Vad vizek hajósa

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján történt: Bernard Cornwell: Wildtrack Penguin Group, 1988 27 Wrights Lane, London, W8 5TZ, Anglia Copyright © Rifleman Productions LTD, 1998 Hungarian translation © Babits Péter Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2006 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő u. 1. Telefon: (72) 777-000 E-mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Keresnyei Klára A kiadvány magyar változatát Bocz József tördelte A borítót Szakos Roland tervezte A nyomtatás és kötészeti munkák a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Rt. munkája Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Megjelent 24,09 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 369 761 1

A Wildtracket David Watt emlékének ajánlom

Prológus
Azt mondták, soha többé nem fogok járni. Azt mondták, kerekes székben fogok ülni, míg be nem tesznek a koporsóba, és rám nem szegezik a fedelet. Olyan szakmát kellene tanulnom, mondták, amelyet egy rokkant is el tud végezni, mondjuk a számítógép előtt ülve. Majd egy egész, átkozott éven keresztül dolgoztak rajtam. Fémrudat csavaroztak a jobb combomba, és megfoltozták a bőröm ott, ahol a combom és fenekem összeégett. A legdurvább hentes módszereket és mikrosebészeti eljárásokat egyaránt alkalmazták a gerincemen, amikor elértek némi eredményt – például képes voltam mozgatni a bal lábam ujjait –, felnyitottak megint, hogy még tovább gyötörjenek. Mindez hónapokat vett igénybe, és továbbra sem tudtam járni. Hozzá kell szoknia, azt mondták, mert már soha többé nem fog járni. Soha többé nem fog vitorlázni. Lebénultak a végtagjai, Nick, úgyhogy elbúcsúzhat mindettől. Mondtam nekik, hogy rohadjanak meg. – Ez nem hozzáállás, Nick! – közölte Maitland doktor feddő hangon. – Fogja fel, hogy ez még nem a világvége. Épp ellenkezőlég! – Beletúrt a vitorlásmagazinokba, amelyek halomban hevertek a betegágyam mellett. – A hajókázásról sem kell lemondania. Tavasszal már vitorlázhat is! Most először kecsegtetett reménnyel, és én kapva kaptam az alkalmon. – Tényleg? – Hát persze, kedves Nick. Van egy motoros jacht Solentben, amit kimondottan ilyen esetekre készítettek fel. Lelkesedésem alábbhagyott: – Ilyen esetekre? – Rámpák a tolókocsiknak, szakképzett személyzet a fedélzeten. – Maitland mindig tárgyilagos hangon beszélt ezekről dolgokról, mintha a világon mindenki kerekes székkel közlekedne és fémrudakkal vakartatná a hólyagját. – Talán még a sajtót is odaengedné? – tette hozzá reménykedő hangon. – Mindenki arra vár, hogy interjút adjon. – Mondja meg nekik, hogy menjenek a pokolba! Nem kell sajtó. Ez a szabály, emlékszik? Egyetlen francos riportert se akarok látni. – Hát, akkor nincs sajtó. – Maitland alig tudta leplezni csalódottságát. Mindent megadott volna, hogy egy kis hírverést csapjon a végtagbénulásosok Mekkájának. – Talán még én is elkísérem. Vagy egy éve nem vitorláztam.

– Menjen csak egyedül – utasítottam el mogorván. – Ez nem hozzáállás, Nick. – Megigazította a tökéletesen elrendezett függönyt. Behunytam a szemem. – A saját lábamon fogok kisétálni erről az átkozott helyről. – Ettől még tavasszal elmehet egy kicsit hajókázni, nem igaz? – Maitland, akárcsak a kezelőszemélyzet többi tagja, magas szinten űzte azt a tárgyalási stílust, amelynek egyetlen célja az volt, hogy kicsikarja belőlünk a helyzet elfogadását. Ha akár csak egyszer is elismertük, hogy sorsunk megpecsételődött, félig már megnyerték a csatát. – Nem igaz? – kérdezte újra. Kinyitottam a szemem. – Amikor legutóbb hajókáztam, doki, egy barátom tizenkét méteres hajójával jöttem vissza Izlandról. A Feröer-szigeteknél viharba kerültünk, és a sudárkeresztrúd felett minden árbocot elvesztettünk. Összeszedtünk minden menthetőt, megkötöztük a maradék árbocfát, és öt nappal később befutottunk North Uistba. Ezt nevezem én hajókázásnak, doki. – Azt már nem tettem hozzá, hogy a haverom eltörte a karját, amikor a hajó a hirtelen hátszéltől felfutott, s hogy mindez a legsötétebb éjszakában történt. Csak az számított, hogy kifogtunk azon a nyavalyás északi-tengeri orkánon, és biztonságban hazavittük a hajót. Maitland türelmesen végighallgatott. – De ez még azelőtt volt, ugye, Nick? – Nincs olyan isten, doki, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek a maga tolószékében, és nézzem, ahogyan a vitorlások nélkülem indulnak útnak. – Tudtam, mennyire faragatlannak és hálátlannak mutatkozom, de nem érdekelt. Lábra kellett állnom. – Ha ragaszkodik hozzá, Nick, ha ragaszkodik hozzá. – Maitland hanghordozásával jelezte, hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Odalépett az ajtóhoz, aztán megállt, hogy még egyszer visszatekintsen. – Nincs is televíziója! – Utálom azt a francos zajládát! – Szerintünk nagyon is hatékony terápiás eszköz, Nick. – Nincs szükségem a rohadt terápiájukra. Csak adjanak egy pár cipőt! – Tényleg nem akar televíziót? – hitetlenkedett Maitland. – Nem akarok televíziót. Még aznap délután átküldték az új pszichiátert, hogy vizsgáljon meg.

– Hello, Mr. Sandman – köszöntött a nő vidáman. – Dr. Janet Plant vagyok. Nemrég kerültem ide, a pszichiátriai osztályra. Kedves hangja volt, bár őt magát nem láthattam, lévén háttal feküdtem az ajtónak. – Maga az új agyzsugorító? – Pszichiáter vagyok – finomított a besoroláson. – Mivel foglalkozik éppen? Jobb kezemmel az ágy rácsába kapaszkodtam, és próbáltam letenni a jobb lábam a padlóra. – Tanulok járni. – Nincs itt fizikoterápiás osztály? – Ők csak arra tudnak megtanítani, hogyan kell tolókocsiban vizelni. Azt ígérik, ha jó fiú leszek, tavasszal megmutatnak valami újabb kunsztot is. – Összerezzentem az éles fájdalomtól. Ha csak egy kicsit is megterheltem a lábam, máris úgy éreztem, mintha húskampókkal szaggatnák a hátam. Ez a pszichiáter valószínűleg azt mondaná, hogy mazochista vagyok, amiért még nagyobb terhelésnek teszem ki a lábam, amint a fájdalom jelentkezik. Istenem, mennyire legyengültem! A jobb lábam megállíthatatlanul remegett. Az idegek alighanem súlyosan károsodtak, ám azt is felfedeztem, hogy ha a kezemmel beállítom a térdemet, akkor az úgy is marad. Ezzel a módszerrel most is sikerült kiegyenesítenem a lábamat, majd lassan eltoltam magam az ágytól. Még ekkor sem engedtem el a rácsot. A bal lábam felvette a súly egy részét, és a fájdalom folyékony tűzként áradt végig az inaimban. Nem volt sem egyensúlyérzékem, sem erőm, mégis addig toltam el magamtól az ágyat, amíg félig összegörnyedve meg nem álltam, miközben az ujjperceim is belefehéredtek, úgy markoltam a rácsot. Nem kaptam levegőt, méghozzá a szó szoros értelmében. A kín olyan elevenen mart belém, hogy a testem még azt is elfeledte, hogyan kell lélegezni. A fájdalom fokozatosan szétáradt a mellkasomban, felkúszott a nyakamon, belobbant a koponyámba. Háttal visszazuhantam az ágyra. A fájdalom kezdett alábbhagyni, amint a levegő eljutott a tüdőmbe, de továbbra is összeszorítottam a szemhéjam, nehogy kibuggyanjanak belőlem a könnyek. – Először azt kell megtanulnom – próbáltam elővenni közönyös hanghordozásomat –, hogyan kell felegyenesedni. Azután hogyan kell egyik lábamat a másik elé tenni. A többi már jön magától. – Bárcsak meg se szólaltam volna; a szavak úgy törtek fel belőlem, akár a zokogás. Hallottam, hogy Plant doktor közelebb húz egy széket, és leül. Magamban nyugtáztam, hogy meg sem próbál segíteni, ez a szokványos kórházi gyakorlat

de azt gondoltam. hogy tisztában legyünk új korlátainkkal. – Nagy óvatlanságra vall. az anyám lelépett tőle. igaz? – Magának én nem vagyok több. csak újabb kirakójáték. de a szemem még lehunyva tartottam. mert egy golyó belefúródott a hátamba. az öregem szíjat hasít a hátamból. Ugyanabban a hangnemben. a feleségem pedig elhagyott. Mégsem emiatt vagyok ebben az ágyban. a nővérem még rosszabb. hogyan nyerte meg császári fenséged az austerlitzi csatát. Pedig sokszor rászolgáltam. nekivágtunk a csatornának. Nem szerette az erőszakot. Kinyitottam a szemem. A krémszínű vakolaton hajszálrepedések futottak végig. s megfelelő szögből hátulról ábrázolt csupasz női test rajzává álltak össze. ha Napóleonnak hinném magam. hogy szívből utálom. kimért megjelenésű. – Az édesanyja is tizenöt éves korában hagyta el magukat. immár olyan területen járunk. hogy az agyamban turkáljon. Ráadásul rohadt nagy dagályban. – Tényleg szíjat hasított volna? – kérdezte. doki. Azért vagyok itt.” – Olyan. Nem kellett volna nekivágnom a csatornának. anyáskodó forma nőt láttam magam előtt. Elmosolyodott. – Itchenorban. – Beszéljen a hajójáról – kezdte formális és tárgyilagos hangnemben. – A mennyezetre meredtem. a testvérem egy strici. – Éjszaka volt – védekeztem –. „Beszéljen arról. és olyan hóviharba kerültünk. hogy a jelzéseket se láttam. amelyet jól láthatóan kijelöltek a szülői felelősségvállalásról készült klinikai tanulmányok póznáival és bójáival. hogy hozzámehessen egy parlamenti képviselőhöz. – Mi egy Contessa 32-essel vitorlázunk – jegyezte meg Plant doktor. hogy jelezze. rövid hajú. amikor egy agyzsugorító azt kérdezi. ha egész éjjel kint maradok. de engedékeny volt velem. . – Azt gondolom. mit gondolok. Márpedig ehhez nincs szükség arra. Tizenöt lehettem. ugye? – Ezt gondolja? – kérdezte ő. amelyeket azután kényszerűségből elfogadunk. – Nemigen. hogy életvidám nyomorékot farag belőlem. Immár könnyebben vettem a levegőt.része volt. amelyet akkor használna. Apám piti szélhámos. Kudarcot kell vallanunk. és az egészségbiztosító magára vállalta. – Hol horgonyoznak? – kérdeztem. Elmosolyodtam: – Egyszer zátonyra futottam a Keleti-foknál. mint egy hajó – közöltem mogorván. ahol otthonosan érzi magát.

csonka vitorlás ketchként. amelyen a testgyakorlatok nyomán vastag kéreg képződött. 1922-ben készült. amint felidéztem magamban. akár egy Sherman-tank. – Szép hajó. – A neve Sycorax – kezdtem. – Elmosolyodtam. mind jó erős vászonból. és néha éppoly házsártos. Felé fordítottam a fejem: – Csak mert katonatiszt voltam. derékvitorla. ugye? – A viharból. amint próbálta helyére tenni a nevet Shakespeare-től van. Rézkeretes ablakok. sudárvitorla és tatvitorla. olajlámpások a kabinban. és egy magánkikötőben horgonyozik. akiről elnevezték. – És jól ért az ácsmunkához? – tartott ki a kérdés mellett. ami reményt adott. Az egészségügy kínzókamráit csak úgy élhettem túl. Megráztam a fejem: – Nem volt rá időm. Kicsit talán viharvert. tudja. . A szokványos vitorlázat. mert ő is vitorlázott. ha kitartottam az álom mellett. – De most beszéljen egy kicsit a sajátjáról. – Maga hajóács? – kérdezte némi meglepetéssel a hangjában. dr. aki menten valami heverőhöz szíjazott volna. masszív. És a szereléshez is. Talán azért mondtam el neki. mint az a boszorka. hogy ide került. milyen vonakodva adja át magát a Sycorax a friss szélnek. Sötétkék hajótest hófehér vitorlákkal. – Csakugyan az – helyeselt a nő lelkesen. hogy mindenféle elektródákat ragasszon a homlokomra. – Tizenegy és fél méter hosszú. mahagóni és tölgy. Sycorax. – Újra lehunytam a szemem. amelybe nem árthatták bele magukat. Hosszú gerince van. partra vontatták azóta. tikfa fedélzettel. hogy kihozzam a vízből. Feltartottam a kezemet. de jobbnak láttam az elképzelést nem megosztani Plant dokival. – Remélem. aki fák odvába zárja az ellenségeit. bár a bőrkeményedések dacára az ujjvégeim fehérek és puhák maradtak. Tréfás utalás. orrvitorla. de én majd segítek rajta. de a hajótestet rézlemezek borítják. Caliban anyja. mert a fából készült hajó is adósságcsapdába zárja az embert. s ez az álom a Sycorax volt.Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe. – Valaha értettem. még érthetek ehhez-ahhoz. – Egyszer elvittem egy Contessa 32-est Hollandiába – sóhajtottam fel. Gazdag embernek építették. Plant doktor kötelességszerűen elmosolyodott. ezért nem takarékoskodtak semmivel. – Ez a boszorka – ráncolta a homlokát Plant doktor. tarcsvitorla. Plant. – És a létező leggyönyörűbb vonalak.

– Ha kiderül. Beszéljen a riporterekkel. Nincs különösebb oka. igaz? – kérdezte profihoz illő hangnemben. sosem jártam ott. – Nincsenek rémálmaim. Új-Zéland felé. hogy amint elérek oda. – Maga igencsak nehéz eset. – Már megint analizál – figyelmeztettem. – Ez persze nem volt igaz. Nick. Nick! Legyen könyvelő vagy számítógépprogramozó. hogy éppen Új-Zéland felé. hogy kihívó tekintettel meredjen rám.– Akkor hát gyakorlatias embernek tartja magát. Felállt és az ablakhoz lépett. Sandman. Senkit sem ismertem Új-Zélandon. Még ekkortájt is gyakran ébredtem verítékezve. adja fel. hogy nem járhat többé? – Elfordult az ablaktól. hogy soha többé nem vitorlázhat a Sycoraxon? – Jövőre – álmodoztam. – Azért jött ide. mindent másmilyennek látok majd. nem az övé. Tudtam. valahogy mégis az a hely tűnt az ígéret földjének. – Ne próbáljon anyáskodni. – De mihez kezd a konokságával. amíg egyáltalán eljutok odáig. Nick. ez is megfordult a fejemben. s az a dél-atlanti sziget járt egyre a fejemben. soha többé nem akarok az Atlanti-óceán déli részére tévedni? A nő kivárt a válasszal: – Nos. – Azt gondolja. hogy jók a rögbiben és a krikettben. ne küzdjön céltalanul. Feddő pillantást vetettem rá: – Megint analizál? – Nincs semmi hátsó szándékom. doki! . ahol egy tisztességes ember nyugodt napokat élhet meg anélkül. Tanuljon szakmát. doki. Plant doktor elmosolyodott: – Az álmok valóra is válhatnak. hogy Maitland doki nótáját fújja. csak hogy ne kelljen tudomást vennem a nyers tényekről – délnek indulok. de ez csakis az én dolgom volt. – Először az Azori-szigetek felé veszem az irányt – álmodoztam tovább – . maradhattam volna a seregben. azután irány Barbados. keresztül a Marquisesig… – Nem kerülné meg a Horn-fokot? – vágott közbe Plant doktor. Nick. hogy fontoskodó seggfejek nehezítenék a dolgát. doki. De ha így akartam volna tenni. csak álmaim. a pénzből pedig vehetne egy jó kis motoros tolószéket. délre Panama. Ott is kínáltak irodai munkát. Tudtam persze. Ők fizetnének az interjúért. Mr. ha kiderül. igen. – Legalábbis nem volt általam ismert különösebb oka. Vagyis. ne is kérdezze. Új-Zéland számomra olyan helynek tűnt. de a kiábrándulás várhatott. A hideg téli szél nekicsapta az esőcseppeket az üvegnek. és gyönyörű vizeik vannak. – Ez igaz.

Csak mi ketten leszünk a végtelen vizeken. amikor a szeksztáns tükrének segítségével könnyűszerrel lehoztam azt a távoli napot a hajnali horizontra. Három percembe és kínzó gyötrelmekbe került. ugrándozva és csoszogva.A nő elnevette magát. mondhatnak ezek a nyavalyás doktorok bármit. – Maga aztán tényleg csökönyös szamár. telihold világította be a kórház udvarát. nyugatra és délre. igaz? Az voltam. Miután élesre állítottam éjszakai látásom. azután újra nyugalom lett. és két héttel később. a Sycorax elvisz Új-Zélandra. és csak várt. a fényszóró egy pillanatra elvakított. a hajóm csak rám várt. de valahol messze innen. és a szememben hirtelen inkább tűnt tengerjárónak. tüstént az Aldebarant kezdtem keresni a csillagok között. mire végül megmarkoltam a párkányt. szabadon. Mert egy napon. Volt idő. mint a madár. hogy újra elröpítsék a szelek az Aldebaran hideg fénye alatt. Mostanra összetört nyomorék lettem. odalenn feketén és ezüstösen fagyoskodtak a kopár fatörzsek. és nekipréseltem homlokomat a hideg üvegnek. Kocsi fordult be a szomszédos tömb sarkánál. . mint pszichiáternek. Tépkedte köteleit. nekidörzsölte ütközőpárnáit a kőből épült rakpartnak. ahogyan én is. de egészen az ablakig sikerült eljutnom. minden lélegzetvétel iszonyú erővel kaparta a torkomat. noha nem mondtam el senkinek. botladozva. Felhőtlen téli éjszaka volt.

rész .1.

előre tudtam. amikor most végre elindultam felé. legmagasabb foknál. majd vonattal továbbmentem Totnesig. csak visszatérni Devonba. Figyelte. Mert látnom kellett az otthonomat. míg én akadozva sétáltam végig a régi kompkikötőhöz vezető csapáson. . hogy Maitland doki értesíteni fogja a sajtót a távozásomról. amikor sántikálni kezdtem abba az irányba. Megkértem a buszsofőrt. a kacsázó járás pedig egyáltalán nem groteszk. a Sycorax mégiscsak az otthonom volt. A kapunál elkaptam egy buszt. a sövényeken hópelyhek pihentek. nem tovább. és egyre mondogattam magamban. Oda. hogy végigküzdjem magam a hosszú hónapokon. Az ajtó sziszegve becsukódott. ezért is nem mondtam el senkinek. ha elfeledkezem róla – ez pedig úgy a legegyszerűbb. hogy életem végéig fájni fog. haver? – Jól vagyok – hazudtam. Közeledett a tél vége. hogy hazajövök. mintha csupán egy-két hétig lettem volna távol. azután egy újabb busz végigaraszolt velem South Hams meredek. Sírni lett volna kedvem. de én nem is kívántam ennél többet. milyen boldogsággal fog eltölteni. Pontosabban. ahogyan lesántikálok a jármű lépcsőin. egészen addig a pillanatig. Fájt a gyaloglás. Ez adott erőt ahhoz. mielőtt lelépek az úttestre. hogy tegyen ki a Ferry Lane tetején. ahonnét megpillanthattam a folyó túlsó partján horgonyzó Sycoraxot. Másra se vágytam. és a busz dübörögve elindult a falu felé. Tudtam. – Minden rendben. ezért két nappal korábban elbocsáttattam magam. Egyszerűen együtt kell élnem ezzel a fájdalommal.1. ha valami másra gondolok. és lehetett bármily viharvert is ebben a kemény télben. de már tudtam. hogy a hátamban tomboló fájdalom még elviselhető. ha újra láthatom Devon lankáit. és nagyot szisszenek az utolsó. besétálni a kocsmába és úgy tenni. amelyben sejtettem. akkor lesz a legkönnyebb. Nem akartam semmilyen felhajtást. és úgy döntöttem. folyóktól szabdalt dombjainak szerpentinjén. Így hát végigbicegtem a kórház kocsifelhajtóján. Az egyetlen otthonom. – Csak egy kis sétára vágyom. fejezet Tizennégy hónappal később sétáltam ki saját lábamon a kórházból.

amelyet még apám állított a teraszra. ami arra utalt. távoli országnak tűnt. a megkopott fedélzetre és a jégpáncélba burkolt hajótestre. Felvettem kis batyumat. nem igaz? – Bizony – értettem egyet. és közben fokozatosan visszanyerem erőmet. Nyáron ezen az úton csak úgy tülekednek a vitorlázók. én pedig olvastam a sorok között. a fagyos téli időben. és tovább bicegtem. aki minél tovább akarja nyújtani az izgatott várakozás perceit. nem is néztem oda. akik utánfutókon hozták el hajóikat egészen a folyó partjáig. amelyik majd elvisz Új-Zélandra. tele hajójavításhoz szükséges festékekkel. Visszatartottam a lélegzetem. A ház új tulajdonosa megnagyobbította a folyó felőli homlokzatot. Alig tucatnyi hajó horgonyzott a vízen. Ez volt az álmom: látni a hajót. hogy lesz munkám a hajóval. Számomra. töredéke a nyáron szokásos mennyiségnek. abban a kikötőben horgonyzott. A magasba szökkenő árboc. a vízről visszatükröződő napfény meglepő erővel villant felém apám régi folyóparti házának ablaktábláiról. mert elérkezett az a pillanat. hogy élvezni fogom a Sycorax felújítását. ahová rég lejárt a vízumom. csupán egy autó parkolt a régi sója végében – egy jókora kombi. Középkorú férfi dobozokat és ecseteket pakolt a zsákjába. amely a kiterjedt gyepszőnyegre. és beiktatott egy jókora üvegfelületet. hogy a középkorú férfi nem foglalkozik tovább a jelenlétemmel. Most. Megtorpantam. akár egy kisgyermek. Csak amikor a cipőm hegyét már-már elérték az örvénylő hullámok. s tudtam. hogy elrejtse előlem a Sycoraxot. szerszámokkal és kötelekkel. a kitámasztórúddal. Jimmy Nicholls még ősszel írt. mert amint a folyó felé félúton kibukkantam egy éles sarok mögül. Hazaértem. a helyén maradt. majd azon túl a vízfolyamra tekintett. amint a sója felé sántikáltam. amint egyre hosszabbak lesznek a napok. – Valami baj van? . ez a munka nem lesz kevés. Felkészültem a legrosszabbra. ahonnét ösvény vezetett apám régi csónakházához. És a Sycorax nem volt sehol. – 'Reggelt! Remek időnk van. Zászló nem lengett az árboc tetején. akkor emeltem fel a tekintetem. amely a kórház és a gyötrelmek hónapjaiban mindvégig tartotta bennem a lelket. és tudatta. ám most. keresztárboccal és kötélzettel együtt. Tetőzött a dagály. Mégis meggyőztem magam. Hajóm a túlsó parton. az épület olyan idegen. hogy a ház üresen áll.Nem is volt olyan nehéz. Reméltem. ahhoz mégis épp elég. amint átnéztem a folyó túlsó partjáról.

– Minden rendben? – Igen – vágtam rá azonnal. – Szomorú történet – sóhajtott fel. milyen szálakkal kötődöm a partnak ehhez a szakaszához. A Sycorax eltűnt. – Nem tudja véletlenül. ahhoz az ősi falhoz kikötve. hogy bárki is osztozzon velem érzéseimben. – Elnézést! – a középkorú férfi közeledett felém puha talpú gumicsizmájában. – Szégyen és gyalázat! Odafent van. A Sycorax nem tűnt el. hogy kérdezősködnie kell. hogy berakodja holmiját egy kis felfújható csónakba. – Attól tartok – felelt szégyenlősen. Névtelenségbe kívántam burkolózni. A Sycorax eltűnt. A folyókanyar felé fordultam. – Egész télen itt horgonyzott? – kérdeztem tőle. – Pedig igazán csinos jószág. Nem akartam. arrafelé azonban egyetlen hajót se kötöttek ki. mi történt a Sycoraxszal? – A Sycoraxszal? – Felegyenesedett. Gyanakvóan figyelte nehézkes manőverezésem. A helyén egy ormótlan lakóhajó ringatózott a vízen. – A folyó túlsó partja felé mutatott. amely elrejtette előlem a falut. Megfordultam. mintha csak azzal vádolnám. mint a döghússal. akkor is az én dédelgetett álmom maradt. amint a név beugrott neki. A középkorú férfi visszasétált.A jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. – Tommy Sandman régi hajójával? – Igen. mert. csupán az oldalán fekve felvontatták a csónakháztól délre eső dombra. ahol újabb maroknyi hajó horgonyzott. értetlenül meredt rám. Egy ilyen nagy tőkesúllyal ellátott hajót állványra. azután nagyot csettintett. Láthatóan zavarta. hogy nem bánik tisztességesen a hajójával. ehhez előbb le kellett . és végre megláttam a hajót. A férfi nem szívesen segített. de a folyó íratlan szabályai azt sem engedték. odafordultam. – Át tudna vinni a túlsó partra? – kérdeztem. – Ebben biztos voltam. nehogy jelét adjam kétségbeesésemnek. A férfi habozott: – Az ott nem magánterület? – Az erdősáv már nem az. de nem akartam elárulni. apám már időtlen időkkel ezelőtt eladta a jachtját. Elnéztem a nagy kikötőmedence felé. amely a saját kikötőhelyemhez tartozott. Akárki is vontatta partra. Alig tudtam kivenni a tatját a sűrű aljnövényzetben. otthagyta elrothadni a gyomok között. de legalábbis támasztékokra kellett volna állítani. – Aligha volt alkalmas a pillanat. hogy közöljem. – Micsoda szégyen! – csóválta a fejét a férfi. még ha meg is hiúsult a vágyam. úgy bánt vele. mivel korántsem volt egyszerű csak úgy belépni a csónakba. ha kiemelik a vízből. ám a Sycoraxot nem láttam közöttük. hogy cserbenhagyjon.

ülnöm a sója kőperemére. – Hát ne tegye – javasoltam. – Ki vontatta partra? – érdeklődtem. Felnéztem a Sycoraxra. Megmutatta a hajóját. – Az asszony látni akarja Disneylandet. hogy megunta már az asszony folytonos házsárkodását. majd úgy átvergődnöm. – Pech. ám messze túlmutatott a tévés berkeken. hogy kezdi öregnek érezni magát az ilyesmihez. hiszen Bannister ünnepelt hírességnek számított. lehetett szó akár kocsikról. – Isten tudja. a tenger sötétebbik oldalát is megtapasztalta – felesége egy évvel azelőtt halt meg egy vitorlásbaleset során. A tragédia természetesen országos szintű részvétet váltott ki. és életre keltette a zajos csónakmotort. – A felesége miatt. Bannister biztosan nem tenne ilyet. A városi kikötőben tartja a hajóját. közreműködésére igényt tartottak a legkülönfélébb reklámokban. Megtudtam. Kidurrant az első kerék. úgy érti? – Valaha Tommy Sandman is ott lakott. Olyannyira. hogy értetlenkedjem. Anthony Bannister a brit közönség nagy kedvence volt. és piacra dobja a Westerlyt. ami valószínűleg azt jelentette. amiért apám régi házába költözött. mintha az ágyból szállnék át a tolókocsiba. És Bannister. . Bajtársias hallgatásba burkolóztunk. és közölte. mondta. Egy-két év. Most rajtam volt a sor. – Beadta a festékkel és ecsetekkel teli zsákot. a lelkes és közismert amatőrök közé tartozott. – Mi történt? – kérdezte. miközben Bannister éppen a St. akár napolajakról. Arca megjelent a magazinok címlapjain. hogy nem tudom hová tenni a nevet. – Tony Bannister? Az a Tony Bannister? Most már övé a birtok. – Értetlenkedve látta. A fardeszka aranybetűi csillogva verték vissza a napfényt. – Tony Bannister. A felesége mindig is gyűlölte a tengert. egy Westerly Fulmart. hogy fogorvosként praktizál Devizesben. – Autóbaleset. – Bannister? – kérdeztem. Pierre kupát próbálta megnyerni. azután pedig egész életében bánni fogja. Hírnevét emellett vitorlástudásának is köszönhette. akinek ismertsége műsorvezetői hivatásából táplálkozott. – Talán átok ül a házon – tekintett fel a fogász a fénylő ablakokra. hogy furcsamód megtisztelve éreztem magam. amennyire tudtam. akik nem mulasztottak el egyetlen méregdrága regattát sem. azután ő is utánam mászott.

– Alighanem túléli – jegyeztem meg szárazon. Csupa bugris. A fehérre festett vörös betűk szigorú tilalmakat fogalmaztak meg. és aggodalmas tekintettel méregette a folyóparton sorakozó további táblákat: „Magánterület”. s még kevésbé egy olyan közkedvelt sztárhoz. az egykor oly tündöklően sikeres vállalkozó.” – Biztos benne. mennyire tetszik neki az új otthona. nem illettek a máskülönben idilli tájba. ráadásul elveszítette a feleségét. esetleg fenékhálós halászhajó. Anthony Bannister erős. a motoros hajó felett felirat hirdette: „Magánterület. Apám. A hajó közepén rozsdamentes acél kéménykürtő állt. akihez mindenki szívesen fordulna tanácsért. Wildtrack II. Az ívelt tetőn. A tatot korlát vette körül. amelyikkel kis híján megnyerte a St. Emellett Bannister maga is vitorlázott. Biztos voltam benne.– Emlékszem rá. amint hallottam. – Bannister versenycsapata. – Hát. olyan emberként. . „Magánterület”. Lejtős tetejét kátránypapírral burkolták be. Pierre-t. noha ezt nem szívesen ismertem be. és én vonakodtam lemondani egy ilyen képzeletbeli barátról. A mosott ruhát a korlátra akasztották száradni. immár a börtönben csücsült. – Ki él azon? – kérdeztem. fényesre polírozott hajótörzzsel és flancos radarral. mint szerencsétlen fiának. hogy nem gond. ami együttérzést váltott ki belőlem. A fogász kuncogni kezdett: – Nem tudom. – Igyekeztem közömbös hangon beszélni. hogy maga Bannister vontatta szárazra a Sycoraxot. jobb neki. Valaha munkahajó lehetett. hogy valaki másnak kellett elvontatni a Sycoraxot. mintha lekötné a figyelmem a kikötőben horgonyzó ocsmány lakóhajó. Egy életre nyomorék lett. ha itt vagyunk? – A fogorvos visszavett a sebességből. kétmotoros versenyhajót. „Kikötni tilos”. némi utálkozással a hangomban. és egy másik Bannister-hajót is észrevettem a csónakházban: alacsony. Nem feleltem. és emlékeztem arra. és a helyére összetákolt kunyhót építettek. Erre nincs is jobb szó: kunyhót. A lakóhajó jelenléte a kikötőhelyemen arra utalt. mint Bannister. majd a felépítményt egyszerűen levágták róla. szintén Wildtracknek hívták. Ekkor kerültünk egy vonalba a kis öböllel. Belépni tilos. Abban a kuncogásban benne volt minden kaján öröm. simulékony. méltányos férfiúként élt az emberek szívében. A nevét is ki tudtam olvasni. amit csak a britek a gazdagok bukása felett érezni tudnak. amely rondaságban vetekedett az uszályokon szállított konténerekkel. inkább úgy tettem. míg a tatfedélzetre két összehajtható napozószéket tettek ki. hogy Bannister jachtját.

a hajómból csupán romhalmaz maradt. mint fél szemét a Sycoraxon tartani. a tőkesúly lefelé. nem valami sokat. amíg a levegő újra szétáradt a tüdőmben. És most arra kell visszatérnem. – Azt mondta. – Lenne vele munka bőséggel. bár az elővigyázatossággal nem hagyott fel. épp ezért fizettem Jimmynek. amíg nehézkesen kimásztam a partra. hogyan engedhette Jimmy Nicholls partra vontatni a Sycoraxot. és talán az akcentusom is megnyugtatta. Kimerített a mászás. – Szükségem van a mozgásra. ahonnét kőlépcsősor vezetett fel a fák közé. hogy nem vagyok betörő. Magyarázatom láthatóan meggyőzte a fogászt. hogy a hajót bevontatták a fák közé. de hát Jimmynek sem kellett mást tennie. – A Sycoraxra meredtem. és előregörnyedtem. Néhány lépés után meg kellett állnom. csak a folyó lágy csobogása hallatszott. A lépcsőkön kellett ücsörögnöm. Miután a motor leállt. bár nem voltam abban a hangulatban. mire elértem a Sycoraxot. Két percbe is beletelt. mire ki tudtam egyenesedni. ahogyan a fogorvos a fenti kikötőhelyek felé kormányozza a csónakot. hogy a hajóm a szárazon döglődik. amíg a hátamban le nem csillapodott a fájdalom. a földet pedig simára gyalulta a felfelé vontatott Sycorax törzse. hogy élvezzem a békéjét. bárki megnézheti. a domb irányába mutatott. ha vissza akar jönni – ajánlkozott. hogy ez a gyötrelem is elviselhető.– Az ügynök azt mondta. de a fájdalom így is fehéren izzó vasrúdként ékelődött gerincembe. – A Sycorax felé biccentettem. – Meg akarja venni? – Gondolkodom rajta – feleltem óvatosan. . és végigmérhettem a hajót. nem igaz? – A fogász értő módon kormányozta a csónakot. ahol nem akadt fa. – Ezzel az erővel a vízen is hagyhatták volna – fakadtam ki indulatosan. – A kikötői hatóság aligha engedné. Az isten verje meg. Nekitámaszkodtam a kormánylapátnak. nem gond. hogy a hajócsavar is eltűnt. A hátam sajgott. lehunytam a szemem. Az első pár méter volt a legnehezebb. – Csak integessen. és igyekeztem elhitetni magammal. A tat nézett felém. és azon töprengtem. hogy a legfelső vízszintjeltől jó öt méterrel feljebb fekszik. amibe belekapaszkodhattam volna. A köves domboldal biztosan felsértette és betörte a palánkozást vontatás közben. és hagyta a tatot nekikoccanni a horgonyzóhely végének. Figyeltem. és láttam. egyértelműnek tűnt. és hagyták szétrohadni. Láttam. Megtartotta a csónakot. Az utolsó métereken már találtam kinyúló ágakat és vaskosabb fűcsomókat. Igaz.

Beletelt néhány pillanatba. A rézkereteket kitépték a helyükből. amely mostanra a hajótestet is kikezdhette. Lebotorkáltam a dombról. hogy átkelek a folyón. teljesen berozsdásodott. Azt terveztem. A tengervíz csak megmarja a fát. amint éppúgy beszélek hozzá. A farkát csóválta örömében. A motor. és bűntudat marcangolt. hogy láthat. A fülke teteje vontatás közben beakadhatott egy kivágott fatörzsbe. Elment a rádió. A tengeren ő vigyázott rám. amire számítottam: a nagy semmit. Most majd neki is fel kell épülnie. azután besétálok a kocsmába. mert úgy nézett ki. azután pontosan azt láttam. amelyet csak azért láthattam. nekem kellett volna gondoskodnom róla. nincs olyan törvény. amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz.Az oldalán feküdt. amiért elárultam ezt a feltétlen odaadást. Nekitámaszkodtam a szétnyílt tetőnek és bekémleltem a kabinba. Letépték a főkabin falburkolatát. törzsén a fakó téli nap fényfoltjaival. újjá lehet építeni. Eltűntek a tájolók. Azt éreztem. Furcsamód nyugodtnak éreztem magam. Megpaskoltam a felszaggatott tetőt. A kötélvezetők és villák eltűntek. A károk csakugyan szívfájdítóak voltak. mert a belső lépcsőket szétbontották. ami alapján bárki más kisajátíthatná. Hiányzott a fülke tikfa rácsozata. aki ezt művelte vele. és hallottam magam. de az édesvíz el is korhasztja. hogy cserbenhagytam a Sycoraxot. Mindkét árboc és az orrárboc is eltűnt. és szerzek Jimmy Nichollsnak néhány kellemetlen percet. A rézburkolat jó harmada leszakadt. én harag helyett mégis inkább bűntudatot éreztem. egyszerűen elfűrészelték őket a fedélzet szintjén. de most már az enyém a . ám azon a helyen. amikor még együtt jártuk a vizeket. én pedig ott zokogtam mellette. A Sycorax nem veszett vagy süllyedt el. Nyolcéves koromban a kutyámat. mintha konzervnyitóval bontották volna fel. amikor a meszet még a folyón szállították. A rakpart kétszáz évvel ezelőtt épült. Minden értéket elvittek. A matracok az esővízben álltak. ahol az emberek élnek. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. amikor az útszélen rátaláltam. Mi az ördögért nem avatkozott közbe? Az a kikötőhely egyedül az enyém. Valahogy most is így láttam a helyzetet. hiányzott valamennyi lámpa. egy foxit elütötte az arra haladó tejeskocsi. ellopták a tűzhelyet. A tőkét felnyitották. Az árbocokat nem emelték ki a fészekből. Az úszó jég kikezdte. az ólomballasztot elvitték. bár nem szakította át a palánkokat. Először csak a hajótörzs belsejében összegyűlt víz sötét visszfénye tűnt a szemembe. ez minden. Már a végét járta. Legalább megvan. valamennyi hullámléc és mindkét nyílásfedél. ahogyan régebben. és bizonygattam. még ha ez fel is emészti minden időmet és minden pénzét annak a nyavalyásnak.

de átkozott legyek. Aki egy ilyen feltűnő és fényűző hajót birtokol. pedig valaki éppen ezt tette. Még most is alig tudtam elhinni. A csónakházba csak a vízen és a kertből ide vezető kapun át lehetett belépni. A Wildtrack II jobb oldalához simult. A hátamba belehasított a kín. Ő tette tönkre a hajómat. és én megesküdtem. hogy megtalálom és kiperelem belőle az utolsó pennyt is. A szememben egyszerre ő is csak egy gazdag szemétláda lett. hogy vigyen vissza a folyón. de előbb még bekukkantottam a csónakházba. Még a kikötői hatóságnak sem lehetett rendelkezési joga a kikötő felett.teljes húszméternyi kőfal. Tehát ő tette. az én csónakom ott ringatózott Bannister flancos versenyhajójához kötve. A koszlott lakóhajó jelenléte egészen másról árulkodott. ám ezt lelakatolták. és a kapu kinyílt előttem. amelyet az apámtól vettem meg. de végül elvetettem a lehetőséget. aki azt hiszi. Beléptem és szembe találtam magam a dagály hátán lágyan himbálózó Wildtrack //-vel. Integetni akartam a fogásznak. A kerti kaput kellett használnom. amellett olyan vidéknek. hogy az isten verje meg: Lime Wharf. hogy egy ilyen közismert személy képes elrabolni a kikötőmet és szárazra tenni a hajómat. – Helló! – kiáltottam egyet. Úgy döntöttem. Azt hiszem. ami az enyém. mert alkalmas horgonyzóhelynek tűnt a Sycorax számára. Egy pillanatra elgondolkodtam az eljárás törvényességén. Hat csapás kellett. Tidesham. ezért úgy döntöttem. ha a csónakomat is neki adom. A betörés hangja tompán visszhangozott az apám régi házához vezető. amit csak a Sycoraxra költenem kell. A zöld. elsősorban éppen e versenyhajó ocsmánysága győzött meg Bannister bűnösségéről. Megdöngettem a lakóhajó oldalát. és most Anthony Bannister horgonyozza le itt az undok lakóhajóját. gondosan nyírt pázsit felett. hogy a törvények felett áll. aligha lehetett olyan mértékletes és megfontolt. hogy Bannister mentette ki a csónakot és a visszatérésemig itt őrizte. Átléptem az egyik kötélen. és lecsaptam vele a rézlakatot. És ott megláttam a mentőcsónakomat. Ez volt a postai címem is. ő lopta el a kikötőmet. újra birtokomba veszem. amit akár az otthonomnak is nevezhetek. Dél-Devon. mint azt elhitetni igyekszik. amelyik a horgonyzóhelyen tartotta a lakóhajót. amíg a pánt elvált a fától. bemegyek. tulajdonjogomat pedig ékesen hirdette a tatra festett felirat: Sycorax. amint megemeltem egy nehéz követ. vízhatlan vászonborítás az első szélvédők és a két hátsó . Senki sem válaszolt. de senki sem volt a fedélzeten. azután a dagály hátán szépen beevezek a kocsmáig. A zsindelypalánkolású csónak.

Felmértem a ládák tartalmát. amikor annak idején puskatussal betörtük valamelyik sötét észak-írországi ház kapuját. A zsákra a Sycorax nevet szitázták. Találtam két evezőt és bedobtam őket a csónakba. így nem láthattam az . Miután a vászon lekerült. gondoltam. Akadtak itt visszhangos mélységmérők. Férfi alakja rajzolódott ki az ajtóban. feketepiaci áron számolva az eszközök három-négy ezer fontot is megérhetnek. hogy ne moccanjanak. mint Bannister. és elkezdtem visszahajtani a borítást a szélvédőkről. – Azt mondtam. mi az ördögnek foglalkozna ilyen piti szélhámossággal? – Nem mozdulj! A hang az általam feltört kapu felől érkezett. Az első parancsszóra a bentiek mindig rémülten pattantak fel. ne mozdulj. ezért kifűztem a zsinórokat. Megmerevedtem. Megkerültem a csónakház belső medencéjét. A fájdalomtól sziszegve lehajoltam és kitapogattam az árulkodóan nyirkos zsákanyagot. Megborzongtam. míg a csónakházban összesűrűsödtek az árnyak. A pokolba veled és a kapzsiságoddal. valahol a zöld vízhatlan vászon alatt rögzítették. A rádiók sok egyéb hasonló tárgy között hevertek abban a két faládában. sőt Lewmar csörlők is. És megtaláltam a réz ablakkereteket. a horgonyom mellett. amint felléptem a fedélzetre. amely a versenyhajó mellett tartotta a csónakomat. Az orr. azután óvatosan átmásztam a Wildtrack II rozsdamentes acél mellvédkorlátján. A napfény élesen vetült a fakó színű gyepre. bár mindkettő antennáját és vezetékét elvágták. hogy a kötelet. A még most is zsákba csomagolt vitorlák a fal mellett várakoztak. amely egy vadászrepülő karcsú orrkúpját idézte. Valóságos szörnyeteg volt. URH adóvevők.motor között feszült. melyeket alighanem a lehorgonyzott hajók fedélzetéről csavaroztak le. leléptem a kormányállásba. Az URH és a rövidhullámú egyaránt itt volt. ezért másodszor is rájuk üvöltöttünk. Megfordultam. Láttam. Bannister. Ilyen vagyonos ember. gazember! – A férfi teli torokból üvöltött. amely eddig a vízhatlan vászon alatt rejtőzött. A legtöbb tétel más jachtokról származott. de az efféle értékek eltulajdonítása mindig jövedelmező üzlet. csak úgy szikrázott a krómtól. és úgy számoltam. ahogyan mi is tettük. tájolók. A pokolba veled. sebességmérők. Angliában a jól működő regisztrációs rendszer mellett nem igazán érdemes hajót lopni. maga a testet öltött kapzsiság és közönségesség – az apám biztosan bolondult volna érte. És a rádiókat.

legalábbis nem abban az állapotban. hogy testes férfi. mert különös fejhangon kuncogni kezdett. amint végighúzta gerincemet a szélvédő felső peremén. még a fegyvert is félredobta. A dél-afrikai felnevetett. amit bizonyára szórakoztatónak talált.arcát. azután a jobb térdem megadta magát. Biztosan nem Bannister állt velem szemközt. hogy nyomatékot adjon a parancsnak. Ujjaimmal a másik szeme felé kaptam. A Wildtrack II hevesen megrázkódott. A puskatus újra előrelendült. Jöjjön ide! – Megrántotta a puskacsövet. Hallottam kétségbeesett sikolyomat. A mozdulattól elvesztettem az egyensúlyom. és letekertem az egyik rögzítő kötelet a rozsdamentes acélvilláról. – Mit keres itt. Felé lendítettem az öklöm. hogy magam felé rántom. és annak csövét a mellkasomra irányozta. miközben ő a szélvédő felé nyújtotta a karját. milyen kevés erő maradt a lábamban. ami a Sycoraxszal történt. A férfi megállt felettem. csak annyit. és láttam. mi? – Nyers. Az akcentus arról árulkodott. én pedig nekihátráltam a faládáknak. izmoktól duzzadó vállakkal és rövidre nyírt hajjal. semmi más. Megragadtam a csuklóját. Megtántorodtam. amelyek nem voltak elég puhák ahhoz. majd a férfi megvető mozdulattal felém nyúlt. hátravetett. de mérhetetlenül felingerelt az. amint tehetetlen rongybabaként lehajított a rakpartra. és ösztönösen próbáltam kibillenteni az egyensúlyából azáltal. amint a férfi felugrott az orrfedélzetre. . jóval száznyolcvan felett. Csak azt felejtettem el. – Szaros kis tolvaj maga. A saját vitorlászsákjaimon terültem el. Egy darabig erőlködtem. hogy megadásra bírt. és abban a meggyőződésében. mintha egy cölöpverőgép küldte volna oda. erőszakos hangon beszélt. és meg kellett támaszkodnom a radarállványban. az afrikans lehet. A puskatus újra bevágódott a bordáim közé. amint a rézveretes puskatus előrelendül. A férfi kétcsövű vadászpuskát tartott. és képtelen voltam hárítani. – Csak elveszem. hogy gátat vessenek a végtagjaimba hasító éles fájdalomnak. Lehajoltam csónakom orrához. azután a puskatus már úgy vágódott a bordáimnak. – Törvénytelen behatolás és betörés kísérlete – közölte a dél-afrikai. de már reménytelenül kibillentem az egyensúlyomból. – Álljon fel! – utasított kurtán. ami az enyém – feleltem. és szándékosan kurtára fogta a szavakat. hogy kirángasson a versenyhajó kormányállásából. – Menjen a francba! – Nem kellett volna ennyire harciasnak lennem. hogy a fickó anyanyelve sokkal inkább egy holland nyelvszármazék.

– Nick Sandman. – Keljen már fel! – Kivárt. – Nem találtunk magánál semmilyen igazolványt. de a fájdalom pisztolygolyóként járta át a gerincemet. Nem a régi. hogy a dél-afrikai segítsen elvinni a saját tulajdonomat ebből a csónakházból. Ha nem is túl előzékenyen. a másik a doktorhoz tartozott. – Tudja mozgatni a jobb kezét? – Próbáltam. míg bele nem zuhantam az áldott önkívületbe. Amikor felébredtem. . Nem voltak rajta hajszálrepedések. maga rohadék… – próbáltam feltornászni magam. Alig nyúltam magához. csak két fénylő neoncső. és ő elégedetten nyugtázta a sikert. Tőlem balra krómozott állvány magasodott. mintha egy kéz érintette volna a vállamat. amelyet annak dacára felkapcsoltak. csak óvatosan tegye. és elkezdte kitapogatni a bordáimat. – A doktor félhold alakú szemüveget viselt. – Most a balt? Ez az. – Aggodalom csendült ki a hangjából. de tovább erősködtem volna. – Ne játssza meg magát. – Jesszusom – nyögtem fel. Emlékszik a nevére? – Sandman – feleltem. hogy a tőlem jobbra nyíló ablakon át csak úgy áradt be a napfény. – Most ne beszéljen! – A doktor kivette füléből a sztetoszkópot. hanem egy újabb. Innen cső vezetett felduzzadt orrlyukamba. majd próbált felsegíteni a földről. és sebesült hátammal ezúttal a vasmacska felfelé ágaskodó körmét találtam meg. Alighanem lehajolt hozzám. Tudja a nevét? – A nevemet? – kérdeztem zavartan. – Az arca nem tükrözte a szavaiból áradó optimizmust. – Nem is sérült meg. én pedig zihálva rogytam össze ismét. A földre zuhantam. rajta infúziós oldat. mert emlékszem. majd a légcsövembe. és tehetetlenül rogytam össze. Amikor a fickó elengedett. A dél-devoni kórházban fekszik. ám a fájdalom belém fojtotta a szót. – Ha beszélni akar – figyelmeztetett –. ezúttal a mellkasomban. kis buzi. Hallottam a kardiográf pittyegését. Az egyiket fehér nővérsapka keretezte. hogy ne beszéljen. – A rohadt életbe! – Hirtelen belém nyilallt a fájdalom. ez az.– Figyeljen. Két figyelő arc tekintett le rám. – Igyekezett meggyőzni önmagát. minden súlyom a jobb lábamra került. krémszínű mennyezetet láttam magam felett. – Mondtam. Aztán addig sikoltottam. A férfit láthatóan aggasztotta görcsösen fetrengő és ziháló testem látványa. aki sztetoszkópot tartott a mellkasomhoz. jól ismert fájdalom.

A fényezés megkopott. A Sycoraxnak az örökkévalóságig így kellene vitorláznia. Láttam. olyan mesterek keze által. amint nyílként fúródik bele a sötét vizekbe. – Helyes. – Tudtam. hogy ezt teszem. Csak a rézborítás . jól ismert alagútjába. döntött tatjával. Arról álmodtam. de az új fájdalom hirtelen összemosódott a régivel. Itt álltam és csak néztem vissza rá. Nick. Tisztességes hajó lett belőle. és biztosítani akartam arról. biztonságos sétahajóra adott megrendelést. ez a régi konstrukció nemzedékek hosszú során át bizonyított a veszedelmes nyugati vizeken. akik vagy túl lassúnak. ahogy egykor oly gyakran tettem. szabadon. a festék lehámlott. hogy belevilágítson a szemembe. mielőtt beköszöntött a nagy világválság. akik leginkább ahhoz értettek. de ezúttal se tudtam megszólalni. amely a legviharosabb tengeren is megállja a helyét.Nem adta jelét. hogy ott állok az orrárbocon. de hang nem jött ki a számon. mi fog történni. hogy a nővér a homlokát ráncolja. akit nem érdekelt a gyorsaság. miközben belezuhantam a mesterséges álom puha. és most előrehajolt. de még nem akartam aludni. A hajó formáját tekintve halászbárkát idézett. egyenes orrával. Első tulajdonosa. Odamásztam. A Sycorax így lett minden egyes nyárral egyre fakóbb. csakhogy az álmomban két jó lábamon álltam. amellett tetszetős is. és megmarkoltam az orrsudár-hosszanti merevítő kötelet. hogy a nevem bármit is jelentene neki. és én tudtam. nyomában az éjszaka szüntelen szeleivel. a vitorlák szétszakadtak. szerettem rögzíteni a kormányrudat és előremenni az orrba. mennyire súlyos a sérülésem. sötét. A Sycorax az én folyómon épült. szétáradt bennem és hátrafeszítette a hátamat. – Beszéd közben is a bordáimat tapogatta. majd egészen 1932-ig minden évben egymást váltogatták a tulajdonosok. A Sycorax öt jó évet élt meg. csonka főárbocával. amikor farvizén sziporkázva foszforeszkáltak a fények. és végigmérem a karcsú hajótest szépségét. Éjszaka. vagyonos ember játékszereként. a doktor pedig az infúzióhoz lépett. vagy túl költségesnek találták. áttörnie a csillámló tengeren. A gazdag fickó ekkor eladta. – Hol lakik? – Jelenleg itt. sokkal szörnyűbb dolgokon is keresztülmentem már. túl a felépítményen. A Sycoraxról álmodtam. Arról álmodtam. Tudni akartam. az elegáns túlnyúlásnak és a szerelékekre fordított gondnak köszönhetően. mígnem ott találtam magam az orrárbocon. hogy a válasz nem sokat segít. ezért tiltakozni próbáltam. hogy szörnyűbb. hogyan kell minél ellenállóbb halászhajót építeni. és csillagfényes barázdát váj a vízbe. robusztus és hatékony.

akárcsak az első tulajdonos. s eközben hozzászoktam a fakalapácsok ősi döngéséhez. ahol az oxidálódott rézlapokat lehántották testéről. Meghosszabbítottuk a . melyeket a házunk közelében. és a hosszú nyári szünetben. Bátyám remekül festett elegáns etoni mellényében. ahol annak idején megszületett. de legnagyobb megkönnyebbülésemre nekem a főiskola közelébe sem kellett mennem. a farvitorlát félrehajították. ugyanabban a műhelyben segítettem újjáépíteni a Sycoraxot. mielőtt visszatértem a távoli bentlakásos iskolába. úgy rendelkezett. ám ezt is illő módon. A hajótestet szerető gondoskodással. amelyektől a Sycorax úgy fénylett. a folyón horgonyzott le. Túl ostoba és túl lassú voltam ehhez. így elküldhettek valami távoli bentlakásos iskolába. ahol boldog elfeledettségben múlattam az időt. Apám. mint amennyit valaha is elkölthetett. A londoni ingatlanokra kötött viszont-bérleti szerződésekből telt neki egy Rollsra. a palánkok szétnyíltak. A hajót sorsára hagyták. A harmincas évek közepére a hajót munkára fogták. két Jaguárra. A háború ekkor ért véget. csökönyös boszorkaként viselte. több pénzt keresett. csak az. a festett nőket. A katonák rajta gyakorolták a partraszállást. Fülkéjét megfosztották minden felesleges fényűzéstől. csak a főárboc mögött hagytak meg egy kis zugolyt. három Maseratira és a két Nicholson versenyhajóra.tartotta olyan tisztán és szárazon a palánkokat. A tatrészt rövidre és szögletesre vágták. de ő The Girl Pauline-ként is biztonságban kiszolgált öt szezont a devoni földnyelv körül. Imádta a flancos holmikat. az oldalán feküdt Dawlish Warren homokján. aki a hatvanas években rátalált. Nagyon ment neki akkoriban. Csak a hajók érdekeltek. a gyors kocsikat. Pedig még a nevét is megváltoztatták. egy berkeshire-i házunk. és az ólmot kiemelték a hajótőkéből. az esővíz lassan elkorhasztotta a tölgyfa vázat. Az apám volt az. meg az Etonba járó fiúörökösöket. ezzel a régiséggel tovább gazdagítja flottáját. hogy semmilyen költség nem számít. Emellett volt egy londoni. majd az új rézlemezeket. a kabintetőt lehántották. Én segítettem dugarozni a palánkokat. Mi vittük fel a szurkot és a kátránypapírt. már-már elfeledett mesterfogásokkal javították ki. meg egy lakásunk San Tropez kikötőjénél. amilyenek a vízre bocsátás napján lehettek. amely hosszan visszhangzott a kikötő partjai között. hogy a hajó visszanyerje eredeti szépségét. akár egy aranyhajó. miáltal a Sycorax elvesztette legendás egyensúlyát. Ebben a devoni házban születtem én is. Valami okból apám úgy döntött. amivel valósággal a fejére vonták a balszerencsét.

Tikfa fedélzetdeszkák kerültek fel. Jimmy szerint nem akadt nála különb vitorlás Devon környékén. mint valami elegáns kerti pavilont. ha igába akarod hajtani. Hátuljába dízelmotor került. Segítettem a hajóépítőknek kinagyolni a fát. hogy a törzs színfája középen legyen. Nagy ritkán beindította a motort. mígnem a két fenyőtörzsből kialakult a sima és fénylő felületű árboc. A háza előtt tartotta. Apám felfigyelt odaadásomra. amit csak az apám összegyűjtött. amikor lassan beleeresztették az iszapos folyóvízbe. S lehetett a Sycorax bármily csökönyös. ahogyan azt a déli oldalon termő fával tenné. azután elérkezett a nap. azután rétegekben vittük fel rájuk a lakkot. és akkor elvisz mindenhová. ahogy azt elvárta volna. ma is látom magam előtt a bakokra állított kész főárbocot: nyílegyenes. amikor megtörtént a vízre bocsátás. köteleket vertek. a koktélpartikhoz és a karjában olvadozó lányokhoz. Talán még sohasem láttam apámat ennyire dühösnek. gondosan a fenyőerdő északi oldaláról választották őket. mi irányítottuk neki az orrát az Atlanti-óceánról érkező roppant hullámoknak. Azután. szórakoztatónak találta. ez lesz az én hajóm. hogy amíg élek. amilyennek elképzelte. és az új kabinban elhelyezhettük az összes rézszereléket. hogy helyére kerülhessen az új tatárboc a két keresztmerevítő kötéllel. Apám lassú vitorlást akart a hosszú naplementékhez. ám én voltam az egyetlen. A tengeri szelek közepette szilárdan állta a sarat. magamban megesküdtem rá. A hajó minden ízében olyan gyönyörű lett. Ha lehunyom a szemem. Jimmy Nicholls és én vittük ki a tengerre. hogy tegyen vele egy kört a folyón. de amint elnéztem az ár hátán ringatózó hajótestet. – Csak akkor csökönyös. aminek annak idején megépítették. aki a vitorlák kibontásával bajlódott. és a nap ne húzhassa el. azután aranyszínnel festették ki. és csak úgy tündököl a napfényben. egyik szögletet a másik után. Régi nevét mélyen belefaragták az új tatba. csakhogy sohasem tudott megválni az általa megszerzett szép dolgoktól. Vitorlákat varrtak. – Engedd szabadjára. hogy a Sycoraxot vízre bocsátottuk. ám a hajótőke túlságosan megnehezítette a folyón tett sétautakat. minden érdeklődését elvesztette a Sycorax iránt. Márpedig a Sycorax páratlan szépség lett csillogó rézburkolatával és fénylő lakkozásával. Apám eladta volna. csak épp nem viselkedett olyan kezes bárány módjára. Hat évvel azután. . Még hátravoltak a kötelek. fiú – mondta vaskos devoni kiejtéssel. és a halott hajó lassan új életre kelt a devoni műhelyben. olajlámpásokat políroztak.lefűrészelt tatot. beléptem a hadseregbe. ám a Sycorax ugyanaz a megátalkodott boszorka lett. Új árbocfákat vágtak. Lenmagolajba és paraffinba áztattuk az új árbocfákat.

teli borotválkozásból származó sebhelyekkel. Kivéve a Sycoraxot. – Még motorozni is elmennék. miért. . véreres szemek. nem a gárdába. sőt még a lélegzetvételt is. apám el tudta volna képzelni. Kívánatos. – Már Harry Abbott nyomozó. Ötvenes éveiben járhatott. és ő maradt az egyetlen. – Harry Abbott őrmester. hogy emlékszem rá. – Nem emlékszik rám. és egész életem új irányt vett. Beléptem a seregbe. – Csak elpocsékolod az egész nyavalyás életedet! Ha nem is voltam tündöklő elme. szürke öltönyt viselő férfi bukkant fel az ágyamnál. de továbbra is lejártam Devonba. amelyet ő és a bátyám olyan magas szinten űztek. reménykedő felhang. Később kiderült. – Hogyne emlékeznék – feleltem. és kiveszem a részem a fehérgalléros szélhámosságból. Hét évre ültették le. hogy eladja nekem a Sycoraxot és a kikötőt. de idősebbnek tűnt. halálsápadt. Sárga fogak. Ezt. gyűrött. – Miért nem a nyavalyás haditengerészethez? Szeretsz hajózni. mint mindig. Nick? – Átkozottul jól. ám ahogy telt az idő. azután egy törődött. kemény ítélet volt.– Az isten szerelmére! – üvöltötte. amelyeket nem tudott visszafizetni. csak hogy egy kis pénzhez jusson. Megnősültem. és lecipeltem a vitorlavásznakat a csónakház padlásáról. de a bíró egyértelművé akarta tenni. – Nem szeretem a nagy hajókat. Addigra nem maradt semmim. meg a nőket. ugye? – Magas. attól az még bűntett marad. hogy bankárnak vagy brókernek állok. Én ekkor már az Atlanti-óceán déli térségében hajóztam. hogy ha egy bűntettet elegánsan öltözött üzletemberek hajtanak végre. Még arra is hajlandó volt. Melissa és én a hosszú hétvégeken lemotoroztunk a devoni házhoz. amit szeretsz. ritkás ősz haj és gyászos arc. csak ő. – A seregbe? – Hosszú csend. majd apám idővel veszített. – Hogy s mint. apámat egyre ritkábban találtuk ott. Tarthatatlan feltételekkel különféle hiteleket vett fel. A harca egyre kilátástalanabb és értelmetlenebb lett. – A gárdába? Nem. akit akartam. – Tetszett neki. nem? Ez az egyetlen ezen az istenverte világon. – A mellkasomra nehezedő fájdalom miatt kimerítőnek találtam a beszédet. ha addig kitartana az eső. hogy kivigyem a Sycoraxot a tengerre.

de mindenki csak Fannyként ismeri. sem túlzott érdeklődésnek. nem nagy meggyőződéssel. Egy fénykép egyenruhás jómagamról. nem zavarja. – Abbott mélyen a szemembe nézett. Valami fogorvos találta meg. – A francba – szisszentem fel. mi? – Elcsórta a tárcámat. egy nagyobb kép Anthony Bannisterről. – Jól elintézte magát. Mr. . – Ráadásul hidegre is akarta tenni. – Egy dél-afrikai fickó volt. nem igaz? – kérdezte Abbott. egy másik a házról. – A változatosság kedvéért majdnem olyan az idő. – Abbott összehajtogatta az újságot. – Látta a szerdai lapokat? – kérdezte. mintha tényleg tavasz lenne. Abbott bólintott. Mr. Apám a tőlük hallott szóbeszédekből élt. És a cuccomat. – Mr. amint az várható volt. Alighanem Franciaországban van. mégsem panaszkodott senki a rendőröknek. Abbott régebben az apámmal golfozott. Az ágy felé nyújtott egy szennylapot. ha rágyújtok? – Mindenképpen rágyújtott volna. – Abbott nem adta jelét sem meglepődésnek. Kiválasztott egy szőlőfürtöt a gyümölcskosaramból. – Fanny? – Francis. Akárhogy is. – Fanny Mulder. – Nem. – Szóval nem ő volt az. amíg a kedélyek lecsillapodnak egy kicsit. Bannister szerint maga megpróbált betörni a csónakházába. ha ittasan vezetett. – Kidobta a partra. hogy az ár majd magával viszi. És remek partikat adott. aki a szart is kiverte magából. Bannister Londonban tartózkodott. És általában mindenemet a hajómról. és talán abban reménykedett. Ugye. amíg azok is ott mulattak. és a padlóra köpködte a magokat. Sokszor mérföldekre is elhallatszottak.– Most épp nem esik – közölte Abbott panaszos hangon. – Nagydarab? – Mint egy toronydaru. Esetleg visszatért a szülőföldjére. Bannister hivatásos kormányosa. Lelécelt. – Háborús hőst ért támadás a Tv Tony búvóhelyén – olvasta. Vagy Spanyolországban. aki imádott a törvény helyi képviselőivel barátkozni. – Az utolsó két szót végtelen utálkozással ejtette. és hozzájuk fordult. – Gyanítottam. Címlapsztori. várni fog a visszatéréssel.

aki hétvégeken lejár ide. – Akárki is lehetett. – Nem nagyon kedveltem őt se. Bannister persze eltussolná az egészet. – A felesége volt az. mitől döglik a légy. – Úgy tette hozzá az utolsó szót. Könnyek szöktek a szemembe. Sok időt töltött itt. A bíróságnak ennyi idejébe telt. hogy emlékszem George-ra. és a fájdalom ostorként csapott le a mellkasomra. Amerikai. – Abbott megvetően horkant fel. – Abbottot láthatóan nem is érdekelte a kérdés. nem igaz? – vonta meg a vállát Abbott. Az a fajta. Abbott feddően horkant fel: – Meglátogatta már az apját. – Mulder volt az – erősködtem. csak hogy témát váltsunk: – Mikor vásárolta meg Bannister a házat? – Néhány éve. Volt egy sor másik ügyünk is ezen a télen. – Ládaszám állnak az ilyen holmik abban a csónakházban. – Az egészet elszállítják George Cullenhez. majd zajosan az infúziós tartály felé fújta a füstöt. Abbott kivárta. és belehamuzott. Nick. mint mindig. tekintve. hogy valamelyik kitömött gorillája hazavágott egy háborús hőst. – Abbott kihúzta az éjjeliszekrény legfelső fiókját. – Ami nem is meglepő. amíg felszámolta az öreg hagyatékát. azután. de mindig csak a vitorlázással törődött. Eltulajdonított rádiók és mélységmérők. – Mr. Ő ragaszkodott a devoni házhoz is. milyen bőkezűen támogatta a rendőrárvákat és a nyugdíjalapot. – Vastagon benne van. hogy megmutassa a bugrisoknak. A szokásos. hogy remek vitorlázó? – kérdeztem közbe. – Bannister vontatta szárazra a hajómat? – Az ördög se tudja. mintha ez egy csapásra megmagyarázná az utálatát. Emlékszik még George-ra? – Még szép. amíg lecsillapodok. Nem is csoda. Köztük az én cuccom is.– Az én nyavalyás csónakomat tartja ott! – tiltakoztam túl hevesen. – Már úgysem lesz ott sokáig. – Ismeri az ilyet. ha csak pisztrángra megy. valami átkozott londoni. Görcsösen köhögni kezdtem. Nick? – Még nem volt rá időm – feleltem. Alighanem Mulder is vele üzletelt. bár ezt nehéz lesz bizonyítani. – Hiányzik az örege. – Nem azt mondják róla. amelyik még akkor beszíjazza magát a horgászszékbe. . Nem szívesen olvasná a lapokban. Nick. – Miért? – Nem tenne jót a róla kialakult képnek.

Túl sokat dohányzik. szerintem. Harry – mosolyodtam el gúnyosan. – Beszélek az illetékesekkel a dolgáról. Abbott ügyet sem vetett a gúnyra. Úgy értem. Nick – mutatott rá Abbott –. akit lecsaptak. – Lenézett a cigarettájára. miért akarja Abbott szántszándékkal elterelni a szót a fontosabb kérdésekről. – Nem az én dolgom. – És nem magának kellene vádat emelnie? – Mondtam már. – A kölykökkel találkozott. és lopott még egy fürt szőlőt. nem úgy a gazdag fickóknak. hogy bármit is lépnének. – Akkor mivel foglalkozik? Parkoló cédulákkal? Maga bírságolja a buggyantakat? – A buggyantakat. és összeráncolta a homlokát a felhőtlen égbolt láttán. Nick. hogy egy kicsit elcsevegjünk. az adófizetők azért tartják magukat. arra számíthat. – Micsoda egy istenverte bolond maga – csóválta a fejét Abbott. nemde? – Még a másik kórházban látogattak meg. . most már nem. – Melissa se tarthatott mindent a fejében. Bár nem hinném. miközben partiról partira járt – vontam meg a vállam. Szívességből jöttem ide. Az árváknak és az öregasszonyoknak általában nincs biztosítása. Nick. Nick. – Miért nem szorongatta meg? – Maga volt az. – Abbott nem tűnt túl lelkesnek. miért nem vigyázott senki a hajómra. a gazdag fickók meg a fényes jachtjaik nem élveznek elsőbbséget. – Vádat emelnek Mulder ellen? – akartam tudni a választ. köszönöm. – Tüdőtágulás. – Nem hinném. – Hát. – Az isten szerelmére! Kifosztotta a hajómat! – Nehéz bizonyítani. – Abbott odalépett az ablakhoz. – Én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. A régiek kedvéért. – Jimmy november óta kórházban van – adott magyarázatot Abbott arra. nem hinném. – Amellett úgy volt. hogy Jimmy Nicholls figyel a Sycoraxra. mármint a turistákat. hogy elintézzék az ilyen nehéz ügyeket. nem én.– Azt hittem. Többé nem tartozik rám. – Azon tűnődtem. – Az én hajóm sem volt biztosítva. Nem sok haszna lenne. A volt feleségem nem újította meg a papírokat. Akkor már inkább testi sértéssel vádolja. amíg nekünk kell gondoskodnunk az árvákról meg a kifosztott öregasszonyokról is. megvonta a vállát. ha annyira akarja.

– Tudja. A sajtó. Fel fog bérelni valami nagymenő ügyvédet. Ha ragaszkodik hozzá. Elintézem. – Az ajtóhoz lépett. – Én csak megtagadtam a parancsot. Harry. hogy Fanny ismerné a megfelelő csatornákat. én nem erőltetném azt a vádemelést – húzta ki magát Abbott. Az a nyavalyás Mulder ellopta. és nem hiszem. – Tartsa őket távol. még ha a bíróság együtt is érezne magával a kitüntetése miatt. miért kell beperelnem azt a rohadékot? – Ha ez megvigasztalja. – Én nem akarok változtatni az életemen. – Annyira sajnálom. aki jól felkavarja a szart. – Megrázta a fejét. Ott volt a zsákomban. – Azért csak terjessze a hírt. Nick. Nick. Minden komoly gyűjtő tudni fogja. Nick. Abbott az ajtó felé biccentett. Ő csak George Cullennel szokott üzletelni. és amikor nem feleltem. Nick. Abbott sóhajtva fogadta konokságomat. – Bannister odafigyel az embereire. Harry? – Azt fogom tenni. és a végén. hogy lopott. Nick. mekkora csapás ért. – Az a másik kettő szolgált rá – mordultam fel. ahol egy pillanatra megállt. – Most már érti. Nick. úgysem tudja egykönnyen eladni. – Ha ragaszkodik hozzá. Harry. Abbott a homlokát ráncolta: – Visszakapni? Mit? – Az érmet. hogy láthassák. máskülönben nem lesz rá pénzem. a többi holmimmal együtt. ha hagyja. Abbotton most először látszott a döbbenet. . Napok óta csak arra várnak. magyarázatként még hozzátette. – Attól még Viktória-kereszt. Nick? Igazán büszke. – A Viktória-kereszt miatt. – Nem éri meg. hogy beszélhessen egy nyavalyás ügyvéddel. Megváltoztathatja az életét. hogy az örege mindig büszke volt magára. rendben. – Kivárt. hogy újjáépítsem a Sycoraxot. És vissza akarom kapni. George pedig egy ujjal se nyúlna a medáljához. aki boldogan kitöltené azt a csekket. – Abbott biccentett búcsúzásként.– De ha a maga helyében lennék. akkor is a nyakába varr egy jó zsíros számlát a költségekre. mintha csak most ébredt volna rá. Felejtse el! – Nem akarom elfelejteni. az isten szerelmére! És vádat akarok emeltetni Mulder ellen. – Egy csomó rosszéletű van odakint. Be kell perelnem valakit.

ám mindehhez idő kell. hogy megértsem. ám ez csorba fegyvernek bizonyult. Már abba is félig belerokkannék anyagilag. A gödör alján éreztem magam. – Csak abban az esetben. hogy nem engedhetném meg magamnak a lámpákat. Sosem engedhetnék meg magamnak új URH-rádiót. A kárt Fanny Mulder okozta. hogy a költségek ily módon engem terhelnek. bár odáig nem merészkedett. ha bebizonyosodik. mennyi időbe telik. a hajócsavart. Ellene fordíthattam a törvényt. hogy Mulder az ő megbízásából cselekedett. az érdemérem visszaszerzésére meglehetősen csekély az esélyem. máris visszatért. A doktor azt mondta. Mint mondta. A hajó egy vagyont felemésztene. A fájdalom alattomosan viselkedett. Ameddig visszatartottam a lélegzetemet és mozdulatlanul feküdtem. odakint a várócsarnokban kerekes ágy döcögött. és azt kívántam. Tudtam. bárcsak lennének rajta hajszálrepedések. elhitette velem. Ha valakitől kapok fát. hogy megjósolja. Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a Sycoraxot. néhány száz fonttal pedig lehetetlen lenne betömni egy ilyen feneketlen szakadékot. – Az ügyvéd lemondóan csóválta a fejét. milyen kevés esélyünk lenne ezt bizonyítani. meddig kell még itt lennem. valamikor majd újra megpróbálkozhatok a bicegéssel. nem is beszélve . ám amint újabb levegőt vettem. Az ólmot helyettesíthetem vasöntvénnyel. mire sor kerül rá. Miután elment. aki nyomtalanul eltűnt. A hajótestet kipofozhatnám a roncsokról kimentett lemezekkel. gazdátlanul a gaztenger közepén. a vezetékeket és a műszereket. ha egy daruval bakokra akarnám emeltetni a Sycoraxot. és ha meg is találják Muldert. mire a viharos téli szelek először söpörnek végig a csatornán. hogy rendelkezik annyi pénzzel. S még ekkor is bőven akadna tennivaló. Panaszosan jajdult fel egy mentő szirénája. a vitorlásévad pedig gyorsan eltelik. rothadó hajótesttel. Azon tűnődtem. Az ügyvéd megnyerőnek. amíg érvényben van ellene a körözés. Azt gondolta. – A hajóban okozott károkért nem perelhetem be Bannistert? – kérdeztem. akit testi sértéssel és rablással vádoltam. hogy visszaperelhessem valakitől a Sycorax javítási költségeit. a mennyezetre meredtem. készíthetek új árbocokat is. amennyiből újjáépíthetem a Sycoraxot. arra pedig. a vitorlákat. visszafeküdtem. Mulder felszívódott. és a Sycorax akkorra se lenne kész. bár borúlátónak tűnt. rengeteg idő.Másnap hivatalosan is panaszt tettem Francis Mulder ellen. Jól tudtam. a kabintetőt lefedhetem vízálló furnérlapokkal. hogy felszívódott. és addig aligha tér vissza Angliába. még kisebb. összetörten és partra vetetten. nem lehettem biztos abban. Soványka bankszámlámra gondoltam.

Sportosnak és elegánsnak tűnt testhez álló tweedzakójában. Nem engedhetem meg magamnak. ha ötszáz fontot kapok érte. amiért a nagy Tony Bannister ellátogatott a kórházukba. van egy közös problémánk – kezdte. hogy kettesben maradhassunk. ám amikor elfordult az ajtótól. és megélhetek a sztorimból. Beletelt egy-két pillanatba. csak épp ez az Anthony Bannister fájón hiányolja a sminkesét és a fényképészek által bevetett szépítő fogásokat. Meglepett a nyugtalansága. mint aki feltételek nélkül kész elismerni teljes felelősségét. Bólintott. hogy a Bannisterhez hasonló alakok végtelen nemtörődömséggel és magabiztossággal gázolnak keresztül mindenen és mindenkin. még szerencsés vagyok. mielőtt becsukta az ajtót. nem szegény ember álma. Ez az. tehát mennie kell. hogy valóban a híres Anthony Bannister áll előttem. – Nővérek álltak mögötte az ajtónyílásban. hogy deréktájban igencsak elődudorodik az inge. – Azt hiszem. Nem ismertem fel azonnal. Ha tehát nem adom el magam. Bannister lefegyverző mosollyal kért tőlük elnézést. A Sycorax gazdag ember játékszere. Ha roncsként áruba bocsátom. Arra számítottam. el kell adnom a Sycoraxot. – Amit a maga búr harcosa tönkrevágott. és a napbarnított bőr sem tűnt olyan makulátlannak. – Ki az ördög maga? – Ellen akartam állni a bűverejének és az önkéntelen meggyőződésnek. Jól tudtam ezt. és a személyzet egy emberként adta át magát a kivételes alkalom hangulatának. s hirtelen minden tökéletlenséget elfeledtetett a túláradó és megkapó vonzerő. . – Ereztem a hírnév és a vagyon álnok csábítását. de a hosszú állkapocs valamivel tokásabbnak tűnt. Talán kellett volna. Idősebbnek tűnt.a hajóváz érlelt tölgyfájáról. ám ekkor elmosolyodott. mindenki izgatott volt. a szőke haj kevésbé fénylett. mint a képeken. és igyekeztem elfogadtatni magammal. Vagy eladhatom magam a lapoknak. s keményen küzdöttem ellene. amit sose tennék meg. hogy feltétel nélkül megbízhatom benne. – Nevem Bannister. Magas férfi állt az ajtónyílásban. arra is felfigyeltem. Tony Bannister. amíg rájöttem. és én kinyitottam a szemem. mint amire számítottam. engem figyelt. – Az én egyetlen problémám a hajóm. Mintha a királynő tette volna a tiszteletét. arcukon ostoba kifejezéssel. – Sandman kapitány? – A jól ismert hang megbízhatóságot és kedvességet sugárzott. Az ajtó megcsikordult.

s még én éreztem magam lekötelezve. talán nagyobb . – Nem nézett rám beszéd közben. de a készpénz még szebb. – Elmosolyodott. Amikor Londonból felhívott és értesített Matthew érkezéséről. – A homlokát ráncolta. hogy alaposabban megnézhessem magamnak. csak durván összeszögeztük a darabokat. egyik cigarettáról a másikra gyújtott. amiért ekkora híresség tiszteletét teszi a szobámban. de az anyagokat már nem tudom megvenni. Bannister nem tett említést a lányról. és ez kockázatos. Harciasságom nyom nélkül elpárolgott. s bármennyire vonakodtam átadni magam a Bannister iránti feltétlen nagyrabecsülésnek. Ha megteszi. mintha okkerszínű festékbe mártotta volna. ami lehetőséget nyújtott. Arany karkötőt viselt. Egy kicsit le vagyok égve. – Nyers micsoda? Lendületesen mutogatni kezdett jobb kezével. Őszinteséget mutatott az irányomban. és ezért elnézést kérek. csak összevágtuk a snitteket. amit én is megérthettem. Hibát követtem el. azon kaptam magam. egyes-egyedül a Sycorax miatt. – És még nincs is szinkronizálva – tette hozzá Angela Westmacott. s ezt mindennél többre tartottam. a harmincas évei közepén járó nyughatatlan filmrendezőt Anthony Bannister küldte hozzám. megráztam az aranyló kezet. Amióta betette ide a lábát. Mert a Sycorax kedvéért. de biztosítottak arról. márkás aranyórát és két jókora aranygyűrűt. hogy együttérzéssel hallgatom a szavait. Felteszem. hogy úgy tűnt. – Matthewt. tudja. – Vagy kilencven – vetette közbe Angela Westmacott –. én szerencsére nem vagyok leégve. Felnéztem a jól ismert arcra. – Még nem vágtunk illesztést a fába. – Meg kell értenie – közölte Matthew Cooper –. – Szinkronizálva? – vontam fel a szemöldököm. amelyet olyannyira megfogott a nikotin. azt szeretné. Valamilyen okból eszembe jutott apám kedvenc mondása. ráadásul alig tíz perc van belőle. hogy ez még csak a nyers vágás. – Nincs összecsiszolva a hang – felelt helyette Matthew –. A teljes film meglesz úgy hatvan perc. és felém nyújtotta jobb kezét. – Még nem csináltunk mást. miszerint szép dolog a tisztesség. ha a hajója visszanyerné eredeti formáját? Egyszerűen kifogta a szelet a vitorlámból.– Az én hibám. – Nos. – A munkát még csak elvégezném magam – mondtam –. úgy próbált rálelni a hasonlatra. hogy a hajó gazdátlan.

mert a beleegyezése nélkül elveszik az az anyag is. – Kockázatos – ismételte meg –. – Máris filmre vettek? – értetlenkedtem. Matthew Cooper egy videokazettát vett elő aktatáskájából. szüntelenül arra gondoltam. hogy nem visel jegygyűrűt. ebben a képernyőkkel telizsúfolt otthonban. csatok és szorítók. Divatosan szertelen és rendkívül. ha látja. Formátlan. ezért megismerkedésünk után el is döntöttem magamban. – Nyers vágás – magyarázta Matthew. Akadtak itt rádiók. Szándékosan hétköznapi ruhái nem lehettek olcsók. CD-lejátszók. A lépcsők és az ablakok között magányos szigetként állt a tágas kandalló és masszív rézkürtője. amit már filmre vettünk. milyen törékenynek és finomnak tűnnek aranyfürtökkel keretezett vonásai. olyan törékeny. hogy valamennyi képernyőn én jelenjek meg. Angela magas. míg buggyos fehér nadrágjának szárát betűrte rózsaszín bokacsizmájának szárába. Bannister házának új utcafronti szobájában tanácskoztunk. Arra is felfigyeltem. Most már azon tűnődtem. A ház teljesen megváltozott. hogy abban a pillanatban felébresztette szunnyadozó oltalmazói ösztönöm. a sérülésem és a felépülésem. jobban érzi majd magát. . hogy Anthony Bannister televíziós cége afféle csalinak küldte őt ide. – felvevők. fehér és rózsaszín puffos konfekcióruhát viselt. amelyet auraként lengtek körül a különféle övek. sőt felkavaróan gyönyörű jelenség volt. pedig mennyire szerette apám a régi formáját! Ez az új szalon megvolt vagy huszonkét méter hosszú. hogy kicsikarja beleegyezésemet. kazettás magnók. hogy csakis tévés műsorvezető lehet.lelkesedéssel várom a találkát. A célra keresve sem találhattak volna jobbat. hangfalak. Anthony Bannister ráadásul éppen azon fáradozott. Filmre akarta venni az életem. de ő csak a fejét rázta. A tűz körül fehér bőrrel bevont szófákat helyeztek el. Haját csatokkal és tűkkel fogta szoros présbe. pontosan mire is gondoltunk. valamint egy hatalmas tévé – a legnagyobb. és minden részéből lélegzetelállító panorámát kínált a kert alatt kígyózó folyóra. – Tony úgy gondolta. ezért elküldte hozzám Matthewt és Angelát. amint belépett a szobába. ahol most a húszméteres beltéri úszómedence vize fodrozódott. légiesen könnyed jelenség volt. Három kárpitozott lépcsőfok vezetett a szoba felső részébe. Képtelen voltam levenni róla a szemem. Kórházban töltött két évem farkaséhséggé fokozta szunnyadó párválasztási ösztönöm. videomagnók. lézerlemez-lejátszók. kontyából csak a legvilágosabb pihék szabadultak ki. Ennek a meggyőződésemnek hangot is adtam. míg a szalon északi végében az űrkorszakhoz illő hifieszközök és monitorok sorakoztak.

hogy távol tartottam magamtól a sajtót. Bannister felajánlott nekem mindent. Fanny Muldert senki sem említette. „TV Tony megmenti a háborús hőst”. Már akkor tudnom kellett volna. Feltételeztem. vagy talán a szeretője. nem? – indítványozta. inkább figyeltem a hajót. mintha elégedett lennék. amely kibontott fő. hogy a szépség látványa akaratlanul is ilyen maró kínokat okozzon. Bannister úgy jött ki az egészből. hogy rendkívüli szakértelemnek lehetek szemtanúja. Semmi jogi macera. Különben is. hogy ő lehet Matthew asszisztense. hogy beköltözzek Bannister házába. akik megrongálták a hajómat. hogy a támadók kiléte ismeretlen.és orrvitorlával manőverezett a kikötőhely felé. A fedélzeten csupán egy fekete gyapjúsapkát viselő kormányos tartózkodott. Valami csúnya dolog történt a csónakházban. mire Bannister most egy tévéfilm főszereplőjévé akar tenni. amit csak akartam. pedig igazság szerint keményen küzdöttem azért. és én csak magamra vethetek. – Úgy beszéltem. amit idén látok. és én tudtam. Elhagytam a kórházat. Az egyik lap szerint azok a vandálok támadtak rám. mintha nem is hallottam volna a kérdést. Amikor eljött hozzám a kórházba. Innen nézve talán könnyűnek látszott. s én csodálattal adóztam ügyessége előtt. Egyik újság sem kapcsolta össze a támadóm személyét Anthony Bannisterrel. semhogy jelét adjam Angela Westmacott iránti haszontalan vonzalmamnak. Mennyire igazságtalan. de a csalókán lanyhának tűnő széllökések épp a tetőző tavaszi dagály ellen dolgoztak. – Tényleg csak nyers vágás – mentegetőzött előre. és . Matthew a készülékbe helyezte a szalagot. mekkora árat fizetek érte. – Az első. Már a gondolat is féltékennyé tett. gondoltam. A Sycoraxot kiemelték a gyomok közül. mint a ma született bárány: hófehéren és illatosan.– Akkor talán meg is nézhetnénk. amellyel kivitte a hajót. Bannister medencéjében úszkáltam. Hónapokat töltöttem azzal. – Egy francia hajó – szólaltam meg. de most már minden rendben. – Hát jó. Bannister orvosai ápoltak. Ügyes. semmi kellemetlenség. csak béke és megbocsátás. Az ablak mellett álltam. hogy ne adjam jelét bosszúságomnak. Talán Cherbourgból jön. egy megújult Sycoraxot. – Mehet a videó? – kérdezte most Angela. és egy alumíniumtestű jachtot figyeltem. amikor a lapok másnap világgá kürtölték Bannister nagylelkűségét. Bannister házvezetőnője etetett. amíg ő Londonban tartózkodott. mások csupán annyira szorítkoztak. nagyon ügyes. Lakóhelyet. biztonságot. – Akkor készen áll? – erősködött Matthew. ahol az elmúlt három hétben gyorsan javult az állapotom.

és ereszkedtek alá csalóka lassúsággal. és most eljött az idő. „– Falkland-szigetek – Anthony Bannister jellegzetesen meleg hangja ezúttal átitatódott halálos komolysággal. A mi 105-öseink. június 14-e. a hajótestet megtisztították. Épp időben néztem el a folyó mentén a francia jacht irányába. hogy fogalmat alkothasson az egészről – Angelát láthatóan irritálta Matthew közbevetése. Angela Westmacott filmje. amint a Vernet-hegyről tüzelnek. és én felismertem a foszforos gyújtóbomba fehér villanását. tíkfát. és lenéztem a bakokra állított Sycoraxra. amiért szerinte nem mutattam kellő érdeklődést a sötét képernyőn pergő számsorok iránt. rezet. amikor Matthewt képzeltem a rendezői székbe. azután a tévében hirtelen megjelent egy portól szürke. akik…” Felálltam: – Nem bánják. – Ez lenne az – fedett meg Angela. leveszi a sapkáját és megrázza hosszú. oregoni és lucfenyőt. amint feltűnt a főcím: „Egy katona története. rózsaszín hajnali fényben fürdő táj. amint a vitorlázó. a lyukakat fenyőrosttal tömítették. A rizspapír vékonyságúra oxidálódott régi rézlemezeket lehántották. a hideg dél-atlanti szélben máris ott érezni a közelgő diadalt. letakarították a fedélzeti felépítményeket. méghozzá mindenből csakis a legjobbat: mahagónit. Vagy valamilyen kevert töltet? Robbanóanyag és foszfor az aknatöltet helyén? Az képes még csúnya dolgokra. érett tölgyet. – Csak. és várta a hajótest befoltozásához szükséges új faanyagot. Sandman kapitány is egyike volt azoknak. fekete . vízhatlan vászonba burkolva. Katonáink már maguk mögött hagyták a Goose Green-i és a hegyékben megvívott ütközeteket. TV Tony elvarázsolt mindenkit. – 1982. jellegtelenül kopár. a menthetetlenül elkorhadt részeket kivágták. egy fiatal lány. A hajé most ott állt. Az ablakhoz sántikáltam. Láthatóan rosszul ítéltem meg látogatóimat. Mostanra kiszivattyúzták a vizet. A távolban robbanás hallatszott. Világító rakéták írtak le széles ívet. A brit csapatok ostromgyűrűje bezárul Stanley körül. a képen megjelent a sötét éjszakai égbolt. Megrendelték a javításhoz szükséges anyagokat. Félrefordítottam a fejem.” Meglepett pillantást vetettem a lányra. A lefűrészelt árbocok csonkjait úgy húzkodták ki. hogy megfizessem a mutatvány árát. A betűk eltűntek. gondoltam. hogy lássam. – Ez még csak munkacím – vette Matthew kritikus megjegyzésnek sanda pillantásomat. Gyászos muzsika szólt a háttérben. akár az odvas fogakat.bakokra állították Bannister pázsitján. ha nem nézem végig? Nem sok mindent mondhattak erre.

fenyegetőnek. amint végzek kötelességeimmel. Nem ismertem rá a leírására. amelyért az érdemérmet kaptam. Próbáltam kizárni a hangokat. Őt az egyik surreyi gyakorlótéren vették fel. mint amikor valaki a saját gyászjelentését olvassa. Nem éreztem magam hősnek. A felvétel öt évvel korábban készült. hogy Terry a mai napig a házában őrzi felszerelésemet. hosszan elnyúlt arcomra. és én irigyeltem tőle ezt az egyszerű feladatot. A képernyőn éppen leírta a pillanatot. Azon tűnődtem. ahol a távolban gomolygó füst és felvillanások háborús hátteret festettek az eseményekhez. – Máshogy? – Nem a fényképet vesszük fel. Farebrother őrmester a kamera kedvéért akcentus nélkül és árnyalt szavakkal szólalt meg.” A filmben felbukkantak a fizikoterápiás helyiségek. Éppoly valótlan volt az egész. Arcomat eközben felváltotta Terry Farebrother őrmesteré. Akaratlanul is visszafordultam. ugyanazt a pillanatot. amikor megsebesültem. – Mint istené? . Eszembe jutott. erőszakosnak és köpcösnek tűnt egyenruhájában. – Ezen a helyen lép majd be a narrátor – vetette közbe Angela –. hogy mindenki tudja. és tudtam. hogyan tudtak másolatot szerezni belőle. egykor ott állt feleségem öltözőasztalán is. A test sem bír ki mindent. színtelen és kiszámítható módon lerótta tiszteletét a sebesült tiszt előtt. hanem magát. Seszínű hajam szokatlanul rendezett volt. mintha csak olcsó parókát tettek volna ocsmány. amikor megérkeztem a kikötőhelyre. – A narrátor – magyarázta Matthew segítőkészen –. „Őszintén szólva. Maitland doki rózsaszín arca szinte betöltötte a képernyőt. Majd ne felejtsek el elugrani érte. hogy feltekerje az orrvitorlát. hogy megfenyítenek az egyértelmű parancsszegésért. Mögöttem Bannister híres és mélyen zengő hangja felidézte a történetemet. és Nick nagyon súlyos sérülést szerzett. amolyan láthatatlan hang. még az is megdöbbentett. Előresétált az orrfedélzetre. hogy megúszta élve. legalábbis nekem úgy tűnt.haját. hogy visszafordultam az ablaktól. De hát nekünk éppen ez a szakterületünk. Újra megtanítjuk járni a sérült embereket. és a Viktória-kereszt helyett inkább arra számítottam. még marad idő egy italra az ár visszavonulása alatt. hogyan kezelték. A képen nem hasonlítottam önmagamra. – A filmen természetesen máshogy mutat majd – Angela felfigyelt rá. hogy lássam a képernyőn saját arcomat. Visszaemlékeztem a hamisítatlan élvezetre. csak istenverte bolondnak. de nem tudtam.

Az egyik indiai ápolónő arról beszélt. amint elnézte. – Tudtam. együtt épülnek fel. „Volt egy hajója. hogy visszautazik vele a Falkland-szigetekre. a filmen pedig láthatóvá vált a hernyótalpas daru. hogy harciasságomat némiképp ellensúlyozták a tisztességről és becsületről alkotott régimódi elképzeléseim. „A hajó és az ember – hallatszott Bannister dallamos hangja –. – Jó ez a kis etnikai felhang – mormolta Matthew Angelának. mintha panaszkodott volna. ugyan már! – tiltakoztam. mi mehet végbe benne. mennyire érthetetlenül fárasztónak tart. – Ki találta ki ezt a szemetet? – Még bármin változtathatunk – felelte Angela közönyösen. – Bannister a kikötőmet akarta! Ő meg az rohadék búr vontatta partra a hajómat! – Csakhogy ezt mégsem mondhatjuk.” „Nick Sandman nem adta fel – úszott be Tony Bannister hangja. – Újra megnyomta a gombot. és Tony illő módon elnézést kért mindenért. aki bólintott. ahogyan először láttam meg: elhagyatottan a fák és gyomok között. és az iszapos folyópartra sodródott. Láttam tíz rettenetes percet. a legtöbb katonatiszt konformista. és ezúttal sem hallottam ki a kijelentésből panaszos felhangot. amint kiemelte a gazból és a pázsitra helyezte a Sycoraxot.– Pontosan. és ez a film nyomon követi haladásukat. mint ministránsok a feszületre. és a hangjával érzékeltette. . és közölte. „Meggörnyedt a fájdalomtól – tudatta a nővér. mint háborús hősre. – Angela megállította a szalagot. hogyan írtak le. a Sycorax. Nem úgy tűnt. amelyből mindenki megtudhatta. mert volt egy álma. A film elmesélte. Láttam. Ez volt a munkájuk. mint az Atlanti-óceán távoli sarkában zajló értelmetlen csetepaté szokványos áldozatát. hogy szokatlanul ellenséges módon viselkedtem. úgy merednek a képernyőre. és arról álmodott. ahová egykor hazafias érzelmeitől vezérelve tört be. Plant doktor jelent meg. milyen lesz majd a kész film. hogy a Sycorax idővel elnyűtte a köteleit. hogy adjam áldásom a film többi részéhez. – Ami történt. hogy újra megtanultam járni. Békében hajózik el oda. – Most csak azt próbáljuk érzékeltetni. mekkora szenvedést okozott neki. én azonban összeférhetetlen természetem folytán valamiért úgy próbáltam meg igazolni a kórházi kezelés céltalanságát. hogy Matthew és Angela minden figyelmét a filmnek szenteli. sajnálatos baleset.” A képen megjelent a Sycorax. és most az akarták tőlem.” A képernyő elsötétült. ez a nyersre vágott film. Ezután még hozzátette. ahogy járni tanulok. – De hát ez hazugság! – fakadtam ki indulatosan. ami inkább vallana bűnözőre. Mint kifejtette.” – Ó. de ő nem akarta feladni.

Nadeznha és a testvére Cape Cod-ban. Nadeznha és Bannister Sydneyben. Nadeznha vízhatlan tengerészköpenyben. Nadeznha gyönyörű teremtés volt. amikor az ember golyót kap a hátába. – Angela lekapcsolta a készüléket. – Legalább az apámat nem említik ebben az istenverte filmben – morogtam. – A volt feleségemtől – javítottam ki –. Nadeznha fényképeiből. – Az a fájdalmas – csattantam fel. és indulatomban még azt is elfelejtettem. ezt a hülyeséget akarja megetetni az emberekkel! – Tony jóhiszeműen bérelte a Lime Wharfot az ön feleségétől – közölte Angela. amelyből arra következtettem. míg végül egy rendkívül rideg pillantással végigmért. – Matthew. amely már a kórházban is az őrületbe kergetett. Sandman. Ez itt nem fájdalmas. és annak csonkjával rágyújtott a következőre. akkor meg kell találnunk az anyagi eszközöket. – Nem volt túl fájdalmas. hogy próbálja rendbe tenni a dolgokat. Bannister elvette a hajómat és a kikötőmet. soha nem próbáltak belőle akarata ellenére tévésztárt faragni. – Erről már akartunk is beszélni magával. ha szabad ezt mondanom. milyen vonzónak találtam eddig –. hogy egy felfuvalkodott képviselő felesége legyen. természetesen. hogy ezt lehetővé tegyük. Nadeznha csillogó estélyi ruhában. amíg ki nem sétált az életemből. nem fog válaszolni. Nadeznha Rómában. – Pokolba az egésszel! – Visszafordultam az ablakhoz. És most. Mr. – Mi. És azt önnek is el kell ismernie. végére ért cigarettájának. méghozzá elég nagylelkűen. – A készülék felé intettem. ahol Bannister egész kiállítást rendezett be elhunyt felesége.– Hát ennyi. – Csak úgy kíváncsiságból. akit láthatóan feszélyezett az Angela és közöttem felizzó ellenségeskedés. – Ez itt tömény baromság. aki jogszerűen csak addig intézkedhetett a nevemben. Nadeznha a tengeren. Visszafordultam Matthewhoz és Angelához. – Tony erről nem tudott. Ha filmre akarjuk venni a hajó újjáépítését. Egy pillanatig azt hittem. sötét szemekkel és olyan felhőtlen mosollyal. ki fizet a Sycorax felújításáért? Angela töltött magának egy kevéske Perrier ásványvizet. hogy ne legyen balhé az egészből. Elsántikáltam a szalon túlsó végébe. A bordáim megsajdultak a kötések alatt: – Mi? – Ez egy televíziós produkció. de a francia lány már lement a kabinjába. ugye? – Ugyanazt az anyáskodó hangnemet ütötte meg. .

Személyesen biztosította róla. Gondolja. és végül egy tévétársaság fizet azért. – Gúnyosan elmosolyodott. Nem vagyok hős. Nem akarom. hogy újra összerakják? Egyszerűen elképesztő. Sandman. hogy kezdettől fogva be akarta perelni Tonyt. gondoltam magamban. hogyan találkozhatott Bannister és Melissa. de nem én. A hajója az ő pázsitján áll. azután hagyta. – Az elmúlt két évet azzal töltöttem. akit meglőttek. – Természetesen harcolhat az igazáért. amit nem érdemeltem meg. hogy a hajó gazdátlan. mint az ember. hogy nincs gazdája. Rohadj meg. – Elfogadta Tony vendégszeretetét. – Nézzük a kérdést egy kicsit másként. aki megkapott egy érdemérmet. – Most kezdtem csak látni. és nem fogok szerepelni a filmjükben. a süllyesztett úszómedencén. hogy olyasvalakit csináljanak belőlem. Maró gúnnyal mért végig. Néhány pillanatra néma csend lett. és azt szeretném. Úgyhogy vigyék vissza ezt a szemetet Londonba. de nem mondtam ki. Apám biztosan lelkesen fogadna egy ilyen csavart. Állíthatja. amelyik elhinné. csak egy istenverte bolond. s végül arra jutottam. az elektronikus vackokon és a hatalmas kandallón. Nick? – kérdezte Angela. Négyszemközt. – Bannister vágta haza a hajómat. Mr. és közöljék Bannisterrel. hogy küldje csak el a csekkemet. Az első tíz perc máris elkészült a filmből. Más dolgok foglalkoztatnak. amikor az egészről ő tehet? – Lenne kedve egy whiskyhez. Miért kellene a tévében mutogatnom magam. hogy létezik olyan bíróság. Bannister hozza helyre a kárt. – Nem – jelentettem ki. – Az utolsó szót gúnyosan megnyomta. hogy mindez akarata ellenére történt? Vagy akár ez? – Körbemutatott a fényűző termen. hogy egy búr megfossza minden értékétől. Nem akarok pénzt keresni olyasvalamivel. aki nem vagyok. kedves. ha békén hagynának. – Nem? – érdeklődött Angela árnyalt mosollyal. Figyelemre se méltattam a megbékítésemre tett erőfeszítést. azután Angela felállt és az ablakhoz lépett. Azon tűnődtem. hogy ez a karcsú és gyönyörű teremtés egy skorpió fullánkját rejti drága ruhái alatt. – Gondolja. El tudja ezt képzelni? Nem akarom életem hátralévő részét úgy tölteni. hogy akkor . – Az ön felesége biztosította Tonyt arról. hogy menekültem a nyilvánosság elől. – Nincs az a pénz. hogy ezzel meggyőzheti őket? – Tönkretette a hajómat! – Ne legyen nevetséges! Biztosították róla.Akkor hát nem is Bannister fizet a Sycoraxért? Ő vontatta szárazra. csak előbb még ki akarta élvezni a vendégszeretetét.

hogy juttassa vissza a kitüntetést. Rágyújtott és felém fújta a füstöt. csak hogy lekezelő lehessen. azzal érvelt. – Az irónia lepattant Angeláról. – Két törött borda szerintem is túlzott reakció. hogy ejtsem el a vádat Mulder ellen. ha tisztában van azzal. hogy túlreagálta a dolgot. – S mindeközben maga a lehető legjobb körülmények között épülhet fel. – Hangja maga volt a józan tárgyilagosság. Nagyon őszinte és elgondolkodtató film lesz. Nick? – A keresztnevemet használta. Nick. ha a Sycorax újra a régi lenne? – A pokolba is. . odalépett az asztalhoz. – És Bannister embere volt az. hogy megpróbálja utolérni Muldert. és elvett egy cigarettát Matthewtól. de abban egyetérthetünk. ám azóta semmi hírt nem. Odafordultam a Sycorax felé. hogy szárazon kellett látnom. tudja. – Tisztázzuk a dolgokat! Bannister azért vontatta szárazra a hajómat. aki véghezvitt valami fontosat. akik maguk is szenvednek. – Fogd be. – Számítóan. amíg alá nem írja a szerződést. mi? – Mi a válasza. – És Melissa bérbe adta neki a kikötőt. ráadásul kap egy gyönyörűen újjáépített hajót. hogy ilyen hírességgel gazdagítsa hódításainak gyűjteményét. Matthew! – Angela nem vette le rólam a szemét. Elmeséli egy olyan ember történetét. igen – felelte Angela. nem kedvességből. Bannister megígérte. kaptam róla. – Nos? – kérdezte Angela hűvös hangon. kihívó tekintettel meredt rám. Mulder megsebezte a Sycoraxot. de én elutasítottam az ajánlatot. – És hol van most ez a Mulder? – Tényleg nem tudjuk. Fanny azt hitte. hogy igen! – Akkor jobb. el akarja lopni a csónakot. Melissa valószínűleg alig várta. hogy gazdátlan? – Ezt mondták neki. – És a közreműködésért is fizethetünk – próbált bátorítani Matthew. ha már nem fenyegeti semmilyen veszély. hogy megbűnhődjön érte. Amikor nem feleltem. és ráveszi.történhetett. szeretné. Bannister arról is meg akart győzni. és azt akartam. Borzasztóan fájt. Új reményt ad azoknak. – Nos. mert azt hitte. amikor Bannister ki akarta bérelni a kikötőt. A fájdalom és kétségbeesés felett aratott diadalról szól. megsebzett engem. – Akarjuk ezt a filmet. aki a szart is kiverte belőlem? – Az nem Tony utasítására történt. hogy Fanny valószínűleg csak akkor tér vissza. hogy a javításhoz szükséges anyagok egyike sem fog megérkezni ide. noha az nem is volt az övé? – Ha maga mondja – válaszolt óvatosan Angela. Felteszem.

mielőtt aláírnánk. ahol ceruzával megjelöltem. Próbáltam követni a jó tanácsot. ebben nagyon jók vagyunk. Új-Zélandra akarok vitorlázni. – A keretszerződés. hogy a mi szakmánk lényege az információ formálása és továbbítása. amely a film gyártását végzi. rá lennénk kényszerítve. mi pedig továbbadjuk a világnak. Nem hagyhatom. hogy kontrolláljon bennünket. hogy nem beszél más televíziós társaság vagy sajtótermék képviselőjével. És egészségügyi alkalmassági nyomtatvány.Csakhogy Mulder büntetése és a Sycorax felépülése két külön ügynek számított. Ha így tennénk. Angela elnyomta félig elszívott cigarettáját. – Én nem nevezném átkozott filmnek – közölte mogorván. ez utóbbit csak akkor érhetem el. hadd magyarázzak el valamit. azután felém nyújtotta a tollat. – Ledobta az utolsó papírívet is. Mi pedig pontosan ezt mondjuk el. a televíziózáshoz aligha ért. Ezt meg is mondtam. Maga elmondja az igazságot. Nick. – Milyen jogaim lesznek? Angela a homlokát ráncolta: – Jogai? – Hogy beleszóljak a filmbe. ha megígérem Angelának ezt az átkozott filmet. Higgye el. – Beszéd közben szétválogatta. – Angelát láthatóan irritálta a késlekedésem. hogy azt mondják. – Szabványos szerződés valamennyi. – Akkor talán aláírná a szerződést? – Kinyitotta a táskáját és nagy kötegre való iratot húzott elő. – Szerintem nagyon megindító és igaz emberi történet. – Írja alá azokon a helyeken. Tudnia kell. hogy meghajoljunk bármely politikus vagy közszereplő akaratának. s láthatóan felingereltem Angelát. az igazságot. Ehhez nem volt mit hozzátenni: – Értem. Kötelezettségvállalás. vissza akarok térni Falklandra. hogy olvassunk el mindent. Biztosítási formanyomtatvány. Ezért nem kap beleszólást az ilyen kérdésekbe. – Nos. . és nincs szándékunkban bárkinek is átadni a jogot. Nem mintha félnék visszamenni. de a szerződés sűrűn telegépelt oldalain egymást érték a járulékos jogokat és követeléseket tartalmazó bekezdések. s úgy tűnt. Lehetett bármilyen jó katona. amikor az el akarja hallgatni az igazságot. és az asztalra dobta valamennyi dokumentum három másolatát. amíg a film el nem készül. egyszerűen csak nem ez szerepel a terveimben. – vel. – Szerkesztői jogosultságokra gondol – közölte Angela tárgyilagosan. azután legyen olyan szíves és szignálja a két szerződés további oldalait is. – És hagyok itt belőlük egy példányt. Elvettem a tollat és leültem. – Szerződés a Bannister Productions Ltd.

és különben sem értettem a jogi nyelvezetet. – Akkor kedden találkozunk – közölte –. míg jobb lábam. Matthew? Otthagytak. amíg én az apró betűs részt böngésztem. amit látott. hogy gyümölcsöző lesz az együttműködésünk – bólintott kimérten –. Igazság szerint mindig is zavarónak találtam megváratni az embereket. A helyszín a városi kikötő. – Ez azt is jelenti. és nem menekülhetett semerre. – Most már megkapom a fát a Sycoraxhoz? – Jövő héten érkezik. és együttműködik velünk a film sikeres befejezése érdekében. – Remélem. Szüksége van vízálló ruhákra? – Megvan a sajátom. mit írt alá. amelyről már-már sikerült elhitetnem magammal. – Akkor kedden. – Tudatában van annak. Ismeri? – Ott nőttem fel. Sandman kapitány. és nyilvánvalóan nem tetszett neki. soha többé nem tudok majd rendesen járni. Kék szemével végigmért. – Első alkalommal – fordult vissza hozzám – jövő kedden. de egyik . – Holnap Londonban leszek – vontam meg a vállam –. délben találkozunk.– Hát persze – sóhajtottam. – Kiléptem a seregből. Valamilyen okból a hátfájásom úgy döntött. Ez olyan bizalmatlan légkört szült. Gyötrelmes élmény volt. kiújul és belobban. amikor kihajózunk a tengerre. hogy mindig szeretném tudni. és addig is javasolnám. Sandman kapitány? – Hogy megcsinálom a maguk filmjét – feleltem. Matthew és én magunktól is kitalálunk. aki ellenjegyezte mindet. Aznap éjjel megnéztem a The Tony Bannister Showt. és én kezdtem érteni. Mindez csakis az én hibám volt. – Már nem vagyok kapitány – tudattam. hogy ma este tekintse meg Tony műsorát. – Hogy a rendelkezésünkre áll. hogy kétségbe essek. elernyedt és meggémberedett. Engedélyezi. hogy lássam a gyerekeimet. Két jókora adag ír whiskyvel bevettem négy aszpirint. Kész vagy. hogy meggyógyult. Akkor kedden. Aláírtam mindhárom szerződést. Angela megtorpant. és elfogadjam. azután szignáltam a külön lapokat is. amikor végleg sarokba szorították. asszonyom? Ügyet sem vetett a vaskos gúnyolódásra. mit érezhetett Menendez tábornok Port Stanleyben. Nick. merre találom. A fényűző ház magányában erőt vett rajtam a kísértés. – Angela odalökte a dokumentumokat Matthew elé. – Angela különválasztotta és felém nyújtotta a saját példányaimat.

úgy véltem. és megfogadta. Rendelkezett azzal a természetes és közvetlen bájjal. s a szófán fekve igyekeztem meggyőzni magam arról. ezután végképp átadtam magam az önsajnálatnak. Azon az éjszakán a legújabb széria utolsó darabját sugározták. felidézte veszteségét. a negyvenes évei közepén járhat. A pokolba is. Megbízhatónak és szavahihetőnek tűnt. de ma este még harmincnak is alig tűnt. Nyitva hagytam az ablakot. hogy mindig meleg időben forgat. amelynek csupán egyetlen igazán érdekes szereplője akadt – maga Tony Bannister. kedveltem a fickót. hasonló szellemben fogant filmek közül is kiemelkedett az. azután újra felhangosítottam a tévét egy komikus kedvéért. hogy csak képzelem jobb lábam hirtelen gyengeségét. Látni lehetett. A műsor végén Bannister azokról a filmekről beszélt. részt vesz az idegenlégió kiképzésén. Nem kellett tévébolondnak lennem ahhoz. Már korábban megtudtam. és szinte valamennyi filmjével gondosan felépített képét csiszolgatja. amíg a rockbanda a húrok közé csapott. és büszke voltam rá. Bannister ragaszkodott a jól bevált formulához: maroknyi ünnepelt híresség. aki könnyű géppuska sebességével ontotta magából a poénokat. Szokványos esti showműsort láttam. rockbanda és lelkes közönség. azután egy brit politikus következett. Amikor a kórházban találkoztunk. bár egyikük sem nyerte meg tetszésemet. Bannister első vendége egy amerikai színésznő volt. szellemesebbnek tűnt ördögi hivatása többi művelőjénél. lévén jó néhány műsort megnéztem a tévében. amint Bannister hegyet mászik. Levettem a hangot. Bannister hatalmas társalgójában néztem a műsort. hogy személyesen ismerhetem. amelyeket a közelgő nyári hónapokban tervez leforgatni. átlagos és jól begyakorolt mutatványt. amely ideális közvetítővé tette őt a közönség és a vendégül látott csillogó hírességek között. Megfigyeltem. ami még érthetetlenebbé tette Angela Westmacott megkeseredett cinizmusát. Élvezettel figyeltem Bannistert munka közben. Az éjszakai programot ősztől tavaszig a késő esti hírek után adták. lemerül ősi hajóroncsokhoz. hogy kiszellőztessem a helyiségből a cigarettafüstöt. mennyivel fiatalabbnak látszik a képernyőn. mikor. amióta Bannister házában vendégeskedtem.sem segített. hogy észrevegyem. miért tartják a szakma királyának. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelméről számolt be. azzal az elevenbe vágó szellemességgel és megnyugtató kisugárzással. Az idei. és Bannister műsorára kapcsoltam. amelyikben a St. hogy az asszony emlékére idén győzelemre fogja vezetni a Wildtracket. A képernyőn eközben . Hamisítatlan méltósággal beszélt halott feleségéről. Pontosan tudtam.

amikor elkap egy igazi atlanti-óceáni orkánt. Hallottam odakint a folyón ringatózó hajókat. A gyár legnagyobb szériában gyártott modellje. lapos fenekű. Zihálva fogadtam a váratlan gyötrelmet. A Sycorax talán nem fürge. hogy elmesélje történetét. Egyenruhát viseltem. miért egyeztem bele ebbe az átkozott filmbe? Természetesen csakis a Sycorax kedvéért. – Legalább már tudtam. csak épp nem szeretnék a fedélzetén tartózkodni. Erre a nyárra még egy nagyon különleges filmet tervezek – mondta éppen –. és sosem próbálta gazdagságra váltani nehezen kiharcolt hírnevét. és nekem le kellett mondanom az újabb adag fájdalomcsillapítóról. jellegzetesen modern hajó volt. tolókocsiban ültem.megjelent a hajó: brit építésű Farley 64-es versenyjacht. amely világszerte vonzza a vagyonos vásárlókat. a hősies bátorságról és az akaratról. Harry? . A telefon abban a pillanatban megcsördült. Gyakran elhajóztam a Farley hajóépítő műhelye mellett. amint lehemperegtem a szófáról. az árbocoknak ütődő csigák zaját. mint a Sycorax. – Idén ősszel elmondunk önöknek egy újabb igaz történetet. aki eddig minden módon kerülte a nyilvánosságot. nehéz hajók. ezúttal mégis beleegyezett. akik hasonló körülmények közé kerültek. amint a kitartóan erősödő fájdalomhullám végigörvénylett a gerincemen. miért mondta Angela. – A közönség tapsviharban tört ki. a több mint 19 méteres változat. magányossá tett. ék alakú. de elboldogul bármilyen viharban. Az olyan nagy merülésű. az ismerős hang bosszússá. mégis olyan ostobának éreztem magam. Lehunytam a szemem. bármilyen alkalomra megteszik. Az isten verje meg. – Mit csináltam. Pokolba az egésszel! Lecsavartam a whiskysüveg kupakját. amelynek főszereplője hazánk talán legvisszahúzódóbb háborús hőse. Egy olyan emberről. s ezzel támaszt nyújtson azoknak. – Egy olyan emberről – folytatta Bannister –. – A képernyőn megjelent a fényképem. istenverte barom vagyok. amikor a kitüntetést átvettem. aki szerényen visszahúzódott. azután sokáig megkeseredett némaságba burkolóztam. és megcsodáltam a merülési próbáknak alávetett karcsú vonalú motorosokat. vélhetően azon a napon. A kép visszaváltott a stúdióra és Bannisterre. a Viktória-kereszttel kitüntetett Nicholas Sandman kapitány. s állítható mélységű hajótőkével is rendelkezett – kétségkívül fürge. hogy lekapcsoljam a tévét. – Szóval ezért csinálta? – hallottam meg Harry Abbott nyomozó kaján hangját. Fájdalom nyilallt a hátamba. hogy nézzem meg a ma esti műsort.

– Ha esetleg érdekelné. – Hirtelen eszembe jutott valamennyi oldal. Bannister mindvégig megesküdött arra. – Én ugyan nem! – Akkor hogy lehet. nyilván próbálta felmérni. igyekeztem meggyőzni magam arról. – Visszavonta a vádat Fanny Mulder ellen. az a vadbarom Bannister londoni házában tartózkodik. hogy lecsapta magát. Nick. hogy maga nem is tud az egészről? – A francba. belemeredtem . – Akkor mivel foglalkozik. – Mit csináltam. amelyet olvasatlanul aláírtam és láttamoztam. hogy bármilyen jogi keresettel élhessek a film gyártását végző cég bármely alkalmazottja ellen. hogy maga visszavonta a vádjait. birtokában van a maga aláírása. merre lehet Mulder. és felteszem. és erre azt kell hallanom. Nick. aki egy személyben felelős a film elkészítéséhez szükséges vízi járművek felszereléséért és biztonságos üzemeltetéséért. – Mondtam. akkor miért nem küld ki valakit. hogy tartóztassa le a rohadékot? Abbott kivárt a válasszal. Miután az ablakhoz értem. mennyire hihet az ártatlanságomban. – Még nála van a plecsnije? – Igen. A papírokból kiderült az is. Azt állítja. s miközben fokozatosan a jobb lábamra tettem át a testsúlyom. Nick! Letettem a telefont. hogy Fanny Mulder hajózási szakértőként a produkciós csapat tagja. azután megkerestem a szerződésem saját példányait. nem igaz? Csak azt ne felejtse el. És mindvégig hazudott. Harry? – Jó éjt. hogy aki kutyával fekszik. én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. Harry? Sokáig nem felelt. hogy Bannister vigyáz az övéire. hát ezt csinálta. – Ha ennyire tudja – csattantam fel –. hogy elég erős leszek egymagam belehajózni a végtelenbe. – Tudok róla. Odabicegtem az ablakhoz. és csakugyan. bolhákkal kél. – Szép hízott bolhák – sóhajtott fel Harry. Nemsokára megkapjuk a papírokat is. hogy a tévétársaság ügyvédje hívta fel az irodánkat? – És mit mondott? – Természetesen azt mondta. Úgy véljük. Nick. most már maga is a nagy ember barátai közé tartozik.– Mondtam. hogy sejtelme sincs arról. Hiszen igazi tévésztár lesz magából. az egyik záradék értelmében minden további feltétel nélkül lemondtam arról. azóta ott van.

.az éjszakába. Nem kell mást tenni. mint gyengének mutatkozni. amellyel harcra lehet késztetni a vonakodó ellenséget. és eltöprengtem azon a stratégián. könnyű győzelemmel kecsegtetni. azután pedig a földbe döngölni mindenkit a hátunk mögé rejtett bunkóval. Engem épp most döngöltek a földbe.

Csak akkor hagytam abba a csengetést. – Nevem Nicholas Sandman kapitány. hogy időben értesíthesse a rendőrséget. A földszinti ablakokat kivétel nélkül rácsok védték. úgyhogy hívassa csak ide. A tej és a napilapok már a lépcsőn hevertek. s bár „uram”-nak szólított. amennyiben a behatoló áttörné a bejárati ajtó védelmi vonalát. Megvárhatom valahol? . Alaposan végigmért. – Valójában Fanny Mulderhez jöttem. a Viktória-kereszt kitüntetettje. Dél körül kellett felvennem a gyerekeket Melissa kensingtoni házának hátsó bejáratánál. uram. mint előző éjjel. – A szakképzett szolgák gőgös tartózkodásával kezelt. kopaszodó férfi nyitott ajtót. és ezúttal le sem vettem az ujjamat a gombról. Újra csöngettem. – Teljes címemet és a megnyugtatónak szánt hangnemet használtam. – Mr. Talán az idő miatt éreztem jobban magam – gyönyörű. – Most már ezen megyek be – közöltem –. mert az inas elvette kezét a gombról. Másnap reggel felszálltam az első londoni vonatra. Bannister háza? – követeltem a választ. miután átböngésztem a dolgozószobájában talált iratokat. ez be is vált. Egy cseresznyefa hullajtotta fehér szirmait Bannister fényűzőnek tűnő háza előtt. de így sem értem el Richmond Greenig tizenegy előtt. de korántsem annyira. – Mr. de az előre figyelmeztetett ellenség egyenlő a felkészült ellenséggel. de nem adtam neki időt a tiltakozásra. és ezt a hatást az impozáns homlokzat jól látható részén elhelyezett riasztó is erősítette. Fekete nadrágot és mellényt viselő vékony. kellemesen meleg. – Ez itt Mr. amikor meghallottam a retesz és a láncok zörgését. így a fülsiketítő hang egy pillanatra sem szűnt meg. fejezet Könnyen megtaláltam Bannister londoni házának címét. szakadozott tornacipőmben és kopott vadászkabátomban. Nem tettem rá jó benyomást viseltes farmeromban. Arra gondoltam. A hátam most is fájt. és megnyomtam a csengőt. mielőtt válaszolt volna. Bannister még nincs fent. hogy felhívom telefonon.2. láthatóan felháborította viselkedésem. virágszirmoktól illatos tavaszi délelőtt köszöntött ránk. Felkapaszkodtam a lépcsőn. kezével máris a riasztórendszer rejtett pánikgombját kereste. ezért igencsak sietnem kellett. uram. Mulder a garázs melletti külön bejáratot használja.

csak fenyegető pillantásokkal méregetett. Mulderrel. A kandalló előtt drága. amíg a kávéra vártam. Óhajtana egy kávét. Tíz percen át váratott. de végül közönyösen vállat vont. és amint tud. naptól és vízpermettől cserzett arcával. ami nekem kell. csak egy bordámat töri el. Az előző napi újságok feküdtek rajta. ameddig várakozik? – Méghozzá jó nagy bögrével. és így látnom kell. – Bevezetett egy pompás terembe. . hogy nyomorék. uram. Muldert az ittlétéről. – De ettől még tartozik egy bocsánatkéréssel. de végül felbukkant farmerjában és pulóverében. – Van magánál valami. Nem válaszolt. A kijelentés láthatóan sértette az önérzetét. Elmosolyodtam. csak fel kell hívnom a rendőrséget. még Mr. – Értesítettem Mr. – Attól tartok. Ez azt jelentette. Tejjel. mögötte elektronikus szerkezetek garmadája. – Hallotta. – Tudatom Mr. uram. hogy itt van. ha elrohan. hogy nyomorék vagyok. akárcsak Bannister devoni házában. lekerekített peremű füstüveg lappal. Ha ezt választja. Fanny. a kandalló felett színpompás impresszionista festmény függött. – Az inas jókora ezüstös termoszt helyezett az asztalra. – Gyanakvónak tűnt. a búroknál ez is elmegy bocsánatkérésnek – ha tudja. ember. Felteszem. hogy ha Mulder menekülni akar. Addig is elolvasná a mai lapokat. utóbbin jókora betűkkel a Wildtrack név díszelgett. csak a főbejáraton át teheti. ezekkel ütöttem agyon az időt. vasgyúró lapátkezeivel. Fanny. uram? – Nem. végtelen magabiztosságával. uram. Egy hónapja tartott már a bányászsztrájk. uram. Mulder is alszik. – Nem tudtam. – Alig láthatóan meghajolt és távozott. A szobát gyönyörű bútorokkal zsúfolták tele. a rendőrök és a bányászok elkeseredett csatát vívtak egymással a kokszlerakatok és fejtések környékén. Mogorván és hatalmasan tornyosult fölém. Van a háznak hátsó kapuja? Az inas habozni látszott. hogy visszavontam a vádat maga ellen. cukor nélkül. legalább három négyzetméteres üvegasztal. Mulder azonban másként döntött. – Mi az? – kérdezte kurtán. Vártam.– Természetesen. Az íróasztalon Nadeznha Bannister egy fényképe. – A kávéja. míg a szemközti falat akvarell tájképek borították. azután megrázta a fejét. A tavaszi napfény rávetült a súlyos kárpitokra. csatlakozik önhöz. félrevonta a sötétítőfüggönyöket és kinyitotta az ablaktáblákat. Fanny? – Hallottam. uram.

maga Bannister bukkant fel az ajtóban.– Azt mondtam. és alig néhány másodperccel azután. – Borzasztóan sajnálom. maga szemét fattyú. hogy még mindig a birtokában van. hogy összeszedje magát. – Egy perc negyven. nagyobb erővel vágtam oda. Vagy már meg is találta a vevőt a medálomra? Tagadni próbálta a nyilvánvalót: – Miféle medáljára? Odaléptem az üvegasztalhoz. – Azt mondta nekem. van magánál valamim. A forró kávé és a hűtőréteg finomra zúzott cserepei kiömlöttek a finom szőnyegre. de csak dermedten állt az ajtónyílásban. merre lehet Fanny – vádoltam meg. és elszörnyedve meredt az asztal helyén talált romhalmazra. hogy előkerítse azt az érmet. de ön nyilvánvalóan nem fáradt vele. – Ne nyúljon semmihez! Azonnal hozom! A kitüntetés egy percen belül megkerült. hogy visszakapjam a kitüntetésemet. fakó fényű bronzkeresztet. . – Felpattintottam a dobozka fedelét. máskülönben összetörök mindent. majd még nagyobb elképedéssel fordult felém. Mr. száraz virágok. Fanny elszörnyedve meredt az üvegasztal roncsaira: – Maga megbuggyant! – Már csak egy perc ötven. nekem fog ugrani. – Azért jöttem. hogy fogalma sincs róla. felkaptam az ezüsttermoszt és lecsaptam vele. ember! Hozom! – Kétségbeesetten hadonászott a kezével. Megnyerő mosollyal fordultam újra Fanny felé. – Á! – Bannister alighanem csupasz volt a selyemköntös alatt. hogy be kellett vetnem a meggyőzés eszközeit. és láthatóan komoly gondot okozott neki. Fanny. és megnéztem a bordó szalagos. – Két perce van. Lecsavartam a kupakot és lefordítottam az edényt. Mulder vonakodott elismerni. – Mindjárt itt lesz. hogy Fanny odadobta nekem a kis tokot. – Krisztus könnyeire! – Egy pillanatig azt hittem. – Sandman kapitány? – Jó reggelt! – köszöntöttem előzékenyen. hamutartók hullottak bele az üvegtörmelékbe. és ezúttal sikerült ripityára törni a drága üvegasztalt. Másodszorra ezért magasabbra emeltem a behorpadt fémtermoszt. Magazinok. A kandalló fölötti képpel folytatom. Színpompás selyemből készült fürdőköpenyt viselt. de elsőre megrepeszteni is alig bírtam az edzett füstüveget.

– Bannister végre rátalált megszokott vonzerejére. – Szükségem van Fannyre. Mr. – Ha kedden nem lesz ott a kikötőben. – Kifelé. Még így. – Aláírta a szerződést – ismételte –. hogy kiengedjen az ajtón. – Mindent meg tudok magyarázni. és akárcsak a férfi. Nick. hogy sietne? Otrombának és faragatlannak éreztem magam mellette: – Sietek. – Csakhogy aláírta a szerződést. – Vagy jól értettük. Fanny! – csattant rá Mulderre. és elvárom. miért viselkedett mindig ilyen fensőségesen. de sietek – fojtottam belé a szót. higgye el! – Inkább választom a csekket – közöltem. hogy nem szándékozom részt venni a filmjében. és sietve igyekezett bevetni. nekem sikerült megtalálnom – eltettem a kitüntetést a zsebembe. Sandman! . Sandman? – Angela nem hitt a magyarázkodásban. Az ügyvédje bizonyára szívesen felvilágosítja a következményekről. csakis a támadásban. smink nélkül is gyönyörűnek tűnt. hogy be is tartsa. A haját kibontotta. Pierre-en. Természetesen beszélni akartam önnel erről… – Sajnálom. Mr. És most jó napot. – Nick! – Bannister sértett hanghordozása jelezte. Most már értettem. – Tegye azt! És miután eleget vesztegette erre az idejét és a pénzét.– Én… – kezdte. nem tudta tovább folytatni. – Mint láthatja. de az ő felbukkanása belém fojtotta a szót. Mr. – Meg se próbálta leplezni megvetését. – Azt akarja mondani. hogy fel fogja rúgni a szerződést? – Hétfőn beszélni fogok erről az ügyvédemmel. Hacsak nem hajlandó most azonnal megírni azt a csekket. azt szerződésszegésnek fogom tekinteni. láthatóan ő sem hordott alatta semmi egyebet. – Angela Westmacott lépett a szobába. aki elinalt. – Hátrébb lépett. milyen fájóan félreértettem a szándékait. – Bannisterhez hasonlóan ő is selyemköntöst viselt. – Fanny csak az elmúlt éjjel érkezett. kedden délben legyen ott a kikötőben. szükségem van rá. az aranyló fürtök szabadon omlottak a vállára. – Ha győzni akarok a St. – Óhajt másvalamit is tönkretenni a szobában. Megbízom az ügyvédemet. hogy személyesen önnek küldje el a Sycorax helyreállítási költségeinek számláját. de miután a saját csapdájába esett. Sandman. Nick – próbálkozott Bannister egy erőtlen magyarázattal. – Ez a film egyszerűen csodálatos lesz. – Akkor nem is tartóztatjuk tovább. vele osztozott a hatalmán és az ágyán. Egészen mostanáig én irányítottam a társalgást. Utálkozva nézte a romhalmazt. – Még annyit akarok mondani. maga Anthony Bannister a szeretője.

– Remélem. és nem várhatod el Johntól. Nem gondolták a járókelők. magamnak pedig a whiskyt. Pokolba az ösztönökkel. Nem az ő gyerekei. – Elborzadtam a becenevektől. Tudod. és hirtelen féltékeny lettem Anthony Bannisterre. édes. míg Piers alig töltötte be a négyet. Teaidőre biztonságban visszajuttattam a gyerekeket a svéd dajkához. Nick. gondoltam. amikor Amanda született. – Nem akarok ruhára költeni – vontam meg a vállam. Melissa felvett egy parányi ráspolyt. mintha ez bármit is számított volna. amit a ruhákra költhetnék. – Nem mintha lenne pénzem. amiért veled látták őket. hogy elraboltad őket? – Mint a palát karcoló gyémántnak. Azután természetesen Etonba. hogy ő fizessen. – Remélem. a kölykök nem neheztelnek. mint ő. Nick. Sosem szerettem ezt a hangot. – Nagyon is rám tartoznak. amikor Piers megérkezett. Engedte. mégis én éreztem magam féltékenynek. . Vagy már elfelejtetted? – A tandíjak – artikuláltam ugyanolyan gonddal. Piers pedig a Dragonba megy. hogy bigott kommunisták legyenek. de ez mit sem változtatott a lényegen. amelyeket Melissa a gyerekekre aggatott. Angela bizonyosan egy harapós szuka. – Megbízást adtam a banknak. – De néhány év múlva. hogy Mands és Pip valami állami iskolában kallódjanak. nem akarsz az anyagi problémáiddal untatni? – Az anyagi problémáim többé nem tartoznak rád. olyan volt a hangja. Gondolkodj egy kicsit. Melissa felsóhajtott. Nick? Mert manapság mást se tanítanak a londoni iskolákban. Amikor meghallotta a hangunkat a konyhában. Mands egy tisztességes bentlakásos iskolára vágyik majd. Melissa kegyeskedett fogadni. Hat évével Amanda volt az idősebb. méreg minden szava. és csiszolgatni kezdte egyik körmének ívét. – Viszont a képviselő úr annál gazdagabb – érveltem. – Vagy azt akarod.Kiléptem a napfénybe. a tandíjak. hogy kitöltsem neki a martinit. mégsem tartott vissza a házasságtól. Belfastban jártam. miért nem lehetett beleszólásom a névválasztásba. és Németországban. – Már elkezdtem fizetni a tandíjukat – védekeztem. azután fintorogva mérte végig ruhámat. – Te sem akarhatod. a két távoli állomáshely magyarázza.

Melissa veszedelmes pillantást vetett rám. hogy engem is meg akarnak hallgatni? – Miért nem kérdezed a barátodat. – Múlt éjjel láttalak a mozgó tapétán. – Mégis mit akarsz még? – Odaléptem az ablakhoz. – Úgy értettem. Melissa egyenesen a válóperes ügyvédhez ment. – De igen. – Papus legalábbis nem fizet addig. – Bárdolatlan fickó? Velem nagyon is szívélyes. amit a plecsnim mellé kaptam. tényleg rendes tőlük. De hát te sem vagy éppen az. nem igaz? És ez esetben újra be kell hogy pereljelek. a kórházban nem sokat változott a vérmérsékleted. – Melissa felvont szemöldökkel tanulmányozta a körmét. nem igaz? Gondolod. – Némiképp bárdolatlan fickó. ha minden pénzed abba az ostoba hajóba fogod ölni. ami szörnyen unalmas lesz. s így különleges jelentéssel ruházta fel a „meglehetősen” szót. Mosolyogva fordult felém. Mit tehetnék még? Adjak vért? Vagy szívesebben kisütnéd az egyik vesémet reggelire? – Látom. nem találod? De persze átkozottul jól házasodott. tetszett neki a válasz. Ő az apám vagyonát látta bennem. mint én. El tudom képzelni. – Tiéd az egész nyavalyás nyugdíjam. Gondolod. – Meglehetősen jól ismerem Tonyt. Nekiszegeztem mutatóujjam a halántékomnak: – Bang. Tonyt? Tudod. hogy győzelmet ért el már az első ütközetben. Gyönyörű teremtés volt. Emellett. Nick. – Szinte kéjesen ejtette. amit átutalnak a nyavalyás tandíjukra. agyafúrt kis patkány volt.– Anyus és papus se fog fizetni. – Tehát. mekkora kő esett le anyus és papus szívéről. Azt hiszem. És persze ő is a tengert járja. hogy közel tökéletesre sikerült. – Csak nem féltékenység bujkál a szavaid mögött? – kérdezte édesen. hogy a tengerészek a gyengéim? . Én ekkor már a kórházhajón voltam. akkor nem marad elég a tandíjakra. s pontosan a megfelelő időben hagyta el a süllyedő hajót. kizárólag emiatt vettem el. amikor Melissa végre megszabadult a rosszhírű sittes fiától. – Melissa mindig így hívta a szüleit. noha igyekezett ezt nem mutatni. Melissa volt a leggyönyörűbb patkány. majd úgy döntött. akit teljesen elbolondított a fizikai vágy. anyusnak és papusnak. Messze agyafúrtabb. és készen állt a békekötésre. Azzal váltottam meg a helyeteket ebben a palotában. Nick. s amint elpárolgott. és én. a nagyon közeli barátodat. hogy nem eléggé kifinomult. hogy készítenek rólad egy tisztességes filmet. és hozzáment egy igazi képviselőhöz. amíg te élsz – tette hozzá. Elmosolyodott. láthatóan elégtételt okozott neki.

hogy miután bedobtam a gránátot a látszólag üres rókalyukba. – Mégis mit kellene adnom nekik? Avokádópürét? Ennyit engedhetek meg magamnak. még abban a hitben tette. és a szavaimmal elértem annyit. nem származhat előnye abból. nem igaz? Ha téged fenyegetne egy ilyen szörnyű alak. hogyan kovácsolhatna magának előnyt a részletekből. már azon tűnődött. amely bámulatos részletességgel őrzött meg minden pletykát. Mr. – Ez aligha meglepő. Piers három adagot is. ha megosztja velem a tudását. A hosszú szempillák felszöktek. – Ki fenyegeti? – kérdeztem. hogy felfedezte tudatlanságomat. Mogorván néztem ki az ablakon Melissa házának szemközt álló tükörképére. – Szerintem ez nagy felelőtlenség tőled. míg télen az ablakok felfedték a magas és díszes belső terek fényűzését. Neheztelve beszéltem a piszkos trükkről. nem tömted tele őket mindenféle zsíros hamburgerrel. Az első megjegyzést. s bár Makyns képviselő sokszor panaszolta. és láthatóan úgy döntött. és a nagy kék szemek gyanakodva mértek végig. jól tudtam. Makyns londoni otthona egyike volt a magas és gyönyörű stukkóhomlokzatos épületeknek. hogy Kensington túlságosan messzire esik a képviselőháztól. hogy a barátod. onnét mégiscsak előkerült egy hulla. hogy minderről én is tudok. – Jól érezted magad a gyerekekkel? – A Holland Parkba mentünk. A rókalyuk ez esetben nem volt más. nyáron a stukkódíszes homlokzat fehéren izzott a napfényben. Tony gyengéje egy búr vadbarom. Elképedve meredtem rá. Melissa számára a szóbeszéd olyan aprópénz volt. Melissa letette a körömráspolyt. – Ki az? – erősködtem. mennyire imádja Melissa ezt a drága házat. – És ha már pénzről beszélünk – tettem hozzá –. amit Angela bevetett a szerződések körül. – Milyen izgalmas! Remélem. amit nem volt szabad meggondolatlanul eltékozolni. mikor fogod kifizetni a bérleti díjat. miszerint valaki fenyegeti Bannistert. de most. amit a kikötő után szedtél be? .– Én csak annyit tudok – feleltem keserűen –. Nick? – Halat kaptak és sült krumplit. te is búr testőrt tartanál. Itt tavasszal az utat vastagon borította a fehér cseresznyevirág. mint Melissa elméje. és Mrs.

– Rendelkeztem még némi készpénzzel. de épp csak annyival. akit máris jövendőbeli miniszterként emlegettek. ki kellett adnom azt a kikötőt. – Tudhattam volna! Ha egy kis beszélgetésre hívlak. ahogyan egy macska nyújtóztatja ki a karmait. Nick – ismételte Melissa. amikor nem volt rá semmilyen jogod. és valahogyan meggyőzte valamelyik biztonságosan távoli megye jelölőbizottságát. – Ha továbbra is ilyen cigányéletet folytatsz. hogy őt indítsák a választásokon. idővel olyan fárasztó tudsz lenni. Alaposan megforgatta az ujjai között. mintha azt nézné. talán nagyobb biztonságban lenne nálam. – Akkor miért nem kérted el tőlem a pénzt? – Lett volna? – vágta rá azonnal. Nick. végül pedig Tiszteletreméltó Halott lesz. mennyire alkalmas melldísznek. – Megvan még a medálod? – kérdezte mohón.Mintha némi riadtságot észleltem volna Melissa hangjában. Kritikus szemmel méregette a lakkozást. az övé is lesz. Nick. Felé fordultam. azután arisztokrata. – Sokat ér? – kérdezte. – Csak a ritkasága miatt – kinyújtottam a kezem. amint egy kiskorú prostituálttal hempereg a parlamentben – menthetetlenül fontoskodás-ügyi miniszter. – Zaciba csaphattam volna a plecsnit. és nem akartam. – Ők nem John gyerekei. – Ne légy nevetséges. Röviden szólva. csak azt nem. és tényleg nem használhattam John privát pénzét a gyerekek szükségleteinek kielégítésére. Nem adta vissza: – Pipnek kellene adnod. – Ami azt illeti. – Miért? Johnny fiú elbukta valamelyik millióját? – A képviselő úr megvesztegetéssel jutott be egy kereskedelmi bank igazgatótanácsába. még kevésbé szükséged. . és aki – hacsak nem kapják rajta. – Ha meghaltam. – Kiadtad a kikötőmet. hogy Melissa egy hét alatt elszórja ajakfényekre. megvan. Nick? Kérlek! Odaadtam neki. Makyns képviselő úr talonba tett ász volt. Nick. – Melissa úgy tárta szét az ujjait. Johnra mindent mondhattam. hogy nem eléggé kifinomult. – Láthatnám. amennyiből fenntarthattam az újjáépített Sycoraxot. – Ami azt illeti. azután odatartotta a mellkasához. – Mands-nek és Pipnek pónira volt szüksége.

Melissa csak azért úszhatta meg a kérdést. csak hulladék. de sokkal nagyobb biztonságban lenne. mert kinyílt az ajtó. Ez a taktika Richmondban aznap reggel már bevált. és belépett rajta Makyns képviselő úr. hogy örülni fogsz egy kis külön pénznek. mostanra rég eladta volna a Sycoraxot. hogy miért adtad ki Lime Wharfot Bannisternek. Csak azt tettem. Nicholas! Álltam a tekintetét és azon tűnődtem. én pedig óvatosan visszatettem a törékeny asztaldíszt a helyére. emlékszel? Az a szörnyű orvos azt állította. hogy vegyen magának egy új kalapot az ascoti derbire. honnan való. És a hajód sem volt más. – Kivéve Jimmy Nichollst. mindenesetre a szememben értékesnek tűnt. márpedig nem kevés időmbe és fáradtságomba került. Nick. természetesen. – Megnyomorodtál. és tényleg úgy hiszem. – Csak kérdeztem – tette hozzá sértett hangon. A gyerekek érdekében. Melissa kedves – vágtam zsebre a kitüntetést –. bármikor eljöhetsz ide és megnézheted. arra gondoltam. – Gondold csak végig. és egy működőképes módszert sosem szabad feladni. – Őszintén szólva. márpedig akkor az sem tűnt valószínűnek. hogy soha többé nem fogsz talpra állni. – És mennyit fizetett ez a te szépfiúd a kikötőért? – Ne légy közönséges. Amíg meg nem betegedett. – Én meg csak azt kérdeztem. Úgy jogos. Nick. nem? Úgy értem. hogy mindezt elintézzem. milyen idegekkel rendelkezett. – Hát nem végzett valami remek munkát – jegyezte meg Melissa gúnyosan. – Mennyit? – kérdeztem újra. ha mi őriznénk meg neked. – Nick! – Melissa bűnbánóan felém nyújtotta a kitüntetést. amit helyesnek gondoltam. hogy hálásnak kellene lenned. Ha a hajóm papírjait nem helyezem letétbe az ügyvédem irodájában. amely három ázott formájú bárányt és egy kis pásztorlánykát ábrázolt. Nem tudhattam.– Visszakaphatnám? Az ujjai összezárultak a medálon. Odasántikáltam az egyik kis asztalhoz és felemeltem egy porcelánszobrot. hányszor volt hozzám hűtlen a házasságunk ideje alatt. hogy a fiadé legyen. származhatott akár egy ócskástól is. Magasra emeltem a porcelánt és gondosan célba vettem vele az egyik magas ablaktáblát. Félelmetes. Nick! Közönséges roncs! Senki sem törődött vele. aki minden ízében pontosan olyan választékosnak . hogy szükséged lesz a hajóra. még kevésbé arra a bűzös kikötőre.

– John kényelmetlenül érezte magát a társaságomban. nagyon helyes – lelkendezett. Mint hallom. amelyik egy lyukas garasnál többet érdemelt volna. – Ne vedd komolyan – legyintett Melissa. – Makyns képviselő nagyot nőtt a szememben. a széles. Nick. – Méghozzá teljesen jogosan. értem. összességében a sápadt hajfürtökkel együtt mégis olyan szépség.tűnt. képtelenségnek tartottam. hogy valaha együtt éltem ezzel a fakó gyöngyszemmel. Belenéztem az arcába. kedves. és nem is hibáztathattam ezért. Mondtam neked. és John távozott. az ajak túl kicsi. Szív alakú arcforma. elegáns. Apám szerint Melissa fején minden aránytalan. mint amennyire feltétlenül muszáj. Úgy tekergőzött. – Még jó. – Nem légy fárasztóbb annál. – Megbeszélésem van valakivel. Ahogy így elnéztem. Ügyet sem vetettek rám. – Ki az – tértem vissza egy korábbi kérdéshez. – Csak a brokkolival kapcsolatos közös piaci jelentés miatt ugrottam be – magyarázta Melissának. keskeny és jóvágású arcát fényesen csillogó. hogy a példámmal buzdítsam a nemzetet. A vacsoránál találkozunk. Nick épp a kikötővel untat. tévés személyiség lett! – Azt akarják. fekete fürtök keretezték. Az orr túl hosszú. hogy nem árverezed el a golfütőimet! Nem született még olyan gyerek. hogy itt van. aki Anthony Bannistert fenyegeti? . – Valójában rajong Mandsért és Pipért. – És tud rólad meg Tony Bannisterről? – kérdeztem. a többi érdekfeszítő olvasmánnyal együtt. A múlt héten is kinyírtam egy befektetési ügynököt. amelyre Melissa még mindig nem adott választ –. hogy nincs jogod kiadni a feje felett. Nick. – Az íróasztalodban. Melissa dühös pillantást vetett a férjére. vékony. – Helyes. bár néha kimegy egy-egy biztosíték. amíg meg nem találta. – Értem. megcsókolták egymást. – Csak Mands és Pip érdekében – védekezett. akár a felesége. akár egy riadt macska. tiszta homloktól keskenyedik a finoman megformált áll felé. – És hogy szolgál az egészsége? – Többnyire jól – feleltem vidoran –. Az orvosok szerint a halszálkás öltönyök látványától érzelmileg instabil leszek. John magas volt. nincs igazam? – Addig kotorászott a fiókokban. – Á! Nem is tudtam. ha valaki nyugtalan a közreműködésével felszarvazott exférj társaságában. amely megigézi a férfiakat. De talán nem baj. a szemek túl távol ülnek egymástól. amit keresett. kedvesem? – Nem – feleltem. és olyankor vége.

amilyen Tony… – Hagyta kicsengeni a mondatot. kelletlenül rágyújtott. hogy tavaly halt meg? – Tudtam. Senki se tudja. hogy legyenek. – Felnyitott egy ónixfedeles dobozt. amit elmondok. – Mert a nő el akarta hagyni. Képzeld azt a tartásdíjat! – Melissa hangja eltelt tőle szokatlan lelkesedéssel. tudtad. – Melissa gondosan végigmért. – Nadeznha éjszaka halt meg. – Talán csak szóbeszéd. még a régi tiszti kaszinómtól jött. Nick. ki tudja meg valaha is? – Vízbe esett – bólintottam. és még koporsóra sem kell költeni. Nick. Akárhogy is. – Akkor reméljük. és várta. mi másért! Mindenki így tudta. hogy talán éppen ő akarta eltenni láb alól. – Tökéletes gyilkosság. John és én egyaránt felnőtt módjára kezeljük az ügyeinket – figyelmeztetett. Egyetlen csobbanás. Miután nem mozdultam. – A búr? – Egyenest a közepébe. – Pontosan. Melissa zsarolást gyanított. de közben azért megfogalmazódott az a gyanú is. hogy ez így is marad – vállaltam fel a zsaroló szerepét. – És abban biztos vagyok. – Boldog házasságban élünk. és rajta kívül csak egyetlen ember volt a fedélzeten. Ilyen híres emberről. nem igaz? Mármint. aki nyugatra szökik. amíg kifújta a füstöt. – Mindig vannak efféle szóbeszédek. hogy nem gondolta komolyan. – De miért akarhatta Bannister a felesége halálát? Melissa az égnek emelte a tekintetét. és lettem egyre kíváncsibb arra.Minthogy az előző kérdésem Melissa és Bannister kapcsolatára utalt. Nagy dolog a hűség. Kell is. – Az emberek persze valamennyien sajnálták Tonyt. mint láttam. – Kedves mosollyal tudatta. hány . elővett egy cigarettát. hogy Tony nem az adófizető polgárok mintaképe. mi mindent tárol Melissa az emlékei között. Talán ezért is nem mentem veled soha vitorlázni. Az egyik. – Senkinek sem adhatod tovább. – A néhai Nadeznháról van szó. nem? Inkább egy orosz balett táncoshoz illene. Rettenetes egy név. hogy tüzet adjak neki. A kandallópárkányon dombornyomásos meghívók sorakoztak. – Hát persze. Nick. és felfedezi magának a nejlonharisnyát és a hónaljdezodort. És ezzel ki is filézte volna Tonyt. hogy nem.

– Ha szereted a napcserzett bőrt és az ártatlan. Az ő szemében Tony mindig is megmaradt csórónak. – Belehamuzott a kristálytálkába. Nick! Még neked is hallanod kellett Yassir Kassouliról! Természetesen hallottam róla. A nevét együtt említették Gettyvel. – Szerintem mindig van valami hátborzongató a vérkeveredésben. hogy hozzámenjen Tonyhoz. olajvállalatai. És különben is. mint Nadeznha.offshore-cége és titkos bankszámlája lehet. ha elveszít egy ilyen fogást. ami lehetett gyilkosság is. kerek lánykaszemeket – vonta meg a vállát Melissa. mennyire taszítja a tudatlanságom. Rockefellerrel és Krőzussal. nem gondolod? Ő lehetett volna Amerika hercegnője. mint ahányszor teáznak. úgy dönt. És Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg neki a lánya halálát. – Sosem állítottam ilyet! – Gondolod. mostantól nem kedvel téged. – De ez a . ha egyszer Kassouli lánya. azt pedig egyenesen tagadom. – Szerinted is Bannister ölette meg Nadeznhát? – kérdeztem. Nadeznha persze kiderített volna mindent. milyen kedvezőtlen lehet rád nézve. biztosítói és gyárai. – Hát nem volt csúnya teremtés. de amerikai lányt vett feleségül. Képzelheted. – Csakhogy Nadeznhának még jobb ügyvédei lettek volna. – Melissa felkacagott. de azért Nadeznhának sem kellett volna éhen halnia. – Bannister devoni házában látott fényképekre gondoltam. hogy a búr lökte a vízbe? – erősködtem. – Akkora fogás volt? – Miért is ne. – Én csupán megosztottam veled egy igencsak rosszindulatú és hátborzongató szóbeszédet. Egy ilyen szemtelenül gazdag lánynak. Melissa magára öltötte a sértett ártatlanság álarcát. mint Kassouli. – Pénze – folytatta Melissa – a fiára fog szállni. – Vagy ahányszor kokóznak – mosolyodott el gúnyosan Melissa. ha egy olyasvalaki. Tony önérzetének örökre betett volna. nem gondolod? – A fickónak van épp elég ügyvédje – vontam vállat. Az ilyen nem az ügyvédeivel szokott üzengetni. de a legjobb esetben is gondatlanság. hogy akár csak megemlítettem volna Tony nevét. Yassir Kassoulinak a világ minden részében vannak hajói. Persze az apja sosem adta áldását arra. – És a tévések sűrűbben válnak. A szóbeszéd szerint gazdagabb még az Istennél is. – Melissa hanghordozása egyértelművé tette. és amerikai állampolgár lett. Levantéban született. – Ugyan már. inkább becsempész egy mérges kobrát az ágyadba.

de egyszerűen nem hagysz nekem más választást. hogy akár egy pennyt is láthatok a Bannister által fizetett bérleti díjból. – Azt hiszed. és hívhatod magad mondjuk média-konzultánsnak. hogy aki kutyával alszik. de végül azért mindig beletrafálsz a közepébe. – Körül fogom hajózni a világot. – Szerezz munkát. Ha majd megtehetem. Utálom azt tenni. a pénz. hogy körbe akarod hajózni a földet. John majd segít. – Két hét múlva találkozunk? – Viszlát.válasz a kérdésedre. hogy Tony nem fog győzni a St. a maga részéről lezárta a kérdést. Vajon mit akart mondani Abbott nyomozó azzal. hogy ezzel is jelezze. mert éppen a déltengereken csavarogsz. az bolhákkal kél? Végigbicegtem a lehullott virágszirmokkal . hogy a pénz fán terem? – Az én dolgom. Nick. Nick. hogy el akarsz szökni a kötelességeid elől. Üres kézzel jöttem el Melissától. Épp elég barátja van. Melissa vállat vont. Nick? – Két hét múlva jövök a kölykökért. tényleg fantasztikus dolog. – Nekem biztonságra van szükségem. azután elvitorlázok Új-Zélandra. Mindig csak a pénz. Elmosolyodtam: – Drága kis Melissa. Nick! Úgy értem. Sajnálom. bár igazság szerint nem is számítottam arra. Nicholas! A szobalány majd kikísér. Melissa újra kézbe vette a körömráspolyt. hogy érdekes szóbeszédet hallok egy állítólagos gyilkosságról. Felvehetsz egy igazi öltönyt. aki készséggel alkalmazna egy ilyen háborús hőst. Pontosan emiatt. Pierre-en. hogy ki fenyegeti Tonyt: a név Yassir Kassouli. Mihez kezdesz életed hátralévő részével? – Á! Újjáépítem a Sycoraxot. – Melissa elnyomta cigarettáját. – Megrázta a csengőt. hazarepülök megnézni a kölyköket. Ahogyan arra sem számítottam. – Nem így értettem. de nem leszel rá képes. Nick. A legfrissebb pletyka szerint Yassir megesküdött rá. – Ezért tartja maga mellett Bannister azt a búr állatot? – Lassan forognak a kerekeid. Nem hagyhatod csak úgy sorsukra a gyerekeidet. – És most mihez fogsz kezdeni. ha én nem? – Talán a nevelőnő? – Megcsókoltam a felém fordított arcot. – Ki gondoskodik a gyerekekről. nem igaz? – Úgy gondolod? – Akkor tudatnom kell az ügyvédeimmel. a pénz.

Egy hullám. Úgy találta. akit a nyomozati anyagok a hajó navigátoraként azonosítottak. és Nadeznha Bannister fényképekről ismert arcára gondoltam. A fedélzeten nem tartózkodott más. sőt nagyobb széllökések idején a nyolcas erősséget. ám ennél sokkal jobbat találtam: egy barna dossziéba rejtve a Nadeznha halálával kapcsolatos hivatalos nyomozás dokumentumait. mondtam magamnak. hogy a baleset nyomára bukkanjak. mióta kell egy navigátornak éjszakai őrséget adnia? Mulder vallomása szerint éjfél után erősen feltámadt a szél. Az egészhez semmi közöm. Fanny csak kormányos. mintegy nyolcszáz kilométernyire Kanada partjaitól. aki a hátsó kormányállásnál tartózkodott. Én úgy tudtam. a Wildtrack tatja váratlanul víz alá került. Valahonnan alig érezhető sugallat támadt. A St. a mozdulatlan vízfelszínt alig felborzoló lágy szellő: ezt a nőt meggyilkolták. A férfi előrement. Ez különösnek tűnt. a kedves és boldog arcra. Pierre-en versengő Wildtrack már a visszaúton járt. hogy amint áthaladt a középső kormányállás mellett. A . hogy a fővitorla keresztrúdja túl magasan áll.borított ösvényen. A viharos tengeren a hátszél erőssége elérte a hatos-hetes. és különben is. Hajnali két óra körül Nadeznha felfigyelt rá. Mindehhez nekem semmi közöm. átcsapott a hajófar felett. A régi időkben a viharba került jachtokon mindig kurtítottak a vitorlákon. de a mai futamokon a versenyzők minden kockázatot felvállalnak a győzelemért. nem lazult-e ki a szorítókötél. A hajótest félig víz alá került. Emlékezett rá. arra gondolt. amely a sötét éjszakában minden másnál hatalmasabbnak tűnt. Miután visszatértem Devonba. hogy a vitorlatartó szorítókötél rögzítése kiengedett. Állítása szerint Nadeznha. a tenger egyre viharosabb és veszélyesebb. szintén bekötötte magát. Semmi az égvilágon. Egyszerű történet körvonalazódott előttem. Éjszaka is teljes vitorlázattal haladt. hogy menjen előre és ellenőrizze. és mégsem vagyok képes kiverni a fejemből. Bannister nyilvánvalóan teljes mellszélességgel védte a búrt. Hajnali kettőkor Nadeznha Bannister volt az ügyeletes kapitány. Viselte a biztosítóhevedert. elmondása szerint Fannyt is magával sodorta a hideg tengerár. A hajó Mulder állítása szerint gyorsan haladt. ám Nadeznha Bannister nem volt hajlandó kurtítani a vitorlázatot. a nyálkás tengermélyi sötétben. Épp amikor rögzíteni akarta a főárboc tövében található D-gyűrűhöz. átkutattam a Bannister dolgozószobájában talált összes vitorlásmagazint. amely immár több ezer láb mélységben nyugszik. és megkérte Fannyt. a gázoktól felpüffedt testre. csak Fanny Mulder.

biztosítóhám ugyan kitartott, ám amikor a Wildtrack kiszabadult a hullámok közül és ő visszatért a kormányálláshoz, már sehol sem látta Nadeznhát. A taton végigsöprő hullám magával sodorta a hajó zászlórúdját, jelzőbójáját, védőkorlátjait és mentőöveit is. Bannister, akit a jelentés a Wildtrack kapitányának nevezett, elsőként jelent meg a fedélzeten, de a legénység többi tagja is mögötte jött. Bevonták a vitorlákat, beindították a motort, és világítófáklyák segítségével átkutatták a területet. Még jóval hajnal után is folytatták a keresést, noha semmi reményük sem lehetett, miután Nadeznha Bannister nem viselt mentőmellényt, egyedül a biztosítóhámban bízott. Virradatkor egy amerikai kutató repülőgép is átfésülte a területet, azonban délre már fel kellett hagyniuk minden reménnyel. Nadeznha Bannister holtteste sosem került elő. A halottkém megjegyezte, hogy a Wildtrack a legnagyobb viharban sem kurtította meg vitorláit; éles hangon kritizálta a hajósokat, akik a kérészéletű dicsőség reményében bármilyen kockázatot készek vállalni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a végzetes döntést éppen az elhunyt hozta, akinek gyakorlottságához és hozzáértéséhez nem férhet kétség. Tragikus baleset történt, és a bíróság ezúton is részvétét nyilvánította Mr. Anthony Bannisternek, valamint Nadeznha apjának, Mr. Yassir Kassoulinak, aki Amerikából repült a kontinensre, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Az ítélet szerint a halál oka véletlen baleset volt, és az ügyet lezárták. – Hatos vagy hetes szélnél? – ráncolta a homlokát Jimmy Nicholls. – Én se kurtítanék a vitorlán. – Akkor szerinted is baleset volt? – kérdeztem. – Nem voltam ott, fiam. Ahogy te sem. Pedig hát egyértelmű, nem? Mindig szerencsétlenséget hoz, ha asszonynép van a hajón. Az asszonyoknak a parton a helyük, én azt mondom. Kedd volt. Az ügyvédem azt tanácsolta, hogy ha újjá szeretném építeni a Sycoraxot, akkor feltétlenül csináljam meg a filmet, ezért elvitettem magam Jimmyvel és az ő tízméteres halászhajójával a kikötőbe. Meleg, iszonyú meleg lett az idő, Jimmy ennek ellenére megszokott trikóját, flanellingét, mellényét és formátlan tweedzakóját viselte, mindehhez kátrányfoltos munkásnadrágot, amelyet szorosan betűrt gyapjúbéléses gumicsizmájába. Jimmy olyannyira komolyan vette a közmondást, miszerint egy fecske nem csinál nyarat, hogy eltökélte magát: addig nem szabadul meg egyetlen ruhadarabjától sem, amíg rá nem adják temetési öltönyét.

És az elmúlt télen majdnem megtörtént vele. – A nyavalyások bedugtak a kórházba, Nick. – Ezt már vagy huszadszor közölte velem, de Jimmy sosem szeretett elsiklani a fontos dolgok felett, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy pontosan megértették. – Nem az én hibám volt, a fenébe is. Azok az átkozott szociális munkások! Azt mondták, nyomorban élek, azt bizony. Azt mondták, segítenek rajtam. Én meg mondtam nekik, hogy ez az otthonom. – Görcsösen köhögni kezdett, majd kiköpött az ormótlan lakóhajó felé, amely még most is elfoglalta a kikötőhelyem. Az ocsmány úszó viskóban Muldernek kellett volna laknia, bár én nyomát se láttam a dél-afrikainak, amióta meglátogattam Bannister richmondi házában. – Abba kellene hagynod a dohányzást, Jimmy – jegyeztem meg. – Az biztos tetszene a rohadékoknak, mi? Volt idő, amikor a férfiember még szabad volt, Nick, de már nem az. Legközelebb majd a sörtől tiltanak el. Majd azt mondják, éljünk tejen meg salátán, mint a kínaiak. – A kínai étrend is azon kérdések közé tartozott, amelyekben Jimmyt súlyosan félreinformál : ták. Egyetlen kérdés akadt csak, amikor feltétel nélkül hinni lehetett a szavának: a tengerészet. Immáron betöltötte a hetvenhármat. Húszas éveiben egy gazdag fickó J osztályú versenyjachtján szolgált, a helybéliekből toborzott húszfős legénység részeként, és egy ablaktalan kajütben aludt a többiekkel, akikkel egyetlen éjjelivödrön osztozott. Jimmy egész álló nap harmincméteres magasban, a keresztrúdon állt, és gondoskodott arról, hogy a nagy vitorlák ne akadjanak össze a függőleges kötelekkel. Heti három fontot és öt shillinget kapott ezért, valamint további két shillinget élelemre, és egy teljes fontot minden megnyert verseny után. A háború idején rombolóhajókon szolgált, kétszer is megtorpedózták. 1947-ben matróz lett egy kis kereskedelmi hajón, amely porcelánt és trágyát szállított a Csatornán. Később vontatóhajókon dolgozott, jelenleg pedig, noha névlegesen nyugdíjba vonult, saját bárkájával halászta a sügéreket, tengeri rákokat és homárokat a csipkézett földnyelvek körül. Jimmy igazi devoni hajós volt, kemény, akár azok a gránitsziklák, amelyek alattomos felszín alatti áramlatokkal szüntelen mélybe akarták rántani a hajóját. Amikor majd eljön az ideje, Jimmy alighanem úgy fogja intézni, hogy inkább azokban a sötét vizekben lelje a halálát, ne a kórházi oxigénsátorban. Most, hogy pöfékelve, lassan lefelé csorogtunk a folyón, ismét megpróbáltam kipuhatolni Jimmy véleményét Nadeznha Bannister halálával kapcsolatban.

– Nem hinném, hogy vállalt volna ekkora kockázatot – vélte Jimmy. – Meg kell adni, asszonynépséghez képest elég jól bánt a hajóval. Mintha Szókratész elismerte volna valakiről, hogy meglehetősen logikus gondolkodó. – Elég jó volt ahhoz, hogy ne eshessen a tengerbe? – feszegettem a kérdést. – Á! – hördült fel Jimmy. – Te meg a többi fiatal, mind egyformák vagytok. Azt hiszitek, mindig tudjátok, mit csináltok odakint! Épp elég embert láttam már, aki a tenyerénél is jobban ismerte a tengert, mégis odaveszett. Odakint nincs törvény, Nick, történik, ami történik. Mióta hajózol? – Tizenkét éves koromtól. – Mennyi is az összesen? Végig kellett gondolnom: – Huszonkét év. Jimmy kaján elégedettséggel bólintott: – Na akkor várj még vagy még egyszer ennyit, fiú, és talán megtanulsz egykét dolgot. Kitartóan vadásztam tovább a pletykákra: – Hallottál bármi mást Mrs. Bannisterrel kapcsolatban? Megrázta a fejét: – Semmi olyat, ami meglepő lenne. – Azt beszélték, viszonya volt valakivel. – Velem biztosan nem! – Harsányan nevetni kezdett, azután valósággal összegörnyedt a köhögéstől. Kivártam, amíg a roham alábbhagyott: – A szóbeszéd szerint egyáltalán nem biztos, hogy baleset történt. – A szóbeszéd szerint. – Átköpött a korláton. – Valamit mindig beszélnek. Azt mondják, valaki belökte, nem igaz? Én is hallottam. Meg hogy nem is Mulder volt vele a fedélzeten, hanem Mr. Bannister. – Ezt még nem is hallottam. – Csak szóbeszéd, Nick, üres locsogás. Az asszony halott, és most már senki se támasztja fel. Másik taktikával próbálkoztam: – Bannister vajon miért tartja maga mellett Muldert? – A francot se érdekli. Ő sosem beszél velem, mármint Mr. Bannister. Talán nem vagyok neki elég előkelő. És azt a másik fickót, azt ki nem állom. Amilyen emberekkel összejár. Együtt iszik Georgie Cullennel. Emlékszel George-ra? – Még szép, hogy emlékszem George-ra. Jimmy rágyújtott egy pipára. Befordultunk a kiöblösödő folyótorkolatba, melyet két oldalról a város szegélyezett, és Jimmy kinézett a partra, ahol két

holland vonóhálós halászhajót tisztított meg, és festett újra. A holland kormány jelentős támogatást adott a halászoknak, akik így minden évben megengedhettek maguknak egy új hajót, a régieket pedig nekünk adták tovább. A halászhajók közelében motoros jacht próbált elérni egy nagy kikötőbóját. A kapitány megállás nélkül üvöltött legénységével, a nővel, aki hasztalanul nyújtogatta a csáklyát, pedig a férfi ítélte meg rosszul a tengerjárást és tette eleve reménytelenné a nő feladatát. – Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?! – kiáltozta a férfi. Jimmy kuncogni kezdett: – A legtöbb még egy papírcsónakot se tudna körbevezetni a fürdőkádjában, mégis tengerésznek hívatja magát! Ennyire még egy nyavalyás csimpánzt is megtaníthatnának. A tenger felől francia alumíniumtestű hajó futott be, és ebben ráismertem ugyanarra a motorosra, amelyik előző héten a kikötőmedencében, Bannister háza alatt horgonyzott. Ugyanaz a fekete hajú lány állt a kormánynál, és én elismerően biccentettem felé. – Ügyes tengerész. – A hajó Cherbourgból való. A neve Mystique. – Nem sok minden akadt, amit Jimmy ne tudott volna a folyóról. Szutykos ruhái és ódivatú pipája láttán talán elkerülték a pénzes turisták, de a vizenyős szemek mindent láttak, és a folyóparti kiskocsmákban Jimmy merítőháló hatékonyságával fogdosta össze a friss híreket. – Pedig a nő nem francia – tette hozzá. – Hanem? – Amerikai. Az apja itt szolgált a háborúban. Felkeresi a régi helyeket. – A Normadiában partraszálló amerikaiakat a devoni tengerpartokon képezték ki. – És most könyvet ír az egészről, azt mondja. – Könyvet? – Amennyire lehetett, igyekeztem palástolni az érdeklődésemet. Jimmy kuncogni kezdett: – Látom, te is csak úgy szomjazod a tudást. – Kösz szépen, Jimmy! – Szóval azt mondja, amolyan kalauzt ír. Azt hittem, épp elég kalauz jelent már meg a Csatornáról, de ő azt mondja, hogy egyik se az amerikaiaknak szól. Úgyhogy nemsokára megint hemzsegni fognak itt a jenkik. – Eltekerte a kormányt, hogy a városi kikötő bejárata felé irányítsa a hajót. Valaha hajókat is gyártottak itt, de mára az egészet kiadták a gazdagoknak, akik biztonságos és védett kikötőhelyet kerestek jachtjaiknak. Láttam, hogy a Wildtrack rám

várakozik az egyik hajóhídnál. A vakítóan fehér hajótestet jól látható, kéklő villám díszítette. – Arról nem hallottál, hogy valakik meg akarják akadályozni Bannistert abban, hogy megnyerje a St. Pierre-t? – kérdeztem Jimmyt. – A békazabáló franciák. Ők bármit megtennének, csak hogy ne győzzön. – Jimmy igazi devonihoz méltóan ki nem állhatta a franciákat. Elismerte tengerészeti érdemeiket, talán minden más nemzet érdemeinél inkább, mégsem tudta megbocsátani nekik, hogy nem születtek angolnak. Jimmy bámulatra méltó finomsággal és hozzáértéssel kormányozta a súlyos halászbárkát az úszóhíd mellé. Átnézett a Wildtrackre, és elfintorodott a rá várakozó kisebb tömeg láttán. Mulder a Wildtrack kormánya mögött állt. Matthew Cooper a hídon gyülekezett filmes stábjával, maga mellett Anthony Bannisterrel és a hátrébb húzódó Angelával. Angela rövidnadrágot viselt, és Jimmy elégedett vigyorral mérte végig hosszú combjait. – Kellemes napod lesz, Nick. – Az a nő képes halálra marni a nyelvével. – Szeretem, ha az asszonyban van spiritusz. – Feltartotta a kezét, hogy megállítson, mielőtt kilépnék a hídra. – Sosem volt meg a magadhoz való eszed, Nick Sandman, ezért most jól figyelj rám! Elfogadod a nyavalyás pénzüket, és kijavítod a hajód. Megcsinálod velük azt az istenverte filmet, azután nekivághatsz a tengernek. Hallod, amit mondok? És hagyd békében nyugodni a holtakat, fiam. Nincs értelme bolygatni az ilyen dolgokat. – Hallom, Jimmy. – Csak épp oda sem figyelsz rá, igaz? Na, tűnés innét, fiam! Este találkozunk a kocsmában. – A várakozó stáb felé sandított. – Ki is fognak rúzsozni, Nick? – Csak szeretnéd, Jimmy. Jimmy harsányan felnevetett, én pedig indultam filmezni. Nem mondhatnám, hogy felhőtlen boldogságban hajóztunk ki a tengerre. Mulder egy szót se szólt hozzám, a legénység mogorva hallgatásba burkolózott, míg Matthew és a csapata igyekezett nem útban lenni. Angela visszavonult a hátsó kabinba. Tony Bannister azonban nem futamodott meg a kezdeti nehézségek láttán: – Örülök, hogy eljött, Nick. – Nem mintha lett volna más választásom – mondtam mereven.

– Hát igen. – Áthaladtunk a sziklás földnyúlványok között, ahol fehéren tajtékzott a partra törő tengerár. A jobb oldalon, a távolban idetűntek a calfstonei homokzátonyt ostromló hullámok. – Azt gondolom – folytatta Bannister esetlenül –, hogy ami elmúlt, azt jobb békén hagyni. Helytelenül cselekedtünk, bár mindenképp beszéltem volna Fannyről, és visszakapta volna a medálját. – Egyszerűen csak nem szerétem a becstelenséget. – Azt hiszem, ezt eléggé egyértelművé tette. Megegyezhetünk annyiban, hogy jobban fogunk igyekezni? A békesség kedvéért, és mert egy ideig el kellett viselnünk egymás társaságát, megegyeztünk ennyiben. Kihajóztunk a torkolatból, és Mulder parancsot adott a vitorlák felvonására. Leállította a motort, bevonta a hajócsavart, és a Wildtrack azonnal önmagára talált. Többé már nem dízelmotorjával és a vizet köpülő lapátokkal szállt szembe a tengerrel, hanem a szél és a víz egyensúlyára bízta magát. A hatalmas, hófehér vitorlák dél felé repítettek bennünket, egyenesen a friss délnyugati szél arcába. Bannister és én a középső kormányállásban maradtunk. Mulder bizonyára tudta, hogy árgus szemekkel figyelem, és alig várom, hogy lekicsinyelhessem a hozzáértését. Csakhogy átkozottul értette a dolgát. Pedig azt akartam, hogy csapnivaló tengerész legyen. Azt akartam, hogy olyan faragatlan tuskónak bizonyuljon, amilyennek a megjelenése alapján joggal gondolhatta bárki. Ám ő ehelyett magabiztosan és ritka szakszerűséggel vitorlázott. Arra számítottam, hogy ő lesz a lehető leggyűlöletesebb teremtés, a hangoskodó és fontoskodó kapitány, ám a kurtán kiadott parancsokból hiányzott minden önteltség. A hét emberből álló, kék és fehér matrózöltözéket viselő legénység láthatón néma csendhez és hatékonysághoz szokott, ám a hajó sztárja így is vitathatatlanul Fanny Mulder maradt. Ösztönösen, szinte gyengéden kormányozta a hajót, és az első pillanattól éreztem, hogy istenadta tehetség. Átkozottul jó volt. Én pedig váratlanul és megmagyarázhatatlanul boldog. Nem azért, mert törékeny békét kötöttem Bannisterrel, hanem mert újra a tengert jártam. Figyeltem, ahogyan a sötét devoni partok elenyésznek. A kisebb öblök máris egybemosódtak, a szürke hullámok ellepték felszínüket. Visszatekintettem a folyó torkolatába, és megláttam, amit már kis híján elfelejtettem: hogy mennyire zöldellők és lágy vonalúak a távoli dombok; milyen viharvertek és sötétek a tenger felőli lankák, mintha a folyó késként hasítana a megkérgesedett húsba, hogy felfedje a mélyebben rejtőző lágyabb szöveteket.

amely napozófedélzetként szolgált. éreztem a tenger és az arcomba csapó vízpermet illatát. a meleg vízig. Minden a gazdagok kényelmét szolgálta. Howe és Nelson azonnal megértették volna a Sycoraxot. feszélyezett pillanatig egyikünk se tudta. – Igazság szerint jobban szerettem az ódivatú jachtokat. a friss szélben repkedő hajfürtökkel. amikor megláttam az első sirályt. amint villámsebesen elsiklott a szüntelenül változó vízfelszín felett. kezdve a nevetséges pontossággal üzemelő digitális mérőműszereken és elektromos csörlőkön keresztül egészen a műholdvevőkig. Minden ízében méregdrágának tűnt. Egy Westerley teljes vitorlázattal siklott Dartmouth felé. a jégkészítő gépekig és a szervokormányig. – Jó. aki csakugyan megkapó látványt nyújtott a nagy kerék mögött. de hirtelen már ez sem számított. amint végigmérte Bannister csillogó hajóját. miután a hajó melegebb éghajlatra ért. – Boldognak tűnik. A középső kormányálláson kívül a tulajdonosi kabin mögött hátsó munkateret alakítottak ki. A közönségnek úgy kell éreznie. amelynek digitális műszerei a csomó századrészének pontosságával működtek. napbarnított arccal. akár egy szálas viking a szerelmes regények borítóin. A horizonton alaktalan. – Mit gondol a hajómról? – kérdezte. A letűnt korok Devonból kihajózó hősei. – Hatásos. ahol az orvosok szerint soha többé nem járhattam volna. Mulder eltűnt. hogy Mulder nem fog szerepelni a filmemben. A filmen lenyűgözően fog festeni. Egy Start Point felől érkező rákhalász a közelben pöfögött el kosarakkal és bójákkal megrakott ütött-kopott bárkáján. Raleigh és Drake. Szívem szerint én sem egy Wildtrackhez hasonló hajón tértem volna vissza az óceánra. – Egy hosszú. . de képtelenek lettek volna bármit is kezdeni ezzel a szilíciumchipekkel vezérelt teremtéssel. a légkondicionálásig. szürke tömeg árulkodott a Plymouth irányába tartó kis konvojról. és ez a gyanúm később igazolást is nyert. A maga módján persze a Wildtrack mély benyomást gyakorolt rám. Gyanítottam. nem úgy a Wildtracket. hogy a hőn szeretett Tony Bannister mentett meg. miután Bannister átvette a hajó irányítását.A tenger felé fordultam. – Bannister mostanra átvette a kormányt Muldertől. Széles terpeszben állt. hogy újra kint lehetek. Újra ott jártam. mit mondhatna. visszavonult a kabinjába. majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. Engem sosem izgatott a sebesség. s mintha megvető kifejezés suhant volna át a kormányos arcán.

Ameddig a szél nem változott. hogy kiegyenlítsem a kisebb oldalmozgásokat. Gondolkodás nélkül tettem mindezt. és próbált megnyugtatni. és miért. Utána az egészet feldaraboljuk. azután addig igazított a kormánykeréken. bőrig átázva. amelyeket a filmes stáb a kabintetőn helyezett el. Hogyan tanult meg vitorlázni. és az orkán kellős közepén megkurtítani a vitorlákat. Néha persze éjszaka kell navigálni. Máskülönben nem nagy dolog elkapni a . hogy Bannister képtelen egy pillanatra is ellazulni. ahol a kormány mögött álló Bannisterrel várakoztam. A hullámok nem voltak elég erősek ahhoz. – 195. és olyan fáradtan. Szüntelenül ellenőrizte a műszerfalon elhelyezett széliránymérőt. miközben arrébb lépett. Megéreztem egy széllökést. majd bevágunk néhány részletet a gyerekkorában készült otthoni filmekből. Elfogadhatóan hangzik? – Rettenetesen hangzik. – Szeretné vinni egy kicsit. Az operatőr felvételeket készített a hajóról. Nick? – Persze. örvényeket. hol. halálra fagyva. Bannister látta idegességemet. rozsdamentes acélból készült kormánykeréken tartanom. irányba fordítottam a hajót. hogy a lehető legnagyobb sebességet csiholja ki a Wildtrackből. szélviharokat. és a flancos sebességmérő szerint újabb fél csomóval sikerült felgyorsulnunk. márpedig úgy tűnt. – Ma a háttérinformációkat szeretnénk rögzíteni. – Az irány 195 – tudatta Bannister. ki tanította meg. A hajótest olykor megrázkódott. Megfigyeltem. hogy egyszer sem veszítettem el az egyensúlyomat. – Azért csak próbálja meg. hogy örökre beállt ebbe az irányba. és abban a pillanatban már tudtam. hogy eltérítsenek egy ekkora jachtot. hogy legszívesebben feladnánk az egészet. Igazán nem nehéz elvezetni egy hajót. csak egyetlen ujjamat kellett a jókora. Muldernek nem volt szüksége elektronikus segédeszközökre ahhoz. de mérhetetlen örömömre szolgált. ám eközben feltartóztathatatlanul közeledett a középső állás felé. ha készen áll. Bannister viszont nem. – A tájolóra sandítottam.Éppily értetlenül szemlélték volna azokat a rendkívüli berendezéseket is. Hirtelen mintha feszengeni kezdett volna az iránta tanúsított átható figyelemtől. amíg a folyadékkristályos kijelzőn megjelenő kis hajó optimális helyzetbe nem került. Ki kell kerülni a homokpadokat. de hát Mulder született tengerész volt. Csak a tenger szeszélyeire és a szél változásaira kell odafigyelni. hogy semmi sem változott.

A vitorlázáshoz persze jócskán szükség van gyakorlatra. Lelkesen mesélhettem. – Elmesélné. Elmeséltem. A hangmérnök a lábamnál kuporgott. és újra ott voltam.szelet és megtartani a hajót. – Nagyon régen. fájdalmak között töltött évek sem tudták kikezdeni ezt az ösztönt. hogyan tanított Jimmy egy kis lélekvesztőn. amit hallott. – Figyeltem. Az operatőr közvetlenül előttem bukkant fel. hogy egyszer még újra hajózni fog? – Másra se tudtam gondolni. hogy a Falkland-szigetekre terelődött a szó. – Még először. . Elmosolyodott. ahogyan a széltől felkorbácsolt vízpermet fátyolba burkolja a Start Point szirtjeit. Beértünk egy nagy Moodyt. ahol – s erre kész vagyok megesküdni – a Sycorax mentette meg az életemet. a válaszaim egyre kurtábbak és komorabbak lettek. falloszra emlékeztető mikrofont tolt az arcom elé. Semmi sem változott. szürke. mert Bannister látható elégedettséggel fogadta. amikor újabb félcsomónyi sebességet csaltam ki a hosszú hajóból. hogy a kórházban. én pedig összeszorítottam a fogam. – Most. és a Sycorax a maga módján betartatta velem az ígéretet. Bannisternek eddig nógatnia kellett. – Amikor megsebesült – kérdezte –. most mégsem okozott gondot. és igyekeztem megfeledkezni a kamera tolakodó jelenlétéről. és egy hosszú. semmivel sem bonyolultabb. mintha ezzel akarná oldani a feszültséget. ahol mindig is lenni akartam. majd később. – Egészen pontosan mi történt – hallottam az újabb kérdést –. A matrózok odaintettek nekünk. amelynek legénysége a fedélzeten ebédelt. abban a véres ütközetben sem adta fel a reményt? – Nem sok mindenre gondoltam abban a pillanatban. hogyan kezdődött? – erősködött Bannister. Sosem lett volna szabad kimerészkednem az északi orkánok örvébe. egy szörnyű viharos éjszakán hogyan sodródtam ki a nyílt tengerre. amikor megsebesült? – Meglőttek. gondolta volna. A fedélzeti deszkák megcsikordultak. hogyan loptam el apám hajóit és fedeztem fel a Csatorna partvidékét. Nick? – kérdezte Bannister. Malonál felveszem. mint autót vezetni. idővel ösztönné válik. hogy St. Bárki képes rá. Abban a pillanatban megértettem. hogy az életemről beszéljek. de megígértem egy tiszttársamnak. – Mikor hajózott első ízben.

– A Viktória-kereszt. Most. tudja. nem egy ilyen csillogóvillogó. ketyerékkel telizsúfolt vízi Rolls-Royce-ot. – Cooper visszanézett a hátsó kormányállás és Angela felé. ahol a Start Point körül a sekélyebb vizek felszíne tajtékozva tört meg. miként fogom megőrizni az egyensúlyomat. De akkor is beszélnie kell erről. kerestem a megfelelő szavakat. jól szerepelt. – Az a mosoly mindent elmondott. elindultam felfedezni a Wildtrackot. aznapra be is fejeztük a filmezést. Hogy ne kelljen a mogorva dél-afrikai társaságában maradnom. Bannister elmosolyodott. de ezáltal hűtlen lettem volna ehhez a rendkívüli élményhez. amelynek a gondolata is mosolyt csalt az arcomra. Nick. hogy harapófogóval se húzza ki belőlem a választ. Bannister is lekuporodott. – Közelebb akar kerülni a Skerrykhez? – erősködtem.– Mi történt abban az ütközetben. – Kihasználhatnánk a dagályt. Az idomított tengeri medve. majd alig észrevehetően bólintott. Azt akartam válaszolni. – Csakugyan? – Engedtem. most pedig a . komolyan aggasztott. amint rendes hajót vezethetek. hogy meggyújtsa cigarettáját egy aranyozott öngyújtóval. mert a gorillája tönkrevágta a hajómat. Azért készítünk filmet minderről. úgy látszik. Elmosolyodott. Nick. hogy kívül került a kamera bűvkörén. amint Mulder visszavette tőlem a kormányt. – Én meg azt hittem. hogy majd tudatom vele. – Ez talált. Úgy tűnt. Nick. Miután rájött. hogy a Wildtrack orra kitérjen a szélirányból. Mielőtt a fedélzetre léptem volna. – Válaszolnia kell a kellemetlen kérdésekre is. – Milyen érzés – érdeklődött – újra vitorlázni? Haboztam. – Nem is válaszoltam! – tiltakoztam. mert a stáb nekilátott összecsomagolni a holmiját. de egy napon mindenképp. Talán nem ma. – Nem kerülhetjük meg a kitüntetését. és a zavaros víztől kelet felé kormányoztam. amiért a Viktória-kereszt kitüntetésben részesítették? – Át akar kelni a Skerryken? – Előremutattam. Megvontam a vállam. azért kell filmeznünk. – Leállunk! – kiáltott oda Matthew Cooper az operatőrnek. Nick? – sürgetett. mert maga háborús hős.

Gyengeségem tovább fokozódott. hogy a hálóhelyén talál. A kabin hátsó ajtaja félrecsúszott. amelyet egy szűkös átjárón át lehetett megközelíteni. Láthatóan meglepte. É 49 °18'. robusztus szépséget. hogy az orr könnyítése érdekében mindent eltávolítottak az orr-rekeszből. Ny 41 °36'. erős csontozatú. Lehajtottam egy nyílásfedelet.” Mélyen belenéztem a halott lány sötét szemébe. és egyértelműen látszott. hogy ezek a csontok már az óceán sötét mélyén nyugszanak. hanem sötét bőrű. amely még most is leküzdhetetlenül remegett. ha valaki egymagában akarja körülhajózni a világot. és Bannister jelent meg a nyílásban. Fényűző kényelemre számítottam. sőt még egy Omega is. A kép keretére apró betűs sort nyomtattak. a korlátokba és kötelekbe kapaszkodtam. A fénykép felé biccentett. ha nem sebesülök meg.legkisebb nehézséget sem okozta. – Gyönyörű asszony volt – bólintottam. és fel kellett térdelnem az ágyra. Az emeletes ágy felett Nadeznha bekeretezett és a rekeszfalra erősített fényképére bukkantam. Nem olyan sápadt szőkeséget láttam magam előtt. Satnav. már fényűzőbb bútorokkal látták el. Rettenetes veszteség. hogy ez Bannister kvártélya. és láttam. Kitartóan fájt a hátam. Ami pénzt elköltöttek. A hátsó kabint. de legalább a Wildtrack fedélzetén tanúsított mozgékonyságom derűlátásra adott okot. 1956-1983. ám a rendszeres reggeli úszógyakorlatok Bannister medencéjében csodákat műveltek: megerősítették az izmokat. amely immár ismerősnek tűnt a többi fénykép alapján. . s ez aligha kedvező előjel. A légkondicionáló és fűtőberendezések mellett egy rekeszfalba süllyesztett tévékészüléket és videomagnót is felfedeztem. „Nadeznha Bannister. és minden pillanatban azzal fenyegetett. hogy előremenjek az orrfedélzetig. ha kimerültem. de akkor is így tettem volna. Annál többet aggódtam jobb lábam miatt. azt mind a navigációs eszközökbe ölték: akadt itt Loran. Igaz. mint Melissa vagy Angela. – A feleségem. és javítottak a közérzetemen. a nagyon alacsony frekvenciájú rádiójelek vételére. hogy el tudjam olvasni. Egyedül szeksztánssal nem találkoztam. A főkabinban is mindent a sebességnek rendeltek alá. Decca. hogy összecsuklik alattam. ám a fényűzést ezúttal feláldozták a könnyebb súly oltárán. de nem tiltakozott.

Láttam. Nadeznha valamiért egy pillanatra kikapcsolhatta a biztosítókötelet. amikor a legtöbb gyerekre még egy biciklit se bíznának. – A fedélzeten tartózkodó másik személy előrement. Visszafordultam a fényképhez. nyomorúságos állapotban várakozott. azután öklendezni kezdett. ha az ember túlságosan gyors. – Színpadias hatásszünetet tartott. – Pontosan sosem fogjuk megtudni. a tenger közelében. – De hát azokon a vizeken? Talán ha néhány percet élhetett. és talán igazam is volt. francia. amint meglátott. hogy néhai feleségéről beszél. tombolt a vihar. Semmi olyant nem mondott. – Mi többiek aludtunk. Sokszor tréfálkoztam azzal. hogy egy fiola tengeri betegség elleni kapszula. . perzsa és amerikai vér keveredett benne. – Természetesen kerestük. Jóformán egész nap csak a nyomait kutattuk. és a hajó mozgása egyenetlenné vált. ami a vitorlázást illeti. hogy meg tudja nyerni a St. tudja. – Görög. mintha éppen ezt a szélsőségre való hajlamot értékelte volna a legjobban. Visszafordult és újra a fényképre meredt. bár olykor igencsak szélsőségessé tette. – És ez lett a veszte? – kérdeztem kéretlen egyszerűséggel. – Koromsötét éjszaka volt – folytatta végül –. – Megmarkolt egy kapaszkodót. és elővett valamit a beépített szekrényből. ahol Angela. Már akkor saját hajója volt. különösen. mintha a sok ismétléstől jelentőségét vesztette volna a történet. amit nem olvashattam ki a jelentésből. nem igaz? És azt hiszem. – Bannister hangja színtelenné vált. Massachusettsben nőtt fel. mintha gyötrelmet okozna számára. De hát ő remekül értett a hajózáshoz. arab. Pierre-t. – Valamiért úgy tűnt. Mulder versenytempót diktált a legénységnek. Követtem őt a kabinlépcsőn át a hátsó kormányálláshoz. és a hullámok átcsaptak a Wildtrack tatja felett.Félrehúzott egy tolóajtót a feje felett. a hátsó kormányállásban – biccentett a hajó tatja felé. hogy rögzítsen egy csonkakötelet. Átkozottul biztos volt benne. Bannister előhúzott egy takarót az alsó ágy alól. ezért is hajtotta annyira a hajót. hogy föníciai vér folyik az ereiben. Elfintorodott. görcsösen rázkódott és átdugta a fejét a korlát alatt. aki most már vastag gyapjúpulóvert viselt rövidnadrágja és inge felett. – Egyedül volt? – próbálkoztam. – Az amerikaiak használják ezt a szót a fővitorlarúd-tartó szorítókötélre. – Megbocsát? Angela nem éppen született tengerész. – Egyedül. amint a hajó balcsapásra váltott. Ilyesmi rendszerint akkor szokott történni. – Nagyon határozott tudott lenni – tette hozzá –. Csodálatos keverék.

hogy a nagyvitorlarúd szabályszerűen végigtarolta a fedélzetet. hogy a hajó és a legénysége képes lesz-e elhódítani a franciáktól a kupát. – Igyekeztem őszintének tűnni. – Aligha. Ő nevezte el Calibannek. miért választotta Bannister ezt a csípős nyelvű és indulatos lányt. A Wildtrack fedélzetén töltött másfél óra nem lehetett elég megítélni. és csak kevesen tudják. Nick. Chartert üzemeltetett a Seychelle-szigeteken. A hajó kétségkívül gyors volt. hogy már semmit se használnak. hogy a lányt figyelem. és a tulajdona felett érzett jogos büszkeség fullánkként hatolt belém. A férfi bebugyolálta a takaróba. Pierre-ért vívott harcban. és hosszú csupasz lábai láttán megértettem. a többit pedig kipótolta Bannister becsvágya. – Fa alá kell állni. Pierre a legrangosabb díj a jachtversenyzők körében. – És ő lenne Ariel? Bannister nem akart belemerülni a kérdésbe. mi a véleménye róla. ahogyan teste ráborult a mellvédre. A dél-afrikai olyan magabiztosan intézte az egész manővert. – A vacogó Angela felé fordultam. mit gondol Fannyről? – kérdezte. pedig eközben még orrvitorlát is cseréltek. Felmordultam. és a tat olyan széles ívben fordult át a szélben. Bannister biztató és elnéző mosollyal fordult felém. Amire szüksége is lesz. hiszen a St. Mulder éppen élesen irányt változtatott. Gondolja. . – Fanny tényleg jó – mondta inkább –. – Szerintem búr paraszt. hogy minden a legkisebb fennakadás nélkül ment. – Tengeri betegség ellen csak egyetlen orvosság van – közöltem lelketlenül. amelyekről tudni lehetett. Ő az én titkos fegyverem a St. Bannister látta. de a lehetőséget nem lehetett elvetni. tehetség. – Úgy értem. – Szóval. hogy mennyire az. – Mi az? – kérdezte Bannister. Csakugyan gyönyörű teremtés volt. – Nagyon mókás – magához szorította a lányt. azután belediktált két kapszulát. Ezért van rá szükségem.Figyeltem. – Nagyon jó – tettem hozzá az igazsághoz híven. hogy ez kedvező előjel? Caliban volt a boszorkány Sycorax szörnyeteg fia. Angela visszatért a fedélzetre. Fanny pedig nyilvánvalóan bámulatos. – Nadeznha akadt rá. és összekuporodott Bannister ölelésében. mint kormányosról? – Jó.

Azután persze nem szabad elfeledkezni a gyakorlatias szempontokról sem. – Késői indulást tervezek – magyarázta most Bannister-. leszámítva két parányi és elfeledett szigetet. A francia hajók igencsak jók. minthogy sem az angolok. hogy a francia lobogó azért még mindig ott lengedezik Észak-Amerika földjén. hogy győzzek. s ha csak egyetlen évben valamely idegen nemzet ragadná magához az elsőbbséget. Nincs nagy pénzjutalom. majd partraszállás nélkül visszatérnek Cherbourgba. Egyetlen szabály. Európa már rég nem ura ÉszakAmerikának. Így tisztelgek Nadeznha emléke előtt. Párizsból kormányozzák őket. német és finn hajó vág neki az útnak. nem pedig erre az alkalomra épült és lecsupaszított prototípusnak. az katasztrofális hatással lenne az egész francia hajóiparra nézve. a nézők pedig elvárják tőlem. ám minden ősszel. St. sőt valójában nem is verseny ez. megkapja a díjat. kellően kezes és fürge hajóval lehet győzni. – Gépies gyakorlottsággal sorolta fel az indokokat. sem a kanadaiak nem érdeklődtek utánuk. Pierre rendkívül hatékony reklámeszköz. hogy a hajónak sorozatban gyártott egytörzsűnek kell lennie. hiszen minden résztvevő maga választja meg. a politikai megfontolások. Pierre-en. Minden évben tucatnyi brit. bár ennek a gall őrületnek is megvan a maga logikája. – És miért akarja ezt? – Bebizonyítom. holland. A Jeanneau-k. amerikai. A verseny ily módon ma is arra emlékeztet. Különös szabályok. és minél északabbra akarok kerülni. Kis szerencsével épp az őszi kiírás kezdetére érhetek vissza. amikor a dél felé sodródó köd és jég végleg pontot tesz a próbálkozások végére. körülhajózzák az Új-Fundland partjainál fekvő St. végül egy villámgyors visszatérő a viharos tengereken. s hogy a versenyzők Cherbourgból indulnak. A St. hogy mikor indul. mindvégig az áramlatok és orkánok ellen. Centurionok és Beneteau-k legtöbbször első helyet vívnak ki maguknak a St. köddel és jéggel körítve. melyek továbbra is francia uralom alatt állnak. Pierre és Miquelon szigeteket. hogy a brit hajók is képesek rá. majd szünetet .Franciák szervezik. ami világszerte fellendíti e hajótípusok értékesítését. Először is. és ezernyi újabb megrendelés gazdagítja a francia hajógyárakat. Akkor győzelemmel kezdhetnénk a következő szezont. A teljes kör mintegy négy és fél ezer tengeri mérföld: egy szél felőli szakasz. egy lutri a fordulónál. A vitorlásszezon végén. A St. A tévétársaság fizet nekem érte. Pierre-t és Miquelont. akárki is teszi meg leggyorsabban az utat. Pierre-en csakis megfelelő. a franciák kezében marad a kupa.

de azért megteszi. akkor egy tapasztalt tengerész vajon hogyan követhetett el akkora hibát. Angela összegörnyedt. hogy elnézzek a Wildtrack örvénylő és fortyogó farvize felé. Azon az éjszakán tűnődtem.tartott. mint azt az emberek feltételezik. hogy a hátsó kormányállásból irányította a hajót? A középső állás messze kényelmesebb. hogy elárult magáról egy ilyen személyes részletet. – Gondolja. Ha a Wildtrack csakugyan viharba került. mint amikor egy teherautóra való betont zúdítanak alá két emelet magasságból. – Én nem választanám ezt az életet – vontam meg a vállam –. mielőtt felhozta volna a végső érvet. Kurtán felnevetett. – Meg azt is be akarom bizonyítani. Figyelemre méltó vallomás volt. amikor Nadeznha meghalt. Bannister erősnek érezte magát attól. miért veszi körül magát Bannister olyan erős emberekkel. csak mert minden este ott villognak a képernyőn. pedig igazság szerint ehhez a munkához messze kevesebb intelligencia kell. amely magyarázatot adott arra is. – A nézők ezt gondolják? – Maga mit gondol? – fordult felém kihívóan. nem igaz? Amilyen a St. mert zavarban érezte magát amiatt. Rátettem a kezem a kis kormányra. én pedig előzékenyen félrefordultam. bár úgy vélem. valakinek ezt is meg kell tennie. Olyan lehetett. Nem Viktória-kereszt. Pierre. meglepően őszinte kitárulkozás. talán. és éreztem. ahogy a hajólapát vibrálása végighalad a rozsdamentes acélküllőkön. Könnyed hangon tette hozzá ezt az utolsó érvet. . amint kidobta magából a tengeri betegség ellen adott kapszulákat. mert onnan jobban beláthatta a hajó mögött tornyosuló sötét hullámokat. mégis gyanítottam. Beleborzongtam. Elmosolyodott: – A legtöbb tévés valóban kipúderezett paprikajancsi. Egy kormorán siklott át sebesen a hajótat felett. hogy a több tonnányi fagyos tengervíz lezúdul a Wildtrack tatjára. hogy egy tévésztár nem feltétlenül kipúderezett paprikajancsi. Átkozottul okosnak hiszik magukat. bár Nadeznha Bannister talán azért választotta a hátsó kormányt. akkor valami emlékezeteset kell véghez vinnem. hogy a Wildtrack képes lesz győzni? – kérdezte Bannister hirtelen. amely a középütt elhelyezett nagyobb kormánykerékhez csatlakozott. hogy számára ez a legfontosabb. Ha tehát le akarom tenni a kézjegyemet. Angela karikás szeme kitartóan figyelt a takaró pereme felett. amint elképzeltem. hogy ezek az emberek elfogadják. mint Mulder és a bandája.

Legalább gondolja végig! – Vérbeli navigátorra lesz szüksége – csóváltam a fejem. és segíthet felkelteni az érdeklődést a műsor iránt is. Amint a harsány színekben pompázó vitorla feltelt széllel. aki jól ért a versenyzéshez. elég érdekessé ahhoz. mint egy átkozott holdjárón! – A versenyszabályok értelmében vinnünk kell egy navigátort is. Sandman. – Olyasvalakire. Én inkább lassan haladok. Nem hinném. amelyik a versenyről szól majd. Miért ne fejeznénk be a filmet azzal. mert bármilyen érzelmet is táplált az irányomban. ahogyan a Wildtrack fedélzetén kihajózik Cherbourgból? A filmet épp akkor fogják bemutatni. akár egy beteg ragadozó. de nagyon megtetszett az elképzelés. hogy legalább húszmillió nézőt leültessen a tévék elé. – És Fanny nem teszi meg? – Ő megfelelne. Ilyen felfokozott érdeklődés közepette akármeddig . – De gondoljon csak bele – erősködött. – Legyőzni a békazabálókat a saját játékukban! Angela úgy figyelt. – Néhány hónap múlva nagy partit adok. nem én. Mr. igen. Nick? Esetleg mint navigátor? – Én? – Váratlanul ért az ajánlat. – Valójában Angela találta ki. hogy azért kért fel. Bannister! Több itt az elektromos ketyere. Megráztam a fejem. – Sosem szerettem a sebességet. hogy hivatalosan is bejelentsem az indulásomat. Nekem igazából nem venné sok hasznomat. mert ezáltal felkeltheti az érdeklődést a saját győzelme iránt. – Azt a képsort talán még felhasználhatjuk a nyitójelenethez. – Nincs is szüksége navigátorra. hogy csupán azért készíti el a filmemet. – A versenyen talán nem – préselte ki magából Angela a szavakat –. Nick. amikor kint leszünk a tengeren. Pierre-t! – Bannister szabadjára engedte érzelmeit. amint a legénység leeresztette a pillangóvitorlát.– Kis szerencsével. De gondoljon csak bele. – Bannister elfordult. visszafordult hozzám. – Az a kitüntetés érdekessé teszi magát az emberek szemében. de a nézettség szempontjából annál inkább. – És nem szeretne részese lenni a győzelemnek. mintha egy idiótához beszélne. hogy maga is részt vesz a vállalkozásban. – Azt hittem. – A nézettség szempontjából? – A nézettség mindennél fontosabb – magyarázta Angela türelmesen. mégis lealacsonyítónak éreztem. Szeretném majd azt mondani. a filmem végén a Sycorax belehajózik majd a naplementébe. csak át kell vennie Nadeznha helyét. Nick! Elnyerni a St.

A legénység egyik tagja a vízbe esett. mintha elemi erővel megpengettek volna egy basszusgitárt. és összefüggéstelenül üvöltözött. mely eddig a kabinba húzódott. amint nyugalmat parancsolt az embereire. Valamelyik kötél ostorként csapódott fel és magával repített egy keresztrudat. bár ettől még nem éreztem kevésbé sértőnek a szavait. azután a hajó hirtelen szélirányba került. mintha homokpadra futott volna. A vitorlázat leszakadt és lezuhant elemeit sikeresen húzták be. A hangzavar és káosz felett egyedül Mulder hangját lehetett tisztán kivenni. A vitorlás rövid úton megállt. A kötelek összegabalyodtak. A rozsdamentes acélhuzal. Angela felegyenesedett. Az elszabadult pillangóvitorla hatalmasra dagadt felettünk. A karcsú hajótest oldalt dőlt. és a fővitorla automata fegyver ropogásával hasadt végig. Az árboc és a vitorlázat darabjai a fedélzetre záporoztak. és a Wildtrack máris ott ringatózott a nyugodt tengerfelszínen. okádni kezdett. amint a nagyvitorla árnyéka elsöpör felettünk. most páni rémületben özönlötte el a kormányállást. miközben az árboc oldalt vágódott. én pedig láttam. Legalább nem kertelt. A hullámok egyméternyire sem csaptak fel. A karcsú árboc ívben meghajolt. rutinfeladat volt kimenteni a vízbe esett matrózt. Tajtékos víz tört fel a lefolyónyílásokon.felsrófolhatjuk a hirdetési tarifákat. Igyekeztem nem útban lenni. Angela zokogva kuporgott a padlón. Bannister talpon maradt. amelynek a legnagyobb szélben is meg kellett volna tartania a roppant főárbocot. Senki sem sérült meg. a korlátba kapaszkodott. miután a megmaradt oldal. A filmes stáb. ahol rövid úton közölték mindenkivel. Tehát a Viktória-keresztem fegyver lenne a hirdetők megnyerésére? Eszköz arra. Görcsösen kapaszkodtam a kis kormánykerékbe. amikor a Wildtrack hajótestének hirtelen rázkódása véget vetett a beszélgetésünknek. A legénység értette a dolgát. meghasadt és a szél felőli oldalra zuhant. felfutott és oldalt fordult. a Wildtrack orra mégis a vízbe merült. hogy ne legyen útban.és . megadta magát. Olyan hang hallatszott. – Francba! – Bannister elkeseredetten meredt a romhalmazra. belekavarodott a lehulló kötélzetbe. hogy eladhassák a kutyakaját és a mosóport? Magamban éppen a felháborodott és nyers elutasítást fogalmaztam. Az egyik bal oldali tartókötél elpattant. és a hajó úgy támolygott. ahol nincsenek útban. és ebből a szempontból nagyon is hasznos lenne számunkra. hogy takarodjanak vissza a kabinba. és elárasztotta a kormányállásokat. – Csípőfogókat! – rendelkezett Mulder. majd visszanyerte egyensúlyát és lelassult. Az egész alig tartott két-három másodpercnél tovább.

. A szándékossághoz kétség sem férhetett. pusztán tény. és visszatért a tatba. a kormányánál egy kleptomániás állt. de már eddig is túl sokat adtam túl kevés viszonzásért. hogy meg fogja ismételni az ajánlatát. Bannister meg fog ütni. Ez nem képzelgés. Elfurakodott mellettem. Meg a büszkeségét. A Sycorax szerencsés hajó. akik győzelemre vitték a St. – Visszakapja a nyavalyás kikötőjét. – Fanny! – Bannister majd felrobbant az indulattól. amely ennyire bűzlött a balszerencse szagától. én nem akartam részt venni ebben a vállalkozásban. Az elkoptatott menet egészen addig bírta a feszítő hatást. Tudtam. semmilyen másik hajón. – Úgy viselkedett. a leráspolyozott fémforgács még most is a menet kenésére használt gépzsírhoz tapadt. ahol barátnője még most is a tengeribetegség kínjai között fetrengett. mekkora hírnév vagy gazdagság juthatott azoknak. hanem a feszítőcsavar. Máris végzett Bannister első feleségével. – Mostantól a műhelyben töltik minden percüket! Valamennyien! – Ez azt jelenti. A legénységet egy csapatnyi megkeseredett profi alkotta. Előrevitt és megmutatta a csavaros feszítőt. kivéve Bannister bankszámláját. Ha valaha is kihajózom az óceánra. hogy a csapata részeként én is vegyem ki a részem a St.tartóköteleket elvágták. amelynek a kiszolgált oldalkötelet kellett volna tartania. most pedig valaki megfosztotta az árbocától is. mert nem hajózhattam olyan vitorlással. Amikor pedig a tartókötél megadta magát. amely semmiben sem okozott komolyabb kárt. Én azonban nagyon is jól emlékeztem rá. és valaki egy reszelővel közel tökéletesen simára koptatta. Mert vannak szerencsés hajók és balszerencsés hajók. Pierrre-en. Nem maga az acélhuzal pattant el. Beindították a motort. akitől elvették a kedvenc játékát. Mindent egybevetve szerencsés kimenetelű balesetet szenvedtünk. A csavarmenet belül helyezkedett el. Egy pillanatig azt hittem. Ezúttal határozott „nem” lesz a válaszom. a Sycorax fedélzetén teszem. Nem érdekelt. hogy visszakapom a kikötőmet? – kérdeztem tapintatlanul. ám a Wildtracket valósággal körüllengte a tragédia előszele. Bannister nélkülem fog nekivágni az Atlanti-óceánnak. míg Mulder tovább nem fokozta a pillangóvitorla kibontásával. mint egy nyűgös kisgyerek. Pierre-diadalból. a bal oldalon valamennyi huzal menthetetlenül elpattant. de azután csak kurtán bólintott. Akartam is emlékezni. Mintha el is feledkezett volna az ajánlatáról. egyszerűen elengedte a tartókötelet. csakis a Sycoraxon. se nem babona.

indulatosan előretolta a gyorsítókart.Mulder mogorván végigmért. és szégyenletesen hazakullogtunk. .

2. rész .

– Pedig eredeti amerikai golfnadrág – közölte látható sértődöttséggel. hogy ilyen állapotban képtelen lennék körülhajózni a világot. Mégsem vallottam volna be magam előtt sem a gyengeségem. pedig egyáltalán nem így éreztem. ám néhány hét. és a testgyakorlás nyomán új izomréteg fejlődött ki a sérült hámszövetek alatt. – Visszakapta a plecsnijét? – Igen. a másikban minden előzetes figyelmeztetés nélkül cserbenhagyott. és a turisták rohama ezt a helyet is elviselhetetlenné teszi. Egy limonádét.3. Minden reggel két mérföldet úsztam Bannister beltéri medencéjében. – Úgy látom. Nick? Esetleg málnaszörpöt? – Egy korsóval a legjobból. Legalább nem szorít ágyéktájban. és vigyorogva nyugtázta az elismerést. – És mi a véleménye a búrról? . Harry – bólintottam magabiztosan. méghozzá egy olyan kék-rózsaszín kockás nadrágban. még kevésbé azt. egyszerűen elterültem a kövezeten. amint kiléptem a falusi postahivatalból. Abbott megcsipkedte a nadrágját: – Nem tetszik az öltözékem. Óvatosan kihozta a két korsó sört az asztalomhoz. Még alig sötétedett be. Nick? – Egyszerűen borzalmas. – Úgy szabták. ám a lábam azóta is riogatott váratlan gyengeségeivel. nincs szolgálatban. Abbott széles ívben meglendítette öngyújtóját. fejezet Abbott nyomozó három héttel a Wildtrack balesete után jelent meg a helyi kocsmában. Abbott lekortyolta a habot. a kocsma jóformán üresen kongott. amelyet mintha függönyanyagból szabtak volna. Alig egy nappal korábban. köszönöm a segítséget. – Remekül vagyok. Harry. némiképp neheztelő hangon. A jobb lábam az egyik pillanatban még megbízhatónak tűnt. – Egyre jobban néz ki – kezdte. hogy minél nagyobbat lendíthessen az ember. és elégedetten dőlt hátra.

hogy a nő végül is nem váltotta be az ígéretét! Amikor a fickó rá akart mászni. nem? Amikor egy tökidegen hazavágja szeretett hitvesünket. szerinte ez volt az egyetlen esélye arra. A „tökéletes gyilkosságra” tett utalás is azt jelezte. mit mondott nekem a fickó. hogy tudomást sem szerzünk róla. – Abbott gyászos arccal kémlelte a folyót. Egy kis kikapcsolódás.– Jó tengerész – vontam meg a vállam. – Egyszer lesitteltem egy fickót. Az áldozat felesége kérte fel rá. – Vézna kisegér. mint a bontott csirke. – Én ezt nem értem. Ráadásul korábban megjegyzést tett arra is. Ki ez a barátnő? – A neve Angela Westmacott. – Ha maga mondja. – Nem láttam mostanában Bannistert. pedig az a nő úgy nézett ki. mi vonzza a férfiakat az ilyen kókadt tyúkokhoz. Bannister műsorának egyik producere. Képzelheti azt a vérfürdőt! A feleség beígért neki egy kis kufírcolást. Bombázó? Még fogpiszkálónak is gyenge. hogy Bannister már nem Amerikában tölti a szabadságát. Ha ilyesmiről hall. szőke hajjal? – Többé-kevésbé. – Caprira utazott a barátnőjével. most maga jön. Jut eszembe. ezért tette. Vagyis hivatalosan nem is létezik tökéletes gyilkosság. – Abbott rágyújtott egy cigarettára. – Tökéletes gyilkosság? – kérdeztem újra. – Üres a korsóm. – Azt mondta. elzavarta a büdös francba. azután nagyot csettintett az ujjával. – Én meg? Egy hétig az asszony nővérénél leszek. . – Olyan. mint a volt felesége: halálra éhezteti magát. Abbott a homlokát ráncolta. Nick. Az már csak hab a tortán. Tudja. – A tökéletes gyilkosság legfontosabb ismérve. ő pedig habozás nélkül szétverte a fickó fejét egy piszkafával. azelőtt mindig Amerikában nyaralt – csóválta a fejét Abbott. – Abbott nagyot kortyolt a söréből. abban a nyavalyás Frintonban. Kötelességtudóan hoztam két újabb korsóval. pedig nem is ismerte. aki megölt valakit. – Sosem értettem. egy szavát se higgye az illetőnek. mint egy tökéletes gyilkosság. Nick. hogy Abbottot nemcsak a szomjúság hozta el a folyóparti kocsmába. hogy lefektessen egy ilyen bombázót. – Olyan. mi újság Melissával? – Tovább küzd a megélhetésért. amikor kikérdeztem? – Nem. – Tökéletes gyilkosság? – vontam fel szemöldököm.

hogy valaki szántszándékkal elmetszette a köteleket. hogy valaki szabotálni akarja Bannister vállalkozását. hogy Bannisternek esélye se legyen a trófea elnyerésére. – Hallotta a szóbeszédet. és Yassir Kassouli azt akarta. – Nem voltam ott. – Nadeznha Bannisterrel. Abbott ügyet sem vetett a közbevetésre. – Azt is tudja. Nekem is be kellett érnem ezzel a válasszal. – Szerintem a kölykök másztak át a kerítésen. és szórakozásból vágták el a köteleket. a két apró incidensnek aligha lehetett köze egy ilyen vagyonos és befolyásos emberhez. – Abbott rejtélyes módon roppant elégedett volt magával. Ha Melissának igaza is volt. és Bannister emberei csak a francia kiáltozására ébredtek fel. – Utánajár az ügynek? – kérdeztem Abbottot. és semmi kétségem afelől. Pierre-en? – Hallottam. hogy az a nyavalyás elindulhasson a St. – Az éjszaka kellős közepén valaki elvágta a Wildtrack köteleit. Pierreen. amíg elkezdődik a verseny? – Valaki meg akarja gátolni. – Talán csak szeretett volna egy hét pihenőt. – Az árbocot biztosan nem a kölykök tették tönkre – jegyeztem meg. mi történt két napja a kikötőben? – Tudom. hogy a hajó a tengerre sodródjon? Miért nem várja ki. – Nagyon céltalan. hogy Bannister győzhessen a St. Ekkor tetőzött a tavaszi dagály. csak abban nem lehettem biztos. Pierre-en? – kérdeztem. Mulder és a legénység békésen aludt a lakóhajón. . és az egészet egyszerű balesetnek tulajdonítják. ha valaki elejét akarná venni annak. – Céltalan próbálkozás – vélte Abbott. – Ezzel azt akarja mondani – kérdeztem rá –. miért vágná el most a tartóköteleket? Miért akarná. amelyet elvontattak a kikötőmből. hogy nem baleset történt? – Kivel történt baleset? – színlelt tudatlanságot Abbott. Nick. – Láttam azt a feszítőcsavart. – Talán a legénység egyik tagja lehetett – húzta fel a vállát Abbott. Az ügy szerencsés véget ért. nem voltam ott. és ha nincs a francia vitorlázó. ha nem lett volna egyértelmű. Üzent nekem valamit. Valóban úgy tűnt. hogy mit és miért. Úgy értem. hogy valaki szándékosan okozott kárt.Ennyi utalást már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Bannister jachtja kisodródott volna a nyílt tengerre. hogy valaki meg akarja torpedózni Bannister hajóútját a St. Lapos pillantást vetett rám.

de mindig visszakozott. de itt szándékozta hivatalosan bejelenteni. hiszen akkor Harry egyszerűen közölné velem. azzal. – Hogy van Jimmy? – Krahácsol.– Jesszusom. a szerencsétlen öreg. Eltűnődtem. csak még jobban felszította a napilapok és vitorlásmagazinok érdeklődését. hogy indulását már világgá kürtölte a tévében. – Mikor lesz a nagy mulatság. céltalan lenne erősködnöm. mint már mondtam. Ha csakugyan üzenetet közvetített. Felém fújta a füstöt. végül úgy döntöttem. Ezúttal meg sem próbálta véka alá rejteni a mondandóját. – Már nem sokáig lesz ezen a világon. Nick. A partit nem csupán társasági eseménynek szánta. – Mint hallom. Nick? Arra a partira utalt. – Akkor milyen ügyekkel foglalkozik. Egyedül Jimmynek szóltam a dologról. hogy újra megtette. maga nem lesz közöttük. – Csak. hogy benevez a St. – Sok a dolgom. Tudtam azt is. Az sem számított. . amelyet Bannister nyár elején akart megtartani a folyóparti házban. Harry? – Csak a szokásos. nem igaz? – Elgondolkodva meredt a saját cigarettájára. Jimmy Nichollsnak is. – Látta mostanában az öreget? – kérdezte. igaz. mert úgy hallottam. – Nem leszek – bólintottam. Amellett. azt olyan burkoltan tette. nem foglalkozom ilyen ügyekkel. Bannister a csapatát is bemutatja a partin? – Honnét tudhatnám. Pierre-re. mielőtt bármilyen egyértelmű kijelentést tett volna. Bannister magát is felkérte. hogyan juthat el ilyesmi Abbott füléig. dehogy! Eszem ágában sincs belekeveredni. hogy csak egy kis csevegésre ugrott be. azután úgy döntött. hogy remélem. hogy képtelen voltam bármit is kihámozni a szavaiból. – Jimmy segített nekem újjáépíteni a Sycoraxot. Mindenféle dolgok. hogy közönséges folyóparti pletykáról van szó. ezzel az erővel akár a helyi hírlap címoldalára is tehettem volna. – Mint hallom – folytatta Abbott –. Abbott nyilván maga is hallott a pletykákról. – Egyre unottabbnak tűnt. tovább szívja. Én pedig egyre inkább összezavarodtam. Nick. Harry? – Én csak annyit szeretnék mondani. Nem szabadna annyit dohányoznia.

Igaz. de ez az egyetlen dolog. Nick. Mögötte futott be a Mystique. és újabb utalást láttam abban. amire csak úgy vesztegeti az idejét. Odakint a folyón valamelyik helybéli kölyök a part felé kormányozta Mirror csónakját. mintha Bannister hajója. hogy cápaeledel lett magából. és azóta nem beszéltünk erről. Ám ahogyan a napok egyre hosszabbak és melegebbek lettek. hidd el nekem. – Balszerencsés – értettem egyet. – Akkor csak tartson ki a „nem” mellett. – Kötve hiszem. és hiába reméltem. – Azt akarja mondani. – Csak beszélgetni. – Mintha balszerencsés lenne. nem is tudom… – Hosszú szünetet tartott. Hittem neki. Hamisítatlan tavaszi este volt. meg hogy elég bolond volt megszerezni azt a plecsnit. És valamiért azt érzem. Annál ő sokkalta agyafúrtabb. elfeledkeztem az aggodalomról. ahogyan Abbott hangsúlyozta a szót. amit mondtam! – Nem felejtem. – Megpróbálja majd befűzni? Vállat vontam: – Lehet. és éppen ez aggasztott. Nick. Talán az apja miatt. Harry? – Hogy miért? Nos azért. Elfeledkeztem Bannisterről és Mulderről. Ha valaki egyfolytában a tévében szerepel. Szürke gém vitorlázott át az alumíniumtestű hajó felett. Talán csak Bannister paranoiás. Nick. annak könnyen lehet üldözési mániája.– Felkért. Az amerikai lány a kormánynál állt. Elérkezett az ideje. amely motorját használta a szél ellenében. – Tudom. ő megmaradt a Csatorna túlsó oldalán. – Mit akart Harry? – kérdezte a kocsmáros. A fák alatt három hattyú siklott. Nem szívesen hallanám. – Kiürítette a korsóját. amint a kocsija elindul. Ne felejtse el. hogy kihúzzak belőle néhány egyenes választ. csapnivalóan golfozik. hogy kikötés után beugrik a kiskocsmába egy italra. mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kedvelem magát. Hallottam. elfeledkeztem a . és felkapaszkodik a dombon. úgyhogy mennem kell. és emelkedett fel a fészkéhez. mint a régi szép időkben. én pedig nemet mondtam – közöltem –. hogy valaki megpróbálja megállítani? – Nyavalya se tudja. mielőtt befejezte a mondatot. de a feleségem ma estére pacalt és disznólábat készít. hogy a legszívesebben fizetne még egy körrel. és hátradőltem: – Ugyan miért. Végeztem a sörömmel. csalókán ártatlan és bűbájos.

de a nap jobbára így is a meleg nyár ígéretével kecsegtetett. és nekem szükségem volt a védelmére. hogy a kabin ellenálljon a leghevesebb hullámok súlyának is. kikötőkötelet. Jimmy Nicholls és én gyógyítottuk. Olykor a tavaszi eső végigsöpört a fejünk fölé kifeszített vízhatlan vásznon. mielőtt még lementünk a kocsmába. villákat. de többet ér bármilyen védőfestésnél. a kis tatárbocot és vitorlarudakat. régi vágású munkát végeztünk. bakokat. Még Jimmynek is akkora fizetést adtak. Minden este. amíg meg nem kaptuk a kerek árbocokat. még arról is. majd lapos fejű bronzszögekkel rögzítettük az új rézlemezeket. Kemény munkával és a hajó szépülése felett érzett elégtétellel teli hetek álltak mögöttünk. Jól haladtunk. előbb a kátránypapír rétegeket hordtuk fel. mert a Sycorax napról napra gyógyult. és kiépítettük a vízelvezetőket. Amint a tavasz nyárba fordult. Jimmy egy fatelepen választotta ki a megfelelő norvég fenyőtörzseket. Felfűrészeltük és helyére szögeztük az új fedélzeti deszkákat. és a saját hajóján szállította őket. Új hajófákat illesztettünk a Sycorax testébe. A réz nem olcsó mulatság. . előbb négyzetes keresztmetszetet alakítottunk ki. Odaállított a rönkök egyik végére. és másodkézből szereztük be a szükséges felszereléseket – a külső függesztést a csónakhoz. hogy a Sycorax végre csatornázott kormányállást kapjon. majd minden egyes új élet. Ritkaságszámba menő szabadnapjainkon folyóparti árverésekre jártunk. Az orrárbochoz jókora szurokfenyőtörzset használtunk. a főárbocot. ahol a trópusi fanyűvő rovarok porózus szivaccsá silányíthatnák a vaskemény mahagónit is. valamennyi számlát megküldtük a tévétársaságnak. Megemeltük a kormányállás alapzatát. Jól éltünk akkoriban. Új tetőt ácsoltunk. Egy helybéli kovács ólmot öntött a Sycorax tőkéjébe. A fenyőt a kikötőben rakodtuk ki és nagyoltuk le. világító fáklyákat és tűzoltó készülékeket –. a tiszta és éles hangból magam is meggyőződhettem a faanyag kiválóságáról. amely zúgolódás nélkül kiegyenlítette. milyen kelletlenül vállaltam el ezt az egész tévés cirkuszt. Jimmy és én nekiláttunk az új hajótest rézburkolatának. Jimmy és én igazi. és vízhatlanná tettük a réseket. mielőtt elindultam a fából ácsolt hajóval azokra a tájakra. és új függesztőrudakat kovácsolt az oldaltartó kötelekhez. azután legyalultuk az éleket. amekkoráról az adóellenőrök se hallottak. köszörűvel kellett megéleznünk a keményfa megmunkálásától elkopott szerszámokat. s amikor egy kulccsal megkopogtatta a törzs másik végét. méghozzá tölgyfa gerendákkal megerősítve. amint végeztünk a munkával.Nadeznha Bannister halálával és a Wildtrack szándékos megrongálásával kapcsolatos szóbeszédekről.

de nem szólt semmit. ahol a hajócsavaroknak kellene lenniük. olykor egy teljes napot is igénybe vettek. ahol Matthew Coopert próbálta gyorsabb haladásra ösztönözni. . bármilyen munkát osztottunk ki rájuk. valamennyien lazábban dolgoztak. hogy a legtöbbjüknek nem akadt tényleges tennivalója. Addig pedig nincs már más hátra. Vártam. és szívesen segítettek. Az olyan egyszerű munkák. csak a rézburkolat és a motor beépítése. hogy hatalmas csordában utazzanak. hogy ellenőrizze a munkát. hogy időben készen leszünk. így nem találkoztam vele. amelyet még csak félig borítottunk be rézlemezekkel. Pierre-en induló csapatba. – A motor nem várhat. hogy Matthew az egyetlen. Ő és a stáb minden héten lejött. hogy filmre vegye a Sycorax újjáépítésének fázisait. bár az egyik sofőr és a helyettes operatőr lelkes amatőr ácsnak bizonyult. ahol a nagy kikötőre egyenruhás őrök és vérebek vigyáztak. Anthony Bannister Richmondban maradt. Amikor megjelent. hogy a hajót még a parti előtt tüntessük el Bannister pázsitjáról. ha Matthew ott problémázott a látószögekkel és megvilágításokkal. hogy végeztünk a munkával. én pedig joggal feltételeztem. Angela tőlünk a ház teraszára sietett. mint aki nem mutat komolyabb érdeklődést a Sycorax újjáépítése iránt. hogy megsürgesse a folyamatot.A Wildtracket átköltöztették Hamble-ba. Amikor Angela másutt járt. Megkönnyebbültem. amíg vízre bocsátják? – Nem. A szakszervezeti szabályok megkövetelték. Nem került sor több incidensre vagy szándékos károkozásra. – Az árbocokat csak azután ültetjük be a helyükre. mire felbukkant. maga tudja – vonta meg a vállát fölényesen. Miután visszatért szabadságáról. mindvégig hűvös és tárgyilagos maradt. hogy szóba hozza Bannister ajánlatát. A filmes stáb jelenléte ezzel együtt is zavart és késedelmet okozott. egyedül ahhoz ragaszkodott. Angela néhányszor beugrott a házba. Úgy tett. hogy befolyjon a víz ott. és az új kikötőből vitorlázott ki. hogy megfeledkeztek az egészről. Biztosítottam róla. aki tényleges munkát végez a tévétársaságnak. ami együtt járt azzal. amelyekkel Jimmy és én egy óra alatt végeztünk volna. Angela megragadta a lehetőséget. kivéve azokat a feszült órákat. és újra meghív a St. de erre is csak ritkán került sor. amikor magunkra hagyott bennünket. hacsak nem akarjuk. miután vízre tettük a hajót. Előfordult. Számomra úgy tűnt. amikor eseti költségeiket könyvelték el. – Hát. – Hogy lehetne készen? Még az árbocokat se fejezték be! Ügyet se vetettem a kritikus hanghordozásra. ki nem állhattam hűvös közönyét. Angela kétkedve nézte a bakokon álló hajótestet.

az elkészült filmen a hangját ki fogják cserélni Bannister hangjára. hogy a nézők azt hihessék. Nekem elég. hogy a . ha Matthew olyan kérdést tett fel. Matthew? – Nick! – Nincs mit mondanom. Tehát akkor. Így már jobb. ha az ember alaposabban megnézte. ha úgy tartom a karom. a stáb vigyorgott. – Tényleg nem emlékszem rá. Matthew. Nick. Azután a hangmérnök állította meg lépten-nyomon a felvételt. és többet füstölt. amennyiben a hosszú órákra nyúló várakozást olykor-olykor céltalan kapkodás és a páni rémület pillanatai szakították csak meg. Bozontos. hogy újra és újra rámérjen a fényre. mi történt. ezért állandóan Matthew idegeire mentem. Mint mondta. Minden cselekedetét megmérgezte az önbizalom hiánya. felhő takarta el a napot. amíg befejeztem a Notre-Dame-i toronyőr parodizálását. Filmezés közben gyakran kérdéseket intézett hozzám. fekete bajuszt viselt. mi történt. – Ne szólítson Matthewnak. – Nick. A késedelem nyugtalanított. azazhogy Tony. ha egy arra haladó repülőgép túlságosan zajosnak bizonyult. Lejjebb engedné a könyökét? – Nem lehet rendesen meghúzni egy csavart. Ne felejtse. és az operatőr ragaszkodott hozzá. amely nem kapcsolódott közvetlenül a film témájához. hozzá rendezetlen hajzatot. – A filmen nem fog látszani. A gondot mindig az okozta. Nick? – Hosszú szünet. ezeket a válaszokat Tonynak adja. A filmkészítés sok szempontból hasonlított a katonáskodásra. az operatőrrel együtt mindent megtett azért. a nagy ember mindvégig jelen volt a forgatás során. Azért kedveltem. mint egy ócska csónakmotor. s bár a vonásai határozottnak tűntek. – Nick. Matthew pedig dühösen meredt rám. miért kapta azt a kitüntetést? – Most nem. Erről minden elképzelhető szögből felvétel készült. mégis. – Köszönöm. – Türelmesen kivárta. mint Quasimodo. és mindent újra kellett összeraknunk a kamera kedvéért. ha leengedi a könyökét. Matthew.ilyenkor szét kellett szerelnünk a gondosan összeillesztett ácsolatot. – Elmondaná nekünk. inkább bánatosnak és komornak látszott. – Francba. Látta valaki a csapfűrészt? – Nick? – Kedves biztatás. amikor pedig a gép hangja elhalkult. a jobb karja a kamera útjában van. Leállunk! Jimmy ilyenkor hangosan kuncogott. legyen szíves! Újabb hosszú szünet: – Mi is volt a kérdés.

Bannister partiján mindenképp találkoznak. Makynsnek. ő pedig megígérte. Ily módon egy nappal a parti előtt vízre kerültünk. A motort még nem szereltük össze. és kivittem őket a folyótorkolatba pecázni. hiszen Jimmy és én tíz nappal a tervezett időpont előtt végeztünk. – Bizonyára tréfál. hogy elhozza a stábot az eseményre. Habár jövő héten. Mrs. – A mondat már-már úgy hangzott. Makyns azt üzeni. ahol gyerekruhákat árulnak. Az úszásnak köszönhetően a hátam jól bírta a motor beépítésével járó terhelést. Felállítottam egy láncos emelődarut. a nevelőnő Melissa új Mercedesén vitte őket vissza Londonba. hogy a hajtórúd minél tisztábban járjon. – Mondja meg neki. csak hogy a fények a megfelelő szögben verődjenek vissza folyóról. amikor körbesétálhattuk a csillogó hajótestet. hogy majd küldök egy csekket. de közben igyekezett mindenből a legtöbbet kihozni. . Mr. hogy ne legyenek láb alatt. de már elérkezett a nagy nap. és elégedetten láthattuk. Talán ez volt az egész helyreállítás legfárasztóbb része. Amikor elérkezett az idő. Sandman. Mr. én pedig kölcsönöztem egy Drascombe Dabbert. Pedig nem volt oka aggodalomra. Melissa Párizsba utazott egy divatbemutatóra. amit Angela parancsolt neki. és fárasztó órákat töltöttem a tartóbakok beállításával. Sandman. Kizárólag azt tette. hogy a gyerekeknek nyári ruhákra van szüksége. – Mondja meg Mrs. a vitorlákat nem javították ki. ám egyszersmind Angela Westmacott eszköze és aggodalmainak közvetítője – utóbbiak közül pedig messze kiemelkedett. mielőtt elkezdte a forgatást. hogy egy héten belül vízre tehetjük a hajót. – Mrs. – A nagydarab. Az önindító nem működött. és közöltem vele. – Megmondom. és három napra leküldte a gyerekeket Devonba. hogy a Sycorax még a parti idején is ott fog csúfoskodni Anthony Bannister mérnöki precizitással nyírt pázsitján.lehető legjobb munkát végezze. hogy rengeteg boltot talál. hiányzott a kötélzet. hogy pénzt kapok öntől. A következő két napban a dízelt és a hajócsavarokat szereltem. Igazi művész volt. hogy kemény munkánk meghozta gyümölcsét. Mr. maradt viszont a kurbli és a lendítőkerék. így végül kidobtam az elektronikus ketyeréket a szemétbe. Akár hosszú órákig is várt. Makyns azt mondta. de ezzel is végeztünk. nehézkesen mozgó svéd nevelőnő metronómszerűen ütemes hangon beszélt. amint a motor a helyén lesz. mint egy fenyegetés. Felhívtam Matthewt.

Matthew. – Kezdtem túlságosan is hozzászokni Bannister otthonának fényűzéséhez. hatalmas virágcsokrokat helyeztek el. Ugyan nincsenek még hálóhelyek. – Úszónadrágot viseltem. – Azt mondja. Valami vendégeket fogadnak a hétvégén. és még munka közben talált. – De természetesen a partira maga is hivatalos – sietett hozzátenni. ne használja az úszómedencét. – Pompásan néz ki. a mitikus kígyóhajú bestia után. Matthew aznap este érkezett. Sajnálom.Ugyanaznap délután megérkezett a daru.és lakkfoltok. – Matthew láthatóan rosszul érezte magát amiatt. aki már a tekintetével is kővé dermesztette ellenségeit. – Az biztos. – Medúza arra is kért. noha tetőtől talpig elborítottak a kátrány-. a vitorlarudakat lakkoztam. – Van egy rossz hírem. – Remek – csóváltam a fejem. – Milyen kedves! . mintha vöröslő aranyból öntötték volna. festék. de mindezek helyett ott a hálózsák. hogy nekicsaphassam a hajó orrának. Nick – jegyezte meg Matthew. amelyet az emelőbak mellett tartottam. hogy ilyen kéréssel kell előállnia. se hajókonyha vagy mosdó. – Semmi baj. Matthew rágyújtott és kivett egy sört a ládából. A frissen felrakott rézlapok visszaverték a lenyugvó nap fényét. és boldognak éreztem magam. – Valamennyien Medúzának neveztük Angelát. a kempingfőző és a folyó. hogy egy nyomorék látványa elrontsa a kellemes összképet? – Azt hiszem – felelte Matthew vonakodva. amelyik a vízre emelte a Sycoraxot. a kertészek még egyszer rendbe tették a pázsitot. – Egy hónap a kötélzetre. amíg az utolsó vendég el nem távozott. Nehézkesen lemásztam a létrán és elvettem egy sört: – És mi az? – Medúza azt akarja. Az indítást másnap reggelre terveztük. ettől a Sycorax úgy festett. és boldogan átköltöztem a felújított Sycoraxra. Felnevettem: – Nem akarja. Bannister partijának előkészületei is remekül haladtak: felállították az asztalokat a teraszon. csak jövő keddig. azután kész is vagyunk. hogy mondjam meg. hogy holnap estére költözzön ki a házból. Nick. A Sycorax fedélzetén dolgoztam. és behűtöttem egy palack pezsgőt.

ha tőlem tudja. hogy talán az egész csak szóbeszéd. – Hallhatóan irigységgel töltötte el. – Az egész Medúza hibája – mondta végül. A hajó az elmúlt két hónapban távol járt. hogy Bannister házában lakik. amint hirtelen felbukkant Sansom's Pointnál. most meg gyakorlatilag övé az egész műsor. legtöbbször kipróbált. amit mondtam? – kérdezte Matthew. – Márpedig a Medúza ezt akarja – figyelmeztetett Matthew. – Pokolba vele! – Az amerikai lányt figyeltem. Valamiért kényelmetlenül éreztem magam a kritika miatt. amíg nem kezdett Bannisterrel kefélni. – Medúza azt mondja. – Pokolba vele! – mondtam újra. lehetett az bármennyire jogos. – Nekem még nem említette. hogy a versenyen maga lesz a Wildtrack navigátora. – Medúza eltökélte magát – tette hozzá Matthew. A Matthew arcán megjelenő kelletlen kifejezés biztosított róla. hogy az amerikai lány a partszakasz felfedezésével töltötte az időt. – Majd fogja. hogy az előrehaladásnak ez az útja zárva van előtte. – És? – Átkozott legyek. Egy hosszú pillanatig nem válaszoltam. aki az ár ellenében hajózott felfelé a keleti csatornán. – Hallottam. – Egy kis senki volt. – Akkor pedig nem lesz hajlandó kifizetni a Sycorax kötélzetét. – Jobb. hogy megjavítsa? Nem gondolhatja komolyan. – Akkor is nemet fogok mondani. amit maga fizet nekem. Matthew. hogy nagyon is komolyan gondolja. hogy a látottakat megörökítse a kalauza számára. hogy háton fekve bárki felkerülhet a brit televíziózás csúcsára. és most én fizessek azért. A fénylő testű Mystique-et figyeltem. és leginkább csalhatatlan módja. – Hallotta. viszont a közvetlen közelünkben vezetett el. de nem tűnt túl meggyőzőnek. Nick. Még mindig ez a siker legbiztosabb. és feltételeztem. – Tönkretette a hajómat. abban bízhat. amely keskenyebb és sekélyebb is volt a főcsatornánál. – Azért csak ért valamit a munkájához? – vetettem közbe. Matthew próbálta elvenni a csapás élét azzal.– Bannister ott akarja bejelenteni. – Akkor majd megveszem a kötélzetet abból. – Amit én fizetek? – kérdezte Matthew. . ha megteszem. amiért megfelelő bérleti díjat kell fizetnie. .

– Négy láb és három hüvelyk. – Eljutok ezen a csatornán a kikötőmedencéig? – Mennyi a merülése? – kérdeztem. a fekete hajú amerikai lányt láttuk. Közel sem olyan fárasztó munka. – Szívesen rátenné a kezét az egész produkciós vállalatra. – Nem kell hozzá lángelme. Amennyire tudni lehetett. Előrehajoltam egy üvegért. és a Mystique fartükre alól kékes füstgomolyag tört elő. Nevetséges kívánság volt. és hirtelen égető vágyat éreztem. köszönöm. Elnéztem az alakját. – Bannister cége nemcsak hazafias nyári matinékat gyártott. és ki kell választania a megfelelő rendezőt. a hazatérés örömére? A fekete hajfürtök szétrebbentek. – Nem. – Francba az egésszel! Talán hozzámegy Bannisterhez. életteli arcot láttam volna. hogy ez megtörténhet? – kérdeztem. – Nincs kedve egy sörhöz. mégsem láthattuk az arcát. mintha fénylő tekintetet és naptól barna. – Vállat vont. nem osztozik a tévések kielégíthetetlen becsvágyában és kapzsiságában. hiszen még az arcát sem láthattam rendesen. Amint előrenézett. – Gondolja. virágzott az üzlet. minden információm az volt róla. mint mondjuk egy tanárnőé. – Pattogó és tárgyilagos hangon beszélt. – Amint a jelzőrúdhoz ér – mutattam előre –. Alig egy kőhajításnyira lehetett tőlünk. amint felénk integetett a Mystique kormánya mögül. és akkor végre leszáll rólunk. – Köszönöm! – Messze járt? – Elég messze – kiáltotta vissza a választ. Azért nagyra értékelem a segítségét. hogyan szervezzen meg egy munkaebédet. – Ennyi pénz mellett? Medúza kapva kapna az alkalmon. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. nem tudtam a nevét sem. hogy szerelmes legyek egy hozzá hasonló lányba. hogy valaki jó tévés producer legyen. hogy a hátamban tomboló fájdalom lassan kezd elviselhetővé szelídülni. – Hello! – A hang mindkettőnket váratlanul ért. – Előretolta a gyorsító kart.– Persze hogy ért a munkájához – csattant fel Matthew. és magamban megjegyeztem. hanem videoklippeket és televíziós reklámokat is. amint felém fordította a fejét. Egy producernek elég annyit tudnia. hogy gyakorlott tengerjáró. és amint odafordultunk. álljon 310 fokba. és amennyire tudni lehet. Még egyszer kösz. . bizonytalan árnnyá mosta szét a fodrozódó vízről visszaverődő napfény.

hogy úszott a vízen. Megcsodáltam vonalait. az új rézburkolat széles sávja ott fénylett a folyó felett. Epret és tejszínhabot csentünk Bannister hűtőjéből. de már úszott. hogy haldoklik. Kialakítottam egy kis teret a kabin leendő helyén. azután megszálltuk Bannister borospincéjét.Matthew kuncogni kezdett: – Ez nem a maga napja. de amikor Matthew hívta. és a dagály hátán kihajózott. Másnap szintúgy berúgtunk. ami még örömtelibbé tette az alkalmat. Az ünnepélyes fürdetések után valamennyien úszni mentünk. – Talán. Egy órával később vitorlát bontott. Nem számított. Az aprócska. Nick. – Elhajózhatnánk rajta valahová. és kevéske tulajdonomat is lehordtam a kikötőbe. és ennyi nekem elég is volt. hogy a vízelvezető nyílásokat eltömítették a szerszámok. így is lett. miután a vízre tettük. se kötélzetet vagy vitorlákat. és újraálmodtam régi álmaimat távoli tengerekről. azután kivégeztük a maradék pezsgőt. majd újabb pezsgőspalackok következtek. Megengedhettem magamnak még azt is. és rúgjunk be alaposan. Mivel nem merült elég mélyre. Nick. A Sycorax még nem kapott árbocokat. csak az számított. Aznap éjjel a Sycorax fedélzetén aludtam. Aznap éjjel a folyóparton ültem és néztem a hullámok hátán ringatózó hajót. azután Matthew és jómagam következtünk. csak a fejét rázta. láncok és a faforgács. amelyek immár egyre közelebb kerültek. eltörtük a behűtött pezsgőt az orrán. – Menjünk el a kocsmába – fordultam vissza hozzá –. hogy a Sycorax még mindig romokban hevert. A dagály tetőzésekor vízre tettük a Sycoraxot. . A Sycorax kisebbnek tűnt most. hordozható tűzhelyen levest főztem. Angela nem jött el a vízre bocsátásra. ide terítettem a hálózsákom. – Gyönyörű lett. Gondosan kitakarítottam a szobámat Bannister házában. hogy elfeledkezzem Angeláról és a Wildtrack üres navigációs posztjáról. – Alighanem tudta már. hogy csatlakozzon hozzánk. Az operatőrt ünnepélyes külsőségek közepette bedobtuk a vízbe. miközben a késő délutáni nap megszárította a testünket. Az amerikai lány a kormány mögül nézett minket. és én boldog voltam. a hajóm újra vízre került. és soha többé nem hajózhat ki a nyílt tengerre. Jimmy. Jimmy szemében könnyek csillantak. hogy a fedélzetén lépni sem lehetett az egymásba gabalyodott kötelektől. majd a kormányállásban fogyasztottam el.

Bannister végigmérte a Sycorax főárbocát. s ezzel némiképp megmérgeztem a kedélyes hangulatot. holnap tömény másnaposság. – Nick vérbeli tradicionalista – magyarázta Bannister a barátainak. erőteljesnek és lendületesnek tűnt. s miután a látogatók elmentek. hogy belsőépítész. hogy egy időre kiszabadult a stúdióból. A Mystique még nem tért vissza kikötőhelyére. Nehéz munka volt. – Nem örülne jobban egy fémárbocnak. – Egy kis hétvégi kiruccanás Jerseybe. amelyre viseltes megjelenésem igencsak rácáfolt.Másnap reggel a hajótestnek csapódó hullámok kellemes hangjára ébredtem. láthatóan jót tett neki. Két vendégét is magával hozta. mintha ezzel akarná igazolni hírnevem. az orrárboc tölgyfa bakokra rögzítésére és a galvanizált láncból készült mellső merevítő kifeszítésére. – Akkor találkozunk a partin. Nick? – Nem – feleltem. amelyet Bannister oly nagy erőfeszítések árán hozott létre. sem a házból történő kilakoltatásom. Angela ügyet sem vetett rám. – És hozza magával egy barátját is. most először láttam Bannistert. A nőről kiderült. kétségkívül az esti parti tiszteletére. mintha sürgős dolga lenne valahol. rendben? – Ezt tekintsem meghívásnak? – kérdeztem tapintatlanul. de azért külön gondot fordított arra. Kedélyes bizalmassággal kezelt. Négy óra körül már az utolsó csavart rögzítettem. A fedélzetről láthattam. következésképp boldogító. Amióta visszatért szabadságáról. ha valaki a csatornában akarna pancsikolni. Az órájára pillantott. hogy ott leszek. A tőzsdealkusz férj úgy vélte. az egész napot rászántam. hogy vessen egy pillantást a Sycoraxra. záróra nincs. jó? Italok hattól. Megígértem. a Sycorax épp alkalmas vitorlás. . amikor a Mystique visszatért. Pierre. hogy a lenmagolaj és a paraffin kellően átjárhassa. hogy a vakítóan fehér Wildtracket is kikötötték a csatornában. és hogy igazán „tutinak” tartja a hajómat. egy londoni párnak. de Bannister lesétált a partra. hogy megemlítse kitüntetésemet a barátainak. hogy a Sycorax fedélzetén kétszer is átkeltem az Atlanti-óceánon. A hajó vélhetően a hajnal előtti dagállyal érkezett. mi? Elmagyaráztam neki. A délelőtt folyamán Bannister és Angela is megérkezett az első vendégek társaságában. Mulder és csapata színes kis zászlókat helyezett el az előmerevítő kötélen. talán hogy ne kerülhessen szóba sem a St. amelyet a csónakház falának támasztottunk.

és eszembe jutott.Befejeztem a munkát. és azon tűnődtem. a sötét szemet és az erőteljes amerikai állkapcsot. Mosakodás közben zavarhattam meg. hogy a túl sok rágógumira vonatkozó elméletét teázás közben. ha nem fogunk kezet? – kérdezte most. hogy nagy partit rendeznek ma este a házban. és azt akartam. – Nem bánja. Kirov. – Ma este? – Láthatóan megdöbbentette a meghívás bizalmas jellege. de nem viselt. – Jill-Beth Kirov. – Helló! – Helló! – Megkapaszkodtam a Mystique jobb oldali mellvédkorlátjában. Megnéztem. – Valami nagyágyú. hogy nem utasított el azonnal. – Híresség. lemostam magamról a kosz java részét. – Ki az? – Szomszéd. talán nem bánná. ha meghívnám. mint a balett. – Közelebbről már láthattam Jill-Beth Kirov napbarnított arcát. a teste köré tekert fürdőlepedő könnyedén lehullhatott volna. jókora fürdőlepedőt viselt a teste körül és egy kisebb törülközőt a fején. – Ó! Nos. Derékig csupaszra vetkőztem. . Elgondolkodva mérte végig Bannister fényűző otthonát. várjon! Elteltem nevetséges várakozásokkal. mennyire kedvelte volna a vén kecske ezt a lányt. hogy ő is kedveljen engem. amelyet apám mindig a túl sok rágóguminak tulajdonított. Apámnak minden jelenségre megvolt a maga teóriája. hátha visel jegygyűrűt. és belém villant. Ünnepélyesen megbocsátottam neki. Ha felém nyújtja a kezét. és a fényezett alumíniumról visszaverődő napfény teljesen elvakított. azután kieveztem a Mystique kikötőhelyére. – A nevem Nick Sandman. de azt is észrevettem. mert amikor feltűnt. Szerette magával vinni gyerekeit az utazásaira. ezért már távolról kiáltozni kezdtem. a New York-i Plaza Hotelben fejtette ki. – A hajóján dolgozik? – Nem. Az amerikai lány visszavonult a kabinba. igen. igaz? – Nagyágyú? – Híres ember – magyarázta. azután elmondtam. – Oké. – Mystique! Mystique! – Egy pillanat! – harsant az éles hang. Látható gyanakvással fogadott. Kedvelni akartam ezt a lányt.

csak kivetítettem a csalódottságomat egy olyan lányra. Kidurrant az első kerék. – Ottmaradt a fedélzeten. – Értem. miközben szüntelenül azt kérdeztem magamtól: mégis mire számítottam? Egy meghívásra a Mystique fedélzetére? Epekedő sóhajra és két szív szerelmes egybeolvadására? Azt mondogattam magamban. nem lenne rossz – szólalt meg egy idő után kétkedve. akit a szabadság és gondtalanság jelképének tekintek. – Biccentéssel adta tudtomra.– Oké. Ezután próbáltam kedvező előjelekre találni az óvatos válaszokban. Nagyot csettintett a nyelvével: – Az a tévés fickó. – Még egyszer köszönöm. Ostobaság lenne azt mondani. de nagyon vágytam rá. hogy vérpatakok csörgedeznek végig a takarosan lenyírt pázsiton. a meghívást. mielőtt ez a magyarázat megfogalmazódott bennem. Jobbára egész éjjel tartani fog. . A lány elfintorodott: – Mit csinált a hátával? – Autóbaleset. – Újra feltekintett a házra. Figyelmesen néztem. – Mikor kezdődik a parti? – Hatkor. hogy eltolom a csónakomat a hajójától. az italokkal. hogy beleszerettem. – Hallom. – Nem úgy tűnt. – Kemény lehetett. de ezen a téren is felsültem. – Nagyon formális? – Nem hinném. hiába tagadtam le alantas rangomat. Nem kapcsoltam be az övet. – Nyilvánvalóan nem tettem rá nagy hatást. – Hé! Nick! – Igen. – Hogy is hívják a fickót? – Anthony Bannister. Csalódottan eveztem vissza a kikötőmhöz. Nem baj. mintha várná ezt az alkalmat. hogy szembenézhessek vele. de már azelőtt kudarcot vallottam a meggyőzésemmel. hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. – Meg kellett fordítanom a csónakot. – Hát. nem vagyok szerelmes. ha nem kötelezem el magam? Nagyon elfoglalt vagyok. amíg meg nem győződött róla. – Köszönöm. – Talán még lesz alkalmunk elbeszélgetni erről. és nem tettem mást. igaz? Aki Kassouli lányát vette el? – Ő lesz az. könyvet ír? – tettem egy kétségbeesett kísérletet a társalgás elnyújtására. – Micsoda rémes ügy. mintha csak arra számítana.

amint az amerikai lánnyal beszéltem. A hajóm vízre került. Sandman? – Fanny Mulder könyökölt ki a Wildtrack mellvédjén. hogy értő pillantások követik minden mozdulatomat. – Nem kellene inkább az árbocaival törődnie. és tudtam. Fanny? Nehogy megint elveszítse őket? – Nem aggódom. Eleveztem mellette. Sandman. . mégis másutt jártak a gondolataim: a markáns állú amerikai lány körül.– Horgászkirándulás. aki az orosz balettról kapta a nevét. – Akadt valami a horgára? – kérdezte gúnyosan. készen álltam a szerelemre. amióta nem utazik velünk. minden bizonnyal kileste.

hogy itt leszek? – Igen. és két helikopter ereszkedett le a felső gyepszőnyegre. Hitted volna? Tudtad. Szép számmal akadtak hírességek: színésznők. hogy nézzem meg azt a szörnyű hajóját. Magát a Wildtracket lobogókba és színes villanykörtékbe öltöztették. és pókok vannak a fürdőkádjukban. . Matthew csapata bevilágította a pódiumot Bannister bejelentéséhez. fejezet Több mint kétszáz vendéget hívtak meg a partira. Hogy érzed magad? – Nem várt válaszra. azonnal kiszúrt a teraszon. A meghívott rockbanda olyan hangerővel játszott. amelyen jól láthatóan megjelölték az útvonalat. hozzá mosott. Talált magának egy szocialista képviselőt.4. de én mondtam neki. hogy milyen szörnyen lehetetlenek ezek a bányászok. Szakácsok szeletelték a pecsenyét és a sonkát. hogy épp eleget szenvedtem a hajók miatt. amelyet a Wildtrack a St. – Tony azt akarja. – Nem akadt ennél különb ruhád? Flanelnadrágot viseltem. ha közelebbről is meg akarták vizsgálni. – Valami rettenetes az a hotel. jól nézek ki. míg a vendégek ingatag pallón kelhettek át a hajóra. a kikötőm mellett ringatózott. lázas érdeklődés övezte a bárt. és szerető csókkal üdvözölt. A legrendesebb cipőmet húztam fel. John is itt van valahol? – Természetesen. tévés személyiségek. politikusok – csupa ismert arc. A zenészek mögött az Észak-Atlanti-óceán hatalmas térképét feszítették ki. Autók torlaszolták el a felhajtót. ahol megszálltunk. így az italokat a folyóra néző széles teraszon szolgálták fel. Az ott a te hajód? – A Sycorax felé biccentett. és tetőtől talpig végigmért. Százötven font egy éjszakára. színészek. És hol vannak róla azok a micsodák? – Az árbocok? – Ne is folytasd. és a parti az első perctől fogva zajos sikert aratott. Az idő kedvező maradt. hogy látlak. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelemben követni szándékozott. hogy a hanghullámok valósággal gyomorszájba vágták a közelben tartózkodókat. amikor még a feleséged voltam. aki áttetsző és sejtelmesen örvénylő selymekbe öltözött. – Hátrébb lépett. és azt gondoltam. Melissa. – Helyesnek tűnik. Örülök. de vasalatlan fehér inget és egy régi etoni nyakkendőt. csak untatnál. akivel egyetérthet abban. amely jó százméternyire onnét.

nézd csak! Az ott nem az a püspök. Az utolsó vendégek is bejárták a Wildtracket. Láttam. . Amint azt Melissa megjegyezte. Pedig egy olimpiai bajnok hosszútávfutóra bíztam. akinek sehogy sem emlékeztem a nevére. Jill-Beth Kirov továbbra sem jelent meg. – Nem vagy épp elegáns jelenség. de őt lekötötték a nagy bejelentés filmre vételének előkészületei. Lassan besötétedett. drágám. – És remélem. Nagyon kevés vendéget ismertem. – Nem is értem. ez a jövőben is így lesz. és valahányszor elnéztem a kikötő felé. csinos lány megkörnyékezett. miért. Mint a régi szép időkben. akinek szintén feltűnt a bizalmasság. faképnél hagyott reménytelibb préda kedvéért. még nem kaptam meg a csekket a gyerekek nyári ruháira. Nem furcsa így visszatérni ebbe a házba? Szinte már várom. hogy itt van? Angela a mellvédkorlát felé araszolt. de miután rájött. Említettem az ügyvédemnek. és szerinte oda kellene tűznünk egy bírósági idézést az árbocodra. hogy nem a tévénél dolgozom. Miért bánnám. és éppúgy nem éreztem magam idevalónak. aki szerint mindenkinek bigámiában kellene élnie? Micsoda remek partinak nézünk elébe. ahogyan annak idején sem. odaoldalazott hozzám. Nicholas. hogy itt van a volt felesége is? – Örömet okoz számomra. mikor jelenik meg az apád. aki buzgón bólogatott Makyns minden szavára. – Nincs pénzem ruházkodni. ő is elsodródott mellőlem. Angela Westmacott. Jill-Beth Kirov érkezésének egyelőre semmi jelét se láttam. és merő udvariasságból követtem. mintha apám egyik régi partiján lettünk volna.– Szerintem nincs ezzel semmi gond. de miután nem akadt közös témánk. amellyel Melissa a barátját kezelte. aztán szétszedték a két felfújható csónakra fektetett ingatag pallót. A püspököt nekem is bemutatták. hogy belecsípjen a fenekembe. hogy körül akarod hajózni a világot. – Azért csak készítsd azt az árbocot. – Jobb lesz. ahogy Makyns képviselő belemerül a beszélgetésbe egy szakállas honatyával. Jut eszembe. hogy Melissa Bannistert ugratja. Ó. Anthony Bannister élénk társalgást folytatott egy fiatal és bájos színésznővel. hogy kiszolgálhatom pezsgővel. Láttam. Lennél olyan drága. Tényleg meg akarsz lógni? – Még nem. Minden pennymet gyerektartásra költöm. Egy. és még kevesebbet kedvéltem. a csónak még mindig ott ringott a Mystique fartükrénél. és szereznél nekem még egy pohár pezsgőt? Természetesen voltam olyan drága. semmi sem változott. ha minél előbb megérkezik. – Nem bánja. Matthew ugyan eljött.

miért fordít Angela hirtelen ekkora figyelmet a kényelmemre. hogy a lány elhagyta a jachtot. Rápillantott gyémántokkal kirakott karórájára. hogy mennyire nagyszerű lenne összekapcsolni a két műsort. és egyszerű. Visszafordultam hozzá: – Miért? Felsóhajtott: – Kérem. aki győzelmével új reményt ad minden mozgáskorlátozottnak. ami azt jelentette. amely még fiatalosabbá és törékenyebbé tette az alakját. bár gyanítottam. hogy amikor kész helyzet elé állít. mindenesetre láthatóan félt a visszautasítástól. költözzön ki a házból – mondta váratlanul. Szeretném. Ezt követően lefestette előttem a hősies Nick Sandman alakját. bár a teraszon továbbra sem lehetett látni. ezért sietve folytatta. Megeshet. Megráztam a fejem: – Nagyjából akkora hasznára lennék Bannisternek. hogy az egyszerű ruha többe került. – Ideje volt már. mint állította. Angela hűvös tekintettel fordult felém. – Remélem. Hosszú haját takaros kontyba fogta össze. amit kérek. – Tony Fanny után magát is bemutatja – magyarázta Angela türelmesen. Szenvedélyesen érvelt annak előnyei mellett. – Tony negyvenöt perc múlva megteszi a bejelentést. hogy kiköltözzek. hogy korábban kellett volna beszélnünk erről. – Eltűnődtem. ha úgy érne véget a rólam szóló film. és láttam. ma este tegye meg. Okkal feltételeztem. milyen jó lenne. Nick. mint a Sycorax nagyvitorlája. Nick. hogy Jill-Beth csónakja már nincs a helyén. – De nem fogok navigálni. csakugyan elfeledkezett korábban kikérni a beleegyezésemet. fehér estélyi ruhát viselt. – Látta. Tudom! Az egész az én hibám. de tagja lehetnék egy nyertes csapatnak is. ne nehezítse meg. a dicsőséges navigátorét. – Tudom. mint egy terhes rúdugró. Én csak filmre akarom venni a pillanatot. spontán módon igent mondok. azután bemutatja Fannyt. hogy arra kellett kérnem. De kérem. hogy ezzel is csak a saját dolgát akarta megkönnyíteni. Nem kell szólnia egy szót sem.– Sajnálom. Angela megőrizte a hidegvérét. – Én lennék a következő? – A Mystique sötét sziluettje felé sandítottam. Talán arra számított. ahogy eltervezte. ha maga lenne a következő. hogy tiltakozni akarok. jól fog menni – mosolyogtam előzékenyen. – Korábban kellett volna beszélnünk erről. amikor magát nevezik meg a Wildtrack navigátoraként. . Tony megteszi a bejelentést. hogy. de nagyon lefoglaltak az előkészületek. mert ezáltal nemcsak kétszeres gázsit kapnék.

nedvedző orral és farkcsóválva várta. mikor vetik be valahol. és azok az istenverte elvei! – Düh. Nick Sandman. Ez utóbbi megjegyzés szíven találta Angelát. aki befogja az utolsó lélegzetvételnyi szelet is. és mágnesként tapad minden áramlathoz. csak egy elkényeztetett ficsúr. Pierre sorsa. hogy rendes élete legyen. hogy túl büszke. de nem is konyítok a versenyzéshez. és aki anélkül a hülye plecsni nélkül senki és semmi lenne! Nem mondhatjuk el. Csakhogy ezt nem mondhatjuk el a filmünkben. – Maga. – Rendszerint odatalálok a megfelelő kontinensre – értettem egyet –. – Egyszerűen gyűlölöm. az lesz a legjobb móka a világon. akinek puskát adtak a kezébe. – Csak szeretek tisztességesen játszani. ha csak azért kell gyorsan vitorlázni. nevetséges eszmékért tette kockára az életét. a különc lázadó. maga nem más. mintha érdekelne a St. ha úgy tennék. Megsebesült egy teljességgel céltalan háborúban. és közben nyugodtan felbontok egy sört. – Tisztességes? – akadt fenn Angela a szón. szabadjára engedett . ugyanígy nem érdekel a maguk nézettsége sem. hogy rábízom magam a szélre. mint egy izgatott kiskutya. Belőlem hiányzik minden versenyszellem. – Mindenki azt mondja. Nick Sandman. Utálok így vitorlázni.Angela értetlenül fogadta a választ: – Ezzel most mit akart mondani? – Már korábban is megmondtam: nem értek a versenytaktikához. ha bekerülnék a csapatába. – Reméltem. Nem lenne tisztességes. hogy megnyerjünk egy versenyt. hogy zavart pillantásokat vonzzon felénk a közelebb álló vendégek irányából. És attól félek. Olyasvalakire. Mert nem érdekel. túl konok vagy talán túl hülye ahhoz. Angela türelme azonban korhadt vitorlarúdként pattant el. igaz? Nem mondhatjuk azt. hogy maga egy üresfejű felső-középosztálybeli semmittevő. Bannisternek pedig arra van szüksége. mert a tévés producerek Szent Grálját kérdőjelezte meg. mert azt hitte. aki azért választotta a katonaságot és a szolgai engedelmességet. talán. mert a való világban sosem tudta volna megállni a helyét. Ezért volna végtelenül tisztességtelen a részemről. – De hát maga remek navigátor – tiltakozott Angela. sőt hisztéria sütött a hangjából. maguknak pedig arra van szükségük. hogy ezzel lecsitíthatom a készülődő vihart. Én úgy képzelem az ideális hajóutat. hogy a filmem az igazságról szóljon? Mert ha tudni akarja az igazat. Inkább megtapsoljuk a hősiességéért! Íme. és olyan volt. – Szóval azt akarja. aki szembeszáll az élet megpróbáltatásaival! Íme a nagy háborús hős! Aki a vérét ontotta a hazáért! – Elképesztő szenvedéllyel szónokolt. mely elég hangos volt ahhoz.

– A lábam… még nem jött rendbe. – Jó éjszakát! – mondtam újra. és a vendégek torkára forrasztotta a szót. hogy Angela túlhajtja magát a munkában. és én kerültem a zavart pillantások középpontjába. hogy annak a gyűlöletes . hogy újat keressen! Ezt az igazságot akarja elmondani a filmemben? Bannister zavartan toppant be közénk: – Angela! A nő lerázta magáról. mint a vendégei.pusztító indulata szétfoszlatta a kellemes légkört. én pedig ütemesen próbáltam nem mozgatni fájó tagjaimat. Könnyek csillantak a szemében. És amikor majd megkapja. Bannister a színésznő társaságában maradt. és a méltánytalan helyzetből végül jobb lábam szabadított ki. hogy Jill-Beth Kirov is megérkezett. – Megragadta a karomat. – Nick. de most ő is hátat fordított nekem. mintha semmi sem történt volna. – Láthatóan éppoly kínosan érezte magát. Mindenki feszélyezett lett. Angela eltűnt. Melissa és én táncoltunk egyet. Nick Sandman. Melissa táncolt. hogy játszatok. mert kifogy a pénzből. – Azt kell mondanom. – Jó éjszakát! – köszöntem oda Bannisternek. – Benneteket meg azért fizetnek. – És az az igazság. Nick. ahol rágyújtott egy cigarettára. Az addig olyannyira sikeres este hirtelen megromlott. – Berúgtál? – kérdezte Melissa kaján örömmel. kerülte a tekintetem. a féktelen indulat könnyei. én pedig nekizuhantam az egyik zászlórúdnak. hat hónap múlva örökre befellegzett magának. amikor váratlanul összecsuklott alattam. mert nincs hozzá hajója. Fortyogott bennem a düh. azután kihátráltam kettőjük közül. Erőltetetten tovább táncoltam. – Ne légy már ilyen istenverte bolond – sziszegte Melissa éppoly halkan. majd uralkodó fensőbbséggel fordult a banda felé. jobban mondva. és elnavigált a terasz széléhez. Azután Melissa késként hatolt át a tömegen. kérem. Még a zenekar is abbahagyta a játékot. úgyhogy csapjatok a húrok közé! A kedélyesség látszata visszatért a teraszra. Láttam. hogy táncolsz velem? – Elmegyek – közöltem csendesen. A vendégek elfordultak. A teraszon megindult a szóbeszéd. és túlságosan lusta ahhoz. ha egyáltalán megkapja. – Én csak segíteni akarok! – sikoltozta. – Akkor üljünk le. és próbáltak úgy tenni. kedvesem! Nem azt ígérted. hogy még különc kalandor se lehetne a mi segítségünk nélkül.

aki úgy rád mászott. akik nem érdemelnek meg. Azt akartam. Tényleg nedvedző orral és farkcsóválva mentél el Falklandra. Nick? – Egy argentin puskagolyó. Nem lehetett könnyű átvészelni. . Nem tűnt ez akkora kérésnek. nem emlékszel? – Jobb térdem masszírozva próbáltam életet lehelni a lábamba. hogy az egészségemet már sosem nyerem vissza. – De úgy néz ki. Megint rám tört a páni rémület. ami egyáltalán nem vall rád. rám nem tört a gyengeség. Egykor régen értem bolondultál.perszónának igaza van. hogy a lábam az imbolygó előfedélzeten is tartson meg. csak igazságtalan. – Dehogyisnem. a te bajod az. Mint vakok ellen focizni. Szörnyű kis háború lehetett. és a fájdalom könnyeket nem csalt a szemembe. Alig vártad. akkor sokkal boldogabb lennél. mert sosem annyira törékenyek és sebezhetőek. – Jobban is. – Nem szörnyű. – Csak épp akkor nem volt. hogy mások vérét ontsam. Nick. – Ez nevetséges. Azt hittem. ami igencsak nagy ostobaság tőled. hogy mindig olyanokba szeretsz bele. ahogy most is. Meglepetésemben még a térdemről is elfeledkeztem. Le kellene telepedned egy tenyeres-talpas falusi tyúk mellett. amíg bevonok egy orrvitorlát. – Ez csak önsajnálat. – Igenis szörnyű volt. te meg rögtön beindulsz. amíg váratlanul. A hátamat mintha tüzes korbáccsal csapkodták volna. miközben a lábam teljesen érzéketlenné vált. Tudtam. hogy kionthasd mások vérét. mi a te bajod. – Láttam. Melissa jót nevetett megbotránkozott arckifejezésemen. Melissa hangosan kifújta a füstöt: – Tudod. mint amennyire hiszed. Mindig is reménytelenül rabja voltál a sápadt szőkéknek. és általában hosszú napokig nem is kételkedtem magamban. – Nem! – tiltakoztam. Nem. Jól ismerlek. hogy soha többé nem leszek működőképes. most pedig ugyanígy érzel az iránt a girhes kis tévés iránt. Nick. de a működőképességemet igenis meg akartam őrizni. a lábad már jobban van. hogy sosem fogok felszaladni egy hegyre. Melissa részvéttel nézte: – Szegény Nick. hogy bájologtál vele. – Angela aztán nem sebezhető. – Azért fizettek. hátamon a súlyos málhazsákkal. mielőtt neked esett. Szegény Nick.

miután Angela a földbe gázolt.– Ilyesmire gondolsz? – kérdeztem eléggé el nem ítélhető módon. amikor először találkoztunk? Majd elvesztél a fegyverek meg az álcázófesték alatt. és legnagyobb bosszúságomra valósággal sugárzott a karjai között. – Tudod. – A jó öreg gavallér. s miután ezt már nem akartam megvárni. inkább választotta Mulder társaságát. egyáltalán nem olyannak. és én hálás voltam érte. Láttam. Nincs kedved még egy tánchoz? – Nem hinném. Mereven tartottam a lábam. Még mindig fáj a hátam. hogy a térdem ne bicsaklódhasson ki. amíg nem az Önérzeted. ha arrébb libbenek? Melissa nagylelkűen megmentette a büszkeségemet. Az amerikai lány Fanny Mulderrel táncolt. ügyet sem vetett rám. Előrehajoltak. sántikálva lefelé indultam a kerti lépcsősoron. Továbbsántikáltam a . – Arcon csókolt. noha még mindig feszélyezve éreztem magam. Nyilvánvalóan nem körülöttem forgott a parti. – Addig jó. – A Bath and West Show-n találkoztunk. ahol az ezredem bemutatót tartott. aki valaha is aggódni fog egy jelzálog miatt. a nyugdíjazott dandárparancsnok ragaszkodott hozzá. nem gondolod? Emlékszel rá. hogy letapizott? – Ki? A püspök? – Persze csak merő irgalmasságból és a vallásilag megengedhető mértékben. – Ez megtenné – mondta végül –. amíg Jill-Beth és Mulder bele nem olvadt a táncosok forgatagába. csak te jobban szereted az olyan nőket. míg a többi vendég úgy kezelt. Melissa áthatóan figyelt. akik szárnyaszegett galambnak tűnnek. mintha himlős vagy pestises lennék. hogy képes lennék rá. Az a püspök biztosan érti. Most unottan vonta meg a vállát. – Én egyáltalán nem is értem ezt a vágyakozást. aki teljes egyházi díszében táncolt egy lánnyal. hogy minden tisztet vendégül lásson egy italra a sátrában. Pompás férfinak tűntél. Jill-Beth. amikor Mulder és Jill-Beth kart karba öltve odalépett a mellvédkorláthoz. lévén JillBethre aligha illett Melissa leírása. összesúgtak. – A vágyakozás annyira terhes. hogy Matthew operatőre felállítja a kamerát a közelgő bejelentésre. és az amerikai lány kacagása nyílvesszőként fúródott a szívembe. aki ruhája helyén nagy lyukú halászhálót viselt. Melissa apja. – Felsóhajtott. Pofon kellett volna vágnod azt az öntelt libát. – Sosem ütnék meg egy nőt. ahol teljesen Melissa hatása alá kerültem. aki egyszerű inget és fehér nadrágot húzott az alkalomra. – Nem bánod. Már az utolsó fokoknál tartottam. – Cigarettájával a püspök felé intett.

kiterjedt pázsiton, míg el nem értem oda, ahol a fények szikrázva törtek meg a fekete vízen. Összerándultam a fájdalomtól, amint átléptem a Sycorax fedélzetére, majd újra, amint lekuporodtam a kormányállásba, a kabin építéséhez előkészített faanyagok közé. Ereztem a lenolaj illatát a parton bakokra helyezett árbocfák felől, megcsapott a tömítéshez használt kátrány maró szaga. Hosszú ideig ültem így, amíg a fájdalom alább nem hagyott a gerincemben. A holdfényes égbolt valósággal izzani látszott a folyópartot keretező sötét fák felett. A rómaiak is ilyennek láthatták a folyót, mielőtt nekivágtak a sötét rengetegnek, s közben talán azon tűnődtek, milyen elvadult teremtmények bujkálhatnak a lombok között. Különös, ellenséges helynek láthatták Britanniát, és elképzeltem, ahogy egy római katonatiszt megsebesült itt, majd miután visszatért Rómába, beleszeretett egy sötét hajú lányba, aki elutasította őt egy szőrös föníciai hajóskapitány kedvéért. A pokolba Jill-Bethszel, a pokolba Mulderrel, a pokolba azzal, hogy nem használhatom ki a dagályt és vihetem ki a Sycoraxot a nyílt tengerre. Kiegyenesítettem jobb lábamat, és nekipréseltem a lábfejem a hídfedélzetnek, amíg a fájdalom végig nem iramlott a combomon. Tovább növeltem a nyomást, és annak jeleként érzékeltem az erősödő fájdalmat, hogy a lábam meg fog gyógyulni. Addig szorítottam, amíg a könnyek rá nem dermedtek az arcomra. Üdvrivalgás hallatszott Bannister háza felől, és tudtam, hogy most jelentették be a csapat indulását a St. Pierre versenyen. Kinyitottam egy sört, és lassan, élvezettel kortyolgattam. Bannister induljon csak nélkülem. Ettől a naptól a magam kedvéért akartam hajózni, amerre a szél és a tenger visz. Sodródni akartam ebben a nyüzsgő világban, távol faxoktól és számláktól, hangos politikusoktól és pöffeszkedő hírességektől. Talán Medúzának van igaza, és tényleg túl hülye vagyok ahhoz, hogy rendes megélhetést találjak magamnak, de a pokolba is, akkor sem vagyok gátlástalan törtető, aki uralkodni akar mindenkin. Ittam egy újabb sört. Ezüstszélű felhők tornyosultak Dartmoor felett, légies, mesevilágba illő pártázatot alkottak, amely egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, amint az óceáni szelek felszakadtak a Tamar feletti lankákról. Úgy döntöttem, utolsó megtakarított pénzemből fogom megvásárolni hajóm vitorlázatát, azután egy penny nélkül, de haladéktalanul délnek hajózom, csakhogy elmeneküljek Bannister és Angela elől. Ha kell, sínbe teszem jobb lábam és fájdalomcsillapítókon élek, de eltűnök.

Jill-Beth Kirov hangja rázott fel a komor esélylatolgatásból. Kikémleltem a kormányállás pereme mögül, és láttam, ahogyan ott sétál a pázsiton, Fanny Mulder karján. – Nem fogok látni semmit – hallottam a hangját. – Dehogyisnem, kislány. A folyóparton megálltak, és a lány álmélkodva kiáltott fel a Wildtrack láttán. – Olyan gyönyörű! Mulder odahúzott egy csónakot a kerti lépcsőkhöz. Jill-Beth kacagva lépett be a kis lélekvesztőbe, és nekem a torkom is elszorult a féltékenységtől. A lány inkább választotta Műidért, vagy ami azt illeti, mindenki mást a parti résztvevői közül, és ezzel súlyos sebet ejtett a büszkeségemen. Micsoda ostobaság ez a büszkeség. Egykor még arra is rávett, hogy átkeljek az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol az a puskagolyó csak rám várt. Újra hallottam Jill-Beth nevetését, amint Mulder evezett néhány csapást a Wildtrackig. A férfi kisegítette a lányt a hosszú és pazarul kidekorált fedélzetre, azután bemutatott neki minden látnivalót. Felkapcsolta az alsó keresztrúd alá szerelt fedélzeti reflektorokat, hogy a tündöklő fények kirajzolják Jill-Beth sötét haját, erőteljes állkapcsát és izgatottan csillogó szemét. Mozdulatlan maradt, árnyék az árnyak közt, és én őt figyeltem. A hátsó kormányállásnál tartottak, és jól hallottam minden szavukat, lévén a víz olyan tisztán továbbítja a hangokat, ahogyan az üveg a fényt. És hirtelen, mintegy varázsütésre megfeledkeztem minden nyomorúságomról, hiszen JillBeth éppen arra biztatta Muldert, hogy beszéljen Nadeznha Bannister halálának körülményeiről. – Én előrementem, látja? – Mulder az árbocra mutatott. – A szorítókötél engedett el. – És Mrs. Bannister itt maradt? – kérdezte Jill-Beth. – Mindig is szeretett hátul maradni, szerette a viharos tengert. Semmi olyan nem történt, amit korábban ne láttunk volna. Azután egy hullám feltört és elborított bennünket. Egyszerűen elsöpörte. Jill-Beth elfordult, hogy felmérje a Wildtrack tatján felhalmozott életmentő eszközöket. – Nem viselt hámot? – Biztosan levette egy pillanatra, tudja, hogy van ez. Talán előre akart jönni? Talán kilazult valami. Olyat is láttam már, amikor a karabinerek kiegyenesedtek az orkán erejétől. Őrült egy éjszaka volt – feledkezett bele a mesélésbe Mulder. – Először nem is láttam, hogy eltűnt, épp elég dolgom volt a szorítókötéllel, a

víz beömlött mindenhová, a hajó meg úgy bukdácsolt, mint egy elszabadult légkalapács. Beletelt vagy öt perc, mire visszakeveredtem a kormányhoz. Jill-Beth felnézett az árboccsúcsra, ahová a színes fényfüzéreket függesztették. – Szegény lány. – Ja. – Mulder kinyitotta a kabin hátsó ajtaját. – Egy italt? Csakugyan azt éreztem, hogy Jill-Beth habozik elfogadni az ajánlatot? Azért fohászkodtam, bárcsak nemet mondana. Nem akartam végignézni, ahogyan leereszkedik a hátsó kabinba, ahol a nagy kétszemélyes ágyat elhelyezték. JillBeth nemet mondott. – Holnap korán kell kelnem, Fanny, de azért köszönöm. – Azt hittem, érdekli a hajó – mondta a férfi sértett hangon. – Pedig még a hajónaplók is megvannak, ha meg akarná nézni őket. A lány habozott, azután a kíváncsisága Fanny javára billentette a mérleget. – Oké. Olyan pillanat következett, mint amikor a szélcsendes időben a vizet váratlanul sötét árnyként borítják el a gyilkos vihar első fodrai. Az elmúlt hetekben, amíg teljesen belefeledkeztem a Sycorax újjáépítésébe, tudomást sem vettem a Nadeznha Bannister halálával kapcsolatos találgatásokról. Mások azonban nem feledkeztek meg erről. Előbb Harry Abbott figyelmeztetett, most pedig az amerikai lány kavarta fel az állóvizet. Márpedig a halott lány apja is amerikai. A hűvös szél megzavarta a nyugalmam. Beleborzongtam. A Wildtrack fedélzeti fényei kialudtak, csak a kabin fényei szüremlettek át a kis hajóablakokon, amíg kapkodva össze nem vonták a függönyöket. Végiggondoltam, amit az imént hallottam. Az álláspont nemcsak egybecsengett a hivatalos vizsgálat eredményével, de logikusnak is tűnt. Egy biztosítókötél megmenthette volna Nadeznha Bannister életét, csakhogy a biztosítókötelek is meghibásodhatnak. Maga a hámrész a felsőtestet tartja, és erős drótkötéllel kapcsolódik a karabinerhez, amit akármelyik rögzítőléchez vagy D-gyűrűhöz hozzá lehet kapcsolni. Láttam már olyat, hogy egy karabiner csupán azért szétnyílt, mert rossz szögben akasztották be. Olyat is tapasztaltam, hogy egyszerűen elhajolt. Hiába készül valamennyi tömör, edzett acélból, a víz erősebb az acélnál, különösen, amikor zabolátlan óceáni hullám formájában csap le. Elképzeltem a hömpölygő tengerárt, amint felemelte és előreröpítette a Wildtrackot, azután a hajó elszabadult liftként zuhant bele a roppant hullámvölgybe. A következő hullám kifogta a szelet a vitorlákból, és egy pillanatra szokatlan némaság köszöntött be, azután Nadeznha Bannister

meghallotta a mennydörgő robajt, amint a halálos hullámnyelv átívelt a hajótat felett. Felnézhetett, hogy lássa a fölé tornyosuló tajtékzó habokat. Ha előtte kikapcsolta magát, bizonyosan fel is sikoltott, de már elkésett; a hajóra szakadó többtonnányi fagyos tengervíz szilaj erővel söpört félre az útjából mindent és mindenkit. A Wildtrack alighanem imbolyogni kezdett, az orr felemelkedett, amint a teher lefelé nyomta a tatot, de egy jó hajónak ez meg sem kottyan: a Wildtrack is kiemelkedett, és lerázta magáról a tengerárt. Nadeznha Bannister ekkor már százméternyire elmaradhatott a hajófar mögött, egyedül a tébolyult sötétségben. A szél ott bömbölt a vitorlák között, a fedélzetet elborította a víz, kétségbeesett kiáltásai belevesztek a tenger, a szél és a csapkodó vitorlák zajongásába. Persze az is lehet, hogy a vízbe lökték. A kétségbeesett kiáltások így is éppoly hiábavalóak voltak. Ekkor a Wildtrack hátsó kabinjában Jill-Beth sikoltott fel. A sikolynak hirtelen szakadt vége, mintha egyetlen durva kézmozdulattal belefojtották volna a lányba. Páni rémületet éreztem az erőtlen hangból, de a teraszon túl nagy volt a hangzavar ahhoz, hogy ezt rajtam kívül bárki meghallhassa. Felkaptam egy teli üveg sört és elhajítottam. A Wildtrack alig lehetett messzebb, mint amekkora távolságra annak idején a kézigránátokat dobtuk, és elégedetten hallottam, ahogyan a palack széttört a kabintetőn. A második üveg megpattant egy korlátról, és kitörte a kabin egyik ablakát, a harmadik célt tévesztett, de a negyedik megtalálta a főárbocot, ahonnét üvegcserép és habzó sört záporozott a fedélzetre. A kabin hátsó ajtaja kivágódott, és Jill-Beth úgy iramodott ki rajta, ahogyan egy csapdából kiszabadult vad. Nem habozott egy pillanatig sem, átvetette magát a korláton, és beugrott a vízbe. Mulder teli torokból üvöltött, amint a lány nyomában feltört a kabinból, és én elhajítottam az ötödik üveget is. Merő véletlenségből a palack éppen a homlokát találta el, ettől Mulder elvágódott és eltűnt a szemem elől. Hallottam dühös és fájdalmas üvöltését. Amilyen erővel elhajítottam az üveget, akár a koponyáját is betörhettem volna, mégsem lett kutya baja sem, sőt amikor néhány pillanattal később újra felbukkant, már egy vadászpuskát tartott a kezében. A Sycorax kormányállására célzott. Hasra vetődtem. Tüzelt. Mindkét csőből egyszerre.

A hang élesen pattant meg a víztükrön, és láttam, ahogyan a torkolattűz vörösre festi az eget felettem. A sörétek magasan süvítettek el, és belecsapódtak a kikötő mögötti bozótosba. Nem hallottam csobbanást, amiből kikövetkeztethettem volna, merre úszik Jill-Beth, viszont élesen kattant a závár, amint Mulder újratöltötte a fegyvert. Átmásztam a kormányállásban felhalmozott legkülönfélébb eszközökön. A folyóparti árveréseken felhajtott berendezések tengerjáróhoz méltatlan összevisszaságban hevertek mindenfelé. Szitkozódva kerestem, amíg rá nem akadtam a hálós csomagra. Hallottam, amint a töltényhüvelyek a helyükre csúsznak Mulder puskájában, majd a kattanást, amint a töltényűr lezárult. Egy régi parancsnokom szerette mondogatni, hogy kétség esetén füstöt kell bevetni. Valahol vettem néhány világítófáklyát, és azért imádkoztam, hogy még működjenek. Meghúztam a gyűrűt, számoltam, mintha gránátot dobnék, azután kihajítottam a fáklyát a vízre. Beletelt néhány pillanatba, amíg a víz elárasztotta a dobozt, azután megéreztem a fanyar bűzt, és felemeltem a fejem, hogy lássam a folyóról felszakadó narancssárga füstöt. A gomolygó felhő szétterült és beburkolta a Wildtrack tatját. A dagály csak most kezdődött, és a doboz lefelé tartott a folyón, a friss tengeri szél azonban Mulder felé hordta a füstöt. Kivetettem a második jelzőt, azután átkémleltem a Sycorax pereme felett, hogy megkeressem JillBetht. Hallottam a vendégek kiáltozását a teraszon. Újabb fáklyát indítottam el, hogy végképp elvakítsam Muldert, és ezúttal kis híján eltaláltam a vízfelszín alól felemelkedő sötét női fejet. – Kirov kisasszony? – kérdeztem előzékenyen. – Nick? Kinyújtottam felé a kezem, és Mulder ezt a pillanatot választotta arra, hogy elsüssön egy újabb fegyvert. Talán úgy döntött, hogy egy sortűz éppen elég volt, egy újabbal csak még nagyobb bajba sodorná magát, ezért most egy vészjelző fegyverrel célozta meg a Sycoraxot. A rakétahajtású fáklyát úgy tervezték meg, hogy a lehető legmagasabbra emelkedjék a tenger fölé, és élénkvörös fényt bocsásson ki magából, miközben kis ejtőernyőjével lassan leereszkedik. Hallottam, amint a lövedék elszisszent a fejünk felett, majd belecsapódott a kikötő töltésébe, lepattant, azután szikrákat és füstöt okádva beleveszett az éjszakába. A narancsszínű fény mélyéből máris újabb lövedék indult útjára. Mindkettő megölhetett volna bennünket, ha közvetlenül eltalál, de a lövedékek magasan a fejünk felett húztak el.

Jill-Beth megragadta a kezemet, én pedig lendületes mozdulattal kirántottam a vízből. Mind sietségemet, mind erőmet megsokszorozta a harmadik rakéta, amelyik ezúttal oldalirányban tévesztett célt. Az első fáklya végül a csónakház feletti erdősávban robbant, és a harsány vörös fényben úgy tűnt, mintha lángra kaptak volna a fák. Utolsó füstbombámat is eldobtam a Wildtrack felé, azután keresgélni kezdtem az összevisszaságban a saját vészjelző rakétáimat. Jill-Beth zihálva feküdt a padlón. Drága selyeminge és fehér nadrágja csurom víz és merő kosz lett. – Másszon át a falon – biztattam –, és rohanjon a ház felé. – A vendégek elözönlötték a pázsitot, és csak remélni mertem, hogy a jelenlétükben Mulder nem próbálkozik további őrültséggel. Megtaláltam a vészjelző fegyvert, amelyet ráirányítottam a nagyobb hajóra. – Ne! – sikoltott fel Jill-Beth rémülten. – Nem maradhatok itt! Az isten szerelmére, juttasson ki innét! Van csónakja? – Igen. – Gyerünk, Nick! Menjünk! Félredobtam a fegyvert, és a tatról mindketten bemásztunk a kis mentőcsónakba. Megőriztem annyira a lélekjelen-létemet, hogy egy zsákra való száraz ruhát is bedobjak, azután elvágtam a kötelet. Jill-Beth ellökött bennünket, és az árral elsodródtunk a csónakház öblén túli, fákkal benőtt földnyelvig. JillBeth forgatta az evezőt, és biztonságban elértük a fák sűrűjét, miközben az első vendégek leértek a folyópartra, hogy álmélkodva csodálják a gomolygó füstöt, amelynek vészhelyzet esetén a kereső helikoptereknek kellett volna jeleznie. A köd egészen a színes fényfüzérekig beburkolta a Wildtracket, és a látványt még igézőbbé tették a világítófáklyák sziporkázó fényei. – Ez a füst nagy ötlet volt – jegyezte meg Jill-Beth. – Bocsásson meg! – Miért? – Hagyjuk. Sss. – Az ajkához érintette a mutatóujját, majd mögénk mutatott, mintha attól tartana, hogy a folyópartot elözönlő izgatott vendégek kihallgathatnának bennünket. Mozdulatlanul álltam a csónakban, a viharvert és ősöreg British Seagullban, amelyet ócskavas áron szereztünk be az egyik árverésen. – Fanny! – hallatszott Bannister dühös hangja. – Mi az ördögöt csinál? – Tűzijátékot, uram! – Fanny bizonyára rájött, hogy túlreagálta az ügyet, és volt benne annyi kurázsi, hogy elfogadható magyarázatot találjon. – Gondoltam, elhasználom a régi rakétákat. – Puskalövést is hallottam – így Makyns képviselő hangja.

de nem volt túlzottan fürge – mi is csigalassúsággal araszoltunk ki a fák sötét árnyai alól a holdfénybe. nagyon napbarnított és teljesen meztelen lánnyal osztozom. hogy tilos indokolatlanul működtetni a vészjelző rakétákat. Ő is tudta. hogy a bárkán egy csuromvizes. Ismeri Jimmyt? . Megrántottam a behúzózsinórt. – Azt hittem. hogy megkerültük Sansom's Pointot. de legalább működött. mire az öreg motor köhécselve életre kelt. Fanny? – Csak egy kicsit. – Berúgott. – Maga varázsló. és láttam. de megmaradt a fák takarásában. A Seagull ugyan hasznos járgánynak bizonyult. Nick. és amennyire lehetett. ezért széles ívben kifordultam a főcsatorna felé. – Tetszik a kilátás? – kérdezte. Miután ráncba szedte vizes haját. amint nagyobb gázt adtam. ha nem. – Cirkálórakétája nincs? – Nincs miért izgulni – lendült akcióba Bannister. Felvette a pulóvert és hozzá egy kopott farmert. aki éppen szárazra törli magát az egyik régi pulóveremmel. kinyitottam a szelepet. – Az a rohadék megpróbált megölni! – méltatlankodott. – A zsákban talál száraz ruhákat – jegyeztem meg. – Hogy ez mennyire izgalmas! – hallottam Melissa hangját. – Nagyon is. – Ezt már Jill-Beth suttogta a fülembe. Ellökte a csónakot a parttól. ahol rá kellett döbbennem. Működik a motor? – Átvertek egy tízessel. elnézett a folyó felett. így maradt időm megvizsgálni a barnaságát és minden egyéb jellegzetességét. mielőtt udvariasan félrefordultam volna. – Majd én evezek. – Azt csak bevezetőnek szánta. – A Seagull nem volt különösebben flancos bárka. uram. Láthatóan nem szégyenkezett előttem.– Csak petárda – hallatszott Mulder hangja a sűrű ködből. hogy Jill-Beth megkönnyebbülten dől hátra. – Hová megyünk? – Jimmy Nicholls házába. amelynek a szárát gondosan felhajtotta. akinek szeme előtt máris a holnap reggeli lapok szalagcímei lebegtek. de a víz fölé hajló fák jól elrejtettek bennünket. Csak azután bukkantunk elő a fák menedékéből. Bannister háza felől most már nem láthattak meg. meg akarta erőszakolni. miközben Bannister kertjéből felénk lendült egy kis keresőreflektor fénye. Az ágak csapkodni kezdtek.

Még csak a Sansom's Pointon túl járt. miért van itt. mi? – Búr vonás. és tudtam. Jól látszottak a füst-függöny szétfoszló maradványai is. – Gyerünk. Jill-Beth megpördült. hogy nem maradt időnk elérni Jimmy házát. és azért fohászkodtam. sajnálom. hogy csupán pillanatok kérdése. Jimmy háza nem messzire esett a várostól. Jill-Beth a zsákban kutakodott: – Nincs itt egy tornacipője? – Semmilyen cipőm sincs. de tudtam. – Jesszusom! – Jill-Beth lekuporodott. Mulder – már ha csakugyan Mulder vezette a Wildtrack II-t – felkapcsolta a hajó keresőfényeit. Azonnal tudta. de nem maradt több idő a magyarázkodásra. Ebben a pillanatban felmordult a sárkány. amint a motorhangok szilánkokra törték az éjszaka nyugalmát. A folyón hatcsomós sebességkorlátozás volt érvényben. – A jobb oldalon élénken világítottak a falu fényei. és a versenyhajó eléri a mi folyószakaszunkat. én is tudom. Úgy sejtettem. Felnézett rám és elmosolyodott: – Köszönöm a mentőakciót. – Az a rohadék nem adja fel. Ütközésig hátrahúztam a gyorsító kart. Eddig elfeledkeztem a Bannister csónakházában meglapuló versenyhajó fenyegetéséről. Ezzel Mulder nagy hibát követett el. lévén a gyorsulástól felemelkedett a hajóorr. .– Találkoztunk. te kis mocsok – biztattam a motort. hogy a kotyogó kis kétütemű képes legyen legyőzni a Wildtrack II tatjának csillogó motorszörnyeit. – Tudta. így nem láthatott egyenesen maga elé. amely mögül mindeddig nem bukkant elő a nagy motoros hajó. ehhez képest a hajó máris legalább húsz csomóval száguldott. A versenyhajó nyomában szinte forrni látszott a víz. és a fények távol estek tőlünk. Visszasandítottam a Sansom's Point felé. és tovább gyorsult. míg kétmérföldnyire délre a városi fények pislákoltak a vízen. – A sötétebb nyugati part felé tartottam. miután a folyó felett éles fénypászma hasított végig. azazhogy meghallottam egy lövés visszhangjait és a nagy motorok morgását. élesen rajzolódott elém a kihunyó fáklyák fényében. mit jelentenek a hangok. ahol a nagy tömegben belógó sötét lombsátor elrejthetett bennünket. – Erre valók a gáncstalan lovagok – feleltem. Jill-Beth hirtelen elsápadt. amint a Wildtrack II éles orra előbukkant. Azután pedig ott sötétlett a tenger. miért vagyok itt – rebegte elhaló hangon.

Felkötöttem a fehér nadrágot a hajó oldalára. hogy az erős keresőfények áthatolnak a lombokon. Mulder addig gyorsított. Egyszóval. és a fénylő áramvonalas hajótest siklani kezdett az árral. a másik pedig egyenesen belelógjon a vízbe. A Wildtrack II lejjebb sodródott a folyón. és ráhurkoltam a kötelet az egyik benyúló ágra. – Maga Nicholas Thomas kapitány. A fény átsiklott rajtunk. Mulder az első körben elhibázott bennünket. hogy megéreztem a leheletét. hogy a nagy motorok elhalkulnak. miközben az orr leereszkedett a vízre.– Lebukni! – kiáltottam. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. hogy az egyik szára ráhajoljon a mellvédkorlátra. kereste az árulkodó nyomokat. . – Adja ide a vizes nadrágját – fordultam vissza hozzá. ameddig szerinte eljutottunk. Az emberek kedvelték. – A belógó faágak is segíthettek összemosni az alakunkat. A Falkland-szigetek előtt készült utolsó jelentés szerint Sandman kapitány jó katona volt. de ennyi még nem elég ahhoz. Értetlenül meredt rám. mintha nem elégítették volna ki a mindennapos szolgálati kötelmek. Átfurakodtam Jill-Beth mellett. de engedelmeskedett. Jill-Beth lebukott. Túlságosan sokat foglalkozott a hajójával. A versenyhajó lassított. amíg el nem érte a helyet. megállt. és suttogni is alig mert. visszatért. – Ez valami katonacsel? – Az lenne? – kérdeztem vissza. és a csónak be-siklott a fák közé. s a versenyhajó széles ívben ráfordult a főcsatornára. Jill-Beth megigazította a korlátra akasztott nadrágot. – Mulder egy sötét fahajót keres. és az arca olyan közel került az enyémhez. de tudtam. – Le a fejekkel! – Lefeküdtem Jill-Beth mellé a hajófenékbe. A keresőfény elsiklott rajtunk. – Szóbeszédre? – nevetett fel halkan. a Viktória-kereszt kitüntetettje. nem barna és fehér mintázatút. – Jill-Beth a hajó aljában feküdt. – Mert ugye nem autóbalesetben sebesült meg. igaz? – Nem kellene odafigyelnie minden szóbeszédre. Leállítottam a motort. és hallottam. azután továbbpásztázott. a motorok zajára pedig valószínűleg az egy mérföldre fekvő városi temető halottai is felébredtek. A sebessége már a harminc csomót is elérhette. – Megáll. ahol nekilátott a keresésnek. és csak remélni mertem. – Megtöri a formánkat – magyaráztam. hogy valakit katonai akadémiára javasoljanak. hogy a fehér ruhaanyag elég az álcázáshoz. szépen teljesített Észak-Írországban. de bármelyik pillanatban visszatérhet. amint az orra megakadt a part menti bozótosban. nem volt elég becsvágyó. csak éppen nem mutatkozott kellően elkötelezettnek.

amint az efféle csalókkal dolgozik. Láttam. ezt írták. hogy láthassam: a Wildtrack II a szemközti partot pásztázza. A felkavart víz kitartóan ostromolta a törékeny hajótestet. hogy az egymilliót érő. csak kíváncsi az ember a körülményekre. – Átkaroltam a vállát. hogy vegyünk neki egy másikat. – Mi dolga magának Kassoulival? – suttogtam. mint az orosz balett. hogy lent tartsam a fejét. hogy Mulder meghallhat bennünket. tudja. amint a reflektor élesen körbefordult és mintha egyenesen ránk irányult volna. Azt hittem. – Volt apósa – javított ki. – Egy olyan társaság hajóbiztosítási csoportjában dolgozom. ami a hadsereg aktáiban szerepel? – Biztosítási nyomozó – javított ki. Felemeltem a fejem annyira. Hallott már róla? – Bannister apósa. A fény továbbindult. – Jézusom! – szisszent fel Jill-Beth. és elvárja tőlünk. – Magándetektív? – kérdeztem elképedve. hogy kitűnjék. – Ki maga? – Jill-Beth Kirov. magánnyomozók csak a filmekben léteznek. – Elvigyorodott. – Ha teszem azt egy fickó azt mondja. de én nem mozdítottam a karom. Elhúzódtam Jill-Bethtől. hogy jobban láthassam az árnyékok közt rejtőző arcot. ha önként leszerel. igaz? Hiányzott magából a késztetés. amint a reflektor sugara behatol az ágak közé. hogy a fűzfalevelek a fejünk felett ezüstös zöldben fénylenek. azután valaki szembeállította az igazi ellenséggel. – Minden rendben lesz. de máskülönben hogyan értesülhetett volna Jill-Beth mindarról. befurakodott egy másik árnyas területre. amely a Kassouli Enterprises leányvállalata.Inkább örültek volna. – Nyomozó vagyok. még Mulder alakját is kivehettem az erős keresőfények visszatükröződésében. mintha csak attól tartottam volna. Jill-Beth sem moccant. de képtelen voltam rá. – És mi után nyomoz? – Mindenféle dolgok után – vonta meg a vállát. és a fogai fehéren csillantak meg a sötétben. Egy hosszú pillanatig nem feleltem. és maga rácáfolt minden várakozásukra. – Ki maga? – kérdeztem újra. ha átadja a helyét egy fiatalabb és becsvágyóbb tiszttársának. – Egy Yassir Kassouli nevű fickónak dolgozom. nem igaz? Próbáltam őt elképzelni. megrendelésre épült szuperjachtja Florida Keys közelében tengeralattjáróvá változott. . azután hirtelen megdermedt.

Mulder megint visszavett a gázból. – És most éppen min dolgozik? – érdeklődtem. – Nem fosztja meg a Wildtracket az árbocától? – találgattam. tényleg szeretném tudni. aki magnóra veszi a beszélgetést. higgye el! – A fenébe is. Nick. – Elnézett felfelé a folyón. Ha meglát egy bikinis csajt. mert hinni akartam benne. – Tényleg feltételezi. nem? Fizetnek nekem egy italt. Bizonyára kihallotta a gyanakvást a hangomból. Találja ki. mint egy nyomozó. ki szórakozik Bannisterrel. ahogyan a gyilkosságról beszélt. de arra mérget vehet. ki a kedvezményezett. – Nem vágja el a kötelét? – Jesszusom – sóhajtott fel utálkozva. amit a világért se osztanának meg egy olyan fickóval. és a keresőfények újra felénk irányultak. – Sajnálom. – Nadeznha Bannister életét az apja biztosította egymillió dollárra. ami arra utalt. hogy ez a lány egyenes és becsületes. felgyorsított. Sss! – Az ajkamra tette a mutatóujját. katona. olyannyira hátborzongató. hogy mindeddig nem járt túl sok sikerrel. de Muldernek a nyomát sem lehetett látni. – Semmi egyébbel. mint egy zsaru. hogy lássam. – Elkomorult. – Meggyilkolták? – Épp ezt próbálom kideríteni. hogy még a karomat is levettem a válláról. de csak. persze. nem kell fizetniük egy centet sem. – Mi mással foglalkozik még? – kérdeztem. azután elmondanak nekem mindenfélét. hogy nem úgy festek. – Elvigyorodott. Nick. A fénypászma rendszertelen mozgása híven tükrözte . – Anthony Bannister? – Talált. amikor a Wildtrack II széles ívben visszafordult. magának se jut eszébe. – A Rózsaszín Párducra számított? A fenébe is. hogy ilyen ostobaságot tennék? Ennyire idiótának látszom? De ha nem ő. hogy nem én vagyok. és én óvatosan kikémleltem. hogy felhívja az ügyvédjét. akkor ki? Hitelt adtam a méltatlankodásnak és tagadásnak. amint a nagy versenyhajó lassan végighalad a nyugati part mentén. Volt valami hátborzongató ebben a tárgyilagosságban és hűvös magabiztosságban.– Nem úgy fest. mert alaposan megfontolta a választ. – Viszont ha Nadeznhát meggyilkolták.

– Honnét tudta? – Arra én is kíváncsi lennék. hogy eléggé jómódú. – Ezért volt ma éjjel Mulderrel? Hogy kifaggassa a részletekről. de nem hagyhattam ki az esélyt. hogy beszéljek vele. hogy az ő hajója nagyobb-e. Pierre-en. hátha megtud valamit? – Nagyjából. – Vissza kell jutnom a Mystique-re. Mozdulatlanul feküdtünk. Néma csendben meredt rám.Mulder fokozódó zavarát. – Ne sajnálja. és közölte. majd sietve le is bukott. hogy a Mystique túlságosan lomha hajónak. – Biztosan azt hitte rólam. de mi csak kuporogtunk abban a bárkában és beszélgettünk. Megtudtam. mert az átkelés túl sok időbe telt volna. Viszonozta a csókot. Éreztem. miért vagyok itt. azután a vállamra hajtotta a fejét. Azután megvonta a vállát. Nick. de ő nem akarta a saját hajóját elhozni Massachusettsből. – Sajnálom. – Hallgattam egy sort a következő kérdés előtt. és hogy Bannister háza volt gyermekkori otthonom. Elmondtam. de még így is fennállt a veszély. Jill-Beth addig fészkelődött. mire igennel felelt. Pontosan tudta. Cserébe megtudta. hogy szívtelen dög vagyok. hogy Rhode Islandről jött. Én akartam belekeveredni. . Nem szólt. hogy része akartam lenni ennek az egésznek. csak annyit tudtam. milyen kalamajkába hagyom magam belevonni. talán azt latolgatta. – Miért akarta az a lány keresztben lenyelni? – Bannister azt akarja. hogy eléggé szegény vagyok. Ő meg berágott. Apja az amerikai haditengerészetnél szolgált. ezért inkább előrehajoltam és megcsókoltam az ajkát. Nem tudtam. Otthagytam minden papíromat. – Muszáj várnunk. amit elmondhattam volna. ahogyan a feszültség fokozatosan elpárolog a testéből. Mulder bennünket keresett. hogyan utasíthat valaki vissza egy ilyen ajánlatot. – Mennyi ideig fog még itt szaglászni? – Tudja isten. Én ezt visszautasítottam. hogy az én apám a börtönben hűsöl. míg kényelmesebb testhelyzetet talált. Hatalmas szeme sötéten tükrözte vissza az éjszakát. Elmondta. hogy belekevertem ebbe az egészbe. – Felemelte a fejét. és nem volt semmi olyan. – Elmosolyodott. Azután beszélgettünk. bár most Cape Codban él. Megkérdeztem. azután imádni valóan felhúzta az orrát. hogy legyek a navigátora a St. Pedig az a rohadék kelepcébe csalt. hogy megtalál bennünket.

Fűcsomókkal és levelekkel igyekeztünk elfedni minden nyomot. Ráadtam a cipőmet Jill-Bethre. Jill-Beth nem tűnt ilyen elégedettnek. – Egész éjjel képes lesz várni. – És ha visszaúsznék? – kérdezte Jill-Beth hirtelen. és miután elhalkult az ikermotorok zúgása. hogy elment. hogy a Sycorax igazán nagyszerű hajó. és a jellegzetes moraj messze visszhangzott a folyó felett. szinte már ügyet sem vetettünk Mulderre. Gúnyosan elmosolyodtam. Öt másodpercig járni hagytam a motort. – Csökönyös egy vadbarom. hogy ne sértse fel csupasz lábait tövisekkel és csalánnal. – És ha megtalálja magát? – kérdeztem vissza. Sokat nevetett. – Meg kell szereznem azokat az átkozott papírokat. – Nem – csóváltam a fejem. Úgy döntöttem. – Feladta – suttogta Jill-Beth. – Elment! – erősködött. ám ekkor a fények hirtelen kialudtak. A fenébe is! – A folyót kémlelte. A fénysugár ide-oda rebbent. – Jesszusom! A francba! – Hirtelen átengedte magát az indulatnak. és a part közelében elsüllyesztettük a Seagullt. merről érkezik felé a csónakmotor hangja. leszámítva a versenyhajó után maradt hullámokat. azután leállítottam. a sors különleges kegye. és szívből irigyeltem azért a kalandért. Rajta volt az egyik hajón. Veszélyes lett volna partközeiben maradni. és megrántottam. Mindketten a folyót kémleltük. Beszélgettünk a vitorlázásról. de hiába fürkészte az üres bozótost. azután észak felé vettük az irányt. hogy sikerült kicseleznem. vészjósló csend telepedett ránk. Mulder az árnyak között rejtőzött. ezért a legelőkön keresztül felkapaszkodtunk a Ferry Lane-re. és együtt éreztem vele. megfogtam a behúzózsinórt. – Mégsem ülhetek itt ölbe tett kézzel! Végül segített elrejteni a csónakot: kövekkel raktuk tele. Egyetértettünk. amint a reflektor fénye élesen kettémetszette a sötétet. A motor köhécselve életre kelt. Nehezen haladtunk előre a . de a vízen semmi sem mozdult. Ismertem azokat a zátonyokat.Azt mondta. amelynek túlsó partján a Wildtrack II reflektora pásztázott. hogy ez a lány megjelent a folyómon. Beszélgettünk. amikor egyedül kellett megküzdenie a viharral Bermuda nyugati oldalán. de képtelen volt meghatározni. – Átmásztam az evezőpadon. és figyelmesen meghallgatott. amíg Mulder bennünket keres. – Csak el akarja hitetni velünk. és ő mesélt arról a szörnyű éjszakáról. amelyik elkapta a 79-es Fastnet vihart.

Egy pillanatig habozott. Jill-Beth keservesen káromkodott. csak azt árulják el neki. . amíg a rendőrség kiérne ide? Bannister addigra kész válaszokkal várja őket. – A fogkrémet úgysem lehet visszanyomni a tubusba. és a sürgető szükségtől mintha még a hátfájásom is alább hagyott volna. Nick! – csóválta a fejét. hogy Bannister egy lépéssel megelőzött bennünket. Azt hittem. Ha a veszély még fennáll. ahonnét Jill-Beth könnyedén elúszhat a Mystique-ig. – Mennyi időbe telne. A horgonyzóhely felett még mindig ott terjengett a ritkás narancsszínű füst. kár is megpróbálni. hogy átkutassák a hajóját. A sürgető szükség pedig nem volt más.sövénykerítéseken és felszántott mezőkön át. amit én tudok. mint Jill-Beth papírjainak megmentése. és két férfi – vélhetően Mulder csapatának két embere – javában kutakodott a hajón. felkavarta maga mögött a holdfényben fürdő vizet. amit még nem tudna – vonta meg a vállát –. – Keresve se találhattam volna alkalmatlanabb embert – mormolta. Megborzongott. ám ehelyett széles félkört írt le a folyón. A fedélzeten zseblámpák fénye villódzott. Francba! – Talán hívjuk a rendőrséget? – vetettem fel. – Nincs bennük semmi olyan. azután átadta magát az ölelésnek. hogy nem így értettem. – Elnézte a Mystique fedélzetén mozgolódó árnyakat. csak el kell hoznia a papírokat. biztosan nincs joguk arra. bár az erdőben már csak sápadtan parázslottak a tüzek. hogy egészen a kompkikötőig elgyalogolunk. – Azt hittem. és újra kiúszhat a partra. és visszaáll a csónakházba a Wildtrack //-vel. hogy mi az. az éjjel nagyon is kapóra jöttem. Azt terveztük. Csónak horgonyzott a Mystique mellett. én pedig féltőén átkaroltam. mert a Wildtrack II felbukkant Sansom's Point felől. – Tudja. – Elhallgatott. amíg találnánk egy telefont? És mennyi időbe. Alig értük el a kikötő földnyúlványát. Mulder elkormányozza a nagy hajót a csónakházhoz. máris nyilvánvalóvá vált. ugyanakkor a lábam egyszer sem bicsaklott meg. – Ugyan már. – Mennyire fontosak azok a papírok? – kérdeztem. Csakhogy hiábavalónak bizonyult minden gondos tervezés. azután lemondóan felsóhajtott. ezeknek ugyanis semmiképp sem volt szabad Bannister keze közé kerülnie. és újra eliramodott lefelé a folyón. Jill-Beth kivitorlázhat a tengerre. Amennyiben Mulder addigra befejezi a keresést. – Úgy értem.

Nick. – És mi a helyzet magával? A maga érzelmeivel? Nem válaszolt a kérdésre. és később kapcsolatba lépek magával. – Végeztem itt – szólt Jill-Beth egy idő után. hogy nem túl célszerű érzelmileg is belebonyolódni egy ügybe. – Szeretném. – Most már csak az a fontos. Felhívom Kassouli egyik brit emberét. és a dél-afrikai semmi jelét nem adta. Nick. és elnéztük a fényeket. és felegyenesedett. el kell jutnom Londonba. azután óvatosan kibontakozott az ölelésemből. Azt hiszem. Én nem mutatkozhatom itt többet. hogy veszélybe sodorhatom a Sycoraxot is. hogy megmentett attól a rohadéktól. a távoli muzsika és nevetgélés hangjaival együtt. nem igaz? – Nem tudom. – Ha most eltűnik. hogy lehetne bizonyítani? – Ez a dolgom – felelte Jill-Beth keserűen. – Lágyan. – Engem cseppet se érdekel ez az egész – feleltem –. ha csakugyan Bannister lökte be a feleségét a tengerbe. hogy itt hagyjon. hogy küldjön ki egy kocsit. – Megtarthatnám a cipőjét ma estére? – Hová akar menni? – Találnom kell egy telefont. Jill-Beth gyengéden kibontakozott a karomból. ha . a sötétség leple alatt viszont tovább folyt a macska-egér játék. ha minél előbb tenné. – Ha úgy vesszük. akkor mennyi ideig tarthatná meg a hajóját? Jesszusom! Maga is látta. Mosolyogva fogadta a tiltakozásom. Bannister azt fogja hinni. igézően ejtette a szót. Jill-Beth nem szökhetett ki a tengerre.– Úgy értettem – folytatta Jill-Beth halkan –. – Nemsokára. méghozzá nem is sokára. amelyek Bannister teraszáról szűrődtek ide. és megkérem. egyszerűen csak nem akarom. hogy útikalauzt írok. és én beleborzongtam az izgalomba. csak hogy jobb kedvre derítsem. Ehelyett együtt kuporogtunk az árnyak között. hogy abba kívánná hagyni a kutatást. de attól még maga kóser. elég annyit mondania nekik. Oké? Egyetlen szót sem beszéltünk Kassouliról. milyen boldogan húzta meg a dél-afrikai a ravaszt! Annak a fickónak esze ágában sincs leállni. és maga még most is azt hiszi. – Úgy értem. – Maradjon itt – erősködött Jill-Beth –. azután megcsókolt. Jimmy Nichollsnál hagyok majd üzenetet. hogy biztonságban visszajussak. hogy szerezhette volna meg a szükséges bizonyítékot – próbálkoztam. amíg Mulder elzárta előle a szabadulás útját. Elnémultam a gondolattól. felsültem. A vendégek számára az est nem tartogatott több izgalmat. és én nem erőltettem. Ha akarja. hogy végig nekem dolgozott. Mit gondol.

bizonyítékon és igazságon kellett volna töprengenem.Kassouli ragaszkodna hozzá. és hallgattam a súlyos cipők csoszogását. Megborzongtam. – Vigyázzon magára. hangja. Mulder tovább kutakodott a folyón. Próbáltam felidézni JillBeth hangját. ahol óvatosan átmásztam a Sycorax palánkján. lezártam a fedélzeti nyílást. a ruháimat batyuba kötve a hátamra vettem. Gyilkosságon. és persze tulajdon vágyakozásom. – Újra megcsókolt. Figyeltem. hogy előtte nem találkozunk. és próbáltam úgy tekinteni a befejezetlen kabinra. A különválás egyre inkább feszélyezett. Hosszú ideig csak ültem és gondolkodtam. azután elhúzódott. és egyedül maradtam. Aztán. és hirtelen szánalmasan elhagyatottnak éreztem magam. Jó egy órán át várakoztam. bőrének érintését. Megszárítkoztam. Az ezüstösen csillogó vízben. – Vállat vont. hogy repüljek haza. az amerikai lány könnyedén beleillene a Sycoraxszal megosztott életembe. mint két összeillő ember otthonára. és valamiért ez a bizonytalan ígéret is egy új élet reményével kecsegtetett. akik átkutatták a Mystique-et. mint vártam. Majd a tulajdonosa érte jön. A muzsika hangjai átkúsztak a víz felett. és összecsomagolta a hajóról kimentett nyirkos ruhákat. mégis elbájolt a lány mosolya. . és várni kezdtem a virradatot. csakis a siker. – Köszönök mindent. már a túlsó part felé eveztek. ahogyan az árnyéka fürgén halad az úton. miután felhívtam Londonból. – Nem túl szívélyes azokkal. – Mi lesz a Mystique-kel – kérdeztem. ráadásul megválaszolatlanul hagyott egy sor fontos kérdést. – Ne hagyja el Angliát úgy. – Halkan ejtette a szavakat. lementem. Végül csupaszra vetkőztem. hogy Jill-Beth nemsokára fel fog hívni. – Csak béreltem. nem igaz? – Felnevetett. A fickók. ám most hirtelen úgy tűnt. lassú csapásokkal úsztam el a kikötőmig. – Megtett mindent. akik felsülnek. Addig a pillanatig sosem éreztem magam magányosnak. majd ellopakodtam a partig. – Még a cipőjét is vissza kell adnom. azután a lehető legszorosabbra húzta a cipőfűzőket. Hirtelen előrehajolt és gyengéden megcsókolt. Elmosolyodtam. amit lehetett – próbáltam Jill-Betht a védelmembe venni. – Yassir Kassoulit nem érdekli az igyekezet. hogy félretettem a szerelmesek hasztalan álmait. és nem tért vissza. Nick! – Maga is. de Mulder pontosan olyan megátalkodottnak bizonyult. és nesztelenül a vízbe ereszkedtem. azután elindult felfelé a dombon. Aztán elhaltak a hangok. Azzal vigasztaltam magam.

a kora hajnali ködben kölcsönvettem Bannister egyik felfújható csónakját. és görcsösen szorongattam a kezemben az ácskalapácsot arra az esetre. Több mint két éve nem vezettem. Két választásom volt: a Peugeot és a Land-Rover. hogy reggel időben érkezzem a lakótelepre. amikor ajtót nyitott. és kis híján becsúsztam a nehéz autóval az árokba. Terry itt van? Megrázta a fejét: – Gyakorlatozik. Érkezésem inkább aggodalommal. – Feszélyezetten éreztem magam attól. ám ő ügyet sem vetett rám. Az előző esti parti hulladéka ellepte a kert gyepszőnyegét. de valahogy sikerült visszatérnem az útra. Sally. hogy komoly bajba kerülhettem. és jobb lábam nehezen szokta meg a pedálokat. láthatóan azt latolgatta. – Kapitány? – Hello. legalábbis koszos ingemből. Éjszaka hallottam. Mintegy három órán át haladtam északkelet felé. azután felgyalogoltam a házhoz. amelyet Bannister szándékosan sosem mosatott le. hogy ily nyilvánvalóan örömtelennek találtam. Leparkoltam egy buszmegállóban. hogy a turisták azt hihessék. de még egyikük sem mozgolódott. Megmostam a kezem a folyóban. a Sycorax aljából. Sally Farebrother még akkor is nejlon hálóingét viselte. Vendégként ott ültem Farebrother . valaki mindig dolgozik a farmon. A Wildtrack II időközben visszatért a dokkhoz. Kiszivattyúztam belőle a vizet. ha Mulder be akarna törni a kabinba. azután hazavontattam. – Sajnálom. és leereszkedtem a folyón odáig. azután elvettem az egyik autó kulcsait. ahol a csónakot hagytam. arcán unott kifejezés tanyázott. semmit sem tett ellene.Hajnalban teremtett lélek sem mozdult. kivettem némi pénzt a rejtekhelyről. Egyszer elvétettem a féket. áttetszően örvénylő ködpára szakadt fel a folyóról. Sally maga sem festett különbül. Régóta esedékes küldetésemhez a Peugeot-t választottam. A vendégek némelyike a nagy szalonban aludt. szakadozott farmeromból és viseltes bakancsomból erre következtetett. Kisgyermek kapaszkodott a jobb lábába. mint örömmel töltötte el. és majdnem egy órát vártam. Aludni tértem. amint a versenyhajó elhaladt mellettem. Készítettem magamnak egy erős kávét Bannister konyhájában. karján parányi csecsemő ült. a köznapi élet minden terhével és nyűgével együtt. nehogy én keltsem fel a háziakat. Most. szürke és bájtalan lány lett belőle. mások alighanem felmentek az emeletre. Festett haja ziláltan tapadt a homlokára. nem tudtam. Aszfalt utak hálója kígyózott az egyforma téglaépületek között. Ha Mulder látott is a Wildtrackről.

– Tracey szobájában lesz. A hangok átjárták az olcsó ház papírvékony falait. ebédre el is értem Bannister házát. miközben felértem a lépcsőfordulóba. ahogyan felfelé botorkálok. balról. a tönkrement háromkerekű kerékpár alatt találtam rá a holmimra. – Tényleg azt akarja. ahogyan a szomszédos házakban összelibbennek a függönyök.őrmester esküvőjén. megőrzi nekem. melyik. sőt fel tudtam idézni akkori félelmem is. – Sajnálom. hogy szereljen le. hogy kárpótoljam a gazdáját. és költözzenek haza Leedsbe. hogy elkerülték egymást. – Persze. – Érezhető nehezteléssel beszélt erről. – Elnézte. hogy vigyáztak erre. amelyet Bannister . – Majd megkeresem. ha gondot okoztam. hogy élete végéig neheztelni fog a férjére. a lépcső mellett. akit Terry oly büszkén mutatott be mindenkinek. amiért elragadta őt a diszkótól és az utcai társaságtól. Előhúztam a súlyos málhás zsákot és levonszoltam a lépcsőn. miután szüntelenül azért nyaggatta Terryt. – Rácsukta a képemre az ajtót. hogy bemenjek? – Jól tudtam. – Arrébb rugdosott néhány törött műanyag játékot. Sally pedig leüvöltött neki. Sallyt mindez cseppet sem érdekelte. – Mi a helyzet Terryvel? – Kiképzőtisztet akarnak csinálni belőle. bár láthatóan senkinek sem hiányzott a régi autó. – Sajnálni fogja. És köszönöm. Asszonyválasztásban Terry sem bizonyult különbnek nálam. – Melyik szoba? – Ott. – Az neki való feladat – igyekeztem felvillantani a dolog napos oldalát. – Itt maradt néhány holmim – magyarázkodtam esetlenül. Sally szélesre tárta előttem a bejárati ajtót. A gyerekszobában. milyen szélsebesen járnak körbe a rosszindulatú pletykák az ilyen katonai lakótelepeken. – Tracey az egyik gyerek lehetett. hogy üdvözlöm. – Az egész házat áthatotta a koszos pelenkák bűze. – Semmi gond. és fejezze be a rohadt reggelijét. – Odafent – mondta –. Visszahajtottam Devonba. hogy az imádnivaló ara. – Terry azt mondta. hogy fogja be. – Már nem fáj? – Csak ha nevetek. Teletankoltam a Peugeot-t. csak épp nem emlékeztem. – Legalább lesz hová betenni a kisszekrényt. azt a gondolatot szülte bennem. Láttam. amiért kéretlenül kölcsönvettem a kocsiját. – Az egyik gyerek sírva fakadt odalent. – Mondja meg Terrynek. hogy megtisztítsa előttem az utat.

azután kifordítottam a teli tárat. Előkerült három alsónadrág. bankszámlámról. senki se kényszerített arra. amelyet megválaszolatlanul hagytam. Egy halott argentin tiszttől vettem el. Meglett a tiszti sapkám. hirtelen elszégyelltem magam. Térképvázlat. hogy mondjak le járadékaimról. hogy a rugó a több hónapig tartó megfeszített állapotot is remekül vészelte át. súlyos jószág. Akkoriban mindez mit sem jelentett. S ezek alatt ott lapult az. távcső. Felhúztam az üres fegyvert és meghúztam a ravaszt. Kiürítettem a zsákot a kabin padlójára. ezért az erdőn keresztül mentem vissza a kikötőhöz és a Sycoraxhoz. mindenről. a hozzá való tölténytáskával és pisztolytokkal. Ezt hagytuk magunk mögött. tábori kulacs. meggyőzött arról. Most. hogy soha többé nem kell elsütnöm hasonló pisztolyt. sőt remélni mertem. melynek láttán eltöltött a büszkeség. hogy előhúzzam a bőrövet. benne még most is az előhívatlan filmtekerccsel. Régi szuvenír. két ing és egy fényképezőgép. koszos törülközőbe csomagolva. ahogy elnéztem a pisztoly obszcén és funkcionális alakját. Rút. Ahogy kezemben tartottam a nehéz revolvert. Meg egy térkép a londoni földalatti vonalairól – isten tudja csak. melyekre ugyancsak ráfért volna a mosás. egy igazi colt. mit keresett itt. amelyeket még mindig a tőzeges falklandi föld mocsokfoltjai borítottak. Akadtak ott pulóverek. el kell . s közben megfigyeltem. egyszerűen csak félre akartam söpörni minden kérdést az útból. elfogott az utálkozás amiatt. meghajtottam a fejem minden követelés előtt. öngyújtó. Nem akartam használni a fegyvert. egy pár kesztyű és egy doboz álcázófesték. amikor felálltunk a rajtvonalhoz. amiért felvállaltam a hosszú utat. hogy Bannisterrel való közösködésem idáig fajult. fekete. Amerikában gyártott automata revolver lapult. törülköző. Kiürítettem a töltényeket. Megforgattam a kezemben.szigorúan csak az itteni elintéznivalók során használt. hogy érdemes megmentenem ezt a régi háborús relikviát. és elővettem az egyik tartalék tárat. Találtam egy apámtól kapott levelet. és a Canberra felülnézeti rajza. A tartóban 45-ös kaliberű. még a Darwin Hillen. Kibontottam a törülközőt. hogy maradjak. Fenyegető hangú követelés Melissa ügyvédjétől. Hangokat hallottam a ház felől. Most már ki kell lépnem ebből a körből. A cső oldalára az Ejercito Argentína szavakat vésték. Nem voltam fogoly. A csattanás mérhetetlenül hangosnak tűnt a Sycorax kis kabinjában. Akár egy bolond. Felnyitottam a töltényűrt. és két fényképet a gyerekekről. közös megtakarításról. és nekiindultunk az utolsó támadásnak. felbontatlan levél banki ügyintézőmtől. mily könnyű szívvel vetette be Fanny Mulder a saját puskáját. ám Jill-Beth figyelmeztetése és annak emléke. Egy borotva. amely a Port Stanley fölötti magaslat elfoglalásához vezetett.

– Mr. mielőtt megérkeztem. – Magamtól is jöttem volna. olyan helyen. hogy eljött. Mindhárman fáradtnak látszottak. – Mr. – Köszönöm. – Megtankoltam. – Á. Ők ketten le akartak rohanni. meghajolt a legkisebb szélben is. Bannister idegesen matatott. az ilyesmi oda való. hogy felfegyverezzem magam. sokkal inkább utasított. ahová sosem süt be a nap. hogy itt lát. Ahhoz képest. Nincs értelme olyan helyen maradni. – Mert nekem is lenne mondanivalóm. Nick! – Bannister szinte meglepettnek tűnt. A csomagot a Sycorax mélyén dugtam el. de miután napjainkban is akadnak olyan tengeri útvonalak. ahol kapóra jöhet egy efféle eszköz. mélyen a merülési vonal alatt. – Ez minden? – kérdeztem. – Angelától tudom. amiből arra következtettem. engedelmeskedtem. Érezni lehetett a levegőben. ahol arra kényszerülök. Azonnal! A hang nem kért. Odalépett az íróasztalához. – Bocsásson meg. S minthogy én is találkozni akartam Bannisterrel. A napnál világosabban látszott. – Hová vitte a kocsit? – kérdezte Mulder gyanakvó hangon. . hogy körülvegye magát erősítéssel. azután megtöltöttem. mintha valami bűnös tetten értek volna. Felkattintotta öngyújtóját. heves vita folyt. hogy korábban is erről vitázhattak. Gondja volt rá. kifújta a füstöt. hogy milyen kemény fickónak mutatkozott a világ előtt. míg Angela a szoba sarkába húzott mély fotelbe süppedt. Ügyet se vetettem rá. mielőtt visszaálltam vele – mondtam fel a begyakorolt szöveget. hogy Bannisternek nincs gyomra felvállalni a konfliktust. minden rendben – igyekezett megnyugtatni. inkább beolajoztam és lezsíroztam. Angela és Mulder egyértelműen indulatos kirohanást várt. Mulder némán meredt rám. El kell hagynom Bannistert. A hajózási és meteorológiai térképekkel telezsúfolt asztal egyik felén Fanny Mulder állt. hogy ma reggel kölcsönvette az egyik autót.szabadulnom innét. én pedig ijedten pattantam fel. Sandman? – kiáltotta Mulder csapatának egyik tagja. és két vízhatlan zacskóba rejtettem. amiért nem kértem el személyesen. Bannister látni kívánja. és kivett magának egy cigarettát. Viszolygásomban már-már a folyóba hajítottam a fegyvert. Angela mogorva hallgatásba burkolózott. Bannister a dolgozószobájában várt. míg Bannister inkább elsimította volna a dolgokat. Valaki megkopogtatta a hajótest külső oldalát. – Nem.

Fojtott hangok . ígéretet tett rá. – Válaszoljon! – szúrta közbe Angela. csak akkor még nem tudtam. míg Bannister mozdulatlan maradt. többé ne számítsanak rám – szóltam közvetlenül Bannisterhez. Többé hallani sem fog rólam. ember? – Menjen az utamból! – Hová ment… – Takarodjon az utamból. – A csekket. Nyugalmat erőltettem magamra. úgyhogy adjon nekem egy csekket ezer fontról. hogy Fanny megpróbálja majd megerőszakolni. Végeztünk! – Hová ment? – erősködött Mulder.– Azért jöttem. – Nincs semmi mondanivalóm maguknak! Semmi az égvilágon! – pördültem felé indulatosan. – Hová ment azzal a kocsival. és én egyedül is befejezem a Sycoraxot. hogy elmondjam. Amennyire tudom. hogy Kirov kisasszonnyal találkozzék. Nem akarok hallani többet a filmjükről. – Úgy vélem. nem gondolja? – Csak adja oda a csekket. Pierre-t illetően. nem állt szándékomban gorombáskodni. mintha csak taknyos kisgyerek lennék. majd vissza Bannisterre –. ha kérhetem. Nick? – Nem. – Azért ment el. Mindnyájukat megadásra bírta a haragom. – Nemcsak a St. hogyan maradhatnék. Az elmúlt éjszaka után – vetettem egy lapos pillantást Angelára. ezt azért még meg kellene beszélnünk. Muldert láthatóan viszolygással töltötte el Bannister puhánysága. Mulder. Mulder visszahátrált a helyére. Közelebb lépett és lenézett rám. Egyszerűen csak ki akarok szállni. vagy kitöröm a nyakát. – Igaz. – Maga hallgasson! – csaptam le rá. nem tudom. míg Angela a táskájában kotorászott a cigarettája után. hogy leszidjanak. Angela kapkodva vette a levegőt. de most valamennyien elnémultak. noha biztosan nem ijedt meg tőlem. – De maga hívta meg a partira? – erősködött Bannister. maga rohadék! – Még engem is meglepett a belőlem sugárzó ádáz indulat. Azért hívtak ebbe a szóbába. És most kérem a csekket. nem akarok hallani magukról. Megkaphatnám végre a csekkemet? – De hát én nem… – kezdte volna Fanny. és forrasztottam a torkára a szót. – Sajnálom – fordultam vissza Bannisterhez –. hátrébb lépett. hogy helyreállítja a hajómat. de minden más szempontból is. Bannisternek valahogyan sikerült összeszednie magát. Bannister gyűlölte a konfrontációt.

ha vetne ezekre egy pillantást. Az aktában csak két papírívet találtam. jól megfizeti. Sandman kapitány. miután Bannister odalépett az íróasztalhoz és kihúzott egy fiókot. – Átadott egy másik kinyitott aktát. majd kinyitotta és felém nyújtotta. A Délafrikai Védelmi Erők kötelékében szolgált. Nick. mennyire megbízik benne. feltehetően Jill-Beth írását. ahol kisebb magánvállalkozást működtetett. Újabb kézzel írott megjegyzés. iskolái nem érdemeltek említést. bár ezt sosem sikerült bizonyítani. – A csekkemet akarom – ismételtem határozottan. amíg Nadeznha Bannister ki nem szúrta kétségtelen tehetségét. Sok szempontból egyfajta mesevilágban él. mindazonáltal a hasznunkra lehet. Nem mozdultam.” Azon tűnődtem. míg a gondosan gépelt sorok a teljes pályafutásomat ismertették.” A lap további részét durván leszakították. ugyanakkor a tisztességről és kötelességről alkotott eszményei egyértelműen ügyünk oldalára állítják. hogy átvegyem az aktát Bannistertől. győztem. ahol a vendégek már a villásreggelihez készülődtek. A másik íven kézzel feljegyzett sorokat láttam. hogy . Dél-Afrikában rendőrségi nyilvántartásba vették. aki mohón áhítja a hősies küldetéseket. – Kirov kisasszony efféléket írt útikalauz helyett – szólalt meg csendesen Bannister. AB léptette elő. Azt hittem. igazi csodabogár. nem kétséges AB iránti feltétlen odaadása. ezért felemelte a legfelső aktát. és minden alkalommal tanújelét adja. – Szeretném. „Sandman kapitány felbukkanása AB házában váratlan esemény. amelynek első lapjára Fanny Mulder fényképét ragasztották. mint a legtöbb katona. ám a csekkkönyv helyett egy kötegre való aktát húzott elő. állítólag fegyveres rablást követett el. Szó szerint idézték felterjesztésemet a Viktóriakeresztre. – Olvassa csak el – utasított halkan. ami óhatatlanul is felszította bennem a gyanút. vajon létezhet-e olyan mesevilág.” Az egyik lapra a fényképemet ragasztották fel. „Jóllehet az ön leányának pártfogoltja. ahol Jill-Beth is szívesen élne. romantikus alkat.hallatszottak a terasz felől. és a kíváncsiság rávitt. – Ezeket a papírokat a hajóján találtuk. „Kassouli Biztosítási Alap (Hajózás). A következő bejegyzés szerint vásárolt egy kuttert a Seychelles-szigeteken. augusztus 3án született a dél-afrikai Witsandben. A lapon a tulajdon fényképem díszelgett. A pályafutásról szóló hézagos elemzés szerint Francis Mulder 1949. s mindkettőt ugyanazzal a nyomtatott fejléccel látták el.

Vitatkozni kezdtek. hogy Tony megelőzhette volna Nadeznha halálát.Bannister megsemmisítette azokat a megjegyzéseket. ekkor a lány úgy tett. teszem hozzá. Fanny ezt megtagadta. – Elfordult. azután belesüppedt az íróasztal mögött álló bőr karosszékbe és kezébe temette arcát. – Nos. amelynek ön olyannyira lánglelkű őrzője. hogy szabotálja a részvételünket. ellenben azzal vádolta meg Kirov kisasszonyt. amit láttam. hogy végigmérje elhunyt felesége arcképét. hogy az igazság ez esetben is csak annyi. a volt apósáé. Bannister visszavette a két iratköteget. vagy amit Jill-Beth elmondott. szinte lemondóan. hogy Tony ne győzhessen. – Most már talán ön is érti. Emellett azt hiszi. gondoltam. hogy nincs igazság. Jill-Beth gyilkosságról és egymillió dolláros követelésről beszélt. . hogy belém mélyessze a karmait. Bannister elfordította a széket. hogy talán túlságosan is szoros kapcsolatban áll Kirov kisasszonnyal. – Tudja. és az egymásnak ellentmondó tények teljes bizonytalansággal töltöttek el. bármennyire is ellentmondott mindannak. tettem hozzá magamban. Kísértést éreztem arra. – Ez az igazság. Yassir Kassouli bármit megtenne azért. hogy Tony teljes érzéketlenségéről tesz tanúbizonyságot azáltal. hogy részt vesz az ez évi versenyen. Angela! Angela színtelen hangon beszélni kezdett. amelyet a könyvespolcok között helyeztek el. – Mondd el neki. teljesen alaptalanul és tévesen. Ezért sosem fog megbocsátani Tony-nak. amelyek Mulder esetleges érintettségét fogalmazták meg Nadeznha Bannister halálában. igen – bólintott komoran. ám az akták láttán feleslegesnek éreztem. míg Angela egy vagyonos ember rögeszmés igyekezetéről. hogy megkérdezzem. hogy kinek a tulajdonában áll a Kassouli Biztosítási Alap? – Felteszem. Ha csakugyan ő ölte meg a feleségét. mintha bántani akarnák. És nincs is más dolgom. milyen jogon kutatta át Bannister a Mystique-et. mint távozni a csekkemmel. – Yassir Kassouli meggyőződése. akkor most egy Oscar-díjas alakításnak lehettem szemtanúja. hogy a Wildtrack miatta veszítette el az árbocát. Mr. ön pedig eljátszhatta a gáláns megmentő szerepét. Az igazság csakugyan ott lakozott a szavaiban. ami által meg akarja óvni elvesztett leánya emlékét. hogy újra feltekintsen a portréra. az igazság. Sandman. Be kellett érnem annyival. – Angela nem tudott ellenállni a kísértésnek. Múlt éjjel Kirov kisasszony megpróbálta meggyőzni Fannyt. Nem szóltam. miért aggaszt bennünket a lehetőség. Vagy legalábbis nem tartozik rám.

hogy el fogok számolni minden egyes pennyről. Nem kell se film. És ha a bíróság úgy ítéli meg. és ha meghátrál. Megkopogtatta az aktákat. Gyanítom. ami azt jelezte. védekeznem kell a rögeszméje ellen. hogy amíg él. – Vállat vont. akkor megszegi a szerződésben vállalt kötelezettségeit. lévén épp most mondtam le minden tisztségemről. hogy Kirov kisasszony szerint maga segíthet romba dönteni minden esélyünket az idei St. hogy segítsek neki – védekeztem –. ami magának a legkényelmesebb! – Angela belelovallta magát az újabb dührohamba. Egyenesen Bannisterre szegeztem a tekintetem. és megígérhetem. ám ennél őszintébb és igazabb válasszal képtelen lenne előállni. Ezer font éppen megtenné. mennyit költöttünk máris erre a filmre? A filmre. ami segíthet másokon. – Ezer font – mondtam Bannisternek újra. – Ha tehát nem teljesíti a szerződésben vállaltakat. amit eddig elköltött? – csapott le rám Angela. – Nem fog csak úgy kisétálni az egészből! – kiáltozta Angela. Isten tudja. Mi erre a szerződésre építettünk. Bannister két tűz közé került. mintha a magyarázat elégtelen lenne. se St. Angela azonban ízzé-porrá akarta zúzni Nick . hogy behajtok magán minden elvesztegetett pennyt. – Láthatja. mintha ott se lenne. – Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg nekem a lánya elvesztését. Medúza minden indulatával. elveszíti a hajóját. – A csekket akarom. – És hogyan számol el azzal.– A gyászra nincs értelmes magyarázat. amelynek elkészültében maga is részt vállalt? Vagy már el is feledkezett a szerződésekről? Továbbra sem voltam hajlandó felé fordulni vagy szólni hozzá. és visszhangozta elmúlt esti szidalmait. Pierre. rögeszméssé vált. nem fogja megbocsátani nekem Nadeznha halálát. – Ezer font – mondtam Bannisternek. megígérem. hogy az egyetlen elkobzásra érdemes tulajdona a Sycorax. Ebben a kérdésben nem enged az ésszerűségnek. – Én pedig egy olyan filmet akarok. és amennyire lehet. beérem azzal is! – Végtelen magabiztosságot sugárzott a hangja. több ezer fontot költöttünk a benne foglaltak megvalósítására. Továbbra is úgy tettem. és ha maga fittyet hány erre. abban a pillanatban szívesen teljesítette volna a kívánságomat. Nick Sandman. Nick Sandman. Hogy ne engedjem vitorlázni? Csak azt tudom. mit várt tőlem. Pierre-en. – Van fogalma róla. – Nem vagyok abban a helyzetben. csak egy csekk. – Mindig azt akarja. Nick – sóhajtott fel. hogy már ki is kérte az ügyben a jogászok állásfoglalását.

– A nyavalyások azzal fenyegetnek. felfuvalkodott pióca mind. – Én képes vagyok dönteni – erősködtem. hogy kiléptem. hogy eredjen a pokolba.Sandman testét. – De én nem! – Most először adta jelét bármiféle indulatnak. és Bannister feltehetően rettegett attól. kirúgtak. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. Éppen két jókora zsákot emelt át a hajóra. – Majd Londonból felhívom. most egyikünk sincs alkalmas idegállapotban ahhoz. De nem is érdekelt. – Rohadj meg te is! – Nem voltam elég hangos ahhoz. A teraszon gyülekező vendégek elnémultak. – Azt hiszem. – A holnapi munkához. Mindenesetre igyekezett megkerülni a döntést. ha itt lesz – csattant fel Angela –. hogy lefoglaltatják a Sycoraxot. – Aztán hová? – Ahová csak akarod. Minél messzebb ezektől a vérszívóktól. amikor hozzám szólt – sikerült megállnom. Mit szólnál a Hamoaze-hez? – Georgie Cullen műhelyében? – Kedvelte az öregedet. hogy Angela engem figyel a dolgozószoba ablakából. Még nem tudtam. – A jó életbe – egyenesedett fel. Istenverte. – Itt a folyón sehol. vagy egyszerűen csak odadobtak a vérszomjas ügyvédeknek. – Kifogásokat keresett. hogy ne válaszoljak. fiam? Felnéztem a házra és láttam. – Jövő héten visszatérünk a kérdésre. hogy meghozzon egy ilyen súlyú döntést. amint végigbicegtem közöttük. Most is csak annyit mondtam. hogy elveszti Angelát. Nick. máskülönben elbúcsúzhat a hajójától. és láttam. mielőtt sarkon fordultam és kiviharzottam a szobából. . megkerültem a csónakházat. hogy Jimmy Nicholls már megérkezett és kikötötte öreg bárkáját a Sycorax mellé. Átbotorkáltam a kerten. – Francba a holnappal! Még ma el kell vontatnod a Sycoraxot. hogy odafent is érteni lehessen. el akarta odázni a döntést. Át kell néznem a költségvetést és az eddig elkészült anyagot. Hol rejthetném el? Jimmy összevonta a szemöldökét. Eddig – leszámítva az első alkalmat. Nick. Jimmy kuncogni kezdett: – Kiestél a pikszisből. – Nem leszek itt – figyelmeztettem. – Veretlemezek és csavarok – magyarázta. – Pedig jobban teszi.

Találkozunk a Logan repülőtéren. a British Airways London és Boston közötti járatára.– Minden tolvaj kedveli az öregemet. hogy Angela és Bannister lássa. Egy motoros küldönc hozta. aki Londonból egészen Devonig leutazik. Az egyik egy első osztályú repülőjegy volt. és az indulás időpontjaként a másnap reggelt jelölték meg. – Van elég üzemanyagod ahhoz. hogy most azonnal indulni akarnál – felelte Jimmy komoran. hogy még ma odajussunk. – Egyenesen Londonból. hogy valaki képes legyen küldöncöt fogadni. és jöjjön kedden. – A fiú szerint valami amerikai fruska küldte a levelet. hogy lecipelem a nehéz zsákot a Sycorax kabinjába. most azonban egy csapásra visszatért az emlék arról a meztelen leányról. vagy. Nem latolgattam az esélyeket. A másik egy levél volt. Feltéptem. Egy perccel ezelőtt még biztosan tudtam. amelyet nemrég Bannister dolgozószobájában is láttam. . és a túloldalon harcolók mindent megtesznek azért. „Ha nincs vízuma. miközben nyakig merül a bűzös iszapban. a mosolyáról. nyomtatott betűkkel. A visszaérkezés idejét nyitva hagyták. mielőtt lelépünk? El akartam olvasni. szerezzen egyet a követségen. hogy végiggondoljam a dolgot. hogy csakis te olvashatod el. hogy tudják. amelyre minden katona vágyik. Olyan ajándék. melyen arra a kézírásra ismertem. Nick! – Jimmyt teljesen elképesztette. az ügyességéről. és azon kaptam magam. Jimmy? – Nem hinném. mit kellene tennem. A jegyet a nevemre állították ki. Két dolog került elő belőle. hogy éppen most kötelezem el magam az egyik oldal mellett. Fel sem ötlött bennem. a küzdelemmel. más nem is tudhat róla. – Összehurkoltam egy erős acélvezetéket a vontatáshoz. egyenesen Londonból! Azt írja a borítékon. látod? – Rámutatott az egyik zsákra. Azt akartam.” Aláírás helyett egy mosolygó arcot ábrázoló gyerekes rajz. Egyetlen pillanatra se ültem le. – Van egy levelem számodra. óriási ajándék hullott az ölembe. hogy örökre ott is maradjon. francot se érdekel a filmjük vagy a fenyegetőzésük. és a JB monogram. hogy miért küldene nekem egy jóformán ismeretlen lány ilyen drága repülőjegyet. amint elmegyek. ezért is rejtettem a csavarok közé. fájdalommal és kiszolgáltatottsággal teli évek után. Nem akarnád elolvasni. egy kapkodva odavetett szív. A krémszínű borítékra a SÜRGŐS szót írták nagy. Azt akartam. oda és visszaútra. Abban a pillanatban.

Őrültségnek tűnt. ennél messzebb még sosem merészkedtem. kövesd őket. – Ha elvontatnák valahová.Egyszóval. Így azután lezártam a fedélzeti nyílást. sőt talán felelőtlenségnek is. márpedig nem sok csodálatosan spontán és izgalmas érzés akadt az életemben. – Felnevettem. – A repülőjegyre sandított. Jimmyvel bevitettem magam a városba. és felszálltam az első buszra London felé. És persze megkértem Jimmyt. megvolt az útlevelem és a vízumom. – Megteszem. mégis csodálatosan spontán és izgalmas érzés volt. amióta eltalált az a golyó. csupán a tervem sikerében bízhattam. ami tőlem telik. Jimmy. Így viszont nem maradt időm elrejteni a Sycoraxot. hogy tartsa rajta a szemét a hajón. hogy ezt teszem. és készen álltam az indulásra. . – Messzire mégy? – Azt hiszem.

– A nővéred meglátogatott egy hónapja. – Van fogalmad róla. – Ugye nem vagy a halálodon? – Nem. hogy nem érzed jól magad. te leszel halálodon. és nem akarom. Rövid szünet állt be: – Az istenit. Valahová máshová kell mennem. Csak néhány napig kellene ezt játszanod. Újabb szünet. – Hajnali fél négy van! Mit értesz azon. amit összehordasz. Ha bárki keresne telefonon. azóta is azt nyögöm. hogy a halálomon vagyok? – Bocsáss meg ezért az egészért. anya. Mondd azt. egy szót sem értek abból. – Mégis honnét hívsz? – A Heathrow-ról. Ugye nem vagy részeg? – Nem. hogy ezek az emberek tudjanak róla. hogy melletted kell lennem. – Nem. – Ami azt illeti. te csak feleld azt. igaz? – Hallhatóan elborzasztotta a kilátás. anya. hogy ott vagyok. – De valójában nem hozzám indulsz. Segítesz nekem? . csak mondd azt. hogy ott akartál látni a halálos ágyad mellett. fejezet A Sycorax megvédését célzó terv részeként fel kellett hívnom Dallasban élő édesanyámat. – Bedobtam egy újabb ötvenpennys érmét a telefonba. de ha bárki hívna Angliából és utánam érdeklődne. – Ez a társalgás kezd egyre fárasztóbb lenni. és azt szeretné tudni. – Dehogyisnem. Megmondanád ezt a szobalánynak is? Újabb hosszú szünet. mennyi az idő? – méltatlankodott. anya.5. Nick. csak éppen nem tudok a telefonhoz jönni. te pedig haldokolsz. anya. ott vagyok-e. fél négy is elmúlt! – Sajnálom. anya. anya. Miért is kell haldokolnom? – Mert azt mondtam néhány embernek.

az édesanyám megbetegedett. A közös problémáinkat majd megbeszéljük. anya. Meglehetősen furcsán néztek rám a repülőtéren. Nem bánnád. ahol befejezhetem a felújítását. Megint tudok járni. miután visszatértem. – Van poggyásza? – kérdezte a fiatal lány a pult mögül. amint visszatérek Angliába.– Persze. hogy elmondjam. – Nincs. kék csíkos matrózpólót. ha hajnali fél négykor felkeltenek. – Hogy van apád? – Nem találkoztunk. amelyet a málhászsákból bányásztam elő. – Azért hívtam. Fogalmam sem volt róla. Ez volt a legtisztább ingem. mennyi időbe telhet beszerezni egy bírósági végzést. haldokló anyám egy ideig mindenképp kordában tarthatja a vérszomjas ügyvédeket. – Hála istennek. hogy segítek. azután újabb érmet dobtam be. mégis úgy gondoltam. egyszerűen csak nem örülök neki. ezért Dallasba utazom. és az orvosok szerint mellette lenne a helyem. – Igazán nincs mit. hogy el akartam szökni az átkozott filmje elől. elszállítom a hajómat. – Rád vall. Hogy van Piers és Amanda? – Jól vannak. – Beleásított a telefonba. ha most visszafeküdnék aludni? – Köszönöm. Tartottam tőle. R-beszélgetést kértél? – Nem. támadnak az oroszok. anya. Te voltál a kedvence. míg be nem jelentkezett az örökké jó kedélyű üzenetrögzítő. egy másik folyóra költöztetem a Sycoraxot. hogy Angela úgy magyarázza majd hirtelen eltűnésemet. – Itt Sandman – mondtam rá az üzenetet. – Jól vagy? – Igen. Torkig lettem Bannisterrel. és tárcsáztam Devont. Már azt hittem. De előbb még Amerika. alatta egy mosatlan katonai inget. A legrégebbi tornacipőmet viseltem. Azután. Lenyomtam a telefonkagyló villáját. Megtettem a szükséges óvintézkedéseket. hogy hagytad elmenni Melissát. még inkább Medúzával. vagy. hogy a bíróság valóban elrendelheti-e a Sycorax elkobzását. ezért. hozzá lakkal és lenmagolajjal összemocskolt munkásnadrágot. amint lehet. Senki sem vette fel a Bannister-házban. – Meglátogathatnád. . és nem lesz rest beváltani fenyegetéseit.

s megtudtam. kis híddal. Volt saját pezsgőfürdőm. helyette rohamtank méretű limuzin várt rám. ahol már vártak rám. akár valami csodálatos álom. Elnéztem a kikötő felé. mint amennyit bármelyik katonatiszt egész élete során megkereshet. szertelenségéért és szégyentelen mohóságáért. Ebben a reményben indultam dél felé a tomboló viharban. meredező antennákkal és szigonyágyúval felszerelt motoros jacht siklott fürgén a tenger felé. csak mert egy fénylő tekintetű. noha kevés admirális élhetett valaha ilyen kényelemben. miután átkeltünk a csatornán.A jegyem viszont érvényes volt. a Sycoraxszal eljutottunk a Keleti Kikötőmedencéig. Fűtött az izgatottság. s végül csak a washingtoni brit nagykövetség katonai attaséja tudta megnyugtatni őket arról. Cape Codba vittek. idei legjobb teljesítményét nyújtva. valami képtelenül fényűző hotelbe fuvaroztak. hogy a jelenlétemmel nem kívánom megrontani az Államok erkölcseit. talán. Apám mindig is szerette Amerikát. a Red Sox négy hazafutással vezet. mert nem örököltem apám kivételes tehetségét a pénzügyek terén. Pedig mennyire reméltem. amelynek bármelyik pillanatban vége szakadhat. Odaléptem az ablakhoz. hogy így lesz. tiszta és meleg este ígérkezett. míg mögöttem halk surrogással működésbe lépett a Tengernagyi Lakosztály légkondicionálója. hálószobám. Emlékeztem rá. szerette szabadságáért. Bekapcsoltam a televíziót. így hát fel kellett engedniük. ahol egy-egy hajó többet ért. Jill-Bethnek nyomát sem láttam. fürdőszobám. és megjelenésem ellenére nagybecsű vendégként kezeltek. A készüléken elhelyezett . A fedélzeten saját ezredem emberei utaztak. amiért Kirov kisasszony nem tudott személyesen megjelenni. de látható megütközés nélkül fogadta poggyászom hiányát és ruházatom állapotát. fekete hajú lány Bostonba hívott. Hirtelen az egész mérhetetlenül meseszerűnek tűnt. Most. Esett a bostoni Logan repülőtéren. nem járt le a vízumom sem. miután mélyen bent jártunk Cape Codban. A sofőr formálisan elnézést kért. Jómagam sokkalta rémisztőbbnek láttam az Államokat. Odalenn. hogy hat évvel ezelőtt. Elvezettek egy ajtóhoz. Az eső már csak szitált. amelyek között a Sycorax nyomorúságos kis lélekvesztőnek tűnt. Megfeledkeztem Bannisterről és a fenyegetéseiről. A tágas lakosztály a kikötőre tekintett. és mindnyájunkat lenyűgöztek a csillogó jachtok. amelynek réztábláján a Tengernagyi Lakosztály felirat díszlett. szalonom és külön erkélyem. hogy az álmodó egy csapásra visszatérjen a hétköznapok szürke realitásához. A bevándorlási hivatal emberei már nem bizonyultak ennyire előzékenynek.

menten összeesek. a nap bármely percében. Kirov kisasszony arra kért bennünket. még tovább erősödött. és megütközéssel láttam. amint jobb lábam megreszket.” Azt hiszem. Két szmoking. Pedig hát nem.. Tudtam. Utóbbira külön címkét is tűztek. hogy rátalálok vágyaim tárgyára. Inc. – Értem. a labda pedig olyan magasra röppent. és attól féltem. hogy régi ezredem csíkos nyakkendője is közöttük van. ezért lassan beleereszkedtem a fürdőbe.nyomtatott kártya tudatta velem. Nekiláttam a vetkőzésnek és fürdésnek. ingek. hogy őrültség az egész. Telefoncsörgés riasztott fel az ábrándozásból. és azzal próbáltam megnyugtatni magam. a Kassouli Leisure Interests. hogy nincs miért aggódnom. hogy az Államokba utazzak. Éreztem. attól a pillanattól biztosan tudtam. és ki akarta. Szövetnadrágok. tökéletesen felesleges pulóverek. A gardróbban négy pár vadonatúj cipő várt rám. hogy a szerelem hozott ide. amikor megérkezett Jill-Beth fehér BMW kabrióján. az ágyon kiterítve várt a fürdőköpeny. ez az egész csak színes kaland. hogy a stadion reflektorainak fénye szétmosta a kamera képét. Lehet. hogy álmomban csöppentem e káprázatos világba. amikor a Sycorax kabinjában kibontottam azt a krémszínű borítékot. menten megfulladok ebben a bőségben. Az ajtón különféle nyakkendők függtek. amelyet újra talpaltak és csillogóra fényesítettek. hogy idejövök. A kis címke eloszlatta minden esetleges kétségemet. ha megfelelően öltözne az alkalomra. – Sandman kapitány? Itt a recepció. hogy informáljuk önt. Inc. A bakancs látványa és a hozzá kapcsolódó emlékek mosolyt csaltak az arcomra. míg az egyik gardróbszekrényben ráakadtam régi bakancsomra. sőt esőkabát is. hogy a szobaszerviz a lehető legkészségesebben ellát minden földi és tengeri jóval. „Kirov kisasszony tisztelete jeleként. A fürdőszobába gondosan kikészítették a borotvakészletet. Szeretné. Úgy éreztem. és csak örülhetek ittlétemnek. egy fehér és egy fekete. mielőtt elköszönt. uram. mégis becsaptam magam azzal. Köszönöm! A recepciós kellemes napot kívánt. miszerint hét órakor érkezik.” A címke alján pedig ott állt a rejtvény megfejtése: „Kassouli Hotels. még ha nem is szabadított meg a reménytől. A tévében széles ívben meglendült egy ütő. de én magam ajánlkoztam. leányvállalata. Kassouli hozatott ide. . A cipők felett porvédő papírba csomagolt öltözékek sorakoztak. uram. A meseszerűség érzete. ki fizette a repülőjegyemet.

Felkacagott: – Tudtam. Nick! Kassouli vendégei vagyunk. Elhaladtunk egy sor motoros jacht mellett. a tetejükön annyi antennával. – Gyanítom. – Ugyan már. Nick! – Helló! – köszöntem félénken.fekete-fehér pettyes selyemből készült estélyi ruhájában. hogy megcsókoljon. Csipkekendője felett háromsoros gyöngy nyakék csillogott. ha túl maradi lennék. – Hogy viseli az időeltolódást? – Felteszem ugyanúgy. – Nem hoztam magammal túl sok pénzt – figyelmeztettem. miközben a mellkasomra kiült a veríték. méretre valamennyi elment volna aknamentesítő hajónak. ugyanis bulizni fogunk. amit írtam? – Kellett volna? – Ugyan már! – Odaintegetett az egyik lehorgonyzott jacht fedélzetén sürgölődő férfinak. – Jellemző. ahol a fegyveres őr azonnal felismerte. – Kihajtott a BMW-vel a szálloda főbejáratának üvegteteje alól. Jill-Beth azonnal megértette az utalást. hogy Kassouli rángatott ide az óceán túlsó partjára. nem igaz? – Áthajolt az oldalamra. Odakint tombolt a forróság. – Ugyan már. hogy a fekete szmokingot fogja választani. senki sem akarja. – Látta az aktáimat? – Csak azokat. – Én nagyszerűen érzem magam. – Sajnálom. hogy nem tartozom Tony Bannister kedvencei közé. Jill-Beth lendületesen bekanyarodott egy magánkikötő bejáratához. Maga is jobban tenné. hogy pincérnek nézzék. és kaput nyitott előtte. mint bárki más. s bár leeresztette a BMW tetejét. és felkacagott. amelyeket Bannister célszerűnek látott megmutatni. Nekem is ebben tetszik jobban. oké? – Oké – feleltem. amennyi egy fregatt kiszolgálására is elegendő. – Jó estét. haja és bőre is selymesebb fényűnek tetszett. mintha mindvégig tudtam volna. – Meseország – visszhangoztam Jill-Beth rám vonatkozó megjegyzését a Bannister által mutatott iratokból. a légkondicionálót is teljes erőre kapcsolta. – Jót nevetett az arcomra kiülő döbbenet láttán. így a lábam majd lefagyott. azután lefegyverző mosollyal fordult felém. – Ezer dollárral majd csak kihúzzuk valahogy az estét. és nem a szerelem. Ugye nem sértődött meg azon. . Végtére is. mint amilyenre emlékeztem.

– Persze. Ahogyan én sem. Jill-Beth . a lekötözött mentőcsónak mellett evezők. de végül sikerült a Csatorna felé irányítanom az orrárbocot. Üvegszálas műanyagból készült. – Nagy kár. és tovább járatta a motort. de Jill-Beth láthatóan így tervezte. rudak és csáklyák sorakoztak. – Gyönyörű hajó – ismételtem. és nagyon is tetszett. Egy-két hónap alatt a Sycorax is elérhette ugyanezt a hatékonyságot sugárzó. Nick? A hajó hosszú gerince megnehezítette a fordulást a kis kikötőben. és kinyitotta az ajtót. de mit tehet az. ha egy hajót sokat használnak. Különben is. – Tetszik? Ismertem ezt a hajótípust. – Enyém. Tapasztalt szemmel mindig látni lehet. miközben a jacht felé biccentett. mindig is balett-táncos szerettem volna lenni. Üresbe tette a sebességváltót. ahogyan szétkapcsolja az elektromos vezetéket és eloldozza a kötelet. A Ballett Dancer kötélvillái és – vezetői megkoptak. ugyanakkor megjelennek az új praktikus kiegészítők. Miért is ne? Számomra furcsának tűnt. orrárboccal és egy zömök tengerjáró elegáns. ahol egy fehér kutter ringatózott. – Múlt hónapban fizettem ki az utolsó részletet. A Ballett Dancert egy sokat használt hajó kellemes légköre lengte körül. – Kihajózunk? – kérdeztem meglepetten. azután figyeltem. éppen szemközt azzal a horgonyzóhellyel. Tudja. Mosolyogva fogadta a bókot. de drága tikfa fedélzetdeszkákat és horzsléceket kapott. akit ilyen alakkal áldott meg az ég? – Szerintem. viharvert külsőt. – Túl magas voltam. – És az egész az enyém! – lelkendezett Jill-Beth. A 13 méter hosszú vitorlás a Ballett Dancer nevet viselte. az újkori tükörfény megkopik. és az amerikai nyugati parton építették. – Gyönyörű ez a hajó – mondtam tiszta szívből. most már jobban érdekel a vitorlázás. Amint ezt elértem.– Hát. nem. – Velem tart? Követtem a hajóhídon. – Leállította a BMW motorját. – Nem akarja kivinni. kecses vonalaival. azt tehet. a fedélzeti lefolyónyílásokban takarosan összehajtott horgonykötelek vártak a sorukra. A tikfa fedélzet és szegélyek csontfehérre fakultak. hogy estélyi ruhában vitorlázzak a tengeren. Beindította a motort. – A magáé? – találgattam. – Megcélozta a BMW-vel az egyik szabad parkolóhelyet. amit csak akar. kenufarral.

Vajon vissza akart térni ezekhez az idilli partokhoz és a határtalan fényűzéshez? Áttoltam a nagyvitorla-keresztrudat. Felnevettem. ahol felénk áradt a fővitorla ívéről lecsorduló szél. Kelet felé haladtunk. A motoros jacht által felvert hullámok nekicsapódtak a Ballett Dancer törzsének. most először van rajtam nyakkendő azóta. Hűvösebb volt a levegő idekint a vízen. ő is esetlenül forgolódik. – Köszönöm a meghívást – törtem meg a csendet. amelynek csónakdarujáról füstölgő grillsütő ereszkedett alá. A kormányos üdvözlésként felénk emelte villáját. de mindvégig megmaradtunk a csatornát jelző bóják között. sosem kérdezi meg. Emiatt egy kicsit csökönyös. – Mint maga? – Mint én. Belegondoltam. – Nada – vigyorodott el Jill-Beth. – Hogyan hasonlítaná a hajómat a Sycorax hoz? – kérdezte Jill-Beth. amint a szél valamelyest enyhült. és Jill-Beth pezsgője kilöttyent fekete nadrágomra. – Pezsgőt? – Már azt hittem. Két . – Elhaladtunk egy lehorgonyzott hajó mellett. a féltékenységtől és becsvágytól. És akárcsak én. A zsúfolt hátsó fedélzeten színpompás estély zajlott. hogy egy lány estélyi ruhában készítene elő egy hajót az indulásra. majd kioldotta a nagy vitorlát. hogy kiegyensúlyozza. Rengeteg fém kell a víz alá. Nem csoda. – Leült mellém a kormányállásban. – A Sycoraxon több a szélnek kitett felület. Jill-Beth gyorsan felitatta. – Hát nem ezért mentik meg a gáncstalan lovagok a bajba került úrhölgyeket? A jutalomért? – Ez lenne a jutalmam? – kérdeztem. a csúcsvitorla. mennyire különböznek a kellemes este örömei Bannister életének megkeseredettségétől. és a vendégek szívélyes mosollyal emelték felénk pezsgőspoharaikat. megtalálni az igazán hatékony dezodort. – A legnehezebb az egészben – kiáltott hátra boldogan –. – Tetszik a szmokingja. amint egy utasszállító fehér kondenzcsíkja körül kilyuggatták a sápadttá halványuló eget. mi pedig pezsgőspoharainkkal viszonoztuk a gesztust. – Azt hiszem. Beleszédültem a boldogságba. és kinyitotta a kis szekrényt. Megláttam az első csillagokat. Olyan elegánsan csúnya benne. hogy az amerikai feleség hamar belefáradt mindebbe. a szüntelen és alávaló gyanakvástól. Még sosem láttam. A csonkavitorla. – Egy motoros jacht húzott el mellettünk. – Mi más? – Összekoccintottuk poharainkat. hogy átvettem a kitüntetést.lecsavarta az orrvitorlát az előmerevítő kötélről.

– Hol lesz a parti? – érdeklődtem. A pénzért bárki kész feláldozni az elveit. hogy fogadják a hajónkat. A reflektorok összefüggő láncolata azt jelezte. Hirtelen nyugtalanság fogott el. Van valami a hivalkodóan vagyonos emberekben. ahol a szolgák csak arra vártak. és attól féltem. százszámra gyűltek a vendégek. és különféle hajók zsúfolódtak össze. Meghallottam a tágas. Beléptünk Kassouli földi édenkertjébe. míg a gyepszőnyeggel borított széles teraszok levezettek a saját tulajdonú strandokhoz és dokkokhoz. ahogyan én is feláldoztam az egyedüllétemet Bannister pénzéért. Nick. ma este újra ezt várják tőlem. ami mindig is nyugtalanná tett. – Jill-Beth egyenesen előrefelé mutatott. Eltoltam magamtól a kormányaidat. a szebbnél szebb embereket valósággal körülrajzották a fényképészek. – Ott. az egyik teraszon marhasültet készítettek a roppant grillsütőkön. Az egyik partszakaszon mély árkot vájtak. ám amikor a nevemet tudakolta. – A ház Kassouli feleségéé – tudatta Jill-Beth. és két férfi azonnal a fedélzetre pattant. lámpásokkal feldíszített kert felől átszüremlő zenét. – Miért nem vitorlázunk inkább Nantucketbe? Évek óta nem jártam arrafelé. Jill-Beth felnevetett és magához vonta a kormányrudat. Bőséggel akadt pezsgő. – Ő most nincs itt. – Yassir találkozni akar magával. ahol aznap este lámpások világítottak. egy hatalmas fehér ház irányába. Feljebb. de engedelmesen elkormányoztam a dokkig. hogy nem vagyok fontos ember. hogy megragadja a köteleket. Imádni fogja! Ebben kételkedtem. – Egy brit? – kérdezte csalódott hangon. majd újult érdeklődéssel: – Netalán lord? . kifogtam a szelet a vitorlából. azzal utasítottam el. És köszönetet akar mondani. s mindkettő fedélzetén estélyi ruhás vendégek utaztak.további motoros is elhaladt mellettünk. hogy a vendégek közül sokan a szárazföldön kanyargó úton kívánnak eljutni a földnyúlványig. Egy riporter képet készített Jill-Bethről és rólam. de Kassouli igen. Láthatóan fontos társasági összejövetelre csöppentünk ide. amely betöltötte a homokfövennyel keretezett földnyúlvány egészét. ebben halmozták fel a kagylósütéshez használt uszadékfákat és tengeri hínárt. A szárazföld felőli oldalon a házat fasorral védték. Szél felőli kikötőhelyet választottam. – Miért? – Hogy megmentett.

Azonnal felismertem a fiút a Bannister házában látott fényképekről. – Az ott a fia. amikor JillBethtől megtudta. – Maga sosem hajózott? – kérdeztem jobb híján. akinek nem adatott meg az esély. Nem vettem. – Motorbaleset – jött a közönyös válasz. hogy a főnök valószínűleg nem mutatkozik személyesen. csakis szánalmat – szánalmat egy olyan fiú iránt. bár így is épp elég harapósnak tűnt. hogy a hátam túlságosan fáj. melyikük lehet Kassouli. hogy a vendégek tekintélyes része Kassoulinak dolgozik. Udvarias köhintésekkel nyugtáztam mondandóját. Inkább csak rendezi őket. hogy újra járhassanak. Alighanem a fásult közönyig nyugtatták a gyógyszerekkel. noha egyértelműen látszott. és fonnyadt lábszárai élettelenül lógtak alá. a hajóvállalatnál vagy az olajtársaságok valamelyikénél.Közöltem vele. de a férfi. – A neheztelő arc felém fordult. – Yassir nem szívesen jár partikra. – Nem vagyok fontos ember. azután leültünk egy asztalhoz. A bemutatkozást követően nem sokkal az egyik férfi előadta. – Túl sok pénz. felveszem-e a kesztyűt. hogyan kellene újrafinanszíroznom a hajómat tizenkét éves amortizációs értékleírással. Sok olyan embert megismertem a kórházban. csak éppen egy dologra nem számítottam. hogy lássa. – Mi történt? – faggattam újdonsült ismerősömet. Néhány perccel később Jill-Beth is bemutatott a fiúnak. Úgy láttam. hogy tengerész voltam. kicsoda? – vonta össze a szemöldökét Jill-Beth. Charles Kassoulit nyilvánvalóan nem ebből a fából faragták. mégis merészen szembenéztek az életükkel. noha még csak a húszas évei elején járhatott. ahol hamarosan zajos társaság csapódott hozzánk. Charles Kassouli feltűnően jóképű fiú volt. aki beleszületett a világ legvagyonosabb köreibe. – Marhaság! Akar táncolni? Azt feleltem. A riporter kötelességtudóan jegyzetelt. Nem éreztem mást. Próbáltam kitalálni. Minden gazdag fiú ilyen. hogy a nevem John Brown. túl kevés ész. Charles Kassouli tolószékben közlekedett. Charlie. – Utálom a tengerészeket. idejében tudatta. – A férfi körülkémlelt a kertben. ám ez sem ellensúlyozhatta megkeseredett és összeférhetetlen jellemét. hogy nem én vagyok az est díszvendége. És talán némi megvetést. . – Miért nem mondta meg. a biztosítótársaságnál. aki pénzt akart nekem kölcsönözni. mégis minden földi örömet száműzött magától a gázkar egyetlen megcsavarásával.

uram? – A nagy ház felé intett. ahogyan keringeni kezd a férfi előtt. francia. Kerak. A polcokon angol. Visszafordultam Jill-Bethhez. ahol a pálmafák alatt beltéri úszómedence víztükre hullámzott. mert valaki megszólított. – Sandman kapitány? Magas. Innen az ajtó hosszú. Charlie. Komek. a levegőből lecsapó vércsét.– Mondtam már. paszományos uniformis kabátját. JB? – Charles Kassouli elhajította cigarettáját. légkondicionált előtérbe vezetett. alig érezhető skandináv akcentussal. A falakon régi tengeri ütközeteket ábrázoló olajfestmények függtek. Akadtak köztük óriási tankhajók és teherszállítók. A férfi kurtán biccentett. szőke hajú férfit állt előttem. s valamennyi magán viselte Kassouli emblémáját. melyet színes akvarellek díszítettek. ám ezek már Kassouli modern flottájának tagjait örökítették meg. de ő eltűnt Kassouli fiával. – Igen. és Kassoulinak vagy tucatnyi lehetett a birtokában. – Táncolunk. ablaktalan. kertre nyíló szobán át léptünk be. ahol a lehető legmívesebb tizennyolcadik századi hajómakettek sorakoztak. és tüntetően elfordította a tolószékét. görög és arab nyelvű. A szakmában Kayak Line-nak nevezték őket. A nyitott ajtó mögül előtűnt az üvegház belső tere. Kis. – Ön Sandman kapitány? – érdeklődött újra. és bevezetett a könyvtárba. – Jill-Beth megkerülte az elektromos tolószéket és kilépett a táncparkettre. én pedig megigézve figyeltem. Utálom a tengerészeket. Kanik. amely valóságos palotának tűnt számomra. de elfordítottam a fejem. mégis tökéletesen arányos. Sugárzó mosolyt küldött felém. Az előcsarnok végében a skandináv kinyitotta előttem az aranyozott faajtó mindkét szárnyát. Minden hajó neve K betűvel kezdődött és végződött – Kálik. A rózsafa asztalokra újabb hajómodelleket állítottak. A világ tengerészeti múzeumai vagyonokat adtak volna bármelyik példányért. – Ha megkérhetném. ami igencsak szerény becenév a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájának. Csodálatos helyiség tárult fel előttem. fényűzően bőrbe kötött könyvek sorakoztak. – Hogyne. széles válla majd szétfeszítette a fehér. – Charlie-nak van egy motoros jachtja – próbálta Jill-Beth oldani a feszültséget. majd magamra hagyott. ezért követtem az egyenruhás inast a házba. .

amelyek egyikét se arra szánták. a színarany olvasztótégely legtökéletesebb végtermékei. az ősi gazdagság patinája vonta csillogásba az újdonsült amerikai vagyont. mintha az elmúlt hónapokban kerülte volna a napfényt. amellyel Amerika egyik legnagyobb gazdagságát harácsolta össze. uram. kellemes megjelenésű. . testes. kopaszodó férfit láttam magam előtt. hogy találkozhassunk. A vásznakat sötét lakkréteg borította. magas. nem gondolnám. – Az udvarias megszólítás egészen természetesen jött a számra. majd a későbbi háborúk döntő csatájának helyszínét. Motyogtam valami üres frázist arról. – Igen. Felnéztem a könyvespolcok fölé akasztott festményekre. az ír whiskeyt kedveli. Sandman kapitány. Odalépett az asztalhoz és felemelte a fényképet. Bőre sápadtan fénylett. hogy enyém a megtiszteltetés. Sandman kapitány. Amikor megfordultam. a fiamnak minden létező élvezetet. hogy megnyugtassanak egy feszengő britet – a képek felelevenítették a Bunker Hill-i. – Köszönetet kell mondanom. A családi fénykép még élete teljében lévő férfit ábrázolt. egészségtől duzzadó gyermekek. – Ha jól tudom. Csak a sötét és gyanakvó szemek árulkodtak az egykori bevándorló határtalan tetterejéről és kérlelhetetlen elszántságáról. előttem azonban megviselt öregember állt. – Maró gúnnyal ejtette az utolsó szavakat. Hirtelen nyugtalanság vett rajtam erőt. Az apa mindkettőjükre sikeresen örökítette át mediterrán vérét. A helyiség közepén álló asztalon szép keretbe foglalt családi fényképet fedeztem fel: Yassir Kassouli jogos büszkeséggel pózolt felesége. – A nyugati erkölcsök alapján neveltem fel gyermekeimet. aki befolyását az egész földgolyóra kiterjesztette. e szőke hajú. Találkozott már a fiammal? – Igen. A lányomnak biztosítottam a szabadságot. szórakozott tekintetű asszony mellett. hogy helyesen tettem. egy levantei kalmár. New Orleanst. Ami megmaradt a hajából. – Még a tragédiák előtt készült. uram. Így visszatekintve. Kettejük mögött ott állt Nadeznha és Charles.A flottát pedig az egyik leghatalmasabb modern kori uralkodó irányította. Yassir Kassoulit. – Az a fénykép még a tragédiák előtt készült – riasztott fel egy hang. Kassouli szmokingot viselt. saratogai és yorktowni ütközeteket. és előzékenyen meghajolt előttem. galambőszre fakult. amiért ilyen messzire elfáradt. csinos. ám Nadeznha arcának legjellemzőbb vonása mégis édesanyja szeszélyes tekintete lett. majd odalépett a bárszekrényhez.

Természetesen miután amerikai állampolgár lettem. és azokkal alapozta meg jelenkori gazdagságát. – Engedje meg. vastag falú kristálypohárban. uram. elmondta. Megkérdezett apám dolgairól. hogy kedveljem. – Köszönöm. ha a fiam is csatlakozik hozzánk? – Természetesen nem. Azután néhány percig a saját múltjáról társalogtunk. hogy átadom. Yassir Kassouli köszönetet mondott. amiért megmentettem Jill-Betht. hogy sosem gyújtana rá a jelenlétében. azután önmagát is kiszolgálta egy skót whiskyvel. hogy nyugodtan szolgálják ki magukat a bárpultnál. Úgy vélem. jég nélkül. és kifejezte sajnálkozását a történtek felett. bár nem túl alaposan. Kitöltötte az italomat. Az biztos. Helyet foglalna? – A kandalló előtt álló szófa felé intett. tősgyökeres amerikai bankárnak vagy tőzsdeügynöknek gondolhattam volna. – Nem bánja. – Örömmel hallom. és elmosolyodott . Kassouli ezután a jövőmről érdeklődött. az ajtó kitárult. – Ismertem Tommyt – tette hozzá –. hogy Amerikába fáradtam. Sandman kapitány? – Nem. Jill-Beth és Charles Kassouli a helyiség hátsó végében foglalt helyet. ahhoz viszont épp eléggé. – Esetlennek éreztem az egyszerű választ egy ilyen cikornyás elismerésre. A fiú eddig mutatott keserűsége és daca tiszteletteljes hallgatássá szelídült. – Dohányzik. vásárolt két teherhajót. Felém nyújtotta a whiskeymet. – Teljesen mindegy. Leültünk. Sandman kapitány. hogy cigarettát csempészett Tangiersből Spanyolországba. és Jill-Beth társaságában Kassouli fia kerekezett be a szobába. Átadná neki legjobb kívánságaimat? – ígéretet tettem rá. A negyvenes években bárki hatalmas pénzeket kereshetett csupán azon. a második világháború végén. hogy annak idején. uram. Újra megköszönte.– Jameson vagy Bushmills? – New England-i akcentussal beszélt. kapitány. Az idős férfi egyetlen biccentéssel nyugtázta érkezésüket. ilyen magas kitüntetést nem lehet könnyű kiérdemelni. Mocskos egy szokás. hogy Charles Kassouli ma is tart nagy hatalmú atyjától. felhagytam az efféle törvénytelen tevékenységekkel. mintha csak megfigyelőként vennének részt a társalgásban. Amint végzett. Ha nem tudom a nevét. egyszersmind jelezte. és nem látom a sötéten csillogó szemeket. hogy gratuláljak a Viktória-keresztjéhez. amiből arra következtettem. – E vagyon jelentős része – jegyezte meg némi rosszallással – a csempészetből származott.

hogy kizárólag a légnyomásból nem mindig lehet kikövetkeztetni a hajózási viszonyokat. mielőtt válaszolok. Ennyit el is mondtam. – Széles körű tapasztalatai alapján nyugodt szívvel ki merné jelenteni. hogy az főként az óceáni szelektől és áramlatoktól függ. majd hozzátettem. hogy ismét a családi felvételhez forduljon. – Csakugyan nem – bólintott Kassouli –. melyek az idők során eltemetkeztek a kikerekedett arc redőiben. hogy valódi orkán nem alakult ki. – Gyakran kívánom. amelyek az Északi-Atlanti-óceán vonatkozó térségét örökítették meg azon a héten. ugyanakkor száz mérföldön belül két másik hajó is erre haladt. képes egész tatjával a víz alá merülni? – Kassouli továbbra is kimért. – Esetleg vetne rájuk egy pillantást? – Csettintett. amikor a lányomat megölték. színtelen hangon beszélt.annak hallatán. ám az egyenlő légnyomású pontokat összekötő vonalak egymástól vett távolsága arra utalt. hogy ilyen váratlanul és kéretlen egyszerűséggel tért rá lánya halálára. majd utol is érte egy alacsonyabb nyomású légtér. Sandman kapitány? – kérdezte végül. mint a Wildtrack. – Igen. bárcsak én is efféle tengeri csavargó lehetnék – jegyezte meg –. Ezzel alkalmat adtam az idős férfinak. átkelt a Grand Banksen. de sajnos… – Sajnos – visszhangoztam a szót. Ragaszkodtam hozzá. – Á. mintha nem is a lánya haláláról. Az alacsony légnyomású cella esőt és erős széllökéseket hozott. Elnéztem a markáns profilt. – A birtokomban vannak a meteorológiai térképek és műholdas felvételek – szólalt meg hirtelen –. Kiteregettem a fényképeket és szürke időjárás-jelentéseket az ölemben. élesen metszett arcvonásokat. Valamennyin vörös tintával jelölték meg a helyet. és megláttam a vékony. ahol Nadeznha Bannister meghalt. és letette elénk a vaskos papírköteget. mire Jill-Beth engedelmesen kihúzta a nagy íróasztal egyik fiókját. – Feszélyezett. hanem a tőzsdeindex alakulásáról lenne szó. Kassouli átható tekintettel figyelte. amely New Englandtől indult. hogy a fényképeken megörökített időjárási viszonyok között egy olyan nagy hajó. azután fokozatosan elérte a nyílt óceánt. uram. . és egyikük sem számolt be rendkívüli körülményekről. A térképek és felvételek tanúsága szerint a Wildtracket üldözőbe vette. hogy gondosan átvizsgáljam az összes papírt. ahogyan a lapokat forgattam. – Ön ugye rengeteget hajózott.

Kassouli felsóhajtott. Óhajtja látni a szakértői jelentést? – Újra csettintett. a hullámmintákat. amelynek fedőlapján az egyik legnevesebb amerikai óceánkutató intézet pecsétje díszelgett. a légörvények árulkodó jeleit. – Ön azt állítja. – Összecsuktam és óvatosan a szófára helyeztem a jelentést. csak a kíméletlen igazságot. Megvontam a vállam. hogy szándékosan megrongálták a hajót? Kassouli nem felelt. . bár hatalmas természeti erő kellett ahhoz. inkább hátradőlt a szófán. Végigpergettem a gépelt lapokat. mintha megütöttem volna. Próbáltam visszaemlékezni a hivatalos jelentésben foglaltakra. – A Wildtrack tatjának sérülései sem támasztják alá Bannister történetét. a környezeti viszonyok által indokoltnál kétszer-háromszor magasabb hullámok jelenlétére semmi sem utal. hogy gyakoriak az ilyen kóbor hullámok? – provokált Kassouli. s azzal együtt a jelzőbójákat és a mentőöveket is. – Szerencsére nem. – Ennek ellenére keletkezhettek szélsőségesen magas hullámok. de én helyeslés helyett nem kínálhattam mást. hogy a Wildtrack tatja felett átcsaptak volna a hullámok. a statisztikákat. A Wildtrack elveszítette a tatkorlátját. A véleményemre vártak. hogy kiszakítsa a tartóoszlopokat. amit kerestem: a függeléket. ilyen hullámot egy arra haladó nagyobb hajó is kelthet. – Szélsőséges esetben – jegyeztem meg –. hogy aznap éjjel nem haladt arrafelé nagyobb hajó. Az arc összerezzent. amely szerint a szélsőséges méretű. – Kassouli azt a hatásos trükköt alkalmazta. Esetleg egy tankhajó? – Kirov kisasszony kutatásaiból egyértelműen kiderül. – Az időpont és a helyszín figyelembevételével a legnagyobb hullám magassága sem haladhatta meg az öt métert. hogy egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. – De azt sem tudja bizonyítani. Hosszú szünet állt be. – Én pedig nem hinném – összegezte Kassouli az eddig hallottakat –. mintha szántszándékkal nem akarnék tudomást venni a nyilvánvaló igazságról. Mindez együttesen is jelentéktelen károsodás. – Azt állítja. A jelentés végén találtam meg. és összekulcsolta az ujjait. Jill-Beth pedig engedelmesen elhozta a jelentést. hogy nem így történt.Újra tanulmányoztam a fényképeket. ám az előzékeny hang jottányit sem változott. a véletlenszerűen vett minták elemzését.

– A jelentés szerint Mulder a fedélzeten tartózkodott. amennyi a lányomnak ahhoz kellett. mi is a neve? – Ingerülten csettintett. – Habozni kezdtem. – Azt állítja tehát – mordult fel Kassouli gúnyosan –. – Nem tudhatjuk biztosan. amikor a lányom meghalt. akik szerint Mulder hazudott a kihallgatáson – tettem hozzá erőtlen hangon –. hogy akár csak közepes magasságú hullámok esetén kikapcsolta volna a biztosítókötelet? Láttam. de ez csak kikötői pletyka. – Van még más is. Megvontam a vállam. – Amely szerint maga Bannister tartózkodott a fedélzeten. és Kassouli engedte. kapitány. hogy a csend kínosan hosszúra nyúljon. hogy az a kivételesen magas hullám épp abban a két vagy három másodpercben csapott át a hajó felett. hogy hazudjanak ebben a kérdésben? Kezdtem megbánni. uram. hogy eljöttem Amerikába. hogy a dél-afrikai.– Közelítsük meg egy kicsit másként a dolgokat. de hát a tengeri balesetek mindig valószerűtlennek tűnnek. – Nem – feleltem –. – Kassouli néhány pillanatra lehunyta a szemét. Pedig Kassouli harapásától inkább tartottam. inkább nagyon is éber farkasnak. A férfi nem tűnt alvó kutyának. – Kassouli. hogy hazudtak – feleltem. Ön elhiszi ezt? – Nem tudom. mintha a következő kijelentés túlságosan mély fájdalmat okozna neki. Kassouli megismételte a nevet. – Látta ön a hivatalos jelentést? – kérdezte. – Az áll benne. hacsak nem éppen akkor akasztotta másik gyűrűbe. nehogy megharapja. Gondolja. és érdeklődéssel figyeli minden szavunkat. hogy átkapcsolja magát? Csakugyan ostobán hangzott. amióta a szobába lépett. mire Jill-Beth. – Ön szerint mégis mi vitte rá őket. Az egész könnyű kis kalandnak ígérkezett. – Igen. – Úgy hiszem. mostanra azonban egyre inkább inkvizíciós vallatásra hasonlított. – Vannak. Kassouli továbbra is behatóan figyelte minden reakciómat. mintha ezzel végre rá-kényszerített volna az igazság elismerésére. megadta a választ: Mulder. diadalmasan elmosolyodott. a lányom szerelmes volt egy másik férfiba. A lányom a lehető legkiválóbb és legtapasztaltabb tengerész volt. aki most először szólalt meg. – Ön egyszerűen nem meri felébreszteni az alvó kutyát – jegyezte meg Kassouli maró gúnnyal –. aki nyilvánvalóan mindvégig jól ismerte a szóbeszédet. . ha egy kényelmes szobában idézi fel őket az ember. amikor Jimmy elhozta a repülőjegyet a Sycoraxra. hogy Kassouli fia előrehajol a tolókocsiban.

kapitány? – Természetesen – feleltem mérhetetlen zavaromban. amikor valaki másba volt szerelmes? – Nadeznha nem volt olyan lány. a fiához fordult. ráadásul osztozott férje becsvágyában. akit hidegen hagyott feszélyezettségem. s beszéd közben néha vetett egy pillantást a családi fényképre. – Súlyos megpróbáltatást okozott volna neki a válás. . – Volt egy másik fickó – érkezett a lakonikus válasz. Felállt. de Nadeznha teljes szívvel ezt vallotta. Charles! Charles Kassouli vállat vont: – Beszélt erről. miszerint a lányát meggyilkolták. Kassouli. – Azt is elmondta. – Feltétlenül – helyeseltem odaadóan. hogy Jill-Bethre pillantsak. – Beszélhetek önnek őszintén Nadeznháról. Pierre-t. mielőtt továbbmennénk. Hajózási kérdésekben meglehetősen otthonosan mozogtam. – Nem furcsa – jegyeztem meg inkább –. Ezúttal is arra várt. – Úgy vélem. Őszintén hitt a mindnyájunkban ott élő jóságban. – És mit mondott? – kérdeztem. zavarba ejtően személyes motívumával. hogy izgatott. nem tudtam viszont mit kezdeni a társalgás új. de én akár a szívemre tett kézzel is hajlandó vagyok megesküdni rá. hogy valóban létezik gonoszság. Képtelen volt hinni abban. hogy a férjével hajózgatott. aki félvállról veszi a házasságot – válaszolta Kassouli. de tartózkodtam attól. Ugye tudja. nyugtalanul járkált előttem. és ön is biztosan kedvelte volna. – Az édesanyám nevét viselte – osztott meg velem egy nem ideillő adalékot –.– Á! – Nyilvánvalóan helytelen választ adtam. mintha meg kellene értenem ezt az alapigazságot. hogy megerősítsem a meggyőződését. hogy valóban a legkivételesebb és legcsodálatosabb teremtés volt. Kassouli alig láthatóan megvonta a vállát. – Nem. mértéktartó. hogy értem? Nagyon is tudtam. de katonai kiképzésem egyszerűen nem készített fel az ilyen helyzetekre. – Mondd el. amit kért. De látszott rajta. Végzetes hibát. Átrepített az Atlanti-óceán felett. és mindenáron meg akarta nyerni a St. csak hogy kicsikarja belőlem az egyetértést. ki volt az? – kérdezett az apa. – Nem találhatna nála gyönyörűbb lányt. Ön talán naivitásnak tartja. – Nadeznha jó ember volt – jelentette ki Kassouli határozottan. mégsem adhattam meg. kedves és szeretetreméltó. hogy minden apa így beszélne a tulajdon lányáról. Eszes. – Megállt és mélyen a szemembe nézett. Tudom. kapitány. Ezzel nagy hibát követett el.

Sandman kapitány. – Bannister gyenge ember. mégis megvolt benne az a természetes egyensúly. magamra haragítottam-e. – Bannister – igyekeztem kissé oldani a társalgás egyoldalúságát. kapitány. nem szívesen beszélek így az egyik honfitársáról. még ha szerettem is volna. – Csakugyan. Mélyen a szemembe nézett. mi történt Nadeznhával. de a fiatalok nagyon csökönyösek. – Csupán két gyermekem van. Hűtlen lett a lányomhoz. Higgye el. ő nem adta jelét. – Sandman kapitány. Csupán egyetlen hibát követett el. és mi nem. Hívők körében ültem. A fiammal már találkozott. az ön véleménye szerint a lányom gyilkosság áldozata lett? Éreztem. és úgy vélem. – Nem tudom. Láttam. ha a fejükbe vesznek valamit. a lányomat pedig már sosem fogja megismerni. ahogy Yassir Kassouli jobb keze görcsösen összerándult. és volt merszem kifejezni a hitet-lenségem. – Nem sokkal azt követően találkozott vele. hogy pontosan tudja. és azon tűnődtem. kapitány. – Próbáltam óvni ettől a házasságtól. Kezdtem összezavarodni. hogy Jill-Beth és a megnyomorodott fiú várakozva tekint rám. de ez az igazság. – Pontosan. boldogtalanná tette őt. merőben szokatlan módon. mégis ragaszkodnom kellett az igazsághoz. hirtelen érzelmi felindulásból ment hozzá. amit egy ilyen jólelkű leánytól elvár az ember. mi a helyes. hogy átélt egy szerelmi csalódást. Ám ha fel is dühítettem Kassoulit. hisz mindeddig oly mértéktartó hűvösség jellemezte minden megnyilvánulását. megvetésre érdemes ember. Jill-Beth megmerevedett. milyen választ várnak tőlem. A fiú felszisszent. én pedig felfedeztem az első repedést a lányáról felrajzolt tökéletes képen. . és nem felelhettem másként. – Mit gondol Bannisterről? – Nem ismerem túlságosan. Anthony Bannister.igencsak elkényeztettem. – Kassouli ádáz indulattal ejtette ki a nevet. és kétségkívül elbűvölő egyéniség. Az igazság nem volt elég. Nadeznha mégis azzal a szeretettel és ragaszkodással vette őt körül. híresség a maga hazájában. mert Kassouli kérlelhetetlenül nekem szegezte a kérdést. – Kassouli szünetet tartott. Bannister európai volt. Jólelkű leány? Ugyanakkor csökönyös és akaratos? Nem maradt időm elgondolkodni az ellentmondáson. Tudtam.

közel kétezer ölnyi jéghideg víztömeg mélyén pihen. de nem tudtam. Felálltam és elbicegtem a szoba túlsó végébe. de semmi sem bizonyította. kapitány. hogy legyen a navigátora. az nem jelenti. Pedig Yassir Kassouli álma odaveszett az ÉszakiAtlanti-óceánon. és azóta sem veszett el. de nem állt hatalmában megmenteni a lányát. a levegőből lecsapó vércsét. – Bizonyítékra van szüksége – jelentettem ki. talán még azt is elképzelhetőnek tartottam. Ez a meggyőződés még a Mayflower fedélzetén érkezett ide. kapitány. – Visszautasítottam. csakhogy tökéletes gyilkosság. – De csak. hogy mediterrán gyökerei ellenére Kassouli tanújelét adja egy hamisítatlanul amerikai jellemvonásnak: hisz a tökéletességben. Mi másért hívtam volna ide? – Én… Közbevágott: – Bannister felkérte. csak még egy kis erőfeszítés és még egy kis jó szándék kell hozzá. Nem áll módunkban bizonyítani. ahol jobb híján az óriási tankhajó. akit mindennél jobban szeretett. hogy a lányát csakugyan meggyilkolták. hogy belökték a tengerbe. hogy Nadeznha Bannister aligha kapcsolta ki a biztosítókötelet a viharos tengeren. Megrázta a fejét. így hát csendben maradtam. Kassouli ügyet sem vetett a közbevetésre. hogy megbosszulatlan marad. Kész lettem volna beismerni. amire vágyott: a megerősítést. mit mondhatnék.Szinte kézzel tapintható lett a fájdalma. képtelen voltam tovább elviselni a szófa fullasztó kényelmét és a férfi súlyos pillantását. ha a St. a Kerak makettjére meredtem. Mozognom kellett. aki megvehette volna a fél világot. Talán valóban így történt. egy olyan ember gyásza. mert egy bűntény tökéletesen sikerül – emelte fel a hangját Kassouli –. nem adhattam meg neki. de bármennyire is sajnáltam ezt a férfit. – Kétszázötvenezer dollárt fizetek magának. arra gondoltam. Visszafordultam. Pierre második szakaszában egy általam megadott helyre navigálja a Wildtracket. Szóra nyitottam a számat. – Segítségre van szükségem. ám Yassir Kassouli semmire sem ment az ilyen lagymatag támogatással. Amíg elnéztem a kéményre festett emblémát. . Az amerikai álom továbbra is elérhető. A mérhetetlen gyász sötét felhőként telepedett ránk. – Gyilkosság történt – jelentette ki Kassouli –.

addig nem lehet ítélkezni senki felett. amely éppoly ősi volt. akik éppen gyakorlatiasságuknak köszönhetik hatalmas vagyonukat. Kassouli félreértette habozásomat. kapitány. fogat fogért. . amíg meg nem semmisíti az ellenfelét. és arra várnak. – Caballi? – vontam fel a szemöldököm. kapitány. ám felfigyeltem arra is. hogy az ön életét és a legénység tagjainak életét semmilyen veszély nem fogja fenyegetni. sem a meteorológiai térképek. és ezt az álmot tisztességnek nevezik. amelyik a Mayflowertn érkezett ide. Halkan ejtette az utolsó szót. Kassouli a szellemvilágot hívta segítségül a meggyőzésemhez. noha nem várt válaszra. Szükségem lett volna a pénzre. – Itt kóborolnak a világban. hogy a vagyonos és hatalmas emberek. s amíg nincs bizonyíték. Pedig sem a szellemek. hogy valakire nem terjesztették ki a kegyelmet: Bannisterre. – Biztosíthatom róla.Kétszázötvenezer dollár. hogy az amerikai nem nyugszik. – Az életük virágjában elhunytak szellemei – magyarázta Kassouli higgadt. mennyire rászorultunk. Maga volt a megtestesült szabadság. Apám gyakran mondogatta. Semmi sem bizonyította. amíg csak ki nem száradnak a tengerek. de most már azt is láttam. a Sycorax és én. Megráztam a fejem. Kassouli felvette a bekeretezett fényképet és felém fordította. – El tudja képzelni az utolsó pillanatok borzalmát. azután felsóhajtott. mint az a társa. hogy elfogadjam az ajánlatát. megpróbálják leigázni a túlvilágot is. miután meghódították ezt a világot. Még most sem válaszoltam. – Most már Nadeznha is része a caballinak. életet az életért. s bármennyire is vártam a magyarázatot. Ki adhatna nekik enyhülést. mégis kitartottam az álmom mellett. Miután nem tudott megtéríteni a meteorológiai és oceanográfia tudományával. ha nem a családjuk? Nem szóltam. hogy addig hajózzak. Ebben nem kételkedtem. kapitány? – Elhallgatott. de még kétszázötvenezer dollár sem vehetett rá arra. hogy láthassam a halott lány arcát. hogy Kassouli Bannister ellensége. Eddig is tudtam. nekem adta a Sycoraxot és az esélyt. ezért is találnak oly gyakran mecénásra a csaló léleklátók az olyanok körében. isten a megmondhatója. szinte tárgyilagos hangon. nem adta meg. hogy Bannister gyilkosságot követett el. Az összeg gigászi kísértésként függött a levegőben. Működésbe léptek az ősi vérbosszú szabályai: szemet szemért. hogy igazságot szolgáltassanak nekik.

– De hát ez olyan képtelenség. olyan hatalmas léptékben. amit valaha is befektettem az országában.– Nem én vagyok az embere. ami. Jill-Bethre sandítottam. nem csekélység. amit mondok? Nagyon is értettem. uram. mert Kassouli felemelte a hangját. – Minden döntést meg lehet változtatni. – Feltartott kézzel vetett gátat a . Nagy-Britannia ellensége leszek. megalázkodtam és térden csúsztam előttük! Elutasítottak. – Vissza fogok vonni minden egyes centet. Nem hízelgek magamnak azzal. hogy kivételesen bátor és találékony fiatalember. Megvontam a vállam: – Ezt nem. akkor az országa megnézheti magát. de annyi biztos. – Akkor tudnia kell. higgye el. és nem hinném. hogy indítsanak újabb vizsgálatot. kárt fogok okozni a hazájának. Kassouli zsarolt. hogy merő szeszélyből tett volna ilyet. Az arcom árulkodhatott hitetlenkedésemről. hogy ki fogom vonni minden ottani befektetésem. hogy mindenki mást is eltántorítsak az ottani befektetéstől. – Ön hazafinak tartja magát. Kirov kisasszony biztosított róla. Charles Kassouli engedelmesen meghajtotta a fejét az atyai tekintély előtt. elintézem én. amit szinte fel sem foghattam. Az eddigiekben a szokványos eszközökkel próbáltam elérni ezt a célt. uram. kapitány. kapitány. hogy ugyanúgy térdre tudom kényszeríteni Nagy-Britanniát. Különös félmosoly jelent meg az arcán. Amit az ön kormánya nem hajlandó elintézni. Sandman kapitány. majd gondosan visszatette az ezüstbe foglalt fényképet. ami csak a hatalmamban áll. A végzet helyezte önt Anthony Bannister bizalmába. Már megmondtam Bannisternek. de ő kitartóan kerülte a tekintetem. Kassouli készen állt az érvekkel. ahogyan Nagy-Britannia térdre kényszerített engem. Sandman kapitány! A végzet vezérelte önt ide. és latba fogom vetni minden befolyásom. mintha számított volna az elutasításra. Érti. Ehhez azonban szükségem van egy angol segítségére. hogy elégtételt vegyek a lányom haláláért. – De hát nincs semmilyen bizonyítéka – tiltakoztam. örökül hagyom a fiamra ezt a harcot. kapitány? A kérdés őszintén meglepett: – Igen. méghozzá nem akármekkora léptékben. Könyörögtem az ön kormányának. Bármivel. Hát legyen. És ha meghalok. – De ha egyetlen angol sem hajlandó segíteni. Kassouli elmosolyodott. hogy egy évet adtam magamnak arra. és ez maga lesz. hogy nem fogadom el a felkérést.

– Hogy nyomatékot adjon az utolsó szónak. kapitány. hajlandó-e segíteni. A skandináv megkérdezte. kapitány. hogy gondolja végig. hogy nem baleset történt. istenadta ösztöneinkben. öklével hatalmasat csapott a tenyerébe. – Igen. de én megráztam a fejem. ha tudatná velem. Az ajtó bezárult mögöttem. mekkora kárt tudnék okozni az ön hazájának. hogy eltántorítson a döntésemtől. – Megtenné ezt nekem. –Nem okozott nekem csalódást. Kedvelem az erős embereket. és a magas skandináv inas abban a pillanatban megjelent. kapitány? Jill-Beth felé fordultam. Ezért is szeretném. Egyedül bennük vagyok képes megbízni. ha elkísérném az ajtóhoz. és aszerint kell cselekednünk. visszakísérhet-e a partira. Menet közben még egy kísérletet tett arra. hogy arra kérem. és kiérdemelte a kitüntetését? – Nem – feleltem. a lányomat megölték. bíznunk kell tulajdon. ha alaposan átgondolna mindent. amikor rárontott az argentin állásokra. avagy sem. kapitány! Alkalmas időben elküldetek a válaszáért. és meglepetésemre Kassouli mosolygó arcát láttam magam előtt.tiltakozásomnak. amelyik . Megnyomott egy gombot az ajtókeret mellett. Kassouli megragadta a kezem. – Felém nyújtott kézzel jelezte. Megdöbbentett volna. Megtenné ezt nekem. – Jól tudom. – Akkor most se legyen gyenge. hogy szeretné. amit mondtam. vagy akár a jóérzésből fakadó természetes igazságok. hogy a világon nem minden tettet támasztanak alá okok és bizonyítékok. Szeretném. észérvek és hivatalos jóváhagyások. – Kinyitottam a szemem. kapitány. ha mérlegre tenné az ő halhatatlan lelkét Anthony Bannisterével szemben. ha azonnal elfogadja az ajánlatomat. Inkább választottam egy limuzint. de el kell fogadnia. – Szeretném. S miután a végére járt mindennek. a környezeti viszonyokba. ha belegondolna az időjárási feltételekbe. kapitány? – ismételte meg a kérést Kassouli. kapitány! – Ez nem gyengeség… – A lányom halott! Lehunytam a szemem. Szeretném. Azt akarom. uram – feleltem engedelmesen. Azt akarom. – És ön nem tudja bizonyítani. a lányom hajózási tapasztalatába. Olykor. – Ön vajon a racionalitásnak és az eszének engedelmeskedett – tette fel a kérdést – . – Jó éjt. hogy hívja segítségül a lelkiismeretét. higgye el nekem. ha megtenne valamit a kedvemért. szeretném. de ő csak mosolygott és felemelt kézzel búcsút intett.

– Akárcsak én. A termet ódivatú rákászeszközök. Elvesztette a lányát. Nem sikerült. Végül vonakodva bár. de elaludtam. Nick! Ír whiskyt? – Önfeledt jókedve szinte gúnyt űzött az előző estéből. – Helló. Nick. Egyedül. Nincs ebben semmi őrültség. Pierre kupa elnyerésére. a cégei mintegy harmincezer embert foglalkoztatnak Angliában. talán csak meg akarja gátolni. amit a bíróság is elismer. ő el akarja pusztítani Bannistert! Szeme kikerekedett a tettetett döbbenettől. hogy szabotáljam Bannister kísérletét a St. számítástechnika. Nick. – Akkor csak a levegőbe beszél. – Csak egy gyászoló apa. Jó darabig hiába várakoztam telefonhívásra vagy diszkrét kopogásra az ajtómon. mit akar. és letettem az asztalra. A fenébe is. – Meghibbant. . olaj. Talán ki akar csikarni tőle egy vallomást. és boldogan mosolygott. megtudtam. Megcsóválta a fejét.visszavitt a fényűző szállodába. kizárólag azért hívott ide. – Vállat vont. Ha jól tudom. szállítmányozás. – Szóval. és én egyből ráharaptam. – Egyedül. Jill-Beth. és szeretne végre nyugodtan aludni. Nincs kedve rákot enni? Kivettem az étlapot a kezéből. akár a mohó makréla a színes tollra. és ebből megértettem. Nick? – Meghibbant! Nem viselhet gazdasági háborút egy egész ország ellen! – Dehogyisnem! Szállodák. – Hogy aludt? – kérdezte. Reggel körbesétáltam a kikötőben. – Ő nem arról beszélt. Yassir talán csak beszélni akar Bannister fejével. hogy a biztosítójának ki kelljen fizetnie azt az egymillió dollárt! Talán csak a térdére akarja fektetni és alaposan elnáspángolni. hálók és műanyag rákfélék díszítették. hogy Kassouli fenyegetőzésének semmi értelme. mint csali. és hogy Kirov kisasszony rám vár a Lobsterman szalonban. Jill-Beth nem egyéb. Honnét tudhatná. hogy egy kocsi aznap délután visszavisz a repülőtérre. és próbáltam meggyőzni magam arról. Jill-Beth egyedül ült a bárpult mellett. befektetési cégek. mit gondol Yassirról? – kérdezte. Helytelenítően csóválta a fejét. – Én nem hallottam semmi ilyet! – Talán mert nem mondta ki nyíltan. Amikor visszaértem a szállodába. vegyi üzemek. hogy találkozhassak Kassoulival.

^ Meseország az a hely. ezért szépen belökte őt a tengerbe. ami nem írja le megfelelően az időjárási viszonyokat. hogy Nadeznha ügyvédei mindenéből kiforgatnák. hogy a lány igenis viselte a biztosító kötelet. Jill-Beth megkavarta az italát a rák alakú keverőpálcával. drága Nick. de ott vannak még a beszállítók is. Ha pedig a bizonyítékokat mérlegelem? – Felnézett a hálós mennyezetre. – Maga nem hihet ebben – erősködtem. miért is érdekelné magát az angliai munkanélküliség? – Az isten szerelmére! – A közönyössége kezdett az idegeimre menni. – Kassoulinak dolgozom. ötszáz mérföldnyire a legközelebbi parttól. tehát hajlamos vagyok hinni abban. Olyan fickóval van dolga. rettentően dühös ember. Úgy értem. – Dorothynak rákja van. Jill-Beth! Erre építi fel az egész gyilkosságelméletet! – Pontosan. Jill-Beth rendelt magának egy újabb italt. – Nick. – Igen. – Charlie legalábbis nem tudja. Ez hívom én tökéletes gyilkosságnak. a másik halott. – Megérintette a karomat. – Ő egy dühös. szerintem is gyilkosság volt. ahol az erény mindig győzedelmeskedik. ami talán nem is létezett. – Kibe volt szerelmes Nadeznha Bannister? – Senki se tudja – vonta meg a vállát Jill-Beth. – Olyan szerelmi szálról beszél. ahol minden egyszerű. – Jesszusom – rándultam össze. és már nem is lesz neki több. ki tudhatja? Bannister nem akart elválni. aki nagyon dühös. – Kassouli mégis bizonyítékként használja – tiltakoztam tovább.Persze ez nem tűnik soknak. de biztosan meg fog halni. és jól tudta. Ez minden. meteorológiai térképet mutogat. mielőtt még a tört jég beleolvad. . – Miért ne lehetne? – kínálkozott a kérdés. Csak két gyermek adatott neki. nagyon csalódott. vagy nem akarja elmondani. Belekortyoltam a whiskybe. Ez itt nem meseország. az egyik nyomorék. amit el akar hitetni velem. és igazságot akar. Nick. és valószínűsíti. – Kassouli és a nyughatatlan lelkek? Szellemek? Jill-Beth elmosolyodott. – És még én élek meseországban – csóváltam a fejem keserűen. viszont mindenhol ott villogott azzal a dögös szőkével. Lassan. Igaz. ahol a tisztesség az úr. – Nincs szemernyi bizonyítéka sem! – Tökéletes gyilkosságra nem is lehet bizonyíték.

úgy értette. – Mármint félig a fellegek között. – Felhatalmaztak rá. Valahol azt olvasta. hogy Kassouli gyilkosságot tervez. hogy Kassouli semmivel sem mentheti meg a felesége életét. érthető módon vissza akar vágni. Nick. És ez a csodálatos lány védelmébe vesz egy gyilkosságot. a többi teljesítéskor. vegyek részt a hajó eltérítésében. Mert tagadhatta bármennyire. – Én pedig nem fogok segíteni ebben. mennyire amerikai: eleven tekintetű. – Narkózik. hogy egész Amerikában Utahban a legalacsonyabb a rákbetegek száma. – Narkós? – kérdeztem megütközve. annyira rabul ejtette a szépségem. – És ha elmennék a rendőrségre? – kérdeztem. És most. Ez is őrültség? – Nem. és még ide is követett. amint elfogadja az ajánlatot. Ha szükséges. a gyilkosságban? – Próbálja csak meg – felelt vidáman. – Félholtan – jegyeztem meg. Amint visszatérek Angliába. markáns arcú. csillogó hajú – mennyire hasonlít a néhai Nadeznhára. Tizenhat milliót adományozott rákkutatásra. – Hinniük kell nekem – erőlködtem. Kérheti akármelyik adóparadicsomba. csak nagyon. . mintha ez is azt bizonyítaná. – Yassir nem őrült. – Megkavarta az italát. Nem maga lenne az első. csak a fia. Százezer előre és készpénzben. túl nagy meggyőződés nélkül. mondhatjuk azt. nagyon elszánt. és láthatta. nem maradt más neki. hogy milyen állapotban.– Yassir nagyon szereti őt. és arra gondoltam. – Az emberek irigylik Kassoulit. aki így viselkedik. – Vállat vont. amíg megértettem. mire utal. Jill-Beth felé fordultam. biztonságba helyezem a Sycoraxot. Beletelt egy-két pillanatba. hogy megemeljem a tétet négyszázezer dollárra. – Elvigyorodott. és bármely tetszőleges pénznemben. Nick. ha elmondanám. Minél messzebb Bannistertől és minél messzebb maguktól. hogy rá akarnak venni. – Utahban egy egész kutatási szárnyat építtetett a felesége köré. vagy ami még rosszabb. hogy Devonban felfigyelt rám. Vagyonos. hogy maga hozott el ide! – A repülőjegyéért készpénzben fizettek. és titkolja az apja elől. – Mi lenne. tudtam. – Bebizonyíthatom. – Hány hozzám hasonló senkit hívnak meg Kassouli házába? – Rengeteget. hogy valaki ekkora bánatot okozott a családjának. Az istenit.

Ügyet sem vetett rám. – Ne nyűglődjön. mint a béka. és érintetlenül hagyta az italát. Nick. Röviden szólva átkozottul ostobának éreztem magam. és távozott. jó néhány brit munkásnak okoz vele bánatot. Csak. amint elérte az ajtót: – Miért én. Jill-Beth? Megtorpant: – Mert ott volt. És nyakig ültem a bajban. – Nem akarna mégis enni? Megráztam a fejem. Nick. . mert épp ott volt. Ha nem lesz ott. Nick. – Hamarosan én is visszatérek Angliába. dobott egy csókot. és herceggé kellett volna változnia. Majd jelentkezem. – Lecsusszant a bárszékről. Maradjon Bannisterrel. vállalja el a versenyt. – Felkapta az étlapot. oké? – Nem fog megtalálni. és százezer dollár készpénzt is hozok magammal. – Nemsokára újra találkozunk. amelyik képes elszámolni négyszázezerig. mégis csúf béka maradt. – Oké. Megérintette a karomat. Úgy éreztem magam. Kellemes utat! Megfordultam. és szerezzen be egy számológépet. akit megcsókoltak. Nick! A lovagiasság Nadeznhával együtt a sírba szállt. – Elmosolyodott.

– Milyen Amerika? – Meleg. csillogó. szívesebben kérdezett Devonról. – Szünetet tartott. de amikor megfenyegettem. és arról. nem igaz? – Gondosan mérlegelte a borválasztást. alighanem igen. – Ne aggódjon. – Láthatóan belegázoltam az önérzetébe. mint Yassir Kassouli. azután végighallgattam hosszúra nyúlt történetét anyja konyhakertjéről. Nem mindennap történhet meg vele. hogy együtt ebédeltünk. – De talán azt gondolná. azonnal előállt az ebéd ötletével. – Visszafogottnak tűnt. köszönöm. – Itt sokkal jobban főznek – felelte szemrebbenés nélkül. Egy pillanatig se gondolja. amely nem volt más. És mi ilyennek is szeretjük. nem gondolja? – Varázslatos. az amerikai időjárásról. . mint akit egyáltalán nem zavar. hogy együtt ebédel felesége levetett férjével. – Pedig az itteniek igencsak büszkék a sültjükre. ami talán érthető is. hogy a West End egyik kevéssé előkelő éttermét választotta találkozásunk színhelyéül. és figyelmembe ajánlotta a báránysültet. – Talán nem említem meg neki. Telefonon keresztül is próbálta elhessegetni a problémát. – Én eddig úgy tudtam. hogy valamit el akarunk titkolni előle? – Nos. Nick. Hálás mosollyal nyugtázta a fogadalmat. John letört egy darabkát aranybarnára sütött kiflijéből. az egészségemről és arról. Én sem fogom. majd késével a trompe l'oeil mennyezet felé bökött. a Whitesnál tag – incselkedtem. hogy felhívom a Fleet Street-i szennylapokat. Melissa jól van? – Nagyon jól. milyennek találom a bárányt. milyen nehéz manapság hozzáértő mesterembert találni. és vastagon megvajazta. nyüzsgő. Mindazonáltal továbbra is tartózkodóan viselkedett. fejezet John Makyns képviselő úgy tett. – Felénk különb kutyakaját is kapni. – Nem mintha nem kedvelné magát.6. – Csakugyan. hogy valaki felhívja a Heathrow-ról azzal: egy nagy befolyású külföldi tőkés gazdasági háborút kíván indítani a hazája ellen. aki képes kijavítani a Tudorkori falazatot. Láthatóan kerülte a kérdést. – Amellett elég kellemes hely. Rendeltünk. de arra azért felfigyeltem.

hogy meghallgassa. Baleset történt. miszerint az érintettek hazudtak a vizsgálat során? Én úgy tudom. – Hallotta a szóbeszédet – tettem fel a kérdést –. elvárta volna. nem Mulder. ezért is folytattuk le mi a hivatalos vizsgálatot. John homlokráncolva fogadta a bárdolatlan stílust. Miért lenne ez baj? – Nem mondtam. Természetesen nem hivatalosan. ez csupán szóbeszéd. egyenesen rátérek találkozásunk valódi okára. – De akkor sem segíthettünk neki. ám a halottkém következtetései ettől még egyértelműek. Megrázta a fejét: – Sajnálatos baleset történt a nyílt óceánon. noha erre nincs semmi okunk vagy indokunk. távol tőlünk vagy bárki más felségterületétől. majd lendületesen fűrészelni kezdett a késével. – Szeretünk a befolyásos külföldi befektetők kedvében járni. hogy így járjunk el. Igaz. Kassouli ugye nem rendelkezik diplomáciai jogosultsággal. – Mit akart? John vállat vont: – Azt hiszem. hogy az. Ehhez újabb bizonyítékoknak kellett volna előkerülniük. – Mint ön is mondja – felelte John óvatosan –. hanem Bannister tartózkodott a fedélzeten a halál időpontjában. tehát őfelsége kormányának érdekében állt. csak. – Nem indíthattak volna újabb vizsgálatot? Csak hogy megbékítsék Kassoulit? – Nem volt rá indokunk. hogy bíróság elé állítsuk Bannistert. – Kassouli megkörnyékezte őfelsége kormányát.– Beszéljen nekem Kassouliról. Makyns képviselő komoran megcsóválta a fejét. hogy a hajót brit földön jegyezték be. és ez nem történt meg. – A halott lány nem elég indoknak? – vetettem fel. hogy új vizsgálat induljon. – Viszont gazdag. Ahhoz sajnálatosan kevés. – Úgy döntöttem. – Tényleg nem tudom megmondani. mint egy külföldi ország állampolgára. – De azért foglalkoztak vele? – erősködtem. – Á! – John beleszúrta a villáját egy darabka húsba. . majd vonakodva bólintott.

Ügyet sem vetettem a figyelmeztetésre: – Árthat nekünk Kassouli? John hátradőlt és néhány pillanatig a festett mennyezetet kémlelte. Kassouliembargó Nagy-Britannia ellen? – Összevont szemöldökkel koncentrált. túléljük – felelte John minden meggyőződés nélkül. Ez aligha javítana a munkanélküliségi adatokon. amikor keményen megdolgozunk azért. hogy újraindítja a vizsgálatot. Ráadásul zömük olyan fiatal. ha egyenes választ igénylő. mit tegyek? Makyns képviselő elfintorodott. s aprólékos gonddal a tányér szélére helyezte. azután kivonja a befektetéseit. Nick. – Akkor most. megszünteti az összes angliai munkahelyét. Viszont zavart okozhatna. fagyos mosolyt kaptam válaszként. – Nekem azt mondta. végül meggyőzi róla az összes pénzes haverját. – Annyit semmiképp sem. mint akármely politikus.Ami azt jelentette. – Én. – Őfelsége kormányát nem lehet csak úgy megfenyegetni. esze ágában sincs mindezt elmondani bármelyik lapnak? Őfelsége kormánya nem hinném. Ráadásul éppen olyan időszakban. közvetlen kérdést szegeznek neki. – Nem maga az első. – Mekkora kárt okozhat? – Akárhogy is. hogy örömmel venné. Nick. – Vagyis Kassouli megfenyegette magukat? – néztem mélyen John szemébe. – A hosszú távú problémát a munkanélküliség okozná. csak a kormányzat alázatos szolgája? . – Honnét tudhatnám? – emelte tekintetét a mennyezet felé. – Túlélnénk – erősködött. örökre elbúcsúzhatunk ezektől. – Remélem. amelyeket bátorítanunk kellene. aki nem vagyok más. de végül meghátrált az egyértelmű bizonyítékok hiánya láttán. – Vagyis komoly kárt okozna? – erősködtem. mint gondolná. no meg a hallottakon. Ha Kassouli valamennyi munkahelyét Németországba. míg a sültről végül sikerült leválasztania az inat. John sokáig rágódott a húson. felfed előttem egy bizalmas információtöredéket. őfelsége kormánya eljátszott a gondolattal. hogy magunkhoz vonzzuk a külföldi befektetőket. azután előrebillentette a fejét. aki átadja nekünk ezt az üzenetet. mielőtt úgy döntött. elismerem. hogy tegyék ugyanezt. fejlődőképes iparágakhoz kapcsolódik. Halvány. Írországba vagy Spanyolországba telepíti át.

hogy totális gazdasági háborút indít Anglia ellen. vagy az isten tudja. Vagy azt akarja. Mindeddig csak arról volt szó. átszaladt az ipari minisztériumba. amely esetleges gyilkosságra vonatkozna. amit tőlem hallott. – Örüljön. – Vállat vont. – Segélykérő pillantást vetett rám. hogy nem szaladtam egyből a miniszterelnökhöz. egyrészt. ha akart. ha tudnám. addig aligha. John. – Akkor most mit tegyek? – kérdeztem újra. – Ön szerint mi lenne a leghelyesebb. másrészt. Mit gondol. kik fognak ott várni ránk? Hableányok? – Meg kell jegyeznem. Csupán… hogy is mondjam… utalt a helyzetre. Az a nyavalyás sose érné be ennyivel. mint amikor kockára teheti amúgy is törékeny kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal. és szétkürtölte. hogy Kassouli sosem fenyegetőzött nyíltan. John fájdalmasan elfintorodott: – Ezt maga Kassouli mondta? – Nem egészen. az isten szerelmére. – Ki akarják nyiffantani. hogy a kormány ura a problémának. Pierre elnyerésében. a plecsnim csak felkelti a figyelmüket. hogy Kassouli meg akarja gátolni Bannistert a St. mert ennél is jobban rettegett attól a lehetőségtől. Rendszerint olyan . Nick? – Aligha kértem volna segítséget éppen magától. Nincs egy barátunk se Washingtonban. – Akkor. Megölik a rohadékot. aki betarthatna egy kicsit Kassoulinak? – Amíg ekkora pénzekkel járul hozzá a kongresszus költségvetéséhez. mintha komolyan mérlegelné a kérdést. A sajtó semminek sem örül annyira. hogy mindeddig nem hallottam olyan utalást. hacsak nem segítek haleledelt csinálni Anthony Bannisterből. Hűvösre teszik. John. Maga mindent tud az egészről! Amint telefonáltam. mit tegyek. Hazavágják. – Őfelsége kormánya tehát egy leforrázott macska fürgeségével reagált. – És azt is elfelejti. Egy őrült azzal fenyegetőzik. könnyítse meg a dolgomat! Mondja azt. – Felejtse már el ezt a fellengzős stílust. Ha más nem. mi mást akarhatna vele. mert rettegett Kassoulitól. hogy kitálaljam az egészet a Fleet Streetnek? Valaki majd csak odafigyel rám.– Az isten szerelmére. attól tartok. Nem gondolja. – Nagyon is odafigyelnének. hol foglalkoznak az ilyen ügyekkel. hogy elkormányozzak egy hajót egy x-szel megjelölt pontig. John meglötyögtette a fehérbort a poharában. Azt várják tőlem. mint rám? – Haleledelt? – John hihetetlenül értetlen tudott lenni. és próbált úgy tenni. de el nem tudom képzelni. hogy az egész ügyet kitálalom a Fleet Street-i firkászoknak. John. hogy ez az egész inkább tartozik a kormányra.

mint említettem. hogy a helyzet meglehetősen kényes. ha ön továbbra is . csak még többre lenne szükségünk. mert nem akarok az apámmal együtt én is sittre kerülni. – Mégis úgy vélem. ahol befejezhetem a felújítást. John? Mondja meg neki. Nick. Ezért is kell… – Hát rendben! – szóltam közbe. hogy elérte. – Akkor elmondom. ha Mr. – Természetesen senki sem próbálja felelősségre vonni magát a kialakult helyzetért. – Mindezzel csak annyit szeretnék mondani. – Ismétlem. amilyen maga. Ilyenek pedig nincsenek. Úgy gondolom. ezért kellene minél többet megtudnunk a természetükről. elvontatom valami biztonságos helyre. hogy őfelsége kormánya igencsak hálás. Új vizsgálatot csak akkor folytathatnánk le. nem vagyok őfelsége kormányának a tagja… – …egyelőre. ezt még bizonyítani is tudom. Nem fogok segíteni Kassoulinak. Mindeközben maguk elveszítenek egy csomó munkahelyet. és ha kell. A gyerekek iskolaköltsége ott van a bankban.közvetítők útján. a fenyegetések nem hangzottak el nyíltan. mert nem fog megtalálni. – Valóban? John elhessegette a pincért. Őszintén szólva. igazán örülnénk neki. – Nick. Nem teszek mást. bár ettől őfelsége kormányának még komolyan fontolóra kell vennie minden eshetőséget. Nick. ha eddig ismeretlen bizonyítékok kerülnének napvilágra. Kassouli nem szegezné torkunknak a kést. Melissának pedig mondja meg. – Akkor meg folytassák le azt az átkozott vizsgálatot! Miért ne tehetnék meg? – Mert a balos sajtó szüntelen rágalmai ellenére őfelsége kormánya nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatás munkáját. mielőtt útnak indulok. amit akart. ezért nincs is értelme keresni. Valós ez a fenyegetés. Nick! – emelte fel John a kezét. Elmondaná ezt neki. amit elmondtam? – Az első kérdésre a válasz: igen. Következetesen kerülte a tekintetem. Kassouli természetesen letagadna mindent. teszem azt? Érthető. teljes csőd az egész életem. hogy ne is próbáljon megkeresni. bizonyos mértékig képes vagyok átlátni a kormány gondolkodását. de ne is próbálják rám kenni. mint visszatérek Devonba. Az ön által említett információ értékes. több pénzem pedig nincs. de hát. és ha Bannister átkozott lotyója még nem lopta el a hajómat. a másodikra: nem. mi lesz. sőt a lehető leghálásabb lenne azért. én megtettem a magamét a hazáért.

aki mindig annyira közel állt hozzám.tájékoztatna bennünket Mr. Csakhogy Abbott munkája nem más. hogy az ügy messze meghaladja az ő kompetenciájukat. ahogyan a kísérőhajó viszi át a teherszállítót az aknamezőn. – Azt akarják. Csak némi információt. Erről lenne szó? Makyns képviselő alaposan megrágta a választ. – Csakhogy az egyetlen mód arra. Nem kérünk többet. igaz? Mindez csak elősegítheti a céljai elérését. Ez az egész ügy teljes egészében titkos és nem hivatalos. És mindketten engem választottak eszközükként. a maga titokzatos és nem hivatalos módján. Fogalmazzunk inkább úgy. és úgy navigált a gondok közepette. de végül bólintott. éppen az. Nick. nem igaz? Vagyis segítsek neki. Nick. Harry Abbottra gondoltam. amíg végre rám nézett. hogy bízunk a hazafias érzelmeiben. Kassouli szándékairól. Kassouli a maga módján kielégíthette a bosszúszomját. Halvány félmosoly jelent meg John arcán. – Úgy érti. haszontalan lenne levonni bármilyen elhamarkodott következtetést. Makyns képviselő politikai előnyt kovácsolhatott a helyzetből. – A szemébe néztem. hogy engedjek Kassoulinak. és őfelsége kormánya rendkívül hálás lesz érte. . És maga is vissza akarja kapni a hajóját. Rajtam keresztül. igen. Erőltetetten felnevetett. – Azt hiszem. döbbentem rá hirtelen. – Mert azt kellene találnia. őfelsége kormánya már ott is képviselve van? – Nos. hogy szó lehetne bármilyen anyagi ellentételezésről. hogy szemmel tartsam Kassoulit. – Krisztus a kereszten! – Kivártam. ha végrehajtom a tervét. Micsoda gyönyörű és finoman árnyalt terv. valóban. hogy ilyen kérés valaha is megfogalmazódott. – Miért ne mehetnék el egyszerűen a rendőrségre? – kérdeztem. – És mennyire lenne hálás őfelsége kormánya? – űztem gúnyt választékos kiejtéséből. bár természetesen le fogom tagadni. mint elnavigálni Bannistert az aknamező közepére. hogy folyamatosan tájékoztasson bennünket. – Maga szerint Bannister megölte a feleségét? – Azt hiszem. – Nem hinném. – Maguk aztán a simlis csapat. igaz? – Azt akarjuk.

én akkor sem tehetek mást. John. Én csak annyit mondhatok. akik rendre eltünedeztek az egységemből. Szerencsétlen flótás. mind kolostorba vonultak? – A martalócaink – közölte John sértett hangon – nem Bannister kertjében pihentetik a hajójukat. Bannister közeli jó barátja. mint a leghatározottabban visszautasítok minden célozgatást. – Nem nézett rám beszéd közben. Alighanem úgy értette. . – Ezt ígérte Kassouli. Tonyt. és ezt is csak magánemberként. ha segítenék eltenni az útból Melissa barátját. ha szemet huny a bosszúja felett? Munkahelyeket? A képviselő idegesen összerándult: – Ne legyen nevetséges. Nyughatatlan lelkekről beszél. hogy azok a fickók. hogy tetszés szerinti sorrendbe rendezze a szavaimat. attól tartok. – Önnek jogában áll. – Ki ne őrülne bele ekkora gazdagságba… – Az órájára pillantott. hogy valamennyien a lehető leghálásabbak lennénk. csak Melissának több ideje marad a társasági életre. – Vagyis őfelsége kormánya igazán hálás lenne – foglaltam össze a hallottakat –. Talán még társalog is a halott lánya szellemével. – Inkább Melissáé. legkörülményesebb módján azt állítja. hogy Bannister közelében lehetnek. hogy több ideje marad összebújni válogatott hírességekkel. s abban a tisztességben sem részesülnek. hogy egy médium elhitesse ezt vele. amely egy esetleges gyilkosságra vagy akár az ön bűnrészességére vonatkozik. – Szent Isten! Már ennyi az idő? És Nick… – És. Próbálta elrejteni a megkönnyebbülését.– Ha holtan akarja látni – szegeztem neki a kérdést miért nem használja valamelyik martalócát? Vagy azt akarja mondani. John? – Egyetlen szót se a sajtónak. de nem sikerült. gondoltam: – Csakugyan? Nem gondoltam volna. – Úgy tudom. vagy hagyja. Nick! – Annak a fickónak nincs ki a négy kereke. és új munkahelyeket teremtene Nagy-Britanniában. hogy a rendőrség is szemet hunyna e felett. Makyns képviselő és jómagam egyaránt viseltük a Melissa által ránk aggatott szarvakat. amennyiben egy nagy befolyású külföldi nagytőkés minél több befektetést hozna. – Nem állnak persze túlzottan közel egymáshoz. mint nekem. és a maga lehető legcirkalmasabb. – Talán bemutathatná őket – vetettem fel segítőkészen. Nick.

igaz? – Igaz. hogy még találkozunk. büdös. hogy megtegyek. Egér most négy korsó sört hozott ki az asztalunkhoz. – Három rohadt éve. Telefonáltam a Fleet Streetre. máris kiszagolta a sztorit. hogy Bannister egyik haverja összeverte? – Mert szükségem van Bannister pénzére ahhoz. Egy dél-afrikai. és Micky Harding épp ezért választotta. hogy helyrehozzam. de cserbenhagytak. Talán megkérdőjelezték a jogcímét? . aki súlyos sebesülést szerzett a Falkland-szigeteken. Harding egyike volt a riportereknek. – Sycorax. valamint keresztnevének köszönhetően óhatatlanul kiérdemelte az „Egér” gúnynevet. és devoni társaival összevetve drága is. Nick. Még úszik? – Épp csak hogy. Lehunyta a szemét. nem emlékszik? Maga volt olyan szemérmes. mert különben elveszítem a hajómat. Hosszú órákat vártam az ajtaja előtt. ha szétkürtölöm. – Érdeklődéssel tekintett rám. Fejenként kettőt-kettőt. és még mindig tudom. lám. – És miért veszíti el. majd diadalmasan elvigyorodott. viszont közel esett a lapok irodáihoz. ingerülten csettintgetni kezdett. amit nem akartak. márpedig nem csal. – Szörnyen néz ki. szerencsétlen adófizetők kerek százezer fontot adtunk mindenkinek. – Miért nem látogatott meg a kórházban? – Ne legyen már ekkora fasz. – Lám. – Köszönöm szépen. – Nem gondoltam. Mi a baja velünk? Talán nem bírja a szagunkat? Egészség. Így hát megtettem az egyetlen dolgot. A kocsma szutykos volt. akik a Falkland-szigeteken végigkövették a zászlóaljam minden lépését. és ezért. – Ha az emlékezetem nem csal.Fizetett és otthagyott. – De ezt senkinek sem mondhatja el – tettem hozzá sietve –. akkor mi. – Istenemre – tette hozzá –. – Mickey mindig is átkozottul büszke volt az emlékezőtehetségére. – Ledöntötte az első korsó java részét. lám. Ki rendezte így le? – Anthony Bannister haverja. halálra untatott azzal a nyavalyás csónakkal. – Láttam az ocsmány pofáját a lapokban. Micky hosszan és hitetlenkedve meredt rám. A kormányhoz fordultam segítségért.

Most is kétkedve nézett rám. – Akkor miért nem játszik rá az egészre? – kérdezte. hogy csak úgy zörög. hogy Bannister megölte a feleségét. – Értem. Minden porcikája a fásultság érzetét árasztotta. – Ha viszont gyilkosságot kiáltunk. Annyira tökéletes. Magának agyzsugorítóra lenne szüksége. mert Bannister oldalán álltam. hogy valaha hallott magáról? – Lefogadom. gyilkosság történt-e. Elmondtam neki mindent. – Vagyis egy elítélt bűnöző fia áll szemben az egész brit kormány és a világ leggazdagabb emberének szavával? – Nagyjából. – Remek. s ennek eredményeként hogyan kerültem slamasztikába. Nick. Kassouli fejét akartam. amikor ezt a szót használtam. Micky elfintorodott. Igaz? . Egér. még a hajóját is megtarthatja. Tony úgy ránk húzza a sajtó vétséget. Elmondtam. – Nyilvánvaló. nem igaz? – Nem tudom. hogy még azt se tudni. vagy akár csak utalunk rá. Testes férfi volt. és tudatta. kéretlenül nyers modorral. hogy a kormány csak örül neki. majd rágyújtott és felnézett a füsttől foltos mennyezetre. haver. nem riporterre.– A válóperes ügyvéd alaposan megkopasztott. ha Bannistert hazavágják. Miért van rám szüksége? – Mert semmi sem bizonyítja. hogy ez a férfi már látott mindent. Pont ez a lényege a tökéletes gyilkosságnak. Jill-Bethről. és nem sokat hitt el az egészből. – Francos pokol. Az egész egyszeriben hazafias kérdés lett. Na. Beszéltem Bannisterről. viharvert arccal és egy gyanakvó menyét észjárásával. meséljen el mindent! Beszéltem neki a Sycoraxról. – Jesszusom. – Kedélyes gúnnyal megcsóválta a fejét. – Maga szerint van rá esély. – A kereszt persze segíthet… – gondolkodott hangosan –. – És a kormány is tagadni fogja. de vajon Kassouli le fogja tagadni. hogy Bannister tette? – Sejtelmem sincs róla. – Néhány pillanatig némán pöfékelt. a munkahelyek megmaradnak. Kassouliról és Makyns képviselőről. hogy beszélt magával? – Arra mérget vehet. hallott mindent. hanem mert lehetetlen volt semmit se tenni. Elvitt száz lepedőt? – Nem sok híja. hogyan csalogattak el Kassouli házába. amikor ilyen sok munkahely forgott veszélyben. Szóval meg akarja őrizni a lelke tisztaságát. de nem azért.

– Ez a Kirov kisasszony. hogy a teher végre lekerül a vállamról. nem. szép nagy didkókkal. Egészség. hogy a sajtó megkeverje a szart. hogy többé nem vagyok egymagam a pöröly és az üllő között. – És mennyivel olcsóbb. nem? – De. a sajtó majd fogja. és a bűz az egekig csapjon. és ezt olyasvalakitől kaptam meg. nem lesz sztorink sem. – De hogyan bizonyítana bármit is. Kassouli fenyegetései semmivé foszlanak a nyilvánosság fényében. találkozni fog magával? – Azt mondta. egy antenna a gatyájában. az amerikai lány nem tud beszélni magával. Hagyni fogom. hogy elkoboztatja. pajtás. Pont az olyan utcai söpredéknek való. hogy meg akarta zsarolni a brit kormányt. A bűz leple alatt még én is egérutat nyerhetek mindenki elől. azután eltűnök a világ szeme elől. méghozzá adómentesen. – Látta vonakodó arckifejezésem. töketlenkedő kormány. nem. hiszen biztosan nem lesz mersze bevallani. Ha nem tud beszélni magával. – Ez tetszik. és nekem elegem van az egészből. – Segíteni fogok – közölte komolyan Micky –. Ha a brit kormány nem veszi komolyan Kassouli tébolyát. lecsúszott háborús hős. – Megcsóválta a fejét. Ne tegye. Egy mikrofon az inge alatt. és a vonal végén Micky bácsi a magnójával. – El akarja hozni a hajót? – Hogy az ördögbe ne! Bannister azzal fenyegetőzik. Nick! Ott kell maradnia. – Nézze. tud segíteni? – Megkönnyebbülést éreztem. hogy igaz. mint egy válás. – Összeráncolta a homlokát töprengés közben. haver! Ha nem lesz ott. – Azt pedig lehetetlen bizonyítani. Így talán még Kassouli is megkapja. – Nem. Szép kis mese. nem lesz semmilyen bizonyítékunk. és felsóhajtott. – Meg lehet csinálni? . vagy hogy merényletet tervezett a nyílt óceánon. feleséggyilkos brit tévésztár. mint én. amit akart: egy újabb vizsgálatot Nadeznha halálának ügyében. hogy megölte a feleségét. akit két éven át minden erőmmel igyekeztem elkerülni. és vízi hulla. ha beszél velem? – Be fogjuk vezetékezni. akit arról a francos balettről neveztek el. Bár én úgy tervezem. Százezreket foghat rajta. Dúsgazdag jenki egy arab lókupec nevével. – Maga a tökéletes gyilkosság – füttyentett elismerően. Nick! – Akkor. hogy holnap kimenekítem a hajómat.– Naná. de bizonyítékra van szükségem. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. Ha pedig nem lesz semmilyen bizonyítékunk. Segítségre volt szükségem. – Nem – rázta meg Micky a fejét.

Mondja azt Kassoulinak. Beleegyeztem. Odasántikáltam a hajóhoz és felkapaszkodtam a kormányállásba. – Már azt is megmondtam neki. amíg az amerikai tyúk felbukkan a száz lepedőjével? – Nem tudom. hogy maradok. Nick. ahogyan Kassoulinak és Makyns képviselőnek sem. Láttam. – Akkor vonjon vissza mindent.és a tatvitorla oldalmerevítőire. Meddig tarthat. – A meggyőzés erejével beszélt. érti? Mondja azt Bannisternek. hogy örökre végeztem a filmjével. Nick. hogy maga együttműködjön velük. hogy tévedett. A Sycorax azonban még ott horgonyzott a kikötőhelyen. egy hónapon belül itt lesz.– Hogyne lehetne. – Lefogadom. Mondja azt. Esett. De akkor sem voltam már egyedül. Hintsen hamut a fejére. Rávilágít a jenkik alávalóságára. A Wildtrack elhagyta a folyót. – Természetesen fizetünk is a sztoriért – jelezte Micky. Akkor. vagy visszatért a Hamble kikötőbe. s most készen vártak a fő. – A királynőért és a hazáért cselekszik. – Nem akarok érte pénzt. és leereszkedtem egészen a hajófenékig. hogy szeretné navigálni a hajóját. hogy Jimmy a helyükre csavarozta a bal oldali veretlemezeket. hogy készséggel csapdába csalja Bannistert. de mindig így megy a dolog. A másnap reggeli vonattal visszautaztam Devonba. Különben is. és most mérhetetlen megkönnyebbülést éreztem. a sztori izgalmai semmivé foszlatták korábbi világfájdalmát. De csak amíg a sztori ki nem pattan. talán a feldühödött francia bérbeadó szállíttatta el. Meg kell szereznem hozzá a főnök engedélyét. A Mystique szintén eltűnt. vagy a legénység a tengeren gyakorlatozott. s a motor alól előhúztam az elrejtett . Megcsóválta a fejét: – Maga aztán tényleg nagy fasz. nem kell örökké színlelnie. Munkahelyeket ment meg. Nick. Maga szerint hogyan ássuk elő a pedofil papokat? De az egészhez mindenekelőtt az kell. hogy csak a hiányát találom. Felnyitottam a fedélzeti nyílást. Magamban már felkészültem arra. Micky azonban könnyedén elvégezte a feladatot. azután levakarok magamról minden gazdag fickót. benne van a játékban? Bannisternek nem sikerült meggyőznie. Etesse meg őket! – De én nem akarok Bannister mellett maradni – kiáltottam fel szerencsétlenül.

Most kezdtem érezni a kimerültséget. – Erről talán még beszélnünk kellene – javasoltam békülékenyen. – És hogy van az édesanyja? – kérdezte Angela fagyos hangon. sajtot és kenyeret a konyhában. leszámítva az esőcseppek nyomán fodrozódó vizet. – Kemény fából faragták – vontam meg a vállam. tűnődtem. és láttam. hanyag mozdulattal dobta le őket a szófára. – Úgy vélem. amiért szembesítettek a nyilvánvaló hazugsággal. hogy hamarosan elmegyünk innét. már a szennylapok történeteitől lesz hangos a világ. – Úgy érti. Sem sört. miközben a hajó elhalad Bannister háza előtt – az idegenvezető bizonyára most közölte velük. és még többen zarándokolnak el ide. hogy a házvezetőnőt látom a konyha felé sietni. Lecsuktam a Sycoraxot. – Azt hittem. hogy már aznap délután útnak indulok. Eredetileg úgy terveztem. A nagy szalonban ettem. de tartottam magam Micky Hardingnak tett ígéretemhez. hogy ebben a házban lakik a híres Tony Bannister. innen ráláttam az esőáztatta folyóra. hogy alvás helyett több órát áldoztam az időzónák feletti röpködésnek. de Jimmynek nyomát sem láttam. ahol azt kellett látnom. csak amíg csapdába csaljuk a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereit. ezért felbicegtem a házig. aztán kibújt átázott esőkabátjából. hogy már nem kell sokáig vesztegelnie ezen a folyón. Ha Mulder nem habozott átkutatni a Mystique-ot. és valahogy szégyenérzet töltött el. Megfordultam. láthatóan meglepte a jelenlétem. Tudtam. A becsapódó bejárati ajtó zaja hangosan visszhangzott a házban. befejezhetnénk. hogy a kirándulóhajók apám tárgyalása idején is jó üzletet csináltak. gondoltam. kilépett – jegyezte meg epésen. amit elkezdtünk – feleltem jámboran. és arra számítottam. hol rejti el a tartalék kulcsokat. Nagy kirándulóhajó pöfögött felfelé a vízen. Gyanítom.fegyvert. és megnyugtattam. Semmi sem mozdult a folyón. miért tenne kivételt a Sycoraxszal? Visszamásztam a fedélzetre. ám ehelyett Angela Westmacott lépett a szalonba. . Néhány héten belül. mégiscsak szüksége van pénzre? – Mindkét karján bevásárlószatyrok lógtak. és maradtam. – Jó napot! – köszöntem udvariasan. – Akkor most megcsinálja a filmet vagy nem? – követelte a választ. hogy a házvezetőnő nincs otthon. így aztán beengedtem magam. hogy keressek némi sört. ahogy a turisták arca nekipréselődik az ablakoknak. Megtorpant. hogy tátott szájjal meredjenek a fényűző otthonra. sem ennivalót nem találtam a Sycorax fedélzetén.

Szipogni kezdett. ami azt jelentette. ezektől az elkényeztetett. Micky Harding újságja állt mögöttem. ahogyan maga akarja. Nem érintettek meg a sértései. mit mondhatnék. Különösen. de végül azt mondta. mint egy istenverte öszvér! Az a nyavalyás stáb . hogy a köd hamarosan leszáll a kikötőre. hogy Jill-Beth minél előtt térjen vissza Angliába. és legnagyobb döbbenetemre azt láttam. amikor haldoklik. Szívszaggató hang riasztott fel. – Azért különös módszerei vannak. A felhők már-már megérintették a szemközti domboldalt. Megfordultam. Bármivel próbálkozom. s amikor észrevett. hogy maga ott van Dallasban. Elszörnyedve és zavartan meredtem rá. – Azt mondtam. – Micsoda egy alávaló féreg maga. A hosszú ablak másik végében állt. – Hát nem látja. – Pedig én semmi mást nem akartam – szipogta két görcsös roham között –. Először mintha meg is lepődött volna. – Mert senki sem támogat! Bármit is teszek. Nick Sandman. mert többé már nem voltam a hatalmában. azután megtörölte orrát a kabátja ujjában. amíg nem teszem. hogy megzsaroljon? Hogy nem kapom meg az alkatrészeket. megszállott és végtelenül önző emberektől. csak készíteni egy filmet. hogy milyen csodálatos film lehetne belőle? Miért nem hajlandó egy pillanatra sem belegondolni? – Ahhoz is elég csodálatos. – Angela hangjából sütött a hitetlenség. hogy elnézzem az ablaktáblán lecsorgó esőcseppeket. hogy elérje a céljait – jegyeztem meg keserűen. akkor elveszi a hajómat? – Az isten szerelmére! Ha én nem kényszerítem. Egy igazi filmet. Elfordultam. majd később visszahívom. – Olyan. utál maga is! – Ez nem igaz. amit maga akar? És ha nem teszek mindent pontosan úgy. a könnyek végigperegtek az arcán. A támadó kígyó fürgeségével csapott le rám. de lebeszélt róla. dühösen fordult el tőlem. – Anya már csak ilyen.– Az anyja nagyon is egészségesnek tűnt. Azért fohászkodtam. utál az egész stáb. amikor beszéltem vele. Utál Matthew. görcsösen eltorzult arca minden szépségét elvesztette. és szabadítson meg ettől a komédiától. hogy Angela zokog. és én nem tudtam. keskeny válla görcsösen rázkódott a sírástól. maga utálja. csak abban a percben éppen nem tartózkodik a házban. maga ellenszegül. – Medúza? – Válaszra várt. maga képtelen bármit is megtenni! – Nem tudta abbahagyni a zokogást.

Szitkozódott. meg is tettem. mint a forgatással. Gyűlölte. Esett egész délután. Kivettem a parázsló cigarettát az ujjai közül és a medencébe pöcköltem. ezen az esős délutánon. ahol teljes mellszélességgel küzdött az atomfegyverek ellen. de én akkor is elkötelezett vagyok. de sosem gondoltam volna. – Én is sajnálom – zokogta bele a szavakat koszos pulóverembe. maga vastagon leszarja az egészet. – Istenem. – Én igen. igenis megér ennyit! Mert jó film.többet törődik a szakszervezeti gyűlésekkel. mennyire fáradt vagyok. – Sajnálom – suttogtam. akkor is úgy néz rám. és maga olyan átkozottul csökönyös. Nem ellenkezett. és még azt sem tudom. mit vár magától. Felé léptem: – Megér ennyit ez a film? – Igen! – sírt fel. hogy ez legyen. – Az első pillanattól ezt akartam tenni. baptista lelkész apjáról és messzemenően tiszteletreméltó anyjáról. És. egész álló éjszaka. – Á vállára tettem a kezem. elővett egy doboz cigarettát. – Mi a baj Bannisterrel? – Hogy retteg magától! Ez a baj vele. idejét. – Mégsem húzódott el tőlem. Nem akartam. Matthew mozdulni se képes nélkülük. hogy remegő kézzel szétszórta a szőnyegen. egész este. stábját. de csak annyit ért el. a bálnák megmentéséért és a marihuana legalizálásáért. és beszélni akarok magával. sőt igaz film. hogy leszokom erről az átkozott bagóról. amikor ilyen balfaszok vesznek körül. Hogy nem képes megmondani. Megkereste a táskáját. de egyszerűen képtelen volt gátat vetni a sírógörcsnek. és próbálta lerázni magáról a mérhetetlen önsajnálatot. – Annyira hasznosnak tűnt az egész – szólt ábrándos hangon. Angela mesélt midlandsi gyermekkoráról. én meg olyan átkozottul fáradt vagyok! – Egész testében rázni kezdte a zokogás. – Megfogadtam. de hogy is tehetném. és most. Nick! Felhasználtam a cég pénzét. – A pokolba magával és minden férfival. meg az előkelő egyetemről. – A francba. . ezért kell nekem megtennem. képes leszek-e befejezni ezt a filmet! A legtöbbször azt se tudom. magam felé fordítottam és szorosan átöleltem. csak hogy még jobban összekavarjak mindent. hogy ilyennek látják. mint maga! És Tony. Beszélgettünk. mintha leprás lennék! – Valami elpattant benne. ingerülten felkapott egy szálat és meggyújtotta. merre jár! De ha meg is találom. már amennyire érzékeltem. még ha egy szarzsák képtelen is felfogni! – Átkozott legyek – lépkedtem végig a kiömlött cigarettákon –. Mindig csak nekem! Csak mert ő annyira átkozottul lusta.

aki éppen akkor Ausztráliában . hogy a lábam tetszik neki. hiszen semmit sem tudtam a rádiózásról. – Szegény apa. ha már férjezett lennék. Isten tudja. – Tényleg nem rosszak. – Megteszik – helyeseltem. – Szegény? – Mennyire szerette volna. Meg azt. hogy a külseje vagy a képességei miatt alkalmazzák-e. hogy bebizonyítsa. Nem mintha Angela annyira ódzkodott volna attól. – Pedig én mindig nehezteltem a külsőm miatt. mi történik velem. de visszataszító küllemű személyével. Angela viszont találkozott egy sima beszédű. mire gondolok? – Nekem is folyton ez a problémám. – Persze nem is erre kellettem neki. idősebb férfival. az ember sose tudhatja. Kétségbeesetten vágyik a lehetőségre. – Felnevetett. hogy a rádió végleg becsődölt. én pedig arra gondoltam. azután összeráncolta a homlokát. – Mindig azt mondta. ha nem ilyen szép. és repült délre.– Az apád is így gondolta? – Ő is meg akarta menteni a bálnákat. mit gondolsz? – Talán beleszeretett a visszahúzódó és mértéktartó természetedbe? Hangos sóhajjal fújta a füstöt a mennyezet felé. Az utolsó évben hagyta ott az egyetemet. Érted. – Elmosolyodott. Ezután Angela a csődbe ment rádió levélpapírját felhasználva talált magának egy valóban működő rádióadót Ausztráliában. – Tényleg csodálatos lábak. – Akkor mire kellettél neki? Felém fordította a fejét: – Mégis. Úgy értem. ahol rá kellett jönnie. Azért elboldogultam. – Kezdetben nagyon izgalmas volt – emlékezett vissza –. aki nyári rádióadót üzemeltetett a Földközi-tengerre látogató angol turisták számára. – Ezen elgondolkodott egy hosszú pillanatig. hogy szükség esetén kamatoztassa jó megjelenését. Felemelte az egyiket az ágyról és kritikus pillantásokkal méregette. – Megint a lábaddal? Bólintott: – Megint a lábammal. A rádiótól az anyavállalat tévétársaságához igazolt át. és itt találkozott Anthony Bannisterrel. a képességei felérnek egy eszes. hogy talán épp emiatt küzd olyan szenvedélyesen ezért a filmért. legkevesebb két gyerekkel. ha a vasárnapi iskolában tanítok.

– Kerül. Észrevetted? Úgy viseli a sikert. igen. ő pedig összegömbölyödött a karomban. azután kijövök. – Ha megkér. – Az angol tévében akartam dolgozni. hallgattuk az esőt. Játszadozni kezdtem egyik hosszú hajfürtjével. Talán éppen ezért olyan jó a munkájában. amit a nála erősebbek mondanak. A férfi munkát ígért neki a cégénél. Egy villanás. Nagyon jó a munkájában. – Sok szempontból hasonlítunk egymásra. – Csak látnád. de nem használja egyiket sem. – Kezd úszógumit növeszteni – jegyeztem meg epésen.forgatott. – Tony úgy gondolja. csak azon túl egyáltalán nincs önbizalma. és egyetért bármivel. amikor bemegyek a telefonfülkébe. mert azt hiszi. és máris kívül viselem az alsónadrágom. azután hozzám simult. Az emberek azt hiszik. – Gyenge – foglaltam össze. sikeres és magabiztos. Szorosan magamhoz öleltem. – Miért? – Nem is tudom. mint valami álarcot. Igazán kedvelem. – Neki is jó lába van? – kérdeztem elképedve. – Meg fog kérni? . – Elnyomta a cigarettáját. Haza akartam jönni. Az emberek megnyílnak előtte. És akkor még ott van a megjelenése – tette hozzá szinte védekezően. amennyiben vissza akarna térni Angliába. amikor megismerkedtetek? Bólintott. amibe kerül? A szemembe nézett. – Olyan sebezhető. Összevásárolt mindenféle súlyzó-készletet. – Nem mozog eleget. – így hát visszajöttem. Ezért próbál olyan kedves lenni mindenkihez. – Könnyű neked ezt mondani. – Én kedvelem Tonyt. – Még nős volt. Lágyan felkacagott. de nem mondott többet. – Kizárólag az ő kedvéért? Angela vállat vont. pedig állandóan retteg. – Hozzámész? – kérdeztem végül. Te erős vagy. ezáltal megkedvelteti magát. Nick. hogy senki sem kedveli őt. hogy szupermannek öltözzem. Egy ideig némán feküdtünk.

– Pompás házasságotok lesz – jegyeztem meg keserűen. ha majd még többen elfogadják. – Miért? – erősködtem. akik szerinte megvetik őt. Fannyt is ezért kedveli – ment tovább Angela. – Szívesebben venne el olyasvalakit. – Talán. amikor a nehéz leckét magolja. mozdulatlanul feküdt. – Fanny kemény fickó. de talán beéri velem is. – Olyan akar lenni. amikor az emberekkel találkozik. hogy érdemes is a megvetésre? Büntetésül kihúzta a hajfürtjét az ujjaim közül. mint Melissa. – Az már igaz. – Mert annyira sikeres. – Hosszú.– Talán. – Azt hiszem. Tony is keménynek érzi magát. mint egy gyerek. – És ha az ilyen kemény fickók tisztelik. – Mert jó férj lesz belőle. Szerinte te is megveted őt. – Ő nem szolgált rá a megvetésre. Egyszerűen csak bizonytalan jellem. ha a kamerák mindenhová követni fognak benneteket. – Te erős vagy – mondtam inkább. – Nem lehet. Hatékony vagyok. hogy valamelyik konkurens tévécsatorna átcsábít magához. karcsú ujjaival végigtapogatta a sebhelyet a vállamon. – Vállat vont. Mert én önbizalmat adhatok neki. ami jót tesz a karrierjének. – Szent isten! – Elégedetten dőltem hátra és cirógattam Angela csupasz hátát. nem sírok túl gyakran – értett egyet –. ő is erősebb lesz? Sosem hittem az ilyen változásokban. – Hát. – Szegény? – Irigyel téged. Azt kívánja. és egyedül akkor magabiztos. – Szereted őt? Ezen láthatóan hosszan elgondolkodott. és egyáltalán nem örülök olyankor magamnak. mint te. bárcsak lett volna ő is katona. – Nincsenek közeli . végül megrázta a fejét. akit inkább elfogadnak a társaságban. bizonyos idő múlva. – Nagyon lassan beszélt. retteg a gondolattól. – Talán változtathatok rajta – élénkült fel. ha a tévékamerák rá szegeződnek. – Néhány pillanatig némán. Odakint a folyón sirályok szólongatták egymást bántó hangjukon. Azt hiszem. – Akkor miért mész hozzá? – Mert… – Újra elnémult. – Tonyval kapcsolatban tudnod kell még valamit – ment tovább idővel.

Az északi szél nekicsapta az esőcseppeket az ablaktábláknak. és magam elé képzeltem a kis hajókat. – Biztonságban. gondoltam el. és láthatnálak. Vagyis. – Végiggondoltam a kérdést. – Azt akarja. ha nem tenném. és senki sem próbálkozik. akivel teljesen őszinte lehet. – Barátot nehezebb találni. – Neked vannak barátaid. mindenki azt mondaná. ami azt illeti. – Ezt nem értem. valahányszor a Sycoraxszal visszatérsz a kikötődbe. vagy bármelyik más nőt. – Belefáradtam már abba. Hiszek a szerelemben. – Tony nem hűséges hozzám. hanem egy férfit. esküvő ide.barátai. hogy adjam fel a munkám. csak azért kapom meg a legjobb állásokat. hogy máris mindenki ezt gondolja. nem gondolod? Milyen hosszú út vezetett ide. – Elég nagy ostobaság tőled. azután egy hosszú pillanatig a mennyezetet kémlelte. – Úgy gondoltam. – Biztonságban? Angela felemelte a fejét és megcsókolta az arcomat. miután összeházasodtunk. mint szeretőt – jegyeztem meg. Most már mindenki tudja. a baptista lelkész midlandsi otthonától a Devon folyó felett magasodó fényűző palotáig. Úgy értem. hogy férfiak vadásszanak rám. esküvő oda. amint dagadó vitorlákkal menekülnek a védett öböl bejárata felé. de vajon helyes lenne-e? – Milyen romantikus kérdés. – És többé nem kellene aggódnom a pénz miatt se. Szeretne egy igazi barátot. de most már én sem vagyok az hozzá. És nekem sincsenek. míg talált egy kényelmes zugot a karjaim között. – Romantikus alkat vagyok. mert Tony felesége vagyok. hogy Tonyé vagyok. – Tonyé vagy? – Mindent és mindenkit birtokolni akar – magyarázta mentegetőző hangon. – Rengeteg. Angela még mindig a szerelemről és tisztességről ábrándozott. – Addig fészkelődött. Nem engem. hozzámennék feleségül. . igen. ha megtudná? Angela bólintott. nem igaz? Megkapnám ezt a házat. nem igaz? – Dühítené. mert mellette biztonságban érezném magam. – Neki nincsenek. – Megteszed? – Nem lenne tisztességes másokkal szemben. Nick? – Igen. Az se lenne rossz. Vállat vont. – Talán nem lenne rossz – értettem egyet –.

hogy szerelmes vagy-e Jill-Beth Kirovba. – Csak próbáltam felkelteni az érdeklődésedet – mosolyogtam –. amint valaki sietősen a kocsma felé vette az irányt. majd máris visszatért Bannisterhez. hogy a szél magával repítsen bennünket. és túlságosan fényűzően élnek. Hunyorogva nézett fel rám.– Rettenetesen dühítené. mintha megküzdöttünk volna egy ádáz viharral. – így volt. – Rettenetesen büszke ember. annyira nyugtalanná tett a jelenléted. – Így is van – mosolyodott el Angela. – Valóban? – Meglepett azzal. – Felém fordult. amikor megláttalak. és ő azonnal életre kelt. Hosszú ideig néma csendben feküdtünk. szabadon engedhettük. – Vállat vont. hogy valaha meg foglak kedvelni. Motorzajt hallottam odakint az esőben. Azt gondoltam. és most már. Olyan fiatalnak és ártatlannak tűnt. de sosem gondolja. pihegése nyomán szétváltak homlokán a sápadt hajszálak. És persze az üzletnek is csak jót tesz vele. Olyan ez neki. – Mert azt hiszi. Nem hittem volna. És fájdalmat okozna neki. hogy a tévésztárok túlságosan okosak. . ahogyan ott feküdt a karomban. – Mesélj magadról – kérte. Viszonozta a csókomat. Rettenetesen. az elvált nők legjobb barátja – vágta rá a választ Angela. – Csodálatos a külsőd. Elmosolyodott. majd elmosolyodott. – Persze – feleltem őszintén. mint a kocsija vagy a háza. Ő minden adandó alkalommal megcsal. valami. felismerés csillant a szemében. – Azt hittem. Első látásra felélesztetted bennem a vágyat. hogy elértünk az ágyba. és biztos voltam benne. – Ezért is nagyon fontos Tonynak. csodálatosnak találtalak. hogy feleségül fog venni. hogy lássa. Megcsókoltam meleg bőrét. filmet készítesz rólam. Már az első pillanatban. hogy szép felesége legyen. hogy gyűlölni fogsz. Ezért is gondolom. szerénytelennek ítélem-e a szavait. mennyire nem akartál megnyílni. – Mi történik. Angelát kezdte elnyomni az álom. Emlékszem. Megcsókoltam a homlokát. Ajka alig láthatóan szétnyílt. ha le akarja cserélni a feleségét egy fiatalabb szupermodellre? – Tartásdíj. Minden feszültség szertefoszlott az arcvonásairól. akkor örökre hűséges maradsz? – És mert tetszetős a külsőm. Hát nem tudsz máris mindent? – Nem tudom például. hogy meglepettnek tűnt. amivel lenyűgözhet másokat. – Te pedig olyan zord és félelmetes voltál. hogy megbánt vele.

– Nos? Bólintottam: – Az elmúlt néhány napban szerelmesedtem ki belőle. – Ágyba is bújtál vele? – Nem. hogy csak most tértem vissza Amerikából. amit ilyen igaznak akartam megtartani. felkönyökölt és az arcomba fújta a füstöt. hogy nem is találkoztam Jill-Bethszel. – Téged átverni. Hasra feküdt. Már el is feledkeztem arról. És Dallas nagyon. körülbelül annyira nehéz. – Csak talán? Felemeltem a fejem és megcsókoltam: – Kétségkívül. Azóta máshová vitték? Elmosolyodtam: – Mindig is tudtam. Vagy legalábbis messze esett. aki elfelejtette magával vinni a forgatókönyvét az Államokba. ha tudnád. Sandmant. de nagyon messze esik Bostontól. – Nem vagyok belé szerelmes. – Akkor az elmúlt néhány napban szerelmesedtél ki belőle? – Én nem… – Elhallgattam. rágyújtott egy újabb cigarettára. – Meglepődnél. hogy a tévétől vagy. készséggel segítenek. hogy eszes lány vagy. – Igen. ha így történt volna. – Akkor most belém fogsz szeretni? – Talán.A kérdés teljesen készületlenül ért. mint elvenni a cukorkát a fogyatékos csecsemőtől. Most már nem. – Azért repültél Amerikába. de nem akartam hazudni Angelának. mi mindent megtesznek az emberek a tévések kedvéért. azután visszatért mellém az ágyba. – Biztos? – Biztos. – Buta kis Nick. igaz? Ha már ilyen úriember vagy. Angela felkönyökölt az ágyban. – Örülök neki. éreztem a felparázsló cigaretta melegét a bőrömön. de ha azt mondod. – Előrehajtotta a fejét és megcsókolt. Nick. amikor legutóbb odaát jártam. A hazugság megöli az érzelmeket. megmondanám. Elmélázott a válaszon. – Arrébb hemperedett. Angela láthatóan elégedett volt magával. Azt akartam mondani. – Megmondanád. és ma délután valami olyasmire találtam. és rettentően fontos lenne megtalálnod egy bizonyos Mr. – A mellkasomra fektette a fejét. Nick Sandman. A légitársaságok például nem hajlandóak kiadni az utaslistáikat. De nem így történt. hogy ágyba bújj vele? .

azután felült és a lábát keresztbe fonta. Pierre miatt akart találkozni veled? – Igen. Bár nem voltak boldogtalanok sem. amiért elvette tőle a lányát. hogy Bannister talán ilyen agyafúrt módon akarja kicsikarni belőlem ezt a vallomást. ő pedig újra elhúzódott tőlem. – Elég költséges csalódás lett volna számodra. Nick. Ő csak találkozni akart velem. – Gyűlölte. Csak hirtelen felindulásból ment hozzá Tonyhoz. szörnyen gazdag. Ha a szerelem kulcsa a vágyakozás. hogy megvegye ezt a házat. és semmi sem volt elég jó az ő drága Nadeznhája számára. hogy költözzön haza. Angela felkacagott. ha te fizeted. – Kassouli mindig is gyűlölte Tonyt – jelentette ki. és ragaszkodott hozzá. hogy építsenek úszómedencét számára. és alighanem egy kicsit őrült. Úgy gondolta. Elmosolyodott. hogy Angliában parádéállat. – Te fizetted a repülőjegyet? – Nem. Igen. – Senkinek sem fogom elmondani. – Beleszívott a cigarettába. – Élvezte. – Tönkre fogod tenni a Wildtrackot? – Nem válaszoltam. – Találkoztál Yassir Kassoulival? – Igen. hol voltál. – Nem igazán. mégis ruganyos. ő legalábbis mindig ezt mondta. Angela ösztönösen megérezhette visszahúzódásomat. Mindig itt volt. És Kassouli se segített a helyzeten. – Hirtelen feléledt bennem a gyanú. Elvárta Tonytól. hihetetlenül törékeny volt. – És a lány miért nem tette meg? – Nadeznha mindig azt tette. rendkívül céltudatos. – Kihallottam a nemtetszést Angela hangjából. – Miért nem? – Mert be akarom fejezni a filmet. halovány. – És mit gondolsz róla? – Nagyon hatásos. máris elvesztem.– Nem. Meztelen teste kísértetiesen hasonlított Melissáé-ra. hogy Nadeznha rangon alul házasodott. . és nyaggatta Nadeznhát. nagyon befolyásos. – Boldogok voltak? Angela megrázta a fejét. de én le is akartam fektetni. mert felemelte az arcát és mélyen a szemembe nézett. amit akart. A lepedőre tette hamutartóját és lekocogtatta a hamut a cigarettájáról. Folyton meglátogatta őket. A St. Itt gazdag örökösnő lehetett.

– Nadeznha el akarta őt hagyni? – kérdeztem. amennyire csak lehetett. felkeltem az ágyból és odaléptem az ablakhoz. de ha így lett volna. – Tony nem beszél erről. ha erről beszéltünk. – Remekül értett a hajózáshoz – vettem védelmembe a halott lányt. Közeledett a dagály. csak nem meri bevallani. nem gondolod? Elmosolyodtam. hogy feleségül vette Nadeznhát. hatalmas csapást mért volna a büszkeségére. az ár örvényei elborították a lapályokat és megemelték a túlsó parton kikötött kis bárkákat. A lepedő kivételével valamennyi ágynemű egy halomban feküdt a szőnyegen. akkor sem említi. nem ő tette? Nem. Most ott álltam és letekintettem a folyóra. – És? Vállat vont: – Nem. – Nem tudom – ráncolta a homlokát Angela. – Én úgy hallottam. kivel. Arra gondoltam. Eleinte zavarban éreztem magamat a hátamat elcsúfító sebhelyek miatt. Óriási előrelépést jelentett számára. de Angela csak nevetett a feszengésemen. hogy Tony retteg tőle. Bár. Nekifektettem a hátam az ablakpárkánynak. – Hihetetlen önző teremtés. hogy gyengébbek nála. Nadeznhának viszonya van valakivel. kedves teremtés volt – szúrtam közbe olyan ártatlanul. utalni azért utalt ilyesmire. – Kedves? – húzta el a száját Angela utálkozva. míg odahaza Amerikában csak egy volt a gazdag és halálba kényeztetett lányok közül. gondoltam. akikről úgy gondolja. Ideje lesz. Egyébként nagyon bizonytalan. Úgy gondolta. . – Nem. – Tudod.oldalán igazán híres tévésztárral. mit gondolnak az emberek Nadeznha haláláról? Felnézett rám: – Tudom. – Gyakran gurul dühbe? – Csak azokkal szemben. hogy elnézzem az összegyűrt lepedőn fekvő törékeny testet. Úgy értem. lehetetlen? Nem. ha megpróbálom lehántani az igazság következő rétegét is. senki se tudja. Mindig feldühödött. nem akarsz beszélni erről? Hosszú ideig némán meredt a lepedőre. Valóságos szörnyeteg! Mindig úgy láttam. az volt. milyen ellenállhatatlanul vonzódik Bannister az erős asszonyokhoz. A hajfürtök szertelenül hulltak alá a csupasz hátra. – Azért ez a tény nem ér fel egy ajánlólevéllel. ha ez megtörténik.

– Egy pillanatig eltűnődtem. és én kihallottam a tévéproducer szakmai érdeklődését a hangjából. nem? – Jesszusom. Rettenetes dolog lehet megölni valakit. Nem mintha nem akart volna beszervezni. hogy van benne elég lelkierő egy gyilkossághoz. hogy az a másik is épp erre készül. mit gondoljak.– Nem hinném. Egy dolog meghúzni a ravaszt. – Sajnálom – szabadkoztam újra. és megint más dolog látni a nyavalyás holttestét néhány órával később. – Megpróbálta – feleltem őszintén –. dehogy! – Mármint az. hogy ilyen szörnyű vádakkal illettem Tonyt. Angela elnyomta a cigarettáját a hamutálban. És sajnálom. Nick. Tony tudja. Azon tűnődött. Nick. igaz? – szegezte nekem a kérdést. Pierre-en. – Neked csak tudnod kell. aki éppen úgy nézett ki. – Tony képtelen lenne gyilkolni – erősködött Angela. Tudjuk. de kudarcot vallott. ki fia-borja vagy. hogy Tony képes lenne ilyesmire? – Nem tudom. dehogy! – Akkor miből gondolod. Vagy. – Ennyire szörnyű volt? – kérdezte. hogy győzhessen a St. – Az nem ugyanaz. – Gondolod. ám most egy pillanatra elém villant a régi Angela. – Inkább csak mocskos – feleltem. – Végiggondoltam a kérdést. mint az egyik haverom. látni a pusztítást. és elfintorodott. talán önvédelemből? – Vállat vont. – Rólad pontosan tudjuk. hogy a filmben is ilyen átéléssel beszéljek. hogy Tony megtűrné maga mellett Muldert. mit teszel. – De képes lennél hidegvérrel megölni valakit? Valakit. akivel azelőtt rögbiztem. Emlékszem az egyik fickóra. – Utána volt a legszörnyűbb. ha az megölte volna Nadeznhát? Mulder Tony testőre. hogy azt sem tudod. elhiheted. hogy nem vagy Kassouli embere. – Talán Mulder képes lenne? – Az isten szerelmére. amit a szigeteken szereztél. miért nem veszünk be egyetlen idegent sem a csapatba? – Engem mégis felkértetek. Megértette a vonakodásom. Mit gondolsz. amikor tudod. Van elég tapasztalatod. Hacsak nem vagy annyira dühös. . És az sem volt könnyű. mivel tudna rávenni. hogy Kassouli mindenáron meg akarja akadályozni abban. akit szerettél? Képes lennél megölni Melissát? – Úristen. Nick! – Mindeddig megadóan tűrte a téma iránt mutatott érdeklődésemet.

Nick! – Kedvesen rázott le.– Ne is spekulálj ilyesmiről – figyelmeztetett. milyen sárdobálás lenne itt. sőt már el is indítottam a folyamatot azzal. Igazi brit hős akar lenni. fiatal bika. – Tony nagyon büszke ember. A fenébe is. hogy biztosan élvezné a titulust. én pedig arra gondoltam. – Angela felpattant az ágyból és odalépett mellém az ablakhoz. és nem fog visszakozni. bármenynyire is őszinte akartam lenni Angelával. és mindent. biztosan kevésnek érezné. és úgy gondolja. Pierre-en. Hosszú ideig tanakodva nézett rám. hogy meg fogja nyerni idén a St. Pierre kikövezi előtte az utat. miért féltem annyira azt az ember. igen. Nick. hangjában a jól megszokott türelmetlenséggel és fensőbbséggel. lovaggá akarja üttetni magát! Más hírességekkel megtörtént. Nem tudom. mert valaki megfenyegetett? – Attól függ. Nick. – Adhatok neked még egy tanácsot? – kérdeztem. mint az Üdvhadseregnek. – Ő nem fogja feladni. hogy a szennylapok csámcsogni kezdjenek Tony házasságán. ami vele jár. aki éppenséggel a legfőbb riválisom e lány kegyeiért. hogy menj el vele. A jó öreg lovagiasság. olyasvalaki. Angela rágyújtott egy újabb cigarettára. hogy csupán nem hagyja nyerni. – Én is előbb adnám meg magam a Kínai Néphadseregnek. El tudod képzelni. aki megfricskázza a franciák orrát. mennyire eltökélt Kassouli. A sűrű felhők miatt máris szürkülni kezdett odakint. hogy beszéltem Micky Hardinggal. ha valaki felvetné. . – Azon tűnődtem. – Fogd be. hogy Nadeznhát esetleg meggyilkolták? El tudtam képzelni. jobbnak láttam. – Még csak az hiányozna. – Megragadta a karomat és hozzám simult. Nick. ki az a valaki – vágtam rá. Pierre-t. – Férfibüszkeség. – Tudnia kell. Tartsd itthon. – Ne engedd indulni – ismételtem határozottan. – Túl sokat dohányzol – jegyeztem meg. hogy Hardingot meg sem említem előtte. És most. Te lehetnél a másik testőre. nem éreztem ingerültséget a hangjában. – Te pedig Lady Bannister leszel? Elmosolyodott. Szétkürtölte mindenkinek. – Ezért akarom. – Bosszút akar állni a lánya halála miatt? – Úgy gondolom. Tony is ezt akarja. mit tervez ellene Kassouli. de nem felelt. Öreg bika. – Feladnád az álmodat csak azért. hogy a St. – Halljuk! – Ne engedd Bannistert indulni a St.

– Azt lesheted. Páni rémület söpört végig rajtam. majd a padlón kúszva megindultam az ágy felé. én pedig oldalra buktam. – Erőt kellett vennem magamon. . – Micsoda istenverte bolond! – Ahogy volt. ahol lehunyt szemmel feküdtem és próbáltam visszavonulásra bírni a fájdalmat. – Akkor el fogsz menni egy orvoshoz. hogy nyugodt maradjon a hangom. egy perc és rendben leszek. Napok óta nem történt velem ilyen. Arra gondoltam. Fürgén eltáncolt. Nick? – Angela megpróbált felsegíteni. csupaszon. azután csapkodni kezdtem a térdem. Nick Sandman? – Mást se akarok. könnyedén elhátrált. – Nick? Nick! – Angela hangjában hamisítatlan aggodalmat éreztem. – Orvos látott már? – kérdezte Angela.– Nem azért. – Igyekeztem leplezni félelmemet. te buta. kíméletlen. – Újra a telefon után vetettem magam. mert értek a hajókhoz? – kérdeztem. az ablakpárkány után kaptam. amellyel megtanultam együtt élni. hogy új életet erőltessek tagjaimba. A fájdalom felkúszott a hátamon. – Mi ez. ahogyan felszisszenek a fájdalomtól. – Azért is. – Felkacagott. – El fogsz menni egy orvoshoz. akkor ezt a hirtelen gyengeséget is le kell tudnom győzni. tompa fájdalom. azután súlyosan elterültem a szőnyegen. átviharzott a szobán és felkapta a telefont. egyszeriben mégis reménytelenül nyomorékká változtam. egy új. hogy a lábam megadja magát. – Legalább egymillió orvos látott már. nem a szokott. Hiába próbáltam a telefon után kapni. – Akarsz velem valaha is még egyszer az ágyba bújni. – Mondtam már. – Erről még sosem beszéltél – jegyezte meg feddő hangon Angela. – Kivárta a választ. – Minden rendben. – Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten. és minden rendben lesz. ami segített. azután kidobta a cigarettáját az ablakon. Hirtelen ostobának és nagyon esetlennek éreztem magam. Hallottam magam. élesen metsző kín. Próbáltam felállni. Egy perc. és nem tudtam. ha a lábam kibírta az amerikai utat. – Erőnek erejével átfordultam. majd én meggyógyítom magam. – Megegyeztünk? – Mondtam már – erősködtem –. azután sikerült oldalt fordulnom. Én pedig elestem. Sikerült felküzdenem magam a gyűrött lepedőre. de a jobb lábam hirtelen kikapcsolta magát. – Olykor előfordul.

boldog voltam. nem álltam készen arra. Elmész orvoshoz vagy sem? Megegyeztünk. aki törődik velem. hogy elveszítsem. Nick Sandman. Szerelmes lettem. arra gondoltam. milyen csodálatos érzés. s miközben az ellentmondást nem tűrő hangot hallgattam. és próbáltam rábírni a lábam a mozgásra. amely egyeztette az időpontot a szakorvossal. Hátamon feküdtem az ágyon. ha van egy nő. Csak most találtam rá Angelára. meseországban éltem. .– Nem nyitok vitát.

3. rész .

hogy ne tegyen több kárt magában. – Azt kívánom – szólt Mary Clarke. A tesztek végén visszakísért rózsakertre tekintő irodájába. Mary Clarke doktor zöld szeme némiképp pajkosan csillogott. miért ne járhatna normálisan. fejezet A neurológus korombéli nőnek bizonyult. nyers és magabiztos modora miatt idősebbnek látszott. – Nyavalyás duzzanat – feleltem túlzott indulatossággal. – Azok a rohadékok azt mondták. leszámítva azt a tényt. Márpedig ha a gerincvelő megszakad. amit azonnal meg is bántam. Mr. – Ennek magam is örültem volna – jegyeztem meg gálánsán. Angela egy orvosokról szóló dokumentumfilm forgatásakor ismerkedett össze vele. Angela itt várakozott ránk. hogy ön erőszakkal próbált meg gyors fejlődést elérni. . miközben a jegyzeteit készítette. Clarke doktor arra kért. hogy soha többé nem fogok járni! – A rohadékok mindig ezt mondják – engedte meg egy félmosollyal Mary Clarke –. hogy bizonyos fokú mobilitást sikerül visszanyernie. annak következményeként az illető egy életre megbénul.7. – Úgy értem. míg Angela. Én talán túl soká éltem együtt az orvosokkal és a cikornyás frázisaikkal. Mr. ám a hangja semmiféle könnyedségről nem árulkodott. – Baromság! – kiáltottam fel indulatosan. Sandman. Néma csend. összerezzent a véresebb részleteknél. miközben alávetett a szokásos vizsgálatoknak. ismertessem sebesülésem pontos természetét. Egyszerűen nem találtam orvosi indokot arra. – Ödéma? – kérdezett közbe Angela. Sandman. Csak egy közelben serénykedő fűnyíró idegesítő zümmögése. megfeledkezve még a gálánsságról is. aki még maga sem hallotta a teljes történetet. bárcsak az én betegem lett volna. de Angela még nem szokhatott hozzá mindehhez. – Hogy érti ezt? – kérdeztem végül. – Azért kívánom ezt – söpörte félre Mary Clarke határozottan a vaskos bókot –. miután befejeztem –. Elfintorodott. Az ödémát csak azután lehet diagnosztizálni. hogy az ön csináld magad fizikoterápiája kétségkívül súlyosbított egy merőben szokványos és nem túlzottan komoly ödémás állapotot. mert akkor az ágyhoz kötözhettem volna. ugyanis a gerincben kialakuló ödéma rendszerint teljes szakadásként mutatkozik meg.

– Az enyém nem tette – jelentettem ki dacosan. – Nem tehetek semmit! – szögezte le Mary Clarke. így talán tényleg helyesebb. engem pedig mélyen megérintett az arcán tükröződő őszinte aggodalom.– Szó szerint nyavalyás duzzanat – erősített meg Mary Clarke –. ha ezt teszi. – De mi történik. Mr. – Új-Zélandig feltétlenül. A gondot az okozza. hogy ön valóságos tárháza az anomáliáknak. – A lába vagy funkcionálni fog. az ön esetében állandósult ödéma alakult ki. Mindent egybevetve. akkor valóban reménytelenül nyomorék lesz. ha ott lesz egyedül az Atlanti-óceán közepén. hogy valószínűleg csak a filmje befejezése miatt aggódik. Mr. Mary hajózási metaforával kísérletezett. s bár műtéttel segíteni lehet a dolgon. Fogadja elismerésem! – De hát mit lehet tenni? – kérdezte Angela. hogy ha a testemet hajóként képzeljük el. Miután meghalt. – De hát… – kezdte volna Angela. valamint a lövedék által okozott bevérzések. komoly égési sérülések. – Itt megállt. Sandman óhajával. ha elhajózik Új-Zélandra. mint hogy kísérletezik rajta. – Elmosolyodott. – Az igazság az. amikor a lába kudarcot vall? – tiltakozott Angela. – Mondanom sem kell. ezzel időleges paralízist vált ki. majd néhány hét leforgása alatt fokozatosan lelohad. és elmagyarázta. – Semmit. Egyetlen orvos sem tehetne mást. hogy körülhajózza a világot? – kérdezte Mary Clarke a szenvtelen magyarázat végén. majd megvillantott egy már-már kárörvendő mosolyt. amíg fel nem ötlött bennem. a gerincoszlopát alighanem spirituszban mutogatják majd. hogy ez a kötél olykor minden átmenet nélkül meglazul. azaz a kapcsolódó idegpálya a felelős. hogy mindenben téved. és nekilát az emlékiratainak. Sandman. amely nekipréselődik a gerincvelőnek. Ha egy kis esze van. vagy nem. akkor a jobb lábam mozgatásáért egyfajta feszítőkötél. mintha ezzel igazolhattam volna. mozgássérült-segélyért folyamodik. – Semmit? – Angela döbbentnek tűnt. – Rohadtul igaz – szúrtam közbe. Sandman. a kockázat aránytalanul magas. mennyire rosszul teszi. a bejáratnál rámpával a tolókocsija számára. – Persze. . – Mert önt súlyos trauma érte. – Elszánta rá magát. természetesen – közölte Mary Clarke vidáman. igen. és ez feltehetőleg nem találkozna Mr. keres egy kedves egyszintes házat.

hogy ilyen jól halad a Sycorax újjáépítése. szívesebben vettem. csak feltétel nélküli szolgálatkészség. Anthony Bannister szüntelenül ingázott londoni háza és a Földközi-tenger között. de senki sem szólt. de ha mégis azt tapasztalja. Mary Clarke remekül választott évjáratot. vagy megindulna a végtag elsatnyulása. egyszeriben nem volt több feltétel. Acélhuzalok. és tucatnyi korsó sörért szereztünk egy dereglyét is. – Felállt. majd egyenként beütöttem a tölgyfából ácsolt sínveretbe. de vannak betegek. hiszen ha a vitorlázat bármely elemének kudarcot kellett vallania. 78-as évjárat. Hálából a kamera előtt is percről percre felidéztem. kötelek. így a magaménak tudhattam egész Devont. amelynek fedélzeti darujával helyére emelhettük a gondosan lelakkozott árbocokat. látszólag törékeny rendszerré álljanak össze. hogy az ernyedtség egyre tovább tart. Megérkezett a kötélzet. A hajó napról napra szépült. mi történt azon az éjszakán. és átadtam magam a kényelmes meggyőződésnek. Fanny Mulder a hajón élt. hogy olyan. idővel ezek a hívások is abbamaradtak. Jó idők következtek. Guajakfából kivágtam a kötélerősítő szarvakat. Jill-Bethről nem hallottam. amely képes lehet ellenállni a legzordabb óceáni szélviharoknak is. ahogyan eddig is visszaállt a normális állapot. ahová az árboctő beült – a tengerészek évszázadok óta ezzel a módszerrel keresik a sors kegyeit. hogy nem tesz semmit. így azután mindketten visszatértünk Devonba.– Úgy vélem. Matthew és a filmes stáb alighanem rájött. de miután nem volt mit jelentenem neki. feltétlenül forduljon szakorvoshoz. ha orvos foglalkozik velük. ahogyan remekül választotta meg a terápiát is. ha még itt a kikötőben teszi. amikor úgy döntött. akik megnyugtatónak találják. amikor kiharcoltam a keresztet. faanyagok és fakátránnyal teli vödrök gyűltek a fedélzeten. Lassan haladt a munka. nem pedig nyolcas erősségű nyílt óceáni szélben. – A tiszteletdíjam egy palack Cote de Beaune. Mielőtt beágyaztuk volna a főárbocot. Az izomtónus kielégítő – fordult felém –. s nekem együtt élnem. ahol a Wildtrack részt vett egy sor partközeiben megrendezett versenyen. Micky Harding felhívott néhányszor. Persze akkor sem tudnak majd mit kezdeni magával. És a vitorlázástól irtózó Angelát. Angela immár rendelkezésemre bocsátott minden alapanyagot. hogy Kassouli fenyegetőzése nem több egyszerű agyrémnél. boldogulni fog – felelte Mary szárazon –. Ezzel kellett Angelának megelégednie. mi történt köztem és Angela között. gondosan elrejtettem egy régi egypennyst a bölcsőben. . és mindenki örült.

hogy felhúzzuk a fő. Matthew emberei azt mondták. Hatalmas pofont kaptam. Jimmy és én nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. akiket terveim szerint a fedélzetre csalok majd. vastag. Gyönyörű nap köszöntött ránk. Helyükre tettem. Akkor miért bajlódsz egyáltalán a vécével. hogy nem akarom feleslegesen összefúrni a Sycorax hajótestét. hogy Jimmy kicsatolhassa a bevonókötelet és összetekerhesse a vitorlát. ahogyan a felújított hajótest megrázkódik alattam. Két fekvőhelyet tettem be a nagy térképasztal és a kis hajókonyha mellé. amire én azt feleltem. Habozni látszott: – Biztos vagy benne. hogy megvárom. – Csapjunk a lovak közé. Meghagytam a helyet a zárt vécé számára. hogy a lányok. Az orr-rekeszben műhelyt és vitorlaraktárt alakítottam ki. Jimmy. zöldes árnyalatú üveggel és súlyos rézkerettel. amilyen a Wildtrackon is van. Jimmy. – Megígértem neki. Angela pedig tudni akarta. fiú? – Biztos vagyok. he? Erős kísértést éreztem. hogy akárcsak megpróbálja megérteni. kötélfülek és kötélvezetők miatt aggódtunk. amint a szél belekapaszkodik a nyolcunciás szövetbe. és olyan napon érkeztek meg.és a tatvitorlát. hogy szalad a kicsike. Jimmy. míg mögöttük lassan alakot öltött a kabin.amely közvetlenül az árbochoz rögzült. A stáb idővel feladta a kísérletet. . A zsanéros szárnyakat rossz időjárás esetén le is lehetett csavarozni. a legfeljebb ötös erősségű délnyugati szélben a Sycorax a nyílt vizekre kívánkozott. fiú! Lássuk. Gondosan betakarta az összecsavart vitorlát. miért nem elég beszerezni még egy vödröt? Azt feleltem. aligha érnék be a zománcos vödörrel. mire az operatőr megtorlásként vett nekünk egy értelmező kéziszótárt. mit csinálunk. Gyönyörű darabok voltak. ugyanakkor ígéretet tettem Angelának. Megemeltem a vitorlarudat és a csonkavitorlát. amikor a stáb nem volt jelen. peremkötelek és vitorlalécek. miért nem szerelek be rendes vízöblítéses vécét. mi? Még mindig a töködet szorongatja. Éreztem. – Az a fruska az. – Talán kivihetnénk egy kicsit? – vetette fel Jimmy alattomos módon. amely filmre rögzítheti a helyreállított hajó első útját. Lassan leeresztettem a nagyvitorlát: – Még várnunk kell vele. mintha a századfordulós hajóácsolási technológiákról forgatnának dokumentumfilmet. érdeklődött gúnyosan. egyre inkább úgy érzik. ellenben Angela megajándékozta a Sycoraxot néhány antik réz hajóablakkal. Jimmy és én szüntelenül a feszítők és csigakötelek. hogy megvárom a stábot. és tömítettem a hajóablakokat. A vitorlákat az egyik dartmouthi műhelyben javították ki.

Két hónappal ezelőtt bizonyosan engedek Jimmynek. – Csak fel kell húzni a vitorlát. hogy új befejezése legyen a filmnek. se fenékszivattyú. talán vissza se térek többet. Nick. immár sokkal elégedettebben. Aznap délután felhívtam Angela londoni irodáját. talán. – Már megrendeltük őket. amelyre oly sokáig vártam.26-kor indul Totnesből – vetettem fel és Londonba ér… – 8. és Angela is beleegyezett. és nekivágni a víznek. amelyik ma délután 5. se… – soroltam kérlelhetetlenül azokat a holmikat. se barométer. hogy legfeljebb egy-két nap kell. se horgony. – Jobban teszed. Csak a pezsgőre és a stábra vár. ha nő irányít a hajón. Suhanc-koromban igazi férfi a hajója közelébe se engedett volna asszonyszemélyt. Pierre-en. máskülönben búcsút inthetsz a rádiónak. – Nick? – Van egy vonat. ha eléred – csattant fel –. – Csodálatos! – Angela egyáltalán nem tűn elégedettnek. Az mindig rossz szerencsét jelent. se tűzhely. – De vitorlázni már tud – telt el a hangom melegséggel. – Talán még elérem – igyekeztem kétkedő színt vinni a hangomba. – Teljesen elkészült? – Hát. ám mostanra éppúgy elköteleztem magam a film mellett. nincsenek navigációs fények. – A Sycorax készen áll a tengerre. Megígértem neki. amíg végre filmre vesszük a pillanatot. nincs rádió. – És mi a helyzet Josie Woodwarddal? Ki hajókázott vele három mérföldnyire Start Pointtól? Krahácsolva felnevetett és ejtette a témát. Nick – vágott közbe Angela türelmetlenül. bár még most sem voltam hajlandó még csak fontolóra se venni.– Mindig is a gatyádban hordtad az eszedet. se kronométer. – Készen áll – jelentettem be. hogy távol kerülök tőle. se tájoló. Felegyenesedtem. amikor a Sycorax újra útnak indul. amelyben a Sycoraxon futok ki a tengerre. Már-már az ő szemével kezdtem látni a dolgokat. se radar. a navigációs fényeknek meg a tűzhelynek. – Fenékszivattyú se lesz? . hogy elinduljak a St. mert a hajó elkészülte egyet jelentett azzal. amelyeket Fanny Mulder lopott el a hajómról. és kiviszem az öreg hajót a nyílt vízre. mint Angela. és ennek fényében túlzott lelkesedésem akár tapintatlanságnak tűnhetett.35-re – vágott közbe. Rövid szünet állt be.

Legalábbis én így gondoltam. – Még egy oka van. aki az ideje túlnyomó részét valahol máshol tölti. – Nem nézett rám beszéd közben. méghozzá jó magasan. – Az öltözőasztalnál ült. . Olyan fiatal és sikeres nő lakásába kerültem. nem igaz? És látni szeretné.48-kor tetőzik a dagály – mondtam fel a leckét emlékezetből –. hogy ott legyen.Úgy tett. Mindenütt dokumentumok és könyvek hevertek összevissza kupacokban. rendben? – Délelőtt 10. hogy saját lakást tartott fenn. hogyan segített neked. azt hiszem. Közelebb hajolt a tükörhöz. és én azonnal kiéreztem a feszültséget a hangjából. – Addig. – Nem. letörölte a sminket az arcáról. Csak Bannister távollétében használta. – Keddnél előbb nem forgathatunk. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. – Mi lesz akkor? – Akkor vesszük filmre. – Fontos. – És addig? Kihallotta hangomból a csalódottságot. hiszen a film részben arról szól. mintha elgondolkodna ezen. mert csak hétfőn tudjuk leutaztatni a stábot. Soha. Bútor alig akadt. – Számít az valamit? – Hogyne számítana. Az ár világgá repít bennünket. A lakás ezzel együtt némiképp elhanyagolt benyomást tett. Elértem a vonatot. hogy még aprólékosabb figyelmet szentelhessen a szemhéjának. Angela félhomályos kensingtoni alagsorban vett magának lakást. fenékszivattyú se lesz. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. – Mondd! – Tony ott akar lenni. Keddig bírd ki valahogy. – Miért nem utazhat vasárnap? – Mert nem akarunk háromszoros napidíjat fizetni. függetlenségi törekvéseiről árulkodott. – Jövő kedden – tudatta Angela. de már maga a tény. a szobanövények rég kiszáradtak. hogy miért kedden kell forgatnunk – tette hozzá. semmi. a por vastagon ült a polcokon és a kandallópárkányon. – Ott akar lenni a fedélzeten? – Meglehet.

– Ne tedd. hogy itt hagyjam ezt az egészet? Tony bizonytalanságát. – Tengeribeteg lennék. ízlelgettem az új szerelem ártatlanságának örömeit. Ostoba érzés volt. Az elmúlt néhány hétben úsztam a boldogságban. Pontosan tudta. meg amiatt. s azt kívántam. bárcsak ne tettem volna. Képtelen vagyok rá! Ha húszéves lennék. Nick. mit gondolok. és a való világ most hangos csattanással zárult össze körülöttem. nem szóltam egy szót sem. – Három nap alatt túl lennél rajta. – Előjoga van rád? – Valahogy úgy. Pontosan tudtam. – Sosem lennék túl rajta. Angela felém fordult a széken. Azután kitaláljuk. – Néhány napra megállunk az Azori-szigeteknél. miközben feltűzte a haját. – Velem jössz – mentem tovább. mégis nehezteltem miatta. hogy Angela és én nem osztoztunk máson. mint illúzió. Boldogságom nem volt egyéb. – Azt hiszed. talán . noha a Wildtrack már három héttel korábban hazafelé vette az irányt. – Én nem születtem tengerésznek. – Akkor miért nem hajózunk ki a Sycoraxon most vasárnap? – Vasárnap Bannister még Franciaországban lesz. – Sajnálom. a munkahelyi versenyt. – Időbe telik. és Bannister visszatérése fájdalmasan emlékeztetett rá. Szeretnél visszatérni Ausztráliába? Vagy inkább felfedeznéd a Karib-szigeteket? Megszokott mozdulatokkal fonta kontyba hosszú haját. – Senki sem születik annak – erősködtem. hogy milyen programmal álljunk elő legközelebb? Mégsem tehetem meg. – Nick! – Túlzottan erőszakos voltam. mégis természetes. Nick. merre tovább.Hanyatt feküdtem az ágyon. – Egyszerűen csak… – vállat vont. az aggodalmat a gyártási költségek és a határidők. – És nincs választásod? – kérdeztem. – Sajnálom. hogy Angelát a hűség elsősorban Bannisterhez köti. még nem gondoltam rá. csak az ágyon és a barátságon. Önmagára meredt a tükörben. – Mindig van választás – felelte kihívó hangon. Nick. csak éreztem. nem tudta befejezni. – Tükörképére meredt. ahogyan a féltékenység alattomos víz alatti örvényként beszippantja addigi boldogságomat. de hidd el. hiszen ezzel elárultam féltékenységemet. te is túl leszel rajta.

de engem egészen más fából faragtak. – Akkor mi az ördög vagy? – Kirázott magának egy cigarettát a dobozból. hogy Angela vele töltse a franciaországi víkendet. és nem akarlak elveszíteni. nem igaz? Felhajtottam előtte a takarót: – Oké. és rágyújtott. – Azt tervezed. – Én sem vagyok hippi. hogy ezek látszólagos szabadságunk utolsó órái. körülsétálta az ágyat. főnök. Legfeljebb az. mint a cigányok. Felállt. Meredten nézett rám. Én már túl öreg vagyok ehhez. – Akkor szerezz munkát. úgy fogsz csavarogni a világban. Nem tudnád kihasználni valahogy azt a plecsnit? – Talán ki tudnám. Készítettem magamnak egy kávét a . noha még csak az imént gyújtotta meg. te sosem törődsz a következményekkel. Mindketten éreztük. úgy nézett le rám. Abban a korban az ember még elhiszi. – Ahhoz igen. telepedj le Devonban. és nem kell mást tennie.rászánnám magam. hogy a stúdióban még legyen ideje megvágni az eddig leforgatott anyagot. hogy felcsapjak hippinek. Elfintorodott és elnyomta a cigarettát. Miután a Wildtrack sikerrel vett részt egy sor versenyen. csak átadni magát az érzelmeknek. azután ráérünk aggódni a többi miatt. De ki fog fizetni érte? Mit csinálsz majd. Tényleg elhiszed. Meztelenül állt előttem. és a padlóra engedte fürdőköpenyét. – Bannister azt akarta. ha a lábad felmondja a szolgálatot? Mi lesz veled öregkorodban? Neked az egész tökéletesen megfelel így. – Előbb legyen meg a film. – Mi ebben a rossz? – csattant fel indulatosan. – Biztonságot akarsz. Mostanra ezzel is végzett. és még ugyanaznap délután leautóznia Devonba. hogy szeretlek. hogy a szerelem mindenütt körülveszi. és hogy Bannister hazatérésével minden visszazökken az eredeti kerékvágásba. Másnap reggel Angela korán elindult. Terv szerint péntek estére kellett megérkeznie Nizzába. hogy nem lehet. majd Bannister társaságában hétfőn reggel visszatérnie. Bekúszott mellém az ágyba: – Maradsz holnapig? Másnap volt péntek: – Mit szólsz az egész hétvégéhez? – Tudod. hogy Angela repüljön le a fesztivál záróünnepségére. ahol valami televíziós fesztiválon bíráskodott. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. – Huszonhat évesen nem vagy öreg. Nick. és azt akarta. – Semmi. Bannister átköltözött a Riviérára.

és számba vettem a hajózási térképeket. hogy a Sycorax megorrolt volna rám emiatt. Hosszú szünet következett. majd leültem. Felsóhajtott. Beszélnünk kell.parányi konyhában. Nem moccantam. mondta. letusoltam az aprócska fürdőszobában. A sípszó után. oké? Egy pillanatra elfeledkeztem még a Micky Hardinggal kötött egyezségről is. Nick? – Ezt hogy érti? – értetlenkedtem. kurta utasításokat. a falon függő bájos akvarelleket. hagyjon üzenetet. bár nem hinném. Megcsörrent a telefon. és a rögzítő engedelmesen csipogott. anyagi források azonban szokás szerint nem társultak hozzá. felizzott bennem a féltékenység. rendszerezetlen kutatási anyagokat. és mivel úgy tudom. gondosan bekapcsoltam a gépet. A számom… Lekapcsoltam a rögzítőt és felemeltem a kagylót: – Jill-Beth? – Nick! Helló! Dühös voltam: – Honnan a pokolból tudta. emlékszik? Nick Sandmant keresem. talán hajlandó lenne átadni neki egy üzenetet. – Csak próbáltam elérni. Minden londoni utazásommal újabb köteg térképről kellett lemondanom. hogy lenne bármi mondanivalónk egymásnak. Ha Angela hívott. a nevem Jill-Beth Kirov. amelyben Angela mentegetőzik. a hívó letette a kagylót. kérem. újabb ismerős hang jelentkezett be. Anthony Bannister házában találkoztunk. mostanában vele forgat. Olykor Bannister is telefonált. Átnéztem Angela kevéske tulajdonát. amiért nem tudja személyesen felvenni a telefont. amelyet Angela gyermekkori otthonából mentett át ide. a korábbi programokhoz készített. . s miközben végighallgattam az ellentmondást nem tűrő. A lista hosszúra nyúlt. – Nem hinném. de nem tehettem mást. és a viseltes játék mackót – az egyetlen olyan holmit. Nick? – sértődöttnek tűnt a hangja. Nem tudtam. Egy pillanatig kivárt: – Be akar keményíteni. és amikor a lakásban tartózkodtam. megismertem a hangját. felvehettem a kagylót és lekapcsolhattam a rögzítőt. a házasságtörések jellemző kellékét. – Helló! Még nem ismer engem. Ezúttal is hallottam a szalagra rögzített üzenetet. amelyeket meg akartam venni. hogy itt vagyok? – Mi ez a dráma. Gyűlöltem ezt a fortélyt. hol lehet. majd amikor már azt hittem. A telefon üzenetrögzítőhöz csatlakozott. Mindenfelé próbáltam üzenetet hagyni magának. így kénytelen voltam beérni az Azori-szigetekkel és Karib-tenger térségével.

Addigra visszatérek Devonba. azután megmondtam neki. A déli órákat javasolta. az a legkorábbi időpont. Amíg le nem égett. én pedig nem tudtam. A bosszúra szomjas vérebek elszabadultak. és az amerikai lány hangja helyett vacsorameghívás. – Rendben – feleltem óvatosan. Sokáig várt a válasszal. Mi rossz van abban? Visszaemlékeztem Micky Hardingra és az ígéretére. Felhívtam a lapot és lenyomoztattam Mickyt.– Valamikor nyomoztam egy fickó ügyében. hogy a sajtó képes lesz kiszabadítani Kassouli karmai közül. de igazán csinos darab. Visszatekerte a rögzítő szalagját. végül vonakodva elfogadta az ajánlatot. a nizzai repülőjáratokkal kapcsolatos üzenet. Letettem a telefont. lévén a helyettes vágó. és időpontot is adott. – Most fenyegetőzik? – Nick! – kiáltott fel. hogy szűkölve visszahúzódjanak gazdájukhoz. Az a fickó az életét tette fel a hajójára. ez utóbbi csak be akart köszönni. A fickó igazán büszke lehetett a hajójára. Kis jolle. – Csak beszélni szeretnék magával. ahogyan ő fogalmazott. – Oké. – El tudom intézni. Kassouli!” Angela ingerülten ért haza. – El tudja intézni? – kérdeztem végül. Még azt sem tudtam. s valamelyik régi ismerősértek hívása várta. és neki kellett megvágnia valamelyik fontos jelenetsort. hogyan találhatnám meg Mickyt ilyen gyorsan. és elég volt egyetlen. a városban szokott-e maradni hétvégére. Nick. félreeső kocsmát. vagy Micky lapjához hívebb szellemben: „Kotródj haza. hol és mikor kell találkoznom Jill-Bethszel. és sohói kocsmát nevezett meg. gondatlanul elhajított cigaretta. akinek volt egy hajója. a felesége arcával. még sértődöttebben. és nekem rájuk kellett irányítanom a nyilvánosság fényét ahhoz. Magában már a szalagcímeket fogalmazta: „Anglia a mágnás hálójában!” „A jenki milliárdos hadat üzen Angliának!”. ha lehet. . – Megnevezett egy általam is ismert. Még orrszobra is volt. hableány. Nick. Rettenetes tragédia. miután a film vágója betegszabadságot vett ki. hogy az egész július negyediki tűzijátékká változzon. – Kihallottam a várakozást a hangjából. Úgy tűnt. – Hétfőig biztosan nem találkozhatunk – jelentettem ki –. mint magának is. Yassir Kassoulinak esze ágában sincs feladni a Bannister utáni hajszát. közönséges mészáros volt. ahogyan én is tettem Jill-Beth hívása után.

Az járt a fejemben. hogyan magyarázhatnám meg. Így aztán nagy ívben tettünk Nizzára. Nincs telefon. hogy kikémleljek a hátsó ablakon. – Valójában Angela Porschéját vártam. ami büszkeséggel töltött el. hogy túl elfoglalt vagyok. én pedig nem beszéltem Angelának Jill-Beth telefonjáról. és ha egyenesen Devonba hajtottak. hétfő estére ugyanolyan nagy ívben tehettünk Yassir Kassoulira. Mardosott a féltékenység. különben is. Egyszerűen nem tudtam. mint most Nizzára. . felszabadult hétvégét Angelával kettesben a vitorlás fedélzetén. hogy egész hétvégére megkaphatom Angelát. És megfenyegettek. amint megfordultam az ülésen. Micky Harding és én hétfőn délután autóztunk le Devonba. – És Nizza? – Pokolba Nizzával! Majd azt mondom Tonynak. – Felém sandított. – Gondolja. azzal nyugtattam magam. Micky rágyújtott egy cigarettára. Micky. – Egyik barátom felajánlotta. – Hiába próbáltam volna leplezni az örömöm. hogy a találkozó során egyszer s mindenkorra véget vetek Kassouli befolyásának.– Valójában állás kell neki – jegyezte meg Angela keserűen. hogy kézbe veszem az ügyet. Nick. – A világ egyik leghatalmasabb emberével kezdünk. arról pedig végképp nem szólhattam. Még a tengeribetegség sem állhatott közénk. Angela a gondolatot se tudta volna elviselni. és nincs szükségem Angela segítségére. Heron? Mond ez neked valamit? – A Heron nagyon is sokat mond. – Hát akkor mi majd hazavágjuk a szarházit. meg kellett előzniük bennünket. a való világ megint összezárult körülöttem. hogy követnek? – Nem. amit nem engedhetek meg magamnak. és lágyan megérintette az arcomat. Épp most töltöttem el egy csodálatos. miért kell találkoznom az amerikaival. – Milyen napod volt? – Vettem két térképet – feleltem és láttam egymillió olyan dolgot. hogy Mickyt is beavattam az ügybe. hogy hétvégére kölcsönvehetem a norfolki házát. – Szegény Nick. s ezúttal nem engedtem teret a bűntudatnak. de azért próbáltam biztosra menni. – Kinyújtotta hosszú. és van valami hajója a parton. hogy a sajtóban esetleg rossz fény vetül Bannisterre. Nem akartam őket együtt látni. És most a zátonyra futott hajó szörnyű csikorgásával. hogy gallyra teszik a hajómat! – Á – horkant fel Micky szarkasztikusan. hiszen ha minden rendben halad. Nyugtalan voltam. Angela kiment Bannister elé a Heathrow-ra. karcsú ujjait.

Ebből is milyen remek sztori lehetne. akik csakis terepszínű öltözékben érezték . – Maga se változott sokat. főnök. – Félig összezúzta az ujjaimat a kézfogásával. – Mi az ördög – üdvözölte Micky Hardingot –. Nem ismertem egyetlen olyan embert sem. Az „erősítés” az egyik út menti kávézóban várakozott ránk. mint átlagos emberi lénynek. he? – Csak vegye át a hadsereg az uralmat ebben az országban. aki a Falkland-szigetek óta ismerte a yorkshire-i őrmestert. és kimentette egy elesett katona hátizsákját. délben. Legyen inkább néhány sonkás szendvics. lévén azok közé tartozott. Reggel. – Azért van ilyen puhány kormányunk. inkább tűnt koleszterinfeldolgozó üzemnek. A bajuszos arc közönyösen figyelte. és egyszer magam láttam. A beijedt háborús hős. ahogy mindig. Miután kötelességtudóan sértéseket cseréltek. – Terry polgári öltözéket viselt. Talán egy évvel azelőtt vette ezt a rend ruhát. úgy nézel ki. Közöltem vele. személyesen megyek le a Fleet Streetre. viseltes kék öltönyt. csak nem az Egér? Az Egér. és eszébe sem jutott másikra cserélni. de még ezt sem tudta igazán kihasználni. – Én nem várnék olyan sokáig – vont vállat Micky. – Esetleg vegyek sajtos szendvicset az útra? – ajánlkoztam. mint ha nem kaptunk idejében enni. megrázta Terry kezét. este csak evett. – Egész jól festesz. amelyet szorosan összegombolt a mellkasán. aki annyit tudott volna falni. hogy a magafajta bunkók a hatalom közelébe se kerüljenek.– Átkozottul idegesnek tűnik. Terry odabiccentett nekem is. mint akire rájött a cifrafosás. hogy azonnal indulnunk kell. – A sajttól mindig rám jön a szellenthetnék. mégsem szedett fel soha egyetlen gramm hájat zömök. mint Terry Farebrother őrmester. sziklakemény testére. – Hogy van Sally? – Ahogy mindig. Elviselhetetlen. – Csak nem szoktam hozzá az ilyesmihez. majd azon kezdett tűnődni. – Ezért hívott erősítést? – Pontosan. ahol Terry Farebrother éppen a tojásrántotta és a barna szósz maradékát itatta fel fehér kenyerével. A Falklandszigeteken semmit sem utált annyira. főnök. haver. hogy szétüssek a tapló firkászok között. amint az asztal felé tartunk. Sally azt mondta. hátha lapul benne néhány konzerv. amint bekúszott az argentin aknamezőre. nem lenne-e illendő elfogyasztani újabb tál zsírbombát a találkozás örömére. hogy bevonult a hadseregbe.

hogy Jill-Beth emberei máris ott várakoznak a folyó közelében. – Csak annyit kell csinálnod. mert legkevesebb egy óránkba telt visszatérni a randevúnk helyétől a folyóhoz. mert találkozom egy amerikai lánnyal. Ha elutasítom Jill-Beth ajánlatát. hogy újra láthatom. mi az ábra? – Nick ideges – jelezte Micky. a végtelenségig megbízható katona volt. és ezzel sikerült rám ijesztenie. ügyet sem vetett Mickyre. a végletekig megkeseredett. minél tovább rágódtam rajta. amilyen maga is. és a tisztek között persze nem volt egy se. Zömök. hogy a Sycoraxból ne maradjon más. azután majd belefulladtunk a folyóba. Józan ésszel átgondolva az egész céltalannak és elképzelhetetlennek tűnt. miután megkérdeztem. és én örültem. – Semmi gond – felelte. Én mondom. – Micky visszakanyarodott az országútra. főnök. a félelem azonban egyre valóságosabbnak. Terry. amennyiben nem leszek hajlandó megtenni. a Sycorax sebezhetővé válik. – Szóval. – Cseppet se meglepő. csökönyös. aki máris nekilátott első sonkás szendvicsének. haver – fordult Mickyhez –. és elég nekik egyetlen telefonhívás. – Nem fog történni semmi. nem igaz? – kérdezte Micky. szarul. hol vagyunk. hogy csakugyan ideges vagyok. amíg be nem sötétedik. ahogyan terveztem. Aggodalmam indított arra a meggyőződésre. Yassir Kassouli eltökélt ember. ezután a rohadt hadgyakorlat után. nem okozott-e nehézséget elszabadulni a zászlóaljtól. vagy mi a francot kellene csinálnunk. Jill-Beth gyújtogatásra utalt. ezért nagyra becsülném. miközben a kocsi felé vettük az irányt. – Amikor a legtöbb katonánk ilyen kifinomult és választékos lélek. Egy benzinbe áztatott rongy és egyetlen szál gyufa elég ahhoz. amit elvár tőlem. nyilván semmit sem jelent számára a Devonon ringatózó kis . és elképzelhető. – Jöttek nekem eggyel. bár rendkívül valószínűtlen. ha Terry ott ülne a Sycoraxon. ha az oroszok valaha ránk jöttek volna. amíg Micky és én vissza nem térünk. – Hát ez az – nevetett fel Terry. – Mire lehet számítani? Mármint. csak néhány vízen úszó üszkös fadarab. mint a hóembert. úgy pisiltek volna ketté bennünket. – Hogy ment a parádé? – Ahogy szokott. Elmondtam Terrynek. hogy ott ücsörögsz azon a nyavalyás hajón. Előbb nyakig sárosak lettünk a répaföldön. hogy meg fog fenyegetni a hajóm tönkretételével. de büszkén.otthon magukat. annál is inkább. aki tudta volna. ha a nyavalyások tennének valamit? – Tűzre – feleltem.

mégis inkább választottam ezt. egészen a csónakház mögött kikötött Sycoraxig. nem akartam veszélybe sodorni a karrierjét az engedély nélküli fegyverrel. A fából épült hajó legnagyobb ellensége sosem a víz. hogy Bannister aznap éjjel már Angelával alszik. és kicsomagolta soron következő szendvicsét. . – Kilencre vissza kell érnünk – folytattam –. hogy bármi történni fog – vallottam be –. főnök? – kérdezte reménykedve. és Terry egy órán belül visszahívott. A Sycoraxról talán hiányzott a rádió. a vécé és a barométer. Alacsonyan állt a víz. ekkor külső kamerával is rögzítik majd a Sycorax első útját. keresztülvezettem Terryt az erdőn. A matrózok jelenlétéből gyaníthattam. talán túlreagáltam az egészet.hajóm sorsa. majd kinyitottam a kabint. Nem beszéltem neki az elrejtett Coltról. Üzenetet hagytam. hogy Mulder is visszatért diadalmas földközi-tengeri turnéjáról. hogy Jimmy Nichollsnak telefonáltam a horgonylánc ügyében. gyötrő féltékenység mart belém. – Nem hinném. – Majd azt mondom. A gondolatra. mondd csak meg. – És ha bárki kérdezné. főnök. – Van némi keksz a mosogató melletti fiókban. Két órával később elértük a folyót. – Valami kaja. Most. – Probléma megoldva. – A pokolba vele. Félelmem indított arra. Terry és én felkapaszkodtunk a Sycorax fedélzetére. hogy a csónakházban Mulder két embere a Wildtrack II-t készíti elő a másnapi kihajózásra. s bár utáltam a hazugságot. azután leugrunk a folyóhoz egy korsó sörre. de nem kérdeztem rá a dologra. minthogy el kelljen magyaráznom az egyre szövevényesebb igazságot. a tájoló. s miközben Micky a Bannister háza feletti úton várakozott. hanem a tűz. hogy a haverom vagy. főnök. – Ledobtam a két új tűzoltó készüléket a frissen ácsolt térképasztalra. – Ezekre talán szükség lehet. és senkit sem láttam mozogni az ablakok mögött. – Terry láthatóan nem rajongott az ételválasztékért. a horgony. hogy hagyjanak békén. ha jót akarnak maguknak. Láttam. mit keresel itt. – Terry belesüppedt a hátsó ülésbe. Itt vagyok. hogy még a norfolki faluból felhívjam az őrmester körletét. alma a felső szekrényben és sör a bal oldali ágy alatt. csak kicsit nyugtalan vagyok. de külön gondot fordítottam a tűzoltó készülékek beszerzésére. Felnéztem a házra. Terry megnyugtató társaságában már úgy éreztem. a fenékszivattyú. Angelának azt mondtam. a kronométer.

maga pedig beszéljen csak bele a mikrofonba. és beszálltam Micky kocsijába. – A marhasültjük és a veséjük egész jó – erősítettem meg. Leendő beszélgetésünket vékony drót segítségével követte. nagy valószínűséggel felmondja a szolgálatot. amelyet ragasztószalaggal a hátamhoz erősített. meg fogom vakarni az orrom. hogy a cirkálórakéta győzne. hogy el fog eredni az eső.– Meg egy kis vacsorára? – kérdezte reménykedve. – Ne adja fel ilyen könnyen! Kerüljön a lehető legközelebb hozzá. elérkeztünk a hangafüves pusztába. s én azon tűnődtem. Micky bevitt a kocsma mellékhelyiségébe. Több mint egy órába telt elérni az ingoványos síkság közepén fekvő falut. tudtam. és felszerelte a rádiómikrofont. az az volt. – Visszamegyek a bárba – mondta Micky –. a hallókészülékébe vezette a végét. Északnak tartottunk. és Micky elmondta a tudnivalókat. Nick. társalgás közben a lehető legközelebb kellett hajolnom Jill-Bethhez. Néma csendben haladtunk. míg Micky lelkesen sorolta magában az országszerte megjelenő szennylapok leendő szalagcímeit. Nyugat felől alacsonyan úszó sötét felhők tornyosultak fölénk fenyegetően. ha ki akar kezdeni Terry Farebrotherrel. antenna gyanánt műanyaggal szigetelt drót vezetett le a nadrágom egyik szárába. – Tetszik a csaj. ezért ha ötven méternél távolabbra kerülünk egymástól. Ha nem hallom. ahol a szél a gránit sziklacsúcsok között préselte át magát. keresztül a Dartmoorba vezető keskeny utak labirintusán. Magunk mögött hagytuk a sövénykerítéseket. A sikeres teszt után leültünk egy asztalhoz. A szerkezet működött. Az aprócska szerkezetből. míg magát a parányi mikrofont Micky az ingem hajtókájára tűzte. Felfelé kapaszkodtunk az úton. A jeladó gyenge. – A vevőegységet és a hozzá kapcsolódó magnót nagy táskában vitte magával. mielőtt valami rosszra gondolnának. Visszabotorkáltam az erdőn keresztül. Minthogy a mikrofon a közvetlen környezetéből magába gyűjtött minden zajt. És közben figyeljen engem is. mielőtt még az est leszállna. Ha bármiben is biztos lehettem az estét illetően. miről beszélnek. . hogy a Sycoraxot jó kezekre bíztam. hogyan kerülhetnék ki a slamasztikából. és még akkor se biztos. – Ez azért nem olyan nagy baj. nem igaz? – Valamikor tetszett. amelynek kocsmájába a találkozót megbeszéltük. Kassoulinak egy cirkálórakétát kell bevetnie. ugye? – vigyorodott el Micky.

És most. – Nick! Nick! Nick! – hördült fel Micky. esett az eső. Nyugtalan szívvel várakozni kezdtem. és mi marad nekünk? A nagy büdös semmi. jobbára kirándulók jöttek. bár nem túl hevesen. hogy kopjon le. harcra fel. Elveszem Kassouli fenyegetésének élét. akik még a saját nevüket se tudnák. – Ha azt mondja a madárkának. hogy munkahelyek ezreit szüntesse meg Angliában. azután felállt és keresztülvágott a báron. hogy átveszi tőle a pénzt! Az a bizonyíték! – Egy hajtásra kiitta a whiskyjét. – Készen áll a csatára. hogy mit szándékozik Kassouli tenni odakint a tengeren. Mondjon ki mindent. amit csak hallani akar magától. és cserébe ő is ki fog mondani mindent.– Így szokták csapdába csalni a világ leggazdagabb embereit? – kételkedtem. Nick. hogy ezt a világot hatékonyan dolgozó emberek irányítják. Nick. A szennylapok világgá kürtölik a botrányt. sosem bocsátaná meg nekem. Átváltottam whiskyről sörre. Kitartóan. Mondhatja azt. és a legtöbbször igazságtalanul vádoltam őt becstelenséggel. az meg is teszi. hogy rossz színben tüntettem fel Bannistert. hogy magam mögött kellett hagynom a szerelmet. Elveszítem Angelát. Abban a téveszmében él. ha nem lenne rányomtatva a hitelkártyájukra. s . – Akkor. bár ez mindig is azt jelentette. Szóval kell őt tartania! Egyezzen csak bele mindenbe. Felszívódik. Túl sok forgott kockán. ebben az esetben viszont ő nevezhet – méghozzá joggal – becstelennek. Újra kihajózhatok viszont a tengerre. és talán igaza is lesz. Még szép. mit fog mondani a lánynak? – Megmondom neki. akik lerázták az esővizet kabátjuk csuklyájáról. Oly gyakran. – Istenemre. Végezni akar Bannisterrel? Vagy csak rá akar ijeszteni? Érti? – Értem – bólintottam. meggátolom a hibbant milliárdost. A kocsma lassan megtelt. Ott is az egész egy banánhéjon csúszott el. És ne felejtse el kifaggatni arról. az marad. fiam? – Készen állok. És ne idegeskedjen. Olyan fatökűek irányítanak bennünket. ritka egy fafej maga. akiről tudtam. Hadd ábrándítsam ki. hogy Bannister megkísérelje megnyerni a St. azután hagyom. – Letette az üres whiskyspoharat. Pierre-t. – Orrvakarással és játék vackokkal? – Csak emlékezzen Watergate-re. mielőtt átlépték a küszöböt. Minden rendben fog menni. – Mi legyen a pénzzel? Micky tettetett kétségbeeséssel hunyta le a szemét. hogy tűnjön a francos pokolba. Nem akartam eltompult aggyal nekivágni ilyen fontos beszélgetésnek. amit mi hallani akarunk. Ha sikert aratok. hogy nem lett volna szabad titokban tartanom előtte ezt a találkozót.

Angela kiélhesse becsvágyát. A mai este után végre szabad leszek; a Sycorax és én bármerre mehetünk, amerre csak a szél repít bennünket. Tovább vártam. – Hello! – A törékeny és halovány Angela után Jill-Beth nap-barnítottnak és makkegészségesnek tűnt; a vitamintabletták, a testmozgás és a veleszületett tettrekészség valóságos mintaképe volt. Eltűnődtem, miért lelkesednek oly sokszor az amerikaiak, s miért fanyalgunk annyit mi, britek. Jill-Beth kék inget, feszes farmert és cowboycsizmát viselt, mintha csak rodeóra készülne. Esőkabátját és táskáját a karján hozta. Előrehajolt, hogy megcsókoljon, azután kiérezte a reakciómból, mennyire nem helyénvaló a gesztus, ezért inkább letelepedett mellém. – Hogy van? – érdeklődött buzgón. Háttal ült Micky-nek, aki feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy mindent tisztán hall a rejtett mikrofonon keresztül. – Kér egy sört? – kérdeztem. Megrázta a fejét: – Mi lenne, ha inkább sétálnánk egyet? – Ilyen időben? – Az ablaktáblákat elfelhőzték a lecsorgó esőcseppek. – Azt hittem, maga igazi katona! Csak nem ijed meg egy kis esőtől? Attól ijedtem meg, hogy kikerülök Micky adóvevőjének hatósugarából, JillBeth azonban nem hagyta lebeszélni magát, ezért követtem őt az útra. Felhúzta esőkabátját, fejére pedig sálat kötött. – Yassir üdvözli. – Remek. Úgy tűnt, nem figyel fel lelkesedésem teljes hiányára; ehelyett kinyitotta a táskát és megmutatta a tartalmát. – Százezer dollár, Nick. Adómentesen. A szorosan összekötött és celofánba bugyolált kötegekre meredtem. Még soha életemben nem láttam ennyi pénzt együtt, s az élmény nem is tűnt valóságosnak. Igyekeztem úgy tenni, mint aki le van nyűgözve, noha igazság szerint komikusnak találtam a helyzetet. Jill-Beth tényleg azt hiszi, hogy megvásárolhat? – Az egész a magáé – összecsukta a táskát. Az eső kezdett nekieredni, de őt ez láthatóan nem zavarta, amint átkeltünk a hídon és elindultunk a Bellever Forest felé. Nem mertem visszanézni, nehogy Jill-Beth szintén megforduljon, és meglássa Micky Harding mögöttünk lopakodó alakját. Kabátom kezdett átázni, és csak remélni mertem, hogy a mikrofon működését nem befolyásolja a nedvesség.

– Tényleg sétálnunk kell ebben a szutyok időben? – zsémbeskedtem. – Tényleg – felelte szokványos hangon, majd aggodalmasan vonta össze a szemöldökét. – Fáj valamije? – Kicsit. Vállat vont és megragadta a karomat, mintha segíteni akarna. – Sajnálom, de ki nem állom a kocsmai cigarettafüstöt. – Felsandított az égre, ahol egyre komorabb viharfelhők gyülekeztek. – Talán nem ártana fedezéket keresni? – Bevezetett a Bellever fenyői közé. Az eső még nem szüremlett át a tűlevelek rétegén, így viszonylag szárazon haladtunk tovább. Egyszer lépteket hallottam magunk mögött, és tudtam, hogy Micky Harding követ bennünket. Nyilván veszettül káromkodik magában, amiért kirángattuk a kocsmából, bár az áldozat igazán csekélység ahhoz a jutalomhoz képest, amit egyetlen esti munka kínált számára. Jill-Beth elengedte a karomat és nekidőlt az előtte magasodó fenyő törzsének. Egy pillanatig egyikünk se szólt. Esetlennek éreztem magam, s mintha az ő magabiztossága is leapadt volna. Kapkodva villantotta fel mosolyát. – Jó újra találkozni, Nick. – Csakugyan? – Annyira ellenséges velem. Olyan fájó nehezteléssel ejtette a szavakat, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül. – Nem vagyok ellenséges, csak majd beszakad a hátam. – Orvoshoz kellene mennie. – Megtettem. Nem tudnak segíteni. – Akkor talán fel kellene keresnie egy amerikai orvost. – Nem engedhetem meg magamnak. – Vérszívók piócák, az már igaz – biztosított róla. Mindketten egymás gesztusait kémleltük, s úgy láttam, ha csakugyan ellenségesen viselkedem, azzal kockára teszem mindazt az erőfeszítést, amit Micky Harding ölt a szervezésbe. Azért voltam itt, hogy meggyőzzem ezt a lányt: ha vonakodva is, de segíteni fogok neki, ezért kierőszakoltam magamból egy újabb mosolyt. – Akkor most beteggé akar tenni, vagy gazdaggá? Viszonozta a mosolyt. – Ez azt jelenti, hogy segíteni fog nekünk, Nick?

Reménytelenül alkalmatlan voltam a hazudozásra, és egyszerűen nem tudtam, hogyan bizonyíthatnám kellő meggyőződéssel szolgálatkészségemet. Végül vállat vontam, és beszéd közben járkálni kezdtem a fák alatt. – Nem tudom, Jill-Beth. Még most sem osztozom a meggyőződésükben, hogy Bannister bűnös. Ez nem hagy nyugodni. Egyáltalán nem kedvelem őt, de ez akkor sem elég ahhoz, hogy tönkretegyem minden esélyét a St. Pierre-en. – Különféle zajokkal igyekeztem leplezni zavaromat, amíg rá nem döbbentem, hogy járkálás közben folyamatosan elfordítom a mikrofont Jill-Bethről. Nem mintha sokat beszélt volna, leszámítva az eddigieket; mégis megálltam és szembefordultam vele. Jill-Beth felsóhajtott, mintha kimerítőnek tartaná ingadozásomat. – Magának csak annyit kell tennie, Nick, hogy rajta lesz Bannister hajóján. Ebbe bele is egyezett, most kap érte százezer dollárt, a többi háromszázezret pedig közvetlenül a teljesítés után átadjuk. – Már megmondtam neki, hogy nem hajózok vele – védekeztem, mintha ezzel áthatolhatatlan akadályt állítanék a becsvágya elé. Vállat vont. – Elhinné magának, hogy meggondolta magát? – Néma csend honolt a fák alatt; a szél nem hatolt át az ágak között, a lehullott tűlevelek szőnyege minden neszt eltompított. A beszélgetésünk természetellenesen hangosnak tűnt ebben a környezetben. – Elhinné – feleltem vonakodva. – Akkor mondja meg neki. – És ha nem állok kötélnek… – Igyekeztem hétköznapi hangnemben beszélni, mintha csak közölném a nyilvánvalót. – … Kassouli akkor kivonja minden munkahelyét Angliából? Elmosolyodott. – Arra mérget vehet. És nemcsak a munkahelyeit, Nick. Kivonja minden befektetését, és a gazdasági tevékenységét átköltözteti a kontinensre. Amellett egy sor brit vállalat búcsút mondhat a reménynek, hogy valaha is részt vehet az amerikai projektekben. Kemény válasz, Nick, de hát maga is találkozott vele. Láthatta, mennyire elszánt. Kassoulit nem érdekli, ha bukik az ügyön néhány milliót, majd behozza máshol. Megálltam. Számomra úgy tűnt, Micky máris megkapott mindent, amire csak vágyhatott, hiszen ebben a néhány mondatban Jill-Beth összegezte Kassouli fenyegetőzésének minden elemét, s ezek kis szerencsével már ott is

gyülekeztek Micky kazettáján. Most már nem kellett mást tennem, csak még inkább egyértelművé tenni a helyzetet, esetleg finomítani a részleteken. – És Kassouli mindezt nem teszi meg, ha ott leszek a Wildtracken? – Pontosan – felelte Jill-Beth olyan hangnemben, mintha kivételesen ostoba diák lennék, akit a legkisebb eredmény eléréséhez is ösztönöznie kell. – Mert szükségünk van a segítségére, Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Győzze meg róla Bannistert, hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának, azután dőljön hátra, és számolgassa a pénzét! Számomra kicsit furának tűnt, hogy Yassir Kassouli minden befolyásával együtt is csak bennem bízhat, de talán Jill-Bethnek volt igaza. Felbukkanásom a Bannister-házban teljesen váratlanul történt, és ez a tény használható fegyvert adott Bannister ellenségeinek kezébe. – És egész pontosan mit kellene tennem? – Azt akartam, hogy egyenesen a mikrofonba mondja a választ. Türelmesen válaszolt a szőrszálhasogató kérdésre. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia, amit megadunk. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ, oké? Nem kell mást tennie, mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. Ez minden. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt, nem? Elmosolyodtam. – Igaz. – Nehezemre esett kipréselnem magamból a szót, mégis úgy tűnt, a színjátékkal sikerült meggyőznöm Jill-Betht. Márpedig színjátékot űztem, elkeserítően amatőr színjátékot, és csak a legnagyobb nehézségek árán tudtam megőrizni a természetesség látszatát, így szavaim erőltetettnek és számítónak tűntek. Csakhogy, ötlött fel bennem, miközben a következő színpadias kérdést fogalmaztam, maga Jill-Beth is hasonlóan mesterkélten és esetlenül viselkedett. Nagyobb érdeklődést kellett volna tanúsítanom e tény iránt, ám ehelyett megkérdeztem, mi fog történni, miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre. – Semmi sem történik magával. Semmi sem történik a legénységgel. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. – Lassan, szinte kihívóan válaszolt, azután figyelte a reakciómat. Néhány pillanatig nem szóltam. Jill-Beth szavait fel lehetett fogni gyilkosságra tett rejtett utalásként, és kételkedtem benne, hogy ennél nyíltabban valaha is kifejezi magát. Azt hiszem, arra számított, hogy próbálom kipuhatolni

az igazat, én azonban csak megvontam a vállam, mintha cseppet se érdekelne Kassouli bosszújának módja. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben – kérdeztem, reményeim szerint a kelletlen beleegyezés meggyőző hangnemében –, hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz, Nick. Akkor most, elveszi ezt a százezret? Igent kellett volna mondanom. El kellett volna fogadnom azt a pénzt, bármennyire is viszolyogtam az egésztől. Ez lett volna az utolsó lépés. – Az isten szerelmére, Nick! Segíteni fog nekünk, vagy sem? – Jill-Beth felém nyújtotta a táskát. – Elfogadja? Vagy csak az időmet vesztegeti? El akartam fogadni, hiszen Mickynek szüksége volt erre a végső bizonyítékra, ám ekkor fojtott kiáltás riasztott meg. Egy férfi kiáltott fel, fájdalmas hangon. Megfordultam, ám a jobb lábam abban a pillanatban, álnok módon megadta magát és összecsuklott. Elvágódtam, Jill-Beth pedig elrohant mellettem. Átkoztam tehetetlenségem, feltérdeltem és kényszerítettem magam, hogy álljak fel. A kezemmel egyenesítettem ki jobb lábamat, azután félig bicegve, félig ugrándozva botorkáltam fától fáig előre. Felötlött bennem, hogy a lábam mindig a feszültség pillanataiban adja meg magát. Jill-Bethre húszméternyire onnét akadtam rá; a földön térdepelt, és azonnal tudtam azt is, ki mellett. Micky volt az. Frissen kiontott vér csillant a homlokán, átázott ingén, kezén. Élt, de eszméletlen volt, és alig lélegzett. Csúnyán helyben hagyták. A táska mellette hevert a földön, és megláttam a rádió vevőegységét is, de nyoma sem volt a kis magnónak. Akárki is ütötte le Mickyt, magával vitte a bizonyítékot. – Magával van? – kérdezte Jill-Beth vádló hangon. – Hívja a mentőket! – csattantam fel katonás modorban. – Magával… – Menjen! Hívja a mentőket! Siessen! – Ha akar, kétszerte fürgébb lehet, mint én. – És hozzon takarókat is a kocsmából! Elrohant. Letérdeltem Micky mellé és ráterítettem a kabátomat. Leszakítottam egy vászoncsíkot az ingemből és felitattam a vért a homlokáról. A fejsebek mindig erősen véreznek, s ezúttal attól féltem, nemcsak egy vágással kell számolnom. Akkora csapást mértek Micky fejére, hogy vélhetően a koponyája is betört. A vér beleivódott a kiszáradt, barna tűlevelek-be, amelyek a nyirkos szürkület fényében már-már feketének tűntek. Végigsimítottam a kezén,

mert lehetett bármennyire öntudatlan, szüksége volt a megnyugtató emberi melegségre. Rosszul éreztem magam. Megvédtem a Sycoraxot Kassoulival szemben, de semmit sem tettem Micky biztonságáért. De ki tehette? Kassouli? Jill-Beth is hozott magával erősítést? Megérezte, hogy világgá akarom kürtölni Kassouli tervét? A kérdések felvetették a lehetőséget, hogy Jill-Beth nem fog telefonálni a mentőknek, ezért néhány percre magára hagytam Mickyt, küszködve elbotorkáltam az erdő széléig és elnéztem a falu felé. A jobb lábam reszketett, álnok fájdalom lüktetett a gerincemben. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék elsántikálni a faluig, pedig ha Jill-Beth cserbenhagyott, meg kell próbálnom. Átkoztam a lábamat, próbáltam életet lehelni belé, majd miközben felegyenesedtem, láttam, ahogy a fényszórók fényében rohanó alakok körvonala rajzolódik ki. Visszasiettem Mickyhez. Még lélegzett, néha erőtlenül felhorkant. Léptek zaja közeledett. Olyan hozzáértő férfiak és nők siettek Micky segítségére, akiket edzetté tett az ingoványon eltévedt turisták kimentése. Nem kellett megvárni a mentőket, a közelben parkolt a falusi mentőcsapat terepjárója, amely elszállította Mickyt a kórházba. Gondosan a hordágyra emelték és takarókba bugyolálták a testét, majd bekötötték az infúziót. Elkísértem a terepjáróig, és figyeltem, ahogyan elindul a kórház felé. Valaki értesítette a rendőrséget, és most azt kérdezték tőlem, meg akarom-e várni őket. Azt feleltem, a kórházba akarok menni, azután eszembe jutott, hogy a kocsi kulcsai Mickynél maradtak. – Majd én elviszem – ajánlkozott Jill-Beth. Habozni kezdtem. – Az isten szerelmére, Nick! – Feldühítette, hogy ennyire nem bízom benne. Felém nyújtotta a kulcsait. – Akar inkább maga vezetni? Engedtem, hogy vezessen: – Ki volt ez? – kérdezte, már útközben. – Egy újságíró. – Hogy lehet ennyire ostoba? – csóválta a fejét megvetően. – Még hogy én! – csattantam fel. – Maga ostoba! Csak mert Kassouli gazdag, az nem jelenti, hogy igaza is van! – A lányát meggyilkolták! – És ki tette ezt Mickyvel? – Az egymérföldnyire előttünk haladó terepjáró fényei felé intettem. – Magával hozta a gorilláit, igaz? – Nem! – tiltakozott. – Akkor ki tette, a fenébe is?

Nick. Nincs semmije. Jill-Beth beindította a motort. Higgye el.Ezen elgondolkodott néhány pillanatig: – Londonból egyenesen ide jött? – Nem. Ha szegény volna. hogy Mr. – Nem leszek eszköz Kassouli kezében. – Felteszem. a füle botját se mozdítaná. És eszembe se jutott ellenőrizni. Előtte üres rendőrautó parkolt. csak a meggyőződése. Tanúja voltam-e az eseménynek? Nem. – Nem. Mr. Akinek nincs bizonyítéka. magam vontam a fejemre a bajt. előbb… – Elhallgattam. Kinyitottam az ajtót. Ott várakoztam a falragaszok alatt. még most is villogó kék lámpával. – Jesszusom! – sóhajtottam fel reményvesztetten. Bannister házához mentem. Néma csendben haladtunk egészen a kórházig. hogy Fanny Mulder is ott volt. ez azt jelenti. s hogy a nemi betegség fertőző. és eltört három bordája. Nick! Vissza se néztem. Miért jöttem ide a kórházba. segítene nekünk. Tudtam. Nick. ahogyan kiszállok az autóból: – Viszlát. Jill-Beth leállította a motort. Ha maga is hinne benne. csak egy bosszúszomjas öregember. egyesbe kapcsolt és otthagyott. Harding koponyatörést szenvedett. nem ez volt a cél. – Nem akarja ezt a pénzt? – kérdezte. végül egy rendkívül fiatal rendőrjárőr jelent meg velük. – Mulder. követett-e bennünket bárki a kocsmáig. Öntudatlan állapotban van. a baleseti sebészet bejáratánál találtunk rá a terepjáróra. Jill-Beth vállat vont. Kassouli hisz abban. hogy az amerikaiak a britek ellen legyenek. Maga pedig azért fogadja el ezt az egészet. hogy a csecsemőket időben be kell oltatni. hogy nem fog segíteni nekünk. A kórház csak úgy bűzlött a fertőtlenítőtől. és biztos lehetek benne. – Nem az amerikaiak vannak ellenünk – mondtam –. – Hogyan? – Nem kellene. mintha csak azt mondaná. és miért érdekel az állapota? Mert a barátja vagyok. hogy a lányát meggyilkolták. Nézte. amelyekről megtudtam. Ott várakoztam a hírekre. . Hívatlan emlékeket idézett fel bennem. hogy boldoggá tegyen egy gazdag embert. Jill-Beth vállat vont: – Pedig nem kellene így lennie. Harding újságíró? Igen.

fiam! Becsukta a jegyzetfüzetét. El kellett érnem a folyót. máris útban lehet Bannisterhez. ha csakugyan nála van a szalag. – Én most hazamegyek. A mai napon együtt utaztunk a faluba? Igen. ha nem. Mondja meg neki. ki támadta meg Mr. Azért nem mentem. Harding csak a barátom – közöltem a rendőrrel. maga pedig felhívja telefonon Harry Abbott nyomozót. lévén Mulder nagy valószínűséggel a Sycoraxon fog keresni. és utálkozó pillantást vetett rám. hogy előadjam történetemet. – Azt hiszem. hogy sürgősen vigyen haza. – Mr. És rémültnek. Hogyan jöttem el a kórházig? Egy barátom kocsiján. mert reménytelennek éreztem bármiféle magyarázkodást.Én is újságíró vagyok? Nem. – Sétáltunk egyet az erdőben. hogy meg akarta zsarolni egész Nagy-Britanniát? Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam. Tudom. A rendőr már csak hivatalból is gyanakodott. mégiscsak bejön az őrsre. Miért nem voltam tanúja az incidensnek? Mert be kellett mennem a fák közé vizelni. Ismeri? Mondja meg neki. hogy kitört az újabb búr háború. ez minden. ő és maga? – Menjen a francba. és írja le a nevem. Hardingot? Nem. A legkevésbé sem akartam az adott pillanatban bevonulni a rendőrőrsre. hogy Terry Farebrother végezzen Mulderrel. Hajlandó vagyok befáradni a rendőrőrsre tanúvallomást tenni? Nem. Ki ez a barát? Neki semmi köze az egészhez. Mozogjon! – Úgy parancsolgattam neki. A rendőr túl sok akciófilmet nézhetett. Mulder. És ne feledkezzen el a búr háborúról. Úgyhogy nyissa ki a füzetét. Vádoljam meg a világ egyik leggazdagabb emberét azzal. ha akarja. ezért inkább megismételtem a tagadást. – Nagyon közeli barátok. Nicholas Sandman kapitány. mintha még mindig a zászlóaljnál lennék. – Szakadó esőben? – Szakadó esőben. . nem vagyok hajlandó. amellyel bizonyosan megváltom a belépőjegyem a legközelebbi elmegyógyintézetbe. Biztos voltam abban. és meg kellett gátolnom. de nem tudtam bizonyítani. hogy Mulder tette. – Nem – ráztam meg a fejem.

hogy az út további részét gyalogosan teszem meg. Az eső kezdett alábbhagyni. Bőrig átáztam. hogy belém üríthesse az egész tárat. hogy találkoztam Jill-Beth Kirovval. viszont kihaltnak tűnt a csónakház és a kikötőhelyem környéke. miért. azután elrejtőztem a csónakház árnyékában. lévén kijöttem a gyakorlatból. nem itt. és a jobb lábam esetlenné tette a mozgásom. Hogy ment a dolog? – Borzalmasan. Nem tudtam biztosan. A domb tetején megállíttattam vele a kocsit. főnök. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. Fények pislákoltak a Bannister-házban. A . Félúton lefelé a fával borított lankán megálltam. Nem ment könnyen. amikor behajítottam egy földrögöt a bokrok közé. Micky szalagjával együtt. amikor az ellenség csak arra várt. Mulder bizonyára a házban van. Induljon telefonálni. Hosszú ideig kémleltem a csónakház mögötti árnyakat. de akkor pillanatok alatt ott termett. úgy egy órával ezelőtt. Azonnal! Tudtam. hogy Abbott adandó alkalommal még leveri rajtam ezt a riasztást. Nesztelenül lopakodtam lefelé.– Ez valamilyen különleges ügy? – gondosan megnyomta a „különleges” szót. Mulder láthatóan hadi ösvényre lépett. és hazavitt. – Nem a maga ügye. Egeret rendesen hazavágták. Az első autóban Bannister és Angela ülhetett. Aztán újabb. hogy mindvégig Bannister ellen szövetkeztem. Errefelé mi újság? – Egy kocsi érkezett tíz perccel azután. és nem tudhattam. Épp most mondhatja el Bannisternek és Angelának. Megrémültem. Szinte kúszva tettem meg az utolsó néhány métert. Ott lett volna szükségünk magára. Magától kínálkozik a következtetés. – Terry? – Már vagy tíz perce magát hallgatom. nem enyhült viszont a csípős nyugati szél. hogy felkeltsem az esetlegesen ott lapuló őrszem figyelmét. Muszáj ekkora zajt csapni? Megkönnyebbülten sóhajtottam fel: – Történt valami? – Semmi az égvilágon. – Szegény ördög a kórházban végezte. és közöltem. amely hevesen rázta az ágakat a fejem felett. Micky Harding eszméletlenül feküdt a kórházban. A folyóvíz kitartóan emelkedett. Senki sem mozdult. ahogyan az éjszakai őrjáratokon. hogy az a szédült fattyú mit tervez a hajómmal. még akkor sem. mégis úgy haladtam. a másodikban Mulder. hogy elmentek. A szalagot is elvitték. az biztos. de felsültem. A dolgok kezdtek katasztrofálisan alakulni.

hogy tudja. hogy szóba álljon velem. ahol sötét alak mozdult a ház kivilágított ablaka mögött. lehajtott fejjel. ahol a végén mindenki a nagy szalonban gyűlik össze. Pierre-en. E pillanatban mégis mindennél inkább azzal törődtem. amikor a nagy ablakok mögül elébe tárult a ház fényűző berendezése. Terry – szóltam hátra. azután Angela előrehajolt és a távirányítóval lekapcsolta a készüléket. amint Mulder felém indult. lila ingében. és eljött az ideje. főnök! Szép kis darab. és láthatóan hallgatta a magnó felől érkező hangokat. és nemcsak neki. – Felmegyek – közöltem Terryvel.szalag is ezt erősíti meg. Terry halkan füttyentett. A dolgok kezdtek sötéten festeni. Karosszékben ült. bár lehet. Valamennyien megrökönyödtek a felbukkanásomon. hogy ósdi detektívregénybe csöppentem. de észrevétlenül. azután a kép darabkáira hullt szét. A készülék a szalon egyik falát teljesen elborító elektromos szerkentyűk közé tartozott. Valamennyien rám meredtek. A szép kis darab Angela volt. Mindent el akartam mondani. Mert az igazság legnagyobb előnye. . hogy mindent megmagyarázzak. Bannister Angela mögött állt. míg Mulder és két embere kötelességtudóan félrehúzódott. Azért mentem. és miért kellett találkoznom Jill-Bethszel. mit gondolhat rólam Angela. és felértünk a teraszra. Tulajdon hangomat hallottam a magnó felől. aki választékosnak és gyönyörűnek tűnt fekete nadrágjában. elárultam. ha indul a St. – Esővíz csepegett a ruháimról a drága szőnyegre. hogy képes bevilágítani a legnagyobb sötétséget is. – Maradj észrevétlen. – Én is jöjjek? – Igen. – Mi az ördögöt keres maga itt? – Azért jöttem. és nekem az a nevetséges képzetem támadt. amikor félrehúztam az egyik nagy üvegtáblát. és a helyiségben mindenki felpattant. hogy fény derüljön az igazságra. Terry és én felkapaszkodtunk a meredek domboldalon. aki beérte egy fenyegetőnek és gúnyosnak szánt pózzal. mintha még az is komoly nehézséget okozna neki. Felnéztem a dombtetőre. Ezért szeretem az igazságot. A tolóajtót nem zárták be. hogy megtudja. mi történt. mintha vakut villantottak volna a szemükbe. Bannister összerezdült. hogy Angela azt hiszi. – A francba. de Bannisternek is. ki a gyilkos. Azt akartam. hogy egyben figyelmezteti Bannistert. mekkora veszélynek teszi ki magát. mert képtelen voltam elviselni a gondolatot. – Hagyja! – Bannister parancsa megdermesztette Muldert.

– Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia. és minden szót tisztán lehetett hallani. Eddig olyannyira hiányolt merészsége hirtelen előbújt rejtekéből. – Bannister csettintett az ujjaival. azután nem hallatszott más. ám Bannister. Arcára rádermedt a viszolygás rideg. amilyen akkor volt. Akkor most. mielőtt azon az ugyancsak esős napon ugyanebben a szobában egymásra találtunk. elveszi ezt a százezret? – kérdezte Jill-Beth mohón. hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának. kedélyes. Ez minden. Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Előrehajolt és hallgatta a visszacsévélt szalag suhogását. – Rövid szünet állt be.– Nincs mit megmagyaráznia. . és felállt. – Ez nem… – Azt akartam mondani. mi van a szalagon… – kezdtem. de nem csillant benne felismerés. nyilvánvalóan a szalagon hallottak hatására. majd Jill-Beth túláradó. hogy újra végighallgatta a perdöntő bizonyítékot. mint Jill-Bethé. Nick. lekapcsolta a magnót. amit megadunk. – A mi háborús hősünknek. igaz? – Igaz. – Elhallgatott. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben. Semmi sem történik a legénységgel. sápadt maszkja. azután megsemmisítő gúnnyal tette hozzá. – Tudom. mielőtt újra meghallottam a hangomat. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt. Egy pillanatra elkaptam a tekintetét. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. Angela viselkedése pontosan olyan maradt. Győzze meg róla Bannistert. hogy ez nem az igazság. oké? Nem kell mást tennie. Angela előrehajolt. és számolgassa a pénzét! – És egész pontosan mit kellene tennem? – A hangom jóval hangosabban szólt. – Maga rohadék! – Elfordult és kiviharzott a szobából. amerikai hangja töltötte be a szobát. de a mikrofon így is remekül bevált. csak a szalag sziszegése. – Hallgasson! – rivallt rám Bannister. azután kattanás hallatszott. azután dőljön hátra. és játszd le Sandman kapitánynak is. Ám ha Bannister új oldaláról is mutatkozott meg. – Mert szükségünk van a segítségére. – És mi fog történni. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ. akit féktelen dühbe lovallt. hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz. miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre? – Semmi sem történik magával. – Tekerd vissza. mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban.

mit terveznek. hogy megpróbálom elragadni a sorsdöntő kazettát. haldoklik az anyja. Meglepett a kérdés. Az egész világa szalagon és filmeken létezett. ha az ő oldalukon állnék? – Be akarta biztosítani magát. – Hazudik – szúrta közbe Mulder sietve. és kaján várakozással dörzsölte össze a tenyerét. Két embere nyugtalannak. míg Bannister és közém nem került. – Követtem magát – felelte Mulder hűvösen. és habozni kezdtem. – Miért ment Amerikába? – állt meg kihívó pózban. amint az ajtó becsapódott Angela mögött. hogy magamhoz ragadhatom a kezdeményezést. számára a szalag bizonyító erővel bírt. mintha attól félt volna. A média világában élt. Közöttem és a magnó között állt. hogy ne tudják átvágni – vágta rá Mulder minden meggyőződés nélkül. Habozásom csak a bűnösségem látszatát erősítette. – Azt mondta. Bannister összerezzent. Lesütött Bannister arcáról. – Csak kérdezze meg a rendőrséget egy Micky Harding nevű szerencsétlennel kapcsolatban. miért hagytam volna bepoloskázni magam? Miért vállaltam volna a kockázatot. Akkor ez itt mi. azután megismételte a sértést. én pedig tovább erősködtem abban a hitben. majd előhúzott egy összehajtott újságot és ledobta a lábam elé a szőnyegre. Mulder nem felelt. – Azt akarja. Sandman. nagyokos. – Micky Harding újságíró – tudattam Bannisterrel –. – Hívja csak fel! Kérdezze meg őt! Mulder addig manőverezett. Egyedül Angelának mondtam el az igazat. – Címoldal. – Ismeri Harry Abbottot! – próbálkoztam. És nem mellékesen. – Miért? – követeltem a választ. . – És a rohadt életbe. – Akkor honnét a pokolból szerezte a szalagot? – akartam tudni. – Csak hallani akartam. újságíró. és az árulásom kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. – Maga rohadék! – Visszautasítottam az ajánlatot – közöltem. hazug disznó? – Kutatni kezdett a kabátzsebében. és Mulder mosolyogva űzött belőle gúnyt. hogy ezt el is higgyem? – Ne legyen már ilyen átkozottul ostoba! – csattantam fel. aki jelenleg is öntudatlanul fekszik a kórházban. Mulder tett egy fenyegető lépést előre. és a gorillája kis híján agyonverte. hogy csak vesztegetem a szavaimat. – Végeztem magával. de tettre késznek tűnt. senki másnak.ezúttal is belém fojtotta a szót.

amely Jill-Bethről és rólam készült. – Erőtlen válasz volt. – Nos? – kérdezte Mulder diadalmasan. én pedig félreugrottam. A hajódon van a pénz. hogy Jill-Beth Kirov kisasszonyt. Fanny! – utasított Bannister. csak hazudozott. – Nincs pénz. tett egy újabb lépést felém. – Nincs semmilyen pénz! Visszautasítottam őket. hogy elhozzam azt a pénzt? – kérdezte Mulder Bannistertől. – Mást se tett. és átnyújtotta Bannisternek. Bannister? Bannister felnézett az újságból. – Azután kutassa át azt az átkozott hajót. igaz? – Rohadj meg. Sandman. – Akarja. a Viktória-kereszt kitüntetettje kísérte el a Mr. – És hol van a százezre? – követelte Mulder a választ. – Hogyan akart végezni velünk? Odakint a tengeren? – Épp most próbálom megmenteni a szaros kis életét! – üvöltöttem el Mulder fenyegető alakja mellett. és .A New York-i Kassouli Enterprises Inc. épp ebben a pillanatban vesztette el a hajóját. és Terry Farebrother mintha a semmiből bukkant volna elő. észérveimet örvényként húzta mélybe ez az őrület. Hirtelen újra a tengeren éreztem magam. – Nyomorék kis pöcs. John Brown. a képaláírás mégis azt tudatta. annak címoldalán pedig egy piros körrel bekeretezett fényképet. – Ki az ördögtől szerezte ezt? – Mit számít az? Kettő is van belőle. Nem keltett semmiféle neszt. Mi mindent tett még. te ostoba! – hátrálni kezdtem az ablak felé. és azóta is az ő játékát játssza. – Előhúzta az újság másik példányát. Másként hogyan is kárpótolhatná magát Mr. belső hírlapját láttam. immár a helyzet teljhatalmú uraként. Mulder. – Te rohadt patkány – húzta ki magát Mulder diadalmasan. amikor minden bizonyíték és a látszat is ellenem szólt. hogy senki vagyok. – Most! – kiáltottam. ami meggyőzhette Bannistert az őszinteségemről. Kassouli Cape Cod-i kertjében. Sandman? Lereszelt néhány feszítőcsavart? Elmetszett néhány kötelet? Én azt hiszem. Bannister elolvasta. Fanny felém lendült. Azon az éjszakán megmentette az amerikai lányt. Nyilván közvetlenül az ablak mellett állt. Akkor azt mondtam a fényképésznek. Yassir Kassouli nyári rezidenciáján tartott fogadásra. – Állítsa meg. Oscar Kirov ellentengernagy leányát Nicholas Sandman kapitány. Hiába próbáltam bármilyen érvet előhúzni.

Megfigyeltem. – Helyesen cselekedtem. sem a rendfokozatát. és furkósbotként meglendítettem. A fenyegető mozdulat megállította őket. Mulder görcsösen rángatózott és levegő után kapkodott. majd felsikoltott. – Feléjük indult. főnök? – Istenemre. azt láttam. fedezte a visszavonulásom. melyik fogást alkalmazta. hogy Bannister moccanni sem mer. Terry pedig mindvégig velem maradt. a mi ezredünk azonban sosem hitt a félmegoldásokban. ezért Terry még egy megsemmisítő csapást is bevitt a nagydarab fickó szegycsontjára. elemi értetlenséggel mered a kirobbant erőszakra. – Gyerünk! – Ezt én kiáltottam. Bannister falfehéren. a leghelyesebben. én pedig elérkezettnek láttam az időt a távozásra. mielőtt kiviharzott volna a szobából. Terry felegyenesedett. Farebrother őrmester mindeddig tomboló elemi erőként mutatkozott. hamisítatlan . Mulder azután kővé dermedt. amennyire csak tőlem telt. A két matróz előrelendült. mozdulatlanul állt. Terry és én már visszavonultunk a nyirkos sötétségbe. én pedig felkaptam egy kőből faragott szobrot. mielőtt Terry lekuporodott Mulder előtt. rohadékok. – Gyerünk! – Félrehajítottam a haszontalanná vált szobrot. hogy lehet ennyire ostoba?! És Angela! Az a tekintet. Mulder nem okozott több gondot. mielőtt bárki is emlékezetébe véshette volna az arcát.csak ezt a pillanatot várta. Miért nem hitt nekem Bannister? Az istenfáját. aki megvetően félre akarta söpörni a nála jóval alacsonyabb férfit. ám azok Mulder gyötrelmei láttán inkább visszakoztak. Olyan fürgén bicegtem. – Gyertek. míg Terry és én a szokványos taktikát alkalmaztuk: üsd a rohadékot. és Terry máris a másik kettőhöz fordult. hívta őket maga ellen. arcát elborította a vér. jobb lábát széles ívben meglendítette és egyetlen rúgással szilánkokra törte a dél-afrikai orrát. Nem akartam használni a nevét. ahogy csak bírsz. ahogyan Mulder a térdére rogyott. azután rohanj. – Hívja valaki a rendőrséget! – kiáltott kétségbeesetten Bannister. méghozzá Terrynek. s bár nem tudtam. mielőtt még erősítést hozna. amelyet még émelyítőbbé tett számára az a hirtelen mozdulat. esélye sem volt kimutatni. szinte nőiesen vékony sikollyal. Rettenetes. takarékos és villámgyors mozdulataival teljes megadásra késztette Bannistert és embereit. nehogy ezzel szükségtelen kockázatnak tegyem ki. amellyel Terry kifordította a testét. Mulder kínjában lélegzethez sem jutott. Ha bárkit is meglepett hirtelen felbukkanása.

A hajó végre szabadon mozgott a vízen. – Kicsináltad a nagyfiút? – kérdeztem Terryt. az izzó gyűlöletről. és féktelen öröm lett úrrá rajtam. – Indulás! – A tat felőli kötél becsobbant a vízbe. ahogyan terveztem. és adta át magát az éjszakai szélnek. Láttam. Hirtelen reccsenés hallatszott. Oldd el a köteleket. – Csak egy-két könnycseppet csaltam a szemébe. – Úristen. – Hívd fel Abbott nyomozót! Elfordult tőlem. és nekiveselkedtem a feszítőkötélnek. aki a könnyű győzelem nyomán csak úgy pezsgett az adrenalintól. ahogyan megálmodtam. Terry korábban is hajózott velem. megemeltem a vitorlarudat. már ha egyáltalán hajlandó nekidurálni magát. – Húzd fel! A vitorla csattogva tárult szét. főnök? – Eltűnünk innen a francba. a tat felőlit hagyd utoljára. Terry! Nem bíztam benne. hogy nekilendülhessünk. Vagy ami ennél is szörnyűbb. A Sycorax orra lassan elvált a kikötő kőfalától. vigyorogva fordult felém. Visszanéztem. De vajon a Sycorax is? Több mint hat hónapja nem hajózott. amint a jobb oldali tartókötelek felvették az árboc súlyát. – Újabb parancs. de a lábam kitartott. és fel kellett vonnom egy vitorlát. de a Sycorax és én újra úton voltunk a tenger felé. és már nem maradt idő kipróbálni. Terry. és tudta. megint a nyavalyás lábam adta meg magát. ahogy Angela felbukkan Bannister hálószobájának erkélyén. mit kérek tőle. a tetőző ár ellenében és heves szélben kellett a tengerre vinnem. és a Sycorax elindult. és néhány másodpercre azt hittem. Van odalent világítás? . A hirtelen mozdulattól fájdalom nyilallt a hátamba. A Sycoraxon. – Kötelek eloldozva! – kiáltotta Terry. – Micky Harding! – kiáltottam neki. Kicsomagoltam a nagyvitorlát. – Várom a parancsát. uram. hátha követnek bennünket. Egyenesen felém nézett. Az ár hátán sodródtunk.megvetésről árulkodott. dehogy! – felelt Terry megvetően. amiért elárultam őt és Bannistert. és a legkevésbé sem úgy. – A vitorlát. de társam láthatóan mindenkit visszariasztott. hogy a motor elég gyorsan beindul. de csak elcsúsztam egy víztócsán. Talán nem úgy történt. Megtántorodtam.

és ügyetlenkedni kezdtem a bilincsével. a derékvitorlát. Nem voltak fényeink. A Sycorax nem találta a helyét. Fürgén haladtunk előre. nem számíthattunk másra.– Csak egy olajlámpa. Káromkodni kezdett. A nyugati dombok alaposan megkeverték a szelet. . és mindent megpróbált. azután felvontam a vitorlát. Vajon a rendőrség már a folyó torkolatánál várakozik? Előrángattam a tarcsvitorlát a zsákból. a Sycorax pedig nekiveselkedett a szélnek. inkább vonja fel a tatvitorlát. A hátam majd beszakadt. se tájolónk. – Dobd fel azt a sárga zsákot. Hallgattam a hajótörzsnek csapódó hullámok áldott hangjait. amely az istennek se akart beindulni. amely végre elrejtette előlünk a Bannister-ház fényeit. ahogyan különféle alakok gyűlnek Bannister teraszára. a sudárvitorlát és a tatvitorlát. és tovább küzdött az indítókarral. Terry újra eltűnt odalent. meggyújtotta a térképasztal olajlámpását. ahogyan Terry tovább káromkodik és küszködik a motorral. hogy éppen csak gyalogtempóban araszolunk előre. Terrynek át kellett vennie a kormányrudat és módosítani útirányunkat. csak a hajóra. hogy életre keltse. hogy a Wildtrack II orra bármelyik pillanatban előbukkanhat a sötétből. hogy hagyja a motort. Terry! Gyufát gyújtott. és sebesen repített bennünket a bójákkal kijelölt csatornában. megtalálta a vitorlazsákot. de csak viszonylagos értelemben. – Rögzítettem a kormányrudat. Nyugtalansággal töltött el a tudat. a másikban erőteljes lökések kapaszkodtak a vitorlákba. Egyik pillanatban tökéletes szélcsend következett be. Küszködve indultam előre a nehéz teherrel. Semmi. A kis lejárón át jutott el a motorhoz. Emlékszel még. mit kell tenned? – Persze. a vitorlákra és a motorra. mégis tengerre kellett szállnia. – Miért nem vettél egy tisztességes motort? – Mert nem engedhettem meg magamnak. és felhajította a kormányállásba. végigfuttattam a belső orrvitorla feszítőkötelét az orrárboc mentén. a tarcsvitorlát. főnök. Felhúztuk az orrvitorlát. a partról viszont valószínűleg úgy tűnt. – Sudárvitorla. Befűztem az orrvitorla kötélvezetőit. Mozgásunk kellően gyorsnak tűnt. Hallottam. Beakasztottam az orrvitorla gyűrűjét. azután visszavettem a kormányrudat. amíg én felhúztam a vitorlát. Elértük a Sansom's Pointot. hátraszóltam. Még nem állt készen a tengerre. Terry. Sebesen ugyan. ám a dagály ellenünk dolgozott. sziszegve szelte a vizet. Láttam.

És bosszúból a Sycoraxot akarja. – Mi történt. az ellensége vagyok. – Pontosan. és el akarja venni a Sycoraxot. főnök! Előrenyomtam a gázkart. Akkorra már elhagytuk a városi mólót. – Adj egy kis kakaót. Mindenképpen el kellett rejtenem a Sycoraxot Bannister végrehajtói elől. Követtek bennünket.Miután felvonta a sudárvitorlát. amikor a keresőreflektor fénye megcsillant a Wildtrack II fényesre polírozott orrán. hogy a másik oldalra álltam. – Minden nő istencsapás – morogtam. de az érzelmeim immár kibogozhatatlanul összefonódtak személyével. de életre kelt. és rágyújtott. azután valami isteni csoda folytán a motor. hogy kitegyelek a városnál? Visszasandított a válla felett: – Üldözni fognak a nyavalyások? – Meglehet. gondoltam. – Elég szűkös. azután a dugattyúk felvették a szokott. Holnap. Sally mindig nézi a műsorát. Pokolba az egésszel. – Plymouth-ba – feleltem végül. – Magam is erre a kérdésre kerestem a választ. – Hová megyünk? – érdeklődött Terry. és mindkettő megpróbált a maga oldalára állítani. Nem jutott eszembe más menedék. ha vonakodva is. hogy elárultam őt. és a Sycorax előrelendült. – Sejtelmem sincs. – Mégis. Először akkor láttam meg őket. . – Minden motor istencsapás. Bannister most azt hiszi. főnök? – Két gazdag fickó egymás torkának ugrott. – Akkor rohadjon meg. megnyugtató ütemet. az a szánakozással és gyűlölettel vegyes pillantás járt az eszemben. amellyel Angela búcsúzott tőlem. Terry visszatért a kormányállásba. Azt hiszi. – Mikorra kell visszaérned a laktanyába? – Tizennégy nulla-nullára. ám Bannister. Akarod. Olyannak tűnt a tévében. hogy dacoljon az árral. Terry keresett egy viszonylag kényelmes zugot a fedélzeten. – Akkor maradok. vagy bárki is állt a Wildtrack II kormánya mögött. – Azt hittem. Ekkora távolságot a másik hajó másodpercek alatt áthidalhatott. mire a motor előbb leállással fenyegetett. és a versenyhajó úgy egymérföldnyire haladhatott mögöttünk. csak George Cullen hamoazei műhelye. ez a Bannister rendes figura. – Terry habozás nélkül elfogadta az ítéletem. – Nyomorult kis patkány – csattantam fel –. – Terry visszatért a küszködéshez. újra és újra megrántotta a kart.

mögöttünk fehéren habzott és terült szét a farvíz. főnök? – Már hetekkel ezelőtt ezt kellett volna tennem! – És mi lesz a nyavalyásokkal? – Terry a folyótorkolat felé biccentett. de Terry kitartott. Nem bíztam túlzottan a tervben. Motorunk köhécselni kezdett. A motor megint kihagyott egy ütemet. .láthatóan nem a nyilvánosságnak szánta az elfogó manővert. Valaki ránk kiáltott a móló felől. ahonnét most bukkant elő a Wildtrack II orra. soha többé nem élhetem át mindezt. – Állítsd le! – kiáltottam. Szándékosan kormányoztam a szél felé. A Sycorax széllel szemben haladt és önfeledten szelte a tengert. gyaníthatóan víz is keveredett bele. és láttam. Terry elvigyorodott: – Most boldog vagy. és a szél sebesen űzött bennünket. és maradtam a Calfstone közelében. csipkés széleit ezüstszínűre festette a holdvilág. és mi továbbaraszoltunk. A motor abban a pillanatban állt le. – Felzárkóznak a mocskok! – figyelmeztetett Terry. ahogyan a cseppek leperegtek az orrvitorla alsó szegélyéről. Éreztem a földtömegek által megkavart szél bizonytalanságát. A gátnál fehéren tajtékzott a víz. A hajó úgy ugrott neki a meredek óceáni hullámhegyeknek. amelynek törő-hullámai fehéren habzottak az orrnál. – Rohadjanak meg! – Átadtam a kormányrudat. hogy a folyótorkolat felől nagy sebességgel érkező Wildtrack II esetleg zátonyra fut a homokpadon. akár egy táltos paripa. hogy nincs világításunk. A hullámok elég magasra csaptak ahhoz. Veszedelmes közelségbe kerültünk a Calfstone-homokpadhoz. és jól is tettem. és a tengervíz utat találjon a hajótestbe. és azt tehette. Ugyanakkor a Wildtrack II továbbra is követett bennünket. Mennyire gyűlöltem a motorokat! Időnként erős kísértést éreztem arra. A Sycorax végre kiszabadult a rabságból. A versenyhajó megtartotta a távolságot. hogy kikapjam a helyéből az egészet és behajítsam a vízbe. és a rázkódástól majd leugrott a talapzatról. Eső záporozott a vitorlákra. Nyugat felé tartottunk a partvonal mentén. Boldogság öntött el. hogy az orr belemerüljön a vízbe. Nem akartam. amikor az orr beleszántott az első tengeri hullámokba. amire egész életében szánták. amikor azt gondoltam. és beállítottam szélirányba a vitorlákat. A folyó torkolatát jelző földnyúlvány körénk zárult. és a déli felhőtömegben rések támadtak. Volt idő. Az eső kezdett alábbhagyni. A vitorlák dagadoztak. és én felkurjantottam a boldogságtól. hogy a hajtórúd szétrázza a szigetelést. remélve. A dízelolaj túlságosan sokat állt. ami rázós átkelést ígért.

– Valami jó kis kaja se ártana. megcsomóztam a köteleket. hogy megnézzem magamnak az ügyesen manőverező versenyhajót. – Terry? – Főnök? . milyen elegánsan veszi az újjáépített Sycorax az akadályokat. Három férfit láttam. Mintha megpillantottam volna egy bekötözött arcú férfit is. Nem volt könnyű a látómezőben tartani a hajót. Mindez azzal kecsegtetett. Angela sehol. A versenyhajóra meredtem. Hosszú küszködés várt ránk az apály beálltáig. hogy véget vessenek a küszködésnek és elsüllyesszék a Sycoraxot? Azt a vadászpuskát képtelen voltam kiverni a fejemből. Bannister. a karcsú hajótest magasra emelkedett a hullámtaréjokon. Az égbolt tisztult. A hajó immár magától vitorlázott. Rosszul vette a tengert. hogy kövesse a Sycoraxot. A Wildtrack II-t alighanem azért küldték. hogy jól fog viselkedni a nyílt óceánon is. de előttünk állt az egész éjszaka. éppoly könyörtelenül végrehajtja rajtam a bosszúját. hogy megpróbálnak orral belénk jönni. – Lehetséges. azután otrombán csapódott le a vízre. gondoltam. – Épp csak megsimogattam a nyavalyást. máris felkelt? – kérdeztem Terryt. hogy közölhesse tartózkodási helyünket a végrehajtókkal. még kevésbé felismerni. és rögzítettem a kormányrudat. főnök. ahogyan Kassouli végrehajtja a magáét őrajta. hogy kitaláljak valamit. Bőrig áztam. Árnyalatnyit aláfordultam a szélnek. – Hogy a fenébe ne. ahová évek óta vágytam. egészen a Start Pointig. Időre volt szükségem. hogy kényelemben érezzem magam. hogy ha Kassoulinak igaza van. és reszkettem a hidegtől. – Terry odalökött nekem egy pulóvert és vízhatlan kabátot. Eltűnődtem. akit hazavágtál. hogy valahol elveszítsük a Wildtrack II-t. Terry hasonló gondokkal küzdött. Nem tartottam valószínűnek. hogy a fickó. akkor ezek az emberek már elkövettek egy nyílttengeri gyilkosságot. hogy keressen néhány meleg holmit. számíthattunk rá.Visszafordultam a kormányállásban. amellett vágytam rá. és akkor reményünk se marad arra. csak Mulder lehetett. ahol újra nyugatnak fordulhattunk. ezért leküldtem. és örömmel láttam. Vajon mikor jutnak el odáig. Megkerestem a távcsövemet és ráirányítottam a Wildtrack II-re. Az éjszaka sem sietett segítségemre. kik tartózkodnak a fedélzeten. Utána állítottam a vitorláknak. magával hozta-e Mulder a vadászpuskáját – de hát csak nem tervezett gyilkosságot? Aztán felötlött bennem. hogy nemsokára teljes pompájában előbújik a hold.

és hallottam. Terry aludt egy órát. hogy semmi áron nem engedem elvenni a hajómat. csak ha feltétlenül szükséges. és a versenyhajó kijjebb került a tengeren. A versenyhajó árboccsúcsát és tatját fehér fény jelezte. Ráadásul úgy. precízen és magabiztosan szántotta a vizet. de bekapcsolták az előírásszerű piros-zöld oldalfényeket is. gondoltam. és nem rendelkezett reflektorral. Fényesen kivilágított konténerszállító hajó araszolt mögötte kelet felé. a nyomomban vannak. Két halászhajó is a környéken dolgozott. amint kitapogatta a csomag alakját. Így tartottak velünk lépést kerek három órán keresztül. és a Sycorax láthatóan élvezte a nyílt óceánt. vagy mit tehetnék ellene. merengtem keserűen. – Még itt van. Most dél felé tartottunk. Idehoznád? Leereszkedett a kabinlépcsőkön. hogy mindvégig megpróbáltam becsületes maradni. abban a reményben. most pedig Bannister. Azután próbálj aludni egyet. amit én őriztem? – Nem akarom használni. hogy a Pointnál kikerülhetünk a dagály fogságából. amint felmordul. amíg el nem hagytuk Start Pointot. amint behúzódok a menedékbe. ráadásul a környéken haladó halászhajók is összezavarták a jelet. hogy tudassák. abban azonban biztos voltam. Van benne valami csomag. ezért a Wildtrack II mindvégig megmaradt látótávolságon belül. Csakhogy reggel. Alighanem radarját használta a követésünkhöz. és nem engednek elszökni. főnök! – csalódottnak tűnt a hangja. hogy gazdag és befolyásos ellenségeket szerezzek. – Még itt van? – bökött a Wildtrack II-re. Kivételes tehetségem van ahhoz. Immár bizonyosnak tűnt. azután hunyorogva jött fel a holdfénybe. hogy . a jobb oldalon találsz egy faládát a gerendához csavarozva. Fogalmam sem volt arról. – Csomagold csak ki. és azon tűnődtem. A Wildtrack II továbbra is megtartotta a távolságot. bár a Sycorax túlságosan kis célpontnak számított. A Wildtrack II árnyékként követett bennünket. hogyan zajlik az efféle eljárás. A Start Point-i világítótorony fénycsóvája végigpásztázott a látóhatáron. Üldözőim külön gondot fordítottak arra. – A balcsapáson vitorláztunk. A parttól távolabb egyre mélyültek a hullámvölgyek.– A motor alatt. – Ne. hogy talán az ő jelenlétük késlelteti-e Muldert. Bannister ügyvédei döglegyekként fogják ellepni. – Csak nem az a colt. majd tapogatózni kezd a fenék sötétjében. – Jesszusom – nyögött fel. Előbb Kassouli.

Terry. csak éppen azt nem tudja. – Kitérni! – kiáltottam. Szükséged lesz néhány tárra. főnök.Bannister csak meg akarta ismerni úti célomat. Terry átfordította az orrvitorlát. A szél sziszegve keresett utat a kötelek között és megtépte a vitorlák belépőélét. – Figyeld. átsüvített a kötelek között. A hullámok egyre magasabbra nőttek. hogy közvetlenül üldözőink felé vegye az irányt. azután úgy dönthettek. itt az ideje elriasztani a rohadékokat. vonakodva fordult és állapodott meg a jobbcsapáson. Irányt váltok. Amennyire tudtam. Újra felemeltem a távcsövet. én azonban elszántam rá magam. hogy bizonyára semmi jót. s a hirtelen felgyorsuló hajó tatja belemerült a vízbe. mit csinálnak. végigvisszhangzott a hajó egész vázán. s ezúttal tisztán ki tudtam venni Bannister és Mulder alakját a kormányállásban. Meglepett pillantást vetett rám. Irányt váltottunk. – Mit csinál? – Beletaposott a gázba. és megtöltötte a fegyvert. mert Bannister előrelökte a gázkart. Terry! – Kezdenek összezavarodni. Egyszer megimbolyogtunk. visszatért a kormányállásba. A szél erősebbnek tűnt. a legkisebb veszély is fenyegeti a legénységet. amely sosem jeleskedett a szűk kanyarokban. Célozz a merülési vonalra vagy a motorokra. továbbra is a Wildtrack II oldalára irányítottam. Terry kezelte az elővitorlákat. Mindketten a Sycoraxot nézték. – Azt hiszem – szólaltam meg lassan –. Megértetted? – Igen. ráirányítottam a másik hajóra. mit fogunk tenni. miután messze elénk került. és ezzel kis híján szembefordultunk a széllel. de nem szólt. akár egy lándzsát. A Wildtrack II. Elővette a coltot. majd vízhatlan kabátja zsebébe dugta a pisztolyt. és az orrárbocot. . igyekeztem irányban tartani a hajót. Éreztem a víztömeg rázkódását a Sycorax törzse alatt. És vedd magadhoz a pisztolyt. és felénk hordta az orr által felvert vízpermetet. újra lelassított. és az orr tompa morajjal csapódott vissza. A Sycorax. – Azt fogjuk csinálni – folytattam –. – Megpróbál majd kikerülni bennünket. hogy lerázom valahogy. hanem a hajóra. inkább ne tüzelj. hogy teljesen összezavarjuk a nyavalyásokat. uram. Bebiztosította. Nem a legénységre megyünk. Készülj fel néhány gyors manőverre. mit akarok tenni. nyilván azon töprengtek. Ha úgy látod. – Önkéntelenül is a hivatalos megszólítást használta.

Előhúzta a fegyvert. A pisztolycsőből jól látható. ahogyan vérvörösre fest . – Készülj a tüzelésre. és a tatunknál veszi fel új pozícióját. A versenyhajót figyeltem. amikor egy hullám feldobta az alig harmincméternyire haladó Wildtrack II-t. Most úgy tűnhetett. főnök. viszont nem volt szükség hajszálpontos találatokra. most pedig a colt hangja hasított a levegőbe hasonlóan gyilkos dörrenésekkel. amint kibiztosította. csak a hajóra célozz! Minél előrébb és minél közelebb a merülési vonalhoz. nehogy Terry eltalálja a három férfi valamelyikét. Amint azt gondoltam és reméltem. Most a part irányába tartott. A Wildtrack II is lelassított. lelassultunk és szélesebb íven fordultunk. A Wildtrack II százméternyire lehetett tőlünk. célra tartott és tüzet nyitott a hajó fémgyomrára. A tenger megtáncoltatta a Sycoraxot. felhagytunk a játszadozással és folytatjuk a nyugati utazást. Finoman a szél alá tértem. Hajónk mozgása és a célpont imbolygása szinte lehetetlenné tette a pontosságot. hogy a szél ágyúzik. nehogy eltalálj valakit. és csak imádkozni tudtam azért. és megláttam a holdfényben megcsillanó hajófeneket. méteres torkolattűz csapott ki. – Az isten szerelmére. Az öreg tengerészek szokták mondani. Visszafordultam a szélbe és feldagasztottam a vitorlákat. mint amikor az orkán belekap a vitorlákba. a hajótörzset verdeste és rázta a vitorlákat. – Értem. Igazodtam a mozgásához. – Balra fordulok – figyelmeztettem Terryt. a Wildtrack II lelassított. újra gyorsított. Olyan hangok hallatszottak. és a legközelebbi ponton számításaim szerint mintegy harminclépésnyire került tőlünk. aki teljes értetlenséggel szemlélte viselkedésünket. és zajuk ágyúdörrenést idéz. hogy immár északnak és az erős hátszéllel haladjunk. Széles körben követett bennünket. majd felhúzta a fegyvert. – Tűz! Terry két kézre fogta a pisztolyt. Az orra kezdett felénk fordulni.A versenyhajó vezetője. amikor a vásznak odafent csapkodnak. hogy leír egy széles kört. és kiengedtem a szelet. és mindkét lapátkezével szorosan megmarkolta. – Elvigyorodott. hogy lecsökkentsem a távolságot. Épp vissza akartam vonni a tűzparancsot. és még láttam. – Tíz másodperced lesz! – kiáltottam oda Terrynek. tisztán láttam a kormányállásban álló alakok arcát. talán azt tervezte. Egy colt számára még ez is nagy távolság. Lekuporodott a kormányállás jobb oldali pereméhez és nekitámaszkodott a kabin rekeszfalának. és hallottam a kettős kattanást.

Ezután már egyenesen felénk tartott. amint sötét foltban felszakad a hajótest. a korróziógátlóval lefestett hajófenék sápadtan izzott a holdfényben. Amint arra számítottam. azt tervezték. nem úgy nekik: óriási bajba kerültek. újra tüzelt. szétterpesztette a lábát és tüzelt. Meredten néztem előre. – Tüzét szüntess! Irányt váltunk! Terry kicserélte a tárat. hová csapódtak Terry lövedékei. A Wildtrack II lelassult. amit mielőbb ki kellett szivattyúzni. Egy egész tárat beleürített a közeledő hajóba.egy felcsapó hullámot. mialatt hatvan méter hosszan köpködte maga mögött a tajtékot. és a versenyhajó kilőtt. A hajóba ömlött a víz. – Felkészülni! A versenyhajó továbbgyorsult. és immár a tulajdon . – Az orr részre. és megesküdtem volna rá. majd belevágódott a legközelebbi hullámvölgybe. azután a másik hajó felé fordultam. és úgy döntöttem. Terry megtámaszkodott. és ezúttal a versenyhajó szélvédője robbant szét az éjszakában. hogy a Sycoraxon áll bosszút megpróbáltatásaiért. kiengedtem a szelet és kivártam. orra visszaereszkedett a hullámokra. Terry megállt. hogy látom. ahol egy súlyos lövedék átütötte az üvegszálas műanyagot. Az orr zajosan csapódott a hullámoknak. Nem lehetett tudni. amint védtelenül a vízfelszín fölé került. amiből gyaníthattam. A Wildtrack II felriasztott szarvasként szökellt a hullámokon. de a víz hirtelen tajtékzani kezdett a Wildtrack II tatjánál. Terry! Tűz! A versenyhajó orra magasra emelkedett. miközben teljes sebességgel széles kört írt le. amint a három alak rémülten elfordítja a fejét. Az erőltetéstől majd széthasadt a hátam. Hátszélben vitorláztunk. és láttam. nem várunk. hogy az utolsó lövés esetleg eltalált valakit. Egyszer el is vált a hullámtaréjtól és szabadon úszott a levegőben. ahol a három arc szemvillanás alatt eltűnt a mellvédkorlát mögött. és mintha még most is láttam volna a kormányállásban mozgó három alakot. amíg a Sycorax irányba fordul. hogy Mulder csakugyan elhozta a vadászpuskáját és azt tervezte. – Tüzet szüntess! Tüzet szüntess! – halálra rémített a lehetőség. Az üvegszilánkok tajtékként csaptak fel a levegőbe. és felborítanak bennünket. Terry tárat cserélt. Gyengéden magam felé húztam a kormányrudat. amíg közelebb kerülnek. A versenyhajó kapkodva irányt váltott. hogy a hajó keltette hullámokkal elárasztanak. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett számomra. hogy minél távolabb kerüljön tőlünk. Ettől mindenképpen el kellett tántorítanom őket. képes leszek-e valaha is egyedül működtetni ezt a csökönyös hajót. és el kellett tűnődnöm azon.

Legalább fél mérfölddel arrébb kellett volna lennünk. – Nagyon fickós voltál aznap este. és hozhatna nekem egy istenverte sört. főnök. – Szerencsére – jegyeztem meg fanyarul. – Erre való a munkásosztály. Csak az isten tudja. Elsötétített hajón vitorláztunk a koromfekete óceánon. hogy balról kerültük meg a sziklákat. hogy elkezdted őket irtani. Azt mondta. hogy azonnal gyere vissza. aztán rád ripakodott.biztonságuk követelte. különben is az egész a te hibád. – Mint egy tinó a vágóhídon. és Terry gúnyos vigyorral figyelte távozásukat. Volt valami igéző a Sycorax mozgásában. Rögzítettem a kormányrudat. nem? – Tízméternyire! Megvolt az ötven is. hogy vágódjunk hasra. hogy nem találtak el már elsőre. Ismét irányt váltottunk. Terry a filmezésről kérdezett. A mocskok tízméternyire voltak mögötte. főnök. hogy minél gyorsabban elérjék a kikötőt. hogy a tévések szüntelenül arról az éjszakáról faggattak. ha meg akarsz halni. Hogy kihúzza az ilyen gazdag ficsúrokat a bajból. – Nem is nagyon emlékszem – vallottam meg. – Akkor a munkásosztály végre hasznossá tehetné magát – vigyorodtam el –. főnök – mosolyodott el Terry kedélyesen. A dagály már rég megfordult. . Köszönetet mondtam Terrynek mindazért. Terry! – Már megtettem. az őrnagy persze már utánad zavart minket is. Fel kellett hagyniuk az üldözéssel. és kihasználtuk a délnyugati szelet. amiért rossz helyre vittél minket. kecsesen alámerülő orrában és lendületes előretöréseiben. A szél erős maradt. – Nem hallottam. Úgy gondolta. – Tényleg? – Hallottam. amíg rá nem fordultunk a plymouth-i kikötőgátra. – Végül feladta. hát tedd meg. ahogyan üvöltözöl – bólintott. – Kuncogni kezdett. én pedig elmondtam. Most már semmit sem kellett tennünk. – Biztosítsd ki a fegyvert. amit értem tett. ehelyett egyedül rontottál neki a vezérkarnak. és még most is metszően hideg maradt az esti vihartól. amikor a kitüntetésemet szereztem. Az őrnagy megparancsolta. és a víz áramlása végre a segítségünkre sietett. Leültem. – Emlékszem. és hogy igazából nem mondtam el nekik semmit. – Azután.

Szeretem a sereget. lesz munka bőven a bányában. ha egyszer vége annak a rohadt sztrájknak. Nem én ugrottam ki. . azután a Salcombe kikötő felé vettem az irányt. – Ajkához emelte a sörösdobozt. Elnéztem a Start Point fényét. mennyi víz lehet a fenékben. – Szünetet tartott. – Bárcsak az enyém lenne ilyen könyörtelen! Bárcsak ő menne haza az anyjához! Akkor nyugodt szívvel térhetnék vissza a laktanyába. – Talán Sally is leszállna rólam. – Úgy érzed. Azon tűnődtem. tényleg szeretem. a nők könyörtelenebbek. Kellett lennie valamennyinek. – Behúzódott a kormányállás sarkába. főnök.– Megfingattuk őket – bólintott Terry. Néha azt hiszem. és esetleg a kölyköknek is jobb lenne. Az élet akkor is jól kicseszett velünk. én Angelára. – Sally meg azért nyaggat. te és én. – Ha el akarnál szökni – böktem ki végül –. de igazán nem tudom. Jó időt futottunk. Én is elvesztettem a párom. – Ennyire rossz? – kérdeztem részvéttel. mi? – Melissa hagyott el. bárcsak ne hallottam volna ki a reménytelen beletörődést a hangjából. hogy menedéket találjon a szél elől. de Terryvel ellentétben legalább szabadon élhettem. nem sok jó származott az egészből. – Ennyire. – Tudod. csak kizsigerelni a bányászokat? – Szívesen dolgoznál bányában? – Két bácsikám is van odalent. Remek páros vagyunk. mint akármilyen ellenség. van néhány igazán jó haverom odabent. – Neked sikerült kiugranod. mindig lesz egy priccs a Sycoraxon. – Egy percre se hagy békét. úgyhogy valóságos családi vállalkozás lehetne. Valamiért a társalgás mindkettőnket elkomorított. Terry? – Átkozott asszonyok – csóválta a fejét. – Habár – sóhajtott fel Terry –. hogy hagyd ott a sereget? Bólintott. Azt kívántam. – Aligha. és sokáig bajtársias gondjainkon tűnődve ücsörögtünk. ő Sallyre gondolt. amíg a kifoltozott hajótest össze nem érik. Azt mondja. de hát miféle munka az? Amikor a kormány mást se akar. főnök. Összekoccintottuk sörösdobozunkat: – Szent igaz. – Magadtól nem mentél volna? Megráztam a fejem. – Elhalt a hangja.

ahová tartozott. az odalenn megtörő hullámokról magasra csapott a fehér vízpermet. Minden tönkrement. mint elrejtőznöm Bannister ügyvédei elől. ahová az ügyvédek se jöhettek utánam – a nyílt tengeren. Most már nem kellett mást tennem. azután eltűnni ott. befejezni a hajót. . Az északon meredező szirteket megérintette a holdsugár.Elhallgattunk. de legalább a Sycorax visszatért oda.

Hosszú évek teltek el azóta. George jókora. A túlélés zálogát a bűnözés jelentette. – Találkoztál az öregeddel? – kérdezte tőlem. George. Nem létezhetett olyan . nagy mellű cicababák képei. – Újra játszadozni kezdett a pipájával. testes férfi volt. nem igaz? Mindenki műanyag kádat akar. kivörösödött arccal. és a hámló mennyezet felé fújta a füstködöt. – Már senkinek sem kellenek a valóban jó hajók. Kitisztította. Sosem kedveltem őt. George. A műhely manapság főként kisebb javításokból tengődött. megpiszkálta. ugyanakkor megértettem természetes vonzódását az apámhoz. amely időközben kialudt. – Az már igaz. mikor is? Hat hónapja? Még karácsony előtt. tudom én. az utolsót talán még George apja építette. A Fal és az Exe között George számított a legnépszerűbb orgazdának a tolvajok körében. A falat elborították a szőke. – Én fent voltam nála. hogy a műhelyből egyetlen új hajó is kikerült volna. – Üvegszál – folytatta maró gúnnyal. Nem úgy egy tisztességes palánkozást. Nick. George hatalmas íróasztalán halomban álltak a régi papirosok. – Mit kell érteni ahhoz az üvegszálhoz? – Nem könnyű rendesen összerakni. mintha húsz év óta itt hánykolódó kifizetetlen számlák lennének. megmagyarázhatatlan módon szeleprugókat. – Kórházban voltam. az biztos. akik szerették egyedül befejezni a hajójukat. és most telitömte dohánnyal. Hiányolt. – Nyavalyás dzsungelmajmok is képesek megcsinálni. és odalépett az iroda poros ablakához. – Meggyújtotta a pipáját. – Felállt.8. – Tudom én. némelyikük úgy festett. Az iroda romokban hevert. forgattyúházakat és tömítőgyűrűket reklámoztak. fejezet George Cullen a pipájával játszadozott. ősz fürtökkel és apró malacszemekkel. Nick. – Nem. Újra eleredt az eső. ám rég megfakult szépségek között légypiszokkal borított fényképek mutatták be Cullen zömök kis hajókból álló halászflottáját. – Nehéz idők járnak. A leplezetlen. tokás. amellett itt gyártották az olyannyira lesajnált üvegszálas hajótesteket a csináld magad amatőrök számára. meg egy baszott japcsi motort.

és öregesen komoly hangján beszél. Egy időre menedékre leltem. Egy csomó holmit megfújt az én hajómról is. – Nem lepne meg – vont vállat George. – Majd később körbenézhetsz. – Mulder – csillant fel a szeme. George. – Köszönöm. bár a whiskyt azért mindegyiknél jobban szerette. – Végtére is. fenékszivattyú… – Kímélj meg a többitől. hogy megy ez.gazemberség a parton. hogy Cullen Halászflottája nem gazdagszik egyetlen új hajóval sem. – Az a kereszt. ezért mindig újabb és újabb orvosságokkal kísérletezett. – Visszaült és elkínzottan összerezzent valami belső fájdalomtól. horgony. tájoló. A Sycorax biztonságban meglapult a szűkös kikötőmedencében. hogy jóindulattal középkorúnak is nevezhetném. Nick – mondta most. George cserébe hallani akarta a történetem. és most is kitöltött belőle két pohárral. nem igaz? Szóval. és ha bármit találsz. Ilyen plecsnit még ma sem adnak a kukoricapehely mellé. amennyit hajlandó voltam megosztani vele. hogyan megy. fiam. – Ismersz. – Nekem csak szerencsém volt. Egyik legkorábbi gyermekkori emlékem. Tommy Sandman fia vagy. az isten szerelmére. – Ledöntötte a whiskyjét és töltött magának egy másikat. . George örökké a halál küszöbén állt. George. Nick – legyintett. amiről George ne tudott volna. tengeri klotyó. amelyeket olyannyira kedvelt. közvetlenül George irodája mellett. barométer. sőt nem lett volna maga is benne. kronométer. vagy legalábbis annyit. aksik. s csak most döbbentem rá. Talán még mindig megvannak. Nick. így órák hosszat szórakoztathatta apámat a tolvajlások és átverések történeteivel. – Időről időre üzletelünk. – Ismerem Fannyt. ami a tiéd. hogy elrejthessem a hajóm. – Kedveled is? – Fannyvel minden rendben – felelt George elővigyázatosan. rövidhullámú. Bármit megtennék Tommynak. Kis halászhajó roncsát kellett kiköltöztetnie. mintha csak óriási szívességet tenne. Akkor igazi vénembernek tűnt számomra. Tudod. Még csak délre járt. de George már reggel hét óta folyamatosan ivott. És persze a háborús hősnek is. – Baromság. lámpák. mi kellene? – Rádió. hogy George a whiskynket issza. – Nagyon jól tudom. – Az a másik kettő érdemelte volna – utasítottam el a dicséretet. – Az öreged iszonyú büszke rád. Nem is csoda. meg minden. Terry Farebrother a közeli Plymouth-ban szállt vonatra. gondoltam. megállapodunk valahogy.

rendben? – Az iroda tejüveges ajtaja kivágódott. bármi is állt a harsány címkén. hogy azt üzenem. hogy Abbott valamilyen játékot akar űzni velem. George nem mond semmit. Nick. azután megborzongott. Félhüvelykes jó lesz? Hirtelen felháborodott hangok szűrődtek be a külső irodából. Harry. – Tavaly volt egy hollandunk. George? George vetett rám egy sanda pillantást. George. – Abbott továbbra sem vett rólam tudomást. Ősöreg. Nem akarom látni az ocsmány pofáját az utcákon. – Persze. amíg pennyre ki nem kalkulálja az utolsó összeget. gondolkodás nélkül kihajít innét. és Abbott nyomozó lépett a szobába. hogy mindent kifacsart belőlem. és az igaz szerelemről szóló magazinokat olvasgatta. Cullen megbeszélést tart. majd azon a napon. Harry! – George gépiesen nyúlt egy újabb koszos whiskyspohárért. majd a tekintete rögtön visszatért Abbotthoz. hogy reménytelen lenne az árat kérdezni. amíg nyereséget hajtok neki. akárcsak a whiskyje. Abbott elvette a whiskyt és kényeskedve belekóstolt. mondd meg neki. George. – Miután pedig letépted a fejét. azután ráeszmélt. aki kicsit megszorult. és ott is maradtam. George! – Rám ügyet sem vetett. soha még csak Skócia közelében se járt. – Ha mégis látnád. – Mr. amely. – 'Reggelt. majd töltött a kétes hitelű folyadékból. Halászhorgonyt. – Mi újság? – Szar az egész. – Amennyi csak kell. Félig lehunyta a szemét. amit még megengedhetek magamnak. húzza meg magát. – Nem láttad valahol a fiatal Nick Sandmant. – Akkor Mr. – 'Reggelt. Jó a hajója. amíg az öreg . – Miféle horgonyt akarsz? – Két CQR-t. Húzza meg magát. amióta elment a francos Falkland-szigetekre. Tárt karokkal fogad a műhelyében. George újra felém sandított. – Nem én. ahol George termetes titkárnője – aki a szóbeszéd szerint percenként egy karaktert tudott leütni az írógépen – egész álló nap a körmét lakkozta. tépd csak le azt a nyavalyás fejét. sehol. Cullen majd szünetelteti a francos megbeszélését. persze. Mit szólnál az ő 75 fontosaihoz? – Megteszik. – Nem mehet be oda! – hallottam Rita visongását. Azután ehhez ad valamennyit. Harry. a kocsmában. de tovább ivott. és ne is halljunk felőle. törött rugós bőrfotelben ültem. Van hozzá lánc is? – Tudtam.Kétes tisztaságú volt a pohara. George.

Bannister csinos kis fejét. mielőtt még fémdetektorral át nem kutatom az egész hajóját. amit sikerült összehoznia. mint inkább az 1812-es háború miatt. George. milyen átkozott nagy szerencséje. – Azt is megmondhatnád Mr. és töltött magának még egy adagot. hogy ha lenne egy stukkere a hajóján. – Megmondom. Abbott. – És ha a fémdetektorral nem találnám meg. Mondd ezt meg neki. – George megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Azt is mondd meg neki. aki továbbra is következetesen kerülte a tekintetem. – Helyes. okosan tenné. nyomát se láttam Mr. Nem szóltam. mikor távozhat innét. amiért nem került bajba túlzott engedékenysége miatt. Sandmannak. hogy újabb ámokfutásba kezdjen. ha látod valahol. hogy bármilyen kimerítő vizsgálatot is folytattam ezen a bűntanyán. Ezzel nem lopta be magát Mr. Bannister szívébe.Harry bácsi el nem simítja azt az óriási szarkupacot. George. ne engedd sehová. – A kulcsszavaknál Abbott dühös tekintettel fordult az irányomba. Harry. – És mondd meg azt is. – Megmondom. Sandmannek vagy annak a korcs hajójának. ahonnét a mocskon és esőn keresztül letekinthetett a Sycoraxra. hogy nem annyira a búr háború miatt aggódom. . – Megmondom. hogy én majd tudatom vele. Harry. Harry. – Megmondom neki. – Megmondom neki. Még csak az hiányozna. – Közlöm az égi hatalmakkal. – Megmondom neki. ha elveszítené. – Megmondom. most George felé pördült és rábökött a mutatóujjával. Abbott odasétált az ablakhoz. – És mondd meg neki. – És ha látod őt. Harry. Harry. meg se moccantam. George láthatóan még sosem hallott erről: – 1812-es. George. Abbott végzett a whiskyjével. Harry. Harry – sietett egyetérteni George. Harry? – Köztünk és Amerika között. hogy senki se halt meg. ám máskülönben végig George-hoz beszélt. Harry. akkor palánkokra szétcincálom azt a szaros bájzlit. Az egyik golyója alig öt centire kerülte el Mr.

– Mindig azt gondoltam. – És mondd meg. hogy a hajók Cherbourgban várakoznak a rosszabb időre. Na. George. miről beszélsz. – Hallottad ezt. A jachtmagazinok megírták. George? – Üzleti ajándék. Nick? – Milyen stukker. de még egy ideig nem lesz oka vigyorogni. Az egyik ügyfelemtől. Bannister nevét nem említették. Az üzleti melléklet szerint a féléves tőzsdei jelentések Kassouli angliai . Csalódottnak tűnt. – Stukker. Automata? – Fogalmam sincs. ahol én is szolgáltam. őt sem nevezték meg. így a sztori gyorsan feledésbe merült. sem érdeklődést nem keltett. egyenesen ember vagy. George? – Egy stukkeren tisztes hasznod lehetne neked is. Ezt azért nem kell megmondanod neki. Forróság köszöntött Angliára. Harry. Ritától kaptam meg a magazinokat és a napilapokat. – Jól átvertek. Nick. én megyek. – Rendben. Emelkedett a munkanélküliség. amely gyorsabb vitorlázással kecsegtetett. Távozott. A hírek szerint lövöldözés zajlott a devoni partvidéken. George félig lehunyta a szemét és zajosan kifújta a levegőt.– Sosem tanulnak meg rendesen célozni abban az ezredben – tette hozzá Abbott kajánul. Nick? – Nehéz lett volna nem hallani. Harry. Pierre-nek. Legyen szép napod. ám az értesülés sem megerősítést. – Megmondom. Harry. – Mennyit fizettél ezért a skót whiskyért. Én is így gondoltam. Ilyen időben nem lett volna értelme nekivágni a St. George. – A francba! – Hátradőlt a széken és megvillantotta apró malacszemét. – Nem úgy a lövészeknél. Nick. mi? Mennyit kérsz érte. ahogyan az enyémet sem. George. ám a Wildtrack nem tartozott közéjük. hogy az újságíró haverja túl van az életveszélyen. – Akkor nem kell elmondanom az egészet? – Nem. Angliát legyőzték krikettben. s bár a hatóságok előtt nem maradt ismeretlen az illető. Abbott beleszagolt az üres pohárba. A rendőrség szerint a férfi semmilyen veszélyt nem jelentett a közösségre nézve. A Daily Telegraph szerint a rendőrség keresett egy férfit a lövöldözéssel kapcsolatban.

akinek szoknyája a forrósággal egyre rövidebb lett. Naponta nyaggattam George-ot. amely bő egy héttel később érkezett el George műhelyébe. Talán úgy gondolta. George Cullennek dolgoztam. Angela sosem volt a lakásán. Minden idejét Bannisterrel tölti. együttérzően hallgatta kitartó próbálkozásaimat. és azokat gondosan elhelyeztem a fedélzeten. Az üzenetek nem változtattak semmin. felkuncogott. szendvicsben és hitelben kaptam a fizetésem. hogy keressen nekem jó kronométert és barométert. hogy azt gyanítsa. Sörben. ugyanakkor egy másik cikk szerint. lassan feledésbe merült. – Képzelem. és a sztori. – Jesszusom. és nem viszonozta hívásaimat. Hogy van Angela? Alaposan megrágta a választ: – Nincs éppen a csúcson. hogy le akarja foglaltatni a hajóját? – Rohadjon meg! – Rita. – Átadna Angelának egy üzenetet? – kérdeztem. Bannister házában. mintha teljesen lefoglalná a körömlakkozás. és Matthew Coopert kértem a telefonhoz. hogy hívjon vissza Cullen műhelyében. Yassir Kassouli állítólag angliai érdekeltségeinek teljes felszámolására készült. Egyet a térképasztal fölé szereltem. – Nem miattam történt. hogy romantikus magazinjainak egyik hőse öltött bennem testet. Megpróbálkoztam a tévétársaságnál. egyet a kormányállás elülső rekeszfalára. hogy meg lehet menteni a filmet. aki úgy tett. Üzenetet hagytam viszont az otthoni és az irodai rögzítőjén. És mindennap megpróbáltam telefonon elérni Angelát. Motorokat javítottam. – Hallhatóan neheztelt ezért. Nick! Maga aztán jó nagy galibát okozott. egyet a kabin tat felőli végébe. fedélzeteket foltoztam. Vettem két nagy horgonyt is. Kértem. Ebből a hitelből vettem három Plastimo tájolót. ám alig egykét nappal később Kassouli határozottan cáfolta a feltételezést. akárcsak a Devon-parti lövöldözés. ha tudni akarja. Tudja. Nem hagytam üzenetet a rögzítőjén. Micky Harding kezét sejtettem a dologban. – Még most is azt mondogatja. mert nem akartam. . habvetőket palánkoltam. okom van megbízni Angelában. Csak Bannisternek ne legyen hozzá semmi köze. Rita. – Már nem jár be dolgozni. – Nem csináltam semmit! – Csak éppen tönkretett egy remek filmet.vállalkozásainak nyereségéről számoltak be. Nick. Matthew.

– Megmondom azt is. Nick. és egy palack csapnivaló whiskyvel egészítette ki a fizetséget. – És mondja meg neki – tettem hozzá –. de nem volt bent a lapnál. George ötven pennyt kért minden hívás után. Visszatettem a helyére a kagylót. Csak adja át az üzenetet. Arra csak felfigyel. addig töltse fel üzemanyaggal. azon az éjszakán Terry volt mellettem. magától kitalálta. bennük a bretagne-i part teljes hosszában összelopkodott rádiókkal. . – Oké – válaszolt Matthew vonakodva. hogy benne megbízhat. – Megpróbálom. – És mondjon el neki még valamit. Rita sokszor szemet hunyt a próbálkozásaim felett. – Sajnálkozást éreztem a hangjában. de még így is több mint tíz fonttal tartoztam a vén lókötőnek. és azt akarja. Ő is magával megy. – Mondja meg. Matthew lejegyzett mindent. Pierre-en. A rendezőknél nem alapkövetelmény. hogy felvegyük az új-fundlandi fordulót. Nick. Nem is kellett mondanom. – Kihajózni? – George embere eltörte a karját. – Ma este ki kell hajóznia. azután próbáltam elérni Micky Hardingot. hogy maga vigye az 52-est. – Uramisten. – Megadtam neki Micky otthoni és munkahelyi számát. A parttól húszmérföldnyire álltunk le. elfogadta az üveg brandyt. Oké. Matthew! Használja a képzeletét. Bízni fog benne. Bizonyságként szólítsa Mickyt Egérnek. – Most csak tréfál. Rita felém tolta a kis perselyt.– Az isten szerelmére. hogy keressen meg egy Micky Harding nevű fickót. – Mondja meg neki. hogy tudja. Nick. A franciák három ládát hajítottak át a mi hajónkra. Mostanra biztos kikerült a kórházból. George nagy köteg készpénzzel fizette ki őket. ahol találkoztunk egy francia halászhajóval. megértem. Azt mondja. Matthew. Letettem a telefont. és öt pennyt minden további percért. – Mikor indulnak? Újabb hosszú szünet: – Azt nem árulhatom el. Nick – jelezte Rita. és otthon sem vette fel. hogy briliáns ötleteik legyenek? Írjon neki levelet a céges papíron. Azután hazafelé indultunk. Így azután aznap éjjel én is csatlakoztam a devoni csempészek díszes gyülekezetéhez. Az egész stábot kiküldik. és mondja azt. hogy Bannister nem indulhat el a St.

Nick! – Megcélozta a homlokomat a pisztollyal. A csonkavitorlát átalakítottam hajódarunak. veszedelmes közelségben suhant el Abbott feje mellett. – Csintalan gyermek! Hát nem tudja. míg bal kezében egy doboz sört. Kockás golfnadrágot viselt. Nick. Harry Abbott nyomozó várakozott a Sycorax kormányállásában. amikor észrevettem. – Ugye csak viccel. és mielőtt mozdulhattam volna. Abbott nem restellte. és mit kapok cserébe? Durva sértéseket. és saját kezűleg irányította a kormányállás padlójára. a jobban 45-ös coltomat tartotta. – Találtam egy helyes kis rövidhullámú rádiót. bedobott egy viharvert URH készüléket a Sycorax kormányállásába. George sziszegve fújta ki a levegőt: – Még a kikötőért se fizettél. Biztosan hasznát tudnád venni. Egymagam vonszoltam át a tűzhelyet a kihalt csarnokon. hogy volt ilyen. – Talán szívesen hallja – jegyezte meg –. Nick. – Nem is tudtam. és könnyedén felemeltem a súlyos tűzhelyet. hogy az engedély nélküli fegyverviselésért súlyos büntetés jár? – Együtt kell majd golfoznom magával. – Inkább URH-t választanék. hogy társaságom akadt.Nem találkoztunk egyeden vízi rendőrrel sem. Rákövetkező vasárnap megmentettem egy kis tűzhelyet arról a megfeneklett Westerlyről. már csak a tűzhely átkötése várt rám. George mit szokott hozni manapság? – Semmi érdekeset. amint virradatkor behajóztunk Hamoaze-be. Tökéletesen működő darut sikerült alkotnom. – 'Napot. jobbára franciákat. George elégedetten pipázott a kabinban. Harry? Megcsóválta a fejét. – Felerősítettem a kötelet. Megmentem a szaros kis seggét. mennyibe került őfelsége kormányának kifizetni ezt a rengeteg túlórát? . és legnagyobb meglepetésemre a rádió működött is. amelyet George csak roncsként volt hajlandó megvenni. Nick. hogy nincs többé érvényben a maga ellen kiadott elfogatóparancs. – Micsoda hálátlanság. cserébe a ma esti munkámért. ölében szendvicseket dajkált. Nick? Égen-földön kerestük magát! Tudja. Néhány rádiót. Kuncogni kezdett. meghúzta a ravaszt. A töltetlen fegyver élesen kattant. A következő vasárnapot a beszereléssel töltöttem. és felmásztam a fedélzetre. – Van képe kikötőnek nevezni azt a szemétdombot? Nevetett. de miután hazaértünk.

miközben letelepedtem vele szemben. mindez csak azért van. Mindazonáltal úgy döntöttek. mert bíznak magában. – De van egy feltételük is. és eszébe se jut. Harry! – Egészségére. a másik feltalált a gerincemhez. Sebesült háborús hős. Nem olyan kedvesek és lágyszívűek. és hagyjam békén Bannistert? . segítsen George Cullennek lopott rádiókat becsempészni Franciaországból.– Szóval ezzel foglalkozik manapság. – A golyó eltalált egy foszforgránátot az övemen. meglőtték. Az egyik része lement a jobb combomba. Bannistert a St. Nick. Nick. a golyó kettészakadt. – Azt hittem. egyszerűen elképzelhetetlen. Csupa elhivatott alak. és rögtön bontott egy másikat. Előzékenyen felajánlott nekem is egy dobozzal. Pierre kupa elnyerésében. a hegek a combom hátoldalán frissnek és visszataszítónak tűntek. A foszfor tüzet fogott. Nick. meg minden. vagy teszem azt. – Mókás fiúk? – Nagyon mókás fiúk. mint én. Harry? Hogy kopjak le. hogy őfelsége Viktória-kereszttel kitüntetett katonája engedély nélkül tartson fegyvert. hogy az én sörömet issza. – Ez lenne a feltétel. akik hatásos beszédeket tartanak hazánk biztonságáról. – Tudja. Abbott vetett rájuk egy futó pillantást. majd elfintorodott. – Foszfor? – Igen. – Voltam már boldogabb is – értettem egyet. – Viszont akkor is el kell tűnnie. Harry? Túlórában? – Láttam. a George dokkjában heverő többi szemét közé. Végeztem a sörömmel. – Kiitta a sört. hogy megkímélik az életét. és átpöckölte a kiégett gyufát a palánkon. – Rohadt dolog – csóválta a fejét Abbott őszinte együttérzéssel. Úgy értem. – Miért? – Ki tudhatja? – Rágyújtott egy cigarettára. – Egészségére. – Nagyon mókás fiúk jöttek itt össze. Körül fogja hajózni a világot ezzel az antik ronccsal. Feltettem a lábam a szemközti korlátra. Kopott rövidnadrágot viseltem. Nick. és bontottam egy újabbat. hogy meggátolja Mr. Füllesztően melegre fordult az idő. Nick. – Tényleg elképzelhetetlen – értettem egyet.

Harry. – Pontosan. Márpedig nem akarjuk felbosszantani őket. hogy ha megtaláljuk magát. Tudja. Nick.– Nem kevés időbe került nyélbe ütni – bólintott. lévén manapság övék a világ összes pénze. talán túlságosan is értem. – Kösz. és vádat emel. – Akkor gondoskodjon róla. aki azokat a lyukakat ütötte Mr. már rég a börtönben aszalódna. – Emellett – folytatta Abbott Bannister komolyabb lépésekre is készült. Elvette. hogy levette a kabátját. – Nem hinném. mire megy ki a játék. amíg mi rá nem mutattunk. . hogy a nyílt tengeren el akarta süllyeszteni a hajóját. hogy ő is felejtse el. Azon tűnődtem. És nem olyan kedves kis szanatóriumban. mint az apja. Harding belátta. hanem igazi viktoriánus horrordíszletben. Pierre-en. Abbott nyomozó tett annyi engedményt a kánikulának. Szolgaállam vagyunk. amelyek esetleg felbőszítenék amerikai barátainkat. hogy a hatóság rendelkezésére állhasson. Bannister feljelentette a hatóságoknál. nem lesznek botrányos kis sztorik sem. A harapós kutyát nem tanácsos még egyszer felébreszteni. Azt állítja. Megtörölte az arcát egy rongydarabbal. igaz? Harry megcsóválta a fejét. – Ha az égieken múlik. Nick. mekkora hibát követett el. és Mr. Hardinggal. – Beszéltünk Mr. Nick. Nick. hogy még egy magnófelvétel is a rendelkezésére áll? – Az a szalag… – Tudom. maga megfosztotta az árbocától a hajóját. hogy Bannister meghaljon. Felkínáltam neki még egy sört. – Hajón nem tanácsos a halálról beszélni.. – Megértettem. és ez még semmi ahhoz képest. Nick. Harry. Ki volt az a köpcös fickó magával. igen. de semmi többet. Bannister hajóján? – Már nem emlékszem. – Mr. Magára uszította az ügyvédeit. – Amit persze nem akart… – kezdtem átlátni a dolgokat – . elvágta a köteleit. Nick! – állított le Abbott fáradt mozdulattal. az égiek mindenképpen. – Meg akarják tartani Kassouli munkahelyeit? – Úgy vélem.hiszen ezzel veszélybe sodorta volna az esélyeit a St. . – Azt akarják. Hátrahajtottam és a Sycorax korlátjának támasztottam a fejem. akkor természetes módon neki és a búrnak mindvégig Angliában kell maradnia. Miután nincs semmiféle bizonyítéka.

Én is pontosan ezt teszem. Nick! – Krisztus könnyeire! – Kapkodva belekortyoltam a sörömbe. Nick. nem igaz? Kihallotta az indulatot a hangomban: – Csillapodjon. azután szomorúan megcsóválta a fejét. – Hogy van? – Hiányzik neki. Végül sikerült meggyőznünk róla. Ez a rendőr imádta eljátszani a sültbolondot. hogy a fémkeresővel fenyegetőztem? Visszamosolyogtam rá. – És ha Bannister ártatlan? Abbott megrázta a fejét. ezt teszem a második feltétellé ahhoz. – Mintha azt mondta volna. – Szerintem ideje lenne. – Az egész a kormánytól indult. hogy ne tartóztassam le. ő pedig felsóhajtott. Semmitmondóan megköszörültem a torkom. – Szóval akkor. Nick. ahogyan a rács mögé dugják. – Abbott néhány másodpercig teljes némaságban meredt rám. . a tekintete azonban másról árulkodott. Ő éppúgy szívesen végignézte volna. Yassir Kassouli megkapja. Abbott a pisztoly súlyát latolgatta: – Mennyi lehet? Úgy három év? – Hogy találta meg? Elmosolyodott: – George nem mondta el. Úgy vélem. Vigyázok magára. – Nick. hogy már nincs érvényben az elfogatóparancs. Mr. – A gazdagok rendszerint megkapják. mióta maga a gáncstalan fehér lovag? – Nem feleltem. – Velem kellett volna beszélnie. hogy tudunk vigyázni magára. amit akar? – kérdeztem. – Hogy lehet ilyen istenverte bolond. – Szünetet tartott. Mikor megy el hozzá? – Még nem gondolkodtam rajta. Nick? És miért ment a sajtóhoz? – Ki akartam szállni. Abbott belekortyolt a sörbe. Úgyhogy felejtse el az egészet. – A fenébe is. Kassouli is a letartóztatását követelte. Nick. amint visszaemlékeztem a színjátékra: – De igen. Nick. – És köztünk legyen mondva. és magának nem áll hatalmában bármit is tenni. – Mi köze ennek bármihez is? – felnevetett.Előrehajtottam a fejem. – Múlt héten meglátogattam az apját. az egész legfelülről indult.

míg végül két fémdobozba zárt Monte Cristo szivart halászott elő. ez itt elmaradhatatlan eleme a jacht biztonsági felszerelésének? Elmosolyodtam: – Igen. – Ezt adja oda neki a nevemben. – George mennyit kínált érte? – Nem mondott árat. Én már tavasszal próbáltam figyelmeztetni. de talán a képregényt élvezni fogja. – És mi volt a munka. hogy ne kerüljön elő többet. csak körülnézni a motor tájékán. Harry. Bannistert? – Haboztam. Nick.– Vagyis egy nagyobb fémtárgy közelében próbálta elrejteni a fegyvert. végeztem a munkával. meg fogja hallgatni magát? – Nem. Szokás szerint tele vannak hazugságokkal. – Kényeskedő mozdulattal a levegőbe emelte a pisztolyt. – Kutakodni kezdett a kabátzsebében. – Akkor ennyi volt. Megvizsgálta a csövet. Nick Sandman. Azt hiszi. azután felállt és kinyújtóztatta hosszú karjait. – Köszönöm. az. – Ejercito Argentína. – Akkor úgy veszem. Nem sok hasznára volt a nyavalyásoknak. mi? Szóval. Távol fogja tartani magát Bannister házától. és mindenki más nyavalyás házától? – Igen. . – Ezt igennek veszem. – Hoztam néhány szendvicset. akkor továbbra is megpróbálja figyelmeztetni Mr. és talán az égiek is beérik ennyivel. Harry? Elengedte a kérdést a füle mellett. eltűnne végre erről az úszó szeméttelepről? – Igen. Abbott felnevetett. – Emlék a háborúból. Harry. – Odalökte a fegyvert az ölembe. hogy ezzel összezavarja Harry bácsit. Abbott fejcsóválva fogadta mérhetetlen ostobaságomat. – És miután ott járt. és itt hagyom az újságokat is. – Akkor ezúttal úgy rejtse el. Nick. a leendő felesége házától. a tévéstúdiótól. ha emlékszik. – Nem sokat használna vele. Így aztán nem is kellett mást tennem. – Meg fogja látogatni az apját? – Lehet. – Odaadom. – Isten hozta újra az emberiség körében. hogy nem is fog próbálkozni. – Felteszem. Harry.

Angela fényképe pedig a társasági híreknek szentelt oldalról nézett vissza rám. És az öregét egyenesen kedvelem. pedig ő volt. A Sycorax tatjára ültem le. míg bal kezén. és mindenképpen még azelőtt. Olyan gyönyörűnek tűnt azon a fényképen. Tony Bannister (46) bejelentette eljegyzését Angela Westmacott kisasszonnyal. hogy Bannister próbára tenné szerencséjét a St. karcsú lábát. amellyel a puritánok egy évezrede hiába próbálkoznak. Mr. hogy ki nem állhatom. Az előtérben vadonatúj üvegtetejű asztal pompázott. Nick! Beépítettem a tűzhelyet. Az ara feladta eddigi munkáját a tévénél. Felvillantotta szemérmes mosolyát. Anglia még mindig vesztésre állt krikettben. A munkanélküliség továbbra is emelkedett. akár a kirakati macska. Angela keresztbe rakta hosszú. – Átadom. melyet oly jól ismertem. remekül kiemelte elegáns vonalait. Az esküvőre hamarosan sort kerítenek. Könnyű estélyi ruhát viselt. Arisztokratikus benyomást keltett.Kimászott a partra. hogy készítettem magamnak egy csésze teát. Kanapén ült. Bannister mellette foglalt helyet. – Bon voyage. feltételezések szerint Párizsban. bár vélhetően tovább dolgozik Bannister önálló produkciós cégénél. Egy pillanatig el sem hittem. de nem mondhatnám. amely videoklippeket és reklámokat készít. Adja át neki az üdvözletem. Csatlakoztattam a gáztartályhoz. Nick. akinek ideje lenne valami munkát találnia. a tekintete azonban hűvös maradt. oldalán Bannisterrel. A sztrájkoló bányászok mindenki idegeire mentek. A dokk levegője megáporodott a forróságtól. Bannister televíziós cégének producere. Irak és Irán egymás idegeire ment a sivatagban. ahogyan egy . Észak-Írországban szétlőtték egy férfi térdkalácsát. aki még nem volt férjnél. A fénykép alatt az alábbiakat olvashattam: „Közel egy évvel első felesége. Westmacott kisasszony. és talán elkényeztetett úri ficsúr. miután Harry elment. amelyet gondosan a kanapé karfájára fektetett. Pierre-en. A szemcsés képre meredtem. – Nehézkes egy fickó maga. Bannister richmondi házában. amelyet összetörtem. óriási. Az oroszok az afganisztáni parasztok idegeire mentek. hogy Angelát látom. bizonyára ez váltotta fel a korábbi darabot. és úgy ünnepeltem meg az eseményt. és olyan szélesen mosolygott. az amerikai Nadeznha Kassouli tragikus halála után Mr. hogy elvégez mindent. megittam a teát és elolvastam az újságokat. Egy AIDS nevű járványos betegség az al fenyegetett. fénylő gyémántot viselt.” A cikk még nem ért véget. Jobb kezét könnyedén nyugtatta Bannister vállán.

hogy még mindig vágyom rá. Angela a biztonságot választotta. s ettől hirtelen elhagyatottnak. a lerobbant dokkban nézegette a képét. s én újra egyedül maradtam. . Pokolba az egésszel. nyomorultnak éreztem magam. aki lerobbant hajója fedélzetén. gondoltam. Nem is állhatott volna messzebb a lerobbant tengerésztől. reményvesztettnek.ünnepelt híresség menyasszonyához illik. Ám ebből a képből azt is megtudtam.

Láttam kertjét. fejezet A rendőrök csapata a bentlakók ellen játszott. csak a megbízható rabokat utalták ide. Felnevetett. a rabok mindössze 42-t. szobáját és műhelyét. láthatóan mindnyájukat elbűvölte – feleségük hogyléte után érdeklődött. Valamennyit leadott. Melissa nem hajlandó odatartani neked? – Sosem kérdeztem. – De nem közönséges börtönben. Egészen másmilyennek képzeltem a börtönt. akik nem követtek el erőszakos bűncselekményt. Csak javasolni tudom. együttérzéssel hallgatta a gyermekeik vizsgáiról szóló beszámolókat. Úszom is egy keveset. . börtönben vagy. akinek meglátogatására végre elszántam magam. Apám. hol keressenek bennünket. bár átkozottul hideg a medence vize. Nem törődnek itt semmivel. Nick. apa! Végtére is. de azért nem árt formában maradni. de azután már kellemesen múlathatod az időt. szándékosan mutatkozol ilyen levertnek. Néha teniszezem. de ez is remekül illett százkilencvenes magasságához. életerős férfi benyomását keltette. mintha privát mennyországba került volna. – Rendes fickók – áradozott róluk boldogan. igaz. Te formában vagy? – Nem igazán. csak diákok helyett mindenütt középkorú férfiakat lehetett látni. Sandmannek” szólították az apámat. és gyógyfüveket ígért nekik a kertjéből. Jobbára persze hivatásos örömszerzők. Átkozottul jól nézett ki. ám ettől függetlenül makkegészséges. Fekete haja halántéktájon kezdett őszbe fordulni. ha valaha is ki akarnád pihenni magad. most pedig a krikettpályát sétáltuk körül kettesben. – A kertészkedés persze sokat segít. így legalább a lányok is tudják. A rendőrök eddig 134 pontot értek el.9. Bejutni persze korántsem könnyű. Dolgozunk valamennyit egy közeli gazdaságban. és akik nem akartak mindenáron megszökni. – Már azt hittem. Az őrök „Mr. Az intézmény leginkább bentlakásos iskola benyomását keltette. – Ne légy nevetséges. és sokat tollasozom. ahol hajómodelleket készített.

Biztosítótársaságot vezetett. ez az! – Ez utóbbi egy szépen sikerült ütésnek szólt. Felnevetett. – Való igaz. mivel töltöd az idődet. ha lenne kedved elutazni Bernbe… – Nem. mintha csak helybéli földesúr lett volna. – Az is elment. mennyire örülnek. Ami azt illeti. Igen. – Elmosolyodott. Nick. igaz? – Bűnbánónak tűnt a hangja. hogy megemlítse a kitüntetésemet is. Nem lehet túl okos. hogy büszkeségtől dagadva bemutasson az egyik börtönőrnek és családjának. Az Úr e tekintetben igencsak kegyes volt hozzánk. Pillanatra megállt. Apám külön gondot fordított arra. jobbára. míg a biztosítási kötvények – amelyeket úgy árult más cégeknek. – Egyetlen év – ábrándozott –. Sosem szeretted a pénzügyeket. és ide telepedtünk le. hogy nem is fekhet le vele. Volt egy jó kis tervem. Svájcban befektetni az irániak pénzét. van épp elég nő ezen a világon. Az őr családja láthatóan hálás volt. mintha ez lenne a legszokványosabb dolog a világon. he? Ne aggódj. noha nem szántszándékkal. Nick. szégyenkeztem és szorongtam. – Az ütőjátékos – mutatott felé apám a szivarjával – három évet kapott számítógépes csalásért. ahogyan a bukméker kihelyezi a téteket – nagyobbrészt hamisnak bizonyultak. – Hát persze. Mindig is ilyen hatással volt rám. hogy találkozhattak velem.– Az én exeim mindig megtették – vonta meg a vállát. – Az az én bajom – tette hozzá –. Csalásért és az isten tudja. amiért apám észrevette őket. amely után hiába rohant a rendőrválogatott egyik tagja. – Átkozottul ostoba voltam. – Csak mert a nő nem tud együtt élni a férfival. . nem jelenti. Kifejezték. Örült. – Rendes emberek – mondta apám. Találtál helyette másikat? – Egy időre. mi mindenért tartóztatták le. hogy eljöttem. és fizetőképes lettem volna. és nem maradt pénz a követelések kielégítésére. – Beszéltem neki a Sycoraxról. Istennek hála. Én eközben esetlennek éreztem magam. hogy túlságosan nagyban gondolkodom. miután továbbindultunk. ők pedig a bérlői. nem igaz? – Te sem voltál az – jegyeztem meg. ha hagyta magát elkapni. és egyetlenegyszer sem említette megválaszolatlan leveleit. apa. Találtunk két széket egy óriási tölgy árnyékában. Nick? – Az újrakezdéssel. – Nos.

hogy Dawson egykor a család barátja volt. aki előtt meglengette a mézesmadzagot. mindegy. az sose volt neki. hogy nem vitte semmire. – A festőről? – Értetlenül álltam a felvetés előtt. szóval George egyik hamisított Dawsonja rossz kezekbe került. és részletesen be kellett számolnom arról az éjszakáról is. – Ennyire fáj? – Nincs komolyabb gond. Megvan még az a nyomozócsapat. bár ez nagyon is szokványosnak számított apám társaságában. – No persze. de biztos. Micsoda lövés! – A labda egyenesen felénk repült a pálya felett. – Apám kuncogni kezdett. hogy George Cullennél találtam menedéket. Apám megborzongott. Megállítottam a lábammal. Persze nem nagy fenyegetés George számára. – A föld körül is? – kérdezte kétkedve. – Na. amelyik a hamisításokra szakosodott? Nem tudom. nem tisztességes úton jutott hozzájuk. Nagy tehetség. Vitorlázni még tudok. . Visszadobtam a labdát a legközelebbi mezőnyjátékosnak. A homlokát ráncolta gondolkodás közben. – Azt hittem. Műanyag bútorok és zenélő bárpultok. és hivatalosan az ügyet sosem zárták le. Nick! – Láthatóan csalódást okoztam apámnak. mint a kefekötő! Megfizetteti veled a felszerelést? – Ahogy kell. apám szomorúan mért végig. Annyit vedel. amikor le kellett hajolnom érte. ugyanakkor emlékeztem arra. ahogy nem voltak eredetiek se. hogy apám londoni irodájában két Dawson is függött a falakon. Na. mint a bazári alkut. – A föld körül is – feleltem konokul. anyád nagy kedvencét. – Nick. a rendőrök rángatták ki az ágyából.Remek mókának találta. „ – Kísérteties hely. aki semmit sem imádott úgy. mindkettőn gyönyörű vitorlás hajók szelték a tajtékos hullámokat. kár. azt pedig végképp nem szeretné. ha valaki megeresztene egy telefont a Scotland Yardnak. – George eladott néhány Dawsont – magyarázta apám. a vén csibész már évekkel ezelőtt meghalt. de ízlése. Jártál már a házában? – Nem. egyszerűen csak nem szereti. aki lefestette azt a Matisse-t. azután összerezzentem a fájdalomtól. – A festményeket egy okehamptoni fickó készítette. amikor lopott francia rádiókat csempésztünk. Ugyanaz. hogy George házában ma is találni jó néhány Dawsont. viszont sikerült találnia egy amerikai jachttulajdonost. ha emlékeztetik rá. A vén rabló gazdagabb Krőzusnál. csak kérdezd meg Montagu Dawsonról.

Mást is elmondtam az apámnak. a kis hálószobában töltött éjszakákról. és nem szóltam. de képtelen voltam meggyőzni magam. Elmondott rólad egy-két dolgot. hogy mesélek apámnak a londoni találkákról. A szivarfüst felszállingózott a tölgyfalevelek közé. Így hát elmondtam neki. hogy jobb lesz nekem nélküle. telefonált Angela lakására? . Apám nyugodt és magabiztos benyomást tett. Azt mondod. végül az eljegyzés és a közelgő esküvő híreiről. mert el kellett mondanom valakinek. Bannisterről és Kassouliról. – Újra háborúzol. akár egy frissen odahullt repesz. úgyis tudsz mindenről – próbáltam megkerülni a kérést. – Nick! Engedj meg nekem valamit. Angela a következő hétvégén. a norfolki hétvégéről. és azt kívántam. – Honnan a pokolból tudsz te erről. Nick. hiába a bostoni feleség meg a Savile Row öltöny. – Múlt héten Harry Abbott is itt járt. – Azt hittem. Időközben nyilvánosságra hozták a pontos dátumot is. túl elegáns és kifinomult. Figyeltem a krikett játszmát. túlságosan előkelő és becsvágyó. ugye? Egy pillanatig nem reagáltam. Iszonyatosan hiányzott. – Kérlek. Szórakozott pillantást vetett rám. a párizsi anglikán templomban megy hozzá Bannisterhez. de azt nagyon is tudom. Valaha én is üzleteltem Kassoulival. – Ez a Kirov lány. Kemény fából faragták a nyavalyást. Végzett a szivarral. azután egyenesen a szemébe néztem. Apám nagy örömét lelte Harry Abbott ajándékában. egyszerűen. Megdörzsölte az arcát.Egy hosszú pillanatra mindketten elnémultunk. bárcsak én is hoztam volna valamit. Szüntelenül azt mondogattam magamban. hogy nem nekem való. amelyre még a kék rabruha sem cáfolt rá. Nem akartam előtte Angeláról beszélni. A lelke mélyén megmaradt sivatagi rablónak. Beszéltem neki Mulderról és Jill-Bethről. és az úgy füstölgött a pázsiton. – Azt tudod. Talán nem vagyok képes elkormányozni egy hajót a hurrikán közepén. – Azért csak mondd el – biztatott mosolyogva. így hát azon kaptam magam. apa? Felsóhajtott. Nick? – Harrynek inkább tartania kellene a száját. végül mégis megtettem. Hiányzott. félrehajította a csikket. Néma csendben hallgatott. hogyan működik a világ. hogy Kassouli felültetett. – Felültetett? Beleszippantott a szivarjába: – Mondj el mindent.

hogy te Kassouli embere vagy. – Valaki elküldte Muldernek a képemet is – mormoltam halkan. és gondoskodott róla. mint amikor a tomboló orkán után a felhők szétfoszlanak. Nick. hogy megmented Muldertől. igaz? A lány tudta. És szerinted kitől tudta meg ez a Mulder. Azt akarták. hogy sikerült befűzniük. hogy azt higgye. Nagy becsben álltál náluk. . – A Kirov lánytól. hogy merre talál téged és Jill-Beth Kirovot Dartmoorban? – Jill-Bethtől? – Még most sem akartam elhinni az igazságot. mi másért? Megrázta a fejét. és ehhez már csupán nyolc hiányzott. hogy a nyomok ott maradjanak Angela rögzítőjén. mérhetetlenül ostobának éreztem magam. nem igaz? Az egész összeesküvés lényege viszont az. de már lenyugvó tengert. hogy te legyél Kassouli embere Tony Bannister csapatában. Nick. a napfény megérinti a még mindig dühös. – Azt a fényképet. – Miért tehette? – El akart érni. Ahogy végiggondoltam apám szavait. megtalálta az árulót a csapatában: téged. hogy Bannister nem tudhat arról. hogy Bannister biztonságban érezze magát. Ezért paliztak be. s a vihar által okozott károk végre láthatóvá válnak. süllyedt. És mindeközben az igazi bűnös meglapult és várt. kitől kapta. – Mulder – mondtam ki a nyilvánvaló igazságot. Tudatni akarták Bannisterrel. Tettek néhány látványos kísérletet a szabotázsra. amelyiken ott pózolok Kassouli Cape Cod-i házában. amint az egyik bentlakó ütőjátékos eltalálta a labdát. amikor te is tehetted volna. hogy üzenetet hagy Bannister barátnőjének a rögzítőjén? Csak egy lehetséges válasz létezik. Vagy magától Kassoulitól. Egyszerűen csak kapóra jöttél nekik. – Ki vette el azt a magnófelvételt? – Mulder.– Igen. Apám szánakozó pillantást vetett rám. elrepített az Államokba. – Talált. hogy egy követ fújsz velük. de csak olyankor. ezért habozás nélkül bevetettek. Hogyan találkozott Bannister Mulder-rel? – A felesége fedezte fel. Mulder nem mondta meg. – Hát persze! Azt akarták. Tudatni akarták Bannisterrel. – Látszólag azt akarta elérni. Akkor miért vállalta a kockázatot. A raboknak ötvenhárom találatra volt szükségük a győzelemhez. Miért? Üdvrivalgás harsant. Olyan pillanathoz értünk.

mint az apám vagy a testvéreim. mint annak bizonyítékát. – És Mulder azért vert össze. – Ne hibáztasd magad. És miért? Mert a gazdag emberek hálája könnyen készpénzre váltható. majd azonnal válaszolt is rá. Csak egy istenverte bolond ront neki egyenesen az ellenségnek.– Ami persze csak szerencsés véletlen – tette hozzá apám. – Ott ültem. Mégis. – Mulder. hogy a Sycoraxon tartod a száz lepedőt. hogy a lányát meggyilkolták? – tette fel apám a kérdést. hogy elárultad Bannistert. miközben én csendben ültem és veszítettem. Kerek százezer dollárt. – Meglátta az arckifejezésem. mennyire unalmasan tisztességes vagy. amikor Kassouli felajánlotta azt a négyszáz lepedőt. Nick! Kassouli sokkal nagyobb tétekben is játszott már. amivel le akart fényképezni téged azzal a Kirov lánnyal. hogy elterelje Bannister figyelmét. hogy egy világklasszis csaló átvert. Mit gondolsz. . bábuként mozgatott. Gyermekkorunkban gyakran folytattak vérre menő küzdelmeket a társasjátékokban. – Kassoulinak? – És ki győzte meg Kassoulit arról. Gyilkosságért legfeljebb húsz lepedőt szoktak fizetni. – Magam láttam. hogy téged is beszervez társnak Mulder mellé. egyszerűen felültettek. Csakhogy én továbbra is rosszul éreztem magam. És akkor most tegyük fel a kérdést. Drága Nick. miközben a másik század vért izzadva igyekszik az oldalukba kerülni. Én már abban a pillanatban gyanakodtam volna. mégpedig a föld leghitványabb söpredéke ellen. Sosem voltam olyan agyafúrt. – De hát Jill-Beth magával is hozta! – tiltakoztam. Ne legyen bűntudatod amiatt. Kassouli talán azt remélte. – Amit Mulder bizonyára elvett volna tőled. de miután látta. Hiányzott belőlem a kifinomultság. és egyre ostobábbnak éreztem magam. ehelyett azonban belebotlott a haverodba meg a magnójába. hogy bizonyítsa Bannister iránti hűségét? – Elképzelhető. kinek dolgozik Mulder? – Kassoulinak. – Valószínűleg fotósfelszerelés volt nála. ezért is csalt el Amerikába. miért követette a hajódat azon az éjszakán? Alighanem azt gondolta. hogy a nagyobb összeg valahogy komolyabbá teszi az egészet. nem? – De hát a szóbeszéd szerint Mulder segédkezett a gyilkosságnál! – Kinek áll érdekében ilyen szóbeszédet terjeszteni? – kérdezte apám türelmesen. nekem sikerült csökkentenem a másik század vérveszteségét. az emberek mégis hajlamosak azt hinni.

Búcsút mondhatsz Bannisternek. Magamban szitkozódni kezdtem. semmi. se halottkémek. Ezek csak olyan fogalmak. A krikettpályára meredtem. szerinted. hogy a lányát megölték! – Talán mégis tudja. – Csak én fogok tudni róla – tartottam ki. – De hát Kassouli nem is tudja. – Nem lesz holttest. Szóval éjszaka. A jachtmagazinok szerint immár hivatalosan is Fanny Mulder lett Bannister hajójának navigátora. se olyan szemtanúk. hogy a torta rendkívül kicsi. Talán Mulder egyszerre zsarolja Bannistert. ez pedig annyit jelent. – A világ kemény hely – szólalt meg halkan az apám. Tudtam. Kassouli szempontjából ez a tökéletes megoldás. hogy szigorú ellenőrzést gyakorolsz minden morzsa felett. – És Bannister esetében? . – Végez vele a tengeren – csóváltam meg a fejem. Az igazság mindvégig ott függött az orrom előtt.– Pokolba az egésszel – mordultam fel. de nem láttam a mérkőzést. csak túlságosan vak voltam. Kassouli esetében a munkahelyek és befektetések felett. – Mikor megy a buszod? – kérdezte apám. Akárhogy is – vonta meg apám a vállát –. hogy észrevegyem. Nick. a gáncsnélküli lovag. reményvesztett kísérlettel. Apám nem válaszolt. hogy az apámnak igaza van. – Távol mindentől – értett egyet apám. én pedig megpróbálkoztam az utolsó. Yassir Kassouli véghez fogja vinni a bosszúját. Nick. – De ki hinne neked? Ha valóban veszélyt jelentenél. be kell tömnöd valamivel ezeket a szájakat. mint amilyennek tervezték. meddig hagyna Yassir Kassouli életben? – Megérintette a karomat. akik nem Kassouli emberei. és az éhes szájak száma percről percre növekszik. Talán Mulder birtokában van a bizonyíték. – Nem. se rendőrkutyák. – Ötkor. én pedig azt hittem. A világot hihetetlenül könyörtelen emberek irányítják. Mulder meg akarja erőszakolni. Ha meg akarod akadályozni a forradalmat. hogy átlássa a dolgokat. és kap fizetséget Kassoulitól. az igazság vagy a szeretet kormányozza. hagytam magam átvágni. amivel az uralkodók tömik a nép fejét. A Wildtrack kormányánál maga Bannister áll majd. csupán előre eltervezett színjáték résztvevője voltam? És én. Lassan újra elindultunk a kerítés mentén. Mindig is értett ahhoz. amikor Jill-Beth felsikoltott. – Nem a tisztesség. akik tudják. Részedről vége a történetnek. éppen olyan tökéletes. de az útirányt Mulder határozza meg.

– El akarok jutni Új-Zélandra. – Rengeteget tehetsz! – élénkült fel apám. ha a helyedben lennék. hogy elvihetik. azután a lába elé szórnám valamennyit. – Maradt némi pénzem. Felnevettem. – A helyedben én felvásárolnék minden orchideát Párizsban. Tommy Sandman visszanyerte a régi formáját. Nick. – Az is pénzbe kerül. – Meg tudok élni. – Soha nem is hittem. amelyet elborítottak a bőrkeményedések a hetek óta végzett tisztességes munkától. amíg elözvegyül. Pierre-en? Megráztam a fejem: – Tengeribeteg. Nick. Nem igazán kedves emberek. – Egy rövid pillanatra a vállamra helyezte a kezét. ráadásul gondatlanul el is vesztette a feleségét. Nem láttam őrt. kivárnám. – A jó öreg Nick. de még rácsot sem. amivel a cserkészeknél megetettek.– Rosszul nősült. ami nem tarthat túl soká. Nick. – S mindezt komolyan is gondolta. Vállat vont: – Angela is részt vesz a St. – Miért ne? – kérdezte sértődötten. beáztatnám őket a legdrágább parfümbe. Tedd őt a magadévá! – Nekem ott a Sycorax. A nyavalyások nem vittek el mindent. . Szerinted ez igazságtalan? – Persze. hogy valaki a magáévá tegye. hogy az. ugye? Túlságosan megkönnyítettem az életüket. – Túlságosan megkönnyítetted az enyémet is. – Délnek hajózom – tartottam ki. legkedvesebb fiam. – Te akkor is más vagy. – Akkor. Befaltad mindazt a sületlenséget. mi a terved Angelával? – Mit tehetnék? Hétfőn férjhez megy. – Gyengéden elmosolyodott. – Majd felülök egy gépre és meglátogatom őket – feleltem. Feltartottam a tenyerem. azután feleségül venném. – Mi lesz Piersszel és Amandával? Megálltunk a börtön kapujában. – Nem hibáztatlak érte. Mondhatjuk úgy. – Találkoztál mostanában a testvéreiddel? – Nem. Minden szép nő arra vár. Elmosolyodott. És délnek indulok. igaz? Talán még most is ezeken rágódsz. csak a borsóföldek között nyílegyenesen haladó országutat. – Nos. hogy a tulajdon gondatlanságának lesz az áldozata.

amelyeket még Szevasztopolnál zsákmányoltunk – tettem hozzá. Néhány pillanatig haboztunk. Felkattintotta a dobozt. hogy a hátoldalán belegravírozták a nevem a fénytelen bronzba. – Kapkodva letörölte könnyeit. – Próbáltam tartózkodni attól. – A bronz azokból az orosz ágyúkból való. Nick… – Nem! – tiltakoztam sietve. kifizettem a viteldíjat. – Átfordította a kitüntetést. de neki adtam azt a valamit. hogy magamnak kell megfizetnem érte. Megírod majd. – Ebben is tévedsz. hogy könnyek szöknek a szemébe. Tenyerével végigsimított a vérvörös szalagon. – Ha te mondod. Apám odaállt az ablak alá. merre jársz? – Persze. Azzal nyugtattam magam. hiszen vettem a fáradtságot. – Akkor vigyáznál rá helyettem? – Igyekeztem szokványos színezetet adni a kérésnek. – Biztos vagy ebben? – Úgyis csak elveszteném. – Hát persze. – Arra gondoltam. – A busz feltűnt a hosszú földút végében. – Talán meglátogathatnálak. hogy bármiféle érzelmet nyilvánítsak. A kerekek által felvert por rászitált a növényekre. – Ha semmi mást nem tanultam az elmúlt néhány hónapban. apa – búcsúzkodtam. A busz széles kört írt le a kapu előtt. és leültem hátra. te talán vigyázhatnál erre – szóltam nehézkesen. Felléptem a buszra.– Ha valaha bajba kerülnél. Nick. erről már olvastam valahol. hogy magammal hozzam a dobozkát. Néhány késve érkező látogató . – A kis hajókon semmi sincs biztonságban. hogy önkéntelen gesztust teszek. és zsebre vágta a kitüntetést. annyit biztosan. – Még találkozunk. Kotorászni kezdtem a zsebemben. – Persze. ami mindennél nagyobb örömet okozott neki. A kitüntetésemet tartotta a kezében. – Azt hiszem. – Majd betetetem az igazgató széfjébe. azután jókora porfelhőt kavarva megállt. és elővettem a kis lapos dobozt. Együtt vitorlázhatnánk a trópusi tengereken. és látta. Esetlennek és darabosnak éreztem magam. ha ezt az életet akarom élni. – Jó lenne. és láttam. pedig nem lehetett így. Nick. – Jó magaviselet esetén egy év múlva kint lehetek. – Elmosolyodott. Talán nem hoztam apámnak szivart vagy bort. azután szorosan összeölelkeztünk.

de látnia kellett. Az elkövetkező néhány napban megpróbáltam befejezni a Sycoraxot. A fogaskerekek megcsikordultak. de odaadta őket. Párizs! Orchideák! Parfüm! Csábítás! Aki mer. Az ara gyöngyfehér selymet viselt. Baptista lelkész apja mondta ki az áldást a boldog párra.kapaszkodott fel a lépcsőkön. hiszen azokkal különleges viszonyt ápolt. Megpróbálta volna megszellőztetni a Kassouli ügyet egy másik lap szerkesztőjének. ahogyan az olajjal működő navigációs fényjelzők is a szívemhez nőttek. miért aggasztja ennyire egy ilyen apró stikli. hogy a londoni rendőrség még akkor is gőzerővel kereste a hamisítókat. További víztartályokat. Integettem. a másikat a kabin belsejéből. hogy a sztori végleg kifulladt. Ha majd Londonban járok. a londoniaktól azonban nagyon is tartott. Egyiket a kormányállásból lehetett működtetni. félig arra számítottam. Felcsavaroztam a barométert a térképasztal fölé. amelyet a jobb oldali priccs feletti polcon helyeztem el. hogy nem ütött be a sztori. Kivágtam a fényképet. két fekvőhelyet és elektromos kabinvilágítást építettem be. azután apám alakja végleg beleveszett az örvénylő porfelhőbe. amint a sofőr feljebb kapcsolt. Angela mosolygott. – Tommynak nem lett volna szabad beszélnie a Dawsonokról. de nem maradt egyetlen bizonyítéka sem. Kedden a The Times fényképet közölt Bannister párizsi esküvőjéről. s csak később jöttem rá. amiért megkavarta a dolgokat. Megtartottam az olajlámpásokat. Tartozom neki egy-két korsóval. Eltűnődtem. George nem törődött a helybéli rendőrséggel. – Nick. amelyeket szívesebben használtam. Apám néhány pillanatig lépést tartott velünk. A levél Micky Hardingtól érkezett. a hajába virágszálakat tűztek. George talált nekem egy rövidhullámú rádiót. Felépült. írta. szívesen találkozna velem. egy órán át tartogattam. noha ő természetesen Párizsban maradt. a rekeszfalra. Rita asztalán Londonból érkezett levél várt. azután összegyűrtem és kihajítottam a dokkban összegyűlt szeméthegyre. és az efféle hír semmit sem ér bizonyítékok nélkül. hogy Angela írt. – Nick! – Alig hallottam a hangját a motorzajtól. Sajnálta. Bocsánatot kért. Izgatottan bontottam fel. Ragaszkodtam a két kézi fenékpumpához. és . azután az ajtó sziszegve összezárult és a busz görcsös erőlködéssel megindult. az nyer! A busz felgyorsult. George zsörtölődve ugyan. Megtettem a kötelességem.

ahol vízzel és mosóporral feltöltött szemeteszsákot használok majd erre a célra. A módszer legalább olyan remekül működött.mellé akasztottam a használtan vett kronométert is. hogy találkozzam Melissával. A szekrényekben halmozódni kezdtek a tartalék alkatrészek. s miután a Sycorax soha nem ismert mást. hogy nincs igazad. hogy kihasználják a kedvező légmozgásokat. Olvastam. Két francia hajó következett. Kivitorláztam a bójákkal gondosan körberakott csatornába. – Biztos vagyok benne. ám Cape Race-től keletre a hajó oldalra borult. és külön büszkeséggel töltött el. amelyek megkövetelték. és várja az erősebb szeleket. szilárd tüzelésű kályhával oldottam meg. Az első merész kísérletezők elindultak Cherbourgból. és elvittem a gyerekeket a Holland Parkba. Voltak idők. A kánikulának nyoma sem maradt. amikor minden jachton ilyet használtak. ami a precíz mérések miatt moccanatlan víztükröt követelt. Leszigeteltem és lefedtem a kéményt a beszivárgó eső ellen. – Meg fogják ölni Bannistert – közöltem kertelés nélkül. milyen hibák rejtőznek még a tájoló tűjében. amelyet a motor és a tűzhely fémjének vonzása okozott – bár továbbra sem tudtam. mint bármelyik elektromos mosógép. és futott döbbenetesen jó időt a Grand Banksig. ezért északnak. délnek. hogy tovább játszadozzak a mágnesek elhelyezésével. A kabin fűtését régi. kivételes örömmel szereltem be az öntöttvas monstrumot. hogy kis szerencsével a következő mosásra már a hajó fedélzetén kerül sor. de napnyugtára végeztem a munkával. . ez pedig azt jelentette. hideg légtömegek fodrozták a Csatorna vizét és ígértek viharos szeleket az Atlanti-óceán északi felére. hogy sikerült szereznem vadonatúj kereskedelmi lobogót is. és belegondoltam. és elvesztette az árbocát. ahol apró mágnesekkel nagyjából kompenzáltam a tájoló eltérését. és rászögeztem az átlátszó fóliába csomagolt korrekciós kártyát a térképasztalra. Aznap este elvittem koszos ruháimat a mosodába. nyirkos napból. Nick. hogy Bannister Cherbourgban tölti nászútját. Nem kedvezett az idő a tájoló beállításához. Egy itáliai csapat indult elsőként. de végül sikerült előnyt kovácsolnom egy komor. – És ő nem hallgat rám – tettem hozzá. hogy minden útvonalat újra be kellett járnom. Ezt követően ragaszkodtam ahhoz. A ciklonok heves széllökéseket hoztak. bújócskát játszottunk a nyirkos bokrok között. Akadtak olyan nagy eltérések. Másnap Londonba utaztam. majd minden irány esetében feljegyeztem a tájoló eltérését. keletnek és nyugatnak hajóztam a Sycoraxon.

Nick. amikor levelet írtam Bannisternek. Még csak nem is kedvelem Bannistert. – Nem arról van . Melissa! – Egy pillanatra lehunytam a szemem. és a biztos halálba navigálja a Wildtrackel. hogy fordítson hátat annak a versenynek. hadat üzentél neki! Biztos vagy benne. kedvesem. Melissa. Azért írtam. Nicholas. – Felkacagott. akik teljesen normálisnak tűnnek. amelyért – ebben egy pillanatig sem kételkedtem – el fogja szenvedni a büntetését. amikor az ember még arra is kész megesküdni. Nick. – Tony már nem hallgatna rám. nem igaz? Tony pedig bizonyára beleesett abba a házasság utáni sokkos állapotba. beleértve meggyőződésemet. de ha azt hiszed. egy pillanatig se hinne nekem! Fanny Mulder talán nem a társaság szíve csücske. ha hatalmamban áll megakadályozni. ha odaveszne a tengeren? Mégsem vagyok képes elviselni a gondolatot.– Aligha meglepő. nem igaz? Amennyire tudom. – Komolyan beszélek. hogy nem bízhat Mulderben. – Az isten szerelmére. – Ne légy ilyen. és nincsenek rémálmaim. Hozzáment ahhoz a szörnyűséges tévéproducerhez. Remélem. – Nem vagyok őrült. hogy sosem fog félrelépni. – De azért telefonálnál Bannisternek? Rád hallgatni fog. a tévéstúdiókba. A leveleimet nyilvánvalóan besorolták a többi őrült iromány közé. – Nem segítené – értettem egyet. – Megcsóváltam a fejem. Mondd meg neki. Melissa körbefuttatta karcsú ujjait a borospohár peremén. ha tömeggyilkos lenne az apjuk. hogy az én szempontomból tökéletesen kielégítő megoldás lenne. míg egy napon lövöldözni kezdenek a zsúfolt szupermarketben. és azt mondani Tonynak. Aligha segítené Mands és Pip előmenetelét. te nem rendezel ámokfutást a fagyasztott kaják között. ha azt mondanám. mert nem volt semmi bizonyíték arra a bűnre. de… – Vállat vontam. mit csinál. – Ebben nem kételkedem. de kétségkívül lojális Tonyhoz. Melissa. – Hívd fel! – kértem. nem szenvedek semmilyen háborús traumától. Különben is. Hajlandó lennél elhinni nekem. hogy sikerült magad mögött hagynod a Falkland-szigeteket? Naponta olvasni a lapokban olyan vietnami veteránokról. kész vagyok bolondot csinálni magamból. Elmondtam Melissának mindent. a produkciós cég irodáiba. amelyeket a Bannisterhez hasonló személyiségek óhatatlanul magukhoz vonzottak. Próbáld meggyőzni valahogy. Írtam richmondi házába. Nick. hogy megöljék! Különösen nem akkor. hogy Mulder Kassouli embere. Megszegtem Abbottnak tett ígéretem. Az a nő aztán tudja. hát tévedsz. Én is írtam neki.

– A titkárnője biztosan elárulná – felelte óvatosan. – Olyan színpadias az egész. hogy Mulder Kassouli embere. Arra emlékeztet. – Azt csak ki tudod deríteni. – Azt akarod. Nick. Nick. Azt az üzenetet. de végül a biztonság mellett döntött. és mondd el neki. Tudtam. hogy szerinted az egész baromság. – Nem vagyok hajlandó beszélni azzal a feltörekvő kis ribanccal. amikor így eljátszod a fehér lovagot. kérlek. – Nem fogok bolondot csinálni magamból… – Azt akarod. – Másrészről viszont. – Összevonta a szemöldökét. De akkor is. – Köszönöm. – Ha visszavonod ezt a nagyon lovagiatlan fenyegetést – jegyezte meg epésen –. hogy ennél jobban nem fogja elkötelezni magát. – Visszavonom a fenyegetést – bólintottam –. nem? Rágyújtott egy cigarettára. De nem ígérem meg. a hajóiparban. telefonáljak-e Tonynak. egyszerűen csak szeretnék jól aludni éjszakánként. – Akkor hívd fel – ösztökéltem. Megingott. – Mennyire gyűlölöm. de te akkor is megígérted. – Nem állt szándékomban közölni Melissával. meg annak a közönséges kis fruskának. – Láthatóan élvezte a taktikai győzelmet. hogy Bannister meghaljon? Tetőtől talpig végigmért. akár a vérszagot érző cápák. – Tudom.szó. nem igaz? Neki. hogy fontolóra veszem. elfintorodott koszos nadrágom és gyűrött ingem láttán. hogy mindenáron lovagias vagy tisztességes akarok lenni. melyik hotelben szállt meg. illendő volna részemről. hogy beszéljek Johnnak rólad és Bannisterről? – Nick! – Megteszem! Ezen elgondolkodott néhány pillanatig. Mondd azt. Kenj rám mindent. ha ezt akarod. és mindig is az volt. George . ha gratulálnék a házasságához. és elnézést kérek érte. Én pedig megígérem. hogy el akarom hagyni Angliát. hogy felhívjam-e Tonyt a kedvedért. az ügyvédei úgy cirkálnak majd a hajóm tatja körül. milyen nyomorúságossá tetted vele az életemet. Ha így teszek. – Akkor hívd fel. miután összeházasodtunk. akkor megfontolom. kedvesem. hogy meghibbantam. hogy átadod az üzenetet. – Akkor most mit fogsz csinálni? – Van már munkám – feleltem –.

hogy elutazom Franciaországba. akinek a munkásai már eltávoztak hétvégére. vajon Melissa felhívja-e Bannistert. – Végre visszakaphatom a dokkom – jegyezte meg. Újabb busszal jutottam el George műhelyéhez. a gyógyszerek… – Rendben! – vágott közbe. – Nem vagyok benne biztos. hogy nem létezik Institute Road 17/B. – Megvan minden. azután ki a nagy ismeretlenbe. és már nem volt Angela. Mégis úgy éreztem. túl a Breakwateren. azután visszabuszoztam Plymouth-ba. és valahogy úgy éreztem. soha többé nem látom viszont. Lementem a Sycorax kabinjába. Inkább azon tűnődtem. és úgy döntöttem. hogy gyorsabb. hogy megmentsem az életét – leszámítva azt. a mentőcsónak… – A régi csónakomat Bannister házánál hagytam. Esni kezdett. hány hónapnak kell eltelnie. majd Ushant mellett végig a francia partok mentén. hogy újra lehorgonyozta a halászhajót a Sycorax közelében. A busz olcsóbban elvitt. vitorlavarrótűk. Még egyszer Melissa ígéretét vettem. és készítettem magamnak egy csésze teát. hogy valószínűleg nem. a Sycoraxot méregette. ugye? – kérdezte. Úgy számítottam. hogy három-négy napon belül készen állok. – Hétvégén még nem mész el. elvitorlázom a Drake-sziget mellett. hogy egészségileg alkalmas lennék rá. mintha Hamoazenál sorban álltak volna a jachtok. Akkor most már rendes címed is lesz? Kitaláltam a plymouth-i címet. addigra már rég távol járok. azután pedig eloldom a köteleket. néhány tartalék alkatrész. és ez láthatóan elégtétellel töltötte el Melissát. hogy bekerülhessek a javítóműhelybe. és megpróbáltam nem gondolni rá. amivel megelégedett. és odaállok elé. – Akkor én most hazamegyek. amire szükséged volt? – Még kellenének az ütközőpárnák.Cullennek végzett alantas munkámat addig színezgettem. – Nagyon helyes. amíg viszontláthatom őket. Felragasztottam Piers és Amanda fényképét a navigációs asztal fölé. hogy megpróbálja felhívni Bannistert. – Akkor nem hajózol bele a naplementébe? – Nem – feleltem. vagy legalábbis hajlandó lesz elgondolkodni a lehetőségen. mindent megtettem azért. Mire rájön. – És üzemanyagszűrők. Láttam. te meg nézz körül az üzemben. A konfrontáció . a bóják. a zászlórúd. – Hétfőn vagy kedden indulok. George. mint a vonat. amíg sikeres jachtügynök lett belőlem. ám drágább utazásra sarkalljon.

hiszen Bannister továbbra se hinne nekem. amíg Angela töltötte be minden gondolatom. hogy George lezárt irodájában megcsördült a telefon. A vitorlásszezonnak vége lesz. A Café Sportban vételezhetek friss élelmet. Bannister él-e vagy hal. de még idejében sikerült elkapnom a Sycorax egyik kikötőkötelét. A térdem elzsibbadt. Szükségem volt a szelekre és hullámokra. emlékeztettem Angelát. Odakint szakadt az eső.persze semmit sem oldana meg. és felújíthatom a régi barátságokat. mire Hortába érek. tűnjék ez bármennyire is alávalónak. A gömbölyű fedőkövek csúszósnak bizonyultak. Az ablak és az eső függönye mögött a telefon kitartóan csörgött. majd felfigyeltem rá. Megcsúsztam egy tócsán. és üresnek tűnt nélküle az egész életem. a vízcseppek sustorogó pattanásokkal verődtek vissza a kockakövekről. Az egészet Angeláért tettem. hogy megérdemli-e a büntetést a felesége haláláért. miért küzdök ennyit miatta. ami kapóra jön. Képtelen voltam a listára koncentrálni. Tehetek bármit. Azzal nyugtattam magam. ahogyan bizonyosan el is várta tőlem. és listába szedtem a legutolsó dolgokat. Ahogyan nem hinne Melissának sem. kizárólag azért akartam figyelmeztetni Bannistert. majd összeszedtem még néhány szükséges holmit. mielőtt elindulok a Sycoraxszal a világ végére. Amikor Melissa megkérdezte. és sokkal kevésbé lovagias. hogy minden tőlem telhetőt megtettem Bannisterért. igazság szerint. nekicsúsztam a falnak. de még így is meghallottam. s a hátam görcsbe rándult a fájdalomtól. nehogy . vagy. és még mindig szeretem. a tisztességre és becsületre hivatkoztam. mert egyedül ily módon maradhattam kapcsolatban Angelával. hogy az iroda telefonja továbbra is csörög. Ha akartam se tudtam volna beletörődni a történtekbe. és visszanyertem az egyensúlyom. Igazság szerint vajmi keveset érdekelt. de George sosem merte rám bízni az iroda kulcsait. És csak csörög. Kassouli győzni fog. Minden elszánt mentőakciómmal szerelmem szánalmas bizonyítékát adtam. amint kikászálódtam a partra. Ezért nem tudtam nyugodni. pedig az igazság ennél sokkalta egyszerűbb volt. Szükségem volt a tengerre. amint átbicegtem az udvaron. hogy élek. hiszen lejjebb szállítja a kikötői díjakat. Belekortyoltam a teába. hogy kiteregettem magam előtt az Azori-szigetek térképét. Valahányszor menteni próbáltam Bannistert. Bevágtam a jobb térdem. Elmosolyodtam a mohó várakozástól. hogy kitöltsék ezt az űrt. ezért azzal próbáltam felszítani a várakozásomat. A zsebemben tartottam az udvar külső kapujának kulcsát. Az eső egyre inkább nekieredt. És csörög.

hogy burkolata darabjaira törjön szét a padlón. azután megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben. hogy valószínűleg csak egy ügyfél kérdez utána George örökké késedelmes munkájának. Magamban elrebegtem egy hálaimát Melissa gondoskodó és együttérző lelkéért. – Cherbourgban. hogy a vonal még él. – Állítsd meg Tonyt! – Már elindult. és elfordultam. hogy nincs riasztó. istenem. – Tudom. mielőtt odaérnék. miközben hálát adtam a teremtőnek. Melissa telefonált. azután szitkozódni kezdtem. azután ostoba módon el is sírtam magam a megkönnyebbüléstől. ha ilyen későn telefonál. – De én Tony miatt. – Én is – felelte Angela. – Könnyek szöktek a szemembe. Betörtem az ablakot Rita irodájának ajtaján. mire a régi bakelit készülék lecsusszant az íróasztalról. A telefon még mindig csörgött.ellenőrizetlen és főként kifizetetlen telefonbeszélgetést folytassak. amint előresiettem a szobában. Felbotorkáltam az emeletre. Találtam egy gazdátlan fémtartót és bezúztam vele az ablakot. – Halló? – Nick? – Alig hallható. hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. bár átkozottul csökönyös ügyfélnek kellett lennie. Kitapogattam a lehullott kézibeszélőt. Azt mondogattam magamban. Nem tudom. Kihasználta a délutáni dagályt. Leszámítva a kitartóan visszhangzó sziszegést. Magam felé rántottam az ajtó. – Én mondtam neki. Nick. és kapkodva elmondtam egy fohászt. cérnavékony hang válaszolt. amely tudatta velem. ahogy épületen belülre kerültem. Felállítottam a törött telefont a szőnyegen. – Halló! – Néma csend. Tudtam. mit tegyek. Lehunytam a szemem: – Hol vagy most? – kérdeztem. – Angela? – Nick. – Ó. – Jesszusom! . – Sírva fakadtam – közöltem kéretlenül. amikor eszembe jutott a zár. A telefon hangosabban csörgött. hogy a telefon el fog hallgatni. Zuhanás közben még sikerült megragadnom az ódivatú telefonzsinórt. hogy sajgó hátamat nekitámaszthassam Rita íróasztalának. Azon keresztül elérhettem a reteszt.

Odaléptem az ablakhoz. mert Kassoulinak dolgozol. hogy elérje Lizardot. Hogy így viselkedik minden friss házas. – Mikor indult el? – Pontosan három húszkor haladt át a rajtvonalon. – Elgondolkodtam néhány másodpercet. A déli szél erőteljes lökései nekicsapták az esőcseppeket a szurtos ablaküvegnek. parafa dugók és szabadalmaztatott gyógyszerek között találtam egy régi osztókörzőt. amely széles ívben kelet felé tart az Észak-Atlanti-óceánon. sajátos módon URH rádiókat forgalmazó céget reklámozott. hisztéria az egész. azért akarod őt megállítani. – Mennyi az idő? – Mindjárt hét óra. Brit nyári idő szerint a dagály tíz perccel dél után tetőzött Dovernél. Hinnem kellett volna neked. hogy várjon. – Kivontam egy órát. – Várj! – Végigfuttattam a rozsdás körzőt George elsárgult térképén. Azt mondja. hogy igazat beszélsz. de… – Nem számít. mielőtt az Írország délnyugati partján fekvő Mizen felé fordulna. – Itt vagy még? – Igen. – Felnéztem a naptárra. amelyen három kiscica terpeszkedett egy rózsaszín takarón. de nem akartam ennyire otromba lenni. hogy lássam. és ő is megerősítette. hogy megkapjam a nyári időszámítás szerinti brit időt. hogy a Wildtrack őrült tempóban halad.– Melissa nem sokkal utána hívott. Nick? – Jesszusom. ahol a pipa-szurkálók. – Nick? – kérdezte Angela. Megerősítette. A naptár. Az éves árapály-táblázat másik fiókból került elő. Nick. Ezután északnyugatnak fordul. Nem volt. Felkászálódtam a földről. vagyis Bannister értelemszerűen a legerősebb áramlatot választotta az induláshoz. – Taxival menj ki a Chantereyne kikötőbe. én pedig arra kértem. – Meg tudod őt állítani. Ott menj be az irodába… – Már próbáltam vele beszélni a rádión. így csupán egyetlen . és leszaggattam a posztereket a falról. – Keresd a rádióján – mondtam. Tudtam. – Helyi idő szerint? – kérdeztem. Felvettem a telefont George asztalán. akit mondtál. azután beszéltem azzal az újságíróval is. amit Rita akasztott a falra. – Még itt vagyok. Azt mondja. a légnyomáscsökkenésben születő orkánok sodoráramára pályázik. Nemet kellett volna felelnem. van-e óra Rita asztalán. Nem sokra mentem vele. hogy előtáruljanak a Csatorna ősi. megfakult hajózási térképei. Bementem George irodájába. Kirántottam az íróasztal egyik fiókját.

. Angela. – Te mit fogsz tenni? – Nem tudom. gondoltam. ám ettől még nem szeghettem meg az Angelának tett ígéretet. hogy a mai éjszaka nem lesz könnyű menet. Találkozzunk holnap Bannister házánál. – Csak légy ott. mintha egy haldokló szentjánosbogarat próbálnék megtalálni a Tejúton. – Figyelj! Repülj Exeterbe. ami azt jelentette. tedd meg. ha muszáj. azután megrajzoltam a magam kisebb körét. és úgy számítottam. amit megtehetsz. Összébb toltam a körző szárait. hogy kompenzáljam a Sycorax kényelmes tempóját. és egyre erősödött. és már azt hittem. Nick? – kérdezte Angela esengő hangon. – Megpróbálom – válaszolt óvatosan. – Megígérem. Jó? Sokáig nem felelt. és a legkevesebb. de ezt nem mondhattam ki. hogy megpróbálom – hajtottam meg fejem az őrület előtt. méghozzá hazai vizeken: a Csatornában. és odasántikáltam a Sycoraxhoz. Megrajzoltam a térképen a kutatási övezet határait. ha azonnal indulok – mondtam végül kétkedve. Délről fújt. – Figyelj. – Miért? Mert látni akarlak. – Reményvesztettnek és rémültnek tűnt a hangja. nekivetettem vállamat a szélnek. – De ugye megpróbálod? Kérlek. – Letettem a telefont. Nyolc óra kényelmetlenség a széloldalon. hogy megmentsem a nyavalyás férjed irháját. – Talán elérhetem őket. hogy megtalálom őket. – Megtennéd. – Megállítod őket? Nem a Wildtrack megállítása okozta a nehézséget. de nem mondhattam ki ezt sem. a tömény sötétségben mindez olyan lesz majd. – Én is megpróbálom. A térképen persze könnyű kijelölni a határokat. még azt sem ígérhetem. hogy utána találkozol velem és megköszönöd. – Az utolsó könyörgésben újra felizzott régi szenvedélyessége. Délre ott leszek. A szél megrázta George ablaktábláit és szétszórta az udvaron a felázott szemetet. Mert nekiveselkedek a sötét éjszakának. vissza fog utasítani. Egy körző vonásnyit hozzáadtam a kedvező áramlat miatt. Elenyésző esélyt láttam Bannister megtalálására. Angela. hogy hajnali háromra – amennyiben a Wildtrack enyhén kitér északra – Bannister mintegy húsz tengeri mérföldnyire dél-délnyugatra lesz a Bolt Headtől. Bérelj egy magángépet. de odakint a csatornán. Betettem magam mögött a törött üvegű ajtót.helyen állíthattam meg a hajót.

Egy jó pszichiáter kellett volna. de hagytam járni a motort is. és a bolondok önként masíroznak be a sárkány barlangjába. télies égbolt feszült. amelyik a Sycorax motorja felől érkezett. és az otromba jármű szögletes vonalai felidézték bennem azoknak az időknek az emlékét. Próbáltam kibogozni az összetekeredett köteleket. ahol még a déli oldalon kuporgó sirályok is szánalmasan festettek. akiknek rendelkezésére állt minden modern felvonóeszköz. amikor még sértetlen volt mindkét lábam. ahol a hideg szelek máris jókora hullámokat támasztottak. Feketére és khaki színűre festett szállítóhajó haladt az Edgcumbe-hegy felé. Meghúztam magam a kormányállásban. és tudtam. A Sycorax nekiütközött a kikötőgáton túli első hullámnak. Ezen a nyári estén Anglia felett szürke. A Wembury felől érkező hirtelen és hosszan visszhangzó dörej fájóan élessé tette az emlékképeket. de legalább biztonságban túljutottam a hullámtörő nyugati peremén. Ezen a módon bármely gáncstalan lovag biztosíthatja magának a csalódást – a királykisasszony csak elsírja magát.Elvittem George roncsnak beillő halászhajóját az útból. hogy a motor kitartson. a kormányos integetett. A nyílt tengeren már magasra nőtt a tengerár. csak azért vállalom ezt a nehézséget. hogy . azután megfeledkeztem az önsajnálatról. ami beleveszett a szélbe. és odakiáltott valamit. Elsiklottunk a sivár mólók mellett. Egy pillanatra megirigyeltem a mai tengerészeket. és tattal előre kitolattam a folyóra. mert így esélyem nyílt a közelébe kerülni. Nagy Moody haladt el mellettem. beindítottam az elkínzott motort. hogy legyőzhetetlen és halhatatlan vagyok. lemehetek keresni valami jó kis vízálló kabátot. hogy könnyebben manőverezhessek a hullámtörő gát mellett. Miután elhagyom Draystone-t. mire a Sycorax nekivetette az orrát a szélnek és a víznek. ám abban a pillanatban ezeket is elfeledtette velem az a vészjósló hang. A motor végül elindult. miközben előrángattam az orrvitorlát. és megfájdítottam a hátam a lendkerék forgatásával. és oldalt billent a szélben. azután mintha ráébredt volna. Robotkormány kellett volna. noha a telefonban semmilyen jelét sem adta annak. Milyen igaza van. A hajtómű azonnal leállt. Előrelöktem a gázkart. hogy gyönyörű a hajóm. hogy lenyűgözzem Angelát. Önindító kellett volna. mit várnak tőle. előreveselkedett. s kezdtem hozzászoktatni magam a munka gondolatához. Beleavatkoztam az életébe. s közben bőrig áztam. de addig ki kell tartanom a kormányrúd mellett. s a hitem. felvontam minden vitorlát. Miután kikerültem a folyóról. Talán azt jelezte. De azon az éjjelen ez is csupán sovány vigaszt jelentett. két Wessex helikopter csattogott az öbölben horgonyzó fregatt felé. Magamban azért fohászkodtam. amely messzire elhordta a hullámok fehér tajtékját.

hogy az akkumulátor rendesen felvette a töltést. egyetlen teherszállító sem akar-e gyufává aprítani. hogy a pihentetéstől megjavul. A főnök rádión odaszólt. Senkit sem láttam. Eszembe jutott az a másik éjszaka. Most már csak ki kellett töltenem valahogy az esős órákat. és mintha a szélerő is csökkent volna. Miután besötétedett. hogy a nyomás emelkedik. Talán az egészet Angeláért tettem. s a vízpermet végigsöpört a fedélzeten. és kiürítettem két babkonzervet a serpenyőbe. ami csak a trópusi szigetek között barangolt. akiket cseppet sem érdekelt. miközben én másra sem vágytam. megláttam Eddystone elmosódott fényeit a tömör esőfüggönyön át. ezért visszatettem rá a burkolatot. hogy ellenőrizzem. Megborzongtam. ám tudatlanságuk sem gátolta meg őket a könyörtelen bosszúban. hogyan halt meg Nadeznha Bannister. rögzítettem a kormányrudat. A zivatar alább hagyott a sötétség beálltával. ezért újra lementem. A tenger már nem háborgott. majd lementem pulóverért. csizmáért és vízhatlan kabátért. Volt ott egy orvlövész. csakhogy ezzel veszélybe sodortuk volna… Egy szemvillanás alatt visszatértem a jelenbe. mennyire jogosak a tetteik. sőt megparancsolták. és csak remélni mertem. majd közvetlenül azután újabb légnyomáscsökkenést. és magammal vittem a kormányállásba. Jobbcsapásra fordultam és megfeszítettem a köteleket. ám ezt is felségesnek éreztem. Hiú remény. másrészről igenis bántott.vágyódásunk kölcsönös lenne. de a mély hajótőke alkalmasabbá tette a tengerjárásra. Megkocogtattam a barométert. Olyan emberek használtak fel a céljaikra. A motor különös bűzt árasztott. A Sycorax a háborgó tengeren is remekül tartotta az útirányt. és láttam. Sietősen felkapaszkodtam a fedélzetre. Feltöltöttem a termoszt teával. csak a színük váltott . Felkapcsoltam az elektromos navigációs fényeket. mert vadonatúj amerikai éjszakai irányzékot használt. talán nem rendelkezett kényelmes automata felszereléssel. hogy tűnjünk a fenébe. Ezért kellett szembeszállnom velük. hajnalra némi nyugalmat. amikor szintén megmondták. teli 50-es géppuskákkal. csak hogy értem aggódjon. URH-rádión felhívtam a parti őrséget. mint bármelyik üvegszálas plasztikcsodát. Az orvlövész igencsak megkeserítette az életünket. hogy ne tegyek semmit. bár a hullámok továbbra is hosszan és magasan siklottak a Sycorax alatt. emlékeztem vissza. Éjszakára erős szeleket mondtak. és előrejelzést kértem. Kétségbeesetten aggódott a férjéért. és két bunker. ami történt. Egyikük se tudta. és féltucatnyi emberünket hazavágta. Összesen ennyi élelmem maradt. amint a Sycorax orra belefúródott egy meredek falú hullámba. abban bízva.

ami ugyan megállítaná a Wildtracket. hogy megpróbálom megállítani a férjét. Kinyitottam a faliszekrényt. Megláthatta a fényeimet. és ha ehhez káoszt kell okoznom egy forgalmas tengeri útvonalon. amelyikben a világítófáklyákat tartottam. Ez a törvény. és minden hajó kivenné a részét a mentésből. de közéjük számított a 45-ös colt is. Nemsokára koromfekete lesz a víz. és hogy utol tudjam érni. Ugyanekkor a legénység egy . a szél lanyhult és irányt váltott. tehát nekem kellett kitérnem az útjából. mekkora káoszt képes okozni egy világítórakéta a Csatornában. segélykérő rakétákat lövök fel.ezüstös fehérről ezüstre. Mulder és Bannister talán káromkodna. Bannister bizonyosan nem áll meg. hiszen még egy versenyhajónak is meg kell állnia. Nem tértem ki. amely fehéren fénylett a sötétben. de nem tehetne mást. hogy egyenesen a közeledő jacht felé tartok. A hajó nyugatnak tartott. izzanának a rádiók. amelyre nincs is szükség. ki kell játszanom a kártyáimat. és szélbe fordítottam a Sycoraxot. ha az URH-n hívom. amint kedvenc pozíciójában. csak valamivel egy óra előtt. Lazítottam a köteleken. hogy az Amszterdamból. A felhők magukba burkolták a holdat. és továbbtört előre. és reméltem. de képtelen voltam rá. A magas hullámok olykor eltakarták előlem a másik vitorlást. A kormányrudat nem kellett bántanom. de elsüllyeszti a Sycoraxot is. ám legyen. a Wildtrack pályájától jóval északabbra láttam vitorlás fényeit. ám azután a hajó összekapta magát. mint hogy a megmentésemre siet. a habzó tajték felett sokszor csak az árboccsúcs háromszínű fényeit láttam. Hamburgból és Felixstowe-ból érkező hajókon rendben tartják az őrséget. és ráfordította a reflektorát a nagyvitorlára. háromnegyed szélben vitorlázhatott. kézbe vettem a kormányrudat. s megtudtam. és éreztem. Olykor. Elmúlt éjfél. Láttam. majd sötétre. Meghatároztam a helyzetét. hogy segítséget nyújtson a bajba került tengerészeknek. És amint a közelembe érnek. A fedélzetről jól láthattam a távolban villódzó fényeket. nem vettem őt észre. mert egy vonással délebbre tért. Tudtam. gondoltam. könnyen összeütközhetünk. hogy gyorsan halad előre. ahogyan a Sycorax sebessége megnőtt. Ehelyett azt terveztem. A Sycorax magától vitorlázott. Próbáltam megítélni a hajó méretét. viszont megígértem Angelának. mire azt gondolhatta. a nagyvitorla megrebegett. Más jachtokkal nemigen találkoztam. Mentőcsónakok gyülekeznének. Nem használtam radarhullám-visszaverőt. ha a Sycorax élesen alábukott egy hullámvölgybe. amelyet időben elővettem a rejtekhelyéről. hogy helyet adjon. Nem sok ilyen akadt. én jobbcsapáson. ha pedig megpróbálok átvitorlázni az orra előtt. Ő balcsapáson hajózott.

Kivágtam a rothadt részeket. átfagytam. de hát már a kezdet kezdetén is tudtam. Teherszállító morajlott el mellettem. s találtam egy megfonnyadt almát a szekrény mélyén. lecsorogtak a vitorlarúd alján. de csak lanyhán és unottan. Kudarcot vallottam. A hajólapát ide-oda verdesett a csapon.másik tagja hívott a 16-os csatornán. A virradat lassan hömpölygő hullámokat támasztott. hogy időben hazaérjek. amelyet az URH vészjelzéseknek tartanak fent. hogy láthassam a vitorlára festett számot. Keleten már kezdett világosodni a látóhatár. Az esőcseppek ott gyöngyöztek a vásznakon. hogy elég messzire jutottam dél felé. miközben elhaladtunk egymás mellett. Odaintettem. azután a szél elválasztott bennünket. s minthogy az nem a Wildtrackre utalt. A lomhán mozgó tengerről ködfoltok szakadtak fel. és kiéheztem. – A nagy jacht felé közeledő vitorlás. milyen csekély esélyem van a sikerre. A Sycorax kormányállásából nem láthattam két mérföldnél messzebbre. Nyugatnak fordultam. Mintha francia akcentust érzékeltem volna. Halálosan elfáradtam. és befaltam a többit. Észak felé vettem az irányt. Ha a köd felemelkedett. hall engem? Nem Mulder hangja volt. amint a nyomdokvíz elért bennünket. Három órára már mélyen bent jártam a keresési körben. és a szél továbbra is egyre enyhült. s a Sycorax árbocai élesen megdőltek. Csak imádkozni tudtam. A szél most nyugatról fújt. és a sötétben a Wildtrack bármikor elsuhanhatott mellettem. Bannister mindenesetre zavartalanul száguldott Lizard és saját halála felé. Az éjszaka koromsötéten borült fölém. miközben elindultam hazafelé. Elég közel kerültem. Valaki felháborodottan kiáltott felém. szemben a Wildtrack haladási irányával. kifogtam a szelet. kivehetetlenné tette a vízpermet és a szél robaja. Az újabb légnyomáscsökkenés figyelmeztetett. Újabb adag teát készítettem. Kudarcot vallottam. amelyet George térképén felvázoltam. A vitorlázás nem jelent feltétlenül egyet a napfénnyel. és újra dél felé tartottam. A reflektort lekapcsolták. de hogy mit mondott. esett. hogy a hajó tatja mögött haladjak el. homályosan kirajzolódtak a felhők csipkés körvonalai. s nem is Bannisteré. vidáman cseverésző barátokkal a négyes erejű szélben sikló hajók makulátlanul tiszta fedélzetén – időnként maga a . Újra nekieredt az eső. A nagy hajótól eltekintve a tenger kihaltnak bizonyult. A jacht tatlámpája megvilágította a hófehér fartükörre festett Mariette nevet. hogy mielőbb vissza kell érnem a Csatornába. Még abban sem lehettem biztos.

és mintha a szél is támogatta volna rejtett céljait. Azt ismételgettem makacs elszántsággal. ha Angela mégsem tért vissza Devonba. haját egyetlen fonatba szorította össze. hogy sírt. Semmi nem érdekelt ennyire. és megragadtam a kormányrudat. – Én próbáltam beszélni vele… – …de nem hallgatott rád – fejeztem be a mondatot helyette. pirítóssal és kávéval. engem is sikerült befűznöd. Azután délelőtt tíz óra tájban. Mégiscsak érdekelt. Lehet köd és eső. sok sonkával. de én túlságosan is átfáztam és kiéheztem ahhoz. majd egyre erőteljesebben feltámadt a szél. hogy valójában nem is érdekel. az üres ház előtt. Így hát nyomorultul araszoltam észak felé. A vízre tekintő teraszon. – Rettenetes így kezdeni egy házasságot. Kétségbeesetten rázta meg a fejét. A mogorva tenger és fásultan szürke ég. Hallgattam a hullámok egyre erősödő moraját a hajótest alatt. Dél lett. hogy az ujján sziporkázó gyémánt mellett vaskos jegygyűrűt is visel. megfigyeltem. azután megpróbáltam életet lehelni a motorba. – Nyugtalanul és zavartan viselkedett. nekünk kettőnknek úgysincs jövőnk. de elég erős maradt. amiért nem is tudtam hibáztatni. az egészet elfogyasztottam még a konyhapultnál. A kudarc. Láttam rajta. Negyedórát szöszmötöltem azzal. Azt hiszi. hogy nem leszek csalódott. A szél szeszélyesen váltakozott. A gépezet sztrájkba lépett. gondoltam. így aztán nekiláttam a kabin rendbe rakásának és a fedélzet felmosásának. kezdetben vonakodva. újra meg újra. . hogy önként jelentkeztünk a küldetésre.megtestesült nyomorúság. feltorlaszolta a hullámokat és megfeszítette a bal oldali köteleket. amelynek elviseléséhez csak az a gondolat ad erőt. Azt mondogattam. hogy a magam hasznára fordítsam az árapályt. Ledobtam a felmosórongyot. tönkre akarsz tenni mindent. A harangozó bója zajosan üdvözölt. ott várt rám Angela. mire elhaladtam a Calfstone-pad előtt. Vagy így befejezni. és egyszeriben végigszáguldott rajtam az izgatottság a gondolatra. Készítettem magamnak egy rántottát. Farmert és pulóvert viselt. de nem szóltam egy szót sem. hogy odaadással hallgassam. lehullt egészen keskeny csípőjéig. Angela velem szemben ült. hogy felvigyen a folyón. Zaklatott volt. – Azt hiszi. várni fog-e rám Bannister házában. hogy Angela talán mégis vár rám. Eközben szüntelenül arról győzködtem magam. Kitisztítottam a tápszivattyút. de a motor megmakacsolta magát.

Egyedül az én szavam és Micky Harding szava szólt amellett. Valódi munkám volt. Amióta visszatértem. És még néhány apróságot. – Találtál egy lányt is? A kérdés meglepett. hogy nem igaz! – Mármint Kassouli fenyegetése. amire végképp nem számítottam. – Dolgoztam. Hagytam beszélni. Beszélt Bannister meggyőződéséről. – Az isten szerelmére! – csattant fel. hogy ez nem lehet igaz. – Nem ő tette! Nem ő tette! – Biztos vagy ebben? – Töltöttem magamnak egy újabb adag kávét. hogy megölte Nadeznhát? – Talán csakugyan hisznek ebben. – És – emelte fel a hangját –. – Helyes – mondtam újra. – Megkapott a nap – jegyezte meg. amire szükségem van. – Mondd. – Hogy merik azt állítani. mert tehozzád nem mehettem. de be tudtam fejezni a hajót. ha tudom. nagyon is igaz. és én megadom neki a biztonságot. Leszámítva a radartükröt. némiképp feddő hangon. miközben ettem. csak annál fényesebbnek és drágábbnak tűnt számára. Nem kaptam sokat. és hogy mekkora boldogságot okozott neki. hogy megölte az első feleségét? – Akkor miért mentél hozzá? Meggyújtott egy cigarettát. hiszen féltékenységet sejtetett. hogy ezúttal képes lesz elnyerni a hőn áhított St. amelyeket Bannister az új évadban szándékozott leforgatni. . nem is lennének ilyen fényes kilátásaid. Egy ideig még próbálta meggyőzni magát arról. hogy a férje megállíthatatlanul tart a halála felé. Elmosolyodtam: – Hát. Meg az ütközőket. amikor az oltárhoz vezethette Angelát. Pierre-t. – Mert szeretem – felelt kihívó hangon. Beleszívott a cigarettájába. – Amennyire én tudom – feleltem óvatosan –. – És mert jó életet biztosíthatunk egymásnak – tette hozzá. egy pillanatra se hagyta abba a füstölést. Dühösen kapta fel a fejét. – Lepleztem csalódottságomat. ráadásul fizetségért. amire szüksége van. – Gondolod. Fűrészeltem és gyalultam. – Ő megadja nekem a biztonságot. Beszélt a műsorokról. – Helyes. beszélt kettejük közös jövőjéről. s mert ezt a jövőt veszély fenyegette. hogy hozzámegyek.

– Mennyit láttalak a nyers felvételeken! Mindig bementem a vágószobába. Az asztalra meredt. Egyszer kivágtam a képedet az újságból. – Én vinnék tengeribetegség elleni tablettát is. hogy felhívom a parti őrséget. – Az órájára pillantott. Ushantnál még kikötök. – Még az olyan vadmacskákat is. most először. – Különben is. azonnal megbetegednek. – Gondoltam. – Elkelne viszont egy macska. – Sajnálom. – Elcseszted a filmemet. jó tíz percen át tartogattam. Mihez fogsz most kezdeni? Vállat vontam. A holnapi dagállyal pedig elvitorlázok. Úgy éreztem. ezért nagy. annak ellenére. csak hogy láthassam azt az ocsmány pofádat. mint te. Nick Sandman. – Felszerelem a Sycoraxot élelemmel. amióta meglátott. – Legfeljebb az aranyhalaknak lenne jó. . aztán otthagyok egy kisebb vagyont az élelmiszerboltban.– Nem. – Komolyan? – Meglepettnek tűnt. Felnevetett: – Nem is igaz! – De. – Te se vagy kivétel. nem igaz? Többek között ezt is megfogadtam Tonynak. Egyszer-kétszer alaposan berúgtam. bátor fiú módjára kell viselkednie. de semmi értelme se lett volna. végül eldobtam. majd irány az Azoriszigetek. felkeresem a bankot. Angela összeráncolta a homlokát: – Csak így egyszerűen? – Gondolod. hogy neki még mindig a Wildtrack körül járnak a gondolatai. tényleg. Fojtottan sírni kezdett. – Hol lehetnek? Valahol Írországtól délre? – Igen. Elmosolyodott. – Nem adhatja fel. – Kifújta az orrát. Nincs több tévé. – Dehogy sajnálod. – Csak kinevetnének. A férfiak olyan átkozottul ostobák. hogy az utóbbi néhány percben túlságosan is fesztelenül társalogtunk. – Kitöltöttem a kávé maradékát. Ha kiviszed az aranyhalakat a tengerre. Bemegyek a városba. hogy rezesbandát kellene fogadnom a búcsúztatásomra? Villanásnyi mosoly suhant át az arcán. – Megvonta a vállát. – Mindig szerettem a macskákat – vallottam be. kiszálltam az üzletből. – Vállat vont. tudod? Kamerák figyelik mindenhol. Nick Sandman.

Néma csendben meredtem rá. És az utolsó két alkalommal már Fanny vette fel. Azt hiszi. Felsóhajtott: – Tony talán meg sem éri a fordulót. hogy rádiókapcsolatban lesznek. de csak felbosszantottam. Akkor mit csinálsz? Másnap nekivezeted a helikoptert a hajónak? Vagy azt hiszed. – Már számtalanszor végigrágtuk magunkat ezen. Üres tekintettel meredt rám: – És ha Kanadába utaznék? Elmosolyodtam: – Mit keresnél ott? – Megpróbálnám megállítani. Elmehetnék a stábbal. – Imádkozz érte. meg tudod győzni. még a Wildtrack kabinjában láttam a koordinátákat. mint ölbe tett kézzel várni. hogy a stáb képes lesz őt megtalálni? Tudom. hogy a Wildtrack éjszaka fordul. Ki tudja? – El fog érni St. meg a Kassouli által mutatott papírokon. Kassouli azonban biztosan említette. – Sajnálom. amit még Kassouli mondott. – Jesszusom! – nyögtem fel. mert a tökéletes bosszúhoz éppen arra a helyre van szükségük. Angela kirohant a konyhából. Bannister dolgozószobájába ment. Talán tényleg meg kellene próbálnod. de el tudod képzelni a tengeri ködöt arrafelé? Az is lehet. miközben eszembe jutott valami. hogy szétszórja a régi . – Sajnálom.– Még egyszer megpróbáltam a rádiót. – Melyik helyre? – kérdezte sürgető hangon. – Valami negyvenes – feleltem bizonytalanul. ahol kiborította a fiókokat. amikor már itthon sem tudtad? – Hirtelen ráébredtem. én pedig követtem. Jill-Beth nem mondott közelebbit. hogy adja fel. – El fog? – Zavarba ejtette váratlan magabiztosságom. Nem emlékeztem. hogy a borúlátásom nem sokat használ. – Mihez kezdenél? – kérdeztem. hogy cserbenhagyott az emlékezetem. Talán még az is jobb. És ekkor eszembe jutott a hivatalos vizsgálati anyag. meg akarom fosztani a diadal pillanatától. – Hogy lehettem ilyen ostoba? – Hogy érted? – Pontosan arra a helyre viszik. amikor szalagra vettem a beszélgetésünket. ahol Nadeznha meghalt! Hát nem érted? Azért engedik megfordulni. Pierre-ig. hogy a visszaúton kellene a megadott irányba navigálnom. egyszerűen nem volt mit mondani. – Az útjába állnál? Honnét tudod egyáltalán. Csak Nadeznha Bannister fényképének keretén. ha úgy könnyebb – tettem hozzá. azután egy vállrándítással jeleztem.

– Mennyi időbe telne…? – Nem fejezte be a mondatot. Sebesen forgatta a lapokat. Megrázta a fejét. azután láthatóan eszébe jutott valami. majd megmerevedett. nyugat. Pierre-i forduló. – Az hol van? Egy atlaszban megmutattam neki. – Felém fordult. negyvenegyharminchat. . majd egy szűkebb hurkot visszafelé. – Nick? – könyörgött. főként nem szemben a széllel és az észak-atlanti áramlattal. igaz? Félsz. bár ma estére még kedvező szélviszonyokat vártam. ahogy a folyó túlpartján magasodó fák meghajolnak az erősödő szélben. – Gyorsabban menne – közöltem kéretlen egyszerűséggel –. – És innét? A leggyorsabb útvonalon? – Kihallottam hangjából az eszelős reményt. – Tizenhat nap – becsültem meg. ha nem lennék egyedül. mennyi időbe telne a Sycoraxnak elérni a kereszttel jelölt pontot. hogy hajózzak ki az Észak-Atlantióceánra. nem hallott jól. Elvettem Bannister egyik ceruzáját.forgatókönyveket. Az iratszekrény mélyén találta meg a jegyzőkönyvet. Elnéztem karcsú ujjait. észak – olvasta hangosan –. Láttam. Keresztet tettem ahhoz a ponthoz. Angela vonalzó segítségével kiszámította a távolságot. és máris tudtam. Megzavarodott az idő. – De hát… – kezdte. mi lesz a következő. majd a kereszttel jelölt pont között. – Legyen kétezer angol mérföld. amitől hirtelen elszállt minden reménye. Azt akarta kérdezni. – Nick… Odaléptem az ablakhoz. leveleket és naplókat a szőnyegen. – Negyvenkilenc-tizennyolc. és a térképen felrajzoltam neki a Wildtrack hosszan elnyúlt parabolára emlékeztető útvonalát nyugat felé. – Ezerhét? – Talán valamivel kevesebb. amikor megtalálta a keresett adatot. és mentsem meg a férjét. Azt akarta. – Ennyi lehetett a távolság Cherbourg és a St. de a tengeren nem létezik „leggyorsabb útvonal”. hogy már azt hittem. ahol Nadeznha Bannister meghalt. – A lábad miatt. – Mintegy háromezer tengeri mérföld a Wildtrack számára. de nem is volt rá szükség. gyors egymásutánban következtek az erős széllökések és a nyugodt időszakok. hogy megint összecsuklik alattad. de olyan közönyösen.

de miután végleg feladtam a próbálkozást. Angela autójával és hitelkártyájával leviharzott a városba. sót. amely egyben tengeri samponként is szolgál. hogy szemtől szemben ekkora szívességet kérjen. amire készültem. amíg én megszálltam Bannister kamráját és csónakházát. ez sem állíthat meg. Ilyen gyorsan és ilyen jól még sosem szereltem fel élelemmel egy hajót. Gyümölcslé. – Nem hagyhatom meghalni! – mondogatta Angela. s ha meg is történne. magvak. el lehet érni a tervezett gyilkosság helyszínét. tojás. alkohol. sőt bizonyosan tudtam. Nem akartam kitárgyalni a motivációit.– Már hetek óta nem történt meg – feleltem az igazsághoz híven –. tejpor. és igen. Az tartósítja. amint végigtolta a targoncára való élelmet a rakodóparton. nehogy a fenékvíz kikezdhesse a fémet és olvashatatlanná tehesse a címkéket. . Tea. Azért vágtam bele ebbe a reménytelen vállalkozásba. – Akkor… – Nem tudta rávenni magát. ám a Wildtracknek sokkal hosszabb utat kellett megtennie. A romlandó áruk listájával végeztem is. tartalék villanykörték. délnek akartam fordítani a Sycorax orrát. és reméltem. Minden létező konzerv. hogy nem felejtettem el semmi fontosat. meg fogom próbálni. szappan. babkonzervet. konzervsonkát és vagdalt húst. – A tojást öt másodpercre forró vízbe kell mártani. zabkása. Visszavitte a tojásokat a házba. mosópor. még több whisky. margarint. de már gondoltam arra is. rizs. multi-vitaminok. fertőtlenítő. majd onnét déli irányban egészen addig. Mintha csak észérvekkel akarta volna alátámasztani az őrületet. lámpaolaj. amely Angliától elvitt egészen Kanada partvidékéig. lámpabelek. ír whiskyt. vécépapír és folyékony mosogatószer. mert nem tudtam nemet mondani ennek a szőkeségnek. – Mi van a szekéren? – Kávé. ezért azután felszereltem a hajót egy olyan hosszú útra. elég volt annyi. hogy sosem találom meg a Wildtrackot. hogy elvállaltam a feladatot. gyümölcsöt és zöldséget. cukrot. még több ír whiskyt. Igen. ami utána következik. még több babkonzervet. miközben én fagyasztózacskókba tettem a konzerveket. friss kenyeret. – Igen – bólintottam. Nemcsak az észak-atlanti túrára szereltem fel a hajót. Elraktároztam a levest. A Wildtrack egynapos előnyt élvezett. tartós gyümölcskenyeret. ahol már pálmafák nőnek. Gyanítottam. kétszersültet.

Még több whiskyt szereztem. térképek. Nick. Ráakadtam az ÉszakAtlanti-óceán és a kanadai partvidék hajózási térképére. hogy felhasználjon ennyi dízelolajat. Gondosan lekötöztem a nagy kannákat. horgászzsinór. Bannister irodájából elemeltem a drága rádiós iránymeghatározót és néhány csomag tartalékelemet. Kellenek pulóverek. akkor Lizardig esős viharok. és kötszerekkel. Elvettem a Wildtrack II ütközőit. Még több whisky. mi mindent rakodtunk be. A csónakházból feltöltöttem a vízkészletet. Mizen Headig . helyi érzéstelenítőkre. hogy kiegészítsem vele a Sycorax fedélzetére vitt két másikat. – Kellene még szén vagy koksz. Burgonya. én pedig újabb feladatokat adtam neki. A csónakházban találtam egy elromlott robotkormányt is. A legjobb vízhatlan tengerészkabát. hogy legyen tartalékom. amelyek nagyságrendekkel különbek voltak a sajátomnál. meleg ruhák. Kell egy szeksztáns. Kurta üzenetben indokoltam meg az orvosnak a sietség okát. A végén már azt sem tudtam. és ebből most én is kivehettem a részem. fertőtlenítő krém. majd válogatás nélkül levettem egy sor puhafedeles könyvet a polcáról. Kölcsönvettem Bannister tartalék esőkabátjait. szalonna. – Amit csak akarsz. Angela segített. zoknik. Hat órára majdnem elkészültünk. Ha marad ez az időjárás. fájdalomcsillapítókkal tért vissza. Feldúltam a házat a szükséges holmikért. A tengeren ráérek megjavítani és beszerelni. Newcastle barna sör. Kiszedtem az akkumulátort a Peugeot-ból. amit csak találni. hogy az a nyavalyás motor valaha is elég hosszú ideig jár majd ahhoz. tapaszokkal. bár nem hittem. amit akart: a szélsebes indulást.A szél kezdett feléledni. De neked kell összeszedned. nyugtatókra. csokoládé. Gyújtós. bár az utazás során bőven marad időm rendet tenni. Egy RDF. Ellátmányt zsúfoltam a Sycorax minden létező szekrényébe. és kérjen recepteket a fájdalomcsillapítókra. amit szintén feltettem a fedélzetre. A délnyugat felől érkező szél már nagy erővel fújt. Kölcsönöztem egy szeksztánst. Angela leviharzott a Porschéval a városba. Megkértem. fecskendőkkel. Bannister megkapta. hogy menjen el az orvoshoz. Angela meghozta a tartósított tojásokat. egy jó hálózsák. Már csak néhány dolog hiányzott. kapkodva tornyozta fel a holmikat a kabin padlóján. antibiotikumokra és Benzed-rine-re. napszemüveg. és Angela rendben meghozott mindent. borotvapenge. liszt. azután további három kanna üzemanyagot cipeltem fel a fedélzetre. éjszakára orkánerejű vihar ígérkezett. Kellettek még orvosságok.

– A kabinban. miközben összetekertem a köteleket. ám azután. a nyílt óceánon már gyorsan eljuthatok a magasabban fekvő szélességi fokokig. Ott álltunk az esőben. amikor esni kezdett. – Szeretlek. de kétségbeesésében nem látott más kiutat. de nem mehettem le megkeresni az ajándékomat. és hirtelen nem maradt más hátra. Nick! Szánalmasra sikerült búcsúnkat szánalmas különválás követte. A mentőcsónakom még ott pihent Bannister csónakházában. addig rögzítettem. mert tölcsért formált a kezéből és újra elkiáltotta magát. Amíg Angela levitte az utolsó két kartondobozt a kabinba. elragadta a visszavonuló dagály és a folyó zavaros áramlása. Folyóvíz örvénylett a hajótest és a part között. hogy elhajózom. csupán tettem némi északi kitérőt oda. Már az utolsó szíjat kötöttem oda a jobb oldali korláthoz. és alaposan leszíjaztam a gumicsónakot a Sycorax kabintetején.pedig háborgó tenger vár. – Majd írok – ígértem –. de az orrvitorla kivitte a Sycorax orrát a kikötőből. hogy hallottam a szavait. Szorosan öleltem magamhoz. – Nem ígérhetek semmit – figyelmeztettem. szürke és vigasztalan. hogy lemásszak a kabinba és belekukkantsak a két dobozba. a csónakon kívül még mentőmellény sem akadt a fedélzeten. – Várni fogom – bólintott mereven. csak egy túlterhelt hajó a széltől és esőtől fodrozódó folyón. valamikor. a folyó partján. – Vele maradtam volna. se parádés búcsúztató. – Nincs más dolgod. és újra megcsókoltam őt. mint búcsút mondani egymásnak. – Zavarba ejtette. amíg a Sycorax ki nem ér a főcsatornába. egyáltalán nem akaródzott útnak indulni. – Tudom. Ahonnét dél felé érhetem el a találka helyszínét. mint várni – tettem hozzá. Amúgy is azt terveztem. Nick! Meglepetés! Integetve jeleztem. Csak ott rögzíthettem a kormányrudat. – Vár rád egy meglepetés a kabinban! – kiáltott utánam Angela. – Ideje indulni. én pedig nem tagadhattam meg tőle az esélyt. hogy ekkora terhet rakott a vállamra. Angela azt hihette. ahol a tenger állandóan fagyos. Az egyikben macskaeledelt . Nem volt rezesbanda. – Ne mondd ezt. amíg én felhúztam a nagyvitorlát és a tatvitorlát. de a visszavonuló apály hívogatott. A motor nem indult. – Igen. nem hallottam meg. A Sycorax immár sebesen mozgott. amelyet Angela utoljára rakott be. Angela eloldozta a köteleket. Megcsókoltam Angelát. Veszély esetén egyedül erre számíthattam.

és nekiállt megfenni a karmait a gumicsónakot rögzítő szíjakon. Az eső kíméletlenül ostorozott bennünket. mikor fogom viszontlátni. Előttem felbukkant a kikötőgát. – Angyalka.találtam. Valaki. és azon tűnődtem. Láttam. kiállt a móló végébe. ám abban a pillanatban a keskeny csatornában történő lavírozás elterelte a figyelmem az efféle nosztalgikus gondolatokról. Angyalka nagyot fújt rám. ahol a vihar tajtékzóan fehér hullámokkal ostromolta a gátat. a Sycorax akkor is szabadon vitorlázhat a tengereken. megláttam az ott parkoló kék Porschét. ahogyan felpattant a kabintetőre. és tudtam. hogy Angela jött ki elbúcsúzni. pengeéles karmaival üdvözölt. – Angyalka – ízlelgettem a nevet. de az eső már hazaűzte Angelát a kikötőből. hogy a távoli tengereken úgy fogok emlékezni erre a helyre. pokolba a bürokratákkal is. A turisták alaposan megterhelt hajót láttak leúszni a folyón. Visszanéztem. azután figyeltem. azután a folyó bejárata. bármennyire is elszaporodtak ebben a világban. Nem voltak nálam a Sycorax papírjai sem. A hátán felágaskodott a szőr. Felmentem a fedélzetre. hogy nem lesz tengeribeteg. Nem volt semmi rendkívüli a Sycoraxban. De hát. felém intett az ablakból. Amint a Sycorax közelebb került. Fényszórók villantak a városi kikötő mellett benyúló kő-mólón. A cica érdeklődve vizsgálta új otthonát. gondoltam. aki felismerte a hajót. – Angyalkának foglak hívni – közöltem vele. A felhők miatt idő előtt besötétedett. amelyben tudattam volna őfelsége vámhivatalával. amint nekivágtunk a hatalmas óceánnak. hogy felnyitottam a doboz fedelét. és feláldozta szépségét a gyakorlatiasság oltárán. A baptista templom neonkéken villódzó keresztje láttán elmondtam egy imát kis hajómért. A cica felkapaszkodott a kormányállásba és megvillantotta parányi fogait. összehúzta magát az esti esőben. Angela. Megvakartam az álla alatt. hogy szerencsét fog hozni. majd kihívó pillantást vetett rám a kabin lépcsőjéről. hogy külföldre távozom. meghitt fények pislákoltak haloványan a távoli házak ablakaiban. mint a kellemes társalgások és jéghideg sörök idilli zugára. Reméltem. aki abban a pillanatban. Pokolba a Cl 328-as nyomtatvánnyal. Tudtam. Elhaladtam a kocsma mellett. ahogy az arcok felém merednek a kempingezők folyóparton parkoló autóiból. és mindkét karjával . Reméltem. ami a külföldi kikötőkben még bizonyára sok gondot fog okozni. Nem töltöttem ki a Cl 328-as nyomtatvány első részét. én pedig visszaintettem neki. és a cica szemrehányóan nézett rám a kabin eresze alól. a másikban kis fekete nőstény cicát.

lázasan integetett. Visszaintegettem neki, és azon töprengtem, miért lett a búcsú hirtelen ennyire lelkes, amikor fél órája még szinte rám sem mert nézni. – Tetszik a cica! – kiáltottam teli torokból. – Nick! Nick! – Azután rádöbbentem, hogy magához hív. Átfordítottam a kormányrudat, és hagytam a hajót a móló vége felé siklani. Két nagy motoros jacht horgonyzott itt, és figyeltem, ahogyan Angela átmászik a nagyobbik hajó tatjára, majd megállt a korlátnál, és belekapaszkodott egy tartókötélbe. Táskát hozott magával. Nekifordítottam a Sycoraxot a szélnek, és engedtem, hogy az ár a jacht mellé sodorjon. Angela átdobta a táskát a fedélzetre, kivárt egy pillanatot, azután elkapta a kezem, és átugrott a kormányállásba. Jobbra toltam a kormányrudat, a hajó orra pedig engedelmesen elfordult. Láttam, hogy Angela nyitva hagyta a kocsi ajtaját, és nem kapcsolta le a fényszórókat. – Biztosan ezt akarod? – kérdeztem tőle. – Hogy lehetnék biztos bármiben is? – Furcsa mód mintha dühös lett volna rám. – Hát akkor? Szeme kivörösödött a sírástól. – A lábad miatt, Nick. Meghalnál odakint egyedül. – Minden rendben lesz, hidd el. – És azt mondtad, gyorsabban odaérsz, ha segít valaki. – Az igaz – engedtem meg. – De nem olyasvalaki, aki tengeribeteg. – Mindennél jobban akartam, hogy velem jöjjön, mégis minden érvet bevetettem, hogy lebeszéljem erről. Előrehajtotta bal fülét, hogy megmutasson egy ragtapaszt. – A patikus szerint nincs ennél jobb gyógyszer. – Akkor vehette a tapaszt, amikor elküldtem az orvosságokért, ami azt jelentette, hogy már órák óta vívódott magával. – Lesznek odakint rázós részek – figyelmeztettem. Átengedtem a sodrásnak a Sycoraxot arra az esetre, ha Angela meggondolná magát, és vissza akarna térni a mólóhoz. – Ha lenne választásom – nyögött fel –, hidd el, szívesen maradnék. Nem hagytam neki választást, ehelyett megkapta a kormányrudat, amíg én nekiveselkedtem a köteleknek. – Tartsd ezt az irányt! Látod a fehér rudat a földnyúlvány végében? Célozd meg azt!

Felkaptam a csomagot az előfedélzetről, s közben felhúztam a tarcsvitorlát. Olyan boldog voltam, hogy járni tudtam volna a vízen. Azután elhagytuk a gátat, a Sycorax orra belehasított a hullámokba, a hideg vízpermet először söpört végig a fedélzeten, s mi hárman nekivágtunk a tengernek.

4. rész

10. fejezet
Angela persze tengeribeteg lett. Minden nyomorúságos órában, minden egyes nap és minden áldott éjszaka a kabinban feküdt, reszketve és tehetetlenül. Próbáltam felcsalni a kormányállásba, ahol a friss levegő segíthetett volna rajta, de ő nem állt kötélnek; megmaradt a szűkös priccsen, takaróba bugyolálta magát, és öklendezve görnyedt a bádogvödör fölé. A cica annál jobban érezte magát. Szemmel láthatóan úgy gondolta, ez a szüntelenül tótágast álló és orkánoktól felkorbácsolt világ tökéletes hely számára. Angela ölében aludt, amivel valamelyest sikerült is jobb kedvre derítenie őt, napközben pedig a fedélzeten kóborolt, és hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatott. Minden pillanatban azt vártam, hogy a felcsapó hullámok magukkal sodorják, de a kis bestia ösztönösen tudta, hogyan kerülje ki az igazi veszélyt. Egyszer láttam, ahogyan helyből felpattant a fővitorlafeszítő kötélre, ahol megkapaszkodott, hevesen kalimpált a lábaival, miközben a tenger átviharzott a kabintető felett, hogy szilánkokra robbanjon szét a felerősített mentőcsónakon. A cica ezután szemmel láthatóan megkedvelte a nagyvitorlát, és előszeretettel mászott fel oda, miközben én hiába kiáltoztam kétségbeesetten, hogy ki fogja szakítani a vásznat a körmével. Sokszor a csonkavitorláról ugrott át, és óriási fekete póknak látszott a hatalmas, krétafehér vászonfalon, de valahogy mindig sikerült épségben fedélzetet érnie. A másik kedvenc tartózkodási helye a térképasztal volt; valahányszor széthajtottam egy térképet, felpattant rá, és letelepedett az osztókörzők mellé. Ott dorombolt, és várta kihívóan, mikor lököm le az asztalról. Idővel megszoktam, hogy az ő területét is számításba vegyem a navigáció során. Nem sok támpontom akadt a Sycorax kormányzása során. Az ég felhős maradt, az éjszakák koromsötétek, és miután elhagytuk az utolsó ír fényeket is, gyakorlatilag vakon hajóztunk. Nem tudtam rávenni Bannister drága rádióirányjelzőjét a működésre; ha használtam a kioldógombot, csupán annyi történt, hogy a vörös lámpa pislákolni kezdett, azután a nagy semmi. Végső elkeseredésemben a tengerbe hajítottam a nyavalyást, miközben keserű szavakkal átkoztam el minden modern ketyerét. Azt mondtam magamban, amit korábban milliószor is: ha a Mayflower képes volt szilíciumchipek nélkül elérni Amerikát, akkor nekem is sikerülni fog.

Így azután, akárcsak a Mayflower, mi is teljes vitorlázattal hajóztunk az északnyugati szélben. Angela a szél alatti fekhelyet sajátította ki, ahol nem eshetett le a priccsről, így nekem a szél felőli fekhely jutott, és a pihenés ritka óráiban teljes testemmel nekipréselődtem a vászonszíjaknak, amelyek a helyemen tartottak. Termoszszámra készítettem a forró levest, amit Angela ingerülten tolt el magától. Jómagam sosem voltam tengeribeteg, bár ettől még el tudtam képzelni, milyen érzés lehet. Angela az első napokon még attól rettegett, hogy meg fog halni, később már attól, hogy nem fog. Ennyit a patikus tapaszáról. A Sycorax élt és virult. Mintha csak tudatni akarta volna velem, hogy épp elég képtelen helyzetbe került az elmúlt hónapokban, s most végre azt teheti, amire készült, és ezt nagyon is jól csinálta. Az első napokban persze akadtak kisebb gondok. Az orrvitorla alsó sarka elkezdett beszakadni, ezért egész estét kellett rászánnom, hogy összevarrjam a merev vászonanyagot. A kémény körül elengedett a tömítés, méghozzá a saját hibámból, két órámba telt orvosolni. A rövidhullámú rádió alig két nap után beadta a kulcsot, és semmilyen könyörgésre, ütögetés-re vagy szitokra nem kelt újra életre. A rádió hiánya súlyosabb problémát okozott, mint a távmérő kiesése, hiszen rövidhullám nélkül nem tudtam ellenőrizni felhúzható kronométerem pontosságát. Isten segedelmével, jobbára találomra hajóztunk; csak nappal használhattam a navigációs táblázatokat és végezhettem méréséket abban a reményben, hogy a kronométer a pontos időt mutatja. A fenékből tekintélyes mennyiségű víz került elő, valahányszor működtetni kezdtem a szivattyút, de erre számítottam is. A tömítések nemsokára maguktól összezárulnak. A legnagyobb problémát tulajdon kimerültségem okozta. Angela nem tudott segíteni, ezért éjjel-nappal egyedül kellett hajóznom. Nem tudtam életre kelteni a lerobbant robotkormányt, bár a Sycorax kurtított vitorlákkal és rögzített kormányrúddal is remekül haladt, amíg én aludtam. Ehhez persze állandó szélirányra volt szükség, valamint arra, hogy rendszeres időközönként ellenőrizzem a tájoló állását. A mélypontot a nyolcadik éjszakán értük el, amikor egy kötélvilla kiszakadt a helyéből, és a vitorla kitartó dobolására riadtam fel. A hajó már úgy dülöngélt a hullámokon, akár egy részeg, mikorra felkeveredtem a fedélzetre. Az eső szakadt a sötétségben, amint szélirányba állítottam a Sycoraxot és visszafordítottam az orrvitorlát. Azután, ahogy bekötöttem a biztosítóhámot, elindultam megkeresni az elveszett kötelet. Tíz percembe telt, amíg visszajutottam a kormányállásba, feltekertem a kötelet az orrvitorla villájára, és

visszaállítottam a hajót az eredeti irányba. A lámpák fénye megrebbent a vásznakon, míg mögöttük kísértetiesen dagadoztak a hullámok, fehér tajtékot vetettek, mielőtt felénk zúdultak. Kapkodva működtetni kezdtem a szivattyút, azután, hogy az eső még vízhatlan tengerészkabátomat is átáztatta, lemásztam a kabinba. Angela felriadt, és rám mordult. – Mi történt? – Kiment egy villa, semmi érdekes. – Miért nincsenek rendes csörlőid, mint Tonynak? Azt gondoltam, a kérdés őszinte érdeklődést tükröz; talán ez az első jele a közelgő feltámadásnak. – Mert az ilyen drága és fényes szerkentyűk nem mutatnának túl jól a Sycoraxon, és mert darabja több mint száz fontba kerül. – A hátam megsajdult, amint lehámoztam magamról a merev, nyirkos esőkabátot. – Akarsz enni valamit? – Istenem, dehogy. – Újra felnyögött, amint a hajó átbukott egy hullámtaréjon. – Hol vagyunk? – Írországtól nyugatra, Kanadától keletre. – Süllyedünk? – Még nem. Csak kicsit feltámadt a szél. Egy órával később arra ébredtem, hogy a hajó hánykolódik és csigavonalban halad. Felrángattam a tengerészköpenyt, azután felkapaszkodtam a fedélzetre, hogy azt találjam, az idő csakugyan kezd elromlani. Levontam a fővitorlát, és felhúztam helyette a viharvitorlát. Leengedtem az orrvitorlát és kurtítottam a tatvitorlát. A hajó így is csak vonakodva nyerte vissza az egyensúlyát, amire pedig igen nagy szükségünk volt a fölénk tornyosuló hullámok között. Immár messze északon jártunk, ahol világos és kurta éjszakák vártak, ezért jól láthattam, ahogyan a szél és a szakadó eső letisztázza a hullámtaréjokat, míg a völgyeket fehérlő tajtékréteggel borítja be. A Sycorax orrárboca kétszer is víz alá került, a víz pedig hátraszivárgott a kormányállás felé, hogy elkeveredjen a záporozó esővel. Nem használtam sem ponyvaellenzőt, sem szélvédőt, bár a leszíjazott gumicsónak nyújtott némi védelmet a tenger ellen. A fenékszivattyút szinte percenként működtetnem kellett. Az éjszaka hátralévő részében és egész másnap, majd az elkövetkező éjjelen is kitartóan ostromolt bennünket a szél és a tenger. Hajnal körül aludtam egy órát, kaotikus állapotokra ébredtem, pumpáltam fél órát, azután visszafeküdtem. Benzedrine-t vettem be. Az orkán második éjszakáján, éjfél körül a szél alábbhagyott, és a hullámok kitartó pörölycsapásai is gyengültek, ezért

ami a bádogvödörből kiloccsant. Kihámoztam magam a hálózsákból. bekapcsoltam az URH-rádiót. azután addig pumpáltam a fenékvizet. a vihar elvonult. dühödt kis hullámok fodrozták. A hatalmas hajót két romboló kísérte. csak feloldódni az álom karjában. hogy ezen a távoli helyen bárkit is megzavarnánk ezzel. . Öt órát aludtam. felmentem a fedélzetre. hogy az amerikai műholdas rendszerünk működik-e. Kiengedtem a csonkavitorlát és az orrvitorlát. és közben igyekeztem meggyőzni magam arról. kurtítva hagytam a vitorlákat. Már nem neveztem Angyalkának. Hallanak engem? Vége. és éhségemben már-már kísértést éreztem arra. felrángattam egy átázott pulóvert. melyet a cirkáló is viszonzott a sarló és kalapács felvonásával. gyanakodva szaglászták körül a Sycoraxot. a viharvitorla helyébe felvontam a fővitorlát. lévén minden hívásomra Angela felelt helyette. – Megadná a pozíciónkat és a pontos időt? – A sürgősségi csatornán maradtunk. mint aki alaposan belakott sült tojással és kávéval. amit tett. hogy igenis erről az életről álmodoztam a hosszú kórházi éjszakákon.kikötöttem a kormányrudat. Megpaskoltam a kabintetőt. mert azonnal válaszolt. kiscsillag. Minden csontomat és izomrostomat éreztem. Miután meghallotta a hangomat. s bár moccanni is alig tudtam a fáradtságtól. amíg már nem bírtam a hátamban tomboló fájdalommal. Kötelességtu-dóan leengedtem és felvontam az angol tengeri lobogót. Angela tehetetlenül nyöszörgött. beleértve mindazt. és fennhangon hálálkodtam. – Kuncogni kezdett. amiért órák óta nem kapott enni. ráhajoltam a kabintetőre. A szél négyes erősségűre szelídült. a macska ugyancsak fennhangon tiltakozni kezdett. – Vége. és visszamásztam a fekhelyemre. – Nem tudom. A formaságokat követően. amelynek felszínét apró. Vége. köszönetet mondtam a Sycoraxnak mindazért. és a hajnali felhők szakadásai napfénnyel kecsegtettek. de nem maradt erőm arra. hogy be is faljam. ahonnét még láttam a hoszszan-hosszan elnyúló vizet. vagy bármit is tekintsenek az oroszok kiadós reggelinek. Már nem kívántam mást. azután kimásztam a priccsről. Ehelyett inkább feltakarítottam a mocskot. hogy megvigasztaljam. hogy azt találjam. Nyugaton a tenger ezüstösen fénylett. A macska nekidörgölőzött a lábamnak. Visszacsusszantam a fedélzeti nyíláson át a nyirkos kabinba. Túláradóan jókedvűnek tűnt. az ébrenlét és az álom közt vergődve. – Jó reggelt. Két órával később egy orosz Auróra-osztályú cirkáló tűnt fel az északi látóhatáron. – A rádiós bizonyára várta a jelentkezésem. – Várjon! Vége. miután nem tűnt valószínűnek. Kinyitottam egy macskaeledelt. – Sycorax jacht az orosz hadihajónak.

– Az oroszok segítenek nekünk? – kérdezte hitetlenkedve. míg előttünk nyirkosán szürkéllett az égbolt. Jó munkát végeztünk. Mögöttünk komoran sötétlettek a felhők. Nick? – Imádom. hogy megérte az eseményt. Megadta a pontos helyzetünket. képtelen lenne szilárd ételt venni a szájába. . ahol hunyorogva kémlelte a szürkés ködöt. azután összeütöttem egy rántottát. kivörösödött szemével. Elhagytuk a Rockall-platót. bár valamivel északabbra kerültünk. – Miért ne tennék? – Gyengéden arrébb toltam a macskát a Rockall-platóról. Angela úgy érezte. azután a három szürke hadihajó dél felé siklott tovább a kavargó tengeren. – Bedobta a tapaszt a vízbe. Elkészítettem a kávét. és ceruzával megjelöltem a helyzetünket. A feltámadás a legjobb úton haladt. – Vigasztalanul körülkémlelt a horizonton. de öt perccel később óvatosan elvett egy villányit az enyémből. ami megnyugvással töltött el. ahol mindenütt hosszan elnyúlt szürke hullámokat látott. mostanra elérte a St. – Újabb adagot készítettem. Egy perccel később megkaptam a koordinátákat és a másodpercre pontos időt. Most ott fújta a füstöt a kormányállásban. ahogyan megrepedezik az arcomra kérgesedett tengeri só. Hirtelen mozdulattal a füle mögé nyúlt és letépte a tapaszt. azután kikapta a tányért a kezemből és felfalta az egész rántottámat. – Kivel beszéltél? – Angela felém fordult a fekhelyén. – Te tényleg szereted ezt az életet. – Arra az esetre. – Kérsz egy kis kávét? – Kérek. csatakos hajával. – Még? – Még. Pierre-t – feltéve persze. A feltámadás visszavonhatatlanul megkezdődött. – Remélem. A rádiós sok szerencsét kívánt. Aznap délután. miután elraktározta a hajón a hálózsákját és a néhány vastagabb holmiját. amikor felszereltük a Sycoraxot. – Jó reggelt. Angela húsz karton cigarettát rejtett el az orr rekeszben. szépségem – köszöntöttem. Angela megkereste a cigarettáját és rágyújtott. Összeráncolta a homlokát. Rettenetesen festett hamuszürke arcával. nincs egy tükör se ezen az átkozott hajón. – Ennyit a modern orvostudományról. és éreztem. Ha Bannister csak fele ilyen jól teljesített jóval fürgébb hajóján. semmi egyebet. – Egy orosz rombolóval. ha jönnék – magyarázta. mint akartam.Elmosolyodtam a válasz hallatán. Kronométerem másodpercre pontos maradt.

– Egyedül leszek? – Riadtnak tűnt a hangja. mint azt valahogyan megtanulta. minden létező helyen megmosakodsz. – Hát rendben. s önelégült tisztálkodásba kezdett. – Nem akarok olyan macskát. hogy belekerültünk egy újabb orkán sodoráramába. Legyen inkább Pixi. és cserébe részesültem egy goromba pillantásban. Kezdett hozzászokni a hajóhoz. Angela homlokráncolva fogadta konokságomat. uram! – Azután kinyitod az elülső fedélzeti nyílást. – Köszönöm szépen. – Nem hívhatod Angyalkának – közölte Angela. még az egyszerű vécéhez is. akit Pixinek hívnak. . Tényleg olyan szörnyen nézek ki? – Amennyire csak lehet. a tenger eltakarította az árulkodó nyomokat. – Viki lesz a neve. visszataszító látványt nyújtasz. – Itt lesz neked társnak Viki.A macska a dolgát végezte a szél felőli vízlefolyó nyílásnál. Ha őszinte akarok lenni. – Itt lesz neked társnak Cicus. hogy kiszellőztesd a hajót. természetesen. – Ki tudja meg. Aznap éjszaka újra befelhősödött az ég. – Megvakargatta a macska tokáját. – Akkor legyen Viki. – Miért pont Viki? – A Viktória-kereszt után. hogy a hullámok szinte sisteregnek a hajótörzs körül. Nick. ahol. hogy semmiféle székrekedés nem tarthat ki végig az Észak-Atlanti-óceánon. amíg én alszom. levetkőzöl. – Értettem. – Most a következőt fogod tenni – emeltem fel a hangom –. száraz ruhát veszel fel. Angelát ismét elkapta a tengeribetegség. A macskát attól kezdve hivatalosan is Vikinek neveztük. – Ugyan miért nem? – Mert nem tetszik. Azután pedig leülsz ide és 289-es irányban kormányzol. Biztosítottam róla. és a sötétben arra ébredtem fel. bár ezúttal nem olyan súlyosan. ha te nem mondod el? – Én akkor is tudni fogom. – Viki. majd komótosan felpattant Angela ölébe. amiből megtudhattam. kifésülöd a hajad. azután vidám énekszóval visszatérsz ide. és kész. – Szerénytelenség lenne. megszárítkozol. lemész.

csak hogy megerősítsem a hitében. – Talán jobban odafigyel majd. – Nem maradt más. csupán egyetlen. Egyre rendszeresebben evett. mekkora baromság ez az egész. és felfigyeltem rá. akár egy kisgyermek. akik itt vitorláztunk a szélben. Egyáltalán. mikor kell tárat cserélni. hogy ilyet láthatok – álmélkodott. ha vették a fáradtságot. Gyorsan haladtunk azokban a napokban. termetes bálnában és az általa kifújt vízoszlopban gyönyörködtünk. mi.Néhány nappal később a szín is kezdett visszatérni az arcába. miután van valami a főzésben. Bannister látni se fog a méregtől. hogy velem hajózik a Sycoraxon. gondolkodnom se lett volna szabad. csak… – Megcsóváltam a fejem. hogy valóban veszélyben forogna – mondta egyik este. és tudjam. Az égbolton egymást keresztezték a repülőgépek csíkjai. mint a porcelánnal. Az idő java részében mégis a férjéről beszéltünk. de én csak nevettem rajta! Az egész nem volt valóságos. hogy újdonsült arája átvitorlázott az Atlanti-óceánon egy másik férfival. A háború egyáltalán nem tűnik valóságosnak. Nem láttunk más hajót. hogy bármelyikünk is komolyan készült volna a közelharcra. – Sosem hittem volna. mire vállalkoztam a kedvéért. azután felbukkant az a rohadt nagy hústorony a bunkerünkben. – Sajnálom. míg végül nem maradt több lőszerem. csak a jellegtelen víztükör apró fodrait láthatták. ha látja. Jómagam úgy véltem. gépóriások szállították az összezsúfolt tömegeket a világ nagyvárosaiba. – Nem hinném. ám Angela nem várt tőlem többet. s egy újabb hadihajót északi irányban. Az utasok. ha meghallja a hangomat a rádióban – magyarázta. csak? – Hoztunk magunkkal hagymasalátát? . – Csak elhiszi. hidd el. Én készítettem minden ételt. mégis épp azt felejtettem el. – A veszély már csak ilyen – vontam vállat. hogy kitekintsenek az ablakon. Úgy bántam vele. – A Falklandon se tűnt valódiaknak. hogy komolyan beszélek. arra gondoltam. és nem maradt más. Túl sokat beszélek. Angela letelepedett mellém a kormányállásban. hogy számoljam az istenverte golyókat. Emlékszem. csak számolni a kilőtt golyókat. Pedig erre képeztek ki. – Persze – feleltem ilyenkor. Megállás nélkül tüzeltem. ha rájön. Angela olyan izgatottan meredt a látványosságra. ami önmagában képes tengeribetegséget okozni. milyen kétségbeesetten igyekszik elfogadható indokot találni arra. nyugat felé araszoló halászhajót. de nem hinném. Arra képeztek ki bennünket.

Olykor még Londonban is látható. Rossz helyen lyukadtunk ki. mint az ázott ürge. hogy komolyan gondoltam. bár ha az életem múlna rajta. de szeretnék emlékezni rá. Félreértette a tartózkodásom: – Megbántad. hogy megsebesültél? – erősködött. Összeráncolta a homlokát: – Ekkor sebesültél meg? – Csak egy perccel később. – Az előterjesztésben nem ezt írták. – Sötét volt. A szél másnapra lanyhult. dehogy! – Nem? – A királynőért és a hazáért tettem. sálakat és vízhatlan kabátokat. – Azt hittem. hogy harcoltál? – Istenemre. Angela összevonta a szemöldökét.– Ekkor történt. – Ugyan! . úgy üvöltöttem. mint egy eszelős. az északi fény csak télen látszik. – Hogyan történt? Eljátszottam. hogy mi történik. mert elszúrtam mindent. – Igen. ha tényleg tudni akarod az igazat. Nem hátrálhattam. Aznap éjjel. és kiválasztottam egy horizonton fénylő csillagot. Elővettem Bannister drága szeksztánsát a beépített stopperrel. Olyan voltam. miket üvöltöztem. igaz? Még szép. és arra gondoltam. szerelmem. ez az igazság. miután meghatároztam a helyzetünket. – Azért. Dél körül még mindig viszonylagos meleg uralkodott. – A filmen miért nem tudtál így beszélni? – Nem tudom… – Egy pillanatra elhallgattam. felhívtam Angelát a fedélzetre. nehogy összekeverjenek az ellenséggel. de délutánra már mindketten felvettük a pulóvereket. az ellenség tényleg hazavág mindnyájunkat. Talán hülyeség. Angela megbűvölten meredt a látványra. mert a nap alábukott. Senki se láthatta pontosan. Hitetlenkedve nézett rám: – És ezt komolyan is gondolod. hogy előredöfök a szuronnyal: – Csúnya ügy. Pánikba estem. halálra rémültem. amely villódzó fényívekkel és színes fényfoltokkal töltötte meg az égboltot. és a feltételek tökéletesek lettek a tájoláshoz. hogy ő is láthassa az északi fényt. akkor se emlékeznék rá. ezért továbbtörtem előre. Emlékszem. csak ezt már nem mondtam el. – Egész évben.

– Dühös lettem. Pierre-en. hogy az újdonsült arák mindig pánikba esnek. de képtelen vagyok rá. – Most sem lenne szabad itt lennem. Elmosolyodtam. – Dühös? – Amikor azt mondta. – Felém fordította a fejét. Hirtelen felindulásból. amint a Sycorax vitorlarúdja széles ívben átfordult. Ha indulok a St. míg Angela és én ott ültünk a kormányállásban. ugye. tudod? – Akartam. A nagy korallszínű fényfal felizzott. Nem a lábad miatt tettem. – Meggyújtott egy cigarettát. hogy itt legyél – kerültem meg a kérdést. amikor Isten idevarázsolta nekünk ezt a fényjátékot? . Az égbolton felvirágzó fények villódzva tükröződtek vissza a vízen. Angela elnézte a távoli csillagokkal telehintett kékséget. – Tonyhoz is így mentem hozzá. – Felhozott egy palack ír whiskyt a kabinból. bizonyosan nyugtalanított volna ez a béke. amióta nekiindultunk az útnak.– Minden évben két-három éjjel – bólintottam. hogy leszokj a dohányzásról? – Miért nem tudod soha befogni? – Ezért azután befogtam. Elmosolyodott: – Begyújthatok a kabinban? – Be akarsz menni. Ez volt első meghitt pillanatunk. Felém fordult és hozzásimult a testemhez. és most mindkettőnknek töltött egy pohárral. Tudom. hogy Tony komoly veszélyben forogna. – Most olyan nyugodtnak érzem magam. – Csak az elfoglalt városlakók sosem figyelnek oda rá. hogy ezt kellene hinnem. Nick? – Mondd el! – Veled akartam lenni. mit felejtettem el? – törte meg Angela a csendet. – Úgy érzed? – Hogy távol kerüljek tőled. – Tudod. – Ki vele! – Az útlevelem. és egy ideig néma csendben ücsörögtünk. – Tudod. A tenger fémesen csillogó tükörré simult. – Nem kellene felhasználnod az alkalmat arra. – Majd azt mondjuk a kanadaiaknak. és elnéztük az északi égbolt fényjátékát. és belefakult a szürkületbe. miért jöttem el. hogy elraboltalak. Amiért nem hitt nekem. Talán túl sok körülöttük a neonfény. és azt sem hiszem. – Örülök – bólintottam.

– Te tényleg hiszel istenben? – kérdezte tőlem másnap. – Magányos vagyok. – Nick? – Most már férjnél vagy – feleltem nehézkesen. hogy aligha szerelhetem le erőtlen erkölcsi aggályaimmal. – Hangja a kabintetőről érkezett. – Megpördült és dühösen mért végig. mindig visszatért. hogy az imádság talán segíthetne életet lehelni a motorba. és hajnalra a kéményünk füstje már sűrű ködbe burkolta a hajót. akár egy kétütemű. Valahányszor kitúrtam. Begyújtottunk a kabinban. és te eljátszod nekem a jó kiscserkészt. körülöttem különféle alkatrészek. – Én nem hiszek istenben – Angela láthatóan sokat gondolkodott ezen a kérdésen. – Így már jobb? Szép dolog a tisztesség. A mutatók meg se moccantak. Én a kabin padlóján térdeltem. – Én nem hiszek. ő pedig gúnyosan elmosolyodott. akaratom ellenére.– Csak nem akarsz hidegben szeretkezni? – kérdezte. hogy fektessen le? – Sajnálom – sütöttem le a szemem. és kikönyörögte magának a meleget. majd hinni fogsz. Éjszaka ugyanis tökéletes nyugalom telepedett a tengerre. – Tudod. Ingerülten hunyta be a szemét. s közben nem hisz semmiben – feleltem. Lerángatta az ujjáról és ingerülten zsebre vágta a gyűrűket. – Nem ismerek senkit. és itt fagyoskodok egy átkozott hajón. . úgy dorombolt. Habozni kezdtem. A vitorlák ázott rongyként csüngtek alá. mert veled akartam lenni. az ég sápadtan és ártatlanul borult fölénk. ezer mérföldre mindentől. pedig tudtam. – Mi az? – Viki megkarmolt. halálra rémültem. – Ha elég soká élsz egy hajón. – Azon tűnődtem. Ha el akartuk érni Nadeznha Bannister halálának helyszínét. – Dobd csak be a vízbe. a kékséget erező sóhajnyi felhőkkel. ahol Angela igyekezett elcsípni a déli nap lanyha melegét. akkor szükségünk volt arra az átkozott motorra. csak. de a vágyakozás még szebb. hogy ott megállítsuk a Wildtracket. mikor kellett utoljára megkérnem egy férfit arra. – Az a nyavalyás macska az egész éjszakát velünk töltötte a hálózsákban. aki ilyen kis hajóval nekivág a végtelennek. – Aúú – szisszent fel Angela.

a motorral kapcsolatos gyakorlati problémák elsőbbséget élveznek. akkor szerinted Fanny Mulder is hisz istenben? – A lelke mélyén valószínűleg igen – feleltem vonakodva. hanem mert Angela anyaszült meztelenül feküdt odafent. Imádsággal többet elérhetünk. Nick. Felém fordította az arcát: – Fájt? – Még szép. ezért elkezdtem szilikont fújni minden kenési helyre. – Szegény Nick. – Mit csinálsz? – hallottam Angela hangját a palack sziszegésén túlról. Ledobtam a macskát a megereszkedett nagyvitorlára. – Nem. – Semmi de – vágtam közbe gyorsan legalábbis egyelőre. – Úgy döntöttem. – Megszerelem a motort. – Ugye Melissa hűtlen volt hozzád? – Minden adandó alkalommal. mint azt bárki is gondolná. – Kikémlelt az üvegszerűen mozdulatlan tengerre. de tényleg szeretlek. – Úgy érzed magad. és én megrészegülten csókoltam meg. Nick. Az Atlanti-óceánra béke telepedett. de hát itt vagy te is. Felhúztam magam a kormányállásba és felnevettem. – Én is szeretlek. ha te csinálnád. mint akit megrontanak? – Boldognak érzem magam. aki épp elég teológiai problémát vetsz fel. hogy a vitorlázás istenfélővé teszi az embert – vetette fel Angela –. – De… – kezdte volna.– Ha úgy gondolod. míg én előrehajoltam és megcsókoltam Angelát. – Nem akarnád megszerelni ezt a cicust is? – Egyedül nem boldogulsz? – Szeretném. – Beismerem. Az üvegtükör egyetlen fodrot sem vetett. A kabintetőn csakugyan rám volt szükség. Most először mondta ki. A motor életre kelt. s nem a macska miatt. ahol előadhatta egyik akrobatikus különszámát. . Ott lebegtünk a végtelen tengeren. Megsimogatta az arcom: – Ez nem fáj senkinek. Fanny nem a legjobb reklám a térítéshez. – Nyakas gazfickó vagy.

rengeteget nevetett. A viharban leszakadt a magunk után vontatott sebességmérő. és láttam. mindvégig élesen a szél alatt vitorlázva. és nyílegyenes barázdát húzott mögöttünk a tengeren.2 csomós sebességgel hajtott előre bennünket. így joggal nevezhettük lassúnak haladásunkat. Csodálatosan nézett ki. És az övé is. Könnyebb lett az életem. és sokat javult az erőnléte. ha el akarjuk érni a helyet. Angela stopperrel mérte az időt. – Mint a stopperek? – Amíg visszateszed a miénket a helyére – feleltem –. amint a rönkök végighaladtak a Sycorax jobb oldalára felfestett két jel között. amíg én odalent aludtam. hogy a barométer tűje egy vonásnyit aláereszkedik. ahol . hogy egy ilyen nagy tengerésznek nincs sebességmérője? – Úgy érted. pedig biztosan tudtam. és kitartóan haladtunk nyugat felé. Darabokra szedtem a rövidhullámú adóvevőt. Elmúlt a tengeribetegség. Szemben haladtunk a félcsomós áramlattal. Utazásunknak e középső szakaszában végre Angela is megtanulta irányítani a Sycoraxot. Rádióm hatótávolsága az ötven-hatvan mérföldet is alig érte el. az elektromos fajta? – Úgy értem. Megkocogtattam az üveget. A szövevényes áramköröket most rozsdaréteg borította. Amíg a motor töltötte az akkumulátorokat. fadarabokkal mértem meg a mérések közti haladást. A felhők összesűrűsödtek. A rádió azonban néma maradt. s bár felforgattam az egész hajót. hogy a motor alig 4. sebességmérő. hallottak-e bármit is a Wildtrackről. azt mi is hallottuk. ugyanakkor tudtam. míg végül rábízhattuk magunkat a vitorlákra.A hajócsavar nyugatnak repített bennünket. a 16-os csatornán hagytam a bekapcsolt URH-t. és Angela mintha újjászületett volna. hogy a víz valahogyan utat talált magának a burkolat mögé. – Mert az ilyen modern vackok mindig meghibásodnak. hosszan elnyúlt hullámok örvénylettek a hajótest körül. s miután elhagytuk a sebességmérőnket. ám ha ezen a körön belül bármelyik hajó kommunikált. A fadarabok átlagosan három és fél másodperc alatt tették meg a huszonöt lábnyi utat. hogy nemsokára délnek kell fordulnunk. hogy felhoztam a fedélzetre. A tenger már nem volt tükörsima. Közös életünk kimosta belőle a londoni stressz és a becsvágy minden nyomát. Lanyha szél borzolta a felszínt. Feladtam a további kísérletezést. Erősödött a szél is. és felfedeztem. kitalálok valami frappáns választ. Ráirányítottam a szeksztánst a napra. így rábízhattam a hajót. és megkérdezhettük tőlük. nem találtam meg a tartalékot. – Hogy lehet az – kérdezte Angela fagyosan –. ami azt jelentette.

– Tart. Semmi sem tűnt valóságosnak. – Nick! Visszafordultam hozzá. Életünk függött a hajó állapotától. hogy ha életben maradok. ha becstelenné válsz és megpróbálod kijátszani. kimérten. A morfium hatása kezdett elmúlni. Gyermekként feledkeztünk bele a játékba. vásznakkal hajtott vitorlás bőséggel ad munkát az embernek. Angela csupaszon maradt gyűrűs ujja ékesen tanúskodott erről. ameddig tart. és a kalandnak egyre kevesebb köze lett Kassoulihoz vagy Bannisterhez. Boldogok voltunk-. – És meddig tart? – Nem tudom. Beéred ennyivel? Angela a tengerre meredt. ahogy a ceruzavonal közelít a kereszttel jelölt helyhez. élesen a szélnek. hogy súlyosan megsérültem. azért egyikünk sem feledkezett meg a nyugati látóhatáron túl várakozó sötét fellegről. amit szerelemnek hívtunk. Tudtam. céltudatosan tört előre. – Az unottan vonuló szürkészöld hullámok felé intettem. hogy boldogságunk sosem ér véget. életmentő szabállyá tettük. bár azt hiszem. – Elhagyod őket? Kényes pontra tapintott. Együtt vágtunk neki ennek a kalandnak. mielőtt az anyag haszontalan ronggyá bomlik szét. Más elfoglaltságot találtunk magunknak. fegyelmezetten. és jó időt futottunk. és egyszerű. és mint minden szerelmes. – És mi lesz a gyerekeiddel? – kérdezte váratlanul. Ha ellustulsz.a lány meghalt. hogy egyetlen munkát sem odázhatunk el. A középfelépítményt tömítettem éppen. Életünk megkövetelt bizonyos fokú fegyelmet. ahol a tatvitorla kikezdte a fát. – De vajon örökké így lesz? – kérdezte Angela. A Sycorax pompásan érezte magát. de bőségesen kárpótolt mindenért. amikor a sebesülésem után először felébredtem a helikopterben. egyszerűen végez veled. számunkra mégsem tűnt valóságosabbnak. és ezt tudta is. Ilyen egyszerűen. . hogy vérbosszú helyszíne felé tartunk. Napról napra láthattuk. átfestettem a megfakult lakkot. A fából ácsolt. Akkor fogadtam meg. a tengernek szentelem magam. mi is azt hittük. – Emlékszem. Teljes vitorlázat alatt haladtunk. vásznakat varrtam. Folytattam tovább a tömítést. – Ez itt – mutattam körbe – a legveszélyesebb dolog a világon. és hirtelen rettegni kezdtem a haláltól. csak mi ketten. Megjavítottam a leszakadt kötélvillát. Egyszerűen csak nem beszéltünk róla. A vitorlavászon legkisebb szakadását is be kellett foltozni.

Elérkeztünk arra a jellegtelen és vigasztalan helyre. A mutató gyorsan esett. hogy akár mérföldekre is lehetünk. amely átcsapott a Wildtrack tatja felett. és ezt én is tudtam. hogy a déli irány egyenesen elvisz bennünket az alacsony nyomású légtömegek roppant örvényébe. a rádió meg se sercent. Arra gondoltam. és minden rendben lesz. és én semmit sem tehettem ellene. Újra beszéltünk Bannisterről. A felhők alacsonyan és sötéten tornyosultak fölénk. Most már nem vagyok más. Nadeznhát. igen. meg a tábornok. Ezúttal Angela kardoskodott az ártatlansága mellett. a szenvelgő nagynénjük. amelyek maguktól is megoldódnak. mint mondta. hazarepülhetek Kanadából.– Nincs szükségük rám. hogy Kassouli valóban itt akar-e találkozni vele – rázta a fejét Angela. Már az elválást tervezgette. – Az ördögbe is. – Csak találgatunk. – Szavaim üresen csengtek. de végül úgy döntöttem. mondta el újra és újra. Egyikünk se szólt. Igaz. ahol egy évvel ezelőtt a gazdag lány meghalt. – Még azt sem tudjuk. de én minden tőlem telhetőt megtettem. mielőtt még visszatér Cherbourgba? – Igen – ígértem meg. hogy hallja az igazságot még az esküvőjük előtt. ahogyan Yassir Kassouli. hogy Angela ujján újra megjelentek a gyűrűk is. – Ha nem találjuk meg – vetette fel –. Vállat vont. a pónik és Melissa. hogy észrevettem. – Elmenekülsz előlük – vádolt Angela. Hajót nem láttunk semerre. mielőtt az orkán elért volna bennünket. Megint Bannisteren gondolkodtunk. – Megfelelő helyen vagyunk? – kérdezte Angela. – Tudtam. és az új útiránnyal változott a hangulatunk is. és tudtam. Elértük úti célunkat. – Nick! – csattant fel. éppoly rugalmasan kezeli a vonatkozó tényeket. Másnap délnek fordultunk. – Amennyire meg tudom határozni. . Azt kívántam. ott van nekik John és anyus. de nem szóltam egy szót sem. Csak órákkal nyertük meg a versenyt. bárcsak dobhatnék egy virágszálat a tengerbe. csak szegény rokon. amikor meglátta. A vízfelszínt pengeéles hullámok szabdalták. a barométer még ennél is jobban aggasztott. az óriáshullám ölte meg. Vannak dolgok. és láttam. a gesztus túlzottan érzelgős lenne. mennyire ragaszkodott hozzá. de nem álltam készen jobb válasszal. – Majd meglátogatom őket.

Angela anélkül. mégis megrázta a fejét. A macska a vitorlazsákon élezte a körmeit. – Merre vannak a mentőövek? – kiáltotta túl a szelet. hogy nem is errefelé jönnek? – Lehet. amelyet a szél korbácsolt fel a hullámok taréjáról. és a szél zajosan talált utat magának a kötelek között. egyszeriben nem maradt több tennivalónk. és bevonta a tarcsvitorlát.– Itt. tajtékozva robajlottak neki a hajógerincnek. és ha jól számítottam. Angela mellettem vacogott. Aki a vízbe esik. Angela tehetetlenül kémlelt körül a kihalt tengeren. csupán újsütetű magabiztosságába kapaszkodva megkurtította a fővitorlát. amíg a Sycorax a zöldesfekete. hogy megkérdezett volna. hogy ideérkeztünk. a látótávolságot pedig tovább csökkentette a vízpermet. – Látni akarok egy igazi orkánt. amúgy is mindenképpen meghal. ám az egyre erősödő szél megnehezítette a hajó észlelését. majd bekötöttük magunkat. Angela és én felhúztuk a vízhatlan kabátot. találkozásunknak nemsokára be kellett következnie. vagy sehol – bizonygattam. A hullámok velünk szemben haladtak. – Vihar közeleg. és a haját elvadította a szél. hogy még nem értek ide? – Lehet. Miért nem mész le Vikihez? Erős kísértést érzett. és a kitartó ostrom alatt Angela önbizalma kezdett szertefoszlani. Belehajóztunk a nagy semmibe. – Lehet – vetette fel Angela néhány perccel később –. Az égbolton alacsonyan vonultak a sötét fellegek. nyugat felé irányította a Sycorax orrát. A két apró vitorla így is sebesen mozgatta a súlyos hajótestet a háborgó vízen. – Lehet. Engedtem. és most. és figyeltem. A vihart én se szeretem. mert még ez is jobbnak tűnt annál. hogy ő válassza meg az útirányt. A hullámok egyre nőttek. – Az Atlanti-óceán térképén megjelöltem a Wildtrack feltételezett útvonalát. Szürkületre már csak a vihar-orrvitorla és a hátsó tarcsvitorla nehéz vásznai maradtak fent. amint bevonja a vitorlákat és rögzíti a kormányrudat. a macskát pedig bezártuk a kabinba. . – Nincsenek. mintha semmit se tennénk. akinek az arcát megkeményítette a tenger. Nick? – Csak egy orkán. Angela. Az nem olyan rossz. fehér taréjos hullámok között hánykolódott. de igazság szerint csakugyan nem tudhattunk semmit.

addig a hideg halálos álomba ringat. A tenger nem kezelt ellenségként bennünket. Amíg a víz ostorozhat. majd hozza fel a termoszt és az előre elkészített szendvicseket. marcangolhat és eltemethet bennünket. A hangorkán is szörnyű. feketén és szürkén örvénylő káoszban kell megtartani és kormányozni a hajót. egyáltalán épen maradhat. s ebben a fehéren. hogy ilyen törékeny valami. amint a Sycorax az oldalára fordult. olyan erővel robajlanak a hajótestnek. hogy utána lélegzetelállító sebességgel bukjunk alá a fehérlő szakadékokba. még akkor is tovább dolgoztattam. Éreztem a többtonnányi fagyos víz rángatását a hajógerincen. . azután lement. Leküldtem Angelát a kabinba. ám a vihartól felkorbácsolt tenger látványa még szörnyűbb. és kész csoda. A hullámok adják meg a tébolyult zene ütemét. hogy melegedjen meg. és a főárboc kis híján belemerült a szürkés-fehéren habzó vízbe. hogy nem tomboló erejű tengeri vihart. és a hullámok egymást keresztezték. A szél hangjai a lehető legszélesebb skálán mozognak. ágyúdörgésre emlékeztető morajlásig. csak mert a testmozgás segít melegen tartani az embert. mint a hajó. hogy nincs remény. én pedig elképzeltem. Görcsösen kapaszkodtunk fel az óceáni hegyek oldalán. A fő áramlat továbbra is nyugatról érkezett. csak behódolás és megadás. hogy a gerendák belereszketnek. ha a tenger nyeri az éjszakai ütközetet. Angelát befogtam szivattyúzni. Felhozta az ételt. amikor már nem akart.Megkapta az orkánját. és egyszer hallottam Angela szelet is túlharsogó. mielőtt még a tenger tenné ugyanezt. amelynek mintha sose lenne vége. Pedig nem is zajlott igazi ütközet. és ezúttal is elérkezett a döntő pillanat. Az éjszaka így is maga volt az őskáosz modern kori mása. ömlött be a kormányállásba. Pumpáltam a fenékvizet. és még örülhettünk. Levegő és víz keveredik össze. rohant végig a lefolyókon. a tajték fehéren izzó korbácsként csap fel az égre. és ott is maradt. nem is tudott rólunk. hátborzongató sikolyát. miközben a Sycorax felkapaszkodott a hullámokra. A hajó felegyenesedett. A zaj ilyenkor fülsiketítő. amint összekuporodik a fekhelyén és szorosan magához öleli a macskát. A víz forrongva csapott át a fedélzeten. kormányoztam. a pengeéles sípolástól a mennydörgő. A hideg megölhet bennünket. Sötétedés után a szél irányt változtatott. amely sziklaként rántja magával a Sycoraxot az óceán fenekére. a Sycorax pedig igazi boszorkányhoz méltóan lovagolta meg ezeket. ám a hullámok gerince fűrészfogas lett a keresztező hullámoktól. felrántotta a tőkébe ágyazott fém – ugyanaz a fém. amikor a rettegésünk feloldódott a tudatban.

és tudtam. Attól a széltől. és láttam. hogy korábban is láttam már ezt a sápadt ragyogást. hogy esővel öntözze Anglia árpaföldjeit. amelyikben Nadeznha Bannister a halálát lelte. Szélbe fordítottam a hajót. hogy balszerencse vagy isteni kegyelem folytán. aztán végigsöpört az óceánon. és alacsony nyomású légörvénnyé alakult. Egyszer kinyitottam a fedélzeti nyílást. de már éreztem. Az orkán elhaladt. megrázta a vitorlákat. Az esély. amely valahol Észak-Amerika szívében született. ebből megtudhattam. levontam a hátsó tarcsvitorlát. Szemem égett a széltől. a búzamezők melegében eszmélt öntudatra. káprázat csupán. Kimerültem. bár a heves széllökések és keresztirányú hullámok továbbra is veszélyt jelentettek. . hogy ez nem olyan engesztelhetetlen vihar. amikor végre megpillantottam azt a mozgó pontot. Az időjárási térképen ez az orkán sem lenne nagyobb. Csupán kötelességtudatból maradtam fent. ezért hajnalban. Továbbra is ott fütyült a kötelek között. és ha másból nem. mint az. Mégis. először nem is hittem a szememnek. Angela tovább aludt. Vörös vészjelző fáklya könyörgött segítségért a semmi közepén. és az Európa felé száguldó jachtot kerestem. sokkal inkább afféle acsarkodó vadmacska. és csontig átfagytam. hogy a hajó mozgása stabilizálódik.meg átcsapott a Sycorax felett. aki dühödten felborzolja a vizet. már elkerültük a Wildtrackot.amint belezuhantunk az alattunk megnyíló völgyekbe. újabb rakéta kúszott fel az orkántól szétszabdalt égboltra. hogy megtaláljuk idekint Bannister hajóját. Mielőtt még az éjszakának vége lett volna. Amikor kialudt. nem láttam sehol senkit. majd felhúztam a kurtított tat. de mintha mesterséges fény villant volna felém. mindig is csupán elméleti szinten létezett.és fővitorlát. azután megbékélve odébb áll. ám ekkor észrevettem egy világítófáklya visszatükröződő fényét a felhők felett. józan ésszel úgy véltem. én azonban ébren maradtam. és felénk hordta a vízpermetet a hullámok gerincéről. amely napokra feldúlja az Atlanti-óceánt. de elérkeztünk a gyilkosság helyszínére. A hullámok tajtékja át. a nyaktörő hullámok ellenére is megéreztem. hogy odalent a kabinban Angela békésen alszik. és amint vártam. a szél gyengülni kezdett. Azt hittem.

amerre mutatott. és ugyanilyen elegánsan siklott lé a túlsó oldalukon. – Nick! Elnéztem arrafelé. – A Wildtrack? – Nem tudom. Beletelt néhány álmos pillanatba. Lecsukta a fedélzeti nyílást. meredek hullámok hátán. hogy ez a hajóroncs talán egy másik szerencsétlenül járt jacht. A Sycorax megrázkódott a rövid. amire mindketten emlékeztünk. csak a Wildtrack. büszke és irigylésre méltó. karcsú. hogy tudjam. Angela felkiáltott. A Sycorax könnyedén felhágott a hullámok oldalán. Egy pillanatig semmit sem láttam. és felsietett a kormányállásba. Semmi. és felkapcsoltam a rádiót. használhatatlan váz. hogy a víz ne áraszthassa el a kabint. Ide érkeztünk. de nem láttam többé a fáklyafényt. és elnéztem a háborgó tenger felett. Kísértést éreztem. hogy felvonjam a teljes fővitorlát. fedélzetén zavartalanul söpörtek végig a hullámok. hogy csak képzelődtem. ahogyan megborzong a hajó felé robajló óriási zöld hullámok látványától. A jachtot. Angela még most is a fekhelye sarkában kuporgott. akár a félig telt fahordó. Már kezdtem azt hinni. A vízelvezető nyílásnál álltam. kudarcot vallottam. nem egy gazdag ember nagy és fényes játékszere. megmarkoltam a tatvitorla bal oldali kötelét. csak elhagyatott. – Fáklyákat láttam – közöltem vele.11. de nem hallottam mást. és láttam. csak az üvegszerű vízfalakon legördülő fehér tajtékot. Valamennyi hullámgerincen a távolt kémleltem. észrevettem egy jachtot. – Nick! – Hangját azonnal elragadták a széllökések. ám épp amikor kezdtem volna összeszedni maradék erőmet a művelethez. azután beakasztotta a biztosítóhámot. hiszen a Wildtrack már nem volt egyéb. csak statikus zajt. fejezet Leereszkedtem a kabinnyíláson. és kudarcot vallottunk. A szél gyengült és újra irányt váltott. – Nem akartam túlzott reményeket ébreszteni benne. Néhány pillanatra helyet adtam a reménynek. amíg megértette. azután. Árbocát vesztett hajót láttunk. Angela magára rángatta esőkabátját. jó fél mérföldnyire tőlünk. félig máris a víz alá merülten. Nem lehetett más. ám ezután a hullámok egy másodpercre . de elég volt egyetlen pillantást vetnem Angela arcára. melyek keresztben haladtak a hosszan elnyúló tengerárammal. Ám nem az a Wildtrack. A hajó minden széllökésre tehetetlenül hánykolódott.

amennyiben nem indulna be. hogy a Wildtrack hátsó kormányállásában narancsszínű folt mozog. s egyáltalán nem vágytam rá. és hagytam. hogy vízhatlan esőkabátba öltözött alak. Megközelíteni a félig elárasztott hajót a nyílt óceánon. – Átkozottul nehéz lesz felszedni! – kiáltottam oda Angelának. Először azt hittem. azt is láthattam. amíg a tat újra a víz alá süllyedt. Ez a valaki csakis én lehettem. viharos erejű szélben – mindez olyan hozzáértést kívánt. hogy az orra lustán emelkedik az egyik szél korbácsolta hullámgerinc fölé. Leléptem a Sycorax kormányállásába és kézbe vettem a kormányrudat. a szüntelenül irányt változtató. Nem akartam tudni. hogy moccanni is alig tud. A vitorlák veszettül csapkodtak a fejünk felett. Szél felé kormányoztam. – Nick! Nick! – Angela hangja lázas izgalommal csapott fel. Életben volt. hogy a narancssárga alak a Wildtrack tatján életben van. ám ez is egyike volt azoknak a pillanatoknak. láttam. A szél álnok módon megfordult. és felkapaszkodtam a kormányállásba. majd megragadtam a kart. Angela értetlenül. A Wildtrack volt.felfedték a hajó oldalát. víz színén hánykolódó tárgy. tátott szájjal meredt maga elé. és most már én is észrevettem. ám aztán már láttam. akkor nem segíthet nekünk. Lesiettem a kabinba. amiért nincs önindítóm. Több mint ezerhétszáz tengeri mérföldet hajóztunk. Vagy megsebesült. ám amint sebességbe tettem a motort. felfújt mentőcsónak vagy valamilyen más. s a motor kárhozott lélekként visított. hogy valakinek át kell szállnia a Wildtrackra. hogy időben érkezzünk. A Wildtrack eltűnt egy hullámvölgyben. de a kegyetlen végzet megfosztott bennünket az elégtételtől. oldalra döntött és fellökött bennünket. Aligha kellett elmagyaráznom a ránk váró nehézségeket. és megláthattam a jellegzetes kék festést. Halálos fenyegetést intéztem a motorhoz. Fürgén visszasiettem a motortéren át. hogy a motor vigyen bennünket. mit diktál a józan ész. és legnagyobb meglepetésemre a hideg motor azonnal életre kelt. ami egyet jelentett azzal. azután elvágódik. felénk integet. amikor a hajó oldalt bukott. vagy annyira kimerült. mire gondolhat. Csakis Bannister lehetett. Még élt – hacsak nem a hullámok keltették életre a tetemét. amikor jobb nem belegondolni abba. Megbillentünk egy hullámtaréjon. ami legfeljebb Jimmy Nichollsban vagy egy mentőhajó parancsnokában lehetett meg. vagy mit remélhet. és szitkozódtam. Ha pedig Anthony Bannister csakugyan megsérült. Meginogtam. és valamilyen csoda folytán meg is találtuk. Ám amíg a gerincen egyensúlyoztunk. .

hogy ezek megmenthetik a hajómat. A Wildtrack és a Sycorax egyaránt bukdácsolni fog a találkozás pillanatában. amíg én felkötöztem a Bannister csónakházából elhozott összes ütközőpárnát. s én leginkább attól tartottam. mint egy utas. Elcsomagoltam a tarcs. rendben? Láthatóan nem volt rendben. Elég közel kerültünk a Wildtrackhez. – Be vagy kötve? Megmutatta a biztosítókötelet. Gyorsítottam. Ezzel a megoldással azt kockáztattam. és a szája előtt összegombolta a kabát gallérját. hiszen tehetetlenül hánykolódó faltörő kosként tönkretehette. üresbe kell tennie a motort. Rábíztam a kormányrudat. hogy egyazon hullámvölgyekben szánkázzunk lefelé. akit arra kérnek. hogy szél alatti oldalról közelíthessem meg. Nem akartam. vagy ami még rosszabb. hogy a Wildtrack szabadon csapkodó kötelei beleakadhatnak a Sycorax propellerébe. – Kicsit lazíts a kötelén. – A közelébe kell kerülnöd. Meg akartam kerülni a használhatatlanná vált hajót. – Miután összeszedtem – folytattam –. azután távolabb húzódnod. ezért közöltem az egyre idegesebb Angelával. és hagynia kell. hogy Angela a lélektani pillanatban könnyebben elhúzódhasson a Wildtrack roncsától.– Neked kell kormányoznod a hajót! – kiáltottam Angelának. miközben lavírozni próbál a hajóval. bár inkább csak reméltem. Megragadtam a kormányrudat. Leengedtem a fővitorlát. hogy az orrárbocom felül majd a másik hajó fedélzetére. hogy tegye le a Jumbo Jetet a repülőtéren. megértetted? Nem akarom. Felcsapta a csuklyáját. s nem vártam. hogy az a roncs széttörje a hajómat! Angela bólintott. – És ha én mennék át? – kiáltotta vissza. Az elmúlt hetekben kitanulta a hajózás fortélyait. . hogy a vihar-orrvitorla vigye távolabb. de fent hagytam a viharvitorlát. s így a szél rántsa arrébb a Sycoraxot a veszélyes roncstól. hogy amint átértem a fedélzetre. sőt akár el is süllyeszthette a hajónkat. A félig alámerült Wildtrack tatján kuporgó alakra meredt. újra mellénk kell kormányoznod! – Isten tudta csak. de még így is valószínűleg úgy érezte magát.és a tatvitorlát. amint átértem a Wildtrackre. miután átugrottam a fedélzetre. hogy lehetett képes erre. hogy a vitorlák csapkodása megzavarja Angelát. Féltem a Wildtracktől. az összeütközés ereje leszakíthatja a kormánylapátot és a hajócsavart. s kapkodva odakötöttem a csonkavitorlát és a nagyvitorlát a keresztrúdhoz.

– Fogd a kormányt! Ne felejtsd el üresbe tenni a motort. csak a víz és a szél bömbölését. amint Angela üresbe váltott. csak a haladásunkat követte narancssárga csuklyájával. és hetek óta most először megbicsaklott a térdem. hogy beleakadnak a hajócsavarba. maradj olyan közel. hogy a Wildtrack vízzel elárasztott hajóteste nem sok takarást nyújt.Erre én is gondoltam. és a mellvéd víz alá került. és hallottam. csak hogy megnyugtassam. A fájdalom szétsugárzott a hátamban. Túlságosan kifordította a kormányrudat. És ne felejtsd el megetetni Vikit! Rémült pillantást vetett rám. – Ha nem tudnál felvenni minket – kiáltoztam –. már csak egyre. amint átérek a Wildtrack fedélzetére. amint a hajó élesen megdőlt. és a görcsösen rángatózó Sycorax lassan túlhaladt a Wildtracken. Most már alig mozdult. Hallottam. már majdnem az orránál járt. Elugrottam. Hangosan felüvöltöttem. ahogyan a fa csikorogva nekidörgölőzik az üvegszálas műanyagnak. vagyis a jobb lábamra érkeztem. Elvigyorodtam. Angela még mindig a biztonságosabb hajón reked. hogy átugorjak a háborgó mélység felett a Wildtrack vízzel feltelt középső kormányállásába. és görcsösen kapaszkodtam. sok szerencsét! Menj nyugatnak! A Grand Banks körül már lesznek halászhajók. hogy nem lenne elég ereje felemelni egy magatehetetlen embert. elkésem. Kikapcsoltam a biztosítókötelet és összetekerve a zsebembe tettem. a Sycorax orrárboca egy szörnyű pillanatra széles ívben átlendült a fejem felett. Elmagyaráztam. de tudtam. Ekkor a hullám egymás felé taszította a két hajótestet. és már átemeltem a jobb lábam a korláton. és a Sycorax arrébb sodródott. én pedig súlyosan elvágódtam a Wildtrack síkos előfedélzetén. azután kettőre. hogy a Sycorax éles fordulattal a Wildtrack szél alatti oldalára kerüljön. amennyire csak tudsz! Ha nem megy. bár Angela aligha hallhatott. így a második megközelítésnél már nem kell amiatt aggódnia. félre. Ha még egy pillanatot várok. amikor az áradat feltornyosult a hajóink között. Jobbik lábammal felléptem a korlátra. Megfigyeltem. amint átértem! Angela átvette a kormányrudat. hogy én vállalkozzak a mentésre: ha bármi rosszul sül el. Márpedig Bannister magatehetetlen volt. Háromméternyire lehettünk a hajóroncstól. én pedig előrebotorkáltam a Sycorax jobb oldali kötelei között. bár nem hallottam mást. – Közelebb! – kiáltottam. azután előretoltam a gázkart. ahogyan a Sycorax motorja elhalkul. Másik indokot is találtam arra. A lábam megadta magát. azután máris úrrá lett rajtam a következő rettenet: a . hogy bevonom az elszabadult köteleket. A bal lábammal löktem el magam.

mennyire súlyosan. s valahogyan kitartottam a forrongó és kavargó viharban. orrárbocával belemerül a hullámokba. és egyre közelebb sodortak a pereméhez. de a Wildtracket sorsára hagyó legénység magával vitt minden ilyen eszközt. és a kormányállásban kellett menedéket keresnem. Figyeltem. A Wildtrack menthetetlenül süllyedt. A szél vízpermettel öntözte a hajót. és felemelt fejjel már láttam. hogy elszabaduljak. Próbáltam megmozdítani a jobb lábamat. A lábamat átkoztam. s bár a sebből csak úgy lüktetett a vér. Jobb kezemmel megragadtam egy korláttartó oszlopot. s az elárasztott hajó lomha lassúsággal kapaszkodott felfelé. A Wildtrack fedélzete kezdett kiemelkedni a vízből. mintha zöld üvegből öntötték volna ki falukat. A hideg tengerár átfordított. tiszta. A lábam . De még ha Angelának sikerül is visszatérnie. és akkor váratlanul eszembe villant. lerázta rólam a vízterhet. bár ijesztő érzés volt ennyire mélyen és védtelenül lenni a vízben. hogyan mászhatok vissza a fedélzetre. s amikor átcsapott felette. Az óriási hullámok meredeken tornyosultak fölém. és lehetővé tette. egyenes vágással metszették ketté. de teljesen érzéketlenné vált. ahogyan a leeresztők felé sikló víz elszíneződik a vértől. mielőtt a következő hullám átdübörög a hánykolódó hajótest felett. de az adrenalin melegen tartott. hogy én is vele süllyedek.hullámok átcsaptak a Wildtrack előfedélzete felett. én pedig dühösen hámoztam le magamról. amikor rohamra indultam az argentin vezérkari állás ellen. Kétségbeesetten kutattam mentőöv vagy gumicsónak után. Láttam. de sikerült támaszt találnom a Wildtrack elülső fedélzeti nyílásán. miközben a hullámok ott örvénylettek körülöttem. ahogyan most. hogy menedéket találjak a vízleeresztő csatornában. egy pillanatra mindig víz alá került. hogy elszakadt drótkötél hasított a kezembe. a magatehetetlen Bannisterről már nem is beszélve. A Wildtrack törzse görcsösen felemelkedett. hogy pontosan ugyanezeket a szavakat ordítottam akkor is. ám a hullám csúcsát sosem érhette el. Vízhatlan kabátom elakadt egy üres kötélvezetőben. és hirtelen hatalmába kerített a szörnyű félelem. semmit sem tehettem ellene. Akkor is halálra rémültem. és kétségbeesetten kapaszkodtam. hogy lehetsz ilyen hülye”. amint előrefelé kúsztam. A kötél a hüvelykujjam tövét találta meg. Teljesen átáztam. Nem tudtam gondolkodni. ahogyan a Sycorax távolabb húzódik. mielőtt még Angela visszatérhetne a Sycoraxszal. egyre csak az jutott az eszembe: „Hogy lehetsz ilyen hülye. Becsusszantam az elárasztott középső kormányállásba. a bal kezem sebesült meg. Úgy tűnt. nem tudtam. bár azt nem láthattam.

csak kifehéredett. Vagy még inkább. amíg a válla meg nem akadt. ő pedig énrám. és görcsösen hányni kezdtem. amíg én berángattam az elszabadult köteleket. Próbáltam felállni. hogy nem Bannister fog várni a Wildtrack tatjában. és a holttest végre arrébb sodródott. A Wildtrack orra felemelkedett. ezért a feje tehetetlenül bukott hátra. Feltépte a szája elé vont gallért. vértelen tetem. hogy tudassam vele. és nekem a fülemhez kellett emelnem a kezem. Amennyi vér lehetett a testében. A Wildtrack megrázkódott alattam. A hátsó kormányállásban rekedt férfi ekkor fordította felém csuklyás fejét. Miután az utolsó kötelet is a fedélzetre dobtam. A torkát láthatóan penge metszette át. mert éppen Bannisterre meredtem. ahol Bannister menedéket talált. hogy a hátsó kabintetőn elkússzak oda. Ekkor láttam meg a borzalmat. amint a hullámok nekicsapódtak a hajó oldalának. A seb láttán újra öklendezni kezdtem. – Fel tud állni? Megrázta a fejét. hatalmas hullám söpört át a hajó tatján. hogy végre érezzek valamit. begörbített ujjaimmal dörzsöltem a combomat és a térdemet. Bannister mentőmellényt viselt. Derékig a vízben ültem. majd a sós víz mosta tisztára. Mulder felé kúsztam. ám most hirtelen megértettem. A lábamnak gondoskodnia kellett magáról. azután természetellenesen kitekeredett bal lábára mutatott.használhatatlanná vált. miközben egyre több víz ömlött be a kormányállásba. Átúszott az ajtókereten. és a tetem a lomhán mozgó víztömeg hátán lebegett. már nem volt egyéb. és felhúztam magam a kormányállás pereméhez. a halott szemek felfelé fordultak a kabinból. Nem lehetett Bannister. . majd a korlátba kapaszkodva kúszni kezdtem. Élesen felkiáltott. Felegyenesedtem. megint felbuktam. miközben az újabb hullámok szétáradtak és tajtékzottak körülöttem. és bezuhantam a kis hátsó kormányállásba. amelynek a víz felett kellett volna tartania a fejét. egy szavát sem értem. Mire először megláttam a holttestet. Nem voltam felkészülve rá. Órák óta halott lehetett. Mulder volt. Semerre sem láttam vért. és felhúztam magam a kabintetőre. csakhogy a torkát szinte a gerincig felvágták. A hátsó kabin ajtaja nyitva állt. már bevontam az utolsó kötelet is. és a vizenyősen fehér szemek rendre a kavargó tengervíz alá kerültek. az mostanra szétömlött és feloldódott a vízben. és a kormányállásban felgyülemlett víz előrelendült. körülvéve a kabinban hánykolódó törmeléktől. és igyekeztem összeszedni a bátorságomat.

A Sycoraxot kerestem. mintha elment volna az eszem. Olyan átkozottul önelégültnek tűnt drága öltözékében és mentőmellényében. Próbáltam a jobb lábamra áttenni a súlyomat. mintha a sors különösen kegyetlen lett volna hozzá. hogy egyre távolabb kerül. – Hol vannak a többiek? – üvöltöttem túl a szelet. – Lebuktam. Lehemperedtem róla. és vajon miért nem látta meg a vészjelző fáklya fényét. és újra hallhattam Mulder természetellenesen magas sikolyát. megkapaszkodni a hátsó kabinajtó melletti korlátban. és a vászon foszlányokra szakadt szét. majd amikor tonnaszám söpört át felettünk a tengervíz. – Nekik jelzett? – kérdeztem. ahogyan az izmok megremegnek a terheléstől. Vagyis egy másik hajó követte a Wildtracket és kimentette a legénységet? Mulder nyilván a fedélzeten maradt. hogy a vihar-orrvitorlát tartó kötél meglazult. Sandman. Szívből gyűlöltem. hogy belerúgjak a törött csontba. – Hol van a legénység? – Próbáltam felegyenesedni. és meg is találtam az egyik hullámvölgyben. – A mentőhajónak? – Vigyen ki innét. – Eltört a lábam! Immár két haszontalan nyomorék várt sorsára az elátkozott hajón. – Miért vágta el a torkát? – ripakodtam rá. és éreztem. amikor elszabadult az orkán. ezért felemeltem bal lábamat. jó kétszáz méternyire tőlünk.– Elvágódtam – kiáltotta keserűen. de a lábam megint összecsuklott alattam. és a fenyegetés megtette a magáét. és próbáltam belerúgni. majd csapdába esett. Fanny. azután egy zöld hullámhegy eltakarta előlem a hajót. amint kiemelkedtünk a fagyos hullámok közül. – Biztonságban vannak. merre lehet a mentőhajó. – Mert nem lökhettem be a vízbe! – Maga ölte meg a feleségét? Úgy nézett rám. – Vigyen ki innét! Mindjárt elsüllyedünk! – Maga ölte meg a feleségét? – Nem! . Láttam. és én tehetetlenül vágódtam el a kormányállásban. – Kiszálltak! – kiáltott vissza Mulder. amint felsiklottunk egy palackzöld hullámhegyre. és megpróbálta megmenteni a sérült hajót. Rázuhantam a törött lábra. a rohadt életbe! Mindjárt elsüllyedünk! – Itt kellene hagynom magát megdögleni. Azon tűnődtem. és feltornásztam magam ülő helyzetbe. Gyűlölködve meredt rám. – Miért vágta el a torkát? – kiáltottam fel újra. – Baleset volt – felelte teljes meggyőződéssel.

Tudtam. azután újra felegyenesedett. A kötél másik vége az én derekamra került. Kirángattam a kötelet a kormányállásban felgyűlt törmelékhalom alól. fűrészfogas hullámgerincen túl. és sikerült kiszabadítanom egy jó tízméteres darabot. amint egy hullámtaréj átcsapott felette. Fanny. azután átfűztem Mulder biztosítókötelének végét a hurkon. fohászkodtam. szeme kivörösödött. Meredten figyelt. várnunk kell. a fájdalom eltorzította a vonásait. s eközben mintha a hajóárboc csúcsát láttam volna egy közeli. Megálltam. amint a roncs nekiindult a következő vízfalnak. vagy inkább megmentem az életét. s rajta a lángoló vörös angol lobogót. Láthatóan erejének utolsó maradékát élte fel. és próbáltam rábírni a lábamat arra. evezőt. Mindezt neki is elmondtam. kétségbeesetten kapaszkodtam az acélcsőbe. Amint Angela visszatér. bármikor levághatja magát. hogy visszafordítsa a hajót. megláttam a Sycorax tatját. és kicsatoltam a biztosítókötelét. – Úgy tűnik. és én átmászom a Sycorax fedélzetére. Fanny. – Ki veszítette el? – Kassouli. Kis csomót kötöttem. – Odadobtam neki a kést. vagy bármit. be akarom-e lökni a vízbe. azután felegyenesedtem a szél alatti korlát mellett. Mulder megvonta a vállát. arca hamuszürkére fakult. Keresni próbáltam csáklyát. – Kést! – üvöltöttem túl a szelet és a tengert. azután nekitámaszkodtam a korlátnak. de minden használható tárgyat rég elsodort a tenger. – Sikerült feltérdelnem. hogy nem veszít el bennünket a szeme elől. A nehéz pengével átmetszettem a szívós kötelet. A Wildtrack lomhán oldalt bukott. Mégis. – Adja a kését! Felém nyújtotta a tokba zárt kést. Eközben keresni kezdtem a Sycoraxot a háborgó tengeren. nem tudta eldönteni. Muldert is magammal vihetem a biztonságba. és néhány pillanattal később. amellyel alighanem a gyilkosságot is végrehajtotta. mit gondolt? . – Biztosan fájni fog – tettem hozzá –. Máris legalább negyedmérföldnyire elsodródott.– Mekkora egy rohadék maga. amivel jelezhettem neki. Kivártam. – Ki van a hajóján? – Jóbarát – feleltem. miközben máris újabb hullám robajlott felénk. mielőtt a kötél végképp elakadt. de ha szívesebben fulladna inkább a vízbe. hogy tartsa meg a súlyomat. Visszakuporodtam a hátsó kormányállás viszonylagos menedékébe. – Elveszített a sötétben – nyögött fel. és csak remélni mertem. hogy Angela minden erejével azon küzd.

nehogy Angelának is meggyűljön a baja a motorral. hogy bíróság elé állítsam. és tudtam. ezért nekem kell megmentenem a szaros kis életét. hogy itt dögöljön meg. Hazaviszem magát. hogy elsüllyeszti. Mulder felsikoltott. – Kassouli cserbenhagyta magát. Tengervíz örvénylett körülöttünk. Mulder késsel a kezében rontott rám. A rúgás célt tévesztett. magával rántja a motor és a fenéksúly tömege. – Lebuktam az újabb hullám elől. hogy beletérdeltem Mulder eltört lábába. – Itt hagyta. én pedig bele akartam rúgni kést tartó kezébe. de még így is kiáltoznom kellett. de a törött láb és a felfújt mentőmellény meggátolta a gyilkos döfésben. de még messze járt. Igyekeztem visszanyerni az egyensúlyom. semhogy átadhassam az igazságszolgáltatásnak. hogy a vízzel teli hajótest menthetetlenül elsüllyed.Ki más? Tudnom kellett volna. – Máris megtette. azután magam is felüvöltöttem. azután a hangot máris magával sodorta a szél és felcsapó vízpermet. ezért inkább vállalta a kockázatot és kivárta a felmentő sereget. bármelyik pillanatban megérezhetem a pengét a bordáim között. – Ha Kassouli itt találja – mordult fel Mulder –. Fanny. Hirtelen mozdulattal előrefejeltem. hogy elvegyem a kedvét a próbálkozástól. és az erőltetéstől újra összecsuklottam. hogy végigkémleljem a déli látóhatárt. Megkapaszkodtam a korlátban. és azért imádkoztam. de a karcsú hajótestnek valahogyan most is sikerült kiemelkednie. ahol mindent elmondhat Bannisterről meg az átvágott torkáról. A dél-afrikai gyűlölködve meredt rám. mérget vehet rá. Más hajót sehol sem láttam. azután megrázta a fejét. de így is rendkívüli erő felett rendelkezett. Láthatóan teljes meggyőződéssel hitte. A fájdalmas nyögésre megpördültem. Hagyta. amivel kapkodva átkötöttem sebesült kezemet. így előrezuhantam Mulder felé. A Wildtrack felemelkedett. és arrébb . Bal karjával átkulcsolta a nyakamat. Mulder még most is nyöszörgött a fájdalomtól. amint a tenger mennydörgő robajjal csapott át a mellvéd felett. amint a fájdalom belemart a hátamba. amint én összeestem. hogy Kassouli vissza fog térni érte. a homlokommal eltörtem az orrnyergét. de csak annyit tudtam elérni. hogy most fordítja át a kést a jobb kezében. aztán felhúztam magam. Fanny. Ebben a reményben támadt rám. Bekötözött bal kezem lecsúszott a korlátról. hogy Yassir Kassouli jelen kíván lenni a gyilkosságnál. Találtam egy kötéldarabot. – A hullámvölgyben elhalkult a szél bömbölése. – Kassouli nem hagyna cserben. hogy Mulder hallja a szavaimat. A Sycorax visszafordult. Egy pillanatig azt hittem.

és addig haraptam. A biztosítókötél a szemem elé tekeredett. el fogja mondani. Magam felé rántottam a kést szorongató kezet. Vért láttam az arcán. azután a tenger elmosta ezt is. a nagy kormánykerék mellett kerestem menedéket. Sosem tudtam volna lefegyverezni. és kényszerített. hogy elengedjem a fogaimmal. hogy visszatartsam a lélegzetem. Nem éreztem szánalmat. Kirántottam érzéketlenné vált ujjai közül. . azután belemélyesztettem a fogaimat a hüvelykjébe. de én nem eresztettem. és a kormányállás sarkában. hogy egy napon elmondhassam a bíróságon is. ő pedig hátrarántotta. Előretapostam a lábammal. félholtan a kimerültségtől és szomjúságtól. nem tudott tisztességesen harcolni. nem akartam megrúgni. amelynek erejét fokozta a hajó rángatózó mozgása. és láttam. amíg a torkomban meg nem éreztem a vér sós ízét. Próbálta elrántani a kezét. Mulder feladta a küzdelmet. – És most – szólaltam meg –. Ekkor megvetettem a bal lábamat a mellvéden.hemperedtem. inkább csak támaszt kerestem az elárasztott kormányállásban. és miközben jobbommal elkaptam Mulder csuklóját. amíg enyhül kissé a fájdalom. azután megkísérelte nyakamra hurkolni a biztosítókötelet. kezemben még most is a kést szorongattam. és minden erőmmel felfelé toltam magam. Feltornásztam magam. ezért tovább kellett küzdenie a szél és a tenger ellen. amiért ekkora fájdalmat okozok neki. ezért most kiszedtem belőle az igazságot. ahogyan megéreztem a törött csontok őrlődését az öklöm alatt. én pedig kétségbeesetten húzódtam vissza. ahogyan a hullámok kettéválnak a Sycorax orra előtt. Hatalmas ütést mértem rá. és teljes erőből lecsaptam az eltört combcsontra. mi történt. de még mindig négyszáz méter választott el bennünket. A kavargó víz előterében egy pillanatra felém villant a penge. én pedig mindkét kezemmel utána kaptam. Eleresztettem a késtartó kezet. bal kezembe belevájt a kés éle. Angela felénk araszolt. Megpróbált megölni. Mulder felüvöltött és görcsösen összerándult. Megütött a szabad kezével. akár egy sebesült és végletekig kimerült vadállat. de most. és örömömet leltem benne. törött lába miatt. Rátettem a talpam Mulder törött lábára. ha nem gyengül el a végtelenségig. – Rohadj meg! – A végén is elkeseredetten és csökönyösen védekezett. Felé rúgtam bal lábammal. Kimerülten és reményvesztetten zihált. elfeledkezett még a késről is. kezemben ott szorongattam a pengét. A viharvitorlából csak néhány foszlány maradt.

amikor rám akarta terelni a gyanút. mondta el Mulder. Milyen remek húzás. és úgy kellett kiszednem belőle. Mulder. A Kassouli-hajó fényárba burkolózva tűnt elő a semmiből. híven gazdája parancsához. az árboc meghajlik és eltörik. hogy amint komolyabb terhelés éri. Ezután már a teljes sötétben sodródtak. mindenesetre egy nyitott fedélzeti lejárón át víz ömlött a hajótestbe. láthattam . és azt is bebizonyítottam. hogy kézzel indítsa be a motort. Egy időre elaludt. megkérdeztem újra. ahogyan lassan visszatér az élet a hideg húsba. és tudta. hogy a káosz eluralkodjon a hajón. hogy nem habozok kihasználni fájdalmát. ahol két éjszakával ezelőtt. és éreztem. Most összekuporodva és átfagyva. csak Bannister és ő maradt a fedélzeten. de megcsúszott a létrán. Megdörzsöltem a lábam. Ekkor tört ki az orkán. a sötétség leple alatt elvágott egy bal oldali tartókötelet. A történet csak lassan került napvilágra. amit vállalt. gondoltam keserűen. sebesülten és reszketve hallgattam Mulder történetét. a tankhajó végképp elveszett. Korábban is megtette már ugyanezt. miközben fenyegettem. vagy a szélirányváltozástól kereszteződő hullámok átcsaptak felette. Mulder előremászott. Ezt követően várni kezdett Kassoulira. ám az alámerült hajótest már nem jelent meg a tankhajó radarján. Mulder mindent elmondott Kassouli bosszújáról. – Bannister nem akart menni. A mentőhajó szerepét a Kerak szupertanker vállalta el. Én az utolsó hármat vettem észre. Bannister úgy döntött. miközben a roppant hullámok kíméletlenül ostromoltak bennünket. ám valamikor a sötétségben a Wildtrack hirtelen hátszelet kapott. Mulder igyekezett követni a tankhajó fényeit.Amikor abbahagyta a sikoltozást. milyen rettenet lett úrrá Bannisteren. és elképzelhettem. majd valamikor másnap Mulder elvágta Bannister torkát. a motor köhécselni kezdett. csapást váltott. majd a sötétség beálltával kilőhette a vészjelző rakétákat. és eltörte a lábát. azután a motorral nyugat felé tartottak. Bannister és Mulder eltakarította az árboc roncsait a fedélzetről. A legénységet kimentették. amikor a mentőhajó a rádióban azonosította magát. Időnként. és ezúttal. elhozta a Wildtrackot erre a távoli helyre. és hagyta. és Mulder hiába várakozott. A legénység már csak a katasztrófára és mentőhajóra ébredt fel. ha felhúztam magam a korláthoz. akiben megbízott: a gyilkosával. A Wildtrack elektronikája meghalt. és ezzel teljesítette. Ezután visszavonult. majd leállt. hátramarad az egyetlen emberrel.

hogy megtudják. Végigmértem az egész testében reszkető férfit. hogy a felesége vezette a hajót. – Isten a tanúm rá – reszketett meg a félelemtől és hidegtől –. ember! Szerettük egymást. hogy semmi másban nem hazudtam. ő és én! – Szerették egymást? – A szám is tátva maradt a csodálkozástól. hogy lehámozzam a mentőmellényt a halott férfiról. – Mi történt Nadeznhával? – üvöltöttem rá Mulderre. és láttam. hogy nyomatékot adjak a kérdésnek. bár Nadeznha Bannister szépsége és Mulder vadállatias külleme továbbra sem illett össze. és fagyos vízfalat támasztott süllyedő hajónk köré. a kirakójáték minden darabkája a helyére került. Talán előre kellett volna mennem. előbb érkezzen ide a Sycorax. . hogy véget ért a kihallgatás. a felvágott torokkal. hogy visszainteget. mi történhetett. de nem vitt rá a lélek. mint a felesége. Én és Nadeznha. Szent isten. hogy azt mondjam. – Szerettem őt. – Mintha büszkeséget véltem volna kihallani Mulder hangjából. én őrködtem. Már csak annyit tehettem. – Bannister tudott erről? – Sosem jött rá. ennek nagyon is van értelme. esküszöm! Nem tudom. nem ő! Ha bárki megtudta volna. – Miért? – kiáltottam újra. elvesztette volna a tekintélyét. hogy tapasztalt szakértőnek mutassa magát. Ha jobban belegondoltam. hogy még egyszer szembenézzek a halott szemekkel. aki irigylésre méltó hódítást vitt végbe. – Nem tudom! – ordított fel kétségbeesetten. Azt hihette. a hiúság mégis rávette arra. Én soha nem öltem meg Nadeznhát. Egyszer odaintettem neki. hogy azért imádkoztam. ő meg nem ért semmihez. – Mulderre nagy hatást gyakorolt a fenyegetés. Bannister feleannyit se konyított a vitorlázáshoz. – Nem én voltam a fedélzeten. – Nem akarta. – Mert Bannister nem akarta! Lefizetett. hiszen szerettem! – Még most sem szóltam. ezért felemeltem a lábam. – A vizsgálat során nem ezt mondta. mint hogy a Wildtrack elsüllyed. egy olyan férfi büszkeségét. gondoltam. mi kormányoztuk a hajót. – Miért? – követeltem a választ. elragadta a hangunkat. A szél kísértetként jajveszékelt körülöttünk. vagy éppenséggel Mulder. – Bannister leváltott. – Nagyon is tudja! – Rátettem a talpam a törött végtagra.Angela fájdalmasan lassú közeledését. Mulder a hitetlenkedés jeleként értékelte hallgatásomat. és Mulder fenyegetőnek tartotta a csendet. nem ő volt az éjszakai kapitány.

– Mulder nyöszörgő hangját alig lehetett hallani a tenger és a szél sziszegésétől. igaz? – Elmondtam neki az igazat. Mr. – Csak annyit mondtam neki. A Wildtrack hajóteste lebukott a hullámmal. azután magas kereszthullám tolakodott közénk. gondoltam. hogy a Sycorax közel. hogy a Wildtrack felágaskodik alattam. És most itt feküdt előttem. Végzete hirtelen közelebb került. csak a főárboc csúcsát. hogy ő ölte-e meg. – Bannister ölte meg a feleségét? – emeltem fel a hangom. majd miután a víz visszavonult. A Sycorax leszánkázott a hullámvölgybe. törött lábbal egy süllyedő hajón. mert Kassouli félreértette Mulder állítását. igaz? – Ki más tette volna? – Maga rohadék! – Ez az egész istenverte. nem én! – De azért támogatta az ötletet. És ez a nyavalyás búr mindvégig tudatában volt. – Mr. és felhúztam magam a szél alatti korláthoz. – Az a nő halálra rémítette! – De azt nem tudja. fogalmam sincs róla. Elmondtam neki. hogy hazudtam a kihallgatás során. – Mégis azt mondta Kassoulinak. reszketve. hogy Bannister gyűlölte Nadeznhát. Pénzt fogadott el a hazugságáért. átkozott kavarodás csakis azért támadt. amint újabb hullám csapott át a Wildtrack felett. A háta mögött minden elkényeztetett kis kurvának elmondta. hogy megbűnhődjön mindezért. akkor a büszkeség rávehette arra is. tettem hozzá gondolatban. ám a Sycorax sebesebben haladt. és ha megmentem valamiért. és amint a Sycorax egyenesen felénk tartott. hogy Bannister megölte Nadeznhát. Bedobtam a kést a vízbe.Szerencsétlen Bannister. Sandman. hány tengerész súghatott össze a háta mögött? Ha pedig Bannister tudott Nadeznháról és Mulderről. miközben éreztem. hogy hazudott a kihallgatáson. A hajó fölénk tornyosult. hogy kiadja Bannistert Kassoulinak. Minden erőmmel belekapaszkodtam a korlátba. . Még a hajógerinc rézburkolatát is láttam. – Isten szent nevére. amint a Sycorax orra áttört a legközelebbi hullám taréján. – Mulderből csak úgy áradt a szó. majd még többet azért. és egyszeriben nem láttam mást a kavargó víz felett. hogy végezni akarjon mindkettőjükkel. csakis azért teszem. láttam. az orrárboc alsó feszítőköteléről lecsorgó vizet egyenesen a szemünkbe hordta a szél. és még magasabbra szökött fel. hogy higgyek neki. amikor kijelentette. Kassouli találta ki. – Térj ki! Térj ki! – kiáltoztam hiábavalóan. – Nem tudom. – Mulder most már mindent megadott volna azért. túlságosan is közel került. mégis elvezette Bannistert erre a helyre. hogy ő ölte meg a lányát.

Az örvénylő víztömeg azonnal maga alá temetett. hogy kitérjen. amint a sebesült délafrikai kirepült a Wildtrack kormányállásából. átvetettem a bal lábamat. és inkább csak hallottam. Ellöktem magam a Wildtrack mellvédjétől. Angela félrelökte a kormányt. megsüketített a szél bömbölése. A kést már eldobtam. hogy ráhurkoljam a kötelet egy kötélerősítő szarvra. és hirtelen ott csüngtem a Sycorax orrának külső felén. amíg kioldottam a kötést a derekamon. A fájdalom teljesen elborított. és elkaptam a Sycorax korlátját. így nem tehettem mást. méghozzá a lehető legjobban. azután letérdeltem. Ha pedig a biztosítókötél megfeszült. a lábamból csak felismerhetetlen húspép marad. és hirtelen belém villant. A Sycorax besiklott egy hullámvölgybe. Szorosan megmarkoltam a kötelet. Angela szeme kikerekedett a rémülettől. ahol a kötél újra ráfeszült a derekamra. amint a Sycorax orra belehasított a hajótestbe. amelyről a tengervíz rég lemosta a hevenyészett kötést. Átkulcsoltam a karommal a korlátot. miközben én a feszes kötél segítségével felhúztam magam a fedélzetre. Elkésett. hogy még lássam a Sycorax törzsét. mint hogy jobb kézzel megragadtam a biztosítókötelet. ugyanakkor fogalma sincs róla. Odakiáltottam Angelának. hogy tartson meg. Bal lábam felfelé tolt. hogy fel fogja gyorsítani a hajót. hogy hozzá vagyok kötve Mulderhez. . A hurkok eddig kitartottak. de megtette. de a szél messzire sodorta a hangomat. és meghallottam Mulder fájdalmas kiáltását. és tudtam. Sikerült ráhurkolnom egyszer. Végre biztonságban voltam. én zuhanok bele a tengerbe. azután előrelendültem. Túlságosan hátra helyeztem az ütközőpárnákat. amint a két hajó hatalmas csattanással egymásnak ütközött. hogy képtelen lenne még egyszer nekifutni a mentésnek. Vér csöpögött a bal kezemből. mindenütt vérző sebek borítottak. kétszer. nem Mulder – ő tekintélyes testsúlyával feküdt a vízzel elárasztott kormányállásban. Vettem egy mély lélegzetet.hirtelen Angelában is tudatosult a veszély. – Nick! – hallottam Angela sikolyát. Felküzdöttem magam. mintsem láttam a két hajó összeütközését. de most kezdtek szétcsúszni. azután a kötél megfeszült. Lemásztam a kormányállásba. és a Sycorax korlátja alatt átnyúlva rákötöttem a legközelebbi kötélvillára. az egymásnak őrlődő hajótestek csikorgó hangja. Ha a két hajótest közé esek. de még annyi időm se maradt. a tenger féktelen tombolása. Zokogtam a fájdalomtól és hidegtől. rávettem a lábamat. és a felcsapó víz a főárboc felé sodort. Fuldokoltam a víztől. amit mondtam neki. én épp csak megkapaszkodtam a Sycorax mellvédjén. hogy lassítson le. hogy lélegzethez jussak.

képtelenek voltunk átvonszolni a dél-afrikai testét a korláton. a felfújt mentőmellény vet gátat az erőfeszítéseinknek. Felrántottam a kötelet a fedélzetre. azután visszatértem a kormányállásba. azután megkerestem a kötélvágót a . de miután látta. és addig szabdalta a szívós anyagot. mire sikerült szorosra kötnöm. – Hol van Tony? – Meghalt. engedelmesen közelebb húzódott. Angela átlökte a kormányrudat. hogy a tomboló vihar közepette hogyan tudnám bármivel is enyhíteni a csapást. – Húzd meg! – kiáltottam. Egyszavas válaszokat adtam. de legalább megtartott. akit magunk után vontattunk. Újra előrementem. – Az ott Tony? – Jobbra a kormányrudat! Üresbe a motort! – A tenger megtört és forrongott Mulder körül. hogy az nem jelent számára fenyegetést. megrettent a pengétől. Mulder. és vágja fel a mellényt. A csomó merő vér lett. akár egy horrorfilm zombija. nem bírtunk Mulder testsúlyával és az átázott öltözék tömegével. Ráhurkoltam a kötelet egy villára. aki előbb döbbenettel. A Sycorax hánykolódott. Jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. és Mulder megpróbálta felhúzni magát. Elvonszoltuk a mellvédig.– Teljes átfordulás jobbra! Motort üresbe! Angela elfordult és meglátta az alakot. azután áthajoltam a korláton. hogy egy tekercsre való kötelet vegyek elő a kormányállás rekeszéből. de az erőm végén jártam. Angela előredöfött. A szél felsikoltott. – Nem tudtam tapintatosabban közölni. üresbe lökte a gyorsítókart. Bekötöttem magam. bukdácsolt és fetrengett a hullámok között. ezért megkértem Angelát. Úgy mozogtam. Mulder túlságosan nehéz volt számunkra. Bólintott és megmarkolta a korlát tartóját. vagy inkább én sikoltottam a testemet marcangoló kíntól. ezúttal azért. Leoldoztam a biztosítókötelet a szarvról és a villáról. A Sycorax oldalt bukott. azután elkezdtem felhúzni a tehetetlenül vergődő testet. Először azt hittem. ő is legalább annyira legyengült. kioldottam a csomót. – Tony az? – Angela is segített a munkában. de ott menthetetlenül beragadt. azután páni félelemmel nyugtázta Angela jelenlétét. de hiába. – Tartson ki! – kiáltottam oda neki. – Mulder. parancsokat motyogtam magamban. és ráhurkoltam Mulder kötelét a legközelebbi csigahengerre. és hozzákapcsoltam a kötelet Mulder biztosítóköteléhez. hogy szerezzen egy kést. és Mulder kötele kezdett ellazulni. de hiába küzdöttünk. mint mi. amíg a mellény le nem eresztett. és nem tudtam.

hogy könnyebben felhúzhassuk Muldert a fedélzetre. láttatni engedte vörös festését. Rakomány nélkül utazott. meglazítottam a két hurkot a villára csavart biztosítókötélen. Vagy talán a sors kegyelméből még azelőtt meghalt. A tankhajó roppant bestiaként hasította a hullámokat. a biztosítókötél azonban síkos szintetikus szálakból készült. amely csomók nélkül lassan. mégis megöltem őt. de a Kerak váratlan fenyegetése miatt ott kellett hagynom a kötélvillát. hogy belefojt a sodoráramába. – Nick! – sikoltotta újra Angela. míg a fehér orr faltörő kosként irányult egyenesen a Sycorax felé. de biztosan lecsúszott a villáról. hogy a hajónk orra találkozzék elsőként a tankhajó által felélesztett hullámmal. meredek oldalú. a Kerak nem öklelt fel bennünket. óriási súlya pedig centiről centire lerángatta a kötelet a villa szarvairól. végül el is engedte a korlátot tartó rudat. hogy oldalt kaptam a kormányt. – Kapaszkodjon! – kiáltottam Mulderre. Nem ezt akartam. és éppen a biztosítókötelet lazítottam. Akárhogy is történt. és a szürkésfehér ködből egy hajó roppant orrát láttam előbukkanni. . és ezzel Mulder halálát okoztam. A nagy hajó teljes sebességgel száguldott felénk. az égből lecsapó vércsét festették. hogy megteszem. Elvágtam a drótokat. és nem tehettem mást. Óriási tankhajó orrát. mint hogy tehetetlen dühvel üvöltöttem a fehér hajóorr felé. Megfordultam. hogy a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. amikor Angela hirtelen felsikoltott. mert elfordulni látszott. de a sikolyt egészen más váltotta ki. amelynek kéményére a Kassouli vállalatcsoport jelképét. Eszembe jutott Mulder fenyegetése – hogy Kassouli elsüllyeszt bennünket –. Fekete. vagy csak a Sycorax reagált olyan fürgén az irányváltásra. Elfordultam. Mulderrel történt valami. akkor a hullámok talán felsegítik Muldert a fedélzetre. gumós orrú tengeri szörnyét. – Nick! Nick! – Angela hangja eltelt páni rémülettel. amely túlságosan valóságosnak tűnt abban a pillanatban. és én ösztönösen balra kaptam a kormányt. Azt hittem. Azért tettem. még csak nem is tudtam. Miután átvágtam a korlátot. bár így is azzal fenyegetett. Ha elvágom vele a korlátot. A Kerak bizonyára észrevett bennünket. A gyorsulás folytán Mulder egyre nehezebben tartotta. azután élesen átfordítottam a kormányt és előrelöktem a gyorsítókart. Páni rémület keveredett a jéghideg borzongással. és ő minden rántással messzebb került a biztonságtól.rekeszben. Így három hurok még rajta maradt. A Kerak volt az. akár egy bosszúálló leviatán.

felismerhetetlenségig szétszabdalt teste is. A magasság és távolság miatt eltörpült arcok felénk meredtek a hajóhíd ablakai mögül. – Meghalt – feleltem. egy hullám megemelte a tatunkat. én pedig kapkodva letekertem a biztosítókötél maradékát és felgyorsítottam. A sebesen pörgő lapátok felszínre hozták a vért. – Mulder! Tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről. – Mi történt? – Angela az átvágott korlátra meredt. A második hullám megint felkapott bennünket. hogy sajnálom. sajnáltam a férjét. Bizonyosan meghalt. amit én először mentőövnek hittem. kettépattant az árbocunk. Erről csupán akkor szereztem tudomást. újra teljes sebességre kapcsoltam. Virágok egy halott leány emlékére. ahol Muldernek lennie kellett volna. A karika megpördült a levegőben. Belehasítottunk a vízbe. mi egyebet mondhatnék azon kívül. ekkor azonnal üresbe tettem a motort. így Angelának ne kelljen látnia a borzalmat. hogy sokkos állapotba került. azután a Sycorax kitartóan újra emelkedni kezdett. amint belezuhantunk a hullámvölgybe. fehéren tajtékzó hullámok támadtak. majd visszahúztam a kart. amikor váratlanul görcsös rángás futott végig a Sycorax gerincén. a víztömeg hatalmas robajjal vágódott a hajótörzsnek. Hasztalan szitkokkal búcsúztam a távolodó tankhajótól. és én rádöbbentem. mert én nem figyeltem eléggé. Mulder koponyáját is elkapta a hajócsavar. és hajított a Sycorax felé valamit. ami leginkább tengeri fekete lyukra emlékeztetett. de a vér már szétáradt a farvizünkben. – És Tony? – Sajnálom. amint elérte a tengert.Amint balra fordultam. – Az én hibám. – Nem tudtam. hegyfoknyi hajóteste elrobajlott mellettünk. hogy azt hittem. és a vitorlarúd olyan erővel rázkódott meg. Egyetlen alak állt csak a híd fedetlen. Angela megtántorodott. amint a hajó orrának nekicsapódtak az első hullámok. és Mulder feltartóztathatatlanul besodródott a hajó alá. A tankhajó nyomában viharos erejű. majd kiemelkedett Mulder megtépázott. Azután a Kerak csíkosra festett. – Az orr belemerült abba. Sajnáltam őt. és eltakarta előlünk a keleti égboltot. előrenyúló részén. felágaskodtunk és visszazuhantunk. – Ki halt meg? – kérdezte Angela. a szél alákapott. és a koszorúról vörös virágok szakadtak le. hogy elhagyjuk a tetemet. még azt az embert is. akinek azért kellett meghalnia. Életem végéig kísérteni fog ez . Élesen oldalt fordultam a Sycoraxszal.

– Jártam a fedélzeten – erősítettem meg –. A hangszóróból újra felhangzott a hívás. túl elgyötört és túl dühös voltam ahhoz. hogy megkeressem a Kerak-ot. Átadtam Angelának a kormányrudat. Rövid szünet állt be. – Mi történt? Vége. ahogyan Mulder is. hogy lásson bárkit is odaát? Vége. – Sandman kapitány? – hallottam Yassir Kassouli hangját. Túl fáradt. hogy minden szavamat hallja. én pedig próbáltam nem gondolni arra. és a Sycorax körül lecsillapodott a hullámverés. A Kerak eltűnt a ködben. és senkit sem találtam életben. hogy kedvezőbb szögben találkozzunk a hullámokkal. amelyben az argentin katona kétségbeesetten kiáltott az anyja után. – Mulder meghalt – válaszoltam. – Ki más? – csattantam fel. – Kihallottam a hitetlenkedést Kassouli hangjából. Viki rám fújt a térképasztalról. így egy szavamat se hallhatták. miközben magam felé húztam a mikrofont. Elég közel jutott. – Jártam a Wildtrack fedélzetén – erősítettem meg. akit a hajója után vonszolt. – Baleset történt – tettem hozzá. Irányt változtattam. A radaron figyelnek. Újabb szörnyű álommal lettem gazdagabb a másik mellett. Egy hullám megtört az orrunkon. és odahajoltam a készülékhez. hogy nem nyomtam meg a gombot. – Nem láttam senkit a Wildtrack fedélzetén. Senkit. amikor a rádió sercegve életre kelt. kapitány? Vége. és attól féltem. – Kassouli láthatóan nem elégedett meg a válasszal. Kassouli fémes hangja újabb hosszú szünet után hangzott fel. – Mulderé. mert én meglazítottam. Angela áthatóan figyelt. Megpróbáltam megmenteni. – Kerak kereskedelmi hajó hívja a Sycorax jachtot. Odaveszett egy emberi élet. azután belöktem a kabin lejáratát. és a sós víz az arcomba csapott. bármelyik pillanatban megfordulhatnak és visszatérhetnek. – Miért nem tűnnek már innét a pokolba? – Kár. – Felemeltem a fejem. Bannister meghalt. – Itt a Sycorax – feleltem. – Egyszerűen meghalt. hogy az udvariassági formulákkal bajlódjak. miközben a szuronyom átjárta a zsigereit. vége. csak. én pedig mormoltam néhány megnyugtatónak szánt szót. de a hajó még nem bukkant elő a széltől felkorbácsolt vízpermet függönye mögül. Most azonban lenyomtam. A rádióból statikus zaj tört elő. gondoltam. – Járt a fedélzeten? Vége. – Kié az a tetem. de nem sikerült.a biztosítókötél. .

– Mind a hárman balesetben haltak meg. Ha elmondom Angelának az igazat. – Bannister halálát baleset okozta – hazudtam. míg Angela elintézte a tatvitorlát. és nekem esélyem nyílt lezárni az ügyet. Elnémult. ám valahogy ott. egyszer és mindenkorra. könyörgöm. mind a hárman. – Hirtelen megborzongtam. merev. – Tony már halott volt? – kérdezte végül. de nem történt semmi. ez a tökéletes amerikai álom egy faragatlan búrt választott a szeretőjének. a roppant leviatán visszatérhetett volna. lehámozta rólam a nedves. a rádió már csak sziszegett. Hosszú pillanatra lehunytam a szemem. ahogy a vér felbugyogott a Sycorax tatja alól. és véget akartam vetni az egésznek. az igazság egyáltalán nem tűnt helyénvalónak. Ezért haboztam. mégsem értettem. Szabad folyást akartam engedni indulatomnak. – És baleset történt? – Nyilvánvalóan minden szavamat hallotta. Vége! Leállítottam a motort. Néhány percig az északi irányt kémleltem. Haboztam.– És Bannister halála? Vége. hogy gyufaszálakra zúzza szét hajómat. levontam a ronggyá szakadt viharvitorlát. mielőtt még bekötöztem volna a kézsebemet. – Angela átható tekintettel meredt rám. a tenger és a haldokló vihar nyomában járó kongó üresség. azután takaróba bugyolált. azután lesegített a kabinba. Immár minden . Rögzítette a kormányrudat. meg akartam vádolni a gyilkossággal Kassoulit. Kassouli ügyet sem vetett a tagadásomra. Túl sok vér ömlött. gondoltam. – Hall engem. a kavargó óceánon. de a kép. hogy szerintem a lányát senki sem gyilkolta meg. Angela összeszedte magát annyira. nem tudhatom. szakadozott tengerészkabátot. Kassouli sikert aratott. Nem maradt utána más. mi sül ki belőle. ahol. hogy készítsen egy adag erőlevest. A Kerak elhajózott. hiszen ha akkor megvádolom Kassoulit a gyilkossággal. el akartam mondani neki. Sycorax? Vége. Újra lenyomtam a gombot. mintha átadhatta volna nekem a teste melegét. segített elűzni Bannister holttestének emlékét. túl sok indulat szabadult el. hogy a szeretett gyermeke. milyen célt szolgálhatna még ezek után az igazság. és csak miután megtettem. és olyan szorosan ölelt magához. Nick. Remegtem a hidegtől és a kimerültségtől. kezdtem el tűnődni az indokaimon. visszaemlékeztem a felhasított torokra. – Mondd el az igazat. a lánya lelke immár szabadon szárnyalhat. – Baleset történt. Kassouli. Talán egyszerűen csak életben akartam maradni. majd felhúztam a megkurtított fővitorlát. A bosszú mindig bosszút szül. – Halott volt. csak a szél.

érveltem magamban. – Köszönöm. hogy ne vegyen elégtételt Kassoulin. rázta a hajótestet. és végigfuttatta az ujjait összetapadt hajfürtjein. – Úgy véljük. milyen jól esne most egy fürdő. amiért egy nő válaszolt a hívásra. Olyan átkozott hideg van odakint. – Nick! – Irányt kell váltanom a St. Nem hinném. vajon visszatér-e a tengeri monstrum. hogy megmentse az életét. de Angela nem engedett. Egyikünk se szólt. – Mi történt Tonyval. A rádió fémes sercegése megriasztott mindkettőnket. itt a Sycorax. John felé. Kigúnyolhatta volna. Elveszítette az eszméletét. Tony beverte a fejét. a Wildtrack roncsa veszélyt jelent a többi hajó számára. – Mulder beszélt erről? – kérdezte Angela gyanakodva. hogy senki sincs a fedélzeten? Vége. Akárhogyan is folytatja az életét. Sycorax. Próbáltam felkelni. Ha elmondom neki az igazat. Jobb volt így. talán nem tudta volna megállni. amiért a lánya ilyen szeretőt választott magának. Érvelésem valamire mindenképpen megfelelt: sikerült magam előtt igazolnom a hazugságot. Szinte tapintani lehetett Kassouli fenyegető jelenlétét. még a rendőrségre is elmehetett volna. A hang nem árulkodott meglepetésről. – Nem ismertem meg az amerikai akcentussal beszélő férfi hangját. A hideg miatt történt. Nick? – könyörgött Angela. Angela visszaült a másik fekhelyre. – Senki élő – felelte kurtán. Angela vette fel a mikrofont: – Kerak. Vége. – Sycorax jacht. hogy bevádolja. Vége. Megerősítik. Itt a Kerak kereskedelmi hajó. – Mulder eltörte a lábát. – Menet közben találtam ki a történetet. Azt hiszem. – Istenem. – Láttam a holttestet. Vége. amiért akaratlanul is tanúi lettünk egy gazdag ember . nincs szüksége arra. mint a tudatlanság.véget ért. Angela felém fordult. ő pedig újra lenyomta a gombot. de mindketten azon tűnődtünk. és kimásztam a fedélzetre. sikerült meggyőznöm Angelát. a végén kihűlt a teste. hogy Mulder mindent megtett volna azért. de akkor is baleset volt. Angela csatlakozott hozzám. A tenger zavartalanul ostromolta a palánkokat. hogy Yassir Kassouli gyűlölködése kísértse. Azt hiszem. én bólintottam. hogy agyontiporjon bennünket. – A hajótest élesen oldalt dőlt. – Lehunytam a szemem. – Megborzongtam. és nincs nagyobb áldás. – Baleset volt. Hátratoltam a kabintetőt.

A Wildtrack kiszabadult a tanker orrának fogságából. Azután a Kerak elérte a tehetetlenül sodródó hajótestet. Egy másodpercig a jacht fényes. Bólintottam. hogy azután . mégis mertem reménykedni. Láttam. Fények világítottak az ablakok mögött. Virágokat tűzött a hajába a jóvágású tévésztár kedvéért. hogy haza akar majd térni. Sosem gondoltam Angeláról. hogy a tankhajó teljes sebességgel halad. az elválás felé. Szerette annyira Bannistert. hogy a százezer tonna akár csak megrezdült volna az ütközéstől. Most már tudtam. – Tudom. Két percig vártunk. A Kerak zavartalanul haladt tovább. csak néma csend. és minden erejével a félig elsüllyedt jachtra rontott. Visszatért. annak biztos jeleként. Johnon? – kérdezte Angela cérnavékony hangon. Láttam. De nem a Sycorax felé tartott. ahogyan a Wildtrack fennakad a Kerak orrán. – Nick? – Minden rendben lesz – bólintottam. A Kerak megfordult és eljött értünk. míg a só fel nem oldja a csontjaikat is. amint az álmai alámerülnek a kétezer ölnyi mélységbe. Kerestem a Wildtracket. hogy bevégezze a piszkos munkát. – Tony még a fedélzeten van? Megfogtam a kezét: – Igen. ahol Nadeznha Bannister csontjai is nyugodtak. mintha csak imádkozna. – Jesszusom! – sóhajtott fel Angela. A tankhajó mégis jól látta. – Van repülőtér St. Angela arca nem árulkodott érzelemről. és alakok mozogtak a hatalmas hajó puha kényelmében. Nyugat és Kanada felé. minél távolabb attól a jeltelen helytől. Angela ekkor fakadt sírva. apró játékhajóként csapódott a kíméletlen acélfalnak. Csak miután eltűnt. kék csíkos törzse felágaskodott. ahogyan a gumószerű orr jókora hullámokat támaszt. ahogy a tankhajó beleveszik az óceán végtelen szürkeségébe. ahol a halottak néma csendben nyugszanak. hogy feleségül menjen hozzá. azután összetörten és megadóan süllyedt le oda. A híd ablakai egy gépszörny gonosz tekintetét idézték. ezért nyugat felé irányítottam a Sycorax orrárbocát. hogy beérné egy tengereken sodródó kis hajóval. akkor mertünk megszólalni. és most látnia kellett. azután hatalmas árnyék jelent meg a szürke északon. ám semerre sem láttam a háborgó vizeken. Nem hinném. és már nem tűnt többnek egy jó adag összesodródott uszadékfánál.haragjának. ahol nincsenek viharok és fények. Nem szóltam. csak néztem.

néma csendben. Ő legalább megtalálta az otthonát. .együtt áramoljanak magával az óceánnal. A Sycorax belehasított orrával a hullámokba. amíg csak a haldokló nap évmilliók múltán ki nem szárítja a tengerek medrét. míg mi továbbvitorláztunk előre.

Patkány ólálkodott fel a fedélzetre. Ő maradt az egyetlen társam. ő és Angela fényképe. és nem messze az úszó jég határától. a rekeszfalra csavaroztam. Nem említették sem Kassouli nevét. és megkérdezte. A Sycorax sérülések nélkül vészelte át a Wildtrackkal való összeütközést. a rólam szóló filmet talán megvághatnák ötvenperces műsorrá. peckesen felemelt farokkal. Kijavítottam a korlátot. Angela úgy vélte. ahol a tisztes emberek még hisznek a tisztes munka erényében. azon ritka helyek egyikét. hajlandó lennék-e visszatérni Angliába. aki végre átesett a vérkeresztségen. és újjáépítettem az egészet. a színpompás égbolt alatt visszafordítottam a tarcsvitorlát. a lehető legjobb helyen töltöttem ezt az időszakot. unottan hárította el magától a gratulációmat. de apály idején alig néhány perces munkával pótolni tudtam a hiányt. és beszereztem egy új viharvitorlát. Az egyik rézlemez leszakadt ugyan. közjegyzővel is hitelesített beadványomra alig vetettek egy futó pillantást. Viki megnőtt. bár Vikinek és nekem így sem kellett éheznünk. hogy jelen lett volna a Wildtrack végénél. sem azt. amíg az ég tündöklővé nem fényesedett a jégmezőkről visszaverődő nap fényétől. csak kipróbálni a motort és az új vitorlát. Persze nemcsak a . hogy felvehessék a zárójelenetet. Darabokra szedtem a motort. Kora tavasszal északnak indultam a Sycoraxon. ekkor olvastam utoljára. egy hajóműhelyben. Fagyok. Hulladék fémből hegesztettem magamnak radarvisszaverő ernyőt. és rögzítettem a kitámasztórudak alá. Viki.Epilógus Kemény telünk volt. A hajó végre készen állt. Mégis. Addig vitorláztunk. A döntés szerint mindkét haláleset a véletlen számlájára volt írható. míg saját. igaz illegálisan. hogy a Sycorax komótosan megálljon. Északnyugat felől heves szél érkezett. nem egy újabb kalandra. köd. és meglazítottam a fővitorlát. Szerettem Új-Fundlandot. Találtam munkát. hogy keservesen megbánja merészségét. és elég soká élt ahhoz. amelyet a bal oldali fekhely fölé. A vitorla elvitte maradék megtakarított pénzemet is. lélekig hatoló hideg. Tucatszor is elolvastam Angela levelét. A hivatalos nyomozás a modern versenyek felfokozott elvárásait tette felelőssé Bannister és Mulder haláláért. inkább ott parádézott a befagyott vízleeresztőben.

és elnéztem a tündöklő jégtükör felett izzó égboltot. Nem versengtem senkivel. éppúgy lehetett volna Utópia vagy Meseország is. megvakargattam az állát. most is ez a csillag hívogatott. és a Sycorax belefúrta orrát a hullámok közé. Itt. akárcsak az újjáépített motor. Odahaza a világot Kassouli és a hozzá hasonlók irányították. hogy elhajózom Új-Zélandra. és tudta. hogy sokat segíthetnék neki. amit most befoghattam a szeksztánsomba. hogy megérkeztünk – mondtam Vikinek –. Felvettem a cicust. az éjszakát nem zavarták meg a fények. tengeri macskám társaságában is boldog voltam. nem kívántam senki vesztét. Itt nem kísértettek rémálmok. míg Viki vidáman dorombolt Angela levelének zizegő lapjain. aligha illettem volna azok világába. miközben a Sycorax szelet fogott. hová menjünk legközelebb? . gyakorlatias elmével kellett volna versengenem. – Most. írta. Semmi sem szólt éppen Új-Zéland mellett. Így hát itt maradtam.zárójelenet miatt szerette volna. Magányosan. akik a tévé műsorait és a pénzt csinálják. és a lábam. a tengeren megőrizhettem a tisztességem. Kérlek. hogy elcseréljem a kitüntetést a kényelemért. hogy hazatérjek. ha hazamegyek. hogy megmaradhassak a hajóm kormányánál. mégsem tettem meg. Nick. és találtam egy csillagot. Azt viszont megfogadtam. gyere haza. ami azt illeti. Átvette Bannister produkciós cégét. egyedül az számított. és ne uralkodhasson felettem senki. Ott ültem a fagyos hidegben. Egy évvel ezelőtt kitekintettem a kórház ablakából. jobbára megbízhatóan működött. Odahaza csupa ragyogó. és előrelendült. Számkivetettnek éreztem magam. nem éreztem féltékenységet. Erős kísértést éreztem. Kiengedtem az orrvitorlát. barátságért és biztonságért.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful