – Vagyis Kassouli megfenyegette magukat? – néztem mélyen John szemébe.Ami azt jelentette. no meg a hallottakon. Ráadásul éppen olyan időszakban. fagyos mosolyt kaptam válaszként. hogy örömmel venné. – A hosszú távú problémát a munkanélküliség okozná. – Túlélnénk – erősködött. – Nem maga az első. – Vagyis komoly kárt okozna? – erősködtem. csak a kormányzat alázatos szolgája? . ha egyenes választ igénylő. Kassouliembargó Nagy-Britannia ellen? – Összevont szemöldökkel koncentrált. elismerem. Írországba vagy Spanyolországba telepíti át. közvetlen kérdést szegeznek neki. – Akkor most. aki nem vagyok más. azután kivonja a befektetéseit. hogy újraindítja a vizsgálatot. Halvány. s aprólékos gonddal a tányér szélére helyezte. Nick. hogy tegyék ugyanezt. Viszont zavart okozhatna. felfed előttem egy bizalmas információtöredéket. őfelsége kormánya eljátszott a gondolattal. – Mekkora kárt okozhat? – Akárhogy is. de végül meghátrált az egyértelmű bizonyítékok hiánya láttán. Nick. – Honnét tudhatnám? – emelte tekintetét a mennyezet felé. amelyeket bátorítanunk kellene. megszünteti az összes angliai munkahelyét. – Remélem. esze ágában sincs mindezt elmondani bármelyik lapnak? Őfelsége kormánya nem hinném. Ez aligha javítana a munkanélküliségi adatokon. mit tegyek? Makyns képviselő elfintorodott. – Nekem azt mondta.

attól tartok. Hűvösre teszik. hol foglalkoznak az ilyen ügyekkel. – Segélykérő pillantást vetett rám. – Vállat vont. másrészt. átszaladt az ipari minisztériumba. Maga mindent tud az egészről! Amint telefonáltam. hogy nem szaladtam egyből a miniszterelnökhöz. mintha komolyan mérlegelné a kérdést. – Akkor most mit tegyek? – kérdeztem újra. hacsak nem segítek haleledelt csinálni Anthony Bannisterből. hogy az egész ügyet kitálalom a Fleet Street-i firkászoknak. addig aligha. A sajtó semminek sem örül annyira. hogy elkormányozzak egy hajót egy x-szel megjelölt pontig. Nem gondolja. – És azt is elfelejti. amely esetleges gyilkosságra vonatkozna. vagy az isten tudja. ha akart. hogy kitálaljam az egészet a Fleet Streetnek? Valaki majd csak odafigyel rám. – Ön szerint mi lenne a leghelyesebb. – Ki akarják nyiffantani. Ha más nem. amit tőlem hallott.– Az isten szerelmére. Mit gondol. hogy Kassouli meg akarja gátolni Bannistert a St. és szétkürtölte. Az a nyavalyás sose érné be ennyivel. – Őfelsége kormánya tehát egy leforrázott macska fürgeségével reagált. hogy a kormány ura a problémának. egyrészt. mint rám? – Haleledelt? – John hihetetlenül értetlen tudott lenni. John fájdalmasan elfintorodott: – Ezt maga Kassouli mondta? – Nem egészen. Rendszerint olyan . – Felejtse már el ezt a fellengzős stílust. mint amikor kockára teheti amúgy is törékeny kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal. Mindeddig csak arról volt szó. de el nem tudom képzelni. kik fognak ott várni ránk? Hableányok? – Meg kell jegyeznem. ha tudnám. aki betarthatna egy kicsit Kassoulinak? – Amíg ekkora pénzekkel járul hozzá a kongresszus költségvetéséhez. – Nagyon is odafigyelnének. Megölik a rohadékot. Egy őrült azzal fenyegetőzik. Pierre elnyerésében. John. hogy Kassouli sosem fenyegetőzött nyíltan. Vagy azt akarja. Nick? – Aligha kértem volna segítséget éppen magától. Hazavágják. és próbált úgy tenni. az isten szerelmére. könnyítse meg a dolgomat! Mondja azt. mit tegyek. mert rettegett Kassoulitól. Csupán… hogy is mondjam… utalt a helyzetre. mert ennél is jobban rettegett attól a lehetőségtől. a plecsnim csak felkelti a figyelmüket. Azt várják tőlem. John. John. hogy totális gazdasági háborút indít Anglia ellen. mi mást akarhatna vele. John meglötyögtette a fehérbort a poharában. Nincs egy barátunk se Washingtonban. – Örüljön. hogy mindeddig nem hallottam olyan utalást. – Akkor. hogy ez az egész inkább tartozik a kormányra.

– Akkor meg folytassák le azt az átkozott vizsgálatot! Miért ne tehetnék meg? – Mert a balos sajtó szüntelen rágalmai ellenére őfelsége kormánya nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatás munkáját. John? Mondja meg neki. amit elmondtam? – Az első kérdésre a válasz: igen. mint említettem. ezt még bizonyítani is tudom. – Valóban? John elhessegette a pincért. sőt a lehető leghálásabb lenne azért. és ha kell. Melissának pedig mondja meg. elvontatom valami biztonságos helyre. mielőtt útnak indulok. – Nick. Úgy gondolom. ha eddig ismeretlen bizonyítékok kerülnének napvilágra. mi lesz. a fenyegetések nem hangzottak el nyíltan. Nem teszek mást. Ilyenek pedig nincsenek. Nick. – Természetesen senki sem próbálja felelősségre vonni magát a kialakult helyzetért. én megtettem a magamét a hazáért. és ha Bannister átkozott lotyója még nem lopta el a hajómat. Kassouli természetesen letagadna mindent. Őszintén szólva. bizonyos mértékig képes vagyok átlátni a kormány gondolkodását. bár ettől őfelsége kormányának még komolyan fontolóra kell vennie minden eshetőséget. – Mégis úgy vélem. Az ön által említett információ értékes. hogy őfelsége kormánya igencsak hálás. Elmondaná ezt neki. Következetesen kerülte a tekintetem. de hát. csak még többre lenne szükségünk. teljes csőd az egész életem. nem vagyok őfelsége kormányának a tagja… – …egyelőre. Új vizsgálatot csak akkor folytathatnánk le. A gyerekek iskolaköltsége ott van a bankban. Nick. mert nem akarok az apámmal együtt én is sittre kerülni. Nick! – emelte fel John a kezét. ezért nincs is értelme keresni. – Akkor elmondom. ahol befejezhetem a felújítást. de ne is próbálják rám kenni. hogy a helyzet meglehetősen kényes. ha Mr. – Ismétlem. ha ön továbbra is . ezért kellene minél többet megtudnunk a természetükről. igazán örülnénk neki. Valós ez a fenyegetés. a másodikra: nem. mint visszatérek Devonba. Kassouli nem szegezné torkunknak a kést. – Mindezzel csak annyit szeretnék mondani. Mindeközben maguk elveszítenek egy csomó munkahelyet. amilyen maga. Ezért is kell… – Hát rendben! – szóltam közbe. mert nem fog megtalálni. amit akart. hogy ne is próbáljon megkeresni. hogy elérte. teszem azt? Érthető. Nem fogok segíteni Kassoulinak.közvetítők útján. több pénzem pedig nincs.

ha végrehajtom a tervét. őfelsége kormánya már ott is képviselve van? – Nos. – Csakhogy az egyetlen mód arra. bár természetesen le fogom tagadni. Rajtam keresztül. hogy szó lehetne bármilyen anyagi ellentételezésről. Makyns képviselő politikai előnyt kovácsolhatott a helyzetből. hogy az ügy messze meghaladja az ő kompetenciájukat. amíg végre rám nézett. És mindketten engem választottak eszközükként. haszontalan lenne levonni bármilyen elhamarkodott következtetést. ahogyan a kísérőhajó viszi át a teherszállítót az aknamezőn. hogy folyamatosan tájékoztasson bennünket. Micsoda gyönyörű és finoman árnyalt terv. igen. – Miért ne mehetnék el egyszerűen a rendőrségre? – kérdeztem. hogy szemmel tartsam Kassoulit. . hogy bízunk a hazafias érzelmeiben. Kassouli a maga módján kielégíthette a bosszúszomját. nem igaz? Vagyis segítsek neki.tájékoztatna bennünket Mr. – Azt hiszem. – Mert azt kellene találnia. Erről lenne szó? Makyns képviselő alaposan megrágta a választ. Csakhogy Abbott munkája nem más. – És mennyire lenne hálás őfelsége kormánya? – űztem gúnyt választékos kiejtéséből. Harry Abbottra gondoltam. döbbentem rá hirtelen. Nick. igaz? Mindez csak elősegítheti a céljai elérését. éppen az. Kassouli szándékairól. hogy engedjek Kassoulinak. – Krisztus a kereszten! – Kivártam. hogy ilyen kérés valaha is megfogalmazódott. Erőltetetten felnevetett. – Nem hinném. Csak némi információt. – Maguk aztán a simlis csapat. – Maga szerint Bannister megölte a feleségét? – Azt hiszem. mint elnavigálni Bannistert az aknamező közepére. és őfelsége kormánya rendkívül hálás lesz érte. a maga titokzatos és nem hivatalos módján. Ez az egész ügy teljes egészében titkos és nem hivatalos. – Azt akarják. Nem kérünk többet. és úgy navigált a gondok közepette. igaz? – Azt akarjuk. – A szemébe néztem. – Úgy érti. És maga is vissza akarja kapni a hajóját. Fogalmazzunk inkább úgy. Nick. aki mindig annyira közel állt hozzám. de végül bólintott. Halvány félmosoly jelent meg John arcán. valóban.

attól tartok. hogy azok a fickók. hogy Bannister közelében lehetnek. Tonyt. de nem sikerült. ha szemet huny a bosszúja felett? Munkahelyeket? A képviselő idegesen összerándult: – Ne legyen nevetséges. hogy több ideje marad összebújni válogatott hírességekkel. Próbálta elrejteni a megkönnyebbülését. csak Melissának több ideje marad a társasági életre. Talán még társalog is a halott lánya szellemével.– Ha holtan akarja látni – szegeztem neki a kérdést miért nem használja valamelyik martalócát? Vagy azt akarja mondani. . amely egy esetleges gyilkosságra vagy akár az ön bűnrészességére vonatkozik. Nick! – Annak a fickónak nincs ki a négy kereke. akik rendre eltünedeztek az egységemből. – Ezt ígérte Kassouli. – Nem állnak persze túlzottan közel egymáshoz. John. hogy valamennyien a lehető leghálásabbak lennénk. Én csak annyit mondhatok. ha segítenék eltenni az útból Melissa barátját. John? – Egyetlen szót se a sajtónak. hogy egy médium elhitesse ezt vele. mint a leghatározottabban visszautasítok minden célozgatást. vagy hagyja. hogy tetszés szerinti sorrendbe rendezze a szavaimat. mint nekem. gondoltam: – Csakugyan? Nem gondoltam volna. – Talán bemutathatná őket – vetettem fel segítőkészen. – Ki ne őrülne bele ekkora gazdagságba… – Az órájára pillantott. Nyughatatlan lelkekről beszél. és ezt is csak magánemberként. legkörülményesebb módján azt állítja. és új munkahelyeket teremtene Nagy-Britanniában. én akkor sem tehetek mást. – Úgy tudom. – Nem nézett rám beszéd közben. Szerencsétlen flótás. amennyiben egy nagy befolyású külföldi nagytőkés minél több befektetést hozna. – Inkább Melissáé. és a maga lehető legcirkalmasabb. Alighanem úgy értette. Nick. Makyns képviselő és jómagam egyaránt viseltük a Melissa által ránk aggatott szarvakat. hogy a rendőrség is szemet hunyna e felett. – Vagyis őfelsége kormánya igazán hálás lenne – foglaltam össze a hallottakat –. Bannister közeli jó barátja. – Szent Isten! Már ennyi az idő? És Nick… – És. mind kolostorba vonultak? – A martalócaink – közölte John sértett hangon – nem Bannister kertjében pihentetik a hajójukat. – Önnek jogában áll. s abban a tisztességben sem részesülnek.

és még mindig tudom. hogy megtegyek. A kocsma szutykos volt. Talán megkérdőjelezték a jogcímét? . – Mickey mindig is átkozottul büszke volt az emlékezőtehetségére. márpedig nem csal. nem emlékszik? Maga volt olyan szemérmes. – Lám. és devoni társaival összevetve drága is. – És miért veszíti el. igaz? – Igaz. Nick. majd diadalmasan elvigyorodott. Ki rendezte így le? – Anthony Bannister haverja. ingerülten csettintgetni kezdett. és ezért. Fejenként kettőt-kettőt. Lehunyta a szemét. büdös. hogy helyrehozzam. akkor mi. hogy Bannister egyik haverja összeverte? – Mert szükségem van Bannister pénzére ahhoz. Még úszik? – Épp csak hogy. és Micky Harding épp ezért választotta. Micky hosszan és hitetlenkedve meredt rám. hogy még találkozunk. Harding egyike volt a riportereknek. Egy dél-afrikai. – Nem gondoltam. – Ledöntötte az első korsó java részét. ha szétkürtölöm. Mi a baja velünk? Talán nem bírja a szagunkat? Egészség. Egér most négy korsó sört hozott ki az asztalunkhoz.Fizetett és otthagyott. – Istenemre – tette hozzá –. – Láttam az ocsmány pofáját a lapokban. – Érdeklődéssel tekintett rám. mert különben elveszítem a hajómat. lám. Így hát megtettem az egyetlen dolgot. – Sycorax. valamint keresztnevének köszönhetően óhatatlanul kiérdemelte az „Egér” gúnynevet. – Ha az emlékezetem nem csal. – Három rohadt éve. halálra untatott azzal a nyavalyás csónakkal. lám. – Köszönöm szépen. viszont közel esett a lapok irodáihoz. – De ezt senkinek sem mondhatja el – tettem hozzá sietve –. de cserbenhagytak. A kormányhoz fordultam segítségért. szerencsétlen adófizetők kerek százezer fontot adtunk mindenkinek. máris kiszagolta a sztorit. Telefonáltam a Fleet Streetre. Hosszú órákat vártam az ajtaja előtt. – Szörnyen néz ki. – Miért nem látogatott meg a kórházban? – Ne legyen már ekkora fasz. aki súlyos sebesülést szerzett a Falkland-szigeteken. amit nem akartak. akik a Falkland-szigeteken végigkövették a zászlóaljam minden lépését.

gyilkosság történt-e. Elmondtam. – Jesszusom. amikor ilyen sok munkahely forgott veszélyben. s ennek eredményeként hogyan kerültem slamasztikába. hogy valaha hallott magáról? – Lefogadom. – Értem. Annyira tökéletes. ha Bannistert hazavágják. hogy ez a férfi már látott mindent. – Francos pokol. – És a kormány is tagadni fogja. nem igaz? – Nem tudom. Szóval meg akarja őrizni a lelke tisztaságát. és nem sokat hitt el az egészből. a munkahelyek megmaradnak. Na. hanem mert lehetetlen volt semmit se tenni. hogy Bannister megölte a feleségét. hogy beszélt magával? – Arra mérget vehet. Most is kétkedve nézett rám. Elmondtam neki mindent. Beszéltem Bannisterről. hogy Bannister tette? – Sejtelmem sincs róla. nem riporterre. de nem azért. hogy a kormány csak örül neki. – Néhány pillanatig némán pöfékelt. Testes férfi volt. meséljen el mindent! Beszéltem neki a Sycoraxról. – Vagyis egy elítélt bűnöző fia áll szemben az egész brit kormány és a világ leggazdagabb emberének szavával? – Nagyjából. mert Bannister oldalán álltam. haver. Miért van rám szüksége? – Mert semmi sem bizonyítja. – Remek. vagy akár csak utalunk rá. Elvitt száz lepedőt? – Nem sok híja. de vajon Kassouli le fogja tagadni. amikor ezt a szót használtam. – Kedélyes gúnnyal megcsóválta a fejét. még a hajóját is megtarthatja. Tony úgy ránk húzza a sajtó vétséget. hallott mindent. Pont ez a lényege a tökéletes gyilkosságnak. majd rágyújtott és felnézett a füsttől foltos mennyezetre. – Ha viszont gyilkosságot kiáltunk. és tudatta. Egér. – Nyilvánvaló. hogy még azt se tudni. Igaz? . Az egész egyszeriben hazafias kérdés lett. Kassouliról és Makyns képviselőről. Magának agyzsugorítóra lenne szüksége. – Akkor miért nem játszik rá az egészre? – kérdezte. Minden porcikája a fásultság érzetét árasztotta. – Maga szerint van rá esély. hogyan csalogattak el Kassouli házába. viharvert arccal és egy gyanakvó menyét észjárásával. hogy csak úgy zörög. Nick. – A kereszt persze segíthet… – gondolkodott hangosan –. Jill-Bethről.– A válóperes ügyvéd alaposan megkopasztott. Kassouli fejét akartam. Micky elfintorodott. kéretlenül nyers modorral.

Segítségre volt szükségem. Százezreket foghat rajta. Hagyni fogom. Így talán még Kassouli is megkapja. ha beszél velem? – Be fogjuk vezetékezni. Egy mikrofon az inge alatt. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. egy antenna a gatyájában. amit akart: egy újabb vizsgálatot Nadeznha halálának ügyében. hogy igaz. Dúsgazdag jenki egy arab lókupec nevével. Egészség.– Naná. találkozni fog magával? – Azt mondta. – Látta vonakodó arckifejezésem. mint egy válás. feleséggyilkos brit tévésztár. hogy megölte a feleségét. – Nem. nem lesz semmilyen bizonyítékunk. – Összeráncolta a homlokát töprengés közben. A bűz leple alatt még én is egérutat nyerhetek mindenki elől. haver! Ha nem lesz ott. – De hogyan bizonyítana bármit is. akit arról a francos balettről neveztek el. de bizonyítékra van szükségem. – Azt pedig lehetetlen bizonyítani. hogy a sajtó megkeverje a szart. – Segíteni fogok – közölte komolyan Micky –. Ha nem tud beszélni magával. tud segíteni? – Megkönnyebbülést éreztem. töketlenkedő kormány. Kassouli fenyegetései semmivé foszlanak a nyilvánosság fényében. hiszen biztosan nem lesz mersze bevallani. – Nézze. mint én. nem. hogy meg akarta zsarolni a brit kormányt. az amerikai lány nem tud beszélni magával. Szép kis mese. méghozzá adómentesen. – Ez a Kirov kisasszony. – Nem – rázta meg Micky a fejét. Nick! Ott kell maradnia. és felsóhajtott. a sajtó majd fogja. – Meg lehet csinálni? . – Maga a tökéletes gyilkosság – füttyentett elismerően. Ne tegye. hogy a teher végre lekerül a vállamról. és nekem elegem van az egészből. azután eltűnök a világ szeme elől. szép nagy didkókkal. lecsúszott háborús hős. Ha pedig nem lesz semmilyen bizonyítékunk. hogy elkoboztatja. – El akarja hozni a hajót? – Hogy az ördögbe ne! Bannister azzal fenyegetőzik. vagy hogy merényletet tervezett a nyílt óceánon. Nick! – Akkor. akit két éven át minden erőmmel igyekeztem elkerülni. – Ez tetszik. nem lesz sztorink sem. és vízi hulla. nem? – De. Bár én úgy tervezem. Ha a brit kormány nem veszi komolyan Kassouli tébolyát. – És mennyivel olcsóbb. hogy holnap kimenekítem a hajómat. hogy többé nem vagyok egymagam a pöröly és az üllő között. pajtás. és ezt olyasvalakitől kaptam meg. és a bűz az egekig csapjon. nem. – Megcsóválta a fejét. és a vonal végén Micky bácsi a magnójával. Pont az olyan utcai söpredéknek való.

Meddig tarthat. hogy készséggel csapdába csalja Bannistert. Nick. De akkor sem voltam már egyedül. a sztori izgalmai semmivé foszlatták korábbi világfájdalmát. de mindig így megy a dolog. Mondja azt. Hintsen hamut a fejére. – Természetesen fizetünk is a sztoriért – jelezte Micky. – A királynőért és a hazáért cselekszik. hogy csak a hiányát találom. Akkor. – Nem akarok érte pénzt. Odasántikáltam a hajóhoz és felkapaszkodtam a kormányállásba. Meg kell szereznem hozzá a főnök engedélyét. Etesse meg őket! – De én nem akarok Bannister mellett maradni – kiáltottam fel szerencsétlenül. Megcsóválta a fejét: – Maga aztán tényleg nagy fasz. és most mérhetetlen megkönnyebbülést éreztem. ahogyan Kassoulinak és Makyns képviselőnek sem. egy hónapon belül itt lesz. Láttam. A másnap reggeli vonattal visszautaztam Devonba. Beleegyeztem.és a tatvitorla oldalmerevítőire. Munkahelyeket ment meg. Rávilágít a jenkik alávalóságára. De csak amíg a sztori ki nem pattan. A Mystique szintén eltűnt. hogy maradok. vagy visszatért a Hamble kikötőbe. Mondja azt Kassoulinak. érti? Mondja azt Bannisternek. – Már azt is megmondtam neki. A Sycorax azonban még ott horgonyzott a kikötőhelyen. Felnyitottam a fedélzeti nyílást. Nick.– Hogyne lehetne. hogy maga együttműködjön velük. – Lefogadom. s a motor alól előhúztam az elrejtett . és leereszkedtem egészen a hajófenékig. nem kell örökké színlelnie. hogy örökre végeztem a filmjével. hogy szeretné navigálni a hajóját. benne van a játékban? Bannisternek nem sikerült meggyőznie. A Wildtrack elhagyta a folyót. – A meggyőzés erejével beszélt. talán a feldühödött francia bérbeadó szállíttatta el. amíg az amerikai tyúk felbukkan a száz lepedőjével? – Nem tudom. hogy Jimmy a helyükre csavarozta a bal oldali veretlemezeket. Nick. Maga szerint hogyan ássuk elő a pedofil papokat? De az egészhez mindenekelőtt az kell. vagy a legénység a tengeren gyakorlatozott. hogy tévedett. Magamban már felkészültem arra. azután levakarok magamról minden gazdag fickót. Különben is. s most készen vártak a fő. Esett. – Akkor vonjon vissza mindent. Micky azonban könnyedén elvégezte a feladatot.

és láttam. gondoltam. hogy hamarosan elmegyünk innét. csak amíg csapdába csaljuk a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereit. ezért felbicegtem a házig. már a szennylapok történeteitől lesz hangos a világ. – Úgy érti. – Azt hittem. hogy ebben a házban lakik a híres Tony Bannister. sem ennivalót nem találtam a Sycorax fedélzetén. hogy a házvezetőnő nincs otthon. mégiscsak szüksége van pénzre? – Mindkét karján bevásárlószatyrok lógtak. miközben a hajó elhalad Bannister háza előtt – az idegenvezető bizonyára most közölte velük. leszámítva az esőcseppek nyomán fodrozódó vizet. Semmi sem mozdult a folyón. Tudtam. – És hogy van az édesanyja? – kérdezte Angela fagyos hangon. tűnődtem. Néhány héten belül. Megfordultam. Sem sört. hanyag mozdulattal dobta le őket a szófára. kilépett – jegyezte meg epésen. hol rejti el a tartalék kulcsokat. aztán kibújt átázott esőkabátjából. és valahogy szégyenérzet töltött el. – Jó napot! – köszöntem udvariasan. Ha Mulder nem habozott átkutatni a Mystique-ot. sajtot és kenyeret a konyhában. – Erről talán még beszélnünk kellene – javasoltam békülékenyen. Nagy kirándulóhajó pöfögött felfelé a vízen. Megtorpant. Gyanítom. láthatóan meglepte a jelenlétem. hogy alvás helyett több órát áldoztam az időzónák feletti röpködésnek. A becsapódó bejárati ajtó zaja hangosan visszhangzott a házban. de Jimmynek nyomát sem láttam. hogy tátott szájjal meredjenek a fényűző otthonra. hogy már nem kell sokáig vesztegelnie ezen a folyón. hogy a kirándulóhajók apám tárgyalása idején is jó üzletet csináltak. így aztán beengedtem magam. de tartottam magam Micky Hardingnak tett ígéretemhez. ahogy a turisták arca nekipréselődik az ablakoknak. Most kezdtem érezni a kimerültséget. befejezhetnénk. innen ráláttam az esőáztatta folyóra. hogy már aznap délután útnak indulok. – Kemény fából faragták – vontam meg a vállam. és maradtam.fegyvert. Eredetileg úgy terveztem. amit elkezdtünk – feleltem jámboran. és arra számítottam. amiért szembesítettek a nyilvánvaló hazugsággal. – Úgy vélem. és megnyugtattam. A nagy szalonban ettem. – Akkor most megcsinálja a filmet vagy nem? – követelte a választ. Lecsuktam a Sycoraxot. hogy keressek némi sört. . és még többen zarándokolnak el ide. ám ehelyett Angela Westmacott lépett a szalonba. ahol azt kellett látnom. miért tenne kivételt a Sycoraxszal? Visszamásztam a fedélzetre. hogy a házvezetőnőt látom a konyha felé sietni.

keskeny válla görcsösen rázkódott a sírástól. ezektől az elkényeztetett. amit maga akar? És ha nem teszek mindent pontosan úgy. – Azt mondtam. megszállott és végtelenül önző emberektől. mint egy istenverte öszvér! Az a nyavalyás stáb . amikor haldoklik. – Anya már csak ilyen. hogy a köd hamarosan leszáll a kikötőre. A felhők már-már megérintették a szemközti domboldalt. A hosszú ablak másik végében állt. Először mintha meg is lepődött volna. – Mert senki sem támogat! Bármit is teszek. Szipogni kezdett. Különösen. A támadó kígyó fürgeségével csapott le rám. dühösen fordult el tőlem. Utál Matthew. a könnyek végigperegtek az arcán. hogy milyen csodálatos film lehetne belőle? Miért nem hajlandó egy pillanatra sem belegondolni? – Ahhoz is elég csodálatos. majd később visszahívom. és legnagyobb döbbenetemre azt láttam. Egy igazi filmet. s amikor észrevett. csak készíteni egy filmet. azután megtörölte orrát a kabátja ujjában. Nem érintettek meg a sértései. Elszörnyedve és zavartan meredtem rá. Szívszaggató hang riasztott fel. – Olyan. hogy Jill-Beth minél előtt térjen vissza Angliába. Azért fohászkodtam. de végül azt mondta. mert többé már nem voltam a hatalmában. Nick Sandman. akkor elveszi a hajómat? – Az isten szerelmére! Ha én nem kényszerítem. utál maga is! – Ez nem igaz. hogy Angela zokog. hogy maga ott van Dallasban. hogy elnézzem az ablaktáblán lecsorgó esőcseppeket. – Micsoda egy alávaló féreg maga. amíg nem teszem. maga képtelen bármit is megtenni! – Nem tudta abbahagyni a zokogást. – Pedig én semmi mást nem akartam – szipogta két görcsös roham között –. – Azért különös módszerei vannak. görcsösen eltorzult arca minden szépségét elvesztette. Micky Harding újságja állt mögöttem. hogy elérje a céljait – jegyeztem meg keserűen. és én nem tudtam. és szabadítson meg ettől a komédiától. ahogyan maga akarja. ami azt jelentette. Megfordultam. hogy megzsaroljon? Hogy nem kapom meg az alkatrészeket. – Angela hangjából sütött a hitetlenség. Bármivel próbálkozom. Elfordultam. amikor beszéltem vele. de lebeszélt róla. – Medúza? – Válaszra várt. maga utálja.– Az anyja nagyon is egészségesnek tűnt. maga ellenszegül. csak abban a percben éppen nem tartózkodik a házban. utál az egész stáb. mit mondhatnék. – Hát nem látja.

Angela mesélt midlandsi gyermekkoráról. én meg olyan átkozottul fáradt vagyok! – Egész testében rázni kezdte a zokogás. – Én igen. mit vár magától. ingerülten felkapott egy szálat és meggyújtotta. de hogy is tehetném. és most. és még azt sem tudom. hogy leszokom erről az átkozott bagóról. amikor ilyen balfaszok vesznek körül. – Istenem. hogy ilyennek látják. – Annyira hasznosnak tűnt az egész – szólt ábrándos hangon. elővett egy doboz cigarettát. Esett egész délután. magam felé fordítottam és szorosan átöleltem. sőt igaz film. – Mégsem húzódott el tőlem. Nick! Felhasználtam a cég pénzét. de sosem gondoltam volna. Kivettem a parázsló cigarettát az ujjai közül és a medencébe pöcköltem. – Az első pillanattól ezt akartam tenni. hogy ez legyen. . – Mi a baj Bannisterrel? – Hogy retteg magától! Ez a baj vele. egész este. ezen az esős délutánon. meg az előkelő egyetemről. mint maga! És Tony. Felé léptem: – Megér ennyit ez a film? – Igen! – sírt fel. – Á vállára tettem a kezem. de én akkor is elkötelezett vagyok. merre jár! De ha meg is találom. – Sajnálom – suttogtam. ezért kell nekem megtennem. stábját. Nem akartam. És. de csak annyit ért el. meg is tettem. Szitkozódott. Megkereste a táskáját. Beszélgettünk. de egyszerűen képtelen volt gátat vetni a sírógörcsnek. és maga olyan átkozottul csökönyös. baptista lelkész apjáról és messzemenően tiszteletreméltó anyjáról. már amennyire érzékeltem. – A francba. – Én is sajnálom – zokogta bele a szavakat koszos pulóverembe. Matthew mozdulni se képes nélkülük. ahol teljes mellszélességgel küzdött az atomfegyverek ellen. Mindig csak nekem! Csak mert ő annyira átkozottul lusta. Gyűlölte. maga vastagon leszarja az egészet. akkor is úgy néz rám. – Megfogadtam. igenis megér ennyit! Mert jó film. Hogy nem képes megmondani. a bálnák megmentéséért és a marihuana legalizálásáért.többet törődik a szakszervezeti gyűlésekkel. képes leszek-e befejezni ezt a filmet! A legtöbbször azt se tudom. még ha egy szarzsák képtelen is felfogni! – Átkozott legyek – lépkedtem végig a kiömlött cigarettákon –. és próbálta lerázni magáról a mérhetetlen önsajnálatot. és beszélni akarok magával. egész álló éjszaka. mintha leprás lennék! – Valami elpattant benne. idejét. Nem ellenkezett. mennyire fáradt vagyok. hogy remegő kézzel szétszórta a szőnyegen. – A pokolba magával és minden férfival. mint a forgatással. csak hogy még jobban összekavarjak mindent.

– Tényleg nem rosszak. Meg azt. – Akkor mire kellettél neki? Felém fordította a fejét: – Mégis. Érted. – Kezdetben nagyon izgalmas volt – emlékezett vissza –. – Megteszik – helyeseltem. mit gondolsz? – Talán beleszeretett a visszahúzódó és mértéktartó természetedbe? Hangos sóhajjal fújta a füstöt a mennyezet felé. ha már férjezett lennék. hiszen semmit sem tudtam a rádiózásról. azután összeráncolta a homlokát. – Szegény? – Mennyire szerette volna. – Elmosolyodott. Felemelte az egyiket az ágyról és kritikus pillantásokkal méregette. Angela viszont találkozott egy sima beszédű. aki éppen akkor Ausztráliában . legkevesebb két gyerekkel. mire gondolok? – Nekem is folyton ez a problémám. A rádiótól az anyavállalat tévétársaságához igazolt át. – Pedig én mindig nehezteltem a külsőm miatt. hogy talán épp emiatt küzd olyan szenvedélyesen ezért a filmért. idősebb férfival. – Szegény apa. hogy a külseje vagy a képességei miatt alkalmazzák-e.– Az apád is így gondolta? – Ő is meg akarta menteni a bálnákat. hogy a lábam tetszik neki. ha a vasárnapi iskolában tanítok. és repült délre. Kétségbeesetten vágyik a lehetőségre. Isten tudja. hogy bebizonyítsa. – Persze nem is erre kellettem neki. Azért elboldogultam. – Ezen elgondolkodott egy hosszú pillanatig. hogy szükség esetén kamatoztassa jó megjelenését. Ezután Angela a csődbe ment rádió levélpapírját felhasználva talált magának egy valóban működő rádióadót Ausztráliában. Az utolsó évben hagyta ott az egyetemet. – Tényleg csodálatos lábak. a képességei felérnek egy eszes. és itt találkozott Anthony Bannisterrel. – Mindig azt mondta. én pedig arra gondoltam. Nem mintha Angela annyira ódzkodott volna attól. – Megint a lábaddal? Bólintott: – Megint a lábammal. aki nyári rádióadót üzemeltetett a Földközi-tengerre látogató angol turisták számára. de visszataszító küllemű személyével. az ember sose tudhatja. hogy a rádió végleg becsődölt. ha nem ilyen szép. – Felnevetett. Úgy értem. mi történik velem. ahol rá kellett jönnie.

Szorosan magamhoz öleltem. amikor megismerkedtetek? Bólintott. – Sok szempontból hasonlítunk egymásra. hogy szupermannek öltözzem. pedig állandóan retteg. Ezért próbál olyan kedves lenni mindenkihez. – Könnyű neked ezt mondani. – Miért? – Nem is tudom. amibe kerül? A szemembe nézett. – Még nős volt. amikor bemegyek a telefonfülkébe. Az emberek azt hiszik. Az emberek megnyílnak előtte. – Gyenge – foglaltam össze. Egy villanás. Összevásárolt mindenféle súlyzó-készletet. Észrevetted? Úgy viseli a sikert. – Meg fog kérni? . – Neki is jó lába van? – kérdeztem elképedve. – így hát visszajöttem. mert azt hiszi. igen. Játszadozni kezdtem egyik hosszú hajfürtjével. sikeres és magabiztos. – Hozzámész? – kérdeztem végül. de nem használja egyiket sem. amennyiben vissza akarna térni Angliába. hallgattuk az esőt. – Nem mozog eleget. – Tony úgy gondolja. Nagyon jó a munkájában. és máris kívül viselem az alsónadrágom. Nick. – Az angol tévében akartam dolgozni. csak azon túl egyáltalán nincs önbizalma. Igazán kedvelem. Talán éppen ezért olyan jó a munkájában. – Ha megkér. de nem mondott többet. – Kizárólag az ő kedvéért? Angela vállat vont. – Csak látnád. Te erős vagy. És akkor még ott van a megjelenése – tette hozzá szinte védekezően. Egy ideig némán feküdtünk. Haza akartam jönni. hogy senki sem kedveli őt. mint valami álarcot. – Kezd úszógumit növeszteni – jegyeztem meg epésen. Lágyan felkacagott. ő pedig összegömbölyödött a karomban. ezáltal megkedvelteti magát. – Olyan sebezhető. azután hozzám simult. – Elnyomta a cigarettáját. amit a nála erősebbek mondanak. azután kijövök.forgatott. A férfi munkát ígért neki a cégénél. – Kerül. – Én kedvelem Tonyt. és egyetért bármivel.

ő is erősebb lesz? Sosem hittem az ilyen változásokban. – Akkor miért mész hozzá? – Mert… – Újra elnémult. mint egy gyerek. amikor a nehéz leckét magolja. – Nem lehet. Mert én önbizalmat adhatok neki. hogy valamelyik konkurens tévécsatorna átcsábít magához. – Hát. nem sírok túl gyakran – értett egyet –. mint Melissa.– Talán. mint te. bárcsak lett volna ő is katona. – Talán változtathatok rajta – élénkült fel. – Azt hiszem. Odakint a folyón sirályok szólongatták egymást bántó hangjukon. Fannyt is ezért kedveli – ment tovább Angela. – Fanny kemény fickó. – Vállat vont. – Miért? – erősködtem. ha a tévékamerák rá szegeződnek. karcsú ujjaival végigtapogatta a sebhelyet a vállamon. amikor az emberekkel találkozik. – Szívesebben venne el olyasvalakit. – Mert annyira sikeres. bizonyos idő múlva. – Nagyon lassan beszélt. Szerinte te is megveted őt. – Tonyval kapcsolatban tudnod kell még valamit – ment tovább idővel. és egyáltalán nem örülök olyankor magamnak. Azt hiszem. – Néhány pillanatig némán. – Szereted őt? Ezen láthatóan hosszan elgondolkodott. – Talán. – Pompás házasságotok lesz – jegyeztem meg keserűen. – Szent isten! – Elégedetten dőltem hátra és cirógattam Angela csupasz hátát. Hatékony vagyok. akit inkább elfogadnak a társaságban. Tony is keménynek érzi magát. akik szerinte megvetik őt. – És ha az ilyen kemény fickók tisztelik. – Ő nem szolgált rá a megvetésre. mozdulatlanul feküdt. végül megrázta a fejét. ami jót tesz a karrierjének. – Hosszú. retteg a gondolattól. de talán beéri velem is. – Olyan akar lenni. ha a kamerák mindenhová követni fognak benneteket. Egyszerűen csak bizonytalan jellem. – Szegény? – Irigyel téged. hogy érdemes is a megvetésre? Büntetésül kihúzta a hajfürtjét az ujjaim közül. és egyedül akkor magabiztos. – Mert jó férj lesz belőle. Azt kívánja. – Az már igaz. – Nincsenek közeli . ha majd még többen elfogadják. – Te erős vagy – mondtam inkább.

esküvő ide. Nem engem. – Úgy gondoltam. amint dagadó vitorlákkal menekülnek a védett öböl bejárata felé. – Végiggondoltam a kérdést. – Neked vannak barátaid. de vajon helyes lenne-e? – Milyen romantikus kérdés. – Elég nagy ostobaság tőled. Hiszek a szerelemben. – Azt akarja. miután összeházasodtunk. csak azért kapom meg a legjobb állásokat. gondoltam el. hogy máris mindenki ezt gondolja. mint szeretőt – jegyeztem meg. – Neki nincsenek.barátai. hogy adjam fel a munkám. . a baptista lelkész midlandsi otthonától a Devon folyó felett magasodó fényűző palotáig. – Rengeteg. hogy Tonyé vagyok. – Romantikus alkat vagyok. Az északi szél nekicsapta az esőcseppeket az ablaktábláknak. valahányszor a Sycoraxszal visszatérsz a kikötődbe. – Tony nem hűséges hozzám. hanem egy férfit. – Talán nem lenne rossz – értettem egyet –. és láthatnálak. hogy férfiak vadásszanak rám. és magam elé képzeltem a kis hajókat. – Addig fészkelődött. Az se lenne rossz. igen. – Tonyé vagy? – Mindent és mindenkit birtokolni akar – magyarázta mentegetőző hangon. nem gondolod? Milyen hosszú út vezetett ide. mindenki azt mondaná. – Biztonságban? Angela felemelte a fejét és megcsókolta az arcomat. hozzámennék feleségül. akivel teljesen őszinte lehet. ha nem tenném. – Megteszed? – Nem lenne tisztességes másokkal szemben. vagy bármelyik más nőt. míg talált egy kényelmes zugot a karjaim között. mert Tony felesége vagyok. Nick? – Igen. esküvő oda. Vállat vont. azután egy hosszú pillanatig a mennyezetet kémlelte. – És többé nem kellene aggódnom a pénz miatt se. Szeretne egy igazi barátot. de most már én sem vagyok az hozzá. Vagyis. ha megtudná? Angela bólintott. És nekem sincsenek. Angela még mindig a szerelemről és tisztességről ábrándozott. mert mellette biztonságban érezném magam. – Belefáradtam már abba. Úgy értem. – Biztonságban. nem igaz? – Dühítené. Most már mindenki tudja. – Barátot nehezebb találni. – Ezt nem értem. és senki sem próbálkozik. nem igaz? Megkapnám ezt a házat. ami azt illeti.

Hosszú ideig néma csendben feküdtünk. szabadon engedhettük. – Valóban? – Meglepett azzal. hogy elértünk az ágyba. ahogyan ott feküdt a karomban. hogy gyűlölni fogsz. hogy meglepettnek tűnt. Nem hittem volna. Olyan fiatalnak és ártatlannak tűnt. az elvált nők legjobb barátja – vágta rá a választ Angela. és ő azonnal életre kelt. Emlékszem. – Mesélj magadról – kérte. és biztos voltam benne. hogy valaha meg foglak kedvelni. Ő minden adandó alkalommal megcsal. – Rettenetesen büszke ember. hogy a tévésztárok túlságosan okosak. – Csodálatos a külsőd. Angelát kezdte elnyomni az álom. akkor örökre hűséges maradsz? – És mert tetszetős a külsőm. – Felém fordult. amint valaki sietősen a kocsma felé vette az irányt. Rettenetesen. – Azt hittem. Viszonozta a csókomat. Elmosolyodott. hogy szép felesége legyen. hogy a szél magával repítsen bennünket. hogy lássa. hogy feleségül fog venni. mintha megküzdöttünk volna egy ádáz viharral. – Vállat vont. Ezért is gondolom. Első látásra felélesztetted bennem a vágyat. És fájdalmat okozna neki. Hát nem tudsz máris mindent? – Nem tudom például. mint a kocsija vagy a háza. – Ezért is nagyon fontos Tonynak. majd elmosolyodott. – Mert azt hiszi. hogy megbánt vele. hogy szerelmes vagy-e Jill-Beth Kirovba. annyira nyugtalanná tett a jelenléted. és túlságosan fényűzően élnek. de sosem gondolja.– Rettenetesen dühítené. szerénytelennek ítélem-e a szavait. Minden feszültség szertefoszlott az arcvonásairól. csodálatosnak találtalak. és most már. – így volt. Megcsókoltam a homlokát. Már az első pillanatban. – Így is van – mosolyodott el Angela. mennyire nem akartál megnyílni. És persze az üzletnek is csak jót tesz vele. Motorzajt hallottam odakint az esőben. valami. Hunyorogva nézett fel rám. Megcsókoltam meleg bőrét. Ajka alig láthatóan szétnyílt. – Mi történik. amikor megláttalak. majd máris visszatért Bannisterhez. filmet készítesz rólam. felismerés csillant a szemében. . Azt gondoltam. Olyan ez neki. ha le akarja cserélni a feleségét egy fiatalabb szupermodellre? – Tartásdíj. – Te pedig olyan zord és félelmetes voltál. – Persze – feleltem őszintén. amivel lenyűgözhet másokat. – Csak próbáltam felkelteni az érdeklődésedet – mosolyogtam –. pihegése nyomán szétváltak homlokán a sápadt hajszálak.

Azt akartam mondani. – Téged átverni. Azóta máshová vitték? Elmosolyodtam: – Mindig is tudtam. mi mindent megtesznek az emberek a tévések kedvéért. ha így történt volna. Vagy legalábbis messze esett. – Akkor az elmúlt néhány napban szerelmesedtél ki belőle? – Én nem… – Elhallgattam. mint elvenni a cukorkát a fogyatékos csecsemőtől. Most már nem. ha tudnád. – Nos? Bólintottam: – Az elmúlt néhány napban szerelmesedtem ki belőle. azután visszatért mellém az ágyba. de ha azt mondod. Nick Sandman. Angela felkönyökölt az ágyban. – Azért repültél Amerikába. – Biztos? – Biztos. amikor legutóbb odaát jártam. és rettentően fontos lenne megtalálnod egy bizonyos Mr. hogy csak most tértem vissza Amerikából.A kérdés teljesen készületlenül ért. – Meglepődnél. éreztem a felparázsló cigaretta melegét a bőrömön. készséggel segítenek. Sandmant. Nick. hogy a tévétől vagy. rágyújtott egy újabb cigarettára. – Előrehajtotta a fejét és megcsókolt. – Megmondanád. de nem akartam hazudni Angelának. – Ágyba is bújtál vele? – Nem. aki elfelejtette magával vinni a forgatókönyvét az Államokba. – Buta kis Nick. hogy ágyba bújj vele? . Angela láthatóan elégedett volt magával. – Örülök neki. Már el is feledkeztem arról. de nagyon messze esik Bostontól. De nem így történt. igaz? Ha már ilyen úriember vagy. körülbelül annyira nehéz. megmondanám. – Csak talán? Felemeltem a fejem és megcsókoltam: – Kétségkívül. – A mellkasomra fektette a fejét. – Akkor most belém fogsz szeretni? – Talán. hogy nem is találkoztam Jill-Bethszel. amit ilyen igaznak akartam megtartani. és ma délután valami olyasmire találtam. A hazugság megöli az érzelmeket. felkönyökölt és az arcomba fújta a füstöt. – Igen. hogy eszes lány vagy. Elmélázott a válaszon. – Nem vagyok belé szerelmes. És Dallas nagyon. – Arrébb hemperedett. A légitársaságok például nem hajlandóak kiadni az utaslistáikat. Hasra feküdt.

de én le is akartam fektetni. – Nem igazán. Nick.– Nem. – Beleszívott a cigarettába. Úgy gondolta. hihetetlenül törékeny volt. hogy építsenek úszómedencét számára. És Kassouli se segített a helyzeten. és ragaszkodott hozzá. Csak hirtelen felindulásból ment hozzá Tonyhoz. – Kassouli mindig is gyűlölte Tonyt – jelentette ki. Itt gazdag örökösnő lehetett. hogy költözzön haza. Bár nem voltak boldogtalanok sem. – Kihallottam a nemtetszést Angela hangjából. és semmi sem volt elég jó az ő drága Nadeznhája számára. – Élvezte. rendkívül céltudatos. – Te fizetted a repülőjegyet? – Nem. ha te fizeted. – Tönkre fogod tenni a Wildtrackot? – Nem válaszoltam. Elvárta Tonytól. – Találkoztál Yassir Kassoulival? – Igen. Angela ösztönösen megérezhette visszahúzódásomat. – És mit gondolsz róla? – Nagyon hatásos. és alighanem egy kicsit őrült. nagyon befolyásos. – Elég költséges csalódás lett volna számodra. hol voltál. mert felemelte az arcát és mélyen a szemembe nézett. hogy megvegye ezt a házat. ő pedig újra elhúzódott tőlem. Folyton meglátogatta őket. A St. ő legalábbis mindig ezt mondta. Mindig itt volt. . A lepedőre tette hamutartóját és lekocogtatta a hamut a cigarettájáról. azután felült és a lábát keresztbe fonta. Ő csak találkozni akart velem. és nyaggatta Nadeznhát. Angela felkacagott. mégis ruganyos. amiért elvette tőle a lányát. hogy Angliában parádéállat. – Gyűlölte. – Miért nem? – Mert be akarom fejezni a filmet. hogy Nadeznha rangon alul házasodott. – Senkinek sem fogom elmondani. – Hirtelen feléledt bennem a gyanú. máris elvesztem. amit akart. szörnyen gazdag. Elmosolyodott. halovány. Pierre miatt akart találkozni veled? – Igen. hogy Bannister talán ilyen agyafúrt módon akarja kicsikarni belőlem ezt a vallomást. – És a lány miért nem tette meg? – Nadeznha mindig azt tette. Meztelen teste kísértetiesen hasonlított Melissáé-ra. – Boldogok voltak? Angela megrázta a fejét. Igen. Ha a szerelem kulcsa a vágyakozás.

csak nem meri bevallani. Nekifektettem a hátam az ablakpárkánynak. felkeltem az ágyból és odaléptem az ablakhoz. Valóságos szörnyeteg! Mindig úgy láttam. míg odahaza Amerikában csak egy volt a gazdag és halálba kényeztetett lányok közül. milyen ellenállhatatlanul vonzódik Bannister az erős asszonyokhoz. – Nadeznha el akarta őt hagyni? – kérdeztem. Ideje lesz. – Kedves? – húzta el a száját Angela utálkozva. – És? Vállat vont: – Nem. hogy elnézzem az összegyűrt lepedőn fekvő törékeny testet. – Tudod. – Tony nem beszél erről. – Hihetetlen önző teremtés. Bár. hatalmas csapást mért volna a büszkeségére.oldalán igazán híres tévésztárral. Úgy értem. de ha így lett volna. Arra gondoltam. az volt. senki se tudja. nem gondolod? Elmosolyodtam. lehetetlen? Nem. ha megpróbálom lehántani az igazság következő rétegét is. Mindig feldühödött. kedves teremtés volt – szúrtam közbe olyan ártatlanul. – Azért ez a tény nem ér fel egy ajánlólevéllel. utalni azért utalt ilyesmire. nem akarsz beszélni erről? Hosszú ideig némán meredt a lepedőre. hogy feleségül vette Nadeznhát. kivel. A hajfürtök szertelenül hulltak alá a csupasz hátra. – Remekül értett a hajózáshoz – vettem védelmembe a halott lányt. – Nem tudom – ráncolta a homlokát Angela. Eleinte zavarban éreztem magamat a hátamat elcsúfító sebhelyek miatt. – Nem. Úgy gondolta. – Én úgy hallottam. ha erről beszéltünk. – Gyakran gurul dühbe? – Csak azokkal szemben. ha ez megtörténik. A lepedő kivételével valamennyi ágynemű egy halomban feküdt a szőnyegen. hogy gyengébbek nála. Óriási előrelépést jelentett számára. Közeledett a dagály. Egyébként nagyon bizonytalan. gondoltam. de Angela csak nevetett a feszengésemen. akikről úgy gondolja. mit gondolnak az emberek Nadeznha haláláról? Felnézett rám: – Tudom. hogy Tony retteg tőle. Most ott álltam és letekintettem a folyóra. Nadeznhának viszonya van valakivel. amennyire csak lehetett. akkor sem említi. . nem ő tette? Nem. az ár örvényei elborították a lapályokat és megemelték a túlsó parton kikötött kis bárkákat.

nem? – Jesszusom. És sajnálom. – Inkább csak mocskos – feleltem. Nem mintha nem akart volna beszervezni. Van elég tapasztalatod. hogy Tony képes lenne ilyesmire? – Nem tudom. És az sem volt könnyű. dehogy! – Mármint az. mint az egyik haverom. ki fia-borja vagy. és én kihallottam a tévéproducer szakmai érdeklődését a hangjából. – Egy pillanatig eltűnődtem. Angela elnyomta a cigarettáját a hamutálban. Emlékszem az egyik fickóra. – Talán Mulder képes lenne? – Az isten szerelmére. igaz? – szegezte nekem a kérdést. – Ennyire szörnyű volt? – kérdezte. – Neked csak tudnod kell. és megint más dolog látni a nyavalyás holttestét néhány órával később. Hacsak nem vagy annyira dühös. hogy ilyen szörnyű vádakkal illettem Tonyt. – Megpróbálta – feleltem őszintén –. – Tony képtelen lenne gyilkolni – erősködött Angela. akivel azelőtt rögbiztem. látni a pusztítást. miért nem veszünk be egyetlen idegent sem a csapatba? – Engem mégis felkértetek. aki éppen úgy nézett ki. – Gondolod. ha az megölte volna Nadeznhát? Mulder Tony testőre. Rettenetes dolog lehet megölni valakit. hogy a filmben is ilyen átéléssel beszéljek. hogy van benne elég lelkierő egy gyilkossághoz. de kudarcot vallott. Mit gondolsz. – Utána volt a legszörnyűbb. hogy győzhessen a St. mivel tudna rávenni. és elfintorodott. ám most egy pillanatra elém villant a régi Angela. Pierre-en. Megértette a vonakodásom. mit gondoljak. hogy nem vagy Kassouli embere. dehogy! – Akkor miből gondolod. elhiheted. Tony tudja. – Végiggondoltam a kérdést. Nick. – Rólad pontosan tudjuk. – De képes lennél hidegvérrel megölni valakit? Valakit. Tudjuk. . hogy az a másik is épp erre készül. – Sajnálom – szabadkoztam újra. – Az nem ugyanaz. hogy azt sem tudod. Vagy. Egy dolog meghúzni a ravaszt. Nick! – Mindeddig megadóan tűrte a téma iránt mutatott érdeklődésemet. mit teszel. hogy Tony megtűrné maga mellett Muldert. Nick.– Nem hinném. akit szerettél? Képes lennél megölni Melissát? – Úristen. talán önvédelemből? – Vállat vont. amikor tudod. amit a szigeteken szereztél. Azon tűnődött. hogy Kassouli mindenáron meg akarja akadályozni abban.

lovaggá akarja üttetni magát! Más hírességekkel megtörtént. ami vele jár. mit tervez ellene Kassouli. hogy a szennylapok csámcsogni kezdjenek Tony házasságán. A jó öreg lovagiasság. – Adhatok neked még egy tanácsot? – kérdeztem. Tony is ezt akarja. – Én is előbb adnám meg magam a Kínai Néphadseregnek. Te lehetnél a másik testőre. hangjában a jól megszokott türelmetlenséggel és fensőbbséggel. ki az a valaki – vágtam rá. miért féltem annyira azt az ember. hogy csupán nem hagyja nyerni. Öreg bika. – Feladnád az álmodat csak azért. – Ezért akarom. – Bosszút akar állni a lánya halála miatt? – Úgy gondolom. én pedig arra gondoltam. Angela rágyújtott egy újabb cigarettára. Tartsd itthon. mert valaki megfenyegetett? – Attól függ. hogy Nadeznhát esetleg meggyilkolták? El tudtam képzelni. – Még csak az hiányozna. Pierre kikövezi előtte az utat. hogy beszéltem Micky Hardinggal. és úgy gondolja. – Férfibüszkeség. aki éppenséggel a legfőbb riválisom e lány kegyeiért. – Ő nem fogja feladni. fiatal bika. és nem fog visszakozni. Nick. hogy meg fogja nyerni idén a St. – Te pedig Lady Bannister leszel? Elmosolyodott.– Ne is spekulálj ilyesmiről – figyelmeztetett. . – Azon tűnődtem. aki megfricskázza a franciák orrát. – Túl sokat dohányzol – jegyeztem meg. – Tudnia kell. A fenébe is. igen. bármenynyire is őszinte akartam lenni Angelával. de nem felelt. olyasvalaki. – Megragadta a karomat és hozzám simult. – Tony nagyon büszke ember. Nem tudom. – Angela felpattant az ágyból és odalépett mellém az ablakhoz. Pierre-t. hogy menj el vele. Szétkürtölte mindenkinek. jobbnak láttam. hogy a St. ha valaki felvetné. – Ne engedd indulni – ismételtem határozottan. hogy Hardingot meg sem említem előtte. biztosan kevésnek érezné. – Fogd be. mint az Üdvhadseregnek. Pierre-en. hogy biztosan élvezné a titulust. mennyire eltökélt Kassouli. – Halljuk! – Ne engedd Bannistert indulni a St. nem éreztem ingerültséget a hangjában. Hosszú ideig tanakodva nézett rám. Nick. A sűrű felhők miatt máris szürkülni kezdett odakint. és mindent. Nick! – Kedvesen rázott le. Nick. És most. milyen sárdobálás lenne itt. Igazi brit hős akar lenni. El tudod képzelni. sőt már el is indítottam a folyamatot azzal.

ami segített. átviharzott a szobán és felkapta a telefont. – Erőt kellett vennem magamon. – Igyekeztem leplezni félelmemet. – Orvos látott már? – kérdezte Angela. és minden rendben lesz. ha a lábam kibírta az amerikai utat. Arra gondoltam. – El fogsz menni egy orvoshoz. de a jobb lábam hirtelen kikapcsolta magát. élesen metsző kín. – Akarsz velem valaha is még egyszer az ágyba bújni. azután csapkodni kezdtem a térdem. egyszeriben mégis reménytelenül nyomorékká változtam. azután súlyosan elterültem a szőnyegen. hogy a lábam megadja magát. akkor ezt a hirtelen gyengeséget is le kell tudnom győzni. Hirtelen ostobának és nagyon esetlennek éreztem magam. Nick Sandman? – Mást se akarok. mert értek a hajókhoz? – kérdeztem. – Nick? Nick! – Angela hangjában hamisítatlan aggodalmat éreztem. egy új. – Erőnek erejével átfordultam. majd a padlón kúszva megindultam az ágy felé. Sikerült felküzdenem magam a gyűrött lepedőre. ahol lehunyt szemmel feküdtem és próbáltam visszavonulásra bírni a fájdalmat. azután kidobta a cigarettáját az ablakon. – Kivárta a választ. A fájdalom felkúszott a hátamon. Fürgén eltáncolt. – Erről még sosem beszéltél – jegyezte meg feddő hangon Angela. Én pedig elestem. én pedig oldalra buktam. Egy perc. – Mondtam már. és nem tudtam. majd én meggyógyítom magam. – Azt lesheted. hogy nyugodt maradjon a hangom. hogy új életet erőltessek tagjaimba. – Legalább egymillió orvos látott már. egy perc és rendben leszek. – Minden rendben. Napok óta nem történt velem ilyen. – Újra a telefon után vetettem magam. Páni rémület söpört végig rajtam. kíméletlen.– Nem azért. – Megegyeztünk? – Mondtam már – erősködtem –. Nick? – Angela megpróbált felsegíteni. – Mi ez. – Azért is. csupaszon. – Felkacagott. tompa fájdalom. . – Akkor el fogsz menni egy orvoshoz. te buta. Hiába próbáltam a telefon után kapni. könnyedén elhátrált. – Olykor előfordul. Hallottam magam. – Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten. Próbáltam felállni. – Micsoda istenverte bolond! – Ahogy volt. az ablakpárkány után kaptam. ahogyan felszisszenek a fájdalomtól. amellyel megtanultam együtt élni. nem a szokott. azután sikerült oldalt fordulnom.

amely egyeztette az időpontot a szakorvossal. Hátamon feküdtem az ágyon. ha van egy nő. Szerelmes lettem. . és próbáltam rábírni a lábam a mozgásra. Nick Sandman. milyen csodálatos érzés. s miközben az ellentmondást nem tűrő hangot hallgattam. hogy elveszítsem. Csak most találtam rá Angelára. boldog voltam. nem álltam készen arra. Elmész orvoshoz vagy sem? Megegyeztünk. aki törődik velem. meseországban éltem.– Nem nyitok vitát. arra gondoltam.

3. rész .

ismertessem sebesülésem pontos természetét. hogy ne tegyen több kárt magában. A tesztek végén visszakísért rózsakertre tekintő irodájába. mert akkor az ágyhoz kötözhettem volna. Mr. miközben a jegyzeteit készítette. – Baromság! – kiáltottam fel indulatosan. – Úgy értem. – Azért kívánom ezt – söpörte félre Mary Clarke határozottan a vaskos bókot –. – Azt kívánom – szólt Mary Clarke. miután befejeztem –. miért ne járhatna normálisan. míg Angela. Csak egy közelben serénykedő fűnyíró idegesítő zümmögése. – Nyavalyás duzzanat – feleltem túlzott indulatossággal. leszámítva azt a tényt. fejezet A neurológus korombéli nőnek bizonyult. annak következményeként az illető egy életre megbénul. Sandman. – Hogy érti ezt? – kérdeztem végül. hogy soha többé nem fogok járni! – A rohadékok mindig ezt mondják – engedte meg egy félmosollyal Mary Clarke –. Mr. hogy bizonyos fokú mobilitást sikerül visszanyernie. hogy ön erőszakkal próbált meg gyors fejlődést elérni. – Ödéma? – kérdezett közbe Angela. Egyszerűen nem találtam orvosi indokot arra. amit azonnal meg is bántam. miközben alávetett a szokásos vizsgálatoknak. Angela egy orvosokról szóló dokumentumfilm forgatásakor ismerkedett össze vele. de Angela még nem szokhatott hozzá mindehhez. aki még maga sem hallotta a teljes történetet. összerezzent a véresebb részleteknél. Elfintorodott. megfeledkezve még a gálánsságról is. Mary Clarke doktor zöld szeme némiképp pajkosan csillogott. Néma csend.7. hogy az ön csináld magad fizikoterápiája kétségkívül súlyosbított egy merőben szokványos és nem túlzottan komoly ödémás állapotot. ugyanis a gerincben kialakuló ödéma rendszerint teljes szakadásként mutatkozik meg. nyers és magabiztos modora miatt idősebbnek látszott. – Ennek magam is örültem volna – jegyeztem meg gálánsán. – Azok a rohadékok azt mondták. Angela itt várakozott ránk. Sandman. bárcsak az én betegem lett volna. Az ödémát csak azután lehet diagnosztizálni. Márpedig ha a gerincvelő megszakad. Clarke doktor arra kért. Én talán túl soká éltem együtt az orvosokkal és a cikornyás frázisaikkal. ám a hangja semmiféle könnyedségről nem árulkodott. .

és ez feltehetőleg nem találkozna Mr. hogy mindenben téved. akkor valóban reménytelenül nyomorék lesz. valamint a lövedék által okozott bevérzések. a gerincoszlopát alighanem spirituszban mutogatják majd. vagy nem. – Semmit. – Új-Zélandig feltétlenül. hogy ez a kötél olykor minden átmenet nélkül meglazul. majd néhány hét leforgása alatt fokozatosan lelohad. Sandman. – A lába vagy funkcionálni fog. – Elszánta rá magát. Mr. hogy valószínűleg csak a filmje befejezése miatt aggódik. – De mi történik. mintha ezzel igazolhattam volna. A gondot az okozza. mozgássérült-segélyért folyamodik. – Itt megállt. – Mondanom sem kell.– Szó szerint nyavalyás duzzanat – erősített meg Mary Clarke –. Mindent egybevetve. engem pedig mélyen megérintett az arcán tükröződő őszinte aggodalom. ha ezt teszi. hogy ön valóságos tárháza az anomáliáknak. Miután meghalt. ha elhajózik Új-Zélandra. mennyire rosszul teszi. – Elmosolyodott. Fogadja elismerésem! – De hát mit lehet tenni? – kérdezte Angela. a kockázat aránytalanul magas. és nekilát az emlékiratainak. – Mert önt súlyos trauma érte. hogy körülhajózza a világot? – kérdezte Mary Clarke a szenvtelen magyarázat végén. s bár műtéttel segíteni lehet a dolgon. amikor a lába kudarcot vall? – tiltakozott Angela. – Rohadtul igaz – szúrtam közbe. Sandman óhajával. természetesen – közölte Mary Clarke vidáman. – De hát… – kezdte volna Angela. Mary hajózási metaforával kísérletezett. . – Az igazság az. az ön esetében állandósult ödéma alakult ki. komoly égési sérülések. mint hogy kísérletezik rajta. azaz a kapcsolódó idegpálya a felelős. amíg fel nem ötlött bennem. ha ott lesz egyedül az Atlanti-óceán közepén. amely nekipréselődik a gerincvelőnek. így talán tényleg helyesebb. – Az enyém nem tette – jelentettem ki dacosan. Egyetlen orvos sem tehetne mást. akkor a jobb lábam mozgatásáért egyfajta feszítőkötél. – Semmit? – Angela döbbentnek tűnt. majd megvillantott egy már-már kárörvendő mosolyt. keres egy kedves egyszintes házat. – Persze. és elmagyarázta. – Nem tehetek semmit! – szögezte le Mary Clarke. igen. Ha egy kis esze van. a bejáratnál rámpával a tolókocsija számára. Sandman. ezzel időleges paralízist vált ki. Mr. hogy ha a testemet hajóként képzeljük el.

gondosan elrejtettem egy régi egypennyst a bölcsőben. és átadtam magam a kényelmes meggyőződésnek. és mindenki örült. idővel ezek a hívások is abbamaradtak. Persze akkor sem tudnak majd mit kezdeni magával. feltétlenül forduljon szakorvoshoz. de miután nem volt mit jelentenem neki. kötelek. Angela immár rendelkezésemre bocsátott minden alapanyagot. vagy megindulna a végtag elsatnyulása. amikor kiharcoltam a keresztet. ahogyan remekül választotta meg a terápiát is. . Jó idők következtek. ha még itt a kikötőben teszi. Mary Clarke remekül választott évjáratot. Micky Harding felhívott néhányszor. mi történt azon az éjszakán. amely képes lehet ellenállni a legzordabb óceáni szélviharoknak is. Ezzel kellett Angelának megelégednie. hogy olyan. Lassan haladt a munka. hiszen ha a vitorlázat bármely elemének kudarcot kellett vallania. hogy Kassouli fenyegetőzése nem több egyszerű agyrémnél. Hálából a kamera előtt is percről percre felidéztem. szívesebben vettem. ha orvos foglalkozik velük. Acélhuzalok. 78-as évjárat. így a magaménak tudhattam egész Devont. akik megnyugtatónak találják. amelynek fedélzeti darujával helyére emelhettük a gondosan lelakkozott árbocokat. de senki sem szólt. – Felállt. ahogyan eddig is visszaállt a normális állapot. Guajakfából kivágtam a kötélerősítő szarvakat. Jill-Bethről nem hallottam. faanyagok és fakátránnyal teli vödrök gyűltek a fedélzeten. boldogulni fog – felelte Mary szárazon –. nem pedig nyolcas erősségű nyílt óceáni szélben. s nekem együtt élnem. Mielőtt beágyaztuk volna a főárbocot. És a vitorlázástól irtózó Angelát. amikor úgy döntött. ahová az árboctő beült – a tengerészek évszázadok óta ezzel a módszerrel keresik a sors kegyeit. Matthew és a filmes stáb alighanem rájött. de ha mégis azt tapasztalja. hogy az ernyedtség egyre tovább tart. A hajó napról napra szépült. és tucatnyi korsó sörért szereztünk egy dereglyét is.– Úgy vélem. Az izomtónus kielégítő – fordult felém –. így azután mindketten visszatértünk Devonba. hogy ilyen jól halad a Sycorax újjáépítése. hogy nem tesz semmit. Anthony Bannister szüntelenül ingázott londoni háza és a Földközi-tenger között. ahol a Wildtrack részt vett egy sor partközeiben megrendezett versenyen. majd egyenként beütöttem a tölgyfából ácsolt sínveretbe. mi történt köztem és Angela között. csak feltétel nélküli szolgálatkészség. – A tiszteletdíjam egy palack Cote de Beaune. Fanny Mulder a hajón élt. látszólag törékeny rendszerré álljanak össze. de vannak betegek. egyszeriben nem volt több feltétel. Megérkezett a kötélzet.

Helyükre tettem. peremkötelek és vitorlalécek. a legfeljebb ötös erősségű délnyugati szélben a Sycorax a nyílt vizekre kívánkozott. Jimmy és én szüntelenül a feszítők és csigakötelek. hogy akárcsak megpróbálja megérteni. . A vitorlákat az egyik dartmouthi műhelyben javították ki. Gyönyörű nap köszöntött ránk. zöldes árnyalatú üveggel és súlyos rézkerettel.amely közvetlenül az árbochoz rögzült. kötélfülek és kötélvezetők miatt aggódtunk. – Talán kivihetnénk egy kicsit? – vetette fel Jimmy alattomos módon. miért nem elég beszerezni még egy vödröt? Azt feleltem. amint a szél belekapaszkodik a nyolcunciás szövetbe. he? Erős kísértést éreztem. Angela pedig tudni akarta. Éreztem. amely filmre rögzítheti a helyreállított hajó első útját. akiket terveim szerint a fedélzetre csalok majd. hogy megvárom. – Csapjunk a lovak közé. Megemeltem a vitorlarudat és a csonkavitorlát. Matthew emberei azt mondták. Gondosan betakarta az összecsavart vitorlát. A stáb idővel feladta a kísérletet. ahogyan a felújított hajótest megrázkódik alattam. hogy Jimmy kicsatolhassa a bevonókötelet és összetekerhesse a vitorlát. és olyan napon érkeztek meg. mi? Még mindig a töködet szorongatja. egyre inkább úgy érzik. hogy megvárom a stábot. Hatalmas pofont kaptam. vastag. Jimmy. Jimmy.és a tatvitorlát. mintha a századfordulós hajóácsolási technológiákról forgatnának dokumentumfilmet. mire az operatőr megtorlásként vett nekünk egy értelmező kéziszótárt. – Az a fruska az. Jimmy. fiú? – Biztos vagyok. érdeklődött gúnyosan. hogy felhúzzuk a fő. Akkor miért bajlódsz egyáltalán a vécével. míg mögöttük lassan alakot öltött a kabin. hogy a lányok. Két fekvőhelyet tettem be a nagy térképasztal és a kis hajókonyha mellé. Jimmy és én nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. amire én azt feleltem. Gyönyörű darabok voltak. Lassan leeresztettem a nagyvitorlát: – Még várnunk kell vele. és tömítettem a hajóablakokat. mit csinálunk. aligha érnék be a zománcos vödörrel. – Megígértem neki. amilyen a Wildtrackon is van. ugyanakkor ígéretet tettem Angelának. Az orr-rekeszben műhelyt és vitorlaraktárt alakítottam ki. A zsanéros szárnyakat rossz időjárás esetén le is lehetett csavarozni. fiú! Lássuk. Meghagytam a helyet a zárt vécé számára. amikor a stáb nem volt jelen. hogy nem akarom feleslegesen összefúrni a Sycorax hajótestét. miért nem szerelek be rendes vízöblítéses vécét. Habozni látszott: – Biztos vagy benne. hogy szalad a kicsike. ellenben Angela megajándékozta a Sycoraxot néhány antik réz hajóablakkal.

26-kor indul Totnesből – vetettem fel és Londonba ér… – 8. – És mi a helyzet Josie Woodwarddal? Ki hajókázott vele három mérföldnyire Start Pointtól? Krahácsolva felnevetett és ejtette a témát. amelyik ma délután 5. és ennek fényében túlzott lelkesedésem akár tapintatlanságnak tűnhetett. se… – soroltam kérlelhetetlenül azokat a holmikat. Pierre-en. hogy legfeljebb egy-két nap kell. se radar. és Angela is beleegyezett. mert a hajó elkészülte egyet jelentett azzal. bár még most sem voltam hajlandó még csak fontolóra se venni. Megígértem neki.– Mindig is a gatyádban hordtad az eszedet. amelyre oly sokáig vártam. – Teljesen elkészült? – Hát. Nick. amelyben a Sycoraxon futok ki a tengerre. amíg végre filmre vesszük a pillanatot. Rövid szünet állt be. máskülönben búcsút inthetsz a rádiónak. és kiviszem az öreg hajót a nyílt vízre. hogy elinduljak a St. se kronométer. ám mostanra éppúgy elköteleztem magam a film mellett. – Már megrendeltük őket. a navigációs fényeknek meg a tűzhelynek. Már-már az ő szemével kezdtem látni a dolgokat. se tájoló. talán vissza se térek többet. Az mindig rossz szerencsét jelent. – De vitorlázni már tud – telt el a hangom melegséggel. Aznap délután felhívtam Angela londoni irodáját. hogy új befejezése legyen a filmnek. – Talán még elérem – igyekeztem kétkedő színt vinni a hangomba. – Csodálatos! – Angela egyáltalán nem tűn elégedettnek. Két hónappal ezelőtt bizonyosan engedek Jimmynek. Csak a pezsgőre és a stábra vár. hogy távol kerülök tőle. immár sokkal elégedettebben. – Készen áll – jelentettem be. – Nick? – Van egy vonat. ha eléred – csattant fel –. se barométer. ha nő irányít a hajón. Felegyenesedtem. nincsenek navigációs fények. – Csak fel kell húzni a vitorlát. nincs rádió. se horgony. Nick – vágott közbe Angela türelmetlenül. amelyeket Fanny Mulder lopott el a hajómról. – A Sycorax készen áll a tengerre. – Jobban teszed. amikor a Sycorax újra útnak indul. mint Angela. Suhanc-koromban igazi férfi a hajója közelébe se engedett volna asszonyszemélyt. se tűzhely.35-re – vágott közbe. talán. és nekivágni a víznek. se fenékszivattyú. – Fenékszivattyú se lesz? .

Bútor alig akadt. Legalábbis én így gondoltam. a szobanövények rég kiszáradtak. méghozzá jó magasan. hogy miért kedden kell forgatnunk – tette hozzá. hogy ott legyen. Közelebb hajolt a tükörhöz. Mindenütt dokumentumok és könyvek hevertek összevissza kupacokban. de már maga a tény. hogyan segített neked. – És addig? Kihallotta hangomból a csalódottságot. nem igaz? És látni szeretné. aki az ideje túlnyomó részét valahol máshol tölti. Keddig bírd ki valahogy. letörölte a sminket az arcáról. hogy saját lakást tartott fenn. Angela félhomályos kensingtoni alagsorban vett magának lakást. – Az öltözőasztalnál ült. – Még egy oka van. – Keddnél előbb nem forgathatunk. – Miért nem utazhat vasárnap? – Mert nem akarunk háromszoros napidíjat fizetni. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. Olyan fiatal és sikeres nő lakásába kerültem. – Nem. Csak Bannister távollétében használta. Az ár világgá repít bennünket. – Mi lesz akkor? – Akkor vesszük filmre. – Mondd! – Tony ott akar lenni.Úgy tett. semmi. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. azt hiszem. és én azonnal kiéreztem a feszültséget a hangjából. – Nem nézett rám beszéd közben. a por vastagon ült a polcokon és a kandallópárkányon. . Soha. A lakás ezzel együtt némiképp elhanyagolt benyomást tett. függetlenségi törekvéseiről árulkodott. – Addig. – Jövő kedden – tudatta Angela. rendben? – Délelőtt 10.48-kor tetőzik a dagály – mondtam fel a leckét emlékezetből –. Elértem a vonatot. hiszen a film részben arról szól. fenékszivattyú se lesz. mintha elgondolkodna ezen. mert csak hétfőn tudjuk leutaztatni a stábot. – Számít az valamit? – Hogyne számítana. – Ott akar lenni a fedélzeten? – Meglehet. – Fontos. hogy még aprólékosabb figyelmet szentelhessen a szemhéjának.

nem szóltam egy szót sem. te is túl leszel rajta. – Azt hiszed. – Sajnálom. – Tükörképére meredt. mit gondolok. Nick. csak az ágyon és a barátságon. ízlelgettem az új szerelem ártatlanságának örömeit. Angela felém fordult a széken. Boldogságom nem volt egyéb. – Időbe telik. Azután kitaláljuk. – Egyszerűen csak… – vállat vont. hogy milyen programmal álljunk elő legközelebb? Mégsem tehetem meg. – Sajnálom. meg amiatt. talán . Nick. Pontosan tudta. nem tudta befejezni. – Tengeribeteg lennék. – És nincs választásod? – kérdeztem. mégis természetes. Pontosan tudtam. mint illúzió. Ostoba érzés volt. ahogyan a féltékenység alattomos víz alatti örvényként beszippantja addigi boldogságomat. bárcsak ne tettem volna. – Én nem születtem tengerésznek. miközben feltűzte a haját.Hanyatt feküdtem az ágyon. hiszen ezzel elárultam féltékenységemet. noha a Wildtrack már három héttel korábban hazafelé vette az irányt. és a való világ most hangos csattanással zárult össze körülöttem. – Előjoga van rád? – Valahogy úgy. – Nick! – Túlzottan erőszakos voltam. s azt kívántam. – Velem jössz – mentem tovább. még nem gondoltam rá. – Mindig van választás – felelte kihívó hangon. Képtelen vagyok rá! Ha húszéves lennék. Önmagára meredt a tükörben. hogy Angela és én nem osztoztunk máson. hogy Angelát a hűség elsősorban Bannisterhez köti. – Néhány napra megállunk az Azori-szigeteknél. a munkahelyi versenyt. hogy itt hagyjam ezt az egészet? Tony bizonytalanságát. csak éreztem. Az elmúlt néhány hétben úsztam a boldogságban. Nick. – Ne tedd. – Senki sem születik annak – erősködtem. – Három nap alatt túl lennél rajta. mégis nehezteltem miatta. de hidd el. merre tovább. – Akkor miért nem hajózunk ki a Sycoraxon most vasárnap? – Vasárnap Bannister még Franciaországban lesz. – Sosem lennék túl rajta. az aggodalmat a gyártási költségek és a határidők. és Bannister visszatérése fájdalmasan emlékeztetett rá. Szeretnél visszatérni Ausztráliába? Vagy inkább felfedeznéd a Karib-szigeteket? Megszokott mozdulatokkal fonta kontyba hosszú haját.

majd Bannister társaságában hétfőn reggel visszatérnie. – Mi ebben a rossz? – csattant fel indulatosan. Meredten nézett rám. noha még csak az imént gyújtotta meg. – Azt tervezed. hogy szeretlek. hogy ezek látszólagos szabadságunk utolsó órái. Bekúszott mellém az ágyba: – Maradsz holnapig? Másnap volt péntek: – Mit szólsz az egész hétvégéhez? – Tudod. – Akkor szerezz munkát. hogy felcsapjak hippinek. úgy nézett le rám. De ki fog fizetni érte? Mit csinálsz majd. és azt akarta.rászánnám magam. és rágyújtott. – Bannister azt akarta. Terv szerint péntek estére kellett megérkeznie Nizzába. – Biztonságot akarsz. hogy nem lehet. Legfeljebb az. nem igaz? Felhajtottam előtte a takarót: – Oké. hogy Angela repüljön le a fesztivál záróünnepségére. – Semmi. körülsétálta az ágyat. és nem kell mást tennie. Nem tudnád kihasználni valahogy azt a plecsnit? – Talán ki tudnám. – Akkor mi az ördög vagy? – Kirázott magának egy cigarettát a dobozból. azután ráérünk aggódni a többi miatt. telepedj le Devonban. Másnap reggel Angela korán elindult. csak átadni magát az érzelmeknek. és a padlóra engedte fürdőköpenyét. Meztelenül állt előttem. Készítettem magamnak egy kávét a . hogy a stúdióban még legyen ideje megvágni az eddig leforgatott anyagot. Bannister átköltözött a Riviérára. – Ahhoz igen. Tényleg elhiszed. de engem egészen más fából faragtak. és nem akarlak elveszíteni. és hogy Bannister hazatérésével minden visszazökken az eredeti kerékvágásba. Nick. főnök. hogy Angela vele töltse a franciaországi víkendet. Én már túl öreg vagyok ehhez. – Én sem vagyok hippi. ahol valami televíziós fesztiválon bíráskodott. Mindketten éreztük. Felállt. Abban a korban az ember még elhiszi. – Előbb legyen meg a film. – Huszonhat évesen nem vagy öreg. úgy fogsz csavarogni a világban. ha a lábad felmondja a szolgálatot? Mi lesz veled öregkorodban? Neked az egész tökéletesen megfelel így. Elfintorodott és elnyomta a cigarettát. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. mint a cigányok. Mostanra ezzel is végzett. te sosem törődsz a következményekkel. Miután a Wildtrack sikerrel vett részt egy sor versenyen. hogy a szerelem mindenütt körülveszi. és még ugyanaznap délután leautóznia Devonba.

Beszélnünk kell. amelyeket meg akartam venni. A telefon üzenetrögzítőhöz csatlakozott. és számba vettem a hajózási térképeket. letusoltam az aprócska fürdőszobában. – Nem hinném. Minden londoni utazásommal újabb köteg térképről kellett lemondanom. . mondta. Nick? – Ezt hogy érti? – értetlenkedtem. oké? Egy pillanatra elfeledkeztem még a Micky Hardinggal kötött egyezségről is. és amikor a lakásban tartózkodtam. rendszerezetlen kutatási anyagokat. Hosszú szünet következett. A lista hosszúra nyúlt. amelyben Angela mentegetőzik. és mivel úgy tudom. Anthony Bannister házában találkoztunk.parányi konyhában. Olykor Bannister is telefonált. A számom… Lekapcsoltam a rögzítőt és felemeltem a kagylót: – Jill-Beth? – Nick! Helló! Dühös voltam: – Honnan a pokolból tudta. és a rögzítő engedelmesen csipogott. a hívó letette a kagylót. Nem moccantam. Ezúttal is hallottam a szalagra rögzített üzenetet. hogy a Sycorax megorrolt volna rám emiatt. megismertem a hangját. de nem tehettem mást. bár nem hinném. Nem tudtam. Ha Angela hívott. amiért nem tudja személyesen felvenni a telefont. hogy itt vagyok? – Mi ez a dráma. Egy pillanatig kivárt: – Be akar keményíteni. talán hajlandó lenne átadni neki egy üzenetet. Felsóhajtott. s miközben végighallgattam az ellentmondást nem tűrő. hol lehet. majd amikor már azt hittem. – Csak próbáltam elérni. Gyűlöltem ezt a fortélyt. gondosan bekapcsoltam a gépet. A sípszó után. újabb ismerős hang jelentkezett be. a korábbi programokhoz készített. amelyet Angela gyermekkori otthonából mentett át ide. a nevem Jill-Beth Kirov. felizzott bennem a féltékenység. Átnéztem Angela kevéske tulajdonát. anyagi források azonban szokás szerint nem társultak hozzá. majd leültem. Nick? – sértődöttnek tűnt a hangja. és a viseltes játék mackót – az egyetlen olyan holmit. Megcsörrent a telefon. emlékszik? Nick Sandmant keresem. kurta utasításokat. kérem. felvehettem a kagylót és lekapcsolhattam a rögzítőt. mostanában vele forgat. így kénytelen voltam beérni az Azori-szigetekkel és Karib-tenger térségével. Mindenfelé próbáltam üzenetet hagyni magának. hogy lenne bármi mondanivalónk egymásnak. hagyjon üzenetet. a házasságtörések jellemző kellékét. – Helló! Még nem ismer engem. a falon függő bájos akvarelleket.

– Most fenyegetőzik? – Nick! – kiáltott fel. Letettem a telefont. Kis jolle. és sohói kocsmát nevezett meg. a városban szokott-e maradni hétvégére. ez utóbbi csak be akart köszönni. Úgy tűnt. Rettenetes tragédia. ahogyan ő fogalmazott. hogyan találhatnám meg Mickyt ilyen gyorsan. hogy a sajtó képes lesz kiszabadítani Kassouli karmai közül. még sértődöttebben. – Megnevezett egy általam is ismert. végül vonakodva elfogadta az ajánlatot. Addigra visszatérek Devonba. én pedig nem tudtam. – Kihallottam a várakozást a hangjából. Amíg le nem égett. Yassir Kassoulinak esze ágában sincs feladni a Bannister utáni hajszát. ha lehet. az a legkorábbi időpont. lévén a helyettes vágó. . Magában már a szalagcímeket fogalmazta: „Anglia a mágnás hálójában!” „A jenki milliárdos hadat üzen Angliának!”. A bosszúra szomjas vérebek elszabadultak. és az amerikai lány hangja helyett vacsorameghívás. és neki kellett megvágnia valamelyik fontos jelenetsort. – Rendben – feleltem óvatosan. Felhívtam a lapot és lenyomoztattam Mickyt. vagy Micky lapjához hívebb szellemben: „Kotródj haza. hogy az egész július negyediki tűzijátékká változzon. Sokáig várt a válasszal. hogy szűkölve visszahúzódjanak gazdájukhoz. – El tudom intézni. Mi rossz van abban? Visszaemlékeztem Micky Hardingra és az ígéretére. Nick. mint magának is. és elég volt egyetlen. – Csak beszélni szeretnék magával. akinek volt egy hajója. Nick. ahogyan én is tettem Jill-Beth hívása után. hableány. – Oké. Még orrszobra is volt. A déli órákat javasolta. és időpontot is adott. miután a film vágója betegszabadságot vett ki. – Hétfőig biztosan nem találkozhatunk – jelentettem ki –.– Valamikor nyomoztam egy fickó ügyében. azután megmondtam neki. a felesége arcával. Az a fickó az életét tette fel a hajójára. és nekem rájuk kellett irányítanom a nyilvánosság fényét ahhoz. gondatlanul elhajított cigaretta. de igazán csinos darab. hol és mikor kell találkoznom Jill-Bethszel. – El tudja intézni? – kérdeztem végül. félreeső kocsmát. Kassouli!” Angela ingerülten ért haza. s valamelyik régi ismerősértek hívása várta. a nizzai repülőjáratokkal kapcsolatos üzenet. Visszatekerte a rögzítő szalagját. Még azt sem tudtam. közönséges mészáros volt. A fickó igazán büszke lehetett a hajójára.

Angela kiment Bannister elé a Heathrow-ra. Nick. És megfenyegettek. hogy hétvégére kölcsönvehetem a norfolki házát. Nincs telefon. mint most Nizzára. És most a zátonyra futott hajó szörnyű csikorgásával. – Valójában Angela Porschéját vártam. – Milyen napod volt? – Vettem két térképet – feleltem és láttam egymillió olyan dolgot. Az járt a fejemben. hogy követnek? – Nem. s ezúttal nem engedtem teret a bűntudatnak. – Felém sandított. hogy a találkozó során egyszer s mindenkorra véget vetek Kassouli befolyásának. – A világ egyik leghatalmasabb emberével kezdünk. – Kinyújtotta hosszú. amit nem engedhetek meg magamnak. Heron? Mond ez neked valamit? – A Heron nagyon is sokat mond. hogy túl elfoglalt vagyok. Épp most töltöttem el egy csodálatos. Angela a gondolatot se tudta volna elviselni. Így aztán nagy ívben tettünk Nizzára. Még a tengeribetegség sem állhatott közénk. én pedig nem beszéltem Angelának Jill-Beth telefonjáról. Micky rágyújtott egy cigarettára. hogy egész hétvégére megkaphatom Angelát. hogy a sajtóban esetleg rossz fény vetül Bannisterre. hiszen ha minden rendben halad.– Valójában állás kell neki – jegyezte meg Angela keserűen. hogy gallyra teszik a hajómat! – Á – horkant fel Micky szarkasztikusan. és ha egyenesen Devonba hajtottak. ami büszkeséggel töltött el. . hogy kézbe veszem az ügyet. – Hiába próbáltam volna leplezni az örömöm. Egyszerűen nem tudtam. amint megfordultam az ülésen. Micky Harding és én hétfőn délután autóztunk le Devonba. és lágyan megérintette az arcomat. különben is. – Gondolja. arról pedig végképp nem szólhattam. és van valami hajója a parton. felszabadult hétvégét Angelával kettesben a vitorlás fedélzetén. meg kellett előzniük bennünket. Micky. – Szegény Nick. hétfő estére ugyanolyan nagy ívben tehettünk Yassir Kassoulira. – Egyik barátom felajánlotta. miért kell találkoznom az amerikaival. Nyugtalan voltam. Mardosott a féltékenység. azzal nyugtattam magam. – Hát akkor mi majd hazavágjuk a szarházit. hogyan magyarázhatnám meg. hogy kikémleljek a hátsó ablakon. karcsú ujjait. – És Nizza? – Pokolba Nizzával! Majd azt mondom Tonynak. hogy Mickyt is beavattam az ügybe. de azért próbáltam biztosra menni. Nem akartam őket együtt látni. és nincs szükségem Angela segítségére. a való világ megint összezárult körülöttem.

mint akire rájött a cifrafosás. – Terry polgári öltözéket viselt. – Ezért hívott erősítést? – Pontosan. lévén azok közé tartozott. Talán egy évvel azelőtt vette ezt a rend ruhát. – Esetleg vegyek sajtos szendvicset az útra? – ajánlkoztam.– Átkozottul idegesnek tűnik. aki annyit tudott volna falni. amint bekúszott az argentin aknamezőre. inkább tűnt koleszterinfeldolgozó üzemnek. de még ezt sem tudta igazán kihasználni. – Hogy van Sally? – Ahogy mindig. mint ha nem kaptunk idejében enni. Az „erősítés” az egyik út menti kávézóban várakozott ránk. hogy bevonult a hadseregbe. – Én nem várnék olyan sokáig – vont vállat Micky. este csak evett. akik csakis terepszínű öltözékben érezték . haver. Terry odabiccentett nekem is. – Egész jól festesz. és eszébe sem jutott másikra cserélni. mint átlagos emberi lénynek. főnök. Elviselhetetlen. A Falklandszigeteken semmit sem utált annyira. Legyen inkább néhány sonkás szendvics. úgy nézel ki. Reggel. ahol Terry Farebrother éppen a tojásrántotta és a barna szósz maradékát itatta fel fehér kenyerével. – Félig összezúzta az ujjaimat a kézfogásával. – A sajttól mindig rám jön a szellenthetnék. mégsem szedett fel soha egyetlen gramm hájat zömök. megrázta Terry kezét. csak nem az Egér? Az Egér. he? – Csak vegye át a hadsereg az uralmat ebben az országban. hogy azonnal indulnunk kell. aki a Falkland-szigetek óta ismerte a yorkshire-i őrmestert. nem lenne-e illendő elfogyasztani újabb tál zsírbombát a találkozás örömére. sziklakemény testére. Ebből is milyen remek sztori lehetne. A beijedt háborús hős. ahogy mindig. Közöltem vele. – Maga se változott sokat. személyesen megyek le a Fleet Streetre. és kimentette egy elesett katona hátizsákját. és egyszer magam láttam. – Mi az ördög – üdvözölte Micky Hardingot –. hátha lapul benne néhány konzerv. főnök. hogy szétüssek a tapló firkászok között. mint Terry Farebrother őrmester. A bajuszos arc közönyösen figyelte. Miután kötelességtudóan sértéseket cseréltek. viseltes kék öltönyt. Nem ismertem egyetlen olyan embert sem. – Azért van ilyen puhány kormányunk. amint az asztal felé tartunk. hogy a magafajta bunkók a hatalom közelébe se kerüljenek. Sally azt mondta. amelyet szorosan összegombolt a mellkasán. majd azon kezdett tűnődni. délben. – Csak nem szoktam hozzá az ilyesmihez.

ha Terry ott ülne a Sycoraxon. hol vagyunk. minél tovább rágódtam rajta. Jill-Beth gyújtogatásra utalt. hogy újra láthatom. Elmondtam Terrynek. Ha elutasítom Jill-Beth ajánlatát. haver – fordult Mickyhez –. főnök. a félelem azonban egyre valóságosabbnak. amíg be nem sötétedik. ügyet sem vetett Mickyre.otthon magukat. Terry. – Semmi gond – felelte. ha a nyavalyások tennének valamit? – Tűzre – feleltem. mert találkozom egy amerikai lánnyal. Én mondom. úgy pisiltek volna ketté bennünket. ezért nagyra becsülném. a Sycorax sebezhetővé válik. csökönyös. ahogyan terveztem. mi az ábra? – Nick ideges – jelezte Micky. nem igaz? – kérdezte Micky. – Hogy ment a parádé? – Ahogy szokott. – Hát ez az – nevetett fel Terry. mint a hóembert. – Jöttek nekem eggyel. – Szóval. Egy benzinbe áztatott rongy és egyetlen szál gyufa elég ahhoz. – Mire lehet számítani? Mármint. azután majd belefulladtunk a folyóba. amit elvár tőlem. Józan ésszel átgondolva az egész céltalannak és elképzelhetetlennek tűnt. miután megkérdeztem. – Cseppet se meglepő. ha az oroszok valaha ránk jöttek volna. Aggodalmam indított arra a meggyőződésre. aki tudta volna. amennyiben nem leszek hajlandó megtenni. hogy csakugyan ideges vagyok. a végletekig megkeseredett. mert legkevesebb egy óránkba telt visszatérni a randevúnk helyétől a folyóhoz. – Csak annyit kell csinálnod. csak néhány vízen úszó üszkös fadarab. – Nem fog történni semmi. és ezzel sikerült rám ijesztenie. és én örültem. Yassir Kassouli eltökélt ember. annál is inkább. nyilván semmit sem jelent számára a Devonon ringatózó kis . hogy ott ücsörögsz azon a nyavalyás hajón. amilyen maga is. szarul. bár rendkívül valószínűtlen. és elég nekik egyetlen telefonhívás. hogy meg fog fenyegetni a hajóm tönkretételével. Zömök. hogy a Sycoraxból ne maradjon más. a végtelenségig megbízható katona volt. amíg Micky és én vissza nem térünk. de büszkén. Előbb nyakig sárosak lettünk a répaföldön. és elképzelhető. – Amikor a legtöbb katonánk ilyen kifinomult és választékos lélek. – Micky visszakanyarodott az országútra. vagy mi a francot kellene csinálnunk. és a tisztek között persze nem volt egy se. ezután a rohadt hadgyakorlat után. nem okozott-e nehézséget elszabadulni a zászlóaljtól. hogy Jill-Beth emberei máris ott várakoznak a folyó közelében. aki máris nekilátott első sonkás szendvicsének. miközben a kocsi felé vettük az irányt.

– Nem hinném. A gondolatra. Felnéztem a házra. s miközben Micky a Bannister háza feletti úton várakozott. A matrózok jelenlétéből gyaníthattam. hanem a tűz. – A pokolba vele. a horgony. azután leugrunk a folyóhoz egy korsó sörre. hogy a csónakházban Mulder két embere a Wildtrack II-t készíti elő a másnapi kihajózásra. és kicsomagolta soron következő szendvicsét. . talán túlreagáltam az egészet. a tájoló. és Terry egy órán belül visszahívott. – Van némi keksz a mosogató melletti fiókban. – Terry láthatóan nem rajongott az ételválasztékért. gyötrő féltékenység mart belém. minthogy el kelljen magyaráznom az egyre szövevényesebb igazságot. s bár utáltam a hazugságot. hogy hagyjanak békén. keresztülvezettem Terryt az erdőn. – Kilencre vissza kell érnünk – folytattam –. hogy bármi történni fog – vallottam be –. A fából épült hajó legnagyobb ellensége sosem a víz. Két órával később elértük a folyót. de nem kérdeztem rá a dologra. és senkit sem láttam mozogni az ablakok mögött. főnök. A Sycoraxról talán hiányzott a rádió. – Valami kaja. de külön gondot fordítottam a tűzoltó készülékek beszerzésére. Most. mit keresel itt. egészen a csónakház mögött kikötött Sycoraxig. – Probléma megoldva. – Ezekre talán szükség lehet. mondd csak meg. Itt vagyok. hogy Mulder is visszatért diadalmas földközi-tengeri turnéjáról. hogy még a norfolki faluból felhívjam az őrmester körletét. mégis inkább választottam ezt. Angelának azt mondtam. majd kinyitottam a kabint. hogy a haverom vagy. csak kicsit nyugtalan vagyok. Üzenetet hagytam. ekkor külső kamerával is rögzítik majd a Sycorax első útját. Alacsonyan állt a víz. Nem beszéltem neki az elrejtett Coltról. Terry és én felkapaszkodtunk a Sycorax fedélzetére. hogy Bannister aznap éjjel már Angelával alszik. Terry megnyugtató társaságában már úgy éreztem. – Majd azt mondom. – Ledobtam a két új tűzoltó készüléket a frissen ácsolt térképasztalra. főnök. nem akartam veszélybe sodorni a karrierjét az engedély nélküli fegyverrel. – És ha bárki kérdezné. főnök? – kérdezte reménykedve. a kronométer. alma a felső szekrényben és sör a bal oldali ágy alatt. a fenékszivattyú. hogy Jimmy Nichollsnak telefonáltam a horgonylánc ügyében. Félelmem indított arra. ha jót akarnak maguknak.hajóm sorsa. Láttam. – Terry belesüppedt a hátsó ülésbe. a vécé és a barométer.

Kassoulinak egy cirkálórakétát kell bevetnie. antenna gyanánt műanyaggal szigetelt drót vezetett le a nadrágom egyik szárába. Visszabotorkáltam az erdőn keresztül. Északnak tartottunk. ha ki akar kezdeni Terry Farebrotherrel. És közben figyeljen engem is. Nick. tudtam. A jeladó gyenge. . Ha bármiben is biztos lehettem az estét illetően. nagy valószínűséggel felmondja a szolgálatot. az az volt. hogyan kerülhetnék ki a slamasztikából. Micky bevitt a kocsma mellékhelyiségébe. amelynek kocsmájába a találkozót megbeszéltük. Leendő beszélgetésünket vékony drót segítségével követte. Ha nem hallom. nem igaz? – Valamikor tetszett. a hallókészülékébe vezette a végét. keresztül a Dartmoorba vezető keskeny utak labirintusán. meg fogom vakarni az orrom. ahol a szél a gránit sziklacsúcsok között préselte át magát. Magunk mögött hagytuk a sövénykerítéseket. míg magát a parányi mikrofont Micky az ingem hajtókájára tűzte. mielőtt valami rosszra gondolnának. – Ez azért nem olyan nagy baj. – Tetszik a csaj. míg Micky lelkesen sorolta magában az országszerte megjelenő szennylapok leendő szalagcímeit. Néma csendben haladtunk.– Meg egy kis vacsorára? – kérdezte reménykedve. amelyet ragasztószalaggal a hátamhoz erősített. – Visszamegyek a bárba – mondta Micky –. Felfelé kapaszkodtunk az úton. A sikeres teszt után leültünk egy asztalhoz. – Ne adja fel ilyen könnyen! Kerüljön a lehető legközelebb hozzá. Az aprócska szerkezetből. mielőtt még az est leszállna. és beszálltam Micky kocsijába. Minthogy a mikrofon a közvetlen környezetéből magába gyűjtött minden zajt. – A marhasültjük és a veséjük egész jó – erősítettem meg. elérkeztünk a hangafüves pusztába. hogy el fog eredni az eső. ugye? – vigyorodott el Micky. hogy a cirkálórakéta győzne. Több mint egy órába telt elérni az ingoványos síkság közepén fekvő falut. – A vevőegységet és a hozzá kapcsolódó magnót nagy táskában vitte magával. ezért ha ötven méternél távolabbra kerülünk egymástól. Nyugat felől alacsonyan úszó sötét felhők tornyosultak fölénk fenyegetően. társalgás közben a lehető legközelebb kellett hajolnom Jill-Bethhez. miről beszélnek. és még akkor se biztos. A szerkezet működött. és felszerelte a rádiómikrofont. s én azon tűnődtem. és Micky elmondta a tudnivalókat. hogy a Sycoraxot jó kezekre bíztam. maga pedig beszéljen csak bele a mikrofonba.

Nick. Még szép. mit fog mondani a lánynak? – Megmondom neki. Abban a téveszmében él. esett az eső. és a legtöbbször igazságtalanul vádoltam őt becstelenséggel. bár ez mindig is azt jelentette. hogy mit szándékozik Kassouli tenni odakint a tengeren. Oly gyakran. Felszívódik. Végezni akar Bannisterrel? Vagy csak rá akar ijeszteni? Érti? – Értem – bólintottam. akik még a saját nevüket se tudnák. hogy kopjon le. Pierre-t. És ne felejtse el kifaggatni arról. Ott is az egész egy banánhéjon csúszott el. hogy munkahelyek ezreit szüntesse meg Angliában. hogy magam mögött kellett hagynom a szerelmet. amit mi hallani akarunk. Túl sok forgott kockán. hogy rossz színben tüntettem fel Bannistert. – Letette az üres whiskyspoharat. bár nem túl hevesen. Nick. hogy nem lett volna szabad titokban tartanom előtte ezt a találkozót. Nem akartam eltompult aggyal nekivágni ilyen fontos beszélgetésnek. azután felállt és keresztülvágott a báron. Kitartóan. ritka egy fafej maga. sosem bocsátaná meg nekem. Mondjon ki mindent. akik lerázták az esővizet kabátjuk csuklyájáról. és cserébe ő is ki fog mondani mindent. hogy átveszi tőle a pénzt! Az a bizonyíték! – Egy hajtásra kiitta a whiskyjét. s . – Mi legyen a pénzzel? Micky tettetett kétségbeeséssel hunyta le a szemét. azután hagyom. az meg is teszi. – Orrvakarással és játék vackokkal? – Csak emlékezzen Watergate-re. – Ha azt mondja a madárkának. Nyugtalan szívvel várakozni kezdtem. Újra kihajózhatok viszont a tengerre. – Nick! Nick! Nick! – hördült fel Micky. Mondhatja azt. az marad. Hadd ábrándítsam ki. És ne idegeskedjen. fiam? – Készen állok. mielőtt átlépték a küszöböt. meggátolom a hibbant milliárdost. és mi marad nekünk? A nagy büdös semmi. Szóval kell őt tartania! Egyezzen csak bele mindenbe. hogy ezt a világot hatékonyan dolgozó emberek irányítják. A kocsma lassan megtelt. amit csak hallani akar magától. ebben az esetben viszont ő nevezhet – méghozzá joggal – becstelennek. Elveszítem Angelát. – Istenemre. – Akkor. Ha sikert aratok. ha nem lenne rányomtatva a hitelkártyájukra. Olyan fatökűek irányítanak bennünket. – Készen áll a csatára. hogy tűnjön a francos pokolba. és talán igaza is lesz. jobbára kirándulók jöttek. Elveszem Kassouli fenyegetésének élét. hogy Bannister megkísérelje megnyerni a St. A szennylapok világgá kürtölik a botrányt.– Így szokták csapdába csalni a világ leggazdagabb embereit? – kételkedtem. akiről tudtam. harcra fel. Átváltottam whiskyről sörre. Minden rendben fog menni. És most.

Angela kiélhesse becsvágyát. A mai este után végre szabad leszek; a Sycorax és én bármerre mehetünk, amerre csak a szél repít bennünket. Tovább vártam. – Hello! – A törékeny és halovány Angela után Jill-Beth nap-barnítottnak és makkegészségesnek tűnt; a vitamintabletták, a testmozgás és a veleszületett tettrekészség valóságos mintaképe volt. Eltűnődtem, miért lelkesednek oly sokszor az amerikaiak, s miért fanyalgunk annyit mi, britek. Jill-Beth kék inget, feszes farmert és cowboycsizmát viselt, mintha csak rodeóra készülne. Esőkabátját és táskáját a karján hozta. Előrehajolt, hogy megcsókoljon, azután kiérezte a reakciómból, mennyire nem helyénvaló a gesztus, ezért inkább letelepedett mellém. – Hogy van? – érdeklődött buzgón. Háttal ült Micky-nek, aki feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy mindent tisztán hall a rejtett mikrofonon keresztül. – Kér egy sört? – kérdeztem. Megrázta a fejét: – Mi lenne, ha inkább sétálnánk egyet? – Ilyen időben? – Az ablaktáblákat elfelhőzték a lecsorgó esőcseppek. – Azt hittem, maga igazi katona! Csak nem ijed meg egy kis esőtől? Attól ijedtem meg, hogy kikerülök Micky adóvevőjének hatósugarából, JillBeth azonban nem hagyta lebeszélni magát, ezért követtem őt az útra. Felhúzta esőkabátját, fejére pedig sálat kötött. – Yassir üdvözli. – Remek. Úgy tűnt, nem figyel fel lelkesedésem teljes hiányára; ehelyett kinyitotta a táskát és megmutatta a tartalmát. – Százezer dollár, Nick. Adómentesen. A szorosan összekötött és celofánba bugyolált kötegekre meredtem. Még soha életemben nem láttam ennyi pénzt együtt, s az élmény nem is tűnt valóságosnak. Igyekeztem úgy tenni, mint aki le van nyűgözve, noha igazság szerint komikusnak találtam a helyzetet. Jill-Beth tényleg azt hiszi, hogy megvásárolhat? – Az egész a magáé – összecsukta a táskát. Az eső kezdett nekieredni, de őt ez láthatóan nem zavarta, amint átkeltünk a hídon és elindultunk a Bellever Forest felé. Nem mertem visszanézni, nehogy Jill-Beth szintén megforduljon, és meglássa Micky Harding mögöttünk lopakodó alakját. Kabátom kezdett átázni, és csak remélni mertem, hogy a mikrofon működését nem befolyásolja a nedvesség.

– Tényleg sétálnunk kell ebben a szutyok időben? – zsémbeskedtem. – Tényleg – felelte szokványos hangon, majd aggodalmasan vonta össze a szemöldökét. – Fáj valamije? – Kicsit. Vállat vont és megragadta a karomat, mintha segíteni akarna. – Sajnálom, de ki nem állom a kocsmai cigarettafüstöt. – Felsandított az égre, ahol egyre komorabb viharfelhők gyülekeztek. – Talán nem ártana fedezéket keresni? – Bevezetett a Bellever fenyői közé. Az eső még nem szüremlett át a tűlevelek rétegén, így viszonylag szárazon haladtunk tovább. Egyszer lépteket hallottam magunk mögött, és tudtam, hogy Micky Harding követ bennünket. Nyilván veszettül káromkodik magában, amiért kirángattuk a kocsmából, bár az áldozat igazán csekélység ahhoz a jutalomhoz képest, amit egyetlen esti munka kínált számára. Jill-Beth elengedte a karomat és nekidőlt az előtte magasodó fenyő törzsének. Egy pillanatig egyikünk se szólt. Esetlennek éreztem magam, s mintha az ő magabiztossága is leapadt volna. Kapkodva villantotta fel mosolyát. – Jó újra találkozni, Nick. – Csakugyan? – Annyira ellenséges velem. Olyan fájó nehezteléssel ejtette a szavakat, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül. – Nem vagyok ellenséges, csak majd beszakad a hátam. – Orvoshoz kellene mennie. – Megtettem. Nem tudnak segíteni. – Akkor talán fel kellene keresnie egy amerikai orvost. – Nem engedhetem meg magamnak. – Vérszívók piócák, az már igaz – biztosított róla. Mindketten egymás gesztusait kémleltük, s úgy láttam, ha csakugyan ellenségesen viselkedem, azzal kockára teszem mindazt az erőfeszítést, amit Micky Harding ölt a szervezésbe. Azért voltam itt, hogy meggyőzzem ezt a lányt: ha vonakodva is, de segíteni fogok neki, ezért kierőszakoltam magamból egy újabb mosolyt. – Akkor most beteggé akar tenni, vagy gazdaggá? Viszonozta a mosolyt. – Ez azt jelenti, hogy segíteni fog nekünk, Nick?

Reménytelenül alkalmatlan voltam a hazudozásra, és egyszerűen nem tudtam, hogyan bizonyíthatnám kellő meggyőződéssel szolgálatkészségemet. Végül vállat vontam, és beszéd közben járkálni kezdtem a fák alatt. – Nem tudom, Jill-Beth. Még most sem osztozom a meggyőződésükben, hogy Bannister bűnös. Ez nem hagy nyugodni. Egyáltalán nem kedvelem őt, de ez akkor sem elég ahhoz, hogy tönkretegyem minden esélyét a St. Pierre-en. – Különféle zajokkal igyekeztem leplezni zavaromat, amíg rá nem döbbentem, hogy járkálás közben folyamatosan elfordítom a mikrofont Jill-Bethről. Nem mintha sokat beszélt volna, leszámítva az eddigieket; mégis megálltam és szembefordultam vele. Jill-Beth felsóhajtott, mintha kimerítőnek tartaná ingadozásomat. – Magának csak annyit kell tennie, Nick, hogy rajta lesz Bannister hajóján. Ebbe bele is egyezett, most kap érte százezer dollárt, a többi háromszázezret pedig közvetlenül a teljesítés után átadjuk. – Már megmondtam neki, hogy nem hajózok vele – védekeztem, mintha ezzel áthatolhatatlan akadályt állítanék a becsvágya elé. Vállat vont. – Elhinné magának, hogy meggondolta magát? – Néma csend honolt a fák alatt; a szél nem hatolt át az ágak között, a lehullott tűlevelek szőnyege minden neszt eltompított. A beszélgetésünk természetellenesen hangosnak tűnt ebben a környezetben. – Elhinné – feleltem vonakodva. – Akkor mondja meg neki. – És ha nem állok kötélnek… – Igyekeztem hétköznapi hangnemben beszélni, mintha csak közölném a nyilvánvalót. – … Kassouli akkor kivonja minden munkahelyét Angliából? Elmosolyodott. – Arra mérget vehet. És nemcsak a munkahelyeit, Nick. Kivonja minden befektetését, és a gazdasági tevékenységét átköltözteti a kontinensre. Amellett egy sor brit vállalat búcsút mondhat a reménynek, hogy valaha is részt vehet az amerikai projektekben. Kemény válasz, Nick, de hát maga is találkozott vele. Láthatta, mennyire elszánt. Kassoulit nem érdekli, ha bukik az ügyön néhány milliót, majd behozza máshol. Megálltam. Számomra úgy tűnt, Micky máris megkapott mindent, amire csak vágyhatott, hiszen ebben a néhány mondatban Jill-Beth összegezte Kassouli fenyegetőzésének minden elemét, s ezek kis szerencsével már ott is

gyülekeztek Micky kazettáján. Most már nem kellett mást tennem, csak még inkább egyértelművé tenni a helyzetet, esetleg finomítani a részleteken. – És Kassouli mindezt nem teszi meg, ha ott leszek a Wildtracken? – Pontosan – felelte Jill-Beth olyan hangnemben, mintha kivételesen ostoba diák lennék, akit a legkisebb eredmény eléréséhez is ösztönöznie kell. – Mert szükségünk van a segítségére, Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Győzze meg róla Bannistert, hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának, azután dőljön hátra, és számolgassa a pénzét! Számomra kicsit furának tűnt, hogy Yassir Kassouli minden befolyásával együtt is csak bennem bízhat, de talán Jill-Bethnek volt igaza. Felbukkanásom a Bannister-házban teljesen váratlanul történt, és ez a tény használható fegyvert adott Bannister ellenségeinek kezébe. – És egész pontosan mit kellene tennem? – Azt akartam, hogy egyenesen a mikrofonba mondja a választ. Türelmesen válaszolt a szőrszálhasogató kérdésre. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia, amit megadunk. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ, oké? Nem kell mást tennie, mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. Ez minden. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt, nem? Elmosolyodtam. – Igaz. – Nehezemre esett kipréselnem magamból a szót, mégis úgy tűnt, a színjátékkal sikerült meggyőznöm Jill-Betht. Márpedig színjátékot űztem, elkeserítően amatőr színjátékot, és csak a legnagyobb nehézségek árán tudtam megőrizni a természetesség látszatát, így szavaim erőltetettnek és számítónak tűntek. Csakhogy, ötlött fel bennem, miközben a következő színpadias kérdést fogalmaztam, maga Jill-Beth is hasonlóan mesterkélten és esetlenül viselkedett. Nagyobb érdeklődést kellett volna tanúsítanom e tény iránt, ám ehelyett megkérdeztem, mi fog történni, miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre. – Semmi sem történik magával. Semmi sem történik a legénységgel. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. – Lassan, szinte kihívóan válaszolt, azután figyelte a reakciómat. Néhány pillanatig nem szóltam. Jill-Beth szavait fel lehetett fogni gyilkosságra tett rejtett utalásként, és kételkedtem benne, hogy ennél nyíltabban valaha is kifejezi magát. Azt hiszem, arra számított, hogy próbálom kipuhatolni

az igazat, én azonban csak megvontam a vállam, mintha cseppet se érdekelne Kassouli bosszújának módja. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben – kérdeztem, reményeim szerint a kelletlen beleegyezés meggyőző hangnemében –, hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz, Nick. Akkor most, elveszi ezt a százezret? Igent kellett volna mondanom. El kellett volna fogadnom azt a pénzt, bármennyire is viszolyogtam az egésztől. Ez lett volna az utolsó lépés. – Az isten szerelmére, Nick! Segíteni fog nekünk, vagy sem? – Jill-Beth felém nyújtotta a táskát. – Elfogadja? Vagy csak az időmet vesztegeti? El akartam fogadni, hiszen Mickynek szüksége volt erre a végső bizonyítékra, ám ekkor fojtott kiáltás riasztott meg. Egy férfi kiáltott fel, fájdalmas hangon. Megfordultam, ám a jobb lábam abban a pillanatban, álnok módon megadta magát és összecsuklott. Elvágódtam, Jill-Beth pedig elrohant mellettem. Átkoztam tehetetlenségem, feltérdeltem és kényszerítettem magam, hogy álljak fel. A kezemmel egyenesítettem ki jobb lábamat, azután félig bicegve, félig ugrándozva botorkáltam fától fáig előre. Felötlött bennem, hogy a lábam mindig a feszültség pillanataiban adja meg magát. Jill-Bethre húszméternyire onnét akadtam rá; a földön térdepelt, és azonnal tudtam azt is, ki mellett. Micky volt az. Frissen kiontott vér csillant a homlokán, átázott ingén, kezén. Élt, de eszméletlen volt, és alig lélegzett. Csúnyán helyben hagyták. A táska mellette hevert a földön, és megláttam a rádió vevőegységét is, de nyoma sem volt a kis magnónak. Akárki is ütötte le Mickyt, magával vitte a bizonyítékot. – Magával van? – kérdezte Jill-Beth vádló hangon. – Hívja a mentőket! – csattantam fel katonás modorban. – Magával… – Menjen! Hívja a mentőket! Siessen! – Ha akar, kétszerte fürgébb lehet, mint én. – És hozzon takarókat is a kocsmából! Elrohant. Letérdeltem Micky mellé és ráterítettem a kabátomat. Leszakítottam egy vászoncsíkot az ingemből és felitattam a vért a homlokáról. A fejsebek mindig erősen véreznek, s ezúttal attól féltem, nemcsak egy vágással kell számolnom. Akkora csapást mértek Micky fejére, hogy vélhetően a koponyája is betört. A vér beleivódott a kiszáradt, barna tűlevelek-be, amelyek a nyirkos szürkület fényében már-már feketének tűntek. Végigsimítottam a kezén,

mert lehetett bármennyire öntudatlan, szüksége volt a megnyugtató emberi melegségre. Rosszul éreztem magam. Megvédtem a Sycoraxot Kassoulival szemben, de semmit sem tettem Micky biztonságáért. De ki tehette? Kassouli? Jill-Beth is hozott magával erősítést? Megérezte, hogy világgá akarom kürtölni Kassouli tervét? A kérdések felvetették a lehetőséget, hogy Jill-Beth nem fog telefonálni a mentőknek, ezért néhány percre magára hagytam Mickyt, küszködve elbotorkáltam az erdő széléig és elnéztem a falu felé. A jobb lábam reszketett, álnok fájdalom lüktetett a gerincemben. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék elsántikálni a faluig, pedig ha Jill-Beth cserbenhagyott, meg kell próbálnom. Átkoztam a lábamat, próbáltam életet lehelni belé, majd miközben felegyenesedtem, láttam, ahogy a fényszórók fényében rohanó alakok körvonala rajzolódik ki. Visszasiettem Mickyhez. Még lélegzett, néha erőtlenül felhorkant. Léptek zaja közeledett. Olyan hozzáértő férfiak és nők siettek Micky segítségére, akiket edzetté tett az ingoványon eltévedt turisták kimentése. Nem kellett megvárni a mentőket, a közelben parkolt a falusi mentőcsapat terepjárója, amely elszállította Mickyt a kórházba. Gondosan a hordágyra emelték és takarókba bugyolálták a testét, majd bekötötték az infúziót. Elkísértem a terepjáróig, és figyeltem, ahogyan elindul a kórház felé. Valaki értesítette a rendőrséget, és most azt kérdezték tőlem, meg akarom-e várni őket. Azt feleltem, a kórházba akarok menni, azután eszembe jutott, hogy a kocsi kulcsai Mickynél maradtak. – Majd én elviszem – ajánlkozott Jill-Beth. Habozni kezdtem. – Az isten szerelmére, Nick! – Feldühítette, hogy ennyire nem bízom benne. Felém nyújtotta a kulcsait. – Akar inkább maga vezetni? Engedtem, hogy vezessen: – Ki volt ez? – kérdezte, már útközben. – Egy újságíró. – Hogy lehet ennyire ostoba? – csóválta a fejét megvetően. – Még hogy én! – csattantam fel. – Maga ostoba! Csak mert Kassouli gazdag, az nem jelenti, hogy igaza is van! – A lányát meggyilkolták! – És ki tette ezt Mickyvel? – Az egymérföldnyire előttünk haladó terepjáró fényei felé intettem. – Magával hozta a gorilláit, igaz? – Nem! – tiltakozott. – Akkor ki tette, a fenébe is?

Nick. Bannister házához mentem. a füle botját se mozdítaná. Kinyitottam az ajtót. nem ez volt a cél. segítene nekünk. – Nem leszek eszköz Kassouli kezében. Jill-Beth vállat vont: – Pedig nem kellene így lennie. Előtte üres rendőrautó parkolt. hogy a csecsemőket időben be kell oltatni. – Felteszem. Nick! Vissza se néztem. Maga pedig azért fogadja el ezt az egészet. ahogyan kiszállok az autóból: – Viszlát. Jill-Beth leállította a motort. Néma csendben haladtunk egészen a kórházig. csak egy bosszúszomjas öregember. Jill-Beth beindította a motort. egyesbe kapcsolt és otthagyott. Akinek nincs bizonyítéka. – Nem.Ezen elgondolkodott néhány pillanatig: – Londonból egyenesen ide jött? – Nem. követett-e bennünket bárki a kocsmáig. . Tudtam. hogy Mr. hogy Fanny Mulder is ott volt. Harding újságíró? Igen. Ott várakoztam a hírekre. Nézte. a baleseti sebészet bejáratánál találtunk rá a terepjáróra. hogy nem fog segíteni nekünk. – Jesszusom! – sóhajtottam fel reményvesztetten. Kassouli hisz abban. Ott várakoztam a falragaszok alatt. Nick. Tanúja voltam-e az eseménynek? Nem. mintha csak azt mondaná. csak a meggyőződése. amelyekről megtudtam. Nincs semmije. A kórház csak úgy bűzlött a fertőtlenítőtől. – Mulder. végül egy rendkívül fiatal rendőrjárőr jelent meg velük. és biztos lehetek benne. hogy az amerikaiak a britek ellen legyenek. előbb… – Elhallgattam. Harding koponyatörést szenvedett. – Hogyan? – Nem kellene. Miért jöttem ide a kórházba. Ha szegény volna. és eltört három bordája. Öntudatlan állapotban van. És eszembe se jutott ellenőrizni. Mr. – Nem akarja ezt a pénzt? – kérdezte. és miért érdekel az állapota? Mert a barátja vagyok. s hogy a nemi betegség fertőző. Hívatlan emlékeket idézett fel bennem. Ha maga is hinne benne. Jill-Beth vállat vont. hogy boldoggá tegyen egy gazdag embert. – Nem az amerikaiak vannak ellenünk – mondtam –. magam vontam a fejemre a bajt. hogy a lányát meggyilkolták. Higgye el. még most is villogó kék lámpával. ez azt jelenti.

Tudom. máris útban lehet Bannisterhez. mert reménytelennek éreztem bármiféle magyarázkodást. A mai napon együtt utaztunk a faluba? Igen. és utálkozó pillantást vetett rám. Mozogjon! – Úgy parancsolgattam neki. Hogyan jöttem el a kórházig? Egy barátom kocsiján. Azért nem mentem. – Azt hiszem. És ne feledkezzen el a búr háborúról. ezért inkább megismételtem a tagadást.Én is újságíró vagyok? Nem. amellyel bizonyosan megváltom a belépőjegyem a legközelebbi elmegyógyintézetbe. hogy kitört az újabb búr háború. és írja le a nevem. hogy előadjam történetemet. – Szakadó esőben? – Szakadó esőben. Harding csak a barátom – közöltem a rendőrrel. Mondja meg neki. – Én most hazamegyek. fiam! Becsukta a jegyzetfüzetét. és meg kellett gátolnom. El kellett érnem a folyót. Nicholas Sandman kapitány. hogy sürgősen vigyen haza. ha akarja. Biztos voltam abban. ha nem. hogy Terry Farebrother végezzen Mulderrel. És rémültnek. A rendőr túl sok akciófilmet nézhetett. lévén Mulder nagy valószínűséggel a Sycoraxon fog keresni. Miért nem voltam tanúja az incidensnek? Mert be kellett mennem a fák közé vizelni. hogy meg akarta zsarolni egész Nagy-Britanniát? Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam. A legkevésbé sem akartam az adott pillanatban bevonulni a rendőrőrsre. – Sétáltunk egyet az erdőben. ez minden. ha csakugyan nála van a szalag. Mulder. ki támadta meg Mr. – Nagyon közeli barátok. mégiscsak bejön az őrsre. Ki ez a barát? Neki semmi köze az egészhez. Hardingot? Nem. nem vagyok hajlandó. – Nem – ráztam meg a fejem. de nem tudtam bizonyítani. Úgyhogy nyissa ki a füzetét. mintha még mindig a zászlóaljnál lennék. maga pedig felhívja telefonon Harry Abbott nyomozót. hogy Mulder tette. A rendőr már csak hivatalból is gyanakodott. . Ismeri? Mondja meg neki. Vádoljam meg a világ egyik leggazdagabb emberét azzal. – Mr. ő és maga? – Menjen a francba. Hajlandó vagyok befáradni a rendőrőrsre tanúvallomást tenni? Nem.

nem itt. Aztán újabb. Hogy ment a dolog? – Borzalmasan. A domb tetején megállíttattam vele a kocsit. de akkor pillanatok alatt ott termett. és nem tudhattam. hogy az a szédült fattyú mit tervez a hajómmal. Épp most mondhatja el Bannisternek és Angelának. A dolgok kezdtek katasztrofálisan alakulni. Induljon telefonálni. úgy egy órával ezelőtt. amikor behajítottam egy földrögöt a bokrok közé. Egeret rendesen hazavágták. azután elrejtőztem a csónakház árnyékában. de felsültem. amikor az ellenség csak arra várt. hogy mindvégig Bannister ellen szövetkeztem. Azonnal! Tudtam. – Terry? – Már vagy tíz perce magát hallgatom. hogy elmentek. Mulder láthatóan hadi ösvényre lépett. Az első autóban Bannister és Angela ülhetett. Nesztelenül lopakodtam lefelé. Bőrig átáztam. még akkor sem. A folyóvíz kitartóan emelkedett. hogy Abbott adandó alkalommal még leveri rajtam ezt a riasztást.– Ez valamilyen különleges ügy? – gondosan megnyomta a „különleges” szót. Mulder bizonyára a házban van. Nem ment könnyen. – Szegény ördög a kórházban végezte. és közöltem. és hazavitt. hogy belém üríthesse az egész tárat. Errefelé mi újság? – Egy kocsi érkezett tíz perccel azután. Magától kínálkozik a következtetés. A . lévén kijöttem a gyakorlatból. mégis úgy haladtam. Ott lett volna szükségünk magára. hogy az út további részét gyalogosan teszem meg. Az eső kezdett alábbhagyni. viszont kihaltnak tűnt a csónakház és a kikötőhelyem környéke. A szalagot is elvitték. Szinte kúszva tettem meg az utolsó néhány métert. Micky szalagjával együtt. a másodikban Mulder. – Nem a maga ügye. Senki sem mozdult. Muszáj ekkora zajt csapni? Megkönnyebbülten sóhajtottam fel: – Történt valami? – Semmi az égvilágon. amely hevesen rázta az ágakat a fejem felett. Hosszú ideig kémleltem a csónakház mögötti árnyakat. Félúton lefelé a fával borított lankán megálltam. nem enyhült viszont a csípős nyugati szél. miért. ahogyan az éjszakai őrjáratokon. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. Micky Harding eszméletlenül feküdt a kórházban. Megrémültem. Fények pislákoltak a Bannister-házban. Nem tudtam biztosan. főnök. hogy találkoztam Jill-Beth Kirovval. az biztos. és a jobb lábam esetlenné tette a mozgásom. hogy felkeltsem az esetlegesen ott lapuló őrszem figyelmét.

Azért mentem. – Felmegyek – közöltem Terryvel. hogy képes bevilágítani a legnagyobb sötétséget is. és nemcsak neki. Terry – szóltam hátra. Terry halkan füttyentett. azután a kép darabkáira hullt szét. hogy Angela azt hiszi. és a helyiségben mindenki felpattant. – Én is jöjjek? – Igen. azután Angela előrehajolt és a távirányítóval lekapcsolta a készüléket. Karosszékben ült. – A francba. hogy szóba álljon velem. Bannister Angela mögött állt. mintha még az is komoly nehézséget okozna neki. és eljött az ideje. Bannister összerezdült. mi történt. mert képtelen voltam elviselni a gondolatot. – Mi az ördögöt keres maga itt? – Azért jöttem. hogy mindent megmagyarázzak. A készülék a szalon egyik falát teljesen elborító elektromos szerkentyűk közé tartozott. – Esővíz csepegett a ruháimról a drága szőnyegre. amikor félrehúztam az egyik nagy üvegtáblát. Terry és én felkapaszkodtunk a meredek domboldalon. lila ingében. ahol a végén mindenki a nagy szalonban gyűlik össze. hogy fény derüljön az igazságra. ki a gyilkos. Azt akartam. és felértünk a teraszra. de Bannisternek is. A szép kis darab Angela volt. mit gondolhat rólam Angela. míg Mulder és két embere kötelességtudóan félrehúzódott. lehajtott fejjel. aki választékosnak és gyönyörűnek tűnt fekete nadrágjában. és láthatóan hallgatta a magnó felől érkező hangokat. és nekem az a nevetséges képzetem támadt. ha indul a St. Pierre-en. hogy egyben figyelmezteti Bannistert.szalag is ezt erősíti meg. amikor a nagy ablakok mögül elébe tárult a ház fényűző berendezése. – Maradj észrevétlen. hogy ósdi detektívregénybe csöppentem. főnök! Szép kis darab. mintha vakut villantottak volna a szemükbe. bár lehet. és miért kellett találkoznom Jill-Bethszel. . amint Mulder felém indult. Ezért szeretem az igazságot. hogy tudja. Mert az igazság legnagyobb előnye. A tolóajtót nem zárták be. – Hagyja! – Bannister parancsa megdermesztette Muldert. elárultam. hogy megtudja. Valamennyien megrökönyödtek a felbukkanásomon. A dolgok kezdtek sötéten festeni. Felnéztem a dombtetőre. mekkora veszélynek teszi ki magát. Valamennyien rám meredtek. E pillanatban mégis mindennél inkább azzal törődtem. Mindent el akartam mondani. aki beérte egy fenyegetőnek és gúnyosnak szánt pózzal. ahol sötét alak mozdult a ház kivilágított ablaka mögött. Tulajdon hangomat hallottam a magnó felől. de észrevétlenül.

kedélyes. azután dőljön hátra. Arcára rádermedt a viszolygás rideg. – Rövid szünet állt be. Eddig olyannyira hiányolt merészsége hirtelen előbújt rejtekéből. hogy ez nem az igazság. azután nem hallatszott más. és felállt. sápadt maszkja. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. – Mert szükségünk van a segítségére. oké? Nem kell mást tennie. és játszd le Sandman kapitánynak is. Akkor most. – Tekerd vissza. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ. azután megsemmisítő gúnnyal tette hozzá. elveszi ezt a százezret? – kérdezte Jill-Beth mohón. – És mi fog történni. amerikai hangja töltötte be a szobát. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt. azután kattanás hallatszott. hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz. Győzze meg róla Bannistert. és számolgassa a pénzét! – És egész pontosan mit kellene tennem? – A hangom jóval hangosabban szólt. – A mi háborús hősünknek. Előrehajolt és hallgatta a visszacsévélt szalag suhogását. Ám ha Bannister új oldaláról is mutatkozott meg. Egy pillanatra elkaptam a tekintetét. ám Bannister. nyilvánvalóan a szalagon hallottak hatására. Nick! Maga az egyetlen esélyünk. – Maga rohadék! – Elfordult és kiviharzott a szobából. Angela előrehajolt. – Bannister csettintett az ujjaival. hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben.– Nincs mit megmagyaráznia. amit megadunk. amilyen akkor volt. hogy újra végighallgatta a perdöntő bizonyítékot. – Elhallgatott. akit féktelen dühbe lovallt. de nem csillant benne felismerés. Nick. mielőtt újra meghallottam a hangomat. – Hallgasson! – rivallt rám Bannister. Angela viselkedése pontosan olyan maradt. és minden szót tisztán lehetett hallani. – Tudom. igaz? – Igaz. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia. csak a szalag sziszegése. Ez minden. mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. de a mikrofon így is remekül bevált. mi van a szalagon… – kezdtem. . Semmi sem történik a legénységgel. mint Jill-Bethé. lekapcsolta a magnót. miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre? – Semmi sem történik magával. – Ez nem… – Azt akartam mondani. mielőtt azon az ugyancsak esős napon ugyanebben a szobában egymásra találtunk. majd Jill-Beth túláradó.

Két embere nyugtalannak. mintha attól félt volna. majd előhúzott egy összehajtott újságot és ledobta a lábam elé a szőnyegre. – Követtem magát – felelte Mulder hűvösen. miért hagytam volna bepoloskázni magam? Miért vállaltam volna a kockázatot. senki másnak. amint az ajtó becsapódott Angela mögött. hogy megpróbálom elragadni a sorsdöntő kazettát. haldoklik az anyja. azután megismételte a sértést. És nem mellékesen. – Maga rohadék! – Visszautasítottam az ajánlatot – közöltem. – És a rohadt életbe. számára a szalag bizonyító erővel bírt. hogy ezt el is higgyem? – Ne legyen már ilyen átkozottul ostoba! – csattantam fel. míg Bannister és közém nem került.ezúttal is belém fojtotta a szót. hogy csak vesztegetem a szavaimat. Mulder tett egy fenyegető lépést előre. – Ismeri Harry Abbottot! – próbálkoztam. mit terveznek. – Azt mondta. én pedig tovább erősködtem abban a hitben. – Akkor honnét a pokolból szerezte a szalagot? – akartam tudni. Meglepett a kérdés. Habozásom csak a bűnösségem látszatát erősítette. – Hazudik – szúrta közbe Mulder sietve. – Csak kérdezze meg a rendőrséget egy Micky Harding nevű szerencsétlennel kapcsolatban. és Mulder mosolyogva űzött belőle gúnyt. – Csak hallani akartam. – Címoldal. nagyokos. – Azt akarja. Lesütött Bannister arcáról. és a gorillája kis híján agyonverte. ha az ő oldalukon állnék? – Be akarta biztosítani magát. hogy ne tudják átvágni – vágta rá Mulder minden meggyőződés nélkül. – Miért ment Amerikába? – állt meg kihívó pózban. és habozni kezdtem. de tettre késznek tűnt. és kaján várakozással dörzsölte össze a tenyerét. hazug disznó? – Kutatni kezdett a kabátzsebében. aki jelenleg is öntudatlanul fekszik a kórházban. – Micky Harding újságíró – tudattam Bannisterrel –. – Végeztem magával. A média világában élt. Az egész világa szalagon és filmeken létezett. Mulder nem felelt. Közöttem és a magnó között állt. – Hívja csak fel! Kérdezze meg őt! Mulder addig manőverezett. és az árulásom kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. Egyedül Angelának mondtam el az igazat. . – Miért? – követeltem a választ. Akkor ez itt mi. Sandman. Bannister összerezzent. hogy magamhoz ragadhatom a kezdeményezést. újságíró.

A hajódon van a pénz. belső hírlapját láttam. és Terry Farebrother mintha a semmiből bukkant volna elő. Fanny felém lendült. Azon az éjszakán megmentette az amerikai lányt. – Mást se tett. amikor minden bizonyíték és a látszat is ellenem szólt. igaz? – Rohadj meg. hogy elhozzam azt a pénzt? – kérdezte Mulder Bannistertől. Bannister elolvasta. – Nincs pénz. – Állítsa meg. – Akarja. Yassir Kassouli nyári rezidenciáján tartott fogadásra. Hiába próbáltam bármilyen érvet előhúzni. – Hogyan akart végezni velünk? Odakint a tengeren? – Épp most próbálom megmenteni a szaros kis életét! – üvöltöttem el Mulder fenyegető alakja mellett. tett egy újabb lépést felém. – Te rohadt patkány – húzta ki magát Mulder diadalmasan. Másként hogyan is kárpótolhatná magát Mr. – És hol van a százezre? – követelte Mulder a választ. Mulder. John Brown. Nyilván közvetlenül az ablak mellett állt. – Ki az ördögtől szerezte ezt? – Mit számít az? Kettő is van belőle. Oscar Kirov ellentengernagy leányát Nicholas Sandman kapitány. épp ebben a pillanatban vesztette el a hajóját. annak címoldalán pedig egy piros körrel bekeretezett fényképet. – Most! – kiáltottam. Hirtelen újra a tengeren éreztem magam. te ostoba! – hátrálni kezdtem az ablak felé. Fanny! – utasított Bannister. és azóta is az ő játékát játssza. hogy Jill-Beth Kirov kisasszonyt. immár a helyzet teljhatalmú uraként. a képaláírás mégis azt tudatta. Sandman. és . Mi mindent tett még. én pedig félreugrottam. ami meggyőzhette Bannistert az őszinteségemről. a Viktória-kereszt kitüntetettje kísérte el a Mr. – Nos? – kérdezte Mulder diadalmasan. észérveimet örvényként húzta mélybe ez az őrület. Nem keltett semmiféle neszt. csak hazudozott. – Azután kutassa át azt az átkozott hajót. Sandman? Lereszelt néhány feszítőcsavart? Elmetszett néhány kötelet? Én azt hiszem. Bannister? Bannister felnézett az újságból. – Erőtlen válasz volt. amely Jill-Bethről és rólam készült. – Nyomorék kis pöcs. – Előhúzta az újság másik példányát. Kassouli Cape Cod-i kertjében. Akkor azt mondtam a fényképésznek. hogy senki vagyok. – Nincs semmilyen pénz! Visszautasítottam őket.A New York-i Kassouli Enterprises Inc. és átnyújtotta Bannisternek.

Mulder görcsösen rángatózott és levegő után kapkodott. és Terry máris a másik kettőhöz fordult. – Gyertek. amellyel Terry kifordította a testét. mozdulatlanul állt. fedezte a visszavonulásom. hívta őket maga ellen. én pedig elérkezettnek láttam az időt a távozásra.csak ezt a pillanatot várta. Farebrother őrmester mindeddig tomboló elemi erőként mutatkozott. aki megvetően félre akarta söpörni a nála jóval alacsonyabb férfit. s bár nem tudtam. – Hívja valaki a rendőrséget! – kiáltott kétségbeesetten Bannister. mielőtt Terry lekuporodott Mulder előtt. Mulder kínjában lélegzethez sem jutott. azt láttam. Ha bárkit is meglepett hirtelen felbukkanása. – Gyerünk! – Ezt én kiáltottam. mielőtt bárki is emlékezetébe véshette volna az arcát. ahogyan Mulder a térdére rogyott. Terry és én már visszavonultunk a nyirkos sötétségbe. jobb lábát széles ívben meglendítette és egyetlen rúgással szilánkokra törte a dél-afrikai orrát. azután rohanj. – Feléjük indult. melyik fogást alkalmazta. hogy Bannister moccanni sem mer. ám azok Mulder gyötrelmei láttán inkább visszakoztak. szinte nőiesen vékony sikollyal. Nem akartam használni a nevét. elemi értetlenséggel mered a kirobbant erőszakra. Mulder azután kővé dermedt. majd felsikoltott. – Gyerünk! – Félrehajítottam a haszontalanná vált szobrot. sem a rendfokozatát. míg Terry és én a szokványos taktikát alkalmaztuk: üsd a rohadékot. amelyet még émelyítőbbé tett számára az a hirtelen mozdulat. takarékos és villámgyors mozdulataival teljes megadásra késztette Bannistert és embereit. esélye sem volt kimutatni. Terry felegyenesedett. főnök? – Istenemre. ezért Terry még egy megsemmisítő csapást is bevitt a nagydarab fickó szegycsontjára. a mi ezredünk azonban sosem hitt a félmegoldásokban. – Helyesen cselekedtem. Mulder nem okozott több gondot. Megfigyeltem. Bannister falfehéren. hogy lehet ennyire ostoba?! És Angela! Az a tekintet. én pedig felkaptam egy kőből faragott szobrot. méghozzá Terrynek. a leghelyesebben. és furkósbotként meglendítettem. amennyire csak tőlem telt. hamisítatlan . Rettenetes. A fenyegető mozdulat megállította őket. Terry pedig mindvégig velem maradt. Olyan fürgén bicegtem. rohadékok. arcát elborította a vér. Miért nem hitt nekem Bannister? Az istenfáját. mielőtt kiviharzott volna a szobából. A két matróz előrelendült. mielőtt még erősítést hozna. nehogy ezzel szükségtelen kockázatnak tegyem ki. ahogy csak bírsz.

A hajó végre szabadon mozgott a vízen. a tat felőlit hagyd utoljára. megint a nyavalyás lábam adta meg magát. és nekiveselkedtem a feszítőkötélnek. de társam láthatóan mindenkit visszariasztott. de a lábam kitartott. ahogyan terveztem. Egyenesen felém nézett. aki a könnyű győzelem nyomán csak úgy pezsgett az adrenalintól. és adta át magát az éjszakai szélnek. és fel kellett vonnom egy vitorlát. Terry! Nem bíztam benne. – Újabb parancs. – A vitorlát. megemeltem a vitorlarudat. hogy nekilendülhessünk. és néhány másodpercre azt hittem. – Úristen. dehogy! – felelt Terry megvetően. és tudta. és féktelen öröm lett úrrá rajtam. főnök? – Eltűnünk innen a francba. – Indulás! – A tat felőli kötél becsobbant a vízbe. Kicsomagoltam a nagyvitorlát. Terry korábban is hajózott velem. Láttam. uram. mit kérek tőle. és már nem maradt idő kipróbálni. hogy a motor elég gyorsan beindul. amint a jobb oldali tartókötelek felvették az árboc súlyát. – Várom a parancsát. de csak elcsúsztam egy víztócsán. – Micky Harding! – kiáltottam neki. Terry. és a Sycorax elindult. Vagy ami ennél is szörnyűbb. ahogyan megálmodtam. és a legkevésbé sem úgy. a tetőző ár ellenében és heves szélben kellett a tengerre vinnem. Visszanéztem. de a Sycorax és én újra úton voltunk a tenger felé. az izzó gyűlöletről. De vajon a Sycorax is? Több mint hat hónapja nem hajózott. A Sycoraxon. Oldd el a köteleket.megvetésről árulkodott. – Kicsináltad a nagyfiút? – kérdeztem Terryt. vigyorogva fordult felém. hátha követnek bennünket. Talán nem úgy történt. – Csak egy-két könnycseppet csaltam a szemébe. Megtántorodtam. A hirtelen mozdulattól fájdalom nyilallt a hátamba. már ha egyáltalán hajlandó nekidurálni magát. ahogy Angela felbukkan Bannister hálószobájának erkélyén. A Sycorax orra lassan elvált a kikötő kőfalától. Az ár hátán sodródtunk. amiért elárultam őt és Bannistert. Hirtelen reccsenés hallatszott. – Hívd fel Abbott nyomozót! Elfordult tőlem. – Kötelek eloldozva! – kiáltotta Terry. – Húzd fel! A vitorla csattogva tárult szét. Van odalent világítás? .

amíg én felhúztam a vitorlát. és tovább küzdött az indítókarral. Még nem állt készen a tengerre. Terry! Gyufát gyújtott. Beakasztottam az orrvitorla gyűrűjét. nem számíthattunk másra. azután visszavettem a kormányrudat. Vajon a rendőrség már a folyó torkolatánál várakozik? Előrángattam a tarcsvitorlát a zsákból. Felhúztuk az orrvitorlát. Sebesen ugyan. főnök. A hátam majd beszakadt. Fürgén haladtunk előre. végigfuttattam a belső orrvitorla feszítőkötelét az orrárboc mentén. a Sycorax pedig nekiveselkedett a szélnek. Terry újra eltűnt odalent. – Dobd fel azt a sárga zsákot. de csak viszonylagos értelemben. hátraszóltam. hogy éppen csak gyalogtempóban araszolunk előre. A nyugati dombok alaposan megkeverték a szelet. Emlékszel még. és ügyetlenkedni kezdtem a bilincsével. hogy életre keltse. Elértük a Sansom's Pointot. és mindent megpróbált. a derékvitorlát. hogy a Wildtrack II orra bármelyik pillanatban előbukkanhat a sötétből. Láttam. Egyik pillanatban tökéletes szélcsend következett be. Befűztem az orrvitorla kötélvezetőit. se tájolónk. amely végre elrejtette előlünk a Bannister-ház fényeit. Hallottam. – Rögzítettem a kormányrudat. – Sudárvitorla. a partról viszont valószínűleg úgy tűnt. a sudárvitorlát és a tatvitorlát. Káromkodni kezdett. a másikban erőteljes lökések kapaszkodtak a vitorlákba. hogy hagyja a motort. Terry. ám a dagály ellenünk dolgozott. Hallgattam a hajótörzsnek csapódó hullámok áldott hangjait.– Csak egy olajlámpa. . – Miért nem vettél egy tisztességes motort? – Mert nem engedhettem meg magamnak. ahogyan Terry tovább káromkodik és küszködik a motorral. A Sycorax nem találta a helyét. A kis lejárón át jutott el a motorhoz. azután felvontam a vitorlát. megtalálta a vitorlazsákot. a vitorlákra és a motorra. ahogyan különféle alakok gyűlnek Bannister teraszára. meggyújtotta a térképasztal olajlámpását. Nem voltak fényeink. a tarcsvitorlát. sziszegve szelte a vizet. és sebesen repített bennünket a bójákkal kijelölt csatornában. inkább vonja fel a tatvitorlát. Semmi. Mozgásunk kellően gyorsnak tűnt. Küszködve indultam előre a nehéz teherrel. mit kell tenned? – Persze. csak a hajóra. Terrynek át kellett vennie a kormányrudat és módosítani útirányunkat. és felhajította a kormányállásba. Nyugtalansággal töltött el a tudat. amely az istennek se akart beindulni. mégis tengerre kellett szállnia.

Azt hiszi. hogy dacoljon az árral. – Magam is erre a kérdésre kerestem a választ. Akkorra már elhagytuk a városi mólót. az a szánakozással és gyűlölettel vegyes pillantás járt az eszemben. ám Bannister. hogy elárultam őt. mire a motor előbb leállással fenyegetett. vagy bárki is állt a Wildtrack II kormánya mögött. – Terry habozás nélkül elfogadta az ítéletem. – Nyomorult kis patkány – csattantam fel –. – Adj egy kis kakaót. – Minden nő istencsapás – morogtam. – Mi történt. – Terry visszatért a küszködéshez. főnök? – Két gazdag fickó egymás torkának ugrott. és rágyújtott. – Akkor maradok. Ekkora távolságot a másik hajó másodpercek alatt áthidalhatott. Akarod. és a versenyhajó úgy egymérföldnyire haladhatott mögöttünk. – Mégis. és el akarja venni a Sycoraxot. Holnap. Követtek bennünket. amellyel Angela búcsúzott tőlem. Nem jutott eszembe más menedék. azután valami isteni csoda folytán a motor. – Akkor rohadjon meg. – Mikorra kell visszaérned a laktanyába? – Tizennégy nulla-nullára. És bosszúból a Sycoraxot akarja. Sally mindig nézi a műsorát. – Minden motor istencsapás. – Azt hittem. hogy kitegyelek a városnál? Visszasandított a válla felett: – Üldözni fognak a nyavalyások? – Meglehet. – Hová megyünk? – érdeklődött Terry. ez a Bannister rendes figura. hogy a másik oldalra álltam. gondoltam. – Pontosan. – Elég szűkös. újra és újra megrántotta a kart. – Sejtelmem sincs. és a Sycorax előrelendült. Bannister most azt hiszi. Terry visszatért a kormányállásba. főnök! Előrenyomtam a gázkart. de az érzelmeim immár kibogozhatatlanul összefonódtak személyével. megnyugtató ütemet. az ellensége vagyok. csak George Cullen hamoazei műhelye. Pokolba az egésszel. és mindkettő megpróbált a maga oldalára állítani. Terry keresett egy viszonylag kényelmes zugot a fedélzeten. ha vonakodva is. Először akkor láttam meg őket. Mindenképpen el kellett rejtenem a Sycoraxot Bannister végrehajtói elől. amikor a keresőreflektor fénye megcsillant a Wildtrack II fényesre polírozott orrán. Olyannak tűnt a tévében. de életre kelt. . azután a dugattyúk felvették a szokott. – Plymouth-ba – feleltem végül.Miután felvonta a sudárvitorlát.

és jól is tettem. Szándékosan kormányoztam a szél felé. amikor az orr beleszántott az első tengeri hullámokba. A Sycorax széllel szemben haladt és önfeledten szelte a tengert. Ugyanakkor a Wildtrack II továbbra is követett bennünket. A gátnál fehéren tajtékzott a víz. mögöttünk fehéren habzott és terült szét a farvíz.láthatóan nem a nyilvánosságnak szánta az elfogó manővert. Nem bíztam túlzottan a tervben. – Felzárkóznak a mocskok! – figyelmeztetett Terry. A dízelolaj túlságosan sokat állt. és azt tehette. hogy kikapjam a helyéből az egészet és behajítsam a vízbe. remélve. Nem akartam. de Terry kitartott. Veszedelmes közelségbe kerültünk a Calfstone-homokpadhoz. A hullámok elég magasra csaptak ahhoz. ahogyan a cseppek leperegtek az orrvitorla alsó szegélyéről. A folyó torkolatát jelző földnyúlvány körénk zárult. és a déli felhőtömegben rések támadtak. és maradtam a Calfstone közelében. Valaki ránk kiáltott a móló felől. Motorunk köhécselni kezdett. A motor megint kihagyott egy ütemet. és a rázkódástól majd leugrott a talapzatról. . – Rohadjanak meg! – Átadtam a kormányrudat. csipkés széleit ezüstszínűre festette a holdvilág. Éreztem a földtömegek által megkavart szél bizonytalanságát. és én felkurjantottam a boldogságtól. főnök? – Már hetekkel ezelőtt ezt kellett volna tennem! – És mi lesz a nyavalyásokkal? – Terry a folyótorkolat felé biccentett. és mi továbbaraszoltunk. A Sycorax végre kiszabadult a rabságból. A hajó úgy ugrott neki a meredek óceáni hullámhegyeknek. Boldogság öntött el. hogy a hajtórúd szétrázza a szigetelést. – Állítsd le! – kiáltottam. és a tengervíz utat találjon a hajótestbe. A vitorlák dagadoztak. hogy a folyótorkolat felől nagy sebességgel érkező Wildtrack II esetleg zátonyra fut a homokpadon. Mennyire gyűlöltem a motorokat! Időnként erős kísértést éreztem arra. és láttam. Volt idő. Az eső kezdett alábbhagyni. Nyugat felé tartottunk a partvonal mentén. akár egy táltos paripa. hogy az orr belemerüljön a vízbe. soha többé nem élhetem át mindezt. hogy nincs világításunk. amelynek törő-hullámai fehéren habzottak az orrnál. A versenyhajó megtartotta a távolságot. ami rázós átkelést ígért. Terry elvigyorodott: – Most boldog vagy. ahonnét most bukkant elő a Wildtrack II orra. és a szél sebesen űzött bennünket. Eső záporozott a vitorlákra. amikor azt gondoltam. amire egész életében szánták. gyaníthatóan víz is keveredett bele. A motor abban a pillanatban állt le. és beállítottam szélirányba a vitorlákat.

Bőrig áztam. éppoly könyörtelenül végrehajtja rajtam a bosszúját. hogy megnézzem magamnak az ügyesen manőverező versenyhajót. számíthattunk rá. amellett vágytam rá. még kevésbé felismerni. Nem tartottam valószínűnek. Három férfit láttam. kik tartózkodnak a fedélzeten. hogy megpróbálnak orral belénk jönni. – Terry? – Főnök? . ezért leküldtem. Utána állítottam a vitorláknak. Az égbolt tisztult. akit hazavágtál. megcsomóztam a köteleket. Mintha megpillantottam volna egy bekötözött arcú férfit is. hogy kitaláljak valamit. – Hogy a fenébe ne. – Lehetséges. – Valami jó kis kaja se ártana. ahol újra nyugatnak fordulhattunk. és örömmel láttam. Megkerestem a távcsövemet és ráirányítottam a Wildtrack II-re. – Épp csak megsimogattam a nyavalyást.Visszafordultam a kormányállásban. a karcsú hajótest magasra emelkedett a hullámtaréjokon. főnök. és reszkettem a hidegtől. A hajó immár magától vitorlázott. hogy ha Kassoulinak igaza van. hogy valahol elveszítsük a Wildtrack II-t. Vajon mikor jutnak el odáig. máris felkelt? – kérdeztem Terryt. Bannister. hogy kényelemben érezzem magam. Hosszú küszködés várt ránk az apály beálltáig. hogy jól fog viselkedni a nyílt óceánon is. és rögzítettem a kormányrudat. Időre volt szükségem. hogy véget vessenek a küszködésnek és elsüllyesszék a Sycoraxot? Azt a vadászpuskát képtelen voltam kiverni a fejemből. hogy közölhesse tartózkodási helyünket a végrehajtókkal. gondoltam. Nem volt könnyű a látómezőben tartani a hajót. Angela sehol. és akkor reményünk se marad arra. egészen a Start Pointig. ahová évek óta vágytam. Mindez azzal kecsegtetett. hogy kövesse a Sycoraxot. hogy nemsokára teljes pompájában előbújik a hold. akkor ezek az emberek már elkövettek egy nyílttengeri gyilkosságot. de előttünk állt az egész éjszaka. Árnyalatnyit aláfordultam a szélnek. Rosszul vette a tengert. milyen elegánsan veszi az újjáépített Sycorax az akadályokat. A Wildtrack II-t alighanem azért küldték. hogy keressen néhány meleg holmit. Terry hasonló gondokkal küzdött. Az éjszaka sem sietett segítségemre. ahogyan Kassouli végrehajtja a magáét őrajta. A versenyhajóra meredtem. csak Mulder lehetett. azután otrombán csapódott le a vízre. – Terry odalökött nekem egy pulóvert és vízhatlan kabátot. Eltűnődtem. hogy a fickó. magával hozta-e Mulder a vadászpuskáját – de hát csak nem tervezett gyilkosságot? Aztán felötlött bennem.

– Csomagold csak ki. gondoltam. Azután próbálj aludni egyet. bár a Sycorax túlságosan kis célpontnak számított. Két halászhajó is a környéken dolgozott. A versenyhajó árboccsúcsát és tatját fehér fény jelezte. hogy tudassák. Bannister ügyvédei döglegyekként fogják ellepni. a jobb oldalon találsz egy faládát a gerendához csavarozva. A Wildtrack II árnyékként követett bennünket. A parttól távolabb egyre mélyültek a hullámvölgyek. amit én őriztem? – Nem akarom használni. hogy a Pointnál kikerülhetünk a dagály fogságából. ezért a Wildtrack II mindvégig megmaradt látótávolságon belül. Alighanem radarját használta a követésünkhöz. – Csak nem az a colt. A Wildtrack II továbbra is megtartotta a távolságot. Fogalmam sem volt arról. hogy talán az ő jelenlétük késlelteti-e Muldert. ráadásul a környéken haladó halászhajók is összezavarták a jelet. főnök! – csalódottnak tűnt a hangja. és hallottam. abban a reményben. Így tartottak velünk lépést kerek három órán keresztül. precízen és magabiztosan szántotta a vizet. – Ne. abban azonban biztos voltam. vagy mit tehetnék ellene. Idehoznád? Leereszkedett a kabinlépcsőkön. hogy gazdag és befolyásos ellenségeket szerezzek. most pedig Bannister. – Még itt van? – bökött a Wildtrack II-re. hogy mindvégig megpróbáltam becsületes maradni. Ráadásul úgy. amíg el nem hagytuk Start Pointot. hogyan zajlik az efféle eljárás. és nem engednek elszökni. Immár bizonyosnak tűnt. Most dél felé tartottunk. és nem rendelkezett reflektorral. Kivételes tehetségem van ahhoz. hogy . merengtem keserűen. – Még itt van. amint behúzódok a menedékbe. amint felmordul. és a versenyhajó kijjebb került a tengeren. hogy semmi áron nem engedem elvenni a hajómat. Csakhogy reggel. csak ha feltétlenül szükséges. és azon tűnődtem. majd tapogatózni kezd a fenék sötétjében. de bekapcsolták az előírásszerű piros-zöld oldalfényeket is. Üldözőim külön gondot fordítottak arra.– A motor alatt. – A balcsapáson vitorláztunk. amint kitapogatta a csomag alakját. – Jesszusom – nyögött fel. a nyomomban vannak. Fényesen kivilágított konténerszállító hajó araszolt mögötte kelet felé. azután hunyorogva jött fel a holdfénybe. Van benne valami csomag. Előbb Kassouli. A Start Point-i világítótorony fénycsóvája végigpásztázott a látóhatáron. és a Sycorax láthatóan élvezte a nyílt óceánt. Terry aludt egy órát.

de nem szólt. Amennyire tudtam. mert Bannister előrelökte a gázkart. inkább ne tüzelj. Meglepett pillantást vetett rám. A szél sziszegve keresett utat a kötelek között és megtépte a vitorlák belépőélét. – Azt fogjuk csinálni – folytattam –. majd vízhatlan kabátja zsebébe dugta a pisztolyt. – Megpróbál majd kikerülni bennünket. és felénk hordta az orr által felvert vízpermetet. uram. Terry átfordította az orrvitorlát. itt az ideje elriasztani a rohadékokat. és az orrárbocot. és az orr tompa morajjal csapódott vissza. én azonban elszántam rá magam. Terry.Bannister csak meg akarta ismerni úti célomat. – Mit csinál? – Beletaposott a gázba. hogy közvetlenül üldözőink felé vegye az irányt. Nem a legénységre megyünk. visszatért a kormányállásba. Megértetted? – Igen. – Kitérni! – kiáltottam. azután úgy dönthettek. újra lelassított. Éreztem a víztömeg rázkódását a Sycorax törzse alatt. miután messze elénk került. És vedd magadhoz a pisztolyt. hogy bizonyára semmi jót. Célozz a merülési vonalra vagy a motorokra. Bebiztosította. a legkisebb veszély is fenyegeti a legénységet. s ezúttal tisztán ki tudtam venni Bannister és Mulder alakját a kormányállásban. hogy teljesen összezavarjuk a nyavalyásokat. csak éppen azt nem tudja. Ha úgy látod. A Sycorax. Készülj fel néhány gyors manőverre. hanem a hajóra. Egyszer megimbolyogtunk. A Wildtrack II. amely sosem jeleskedett a szűk kanyarokban. Terry! – Kezdenek összezavarodni. mit csinálnak. Mindketten a Sycoraxot nézték. Elővette a coltot. mit fogunk tenni. végigvisszhangzott a hajó egész vázán. és ezzel kis híján szembefordultunk a széllel. átsüvített a kötelek között. Irányt váltottunk. A hullámok egyre magasabbra nőttek. igyekeztem irányban tartani a hajót. hogy lerázom valahogy. vonakodva fordult és állapodott meg a jobbcsapáson. Irányt váltok. – Azt hiszem – szólaltam meg lassan –. továbbra is a Wildtrack II oldalára irányítottam. s a hirtelen felgyorsuló hajó tatja belemerült a vízbe. akár egy lándzsát. Szükséged lesz néhány tárra. – Figyeld. főnök. mit akarok tenni. A szél erősebbnek tűnt. ráirányítottam a másik hajóra. – Önkéntelenül is a hivatalos megszólítást használta. nyilván azon töprengtek. Újra felemeltem a távcsövet. . és megtöltötte a fegyvert. Terry kezelte az elővitorlákat.

amikor egy hullám feldobta az alig harmincméternyire haladó Wildtrack II-t. Széles körben követett bennünket. mint amikor az orkán belekap a vitorlákba. A pisztolycsőből jól látható. Előhúzta a fegyvert. hogy leír egy széles kört. célra tartott és tüzet nyitott a hajó fémgyomrára. hogy immár északnak és az erős hátszéllel haladjunk. Igazodtam a mozgásához. amint kibiztosította. és megláttam a holdfényben megcsillanó hajófeneket.A versenyhajó vezetője. tisztán láttam a kormányállásban álló alakok arcát. A Wildtrack II százméternyire lehetett tőlünk. újra gyorsított. majd felhúzta a fegyvert. hogy lecsökkentsem a távolságot. és zajuk ágyúdörrenést idéz. talán azt tervezte. és még láttam. és kiengedtem a szelet. Visszafordultam a szélbe és feldagasztottam a vitorlákat. viszont nem volt szükség hajszálpontos találatokra. és a legközelebbi ponton számításaim szerint mintegy harminclépésnyire került tőlünk. és hallottam a kettős kattanást. és a tatunknál veszi fel új pozícióját. nehogy eltalálj valakit. aki teljes értetlenséggel szemlélte viselkedésünket. a hajótörzset verdeste és rázta a vitorlákat. Most úgy tűnhetett. A versenyhajót figyeltem. csak a hajóra célozz! Minél előrébb és minél közelebb a merülési vonalhoz. amikor a vásznak odafent csapkodnak. Az orra kezdett felénk fordulni. – Az isten szerelmére. Finoman a szél alá tértem. méteres torkolattűz csapott ki. Hajónk mozgása és a célpont imbolygása szinte lehetetlenné tette a pontosságot. Amint azt gondoltam és reméltem. – Értem. – Balra fordulok – figyelmeztettem Terryt. Olyan hangok hallatszottak. ahogyan vérvörösre fest . A tenger megtáncoltatta a Sycoraxot. – Tíz másodperced lesz! – kiáltottam oda Terrynek. főnök. Épp vissza akartam vonni a tűzparancsot. – Elvigyorodott. nehogy Terry eltalálja a három férfi valamelyikét. Lekuporodott a kormányállás jobb oldali pereméhez és nekitámaszkodott a kabin rekeszfalának. a Wildtrack II lelassított. Most a part irányába tartott. Az öreg tengerészek szokták mondani. felhagytunk a játszadozással és folytatjuk a nyugati utazást. hogy a szél ágyúzik. most pedig a colt hangja hasított a levegőbe hasonlóan gyilkos dörrenésekkel. és mindkét lapátkezével szorosan megmarkolta. Egy colt számára még ez is nagy távolság. lelassultunk és szélesebb íven fordultunk. és csak imádkozni tudtam azért. A Wildtrack II is lelassított. – Tűz! Terry két kézre fogta a pisztolyt. – Készülj a tüzelésre.

amíg közelebb kerülnek. amint sötét foltban felszakad a hajótest. A Wildtrack II lelassult. és el kellett tűnődnöm azon. hová csapódtak Terry lövedékei. Az orr zajosan csapódott a hullámoknak. amit mielőbb ki kellett szivattyúzni. Meredten néztem előre. és mintha még most is láttam volna a kormányállásban mozgó három alakot. és felborítanak bennünket. Nem lehetett tudni. kiengedtem a szelet és kivártam. Gyengéden magam felé húztam a kormányrudat. azután a másik hajó felé fordultam. A hajóba ömlött a víz. miközben teljes sebességgel széles kört írt le. ahol egy súlyos lövedék átütötte az üvegszálas műanyagot. Az erőltetéstől majd széthasadt a hátam. – Tüzét szüntess! Irányt váltunk! Terry kicserélte a tárat. Terry megállt. Egyszer el is vált a hullámtaréjtól és szabadon úszott a levegőben. amíg a Sycorax irányba fordul. Ezután már egyenesen felénk tartott. Egy egész tárat beleürített a közeledő hajóba. hogy a hajó keltette hullámokkal elárasztanak. és úgy döntöttem. ahol a három arc szemvillanás alatt eltűnt a mellvédkorlát mögött. majd belevágódott a legközelebbi hullámvölgybe. Ettől mindenképpen el kellett tántorítanom őket. képes leszek-e valaha is egyedül működtetni ezt a csökönyös hajót. Amint arra számítottam. – Felkészülni! A versenyhajó továbbgyorsult. nem úgy nekik: óriási bajba kerültek. és immár a tulajdon . nem várunk. szétterpesztette a lábát és tüzelt. hogy látom. és megesküdtem volna rá. A versenyhajó kapkodva irányt váltott. – Tüzet szüntess! Tüzet szüntess! – halálra rémített a lehetőség. Hátszélben vitorláztunk. de a víz hirtelen tajtékzani kezdett a Wildtrack II tatjánál. mialatt hatvan méter hosszan köpködte maga mögött a tajtékot. amiből gyaníthattam. és láttam. Terry! Tűz! A versenyhajó orra magasra emelkedett. újra tüzelt. Terry tárat cserélt. – Az orr részre. hogy Mulder csakugyan elhozta a vadászpuskáját és azt tervezte. hogy minél távolabb kerüljön tőlünk. hogy a Sycoraxon áll bosszút megpróbáltatásaiért. amint a három alak rémülten elfordítja a fejét. hogy az utolsó lövés esetleg eltalált valakit. Az üvegszilánkok tajtékként csaptak fel a levegőbe.egy felcsapó hullámot. a korróziógátlóval lefestett hajófenék sápadtan izzott a holdfényben. Terry megtámaszkodott. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett számomra. azt tervezték. és a versenyhajó kilőtt. orra visszaereszkedett a hullámokra. és ezúttal a versenyhajó szélvédője robbant szét az éjszakában. amint védtelenül a vízfelszín fölé került. A Wildtrack II felriasztott szarvasként szökellt a hullámokon.

aztán rád ripakodott. és hozhatna nekem egy istenverte sört. Leültem. ehelyett egyedül rontottál neki a vezérkarnak. – Akkor a munkásosztály végre hasznossá tehetné magát – vigyorodtam el –. kecsesen alámerülő orrában és lendületes előretöréseiben. – Nem is nagyon emlékszem – vallottam meg. – Nagyon fickós voltál aznap este. hogy vágódjunk hasra. hogy a tévések szüntelenül arról az éjszakáról faggattak. amíg rá nem fordultunk a plymouth-i kikötőgátra. . hogy azonnal gyere vissza. Azt mondta. – Végül feladta. én pedig elmondtam. nem? – Tízméternyire! Megvolt az ötven is. hát tedd meg. hogy elkezdted őket irtani. és Terry gúnyos vigyorral figyelte távozásukat. Úgy gondolta. Elsötétített hajón vitorláztunk a koromfekete óceánon. és a víz áramlása végre a segítségünkre sietett. Most már semmit sem kellett tennünk. az őrnagy persze már utánad zavart minket is. Rögzítettem a kormányrudat. és kihasználtuk a délnyugati szelet. amiért rossz helyre vittél minket. Fel kellett hagyniuk az üldözéssel. Köszönetet mondtam Terrynek mindazért. Az őrnagy megparancsolta. – Kuncogni kezdett. A mocskok tízméternyire voltak mögötte. hogy nem találtak el már elsőre. amit értem tett. hogy balról kerültük meg a sziklákat. különben is az egész a te hibád. – Nem hallottam. Hogy kihúzza az ilyen gazdag ficsúrokat a bajból. – Biztosítsd ki a fegyvert. A szél erős maradt. ahogyan üvöltözöl – bólintott. A dagály már rég megfordult. hogy minél gyorsabban elérjék a kikötőt. főnök. amikor a kitüntetésemet szereztem. főnök. főnök – mosolyodott el Terry kedélyesen. – Azután. – Mint egy tinó a vágóhídon. – Szerencsére – jegyeztem meg fanyarul. Terry! – Már megtettem. Volt valami igéző a Sycorax mozgásában. Csak az isten tudja. és még most is metszően hideg maradt az esti vihartól. és hogy igazából nem mondtam el nekik semmit. Legalább fél mérfölddel arrébb kellett volna lennünk. – Tényleg? – Hallottam. Ismét irányt váltottunk. ha meg akarsz halni. Terry a filmezésről kérdezett. – Erre való a munkásosztály. – Emlékszem.biztonságuk követelte.

de Terryvel ellentétben legalább szabadon élhettem. Nem én ugrottam ki. mint akármilyen ellenség. bárcsak ne hallottam volna ki a reménytelen beletörődést a hangjából. amíg a kifoltozott hajótest össze nem érik. van néhány igazán jó haverom odabent. főnök. de hát miféle munka az? Amikor a kormány mást se akar. – Szünetet tartott. tényleg szeretem. – Ha el akarnál szökni – böktem ki végül –. hogy menedéket találjon a szél elől. – Ennyire. – Úgy érzed. csak kizsigerelni a bányászokat? – Szívesen dolgoznál bányában? – Két bácsikám is van odalent. Jó időt futottunk. . – Neked sikerült kiugranod. – Talán Sally is leszállna rólam. és sokáig bajtársias gondjainkon tűnődve ücsörögtünk. de igazán nem tudom. Az élet akkor is jól kicseszett velünk. – Habár – sóhajtott fel Terry –. Néha azt hiszem. Azon tűnődtem. a nők könyörtelenebbek. Remek páros vagyunk. Valamiért a társalgás mindkettőnket elkomorított. Azt kívántam. – Egy percre se hagy békét. – Bárcsak az enyém lenne ilyen könyörtelen! Bárcsak ő menne haza az anyjához! Akkor nyugodt szívvel térhetnék vissza a laktanyába. mi? – Melissa hagyott el. Összekoccintottuk sörösdobozunkat: – Szent igaz. én Angelára. – Ennyire rossz? – kérdeztem részvéttel. ő Sallyre gondolt. nem sok jó származott az egészből. Elnéztem a Start Point fényét. mennyi víz lehet a fenékben. főnök. Szeretem a sereget. Én is elvesztettem a párom. – Behúzódott a kormányállás sarkába.– Megfingattuk őket – bólintott Terry. hogy hagyd ott a sereget? Bólintott. Kellett lennie valamennyinek. mindig lesz egy priccs a Sycoraxon. – Magadtól nem mentél volna? Megráztam a fejem. – Sally meg azért nyaggat. Azt mondja. – Ajkához emelte a sörösdobozt. azután a Salcombe kikötő felé vettem az irányt. – Elhalt a hangja. – Tudod. és esetleg a kölyköknek is jobb lenne. úgyhogy valóságos családi vállalkozás lehetne. ha egyszer vége annak a rohadt sztrájknak. te és én. – Aligha. lesz munka bőven a bányában. Terry? – Átkozott asszonyok – csóválta a fejét.

Az északon meredező szirteket megérintette a holdsugár.Elhallgattunk. de legalább a Sycorax visszatért oda. az odalenn megtörő hullámokról magasra csapott a fehér vízpermet. ahová az ügyvédek se jöhettek utánam – a nyílt tengeren. ahová tartozott. mint elrejtőznöm Bannister ügyvédei elől. Minden tönkrement. befejezni a hajót. . azután eltűnni ott. Most már nem kellett mást tennem.

– Már senkinek sem kellenek a valóban jó hajók. – Az már igaz. – Találkoztál az öregeddel? – kérdezte tőlem. Kitisztította. – Nehéz idők járnak. ám rég megfakult szépségek között légypiszokkal borított fényképek mutatták be Cullen zömök kis hajókból álló halászflottáját. – Én fent voltam nála. – Meggyújtotta a pipáját. George. tokás. – Újra játszadozni kezdett a pipájával. Az iroda romokban hevert. amellett itt gyártották az olyannyira lesajnált üvegszálas hajótesteket a csináld magad amatőrök számára. ősz fürtökkel és apró malacszemekkel. tudom én. mintha húsz év óta itt hánykolódó kifizetetlen számlák lennének. hogy a műhelyből egyetlen új hajó is kikerült volna. megpiszkálta. – Nem. Nick. – Felállt. A túlélés zálogát a bűnözés jelentette. és a hámló mennyezet felé fújta a füstködöt. George. ugyanakkor megértettem természetes vonzódását az apámhoz. Nem úgy egy tisztességes palánkozást. – Nyavalyás dzsungelmajmok is képesek megcsinálni. – Mit kell érteni ahhoz az üvegszálhoz? – Nem könnyű rendesen összerakni. Nem létezhetett olyan . és most telitömte dohánnyal. nagy mellű cicababák képei. A Fal és az Exe között George számított a legnépszerűbb orgazdának a tolvajok körében. meg egy baszott japcsi motort. – Üvegszál – folytatta maró gúnnyal.8. Nick. nem igaz? Mindenki műanyag kádat akar. és odalépett az iroda poros ablakához. némelyikük úgy festett. A leplezetlen. Sosem kedveltem őt. kivörösödött arccal. – Kórházban voltam. megmagyarázhatatlan módon szeleprugókat. az utolsót talán még George apja építette. fejezet George Cullen a pipájával játszadozott. Hiányolt. amely időközben kialudt. George jókora. forgattyúházakat és tömítőgyűrűket reklámoztak. az biztos. George hatalmas íróasztalán halomban álltak a régi papirosok. mikor is? Hat hónapja? Még karácsony előtt. testes férfi volt. akik szerették egyedül befejezni a hajójukat. Hosszú évek teltek el azóta. A falat elborították a szőke. A műhely manapság főként kisebb javításokból tengődött. – Tudom én. Újra eleredt az eső.

aksik. tájoló. Bármit megtennék Tommynak. – Végtére is. Még csak délre járt. az isten szerelmére. És persze a háborús hősnek is. – Ledöntötte a whiskyjét és töltött magának egy másikat. tengeri klotyó. fiam. A Sycorax biztonságban meglapult a szűkös kikötőmedencében. George. amennyit hajlandó voltam megosztani vele. – Nem lepne meg – vont vállat George. vagy legalábbis annyit. bár a whiskyt azért mindegyiknél jobban szerette. Egy időre menedékre leltem. ami a tiéd. – Baromság. hogyan megy. – Az a kereszt. – Mulder – csillant fel a szeme. nem igaz? Szóval. de George már reggel hét óta folyamatosan ivott. George örökké a halál küszöbén állt. Terry Farebrother a közeli Plymouth-ban szállt vonatra. és ha bármit találsz. hogy jóindulattal középkorúnak is nevezhetném. mintha csak óriási szívességet tenne. George cserébe hallani akarta a történetem. ezért mindig újabb és újabb orvosságokkal kísérletezett. Kis halászhajó roncsát kellett kiköltöztetnie. Talán még mindig megvannak.gazemberség a parton. Tommy Sandman fia vagy. – Kedveled is? – Fannyvel minden rendben – felelt George elővigyázatosan. mi kellene? – Rádió. s csak most döbbentem rá. Nem is csoda. . – Az a másik kettő érdemelte volna – utasítottam el a dicséretet. hogy elrejthessem a hajóm. és most is kitöltött belőle két pohárral. George. – Visszaült és elkínzottan összerezzent valami belső fájdalomtól. Nick. és öregesen komoly hangján beszél. barométer. kronométer. Ilyen plecsnit még ma sem adnak a kukoricapehely mellé. Egy csomó holmit megfújt az én hajómról is. rövidhullámú. Egyik legkorábbi gyermekkori emlékem. hogy megy ez. amiről George ne tudott volna. Akkor igazi vénembernek tűnt számomra. – Nagyon jól tudom. lámpák. – Majd később körbenézhetsz. – Ismersz. – Nekem csak szerencsém volt. Nick – mondta most. hogy Cullen Halászflottája nem gazdagszik egyetlen új hajóval sem. – Az öreged iszonyú büszke rád. megállapodunk valahogy. hogy George a whiskynket issza. amelyeket olyannyira kedvelt. gondoltam. – Ismerem Fannyt. meg minden. – Köszönöm. horgony. Tudod. fenékszivattyú… – Kímélj meg a többitől. sőt nem lett volna maga is benne. közvetlenül George irodája mellett. Nick – legyintett. így órák hosszat szórakoztathatta apámat a tolvajlások és átverések történeteivel. – Időről időre üzletelünk.

és Abbott nyomozó lépett a szobába. – Miután pedig letépted a fejét. George? George vetett rám egy sanda pillantást.Kétes tisztaságú volt a pohara. Halászhorgonyt. – Mi újság? – Szar az egész. rendben? – Az iroda tejüveges ajtaja kivágódott. tépd csak le azt a nyavalyás fejét. George. – Mr. Van hozzá lánc is? – Tudtam. hogy mindent kifacsart belőlem. George újra felém sandított. akárcsak a whiskyje. George nem mond semmit. – Amennyi csak kell. – Abbott továbbra sem vett rólam tudomást. és ne is halljunk felőle. amely. de tovább ivott. hogy reménytelen lenne az árat kérdezni. bármi is állt a harsány címkén. azután megborzongott. Nick. majd töltött a kétes hitelű folyadékból. – 'Reggelt. Abbott elvette a whiskyt és kényeskedve belekóstolt. amíg nyereséget hajtok neki. Jó a hajója. soha még csak Skócia közelében se járt. George. gondolkodás nélkül kihajít innét. – Akkor Mr. amíg az öreg . amit még megengedhetek magamnak. hogy Abbott valamilyen játékot akar űzni velem. Tárt karokkal fogad a műhelyében. Cullen majd szünetelteti a francos megbeszélését. – 'Reggelt. Harry! – George gépiesen nyúlt egy újabb koszos whiskyspohárért. – Nem mehet be oda! – hallottam Rita visongását. – Tavaly volt egy hollandunk. persze. Húzza meg magát. Harry. amióta elment a francos Falkland-szigetekre. George! – Rám ügyet sem vetett. – Miféle horgonyt akarsz? – Két CQR-t. törött rugós bőrfotelben ültem. George. azután ráeszmélt. majd azon a napon. Félhüvelykes jó lesz? Hirtelen felháborodott hangok szűrődtek be a külső irodából. húzza meg magát. Harry. Mit szólnál az ő 75 fontosaihoz? – Megteszik. a kocsmában. – Ha mégis látnád. aki kicsit megszorult. – Nem láttad valahol a fiatal Nick Sandmant. Ősöreg. – Nem én. Félig lehunyta a szemét. sehol. amíg pennyre ki nem kalkulálja az utolsó összeget. és az igaz szerelemről szóló magazinokat olvasgatta. majd a tekintete rögtön visszatért Abbotthoz. ahol George termetes titkárnője – aki a szóbeszéd szerint percenként egy karaktert tudott leütni az írógépen – egész álló nap a körmét lakkozta. hogy azt üzenem. Azután ehhez ad valamennyit. mondd meg neki. és ott is maradtam. – Persze. Nem akarom látni az ocsmány pofáját az utcákon. Cullen megbeszélést tart.

George. – George megkönnyebbülten sóhajtott fel. mielőtt még fémdetektorral át nem kutatom az egész hajóját. most George felé pördült és rábökött a mutatóujjával. Az egyik golyója alig öt centire kerülte el Mr. – A kulcsszavaknál Abbott dühös tekintettel fordult az irányomba. Ezzel nem lopta be magát Mr. Harry – sietett egyetérteni George. – Megmondom neki. ha elveszítené. – Megmondom neki. Harry. hogy én majd tudatom vele. George. George. George láthatóan még sosem hallott erről: – 1812-es. ahonnét a mocskon és esőn keresztül letekinthetett a Sycoraxra. – És ha látod őt. – Megmondom. Harry? – Köztünk és Amerika között. – Megmondom. meg se moccantam. mint inkább az 1812-es háború miatt. Harry. Harry. – És mondd meg neki. amit sikerült összehoznia. ha látod valahol. Sandmannek vagy annak a korcs hajójának. Mondd ezt meg neki. mikor távozhat innét. Harry. hogy senki se halt meg. ám máskülönben végig George-hoz beszélt. Harry. – Megmondom. hogy bármilyen kimerítő vizsgálatot is folytattam ezen a bűntanyán. – Azt is megmondhatnád Mr. – Közlöm az égi hatalmakkal. – Megmondom neki. ne engedd sehová. Harry. okosan tenné. hogy újabb ámokfutásba kezdjen. hogy nem annyira a búr háború miatt aggódom. Abbott végzett a whiskyjével. milyen átkozott nagy szerencséje. Még csak az hiányozna. és töltött magának még egy adagot. Sandmannak. – Azt is mondd meg neki. amiért nem került bajba túlzott engedékenysége miatt. – Helyes. hogy ha lenne egy stukkere a hajóján. Harry. Bannister csinos kis fejét. Bannister szívébe. Nem szóltam. . – Megmondom. – És ha a fémdetektorral nem találnám meg. nyomát se láttam Mr. akkor palánkokra szétcincálom azt a szaros bájzlit. – És mondd meg azt is. Abbott odasétált az ablakhoz. Abbott.Harry bácsi el nem simítja azt az óriási szarkupacot. aki továbbra is következetesen kerülte a tekintetem.

Ilyen időben nem lett volna értelme nekivágni a St. – A francba! – Hátradőlt a széken és megvillantotta apró malacszemét. miről beszélsz. ám a Wildtrack nem tartozott közéjük. Pierre-nek. Na. George? – Üzleti ajándék. Ritától kaptam meg a magazinokat és a napilapokat. George félig lehunyta a szemét és zajosan kifújta a levegőt. – Stukker. Angliát legyőzték krikettben. Nick. s bár a hatóságok előtt nem maradt ismeretlen az illető. ahol én is szolgáltam. – Mindig azt gondoltam. Az egyik ügyfelemtől. A rendőrség szerint a férfi semmilyen veszélyt nem jelentett a közösségre nézve. Legyen szép napod. Emelkedett a munkanélküliség. – És mondd meg. Harry. A Daily Telegraph szerint a rendőrség keresett egy férfit a lövöldözéssel kapcsolatban. Én is így gondoltam. őt sem nevezték meg. – Rendben. sem érdeklődést nem keltett. én megyek. Nick? – Milyen stukker. George. Az üzleti melléklet szerint a féléves tőzsdei jelentések Kassouli angliai . így a sztori gyorsan feledésbe merült. Automata? – Fogalmam sincs. Harry. A jachtmagazinok megírták. Távozott. Abbott beleszagolt az üres pohárba. amely gyorsabb vitorlázással kecsegtetett. George? – Egy stukkeren tisztes hasznod lehetne neked is. ám az értesülés sem megerősítést. Ezt azért nem kell megmondanod neki. Harry. ahogyan az enyémet sem. Csalódottnak tűnt. Nick. Bannister nevét nem említették. hogy az újságíró haverja túl van az életveszélyen. hogy a hajók Cherbourgban várakoznak a rosszabb időre. – Megmondom. A hírek szerint lövöldözés zajlott a devoni partvidéken. George. Forróság köszöntött Angliára. egyenesen ember vagy.– Sosem tanulnak meg rendesen célozni abban az ezredben – tette hozzá Abbott kajánul. mi? Mennyit kérsz érte. – Jól átvertek. – Hallottad ezt. de még egy ideig nem lesz oka vigyorogni. – Akkor nem kell elmondanom az egészet? – Nem. George. – Nem úgy a lövészeknél. – Mennyit fizettél ezért a skót whiskyért. Nick? – Nehéz lett volna nem hallani.

Egyet a térképasztal fölé szereltem. Megpróbálkoztam a tévétársaságnál. És mindennap megpróbáltam telefonon elérni Angelát. Nem hagytam üzenetet a rögzítőjén. hogy hívjon vissza Cullen műhelyében. – Jesszusom. hogy romantikus magazinjainak egyik hőse öltött bennem testet. . fedélzeteket foltoztam. mintha teljesen lefoglalná a körömlakkozás. Üzenetet hagytam viszont az otthoni és az irodai rögzítőjén. Sörben. aki úgy tett. ám alig egykét nappal később Kassouli határozottan cáfolta a feltételezést. Nick! Maga aztán jó nagy galibát okozott. egyet a kabin tat felőli végébe. lassan feledésbe merült. akinek szoknyája a forrósággal egyre rövidebb lett. hogy meg lehet menteni a filmet. Micky Harding kezét sejtettem a dologban. Yassir Kassouli állítólag angliai érdekeltségeinek teljes felszámolására készült. Minden idejét Bannisterrel tölti. – Még most is azt mondogatja. Nick. – Nem csináltam semmit! – Csak éppen tönkretett egy remek filmet. Naponta nyaggattam George-ot. hogy keressen nekem jó kronométert és barométert. Rita. habvetőket palánkoltam. ha tudni akarja. Az üzenetek nem változtattak semmin. ugyanakkor egy másik cikk szerint. – Nem miattam történt. mert nem akartam. – Átadna Angelának egy üzenetet? – kérdeztem. szendvicsben és hitelben kaptam a fizetésem. felkuncogott. Kértem. Matthew. Talán úgy gondolta. és a sztori. egyet a kormányállás elülső rekeszfalára.vállalkozásainak nyereségéről számoltak be. és azokat gondosan elhelyeztem a fedélzeten. okom van megbízni Angelában. – Már nem jár be dolgozni. – Hallhatóan neheztelt ezért. – Képzelem. Angela sosem volt a lakásán. George Cullennek dolgoztam. Bannister házában. együttérzően hallgatta kitartó próbálkozásaimat. Tudja. hogy le akarja foglaltatni a hajóját? – Rohadjon meg! – Rita. Ebből a hitelből vettem három Plastimo tájolót. Vettem két nagy horgonyt is. és nem viszonozta hívásaimat. Hogy van Angela? Alaposan megrágta a választ: – Nincs éppen a csúcson. és Matthew Coopert kértem a telefonhoz. Motorokat javítottam. amely bő egy héttel később érkezett el George műhelyébe. Csak Bannisternek ne legyen hozzá semmi köze. akárcsak a Devon-parti lövöldözés. hogy azt gyanítsa.

Nick – jelezte Rita. Mostanra biztos kikerült a kórházból. A rendezőknél nem alapkövetelmény. és egy palack csapnivaló whiskyvel egészítette ki a fizetséget. addig töltse fel üzemanyaggal. Matthew. Matthew! Használja a képzeletét. – Kihajózni? – George embere eltörte a karját. azután próbáltam elérni Micky Hardingot. Azt mondja. George nagy köteg készpénzzel fizette ki őket. – Megmondom azt is. hogy felvegyük az új-fundlandi fordulót. Matthew lejegyzett mindent. Így azután aznap éjjel én is csatlakoztam a devoni csempészek díszes gyülekezetéhez. – Megadtam neki Micky otthoni és munkahelyi számát.– Az isten szerelmére. de nem volt bent a lapnál. . Pierre-en. Oké. Rita felém tolta a kis perselyt. – Most csak tréfál. – És mondja meg neki – tettem hozzá –. azon az éjszakán Terry volt mellettem. Az egész stábot kiküldik. bennük a bretagne-i part teljes hosszában összelopkodott rádiókkal. George ötven pennyt kért minden hívás után. – Uramisten. hogy tudja. Ő is magával megy. és azt akarja. – Mondja meg. Nick. és mondja azt. Visszatettem a helyére a kagylót. – Ma este ki kell hajóznia. hogy maga vigye az 52-est. megértem. hogy briliáns ötleteik legyenek? Írjon neki levelet a céges papíron. Bízni fog benne. és öt pennyt minden további percért. – Mikor indulnak? Újabb hosszú szünet: – Azt nem árulhatom el. hogy benne megbízhat. Nem is kellett mondanom. Nick. hogy keressen meg egy Micky Harding nevű fickót. – Megpróbálom. Arra csak felfigyel. elfogadta az üveg brandyt. A parttól húszmérföldnyire álltunk le. Rita sokszor szemet hunyt a próbálkozásaim felett. magától kitalálta. – Sajnálkozást éreztem a hangjában. Azután hazafelé indultunk. és otthon sem vette fel. Nick. hogy Bannister nem indulhat el a St. – Mondja meg neki. – És mondjon el neki még valamit. de még így is több mint tíz fonttal tartoztam a vén lókötőnek. Csak adja át az üzenetet. – Oké – válaszolt Matthew vonakodva. A franciák három ládát hajítottak át a mi hajónkra. ahol találkoztunk egy francia halászhajóval. Bizonyságként szólítsa Mickyt Egérnek. Letettem a telefont.

Harry Abbott nyomozó várakozott a Sycorax kormányállásában. Nick. – Micsoda hálátlanság. George sziszegve fújta ki a levegőt: – Még a kikötőért se fizettél. – Csintalan gyermek! Hát nem tudja. Megmentem a szaros kis seggét. Biztosan hasznát tudnád venni.Nem találkoztunk egyeden vízi rendőrrel sem. Kuncogni kezdett. Nick! – Megcélozta a homlokomat a pisztollyal. – Felerősítettem a kötelet. – Van képe kikötőnek nevezni azt a szemétdombot? Nevetett. és mielőtt mozdulhattam volna. és felmásztam a fedélzetre. amelyet George csak roncsként volt hajlandó megvenni. Kockás golfnadrágot viselt. de miután hazaértünk. – Találtam egy helyes kis rövidhullámú rádiót. hogy nincs többé érvényben a maga ellen kiadott elfogatóparancs. hogy társaságom akadt. Nick. – 'Napot. amint virradatkor behajóztunk Hamoaze-be. A következő vasárnapot a beszereléssel töltöttem. cserébe a ma esti munkámért. Rákövetkező vasárnap megmentettem egy kis tűzhelyet arról a megfeneklett Westerlyről. amikor észrevettem. ölében szendvicseket dajkált. hogy volt ilyen. Abbott nem restellte. – Talán szívesen hallja – jegyezte meg –. veszedelmes közelségben suhant el Abbott feje mellett. – Nem is tudtam. bedobott egy viharvert URH készüléket a Sycorax kormányállásába. Egymagam vonszoltam át a tűzhelyet a kihalt csarnokon. Nick? Égen-földön kerestük magát! Tudja. A csonkavitorlát átalakítottam hajódarunak. már csak a tűzhely átkötése várt rám. Tökéletesen működő darut sikerült alkotnom. jobbára franciákat. meghúzta a ravaszt. a jobban 45-ös coltomat tartotta. Harry? Megcsóválta a fejét. – Ugye csak viccel. mennyibe került őfelsége kormányának kifizetni ezt a rengeteg túlórát? . és saját kezűleg irányította a kormányállás padlójára. hogy az engedély nélküli fegyverviselésért súlyos büntetés jár? – Együtt kell majd golfoznom magával. és legnagyobb meglepetésemre a rádió működött is. George elégedetten pipázott a kabinban. Néhány rádiót. Nick. A töltetlen fegyver élesen kattant. – Inkább URH-t választanék. és mit kapok cserébe? Durva sértéseket. és könnyedén felemeltem a súlyos tűzhelyet. míg bal kezében egy doboz sört. George mit szokott hozni manapság? – Semmi érdekeset.

miközben letelepedtem vele szemben. vagy teszem azt. Sebesült háborús hős.– Szóval ezzel foglalkozik manapság. – Egészségére. és bontottam egy újabbat. Nick. Mindazonáltal úgy döntöttek. Nick. – Tudja. és hagyjam békén Bannistert? . a hegek a combom hátoldalán frissnek és visszataszítónak tűntek. – Miért? – Ki tudhatja? – Rágyújtott egy cigarettára. akik hatásos beszédeket tartanak hazánk biztonságáról. és eszébe se jut. Füllesztően melegre fordult az idő. segítsen George Cullennek lopott rádiókat becsempészni Franciaországból. hogy megkímélik az életét. – Voltam már boldogabb is – értettem egyet. majd elfintorodott. hogy meggátolja Mr. – Nagyon mókás fiúk jöttek itt össze. Nick. – Ez lenne a feltétel. – A golyó eltalált egy foszforgránátot az övemen. meglőtték. – Mókás fiúk? – Nagyon mókás fiúk. Abbott vetett rájuk egy futó pillantást. – Azt hittem. – Rohadt dolog – csóválta a fejét Abbott őszinte együttérzéssel. a George dokkjában heverő többi szemét közé. és átpöckölte a kiégett gyufát a palánkon. Az egyik része lement a jobb combomba. Harry? Túlórában? – Láttam. – Viszont akkor is el kell tűnnie. Csupa elhivatott alak. hogy az én sörömet issza. a golyó kettészakadt. meg minden. Kopott rövidnadrágot viseltem. Nick. a másik feltalált a gerincemhez. egyszerűen elképzelhetetlen. Körül fogja hajózni a világot ezzel az antik ronccsal. – De van egy feltételük is. Pierre kupa elnyerésében. Harry? Hogy kopjak le. Nem olyan kedvesek és lágyszívűek. Végeztem a sörömmel. és rögtön bontott egy másikat. – Foszfor? – Igen. – Tényleg elképzelhetetlen – értettem egyet. Előzékenyen felajánlott nekem is egy dobozzal. mert bíznak magában. mindez csak azért van. mint én. Harry! – Egészségére. Feltettem a lábam a szemközti korlátra. – Kiitta a sört. Úgy értem. A foszfor tüzet fogott. Bannistert a St. Nick. hogy őfelsége Viktória-kereszttel kitüntetett katonája engedély nélkül tartson fegyvert.

Hátrahajtottam és a Sycorax korlátjának támasztottam a fejem. hogy a nyílt tengeren el akarta süllyeszteni a hajóját. igen. nem lesznek botrányos kis sztorik sem. Harding belátta. – Nem hinném. hogy ha megtaláljuk magát. Felkínáltam neki még egy sört. aki azokat a lyukakat ütötte Mr. – Amit persze nem akart… – kezdtem átlátni a dolgokat – . Harry. Miután nincs semmiféle bizonyítéka. hogy a hatóság rendelkezésére állhasson. Bannister feljelentette a hatóságoknál. . hogy ő is felejtse el. már rég a börtönben aszalódna. az égiek mindenképpen. – Emellett – folytatta Abbott Bannister komolyabb lépésekre is készült.hiszen ezzel veszélybe sodorta volna az esélyeit a St. – Kösz. Nick. elvágta a köteleit. mint az apja. maga megfosztotta az árbocától a hajóját. igaz? Harry megcsóválta a fejét. – Beszéltünk Mr. Ki volt az a köpcös fickó magával. amíg mi rá nem mutattunk. és vádat emel. de semmi többet. Nick. – Hajón nem tanácsos a halálról beszélni. És nem olyan kedves kis szanatóriumban. Tudja. hogy levette a kabátját. Szolgaállam vagyunk. – Ha az égieken múlik. Magára uszította az ügyvédeit. amelyek esetleg felbőszítenék amerikai barátainkat. hogy még egy magnófelvétel is a rendelkezésére áll? – Az a szalag… – Tudom. Márpedig nem akarjuk felbosszantani őket. Megtörölte az arcát egy rongydarabbal. lévén manapság övék a világ összes pénze.. Bannister hajóján? – Már nem emlékszem. és ez még semmi ahhoz képest. Pierre-en. hanem igazi viktoriánus horrordíszletben. Elvette. Harry. mekkora hibát követett el. Nick. . Nick. – Azt akarják. – Megértettem. Abbott nyomozó tett annyi engedményt a kánikulának. és Mr.– Nem kevés időbe került nyélbe ütni – bólintott. Nick! – állított le Abbott fáradt mozdulattal. A harapós kutyát nem tanácsos még egyszer felébreszteni. talán túlságosan is értem. Azon tűnődtem. Nick. – Mr. – Pontosan. Azt állítja. hogy Bannister meghaljon. mire megy ki a játék. – Meg akarják tartani Kassouli munkahelyeit? – Úgy vélem. akkor természetes módon neki és a búrnak mindvégig Angliában kell maradnia. – Akkor gondoskodjon róla. Hardinggal.

Yassir Kassouli megkapja. mióta maga a gáncstalan fehér lovag? – Nem feleltem. Úgyhogy felejtse el az egészet. nem igaz? Kihallotta az indulatot a hangomban: – Csillapodjon. – Velem kellett volna beszélnie. Abbott a pisztoly súlyát latolgatta: – Mennyi lehet? Úgy három év? – Hogy találta meg? Elmosolyodott: – George nem mondta el. – Abbott néhány másodpercig teljes némaságban meredt rám. ahogyan a rács mögé dugják. Nick! – Krisztus könnyeire! – Kapkodva belekortyoltam a sörömbe. Semmitmondóan megköszörültem a torkom. – Szünetet tartott. Nick. – Múlt héten meglátogattam az apját. hogy tudunk vigyázni magára. és magának nem áll hatalmában bármit is tenni. hogy már nincs érvényben az elfogatóparancs. Kassouli is a letartóztatását követelte. amit akar? – kérdeztem. Nick? És miért ment a sajtóhoz? – Ki akartam szállni. Vigyázok magára. – Nick. – Mi köze ennek bármihez is? – felnevetett. Nick. Nick.Előrehajtottam a fejem. Úgy vélem. – Szerintem ideje lenne. – Hogy van? – Hiányzik neki. Nick. ezt teszem a második feltétellé ahhoz. – A gazdagok rendszerint megkapják. – Hogy lehet ilyen istenverte bolond. Abbott belekortyolt a sörbe. Én is pontosan ezt teszem. Ő éppúgy szívesen végignézte volna. a tekintete azonban másról árulkodott. – És ha Bannister ártatlan? Abbott megrázta a fejét. – A fenébe is. Mr. Ez a rendőr imádta eljátszani a sültbolondot. – Az egész a kormánytól indult. – Mintha azt mondta volna. – És köztünk legyen mondva. hogy a fémkeresővel fenyegetőztem? Visszamosolyogtam rá. – Szóval akkor. Végül sikerült meggyőznünk róla. Mikor megy el hozzá? – Még nem gondolkodtam rajta. ő pedig felsóhajtott. amint visszaemlékeztem a színjátékra: – De igen. hogy ne tartóztassam le. az egész legfelülről indult. . azután szomorúan megcsóválta a fejét.

– Hoztam néhány szendvicset. a tévéstúdiótól. – Akkor úgy veszem. – Ezt adja oda neki a nevemben. Szokás szerint tele vannak hazugságokkal. de talán a képregényt élvezni fogja. – Odalökte a fegyvert az ölembe. meg fogja hallgatni magát? – Nem. ha emlékszik. és itt hagyom az újságokat is. hogy ne kerüljön elő többet. – Ezt igennek veszem. csak körülnézni a motor tájékán. míg végül két fémdobozba zárt Monte Cristo szivart halászott elő. Nick Sandman. – Nem sokat használna vele. – Ejercito Argentína. – Kutakodni kezdett a kabátzsebében. a leendő felesége házától. Megvizsgálta a csövet. – Kényeskedő mozdulattal a levegőbe emelte a pisztolyt. végeztem a munkával. . az. – Meg fogja látogatni az apját? – Lehet. eltűnne végre erről az úszó szeméttelepről? – Igen. – És mi volt a munka. akkor továbbra is megpróbálja figyelmeztetni Mr. – És miután ott járt. Abbott felnevetett. – George mennyit kínált érte? – Nem mondott árat. Távol fogja tartani magát Bannister házától. és mindenki más nyavalyás házától? – Igen. – Isten hozta újra az emberiség körében. Bannistert? – Haboztam. hogy nem is fog próbálkozni. ez itt elmaradhatatlan eleme a jacht biztonsági felszerelésének? Elmosolyodtam: – Igen. – Emlék a háborúból. és talán az égiek is beérik ennyivel. Harry. Abbott fejcsóválva fogadta mérhetetlen ostobaságomat. – Felteszem. – Odaadom. Harry. – Köszönöm. Nem sok hasznára volt a nyavalyásoknak. Nick. mi? Szóval. Azt hiszi. Nick.– Vagyis egy nagyobb fémtárgy közelében próbálta elrejteni a fegyvert. Harry? Elengedte a kérdést a füle mellett. – Akkor ezúttal úgy rejtse el. hogy ezzel összezavarja Harry bácsit. azután felállt és kinyújtóztatta hosszú karjait. Így aztán nem is kellett mást tennem. – Akkor ennyi volt. Harry. Én már tavasszal próbáltam figyelmeztetni.

és talán elkényeztetett úri ficsúr. karcsú lábát. Egy AIDS nevű járványos betegség az al fenyegetett. A szemcsés képre meredtem. Az ara feladta eddigi munkáját a tévénél. hogy elvégez mindent. Irak és Irán egymás idegeire ment a sivatagban. Nick. Bannister richmondi házában. A munkanélküliség továbbra is emelkedett.Kimászott a partra. amelyet gondosan a kanapé karfájára fektetett. Az oroszok az afganisztáni parasztok idegeire mentek. – Bon voyage. A dokk levegője megáporodott a forróságtól. de nem mondhatnám. amellyel a puritánok egy évezrede hiába próbálkoznak. akinek ideje lenne valami munkát találnia. Felvillantotta szemérmes mosolyát. Jobb kezét könnyedén nyugtatta Bannister vállán. és úgy ünnepeltem meg az eseményt.” A cikk még nem ért véget. Egy pillanatig el sem hittem. a tekintete azonban hűvös maradt. fénylő gyémántot viselt. óriási. Olyan gyönyörűnek tűnt azon a fényképen. Könnyű estélyi ruhát viselt. bizonyára ez váltotta fel a korábbi darabot. Kanapén ült. hogy ki nem állhatom. A fénykép alatt az alábbiakat olvashattam: „Közel egy évvel első felesége. amelyet összetörtem. hogy készítettem magamnak egy csésze teát. Az esküvőre hamarosan sort kerítenek. feltételezések szerint Párizsban. Bannister mellette foglalt helyet. A Sycorax tatjára ültem le. Pierre-en. oldalán Bannisterrel. megittam a teát és elolvastam az újságokat. Angela keresztbe rakta hosszú. hogy Angelát látom. hogy Bannister próbára tenné szerencséjét a St. ahogyan egy . és olyan szélesen mosolygott. Adja át neki az üdvözletem. Nick! Beépítettem a tűzhelyet. Csatlakoztattam a gáztartályhoz. akár a kirakati macska. Angela fényképe pedig a társasági híreknek szentelt oldalról nézett vissza rám. melyet oly jól ismertem. És az öregét egyenesen kedvelem. Tony Bannister (46) bejelentette eljegyzését Angela Westmacott kisasszonnyal. Mr. Az előtérben vadonatúj üvegtetejű asztal pompázott. – Nehézkes egy fickó maga. és mindenképpen még azelőtt. míg bal kezén. Észak-Írországban szétlőtték egy férfi térdkalácsát. az amerikai Nadeznha Kassouli tragikus halála után Mr. Bannister televíziós cégének producere. pedig ő volt. A sztrájkoló bányászok mindenki idegeire mentek. Arisztokratikus benyomást keltett. – Átadom. miután Harry elment. remekül kiemelte elegáns vonalait. amely videoklippeket és reklámokat készít. Westmacott kisasszony. Anglia még mindig vesztésre állt krikettben. bár vélhetően tovább dolgozik Bannister önálló produkciós cégénél. aki még nem volt férjnél.

gondoltam. reményvesztettnek. nyomorultnak éreztem magam. Angela a biztonságot választotta. a lerobbant dokkban nézegette a képét. Ám ebből a képből azt is megtudtam.ünnepelt híresség menyasszonyához illik. Nem is állhatott volna messzebb a lerobbant tengerésztől. aki lerobbant hajója fedélzetén. s ettől hirtelen elhagyatottnak. . Pokolba az egésszel. s én újra egyedül maradtam. hogy még mindig vágyom rá.

Néha teniszezem. Láttam kertjét. de azért nem árt formában maradni. ha valaha is ki akarnád pihenni magad. Fekete haja halántéktájon kezdett őszbe fordulni. apa! Végtére is. hol keressenek bennünket. csak diákok helyett mindenütt középkorú férfiakat lehetett látni. és sokat tollasozom. Valamennyit leadott. csak a megbízható rabokat utalták ide. ám ettől függetlenül makkegészséges. A rendőrök eddig 134 pontot értek el.9. igaz. Apám. Te formában vagy? – Nem igazán. és akik nem akartak mindenáron megszökni. Átkozottul jól nézett ki. Az intézmény leginkább bentlakásos iskola benyomását keltette. de ez is remekül illett százkilencvenes magasságához. – De nem közönséges börtönben. így legalább a lányok is tudják. Melissa nem hajlandó odatartani neked? – Sosem kérdeztem. akik nem követtek el erőszakos bűncselekményt. Jobbára persze hivatásos örömszerzők. Az őrök „Mr. akinek meglátogatására végre elszántam magam. életerős férfi benyomását keltette. Sandmannek” szólították az apámat. és gyógyfüveket ígért nekik a kertjéből. szobáját és műhelyét. . de azután már kellemesen múlathatod az időt. fejezet A rendőrök csapata a bentlakók ellen játszott. most pedig a krikettpályát sétáltuk körül kettesben. – Ne légy nevetséges. szándékosan mutatkozol ilyen levertnek. – Rendes fickók – áradozott róluk boldogan. – A kertészkedés persze sokat segít. bár átkozottul hideg a medence vize. mintha privát mennyországba került volna. Bejutni persze korántsem könnyű. Úszom is egy keveset. ahol hajómodelleket készített. Dolgozunk valamennyit egy közeli gazdaságban. láthatóan mindnyájukat elbűvölte – feleségük hogyléte után érdeklődött. Csak javasolni tudom. – Már azt hittem. a rabok mindössze 42-t. börtönben vagy. Nick. Felnevetett. Nem törődnek itt semmivel. együttérzéssel hallgatta a gyermekeik vizsgáiról szóló beszámolókat. Egészen másmilyennek képzeltem a börtönt.

hogy túlságosan nagyban gondolkodom. Csalásért és az isten tudja. – Nos. Istennek hála. – Az is elment. Mindig is ilyen hatással volt rám. Örült. Nem lehet túl okos. mintha csak helybéli földesúr lett volna. – Rendes emberek – mondta apám. hogy találkozhattak velem. hogy megemlítse a kitüntetésemet is. igaz? – Bűnbánónak tűnt a hangja. ez az! – Ez utóbbi egy szépen sikerült ütésnek szólt. – Való igaz. és egyetlenegyszer sem említette megválaszolatlan leveleit. Igen. Kifejezték. ők pedig a bérlői. apa. miután továbbindultunk. és ide telepedtünk le. mivel töltöd az idődet. és fizetőképes lettem volna. amely után hiába rohant a rendőrválogatott egyik tagja. szégyenkeztem és szorongtam. hogy nem is fekhet le vele. – Az az én bajom – tette hozzá –. és nem maradt pénz a követelések kielégítésére. – Átkozottul ostoba voltam. Felnevetett. Én eközben esetlennek éreztem magam. ahogyan a bukméker kihelyezi a téteket – nagyobbrészt hamisnak bizonyultak. – Az ütőjátékos – mutatott felé apám a szivarjával – három évet kapott számítógépes csalásért. ha lenne kedved elutazni Bernbe… – Nem. míg a biztosítási kötvények – amelyeket úgy árult más cégeknek. – Beszéltem neki a Sycoraxról. Nick. mi mindenért tartóztatták le. . he? Ne aggódj. nem igaz? – Te sem voltál az – jegyeztem meg. Nick. nem jelenti. mintha ez lenne a legszokványosabb dolog a világon. Ami azt illeti. noha nem szántszándékkal. hogy büszkeségtől dagadva bemutasson az egyik börtönőrnek és családjának. Az őr családja láthatóan hálás volt. hogy eljöttem. Pillanatra megállt. – Hát persze.– Az én exeim mindig megtették – vonta meg a vállát. Nick? – Az újrakezdéssel. Biztosítótársaságot vezetett. Apám külön gondot fordított arra. jobbára. – Csak mert a nő nem tud együtt élni a férfival. Sosem szeretted a pénzügyeket. Találtál helyette másikat? – Egy időre. amiért apám észrevette őket. ha hagyta magát elkapni. mennyire örülnek. – Elmosolyodott. Volt egy jó kis tervem. Svájcban befektetni az irániak pénzét. Találtunk két széket egy óriási tölgy árnyékában. – Egyetlen év – ábrándozott –. Az Úr e tekintetben igencsak kegyes volt hozzánk. van épp elég nő ezen a világon.

Visszadobtam a labdát a legközelebbi mezőnyjátékosnak. Na. – Ennyire fáj? – Nincs komolyabb gond. anyád nagy kedvencét. de biztos. viszont sikerült találnia egy amerikai jachttulajdonost. – Azt hittem. aki lefestette azt a Matisse-t. bár ez nagyon is szokványosnak számított apám társaságában. hogy nem vitte semmire. – Nick. mint a kefekötő! Megfizetteti veled a felszerelést? – Ahogy kell. Jártál már a házában? – Nem. Annyit vedel. ha valaki megeresztene egy telefont a Scotland Yardnak. A homlokát ráncolta gondolkodás közben. de ízlése. A vén rabló gazdagabb Krőzusnál. mindegy. és részletesen be kellett számolnom arról az éjszakáról is. Ugyanaz. hogy George Cullennél találtam menedéket. Apám megborzongott. – George eladott néhány Dawsont – magyarázta apám. apám szomorúan mért végig. hogy Dawson egykor a család barátja volt. hogy George házában ma is találni jó néhány Dawsont. amikor lopott francia rádiókat csempésztünk. – A föld körül is? – kérdezte kétkedve. amelyik a hamisításokra szakosodott? Nem tudom. kár. ha emlékeztetik rá. . egyszerűen csak nem szereti. Micsoda lövés! – A labda egyenesen felénk repült a pálya felett. ahogy nem voltak eredetiek se. – Apám kuncogni kezdett. nem tisztességes úton jutott hozzájuk. Megvan még az a nyomozócsapat. Persze nem nagy fenyegetés George számára. Nick! – Láthatóan csalódást okoztam apámnak. a rendőrök rángatták ki az ágyából. aki semmit sem imádott úgy. az sose volt neki. hogy apám londoni irodájában két Dawson is függött a falakon. mindkettőn gyönyörű vitorlás hajók szelték a tajtékos hullámokat. – No persze. mint a bazári alkut. csak kérdezd meg Montagu Dawsonról. – A föld körül is – feleltem konokul. – A festményeket egy okehamptoni fickó készítette. Nagy tehetség. aki előtt meglengette a mézesmadzagot. azt pedig végképp nem szeretné. – Na.Remek mókának találta. szóval George egyik hamisított Dawsonja rossz kezekbe került. Vitorlázni még tudok. amikor le kellett hajolnom érte. ugyanakkor emlékeztem arra. a vén csibész már évekkel ezelőtt meghalt. – A festőről? – Értetlenül álltam a felvetés előtt. „ – Kísérteties hely. és hivatalosan az ügyet sosem zárták le. azután összerezzentem a fájdalomtól. Műanyag bútorok és zenélő bárpultok. Megállítottam a lábammal.

bárcsak én is hoztam volna valamit. félrehajította a csikket. – Múlt héten Harry Abbott is itt járt. – Azt tudod. mert el kellett mondanom valakinek. – Azt hittem. Végzett a szivarral. A lelke mélyén megmaradt sivatagi rablónak. Időközben nyilvánosságra hozták a pontos dátumot is. Hiányzott. Nick. a norfolki hétvégéről. úgyis tudsz mindenről – próbáltam megkerülni a kérést. és nem szóltam. és az úgy füstölgött a pázsiton. Szórakozott pillantást vetett rám. Apám nagy örömét lelte Harry Abbott ajándékában. – Kérlek. végül az eljegyzés és a közelgő esküvő híreiről. túl elegáns és kifinomult.Egy hosszú pillanatra mindketten elnémultunk. telefonált Angela lakására? . egyszerűen. Nick? – Harrynek inkább tartania kellene a száját. Azt mondod. hogy Kassouli felültetett. végül mégis megtettem. amelyre még a kék rabruha sem cáfolt rá. hogyan működik a világ. ugye? Egy pillanatig nem reagáltam. Néma csendben hallgatott. a párizsi anglikán templomban megy hozzá Bannisterhez. Figyeltem a krikett játszmát. túlságosan előkelő és becsvágyó. Kemény fából faragták a nyavalyást. A szivarfüst felszállingózott a tölgyfalevelek közé. Így hát elmondtam neki. így hát azon kaptam magam. – Azért csak mondd el – biztatott mosolyogva. – Honnan a pokolból tudsz te erről. hogy mesélek apámnak a londoni találkákról. Angela a következő hétvégén. de képtelen voltam meggyőzni magam. Mást is elmondtam az apámnak. Apám nyugodt és magabiztos benyomást tett. akár egy frissen odahullt repesz. és azt kívántam. Iszonyatosan hiányzott. Megdörzsölte az arcát. Valaha én is üzleteltem Kassoulival. azután egyenesen a szemébe néztem. – Újra háborúzol. apa? Felsóhajtott. – Nick! Engedj meg nekem valamit. Beszéltem neki Mulderról és Jill-Bethről. a kis hálószobában töltött éjszakákról. hiába a bostoni feleség meg a Savile Row öltöny. Nem akartam előtte Angeláról beszélni. hogy jobb lesz nekem nélküle. Szüntelenül azt mondogattam magamban. hogy nem nekem való. Bannisterről és Kassouliról. de azt nagyon is tudom. – Ez a Kirov lány. Talán nem vagyok képes elkormányozni egy hajót a hurrikán közepén. Elmondott rólad egy-két dolgot. – Felültetett? Beleszippantott a szivarjába: – Mondj el mindent.

hogy azt higgye. Vagy magától Kassoulitól. igaz? A lány tudta. Egyszerűen csak kapóra jöttél nekik. és gondoskodott róla. – Talált. – Miért tehette? – El akart érni. – Mulder – mondtam ki a nyilvánvaló igazságot. elrepített az Államokba. kitől kapta. amikor te is tehetted volna. a napfény megérinti a még mindig dühös. Olyan pillanathoz értünk.– Igen. Apám szánakozó pillantást vetett rám. s a vihar által okozott károk végre láthatóvá válnak. megtalálta az árulót a csapatában: téged. Nick. mérhetetlenül ostobának éreztem magam. – Azt a fényképet. hogy Bannister biztonságban érezze magát. Akkor miért vállalta a kockázatot. A raboknak ötvenhárom találatra volt szükségük a győzelemhez. Tudatni akarták Bannisterrel. És mindeközben az igazi bűnös meglapult és várt. Ahogy végiggondoltam apám szavait. nem igaz? Az egész összeesküvés lényege viszont az. hogy te legyél Kassouli embere Tony Bannister csapatában. – Ki vette el azt a magnófelvételt? – Mulder. mint amikor a tomboló orkán után a felhők szétfoszlanak. – Hát persze! Azt akarták. Tettek néhány látványos kísérletet a szabotázsra. Miért? Üdvrivalgás harsant. Mulder nem mondta meg. És szerinted kitől tudta meg ez a Mulder. – Látszólag azt akarta elérni. hogy Bannister nem tudhat arról. süllyedt. de már lenyugvó tengert. hogy sikerült befűzniük. hogy te Kassouli embere vagy. hogy merre talál téged és Jill-Beth Kirovot Dartmoorban? – Jill-Bethtől? – Még most sem akartam elhinni az igazságot. mi másért? Megrázta a fejét. Ezért paliztak be. Tudatni akarták Bannisterrel. – Valaki elküldte Muldernek a képemet is – mormoltam halkan. – A Kirov lánytól. Hogyan találkozott Bannister Mulder-rel? – A felesége fedezte fel. hogy a nyomok ott maradjanak Angela rögzítőjén. hogy egy követ fújsz velük. Azt akarták. ezért habozás nélkül bevetettek. és ehhez már csupán nyolc hiányzott. . hogy megmented Muldertől. hogy üzenetet hagy Bannister barátnőjének a rögzítőjén? Csak egy lehetséges válasz létezik. Nick. amelyiken ott pózolok Kassouli Cape Cod-i házában. amint az egyik bentlakó ütőjátékos eltalálta a labdát. de csak olyankor. Nagy becsben álltál náluk.

hogy elárultad Bannistert. – És Mulder azért vert össze. Sosem voltam olyan agyafúrt. – De hát Jill-Beth magával is hozta! – tiltakoztam. – Ne hibáztasd magad. majd azonnal válaszolt is rá. de miután látta. amikor Kassouli felajánlotta azt a négyszáz lepedőt. Mégis. hogy a Sycoraxon tartod a száz lepedőt. – Magam láttam. hogy téged is beszervez társnak Mulder mellé. És miért? Mert a gazdag emberek hálája könnyen készpénzre váltható. Kassouli talán azt remélte. egyszerűen felültettek. Gyermekkorunkban gyakran folytattak vérre menő küzdelmeket a társasjátékokban. nekem sikerült csökkentenem a másik század vérveszteségét. mégpedig a föld leghitványabb söpredéke ellen. hogy egy világklasszis csaló átvert. Nick! Kassouli sokkal nagyobb tétekben is játszott már. mint annak bizonyítékát. – Valószínűleg fotósfelszerelés volt nála.– Ami persze csak szerencsés véletlen – tette hozzá apám. mennyire unalmasan tisztességes vagy. – Kassoulinak? – És ki győzte meg Kassoulit arról. az emberek mégis hajlamosak azt hinni. – Ott ültem. nem? – De hát a szóbeszéd szerint Mulder segédkezett a gyilkosságnál! – Kinek áll érdekében ilyen szóbeszédet terjeszteni? – kérdezte apám türelmesen. ehelyett azonban belebotlott a haverodba meg a magnójába. Csakhogy én továbbra is rosszul éreztem magam. hogy bizonyítsa Bannister iránti hűségét? – Elképzelhető. Drága Nick. – Amit Mulder bizonyára elvett volna tőled. Ne legyen bűntudatod amiatt. Hiányzott belőlem a kifinomultság. miközben a másik század vért izzadva igyekszik az oldalukba kerülni. mint az apám vagy a testvéreim. . És akkor most tegyük fel a kérdést. Gyilkosságért legfeljebb húsz lepedőt szoktak fizetni. hogy elterelje Bannister figyelmét. Mit gondolsz. bábuként mozgatott. kinek dolgozik Mulder? – Kassoulinak. amivel le akart fényképezni téged azzal a Kirov lánnyal. hogy a lányát meggyilkolták? – tette fel apám a kérdést. – Meglátta az arckifejezésem. és egyre ostobábbnak éreztem magam. hogy a nagyobb összeg valahogy komolyabbá teszi az egészet. miért követette a hajódat azon az éjszakán? Alighanem azt gondolta. Csak egy istenverte bolond ront neki egyenesen az ellenségnek. miközben én csendben ültem és veszítettem. Én már abban a pillanatban gyanakodtam volna. Kerek százezer dollárt. – Mulder. ezért is csalt el Amerikába.

– Nem. Kassouli esetében a munkahelyek és befektetések felett. csak túlságosan vak voltam. Ha meg akarod akadályozni a forradalmat. – De hát Kassouli nem is tudja. se halottkémek. Tudtam. ez pedig annyit jelent. amikor Jill-Beth felsikoltott. – Távol mindentől – értett egyet apám. a gáncsnélküli lovag. – Nem a tisztesség. szerinted. én pedig azt hittem. Nick. Az igazság mindvégig ott függött az orrom előtt. hogy az apámnak igaza van. én pedig megpróbálkoztam az utolsó. reményvesztett kísérlettel. az igazság vagy a szeretet kormányozza. hogy észrevegyem. csupán előre eltervezett színjáték résztvevője voltam? És én. Magamban szitkozódni kezdtem. Szóval éjszaka. Yassir Kassouli véghez fogja vinni a bosszúját. éppen olyan tökéletes. semmi. se olyan szemtanúk. meddig hagyna Yassir Kassouli életben? – Megérintette a karomat. és az éhes szájak száma percről percre növekszik. hagytam magam átvágni. Nick. Lassan újra elindultunk a kerítés mentén. Részedről vége a történetnek. de nem láttam a mérkőzést. de az útirányt Mulder határozza meg. Akárhogy is – vonta meg apám a vállát –. A világot hihetetlenül könyörtelen emberek irányítják. amivel az uralkodók tömik a nép fejét. – A világ kemény hely – szólalt meg halkan az apám. – Nem lesz holttest. be kell tömnöd valamivel ezeket a szájakat. akik nem Kassouli emberei. – Mikor megy a buszod? – kérdezte apám. A jachtmagazinok szerint immár hivatalosan is Fanny Mulder lett Bannister hajójának navigátora. hogy szigorú ellenőrzést gyakorolsz minden morzsa felett. Ezek csak olyan fogalmak. se rendőrkutyák. – Csak én fogok tudni róla – tartottam ki. Apám nem válaszolt. A Wildtrack kormányánál maga Bannister áll majd.– Pokolba az egésszel – mordultam fel. hogy a lányát megölték! – Talán mégis tudja. – Ötkor. – És Bannister esetében? . Mindig is értett ahhoz. Talán Mulder egyszerre zsarolja Bannistert. mint amilyennek tervezték. A krikettpályára meredtem. Talán Mulder birtokában van a bizonyíték. Mulder meg akarja erőszakolni. és kap fizetséget Kassoulitól. Kassouli szempontjából ez a tökéletes megoldás. – De ki hinne neked? Ha valóban veszélyt jelentenél. Búcsút mondhatsz Bannisternek. hogy a torta rendkívül kicsi. hogy átlássa a dolgokat. akik tudják. – Végez vele a tengeren – csóváltam meg a fejem.

– Nos. Tommy Sandman visszanyerte a régi formáját. ha a helyedben lennék. azután feleségül venném. Mondhatjuk úgy. – Mi lesz Piersszel és Amandával? Megálltunk a börtön kapujában. beáztatnám őket a legdrágább parfümbe. Feltartottam a tenyerem. ami nem tarthat túl soká. hogy az. – S mindezt komolyan is gondolta. legkedvesebb fiam. ugye? Túlságosan megkönnyítettem az életüket. – Te akkor is más vagy. – Nem hibáztatlak érte. de még rácsot sem. csak a borsóföldek között nyílegyenesen haladó országutat. Nick. kivárnám. amivel a cserkészeknél megetettek. – Maradt némi pénzem. Nick. És délnek indulok.– Rosszul nősült. hogy a tulajdon gondatlanságának lesz az áldozata. Tedd őt a magadévá! – Nekem ott a Sycorax. Elmosolyodott. Szerinted ez igazságtalan? – Persze. amíg elözvegyül. mi a terved Angelával? – Mit tehetnék? Hétfőn férjhez megy. Nem láttam őrt. azután a lába elé szórnám valamennyit. A nyavalyások nem vittek el mindent. – Soha nem is hittem. Nick. – Egy rövid pillanatra a vállamra helyezte a kezét. amelyet elborítottak a bőrkeményedések a hetek óta végzett tisztességes munkától. igaz? Talán még most is ezeken rágódsz. ráadásul gondatlanul el is vesztette a feleségét. – A jó öreg Nick. Minden szép nő arra vár. – Délnek hajózom – tartottam ki. – Miért ne? – kérdezte sértődötten. – Találkoztál mostanában a testvéreiddel? – Nem. – Túlságosan megkönnyítetted az enyémet is. Pierre-en? Megráztam a fejem: – Tengeribeteg. hogy elvihetik. – A helyedben én felvásárolnék minden orchideát Párizsban. Nem igazán kedves emberek. – Majd felülök egy gépre és meglátogatom őket – feleltem. – Rengeteget tehetsz! – élénkült fel apám. hogy valaki a magáévá tegye. Felnevettem. Befaltad mindazt a sületlenséget. – El akarok jutni Új-Zélandra. – Az is pénzbe kerül. – Gyengéden elmosolyodott. – Akkor. . – Meg tudok élni. Vállat vont: – Angela is részt vesz a St.

Együtt vitorlázhatnánk a trópusi tengereken. és zsebre vágta a kitüntetést. annyit biztosan. – Majd betetetem az igazgató széfjébe. – Arra gondoltam. – Elmosolyodott. erről már olvastam valahol. de neki adtam azt a valamit. – A kis hajókon semmi sincs biztonságban. – Ha te mondod. A kitüntetésemet tartotta a kezében. Esetlennek és darabosnak éreztem magam. A kerekek által felvert por rászitált a növényekre. – Átfordította a kitüntetést. A busz széles kört írt le a kapu előtt. kifizettem a viteldíjat. azután jókora porfelhőt kavarva megállt. ami mindennél nagyobb örömet okozott neki. – Ebben is tévedsz. – Hát persze. – A bronz azokból az orosz ágyúkból való. – Ha semmi mást nem tanultam az elmúlt néhány hónapban. Azzal nyugtattam magam. azután szorosan összeölelkeztünk. hogy magamnak kell megfizetnem érte. Néhány késve érkező látogató . Néhány pillanatig haboztunk. hogy önkéntelen gesztust teszek. és látta. Tenyerével végigsimított a vérvörös szalagon. pedig nem lehetett így. – Kapkodva letörölte könnyeit. apa – búcsúzkodtam. amelyeket még Szevasztopolnál zsákmányoltunk – tettem hozzá. – Jó lenne. és láttam. – Próbáltam tartózkodni attól. hogy könnyek szöknek a szemébe. hogy magammal hozzam a dobozkát. Felkattintotta a dobozt. és leültem hátra. ha ezt az életet akarom élni.– Ha valaha bajba kerülnél. Nick. hiszen vettem a fáradtságot. Felléptem a buszra. hogy a hátoldalán belegravírozták a nevem a fénytelen bronzba. – Akkor vigyáznál rá helyettem? – Igyekeztem szokványos színezetet adni a kérésnek. – Persze. Nick. merre jársz? – Persze. Talán nem hoztam apámnak szivart vagy bort. Kotorászni kezdtem a zsebemben. – A busz feltűnt a hosszú földút végében. – Jó magaviselet esetén egy év múlva kint lehetek. hogy bármiféle érzelmet nyilvánítsak. és elővettem a kis lapos dobozt. Megírod majd. Nick… – Nem! – tiltakoztam sietve. – Azt hiszem. Apám odaállt az ablak alá. – Biztos vagy ebben? – Úgyis csak elveszteném. te talán vigyázhatnál erre – szóltam nehézkesen. – Még találkozunk. – Talán meglátogathatnálak.

hiszen azokkal különleges viszonyt ápolt. szívesen találkozna velem. és . a rekeszfalra. George nem törődött a helybéli rendőrséggel. A levél Micky Hardingtól érkezett. a hajába virágszálakat tűztek. hogy a sztori végleg kifulladt. Egyiket a kormányállásból lehetett működtetni. két fekvőhelyet és elektromos kabinvilágítást építettem be. de odaadta őket. amint a sofőr feljebb kapcsolt. a londoniaktól azonban nagyon is tartott. Izgatottan bontottam fel. Párizs! Orchideák! Parfüm! Csábítás! Aki mer. de nem maradt egyetlen bizonyítéka sem. George talált nekem egy rövidhullámú rádiót. Kivágtam a fényképet. Az elkövetkező néhány napban megpróbáltam befejezni a Sycoraxot. Ha majd Londonban járok. Eltűnődtem. – Nick. Sajnálta. azután az ajtó sziszegve összezárult és a busz görcsös erőlködéssel megindult. George zsörtölődve ugyan. Megtettem a kötelességem. miért aggasztja ennyire egy ilyen apró stikli. amiért megkavarta a dolgokat. Integettem. – Nick! – Alig hallottam a hangját a motorzajtól. – Tommynak nem lett volna szabad beszélnie a Dawsonokról. Felcsavaroztam a barométert a térképasztal fölé. noha ő természetesen Párizsban maradt. Baptista lelkész apja mondta ki az áldást a boldog párra. Ragaszkodtam a két kézi fenékpumpához. az nyer! A busz felgyorsult. Az ara gyöngyfehér selymet viselt. amelyeket szívesebben használtam. Megpróbálta volna megszellőztetni a Kassouli ügyet egy másik lap szerkesztőjének. s csak később jöttem rá. de látnia kellett. További víztartályokat. félig arra számítottam. azután összegyűrtem és kihajítottam a dokkban összegyűlt szeméthegyre. A fogaskerekek megcsikordultak. Apám néhány pillanatig lépést tartott velünk. Bocsánatot kért. Felépült. azután apám alakja végleg beleveszett az örvénylő porfelhőbe. hogy a londoni rendőrség még akkor is gőzerővel kereste a hamisítókat. és az efféle hír semmit sem ér bizonyítékok nélkül. egy órán át tartogattam. Megtartottam az olajlámpásokat. a másikat a kabin belsejéből. ahogyan az olajjal működő navigációs fényjelzők is a szívemhez nőttek. hogy Angela írt. írta. amelyet a jobb oldali priccs feletti polcon helyeztem el. Tartozom neki egy-két korsóval. Rita asztalán Londonból érkezett levél várt.kapaszkodott fel a lépcsőkön. Angela mosolygott. Kedden a The Times fényképet közölt Bannister párizsi esküvőjéről. hogy nem ütött be a sztori.

mellé akasztottam a használtan vett kronométert is. Leszigeteltem és lefedtem a kéményt a beszivárgó eső ellen. és elvesztette az árbocát. ez pedig azt jelentette. és külön büszkeséggel töltött el. Két francia hajó következett. nyirkos napból. ezért északnak. és futott döbbenetesen jó időt a Grand Banksig. Nick. hogy minden útvonalat újra be kellett járnom. A módszer legalább olyan remekül működött. de napnyugtára végeztem a munkával. Akadtak olyan nagy eltérések. hogy nincs igazad. milyen hibák rejtőznek még a tájoló tűjében. hogy találkozzam Melissával. hideg légtömegek fodrozták a Csatorna vizét és ígértek viharos szeleket az Atlanti-óceán északi felére. és rászögeztem az átlátszó fóliába csomagolt korrekciós kártyát a térképasztalra. Voltak idők. A kabin fűtését régi. hogy tovább játszadozzak a mágnesek elhelyezésével. Olvastam. – Meg fogják ölni Bannistert – közöltem kertelés nélkül. A szekrényekben halmozódni kezdtek a tartalék alkatrészek. bújócskát játszottunk a nyirkos bokrok között. majd minden irány esetében feljegyeztem a tájoló eltérését. Kivitorláztam a bójákkal gondosan körberakott csatornába. Ezt követően ragaszkodtam ahhoz. s miután a Sycorax soha nem ismert mást. ami a precíz mérések miatt moccanatlan víztükröt követelt. és elvittem a gyerekeket a Holland Parkba. és belegondoltam. és várja az erősebb szeleket. hogy sikerült szereznem vadonatúj kereskedelmi lobogót is. Aznap este elvittem koszos ruháimat a mosodába. Másnap Londonba utaztam. amelyek megkövetelték. . ám Cape Race-től keletre a hajó oldalra borult. kivételes örömmel szereltem be az öntöttvas monstrumot. hogy kis szerencsével a következő mosásra már a hajó fedélzetén kerül sor. keletnek és nyugatnak hajóztam a Sycoraxon. amikor minden jachton ilyet használtak. amelyet a motor és a tűzhely fémjének vonzása okozott – bár továbbra sem tudtam. ahol apró mágnesekkel nagyjából kompenzáltam a tájoló eltérését. – És ő nem hallgat rám – tettem hozzá. mint bármelyik elektromos mosógép. hogy kihasználják a kedvező légmozgásokat. Nem kedvezett az idő a tájoló beállításához. ahol vízzel és mosóporral feltöltött szemeteszsákot használok majd erre a célra. de végül sikerült előnyt kovácsolnom egy komor. – Biztos vagyok benne. A kánikulának nyoma sem maradt. délnek. hogy Bannister Cherbourgban tölti nászútját. szilárd tüzelésű kályhával oldottam meg. A ciklonok heves széllökéseket hoztak. Egy itáliai csapat indult elsőként. Az első merész kísérletezők elindultak Cherbourgból.

te nem rendezel ámokfutást a fagyasztott kaják között. – Nem segítené – értettem egyet. amikor levelet írtam Bannisternek. Nick. nem szenvedek semmilyen háborús traumától. – Nem arról van . amikor az ember még arra is kész megesküdni. – Felkacagott. – Ne légy ilyen. hát tévedsz. amelyeket a Bannisterhez hasonló személyiségek óhatatlanul magukhoz vonzottak. Írtam richmondi házába. Hajlandó lennél elhinni nekem. Nicholas. – De azért telefonálnál Bannisternek? Rád hallgatni fog. beleértve meggyőződésemet. – Hívd fel! – kértem. de… – Vállat vontam. A leveleimet nyilvánvalóan besorolták a többi őrült iromány közé. – Nem vagyok őrült. a produkciós cég irodáiba. – Az isten szerelmére. Még csak nem is kedvelem Bannistert. hogy az én szempontomból tökéletesen kielégítő megoldás lenne. – Tony már nem hallgatna rám. amelyért – ebben egy pillanatig sem kételkedtem – el fogja szenvedni a büntetését. Különben is. Remélem. hogy sosem fog félrelépni. mit csinál. – Ebben nem kételkedem. hogy Mulder Kassouli embere. és azt mondani Tonynak. kedvesem. ha odaveszne a tengeren? Mégsem vagyok képes elviselni a gondolatot. ha hatalmamban áll megakadályozni. hogy nem bízhat Mulderben. és nincsenek rémálmaim. és a biztos halálba navigálja a Wildtrackel. de kétségkívül lojális Tonyhoz. Nick. hogy megöljék! Különösen nem akkor. ha tömeggyilkos lenne az apjuk. a tévéstúdiókba. nem igaz? Tony pedig bizonyára beleesett abba a házasság utáni sokkos állapotba. Hozzáment ahhoz a szörnyűséges tévéproducerhez. mert nem volt semmi bizonyíték arra a bűnre. míg egy napon lövöldözni kezdenek a zsúfolt szupermarketben. hadat üzentél neki! Biztos vagy benne.– Aligha meglepő. Megszegtem Abbottnak tett ígéretem. Nick. egy pillanatig se hinne nekem! Fanny Mulder talán nem a társaság szíve csücske. ha azt mondanám. Melissa! – Egy pillanatra lehunytam a szemem. Azért írtam. akik teljesen normálisnak tűnnek. Melissa. hogy sikerült magad mögött hagynod a Falkland-szigeteket? Naponta olvasni a lapokban olyan vietnami veteránokról. nem igaz? Amennyire tudom. Mondd meg neki. – Komolyan beszélek. Aligha segítené Mands és Pip előmenetelét. hogy fordítson hátat annak a versenynek. kész vagyok bolondot csinálni magamból. Elmondtam Melissának mindent. Én is írtam neki. Próbáld meggyőzni valahogy. Melissa körbefuttatta karcsú ujjait a borospohár peremén. de ha azt hiszed. – Megcsóváltam a fejem. Melissa. Az a nő aztán tudja.

hogy Bannister meghaljon? Tetőtől talpig végigmért. – Nem fogok bolondot csinálni magamból… – Azt akarod. Kenj rám mindent. Megingott. kérlek. hogy felhívjam-e Tonyt a kedvedért. és elnézést kérek érte. hogy el akarom hagyni Angliát. Nick.szó. illendő volna részemről. nem? Rágyújtott egy cigarettára. De nem ígérem meg. – A titkárnője biztosan elárulná – felelte óvatosan. George . ha gratulálnék a házasságához. – Ha visszavonod ezt a nagyon lovagiatlan fenyegetést – jegyezte meg epésen –. – Láthatóan élvezte a taktikai győzelmet. de te akkor is megígérted. – Nem vagyok hajlandó beszélni azzal a feltörekvő kis ribanccal. egyszerűen csak szeretnék jól aludni éjszakánként. hogy mindenáron lovagias vagy tisztességes akarok lenni. nem igaz? Neki. telefonáljak-e Tonynak. de végül a biztonság mellett döntött. – Akkor most mit fogsz csinálni? – Van már munkám – feleltem –. Nick. – Összevonta a szemöldökét. akár a vérszagot érző cápák. hogy szerinted az egész baromság. – Olyan színpadias az egész. – Akkor hívd fel. – Visszavonom a fenyegetést – bólintottam –. – Mennyire gyűlölöm. – Azt csak ki tudod deríteni. és mondd el neki. – Nem állt szándékomban közölni Melissával. amikor így eljátszod a fehér lovagot. – Tudom. akkor megfontolom. Arra emlékeztet. kedvesem. Tudtam. hogy fontolóra veszem. – Másrészről viszont. hogy meghibbantam. hogy beszéljek Johnnak rólad és Bannisterről? – Nick! – Megteszem! Ezen elgondolkodott néhány pillanatig. és mindig is az volt. ha ezt akarod. hogy Mulder Kassouli embere. miután összeházasodtunk. elfintorodott koszos nadrágom és gyűrött ingem láttán. Én pedig megígérem. hogy átadod az üzenetet. De akkor is. az ügyvédei úgy cirkálnak majd a hajóm tatja körül. hogy ennél jobban nem fogja elkötelezni magát. a hajóiparban. – Azt akarod. Ha így teszek. Azt az üzenetet. – Akkor hívd fel – ösztökéltem. milyen nyomorúságossá tetted vele az életemet. – Köszönöm. Mondd azt. meg annak a közönséges kis fruskának. melyik hotelben szállt meg.

Akkor most már rendes címed is lesz? Kitaláltam a plymouth-i címet. túl a Breakwateren. hogy nem létezik Institute Road 17/B. a gyógyszerek… – Rendben! – vágott közbe. és valahogy úgy éreztem. Újabb busszal jutottam el George műhelyéhez. Esni kezdett. mintha Hamoazenál sorban álltak volna a jachtok. Mégis úgy éreztem. elvitorlázom a Drake-sziget mellett. Mire rájön. hogy egészségileg alkalmas lennék rá. hogy valószínűleg nem. addigra már rég távol járok. hogy elutazom Franciaországba. hogy újra lehorgonyozta a halászhajót a Sycorax közelében. azután pedig eloldom a köteleket. A busz olcsóbban elvitt. – Végre visszakaphatom a dokkom – jegyezte meg. a bóják. Felragasztottam Piers és Amanda fényképét a navigációs asztal fölé. hogy megmentsem az életét – leszámítva azt. és úgy döntöttem. a mentőcsónak… – A régi csónakomat Bannister házánál hagytam. vajon Melissa felhívja-e Bannistert. George. hogy megpróbálja felhívni Bannistert. – Hétvégén még nem mész el. amíg sikeres jachtügynök lett belőlem. majd Ushant mellett végig a francia partok mentén. hogy bekerülhessek a javítóműhelybe. – Hétfőn vagy kedden indulok. – Akkor nem hajózol bele a naplementébe? – Nem – feleltem. azután visszabuszoztam Plymouth-ba. amivel megelégedett. a Sycoraxot méregette. Lementem a Sycorax kabinjába. – Nagyon helyes. és odaállok elé.Cullennek végzett alantas munkámat addig színezgettem. te meg nézz körül az üzemben. soha többé nem látom viszont. ám drágább utazásra sarkalljon. akinek a munkásai már eltávoztak hétvégére. amire szükséged volt? – Még kellenének az ütközőpárnák. vitorlavarrótűk. Inkább azon tűnődtem. Láttam. a zászlórúd. és készítettem magamnak egy csésze teát. hogy gyorsabb. amíg viszontláthatom őket. és már nem volt Angela. A konfrontáció . hogy három-négy napon belül készen állok. hány hónapnak kell eltelnie. néhány tartalék alkatrész. azután ki a nagy ismeretlenbe. – És üzemanyagszűrők. és ez láthatóan elégtétellel töltötte el Melissát. – Megvan minden. ugye? – kérdezte. és megpróbáltam nem gondolni rá. – Nem vagyok benne biztos. mint a vonat. – Akkor én most hazamegyek. Úgy számítottam. vagy legalábbis hajlandó lesz elgondolkodni a lehetőségen. mindent megtettem azért. Még egyszer Melissa ígéretét vettem.

mielőtt elindulok a Sycoraxszal a világ végére. Amikor Melissa megkérdezte. és üresnek tűnt nélküle az egész életem. Valahányszor menteni próbáltam Bannistert. nekicsúsztam a falnak. Az ablak és az eső függönye mögött a telefon kitartóan csörgött. amint kikászálódtam a partra. s a hátam görcsbe rándult a fájdalomtól. A zsebemben tartottam az udvar külső kapujának kulcsát. majd felfigyeltem rá. ezért azzal próbáltam felszítani a várakozásomat. a vízcseppek sustorogó pattanásokkal verődtek vissza a kockakövekről. A vitorlásszezonnak vége lesz. Azzal nyugtattam magam. hogy George lezárt irodájában megcsördült a telefon. mert egyedül ily módon maradhattam kapcsolatban Angelával. hogy megérdemli-e a büntetést a felesége haláláért. Ahogyan nem hinne Melissának sem. de még idejében sikerült elkapnom a Sycorax egyik kikötőkötelét. Az egészet Angeláért tettem. és visszanyertem az egyensúlyom. Az eső egyre inkább nekieredt. A gömbölyű fedőkövek csúszósnak bizonyultak. A Café Sportban vételezhetek friss élelmet. de még így is meghallottam. vagy.persze semmit sem oldana meg. miért küzdök ennyit miatta. Kassouli győzni fog. mire Hortába érek. Minden elszánt mentőakciómmal szerelmem szánalmas bizonyítékát adtam. És csörög. majd összeszedtem még néhány szükséges holmit. hogy az iroda telefonja továbbra is csörög. a tisztességre és becsületre hivatkoztam. ahogyan bizonyosan el is várta tőlem. hogy minden tőlem telhetőt megtettem Bannisterért. Ha akartam se tudtam volna beletörődni a történtekbe. Belekortyoltam a teába. Szükségem volt a tengerre. és sokkal kevésbé lovagias. emlékeztettem Angelát. ami kapóra jön. és még mindig szeretem. hiszen lejjebb szállítja a kikötői díjakat. nehogy . Igazság szerint vajmi keveset érdekelt. pedig az igazság ennél sokkalta egyszerűbb volt. és listába szedtem a legutolsó dolgokat. Megcsúsztam egy tócsán. amíg Angela töltötte be minden gondolatom. És csak csörög. tűnjék ez bármennyire is alávalónak. és felújíthatom a régi barátságokat. hogy élek. Bevágtam a jobb térdem. Odakint szakadt az eső. hogy kitöltsék ezt az űrt. Elmosolyodtam a mohó várakozástól. Képtelen voltam a listára koncentrálni. Tehetek bármit. Ezért nem tudtam nyugodni. A térdem elzsibbadt. hiszen Bannister továbbra se hinne nekem. igazság szerint. kizárólag azért akartam figyelmeztetni Bannistert. Szükségem volt a szelekre és hullámokra. Bannister él-e vagy hal. amint átbicegtem az udvaron. hogy kiteregettem magam előtt az Azori-szigetek térképét. de George sosem merte rám bízni az iroda kulcsait.

– Állítsd meg Tonyt! – Már elindult. – Tudom. – Ó. Felbotorkáltam az emeletre. Tudtam. azután szitkozódni kezdtem. ahogy épületen belülre kerültem. bár átkozottul csökönyös ügyfélnek kellett lennie. hogy nincs riasztó. Leszámítva a kitartóan visszhangzó sziszegést. mit tegyek. cérnavékony hang válaszolt. amikor eszembe jutott a zár. Felállítottam a törött telefont a szőnyegen. Zuhanás közben még sikerült megragadnom az ódivatú telefonzsinórt. hogy a vonal még él. Magamban elrebegtem egy hálaimát Melissa gondoskodó és együttérző lelkéért. Azt mondogattam magamban. ha ilyen későn telefonál. – Én mondtam neki. – Könnyek szöktek a szemembe. Találtam egy gazdátlan fémtartót és bezúztam vele az ablakot. A telefon hangosabban csörgött. Azon keresztül elérhettem a reteszt. A telefon még mindig csörgött. – Sírva fakadtam – közöltem kéretlenül. mire a régi bakelit készülék lecsusszant az íróasztalról. hogy a telefon el fog hallgatni. Kitapogattam a lehullott kézibeszélőt. és elfordultam. – Cherbourgban. hogy burkolata darabjaira törjön szét a padlón. amely tudatta velem. Melissa telefonált. istenem. Kihasználta a délutáni dagályt. – De én Tony miatt. – Halló! – Néma csend. Nick. Magam felé rántottam az ajtó. – Jesszusom! . azután ostoba módon el is sírtam magam a megkönnyebbüléstől. és kapkodva elmondtam egy fohászt. miközben hálát adtam a teremtőnek. hogy valószínűleg csak egy ügyfél kérdez utána George örökké késedelmes munkájának. – Halló? – Nick? – Alig hallható.ellenőrizetlen és főként kifizetetlen telefonbeszélgetést folytassak. hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. amint előresiettem a szobában. mielőtt odaérnék. Betörtem az ablakot Rita irodájának ajtaján. Nem tudom. Lehunytam a szemem: – Hol vagy most? – kérdeztem. – Angela? – Nick. azután megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben. hogy sajgó hátamat nekitámaszthassam Rita íróasztalának. – Én is – felelte Angela.

Az éves árapály-táblázat másik fiókból került elő. én pedig arra kértem. – Keresd a rádióján – mondtam. mert Kassoulinak dolgozol. és leszaggattam a posztereket a falról. amit Rita akasztott a falra. amely széles ívben kelet felé tart az Észak-Atlanti-óceánon. – Meg tudod őt állítani. vagyis Bannister értelemszerűen a legerősebb áramlatot választotta az induláshoz. – Felnéztem a naptárra. Nem volt. hogy lássam. hogy a Wildtrack őrült tempóban halad. Nick. azután beszéltem azzal az újságíróval is. a légnyomáscsökkenésben születő orkánok sodoráramára pályázik. A naptár. Megerősítette. – Mikor indult el? – Pontosan három húszkor haladt át a rajtvonalon. megfakult hajózási térképei. – Helyi idő szerint? – kérdeztem. de nem akartam ennyire otromba lenni. Tudtam. és ő is megerősítette. Brit nyári idő szerint a dagály tíz perccel dél után tetőzött Dovernél. azért akarod őt megállítani. Felvettem a telefont George asztalán. Azt mondja. Bementem George irodájába. ahol a pipa-szurkálók. – Itt vagy még? – Igen. hogy várjon. hogy előtáruljanak a Csatorna ősi. így csupán egyetlen . Azt mondja. – Nick? – kérdezte Angela. Nem sokra mentem vele. Hogy így viselkedik minden friss házas. Kirántottam az íróasztal egyik fiókját. parafa dugók és szabadalmaztatott gyógyszerek között találtam egy régi osztókörzőt. Ott menj be az irodába… – Már próbáltam vele beszélni a rádión. de… – Nem számít.– Melissa nem sokkal utána hívott. A déli szél erőteljes lökései nekicsapták az esőcseppeket a szurtos ablaküvegnek. hogy igazat beszélsz. Felkászálódtam a földről. van-e óra Rita asztalán. Odaléptem az ablakhoz. – Mennyi az idő? – Mindjárt hét óra. hogy elérje Lizardot. amelyen három kiscica terpeszkedett egy rózsaszín takarón. hogy megkapjam a nyári időszámítás szerinti brit időt. – Várj! – Végigfuttattam a rozsdás körzőt George elsárgult térképén. hisztéria az egész. sajátos módon URH rádiókat forgalmazó céget reklámozott. mielőtt az Írország délnyugati partján fekvő Mizen felé fordulna. Ezután északnyugatnak fordul. Nemet kellett volna felelnem. – Taxival menj ki a Chantereyne kikötőbe. Hinnem kellett volna neked. Nick? – Jesszusom. – Elgondolkodtam néhány másodpercet. – Még itt vagyok. – Kivontam egy órát. akit mondtál.

amit megtehetsz. A szél megrázta George ablaktábláit és szétszórta az udvaron a felázott szemetet. – Csak légy ott. Angela. – Én is megpróbálom. nekivetettem vállamat a szélnek. A térképen persze könnyű kijelölni a határokat. – Talán elérhetem őket.helyen állíthattam meg a hajót. mintha egy haldokló szentjánosbogarat próbálnék megtalálni a Tejúton. Találkozzunk holnap Bannister házánál. Délre ott leszek. és már azt hittem. – Figyelj! Repülj Exeterbe. hogy utána találkozol velem és megköszönöd. Bérelj egy magángépet. Egy körző vonásnyit hozzáadtam a kedvező áramlat miatt. ha azonnal indulok – mondtam végül kétkedve. . és a legkevesebb. – Megtennéd. de ezt nem mondhattam ki. – Megpróbálom – válaszolt óvatosan. hogy kompenzáljam a Sycorax kényelmes tempóját. de odakint a csatornán. – Megígérem. Nyolc óra kényelmetlenség a széloldalon. Összébb toltam a körző szárait. ha muszáj. – Az utolsó könyörgésben újra felizzott régi szenvedélyessége. hogy megmentsem a nyavalyás férjed irháját. Jó? Sokáig nem felelt. tedd meg. Megrajzoltam a térképen a kutatási övezet határait. a tömény sötétségben mindez olyan lesz majd. Elenyésző esélyt láttam Bannister megtalálására. hogy a mai éjszaka nem lesz könnyű menet. még azt sem ígérhetem. – Miért? Mert látni akarlak. és úgy számítottam. Betettem magam mögött a törött üvegű ajtót. ám ettől még nem szeghettem meg az Angelának tett ígéretet. hogy hajnali háromra – amennyiben a Wildtrack enyhén kitér északra – Bannister mintegy húsz tengeri mérföldnyire dél-délnyugatra lesz a Bolt Headtől. – Te mit fogsz tenni? – Nem tudom. vissza fog utasítani. de nem mondhattam ki ezt sem. és odasántikáltam a Sycoraxhoz. ami azt jelentette. hogy megtalálom őket. Angela. – Letettem a telefont. Nick? – kérdezte Angela esengő hangon. gondoltam. – Figyelj. – Reményvesztettnek és rémültnek tűnt a hangja. – De ugye megpróbálod? Kérlek. – Megállítod őket? Nem a Wildtrack megállítása okozta a nehézséget. Délről fújt. Mert nekiveselkedek a sötét éjszakának. hogy megpróbálom – hajtottam meg fejem az őrület előtt. azután megrajzoltam a magam kisebb körét. és egyre erősödött. méghozzá hazai vizeken: a Csatornában.

Elvittem George roncsnak beillő halászhajóját az útból. A Sycorax nekiütközött a kikötőgáton túli első hullámnak. mire a Sycorax nekivetette az orrát a szélnek és a víznek. Ezen a módon bármely gáncstalan lovag biztosíthatja magának a csalódást – a királykisasszony csak elsírja magát. hogy legyőzhetetlen és halhatatlan vagyok. Talán azt jelezte. hogy a motor kitartson. A motor végül elindult. Miután kikerültem a folyóról. s kezdtem hozzászoktatni magam a munka gondolatához. miközben előrángattam az orrvitorlát. a kormányos integetett. de addig ki kell tartanom a kormányrúd mellett. s közben bőrig áztam. de hagytam járni a motort is. ám abban a pillanatban ezeket is elfeledtette velem az a vészjósló hang. mit várnak tőle. lemehetek keresni valami jó kis vízálló kabátot. Egy pillanatra megirigyeltem a mai tengerészeket. Próbáltam kibogozni az összetekeredett köteleket. Előrelöktem a gázkart. és oldalt billent a szélben. amelyik a Sycorax motorja felől érkezett. két Wessex helikopter csattogott az öbölben horgonyzó fregatt felé. de legalább biztonságban túljutottam a hullámtörő nyugati peremén. Nagy Moody haladt el mellettem. Milyen igaza van. hogy könnyebben manőverezhessek a hullámtörő gát mellett. Önindító kellett volna. noha a telefonban semmilyen jelét sem adta annak. felvontam minden vitorlát. amikor még sértetlen volt mindkét lábam. De azon az éjjelen ez is csupán sovány vigaszt jelentett. Robotkormány kellett volna. ami beleveszett a szélbe. mert így esélyem nyílt a közelébe kerülni. és a bolondok önként masíroznak be a sárkány barlangjába. A Wembury felől érkező hirtelen és hosszan visszhangzó dörej fájóan élessé tette az emlékképeket. ahol a hideg szelek máris jókora hullámokat támasztottak. télies égbolt feszült. és az otromba jármű szögletes vonalai felidézték bennem azoknak az időknek az emlékét. azután megfeledkeztem az önsajnálatról. Feketére és khaki színűre festett szállítóhajó haladt az Edgcumbe-hegy felé. A hajtómű azonnal leállt. azután mintha ráébredt volna. A nyílt tengeren már magasra nőtt a tengerár. Ezen a nyári estén Anglia felett szürke. ahol még a déli oldalon kuporgó sirályok is szánalmasan festettek. előreveselkedett. amely messzire elhordta a hullámok fehér tajtékját. Beleavatkoztam az életébe. akiknek rendelkezésére állt minden modern felvonóeszköz. hogy . és megfájdítottam a hátam a lendkerék forgatásával. hogy gyönyörű a hajóm. Meghúztam magam a kormányállásban. hogy lenyűgözzem Angelát. és tudtam. s a hitem. Elsiklottunk a sivár mólók mellett. és odakiáltott valamit. Magamban azért fohászkodtam. és tattal előre kitolattam a folyóra. Miután elhagyom Draystone-t. csak azért vállalom ezt a nehézséget. Egy jó pszichiáter kellett volna. beindítottam az elkínzott motort.

Az orvlövész igencsak megkeserítette az életünket. hogy ne tegyek semmit. hajnalra némi nyugalmat. akiket cseppet sem érdekelt. Feltöltöttem a termoszt teával. mert vadonatúj amerikai éjszakai irányzékot használt. Kétségbeesetten aggódott a férjéért. Éjszakára erős szeleket mondtak. amint a Sycorax orra belefúródott egy meredek falú hullámba. Egyikük se tudta.vágyódásunk kölcsönös lenne. csizmáért és vízhatlan kabátért. másrészről igenis bántott. és csak remélni mertem. Eszembe jutott az a másik éjszaka. ami történt. ami csak a trópusi szigetek között barangolt. és féltucatnyi emberünket hazavágta. s a vízpermet végigsöpört a fedélzeten. és láttam. csak hogy értem aggódjon. de a mély hajótőke alkalmasabbá tette a tengerjárásra. hogy a nyomás emelkedik. amikor szintén megmondták. Megborzongtam. rögzítettem a kormányrudat. Senkit sem láttam. Olyan emberek használtak fel a céljaikra. hogyan halt meg Nadeznha Bannister. Megkocogtattam a barométert. egyetlen teherszállító sem akar-e gyufává aprítani. hogy az akkumulátor rendesen felvette a töltést. emlékeztem vissza. bár a hullámok továbbra is hosszan és magasan siklottak a Sycorax alatt. abban bízva. mennyire jogosak a tetteik. Felkapcsoltam az elektromos navigációs fényeket. Most már csak ki kellett töltenem valahogy az esős órákat. mint bármelyik üvegszálas plasztikcsodát. Hiú remény. talán nem rendelkezett kényelmes automata felszereléssel. csak a színük váltott . majd közvetlenül azután újabb légnyomáscsökkenést. ám tudatlanságuk sem gátolta meg őket a könyörtelen bosszúban. Talán az egészet Angeláért tettem. majd lementem pulóverért. miközben én másra sem vágytam. A motor különös bűzt árasztott. URH-rádión felhívtam a parti őrséget. és kiürítettem két babkonzervet a serpenyőbe. megláttam Eddystone elmosódott fényeit a tömör esőfüggönyön át. hogy a pihentetéstől megjavul. hogy tűnjünk a fenébe. és magammal vittem a kormányállásba. Sietősen felkapaszkodtam a fedélzetre. Jobbcsapásra fordultam és megfeszítettem a köteleket. ezért visszatettem rá a burkolatot. ezért újra lementem. teli 50-es géppuskákkal. A zivatar alább hagyott a sötétség beálltával. A főnök rádión odaszólt. Ezért kellett szembeszállnom velük. és két bunker. csakhogy ezzel veszélybe sodortuk volna… Egy szemvillanás alatt visszatértem a jelenbe. A Sycorax a háborgó tengeren is remekül tartotta az útirányt. Összesen ennyi élelmem maradt. sőt megparancsolták. és előrejelzést kértem. és mintha a szélerő is csökkent volna. hogy ellenőrizzem. Volt ott egy orvlövész. Miután besötétedett. A tenger már nem háborgott. ám ezt is felségesnek éreztem.

és ráfordította a reflektorát a nagyvitorlára. mert egy vonással délebbre tért. és éreztem. amely fehéren fénylett a sötétben. kézbe vettem a kormányrudat. a nagyvitorla megrebegett. Elmúlt éjfél. Ugyanekkor a legénység egy . a habzó tajték felett sokszor csak az árboccsúcs háromszínű fényeit láttam. gondoltam. Hamburgból és Felixstowe-ból érkező hajókon rendben tartják az őrséget. amint kedvenc pozíciójában. ha a Sycorax élesen alábukott egy hullámvölgybe. és továbbtört előre. A magas hullámok olykor eltakarták előlem a másik vitorlást. Megláthatta a fényeimet. Meghatároztam a helyzetét. de nem tehetne mást. és szélbe fordítottam a Sycoraxot. nem vettem őt észre. hogy az Amszterdamból. Kinyitottam a faliszekrényt. és ha ehhez káoszt kell okoznom egy forgalmas tengeri útvonalon. Ez a törvény. amelyet időben elővettem a rejtekhelyéről. A fedélzetről jól láthattam a távolban villódzó fényeket. de közéjük számított a 45-ös colt is. Lazítottam a köteleken. A Sycorax magától vitorlázott. hogy megpróbálom megállítani a férjét. Nemsokára koromfekete lesz a víz. Láttam. Tudtam. mire azt gondolhatta. mekkora káoszt képes okozni egy világítórakéta a Csatornában. Nem sok ilyen akadt. A hajó nyugatnak tartott. Próbáltam megítélni a hajó méretét. a szél lanyhult és irányt váltott. de képtelen voltam rá. Ehelyett azt terveztem. És amint a közelembe érnek. viszont megígértem Angelának. s megtudtam. hogy segítséget nyújtson a bajba került tengerészeknek. de elsüllyeszti a Sycoraxot is. ám azután a hajó összekapta magát. A kormányrudat nem kellett bántanom. Bannister bizonyosan nem áll meg. és hogy utol tudjam érni. izzanának a rádiók. a Wildtrack pályájától jóval északabbra láttam vitorlás fényeit. Nem használtam radarhullám-visszaverőt. csak valamivel egy óra előtt. Más jachtokkal nemigen találkoztam. hogy helyet adjon. ám legyen. amelyre nincs is szükség. én jobbcsapáson. Nem tértem ki. mint hogy a megmentésemre siet. hogy egyenesen a közeledő jacht felé tartok. segélykérő rakétákat lövök fel. hogy gyorsan halad előre. ahogyan a Sycorax sebessége megnőtt. háromnegyed szélben vitorlázhatott. hiszen még egy versenyhajónak is meg kell állnia. amelyikben a világítófáklyákat tartottam. Olykor. és minden hajó kivenné a részét a mentésből. ami ugyan megállítaná a Wildtracket. könnyen összeütközhetünk. Mulder és Bannister talán káromkodna. ki kell játszanom a kártyáimat. ha az URH-n hívom. Ő balcsapáson hajózott.ezüstös fehérről ezüstre. tehát nekem kellett kitérnem az útjából. és reméltem. Mentőcsónakok gyülekeznének. majd sötétre. A felhők magukba burkolták a holdat. ha pedig megpróbálok átvitorlázni az orra előtt.

s nem is Bannisteré. Kudarcot vallottam. – A nagy jacht felé közeledő vitorlás. A virradat lassan hömpölygő hullámokat támasztott.másik tagja hívott a 16-os csatornán. és kiéheztem. s a Sycorax árbocai élesen megdőltek. Valaki felháborodottan kiáltott felém. vidáman cseverésző barátokkal a négyes erejű szélben sikló hajók makulátlanul tiszta fedélzetén – időnként maga a . miközben elhaladtunk egymás mellett. Újabb adag teát készítettem. hall engem? Nem Mulder hangja volt. de hát már a kezdet kezdetén is tudtam. azután a szél elválasztott bennünket. A lomhán mozgó tengerről ködfoltok szakadtak fel. s minthogy az nem a Wildtrackre utalt. A reflektort lekapcsolták. átfagytam. A szél most nyugatról fújt. kivehetetlenné tette a vízpermet és a szél robaja. Mintha francia akcentust érzékeltem volna. esett. Észak felé vettem az irányt. de csak lanyhán és unottan. amelyet George térképén felvázoltam. és a sötétben a Wildtrack bármikor elsuhanhatott mellettem. Halálosan elfáradtam. Az éjszaka koromsötéten borült fölém. szemben a Wildtrack haladási irányával. A hajólapát ide-oda verdesett a csapon. A nagy hajótól eltekintve a tenger kihaltnak bizonyult. Teherszállító morajlott el mellettem. lecsorogtak a vitorlarúd alján. A jacht tatlámpája megvilágította a hófehér fartükörre festett Mariette nevet. Még abban sem lehettem biztos. Kivágtam a rothadt részeket. Keleten már kezdett világosodni a látóhatár. és a szél továbbra is egyre enyhült. homályosan kirajzolódtak a felhők csipkés körvonalai. hogy elég messzire jutottam dél felé. Három órára már mélyen bent jártam a keresési körben. Bannister mindenesetre zavartalanul száguldott Lizard és saját halála felé. A Sycorax kormányállásából nem láthattam két mérföldnél messzebbre. és újra dél felé tartottam. Csak imádkozni tudtam. milyen csekély esélyem van a sikerre. de hogy mit mondott. s találtam egy megfonnyadt almát a szekrény mélyén. hogy a hajó tatja mögött haladjak el. Nyugatnak fordultam. amelyet az URH vészjelzéseknek tartanak fent. kifogtam a szelet. hogy láthassam a vitorlára festett számot. Odaintettem. amint a nyomdokvíz elért bennünket. Az esőcseppek ott gyöngyöztek a vásznakon. A vitorlázás nem jelent feltétlenül egyet a napfénnyel. Kudarcot vallottam. Az újabb légnyomáscsökkenés figyelmeztetett. miközben elindultam hazafelé. hogy időben hazaérjek. Ha a köd felemelkedett. és befaltam a többit. hogy mielőbb vissza kell érnem a Csatornába. Elég közel kerültem. Újra nekieredt az eső.

de elég erős maradt. ott várt rám Angela. A szél szeszélyesen váltakozott. Kitisztítottam a tápszivattyút. gondoltam. Kétségbeesetten rázta meg a fejét. Készítettem magamnak egy rántottát. mire elhaladtam a Calfstone-pad előtt. Lehet köd és eső. – Azt hiszi. és egyszeriben végigszáguldott rajtam az izgatottság a gondolatra. Farmert és pulóvert viselt. ha Angela mégsem tért vissza Devonba. A kudarc. hogy az ujján sziporkázó gyémánt mellett vaskos jegygyűrűt is visel. Zaklatott volt. de én túlságosan is átfáztam és kiéheztem ahhoz. azután megpróbáltam életet lehelni a motorba. megfigyeltem. hogy önként jelentkeztünk a küldetésre. Azután délelőtt tíz óra tájban. hogy Angela talán mégis vár rám. hogy nem leszek csalódott. haját egyetlen fonatba szorította össze. és mintha a szél is támogatta volna rejtett céljait. az egészet elfogyasztottam még a konyhapultnál. A gépezet sztrájkba lépett. hogy valójában nem is érdekel. sok sonkával. Semmi nem érdekelt ennyire. Mégiscsak érdekelt. A vízre tekintő teraszon.megtestesült nyomorúság. hogy sírt. Azt hiszi. nekünk kettőnknek úgysincs jövőnk. Vagy így befejezni. . de nem szóltam egy szót sem. A harangozó bója zajosan üdvözölt. így aztán nekiláttam a kabin rendbe rakásának és a fedélzet felmosásának. A mogorva tenger és fásultan szürke ég. Azt mondogattam. kezdetben vonakodva. engem is sikerült befűznöd. hogy felvigyen a folyón. Azt ismételgettem makacs elszántsággal. és megragadtam a kormányrudat. – Én próbáltam beszélni vele… – …de nem hallgatott rád – fejeztem be a mondatot helyette. pirítóssal és kávéval. Eközben szüntelenül arról győzködtem magam. tönkre akarsz tenni mindent. az üres ház előtt. hogy odaadással hallgassam. de a motor megmakacsolta magát. várni fog-e rám Bannister házában. – Rettenetes így kezdeni egy házasságot. Ledobtam a felmosórongyot. majd egyre erőteljesebben feltámadt a szél. amiért nem is tudtam hibáztatni. amelynek elviseléséhez csak az a gondolat ad erőt. hogy a magam hasznára fordítsam az árapályt. Dél lett. Így hát nyomorultul araszoltam észak felé. Angela velem szemben ült. Hallgattam a hullámok egyre erősödő moraját a hajótest alatt. újra meg újra. Láttam rajta. feltorlaszolta a hullámokat és megfeszítette a bal oldali köteleket. Negyedórát szöszmötöltem azzal. – Nyugtalanul és zavartan viselkedett. lehullt egészen keskeny csípőjéig.

– Találtál egy lányt is? A kérdés meglepett. Meg az ütközőket. Egy ideig még próbálta meggyőzni magát arról. amelyeket Bannister az új évadban szándékozott leforgatni. és hogy mekkora boldogságot okozott neki. Pierre-t. Elmosolyodtam: – Hát.Egyedül az én szavam és Micky Harding szava szólt amellett. amire szükségem van. Valódi munkám volt. Nem kaptam sokat. – Ő megadja nekem a biztonságot. – Gondolod. némiképp feddő hangon. – És – emelte fel a hangját –. hogy megölte Nadeznhát? – Talán csakugyan hisznek ebben. hogy ezúttal képes lesz elnyerni a hőn áhított St. – Lepleztem csalódottságomat. hogy ez nem lehet igaz. . Beleszívott a cigarettájába. – Hogy merik azt állítani. beszélt kettejük közös jövőjéről. – És mert jó életet biztosíthatunk egymásnak – tette hozzá. Beszélt a műsorokról. – Mondd. nagyon is igaz. – Amennyire én tudom – feleltem óvatosan –. – Dolgoztam. Leszámítva a radartükröt. ha tudom. hogy a férje megállíthatatlanul tart a halála felé. – Az isten szerelmére! – csattant fel. – Megkapott a nap – jegyezte meg. nem is lennének ilyen fényes kilátásaid. – Nem ő tette! Nem ő tette! – Biztos vagy ebben? – Töltöttem magamnak egy újabb adag kávét. Amióta visszatértem. Beszélt Bannister meggyőződéséről. hogy megölte az első feleségét? – Akkor miért mentél hozzá? Meggyújtott egy cigarettát. hogy hozzámegyek. amire szüksége van. – Helyes – mondtam újra. hiszen féltékenységet sejtetett. s mert ezt a jövőt veszély fenyegette. ráadásul fizetségért. – Mert szeretem – felelt kihívó hangon. hogy nem igaz! – Mármint Kassouli fenyegetése. amikor az oltárhoz vezethette Angelát. miközben ettem. amire végképp nem számítottam. Dühösen kapta fel a fejét. És még néhány apróságot. de be tudtam fejezni a hajót. egy pillanatra se hagyta abba a füstölést. csak annál fényesebbnek és drágábbnak tűnt számára. mert tehozzád nem mehettem. Fűrészeltem és gyalultam. – Helyes. és én megadom neki a biztonságot. Hagytam beszélni.

– Kifújta az orrát. – Az órájára pillantott. Ha kiviszed az aranyhalakat a tengerre. – Nem adhatja fel. hogy rezesbandát kellene fogadnom a búcsúztatásomra? Villanásnyi mosoly suhant át az arcán. Mihez fogsz most kezdeni? Vállat vontam. – Felszerelem a Sycoraxot élelemmel. Angela összeráncolta a homlokát: – Csak így egyszerűen? – Gondolod. Ushantnál még kikötök. felkeresem a bankot. – Megvonta a vállát. aztán otthagyok egy kisebb vagyont az élelmiszerboltban. Nick Sandman. – Mindig szerettem a macskákat – vallottam be. Egyszer-kétszer alaposan berúgtam. – Csak kinevetnének. – Sajnálom. tényleg. Az asztalra meredt. Elmosolyodott. ezért nagy. most először. – Én vinnék tengeribetegség elleni tablettát is. Fojtottan sírni kezdett. – Még az olyan vadmacskákat is. Nick Sandman. annak ellenére. bátor fiú módjára kell viselkednie. jó tíz percen át tartogattam. Bemegyek a városba. Nincs több tévé. hogy felhívom a parti őrséget. – Mennyit láttalak a nyers felvételeken! Mindig bementem a vágószobába. – Vállat vont. – Komolyan? – Meglepettnek tűnt. csak hogy láthassam azt az ocsmány pofádat. – Elkelne viszont egy macska. A férfiak olyan átkozottul ostobák. kiszálltam az üzletből. amióta meglátott. – Elcseszted a filmemet. hogy az utóbbi néhány percben túlságosan is fesztelenül társalogtunk. – Legfeljebb az aranyhalaknak lenne jó. tudod? Kamerák figyelik mindenhol. – Te se vagy kivétel. Egyszer kivágtam a képedet az újságból. – Hol lehetnek? Valahol Írországtól délre? – Igen. nem igaz? Többek között ezt is megfogadtam Tonynak. A holnapi dagállyal pedig elvitorlázok. Úgy éreztem.– Nem. de semmi értelme se lett volna. – Gondoltam. Felnevetett: – Nem is igaz! – De. . – Dehogy sajnálod. mint te. hogy neki még mindig a Wildtrack körül járnak a gondolatai. végül eldobtam. – Kitöltöttem a kávé maradékát. – Különben is. majd irány az Azoriszigetek. azonnal megbetegednek.

– Sajnálom. – Hogy lehettem ilyen ostoba? – Hogy érted? – Pontosan arra a helyre viszik. Üres tekintettel meredt rám: – És ha Kanadába utaznék? Elmosolyodtam: – Mit keresnél ott? – Megpróbálnám megállítani. Jill-Beth nem mondott közelebbit. Nem emlékeztem. meg akarom fosztani a diadal pillanatától. ahol Nadeznha meghalt! Hát nem érted? Azért engedik megfordulni. hogy a visszaúton kellene a megadott irányba navigálnom. hogy rádiókapcsolatban lesznek. de csak felbosszantottam. Ki tudja? – El fog érni St. – Mihez kezdenél? – kérdeztem. – Már számtalanszor végigrágtuk magunkat ezen. amit még Kassouli mondott. – Sajnálom. – Valami negyvenes – feleltem bizonytalanul. Felsóhajtott: – Tony talán meg sem éri a fordulót. meg tudod győzni. hogy szétszórja a régi .– Még egyszer megpróbáltam a rádiót. azután egy vállrándítással jeleztem. hogy a stáb képes lesz őt megtalálni? Tudom. egyszerűen nem volt mit mondani. hogy adja fel. ahol kiborította a fiókokat. Pierre-ig. Talán még az is jobb. hogy cserbenhagyott az emlékezetem. amikor már itthon sem tudtad? – Hirtelen ráébredtem. miközben eszembe jutott valami. de el tudod képzelni a tengeri ködöt arrafelé? Az is lehet. még a Wildtrack kabinjában láttam a koordinátákat. Talán tényleg meg kellene próbálnod. Néma csendben meredtem rá. – Imádkozz érte. – El fog? – Zavarba ejtette váratlan magabiztosságom. hogy a Wildtrack éjszaka fordul. meg a Kassouli által mutatott papírokon. hogy a borúlátásom nem sokat használ. És az utolsó két alkalommal már Fanny vette fel. Kassouli azonban biztosan említette. Elmehetnék a stábbal. amikor szalagra vettem a beszélgetésünket. Csak Nadeznha Bannister fényképének keretén. – Az útjába állnál? Honnét tudod egyáltalán. ha úgy könnyebb – tettem hozzá. Akkor mit csinálsz? Másnap nekivezeted a helikoptert a hajónak? Vagy azt hiszed. Angela kirohant a konyhából. És ekkor eszembe jutott a hivatalos vizsgálati anyag. Bannister dolgozószobájába ment. mint ölbe tett kézzel várni. én pedig követtem. – Melyik helyre? – kérdezte sürgető hangon. mert a tökéletes bosszúhoz éppen arra a helyre van szükségük. Azt hiszi. – Jesszusom! – nyögtem fel.

észak – olvasta hangosan –. – Ennyi lehetett a távolság Cherbourg és a St. negyvenegyharminchat. ha nem lennék egyedül. igaz? Félsz. nem hallott jól. – Nick… Odaléptem az ablakhoz. majd megmerevedett. – Nick? – könyörgött. nyugat. de nem is volt rá szükség. – A lábad miatt. de olyan közönyösen. mi lesz a következő. hogy hajózzak ki az Észak-Atlantióceánra.forgatókönyveket. – Tizenhat nap – becsültem meg. Láttam. és máris tudtam. és a térképen felrajzoltam neki a Wildtrack hosszan elnyúlt parabolára emlékeztető útvonalát nyugat felé. Elvettem Bannister egyik ceruzáját. – Ezerhét? – Talán valamivel kevesebb. Pierre-i forduló. amitől hirtelen elszállt minden reménye. ahogy a folyó túlpartján magasodó fák meghajolnak az erősödő szélben. hogy már azt hittem. mennyi időbe telne a Sycoraxnak elérni a kereszttel jelölt pontot. – Mennyi időbe telne…? – Nem fejezte be a mondatot. majd egy szűkebb hurkot visszafelé. de a tengeren nem létezik „leggyorsabb útvonal”. – Mintegy háromezer tengeri mérföld a Wildtrack számára. bár ma estére még kedvező szélviszonyokat vártam. Keresztet tettem ahhoz a ponthoz. főként nem szemben a széllel és az észak-atlanti áramlattal. – Legyen kétezer angol mérföld. . – Negyvenkilenc-tizennyolc. Az iratszekrény mélyén találta meg a jegyzőkönyvet. – Az hol van? Egy atlaszban megmutattam neki. hogy megint összecsuklik alattad. Elnéztem karcsú ujjait. Megzavarodott az idő. Sebesen forgatta a lapokat. – Felém fordult. ahol Nadeznha Bannister meghalt. – Gyorsabban menne – közöltem kéretlen egyszerűséggel –. majd a kereszttel jelölt pont között. – És innét? A leggyorsabb útvonalon? – Kihallottam hangjából az eszelős reményt. Azt akarta kérdezni. amikor megtalálta a keresett adatot. Megrázta a fejét. gyors egymásutánban következtek az erős széllökések és a nyugodt időszakok. – De hát… – kezdte. Angela vonalzó segítségével kiszámította a távolságot. Azt akarta. leveleket és naplókat a szőnyegen. és mentsem meg a férjét. azután láthatóan eszébe jutott valami.

lámpaolaj. sőt bizonyosan tudtam. de már gondoltam arra is. multi-vitaminok. s ha meg is történne. délnek akartam fordítani a Sycorax orrát. Minden létező konzerv. tartós gyümölcskenyeret. zabkása. – Mi van a szekéren? – Kávé. Azért vágtam bele ebbe a reménytelen vállalkozásba. gyümölcsöt és zöldséget. babkonzervet. de miután végleg feladtam a próbálkozást. majd onnét déli irányban egészen addig. amely egyben tengeri samponként is szolgál. – Igen – bólintottam.– Már hetek óta nem történt meg – feleltem az igazsághoz híven –. magvak. ír whiskyt. amint végigtolta a targoncára való élelmet a rakodóparton. friss kenyeret. – Nem hagyhatom meghalni! – mondogatta Angela. még több whisky. el lehet érni a tervezett gyilkosság helyszínét. Visszavitte a tojásokat a házba. vécépapír és folyékony mosogatószer. fertőtlenítő. miközben én fagyasztózacskókba tettem a konzerveket. még több ír whiskyt. elég volt annyi. alkohol. hogy nem felejtettem el semmi fontosat. amire készültem. A romlandó áruk listájával végeztem is. lámpabelek. hogy sosem találom meg a Wildtrackot. hogy szemtől szemben ekkora szívességet kérjen. . Nemcsak az észak-atlanti túrára szereltem fel a hajót. ez sem állíthat meg. tartalék villanykörték. Mintha csak észérvekkel akarta volna alátámasztani az őrületet. amely Angliától elvitt egészen Kanada partvidékéig. Elraktároztam a levest. sót. Tea. mosópor. cukrot. mert nem tudtam nemet mondani ennek a szőkeségnek. kétszersültet. és reméltem. ám a Wildtracknek sokkal hosszabb utat kellett megtennie. és igen. még több babkonzervet. Gyanítottam. meg fogom próbálni. – Akkor… – Nem tudta rávenni magát. A Wildtrack egynapos előnyt élvezett. nehogy a fenékvíz kikezdhesse a fémet és olvashatatlanná tehesse a címkéket. Angela autójával és hitelkártyájával leviharzott a városba. Nem akartam kitárgyalni a motivációit. Igen. szappan. Az tartósítja. hogy elvállaltam a feladatot. ami utána következik. margarint. – A tojást öt másodpercre forró vízbe kell mártani. ahol már pálmafák nőnek. ezért azután felszereltem a hajót egy olyan hosszú útra. tejpor. konzervsonkát és vagdalt húst. rizs. Gyümölcslé. Ilyen gyorsan és ilyen jól még sosem szereltem fel élelemmel egy hajót. tojás. amíg én megszálltam Bannister kamráját és csónakházát.

Burgonya. Bannister irodájából elemeltem a drága rádiós iránymeghatározót és néhány csomag tartalékelemet. és kötszerekkel. és Angela rendben meghozott mindent. azután további három kanna üzemanyagot cipeltem fel a fedélzetre. Angela leviharzott a Porschéval a városba. Kell egy szeksztáns. akkor Lizardig esős viharok. Bannister megkapta. napszemüveg. fecskendőkkel. amit szintén feltettem a fedélzetre. Ráakadtam az ÉszakAtlanti-óceán és a kanadai partvidék hajózási térképére. Mizen Headig . De neked kell összeszedned.A szél kezdett feléledni. fájdalomcsillapítókkal tért vissza. antibiotikumokra és Benzed-rine-re. hogy legyen tartalékom. mi mindent rakodtunk be. bár nem hittem. szalonna. nyugtatókra. liszt. éjszakára orkánerejű vihar ígérkezett. Még több whisky. horgászzsinór. A csónakházban találtam egy elromlott robotkormányt is. zoknik. tapaszokkal. térképek. Kölcsönöztem egy szeksztánst. Gyújtós. és ebből most én is kivehettem a részem. Newcastle barna sör. Kurta üzenetben indokoltam meg az orvosnak a sietség okát. hogy menjen el az orvoshoz. Gondosan lekötöztem a nagy kannákat. Elvettem a Wildtrack II ütközőit. Kiszedtem az akkumulátort a Peugeot-ból. Hat órára majdnem elkészültünk. – Kellene még szén vagy koksz. Ha marad ez az időjárás. Ellátmányt zsúfoltam a Sycorax minden létező szekrényébe. Feldúltam a házat a szükséges holmikért. hogy az a nyavalyás motor valaha is elég hosszú ideig jár majd ahhoz. hogy felhasználjon ennyi dízelolajat. Angela meghozta a tartósított tojásokat. Angela segített. bár az utazás során bőven marad időm rendet tenni. meleg ruhák. A délnyugat felől érkező szél már nagy erővel fújt. A végén már azt sem tudtam. Megkértem. Kölcsönvettem Bannister tartalék esőkabátjait. amit akart: a szélsebes indulást. és kérjen recepteket a fájdalomcsillapítókra. amit csak találni. fertőtlenítő krém. Nick. – Amit csak akarsz. egy jó hálózsák. én pedig újabb feladatokat adtam neki. borotvapenge. Már csak néhány dolog hiányzott. csokoládé. majd válogatás nélkül levettem egy sor puhafedeles könyvet a polcáról. hogy kiegészítsem vele a Sycorax fedélzetére vitt két másikat. helyi érzéstelenítőkre. A csónakházból feltöltöttem a vízkészletet. kapkodva tornyozta fel a holmikat a kabin padlóján. Még több whiskyt szereztem. A legjobb vízhatlan tengerészkabát. Egy RDF. A tengeren ráérek megjavítani és beszerelni. Kellenek pulóverek. amelyek nagyságrendekkel különbek voltak a sajátomnál. Kellettek még orvosságok.

Az egyikben macskaeledelt . amikor esni kezdett. – Ne mondd ezt. – Vár rád egy meglepetés a kabinban! – kiáltott utánam Angela. Már az utolsó szíjat kötöttem oda a jobb oldali korláthoz. elragadta a visszavonuló dagály és a folyó zavaros áramlása. mint búcsút mondani egymásnak. és alaposan leszíjaztam a gumicsónakot a Sycorax kabintetején. de nem mehettem le megkeresni az ajándékomat. – Szeretlek. Amúgy is azt terveztem. csak egy túlterhelt hajó a széltől és esőtől fodrozódó folyón. Nick! Meglepetés! Integetve jeleztem. Angela eloldozta a köteleket. miközben összetekertem a köteleket. de az orrvitorla kivitte a Sycorax orrát a kikötőből. amíg a Sycorax ki nem ér a főcsatornába. – Vele maradtam volna. én pedig nem tagadhattam meg tőle az esélyt. valamikor. Amíg Angela levitte az utolsó két kartondobozt a kabinba. csupán tettem némi északi kitérőt oda. Csak ott rögzíthettem a kormányrudat. – Majd írok – ígértem –. nem hallottam meg. Angela azt hihette. szürke és vigasztalan. ám azután. – Várni fogom – bólintott mereven. Nick! Szánalmasra sikerült búcsúnkat szánalmas különválás követte. hogy hallottam a szavait. hogy ekkora terhet rakott a vállamra. – Ideje indulni. – Zavarba ejtette. mert tölcsért formált a kezéből és újra elkiáltotta magát. a csónakon kívül még mentőmellény sem akadt a fedélzeten. és újra megcsókoltam őt. A motor nem indult. – Igen. de kétségbeesésében nem látott más kiutat. Ott álltunk az esőben. – Tudom. Nem volt rezesbanda. hogy lemásszak a kabinba és belekukkantsak a két dobozba. A Sycorax immár sebesen mozgott. Megcsókoltam Angelát. – Nincs más dolgod. Szorosan öleltem magamhoz. – A kabinban. és hirtelen nem maradt más hátra. amelyet Angela utoljára rakott be. Ahonnét dél felé érhetem el a találka helyszínét. mint várni – tettem hozzá. de a visszavonuló apály hívogatott. a folyó partján. Veszély esetén egyedül erre számíthattam.pedig háborgó tenger vár. addig rögzítettem. – Nem ígérhetek semmit – figyelmeztettem. a nyílt óceánon már gyorsan eljuthatok a magasabban fekvő szélességi fokokig. A mentőcsónakom még ott pihent Bannister csónakházában. amíg én felhúztam a nagyvitorlát és a tatvitorlát. se parádés búcsúztató. Folyóvíz örvénylett a hajótest és a part között. hogy elhajózom. ahol a tenger állandóan fagyos. egyáltalán nem akaródzott útnak indulni.

hogy szerencsét fog hozni. Nem volt semmi rendkívüli a Sycoraxban. azután a folyó bejárata. Reméltem. én pedig visszaintettem neki. A baptista templom neonkéken villódzó keresztje láttán elmondtam egy imát kis hajómért. Fényszórók villantak a városi kikötő mellett benyúló kő-mólón. ahol a vihar tajtékzóan fehér hullámokkal ostromolta a gátat. megláttam az ott parkoló kék Porschét. ám abban a pillanatban a keskeny csatornában történő lavírozás elterelte a figyelmem az efféle nosztalgikus gondolatokról. amint nekivágtunk a hatalmas óceánnak. hogy Angela jött ki elbúcsúzni. Pokolba a Cl 328-as nyomtatvánnyal. felém intett az ablakból. és tudtam. Elhaladtam a kocsma mellett. amelyben tudattam volna őfelsége vámhivatalával. és mindkét karjával . és nekiállt megfenni a karmait a gumicsónakot rögzítő szíjakon. Visszanéztem. A cica érdeklődve vizsgálta új otthonát. és a cica szemrehányóan nézett rám a kabin eresze alól. A felhők miatt idő előtt besötétedett. kiállt a móló végébe. De hát. hogy nem lesz tengeribeteg. Reméltem. és azon tűnődtem. aki abban a pillanatban. és feláldozta szépségét a gyakorlatiasság oltárán. mikor fogom viszontlátni. A turisták alaposan megterhelt hajót láttak leúszni a folyón. Előttem felbukkant a kikötőgát. a másikban kis fekete nőstény cicát.találtam. ahogy az arcok felém merednek a kempingezők folyóparton parkoló autóiból. hogy felnyitottam a doboz fedelét. Felmentem a fedélzetre. Angela. pokolba a bürokratákkal is. Nem voltak nálam a Sycorax papírjai sem. Nem töltöttem ki a Cl 328-as nyomtatvány első részét. – Angyalkának foglak hívni – közöltem vele. azután figyeltem. ami a külföldi kikötőkben még bizonyára sok gondot fog okozni. A cica felkapaszkodott a kormányállásba és megvillantotta parányi fogait. Tudtam. gondoltam. A hátán felágaskodott a szőr. hogy külföldre távozom. majd kihívó pillantást vetett rám a kabin lépcsőjéről. – Angyalka. – Angyalka – ízlelgettem a nevet. pengeéles karmaival üdvözölt. összehúzta magát az esti esőben. Láttam. ahogyan felpattant a kabintetőre. Valaki. mint a kellemes társalgások és jéghideg sörök idilli zugára. Amint a Sycorax közelebb került. hogy a távoli tengereken úgy fogok emlékezni erre a helyre. de az eső már hazaűzte Angelát a kikötőből. Az eső kíméletlenül ostorozott bennünket. meghitt fények pislákoltak haloványan a távoli házak ablakaiban. Angyalka nagyot fújt rám. Megvakartam az álla alatt. aki felismerte a hajót. a Sycorax akkor is szabadon vitorlázhat a tengereken. bármennyire is elszaporodtak ebben a világban.

lázasan integetett. Visszaintegettem neki, és azon töprengtem, miért lett a búcsú hirtelen ennyire lelkes, amikor fél órája még szinte rám sem mert nézni. – Tetszik a cica! – kiáltottam teli torokból. – Nick! Nick! – Azután rádöbbentem, hogy magához hív. Átfordítottam a kormányrudat, és hagytam a hajót a móló vége felé siklani. Két nagy motoros jacht horgonyzott itt, és figyeltem, ahogyan Angela átmászik a nagyobbik hajó tatjára, majd megállt a korlátnál, és belekapaszkodott egy tartókötélbe. Táskát hozott magával. Nekifordítottam a Sycoraxot a szélnek, és engedtem, hogy az ár a jacht mellé sodorjon. Angela átdobta a táskát a fedélzetre, kivárt egy pillanatot, azután elkapta a kezem, és átugrott a kormányállásba. Jobbra toltam a kormányrudat, a hajó orra pedig engedelmesen elfordult. Láttam, hogy Angela nyitva hagyta a kocsi ajtaját, és nem kapcsolta le a fényszórókat. – Biztosan ezt akarod? – kérdeztem tőle. – Hogy lehetnék biztos bármiben is? – Furcsa mód mintha dühös lett volna rám. – Hát akkor? Szeme kivörösödött a sírástól. – A lábad miatt, Nick. Meghalnál odakint egyedül. – Minden rendben lesz, hidd el. – És azt mondtad, gyorsabban odaérsz, ha segít valaki. – Az igaz – engedtem meg. – De nem olyasvalaki, aki tengeribeteg. – Mindennél jobban akartam, hogy velem jöjjön, mégis minden érvet bevetettem, hogy lebeszéljem erről. Előrehajtotta bal fülét, hogy megmutasson egy ragtapaszt. – A patikus szerint nincs ennél jobb gyógyszer. – Akkor vehette a tapaszt, amikor elküldtem az orvosságokért, ami azt jelentette, hogy már órák óta vívódott magával. – Lesznek odakint rázós részek – figyelmeztettem. Átengedtem a sodrásnak a Sycoraxot arra az esetre, ha Angela meggondolná magát, és vissza akarna térni a mólóhoz. – Ha lenne választásom – nyögött fel –, hidd el, szívesen maradnék. Nem hagytam neki választást, ehelyett megkapta a kormányrudat, amíg én nekiveselkedtem a köteleknek. – Tartsd ezt az irányt! Látod a fehér rudat a földnyúlvány végében? Célozd meg azt!

Felkaptam a csomagot az előfedélzetről, s közben felhúztam a tarcsvitorlát. Olyan boldog voltam, hogy járni tudtam volna a vízen. Azután elhagytuk a gátat, a Sycorax orra belehasított a hullámokba, a hideg vízpermet először söpört végig a fedélzeten, s mi hárman nekivágtunk a tengernek.

4. rész

10. fejezet
Angela persze tengeribeteg lett. Minden nyomorúságos órában, minden egyes nap és minden áldott éjszaka a kabinban feküdt, reszketve és tehetetlenül. Próbáltam felcsalni a kormányállásba, ahol a friss levegő segíthetett volna rajta, de ő nem állt kötélnek; megmaradt a szűkös priccsen, takaróba bugyolálta magát, és öklendezve görnyedt a bádogvödör fölé. A cica annál jobban érezte magát. Szemmel láthatóan úgy gondolta, ez a szüntelenül tótágast álló és orkánoktól felkorbácsolt világ tökéletes hely számára. Angela ölében aludt, amivel valamelyest sikerült is jobb kedvre derítenie őt, napközben pedig a fedélzeten kóborolt, és hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatott. Minden pillanatban azt vártam, hogy a felcsapó hullámok magukkal sodorják, de a kis bestia ösztönösen tudta, hogyan kerülje ki az igazi veszélyt. Egyszer láttam, ahogyan helyből felpattant a fővitorlafeszítő kötélre, ahol megkapaszkodott, hevesen kalimpált a lábaival, miközben a tenger átviharzott a kabintető felett, hogy szilánkokra robbanjon szét a felerősített mentőcsónakon. A cica ezután szemmel láthatóan megkedvelte a nagyvitorlát, és előszeretettel mászott fel oda, miközben én hiába kiáltoztam kétségbeesetten, hogy ki fogja szakítani a vásznat a körmével. Sokszor a csonkavitorláról ugrott át, és óriási fekete póknak látszott a hatalmas, krétafehér vászonfalon, de valahogy mindig sikerült épségben fedélzetet érnie. A másik kedvenc tartózkodási helye a térképasztal volt; valahányszor széthajtottam egy térképet, felpattant rá, és letelepedett az osztókörzők mellé. Ott dorombolt, és várta kihívóan, mikor lököm le az asztalról. Idővel megszoktam, hogy az ő területét is számításba vegyem a navigáció során. Nem sok támpontom akadt a Sycorax kormányzása során. Az ég felhős maradt, az éjszakák koromsötétek, és miután elhagytuk az utolsó ír fényeket is, gyakorlatilag vakon hajóztunk. Nem tudtam rávenni Bannister drága rádióirányjelzőjét a működésre; ha használtam a kioldógombot, csupán annyi történt, hogy a vörös lámpa pislákolni kezdett, azután a nagy semmi. Végső elkeseredésemben a tengerbe hajítottam a nyavalyást, miközben keserű szavakkal átkoztam el minden modern ketyerét. Azt mondtam magamban, amit korábban milliószor is: ha a Mayflower képes volt szilíciumchipek nélkül elérni Amerikát, akkor nekem is sikerülni fog.

Így azután, akárcsak a Mayflower, mi is teljes vitorlázattal hajóztunk az északnyugati szélben. Angela a szél alatti fekhelyet sajátította ki, ahol nem eshetett le a priccsről, így nekem a szél felőli fekhely jutott, és a pihenés ritka óráiban teljes testemmel nekipréselődtem a vászonszíjaknak, amelyek a helyemen tartottak. Termoszszámra készítettem a forró levest, amit Angela ingerülten tolt el magától. Jómagam sosem voltam tengeribeteg, bár ettől még el tudtam képzelni, milyen érzés lehet. Angela az első napokon még attól rettegett, hogy meg fog halni, később már attól, hogy nem fog. Ennyit a patikus tapaszáról. A Sycorax élt és virult. Mintha csak tudatni akarta volna velem, hogy épp elég képtelen helyzetbe került az elmúlt hónapokban, s most végre azt teheti, amire készült, és ezt nagyon is jól csinálta. Az első napokban persze akadtak kisebb gondok. Az orrvitorla alsó sarka elkezdett beszakadni, ezért egész estét kellett rászánnom, hogy összevarrjam a merev vászonanyagot. A kémény körül elengedett a tömítés, méghozzá a saját hibámból, két órámba telt orvosolni. A rövidhullámú rádió alig két nap után beadta a kulcsot, és semmilyen könyörgésre, ütögetés-re vagy szitokra nem kelt újra életre. A rádió hiánya súlyosabb problémát okozott, mint a távmérő kiesése, hiszen rövidhullám nélkül nem tudtam ellenőrizni felhúzható kronométerem pontosságát. Isten segedelmével, jobbára találomra hajóztunk; csak nappal használhattam a navigációs táblázatokat és végezhettem méréséket abban a reményben, hogy a kronométer a pontos időt mutatja. A fenékből tekintélyes mennyiségű víz került elő, valahányszor működtetni kezdtem a szivattyút, de erre számítottam is. A tömítések nemsokára maguktól összezárulnak. A legnagyobb problémát tulajdon kimerültségem okozta. Angela nem tudott segíteni, ezért éjjel-nappal egyedül kellett hajóznom. Nem tudtam életre kelteni a lerobbant robotkormányt, bár a Sycorax kurtított vitorlákkal és rögzített kormányrúddal is remekül haladt, amíg én aludtam. Ehhez persze állandó szélirányra volt szükség, valamint arra, hogy rendszeres időközönként ellenőrizzem a tájoló állását. A mélypontot a nyolcadik éjszakán értük el, amikor egy kötélvilla kiszakadt a helyéből, és a vitorla kitartó dobolására riadtam fel. A hajó már úgy dülöngélt a hullámokon, akár egy részeg, mikorra felkeveredtem a fedélzetre. Az eső szakadt a sötétségben, amint szélirányba állítottam a Sycoraxot és visszafordítottam az orrvitorlát. Azután, ahogy bekötöttem a biztosítóhámot, elindultam megkeresni az elveszett kötelet. Tíz percembe telt, amíg visszajutottam a kormányállásba, feltekertem a kötelet az orrvitorla villájára, és

visszaállítottam a hajót az eredeti irányba. A lámpák fénye megrebbent a vásznakon, míg mögöttük kísértetiesen dagadoztak a hullámok, fehér tajtékot vetettek, mielőtt felénk zúdultak. Kapkodva működtetni kezdtem a szivattyút, azután, hogy az eső még vízhatlan tengerészkabátomat is átáztatta, lemásztam a kabinba. Angela felriadt, és rám mordult. – Mi történt? – Kiment egy villa, semmi érdekes. – Miért nincsenek rendes csörlőid, mint Tonynak? Azt gondoltam, a kérdés őszinte érdeklődést tükröz; talán ez az első jele a közelgő feltámadásnak. – Mert az ilyen drága és fényes szerkentyűk nem mutatnának túl jól a Sycoraxon, és mert darabja több mint száz fontba kerül. – A hátam megsajdult, amint lehámoztam magamról a merev, nyirkos esőkabátot. – Akarsz enni valamit? – Istenem, dehogy. – Újra felnyögött, amint a hajó átbukott egy hullámtaréjon. – Hol vagyunk? – Írországtól nyugatra, Kanadától keletre. – Süllyedünk? – Még nem. Csak kicsit feltámadt a szél. Egy órával később arra ébredtem, hogy a hajó hánykolódik és csigavonalban halad. Felrángattam a tengerészköpenyt, azután felkapaszkodtam a fedélzetre, hogy azt találjam, az idő csakugyan kezd elromlani. Levontam a fővitorlát, és felhúztam helyette a viharvitorlát. Leengedtem az orrvitorlát és kurtítottam a tatvitorlát. A hajó így is csak vonakodva nyerte vissza az egyensúlyát, amire pedig igen nagy szükségünk volt a fölénk tornyosuló hullámok között. Immár messze északon jártunk, ahol világos és kurta éjszakák vártak, ezért jól láthattam, ahogyan a szél és a szakadó eső letisztázza a hullámtaréjokat, míg a völgyeket fehérlő tajtékréteggel borítja be. A Sycorax orrárboca kétszer is víz alá került, a víz pedig hátraszivárgott a kormányállás felé, hogy elkeveredjen a záporozó esővel. Nem használtam sem ponyvaellenzőt, sem szélvédőt, bár a leszíjazott gumicsónak nyújtott némi védelmet a tenger ellen. A fenékszivattyút szinte percenként működtetnem kellett. Az éjszaka hátralévő részében és egész másnap, majd az elkövetkező éjjelen is kitartóan ostromolt bennünket a szél és a tenger. Hajnal körül aludtam egy órát, kaotikus állapotokra ébredtem, pumpáltam fél órát, azután visszafeküdtem. Benzedrine-t vettem be. Az orkán második éjszakáján, éjfél körül a szél alábbhagyott, és a hullámok kitartó pörölycsapásai is gyengültek, ezért

Öt órát aludtam. amelynek felszínét apró. amit tett. felmentem a fedélzetre. gyanakodva szaglászták körül a Sycoraxot. Visszacsusszantam a fedélzeti nyíláson át a nyirkos kabinba. mert azonnal válaszolt. ahonnét még láttam a hoszszan-hosszan elnyúló vizet. amíg már nem bírtam a hátamban tomboló fájdalommal. a macska ugyancsak fennhangon tiltakozni kezdett. és visszamásztam a fekhelyemre. beleértve mindazt. bekapcsoltam az URH-rádiót. hogy igenis erről az életről álmodoztam a hosszú kórházi éjszakákon. hogy be is faljam. és éhségemben már-már kísértést éreztem arra. hogy azt találjam. lévén minden hívásomra Angela felelt helyette. hogy az amerikai műholdas rendszerünk működik-e. csak feloldódni az álom karjában. de nem maradt erőm arra. kurtítva hagytam a vitorlákat. Nyugaton a tenger ezüstösen fénylett. Kiengedtem a csonkavitorlát és az orrvitorlát. – Nem tudom. – Várjon! Vége. – Kuncogni kezdett. Kinyitottam egy macskaeledelt. és közben igyekeztem meggyőzni magam arról. és fennhangon hálálkodtam. A szél négyes erősségűre szelídült. amiért órák óta nem kapott enni. dühödt kis hullámok fodrozták. és a hajnali felhők szakadásai napfénnyel kecsegtettek. azután addig pumpáltam a fenékvizet. ráhajoltam a kabintetőre. köszönetet mondtam a Sycoraxnak mindazért. s bár moccanni is alig tudtam a fáradtságtól. Két órával később egy orosz Auróra-osztályú cirkáló tűnt fel az északi látóhatáron. az ébrenlét és az álom közt vergődve. Kötelességtu-dóan leengedtem és felvontam az angol tengeri lobogót. Vége. a viharvitorla helyébe felvontam a fővitorlát. A macska nekidörgölőzött a lábamnak. Már nem kívántam mást. hogy megvigasztaljam. Miután meghallotta a hangomat. mint aki alaposan belakott sült tojással és kávéval. Ehelyett inkább feltakarítottam a mocskot. – Sycorax jacht az orosz hadihajónak. Hallanak engem? Vége. vagy bármit is tekintsenek az oroszok kiadós reggelinek. miután nem tűnt valószínűnek. hogy ezen a távoli helyen bárkit is megzavarnánk ezzel. Minden csontomat és izomrostomat éreztem. Már nem neveztem Angyalkának. Angela tehetetlenül nyöszörgött. a vihar elvonult. – Vége. – Jó reggelt. ami a bádogvödörből kiloccsant. – A rádiós bizonyára várta a jelentkezésem. – Megadná a pozíciónkat és a pontos időt? – A sürgősségi csatornán maradtunk. felrángattam egy átázott pulóvert. A formaságokat követően.kikötöttem a kormányrudat. Megpaskoltam a kabintetőt. Túláradóan jókedvűnek tűnt. Kihámoztam magam a hálózsákból. kiscsillag. A hatalmas hajót két romboló kísérte. . melyet a cirkáló is viszonzott a sarló és kalapács felvonásával. azután kimásztam a priccsről.

azután a három szürke hadihajó dél felé siklott tovább a kavargó tengeren. Hirtelen mozdulattal a füle mögé nyúlt és letépte a tapaszt. és éreztem. Elkészítettem a kávét. mint akartam. Mögöttünk komoran sötétlettek a felhők. – Jó reggelt. A feltámadás a legjobb úton haladt. ha jönnék – magyarázta. Jó munkát végeztünk. Megadta a pontos helyzetünket. – Ennyit a modern orvostudományról. – Az oroszok segítenek nekünk? – kérdezte hitetlenkedve. nincs egy tükör se ezen az átkozott hajón. Pierre-t – feltéve persze. – Remélem. amikor felszereltük a Sycoraxot. hogy megérte az eseményt.Elmosolyodtam a válasz hallatán. A feltámadás visszavonhatatlanul megkezdődött. és ceruzával megjelöltem a helyzetünket. Egy perccel később megkaptam a koordinátákat és a másodpercre pontos időt. – Még? – Még. – Bedobta a tapaszt a vízbe. azután kikapta a tányért a kezemből és felfalta az egész rántottámat. Angela húsz karton cigarettát rejtett el az orr rekeszben. Ha Bannister csak fele ilyen jól teljesített jóval fürgébb hajóján. – Miért ne tennék? – Gyengéden arrébb toltam a macskát a Rockall-platóról. ahogyan megrepedezik az arcomra kérgesedett tengeri só. – Arra az esetre. – Vigasztalanul körülkémlelt a horizonton. Rettenetesen festett hamuszürke arcával. – Egy orosz rombolóval. azután összeütöttem egy rántottát. Angela úgy érezte. Összeráncolta a homlokát. kivörösödött szemével. bár valamivel északabbra kerültünk. Aznap délután. ami megnyugvással töltött el. – Te tényleg szereted ezt az életet. semmi egyebet. Elhagytuk a Rockall-platót. csatakos hajával. – Kérsz egy kis kávét? – Kérek. mostanra elérte a St. Angela megkereste a cigarettáját és rágyújtott. szépségem – köszöntöttem. ahol mindenütt hosszan elnyúlt szürke hullámokat látott. Nick? – Imádom. . képtelen lenne szilárd ételt venni a szájába. – Újabb adagot készítettem. – Kivel beszéltél? – Angela felém fordult a fekhelyén. Kronométerem másodpercre pontos maradt. A rádiós sok szerencsét kívánt. Most ott fújta a füstöt a kormányállásban. míg előttünk nyirkosán szürkéllett az égbolt. miután elraktározta a hajón a hálózsákját és a néhány vastagabb holmiját. ahol hunyorogva kémlelte a szürkés ködöt. de öt perccel később óvatosan elvett egy villányit az enyémből.

mint azt valahogyan megtanulta. hogy belekerültünk egy újabb orkán sodoráramába.A macska a dolgát végezte a szél felőli vízlefolyó nyílásnál. Legyen inkább Pixi. akit Pixinek hívnak. – Ugyan miért nem? – Mert nem tetszik. – Ki tudja meg. – Nem akarok olyan macskát. – Akkor legyen Viki. – Szerénytelenség lenne. Azután pedig leülsz ide és 289-es irányban kormányzol. ha te nem mondod el? – Én akkor is tudni fogom. hogy semmiféle székrekedés nem tarthat ki végig az Észak-Atlanti-óceánon. uram! – Azután kinyitod az elülső fedélzeti nyílást. természetesen. – Viki lesz a neve. A macskát attól kezdve hivatalosan is Vikinek neveztük. kifésülöd a hajad. s önelégült tisztálkodásba kezdett. – Itt lesz neked társnak Cicus. a tenger eltakarította az árulkodó nyomokat. megszárítkozol. visszataszító látványt nyújtasz. – Köszönöm szépen. hogy kiszellőztesd a hajót. – Miért pont Viki? – A Viktória-kereszt után. – Itt lesz neked társnak Viki. – Hát rendben. bár ezúttal nem olyan súlyosan. – Értettem. levetkőzöl. és kész. – Nem hívhatod Angyalkának – közölte Angela. Aznap éjszaka újra befelhősödött az ég. Nick. – Most a következőt fogod tenni – emeltem fel a hangom –. Ha őszinte akarok lenni. száraz ruhát veszel fel. – Megvakargatta a macska tokáját. lemész. Biztosítottam róla. amiből megtudhattam. még az egyszerű vécéhez is. amíg én alszom. és cserébe részesültem egy goromba pillantásban. Angela homlokráncolva fogadta konokságomat. hogy a hullámok szinte sisteregnek a hajótörzs körül. ahol. . minden létező helyen megmosakodsz. Tényleg olyan szörnyen nézek ki? – Amennyire csak lehet. Kezdett hozzászokni a hajóhoz. – Egyedül leszek? – Riadtnak tűnt a hangja. Angelát ismét elkapta a tengeribetegség. majd komótosan felpattant Angela ölébe. és a sötétben arra ébredtem fel. – Viki. azután vidám énekszóval visszatérsz ide.

– Sosem hittem volna. – Nem maradt más. Angela olyan izgatottan meredt a látványosságra. Arra képeztek ki bennünket. mi. hidd el. míg végül nem maradt több lőszerem. ha meghallja a hangomat a rádióban – magyarázta. hogy velem hajózik a Sycoraxon. Gyorsan haladtunk azokban a napokban. akár egy kisgyermek. – Persze – feleltem ilyenkor. hogy kitekintsenek az ablakon. de nem hinném. Az égbolton egymást keresztezték a repülőgépek csíkjai. csak? – Hoztunk magunkkal hagymasalátát? .Néhány nappal később a szín is kezdett visszatérni az arcába. s egy újabb hadihajót északi irányban. arra gondoltam. csak a jellegtelen víztükör apró fodrait láthatták. hogy újdonsült arája átvitorlázott az Atlanti-óceánon egy másik férfival. Jómagam úgy véltem. hogy számoljam az istenverte golyókat. azután felbukkant az a rohadt nagy hústorony a bunkerünkben. Egyáltalán. mikor kell tárat cserélni. milyen kétségbeesetten igyekszik elfogadható indokot találni arra. akik itt vitorláztunk a szélben. Nem láttunk más hajót. hogy bármelyikünk is komolyan készült volna a közelharcra. – Talán jobban odafigyel majd. – Csak elhiszi. hogy valóban veszélyben forogna – mondta egyik este. ám Angela nem várt tőlem többet. Az utasok. mégis épp azt felejtettem el. gondolkodnom se lett volna szabad. – Nem hinném. Egyre rendszeresebben evett. csupán egyetlen. – Sajnálom. gépóriások szállították az összezsúfolt tömegeket a világ nagyvárosaiba. – A veszély már csak ilyen – vontam vállat. és nem maradt más. csak… – Megcsóváltam a fejem. nyugat felé araszoló halászhajót. hogy ilyet láthatok – álmélkodott. Pedig erre képeztek ki. ha vették a fáradtságot. Megállás nélkül tüzeltem. ha látja. de én csak nevettem rajta! Az egész nem volt valóságos. mekkora baromság ez az egész. és tudjam. csak számolni a kilőtt golyókat. miután van valami a főzésben. – A Falklandon se tűnt valódiaknak. A háború egyáltalán nem tűnik valóságosnak. Bannister látni se fog a méregtől. termetes bálnában és az általa kifújt vízoszlopban gyönyörködtünk. csak hogy megerősítsem a hitében. Emlékszem. mint a porcelánnal. Én készítettem minden ételt. Túl sokat beszélek. és felfigyeltem rá. Angela letelepedett mellém a kormányállásban. Az idő java részében mégis a férjéről beszéltünk. mire vállalkoztam a kedvéért. ha rájön. ami önmagában képes tengeribetegséget okozni. Úgy bántam vele. hogy komolyan beszélek.

Emlékszem. az ellenség tényleg hazavág mindnyájunkat. akkor se emlékeznék rá. miután meghatároztam a helyzetünket. – Hogyan történt? Eljátszottam. halálra rémültem. hogy ő is láthassa az északi fényt. csak ezt már nem mondtam el. mint egy eszelős. hogy komolyan gondoltam. de délutánra már mindketten felvettük a pulóvereket. Aznap éjjel. dehogy! – Nem? – A királynőért és a hazáért tettem. hogy harcoltál? – Istenemre. – Sötét volt. sálakat és vízhatlan kabátokat. Összeráncolta a homlokát: – Ekkor sebesültél meg? – Csak egy perccel később. ezért továbbtörtem előre. Angela összevonta a szemöldökét. – A filmen miért nem tudtál így beszélni? – Nem tudom… – Egy pillanatra elhallgattam. Nem hátrálhattam. miket üvöltöztem. bár ha az életem múlna rajta. szerelmem. igaz? Még szép. amely villódzó fényívekkel és színes fényfoltokkal töltötte meg az égboltot. – Egész évben. mert a nap alábukott. Talán hülyeség. ha tényleg tudni akarod az igazat. hogy mi történik. – Ugyan! . és arra gondoltam. – Azt hittem. és a feltételek tökéletesek lettek a tájoláshoz. mert elszúrtam mindent. – Igen. Hitetlenkedve nézett rám: – És ezt komolyan is gondolod. A szél másnapra lanyhult. Rossz helyen lyukadtunk ki. mint az ázott ürge. nehogy összekeverjenek az ellenséggel. ez az igazság. úgy üvöltöttem. Olyan voltam. felhívtam Angelát a fedélzetre. hogy megsebesültél? – erősködött. – Az előterjesztésben nem ezt írták. Elővettem Bannister drága szeksztánsát a beépített stopperrel. hogy előredöfök a szuronnyal: – Csúnya ügy. Félreértette a tartózkodásom: – Megbántad. Dél körül még mindig viszonylagos meleg uralkodott. – Azért.– Ekkor történt. de szeretnék emlékezni rá. Senki se láthatta pontosan. Olykor még Londonban is látható. az északi fény csak télen látszik. Angela megbűvölten meredt a látványra. és kiválasztottam egy horizonton fénylő csillagot. Pánikba estem.

és belefakult a szürkületbe. ugye. és elnéztük az északi égbolt fényjátékát. tudod? – Akartam. bizonyosan nyugtalanított volna ez a béke. – Dühös lettem. és azt sem hiszem. – Dühös? – Amikor azt mondta. – Úgy érzed? – Hogy távol kerüljek tőled. mit felejtettem el? – törte meg Angela a csendet.– Minden évben két-három éjjel – bólintottam. és egy ideig néma csendben ücsörögtünk. – Majd azt mondjuk a kanadaiaknak. hogy Tony komoly veszélyben forogna. amint a Sycorax vitorlarúdja széles ívben átfordult. Ez volt első meghitt pillanatunk. Pierre-en. Elmosolyodtam. hogy itt legyél – kerültem meg a kérdést. hogy elraboltalak. míg Angela és én ott ültünk a kormányállásban. – Felhozott egy palack ír whiskyt a kabinból. – Felém fordította a fejét. de képtelen vagyok rá. Amiért nem hitt nekem. és most mindkettőnknek töltött egy pohárral. Nick? – Mondd el! – Veled akartam lenni. amikor Isten idevarázsolta nekünk ezt a fényjátékot? . – Meggyújtott egy cigarettát. – Tudod. Az égbolton felvirágzó fények villódzva tükröződtek vissza a vízen. A tenger fémesen csillogó tükörré simult. Ha indulok a St. hogy leszokj a dohányzásról? – Miért nem tudod soha befogni? – Ezért azután befogtam. hogy az újdonsült arák mindig pánikba esnek. – Most sem lenne szabad itt lennem. Hirtelen felindulásból. – Most olyan nyugodtnak érzem magam. Felém fordult és hozzásimult a testemhez. – Nem kellene felhasználnod az alkalmat arra. Angela elnézte a távoli csillagokkal telehintett kékséget. Talán túl sok körülöttük a neonfény. Elmosolyodott: – Begyújthatok a kabinban? – Be akarsz menni. – Tonyhoz is így mentem hozzá. amióta nekiindultunk az útnak. A nagy korallszínű fényfal felizzott. Nem a lábad miatt tettem. – Örülök – bólintottam. – Tudod. – Ki vele! – Az útlevelem. – Csak az elfoglalt városlakók sosem figyelnek oda rá. Tudom. miért jöttem el. hogy ezt kellene hinnem.

és itt fagyoskodok egy átkozott hajón. – Azon tűnődtem. a kékséget erező sóhajnyi felhőkkel. ő pedig gúnyosan elmosolyodott. akkor szükségünk volt arra az átkozott motorra. hogy aligha szerelhetem le erőtlen erkölcsi aggályaimmal. – Mi az? – Viki megkarmolt. és hajnalra a kéményünk füstje már sűrű ködbe burkolta a hajót. – Én nem hiszek istenben – Angela láthatóan sokat gondolkodott ezen a kérdésen. Ingerülten hunyta be a szemét. mert veled akartam lenni. akár egy kétütemű. s közben nem hisz semmiben – feleltem. és te eljátszod nekem a jó kiscserkészt. mindig visszatért. hogy fektessen le? – Sajnálom – sütöttem le a szemem. mikor kellett utoljára megkérnem egy férfit arra. csak. – Nem ismerek senkit. – Így már jobb? Szép dolog a tisztesség. és kikönyörögte magának a meleget. Habozni kezdtem.– Csak nem akarsz hidegben szeretkezni? – kérdezte. . – Hangja a kabintetőről érkezett. Valahányszor kitúrtam. – Magányos vagyok. – Dobd csak be a vízbe. majd hinni fogsz. – Te tényleg hiszel istenben? – kérdezte tőlem másnap. Ha el akartuk érni Nadeznha Bannister halálának helyszínét. Begyújtottunk a kabinban. A mutatók meg se moccantak. ahol Angela igyekezett elcsípni a déli nap lanyha melegét. akaratom ellenére. – Nick? – Most már férjnél vagy – feleltem nehézkesen. – Tudod. A vitorlák ázott rongyként csüngtek alá. – Aúú – szisszent fel Angela. pedig tudtam. – Megpördült és dühösen mért végig. hogy az imádság talán segíthetne életet lehelni a motorba. ezer mérföldre mindentől. Lerángatta az ujjáról és ingerülten zsebre vágta a gyűrűket. halálra rémültem. körülöttem különféle alkatrészek. Én a kabin padlóján térdeltem. az ég sápadtan és ártatlanul borult fölénk. úgy dorombolt. hogy ott megállítsuk a Wildtracket. – Ha elég soká élsz egy hajón. – Én nem hiszek. de a vágyakozás még szebb. Éjszaka ugyanis tökéletes nyugalom telepedett a tengerre. – Az a nyavalyás macska az egész éjszakát velünk töltötte a hálózsákban. aki ilyen kis hajóval nekivág a végtelennek.

– Nyakas gazfickó vagy. – Semmi de – vágtam közbe gyorsan legalábbis egyelőre. – Úgy érzed magad. s nem a macska miatt. mint akit megrontanak? – Boldognak érzem magam. – Szegény Nick. – Kikémlelt az üvegszerűen mozdulatlan tengerre. mint azt bárki is gondolná. ezért elkezdtem szilikont fújni minden kenési helyre. Most először mondta ki. de hát itt vagy te is. – Mit csinálsz? – hallottam Angela hangját a palack sziszegésén túlról. Ott lebegtünk a végtelen tengeren. ahol előadhatta egyik akrobatikus különszámát.– Ha úgy gondolod. akkor szerinted Fanny Mulder is hisz istenben? – A lelke mélyén valószínűleg igen – feleltem vonakodva. Az Atlanti-óceánra béke telepedett. a motorral kapcsolatos gyakorlati problémák elsőbbséget élveznek. – Megszerelem a motort. Az üvegtükör egyetlen fodrot sem vetett. A kabintetőn csakugyan rám volt szükség. – Úgy döntöttem. Nick. ha te csinálnád. . míg én előrehajoltam és megcsókoltam Angelát. – Ugye Melissa hűtlen volt hozzád? – Minden adandó alkalommal. hogy a vitorlázás istenfélővé teszi az embert – vetette fel Angela –. – De… – kezdte volna. – Én is szeretlek. és én megrészegülten csókoltam meg. Fanny nem a legjobb reklám a térítéshez. aki épp elég teológiai problémát vetsz fel. – Beismerem. Felém fordította az arcát: – Fájt? – Még szép. Nick. Megsimogatta az arcom: – Ez nem fáj senkinek. hanem mert Angela anyaszült meztelenül feküdt odafent. Felhúztam magam a kormányállásba és felnevettem. – Nem akarnád megszerelni ezt a cicust is? – Egyedül nem boldogulsz? – Szeretném. Ledobtam a macskát a megereszkedett nagyvitorlára. A motor életre kelt. de tényleg szeretlek. – Nem. Imádsággal többet elérhetünk.

rengeteget nevetett. fadarabokkal mértem meg a mérések közti haladást. és sokat javult az erőnléte. nem találtam meg a tartalékot. hogy a barométer tűje egy vonásnyit aláereszkedik. és nyílegyenes barázdát húzott mögöttünk a tengeren. Utazásunknak e középső szakaszában végre Angela is megtanulta irányítani a Sycoraxot. A viharban leszakadt a magunk után vontatott sebességmérő. míg végül rábízhattuk magunkat a vitorlákra. pedig biztosan tudtam. amíg én odalent aludtam.A hajócsavar nyugatnak repített bennünket. az elektromos fajta? – Úgy értem. amint a rönkök végighaladtak a Sycorax jobb oldalára felfestett két jel között. s bár felforgattam az egész hajót. ahol . Erősödött a szél is. és felfedeztem. Könnyebb lett az életem. sebességmérő. azt mi is hallottuk. és Angela mintha újjászületett volna. ha el akarjuk érni a helyet. hallottak-e bármit is a Wildtrackről. és kitartóan haladtunk nyugat felé. Lanyha szél borzolta a felszínt. Angela stopperrel mérte az időt. Rádióm hatótávolsága az ötven-hatvan mérföldet is alig érte el. A rádió azonban néma maradt. A fadarabok átlagosan három és fél másodperc alatt tették meg a huszonöt lábnyi utat. Közös életünk kimosta belőle a londoni stressz és a becsvágy minden nyomát. Megkocogtattam az üveget. A tenger már nem volt tükörsima. Elmúlt a tengeribetegség. – Mint a stopperek? – Amíg visszateszed a miénket a helyére – feleltem –. ami azt jelentette. hosszan elnyúlt hullámok örvénylettek a hajótest körül. A szövevényes áramköröket most rozsdaréteg borította. a 16-os csatornán hagytam a bekapcsolt URH-t. hogy a motor alig 4. és megkérdezhettük tőlük. kitalálok valami frappáns választ. Szemben haladtunk a félcsomós áramlattal.2 csomós sebességgel hajtott előre bennünket. hogy a víz valahogyan utat talált magának a burkolat mögé. Ráirányítottam a szeksztánst a napra. – Hogy lehet az – kérdezte Angela fagyosan –. Darabokra szedtem a rövidhullámú adóvevőt. Amíg a motor töltötte az akkumulátorokat. mindvégig élesen a szél alatt vitorlázva. Csodálatosan nézett ki. – Mert az ilyen modern vackok mindig meghibásodnak. ugyanakkor tudtam. ám ha ezen a körön belül bármelyik hajó kommunikált. A felhők összesűrűsödtek. hogy egy ilyen nagy tengerésznek nincs sebességmérője? – Úgy érted. És az övé is. Feladtam a további kísérletezést. hogy felhoztam a fedélzetre. s miután elhagytuk a sebességmérőnket. és láttam. így joggal nevezhettük lassúnak haladásunkat. így rábízhattam a hajót. hogy nemsokára délnek kell fordulnunk.

Folytattam tovább a tömítést. és mint minden szerelmes. A fából ácsolt. – És meddig tart? – Nem tudom. Együtt vágtunk neki ennek a kalandnak. A morfium hatása kezdett elmúlni. és egyszerű. céltudatosan tört előre. bár azt hiszem. a tengernek szentelem magam. amit szerelemnek hívtunk. átfestettem a megfakult lakkot. amikor a sebesülésem után először felébredtem a helikopterben. Teljes vitorlázat alatt haladtunk. Akkor fogadtam meg. – Az unottan vonuló szürkészöld hullámok felé intettem. mielőtt az anyag haszontalan ronggyá bomlik szét. Napról napra láthattuk. Életünk függött a hajó állapotától. – Ez itt – mutattam körbe – a legveszélyesebb dolog a világon. ha becstelenné válsz és megpróbálod kijátszani. Angela csupaszon maradt gyűrűs ujja ékesen tanúskodott erről. – De vajon örökké így lesz? – kérdezte Angela. – Nick! Visszafordultam hozzá. – Tart. Más elfoglaltságot találtunk magunknak. hogy egyetlen munkát sem odázhatunk el. Tudtam. élesen a szélnek. vásznakkal hajtott vitorlás bőséggel ad munkát az embernek. – Emlékszem. csak mi ketten. és ezt tudta is. és jó időt futottunk. és a kalandnak egyre kevesebb köze lett Kassoulihoz vagy Bannisterhez. A Sycorax pompásan érezte magát. Ha ellustulsz. de bőségesen kárpótolt mindenért. egyszerűen végez veled. Életünk megkövetelt bizonyos fokú fegyelmet. ahol a tatvitorla kikezdte a fát. fegyelmezetten. azért egyikünk sem feledkezett meg a nyugati látóhatáron túl várakozó sötét fellegről. vásznakat varrtam. hogy boldogságunk sosem ér véget. Semmi sem tűnt valóságosnak. – És mi lesz a gyerekeiddel? – kérdezte váratlanul. kimérten. Gyermekként feledkeztünk bele a játékba. Beéred ennyivel? Angela a tengerre meredt. mi is azt hittük. életmentő szabállyá tettük. Boldogok voltunk-. számunkra mégsem tűnt valóságosabbnak. hogy súlyosan megsérültem. Egyszerűen csak nem beszéltünk róla. és hirtelen rettegni kezdtem a haláltól. hogy vérbosszú helyszíne felé tartunk. Megjavítottam a leszakadt kötélvillát. A vitorlavászon legkisebb szakadását is be kellett foltozni.a lány meghalt. ahogy a ceruzavonal közelít a kereszttel jelölt helyhez. Ilyen egyszerűen. . A középfelépítményt tömítettem éppen. ameddig tart. hogy ha életben maradok. – Elhagyod őket? Kényes pontra tapintott.

ott van nekik John és anyus. Arra gondoltam. hogy Kassouli valóban itt akar-e találkozni vele – rázta a fejét Angela. amelyek maguktól is megoldódnak. Csak órákkal nyertük meg a versenyt. Igaz. Egyikünk se szólt. hogy észrevettem. Most már nem vagyok más. Azt kívántam. és én semmit sem tehettem ellene. mint mondta. A felhők alacsonyan és sötéten tornyosultak fölénk. mondta el újra és újra. Hajót nem láttunk semerre. Elérkeztünk arra a jellegtelen és vigasztalan helyre.– Nincs szükségük rám. Elértük úti célunkat. a rádió meg se sercent. – Ha nem találjuk meg – vetette fel –. éppoly rugalmasan kezeli a vonatkozó tényeket. de végül úgy döntöttem. – Csak találgatunk. de én minden tőlem telhetőt megtettem. Újra beszéltünk Bannisterről. – Még azt sem tudjuk. de nem szóltam egy szót sem. Nadeznhát. mennyire ragaszkodott hozzá. és tudtam. a gesztus túlzottan érzelgős lenne. A vízfelszínt pengeéles hullámok szabdalták. amikor meglátta. csak szegény rokon. és minden rendben lesz. – Az ördögbe is. a barométer még ennél is jobban aggasztott. Már az elválást tervezgette. Vannak dolgok. meg a tábornok. és láttam. – Szavaim üresen csengtek. ahol egy évvel ezelőtt a gazdag lány meghalt. Vállat vont. – Nick! – csattant fel. – Megfelelő helyen vagyunk? – kérdezte Angela. de nem álltam készen jobb válasszal. Másnap délnek fordultunk. és az új útiránnyal változott a hangulatunk is. – Amennyire meg tudom határozni. Megint Bannisteren gondolkodtunk. . hogy hallja az igazságot még az esküvőjük előtt. hogy Angela ujján újra megjelentek a gyűrűk is. – Majd meglátogatom őket. ahogyan Yassir Kassouli. és ezt én is tudtam. bárcsak dobhatnék egy virágszálat a tengerbe. – Elmenekülsz előlük – vádolt Angela. amely átcsapott a Wildtrack tatja felett. A mutató gyorsan esett. – Tudtam. hogy akár mérföldekre is lehetünk. a szenvelgő nagynénjük. a pónik és Melissa. igen. hogy a déli irány egyenesen elvisz bennünket az alacsony nyomású légtömegek roppant örvényébe. Ezúttal Angela kardoskodott az ártatlansága mellett. mielőtt az orkán elért volna bennünket. mielőtt még visszatér Cherbourgba? – Igen – ígértem meg. hazarepülhetek Kanadából. az óriáshullám ölte meg.

majd bekötöttük magunkat. és most.– Itt. Belehajóztunk a nagy semmibe. mert még ez is jobbnak tűnt annál. Angela és én felhúztuk a vízhatlan kabátot. találkozásunknak nemsokára be kellett következnie. hogy megkérdezett volna. vagy sehol – bizonygattam. Az égbolton alacsonyan vonultak a sötét fellegek. mégis megrázta a fejét. . a macskát pedig bezártuk a kabinba. és figyeltem. nyugat felé irányította a Sycorax orrát. Engedtem. mintha semmit se tennénk. Angela anélkül. A macska a vitorlazsákon élezte a körmeit. csupán újsütetű magabiztosságába kapaszkodva megkurtította a fővitorlát. amúgy is mindenképpen meghal. és a szél zajosan talált utat magának a kötelek között. A hullámok egyre nőttek. – Az Atlanti-óceán térképén megjelöltem a Wildtrack feltételezett útvonalát. de igazság szerint csakugyan nem tudhattunk semmit. egyszeriben nem maradt több tennivalónk. és ha jól számítottam. és a haját elvadította a szél. Angela mellettem vacogott. hogy ő válassza meg az útirányt. Angela tehetetlenül kémlelt körül a kihalt tengeren. Angela. Szürkületre már csak a vihar-orrvitorla és a hátsó tarcsvitorla nehéz vásznai maradtak fent. Aki a vízbe esik. – Látni akarok egy igazi orkánt. Az nem olyan rossz. – Lehet – vetette fel Angela néhány perccel később –. amelyet a szél korbácsolt fel a hullámok taréjáról. tajtékozva robajlottak neki a hajógerincnek. amint bevonja a vitorlákat és rögzíti a kormányrudat. ám az egyre erősödő szél megnehezítette a hajó észlelését. – Nincsenek. – Lehet. hogy még nem értek ide? – Lehet. akinek az arcát megkeményítette a tenger. és bevonta a tarcsvitorlát. – Vihar közeleg. – Merre vannak a mentőövek? – kiáltotta túl a szelet. és a kitartó ostrom alatt Angela önbizalma kezdett szertefoszlani. hogy ideérkeztünk. fehér taréjos hullámok között hánykolódott. Nick? – Csak egy orkán. a látótávolságot pedig tovább csökkentette a vízpermet. A vihart én se szeretem. hogy nem is errefelé jönnek? – Lehet. amíg a Sycorax a zöldesfekete. A két apró vitorla így is sebesen mozgatta a súlyos hajótestet a háborgó vízen. A hullámok velünk szemben haladtak. Miért nem mész le Vikihez? Erős kísértést érzett.

amint a Sycorax az oldalára fordult. Felhozta az ételt. hogy utána lélegzetelállító sebességgel bukjunk alá a fehérlő szakadékokba. és ezúttal is elérkezett a döntő pillanat. hátborzongató sikolyát. csak mert a testmozgás segít melegen tartani az embert. nem is tudott rólunk. . csak behódolás és megadás. kormányoztam. amikor a rettegésünk feloldódott a tudatban. marcangolhat és eltemethet bennünket. Pedig nem is zajlott igazi ütközet. és ott is maradt. Amíg a víz ostorozhat. Leküldtem Angelát a kabinba. Levegő és víz keveredik össze. még akkor is tovább dolgoztattam. azután lement. A hajó felegyenesedett. a Sycorax pedig igazi boszorkányhoz méltóan lovagolta meg ezeket. A zaj ilyenkor fülsiketítő. mielőtt még a tenger tenné ugyanezt. A víz forrongva csapott át a fedélzeten. addig a hideg halálos álomba ringat. Angelát befogtam szivattyúzni. A hangorkán is szörnyű. hogy nem tomboló erejű tengeri vihart. miközben a Sycorax felkapaszkodott a hullámokra. hogy nincs remény. és kész csoda. Pumpáltam a fenékvizet. mint a hajó. amint összekuporodik a fekhelyén és szorosan magához öleli a macskát. A hullámok adják meg a tébolyult zene ütemét. felrántotta a tőkébe ágyazott fém – ugyanaz a fém. és a hullámok egymást keresztezték. egyáltalán épen maradhat. és még örülhettünk. Az éjszaka így is maga volt az őskáosz modern kori mása. ám a hullámok gerince fűrészfogas lett a keresztező hullámoktól. majd hozza fel a termoszt és az előre elkészített szendvicseket. hogy ilyen törékeny valami. a pengeéles sípolástól a mennydörgő. ám a vihartól felkorbácsolt tenger látványa még szörnyűbb. A tenger nem kezelt ellenségként bennünket. Sötétedés után a szél irányt változtatott. rohant végig a lefolyókon. A fő áramlat továbbra is nyugatról érkezett. amely sziklaként rántja magával a Sycoraxot az óceán fenekére. A szél hangjai a lehető legszélesebb skálán mozognak. s ebben a fehéren. én pedig elképzeltem. Éreztem a többtonnányi fagyos víz rángatását a hajógerincen. A hideg megölhet bennünket. ágyúdörgésre emlékeztető morajlásig. hogy a gerendák belereszketnek. a tajték fehéren izzó korbácsként csap fel az égre. ömlött be a kormányállásba. és egyszer hallottam Angela szelet is túlharsogó. és a főárboc kis híján belemerült a szürkés-fehéren habzó vízbe. feketén és szürkén örvénylő káoszban kell megtartani és kormányozni a hajót. amelynek mintha sose lenne vége. Görcsösen kapaszkodtunk fel az óceáni hegyek oldalán. olyan erővel robajlanak a hajótestnek. amikor már nem akart. ha a tenger nyeri az éjszakai ütközetet.Megkapta az orkánját. hogy melegedjen meg.

Egyszer kinyitottam a fedélzeti nyílást. amely napokra feldúlja az Atlanti-óceánt. azután megbékélve odébb áll. de már éreztem. hogy esővel öntözze Anglia árpaföldjeit. és csontig átfagytam. hogy a hajó mozgása stabilizálódik. ám ekkor észrevettem egy világítófáklya visszatükröződő fényét a felhők felett. de elérkeztünk a gyilkosság helyszínére. amikor végre megpillantottam azt a mozgó pontot. és ha másból nem. már elkerültük a Wildtrackot. aztán végigsöpört az óceánon. Szélbe fordítottam a hajót. aki dühödten felborzolja a vizet. Továbbra is ott fütyült a kötelek között. a nyaktörő hullámok ellenére is megéreztem. hogy megtaláljuk idekint Bannister hajóját.és fővitorlát. először nem is hittem a szememnek. Kimerültem. Amikor kialudt. amelyikben Nadeznha Bannister a halálát lelte. hogy odalent a kabinban Angela békésen alszik. Azt hittem. mint az. hogy ez nem olyan engesztelhetetlen vihar. Szemem égett a széltől. Mégis. sokkal inkább afféle acsarkodó vadmacska. a búzamezők melegében eszmélt öntudatra.amint belezuhantunk az alattunk megnyíló völgyekbe. józan ésszel úgy véltem. és láttam. megrázta a vitorlákat. hogy balszerencse vagy isteni kegyelem folytán. majd felhúztam a kurtított tat. és tudtam. és felénk hordta a vízpermetet a hullámok gerincéről. ebből megtudhattam. ezért hajnalban. bár a heves széllökések és keresztirányú hullámok továbbra is veszélyt jelentettek. Angela tovább aludt. de mintha mesterséges fény villant volna felém. Mielőtt még az éjszakának vége lett volna. és amint vártam. levontam a hátsó tarcsvitorlát. Attól a széltől. és alacsony nyomású légörvénnyé alakult. Csupán kötelességtudatból maradtam fent. mindig is csupán elméleti szinten létezett. én azonban ébren maradtam. káprázat csupán. Az esély. . Az orkán elhaladt. Vörös vészjelző fáklya könyörgött segítségért a semmi közepén. Az időjárási térképen ez az orkán sem lenne nagyobb. és az Európa felé száguldó jachtot kerestem. amely valahol Észak-Amerika szívében született. újabb rakéta kúszott fel az orkántól szétszabdalt égboltra. a szél gyengülni kezdett. A hullámok tajtékja át.meg átcsapott a Sycorax felett. hogy korábban is láttam már ezt a sápadt ragyogást. nem láttam sehol senkit.

Néhány pillanatra helyet adtam a reménynek. A vízelvezető nyílásnál álltam. fejezet Leereszkedtem a kabinnyíláson. Angela még most is a fekhelye sarkában kuporgott. Árbocát vesztett hajót láttunk. ahogyan megborzong a hajó felé robajló óriási zöld hullámok látványától. azután beakasztotta a biztosítóhámot. csak statikus zajt. meredek hullámok hátán. és elnéztem a háborgó tenger felett. észrevettem egy jachtot. Semmi. Lecsukta a fedélzeti nyílást. fedélzetén zavartalanul söpörtek végig a hullámok. hogy ez a hajóroncs talán egy másik szerencsétlenül járt jacht. hogy a víz ne áraszthassa el a kabint. megmarkoltam a tatvitorla bal oldali kötelét. jó fél mérföldnyire tőlünk. csak a Wildtrack. – Fáklyákat láttam – közöltem vele. de elég volt egyetlen pillantást vetnem Angela arcára. csak az üvegszerű vízfalakon legördülő fehér tajtékot. amerre mutatott. de nem láttam többé a fáklyafényt.11. Már kezdtem azt hinni. akár a félig telt fahordó. és felkapcsoltam a rádiót. A Sycorax megrázkódott a rövid. A hajó minden széllökésre tehetetlenül hánykolódott. de nem hallottam mást. amíg megértette. Ám nem az a Wildtrack. kudarcot vallottam. büszke és irigylésre méltó. hogy csak képzelődtem. Egy pillanatig semmit sem láttam. Kísértést éreztem. Beletelt néhány álmos pillanatba. melyek keresztben haladtak a hosszan elnyúló tengerárammal. hogy felvonjam a teljes fővitorlát. Nem lehetett más. hiszen a Wildtrack már nem volt egyéb. félig máris a víz alá merülten. azután. csak elhagyatott. – A Wildtrack? – Nem tudom. Valamennyi hullámgerincen a távolt kémleltem. A szél gyengült és újra irányt váltott. – Nem akartam túlzott reményeket ébreszteni benne. ám épp amikor kezdtem volna összeszedni maradék erőmet a művelethez. A Sycorax könnyedén felhágott a hullámok oldalán. – Nick! – Hangját azonnal elragadták a széllökések. amire mindketten emlékeztünk. Angela magára rángatta esőkabátját. és kudarcot vallottunk. Ide érkeztünk. karcsú. és láttam. Angela felkiáltott. és felsietett a kormányállásba. – Nick! Elnéztem arrafelé. ám ezután a hullámok egy másodpercre . hogy tudjam. nem egy gazdag ember nagy és fényes játékszere. használhatatlan váz. és ugyanilyen elegánsan siklott lé a túlsó oldalukon. A jachtot.

és felkapaszkodtam a kormányállásba. Ha pedig Anthony Bannister csakugyan megsérült. A vitorlák veszettül csapkodtak a fejünk felett. Még élt – hacsak nem a hullámok keltették életre a tetemét. Először azt hittem. Leléptem a Sycorax kormányállásába és kézbe vettem a kormányrudat. hogy időben érkezzünk. és valamilyen csoda folytán meg is találtuk. amíg a tat újra a víz alá süllyedt. Aligha kellett elmagyaráznom a ránk váró nehézségeket. és legnagyobb meglepetésemre a hideg motor azonnal életre kelt. Szél felé kormányoztam. láttam. oldalra döntött és fellökött bennünket. hogy az orra lustán emelkedik az egyik szél korbácsolta hullámgerinc fölé. hogy valakinek át kell szállnia a Wildtrackra. Vagy megsebesült. mire gondolhat. Életben volt. A szél álnok módon megfordult. és most már én is észrevettem. Megbillentünk egy hullámtaréjon. felénk integet. Ez a valaki csakis én lehettem.felfedték a hajó oldalát. azután elvágódik. . Fürgén visszasiettem a motortéren át. amikor jobb nem belegondolni abba. ám amint sebességbe tettem a motort. de a kegyetlen végzet megfosztott bennünket az elégtételtől. amikor a hajó oldalt bukott. s a motor kárhozott lélekként visított. és megláthattam a jellegzetes kék festést. és szitkozódtam. ami legfeljebb Jimmy Nichollsban vagy egy mentőhajó parancsnokában lehetett meg. hogy vízhatlan esőkabátba öltözött alak. Csakis Bannister lehetett. hogy moccanni is alig tud. hogy a Wildtrack hátsó kormányállásában narancsszínű folt mozog. Megközelíteni a félig elárasztott hajót a nyílt óceánon. tátott szájjal meredt maga elé. felfújt mentőcsónak vagy valamilyen más. Angela értetlenül. és hagytam. amiért nincs önindítóm. akkor nem segíthet nekünk. s egyáltalán nem vágytam rá. vagy annyira kimerült. Halálos fenyegetést intéztem a motorhoz. Ám amíg a gerincen egyensúlyoztunk. viharos erejű szélben – mindez olyan hozzáértést kívánt. Lesiettem a kabinba. Meginogtam. a szüntelenül irányt változtató. – Nick! Nick! – Angela hangja lázas izgalommal csapott fel. azt is láthattam. ám aztán már láttam. mit diktál a józan ész. víz színén hánykolódó tárgy. hogy a narancssárga alak a Wildtrack tatján életben van. ami egyet jelentett azzal. A Wildtrack eltűnt egy hullámvölgyben. amennyiben nem indulna be. Nem akartam tudni. Több mint ezerhétszáz tengeri mérföldet hajóztunk. A Wildtrack volt. ám ez is egyike volt azoknak a pillanatoknak. hogy a motor vigyen bennünket. vagy mit remélhet. – Átkozottul nehéz lesz felszedni! – kiáltottam oda Angelának. majd megragadtam a kart.

akit arra kérnek. Ezzel a megoldással azt kockáztattam. Gyorsítottam. s nem vártam. de még így is valószínűleg úgy érezte magát. és hagynia kell. hogy lehetett képes erre. Az elmúlt hetekben kitanulta a hajózás fortélyait. – És ha én mennék át? – kiáltotta vissza.és a tatvitorlát. – A közelébe kell kerülnöd. s kapkodva odakötöttem a csonkavitorlát és a nagyvitorlát a keresztrúdhoz. újra mellénk kell kormányoznod! – Isten tudta csak. és a szája előtt összegombolta a kabát gallérját. ezért közöltem az egyre idegesebb Angelával. hogy ezek megmenthetik a hajómat. s így a szél rántsa arrébb a Sycoraxot a veszélyes roncstól. amíg én felkötöztem a Bannister csónakházából elhozott összes ütközőpárnát. hogy a vihar-orrvitorla vigye távolabb. vagy ami még rosszabb. Rábíztam a kormányrudat. Felcsapta a csuklyáját. . hogy a Wildtrack szabadon csapkodó kötelei beleakadhatnak a Sycorax propellerébe. üresbe kell tennie a motort. hogy Angela a lélektani pillanatban könnyebben elhúzódhasson a Wildtrack roncsától. Nem akartam. az összeütközés ereje leszakíthatja a kormánylapátot és a hajócsavart. hogy egyazon hullámvölgyekben szánkázzunk lefelé. Leengedtem a fővitorlát. hogy a vitorlák csapkodása megzavarja Angelát. hogy az orrárbocom felül majd a másik hajó fedélzetére. hogy szél alatti oldalról közelíthessem meg. Féltem a Wildtracktől. miután átugrottam a fedélzetre. miközben lavírozni próbál a hajóval. hogy amint átértem a fedélzetre. megértetted? Nem akarom. de fent hagytam a viharvitorlát. Elég közel kerültünk a Wildtrackhez. A félig alámerült Wildtrack tatján kuporgó alakra meredt. – Kicsit lazíts a kötelén. bár inkább csak reméltem. Elcsomagoltam a tarcs. A Wildtrack és a Sycorax egyaránt bukdácsolni fog a találkozás pillanatában. hiszen tehetetlenül hánykolódó faltörő kosként tönkretehette. – Be vagy kötve? Megmutatta a biztosítókötelet. azután távolabb húzódnod. s én leginkább attól tartottam. rendben? Láthatóan nem volt rendben. Meg akartam kerülni a használhatatlanná vált hajót. mint egy utas. sőt akár el is süllyeszthette a hajónkat. Megragadtam a kormányrudat. hogy tegye le a Jumbo Jetet a repülőtéren. – Miután összeszedtem – folytattam –. hogy az a roncs széttörje a hajómat! Angela bólintott.– Neked kell kormányoznod a hajót! – kiáltottam Angelának. amint átértem a Wildtrackre.

Elmagyaráztam. azután előretoltam a gázkart. hogy a Wildtrack vízzel elárasztott hajóteste nem sok takarást nyújt. Elugrottam. maradj olyan közel. Elvigyorodtam. elkésem. bár nem hallottam mást. így a második megközelítésnél már nem kell amiatt aggódnia. Hallottam. amint a hajó élesen megdőlt. csak a haladásunkat követte narancssárga csuklyájával. Most már alig mozdult. és a görcsösen rángatózó Sycorax lassan túlhaladt a Wildtracken. amint átértem! Angela átvette a kormányrudat. – Ha nem tudnál felvenni minket – kiáltoztam –. A lábam megadta magát. bár Angela aligha hallhatott. Hangosan felüvöltöttem. Ha még egy pillanatot várok. és már átemeltem a jobb lábam a korláton. amikor az áradat feltornyosult a hajóink között. azután kettőre. a Sycorax orrárboca egy szörnyű pillanatra széles ívben átlendült a fejem felett. de tudtam. Másik indokot is találtam arra. – Közelebb! – kiáltottam. Háromméternyire lehettünk a hajóroncstól. Márpedig Bannister magatehetetlen volt. hogy átugorjak a háborgó mélység felett a Wildtrack vízzel feltelt középső kormányállásába. hogy a Sycorax éles fordulattal a Wildtrack szél alatti oldalára kerüljön. – Fogd a kormányt! Ne felejtsd el üresbe tenni a motort. és a mellvéd víz alá került. hogy bevonom az elszabadult köteleket. amennyire csak tudsz! Ha nem megy. Angela még mindig a biztonságosabb hajón reked. már majdnem az orránál járt. ahogyan a Sycorax motorja elhalkul. sok szerencsét! Menj nyugatnak! A Grand Banks körül már lesznek halászhajók. csak hogy megnyugtassam. én pedig súlyosan elvágódtam a Wildtrack síkos előfedélzetén. hogy nem lenne elég ereje felemelni egy magatehetetlen embert. Ekkor a hullám egymás felé taszította a két hajótestet. és hallottam. vagyis a jobb lábamra érkeztem. csak a víz és a szél bömbölését. és hetek óta most először megbicsaklott a térdem. hogy én vállalkozzak a mentésre: ha bármi rosszul sül el.Erre én is gondoltam. és a Sycorax arrébb sodródott. Kikapcsoltam a biztosítókötelet és összetekerve a zsebembe tettem. És ne felejtsd el megetetni Vikit! Rémült pillantást vetett rám. Túlságosan kifordította a kormányrudat. amint Angela üresbe váltott. A bal lábammal löktem el magam. hogy beleakadnak a hajócsavarba. Jobbik lábammal felléptem a korlátra. félre. én pedig előrebotorkáltam a Sycorax jobb oldali kötelei között. már csak egyre. amint átérek a Wildtrack fedélzetére. A fájdalom szétsugárzott a hátamban. Megfigyeltem. és görcsösen kapaszkodtam. azután máris úrrá lett rajtam a következő rettenet: a . ahogyan a fa csikorogva nekidörgölőzik az üvegszálas műanyagnak.

mennyire súlyosan. egyenes vágással metszették ketté. orrárbocával belemerül a hullámokba. a bal kezem sebesült meg. tiszta. hogy elszabaduljak. A lábamat átkoztam. nem tudtam. de az adrenalin melegen tartott. A kötél a hüvelykujjam tövét találta meg. ám a hullám csúcsát sosem érhette el. és lehetővé tette. egyre csak az jutott az eszembe: „Hogy lehetsz ilyen hülye. de sikerült támaszt találnom a Wildtrack elülső fedélzeti nyílásán. ahogyan a Sycorax távolabb húzódik. lerázta rólam a vízterhet. de teljesen érzéketlenné vált. hogyan mászhatok vissza a fedélzetre. A Wildtrack menthetetlenül süllyedt. A lábam . mielőtt még Angela visszatérhetne a Sycoraxszal. Becsusszantam az elárasztott középső kormányállásba. és egyre közelebb sodortak a pereméhez. De még ha Angelának sikerül is visszatérnie. Vízhatlan kabátom elakadt egy üres kötélvezetőben. hogy elszakadt drótkötél hasított a kezembe.hullámok átcsaptak a Wildtrack előfedélzete felett. s amikor átcsapott felette. és felemelt fejjel már láttam. hogy én is vele süllyedek. miközben a hullámok ott örvénylettek körülöttem. s valahogyan kitartottam a forrongó és kavargó viharban. s bár a sebből csak úgy lüktetett a vér. A szél vízpermettel öntözte a hajót. ahogyan most. Figyeltem. Próbáltam megmozdítani a jobb lábamat. Kétségbeesetten kutattam mentőöv vagy gumicsónak után. én pedig dühösen hámoztam le magamról. Akkor is halálra rémültem. semmit sem tehettem ellene. Úgy tűnt. amint előrefelé kúsztam. mielőtt a következő hullám átdübörög a hánykolódó hajótest felett. A Wildtrack törzse görcsösen felemelkedett. Láttam. és kétségbeesetten kapaszkodtam. A hideg tengerár átfordított. és a kormányállásban kellett menedéket keresnem. A Wildtrack fedélzete kezdett kiemelkedni a vízből. s az elárasztott hajó lomha lassúsággal kapaszkodott felfelé. Nem tudtam gondolkodni. bár ijesztő érzés volt ennyire mélyen és védtelenül lenni a vízben. hogy menedéket találjak a vízleeresztő csatornában. Az óriási hullámok meredeken tornyosultak fölém. hogy pontosan ugyanezeket a szavakat ordítottam akkor is. és hirtelen hatalmába kerített a szörnyű félelem. mintha zöld üvegből öntötték volna ki falukat. egy pillanatra mindig víz alá került. Teljesen átáztam. és akkor váratlanul eszembe villant. a magatehetetlen Bannisterről már nem is beszélve. de a Wildtracket sorsára hagyó legénység magával vitt minden ilyen eszközt. hogy lehetsz ilyen hülye”. ahogyan a leeresztők felé sikló víz elszíneződik a vértől. bár azt nem láthattam. amikor rohamra indultam az argentin vezérkari állás ellen. Jobb kezemmel megragadtam egy korláttartó oszlopot.

Derékig a vízben ültem. csak kifehéredett. amelynek a víz felett kellett volna tartania a fejét. és felhúztam magam a kormányállás pereméhez. hogy tudassam vele. ám most hirtelen megértettem. ő pedig énrám. Mire először megláttam a holttestet. A Wildtrack orra felemelkedett. körülvéve a kabinban hánykolódó törmeléktől. majd a sós víz mosta tisztára. Élesen felkiáltott. miközben egyre több víz ömlött be a kormányállásba. mert éppen Bannisterre meredtem. már bevontam az utolsó kötelet is. és bezuhantam a kis hátsó kormányállásba. Mulder felé kúsztam. és a vizenyősen fehér szemek rendre a kavargó tengervíz alá kerültek. és a holttest végre arrébb sodródott. hatalmas hullám söpört át a hajó tatján. begörbített ujjaimmal dörzsöltem a combomat és a térdemet. az mostanra szétömlött és feloldódott a vízben. megint felbuktam. Nem voltam felkészülve rá. Nem lehetett Bannister. ezért a feje tehetetlenül bukott hátra. majd a korlátba kapaszkodva kúszni kezdtem. a halott szemek felfelé fordultak a kabinból. hogy nem Bannister fog várni a Wildtrack tatjában. Bannister mentőmellényt viselt. Órák óta halott lehetett. és felhúztam magam a kabintetőre. Átúszott az ajtókereten. hogy végre érezzek valamit. és a kormányállásban felgyülemlett víz előrelendült. A hátsó kormányállásban rekedt férfi ekkor fordította felém csuklyás fejét. A torkát láthatóan penge metszette át. A hátsó kabin ajtaja nyitva állt. és görcsösen hányni kezdtem. amint a hullámok nekicsapódtak a hajó oldalának. A seb láttán újra öklendezni kezdtem.használhatatlanná vált. hogy a hátsó kabintetőn elkússzak oda. Feltépte a szája elé vont gallért. amíg én berángattam az elszabadult köteleket. már nem volt egyéb. A Wildtrack megrázkódott alattam. miközben az újabb hullámok szétáradtak és tajtékzottak körülöttem. Ekkor láttam meg a borzalmat. Semerre sem láttam vért. Miután az utolsó kötelet is a fedélzetre dobtam. Felegyenesedtem. Vagy még inkább. vértelen tetem. csakhogy a torkát szinte a gerincig felvágták. amíg a válla meg nem akadt. Mulder volt. A lábamnak gondoskodnia kellett magáról. Próbáltam felállni. egy szavát sem értem. és nekem a fülemhez kellett emelnem a kezem. ahol Bannister menedéket talált. azután természetellenesen kitekeredett bal lábára mutatott. és a tetem a lomhán mozgó víztömeg hátán lebegett. Amennyi vér lehetett a testében. . – Fel tud állni? Megrázta a fejét. és igyekeztem összeszedni a bátorságomat.

és újra hallhattam Mulder természetellenesen magas sikolyát. majd amikor tonnaszám söpört át felettünk a tengervíz. A Sycoraxot kerestem. – Lebuktam. azután egy zöld hullámhegy eltakarta előlem a hajót. majd csapdába esett. mintha elment volna az eszem. – Miért vágta el a torkát? – ripakodtam rá. és próbáltam belerúgni. és éreztem. és a vászon foszlányokra szakadt szét. ahogyan az izmok megremegnek a terheléstől. – Miért vágta el a torkát? – kiáltottam fel újra. és a fenyegetés megtette a magáét. – Nekik jelzett? – kérdeztem. – Hol van a legénység? – Próbáltam felegyenesedni. és én tehetetlenül vágódtam el a kormányállásban. ezért felemeltem bal lábamat. amint kiemelkedtünk a fagyos hullámok közül. hogy egyre távolabb kerül. Lehemperedtem róla. – Vigyen ki innét! Mindjárt elsüllyedünk! – Maga ölte meg a feleségét? – Nem! . Vagyis egy másik hajó követte a Wildtracket és kimentette a legénységet? Mulder nyilván a fedélzeten maradt. de a lábam megint összecsuklott alattam. Próbáltam a jobb lábamra áttenni a súlyomat. és vajon miért nem látta meg a vészjelző fáklya fényét. amint felsiklottunk egy palackzöld hullámhegyre. Szívből gyűlöltem. Azon tűnődtem.– Elvágódtam – kiáltotta keserűen. – A mentőhajónak? – Vigyen ki innét. megkapaszkodni a hátsó kabinajtó melletti korlátban. Gyűlölködve meredt rám. jó kétszáz méternyire tőlünk. – Kiszálltak! – kiáltott vissza Mulder. – Mert nem lökhettem be a vízbe! – Maga ölte meg a feleségét? Úgy nézett rám. és feltornásztam magam ülő helyzetbe. merre lehet a mentőhajó. és meg is találtam az egyik hullámvölgyben. amikor elszabadult az orkán. mintha a sors különösen kegyetlen lett volna hozzá. hogy belerúgjak a törött csontba. Láttam. – Baleset volt – felelte teljes meggyőződéssel. – Hol vannak a többiek? – üvöltöttem túl a szelet. – Biztonságban vannak. és megpróbálta megmenteni a sérült hajót. hogy a vihar-orrvitorlát tartó kötél meglazult. – Eltört a lábam! Immár két haszontalan nyomorék várt sorsára az elátkozott hajón. Olyan átkozottul önelégültnek tűnt drága öltözékében és mentőmellényében. a rohadt életbe! Mindjárt elsüllyedünk! – Itt kellene hagynom magát megdögleni. Sandman. Fanny. Rázuhantam a törött lábra.

hogy tartsa meg a súlyomat. – Úgy tűnik. amint a roncs nekiindult a következő vízfalnak. azután felegyenesedtem a szél alatti korlát mellett. A nehéz pengével átmetszettem a szívós kötelet. és sikerült kiszabadítanom egy jó tízméteres darabot. – Biztosan fájni fog – tettem hozzá –. mielőtt a kötél végképp elakadt. fohászkodtam. és próbáltam rábírni a lábamat arra. evezőt. Kis csomót kötöttem. de ha szívesebben fulladna inkább a vízbe. – Odadobtam neki a kést. fűrészfogas hullámgerincen túl. – Ki van a hajóján? – Jóbarát – feleltem. nem tudta eldönteni. Láthatóan erejének utolsó maradékát élte fel. hogy nem veszít el bennünket a szeme elől. mit gondolt? . hogy Angela minden erejével azon küzd. és néhány pillanattal később. azután nekitámaszkodtam a korlátnak. amellyel alighanem a gyilkosságot is végrehajtotta. Fanny. és csak remélni mertem. amivel jelezhettem neki. Máris legalább negyedmérföldnyire elsodródott. Amint Angela visszatér. Meredten figyelt. – Ki veszítette el? – Kassouli. kétségbeesetten kapaszkodtam az acélcsőbe. arca hamuszürkére fakult. be akarom-e lökni a vízbe. Mulder megvonta a vállát. s eközben mintha a hajóárboc csúcsát láttam volna egy közeli. szeme kivörösödött. Megálltam. Fanny. Eközben keresni kezdtem a Sycoraxot a háborgó tengeren. Kivártam. Mégis. vagy bármit. – Elveszített a sötétben – nyögött fel. azután átfűztem Mulder biztosítókötelének végét a hurkon. és kicsatoltam a biztosítókötelét. de minden használható tárgyat rég elsodort a tenger. amint egy hullámtaréj átcsapott felette. a fájdalom eltorzította a vonásait. Mindezt neki is elmondtam. Muldert is magammal vihetem a biztonságba. hogy visszafordítsa a hajót.– Mekkora egy rohadék maga. Keresni próbáltam csáklyát. azután újra felegyenesedett. Visszakuporodtam a hátsó kormányállás viszonylagos menedékébe. miközben máris újabb hullám robajlott felénk. A kötél másik vége az én derekamra került. Kirángattam a kötelet a kormányállásban felgyűlt törmelékhalom alól. – Kést! – üvöltöttem túl a szelet és a tengert. és én átmászom a Sycorax fedélzetére. bármikor levághatja magát. A Wildtrack lomhán oldalt bukott. s rajta a lángoló vörös angol lobogót. – Adja a kését! Felém nyújtotta a tokba zárt kést. várnunk kell. Tudtam. – Sikerült feltérdelnem. megláttam a Sycorax tatját. vagy inkább megmentem az életét.

mérget vehet rá. ahol mindent elmondhat Bannisterről meg az átvágott torkáról. bármelyik pillanatban megérezhetem a pengét a bordáim között. – Kassouli cserbenhagyta magát. ezért inkább vállalta a kockázatot és kivárta a felmentő sereget. amint a fájdalom belemart a hátamba. Mulder még most is nyöszörgött a fájdalomtól. A Wildtrack felemelkedett. azután megrázta a fejét. de így is rendkívüli erő felett rendelkezett. A Sycorax visszafordult. Bekötözött bal kezem lecsúszott a korlátról. de a karcsú hajótestnek valahogyan most is sikerült kiemelkednie. én pedig bele akartam rúgni kést tartó kezébe. semhogy átadhassam az igazságszolgáltatásnak. azután magam is felüvöltöttem. Más hajót sehol sem láttam. és azért imádkoztam. azután a hangot máris magával sodorta a szél és felcsapó vízpermet. hogy Mulder hallja a szavaimat. de a törött láb és a felfújt mentőmellény meggátolta a gyilkos döfésben. hogy itt dögöljön meg. ezért nekem kell megmentenem a szaros kis életét. de csak annyit tudtam elérni. – Kassouli nem hagyna cserben. hogy a vízzel teli hajótest menthetetlenül elsüllyed. A fájdalmas nyögésre megpördültem. hogy Yassir Kassouli jelen kíván lenni a gyilkosságnál. A dél-afrikai gyűlölködve meredt rám. Mulder késsel a kezében rontott rám. – A hullámvölgyben elhalkult a szél bömbölése. és az erőltetéstől újra összecsuklottam. Tengervíz örvénylett körülöttünk. hogy elvegyem a kedvét a próbálkozástól. Hazaviszem magát. Ebben a reményben támadt rám. de még így is kiáltoznom kellett. és arrébb . amint én összeestem. Egy pillanatig azt hittem. Hirtelen mozdulattal előrefejeltem. de még messze járt. Fanny. aztán felhúztam magam. – Lebuktam az újabb hullám elől. Megkapaszkodtam a korlátban. hogy végigkémleljem a déli látóhatárt. Mulder felsikoltott. így előrezuhantam Mulder felé. Fanny. hogy Kassouli vissza fog térni érte. magával rántja a motor és a fenéksúly tömege. Igyekeztem visszanyerni az egyensúlyom. – Itt hagyta. Hagyta. Láthatóan teljes meggyőződéssel hitte. – Ha Kassouli itt találja – mordult fel Mulder –. a homlokommal eltörtem az orrnyergét. hogy most fordítja át a kést a jobb kezében. A rúgás célt tévesztett. amivel kapkodva átkötöttem sebesült kezemet. hogy bíróság elé állítsam. nehogy Angelának is meggyűljön a baja a motorral. és tudtam. – Máris megtette. Bal karjával átkulcsolta a nyakamat. hogy beletérdeltem Mulder eltört lábába. amint a tenger mennydörgő robajjal csapott át a mellvéd felett.Ki más? Tudnom kellett volna. hogy elsüllyeszti. Találtam egy kötéldarabot.

és addig haraptam. Előretapostam a lábammal. és kényszerített. ahogyan megéreztem a törött csontok őrlődését az öklöm alatt. Rátettem a talpam Mulder törött lábára. Megütött a szabad kezével. amíg enyhül kissé a fájdalom. – És most – szólaltam meg –. Vért láttam az arcán. ő pedig hátrarántotta. Eleresztettem a késtartó kezet. törött lába miatt. bal kezembe belevájt a kés éle. de én nem eresztettem. én pedig kétségbeesetten húzódtam vissza. Felé rúgtam bal lábammal. Angela felénk araszolt. inkább csak támaszt kerestem az elárasztott kormányállásban. és láttam. el fogja mondani. Mulder feladta a küzdelmet. A kavargó víz előterében egy pillanatra felém villant a penge. nem akartam megrúgni. de még mindig négyszáz méter választott el bennünket. ezért most kiszedtem belőle az igazságot. és teljes erőből lecsaptam az eltört combcsontra. Próbálta elrántani a kezét.hemperedtem. akár egy sebesült és végletekig kimerült vadállat. – Rohadj meg! – A végén is elkeseredetten és csökönyösen védekezett. elfeledkezett még a késről is. Kirántottam érzéketlenné vált ujjai közül. Sosem tudtam volna lefegyverezni. és a kormányállás sarkában. mi történt. hogy elengedjem a fogaimmal. Mulder felüvöltött és görcsösen összerándult. és örömömet leltem benne. Kimerülten és reményvesztetten zihált. Nem éreztem szánalmat. A viharvitorlából csak néhány foszlány maradt. amiért ekkora fájdalmat okozok neki. ahogyan a hullámok kettéválnak a Sycorax orra előtt. a nagy kormánykerék mellett kerestem menedéket. amelynek erejét fokozta a hajó rángatózó mozgása. azután megkísérelte nyakamra hurkolni a biztosítókötelet. és minden erőmmel felfelé toltam magam. amíg a torkomban meg nem éreztem a vér sós ízét. nem tudott tisztességesen harcolni. de most. Feltornásztam magam. . A biztosítókötél a szemem elé tekeredett. Ekkor megvetettem a bal lábamat a mellvéden. azután a tenger elmosta ezt is. hogy visszatartsam a lélegzetem. kezemben ott szorongattam a pengét. kezemben még most is a kést szorongattam. Hatalmas ütést mértem rá. ezért tovább kellett küzdenie a szél és a tenger ellen. Magam felé rántottam a kést szorongató kezet. én pedig mindkét kezemmel utána kaptam. azután belemélyesztettem a fogaimat a hüvelykjébe. ha nem gyengül el a végtelenségig. hogy egy napon elmondhassam a bíróságon is. félholtan a kimerültségtől és szomjúságtól. és miközben jobbommal elkaptam Mulder csuklóját. Megpróbált megölni.

a sötétség leple alatt elvágott egy bal oldali tartókötelet. és Mulder hiába várakozott. és úgy kellett kiszednem belőle. de megcsúszott a létrán. majd a sötétség beálltával kilőhette a vészjelző rakétákat. a tankhajó végképp elveszett. sebesülten és reszketve hallgattam Mulder történetét. miközben a roppant hullámok kíméletlenül ostromoltak bennünket. ha felhúztam magam a korláthoz. Megdörzsöltem a lábam. elhozta a Wildtrackot erre a távoli helyre. az árboc meghajlik és eltörik. amit vállalt. láthattam . Mulder mindent elmondott Kassouli bosszújáról. és hagyta. Korábban is megtette már ugyanezt. mondta el Mulder. Mulder előremászott. ám az alámerült hajótest már nem jelent meg a tankhajó radarján. megkérdeztem újra. és ezzel teljesítette. mindenesetre egy nyitott fedélzeti lejárón át víz ömlött a hajótestbe. hogy amint komolyabb terhelés éri. Mulder igyekezett követni a tankhajó fényeit. és eltörte a lábát. Milyen remek húzás. Bannister és Mulder eltakarította az árboc roncsait a fedélzetről. Ezután visszavonult. ahogyan lassan visszatér az élet a hideg húsba. miközben fenyegettem. és azt is bebizonyítottam. A történet csak lassan került napvilágra. akiben megbízott: a gyilkosával. majd valamikor másnap Mulder elvágta Bannister torkát. vagy a szélirányváltozástól kereszteződő hullámok átcsaptak felette. A legénységet kimentették. és éreztem. Ezután már a teljes sötétben sodródtak. híven gazdája parancsához. hogy a káosz eluralkodjon a hajón. amikor rám akarta terelni a gyanút. Időnként. milyen rettenet lett úrrá Bannisteren. ahol két éjszakával ezelőtt. majd leállt. ám valamikor a sötétségben a Wildtrack hirtelen hátszelet kapott. Én az utolsó hármat vettem észre. és elképzelhettem. amikor a mentőhajó a rádióban azonosította magát. a motor köhécselni kezdett. A legénység már csak a katasztrófára és mentőhajóra ébredt fel. gondoltam keserűen. A Wildtrack elektronikája meghalt. Egy időre elaludt. hogy kézzel indítsa be a motort. hogy nem habozok kihasználni fájdalmát. Most összekuporodva és átfagyva.Amikor abbahagyta a sikoltozást. – Bannister nem akart menni. csapást váltott. és tudta. A mentőhajó szerepét a Kerak szupertanker vállalta el. csak Bannister és ő maradt a fedélzeten. Mulder. azután a motorral nyugat felé tartottak. hátramarad az egyetlen emberrel. A Kassouli-hajó fényárba burkolózva tűnt elő a semmiből. Ezt követően várni kezdett Kassoulira. Bannister úgy döntött. Ekkor tört ki az orkán. és ezúttal.

ennek nagyon is van értelme. hogy még egyszer szembenézzek a halott szemekkel. ő és én! – Szerették egymást? – A szám is tátva maradt a csodálkozástól. . esküszöm! Nem tudom. hogy a felesége vezette a hajót. hogy nyomatékot adjak a kérdésnek. hogy lehámozzam a mentőmellényt a halott férfiról. nem ő volt az éjszakai kapitány. mint a felesége. – Nagyon is tudja! – Rátettem a talpam a törött végtagra. Végigmértem az egész testében reszkető férfit. és láttam. – Mi történt Nadeznhával? – üvöltöttem rá Mulderre. Egyszer odaintettem neki. – Miért? – követeltem a választ. hiszen szerettem! – Még most sem szóltam. hogy véget ért a kihallgatás. Szent isten. Mulder a hitetlenkedés jeleként értékelte hallgatásomat. – Bannister tudott erről? – Sosem jött rá. Azt hihette. előbb érkezzen ide a Sycorax. a kirakójáték minden darabkája a helyére került. és fagyos vízfalat támasztott süllyedő hajónk köré. hogy azért imádkoztam.Angela fájdalmasan lassú közeledését. A szél kísértetként jajveszékelt körülöttünk. mi kormányoztuk a hajót. hogy visszainteget. hogy semmi másban nem hazudtam. és Mulder fenyegetőnek tartotta a csendet. – Szerettem őt. – A vizsgálat során nem ezt mondta. – Bannister leváltott. ezért felemeltem a lábam. – Mintha büszkeséget véltem volna kihallani Mulder hangjából. a hiúság mégis rávette arra. – Isten a tanúm rá – reszketett meg a félelemtől és hidegtől –. – Nem tudom! – ordított fel kétségbeesetten. Ha jobban belegondoltam. Már csak annyit tehettem. elvesztette volna a tekintélyét. aki irigylésre méltó hódítást vitt végbe. ő meg nem ért semmihez. hogy azt mondjam. Talán előre kellett volna mennem. bár Nadeznha Bannister szépsége és Mulder vadállatias külleme továbbra sem illett össze. – Mulderre nagy hatást gyakorolt a fenyegetés. – Mert Bannister nem akarta! Lefizetett. de nem vitt rá a lélek. én őrködtem. Én soha nem öltem meg Nadeznhát. hogy tapasztalt szakértőnek mutassa magát. vagy éppenséggel Mulder. mint hogy a Wildtrack elsüllyed. elragadta a hangunkat. Én és Nadeznha. – Miért? – kiáltottam újra. gondoltam. Bannister feleannyit se konyított a vitorlázáshoz. hogy megtudják. ember! Szerettük egymást. a felvágott torokkal. egy olyan férfi büszkeségét. mi történhetett. nem ő! Ha bárki megtudta volna. – Nem akarta. – Nem én voltam a fedélzeten.

– Bannister ölte meg a feleségét? – emeltem fel a hangom. Elmondtam neki. hogy higgyek neki. És ez a nyavalyás búr mindvégig tudatában volt. gondoltam. reszketve. ám a Sycorax sebesebben haladt. túlságosan is közel került. – Mr. Minden erőmmel belekapaszkodtam a korlátba. és ha megmentem valamiért. hogy megbűnhődjön mindezért. amint újabb hullám csapott át a Wildtrack felett. hogy Bannister gyűlölte Nadeznhát. és még magasabbra szökött fel. és egyszeriben nem láttam mást a kavargó víz felett. tettem hozzá gondolatban. igaz? – Ki más tette volna? – Maga rohadék! – Ez az egész istenverte. – Az a nő halálra rémítette! – De azt nem tudja. hogy végezni akarjon mindkettőjükkel. – Mégis azt mondta Kassoulinak. Mr. A Sycorax leszánkázott a hullámvölgybe. hogy hazudott a kihallgatáson. hogy a Sycorax közel. – Mulder nyöszörgő hangját alig lehetett hallani a tenger és a szél sziszegésétől. igaz? – Elmondtam neki az igazat. hogy ő ölte meg a lányát. És most itt feküdt előttem. – Mulder most már mindent megadott volna azért. A Wildtrack hajóteste lebukott a hullámmal. csak a főárboc csúcsát. átkozott kavarodás csakis azért támadt. Sandman. hogy Bannister megölte Nadeznhát. hogy hazudtam a kihallgatás során. az orrárboc alsó feszítőköteléről lecsorgó vizet egyenesen a szemünkbe hordta a szél. – Isten szent nevére. és felhúztam magam a szél alatti korláthoz. hogy ő ölte-e meg. A hajó fölénk tornyosult. azután magas kereszthullám tolakodott közénk. nem én! – De azért támogatta az ötletet. láttam. Pénzt fogadott el a hazugságáért. törött lábbal egy süllyedő hajón. fogalmam sincs róla. – Mulderből csak úgy áradt a szó. Még a hajógerinc rézburkolatát is láttam. és amint a Sycorax egyenesen felénk tartott. – Csak annyit mondtam neki. mégis elvezette Bannistert erre a helyre. hogy a Wildtrack felágaskodik alattam. . csakis azért teszem. A háta mögött minden elkényeztetett kis kurvának elmondta. hány tengerész súghatott össze a háta mögött? Ha pedig Bannister tudott Nadeznháról és Mulderről. – Nem tudom. – Térj ki! Térj ki! – kiáltoztam hiábavalóan. akkor a büszkeség rávehette arra is. Bedobtam a kést a vízbe. miközben éreztem. majd miután a víz visszavonult. hogy kiadja Bannistert Kassoulinak. Végzete hirtelen közelebb került. amikor kijelentette. mert Kassouli félreértette Mulder állítását. majd még többet azért. Kassouli találta ki. amint a Sycorax orra áttört a legközelebbi hullám taréján.Szerencsétlen Bannister.

és hirtelen belém villant. Ellöktem magam a Wildtrack mellvédjétől. Lemásztam a kormányállásba. és inkább csak hallottam. hogy fel fogja gyorsítani a hajót. amint a Sycorax orra belehasított a hajótestbe. így nem tehettem mást. és tudtam. azután előrelendültem. én épp csak megkapaszkodtam a Sycorax mellvédjén. Bal lábam felfelé tolt. azután a kötél megfeszült. amelyről a tengervíz rég lemosta a hevenyészett kötést. Átkulcsoltam a karommal a korlátot.hirtelen Angelában is tudatosult a veszély. megsüketített a szél bömbölése. Végre biztonságban voltam. A Sycorax besiklott egy hullámvölgybe. A hurkok eddig kitartottak. és a Sycorax korlátja alatt átnyúlva rákötöttem a legközelebbi kötélvillára. Elkésett. mindenütt vérző sebek borítottak. Sikerült ráhurkolnom egyszer. az egymásnak őrlődő hajótestek csikorgó hangja. amit mondtam neki. Angela félrelökte a kormányt. hogy lélegzethez jussak. rávettem a lábamat. Zokogtam a fájdalomtól és hidegtől. ahol a kötél újra ráfeszült a derekamra. azután letérdeltem. – Nick! – hallottam Angela sikolyát. . méghozzá a lehető legjobban. hogy tartson meg. Túlságosan hátra helyeztem az ütközőpárnákat. és elkaptam a Sycorax korlátját. de megtette. Ha pedig a biztosítókötél megfeszült. hogy kitérjen. mintsem láttam a két hajó összeütközését. és hirtelen ott csüngtem a Sycorax orrának külső felén. amíg kioldottam a kötést a derekamon. a lábamból csak felismerhetetlen húspép marad. és meghallottam Mulder fájdalmas kiáltását. hogy képtelen lenne még egyszer nekifutni a mentésnek. hogy lassítson le. én zuhanok bele a tengerbe. hogy még lássam a Sycorax törzsét. Ha a két hajótest közé esek. hogy hozzá vagyok kötve Mulderhez. hogy ráhurkoljam a kötelet egy kötélerősítő szarvra. átvetettem a bal lábamat. és a felcsapó víz a főárboc felé sodort. Vettem egy mély lélegzetet. nem Mulder – ő tekintélyes testsúlyával feküdt a vízzel elárasztott kormányállásban. Vér csöpögött a bal kezemből. A kést már eldobtam. Felküzdöttem magam. Odakiáltottam Angelának. kétszer. a tenger féktelen tombolása. amint a sebesült délafrikai kirepült a Wildtrack kormányállásából. Angela szeme kikerekedett a rémülettől. Az örvénylő víztömeg azonnal maga alá temetett. Fuldokoltam a víztől. amint a két hajó hatalmas csattanással egymásnak ütközött. ugyanakkor fogalma sincs róla. mint hogy jobb kézzel megragadtam a biztosítókötelet. Szorosan megmarkoltam a kötelet. A fájdalom teljesen elborított. de most kezdtek szétcsúszni. de a szél messzire sodorta a hangomat. miközben én a feszes kötél segítségével felhúztam magam a fedélzetre. de még annyi időm se maradt.

Jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. A csomó merő vér lett. Angela átlökte a kormányrudat. azután áthajoltam a korláton. és addig szabdalta a szívós anyagot. Elvonszoltuk a mellvédig. – Mulder. megrettent a pengétől. nem bírtunk Mulder testsúlyával és az átázott öltözék tömegével. A szél felsikoltott. de az erőm végén jártam. Bekötöttem magam. Úgy mozogtam. – Nem tudtam tapintatosabban közölni. azután visszatértem a kormányállásba. üresbe lökte a gyorsítókart. vagy inkább én sikoltottam a testemet marcangoló kíntól.– Teljes átfordulás jobbra! Motort üresbe! Angela elfordult és meglátta az alakot. Ráhurkoltam a kötelet egy villára. Mulder túlságosan nehéz volt számunkra. – Tony az? – Angela is segített a munkában. azután elkezdtem felhúzni a tehetetlenül vergődő testet. de miután látta. akár egy horrorfilm zombija. akit magunk után vontattunk. képtelenek voltunk átvonszolni a dél-afrikai testét a korláton. – Az ott Tony? – Jobbra a kormányrudat! Üresbe a motort! – A tenger megtört és forrongott Mulder körül. aki előbb döbbenettel. de hiába küzdöttünk. ezért megkértem Angelát. mint mi. hogy egy tekercsre való kötelet vegyek elő a kormányállás rekeszéből. de hiába. bukdácsolt és fetrengett a hullámok között. engedelmesen közelebb húzódott. és Mulder megpróbálta felhúzni magát. és ráhurkoltam Mulder kötelét a legközelebbi csigahengerre. és nem tudtam. de ott menthetetlenül beragadt. és hozzákapcsoltam a kötelet Mulder biztosítóköteléhez. kioldottam a csomót. parancsokat motyogtam magamban. a felfújt mentőmellény vet gátat az erőfeszítéseinknek. de legalább megtartott. Először azt hittem. Újra előrementem. hogy az nem jelent számára fenyegetést. és vágja fel a mellényt. ezúttal azért. azután páni félelemmel nyugtázta Angela jelenlétét. Bólintott és megmarkolta a korlát tartóját. hogy szerezzen egy kést. – Tartson ki! – kiáltottam oda neki. mire sikerült szorosra kötnöm. A Sycorax hánykolódott. A Sycorax oldalt bukott. Mulder. Egyszavas válaszokat adtam. Felrántottam a kötelet a fedélzetre. amíg a mellény le nem eresztett. Angela előredöfött. ő is legalább annyira legyengült. Leoldoztam a biztosítókötelet a szarvról és a villáról. azután megkerestem a kötélvágót a . – Hol van Tony? – Meghalt. és Mulder kötele kezdett ellazulni. – Húzd meg! – kiáltottam. hogy a tomboló vihar közepette hogyan tudnám bármivel is enyhíteni a csapást.

Óriási tankhajó orrát. de a sikolyt egészen más váltotta ki. hogy oldalt kaptam a kormányt. óriási súlya pedig centiről centire lerángatta a kötelet a villa szarvairól. meglazítottam a két hurkot a villára csavart biztosítókötélen. A Kerak bizonyára észrevett bennünket. Páni rémület keveredett a jéghideg borzongással. mert elfordulni látszott. amely csomók nélkül lassan. a biztosítókötél azonban síkos szintetikus szálakból készült. láttatni engedte vörös festését. és nem tehettem mást. Azt hittem.rekeszben. akár egy bosszúálló leviatán. Vagy talán a sors kegyelméből még azelőtt meghalt. az égből lecsapó vércsét festették. a Kerak nem öklelt fel bennünket. Megfordultam. A Kerak volt az. Fekete. akkor a hullámok talán felsegítik Muldert a fedélzetre. de biztosan lecsúszott a villáról. – Nick! Nick! – Angela hangja eltelt páni rémülettel. és ő minden rántással messzebb került a biztonságtól. Azért tettem. és éppen a biztosítókötelet lazítottam. A gyorsulás folytán Mulder egyre nehezebben tartotta. Így három hurok még rajta maradt. Elvágtam a drótokat. hogy a hajónk orra találkozzék elsőként a tankhajó által felélesztett hullámmal. Nem ezt akartam. Rakomány nélkül utazott. hogy megteszem. Miután átvágtam a korlátot. hogy könnyebben felhúzhassuk Muldert a fedélzetre. hogy a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. mégis megöltem őt. de a Kerak váratlan fenyegetése miatt ott kellett hagynom a kötélvillát. vagy csak a Sycorax reagált olyan fürgén az irányváltásra. gumós orrú tengeri szörnyét. mint hogy tehetetlen dühvel üvöltöttem a fehér hajóorr felé. – Kapaszkodjon! – kiáltottam Mulderre. amely túlságosan valóságosnak tűnt abban a pillanatban. hogy belefojt a sodoráramába. meredek oldalú. míg a fehér orr faltörő kosként irányult egyenesen a Sycorax felé. végül el is engedte a korlátot tartó rudat. és ezzel Mulder halálát okoztam. és én ösztönösen balra kaptam a kormányt. A tankhajó roppant bestiaként hasította a hullámokat. amikor Angela hirtelen felsikoltott. azután élesen átfordítottam a kormányt és előrelöktem a gyorsítókart. és a szürkésfehér ködből egy hajó roppant orrát láttam előbukkanni. . Ha elvágom vele a korlátot. Elfordultam. bár így is azzal fenyegetett. Mulderrel történt valami. – Nick! – sikoltotta újra Angela. Eszembe jutott Mulder fenyegetése – hogy Kassouli elsüllyeszt bennünket –. még csak nem is tudtam. amelynek kéményére a Kassouli vállalatcsoport jelképét. Akárhogy is történt. A nagy hajó teljes sebességgel száguldott felénk.

egy hullám megemelte a tatunkat. ekkor azonnal üresbe tettem a motort. hogy elhagyjuk a tetemet.Amint balra fordultam. és a vitorlarúd olyan erővel rázkódott meg. hogy sokkos állapotba került. amint a hajó orrának nekicsapódtak az első hullámok. – Nem tudtam. Virágok egy halott leány emlékére. A karika megpördült a levegőben. de a vér már szétáradt a farvizünkben. hogy azt hittem. Azután a Kerak csíkosra festett. Erről csupán akkor szereztem tudomást. Bizonyosan meghalt. a víztömeg hatalmas robajjal vágódott a hajótörzsnek. – Ki halt meg? – kérdezte Angela. és Mulder feltartóztathatatlanul besodródott a hajó alá. – Mi történt? – Angela az átvágott korlátra meredt. A sebesen pörgő lapátok felszínre hozták a vért. előrenyúló részén. Egyetlen alak állt csak a híd fedetlen. A tankhajó nyomában viharos erejű. sajnáltam a férjét. hogy sajnálom. Sajnáltam őt. Belehasítottunk a vízbe. hegyfoknyi hajóteste elrobajlott mellettünk. felágaskodtunk és visszazuhantunk. – Az orr belemerült abba. A második hullám megint felkapott bennünket. Életem végéig kísérteni fog ez . azután a Sycorax kitartóan újra emelkedni kezdett. Angela megtántorodott. majd visszahúztam a kart. mert én nem figyeltem eléggé. fehéren tajtékzó hullámok támadtak. amint elérte a tengert. kettépattant az árbocunk. én pedig kapkodva letekertem a biztosítókötél maradékát és felgyorsítottam. és hajított a Sycorax felé valamit. amit én először mentőövnek hittem. és eltakarta előlünk a keleti égboltot. a szél alákapott. és a koszorúról vörös virágok szakadtak le. felismerhetetlenségig szétszabdalt teste is. – Meghalt – feleltem. mi egyebet mondhatnék azon kívül. ahol Muldernek lennie kellett volna. akinek azért kellett meghalnia. így Angelának ne kelljen látnia a borzalmat. Élesen oldalt fordultam a Sycoraxszal. amint belezuhantunk a hullámvölgybe. Mulder koponyáját is elkapta a hajócsavar. ami leginkább tengeri fekete lyukra emlékeztetett. majd kiemelkedett Mulder megtépázott. amikor váratlanul görcsös rángás futott végig a Sycorax gerincén. és én rádöbbentem. – Az én hibám. Hasztalan szitkokkal búcsúztam a távolodó tankhajótól. újra teljes sebességre kapcsoltam. A magasság és távolság miatt eltörpült arcok felénk meredtek a hajóhíd ablakai mögül. – És Tony? – Sajnálom. még azt az embert is. – Mulder! Tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről.

amikor a rádió sercegve életre kelt. A hangszóróból újra felhangzott a hívás. – Járt a fedélzeten? Vége. amelyben az argentin katona kétségbeesetten kiáltott az anyja után. Irányt változtattam. kapitány? Vége. – Sandman kapitány? – hallottam Yassir Kassouli hangját. Angela áthatóan figyelt.a biztosítókötél. így egy szavamat se hallhatták. Senkit. Egy hullám megtört az orrunkon. Odaveszett egy emberi élet. Elég közel jutott. Rövid szünet állt be. – Kassouli láthatóan nem elégedett meg a válasszal. Bannister meghalt. hogy megkeressem a Kerak-ot. Megpróbáltam megmenteni. és a sós víz az arcomba csapott. ahogyan Mulder is. és attól féltem. én pedig mormoltam néhány megnyugtatónak szánt szót. Most azonban lenyomtam. de a hajó még nem bukkant elő a széltől felkorbácsolt vízpermet függönye mögül. A Kerak eltűnt a ködben. Kassouli fémes hangja újabb hosszú szünet után hangzott fel. – Jártam a fedélzeten – erősítettem meg –. – Nem láttam senkit a Wildtrack fedélzetén. hogy minden szavamat hallja. – Kihallottam a hitetlenkedést Kassouli hangjából. hogy az udvariassági formulákkal bajlódjak. Átadtam Angelának a kormányrudat. de nem sikerült. – Ki más? – csattantam fel. – Egyszerűen meghalt. és a Sycorax körül lecsillapodott a hullámverés. miközben a szuronyom átjárta a zsigereit. – Itt a Sycorax – feleltem. gondoltam. és odahajoltam a készülékhez. mert én meglazítottam. Újabb szörnyű álommal lettem gazdagabb a másik mellett. túl elgyötört és túl dühös voltam ahhoz. bármelyik pillanatban megfordulhatnak és visszatérhetnek. – Baleset történt – tettem hozzá. miközben magam felé húztam a mikrofont. azután belöktem a kabin lejáratát. – Kerak kereskedelmi hajó hívja a Sycorax jachtot. hogy kedvezőbb szögben találkozzunk a hullámokkal. és senkit sem találtam életben. – Mulderé. Túl fáradt. csak. – Jártam a Wildtrack fedélzetén – erősítettem meg. A radaron figyelnek. akit a hajója után vonszolt. hogy lásson bárkit is odaát? Vége. én pedig próbáltam nem gondolni arra. – Mulder meghalt – válaszoltam. – Kié az a tetem. A rádióból statikus zaj tört elő. – Mi történt? Vége. vége. – Miért nem tűnnek már innét a pokolba? – Kár. . Viki rám fújt a térképasztalról. hogy nem nyomtam meg a gombot. – Felemeltem a fejem.

– És Bannister halála? Vége. hogy a szeretett gyermeke. ahogy a vér felbugyogott a Sycorax tatja alól. Sycorax? Vége. a tenger és a haldokló vihar nyomában járó kongó üresség. meg akartam vádolni a gyilkossággal Kassoulit. azután lesegített a kabinba. hiszen ha akkor megvádolom Kassoulit a gyilkossággal. és nekem esélyem nyílt lezárni az ügyet. Nick. és véget akartam vetni az egésznek. mintha átadhatta volna nekem a teste melegét. Immár minden . el akartam mondani neki. mégsem értettem. majd felhúztam a megkurtított fővitorlát. Nem maradt utána más. hogy szerintem a lányát senki sem gyilkolta meg. Haboztam. és csak miután megtettem. mielőtt még bekötöztem volna a kézsebemet. – És baleset történt? – Nyilvánvalóan minden szavamat hallotta. Túl sok vér ömlött. Kassouli ügyet sem vetett a tagadásomra. – Hirtelen megborzongtam. – Bannister halálát baleset okozta – hazudtam. és olyan szorosan ölelt magához. Néhány percig az északi irányt kémleltem. a rádió már csak sziszegett. – Mind a hárman balesetben haltak meg. milyen célt szolgálhatna még ezek után az igazság. Rögzítette a kormányrudat. Talán egyszerűen csak életben akartam maradni. de nem történt semmi. Kassouli sikert aratott. mi sül ki belőle. gondoltam. Kassouli. visszaemlékeztem a felhasított torokra. a lánya lelke immár szabadon szárnyalhat. ez a tökéletes amerikai álom egy faragatlan búrt választott a szeretőjének. egyszer és mindenkorra. könyörgöm. azután takaróba bugyolált. kezdtem el tűnődni az indokaimon. merev. A Kerak elhajózott. Szabad folyást akartam engedni indulatomnak. – Hall engem. míg Angela elintézte a tatvitorlát. ahol. Újra lenyomtam a gombot. hogy gyufaszálakra zúzza szét hajómat. hogy készítsen egy adag erőlevest. az igazság egyáltalán nem tűnt helyénvalónak. Angela összeszedte magát annyira. Ha elmondom Angelának az igazat. a roppant leviatán visszatérhetett volna. Ezért haboztam. csak a szél. Remegtem a hidegtől és a kimerültségtől. levontam a ronggyá szakadt viharvitorlát. – Baleset történt. ám valahogy ott. – Mondd el az igazat. szakadozott tengerészkabátot. Hosszú pillanatra lehunytam a szemem. a kavargó óceánon. – Angela átható tekintettel meredt rám. segített elűzni Bannister holttestének emlékét. Elnémult. de a kép. – Halott volt. nem tudhatom. – Tony már halott volt? – kérdezte végül. Vége! Leállítottam a motort. mind a hárman. lehámozta rólam a nedves. A bosszú mindig bosszút szül. túl sok indulat szabadult el.

sikerült meggyőznöm Angelát. A hideg miatt történt. Azt hiszem. Kigúnyolhatta volna. amiért a lánya ilyen szeretőt választott magának. – A hajótest élesen oldalt dőlt. – Sycorax jacht. milyen jól esne most egy fürdő. de Angela nem engedett. Egyikünk se szólt. Tony beverte a fejét. nincs szüksége arra. Jobb volt így. – Nick! – Irányt kell váltanom a St. ő pedig újra lenyomta a gombot. talán nem tudta volna megállni. hogy megmentse az életét. – Megborzongtam. A tenger zavartalanul ostromolta a palánkokat. Akárhogyan is folytatja az életét. vajon visszatér-e a tengeri monstrum. – Köszönöm. és nincs nagyobb áldás. Szinte tapintani lehetett Kassouli fenyegető jelenlétét. – Lehunytam a szemem. – Mi történt Tonyval. hogy bevádolja.véget ért. hogy ne vegyen elégtételt Kassoulin. Itt a Kerak kereskedelmi hajó. Olyan átkozott hideg van odakint. Angela csatlakozott hozzám. Próbáltam felkelni. de mindketten azon tűnődtünk. Angela visszaült a másik fekhelyre. – Mulder beszélt erről? – kérdezte Angela gyanakodva. itt a Sycorax. Sycorax. Megerősítik. a Wildtrack roncsa veszélyt jelent a többi hajó számára. Nick? – könyörgött Angela. Ha elmondom neki az igazat. A hang nem árulkodott meglepetésről. hogy Mulder mindent megtett volna azért. John felé. Angela vette fel a mikrofont: – Kerak. rázta a hajótestet. amiért egy nő válaszolt a hívásra. mint a tudatlanság. Hátratoltam a kabintetőt. de akkor is baleset volt. – Baleset volt. amiért akaratlanul is tanúi lettünk egy gazdag ember . Érvelésem valamire mindenképpen megfelelt: sikerült magam előtt igazolnom a hazugságot. hogy senki sincs a fedélzeten? Vége. – Úgy véljük. a végén kihűlt a teste. A rádió fémes sercegése megriasztott mindkettőnket. hogy Yassir Kassouli gyűlölködése kísértse. Vége. érveltem magamban. – Nem ismertem meg az amerikai akcentussal beszélő férfi hangját. – Senki élő – felelte kurtán. és kimásztam a fedélzetre. Nem hinném. – Láttam a holttestet. és végigfuttatta az ujjait összetapadt hajfürtjein. Elveszítette az eszméletét. még a rendőrségre is elmehetett volna. Angela felém fordult. én bólintottam. – Mulder eltörte a lábát. Vége. – Istenem. Azt hiszem. Vége. – Menet közben találtam ki a történetet. hogy agyontiporjon bennünket.

A Kerak megfordult és eljött értünk. hogy haza akar majd térni. ám semerre sem láttam a háborgó vizeken. Visszatért. Láttam. ezért nyugat felé irányítottam a Sycorax orrárbocát. ahogyan a gumószerű orr jókora hullámokat támaszt. és már nem tűnt többnek egy jó adag összesodródott uszadékfánál. és most látnia kellett. ahogy a tankhajó beleveszik az óceán végtelen szürkeségébe. Nem hinném. Szerette annyira Bannistert. hogy feleségül menjen hozzá. Azután a Kerak elérte a tehetetlenül sodródó hajótestet. minél távolabb attól a jeltelen helytől. Most már tudtam. Nem szóltam. hogy azután . hogy a tankhajó teljes sebességgel halad. és minden erejével a félig elsüllyedt jachtra rontott. De nem a Sycorax felé tartott. azután hatalmas árnyék jelent meg a szürke északon. Bólintottam. amint az álmai alámerülnek a kétezer ölnyi mélységbe. Egy másodpercig a jacht fényes. – Nick? – Minden rendben lesz – bólintottam. Angela ekkor fakadt sírva. – Tony még a fedélzeten van? Megfogtam a kezét: – Igen. Láttam.haragjának. míg a só fel nem oldja a csontjaikat is. ahol nincsenek viharok és fények. A Kerak zavartalanul haladt tovább. Két percig vártunk. Virágokat tűzött a hajába a jóvágású tévésztár kedvéért. csak néma csend. csak néztem. annak biztos jeleként. mintha csak imádkozna. Fények világítottak az ablakok mögött. Angela arca nem árulkodott érzelemről. Kerestem a Wildtracket. Csak miután eltűnt. Johnon? – kérdezte Angela cérnavékony hangon. Sosem gondoltam Angeláról. mégis mertem reménykedni. – Van repülőtér St. az elválás felé. hogy bevégezze a piszkos munkát. Nyugat és Kanada felé. hogy a százezer tonna akár csak megrezdült volna az ütközéstől. ahol Nadeznha Bannister csontjai is nyugodtak. – Jesszusom! – sóhajtott fel Angela. A tankhajó mégis jól látta. azután összetörten és megadóan süllyedt le oda. ahol a halottak néma csendben nyugszanak. – Tudom. akkor mertünk megszólalni. kék csíkos törzse felágaskodott. és alakok mozogtak a hatalmas hajó puha kényelmében. apró játékhajóként csapódott a kíméletlen acélfalnak. ahogyan a Wildtrack fennakad a Kerak orrán. A híd ablakai egy gépszörny gonosz tekintetét idézték. A Wildtrack kiszabadult a tanker orrának fogságából. hogy beérné egy tengereken sodródó kis hajóval.

míg mi továbbvitorláztunk előre. A Sycorax belehasított orrával a hullámokba. amíg csak a haldokló nap évmilliók múltán ki nem szárítja a tengerek medrét. .együtt áramoljanak magával az óceánnal. néma csendben. Ő legalább megtalálta az otthonát.

míg saját. A vitorla elvitte maradék megtakarított pénzemet is. Persze nemcsak a . amelyet a bal oldali fekhely fölé. hogy felvehessék a zárójelenetet. Az egyik rézlemez leszakadt ugyan. nem egy újabb kalandra. Kijavítottam a korlátot. Szerettem Új-Fundlandot. Viki megnőtt. és nem messze az úszó jég határától. és újjáépítettem az egészet. a rólam szóló filmet talán megvághatnák ötvenperces műsorrá. unottan hárította el magától a gratulációmat. bár Vikinek és nekem így sem kellett éheznünk. Hulladék fémből hegesztettem magamnak radarvisszaverő ernyőt. A Sycorax sérülések nélkül vészelte át a Wildtrackkal való összeütközést. Északnyugat felől heves szél érkezett. és beszereztem egy új viharvitorlát. és rögzítettem a kitámasztórudak alá. hogy jelen lett volna a Wildtrack végénél. amíg az ég tündöklővé nem fényesedett a jégmezőkről visszaverődő nap fényétől. Patkány ólálkodott fel a fedélzetre. peckesen felemelt farokkal. Darabokra szedtem a motort. köd. ő és Angela fényképe. Nem említették sem Kassouli nevét. Viki. de apály idején alig néhány perces munkával pótolni tudtam a hiányt. Fagyok. Mégis. Tucatszor is elolvastam Angela levelét. és meglazítottam a fővitorlát. a rekeszfalra csavaroztam. hogy a Sycorax komótosan megálljon. inkább ott parádézott a befagyott vízleeresztőben. Ő maradt az egyetlen társam. csak kipróbálni a motort és az új vitorlát. és megkérdezte. lélekig hatoló hideg. és elég soká élt ahhoz. igaz illegálisan. Angela úgy vélte. A hajó végre készen állt. közjegyzővel is hitelesített beadványomra alig vetettek egy futó pillantást. A hivatalos nyomozás a modern versenyek felfokozott elvárásait tette felelőssé Bannister és Mulder haláláért. azon ritka helyek egyikét. Addig vitorláztunk. hajlandó lennék-e visszatérni Angliába. A döntés szerint mindkét haláleset a véletlen számlájára volt írható. egy hajóműhelyben. ahol a tisztes emberek még hisznek a tisztes munka erényében. hogy keservesen megbánja merészségét. a lehető legjobb helyen töltöttem ezt az időszakot. sem azt. ekkor olvastam utoljára. Kora tavasszal északnak indultam a Sycoraxon. aki végre átesett a vérkeresztségen.Epilógus Kemény telünk volt. Találtam munkát. a színpompás égbolt alatt visszafordítottam a tarcsvitorlát.

Így hát itt maradtam. hogy hazatérjek. gyakorlatias elmével kellett volna versengenem. nem éreztem féltékenységet. éppúgy lehetett volna Utópia vagy Meseország is. Kiengedtem az orrvitorlát. írta. Azt viszont megfogadtam. Magányosan. hogy megmaradhassak a hajóm kormányánál. és találtam egy csillagot. Nick. ami azt illeti. tengeri macskám társaságában is boldog voltam. és a lábam. hová menjünk legközelebb? . Itt nem kísértettek rémálmok. a tengeren megőrizhettem a tisztességem. és előrelendült. Semmi sem szólt éppen Új-Zéland mellett. és a Sycorax belefúrta orrát a hullámok közé.zárójelenet miatt szerette volna. Itt. egyedül az számított. hogy megérkeztünk – mondtam Vikinek –. akik a tévé műsorait és a pénzt csinálják. akárcsak az újjáépített motor. jobbára megbízhatóan működött. hogy sokat segíthetnék neki. Ott ültem a fagyos hidegben. Erős kísértést éreztem. megvakargattam az állát. most is ez a csillag hívogatott. és tudta. aligha illettem volna azok világába. ha hazamegyek. gyere haza. Nem versengtem senkivel. míg Viki vidáman dorombolt Angela levelének zizegő lapjain. amit most befoghattam a szeksztánsomba. az éjszakát nem zavarták meg a fények. mégsem tettem meg. hogy elhajózom Új-Zélandra. – Most. nem kívántam senki vesztét. Számkivetettnek éreztem magam. és ne uralkodhasson felettem senki. Odahaza a világot Kassouli és a hozzá hasonlók irányították. hogy elcseréljem a kitüntetést a kényelemért. Egy évvel ezelőtt kitekintettem a kórház ablakából. barátságért és biztonságért. Odahaza csupa ragyogó. miközben a Sycorax szelet fogott. Átvette Bannister produkciós cégét. Kérlek. és elnéztem a tündöklő jégtükör felett izzó égboltot. Felvettem a cicust.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->