Vad vizek hajósa

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján történt: Bernard Cornwell: Wildtrack Penguin Group, 1988 27 Wrights Lane, London, W8 5TZ, Anglia Copyright © Rifleman Productions LTD, 1998 Hungarian translation © Babits Péter Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2006 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő u. 1. Telefon: (72) 777-000 E-mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Keresnyei Klára A kiadvány magyar változatát Bocz József tördelte A borítót Szakos Roland tervezte A nyomtatás és kötészeti munkák a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Rt. munkája Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Megjelent 24,09 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 369 761 1

A Wildtracket David Watt emlékének ajánlom

Prológus
Azt mondták, soha többé nem fogok járni. Azt mondták, kerekes székben fogok ülni, míg be nem tesznek a koporsóba, és rám nem szegezik a fedelet. Olyan szakmát kellene tanulnom, mondták, amelyet egy rokkant is el tud végezni, mondjuk a számítógép előtt ülve. Majd egy egész, átkozott éven keresztül dolgoztak rajtam. Fémrudat csavaroztak a jobb combomba, és megfoltozták a bőröm ott, ahol a combom és fenekem összeégett. A legdurvább hentes módszereket és mikrosebészeti eljárásokat egyaránt alkalmazták a gerincemen, amikor elértek némi eredményt – például képes voltam mozgatni a bal lábam ujjait –, felnyitottak megint, hogy még tovább gyötörjenek. Mindez hónapokat vett igénybe, és továbbra sem tudtam járni. Hozzá kell szoknia, azt mondták, mert már soha többé nem fog járni. Soha többé nem fog vitorlázni. Lebénultak a végtagjai, Nick, úgyhogy elbúcsúzhat mindettől. Mondtam nekik, hogy rohadjanak meg. – Ez nem hozzáállás, Nick! – közölte Maitland doktor feddő hangon. – Fogja fel, hogy ez még nem a világvége. Épp ellenkezőlég! – Beletúrt a vitorlásmagazinokba, amelyek halomban hevertek a betegágyam mellett. – A hajókázásról sem kell lemondania. Tavasszal már vitorlázhat is! Most először kecsegtetett reménnyel, és én kapva kaptam az alkalmon. – Tényleg? – Hát persze, kedves Nick. Van egy motoros jacht Solentben, amit kimondottan ilyen esetekre készítettek fel. Lelkesedésem alábbhagyott: – Ilyen esetekre? – Rámpák a tolókocsiknak, szakképzett személyzet a fedélzeten. – Maitland mindig tárgyilagos hangon beszélt ezekről dolgokról, mintha a világon mindenki kerekes székkel közlekedne és fémrudakkal vakartatná a hólyagját. – Talán még a sajtót is odaengedné? – tette hozzá reménykedő hangon. – Mindenki arra vár, hogy interjút adjon. – Mondja meg nekik, hogy menjenek a pokolba! Nem kell sajtó. Ez a szabály, emlékszik? Egyetlen francos riportert se akarok látni. – Hát, akkor nincs sajtó. – Maitland alig tudta leplezni csalódottságát. Mindent megadott volna, hogy egy kis hírverést csapjon a végtagbénulásosok Mekkájának. – Talán még én is elkísérem. Vagy egy éve nem vitorláztam.

– Menjen csak egyedül – utasítottam el mogorván. – Ez nem hozzáállás, Nick. – Megigazította a tökéletesen elrendezett függönyt. Behunytam a szemem. – A saját lábamon fogok kisétálni erről az átkozott helyről. – Ettől még tavasszal elmehet egy kicsit hajókázni, nem igaz? – Maitland, akárcsak a kezelőszemélyzet többi tagja, magas szinten űzte azt a tárgyalási stílust, amelynek egyetlen célja az volt, hogy kicsikarja belőlünk a helyzet elfogadását. Ha akár csak egyszer is elismertük, hogy sorsunk megpecsételődött, félig már megnyerték a csatát. – Nem igaz? – kérdezte újra. Kinyitottam a szemem. – Amikor legutóbb hajókáztam, doki, egy barátom tizenkét méteres hajójával jöttem vissza Izlandról. A Feröer-szigeteknél viharba kerültünk, és a sudárkeresztrúd felett minden árbocot elvesztettünk. Összeszedtünk minden menthetőt, megkötöztük a maradék árbocfát, és öt nappal később befutottunk North Uistba. Ezt nevezem én hajókázásnak, doki. – Azt már nem tettem hozzá, hogy a haverom eltörte a karját, amikor a hajó a hirtelen hátszéltől felfutott, s hogy mindez a legsötétebb éjszakában történt. Csak az számított, hogy kifogtunk azon a nyavalyás északi-tengeri orkánon, és biztonságban hazavittük a hajót. Maitland türelmesen végighallgatott. – De ez még azelőtt volt, ugye, Nick? – Nincs olyan isten, doki, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek a maga tolószékében, és nézzem, ahogyan a vitorlások nélkülem indulnak útnak. – Tudtam, mennyire faragatlannak és hálátlannak mutatkozom, de nem érdekelt. Lábra kellett állnom. – Ha ragaszkodik hozzá, Nick, ha ragaszkodik hozzá. – Maitland hanghordozásával jelezte, hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Odalépett az ajtóhoz, aztán megállt, hogy még egyszer visszatekintsen. – Nincs is televíziója! – Utálom azt a francos zajládát! – Szerintünk nagyon is hatékony terápiás eszköz, Nick. – Nincs szükségem a rohadt terápiájukra. Csak adjanak egy pár cipőt! – Tényleg nem akar televíziót? – hitetlenkedett Maitland. – Nem akarok televíziót. Még aznap délután átküldték az új pszichiátert, hogy vizsgáljon meg.

– Hello, Mr. Sandman – köszöntött a nő vidáman. – Dr. Janet Plant vagyok. Nemrég kerültem ide, a pszichiátriai osztályra. Kedves hangja volt, bár őt magát nem láthattam, lévén háttal feküdtem az ajtónak. – Maga az új agyzsugorító? – Pszichiáter vagyok – finomított a besoroláson. – Mivel foglalkozik éppen? Jobb kezemmel az ágy rácsába kapaszkodtam, és próbáltam letenni a jobb lábam a padlóra. – Tanulok járni. – Nincs itt fizikoterápiás osztály? – Ők csak arra tudnak megtanítani, hogyan kell tolókocsiban vizelni. Azt ígérik, ha jó fiú leszek, tavasszal megmutatnak valami újabb kunsztot is. – Összerezzentem az éles fájdalomtól. Ha csak egy kicsit is megterheltem a lábam, máris úgy éreztem, mintha húskampókkal szaggatnák a hátam. Ez a pszichiáter valószínűleg azt mondaná, hogy mazochista vagyok, amiért még nagyobb terhelésnek teszem ki a lábam, amint a fájdalom jelentkezik. Istenem, mennyire legyengültem! A jobb lábam megállíthatatlanul remegett. Az idegek alighanem súlyosan károsodtak, ám azt is felfedeztem, hogy ha a kezemmel beállítom a térdemet, akkor az úgy is marad. Ezzel a módszerrel most is sikerült kiegyenesítenem a lábamat, majd lassan eltoltam magam az ágytól. Még ekkor sem engedtem el a rácsot. A bal lábam felvette a súly egy részét, és a fájdalom folyékony tűzként áradt végig az inaimban. Nem volt sem egyensúlyérzékem, sem erőm, mégis addig toltam el magamtól az ágyat, amíg félig összegörnyedve meg nem álltam, miközben az ujjperceim is belefehéredtek, úgy markoltam a rácsot. Nem kaptam levegőt, méghozzá a szó szoros értelmében. A kín olyan elevenen mart belém, hogy a testem még azt is elfeledte, hogyan kell lélegezni. A fájdalom fokozatosan szétáradt a mellkasomban, felkúszott a nyakamon, belobbant a koponyámba. Háttal visszazuhantam az ágyra. A fájdalom kezdett alábbhagyni, amint a levegő eljutott a tüdőmbe, de továbbra is összeszorítottam a szemhéjam, nehogy kibuggyanjanak belőlem a könnyek. – Először azt kell megtanulnom – próbáltam elővenni közönyös hanghordozásomat –, hogyan kell felegyenesedni. Azután hogyan kell egyik lábamat a másik elé tenni. A többi már jön magától. – Bárcsak meg se szólaltam volna; a szavak úgy törtek fel belőlem, akár a zokogás. Hallottam, hogy Plant doktor közelebb húz egy széket, és leül. Magamban nyugtáztam, hogy meg sem próbál segíteni, ez a szokványos kórházi gyakorlat

amikor egy agyzsugorító azt kérdezi. hogy a jelzéseket se láttam. immár olyan területen járunk. – Tényleg szíjat hasított volna? – kérdezte. – Azt gondolom. Elmosolyodtam: – Egyszer zátonyra futottam a Keleti-foknál. anyáskodó forma nőt láttam magam előtt. s megfelelő szögből hátulról ábrázolt csupasz női test rajzává álltak össze. amelyet akkor használna. igaz? – Magának én nem vagyok több.” – Olyan. Immár könnyebben vettem a levegőt. Márpedig ehhez nincs szükség arra. de azt gondoltam. és az egészségbiztosító magára vállalta. hogy életvidám nyomorékot farag belőlem. – Éjszaka volt – védekeztem –. – Nagy óvatlanságra vall. nekivágtunk a csatornának. Kinyitottam a szemem. az anyám lelépett tőle. a nővérem még rosszabb. – A mennyezetre meredtem. hogy jelezze. Nem szerette az erőszakot. amelyeket azután kényszerűségből elfogadunk. ugye? – Ezt gondolja? – kérdezte ő. ha Napóleonnak hinném magam. hogy hozzámehessen egy parlamenti képviselőhöz. Tizenöt lehettem. Ugyanabban a hangnemben. Kudarcot kell vallanunk. Ráadásul rohadt nagy dagályban. . mit gondolok.része volt. – Itchenorban. – Mi egy Contessa 32-essel vitorlázunk – jegyezte meg Plant doktor. doki. ahol otthonosan érzi magát. „Beszéljen arról. de engedékeny volt velem. hogy szívből utálom. az öregem szíjat hasít a hátamból. Mégsem emiatt vagyok ebben az ágyban. Pedig sokszor rászolgáltam. – Beszéljen a hajójáról – kezdte formális és tárgyilagos hangnemben. amelyet jól láthatóan kijelöltek a szülői felelősségvállalásról készült klinikai tanulmányok póznáival és bójáival. – Az édesanyja is tizenöt éves korában hagyta el magukat. Azért vagyok itt. – Nemigen. hogyan nyerte meg császári fenséged az austerlitzi csatát. Nem kellett volna nekivágnom a csatornának. kimért megjelenésű. a feleségem pedig elhagyott. Apám piti szélhámos. a testvérem egy strici. és olyan hóviharba kerültünk. A krémszínű vakolaton hajszálrepedések futottak végig. ha egész éjjel kint maradok. hogy az agyamban turkáljon. – Hol horgonyoznak? – kérdeztem. mert egy golyó belefúródott a hátamba. Elmosolyodott. csak újabb kirakójáték. mint egy hajó – közöltem mogorván. rövid hajú. de a szemem még lehunyva tartottam. hogy tisztában legyünk új korlátainkkal.

Caliban anyja. tikfa fedélzettel. . ezért nem takarékoskodtak semmivel. – És a létező leggyönyörűbb vonalak. hogy mindenféle elektródákat ragasszon a homlokomra. bár a bőrkeményedések dacára az ujjvégeim fehérek és puhák maradtak. – Remélem. tarcsvitorla. s ez az álom a Sycorax volt. – Maga hajóács? – kérdezte némi meglepetéssel a hangjában. Rézkeretes ablakok. masszív. és néha éppoly házsártos. dr. hogy ide került. – És jól ért az ácsmunkához? – tartott ki a kérdés mellett. – Csakugyan az – helyeselt a nő lelkesen. – Szép hajó. még érthetek ehhez-ahhoz. aki menten valami heverőhöz szíjazott volna. – A neve Sycorax – kezdtem. akár egy Sherman-tank. de a hajótestet rézlemezek borítják. Plant. mert ő is vitorlázott. – Elmosolyodtam. – Ez a boszorka – ráncolta a homlokát Plant doktor. mert a fából készült hajó is adósságcsapdába zárja az embert. Tréfás utalás. ami reményt adott. – Valaha értettem. A szokványos vitorlázat. Feltartottam a kezemet. Az egészségügy kínzókamráit csak úgy élhettem túl.Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe. amelyen a testgyakorlatok nyomán vastag kéreg képződött. de jobbnak láttam az elképzelést nem megosztani Plant dokival. És a szereléshez is. – Egyszer elvittem egy Contessa 32-est Hollandiába – sóhajtottam fel. és egy magánkikötőben horgonyozik. hogy kihozzam a vízből. de én majd segítek rajta. olajlámpások a kabinban. Sötétkék hajótest hófehér vitorlákkal. tudja. partra vontatták azóta. – Újra lehunytam a szemem. Megráztam a fejem: – Nem volt rá időm. amint felidéztem magamban. akiről elnevezték. Plant doktor kötelességszerűen elmosolyodott. 1922-ben készült. sudárvitorla és tatvitorla. milyen vonakodva adja át magát a Sycorax a friss szélnek. aki fák odvába zárja az ellenségeit. mint az a boszorka. ugye? – A viharból. csonka vitorlás ketchként. mind jó erős vászonból. – De most beszéljen egy kicsit a sajátjáról. orrvitorla. derékvitorla. amint próbálta helyére tenni a nevet Shakespeare-től van. Felé fordítottam a fejem: – Csak mert katonatiszt voltam. Hosszú gerince van. amelybe nem árthatták bele magukat. mahagóni és tölgy. – Tizenegy és fél méter hosszú. Gazdag embernek építették. Talán azért mondtam el neki. Sycorax. Kicsit talán viharvert. ha kitartottam az álom mellett.

maradhattam volna a seregben. hogy jók a rögbiben és a krikettben. ha kiderül. Új-Zéland felé. Ott is kínáltak irodai munkát. – Legalábbis nem volt általam ismert különösebb oka. Feddő pillantást vetettem rá: – Megint analizál? – Nincs semmi hátsó szándékom. Felállt és az ablakhoz lépett. Nick. de ez csakis az én dolgom volt. doki. csak álmaim. A hideg téli szél nekicsapta az esőcseppeket az üvegnek. hogy éppen Új-Zéland felé. hogy fontoskodó seggfejek nehezítenék a dolgát. adja fel.– Akkor hát gyakorlatias embernek tartja magát. – Már megint analizál – figyelmeztettem. Plant doktor elmosolyodott: – Az álmok valóra is válhatnak. Vagyis. Tudtam. – Ez persze nem volt igaz. – Azt gondolja. ne is kérdezze. – Ne próbáljon anyáskodni. ne küzdjön céltalanul. Még ekkortájt is gyakran ébredtem verítékezve. de a kiábrándulás várhatott. Nick! Legyen könyvelő vagy számítógépprogramozó. – Ez igaz. sosem jártam ott. – Azért jött ide. doki! . igaz? – kérdezte profihoz illő hangnemben. Senkit sem ismertem Új-Zélandon. Új-Zéland számomra olyan helynek tűnt. mindent másmilyennek látok majd. hogy nem járhat többé? – Elfordult az ablaktól. – Maga igencsak nehéz eset. délre Panama. s az a dél-atlanti sziget járt egyre a fejemben. Mr. amíg egyáltalán eljutok odáig. doki. hogy Maitland doki nótáját fújja. – De mihez kezd a konokságával. igen. – Nincsenek rémálmaim. és gyönyörű vizeik vannak. Nick. nem az övé. a pénzből pedig vehetne egy jó kis motoros tolószéket. Sandman. Nincs különösebb oka. valahogy mégis az a hely tűnt az ígéret földjének. hogy amint elérek oda. hogy kihívó tekintettel meredjen rám. azután irány Barbados. ahol egy tisztességes ember nyugodt napokat élhet meg anélkül. Nick. Ők fizetnének az interjúért. soha többé nem akarok az Atlanti-óceán déli részére tévedni? A nő kivárt a válasszal: – Nos. ez is megfordult a fejemben. Beszéljen a riporterekkel. csak hogy ne kelljen tudomást vennem a nyers tényekről – délnek indulok. keresztül a Marquisesig… – Nem kerülné meg a Horn-fokot? – vágott közbe Plant doktor. – Ha kiderül. – Először az Azori-szigetek felé veszem az irányt – álmodoztam tovább – . Tudtam persze. Tanuljon szakmát. De ha így akartam volna tenni. hogy soha többé nem vitorlázhat a Sycoraxon? – Jövőre – álmodoztam.

Csak mi ketten leszünk a végtelen vizeken. nekidörzsölte ütközőpárnáit a kőből épült rakpartnak. ahogyan én is. minden lélegzetvétel iszonyú erővel kaparta a torkomat. a Sycorax elvisz Új-Zélandra. telihold világította be a kórház udvarát. mint a madár. a hajóm csak rám várt. igaz? Az voltam. ugrándozva és csoszogva. Tépkedte köteleit.A nő elnevette magát. és két héttel később. a fényszóró egy pillanatra elvakított. botladozva. hogy újra elröpítsék a szelek az Aldebaran hideg fénye alatt. Mert egy napon. szabadon. és csak várt. odalenn feketén és ezüstösen fagyoskodtak a kopár fatörzsek. . azután újra nyugalom lett. Volt idő. Miután élesre állítottam éjszakai látásom. mint pszichiáternek. de valahol messze innen. de egészen az ablakig sikerült eljutnom. noha nem mondtam el senkinek. amikor a szeksztáns tükrének segítségével könnyűszerrel lehoztam azt a távoli napot a hajnali horizontra. és nekipréseltem homlokomat a hideg üvegnek. Három percembe és kínzó gyötrelmekbe került. – Maga aztán tényleg csökönyös szamár. mire végül megmarkoltam a párkányt. Mostanra összetört nyomorék lettem. Kocsi fordult be a szomszédos tömb sarkánál. Felhőtlen téli éjszaka volt. mondhatnak ezek a nyavalyás doktorok bármit. nyugatra és délre. és a szememben hirtelen inkább tűnt tengerjárónak. tüstént az Aldebarant kezdtem keresni a csillagok között.

1. rész .

egészen addig a pillanatig. és egyre mondogattam magamban. Másra se vágytam. folyóktól szabdalt dombjainak szerpentinjén. Pontosabban. hogy hazajövök. de már tudtam. és úgy döntöttem. Az egyetlen otthonom. besétálni a kocsmába és úgy tenni. ezért is nem mondtam el senkinek. Egyszerűen együtt kell élnem ezzel a fájdalommal. Figyelte. fejezet Tizennégy hónappal később sétáltam ki saját lábamon a kórházból. de én nem is kívántam ennél többet. előre tudtam. hogy Maitland doki értesíteni fogja a sajtót a távozásomról. mielőtt lelépek az úttestre. . Ez adott erőt ahhoz. amikor sántikálni kezdtem abba az irányba. ezért két nappal korábban elbocsáttattam magam. A kapunál elkaptam egy buszt. azután egy újabb busz végigaraszolt velem South Hams meredek. Közeledett a tél vége. majd vonattal továbbmentem Totnesig. Nem akartam semmilyen felhajtást. Az ajtó sziszegve becsukódott. ahogyan lesántikálok a jármű lépcsőin. Oda. Fájt a gyaloglás. Megkértem a buszsofőrt. Tudtam. hogy életem végéig fájni fog. a kacsázó járás pedig egyáltalán nem groteszk. ha elfeledkezem róla – ez pedig úgy a legegyszerűbb. és nagyot szisszenek az utolsó. ha újra láthatom Devon lankáit. – Minden rendben. míg én akadozva sétáltam végig a régi kompkikötőhöz vezető csapáson. milyen boldogsággal fog eltölteni. legmagasabb foknál.1. haver? – Jól vagyok – hazudtam. csak visszatérni Devonba. akkor lesz a legkönnyebb. amelyben sejtettem. ha valami másra gondolok. Így hát végigbicegtem a kórház kocsifelhajtóján. mintha csupán egy-két hétig lettem volna távol. amikor most végre elindultam felé. hogy végigküzdjem magam a hosszú hónapokon. – Csak egy kis sétára vágyom. hogy tegyen ki a Ferry Lane tetején. hogy a hátamban tomboló fájdalom még elviselhető. Sírni lett volna kedvem. ahonnét megpillanthattam a folyó túlsó partján horgonyzó Sycoraxot. a Sycorax mégiscsak az otthonom volt. a sövényeken hópelyhek pihentek. és lehetett bármily viharvert is ebben a kemény télben. és a busz dübörögve elindult a falu felé. nem tovább. Mert látnom kellett az otthonomat.

Zászló nem lengett az árboc tetején. a fagyos téli időben. amely a kórház és a gyötrelmek hónapjaiban mindvégig tartotta bennem a lelket. távoli országnak tűnt. Felkészültem a legrosszabbra. akár egy kisgyermek. az épület olyan idegen. Jimmy Nicholls még ősszel írt. Megtorpantam. Számomra. A ház új tulajdonosa megnagyobbította a folyó felőli homlokzatot. Mégis meggyőztem magam. Középkorú férfi dobozokat és ecseteket pakolt a zsákjába. – 'Reggelt! Remek időnk van. és közben fokozatosan visszanyerem erőmet. akkor emeltem fel a tekintetem. Most. Hazaértem. És a Sycorax nem volt sehol. Reméltem. és tudatta. ám most. Visszatartottam a lélegzetem. hogy lesz munkám a hajóval. ez a munka nem lesz kevés.Nem is volt olyan nehéz. hogy a középkorú férfi nem foglalkozik tovább a jelenlétemmel. amint egyre hosszabbak lesznek a napok. ami arra utalt. ahhoz mégis épp elég. nem igaz? – Bizony – értettem egyet. Alig tucatnyi hajó horgonyzott a vízen. amely a kiterjedt gyepszőnyegre. Tetőzött a dagály. hogy elrejtse előlem a Sycoraxot. ahová rég lejárt a vízumom. mert elérkezett az a pillanat. amelyik majd elvisz Új-Zélandra. töredéke a nyáron szokásos mennyiségnek. s tudtam. hogy a ház üresen áll. a helyén maradt. a vízről visszatükröződő napfény meglepő erővel villant felém apám régi folyóparti házának ablaktábláiról. és tovább bicegtem. csupán egy autó parkolt a régi sója végében – egy jókora kombi. hogy élvezni fogom a Sycorax felújítását. amint a sója felé sántikáltam. aki minél tovább akarja nyújtani az izgatott várakozás perceit. a megkopott fedélzetre és a jégpáncélba burkolt hajótestre. majd azon túl a vízfolyamra tekintett. én pedig olvastam a sorok között. – Valami baj van? . Hajóm a túlsó parton. amelyet még apám állított a teraszra. A magasba szökkenő árboc. abban a kikötőben horgonyzott. amint átnéztem a folyó túlsó partjáról. akik utánfutókon hozták el hajóikat egészen a folyó partjáig. mert amint a folyó felé félúton kibukkantam egy éles sarok mögül. tele hajójavításhoz szükséges festékekkel. Csak amikor a cipőm hegyét már-már elérték az örvénylő hullámok. Ez volt az álmom: látni a hajót. a kitámasztórúddal. ahonnét ösvény vezetett apám régi csónakházához. és beiktatott egy jókora üvegfelületet. keresztárboccal és kötélzettel együtt. nem is néztem oda. Felvettem kis batyumat. Nyáron ezen az úton csak úgy tülekednek a vitorlázók. szerszámokkal és kötelekkel.

– Szégyen és gyalázat! Odafent van. ehhez előbb le kellett . hogy cserbenhagyjon. mint a döghússal. még ha meg is hiúsult a vágyam. hogy berakodja holmiját egy kis felfújható csónakba. ahol újabb maroknyi hajó horgonyzott. apám már időtlen időkkel ezelőtt eladta a jachtját. – A folyó túlsó partja felé mutatott. – Micsoda szégyen! – csóválta a fejét a férfi. – Tommy Sandman régi hajójával? – Igen. Elnéztem a nagy kikötőmedence felé. de legalábbis támasztékokra kellett volna állítani. Láthatóan zavarta. odafordultam. azután nagyot csettintett. arrafelé azonban egyetlen hajót se kötöttek ki. és végre megláttam a hajót. csupán az oldalán fekve felvontatták a csónakháztól délre eső dombra. amely elrejtette előlem a falut. akkor is az én dédelgetett álmom maradt. – Minden rendben? – Igen – vágtam rá azonnal. mi történt a Sycoraxszal? – A Sycoraxszal? – Felegyenesedett. de a folyó íratlan szabályai azt sem engedték. mert. – Nem tudja véletlenül. hogy közöljem. ahhoz az ősi falhoz kikötve. mivel korántsem volt egyszerű csak úgy belépni a csónakba. milyen szálakkal kötődöm a partnak ehhez a szakaszához. otthagyta elrothadni a gyomok között. hogy bárki is osztozzon velem érzéseimben. – Attól tartok – felelt szégyenlősen. – Pedig igazán csinos jószág. amint a név beugrott neki. A középkorú férfi visszasétált. úgy bánt vele. hogy kérdezősködnie kell. Gyanakvóan figyelte nehézkes manőverezésem. A Sycorax eltűnt. Akárki is vontatta partra. – Aligha volt alkalmas a pillanat. Egy ilyen nagy tőkesúllyal ellátott hajót állványra. A folyókanyar felé fordultam. Nem akartam. ám a Sycoraxot nem láttam közöttük. – Ebben biztos voltam. A Sycorax eltűnt. értetlenül meredt rám. amely a saját kikötőhelyemhez tartozott. – Elnézést! – a középkorú férfi közeledett felém puha talpú gumicsizmájában. de nem akartam elárulni. – Szomorú történet – sóhajtott fel. Megfordultam. Alig tudtam kivenni a tatját a sűrű aljnövényzetben. mintha csak azzal vádolnám. nehogy jelét adjam kétségbeesésemnek. hogy nem bánik tisztességesen a hajójával. A férfi habozott: – Az ott nem magánterület? – Az erdősáv már nem az. A helyén egy ormótlan lakóhajó ringatózott a vízen. – Át tudna vinni a túlsó partra? – kérdeztem. A Sycorax nem tűnt el. Névtelenségbe kívántam burkolózni. – Egész télen itt horgonyzott? – kérdeztem tőle. ha kiemelik a vízből. A férfi nem szívesen segített.A jobb lábam megállíthatatlanul reszketett.

– Tony Bannister? Az a Tony Bannister? Most már övé a birtok. és életre keltette a zajos csónakmotort. ami valószínűleg azt jelentette. – Pech. majd úgy átvergődnöm. hogy fogorvosként praktizál Devizesben. És Bannister. azután ő is utánam mászott. Hírnevét emellett vitorlástudásának is köszönhette. akár napolajakról. – Hát ne tegye – javasoltam.ülnöm a sója kőperemére. akik nem mulasztottak el egyetlen méregdrága regattát sem. közreműködésére igényt tartottak a legkülönfélébb reklámokban. Kidurrant az első kerék. hogy kezdi öregnek érezni magát az ilyesmihez. A tragédia természetesen országos szintű részvétet váltott ki. – Ki vontatta partra? – érdeklődtem. azután pedig egész életében bánni fogja. hiszen Bannister ünnepelt hírességnek számított. A városi kikötőben tartja a hajóját. amiért apám régi házába költözött. – A felesége miatt. A fardeszka aranybetűi csillogva verték vissza a napfényt. Pierre kupát próbálta megnyerni. Felnéztem a Sycoraxra. és közölte. Arca megjelent a magazinok címlapjain. Bajtársias hallgatásba burkolóztunk. – Értetlenkedve látta. – Talán átok ül a házon – tekintett fel a fogász a fénylő ablakokra. mintha az ágyból szállnék át a tolókocsiba. – Beadta a festékkel és ecsetekkel teli zsákot. úgy érti? – Valaha Tommy Sandman is ott lakott. hogy furcsamód megtisztelve éreztem magam. Megmutatta a hajóját. Most rajtam volt a sor. hogy értetlenkedjem. Bannister biztosan nem tenne ilyet. és piacra dobja a Westerlyt. Olyannyira. akinek ismertsége műsorvezetői hivatásából táplálkozott. egy Westerly Fulmart. hogy megunta már az asszony folytonos házsárkodását. Egy-két év. mondta. – Mi történt? – kérdezte. miközben Bannister éppen a St. a tenger sötétebbik oldalát is megtapasztalta – felesége egy évvel azelőtt halt meg egy vitorlásbaleset során. – Tony Bannister. . hogy nem tudom hová tenni a nevet. Megtudtam. a lelkes és közismert amatőrök közé tartozott. – Az asszony látni akarja Disneylandet. lehetett szó akár kocsikról. ám messze túlmutatott a tévés berkeken. – Isten tudja. A felesége mindig is gyűlölte a tengert. – Autóbaleset. amennyire tudtam. Anthony Bannister a brit közönség nagy kedvence volt. – Bannister? – kérdeztem.

mintha lekötné a figyelmem a kikötőben horgonyzó ocsmány lakóhajó. – Igyekeztem közömbös hangon beszélni. A fogász kuncogni kezdett: – Nem tudom. Biztos voltam benne. és egy másik Bannister-hajót is észrevettem a csónakházban: alacsony. míg a tatfedélzetre két összehajtható napozószéket tettek ki. hogy maga Bannister vontatta szárazra a Sycoraxot. noha ezt nem szívesen ismertem be. Lejtős tetejét kátránypapírral burkolták be. mennyire tetszik neki az új otthona. A mosott ruhát a korlátra akasztották száradni. inkább úgy tettem. és emlékeztem arra. A lakóhajó jelenléte a kikötőhelyemen arra utalt. mint Bannister. Valaha munkahajó lehetett. az egykor oly tündöklően sikeres vállalkozó. ráadásul elveszítette a feleségét. Csupa bugris. s még kevésbé egy olyan közkedvelt sztárhoz. olyan emberként. és aggodalmas tekintettel méregette a folyóparton sorakozó további táblákat: „Magánterület”. nem illettek a máskülönben idilli tájba. A nevét is ki tudtam olvasni. – Ki él azon? – kérdeztem. Anthony Bannister erős. hogy nem gond. Apám. jobb neki. Wildtrack II. fényesre polírozott hajótörzzsel és flancos radarral. – Bannister versenycsapata. Pierre-t. amint hallottam. a motoros hajó felett felirat hirdette: „Magánterület. – Hát.– Emlékszem rá. Egy életre nyomorék lett. esetleg fenékhálós halászhajó. Az ívelt tetőn. szintén Wildtracknek hívták. hogy valaki másnak kellett elvontatni a Sycoraxot. – Alighanem túléli – jegyeztem meg szárazon. mint szerencsétlen fiának. némi utálkozással a hangomban. Emellett Bannister maga is vitorlázott. „Kikötni tilos”. Nem feleltem. Belépni tilos. kétmotoros versenyhajót. Abban a kuncogásban benne volt minden kaján öröm. immár a börtönben csücsült. Ekkor kerültünk egy vonalba a kis öböllel. A hajó közepén rozsdamentes acél kéménykürtő állt. A fehérre festett vörös betűk szigorú tilalmakat fogalmaztak meg. Erre nincs is jobb szó: kunyhót. simulékony. amely rondaságban vetekedett az uszályokon szállított konténerekkel. méltányos férfiúként élt az emberek szívében. A tatot korlát vette körül.” – Biztos benne. hogy Bannister jachtját. akihez mindenki szívesen fordulna tanácsért. . és én vonakodtam lemondani egy ilyen képzeletbeli barátról. ha itt vagyunk? – A fogorvos visszavett a sebességből. majd a felépítményt egyszerűen levágták róla. amelyikkel kis híján megnyerte a St. ami együttérzést váltott ki belőlem. és a helyére összetákolt kunyhót építettek. „Magánterület”. amit csak a britek a gazdagok bukása felett érezni tudnak.

a domb irányába mutatott. hogyan engedhette Jimmy Nicholls partra vontatni a Sycoraxot. hogy a hajócsavar is eltűnt. amibe belekapaszkodhattam volna. – Azt mondta. Az első pár méter volt a legnehezebb. és igyekeztem elhitetni magammal. de a fájdalom így is fehéren izzó vasrúdként ékelődött gerincembe. ahol nem akadt fa. ahonnét kőlépcsősor vezetett fel a fák közé. és talán az akcentusom is megnyugtatta. egyértelműnek tűnt. nem igaz? – A fogász értő módon kormányozta a csónakot. a földet pedig simára gyalulta a felfelé vontatott Sycorax törzse. nem valami sokat. és hagyták szétrohadni. Láttam. ahogyan a fogorvos a fenti kikötőhelyek felé kormányozza a csónakot. de hát Jimmynek sem kellett mást tennie. hogy nem vagyok betörő. és azon töprengtem. Néhány lépés után meg kellett állnom. – Szükségem van a mozgásra. amíg a hátamban le nem csillapodott a fájdalom. – Meg akarja venni? – Gondolkodom rajta – feleltem óvatosan. hogy a legfelső vízszintjeltől jó öt méterrel feljebb fekszik. Az isten verje meg. És most arra kell visszatérnem.– Az ügynök azt mondta. bár nem voltam abban a hangulatban. csak a folyó lágy csobogása hallatszott. Figyeltem. – Csak integessen. lehunytam a szemem. A hátam sajgott. amíg nehézkesen kimásztam a partra. Igaz. Kimerített a mászás. – A Sycorax felé biccentettem. épp ezért fizettem Jimmynek. a hajómból csupán romhalmaz maradt. Két percbe is beletelt. bár az elővigyázatossággal nem hagyott fel. Miután a motor leállt. hogy ez a gyötrelem is elviselhető. és végigmérhettem a hajót. és láttam. . hogy a hajóm a szárazon döglődik. a tőkesúly lefelé. hogy a hajót bevontatták a fák közé. A tat nézett felém. – A kikötői hatóság aligha engedné. és előregörnyedtem. mint fél szemét a Sycoraxon tartani. Nekitámaszkodtam a kormánylapátnak. Megtartotta a csónakot. – A Sycoraxra meredtem. nem gond. – Lenne vele munka bőséggel. mire elértem a Sycoraxot. – Ezzel az erővel a vízen is hagyhatták volna – fakadtam ki indulatosan. A köves domboldal biztosan felsértette és betörte a palánkozást vontatás közben. mire ki tudtam egyenesedni. bárki megnézheti. Az utolsó métereken már találtam kinyúló ágakat és vaskosabb fűcsomókat. amíg a levegő újra szétáradt a tüdőmben. hogy élvezzem a békéjét. Magyarázatom láthatóan meggyőzte a fogászt. ha vissza akar jönni – ajánlkozott. A lépcsőkön kellett ücsörögnöm. és hagyta a tatot nekikoccanni a horgonyzóhely végének.

amire számítottam: a nagy semmit. A Sycorax nem veszett vagy süllyedt el. A rézkereteket kitépték a helyükből. mert a belső lépcsőket szétbontották. A tengervíz csak megmarja a fát. A károk csakugyan szívfájdítóak voltak. Azt terveztem. Azt éreztem. mert úgy nézett ki. azután besétálok a kocsmába. ami alapján bárki más kisajátíthatná. újjá lehet építeni. nincs olyan törvény. Furcsamód nyugodtnak éreztem magam. ám azon a helyen. Nyolcéves koromban a kutyámat. én pedig ott zokogtam mellette. és hallottam magam. Most majd neki is fel kell épülnie. Beletelt néhány pillanatba. Az árbocokat nem emelték ki a fészekből. bár nem szakította át a palánkokat. teljesen berozsdásodott. egyszerűen elfűrészelték őket a fedélzet szintjén.Az oldalán feküdt. amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz. hogy cserbenhagytam a Sycoraxot. Elment a rádió. A matracok az esővízben álltak. Az úszó jég kikezdte. Már a végét járta. az ólomballasztot elvitték. nekem kellett volna gondoskodnom róla. törzsén a fakó téli nap fényfoltjaival. Nekitámaszkodtam a szétnyílt tetőnek és bekémleltem a kabinba. amikor még együtt jártuk a vizeket. ahogyan régebben. amikor a meszet még a folyón szállították. A kötélvezetők és villák eltűntek. Megpaskoltam a felszaggatott tetőt. hogy átkelek a folyón. A rakpart kétszáz évvel ezelőtt épült. Hiányzott a fülke tikfa rácsozata. hogy láthat. ez minden. de az édesvíz el is korhasztja. ahol az emberek élnek. Lebotorkáltam a dombról. egy foxit elütötte az arra haladó tejeskocsi. amint éppúgy beszélek hozzá. és szerzek Jimmy Nichollsnak néhány kellemetlen percet. amiért elárultam ezt a feltétlen odaadást. A motor. A tőkét felnyitották. Mindkét árboc és az orrárboc is eltűnt. Legalább megvan. és bűntudat marcangolt. mintha konzervnyitóval bontották volna fel. Minden értéket elvittek. még ha ez fel is emészti minden időmet és minden pénzét annak a nyavalyásnak. amikor az útszélen rátaláltam. Letépték a főkabin falburkolatát. Először csak a hajótörzs belsejében összegyűlt víz sötét visszfénye tűnt a szemembe. aki ezt művelte vele. A tengeren ő vigyázott rám. valamennyi hullámléc és mindkét nyílásfedél. hiányzott valamennyi lámpa. amely mostanra a hajótestet is kikezdhette. és bizonygattam. Mi az ördögért nem avatkozott közbe? Az a kikötőhely egyedül az enyém. Eltűntek a tájolók. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Valahogy most is így láttam a helyzetet. én harag helyett mégis inkább bűntudatot éreztem. A rézburkolat jó harmada leszakadt. A fülke teteje vontatás közben beakadhatott egy kivágott fatörzsbe. amelyet csak azért láthattam. azután pontosan azt láttam. ellopták a tűzhelyet. A farkát csóválta örömében. de most már az enyém a .

mert alkalmas horgonyzóhelynek tűnt a Sycorax számára.teljes húszméternyi kőfal. aki azt hiszi. hogy megtalálom és kiperelem belőle az utolsó pennyt is. és a kapu kinyílt előttem. azután a dagály hátán szépen beevezek a kocsmáig. elsősorban éppen e versenyhajó ocsmánysága győzött meg Bannister bűnösségéről. az én csónakom ott ringatózott Bannister flancos versenyhajójához kötve. de átkozott legyek. bemegyek. ő lopta el a kikötőmet. És ott megláttam a mentőcsónakomat. Megdöngettem a lakóhajó oldalát. ám ezt lelakatolták. A koszlott lakóhajó jelenléte egészen másról árulkodott. Még a kikötői hatóságnak sem lehetett rendelkezési joga a kikötő felett. de végül elvetettem a lehetőséget. Azt hiszem. vízhatlan vászonborítás az első szélvédők és a két hátsó . Tehát ő tette. hogy egy ilyen közismert személy képes elrabolni a kikötőmet és szárazra tenni a hajómat. amint megemeltem egy nehéz követ. Hat csapás kellett. gondosan nyírt pázsit felett. amíg a pánt elvált a fától. amelyet az apámtól vettem meg. újra birtokomba veszem. Beléptem és szembe találtam magam a dagály hátán lágyan himbálózó Wildtrack //-vel. hogy az isten verje meg: Lime Wharf. A zsindelypalánkolású csónak. de előbb még bekukkantottam a csónakházba. Senki sem válaszolt. hogy vigyen vissza a folyón. Átléptem az egyik kötélen. Aki egy ilyen feltűnő és fényűző hajót birtokol. hogy a törvények felett áll. A szememben egyszerre ő is csak egy gazdag szemétláda lett. amit akár az otthonomnak is nevezhetek. tulajdonjogomat pedig ékesen hirdette a tatra festett felirat: Sycorax. Dél-Devon. amit csak a Sycoraxra költenem kell. A zöld. aligha lehetett olyan mértékletes és megfontolt. Ez volt a postai címem is. ezért úgy döntöttem. hogy Bannister mentette ki a csónakot és a visszatérésemig itt őrizte. és most Anthony Bannister horgonyozza le itt az undok lakóhajóját. amellett olyan vidéknek. Integetni akartam a fogásznak. ami az enyém. – Helló! – kiáltottam egyet. A csónakházba csak a vízen és a kertből ide vezető kapun át lehetett belépni. és lecsaptam vele a rézlakatot. Úgy döntöttem. A kerti kaput kellett használnom. mint azt elhitetni igyekszik. Ő tette tönkre a hajómat. Tidesham. Egy pillanatra elgondolkodtam az eljárás törvényességén. amelyik a horgonyzóhelyen tartotta a lakóhajót. ha a csónakomat is neki adom. és én megesküdtem. A Wildtrack II jobb oldalához simult. A hátamba belehasított a kín. A betörés hangja tompán visszhangozott az apám régi házához vezető. Még most is alig tudtam elhinni. pedig valaki éppen ezt tette. de senki sem volt a fedélzeten.

maga a testet öltött kapzsiság és közönségesség – az apám biztosan bolondult volna érte. melyeket alighanem a lehorgonyzott hajók fedélzetéről csavaroztak le. csak úgy szikrázott a krómtól. Megborzongtam. a horgonyom mellett. de az efféle értékek eltulajdonítása mindig jövedelmező üzlet. Láttam. Az URH és a rövidhullámú egyaránt itt volt. Felmértem a ládák tartalmát. bár mindkettő antennáját és vezetékét elvágták. Valóságos szörnyeteg volt. És megtaláltam a réz ablakkereteket. Megkerültem a csónakház belső medencéjét. gondoltam. Megmerevedtem. Bannister. amikor annak idején puskatussal betörtük valamelyik sötét észak-írországi ház kapuját. ezért másodszor is rájuk üvöltöttünk. Miután a vászon lekerült. A legtöbb tétel más jachtokról származott. Ilyen vagyonos ember. amely a versenyhajó mellett tartotta a csónakomat. hogy ne moccanjanak. gazember! – A férfi teli torokból üvöltött. tájolók. URH adóvevők. hogy a kötelet. és elkezdtem visszahajtani a borítást a szélvédőkről. míg a csónakházban összesűrűsödtek az árnyak. leléptem a kormányállásba. És a rádiókat. ezért kifűztem a zsinórokat. A pokolba veled. A még most is zsákba csomagolt vitorlák a fal mellett várakoztak. Angliában a jól működő regisztrációs rendszer mellett nem igazán érdemes hajót lopni. amint felléptem a fedélzetre. sőt Lewmar csörlők is. ahogyan mi is tettük. amely eddig a vízhatlan vászon alatt rejtőzött. A fájdalomtól sziszegve lehajoltam és kitapogattam az árulkodóan nyirkos zsákanyagot.motor között feszült. Az első parancsszóra a bentiek mindig rémülten pattantak fel. Megfordultam. feketepiaci áron számolva az eszközök három-négy ezer fontot is megérhetnek. Akadtak itt visszhangos mélységmérők. Férfi alakja rajzolódott ki az ajtóban. mint Bannister. és úgy számoltam. A pokolba veled és a kapzsiságoddal. ne mozdulj. A zsákra a Sycorax nevet szitázták. sebességmérők. Találtam két evezőt és bedobtam őket a csónakba. A napfény élesen vetült a fakó színű gyepre. Az orr. így nem láthattam az . valahol a zöld vízhatlan vászon alatt rögzítették. azután óvatosan átmásztam a Wildtrack II rozsdamentes acél mellvédkorlátján. A rádiók sok egyéb hasonló tárgy között hevertek abban a két faládában. amely egy vadászrepülő karcsú orrkúpját idézte. mi az ördögnek foglalkozna ilyen piti szélhámossággal? – Nem mozdulj! A hang az általam feltört kapu felől érkezett. – Azt mondtam.

– Csak elveszem. Lehajoltam csónakom orrához. legalábbis nem abban az állapotban. A férfi kétcsövű vadászpuskát tartott. A puskatus újra előrelendült. – Álljon fel! – utasított kurtán. A saját vitorlászsákjaimon terültem el. – Szaros kis tolvaj maga. semmi más. Csak azt felejtettem el. mintha egy cölöpverőgép küldte volna oda. A puskatus újra bevágódott a bordáim közé. jóval száznyolcvan felett.arcát. csak annyit. Megragadtam a csuklóját. és meg kellett támaszkodnom a radarállványban. ami az enyém – feleltem. amint a rézveretes puskatus előrelendül. majd a férfi megvető mozdulattal felém nyúlt. és képtelen voltam hárítani. és szándékosan kurtára fogta a szavakat. Jöjjön ide! – Megrántotta a puskacsövet. A mozdulattól elvesztettem az egyensúlyom. mi? – Nyers. de mérhetetlenül felingerelt az. és annak csövét a mellkasomra irányozta. hogy nyomatékot adjon a parancsnak. hogy testes férfi. Az akcentus arról árulkodott. milyen kevés erő maradt a lábamban. Egy darabig erőlködtem. amelyek nem voltak elég puhák ahhoz. és ösztönösen próbáltam kibillenteni az egyensúlyából azáltal. Ujjaimmal a másik szeme felé kaptam. és abban a meggyőződésében. . amint tehetetlen rongybabaként lehajított a rakpartra. A Wildtrack II hevesen megrázkódott. Megtántorodtam. erőszakos hangon beszélt. amint végighúzta gerincemet a szélvédő felső peremén. izmoktól duzzadó vállakkal és rövidre nyírt hajjal. – Menjen a francba! – Nem kellett volna ennyire harciasnak lennem. amit bizonyára szórakoztatónak talált. hogy a fickó anyanyelve sokkal inkább egy holland nyelvszármazék. az afrikans lehet. A férfi megállt felettem. de már reménytelenül kibillentem az egyensúlyomból. – Törvénytelen behatolás és betörés kísérlete – közölte a dél-afrikai. Hallottam kétségbeesett sikolyomat. hogy gátat vessenek a végtagjaimba hasító éles fájdalomnak. azután a jobb térdem megadta magát. Felé lendítettem az öklöm. amint a férfi felugrott az orrfedélzetre. hogy magam felé rántom. hogy kirángasson a versenyhajó kormányállásából. mert különös fejhangon kuncogni kezdett. még a fegyvert is félredobta. miközben ő a szélvédő felé nyújtotta a karját. én pedig nekihátráltam a faládáknak. és láttam. azután a puskatus már úgy vágódott a bordáimnak. hátravetett. A dél-afrikai felnevetett. hogy megadásra bírt. és letekertem az egyik rögzítő kötelet a rozsdamentes acélvilláról. ami a Sycoraxszal történt. Biztosan nem Bannister állt velem szemközt. – Mit keres itt.

– A doktor félhold alakú szemüveget viselt. – Nick Sandman. – Igyekezett meggyőzni önmagát. Nem a régi. de a fájdalom pisztolygolyóként járta át a gerincemet. – Nem is sérült meg. – Most ne beszéljen! – A doktor kivette füléből a sztetoszkópot. hanem egy újabb. A dél-devoni kórházban fekszik. a másik a doktorhoz tartozott. Hallottam a kardiográf pittyegését. – Ha beszélni akar – figyelmeztetett –.– Figyeljen. A földre zuhantam. Amikor a fickó elengedett. – Ne játssza meg magát. ezúttal a mellkasomban. csak két fénylő neoncső. – Az arca nem tükrözte a szavaiból áradó optimizmust. majd a légcsövembe. Tőlem balra krómozott állvány magasodott. de tovább erősködtem volna. Amikor felébredtem. Innen cső vezetett felduzzadt orrlyukamba. . krémszínű mennyezetet láttam magam felett. és ő elégedetten nyugtázta a sikert. Az egyiket fehér nővérsapka keretezte. Tudja a nevét? – A nevemet? – kérdeztem zavartan. én pedig zihálva rogytam össze ismét. – Jesszusom – nyögtem fel. mert emlékszem. Ha nem is túl előzékenyen. jól ismert fájdalom. Aztán addig sikoltottam. maga rohadék… – próbáltam feltornászni magam. – Tudja mozgatni a jobb kezét? – Próbáltam. – Nem találtunk magánál semmilyen igazolványt. és elkezdte kitapogatni a bordáimat. majd próbált felsegíteni a földről. ez az. minden súlyom a jobb lábamra került. kis buzi. – Keljen már fel! – Kivárt. Nem voltak rajta hajszálrepedések. és sebesült hátammal ezúttal a vasmacska felfelé ágaskodó körmét találtam meg. Két figyelő arc tekintett le rám. Alighanem lehajolt hozzám. Emlékszik a nevére? – Sandman – feleltem. – Mondtam. A férfit láthatóan aggasztotta görcsösen fetrengő és ziháló testem látványa. hogy ne beszéljen. amelyet annak dacára felkapcsoltak. csak óvatosan tegye. hogy a dél-afrikai segítsen elvinni a saját tulajdonomat ebből a csónakházból. rajta infúziós oldat. mintha egy kéz érintette volna a vállamat. – Aggodalom csendült ki a hangjából. – Most a balt? Ez az. Alig nyúltam magához. és tehetetlenül rogytam össze. – A rohadt életbe! – Hirtelen belém nyilallt a fájdalom. ám a fájdalom belém fojtotta a szót. aki sztetoszkópot tartott a mellkasomhoz. hogy a tőlem jobbra nyíló ablakon át csak úgy áradt be a napfény. míg bele nem zuhantam az áldott önkívületbe.

ahogy egykor oly gyakran tettem. hogy ezt teszem. olyan mesterek keze által. ez a régi konstrukció nemzedékek hosszú során át bizonyított a veszedelmes nyugati vizeken. akik leginkább ahhoz értettek. szabadon. áttörnie a csillámló tengeren. túl a felépítményen. mennyire súlyos a sérülésem. A Sycorax az én folyómon épült. Tudni akartam. de ezúttal se tudtam megszólalni. hogy a nővér a homlokát ráncolja. A Sycorax így lett minden egyes nyárral egyre fakóbb. szétáradt bennem és hátrafeszítette a hátamat. de még nem akartam aludni. a vitorlák szétszakadtak. csakhogy az álmomban két jó lábamon álltam. A gazdag fickó ekkor eladta. és én tudtam. A Sycoraxról álmodtam.Nem adta jelét. biztonságos sétahajóra adott megrendelést. vagyonos ember játékszereként. hogy a válasz nem sokat segít. akik vagy túl lassúnak. Első tulajdonosa. Éjszaka. és csillagfényes barázdát váj a vízbe. amikor farvizén sziporkázva foszforeszkáltak a fények. Láttam. Itt álltam és csak néztem vissza rá. vagy túl költségesnek találták. döntött tatjával. Odamásztam. Arról álmodtam. és végigmérem a karcsú hajótest szépségét. hogy szörnyűbb. mígnem ott találtam magam az orrárbocon. hogyan kell minél ellenállóbb halászhajót építeni. amint nyílként fúródik bele a sötét vizekbe. ezért tiltakozni próbáltam. A Sycorax öt jó évet élt meg. A fényezés megkopott. – Hol lakik? – Jelenleg itt. nyomában az éjszaka szüntelen szeleivel. amely a legviharosabb tengeren is megállja a helyét. majd egészen 1932-ig minden évben egymást váltogatták a tulajdonosok. és biztosítani akartam arról. mielőtt beköszöntött a nagy világválság. – Helyes. de hang nem jött ki a számon. A hajó formáját tekintve halászbárkát idézett. a festék lehámlott. az elegáns túlnyúlásnak és a szerelékekre fordított gondnak köszönhetően. akit nem érdekelt a gyorsaság. hogy ott állok az orrárbocon. mi fog történni. sokkal szörnyűbb dolgokon is keresztülmentem már. és most előrehajolt. csonka főárbocával. – Beszéd közben is a bordáimat tapogatta. – Tudtam. és megmarkoltam az orrsudár-hosszanti merevítő kötelet. a doktor pedig az infúzióhoz lépett. hogy a nevem bármit is jelentene neki. Tisztességes hajó lett belőle. Nick. A Sycoraxnak az örökkévalóságig így kellene vitorláznia. jól ismert alagútjába. amellett tetszetős is. Csak a rézborítás . szerettem rögzíteni a kormányrudat és előremenni az orrba. Arról álmodtam. robusztus és hatékony. sötét. egyenes orrával. miközben belezuhantam a mesterséges álom puha. hogy belevilágítson a szemembe. de az új fájdalom hirtelen összemosódott a régivel.

A londoni ingatlanokra kötött viszont-bérleti szerződésekből telt neki egy Rollsra. így elküldhettek valami távoli bentlakásos iskolába. a farvitorlát félrehajították. a festett nőket. Emellett volt egy londoni. Én segítettem dugarozni a palánkokat. amivel valósággal a fejére vonták a balszerencsét. A hajót sorsára hagyták. amilyenek a vízre bocsátás napján lehettek. amelyektől a Sycorax úgy fénylett. két Jaguárra. egy berkeshire-i házunk. Csak a hajók érdekeltek. Mi vittük fel a szurkot és a kátránypapírt. Ebben a devoni házban születtem én is. Fülkéjét megfosztották minden felesleges fényűzéstől. de ő The Girl Pauline-ként is biztonságban kiszolgált öt szezont a devoni földnyelv körül. A háború ekkor ért véget. ezzel a régiséggel tovább gazdagítja flottáját. miáltal a Sycorax elvesztette legendás egyensúlyát. az esővíz lassan elkorhasztotta a tölgyfa vázat. Meghosszabbítottuk a . A katonák rajta gyakorolták a partraszállást. a folyón horgonyzott le. hogy semmilyen költség nem számít. akárcsak az első tulajdonos. mielőtt visszatértem a távoli bentlakásos iskolába. csak a főárboc mögött hagytak meg egy kis zugolyt. több pénzt keresett. és az ólmot kiemelték a hajótőkéből. aki a hatvanas években rátalált. ahol boldog elfeledettségben múlattam az időt. úgy rendelkezett. Pedig még a nevét is megváltoztatták. akár egy aranyhajó. az oldalán feküdt Dawlish Warren homokján. amely hosszan visszhangzott a kikötő partjai között. már-már elfeledett mesterfogásokkal javították ki. csak az.tartotta olyan tisztán és szárazon a palánkokat. Túl ostoba és túl lassú voltam ehhez. a palánkok szétnyíltak. ám ezt is illő módon. mint amennyit valaha is elkölthetett. hogy a hajó visszanyerje eredeti szépségét. majd az új rézlemezeket. melyeket a házunk közelében. A hajótestet szerető gondoskodással. Apám. és a hosszú nyári szünetben. három Maseratira és a két Nicholson versenyhajóra. ahol annak idején megszületett. meg az Etonba járó fiúörökösöket. Nagyon ment neki akkoriban. s eközben hozzászoktam a fakalapácsok ősi döngéséhez. Imádta a flancos holmikat. Valami okból apám úgy döntött. a gyors kocsikat. a kabintetőt lehántották. ahol az oxidálódott rézlapokat lehántották testéről. ugyanabban a műhelyben segítettem újjáépíteni a Sycoraxot. Bátyám remekül festett elegáns etoni mellényében. meg egy lakásunk San Tropez kikötőjénél. de legnagyobb megkönnyebbülésemre nekem a főiskola közelébe sem kellett mennem. Az apám volt az. csökönyös boszorkaként viselte. A tatrészt rövidre és szögletesre vágták. A harmincas évek közepére a hajót munkára fogták.

ez lesz az én hajóm. ám én voltam az egyetlen. ma is látom magam előtt a bakokra állított kész főárbocot: nyílegyenes. beléptem a hadseregbe. ám a hajótőke túlságosan megnehezítette a folyón tett sétautakat. Még hátravoltak a kötelek. Hat évvel azután. magamban megesküdtem rá. ha igába akarod hajtani. hogy helyére kerülhessen az új tatárboc a két keresztmerevítő kötéllel. olajlámpásokat políroztak. hogy tegyen vele egy kört a folyón. amikor megtörtént a vízre bocsátás. azután rétegekben vittük fel rájuk a lakkot. egyik szögletet a másik után. hogy a Sycoraxot vízre bocsátottuk. A tengeri szelek közepette szilárdan állta a sarat. mi irányítottuk neki az orrát az Atlanti-óceánról érkező roppant hullámoknak. csakhogy sohasem tudott megválni az általa megszerzett szép dolgoktól. aki a vitorlák kibontásával bajlódott. csak épp nem viselkedett olyan kezes bárány módjára. Jimmy szerint nem akadt nála különb vitorlás Devon környékén. Azután. A háza előtt tartotta. hogy amíg élek. Segítettem a hajóépítőknek kinagyolni a fát. mint valami elegáns kerti pavilont. és a halott hajó lassan új életre kelt a devoni műhelyben. és csak úgy tündököl a napfényben. gondosan a fenyőerdő északi oldaláról választották őket. Hátuljába dízelmotor került. és akkor elvisz mindenhová. és az új kabinban elhelyezhettük az összes rézszereléket. minden érdeklődését elvesztette a Sycorax iránt. Új árbocfákat vágtak. Márpedig a Sycorax páratlan szépség lett csillogó rézburkolatával és fénylő lakkozásával. ahogyan azt a déli oldalon termő fával tenné. a koktélpartikhoz és a karjában olvadozó lányokhoz. de amint elnéztem az ár hátán ringatózó hajótestet. Nagy ritkán beindította a motort. Vitorlákat varrtak. szórakoztatónak találta. amit csak az apám összegyűjtött. A hajó minden ízében olyan gyönyörű lett. – Csak akkor csökönyös. – Engedd szabadjára. S lehetett a Sycorax bármily csökönyös. . mígnem a két fenyőtörzsből kialakult a sima és fénylő felületű árboc. köteleket vertek. Apám felfigyelt odaadásomra. ahogy azt elvárta volna. Jimmy Nicholls és én vittük ki a tengerre. amilyennek elképzelte.lefűrészelt tatot. és a nap ne húzhassa el. Lenmagolajba és paraffinba áztattuk az új árbocfákat. amikor lassan beleeresztették az iszapos folyóvízbe. azután aranyszínnel festették ki. hogy a törzs színfája középen legyen. Apám lassú vitorlást akart a hosszú naplementékhez. Régi nevét mélyen belefaragták az új tatba. Tikfa fedélzetdeszkák kerültek fel. Apám eladta volna. Ha lehunyom a szemem. ám a Sycorax ugyanaz a megátalkodott boszorka lett. azután elérkezett a nap. Talán még sohasem láttam apámat ennyire dühösnek. fiú – mondta vaskos devoni kiejtéssel. aminek annak idején megépítették.

ám ahogy telt az idő. Melissa és én a hosszú hétvégeken lemotoroztunk a devoni házhoz. Kívánatos. Tarthatatlan feltételekkel különféle hiteleket vett fel. ugye? – Magas. de idősebbnek tűnt. – Már Harry Abbott nyomozó. nem? Ez az egyetlen ezen az istenverte világon. – A gárdába? Nem. – Tetszett neki. – A mellkasomra nehezedő fájdalom miatt kimerítőnek találtam a beszédet. teli borotválkozásból származó sebhelyekkel. Addigra nem maradt semmim. halálsápadt. Még arra is hajlandó volt. kemény ítélet volt. akit akartam. de a bíró egyértelművé akarta tenni. – Nem szeretem a nagy hajókat. hogy emlékszem rá. Nick? – Átkozottul jól. és lecipeltem a vitorlavásznakat a csónakház padlásáról. nem a gárdába. de továbbra is lejártam Devonba. A harca egyre kilátástalanabb és értelmetlenebb lett. Ezt. apám el tudta volna képzelni. Később kiderült. Beléptem a seregbe. – Hogy s mint. véreres szemek. hogy kivigyem a Sycoraxot a tengerre. Megnősültem. ha addig kitartana az eső. reménykedő felhang. . gyűrött. – Még motorozni is elmennék. miért. meg a nőket. – Csak elpocsékolod az egész nyavalyás életedet! Ha nem is voltam tündöklő elme. amelyet ő és a bátyám olyan magas szinten űztek. ritkás ősz haj és gyászos arc. és ő maradt az egyetlen. amit szeretsz. apámat egyre ritkábban találtuk ott. azután egy törődött. és egész életem új irányt vett. és kiveszem a részem a fehérgalléros szélhámosságból. Hét évre ültették le. sőt még a lélegzetvételt is. csak ő. – Hogyne emlékeznék – feleltem. mint mindig. majd apám idővel veszített. – A seregbe? – Hosszú csend. – Nem emlékszik rám. Sárga fogak. – Harry Abbott őrmester. attól az még bűntett marad. amelyeket nem tudott visszafizetni. hogy eladja nekem a Sycoraxot és a kikötőt. – Miért nem a nyavalyás haditengerészethez? Szeretsz hajózni. Én ekkor már az Atlanti-óceán déli térségében hajóztam. Kivéve a Sycoraxot. szürke öltönyt viselő férfi bukkant fel az ágyamnál. hogy bankárnak vagy brókernek állok.– Az isten szerelmére! – üvöltötte. Ötvenes éveiben járhatott. hogy ha egy bűntettet elegánsan öltözött üzletemberek hajtanak végre. csak hogy egy kis pénzhez jusson.

és talán abban reménykedett. Alighanem Franciaországban van. – Háborús hőst ért támadás a Tv Tony búvóhelyén – olvasta.– Most épp nem esik – közölte Abbott panaszos hangon. amíg a kedélyek lecsillapodnak egy kicsit. aki a szart is kiverte magából. – Az utolsó két szót végtelen utálkozással ejtette. Abbott régebben az apámmal golfozott. nem zavarja. hogy az ár majd magával viszi. mi? – Elcsórta a tárcámat. – Egy dél-afrikai fickó volt. Valami fogorvos találta meg. Kiválasztott egy szőlőfürtöt a gyümölcskosaramból. – Fanny? – Francis. Abbott bólintott. Akárhogy is. mégsem panaszkodott senki a rendőröknek. és hozzájuk fordult. Mr. mintha tényleg tavasz lenne. És remek partikat adott. Bannister Londonban tartózkodott. – Látta a szerdai lapokat? – kérdezte. – Fanny Mulder. – A változatosság kedvéért majdnem olyan az idő. – Nagydarab? – Mint egy toronydaru. aki imádott a törvény helyi képviselőivel barátkozni. Vagy Spanyolországban. nem igaz? – kérdezte Abbott. Az ágy felé nyújtott egy szennylapot. és a padlóra köpködte a magokat. . – Gyanítottam. ha ittasan vezetett. És a cuccomat. – Kidobta a partra. – A francba – szisszentem fel. várni fog a visszatéréssel. – Mr. nem nagy meggyőződéssel. sem túlzott érdeklődésnek. – Ráadásul hidegre is akarta tenni. Címlapsztori. Apám a tőlük hallott szóbeszédekből élt. – Jól elintézte magát. amint az várható volt. – Abbott összehajtogatta az újságot. – Nem. Sokszor mérföldekre is elhallatszottak. – Szóval nem ő volt az. Bannister hivatásos kormányosa. – Abbott nem adta jelét sem meglepődésnek. Egy fénykép egyenruhás jómagamról. És általában mindenemet a hajómról. Ugye. Mr. Bannister szerint maga megpróbált betörni a csónakházába. ha rágyújtok? – Mindenképpen rágyújtott volna. egy nagyobb kép Anthony Bannisterről. Esetleg visszatért a szülőföldjére. – Abbott mélyen a szemembe nézett. amíg azok is ott mulattak. Lelécelt. egy másik a házról. de mindenki csak Fannyként ismeri.

és belehamuzott. A bíróságnak ennyi idejébe telt. Könnyek szöktek a szemembe. valami átkozott londoni. Nick. Amerikai. – Nem nagyon kedveltem őt se. mintha ez egy csapásra megmagyarázná az utálatát. nem igaz? – vonta meg a vállát Abbott. – Nem azt mondják róla. A szokásos. Abbott kivárta. – A felesége volt az. hogy valamelyik kitömött gorillája hazavágott egy háborús hőst. . és a fájdalom ostorként csapott le a mellkasomra. – Vastagon benne van. Abbott feddően horkant fel: – Meglátogatta már az apját. csak hogy témát váltsunk: – Mikor vásárolta meg Bannister a házat? – Néhány éve. – Ismeri az ilyet. bár ezt nehéz lesz bizonyítani. hogy remek vitorlázó? – kérdeztem közbe. hogy emlékszem George-ra. Sok időt töltött itt. Bannister persze eltussolná az egészet. – Hiányzik az örege. – Már úgysem lesz ott sokáig. Köztük az én cuccom is. milyen bőkezűen támogatta a rendőrárvákat és a nyugdíjalapot. Az a fajta. Emlékszik még George-ra? – Még szép. – Úgy tette hozzá az utolsó szót. Ő ragaszkodott a devoni házhoz is. Nick. – Az egészet elszállítják George Cullenhez. azután. – Bannister vontatta szárazra a hajómat? – Az ördög se tudja. – Ami nem is meglepő. amíg felszámolta az öreg hagyatékát. – Abbott kihúzta az éjjeliszekrény legfelső fiókját. Nem szívesen olvasná a lapokban. hogy megmutassa a bugrisoknak. amelyik még akkor beszíjazza magát a horgászszékbe. – Miért? – Nem tenne jót a róla kialakult képnek. – Mr. – Ládaszám állnak az ilyen holmik abban a csónakházban. ha csak pisztrángra megy. – Abbott megvetően horkant fel. Volt egy sor másik ügyünk is ezen a télen. – Abbottot láthatóan nem is érdekelte a kérdés. Nem is csoda. tekintve. mitől döglik a légy. Nick? – Még nem volt rá időm – feleltem. Eltulajdonított rádiók és mélységmérők. de mindig csak a vitorlázással törődött. – Mulder volt az – erősködtem. Alighanem Mulder is vele üzletelt. – Akárki is lehetett. amíg lecsillapodok.– Az én nyavalyás csónakomat tartja ott! – tiltakoztam túl hevesen. mint mindig. majd zajosan az infúziós tartály felé fújta a füstöt. Görcsösen köhögni kezdtem. aki hétvégeken lejár ide.

megvonta a vállát. – Melissa se tarthatott mindent a fejében. – Akkor mivel foglalkozik? Parkoló cédulákkal? Maga bírságolja a buggyantakat? – A buggyantakat. nem én. – Az én hajóm sem volt biztosítva. – Abbott nem tűnt túl lelkesnek. – Beszélek az illetékesekkel a dolgáról. és összeráncolta a homlokát a felhőtlen égbolt láttán. Nick. Akkor már inkább testi sértéssel vádolja. – Azon tűnődtem. – Amellett úgy volt. . – Miért nem szorongatta meg? – Maga volt az. Nick. A volt feleségem nem újította meg a papírokat. Bár nem hinném. nem úgy a gazdag fickóknak. a gazdag fickók meg a fényes jachtjaik nem élveznek elsőbbséget. Az árváknak és az öregasszonyoknak általában nincs biztosítása. Úgy értem. miközben partiról partira járt – vontam meg a vállam. Túl sokat dohányzik. hogy bármit is lépnének. arra számíthat. A régiek kedvéért. Harry – mosolyodtam el gúnyosan.– Azt hittem. – Micsoda egy istenverte bolond maga – csóválta a fejét Abbott. – És nem magának kellene vádat emelnie? – Mondtam már. ha annyira akarja. miért akarja Abbott szántszándékkal elterelni a szót a fontosabb kérdésekről. – Hát. – Vádat emelnek Mulder ellen? – akartam tudni a választ. akit lecsaptak. – Az isten szerelmére! Kifosztotta a hajómat! – Nehéz bizonyítani. mármint a turistákat. szerintem. Nick. – Abbott odalépett az ablakhoz. miért nem vigyázott senki a hajómra. Többé nem tartozik rám. nem hinném. – A kölykökkel találkozott. Nem sok haszna lenne. Nick – mutatott rá Abbott –. – Lenézett a cigarettájára. most már nem. – Nem az én dolgom. az adófizetők azért tartják magukat. Abbott ügyet sem vetett a gúnyra. köszönöm. nemde? – Még a másik kórházban látogattak meg. hogy elintézzék az ilyen nehéz ügyeket. hogy Jimmy Nicholls figyel a Sycoraxra. – Nem hinném. és lopott még egy fürt szőlőt. amíg nekünk kell gondoskodnunk az árvákról meg a kifosztott öregasszonyokról is. – Én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. – Tüdőtágulás. hogy egy kicsit elcsevegjünk. – Jimmy november óta kórházban van – adott magyarázatot Abbott arra. Szívességből jöttem ide.

Nick. magyarázatként még hozzátette. hogy Fanny ismerné a megfelelő csatornákat. a többi holmimmal együtt. A sajtó. még ha a bíróság együtt is érezne magával a kitüntetése miatt. és amikor nem feleltem. aki boldogan kitöltené azt a csekket. – A Viktória-kereszt miatt. Nick. – Most már érti. Az a nyavalyás Mulder ellopta. – Attól még Viktória-kereszt. Harry? – Azt fogom tenni. – Annyira sajnálom. akkor is a nyakába varr egy jó zsíros számlát a költségekre. máskülönben nem lesz rá pénzem. Nick. – Azért csak terjessze a hírt. hogy láthassák. hogy beszélhessen egy nyavalyás ügyvéddel. – Nem éri meg. – Tartsa őket távol. ha hagyja. hogy lopott.– De ha a maga helyében lennék. és nem hiszem. – Megrázta a fejét. hogy az örege mindig büszke volt magára. ahol egy pillanatra megállt. mekkora csapás ért. – Én csak megtagadtam a parancsot. – Az ajtóhoz lépett. Napok óta csak arra várnak. – Én nem akarok változtatni az életemen. az isten szerelmére! És vádat akarok emeltetni Mulder ellen. úgysem tudja egykönnyen eladni. miért kell beperelnem azt a rohadékot? – Ha ez megvigasztalja. Abbotton most először látszott a döbbenet. Megváltoztathatja az életét. – Kivárt. Fel fog bérelni valami nagymenő ügyvédet. – Az a másik kettő szolgált rá – mordultam fel. rendben. Nick. . Be kell perelnem valakit. George pedig egy ujjal se nyúlna a medáljához. Harry. – Bannister odafigyel az embereire. mintha csak most ébredt volna rá. aki jól felkavarja a szart. és a végén. Ott volt a zsákomban. Elintézem. Abbott sóhajtva fogadta konokságomat. Ő csak George Cullennel szokott üzletelni. Nick. – Tudja. Abbott az ajtó felé biccentett. Minden komoly gyűjtő tudni fogja. Ha ragaszkodik hozzá. És vissza akarom kapni. – Egy csomó rosszéletű van odakint. – Abbott biccentett búcsúzásként. Nick. Harry. Abbott a homlokát ráncolta: – Visszakapni? Mit? – Az érmet. – Ha ragaszkodik hozzá. Nick? Igazán büszke. hogy újjáépítsem a Sycoraxot. én nem erőltetném azt a vádemelést – húzta ki magát Abbott. Felejtse el! – Nem akarom elfelejteni.

Ellene fordíthattam a törvényt. rothadó hajótesttel. mire sor kerül rá. ám ez csorba fegyvernek bizonyult. még kisebb. hogy rendelkezik annyi pénzzel. bár borúlátónak tűnt. Azt gondolta. rengeteg idő. Jól tudtam. Ha valakitől kapok fát. és addig aligha tér vissza Angliába. a vezetékeket és a műszereket. visszafeküdtem. Azon tűnődtem.Másnap hivatalosan is panaszt tettem Francis Mulder ellen. aki nyomtalanul eltűnt. hogy Mulder az ő megbízásából cselekedett. – Csak abban az esetben. bárcsak lennének rajta hajszálrepedések. nem is beszélve . hogy a költségek ily módon engem terhelnek. amennyiből újjáépíthetem a Sycoraxot. hogy visszaperelhessem valakitől a Sycorax javítási költségeit. a kabintetőt lefedhetem vízálló furnérlapokkal. A gödör alján éreztem magam. Ameddig visszatartottam a lélegzetemet és mozdulatlanul feküdtem. nem lehettem biztos abban. bár odáig nem merészkedett. máris visszatért. ha bebizonyosodik. Soványka bankszámlámra gondoltam. arra pedig. A hajó egy vagyont felemésztene. Mint mondta. A fájdalom alattomosan viselkedett. Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a Sycoraxot. mire a viharos téli szelek először söpörnek végig a csatornán. ám mindehhez idő kell. elhitette velem. és azt kívántam. A kárt Fanny Mulder okozta. Már abba is félig belerokkannék anyagilag. Miután elment. Mulder felszívódott. – Az ügyvéd lemondóan csóválta a fejét. összetörten és partra vetetten. a mennyezetre meredtem. meddig kell még itt lennem. készíthetek új árbocokat is. az érdemérem visszaszerzésére meglehetősen csekély az esélyem. Az ólmot helyettesíthetem vasöntvénnyel. odakint a várócsarnokban kerekes ágy döcögött. hogy nem engedhetném meg magamnak a lámpákat. és a Sycorax akkorra se lenne kész. – A hajóban okozott károkért nem perelhetem be Bannistert? – kérdeztem. A doktor azt mondta. hogy megértsem. ám amint újabb levegőt vettem. és ha meg is találják Muldert. Panaszosan jajdult fel egy mentő szirénája. a vitorlákat. S még ekkor is bőven akadna tennivaló. a hajócsavart. milyen kevés esélyünk lenne ezt bizonyítani. a vitorlásévad pedig gyorsan eltelik. Sosem engedhetnék meg magamnak új URH-rádiót. hogy megjósolja. amíg érvényben van ellene a körözés. néhány száz fonttal pedig lehetetlen lenne betömni egy ilyen feneketlen szakadékot. Az ügyvéd megnyerőnek. mennyi időbe telik. ha egy daruval bakokra akarnám emeltetni a Sycoraxot. hogy felszívódott. valamikor majd újra megpróbálkozhatok a bicegéssel. gazdátlanul a gaztenger közepén. Tudtam. A hajótestet kipofozhatnám a roncsokról kimentett lemezekkel. akit testi sértéssel és rablással vádoltam.

Arra számítottam. . és én kinyitottam a szemem. arra is felfigyeltem. Nem ismertem fel azonnal. Magas férfi állt az ajtónyílásban.a hajóváz érlelt tölgyfájáról. de a hosszú állkapocs valamivel tokásabbnak tűnt. arcukon ostoba kifejezéssel. és a napbarnított bőr sem tűnt olyan makulátlannak. Vagy eladhatom magam a lapoknak. Sportosnak és elegánsnak tűnt testhez álló tweedzakójában. Az ajtó megcsikordult. mint amire számítottam. – Sandman kapitány? – A jól ismert hang megbízhatóságot és kedvességet sugárzott. Ha roncsként áruba bocsátom. hogy a Bannisterhez hasonló alakok végtelen nemtörődömséggel és magabiztossággal gázolnak keresztül mindenen és mindenkin. amiért a nagy Tony Bannister ellátogatott a kórházukba. Bólintott. – Ereztem a hírnév és a vagyon álnok csábítását. – Ki az ördög maga? – Ellen akartam állni a bűverejének és az önkéntelen meggyőződésnek. Nem engedhetem meg magamnak. és igyekeztem elfogadtatni magammal. Beletelt egy-két pillanatba. hogy valóban a híres Anthony Bannister áll előttem. hogy deréktájban igencsak elődudorodik az inge. a szőke haj kevésbé fénylett. hogy kettesben maradhassunk. mindenki izgatott volt. – Azt hiszem. amíg rájöttem. s hirtelen minden tökéletlenséget elfeledtetett a túláradó és megkapó vonzerő. tehát mennie kell. és megélhetek a sztorimból. Ez az. hogy feltétel nélkül megbízhatom benne. – Nevem Bannister. csak épp ez az Anthony Bannister fájón hiányolja a sminkesét és a fényképészek által bevetett szépítő fogásokat. Ha tehát nem adom el magam. ám amikor elfordult az ajtótól. mint a képeken. Bannister lefegyverző mosollyal kért tőlük elnézést. Jól tudtam ezt. Talán kellett volna. ám ekkor elmosolyodott. s keményen küzdöttem ellene. ha ötszáz fontot kapok érte. van egy közös problémánk – kezdte. mint aki feltételek nélkül kész elismerni teljes felelősségét. A Sycorax gazdag ember játékszere. Meglepett a nyugtalansága. engem figyelt. Idősebbnek tűnt. – Az én egyetlen problémám a hajóm. és a személyzet egy emberként adta át magát a kivételes alkalom hangulatának. nem szegény ember álma. még szerencsés vagyok. Mintha a királynő tette volna a tiszteletét. – Nővérek álltak mögötte az ajtónyílásban. amit sose tennék meg. – Amit a maga búr harcosa tönkrevágott. Tony Bannister. el kell adnom a Sycoraxot. mielőtt becsukta az ajtót.

A teljes film meglesz úgy hatvan perc. tudja. és ezért elnézést kérek. Valamilyen okból eszembe jutott apám kedvenc mondása. s bármennyire vonakodtam átadni magam a Bannister iránti feltétlen nagyrabecsülésnek. – Vagy kilencven – vetette közbe Angela Westmacott –. amit én is megérthettem. hogy a hajó gazdátlan. Felnéztem a jól ismert arcra. a harmincas évei közepén járó nyughatatlan filmrendezőt Anthony Bannister küldte hozzám. egyik cigarettáról a másikra gyújtott. úgy próbált rálelni a hasonlatra. amelyet olyannyira megfogott a nikotin. Amióta betette ide a lábát. márkás aranyórát és két jókora aranygyűrűt. – Elmosolyodott. Hibát követtem el. hogy úgy tűnt. amiért ekkora híresség tiszteletét teszi a szobámban. – Nos. miszerint szép dolog a tisztesség. egyes-egyedül a Sycorax miatt. ráadásul alig tíz perc van belőle. megráztam az aranyló kezet. – Meg kell értenie – közölte Matthew Cooper –. Őszinteséget mutatott az irányomban. hogy alaposabban megnézhessem magamnak. hogy ez még csak a nyers vágás. Bannister nem tett említést a lányról. s ezt mindennél többre tartottam. – Nyers micsoda? Lendületesen mutogatni kezdett jobb kezével. hogy együttérzéssel hallgatom a szavait. én szerencsére nem vagyok leégve. Amikor Londonból felhívott és értesített Matthew érkezéséről. Egy kicsit le vagyok égve. csak összevágtuk a snitteket. – És még nincs is szinkronizálva – tette hozzá Angela Westmacott. Ha megteszi. azt szeretné. Felteszem.– Az én hibám. s még én éreztem magam lekötelezve. – Nem nézett rám beszéd közben. – Még nem csináltunk mást. és felém nyújtotta jobb kezét. de biztosítottak arról. – Nincs összecsiszolva a hang – felelt helyette Matthew –. ami lehetőséget nyújtott. talán nagyobb . Mert a Sycorax kedvéért. – A munkát még csak elvégezném magam – mondtam –. de az anyagokat már nem tudom megvenni. – A homlokát ráncolta. és ez kockázatos. mintha okkerszínű festékbe mártotta volna. csak durván összeszögeztük a darabokat. – Szinkronizálva? – vontam fel a szemöldököm. azon kaptam magam. de a készpénz még szebb. Harciasságom nyom nélkül elpárolgott. – Matthewt. – Még nem vágtunk illesztést a fába. Arany karkötőt viselt. ha a hajója visszanyerné eredeti formáját? Egyszerűen kifogta a szelet a vitorlámból.

A lépcsők és az ablakok között magányos szigetként állt a tágas kandalló és masszív rézkürtője. ha látja. ahol most a húszméteres beltéri úszómedence vize fodrozódott. Formátlan. lézerlemez-lejátszók. milyen törékenynek és finomnak tűnnek aranyfürtökkel keretezett vonásai. pontosan mire is gondoltunk. hogy valamennyi képernyőn én jelenjek meg. Anthony Bannister ráadásul éppen azon fáradozott. hogy abban a pillanatban felébresztette szunnyadozó oltalmazói ösztönöm. Filmre akarta venni az életem. jobban érzi majd magát. sőt felkavaróan gyönyörű jelenség volt. fehér és rózsaszín puffos konfekcióruhát viselt. Akadtak itt rádiók. – Kockázatos – ismételte meg –. ebben a képernyőkkel telizsúfolt otthonban. Ennek a meggyőződésemnek hangot is adtam. Arra is felfigyeltem. A ház teljesen megváltozott. Matthew Cooper egy videokazettát vett elő aktatáskájából. Képtelen voltam levenni róla a szemem. és minden részéből lélegzetelállító panorámát kínált a kert alatt kígyózó folyóra. ezért megismerkedésünk után el is döntöttem magamban. amelyet auraként lengtek körül a különféle övek. pedig mennyire szerette apám a régi formáját! Ez az új szalon megvolt vagy huszonkét méter hosszú. Haját csatokkal és tűkkel fogta szoros présbe. míg a szalon északi végében az űrkorszakhoz illő hifieszközök és monitorok sorakoztak. míg buggyos fehér nadrágjának szárát betűrte rózsaszín bokacsizmájának szárába. amint belépett a szobába. szüntelenül arra gondoltam. hogy Anthony Bannister televíziós cége afféle csalinak küldte őt ide. videomagnók. A célra keresve sem találhattak volna jobbat. Bannister házának új utcafronti szobájában tanácskoztunk. hogy kicsikarja beleegyezésemet. csatok és szorítók.lelkesedéssel várom a találkát. ezért elküldte hozzám Matthewt és Angelát. – felvevők. kazettás magnók. mert a beleegyezése nélkül elveszik az az anyag is. Divatosan szertelen és rendkívül. Három kárpitozott lépcsőfok vezetett a szoba felső részébe. hogy csakis tévés műsorvezető lehet. Angela magas. CD-lejátszók. – Nyers vágás – magyarázta Matthew. . a sérülésem és a felépülésem. – Tony úgy gondolta. kontyából csak a legvilágosabb pihék szabadultak ki. légiesen könnyed jelenség volt. valamint egy hatalmas tévé – a legnagyobb. hogy nem visel jegygyűrűt. hangfalak. Most már azon tűnődtem. A tűz körül fehér bőrrel bevont szófákat helyeztek el. olyan törékeny. Szándékosan hétköznapi ruhái nem lehettek olcsók. Kórházban töltött két évem farkaséhséggé fokozta szunnyadó párválasztási ösztönöm. amit már filmre vettünk. de ő csak a fejét rázta. – Máris filmre vettek? – értetlenkedtem.

Amikor eljött hozzám a kórházba. hogy rendkívüli szakértelemnek lehetek szemtanúja. gondoltam. biztonságot. hogy ő lehet Matthew asszisztense.és orrvitorlával manőverezett a kikötőhely felé. amíg ő Londonban tartózkodott. „TV Tony megmenti a háborús hőst”. amikor a lapok másnap világgá kürtölték Bannister nagylelkűségét. hogy távol tartottam magamtól a sajtót. nem? – indítványozta. Semmi jogi macera. Bannister felajánlott nekem mindent. Már a gondolat is féltékennyé tett. Fanny Muldert senki sem említette.– Akkor talán meg is nézhetnénk. Bannister úgy jött ki az egészből. és én csak magamra vethetek. hogy a támadók kiléte ismeretlen. inkább figyeltem a hajót. Mennyire igazságtalan. Elhagytam a kórházat. semhogy jelét adjam Angela Westmacott iránti haszontalan vonzalmamnak. hogy beköltözzek Bannister házába. mintha elégedett lennék. Matthew a készülékbe helyezte a szalagot. amely kibontott fő. amit idén látok. pedig igazság szerint keményen küzdöttem azért. csak béke és megbocsátás. mire Bannister most egy tévéfilm főszereplőjévé akar tenni. Lakóhelyet. mások csupán annyira szorítkoztak. Innen nézve talán könnyűnek látszott. Hónapokat töltöttem azzal. akik megrongálták a hajómat. Bannister medencéjében úszkáltam. mintha nem is hallottam volna a kérdést. Feltételeztem. – Mehet a videó? – kérdezte most Angela. Bannister orvosai ápoltak. semmi kellemetlenség. – Hát jó. de most már minden rendben. mint a ma született bárány: hófehéren és illatosan. de a csalókán lanyhának tűnő széllökések épp a tetőző tavaszi dagály ellen dolgoztak. Különben is. Az ablak mellett álltam. – Tényleg csak nyers vágás – mentegetőzött előre. hogy ne adjam jelét bosszúságomnak. Valami csúnya dolog történt a csónakházban. nagyon ügyes. Egyik újság sem kapcsolta össze a támadóm személyét Anthony Bannisterrel. Bannister házvezetőnője etetett. és én tudtam. egy megújult Sycoraxot. ahol az elmúlt három hétben gyorsan javult az állapotom. – Akkor készen áll? – erősködött Matthew. A fedélzeten csupán egy fekete gyapjúsapkát viselő kormányos tartózkodott. Talán Cherbourgból jön. A Sycoraxot kiemelték a gyomok közül. hogy a szépség látványa akaratlanul is ilyen maró kínokat okozzon. amit csak akartam. és egy alumíniumtestű jachtot figyeltem. – Egy francia hajó – szólaltam meg. mekkora árat fizetek érte. amellyel kivitte a hajót. vagy talán a szeretője. Az egyik lap szerint azok a vandálok támadtak rám. s én csodálattal adóztam ügyessége előtt. és . – Az első. – Úgy beszéltem. Ügyes. Már akkor tudnom kellett volna.

és ereszkedtek alá csalóka lassúsággal. akik…” Felálltam: – Nem bánják. fekete . A mi 105-öseink. és most eljött az idő. a képen megjelent a sötét éjszakai égbolt. letakarították a fedélzeti felépítményeket. Gyászos muzsika szólt a háttérben. A betűk eltűntek. a hideg dél-atlanti szélben máris ott érezni a közelgő diadalt. Vagy valamilyen kevert töltet? Robbanóanyag és foszfor az aknatöltet helyén? Az képes még csúnya dolgokra. a hajótestet megtisztították. leveszi a sapkáját és megrázza hosszú. Megrendelték a javításhoz szükséges anyagokat. amiért szerinte nem mutattam kellő érdeklődést a sötét képernyőn pergő számsorok iránt. Világító rakéták írtak le széles ívet. oregoni és lucfenyőt. Angela Westmacott filmje. TV Tony elvarázsolt mindenkit. és én felismertem a foszforos gyújtóbomba fehér villanását. Katonáink már maguk mögött hagyták a Goose Green-i és a hegyékben megvívott ütközeteket. hogy megfizessem a mutatvány árát. amint a vitorlázó. gondoltam. – 1982. Mostanra kiszivattyúzták a vizet. rezet. Épp időben néztem el a folyó mentén a francia jacht irányába. – Csak. Sandman kapitány is egyike volt azoknak. – Ez még csak munkacím – vette Matthew kritikus megjegyzésnek sanda pillantásomat. vízhatlan vászonba burkolva. ha nem nézem végig? Nem sok mindent mondhattak erre. a lyukakat fenyőrosttal tömítették. A rizspapír vékonyságúra oxidálódott régi rézlemezeket lehántották.” Meglepett pillantást vetettem a lányra. tíkfát. és várta a hajótest befoltozásához szükséges új faanyagot. amint a Vernet-hegyről tüzelnek. a menthetetlenül elkorhadt részeket kivágták. amint feltűnt a főcím: „Egy katona története. A lefűrészelt árbocok csonkjait úgy húzkodták ki. A távolban robbanás hallatszott. rózsaszín hajnali fényben fürdő táj. „– Falkland-szigetek – Anthony Bannister jellegzetesen meleg hangja ezúttal átitatódott halálos komolysággal. A brit csapatok ostromgyűrűje bezárul Stanley körül. június 14-e. Félrefordítottam a fejem. azután a tévében hirtelen megjelent egy portól szürke. Az ablakhoz sántikáltam. méghozzá mindenből csakis a legjobbat: mahagónit. érett tölgyet. Láthatóan rosszul ítéltem meg látogatóimat. egy fiatal lány. hogy lássam. akár az odvas fogakat. amikor Matthewt képzeltem a rendezői székbe. és lenéztem a bakokra állított Sycoraxra. A hajé most ott állt. – Ez lenne az – fedett meg Angela. jellegtelenül kopár.bakokra állították Bannister pázsitján. hogy fogalmat alkothasson az egészről – Angelát láthatóan irritálta Matthew közbevetése.

mint amikor valaki a saját gyászjelentését olvassa. – A narrátor – magyarázta Matthew segítőkészen –. és tudtam. „Őszintén szólva. ahol a távolban gomolygó füst és felvillanások háborús hátteret festettek az eseményekhez. mintha csak olcsó parókát tettek volna ocsmány. Őt az egyik surreyi gyakorlótéren vették fel. hogy megfenyítenek az egyértelmű parancsszegésért. legalábbis nekem úgy tűnt. Eszembe jutott. de nem tudtam. és a Viktória-kereszt helyett inkább arra számítottam. erőszakosnak és köpcösnek tűnt egyenruhájában. hogyan tudtak másolatot szerezni belőle. és Nick nagyon súlyos sérülést szerzett. még marad idő egy italra az ár visszavonulása alatt. amikor megsebesültem. Nem éreztem magam hősnek. A test sem bír ki mindent. A felvétel öt évvel korábban készült. fenyegetőnek. Majd ne felejtsek el elugrani érte. Előresétált az orrfedélzetre. hogy mindenki tudja. egykor ott állt feleségem öltözőasztalán is.haját. Arcomat eközben felváltotta Terry Farebrother őrmesteré. csak istenverte bolondnak. Éppoly valótlan volt az egész. Maitland doki rózsaszín arca szinte betöltötte a képernyőt. amelyért az érdemérmet kaptam. – Mint istené? . – A filmen természetesen máshogy mutat majd – Angela felfigyelt rá. – Máshogy? – Nem a fényképet vesszük fel. A képernyőn éppen leírta a pillanatot. De hát nekünk éppen ez a szakterületünk. amint végzek kötelességeimmel. ugyanazt a pillanatot. Visszaemlékeztem a hamisítatlan élvezetre. hogy feltekerje az orrvitorlát. hogyan kezelték. – Ezen a helyen lép majd be a narrátor – vetette közbe Angela –.” A filmben felbukkantak a fizikoterápiás helyiségek. Próbáltam kizárni a hangokat. hogy lássam a képernyőn saját arcomat. Újra megtanítjuk járni a sérült embereket. Seszínű hajam szokatlanul rendezett volt. és én irigyeltem tőle ezt az egyszerű feladatot. Farebrother őrmester a kamera kedvéért akcentus nélkül és árnyalt szavakkal szólalt meg. Nem ismertem rá a leírására. színtelen és kiszámítható módon lerótta tiszteletét a sebesült tiszt előtt. Mögöttem Bannister híres és mélyen zengő hangja felidézte a történetemet. hanem magát. hosszan elnyúlt arcomra. hogy megúszta élve. hogy visszafordultam az ablaktól. hogy Terry a mai napig a házában őrzi felszerelésemet. még az is megdöbbentett. amikor megérkeztem a kikötőhelyre. amolyan láthatatlan hang. A képen nem hasonlítottam önmagamra. Azon tűnődtem. Akaratlanul is visszafordultam.

hogy harciasságomat némiképp ellensúlyozták a tisztességről és becsületről alkotott régimódi elképzeléseim. hogyan írtak le. amelyből mindenki megtudhatta. hogy adjam áldásom a film többi részéhez. A film elmesélte.” A képernyő elsötétült. hogy visszautazik vele a Falkland-szigetekre. mi mehet végbe benne. „Meggörnyedt a fájdalomtól – tudatta a nővér. Plant doktor jelent meg. a Sycorax. mekkora szenvedést okozott neki. amint kiemelte a gazból és a pázsitra helyezte a Sycoraxot.” „Nick Sandman nem adta fel – úszott be Tony Bannister hangja. és most az akarták tőlem. én azonban összeférhetetlen természetem folytán valamiért úgy próbáltam meg igazolni a kórházi kezelés céltalanságát. ahová egykor hazafias érzelmeitől vezérelve tört be. Békében hajózik el oda. Ezután még hozzátette. mint háborús hősre. mint az Atlanti-óceán távoli sarkában zajló értelmetlen csetepaté szokványos áldozatát. Láttam. – De hát ez hazugság! – fakadtam ki indulatosan. – Ki találta ki ezt a szemetet? – Még bármin változtathatunk – felelte Angela közönyösen. és Tony illő módon elnézést kért mindenért. mint ministránsok a feszületre. – Most csak azt próbáljuk érzékeltetni. ugyan már! – tiltakoztam. hogy a Sycorax idővel elnyűtte a köteleit. – Újra megnyomta a gombot. de ő nem akarta feladni. sajnálatos baleset.” – Ó. amint elnézte.– Pontosan. Az egyik indiai ápolónő arról beszélt. Láttam tíz rettenetes percet. hogy szokatlanul ellenséges módon viselkedtem. a filmen pedig láthatóvá vált a hernyótalpas daru. „A hajó és az ember – hallatszott Bannister dallamos hangja –. ahogy járni tanulok. mintha panaszkodott volna. és a hangjával érzékeltette.” A képen megjelent a Sycorax. mert volt egy álma. Mint kifejtette. „Volt egy hajója. milyen lesz majd a kész film. – Angela megállította a szalagot. ami inkább vallana bűnözőre. együtt épülnek fel. mennyire érthetetlenül fárasztónak tart. és arról álmodott. – Bannister a kikötőmet akarta! Ő meg az rohadék búr vontatta partra a hajómat! – Csakhogy ezt mégsem mondhatjuk. és közölte. . a legtöbb katonatiszt konformista. ez a nyersre vágott film. hogy újra megtanultam járni. és az iszapos folyópartra sodródott. – Ami történt. Ez volt a munkájuk. és ez a film nyomon követi haladásukat. úgy merednek a képernyőre. aki bólintott. hogy Matthew és Angela minden figyelmét a filmnek szenteli. – Tudtam. Nem úgy tűnt. – Jó ez a kis etnikai felhang – mormolta Matthew Angelának. és ezúttal sem hallottam ki a kijelentésből panaszos felhangot. ahogyan először láttam meg: elhagyatottan a fák és gyomok között.

– Hát ennyi. Ha filmre akarjuk venni a hajó újjáépítését. Ez itt nem fájdalmas. – Az a fájdalmas – csattantam fel. Nadeznha a tengeren. – Pokolba az egésszel! – Visszafordultam az ablakhoz. aki jogszerűen csak addig intézkedhetett a nevemben. hogy egy felfuvalkodott képviselő felesége legyen. Nadeznha vízhatlan tengerészköpenyben. Bannister elvette a hajómat és a kikötőmet. míg végül egy rendkívül rideg pillantással végigmért. A bordáim megsajdultak a kötések alatt: – Mi? – Ez egy televíziós produkció. amíg ki nem sétált az életemből. akit láthatóan feszélyezett az Angela és közöttem felizzó ellenségeskedés. ugye? – Ugyanazt az anyáskodó hangnemet ütötte meg. – Csak úgy kíváncsiságból. És azt önnek is el kell ismernie. Nadeznha és a testvére Cape Cod-ban. de a francia lány már lement a kabinjába. – A volt feleségemtől – javítottam ki –. Nadeznha és Bannister Sydneyben. és indulatomban még azt is elfelejtettem. Elsántikáltam a szalon túlsó végébe. milyen vonzónak találtam eddig –. . – Tony erről nem tudott. sötét szemekkel és olyan felhőtlen mosollyal. Nadeznha fényképeiből. amelyből arra következtettem. Egy pillanatig azt hittem. ha szabad ezt mondanom. Nadeznha gyönyörű teremtés volt. – Nem volt túl fájdalmas. és annak csonkjával rágyújtott a következőre. hogy ezt lehetővé tegyük. nem fog válaszolni. – Angela lekapcsolta a készüléket. – Matthew. végére ért cigarettájának. méghozzá elég nagylelkűen. Nadeznha csillogó estélyi ruhában. ahol Bannister egész kiállítást rendezett be elhunyt felesége. hogy próbálja rendbe tenni a dolgokat. Mr. Nadeznha Rómában. És most. természetesen. – A készülék felé intettem. – Ez itt tömény baromság. Visszafordultam Matthewhoz és Angelához. ezt a hülyeséget akarja megetetni az emberekkel! – Tony jóhiszeműen bérelte a Lime Wharfot az ön feleségétől – közölte Angela. amikor az ember golyót kap a hátába. – Legalább az apámat nem említik ebben az istenverte filmben – morogtam. hogy ne legyen balhé az egészből. akkor meg kell találnunk az anyagi eszközöket. amely már a kórházban is az őrületbe kergetett. Sandman. – Erről már akartunk is beszélni magával. soha nem próbáltak belőle akarata ellenére tévésztárt faragni. – Mi. ki fizet a Sycorax felújításáért? Angela töltött magának egy kevéske Perrier ásványvizet.

hogy újra összerakják? Egyszerűen elképesztő. és végül egy tévétársaság fizet azért. – Nem? – érdeklődött Angela árnyalt mosollyal. hogy akkor . Gondolja. hogy ezzel meggyőzheti őket? – Tönkretette a hajómat! – Ne legyen nevetséges! Biztosították róla. El tudja ezt képzelni? Nem akarom életem hátralévő részét úgy tölteni. hogy küldje csak el a csekkemet. csak egy istenverte bolond. gondoltam magamban. – Bannister vágta haza a hajómat.Akkor hát nem is Bannister fizet a Sycoraxért? Ő vontatta szárazra. Miért kellene a tévében mutogatnom magam. – Gúnyosan elmosolyodott. – Nézzük a kérdést egy kicsit másként. Úgyhogy vigyék vissza ezt a szemetet Londonba. amit nem érdemeltem meg. – Nincs az a pénz. mint az ember. Más dolgok foglalkoztatnak. hogy kezdettől fogva be akarta perelni Tonyt. az elektronikus vackokon és a hatalmas kandallón. azután hagyta. A hajója az ő pázsitján áll. Nem akarom. Rohadj meg. hogy egy búr megfossza minden értékétől. hogy a hajó gazdátlan. de nem én. Maró gúnnyal mért végig. Az első tíz perc máris elkészült a filmből. – Az utolsó szót gúnyosan megnyomta. és közöljék Bannisterrel. de nem mondtam ki. hogyan találkozhatott Bannister és Melissa. azután Angela felállt és az ablakhoz lépett. – Az elmúlt két évet azzal töltöttem. Néhány pillanatra néma csend lett. Sandman. csak előbb még ki akarta élvezni a vendégszeretetét. Nick? – kérdezte Angela. aki megkapott egy érdemérmet. Nem vagyok hős. aki nem vagyok. hogy mindez akarata ellenére történt? Vagy akár ez? – Körbemutatott a fényűző termen. kedves. amikor az egészről ő tehet? – Lenne kedve egy whiskyhez. Személyesen biztosította róla. s végül arra jutottam. – Nem – jelentettem ki. és nem fogok szerepelni a filmjükben. hogy létezik olyan bíróság. Azon tűnődtem. hogy menekültem a nyilvánosság elől. – Az ön felesége biztosította Tonyt arról. Négyszemközt. hogy nincs gazdája. hogy olyasvalakit csináljanak belőlem. és azt szeretném. Bannister hozza helyre a kárt. – Természetesen harcolhat az igazáért. Nem akarok pénzt keresni olyasvalamivel. Figyelemre se méltattam a megbékítésemre tett erőfeszítést. Mr. – Most kezdtem csak látni. ha békén hagynának. a süllyesztett úszómedencén. Állíthatja. – Gondolja. akit meglőttek. – Elfogadta Tony vendégszeretetét. Apám biztosan lelkesen fogadna egy ilyen csavart. hogy ez a karcsú és gyönyörű teremtés egy skorpió fullánkját rejti drága ruhái alatt. amelyik elhinné.

ha a Sycorax újra a régi lenne? – A pokolba is. Matthew! – Angela nem vette le rólam a szemét. aki a szart is kiverte belőlem? – Az nem Tony utasítására történt. odalépett az asztalhoz. hogy megbűnhődjön érte. aki véghezvitt valami fontosat. Elmeséli egy olyan ember történetét. igen – felelte Angela. Felteszem. mert azt hitte. – Nos. – Hangja maga volt a józan tárgyilagosság. Nick? – A keresztnevemet használta. – Két törött borda szerintem is túlzott reakció.történhetett. – Nos? – kérdezte Angela hűvös hangon. hogy megpróbálja utolérni Muldert. ám azóta semmi hírt nem. kaptam róla. szeretné. Amikor nem feleltem. amíg alá nem írja a szerződést. akik maguk is szenvednek. Nagyon őszinte és elgondolkodtató film lesz. hogy Fanny valószínűleg csak akkor tér vissza. Melissa valószínűleg alig várta. – És a közreműködésért is fizethetünk – próbált bátorítani Matthew. el akarja lopni a csónakot. . hogy szárazon kellett látnom. Nick. Rágyújtott és felém fújta a füstöt. tudja. és azt akartam. – Számítóan. – Az irónia lepattant Angeláról. Bannister megígérte. hogy igen! – Akkor jobb. – S mindeközben maga a lehető legjobb körülmények között épülhet fel. csak hogy lekezelő lehessen. ha már nem fenyegeti semmilyen veszély. Borzasztóan fájt. de én elutasítottam az ajánlatot. hogy túlreagálta a dolgot. kihívó tekintettel meredt rám. és elvett egy cigarettát Matthewtól. Odafordultam a Sycorax felé. ha tisztában van azzal. A fájdalom és kétségbeesés felett aratott diadalról szól. hogy ejtsem el a vádat Mulder ellen. – És hol van most ez a Mulder? – Tényleg nem tudjuk. nem kedvességből. – És Melissa bérbe adta neki a kikötőt. megsebzett engem. – És Bannister embere volt az. ráadásul kap egy gyönyörűen újjáépített hajót. Új reményt ad azoknak. – Fogd be. azzal érvelt. hogy ilyen hírességgel gazdagítsa hódításainak gyűjteményét. de abban egyetérthetünk. hogy juttassa vissza a kitüntetést. – Tisztázzuk a dolgokat! Bannister azért vontatta szárazra a hajómat. és ráveszi. noha az nem is volt az övé? – Ha maga mondja – válaszolt óvatosan Angela. hogy gazdátlan? – Ezt mondták neki. hogy a javításhoz szükséges anyagok egyike sem fog megérkezni ide. Fanny azt hitte. – Akarjuk ezt a filmet. amikor Bannister ki akarta bérelni a kikötőt. Bannister arról is meg akart győzni. Mulder megsebezte a Sycoraxot. mi? – Mi a válasza.

– Szerződés a Bannister Productions Ltd. Mi pedig pontosan ezt mondjuk el. – Ledobta az utolsó papírívet is. azután felém nyújtotta a tollat. Elvettem a tollat és leültem. – Írja alá azokon a helyeken. – Angelát láthatóan irritálta a késlekedésem. Ehhez nem volt mit hozzátenni: – Értem. mi pedig továbbadjuk a világnak. ahol ceruzával megjelöltem. és az asztalra dobta valamennyi dokumentum három másolatát. hogy nem beszél más televíziós társaság vagy sajtótermék képviselőjével. – Akkor talán aláírná a szerződést? – Kinyitotta a táskáját és nagy kötegre való iratot húzott elő. Ezt meg is mondtam. Ezért nem kap beleszólást az ilyen kérdésekbe. ez utóbbit csak akkor érhetem el. – Én nem nevezném átkozott filmnek – közölte mogorván. mielőtt aláírnánk. ha megígérem Angelának ezt az átkozott filmet. a televíziózáshoz aligha ért. rá lennénk kényszerítve. Nick. Új-Zélandra akarok vitorlázni. az igazságot. s úgy tűnt. azután legyen olyan szíves és szignálja a két szerződés további oldalait is. Nem mintha félnék visszamenni. – Szabványos szerződés valamennyi. ebben nagyon jók vagyunk. – Beszéd közben szétválogatta. – Szerkesztői jogosultságokra gondol – közölte Angela tárgyilagosan. hogy olvassunk el mindent. Higgye el. – Szerintem nagyon megindító és igaz emberi történet. amikor az el akarja hallgatni az igazságot. hadd magyarázzak el valamit. s láthatóan felingereltem Angelát. Angela elnyomta félig elszívott cigarettáját. Ha így tennénk. Próbáltam követni a jó tanácsot. Tudnia kell. – Milyen jogaim lesznek? Angela a homlokát ráncolta: – Jogai? – Hogy beleszóljak a filmbe. – És hagyok itt belőlük egy példányt. Kötelezettségvállalás. Nem hagyhatom. Biztosítási formanyomtatvány. hogy meghajoljunk bármely politikus vagy közszereplő akaratának. – Nos. – A keretszerződés.Csakhogy Mulder büntetése és a Sycorax felépülése két külön ügynek számított. és nincs szándékunkban bárkinek is átadni a jogot. És egészségügyi alkalmassági nyomtatvány. de a szerződés sűrűn telegépelt oldalain egymást érték a járulékos jogokat és követeléseket tartalmazó bekezdések. Lehetett bármilyen jó katona. hogy kontrolláljon bennünket. hogy azt mondják. hogy a mi szakmánk lényege az információ formálása és továbbítása. – vel. Maga elmondja az igazságot. . vissza akarok térni Falklandra. amely a film gyártását végzi. egyszerűen csak nem ez szerepel a terveimben. amíg a film el nem készül.

délben találkozunk. Matthew? Otthagytak. és elfogadjam. Sandman kapitány? – Hogy megcsinálom a maguk filmjét – feleltem. – Angela különválasztotta és felém nyújtotta a saját példányaimat. és nem menekülhetett semerre. Ez olyan bizalmatlan légkört szült. Valamilyen okból a hátfájásom úgy döntött. és együttműködik velünk a film sikeres befejezése érdekében. azután szignáltam a külön lapokat is. A helyszín a városi kikötő. – Ez azt is jelenti. Angela megtorpant. és nyilvánvalóan nem tetszett neki. hogy mindig szeretném tudni. Két jókora adag ír whiskyvel bevettem négy aszpirint. míg jobb lábam. aki ellenjegyezte mindet. Igazság szerint mindig is zavarónak találtam megváratni az embereket. asszonyom? Ügyet sem vetett a vaskos gúnyolódásra. amit látott. és én kezdtem érteni. Aznap éjjel megnéztem a The Tony Bannister Showt. – Angela odalökte a dokumentumokat Matthew elé. – Első alkalommal – fordult vissza hozzám – jövő kedden. Engedélyezi. Aláírtam mindhárom szerződést. Matthew és én magunktól is kitalálunk. Kész vagy. és különben sem értettem a jogi nyelvezetet. Akkor kedden. hogy meggyógyult. – Már nem vagyok kapitány – tudattam. de egyik . amíg én az apró betűs részt böngésztem. Mindez csakis az én hibám volt. hogy gyümölcsöző lesz az együttműködésünk – bólintott kimérten –. – Akkor kedden. Gyötrelmes élmény volt. mit érezhetett Menendez tábornok Port Stanleyben. – Most már megkapom a fát a Sycoraxhoz? – Jövő héten érkezik. – Akkor kedden találkozunk – közölte –. – Remélem. Sandman kapitány. – Hogy a rendelkezésünkre áll. amelyről már-már sikerült elhitetnem magammal.– Hát persze – sóhajtottam. hogy ma este tekintse meg Tony műsorát. és addig is javasolnám. – Tudatában van annak. hogy lássam a gyerekeimet. kiújul és belobban. Kék szemével végigmért. merre találom. elernyedt és meggémberedett. amikor végleg sarokba szorították. Ismeri? – Ott nőttem fel. A fényűző ház magányában erőt vett rajtam a kísértés. – Kiléptem a seregből. Nick. mit írt alá. soha többé nem tudok majd rendesen járni. – Holnap Londonban leszek – vontam meg a vállam –. hogy kétségbe essek. amikor kihajózunk a tengerre. Szüksége van vízálló ruhákra? – Megvan a sajátom.

mennyivel fiatalabbnak látszik a képernyőn. rockbanda és lelkes közönség. és szinte valamennyi filmjével gondosan felépített képét csiszolgatja. Bannister ragaszkodott a jól bevált formulához: maroknyi ünnepelt híresség. átlagos és jól begyakorolt mutatványt. A pokolba is. bár egyikük sem nyerte meg tetszésemet. Megfigyeltem. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelméről számolt be. és megfogadta. hasonló szellemben fogant filmek közül is kiemelkedett az. részt vesz az idegenlégió kiképzésén. hogy mindig meleg időben forgat. amelynek csupán egyetlen igazán érdekes szereplője akadt – maga Tony Bannister. Levettem a hangot. Bannister hatalmas társalgójában néztem a műsort. és Bannister műsorára kapcsoltam. Amikor a kórházban találkoztunk. amióta Bannister házában vendégeskedtem. amint Bannister hegyet mászik. lemerül ősi hajóroncsokhoz. Bannister első vendége egy amerikai színésznő volt. aki könnyű géppuska sebességével ontotta magából a poénokat. kedveltem a fickót. amíg a rockbanda a húrok közé csapott. felidézte veszteségét. azzal az elevenbe vágó szellemességgel és megnyugtató kisugárzással. hogy csak képzelem jobb lábam hirtelen gyengeségét. Az idei. azután egy brit politikus következett. Szokványos esti showműsort láttam. úgy véltem. szellemesebbnek tűnt ördögi hivatása többi művelőjénél. Látni lehetett. ami még érthetetlenebbé tette Angela Westmacott megkeseredett cinizmusát. Nyitva hagytam az ablakot. Megbízhatónak és szavahihetőnek tűnt. hogy kiszellőztessem a helyiségből a cigarettafüstöt. A képernyőn eközben . a negyvenes évei közepén járhat. hogy észrevegyem. Már korábban megtudtam. hogy személyesen ismerhetem. Hamisítatlan méltósággal beszélt halott feleségéről. és büszke voltam rá. azután újra felhangosítottam a tévét egy komikus kedvéért. Rendelkezett azzal a természetes és közvetlen bájjal. hogy az asszony emlékére idén győzelemre fogja vezetni a Wildtracket. Nem kellett tévébolondnak lennem ahhoz. Azon az éjszakán a legújabb széria utolsó darabját sugározták. amelyeket a közelgő nyári hónapokban tervez leforgatni. s a szófán fekve igyekeztem meggyőzni magam arról. amely ideális közvetítővé tette őt a közönség és a vendégül látott csillogó hírességek között. mikor. Élvezettel figyeltem Bannistert munka közben. lévén jó néhány műsort megnéztem a tévében. Az éjszakai programot ősztől tavaszig a késő esti hírek után adták. ezután végképp átadtam magam az önsajnálatnak. Pontosan tudtam. de ma este még harmincnak is alig tűnt. A műsor végén Bannister azokról a filmekről beszélt. miért tartják a szakma királyának.sem segített. amelyikben a St.

hogy elmesélje történetét. aki eddig minden módon kerülte a nyilvánosságot. azután sokáig megkeseredett némaságba burkolóztam. s állítható mélységű hajótőkével is rendelkezett – kétségkívül fürge. magányossá tett. istenverte barom vagyok. Lehunytam a szemem. a hősies bátorságról és az akaratról. Egy olyan emberről. A gyár legnagyobb szériában gyártott modellje. A kép visszaváltott a stúdióra és Bannisterre. Az olyan nagy merülésű. – A közönség tapsviharban tört ki. de elboldogul bármilyen viharban. miért mondta Angela. – Idén ősszel elmondunk önöknek egy újabb igaz történetet. hogy lekapcsoljam a tévét. tolókocsiban ültem. ezúttal mégis beleegyezett. Erre a nyárra még egy nagyon különleges filmet tervezek – mondta éppen –. mégis olyan ostobának éreztem magam. Gyakran elhajóztam a Farley hajóépítő műhelye mellett. és sosem próbálta gazdagságra váltani nehezen kiharcolt hírnevét. A telefon abban a pillanatban megcsördült. a Viktória-kereszttel kitüntetett Nicholas Sandman kapitány. aki szerényen visszahúzódott. – Egy olyan emberről – folytatta Bannister –. bármilyen alkalomra megteszik. amikor elkap egy igazi atlanti-óceáni orkánt. – A képernyőn megjelent a fényképem. Harry? . mint a Sycorax. lapos fenekű. hogy nézzem meg a ma esti műsort. A Sycorax talán nem fürge.megjelent a hajó: brit építésű Farley 64-es versenyjacht. amelynek főszereplője hazánk talán legvisszahúzódóbb háborús hőse. Fájdalom nyilallt a hátamba. – Mit csináltam. és nekem le kellett mondanom az újabb adag fájdalomcsillapítóról. amely világszerte vonzza a vagyonos vásárlókat. Hallottam odakint a folyón ringatózó hajókat. Az isten verje meg. nehéz hajók. Pokolba az egésszel! Lecsavartam a whiskysüveg kupakját. akik hasonló körülmények közé kerültek. ék alakú. – Legalább már tudtam. amint lehemperegtem a szófáról. és megcsodáltam a merülési próbáknak alávetett karcsú vonalú motorosokat. – Szóval ezért csinálta? – hallottam meg Harry Abbott nyomozó kaján hangját. az árbocoknak ütődő csigák zaját. s ezzel támaszt nyújtson azoknak. amikor a kitüntetést átvettem. Egyenruhát viseltem. vélhetően azon a napon. miért egyeztem bele ebbe az átkozott filmbe? Természetesen csakis a Sycorax kedvéért. Zihálva fogadtam a váratlan gyötrelmet. amint a kitartóan erősödő fájdalomhullám végigörvénylett a gerincemen. csak épp nem szeretnék a fedélzetén tartózkodni. a több mint 19 méteres változat. jellegzetesen modern hajó volt. az ismerős hang bosszússá.

Nick! Letettem a telefont. hogy Bannister vigyáz az övéire. hogy bármilyen jogi keresettel élhessek a film gyártását végző cég bármely alkalmazottja ellen. hogy tartóztassa le a rohadékot? Abbott kivárt a válasszal. Harry? Sokáig nem felelt. s miközben fokozatosan a jobb lábamra tettem át a testsúlyom. belemeredtem . – Visszavonta a vádat Fanny Mulder ellen. – Ha esetleg érdekelné. bolhákkal kél. – Szép hízott bolhák – sóhajtott fel Harry. A papírokból kiderült az is. – Ha ennyire tudja – csattantam fel –. – Tudok róla. Nick. és csakugyan. hogy maga nem is tud az egészről? – A francba. Azt állítja. Harry? – Jó éjt. – Akkor mivel foglalkozik. aki egy személyben felelős a film elkészítéséhez szükséges vízi járművek felszereléséért és biztonságos üzemeltetéséért. amelyet olvasatlanul aláírtam és láttamoztam. birtokában van a maga aláírása. – Mondtam. azután megkerestem a szerződésem saját példányait. És mindvégig hazudott.– Mondtam. hogy a tévétársaság ügyvédje hívta fel az irodánkat? – És mit mondott? – Természetesen azt mondta. Úgy véljük. – Mit csináltam. Bannister mindvégig megesküdött arra. hát ezt csinálta. és erre azt kell hallanom. – Még nála van a plecsnije? – Igen. Nick. hogy sejtelme sincs arról. hogy Fanny Mulder hajózási szakértőként a produkciós csapat tagja. hogy lecsapta magát. igyekeztem meggyőzni magam arról. azóta ott van. Odabicegtem az ablakhoz. merre lehet Mulder. most már maga is a nagy ember barátai közé tartozik. – Én ugyan nem! – Akkor hogy lehet. és felteszem. hogy aki kutyával fekszik. hogy maga visszavonta a vádjait. Hiszen igazi tévésztár lesz magából. én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. nyilván próbálta felmérni. hogy elég erős leszek egymagam belehajózni a végtelenbe. az egyik záradék értelmében minden további feltétel nélkül lemondtam arról. az a vadbarom Bannister londoni házában tartózkodik. akkor miért nem küld ki valakit. Nick. Miután az ablakhoz értem. mennyire hihet az ártatlanságomban. – Hirtelen eszembe jutott valamennyi oldal. Nemsokára megkapjuk a papírokat is. nem igaz? Csak azt ne felejtse el.

amellyel harcra lehet késztetni a vonakodó ellenséget. azután pedig a földbe döngölni mindenkit a hátunk mögé rejtett bunkóval.az éjszakába. Nem kell mást tenni. Engem épp most döngöltek a földbe. . mint gyengének mutatkozni. könnyű győzelemmel kecsegtetni. és eltöprengtem azon a stratégián.

2. s bár „uram”-nak szólított. Arra gondoltam. uram. – Mr. ezért igencsak sietnem kellett. Bannister háza? – követeltem a választ. amikor meghallottam a retesz és a láncok zörgését. amennyiben a behatoló áttörné a bejárati ajtó védelmi vonalát. – Ez itt Mr. – Valójában Fanny Mulderhez jöttem. A hátam most is fájt. Fekete nadrágot és mellényt viselő vékony. – Most már ezen megyek be – közöltem –. láthatóan felháborította viselkedésem. és ezúttal le sem vettem az ujjamat a gombról. Másnap reggel felszálltam az első londoni vonatra. hogy időben értesíthesse a rendőrséget. A földszinti ablakokat kivétel nélkül rácsok védték. és megnyomtam a csengőt. Újra csöngettem. – Teljes címemet és a megnyugtatónak szánt hangnemet használtam. de így sem értem el Richmond Greenig tizenegy előtt. Csak akkor hagytam abba a csengetést. Nem tettem rá jó benyomást viseltes farmeromban. a Viktória-kereszt kitüntetettje. és ezt a hatást az impozáns homlokzat jól látható részén elhelyezett riasztó is erősítette. de nem adtam neki időt a tiltakozásra. Egy cseresznyefa hullajtotta fehér szirmait Bannister fényűzőnek tűnő háza előtt. fejezet Könnyen megtaláltam Bannister londoni házának címét. mert az inas elvette kezét a gombról. mint előző éjjel. Dél körül kellett felvennem a gyerekeket Melissa kensingtoni házának hátsó bejáratánál. – Nevem Nicholas Sandman kapitány. miután átböngésztem a dolgozószobájában talált iratokat. ez be is vált. Bannister még nincs fent. – Mr. – A szakképzett szolgák gőgös tartózkodásával kezelt. így a fülsiketítő hang egy pillanatra sem szűnt meg. úgyhogy hívassa csak ide. Talán az idő miatt éreztem jobban magam – gyönyörű. hogy felhívom telefonon. de korántsem annyira. A tej és a napilapok már a lépcsőn hevertek. virágszirmoktól illatos tavaszi délelőtt köszöntött ránk. Felkapaszkodtam a lépcsőn. de az előre figyelmeztetett ellenség egyenlő a felkészült ellenséggel. mielőtt válaszolt volna. szakadozott tornacipőmben és kopott vadászkabátomban. uram. Megvárhatom valahol? . kellemesen meleg. Alaposan végigmért. kezével máris a riasztórendszer rejtett pánikgombját kereste. Mulder a garázs melletti külön bejáratot használja. kopaszodó férfi nyitott ajtót.

– Gyanakvónak tűnt. még Mr. Fanny. uram? – Nem. Ha ezt választja. akárcsak Bannister devoni házában. Mulder azonban másként döntött. Óhajtana egy kávét. A szobát gyönyörű bútorokkal zsúfolták tele. Az íróasztalon Nadeznha Bannister egy fényképe. Tejjel. hogy visszavontam a vádat maga ellen. Ez azt jelentette. – Mi az? – kérdezte kurtán. – Alig láthatóan meghajolt és távozott. A tavaszi napfény rávetült a súlyos kárpitokra. Felteszem. csak fenyegető pillantásokkal méregetett. a kandalló felett színpompás impresszionista festmény függött. Mogorván és hatalmasan tornyosult fölém. amíg a kávéra vártam. A kandalló előtt drága. Fanny? – Hallottam. lekerekített peremű füstüveg lappal. Fanny. hogy itt van. uram. hogy nyomorék vagyok. félrevonta a sötétítőfüggönyöket és kinyitotta az ablaktáblákat. de végül közönyösen vállat vont. csak fel kell hívnom a rendőrséget. ha elrohan.– Természetesen. Az előző napi újságok feküdtek rajta. uram. hogy ha Mulder menekülni akar. hogy nyomorék. ami nekem kell. Elmosolyodtam. míg a szemközti falat akvarell tájképek borították. mögötte elektronikus szerkezetek garmadája. ezekkel ütöttem agyon az időt. de végül felbukkant farmerjában és pulóverében. Addig is elolvasná a mai lapokat. Vártam. . és amint tud. Van a háznak hátsó kapuja? Az inas habozni látszott. – Van magánál valami. – A kávéja. végtelen magabiztosságával. cukor nélkül. csak egy bordámat töri el. Nem válaszolt. uram. – De ettől még tartozik egy bocsánatkéréssel. uram. – Bevezetett egy pompás terembe. Muldert az ittlétéről. – Az inas jókora ezüstös termoszt helyezett az asztalra. uram. Mulderrel. Tíz percen át váratott. csatlakozik önhöz. ember. csak a főbejáraton át teheti. a búroknál ez is elmegy bocsánatkérésnek – ha tudja. és így látnom kell. – Értesítettem Mr. ameddig várakozik? – Méghozzá jó nagy bögrével. utóbbin jókora betűkkel a Wildtrack név díszelgett. naptól és vízpermettől cserzett arcával. A kijelentés láthatóan sértette az önérzetét. – Nem tudtam. – Attól tartok. azután megrázta a fejét. legalább három négyzetméteres üvegasztal. Mulder is alszik. – Hallotta. a rendőrök és a bányászok elkeseredett csatát vívtak egymással a kokszlerakatok és fejtések környékén. vasgyúró lapátkezeivel. – Tudatom Mr. Egy hónapja tartott már a bányászsztrájk.

hogy fogalma sincs róla. Vagy már meg is találta a vevőt a medálomra? Tagadni próbálta a nyilvánvalót: – Miféle medáljára? Odaléptem az üvegasztalhoz. hogy be kellett vetnem a meggyőzés eszközeit. ember! Hozom! – Kétségbeesetten hadonászott a kezével. – Á! – Bannister alighanem csupasz volt a selyemköntös alatt. hogy előkerítse azt az érmet. és megnéztem a bordó szalagos. – Két perce van. és elszörnyedve meredt az asztal helyén talált romhalmazra. máskülönben összetörök mindent. – Borzasztóan sajnálom. hogy visszakapjam a kitüntetésemet. – Egy perc negyven. felkaptam az ezüsttermoszt és lecsaptam vele. Fanny elszörnyedve meredt az üvegasztal roncsaira: – Maga megbuggyant! – Már csak egy perc ötven. de ön nyilvánvalóan nem fáradt vele. – Sandman kapitány? – Jó reggelt! – köszöntöttem előzékenyen. merre lehet Fanny – vádoltam meg. A forró kávé és a hűtőréteg finomra zúzott cserepei kiömlöttek a finom szőnyegre. Lecsavartam a kupakot és lefordítottam az edényt. – Krisztus könnyeire! – Egy pillanatig azt hittem. Fanny. – Azért jöttem. A kandalló fölötti képpel folytatom. fakó fényű bronzkeresztet. – Mindjárt itt lesz. hogy Fanny odadobta nekem a kis tokot. maga szemét fattyú. Megnyerő mosollyal fordultam újra Fanny felé. nagyobb erővel vágtam oda. Másodszorra ezért magasabbra emeltem a behorpadt fémtermoszt. majd még nagyobb elképedéssel fordult felém. – Ne nyúljon semmihez! Azonnal hozom! A kitüntetés egy percen belül megkerült. Magazinok. . hogy összeszedje magát. de csak dermedten állt az ajtónyílásban. hogy még mindig a birtokában van. és ezúttal sikerült ripityára törni a drága üvegasztalt. nekem fog ugrani. és láthatóan komoly gondot okozott neki. – Azt mondta nekem. hamutartók hullottak bele az üvegtörmelékbe. maga Bannister bukkant fel az ajtóban. Színpompás selyemből készült fürdőköpenyt viselt. – Felpattintottam a dobozka fedelét. száraz virágok. van magánál valamim.– Azt mondtam. de elsőre megrepeszteni is alig bírtam az edzett füstüveget. Mulder vonakodott elismerni. és alig néhány másodperccel azután. Mr.

Mr. kedden délben legyen ott a kikötőben. hogy fel fogja rúgni a szerződést? – Hétfőn beszélni fogok erről az ügyvédemmel. csakis a támadásban. A haját kibontotta. – Ez a film egyszerűen csodálatos lesz. nem tudta tovább folytatni. – Bannister végre rátalált megszokott vonzerejére. – Tegye azt! És miután eleget vesztegette erre az idejét és a pénzét. hogy sietne? Otrombának és faragatlannak éreztem magam mellette: – Sietek. Fanny! – csattant rá Mulderre. de sietek – fojtottam belé a szót. Sandman! . – Meg se próbálta leplezni megvetését. Az ügyvédje bizonyára szívesen felvilágosítja a következményekről. – Aláírta a szerződést – ismételte –. – Hátrébb lépett. – Bannisterhez hasonlóan ő is selyemköntöst viselt. hogy nem szándékozom részt venni a filmjében. – Azt akarja mondani. – Mindent meg tudok magyarázni. de miután a saját csapdájába esett. és sietve igyekezett bevetni. milyen fájóan félreértettem a szándékait. Egészen mostanáig én irányítottam a társalgást. és akárcsak a férfi. miért viselkedett mindig ilyen fensőségesen. és elvárom. Sandman? – Angela nem hitt a magyarázkodásban. Most már értettem. hogy be is tartsa. azt szerződésszegésnek fogom tekinteni. maga Anthony Bannister a szeretője. Természetesen beszélni akartam önnel erről… – Sajnálom. Pierre-en. Nick. Még így. Megbízom az ügyvédemet. Mr. – Akkor nem is tartóztatjuk tovább. És most jó napot. hogy kiengedjen az ajtón. – Óhajt másvalamit is tönkretenni a szobában. – Csakhogy aláírta a szerződést. Mr. – Ha kedden nem lesz ott a kikötőben. hogy személyesen önnek küldje el a Sycorax helyreállítási költségeinek számláját. – Vagy jól értettük. aki elinalt. az aranyló fürtök szabadon omlottak a vállára. smink nélkül is gyönyörűnek tűnt. nekem sikerült megtalálnom – eltettem a kitüntetést a zsebembe. – Angela Westmacott lépett a szobába. – Nick! – Bannister sértett hanghordozása jelezte. – Még annyit akarok mondani. Nick – próbálkozott Bannister egy erőtlen magyarázattal. Utálkozva nézte a romhalmazt. – Szükségem van Fannyre. láthatóan ő sem hordott alatta semmi egyebet. Hacsak nem hajlandó most azonnal megírni azt a csekket. Sandman. – Mint láthatja. szükségem van rá. – Kifelé. de az ő felbukkanása belém fojtotta a szót. – Ha győzni akarok a St. vele osztozott a hatalmán és az ágyán.– Én… – kezdte. higgye el! – Inkább választom a csekket – közöltem. – Fanny csak az elmúlt éjjel érkezett.

hogy kitöltsem neki a martinit. mint ő. Melissa felsóhajtott. hogy Mands és Pip valami állami iskolában kallódjanak. azután fintorogva mérte végig ruhámat. Angela bizonyosan egy harapós szuka. Nick. – Már elkezdtem fizetni a tandíjukat – védekeztem. amelyeket Melissa a gyerekekre aggatott. – Remélem. miért nem lehetett beleszólásom a névválasztásba. olyan volt a hangja. – Elborzadtam a becenevektől. hogy ő fizessen. Nick. – Vagy azt akarod. Sosem szerettem ezt a hangot. Nem gondolták a járókelők. – Nem mintha lenne pénzem. Belfastban jártam. Nick? Mert manapság mást se tanítanak a londoni iskolákban. – Remélem. és Németországban. amiért veled látták őket. . Nem az ő gyerekei. Piers pedig a Dragonba megy. – Te sem akarhatod. és nem várhatod el Johntól. – De néhány év múlva. nem akarsz az anyagi problémáiddal untatni? – Az anyagi problémáim többé nem tartoznak rád. Tudod. Mands egy tisztességes bentlakásos iskolára vágyik majd. – Nem akarok ruhára költeni – vontam meg a vállam. – Nagyon is rám tartoznak. Engedte. amikor Piers megérkezett. Azután természetesen Etonba. a tandíjak. Teaidőre biztonságban visszajuttattam a gyerekeket a svéd dajkához. Vagy már elfelejtetted? – A tandíjak – artikuláltam ugyanolyan gonddal. Pokolba az ösztönökkel. gondoltam. méreg minden szava. és csiszolgatni kezdte egyik körmének ívét. Melissa felvett egy parányi ráspolyt. hogy elraboltad őket? – Mint a palát karcoló gyémántnak. Hat évével Amanda volt az idősebb. magamnak pedig a whiskyt. míg Piers alig töltötte be a négyet. amit a ruhákra költhetnék. – Viszont a képviselő úr annál gazdagabb – érveltem. Melissa kegyeskedett fogadni. – Megbízást adtam a banknak. Gondolkodj egy kicsit. a kölykök nem neheztelnek. mégis én éreztem magam féltékenynek. amikor Amanda született. Amikor meghallotta a hangunkat a konyhában. hogy bigott kommunisták legyenek. a két távoli állomáshely magyarázza. mégsem tartott vissza a házasságtól. de ez mit sem változtatott a lényegen.Kiléptem a napfénybe. és hirtelen féltékeny lettem Anthony Bannisterre. édes. mintha ez bármit is számított volna.

– Melissa felvont szemöldökkel tanulmányozta a körmét. láthatóan elégtételt okozott neki. És persze ő is a tengert járja. Melissa volt a leggyönyörűbb patkány. mint én. Elmosolyodott. Gyönyörű teremtés volt. s pontosan a megfelelő időben hagyta el a süllyedő hajót. – Csak nem féltékenység bujkál a szavaid mögött? – kérdezte édesen. és készen állt a békekötésre. – Bárdolatlan fickó? Velem nagyon is szívélyes. Ő az apám vagyonát látta bennem. hogy készítenek rólad egy tisztességes filmet. amíg te élsz – tette hozzá. Én ekkor már a kórházhajón voltam. amit átutalnak a nyavalyás tandíjukra. Messze agyafúrtabb. Nick. majd úgy döntött. – Melissa mindig így hívta a szüleit. Azt hiszem. amit a plecsnim mellé kaptam. Tonyt? Tudod. Nick. – Némiképp bárdolatlan fickó. kizárólag emiatt vettem el. a nagyon közeli barátodat. – Mégis mit akarsz még? – Odaléptem az ablakhoz. De hát te sem vagy éppen az. nem találod? De persze átkozottul jól házasodott. tényleg rendes tőlük. Azzal váltottam meg a helyeteket ebben a palotában. Melissa egyenesen a válóperes ügyvédhez ment. noha igyekezett ezt nem mutatni. és én. Melissa veszedelmes pillantást vetett rám. s amint elpárolgott. hogy nem eléggé kifinomult. akit teljesen elbolondított a fizikai vágy. nem igaz? Gondolod. – Szinte kéjesen ejtette. Emellett. Gondolod. s így különleges jelentéssel ruházta fel a „meglehetősen” szót. – De igen. a kórházban nem sokat változott a vérmérsékleted. hogy győzelmet ért el már az első ütközetben. akkor nem marad elég a tandíjakra. amikor Melissa végre megszabadult a rosszhírű sittes fiától. mekkora kő esett le anyus és papus szívéről. – Úgy értettem. Nekiszegeztem mutatóujjam a halántékomnak: – Bang. – Múlt éjjel láttalak a mozgó tapétán. hogy közel tökéletesre sikerült. – Tehát.– Anyus és papus se fog fizetni. tetszett neki a válasz. ami szörnyen unalmas lesz. ha minden pénzed abba az ostoba hajóba fogod ölni. hogy engem is meg akarnak hallgatni? – Miért nem kérdezed a barátodat. nem igaz? És ez esetben újra be kell hogy pereljelek. El tudom képzelni. Mit tehetnék még? Adjak vért? Vagy szívesebben kisütnéd az egyik vesémet reggelire? – Látom. – Tiéd az egész nyavalyás nyugdíjam. agyafúrt kis patkány volt. és hozzáment egy igazi képviselőhöz. – Papus legalábbis nem fizet addig. – Meglehetősen jól ismerem Tonyt. Mosolyogva fordult felém. anyusnak és papusnak. hogy a tengerészek a gyengéim? .

nem származhat előnye abból. – Milyen izgalmas! Remélem. hogy felfedezte tudatlanságomat. – Ez aligha meglepő. mikor fogod kifizetni a bérleti díjat. A hosszú szempillák felszöktek. – Ki fenyegeti? – kérdeztem. hogy minderről én is tudok. onnét mégiscsak előkerült egy hulla. nem igaz? Ha téged fenyegetne egy ilyen szörnyű alak. – Jól érezted magad a gyerekekkel? – A Holland Parkba mentünk. te is búr testőrt tartanál. – És ha már pénzről beszélünk – tettem hozzá –. Tony gyengéje egy búr vadbarom. Melissa számára a szóbeszéd olyan aprópénz volt. amely bámulatos részletességgel őrzött meg minden pletykát. s bár Makyns képviselő sokszor panaszolta. Mogorván néztem ki az ablakon Melissa házának szemközt álló tükörképére. és Mrs. nem tömted tele őket mindenféle zsíros hamburgerrel. Az első megjegyzést. Elképedve meredtem rá. még abban a hitben tette. jól tudtam. Nick? – Halat kaptak és sült krumplit. és a nagy kék szemek gyanakodva mértek végig. Makyns londoni otthona egyike volt a magas és gyönyörű stukkóhomlokzatos épületeknek. és láthatóan úgy döntött. – Ki az? – erősködtem. nyáron a stukkódíszes homlokzat fehéren izzott a napfényben. miszerint valaki fenyegeti Bannistert. – Mégis mit kellene adnom nekik? Avokádópürét? Ennyit engedhetek meg magamnak. hogyan kovácsolhatna magának előnyt a részletekből. A rókalyuk ez esetben nem volt más. amit nem volt szabad meggondolatlanul eltékozolni.– Én csak annyit tudok – feleltem keserűen –. hogy a barátod. mennyire imádja Melissa ezt a drága házat. Itt tavasszal az utat vastagon borította a fehér cseresznyevirág. ha megosztja velem a tudását. amit Angela bevetett a szerződések körül. Melissa letette a körömráspolyt. míg télen az ablakok felfedték a magas és díszes belső terek fényűzését. mint Melissa elméje. Mr. és a szavaimmal elértem annyit. amit a kikötő után szedtél be? . de most. Piers három adagot is. már azon tűnődött. hogy miután bedobtam a gránátot a látszólag üres rókalyukba. Neheztelve beszéltem a piszkos trükkről. hogy Kensington túlságosan messzire esik a képviselőháztól. – Szerintem ez nagy felelőtlenség tőled.

azután odatartotta a mellkasához. Johnra mindent mondhattam. Kritikus szemmel méregette a lakkozást. ki kellett adnom azt a kikötőt. – Ők nem John gyerekei. Nick. – Ha továbbra is ilyen cigányéletet folytatsz. – Kiadtad a kikötőmet. azután arisztokrata. és valahogyan meggyőzte valamelyik biztonságosan távoli megye jelölőbizottságát. és nem akartam. – Ha meghaltam. – Ami azt illeti. talán nagyobb biztonságban lenne nálam. csak azt nem. Felé fordultam. Nick. – Mands-nek és Pipnek pónira volt szüksége. végül pedig Tiszteletreméltó Halott lesz. Nick? Kérlek! Odaadtam neki. idővel olyan fárasztó tudsz lenni. Röviden szólva. Nem adta vissza: – Pipnek kellene adnod. – Rendelkeztem még némi készpénzzel. ahogyan egy macska nyújtóztatja ki a karmait. mintha azt nézné. Nick – ismételte Melissa. – Miért? Johnny fiú elbukta valamelyik millióját? – A képviselő úr megvesztegetéssel jutott be egy kereskedelmi bank igazgatótanácsába. még kevésbé szükséged. – Csak a ritkasága miatt – kinyújtottam a kezem. megvan. Makyns képviselő úr talonba tett ász volt. Nick. – Megvan még a medálod? – kérdezte mohón. – Láthatnám. és aki – hacsak nem kapják rajta. amikor nem volt rá semmilyen jogod. Alaposan megforgatta az ujjai között. – Melissa úgy tárta szét az ujjait. amennyiből fenntarthattam az újjáépített Sycoraxot. – Sokat ér? – kérdezte. – Zaciba csaphattam volna a plecsnit. az övé is lesz. – Ne légy nevetséges. hogy nem eléggé kifinomult. hogy Melissa egy hét alatt elszórja ajakfényekre. hogy őt indítsák a választásokon. és tényleg nem használhattam John privát pénzét a gyerekek szükségleteinek kielégítésére. amint egy kiskorú prostituálttal hempereg a parlamentben – menthetetlenül fontoskodás-ügyi miniszter. akit máris jövendőbeli miniszterként emlegettek. mennyire alkalmas melldísznek. – Akkor miért nem kérted el tőlem a pénzt? – Lett volna? – vágta rá azonnal. – Tudhattam volna! Ha egy kis beszélgetésre hívlak. de épp csak annyival.Mintha némi riadtságot észleltem volna Melissa hangjában. . – Ami azt illeti.

hogy miért adtad ki Lime Wharfot Bannisternek. márpedig nem kevés időmbe és fáradtságomba került. Csak azt tettem. amely három ázott formájú bárányt és egy kis pásztorlánykát ábrázolt. hogy a fiadé legyen. bármikor eljöhetsz ide és megnézheted. Melissa kedves – vágtam zsebre a kitüntetést –. – Gondold csak végig. és tényleg úgy hiszem. amit helyesnek gondoltam. hányszor volt hozzám hűtlen a házasságunk ideje alatt. én pedig óvatosan visszatettem a törékeny asztaldíszt a helyére. hogy soha többé nem fogsz talpra állni. még kevésbé arra a bűzös kikötőre. hogy szükséged lesz a hajóra. természetesen. ha mi őriznénk meg neked. arra gondoltam. Nicholas! Álltam a tekintetét és azon tűnődtem. márpedig akkor az sem tűnt valószínűnek. mostanra rég eladta volna a Sycoraxot. emlékszel? Az a szörnyű orvos azt állította. Odasántikáltam az egyik kis asztalhoz és felemeltem egy porcelánszobrot. Melissa csak azért úszhatta meg a kérdést. de sokkal nagyobb biztonságban lenne. – Őszintén szólva. és egy működőképes módszert sosem szabad feladni. származhatott akár egy ócskástól is. csak hulladék. Magasra emeltem a porcelánt és gondosan célba vettem vele az egyik magas ablaktáblát. aki minden ízében pontosan olyan választékosnak . nem? Úgy értem. milyen idegekkel rendelkezett. Nem tudhattam. mindenesetre a szememben értékesnek tűnt. Nick. Ez a taktika Richmondban aznap reggel már bevált. – Mennyit? – kérdeztem újra. hogy hálásnak kellene lenned.– Visszakaphatnám? Az ujjai összezárultak a medálon. – Megnyomorodtál. hogy mindezt elintézzem. Nick! Közönséges roncs! Senki sem törődött vele. – És mennyit fizetett ez a te szépfiúd a kikötőért? – Ne légy közönséges. hogy örülni fogsz egy kis külön pénznek. és belépett rajta Makyns képviselő úr. A gyerekek érdekében. Nick. Amíg meg nem betegedett. Úgy jogos. – Én meg csak azt kérdeztem. hogy vegyen magának egy új kalapot az ascoti derbire. Ha a hajóm papírjait nem helyezem letétbe az ügyvédem irodájában. Félelmetes. – Nick! – Melissa bűnbánóan felém nyújtotta a kitüntetést. – Hát nem végzett valami remek munkát – jegyezte meg Melissa gúnyosan. – Kivéve Jimmy Nichollst. – Csak kérdeztem – tette hozzá sértett hangon. mert kinyílt az ajtó. honnan való. És a hajód sem volt más.

A múlt héten is kinyírtam egy befektetési ügynököt. összességében a sápadt hajfürtökkel együtt mégis olyan szépség. amelyre Melissa még mindig nem adott választ –. értem. Az orr túl hosszú. megcsókolták egymást. bár néha kimegy egy-egy biztosíték. kedves. Mint hallom. tiszta homloktól keskenyedik a finoman megformált áll felé. keskeny és jóvágású arcát fényesen csillogó. aki Anthony Bannistert fenyegeti? . Melissa dühös pillantást vetett a férjére. fekete fürtök keretezték. Apám szerint Melissa fején minden aránytalan. De talán nem baj. – Nem légy fárasztóbb annál. elegáns. hogy itt van. Mondtam neked. amit keresett. – És tud rólad meg Tony Bannisterről? – kérdeztem. a széles. hogy valaha együtt éltem ezzel a fakó gyöngyszemmel. – Az íróasztalodban. nagyon helyes – lelkendezett. – Helyes. Nick épp a kikötővel untat. – Ne vedd komolyan – legyintett Melissa. mint amennyire feltétlenül muszáj. képtelenségnek tartottam. – Valójában rajong Mandsért és Pipért. nincs igazam? – Addig kotorászott a fiókokban. – John kényelmetlenül érezte magát a társaságomban. ha valaki nyugtalan a közreműködésével felszarvazott exférj társaságában. Az orvosok szerint a halszálkás öltönyök látványától érzelmileg instabil leszek. – Méghozzá teljesen jogosan. Belenéztem az arcába. Ahogy így elnéztem. vékony. akár a felesége. amelyik egy lyukas garasnál többet érdemelt volna. a szemek túl távol ülnek egymástól. – Csak a brokkolival kapcsolatos közös piaci jelentés miatt ugrottam be – magyarázta Melissának. – Ki az – tértem vissza egy korábbi kérdéshez. és nem is hibáztathattam ezért. – Csak Mands és Pip érdekében – védekezett. – És hogy szolgál az egészsége? – Többnyire jól – feleltem vidoran –. Ügyet sem vetettek rám. akár egy riadt macska. hogy a példámmal buzdítsam a nemzetet. Nick. hogy nem árverezed el a golfütőimet! Nem született még olyan gyerek. John magas volt. hogy nincs jogod kiadni a feje felett. az ajak túl kicsi. kedvesem? – Nem – feleltem. tévés személyiség lett! – Azt akarják. és John távozott. – Á! Nem is tudtam. – Értem. és olyankor vége. – Megbeszélésem van valakivel.tűnt. A vacsoránál találkozunk. a többi érdekfeszítő olvasmánnyal együtt. – Makyns képviselő nagyot nőtt a szememben. – Még jó. Nick. Szív alakú arcforma. Úgy tekergőzött. amíg meg nem találta. amely megigézi a férfiakat.

ki tudja meg valaha is? – Vízbe esett – bólintottam. – És abban biztos vagyok. A kandallópárkányon dombornyomásos meghívók sorakoztak. mi másért! Mindenki így tudta. amit elmondok. és lettem egyre kíváncsibb arra. Akárhogy is. még a régi tiszti kaszinómtól jött. – A búr? – Egyenest a közepébe. – Nadeznha éjszaka halt meg. – Tökéletes gyilkosság. – De miért akarhatta Bannister a felesége halálát? Melissa az égnek emelte a tekintetét. és várta. Nick. hogy Tony nem az adófizető polgárok mintaképe. – A néhai Nadeznháról van szó. – Felnyitott egy ónixfedeles dobozt. hogy nem gondolta komolyan. És ezzel ki is filézte volna Tonyt. Az egyik. hogy legyenek. amilyen Tony… – Hagyta kicsengeni a mondatot. – Senkinek sem adhatod tovább.Minthogy az előző kérdésem Melissa és Bannister kapcsolatára utalt. hogy tavaly halt meg? – Tudtam. Egyetlen csobbanás. és rajta kívül csak egyetlen ember volt a fedélzeten. – Az emberek persze valamennyien sajnálták Tonyt. hogy tüzet adjak neki. – Akkor reméljük. tudtad. elővett egy cigarettát. Nick. – Mindig vannak efféle szóbeszédek. hogy talán éppen ő akarta eltenni láb alól. mi mindent tárol Melissa az emlékei között. Nagy dolog a hűség. Képzeld azt a tartásdíjat! – Melissa hangja eltelt tőle szokatlan lelkesedéssel. Melissa zsarolást gyanított. – Hát persze. – Talán csak szóbeszéd. mint láttam. hogy nem. de közben azért megfogalmazódott az a gyanú is. – Pontosan. Miután nem mozdultam. és még koporsóra sem kell költeni. hogy ez így is marad – vállaltam fel a zsaroló szerepét. Kell is. John és én egyaránt felnőtt módjára kezeljük az ügyeinket – figyelmeztetett. kelletlenül rágyújtott. Rettenetes egy név. – Mert a nő el akarta hagyni. – Kedves mosollyal tudatta. aki nyugatra szökik. amíg kifújta a füstöt. – Melissa gondosan végigmért. hány . – Boldog házasságban élünk. Nick. Talán ezért is nem mentem veled soha vitorlázni. és felfedezi magának a nejlonharisnyát és a hónaljdezodort. Ilyen híres emberről. nem igaz? Mármint. Senki se tudja. nem? Inkább egy orosz balett táncoshoz illene.

– De ez a . kerek lánykaszemeket – vonta meg a vállát Melissa. – Akkora fogás volt? – Miért is ne. Egy ilyen szemtelenül gazdag lánynak. – Vagy ahányszor kokóznak – mosolyodott el gúnyosan Melissa. milyen kedvezőtlen lehet rád nézve. Yassir Kassoulinak a világ minden részében vannak hajói. biztosítói és gyárai. ha elveszít egy ilyen fogást. azt pedig egyenesen tagadom. – Szerintem mindig van valami hátborzongató a vérkeveredésben. ami lehetett gyilkosság is. – Hát nem volt csúnya teremtés. nem gondolod? Ő lehetett volna Amerika hercegnője.offshore-cége és titkos bankszámlája lehet. inkább becsempész egy mérges kobrát az ágyadba. úgy dönt. – Melissa felkacagott. mennyire taszítja a tudatlanságom. Melissa magára öltötte a sértett ártatlanság álarcát. – És a tévések sűrűbben válnak. hogy akár csak megemlítettem volna Tony nevét. mostantól nem kedvel téged. – Csakhogy Nadeznhának még jobb ügyvédei lettek volna. nem gondolod? – A fickónak van épp elég ügyvédje – vontam vállat. Az ő szemében Tony mindig is megmaradt csórónak. A nevét együtt említették Gettyvel. – Pénze – folytatta Melissa – a fiára fog szállni. de azért Nadeznhának sem kellett volna éhen halnia. Képzelheted. – Ugyan már. mint Kassouli. ha egy olyasvalaki. Nick! Még neked is hallanod kellett Yassir Kassouliról! Természetesen hallottam róla. – Én csupán megosztottam veled egy igencsak rosszindulatú és hátborzongató szóbeszédet. – Sosem állítottam ilyet! – Gondolod. – Szerinted is Bannister ölette meg Nadeznhát? – kérdeztem. ha egyszer Kassouli lánya. Az ilyen nem az ügyvédeivel szokott üzengetni. de amerikai lányt vett feleségül. – Belehamuzott a kristálytálkába. Tony önérzetének örökre betett volna. – Ha szereted a napcserzett bőrt és az ártatlan. A szóbeszéd szerint gazdagabb még az Istennél is. Nadeznha persze kiderített volna mindent. de a legjobb esetben is gondatlanság. – Melissa hanghordozása egyértelművé tette. olajvállalatai. És Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg neki a lánya halálát. mint Nadeznha. mint ahányszor teáznak. Levantéban született. hogy a búr lökte a vízbe? – erősködtem. Persze az apja sosem adta áldását arra. – Bannister devoni házában látott fényképekre gondoltam. És különben is. és amerikai állampolgár lett. hogy hozzámenjen Tonyhoz. Rockefellerrel és Krőzussal.

aki készséggel alkalmazna egy ilyen háborús hőst. hogy a pénz fán terem? – Az én dolgom. hazarepülök megnézni a kölyköket. – Melissa elnyomta cigarettáját. – Ki gondoskodik a gyerekekről. – Ezért tartja maga mellett Bannister azt a búr állatot? – Lassan forognak a kerekeid. hogy aki kutyával alszik. Ahogyan arra sem számítottam. Sajnálom. Nick. de egyszerűen nem hagysz nekem más választást. ha én nem? – Talán a nevelőnő? – Megcsókoltam a felém fordított arcot. Nick! Úgy értem. Nick. – És most mihez fogsz kezdeni. a pénz. Nem hagyhatod csak úgy sorsukra a gyerekeidet. Felvehetsz egy igazi öltönyt. tényleg fantasztikus dolog. a maga részéről lezárta a kérdést. Mindig csak a pénz. az bolhákkal kél? Végigbicegtem a lehullott virágszirmokkal . Pierre-en. hogy akár egy pennyt is láthatok a Bannister által fizetett bérleti díjból. hogy ki fenyegeti Tonyt: a név Yassir Kassouli. Mihez kezdesz életed hátralévő részével? – Á! Újjáépítem a Sycoraxot. – Nem így értettem. azután elvitorlázok Új-Zélandra. Elmosolyodtam: – Drága kis Melissa. de nem leszel rá képes. – Szerezz munkát. A legfrissebb pletyka szerint Yassir megesküdött rá. – Azt hiszed. Nick? – Két hét múlva jövök a kölykökért. Utálom azt tenni. – Megrázta a csengőt. hogy Tony nem fog győzni a St. mert éppen a déltengereken csavarogsz. hogy érdekes szóbeszédet hallok egy állítólagos gyilkosságról. hogy el akarsz szökni a kötelességeid elől. hogy ezzel is jelezze. és hívhatod magad mondjuk média-konzultánsnak. – Körül fogom hajózni a világot. Vajon mit akart mondani Abbott nyomozó azzal. Üres kézzel jöttem el Melissától. Nick. a pénz. Melissa újra kézbe vette a körömráspolyt. hogy körbe akarod hajózni a földet. Nicholas! A szobalány majd kikísér. nem igaz? – Úgy gondolod? – Akkor tudatnom kell az ügyvédeimmel. Épp elég barátja van. Pontosan emiatt. de végül azért mindig beletrafálsz a közepébe. bár igazság szerint nem is számítottam arra. – Nekem biztonságra van szükségem. Ha majd megtehetem.válasz a kérdésedre. John majd segít. – Két hét múlva találkozunk? – Viszlát. Melissa vállat vont.

és Nadeznha Bannister fényképekről ismert arcára gondoltam. de a mai futamokon a versenyzők minden kockázatot felvállalnak a győzelemért. mondtam magamnak. Hajnali két óra körül Nadeznha felfigyelt rá. Egyszerű történet körvonalazódott előttem. és megkérte Fannyt. A St. Bannister nyilvánvalóan teljes mellszélességgel védte a búrt. Úgy találta. Éjszaka is teljes vitorlázattal haladt. Emlékezett rá. hogy a baleset nyomára bukkanjak. átkutattam a Bannister dolgozószobájában talált összes vitorlásmagazint. a tenger egyre viharosabb és veszélyesebb. és különben is. Valahonnan alig érezhető sugallat támadt. elmondása szerint Fannyt is magával sodorta a hideg tengerár. A . aki a hátsó kormányállásnál tartózkodott. mintegy nyolcszáz kilométernyire Kanada partjaitól. Viselte a biztosítóhevedert. csak Fanny Mulder. Egy hullám. akit a nyomozati anyagok a hajó navigátoraként azonosítottak. amely a sötét éjszakában minden másnál hatalmasabbnak tűnt. Az egészhez semmi közöm. hogy amint áthaladt a középső kormányállás mellett. Mindehhez nekem semmi közöm. Állítása szerint Nadeznha. a gázoktól felpüffedt testre. Pierre-en versengő Wildtrack már a visszaúton járt. hogy menjen előre és ellenőrizze. A hajótest félig víz alá került. szintén bekötötte magát. arra gondolt. amely immár több ezer láb mélységben nyugszik. ám ennél sokkal jobbat találtam: egy barna dossziéba rejtve a Nadeznha halálával kapcsolatos hivatalos nyomozás dokumentumait. átcsapott a hajófar felett. és mégsem vagyok képes kiverni a fejemből. a nyálkás tengermélyi sötétben. A viharos tengeren a hátszél erőssége elérte a hatos-hetes. A hajó Mulder állítása szerint gyorsan haladt. A régi időkben a viharba került jachtokon mindig kurtítottak a vitorlákon. ám Nadeznha Bannister nem volt hajlandó kurtítani a vitorlázatot. Hajnali kettőkor Nadeznha Bannister volt az ügyeletes kapitány. a Wildtrack tatja váratlanul víz alá került. A férfi előrement. Miután visszatértem Devonba. a kedves és boldog arcra. Fanny csak kormányos. Én úgy tudtam. a mozdulatlan vízfelszínt alig felborzoló lágy szellő: ezt a nőt meggyilkolták. hogy a vitorlatartó szorítókötél rögzítése kiengedett. sőt nagyobb széllökések idején a nyolcas erősséget. mióta kell egy navigátornak éjszakai őrséget adnia? Mulder vallomása szerint éjfél után erősen feltámadt a szél.borított ösvényen. Épp amikor rögzíteni akarta a főárboc tövében található D-gyűrűhöz. Ez különösnek tűnt. hogy a fővitorla keresztrúdja túl magasan áll. Semmi az égvilágon. nem lazult-e ki a szorítókötél. A fedélzeten nem tartózkodott más.

biztosítóhám ugyan kitartott, ám amikor a Wildtrack kiszabadult a hullámok közül és ő visszatért a kormányálláshoz, már sehol sem látta Nadeznhát. A taton végigsöprő hullám magával sodorta a hajó zászlórúdját, jelzőbójáját, védőkorlátjait és mentőöveit is. Bannister, akit a jelentés a Wildtrack kapitányának nevezett, elsőként jelent meg a fedélzeten, de a legénység többi tagja is mögötte jött. Bevonták a vitorlákat, beindították a motort, és világítófáklyák segítségével átkutatták a területet. Még jóval hajnal után is folytatták a keresést, noha semmi reményük sem lehetett, miután Nadeznha Bannister nem viselt mentőmellényt, egyedül a biztosítóhámban bízott. Virradatkor egy amerikai kutató repülőgép is átfésülte a területet, azonban délre már fel kellett hagyniuk minden reménnyel. Nadeznha Bannister holtteste sosem került elő. A halottkém megjegyezte, hogy a Wildtrack a legnagyobb viharban sem kurtította meg vitorláit; éles hangon kritizálta a hajósokat, akik a kérészéletű dicsőség reményében bármilyen kockázatot készek vállalni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a végzetes döntést éppen az elhunyt hozta, akinek gyakorlottságához és hozzáértéséhez nem férhet kétség. Tragikus baleset történt, és a bíróság ezúton is részvétét nyilvánította Mr. Anthony Bannisternek, valamint Nadeznha apjának, Mr. Yassir Kassoulinak, aki Amerikából repült a kontinensre, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Az ítélet szerint a halál oka véletlen baleset volt, és az ügyet lezárták. – Hatos vagy hetes szélnél? – ráncolta a homlokát Jimmy Nicholls. – Én se kurtítanék a vitorlán. – Akkor szerinted is baleset volt? – kérdeztem. – Nem voltam ott, fiam. Ahogy te sem. Pedig hát egyértelmű, nem? Mindig szerencsétlenséget hoz, ha asszonynép van a hajón. Az asszonyoknak a parton a helyük, én azt mondom. Kedd volt. Az ügyvédem azt tanácsolta, hogy ha újjá szeretném építeni a Sycoraxot, akkor feltétlenül csináljam meg a filmet, ezért elvitettem magam Jimmyvel és az ő tízméteres halászhajójával a kikötőbe. Meleg, iszonyú meleg lett az idő, Jimmy ennek ellenére megszokott trikóját, flanellingét, mellényét és formátlan tweedzakóját viselte, mindehhez kátrányfoltos munkásnadrágot, amelyet szorosan betűrt gyapjúbéléses gumicsizmájába. Jimmy olyannyira komolyan vette a közmondást, miszerint egy fecske nem csinál nyarat, hogy eltökélte magát: addig nem szabadul meg egyetlen ruhadarabjától sem, amíg rá nem adják temetési öltönyét.

És az elmúlt télen majdnem megtörtént vele. – A nyavalyások bedugtak a kórházba, Nick. – Ezt már vagy huszadszor közölte velem, de Jimmy sosem szeretett elsiklani a fontos dolgok felett, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy pontosan megértették. – Nem az én hibám volt, a fenébe is. Azok az átkozott szociális munkások! Azt mondták, nyomorban élek, azt bizony. Azt mondták, segítenek rajtam. Én meg mondtam nekik, hogy ez az otthonom. – Görcsösen köhögni kezdett, majd kiköpött az ormótlan lakóhajó felé, amely még most is elfoglalta a kikötőhelyem. Az ocsmány úszó viskóban Muldernek kellett volna laknia, bár én nyomát se láttam a dél-afrikainak, amióta meglátogattam Bannister richmondi házában. – Abba kellene hagynod a dohányzást, Jimmy – jegyeztem meg. – Az biztos tetszene a rohadékoknak, mi? Volt idő, amikor a férfiember még szabad volt, Nick, de már nem az. Legközelebb majd a sörtől tiltanak el. Majd azt mondják, éljünk tejen meg salátán, mint a kínaiak. – A kínai étrend is azon kérdések közé tartozott, amelyekben Jimmyt súlyosan félreinformál : ták. Egyetlen kérdés akadt csak, amikor feltétel nélkül hinni lehetett a szavának: a tengerészet. Immáron betöltötte a hetvenhármat. Húszas éveiben egy gazdag fickó J osztályú versenyjachtján szolgált, a helybéliekből toborzott húszfős legénység részeként, és egy ablaktalan kajütben aludt a többiekkel, akikkel egyetlen éjjelivödrön osztozott. Jimmy egész álló nap harmincméteres magasban, a keresztrúdon állt, és gondoskodott arról, hogy a nagy vitorlák ne akadjanak össze a függőleges kötelekkel. Heti három fontot és öt shillinget kapott ezért, valamint további két shillinget élelemre, és egy teljes fontot minden megnyert verseny után. A háború idején rombolóhajókon szolgált, kétszer is megtorpedózták. 1947-ben matróz lett egy kis kereskedelmi hajón, amely porcelánt és trágyát szállított a Csatornán. Később vontatóhajókon dolgozott, jelenleg pedig, noha névlegesen nyugdíjba vonult, saját bárkájával halászta a sügéreket, tengeri rákokat és homárokat a csipkézett földnyelvek körül. Jimmy igazi devoni hajós volt, kemény, akár azok a gránitsziklák, amelyek alattomos felszín alatti áramlatokkal szüntelen mélybe akarták rántani a hajóját. Amikor majd eljön az ideje, Jimmy alighanem úgy fogja intézni, hogy inkább azokban a sötét vizekben lelje a halálát, ne a kórházi oxigénsátorban. Most, hogy pöfékelve, lassan lefelé csorogtunk a folyón, ismét megpróbáltam kipuhatolni Jimmy véleményét Nadeznha Bannister halálával kapcsolatban.

– Nem hinném, hogy vállalt volna ekkora kockázatot – vélte Jimmy. – Meg kell adni, asszonynépséghez képest elég jól bánt a hajóval. Mintha Szókratész elismerte volna valakiről, hogy meglehetősen logikus gondolkodó. – Elég jó volt ahhoz, hogy ne eshessen a tengerbe? – feszegettem a kérdést. – Á! – hördült fel Jimmy. – Te meg a többi fiatal, mind egyformák vagytok. Azt hiszitek, mindig tudjátok, mit csináltok odakint! Épp elég embert láttam már, aki a tenyerénél is jobban ismerte a tengert, mégis odaveszett. Odakint nincs törvény, Nick, történik, ami történik. Mióta hajózol? – Tizenkét éves koromtól. – Mennyi is az összesen? Végig kellett gondolnom: – Huszonkét év. Jimmy kaján elégedettséggel bólintott: – Na akkor várj még vagy még egyszer ennyit, fiú, és talán megtanulsz egykét dolgot. Kitartóan vadásztam tovább a pletykákra: – Hallottál bármi mást Mrs. Bannisterrel kapcsolatban? Megrázta a fejét: – Semmi olyat, ami meglepő lenne. – Azt beszélték, viszonya volt valakivel. – Velem biztosan nem! – Harsányan nevetni kezdett, azután valósággal összegörnyedt a köhögéstől. Kivártam, amíg a roham alábbhagyott: – A szóbeszéd szerint egyáltalán nem biztos, hogy baleset történt. – A szóbeszéd szerint. – Átköpött a korláton. – Valamit mindig beszélnek. Azt mondják, valaki belökte, nem igaz? Én is hallottam. Meg hogy nem is Mulder volt vele a fedélzeten, hanem Mr. Bannister. – Ezt még nem is hallottam. – Csak szóbeszéd, Nick, üres locsogás. Az asszony halott, és most már senki se támasztja fel. Másik taktikával próbálkoztam: – Bannister vajon miért tartja maga mellett Muldert? – A francot se érdekli. Ő sosem beszél velem, mármint Mr. Bannister. Talán nem vagyok neki elég előkelő. És azt a másik fickót, azt ki nem állom. Amilyen emberekkel összejár. Együtt iszik Georgie Cullennel. Emlékszel George-ra? – Még szép, hogy emlékszem George-ra. Jimmy rágyújtott egy pipára. Befordultunk a kiöblösödő folyótorkolatba, melyet két oldalról a város szegélyezett, és Jimmy kinézett a partra, ahol két

holland vonóhálós halászhajót tisztított meg, és festett újra. A holland kormány jelentős támogatást adott a halászoknak, akik így minden évben megengedhettek maguknak egy új hajót, a régieket pedig nekünk adták tovább. A halászhajók közelében motoros jacht próbált elérni egy nagy kikötőbóját. A kapitány megállás nélkül üvöltött legénységével, a nővel, aki hasztalanul nyújtogatta a csáklyát, pedig a férfi ítélte meg rosszul a tengerjárást és tette eleve reménytelenné a nő feladatát. – Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?! – kiáltozta a férfi. Jimmy kuncogni kezdett: – A legtöbb még egy papírcsónakot se tudna körbevezetni a fürdőkádjában, mégis tengerésznek hívatja magát! Ennyire még egy nyavalyás csimpánzt is megtaníthatnának. A tenger felől francia alumíniumtestű hajó futott be, és ebben ráismertem ugyanarra a motorosra, amelyik előző héten a kikötőmedencében, Bannister háza alatt horgonyzott. Ugyanaz a fekete hajú lány állt a kormánynál, és én elismerően biccentettem felé. – Ügyes tengerész. – A hajó Cherbourgból való. A neve Mystique. – Nem sok minden akadt, amit Jimmy ne tudott volna a folyóról. Szutykos ruhái és ódivatú pipája láttán talán elkerülték a pénzes turisták, de a vizenyős szemek mindent láttak, és a folyóparti kiskocsmákban Jimmy merítőháló hatékonyságával fogdosta össze a friss híreket. – Pedig a nő nem francia – tette hozzá. – Hanem? – Amerikai. Az apja itt szolgált a háborúban. Felkeresi a régi helyeket. – A Normadiában partraszálló amerikaiakat a devoni tengerpartokon képezték ki. – És most könyvet ír az egészről, azt mondja. – Könyvet? – Amennyire lehetett, igyekeztem palástolni az érdeklődésemet. Jimmy kuncogni kezdett: – Látom, te is csak úgy szomjazod a tudást. – Kösz szépen, Jimmy! – Szóval azt mondja, amolyan kalauzt ír. Azt hittem, épp elég kalauz jelent már meg a Csatornáról, de ő azt mondja, hogy egyik se az amerikaiaknak szól. Úgyhogy nemsokára megint hemzsegni fognak itt a jenkik. – Eltekerte a kormányt, hogy a városi kikötő bejárata felé irányítsa a hajót. Valaha hajókat is gyártottak itt, de mára az egészet kiadták a gazdagoknak, akik biztonságos és védett kikötőhelyet kerestek jachtjaiknak. Láttam, hogy a Wildtrack rám

várakozik az egyik hajóhídnál. A vakítóan fehér hajótestet jól látható, kéklő villám díszítette. – Arról nem hallottál, hogy valakik meg akarják akadályozni Bannistert abban, hogy megnyerje a St. Pierre-t? – kérdeztem Jimmyt. – A békazabáló franciák. Ők bármit megtennének, csak hogy ne győzzön. – Jimmy igazi devonihoz méltóan ki nem állhatta a franciákat. Elismerte tengerészeti érdemeiket, talán minden más nemzet érdemeinél inkább, mégsem tudta megbocsátani nekik, hogy nem születtek angolnak. Jimmy bámulatra méltó finomsággal és hozzáértéssel kormányozta a súlyos halászbárkát az úszóhíd mellé. Átnézett a Wildtrackre, és elfintorodott a rá várakozó kisebb tömeg láttán. Mulder a Wildtrack kormánya mögött állt. Matthew Cooper a hídon gyülekezett filmes stábjával, maga mellett Anthony Bannisterrel és a hátrébb húzódó Angelával. Angela rövidnadrágot viselt, és Jimmy elégedett vigyorral mérte végig hosszú combjait. – Kellemes napod lesz, Nick. – Az a nő képes halálra marni a nyelvével. – Szeretem, ha az asszonyban van spiritusz. – Feltartotta a kezét, hogy megállítson, mielőtt kilépnék a hídra. – Sosem volt meg a magadhoz való eszed, Nick Sandman, ezért most jól figyelj rám! Elfogadod a nyavalyás pénzüket, és kijavítod a hajód. Megcsinálod velük azt az istenverte filmet, azután nekivághatsz a tengernek. Hallod, amit mondok? És hagyd békében nyugodni a holtakat, fiam. Nincs értelme bolygatni az ilyen dolgokat. – Hallom, Jimmy. – Csak épp oda sem figyelsz rá, igaz? Na, tűnés innét, fiam! Este találkozunk a kocsmában. – A várakozó stáb felé sandított. – Ki is fognak rúzsozni, Nick? – Csak szeretnéd, Jimmy. Jimmy harsányan felnevetett, én pedig indultam filmezni. Nem mondhatnám, hogy felhőtlen boldogságban hajóztunk ki a tengerre. Mulder egy szót se szólt hozzám, a legénység mogorva hallgatásba burkolózott, míg Matthew és a csapata igyekezett nem útban lenni. Angela visszavonult a hátsó kabinba. Tony Bannister azonban nem futamodott meg a kezdeti nehézségek láttán: – Örülök, hogy eljött, Nick. – Nem mintha lett volna más választásom – mondtam mereven.

– Hát igen. – Áthaladtunk a sziklás földnyúlványok között, ahol fehéren tajtékzott a partra törő tengerár. A jobb oldalon, a távolban idetűntek a calfstonei homokzátonyt ostromló hullámok. – Azt gondolom – folytatta Bannister esetlenül –, hogy ami elmúlt, azt jobb békén hagyni. Helytelenül cselekedtünk, bár mindenképp beszéltem volna Fannyről, és visszakapta volna a medálját. – Egyszerűen csak nem szerétem a becstelenséget. – Azt hiszem, ezt eléggé egyértelművé tette. Megegyezhetünk annyiban, hogy jobban fogunk igyekezni? A békesség kedvéért, és mert egy ideig el kellett viselnünk egymás társaságát, megegyeztünk ennyiben. Kihajóztunk a torkolatból, és Mulder parancsot adott a vitorlák felvonására. Leállította a motort, bevonta a hajócsavart, és a Wildtrack azonnal önmagára talált. Többé már nem dízelmotorjával és a vizet köpülő lapátokkal szállt szembe a tengerrel, hanem a szél és a víz egyensúlyára bízta magát. A hatalmas, hófehér vitorlák dél felé repítettek bennünket, egyenesen a friss délnyugati szél arcába. Bannister és én a középső kormányállásban maradtunk. Mulder bizonyára tudta, hogy árgus szemekkel figyelem, és alig várom, hogy lekicsinyelhessem a hozzáértését. Csakhogy átkozottul értette a dolgát. Pedig azt akartam, hogy csapnivaló tengerész legyen. Azt akartam, hogy olyan faragatlan tuskónak bizonyuljon, amilyennek a megjelenése alapján joggal gondolhatta bárki. Ám ő ehelyett magabiztosan és ritka szakszerűséggel vitorlázott. Arra számítottam, hogy ő lesz a lehető leggyűlöletesebb teremtés, a hangoskodó és fontoskodó kapitány, ám a kurtán kiadott parancsokból hiányzott minden önteltség. A hét emberből álló, kék és fehér matrózöltözéket viselő legénység láthatón néma csendhez és hatékonysághoz szokott, ám a hajó sztárja így is vitathatatlanul Fanny Mulder maradt. Ösztönösen, szinte gyengéden kormányozta a hajót, és az első pillanattól éreztem, hogy istenadta tehetség. Átkozottul jó volt. Én pedig váratlanul és megmagyarázhatatlanul boldog. Nem azért, mert törékeny békét kötöttem Bannisterrel, hanem mert újra a tengert jártam. Figyeltem, ahogyan a sötét devoni partok elenyésznek. A kisebb öblök máris egybemosódtak, a szürke hullámok ellepték felszínüket. Visszatekintettem a folyó torkolatába, és megláttam, amit már kis híján elfelejtettem: hogy mennyire zöldellők és lágy vonalúak a távoli dombok; milyen viharvertek és sötétek a tenger felőli lankák, mintha a folyó késként hasítana a megkérgesedett húsba, hogy felfedje a mélyebben rejtőző lágyabb szöveteket.

A középső kormányálláson kívül a tulajdonosi kabin mögött hátsó munkateret alakítottak ki. – Bannister mostanra átvette a kormányt Muldertől. Gyanítottam. aki csakugyan megkapó látványt nyújtott a nagy kerék mögött. – Egy hosszú. Egy Start Point felől érkező rákhalász a közelben pöfögött el kosarakkal és bójákkal megrakott ütött-kopott bárkáján. szürke tömeg árulkodott a Plymouth irányába tartó kis konvojról. de hirtelen már ez sem számított. nem úgy a Wildtracket. – Mit gondol a hajómról? – kérdezte. amikor megláttam az első sirályt. és ez a gyanúm később igazolást is nyert. visszavonult a kabinjába. Mulder eltűnt. miután a hajó melegebb éghajlatra ért. A közönségnek úgy kell éreznie. Egy Westerley teljes vitorlázattal siklott Dartmouth felé. a légkondicionálásig. amelynek digitális műszerei a csomó századrészének pontosságával működtek. de képtelenek lettek volna bármit is kezdeni ezzel a szilíciumchipekkel vezérelt teremtéssel. Howe és Nelson azonnal megértették volna a Sycoraxot. Engem sosem izgatott a sebesség. a jégkészítő gépekig és a szervokormányig. a friss szélben repkedő hajfürtökkel. Minden a gazdagok kényelmét szolgálta. akár egy szálas viking a szerelmes regények borítóin. A letűnt korok Devonból kihajózó hősei. hogy a hőn szeretett Tony Bannister mentett meg. A horizonton alaktalan. – Igazság szerint jobban szerettem az ódivatú jachtokat. amely napozófedélzetként szolgált. a meleg vízig. hogy újra kint lehetek. A filmen lenyűgözően fog festeni. Szívem szerint én sem egy Wildtrackhez hasonló hajón tértem volna vissza az óceánra. amint végigmérte Bannister csillogó hajóját.A tenger felé fordultam. éreztem a tenger és az arcomba csapó vízpermet illatát. . ahol az orvosok szerint soha többé nem járhattam volna. Újra ott jártam. s mintha megvető kifejezés suhant volna át a kormányos arcán. napbarnított arccal. A maga módján persze a Wildtrack mély benyomást gyakorolt rám. amint villámsebesen elsiklott a szüntelenül változó vízfelszín felett. – Hatásos. kezdve a nevetséges pontossággal üzemelő digitális mérőműszereken és elektromos csörlőkön keresztül egészen a műholdvevőkig. mit mondhatna. feszélyezett pillanatig egyikünk se tudta. hogy Mulder nem fog szerepelni a filmemben. miután Bannister átvette a hajó irányítását. – Boldognak tűnik. majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. – Jó. Raleigh és Drake. Minden ízében méregdrágának tűnt. Széles terpeszben állt.

irányba fordítottam a hajót. – Azért csak próbálja meg. de hát Mulder született tengerész volt. Bannister látta idegességemet. amelyeket a filmes stáb a kabintetőn helyezett el. hogy semmi sem változott.Éppily értetlenül szemlélték volna azokat a rendkívüli berendezéseket is. hogy örökre beállt ebbe az irányba. Nick? – Persze. halálra fagyva. – Az irány 195 – tudatta Bannister. hogy a lehető legnagyobb sebességet csiholja ki a Wildtrackből. A hajótest olykor megrázkódott. ahol a kormány mögött álló Bannisterrel várakoztam. Szüntelenül ellenőrizte a műszerfalon elhelyezett széliránymérőt. Csak a tenger szeszélyeire és a szél változásaira kell odafigyelni. – Szeretné vinni egy kicsit. és a flancos sebességmérő szerint újabb fél csomóval sikerült felgyorsulnunk. és olyan fáradtan. hol. szélviharokat. hogy eltérítsenek egy ekkora jachtot. – Ma a háttérinformációkat szeretnénk rögzíteni. rozsdamentes acélból készült kormánykeréken tartanom. azután addig igazított a kormánykeréken. Ki kell kerülni a homokpadokat. Ameddig a szél nem változott. örvényeket. Megfigyeltem. Gondolkodás nélkül tettem mindezt. miközben arrébb lépett. amíg a folyadékkristályos kijelzőn megjelenő kis hajó optimális helyzetbe nem került. és próbált megnyugtatni. Az operatőr felvételeket készített a hajóról. Utána az egészet feldaraboljuk. és miért. Máskülönben nem nagy dolog elkapni a . Hogyan tanult meg vitorlázni. Bannister viszont nem. hogy egyszer sem veszítettem el az egyensúlyomat. bőrig átázva. ki tanította meg. Megéreztem egy széllökést. és az orkán kellős közepén megkurtítani a vitorlákat. márpedig úgy tűnt. Néha persze éjszaka kell navigálni. ha készen áll. de mérhetetlen örömömre szolgált. – 195. A hullámok nem voltak elég erősek ahhoz. Muldernek nem volt szüksége elektronikus segédeszközökre ahhoz. hogy Bannister képtelen egy pillanatra is ellazulni. Elfogadhatóan hangzik? – Rettenetesen hangzik. Hirtelen mintha feszengeni kezdett volna az iránta tanúsított átható figyelemtől. és abban a pillanatban már tudtam. majd bevágunk néhány részletet a gyerekkorában készült otthoni filmekből. Igazán nem nehéz elvezetni egy hajót. hogy legszívesebben feladnánk az egészet. hogy kiegyenlítsem a kisebb oldalmozgásokat. – A tájolóra sandítottam. ám eközben feltartóztathatatlanul közeledett a középső állás felé. csak egyetlen ujjamat kellett a jókora.

Sosem lett volna szabad kimerészkednem az északi orkánok örvébe. hogy egyszer még újra hajózni fog? – Másra se tudtam gondolni. A vitorlázáshoz persze jócskán szükség van gyakorlatra. falloszra emlékeztető mikrofont tolt az arcom elé. – Nagyon régen. hogyan kezdődött? – erősködött Bannister. Elmosolyodott. . – Mikor hajózott első ízben. fájdalmak között töltött évek sem tudták kikezdeni ezt az ösztönt. Malonál felveszem. mert Bannister látható elégedettséggel fogadta. egy szörnyű viharos éjszakán hogyan sodródtam ki a nyílt tengerre. Lelkesen mesélhettem. hogyan tanított Jimmy egy kis lélekvesztőn. amelynek legénysége a fedélzeten ebédelt. Elmeséltem. most mégsem okozott gondot. én pedig összeszorítottam a fogam. és egy hosszú.szelet és megtartani a hajót. majd később. szürke. de megígértem egy tiszttársamnak. A matrózok odaintettek nekünk. – Most. A fedélzeti deszkák megcsikordultak. – Még először. hogy St. amikor újabb félcsomónyi sebességet csaltam ki a hosszú hajóból. Az operatőr közvetlenül előttem bukkant fel. A hangmérnök a lábamnál kuporgott. ahol – s erre kész vagyok megesküdni – a Sycorax mentette meg az életemet. Bannisternek eddig nógatnia kellett. – Figyeltem. hogy a kórházban. gondolta volna. – Egészen pontosan mi történt – hallottam az újabb kérdést –. Beértünk egy nagy Moodyt. mint autót vezetni. amit hallott. abban a véres ütközetben sem adta fel a reményt? – Nem sok mindenre gondoltam abban a pillanatban. Bárki képes rá. Nick? – kérdezte Bannister. amikor megsebesült? – Meglőttek. Abban a pillanatban megértettem. hogyan loptam el apám hajóit és fedeztem fel a Csatorna partvidékét. idővel ösztönné válik. ahol mindig is lenni akartam. – Elmesélné. és újra ott voltam. a válaszaim egyre kurtábbak és komorabbak lettek. és igyekeztem megfeledkezni a kamera tolakodó jelenlétéről. ahogyan a széltől felkorbácsolt vízpermet fátyolba burkolja a Start Point szirtjeit. hogy az életemről beszéljek. Semmi sem változott. hogy a Falkland-szigetekre terelődött a szó. mintha ezzel akarná oldani a feszültséget. – Amikor megsebesült – kérdezte –. semmivel sem bonyolultabb. és a Sycorax a maga módján betartatta velem az ígéretet.

jól szerepelt. hogy meggyújtsa cigarettáját egy aranyozott öngyújtóval. hogy a Wildtrack orra kitérjen a szélirányból. azért kell filmeznünk. – Milyen érzés – érdeklődött – újra vitorlázni? Haboztam. – Nem kerülhetjük meg a kitüntetését. Mielőtt a fedélzetre léptem volna. úgy látszik. komolyan aggasztott.– Mi történt abban az ütközetben. de egy napon mindenképp. – Leállunk! – kiáltott oda Matthew Cooper az operatőrnek. – Válaszolnia kell a kellemetlen kérdésekre is. ahol a Start Point körül a sekélyebb vizek felszíne tajtékozva tört meg. – Nem is válaszoltam! – tiltakoztam. – A Viktória-kereszt. ketyerékkel telizsúfolt vízi Rolls-Royce-ot. hogy kívül került a kamera bűvkörén. amiért a Viktória-kereszt kitüntetésben részesítették? – Át akar kelni a Skerryken? – Előremutattam. Elmosolyodott. – Én meg azt hittem. Most. kerestem a megfelelő szavakat. hogy harapófogóval se húzza ki belőlem a választ. Miután rájött. – Közelebb akar kerülni a Skerrykhez? – erősködtem. Nick. mert a gorillája tönkrevágta a hajómat. miként fogom megőrizni az egyensúlyomat. aznapra be is fejeztük a filmezést. Nick. nem egy ilyen csillogóvillogó. és a zavaros víztől kelet felé kormányoztam. Az idomított tengeri medve. – Csakugyan? – Engedtem. Megvontam a vállam. Nick. Azért készítünk filmet minderről. – Cooper visszanézett a hátsó kormányállás és Angela felé. amint rendes hajót vezethetek. Bannister elmosolyodott. – Ez talált. most pedig a . amelynek a gondolata is mosolyt csalt az arcomra. Azt akartam válaszolni. De akkor is beszélnie kell erről. Hogy ne kelljen a mogorva dél-afrikai társaságában maradnom. – Az a mosoly mindent elmondott. majd alig észrevehetően bólintott. – Kihasználhatnánk a dagályt. Bannister is lekuporodott. hogy majd tudatom vele. amint Mulder visszavette tőlem a kormányt. mert a stáb nekilátott összecsomagolni a holmiját. tudja. mert maga háborús hős. Talán nem ma. elindultam felfedezni a Wildtrackot. Úgy tűnt. de ezáltal hűtlen lettem volna ehhez a rendkívüli élményhez. Nick? – sürgetett.

erős csontozatú. ha valaki egymagában akarja körülhajózni a világot.” Mélyen belenéztem a halott lány sötét szemébe. Láthatóan meglepte. Decca. Nem olyan sápadt szőkeséget láttam magam előtt. hogy a hálóhelyén talál. A kabin hátsó ajtaja félrecsúszott. Ami pénzt elköltöttek. és Bannister jelent meg a nyílásban. A hátsó kabint. A fénykép felé biccentett. Satnav. amelyet egy szűkös átjárón át lehetett megközelíteni. hanem sötét bőrű. Annál többet aggódtam jobb lábam miatt. É 49 °18'. hogy ezek a csontok már az óceán sötét mélyén nyugszanak. „Nadeznha Bannister. Az emeletes ágy felett Nadeznha bekeretezett és a rekeszfalra erősített fényképére bukkantam. Lehajtottam egy nyílásfedelet. hogy előremenjek az orrfedélzetig. hogy összecsuklik alattam. 1956-1983. és fel kellett térdelnem az ágyra. – Gyönyörű asszony volt – bólintottam. Egyedül szeksztánssal nem találkoztam. ám a rendszeres reggeli úszógyakorlatok Bannister medencéjében csodákat műveltek: megerősítették az izmokat. a nagyon alacsony frekvenciájú rádiójelek vételére. már fényűzőbb bútorokkal látták el. a korlátokba és kötelekbe kapaszkodtam. és láttam. hogy el tudjam olvasni. amely még most is leküzdhetetlenül remegett. Ny 41 °36'. – A feleségem. Igaz. és minden pillanatban azzal fenyegetett. hogy ez Bannister kvártélya. ám a fényűzést ezúttal feláldozták a könnyebb súly oltárán. Rettenetes veszteség. robusztus szépséget. A kép keretére apró betűs sort nyomtattak.legkisebb nehézséget sem okozta. ha kimerültem. Fényűző kényelemre számítottam. hogy az orr könnyítése érdekében mindent eltávolítottak az orr-rekeszből. mint Melissa vagy Angela. A légkondicionáló és fűtőberendezések mellett egy rekeszfalba süllyesztett tévékészüléket és videomagnót is felfedeztem. s ez aligha kedvező előjel. amely immár ismerősnek tűnt a többi fénykép alapján. és javítottak a közérzetemen. de nem tiltakozott. . és egyértelműen látszott. A főkabinban is mindent a sebességnek rendeltek alá. de akkor is így tettem volna. Kitartóan fájt a hátam. Gyengeségem tovább fokozódott. azt mind a navigációs eszközökbe ölték: akadt itt Loran. sőt még egy Omega is. ha nem sebesülök meg. de legalább a Wildtrack fedélzetén tanúsított mozgékonyságom derűlátásra adott okot.

francia. Csodálatos keverék. hogy föníciai vér folyik az ereiben. és a hajó mozgása egyenetlenné vált. De hát ő remekül értett a hajózáshoz.Félrehúzott egy tolóajtót a feje felett. – Az amerikaiak használják ezt a szót a fővitorlarúd-tartó szorítókötélre. – Pontosan sosem fogjuk megtudni. hogy meg tudja nyerni a St. mintha a sok ismétléstől jelentőségét vesztette volna a történet. Sokszor tréfálkoztam azzal. nyomorúságos állapotban várakozott. ha az ember túlságosan gyors. nem igaz? És azt hiszem. mintha éppen ezt a szélsőségre való hajlamot értékelte volna a legjobban. – Mi többiek aludtunk. tombolt a vihar. Láttam. Massachusettsben nőtt fel. – Görög. – Egyedül volt? – próbálkoztam. aki most már vastag gyapjúpulóvert viselt rövidnadrágja és inge felett. azután öklendezni kezdett. arab. Nadeznha valamiért egy pillanatra kikapcsolhatta a biztosítókötelet. a tenger közelében. . ami a vitorlázást illeti. – Színpadias hatásszünetet tartott. ahol Angela. perzsa és amerikai vér keveredett benne. és a hullámok átcsaptak a Wildtrack tatja felett. Átkozottul biztos volt benne. Bannister előhúzott egy takarót az alsó ágy alól. a hátsó kormányállásban – biccentett a hajó tatja felé. bár olykor igencsak szélsőségessé tette. Jóformán egész nap csak a nyomait kutattuk. – A fedélzeten tartózkodó másik személy előrement. különösen. Pierre-t. Semmi olyant nem mondott. hogy néhai feleségéről beszél. amit nem olvashattam ki a jelentésből. Követtem őt a kabinlépcsőn át a hátsó kormányálláshoz. amikor a legtöbb gyerekre még egy biciklit se bíznának. hogy rögzítsen egy csonkakötelet. – De hát azokon a vizeken? Talán ha néhány percet élhetett. – Megmarkolt egy kapaszkodót. – Valamiért úgy tűnt. tudja. amint a hajó balcsapásra váltott. hogy egy fiola tengeri betegség elleni kapszula. Visszafordultam a fényképhez. amint meglátott. – Nagyon határozott tudott lenni – tette hozzá –. – Egyedül. – Koromsötét éjszaka volt – folytatta végül –. görcsösen rázkódott és átdugta a fejét a korlát alatt. – Bannister hangja színtelenné vált. Elfintorodott. és elővett valamit a beépített szekrényből. – Megbocsát? Angela nem éppen született tengerész. Ilyesmi rendszerint akkor szokott történni. – És ez lett a veszte? – kérdeztem kéretlen egyszerűséggel. Visszafordult és újra a fényképre meredt. Már akkor saját hajója volt. mintha gyötrelmet okozna számára. és talán igazam is volt. Mulder versenytempót diktált a legénységnek. ezért is hajtotta annyira a hajót. – Természetesen kerestük.

hogy minden a legkisebb fennakadás nélkül ment. – Tengeri betegség ellen csak egyetlen orvosság van – közöltem lelketlenül. ahogyan teste ráborult a mellvédre. – Nagyon mókás – magához szorította a lányt. Bannister látta. – Aligha. – Mi az? – kérdezte Bannister. – Szerintem búr paraszt. A férfi bebugyolálta a takaróba. Csakugyan gyönyörű teremtés volt. amelyekről tudni lehetett. . – És ő lenne Ariel? Bannister nem akart belemerülni a kérdésbe. hogy már semmit se használnak. Felmordultam. miért választotta Bannister ezt a csípős nyelvű és indulatos lányt. Fanny pedig nyilvánvalóan bámulatos. – A vacogó Angela felé fordultam. A hajó kétségkívül gyors volt. de a lehetőséget nem lehetett elvetni. Ő nevezte el Calibannek. és a tat olyan széles ívben fordult át a szélben. Gondolja. és hosszú csupasz lábai láttán megértettem. – Úgy értem. A Wildtrack fedélzetén töltött másfél óra nem lehetett elég megítélni. mit gondol Fannyről? – kérdezte. azután belediktált két kapszulát. mint kormányosról? – Jó. – Nadeznha akadt rá. hogy a nagyvitorlarúd szabályszerűen végigtarolta a fedélzetet. Ezért van rá szükségem. a többit pedig kipótolta Bannister becsvágya. és a tulajdona felett érzett jogos büszkeség fullánkként hatolt belém. – Szóval. Pierre-ért vívott harcban. hogy ez kedvező előjel? Caliban volt a boszorkány Sycorax szörnyeteg fia. Pierre a legrangosabb díj a jachtversenyzők körében. – Igyekeztem őszintének tűnni. Nick. Angela visszatért a fedélzetre. – Fa alá kell állni. és összekuporodott Bannister ölelésében.Figyeltem. és csak kevesen tudják. Amire szüksége is lesz. – Nagyon jó – tettem hozzá az igazsághoz híven. A dél-afrikai olyan magabiztosan intézte az egész manővert. mi a véleménye róla. hogy mennyire az. Chartert üzemeltetett a Seychelle-szigeteken. Mulder éppen élesen irányt változtatott. hiszen a St. hogy a hajó és a legénysége képes lesz-e elhódítani a franciáktól a kupát. Bannister biztató és elnéző mosollyal fordult felém. – Fanny tényleg jó – mondta inkább –. tehetség. pedig eközben még orrvitorlát is cseréltek. Ő az én titkos fegyverem a St. hogy a lányt figyelem.

A teljes kör mintegy négy és fél ezer tengeri mérföld: egy szél felőli szakasz. Kis szerencsével épp az őszi kiírás kezdetére érhetek vissza. s ha csak egyetlen évben valamely idegen nemzet ragadná magához az elsőbbséget. bár ennek a gall őrületnek is megvan a maga logikája. Pierre és Miquelon szigeteket. amikor a dél felé sodródó köd és jég végleg pontot tesz a próbálkozások végére. Pierre-en csakis megfelelő. hiszen minden résztvevő maga választja meg. Pierre-en. holland. akárki is teszi meg leggyorsabban az utat. Akkor győzelemmel kezdhetnénk a következő szezont. Párizsból kormányozzák őket. kellően kezes és fürge hajóval lehet győzni. Európa már rég nem ura ÉszakAmerikának. a franciák kezében marad a kupa. Azután persze nem szabad elfeledkezni a gyakorlatias szempontokról sem. és minél északabbra akarok kerülni. és ezernyi újabb megrendelés gazdagítja a francia hajógyárakat. ami világszerte fellendíti e hajótípusok értékesítését. körülhajózzák az Új-Fundland partjainál fekvő St. minthogy sem az angolok.Franciák szervezik. Pierre rendkívül hatékony reklámeszköz. Így tisztelgek Nadeznha emléke előtt. A francia hajók igencsak jók. – Gépies gyakorlottsággal sorolta fel az indokokat. sőt valójában nem is verseny ez. mindvégig az áramlatok és orkánok ellen. A St. német és finn hajó vág neki az útnak. leszámítva két parányi és elfeledett szigetet. A verseny ily módon ma is arra emlékeztet. az katasztrofális hatással lenne az egész francia hajóiparra nézve. majd szünetet . nem pedig erre az alkalomra épült és lecsupaszított prototípusnak. egy lutri a fordulónál. hogy mikor indul. végül egy villámgyors visszatérő a viharos tengereken. hogy a francia lobogó azért még mindig ott lengedezik Észak-Amerika földjén. A St. Különös szabályok. melyek továbbra is francia uralom alatt állnak. sem a kanadaiak nem érdeklődtek utánuk. s hogy a versenyzők Cherbourgból indulnak. Egyetlen szabály. a nézők pedig elvárják tőlem. hogy győzzek. Centurionok és Beneteau-k legtöbbször első helyet vívnak ki maguknak a St. köddel és jéggel körítve. megkapja a díjat. hogy a hajónak sorozatban gyártott egytörzsűnek kell lennie. Pierre-t és Miquelont. majd partraszállás nélkül visszatérnek Cherbourgba. Nincs nagy pénzjutalom. Minden évben tucatnyi brit. A vitorlásszezon végén. ám minden ősszel. amerikai. a politikai megfontolások. A tévétársaság fizet nekem érte. St. – És miért akarja ezt? – Bebizonyítom. Először is. A Jeanneau-k. – Késői indulást tervezek – magyarázta most Bannister-. hogy a brit hajók is képesek rá.

tartott. és éreztem. amely a középütt elhelyezett nagyobb kormánykerékhez csatlakozott. de azért megteszi. mint azt az emberek feltételezik. mégis gyanítottam. ahogy a hajólapát vibrálása végighalad a rozsdamentes acélküllőkön. hogy a több tonnányi fagyos tengervíz lezúdul a Wildtrack tatjára. mert onnan jobban beláthatta a hajó mögött tornyosuló sötét hullámokat. bár úgy vélem. nem igaz? Amilyen a St. Beleborzongtam. pedig igazság szerint ehhez a munkához messze kevesebb intelligencia kell. Pierre. hogy ezek az emberek elfogadják. hogy a hátsó kormányállásból irányította a hajót? A középső állás messze kényelmesebb. valakinek ezt is meg kell tennie. mint amikor egy teherautóra való betont zúdítanak alá két emelet magasságból. Angela karikás szeme kitartóan figyelt a takaró pereme felett. – Gondolja. hogy elárult magáról egy ilyen személyes részletet. – A nézők ezt gondolják? – Maga mit gondol? – fordult felém kihívóan. Ha a Wildtrack csakugyan viharba került. csak mert minden este ott villognak a képernyőn. Átkozottul okosnak hiszik magukat. amint kidobta magából a tengeri betegség ellen adott kapszulákat. Bannister erősnek érezte magát attól. Nem Viktória-kereszt. – Meg azt is be akarom bizonyítani. mielőtt felhozta volna a végső érvet. amely magyarázatot adott arra is. amint elképzeltem. Rátettem a kezem a kis kormányra. Angela összegörnyedt. hogy a Wildtrack képes lesz győzni? – kérdezte Bannister hirtelen. én pedig előzékenyen félrefordultam. Azon az éjszakán tűnődtem. hogy egy tévésztár nem feltétlenül kipúderezett paprikajancsi. – Én nem választanám ezt az életet – vontam meg a vállam –. . akkor valami emlékezeteset kell véghez vinnem. mint Mulder és a bandája. Elmosolyodott: – A legtöbb tévés valóban kipúderezett paprikajancsi. Egy kormorán siklott át sebesen a hajótat felett. mert zavarban érezte magát amiatt. hogy számára ez a legfontosabb. Olyan lehetett. miért veszi körül magát Bannister olyan erős emberekkel. Kurtán felnevetett. Ha tehát le akarom tenni a kézjegyemet. meglepően őszinte kitárulkozás. akkor egy tapasztalt tengerész vajon hogyan követhetett el akkora hibát. amikor Nadeznha meghalt. talán. bár Nadeznha Bannister talán azért választotta a hátsó kormányt. Könnyed hangon tette hozzá ezt az utolsó érvet. hogy elnézzek a Wildtrack örvénylő és fortyogó farvize felé. Figyelemre méltó vallomás volt.

– Azt hittem. elég érdekessé ahhoz. ahogyan a Wildtrack fedélzetén kihajózik Cherbourgból? A filmet épp akkor fogják bemutatni. – Az a kitüntetés érdekessé teszi magát az emberek szemében. Sandman. és segíthet felkelteni az érdeklődést a műsor iránt is. Nick. amint a legénység leeresztette a pillangóvitorlát. Nick! Elnyerni a St. Legalább gondolja végig! – Vérbeli navigátorra lesz szüksége – csóváltam a fejem. – Olyasvalakire. Nick? Esetleg mint navigátor? – Én? – Váratlanul ért az ajánlat. – És nem szeretne részese lenni a győzelemnek. hogy csupán azért készíti el a filmemet.– Kis szerencsével. Mr. Szeretném majd azt mondani. hogy hivatalosan is bejelentsem az indulásomat. mint egy átkozott holdjárón! – A versenyszabályok értelmében vinnünk kell egy navigátort is. Miért ne fejeznénk be a filmet azzal. – De gondoljon csak bele – erősködött. – Legyőzni a békazabálókat a saját játékukban! Angela úgy figyelt. hogy azért kért fel. mintha egy idiótához beszélne. a filmem végén a Sycorax belehajózik majd a naplementébe. De gondoljon csak bele. – A nézettség szempontjából? – A nézettség mindennél fontosabb – magyarázta Angela türelmesen. de nagyon megtetszett az elképzelés. Nekem igazából nem venné sok hasznomat. – Sosem szerettem a sebességet. Bannister! Több itt az elektromos ketyere. – A versenyen talán nem – préselte ki magából Angela a szavakat –. – Valójában Angela találta ki. mert bármilyen érzelmet is táplált az irányomban. Megráztam a fejem. aki jól ért a versenyzéshez. Ilyen felfokozott érdeklődés közepette akármeddig . – Bannister elfordult. – Azt a képsort talán még felhasználhatjuk a nyitójelenethez. mert ezáltal felkeltheti az érdeklődést a saját győzelme iránt. amikor kint leszünk a tengeren. – Nincs is szüksége navigátorra. Én inkább lassan haladok. csak át kell vennie Nadeznha helyét. Nem hinném. – És Fanny nem teszi meg? – Ő megfelelne. hogy maga is részt vesz a vállalkozásban. nem én. Pierre-t! – Bannister szabadjára engedte érzelmeit. amelyik a versenyről szól majd. visszafordult hozzám. de a nézettség szempontjából annál inkább. Amint a harsány színekben pompázó vitorla feltelt széllel. akár egy beteg ragadozó. igen. mégis lealacsonyítónak éreztem. hogy legalább húszmillió nézőt leültessen a tévék elé. – Néhány hónap múlva nagy partit adok.

és . okádni kezdett. amint a nagyvitorla árnyéka elsöpör felettünk. most páni rémületben özönlötte el a kormányállást.felsrófolhatjuk a hirdetési tarifákat. belekavarodott a lehulló kötélzetbe. és a hajó úgy támolygott. miután a megmaradt oldal. Angela zokogva kuporgott a padlón. mintha elemi erővel megpengettek volna egy basszusgitárt. Legalább nem kertelt. ahol nincsenek útban. A vitorlás rövid úton megállt. A vitorlázat leszakadt és lezuhant elemeit sikeresen húzták be. – Csípőfogókat! – rendelkezett Mulder. a Wildtrack orra mégis a vízbe merült. A hullámok egyméternyire sem csaptak fel. amint nyugalmat parancsolt az embereire. én pedig láttam. és a fővitorla automata fegyver ropogásával hasadt végig. hogy ne legyen útban. A rozsdamentes acélhuzal. A legénység értette a dolgát. Valamelyik kötél ostorként csapódott fel és magával repített egy keresztrudat. Az egész alig tartott két-három másodpercnél tovább. – Francba! – Bannister elkeseredetten meredt a romhalmazra. felfutott és oldalt fordult. és a Wildtrack máris ott ringatózott a nyugodt tengerfelszínen. megadta magát. A filmes stáb. hogy takarodjanak vissza a kabinba. meghasadt és a szél felőli oldalra zuhant. A legénység egyik tagja a vízbe esett. és elárasztotta a kormányállásokat. Senki sem sérült meg. mely eddig a kabinba húzódott. A karcsú hajótest oldalt dőlt. Tehát a Viktória-keresztem fegyver lenne a hirdetők megnyerésére? Eszköz arra. Az egyik bal oldali tartókötél elpattant. amikor a Wildtrack hajótestének hirtelen rázkódása véget vetett a beszélgetésünknek. Görcsösen kapaszkodtam a kis kormánykerékbe. bár ettől még nem éreztem kevésbé sértőnek a szavait. a korlátba kapaszkodott. rutinfeladat volt kimenteni a vízbe esett matrózt. Igyekeztem nem útban lenni. Az árboc és a vitorlázat darabjai a fedélzetre záporoztak. hogy eladhassák a kutyakaját és a mosóport? Magamban éppen a felháborodott és nyers elutasítást fogalmaztam. A hangzavar és káosz felett egyedül Mulder hangját lehetett tisztán kivenni. azután a hajó hirtelen szélirányba került. amelynek a legnagyobb szélben is meg kellett volna tartania a roppant főárbocot. és ebből a szempontból nagyon is hasznos lenne számunkra. Olyan hang hallatszott. Angela felegyenesedett. ahol rövid úton közölték mindenkivel. A karcsú árboc ívben meghajolt. mintha homokpadra futott volna. A kötelek összegabalyodtak. miközben az árboc oldalt vágódott. Az elszabadult pillangóvitorla hatalmasra dagadt felettünk. Tajtékos víz tört fel a lefolyónyílásokon. majd visszanyerte egyensúlyát és lelassult. Bannister talpon maradt. és összefüggéstelenül üvöltözött.

tartóköteleket elvágták. hogy meg fogja ismételni az ajánlatát. amelynek a kiszolgált oldalkötelet kellett volna tartania. Pierrre-en. akik győzelemre vitték a St. egyszerűen elengedte a tartókötelet. – Úgy viselkedett. Beindították a motort. se nem babona. Bannister meg fog ütni. Nem érdekelt. de már eddig is túl sokat adtam túl kevés viszonzásért. Egy pillanatig azt hittem. és visszatért a tatba. hogy visszakapom a kikötőmet? – kérdeztem tapintatlanul. hogy a csapata részeként én is vegyem ki a részem a St. – Fanny! – Bannister majd felrobbant az indulattól. semmilyen másik hajón. míg Mulder tovább nem fokozta a pillangóvitorla kibontásával. a leráspolyozott fémforgács még most is a menet kenésére használt gépzsírhoz tapadt. A legénységet egy csapatnyi megkeseredett profi alkotta. Ez nem képzelgés. kivéve Bannister bankszámláját. A Sycorax szerencsés hajó. a kormányánál egy kleptomániás állt. akitől elvették a kedvenc játékát. Akartam is emlékezni. amely ennyire bűzlött a balszerencse szagától. mint egy nyűgös kisgyerek. Pierre-diadalból. . pusztán tény. a Sycorax fedélzetén teszem. Nem maga az acélhuzal pattant el. hanem a feszítőcsavar. csakis a Sycoraxon. most pedig valaki megfosztotta az árbocától is. ám a Wildtracket valósággal körüllengte a tragédia előszele. – Mostantól a műhelyben töltik minden percüket! Valamennyien! – Ez azt jelenti. Elfurakodott mellettem. én nem akartam részt venni ebben a vállalkozásban. a bal oldalon valamennyi huzal menthetetlenül elpattant. Bannister nélkülem fog nekivágni az Atlanti-óceánnak. amely semmiben sem okozott komolyabb kárt. ahol barátnője még most is a tengeribetegség kínjai között fetrengett. Mindent egybevetve szerencsés kimenetelű balesetet szenvedtünk. Mert vannak szerencsés hajók és balszerencsés hajók. de azután csak kurtán bólintott. A szándékossághoz kétség sem férhetett. Máris végzett Bannister első feleségével. mert nem hajózhattam olyan vitorlással. Amikor pedig a tartókötél megadta magát. Ha valaha is kihajózom az óceánra. Tudtam. és valaki egy reszelővel közel tökéletesen simára koptatta. Mintha el is feledkezett volna az ajánlatáról. Én azonban nagyon is jól emlékeztem rá. Előrevitt és megmutatta a csavaros feszítőt. Ezúttal határozott „nem” lesz a válaszom. A csavarmenet belül helyezkedett el. mekkora hírnév vagy gazdagság juthatott azoknak. – Visszakapja a nyavalyás kikötőjét. Az elkoptatott menet egészen addig bírta a feszítő hatást. Meg a büszkeségét.

Mulder mogorván végigmért. . és szégyenletesen hazakullogtunk. indulatosan előretolta a gyorsítókart.

2. rész .

Harry. egyszerűen elterültem a kövezeten. méghozzá egy olyan kék-rózsaszín kockás nadrágban. – És mi a véleménye a búrról? . Minden reggel két mérföldet úsztam Bannister beltéri medencéjében. – Egyre jobban néz ki – kezdte. Óvatosan kihozta a két korsó sört az asztalomhoz. Még alig sötétedett be. – Remekül vagyok. – Pedig eredeti amerikai golfnadrág – közölte látható sértődöttséggel. Legalább nem szorít ágyéktájban. Abbott lekortyolta a habot. és a testgyakorlás nyomán új izomréteg fejlődött ki a sérült hámszövetek alatt. – Úgy szabták. Abbott megcsipkedte a nadrágját: – Nem tetszik az öltözékem. a kocsma jóformán üresen kongott. ám néhány hét. és elégedetten dőlt hátra. amint kiléptem a falusi postahivatalból.3. fejezet Abbott nyomozó három héttel a Wildtrack balesete után jelent meg a helyi kocsmában. Nick? – Egyszerűen borzalmas. és a turisták rohama ezt a helyet is elviselhetetlenné teszi. pedig egyáltalán nem így éreztem. hogy ilyen állapotban képtelen lennék körülhajózni a világot. – Úgy látom. A jobb lábam az egyik pillanatban még megbízhatónak tűnt. hogy minél nagyobbat lendíthessen az ember. köszönöm a segítséget. – Visszakapta a plecsnijét? – Igen. Harry – bólintottam magabiztosan. Egy limonádét. a másikban minden előzetes figyelmeztetés nélkül cserbenhagyott. amelyet mintha függönyanyagból szabtak volna. nincs szolgálatban. Mégsem vallottam volna be magam előtt sem a gyengeségem. Alig egy nappal korábban. még kevésbé azt. Nick? Esetleg málnaszörpöt? – Egy korsóval a legjobból. és vigyorogva nyugtázta az elismerést. némiképp neheztelő hangon. ám a lábam azóta is riogatott váratlan gyengeségeivel. Abbott széles ívben meglendítette öngyújtóját.

egy szavát se higgye az illetőnek. szőke hajjal? – Többé-kevésbé. nem? Amikor egy tökidegen hazavágja szeretett hitvesünket. Az már csak hab a tortán. mi vonzza a férfiakat az ilyen kókadt tyúkokhoz. – Abbott gyászos arccal kémlelte a folyót. mint a volt felesége: halálra éhezteti magát. mint a bontott csirke. – Nem láttam mostanában Bannistert. Egy kis kikapcsolódás. – Ha maga mondja. hogy lefektessen egy ilyen bombázót. – Caprira utazott a barátnőjével. – Olyan. pedig nem is ismerte. hogy a nő végül is nem váltotta be az ígéretét! Amikor a fickó rá akart mászni. Nick. szerinte ez volt az egyetlen esélye arra. . amikor kikérdeztem? – Nem. Ki ez a barátnő? – A neve Angela Westmacott. – Abbott rágyújtott egy cigarettára. – Vézna kisegér. – Sosem értettem. pedig az a nő úgy nézett ki. – Azt mondta. Abbott a homlokát ráncolta. most maga jön. Képzelheti azt a vérfürdőt! A feleség beígért neki egy kis kufírcolást. Ráadásul korábban megjegyzést tett arra is. – Tökéletes gyilkosság? – vontam fel szemöldököm. – Én ezt nem értem. ezért tette. – Egyszer lesitteltem egy fickót. azután nagyot csettintett az ujjával. Bombázó? Még fogpiszkálónak is gyenge. – Abbott nagyot kortyolt a söréből. Vagyis hivatalosan nem is létezik tökéletes gyilkosság. – A tökéletes gyilkosság legfontosabb ismérve.– Jó tengerész – vontam meg a vállam. abban a nyavalyás Frintonban. hogy Abbottot nemcsak a szomjúság hozta el a folyóparti kocsmába. Nick. aki megölt valakit. elzavarta a büdös francba. – Tökéletes gyilkosság? – kérdeztem újra. Tudja. A „tökéletes gyilkosságra” tett utalás is azt jelezte. – Én meg? Egy hétig az asszony nővérénél leszek. Ha ilyesmiről hall. ő pedig habozás nélkül szétverte a fickó fejét egy piszkafával. mi újság Melissával? – Tovább küzd a megélhetésért. Kötelességtudóan hoztam két újabb korsóval. hogy tudomást sem szerzünk róla. Bannister műsorának egyik producere. mit mondott nekem a fickó. Jut eszembe. mint egy tökéletes gyilkosság. hogy Bannister már nem Amerikában tölti a szabadságát. Az áldozat felesége kérte fel rá. – Olyan. – Üres a korsóm. azelőtt mindig Amerikában nyaralt – csóválta a fejét Abbott.

hogy valaki szabotálni akarja Bannister vállalkozását. amelyet elvontattak a kikötőmből. és ha nincs a francia vitorlázó. Ekkor tetőzött a tavaszi dagály. Az ügy szerencsés véget ért. – Ezzel azt akarja mondani – kérdeztem rá –. – Talán csak szeretett volna egy hét pihenőt. – Utánajár az ügynek? – kérdeztem Abbottot. ha nem lett volna egyértelmű. a két apró incidensnek aligha lehetett köze egy ilyen vagyonos és befolyásos emberhez. hogy valaki szándékosan okozott kárt. – Céltalan próbálkozás – vélte Abbott. hogy az a nyavalyás elindulhasson a St. Mulder és a legénység békésen aludt a lakóhajón. és semmi kétségem afelől. és Yassir Kassouli azt akarta. Üzent nekem valamit. hogy a hajó a tengerre sodródjon? Miért nem várja ki. – Nadeznha Bannisterrel. – Láttam azt a feszítőcsavart. amíg elkezdődik a verseny? – Valaki meg akarja gátolni. miért vágná el most a tartóköteleket? Miért akarná. nem voltam ott. és szórakozásból vágták el a köteleket.Ennyi utalást már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. hogy nem baleset történt? – Kivel történt baleset? – színlelt tudatlanságot Abbott. – Hallotta a szóbeszédet. ha valaki elejét akarná venni annak. Úgy értem. Pierreen. és Bannister emberei csak a francia kiáltozására ébredtek fel. – Az árbocot biztosan nem a kölykök tették tönkre – jegyeztem meg. – Az éjszaka kellős közepén valaki elvágta a Wildtrack köteleit. és az egészet egyszerű balesetnek tulajdonítják. csak abban nem lehettem biztos. Nick. Ha Melissának igaza is volt. Lapos pillantást vetett rám. – Szerintem a kölykök másztak át a kerítésen. – Talán a legénység egyik tagja lehetett – húzta fel a vállát Abbott. – Abbott rejtélyes módon roppant elégedett volt magával. Pierre-en? – Hallottam. hogy valaki szántszándékkal elmetszette a köteleket. Bannister jachtja kisodródott volna a nyílt tengerre. hogy Bannisternek esélye se legyen a trófea elnyerésére. mi történt két napja a kikötőben? – Tudom. – Azt is tudja. hogy valaki meg akarja torpedózni Bannister hajóútját a St. Nekem is be kellett érnem ezzel a válasszal. hogy mit és miért. Pierre-en? – kérdeztem. – Nem voltam ott. – Nagyon céltalan. . hogy Bannister győzhessen a St. Abbott ügyet sem vetett a közbevetésre. Valóban úgy tűnt.

Jimmy Nichollsnak is. Ha csakugyan üzenetet közvetített. Bannister magát is felkérte. de mindig visszakozott. végül úgy döntöttem. Az sem számított. – Jimmy segített nekem újjáépíteni a Sycoraxot. nem foglalkozom ilyen ügyekkel. . igaz. mielőtt bármilyen egyértelmű kijelentést tett volna. a szerencsétlen öreg. Nick? Arra a partira utalt. azután úgy döntött. mint már mondtam. Amellett. mert úgy hallottam. Pierre-re. azzal. céltalan lenne erősködnöm. Én pedig egyre inkább összezavarodtam. Abbott nyilván maga is hallott a pletykákról. Nick. Tudtam azt is. – Mint hallom. nem igaz? – Elgondolkodva meredt a saját cigarettájára. hogy csak egy kis csevegésre ugrott be. hogy közönséges folyóparti pletykáról van szó. Harry? – Én csak annyit szeretnék mondani. – Csak. azt olyan burkoltan tette. Egyedül Jimmynek szóltam a dologról. ezzel az erővel akár a helyi hírlap címoldalára is tehettem volna. Eltűnődtem. – Akkor milyen ügyekkel foglalkozik. hogy képtelen voltam bármit is kihámozni a szavaiból. A partit nem csupán társasági eseménynek szánta. Nem szabadna annyit dohányoznia. hogy remélem. – Egyre unottabbnak tűnt. Felém fújta a füstöt. – Sok a dolgom. de itt szándékozta hivatalosan bejelenteni. Mindenféle dolgok. – Nem leszek – bólintottam.– Jesszusom. Nick. – Látta mostanában az öreget? – kérdezte. tovább szívja. – Hogy van Jimmy? – Krahácsol. hiszen akkor Harry egyszerűen közölné velem. hogyan juthat el ilyesmi Abbott füléig. Bannister a csapatát is bemutatja a partin? – Honnét tudhatnám. Harry? – Csak a szokásos. hogy benevez a St. – Már nem sokáig lesz ezen a világon. maga nem lesz közöttük. hogy újra megtette. amelyet Bannister nyár elején akart megtartani a folyóparti házban. csak még jobban felszította a napilapok és vitorlásmagazinok érdeklődését. dehogy! Eszem ágában sincs belekeveredni. Ezúttal meg sem próbálta véka alá rejteni a mondandóját. – Mikor lesz a nagy mulatság. hogy indulását már világgá kürtölte a tévében. – Mint hallom – folytatta Abbott –.

Ha valaki egyfolytában a tévében szerepel. mielőtt befejezte a mondatot.– Felkért. – Mit akart Harry? – kérdezte a kocsmáros. mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kedvelem magát. Igaz. amire csak úgy vesztegeti az idejét. – Azt akarja mondani. csapnivalóan golfozik. Annál ő sokkalta agyafúrtabb. Nick. Harry? – Hogy miért? Nos azért. úgyhogy mennem kell. Az amerikai lány a kormánynál állt. hogy a legszívesebben fizetne még egy körrel. mint a régi szép időkben. – Csak beszélgetni. és hiába reméltem. hogy cápaeledel lett magából. Szürke gém vitorlázott át az alumíniumtestű hajó felett. hogy kikötés után beugrik a kiskocsmába egy italra. Talán az apja miatt. de ez az egyetlen dolog. És valamiért azt érzem. én pedig nemet mondtam – közöltem –. és éppen ez aggasztott. Hallottam. és emelkedett fel a fészkéhez. Nem szívesen hallanám. Nick. Nick. – Mintha balszerencsés lenne. hogy valaki megpróbálja megállítani? – Nyavalya se tudja. – Tudom. – Kötve hiszem. – Akkor csak tartson ki a „nem” mellett. amit mondtam! – Nem felejtem. Végeztem a sörömmel. A fák alatt három hattyú siklott. annak könnyen lehet üldözési mániája. és felkapaszkodik a dombon. Hamisítatlan tavaszi este volt. hidd el nekem. és újabb utalást láttam abban. amely motorját használta a szél ellenében. – Balszerencsés – értettem egyet. és azóta nem beszéltünk erről. Odakint a folyón valamelyik helybéli kölyök a part felé kormányozta Mirror csónakját. Mögötte futott be a Mystique. és hátradőltem: – Ugyan miért. csalókán ártatlan és bűbájos. – Kiürítette a korsóját. elfeledkeztem az aggodalomról. hogy kihúzzak belőle néhány egyenes választ. – Megpróbálja majd befűzni? Vállat vontam: – Lehet. meg hogy elég bolond volt megszerezni azt a plecsnit. ő megmaradt a Csatorna túlsó oldalán. Elérkezett az ideje. Talán csak Bannister paranoiás. Hittem neki. Ám ahogyan a napok egyre hosszabbak és melegebbek lettek. Ne felejtse el. nem is tudom… – Hosszú szünetet tartott. mintha Bannister hajója. de a feleségem ma estére pacalt és disznólábat készít. Elfeledkeztem Bannisterről és Mulderről. ahogyan Abbott hangsúlyozta a szót. amint a kocsija elindul. elfeledkeztem a .

és másodkézből szereztük be a szükséges felszereléseket – a külső függesztést a csónakhoz. Jól éltünk akkoriban. A réz nem olcsó mulatság. Kemény munkával és a hajó szépülése felett érzett elégtétellel teli hetek álltak mögöttünk. amint végeztünk a munkával. előbb a kátránypapír rétegeket hordtuk fel. amíg meg nem kaptuk a kerek árbocokat. de a nap jobbára így is a meleg nyár ígéretével kecsegtetett. A fenyőt a kikötőben rakodtuk ki és nagyoltuk le. Még Jimmynek is akkora fizetést adtak. előbb négyzetes keresztmetszetet alakítottunk ki. mielőtt elindultam a fából ácsolt hajóval azokra a tájakra. Jimmy egy fatelepen választotta ki a megfelelő norvég fenyőtörzseket. Az orrárbochoz jókora szurokfenyőtörzset használtunk. amely zúgolódás nélkül kiegyenlítette. világító fáklyákat és tűzoltó készülékeket –. és a saját hajóján szállította őket. s amikor egy kulccsal megkopogtatta a törzs másik végét. Amint a tavasz nyárba fordult. de többet ér bármilyen védőfestésnél. Olykor a tavaszi eső végigsöpört a fejünk fölé kifeszített vízhatlan vásznon. régi vágású munkát végeztünk. majd lapos fejű bronzszögekkel rögzítettük az új rézlemezeket. villákat.Nadeznha Bannister halálával és a Wildtrack szándékos megrongálásával kapcsolatos szóbeszédekről. hogy a kabin ellenálljon a leghevesebb hullámok súlyának is. majd minden egyes új élet. és vízhatlanná tettük a réseket. Jimmy és én igazi. Odaállított a rönkök egyik végére. és nekem szükségem volt a védelmére. Jimmy és én nekiláttunk az új hajótest rézburkolatának. Új hajófákat illesztettünk a Sycorax testébe. mielőtt még lementünk a kocsmába. . amekkoráról az adóellenőrök se hallottak. köszörűvel kellett megéleznünk a keményfa megmunkálásától elkopott szerszámokat. valamennyi számlát megküldtük a tévétársaságnak. hogy a Sycorax végre csatornázott kormányállást kapjon. Megemeltük a kormányállás alapzatát. méghozzá tölgyfa gerendákkal megerősítve. Új tetőt ácsoltunk. még arról is. Jimmy Nicholls és én gyógyítottuk. a főárbocot. mert a Sycorax napról napra gyógyult. a kis tatárbocot és vitorlarudakat. Egy helybéli kovács ólmot öntött a Sycorax tőkéjébe. Ritkaságszámba menő szabadnapjainkon folyóparti árverésekre jártunk. Jól haladtunk. a tiszta és éles hangból magam is meggyőződhettem a faanyag kiválóságáról. és új függesztőrudakat kovácsolt az oldaltartó kötelekhez. kikötőkötelet. és kiépítettük a vízelvezetőket. Felfűrészeltük és helyére szögeztük az új fedélzeti deszkákat. azután legyalultuk az éleket. milyen kelletlenül vállaltam el ezt az egész tévés cirkuszt. Minden este. bakokat. ahol a trópusi fanyűvő rovarok porózus szivaccsá silányíthatnák a vaskemény mahagónit is.

Addig pedig nincs már más hátra. – Hogy lehetne készen? Még az árbocokat se fejezték be! Ügyet se vetettem a kritikus hanghordozásra. ami együtt járt azzal. Amikor Angela másutt járt. Biztosítottam róla.A Wildtracket átköltöztették Hamble-ba. Ő és a stáb minden héten lejött. hogy filmre vegye a Sycorax újjáépítésének fázisait. hogy végeztünk a munkával. amelyet még csak félig borítottunk be rézlemezekkel. kivéve azokat a feszült órákat. maga tudja – vonta meg a vállát fölényesen. hogy a hajót még a parti előtt tüntessük el Bannister pázsitjáról. bár az egyik sofőr és a helyettes operatőr lelkes amatőr ácsnak bizonyult. mint aki nem mutat komolyabb érdeklődést a Sycorax újjáépítése iránt. én pedig joggal feltételeztem. hogy megfeledkeztek az egészről. Számomra úgy tűnt. amíg vízre bocsátják? – Nem. Nem került sor több incidensre vagy szándékos károkozásra. de nem szólt semmit. – Hát. Miután visszatért szabadságáról. hogy időben készen leszünk. mindvégig hűvös és tárgyilagos maradt. és az új kikötőből vitorlázott ki. olykor egy teljes napot is igénybe vettek. Előfordult. bármilyen munkát osztottunk ki rájuk. amikor eseti költségeiket könyvelték el. Megkönnyebbültem. ahol a nagy kikötőre egyenruhás őrök és vérebek vigyáztak. aki tényleges munkát végez a tévétársaságnak. ki nem állhattam hűvös közönyét. ahol a hajócsavaroknak kellene lenniük. és újra meghív a St. Angela megragadta a lehetőséget. Angela tőlünk a ház teraszára sietett. hacsak nem akarjuk. Úgy tett. Amikor megjelent. miután vízre tettük a hajót. és szívesen segítettek. hogy szóba hozza Bannister ajánlatát. hogy hatalmas csordában utazzanak. amikor magunkra hagyott bennünket. Pierre-en induló csapatba. hogy ellenőrizze a munkát. . Angela néhányszor beugrott a házba. valamennyien lazábban dolgoztak. Vártam. hogy Matthew az egyetlen. hogy megsürgesse a folyamatot. – A motor nem várhat. így nem találkoztam vele. ahol Matthew Coopert próbálta gyorsabb haladásra ösztönözni. Anthony Bannister Richmondban maradt. hogy a legtöbbjüknek nem akadt tényleges tennivalója. amelyekkel Jimmy és én egy óra alatt végeztünk volna. egyedül ahhoz ragaszkodott. hogy befolyjon a víz ott. Az olyan egyszerű munkák. A szakszervezeti szabályok megkövetelték. A filmes stáb jelenléte ezzel együtt is zavart és késedelmet okozott. mire felbukkant. ha Matthew ott problémázott a látószögekkel és megvilágításokkal. – Az árbocokat csak azután ültetjük be a helyükre. de erre is csak ritkán került sor. csak a rézburkolat és a motor beépítése. Angela kétkedve nézte a bakokon álló hajótestet.

a jobb karja a kamera útjában van. ha úgy tartom a karom. Látta valaki a csapfűrészt? – Nick? – Kedves biztatás. és többet füstölt. amennyiben a hosszú órákra nyúló várakozást olykor-olykor céltalan kapkodás és a páni rémület pillanatai szakították csak meg. Így már jobb. miért kapta azt a kitüntetést? – Most nem. – Nick. ezeket a válaszokat Tonynak adja. az elkészült filmen a hangját ki fogják cserélni Bannister hangjára. a stáb vigyorgott. hogy a nézők azt hihessék. amíg befejeztem a Notre-Dame-i toronyőr parodizálását. ha Matthew olyan kérdést tett fel. az operatőrrel együtt mindent megtett azért. s bár a vonásai határozottnak tűntek. fekete bajuszt viselt. Nekem elég. és mindent újra kellett összeraknunk a kamera kedvéért. – Tényleg nem emlékszem rá. A késedelem nyugtalanított. mint Quasimodo. hogy újra és újra rámérjen a fényre. azazhogy Tony. Azután a hangmérnök állította meg lépten-nyomon a felvételt. Nick. Bozontos. amely nem kapcsolódott közvetlenül a film témájához. Minden cselekedetét megmérgezte az önbizalom hiánya. hozzá rendezetlen hajzatot. – Nick. inkább bánatosnak és komornak látszott. ha egy arra haladó repülőgép túlságosan zajosnak bizonyult. A gondot mindig az okozta. – Ne szólítson Matthewnak. mégis. Mint mondta. – Elmondaná nekünk. A filmkészítés sok szempontból hasonlított a katonáskodásra. – A filmen nem fog látszani. Ne felejtse. mi történt. amikor pedig a gép hangja elhalkult. – Köszönöm. – Francba. Matthew. mint egy ócska csónakmotor. mi történt. a nagy ember mindvégig jelen volt a forgatás során. – Türelmesen kivárta. legyen szíves! Újabb hosszú szünet: – Mi is volt a kérdés. Filmezés közben gyakran kérdéseket intézett hozzám. ezért állandóan Matthew idegeire mentem. ha leengedi a könyökét. felhő takarta el a napot. és az operatőr ragaszkodott hozzá. Matthew pedig dühösen meredt rám. Matthew? – Nick! – Nincs mit mondanom. Leállunk! Jimmy ilyenkor hangosan kuncogott. hogy a . Tehát akkor. Lejjebb engedné a könyökét? – Nem lehet rendesen meghúzni egy csavart. ha az ember alaposabban megnézte. Azért kedveltem. Matthew.ilyenkor szét kellett szerelnünk a gondosan összeillesztett ácsolatot. Erről minden elképzelhető szögből felvétel készült. Nick? – Hosszú szünet.

Pedig nem volt oka aggodalomra. A motort még nem szereltük össze. Mrs. a vitorlákat nem javították ki.lehető legjobb munkát végezze. Mr. amint a motor a helyén lesz. ám egyszersmind Angela Westmacott eszköze és aggodalmainak közvetítője – utóbbiak közül pedig messze kiemelkedett. ő pedig megígérte. hogy pénzt kapok öntől. Amikor elérkezett az idő. Mr. Ily módon egy nappal a parti előtt vízre kerültünk. hogy majd küldök egy csekket. – Mondja meg neki. Az úszásnak köszönhetően a hátam jól bírta a motor beépítésével járó terhelést. – Megmondom. Akár hosszú órákig is várt. Makyns azt mondta. Kizárólag azt tette. . Bannister partiján mindenképp találkoznak. és fárasztó órákat töltöttem a tartóbakok beállításával. hogy a gyerekeknek nyári ruhákra van szüksége. amikor körbesétálhattuk a csillogó hajótestet. de közben igyekezett mindenből a legtöbbet kihozni. A következő két napban a dízelt és a hajócsavarokat szereltem. – A mondat már-már úgy hangzott. hiszen Jimmy és én tíz nappal a tervezett időpont előtt végeztünk. – Bizonyára tréfál. hogy ne legyenek láb alatt. Felhívtam Matthewt. – A nagydarab. hogy a hajtórúd minél tisztábban járjon. maradt viszont a kurbli és a lendítőkerék. hogy elhozza a stábot az eseményre. de ezzel is végeztünk. Habár jövő héten. és három napra leküldte a gyerekeket Devonba. Igazi művész volt. Felállítottam egy láncos emelődarut. a nevelőnő Melissa új Mercedesén vitte őket vissza Londonba. ahol gyerekruhákat árulnak. nehézkesen mozgó svéd nevelőnő metronómszerűen ütemes hangon beszélt. és közöltem vele. de már elérkezett a nagy nap. és kivittem őket a folyótorkolatba pecázni. mielőtt elkezdte a forgatást. amit Angela parancsolt neki. én pedig kölcsönöztem egy Drascombe Dabbert. – Mondja meg Mrs. Mr. Sandman. és elégedetten láthattuk. mint egy fenyegetés. Makynsnek. hogy egy héten belül vízre tehetjük a hajót. Sandman. hogy rengeteg boltot talál. Az önindító nem működött. így végül kidobtam az elektronikus ketyeréket a szemétbe. – Mrs. Talán ez volt az egész helyreállítás legfárasztóbb része. hogy kemény munkánk meghozta gyümölcsét. hogy a Sycorax még a parti idején is ott fog csúfoskodni Anthony Bannister mérnöki precizitással nyírt pázsitján. Melissa Párizsba utazott egy divatbemutatóra. Makyns azt üzeni. csak hogy a fények a megfelelő szögben verődjenek vissza folyóról. hiányzott a kötélzet.

hogy holnap estére költözzön ki a házból. A frissen felrakott rézlapok visszaverték a lenyugvó nap fényét. amíg az utolsó vendég el nem távozott. Ugyan nincsenek még hálóhelyek. amelyik a vízre emelte a Sycoraxot. – Milyen kedves! . Nick. Felnevettem: – Nem akarja. – Matthew láthatóan rosszul érezte magát amiatt. a kempingfőző és a folyó. hatalmas virágcsokrokat helyeztek el. a kertészek még egyszer rendbe tették a pázsitot. festék. Az indítást másnap reggelre terveztük. – De természetesen a partira maga is hivatalos – sietett hozzátenni. – Kezdtem túlságosan is hozzászokni Bannister otthonának fényűzéséhez. Sajnálom. amelyet az emelőbak mellett tartottam. ettől a Sycorax úgy festett. – Azt mondja. – Van egy rossz hírem. csak jövő keddig. – Pompásan néz ki. se hajókonyha vagy mosdó. Nehézkesen lemásztam a létrán és elvettem egy sört: – És mi az? – Medúza azt akarja.Ugyanaznap délután megérkezett a daru. aki már a tekintetével is kővé dermesztette ellenségeit. Bannister partijának előkészületei is remekül haladtak: felállították az asztalokat a teraszon. és boldogan átköltöztem a felújított Sycoraxra. – Semmi baj. hogy ilyen kéréssel kell előállnia. hogy mondjam meg. ne használja az úszómedencét. de mindezek helyett ott a hálózsák. és még munka közben talált. – Remek – csóváltam a fejem. noha tetőtől talpig elborítottak a kátrány-.és lakkfoltok. Matthew aznap este érkezett. – Az biztos. azután kész is vagyunk. és boldognak éreztem magam. a vitorlarudakat lakkoztam. – Úszónadrágot viseltem. A Sycorax fedélzetén dolgoztam. Nick – jegyezte meg Matthew. mintha vöröslő aranyból öntötték volna. a mitikus kígyóhajú bestia után. hogy egy nyomorék látványa elrontsa a kellemes összképet? – Azt hiszem – felelte Matthew vonakodva. – Valamennyien Medúzának neveztük Angelát. Matthew rágyújtott és kivett egy sört a ládából. – Egy hónap a kötélzetre. Matthew. hogy nekicsaphassam a hajó orrának. és behűtöttem egy palack pezsgőt. – Medúza arra is kért. Valami vendégeket fogadnak a hétvégén.

amely keskenyebb és sekélyebb is volt a főcsatornánál. viszont a közvetlen közelünkben vezetett el. Nick. hogy talán az egész csak szóbeszéd. hogy Bannister házában lakik.– Bannister ott akarja bejelenteni. és feltételeztem. amit maga fizet nekem. és most én fizessek azért. – Azért csak ért valamit a munkájához? – vetettem közbe. abban bízhat. hogy az előrehaladásnak ez az útja zárva van előtte. – Amit én fizetek? – kérdezte Matthew. amíg nem kezdett Bannisterrel kefélni. amit mondtam? – kérdezte Matthew. Még mindig ez a siker legbiztosabb. – Akkor majd megveszem a kötélzetet abból. – Jobb. – Akkor is nemet fogok mondani. A fénylő testű Mystique-et figyeltem. – Nekem még nem említette. hogy nagyon is komolyan gondolja. Egy hosszú pillanatig nem válaszoltam. – Pokolba vele! – Az amerikai lányt figyeltem. amint hirtelen felbukkant Sansom's Pointnál. – És? – Átkozott legyek. Matthew próbálta elvenni a csapás élét azzal. – Egy kis senki volt. Matthew. . – Medúza azt mondja. és leginkább csalhatatlan módja. most meg gyakorlatilag övé az egész műsor. – Akkor pedig nem lesz hajlandó kifizetni a Sycorax kötélzetét. A hajó az elmúlt két hónapban távol járt. – Hallotta. de nem tűnt túl meggyőzőnek. hogy a versenyen maga lesz a Wildtrack navigátora. – Pokolba vele! – mondtam újra. aki az ár ellenében hajózott felfelé a keleti csatornán. – Hallottam. ha megteszem. – Majd fogja. amiért megfelelő bérleti díjat kell fizetnie. A Matthew arcán megjelenő kelletlen kifejezés biztosított róla. Valamiért kényelmetlenül éreztem magam a kritika miatt. hogy az amerikai lány a partszakasz felfedezésével töltötte az időt. – Márpedig a Medúza ezt akarja – figyelmeztetett Matthew. hogy megjavítsa? Nem gondolhatja komolyan. legtöbbször kipróbált. – Tönkretette a hajómat. ha tőlem tudja. hogy háton fekve bárki felkerülhet a brit televíziózás csúcsára. – Medúza eltökélte magát – tette hozzá Matthew. – Hallhatóan irigységgel töltötte el. . hogy a látottakat megörökítse a kalauza számára. – Az egész Medúza hibája – mondta végül. lehetett az bármennyire jogos.

– Rágyújtott egy újabb cigarettára. köszönöm. – Szívesen rátenné a kezét az egész produkciós vállalatra. – Négy láb és három hüvelyk. hogy a hátamban tomboló fájdalom lassan kezd elviselhetővé szelídülni. hogy gyakorlott tengerjáró. – Köszönöm! – Messze járt? – Elég messze – kiáltotta vissza a választ. Elnéztem az alakját. mint mondjuk egy tanárnőé. Azért nagyra értékelem a segítségét. és akkor végre leszáll rólunk. mintha fénylő tekintetet és naptól barna. Előrehajoltam egy üvegért. – Nem kell hozzá lángelme. virágzott az üzlet. – Vállat vont. és magamban megjegyeztem. Alig egy kőhajításnyira lehetett tőlünk. és amennyire tudni lehet. életteli arcot láttam volna. a fekete hajú amerikai lányt láttuk. Közel sem olyan fárasztó munka. Nevetséges kívánság volt. és hirtelen égető vágyat éreztem. hogy valaki jó tévés producer legyen. . mégsem láthattuk az arcát. álljon 310 fokba. hogy ez megtörténhet? – kérdeztem. amint felém fordította a fejét. nem tudtam a nevét sem. Még egyszer kösz. amint felénk integetett a Mystique kormánya mögül. – Eljutok ezen a csatornán a kikötőmedencéig? – Mennyi a merülése? – kérdeztem.– Persze hogy ért a munkájához – csattant fel Matthew. bizonytalan árnnyá mosta szét a fodrozódó vízről visszaverődő napfény. hiszen még az arcát sem láthattam rendesen. – Előretolta a gyorsító kart. Egy producernek elég annyit tudnia. – Nincs kedve egy sörhöz. és a Mystique fartükre alól kékes füstgomolyag tört elő. – Amint a jelzőrúdhoz ér – mutattam előre –. és ki kell választania a megfelelő rendezőt. – Gondolja. hanem videoklippeket és televíziós reklámokat is. hogyan szervezzen meg egy munkaebédet. minden információm az volt róla. hogy szerelmes legyek egy hozzá hasonló lányba. – Francba az egésszel! Talán hozzámegy Bannisterhez. Amennyire tudni lehetett. a hazatérés örömére? A fekete hajfürtök szétrebbentek. Amint előrenézett. – Pattogó és tárgyilagos hangon beszélt. – Hello! – A hang mindkettőnket váratlanul ért. – Nem. – Ennyi pénz mellett? Medúza kapva kapna az alkalmon. és amint odafordultunk. – Bannister cége nemcsak hazafias nyári matinékat gyártott. nem osztozik a tévések kielégíthetetlen becsvágyában és kapzsiságában.

Jimmy. így is lett. Az amerikai lány a kormány mögül nézett minket. Nick. amelyek immár egyre közelebb kerültek. Az aprócska. Aznap éjjel a Sycorax fedélzetén aludtam. láncok és a faforgács. a hajóm újra vízre került. hogy elfeledkezzem Angeláról és a Wildtrack üres navigációs posztjáról. – Menjünk el a kocsmába – fordultam vissza hozzá –. Egy órával később vitorlát bontott. Epret és tejszínhabot csentünk Bannister hűtőjéből. A Sycorax még nem kapott árbocokat. azután Matthew és jómagam következtünk. . ide terítettem a hálózsákom. azután kivégeztük a maradék pezsgőt. az új rézburkolat széles sávja ott fénylett a folyó felett. – Alighanem tudta már. ami még örömtelibbé tette az alkalmat. se kötélzetet vagy vitorlákat. eltörtük a behűtött pezsgőt az orrán. Kialakítottam egy kis teret a kabin leendő helyén. és rúgjunk be alaposan. majd a kormányállásban fogyasztottam el. hogy a fedélzetén lépni sem lehetett az egymásba gabalyodott kötelektől. azután megszálltuk Bannister borospincéjét. majd újabb pezsgőspalackok következtek. hogy haldoklik. hordozható tűzhelyen levest főztem. Mivel nem merült elég mélyre. hogy csatlakozzon hozzánk. Másnap szintúgy berúgtunk. – Gyönyörű lett. és kevéske tulajdonomat is lehordtam a kikötőbe. Jimmy szemében könnyek csillantak. és a dagály hátán kihajózott. hogy úszott a vízen. Az operatőrt ünnepélyes külsőségek közepette bedobtuk a vízbe. hogy a vízelvezető nyílásokat eltömítették a szerszámok. – Talán. Angela nem jött el a vízre bocsátásra. Nick. de már úszott. Aznap éjjel a folyóparton ültem és néztem a hullámok hátán ringatózó hajót. miközben a késő délutáni nap megszárította a testünket. miután a vízre tettük. A dagály tetőzésekor vízre tettük a Sycoraxot. Az ünnepélyes fürdetések után valamennyien úszni mentünk. és ennyi nekem elég is volt. hogy a Sycorax még mindig romokban hevert. és én boldog voltam. Gondosan kitakarítottam a szobámat Bannister házában. A Sycorax kisebbnek tűnt most. csak az számított. és soha többé nem hajózhat ki a nyílt tengerre. Megcsodáltam vonalait. – Elhajózhatnánk rajta valahová. Megengedhettem magamnak még azt is. csak a fejét rázta.Matthew kuncogni kezdett: – Ez nem a maga napja. de amikor Matthew hívta. és újraálmodtam régi álmaimat távoli tengerekről. Nem számított.

Amióta visszatért szabadságáról. Bannister végigmérte a Sycorax főárbocát. Nick? – Nem – feleltem. A Mystique még nem tért vissza kikötőhelyére. talán hogy ne kerülhessen szóba sem a St. de azért külön gondot fordított arra. erőteljesnek és lendületesnek tűnt. záróra nincs. rendben? – Ezt tekintsem meghívásnak? – kérdeztem tapintatlanul. – És hozza magával egy barátját is. – Nem örülne jobban egy fémárbocnak. Kedélyes bizalmassággal kezelt. . jó? Italok hattól. amelyet a csónakház falának támasztottunk. A délelőtt folyamán Bannister és Angela is megérkezett az első vendégek társaságában. Angela ügyet sem vetett rám. kétségkívül az esti parti tiszteletére. egy londoni párnak. Négy óra körül már az utolsó csavart rögzítettem. mintha sürgős dolga lenne valahol. az orrárboc tölgyfa bakokra rögzítésére és a galvanizált láncból készült mellső merevítő kifeszítésére. hogy a vakítóan fehér Wildtracket is kikötötték a csatornában. mi? Elmagyaráztam neki. de Bannister lesétált a partra. ha valaki a csatornában akarna pancsikolni. a Sycorax épp alkalmas vitorlás. az egész napot rászántam. Pierre. s miután a látogatók elmentek. Megígértem. hogy a lenmagolaj és a paraffin kellően átjárhassa. A hajó vélhetően a hajnal előtti dagállyal érkezett. s ezzel némiképp megmérgeztem a kedélyes hangulatot. hogy a Sycorax fedélzetén kétszer is átkeltem az Atlanti-óceánon. Két vendégét is magával hozta. A fedélzetről láthattam. Nehéz munka volt. hogy ott leszek. hogy vessen egy pillantást a Sycoraxra. hogy belsőépítész. – Egy kis hétvégi kiruccanás Jerseybe.Másnap reggel a hajótestnek csapódó hullámok kellemes hangjára ébredtem. amelyre viseltes megjelenésem igencsak rácáfolt. sem a házból történő kilakoltatásom. A nőről kiderült. következésképp boldogító. A tőzsdealkusz férj úgy vélte. láthatóan jót tett neki. – Nick vérbeli tradicionalista – magyarázta Bannister a barátainak. – Akkor találkozunk a partin. hogy megemlítse kitüntetésemet a barátainak. hogy egy időre kiszabadult a stúdióból. és hogy igazán „tutinak” tartja a hajómat. holnap tömény másnaposság. most először láttam Bannistert. amikor a Mystique visszatért. amelyet Bannister oly nagy erőfeszítések árán hozott létre. Az órájára pillantott. Mulder és csapata színes kis zászlókat helyezett el az előmerevítő kötélen. mintha ezzel akarná igazolni hírnevem.

– Nem bánja. igaz? – Nagyágyú? – Híres ember – magyarázta. és a fényezett alumíniumról visszaverődő napfény teljesen elvakított. – Jill-Beth Kirov. – A hajóján dolgozik? – Nem. Megnéztem. Derékig csupaszra vetkőztem. – Helló! – Helló! – Megkapaszkodtam a Mystique jobb oldali mellvédkorlátjában. hogy ő is kedveljen engem. hogy a túl sok rágógumira vonatkozó elméletét teázás közben. – A nevem Nick Sandman. várjon! Elteltem nevetséges várakozásokkal. Az amerikai lány visszavonult a kabinba. a New York-i Plaza Hotelben fejtette ki. mennyire kedvelte volna a vén kecske ezt a lányt. Kedvelni akartam ezt a lányt. a sötét szemet és az erőteljes amerikai állkapcsot. Kirov. ha nem fogunk kezet? – kérdezte most. lemostam magamról a kosz java részét.Befejeztem a munkát. talán nem bánná. mint a balett. és belém villant. mert amikor feltűnt. . – Ó! Nos. hogy nagy partit rendeznek ma este a házban. Ha felém nyújtja a kezét. és azt akartam. a teste köré tekert fürdőlepedő könnyedén lehullhatott volna. jókora fürdőlepedőt viselt a teste körül és egy kisebb törülközőt a fején. Apámnak minden jelenségre megvolt a maga teóriája. igen. és eszembe jutott. – Ma este? – Láthatóan megdöbbentette a meghívás bizalmas jellege. hogy nem utasított el azonnal. Elgondolkodva mérte végig Bannister fényűző otthonát. – Oké. azután kieveztem a Mystique kikötőhelyére. és azon tűnődtem. ezért már távolról kiáltozni kezdtem. – Valami nagyágyú. Ünnepélyesen megbocsátottam neki. Szerette magával vinni gyerekeit az utazásaira. – Híresség. ha meghívnám. Látható gyanakvással fogadott. – Közelebbről már láthattam Jill-Beth Kirov napbarnított arcát. de azt is észrevettem. de nem viselt. azután elmondtam. hátha visel jegygyűrűt. amelyet apám mindig a túl sok rágóguminak tulajdonított. – Mystique! Mystique! – Egy pillanat! – harsant az éles hang. – Ki az? – Szomszéd. Mosakodás közben zavarhattam meg.

– Hát. hogy szembenézhessek vele. miközben szüntelenül azt kérdeztem magamtól: mégis mire számítottam? Egy meghívásra a Mystique fedélzetére? Epekedő sóhajra és két szív szerelmes egybeolvadására? Azt mondogattam magamban. Nagyot csettintett a nyelvével: – Az a tévés fickó. de már azelőtt kudarcot vallottam a meggyőzésemmel. Nem kapcsoltam be az övet.– Oké. a meghívást. – Biccentéssel adta tudtomra. – Köszönöm. Kidurrant az első kerék. Csalódottan eveztem vissza a kikötőmhöz. hogy eltolom a csónakomat a hajójától. mintha csak arra számítana. Ezután próbáltam kedvező előjelekre találni az óvatos válaszokban. de ezen a téren is felsültem. mintha várná ezt az alkalmat. ha nem kötelezem el magam? Nagyon elfoglalt vagyok. – Hé! Nick! – Igen. nem lenne rossz – szólalt meg egy idő után kétkedve. – Nagyon formális? – Nem hinném. hogy beleszerettem. – Nyilvánvalóan nem tettem rá nagy hatást. – Mikor kezdődik a parti? – Hatkor. – Újra feltekintett a házra. az italokkal. – Hogy is hívják a fickót? – Anthony Bannister. amíg meg nem győződött róla. – Ottmaradt a fedélzeten. igaz? Aki Kassouli lányát vette el? – Ő lesz az. nem vagyok szerelmes. csak kivetítettem a csalódottságomat egy olyan lányra. – Meg kellett fordítanom a csónakot. – Hallom. Jobbára egész éjjel tartani fog. hiába tagadtam le alantas rangomat. . hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. – Kemény lehetett. akit a szabadság és gondtalanság jelképének tekintek. – Értem. – Nem úgy tűnt. de nagyon vágytam rá. – Micsoda rémes ügy. – Talán még lesz alkalmunk elbeszélgetni erről. Nem baj. Ostobaság lenne azt mondani. könyvet ír? – tettem egy kétségbeesett kísérletet a társalgás elnyújtására. és nem tettem mást. hogy vérpatakok csörgedeznek végig a takarosan lenyírt pázsiton. – Még egyszer köszönöm. Figyelmesen néztem. mielőtt ez a magyarázat megfogalmazódott bennem. A lány elfintorodott: – Mit csinált a hátával? – Autóbaleset.

minden bizonnyal kileste. – Akadt valami a horgára? – kérdezte gúnyosan.– Horgászkirándulás. Sandman. Fanny? Nehogy megint elveszítse őket? – Nem aggódom. – Nem kellene inkább az árbocaival törődnie. amióta nem utazik velünk. A hajóm vízre került. amint az amerikai lánnyal beszéltem. hogy értő pillantások követik minden mozdulatomat. Sandman? – Fanny Mulder könyökölt ki a Wildtrack mellvédjén. készen álltam a szerelemre. aki az orosz balettról kapta a nevét. és tudtam. Eleveztem mellette. . mégis másutt jártak a gondolataim: a markáns állú amerikai lány körül.

akivel egyetérthet abban. és pókok vannak a fürdőkádjukban. amelyet a Wildtrack a St. és a parti az első perctől fogva zajos sikert aratott. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelemben követni szándékozott. – Valami rettenetes az a hotel. Az ott a te hajód? – A Sycorax felé biccentett. azonnal kiszúrt a teraszon. Szép számmal akadtak hírességek: színésznők. Hogy érzed magad? – Nem várt válaszra. és két helikopter ereszkedett le a felső gyepszőnyegre. politikusok – csupa ismert arc. amely jó százméternyire onnét. hogy nézzem meg azt a szörnyű hajóját. A meghívott rockbanda olyan hangerővel játszott. – Helyesnek tűnik. aki áttetsző és sejtelmesen örvénylő selymekbe öltözött. és tetőtől talpig végigmért. Magát a Wildtracket lobogókba és színes villanykörtékbe öltöztették. lázas érdeklődés övezte a bárt. így az italokat a folyóra néző széles teraszon szolgálták fel. a kikötőm mellett ringatózott. ahol megszálltunk. színészek. És hol vannak róla azok a micsodák? – Az árbocok? – Ne is folytasd. Melissa. hogy itt leszek? – Igen. Matthew csapata bevilágította a pódiumot Bannister bejelentéséhez. hogy a hanghullámok valósággal gyomorszájba vágták a közelben tartózkodókat. – Hátrébb lépett. Hitted volna? Tudtad. hogy épp eleget szenvedtem a hajók miatt.4. és azt gondoltam. hogy milyen szörnyen lehetetlenek ezek a bányászok. de én mondtam neki. Autók torlaszolták el a felhajtót. John is itt van valahol? – Természetesen. jól nézek ki. Az idő kedvező maradt. ha közelebbről is meg akarták vizsgálni. amelyen jól láthatóan megjelölték az útvonalat. Szakácsok szeletelték a pecsenyét és a sonkát. de vasalatlan fehér inget és egy régi etoni nyakkendőt. A legrendesebb cipőmet húztam fel. hozzá mosott. fejezet Több mint kétszáz vendéget hívtak meg a partira. Százötven font egy éjszakára. A zenészek mögött az Észak-Atlanti-óceán hatalmas térképét feszítették ki. amikor még a feleséged voltam. csak untatnál. – Tony azt akarja. Talált magának egy szocialista képviselőt. . és szerető csókkal üdvözölt. hogy látlak. Örülök. – Nem akadt ennél különb ruhád? Flanelnadrágot viseltem. míg a vendégek ingatag pallón kelhettek át a hajóra. tévés személyiségek.

– Nem vagy épp elegáns jelenség. a csónak még mindig ott ringott a Mystique fartükrénél. miért. de miután nem akadt közös témánk. és éppúgy nem éreztem magam idevalónak. Ó. ha minél előbb megérkezik. Minden pennymet gyerektartásra költöm. Nem furcsa így visszatérni ebbe a házba? Szinte már várom. odaoldalazott hozzám. és szereznél nekem még egy pohár pezsgőt? Természetesen voltam olyan drága. Angela Westmacott. és valahányszor elnéztem a kikötő felé. hogy nem a tévénél dolgozom. aki buzgón bólogatott Makyns minden szavára. hogy Melissa Bannistert ugratja. – Nem bánja. akinek sehogy sem emlékeztem a nevére. – Azért csak készítsd azt az árbocot. . hogy belecsípjen a fenekembe. – Jobb lesz. ez a jövőben is így lesz. Egy. Matthew ugyan eljött. és szerinte oda kellene tűznünk egy bírósági idézést az árbocodra. – És remélem. Mint a régi szép időkben. hogy kiszolgálhatom pezsgővel. Anthony Bannister élénk társalgást folytatott egy fiatal és bájos színésznővel. – Nincs pénzem ruházkodni. ő is elsodródott mellőlem. Pedig egy olimpiai bajnok hosszútávfutóra bíztam. még nem kaptam meg a csekket a gyerekek nyári ruháira. mintha apám egyik régi partiján lettünk volna. Láttam. de miután rájött. nézd csak! Az ott nem az a püspök. hogy körül akarod hajózni a világot. akinek szintén feltűnt a bizalmasság. Említettem az ügyvédemnek. Amint azt Melissa megjegyezte. Lassan besötétedett. és merő udvariasságból követtem. aki szerint mindenkinek bigámiában kellene élnie? Micsoda remek partinak nézünk elébe. de őt lekötötték a nagy bejelentés filmre vételének előkészületei. csinos lány megkörnyékezett. semmi sem változott. és még kevesebbet kedvéltem. Jill-Beth Kirov érkezésének egyelőre semmi jelét se láttam. hogy itt van? Angela a mellvédkorlát felé araszolt. amellyel Melissa a barátját kezelte. hogy itt van a volt felesége is? – Örömet okoz számomra. Miért bánnám. faképnél hagyott reménytelibb préda kedvéért. Tényleg meg akarsz lógni? – Még nem. ahogy Makyns képviselő belemerül a beszélgetésbe egy szakállas honatyával. Nicholas. Jill-Beth Kirov továbbra sem jelent meg. Lennél olyan drága. A püspököt nekem is bemutatták. – Nem is értem.– Szerintem nincs ezzel semmi gond. Jut eszembe. Láttam. mikor jelenik meg az apád. Nagyon kevés vendéget ismertem. aztán szétszedték a két felfújható csónakra fektetett ingatag pallót. Az utolsó vendégek is bejárták a Wildtracket. drágám. ahogyan annak idején sem.

amit kérek. és láttam. fehér estélyi ruhát viselt. ne nehezítse meg. – Tony negyvenöt perc múlva megteszi a bejelentést. jól fog menni – mosolyogtam előzékenyen. Én csak filmre akarom venni a pillanatot. mindenesetre láthatóan félt a visszautasítástól. a dicsőséges navigátorét. hogy ezzel is csak a saját dolgát akarta megkönnyíteni. Angela hűvös tekintettel fordult felém. hogy arra kellett kérnem. amikor magát nevezik meg a Wildtrack navigátoraként. Ezt követően lefestette előttem a hősies Nick Sandman alakját. milyen jó lenne. ha úgy érne véget a rólam szóló film. Megeshet. – Tony Fanny után magát is bemutatja – magyarázta Angela türelmesen. Tony megteszi a bejelentést. Szeretném. ma este tegye meg. amely még fiatalosabbá és törékenyebbé tette az alakját. Angela megőrizte a hidegvérét. – Látta. Visszafordultam hozzá: – Miért? Felsóhajtott: – Kérem. mint állította. hogy amikor kész helyzet elé állít. spontán módon igent mondok. – Ideje volt már. bár a teraszon továbbra sem lehetett látni. hogy.– Sajnálom. ahogy eltervezte. Okkal feltételeztem. Megráztam a fejem: – Nagyjából akkora hasznára lennék Bannisternek. hogy korábban kellett volna beszélnünk erről. ami azt jelentette. Nick. és egyszerű. ha maga lenne a következő. Tudom! Az egész az én hibám. de nagyon lefoglaltak az előkészületek. ezért sietve folytatta. – Korábban kellett volna beszélnünk erről. Hosszú haját takaros kontyba fogta össze. mert ezáltal nemcsak kétszeres gázsit kapnék. hogy kiköltözzek. bár gyanítottam. Szenvedélyesen érvelt annak előnyei mellett. . mint a Sycorax nagyvitorlája. – Én lennék a következő? – A Mystique sötét sziluettje felé sandítottam. azután bemutatja Fannyt. miért fordít Angela hirtelen ekkora figyelmet a kényelmemre. – Eltűnődtem. Talán arra számított. de tagja lehetnék egy nyertes csapatnak is. csakugyan elfeledkezett korábban kikérni a beleegyezésemet. hogy tiltakozni akarok. költözzön ki a házból – mondta váratlanul. – Tudom. aki győzelmével új reményt ad minden mozgáskorlátozottnak. hogy mennyire nagyszerű lenne összekapcsolni a két műsort. Nick. – De nem fogok navigálni. De kérem. hogy az egyszerű ruha többe került. Nem kell szólnia egy szót sem. hogy a lány elhagyta a jachtot. mint egy terhes rúdugró. hogy Jill-Beth csónakja már nincs a helyén. – Remélem. Rápillantott gyémántokkal kirakott karórájára.

és azok az istenverte elvei! – Düh. Inkább megtapsoljuk a hősiességéért! Íme. maga nem más. nedvedző orral és farkcsóválva várta. hogy megnyerjünk egy versenyt. igaz? Nem mondhatjuk azt. – Csak szeretek tisztességesen játszani. Ez utóbbi megjegyzés szíven találta Angelát. aki befogja az utolsó lélegzetvételnyi szelet is. Utálok így vitorlázni. a különc lázadó. Olyasvalakire. Belőlem hiányzik minden versenyszellem. Mert nem érdekel. – Tisztességes? – akadt fenn Angela a szón. mert azt hitte. ha bekerülnék a csapatába. Angela türelme azonban korhadt vitorlarúdként pattant el.Angela értetlenül fogadta a választ: – Ezzel most mit akart mondani? – Már korábban is megmondtam: nem értek a versenytaktikához. – Reméltem. ha úgy tennék. Ezért volna végtelenül tisztességtelen a részemről. aki azért választotta a katonaságot és a szolgai engedelmességet. Bannisternek pedig arra van szüksége. az lesz a legjobb móka a világon. – Egyszerűen gyűlölöm. és közben nyugodtan felbontok egy sört. hogy rendes élete legyen. – Szóval azt akarja. akinek puskát adtak a kezébe. sőt hisztéria sütött a hangjából. talán. mely elég hangos volt ahhoz. Csakhogy ezt nem mondhatjuk el a filmünkben. ugyanígy nem érdekel a maguk nézettsége sem. és aki anélkül a hülye plecsni nélkül senki és semmi lenne! Nem mondhatjuk el. hogy ezzel lecsitíthatom a készülődő vihart. hogy túl büszke. Nem lenne tisztességes. És attól félek. – De hát maga remek navigátor – tiltakozott Angela. nevetséges eszmékért tette kockára az életét. Pierre sorsa. hogy maga egy üresfejű felső-középosztálybeli semmittevő. – Maga. Én úgy képzelem az ideális hajóutat. és mágnesként tapad minden áramlathoz. Nick Sandman. Nick Sandman. mert a tévés producerek Szent Grálját kérdőjelezte meg. de nem is konyítok a versenyzéshez. mint egy izgatott kiskutya. mert a való világban sosem tudta volna megállni a helyét. mikor vetik be valahol. Megsebesült egy teljességgel céltalan háborúban. maguknak pedig arra van szükségük. – Rendszerint odatalálok a megfelelő kontinensre – értettem egyet –. hogy a filmem az igazságról szóljon? Mert ha tudni akarja az igazat. mintha érdekelne a St. aki szembeszáll az élet megpróbáltatásaival! Íme a nagy háborús hős! Aki a vérét ontotta a hazáért! – Elképesztő szenvedéllyel szónokolt. ha csak azért kell gyorsan vitorlázni. – Mindenki azt mondja. csak egy elkényeztetett ficsúr. hogy zavart pillantásokat vonzzon felénk a közelebb álló vendégek irányából. és olyan volt. hogy rábízom magam a szélre. szabadjára engedett . túl konok vagy talán túl hülye ahhoz.

mintha semmi sem történt volna. Könnyek csillantak a szemében. hogy Angela túlhajtja magát a munkában. És amikor majd megkapja. azután kihátráltam kettőjük közül. – Én csak segíteni akarok! – sikoltozta. Azután Melissa késként hatolt át a tömegen. hogy Jill-Beth Kirov is megérkezett. hogy játszatok. A vendégek elfordultak. – Megragadta a karomat. és elnavigált a terasz széléhez. – Nick. a féktelen indulat könnyei. és túlságosan lusta ahhoz. kérem. Nick. – És az az igazság. majd uralkodó fensőbbséggel fordult a banda felé. Láttam. kedvesem! Nem azt ígérted. és a méltánytalan helyzetből végül jobb lábam szabadított ki. A teraszon megindult a szóbeszéd. hogy annak a gyűlöletes . jobban mondva. mert nincs hozzá hajója. én pedig ütemesen próbáltam nem mozgatni fájó tagjaimat. Az addig olyannyira sikeres este hirtelen megromlott. amikor váratlanul összecsuklott alattam. úgyhogy csapjatok a húrok közé! A kedélyesség látszata visszatért a teraszra. hogy még különc kalandor se lehetne a mi segítségünk nélkül. Melissa és én táncoltunk egyet. én pedig nekizuhantam az egyik zászlórúdnak. – Jó éjszakát! – mondtam újra. – Akkor üljünk le. hogy újat keressen! Ezt az igazságot akarja elmondani a filmemben? Bannister zavartan toppant be közénk: – Angela! A nő lerázta magáról. – Azt kell mondanom. mert kifogy a pénzből. – Benneteket meg azért fizetnek. – Ne légy már ilyen istenverte bolond – sziszegte Melissa éppoly halkan. Nick Sandman. és próbáltak úgy tenni. hat hónap múlva örökre befellegzett magának. Melissa táncolt. ahol rágyújtott egy cigarettára.pusztító indulata szétfoszlatta a kellemes légkört. és én kerültem a zavart pillantások középpontjába. kerülte a tekintetem. de most ő is hátat fordított nekem. ha egyáltalán megkapja. Még a zenekar is abbahagyta a játékot. mint a vendégei. és a vendégek torkára forrasztotta a szót. hogy táncolsz velem? – Elmegyek – közöltem csendesen. – A lábam… még nem jött rendbe. Mindenki feszélyezett lett. – Jó éjszakát! – köszöntem oda Bannisternek. – Láthatóan éppoly kínosan érezte magát. Erőltetetten tovább táncoltam. – Berúgtál? – kérdezte Melissa kaján örömmel. Fortyogott bennem a düh. Angela eltűnt. Bannister a színésznő társaságában maradt.

A hátamat mintha tüzes korbáccsal csapkodták volna. ahogy most is. – Azért fizettek. Nem lehetett könnyű átvészelni. Melissa részvéttel nézte: – Szegény Nick. hogy bájologtál vele. Tényleg nedvedző orral és farkcsóválva mentél el Falklandra. hogy a lábam az imbolygó előfedélzeten is tartson meg. mi a te bajod.perszónának igaza van. Nick. Tudtam. most pedig ugyanígy érzel az iránt a girhes kis tévés iránt. csak igazságtalan. nem emlékszel? – Jobb térdem masszírozva próbáltam életet lehelni a lábamba. akkor sokkal boldogabb lennél. mielőtt neked esett. te meg rögtön beindulsz. – Igenis szörnyű volt. amíg váratlanul. mint amennyire hiszed. a lábad már jobban van. – Nem! – tiltakoztam. hogy az egészségemet már sosem nyerem vissza. – Láttam. aki úgy rád mászott. Azt akartam. Megint rám tört a páni rémület. akik nem érdemelnek meg. . Alig vártad. – Jobban is. és a fájdalom könnyeket nem csalt a szemembe. miközben a lábam teljesen érzéketlenné vált. Melissa jót nevetett megbotránkozott arckifejezésemen. Szegény Nick. hogy kionthasd mások vérét. Nick. – Csak épp akkor nem volt. Melissa hangosan kifújta a füstöt: – Tudod. mert sosem annyira törékenyek és sebezhetőek. Jól ismerlek. Le kellene telepedned egy tenyeres-talpas falusi tyúk mellett. hogy mások vérét ontsam. Mint vakok ellen focizni. és általában hosszú napokig nem is kételkedtem magamban. hogy mindig olyanokba szeretsz bele. Mindig is reménytelenül rabja voltál a sápadt szőkéknek. – Dehogyisnem. de a működőképességemet igenis meg akartam őrizni. – Ez csak önsajnálat. – Nem szörnyű. – Angela aztán nem sebezhető. Nem tűnt ez akkora kérésnek. hogy soha többé nem leszek működőképes. – Ez nevetséges. Meglepetésemben még a térdemről is elfeledkeztem. Azt hittem. ami igencsak nagy ostobaság tőled. amíg bevonok egy orrvitorlát. ami egyáltalán nem vall rád. hátamon a súlyos málhazsákkal. Nem. a te bajod az. – De úgy néz ki. Szörnyű kis háború lehetett. rám nem tört a gyengeség. Nick? – Egy argentin puskagolyó. Egykor régen értem bolondultál. hogy sosem fogok felszaladni egy hegyre.

– Addig jó. Továbbsántikáltam a . Jill-Beth. s miután ezt már nem akartam megvárni. és én hálás voltam érte. – Én egyáltalán nem is értem ezt a vágyakozást. – A Bath and West Show-n találkoztunk. Előrehajoltak. – Sosem ütnék meg egy nőt. ha arrébb libbenek? Melissa nagylelkűen megmentette a büszkeségemet. ahol az ezredem bemutatót tartott. Pofon kellett volna vágnod azt az öntelt libát. Az a püspök biztosan érti. Melissa áthatóan figyelt. – A vágyakozás annyira terhes. – Nem bánod. és legnagyobb bosszúságomra valósággal sugárzott a karjai között. összesúgtak. Még mindig fáj a hátam.– Ilyesmire gondolsz? – kérdeztem eléggé el nem ítélhető módon. – Cigarettájával a püspök felé intett. hogy képes lennék rá. Az amerikai lány Fanny Mulderrel táncolt. – Arcon csókolt. amikor először találkoztunk? Majd elvesztél a fegyverek meg az álcázófesték alatt. Már az utolsó fokoknál tartottam. Láttam. miután Angela a földbe gázolt. – A jó öreg gavallér. akik szárnyaszegett galambnak tűnnek. inkább választotta Mulder társaságát. Most unottan vonta meg a vállát. a nyugdíjazott dandárparancsnok ragaszkodott hozzá. amikor Mulder és Jill-Beth kart karba öltve odalépett a mellvédkorláthoz. míg a többi vendég úgy kezelt. Nincs kedved még egy tánchoz? – Nem hinném. hogy letapizott? – Ki? A püspök? – Persze csak merő irgalmasságból és a vallásilag megengedhető mértékben. – Tudod. mintha himlős vagy pestises lennék. aki egyszerű inget és fehér nadrágot húzott az alkalomra. ahol teljesen Melissa hatása alá kerültem. hogy a térdem ne bicsaklódhasson ki. – Felsóhajtott. aki ruhája helyén nagy lyukú halászhálót viselt. és az amerikai lány kacagása nyílvesszőként fúródott a szívembe. – Ez megtenné – mondta végül –. aki valaha is aggódni fog egy jelzálog miatt. noha még mindig feszélyezve éreztem magam. hogy minden tisztet vendégül lásson egy italra a sátrában. egyáltalán nem olyannak. hogy Matthew operatőre felállítja a kamerát a közelgő bejelentésre. aki teljes egyházi díszében táncolt egy lánnyal. amíg nem az Önérzeted. sántikálva lefelé indultam a kerti lépcsősoron. Melissa apja. csak te jobban szereted az olyan nőket. amíg Jill-Beth és Mulder bele nem olvadt a táncosok forgatagába. nem gondolod? Emlékszel rá. ügyet sem vetett rám. Nyilvánvalóan nem körülöttem forgott a parti. Mereven tartottam a lábam. lévén JillBethre aligha illett Melissa leírása. Pompás férfinak tűntél.

kiterjedt pázsiton, míg el nem értem oda, ahol a fények szikrázva törtek meg a fekete vízen. Összerándultam a fájdalomtól, amint átléptem a Sycorax fedélzetére, majd újra, amint lekuporodtam a kormányállásba, a kabin építéséhez előkészített faanyagok közé. Ereztem a lenolaj illatát a parton bakokra helyezett árbocfák felől, megcsapott a tömítéshez használt kátrány maró szaga. Hosszú ideig ültem így, amíg a fájdalom alább nem hagyott a gerincemben. A holdfényes égbolt valósággal izzani látszott a folyópartot keretező sötét fák felett. A rómaiak is ilyennek láthatták a folyót, mielőtt nekivágtak a sötét rengetegnek, s közben talán azon tűnődtek, milyen elvadult teremtmények bujkálhatnak a lombok között. Különös, ellenséges helynek láthatták Britanniát, és elképzeltem, ahogy egy római katonatiszt megsebesült itt, majd miután visszatért Rómába, beleszeretett egy sötét hajú lányba, aki elutasította őt egy szőrös föníciai hajóskapitány kedvéért. A pokolba Jill-Bethszel, a pokolba Mulderrel, a pokolba azzal, hogy nem használhatom ki a dagályt és vihetem ki a Sycoraxot a nyílt tengerre. Kiegyenesítettem jobb lábamat, és nekipréseltem a lábfejem a hídfedélzetnek, amíg a fájdalom végig nem iramlott a combomon. Tovább növeltem a nyomást, és annak jeleként érzékeltem az erősödő fájdalmat, hogy a lábam meg fog gyógyulni. Addig szorítottam, amíg a könnyek rá nem dermedtek az arcomra. Üdvrivalgás hallatszott Bannister háza felől, és tudtam, hogy most jelentették be a csapat indulását a St. Pierre versenyen. Kinyitottam egy sört, és lassan, élvezettel kortyolgattam. Bannister induljon csak nélkülem. Ettől a naptól a magam kedvéért akartam hajózni, amerre a szél és a tenger visz. Sodródni akartam ebben a nyüzsgő világban, távol faxoktól és számláktól, hangos politikusoktól és pöffeszkedő hírességektől. Talán Medúzának van igaza, és tényleg túl hülye vagyok ahhoz, hogy rendes megélhetést találjak magamnak, de a pokolba is, akkor sem vagyok gátlástalan törtető, aki uralkodni akar mindenkin. Ittam egy újabb sört. Ezüstszélű felhők tornyosultak Dartmoor felett, légies, mesevilágba illő pártázatot alkottak, amely egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, amint az óceáni szelek felszakadtak a Tamar feletti lankákról. Úgy döntöttem, utolsó megtakarított pénzemből fogom megvásárolni hajóm vitorlázatát, azután egy penny nélkül, de haladéktalanul délnek hajózom, csakhogy elmeneküljek Bannister és Angela elől. Ha kell, sínbe teszem jobb lábam és fájdalomcsillapítókon élek, de eltűnök.

Jill-Beth Kirov hangja rázott fel a komor esélylatolgatásból. Kikémleltem a kormányállás pereme mögül, és láttam, ahogyan ott sétál a pázsiton, Fanny Mulder karján. – Nem fogok látni semmit – hallottam a hangját. – Dehogyisnem, kislány. A folyóparton megálltak, és a lány álmélkodva kiáltott fel a Wildtrack láttán. – Olyan gyönyörű! Mulder odahúzott egy csónakot a kerti lépcsőkhöz. Jill-Beth kacagva lépett be a kis lélekvesztőbe, és nekem a torkom is elszorult a féltékenységtől. A lány inkább választotta Műidért, vagy ami azt illeti, mindenki mást a parti résztvevői közül, és ezzel súlyos sebet ejtett a büszkeségemen. Micsoda ostobaság ez a büszkeség. Egykor még arra is rávett, hogy átkeljek az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol az a puskagolyó csak rám várt. Újra hallottam Jill-Beth nevetését, amint Mulder evezett néhány csapást a Wildtrackig. A férfi kisegítette a lányt a hosszú és pazarul kidekorált fedélzetre, azután bemutatott neki minden látnivalót. Felkapcsolta az alsó keresztrúd alá szerelt fedélzeti reflektorokat, hogy a tündöklő fények kirajzolják Jill-Beth sötét haját, erőteljes állkapcsát és izgatottan csillogó szemét. Mozdulatlan maradt, árnyék az árnyak közt, és én őt figyeltem. A hátsó kormányállásnál tartottak, és jól hallottam minden szavukat, lévén a víz olyan tisztán továbbítja a hangokat, ahogyan az üveg a fényt. És hirtelen, mintegy varázsütésre megfeledkeztem minden nyomorúságomról, hiszen JillBeth éppen arra biztatta Muldert, hogy beszéljen Nadeznha Bannister halálának körülményeiről. – Én előrementem, látja? – Mulder az árbocra mutatott. – A szorítókötél engedett el. – És Mrs. Bannister itt maradt? – kérdezte Jill-Beth. – Mindig is szeretett hátul maradni, szerette a viharos tengert. Semmi olyan nem történt, amit korábban ne láttunk volna. Azután egy hullám feltört és elborított bennünket. Egyszerűen elsöpörte. Jill-Beth elfordult, hogy felmérje a Wildtrack tatján felhalmozott életmentő eszközöket. – Nem viselt hámot? – Biztosan levette egy pillanatra, tudja, hogy van ez. Talán előre akart jönni? Talán kilazult valami. Olyat is láttam már, amikor a karabinerek kiegyenesedtek az orkán erejétől. Őrült egy éjszaka volt – feledkezett bele a mesélésbe Mulder. – Először nem is láttam, hogy eltűnt, épp elég dolgom volt a szorítókötéllel, a

víz beömlött mindenhová, a hajó meg úgy bukdácsolt, mint egy elszabadult légkalapács. Beletelt vagy öt perc, mire visszakeveredtem a kormányhoz. Jill-Beth felnézett az árboccsúcsra, ahová a színes fényfüzéreket függesztették. – Szegény lány. – Ja. – Mulder kinyitotta a kabin hátsó ajtaját. – Egy italt? Csakugyan azt éreztem, hogy Jill-Beth habozik elfogadni az ajánlatot? Azért fohászkodtam, bárcsak nemet mondana. Nem akartam végignézni, ahogyan leereszkedik a hátsó kabinba, ahol a nagy kétszemélyes ágyat elhelyezték. JillBeth nemet mondott. – Holnap korán kell kelnem, Fanny, de azért köszönöm. – Azt hittem, érdekli a hajó – mondta a férfi sértett hangon. – Pedig még a hajónaplók is megvannak, ha meg akarná nézni őket. A lány habozott, azután a kíváncsisága Fanny javára billentette a mérleget. – Oké. Olyan pillanat következett, mint amikor a szélcsendes időben a vizet váratlanul sötét árnyként borítják el a gyilkos vihar első fodrai. Az elmúlt hetekben, amíg teljesen belefeledkeztem a Sycorax újjáépítésébe, tudomást sem vettem a Nadeznha Bannister halálával kapcsolatos találgatásokról. Mások azonban nem feledkeztek meg erről. Előbb Harry Abbott figyelmeztetett, most pedig az amerikai lány kavarta fel az állóvizet. Márpedig a halott lány apja is amerikai. A hűvös szél megzavarta a nyugalmam. Beleborzongtam. A Wildtrack fedélzeti fényei kialudtak, csak a kabin fényei szüremlettek át a kis hajóablakokon, amíg kapkodva össze nem vonták a függönyöket. Végiggondoltam, amit az imént hallottam. Az álláspont nemcsak egybecsengett a hivatalos vizsgálat eredményével, de logikusnak is tűnt. Egy biztosítókötél megmenthette volna Nadeznha Bannister életét, csakhogy a biztosítókötelek is meghibásodhatnak. Maga a hámrész a felsőtestet tartja, és erős drótkötéllel kapcsolódik a karabinerhez, amit akármelyik rögzítőléchez vagy D-gyűrűhöz hozzá lehet kapcsolni. Láttam már olyat, hogy egy karabiner csupán azért szétnyílt, mert rossz szögben akasztották be. Olyat is tapasztaltam, hogy egyszerűen elhajolt. Hiába készül valamennyi tömör, edzett acélból, a víz erősebb az acélnál, különösen, amikor zabolátlan óceáni hullám formájában csap le. Elképzeltem a hömpölygő tengerárt, amint felemelte és előreröpítette a Wildtrackot, azután a hajó elszabadult liftként zuhant bele a roppant hullámvölgybe. A következő hullám kifogta a szelet a vitorlákból, és egy pillanatra szokatlan némaság köszöntött be, azután Nadeznha Bannister

meghallotta a mennydörgő robajt, amint a halálos hullámnyelv átívelt a hajótat felett. Felnézhetett, hogy lássa a fölé tornyosuló tajtékzó habokat. Ha előtte kikapcsolta magát, bizonyosan fel is sikoltott, de már elkésett; a hajóra szakadó többtonnányi fagyos tengervíz szilaj erővel söpört félre az útjából mindent és mindenkit. A Wildtrack alighanem imbolyogni kezdett, az orr felemelkedett, amint a teher lefelé nyomta a tatot, de egy jó hajónak ez meg sem kottyan: a Wildtrack is kiemelkedett, és lerázta magáról a tengerárt. Nadeznha Bannister ekkor már százméternyire elmaradhatott a hajófar mögött, egyedül a tébolyult sötétségben. A szél ott bömbölt a vitorlák között, a fedélzetet elborította a víz, kétségbeesett kiáltásai belevesztek a tenger, a szél és a csapkodó vitorlák zajongásába. Persze az is lehet, hogy a vízbe lökték. A kétségbeesett kiáltások így is éppoly hiábavalóak voltak. Ekkor a Wildtrack hátsó kabinjában Jill-Beth sikoltott fel. A sikolynak hirtelen szakadt vége, mintha egyetlen durva kézmozdulattal belefojtották volna a lányba. Páni rémületet éreztem az erőtlen hangból, de a teraszon túl nagy volt a hangzavar ahhoz, hogy ezt rajtam kívül bárki meghallhassa. Felkaptam egy teli üveg sört és elhajítottam. A Wildtrack alig lehetett messzebb, mint amekkora távolságra annak idején a kézigránátokat dobtuk, és elégedetten hallottam, ahogyan a palack széttört a kabintetőn. A második üveg megpattant egy korlátról, és kitörte a kabin egyik ablakát, a harmadik célt tévesztett, de a negyedik megtalálta a főárbocot, ahonnét üvegcserép és habzó sört záporozott a fedélzetre. A kabin hátsó ajtaja kivágódott, és Jill-Beth úgy iramodott ki rajta, ahogyan egy csapdából kiszabadult vad. Nem habozott egy pillanatig sem, átvetette magát a korláton, és beugrott a vízbe. Mulder teli torokból üvöltött, amint a lány nyomában feltört a kabinból, és én elhajítottam az ötödik üveget is. Merő véletlenségből a palack éppen a homlokát találta el, ettől Mulder elvágódott és eltűnt a szemem elől. Hallottam dühös és fájdalmas üvöltését. Amilyen erővel elhajítottam az üveget, akár a koponyáját is betörhettem volna, mégsem lett kutya baja sem, sőt amikor néhány pillanattal később újra felbukkant, már egy vadászpuskát tartott a kezében. A Sycorax kormányállására célzott. Hasra vetődtem. Tüzelt. Mindkét csőből egyszerre.

A hang élesen pattant meg a víztükrön, és láttam, ahogyan a torkolattűz vörösre festi az eget felettem. A sörétek magasan süvítettek el, és belecsapódtak a kikötő mögötti bozótosba. Nem hallottam csobbanást, amiből kikövetkeztethettem volna, merre úszik Jill-Beth, viszont élesen kattant a závár, amint Mulder újratöltötte a fegyvert. Átmásztam a kormányállásban felhalmozott legkülönfélébb eszközökön. A folyóparti árveréseken felhajtott berendezések tengerjáróhoz méltatlan összevisszaságban hevertek mindenfelé. Szitkozódva kerestem, amíg rá nem akadtam a hálós csomagra. Hallottam, amint a töltényhüvelyek a helyükre csúsznak Mulder puskájában, majd a kattanást, amint a töltényűr lezárult. Egy régi parancsnokom szerette mondogatni, hogy kétség esetén füstöt kell bevetni. Valahol vettem néhány világítófáklyát, és azért imádkoztam, hogy még működjenek. Meghúztam a gyűrűt, számoltam, mintha gránátot dobnék, azután kihajítottam a fáklyát a vízre. Beletelt néhány pillanatba, amíg a víz elárasztotta a dobozt, azután megéreztem a fanyar bűzt, és felemeltem a fejem, hogy lássam a folyóról felszakadó narancssárga füstöt. A gomolygó felhő szétterült és beburkolta a Wildtrack tatját. A dagály csak most kezdődött, és a doboz lefelé tartott a folyón, a friss tengeri szél azonban Mulder felé hordta a füstöt. Kivetettem a második jelzőt, azután átkémleltem a Sycorax pereme felett, hogy megkeressem JillBetht. Hallottam a vendégek kiáltozását a teraszon. Újabb fáklyát indítottam el, hogy végképp elvakítsam Muldert, és ezúttal kis híján eltaláltam a vízfelszín alól felemelkedő sötét női fejet. – Kirov kisasszony? – kérdeztem előzékenyen. – Nick? Kinyújtottam felé a kezem, és Mulder ezt a pillanatot választotta arra, hogy elsüssön egy újabb fegyvert. Talán úgy döntött, hogy egy sortűz éppen elég volt, egy újabbal csak még nagyobb bajba sodorná magát, ezért most egy vészjelző fegyverrel célozta meg a Sycoraxot. A rakétahajtású fáklyát úgy tervezték meg, hogy a lehető legmagasabbra emelkedjék a tenger fölé, és élénkvörös fényt bocsásson ki magából, miközben kis ejtőernyőjével lassan leereszkedik. Hallottam, amint a lövedék elszisszent a fejünk felett, majd belecsapódott a kikötő töltésébe, lepattant, azután szikrákat és füstöt okádva beleveszett az éjszakába. A narancsszínű fény mélyéből máris újabb lövedék indult útjára. Mindkettő megölhetett volna bennünket, ha közvetlenül eltalál, de a lövedékek magasan a fejünk felett húztak el.

Jill-Beth megragadta a kezemet, én pedig lendületes mozdulattal kirántottam a vízből. Mind sietségemet, mind erőmet megsokszorozta a harmadik rakéta, amelyik ezúttal oldalirányban tévesztett célt. Az első fáklya végül a csónakház feletti erdősávban robbant, és a harsány vörös fényben úgy tűnt, mintha lángra kaptak volna a fák. Utolsó füstbombámat is eldobtam a Wildtrack felé, azután keresgélni kezdtem az összevisszaságban a saját vészjelző rakétáimat. Jill-Beth zihálva feküdt a padlón. Drága selyeminge és fehér nadrágja csurom víz és merő kosz lett. – Másszon át a falon – biztattam –, és rohanjon a ház felé. – A vendégek elözönlötték a pázsitot, és csak remélni mertem, hogy a jelenlétükben Mulder nem próbálkozik további őrültséggel. Megtaláltam a vészjelző fegyvert, amelyet ráirányítottam a nagyobb hajóra. – Ne! – sikoltott fel Jill-Beth rémülten. – Nem maradhatok itt! Az isten szerelmére, juttasson ki innét! Van csónakja? – Igen. – Gyerünk, Nick! Menjünk! Félredobtam a fegyvert, és a tatról mindketten bemásztunk a kis mentőcsónakba. Megőriztem annyira a lélekjelen-létemet, hogy egy zsákra való száraz ruhát is bedobjak, azután elvágtam a kötelet. Jill-Beth ellökött bennünket, és az árral elsodródtunk a csónakház öblén túli, fákkal benőtt földnyelvig. JillBeth forgatta az evezőt, és biztonságban elértük a fák sűrűjét, miközben az első vendégek leértek a folyópartra, hogy álmélkodva csodálják a gomolygó füstöt, amelynek vészhelyzet esetén a kereső helikoptereknek kellett volna jeleznie. A köd egészen a színes fényfüzérekig beburkolta a Wildtracket, és a látványt még igézőbbé tették a világítófáklyák sziporkázó fényei. – Ez a füst nagy ötlet volt – jegyezte meg Jill-Beth. – Bocsásson meg! – Miért? – Hagyjuk. Sss. – Az ajkához érintette a mutatóujját, majd mögénk mutatott, mintha attól tartana, hogy a folyópartot elözönlő izgatott vendégek kihallgathatnának bennünket. Mozdulatlanul álltam a csónakban, a viharvert és ősöreg British Seagullban, amelyet ócskavas áron szereztünk be az egyik árverésen. – Fanny! – hallatszott Bannister dühös hangja. – Mi az ördögöt csinál? – Tűzijátékot, uram! – Fanny bizonyára rájött, hogy túlreagálta az ügyet, és volt benne annyi kurázsi, hogy elfogadható magyarázatot találjon. – Gondoltam, elhasználom a régi rakétákat. – Puskalövést is hallottam – így Makyns képviselő hangja.

meg akarta erőszakolni. hogy tilos indokolatlanul működtetni a vészjelző rakétákat. A Seagull ugyan hasznos járgánynak bizonyult. Az ágak csapkodni kezdtek. Felvette a pulóvert és hozzá egy kopott farmert. – Tetszik a kilátás? – kérdezte. mielőtt udvariasan félrefordultam volna. így maradt időm megvizsgálni a barnaságát és minden egyéb jellegzetességét. Bannister háza felől most már nem láthattak meg. ahol rá kellett döbbennem. – Azt hittem. Nick. Működik a motor? – Átvertek egy tízessel. – Ezt már Jill-Beth suttogta a fülembe. nagyon napbarnított és teljesen meztelen lánnyal osztozom. – A zsákban talál száraz ruhákat – jegyeztem meg. hogy a bárkán egy csuromvizes. Ismeri Jimmyt? . Ő is tudta. miközben Bannister kertjéből felénk lendült egy kis keresőreflektor fénye. Megrántottam a behúzózsinórt. – A Seagull nem volt különösebben flancos bárka. – Az a rohadék megpróbált megölni! – méltatlankodott. ha nem. de legalább működött. Miután ráncba szedte vizes haját. de nem volt túlzottan fürge – mi is csigalassúsággal araszoltunk ki a fák sötét árnyai alól a holdfénybe. ezért széles ívben kifordultam a főcsatorna felé. – Maga varázsló. Fanny? – Csak egy kicsit. – Majd én evezek. de a víz fölé hajló fák jól elrejtettek bennünket. amint nagyobb gázt adtam. aki éppen szárazra törli magát az egyik régi pulóveremmel. – Azt csak bevezetőnek szánta. akinek szeme előtt máris a holnap reggeli lapok szalagcímei lebegtek. amelynek a szárát gondosan felhajtotta. – Nagyon is. – Cirkálórakétája nincs? – Nincs miért izgulni – lendült akcióba Bannister. kinyitottam a szelepet. – Hogy ez mennyire izgalmas! – hallottam Melissa hangját. – Berúgott. és amennyire lehetett. Láthatóan nem szégyenkezett előttem. hogy megkerültük Sansom's Pointot. – Hová megyünk? – Jimmy Nicholls házába. elnézett a folyó felett. mire az öreg motor köhécselve életre kelt. de megmaradt a fák takarásában. uram. Csak azután bukkantunk elő a fák menedékéből.– Csak petárda – hallatszott Mulder hangja a sűrű ködből. hogy Jill-Beth megkönnyebbülten dől hátra. és láttam. Ellökte a csónakot a parttól.

ehhez képest a hajó máris legalább húsz csomóval száguldott. – A jobb oldalon élénken világítottak a falu fényei. amely mögül mindeddig nem bukkant elő a nagy motoros hajó. . így nem láthatott egyenesen maga elé. Jól látszottak a füst-függöny szétfoszló maradványai is. Azonnal tudta. Ebben a pillanatban felmordult a sárkány. azazhogy meghallottam egy lövés visszhangjait és a nagy motorok morgását. és tovább gyorsult. miután a folyó felett éles fénypászma hasított végig. miért van itt. és tudtam. én is tudom. Visszasandítottam a Sansom's Point felé. – Az a rohadék nem adja fel. Úgy sejtettem. mit jelentenek a hangok. Azután pedig ott sötétlett a tenger. – A sötétebb nyugati part felé tartottam. – Jesszusom! – Jill-Beth lekuporodott. – Erre valók a gáncstalan lovagok – feleltem. miért vagyok itt – rebegte elhaló hangon. mi? – Búr vonás. Eddig elfeledkeztem a Bannister csónakházában meglapuló versenyhajó fenyegetéséről. sajnálom. Jill-Beth hirtelen elsápadt. Ütközésig hátrahúztam a gyorsító kart. te kis mocsok – biztattam a motort. míg kétmérföldnyire délre a városi fények pislákoltak a vízen. amint a motorhangok szilánkokra törték az éjszaka nyugalmát. – Tudta. hogy a kotyogó kis kétütemű képes legyen legyőzni a Wildtrack II tatjának csillogó motorszörnyeit. Felnézett rám és elmosolyodott: – Köszönöm a mentőakciót. A folyón hatcsomós sebességkorlátozás volt érvényben. Jill-Beth megpördült. Még csak a Sansom's Pointon túl járt. Ezzel Mulder nagy hibát követett el. ahol a nagy tömegben belógó sötét lombsátor elrejthetett bennünket. hogy nem maradt időnk elérni Jimmy házát. de tudtam. élesen rajzolódott elém a kihunyó fáklyák fényében. Mulder – már ha csakugyan Mulder vezette a Wildtrack II-t – felkapcsolta a hajó keresőfényeit. amint a Wildtrack II éles orra előbukkant. és a versenyhajó eléri a mi folyószakaszunkat. – Gyerünk.– Találkoztunk. és azért fohászkodtam. lévén a gyorsulástól felemelkedett a hajóorr. és a fények távol estek tőlünk. Jill-Beth a zsákban kutakodott: – Nincs itt egy tornacipője? – Semmilyen cipőm sincs. de nem maradt több idő a magyarázkodásra. A versenyhajó nyomában szinte forrni látszott a víz. Jimmy háza nem messzire esett a várostól. hogy csupán pillanatok kérdése.

ahol nekilátott a keresésnek. igaz? – Nem kellene odafigyelnie minden szóbeszédre. de engedelmeskedett. A Wildtrack II lejjebb sodródott a folyón. és suttogni is alig mert. de bármelyik pillanatban visszatérhet. – A belógó faágak is segíthettek összemosni az alakunkat. kereste az árulkodó nyomokat. Mulder addig gyorsított. Leállítottam a motort. A versenyhajó lassított. hogy az egyik szára ráhajoljon a mellvédkorlátra. – Maga Nicholas Thomas kapitány. ameddig szerinte eljutottunk. és csak remélni mertem. de tudtam. és a fénylő áramvonalas hajótest siklani kezdett az árral. Jill-Beth lebukott. miközben az orr leereszkedett a vízre. Jill-Beth megigazította a korlátra akasztott nadrágot. visszatért. – Szóbeszédre? – nevetett fel halkan. – Mert ugye nem autóbalesetben sebesült meg. – Ez valami katonacsel? – Az lenne? – kérdeztem vissza. – Adja ide a vizes nadrágját – fordultam vissza hozzá. Mulder az első körben elhibázott bennünket. de ennyi még nem elég ahhoz.– Lebukni! – kiáltottam. A Falkland-szigetek előtt készült utolsó jelentés szerint Sandman kapitány jó katona volt. s a versenyhajó széles ívben ráfordult a főcsatornára. Értetlenül meredt rám. – Megtöri a formánkat – magyaráztam. és a csónak be-siklott a fák közé. – Megáll. Az emberek kedvelték. Egyszóval. amíg el nem érte a helyet. és az arca olyan közel került az enyémhez. hogy a nagy motorok elhalkulnak. hogy a fehér ruhaanyag elég az álcázáshoz. amint az orra megakadt a part menti bozótosban. hogy az erős keresőfények áthatolnak a lombokon. Felkötöttem a fehér nadrágot a hajó oldalára. megállt. a Viktória-kereszt kitüntetettje. – Mulder egy sötét fahajót keres. a másik pedig egyenesen belelógjon a vízbe. hogy valakit katonai akadémiára javasoljanak. A keresőfény elsiklott rajtunk. a motorok zajára pedig valószínűleg az egy mérföldre fekvő városi temető halottai is felébredtek. A fény átsiklott rajtunk. Átfurakodtam Jill-Beth mellett. . csak éppen nem mutatkozott kellően elkötelezettnek. és ráhurkoltam a kötelet az egyik benyúló ágra. A sebessége már a harminc csomót is elérhette. szépen teljesített Észak-Írországban. hogy megéreztem a leheletét. – Le a fejekkel! – Lefeküdtem Jill-Beth mellé a hajófenékbe. és hallottam. azután továbbpásztázott. – Jill-Beth a hajó aljában feküdt. Túlságosan sokat foglalkozott a hajójával. nem volt elég becsvágyó. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. mintha nem elégítették volna ki a mindennapos szolgálati kötelmek. nem barna és fehér mintázatút.

– Ki maga? – kérdeztem újra. nem igaz? Próbáltam őt elképzelni. és maga rácáfolt minden várakozásukra. hogy Mulder meghallhat bennünket. azután hirtelen megdermedt. A felkavart víz kitartóan ostromolta a törékeny hajótestet. – Magándetektív? – kérdeztem elképedve. hogy láthassam: a Wildtrack II a szemközti partot pásztázza. – Jézusom! – szisszent fel Jill-Beth. – Ha teszem azt egy fickó azt mondja. amely a Kassouli Enterprises leányvállalata. mint az orosz balett. még Mulder alakját is kivehettem az erős keresőfények visszatükröződésében. és a fogai fehéren csillantak meg a sötétben. – Elvigyorodott. amint az efféle csalókkal dolgozik. hogy a fűzfalevelek a fejünk felett ezüstös zöldben fénylenek. hogy lent tartsam a fejét. – Ki maga? – Jill-Beth Kirov. magánnyomozók csak a filmekben léteznek. – Minden rendben lesz. de én nem mozdítottam a karom. Felemeltem a fejem annyira. ha önként leszerel. amint a reflektor élesen körbefordult és mintha egyenesen ránk irányult volna. Láttam. ezt írták.Inkább örültek volna. Elhúzódtam Jill-Bethtől. – Egy olyan társaság hajóbiztosítási csoportjában dolgozom. . hogy az egymilliót érő. hogy jobban láthassam az árnyékok közt rejtőző arcot. hogy vegyünk neki egy másikat. ha átadja a helyét egy fiatalabb és becsvágyóbb tiszttársának. Azt hittem. mintha csak attól tartottam volna. A fény továbbindult. azután valaki szembeállította az igazi ellenséggel. de képtelen voltam rá. – És mi után nyomoz? – Mindenféle dolgok után – vonta meg a vállát. – Egy Yassir Kassouli nevű fickónak dolgozom. – Mi dolga magának Kassoulival? – suttogtam. igaz? Hiányzott magából a késztetés. – Nyomozó vagyok. befurakodott egy másik árnyas területre. csak kíváncsi az ember a körülményekre. Hallott már róla? – Bannister apósa. amint a reflektor sugara behatol az ágak közé. – Volt apósa – javított ki. megrendelésre épült szuperjachtja Florida Keys közelében tengeralattjáróvá változott. – Átkaroltam a vállát. tudja. Egy hosszú pillanatig nem feleltem. hogy kitűnjék. ami a hadsereg aktáiban szerepel? – Biztosítási nyomozó – javított ki. és elvárja tőlünk. Jill-Beth sem moccant. de máskülönben hogyan értesülhetett volna Jill-Beth mindarról.

mint egy nyomozó. persze. amikor a Wildtrack II széles ívben visszafordult. – A Rózsaszín Párducra számított? A fenébe is. ki a kedvezményezett. mint egy zsaru. – Tényleg feltételezi. hogy még a karomat is levettem a válláról. nem? Fizetnek nekem egy italt. amint a nagy versenyhajó lassan végighalad a nyugati part mentén. ki szórakozik Bannisterrel. ami arra utalt. Mulder megint visszavett a gázból. – Sajnálom. olyannyira hátborzongató. de arra mérget vehet. – Elkomorult. de csak. A fénypászma rendszertelen mozgása híven tükrözte . hogy mindeddig nem járt túl sok sikerrel. – És most éppen min dolgozik? – érdeklődtem. katona. hogy ez a lány egyenes és becsületes. akkor ki? Hitelt adtam a méltatlankodásnak és tagadásnak. hogy nem úgy festek. – Mi mással foglalkozik még? – kérdeztem. tényleg szeretném tudni. azután elmondanak nekem mindenfélét. – Nadeznha Bannister életét az apja biztosította egymillió dollárra. Találja ki. hogy lássam. felgyorsított. mert hinni akartam benne. és én óvatosan kikémleltem. – Elnézett felfelé a folyón. Nick. hogy felhívja az ügyvédjét. – Anthony Bannister? – Talált. Ha meglát egy bikinis csajt. – Nem fosztja meg a Wildtracket az árbocától? – találgattam. nem kell fizetniük egy centet sem. és a keresőfények újra felénk irányultak. aki magnóra veszi a beszélgetést. magának se jut eszébe. Bizonyára kihallotta a gyanakvást a hangomból. Nick. – Meggyilkolták? – Épp ezt próbálom kideríteni. amit a világért se osztanának meg egy olyan fickóval. hogy nem én vagyok. Volt valami hátborzongató ebben a tárgyilagosságban és hűvös magabiztosságban. Sss! – Az ajkamra tette a mutatóujját. hogy ilyen ostobaságot tennék? Ennyire idiótának látszom? De ha nem ő. higgye el! – A fenébe is. mert alaposan megfontolta a választ. de Muldernek a nyomát sem lehetett látni. – Nem vágja el a kötelét? – Jesszusom – sóhajtott fel utálkozva. – Elvigyorodott. – Viszont ha Nadeznhát meggyilkolták.– Nem úgy fest. ahogyan a gyilkosságról beszélt. – Semmi egyébbel.

Elmondta. de mi csak kuporogtunk abban a bárkában és beszélgettünk. Megkérdeztem. hogy az ő hajója nagyobb-e. Hatalmas szeme sötéten tükrözte vissza az éjszakát. míg kényelmesebb testhelyzetet talált. Mozdulatlanul feküdtünk. és közölte. Nem tudtam. ahogyan a feszültség fokozatosan elpárolog a testéből. Mulder bennünket keresett. Nick. Viszonozta a csókot. hogy megtalál bennünket. majd sietve le is bukott. de ő nem akarta a saját hajóját elhozni Massachusettsből. – Biztosan azt hitte rólam. mert az átkelés túl sok időbe telt volna. Azután megvonta a vállát. Ő meg berágott. milyen kalamajkába hagyom magam belevonni. Nem szólt. hogy Rhode Islandről jött. hogy belekevertem ebbe az egészbe. hogy szívtelen dög vagyok. ezért inkább előrehajoltam és megcsókoltam az ajkát. – Muszáj várnunk. mire igennel felelt. – Sajnálom. – Hallgattam egy sort a következő kérdés előtt.Mulder fokozódó zavarát. és nem volt semmi olyan. Én akartam belekeveredni. hogy beszéljek vele. Én ezt visszautasítottam. Pontosan tudta. hátha megtud valamit? – Nagyjából. – Felemelte a fejét. Cserébe megtudta. hogy része akartam lenni ennek az egésznek. Elmondtam. Pedig az a rohadék kelepcébe csalt. Éreztem. azután a vállamra hajtotta a fejét. – Mennyi ideig fog még itt szaglászni? – Tudja isten. és hogy Bannister háza volt gyermekkori otthonom. bár most Cape Codban él. Néma csendben meredt rám. Jill-Beth addig fészkelődött. amit elmondhattam volna. hogy a Mystique túlságosan lomha hajónak. azután imádni valóan felhúzta az orrát. talán azt latolgatta. – Honnét tudta? – Arra én is kíváncsi lennék. – Elmosolyodott. csak annyit tudtam. Megtudtam. hogy eléggé jómódú. de nem hagyhattam ki az esélyt. – Vissza kell jutnom a Mystique-re. miért vagyok itt. Pierre-en. – Ne sajnálja. hogy eléggé szegény vagyok. de még így is fennállt a veszély. Otthagytam minden papíromat. . – Ezért volt ma éjjel Mulderrel? Hogy kifaggassa a részletekről. hogy legyek a navigátora a St. hogyan utasíthat valaki vissza egy ilyen ajánlatot. – Miért akarta az a lány keresztben lenyelni? – Bannister azt akarja. Azután beszélgettünk. hogy az én apám a börtönben hűsöl. Apja az amerikai haditengerészetnél szolgált.

és megrántottam. megfogtam a behúzózsinórt. – Jesszusom! A francba! – Hirtelen átengedte magát az indulatnak. a sors különleges kegye. de képtelen volt meghatározni. – Meg kell szereznem azokat az átkozott papírokat. amint a reflektor fénye élesen kettémetszette a sötétet. de hiába fürkészte az üres bozótost. amelyik elkapta a 79-es Fastnet vihart. Ismertem azokat a zátonyokat. hogy ez a lány megjelent a folyómon. Gúnyosan elmosolyodtam. Veszélyes lett volna partközeiben maradni. – Egész éjjel képes lesz várni. de a vízen semmi sem mozdult. és szívből irigyeltem azért a kalandért. szinte már ügyet sem vetettünk Mulderre. Jill-Beth nem tűnt ilyen elégedettnek. – Átmásztam az evezőpadon. Beszélgettünk a vitorlázásról. Mindketten a folyót kémleltük. Sokat nevetett. A fenébe is! – A folyót kémlelte. – Csak el akarja hitetni velünk. – Nem – csóváltam a fejem. és miután elhalkult az ikermotorok zúgása. hogy ne sértse fel csupasz lábait tövisekkel és csalánnal. amelynek túlsó partján a Wildtrack II reflektora pásztázott. vészjósló csend telepedett ránk. Öt másodpercig járni hagytam a motort. A fénysugár ide-oda rebbent. – És ha megtalálja magát? – kérdeztem vissza. ezért a legelőkön keresztül felkapaszkodtunk a Ferry Lane-re. azután észak felé vettük az irányt. – És ha visszaúsznék? – kérdezte Jill-Beth hirtelen. azután leállítottam.Azt mondta. – Elment! – erősködött. ám ekkor a fények hirtelen kialudtak. és ő mesélt arról a szörnyű éjszakáról. A motor köhécselve életre kelt. Ráadtam a cipőmet Jill-Bethre. és a part közelében elsüllyesztettük a Seagullt. Rajta volt az egyik hajón. amíg Mulder bennünket keres. – Csökönyös egy vadbarom. Fűcsomókkal és levelekkel igyekeztünk elfedni minden nyomot. és figyelmesen meghallgatott. és a jellegzetes moraj messze visszhangzott a folyó felett. Mulder az árnyak között rejtőzött. hogy sikerült kicseleznem. Nehezen haladtunk előre a . és együtt éreztem vele. hogy a Sycorax igazán nagyszerű hajó. Beszélgettünk. – Feladta – suttogta Jill-Beth. hogy elment. merről érkezik felé a csónakmotor hangja. amikor egyedül kellett megküzdenie a viharral Bermuda nyugati oldalán. Egyetértettünk. Úgy döntöttem. leszámítva a versenyhajó után maradt hullámokat. – Mégsem ülhetek itt ölbe tett kézzel! Végül segített elrejteni a csónakot: kövekkel raktuk tele.

Egy pillanatig habozott. Amennyiben Mulder addigra befejezi a keresést. kár is megpróbálni. és két férfi – vélhetően Mulder csapatának két embere – javában kutakodott a hajón. Mulder elkormányozza a nagy hajót a csónakházhoz. – Keresve se találhattam volna alkalmatlanabb embert – mormolta. felkavarta maga mögött a holdfényben fürdő vizet. – Mennyi időbe telne. – Elnézte a Mystique fedélzetén mozgolódó árnyakat. A fedélzeten zseblámpák fénye villódzott. ezeknek ugyanis semmiképp sem volt szabad Bannister keze közé kerülnie. – Tudja. Nick! – csóválta a fejét. és újra kiúszhat a partra. Azt hittem. Jill-Beth keservesen káromkodott. hogy mi az. Francba! – Talán hívjuk a rendőrséget? – vetettem fel. ám ehelyett széles félkört írt le a folyón. Azt terveztük. és visszaáll a csónakházba a Wildtrack //-vel. azután lemondóan felsóhajtott. én pedig féltőén átkaroltam. . Ha a veszély még fennáll. hogy nem így értettem. A horgonyzóhely felett még mindig ott terjengett a ritkás narancsszínű füst. hogy Bannister egy lépéssel megelőzött bennünket. Alig értük el a kikötő földnyúlványát. amit én tudok. ahonnét Jill-Beth könnyedén elúszhat a Mystique-ig. bár az erdőben már csak sápadtan parázslottak a tüzek. biztosan nincs joguk arra. mert a Wildtrack II felbukkant Sansom's Point felől. amit még nem tudna – vonta meg a vállát –. azután átadta magát az ölelésnek. amíg találnánk egy telefont? És mennyi időbe. és a sürgető szükségtől mintha még a hátfájásom is alább hagyott volna. hogy átkutassák a hajóját. hogy egészen a kompkikötőig elgyalogolunk. csak el kell hoznia a papírokat. – Nincs bennük semmi olyan. ugyanakkor a lábam egyszer sem bicsaklott meg. A sürgető szükség pedig nem volt más. Megborzongott. az éjjel nagyon is kapóra jöttem. – Ugyan már.sövénykerítéseken és felszántott mezőkön át. Csakhogy hiábavalónak bizonyult minden gondos tervezés. – Elhallgatott. Jill-Beth kivitorlázhat a tengerre. – Azt hittem. és újra eliramodott lefelé a folyón. mint Jill-Beth papírjainak megmentése. csak azt árulják el neki. amíg a rendőrség kiérne ide? Bannister addigra kész válaszokkal várja őket. – Úgy értem. – Mennyire fontosak azok a papírok? – kérdeztem. Csónak horgonyzott a Mystique mellett. – A fogkrémet úgysem lehet visszanyomni a tubusba. máris nyilvánvalóvá vált.

elég annyit mondania nekik. és elnéztük a fényeket. egyszerűen csak nem akarom. Felhívom Kassouli egyik brit emberét. hogy biztonságban visszajussak. a távoli muzsika és nevetgélés hangjaival együtt. és a dél-afrikai semmi jelét nem adta. – Nemsokára. és megkérem. – Szeretném. Mosolyogva fogadta a tiltakozásom. – Ha most eltűnik. felsültem. ha . Jimmy Nichollsnál hagyok majd üzenetet. – És mi a helyzet magával? A maga érzelmeivel? Nem válaszolt a kérdésre. – Lágyan. hogy nem túl célszerű érzelmileg is belebonyolódni egy ügybe. – Úgy értem. – Végeztem itt – szólt Jill-Beth egy idő után. a sötétség leple alatt viszont tovább folyt a macska-egér játék. és maga még most is azt hiszi. A vendégek számára az est nem tartogatott több izgalmat. de attól még maga kóser. hogy szerezhette volna meg a szükséges bizonyítékot – próbálkoztam. – Megtarthatnám a cipőjét ma estére? – Hová akar menni? – Találnom kell egy telefont. hogy itt hagyjon. méghozzá nem is sokára. hogy lehetne bizonyítani? – Ez a dolgom – felelte Jill-Beth keserűen. nem igaz? – Nem tudom. azután óvatosan kibontakozott az ölelésemből. – Ha úgy vesszük.– Úgy értettem – folytatta Jill-Beth halkan –. amelyek Bannister teraszáról szűrődtek ide. Jill-Beth nem szökhetett ki a tengerre. Oké? Egyetlen szót sem beszéltünk Kassouliról. – Most már csak az a fontos. csak hogy jobb kedvre derítsem. amíg Mulder elzárta előle a szabadulás útját. – Maradjon itt – erősködött Jill-Beth –. hogy abba kívánná hagyni a kutatást. azután megcsókolt. el kell jutnom Londonba. Én nem mutatkozhatom itt többet. Nick. és később kapcsolatba lépek magával. ha csakugyan Bannister lökte be a feleségét a tengerbe. hogy veszélybe sodorhatom a Sycoraxot is. Elnémultam a gondolattól. és felegyenesedett. hogy küldjön ki egy kocsit. ha minél előbb tenné. és én beleborzongtam az izgalomba. Azt hiszem. Ehelyett együtt kuporogtunk az árnyak között. Mit gondol. Nick. Bannister azt fogja hinni. hogy útikalauzt írok. Jill-Beth gyengéden kibontakozott a karomból. akkor mennyi ideig tarthatná meg a hajóját? Jesszusom! Maga is látta. milyen boldogan húzta meg a dél-afrikai a ravaszt! Annak a fickónak esze ágában sincs leállni. Ha akarja. – Engem cseppet se érdekel ez az egész – feleltem –. hogy végig nekem dolgozott. és én nem erőltettem. igézően ejtette a szót. hogy megmentett attól a rohadéktól.

ám most hirtelen úgy tűnt. lezártam a fedélzeti nyílást. Mulder tovább kutakodott a folyón. A fickók. lassú csapásokkal úsztam el a kikötőmig. ráadásul megválaszolatlanul hagyott egy sor fontos kérdést. A különválás egyre inkább feszélyezett. Gyilkosságon. Hirtelen előrehajolt és gyengéden megcsókolt. de Mulder pontosan olyan megátalkodottnak bizonyult. azután elindult felfelé a dombon.Kassouli ragaszkodna hozzá. lementem. mégis elbájolt a lány mosolya. és összecsomagolta a hajóról kimentett nyirkos ruhákat. a ruháimat batyuba kötve a hátamra vettem. mint vártam. Addig a pillanatig sosem éreztem magam magányosnak. azután elhúzódott. Elmosolyodtam. Próbáltam felidézni JillBeth hangját. és persze tulajdon vágyakozásom. akik felsülnek. Az ezüstösen csillogó vízben. Nick! – Maga is. – Mi lesz a Mystique-kel – kérdeztem. hangja. és hirtelen szánalmasan elhagyatottnak éreztem magam. bőrének érintését. és egyedül maradtam. és várni kezdtem a virradatot. Azzal vigasztaltam magam. ahol óvatosan átmásztam a Sycorax palánkján. Aztán. és hallgattam a súlyos cipők csoszogását. – Vállat vont. és nesztelenül a vízbe ereszkedtem. Figyeltem. hogy félretettem a szerelmesek hasztalan álmait. – Újra megcsókolt. hogy repüljek haza. az amerikai lány könnyedén beleillene a Sycoraxszal megosztott életembe. hogy Jill-Beth nemsokára fel fog hívni. bizonyítékon és igazságon kellett volna töprengenem. Majd a tulajdonosa érte jön. A muzsika hangjai átkúsztak a víz felett. – Nem túl szívélyes azokkal. Megborzongtam. már a túlsó part felé eveztek. – Köszönök mindent. amit lehetett – próbáltam Jill-Betht a védelmembe venni. – Yassir Kassoulit nem érdekli az igyekezet. – Még a cipőjét is vissza kell adnom. – Vigyázzon magára. – Ne hagyja el Angliát úgy. miután felhívtam Londonból. – Csak béreltem. csakis a siker. Aztán elhaltak a hangok. Megszárítkoztam. akik átkutatták a Mystique-et. – Megtett mindent. azután a lehető legszorosabbra húzta a cipőfűzőket. ahogyan az árnyéka fürgén halad az úton. és próbáltam úgy tekinteni a befejezetlen kabinra. mint két összeillő ember otthonára. és valamiért ez a bizonytalan ígéret is egy új élet reményével kecsegtetett. Hosszú ideig csak ültem és gondolkodtam. Végül csupaszra vetkőztem. majd ellopakodtam a partig. nem igaz? – Felnevetett. . Jó egy órán át várakoztam. és nem tért vissza. – Halkan ejtette a szavakat. hogy előtte nem találkozunk.

valaki mindig dolgozik a farmon. semmit sem tett ellene. hogy komoly bajba kerülhettem. és leereszkedtem a folyón odáig. Megmostam a kezem a folyóban. Aludni tértem. Sally. Terry itt van? Megrázta a fejét: – Gyakorlatozik. arcán unott kifejezés tanyázott. legalábbis koszos ingemből. Egyszer elvétettem a féket. A vendégek némelyike a nagy szalonban aludt. Két választásom volt: a Peugeot és a Land-Rover. nehogy én keltsem fel a háziakat. szürke és bájtalan lány lett belőle. és jobb lábam nehezen szokta meg a pedálokat. hogy reggel időben érkezzem a lakótelepre. Leparkoltam egy buszmegállóban. amint a versenyhajó elhaladt mellettem. ám ő ügyet sem vetett rám. A Wildtrack II időközben visszatért a dokkhoz. hogy a turisták azt hihessék. Régóta esedékes küldetésemhez a Peugeot-t választottam. láthatóan azt latolgatta. mások alighanem felmentek az emeletre. Vendégként ott ültem Farebrother . Sally maga sem festett különbül. Ha Mulder látott is a Wildtrackről. karján parányi csecsemő ült. a Sycorax aljából. de valahogy sikerült visszatérnem az útra. azután hazavontattam. azután elvettem az egyik autó kulcsait. – Kapitány? – Hello. amelyet Bannister szándékosan sosem mosatott le. Kisgyermek kapaszkodott a jobb lábába.Hajnalban teremtett lélek sem mozdult. Sally Farebrother még akkor is nejlon hálóingét viselte. Éjszaka hallottam. a köznapi élet minden terhével és nyűgével együtt. de még egyikük sem mozgolódott. azután felgyalogoltam a házhoz. Most. ha Mulder be akarna törni a kabinba. áttetszően örvénylő ködpára szakadt fel a folyóról. ahol a csónakot hagytam. szakadozott farmeromból és viseltes bakancsomból erre következtetett. és görcsösen szorongattam a kezemben az ácskalapácsot arra az esetre. amikor ajtót nyitott. nem tudtam. mint örömmel töltötte el. kivettem némi pénzt a rejtekhelyről. és kis híján becsúsztam a nehéz autóval az árokba. Készítettem magamnak egy erős kávét Bannister konyhájában. Érkezésem inkább aggodalommal. Az előző esti parti hulladéka ellepte a kert gyepszőnyegét. hogy ily nyilvánvalóan örömtelennek találtam. Aszfalt utak hálója kígyózott az egyforma téglaépületek között. – Sajnálom. a kora hajnali ködben kölcsönvettem Bannister egyik felfújható csónakját. Több mint két éve nem vezettem. Festett haja ziláltan tapadt a homlokára. Mintegy három órán át haladtam északkelet felé. és majdnem egy órát vártam. Kiszivattyúztam belőle a vizet. – Feszélyezetten éreztem magam attól.

Sally pedig leüvöltött neki. megőrzi nekem. Láttam. – Itt maradt néhány holmim – magyarázkodtam esetlenül. Előhúztam a súlyos málhás zsákot és levonszoltam a lépcsőn. – Mondja meg Terrynek. bár láthatóan senkinek sem hiányzott a régi autó. hogy elkerülték egymást. Teletankoltam a Peugeot-t. – Az egész házat áthatotta a koszos pelenkák bűze. – Odafent – mondta –. – Terry azt mondta. És köszönöm. sőt fel tudtam idézni akkori félelmem is. hogy vigyáztak erre. – Érezhető nehezteléssel beszélt erről. a tönkrement háromkerekű kerékpár alatt találtam rá a holmimra. hogy szereljen le. miután szüntelenül azért nyaggatta Terryt. amiért kéretlenül kölcsönvettem a kocsiját. ahogyan a szomszédos házakban összelibbennek a függönyök. és költözzenek haza Leedsbe. ahogyan felfelé botorkálok. hogy fogja be. és fejezze be a rohadt reggelijét. – Elnézte. – Tracey az egyik gyerek lehetett. – Arrébb rugdosott néhány törött műanyag játékot. hogy élete végéig neheztelni fog a férjére. miközben felértem a lépcsőfordulóba. – Tényleg azt akarja. Visszahajtottam Devonba. A hangok átjárták az olcsó ház papírvékony falait. balról. ebédre el is értem Bannister házát. – Az egyik gyerek sírva fakadt odalent. – Legalább lesz hová betenni a kisszekrényt. – Az neki való feladat – igyekeztem felvillantani a dolog napos oldalát. – Mi a helyzet Terryvel? – Kiképzőtisztet akarnak csinálni belőle. – Rácsukta a képemre az ajtót. Sally szélesre tárta előttem a bejárati ajtót. melyik. ha gondot okoztam. milyen szélsebesen járnak körbe a rosszindulatú pletykák az ilyen katonai lakótelepeken. hogy üdvözlöm. – Sajnálni fogja. A gyerekszobában. – Semmi gond. amiért elragadta őt a diszkótól és az utcai társaságtól. hogy bemenjek? – Jól tudtam. hogy kárpótoljam a gazdáját. – Tracey szobájában lesz. hogy az imádnivaló ara. Sallyt mindez cseppet sem érdekelte. csak épp nem emlékeztem. – Sajnálom.őrmester esküvőjén. Asszonyválasztásban Terry sem bizonyult különbnek nálam. – Melyik szoba? – Ott. – Majd megkeresem. azt a gondolatot szülte bennem. – Már nem fáj? – Csak ha nevetek. akit Terry oly büszkén mutatott be mindenkinek. hogy megtisztítsa előttem az utat. a lépcső mellett. – Persze. amelyet Bannister .

sőt remélni mertem. mily könnyű szívvel vetette be Fanny Mulder a saját puskáját. meghajtottam a fejem minden követelés előtt. hirtelen elszégyelltem magam. hogy maradjak. hogy soha többé nem kell elsütnöm hasonló pisztolyt. Akadtak ott pulóverek. Egy borotva. ám Jill-Beth figyelmeztetése és annak emléke. amiért felvállaltam a hosszú utat. Most. és a Canberra felülnézeti rajza. amikor felálltunk a rajtvonalhoz. egy pár kesztyű és egy doboz álcázófesték. Akkoriban mindez mit sem jelentett. Felhúztam az üres fegyvert és meghúztam a ravaszt. Akár egy bolond. mindenről. Felnyitottam a töltényűrt. benne még most is az előhívatlan filmtekerccsel. amelyeket még mindig a tőzeges falklandi föld mocsokfoltjai borítottak. és nekiindultunk az utolsó támadásnak. Meg egy térkép a londoni földalatti vonalairól – isten tudja csak. Ezt hagytuk magunk mögött. amely a Port Stanley fölötti magaslat elfoglalásához vezetett. törülköző. A csattanás mérhetetlenül hangosnak tűnt a Sycorax kis kabinjában. el kell . hogy Bannisterrel való közösködésem idáig fajult. Régi szuvenír. Kiürítettem a zsákot a kabin padlójára. egy igazi colt. Kiürítettem a töltényeket. súlyos jószág. A tartóban 45-ös kaliberű. Kibontottam a törülközőt. Fenyegető hangú követelés Melissa ügyvédjétől. melyekre ugyancsak ráfért volna a mosás. Ahogy kezemben tartottam a nehéz revolvert. amelyet megválaszolatlanul hagytam. Nem voltam fogoly. és elővettem az egyik tartalék tárat. Nem akartam használni a fegyvert. koszos törülközőbe csomagolva. senki se kényszerített arra. Egy halott argentin tiszttől vettem el. hogy előhúzzam a bőrövet. a hozzá való tölténytáskával és pisztolytokkal. Amerikában gyártott automata revolver lapult. öngyújtó. Hangokat hallottam a ház felől. ezért az erdőn keresztül mentem vissza a kikötőhöz és a Sycoraxhoz. felbontatlan levél banki ügyintézőmtől. Előkerült három alsónadrág. melynek láttán eltöltött a büszkeség. A cső oldalára az Ejercito Argentína szavakat vésték. tábori kulacs. Megforgattam a kezemben. hogy a rugó a több hónapig tartó megfeszített állapotot is remekül vészelte át. bankszámlámról. azután kifordítottam a teli tárat. egyszerűen csak félre akartam söpörni minden kérdést az útból. ahogy elnéztem a pisztoly obszcén és funkcionális alakját. közös megtakarításról. hogy mondjak le járadékaimról. meggyőzött arról. két ing és egy fényképezőgép. elfogott az utálkozás amiatt. Most már ki kell lépnem ebből a körből. hogy érdemes megmentenem ezt a régi háborús relikviát. még a Darwin Hillen. mit keresett itt. Rút. Meglett a tiszti sapkám. Térképvázlat. fekete. S ezek alatt ott lapult az. és két fényképet a gyerekekről. Találtam egy apámtól kapott levelet.szigorúan csak az itteni elintéznivalók során használt. távcső. s közben megfigyeltem.

Nick! – Bannister szinte meglepettnek tűnt. Angela és Mulder egyértelműen indulatos kirohanást várt. Felkattintotta öngyújtóját. hogy felfegyverezzem magam. Bannister idegesen matatott. – Hová vitte a kocsit? – kérdezte Mulder gyanakvó hangon. heves vita folyt. én pedig ijedten pattantam fel. – Nem. A csomagot a Sycorax mélyén dugtam el. Mindhárman fáradtnak látszottak. – Megtankoltam. Azonnal! A hang nem kért. hogy korábban is erről vitázhattak. mélyen a merülési vonal alatt. A hajózási és meteorológiai térképekkel telezsúfolt asztal egyik felén Fanny Mulder állt. Angela mogorva hallgatásba burkolózott. – Mr. – Mert nekem is lenne mondanivalóm. Bannister látni kívánja. hogy eljött. inkább beolajoztam és lezsíroztam. és kivett magának egy cigarettát. sokkal inkább utasított. – Magamtól is jöttem volna. . meghajolt a legkisebb szélben is. Nincs értelme olyan helyen maradni. – Köszönöm. de miután napjainkban is akadnak olyan tengeri útvonalak. Bannister a dolgozószobájában várt. kifújta a füstöt. Mulder némán meredt rám. ahol arra kényszerülök. hogy ma reggel kölcsönvette az egyik autót. Ahhoz képest.szabadulnom innét. hogy Bannisternek nincs gyomra felvállalni a konfliktust. olyan helyen. Valaki megkopogtatta a hajótest külső oldalát. hogy itt lát. Gondja volt rá. ahol kapóra jöhet egy efféle eszköz. engedelmeskedtem. amiért nem kértem el személyesen. az ilyesmi oda való. S minthogy én is találkozni akartam Bannisterrel. mintha valami bűnös tetten értek volna. és két vízhatlan zacskóba rejtettem. A napnál világosabban látszott. minden rendben – igyekezett megnyugtatni. – Á. – Angelától tudom. El kell hagynom Bannistert. míg Bannister inkább elsimította volna a dolgokat. Sandman? – kiáltotta Mulder csapatának egyik tagja. ahová sosem süt be a nap. – Mr. azután megtöltöttem. Ők ketten le akartak rohanni. hogy milyen kemény fickónak mutatkozott a világ előtt. amiből arra következtettem. Érezni lehetett a levegőben. Ügyet se vetettem rá. hogy körülvegye magát erősítéssel. Odalépett az íróasztalához. – Ez minden? – kérdeztem. míg Angela a szoba sarkába húzott mély fotelbe süppedt. Viszolygásomban már-már a folyóba hajítottam a fegyvert. – Bocsásson meg. mielőtt megérkeztem. mielőtt visszaálltam vele – mondtam fel a begyakorolt szöveget.

Közelebb lépett és lenézett rám. Muldert láthatóan viszolygással töltötte el Bannister puhánysága. hogy Kirov kisasszonnyal találkozzék. csak akkor még nem tudtam. Bannisternek valahogyan sikerült összeszednie magát. ígéretet tett rá. hogy elmondjam. és én egyedül is befejezem a Sycoraxot. – Azért ment el. de minden más szempontból is. Az elmúlt éjszaka után – vetettem egy lapos pillantást Angelára. hogy helyreállítja a hajómat. – A csekket. hátrébb lépett. nem gondolja? – Csak adja oda a csekket. Mulder visszahátrált a helyére. – Igaz. úgyhogy adjon nekem egy csekket ezer fontról. nem tudom. – Nincs semmi mondanivalóm maguknak! Semmi az égvilágon! – pördültem felé indulatosan. Bannister gyűlölte a konfrontációt. nem állt szándékomban gorombáskodni. de most valamennyien elnémultak. Nem akarok hallani többet a filmjükről. – De maga hívta meg a partira? – erősködött Bannister.– Azért jöttem. noha biztosan nem ijedt meg tőlem. és forrasztottam a torkára a szót. – Válaszoljon! – szúrta közbe Angela. hogyan maradhatnék. hogy leszidjanak. ezt azért még meg kellene beszélnünk. Végeztünk! – Hová ment? – erősködött Mulder. És most kérem a csekket. Angela kapkodva vette a levegőt. – Úgy vélem. nem akarok hallani magukról. Nyugalmat erőltettem magamra. Amennyire tudom. Nick? – Nem. hogy Fanny megpróbálja majd megerőszakolni. Többé hallani sem fog rólam. többé ne számítsanak rám – szóltam közvetlenül Bannisterhez. Mindnyájukat megadásra bírta a haragom. míg Angela a táskájában kotorászott a cigarettája után. Mulder. maga rohadék! – Még engem is meglepett a belőlem sugárzó ádáz indulat. ember? – Menjen az utamból! – Hová ment… – Takarodjon az utamból. ha kérhetem. míg Bannister mozdulatlan maradt. majd vissza Bannisterre –. Pierre-t illetően. Megkaphatnám végre a csekkemet? – De hát én nem… – kezdte volna Fanny. – Maga hallgasson! – csaptam le rá. – Hová ment azzal a kocsival. Azért hívtak ebbe a szóbába. vagy kitöröm a nyakát. Egyszerűen csak ki akarok szállni. mintha csak taknyos kisgyerek lennék. Fojtott hangok . – Sajnálom – fordultam vissza Bannisterhez –. – Nemcsak a St.

aki mohón áhítja a hősies küldetéseket. s mindkettőt ugyanazzal a nyomtatott fejléccel látták el. Újabb kézzel írott megjegyzés. amelynek első lapjára Fanny Mulder fényképét ragasztották. ahol kisebb magánvállalkozást működtetett. – A csekkemet akarom – ismételtem határozottan. „Kassouli Biztosítási Alap (Hajózás). „Jóllehet az ön leányának pártfogoltja. ahol a vendégek már a villásreggelihez készülődtek. és minden alkalommal tanújelét adja. és a kíváncsiság rávitt. ami óhatatlanul is felszította bennem a gyanút. Nick. ahol Jill-Beth is szívesen élne. A lapon a tulajdon fényképem díszelgett. – Olvassa csak el – utasított halkan. ám a csekkkönyv helyett egy kötegre való aktát húzott elő. A másik íven kézzel feljegyzett sorokat láttam. „Sandman kapitány felbukkanása AB házában váratlan esemény. amíg Nadeznha Bannister ki nem szúrta kétségtelen tehetségét.hallatszottak a terasz felől. augusztus 3án született a dél-afrikai Witsandben. – Ezeket a papírokat a hajóján találtuk. miután Bannister odalépett az íróasztalhoz és kihúzott egy fiókot. Nem mozdultam. nem kétséges AB iránti feltétlen odaadása. Szó szerint idézték felterjesztésemet a Viktóriakeresztre. igazi csodabogár. Az aktában csak két papírívet találtam. – Szeretném.” Azon tűnődtem. Sandman kapitány. ezért felemelte a legfelső aktát. ha vetne ezekre egy pillantást. feltehetően Jill-Beth írását. mennyire megbízik benne.” A lap további részét durván leszakították. A pályafutásról szóló hézagos elemzés szerint Francis Mulder 1949.” Az egyik lapra a fényképemet ragasztották fel. AB léptette elő. míg a gondosan gépelt sorok a teljes pályafutásomat ismertették. mint a legtöbb katona. jól megfizeti. hogy . A következő bejegyzés szerint vásárolt egy kuttert a Seychelles-szigeteken. majd kinyitotta és felém nyújtotta. győztem. ugyanakkor a tisztességről és kötelességről alkotott eszményei egyértelműen ügyünk oldalára állítják. mindazonáltal a hasznunkra lehet. állítólag fegyveres rablást követett el. vajon létezhet-e olyan mesevilág. Azt hittem. Sok szempontból egyfajta mesevilágban él. – Átadott egy másik kinyitott aktát. Dél-Afrikában rendőrségi nyilvántartásba vették. iskolái nem érdemeltek említést. hogy átvegyem az aktát Bannistertől. – Kirov kisasszony efféléket írt útikalauz helyett – szólalt meg csendesen Bannister. romantikus alkat. bár ezt sosem sikerült bizonyítani. A Délafrikai Védelmi Erők kötelékében szolgált.

hogy talán túlságosan is szoros kapcsolatban áll Kirov kisasszonnyal. igen – bólintott komoran. Nem szóltam. hogy a Wildtrack miatta veszítette el az árbocát. ellenben azzal vádolta meg Kirov kisasszonyt. Jill-Beth gyilkosságról és egymillió dolláros követelésről beszélt. hogy kinek a tulajdonában áll a Kassouli Biztosítási Alap? – Felteszem. gondoltam. Ezért sosem fog megbocsátani Tony-nak. és az egymásnak ellentmondó tények teljes bizonytalansággal töltöttek el. hogy belém mélyessze a karmait.Bannister megsemmisítette azokat a megjegyzéseket. szinte lemondóan. miért aggaszt bennünket a lehetőség. És nincs is más dolgom. vagy amit Jill-Beth elmondott. teljesen alaptalanul és tévesen. amelyek Mulder esetleges érintettségét fogalmazták meg Nadeznha Bannister halálában. Be kellett érnem annyival. Fanny ezt megtagadta. Sandman. hogy szabotálja a részvételünket. – Nos. tettem hozzá magamban. az igazság. a volt apósáé. míg Angela egy vagyonos ember rögeszmés igyekezetéről. mint távozni a csekkemmel. Vitatkozni kezdtek. – Most már talán ön is érti. hogy újra feltekintsen a portréra. hogy megkérdezzem. Yassir Kassouli bármit megtenne azért. Bannister elfordította a széket. akkor most egy Oscar-díjas alakításnak lehettem szemtanúja. – Yassir Kassouli meggyőződése. ön pedig eljátszhatta a gáláns megmentő szerepét. hogy végigmérje elhunyt felesége arcképét. bármennyire is ellentmondott mindannak. amit láttam. hogy Tony megelőzhette volna Nadeznha halálát. Múlt éjjel Kirov kisasszony megpróbálta meggyőzni Fannyt. azután belesüppedt az íróasztal mögött álló bőr karosszékbe és kezébe temette arcát. Angela! Angela színtelen hangon beszélni kezdett. hogy részt vesz az ez évi versenyen. Mr. hogy nincs igazság. mintha bántani akarnák. amelyet a könyvespolcok között helyeztek el. ám az akták láttán feleslegesnek éreztem. – Tudja. Emellett azt hiszi. ami által meg akarja óvni elvesztett leánya emlékét. teszem hozzá. amelynek ön olyannyira lánglelkű őrzője. Az igazság csakugyan ott lakozott a szavaiban. ekkor a lány úgy tett. Kísértést éreztem arra. hogy Tony ne győzhessen. Bannister visszavette a két iratköteget. – Ez az igazság. . hogy az igazság ez esetben is csak annyi. – Elfordult. hogy Tony teljes érzéketlenségéről tesz tanúbizonyságot azáltal. – Mondd el neki. Vagy legalábbis nem tartozik rám. Ha csakugyan ő ölte meg a feleségét. – Angela nem tudott ellenállni a kísértésnek. milyen jogon kutatta át Bannister a Mystique-et.

hogy segítsek neki – védekeztem –. – Ezer font – mondtam Bannisternek újra. És ha a bíróság úgy ítéli meg. Ezer font éppen megtenné. Nick Sandman. csak egy csekk. – A csekket akarom. mintha a magyarázat elégtelen lenne. – Mindig azt akarja. – Ha tehát nem teljesíti a szerződésben vállaltakat. rögeszméssé vált. Isten tudja. Nem kell se film.– A gyászra nincs értelmes magyarázat. – Vállat vont. hogy Kirov kisasszony szerint maga segíthet romba dönteni minden esélyünket az idei St. – Láthatja. Pierre-en. ami segíthet másokon. és amennyire lehet. Mi erre a szerződésre építettünk. akkor megszegi a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Pierre. amit eddig elköltött? – csapott le rám Angela. elveszíti a hajóját. Bannister két tűz közé került. ami magának a legkényelmesebb! – Angela belelovallta magát az újabb dührohamba. se St. és ha maga fittyet hány erre. – Ezer font – mondtam Bannisternek. hogy amíg él. beérem azzal is! – Végtelen magabiztosságot sugárzott a hangja. abban a pillanatban szívesen teljesítette volna a kívánságomat. – Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg nekem a lánya elvesztését. és visszhangozta elmúlt esti szidalmait. Gyanítom. mennyit költöttünk máris erre a filmre? A filmre. Továbbra is úgy tettem. Angela azonban ízzé-porrá akarta zúzni Nick . ami azt jelezte. nem fogja megbocsátani nekem Nadeznha halálát. Egyenesen Bannisterre szegeztem a tekintetem. mintha ott se lenne. Nick Sandman. ám ennél őszintébb és igazabb válasszal képtelen lenne előállni. – Nem vagyok abban a helyzetben. – Van fogalma róla. hogy az egyetlen elkobzásra érdemes tulajdona a Sycorax. Megkopogtatta az aktákat. hogy behajtok magán minden elvesztegetett pennyt. és ha meghátrál. és megígérhetem. Nick – sóhajtott fel. Medúza minden indulatával. hogy el fogok számolni minden egyes pennyről. több ezer fontot költöttünk a benne foglaltak megvalósítására. Ebben a kérdésben nem enged az ésszerűségnek. – Én pedig egy olyan filmet akarok. védekeznem kell a rögeszméje ellen. Hogy ne engedjem vitorlázni? Csak azt tudom. lévén épp most mondtam le minden tisztségemről. hogy már ki is kérte az ügyben a jogászok állásfoglalását. – És hogyan számol el azzal. mit várt tőlem. – Nem fog csak úgy kisétálni az egészből! – kiáltozta Angela. megígérem. amelynek elkészültében maga is részt vállalt? Vagy már el is feledkezett a szerződésekről? Továbbra sem voltam hajlandó felé fordulni vagy szólni hozzá.

De nem is érdekelt. – Nem leszek itt – figyelmeztettem. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. – A holnapi munkához. hogy elveszti Angelát. fiam? Felnéztem a házra és láttam. Hol rejthetném el? Jimmy összevonta a szemöldökét. – Jövő héten visszatérünk a kérdésre. hogy meghozzon egy ilyen súlyú döntést. Jimmy kuncogni kezdett: – Kiestél a pikszisből. mielőtt sarkon fordultam és kiviharzottam a szobából. hogy Angela engem figyel a dolgozószoba ablakából. – Kifogásokat keresett. Át kell néznem a költségvetést és az eddig elkészült anyagot. Minél messzebb ezektől a vérszívóktól. A teraszon gyülekező vendégek elnémultak. Mit szólnál a Hamoaze-hez? – Georgie Cullen műhelyében? – Kedvelte az öregedet. hogy Jimmy Nicholls már megérkezett és kikötötte öreg bárkáját a Sycorax mellé. Éppen két jókora zsákot emelt át a hajóra. – Rohadj meg te is! – Nem voltam elég hangos ahhoz. – Pedig jobban teszi. hogy ne válaszoljak. Most is csak annyit mondtam. hogy kiléptem. – Francba a holnappal! Még ma el kell vontatnod a Sycoraxot. máskülönben elbúcsúzhat a hajójától. – De én nem! – Most először adta jelét bármiféle indulatnak. felfuvalkodott pióca mind. Átbotorkáltam a kerten. Mindenesetre igyekezett megkerülni a döntést. és Bannister feltehetően rettegett attól. Még nem tudtam. hogy odafent is érteni lehessen. és láttam. . Nick. amikor hozzám szólt – sikerült megállnom. ha itt lesz – csattant fel Angela –. Eddig – leszámítva az első alkalmat. – Itt a folyón sehol. kirúgtak. hogy eredjen a pokolba. – Majd Londonból felhívom. – A jó életbe – egyenesedett fel. – A nyavalyások azzal fenyegetnek. hogy lefoglaltatják a Sycoraxot. – Veretlemezek és csavarok – magyarázta. vagy egyszerűen csak odadobtak a vérszomjas ügyvédeknek. – Azt hiszem. Nick. – Aztán hová? – Ahová csak akarod. most egyikünk sincs alkalmas idegállapotban ahhoz. megkerültem a csónakházat.Sandman testét. amint végigbicegtem közöttük. Istenverte. – Én képes vagyok dönteni – erősködtem. el akarta odázni a döntést.

óriási ajándék hullott az ölembe. Azt akartam. az ügyességéről. hogy még ma odajussunk. hogy valaki képes legyen küldöncöt fogadni. A krémszínű borítékra a SÜRGŐS szót írták nagy. Abban a pillanatban. A visszaérkezés idejét nyitva hagyták. hogy örökre ott is maradjon. hogy végiggondoljam a dolgot. szerezzen egyet a követségen. hogy tudják. – Van elég üzemanyagod ahhoz. hogy lecipelem a nehéz zsákot a Sycorax kabinjába. egy kapkodva odavetett szív. A jegyet a nevemre állították ki. francot se érdekel a filmjük vagy a fenyegetőzésük.” Aláírás helyett egy mosolygó arcot ábrázoló gyerekes rajz. hogy most azonnal indulni akarnál – felelte Jimmy komoran. hogy éppen most kötelezem el magam az egyik oldal mellett. fájdalommal és kiszolgáltatottsággal teli évek után. amelyre minden katona vágyik. melyen arra a kézírásra ismertem. oda és visszaútra. Egy motoros küldönc hozta. – A fiú szerint valami amerikai fruska küldte a levelet. látod? – Rámutatott az egyik zsákra. Egyetlen pillanatra se ültem le. amint elmegyek. és a JB monogram. a British Airways London és Boston közötti járatára. és a túloldalon harcolók mindent megtesznek azért. aki Londonból egészen Devonig leutazik. Jimmy? – Nem hinném. nyomtatott betűkkel. . és jöjjön kedden. Nick! – Jimmyt teljesen elképesztette. mielőtt lelépünk? El akartam olvasni. és az indulás időpontjaként a másnap reggelt jelölték meg. más nem is tudhat róla. Az egyik egy első osztályú repülőjegy volt. Találkozunk a Logan repülőtéren. mit kellene tennem. ezért is rejtettem a csavarok közé. a küzdelemmel. Feltéptem. A másik egy levél volt. – Van egy levelem számodra. hogy csakis te olvashatod el. Egy perccel ezelőtt még biztosan tudtam. Nem akarnád elolvasni. – Összehurkoltam egy erős acélvezetéket a vontatáshoz. vagy. hogy miért küldene nekem egy jóformán ismeretlen lány ilyen drága repülőjegyet. Két dolog került elő belőle. a mosolyáról. miközben nyakig merül a bűzös iszapban. „Ha nincs vízuma. egyenesen Londonból! Azt írja a borítékon. hogy Angela és Bannister lássa. – Egyenesen Londonból. Fel sem ötlött bennem.– Minden tolvaj kedveli az öregemet. amelyet nemrég Bannister dolgozószobájában is láttam. és azon kaptam magam. most azonban egy csapásra visszatért az emlék arról a meztelen leányról. Nem latolgattam az esélyeket. Azt akartam. Olyan ajándék.

hogy tartsa rajta a szemét a hajón. Jimmyvel bevitettem magam a városba. – Megteszem. csupán a tervem sikerében bízhattam. és készen álltam az indulásra.Egyszóval. mégis csodálatosan spontán és izgalmas érzés volt. ennél messzebb még sosem merészkedtem. Így viszont nem maradt időm elrejteni a Sycoraxot. hogy ezt teszem. És persze megkértem Jimmyt. Így azután lezártam a fedélzeti nyílást. . és felszálltam az első buszra London felé. – Messzire mégy? – Azt hiszem. márpedig nem sok csodálatosan spontán és izgalmas érzés akadt az életemben. – Ha elvontatnák valahová. ami tőlem telik. Jimmy. Őrültségnek tűnt. kövesd őket. amióta eltalált az a golyó. – A repülőjegyre sandított. – Felnevettem. megvolt az útlevelem és a vízumom. sőt talán felelőtlenségnek is.

azóta is azt nyögöm. anya. csak éppen nem tudok a telefonhoz jönni. és azt szeretné tudni. Mondd azt. hogy ott vagyok. fejezet A Sycorax megvédését célzó terv részeként fel kellett hívnom Dallasban élő édesanyámat. Nick. te csak feleld azt. te leszel halálodon. Valahová máshová kell mennem. ott vagyok-e. Ugye nem vagy részeg? – Nem. anya. – Hajnali fél négy van! Mit értesz azon. – Dehogyisnem. – Ugye nem vagy a halálodon? – Nem. anya. csak mondd azt. amit összehordasz. – Ami azt illeti. hogy a halálomon vagyok? – Bocsáss meg ezért az egészért. hogy ezek az emberek tudjanak róla. Segítesz nekem? . Csak néhány napig kellene ezt játszanod. – Van fogalmad róla. Miért is kell haldokolnom? – Mert azt mondtam néhány embernek. – Ez a társalgás kezd egyre fárasztóbb lenni. – Bedobtam egy újabb ötvenpennys érmét a telefonba. Újabb szünet. Rövid szünet állt be: – Az istenit. – Nem. Ha bárki keresne telefonon. hogy melletted kell lennem. – A nővéred meglátogatott egy hónapja. anya. igaz? – Hallhatóan elborzasztotta a kilátás. anya. és nem akarom. mennyi az idő? – méltatlankodott. Megmondanád ezt a szobalánynak is? Újabb hosszú szünet. fél négy is elmúlt! – Sajnálom. egy szót sem értek abból. te pedig haldokolsz. – Mégis honnét hívsz? – A Heathrow-ról. anya. – De valójában nem hozzám indulsz. de ha bárki hívna Angliából és utánam érdeklődne.5. hogy nem érzed jól magad. hogy ott akartál látni a halálos ágyad mellett.

– Azért hívtam. anya. mennyi időbe telhet beszerezni egy bírósági végzést. – Hogy van apád? – Nem találkoztunk. azután újabb érmet dobtam be. Senki sem vette fel a Bannister-házban. ezért Dallasba utazom. Nem bánnád. kék csíkos matrózpólót. – Jól vagy? – Igen. – Nincs. egyszerűen csak nem örülök neki. Ez volt a legtisztább ingem. miután visszatértem. Megint tudok járni. Hogy van Piers és Amanda? – Jól vannak. még inkább Medúzával. – Igazán nincs mit. hogy el akartam szökni az átkozott filmje elől. mégis úgy gondoltam. és nem lesz rest beváltani fenyegetéseit. ha most visszafeküdnék aludni? – Köszönöm.– Persze. Meglehetősen furcsán néztek rám a repülőtéren. Megtettem a szükséges óvintézkedéseket. amint visszatérek Angliába. – Rád vall. amelyet a málhászsákból bányásztam elő. Azután. Lenyomtam a telefonkagyló villáját. hozzá lakkal és lenmagolajjal összemocskolt munkásnadrágot. az édesanyám megbetegedett. . Tartottam tőle. alatta egy mosatlan katonai inget. A közös problémáinkat majd megbeszéljük. míg be nem jelentkezett az örökké jó kedélyű üzenetrögzítő. támadnak az oroszok. egy másik folyóra költöztetem a Sycoraxot. Torkig lettem Bannisterrel. ezért. anya. hogy segítek. és az orvosok szerint mellette lenne a helyem. – Van poggyásza? – kérdezte a fiatal lány a pult mögül. ha hajnali fél négykor felkeltenek. R-beszélgetést kértél? – Nem. – Beleásított a telefonba. haldokló anyám egy ideig mindenképp kordában tarthatja a vérszomjas ügyvédeket. A legrégebbi tornacipőmet viseltem. hogy elmondjam. elszállítom a hajómat. vagy. hogy Angela úgy magyarázza majd hirtelen eltűnésemet. és tárcsáztam Devont. Már azt hittem. hogy a bíróság valóban elrendelheti-e a Sycorax elkobzását. – Meglátogathatnád. – Hála istennek. ahol befejezhetem a felújítását. amint lehet. hogy hagytad elmenni Melissát. Fogalmam sem volt róla. De előbb még Amerika. – Itt Sandman – mondtam rá az üzenetet. Te voltál a kedvence.

fekete hajú lány Bostonba hívott. amelynek bármelyik pillanatban vége szakadhat. szerette szabadságáért. miután mélyen bent jártunk Cape Codban. A tágas lakosztály a kikötőre tekintett. és mindnyájunkat lenyűgöztek a csillogó jachtok. hogy az álmodó egy csapásra visszatérjen a hétköznapok szürke realitásához. A fedélzeten saját ezredem emberei utaztak.A jegyem viszont érvényes volt. Ebben a reményben indultam dél felé a tomboló viharban. amelyek között a Sycorax nyomorúságos kis lélekvesztőnek tűnt. Jómagam sokkalta rémisztőbbnek láttam az Államokat. helyette rohamtank méretű limuzin várt rám. Fűtött az izgatottság. Megfeledkeztem Bannisterről és a fenyegetéseiről. míg mögöttem halk surrogással működésbe lépett a Tengernagyi Lakosztály légkondicionálója. Apám mindig is szerette Amerikát. csak mert egy fénylő tekintetű. Cape Codba vittek. hogy a jelenlétemmel nem kívánom megrontani az Államok erkölcseit. Odalenn. Bekapcsoltam a televíziót. talán. így hát fel kellett engedniük. Jill-Bethnek nyomát sem láttam. miután átkeltünk a csatornán. akár valami csodálatos álom. idei legjobb teljesítményét nyújtva. mint amennyit bármelyik katonatiszt egész élete során megkereshet. Most. Hirtelen az egész mérhetetlenül meseszerűnek tűnt. mert nem örököltem apám kivételes tehetségét a pénzügyek terén. szalonom és külön erkélyem. Odaléptem az ablakhoz. A készüléken elhelyezett . A bevándorlási hivatal emberei már nem bizonyultak ennyire előzékenynek. Volt saját pezsgőfürdőm. tiszta és meleg este ígérkezett. Emlékeztem rá. kis híddal. A sofőr formálisan elnézést kért. meredező antennákkal és szigonyágyúval felszerelt motoros jacht siklott fürgén a tenger felé. Elvezettek egy ajtóhoz. és megjelenésem ellenére nagybecsű vendégként kezeltek. nem járt le a vízumom sem. Az eső már csak szitált. fürdőszobám. noha kevés admirális élhetett valaha ilyen kényelemben. Esett a bostoni Logan repülőtéren. amelynek réztábláján a Tengernagyi Lakosztály felirat díszlett. de látható megütközés nélkül fogadta poggyászom hiányát és ruházatom állapotát. hálószobám. a Sycoraxszal eljutottunk a Keleti Kikötőmedencéig. Elnéztem a kikötő felé. a Red Sox négy hazafutással vezet. ahol egy-egy hajó többet ért. valami képtelenül fényűző hotelbe fuvaroztak. amiért Kirov kisasszony nem tudott személyesen megjelenni. szertelenségéért és szégyentelen mohóságáért. s megtudtam. ahol már vártak rám. Pedig mennyire reméltem. s végül csak a washingtoni brit nagykövetség katonai attaséja tudta megnyugtatni őket arról. hogy így lesz. hogy hat évvel ezelőtt.

hogy a stadion reflektorainak fénye szétmosta a kamera képét.” Azt hiszem. hogy nincs miért aggódnom. A fürdőszobába gondosan kikészítették a borotvakészletet. mégis becsaptam magam azzal. amint jobb lábam megreszket. hogy rátalálok vágyaim tárgyára. Pedig hát nem. ingek. miszerint hét órakor érkezik. ki fizette a repülőjegyemet. amelyet újra talpaltak és csillogóra fényesítettek. Kirov kisasszony arra kért bennünket. hogy az Államokba utazzak. Inc. „Kirov kisasszony tisztelete jeleként. és megütközéssel láttam. Az ajtón különféle nyakkendők függtek. . menten összeesek. leányvállalata. A tévében széles ívben meglendült egy ütő. – Értem. Kassouli hozatott ide. a nap bármely percében. Szövetnadrágok. Lehet. A kis címke eloszlatta minden esetleges kétségemet.. A bakancs látványa és a hozzá kapcsolódó emlékek mosolyt csaltak az arcomra. de én magam ajánlkoztam. Úgy éreztem. attól a pillanattól biztosan tudtam. egy fehér és egy fekete. és azzal próbáltam megnyugtatni magam. uram. mielőtt elköszönt. hogy őrültség az egész. Köszönöm! A recepciós kellemes napot kívánt. Telefoncsörgés riasztott fel az ábrándozásból. és csak örülhetek ittlétemnek. még tovább erősödött. Tudtam. és ki akarta. uram. menten megfulladok ebben a bőségben. – Sandman kapitány? Itt a recepció. amikor a Sycorax kabinjában kibontottam azt a krémszínű borítékot. amikor megérkezett Jill-Beth fehér BMW kabrióján. míg az egyik gardróbszekrényben ráakadtam régi bakancsomra. a labda pedig olyan magasra röppent. Utóbbira külön címkét is tűztek. ha megfelelően öltözne az alkalomra. hogy álmomban csöppentem e káprázatos világba. hogy régi ezredem csíkos nyakkendője is közöttük van. tökéletesen felesleges pulóverek. Két szmoking. hogy a szerelem hozott ide. A gardróbban négy pár vadonatúj cipő várt rám. A cipők felett porvédő papírba csomagolt öltözékek sorakoztak. A meseszerűség érzete. még ha nem is szabadított meg a reménytől. Inc. ez az egész csak színes kaland. hogy idejövök. Szeretné. hogy informáljuk önt. az ágyon kiterítve várt a fürdőköpeny.” A címke alján pedig ott állt a rejtvény megfejtése: „Kassouli Hotels. és attól féltem. Éreztem.nyomtatott kártya tudatta velem. sőt esőkabát is. Nekiláttam a vetkőzésnek és fürdésnek. hogy a szobaszerviz a lehető legkészségesebben ellát minden földi és tengeri jóval. a Kassouli Leisure Interests. ezért lassan beleereszkedtem a fürdőbe.

– Jót nevetett az arcomra kiülő döbbenet láttán. hogy pincérnek nézzék. így a lábam majd lefagyott. mintha mindvégig tudtam volna. hogy megcsókoljon. a tetejükön annyi antennával. mint amilyenre emlékeztem. ugyanis bulizni fogunk. amit írtam? – Kellett volna? – Ugyan már! – Odaintegetett az egyik lehorgonyzott jacht fedélzetén sürgölődő férfinak. Jill-Beth azonnal megértette az utalást. Ugye nem sértődött meg azon. senki sem akarja. Nick! – Helló! – köszöntem félénken. s bár leeresztette a BMW tetejét. méretre valamennyi elment volna aknamentesítő hajónak. Csipkekendője felett háromsoros gyöngy nyakék csillogott. azután lefegyverző mosollyal fordult felém. Odakint tombolt a forróság. Jill-Beth lendületesen bekanyarodott egy magánkikötő bejáratához. hogy nem tartozom Tony Bannister kedvencei közé. oké? – Oké – feleltem. amennyi egy fregatt kiszolgálására is elegendő. – Ezer dollárral majd csak kihúzzuk valahogy az estét. nem igaz? – Áthajolt az oldalamra.fekete-fehér pettyes selyemből készült estélyi ruhájában. – Nem hoztam magammal túl sok pénzt – figyelmeztettem. Maga is jobban tenné. haja és bőre is selymesebb fényűnek tetszett. amelyeket Bannister célszerűnek látott megmutatni. – Ugyan már. Nekem is ebben tetszik jobban. – Gyanítom. – Ugyan már. és kaput nyitott előtte. és nem a szerelem. Nick! Kassouli vendégei vagyunk. – Jellemző. – Sajnálom. – Hogy viseli az időeltolódást? – Felteszem ugyanúgy. Végtére is. a légkondicionálót is teljes erőre kapcsolta. Elhaladtunk egy sor motoros jacht mellett. hogy Kassouli rángatott ide az óceán túlsó partjára. – Látta az aktáimat? – Csak azokat. – Jó estét. mint bárki más. ahol a fegyveres őr azonnal felismerte. és felkacagott. – Kihajtott a BMW-vel a szálloda főbejáratának üvegteteje alól. miközben a mellkasomra kiült a veríték. – Meseország – visszhangoztam Jill-Beth rám vonatkozó megjegyzését a Bannister által mutatott iratokból. . – Én nagyszerűen érzem magam. hogy a fekete szmokingot fogja választani. Felkacagott: – Tudtam. ha túl maradi lennék.

és tovább járatta a motort. éppen szemközt azzal a horgonyzóhellyel. kenufarral. ahol egy fehér kutter ringatózott. miközben a jacht felé biccentett. Mosolyogva fogadta a bókot. A Ballett Dancert egy sokat használt hajó kellemes légköre lengte körül. Üvegszálas műanyagból készült. – Leállította a BMW motorját. Egy-két hónap alatt a Sycorax is elérhette ugyanezt a hatékonyságot sugárzó. – Túl magas voltam. – Nem akarja kivinni. – Kihajózunk? – kérdeztem meglepetten. Ahogyan én sem. Miért is ne? Számomra furcsának tűnt. – Gyönyörű ez a hajó – mondtam tiszta szívből. de drága tikfa fedélzetdeszkákat és horzsléceket kapott. mindig is balett-táncos szerettem volna lenni. most már jobban érdekel a vitorlázás. de végül sikerült a Csatorna felé irányítanom az orrárbocot. – Enyém. ha egy hajót sokat használnak. – És az egész az enyém! – lelkendezett Jill-Beth. Nick? A hajó hosszú gerince megnehezítette a fordulást a kis kikötőben. – Tetszik? Ismertem ezt a hajótípust. Tapasztalt szemmel mindig látni lehet. akit ilyen alakkal áldott meg az ég? – Szerintem. rudak és csáklyák sorakoztak. nem. – A magáé? – találgattam. Üresbe tette a sebességváltót. Amint ezt elértem.– Hát. ugyanakkor megjelennek az új praktikus kiegészítők. Különben is. Jill-Beth . azt tehet. kecses vonalaival. és kinyitotta az ajtót. amit csak akar. viharvert külsőt. az újkori tükörfény megkopik. orrárboccal és egy zömök tengerjáró elegáns. Beindította a motort. – Múlt hónapban fizettem ki az utolsó részletet. de Jill-Beth láthatóan így tervezte. a fedélzeti lefolyónyílásokban takarosan összehajtott horgonykötelek vártak a sorukra. A 13 méter hosszú vitorlás a Ballett Dancer nevet viselte. és nagyon is tetszett. azután figyeltem. – Velem tart? Követtem a hajóhídon. – Persze. – Gyönyörű hajó – ismételtem. ahogyan szétkapcsolja az elektromos vezetéket és eloldozza a kötelet. A tikfa fedélzet és szegélyek csontfehérre fakultak. – Megcélozta a BMW-vel az egyik szabad parkolóhelyet. a lekötözött mentőcsónak mellett evezők. és az amerikai nyugati parton építették. hogy estélyi ruhában vitorlázzak a tengeren. – Nagy kár. de mit tehet az. Tudja. A Ballett Dancer kötélvillái és – vezetői megkoptak.

hogy kiegyensúlyozza. Hűvösebb volt a levegő idekint a vízen. Megláttam az első csillagokat. – A Sycoraxon több a szélnek kitett felület. most először van rajtam nyakkendő azóta. a csúcsvitorla. ahol felénk áradt a fővitorla ívéről lecsorduló szél. amint a szél valamelyest enyhült. és Jill-Beth pezsgője kilöttyent fekete nadrágomra. Beleszédültem a boldogságba. – Tetszik a szmokingja. hogy az amerikai feleség hamar belefáradt mindebbe. A zsúfolt hátsó fedélzeten színpompás estély zajlott. – Leült mellém a kormányállásban. Kelet felé haladtunk. A csonkavitorla. Két . mi pedig pezsgőspoharainkkal viszonoztuk a gesztust. Vajon vissza akart térni ezekhez az idilli partokhoz és a határtalan fényűzéshez? Áttoltam a nagyvitorla-keresztrudat. A motoros jacht által felvert hullámok nekicsapódtak a Ballett Dancer törzsének. hogy egy lány estélyi ruhában készítene elő egy hajót az indulásra. de mindvégig megmaradtunk a csatornát jelző bóják között. megtalálni az igazán hatékony dezodort. – Mi más? – Összekoccintottuk poharainkat. És akárcsak én. – Nada – vigyorodott el Jill-Beth. – A legnehezebb az egészben – kiáltott hátra boldogan –. – Elhaladtunk egy lehorgonyzott hajó mellett.lecsavarta az orrvitorlát az előmerevítő kötélről. és a vendégek szívélyes mosollyal emelték felénk pezsgőspoharaikat. a féltékenységtől és becsvágytól. amelynek csónakdarujáról füstölgő grillsütő ereszkedett alá. – Azt hiszem. ő is esetlenül forgolódik. A kormányos üdvözlésként felénk emelte villáját. Rengeteg fém kell a víz alá. – Köszönöm a meghívást – törtem meg a csendet. mennyire különböznek a kellemes este örömei Bannister életének megkeseredettségétől. majd kioldotta a nagy vitorlát. Olyan elegánsan csúnya benne. – Hogyan hasonlítaná a hajómat a Sycorax hoz? – kérdezte Jill-Beth. hogy átvettem a kitüntetést. amint egy utasszállító fehér kondenzcsíkja körül kilyuggatták a sápadttá halványuló eget. – Hát nem ezért mentik meg a gáncstalan lovagok a bajba került úrhölgyeket? A jutalomért? – Ez lenne a jutalmam? – kérdeztem. és kinyitotta a kis szekrényt. Felnevettem. Jill-Beth gyorsan felitatta. – Pezsgőt? – Már azt hittem. – Egy motoros jacht húzott el mellettünk. Még sosem láttam. Emiatt egy kicsit csökönyös. a szüntelen és alávaló gyanakvástól. – Mint maga? – Mint én. Belegondoltam. sosem kérdezi meg. Nem csoda.

Van valami a hivalkodóan vagyonos emberekben. Nick. a szebbnél szebb embereket valósággal körülrajzották a fényképészek. ebben halmozták fel a kagylósütéshez használt uszadékfákat és tengeri hínárt. Az egyik partszakaszon mély árkot vájtak. ahol aznap este lámpások világítottak. Meghallottam a tágas. Feljebb. az egyik teraszon marhasültet készítettek a roppant grillsütőkön. Jill-Beth felnevetett és magához vonta a kormányrudat. amely betöltötte a homokfövennyel keretezett földnyúlvány egészét. ami mindig is nyugtalanná tett. Bőséggel akadt pezsgő. Eltoltam magamtól a kormányaidat. hogy fogadják a hajónkat. ahogyan én is feláldoztam az egyedüllétemet Bannister pénzéért. egy hatalmas fehér ház irányába. – Hol lesz a parti? – érdeklődtem. – Egy brit? – kérdezte csalódott hangon. és két férfi azonnal a fedélzetre pattant. ám amikor a nevemet tudakolta.további motoros is elhaladt mellettünk. ma este újra ezt várják tőlem. Hirtelen nyugtalanság fogott el. A szárazföld felőli oldalon a házat fasorral védték. – A ház Kassouli feleségéé – tudatta Jill-Beth. És köszönetet akar mondani. majd újult érdeklődéssel: – Netalán lord? . ahol a szolgák csak arra vártak. százszámra gyűltek a vendégek. A pénzért bárki kész feláldozni az elveit. – Ő most nincs itt. de engedelmesen elkormányoztam a dokkig. és attól féltem. de Kassouli igen. hogy nem vagyok fontos ember. kifogtam a szelet a vitorlából. – Ott. – Miért? – Hogy megmentett. lámpásokkal feldíszített kert felől átszüremlő zenét. Egy riporter képet készített Jill-Bethről és rólam. hogy megragadja a köteleket. míg a gyepszőnyeggel borított széles teraszok levezettek a saját tulajdonú strandokhoz és dokkokhoz. – Jill-Beth egyenesen előrefelé mutatott. Imádni fogja! Ebben kételkedtem. Beléptünk Kassouli földi édenkertjébe. – Yassir találkozni akar magával. Láthatóan fontos társasági összejövetelre csöppentünk ide. azzal utasítottam el. és különféle hajók zsúfolódtak össze. – Miért nem vitorlázunk inkább Nantucketbe? Évek óta nem jártam arrafelé. s mindkettő fedélzetén estélyi ruhás vendégek utaztak. Szél felőli kikötőhelyet választottam. A reflektorok összefüggő láncolata azt jelezte. hogy a vendégek közül sokan a szárazföldön kanyargó úton kívánnak eljutni a földnyúlványig.

Alighanem a fásult közönyig nyugtatták a gyógyszerekkel. Minden gazdag fiú ilyen. – Yassir nem szívesen jár partikra. amikor JillBethtől megtudta. Charles Kassouli tolószékben közlekedett. noha még csak a húszas évei elején járhatott. – Túl sok pénz. hogy a főnök valószínűleg nem mutatkozik személyesen. de a férfi. A bemutatkozást követően nem sokkal az egyik férfi előadta. – Miért nem mondta meg. noha egyértelműen látszott. ám ez sem ellensúlyozhatta megkeseredett és összeférhetetlen jellemét. – Nem vagyok fontos ember. aki pénzt akart nekem kölcsönözni.Közöltem vele. hogy tengerész voltam. A riporter kötelességtudóan jegyzetelt. Azonnal felismertem a fiút a Bannister házában látott fényképekről. Néhány perccel később Jill-Beth is bemutatott a fiúnak. – Maga sosem hajózott? – kérdeztem jobb híján. – Mi történt? – faggattam újdonsült ismerősömet. – Utálom a tengerészeket. azután leültünk egy asztalhoz. hogy újra járhassanak. aki beleszületett a világ legvagyonosabb köreibe. a biztosítótársaságnál. és fonnyadt lábszárai élettelenül lógtak alá. csak éppen egy dologra nem számítottam. – A férfi körülkémlelt a kertben. – Az ott a fia. – Marhaság! Akar táncolni? Azt feleltem. hogy lássa. Charles Kassouli feltűnően jóképű fiú volt. ahol hamarosan zajos társaság csapódott hozzánk. Sok olyan embert megismertem a kórházban. akinek nem adatott meg az esély. melyikük lehet Kassouli. hogy a vendégek tekintélyes része Kassoulinak dolgozik. Nem éreztem mást. hogy nem én vagyok az est díszvendége. felveszem-e a kesztyűt. Nem vettem. Charles Kassoulit nyilvánvalóan nem ebből a fából faragták. csakis szánalmat – szánalmat egy olyan fiú iránt. És talán némi megvetést. Próbáltam kitalálni. a hajóvállalatnál vagy az olajtársaságok valamelyikénél. – A neheztelő arc felém fordult. mégis minden földi örömet száműzött magától a gázkar egyetlen megcsavarásával. hogyan kellene újrafinanszíroznom a hajómat tizenkét éves amortizációs értékleírással. idejében tudatta. . mégis merészen szembenéztek az életükkel. – Motorbaleset – jött a közönyös válasz. Udvarias köhintésekkel nyugtáztam mondandóját. hogy a hátam túlságosan fáj. hogy a nevem John Brown. túl kevés ész. bár így is épp elég harapósnak tűnt. Inkább csak rendezi őket. Úgy láttam. kicsoda? – vonta össze a szemöldökét Jill-Beth. Charlie.

– Táncolunk. A polcokon angol. Csodálatos helyiség tárult fel előttem. – Charlie-nak van egy motoros jachtja – próbálta Jill-Beth oldani a feszültséget. ahogyan keringeni kezd a férfi előtt. alig érezhető skandináv akcentussal. Sugárzó mosolyt küldött felém. kertre nyíló szobán át léptünk be. uram? – A nagy ház felé intett. A falakon régi tengeri ütközeteket ábrázoló olajfestmények függtek. ezért követtem az egyenruhás inast a házba. – Ha megkérhetném. görög és arab nyelvű. – Jill-Beth megkerülte az elektromos tolószéket és kilépett a táncparkettre. Minden hajó neve K betűvel kezdődött és végződött – Kálik. a levegőből lecsapó vércsét. francia. de elfordítottam a fejem. majd magamra hagyott. – Sandman kapitány? Magas. légkondicionált előtérbe vezetett. Akadtak köztük óriási tankhajók és teherszállítók. és tüntetően elfordította a tolószékét. paszományos uniformis kabátját. én pedig megigézve figyeltem. – Hogyne. – Igen. JB? – Charles Kassouli elhajította cigarettáját. és Kassoulinak vagy tucatnyi lehetett a birtokában. ahol a pálmafák alatt beltéri úszómedence víztükre hullámzott. mégis tökéletesen arányos. Visszafordultam Jill-Bethhez. Innen az ajtó hosszú. melyet színes akvarellek díszítettek. Utálom a tengerészeket. – Ön Sandman kapitány? – érdeklődött újra. szőke hajú férfit állt előttem. A világ tengerészeti múzeumai vagyonokat adtak volna bármelyik példányért. A férfi kurtán biccentett. ahol a lehető legmívesebb tizennyolcadik századi hajómakettek sorakoztak. A rózsafa asztalokra újabb hajómodelleket állítottak. amely valóságos palotának tűnt számomra. mert valaki megszólított. A szakmában Kayak Line-nak nevezték őket. Kanik. ami igencsak szerény becenév a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájának. széles válla majd szétfeszítette a fehér. de ő eltűnt Kassouli fiával. s valamennyi magán viselte Kassouli emblémáját. . Komek. Kerak. ám ezek már Kassouli modern flottájának tagjait örökítették meg. Kis. A nyitott ajtó mögül előtűnt az üvegház belső tere.– Mondtam már. Az előcsarnok végében a skandináv kinyitotta előttem az aranyozott faajtó mindkét szárnyát. fényűzően bőrbe kötött könyvek sorakoztak. ablaktalan. és bevezetett a könyvtárba. Charlie.

A helyiség közepén álló asztalon szép keretbe foglalt családi fényképet fedeztem fel: Yassir Kassouli jogos büszkeséggel pózolt felesége.A flottát pedig az egyik leghatalmasabb modern kori uralkodó irányította. és előzékenyen meghajolt előttem. e szőke hajú. testes. az ír whiskeyt kedveli. a színarany olvasztótégely legtökéletesebb végtermékei. uram. – A nyugati erkölcsök alapján neveltem fel gyermekeimet. hogy találkozhassunk. egy levantei kalmár. majd odalépett a bárszekrényhez. Motyogtam valami üres frázist arról. New Orleanst. – Még a tragédiák előtt készült. kellemes megjelenésű. galambőszre fakult. mintha az elmúlt hónapokban kerülte volna a napfényt. – Az a fénykép még a tragédiák előtt készült – riasztott fel egy hang. Amikor megfordultam. – Ha jól tudom. az ősi gazdagság patinája vonta csillogásba az újdonsült amerikai vagyont. – Maró gúnnyal ejtette az utolsó szavakat. Bőre sápadtan fénylett. Kassouli szmokingot viselt. hogy enyém a megtiszteltetés. – Köszönetet kell mondanom. A vásznakat sötét lakkréteg borította. Találkozott már a fiammal? – Igen. amellyel Amerika egyik legnagyobb gazdagságát harácsolta össze. Így visszatekintve. Sandman kapitány. – Az udvarias megszólítás egészen természetesen jött a számra. nem gondolnám. amelyek egyikét se arra szánták. Yassir Kassoulit. Ami megmaradt a hajából. Csak a sötét és gyanakvó szemek árulkodtak az egykori bevándorló határtalan tetterejéről és kérlelhetetlen elszántságáról. Felnéztem a könyvespolcok fölé akasztott festményekre. – Igen. szórakozott tekintetű asszony mellett. egészségtől duzzadó gyermekek. A családi fénykép még élete teljében lévő férfit ábrázolt. uram. előttem azonban megviselt öregember állt. ám Nadeznha arcának legjellemzőbb vonása mégis édesanyja szeszélyes tekintete lett. . csinos. kopaszodó férfit láttam magam előtt. Odalépett az asztalhoz és felemelte a fényképet. magas. saratogai és yorktowni ütközeteket. hogy megnyugtassanak egy feszengő britet – a képek felelevenítették a Bunker Hill-i. majd a későbbi háborúk döntő csatájának helyszínét. aki befolyását az egész földgolyóra kiterjesztette. Az apa mindkettőjükre sikeresen örökítette át mediterrán vérét. Hirtelen nyugtalanság vett rajtam erőt. hogy helyesen tettem. amiért ilyen messzire elfáradt. a fiamnak minden létező élvezetet. A lányomnak biztosítottam a szabadságot. Sandman kapitány. Kettejük mögött ott állt Nadeznha és Charles.

Yassir Kassouli köszönetet mondott. kapitány. A fiú eddig mutatott keserűsége és daca tiszteletteljes hallgatássá szelídült. Az idős férfi egyetlen biccentéssel nyugtázta érkezésüket.– Jameson vagy Bushmills? – New England-i akcentussal beszélt. hogy sosem gyújtana rá a jelenlétében. hogy Charles Kassouli ma is tart nagy hatalmú atyjától. ilyen magas kitüntetést nem lehet könnyű kiérdemelni. uram. és azokkal alapozta meg jelenkori gazdagságát. – Ismertem Tommyt – tette hozzá –. azután önmagát is kiszolgálta egy skót whiskyvel. amiből arra következtettem. – E vagyon jelentős része – jegyezte meg némi rosszallással – a csempészetből származott. – Dohányzik. Kitöltötte az italomat. – Nem bánja. Mocskos egy szokás. vastag falú kristálypohárban. hogy annak idején. Úgy vélem. Megkérdezett apám dolgairól. Felém nyújtotta a whiskeymet. – Esetlennek éreztem az egyszerű választ egy ilyen cikornyás elismerésre. egyszersmind jelezte. hogy nyugodtan szolgálják ki magukat a bárpultnál. Leültünk. uram. Azután néhány percig a saját múltjáról társalogtunk. hogy cigarettát csempészett Tangiersből Spanyolországba. hogy gratuláljak a Viktória-keresztjéhez. és nem látom a sötéten csillogó szemeket. ahhoz viszont épp eléggé. amiért megmentettem Jill-Betht. hogy Amerikába fáradtam. – Örömmel hallom. Az biztos. hogy kedveljem. Jill-Beth és Charles Kassouli a helyiség hátsó végében foglalt helyet. Kassouli ezután a jövőmről érdeklődött. – Köszönöm. és elmosolyodott . vásárolt két teherhajót. és Jill-Beth társaságában Kassouli fia kerekezett be a szobába. Ha nem tudom a nevét. felhagytam az efféle törvénytelen tevékenységekkel. jég nélkül. ha a fiam is csatlakozik hozzánk? – Természetesen nem. Újra megköszönte. Átadná neki legjobb kívánságaimat? – ígéretet tettem rá. Sandman kapitány. Helyet foglalna? – A kandalló előtt álló szófa felé intett. mintha csak megfigyelőként vennének részt a társalgásban. a második világháború végén. hogy átadom. az ajtó kitárult. Amint végzett. Sandman kapitány? – Nem. – Engedje meg. bár nem túl alaposan. – Teljesen mindegy. és kifejezte sajnálkozását a történtek felett. tősgyökeres amerikai bankárnak vagy tőzsdeügynöknek gondolhattam volna. A negyvenes években bárki hatalmas pénzeket kereshetett csupán azon. Természetesen miután amerikai állampolgár lettem. elmondta.

– Csakugyan nem – bólintott Kassouli –. amelyek az Északi-Atlanti-óceán vonatkozó térségét örökítették meg azon a héten. – Igen. mint a Wildtrack. Ezzel alkalmat adtam az idős férfinak. amikor a lányomat megölték. melyek az idők során eltemetkeztek a kikerekedett arc redőiben. amely New Englandtől indult. – Á. majd utol is érte egy alacsonyabb nyomású légtér. Sandman kapitány? – kérdezte végül. – A birtokomban vannak a meteorológiai térképek és műholdas felvételek – szólalt meg hirtelen –. hogy ismét a családi felvételhez forduljon. képes egész tatjával a víz alá merülni? – Kassouli továbbra is kimért. és megláttam a vékony. hanem a tőzsdeindex alakulásáról lenne szó. hogy gondosan átvizsgáljam az összes papírt. – Széles körű tapasztalatai alapján nyugodt szívvel ki merné jelenteni. A térképek és felvételek tanúsága szerint a Wildtracket üldözőbe vette. átkelt a Grand Banksen. Az alacsony légnyomású cella esőt és erős széllökéseket hozott. bárcsak én is efféle tengeri csavargó lehetnék – jegyezte meg –. – Ön ugye rengeteget hajózott. mielőtt válaszolok. mintha nem is a lánya haláláról. . de sajnos… – Sajnos – visszhangoztam a szót. és egyikük sem számolt be rendkívüli körülményekről.annak hallatán. ahogyan a lapokat forgattam. hogy valódi orkán nem alakult ki. ahol Nadeznha Bannister meghalt. hogy ilyen váratlanul és kéretlen egyszerűséggel tért rá lánya halálára. majd hozzátettem. – Feszélyezett. Kassouli átható tekintettel figyelte. mire Jill-Beth engedelmesen kihúzta a nagy íróasztal egyik fiókját. élesen metszett arcvonásokat. ugyanakkor száz mérföldön belül két másik hajó is erre haladt. ám az egyenlő légnyomású pontokat összekötő vonalak egymástól vett távolsága arra utalt. Kiteregettem a fényképeket és szürke időjárás-jelentéseket az ölemben. Ragaszkodtam hozzá. hogy kizárólag a légnyomásból nem mindig lehet kikövetkeztetni a hajózási viszonyokat. uram. és letette elénk a vaskos papírköteget. hogy a fényképeken megörökített időjárási viszonyok között egy olyan nagy hajó. színtelen hangon beszélt. azután fokozatosan elérte a nyílt óceánt. – Esetleg vetne rájuk egy pillantást? – Csettintett. Valamennyin vörös tintával jelölték meg a helyet. hogy az főként az óceáni szelektől és áramlatoktól függ. – Gyakran kívánom. Elnéztem a markáns profilt. Ennyit el is mondtam.

– Ön azt állítja. Mindez együttesen is jelentéktelen károsodás. Próbáltam visszaemlékezni a hivatalos jelentésben foglaltakra. ilyen hullámot egy arra haladó nagyobb hajó is kelthet. – Kassouli azt a hatásos trükköt alkalmazta. de én helyeslés helyett nem kínálhattam mást. Végigpergettem a gépelt lapokat. hogy gyakoriak az ilyen kóbor hullámok? – provokált Kassouli. – Szélsőséges esetben – jegyeztem meg –. – A Wildtrack tatjának sérülései sem támasztják alá Bannister történetét. – Összecsuktam és óvatosan a szófára helyeztem a jelentést. A Wildtrack elveszítette a tatkorlátját.Újra tanulmányoztam a fényképeket. – Az időpont és a helyszín figyelembevételével a legnagyobb hullám magassága sem haladhatta meg az öt métert. A véleményemre vártak. amely szerint a szélsőséges méretű. és összekulcsolta az ujjait. Óhajtja látni a szakértői jelentést? – Újra csettintett. – Ennek ellenére keletkezhettek szélsőségesen magas hullámok. a statisztikákat. s azzal együtt a jelzőbójákat és a mentőöveket is. Jill-Beth pedig engedelmesen elhozta a jelentést. Kassouli felsóhajtott. Megvontam a vállam. amelynek fedőlapján az egyik legnevesebb amerikai óceánkutató intézet pecsétje díszelgett. amit kerestem: a függeléket. hogy kiszakítsa a tartóoszlopokat. hogy egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. – De azt sem tudja bizonyítani. a légörvények árulkodó jeleit. bár hatalmas természeti erő kellett ahhoz. inkább hátradőlt a szófán. mintha szántszándékkal nem akarnék tudomást venni a nyilvánvaló igazságról. – Szerencsére nem. Esetleg egy tankhajó? – Kirov kisasszony kutatásaiból egyértelműen kiderül. hogy szándékosan megrongálták a hajót? Kassouli nem felelt. – Én pedig nem hinném – összegezte Kassouli az eddig hallottakat –. A jelentés végén találtam meg. hogy nem így történt. hogy a Wildtrack tatja felett átcsaptak volna a hullámok. . a környezeti viszonyok által indokoltnál kétszer-háromszor magasabb hullámok jelenlétére semmi sem utal. a hullámmintákat. ám az előzékeny hang jottányit sem változott. Az arc összerezzent. mintha megütöttem volna. hogy aznap éjjel nem haladt arrafelé nagyobb hajó. – Azt állítja. a véletlenszerűen vett minták elemzését. Hosszú szünet állt be. csak a kíméletlen igazságot.

de hát a tengeri balesetek mindig valószerűtlennek tűnnek. Az egész könnyű kis kalandnak ígérkezett. Kassouli továbbra is behatóan figyelte minden reakciómat. de ez csak kikötői pletyka. amióta a szobába lépett.– Közelítsük meg egy kicsit másként a dolgokat. Pedig Kassouli harapásától inkább tartottam. A férfi nem tűnt alvó kutyának. mintha ezzel végre rá-kényszerített volna az igazság elismerésére. akik szerint Mulder hazudott a kihallgatáson – tettem hozzá erőtlen hangon –. és Kassouli engedte. – Nem – feleltem –. – Ön szerint mégis mi vitte rá őket. megadta a választ: Mulder. – Azt állítja tehát – mordult fel Kassouli gúnyosan –. – Kassouli néhány pillanatra lehunyta a szemét. – Kassouli. hogy átkapcsolja magát? Csakugyan ostobán hangzott. Megvontam a vállam. hogy hazudjanak ebben a kérdésben? Kezdtem megbánni. – Amely szerint maga Bannister tartózkodott a fedélzeten. hogy akár csak közepes magasságú hullámok esetén kikapcsolta volna a biztosítókötelet? Láttam. – Nem tudhatjuk biztosan. mostanra azonban egyre inkább inkvizíciós vallatásra hasonlított. mi is a neve? – Ingerülten csettintett. hogy Kassouli fia előrehajol a tolókocsiban. hogy a csend kínosan hosszúra nyúljon. hogy a dél-afrikai. – Igen. nehogy megharapja. – A jelentés szerint Mulder a fedélzeten tartózkodott. . mintha a következő kijelentés túlságosan mély fájdalmat okozna neki. Ön elhiszi ezt? – Nem tudom. – Úgy hiszem. Gondolja. és érdeklődéssel figyeli minden szavunkat. mire Jill-Beth. hogy hazudtak – feleltem. hogy eljöttem Amerikába. ha egy kényelmes szobában idézi fel őket az ember. – Habozni kezdtem. – Ön egyszerűen nem meri felébreszteni az alvó kutyát – jegyezte meg Kassouli maró gúnnyal –. amikor a lányom meghalt. aki nyilvánvalóan mindvégig jól ismerte a szóbeszédet. a lányom szerelmes volt egy másik férfiba. kapitány. Kassouli megismételte a nevet. – Látta ön a hivatalos jelentést? – kérdezte. – Van még más is. diadalmasan elmosolyodott. amennyi a lányomnak ahhoz kellett. aki most először szólalt meg. – Az áll benne. A lányom a lehető legkiválóbb és legtapasztaltabb tengerész volt. – Vannak. uram. inkább nagyon is éber farkasnak. amikor Jimmy elhozta a repülőjegyet a Sycoraxra. hacsak nem éppen akkor akasztotta másik gyűrűbe. hogy az a kivételesen magas hullám épp abban a két vagy három másodpercben csapott át a hajó felett.

és mindenáron meg akarta nyerni a St. hogy valóban létezik gonoszság. – Mondd el. hogy izgatott. – Úgy vélem. és ön is biztosan kedvelte volna. Ezzel nagy hibát követett el. – Azt is elmondta. Eszes. mértéktartó. hogy Jill-Bethre pillantsak. de én akár a szívemre tett kézzel is hajlandó vagyok megesküdni rá. – Nadeznha jó ember volt – jelentette ki Kassouli határozottan. Tudom. – Megállt és mélyen a szemembe nézett. de tartózkodtam attól. s beszéd közben néha vetett egy pillantást a családi fényképre. – Az édesanyám nevét viselte – osztott meg velem egy nem ideillő adalékot –. hogy valóban a legkivételesebb és legcsodálatosabb teremtés volt. – És mit mondott? – kérdeztem. Ön talán naivitásnak tartja. mielőtt továbbmennénk. – Beszélhetek önnek őszintén Nadeznháról. akit hidegen hagyott feszélyezettségem. – Súlyos megpróbáltatást okozott volna neki a válás. Átrepített az Atlanti-óceán felett. . hogy értem? Nagyon is tudtam. Képtelen volt hinni abban. kapitány? – Természetesen – feleltem mérhetetlen zavaromban. Őszintén hitt a mindnyájunkban ott élő jóságban. Kassouli alig láthatóan megvonta a vállát. – Nem. Hajózási kérdésekben meglehetősen otthonosan mozogtam. – Feltétlenül – helyeseltem odaadóan. ráadásul osztozott férje becsvágyában. de Nadeznha teljes szívvel ezt vallotta. hogy minden apa így beszélne a tulajdon lányáról. amikor valaki másba volt szerelmes? – Nadeznha nem volt olyan lány. Végzetes hibát. miszerint a lányát meggyilkolták. Ezúttal is arra várt. ki volt az? – kérdezett az apa.– Á! – Nyilvánvalóan helytelen választ adtam. hogy a férjével hajózgatott. – Volt egy másik fickó – érkezett a lakonikus válasz. a fiához fordult. – Nem találhatna nála gyönyörűbb lányt. mégsem adhattam meg. – Nem furcsa – jegyeztem meg inkább –. Pierre-t. nem tudtam viszont mit kezdeni a társalgás új. mintha meg kellene értenem ezt az alapigazságot. kapitány. amit kért. Felállt. Ugye tudja. Kassouli. de katonai kiképzésem egyszerűen nem készített fel az ilyen helyzetekre. kedves és szeretetreméltó. zavarba ejtően személyes motívumával. csak hogy kicsikarja belőlem az egyetértést. De látszott rajta. aki félvállról veszi a házasságot – válaszolta Kassouli. hogy megerősítsem a meggyőződését. Charles! Charles Kassouli vállat vont: – Beszélt erről. nyugtalanul járkált előttem.

de a fiatalok nagyon csökönyösek. de ez az igazság. – Bannister – igyekeztem kissé oldani a társalgás egyoldalúságát. nem szívesen beszélek így az egyik honfitársáról. – Sandman kapitány. hirtelen érzelmi felindulásból ment hozzá. – Bannister gyenge ember. Tudtam. Bannister európai volt. mert Kassouli kérlelhetetlenül nekem szegezte a kérdést. Sandman kapitány. ahogy Yassir Kassouli jobb keze görcsösen összerándult. hogy pontosan tudja. és mi nem. Hívők körében ültem. . Láttam. és volt merszem kifejezni a hitet-lenségem. amit egy ilyen jólelkű leánytól elvár az ember. – Pontosan. az ön véleménye szerint a lányom gyilkosság áldozata lett? Éreztem. A fiammal már találkozott. – Nem sokkal azt követően találkozott vele. – Csakugyan.igencsak elkényeztettem. – Mit gondol Bannisterről? – Nem ismerem túlságosan. kapitány. és kétségkívül elbűvölő egyéniség. Jill-Beth megmerevedett. mégis ragaszkodnom kellett az igazsághoz. a lányomat pedig már sosem fogja megismerni. milyen választ várnak tőlem. Ám ha fel is dühítettem Kassoulit. merőben szokatlan módon. én pedig felfedeztem az első repedést a lányáról felrajzolt tökéletes képen. Hűtlen lett a lányomhoz. – Próbáltam óvni ettől a házasságtól. – Csupán két gyermekem van. hisz mindeddig oly mértéktartó hűvösség jellemezte minden megnyilvánulását. hogy Jill-Beth és a megnyomorodott fiú várakozva tekint rám. boldogtalanná tette őt. megvetésre érdemes ember. Csupán egyetlen hibát követett el. mi történt Nadeznhával. – Kassouli ádáz indulattal ejtette ki a nevet. – Kassouli szünetet tartott. és azon tűnődtem. kapitány. ha a fejükbe vesznek valamit. ő nem adta jelét. A fiú felszisszent. mégis megvolt benne az a természetes egyensúly. és nem felelhettem másként. – Nem tudom. még ha szerettem is volna. Kezdtem összezavarodni. Az igazság nem volt elég. és úgy vélem. mi a helyes. hogy átélt egy szerelmi csalódást. híresség a maga hazájában. magamra haragítottam-e. Jólelkű leány? Ugyanakkor csökönyös és akaratos? Nem maradt időm elgondolkodni az ellentmondáson. Anthony Bannister. Nadeznha mégis azzal a szeretettel és ragaszkodással vette őt körül. Mélyen a szemembe nézett. Higgye el.

a Kerak makettjére meredtem. az nem jelenti. Megrázta a fejét.Szinte kézzel tapintható lett a fájdalma. mit mondhatnék. Visszafordultam. Felálltam és elbicegtem a szoba túlsó végébe. hogy megbosszulatlan marad. egy olyan ember gyásza. arra gondoltam. Kész lettem volna beismerni. csakhogy tökéletes gyilkosság. A mérhetetlen gyász sötét felhőként telepedett ránk. – Gyilkosság történt – jelentette ki Kassouli –. – Segítségre van szükségem. . de nem állt hatalmában megmenteni a lányát. Szóra nyitottam a számat. csak még egy kis erőfeszítés és még egy kis jó szándék kell hozzá. Amíg elnéztem a kéményre festett emblémát. de nem tudtam. nem adhattam meg neki. Mozognom kellett. Kassouli ügyet sem vetett a közbevetésre. Nem áll módunkban bizonyítani. képtelen voltam tovább elviselni a szófa fullasztó kényelmét és a férfi súlyos pillantását. a levegőből lecsapó vércsét. – De csak. – Visszautasítottam. kapitány. és azóta sem veszett el. mert egy bűntény tökéletesen sikerül – emelte fel a hangját Kassouli –. ám Yassir Kassouli semmire sem ment az ilyen lagymatag támogatással. hogy a lányát csakugyan meggyilkolták. Az amerikai álom továbbra is elérhető. – Kétszázötvenezer dollárt fizetek magának. így hát csendben maradtam. hogy mediterrán gyökerei ellenére Kassouli tanújelét adja egy hamisítatlanul amerikai jellemvonásnak: hisz a tökéletességben. Ez a meggyőződés még a Mayflower fedélzetén érkezett ide. amire vágyott: a megerősítést. ahol jobb híján az óriási tankhajó. közel kétezer ölnyi jéghideg víztömeg mélyén pihen. de bármennyire is sajnáltam ezt a férfit. hogy legyen a navigátora. Pierre második szakaszában egy általam megadott helyre navigálja a Wildtracket. hogy Nadeznha Bannister aligha kapcsolta ki a biztosítókötelet a viharos tengeren. hogy belökték a tengerbe. Mi másért hívtam volna ide? – Én… Közbevágott: – Bannister felkérte. de semmi sem bizonyította. kapitány. talán még azt is elképzelhetőnek tartottam. – Bizonyítékra van szüksége – jelentettem ki. ha a St. akit mindennél jobban szeretett. Pedig Yassir Kassouli álma odaveszett az ÉszakiAtlanti-óceánon. Talán valóban így történt. aki megvehette volna a fél világot.

Apám gyakran mondogatta. Még most sem válaszoltam. azután felsóhajtott. Ebben nem kételkedtem. miután meghódították ezt a világot. Semmi sem bizonyította. de most már azt is láttam. kapitány. Kassouli félreértette habozásomat. akik éppen gyakorlatiasságuknak köszönhetik hatalmas vagyonukat. nem adta meg. – Az életük virágjában elhunytak szellemei – magyarázta Kassouli higgadt. hogy Kassouli Bannister ellensége. – El tudja képzelni az utolsó pillanatok borzalmát. sem a meteorológiai térképek. Kassouli a szellemvilágot hívta segítségül a meggyőzésemhez. noha nem várt válaszra. s bármennyire is vártam a magyarázatot. amíg csak ki nem száradnak a tengerek. Miután nem tudott megtéríteni a meteorológiai és oceanográfia tudományával. hogy láthassam a halott lány arcát. kapitány. hogy az amerikai nem nyugszik. Kassouli felvette a bekeretezett fényképet és felém fordította. ha nem a családjuk? Nem szóltam. hogy a vagyonos és hatalmas emberek. fogat fogért. Szükségem lett volna a pénzre.Kétszázötvenezer dollár. – Most már Nadeznha is része a caballinak. megpróbálják leigázni a túlvilágot is. életet az életért. mennyire rászorultunk. hogy az ön életét és a legénység tagjainak életét semmilyen veszély nem fogja fenyegetni. – Itt kóborolnak a világban. Pedig sem a szellemek. hogy addig hajózzak. és arra várnak. mint az a társa. . s amíg nincs bizonyíték. Halkan ejtette az utolsó szót. Az összeg gigászi kísértésként függött a levegőben. de még kétszázötvenezer dollár sem vehetett rá arra. Maga volt a megtestesült szabadság. addig nem lehet ítélkezni senki felett. Ki adhatna nekik enyhülést. mégis kitartottam az álmom mellett. Működésbe léptek az ősi vérbosszú szabályai: szemet szemért. Eddig is tudtam. ám felfigyeltem arra is. hogy valakire nem terjesztették ki a kegyelmet: Bannisterre. hogy elfogadjam az ajánlatát. ezért is találnak oly gyakran mecénásra a csaló léleklátók az olyanok körében. szinte tárgyilagos hangon. kapitány? – Elhallgatott. – Caballi? – vontam fel a szemöldököm. isten a megmondhatója. hogy Bannister gyilkosságot követett el. nekem adta a Sycoraxot és az esélyt. amely éppoly ősi volt. a Sycorax és én. amíg meg nem semmisíti az ellenfelét. és ezt az álmot tisztességnek nevezik. Megráztam a fejem. amelyik a Mayflowertn érkezett ide. hogy igazságot szolgáltassanak nekik. – Biztosíthatom róla.

hogy egy évet adtam magamnak arra. méghozzá nem akármekkora léptékben. hogy ki fogom vonni minden ottani befektetésem. uram. ahogyan Nagy-Britannia térdre kényszerített engem. hogy nem fogadom el a felkérést. kapitány? A kérdés őszintén meglepett: – Igen. hogy kivételesen bátor és találékony fiatalember. amit valaha is befektettem az országában. Nagy-Britannia ellensége leszek. Kirov kisasszony biztosított róla. hogy indítsanak újabb vizsgálatot. amit szinte fel sem foghattam. – Vissza fogok vonni minden egyes centet. Kassouli elmosolyodott. ami csak a hatalmamban áll. kapitány. – De ha egyetlen angol sem hajlandó segíteni. Különös félmosoly jelent meg az arcán. higgye el. Bármivel. olyan hatalmas léptékben. Ehhez azonban szükségem van egy angol segítségére. Könyörögtem az ön kormányának. mert Kassouli felemelte a hangját. kárt fogok okozni a hazájának. Amit az ön kormánya nem hajlandó elintézni. – Akkor tudnia kell. Érti. Jill-Bethre sandítottam. örökül hagyom a fiamra ezt a harcot. – Ön hazafinak tartja magát. akkor az országa megnézheti magát. Már megmondtam Bannisternek. ami. hogy merő szeszélyből tett volna ilyet. Nem hízelgek magamnak azzal. Sandman kapitány! A végzet vezérelte önt ide. kapitány. de ő kitartóan kerülte a tekintetem. majd gondosan visszatette az ezüstbe foglalt fényképet. Kassouli készen állt az érvekkel. Az arcom árulkodhatott hitetlenkedésemről. elintézem én. és latba fogom vetni minden befolyásom. Kassouli zsarolt. és nem hinném. Sandman kapitány. – De hát ez olyan képtelenség. Megvontam a vállam: – Ezt nem. nem csekélység. Az eddigiekben a szokványos eszközökkel próbáltam elérni ezt a célt. És ha meghalok.– Nem én vagyok az embere. hogy elégtételt vegyek a lányom haláláért. megalázkodtam és térden csúsztam előttük! Elutasítottak. uram. de annyi biztos. hogy ugyanúgy térdre tudom kényszeríteni Nagy-Britanniát. Hát legyen. amit mondok? Nagyon is értettem. mintha számított volna az elutasításra. – Feltartott kézzel vetett gátat a . Charles Kassouli engedelmesen meghajtotta a fejét az atyai tekintély előtt. – De hát nincs semmilyen bizonyítéka – tiltakoztam. és ez maga lesz. A végzet helyezte önt Anthony Bannister bizalmába. hogy mindenki mást is eltántorítsak az ottani befektetéstől. – Minden döntést meg lehet változtatni.

a lányomat megölték. a lányom hajózási tapasztalatába. – Megtenné ezt nekem. Megnyomott egy gombot az ajtókeret mellett. Az ajtó bezárult mögöttem. amelyik . de el kell fogadnia. Kedvelem az erős embereket. hogy nem baleset történt. ha azonnal elfogadja az ajánlatomat. ha belegondolna az időjárási feltételekbe. – Jó éjt. kapitány! – Ez nem gyengeség… – A lányom halott! Lehunytam a szemem. – Szeretném. hogy eltántorítson a döntésemtől. – Igen. hajlandó-e segíteni. hogy arra kérem. – És ön nem tudja bizonyítani. mekkora kárt tudnék okozni az ön hazájának. ha elkísérném az ajtóhoz. A skandináv megkérdezte. Azt akarom. Megtenné ezt nekem. uram – feleltem engedelmesen. – Kinyitottam a szemem. hogy a világon nem minden tettet támasztanak alá okok és bizonyítékok. szeretném. – Ön vajon a racionalitásnak és az eszének engedelmeskedett – tette fel a kérdést – . hogy hívja segítségül a lelkiismeretét. kapitány? – ismételte meg a kérést Kassouli. amit mondtam. öklével hatalmasat csapott a tenyerébe. amikor rárontott az argentin állásokra. hogy gondolja végig. és aszerint kell cselekednünk. és a magas skandináv inas abban a pillanatban megjelent. Olykor. –Nem okozott nekem csalódást. kapitány? Jill-Beth felé fordultam. – Hogy nyomatékot adjon az utolsó szónak. ha megtenne valamit a kedvemért. Azt akarom. – Felém nyújtott kézzel jelezte. hogy szeretné. a környezeti viszonyokba. kapitány. kapitány! Alkalmas időben elküldetek a válaszáért. S miután a végére járt mindennek. Szeretném. észérvek és hivatalos jóváhagyások. Inkább választottam egy limuzint. Szeretném. ha mérlegre tenné az ő halhatatlan lelkét Anthony Bannisterével szemben. avagy sem. bíznunk kell tulajdon. istenadta ösztöneinkben. ha tudatná velem. Egyedül bennük vagyok képes megbízni. de én megráztam a fejem. és kiérdemelte a kitüntetését? – Nem – feleltem. ha alaposan átgondolna mindent. de ő csak mosolygott és felemelt kézzel búcsút intett. visszakísérhet-e a partira. higgye el nekem. Megdöbbentett volna. kapitány.tiltakozásomnak. Ezért is szeretném. – Jól tudom. vagy akár a jóérzésből fakadó természetes igazságok. és meglepetésemre Kassouli mosolygó arcát láttam magam előtt. kapitány. Menet közben még egy kísérletet tett arra. Kassouli megragadta a kezem. – Akkor most se legyen gyenge.

– Akárcsak én. Jó darabig hiába várakoztam telefonhívásra vagy diszkrét kopogásra az ajtómon. és hogy Kirov kisasszony rám vár a Lobsterman szalonban. – Hogy aludt? – kérdezte.visszavitt a fényűző szállodába. – Csak egy gyászoló apa. hogy szabotáljam Bannister kísérletét a St. – Én nem hallottam semmi ilyet! – Talán mert nem mondta ki nyíltan. hogy egy kocsi aznap délután visszavisz a repülőtérre. és ebből megértettem. hogy találkozhassak Kassoulival. Ha jól tudom. – Szóval. A termet ódivatú rákászeszközök. Jill-Beth. – Vállat vont. – Akkor csak a levegőbe beszél. Pierre kupa elnyerésére. Nick. hogy Kassouli fenyegetőzésének semmi értelme. vegyi üzemek. mit gondol Yassirról? – kérdezte. és letettem az asztalra. Honnét tudhatná. ő el akarja pusztítani Bannistert! Szeme kikerekedett a tettetett döbbenettől. és próbáltam meggyőzni magam arról. Elvesztette a lányát. A fenébe is. Nem sikerült. – Egyedül. megtudtam. számítástechnika. Nincs ebben semmi őrültség. hogy a biztosítójának ki kelljen fizetnie azt az egymillió dollárt! Talán csak a térdére akarja fektetni és alaposan elnáspángolni. Végül vonakodva bár. hálók és műanyag rákfélék díszítették. Nick. szállítmányozás. Nick! Ír whiskyt? – Önfeledt jókedve szinte gúnyt űzött az előző estéből. mit akar. olaj. Egyedül. Jill-Beth egyedül ült a bárpult mellett. Amikor visszaértem a szállodába. . talán csak meg akarja gátolni. de elaludtam. Jill-Beth nem egyéb. mint csali. – Meghibbant. akár a mohó makréla a színes tollra. amit a bíróság is elismer. és én egyből ráharaptam. – Ő nem arról beszélt. Reggel körbesétáltam a kikötőben. kizárólag azért hívott ide. Helytelenítően csóválta a fejét. Talán ki akar csikarni tőle egy vallomást. és szeretne végre nyugodtan aludni. Megcsóválta a fejét. Yassir talán csak beszélni akar Bannister fejével. a cégei mintegy harmincezer embert foglalkoztatnak Angliában. Nincs kedve rákot enni? Kivettem az étlapot a kezéből. – Helló. befektetési cégek. és boldogan mosolygott. Nick? – Meghibbant! Nem viselhet gazdasági háborút egy egész ország ellen! – Dehogyisnem! Szállodák.

miért is érdekelné magát az angliai munkanélküliség? – Az isten szerelmére! – A közönyössége kezdett az idegeimre menni. Igaz. drága Nick. Ez itt nem meseország. – Jesszusom – rándultam össze. tehát hajlamos vagyok hinni abban. de biztosan meg fog halni. – Miért ne lehetne? – kínálkozott a kérdés. ^ Meseország az a hely. – Dorothynak rákja van. Nick. rettentően dühös ember. Belekortyoltam a whiskybe. nagyon csalódott. – Kassouli mégis bizonyítékként használja – tiltakoztam tovább. ahol a tisztesség az úr. meteorológiai térképet mutogat. és jól tudta. de ott vannak még a beszállítók is. Olyan fickóval van dolga. Csak két gyermek adatott neki. a másik halott. – Ő egy dühös. – Nincs szemernyi bizonyítéka sem! – Tökéletes gyilkosságra nem is lehet bizonyíték. Ez hívom én tökéletes gyilkosságnak. szerintem is gyilkosság volt. és már nem is lesz neki több. Úgy értem. – Maga nem hihet ebben – erősködtem. ahol az erény mindig győzedelmeskedik. amit el akar hitetni velem. – Kibe volt szerelmes Nadeznha Bannister? – Senki se tudja – vonta meg a vállát Jill-Beth.Persze ez nem tűnik soknak. az egyik nyomorék. Lassan. ami talán nem is létezett. ami nem írja le megfelelően az időjárási viszonyokat. ötszáz mérföldnyire a legközelebbi parttól. ezért szépen belökte őt a tengerbe. és igazságot akar. – Kassoulinak dolgozom. vagy nem akarja elmondani. aki nagyon dühös. viszont mindenhol ott villogott azzal a dögös szőkével. – Megérintette a karomat. ki tudhatja? Bannister nem akart elválni. hogy Nadeznha ügyvédei mindenéből kiforgatnák. Jill-Beth megkavarta az italát a rák alakú keverőpálcával. – Charlie legalábbis nem tudja. – Nick. . Jill-Beth! Erre építi fel az egész gyilkosságelméletet! – Pontosan. mielőtt még a tört jég beleolvad. – Igen. Ez minden. Jill-Beth rendelt magának egy újabb italt. hogy a lány igenis viselte a biztosító kötelet. – Olyan szerelmi szálról beszél. ahol minden egyszerű. – Kassouli és a nyughatatlan lelkek? Szellemek? Jill-Beth elmosolyodott. – És még én élek meseországban – csóváltam a fejem keserűen. Ha pedig a bizonyítékokat mérlegelem? – Felnézett a hálós mennyezetre. és valószínűsíti.

– Narkózik. a többi teljesítéskor. Jill-Beth felé fordultam. nem maradt más neki. Az istenit. ha elmondanám. és titkolja az apja elől. Amint visszatérek Angliába. Nick. hogy Kassouli semmivel sem mentheti meg a felesége életét. – Narkós? – kérdeztem megütközve. – Bebizonyíthatom. – Vállat vont. és arra gondoltam. amíg megértettem. csak a fia. a gyilkosságban? – Próbálja csak meg – felelt vidáman. Minél messzebb Bannistertől és minél messzebb maguktól. Tizenhat milliót adományozott rákkutatásra. csak nagyon. Ha szükséges. Nem maga lenne az első. hogy rá akarnak venni. mintha ez is azt bizonyítaná. úgy értette. – Felhatalmaztak rá. – Hinniük kell nekem – erőlködtem. hogy Devonban felfigyelt rám. Nick. mennyire amerikai: eleven tekintetű. És most. csillogó hajú – mennyire hasonlít a néhai Nadeznhára. hogy megemeljem a tétet négyszázezer dollárra. – Elvigyorodott. hogy milyen állapotban. – Mármint félig a fellegek között. annyira rabul ejtette a szépségem. túl nagy meggyőződés nélkül. vagy ami még rosszabb. Valahol azt olvasta. Kérheti akármelyik adóparadicsomba. hogy valaki ekkora bánatot okozott a családjának. És ez a csodálatos lány védelmébe vesz egy gyilkosságot. . Mert tagadhatta bármennyire. – Félholtan – jegyeztem meg. – Az emberek irigylik Kassoulit. Ez is őrültség? – Nem. nagyon elszánt. aki így viselkedik. Százezer előre és készpénzben. és még ide is követett. biztonságba helyezem a Sycoraxot. – Megkavarta az italát. mondhatjuk azt. hogy egész Amerikában Utahban a legalacsonyabb a rákbetegek száma. hogy maga hozott el ide! – A repülőjegyéért készpénzben fizettek. és láthatta. – Hány hozzám hasonló senkit hívnak meg Kassouli házába? – Rengeteget. – Én pedig nem fogok segíteni ebben. érthető módon vissza akar vágni.– Yassir nagyon szereti őt. – És ha elmennék a rendőrségre? – kérdeztem. hogy Kassouli gyilkosságot tervez. vegyek részt a hajó eltérítésében. Beletelt egy-két pillanatba. Vagyonos. amint elfogadja az ajánlatot. mire utal. – Utahban egy egész kutatási szárnyat építtetett a felesége köré. és bármely tetszőleges pénznemben. – Yassir nem őrült. markáns arcú. tudtam. – Mi lenne.

– Lecsusszant a bárszékről. amint elérte az ajtót: – Miért én. oké? – Nem fog megtalálni. Ha nem lesz ott. és távozott. – Ne nyűglődjön. – Felkapta az étlapot. Röviden szólva átkozottul ostobának éreztem magam. amelyik képes elszámolni négyszázezerig. dobott egy csókot. Úgy éreztem magam. és herceggé kellett volna változnia. Csak. Majd jelentkezem. Nick. mert épp ott volt. – Oké. Nick. Maradjon Bannisterrel. – Elmosolyodott.Ügyet sem vetett rám. – Hamarosan én is visszatérek Angliába. – Nemsokára újra találkozunk. és százezer dollár készpénzt is hozok magammal. Megérintette a karomat. vállalja el a versenyt. és érintetlenül hagyta az italát. És nyakig ültem a bajban. jó néhány brit munkásnak okoz vele bánatot. mint a béka. akit megcsókoltak. – Nem akarna mégis enni? Megráztam a fejem. Jill-Beth? Megtorpant: – Mert ott volt. Nick! A lovagiasság Nadeznhával együtt a sírba szállt. . Kellemes utat! Megfordultam. mégis csúf béka maradt. és szerezzen be egy számológépet. Nick.

6. Telefonon keresztül is próbálta elhessegetni a problémát. – Visszafogottnak tűnt. hogy valamit el akarunk titkolni előle? – Nos. John letört egy darabkát aranybarnára sütött kiflijéből. Nick. Én sem fogom. és figyelmembe ajánlotta a báránysültet. Hálás mosollyal nyugtázta a fogadalmat. hogy felhívom a Fleet Street-i szennylapokat. – Láthatóan belegázoltam az önérzetébe. – Csakugyan. de amikor megfenyegettem. hogy együtt ebédel felesége levetett férjével. – Pedig az itteniek igencsak büszkék a sültjükre. majd késével a trompe l'oeil mennyezet felé bökött. de arra azért felfigyeltem. az amerikai időjárásról. – De talán azt gondolná. – Amellett elég kellemes hely. – Szünetet tartott. hogy valaki felhívja a Heathrow-ról azzal: egy nagy befolyású külföldi tőkés gazdasági háborút kíván indítani a hazája ellen. Melissa jól van? – Nagyon jól. és arról. alighanem igen. mint akit egyáltalán nem zavar. És mi ilyennek is szeretjük. azután végighallgattam hosszúra nyúlt történetét anyja konyhakertjéről. ami talán érthető is. Láthatóan kerülte a kérdést. mint Yassir Kassouli. milyen nehéz manapság hozzáértő mesterembert találni. nem igaz? – Gondosan mérlegelte a borválasztást. – Én eddig úgy tudtam. Rendeltünk. azonnal előállt az ebéd ötletével. – Felénk különb kutyakaját is kapni. hogy a West End egyik kevéssé előkelő éttermét választotta találkozásunk színhelyéül. hogy együtt ebédeltünk. fejezet John Makyns képviselő úgy tett. – Nem mintha nem kedvelné magát. a Whitesnál tag – incselkedtem. Egy pillanatig se gondolja. amely nem volt más. – Milyen Amerika? – Meleg. Mindazonáltal továbbra is tartózkodóan viselkedett. aki képes kijavítani a Tudorkori falazatot. – Talán nem említem meg neki. szívesebben kérdezett Devonról. köszönöm. nem gondolja? – Varázslatos. – Itt sokkal jobban főznek – felelte szemrebbenés nélkül. Nem mindennap történhet meg vele. milyennek találom a bárányt. – Ne aggódjon. csillogó. az egészségemről és arról. . és vastagon megvajazta. nyüzsgő.

elvárta volna. . távol tőlünk vagy bárki más felségterületétől. és ez nem történt meg. tehát őfelsége kormányának érdekében állt. – Mit akart? John vállat vont: – Azt hiszem. Kassouli ugye nem rendelkezik diplomáciai jogosultsággal. – De akkor sem segíthettünk neki. hogy meghallgassa. – Á! – John beleszúrta a villáját egy darabka húsba. nem Mulder. majd vonakodva bólintott. hanem Bannister tartózkodott a fedélzeten a halál időpontjában. csak. Ahhoz sajnálatosan kevés. ezért is folytattuk le mi a hivatalos vizsgálatot. mint egy külföldi ország állampolgára.– Beszéljen nekem Kassouliról. – Kassouli megkörnyékezte őfelsége kormányát. hogy az. Makyns képviselő komoran megcsóválta a fejét. hogy új vizsgálat induljon. ez csupán szóbeszéd. – Hallotta a szóbeszédet – tettem fel a kérdést –. egyenesen rátérek találkozásunk valódi okára. majd lendületesen fűrészelni kezdett a késével. – Tényleg nem tudom megmondani. Miért lenne ez baj? – Nem mondtam. hogy bíróság elé állítsuk Bannistert. – De azért foglalkoztak vele? – erősködtem. Ehhez újabb bizonyítékoknak kellett volna előkerülniük. noha erre nincs semmi okunk vagy indokunk. Természetesen nem hivatalosan. ám a halottkém következtetései ettől még egyértelműek. hogy így járjunk el. John homlokráncolva fogadta a bárdolatlan stílust. Megrázta a fejét: – Sajnálatos baleset történt a nyílt óceánon. – Úgy döntöttem. – Nem indíthattak volna újabb vizsgálatot? Csak hogy megbékítsék Kassoulit? – Nem volt rá indokunk. miszerint az érintettek hazudtak a vizsgálat során? Én úgy tudom. – Mint ön is mondja – felelte John óvatosan –. hogy a hajót brit földön jegyezték be. – Szeretünk a befolyásos külföldi befektetők kedvében járni. – A halott lány nem elég indoknak? – vetettem fel. Baleset történt. – Viszont gazdag. Igaz.

aki nem vagyok más. elismerem. – Őfelsége kormányát nem lehet csak úgy megfenyegetni. fagyos mosolyt kaptam válaszként. megszünteti az összes angliai munkahelyét. mint gondolná. őfelsége kormánya eljátszott a gondolattal. Halvány. – Mekkora kárt okozhat? – Akárhogy is. esze ágában sincs mindezt elmondani bármelyik lapnak? Őfelsége kormánya nem hinném. s aprólékos gonddal a tányér szélére helyezte. csak a kormányzat alázatos szolgája? . Ez aligha javítana a munkanélküliségi adatokon. Nick. hogy magunkhoz vonzzuk a külföldi befektetőket. ha egyenes választ igénylő. – Én. de végül meghátrált az egyértelmű bizonyítékok hiánya láttán.Ami azt jelentette. Viszont zavart okozhatna. – Nem maga az első. Kassouliembargó Nagy-Britannia ellen? – Összevont szemöldökkel koncentrált. – Akkor most. Írországba vagy Spanyolországba telepíti át. azután kivonja a befektetéseit. Ha Kassouli valamennyi munkahelyét Németországba. fejlődőképes iparágakhoz kapcsolódik. mit tegyek? Makyns képviselő elfintorodott. túléljük – felelte John minden meggyőződés nélkül. amelyeket bátorítanunk kellene. mielőtt úgy döntött. – Vagyis komoly kárt okozna? – erősködtem. no meg a hallottakon. hogy örömmel venné. mint akármely politikus. Ügyet sem vetettem a figyelmeztetésre: – Árthat nekünk Kassouli? John hátradőlt és néhány pillanatig a festett mennyezetet kémlelte. – A hosszú távú problémát a munkanélküliség okozná. Nick. hogy újraindítja a vizsgálatot. közvetlen kérdést szegeznek neki. hogy tegyék ugyanezt. – Nekem azt mondta. John sokáig rágódott a húson. örökre elbúcsúzhatunk ezektől. amikor keményen megdolgozunk azért. – Honnét tudhatnám? – emelte tekintetét a mennyezet felé. – Annyit semmiképp sem. aki átadja nekünk ezt az üzenetet. Ráadásul zömük olyan fiatal. végül meggyőzi róla az összes pénzes haverját. felfed előttem egy bizalmas információtöredéket. – Túlélnénk – erősködött. – Remélem. Ráadásul éppen olyan időszakban. azután előrebillentette a fejét. míg a sültről végül sikerült leválasztania az inat. – Vagyis Kassouli megfenyegette magukat? – néztem mélyen John szemébe.

vagy az isten tudja. hogy elkormányozzak egy hajót egy x-szel megjelölt pontig. John. Nincs egy barátunk se Washingtonban. mit tegyek. és próbált úgy tenni. hol foglalkoznak az ilyen ügyekkel. hogy az egész ügyet kitálalom a Fleet Street-i firkászoknak. hogy totális gazdasági háborút indít Anglia ellen. A sajtó semminek sem örül annyira. John meglötyögtette a fehérbort a poharában. Vagy azt akarja.– Az isten szerelmére. másrészt. – Örüljön. mintha komolyan mérlegelné a kérdést. Nick? – Aligha kértem volna segítséget éppen magától. amely esetleges gyilkosságra vonatkozna. Rendszerint olyan . Mindeddig csak arról volt szó. Maga mindent tud az egészről! Amint telefonáltam. Csupán… hogy is mondjam… utalt a helyzetre. Ha más nem. kik fognak ott várni ránk? Hableányok? – Meg kell jegyeznem. hogy Kassouli sosem fenyegetőzött nyíltan. Hűvösre teszik. hogy ez az egész inkább tartozik a kormányra. – Akkor. az isten szerelmére. mert ennél is jobban rettegett attól a lehetőségtől. – Vállat vont. – Ön szerint mi lenne a leghelyesebb. mint rám? – Haleledelt? – John hihetetlenül értetlen tudott lenni. hogy mindeddig nem hallottam olyan utalást. ha akart. Az a nyavalyás sose érné be ennyivel. attól tartok. mint amikor kockára teheti amúgy is törékeny kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal. Megölik a rohadékot. átszaladt az ipari minisztériumba. – Akkor most mit tegyek? – kérdeztem újra. – Felejtse már el ezt a fellengzős stílust. egyrészt. Egy őrült azzal fenyegetőzik. addig aligha. aki betarthatna egy kicsit Kassoulinak? – Amíg ekkora pénzekkel járul hozzá a kongresszus költségvetéséhez. és szétkürtölte. – Ki akarják nyiffantani. hacsak nem segítek haleledelt csinálni Anthony Bannisterből. – Őfelsége kormánya tehát egy leforrázott macska fürgeségével reagált. John. Nem gondolja. mert rettegett Kassoulitól. Azt várják tőlem. Mit gondol. Hazavágják. – Nagyon is odafigyelnének. ha tudnám. hogy a kormány ura a problémának. mi mást akarhatna vele. – És azt is elfelejti. John fájdalmasan elfintorodott: – Ezt maga Kassouli mondta? – Nem egészen. hogy Kassouli meg akarja gátolni Bannistert a St. amit tőlem hallott. – Segélykérő pillantást vetett rám. de el nem tudom képzelni. a plecsnim csak felkelti a figyelmüket. John. Pierre elnyerésében. hogy nem szaladtam egyből a miniszterelnökhöz. hogy kitálaljam az egészet a Fleet Streetnek? Valaki majd csak odafigyel rám. könnyítse meg a dolgomat! Mondja azt.

teljes csőd az egész életem. Következetesen kerülte a tekintetem. ha Mr. John? Mondja meg neki. Ilyenek pedig nincsenek. de ne is próbálják rám kenni. igazán örülnénk neki. Nick. ha ön továbbra is . és ha Bannister átkozott lotyója még nem lopta el a hajómat. – Akkor meg folytassák le azt az átkozott vizsgálatot! Miért ne tehetnék meg? – Mert a balos sajtó szüntelen rágalmai ellenére őfelsége kormánya nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatás munkáját. amilyen maga. bizonyos mértékig képes vagyok átlátni a kormány gondolkodását. a fenyegetések nem hangzottak el nyíltan. Nem fogok segíteni Kassoulinak. Nick. – Nick. teszem azt? Érthető. – Akkor elmondom. de hát. Kassouli természetesen letagadna mindent. Úgy gondolom. Valós ez a fenyegetés. – Mindezzel csak annyit szeretnék mondani. ezt még bizonyítani is tudom. – Természetesen senki sem próbálja felelősségre vonni magát a kialakult helyzetért. Őszintén szólva. amit elmondtam? – Az első kérdésre a válasz: igen. elvontatom valami biztonságos helyre. Nick! – emelte fel John a kezét. mert nem akarok az apámmal együtt én is sittre kerülni. hogy a helyzet meglehetősen kényes. Az ön által említett információ értékes. – Mégis úgy vélem. több pénzem pedig nincs. Melissának pedig mondja meg. Új vizsgálatot csak akkor folytathatnánk le. hogy ne is próbáljon megkeresni. Ezért is kell… – Hát rendben! – szóltam közbe.közvetítők útján. hogy őfelsége kormánya igencsak hálás. hogy elérte. A gyerekek iskolaköltsége ott van a bankban. nem vagyok őfelsége kormányának a tagja… – …egyelőre. Elmondaná ezt neki. amit akart. ahol befejezhetem a felújítást. én megtettem a magamét a hazáért. bár ettől őfelsége kormányának még komolyan fontolóra kell vennie minden eshetőséget. sőt a lehető leghálásabb lenne azért. ezért kellene minél többet megtudnunk a természetükről. és ha kell. mint visszatérek Devonba. csak még többre lenne szükségünk. – Valóban? John elhessegette a pincért. mint említettem. mi lesz. – Ismétlem. Kassouli nem szegezné torkunknak a kést. ha eddig ismeretlen bizonyítékok kerülnének napvilágra. a másodikra: nem. Mindeközben maguk elveszítenek egy csomó munkahelyet. Nem teszek mást. ezért nincs is értelme keresni. mielőtt útnak indulok. mert nem fog megtalálni.

Makyns képviselő politikai előnyt kovácsolhatott a helyzetből. És mindketten engem választottak eszközükként. Erőltetetten felnevetett. aki mindig annyira közel állt hozzám. Harry Abbottra gondoltam. mint elnavigálni Bannistert az aknamező közepére. – Mert azt kellene találnia. Nick. – Azt akarják. ahogyan a kísérőhajó viszi át a teherszállítót az aknamezőn. Csak némi információt. hogy szemmel tartsam Kassoulit. igaz? – Azt akarjuk. . és őfelsége kormánya rendkívül hálás lesz érte. döbbentem rá hirtelen. – Maga szerint Bannister megölte a feleségét? – Azt hiszem.tájékoztatna bennünket Mr. hogy szó lehetne bármilyen anyagi ellentételezésről. – Nem hinném. ha végrehajtom a tervét. Micsoda gyönyörű és finoman árnyalt terv. Ez az egész ügy teljes egészében titkos és nem hivatalos. – És mennyire lenne hálás őfelsége kormánya? – űztem gúnyt választékos kiejtéséből. Kassouli a maga módján kielégíthette a bosszúszomját. Nick. Halvány félmosoly jelent meg John arcán. – A szemébe néztem. és úgy navigált a gondok közepette. nem igaz? Vagyis segítsek neki. őfelsége kormánya már ott is képviselve van? – Nos. bár természetesen le fogom tagadni. – Maguk aztán a simlis csapat. igaz? Mindez csak elősegítheti a céljai elérését. éppen az. haszontalan lenne levonni bármilyen elhamarkodott következtetést. – Csakhogy az egyetlen mód arra. amíg végre rám nézett. igen. Rajtam keresztül. hogy bízunk a hazafias érzelmeiben. És maga is vissza akarja kapni a hajóját. hogy folyamatosan tájékoztasson bennünket. de végül bólintott. Kassouli szándékairól. Fogalmazzunk inkább úgy. – Úgy érti. a maga titokzatos és nem hivatalos módján. hogy ilyen kérés valaha is megfogalmazódott. valóban. – Krisztus a kereszten! – Kivártam. Nem kérünk többet. hogy az ügy messze meghaladja az ő kompetenciájukat. Erről lenne szó? Makyns képviselő alaposan megrágta a választ. hogy engedjek Kassoulinak. – Miért ne mehetnék el egyszerűen a rendőrségre? – kérdeztem. – Azt hiszem. Csakhogy Abbott munkája nem más.

én akkor sem tehetek mást. gondoltam: – Csakugyan? Nem gondoltam volna. mind kolostorba vonultak? – A martalócaink – közölte John sértett hangon – nem Bannister kertjében pihentetik a hajójukat. de nem sikerült. és új munkahelyeket teremtene Nagy-Britanniában.– Ha holtan akarja látni – szegeztem neki a kérdést miért nem használja valamelyik martalócát? Vagy azt akarja mondani. hogy azok a fickók. John. Bannister közeli jó barátja. John? – Egyetlen szót se a sajtónak. hogy a rendőrség is szemet hunyna e felett. – Úgy tudom. – Szent Isten! Már ennyi az idő? És Nick… – És. hogy Bannister közelében lehetnek. ha segítenék eltenni az útból Melissa barátját. Én csak annyit mondhatok. Makyns képviselő és jómagam egyaránt viseltük a Melissa által ránk aggatott szarvakat. hogy egy médium elhitesse ezt vele. amennyiben egy nagy befolyású külföldi nagytőkés minél több befektetést hozna. Próbálta elrejteni a megkönnyebbülését. Nyughatatlan lelkekről beszél. – Ezt ígérte Kassouli. Talán még társalog is a halott lánya szellemével. amely egy esetleges gyilkosságra vagy akár az ön bűnrészességére vonatkozik. legkörülményesebb módján azt állítja. – Önnek jogában áll. és a maga lehető legcirkalmasabb. . akik rendre eltünedeztek az egységemből. csak Melissának több ideje marad a társasági életre. – Nem állnak persze túlzottan közel egymáshoz. ha szemet huny a bosszúja felett? Munkahelyeket? A képviselő idegesen összerándult: – Ne legyen nevetséges. hogy valamennyien a lehető leghálásabbak lennénk. Nick. Szerencsétlen flótás. Nick! – Annak a fickónak nincs ki a négy kereke. mint nekem. attól tartok. vagy hagyja. – Ki ne őrülne bele ekkora gazdagságba… – Az órájára pillantott. hogy tetszés szerinti sorrendbe rendezze a szavaimat. Tonyt. – Nem nézett rám beszéd közben. mint a leghatározottabban visszautasítok minden célozgatást. Alighanem úgy értette. – Talán bemutathatná őket – vetettem fel segítőkészen. – Inkább Melissáé. hogy több ideje marad összebújni válogatott hírességekkel. s abban a tisztességben sem részesülnek. és ezt is csak magánemberként. – Vagyis őfelsége kormánya igazán hálás lenne – foglaltam össze a hallottakat –.

mert különben elveszítem a hajómat. – Miért nem látogatott meg a kórházban? – Ne legyen már ekkora fasz. Lehunyta a szemét. és Micky Harding épp ezért választotta. – És miért veszíti el. – Mickey mindig is átkozottul büszke volt az emlékezőtehetségére. – Láttam az ocsmány pofáját a lapokban. Nick. halálra untatott azzal a nyavalyás csónakkal. lám. hogy megtegyek. – Köszönöm szépen. – Szörnyen néz ki. Ki rendezte így le? – Anthony Bannister haverja. lám. – Sycorax. nem emlékszik? Maga volt olyan szemérmes. büdös. Telefonáltam a Fleet Streetre. szerencsétlen adófizetők kerek százezer fontot adtunk mindenkinek. igaz? – Igaz. viszont közel esett a lapok irodáihoz. ha szétkürtölöm. Mi a baja velünk? Talán nem bírja a szagunkat? Egészség. – Istenemre – tette hozzá –. valamint keresztnevének köszönhetően óhatatlanul kiérdemelte az „Egér” gúnynevet. de cserbenhagytak. és devoni társaival összevetve drága is. amit nem akartak. Fejenként kettőt-kettőt.Fizetett és otthagyott. Micky hosszan és hitetlenkedve meredt rám. Harding egyike volt a riportereknek. és ezért. Még úszik? – Épp csak hogy. hogy még találkozunk. hogy Bannister egyik haverja összeverte? – Mert szükségem van Bannister pénzére ahhoz. – De ezt senkinek sem mondhatja el – tettem hozzá sietve –. – Nem gondoltam. – Lám. márpedig nem csal. A kormányhoz fordultam segítségért. – Ha az emlékezetem nem csal. aki súlyos sebesülést szerzett a Falkland-szigeteken. majd diadalmasan elvigyorodott. – Ledöntötte az első korsó java részét. Hosszú órákat vártam az ajtaja előtt. – Érdeklődéssel tekintett rám. – Három rohadt éve. Talán megkérdőjelezték a jogcímét? . akik a Falkland-szigeteken végigkövették a zászlóaljam minden lépését. Egér most négy korsó sört hozott ki az asztalunkhoz. akkor mi. ingerülten csettintgetni kezdett. Egy dél-afrikai. Így hát megtettem az egyetlen dolgot. A kocsma szutykos volt. máris kiszagolta a sztorit. és még mindig tudom. hogy helyrehozzam.

– Francos pokol. Pont ez a lényege a tökéletes gyilkosságnak. – Jesszusom. Szóval meg akarja őrizni a lelke tisztaságát. – Értem. Beszéltem Bannisterről. amikor ilyen sok munkahely forgott veszélyben. hogy még azt se tudni. – Nyilvánvaló. – És a kormány is tagadni fogja. – Néhány pillanatig némán pöfékelt. kéretlenül nyers modorral. Micky elfintorodott. hogyan csalogattak el Kassouli házába. Most is kétkedve nézett rám. hogy csak úgy zörög. hogy beszélt magával? – Arra mérget vehet. – Kedélyes gúnnyal megcsóválta a fejét. hallott mindent. még a hajóját is megtarthatja. mert Bannister oldalán álltam. és nem sokat hitt el az egészből. meséljen el mindent! Beszéltem neki a Sycoraxról. Elvitt száz lepedőt? – Nem sok híja. Annyira tökéletes. hogy ez a férfi már látott mindent. – Ha viszont gyilkosságot kiáltunk. amikor ezt a szót használtam. és tudatta. – A kereszt persze segíthet… – gondolkodott hangosan –. Miért van rám szüksége? – Mert semmi sem bizonyítja. Elmondtam. Nick. de vajon Kassouli le fogja tagadni. a munkahelyek megmaradnak. haver. – Vagyis egy elítélt bűnöző fia áll szemben az egész brit kormány és a világ leggazdagabb emberének szavával? – Nagyjából. – Remek. Az egész egyszeriben hazafias kérdés lett. viharvert arccal és egy gyanakvó menyét észjárásával. gyilkosság történt-e. Jill-Bethről. ha Bannistert hazavágják.– A válóperes ügyvéd alaposan megkopasztott. Minden porcikája a fásultság érzetét árasztotta. majd rágyújtott és felnézett a füsttől foltos mennyezetre. hogy valaha hallott magáról? – Lefogadom. Tony úgy ránk húzza a sajtó vétséget. vagy akár csak utalunk rá. Na. Kassouliról és Makyns képviselőről. de nem azért. hogy Bannister megölte a feleségét. Kassouli fejét akartam. nem igaz? – Nem tudom. Testes férfi volt. Elmondtam neki mindent. – Akkor miért nem játszik rá az egészre? – kérdezte. – Maga szerint van rá esély. hogy a kormány csak örül neki. Egér. Magának agyzsugorítóra lenne szüksége. nem riporterre. s ennek eredményeként hogyan kerültem slamasztikába. hogy Bannister tette? – Sejtelmem sincs róla. hanem mert lehetetlen volt semmit se tenni. Igaz? .

– Rágyújtott egy újabb cigarettára. Ha nem tud beszélni magával. Dúsgazdag jenki egy arab lókupec nevével.– Naná. pajtás. hogy holnap kimenekítem a hajómat. szép nagy didkókkal. – Látta vonakodó arckifejezésem. amit akart: egy újabb vizsgálatot Nadeznha halálának ügyében. hogy elkoboztatja. hogy megölte a feleségét. – Összeráncolta a homlokát töprengés közben. – Nem – rázta meg Micky a fejét. nem lesz semmilyen bizonyítékunk. – És mennyivel olcsóbb. – Meg lehet csinálni? . Így talán még Kassouli is megkapja. feleséggyilkos brit tévésztár. Százezreket foghat rajta. Szép kis mese. – Maga a tökéletes gyilkosság – füttyentett elismerően. ha beszél velem? – Be fogjuk vezetékezni. találkozni fog magával? – Azt mondta. és nekem elegem van az egészből. hogy igaz. lecsúszott háborús hős. Kassouli fenyegetései semmivé foszlanak a nyilvánosság fényében. – Segíteni fogok – közölte komolyan Micky –. töketlenkedő kormány. nem. hogy a sajtó megkeverje a szart. – El akarja hozni a hajót? – Hogy az ördögbe ne! Bannister azzal fenyegetőzik. és ezt olyasvalakitől kaptam meg. és vízi hulla. – Azt pedig lehetetlen bizonyítani. hogy meg akarta zsarolni a brit kormányt. akit két éven át minden erőmmel igyekeztem elkerülni. – Ez a Kirov kisasszony. Ha pedig nem lesz semmilyen bizonyítékunk. – Megcsóválta a fejét. Nick! – Akkor. és a bűz az egekig csapjon. – Ez tetszik. Ha a brit kormány nem veszi komolyan Kassouli tébolyát. Segítségre volt szükségem. méghozzá adómentesen. hogy a teher végre lekerül a vállamról. – De hogyan bizonyítana bármit is. és a vonal végén Micky bácsi a magnójával. vagy hogy merényletet tervezett a nyílt óceánon. – Nem. és felsóhajtott. nem lesz sztorink sem. Egészség. egy antenna a gatyájában. Bár én úgy tervezem. hiszen biztosan nem lesz mersze bevallani. nem? – De. azután eltűnök a világ szeme elől. Egy mikrofon az inge alatt. – Nézze. Hagyni fogom. Ne tegye. a sajtó majd fogja. Nick! Ott kell maradnia. Pont az olyan utcai söpredéknek való. az amerikai lány nem tud beszélni magával. tud segíteni? – Megkönnyebbülést éreztem. A bűz leple alatt még én is egérutat nyerhetek mindenki elől. akit arról a francos balettről neveztek el. hogy többé nem vagyok egymagam a pöröly és az üllő között. haver! Ha nem lesz ott. nem. mint én. de bizonyítékra van szükségem. mint egy válás.

de mindig így megy a dolog. Esett. ahogyan Kassoulinak és Makyns képviselőnek sem. Munkahelyeket ment meg. A Wildtrack elhagyta a folyót. Mondja azt Kassoulinak. Különben is. s most készen vártak a fő. Megcsóválta a fejét: – Maga aztán tényleg nagy fasz. Magamban már felkészültem arra. nem kell örökké színlelnie. – Akkor vonjon vissza mindent. s a motor alól előhúztam az elrejtett . hogy maga együttműködjön velük. Odasántikáltam a hajóhoz és felkapaszkodtam a kormányállásba. – A királynőért és a hazáért cselekszik. A másnap reggeli vonattal visszautaztam Devonba. – Lefogadom. vagy visszatért a Hamble kikötőbe. benne van a játékban? Bannisternek nem sikerült meggyőznie. hogy maradok. és leereszkedtem egészen a hajófenékig. a sztori izgalmai semmivé foszlatták korábbi világfájdalmát. Felnyitottam a fedélzeti nyílást. hogy örökre végeztem a filmjével. De akkor sem voltam már egyedül. Meddig tarthat. Micky azonban könnyedén elvégezte a feladatot. Nick. Nick. talán a feldühödött francia bérbeadó szállíttatta el. Maga szerint hogyan ássuk elő a pedofil papokat? De az egészhez mindenekelőtt az kell. Rávilágít a jenkik alávalóságára. Hintsen hamut a fejére. azután levakarok magamról minden gazdag fickót. és most mérhetetlen megkönnyebbülést éreztem. Meg kell szereznem hozzá a főnök engedélyét. A Mystique szintén eltűnt. Mondja azt. hogy Jimmy a helyükre csavarozta a bal oldali veretlemezeket. Akkor. De csak amíg a sztori ki nem pattan. – Már azt is megmondtam neki.– Hogyne lehetne. vagy a legénység a tengeren gyakorlatozott. érti? Mondja azt Bannisternek. hogy tévedett. hogy csak a hiányát találom. Beleegyeztem. hogy készséggel csapdába csalja Bannistert. – Természetesen fizetünk is a sztoriért – jelezte Micky. amíg az amerikai tyúk felbukkan a száz lepedőjével? – Nem tudom.és a tatvitorla oldalmerevítőire. Etesse meg őket! – De én nem akarok Bannister mellett maradni – kiáltottam fel szerencsétlenül. A Sycorax azonban még ott horgonyzott a kikötőhelyen. hogy szeretné navigálni a hajóját. egy hónapon belül itt lesz. Láttam. – Nem akarok érte pénzt. – A meggyőzés erejével beszélt. Nick.

miközben a hajó elhalad Bannister háza előtt – az idegenvezető bizonyára most közölte velük. hogy keressek némi sört. és maradtam. hanyag mozdulattal dobta le őket a szófára. gondoltam. Lecsuktam a Sycoraxot. aztán kibújt átázott esőkabátjából. – Úgy vélem. és még többen zarándokolnak el ide. Ha Mulder nem habozott átkutatni a Mystique-ot. hogy már nem kell sokáig vesztegelnie ezen a folyón. hogy ebben a házban lakik a híres Tony Bannister. – Kemény fából faragták – vontam meg a vállam. Sem sört. ezért felbicegtem a házig. Nagy kirándulóhajó pöfögött felfelé a vízen. már a szennylapok történeteitől lesz hangos a világ. Megtorpant. Gyanítom. ahogy a turisták arca nekipréselődik az ablakoknak. hogy a házvezetőnőt látom a konyha felé sietni. és valahogy szégyenérzet töltött el. hogy alvás helyett több órát áldoztam az időzónák feletti röpködésnek. hogy a kirándulóhajók apám tárgyalása idején is jó üzletet csináltak. – Akkor most megcsinálja a filmet vagy nem? – követelte a választ. Semmi sem mozdult a folyón. amiért szembesítettek a nyilvánvaló hazugsággal.fegyvert. . sem ennivalót nem találtam a Sycorax fedélzetén. ahol azt kellett látnom. hogy hamarosan elmegyünk innét. kilépett – jegyezte meg epésen. ám ehelyett Angela Westmacott lépett a szalonba. – És hogy van az édesanyja? – kérdezte Angela fagyos hangon. befejezhetnénk. A nagy szalonban ettem. csak amíg csapdába csaljuk a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereit. hogy már aznap délután útnak indulok. Tudtam. hol rejti el a tartalék kulcsokat. és láttam. így aztán beengedtem magam. láthatóan meglepte a jelenlétem. – Azt hittem. és arra számítottam. sajtot és kenyeret a konyhában. tűnődtem. – Jó napot! – köszöntem udvariasan. hogy tátott szájjal meredjenek a fényűző otthonra. és megnyugtattam. hogy a házvezetőnő nincs otthon. – Úgy érti. miért tenne kivételt a Sycoraxszal? Visszamásztam a fedélzetre. Néhány héten belül. A becsapódó bejárati ajtó zaja hangosan visszhangzott a házban. de Jimmynek nyomát sem láttam. – Erről talán még beszélnünk kellene – javasoltam békülékenyen. Most kezdtem érezni a kimerültséget. mégiscsak szüksége van pénzre? – Mindkét karján bevásárlószatyrok lógtak. innen ráláttam az esőáztatta folyóra. Megfordultam. leszámítva az esőcseppek nyomán fodrozódó vizet. Eredetileg úgy terveztem. de tartottam magam Micky Hardingnak tett ígéretemhez. amit elkezdtünk – feleltem jámboran.

utál az egész stáb. hogy milyen csodálatos film lehetne belőle? Miért nem hajlandó egy pillanatra sem belegondolni? – Ahhoz is elég csodálatos. hogy elnézzem az ablaktáblán lecsorgó esőcseppeket. megszállott és végtelenül önző emberektől. keskeny válla görcsösen rázkódott a sírástól. hogy maga ott van Dallasban. – Azért különös módszerei vannak. – Azt mondtam.– Az anyja nagyon is egészségesnek tűnt. hogy megzsaroljon? Hogy nem kapom meg az alkatrészeket. amit maga akar? És ha nem teszek mindent pontosan úgy. Megfordultam. Bármivel próbálkozom. amikor beszéltem vele. Nem érintettek meg a sértései. – Mert senki sem támogat! Bármit is teszek. Utál Matthew. csak készíteni egy filmet. A támadó kígyó fürgeségével csapott le rám. azután megtörölte orrát a kabátja ujjában. ami azt jelentette. ezektől az elkényeztetett. Micky Harding újságja állt mögöttem. Különösen. dühösen fordult el tőlem. de végül azt mondta. csak abban a percben éppen nem tartózkodik a házban. Először mintha meg is lepődött volna. de lebeszélt róla. amikor haldoklik. amíg nem teszem. Elszörnyedve és zavartan meredtem rá. és én nem tudtam. ahogyan maga akarja. – Olyan. – Pedig én semmi mást nem akartam – szipogta két görcsös roham között –. a könnyek végigperegtek az arcán. hogy elérje a céljait – jegyeztem meg keserűen. Nick Sandman. Egy igazi filmet. maga képtelen bármit is megtenni! – Nem tudta abbahagyni a zokogást. mert többé már nem voltam a hatalmában. mint egy istenverte öszvér! Az a nyavalyás stáb . A hosszú ablak másik végében állt. – Anya már csak ilyen. Elfordultam. hogy Angela zokog. Szipogni kezdett. – Angela hangjából sütött a hitetlenség. görcsösen eltorzult arca minden szépségét elvesztette. – Micsoda egy alávaló féreg maga. akkor elveszi a hajómat? – Az isten szerelmére! Ha én nem kényszerítem. hogy a köd hamarosan leszáll a kikötőre. s amikor észrevett. – Hát nem látja. mit mondhatnék. és legnagyobb döbbenetemre azt láttam. és szabadítson meg ettől a komédiától. Azért fohászkodtam. hogy Jill-Beth minél előtt térjen vissza Angliába. maga utálja. – Medúza? – Válaszra várt. majd később visszahívom. A felhők már-már megérintették a szemközti domboldalt. utál maga is! – Ez nem igaz. maga ellenszegül. Szívszaggató hang riasztott fel.

stábját. maga vastagon leszarja az egészet. Szitkozódott. igenis megér ennyit! Mert jó film. hogy ilyennek látják. Mindig csak nekem! Csak mert ő annyira átkozottul lusta. én meg olyan átkozottul fáradt vagyok! – Egész testében rázni kezdte a zokogás. – Sajnálom – suttogtam. hogy leszokom erről az átkozott bagóról. – Az első pillanattól ezt akartam tenni. – Annyira hasznosnak tűnt az egész – szólt ábrándos hangon. meg is tettem. egész álló éjszaka. és még azt sem tudom. mint maga! És Tony. Kivettem a parázsló cigarettát az ujjai közül és a medencébe pöcköltem. hogy remegő kézzel szétszórta a szőnyegen. merre jár! De ha meg is találom. – A francba. – Megfogadtam. ingerülten felkapott egy szálat és meggyújtotta. Felé léptem: – Megér ennyit ez a film? – Igen! – sírt fel. baptista lelkész apjáról és messzemenően tiszteletreméltó anyjáról. akkor is úgy néz rám. még ha egy szarzsák képtelen is felfogni! – Átkozott legyek – lépkedtem végig a kiömlött cigarettákon –. elővett egy doboz cigarettát. mintha leprás lennék! – Valami elpattant benne. mennyire fáradt vagyok. de egyszerűen képtelen volt gátat vetni a sírógörcsnek. mit vár magától. már amennyire érzékeltem. – Mi a baj Bannisterrel? – Hogy retteg magától! Ez a baj vele. egész este. Nem akartam. de hogy is tehetném. a bálnák megmentéséért és a marihuana legalizálásáért. Angela mesélt midlandsi gyermekkoráról. És. sőt igaz film. mint a forgatással. – A pokolba magával és minden férfival.többet törődik a szakszervezeti gyűlésekkel. és most. csak hogy még jobban összekavarjak mindent. Beszélgettünk. Gyűlölte. de csak annyit ért el. – Istenem. de sosem gondoltam volna. hogy ez legyen. magam felé fordítottam és szorosan átöleltem. idejét. – Á vállára tettem a kezem. Esett egész délután. és maga olyan átkozottul csökönyös. de én akkor is elkötelezett vagyok. képes leszek-e befejezni ezt a filmet! A legtöbbször azt se tudom. – Mégsem húzódott el tőlem. amikor ilyen balfaszok vesznek körül. Megkereste a táskáját. ezért kell nekem megtennem. – Én is sajnálom – zokogta bele a szavakat koszos pulóverembe. és próbálta lerázni magáról a mérhetetlen önsajnálatot. Nem ellenkezett. ezen az esős délutánon. ahol teljes mellszélességgel küzdött az atomfegyverek ellen. Hogy nem képes megmondani. Matthew mozdulni se képes nélkülük. meg az előkelő egyetemről. és beszélni akarok magával. – Én igen. . Nick! Felhasználtam a cég pénzét.

– Mindig azt mondta. – Elmosolyodott. idősebb férfival. – Megteszik – helyeseltem. – Kezdetben nagyon izgalmas volt – emlékezett vissza –. Angela viszont találkozott egy sima beszédű. ha már férjezett lennék. aki éppen akkor Ausztráliában . és itt találkozott Anthony Bannisterrel. – Megint a lábaddal? Bólintott: – Megint a lábammal. – Persze nem is erre kellettem neki. – Pedig én mindig nehezteltem a külsőm miatt. – Szegény apa. mi történik velem.– Az apád is így gondolta? – Ő is meg akarta menteni a bálnákat. Érted. azután összeráncolta a homlokát. – Tényleg csodálatos lábak. ha nem ilyen szép. Ezután Angela a csődbe ment rádió levélpapírját felhasználva talált magának egy valóban működő rádióadót Ausztráliában. – Ezen elgondolkodott egy hosszú pillanatig. ahol rá kellett jönnie. hogy a rádió végleg becsődölt. hogy a lábam tetszik neki. a képességei felérnek egy eszes. én pedig arra gondoltam. legkevesebb két gyerekkel. Nem mintha Angela annyira ódzkodott volna attól. Isten tudja. de visszataszító küllemű személyével. mit gondolsz? – Talán beleszeretett a visszahúzódó és mértéktartó természetedbe? Hangos sóhajjal fújta a füstöt a mennyezet felé. Kétségbeesetten vágyik a lehetőségre. Úgy értem. – Akkor mire kellettél neki? Felém fordította a fejét: – Mégis. A rádiótól az anyavállalat tévétársaságához igazolt át. az ember sose tudhatja. Meg azt. hogy talán épp emiatt küzd olyan szenvedélyesen ezért a filmért. Felemelte az egyiket az ágyról és kritikus pillantásokkal méregette. – Szegény? – Mennyire szerette volna. hogy szükség esetén kamatoztassa jó megjelenését. mire gondolok? – Nekem is folyton ez a problémám. aki nyári rádióadót üzemeltetett a Földközi-tengerre látogató angol turisták számára. hogy a külseje vagy a képességei miatt alkalmazzák-e. hiszen semmit sem tudtam a rádiózásról. Az utolsó évben hagyta ott az egyetemet. hogy bebizonyítsa. és repült délre. – Tényleg nem rosszak. – Felnevetett. Azért elboldogultam. ha a vasárnapi iskolában tanítok.

amibe kerül? A szemembe nézett. de nem mondott többet. de nem használja egyiket sem. – így hát visszajöttem. – Az angol tévében akartam dolgozni. hogy senki sem kedveli őt. – Meg fog kérni? . – Csak látnád. mint valami álarcot. és máris kívül viselem az alsónadrágom. Igazán kedvelem. – Könnyű neked ezt mondani. hogy szupermannek öltözzem. – Én kedvelem Tonyt. sikeres és magabiztos. ezáltal megkedvelteti magát. Haza akartam jönni. Az emberek megnyílnak előtte. Játszadozni kezdtem egyik hosszú hajfürtjével. csak azon túl egyáltalán nincs önbizalma. – Kezd úszógumit növeszteni – jegyeztem meg epésen. azután kijövök. A férfi munkát ígért neki a cégénél. – Nem mozog eleget. és egyetért bármivel. mert azt hiszi. És akkor még ott van a megjelenése – tette hozzá szinte védekezően. – Tony úgy gondolja. hallgattuk az esőt. Összevásárolt mindenféle súlyzó-készletet. – Neki is jó lába van? – kérdeztem elképedve. ő pedig összegömbölyödött a karomban. – Gyenge – foglaltam össze. pedig állandóan retteg. amikor bemegyek a telefonfülkébe. – Olyan sebezhető. Nick. azután hozzám simult. – Kerül. – Sok szempontból hasonlítunk egymásra. Egy villanás.forgatott. Lágyan felkacagott. – Ha megkér. Észrevetted? Úgy viseli a sikert. – Kizárólag az ő kedvéért? Angela vállat vont. Nagyon jó a munkájában. – Elnyomta a cigarettáját. Egy ideig némán feküdtünk. Talán éppen ezért olyan jó a munkájában. – Miért? – Nem is tudom. amennyiben vissza akarna térni Angliába. – Hozzámész? – kérdeztem végül. amit a nála erősebbek mondanak. Szorosan magamhoz öleltem. igen. Te erős vagy. Az emberek azt hiszik. amikor megismerkedtetek? Bólintott. Ezért próbál olyan kedves lenni mindenkihez. – Még nős volt.

bizonyos idő múlva. – Fanny kemény fickó. Odakint a folyón sirályok szólongatták egymást bántó hangjukon. hogy érdemes is a megvetésre? Büntetésül kihúzta a hajfürtjét az ujjaim közül. és egyedül akkor magabiztos. végül megrázta a fejét. amikor az emberekkel találkozik. Fannyt is ezért kedveli – ment tovább Angela. Egyszerűen csak bizonytalan jellem. ami jót tesz a karrierjének. és egyáltalán nem örülök olyankor magamnak. – Mert jó férj lesz belőle. – Szent isten! – Elégedetten dőltem hátra és cirógattam Angela csupasz hátát. mint egy gyerek. bárcsak lett volna ő is katona. – Miért? – erősködtem. – Talán. – Mert annyira sikeres. mint Melissa. karcsú ujjaival végigtapogatta a sebhelyet a vállamon. Azt kívánja. – Nincsenek közeli . Szerinte te is megveted őt. mint te. akit inkább elfogadnak a társaságban. – Nem lehet. – Vállat vont. – Olyan akar lenni. akik szerinte megvetik őt. Mert én önbizalmat adhatok neki. – Szegény? – Irigyel téged. – Szívesebben venne el olyasvalakit. Tony is keménynek érzi magát. retteg a gondolattól. de talán beéri velem is. – Az már igaz. mozdulatlanul feküdt. – Talán változtathatok rajta – élénkült fel. – Hát. – Ő nem szolgált rá a megvetésre. – És ha az ilyen kemény fickók tisztelik. – Néhány pillanatig némán. ha a tévékamerák rá szegeződnek. – Szereted őt? Ezen láthatóan hosszan elgondolkodott. hogy valamelyik konkurens tévécsatorna átcsábít magához. – Pompás házasságotok lesz – jegyeztem meg keserűen. ő is erősebb lesz? Sosem hittem az ilyen változásokban. – Nagyon lassan beszélt. – Hosszú. nem sírok túl gyakran – értett egyet –. Azt hiszem. – Akkor miért mész hozzá? – Mert… – Újra elnémult. ha a kamerák mindenhová követni fognak benneteket.– Talán. – Tonyval kapcsolatban tudnod kell még valamit – ment tovább idővel. Hatékony vagyok. amikor a nehéz leckét magolja. – Te erős vagy – mondtam inkább. ha majd még többen elfogadják. – Azt hiszem.

Az északi szél nekicsapta az esőcseppeket az ablaktábláknak. míg talált egy kényelmes zugot a karjaim között. nem igaz? – Dühítené. – Addig fészkelődött. csak azért kapom meg a legjobb állásokat. – Romantikus alkat vagyok. – Azt akarja. – Neked vannak barátaid. Vagyis. – Úgy gondoltam. Nick? – Igen. Nem engem. amint dagadó vitorlákkal menekülnek a védett öböl bejárata felé. hanem egy férfit. igen. nem igaz? Megkapnám ezt a házat. – Rengeteg. esküvő oda. Vállat vont. – És többé nem kellene aggódnom a pénz miatt se. Az se lenne rossz. de vajon helyes lenne-e? – Milyen romantikus kérdés. hogy adjam fel a munkám. akivel teljesen őszinte lehet. Angela még mindig a szerelemről és tisztességről ábrándozott. – Neki nincsenek. – Tony nem hűséges hozzám. mert Tony felesége vagyok. – Végiggondoltam a kérdést. és láthatnálak. És nekem sincsenek. gondoltam el. valahányszor a Sycoraxszal visszatérsz a kikötődbe. hogy férfiak vadásszanak rám. nem gondolod? Milyen hosszú út vezetett ide. ha megtudná? Angela bólintott. – Talán nem lenne rossz – értettem egyet –. hogy máris mindenki ezt gondolja. a baptista lelkész midlandsi otthonától a Devon folyó felett magasodó fényűző palotáig. és magam elé képzeltem a kis hajókat. hogy Tonyé vagyok. esküvő ide. – Megteszed? – Nem lenne tisztességes másokkal szemben. azután egy hosszú pillanatig a mennyezetet kémlelte. – Tonyé vagy? – Mindent és mindenkit birtokolni akar – magyarázta mentegetőző hangon. – Belefáradtam már abba. ami azt illeti. . miután összeházasodtunk. hozzámennék feleségül. de most már én sem vagyok az hozzá. – Biztonságban. és senki sem próbálkozik.barátai. ha nem tenném. – Ezt nem értem. – Barátot nehezebb találni. Hiszek a szerelemben. mint szeretőt – jegyeztem meg. vagy bármelyik más nőt. mert mellette biztonságban érezném magam. Most már mindenki tudja. Szeretne egy igazi barátot. – Elég nagy ostobaság tőled. – Biztonságban? Angela felemelte a fejét és megcsókolta az arcomat. Úgy értem. mindenki azt mondaná.

akkor örökre hűséges maradsz? – És mert tetszetős a külsőm. hogy valaha meg foglak kedvelni. szerénytelennek ítélem-e a szavait. hogy meglepettnek tűnt. és túlságosan fényűzően élnek. Azt gondoltam. ahogyan ott feküdt a karomban. – Mert azt hiszi. ha le akarja cserélni a feleségét egy fiatalabb szupermodellre? – Tartásdíj. Megcsókoltam a homlokát. – Csak próbáltam felkelteni az érdeklődésedet – mosolyogtam –. Angelát kezdte elnyomni az álom. – Ezért is nagyon fontos Tonynak. – Mesélj magadról – kérte. Emlékszem. – így volt. mintha megküzdöttünk volna egy ádáz viharral. Megcsókoltam meleg bőrét. Hát nem tudsz máris mindent? – Nem tudom például. – Így is van – mosolyodott el Angela. Olyan fiatalnak és ártatlannak tűnt. mint a kocsija vagy a háza. szabadon engedhettük. és most már. filmet készítesz rólam. – Felém fordult. Ő minden adandó alkalommal megcsal. – Vállat vont. És persze az üzletnek is csak jót tesz vele. de sosem gondolja. Elmosolyodott. – Persze – feleltem őszintén. Nem hittem volna. És fájdalmat okozna neki. Rettenetesen. és biztos voltam benne. hogy szép felesége legyen. Első látásra felélesztetted bennem a vágyat. mennyire nem akartál megnyílni. amivel lenyűgözhet másokat. majd elmosolyodott. majd máris visszatért Bannisterhez. hogy feleségül fog venni. Olyan ez neki. és ő azonnal életre kelt. Hunyorogva nézett fel rám. hogy elértünk az ágyba. csodálatosnak találtalak. felismerés csillant a szemében. Minden feszültség szertefoszlott az arcvonásairól.– Rettenetesen dühítené. hogy szerelmes vagy-e Jill-Beth Kirovba. amikor megláttalak. hogy megbánt vele. – Mi történik. annyira nyugtalanná tett a jelenléted. hogy gyűlölni fogsz. Motorzajt hallottam odakint az esőben. Ezért is gondolom. hogy a szél magával repítsen bennünket. amint valaki sietősen a kocsma felé vette az irányt. hogy a tévésztárok túlságosan okosak. – Azt hittem. valami. hogy lássa. Viszonozta a csókomat. Hosszú ideig néma csendben feküdtünk. – Rettenetesen büszke ember. Ajka alig láthatóan szétnyílt. Már az első pillanatban. – Te pedig olyan zord és félelmetes voltál. pihegése nyomán szétváltak homlokán a sápadt hajszálak. – Csodálatos a külsőd. . – Valóban? – Meglepett azzal. az elvált nők legjobb barátja – vágta rá a választ Angela.

Sandmant. – Téged átverni. amikor legutóbb odaát jártam. készséggel segítenek. körülbelül annyira nehéz. és rettentően fontos lenne megtalálnod egy bizonyos Mr. – Meglepődnél. hogy ágyba bújj vele? . És Dallas nagyon. Azt akartam mondani. igaz? Ha már ilyen úriember vagy. Már el is feledkeztem arról. A légitársaságok például nem hajlandóak kiadni az utaslistáikat. – Nem vagyok belé szerelmes. mint elvenni a cukorkát a fogyatékos csecsemőtől. azután visszatért mellém az ágyba. ha tudnád. amit ilyen igaznak akartam megtartani. Angela felkönyökölt az ágyban. hogy csak most tértem vissza Amerikából. – Előrehajtotta a fejét és megcsókolt. Nick. – Akkor az elmúlt néhány napban szerelmesedtél ki belőle? – Én nem… – Elhallgattam. Vagy legalábbis messze esett. – Örülök neki. – Azért repültél Amerikába. aki elfelejtette magával vinni a forgatókönyvét az Államokba. – Buta kis Nick. – Megmondanád. – A mellkasomra fektette a fejét. ha így történt volna. – Biztos? – Biztos. de nagyon messze esik Bostontól. De nem így történt. A hazugság megöli az érzelmeket. – Csak talán? Felemeltem a fejem és megcsókoltam: – Kétségkívül. – Akkor most belém fogsz szeretni? – Talán. de ha azt mondod. hogy nem is találkoztam Jill-Bethszel. hogy eszes lány vagy. Elmélázott a válaszon. és ma délután valami olyasmire találtam. – Ágyba is bújtál vele? – Nem. felkönyökölt és az arcomba fújta a füstöt. Angela láthatóan elégedett volt magával. Hasra feküdt. rágyújtott egy újabb cigarettára. hogy a tévétől vagy. Azóta máshová vitték? Elmosolyodtam: – Mindig is tudtam. éreztem a felparázsló cigaretta melegét a bőrömön. – Arrébb hemperedett. de nem akartam hazudni Angelának. Nick Sandman. mi mindent megtesznek az emberek a tévések kedvéért. megmondanám. – Nos? Bólintottam: – Az elmúlt néhány napban szerelmesedtem ki belőle. – Igen.A kérdés teljesen készületlenül ért. Most már nem.

– Beleszívott a cigarettába. mert felemelte az arcát és mélyen a szemembe nézett. hogy Angliában parádéállat. ő legalábbis mindig ezt mondta. – És a lány miért nem tette meg? – Nadeznha mindig azt tette. hogy költözzön haza. és ragaszkodott hozzá. hol voltál. és alighanem egy kicsit őrült. amit akart. ha te fizeted. hogy Bannister talán ilyen agyafúrt módon akarja kicsikarni belőlem ezt a vallomást. A lepedőre tette hamutartóját és lekocogtatta a hamut a cigarettájáról. És Kassouli se segített a helyzeten. – Boldogok voltak? Angela megrázta a fejét. Bár nem voltak boldogtalanok sem.– Nem. azután felült és a lábát keresztbe fonta. hogy megvegye ezt a házat. Úgy gondolta. – Kihallottam a nemtetszést Angela hangjából. szörnyen gazdag. – Élvezte. hihetetlenül törékeny volt. – Kassouli mindig is gyűlölte Tonyt – jelentette ki. – Te fizetted a repülőjegyet? – Nem. Csak hirtelen felindulásból ment hozzá Tonyhoz. – És mit gondolsz róla? – Nagyon hatásos. – Találkoztál Yassir Kassoulival? – Igen. Angela ösztönösen megérezhette visszahúzódásomat. Elvárta Tonytól. Igen. Folyton meglátogatta őket. A St. és semmi sem volt elég jó az ő drága Nadeznhája számára. hogy építsenek úszómedencét számára. ő pedig újra elhúzódott tőlem. hogy Nadeznha rangon alul házasodott. – Tönkre fogod tenni a Wildtrackot? – Nem válaszoltam. máris elvesztem. Meztelen teste kísértetiesen hasonlított Melissáé-ra. – Hirtelen feléledt bennem a gyanú. Mindig itt volt. Pierre miatt akart találkozni veled? – Igen. amiért elvette tőle a lányát. Elmosolyodott. Angela felkacagott. és nyaggatta Nadeznhát. rendkívül céltudatos. halovány. Ő csak találkozni akart velem. – Senkinek sem fogom elmondani. – Nem igazán. de én le is akartam fektetni. – Miért nem? – Mert be akarom fejezni a filmet. mégis ruganyos. nagyon befolyásos. Itt gazdag örökösnő lehetett. . Ha a szerelem kulcsa a vágyakozás. – Gyűlölte. – Elég költséges csalódás lett volna számodra. Nick.

senki se tudja. – Tony nem beszél erről. utalni azért utalt ilyesmire. Bár. Eleinte zavarban éreztem magamat a hátamat elcsúfító sebhelyek miatt. Úgy gondolta. – Gyakran gurul dühbe? – Csak azokkal szemben. – Tudod. hatalmas csapást mért volna a büszkeségére. akkor sem említi. Közeledett a dagály. kivel. ha megpróbálom lehántani az igazság következő rétegét is. de Angela csak nevetett a feszengésemen. – Remekül értett a hajózáshoz – vettem védelmembe a halott lányt. csak nem meri bevallani. . kedves teremtés volt – szúrtam közbe olyan ártatlanul. Valóságos szörnyeteg! Mindig úgy láttam. hogy elnézzem az összegyűrt lepedőn fekvő törékeny testet. ha erről beszéltünk. hogy gyengébbek nála. – És? Vállat vont: – Nem. Arra gondoltam. Mindig feldühödött. A hajfürtök szertelenül hulltak alá a csupasz hátra.oldalán igazán híres tévésztárral. – Nem. Ideje lesz. Egyébként nagyon bizonytalan. Most ott álltam és letekintettem a folyóra. – Hihetetlen önző teremtés. – Nadeznha el akarta őt hagyni? – kérdeztem. Úgy értem. felkeltem az ágyból és odaléptem az ablakhoz. mit gondolnak az emberek Nadeznha haláláról? Felnézett rám: – Tudom. Nekifektettem a hátam az ablakpárkánynak. akikről úgy gondolja. az ár örvényei elborították a lapályokat és megemelték a túlsó parton kikötött kis bárkákat. milyen ellenállhatatlanul vonzódik Bannister az erős asszonyokhoz. nem ő tette? Nem. lehetetlen? Nem. Óriási előrelépést jelentett számára. A lepedő kivételével valamennyi ágynemű egy halomban feküdt a szőnyegen. nem gondolod? Elmosolyodtam. nem akarsz beszélni erről? Hosszú ideig némán meredt a lepedőre. amennyire csak lehetett. ha ez megtörténik. hogy Tony retteg tőle. – Én úgy hallottam. hogy feleségül vette Nadeznhát. de ha így lett volna. – Nem tudom – ráncolta a homlokát Angela. míg odahaza Amerikában csak egy volt a gazdag és halálba kényeztetett lányok közül. Nadeznhának viszonya van valakivel. gondoltam. – Kedves? – húzta el a száját Angela utálkozva. az volt. – Azért ez a tény nem ér fel egy ajánlólevéllel.

hogy győzhessen a St. – De képes lennél hidegvérrel megölni valakit? Valakit. hogy Kassouli mindenáron meg akarja akadályozni abban. de kudarcot vallott. Azon tűnődött. – Gondolod. – Ennyire szörnyű volt? – kérdezte. hogy azt sem tudod. igaz? – szegezte nekem a kérdést. Egy dolog meghúzni a ravaszt. És sajnálom. aki éppen úgy nézett ki. hogy az a másik is épp erre készül. akivel azelőtt rögbiztem. és elfintorodott. dehogy! – Mármint az. – Sajnálom – szabadkoztam újra. Van elég tapasztalatod. – Tony képtelen lenne gyilkolni – erősködött Angela. Nem mintha nem akart volna beszervezni. Rettenetes dolog lehet megölni valakit. Nick! – Mindeddig megadóan tűrte a téma iránt mutatott érdeklődésemet. mint az egyik haverom. És az sem volt könnyű. ám most egy pillanatra elém villant a régi Angela. ha az megölte volna Nadeznhát? Mulder Tony testőre. és megint más dolog látni a nyavalyás holttestét néhány órával később. dehogy! – Akkor miből gondolod. és én kihallottam a tévéproducer szakmai érdeklődését a hangjából. – Az nem ugyanaz. hogy ilyen szörnyű vádakkal illettem Tonyt.– Nem hinném. Nick. Nick. . hogy Tony képes lenne ilyesmire? – Nem tudom. Vagy. hogy nem vagy Kassouli embere. Tudjuk. – Inkább csak mocskos – feleltem. látni a pusztítást. amit a szigeteken szereztél. elhiheted. amikor tudod. – Neked csak tudnod kell. Angela elnyomta a cigarettáját a hamutálban. nem? – Jesszusom. Pierre-en. – Utána volt a legszörnyűbb. Hacsak nem vagy annyira dühös. Megértette a vonakodásom. ki fia-borja vagy. hogy Tony megtűrné maga mellett Muldert. mit gondoljak. Emlékszem az egyik fickóra. hogy van benne elég lelkierő egy gyilkossághoz. mivel tudna rávenni. akit szerettél? Képes lennél megölni Melissát? – Úristen. hogy a filmben is ilyen átéléssel beszéljek. – Végiggondoltam a kérdést. Mit gondolsz. mit teszel. – Egy pillanatig eltűnődtem. Tony tudja. – Talán Mulder képes lenne? – Az isten szerelmére. miért nem veszünk be egyetlen idegent sem a csapatba? – Engem mégis felkértetek. – Rólad pontosan tudjuk. talán önvédelemből? – Vállat vont. – Megpróbálta – feleltem őszintén –.

Nick. mint az Üdvhadseregnek. ha valaki felvetné. sőt már el is indítottam a folyamatot azzal. Angela rágyújtott egy újabb cigarettára. nem éreztem ingerültséget a hangjában. bármenynyire is őszinte akartam lenni Angelával. El tudod képzelni. hogy csupán nem hagyja nyerni. – Tudnia kell. milyen sárdobálás lenne itt. hogy menj el vele. Nem tudom. Igazi brit hős akar lenni. – Ne engedd indulni – ismételtem határozottan. Hosszú ideig tanakodva nézett rám.– Ne is spekulálj ilyesmiről – figyelmeztetett. Pierre-en. fiatal bika. . mert valaki megfenyegetett? – Attól függ. – Azon tűnődtem. A fenébe is. ki az a valaki – vágtam rá. – Fogd be. – Adhatok neked még egy tanácsot? – kérdeztem. igen. – Férfibüszkeség. – Még csak az hiányozna. hogy beszéltem Micky Hardinggal. Nick. – Halljuk! – Ne engedd Bannistert indulni a St. mit tervez ellene Kassouli. Tartsd itthon. mennyire eltökélt Kassouli. – Megragadta a karomat és hozzám simult. – Tony nagyon büszke ember. aki megfricskázza a franciák orrát. lovaggá akarja üttetni magát! Más hírességekkel megtörtént. miért féltem annyira azt az ember. Öreg bika. olyasvalaki. – Én is előbb adnám meg magam a Kínai Néphadseregnek. hogy Nadeznhát esetleg meggyilkolták? El tudtam képzelni. Pierre kikövezi előtte az utat. és úgy gondolja. hogy biztosan élvezné a titulust. és nem fog visszakozni. És most. Tony is ezt akarja. hogy a szennylapok csámcsogni kezdjenek Tony házasságán. – Te pedig Lady Bannister leszel? Elmosolyodott. hangjában a jól megszokott türelmetlenséggel és fensőbbséggel. – Ő nem fogja feladni. jobbnak láttam. hogy a St. Te lehetnél a másik testőre. A jó öreg lovagiasság. de nem felelt. aki éppenséggel a legfőbb riválisom e lány kegyeiért. Szétkürtölte mindenkinek. – Ezért akarom. hogy Hardingot meg sem említem előtte. én pedig arra gondoltam. – Angela felpattant az ágyból és odalépett mellém az ablakhoz. biztosan kevésnek érezné. és mindent. Nick! – Kedvesen rázott le. Pierre-t. – Túl sokat dohányzol – jegyeztem meg. hogy meg fogja nyerni idén a St. ami vele jár. – Feladnád az álmodat csak azért. A sűrű felhők miatt máris szürkülni kezdett odakint. – Bosszút akar állni a lánya halála miatt? – Úgy gondolom. Nick.

hogy nyugodt maradjon a hangom. – Erőt kellett vennem magamon. ahogyan felszisszenek a fájdalomtól. – Mi ez. – Megegyeztünk? – Mondtam már – erősködtem –. hogy új életet erőltessek tagjaimba. akkor ezt a hirtelen gyengeséget is le kell tudnom győzni.– Nem azért. én pedig oldalra buktam. ahol lehunyt szemmel feküdtem és próbáltam visszavonulásra bírni a fájdalmat. Hiába próbáltam a telefon után kapni. – Újra a telefon után vetettem magam. Sikerült felküzdenem magam a gyűrött lepedőre. – Akarsz velem valaha is még egyszer az ágyba bújni. azután csapkodni kezdtem a térdem. Nick Sandman? – Mást se akarok. átviharzott a szobán és felkapta a telefont. egyszeriben mégis reménytelenül nyomorékká változtam. kíméletlen. Egy perc. majd én meggyógyítom magam. Páni rémület söpört végig rajtam. – Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten. és nem tudtam. – Olykor előfordul. – Kivárta a választ. – El fogsz menni egy orvoshoz. – Mondtam már. – Felkacagott. – Minden rendben. tompa fájdalom. mert értek a hajókhoz? – kérdeztem. élesen metsző kín. Arra gondoltam. egy perc és rendben leszek. – Orvos látott már? – kérdezte Angela. ha a lábam kibírta az amerikai utat. nem a szokott. amellyel megtanultam együtt élni. Próbáltam felállni. Hirtelen ostobának és nagyon esetlennek éreztem magam. – Legalább egymillió orvos látott már. Fürgén eltáncolt. azután kidobta a cigarettáját az ablakon. – Micsoda istenverte bolond! – Ahogy volt. egy új. – Erről még sosem beszéltél – jegyezte meg feddő hangon Angela. hogy a lábam megadja magát. az ablakpárkány után kaptam. Hallottam magam. – Nick? Nick! – Angela hangjában hamisítatlan aggodalmat éreztem. azután súlyosan elterültem a szőnyegen. Napok óta nem történt velem ilyen. – Azt lesheted. ami segített. – Erőnek erejével átfordultam. – Akkor el fogsz menni egy orvoshoz. könnyedén elhátrált. azután sikerült oldalt fordulnom. és minden rendben lesz. majd a padlón kúszva megindultam az ágy felé. – Azért is. A fájdalom felkúszott a hátamon. . – Igyekeztem leplezni félelmemet. de a jobb lábam hirtelen kikapcsolta magát. te buta. csupaszon. Nick? – Angela megpróbált felsegíteni. Én pedig elestem.

boldog voltam. Szerelmes lettem. Elmész orvoshoz vagy sem? Megegyeztünk. arra gondoltam. aki törődik velem. Csak most találtam rá Angelára. s miközben az ellentmondást nem tűrő hangot hallgattam. Nick Sandman. . ha van egy nő. nem álltam készen arra. Hátamon feküdtem az ágyon. hogy elveszítsem. amely egyeztette az időpontot a szakorvossal. milyen csodálatos érzés. meseországban éltem. és próbáltam rábírni a lábam a mozgásra.– Nem nyitok vitát.

rész .3.

– Ödéma? – kérdezett közbe Angela. ismertessem sebesülésem pontos természetét. Angela egy orvosokról szóló dokumentumfilm forgatásakor ismerkedett össze vele. amit azonnal meg is bántam. Sandman. – Ennek magam is örültem volna – jegyeztem meg gálánsán. miközben alávetett a szokásos vizsgálatoknak. hogy soha többé nem fogok járni! – A rohadékok mindig ezt mondják – engedte meg egy félmosollyal Mary Clarke –. Sandman. míg Angela. hogy ne tegyen több kárt magában. hogy ön erőszakkal próbált meg gyors fejlődést elérni. hogy az ön csináld magad fizikoterápiája kétségkívül súlyosbított egy merőben szokványos és nem túlzottan komoly ödémás állapotot. Mr. annak következményeként az illető egy életre megbénul. – Úgy értem. . miután befejeztem –. Márpedig ha a gerincvelő megszakad. – Azt kívánom – szólt Mary Clarke. Csak egy közelben serénykedő fűnyíró idegesítő zümmögése. nyers és magabiztos modora miatt idősebbnek látszott. Én talán túl soká éltem együtt az orvosokkal és a cikornyás frázisaikkal. – Hogy érti ezt? – kérdeztem végül. – Nyavalyás duzzanat – feleltem túlzott indulatossággal. mert akkor az ágyhoz kötözhettem volna. leszámítva azt a tényt. Az ödémát csak azután lehet diagnosztizálni. – Baromság! – kiáltottam fel indulatosan. bárcsak az én betegem lett volna. Clarke doktor arra kért. Mr. fejezet A neurológus korombéli nőnek bizonyult. összerezzent a véresebb részleteknél. – Azért kívánom ezt – söpörte félre Mary Clarke határozottan a vaskos bókot –. miközben a jegyzeteit készítette. Egyszerűen nem találtam orvosi indokot arra. de Angela még nem szokhatott hozzá mindehhez. Elfintorodott. ugyanis a gerincben kialakuló ödéma rendszerint teljes szakadásként mutatkozik meg. Angela itt várakozott ránk. megfeledkezve még a gálánsságról is. Mary Clarke doktor zöld szeme némiképp pajkosan csillogott. miért ne járhatna normálisan. Néma csend. – Azok a rohadékok azt mondták. hogy bizonyos fokú mobilitást sikerül visszanyernie. ám a hangja semmiféle könnyedségről nem árulkodott. aki még maga sem hallotta a teljes történetet. A tesztek végén visszakísért rózsakertre tekintő irodájába.7.

Egyetlen orvos sem tehetne mást. komoly égési sérülések. Mary hajózási metaforával kísérletezett. Sandman óhajával. az ön esetében állandósult ödéma alakult ki. a bejáratnál rámpával a tolókocsija számára. amíg fel nem ötlött bennem. igen. és nekilát az emlékiratainak. a gerincoszlopát alighanem spirituszban mutogatják majd.– Szó szerint nyavalyás duzzanat – erősített meg Mary Clarke –. mozgássérült-segélyért folyamodik. akkor valóban reménytelenül nyomorék lesz. – Nem tehetek semmit! – szögezte le Mary Clarke. mennyire rosszul teszi. majd néhány hét leforgása alatt fokozatosan lelohad. így talán tényleg helyesebb. Sandman. hogy valószínűleg csak a filmje befejezése miatt aggódik. mint hogy kísérletezik rajta. – Az enyém nem tette – jelentettem ki dacosan. – Semmit? – Angela döbbentnek tűnt. Ha egy kis esze van. Sandman. . – Itt megállt. – A lába vagy funkcionálni fog. – Az igazság az. amikor a lába kudarcot vall? – tiltakozott Angela. s bár műtéttel segíteni lehet a dolgon. hogy körülhajózza a világot? – kérdezte Mary Clarke a szenvtelen magyarázat végén. azaz a kapcsolódó idegpálya a felelős. és ez feltehetőleg nem találkozna Mr. hogy ha a testemet hajóként képzeljük el. – De mi történik. Miután meghalt. Mr. – Új-Zélandig feltétlenül. – Rohadtul igaz – szúrtam közbe. akkor a jobb lábam mozgatásáért egyfajta feszítőkötél. Fogadja elismerésem! – De hát mit lehet tenni? – kérdezte Angela. majd megvillantott egy már-már kárörvendő mosolyt. mintha ezzel igazolhattam volna. ezzel időleges paralízist vált ki. és elmagyarázta. amely nekipréselődik a gerincvelőnek. A gondot az okozza. hogy mindenben téved. hogy ön valóságos tárháza az anomáliáknak. ha elhajózik Új-Zélandra. engem pedig mélyen megérintett az arcán tükröződő őszinte aggodalom. Mindent egybevetve. – Semmit. – Elszánta rá magát. Mr. a kockázat aránytalanul magas. – Mondanom sem kell. hogy ez a kötél olykor minden átmenet nélkül meglazul. – Mert önt súlyos trauma érte. keres egy kedves egyszintes házat. természetesen – közölte Mary Clarke vidáman. – De hát… – kezdte volna Angela. ha ezt teszi. valamint a lövedék által okozott bevérzések. vagy nem. – Elmosolyodott. – Persze. ha ott lesz egyedül az Atlanti-óceán közepén.

de ha mégis azt tapasztalja. ahová az árboctő beült – a tengerészek évszázadok óta ezzel a módszerrel keresik a sors kegyeit. Mielőtt beágyaztuk volna a főárbocot. gondosan elrejtettem egy régi egypennyst a bölcsőben. így a magaménak tudhattam egész Devont. Matthew és a filmes stáb alighanem rájött. idővel ezek a hívások is abbamaradtak. Acélhuzalok. faanyagok és fakátránnyal teli vödrök gyűltek a fedélzeten. ahol a Wildtrack részt vett egy sor partközeiben megrendezett versenyen. csak feltétel nélküli szolgálatkészség. 78-as évjárat. majd egyenként beütöttem a tölgyfából ácsolt sínveretbe. és átadtam magam a kényelmes meggyőződésnek. de vannak betegek. de senki sem szólt. . ha még itt a kikötőben teszi. A hajó napról napra szépült. Guajakfából kivágtam a kötélerősítő szarvakat. és tucatnyi korsó sörért szereztünk egy dereglyét is. amikor úgy döntött. amelynek fedélzeti darujával helyére emelhettük a gondosan lelakkozott árbocokat. Hálából a kamera előtt is percről percre felidéztem. vagy megindulna a végtag elsatnyulása. látszólag törékeny rendszerré álljanak össze. ahogyan eddig is visszaállt a normális állapot. hogy az ernyedtség egyre tovább tart. hogy olyan. Mary Clarke remekül választott évjáratot. így azután mindketten visszatértünk Devonba. Lassan haladt a munka. mi történt azon az éjszakán. akik megnyugtatónak találják. kötelek. de miután nem volt mit jelentenem neki. mi történt köztem és Angela között. hogy nem tesz semmit. hogy Kassouli fenyegetőzése nem több egyszerű agyrémnél. szívesebben vettem. Micky Harding felhívott néhányszor. hiszen ha a vitorlázat bármely elemének kudarcot kellett vallania. Fanny Mulder a hajón élt. És a vitorlázástól irtózó Angelát. feltétlenül forduljon szakorvoshoz. s nekem együtt élnem. Persze akkor sem tudnak majd mit kezdeni magával.– Úgy vélem. és mindenki örült. Ezzel kellett Angelának megelégednie. Angela immár rendelkezésemre bocsátott minden alapanyagot. amely képes lehet ellenállni a legzordabb óceáni szélviharoknak is. Jó idők következtek. ahogyan remekül választotta meg a terápiát is. nem pedig nyolcas erősségű nyílt óceáni szélben. amikor kiharcoltam a keresztet. Jill-Bethről nem hallottam. – A tiszteletdíjam egy palack Cote de Beaune. Az izomtónus kielégítő – fordult felém –. ha orvos foglalkozik velük. – Felállt. egyszeriben nem volt több feltétel. boldogulni fog – felelte Mary szárazon –. Anthony Bannister szüntelenül ingázott londoni háza és a Földközi-tenger között. hogy ilyen jól halad a Sycorax újjáépítése. Megérkezett a kötélzet.

. ellenben Angela megajándékozta a Sycoraxot néhány antik réz hajóablakkal. kötélfülek és kötélvezetők miatt aggódtunk. míg mögöttük lassan alakot öltött a kabin. – Megígértem neki. A zsanéros szárnyakat rossz időjárás esetén le is lehetett csavarozni. Gyönyörű nap köszöntött ránk. fiú? – Biztos vagyok. hogy szalad a kicsike. hogy akárcsak megpróbálja megérteni. amire én azt feleltem. hogy Jimmy kicsatolhassa a bevonókötelet és összetekerhesse a vitorlát. Jimmy. a legfeljebb ötös erősségű délnyugati szélben a Sycorax a nyílt vizekre kívánkozott. amilyen a Wildtrackon is van. és olyan napon érkeztek meg. peremkötelek és vitorlalécek. Jimmy. érdeklődött gúnyosan. Jimmy. miért nem szerelek be rendes vízöblítéses vécét. Gyönyörű darabok voltak. Meghagytam a helyet a zárt vécé számára. Matthew emberei azt mondták. A stáb idővel feladta a kísérletet. akiket terveim szerint a fedélzetre csalok majd. Két fekvőhelyet tettem be a nagy térképasztal és a kis hajókonyha mellé. ahogyan a felújított hajótest megrázkódik alattam. – Az a fruska az. Jimmy és én nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. Hatalmas pofont kaptam. Éreztem. amely filmre rögzítheti a helyreállított hajó első útját. vastag. Gondosan betakarta az összecsavart vitorlát. A vitorlákat az egyik dartmouthi műhelyben javították ki. hogy nem akarom feleslegesen összefúrni a Sycorax hajótestét. Jimmy és én szüntelenül a feszítők és csigakötelek. zöldes árnyalatú üveggel és súlyos rézkerettel. Megemeltem a vitorlarudat és a csonkavitorlát. hogy a lányok. Lassan leeresztettem a nagyvitorlát: – Még várnunk kell vele. – Csapjunk a lovak közé. – Talán kivihetnénk egy kicsit? – vetette fel Jimmy alattomos módon. mintha a századfordulós hajóácsolási technológiákról forgatnának dokumentumfilmet. ugyanakkor ígéretet tettem Angelának. hogy megvárom. mire az operatőr megtorlásként vett nekünk egy értelmező kéziszótárt. egyre inkább úgy érzik. he? Erős kísértést éreztem. amikor a stáb nem volt jelen. fiú! Lássuk. hogy felhúzzuk a fő. amint a szél belekapaszkodik a nyolcunciás szövetbe.amely közvetlenül az árbochoz rögzült. Az orr-rekeszben műhelyt és vitorlaraktárt alakítottam ki. és tömítettem a hajóablakokat.és a tatvitorlát. aligha érnék be a zománcos vödörrel. miért nem elég beszerezni még egy vödröt? Azt feleltem. mi? Még mindig a töködet szorongatja. hogy megvárom a stábot. Helyükre tettem. Habozni látszott: – Biztos vagy benne. mit csinálunk. Akkor miért bajlódsz egyáltalán a vécével. Angela pedig tudni akarta.

ám mostanra éppúgy elköteleztem magam a film mellett. Két hónappal ezelőtt bizonyosan engedek Jimmynek. ha nő irányít a hajón. – Nick? – Van egy vonat. amikor a Sycorax újra útnak indul. amelyben a Sycoraxon futok ki a tengerre. bár még most sem voltam hajlandó még csak fontolóra se venni. és Angela is beleegyezett. nincs rádió. se barométer. Felegyenesedtem. – Már megrendeltük őket. – És mi a helyzet Josie Woodwarddal? Ki hajókázott vele három mérföldnyire Start Pointtól? Krahácsolva felnevetett és ejtette a témát. – Jobban teszed. és ennek fényében túlzott lelkesedésem akár tapintatlanságnak tűnhetett. hogy elinduljak a St. – A Sycorax készen áll a tengerre. Az mindig rossz szerencsét jelent. se kronométer.26-kor indul Totnesből – vetettem fel és Londonba ér… – 8. se tájoló. amelyeket Fanny Mulder lopott el a hajómról. – Csak fel kell húzni a vitorlát. – Csodálatos! – Angela egyáltalán nem tűn elégedettnek. se radar. mint Angela. se horgony. talán. máskülönben búcsút inthetsz a rádiónak. hogy legfeljebb egy-két nap kell. Csak a pezsgőre és a stábra vár.35-re – vágott közbe. Megígértem neki. a navigációs fényeknek meg a tűzhelynek. se… – soroltam kérlelhetetlenül azokat a holmikat. se tűzhely. hogy távol kerülök tőle. – De vitorlázni már tud – telt el a hangom melegséggel. mert a hajó elkészülte egyet jelentett azzal. Aznap délután felhívtam Angela londoni irodáját. Pierre-en. talán vissza se térek többet. és nekivágni a víznek. nincsenek navigációs fények. Rövid szünet állt be. amelyre oly sokáig vártam. ha eléred – csattant fel –. Nick. amíg végre filmre vesszük a pillanatot.– Mindig is a gatyádban hordtad az eszedet. immár sokkal elégedettebben. – Készen áll – jelentettem be. Már-már az ő szemével kezdtem látni a dolgokat. Nick – vágott közbe Angela türelmetlenül. és kiviszem az öreg hajót a nyílt vízre. – Teljesen elkészült? – Hát. Suhanc-koromban igazi férfi a hajója közelébe se engedett volna asszonyszemélyt. amelyik ma délután 5. – Talán még elérem – igyekeztem kétkedő színt vinni a hangomba. – Fenékszivattyú se lesz? . hogy új befejezése legyen a filmnek. se fenékszivattyú.

függetlenségi törekvéseiről árulkodott.Úgy tett. A lakás ezzel együtt némiképp elhanyagolt benyomást tett. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. hogyan segített neked. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. Az ár világgá repít bennünket. és én azonnal kiéreztem a feszültséget a hangjából. hogy még aprólékosabb figyelmet szentelhessen a szemhéjának. a por vastagon ült a polcokon és a kandallópárkányon. Elértem a vonatot. Közelebb hajolt a tükörhöz. azt hiszem. aki az ideje túlnyomó részét valahol máshol tölti. nem igaz? És látni szeretné. – És addig? Kihallotta hangomból a csalódottságot. mert csak hétfőn tudjuk leutaztatni a stábot. – Miért nem utazhat vasárnap? – Mert nem akarunk háromszoros napidíjat fizetni. – Jövő kedden – tudatta Angela. Bútor alig akadt. rendben? – Délelőtt 10. – Mi lesz akkor? – Akkor vesszük filmre. letörölte a sminket az arcáról. – Az öltözőasztalnál ült. Angela félhomályos kensingtoni alagsorban vett magának lakást. Soha. – Fontos. semmi. méghozzá jó magasan. Mindenütt dokumentumok és könyvek hevertek összevissza kupacokban. Olyan fiatal és sikeres nő lakásába kerültem. de már maga a tény. – Még egy oka van. hogy saját lakást tartott fenn. . – Nem nézett rám beszéd közben. – Keddnél előbb nem forgathatunk. – Mondd! – Tony ott akar lenni. hogy miért kedden kell forgatnunk – tette hozzá. Csak Bannister távollétében használta. fenékszivattyú se lesz. hiszen a film részben arról szól. mintha elgondolkodna ezen. a szobanövények rég kiszáradtak. – Nem.48-kor tetőzik a dagály – mondtam fel a leckét emlékezetből –. Keddig bírd ki valahogy. – Ott akar lenni a fedélzeten? – Meglehet. hogy ott legyen. – Számít az valamit? – Hogyne számítana. – Addig. Legalábbis én így gondoltam.

Pontosan tudtam. mint illúzió. Pontosan tudta. – Időbe telik. – Sosem lennék túl rajta. és a való világ most hangos csattanással zárult össze körülöttem. még nem gondoltam rá. – Ne tedd. – Sajnálom. Az elmúlt néhány hétben úsztam a boldogságban. Nick. csak éreztem. ízlelgettem az új szerelem ártatlanságának örömeit. te is túl leszel rajta. – Három nap alatt túl lennél rajta. – Velem jössz – mentem tovább. merre tovább. nem szóltam egy szót sem. hogy Angelát a hűség elsősorban Bannisterhez köti. mégis nehezteltem miatta. nem tudta befejezni. mégis természetes. meg amiatt. – Egyszerűen csak… – vállat vont. és Bannister visszatérése fájdalmasan emlékeztetett rá.Hanyatt feküdtem az ágyon. Önmagára meredt a tükörben. talán . az aggodalmat a gyártási költségek és a határidők. Képtelen vagyok rá! Ha húszéves lennék. noha a Wildtrack már három héttel korábban hazafelé vette az irányt. s azt kívántam. hiszen ezzel elárultam féltékenységemet. – Mindig van választás – felelte kihívó hangon. Azután kitaláljuk. ahogyan a féltékenység alattomos víz alatti örvényként beszippantja addigi boldogságomat. – Tükörképére meredt. Nick. hogy Angela és én nem osztoztunk máson. Szeretnél visszatérni Ausztráliába? Vagy inkább felfedeznéd a Karib-szigeteket? Megszokott mozdulatokkal fonta kontyba hosszú haját. de hidd el. – Azt hiszed. Boldogságom nem volt egyéb. – Tengeribeteg lennék. a munkahelyi versenyt. miközben feltűzte a haját. hogy itt hagyjam ezt az egészet? Tony bizonytalanságát. – Előjoga van rád? – Valahogy úgy. hogy milyen programmal álljunk elő legközelebb? Mégsem tehetem meg. – Akkor miért nem hajózunk ki a Sycoraxon most vasárnap? – Vasárnap Bannister még Franciaországban lesz. bárcsak ne tettem volna. mit gondolok. – Én nem születtem tengerésznek. csak az ágyon és a barátságon. – Senki sem születik annak – erősködtem. – És nincs választásod? – kérdeztem. – Nick! – Túlzottan erőszakos voltam. Angela felém fordult a széken. Nick. – Néhány napra megállunk az Azori-szigeteknél. Ostoba érzés volt. – Sajnálom.

Mostanra ezzel is végzett. – Akkor szerezz munkát. és a padlóra engedte fürdőköpenyét. majd Bannister társaságában hétfőn reggel visszatérnie. csak átadni magát az érzelmeknek. de engem egészen más fából faragtak. Mindketten éreztük. Készítettem magamnak egy kávét a . Tényleg elhiszed. – Biztonságot akarsz. hogy nem lehet. – Huszonhat évesen nem vagy öreg. ahol valami televíziós fesztiválon bíráskodott. hogy felcsapjak hippinek. hogy szeretlek. Bannister átköltözött a Riviérára. hogy a stúdióban még legyen ideje megvágni az eddig leforgatott anyagot. Én már túl öreg vagyok ehhez. De ki fog fizetni érte? Mit csinálsz majd. és nem akarlak elveszíteni. – Semmi.rászánnám magam. főnök. mint a cigányok. Terv szerint péntek estére kellett megérkeznie Nizzába. úgy nézett le rám. – Azt tervezed. noha még csak az imént gyújtotta meg. körülsétálta az ágyat. Másnap reggel Angela korán elindult. – Ahhoz igen. Nick. nem igaz? Felhajtottam előtte a takarót: – Oké. Felállt. és még ugyanaznap délután leautóznia Devonba. úgy fogsz csavarogni a világban. – Én sem vagyok hippi. azután ráérünk aggódni a többi miatt. – Bannister azt akarta. telepedj le Devonban. Meztelenül állt előttem. és rágyújtott. – Előbb legyen meg a film. – Akkor mi az ördög vagy? – Kirázott magának egy cigarettát a dobozból. és azt akarta. Elfintorodott és elnyomta a cigarettát. Nem tudnád kihasználni valahogy azt a plecsnit? – Talán ki tudnám. hogy ezek látszólagos szabadságunk utolsó órái. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. és hogy Bannister hazatérésével minden visszazökken az eredeti kerékvágásba. és nem kell mást tennie. hogy Angela repüljön le a fesztivál záróünnepségére. Miután a Wildtrack sikerrel vett részt egy sor versenyen. te sosem törődsz a következményekkel. hogy Angela vele töltse a franciaországi víkendet. Abban a korban az ember még elhiszi. Meredten nézett rám. – Mi ebben a rossz? – csattant fel indulatosan. Legfeljebb az. Bekúszott mellém az ágyba: – Maradsz holnapig? Másnap volt péntek: – Mit szólsz az egész hétvégéhez? – Tudod. ha a lábad felmondja a szolgálatot? Mi lesz veled öregkorodban? Neked az egész tökéletesen megfelel így. hogy a szerelem mindenütt körülveszi.

amelyben Angela mentegetőzik. Minden londoni utazásommal újabb köteg térképről kellett lemondanom. Hosszú szünet következett. A sípszó után. Nem moccantam. – Nem hinném. majd leültem. . Egy pillanatig kivárt: – Be akar keményíteni. talán hajlandó lenne átadni neki egy üzenetet. mondta. A lista hosszúra nyúlt. A számom… Lekapcsoltam a rögzítőt és felemeltem a kagylót: – Jill-Beth? – Nick! Helló! Dühös voltam: – Honnan a pokolból tudta. a korábbi programokhoz készített. és mivel úgy tudom. amelyet Angela gyermekkori otthonából mentett át ide. hogy a Sycorax megorrolt volna rám emiatt. kurta utasításokat. de nem tehettem mást. majd amikor már azt hittem. így kénytelen voltam beérni az Azori-szigetekkel és Karib-tenger térségével. és számba vettem a hajózási térképeket. Nick? – Ezt hogy érti? – értetlenkedtem. emlékszik? Nick Sandmant keresem. amelyeket meg akartam venni. anyagi források azonban szokás szerint nem társultak hozzá. Ha Angela hívott. a házasságtörések jellemző kellékét. és a viseltes játék mackót – az egyetlen olyan holmit. Ezúttal is hallottam a szalagra rögzített üzenetet. megismertem a hangját. A telefon üzenetrögzítőhöz csatlakozott. s miközben végighallgattam az ellentmondást nem tűrő. hagyjon üzenetet. rendszerezetlen kutatási anyagokat. oké? Egy pillanatra elfeledkeztem még a Micky Hardinggal kötött egyezségről is. Megcsörrent a telefon. felvehettem a kagylót és lekapcsolhattam a rögzítőt. – Csak próbáltam elérni. a falon függő bájos akvarelleket. felizzott bennem a féltékenység. hogy lenne bármi mondanivalónk egymásnak. – Helló! Még nem ismer engem. Felsóhajtott. Olykor Bannister is telefonált. mostanában vele forgat. hol lehet. újabb ismerős hang jelentkezett be. Nick? – sértődöttnek tűnt a hangja. a hívó letette a kagylót. amiért nem tudja személyesen felvenni a telefont. Gyűlöltem ezt a fortélyt. bár nem hinném. letusoltam az aprócska fürdőszobában. kérem. és amikor a lakásban tartózkodtam.parányi konyhában. hogy itt vagyok? – Mi ez a dráma. és a rögzítő engedelmesen csipogott. Anthony Bannister házában találkoztunk. Nem tudtam. Mindenfelé próbáltam üzenetet hagyni magának. Átnéztem Angela kevéske tulajdonát. gondosan bekapcsoltam a gépet. Beszélnünk kell. a nevem Jill-Beth Kirov.

– Valamikor nyomoztam egy fickó ügyében. én pedig nem tudtam. Nick. vagy Micky lapjához hívebb szellemben: „Kotródj haza. ahogyan ő fogalmazott. – Megnevezett egy általam is ismert. Sokáig várt a válasszal. ahogyan én is tettem Jill-Beth hívása után. de igazán csinos darab. – El tudja intézni? – kérdeztem végül. közönséges mészáros volt. ez utóbbi csak be akart köszönni. Úgy tűnt. Addigra visszatérek Devonba. Letettem a telefont. Mi rossz van abban? Visszaemlékeztem Micky Hardingra és az ígéretére. végül vonakodva elfogadta az ajánlatot. hogy szűkölve visszahúzódjanak gazdájukhoz. hol és mikor kell találkoznom Jill-Bethszel. és sohói kocsmát nevezett meg. és elég volt egyetlen. hogyan találhatnám meg Mickyt ilyen gyorsan. – Kihallottam a várakozást a hangjából. Amíg le nem égett. miután a film vágója betegszabadságot vett ki. . hogy a sajtó képes lesz kiszabadítani Kassouli karmai közül. hableány. – Csak beszélni szeretnék magával. és nekem rájuk kellett irányítanom a nyilvánosság fényét ahhoz. és neki kellett megvágnia valamelyik fontos jelenetsort. – El tudom intézni. Felhívtam a lapot és lenyomoztattam Mickyt. ha lehet. gondatlanul elhajított cigaretta. A fickó igazán büszke lehetett a hajójára. akinek volt egy hajója. a városban szokott-e maradni hétvégére. Kis jolle. félreeső kocsmát. hogy az egész július negyediki tűzijátékká változzon. Kassouli!” Angela ingerülten ért haza. Magában már a szalagcímeket fogalmazta: „Anglia a mágnás hálójában!” „A jenki milliárdos hadat üzen Angliának!”. – Oké. Yassir Kassoulinak esze ágában sincs feladni a Bannister utáni hajszát. és az amerikai lány hangja helyett vacsorameghívás. mint magának is. – Most fenyegetőzik? – Nick! – kiáltott fel. – Hétfőig biztosan nem találkozhatunk – jelentettem ki –. s valamelyik régi ismerősértek hívása várta. Még orrszobra is volt. Az a fickó az életét tette fel a hajójára. A déli órákat javasolta. Visszatekerte a rögzítő szalagját. lévén a helyettes vágó. a felesége arcával. A bosszúra szomjas vérebek elszabadultak. Rettenetes tragédia. Nick. az a legkorábbi időpont. azután megmondtam neki. Még azt sem tudtam. – Rendben – feleltem óvatosan. a nizzai repülőjáratokkal kapcsolatos üzenet. még sértődöttebben. és időpontot is adott.

és van valami hajója a parton. de azért próbáltam biztosra menni. – Valójában Angela Porschéját vártam. És most a zátonyra futott hajó szörnyű csikorgásával. hogy túl elfoglalt vagyok. Micky Harding és én hétfőn délután autóztunk le Devonba. karcsú ujjait. Nincs telefon. Nem akartam őket együtt látni. hogy egész hétvégére megkaphatom Angelát. hogy kikémleljek a hátsó ablakon. és ha egyenesen Devonba hajtottak. – Gondolja. – Milyen napod volt? – Vettem két térképet – feleltem és láttam egymillió olyan dolgot. Angela kiment Bannister elé a Heathrow-ra. És megfenyegettek. amint megfordultam az ülésen.– Valójában állás kell neki – jegyezte meg Angela keserűen. felszabadult hétvégét Angelával kettesben a vitorlás fedélzetén. azzal nyugtattam magam. – És Nizza? – Pokolba Nizzával! Majd azt mondom Tonynak. Mardosott a féltékenység. Heron? Mond ez neked valamit? – A Heron nagyon is sokat mond. hogy hétvégére kölcsönvehetem a norfolki házát. – Egyik barátom felajánlotta. hogy a találkozó során egyszer s mindenkorra véget vetek Kassouli befolyásának. Nick. – Hát akkor mi majd hazavágjuk a szarházit. a való világ megint összezárult körülöttem. Nyugtalan voltam. hogy gallyra teszik a hajómat! – Á – horkant fel Micky szarkasztikusan. hogy a sajtóban esetleg rossz fény vetül Bannisterre. Még a tengeribetegség sem állhatott közénk. – A világ egyik leghatalmasabb emberével kezdünk. Így aztán nagy ívben tettünk Nizzára. ami büszkeséggel töltött el. hiszen ha minden rendben halad. Épp most töltöttem el egy csodálatos. hogy kézbe veszem az ügyet. – Kinyújtotta hosszú. amit nem engedhetek meg magamnak. Micky rágyújtott egy cigarettára. és nincs szükségem Angela segítségére. én pedig nem beszéltem Angelának Jill-Beth telefonjáról. miért kell találkoznom az amerikaival. . – Szegény Nick. Az járt a fejemben. Angela a gondolatot se tudta volna elviselni. meg kellett előzniük bennünket. – Felém sandított. arról pedig végképp nem szólhattam. mint most Nizzára. és lágyan megérintette az arcomat. hogyan magyarázhatnám meg. Egyszerűen nem tudtam. hétfő estére ugyanolyan nagy ívben tehettünk Yassir Kassoulira. hogy Mickyt is beavattam az ügybe. hogy követnek? – Nem. Micky. különben is. – Hiába próbáltam volna leplezni az örömöm. s ezúttal nem engedtem teret a bűntudatnak.

Sally azt mondta. úgy nézel ki. Elviselhetetlen. A bajuszos arc közönyösen figyelte. – Ezért hívott erősítést? – Pontosan. amint bekúszott az argentin aknamezőre. hogy azonnal indulnunk kell. főnök. – Mi az ördög – üdvözölte Micky Hardingot –. megrázta Terry kezét. Terry odabiccentett nekem is. he? – Csak vegye át a hadsereg az uralmat ebben az országban. és eszébe sem jutott másikra cserélni. – Azért van ilyen puhány kormányunk. Ebből is milyen remek sztori lehetne. Talán egy évvel azelőtt vette ezt a rend ruhát. – Egész jól festesz. Nem ismertem egyetlen olyan embert sem. személyesen megyek le a Fleet Streetre. sziklakemény testére. – Én nem várnék olyan sokáig – vont vállat Micky. mint ha nem kaptunk idejében enni. inkább tűnt koleszterinfeldolgozó üzemnek. viseltes kék öltönyt. csak nem az Egér? Az Egér. – Félig összezúzta az ujjaimat a kézfogásával. hogy a magafajta bunkók a hatalom közelébe se kerüljenek. mint akire rájött a cifrafosás. amint az asztal felé tartunk. – Terry polgári öltözéket viselt. Reggel. hogy bevonult a hadseregbe. haver. – A sajttól mindig rám jön a szellenthetnék. mint átlagos emberi lénynek. mint Terry Farebrother őrmester. amelyet szorosan összegombolt a mellkasán. hátha lapul benne néhány konzerv. majd azon kezdett tűnődni. aki a Falkland-szigetek óta ismerte a yorkshire-i őrmestert. főnök. aki annyit tudott volna falni. – Maga se változott sokat. ahogy mindig.– Átkozottul idegesnek tűnik. Legyen inkább néhány sonkás szendvics. – Esetleg vegyek sajtos szendvicset az útra? – ajánlkoztam. hogy szétüssek a tapló firkászok között. Az „erősítés” az egyik út menti kávézóban várakozott ránk. A beijedt háborús hős. és egyszer magam láttam. A Falklandszigeteken semmit sem utált annyira. de még ezt sem tudta igazán kihasználni. és kimentette egy elesett katona hátizsákját. – Hogy van Sally? – Ahogy mindig. ahol Terry Farebrother éppen a tojásrántotta és a barna szósz maradékát itatta fel fehér kenyerével. este csak evett. akik csakis terepszínű öltözékben érezték . Közöltem vele. – Csak nem szoktam hozzá az ilyesmihez. Miután kötelességtudóan sértéseket cseréltek. nem lenne-e illendő elfogyasztani újabb tál zsírbombát a találkozás örömére. lévén azok közé tartozott. délben. mégsem szedett fel soha egyetlen gramm hájat zömök.

főnök. – Nem fog történni semmi. hogy meg fog fenyegetni a hajóm tönkretételével. Aggodalmam indított arra a meggyőződésre. Terry. – Jöttek nekem eggyel. hogy újra láthatom. amíg Micky és én vissza nem térünk. Elmondtam Terrynek. amennyiben nem leszek hajlandó megtenni. – Csak annyit kell csinálnod. mert találkozom egy amerikai lánnyal. azután majd belefulladtunk a folyóba. amilyen maga is. ha Terry ott ülne a Sycoraxon. – Hát ez az – nevetett fel Terry. ha az oroszok valaha ránk jöttek volna. de büszkén. ha a nyavalyások tennének valamit? – Tűzre – feleltem. miközben a kocsi felé vettük az irányt. nem igaz? – kérdezte Micky. annál is inkább. hogy a Sycoraxból ne maradjon más. – Cseppet se meglepő. minél tovább rágódtam rajta. nyilván semmit sem jelent számára a Devonon ringatózó kis . mert legkevesebb egy óránkba telt visszatérni a randevúnk helyétől a folyóhoz. – Micky visszakanyarodott az országútra. bár rendkívül valószínűtlen. Én mondom. hogy csakugyan ideges vagyok. csak néhány vízen úszó üszkös fadarab. mi az ábra? – Nick ideges – jelezte Micky. szarul. a félelem azonban egyre valóságosabbnak. Előbb nyakig sárosak lettünk a répaföldön. és ezzel sikerült rám ijesztenie. ahogyan terveztem. a végletekig megkeseredett. mint a hóembert. – Amikor a legtöbb katonánk ilyen kifinomult és választékos lélek. a végtelenségig megbízható katona volt. úgy pisiltek volna ketté bennünket. ezért nagyra becsülném. Egy benzinbe áztatott rongy és egyetlen szál gyufa elég ahhoz. – Semmi gond – felelte. – Mire lehet számítani? Mármint. és a tisztek között persze nem volt egy se. amíg be nem sötétedik. és én örültem. Yassir Kassouli eltökélt ember. aki máris nekilátott első sonkás szendvicsének. – Hogy ment a parádé? – Ahogy szokott. nem okozott-e nehézséget elszabadulni a zászlóaljtól. Ha elutasítom Jill-Beth ajánlatát. haver – fordult Mickyhez –. csökönyös. – Szóval. a Sycorax sebezhetővé válik. aki tudta volna. miután megkérdeztem. és elég nekik egyetlen telefonhívás. ezután a rohadt hadgyakorlat után. hogy Jill-Beth emberei máris ott várakoznak a folyó közelében. hol vagyunk. hogy ott ücsörögsz azon a nyavalyás hajón. Józan ésszel átgondolva az egész céltalannak és elképzelhetetlennek tűnt.otthon magukat. amit elvár tőlem. vagy mi a francot kellene csinálnunk. és elképzelhető. Zömök. ügyet sem vetett Mickyre. Jill-Beth gyújtogatásra utalt.

hogy Jimmy Nichollsnak telefonáltam a horgonylánc ügyében. minthogy el kelljen magyaráznom az egyre szövevényesebb igazságot. – Van némi keksz a mosogató melletti fiókban. keresztülvezettem Terryt az erdőn. – És ha bárki kérdezné. a vécé és a barométer. a kronométer. – Ezekre talán szükség lehet. Láttam. – Terry láthatóan nem rajongott az ételválasztékért. hogy Mulder is visszatért diadalmas földközi-tengeri turnéjáról. Terry és én felkapaszkodtunk a Sycorax fedélzetére. hogy a csónakházban Mulder két embere a Wildtrack II-t készíti elő a másnapi kihajózásra. Most. Terry megnyugtató társaságában már úgy éreztem. hogy bármi történni fog – vallottam be –. de nem kérdeztem rá a dologra. főnök. és Terry egy órán belül visszahívott. – Valami kaja. – Ledobtam a két új tűzoltó készüléket a frissen ácsolt térképasztalra. – Probléma megoldva. hanem a tűz. főnök. A gondolatra. s bár utáltam a hazugságot. hogy a haverom vagy. egészen a csónakház mögött kikötött Sycoraxig. s miközben Micky a Bannister háza feletti úton várakozott. – Kilencre vissza kell érnünk – folytattam –. csak kicsit nyugtalan vagyok. a tájoló. ekkor külső kamerával is rögzítik majd a Sycorax első útját. Angelának azt mondtam. majd kinyitottam a kabint. mondd csak meg. Két órával később elértük a folyót. nem akartam veszélybe sodorni a karrierjét az engedély nélküli fegyverrel. és senkit sem láttam mozogni az ablakok mögött. A fából épült hajó legnagyobb ellensége sosem a víz. a horgony. azután leugrunk a folyóhoz egy korsó sörre. – Terry belesüppedt a hátsó ülésbe. Felnéztem a házra. alma a felső szekrényben és sör a bal oldali ágy alatt. Üzenetet hagytam. főnök? – kérdezte reménykedve. hogy hagyjanak békén. de külön gondot fordítottam a tűzoltó készülékek beszerzésére. – Nem hinném. gyötrő féltékenység mart belém. mit keresel itt. és kicsomagolta soron következő szendvicsét. hogy Bannister aznap éjjel már Angelával alszik. – A pokolba vele. A Sycoraxról talán hiányzott a rádió. . Félelmem indított arra. Alacsonyan állt a víz. A matrózok jelenlétéből gyaníthattam.hajóm sorsa. talán túlreagáltam az egészet. hogy még a norfolki faluból felhívjam az őrmester körletét. Itt vagyok. a fenékszivattyú. ha jót akarnak maguknak. mégis inkább választottam ezt. Nem beszéltem neki az elrejtett Coltról. – Majd azt mondom.

ugye? – vigyorodott el Micky. Ha bármiben is biztos lehettem az estét illetően. amelyet ragasztószalaggal a hátamhoz erősített. – Visszamegyek a bárba – mondta Micky –. Minthogy a mikrofon a közvetlen környezetéből magába gyűjtött minden zajt. ha ki akar kezdeni Terry Farebrotherrel. – Tetszik a csaj. meg fogom vakarni az orrom. míg Micky lelkesen sorolta magában az országszerte megjelenő szennylapok leendő szalagcímeit. – A vevőegységet és a hozzá kapcsolódó magnót nagy táskában vitte magával. A jeladó gyenge. hogyan kerülhetnék ki a slamasztikából. Északnak tartottunk. Nyugat felől alacsonyan úszó sötét felhők tornyosultak fölénk fenyegetően. nagy valószínűséggel felmondja a szolgálatot. ahol a szél a gránit sziklacsúcsok között préselte át magát. mielőtt valami rosszra gondolnának. A szerkezet működött. és Micky elmondta a tudnivalókat. és még akkor se biztos. És közben figyeljen engem is. Az aprócska szerkezetből. antenna gyanánt műanyaggal szigetelt drót vezetett le a nadrágom egyik szárába. A sikeres teszt után leültünk egy asztalhoz. és felszerelte a rádiómikrofont. Néma csendben haladtunk.– Meg egy kis vacsorára? – kérdezte reménykedve. hogy a Sycoraxot jó kezekre bíztam. Visszabotorkáltam az erdőn keresztül. elérkeztünk a hangafüves pusztába. Leendő beszélgetésünket vékony drót segítségével követte. tudtam. miről beszélnek. Micky bevitt a kocsma mellékhelyiségébe. Magunk mögött hagytuk a sövénykerítéseket. az az volt. – A marhasültjük és a veséjük egész jó – erősítettem meg. . s én azon tűnődtem. keresztül a Dartmoorba vezető keskeny utak labirintusán. nem igaz? – Valamikor tetszett. maga pedig beszéljen csak bele a mikrofonba. – Ez azért nem olyan nagy baj. míg magát a parányi mikrofont Micky az ingem hajtókájára tűzte. Ha nem hallom. Felfelé kapaszkodtunk az úton. hogy a cirkálórakéta győzne. amelynek kocsmájába a találkozót megbeszéltük. hogy el fog eredni az eső. – Ne adja fel ilyen könnyen! Kerüljön a lehető legközelebb hozzá. Több mint egy órába telt elérni az ingoványos síkság közepén fekvő falut. mielőtt még az est leszállna. és beszálltam Micky kocsijába. Nick. ezért ha ötven méternél távolabbra kerülünk egymástól. társalgás közben a lehető legközelebb kellett hajolnom Jill-Bethhez. Kassoulinak egy cirkálórakétát kell bevetnie. a hallókészülékébe vezette a végét.

– Ha azt mondja a madárkának. Még szép. Túl sok forgott kockán. Kitartóan. esett az eső. ritka egy fafej maga. Nick. sosem bocsátaná meg nekem. hogy átveszi tőle a pénzt! Az a bizonyíték! – Egy hajtásra kiitta a whiskyjét. – Istenemre. És ne felejtse el kifaggatni arról. bár nem túl hevesen. – Akkor. – Mi legyen a pénzzel? Micky tettetett kétségbeeséssel hunyta le a szemét. – Készen áll a csatára. hogy nem lett volna szabad titokban tartanom előtte ezt a találkozót. Újra kihajózhatok viszont a tengerre. És most. Elveszítem Angelát. akik lerázták az esővizet kabátjuk csuklyájáról. Hadd ábrándítsam ki. az meg is teszi. – Orrvakarással és játék vackokkal? – Csak emlékezzen Watergate-re. Mondhatja azt. azután felállt és keresztülvágott a báron. hogy ezt a világot hatékonyan dolgozó emberek irányítják. Nem akartam eltompult aggyal nekivágni ilyen fontos beszélgetésnek. az marad. amit csak hallani akar magától. hogy munkahelyek ezreit szüntesse meg Angliában. meggátolom a hibbant milliárdost. Felszívódik. fiam? – Készen állok. A szennylapok világgá kürtölik a botrányt. akik még a saját nevüket se tudnák. és a legtöbbször igazságtalanul vádoltam őt becstelenséggel. amit mi hallani akarunk. – Nick! Nick! Nick! – hördült fel Micky. Átváltottam whiskyről sörre. Nick.– Így szokták csapdába csalni a világ leggazdagabb embereit? – kételkedtem. s . azután hagyom. Olyan fatökűek irányítanak bennünket. Szóval kell őt tartania! Egyezzen csak bele mindenbe. Oly gyakran. hogy mit szándékozik Kassouli tenni odakint a tengeren. – Letette az üres whiskyspoharat. Abban a téveszmében él. A kocsma lassan megtelt. mielőtt átlépték a küszöböt. Végezni akar Bannisterrel? Vagy csak rá akar ijeszteni? Érti? – Értem – bólintottam. jobbára kirándulók jöttek. Nyugtalan szívvel várakozni kezdtem. Ott is az egész egy banánhéjon csúszott el. hogy kopjon le. Pierre-t. és cserébe ő is ki fog mondani mindent. bár ez mindig is azt jelentette. hogy tűnjön a francos pokolba. és talán igaza is lesz. Minden rendben fog menni. és mi marad nekünk? A nagy büdös semmi. hogy magam mögött kellett hagynom a szerelmet. Mondjon ki mindent. És ne idegeskedjen. hogy Bannister megkísérelje megnyerni a St. Elveszem Kassouli fenyegetésének élét. hogy rossz színben tüntettem fel Bannistert. ebben az esetben viszont ő nevezhet – méghozzá joggal – becstelennek. mit fog mondani a lánynak? – Megmondom neki. akiről tudtam. ha nem lenne rányomtatva a hitelkártyájukra. harcra fel. Ha sikert aratok.

Angela kiélhesse becsvágyát. A mai este után végre szabad leszek; a Sycorax és én bármerre mehetünk, amerre csak a szél repít bennünket. Tovább vártam. – Hello! – A törékeny és halovány Angela után Jill-Beth nap-barnítottnak és makkegészségesnek tűnt; a vitamintabletták, a testmozgás és a veleszületett tettrekészség valóságos mintaképe volt. Eltűnődtem, miért lelkesednek oly sokszor az amerikaiak, s miért fanyalgunk annyit mi, britek. Jill-Beth kék inget, feszes farmert és cowboycsizmát viselt, mintha csak rodeóra készülne. Esőkabátját és táskáját a karján hozta. Előrehajolt, hogy megcsókoljon, azután kiérezte a reakciómból, mennyire nem helyénvaló a gesztus, ezért inkább letelepedett mellém. – Hogy van? – érdeklődött buzgón. Háttal ült Micky-nek, aki feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy mindent tisztán hall a rejtett mikrofonon keresztül. – Kér egy sört? – kérdeztem. Megrázta a fejét: – Mi lenne, ha inkább sétálnánk egyet? – Ilyen időben? – Az ablaktáblákat elfelhőzték a lecsorgó esőcseppek. – Azt hittem, maga igazi katona! Csak nem ijed meg egy kis esőtől? Attól ijedtem meg, hogy kikerülök Micky adóvevőjének hatósugarából, JillBeth azonban nem hagyta lebeszélni magát, ezért követtem őt az útra. Felhúzta esőkabátját, fejére pedig sálat kötött. – Yassir üdvözli. – Remek. Úgy tűnt, nem figyel fel lelkesedésem teljes hiányára; ehelyett kinyitotta a táskát és megmutatta a tartalmát. – Százezer dollár, Nick. Adómentesen. A szorosan összekötött és celofánba bugyolált kötegekre meredtem. Még soha életemben nem láttam ennyi pénzt együtt, s az élmény nem is tűnt valóságosnak. Igyekeztem úgy tenni, mint aki le van nyűgözve, noha igazság szerint komikusnak találtam a helyzetet. Jill-Beth tényleg azt hiszi, hogy megvásárolhat? – Az egész a magáé – összecsukta a táskát. Az eső kezdett nekieredni, de őt ez láthatóan nem zavarta, amint átkeltünk a hídon és elindultunk a Bellever Forest felé. Nem mertem visszanézni, nehogy Jill-Beth szintén megforduljon, és meglássa Micky Harding mögöttünk lopakodó alakját. Kabátom kezdett átázni, és csak remélni mertem, hogy a mikrofon működését nem befolyásolja a nedvesség.

– Tényleg sétálnunk kell ebben a szutyok időben? – zsémbeskedtem. – Tényleg – felelte szokványos hangon, majd aggodalmasan vonta össze a szemöldökét. – Fáj valamije? – Kicsit. Vállat vont és megragadta a karomat, mintha segíteni akarna. – Sajnálom, de ki nem állom a kocsmai cigarettafüstöt. – Felsandított az égre, ahol egyre komorabb viharfelhők gyülekeztek. – Talán nem ártana fedezéket keresni? – Bevezetett a Bellever fenyői közé. Az eső még nem szüremlett át a tűlevelek rétegén, így viszonylag szárazon haladtunk tovább. Egyszer lépteket hallottam magunk mögött, és tudtam, hogy Micky Harding követ bennünket. Nyilván veszettül káromkodik magában, amiért kirángattuk a kocsmából, bár az áldozat igazán csekélység ahhoz a jutalomhoz képest, amit egyetlen esti munka kínált számára. Jill-Beth elengedte a karomat és nekidőlt az előtte magasodó fenyő törzsének. Egy pillanatig egyikünk se szólt. Esetlennek éreztem magam, s mintha az ő magabiztossága is leapadt volna. Kapkodva villantotta fel mosolyát. – Jó újra találkozni, Nick. – Csakugyan? – Annyira ellenséges velem. Olyan fájó nehezteléssel ejtette a szavakat, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül. – Nem vagyok ellenséges, csak majd beszakad a hátam. – Orvoshoz kellene mennie. – Megtettem. Nem tudnak segíteni. – Akkor talán fel kellene keresnie egy amerikai orvost. – Nem engedhetem meg magamnak. – Vérszívók piócák, az már igaz – biztosított róla. Mindketten egymás gesztusait kémleltük, s úgy láttam, ha csakugyan ellenségesen viselkedem, azzal kockára teszem mindazt az erőfeszítést, amit Micky Harding ölt a szervezésbe. Azért voltam itt, hogy meggyőzzem ezt a lányt: ha vonakodva is, de segíteni fogok neki, ezért kierőszakoltam magamból egy újabb mosolyt. – Akkor most beteggé akar tenni, vagy gazdaggá? Viszonozta a mosolyt. – Ez azt jelenti, hogy segíteni fog nekünk, Nick?

Reménytelenül alkalmatlan voltam a hazudozásra, és egyszerűen nem tudtam, hogyan bizonyíthatnám kellő meggyőződéssel szolgálatkészségemet. Végül vállat vontam, és beszéd közben járkálni kezdtem a fák alatt. – Nem tudom, Jill-Beth. Még most sem osztozom a meggyőződésükben, hogy Bannister bűnös. Ez nem hagy nyugodni. Egyáltalán nem kedvelem őt, de ez akkor sem elég ahhoz, hogy tönkretegyem minden esélyét a St. Pierre-en. – Különféle zajokkal igyekeztem leplezni zavaromat, amíg rá nem döbbentem, hogy járkálás közben folyamatosan elfordítom a mikrofont Jill-Bethről. Nem mintha sokat beszélt volna, leszámítva az eddigieket; mégis megálltam és szembefordultam vele. Jill-Beth felsóhajtott, mintha kimerítőnek tartaná ingadozásomat. – Magának csak annyit kell tennie, Nick, hogy rajta lesz Bannister hajóján. Ebbe bele is egyezett, most kap érte százezer dollárt, a többi háromszázezret pedig közvetlenül a teljesítés után átadjuk. – Már megmondtam neki, hogy nem hajózok vele – védekeztem, mintha ezzel áthatolhatatlan akadályt állítanék a becsvágya elé. Vállat vont. – Elhinné magának, hogy meggondolta magát? – Néma csend honolt a fák alatt; a szél nem hatolt át az ágak között, a lehullott tűlevelek szőnyege minden neszt eltompított. A beszélgetésünk természetellenesen hangosnak tűnt ebben a környezetben. – Elhinné – feleltem vonakodva. – Akkor mondja meg neki. – És ha nem állok kötélnek… – Igyekeztem hétköznapi hangnemben beszélni, mintha csak közölném a nyilvánvalót. – … Kassouli akkor kivonja minden munkahelyét Angliából? Elmosolyodott. – Arra mérget vehet. És nemcsak a munkahelyeit, Nick. Kivonja minden befektetését, és a gazdasági tevékenységét átköltözteti a kontinensre. Amellett egy sor brit vállalat búcsút mondhat a reménynek, hogy valaha is részt vehet az amerikai projektekben. Kemény válasz, Nick, de hát maga is találkozott vele. Láthatta, mennyire elszánt. Kassoulit nem érdekli, ha bukik az ügyön néhány milliót, majd behozza máshol. Megálltam. Számomra úgy tűnt, Micky máris megkapott mindent, amire csak vágyhatott, hiszen ebben a néhány mondatban Jill-Beth összegezte Kassouli fenyegetőzésének minden elemét, s ezek kis szerencsével már ott is

gyülekeztek Micky kazettáján. Most már nem kellett mást tennem, csak még inkább egyértelművé tenni a helyzetet, esetleg finomítani a részleteken. – És Kassouli mindezt nem teszi meg, ha ott leszek a Wildtracken? – Pontosan – felelte Jill-Beth olyan hangnemben, mintha kivételesen ostoba diák lennék, akit a legkisebb eredmény eléréséhez is ösztönöznie kell. – Mert szükségünk van a segítségére, Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Győzze meg róla Bannistert, hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának, azután dőljön hátra, és számolgassa a pénzét! Számomra kicsit furának tűnt, hogy Yassir Kassouli minden befolyásával együtt is csak bennem bízhat, de talán Jill-Bethnek volt igaza. Felbukkanásom a Bannister-házban teljesen váratlanul történt, és ez a tény használható fegyvert adott Bannister ellenségeinek kezébe. – És egész pontosan mit kellene tennem? – Azt akartam, hogy egyenesen a mikrofonba mondja a választ. Türelmesen válaszolt a szőrszálhasogató kérdésre. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia, amit megadunk. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ, oké? Nem kell mást tennie, mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. Ez minden. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt, nem? Elmosolyodtam. – Igaz. – Nehezemre esett kipréselnem magamból a szót, mégis úgy tűnt, a színjátékkal sikerült meggyőznöm Jill-Betht. Márpedig színjátékot űztem, elkeserítően amatőr színjátékot, és csak a legnagyobb nehézségek árán tudtam megőrizni a természetesség látszatát, így szavaim erőltetettnek és számítónak tűntek. Csakhogy, ötlött fel bennem, miközben a következő színpadias kérdést fogalmaztam, maga Jill-Beth is hasonlóan mesterkélten és esetlenül viselkedett. Nagyobb érdeklődést kellett volna tanúsítanom e tény iránt, ám ehelyett megkérdeztem, mi fog történni, miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre. – Semmi sem történik magával. Semmi sem történik a legénységgel. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. – Lassan, szinte kihívóan válaszolt, azután figyelte a reakciómat. Néhány pillanatig nem szóltam. Jill-Beth szavait fel lehetett fogni gyilkosságra tett rejtett utalásként, és kételkedtem benne, hogy ennél nyíltabban valaha is kifejezi magát. Azt hiszem, arra számított, hogy próbálom kipuhatolni

az igazat, én azonban csak megvontam a vállam, mintha cseppet se érdekelne Kassouli bosszújának módja. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben – kérdeztem, reményeim szerint a kelletlen beleegyezés meggyőző hangnemében –, hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz, Nick. Akkor most, elveszi ezt a százezret? Igent kellett volna mondanom. El kellett volna fogadnom azt a pénzt, bármennyire is viszolyogtam az egésztől. Ez lett volna az utolsó lépés. – Az isten szerelmére, Nick! Segíteni fog nekünk, vagy sem? – Jill-Beth felém nyújtotta a táskát. – Elfogadja? Vagy csak az időmet vesztegeti? El akartam fogadni, hiszen Mickynek szüksége volt erre a végső bizonyítékra, ám ekkor fojtott kiáltás riasztott meg. Egy férfi kiáltott fel, fájdalmas hangon. Megfordultam, ám a jobb lábam abban a pillanatban, álnok módon megadta magát és összecsuklott. Elvágódtam, Jill-Beth pedig elrohant mellettem. Átkoztam tehetetlenségem, feltérdeltem és kényszerítettem magam, hogy álljak fel. A kezemmel egyenesítettem ki jobb lábamat, azután félig bicegve, félig ugrándozva botorkáltam fától fáig előre. Felötlött bennem, hogy a lábam mindig a feszültség pillanataiban adja meg magát. Jill-Bethre húszméternyire onnét akadtam rá; a földön térdepelt, és azonnal tudtam azt is, ki mellett. Micky volt az. Frissen kiontott vér csillant a homlokán, átázott ingén, kezén. Élt, de eszméletlen volt, és alig lélegzett. Csúnyán helyben hagyták. A táska mellette hevert a földön, és megláttam a rádió vevőegységét is, de nyoma sem volt a kis magnónak. Akárki is ütötte le Mickyt, magával vitte a bizonyítékot. – Magával van? – kérdezte Jill-Beth vádló hangon. – Hívja a mentőket! – csattantam fel katonás modorban. – Magával… – Menjen! Hívja a mentőket! Siessen! – Ha akar, kétszerte fürgébb lehet, mint én. – És hozzon takarókat is a kocsmából! Elrohant. Letérdeltem Micky mellé és ráterítettem a kabátomat. Leszakítottam egy vászoncsíkot az ingemből és felitattam a vért a homlokáról. A fejsebek mindig erősen véreznek, s ezúttal attól féltem, nemcsak egy vágással kell számolnom. Akkora csapást mértek Micky fejére, hogy vélhetően a koponyája is betört. A vér beleivódott a kiszáradt, barna tűlevelek-be, amelyek a nyirkos szürkület fényében már-már feketének tűntek. Végigsimítottam a kezén,

mert lehetett bármennyire öntudatlan, szüksége volt a megnyugtató emberi melegségre. Rosszul éreztem magam. Megvédtem a Sycoraxot Kassoulival szemben, de semmit sem tettem Micky biztonságáért. De ki tehette? Kassouli? Jill-Beth is hozott magával erősítést? Megérezte, hogy világgá akarom kürtölni Kassouli tervét? A kérdések felvetették a lehetőséget, hogy Jill-Beth nem fog telefonálni a mentőknek, ezért néhány percre magára hagytam Mickyt, küszködve elbotorkáltam az erdő széléig és elnéztem a falu felé. A jobb lábam reszketett, álnok fájdalom lüktetett a gerincemben. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék elsántikálni a faluig, pedig ha Jill-Beth cserbenhagyott, meg kell próbálnom. Átkoztam a lábamat, próbáltam életet lehelni belé, majd miközben felegyenesedtem, láttam, ahogy a fényszórók fényében rohanó alakok körvonala rajzolódik ki. Visszasiettem Mickyhez. Még lélegzett, néha erőtlenül felhorkant. Léptek zaja közeledett. Olyan hozzáértő férfiak és nők siettek Micky segítségére, akiket edzetté tett az ingoványon eltévedt turisták kimentése. Nem kellett megvárni a mentőket, a közelben parkolt a falusi mentőcsapat terepjárója, amely elszállította Mickyt a kórházba. Gondosan a hordágyra emelték és takarókba bugyolálták a testét, majd bekötötték az infúziót. Elkísértem a terepjáróig, és figyeltem, ahogyan elindul a kórház felé. Valaki értesítette a rendőrséget, és most azt kérdezték tőlem, meg akarom-e várni őket. Azt feleltem, a kórházba akarok menni, azután eszembe jutott, hogy a kocsi kulcsai Mickynél maradtak. – Majd én elviszem – ajánlkozott Jill-Beth. Habozni kezdtem. – Az isten szerelmére, Nick! – Feldühítette, hogy ennyire nem bízom benne. Felém nyújtotta a kulcsait. – Akar inkább maga vezetni? Engedtem, hogy vezessen: – Ki volt ez? – kérdezte, már útközben. – Egy újságíró. – Hogy lehet ennyire ostoba? – csóválta a fejét megvetően. – Még hogy én! – csattantam fel. – Maga ostoba! Csak mert Kassouli gazdag, az nem jelenti, hogy igaza is van! – A lányát meggyilkolták! – És ki tette ezt Mickyvel? – Az egymérföldnyire előttünk haladó terepjáró fényei felé intettem. – Magával hozta a gorilláit, igaz? – Nem! – tiltakozott. – Akkor ki tette, a fenébe is?

Ha szegény volna. s hogy a nemi betegség fertőző. a baleseti sebészet bejáratánál találtunk rá a terepjáróra. hogy a lányát meggyilkolták. Ott várakoztam a hírekre. Harding újságíró? Igen. . követett-e bennünket bárki a kocsmáig. – Nem. – Mulder. Higgye el. Nincs semmije. és miért érdekel az állapota? Mert a barátja vagyok. – Nem az amerikaiak vannak ellenünk – mondtam –. Nick. Nézte.Ezen elgondolkodott néhány pillanatig: – Londonból egyenesen ide jött? – Nem. ez azt jelenti. Jill-Beth vállat vont: – Pedig nem kellene így lennie. magam vontam a fejemre a bajt. Tanúja voltam-e az eseménynek? Nem. csak egy bosszúszomjas öregember. egyesbe kapcsolt és otthagyott. csak a meggyőződése. Harding koponyatörést szenvedett. Mr. hogy nem fog segíteni nekünk. végül egy rendkívül fiatal rendőrjárőr jelent meg velük. Nick. Jill-Beth leállította a motort. Ott várakoztam a falragaszok alatt. Miért jöttem ide a kórházba. Hívatlan emlékeket idézett fel bennem. – Jesszusom! – sóhajtottam fel reményvesztetten. Akinek nincs bizonyítéka. segítene nekünk. És eszembe se jutott ellenőrizni. amelyekről megtudtam. ahogyan kiszállok az autóból: – Viszlát. Jill-Beth vállat vont. Jill-Beth beindította a motort. Maga pedig azért fogadja el ezt az egészet. Kinyitottam az ajtót. – Felteszem. hogy a csecsemőket időben be kell oltatni. és biztos lehetek benne. hogy az amerikaiak a britek ellen legyenek. hogy Fanny Mulder is ott volt. Bannister házához mentem. Öntudatlan állapotban van. A kórház csak úgy bűzlött a fertőtlenítőtől. előbb… – Elhallgattam. – Nem akarja ezt a pénzt? – kérdezte. hogy Mr. Tudtam. Kassouli hisz abban. mintha csak azt mondaná. Ha maga is hinne benne. Nick! Vissza se néztem. Néma csendben haladtunk egészen a kórházig. a füle botját se mozdítaná. hogy boldoggá tegyen egy gazdag embert. Előtte üres rendőrautó parkolt. nem ez volt a cél. – Hogyan? – Nem kellene. – Nem leszek eszköz Kassouli kezében. még most is villogó kék lámpával. és eltört három bordája.

ki támadta meg Mr. maga pedig felhívja telefonon Harry Abbott nyomozót. lévén Mulder nagy valószínűséggel a Sycoraxon fog keresni. Úgyhogy nyissa ki a füzetét. és írja le a nevem. hogy Terry Farebrother végezzen Mulderrel. El kellett érnem a folyót. – Nem – ráztam meg a fejem. Mulder. ha nem. fiam! Becsukta a jegyzetfüzetét. hogy Mulder tette. Mozogjon! – Úgy parancsolgattam neki. – Szakadó esőben? – Szakadó esőben. – Én most hazamegyek. ha akarja. Hogyan jöttem el a kórházig? Egy barátom kocsiján. mert reménytelennek éreztem bármiféle magyarázkodást. A rendőr már csak hivatalból is gyanakodott. Ismeri? Mondja meg neki. – Azt hiszem. . amellyel bizonyosan megváltom a belépőjegyem a legközelebbi elmegyógyintézetbe. – Nagyon közeli barátok. Hajlandó vagyok befáradni a rendőrőrsre tanúvallomást tenni? Nem. nem vagyok hajlandó. És rémültnek. Hardingot? Nem. A mai napon együtt utaztunk a faluba? Igen. de nem tudtam bizonyítani. és meg kellett gátolnom. Biztos voltam abban. – Sétáltunk egyet az erdőben. A legkevésbé sem akartam az adott pillanatban bevonulni a rendőrőrsre. és utálkozó pillantást vetett rám. ezért inkább megismételtem a tagadást. Vádoljam meg a világ egyik leggazdagabb emberét azzal. Mondja meg neki. máris útban lehet Bannisterhez. Azért nem mentem. mintha még mindig a zászlóaljnál lennék. hogy meg akarta zsarolni egész Nagy-Britanniát? Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam. És ne feledkezzen el a búr háborúról. ha csakugyan nála van a szalag. hogy sürgősen vigyen haza. ez minden.Én is újságíró vagyok? Nem. mégiscsak bejön az őrsre. hogy előadjam történetemet. Nicholas Sandman kapitány. hogy kitört az újabb búr háború. Ki ez a barát? Neki semmi köze az egészhez. Harding csak a barátom – közöltem a rendőrrel. – Mr. A rendőr túl sok akciófilmet nézhetett. ő és maga? – Menjen a francba. Tudom. Miért nem voltam tanúja az incidensnek? Mert be kellett mennem a fák közé vizelni.

lévén kijöttem a gyakorlatból. Mulder láthatóan hadi ösvényre lépett. az biztos. Nem tudtam biztosan. hogy mindvégig Bannister ellen szövetkeztem. Hosszú ideig kémleltem a csónakház mögötti árnyakat. – Terry? – Már vagy tíz perce magát hallgatom. Az eső kezdett alábbhagyni. Egeret rendesen hazavágták. mégis úgy haladtam. Azonnal! Tudtam. és a jobb lábam esetlenné tette a mozgásom. – Szegény ördög a kórházban végezte. A domb tetején megállíttattam vele a kocsit. Fények pislákoltak a Bannister-házban. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. Micky szalagjával együtt. A szalagot is elvitték. hogy felkeltsem az esetlegesen ott lapuló őrszem figyelmét. Mulder bizonyára a házban van. Nem ment könnyen. hogy belém üríthesse az egész tárat. még akkor sem. Hogy ment a dolog? – Borzalmasan. Ott lett volna szükségünk magára. Muszáj ekkora zajt csapni? Megkönnyebbülten sóhajtottam fel: – Történt valami? – Semmi az égvilágon. főnök. amikor behajítottam egy földrögöt a bokrok közé. hogy elmentek. A folyóvíz kitartóan emelkedett. – Nem a maga ügye. és hazavitt. miért. nem itt. úgy egy órával ezelőtt. hogy Abbott adandó alkalommal még leveri rajtam ezt a riasztást. hogy találkoztam Jill-Beth Kirovval.– Ez valamilyen különleges ügy? – gondosan megnyomta a „különleges” szót. Errefelé mi újság? – Egy kocsi érkezett tíz perccel azután. Bőrig átáztam. Épp most mondhatja el Bannisternek és Angelának. Nesztelenül lopakodtam lefelé. és nem tudhattam. Megrémültem. Magától kínálkozik a következtetés. ahogyan az éjszakai őrjáratokon. Micky Harding eszméletlenül feküdt a kórházban. amely hevesen rázta az ágakat a fejem felett. de akkor pillanatok alatt ott termett. Szinte kúszva tettem meg az utolsó néhány métert. és közöltem. azután elrejtőztem a csónakház árnyékában. Félúton lefelé a fával borított lankán megálltam. Aztán újabb. nem enyhült viszont a csípős nyugati szél. Induljon telefonálni. Az első autóban Bannister és Angela ülhetett. A . Senki sem mozdult. hogy az út további részét gyalogosan teszem meg. amikor az ellenség csak arra várt. hogy az a szédült fattyú mit tervez a hajómmal. viszont kihaltnak tűnt a csónakház és a kikötőhelyem környéke. A dolgok kezdtek katasztrofálisan alakulni. de felsültem. a másodikban Mulder.

Valamennyien megrökönyödtek a felbukkanásomon. Bannister Angela mögött állt. hogy szóba álljon velem. amikor félrehúztam az egyik nagy üvegtáblát. – A francba. azután a kép darabkáira hullt szét. A dolgok kezdtek sötéten festeni. mintha vakut villantottak volna a szemükbe. azután Angela előrehajolt és a távirányítóval lekapcsolta a készüléket. Terry halkan füttyentett. E pillanatban mégis mindennél inkább azzal törődtem. mekkora veszélynek teszi ki magát. Bannister összerezdült. ahol sötét alak mozdult a ház kivilágított ablaka mögött. – Maradj észrevétlen. hogy megtudja. elárultam. Azért mentem. és eljött az ideje. lehajtott fejjel. Ezért szeretem az igazságot. és nemcsak neki. Felnéztem a dombtetőre. és miért kellett találkoznom Jill-Bethszel. Tulajdon hangomat hallottam a magnó felől. bár lehet.szalag is ezt erősíti meg. – Hagyja! – Bannister parancsa megdermesztette Muldert. – Esővíz csepegett a ruháimról a drága szőnyegre. hogy képes bevilágítani a legnagyobb sötétséget is. hogy egyben figyelmezteti Bannistert. Terry – szóltam hátra. Terry és én felkapaszkodtunk a meredek domboldalon. aki választékosnak és gyönyörűnek tűnt fekete nadrágjában. amint Mulder felém indult. Karosszékben ült. főnök! Szép kis darab. míg Mulder és két embere kötelességtudóan félrehúzódott. ha indul a St. hogy mindent megmagyarázzak. A szép kis darab Angela volt. A tolóajtót nem zárták be. és nekem az a nevetséges képzetem támadt. . A készülék a szalon egyik falát teljesen elborító elektromos szerkentyűk közé tartozott. Azt akartam. aki beérte egy fenyegetőnek és gúnyosnak szánt pózzal. Mert az igazság legnagyobb előnye. mert képtelen voltam elviselni a gondolatot. Valamennyien rám meredtek. hogy ósdi detektívregénybe csöppentem. mit gondolhat rólam Angela. mintha még az is komoly nehézséget okozna neki. lila ingében. mi történt. hogy fény derüljön az igazságra. – Én is jöjjek? – Igen. de Bannisternek is. és a helyiségben mindenki felpattant. ki a gyilkos. Pierre-en. és felértünk a teraszra. – Mi az ördögöt keres maga itt? – Azért jöttem. de észrevétlenül. ahol a végén mindenki a nagy szalonban gyűlik össze. hogy Angela azt hiszi. – Felmegyek – közöltem Terryvel. Mindent el akartam mondani. amikor a nagy ablakok mögül elébe tárult a ház fényűző berendezése. hogy tudja. és láthatóan hallgatta a magnó felől érkező hangokat.

csak a szalag sziszegése. Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Akkor most. amilyen akkor volt. Semmi sem történik a legénységgel. igaz? – Igaz. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ. mielőtt újra meghallottam a hangomat. lekapcsolta a magnót. sápadt maszkja. kedélyes. azután kattanás hallatszott. és felállt. – És mi fog történni. azután dőljön hátra. de nem csillant benne felismerés. de a mikrofon így is remekül bevált. Egy pillanatra elkaptam a tekintetét. oké? Nem kell mást tennie. nyilvánvalóan a szalagon hallottak hatására. Angela előrehajolt. és minden szót tisztán lehetett hallani. Ám ha Bannister új oldaláról is mutatkozott meg. és játszd le Sandman kapitánynak is. azután nem hallatszott más. – Tekerd vissza. Eddig olyannyira hiányolt merészsége hirtelen előbújt rejtekéből. akit féktelen dühbe lovallt. és számolgassa a pénzét! – És egész pontosan mit kellene tennem? – A hangom jóval hangosabban szólt. elveszi ezt a százezret? – kérdezte Jill-Beth mohón. mint Jill-Bethé. – Mert szükségünk van a segítségére. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia. – A mi háborús hősünknek. – Elhallgatott. hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának. majd Jill-Beth túláradó. miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre? – Semmi sem történik magával. Ez minden.– Nincs mit megmagyaráznia. azután megsemmisítő gúnnyal tette hozzá. – Tudom. ám Bannister. hogy ez nem az igazság. – Maga rohadék! – Elfordult és kiviharzott a szobából. Előrehajolt és hallgatta a visszacsévélt szalag suhogását. mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. Angela viselkedése pontosan olyan maradt. . mi van a szalagon… – kezdtem. amit megadunk. Nick. hogy újra végighallgatta a perdöntő bizonyítékot. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. Arcára rádermedt a viszolygás rideg. mielőtt azon az ugyancsak esős napon ugyanebben a szobában egymásra találtunk. – Hallgasson! – rivallt rám Bannister. – Rövid szünet állt be. – Ez nem… – Azt akartam mondani. hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz. – Bannister csettintett az ujjaival. Győzze meg róla Bannistert. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben. amerikai hangja töltötte be a szobát. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt.

Két embere nyugtalannak. – Ismeri Harry Abbottot! – próbálkoztam. Meglepett a kérdés. – Maga rohadék! – Visszautasítottam az ajánlatot – közöltem. Sandman. És nem mellékesen. – Azt akarja. mintha attól félt volna. ha az ő oldalukon állnék? – Be akarta biztosítani magát. – És a rohadt életbe. – Hívja csak fel! Kérdezze meg őt! Mulder addig manőverezett. Akkor ez itt mi. hogy ne tudják átvágni – vágta rá Mulder minden meggyőződés nélkül. hogy magamhoz ragadhatom a kezdeményezést. – Miért ment Amerikába? – állt meg kihívó pózban. haldoklik az anyja. Mulder tett egy fenyegető lépést előre. hogy megpróbálom elragadni a sorsdöntő kazettát. miért hagytam volna bepoloskázni magam? Miért vállaltam volna a kockázatot. nagyokos. és Mulder mosolyogva űzött belőle gúnyt. – Csak kérdezze meg a rendőrséget egy Micky Harding nevű szerencsétlennel kapcsolatban. – Micky Harding újságíró – tudattam Bannisterrel –. én pedig tovább erősködtem abban a hitben. – Miért? – követeltem a választ. – Akkor honnét a pokolból szerezte a szalagot? – akartam tudni. és habozni kezdtem. mit terveznek. de tettre késznek tűnt. majd előhúzott egy összehajtott újságot és ledobta a lábam elé a szőnyegre. Egyedül Angelának mondtam el az igazat. – Címoldal. – Hazudik – szúrta közbe Mulder sietve. aki jelenleg is öntudatlanul fekszik a kórházban. azután megismételte a sértést. . Bannister összerezzent. Mulder nem felelt. és kaján várakozással dörzsölte össze a tenyerét. újságíró. Lesütött Bannister arcáról. Közöttem és a magnó között állt. Habozásom csak a bűnösségem látszatát erősítette. A média világában élt. – Követtem magát – felelte Mulder hűvösen. hogy ezt el is higgyem? – Ne legyen már ilyen átkozottul ostoba! – csattantam fel. senki másnak. – Végeztem magával. hogy csak vesztegetem a szavaimat. hazug disznó? – Kutatni kezdett a kabátzsebében. és a gorillája kis híján agyonverte. amint az ajtó becsapódott Angela mögött. Az egész világa szalagon és filmeken létezett. míg Bannister és közém nem került. és az árulásom kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. – Csak hallani akartam.ezúttal is belém fojtotta a szót. számára a szalag bizonyító erővel bírt. – Azt mondta.

– Előhúzta az újság másik példányát. – Nyomorék kis pöcs. Másként hogyan is kárpótolhatná magát Mr. – Te rohadt patkány – húzta ki magát Mulder diadalmasan. tett egy újabb lépést felém. hogy elhozzam azt a pénzt? – kérdezte Mulder Bannistertől. Kassouli Cape Cod-i kertjében. – Azután kutassa át azt az átkozott hajót.A New York-i Kassouli Enterprises Inc. te ostoba! – hátrálni kezdtem az ablak felé. Nyilván közvetlenül az ablak mellett állt. és Terry Farebrother mintha a semmiből bukkant volna elő. Akkor azt mondtam a fényképésznek. igaz? – Rohadj meg. hogy senki vagyok. Fanny! – utasított Bannister. – Hogyan akart végezni velünk? Odakint a tengeren? – Épp most próbálom megmenteni a szaros kis életét! – üvöltöttem el Mulder fenyegető alakja mellett. Hirtelen újra a tengeren éreztem magam. – Állítsa meg. – És hol van a százezre? – követelte Mulder a választ. Sandman? Lereszelt néhány feszítőcsavart? Elmetszett néhány kötelet? Én azt hiszem. – Nos? – kérdezte Mulder diadalmasan. Oscar Kirov ellentengernagy leányát Nicholas Sandman kapitány. hogy Jill-Beth Kirov kisasszonyt. én pedig félreugrottam. ami meggyőzhette Bannistert az őszinteségemről. – Erőtlen válasz volt. amely Jill-Bethről és rólam készült. immár a helyzet teljhatalmú uraként. és . Nem keltett semmiféle neszt. csak hazudozott. Bannister elolvasta. észérveimet örvényként húzta mélybe ez az őrület. – Nincs pénz. – Ki az ördögtől szerezte ezt? – Mit számít az? Kettő is van belőle. – Nincs semmilyen pénz! Visszautasítottam őket. – Most! – kiáltottam. Bannister? Bannister felnézett az újságból. a képaláírás mégis azt tudatta. Azon az éjszakán megmentette az amerikai lányt. John Brown. annak címoldalán pedig egy piros körrel bekeretezett fényképet. Mi mindent tett még. Hiába próbáltam bármilyen érvet előhúzni. – Akarja. Fanny felém lendült. Mulder. a Viktória-kereszt kitüntetettje kísérte el a Mr. – Mást se tett. Sandman. és azóta is az ő játékát játssza. belső hírlapját láttam. és átnyújtotta Bannisternek. Yassir Kassouli nyári rezidenciáján tartott fogadásra. amikor minden bizonyíték és a látszat is ellenem szólt. A hajódon van a pénz. épp ebben a pillanatban vesztette el a hajóját.

azt láttam. mozdulatlanul állt. A fenyegető mozdulat megállította őket. mielőtt még erősítést hozna. majd felsikoltott. takarékos és villámgyors mozdulataival teljes megadásra késztette Bannistert és embereit. mielőtt bárki is emlékezetébe véshette volna az arcát. én pedig felkaptam egy kőből faragott szobrot. sem a rendfokozatát. azután rohanj. és furkósbotként meglendítettem. Mulder azután kővé dermedt. s bár nem tudtam. míg Terry és én a szokványos taktikát alkalmaztuk: üsd a rohadékot. Mulder kínjában lélegzethez sem jutott. Nem akartam használni a nevét. méghozzá Terrynek. A két matróz előrelendült. – Helyesen cselekedtem. Mulder nem okozott több gondot. amellyel Terry kifordította a testét. Miért nem hitt nekem Bannister? Az istenfáját. ahogyan Mulder a térdére rogyott. – Gyertek. mielőtt kiviharzott volna a szobából. melyik fogást alkalmazta. hívta őket maga ellen. szinte nőiesen vékony sikollyal. – Gyerünk! – Félrehajítottam a haszontalanná vált szobrot. ezért Terry még egy megsemmisítő csapást is bevitt a nagydarab fickó szegycsontjára. amennyire csak tőlem telt. Terry felegyenesedett. mielőtt Terry lekuporodott Mulder előtt. a mi ezredünk azonban sosem hitt a félmegoldásokban. elemi értetlenséggel mered a kirobbant erőszakra. esélye sem volt kimutatni. és Terry máris a másik kettőhöz fordult. főnök? – Istenemre. Megfigyeltem. – Hívja valaki a rendőrséget! – kiáltott kétségbeesetten Bannister. Olyan fürgén bicegtem. – Feléjük indult. Bannister falfehéren. én pedig elérkezettnek láttam az időt a távozásra. arcát elborította a vér. Farebrother őrmester mindeddig tomboló elemi erőként mutatkozott. aki megvetően félre akarta söpörni a nála jóval alacsonyabb férfit. Terry és én már visszavonultunk a nyirkos sötétségbe. Terry pedig mindvégig velem maradt. rohadékok. amelyet még émelyítőbbé tett számára az a hirtelen mozdulat. ám azok Mulder gyötrelmei láttán inkább visszakoztak. hogy lehet ennyire ostoba?! És Angela! Az a tekintet. nehogy ezzel szükségtelen kockázatnak tegyem ki.csak ezt a pillanatot várta. – Gyerünk! – Ezt én kiáltottam. jobb lábát széles ívben meglendítette és egyetlen rúgással szilánkokra törte a dél-afrikai orrát. hogy Bannister moccanni sem mer. fedezte a visszavonulásom. Mulder görcsösen rángatózott és levegő után kapkodott. a leghelyesebben. ahogy csak bírsz. Ha bárkit is meglepett hirtelen felbukkanása. hamisítatlan . Rettenetes.

Terry! Nem bíztam benne. – Indulás! – A tat felőli kötél becsobbant a vízbe. megemeltem a vitorlarudat. és néhány másodpercre azt hittem. de társam láthatóan mindenkit visszariasztott. Talán nem úgy történt. Oldd el a köteleket. és tudta. Kicsomagoltam a nagyvitorlát. Visszanéztem. de a lábam kitartott. a tat felőlit hagyd utoljára. Van odalent világítás? . – Hívd fel Abbott nyomozót! Elfordult tőlem. és nekiveselkedtem a feszítőkötélnek. A hirtelen mozdulattól fájdalom nyilallt a hátamba. – Úristen. ahogyan megálmodtam. és a Sycorax elindult. már ha egyáltalán hajlandó nekidurálni magát. és adta át magát az éjszakai szélnek. Az ár hátán sodródtunk. – Micky Harding! – kiáltottam neki. Terry korábban is hajózott velem. uram. hogy nekilendülhessünk. Megtántorodtam. és fel kellett vonnom egy vitorlát. de a Sycorax és én újra úton voltunk a tenger felé.megvetésről árulkodott. De vajon a Sycorax is? Több mint hat hónapja nem hajózott. dehogy! – felelt Terry megvetően. Terry. – Kicsináltad a nagyfiút? – kérdeztem Terryt. – A vitorlát. mit kérek tőle. aki a könnyű győzelem nyomán csak úgy pezsgett az adrenalintól. vigyorogva fordult felém. – Csak egy-két könnycseppet csaltam a szemébe. hátha követnek bennünket. A Sycorax orra lassan elvált a kikötő kőfalától. hogy a motor elég gyorsan beindul. – Kötelek eloldozva! – kiáltotta Terry. A Sycoraxon. és már nem maradt idő kipróbálni. Egyenesen felém nézett. de csak elcsúsztam egy víztócsán. amint a jobb oldali tartókötelek felvették az árboc súlyát. ahogy Angela felbukkan Bannister hálószobájának erkélyén. Láttam. az izzó gyűlöletről. ahogyan terveztem. a tetőző ár ellenében és heves szélben kellett a tengerre vinnem. és a legkevésbé sem úgy. – Húzd fel! A vitorla csattogva tárult szét. A hajó végre szabadon mozgott a vízen. főnök? – Eltűnünk innen a francba. Hirtelen reccsenés hallatszott. és féktelen öröm lett úrrá rajtam. Vagy ami ennél is szörnyűbb. megint a nyavalyás lábam adta meg magát. – Újabb parancs. – Várom a parancsát. amiért elárultam őt és Bannistert.

– Rögzítettem a kormányrudat. Befűztem az orrvitorla kötélvezetőit. a sudárvitorlát és a tatvitorlát. mégis tengerre kellett szállnia. Mozgásunk kellően gyorsnak tűnt. Hallgattam a hajótörzsnek csapódó hullámok áldott hangjait. és mindent megpróbált. Fürgén haladtunk előre. amíg én felhúztam a vitorlát. ahogyan Terry tovább káromkodik és küszködik a motorral. Káromkodni kezdett. Láttam. és sebesen repített bennünket a bójákkal kijelölt csatornában. Nem voltak fényeink. végigfuttattam a belső orrvitorla feszítőkötelét az orrárboc mentén. azután visszavettem a kormányrudat. – Sudárvitorla. Terry újra eltűnt odalent. csak a hajóra. – Dobd fel azt a sárga zsákot. A hátam majd beszakadt. a Sycorax pedig nekiveselkedett a szélnek. hogy hagyja a motort. hátraszóltam. A kis lejárón át jutott el a motorhoz. és ügyetlenkedni kezdtem a bilincsével. hogy éppen csak gyalogtempóban araszolunk előre. Nyugtalansággal töltött el a tudat. se tájolónk. a derékvitorlát. meggyújtotta a térképasztal olajlámpását. Semmi. Vajon a rendőrség már a folyó torkolatánál várakozik? Előrángattam a tarcsvitorlát a zsákból. és tovább küzdött az indítókarral. a partról viszont valószínűleg úgy tűnt. – Miért nem vettél egy tisztességes motort? – Mert nem engedhettem meg magamnak. amely az istennek se akart beindulni. Hallottam. Egyik pillanatban tökéletes szélcsend következett be. . Sebesen ugyan. azután felvontam a vitorlát. nem számíthattunk másra. ám a dagály ellenünk dolgozott. Emlékszel még. a tarcsvitorlát. Terry! Gyufát gyújtott. amely végre elrejtette előlünk a Bannister-ház fényeit. Még nem állt készen a tengerre. a másikban erőteljes lökések kapaszkodtak a vitorlákba. hogy életre keltse. megtalálta a vitorlazsákot. Terrynek át kellett vennie a kormányrudat és módosítani útirányunkat. Elértük a Sansom's Pointot. Beakasztottam az orrvitorla gyűrűjét. ahogyan különféle alakok gyűlnek Bannister teraszára. hogy a Wildtrack II orra bármelyik pillanatban előbukkanhat a sötétből. Felhúztuk az orrvitorlát. Küszködve indultam előre a nehéz teherrel. főnök. mit kell tenned? – Persze. sziszegve szelte a vizet. de csak viszonylagos értelemben.– Csak egy olajlámpa. A nyugati dombok alaposan megkeverték a szelet. a vitorlákra és a motorra. és felhajította a kormányállásba. A Sycorax nem találta a helyét. inkább vonja fel a tatvitorlát. Terry.

– Mi történt. – Minden motor istencsapás. hogy elárultam őt. hogy dacoljon az árral. és mindkettő megpróbált a maga oldalára állítani. azután a dugattyúk felvették a szokott. főnök? – Két gazdag fickó egymás torkának ugrott. Akkorra már elhagytuk a városi mólót. Pokolba az egésszel. mire a motor előbb leállással fenyegetett. Követtek bennünket. Nem jutott eszembe más menedék. ez a Bannister rendes figura. az ellensége vagyok. vagy bárki is állt a Wildtrack II kormánya mögött. – Magam is erre a kérdésre kerestem a választ. ha vonakodva is. – Nyomorult kis patkány – csattantam fel –. csak George Cullen hamoazei műhelye. – Mikorra kell visszaérned a laktanyába? – Tizennégy nulla-nullára. ám Bannister. – Adj egy kis kakaót. – Hová megyünk? – érdeklődött Terry. gondoltam. – Terry visszatért a küszködéshez. – Akkor rohadjon meg. – Terry habozás nélkül elfogadta az ítéletem. és a versenyhajó úgy egymérföldnyire haladhatott mögöttünk. főnök! Előrenyomtam a gázkart. – Akkor maradok. – Sejtelmem sincs. – Pontosan. Mindenképpen el kellett rejtenem a Sycoraxot Bannister végrehajtói elől. Holnap. És bosszúból a Sycoraxot akarja. – Elég szűkös. azután valami isteni csoda folytán a motor. amikor a keresőreflektor fénye megcsillant a Wildtrack II fényesre polírozott orrán.Miután felvonta a sudárvitorlát. – Plymouth-ba – feleltem végül. – Mégis. Akarod. az a szánakozással és gyűlölettel vegyes pillantás járt az eszemben. amellyel Angela búcsúzott tőlem. Bannister most azt hiszi. . hogy kitegyelek a városnál? Visszasandított a válla felett: – Üldözni fognak a nyavalyások? – Meglehet. – Minden nő istencsapás – morogtam. Terry visszatért a kormányállásba. és el akarja venni a Sycoraxot. Azt hiszi. Terry keresett egy viszonylag kényelmes zugot a fedélzeten. és rágyújtott. Először akkor láttam meg őket. hogy a másik oldalra álltam. – Azt hittem. megnyugtató ütemet. de az érzelmeim immár kibogozhatatlanul összefonódtak személyével. Ekkora távolságot a másik hajó másodpercek alatt áthidalhatott. és a Sycorax előrelendült. újra és újra megrántotta a kart. de életre kelt. Sally mindig nézi a műsorát. Olyannak tűnt a tévében.

és beállítottam szélirányba a vitorlákat. Terry elvigyorodott: – Most boldog vagy. és a rázkódástól majd leugrott a talapzatról. – Állítsd le! – kiáltottam. A hullámok elég magasra csaptak ahhoz. Boldogság öntött el. A gátnál fehéren tajtékzott a víz. Nem bíztam túlzottan a tervben. A motor megint kihagyott egy ütemet. mögöttünk fehéren habzott és terült szét a farvíz. Eső záporozott a vitorlákra. remélve. Szándékosan kormányoztam a szél felé. A folyó torkolatát jelző földnyúlvány körénk zárult. Veszedelmes közelségbe kerültünk a Calfstone-homokpadhoz. . és mi továbbaraszoltunk. és a tengervíz utat találjon a hajótestbe. Az eső kezdett alábbhagyni. A dízelolaj túlságosan sokat állt. soha többé nem élhetem át mindezt. A hajó úgy ugrott neki a meredek óceáni hullámhegyeknek.láthatóan nem a nyilvánosságnak szánta az elfogó manővert. Motorunk köhécselni kezdett. ahogyan a cseppek leperegtek az orrvitorla alsó szegélyéről. Nyugat felé tartottunk a partvonal mentén. Valaki ránk kiáltott a móló felől. akár egy táltos paripa. Nem akartam. Ugyanakkor a Wildtrack II továbbra is követett bennünket. hogy az orr belemerüljön a vízbe. amikor az orr beleszántott az első tengeri hullámokba. hogy kikapjam a helyéből az egészet és behajítsam a vízbe. főnök? – Már hetekkel ezelőtt ezt kellett volna tennem! – És mi lesz a nyavalyásokkal? – Terry a folyótorkolat felé biccentett. A versenyhajó megtartotta a távolságot. – Felzárkóznak a mocskok! – figyelmeztetett Terry. amelynek törő-hullámai fehéren habzottak az orrnál. és maradtam a Calfstone közelében. és a szél sebesen űzött bennünket. és a déli felhőtömegben rések támadtak. és láttam. ami rázós átkelést ígért. és azt tehette. amire egész életében szánták. ahonnét most bukkant elő a Wildtrack II orra. Éreztem a földtömegek által megkavart szél bizonytalanságát. de Terry kitartott. A motor abban a pillanatban állt le. és jól is tettem. csipkés széleit ezüstszínűre festette a holdvilág. A Sycorax széllel szemben haladt és önfeledten szelte a tengert. hogy a hajtórúd szétrázza a szigetelést. Volt idő. hogy a folyótorkolat felől nagy sebességgel érkező Wildtrack II esetleg zátonyra fut a homokpadon. és én felkurjantottam a boldogságtól. Mennyire gyűlöltem a motorokat! Időnként erős kísértést éreztem arra. hogy nincs világításunk. A vitorlák dagadoztak. amikor azt gondoltam. gyaníthatóan víz is keveredett bele. A Sycorax végre kiszabadult a rabságból. – Rohadjanak meg! – Átadtam a kormányrudat.

azután otrombán csapódott le a vízre. Rosszul vette a tengert. Három férfit láttam. Bőrig áztam. Mindez azzal kecsegtetett. – Valami jó kis kaja se ártana. éppoly könyörtelenül végrehajtja rajtam a bosszúját. akit hazavágtál. hogy kitaláljak valamit. Bannister. és akkor reményünk se marad arra. Angela sehol. egészen a Start Pointig. akkor ezek az emberek már elkövettek egy nyílttengeri gyilkosságot. hogy a fickó.Visszafordultam a kormányállásban. de előttünk állt az egész éjszaka. hogy valahol elveszítsük a Wildtrack II-t. és reszkettem a hidegtől. – Terry? – Főnök? . gondoltam. és örömmel láttam. máris felkelt? – kérdeztem Terryt. A Wildtrack II-t alighanem azért küldték. Mintha megpillantottam volna egy bekötözött arcú férfit is. hogy véget vessenek a küszködésnek és elsüllyesszék a Sycoraxot? Azt a vadászpuskát képtelen voltam kiverni a fejemből. hogy keressen néhány meleg holmit. hogy jól fog viselkedni a nyílt óceánon is. ahogyan Kassouli végrehajtja a magáét őrajta. Vajon mikor jutnak el odáig. Eltűnődtem. A versenyhajóra meredtem. még kevésbé felismerni. – Lehetséges. Utána állítottam a vitorláknak. Nem tartottam valószínűnek. – Hogy a fenébe ne. – Terry odalökött nekem egy pulóvert és vízhatlan kabátot. Terry hasonló gondokkal küzdött. milyen elegánsan veszi az újjáépített Sycorax az akadályokat. a karcsú hajótest magasra emelkedett a hullámtaréjokon. és rögzítettem a kormányrudat. számíthattunk rá. magával hozta-e Mulder a vadászpuskáját – de hát csak nem tervezett gyilkosságot? Aztán felötlött bennem. ezért leküldtem. – Épp csak megsimogattam a nyavalyást. Megkerestem a távcsövemet és ráirányítottam a Wildtrack II-re. hogy nemsokára teljes pompájában előbújik a hold. ahová évek óta vágytam. hogy kényelemben érezzem magam. hogy kövesse a Sycoraxot. amellett vágytam rá. hogy ha Kassoulinak igaza van. Időre volt szükségem. ahol újra nyugatnak fordulhattunk. Az éjszaka sem sietett segítségemre. megcsomóztam a köteleket. hogy megnézzem magamnak az ügyesen manőverező versenyhajót. főnök. hogy közölhesse tartózkodási helyünket a végrehajtókkal. kik tartózkodnak a fedélzeten. csak Mulder lehetett. A hajó immár magától vitorlázott. Árnyalatnyit aláfordultam a szélnek. Hosszú küszködés várt ránk az apály beálltáig. hogy megpróbálnak orral belénk jönni. Az égbolt tisztult. Nem volt könnyű a látómezőben tartani a hajót.

Immár bizonyosnak tűnt. de bekapcsolták az előírásszerű piros-zöld oldalfényeket is. abban a reményben. hogy mindvégig megpróbáltam becsületes maradni. főnök! – csalódottnak tűnt a hangja. – Ne. Üldözőim külön gondot fordítottak arra. – Még itt van. és azon tűnődtem. A versenyhajó árboccsúcsát és tatját fehér fény jelezte. hogy . és nem rendelkezett reflektorral. A parttól távolabb egyre mélyültek a hullámvölgyek. amint felmordul. amíg el nem hagytuk Start Pointot. csak ha feltétlenül szükséges. és a Sycorax láthatóan élvezte a nyílt óceánt. Ráadásul úgy. precízen és magabiztosan szántotta a vizet. vagy mit tehetnék ellene. A Start Point-i világítótorony fénycsóvája végigpásztázott a látóhatáron. hogy gazdag és befolyásos ellenségeket szerezzek. a jobb oldalon találsz egy faládát a gerendához csavarozva. Két halászhajó is a környéken dolgozott. amint kitapogatta a csomag alakját. Fogalmam sem volt arról. ezért a Wildtrack II mindvégig megmaradt látótávolságon belül. – Csak nem az a colt. hogy semmi áron nem engedem elvenni a hajómat. A Wildtrack II árnyékként követett bennünket. Csakhogy reggel. A Wildtrack II továbbra is megtartotta a távolságot. a nyomomban vannak.– A motor alatt. Idehoznád? Leereszkedett a kabinlépcsőkön. – Csomagold csak ki. hogyan zajlik az efféle eljárás. gondoltam. amint behúzódok a menedékbe. – Jesszusom – nyögött fel. hogy tudassák. Így tartottak velünk lépést kerek három órán keresztül. ráadásul a környéken haladó halászhajók is összezavarták a jelet. Bannister ügyvédei döglegyekként fogják ellepni. Azután próbálj aludni egyet. azután hunyorogva jött fel a holdfénybe. Kivételes tehetségem van ahhoz. és nem engednek elszökni. majd tapogatózni kezd a fenék sötétjében. és a versenyhajó kijjebb került a tengeren. merengtem keserűen. és hallottam. Most dél felé tartottunk. Van benne valami csomag. hogy a Pointnál kikerülhetünk a dagály fogságából. Terry aludt egy órát. Fényesen kivilágított konténerszállító hajó araszolt mögötte kelet felé. amit én őriztem? – Nem akarom használni. abban azonban biztos voltam. Alighanem radarját használta a követésünkhöz. Előbb Kassouli. – A balcsapáson vitorláztunk. – Még itt van? – bökött a Wildtrack II-re. bár a Sycorax túlságosan kis célpontnak számított. hogy talán az ő jelenlétük késlelteti-e Muldert. most pedig Bannister.

és ezzel kis híján szembefordultunk a széllel. és megtöltötte a fegyvert. átsüvített a kötelek között. s ezúttal tisztán ki tudtam venni Bannister és Mulder alakját a kormányállásban. Egyszer megimbolyogtunk. hanem a hajóra. Nem a legénységre megyünk. – Figyeld.Bannister csak meg akarta ismerni úti célomat. továbbra is a Wildtrack II oldalára irányítottam. csak éppen azt nem tudja. A szél sziszegve keresett utat a kötelek között és megtépte a vitorlák belépőélét. vonakodva fordult és állapodott meg a jobbcsapáson. inkább ne tüzelj. Mindketten a Sycoraxot nézték. Meglepett pillantást vetett rám. Terry átfordította az orrvitorlát. én azonban elszántam rá magam. visszatért a kormányállásba. Célozz a merülési vonalra vagy a motorokra. de nem szólt. – Azt hiszem – szólaltam meg lassan –. Elővette a coltot. mert Bannister előrelökte a gázkart. – Önkéntelenül is a hivatalos megszólítást használta. hogy közvetlenül üldözőink felé vegye az irányt. a legkisebb veszély is fenyegeti a legénységet. A hullámok egyre magasabbra nőttek. – Azt fogjuk csinálni – folytattam –. s a hirtelen felgyorsuló hajó tatja belemerült a vízbe. Megértetted? – Igen. majd vízhatlan kabátja zsebébe dugta a pisztolyt. Irányt váltok. Ha úgy látod. és felénk hordta az orr által felvert vízpermetet. A Sycorax. igyekeztem irányban tartani a hajót. Készülj fel néhány gyors manőverre. Újra felemeltem a távcsövet. Terry. hogy lerázom valahogy. – Mit csinál? – Beletaposott a gázba. és az orr tompa morajjal csapódott vissza. Terry! – Kezdenek összezavarodni. amely sosem jeleskedett a szűk kanyarokban. És vedd magadhoz a pisztolyt. hogy bizonyára semmi jót. hogy teljesen összezavarjuk a nyavalyásokat. uram. Éreztem a víztömeg rázkódását a Sycorax törzse alatt. Bebiztosította. A szél erősebbnek tűnt. Terry kezelte az elővitorlákat. Irányt váltottunk. Szükséged lesz néhány tárra. – Kitérni! – kiáltottam. nyilván azon töprengtek. Amennyire tudtam. mit fogunk tenni. miután messze elénk került. – Megpróbál majd kikerülni bennünket. mit akarok tenni. újra lelassított. . végigvisszhangzott a hajó egész vázán. és az orrárbocot. mit csinálnak. főnök. itt az ideje elriasztani a rohadékokat. A Wildtrack II. ráirányítottam a másik hajóra. akár egy lándzsát. azután úgy dönthettek.

és mindkét lapátkezével szorosan megmarkolta. talán azt tervezte. Most a part irányába tartott. – Elvigyorodott. Épp vissza akartam vonni a tűzparancsot. A pisztolycsőből jól látható. és kiengedtem a szelet. amikor egy hullám feldobta az alig harmincméternyire haladó Wildtrack II-t. Most úgy tűnhetett. A Wildtrack II is lelassított. aki teljes értetlenséggel szemlélte viselkedésünket. a hajótörzset verdeste és rázta a vitorlákat. amint kibiztosította.A versenyhajó vezetője. A Wildtrack II százméternyire lehetett tőlünk. Lekuporodott a kormányállás jobb oldali pereméhez és nekitámaszkodott a kabin rekeszfalának. Hajónk mozgása és a célpont imbolygása szinte lehetetlenné tette a pontosságot. Egy colt számára még ez is nagy távolság. amikor a vásznak odafent csapkodnak. hogy lecsökkentsem a távolságot. főnök. és megláttam a holdfényben megcsillanó hajófeneket. célra tartott és tüzet nyitott a hajó fémgyomrára. nehogy eltalálj valakit. – Az isten szerelmére. újra gyorsított. A tenger megtáncoltatta a Sycoraxot. – Balra fordulok – figyelmeztettem Terryt. ahogyan vérvörösre fest . – Készülj a tüzelésre. csak a hajóra célozz! Minél előrébb és minél közelebb a merülési vonalhoz. Előhúzta a fegyvert. és csak imádkozni tudtam azért. Amint azt gondoltam és reméltem. hogy leír egy széles kört. – Értem. A versenyhajót figyeltem. Az öreg tengerészek szokták mondani. és a tatunknál veszi fel új pozícióját. mint amikor az orkán belekap a vitorlákba. majd felhúzta a fegyvert. hogy a szél ágyúzik. Visszafordultam a szélbe és feldagasztottam a vitorlákat. Finoman a szél alá tértem. Olyan hangok hallatszottak. viszont nem volt szükség hajszálpontos találatokra. felhagytunk a játszadozással és folytatjuk a nyugati utazást. hogy immár északnak és az erős hátszéllel haladjunk. nehogy Terry eltalálja a három férfi valamelyikét. és a legközelebbi ponton számításaim szerint mintegy harminclépésnyire került tőlünk. most pedig a colt hangja hasított a levegőbe hasonlóan gyilkos dörrenésekkel. Igazodtam a mozgásához. Az orra kezdett felénk fordulni. a Wildtrack II lelassított. Széles körben követett bennünket. és még láttam. tisztán láttam a kormányállásban álló alakok arcát. lelassultunk és szélesebb íven fordultunk. méteres torkolattűz csapott ki. – Tíz másodperced lesz! – kiáltottam oda Terrynek. és zajuk ágyúdörrenést idéz. – Tűz! Terry két kézre fogta a pisztolyt. és hallottam a kettős kattanást.

hogy a Sycoraxon áll bosszút megpróbáltatásaiért. Terry tárat cserélt. hová csapódtak Terry lövedékei. kiengedtem a szelet és kivártam. amint sötét foltban felszakad a hajótest. Az üvegszilánkok tajtékként csaptak fel a levegőbe. és ezúttal a versenyhajó szélvédője robbant szét az éjszakában. azt tervezték. képes leszek-e valaha is egyedül működtetni ezt a csökönyös hajót. Ettől mindenképpen el kellett tántorítanom őket. és mintha még most is láttam volna a kormányállásban mozgó három alakot. szétterpesztette a lábát és tüzelt. Ezután már egyenesen felénk tartott. hogy minél távolabb kerüljön tőlünk. amiből gyaníthattam. amit mielőbb ki kellett szivattyúzni. és el kellett tűnődnöm azon. – Az orr részre. – Tüzét szüntess! Irányt váltunk! Terry kicserélte a tárat. Az orr zajosan csapódott a hullámoknak. – Tüzet szüntess! Tüzet szüntess! – halálra rémített a lehetőség. Meredten néztem előre. és a versenyhajó kilőtt. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett számomra. Terry megtámaszkodott. amint védtelenül a vízfelszín fölé került. nem úgy nekik: óriási bajba kerültek. és megesküdtem volna rá. amíg a Sycorax irányba fordul. Egyszer el is vált a hullámtaréjtól és szabadon úszott a levegőben. Terry megállt. Az erőltetéstől majd széthasadt a hátam. ahol a három arc szemvillanás alatt eltűnt a mellvédkorlát mögött. ahol egy súlyos lövedék átütötte az üvegszálas műanyagot. Nem lehetett tudni. Amint arra számítottam. és immár a tulajdon . és láttam. és úgy döntöttem. A versenyhajó kapkodva irányt váltott. újra tüzelt. Hátszélben vitorláztunk. hogy az utolsó lövés esetleg eltalált valakit. A Wildtrack II felriasztott szarvasként szökellt a hullámokon. Gyengéden magam felé húztam a kormányrudat. hogy látom. amint a három alak rémülten elfordítja a fejét. hogy a hajó keltette hullámokkal elárasztanak. orra visszaereszkedett a hullámokra. hogy Mulder csakugyan elhozta a vadászpuskáját és azt tervezte. A Wildtrack II lelassult. de a víz hirtelen tajtékzani kezdett a Wildtrack II tatjánál. Terry! Tűz! A versenyhajó orra magasra emelkedett. amíg közelebb kerülnek. és felborítanak bennünket. nem várunk. majd belevágódott a legközelebbi hullámvölgybe. – Felkészülni! A versenyhajó továbbgyorsult. miközben teljes sebességgel széles kört írt le. azután a másik hajó felé fordultam. mialatt hatvan méter hosszan köpködte maga mögött a tajtékot. A hajóba ömlött a víz. Egy egész tárat beleürített a közeledő hajóba.egy felcsapó hullámot. a korróziógátlóval lefestett hajófenék sápadtan izzott a holdfényben.

ehelyett egyedül rontottál neki a vezérkarnak. hogy nem találtak el már elsőre. Csak az isten tudja. amiért rossz helyre vittél minket. ha meg akarsz halni. főnök. – Erre való a munkásosztály. hogy minél gyorsabban elérjék a kikötőt.biztonságuk követelte. főnök – mosolyodott el Terry kedélyesen. Azt mondta. Köszönetet mondtam Terrynek mindazért. hogy azonnal gyere vissza. én pedig elmondtam. – Nagyon fickós voltál aznap este. amíg rá nem fordultunk a plymouth-i kikötőgátra. Terry a filmezésről kérdezett. különben is az egész a te hibád. . és a víz áramlása végre a segítségünkre sietett. és hozhatna nekem egy istenverte sört. – Mint egy tinó a vágóhídon. – Biztosítsd ki a fegyvert. hogy a tévések szüntelenül arról az éjszakáról faggattak. – Tényleg? – Hallottam. Az őrnagy megparancsolta. ahogyan üvöltözöl – bólintott. főnök. – Akkor a munkásosztály végre hasznossá tehetné magát – vigyorodtam el –. Ismét irányt váltottunk. és még most is metszően hideg maradt az esti vihartól. Rögzítettem a kormányrudat. A szél erős maradt. kecsesen alámerülő orrában és lendületes előretöréseiben. hát tedd meg. és Terry gúnyos vigyorral figyelte távozásukat. – Nem is nagyon emlékszem – vallottam meg. amit értem tett. hogy elkezdted őket irtani. amikor a kitüntetésemet szereztem. Elsötétített hajón vitorláztunk a koromfekete óceánon. – Szerencsére – jegyeztem meg fanyarul. – Végül feladta. hogy balról kerültük meg a sziklákat. nem? – Tízméternyire! Megvolt az ötven is. Volt valami igéző a Sycorax mozgásában. Terry! – Már megtettem. – Kuncogni kezdett. az őrnagy persze már utánad zavart minket is. és hogy igazából nem mondtam el nekik semmit. Most már semmit sem kellett tennünk. hogy vágódjunk hasra. – Nem hallottam. Legalább fél mérfölddel arrébb kellett volna lennünk. Hogy kihúzza az ilyen gazdag ficsúrokat a bajból. – Emlékszem. A dagály már rég megfordult. és kihasználtuk a délnyugati szelet. Leültem. Fel kellett hagyniuk az üldözéssel. – Azután. aztán rád ripakodott. Úgy gondolta. A mocskok tízméternyire voltak mögötte.

úgyhogy valóságos családi vállalkozás lehetne. Elnéztem a Start Point fényét. mi? – Melissa hagyott el. van néhány igazán jó haverom odabent. Valamiért a társalgás mindkettőnket elkomorított. Nem én ugrottam ki. – Ennyire rossz? – kérdeztem részvéttel. – Elhalt a hangja. hogy menedéket találjon a szél elől. – Tudod. de hát miféle munka az? Amikor a kormány mást se akar. – Szünetet tartott. – Behúzódott a kormányállás sarkába. . Azt mondja. Remek páros vagyunk. Összekoccintottuk sörösdobozunkat: – Szent igaz. – Magadtól nem mentél volna? Megráztam a fejem. és sokáig bajtársias gondjainkon tűnődve ücsörögtünk. ő Sallyre gondolt. Szeretem a sereget. te és én. én Angelára. Kellett lennie valamennyinek. Néha azt hiszem. hogy hagyd ott a sereget? Bólintott. mindig lesz egy priccs a Sycoraxon. – Egy percre se hagy békét. – Sally meg azért nyaggat. – Ennyire. – Neked sikerült kiugranod. de igazán nem tudom. – Talán Sally is leszállna rólam. tényleg szeretem. Terry? – Átkozott asszonyok – csóválta a fejét. főnök. és esetleg a kölyköknek is jobb lenne. mennyi víz lehet a fenékben. főnök. – Habár – sóhajtott fel Terry –. Én is elvesztettem a párom. csak kizsigerelni a bányászokat? – Szívesen dolgoznál bányában? – Két bácsikám is van odalent. lesz munka bőven a bányában. – Úgy érzed. amíg a kifoltozott hajótest össze nem érik. Azon tűnődtem. mint akármilyen ellenség. – Ajkához emelte a sörösdobozt.– Megfingattuk őket – bólintott Terry. – Ha el akarnál szökni – böktem ki végül –. ha egyszer vége annak a rohadt sztrájknak. a nők könyörtelenebbek. azután a Salcombe kikötő felé vettem az irányt. de Terryvel ellentétben legalább szabadon élhettem. – Aligha. Jó időt futottunk. bárcsak ne hallottam volna ki a reménytelen beletörődést a hangjából. – Bárcsak az enyém lenne ilyen könyörtelen! Bárcsak ő menne haza az anyjához! Akkor nyugodt szívvel térhetnék vissza a laktanyába. Az élet akkor is jól kicseszett velünk. Azt kívántam. nem sok jó származott az egészből.

ahová az ügyvédek se jöhettek utánam – a nyílt tengeren. Minden tönkrement. de legalább a Sycorax visszatért oda. azután eltűnni ott. Az északon meredező szirteket megérintette a holdsugár.Elhallgattunk. befejezni a hajót. . Most már nem kellett mást tennem. az odalenn megtörő hullámokról magasra csapott a fehér vízpermet. ahová tartozott. mint elrejtőznöm Bannister ügyvédei elől.

az biztos. Sosem kedveltem őt. mikor is? Hat hónapja? Még karácsony előtt. Nick. – Már senkinek sem kellenek a valóban jó hajók. mintha húsz év óta itt hánykolódó kifizetetlen számlák lennének. némelyikük úgy festett. – Felállt. nem igaz? Mindenki műanyag kádat akar. – Meggyújtotta a pipáját. – Nyavalyás dzsungelmajmok is képesek megcsinálni. kivörösödött arccal. A műhely manapság főként kisebb javításokból tengődött. Nem úgy egy tisztességes palánkozást. A falat elborították a szőke. – Tudom én. amellett itt gyártották az olyannyira lesajnált üvegszálas hajótesteket a csináld magad amatőrök számára. George. meg egy baszott japcsi motort. testes férfi volt. A Fal és az Exe között George számított a legnépszerűbb orgazdának a tolvajok körében. – Nem. és a hámló mennyezet felé fújta a füstködöt. és most telitömte dohánnyal.8. ősz fürtökkel és apró malacszemekkel. – Üvegszál – folytatta maró gúnnyal. Nem létezhetett olyan . Nick. hogy a műhelyből egyetlen új hajó is kikerült volna. – Kórházban voltam. nagy mellű cicababák képei. az utolsót talán még George apja építette. megpiszkálta. George jókora. ugyanakkor megértettem természetes vonzódását az apámhoz. és odalépett az iroda poros ablakához. Újra eleredt az eső. akik szerették egyedül befejezni a hajójukat. George. George hatalmas íróasztalán halomban álltak a régi papirosok. – Az már igaz. amely időközben kialudt. – Újra játszadozni kezdett a pipájával. A túlélés zálogát a bűnözés jelentette. Az iroda romokban hevert. – Én fent voltam nála. Hiányolt. megmagyarázhatatlan módon szeleprugókat. – Mit kell érteni ahhoz az üvegszálhoz? – Nem könnyű rendesen összerakni. – Találkoztál az öregeddel? – kérdezte tőlem. fejezet George Cullen a pipájával játszadozott. forgattyúházakat és tömítőgyűrűket reklámoztak. A leplezetlen. ám rég megfakult szépségek között légypiszokkal borított fényképek mutatták be Cullen zömök kis hajókból álló halászflottáját. – Nehéz idők járnak. tokás. Hosszú évek teltek el azóta. tudom én. Kitisztította.

vagy legalábbis annyit. ami a tiéd. Nick – mondta most. Tudod. kronométer. így órák hosszat szórakoztathatta apámat a tolvajlások és átverések történeteivel. A Sycorax biztonságban meglapult a szűkös kikötőmedencében. és ha bármit találsz. amelyeket olyannyira kedvelt. hogy George a whiskynket issza. Nick. meg minden. – Kedveled is? – Fannyvel minden rendben – felelt George elővigyázatosan. Egyik legkorábbi gyermekkori emlékem. de George már reggel hét óta folyamatosan ivott. Bármit megtennék Tommynak. aksik. – Majd később körbenézhetsz. – Visszaült és elkínzottan összerezzent valami belső fájdalomtól. És persze a háborús hősnek is. rövidhullámú. bár a whiskyt azért mindegyiknél jobban szerette. – Nekem csak szerencsém volt. hogy elrejthessem a hajóm. – Nem lepne meg – vont vállat George. – Köszönöm. hogy Cullen Halászflottája nem gazdagszik egyetlen új hajóval sem. Terry Farebrother a közeli Plymouth-ban szállt vonatra. fenékszivattyú… – Kímélj meg a többitől. mi kellene? – Rádió. lámpák. s csak most döbbentem rá. – Végtére is. Kis halászhajó roncsát kellett kiköltöztetnie. George. – Baromság. Talán még mindig megvannak. tengeri klotyó. – Az a kereszt. Ilyen plecsnit még ma sem adnak a kukoricapehely mellé. . – Ledöntötte a whiskyjét és töltött magának egy másikat. Egy csomó holmit megfújt az én hajómról is. és öregesen komoly hangján beszél. tájoló. Akkor igazi vénembernek tűnt számomra. megállapodunk valahogy. Nem is csoda. – Ismerem Fannyt. barométer. sőt nem lett volna maga is benne. George. George örökké a halál küszöbén állt.gazemberség a parton. mintha csak óriási szívességet tenne. – Az a másik kettő érdemelte volna – utasítottam el a dicséretet. amiről George ne tudott volna. gondoltam. – Ismersz. nem igaz? Szóval. hogy jóindulattal középkorúnak is nevezhetném. amennyit hajlandó voltam megosztani vele. közvetlenül George irodája mellett. és most is kitöltött belőle két pohárral. fiam. hogyan megy. Még csak délre járt. Tommy Sandman fia vagy. – Nagyon jól tudom. – Időről időre üzletelünk. ezért mindig újabb és újabb orvosságokkal kísérletezett. George cserébe hallani akarta a történetem. Nick – legyintett. horgony. az isten szerelmére. – Mulder – csillant fel a szeme. hogy megy ez. – Az öreged iszonyú büszke rád. Egy időre menedékre leltem.

amíg az öreg . Harry. – Tavaly volt egy hollandunk. George. Félhüvelykes jó lesz? Hirtelen felháborodott hangok szűrődtek be a külső irodából. majd azon a napon. George? George vetett rám egy sanda pillantást. – Nem én. George! – Rám ügyet sem vetett. Ősöreg. Cullen majd szünetelteti a francos megbeszélését. húzza meg magát. Harry. azután megborzongott. a kocsmában. bármi is állt a harsány címkén. sehol. – Miféle horgonyt akarsz? – Két CQR-t. – Amennyi csak kell. – Akkor Mr. és ott is maradtam. amióta elment a francos Falkland-szigetekre. hogy mindent kifacsart belőlem. amíg pennyre ki nem kalkulálja az utolsó összeget. mondd meg neki. Mit szólnál az ő 75 fontosaihoz? – Megteszik. Nem akarom látni az ocsmány pofáját az utcákon. ahol George termetes titkárnője – aki a szóbeszéd szerint percenként egy karaktert tudott leütni az írógépen – egész álló nap a körmét lakkozta. és Abbott nyomozó lépett a szobába. gondolkodás nélkül kihajít innét. – Miután pedig letépted a fejét. hogy reménytelen lenne az árat kérdezni. Félig lehunyta a szemét.Kétes tisztaságú volt a pohara. – 'Reggelt. amíg nyereséget hajtok neki. akárcsak a whiskyje. Halászhorgonyt. Cullen megbeszélést tart. majd a tekintete rögtön visszatért Abbotthoz. – Nem mehet be oda! – hallottam Rita visongását. – Persze. rendben? – Az iroda tejüveges ajtaja kivágódott. persze. törött rugós bőrfotelben ültem. – Mi újság? – Szar az egész. hogy azt üzenem. – Ha mégis látnád. és az igaz szerelemről szóló magazinokat olvasgatta. aki kicsit megszorult. George újra felém sandított. – 'Reggelt. – Nem láttad valahol a fiatal Nick Sandmant. soha még csak Skócia közelében se járt. – Mr. Nick. hogy Abbott valamilyen játékot akar űzni velem. Abbott elvette a whiskyt és kényeskedve belekóstolt. majd töltött a kétes hitelű folyadékból. George. George nem mond semmit. Azután ehhez ad valamennyit. Tárt karokkal fogad a műhelyében. Jó a hajója. amit még megengedhetek magamnak. de tovább ivott. Harry! – George gépiesen nyúlt egy újabb koszos whiskyspohárért. és ne is halljunk felőle. azután ráeszmélt. George. Húzza meg magát. – Abbott továbbra sem vett rólam tudomást. Van hozzá lánc is? – Tudtam. tépd csak le azt a nyavalyás fejét. amely.

hogy ha lenne egy stukkere a hajóján. Harry? – Köztünk és Amerika között. – Megmondom neki. Abbott odasétált az ablakhoz. – Közlöm az égi hatalmakkal. ha elveszítené. Harry – sietett egyetérteni George. – Azt is megmondhatnád Mr. – És ha a fémdetektorral nem találnám meg. Bannister szívébe. – És mondd meg neki. – És ha látod őt. Harry. hogy bármilyen kimerítő vizsgálatot is folytattam ezen a bűntanyán. Harry. Abbott. George. Az egyik golyója alig öt centire kerülte el Mr. – George megkönnyebbülten sóhajtott fel. Abbott végzett a whiskyjével. Harry. Harry. – Megmondom neki. aki továbbra is következetesen kerülte a tekintetem. nyomát se láttam Mr. Mondd ezt meg neki. – Megmondom. Harry. – Azt is mondd meg neki. – A kulcsszavaknál Abbott dühös tekintettel fordult az irányomba. és töltött magának még egy adagot. mint inkább az 1812-es háború miatt. amiért nem került bajba túlzott engedékenysége miatt. most George felé pördült és rábökött a mutatóujjával. Még csak az hiányozna. – Megmondom. hogy nem annyira a búr háború miatt aggódom. akkor palánkokra szétcincálom azt a szaros bájzlit. ahonnét a mocskon és esőn keresztül letekinthetett a Sycoraxra. hogy újabb ámokfutásba kezdjen. – Helyes. ha látod valahol.Harry bácsi el nem simítja azt az óriási szarkupacot. . – Megmondom. George. hogy senki se halt meg. – Megmondom. Ezzel nem lopta be magát Mr. hogy én majd tudatom vele. mikor távozhat innét. milyen átkozott nagy szerencséje. Sandmannek vagy annak a korcs hajójának. Nem szóltam. ne engedd sehová. – Megmondom neki. meg se moccantam. George láthatóan még sosem hallott erről: – 1812-es. Bannister csinos kis fejét. Sandmannak. – És mondd meg azt is. okosan tenné. Harry. ám máskülönben végig George-hoz beszélt. George. amit sikerült összehoznia. mielőtt még fémdetektorral át nem kutatom az egész hajóját. Harry.

Harry. – Nem úgy a lövészeknél. George. – És mondd meg. ám az értesülés sem megerősítést.– Sosem tanulnak meg rendesen célozni abban az ezredben – tette hozzá Abbott kajánul. Az üzleti melléklet szerint a féléves tőzsdei jelentések Kassouli angliai . A jachtmagazinok megírták. Távozott. Ezt azért nem kell megmondanod neki. Harry. Forróság köszöntött Angliára. – Jól átvertek. Bannister nevét nem említették. Nick? – Nehéz lett volna nem hallani. Legyen szép napod. Na. Csalódottnak tűnt. de még egy ideig nem lesz oka vigyorogni. mi? Mennyit kérsz érte. – Stukker. Az egyik ügyfelemtől. George. amely gyorsabb vitorlázással kecsegtetett. egyenesen ember vagy. Ilyen időben nem lett volna értelme nekivágni a St. – Hallottad ezt. miről beszélsz. Harry. hogy a hajók Cherbourgban várakoznak a rosszabb időre. Ritától kaptam meg a magazinokat és a napilapokat. – A francba! – Hátradőlt a széken és megvillantotta apró malacszemét. én megyek. A Daily Telegraph szerint a rendőrség keresett egy férfit a lövöldözéssel kapcsolatban. – Akkor nem kell elmondanom az egészet? – Nem. A hírek szerint lövöldözés zajlott a devoni partvidéken. Nick. – Mindig azt gondoltam. Nick? – Milyen stukker. ahogyan az enyémet sem. – Rendben. George? – Üzleti ajándék. George? – Egy stukkeren tisztes hasznod lehetne neked is. Én is így gondoltam. Angliát legyőzték krikettben. őt sem nevezték meg. Abbott beleszagolt az üres pohárba. George. sem érdeklődést nem keltett. – Mennyit fizettél ezért a skót whiskyért. így a sztori gyorsan feledésbe merült. A rendőrség szerint a férfi semmilyen veszélyt nem jelentett a közösségre nézve. – Megmondom. hogy az újságíró haverja túl van az életveszélyen. Automata? – Fogalmam sincs. Nick. s bár a hatóságok előtt nem maradt ismeretlen az illető. ám a Wildtrack nem tartozott közéjük. Emelkedett a munkanélküliség. George félig lehunyta a szemét és zajosan kifújta a levegőt. Pierre-nek. ahol én is szolgáltam.

Nick. Talán úgy gondolta. – Még most is azt mondogatja. – Jesszusom. szendvicsben és hitelben kaptam a fizetésem. és Matthew Coopert kértem a telefonhoz. mintha teljesen lefoglalná a körömlakkozás.vállalkozásainak nyereségéről számoltak be. Csak Bannisternek ne legyen hozzá semmi köze. Rita. ha tudni akarja. akinek szoknyája a forrósággal egyre rövidebb lett. – Képzelem. fedélzeteket foltoztam. Nick! Maga aztán jó nagy galibát okozott. felkuncogott. – Nem csináltam semmit! – Csak éppen tönkretett egy remek filmet. okom van megbízni Angelában. Tudja. Micky Harding kezét sejtettem a dologban. egyet a kormányállás elülső rekeszfalára. . – Hallhatóan neheztelt ezért. Üzenetet hagytam viszont az otthoni és az irodai rögzítőjén. habvetőket palánkoltam. Egyet a térképasztal fölé szereltem. Motorokat javítottam. hogy hívjon vissza Cullen műhelyében. hogy meg lehet menteni a filmet. lassan feledésbe merült. – Már nem jár be dolgozni. hogy le akarja foglaltatni a hajóját? – Rohadjon meg! – Rita. egyet a kabin tat felőli végébe. Hogy van Angela? Alaposan megrágta a választ: – Nincs éppen a csúcson. – Nem miattam történt. Kértem. együttérzően hallgatta kitartó próbálkozásaimat. hogy azt gyanítsa. Megpróbálkoztam a tévétársaságnál. Angela sosem volt a lakásán. Yassir Kassouli állítólag angliai érdekeltségeinek teljes felszámolására készült. Az üzenetek nem változtattak semmin. és a sztori. mert nem akartam. Naponta nyaggattam George-ot. Nem hagytam üzenetet a rögzítőjén. George Cullennek dolgoztam. akárcsak a Devon-parti lövöldözés. Minden idejét Bannisterrel tölti. És mindennap megpróbáltam telefonon elérni Angelát. és azokat gondosan elhelyeztem a fedélzeten. ám alig egykét nappal később Kassouli határozottan cáfolta a feltételezést. Bannister házában. aki úgy tett. Sörben. amely bő egy héttel később érkezett el George műhelyébe. hogy keressen nekem jó kronométert és barométert. és nem viszonozta hívásaimat. – Átadna Angelának egy üzenetet? – kérdeztem. Ebből a hitelből vettem három Plastimo tájolót. Vettem két nagy horgonyt is. hogy romantikus magazinjainak egyik hőse öltött bennem testet. ugyanakkor egy másik cikk szerint. Matthew.

– Most csak tréfál. és öt pennyt minden további percért. A parttól húszmérföldnyire álltunk le. Azt mondja. és azt akarja. hogy tudja. George nagy köteg készpénzzel fizette ki őket. – Ma este ki kell hajóznia. – És mondja meg neki – tettem hozzá –. Bizonyságként szólítsa Mickyt Egérnek. Nick. – És mondjon el neki még valamit. – Kihajózni? – George embere eltörte a karját. Csak adja át az üzenetet. – Sajnálkozást éreztem a hangjában. Nick. bennük a bretagne-i part teljes hosszában összelopkodott rádiókkal. hogy Bannister nem indulhat el a St. hogy keressen meg egy Micky Harding nevű fickót. Ő is magával megy. Rita felém tolta a kis perselyt. megértem. Mostanra biztos kikerült a kórházból. addig töltse fel üzemanyaggal. A franciák három ládát hajítottak át a mi hajónkra.– Az isten szerelmére. Matthew. George ötven pennyt kért minden hívás után. hogy benne megbízhat. magától kitalálta. hogy maga vigye az 52-est. – Megmondom azt is. – Oké – válaszolt Matthew vonakodva. – Mondja meg neki. Visszatettem a helyére a kagylót. Nem is kellett mondanom. . Matthew! Használja a képzeletét. és egy palack csapnivaló whiskyvel egészítette ki a fizetséget. de még így is több mint tíz fonttal tartoztam a vén lókötőnek. de nem volt bent a lapnál. és otthon sem vette fel. és mondja azt. Azután hazafelé indultunk. azután próbáltam elérni Micky Hardingot. Így azután aznap éjjel én is csatlakoztam a devoni csempészek díszes gyülekezetéhez. Rita sokszor szemet hunyt a próbálkozásaim felett. elfogadta az üveg brandyt. Az egész stábot kiküldik. – Megadtam neki Micky otthoni és munkahelyi számát. A rendezőknél nem alapkövetelmény. Bízni fog benne. hogy felvegyük az új-fundlandi fordulót. Oké. Nick. Letettem a telefont. – Mondja meg. – Uramisten. Arra csak felfigyel. Nick – jelezte Rita. – Mikor indulnak? Újabb hosszú szünet: – Azt nem árulhatom el. ahol találkoztunk egy francia halászhajóval. – Megpróbálom. hogy briliáns ötleteik legyenek? Írjon neki levelet a céges papíron. Pierre-en. Matthew lejegyzett mindent. azon az éjszakán Terry volt mellettem.

veszedelmes közelségben suhant el Abbott feje mellett. A csonkavitorlát átalakítottam hajódarunak. mennyibe került őfelsége kormányának kifizetni ezt a rengeteg túlórát? . és saját kezűleg irányította a kormányállás padlójára. Harry Abbott nyomozó várakozott a Sycorax kormányállásában. Nick! – Megcélozta a homlokomat a pisztollyal. Biztosan hasznát tudnád venni. – Van képe kikötőnek nevezni azt a szemétdombot? Nevetett. – Csintalan gyermek! Hát nem tudja. Nick. hogy nincs többé érvényben a maga ellen kiadott elfogatóparancs. Néhány rádiót. hogy az engedély nélküli fegyverviselésért súlyos büntetés jár? – Együtt kell majd golfoznom magával. A következő vasárnapot a beszereléssel töltöttem. – Felerősítettem a kötelet. Megmentem a szaros kis seggét. Harry? Megcsóválta a fejét. Rákövetkező vasárnap megmentettem egy kis tűzhelyet arról a megfeneklett Westerlyről. és legnagyobb meglepetésemre a rádió működött is. a jobban 45-ös coltomat tartotta. Nick. és felmásztam a fedélzetre. George sziszegve fújta ki a levegőt: – Még a kikötőért se fizettél. hogy társaságom akadt. – 'Napot. – Inkább URH-t választanék. és mielőtt mozdulhattam volna. Nick? Égen-földön kerestük magát! Tudja. Kuncogni kezdett. – Ugye csak viccel.Nem találkoztunk egyeden vízi rendőrrel sem. már csak a tűzhely átkötése várt rám. hogy volt ilyen. míg bal kezében egy doboz sört. Abbott nem restellte. ölében szendvicseket dajkált. és könnyedén felemeltem a súlyos tűzhelyet. meghúzta a ravaszt. – Nem is tudtam. Kockás golfnadrágot viselt. bedobott egy viharvert URH készüléket a Sycorax kormányállásába. és mit kapok cserébe? Durva sértéseket. – Talán szívesen hallja – jegyezte meg –. Nick. A töltetlen fegyver élesen kattant. Egymagam vonszoltam át a tűzhelyet a kihalt csarnokon. amelyet George csak roncsként volt hajlandó megvenni. amint virradatkor behajóztunk Hamoaze-be. Tökéletesen működő darut sikerült alkotnom. cserébe a ma esti munkámért. amikor észrevettem. jobbára franciákat. – Micsoda hálátlanság. de miután hazaértünk. George elégedetten pipázott a kabinban. George mit szokott hozni manapság? – Semmi érdekeset. – Találtam egy helyes kis rövidhullámú rádiót.

Feltettem a lábam a szemközti korlátra. – Rohadt dolog – csóválta a fejét Abbott őszinte együttérzéssel. Nick. és bontottam egy újabbat. hogy az én sörömet issza. – De van egy feltételük is. – Miért? – Ki tudhatja? – Rágyújtott egy cigarettára. Harry? Túlórában? – Láttam. egyszerűen elképzelhetetlen. meg minden. a másik feltalált a gerincemhez. mindez csak azért van. – Ez lenne a feltétel. Pierre kupa elnyerésében. segítsen George Cullennek lopott rádiókat becsempészni Franciaországból. majd elfintorodott. Sebesült háborús hős. mint én. a golyó kettészakadt. a hegek a combom hátoldalán frissnek és visszataszítónak tűntek. – Kiitta a sört. Kopott rövidnadrágot viseltem. Harry! – Egészségére. – Tényleg elképzelhetetlen – értettem egyet.– Szóval ezzel foglalkozik manapság. – Tudja. hogy őfelsége Viktória-kereszttel kitüntetett katonája engedély nélkül tartson fegyvert. Nick. Körül fogja hajózni a világot ezzel az antik ronccsal. – Mókás fiúk? – Nagyon mókás fiúk. Füllesztően melegre fordult az idő. Abbott vetett rájuk egy futó pillantást. Úgy értem. és eszébe se jut. akik hatásos beszédeket tartanak hazánk biztonságáról. Az egyik része lement a jobb combomba. Nick. – A golyó eltalált egy foszforgránátot az övemen. mert bíznak magában. Előzékenyen felajánlott nekem is egy dobozzal. – Foszfor? – Igen. a George dokkjában heverő többi szemét közé. Mindazonáltal úgy döntöttek. Harry? Hogy kopjak le. – Viszont akkor is el kell tűnnie. és hagyjam békén Bannistert? . vagy teszem azt. – Azt hittem. hogy megkímélik az életét. – Voltam már boldogabb is – értettem egyet. Nick. miközben letelepedtem vele szemben. – Nagyon mókás fiúk jöttek itt össze. Nem olyan kedvesek és lágyszívűek. Végeztem a sörömmel. Bannistert a St. és átpöckölte a kiégett gyufát a palánkon. Csupa elhivatott alak. – Egészségére. A foszfor tüzet fogott. hogy meggátolja Mr. meglőtték. Nick. és rögtön bontott egy másikat.

mint az apja. elvágta a köteleit. igen. akkor természetes módon neki és a búrnak mindvégig Angliában kell maradnia. Magára uszította az ügyvédeit. hogy még egy magnófelvétel is a rendelkezésére áll? – Az a szalag… – Tudom. amelyek esetleg felbőszítenék amerikai barátainkat.– Nem kevés időbe került nyélbe ütni – bólintott. – Megértettem. Tudja.hiszen ezzel veszélybe sodorta volna az esélyeit a St. Hátrahajtottam és a Sycorax korlátjának támasztottam a fejem. – Kösz. és Mr. . mekkora hibát követett el. Harry. Hardinggal. hogy Bannister meghaljon. – Pontosan. Nick. és vádat emel. hanem igazi viktoriánus horrordíszletben. Azon tűnődtem. Bannister feljelentette a hatóságoknál. Nick! – állított le Abbott fáradt mozdulattal. Harding belátta. Ki volt az a köpcös fickó magával. Abbott nyomozó tett annyi engedményt a kánikulának. hogy ha megtaláljuk magát. Nick. És nem olyan kedves kis szanatóriumban. Márpedig nem akarjuk felbosszantani őket. és ez még semmi ahhoz képest. – Hajón nem tanácsos a halálról beszélni. talán túlságosan is értem. Elvette. az égiek mindenképpen. Miután nincs semmiféle bizonyítéka. aki azokat a lyukakat ütötte Mr. mire megy ki a játék. hogy levette a kabátját. – Ha az égieken múlik. Bannister hajóján? – Már nem emlékszem. Nick. de semmi többet. – Azt akarják. nem lesznek botrányos kis sztorik sem. . – Nem hinném. igaz? Harry megcsóválta a fejét. Szolgaállam vagyunk.. maga megfosztotta az árbocától a hajóját. Felkínáltam neki még egy sört. már rég a börtönben aszalódna. – Beszéltünk Mr. – Akkor gondoskodjon róla. hogy a nyílt tengeren el akarta süllyeszteni a hajóját. hogy a hatóság rendelkezésére állhasson. Azt állítja. Nick. – Meg akarják tartani Kassouli munkahelyeit? – Úgy vélem. – Emellett – folytatta Abbott Bannister komolyabb lépésekre is készült. hogy ő is felejtse el. Harry. – Mr. Nick. Megtörölte az arcát egy rongydarabbal. A harapós kutyát nem tanácsos még egyszer felébreszteni. amíg mi rá nem mutattunk. – Amit persze nem akart… – kezdtem átlátni a dolgokat – . lévén manapság övék a világ összes pénze. Pierre-en.

– Hogy van? – Hiányzik neki. Nick! – Krisztus könnyeire! – Kapkodva belekortyoltam a sörömbe.Előrehajtottam a fejem. Végül sikerült meggyőznünk róla. Úgy vélem. . Nick. hogy tudunk vigyázni magára. – Szünetet tartott. amit akar? – kérdeztem. és magának nem áll hatalmában bármit is tenni. amint visszaemlékeztem a színjátékra: – De igen. ő pedig felsóhajtott. Abbott a pisztoly súlyát latolgatta: – Mennyi lehet? Úgy három év? – Hogy találta meg? Elmosolyodott: – George nem mondta el. – A fenébe is. – Mi köze ennek bármihez is? – felnevetett. Én is pontosan ezt teszem. mióta maga a gáncstalan fehér lovag? – Nem feleltem. – Velem kellett volna beszélnie. – Nick. Ő éppúgy szívesen végignézte volna. – A gazdagok rendszerint megkapják. – És köztünk legyen mondva. – Hogy lehet ilyen istenverte bolond. ezt teszem a második feltétellé ahhoz. hogy már nincs érvényben az elfogatóparancs. Nick. – Szerintem ideje lenne. Nick? És miért ment a sajtóhoz? – Ki akartam szállni. Nick. Kassouli is a letartóztatását követelte. a tekintete azonban másról árulkodott. – Mintha azt mondta volna. Abbott belekortyolt a sörbe. hogy a fémkeresővel fenyegetőztem? Visszamosolyogtam rá. Mikor megy el hozzá? – Még nem gondolkodtam rajta. Mr. azután szomorúan megcsóválta a fejét. Semmitmondóan megköszörültem a torkom. – Szóval akkor. Vigyázok magára. hogy ne tartóztassam le. az egész legfelülről indult. Nick. – Abbott néhány másodpercig teljes némaságban meredt rám. Yassir Kassouli megkapja. Úgyhogy felejtse el az egészet. – Az egész a kormánytól indult. – És ha Bannister ártatlan? Abbott megrázta a fejét. nem igaz? Kihallotta az indulatot a hangomban: – Csillapodjon. Ez a rendőr imádta eljátszani a sültbolondot. ahogyan a rács mögé dugják. – Múlt héten meglátogattam az apját.

akkor továbbra is megpróbálja figyelmeztetni Mr. – Odaadom. – Emlék a háborúból. Bannistert? – Haboztam. végeztem a munkával. és mindenki más nyavalyás házától? – Igen. Nem sok hasznára volt a nyavalyásoknak. . Így aztán nem is kellett mást tennem. ha emlékszik. csak körülnézni a motor tájékán. hogy nem is fog próbálkozni. – Ejercito Argentína. Abbott fejcsóválva fogadta mérhetetlen ostobaságomat. – És miután ott járt. – Meg fogja látogatni az apját? – Lehet. Nick. hogy ne kerüljön elő többet. ez itt elmaradhatatlan eleme a jacht biztonsági felszerelésének? Elmosolyodtam: – Igen. – Hoztam néhány szendvicset. – Köszönöm. a leendő felesége házától. – Ezt adja oda neki a nevemben. Harry. – Odalökte a fegyvert az ölembe.– Vagyis egy nagyobb fémtárgy közelében próbálta elrejteni a fegyvert. – Nem sokat használna vele. de talán a képregényt élvezni fogja. Abbott felnevetett. – George mennyit kínált érte? – Nem mondott árat. és talán az égiek is beérik ennyivel. eltűnne végre erről az úszó szeméttelepről? – Igen. – Akkor ennyi volt. mi? Szóval. – És mi volt a munka. Azt hiszi. – Kutakodni kezdett a kabátzsebében. azután felállt és kinyújtóztatta hosszú karjait. hogy ezzel összezavarja Harry bácsit. Szokás szerint tele vannak hazugságokkal. – Akkor úgy veszem. Én már tavasszal próbáltam figyelmeztetni. Harry. Nick. Harry. és itt hagyom az újságokat is. – Akkor ezúttal úgy rejtse el. – Kényeskedő mozdulattal a levegőbe emelte a pisztolyt. Távol fogja tartani magát Bannister házától. míg végül két fémdobozba zárt Monte Cristo szivart halászott elő. Nick Sandman. az. Harry? Elengedte a kérdést a füle mellett. – Isten hozta újra az emberiség körében. Megvizsgálta a csövet. – Ezt igennek veszem. – Felteszem. a tévéstúdiótól. meg fogja hallgatni magát? – Nem.

amelyet gondosan a kanapé karfájára fektetett. amelyet összetörtem. és úgy ünnepeltem meg az eseményt. karcsú lábát. Nick! Beépítettem a tűzhelyet. Mr. Bannister televíziós cégének producere. amellyel a puritánok egy évezrede hiába próbálkoznak. remekül kiemelte elegáns vonalait. melyet oly jól ismertem. aki még nem volt férjnél. – Nehézkes egy fickó maga. Az ara feladta eddigi munkáját a tévénél. Arisztokratikus benyomást keltett. Olyan gyönyörűnek tűnt azon a fényképen. oldalán Bannisterrel. És az öregét egyenesen kedvelem. míg bal kezén. akinek ideje lenne valami munkát találnia. hogy ki nem állhatom. Adja át neki az üdvözletem. Egy pillanatig el sem hittem. de nem mondhatnám. miután Harry elment.” A cikk még nem ért véget. bár vélhetően tovább dolgozik Bannister önálló produkciós cégénél. és olyan szélesen mosolygott. Észak-Írországban szétlőtték egy férfi térdkalácsát. A Sycorax tatjára ültem le. A szemcsés képre meredtem. és mindenképpen még azelőtt. Jobb kezét könnyedén nyugtatta Bannister vállán. hogy Angelát látom. Kanapén ült. ahogyan egy . Felvillantotta szemérmes mosolyát. A munkanélküliség továbbra is emelkedett. bizonyára ez váltotta fel a korábbi darabot. Egy AIDS nevű járványos betegség az al fenyegetett. fénylő gyémántot viselt. Irak és Irán egymás idegeire ment a sivatagban. Anglia még mindig vesztésre állt krikettben.Kimászott a partra. Nick. A dokk levegője megáporodott a forróságtól. – Átadom. Pierre-en. hogy Bannister próbára tenné szerencséjét a St. A sztrájkoló bányászok mindenki idegeire mentek. amely videoklippeket és reklámokat készít. Csatlakoztattam a gáztartályhoz. Könnyű estélyi ruhát viselt. Az előtérben vadonatúj üvegtetejű asztal pompázott. – Bon voyage. Westmacott kisasszony. megittam a teát és elolvastam az újságokat. feltételezések szerint Párizsban. akár a kirakati macska. a tekintete azonban hűvös maradt. Az oroszok az afganisztáni parasztok idegeire mentek. hogy készítettem magamnak egy csésze teát. Angela keresztbe rakta hosszú. az amerikai Nadeznha Kassouli tragikus halála után Mr. Bannister mellette foglalt helyet. Bannister richmondi házában. és talán elkényeztetett úri ficsúr. pedig ő volt. óriási. A fénykép alatt az alábbiakat olvashattam: „Közel egy évvel első felesége. Tony Bannister (46) bejelentette eljegyzését Angela Westmacott kisasszonnyal. hogy elvégez mindent. Angela fényképe pedig a társasági híreknek szentelt oldalról nézett vissza rám. Az esküvőre hamarosan sort kerítenek.

reményvesztettnek. gondoltam.ünnepelt híresség menyasszonyához illik. s ettől hirtelen elhagyatottnak. s én újra egyedül maradtam. . Ám ebből a képből azt is megtudtam. a lerobbant dokkban nézegette a képét. nyomorultnak éreztem magam. aki lerobbant hajója fedélzetén. Pokolba az egésszel. Angela a biztonságot választotta. Nem is állhatott volna messzebb a lerobbant tengerésztől. hogy még mindig vágyom rá.

Nem törődnek itt semmivel. Néha teniszezem. együttérzéssel hallgatta a gyermekeik vizsgáiról szóló beszámolókat. Egészen másmilyennek képzeltem a börtönt. és akik nem akartak mindenáron megszökni. Sandmannek” szólították az apámat. Fekete haja halántéktájon kezdett őszbe fordulni. – Ne légy nevetséges. Felnevetett. szándékosan mutatkozol ilyen levertnek. – Már azt hittem. így legalább a lányok is tudják. bár átkozottul hideg a medence vize. és gyógyfüveket ígért nekik a kertjéből. akinek meglátogatására végre elszántam magam. Apám. de azután már kellemesen múlathatod az időt. de azért nem árt formában maradni. csak a megbízható rabokat utalták ide. ám ettől függetlenül makkegészséges. a rabok mindössze 42-t. Átkozottul jól nézett ki. hol keressenek bennünket. Az intézmény leginkább bentlakásos iskola benyomását keltette. csak diákok helyett mindenütt középkorú férfiakat lehetett látni. Az őrök „Mr. Láttam kertjét. Valamennyit leadott. fejezet A rendőrök csapata a bentlakók ellen játszott. Dolgozunk valamennyit egy közeli gazdaságban. akik nem követtek el erőszakos bűncselekményt. Melissa nem hajlandó odatartani neked? – Sosem kérdeztem. börtönben vagy. – A kertészkedés persze sokat segít. és sokat tollasozom. mintha privát mennyországba került volna. igaz. Jobbára persze hivatásos örömszerzők. most pedig a krikettpályát sétáltuk körül kettesben. ahol hajómodelleket készített. – De nem közönséges börtönben. Bejutni persze korántsem könnyű. Te formában vagy? – Nem igazán. életerős férfi benyomását keltette. szobáját és műhelyét.9. Nick. láthatóan mindnyájukat elbűvölte – feleségük hogyléte után érdeklődött. . apa! Végtére is. ha valaha is ki akarnád pihenni magad. – Rendes fickók – áradozott róluk boldogan. de ez is remekül illett százkilencvenes magasságához. Csak javasolni tudom. Úszom is egy keveset. A rendőrök eddig 134 pontot értek el.

– Elmosolyodott. Mindig is ilyen hatással volt rám. míg a biztosítási kötvények – amelyeket úgy árult más cégeknek. ha hagyta magát elkapni. és egyetlenegyszer sem említette megválaszolatlan leveleit. Svájcban befektetni az irániak pénzét. igaz? – Bűnbánónak tűnt a hangja. Nick. – Az is elment. – Csak mert a nő nem tud együtt élni a férfival. Pillanatra megállt. Találtál helyette másikat? – Egy időre. Biztosítótársaságot vezetett. Az őr családja láthatóan hálás volt. ahogyan a bukméker kihelyezi a téteket – nagyobbrészt hamisnak bizonyultak. és fizetőképes lettem volna. – Az ütőjátékos – mutatott felé apám a szivarjával – három évet kapott számítógépes csalásért. mintha ez lenne a legszokványosabb dolog a világon. Nick? – Az újrakezdéssel. – Nos. mi mindenért tartóztatták le. amiért apám észrevette őket. hogy megemlítse a kitüntetésemet is. mintha csak helybéli földesúr lett volna. Találtunk két széket egy óriási tölgy árnyékában. amely után hiába rohant a rendőrválogatott egyik tagja. – Átkozottul ostoba voltam. jobbára. hogy nem is fekhet le vele. – Való igaz. he? Ne aggódj. Az Úr e tekintetben igencsak kegyes volt hozzánk. Ami azt illeti. ők pedig a bérlői. ez az! – Ez utóbbi egy szépen sikerült ütésnek szólt. Igen. Sosem szeretted a pénzügyeket. nem jelenti. nem igaz? – Te sem voltál az – jegyeztem meg. ha lenne kedved elutazni Bernbe… – Nem. Volt egy jó kis tervem. Felnevetett. és nem maradt pénz a követelések kielégítésére. – Rendes emberek – mondta apám. Örült. hogy találkozhattak velem. van épp elég nő ezen a világon. noha nem szántszándékkal. Apám külön gondot fordított arra. – Az az én bajom – tette hozzá –. – Beszéltem neki a Sycoraxról. hogy eljöttem. mivel töltöd az idődet. és ide telepedtünk le. hogy büszkeségtől dagadva bemutasson az egyik börtönőrnek és családjának. – Egyetlen év – ábrándozott –. Kifejezték. mennyire örülnek. Csalásért és az isten tudja. Nem lehet túl okos. hogy túlságosan nagyban gondolkodom. apa. . – Hát persze.– Az én exeim mindig megtették – vonta meg a vállát. szégyenkeztem és szorongtam. miután továbbindultunk. Istennek hála. Én eközben esetlennek éreztem magam. Nick.

bár ez nagyon is szokványosnak számított apám társaságában. – No persze. de biztos. aki lefestette azt a Matisse-t. Apám megborzongott. Vitorlázni még tudok. nem tisztességes úton jutott hozzájuk. amikor lopott francia rádiókat csempésztünk. – A föld körül is? – kérdezte kétkedve. ahogy nem voltak eredetiek se. csak kérdezd meg Montagu Dawsonról. Nagy tehetség. Persze nem nagy fenyegetés George számára. viszont sikerült találnia egy amerikai jachttulajdonost. aki előtt meglengette a mézesmadzagot. amikor le kellett hajolnom érte. hogy George Cullennél találtam menedéket. A vén rabló gazdagabb Krőzusnál. mint a kefekötő! Megfizetteti veled a felszerelést? – Ahogy kell. de ízlése. ha valaki megeresztene egy telefont a Scotland Yardnak. a vén csibész már évekkel ezelőtt meghalt. apám szomorúan mért végig. mindegy. a rendőrök rángatták ki az ágyából. – Apám kuncogni kezdett. az sose volt neki. – Ennyire fáj? – Nincs komolyabb gond. Nick! – Láthatóan csalódást okoztam apámnak. – Nick. „ – Kísérteties hely. hogy nem vitte semmire. – A festményeket egy okehamptoni fickó készítette. hogy apám londoni irodájában két Dawson is függött a falakon. Megvan még az a nyomozócsapat. Micsoda lövés! – A labda egyenesen felénk repült a pálya felett. és hivatalosan az ügyet sosem zárták le. – Na. kár. amelyik a hamisításokra szakosodott? Nem tudom. – A föld körül is – feleltem konokul. azt pedig végképp nem szeretné. anyád nagy kedvencét. – Azt hittem. és részletesen be kellett számolnom arról az éjszakáról is. . Visszadobtam a labdát a legközelebbi mezőnyjátékosnak.Remek mókának találta. ha emlékeztetik rá. – A festőről? – Értetlenül álltam a felvetés előtt. hogy Dawson egykor a család barátja volt. egyszerűen csak nem szereti. A homlokát ráncolta gondolkodás közben. Annyit vedel. Műanyag bútorok és zenélő bárpultok. mindkettőn gyönyörű vitorlás hajók szelték a tajtékos hullámokat. szóval George egyik hamisított Dawsonja rossz kezekbe került. – George eladott néhány Dawsont – magyarázta apám. azután összerezzentem a fájdalomtól. mint a bazári alkut. hogy George házában ma is találni jó néhány Dawsont. Jártál már a házában? – Nem. Na. Megállítottam a lábammal. ugyanakkor emlékeztem arra. Ugyanaz. aki semmit sem imádott úgy.

– Ez a Kirov lány. Nick. Szüntelenül azt mondogattam magamban. ugye? Egy pillanatig nem reagáltam.Egy hosszú pillanatra mindketten elnémultunk. hogy nem nekem való. hogy Kassouli felültetett. úgyis tudsz mindenről – próbáltam megkerülni a kérést. – Múlt héten Harry Abbott is itt járt. Valaha én is üzleteltem Kassoulival. Mást is elmondtam az apámnak. és nem szóltam. Nem akartam előtte Angeláról beszélni. Hiányzott. de képtelen voltam meggyőzni magam. Nick? – Harrynek inkább tartania kellene a száját. félrehajította a csikket. Így hát elmondtam neki. Iszonyatosan hiányzott. és azt kívántam. – Kérlek. bárcsak én is hoztam volna valamit. – Azt tudod. hogy mesélek apámnak a londoni találkákról. a kis hálószobában töltött éjszakákról. Szórakozott pillantást vetett rám. amelyre még a kék rabruha sem cáfolt rá. – Nick! Engedj meg nekem valamit. Megdörzsölte az arcát. telefonált Angela lakására? . mert el kellett mondanom valakinek. Azt mondod. végül mégis megtettem. azután egyenesen a szemébe néztem. hogyan működik a világ. és az úgy füstölgött a pázsiton. Angela a következő hétvégén. így hát azon kaptam magam. Kemény fából faragták a nyavalyást. Bannisterről és Kassouliról. – Felültetett? Beleszippantott a szivarjába: – Mondj el mindent. – Újra háborúzol. Talán nem vagyok képes elkormányozni egy hajót a hurrikán közepén. Apám nyugodt és magabiztos benyomást tett. Figyeltem a krikett játszmát. akár egy frissen odahullt repesz. a norfolki hétvégéről. Végzett a szivarral. Időközben nyilvánosságra hozták a pontos dátumot is. apa? Felsóhajtott. – Honnan a pokolból tudsz te erről. a párizsi anglikán templomban megy hozzá Bannisterhez. túl elegáns és kifinomult. – Azt hittem. Beszéltem neki Mulderról és Jill-Bethről. A szivarfüst felszállingózott a tölgyfalevelek közé. végül az eljegyzés és a közelgő esküvő híreiről. túlságosan előkelő és becsvágyó. hogy jobb lesz nekem nélküle. de azt nagyon is tudom. Apám nagy örömét lelte Harry Abbott ajándékában. – Azért csak mondd el – biztatott mosolyogva. egyszerűen. Elmondott rólad egy-két dolgot. Néma csendben hallgatott. hiába a bostoni feleség meg a Savile Row öltöny. A lelke mélyén megmaradt sivatagi rablónak.

– Látszólag azt akarta elérni. . – Miért tehette? – El akart érni. Azt akarták. de csak olyankor. – Valaki elküldte Muldernek a képemet is – mormoltam halkan. Nick. és gondoskodott róla. – A Kirov lánytól. mérhetetlenül ostobának éreztem magam. a napfény megérinti a még mindig dühös. s a vihar által okozott károk végre láthatóvá válnak. Olyan pillanathoz értünk. Tudatni akarták Bannisterrel. Vagy magától Kassoulitól. Hogyan találkozott Bannister Mulder-rel? – A felesége fedezte fel. hogy te legyél Kassouli embere Tony Bannister csapatában. mint amikor a tomboló orkán után a felhők szétfoszlanak. hogy merre talál téged és Jill-Beth Kirovot Dartmoorban? – Jill-Bethtől? – Még most sem akartam elhinni az igazságot. hogy te Kassouli embere vagy. Ezért paliztak be. Nagy becsben álltál náluk. mi másért? Megrázta a fejét.– Igen. Akkor miért vállalta a kockázatot. nem igaz? Az egész összeesküvés lényege viszont az. igaz? A lány tudta. Ahogy végiggondoltam apám szavait. Egyszerűen csak kapóra jöttél nekik. süllyedt. hogy megmented Muldertől. hogy sikerült befűzniük. ezért habozás nélkül bevetettek. – Azt a fényképet. Tettek néhány látványos kísérletet a szabotázsra. megtalálta az árulót a csapatában: téged. hogy Bannister nem tudhat arról. kitől kapta. hogy üzenetet hagy Bannister barátnőjének a rögzítőjén? Csak egy lehetséges válasz létezik. amikor te is tehetted volna. és ehhez már csupán nyolc hiányzott. Apám szánakozó pillantást vetett rám. hogy a nyomok ott maradjanak Angela rögzítőjén. de már lenyugvó tengert. Tudatni akarták Bannisterrel. – Ki vette el azt a magnófelvételt? – Mulder. – Talált. hogy egy követ fújsz velük. elrepített az Államokba. És mindeközben az igazi bűnös meglapult és várt. Nick. – Hát persze! Azt akarták. hogy azt higgye. Mulder nem mondta meg. hogy Bannister biztonságban érezze magát. Miért? Üdvrivalgás harsant. – Mulder – mondtam ki a nyilvánvaló igazságot. A raboknak ötvenhárom találatra volt szükségük a győzelemhez. És szerinted kitől tudta meg ez a Mulder. amint az egyik bentlakó ütőjátékos eltalálta a labdát. amelyiken ott pózolok Kassouli Cape Cod-i házában.

– Mulder. de miután látta. kinek dolgozik Mulder? – Kassoulinak. nekem sikerült csökkentenem a másik század vérveszteségét. – Kassoulinak? – És ki győzte meg Kassoulit arról. Ne legyen bűntudatod amiatt. az emberek mégis hajlamosak azt hinni. Én már abban a pillanatban gyanakodtam volna. hogy a nagyobb összeg valahogy komolyabbá teszi az egészet. miért követette a hajódat azon az éjszakán? Alighanem azt gondolta. hogy egy világklasszis csaló átvert. Mit gondolsz. Csakhogy én továbbra is rosszul éreztem magam.– Ami persze csak szerencsés véletlen – tette hozzá apám. miközben én csendben ültem és veszítettem. És miért? Mert a gazdag emberek hálája könnyen készpénzre váltható. mennyire unalmasan tisztességes vagy. – Meglátta az arckifejezésem. Kassouli talán azt remélte. Sosem voltam olyan agyafúrt. és egyre ostobábbnak éreztem magam. – Ne hibáztasd magad. . hogy téged is beszervez társnak Mulder mellé. mint annak bizonyítékát. Nick! Kassouli sokkal nagyobb tétekben is játszott már. ezért is csalt el Amerikába. Kerek százezer dollárt. amivel le akart fényképezni téged azzal a Kirov lánnyal. És akkor most tegyük fel a kérdést. – Ott ültem. hogy a Sycoraxon tartod a száz lepedőt. hogy elárultad Bannistert. Hiányzott belőlem a kifinomultság. – De hát Jill-Beth magával is hozta! – tiltakoztam. Gyermekkorunkban gyakran folytattak vérre menő küzdelmeket a társasjátékokban. mint az apám vagy a testvéreim. nem? – De hát a szóbeszéd szerint Mulder segédkezett a gyilkosságnál! – Kinek áll érdekében ilyen szóbeszédet terjeszteni? – kérdezte apám türelmesen. – Magam láttam. hogy elterelje Bannister figyelmét. Drága Nick. – És Mulder azért vert össze. amikor Kassouli felajánlotta azt a négyszáz lepedőt. – Valószínűleg fotósfelszerelés volt nála. Mégis. mégpedig a föld leghitványabb söpredéke ellen. miközben a másik század vért izzadva igyekszik az oldalukba kerülni. egyszerűen felültettek. – Amit Mulder bizonyára elvett volna tőled. majd azonnal válaszolt is rá. Gyilkosságért legfeljebb húsz lepedőt szoktak fizetni. hogy bizonyítsa Bannister iránti hűségét? – Elképzelhető. hogy a lányát meggyilkolták? – tette fel apám a kérdést. ehelyett azonban belebotlott a haverodba meg a magnójába. Csak egy istenverte bolond ront neki egyenesen az ellenségnek. bábuként mozgatott.

be kell tömnöd valamivel ezeket a szájakat. csak túlságosan vak voltam. amikor Jill-Beth felsikoltott. Talán Mulder birtokában van a bizonyíték. reményvesztett kísérlettel. Kassouli szempontjából ez a tökéletes megoldás. és kap fizetséget Kassoulitól. Mindig is értett ahhoz. Mulder meg akarja erőszakolni. – Mikor megy a buszod? – kérdezte apám. hogy szigorú ellenőrzést gyakorolsz minden morzsa felett. – Távol mindentől – értett egyet apám. Tudtam. se halottkémek. az igazság vagy a szeretet kormányozza. semmi. Magamban szitkozódni kezdtem. A krikettpályára meredtem. Lassan újra elindultunk a kerítés mentén. a gáncsnélküli lovag. mint amilyennek tervezték. se rendőrkutyák. szerinted. ez pedig annyit jelent. de nem láttam a mérkőzést. éppen olyan tökéletes. – Nem. meddig hagyna Yassir Kassouli életben? – Megérintette a karomat. de az útirányt Mulder határozza meg. Kassouli esetében a munkahelyek és befektetések felett. – Ötkor. – A világ kemény hely – szólalt meg halkan az apám. Akárhogy is – vonta meg apám a vállát –. akik nem Kassouli emberei. – Végez vele a tengeren – csóváltam meg a fejem. hogy a lányát megölték! – Talán mégis tudja. Nick. Talán Mulder egyszerre zsarolja Bannistert. hogy átlássa a dolgokat. A Wildtrack kormányánál maga Bannister áll majd. – Csak én fogok tudni róla – tartottam ki. – És Bannister esetében? . hogy az apámnak igaza van.– Pokolba az egésszel – mordultam fel. hogy a torta rendkívül kicsi. és az éhes szájak száma percről percre növekszik. csupán előre eltervezett színjáték résztvevője voltam? És én. se olyan szemtanúk. A jachtmagazinok szerint immár hivatalosan is Fanny Mulder lett Bannister hajójának navigátora. – De ki hinne neked? Ha valóban veszélyt jelentenél. Ezek csak olyan fogalmak. hagytam magam átvágni. Az igazság mindvégig ott függött az orrom előtt. Apám nem válaszolt. én pedig megpróbálkoztam az utolsó. – Nem a tisztesség. Szóval éjszaka. Részedről vége a történetnek. Búcsút mondhatsz Bannisternek. amivel az uralkodók tömik a nép fejét. hogy észrevegyem. én pedig azt hittem. akik tudják. – De hát Kassouli nem is tudja. Nick. Ha meg akarod akadályozni a forradalmat. – Nem lesz holttest. A világot hihetetlenül könyörtelen emberek irányítják. Yassir Kassouli véghez fogja vinni a bosszúját.

ami nem tarthat túl soká. Mondhatjuk úgy. Felnevettem. legkedvesebb fiam. – El akarok jutni Új-Zélandra. – A jó öreg Nick. Tommy Sandman visszanyerte a régi formáját. – Gyengéden elmosolyodott. – A helyedben én felvásárolnék minden orchideát Párizsban. azután feleségül venném. hogy a tulajdon gondatlanságának lesz az áldozata. – Délnek hajózom – tartottam ki. hogy valaki a magáévá tegye. – Te akkor is más vagy. Nem igazán kedves emberek. – Nem hibáztatlak érte. igaz? Talán még most is ezeken rágódsz. beáztatnám őket a legdrágább parfümbe. csak a borsóföldek között nyílegyenesen haladó országutat. – Rengeteget tehetsz! – élénkült fel apám. – Akkor. ugye? Túlságosan megkönnyítettem az életüket. amivel a cserkészeknél megetettek. Feltartottam a tenyerem. – Az is pénzbe kerül. Pierre-en? Megráztam a fejem: – Tengeribeteg. azután a lába elé szórnám valamennyit. Minden szép nő arra vár. kivárnám. Befaltad mindazt a sületlenséget. Elmosolyodott. Nick. Tedd őt a magadévá! – Nekem ott a Sycorax. És délnek indulok. Nick. Vállat vont: – Angela is részt vesz a St. – Maradt némi pénzem. hogy elvihetik. – S mindezt komolyan is gondolta. amíg elözvegyül. amelyet elborítottak a bőrkeményedések a hetek óta végzett tisztességes munkától. Nick. – Majd felülök egy gépre és meglátogatom őket – feleltem. ráadásul gondatlanul el is vesztette a feleségét. – Miért ne? – kérdezte sértődötten. mi a terved Angelával? – Mit tehetnék? Hétfőn férjhez megy. – Nos. de még rácsot sem. Szerinted ez igazságtalan? – Persze. A nyavalyások nem vittek el mindent.– Rosszul nősült. – Találkoztál mostanában a testvéreiddel? – Nem. . ha a helyedben lennék. – Túlságosan megkönnyítetted az enyémet is. – Soha nem is hittem. – Mi lesz Piersszel és Amandával? Megálltunk a börtön kapujában. – Meg tudok élni. – Egy rövid pillanatra a vállamra helyezte a kezét. hogy az. Nem láttam őrt.

azután szorosan összeölelkeztünk. Nick. Néhány pillanatig haboztunk. – Majd betetetem az igazgató széfjébe. – Jó lenne. hogy magamnak kell megfizetnem érte. Kotorászni kezdtem a zsebemben. – Elmosolyodott. Apám odaállt az ablak alá. A busz széles kört írt le a kapu előtt. erről már olvastam valahol. ha ezt az életet akarom élni. – Akkor vigyáznál rá helyettem? – Igyekeztem szokványos színezetet adni a kérésnek. annyit biztosan. és láttam. Nick… – Nem! – tiltakoztam sietve. – Kapkodva letörölte könnyeit. – Hát persze. kifizettem a viteldíjat. pedig nem lehetett így. Felkattintotta a dobozt. és látta. amelyeket még Szevasztopolnál zsákmányoltunk – tettem hozzá. Néhány késve érkező látogató . A kerekek által felvert por rászitált a növényekre. – Ebben is tévedsz. te talán vigyázhatnál erre – szóltam nehézkesen. és elővettem a kis lapos dobozt. azután jókora porfelhőt kavarva megállt. – Ha te mondod. – Jó magaviselet esetén egy év múlva kint lehetek. – A kis hajókon semmi sincs biztonságban. merre jársz? – Persze. hogy önkéntelen gesztust teszek. – Biztos vagy ebben? – Úgyis csak elveszteném. de neki adtam azt a valamit. – Átfordította a kitüntetést. – A busz feltűnt a hosszú földút végében. Megírod majd. hogy bármiféle érzelmet nyilvánítsak. Felléptem a buszra. Együtt vitorlázhatnánk a trópusi tengereken. apa – búcsúzkodtam. – Persze. – Próbáltam tartózkodni attól. – Arra gondoltam. hogy magammal hozzam a dobozkát. hiszen vettem a fáradtságot. és zsebre vágta a kitüntetést. Nick. – Ha semmi mást nem tanultam az elmúlt néhány hónapban. hogy a hátoldalán belegravírozták a nevem a fénytelen bronzba. – Azt hiszem. – Még találkozunk. – A bronz azokból az orosz ágyúkból való. ami mindennél nagyobb örömet okozott neki. és leültem hátra. Azzal nyugtattam magam.– Ha valaha bajba kerülnél. Tenyerével végigsimított a vérvörös szalagon. hogy könnyek szöknek a szemébe. Esetlennek és darabosnak éreztem magam. A kitüntetésemet tartotta a kezében. – Talán meglátogathatnálak. Talán nem hoztam apámnak szivart vagy bort.

Megtettem a kötelességem. Egyiket a kormányállásból lehetett működtetni. Baptista lelkész apja mondta ki az áldást a boldog párra. de odaadta őket. szívesen találkozna velem. Tartozom neki egy-két korsóval. hogy a londoni rendőrség még akkor is gőzerővel kereste a hamisítókat. Izgatottan bontottam fel. – Tommynak nem lett volna szabad beszélnie a Dawsonokról. Angela mosolygott. azután az ajtó sziszegve összezárult és a busz görcsös erőlködéssel megindult. azután összegyűrtem és kihajítottam a dokkban összegyűlt szeméthegyre. noha ő természetesen Párizsban maradt. Felcsavaroztam a barométert a térképasztal fölé. Kivágtam a fényképet. félig arra számítottam. amiért megkavarta a dolgokat. a hajába virágszálakat tűztek. írta.kapaszkodott fel a lépcsőkön. Sajnálta. azután apám alakja végleg beleveszett az örvénylő porfelhőbe. George nem törődött a helybéli rendőrséggel. Párizs! Orchideák! Parfüm! Csábítás! Aki mer. Integettem. – Nick. ahogyan az olajjal működő navigációs fényjelzők is a szívemhez nőttek. További víztartályokat. Felépült. két fekvőhelyet és elektromos kabinvilágítást építettem be. Ragaszkodtam a két kézi fenékpumpához. a londoniaktól azonban nagyon is tartott. egy órán át tartogattam. s csak később jöttem rá. A fogaskerekek megcsikordultak. amelyet a jobb oldali priccs feletti polcon helyeztem el. – Nick! – Alig hallottam a hangját a motorzajtól. Az elkövetkező néhány napban megpróbáltam befejezni a Sycoraxot. Az ara gyöngyfehér selymet viselt. de látnia kellett. Megtartottam az olajlámpásokat. Apám néhány pillanatig lépést tartott velünk. Kedden a The Times fényképet közölt Bannister párizsi esküvőjéről. hogy nem ütött be a sztori. hogy a sztori végleg kifulladt. és . miért aggasztja ennyire egy ilyen apró stikli. amelyeket szívesebben használtam. a másikat a kabin belsejéből. A levél Micky Hardingtól érkezett. George talált nekem egy rövidhullámú rádiót. Megpróbálta volna megszellőztetni a Kassouli ügyet egy másik lap szerkesztőjének. Eltűnődtem. amint a sofőr feljebb kapcsolt. Bocsánatot kért. Ha majd Londonban járok. Rita asztalán Londonból érkezett levél várt. hiszen azokkal különleges viszonyt ápolt. de nem maradt egyetlen bizonyítéka sem. hogy Angela írt. a rekeszfalra. George zsörtölődve ugyan. az nyer! A busz felgyorsult. és az efféle hír semmit sem ér bizonyítékok nélkül.

amikor minden jachton ilyet használtak. és belegondoltam. hogy találkozzam Melissával. és külön büszkeséggel töltött el. Ezt követően ragaszkodtam ahhoz. keletnek és nyugatnak hajóztam a Sycoraxon. Voltak idők. hogy minden útvonalat újra be kellett járnom. s miután a Sycorax soha nem ismert mást. majd minden irány esetében feljegyeztem a tájoló eltérését. és elvesztette az árbocát. ahol apró mágnesekkel nagyjából kompenzáltam a tájoló eltérését. A módszer legalább olyan remekül működött. Kivitorláztam a bójákkal gondosan körberakott csatornába. amelyet a motor és a tűzhely fémjének vonzása okozott – bár továbbra sem tudtam. Egy itáliai csapat indult elsőként. és futott döbbenetesen jó időt a Grand Banksig. – Meg fogják ölni Bannistert – közöltem kertelés nélkül. hogy Bannister Cherbourgban tölti nászútját. szilárd tüzelésű kályhával oldottam meg. de végül sikerült előnyt kovácsolnom egy komor. Olvastam. A kabin fűtését régi. Nick. Aznap este elvittem koszos ruháimat a mosodába. Másnap Londonba utaztam. hogy kis szerencsével a következő mosásra már a hajó fedélzetén kerül sor.mellé akasztottam a használtan vett kronométert is. mint bármelyik elektromos mosógép. délnek. – Biztos vagyok benne. hogy tovább játszadozzak a mágnesek elhelyezésével. bújócskát játszottunk a nyirkos bokrok között. Az első merész kísérletezők elindultak Cherbourgból. és elvittem a gyerekeket a Holland Parkba. kivételes örömmel szereltem be az öntöttvas monstrumot. – És ő nem hallgat rám – tettem hozzá. hogy sikerült szereznem vadonatúj kereskedelmi lobogót is. hideg légtömegek fodrozták a Csatorna vizét és ígértek viharos szeleket az Atlanti-óceán északi felére. ahol vízzel és mosóporral feltöltött szemeteszsákot használok majd erre a célra. hogy kihasználják a kedvező légmozgásokat. amelyek megkövetelték. A kánikulának nyoma sem maradt. Akadtak olyan nagy eltérések. Nem kedvezett az idő a tájoló beállításához. ez pedig azt jelentette. A szekrényekben halmozódni kezdtek a tartalék alkatrészek. ám Cape Race-től keletre a hajó oldalra borult. és rászögeztem az átlátszó fóliába csomagolt korrekciós kártyát a térképasztalra. Két francia hajó következett. hogy nincs igazad. milyen hibák rejtőznek még a tájoló tűjében. és várja az erősebb szeleket. nyirkos napból. A ciklonok heves széllökéseket hoztak. ami a precíz mérések miatt moccanatlan víztükröt követelt. . ezért északnak. Leszigeteltem és lefedtem a kéményt a beszivárgó eső ellen. de napnyugtára végeztem a munkával.

amikor levelet írtam Bannisternek. – Hívd fel! – kértem. hogy megöljék! Különösen nem akkor. mert nem volt semmi bizonyíték arra a bűnre. amelyért – ebben egy pillanatig sem kételkedtem – el fogja szenvedni a büntetését. hogy sikerült magad mögött hagynod a Falkland-szigeteket? Naponta olvasni a lapokban olyan vietnami veteránokról. ha odaveszne a tengeren? Mégsem vagyok képes elviselni a gondolatot. a produkciós cég irodáiba.– Aligha meglepő. de… – Vállat vontam. amelyeket a Bannisterhez hasonló személyiségek óhatatlanul magukhoz vonzottak. Nick. és nincsenek rémálmaim. A leveleimet nyilvánvalóan besorolták a többi őrült iromány közé. Nick. ha azt mondanám. Hajlandó lennél elhinni nekem. – Ne légy ilyen. akik teljesen normálisnak tűnnek. Nick. – Az isten szerelmére. Mondd meg neki. egy pillanatig se hinne nekem! Fanny Mulder talán nem a társaság szíve csücske. nem szenvedek semmilyen háborús traumától. Írtam richmondi házába. ha tömeggyilkos lenne az apjuk. de kétségkívül lojális Tonyhoz. Nicholas. – Nem arról van . nem igaz? Amennyire tudom. Melissa. és a biztos halálba navigálja a Wildtrackel. de ha azt hiszed. kedvesem. – Nem vagyok őrült. Melissa! – Egy pillanatra lehunytam a szemem. hadat üzentél neki! Biztos vagy benne. Melissa. – Komolyan beszélek. hogy fordítson hátat annak a versenynek. Remélem. Az a nő aztán tudja. – Tony már nem hallgatna rám. beleértve meggyőződésemet. Elmondtam Melissának mindent. hogy Mulder Kassouli embere. Megszegtem Abbottnak tett ígéretem. Én is írtam neki. – Felkacagott. – De azért telefonálnál Bannisternek? Rád hallgatni fog. – Nem segítené – értettem egyet. Próbáld meggyőzni valahogy. amikor az ember még arra is kész megesküdni. Melissa körbefuttatta karcsú ujjait a borospohár peremén. Aligha segítené Mands és Pip előmenetelét. mit csinál. – Megcsóváltam a fejem. Különben is. és azt mondani Tonynak. kész vagyok bolondot csinálni magamból. Azért írtam. – Ebben nem kételkedem. a tévéstúdiókba. hát tévedsz. hogy az én szempontomból tökéletesen kielégítő megoldás lenne. ha hatalmamban áll megakadályozni. Még csak nem is kedvelem Bannistert. Hozzáment ahhoz a szörnyűséges tévéproducerhez. hogy sosem fog félrelépni. hogy nem bízhat Mulderben. míg egy napon lövöldözni kezdenek a zsúfolt szupermarketben. nem igaz? Tony pedig bizonyára beleesett abba a házasság utáni sokkos állapotba. te nem rendezel ámokfutást a fagyasztott kaják között.

hogy szerinted az egész baromság. – Másrészről viszont. és mondd el neki. – A titkárnője biztosan elárulná – felelte óvatosan. hogy fontolóra veszem.szó. – Köszönöm. a hajóiparban. kérlek. ha ezt akarod. melyik hotelben szállt meg. meg annak a közönséges kis fruskának. nem igaz? Neki. – Olyan színpadias az egész. egyszerűen csak szeretnék jól aludni éjszakánként. hogy meghibbantam. – Visszavonom a fenyegetést – bólintottam –. Arra emlékeztet. – Nem állt szándékomban közölni Melissával. – Azt csak ki tudod deríteni. akár a vérszagot érző cápák. Megingott. Nick. – Tudom. elfintorodott koszos nadrágom és gyűrött ingem láttán. Nick. George . – Összevonta a szemöldökét. – Nem fogok bolondot csinálni magamból… – Azt akarod. De akkor is. hogy Bannister meghaljon? Tetőtől talpig végigmért. – Mennyire gyűlölöm. – Ha visszavonod ezt a nagyon lovagiatlan fenyegetést – jegyezte meg epésen –. hogy beszéljek Johnnak rólad és Bannisterről? – Nick! – Megteszem! Ezen elgondolkodott néhány pillanatig. kedvesem. és mindig is az volt. de végül a biztonság mellett döntött. telefonáljak-e Tonynak. illendő volna részemről. nem? Rágyújtott egy cigarettára. miután összeházasodtunk. hogy ennél jobban nem fogja elkötelezni magát. Ha így teszek. – Akkor most mit fogsz csinálni? – Van már munkám – feleltem –. Kenj rám mindent. hogy el akarom hagyni Angliát. De nem ígérem meg. az ügyvédei úgy cirkálnak majd a hajóm tatja körül. hogy felhívjam-e Tonyt a kedvedért. – Akkor hívd fel – ösztökéltem. Mondd azt. – Azt akarod. ha gratulálnék a házasságához. Azt az üzenetet. amikor így eljátszod a fehér lovagot. Tudtam. és elnézést kérek érte. hogy Mulder Kassouli embere. milyen nyomorúságossá tetted vele az életemet. akkor megfontolom. de te akkor is megígérted. – Láthatóan élvezte a taktikai győzelmet. – Nem vagyok hajlandó beszélni azzal a feltörekvő kis ribanccal. – Akkor hívd fel. hogy mindenáron lovagias vagy tisztességes akarok lenni. Én pedig megígérem. hogy átadod az üzenetet.

hogy megmentsem az életét – leszámítva azt. amíg viszontláthatom őket. soha többé nem látom viszont. és valahogy úgy éreztem. hány hónapnak kell eltelnie. Mire rájön. Akkor most már rendes címed is lesz? Kitaláltam a plymouth-i címet. addigra már rég távol járok. Lementem a Sycorax kabinjába. A busz olcsóbban elvitt.Cullennek végzett alantas munkámat addig színezgettem. hogy valószínűleg nem. hogy bekerülhessek a javítóműhelybe. te meg nézz körül az üzemben. ám drágább utazásra sarkalljon. hogy elutazom Franciaországba. túl a Breakwateren. – Megvan minden. a gyógyszerek… – Rendben! – vágott közbe. mindent megtettem azért. mint a vonat. amíg sikeres jachtügynök lett belőlem. Inkább azon tűnődtem. amire szükséged volt? – Még kellenének az ütközőpárnák. azután visszabuszoztam Plymouth-ba. – Akkor nem hajózol bele a naplementébe? – Nem – feleltem. ugye? – kérdezte. – Nagyon helyes. a Sycoraxot méregette. azután pedig eloldom a köteleket. George. hogy egészségileg alkalmas lennék rá. és már nem volt Angela. hogy megpróbálja felhívni Bannistert. hogy három-négy napon belül készen állok. amivel megelégedett. és készítettem magamnak egy csésze teát. majd Ushant mellett végig a francia partok mentén. A konfrontáció . Még egyszer Melissa ígéretét vettem. Esni kezdett. és ez láthatóan elégtétellel töltötte el Melissát. hogy gyorsabb. és úgy döntöttem. – És üzemanyagszűrők. Újabb busszal jutottam el George műhelyéhez. – Nem vagyok benne biztos. Felragasztottam Piers és Amanda fényképét a navigációs asztal fölé. vagy legalábbis hajlandó lesz elgondolkodni a lehetőségen. – Akkor én most hazamegyek. – Végre visszakaphatom a dokkom – jegyezte meg. Láttam. a zászlórúd. és megpróbáltam nem gondolni rá. azután ki a nagy ismeretlenbe. elvitorlázom a Drake-sziget mellett. hogy újra lehorgonyozta a halászhajót a Sycorax közelében. és odaállok elé. mintha Hamoazenál sorban álltak volna a jachtok. vitorlavarrótűk. akinek a munkásai már eltávoztak hétvégére. Úgy számítottam. – Hétvégén még nem mész el. a bóják. vajon Melissa felhívja-e Bannistert. Mégis úgy éreztem. a mentőcsónak… – A régi csónakomat Bannister házánál hagytam. hogy nem létezik Institute Road 17/B. néhány tartalék alkatrész. – Hétfőn vagy kedden indulok.

Tehetek bármit. A Café Sportban vételezhetek friss élelmet. s a hátam görcsbe rándult a fájdalomtól. Kassouli győzni fog. Az eső egyre inkább nekieredt. Bannister él-e vagy hal. Szükségem volt a szelekre és hullámokra. hiszen Bannister továbbra se hinne nekem. És csak csörög. vagy. A térdem elzsibbadt. kizárólag azért akartam figyelmeztetni Bannistert. Ha akartam se tudtam volna beletörődni a történtekbe. A zsebemben tartottam az udvar külső kapujának kulcsát. Képtelen voltam a listára koncentrálni. Az ablak és az eső függönye mögött a telefon kitartóan csörgött. és még mindig szeretem. Az egészet Angeláért tettem. és felújíthatom a régi barátságokat. hogy kitöltsék ezt az űrt. ahogyan bizonyosan el is várta tőlem. a tisztességre és becsületre hivatkoztam. amint kikászálódtam a partra. mire Hortába érek. miért küzdök ennyit miatta. ami kapóra jön. Megcsúsztam egy tócsán. és sokkal kevésbé lovagias. Odakint szakadt az eső. És csörög. de még idejében sikerült elkapnom a Sycorax egyik kikötőkötelét. Valahányszor menteni próbáltam Bannistert. pedig az igazság ennél sokkalta egyszerűbb volt. hogy megérdemli-e a büntetést a felesége haláláért. mielőtt elindulok a Sycoraxszal a világ végére. nekicsúsztam a falnak. amint átbicegtem az udvaron. hogy élek. de George sosem merte rám bízni az iroda kulcsait. hogy George lezárt irodájában megcsördült a telefon. Ezért nem tudtam nyugodni. Belekortyoltam a teába. tűnjék ez bármennyire is alávalónak. Amikor Melissa megkérdezte. amíg Angela töltötte be minden gondolatom. majd felfigyeltem rá. de még így is meghallottam. hogy minden tőlem telhetőt megtettem Bannisterért.persze semmit sem oldana meg. Igazság szerint vajmi keveset érdekelt. hiszen lejjebb szállítja a kikötői díjakat. Ahogyan nem hinne Melissának sem. igazság szerint. A gömbölyű fedőkövek csúszósnak bizonyultak. Minden elszánt mentőakciómmal szerelmem szánalmas bizonyítékát adtam. majd összeszedtem még néhány szükséges holmit. és visszanyertem az egyensúlyom. nehogy . A vitorlásszezonnak vége lesz. a vízcseppek sustorogó pattanásokkal verődtek vissza a kockakövekről. Elmosolyodtam a mohó várakozástól. mert egyedül ily módon maradhattam kapcsolatban Angelával. hogy kiteregettem magam előtt az Azori-szigetek térképét. hogy az iroda telefonja továbbra is csörög. és üresnek tűnt nélküle az egész életem. emlékeztettem Angelát. Szükségem volt a tengerre. Bevágtam a jobb térdem. és listába szedtem a legutolsó dolgokat. Azzal nyugtattam magam. ezért azzal próbáltam felszítani a várakozásomat.

Melissa telefonált. Azt mondogattam magamban. Felállítottam a törött telefont a szőnyegen. mielőtt odaérnék. – Halló! – Néma csend.ellenőrizetlen és főként kifizetetlen telefonbeszélgetést folytassak. istenem. hogy burkolata darabjaira törjön szét a padlón. hogy sajgó hátamat nekitámaszthassam Rita íróasztalának. amely tudatta velem. – Én mondtam neki. Nick. Leszámítva a kitartóan visszhangzó sziszegést. mire a régi bakelit készülék lecsusszant az íróasztalról. Lehunytam a szemem: – Hol vagy most? – kérdeztem. hogy a vonal még él. Felbotorkáltam az emeletre. Kihasználta a délutáni dagályt. és kapkodva elmondtam egy fohászt. – Jesszusom! . – Állítsd meg Tonyt! – Már elindult. ahogy épületen belülre kerültem. – De én Tony miatt. azután ostoba módon el is sírtam magam a megkönnyebbüléstől. A telefon hangosabban csörgött. Magam felé rántottam az ajtó. azután szitkozódni kezdtem. Zuhanás közben még sikerült megragadnom az ódivatú telefonzsinórt. ha ilyen későn telefonál. – Angela? – Nick. – Halló? – Nick? – Alig hallható. mit tegyek. amint előresiettem a szobában. – Ó. Betörtem az ablakot Rita irodájának ajtaján. hogy valószínűleg csak egy ügyfél kérdez utána George örökké késedelmes munkájának. Találtam egy gazdátlan fémtartót és bezúztam vele az ablakot. azután megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben. bár átkozottul csökönyös ügyfélnek kellett lennie. amikor eszembe jutott a zár. – Sírva fakadtam – közöltem kéretlenül. Tudtam. hogy a telefon el fog hallgatni. Magamban elrebegtem egy hálaimát Melissa gondoskodó és együttérző lelkéért. és elfordultam. – Könnyek szöktek a szemembe. cérnavékony hang válaszolt. – Én is – felelte Angela. miközben hálát adtam a teremtőnek. Azon keresztül elérhettem a reteszt. – Cherbourgban. Nem tudom. hogy nincs riasztó. – Tudom. hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. Kitapogattam a lehullott kézibeszélőt. A telefon még mindig csörgött.

a légnyomáscsökkenésben születő orkánok sodoráramára pályázik. vagyis Bannister értelemszerűen a legerősebb áramlatot választotta az induláshoz. hogy előtáruljanak a Csatorna ősi. parafa dugók és szabadalmaztatott gyógyszerek között találtam egy régi osztókörzőt. de nem akartam ennyire otromba lenni. hisztéria az egész. és ő is megerősítette. – Felnéztem a naptárra. A déli szél erőteljes lökései nekicsapták az esőcseppeket a szurtos ablaküvegnek. – Nick? – kérdezte Angela. Bementem George irodájába. Ezután északnyugatnak fordul. Hinnem kellett volna neked. A naptár. Nick. – Helyi idő szerint? – kérdeztem. Az éves árapály-táblázat másik fiókból került elő. – Kivontam egy órát. hogy a Wildtrack őrült tempóban halad. azért akarod őt megállítani.– Melissa nem sokkal utána hívott. amelyen három kiscica terpeszkedett egy rózsaszín takarón. Azt mondja. akit mondtál. én pedig arra kértem. mert Kassoulinak dolgozol. – Taxival menj ki a Chantereyne kikötőbe. Tudtam. – Itt vagy még? – Igen. Felvettem a telefont George asztalán. – Mikor indult el? – Pontosan három húszkor haladt át a rajtvonalon. azután beszéltem azzal az újságíróval is. – Keresd a rádióján – mondtam. de… – Nem számít. – Mennyi az idő? – Mindjárt hét óra. – Várj! – Végigfuttattam a rozsdás körzőt George elsárgult térképén. – Meg tudod őt állítani. hogy várjon. hogy lássam. Azt mondja. mielőtt az Írország délnyugati partján fekvő Mizen felé fordulna. hogy megkapjam a nyári időszámítás szerinti brit időt. Nemet kellett volna felelnem. Nick? – Jesszusom. Ott menj be az irodába… – Már próbáltam vele beszélni a rádión. Kirántottam az íróasztal egyik fiókját. Felkászálódtam a földről. Nem volt. van-e óra Rita asztalán. hogy igazat beszélsz. amely széles ívben kelet felé tart az Észak-Atlanti-óceánon. – Elgondolkodtam néhány másodpercet. Brit nyári idő szerint a dagály tíz perccel dél után tetőzött Dovernél. és leszaggattam a posztereket a falról. megfakult hajózási térképei. Hogy így viselkedik minden friss házas. hogy elérje Lizardot. amit Rita akasztott a falra. Megerősítette. – Még itt vagyok. ahol a pipa-szurkálók. Odaléptem az ablakhoz. sajátos módon URH rádiókat forgalmazó céget reklámozott. Nem sokra mentem vele. így csupán egyetlen .

Angela. – Te mit fogsz tenni? – Nem tudom. méghozzá hazai vizeken: a Csatornában. ha azonnal indulok – mondtam végül kétkedve. ami azt jelentette. – Megígérem. és úgy számítottam. – Az utolsó könyörgésben újra felizzott régi szenvedélyessége. Elenyésző esélyt láttam Bannister megtalálására. azután megrajzoltam a magam kisebb körét. és odasántikáltam a Sycoraxhoz. Mert nekiveselkedek a sötét éjszakának. . a tömény sötétségben mindez olyan lesz majd. Angela. Találkozzunk holnap Bannister házánál. nekivetettem vállamat a szélnek. – De ugye megpróbálod? Kérlek. Betettem magam mögött a törött üvegű ajtót. – Miért? Mert látni akarlak. – Én is megpróbálom. ha muszáj. Megrajzoltam a térképen a kutatási övezet határait. – Letettem a telefont. gondoltam. Bérelj egy magángépet. hogy megpróbálom – hajtottam meg fejem az őrület előtt. hogy megtalálom őket. – Talán elérhetem őket. hogy kompenzáljam a Sycorax kényelmes tempóját. – Megpróbálom – válaszolt óvatosan. – Csak légy ott. és már azt hittem. mintha egy haldokló szentjánosbogarat próbálnék megtalálni a Tejúton. – Megtennéd. Délre ott leszek. de ezt nem mondhattam ki. vissza fog utasítani. Délről fújt. Összébb toltam a körző szárait. – Megállítod őket? Nem a Wildtrack megállítása okozta a nehézséget. Nyolc óra kényelmetlenség a széloldalon. de odakint a csatornán. hogy hajnali háromra – amennyiben a Wildtrack enyhén kitér északra – Bannister mintegy húsz tengeri mérföldnyire dél-délnyugatra lesz a Bolt Headtől. – Figyelj! Repülj Exeterbe. hogy utána találkozol velem és megköszönöd. A szél megrázta George ablaktábláit és szétszórta az udvaron a felázott szemetet. és a legkevesebb. és egyre erősödött.helyen állíthattam meg a hajót. Jó? Sokáig nem felelt. még azt sem ígérhetem. hogy a mai éjszaka nem lesz könnyű menet. ám ettől még nem szeghettem meg az Angelának tett ígéretet. Egy körző vonásnyit hozzáadtam a kedvező áramlat miatt. Nick? – kérdezte Angela esengő hangon. de nem mondhattam ki ezt sem. tedd meg. – Reményvesztettnek és rémültnek tűnt a hangja. – Figyelj. hogy megmentsem a nyavalyás férjed irháját. A térképen persze könnyű kijelölni a határokat. amit megtehetsz.

A Sycorax nekiütközött a kikötőgáton túli első hullámnak. s közben bőrig áztam. A hajtómű azonnal leállt. és az otromba jármű szögletes vonalai felidézték bennem azoknak az időknek az emlékét. Magamban azért fohászkodtam. akiknek rendelkezésére állt minden modern felvonóeszköz. mire a Sycorax nekivetette az orrát a szélnek és a víznek. ahol még a déli oldalon kuporgó sirályok is szánalmasan festettek. ahol a hideg szelek máris jókora hullámokat támasztottak. Talán azt jelezte. amelyik a Sycorax motorja felől érkezett. amely messzire elhordta a hullámok fehér tajtékját. és tudtam. mert így esélyem nyílt a közelébe kerülni.Elvittem George roncsnak beillő halászhajóját az útból. s a hitem. beindítottam az elkínzott motort. azután megfeledkeztem az önsajnálatról. mit várnak tőle. és odakiáltott valamit. hogy könnyebben manőverezhessek a hullámtörő gát mellett. amikor még sértetlen volt mindkét lábam. Elsiklottunk a sivár mólók mellett. Nagy Moody haladt el mellettem. de hagytam járni a motort is. Próbáltam kibogozni az összetekeredett köteleket. Önindító kellett volna. noha a telefonban semmilyen jelét sem adta annak. ám abban a pillanatban ezeket is elfeledtette velem az a vészjósló hang. Előrelöktem a gázkart. De azon az éjjelen ez is csupán sovány vigaszt jelentett. Egy pillanatra megirigyeltem a mai tengerészeket. Egy jó pszichiáter kellett volna. de addig ki kell tartanom a kormányrúd mellett. felvontam minden vitorlát. A Wembury felől érkező hirtelen és hosszan visszhangzó dörej fájóan élessé tette az emlékképeket. Miután elhagyom Draystone-t. és a bolondok önként masíroznak be a sárkány barlangjába. Miután kikerültem a folyóról. hogy . előreveselkedett. és oldalt billent a szélben. Beleavatkoztam az életébe. azután mintha ráébredt volna. ami beleveszett a szélbe. lemehetek keresni valami jó kis vízálló kabátot. a kormányos integetett. télies égbolt feszült. Ezen a nyári estén Anglia felett szürke. és megfájdítottam a hátam a lendkerék forgatásával. de legalább biztonságban túljutottam a hullámtörő nyugati peremén. Feketére és khaki színűre festett szállítóhajó haladt az Edgcumbe-hegy felé. s kezdtem hozzászoktatni magam a munka gondolatához. hogy gyönyörű a hajóm. A motor végül elindult. A nyílt tengeren már magasra nőtt a tengerár. hogy a motor kitartson. miközben előrángattam az orrvitorlát. Meghúztam magam a kormányállásban. Ezen a módon bármely gáncstalan lovag biztosíthatja magának a csalódást – a királykisasszony csak elsírja magát. Robotkormány kellett volna. és tattal előre kitolattam a folyóra. hogy legyőzhetetlen és halhatatlan vagyok. hogy lenyűgözzem Angelát. Milyen igaza van. csak azért vállalom ezt a nehézséget. két Wessex helikopter csattogott az öbölben horgonyzó fregatt felé.

Hiú remény. Az orvlövész igencsak megkeserítette az életünket. Éjszakára erős szeleket mondtak. másrészről igenis bántott. csak hogy értem aggódjon. hogy a nyomás emelkedik. ami csak a trópusi szigetek között barangolt. és láttam. csakhogy ezzel veszélybe sodortuk volna… Egy szemvillanás alatt visszatértem a jelenbe. talán nem rendelkezett kényelmes automata felszereléssel. hajnalra némi nyugalmat. hogy a pihentetéstől megjavul. Egyikük se tudta. A zivatar alább hagyott a sötétség beálltával. és mintha a szélerő is csökkent volna. megláttam Eddystone elmosódott fényeit a tömör esőfüggönyön át. és két bunker. Feltöltöttem a termoszt teával. ezért újra lementem. Miután besötétedett. hogy az akkumulátor rendesen felvette a töltést.vágyódásunk kölcsönös lenne. emlékeztem vissza. rögzítettem a kormányrudat. Volt ott egy orvlövész. ezért visszatettem rá a burkolatot. amikor szintén megmondták. A főnök rádión odaszólt. A Sycorax a háborgó tengeren is remekül tartotta az útirányt. majd közvetlenül azután újabb légnyomáscsökkenést. egyetlen teherszállító sem akar-e gyufává aprítani. de a mély hajótőke alkalmasabbá tette a tengerjárásra. és kiürítettem két babkonzervet a serpenyőbe. ám ezt is felségesnek éreztem. A motor különös bűzt árasztott. amint a Sycorax orra belefúródott egy meredek falú hullámba. Ezért kellett szembeszállnom velük. miközben én másra sem vágytam. hogy ellenőrizzem. majd lementem pulóverért. bár a hullámok továbbra is hosszan és magasan siklottak a Sycorax alatt. A tenger már nem háborgott. és előrejelzést kértem. hogy tűnjünk a fenébe. Senkit sem láttam. és féltucatnyi emberünket hazavágta. ami történt. Megkocogtattam a barométert. URH-rádión felhívtam a parti őrséget. Sietősen felkapaszkodtam a fedélzetre. Eszembe jutott az a másik éjszaka. sőt megparancsolták. teli 50-es géppuskákkal. mint bármelyik üvegszálas plasztikcsodát. Megborzongtam. csak a színük váltott . Összesen ennyi élelmem maradt. Most már csak ki kellett töltenem valahogy az esős órákat. Jobbcsapásra fordultam és megfeszítettem a köteleket. és csak remélni mertem. hogy ne tegyek semmit. Olyan emberek használtak fel a céljaikra. Felkapcsoltam az elektromos navigációs fényeket. mert vadonatúj amerikai éjszakai irányzékot használt. ám tudatlanságuk sem gátolta meg őket a könyörtelen bosszúban. Talán az egészet Angeláért tettem. és magammal vittem a kormányállásba. akiket cseppet sem érdekelt. csizmáért és vízhatlan kabátért. abban bízva. s a vízpermet végigsöpört a fedélzeten. hogyan halt meg Nadeznha Bannister. mennyire jogosak a tetteik. Kétségbeesetten aggódott a férjéért.

Ugyanekkor a legénység egy . a habzó tajték felett sokszor csak az árboccsúcs háromszínű fényeit láttam. nem vettem őt észre. hogy gyorsan halad előre. ha pedig megpróbálok átvitorlázni az orra előtt. de képtelen voltam rá. ha az URH-n hívom. ami ugyan megállítaná a Wildtracket. Más jachtokkal nemigen találkoztam. és minden hajó kivenné a részét a mentésből. Ehelyett azt terveztem. Elmúlt éjfél. segélykérő rakétákat lövök fel. és szélbe fordítottam a Sycoraxot. és ha ehhez káoszt kell okoznom egy forgalmas tengeri útvonalon. és éreztem.ezüstös fehérről ezüstre. és továbbtört előre. de közéjük számított a 45-ös colt is. gondoltam. de nem tehetne mást. mire azt gondolhatta. Kinyitottam a faliszekrényt. amelyikben a világítófáklyákat tartottam. Nem tértem ki. A kormányrudat nem kellett bántanom. Mentőcsónakok gyülekeznének. én jobbcsapáson. Tudtam. Mulder és Bannister talán káromkodna. csak valamivel egy óra előtt. Meghatároztam a helyzetét. ki kell játszanom a kártyáimat. mert egy vonással délebbre tért. és reméltem. Nem használtam radarhullám-visszaverőt. ám legyen. hogy megpróbálom megállítani a férjét. és hogy utol tudjam érni. Nem sok ilyen akadt. És amint a közelembe érnek. Lazítottam a köteleken. izzanának a rádiók. ám azután a hajó összekapta magát. Olykor. A fedélzetről jól láthattam a távolban villódzó fényeket. A felhők magukba burkolták a holdat. amelyre nincs is szükség. a Wildtrack pályájától jóval északabbra láttam vitorlás fényeit. amely fehéren fénylett a sötétben. hogy az Amszterdamból. hogy helyet adjon. a nagyvitorla megrebegett. Ez a törvény. A Sycorax magától vitorlázott. s megtudtam. ha a Sycorax élesen alábukott egy hullámvölgybe. Bannister bizonyosan nem áll meg. A hajó nyugatnak tartott. mint hogy a megmentésemre siet. kézbe vettem a kormányrudat. amelyet időben elővettem a rejtekhelyéről. Nemsokára koromfekete lesz a víz. majd sötétre. a szél lanyhult és irányt váltott. Próbáltam megítélni a hajó méretét. könnyen összeütközhetünk. és ráfordította a reflektorát a nagyvitorlára. tehát nekem kellett kitérnem az útjából. A magas hullámok olykor eltakarták előlem a másik vitorlást. háromnegyed szélben vitorlázhatott. Ő balcsapáson hajózott. hiszen még egy versenyhajónak is meg kell állnia. mekkora káoszt képes okozni egy világítórakéta a Csatornában. de elsüllyeszti a Sycoraxot is. Láttam. hogy segítséget nyújtson a bajba került tengerészeknek. amint kedvenc pozíciójában. hogy egyenesen a közeledő jacht felé tartok. ahogyan a Sycorax sebessége megnőtt. viszont megígértem Angelának. Hamburgból és Felixstowe-ból érkező hajókon rendben tartják az őrséget. Megláthatta a fényeimet.

Halálosan elfáradtam. azután a szél elválasztott bennünket. s minthogy az nem a Wildtrackre utalt. A hajólapát ide-oda verdesett a csapon. Három órára már mélyen bent jártam a keresési körben. szemben a Wildtrack haladási irányával. és kiéheztem. A lomhán mozgó tengerről ködfoltok szakadtak fel. s a Sycorax árbocai élesen megdőltek. Ha a köd felemelkedett. Csak imádkozni tudtam. és a sötétben a Wildtrack bármikor elsuhanhatott mellettem. Újra nekieredt az eső. Elég közel kerültem. A jacht tatlámpája megvilágította a hófehér fartükörre festett Mariette nevet. hogy mielőbb vissza kell érnem a Csatornába. hogy a hajó tatja mögött haladjak el.másik tagja hívott a 16-os csatornán. Odaintettem. Nyugatnak fordultam. és befaltam a többit. A vitorlázás nem jelent feltétlenül egyet a napfénnyel. Bannister mindenesetre zavartalanul száguldott Lizard és saját halála felé. Észak felé vettem az irányt. A reflektort lekapcsolták. A virradat lassan hömpölygő hullámokat támasztott. lecsorogtak a vitorlarúd alján. de hogy mit mondott. Az újabb légnyomáscsökkenés figyelmeztetett. A szél most nyugatról fújt. hall engem? Nem Mulder hangja volt. és újra dél felé tartottam. hogy elég messzire jutottam dél felé. amelyet az URH vészjelzéseknek tartanak fent. – A nagy jacht felé közeledő vitorlás. vidáman cseverésző barátokkal a négyes erejű szélben sikló hajók makulátlanul tiszta fedélzetén – időnként maga a . kivehetetlenné tette a vízpermet és a szél robaja. és a szél továbbra is egyre enyhült. de hát már a kezdet kezdetén is tudtam. hogy időben hazaérjek. amint a nyomdokvíz elért bennünket. Az esőcseppek ott gyöngyöztek a vásznakon. átfagytam. homályosan kirajzolódtak a felhők csipkés körvonalai. Keleten már kezdett világosodni a látóhatár. A nagy hajótól eltekintve a tenger kihaltnak bizonyult. Kivágtam a rothadt részeket. kifogtam a szelet. esett. milyen csekély esélyem van a sikerre. s találtam egy megfonnyadt almát a szekrény mélyén. de csak lanyhán és unottan. Újabb adag teát készítettem. s nem is Bannisteré. Teherszállító morajlott el mellettem. Kudarcot vallottam. Kudarcot vallottam. miközben elhaladtunk egymás mellett. Valaki felháborodottan kiáltott felém. hogy láthassam a vitorlára festett számot. Mintha francia akcentust érzékeltem volna. Az éjszaka koromsötéten borült fölém. A Sycorax kormányállásából nem láthattam két mérföldnél messzebbre. Még abban sem lehettem biztos. miközben elindultam hazafelé. amelyet George térképén felvázoltam.

Azt ismételgettem makacs elszántsággal. majd egyre erőteljesebben feltámadt a szél. és megragadtam a kormányrudat. az egészet elfogyasztottam még a konyhapultnál. Láttam rajta. haját egyetlen fonatba szorította össze. hogy a magam hasznára fordítsam az árapályt. megfigyeltem. gondoltam. – Azt hiszi. Kétségbeesetten rázta meg a fejét. Azt hiszi. Mégiscsak érdekelt. hogy sírt. hogy az ujján sziporkázó gyémánt mellett vaskos jegygyűrűt is visel. hogy önként jelentkeztünk a küldetésre. kezdetben vonakodva.megtestesült nyomorúság. és mintha a szél is támogatta volna rejtett céljait. Eközben szüntelenül arról győzködtem magam. újra meg újra. és egyszeriben végigszáguldott rajtam az izgatottság a gondolatra. de nem szóltam egy szót sem. de elég erős maradt. tönkre akarsz tenni mindent. Azt mondogattam. Angela velem szemben ült. Dél lett. – Rettenetes így kezdeni egy házasságot. így aztán nekiláttam a kabin rendbe rakásának és a fedélzet felmosásának. nekünk kettőnknek úgysincs jövőnk. hogy Angela talán mégis vár rám. . Farmert és pulóvert viselt. mire elhaladtam a Calfstone-pad előtt. Hallgattam a hullámok egyre erősödő moraját a hajótest alatt. ott várt rám Angela. sok sonkával. engem is sikerült befűznöd. Így hát nyomorultul araszoltam észak felé. A vízre tekintő teraszon. A szél szeszélyesen váltakozott. A harangozó bója zajosan üdvözölt. Semmi nem érdekelt ennyire. ha Angela mégsem tért vissza Devonba. de én túlságosan is átfáztam és kiéheztem ahhoz. hogy odaadással hallgassam. feltorlaszolta a hullámokat és megfeszítette a bal oldali köteleket. A kudarc. az üres ház előtt. Kitisztítottam a tápszivattyút. A mogorva tenger és fásultan szürke ég. Lehet köd és eső. Zaklatott volt. pirítóssal és kávéval. hogy nem leszek csalódott. amiért nem is tudtam hibáztatni. Készítettem magamnak egy rántottát. A gépezet sztrájkba lépett. azután megpróbáltam életet lehelni a motorba. hogy valójában nem is érdekel. hogy felvigyen a folyón. Ledobtam a felmosórongyot. de a motor megmakacsolta magát. – Nyugtalanul és zavartan viselkedett. Negyedórát szöszmötöltem azzal. – Én próbáltam beszélni vele… – …de nem hallgatott rád – fejeztem be a mondatot helyette. várni fog-e rám Bannister házában. lehullt egészen keskeny csípőjéig. Azután délelőtt tíz óra tájban. amelynek elviseléséhez csak az a gondolat ad erőt. Vagy így befejezni.

– Mert szeretem – felelt kihívó hangon. hogy ezúttal képes lesz elnyerni a hőn áhított St. Beleszívott a cigarettájába. egy pillanatra se hagyta abba a füstölést. miközben ettem. hiszen féltékenységet sejtetett. s mert ezt a jövőt veszély fenyegette. – Az isten szerelmére! – csattant fel. beszélt kettejük közös jövőjéről. Fűrészeltem és gyalultam. amire végképp nem számítottam. – Helyes – mondtam újra. Beszélt a műsorokról. – Dolgoztam. hogy hozzámegyek. Valódi munkám volt. mert tehozzád nem mehettem. Elmosolyodtam: – Hát. hogy megölte az első feleségét? – Akkor miért mentél hozzá? Meggyújtott egy cigarettát. amire szükségem van. – Amennyire én tudom – feleltem óvatosan –. hogy a férje megállíthatatlanul tart a halála felé. hogy ez nem lehet igaz. hogy megölte Nadeznhát? – Talán csakugyan hisznek ebben. – És mert jó életet biztosíthatunk egymásnak – tette hozzá. és hogy mekkora boldogságot okozott neki. És még néhány apróságot. – Hogy merik azt állítani. – Mondd. – Lepleztem csalódottságomat. – Megkapott a nap – jegyezte meg. Egy ideig még próbálta meggyőzni magát arról. Beszélt Bannister meggyőződéséről. amelyeket Bannister az új évadban szándékozott leforgatni. csak annál fényesebbnek és drágábbnak tűnt számára. Nem kaptam sokat. de be tudtam fejezni a hajót. Meg az ütközőket. Dühösen kapta fel a fejét. amikor az oltárhoz vezethette Angelát. nagyon is igaz. nem is lennének ilyen fényes kilátásaid. – Nem ő tette! Nem ő tette! – Biztos vagy ebben? – Töltöttem magamnak egy újabb adag kávét. Leszámítva a radartükröt. ha tudom. és én megadom neki a biztonságot. – És – emelte fel a hangját –. hogy nem igaz! – Mármint Kassouli fenyegetése. . – Helyes. amire szüksége van. Amióta visszatértem. Hagytam beszélni. Pierre-t. némiképp feddő hangon. – Gondolod. – Ő megadja nekem a biztonságot. – Találtál egy lányt is? A kérdés meglepett.Egyedül az én szavam és Micky Harding szava szólt amellett. ráadásul fizetségért.

aztán otthagyok egy kisebb vagyont az élelmiszerboltban. – Kifújta az orrát. amióta meglátott. tudod? Kamerák figyelik mindenhol. mint te. – Még az olyan vadmacskákat is. Egyszer-kétszer alaposan berúgtam. annak ellenére. – Komolyan? – Meglepettnek tűnt. hogy neki még mindig a Wildtrack körül járnak a gondolatai. A férfiak olyan átkozottul ostobák. jó tíz percen át tartogattam. Ushantnál még kikötök. csak hogy láthassam azt az ocsmány pofádat. – Vállat vont. – Sajnálom. most először. Ha kiviszed az aranyhalakat a tengerre. Nincs több tévé. – Nem adhatja fel. – Csak kinevetnének. Nick Sandman. – Kitöltöttem a kávé maradékát. hogy az utóbbi néhány percben túlságosan is fesztelenül társalogtunk. hogy rezesbandát kellene fogadnom a búcsúztatásomra? Villanásnyi mosoly suhant át az arcán. – Különben is. – Dehogy sajnálod. – Mennyit láttalak a nyers felvételeken! Mindig bementem a vágószobába. Egyszer kivágtam a képedet az újságból. – Felszerelem a Sycoraxot élelemmel. – Legfeljebb az aranyhalaknak lenne jó. Úgy éreztem. azonnal megbetegednek. Fojtottan sírni kezdett. Angela összeráncolta a homlokát: – Csak így egyszerűen? – Gondolod. Nick Sandman. bátor fiú módjára kell viselkednie. ezért nagy. hogy felhívom a parti őrséget. Mihez fogsz most kezdeni? Vállat vontam. végül eldobtam. – Az órájára pillantott. Bemegyek a városba. Felnevetett: – Nem is igaz! – De. de semmi értelme se lett volna. – Mindig szerettem a macskákat – vallottam be. majd irány az Azoriszigetek. felkeresem a bankot. – Elcseszted a filmemet. kiszálltam az üzletből. – Te se vagy kivétel. – Én vinnék tengeribetegség elleni tablettát is. Az asztalra meredt. nem igaz? Többek között ezt is megfogadtam Tonynak. – Gondoltam. Elmosolyodott. .– Nem. A holnapi dagállyal pedig elvitorlázok. tényleg. – Megvonta a vállát. – Hol lehetnek? Valahol Írországtól délre? – Igen. – Elkelne viszont egy macska.

– Valami negyvenes – feleltem bizonytalanul. ahol Nadeznha meghalt! Hát nem érted? Azért engedik megfordulni. Nem emlékeztem. még a Wildtrack kabinjában láttam a koordinátákat. én pedig követtem. Bannister dolgozószobájába ment. Üres tekintettel meredt rám: – És ha Kanadába utaznék? Elmosolyodtam: – Mit keresnél ott? – Megpróbálnám megállítani. Ki tudja? – El fog érni St. Talán tényleg meg kellene próbálnod. meg tudod győzni. És ekkor eszembe jutott a hivatalos vizsgálati anyag. hogy szétszórja a régi . – Már számtalanszor végigrágtuk magunkat ezen. Azt hiszi. ahol kiborította a fiókokat. – Melyik helyre? – kérdezte sürgető hangon. meg a Kassouli által mutatott papírokon. hogy a stáb képes lesz őt megtalálni? Tudom. És az utolsó két alkalommal már Fanny vette fel. Jill-Beth nem mondott közelebbit. Pierre-ig. Angela kirohant a konyhából. mint ölbe tett kézzel várni. amikor szalagra vettem a beszélgetésünket. – Hogy lehettem ilyen ostoba? – Hogy érted? – Pontosan arra a helyre viszik. – El fog? – Zavarba ejtette váratlan magabiztosságom. Kassouli azonban biztosan említette. – Imádkozz érte. hogy rádiókapcsolatban lesznek.– Még egyszer megpróbáltam a rádiót. hogy a borúlátásom nem sokat használ. Néma csendben meredtem rá. amit még Kassouli mondott. ha úgy könnyebb – tettem hozzá. – Sajnálom. egyszerűen nem volt mit mondani. de csak felbosszantottam. Felsóhajtott: – Tony talán meg sem éri a fordulót. – Sajnálom. Talán még az is jobb. mert a tökéletes bosszúhoz éppen arra a helyre van szükségük. hogy a Wildtrack éjszaka fordul. hogy cserbenhagyott az emlékezetem. hogy a visszaúton kellene a megadott irányba navigálnom. hogy adja fel. Elmehetnék a stábbal. miközben eszembe jutott valami. amikor már itthon sem tudtad? – Hirtelen ráébredtem. Akkor mit csinálsz? Másnap nekivezeted a helikoptert a hajónak? Vagy azt hiszed. – Az útjába állnál? Honnét tudod egyáltalán. – Jesszusom! – nyögtem fel. azután egy vállrándítással jeleztem. Csak Nadeznha Bannister fényképének keretén. – Mihez kezdenél? – kérdeztem. de el tudod képzelni a tengeri ködöt arrafelé? Az is lehet. meg akarom fosztani a diadal pillanatától.

igaz? Félsz. negyvenegyharminchat. – Ennyi lehetett a távolság Cherbourg és a St. – Nick… Odaléptem az ablakhoz. – És innét? A leggyorsabb útvonalon? – Kihallottam hangjából az eszelős reményt. Megrázta a fejét. amitől hirtelen elszállt minden reménye.forgatókönyveket. Elvettem Bannister egyik ceruzáját. Pierre-i forduló. – Felém fordult. Azt akarta kérdezni. leveleket és naplókat a szőnyegen. nem hallott jól. – Legyen kétezer angol mérföld. Azt akarta. – Negyvenkilenc-tizennyolc. amikor megtalálta a keresett adatot. észak – olvasta hangosan –. és máris tudtam. és a térképen felrajzoltam neki a Wildtrack hosszan elnyúlt parabolára emlékeztető útvonalát nyugat felé. főként nem szemben a széllel és az észak-atlanti áramlattal. Megzavarodott az idő. hogy már azt hittem. – Az hol van? Egy atlaszban megmutattam neki. Az iratszekrény mélyén találta meg a jegyzőkönyvet. ahol Nadeznha Bannister meghalt. de a tengeren nem létezik „leggyorsabb útvonal”. Elnéztem karcsú ujjait. Sebesen forgatta a lapokat. de nem is volt rá szükség. – Mintegy háromezer tengeri mérföld a Wildtrack számára. de olyan közönyösen. majd a kereszttel jelölt pont között. ha nem lennék egyedül. – Mennyi időbe telne…? – Nem fejezte be a mondatot. és mentsem meg a férjét. majd megmerevedett. ahogy a folyó túlpartján magasodó fák meghajolnak az erősödő szélben. mi lesz a következő. hogy hajózzak ki az Észak-Atlantióceánra. gyors egymásutánban következtek az erős széllökések és a nyugodt időszakok. bár ma estére még kedvező szélviszonyokat vártam. hogy megint összecsuklik alattad. – A lábad miatt. Keresztet tettem ahhoz a ponthoz. – Gyorsabban menne – közöltem kéretlen egyszerűséggel –. – Ezerhét? – Talán valamivel kevesebb. Angela vonalzó segítségével kiszámította a távolságot. nyugat. . – Tizenhat nap – becsültem meg. – De hát… – kezdte. majd egy szűkebb hurkot visszafelé. Láttam. – Nick? – könyörgött. azután láthatóan eszébe jutott valami. mennyi időbe telne a Sycoraxnak elérni a kereszttel jelölt pontot.

elég volt annyi. mert nem tudtam nemet mondani ennek a szőkeségnek. fertőtlenítő. tejpor. Minden létező konzerv. de már gondoltam arra is. magvak. konzervsonkát és vagdalt húst. Gyümölcslé. és igen. még több whisky. ír whiskyt. el lehet érni a tervezett gyilkosság helyszínét. zabkása. Igen. mosópor. hogy elvállaltam a feladatot. ami utána következik. majd onnét déli irányban egészen addig. – Nem hagyhatom meghalni! – mondogatta Angela. miközben én fagyasztózacskókba tettem a konzerveket. friss kenyeret. lámpaolaj. Mintha csak észérvekkel akarta volna alátámasztani az őrületet. A romlandó áruk listájával végeztem is. sőt bizonyosan tudtam. amint végigtolta a targoncára való élelmet a rakodóparton. még több babkonzervet. meg fogom próbálni. Gyanítottam. hogy sosem találom meg a Wildtrackot. ez sem állíthat meg. szappan. – Igen – bólintottam. kétszersültet. s ha meg is történne. A Wildtrack egynapos előnyt élvezett. tojás. Az tartósítja. vécépapír és folyékony mosogatószer. de miután végleg feladtam a próbálkozást. ám a Wildtracknek sokkal hosszabb utat kellett megtennie. – Akkor… – Nem tudta rávenni magát. multi-vitaminok. Ilyen gyorsan és ilyen jól még sosem szereltem fel élelemmel egy hajót. – A tojást öt másodpercre forró vízbe kell mártani. amíg én megszálltam Bannister kamráját és csónakházát. Visszavitte a tojásokat a házba. tartós gyümölcskenyeret. tartalék villanykörték. ezért azután felszereltem a hajót egy olyan hosszú útra. amely egyben tengeri samponként is szolgál. Nem akartam kitárgyalni a motivációit. Angela autójával és hitelkártyájával leviharzott a városba. lámpabelek. ahol már pálmafák nőnek. babkonzervet. sót. délnek akartam fordítani a Sycorax orrát. amire készültem. hogy nem felejtettem el semmi fontosat. gyümölcsöt és zöldséget. és reméltem. alkohol. Tea. Nemcsak az észak-atlanti túrára szereltem fel a hajót. Elraktároztam a levest. rizs. cukrot. nehogy a fenékvíz kikezdhesse a fémet és olvashatatlanná tehesse a címkéket. még több ír whiskyt. hogy szemtől szemben ekkora szívességet kérjen.– Már hetek óta nem történt meg – feleltem az igazsághoz híven –. amely Angliától elvitt egészen Kanada partvidékéig. margarint. Azért vágtam bele ebbe a reménytelen vállalkozásba. . – Mi van a szekéren? – Kávé.

Angela segített. nyugtatókra. fájdalomcsillapítókkal tért vissza. Newcastle barna sör. amit csak találni. A csónakházban találtam egy elromlott robotkormányt is. Még több whisky. antibiotikumokra és Benzed-rine-re. Már csak néhány dolog hiányzott. napszemüveg. Angela meghozta a tartósított tojásokat. azután további három kanna üzemanyagot cipeltem fel a fedélzetre. fecskendőkkel. horgászzsinór. amit szintén feltettem a fedélzetre. Hat órára majdnem elkészültünk. Gondosan lekötöztem a nagy kannákat. én pedig újabb feladatokat adtam neki. hogy menjen el az orvoshoz. éjszakára orkánerejű vihar ígérkezett. A délnyugat felől érkező szél már nagy erővel fújt. akkor Lizardig esős viharok. Kölcsönvettem Bannister tartalék esőkabátjait. A legjobb vízhatlan tengerészkabát. hogy az a nyavalyás motor valaha is elég hosszú ideig jár majd ahhoz. Még több whiskyt szereztem. Bannister megkapta. és kérjen recepteket a fájdalomcsillapítókra. Egy RDF. Kellettek még orvosságok. bár az utazás során bőven marad időm rendet tenni. szalonna. és ebből most én is kivehettem a részem. A tengeren ráérek megjavítani és beszerelni. és Angela rendben meghozott mindent. amit akart: a szélsebes indulást. Feldúltam a házat a szükséges holmikért. helyi érzéstelenítőkre. Kiszedtem az akkumulátort a Peugeot-ból. csokoládé. liszt. Gyújtós. zoknik. Elvettem a Wildtrack II ütközőit. Kellenek pulóverek. Ha marad ez az időjárás. Kölcsönöztem egy szeksztánst. hogy kiegészítsem vele a Sycorax fedélzetére vitt két másikat. meleg ruhák. egy jó hálózsák. kapkodva tornyozta fel a holmikat a kabin padlóján. borotvapenge. Nick. A csónakházból feltöltöttem a vízkészletet. Megkértem. majd válogatás nélkül levettem egy sor puhafedeles könyvet a polcáról. Bannister irodájából elemeltem a drága rádiós iránymeghatározót és néhány csomag tartalékelemet. Angela leviharzott a Porschéval a városba. fertőtlenítő krém. tapaszokkal. hogy felhasználjon ennyi dízelolajat. Mizen Headig . – Kellene még szén vagy koksz. Kurta üzenetben indokoltam meg az orvosnak a sietség okát. bár nem hittem.A szél kezdett feléledni. – Amit csak akarsz. hogy legyen tartalékom. Kell egy szeksztáns. Burgonya. Ellátmányt zsúfoltam a Sycorax minden létező szekrényébe. Ráakadtam az ÉszakAtlanti-óceán és a kanadai partvidék hajózási térképére. De neked kell összeszedned. A végén már azt sem tudtam. térképek. amelyek nagyságrendekkel különbek voltak a sajátomnál. és kötszerekkel. mi mindent rakodtunk be.

miközben összetekertem a köteleket. – A kabinban. Folyóvíz örvénylett a hajótest és a part között. Megcsókoltam Angelát. én pedig nem tagadhattam meg tőle az esélyt. egyáltalán nem akaródzott útnak indulni. mert tölcsért formált a kezéből és újra elkiáltotta magát. amíg én felhúztam a nagyvitorlát és a tatvitorlát. Már az utolsó szíjat kötöttem oda a jobb oldali korláthoz. hogy hallottam a szavait. A mentőcsónakom még ott pihent Bannister csónakházában. hogy ekkora terhet rakott a vállamra. de kétségbeesésében nem látott más kiutat. Ott álltunk az esőben. – Ideje indulni. – Vár rád egy meglepetés a kabinban! – kiáltott utánam Angela. Angela eloldozta a köteleket. és hirtelen nem maradt más hátra. addig rögzítettem. – Nincs más dolgod. Szorosan öleltem magamhoz. csak egy túlterhelt hajó a széltől és esőtől fodrozódó folyón. hogy lemásszak a kabinba és belekukkantsak a két dobozba. ám azután. Veszély esetén egyedül erre számíthattam. Amíg Angela levitte az utolsó két kartondobozt a kabinba. nem hallottam meg. se parádés búcsúztató. és újra megcsókoltam őt. Nick! Meglepetés! Integetve jeleztem. – Várni fogom – bólintott mereven. – Tudom. csupán tettem némi északi kitérőt oda. – Majd írok – ígértem –. A motor nem indult. valamikor. – Ne mondd ezt. a folyó partján. hogy elhajózom. a nyílt óceánon már gyorsan eljuthatok a magasabban fekvő szélességi fokokig. – Szeretlek. de nem mehettem le megkeresni az ajándékomat. de a visszavonuló apály hívogatott. – Vele maradtam volna. de az orrvitorla kivitte a Sycorax orrát a kikötőből. mint búcsút mondani egymásnak. elragadta a visszavonuló dagály és a folyó zavaros áramlása. szürke és vigasztalan. Amúgy is azt terveztem. – Igen.pedig háborgó tenger vár. a csónakon kívül még mentőmellény sem akadt a fedélzeten. amikor esni kezdett. Ahonnét dél felé érhetem el a találka helyszínét. és alaposan leszíjaztam a gumicsónakot a Sycorax kabintetején. amíg a Sycorax ki nem ér a főcsatornába. Az egyikben macskaeledelt . Nem volt rezesbanda. Csak ott rögzíthettem a kormányrudat. – Zavarba ejtette. mint várni – tettem hozzá. ahol a tenger állandóan fagyos. – Nem ígérhetek semmit – figyelmeztettem. Nick! Szánalmasra sikerült búcsúnkat szánalmas különválás követte. Angela azt hihette. amelyet Angela utoljára rakott be. A Sycorax immár sebesen mozgott.

– Angyalka. Reméltem. Elhaladtam a kocsma mellett. és tudtam. Nem voltak nálam a Sycorax papírjai sem. Visszanéztem. én pedig visszaintettem neki. A hátán felágaskodott a szőr. De hát. aki abban a pillanatban. és mindkét karjával . majd kihívó pillantást vetett rám a kabin lépcsőjéről. és azon tűnődtem. de az eső már hazaűzte Angelát a kikötőből. Reméltem. és a cica szemrehányóan nézett rám a kabin eresze alól. Angela. A cica felkapaszkodott a kormányállásba és megvillantotta parányi fogait. felém intett az ablakból. meghitt fények pislákoltak haloványan a távoli házak ablakaiban. hogy felnyitottam a doboz fedelét. mint a kellemes társalgások és jéghideg sörök idilli zugára. Angyalka nagyot fújt rám. A turisták alaposan megterhelt hajót láttak leúszni a folyón. ahogy az arcok felém merednek a kempingezők folyóparton parkoló autóiból. amelyben tudattam volna őfelsége vámhivatalával. Nem töltöttem ki a Cl 328-as nyomtatvány első részét. azután figyeltem. hogy Angela jött ki elbúcsúzni. A cica érdeklődve vizsgálta új otthonát. Előttem felbukkant a kikötőgát. Tudtam. pengeéles karmaival üdvözölt. megláttam az ott parkoló kék Porschét. ám abban a pillanatban a keskeny csatornában történő lavírozás elterelte a figyelmem az efféle nosztalgikus gondolatokról. Fényszórók villantak a városi kikötő mellett benyúló kő-mólón. ahol a vihar tajtékzóan fehér hullámokkal ostromolta a gátat. pokolba a bürokratákkal is. amint nekivágtunk a hatalmas óceánnak. bármennyire is elszaporodtak ebben a világban. Az eső kíméletlenül ostorozott bennünket. hogy szerencsét fog hozni. a másikban kis fekete nőstény cicát. Nem volt semmi rendkívüli a Sycoraxban. összehúzta magát az esti esőben. hogy külföldre távozom. Pokolba a Cl 328-as nyomtatvánnyal. Láttam.találtam. A felhők miatt idő előtt besötétedett. A baptista templom neonkéken villódzó keresztje láttán elmondtam egy imát kis hajómért. Amint a Sycorax közelebb került. és feláldozta szépségét a gyakorlatiasság oltárán. Megvakartam az álla alatt. Felmentem a fedélzetre. – Angyalka – ízlelgettem a nevet. gondoltam. hogy a távoli tengereken úgy fogok emlékezni erre a helyre. hogy nem lesz tengeribeteg. aki felismerte a hajót. és nekiállt megfenni a karmait a gumicsónakot rögzítő szíjakon. kiállt a móló végébe. azután a folyó bejárata. a Sycorax akkor is szabadon vitorlázhat a tengereken. mikor fogom viszontlátni. ahogyan felpattant a kabintetőre. – Angyalkának foglak hívni – közöltem vele. ami a külföldi kikötőkben még bizonyára sok gondot fog okozni. Valaki.

lázasan integetett. Visszaintegettem neki, és azon töprengtem, miért lett a búcsú hirtelen ennyire lelkes, amikor fél órája még szinte rám sem mert nézni. – Tetszik a cica! – kiáltottam teli torokból. – Nick! Nick! – Azután rádöbbentem, hogy magához hív. Átfordítottam a kormányrudat, és hagytam a hajót a móló vége felé siklani. Két nagy motoros jacht horgonyzott itt, és figyeltem, ahogyan Angela átmászik a nagyobbik hajó tatjára, majd megállt a korlátnál, és belekapaszkodott egy tartókötélbe. Táskát hozott magával. Nekifordítottam a Sycoraxot a szélnek, és engedtem, hogy az ár a jacht mellé sodorjon. Angela átdobta a táskát a fedélzetre, kivárt egy pillanatot, azután elkapta a kezem, és átugrott a kormányállásba. Jobbra toltam a kormányrudat, a hajó orra pedig engedelmesen elfordult. Láttam, hogy Angela nyitva hagyta a kocsi ajtaját, és nem kapcsolta le a fényszórókat. – Biztosan ezt akarod? – kérdeztem tőle. – Hogy lehetnék biztos bármiben is? – Furcsa mód mintha dühös lett volna rám. – Hát akkor? Szeme kivörösödött a sírástól. – A lábad miatt, Nick. Meghalnál odakint egyedül. – Minden rendben lesz, hidd el. – És azt mondtad, gyorsabban odaérsz, ha segít valaki. – Az igaz – engedtem meg. – De nem olyasvalaki, aki tengeribeteg. – Mindennél jobban akartam, hogy velem jöjjön, mégis minden érvet bevetettem, hogy lebeszéljem erről. Előrehajtotta bal fülét, hogy megmutasson egy ragtapaszt. – A patikus szerint nincs ennél jobb gyógyszer. – Akkor vehette a tapaszt, amikor elküldtem az orvosságokért, ami azt jelentette, hogy már órák óta vívódott magával. – Lesznek odakint rázós részek – figyelmeztettem. Átengedtem a sodrásnak a Sycoraxot arra az esetre, ha Angela meggondolná magát, és vissza akarna térni a mólóhoz. – Ha lenne választásom – nyögött fel –, hidd el, szívesen maradnék. Nem hagytam neki választást, ehelyett megkapta a kormányrudat, amíg én nekiveselkedtem a köteleknek. – Tartsd ezt az irányt! Látod a fehér rudat a földnyúlvány végében? Célozd meg azt!

Felkaptam a csomagot az előfedélzetről, s közben felhúztam a tarcsvitorlát. Olyan boldog voltam, hogy járni tudtam volna a vízen. Azután elhagytuk a gátat, a Sycorax orra belehasított a hullámokba, a hideg vízpermet először söpört végig a fedélzeten, s mi hárman nekivágtunk a tengernek.

4. rész

10. fejezet
Angela persze tengeribeteg lett. Minden nyomorúságos órában, minden egyes nap és minden áldott éjszaka a kabinban feküdt, reszketve és tehetetlenül. Próbáltam felcsalni a kormányállásba, ahol a friss levegő segíthetett volna rajta, de ő nem állt kötélnek; megmaradt a szűkös priccsen, takaróba bugyolálta magát, és öklendezve görnyedt a bádogvödör fölé. A cica annál jobban érezte magát. Szemmel láthatóan úgy gondolta, ez a szüntelenül tótágast álló és orkánoktól felkorbácsolt világ tökéletes hely számára. Angela ölében aludt, amivel valamelyest sikerült is jobb kedvre derítenie őt, napközben pedig a fedélzeten kóborolt, és hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatott. Minden pillanatban azt vártam, hogy a felcsapó hullámok magukkal sodorják, de a kis bestia ösztönösen tudta, hogyan kerülje ki az igazi veszélyt. Egyszer láttam, ahogyan helyből felpattant a fővitorlafeszítő kötélre, ahol megkapaszkodott, hevesen kalimpált a lábaival, miközben a tenger átviharzott a kabintető felett, hogy szilánkokra robbanjon szét a felerősített mentőcsónakon. A cica ezután szemmel láthatóan megkedvelte a nagyvitorlát, és előszeretettel mászott fel oda, miközben én hiába kiáltoztam kétségbeesetten, hogy ki fogja szakítani a vásznat a körmével. Sokszor a csonkavitorláról ugrott át, és óriási fekete póknak látszott a hatalmas, krétafehér vászonfalon, de valahogy mindig sikerült épségben fedélzetet érnie. A másik kedvenc tartózkodási helye a térképasztal volt; valahányszor széthajtottam egy térképet, felpattant rá, és letelepedett az osztókörzők mellé. Ott dorombolt, és várta kihívóan, mikor lököm le az asztalról. Idővel megszoktam, hogy az ő területét is számításba vegyem a navigáció során. Nem sok támpontom akadt a Sycorax kormányzása során. Az ég felhős maradt, az éjszakák koromsötétek, és miután elhagytuk az utolsó ír fényeket is, gyakorlatilag vakon hajóztunk. Nem tudtam rávenni Bannister drága rádióirányjelzőjét a működésre; ha használtam a kioldógombot, csupán annyi történt, hogy a vörös lámpa pislákolni kezdett, azután a nagy semmi. Végső elkeseredésemben a tengerbe hajítottam a nyavalyást, miközben keserű szavakkal átkoztam el minden modern ketyerét. Azt mondtam magamban, amit korábban milliószor is: ha a Mayflower képes volt szilíciumchipek nélkül elérni Amerikát, akkor nekem is sikerülni fog.

Így azután, akárcsak a Mayflower, mi is teljes vitorlázattal hajóztunk az északnyugati szélben. Angela a szél alatti fekhelyet sajátította ki, ahol nem eshetett le a priccsről, így nekem a szél felőli fekhely jutott, és a pihenés ritka óráiban teljes testemmel nekipréselődtem a vászonszíjaknak, amelyek a helyemen tartottak. Termoszszámra készítettem a forró levest, amit Angela ingerülten tolt el magától. Jómagam sosem voltam tengeribeteg, bár ettől még el tudtam képzelni, milyen érzés lehet. Angela az első napokon még attól rettegett, hogy meg fog halni, később már attól, hogy nem fog. Ennyit a patikus tapaszáról. A Sycorax élt és virult. Mintha csak tudatni akarta volna velem, hogy épp elég képtelen helyzetbe került az elmúlt hónapokban, s most végre azt teheti, amire készült, és ezt nagyon is jól csinálta. Az első napokban persze akadtak kisebb gondok. Az orrvitorla alsó sarka elkezdett beszakadni, ezért egész estét kellett rászánnom, hogy összevarrjam a merev vászonanyagot. A kémény körül elengedett a tömítés, méghozzá a saját hibámból, két órámba telt orvosolni. A rövidhullámú rádió alig két nap után beadta a kulcsot, és semmilyen könyörgésre, ütögetés-re vagy szitokra nem kelt újra életre. A rádió hiánya súlyosabb problémát okozott, mint a távmérő kiesése, hiszen rövidhullám nélkül nem tudtam ellenőrizni felhúzható kronométerem pontosságát. Isten segedelmével, jobbára találomra hajóztunk; csak nappal használhattam a navigációs táblázatokat és végezhettem méréséket abban a reményben, hogy a kronométer a pontos időt mutatja. A fenékből tekintélyes mennyiségű víz került elő, valahányszor működtetni kezdtem a szivattyút, de erre számítottam is. A tömítések nemsokára maguktól összezárulnak. A legnagyobb problémát tulajdon kimerültségem okozta. Angela nem tudott segíteni, ezért éjjel-nappal egyedül kellett hajóznom. Nem tudtam életre kelteni a lerobbant robotkormányt, bár a Sycorax kurtított vitorlákkal és rögzített kormányrúddal is remekül haladt, amíg én aludtam. Ehhez persze állandó szélirányra volt szükség, valamint arra, hogy rendszeres időközönként ellenőrizzem a tájoló állását. A mélypontot a nyolcadik éjszakán értük el, amikor egy kötélvilla kiszakadt a helyéből, és a vitorla kitartó dobolására riadtam fel. A hajó már úgy dülöngélt a hullámokon, akár egy részeg, mikorra felkeveredtem a fedélzetre. Az eső szakadt a sötétségben, amint szélirányba állítottam a Sycoraxot és visszafordítottam az orrvitorlát. Azután, ahogy bekötöttem a biztosítóhámot, elindultam megkeresni az elveszett kötelet. Tíz percembe telt, amíg visszajutottam a kormányállásba, feltekertem a kötelet az orrvitorla villájára, és

visszaállítottam a hajót az eredeti irányba. A lámpák fénye megrebbent a vásznakon, míg mögöttük kísértetiesen dagadoztak a hullámok, fehér tajtékot vetettek, mielőtt felénk zúdultak. Kapkodva működtetni kezdtem a szivattyút, azután, hogy az eső még vízhatlan tengerészkabátomat is átáztatta, lemásztam a kabinba. Angela felriadt, és rám mordult. – Mi történt? – Kiment egy villa, semmi érdekes. – Miért nincsenek rendes csörlőid, mint Tonynak? Azt gondoltam, a kérdés őszinte érdeklődést tükröz; talán ez az első jele a közelgő feltámadásnak. – Mert az ilyen drága és fényes szerkentyűk nem mutatnának túl jól a Sycoraxon, és mert darabja több mint száz fontba kerül. – A hátam megsajdult, amint lehámoztam magamról a merev, nyirkos esőkabátot. – Akarsz enni valamit? – Istenem, dehogy. – Újra felnyögött, amint a hajó átbukott egy hullámtaréjon. – Hol vagyunk? – Írországtól nyugatra, Kanadától keletre. – Süllyedünk? – Még nem. Csak kicsit feltámadt a szél. Egy órával később arra ébredtem, hogy a hajó hánykolódik és csigavonalban halad. Felrángattam a tengerészköpenyt, azután felkapaszkodtam a fedélzetre, hogy azt találjam, az idő csakugyan kezd elromlani. Levontam a fővitorlát, és felhúztam helyette a viharvitorlát. Leengedtem az orrvitorlát és kurtítottam a tatvitorlát. A hajó így is csak vonakodva nyerte vissza az egyensúlyát, amire pedig igen nagy szükségünk volt a fölénk tornyosuló hullámok között. Immár messze északon jártunk, ahol világos és kurta éjszakák vártak, ezért jól láthattam, ahogyan a szél és a szakadó eső letisztázza a hullámtaréjokat, míg a völgyeket fehérlő tajtékréteggel borítja be. A Sycorax orrárboca kétszer is víz alá került, a víz pedig hátraszivárgott a kormányállás felé, hogy elkeveredjen a záporozó esővel. Nem használtam sem ponyvaellenzőt, sem szélvédőt, bár a leszíjazott gumicsónak nyújtott némi védelmet a tenger ellen. A fenékszivattyút szinte percenként működtetnem kellett. Az éjszaka hátralévő részében és egész másnap, majd az elkövetkező éjjelen is kitartóan ostromolt bennünket a szél és a tenger. Hajnal körül aludtam egy órát, kaotikus állapotokra ébredtem, pumpáltam fél órát, azután visszafeküdtem. Benzedrine-t vettem be. Az orkán második éjszakáján, éjfél körül a szél alábbhagyott, és a hullámok kitartó pörölycsapásai is gyengültek, ezért

a macska ugyancsak fennhangon tiltakozni kezdett. hogy az amerikai műholdas rendszerünk működik-e. de nem maradt erőm arra. Kinyitottam egy macskaeledelt. Miután meghallotta a hangomat. lévén minden hívásomra Angela felelt helyette. amit tett. és a hajnali felhők szakadásai napfénnyel kecsegtettek. és visszamásztam a fekhelyemre. – Nem tudom. A hatalmas hajót két romboló kísérte. – Vége. . mert azonnal válaszolt. Már nem kívántam mást. – Kuncogni kezdett. felmentem a fedélzetre. A szél négyes erősségűre szelídült. vagy bármit is tekintsenek az oroszok kiadós reggelinek. Ehelyett inkább feltakarítottam a mocskot. A formaságokat követően. a viharvitorla helyébe felvontam a fővitorlát. amelynek felszínét apró. Hallanak engem? Vége. s bár moccanni is alig tudtam a fáradtságtól. amíg már nem bírtam a hátamban tomboló fájdalommal. dühödt kis hullámok fodrozták. és fennhangon hálálkodtam. – Megadná a pozíciónkat és a pontos időt? – A sürgősségi csatornán maradtunk. – A rádiós bizonyára várta a jelentkezésem. hogy be is faljam. gyanakodva szaglászták körül a Sycoraxot. és éhségemben már-már kísértést éreztem arra. bekapcsoltam az URH-rádiót. Öt órát aludtam. Két órával később egy orosz Auróra-osztályú cirkáló tűnt fel az északi látóhatáron. és közben igyekeztem meggyőzni magam arról. – Várjon! Vége. azután addig pumpáltam a fenékvizet. a vihar elvonult. csak feloldódni az álom karjában. kurtítva hagytam a vitorlákat. melyet a cirkáló is viszonzott a sarló és kalapács felvonásával. azután kimásztam a priccsről. – Jó reggelt. ahonnét még láttam a hoszszan-hosszan elnyúló vizet. Nyugaton a tenger ezüstösen fénylett. kiscsillag. Megpaskoltam a kabintetőt. Túláradóan jókedvűnek tűnt. amiért órák óta nem kapott enni. felrángattam egy átázott pulóvert. Vége. – Sycorax jacht az orosz hadihajónak. Már nem neveztem Angyalkának. miután nem tűnt valószínűnek. Kötelességtu-dóan leengedtem és felvontam az angol tengeri lobogót. mint aki alaposan belakott sült tojással és kávéval. Kiengedtem a csonkavitorlát és az orrvitorlát. Minden csontomat és izomrostomat éreztem. Kihámoztam magam a hálózsákból. ami a bádogvödörből kiloccsant. köszönetet mondtam a Sycoraxnak mindazért. az ébrenlét és az álom közt vergődve. A macska nekidörgölőzött a lábamnak.kikötöttem a kormányrudat. Angela tehetetlenül nyöszörgött. beleértve mindazt. hogy azt találjam. ráhajoltam a kabintetőre. hogy megvigasztaljam. Visszacsusszantam a fedélzeti nyíláson át a nyirkos kabinba. hogy ezen a távoli helyen bárkit is megzavarnánk ezzel. hogy igenis erről az életről álmodoztam a hosszú kórházi éjszakákon.

Most ott fújta a füstöt a kormányállásban. és éreztem. – Egy orosz rombolóval. azután kikapta a tányért a kezemből és felfalta az egész rántottámat. képtelen lenne szilárd ételt venni a szájába. ahol hunyorogva kémlelte a szürkés ködöt. és ceruzával megjelöltem a helyzetünket. ahogyan megrepedezik az arcomra kérgesedett tengeri só. – Jó reggelt. Nick? – Imádom. semmi egyebet. Pierre-t – feltéve persze. A feltámadás visszavonhatatlanul megkezdődött. amikor felszereltük a Sycoraxot. Mögöttünk komoran sötétlettek a felhők. Angela úgy érezte. ahol mindenütt hosszan elnyúlt szürke hullámokat látott.Elmosolyodtam a válasz hallatán. mostanra elérte a St. Elhagytuk a Rockall-platót. – Arra az esetre. Elkészítettem a kávét. Megadta a pontos helyzetünket. A rádiós sok szerencsét kívánt. bár valamivel északabbra kerültünk. Jó munkát végeztünk. Egy perccel később megkaptam a koordinátákat és a másodpercre pontos időt. Kronométerem másodpercre pontos maradt. de öt perccel később óvatosan elvett egy villányit az enyémből. kivörösödött szemével. Rettenetesen festett hamuszürke arcával. . nincs egy tükör se ezen az átkozott hajón. míg előttünk nyirkosán szürkéllett az égbolt. – Miért ne tennék? – Gyengéden arrébb toltam a macskát a Rockall-platóról. – Ennyit a modern orvostudományról. ha jönnék – magyarázta. azután a három szürke hadihajó dél felé siklott tovább a kavargó tengeren. – Te tényleg szereted ezt az életet. Angela húsz karton cigarettát rejtett el az orr rekeszben. Ha Bannister csak fele ilyen jól teljesített jóval fürgébb hajóján. – Az oroszok segítenek nekünk? – kérdezte hitetlenkedve. Hirtelen mozdulattal a füle mögé nyúlt és letépte a tapaszt. csatakos hajával. – Kivel beszéltél? – Angela felém fordult a fekhelyén. Összeráncolta a homlokát. szépségem – köszöntöttem. Angela megkereste a cigarettáját és rágyújtott. A feltámadás a legjobb úton haladt. – Bedobta a tapaszt a vízbe. hogy megérte az eseményt. – Kérsz egy kis kávét? – Kérek. Aznap délután. – Vigasztalanul körülkémlelt a horizonton. ami megnyugvással töltött el. miután elraktározta a hajón a hálózsákját és a néhány vastagabb holmiját. – Újabb adagot készítettem. azután összeütöttem egy rántottát. – Még? – Még. – Remélem. mint akartam.

s önelégült tisztálkodásba kezdett. – Miért pont Viki? – A Viktória-kereszt után. Legyen inkább Pixi. Aznap éjszaka újra befelhősödött az ég. majd komótosan felpattant Angela ölébe. . minden létező helyen megmosakodsz. – Most a következőt fogod tenni – emeltem fel a hangom –. – Szerénytelenség lenne. – Ugyan miért nem? – Mert nem tetszik. – Hát rendben. visszataszító látványt nyújtasz. ahol. Tényleg olyan szörnyen nézek ki? – Amennyire csak lehet. – Viki lesz a neve. Angelát ismét elkapta a tengeribetegség.A macska a dolgát végezte a szél felőli vízlefolyó nyílásnál. – Nem hívhatod Angyalkának – közölte Angela. Azután pedig leülsz ide és 289-es irányban kormányzol. – Értettem. uram! – Azután kinyitod az elülső fedélzeti nyílást. hogy a hullámok szinte sisteregnek a hajótörzs körül. – Itt lesz neked társnak Cicus. Nick. hogy belekerültünk egy újabb orkán sodoráramába. – Nem akarok olyan macskát. – Itt lesz neked társnak Viki. – Megvakargatta a macska tokáját. levetkőzöl. hogy semmiféle székrekedés nem tarthat ki végig az Észak-Atlanti-óceánon. – Viki. – Akkor legyen Viki. természetesen. és a sötétben arra ébredtem fel. ha te nem mondod el? – Én akkor is tudni fogom. amíg én alszom. – Köszönöm szépen. Ha őszinte akarok lenni. száraz ruhát veszel fel. megszárítkozol. még az egyszerű vécéhez is. azután vidám énekszóval visszatérsz ide. Kezdett hozzászokni a hajóhoz. kifésülöd a hajad. a tenger eltakarította az árulkodó nyomokat. hogy kiszellőztesd a hajót. amiből megtudhattam. – Ki tudja meg. akit Pixinek hívnak. – Egyedül leszek? – Riadtnak tűnt a hangja. A macskát attól kezdve hivatalosan is Vikinek neveztük. és cserébe részesültem egy goromba pillantásban. mint azt valahogyan megtanulta. Biztosítottam róla. lemész. és kész. Angela homlokráncolva fogadta konokságomat. bár ezúttal nem olyan súlyosan.

Egyáltalán. ha vették a fáradtságot. ha látja. – Sajnálom. A háború egyáltalán nem tűnik valóságosnak. Bannister látni se fog a méregtől. csak… – Megcsóváltam a fejem.Néhány nappal később a szín is kezdett visszatérni az arcába. hogy számoljam az istenverte golyókat. – Talán jobban odafigyel majd. mire vállalkoztam a kedvéért. Nem láttunk más hajót. Én készítettem minden ételt. mekkora baromság ez az egész. – Sosem hittem volna. mégis épp azt felejtettem el. míg végül nem maradt több lőszerem. gépóriások szállították az összezsúfolt tömegeket a világ nagyvárosaiba. Úgy bántam vele. milyen kétségbeesetten igyekszik elfogadható indokot találni arra. csak hogy megerősítsem a hitében. – Nem hinném. ha meghallja a hangomat a rádióban – magyarázta. akik itt vitorláztunk a szélben. hogy valóban veszélyben forogna – mondta egyik este. csak számolni a kilőtt golyókat. Az utasok. de én csak nevettem rajta! Az egész nem volt valóságos. ám Angela nem várt tőlem többet. Túl sokat beszélek. Emlékszem. hogy velem hajózik a Sycoraxon. mikor kell tárat cserélni. – Csak elhiszi. Megállás nélkül tüzeltem. csupán egyetlen. ha rájön. és nem maradt más. de nem hinném. – Nem maradt más. azután felbukkant az a rohadt nagy hústorony a bunkerünkben. Az égbolton egymást keresztezték a repülőgépek csíkjai. csak? – Hoztunk magunkkal hagymasalátát? . miután van valami a főzésben. Egyre rendszeresebben evett. hogy újdonsült arája átvitorlázott az Atlanti-óceánon egy másik férfival. ami önmagában képes tengeribetegséget okozni. Arra képeztek ki bennünket. Angela letelepedett mellém a kormányállásban. mi. hogy bármelyikünk is komolyan készült volna a közelharcra. termetes bálnában és az általa kifújt vízoszlopban gyönyörködtünk. és tudjam. hidd el. akár egy kisgyermek. hogy ilyet láthatok – álmélkodott. – A Falklandon se tűnt valódiaknak. Az idő java részében mégis a férjéről beszéltünk. – Persze – feleltem ilyenkor. és felfigyeltem rá. arra gondoltam. hogy komolyan beszélek. Angela olyan izgatottan meredt a látványosságra. mint a porcelánnal. – A veszély már csak ilyen – vontam vállat. nyugat felé araszoló halászhajót. Gyorsan haladtunk azokban a napokban. hogy kitekintsenek az ablakon. Jómagam úgy véltem. gondolkodnom se lett volna szabad. Pedig erre képeztek ki. s egy újabb hadihajót északi irányban. csak a jellegtelen víztükör apró fodrait láthatták.

csak ezt már nem mondtam el. Angela összevonta a szemöldökét. ha tényleg tudni akarod az igazat. A szél másnapra lanyhult. Talán hülyeség. az északi fény csak télen látszik. nehogy összekeverjenek az ellenséggel. és arra gondoltam. Pánikba estem. Dél körül még mindig viszonylagos meleg uralkodott. igaz? Még szép. de délutánra már mindketten felvettük a pulóvereket. hogy előredöfök a szuronnyal: – Csúnya ügy. – Igen. – Azért. Félreértette a tartózkodásom: – Megbántad. sálakat és vízhatlan kabátokat. bár ha az életem múlna rajta. – A filmen miért nem tudtál így beszélni? – Nem tudom… – Egy pillanatra elhallgattam. – Azt hittem. akkor se emlékeznék rá. Olykor még Londonban is látható. Angela megbűvölten meredt a látványra. hogy megsebesültél? – erősködött. úgy üvöltöttem. mint egy eszelős. Nem hátrálhattam. szerelmem. Összeráncolta a homlokát: – Ekkor sebesültél meg? – Csak egy perccel később. – Sötét volt. felhívtam Angelát a fedélzetre. és a feltételek tökéletesek lettek a tájoláshoz. amely villódzó fényívekkel és színes fényfoltokkal töltötte meg az égboltot. hogy harcoltál? – Istenemre. Hitetlenkedve nézett rám: – És ezt komolyan is gondolod. ezért továbbtörtem előre. hogy komolyan gondoltam. hogy ő is láthassa az északi fényt. miket üvöltöztem. hogy mi történik. halálra rémültem. Emlékszem. Olyan voltam. Senki se láthatta pontosan. – Egész évben. dehogy! – Nem? – A királynőért és a hazáért tettem. mert elszúrtam mindent. miután meghatároztam a helyzetünket.– Ekkor történt. – Hogyan történt? Eljátszottam. – Az előterjesztésben nem ezt írták. Elővettem Bannister drága szeksztánsát a beépített stopperrel. és kiválasztottam egy horizonton fénylő csillagot. az ellenség tényleg hazavág mindnyájunkat. mint az ázott ürge. Aznap éjjel. de szeretnék emlékezni rá. Rossz helyen lyukadtunk ki. – Ugyan! . mert a nap alábukott. ez az igazság.

– Dühös? – Amikor azt mondta. – Örülök – bólintottam. – Majd azt mondjuk a kanadaiaknak. hogy ezt kellene hinnem. A nagy korallszínű fényfal felizzott. – Tudod. és azt sem hiszem. Talán túl sok körülöttük a neonfény. hogy leszokj a dohányzásról? – Miért nem tudod soha befogni? – Ezért azután befogtam. Hirtelen felindulásból. Nem a lábad miatt tettem. Pierre-en. hogy az újdonsült arák mindig pánikba esnek. mit felejtettem el? – törte meg Angela a csendet. Nick? – Mondd el! – Veled akartam lenni. Angela elnézte a távoli csillagokkal telehintett kékséget. tudod? – Akartam. Ha indulok a St. Az égbolton felvirágzó fények villódzva tükröződtek vissza a vízen. Amiért nem hitt nekem. amióta nekiindultunk az útnak. – Ki vele! – Az útlevelem. Felém fordult és hozzásimult a testemhez. és egy ideig néma csendben ücsörögtünk. de képtelen vagyok rá. – Felhozott egy palack ír whiskyt a kabinból. Elmosolyodtam. – Dühös lettem. amint a Sycorax vitorlarúdja széles ívben átfordult. – Felém fordította a fejét. ugye. és belefakult a szürkületbe. míg Angela és én ott ültünk a kormányállásban. – Tudod. amikor Isten idevarázsolta nekünk ezt a fényjátékot? . hogy elraboltalak. – Most sem lenne szabad itt lennem.– Minden évben két-három éjjel – bólintottam. – Nem kellene felhasználnod az alkalmat arra. és most mindkettőnknek töltött egy pohárral. bizonyosan nyugtalanított volna ez a béke. hogy itt legyél – kerültem meg a kérdést. Elmosolyodott: – Begyújthatok a kabinban? – Be akarsz menni. – Most olyan nyugodtnak érzem magam. és elnéztük az északi égbolt fényjátékát. Tudom. – Meggyújtott egy cigarettát. Ez volt első meghitt pillanatunk. – Csak az elfoglalt városlakók sosem figyelnek oda rá. – Úgy érzed? – Hogy távol kerüljek tőled. hogy Tony komoly veszélyben forogna. A tenger fémesen csillogó tükörré simult. – Tonyhoz is így mentem hozzá. miért jöttem el.

– Ha elég soká élsz egy hajón. ezer mérföldre mindentől. – Nick? – Most már férjnél vagy – feleltem nehézkesen. de a vágyakozás még szebb. – Aúú – szisszent fel Angela. hogy az imádság talán segíthetne életet lehelni a motorba. Valahányszor kitúrtam. hogy ott megállítsuk a Wildtracket. – Mi az? – Viki megkarmolt. – Én nem hiszek. aki ilyen kis hajóval nekivág a végtelennek. Lerángatta az ujjáról és ingerülten zsebre vágta a gyűrűket. – Az a nyavalyás macska az egész éjszakát velünk töltötte a hálózsákban. A mutatók meg se moccantak. – Így már jobb? Szép dolog a tisztesség. akaratom ellenére. hogy aligha szerelhetem le erőtlen erkölcsi aggályaimmal. . és kikönyörögte magának a meleget. csak. – Megpördült és dühösen mért végig. – Te tényleg hiszel istenben? – kérdezte tőlem másnap. hogy fektessen le? – Sajnálom – sütöttem le a szemem. a kékséget erező sóhajnyi felhőkkel. – Azon tűnődtem. – Nem ismerek senkit. Ingerülten hunyta be a szemét. Habozni kezdtem. úgy dorombolt. – Magányos vagyok. és hajnalra a kéményünk füstje már sűrű ködbe burkolta a hajót. mert veled akartam lenni. mikor kellett utoljára megkérnem egy férfit arra. az ég sápadtan és ártatlanul borult fölénk. Ha el akartuk érni Nadeznha Bannister halálának helyszínét. s közben nem hisz semmiben – feleltem. ahol Angela igyekezett elcsípni a déli nap lanyha melegét. pedig tudtam. A vitorlák ázott rongyként csüngtek alá. és itt fagyoskodok egy átkozott hajón. – Hangja a kabintetőről érkezett.– Csak nem akarsz hidegben szeretkezni? – kérdezte. Én a kabin padlóján térdeltem. ő pedig gúnyosan elmosolyodott. – Én nem hiszek istenben – Angela láthatóan sokat gondolkodott ezen a kérdésen. Begyújtottunk a kabinban. akár egy kétütemű. – Tudod. akkor szükségünk volt arra az átkozott motorra. körülöttem különféle alkatrészek. Éjszaka ugyanis tökéletes nyugalom telepedett a tengerre. – Dobd csak be a vízbe. mindig visszatért. majd hinni fogsz. és te eljátszod nekem a jó kiscserkészt. halálra rémültem.

A kabintetőn csakugyan rám volt szükség. A motor életre kelt. aki épp elég teológiai problémát vetsz fel. Ott lebegtünk a végtelen tengeren. s nem a macska miatt. hogy a vitorlázás istenfélővé teszi az embert – vetette fel Angela –. míg én előrehajoltam és megcsókoltam Angelát. – Nem akarnád megszerelni ezt a cicust is? – Egyedül nem boldogulsz? – Szeretném. akkor szerinted Fanny Mulder is hisz istenben? – A lelke mélyén valószínűleg igen – feleltem vonakodva. – Ugye Melissa hűtlen volt hozzád? – Minden adandó alkalommal. ha te csinálnád. Ledobtam a macskát a megereszkedett nagyvitorlára. Nick. – Mit csinálsz? – hallottam Angela hangját a palack sziszegésén túlról. – Beismerem. Az üvegtükör egyetlen fodrot sem vetett. Imádsággal többet elérhetünk. Az Atlanti-óceánra béke telepedett. – Én is szeretlek. – Megszerelem a motort. mint azt bárki is gondolná. de tényleg szeretlek. és én megrészegülten csókoltam meg. mint akit megrontanak? – Boldognak érzem magam. – Úgy érzed magad. Fanny nem a legjobb reklám a térítéshez. – Nem. Megsimogatta az arcom: – Ez nem fáj senkinek. – Úgy döntöttem. Most először mondta ki. Felém fordította az arcát: – Fájt? – Még szép. a motorral kapcsolatos gyakorlati problémák elsőbbséget élveznek. ezért elkezdtem szilikont fújni minden kenési helyre. Felhúztam magam a kormányállásba és felnevettem. de hát itt vagy te is. hanem mert Angela anyaszült meztelenül feküdt odafent. . – Semmi de – vágtam közbe gyorsan legalábbis egyelőre. – Nyakas gazfickó vagy. – Kikémlelt az üvegszerűen mozdulatlan tengerre. ahol előadhatta egyik akrobatikus különszámát. Nick.– Ha úgy gondolod. – De… – kezdte volna. – Szegény Nick.

A felhők összesűrűsödtek. Rádióm hatótávolsága az ötven-hatvan mérföldet is alig érte el. így rábízhattam a hajót. így joggal nevezhettük lassúnak haladásunkat. az elektromos fajta? – Úgy értem. rengeteget nevetett. Szemben haladtunk a félcsomós áramlattal.2 csomós sebességgel hajtott előre bennünket. amint a rönkök végighaladtak a Sycorax jobb oldalára felfestett két jel között. azt mi is hallottuk. Elmúlt a tengeribetegség. s bár felforgattam az egész hajót. hogy a víz valahogyan utat talált magának a burkolat mögé. sebességmérő. ahol . hogy nemsokára délnek kell fordulnunk. és megkérdezhettük tőlük. hogy egy ilyen nagy tengerésznek nincs sebességmérője? – Úgy érted. és felfedeztem. – Mert az ilyen modern vackok mindig meghibásodnak. Feladtam a további kísérletezést. kitalálok valami frappáns választ. ugyanakkor tudtam. Darabokra szedtem a rövidhullámú adóvevőt. A viharban leszakadt a magunk után vontatott sebességmérő. Ráirányítottam a szeksztánst a napra. és nyílegyenes barázdát húzott mögöttünk a tengeren. Könnyebb lett az életem. s miután elhagytuk a sebességmérőnket. Amíg a motor töltötte az akkumulátorokat. amíg én odalent aludtam. A rádió azonban néma maradt. Erősödött a szél is. mindvégig élesen a szél alatt vitorlázva. A fadarabok átlagosan három és fél másodperc alatt tették meg a huszonöt lábnyi utat. fadarabokkal mértem meg a mérések közti haladást. és kitartóan haladtunk nyugat felé. Utazásunknak e középső szakaszában végre Angela is megtanulta irányítani a Sycoraxot. Angela stopperrel mérte az időt. hallottak-e bármit is a Wildtrackről. És az övé is. pedig biztosan tudtam. nem találtam meg a tartalékot. hogy a barométer tűje egy vonásnyit aláereszkedik. és sokat javult az erőnléte. A tenger már nem volt tükörsima. míg végül rábízhattuk magunkat a vitorlákra. a 16-os csatornán hagytam a bekapcsolt URH-t. Csodálatosan nézett ki. – Hogy lehet az – kérdezte Angela fagyosan –.A hajócsavar nyugatnak repített bennünket. és Angela mintha újjászületett volna. – Mint a stopperek? – Amíg visszateszed a miénket a helyére – feleltem –. A szövevényes áramköröket most rozsdaréteg borította. hogy a motor alig 4. Megkocogtattam az üveget. hogy felhoztam a fedélzetre. ám ha ezen a körön belül bármelyik hajó kommunikált. ha el akarjuk érni a helyet. Közös életünk kimosta belőle a londoni stressz és a becsvágy minden nyomát. hosszan elnyúlt hullámok örvénylettek a hajótest körül. és láttam. Lanyha szél borzolta a felszínt. ami azt jelentette.

Együtt vágtunk neki ennek a kalandnak. egyszerűen végez veled. A morfium hatása kezdett elmúlni. – És meddig tart? – Nem tudom. ahogy a ceruzavonal közelít a kereszttel jelölt helyhez. és a kalandnak egyre kevesebb köze lett Kassoulihoz vagy Bannisterhez. mielőtt az anyag haszontalan ronggyá bomlik szét. és hirtelen rettegni kezdtem a haláltól. ameddig tart. Napról napra láthattuk. Egyszerűen csak nem beszéltünk róla. Beéred ennyivel? Angela a tengerre meredt. A vitorlavászon legkisebb szakadását is be kellett foltozni. hogy súlyosan megsérültem. Angela csupaszon maradt gyűrűs ujja ékesen tanúskodott erről. Folytattam tovább a tömítést. Más elfoglaltságot találtunk magunknak. – Nick! Visszafordultam hozzá. és mint minden szerelmes. átfestettem a megfakult lakkot. – De vajon örökké így lesz? – kérdezte Angela. Életünk megkövetelt bizonyos fokú fegyelmet. a tengernek szentelem magam. Életünk függött a hajó állapotától. Ha ellustulsz. céltudatosan tört előre. azért egyikünk sem feledkezett meg a nyugati látóhatáron túl várakozó sötét fellegről. és jó időt futottunk. életmentő szabállyá tettük. A fából ácsolt.a lány meghalt. – És mi lesz a gyerekeiddel? – kérdezte váratlanul. Teljes vitorlázat alatt haladtunk. – Tart. vásznakkal hajtott vitorlás bőséggel ad munkát az embernek. hogy boldogságunk sosem ér véget. – Elhagyod őket? Kényes pontra tapintott. és egyszerű. Gyermekként feledkeztünk bele a játékba. – Ez itt – mutattam körbe – a legveszélyesebb dolog a világon. hogy vérbosszú helyszíne felé tartunk. – Az unottan vonuló szürkészöld hullámok felé intettem. Tudtam. Ilyen egyszerűen. A középfelépítményt tömítettem éppen. hogy egyetlen munkát sem odázhatunk el. Megjavítottam a leszakadt kötélvillát. ahol a tatvitorla kikezdte a fát. de bőségesen kárpótolt mindenért. és ezt tudta is. – Emlékszem. amikor a sebesülésem után először felébredtem a helikopterben. . bár azt hiszem. Semmi sem tűnt valóságosnak. fegyelmezetten. amit szerelemnek hívtunk. élesen a szélnek. Boldogok voltunk-. hogy ha életben maradok. A Sycorax pompásan érezte magát. mi is azt hittük. ha becstelenné válsz és megpróbálod kijátszani. kimérten. csak mi ketten. vásznakat varrtam. számunkra mégsem tűnt valóságosabbnak. Akkor fogadtam meg.

– Tudtam. mielőtt még visszatér Cherbourgba? – Igen – ígértem meg. a pónik és Melissa. Vannak dolgok. hogy Angela ujján újra megjelentek a gyűrűk is. hogy a déli irány egyenesen elvisz bennünket az alacsony nyomású légtömegek roppant örvényébe. és tudtam. ott van nekik John és anyus. a gesztus túlzottan érzelgős lenne. Hajót nem láttunk semerre. A felhők alacsonyan és sötéten tornyosultak fölénk. a barométer még ennél is jobban aggasztott. a szenvelgő nagynénjük.– Nincs szükségük rám. hazarepülhetek Kanadából. és láttam. hogy hallja az igazságot még az esküvőjük előtt. – Szavaim üresen csengtek. – Nick! – csattant fel. Csak órákkal nyertük meg a versenyt. A vízfelszínt pengeéles hullámok szabdalták. . amely átcsapott a Wildtrack tatja felett. – Ha nem találjuk meg – vetette fel –. mielőtt az orkán elért volna bennünket. Arra gondoltam. hogy akár mérföldekre is lehetünk. és ezt én is tudtam. igen. – Még azt sem tudjuk. és az új útiránnyal változott a hangulatunk is. amelyek maguktól is megoldódnak. Másnap délnek fordultunk. Nadeznhát. Azt kívántam. – Az ördögbe is. – Csak találgatunk. – Amennyire meg tudom határozni. ahol egy évvel ezelőtt a gazdag lány meghalt. Ezúttal Angela kardoskodott az ártatlansága mellett. és minden rendben lesz. mint mondta. Vállat vont. A mutató gyorsan esett. Újra beszéltünk Bannisterről. mennyire ragaszkodott hozzá. de végül úgy döntöttem. ahogyan Yassir Kassouli. Igaz. – Megfelelő helyen vagyunk? – kérdezte Angela. de nem álltam készen jobb válasszal. csak szegény rokon. hogy Kassouli valóban itt akar-e találkozni vele – rázta a fejét Angela. Elérkeztünk arra a jellegtelen és vigasztalan helyre. bárcsak dobhatnék egy virágszálat a tengerbe. meg a tábornok. a rádió meg se sercent. Már az elválást tervezgette. amikor meglátta. Elértük úti célunkat. de nem szóltam egy szót sem. hogy észrevettem. de én minden tőlem telhetőt megtettem. és én semmit sem tehettem ellene. Egyikünk se szólt. – Elmenekülsz előlük – vádolt Angela. Megint Bannisteren gondolkodtunk. – Majd meglátogatom őket. Most már nem vagyok más. éppoly rugalmasan kezeli a vonatkozó tényeket. az óriáshullám ölte meg. mondta el újra és újra.

majd bekötöttük magunkat. A vihart én se szeretem. – Nincsenek. mégis megrázta a fejét. tajtékozva robajlottak neki a hajógerincnek. A hullámok egyre nőttek. mintha semmit se tennénk. Angela tehetetlenül kémlelt körül a kihalt tengeren. ám az egyre erősödő szél megnehezítette a hajó észlelését. Angela anélkül. hogy még nem értek ide? – Lehet. amíg a Sycorax a zöldesfekete. Nick? – Csak egy orkán. egyszeriben nem maradt több tennivalónk. A két apró vitorla így is sebesen mozgatta a súlyos hajótestet a háborgó vízen. és ha jól számítottam. és a haját elvadította a szél. mert még ez is jobbnak tűnt annál. és figyeltem. és most. Miért nem mész le Vikihez? Erős kísértést érzett. fehér taréjos hullámok között hánykolódott. de igazság szerint csakugyan nem tudhattunk semmit. – Lehet. csupán újsütetű magabiztosságába kapaszkodva megkurtította a fővitorlát. a látótávolságot pedig tovább csökkentette a vízpermet. és a kitartó ostrom alatt Angela önbizalma kezdett szertefoszlani. – Az Atlanti-óceán térképén megjelöltem a Wildtrack feltételezett útvonalát. Az égbolton alacsonyan vonultak a sötét fellegek. hogy ideérkeztünk. A hullámok velünk szemben haladtak. Engedtem. – Vihar közeleg. – Lehet – vetette fel Angela néhány perccel később –. Angela mellettem vacogott. A macska a vitorlazsákon élezte a körmeit. találkozásunknak nemsokára be kellett következnie. hogy nem is errefelé jönnek? – Lehet. és bevonta a tarcsvitorlát. hogy ő válassza meg az útirányt. a macskát pedig bezártuk a kabinba. amelyet a szél korbácsolt fel a hullámok taréjáról. Aki a vízbe esik. Angela. Az nem olyan rossz. vagy sehol – bizonygattam. nyugat felé irányította a Sycorax orrát. Szürkületre már csak a vihar-orrvitorla és a hátsó tarcsvitorla nehéz vásznai maradtak fent. és a szél zajosan talált utat magának a kötelek között. amint bevonja a vitorlákat és rögzíti a kormányrudat. – Merre vannak a mentőövek? – kiáltotta túl a szelet. amúgy is mindenképpen meghal. Angela és én felhúztuk a vízhatlan kabátot. . akinek az arcát megkeményítette a tenger. Belehajóztunk a nagy semmibe.– Itt. hogy megkérdezett volna. – Látni akarok egy igazi orkánt.

én pedig elképzeltem. ömlött be a kormányállásba. amelynek mintha sose lenne vége. A tenger nem kezelt ellenségként bennünket. hogy melegedjen meg.Megkapta az orkánját. marcangolhat és eltemethet bennünket. Angelát befogtam szivattyúzni. kormányoztam. a pengeéles sípolástól a mennydörgő. hogy a gerendák belereszketnek. amint összekuporodik a fekhelyén és szorosan magához öleli a macskát. miközben a Sycorax felkapaszkodott a hullámokra. amikor a rettegésünk feloldódott a tudatban. ágyúdörgésre emlékeztető morajlásig. A fő áramlat továbbra is nyugatról érkezett. Az éjszaka így is maga volt az őskáosz modern kori mása. egyáltalán épen maradhat. hogy ilyen törékeny valami. hátborzongató sikolyát. A hajó felegyenesedett. Pumpáltam a fenékvizet. és kész csoda. A hullámok adják meg a tébolyult zene ütemét. A szél hangjai a lehető legszélesebb skálán mozognak. Görcsösen kapaszkodtunk fel az óceáni hegyek oldalán. és még örülhettünk. A víz forrongva csapott át a fedélzeten. mielőtt még a tenger tenné ugyanezt. A zaj ilyenkor fülsiketítő. felrántotta a tőkébe ágyazott fém – ugyanaz a fém. Pedig nem is zajlott igazi ütközet. azután lement. a tajték fehéren izzó korbácsként csap fel az égre. csak mert a testmozgás segít melegen tartani az embert. ám a hullámok gerince fűrészfogas lett a keresztező hullámoktól. és ezúttal is elérkezett a döntő pillanat. . mint a hajó. és a főárboc kis híján belemerült a szürkés-fehéren habzó vízbe. feketén és szürkén örvénylő káoszban kell megtartani és kormányozni a hajót. nem is tudott rólunk. rohant végig a lefolyókon. hogy utána lélegzetelállító sebességgel bukjunk alá a fehérlő szakadékokba. A hangorkán is szörnyű. és egyszer hallottam Angela szelet is túlharsogó. amint a Sycorax az oldalára fordult. olyan erővel robajlanak a hajótestnek. majd hozza fel a termoszt és az előre elkészített szendvicseket. még akkor is tovább dolgoztattam. addig a hideg halálos álomba ringat. hogy nincs remény. a Sycorax pedig igazi boszorkányhoz méltóan lovagolta meg ezeket. és a hullámok egymást keresztezték. s ebben a fehéren. és ott is maradt. amely sziklaként rántja magával a Sycoraxot az óceán fenekére. Amíg a víz ostorozhat. hogy nem tomboló erejű tengeri vihart. ha a tenger nyeri az éjszakai ütközetet. Sötétedés után a szél irányt változtatott. Felhozta az ételt. ám a vihartól felkorbácsolt tenger látványa még szörnyűbb. A hideg megölhet bennünket. Éreztem a többtonnányi fagyos víz rángatását a hajógerincen. amikor már nem akart. Leküldtem Angelát a kabinba. csak behódolás és megadás. Levegő és víz keveredik össze.

és tudtam. de mintha mesterséges fény villant volna felém. amelyikben Nadeznha Bannister a halálát lelte.amint belezuhantunk az alattunk megnyíló völgyekbe. Az orkán elhaladt. a búzamezők melegében eszmélt öntudatra. mindig is csupán elméleti szinten létezett. és az Európa felé száguldó jachtot kerestem. mint az. megrázta a vitorlákat. a szél gyengülni kezdett. Attól a széltől. hogy odalent a kabinban Angela békésen alszik. józan ésszel úgy véltem. sokkal inkább afféle acsarkodó vadmacska. . hogy ez nem olyan engesztelhetetlen vihar. Mielőtt még az éjszakának vége lett volna. aztán végigsöpört az óceánon. és ha másból nem. hogy esővel öntözze Anglia árpaföldjeit. Angela tovább aludt. és felénk hordta a vízpermetet a hullámok gerincéről. bár a heves széllökések és keresztirányú hullámok továbbra is veszélyt jelentettek. Szemem égett a széltől. először nem is hittem a szememnek. ezért hajnalban. majd felhúztam a kurtított tat. és csontig átfagytam. de elérkeztünk a gyilkosság helyszínére. hogy korábban is láttam már ezt a sápadt ragyogást.és fővitorlát. már elkerültük a Wildtrackot. aki dühödten felborzolja a vizet. de már éreztem. én azonban ébren maradtam. Továbbra is ott fütyült a kötelek között. Szélbe fordítottam a hajót. azután megbékélve odébb áll. káprázat csupán. Kimerültem. újabb rakéta kúszott fel az orkántól szétszabdalt égboltra. és láttam. Csupán kötelességtudatból maradtam fent. ám ekkor észrevettem egy világítófáklya visszatükröződő fényét a felhők felett. hogy megtaláljuk idekint Bannister hajóját. hogy a hajó mozgása stabilizálódik. a nyaktörő hullámok ellenére is megéreztem. A hullámok tajtékja át. nem láttam sehol senkit. amely napokra feldúlja az Atlanti-óceánt. Az esély. amikor végre megpillantottam azt a mozgó pontot. ebből megtudhattam. levontam a hátsó tarcsvitorlát. Azt hittem. Amikor kialudt.meg átcsapott a Sycorax felett. Mégis. Az időjárási térképen ez az orkán sem lenne nagyobb. Egyszer kinyitottam a fedélzeti nyílást. hogy balszerencse vagy isteni kegyelem folytán. amely valahol Észak-Amerika szívében született. és alacsony nyomású légörvénnyé alakult. és amint vártam. Vörös vészjelző fáklya könyörgött segítségért a semmi közepén.

Már kezdtem azt hinni. észrevettem egy jachtot. Angela magára rángatta esőkabátját. hogy a víz ne áraszthassa el a kabint. amire mindketten emlékeztünk. Ide érkeztünk. A Sycorax megrázkódott a rövid. és láttam. azután beakasztotta a biztosítóhámot. Semmi. Angela felkiáltott. hiszen a Wildtrack már nem volt egyéb. A szél gyengült és újra irányt váltott. hogy csak képzelődtem. használhatatlan váz. Kísértést éreztem. csak a Wildtrack. A jachtot. akár a félig telt fahordó.11. – Fáklyákat láttam – közöltem vele. csak statikus zajt. Lecsukta a fedélzeti nyílást. de nem láttam többé a fáklyafényt. hogy felvonjam a teljes fővitorlát. Beletelt néhány álmos pillanatba. melyek keresztben haladtak a hosszan elnyúló tengerárammal. Nem lehetett más. ám épp amikor kezdtem volna összeszedni maradék erőmet a művelethez. és ugyanilyen elegánsan siklott lé a túlsó oldalukon. jó fél mérföldnyire tőlünk. de nem hallottam mást. nem egy gazdag ember nagy és fényes játékszere. hogy tudjam. amerre mutatott. Egy pillanatig semmit sem láttam. megmarkoltam a tatvitorla bal oldali kötelét. A hajó minden széllökésre tehetetlenül hánykolódott. hogy ez a hajóroncs talán egy másik szerencsétlenül járt jacht. Ám nem az a Wildtrack. Néhány pillanatra helyet adtam a reménynek. félig máris a víz alá merülten. és felsietett a kormányállásba. és felkapcsoltam a rádiót. meredek hullámok hátán. csak az üvegszerű vízfalakon legördülő fehér tajtékot. A Sycorax könnyedén felhágott a hullámok oldalán. – A Wildtrack? – Nem tudom. azután. büszke és irigylésre méltó. – Nick! Elnéztem arrafelé. A vízelvezető nyílásnál álltam. fedélzetén zavartalanul söpörtek végig a hullámok. Árbocát vesztett hajót láttunk. amíg megértette. ám ezután a hullámok egy másodpercre . ahogyan megborzong a hajó felé robajló óriási zöld hullámok látványától. és elnéztem a háborgó tenger felett. Angela még most is a fekhelye sarkában kuporgott. – Nem akartam túlzott reményeket ébreszteni benne. – Nick! – Hangját azonnal elragadták a széllökések. karcsú. kudarcot vallottam. de elég volt egyetlen pillantást vetnem Angela arcára. csak elhagyatott. Valamennyi hullámgerincen a távolt kémleltem. és kudarcot vallottunk. fejezet Leereszkedtem a kabinnyíláson.

hogy moccanni is alig tud. vagy mit remélhet. – Nick! Nick! – Angela hangja lázas izgalommal csapott fel. azt is láthattam. Angela értetlenül. hogy a narancssárga alak a Wildtrack tatján életben van. amikor jobb nem belegondolni abba. ám amint sebességbe tettem a motort. de a kegyetlen végzet megfosztott bennünket az elégtételtől. A Wildtrack volt. A Wildtrack eltűnt egy hullámvölgyben. amíg a tat újra a víz alá süllyedt. oldalra döntött és fellökött bennünket. akkor nem segíthet nekünk. felfújt mentőcsónak vagy valamilyen más. Vagy megsebesült. Fürgén visszasiettem a motortéren át. és valamilyen csoda folytán meg is találtuk. ami egyet jelentett azzal. s a motor kárhozott lélekként visított. felénk integet. Meginogtam. amennyiben nem indulna be. ami legfeljebb Jimmy Nichollsban vagy egy mentőhajó parancsnokában lehetett meg. és felkapaszkodtam a kormányállásba. és hagytam. Halálos fenyegetést intéztem a motorhoz. Szél felé kormányoztam. Életben volt. azután elvágódik. és most már én is észrevettem. Először azt hittem. Aligha kellett elmagyaráznom a ránk váró nehézségeket. Több mint ezerhétszáz tengeri mérföldet hajóztunk. és megláthattam a jellegzetes kék festést. hogy időben érkezzünk. Megközelíteni a félig elárasztott hajót a nyílt óceánon. amiért nincs önindítóm. hogy a Wildtrack hátsó kormányállásában narancsszínű folt mozog. Még élt – hacsak nem a hullámok keltették életre a tetemét. és szitkozódtam. mire gondolhat. hogy az orra lustán emelkedik az egyik szél korbácsolta hullámgerinc fölé. Csakis Bannister lehetett. mit diktál a józan ész. Ez a valaki csakis én lehettem. ám aztán már láttam. hogy a motor vigyen bennünket. Megbillentünk egy hullámtaréjon. Ám amíg a gerincen egyensúlyoztunk. hogy valakinek át kell szállnia a Wildtrackra. víz színén hánykolódó tárgy. láttam. a szüntelenül irányt változtató. s egyáltalán nem vágytam rá. hogy vízhatlan esőkabátba öltözött alak. Ha pedig Anthony Bannister csakugyan megsérült. majd megragadtam a kart. A szél álnok módon megfordult. vagy annyira kimerült.felfedték a hajó oldalát. A vitorlák veszettül csapkodtak a fejünk felett. Nem akartam tudni. Lesiettem a kabinba. viharos erejű szélben – mindez olyan hozzáértést kívánt. tátott szájjal meredt maga elé. és legnagyobb meglepetésemre a hideg motor azonnal életre kelt. amikor a hajó oldalt bukott. ám ez is egyike volt azoknak a pillanatoknak. – Átkozottul nehéz lesz felszedni! – kiáltottam oda Angelának. . Leléptem a Sycorax kormányállásába és kézbe vettem a kormányrudat.

és a tatvitorlát. de fent hagytam a viharvitorlát. hogy tegye le a Jumbo Jetet a repülőtéren. Gyorsítottam. üresbe kell tennie a motort. Meg akartam kerülni a használhatatlanná vált hajót. miközben lavírozni próbál a hajóval. és a szája előtt összegombolta a kabát gallérját. miután átugrottam a fedélzetre. akit arra kérnek. azután távolabb húzódnod. – Be vagy kötve? Megmutatta a biztosítókötelet. Megragadtam a kormányrudat. – Miután összeszedtem – folytattam –. Féltem a Wildtracktől. hogy szél alatti oldalról közelíthessem meg. hogy lehetett képes erre. hogy ezek megmenthetik a hajómat.– Neked kell kormányoznod a hajót! – kiáltottam Angelának. hiszen tehetetlenül hánykolódó faltörő kosként tönkretehette. A félig alámerült Wildtrack tatján kuporgó alakra meredt. hogy az a roncs széttörje a hajómat! Angela bólintott. hogy egyazon hullámvölgyekben szánkázzunk lefelé. s nem vártam. sőt akár el is süllyeszthette a hajónkat. – És ha én mennék át? – kiáltotta vissza. Az elmúlt hetekben kitanulta a hajózás fortélyait. megértetted? Nem akarom. hogy a Wildtrack szabadon csapkodó kötelei beleakadhatnak a Sycorax propellerébe. Nem akartam. Elég közel kerültünk a Wildtrackhez. s én leginkább attól tartottam. A Wildtrack és a Sycorax egyaránt bukdácsolni fog a találkozás pillanatában. hogy amint átértem a fedélzetre. vagy ami még rosszabb. és hagynia kell. . – Kicsit lazíts a kötelén. Ezzel a megoldással azt kockáztattam. hogy a vihar-orrvitorla vigye távolabb. ezért közöltem az egyre idegesebb Angelával. bár inkább csak reméltem. de még így is valószínűleg úgy érezte magát. Elcsomagoltam a tarcs. amíg én felkötöztem a Bannister csónakházából elhozott összes ütközőpárnát. – A közelébe kell kerülnöd. hogy a vitorlák csapkodása megzavarja Angelát. mint egy utas. hogy az orrárbocom felül majd a másik hajó fedélzetére. amint átértem a Wildtrackre. Leengedtem a fővitorlát. Rábíztam a kormányrudat. s kapkodva odakötöttem a csonkavitorlát és a nagyvitorlát a keresztrúdhoz. újra mellénk kell kormányoznod! – Isten tudta csak. az összeütközés ereje leszakíthatja a kormánylapátot és a hajócsavart. hogy Angela a lélektani pillanatban könnyebben elhúzódhasson a Wildtrack roncsától. s így a szél rántsa arrébb a Sycoraxot a veszélyes roncstól. Felcsapta a csuklyáját. rendben? Láthatóan nem volt rendben.

és a görcsösen rángatózó Sycorax lassan túlhaladt a Wildtracken. amikor az áradat feltornyosult a hajóink között. hogy bevonom az elszabadult köteleket. És ne felejtsd el megetetni Vikit! Rémült pillantást vetett rám. félre. így a második megközelítésnél már nem kell amiatt aggódnia. – Ha nem tudnál felvenni minket – kiáltoztam –. Jobbik lábammal felléptem a korlátra. Most már alig mozdult. amint Angela üresbe váltott. vagyis a jobb lábamra érkeztem. Kikapcsoltam a biztosítókötelet és összetekerve a zsebembe tettem. és a Sycorax arrébb sodródott. és hetek óta most először megbicsaklott a térdem. csak a haladásunkat követte narancssárga csuklyájával. már majdnem az orránál járt. ahogyan a Sycorax motorja elhalkul. Hallottam. ahogyan a fa csikorogva nekidörgölőzik az üvegszálas műanyagnak. Elmagyaráztam. – Közelebb! – kiáltottam. Másik indokot is találtam arra. amint a hajó élesen megdőlt. csak hogy megnyugtassam. Megfigyeltem. csak a víz és a szél bömbölését.Erre én is gondoltam. – Fogd a kormányt! Ne felejtsd el üresbe tenni a motort. amennyire csak tudsz! Ha nem megy. Hangosan felüvöltöttem. azután kettőre. hogy a Sycorax éles fordulattal a Wildtrack szél alatti oldalára kerüljön. én pedig előrebotorkáltam a Sycorax jobb oldali kötelei között. én pedig súlyosan elvágódtam a Wildtrack síkos előfedélzetén. Angela még mindig a biztonságosabb hajón reked. Háromméternyire lehettünk a hajóroncstól. már csak egyre. elkésem. sok szerencsét! Menj nyugatnak! A Grand Banks körül már lesznek halászhajók. maradj olyan közel. és görcsösen kapaszkodtam. A bal lábammal löktem el magam. azután előretoltam a gázkart. hogy beleakadnak a hajócsavarba. bár nem hallottam mást. és hallottam. A lábam megadta magát. és már átemeltem a jobb lábam a korláton. Márpedig Bannister magatehetetlen volt. Ekkor a hullám egymás felé taszította a két hajótestet. a Sycorax orrárboca egy szörnyű pillanatra széles ívben átlendült a fejem felett. amint átérek a Wildtrack fedélzetére. hogy a Wildtrack vízzel elárasztott hajóteste nem sok takarást nyújt. amint átértem! Angela átvette a kormányrudat. Ha még egy pillanatot várok. azután máris úrrá lett rajtam a következő rettenet: a . Túlságosan kifordította a kormányrudat. bár Angela aligha hallhatott. hogy nem lenne elég ereje felemelni egy magatehetetlen embert. és a mellvéd víz alá került. hogy átugorjak a háborgó mélység felett a Wildtrack vízzel feltelt középső kormányállásába. hogy én vállalkozzak a mentésre: ha bármi rosszul sül el. de tudtam. Elugrottam. Elvigyorodtam. A fájdalom szétsugárzott a hátamban.

bár azt nem láthattam. egyre csak az jutott az eszembe: „Hogy lehetsz ilyen hülye. s bár a sebből csak úgy lüktetett a vér. A kötél a hüvelykujjam tövét találta meg. és hirtelen hatalmába kerített a szörnyű félelem. Az óriási hullámok meredeken tornyosultak fölém. bár ijesztő érzés volt ennyire mélyen és védtelenül lenni a vízben. tiszta. és egyre közelebb sodortak a pereméhez. s valahogyan kitartottam a forrongó és kavargó viharban. nem tudtam. A szél vízpermettel öntözte a hajót. ám a hullám csúcsát sosem érhette el. Akkor is halálra rémültem. ahogyan a Sycorax távolabb húzódik. A lábam . ahogyan most. A hideg tengerár átfordított. és lehetővé tette. mintha zöld üvegből öntötték volna ki falukat. de teljesen érzéketlenné vált. De még ha Angelának sikerül is visszatérnie. miközben a hullámok ott örvénylettek körülöttem. lerázta rólam a vízterhet. Figyeltem. ahogyan a leeresztők felé sikló víz elszíneződik a vértől. A Wildtrack fedélzete kezdett kiemelkedni a vízből. a bal kezem sebesült meg.hullámok átcsaptak a Wildtrack előfedélzete felett. A Wildtrack menthetetlenül süllyedt. amint előrefelé kúsztam. én pedig dühösen hámoztam le magamról. és akkor váratlanul eszembe villant. hogy elszakadt drótkötél hasított a kezembe. Próbáltam megmozdítani a jobb lábamat. de az adrenalin melegen tartott. egyenes vágással metszették ketté. egy pillanatra mindig víz alá került. amikor rohamra indultam az argentin vezérkari állás ellen. Jobb kezemmel megragadtam egy korláttartó oszlopot. hogy én is vele süllyedek. de sikerült támaszt találnom a Wildtrack elülső fedélzeti nyílásán. a magatehetetlen Bannisterről már nem is beszélve. hogy lehetsz ilyen hülye”. semmit sem tehettem ellene. Teljesen átáztam. A lábamat átkoztam. hogyan mászhatok vissza a fedélzetre. Nem tudtam gondolkodni. mennyire súlyosan. és felemelt fejjel már láttam. mielőtt még Angela visszatérhetne a Sycoraxszal. s az elárasztott hajó lomha lassúsággal kapaszkodott felfelé. A Wildtrack törzse görcsösen felemelkedett. hogy elszabaduljak. hogy menedéket találjak a vízleeresztő csatornában. s amikor átcsapott felette. és a kormányállásban kellett menedéket keresnem. Úgy tűnt. hogy pontosan ugyanezeket a szavakat ordítottam akkor is. mielőtt a következő hullám átdübörög a hánykolódó hajótest felett. orrárbocával belemerül a hullámokba. Vízhatlan kabátom elakadt egy üres kötélvezetőben. Becsusszantam az elárasztott középső kormányállásba. de a Wildtracket sorsára hagyó legénység magával vitt minden ilyen eszközt. Láttam. és kétségbeesetten kapaszkodtam. Kétségbeesetten kutattam mentőöv vagy gumicsónak után.

mert éppen Bannisterre meredtem. már bevontam az utolsó kötelet is. és görcsösen hányni kezdtem. ám most hirtelen megértettem. A hátsó kormányállásban rekedt férfi ekkor fordította felém csuklyás fejét. A lábamnak gondoskodnia kellett magáról. Nem lehetett Bannister. amíg a válla meg nem akadt. körülvéve a kabinban hánykolódó törmeléktől. begörbített ujjaimmal dörzsöltem a combomat és a térdemet. és a kormányállásban felgyülemlett víz előrelendült. amint a hullámok nekicsapódtak a hajó oldalának. ő pedig énrám.használhatatlanná vált. Miután az utolsó kötelet is a fedélzetre dobtam. megint felbuktam. és felhúztam magam a kormányállás pereméhez. A Wildtrack orra felemelkedett. hogy végre érezzek valamit. A hátsó kabin ajtaja nyitva állt. Élesen felkiáltott. és a tetem a lomhán mozgó víztömeg hátán lebegett. és a vizenyősen fehér szemek rendre a kavargó tengervíz alá kerültek. egy szavát sem értem. Átúszott az ajtókereten. Bannister mentőmellényt viselt. miközben egyre több víz ömlött be a kormányállásba. majd a korlátba kapaszkodva kúszni kezdtem. Feltépte a szája elé vont gallért. és felhúztam magam a kabintetőre. . Mire először megláttam a holttestet. hogy tudassam vele. és nekem a fülemhez kellett emelnem a kezem. A Wildtrack megrázkódott alattam. hogy a hátsó kabintetőn elkússzak oda. Mulder felé kúsztam. Vagy még inkább. a halott szemek felfelé fordultak a kabinból. már nem volt egyéb. Derékig a vízben ültem. és bezuhantam a kis hátsó kormányállásba. csak kifehéredett. hogy nem Bannister fog várni a Wildtrack tatjában. amíg én berángattam az elszabadult köteleket. az mostanra szétömlött és feloldódott a vízben. csakhogy a torkát szinte a gerincig felvágták. vértelen tetem. Nem voltam felkészülve rá. azután természetellenesen kitekeredett bal lábára mutatott. Semerre sem láttam vért. Ekkor láttam meg a borzalmat. hatalmas hullám söpört át a hajó tatján. majd a sós víz mosta tisztára. miközben az újabb hullámok szétáradtak és tajtékzottak körülöttem. Amennyi vér lehetett a testében. ahol Bannister menedéket talált. A seb láttán újra öklendezni kezdtem. Felegyenesedtem. és a holttest végre arrébb sodródott. Mulder volt. és igyekeztem összeszedni a bátorságomat. ezért a feje tehetetlenül bukott hátra. Próbáltam felállni. A torkát láthatóan penge metszette át. amelynek a víz felett kellett volna tartania a fejét. – Fel tud állni? Megrázta a fejét. Órák óta halott lehetett.

és meg is találtam az egyik hullámvölgyben. – Hol van a legénység? – Próbáltam felegyenesedni. Lehemperedtem róla. – Lebuktam. hogy egyre távolabb kerül. – Miért vágta el a torkát? – kiáltottam fel újra. – Hol vannak a többiek? – üvöltöttem túl a szelet. és feltornásztam magam ülő helyzetbe. Szívből gyűlöltem. Gyűlölködve meredt rám. Sandman. merre lehet a mentőhajó. és éreztem. és én tehetetlenül vágódtam el a kormányállásban. amint kiemelkedtünk a fagyos hullámok közül. mintha a sors különösen kegyetlen lett volna hozzá. – Kiszálltak! – kiáltott vissza Mulder. de a lábam megint összecsuklott alattam.– Elvágódtam – kiáltotta keserűen. Olyan átkozottul önelégültnek tűnt drága öltözékében és mentőmellényében. amikor elszabadult az orkán. – Biztonságban vannak. majd amikor tonnaszám söpört át felettünk a tengervíz. amint felsiklottunk egy palackzöld hullámhegyre. ezért felemeltem bal lábamat. Láttam. – Miért vágta el a torkát? – ripakodtam rá. mintha elment volna az eszem. majd csapdába esett. és a vászon foszlányokra szakadt szét. – Nekik jelzett? – kérdeztem. – Baleset volt – felelte teljes meggyőződéssel. – Mert nem lökhettem be a vízbe! – Maga ölte meg a feleségét? Úgy nézett rám. megkapaszkodni a hátsó kabinajtó melletti korlátban. – Vigyen ki innét! Mindjárt elsüllyedünk! – Maga ölte meg a feleségét? – Nem! . és a fenyegetés megtette a magáét. a rohadt életbe! Mindjárt elsüllyedünk! – Itt kellene hagynom magát megdögleni. Azon tűnődtem. és újra hallhattam Mulder természetellenesen magas sikolyát. Vagyis egy másik hajó követte a Wildtracket és kimentette a legénységet? Mulder nyilván a fedélzeten maradt. – Eltört a lábam! Immár két haszontalan nyomorék várt sorsára az elátkozott hajón. A Sycoraxot kerestem. Rázuhantam a törött lábra. Próbáltam a jobb lábamra áttenni a súlyomat. és próbáltam belerúgni. Fanny. hogy belerúgjak a törött csontba. jó kétszáz méternyire tőlünk. hogy a vihar-orrvitorlát tartó kötél meglazult. – A mentőhajónak? – Vigyen ki innét. és vajon miért nem látta meg a vészjelző fáklya fényét. azután egy zöld hullámhegy eltakarta előlem a hajót. és megpróbálta megmenteni a sérült hajót. ahogyan az izmok megremegnek a terheléstől.

Eközben keresni kezdtem a Sycoraxot a háborgó tengeren. – Ki veszítette el? – Kassouli. a fájdalom eltorzította a vonásait. de minden használható tárgyat rég elsodort a tenger. és én átmászom a Sycorax fedélzetére. vagy inkább megmentem az életét. A nehéz pengével átmetszettem a szívós kötelet. – Biztosan fájni fog – tettem hozzá –. amint egy hullámtaréj átcsapott felette. evezőt. Láthatóan erejének utolsó maradékát élte fel. azután felegyenesedtem a szél alatti korlát mellett. arca hamuszürkére fakult. szeme kivörösödött. hogy nem veszít el bennünket a szeme elől. de ha szívesebben fulladna inkább a vízbe. Kis csomót kötöttem. fohászkodtam. miközben máris újabb hullám robajlott felénk. azután nekitámaszkodtam a korlátnak. amellyel alighanem a gyilkosságot is végrehajtotta. kétségbeesetten kapaszkodtam az acélcsőbe. mit gondolt? . Mindezt neki is elmondtam. A Wildtrack lomhán oldalt bukott. várnunk kell. és csak remélni mertem. Máris legalább negyedmérföldnyire elsodródott. Mulder megvonta a vállát. hogy tartsa meg a súlyomat. s eközben mintha a hajóárboc csúcsát láttam volna egy közeli. vagy bármit. Kivártam. – Elveszített a sötétben – nyögött fel. és kicsatoltam a biztosítókötelét. A kötél másik vége az én derekamra került. Mégis. fűrészfogas hullámgerincen túl. bármikor levághatja magát. Meredten figyelt. és néhány pillanattal később. – Sikerült feltérdelnem. s rajta a lángoló vörös angol lobogót. – Kést! – üvöltöttem túl a szelet és a tengert. – Úgy tűnik. nem tudta eldönteni. és sikerült kiszabadítanom egy jó tízméteres darabot. Visszakuporodtam a hátsó kormányállás viszonylagos menedékébe. be akarom-e lökni a vízbe. Muldert is magammal vihetem a biztonságba. amint a roncs nekiindult a következő vízfalnak. azután újra felegyenesedett. mielőtt a kötél végképp elakadt. – Adja a kését! Felém nyújtotta a tokba zárt kést. megláttam a Sycorax tatját. – Ki van a hajóján? – Jóbarát – feleltem. Keresni próbáltam csáklyát. amivel jelezhettem neki. Megálltam. és próbáltam rábírni a lábamat arra. Amint Angela visszatér. hogy Angela minden erejével azon küzd.– Mekkora egy rohadék maga. Tudtam. Fanny. Fanny. Kirángattam a kötelet a kormányállásban felgyűlt törmelékhalom alól. hogy visszafordítsa a hajót. – Odadobtam neki a kést. azután átfűztem Mulder biztosítókötelének végét a hurkon.

– Lebuktam az újabb hullám elől. hogy Yassir Kassouli jelen kíván lenni a gyilkosságnál. amint én összeestem. – A hullámvölgyben elhalkult a szél bömbölése. nehogy Angelának is meggyűljön a baja a motorral. Bekötözött bal kezem lecsúszott a korlátról. de így is rendkívüli erő felett rendelkezett. – Ha Kassouli itt találja – mordult fel Mulder –. ezért nekem kell megmentenem a szaros kis életét. Fanny. ahol mindent elmondhat Bannisterről meg az átvágott torkáról. Hirtelen mozdulattal előrefejeltem. Más hajót sehol sem láttam. A dél-afrikai gyűlölködve meredt rám. Igyekeztem visszanyerni az egyensúlyom. a homlokommal eltörtem az orrnyergét. A Wildtrack felemelkedett. – Kassouli cserbenhagyta magát. Bal karjával átkulcsolta a nyakamat. hogy elsüllyeszti. így előrezuhantam Mulder felé. és tudtam. Hagyta. én pedig bele akartam rúgni kést tartó kezébe. de a karcsú hajótestnek valahogyan most is sikerült kiemelkednie. Hazaviszem magát. Mulder még most is nyöszörgött a fájdalomtól. Tengervíz örvénylett körülöttünk. – Kassouli nem hagyna cserben. azután magam is felüvöltöttem. és azért imádkoztam. azután megrázta a fejét. amivel kapkodva átkötöttem sebesült kezemet. de a törött láb és a felfújt mentőmellény meggátolta a gyilkos döfésben. hogy Mulder hallja a szavaimat. hogy elvegyem a kedvét a próbálkozástól. semhogy átadhassam az igazságszolgáltatásnak. hogy most fordítja át a kést a jobb kezében. de csak annyit tudtam elérni.Ki más? Tudnom kellett volna. Fanny. hogy itt dögöljön meg. és arrébb . mérget vehet rá. hogy beletérdeltem Mulder eltört lábába. – Máris megtette. azután a hangot máris magával sodorta a szél és felcsapó vízpermet. Találtam egy kötéldarabot. és az erőltetéstől újra összecsuklottam. – Itt hagyta. Ebben a reményben támadt rám. Láthatóan teljes meggyőződéssel hitte. A rúgás célt tévesztett. Egy pillanatig azt hittem. bármelyik pillanatban megérezhetem a pengét a bordáim között. de még messze járt. A fájdalmas nyögésre megpördültem. hogy Kassouli vissza fog térni érte. Megkapaszkodtam a korlátban. magával rántja a motor és a fenéksúly tömege. ezért inkább vállalta a kockázatot és kivárta a felmentő sereget. Mulder késsel a kezében rontott rám. amint a fájdalom belemart a hátamba. A Sycorax visszafordult. hogy végigkémleljem a déli látóhatárt. amint a tenger mennydörgő robajjal csapott át a mellvéd felett. de még így is kiáltoznom kellett. aztán felhúztam magam. Mulder felsikoltott. hogy a vízzel teli hajótest menthetetlenül elsüllyed. hogy bíróság elé állítsam.

– Rohadj meg! – A végén is elkeseredetten és csökönyösen védekezett. amelynek erejét fokozta a hajó rángatózó mozgása. Megütött a szabad kezével. azután belemélyesztettem a fogaimat a hüvelykjébe. nem tudott tisztességesen harcolni. félholtan a kimerültségtől és szomjúságtól. és kényszerített. kezemben ott szorongattam a pengét. ha nem gyengül el a végtelenségig. inkább csak támaszt kerestem az elárasztott kormányállásban. azután a tenger elmosta ezt is. Magam felé rántottam a kést szorongató kezet. én pedig kétségbeesetten húzódtam vissza. nem akartam megrúgni. ezért most kiszedtem belőle az igazságot. a nagy kormánykerék mellett kerestem menedéket. ő pedig hátrarántotta. A kavargó víz előterében egy pillanatra felém villant a penge. és a kormányállás sarkában. Sosem tudtam volna lefegyverezni. és láttam. Kirántottam érzéketlenné vált ujjai közül. kezemben még most is a kést szorongattam. A biztosítókötél a szemem elé tekeredett. hogy elengedjem a fogaimmal. de most. és örömömet leltem benne. hogy visszatartsam a lélegzetem. Angela felénk araszolt. és addig haraptam. akár egy sebesült és végletekig kimerült vadállat. Rátettem a talpam Mulder törött lábára. és teljes erőből lecsaptam az eltört combcsontra. Felé rúgtam bal lábammal. el fogja mondani. de én nem eresztettem. hogy egy napon elmondhassam a bíróságon is. Feltornásztam magam. Megpróbált megölni. amiért ekkora fájdalmat okozok neki. Vért láttam az arcán. és miközben jobbommal elkaptam Mulder csuklóját. mi történt. Mulder feladta a küzdelmet. A viharvitorlából csak néhány foszlány maradt. Hatalmas ütést mértem rá. ahogyan megéreztem a törött csontok őrlődését az öklöm alatt. Próbálta elrántani a kezét. Kimerülten és reményvesztetten zihált. Ekkor megvetettem a bal lábamat a mellvéden. . törött lába miatt. elfeledkezett még a késről is. bal kezembe belevájt a kés éle. Előretapostam a lábammal. de még mindig négyszáz méter választott el bennünket. Nem éreztem szánalmat. ahogyan a hullámok kettéválnak a Sycorax orra előtt. Mulder felüvöltött és görcsösen összerándult. azután megkísérelte nyakamra hurkolni a biztosítókötelet. és minden erőmmel felfelé toltam magam.hemperedtem. ezért tovább kellett küzdenie a szél és a tenger ellen. amíg a torkomban meg nem éreztem a vér sós ízét. én pedig mindkét kezemmel utána kaptam. Eleresztettem a késtartó kezet. amíg enyhül kissé a fájdalom. – És most – szólaltam meg –.

ha felhúztam magam a korláthoz. és elképzelhettem. Mulder mindent elmondott Kassouli bosszújáról. és Mulder hiába várakozott. amit vállalt. Egy időre elaludt. A mentőhajó szerepét a Kerak szupertanker vállalta el. Időnként. akiben megbízott: a gyilkosával. Megdörzsöltem a lábam. ahol két éjszakával ezelőtt.Amikor abbahagyta a sikoltozást. hogy nem habozok kihasználni fájdalmát. csapást váltott. és éreztem. majd a sötétség beálltával kilőhette a vészjelző rakétákat. Mulder előremászott. amikor rám akarta terelni a gyanút. hogy amint komolyabb terhelés éri. azután a motorral nyugat felé tartottak. Én az utolsó hármat vettem észre. miközben fenyegettem. hogy kézzel indítsa be a motort. csak Bannister és ő maradt a fedélzeten. Mulder igyekezett követni a tankhajó fényeit. A történet csak lassan került napvilágra. Milyen remek húzás. és azt is bebizonyítottam. hátramarad az egyetlen emberrel. Ezt követően várni kezdett Kassoulira. Ezután visszavonult. és eltörte a lábát. ahogyan lassan visszatér az élet a hideg húsba. és úgy kellett kiszednem belőle. Bannister úgy döntött. A legénység már csak a katasztrófára és mentőhajóra ébredt fel. Mulder. Korábban is megtette már ugyanezt. Ekkor tört ki az orkán. A Kassouli-hajó fényárba burkolózva tűnt elő a semmiből. A Wildtrack elektronikája meghalt. és tudta. sebesülten és reszketve hallgattam Mulder történetét. és ezúttal. gondoltam keserűen. hogy a káosz eluralkodjon a hajón. ám az alámerült hajótest már nem jelent meg a tankhajó radarján. vagy a szélirányváltozástól kereszteződő hullámok átcsaptak felette. majd leállt. – Bannister nem akart menni. A legénységet kimentették. amikor a mentőhajó a rádióban azonosította magát. a sötétség leple alatt elvágott egy bal oldali tartókötelet. Bannister és Mulder eltakarította az árboc roncsait a fedélzetről. de megcsúszott a létrán. milyen rettenet lett úrrá Bannisteren. Most összekuporodva és átfagyva. és hagyta. a tankhajó végképp elveszett. mondta el Mulder. mindenesetre egy nyitott fedélzeti lejárón át víz ömlött a hajótestbe. Ezután már a teljes sötétben sodródtak. és ezzel teljesítette. miközben a roppant hullámok kíméletlenül ostromoltak bennünket. híven gazdája parancsához. elhozta a Wildtrackot erre a távoli helyre. láthattam . megkérdeztem újra. ám valamikor a sötétségben a Wildtrack hirtelen hátszelet kapott. majd valamikor másnap Mulder elvágta Bannister torkát. az árboc meghajlik és eltörik. a motor köhécselni kezdett.

bár Nadeznha Bannister szépsége és Mulder vadállatias külleme továbbra sem illett össze. – Bannister tudott erről? – Sosem jött rá. Én és Nadeznha. előbb érkezzen ide a Sycorax. mint a felesége. ember! Szerettük egymást. Azt hihette. Ha jobban belegondoltam. hogy semmi másban nem hazudtam. Végigmértem az egész testében reszkető férfit. Egyszer odaintettem neki. én őrködtem. Szent isten. – Mert Bannister nem akarta! Lefizetett. hogy azért imádkoztam. . hiszen szerettem! – Még most sem szóltam. hogy azt mondjam. mint hogy a Wildtrack elsüllyed. hogy véget ért a kihallgatás. aki irigylésre méltó hódítást vitt végbe. – Mintha büszkeséget véltem volna kihallani Mulder hangjából. esküszöm! Nem tudom. nem ő! Ha bárki megtudta volna. és Mulder fenyegetőnek tartotta a csendet. – Nem akarta. – Bannister leváltott. de nem vitt rá a lélek. ezért felemeltem a lábam. A szél kísértetként jajveszékelt körülöttünk. elragadta a hangunkat. Már csak annyit tehettem. hogy megtudják. mi kormányoztuk a hajót. ennek nagyon is van értelme. – Nem én voltam a fedélzeten. – Nem tudom! – ordított fel kétségbeesetten. hogy nyomatékot adjak a kérdésnek. Bannister feleannyit se konyított a vitorlázáshoz. és láttam. gondoltam. egy olyan férfi büszkeségét. Én soha nem öltem meg Nadeznhát. Talán előre kellett volna mennem. hogy a felesége vezette a hajót. elvesztette volna a tekintélyét. mi történhetett. ő meg nem ért semmihez. – Isten a tanúm rá – reszketett meg a félelemtől és hidegtől –. nem ő volt az éjszakai kapitány. – Miért? – kiáltottam újra. – Mulderre nagy hatást gyakorolt a fenyegetés. a felvágott torokkal. Mulder a hitetlenkedés jeleként értékelte hallgatásomat. – Szerettem őt. hogy tapasztalt szakértőnek mutassa magát. hogy lehámozzam a mentőmellényt a halott férfiról. – Mi történt Nadeznhával? – üvöltöttem rá Mulderre. és fagyos vízfalat támasztott süllyedő hajónk köré.Angela fájdalmasan lassú közeledését. a kirakójáték minden darabkája a helyére került. – A vizsgálat során nem ezt mondta. hogy visszainteget. ő és én! – Szerették egymást? – A szám is tátva maradt a csodálkozástól. – Miért? – követeltem a választ. – Nagyon is tudja! – Rátettem a talpam a törött végtagra. a hiúság mégis rávette arra. hogy még egyszer szembenézzek a halott szemekkel. vagy éppenséggel Mulder.

majd miután a víz visszavonult. átkozott kavarodás csakis azért támadt. – Nem tudom. hogy ő ölte-e meg. Sandman. nem én! – De azért támogatta az ötletet. – Mr. hogy végezni akarjon mindkettőjükkel. azután magas kereszthullám tolakodott közénk. Még a hajógerinc rézburkolatát is láttam. és amint a Sycorax egyenesen felénk tartott. hogy a Wildtrack felágaskodik alattam. hogy Bannister gyűlölte Nadeznhát. A Wildtrack hajóteste lebukott a hullámmal. Minden erőmmel belekapaszkodtam a korlátba. az orrárboc alsó feszítőköteléről lecsorgó vizet egyenesen a szemünkbe hordta a szél. Pénzt fogadott el a hazugságáért. És most itt feküdt előttem. A hajó fölénk tornyosult. – Az a nő halálra rémítette! – De azt nem tudja. és ha megmentem valamiért. – Mulderből csak úgy áradt a szó. ám a Sycorax sebesebben haladt. majd még többet azért. hogy hazudott a kihallgatáson. hogy kiadja Bannistert Kassoulinak. hogy Bannister megölte Nadeznhát. hogy hazudtam a kihallgatás során. láttam. gondoltam. törött lábbal egy süllyedő hajón. túlságosan is közel került. És ez a nyavalyás búr mindvégig tudatában volt. – Csak annyit mondtam neki. Mr. – Mulder nyöszörgő hangját alig lehetett hallani a tenger és a szél sziszegésétől. A háta mögött minden elkényeztetett kis kurvának elmondta. hogy ő ölte meg a lányát. – Isten szent nevére. amikor kijelentette. miközben éreztem. reszketve. – Bannister ölte meg a feleségét? – emeltem fel a hangom. hogy megbűnhődjön mindezért. Bedobtam a kést a vízbe. fogalmam sincs róla. A Sycorax leszánkázott a hullámvölgybe. amint a Sycorax orra áttört a legközelebbi hullám taréján. – Mulder most már mindent megadott volna azért.Szerencsétlen Bannister. tettem hozzá gondolatban. mégis elvezette Bannistert erre a helyre. . és felhúztam magam a szél alatti korláthoz. mert Kassouli félreértette Mulder állítását. – Térj ki! Térj ki! – kiáltoztam hiábavalóan. és egyszeriben nem láttam mást a kavargó víz felett. Elmondtam neki. csakis azért teszem. hogy higgyek neki. igaz? – Elmondtam neki az igazat. amint újabb hullám csapott át a Wildtrack felett. hogy a Sycorax közel. Kassouli találta ki. – Mégis azt mondta Kassoulinak. akkor a büszkeség rávehette arra is. hány tengerész súghatott össze a háta mögött? Ha pedig Bannister tudott Nadeznháról és Mulderről. Végzete hirtelen közelebb került. és még magasabbra szökött fel. csak a főárboc csúcsát. igaz? – Ki más tette volna? – Maga rohadék! – Ez az egész istenverte.

kétszer. és hirtelen belém villant. én zuhanok bele a tengerbe. Szorosan megmarkoltam a kötelet. nem Mulder – ő tekintélyes testsúlyával feküdt a vízzel elárasztott kormányállásban. de még annyi időm se maradt. Elkésett. Túlságosan hátra helyeztem az ütközőpárnákat. amit mondtam neki. Odakiáltottam Angelának. és meghallottam Mulder fájdalmas kiáltását. de a szél messzire sodorta a hangomat. Angela félrelökte a kormányt. de most kezdtek szétcsúszni. Vér csöpögött a bal kezemből. hogy fel fogja gyorsítani a hajót. A hurkok eddig kitartottak. hogy még lássam a Sycorax törzsét. azután a kötél megfeszült. hogy lélegzethez jussak. Az örvénylő víztömeg azonnal maga alá temetett. és inkább csak hallottam. azután előrelendültem. Angela szeme kikerekedett a rémülettől. Átkulcsoltam a karommal a korlátot. Ha pedig a biztosítókötél megfeszült. és a felcsapó víz a főárboc felé sodort. – Nick! – hallottam Angela sikolyát. A Sycorax besiklott egy hullámvölgybe. amelyről a tengervíz rég lemosta a hevenyészett kötést. Fuldokoltam a víztől. hogy képtelen lenne még egyszer nekifutni a mentésnek. amint a Sycorax orra belehasított a hajótestbe. hogy ráhurkoljam a kötelet egy kötélerősítő szarvra. és elkaptam a Sycorax korlátját. miközben én a feszes kötél segítségével felhúztam magam a fedélzetre. méghozzá a lehető legjobban. A fájdalom teljesen elborított. átvetettem a bal lábamat. amíg kioldottam a kötést a derekamon. Lemásztam a kormányállásba. hogy hozzá vagyok kötve Mulderhez. rávettem a lábamat. hogy kitérjen. de megtette. megsüketített a szél bömbölése. hogy lassítson le. Zokogtam a fájdalomtól és hidegtől. Ha a két hajótest közé esek. hogy tartson meg. mintsem láttam a két hajó összeütközését. . a lábamból csak felismerhetetlen húspép marad. ahol a kötél újra ráfeszült a derekamra. amint a sebesült délafrikai kirepült a Wildtrack kormányállásából. ugyanakkor fogalma sincs róla. A kést már eldobtam. az egymásnak őrlődő hajótestek csikorgó hangja. Bal lábam felfelé tolt. a tenger féktelen tombolása. és hirtelen ott csüngtem a Sycorax orrának külső felén. mint hogy jobb kézzel megragadtam a biztosítókötelet. így nem tehettem mást. amint a két hajó hatalmas csattanással egymásnak ütközött. és a Sycorax korlátja alatt átnyúlva rákötöttem a legközelebbi kötélvillára.hirtelen Angelában is tudatosult a veszély. Vettem egy mély lélegzetet. mindenütt vérző sebek borítottak. Végre biztonságban voltam. én épp csak megkapaszkodtam a Sycorax mellvédjén. Sikerült ráhurkolnom egyszer. és tudtam. Ellöktem magam a Wildtrack mellvédjétől. azután letérdeltem. Felküzdöttem magam.

és ráhurkoltam Mulder kötelét a legközelebbi csigahengerre. és addig szabdalta a szívós anyagot. azután áthajoltam a korláton. és nem tudtam. Bekötöttem magam. hogy szerezzen egy kést. a felfújt mentőmellény vet gátat az erőfeszítéseinknek. hogy egy tekercsre való kötelet vegyek elő a kormányállás rekeszéből. Elvonszoltuk a mellvédig. azután visszatértem a kormányállásba. – Az ott Tony? – Jobbra a kormányrudat! Üresbe a motort! – A tenger megtört és forrongott Mulder körül. de az erőm végén jártam. és hozzákapcsoltam a kötelet Mulder biztosítóköteléhez. engedelmesen közelebb húzódott. Mulder. de ott menthetetlenül beragadt. aki előbb döbbenettel. hogy az nem jelent számára fenyegetést. Ráhurkoltam a kötelet egy villára. Jobb lábam megállíthatatlanul reszketett.– Teljes átfordulás jobbra! Motort üresbe! Angela elfordult és meglátta az alakot. és Mulder megpróbálta felhúzni magát. hogy a tomboló vihar közepette hogyan tudnám bármivel is enyhíteni a csapást. bukdácsolt és fetrengett a hullámok között. Angela átlökte a kormányrudat. Angela előredöfött. de miután látta. akár egy horrorfilm zombija. Egyszavas válaszokat adtam. de hiába küzdöttünk. – Tony az? – Angela is segített a munkában. megrettent a pengétől. A Sycorax hánykolódott. Úgy mozogtam. Felrántottam a kötelet a fedélzetre. Újra előrementem. vagy inkább én sikoltottam a testemet marcangoló kíntól. és Mulder kötele kezdett ellazulni. Bólintott és megmarkolta a korlát tartóját. azután páni félelemmel nyugtázta Angela jelenlétét. ő is legalább annyira legyengült. kioldottam a csomót. amíg a mellény le nem eresztett. nem bírtunk Mulder testsúlyával és az átázott öltözék tömegével. képtelenek voltunk átvonszolni a dél-afrikai testét a korláton. mint mi. azután megkerestem a kötélvágót a . Mulder túlságosan nehéz volt számunkra. mire sikerült szorosra kötnöm. – Nem tudtam tapintatosabban közölni. A szél felsikoltott. – Húzd meg! – kiáltottam. – Hol van Tony? – Meghalt. ezúttal azért. A Sycorax oldalt bukott. és vágja fel a mellényt. üresbe lökte a gyorsítókart. Először azt hittem. ezért megkértem Angelát. azután elkezdtem felhúzni a tehetetlenül vergődő testet. – Tartson ki! – kiáltottam oda neki. – Mulder. Leoldoztam a biztosítókötelet a szarvról és a villáról. A csomó merő vér lett. parancsokat motyogtam magamban. akit magunk után vontattunk. de legalább megtartott. de hiába.

az égből lecsapó vércsét festették. és éppen a biztosítókötelet lazítottam. de biztosan lecsúszott a villáról. hogy könnyebben felhúzhassuk Muldert a fedélzetre. amely túlságosan valóságosnak tűnt abban a pillanatban. Rakomány nélkül utazott. akár egy bosszúálló leviatán. Miután átvágtam a korlátot. Elfordultam. – Kapaszkodjon! – kiáltottam Mulderre. Megfordultam.rekeszben. A Kerak volt az. és én ösztönösen balra kaptam a kormányt. óriási súlya pedig centiről centire lerángatta a kötelet a villa szarvairól. Fekete. A nagy hajó teljes sebességgel száguldott felénk. hogy belefojt a sodoráramába. hogy megteszem. mert elfordulni látszott. amelynek kéményére a Kassouli vállalatcsoport jelképét. még csak nem is tudtam. és ezzel Mulder halálát okoztam. és ő minden rántással messzebb került a biztonságtól. Óriási tankhajó orrát. Így három hurok még rajta maradt. Mulderrel történt valami. míg a fehér orr faltörő kosként irányult egyenesen a Sycorax felé. bár így is azzal fenyegetett. gumós orrú tengeri szörnyét. meredek oldalú. de a Kerak váratlan fenyegetése miatt ott kellett hagynom a kötélvillát. hogy a hajónk orra találkozzék elsőként a tankhajó által felélesztett hullámmal. . és nem tehettem mást. de a sikolyt egészen más váltotta ki. a biztosítókötél azonban síkos szintetikus szálakból készült. amely csomók nélkül lassan. Ha elvágom vele a korlátot. láttatni engedte vörös festését. Páni rémület keveredett a jéghideg borzongással. mégis megöltem őt. A gyorsulás folytán Mulder egyre nehezebben tartotta. Elvágtam a drótokat. és a szürkésfehér ködből egy hajó roppant orrát láttam előbukkanni. a Kerak nem öklelt fel bennünket. mint hogy tehetetlen dühvel üvöltöttem a fehér hajóorr felé. Azért tettem. A tankhajó roppant bestiaként hasította a hullámokat. Azt hittem. azután élesen átfordítottam a kormányt és előrelöktem a gyorsítókart. Akárhogy is történt. akkor a hullámok talán felsegítik Muldert a fedélzetre. meglazítottam a két hurkot a villára csavart biztosítókötélen. Nem ezt akartam. hogy a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. hogy oldalt kaptam a kormányt. amikor Angela hirtelen felsikoltott. végül el is engedte a korlátot tartó rudat. – Nick! Nick! – Angela hangja eltelt páni rémülettel. A Kerak bizonyára észrevett bennünket. – Nick! – sikoltotta újra Angela. Vagy talán a sors kegyelméből még azelőtt meghalt. vagy csak a Sycorax reagált olyan fürgén az irányváltásra. Eszembe jutott Mulder fenyegetése – hogy Kassouli elsüllyeszt bennünket –.

de a vér már szétáradt a farvizünkben. Egyetlen alak állt csak a híd fedetlen. mert én nem figyeltem eléggé. így Angelának ne kelljen látnia a borzalmat. amint a hajó orrának nekicsapódtak az első hullámok. Azután a Kerak csíkosra festett. azután a Sycorax kitartóan újra emelkedni kezdett. – Mi történt? – Angela az átvágott korlátra meredt. és Mulder feltartóztathatatlanul besodródott a hajó alá. – Mulder! Tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről. amikor váratlanul görcsös rángás futott végig a Sycorax gerincén. Sajnáltam őt. – Az én hibám. és hajított a Sycorax felé valamit. – Az orr belemerült abba. majd visszahúztam a kart. – Meghalt – feleltem. – Nem tudtam. újra teljes sebességre kapcsoltam. Életem végéig kísérteni fog ez . a víztömeg hatalmas robajjal vágódott a hajótörzsnek. majd kiemelkedett Mulder megtépázott. és eltakarta előlünk a keleti égboltot. ahol Muldernek lennie kellett volna. egy hullám megemelte a tatunkat. kettépattant az árbocunk. A karika megpördült a levegőben. A sebesen pörgő lapátok felszínre hozták a vért. hogy azt hittem. amint elérte a tengert. hogy sajnálom. Angela megtántorodott. amit én először mentőövnek hittem. előrenyúló részén. A második hullám megint felkapott bennünket. még azt az embert is. és én rádöbbentem. akinek azért kellett meghalnia. hogy sokkos állapotba került. Belehasítottunk a vízbe. ami leginkább tengeri fekete lyukra emlékeztetett. felágaskodtunk és visszazuhantunk. a szél alákapott. és a koszorúról vörös virágok szakadtak le. hegyfoknyi hajóteste elrobajlott mellettünk. felismerhetetlenségig szétszabdalt teste is. amint belezuhantunk a hullámvölgybe. fehéren tajtékzó hullámok támadtak. mi egyebet mondhatnék azon kívül. sajnáltam a férjét.Amint balra fordultam. Mulder koponyáját is elkapta a hajócsavar. Bizonyosan meghalt. Hasztalan szitkokkal búcsúztam a távolodó tankhajótól. Élesen oldalt fordultam a Sycoraxszal. Erről csupán akkor szereztem tudomást. A magasság és távolság miatt eltörpült arcok felénk meredtek a hajóhíd ablakai mögül. ekkor azonnal üresbe tettem a motort. Virágok egy halott leány emlékére. én pedig kapkodva letekertem a biztosítókötél maradékát és felgyorsítottam. hogy elhagyjuk a tetemet. A tankhajó nyomában viharos erejű. és a vitorlarúd olyan erővel rázkódott meg. – És Tony? – Sajnálom. – Ki halt meg? – kérdezte Angela.

Senkit. – Baleset történt – tettem hozzá. amikor a rádió sercegve életre kelt. amelyben az argentin katona kétségbeesetten kiáltott az anyja után. Odaveszett egy emberi élet. A rádióból statikus zaj tört elő. hogy megkeressem a Kerak-ot. Átadtam Angelának a kormányrudat. Viki rám fújt a térképasztalról. – Felemeltem a fejem. Túl fáradt. Irányt változtattam. Egy hullám megtört az orrunkon. – Mi történt? Vége. – Mulderé. hogy kedvezőbb szögben találkozzunk a hullámokkal. és a sós víz az arcomba csapott. túl elgyötört és túl dühös voltam ahhoz. én pedig próbáltam nem gondolni arra. – Mulder meghalt – válaszoltam. hogy nem nyomtam meg a gombot. – Jártam a fedélzeten – erősítettem meg –. – Kerak kereskedelmi hajó hívja a Sycorax jachtot. Elég közel jutott. ahogyan Mulder is. hogy az udvariassági formulákkal bajlódjak. de a hajó még nem bukkant elő a széltől felkorbácsolt vízpermet függönye mögül. – Kié az a tetem. Megpróbáltam megmenteni. Újabb szörnyű álommal lettem gazdagabb a másik mellett. – Járt a fedélzeten? Vége. csak. így egy szavamat se hallhatták. akit a hajója után vonszolt. hogy lásson bárkit is odaát? Vége. Kassouli fémes hangja újabb hosszú szünet után hangzott fel. és attól féltem.a biztosítókötél. én pedig mormoltam néhány megnyugtatónak szánt szót. bármelyik pillanatban megfordulhatnak és visszatérhetnek. – Miért nem tűnnek már innét a pokolba? – Kár. de nem sikerült. mert én meglazítottam. Bannister meghalt. A Kerak eltűnt a ködben. – Jártam a Wildtrack fedélzetén – erősítettem meg. kapitány? Vége. – Kassouli láthatóan nem elégedett meg a válasszal. vége. . gondoltam. – Egyszerűen meghalt. és odahajoltam a készülékhez. A hangszóróból újra felhangzott a hívás. miközben a szuronyom átjárta a zsigereit. – Nem láttam senkit a Wildtrack fedélzetén. – Sandman kapitány? – hallottam Yassir Kassouli hangját. Rövid szünet állt be. és a Sycorax körül lecsillapodott a hullámverés. – Ki más? – csattantam fel. – Kihallottam a hitetlenkedést Kassouli hangjából. A radaron figyelnek. Angela áthatóan figyelt. azután belöktem a kabin lejáratát. miközben magam felé húztam a mikrofont. Most azonban lenyomtam. hogy minden szavamat hallja. és senkit sem találtam életben. – Itt a Sycorax – feleltem.

– Tony már halott volt? – kérdezte végül. Sycorax? Vége. hogy készítsen egy adag erőlevest. mielőtt még bekötöztem volna a kézsebemet. Kassouli ügyet sem vetett a tagadásomra. Szabad folyást akartam engedni indulatomnak. Kassouli. Ezért haboztam. hiszen ha akkor megvádolom Kassoulit a gyilkossággal. gondoltam. – Hall engem. ez a tökéletes amerikai álom egy faragatlan búrt választott a szeretőjének. Haboztam. merev. a rádió már csak sziszegett. azután lesegített a kabinba. majd felhúztam a megkurtított fővitorlát. hogy gyufaszálakra zúzza szét hajómat. mégsem értettem. Vége! Leállítottam a motort. és olyan szorosan ölelt magához. – Mondd el az igazat. szakadozott tengerészkabátot. hogy a szeretett gyermeke. mi sül ki belőle. csak a szél. egyszer és mindenkorra. Túl sok vér ömlött. levontam a ronggyá szakadt viharvitorlát. Rögzítette a kormányrudat. Remegtem a hidegtől és a kimerültségtől. azután takaróba bugyolált. a tenger és a haldokló vihar nyomában járó kongó üresség. ahol. – Baleset történt. Nem maradt utána más. a roppant leviatán visszatérhetett volna. a kavargó óceánon.– És Bannister halála? Vége. Elnémult. Újra lenyomtam a gombot. nem tudhatom. a lánya lelke immár szabadon szárnyalhat. – Bannister halálát baleset okozta – hazudtam. túl sok indulat szabadult el. könyörgöm. meg akartam vádolni a gyilkossággal Kassoulit. ahogy a vér felbugyogott a Sycorax tatja alól. míg Angela elintézte a tatvitorlát. kezdtem el tűnődni az indokaimon. – Angela átható tekintettel meredt rám. visszaemlékeztem a felhasított torokra. de nem történt semmi. A bosszú mindig bosszút szül. ám valahogy ott. – Hirtelen megborzongtam. Angela összeszedte magát annyira. Néhány percig az északi irányt kémleltem. Immár minden . és véget akartam vetni az egésznek. az igazság egyáltalán nem tűnt helyénvalónak. A Kerak elhajózott. hogy szerintem a lányát senki sem gyilkolta meg. de a kép. – És baleset történt? – Nyilvánvalóan minden szavamat hallotta. mind a hárman. – Halott volt. – Mind a hárman balesetben haltak meg. Hosszú pillanatra lehunytam a szemem. Kassouli sikert aratott. Talán egyszerűen csak életben akartam maradni. mintha átadhatta volna nekem a teste melegét. segített elűzni Bannister holttestének emlékét. Ha elmondom Angelának az igazat. Nick. lehámozta rólam a nedves. milyen célt szolgálhatna még ezek után az igazság. és nekem esélyem nyílt lezárni az ügyet. el akartam mondani neki. és csak miután megtettem.

– Mi történt Tonyval. Tony beverte a fejét. – Mulder eltörte a lábát. John felé. Jobb volt így. a végén kihűlt a teste. és végigfuttatta az ujjait összetapadt hajfürtjein. a Wildtrack roncsa veszélyt jelent a többi hajó számára. hogy bevádolja. A hideg miatt történt. Akárhogyan is folytatja az életét. hogy ne vegyen elégtételt Kassoulin. itt a Sycorax. érveltem magamban. Angela vette fel a mikrofont: – Kerak. én bólintottam. – Láttam a holttestet. Egyikünk se szólt. – Baleset volt. Érvelésem valamire mindenképpen megfelelt: sikerült magam előtt igazolnom a hazugságot. Azt hiszem. Vége. amiért akaratlanul is tanúi lettünk egy gazdag ember . Próbáltam felkelni.véget ért. de Angela nem engedett. és nincs nagyobb áldás. még a rendőrségre is elmehetett volna. A hang nem árulkodott meglepetésről. hogy Mulder mindent megtett volna azért. Angela visszaült a másik fekhelyre. Szinte tapintani lehetett Kassouli fenyegető jelenlétét. – Nem ismertem meg az amerikai akcentussal beszélő férfi hangját. – Senki élő – felelte kurtán. Megerősítik. – Mulder beszélt erről? – kérdezte Angela gyanakodva. Angela csatlakozott hozzám. Angela felém fordult. A rádió fémes sercegése megriasztott mindkettőnket. de akkor is baleset volt. Vége. hogy senki sincs a fedélzeten? Vége. milyen jól esne most egy fürdő. – Lehunytam a szemem. hogy agyontiporjon bennünket. rázta a hajótestet. – Megborzongtam. – Köszönöm. amiért egy nő válaszolt a hívásra. Elveszítette az eszméletét. – A hajótest élesen oldalt dőlt. mint a tudatlanság. Kigúnyolhatta volna. nincs szüksége arra. ő pedig újra lenyomta a gombot. – Istenem. A tenger zavartalanul ostromolta a palánkokat. talán nem tudta volna megállni. Sycorax. de mindketten azon tűnődtünk. Olyan átkozott hideg van odakint. hogy Yassir Kassouli gyűlölködése kísértse. – Menet közben találtam ki a történetet. sikerült meggyőznöm Angelát. Azt hiszem. – Sycorax jacht. amiért a lánya ilyen szeretőt választott magának. Ha elmondom neki az igazat. Nem hinném. – Nick! – Irányt kell váltanom a St. és kimásztam a fedélzetre. Itt a Kerak kereskedelmi hajó. Hátratoltam a kabintetőt. hogy megmentse az életét. Vége. Nick? – könyörgött Angela. vajon visszatér-e a tengeri monstrum. – Úgy véljük.

Két percig vártunk. hogy a százezer tonna akár csak megrezdült volna az ütközéstől. – Tudom. A tankhajó mégis jól látta. De nem a Sycorax felé tartott. apró játékhajóként csapódott a kíméletlen acélfalnak. mégis mertem reménykedni. míg a só fel nem oldja a csontjaikat is. ahol Nadeznha Bannister csontjai is nyugodtak. azután hatalmas árnyék jelent meg a szürke északon. akkor mertünk megszólalni. ahogy a tankhajó beleveszik az óceán végtelen szürkeségébe. Azután a Kerak elérte a tehetetlenül sodródó hajótestet. Láttam. kék csíkos törzse felágaskodott. A Kerak megfordult és eljött értünk. Nem szóltam. hogy azután . – Jesszusom! – sóhajtott fel Angela. ezért nyugat felé irányítottam a Sycorax orrárbocát. Visszatért. ám semerre sem láttam a háborgó vizeken. Sosem gondoltam Angeláról. Kerestem a Wildtracket. Egy másodpercig a jacht fényes. mintha csak imádkozna. hogy beérné egy tengereken sodródó kis hajóval. Bólintottam. hogy bevégezze a piszkos munkát. az elválás felé. Csak miután eltűnt. és minden erejével a félig elsüllyedt jachtra rontott. Láttam. hogy a tankhajó teljes sebességgel halad. A Wildtrack kiszabadult a tanker orrának fogságából. A híd ablakai egy gépszörny gonosz tekintetét idézték. hogy feleségül menjen hozzá. csak néztem. hogy haza akar majd térni. Most már tudtam. Nem hinném. Nyugat és Kanada felé. – Tony még a fedélzeten van? Megfogtam a kezét: – Igen. Angela ekkor fakadt sírva. és már nem tűnt többnek egy jó adag összesodródott uszadékfánál. ahogyan a Wildtrack fennakad a Kerak orrán. – Van repülőtér St. csak néma csend. annak biztos jeleként. Angela arca nem árulkodott érzelemről. A Kerak zavartalanul haladt tovább. és most látnia kellett. azután összetörten és megadóan süllyedt le oda. Fények világítottak az ablakok mögött. és alakok mozogtak a hatalmas hajó puha kényelmében. minél távolabb attól a jeltelen helytől. ahol nincsenek viharok és fények. Szerette annyira Bannistert. – Nick? – Minden rendben lesz – bólintottam. amint az álmai alámerülnek a kétezer ölnyi mélységbe. ahol a halottak néma csendben nyugszanak. ahogyan a gumószerű orr jókora hullámokat támaszt. Johnon? – kérdezte Angela cérnavékony hangon.haragjának. Virágokat tűzött a hajába a jóvágású tévésztár kedvéért.

A Sycorax belehasított orrával a hullámokba. Ő legalább megtalálta az otthonát. néma csendben. amíg csak a haldokló nap évmilliók múltán ki nem szárítja a tengerek medrét. míg mi továbbvitorláztunk előre.együtt áramoljanak magával az óceánnal. .

Addig vitorláztunk. és beszereztem egy új viharvitorlát. Északnyugat felől heves szél érkezett. aki végre átesett a vérkeresztségen. Hulladék fémből hegesztettem magamnak radarvisszaverő ernyőt. és meglazítottam a fővitorlát. Nem említették sem Kassouli nevét. Viki. csak kipróbálni a motort és az új vitorlát. A hajó végre készen állt. Kijavítottam a korlátot. Az egyik rézlemez leszakadt ugyan. amíg az ég tündöklővé nem fényesedett a jégmezőkről visszaverődő nap fényétől. Tucatszor is elolvastam Angela levelét. Angela úgy vélte. és újjáépítettem az egészet. Patkány ólálkodott fel a fedélzetre. sem azt. és nem messze az úszó jég határától. köd. Találtam munkát. A hivatalos nyomozás a modern versenyek felfokozott elvárásait tette felelőssé Bannister és Mulder haláláért. azon ritka helyek egyikét.Epilógus Kemény telünk volt. a lehető legjobb helyen töltöttem ezt az időszakot. míg saját. hajlandó lennék-e visszatérni Angliába. hogy jelen lett volna a Wildtrack végénél. bár Vikinek és nekem így sem kellett éheznünk. Mégis. a színpompás égbolt alatt visszafordítottam a tarcsvitorlát. és rögzítettem a kitámasztórudak alá. a rekeszfalra csavaroztam. Darabokra szedtem a motort. és elég soká élt ahhoz. Szerettem Új-Fundlandot. lélekig hatoló hideg. amelyet a bal oldali fekhely fölé. a rólam szóló filmet talán megvághatnák ötvenperces műsorrá. Fagyok. igaz illegálisan. A döntés szerint mindkét haláleset a véletlen számlájára volt írható. de apály idején alig néhány perces munkával pótolni tudtam a hiányt. inkább ott parádézott a befagyott vízleeresztőben. ő és Angela fényképe. ekkor olvastam utoljára. hogy felvehessék a zárójelenetet. nem egy újabb kalandra. peckesen felemelt farokkal. közjegyzővel is hitelesített beadványomra alig vetettek egy futó pillantást. hogy a Sycorax komótosan megálljon. unottan hárította el magától a gratulációmat. Viki megnőtt. Kora tavasszal északnak indultam a Sycoraxon. ahol a tisztes emberek még hisznek a tisztes munka erényében. A vitorla elvitte maradék megtakarított pénzemet is. és megkérdezte. Ő maradt az egyetlen társam. egy hajóműhelyben. Persze nemcsak a . hogy keservesen megbánja merészségét. A Sycorax sérülések nélkül vészelte át a Wildtrackkal való összeütközést.

gyere haza. hogy megérkeztünk – mondtam Vikinek –. és tudta. nem kívántam senki vesztét. Így hát itt maradtam. Itt nem kísértettek rémálmok. Nem versengtem senkivel. ami azt illeti. írta. ha hazamegyek. Kérlek. hová menjünk legközelebb? . nem éreztem féltékenységet. barátságért és biztonságért. hogy elhajózom Új-Zélandra. egyedül az számított. Egy évvel ezelőtt kitekintettem a kórház ablakából. Átvette Bannister produkciós cégét. és ne uralkodhasson felettem senki. – Most. akárcsak az újjáépített motor. a tengeren megőrizhettem a tisztességem. mégsem tettem meg. Nick. akik a tévé műsorait és a pénzt csinálják. és a Sycorax belefúrta orrát a hullámok közé. tengeri macskám társaságában is boldog voltam. jobbára megbízhatóan működött. megvakargattam az állát. Magányosan. Odahaza a világot Kassouli és a hozzá hasonlók irányították. Felvettem a cicust. hogy elcseréljem a kitüntetést a kényelemért. és találtam egy csillagot. és előrelendült. aligha illettem volna azok világába. hogy sokat segíthetnék neki. hogy megmaradhassak a hajóm kormányánál. Erős kísértést éreztem. gyakorlatias elmével kellett volna versengenem. az éjszakát nem zavarták meg a fények. Itt. és elnéztem a tündöklő jégtükör felett izzó égboltot. és a lábam. Odahaza csupa ragyogó. hogy hazatérjek. míg Viki vidáman dorombolt Angela levelének zizegő lapjain. most is ez a csillag hívogatott. Kiengedtem az orrvitorlát.zárójelenet miatt szerette volna. Azt viszont megfogadtam. Számkivetettnek éreztem magam. éppúgy lehetett volna Utópia vagy Meseország is. Ott ültem a fagyos hidegben. Semmi sem szólt éppen Új-Zéland mellett. amit most befoghattam a szeksztánsomba. miközben a Sycorax szelet fogott.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful