Vad vizek hajósa

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján történt: Bernard Cornwell: Wildtrack Penguin Group, 1988 27 Wrights Lane, London, W8 5TZ, Anglia Copyright © Rifleman Productions LTD, 1998 Hungarian translation © Babits Péter Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2006 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő u. 1. Telefon: (72) 777-000 E-mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Keresnyei Klára A kiadvány magyar változatát Bocz József tördelte A borítót Szakos Roland tervezte A nyomtatás és kötészeti munkák a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Rt. munkája Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Megjelent 24,09 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 369 761 1

A Wildtracket David Watt emlékének ajánlom

Prológus
Azt mondták, soha többé nem fogok járni. Azt mondták, kerekes székben fogok ülni, míg be nem tesznek a koporsóba, és rám nem szegezik a fedelet. Olyan szakmát kellene tanulnom, mondták, amelyet egy rokkant is el tud végezni, mondjuk a számítógép előtt ülve. Majd egy egész, átkozott éven keresztül dolgoztak rajtam. Fémrudat csavaroztak a jobb combomba, és megfoltozták a bőröm ott, ahol a combom és fenekem összeégett. A legdurvább hentes módszereket és mikrosebészeti eljárásokat egyaránt alkalmazták a gerincemen, amikor elértek némi eredményt – például képes voltam mozgatni a bal lábam ujjait –, felnyitottak megint, hogy még tovább gyötörjenek. Mindez hónapokat vett igénybe, és továbbra sem tudtam járni. Hozzá kell szoknia, azt mondták, mert már soha többé nem fog járni. Soha többé nem fog vitorlázni. Lebénultak a végtagjai, Nick, úgyhogy elbúcsúzhat mindettől. Mondtam nekik, hogy rohadjanak meg. – Ez nem hozzáállás, Nick! – közölte Maitland doktor feddő hangon. – Fogja fel, hogy ez még nem a világvége. Épp ellenkezőlég! – Beletúrt a vitorlásmagazinokba, amelyek halomban hevertek a betegágyam mellett. – A hajókázásról sem kell lemondania. Tavasszal már vitorlázhat is! Most először kecsegtetett reménnyel, és én kapva kaptam az alkalmon. – Tényleg? – Hát persze, kedves Nick. Van egy motoros jacht Solentben, amit kimondottan ilyen esetekre készítettek fel. Lelkesedésem alábbhagyott: – Ilyen esetekre? – Rámpák a tolókocsiknak, szakképzett személyzet a fedélzeten. – Maitland mindig tárgyilagos hangon beszélt ezekről dolgokról, mintha a világon mindenki kerekes székkel közlekedne és fémrudakkal vakartatná a hólyagját. – Talán még a sajtót is odaengedné? – tette hozzá reménykedő hangon. – Mindenki arra vár, hogy interjút adjon. – Mondja meg nekik, hogy menjenek a pokolba! Nem kell sajtó. Ez a szabály, emlékszik? Egyetlen francos riportert se akarok látni. – Hát, akkor nincs sajtó. – Maitland alig tudta leplezni csalódottságát. Mindent megadott volna, hogy egy kis hírverést csapjon a végtagbénulásosok Mekkájának. – Talán még én is elkísérem. Vagy egy éve nem vitorláztam.

– Menjen csak egyedül – utasítottam el mogorván. – Ez nem hozzáállás, Nick. – Megigazította a tökéletesen elrendezett függönyt. Behunytam a szemem. – A saját lábamon fogok kisétálni erről az átkozott helyről. – Ettől még tavasszal elmehet egy kicsit hajókázni, nem igaz? – Maitland, akárcsak a kezelőszemélyzet többi tagja, magas szinten űzte azt a tárgyalási stílust, amelynek egyetlen célja az volt, hogy kicsikarja belőlünk a helyzet elfogadását. Ha akár csak egyszer is elismertük, hogy sorsunk megpecsételődött, félig már megnyerték a csatát. – Nem igaz? – kérdezte újra. Kinyitottam a szemem. – Amikor legutóbb hajókáztam, doki, egy barátom tizenkét méteres hajójával jöttem vissza Izlandról. A Feröer-szigeteknél viharba kerültünk, és a sudárkeresztrúd felett minden árbocot elvesztettünk. Összeszedtünk minden menthetőt, megkötöztük a maradék árbocfát, és öt nappal később befutottunk North Uistba. Ezt nevezem én hajókázásnak, doki. – Azt már nem tettem hozzá, hogy a haverom eltörte a karját, amikor a hajó a hirtelen hátszéltől felfutott, s hogy mindez a legsötétebb éjszakában történt. Csak az számított, hogy kifogtunk azon a nyavalyás északi-tengeri orkánon, és biztonságban hazavittük a hajót. Maitland türelmesen végighallgatott. – De ez még azelőtt volt, ugye, Nick? – Nincs olyan isten, doki, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek a maga tolószékében, és nézzem, ahogyan a vitorlások nélkülem indulnak útnak. – Tudtam, mennyire faragatlannak és hálátlannak mutatkozom, de nem érdekelt. Lábra kellett állnom. – Ha ragaszkodik hozzá, Nick, ha ragaszkodik hozzá. – Maitland hanghordozásával jelezte, hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Odalépett az ajtóhoz, aztán megállt, hogy még egyszer visszatekintsen. – Nincs is televíziója! – Utálom azt a francos zajládát! – Szerintünk nagyon is hatékony terápiás eszköz, Nick. – Nincs szükségem a rohadt terápiájukra. Csak adjanak egy pár cipőt! – Tényleg nem akar televíziót? – hitetlenkedett Maitland. – Nem akarok televíziót. Még aznap délután átküldték az új pszichiátert, hogy vizsgáljon meg.

– Hello, Mr. Sandman – köszöntött a nő vidáman. – Dr. Janet Plant vagyok. Nemrég kerültem ide, a pszichiátriai osztályra. Kedves hangja volt, bár őt magát nem láthattam, lévén háttal feküdtem az ajtónak. – Maga az új agyzsugorító? – Pszichiáter vagyok – finomított a besoroláson. – Mivel foglalkozik éppen? Jobb kezemmel az ágy rácsába kapaszkodtam, és próbáltam letenni a jobb lábam a padlóra. – Tanulok járni. – Nincs itt fizikoterápiás osztály? – Ők csak arra tudnak megtanítani, hogyan kell tolókocsiban vizelni. Azt ígérik, ha jó fiú leszek, tavasszal megmutatnak valami újabb kunsztot is. – Összerezzentem az éles fájdalomtól. Ha csak egy kicsit is megterheltem a lábam, máris úgy éreztem, mintha húskampókkal szaggatnák a hátam. Ez a pszichiáter valószínűleg azt mondaná, hogy mazochista vagyok, amiért még nagyobb terhelésnek teszem ki a lábam, amint a fájdalom jelentkezik. Istenem, mennyire legyengültem! A jobb lábam megállíthatatlanul remegett. Az idegek alighanem súlyosan károsodtak, ám azt is felfedeztem, hogy ha a kezemmel beállítom a térdemet, akkor az úgy is marad. Ezzel a módszerrel most is sikerült kiegyenesítenem a lábamat, majd lassan eltoltam magam az ágytól. Még ekkor sem engedtem el a rácsot. A bal lábam felvette a súly egy részét, és a fájdalom folyékony tűzként áradt végig az inaimban. Nem volt sem egyensúlyérzékem, sem erőm, mégis addig toltam el magamtól az ágyat, amíg félig összegörnyedve meg nem álltam, miközben az ujjperceim is belefehéredtek, úgy markoltam a rácsot. Nem kaptam levegőt, méghozzá a szó szoros értelmében. A kín olyan elevenen mart belém, hogy a testem még azt is elfeledte, hogyan kell lélegezni. A fájdalom fokozatosan szétáradt a mellkasomban, felkúszott a nyakamon, belobbant a koponyámba. Háttal visszazuhantam az ágyra. A fájdalom kezdett alábbhagyni, amint a levegő eljutott a tüdőmbe, de továbbra is összeszorítottam a szemhéjam, nehogy kibuggyanjanak belőlem a könnyek. – Először azt kell megtanulnom – próbáltam elővenni közönyös hanghordozásomat –, hogyan kell felegyenesedni. Azután hogyan kell egyik lábamat a másik elé tenni. A többi már jön magától. – Bárcsak meg se szólaltam volna; a szavak úgy törtek fel belőlem, akár a zokogás. Hallottam, hogy Plant doktor közelebb húz egy széket, és leül. Magamban nyugtáztam, hogy meg sem próbál segíteni, ez a szokványos kórházi gyakorlat

de engedékeny volt velem. a testvérem egy strici. amelyet akkor használna. a feleségem pedig elhagyott. Pedig sokszor rászolgáltam. Nem szerette az erőszakot. hogy hozzámehessen egy parlamenti képviselőhöz. a nővérem még rosszabb. Márpedig ehhez nincs szükség arra. Elmosolyodtam: – Egyszer zátonyra futottam a Keleti-foknál. ha egész éjjel kint maradok. kimért megjelenésű. és az egészségbiztosító magára vállalta. Kinyitottam a szemem. Apám piti szélhámos. – Beszéljen a hajójáról – kezdte formális és tárgyilagos hangnemben. hogy szívből utálom. de azt gondoltam. – Azt gondolom. igaz? – Magának én nem vagyok több. Azért vagyok itt. s megfelelő szögből hátulról ábrázolt csupasz női test rajzává álltak össze. Mégsem emiatt vagyok ebben az ágyban. immár olyan területen járunk. – Nagy óvatlanságra vall. az anyám lelépett tőle. hogy a jelzéseket se láttam. Elmosolyodott. Tizenöt lehettem. az öregem szíjat hasít a hátamból. ha Napóleonnak hinném magam. A krémszínű vakolaton hajszálrepedések futottak végig. – Hol horgonyoznak? – kérdeztem. ugye? – Ezt gondolja? – kérdezte ő. és olyan hóviharba kerültünk. csak újabb kirakójáték. – Mi egy Contessa 32-essel vitorlázunk – jegyezte meg Plant doktor. Nem kellett volna nekivágnom a csatornának. amelyeket azután kényszerűségből elfogadunk. – A mennyezetre meredtem. Immár könnyebben vettem a levegőt. doki. hogy az agyamban turkáljon. mit gondolok. anyáskodó forma nőt láttam magam előtt. de a szemem még lehunyva tartottam. – Nemigen. – Tényleg szíjat hasított volna? – kérdezte. amikor egy agyzsugorító azt kérdezi.” – Olyan. hogyan nyerte meg császári fenséged az austerlitzi csatát. rövid hajú. Ugyanabban a hangnemben. hogy tisztában legyünk új korlátainkkal. „Beszéljen arról. ahol otthonosan érzi magát. hogy jelezze. mert egy golyó belefúródott a hátamba.része volt. amelyet jól láthatóan kijelöltek a szülői felelősségvállalásról készült klinikai tanulmányok póznáival és bójáival. – Itchenorban. nekivágtunk a csatornának. . – Éjszaka volt – védekeztem –. Ráadásul rohadt nagy dagályban. mint egy hajó – közöltem mogorván. – Az édesanyja is tizenöt éves korában hagyta el magukat. Kudarcot kell vallanunk. hogy életvidám nyomorékot farag belőlem.

Kicsit talán viharvert. Feltartottam a kezemet. . hogy kihozzam a vízből. és néha éppoly házsártos. hogy ide került. amelyen a testgyakorlatok nyomán vastag kéreg képződött. tudja. amint felidéztem magamban. dr. tikfa fedélzettel. bár a bőrkeményedések dacára az ujjvégeim fehérek és puhák maradtak. – A neve Sycorax – kezdtem. Gazdag embernek építették. és egy magánkikötőben horgonyozik. – Újra lehunytam a szemem. s ez az álom a Sycorax volt. Caliban anyja. mahagóni és tölgy. tarcsvitorla. – Maga hajóács? – kérdezte némi meglepetéssel a hangjában. Megráztam a fejem: – Nem volt rá időm. sudárvitorla és tatvitorla. Plant doktor kötelességszerűen elmosolyodott. olajlámpások a kabinban. – Ez a boszorka – ráncolta a homlokát Plant doktor. A szokványos vitorlázat. mint az a boszorka. ami reményt adott. aki menten valami heverőhöz szíjazott volna. mind jó erős vászonból. Talán azért mondtam el neki. ha kitartottam az álom mellett. Felé fordítottam a fejem: – Csak mert katonatiszt voltam. – És jól ért az ácsmunkához? – tartott ki a kérdés mellett. akiről elnevezték. akár egy Sherman-tank. – Egyszer elvittem egy Contessa 32-est Hollandiába – sóhajtottam fel. – De most beszéljen egy kicsit a sajátjáról. derékvitorla. – És a létező leggyönyörűbb vonalak. amint próbálta helyére tenni a nevet Shakespeare-től van. – Csakugyan az – helyeselt a nő lelkesen. de jobbnak láttam az elképzelést nem megosztani Plant dokival. partra vontatták azóta. ezért nem takarékoskodtak semmivel. Az egészségügy kínzókamráit csak úgy élhettem túl. – Szép hajó. – Tizenegy és fél méter hosszú. de én majd segítek rajta. mert ő is vitorlázott. És a szereléshez is. mert a fából készült hajó is adósságcsapdába zárja az embert.Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe. – Valaha értettem. amelybe nem árthatták bele magukat. Sycorax. – Elmosolyodtam. 1922-ben készült. hogy mindenféle elektródákat ragasszon a homlokomra. még érthetek ehhez-ahhoz. Tréfás utalás. de a hajótestet rézlemezek borítják. Sötétkék hajótest hófehér vitorlákkal. Rézkeretes ablakok. milyen vonakodva adja át magát a Sycorax a friss szélnek. ugye? – A viharból. masszív. Plant. Hosszú gerince van. – Remélem. orrvitorla. aki fák odvába zárja az ellenségeit. csonka vitorlás ketchként.

– Ha kiderül. Vagyis. hogy fontoskodó seggfejek nehezítenék a dolgát. doki! . Nick! Legyen könyvelő vagy számítógépprogramozó. Ott is kínáltak irodai munkát. hogy kihívó tekintettel meredjen rám. ez is megfordult a fejemben. – De mihez kezd a konokságával. – Először az Azori-szigetek felé veszem az irányt – álmodoztam tovább – . valahogy mégis az a hely tűnt az ígéret földjének. ne is kérdezze. hogy éppen Új-Zéland felé. – Azt gondolja. és gyönyörű vizeik vannak. Tudtam persze. hogy amint elérek oda. Feddő pillantást vetettem rá: – Megint analizál? – Nincs semmi hátsó szándékom. – Nincsenek rémálmaim. Mr. a pénzből pedig vehetne egy jó kis motoros tolószéket. hogy jók a rögbiben és a krikettben. igen. doki. De ha így akartam volna tenni. amíg egyáltalán eljutok odáig. mindent másmilyennek látok majd. – Ez igaz. hogy Maitland doki nótáját fújja. soha többé nem akarok az Atlanti-óceán déli részére tévedni? A nő kivárt a válasszal: – Nos. Nick. Tudtam. azután irány Barbados. keresztül a Marquisesig… – Nem kerülné meg a Horn-fokot? – vágott közbe Plant doktor. hogy soha többé nem vitorlázhat a Sycoraxon? – Jövőre – álmodoztam. sosem jártam ott. Még ekkortájt is gyakran ébredtem verítékezve. Nincs különösebb oka.– Akkor hát gyakorlatias embernek tartja magát. Nick. doki. ha kiderül. – Legalábbis nem volt általam ismert különösebb oka. – Maga igencsak nehéz eset. adja fel. Beszéljen a riporterekkel. A hideg téli szél nekicsapta az esőcseppeket az üvegnek. s az a dél-atlanti sziget járt egyre a fejemben. – Ne próbáljon anyáskodni. maradhattam volna a seregben. – Azért jött ide. igaz? – kérdezte profihoz illő hangnemben. Plant doktor elmosolyodott: – Az álmok valóra is válhatnak. nem az övé. hogy nem járhat többé? – Elfordult az ablaktól. ahol egy tisztességes ember nyugodt napokat élhet meg anélkül. de a kiábrándulás várhatott. csak hogy ne kelljen tudomást vennem a nyers tényekről – délnek indulok. csak álmaim. Új-Zéland felé. – Már megint analizál – figyelmeztettem. Új-Zéland számomra olyan helynek tűnt. de ez csakis az én dolgom volt. ne küzdjön céltalanul. Ők fizetnének az interjúért. – Ez persze nem volt igaz. Tanuljon szakmát. Felállt és az ablakhoz lépett. Senkit sem ismertem Új-Zélandon. délre Panama. Sandman. Nick.

a hajóm csak rám várt. Kocsi fordult be a szomszédos tömb sarkánál. – Maga aztán tényleg csökönyös szamár. . noha nem mondtam el senkinek. de egészen az ablakig sikerült eljutnom. Volt idő. mint a madár. és két héttel később. Három percembe és kínzó gyötrelmekbe került. tüstént az Aldebarant kezdtem keresni a csillagok között. és nekipréseltem homlokomat a hideg üvegnek. mint pszichiáternek. Felhőtlen téli éjszaka volt. Csak mi ketten leszünk a végtelen vizeken. a Sycorax elvisz Új-Zélandra. a fényszóró egy pillanatra elvakított. ugrándozva és csoszogva. Mert egy napon. igaz? Az voltam. de valahol messze innen. ahogyan én is. botladozva. odalenn feketén és ezüstösen fagyoskodtak a kopár fatörzsek. hogy újra elröpítsék a szelek az Aldebaran hideg fénye alatt. azután újra nyugalom lett. mondhatnak ezek a nyavalyás doktorok bármit. mire végül megmarkoltam a párkányt. és a szememben hirtelen inkább tűnt tengerjárónak. Tépkedte köteleit. szabadon. amikor a szeksztáns tükrének segítségével könnyűszerrel lehoztam azt a távoli napot a hajnali horizontra. és csak várt. Miután élesre állítottam éjszakai látásom.A nő elnevette magát. nyugatra és délre. minden lélegzetvétel iszonyú erővel kaparta a torkomat. telihold világította be a kórház udvarát. Mostanra összetört nyomorék lettem. nekidörzsölte ütközőpárnáit a kőből épült rakpartnak.

rész .1.

A kapunál elkaptam egy buszt. de én nem is kívántam ennél többet. csak visszatérni Devonba. Tudtam. haver? – Jól vagyok – hazudtam. hogy hazajövök. hogy életem végéig fájni fog. Nem akartam semmilyen felhajtást. és nagyot szisszenek az utolsó. a Sycorax mégiscsak az otthonom volt. míg én akadozva sétáltam végig a régi kompkikötőhöz vezető csapáson. ezért is nem mondtam el senkinek. besétálni a kocsmába és úgy tenni. Ez adott erőt ahhoz. majd vonattal továbbmentem Totnesig. Az ajtó sziszegve becsukódott. mintha csupán egy-két hétig lettem volna távol. folyóktól szabdalt dombjainak szerpentinjén. ahonnét megpillanthattam a folyó túlsó partján horgonyzó Sycoraxot. amikor most végre elindultam felé. hogy a hátamban tomboló fájdalom még elviselhető. mielőtt lelépek az úttestre. milyen boldogsággal fog eltölteni. Fájt a gyaloglás. ahogyan lesántikálok a jármű lépcsőin. ha elfeledkezem róla – ez pedig úgy a legegyszerűbb. ha valami másra gondolok. a kacsázó járás pedig egyáltalán nem groteszk. Oda. Pontosabban. Egyszerűen együtt kell élnem ezzel a fájdalommal. ha újra láthatom Devon lankáit. – Csak egy kis sétára vágyom. és úgy döntöttem. azután egy újabb busz végigaraszolt velem South Hams meredek. a sövényeken hópelyhek pihentek. legmagasabb foknál. akkor lesz a legkönnyebb. amikor sántikálni kezdtem abba az irányba. Másra se vágytam. hogy végigküzdjem magam a hosszú hónapokon. de már tudtam. ezért két nappal korábban elbocsáttattam magam. és egyre mondogattam magamban. Közeledett a tél vége. hogy tegyen ki a Ferry Lane tetején.1. nem tovább. Figyelte. és a busz dübörögve elindult a falu felé. – Minden rendben. és lehetett bármily viharvert is ebben a kemény télben. Mert látnom kellett az otthonomat. Sírni lett volna kedvem. Megkértem a buszsofőrt. fejezet Tizennégy hónappal később sétáltam ki saját lábamon a kórházból. Az egyetlen otthonom. hogy Maitland doki értesíteni fogja a sajtót a távozásomról. Így hát végigbicegtem a kórház kocsifelhajtóján. . amelyben sejtettem. előre tudtam. egészen addig a pillanatig.

Hazaértem. és tudatta. Számomra. Felkészültem a legrosszabbra. Középkorú férfi dobozokat és ecseteket pakolt a zsákjába.Nem is volt olyan nehéz. Visszatartottam a lélegzetem. hogy a középkorú férfi nem foglalkozik tovább a jelenlétemmel. szerszámokkal és kötelekkel. én pedig olvastam a sorok között. – Valami baj van? . Tetőzött a dagály. az épület olyan idegen. ahonnét ösvény vezetett apám régi csónakházához. és közben fokozatosan visszanyerem erőmet. hogy elrejtse előlem a Sycoraxot. És a Sycorax nem volt sehol. hogy a ház üresen áll. nem is néztem oda. Ez volt az álmom: látni a hajót. Reméltem. akár egy kisgyermek. mert amint a folyó felé félúton kibukkantam egy éles sarok mögül. a fagyos téli időben. akik utánfutókon hozták el hajóikat egészen a folyó partjáig. tele hajójavításhoz szükséges festékekkel. A ház új tulajdonosa megnagyobbította a folyó felőli homlokzatot. Zászló nem lengett az árboc tetején. csupán egy autó parkolt a régi sója végében – egy jókora kombi. ez a munka nem lesz kevés. töredéke a nyáron szokásos mennyiségnek. Hajóm a túlsó parton. s tudtam. a vízről visszatükröződő napfény meglepő erővel villant felém apám régi folyóparti házának ablaktábláiról. a kitámasztórúddal. nem igaz? – Bizony – értettem egyet. amint a sója felé sántikáltam. A magasba szökkenő árboc. Jimmy Nicholls még ősszel írt. abban a kikötőben horgonyzott. – 'Reggelt! Remek időnk van. hogy lesz munkám a hajóval. keresztárboccal és kötélzettel együtt. akkor emeltem fel a tekintetem. amely a kiterjedt gyepszőnyegre. Most. távoli országnak tűnt. hogy élvezni fogom a Sycorax felújítását. Nyáron ezen az úton csak úgy tülekednek a vitorlázók. Alig tucatnyi hajó horgonyzott a vízen. ahová rég lejárt a vízumom. Megtorpantam. ahhoz mégis épp elég. aki minél tovább akarja nyújtani az izgatott várakozás perceit. amelyet még apám állított a teraszra. amint egyre hosszabbak lesznek a napok. Felvettem kis batyumat. mert elérkezett az a pillanat. ám most. amely a kórház és a gyötrelmek hónapjaiban mindvégig tartotta bennem a lelket. és tovább bicegtem. és beiktatott egy jókora üvegfelületet. majd azon túl a vízfolyamra tekintett. Csak amikor a cipőm hegyét már-már elérték az örvénylő hullámok. amelyik majd elvisz Új-Zélandra. amint átnéztem a folyó túlsó partjáról. ami arra utalt. a helyén maradt. a megkopott fedélzetre és a jégpáncélba burkolt hajótestre. Mégis meggyőztem magam.

amely a saját kikötőhelyemhez tartozott. értetlenül meredt rám. azután nagyot csettintett. – A folyó túlsó partja felé mutatott. hogy kérdezősködnie kell. hogy közöljem. Elnéztem a nagy kikötőmedence felé. ám a Sycoraxot nem láttam közöttük. Nem akartam. otthagyta elrothadni a gyomok között. hogy bárki is osztozzon velem érzéseimben. hogy berakodja holmiját egy kis felfújható csónakba. Akárki is vontatta partra. – Tommy Sandman régi hajójával? – Igen. mint a döghússal. hogy cserbenhagyjon. milyen szálakkal kötődöm a partnak ehhez a szakaszához. – Minden rendben? – Igen – vágtam rá azonnal. – Pedig igazán csinos jószág. Gyanakvóan figyelte nehézkes manőverezésem. csupán az oldalán fekve felvontatták a csónakháztól délre eső dombra. Megfordultam. Névtelenségbe kívántam burkolózni. A Sycorax eltűnt. Egy ilyen nagy tőkesúllyal ellátott hajót állványra. akkor is az én dédelgetett álmom maradt. A férfi nem szívesen segített. A Sycorax eltűnt. A folyókanyar felé fordultam. de legalábbis támasztékokra kellett volna állítani. A helyén egy ormótlan lakóhajó ringatózott a vízen. mert. arrafelé azonban egyetlen hajót se kötöttek ki. mintha csak azzal vádolnám. A Sycorax nem tűnt el. mi történt a Sycoraxszal? – A Sycoraxszal? – Felegyenesedett. amely elrejtette előlem a falut. ahhoz az ősi falhoz kikötve. – Attól tartok – felelt szégyenlősen. – Szégyen és gyalázat! Odafent van.A jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. – Aligha volt alkalmas a pillanat. Láthatóan zavarta. apám már időtlen időkkel ezelőtt eladta a jachtját. ha kiemelik a vízből. odafordultam. de a folyó íratlan szabályai azt sem engedték. – Egész télen itt horgonyzott? – kérdeztem tőle. és végre megláttam a hajót. – Szomorú történet – sóhajtott fel. úgy bánt vele. – Micsoda szégyen! – csóválta a fejét a férfi. de nem akartam elárulni. – Át tudna vinni a túlsó partra? – kérdeztem. ahol újabb maroknyi hajó horgonyzott. mivel korántsem volt egyszerű csak úgy belépni a csónakba. még ha meg is hiúsult a vágyam. A középkorú férfi visszasétált. ehhez előbb le kellett . Alig tudtam kivenni a tatját a sűrű aljnövényzetben. amint a név beugrott neki. A férfi habozott: – Az ott nem magánterület? – Az erdősáv már nem az. – Ebben biztos voltam. – Nem tudja véletlenül. – Elnézést! – a középkorú férfi közeledett felém puha talpú gumicsizmájában. hogy nem bánik tisztességesen a hajójával. nehogy jelét adjam kétségbeesésemnek.

mondta. Arca megjelent a magazinok címlapjain. Megtudtam. – Tony Bannister.ülnöm a sója kőperemére. és piacra dobja a Westerlyt. – Autóbaleset. Most rajtam volt a sor. közreműködésére igényt tartottak a legkülönfélébb reklámokban. És Bannister. – Mi történt? – kérdezte. – Hát ne tegye – javasoltam. – Beadta a festékkel és ecsetekkel teli zsákot. a lelkes és közismert amatőrök közé tartozott. Pierre kupát próbálta megnyerni. amiért apám régi házába költözött. A felesége mindig is gyűlölte a tengert. azután ő is utánam mászott. . A fardeszka aranybetűi csillogva verték vissza a napfényt. és életre keltette a zajos csónakmotort. hogy nem tudom hová tenni a nevet. Megmutatta a hajóját. A városi kikötőben tartja a hajóját. – A felesége miatt. hogy értetlenkedjem. egy Westerly Fulmart. hiszen Bannister ünnepelt hírességnek számított. hogy furcsamód megtisztelve éreztem magam. – Isten tudja. és közölte. akik nem mulasztottak el egyetlen méregdrága regattát sem. Felnéztem a Sycoraxra. Kidurrant az első kerék. – Bannister? – kérdeztem. a tenger sötétebbik oldalát is megtapasztalta – felesége egy évvel azelőtt halt meg egy vitorlásbaleset során. ám messze túlmutatott a tévés berkeken. Hírnevét emellett vitorlástudásának is köszönhette. akinek ismertsége műsorvezetői hivatásából táplálkozott. Egy-két év. majd úgy átvergődnöm. lehetett szó akár kocsikról. – Az asszony látni akarja Disneylandet. hogy kezdi öregnek érezni magát az ilyesmihez. azután pedig egész életében bánni fogja. Bannister biztosan nem tenne ilyet. miközben Bannister éppen a St. Olyannyira. – Talán átok ül a házon – tekintett fel a fogász a fénylő ablakokra. akár napolajakról. Anthony Bannister a brit közönség nagy kedvence volt. hogy megunta már az asszony folytonos házsárkodását. – Ki vontatta partra? – érdeklődtem. amennyire tudtam. – Értetlenkedve látta. – Pech. ami valószínűleg azt jelentette. – Tony Bannister? Az a Tony Bannister? Most már övé a birtok. Bajtársias hallgatásba burkolóztunk. A tragédia természetesen országos szintű részvétet váltott ki. úgy érti? – Valaha Tommy Sandman is ott lakott. mintha az ágyból szállnék át a tolókocsiba. hogy fogorvosként praktizál Devizesben.

szintén Wildtracknek hívták. míg a tatfedélzetre két összehajtható napozószéket tettek ki. kétmotoros versenyhajót. hogy nem gond. Lejtős tetejét kátránypapírral burkolták be. A hajó közepén rozsdamentes acél kéménykürtő állt. Egy életre nyomorék lett. amint hallottam. A tatot korlát vette körül. Erre nincs is jobb szó: kunyhót. A lakóhajó jelenléte a kikötőhelyemen arra utalt. Apám. olyan emberként. – Alighanem túléli – jegyeztem meg szárazon. „Magánterület”. Emellett Bannister maga is vitorlázott. s még kevésbé egy olyan közkedvelt sztárhoz. A nevét is ki tudtam olvasni. Ekkor kerültünk egy vonalba a kis öböllel. A fogász kuncogni kezdett: – Nem tudom.– Emlékszem rá. és aggodalmas tekintettel méregette a folyóparton sorakozó további táblákat: „Magánterület”. . és egy másik Bannister-hajót is észrevettem a csónakházban: alacsony. ha itt vagyunk? – A fogorvos visszavett a sebességből. jobb neki. amelyikkel kis híján megnyerte a St. hogy valaki másnak kellett elvontatni a Sycoraxot. az egykor oly tündöklően sikeres vállalkozó. méltányos férfiúként élt az emberek szívében. Valaha munkahajó lehetett. mennyire tetszik neki az új otthona. esetleg fenékhálós halászhajó. mintha lekötné a figyelmem a kikötőben horgonyzó ocsmány lakóhajó. – Bannister versenycsapata. hogy Bannister jachtját. Nem feleltem. és emlékeztem arra. hogy maga Bannister vontatta szárazra a Sycoraxot. nem illettek a máskülönben idilli tájba. inkább úgy tettem. mint Bannister. Pierre-t. ami együttérzést váltott ki belőlem. A fehérre festett vörös betűk szigorú tilalmakat fogalmaztak meg. és a helyére összetákolt kunyhót építettek. – Hát. „Kikötni tilos”. majd a felépítményt egyszerűen levágták róla. immár a börtönben csücsült. fényesre polírozott hajótörzzsel és flancos radarral. Abban a kuncogásban benne volt minden kaján öröm. a motoros hajó felett felirat hirdette: „Magánterület. simulékony. némi utálkozással a hangomban. – Igyekeztem közömbös hangon beszélni. – Ki él azon? – kérdeztem. Anthony Bannister erős. Az ívelt tetőn. akihez mindenki szívesen fordulna tanácsért. amely rondaságban vetekedett az uszályokon szállított konténerekkel. és én vonakodtam lemondani egy ilyen képzeletbeli barátról. Belépni tilos. Wildtrack II. ráadásul elveszítette a feleségét. A mosott ruhát a korlátra akasztották száradni. noha ezt nem szívesen ismertem be. Csupa bugris. Biztos voltam benne. mint szerencsétlen fiának.” – Biztos benne. amit csak a britek a gazdagok bukása felett érezni tudnak.

A köves domboldal biztosan felsértette és betörte a palánkozást vontatás közben. bár nem voltam abban a hangulatban. a tőkesúly lefelé. és hagyta a tatot nekikoccanni a horgonyzóhely végének. hogy a hajót bevontatták a fák közé. amíg a levegő újra szétáradt a tüdőmben. Miután a motor leállt. hogy ez a gyötrelem is elviselhető. A lépcsőkön kellett ücsörögnöm. és láttam. – Meg akarja venni? – Gondolkodom rajta – feleltem óvatosan. hogy a hajóm a szárazon döglődik. nem gond. bár az elővigyázatossággal nem hagyott fel. A hátam sajgott. . Megtartotta a csónakot. Az első pár méter volt a legnehezebb. Kimerített a mászás. Néhány lépés után meg kellett állnom. egyértelműnek tűnt. hogy élvezzem a békéjét. de hát Jimmynek sem kellett mást tennie. és igyekeztem elhitetni magammal. és talán az akcentusom is megnyugtatta. – Azt mondta. épp ezért fizettem Jimmynek.– Az ügynök azt mondta. Igaz. Nekitámaszkodtam a kormánylapátnak. mint fél szemét a Sycoraxon tartani. Figyeltem. lehunytam a szemem. a domb irányába mutatott. ahogyan a fogorvos a fenti kikötőhelyek felé kormányozza a csónakot. hogy nem vagyok betörő. Két percbe is beletelt. amíg nehézkesen kimásztam a partra. amíg a hátamban le nem csillapodott a fájdalom. És most arra kell visszatérnem. – Csak integessen. és hagyták szétrohadni. Magyarázatom láthatóan meggyőzte a fogászt. hogy a hajócsavar is eltűnt. Az isten verje meg. mire ki tudtam egyenesedni. amibe belekapaszkodhattam volna. – Szükségem van a mozgásra. és azon töprengtem. ahonnét kőlépcsősor vezetett fel a fák közé. – Lenne vele munka bőséggel. – A Sycorax felé biccentettem. – A kikötői hatóság aligha engedné. de a fájdalom így is fehéren izzó vasrúdként ékelődött gerincembe. ha vissza akar jönni – ajánlkozott. és végigmérhettem a hajót. – A Sycoraxra meredtem. – Ezzel az erővel a vízen is hagyhatták volna – fakadtam ki indulatosan. és előregörnyedtem. a hajómból csupán romhalmaz maradt. Az utolsó métereken már találtam kinyúló ágakat és vaskosabb fűcsomókat. hogyan engedhette Jimmy Nicholls partra vontatni a Sycoraxot. csak a folyó lágy csobogása hallatszott. a földet pedig simára gyalulta a felfelé vontatott Sycorax törzse. nem igaz? – A fogász értő módon kormányozta a csónakot. bárki megnézheti. Láttam. ahol nem akadt fa. nem valami sokat. A tat nézett felém. hogy a legfelső vízszintjeltől jó öt méterrel feljebb fekszik. mire elértem a Sycoraxot.

Eltűntek a tájolók. egyszerűen elfűrészelték őket a fedélzet szintjén. hiányzott valamennyi lámpa. amire számítottam: a nagy semmit. amikor az útszélen rátaláltam. még ha ez fel is emészti minden időmet és minden pénzét annak a nyavalyásnak. Furcsamód nyugodtnak éreztem magam. nekem kellett volna gondoskodnom róla. aki ezt művelte vele. amely mostanra a hajótestet is kikezdhette. én harag helyett mégis inkább bűntudatot éreztem. ahogyan régebben. Minden értéket elvittek. hogy cserbenhagytam a Sycoraxot. ellopták a tűzhelyet. Az árbocokat nem emelték ki a fészekből. Azt terveztem. de most már az enyém a . A Sycorax nem veszett vagy süllyedt el. A tőkét felnyitották. valamennyi hullámléc és mindkét nyílásfedél. nincs olyan törvény. Azt éreztem. Valahogy most is így láttam a helyzetet. mert úgy nézett ki. hogy átkelek a folyón. amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz. Most majd neki is fel kell épülnie. és bűntudat marcangolt. A rakpart kétszáz évvel ezelőtt épült. Nyolcéves koromban a kutyámat. egy foxit elütötte az arra haladó tejeskocsi. A tengeren ő vigyázott rám. bár nem szakította át a palánkokat. A károk csakugyan szívfájdítóak voltak. A farkát csóválta örömében. Az úszó jég kikezdte. A rézkereteket kitépték a helyükből. és hallottam magam. amelyet csak azért láthattam. Beletelt néhány pillanatba. mintha konzervnyitóval bontották volna fel. Lebotorkáltam a dombról. teljesen berozsdásodott. Hiányzott a fülke tikfa rácsozata. amiért elárultam ezt a feltétlen odaadást. Nekitámaszkodtam a szétnyílt tetőnek és bekémleltem a kabinba. amint éppúgy beszélek hozzá. hogy láthat. de az édesvíz el is korhasztja. A rézburkolat jó harmada leszakadt. amikor még együtt jártuk a vizeket. Megpaskoltam a felszaggatott tetőt. újjá lehet építeni. ahol az emberek élnek. Mindkét árboc és az orrárboc is eltűnt. ami alapján bárki más kisajátíthatná. Már a végét járta. Először csak a hajótörzs belsejében összegyűlt víz sötét visszfénye tűnt a szemembe. ám azon a helyen. A fülke teteje vontatás közben beakadhatott egy kivágott fatörzsbe. én pedig ott zokogtam mellette. A tengervíz csak megmarja a fát. amikor a meszet még a folyón szállították. A kötélvezetők és villák eltűntek. és szerzek Jimmy Nichollsnak néhány kellemetlen percet. Mi az ördögért nem avatkozott közbe? Az a kikötőhely egyedül az enyém.Az oldalán feküdt. ez minden. és bizonygattam. A matracok az esővízben álltak. törzsén a fakó téli nap fényfoltjaival. azután pontosan azt láttam. Elment a rádió. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Letépték a főkabin falburkolatát. azután besétálok a kocsmába. A motor. Legalább megvan. az ólomballasztot elvitték. mert a belső lépcsőket szétbontották.

A betörés hangja tompán visszhangozott az apám régi házához vezető. Tehát ő tette. ami az enyém. és lecsaptam vele a rézlakatot. amellett olyan vidéknek. Ez volt a postai címem is. A szememben egyszerre ő is csak egy gazdag szemétláda lett. A csónakházba csak a vízen és a kertből ide vezető kapun át lehetett belépni. hogy megtalálom és kiperelem belőle az utolsó pennyt is. és most Anthony Bannister horgonyozza le itt az undok lakóhajóját. újra birtokomba veszem. Dél-Devon. ám ezt lelakatolták. Senki sem válaszolt. hogy Bannister mentette ki a csónakot és a visszatérésemig itt őrizte. A Wildtrack II jobb oldalához simult. hogy vigyen vissza a folyón.teljes húszméternyi kőfal. hogy az isten verje meg: Lime Wharf. Ő tette tönkre a hajómat. bemegyek. hogy a törvények felett áll. Még most is alig tudtam elhinni. Átléptem az egyik kötélen. – Helló! – kiáltottam egyet. aki azt hiszi. A hátamba belehasított a kín. ha a csónakomat is neki adom. A koszlott lakóhajó jelenléte egészen másról árulkodott. Azt hiszem. Aki egy ilyen feltűnő és fényűző hajót birtokol. amit csak a Sycoraxra költenem kell. ezért úgy döntöttem. hogy egy ilyen közismert személy képes elrabolni a kikötőmet és szárazra tenni a hajómat. gondosan nyírt pázsit felett. Integetni akartam a fogásznak. és a kapu kinyílt előttem. A zöld. És ott megláttam a mentőcsónakomat. mert alkalmas horgonyzóhelynek tűnt a Sycorax számára. aligha lehetett olyan mértékletes és megfontolt. de senki sem volt a fedélzeten. tulajdonjogomat pedig ékesen hirdette a tatra festett felirat: Sycorax. Úgy döntöttem. ő lopta el a kikötőmet. de előbb még bekukkantottam a csónakházba. azután a dagály hátán szépen beevezek a kocsmáig. amelyik a horgonyzóhelyen tartotta a lakóhajót. de átkozott legyek. mint azt elhitetni igyekszik. vízhatlan vászonborítás az első szélvédők és a két hátsó . Tidesham. Hat csapás kellett. amit akár az otthonomnak is nevezhetek. de végül elvetettem a lehetőséget. Beléptem és szembe találtam magam a dagály hátán lágyan himbálózó Wildtrack //-vel. elsősorban éppen e versenyhajó ocsmánysága győzött meg Bannister bűnösségéről. amelyet az apámtól vettem meg. az én csónakom ott ringatózott Bannister flancos versenyhajójához kötve. A kerti kaput kellett használnom. Még a kikötői hatóságnak sem lehetett rendelkezési joga a kikötő felett. amint megemeltem egy nehéz követ. pedig valaki éppen ezt tette. Megdöngettem a lakóhajó oldalát. Egy pillanatra elgondolkodtam az eljárás törvényességén. amíg a pánt elvált a fától. és én megesküdtem. A zsindelypalánkolású csónak.

és elkezdtem visszahajtani a borítást a szélvédőkről. Az első parancsszóra a bentiek mindig rémülten pattantak fel. Angliában a jól működő regisztrációs rendszer mellett nem igazán érdemes hajót lopni. amely a versenyhajó mellett tartotta a csónakomat. mi az ördögnek foglalkozna ilyen piti szélhámossággal? – Nem mozdulj! A hang az általam feltört kapu felől érkezett. azután óvatosan átmásztam a Wildtrack II rozsdamentes acél mellvédkorlátján. És megtaláltam a réz ablakkereteket. hogy a kötelet. Bannister. mint Bannister. a horgonyom mellett. Láttam. Miután a vászon lekerült.motor között feszült. A napfény élesen vetült a fakó színű gyepre. leléptem a kormányállásba. amikor annak idején puskatussal betörtük valamelyik sötét észak-írországi ház kapuját. – Azt mondtam. Ilyen vagyonos ember. melyeket alighanem a lehorgonyzott hajók fedélzetéről csavaroztak le. Megfordultam. így nem láthattam az . sebességmérők. Találtam két evezőt és bedobtam őket a csónakba. A rádiók sok egyéb hasonló tárgy között hevertek abban a két faládában. ne mozdulj. URH adóvevők. És a rádiókat. A még most is zsákba csomagolt vitorlák a fal mellett várakoztak. és úgy számoltam. A zsákra a Sycorax nevet szitázták. Megmerevedtem. de az efféle értékek eltulajdonítása mindig jövedelmező üzlet. Megborzongtam. hogy ne moccanjanak. feketepiaci áron számolva az eszközök három-négy ezer fontot is megérhetnek. valahol a zöld vízhatlan vászon alatt rögzítették. gondoltam. tájolók. A legtöbb tétel más jachtokról származott. csak úgy szikrázott a krómtól. Valóságos szörnyeteg volt. maga a testet öltött kapzsiság és közönségesség – az apám biztosan bolondult volna érte. A pokolba veled. míg a csónakházban összesűrűsödtek az árnyak. sőt Lewmar csörlők is. amely eddig a vízhatlan vászon alatt rejtőzött. Az orr. bár mindkettő antennáját és vezetékét elvágták. Megkerültem a csónakház belső medencéjét. gazember! – A férfi teli torokból üvöltött. ezért kifűztem a zsinórokat. amely egy vadászrepülő karcsú orrkúpját idézte. A pokolba veled és a kapzsiságoddal. Az URH és a rövidhullámú egyaránt itt volt. Férfi alakja rajzolódott ki az ajtóban. amint felléptem a fedélzetre. Felmértem a ládák tartalmát. ahogyan mi is tettük. ezért másodszor is rájuk üvöltöttünk. A fájdalomtól sziszegve lehajoltam és kitapogattam az árulkodóan nyirkos zsákanyagot. Akadtak itt visszhangos mélységmérők.

erőszakos hangon beszélt. hogy gátat vessenek a végtagjaimba hasító éles fájdalomnak. amit bizonyára szórakoztatónak talált. majd a férfi megvető mozdulattal felém nyúlt. mi? – Nyers. A puskatus újra bevágódott a bordáim közé. – Álljon fel! – utasított kurtán. hogy megadásra bírt. – Menjen a francba! – Nem kellett volna ennyire harciasnak lennem. ami a Sycoraxszal történt. amint a férfi felugrott az orrfedélzetre. – Törvénytelen behatolás és betörés kísérlete – közölte a dél-afrikai. és annak csövét a mellkasomra irányozta. A saját vitorlászsákjaimon terültem el. A mozdulattól elvesztettem az egyensúlyom. hogy magam felé rántom. Felé lendítettem az öklöm. és szándékosan kurtára fogta a szavakat. Lehajoltam csónakom orrához. amelyek nem voltak elég puhák ahhoz. Megtántorodtam. hátravetett. hogy testes férfi. A puskatus újra előrelendült. és letekertem az egyik rögzítő kötelet a rozsdamentes acélvilláról. de mérhetetlenül felingerelt az. amint végighúzta gerincemet a szélvédő felső peremén. Az akcentus arról árulkodott. az afrikans lehet. Jöjjön ide! – Megrántotta a puskacsövet. izmoktól duzzadó vállakkal és rövidre nyírt hajjal. – Szaros kis tolvaj maga. és ösztönösen próbáltam kibillenteni az egyensúlyából azáltal. A dél-afrikai felnevetett. és meg kellett támaszkodnom a radarállványban. én pedig nekihátráltam a faládáknak. semmi más. miközben ő a szélvédő felé nyújtotta a karját. legalábbis nem abban az állapotban. Egy darabig erőlködtem. jóval száznyolcvan felett. Biztosan nem Bannister állt velem szemközt. Hallottam kétségbeesett sikolyomat. mert különös fejhangon kuncogni kezdett. A férfi kétcsövű vadászpuskát tartott. és láttam. A Wildtrack II hevesen megrázkódott. milyen kevés erő maradt a lábamban. Megragadtam a csuklóját. mintha egy cölöpverőgép küldte volna oda. és képtelen voltam hárítani. . még a fegyvert is félredobta.arcát. azután a jobb térdem megadta magát. amint tehetetlen rongybabaként lehajított a rakpartra. csak annyit. azután a puskatus már úgy vágódott a bordáimnak. Csak azt felejtettem el. amint a rézveretes puskatus előrelendül. de már reménytelenül kibillentem az egyensúlyomból. hogy a fickó anyanyelve sokkal inkább egy holland nyelvszármazék. A férfi megállt felettem. hogy nyomatékot adjon a parancsnak. – Mit keres itt. és abban a meggyőződésében. ami az enyém – feleltem. – Csak elveszem. hogy kirángasson a versenyhajó kormányállásából. Ujjaimmal a másik szeme felé kaptam.

Amikor a fickó elengedett. Két figyelő arc tekintett le rám. – Az arca nem tükrözte a szavaiból áradó optimizmust. ez az. – Keljen már fel! – Kivárt. amelyet annak dacára felkapcsoltak. Amikor felébredtem. míg bele nem zuhantam az áldott önkívületbe. ám a fájdalom belém fojtotta a szót. – Most ne beszéljen! – A doktor kivette füléből a sztetoszkópot. – Igyekezett meggyőzni önmagát. A dél-devoni kórházban fekszik. csak óvatosan tegye. minden súlyom a jobb lábamra került. és tehetetlenül rogytam össze. hogy a dél-afrikai segítsen elvinni a saját tulajdonomat ebből a csónakházból. Innen cső vezetett felduzzadt orrlyukamba. – Ne játssza meg magát. Ha nem is túl előzékenyen. hogy a tőlem jobbra nyíló ablakon át csak úgy áradt be a napfény. Nem a régi. A földre zuhantam. Tőlem balra krómozott állvány magasodott. – Aggodalom csendült ki a hangjából. Hallottam a kardiográf pittyegését. hogy ne beszéljen. kis buzi. – Nick Sandman. rajta infúziós oldat. krémszínű mennyezetet láttam magam felett. jól ismert fájdalom. – Jesszusom – nyögtem fel.– Figyeljen. aki sztetoszkópot tartott a mellkasomhoz. majd a légcsövembe. én pedig zihálva rogytam össze ismét. Tudja a nevét? – A nevemet? – kérdeztem zavartan. és elkezdte kitapogatni a bordáimat. . és ő elégedetten nyugtázta a sikert. Aztán addig sikoltottam. A férfit láthatóan aggasztotta görcsösen fetrengő és ziháló testem látványa. – Nem találtunk magánál semmilyen igazolványt. – A doktor félhold alakú szemüveget viselt. mert emlékszem. és sebesült hátammal ezúttal a vasmacska felfelé ágaskodó körmét találtam meg. maga rohadék… – próbáltam feltornászni magam. – Tudja mozgatni a jobb kezét? – Próbáltam. – Ha beszélni akar – figyelmeztetett –. de a fájdalom pisztolygolyóként járta át a gerincemet. – Nem is sérült meg. – Mondtam. – Most a balt? Ez az. ezúttal a mellkasomban. Alighanem lehajolt hozzám. hanem egy újabb. mintha egy kéz érintette volna a vállamat. Nem voltak rajta hajszálrepedések. majd próbált felsegíteni a földről. – A rohadt életbe! – Hirtelen belém nyilallt a fájdalom. Alig nyúltam magához. Emlékszik a nevére? – Sandman – feleltem. Az egyiket fehér nővérsapka keretezte. de tovább erősködtem volna. a másik a doktorhoz tartozott. csak két fénylő neoncső.

hogy szörnyűbb. szétáradt bennem és hátrafeszítette a hátamat. mígnem ott találtam magam az orrárbocon. és megmarkoltam az orrsudár-hosszanti merevítő kötelet. de az új fájdalom hirtelen összemosódott a régivel. és én tudtam. – Beszéd közben is a bordáimat tapogatta. szerettem rögzíteni a kormányrudat és előremenni az orrba. vagy túl költségesnek találták. Arról álmodtam. a festék lehámlott. de még nem akartam aludni. a vitorlák szétszakadtak. csonka főárbocával. mennyire súlyos a sérülésem. nyomában az éjszaka szüntelen szeleivel. A gazdag fickó ekkor eladta. hogy a nővér a homlokát ráncolja. – Hol lakik? – Jelenleg itt. ez a régi konstrukció nemzedékek hosszú során át bizonyított a veszedelmes nyugati vizeken. akik leginkább ahhoz értettek. A Sycorax így lett minden egyes nyárral egyre fakóbb. Első tulajdonosa. hogyan kell minél ellenállóbb halászhajót építeni. jól ismert alagútjába. mi fog történni. Éjszaka. robusztus és hatékony. csakhogy az álmomban két jó lábamon álltam. majd egészen 1932-ig minden évben egymást váltogatták a tulajdonosok. amint nyílként fúródik bele a sötét vizekbe. és most előrehajolt. hogy ezt teszem. amely a legviharosabb tengeren is megállja a helyét. ahogy egykor oly gyakran tettem. A Sycoraxnak az örökkévalóságig így kellene vitorláznia. Nick. hogy a nevem bármit is jelentene neki. de ezúttal se tudtam megszólalni. amikor farvizén sziporkázva foszforeszkáltak a fények. Tudni akartam. egyenes orrával. olyan mesterek keze által. A Sycoraxról álmodtam. Odamásztam. – Helyes. döntött tatjával. és végigmérem a karcsú hajótest szépségét. hogy a válasz nem sokat segít. Arról álmodtam. Csak a rézborítás . akik vagy túl lassúnak. akit nem érdekelt a gyorsaság. túl a felépítményen. a doktor pedig az infúzióhoz lépett.Nem adta jelét. mielőtt beköszöntött a nagy világválság. amellett tetszetős is. Itt álltam és csak néztem vissza rá. hogy belevilágítson a szemembe. és csillagfényes barázdát váj a vízbe. vagyonos ember játékszereként. A hajó formáját tekintve halászbárkát idézett. A fényezés megkopott. Tisztességes hajó lett belőle. az elegáns túlnyúlásnak és a szerelékekre fordított gondnak köszönhetően. miközben belezuhantam a mesterséges álom puha. – Tudtam. A Sycorax öt jó évet élt meg. de hang nem jött ki a számon. Láttam. és biztosítani akartam arról. áttörnie a csillámló tengeren. sokkal szörnyűbb dolgokon is keresztülmentem már. szabadon. ezért tiltakozni próbáltam. biztonságos sétahajóra adott megrendelést. hogy ott állok az orrárbocon. A Sycorax az én folyómon épült. sötét.

úgy rendelkezett. hogy semmilyen költség nem számít. a gyors kocsikat. aki a hatvanas években rátalált. A hajót sorsára hagyták. a kabintetőt lehántották. hogy a hajó visszanyerje eredeti szépségét. a farvitorlát félrehajították. A londoni ingatlanokra kötött viszont-bérleti szerződésekből telt neki egy Rollsra. amivel valósággal a fejére vonták a balszerencsét. Bátyám remekül festett elegáns etoni mellényében. A háború ekkor ért véget. és az ólmot kiemelték a hajótőkéből. Csak a hajók érdekeltek. A katonák rajta gyakorolták a partraszállást. Ebben a devoni házban születtem én is. ahol boldog elfeledettségben múlattam az időt. akár egy aranyhajó. meg az Etonba járó fiúörökösöket. az esővíz lassan elkorhasztotta a tölgyfa vázat. egy berkeshire-i házunk. ahol az oxidálódott rézlapokat lehántották testéről. és a hosszú nyári szünetben. de ő The Girl Pauline-ként is biztonságban kiszolgált öt szezont a devoni földnyelv körül. A hajótestet szerető gondoskodással. a folyón horgonyzott le. Fülkéjét megfosztották minden felesleges fényűzéstől. mielőtt visszatértem a távoli bentlakásos iskolába. így elküldhettek valami távoli bentlakásos iskolába. a festett nőket. Imádta a flancos holmikat. Meghosszabbítottuk a . csak az.tartotta olyan tisztán és szárazon a palánkokat. A harmincas évek közepére a hajót munkára fogták. három Maseratira és a két Nicholson versenyhajóra. Valami okból apám úgy döntött. Túl ostoba és túl lassú voltam ehhez. Nagyon ment neki akkoriban. Pedig még a nevét is megváltoztatták. amilyenek a vízre bocsátás napján lehettek. de legnagyobb megkönnyebbülésemre nekem a főiskola közelébe sem kellett mennem. mint amennyit valaha is elkölthetett. Az apám volt az. csak a főárboc mögött hagytak meg egy kis zugolyt. csökönyös boszorkaként viselte. két Jaguárra. az oldalán feküdt Dawlish Warren homokján. Én segítettem dugarozni a palánkokat. A tatrészt rövidre és szögletesre vágták. Apám. meg egy lakásunk San Tropez kikötőjénél. ezzel a régiséggel tovább gazdagítja flottáját. amelyektől a Sycorax úgy fénylett. Emellett volt egy londoni. ahol annak idején megszületett. ám ezt is illő módon. a palánkok szétnyíltak. miáltal a Sycorax elvesztette legendás egyensúlyát. majd az új rézlemezeket. amely hosszan visszhangzott a kikötő partjai között. Mi vittük fel a szurkot és a kátránypapírt. már-már elfeledett mesterfogásokkal javították ki. ugyanabban a műhelyben segítettem újjáépíteni a Sycoraxot. s eközben hozzászoktam a fakalapácsok ősi döngéséhez. több pénzt keresett. melyeket a házunk közelében. akárcsak az első tulajdonos.

hogy amíg élek. Hat évvel azután. és a halott hajó lassan új életre kelt a devoni műhelyben. Vitorlákat varrtak. köteleket vertek.lefűrészelt tatot. aminek annak idején megépítették. A háza előtt tartotta. Régi nevét mélyen belefaragták az új tatba. ahogy azt elvárta volna. beléptem a hadseregbe. Új árbocfákat vágtak. Ha lehunyom a szemem. fiú – mondta vaskos devoni kiejtéssel. azután elérkezett a nap. csakhogy sohasem tudott megválni az általa megszerzett szép dolgoktól. . ám én voltam az egyetlen. A hajó minden ízében olyan gyönyörű lett. amikor lassan beleeresztették az iszapos folyóvízbe. – Engedd szabadjára. S lehetett a Sycorax bármily csökönyös. minden érdeklődését elvesztette a Sycorax iránt. Apám lassú vitorlást akart a hosszú naplementékhez. amit csak az apám összegyűjtött. és akkor elvisz mindenhová. Apám eladta volna. hogy a Sycoraxot vízre bocsátottuk. Hátuljába dízelmotor került. Tikfa fedélzetdeszkák kerültek fel. szórakoztatónak találta. amilyennek elképzelte. ez lesz az én hajóm. olajlámpásokat políroztak. aki a vitorlák kibontásával bajlódott. Márpedig a Sycorax páratlan szépség lett csillogó rézburkolatával és fénylő lakkozásával. ám a hajótőke túlságosan megnehezítette a folyón tett sétautakat. de amint elnéztem az ár hátán ringatózó hajótestet. és csak úgy tündököl a napfényben. Még hátravoltak a kötelek. Lenmagolajba és paraffinba áztattuk az új árbocfákat. egyik szögletet a másik után. csak épp nem viselkedett olyan kezes bárány módjára. és az új kabinban elhelyezhettük az összes rézszereléket. Segítettem a hajóépítőknek kinagyolni a fát. hogy helyére kerülhessen az új tatárboc a két keresztmerevítő kötéllel. ám a Sycorax ugyanaz a megátalkodott boszorka lett. ma is látom magam előtt a bakokra állított kész főárbocot: nyílegyenes. ha igába akarod hajtani. Azután. Talán még sohasem láttam apámat ennyire dühösnek. hogy a törzs színfája középen legyen. azután aranyszínnel festették ki. azután rétegekben vittük fel rájuk a lakkot. és a nap ne húzhassa el. ahogyan azt a déli oldalon termő fával tenné. mi irányítottuk neki az orrát az Atlanti-óceánról érkező roppant hullámoknak. A tengeri szelek közepette szilárdan állta a sarat. a koktélpartikhoz és a karjában olvadozó lányokhoz. mígnem a két fenyőtörzsből kialakult a sima és fénylő felületű árboc. mint valami elegáns kerti pavilont. – Csak akkor csökönyös. Apám felfigyelt odaadásomra. gondosan a fenyőerdő északi oldaláról választották őket. amikor megtörtént a vízre bocsátás. hogy tegyen vele egy kört a folyón. Nagy ritkán beindította a motort. Jimmy Nicholls és én vittük ki a tengerre. magamban megesküdtem rá. Jimmy szerint nem akadt nála különb vitorlás Devon környékén.

de a bíró egyértelművé akarta tenni. nem a gárdába. teli borotválkozásból származó sebhelyekkel. és ő maradt az egyetlen. Ötvenes éveiben járhatott. Sárga fogak. amelyet ő és a bátyám olyan magas szinten űztek. Kívánatos. csak hogy egy kis pénzhez jusson. attól az még bűntett marad. – Nem emlékszik rám. A harca egyre kilátástalanabb és értelmetlenebb lett. – Nem szeretem a nagy hajókat. hogy ha egy bűntettet elegánsan öltözött üzletemberek hajtanak végre. gyűrött.– Az isten szerelmére! – üvöltötte. ritkás ősz haj és gyászos arc. Melissa és én a hosszú hétvégeken lemotoroztunk a devoni házhoz. – Hogyne emlékeznék – feleltem. Nick? – Átkozottul jól. Hét évre ültették le. – Harry Abbott őrmester. – A gárdába? Nem. szürke öltönyt viselő férfi bukkant fel az ágyamnál. ha addig kitartana az eső. – Tetszett neki. . – A mellkasomra nehezedő fájdalom miatt kimerítőnek találtam a beszédet. – Miért nem a nyavalyás haditengerészethez? Szeretsz hajózni. Én ekkor már az Atlanti-óceán déli térségében hajóztam. és egész életem új irányt vett. hogy kivigyem a Sycoraxot a tengerre. de idősebbnek tűnt. és lecipeltem a vitorlavásznakat a csónakház padlásáról. Később kiderült. Tarthatatlan feltételekkel különféle hiteleket vett fel. és kiveszem a részem a fehérgalléros szélhámosságból. Kivéve a Sycoraxot. reménykedő felhang. hogy eladja nekem a Sycoraxot és a kikötőt. amit szeretsz. akit akartam. majd apám idővel veszített. hogy bankárnak vagy brókernek állok. Beléptem a seregbe. ugye? – Magas. mint mindig. – Még motorozni is elmennék. – Hogy s mint. – A seregbe? – Hosszú csend. véreres szemek. sőt még a lélegzetvételt is. ám ahogy telt az idő. Megnősültem. azután egy törődött. nem? Ez az egyetlen ezen az istenverte világon. – Már Harry Abbott nyomozó. hogy emlékszem rá. kemény ítélet volt. Ezt. apámat egyre ritkábban találtuk ott. – Csak elpocsékolod az egész nyavalyás életedet! Ha nem is voltam tündöklő elme. halálsápadt. meg a nőket. miért. csak ő. apám el tudta volna képzelni. amelyeket nem tudott visszafizetni. de továbbra is lejártam Devonba. Addigra nem maradt semmim. Még arra is hajlandó volt.

és a padlóra köpködte a magokat. Címlapsztori. várni fog a visszatéréssel. Akárhogy is. ha rágyújtok? – Mindenképpen rágyújtott volna. És remek partikat adott. és talán abban reménykedett. Esetleg visszatért a szülőföldjére. – A francba – szisszentem fel. Lelécelt. sem túlzott érdeklődésnek. Egy fénykép egyenruhás jómagamról. mintha tényleg tavasz lenne. ha ittasan vezetett. – Mr. – Szóval nem ő volt az. nem nagy meggyőződéssel. egy nagyobb kép Anthony Bannisterről. amíg azok is ott mulattak. – Fanny Mulder. Mr. – Kidobta a partra. Az ágy felé nyújtott egy szennylapot. mi? – Elcsórta a tárcámat. – Látta a szerdai lapokat? – kérdezte. – Nagydarab? – Mint egy toronydaru. Abbott bólintott. Apám a tőlük hallott szóbeszédekből élt. – Abbott mélyen a szemembe nézett. És általában mindenemet a hajómról. nem zavarja. és hozzájuk fordult. aki a szart is kiverte magából. – Fanny? – Francis. – Gyanítottam. Bannister szerint maga megpróbált betörni a csónakházába. Vagy Spanyolországban. . Valami fogorvos találta meg. – Nem. – Jól elintézte magát. Abbott régebben az apámmal golfozott. És a cuccomat. Ugye. – Abbott összehajtogatta az újságot. Mr. mégsem panaszkodott senki a rendőröknek.– Most épp nem esik – közölte Abbott panaszos hangon. aki imádott a törvény helyi képviselőivel barátkozni. amint az várható volt. – Ráadásul hidegre is akarta tenni. Bannister hivatásos kormányosa. Alighanem Franciaországban van. – Háborús hőst ért támadás a Tv Tony búvóhelyén – olvasta. Sokszor mérföldekre is elhallatszottak. – A változatosság kedvéért majdnem olyan az idő. – Abbott nem adta jelét sem meglepődésnek. egy másik a házról. amíg a kedélyek lecsillapodnak egy kicsit. – Egy dél-afrikai fickó volt. Bannister Londonban tartózkodott. nem igaz? – kérdezte Abbott. hogy az ár majd magával viszi. Kiválasztott egy szőlőfürtöt a gyümölcskosaramból. – Az utolsó két szót végtelen utálkozással ejtette. de mindenki csak Fannyként ismeri.

azután. és a fájdalom ostorként csapott le a mellkasomra.– Az én nyavalyás csónakomat tartja ott! – tiltakoztam túl hevesen. Amerikai. aki hétvégeken lejár ide. mint mindig. hogy remek vitorlázó? – kérdeztem közbe. Sok időt töltött itt. valami átkozott londoni. Ő ragaszkodott a devoni házhoz is. Nick. – A felesége volt az. – Bannister vontatta szárazra a hajómat? – Az ördög se tudja. hogy emlékszem George-ra. nem igaz? – vonta meg a vállát Abbott. Az a fajta. és belehamuzott. – Mulder volt az – erősködtem. Könnyek szöktek a szemembe. – Ami nem is meglepő. Alighanem Mulder is vele üzletelt. – Nem azt mondják róla. A bíróságnak ennyi idejébe telt. amelyik még akkor beszíjazza magát a horgászszékbe. Nem is csoda. hogy valamelyik kitömött gorillája hazavágott egy háborús hőst. Görcsösen köhögni kezdtem. Eltulajdonított rádiók és mélységmérők. Bannister persze eltussolná az egészet. bár ezt nehéz lesz bizonyítani. majd zajosan az infúziós tartály felé fújta a füstöt. csak hogy témát váltsunk: – Mikor vásárolta meg Bannister a házat? – Néhány éve. milyen bőkezűen támogatta a rendőrárvákat és a nyugdíjalapot. hogy megmutassa a bugrisoknak. Emlékszik még George-ra? – Még szép. – Már úgysem lesz ott sokáig. – Hiányzik az örege. Abbott feddően horkant fel: – Meglátogatta már az apját. – Ládaszám állnak az ilyen holmik abban a csónakházban. – Abbottot láthatóan nem is érdekelte a kérdés. amíg felszámolta az öreg hagyatékát. tekintve. amíg lecsillapodok. – Az egészet elszállítják George Cullenhez. Nick. mitől döglik a légy. . – Abbott kihúzta az éjjeliszekrény legfelső fiókját. Volt egy sor másik ügyünk is ezen a télen. – Ismeri az ilyet. – Mr. Köztük az én cuccom is. – Abbott megvetően horkant fel. Abbott kivárta. mintha ez egy csapásra megmagyarázná az utálatát. de mindig csak a vitorlázással törődött. Nem szívesen olvasná a lapokban. – Nem nagyon kedveltem őt se. – Vastagon benne van. ha csak pisztrángra megy. – Úgy tette hozzá az utolsó szót. A szokásos. – Akárki is lehetett. Nick? – Még nem volt rá időm – feleltem. – Miért? – Nem tenne jót a róla kialakult képnek.

– Amellett úgy volt. – Beszélek az illetékesekkel a dolgáról. Nick. Nick. . Úgy értem. – A kölykökkel találkozott. A volt feleségem nem újította meg a papírokat. – Jimmy november óta kórházban van – adott magyarázatot Abbott arra. az adófizetők azért tartják magukat. Túl sokat dohányzik. – Vádat emelnek Mulder ellen? – akartam tudni a választ. amíg nekünk kell gondoskodnunk az árvákról meg a kifosztott öregasszonyokról is. Többé nem tartozik rám. – Melissa se tarthatott mindent a fejében. – Micsoda egy istenverte bolond maga – csóválta a fejét Abbott. hogy elintézzék az ilyen nehéz ügyeket. – Nem az én dolgom. mármint a turistákat. – Az isten szerelmére! Kifosztotta a hajómat! – Nehéz bizonyítani. – Abbott nem tűnt túl lelkesnek. – Lenézett a cigarettájára. miközben partiról partira járt – vontam meg a vállam. A régiek kedvéért. nemde? – Még a másik kórházban látogattak meg. hogy bármit is lépnének. és lopott még egy fürt szőlőt. Szívességből jöttem ide. köszönöm. most már nem. Az árváknak és az öregasszonyoknak általában nincs biztosítása. – Nem hinném. Nick – mutatott rá Abbott –. Nick. Bár nem hinném. – Én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. nem hinném. Harry – mosolyodtam el gúnyosan. – Az én hajóm sem volt biztosítva. hogy egy kicsit elcsevegjünk. – És nem magának kellene vádat emelnie? – Mondtam már. – Tüdőtágulás.– Azt hittem. – Akkor mivel foglalkozik? Parkoló cédulákkal? Maga bírságolja a buggyantakat? – A buggyantakat. Abbott ügyet sem vetett a gúnyra. – Miért nem szorongatta meg? – Maga volt az. Akkor már inkább testi sértéssel vádolja. miért akarja Abbott szántszándékkal elterelni a szót a fontosabb kérdésekről. a gazdag fickók meg a fényes jachtjaik nem élveznek elsőbbséget. – Hát. akit lecsaptak. hogy Jimmy Nicholls figyel a Sycoraxra. arra számíthat. és összeráncolta a homlokát a felhőtlen égbolt láttán. miért nem vigyázott senki a hajómra. megvonta a vállát. ha annyira akarja. nem úgy a gazdag fickóknak. – Azon tűnődtem. szerintem. – Abbott odalépett az ablakhoz. nem én. Nem sok haszna lenne.

Harry. Abbott a homlokát ráncolta: – Visszakapni? Mit? – Az érmet.– De ha a maga helyében lennék. Ha ragaszkodik hozzá. Nick. Ott volt a zsákomban. – Annyira sajnálom. és nem hiszem. aki jól felkavarja a szart. – Nem éri meg. máskülönben nem lesz rá pénzem. én nem erőltetném azt a vádemelést – húzta ki magát Abbott. Harry? – Azt fogom tenni. – Most már érti. a többi holmimmal együtt. – A Viktória-kereszt miatt. – Tudja. – Egy csomó rosszéletű van odakint. Nick. hogy újjáépítsem a Sycoraxot. ha hagyja. Nick. Harry. – Abbott biccentett búcsúzásként. – Az ajtóhoz lépett. – Megrázta a fejét. Az a nyavalyás Mulder ellopta. Nick. Fel fog bérelni valami nagymenő ügyvédet. Abbott sóhajtva fogadta konokságomat. Felejtse el! – Nem akarom elfelejteni. hogy lopott. Abbotton most először látszott a döbbenet. Megváltoztathatja az életét. ahol egy pillanatra megállt. Nick. és a végén. az isten szerelmére! És vádat akarok emeltetni Mulder ellen. Abbott az ajtó felé biccentett. hogy láthassák. – Tartsa őket távol. . Nick? Igazán büszke. A sajtó. úgysem tudja egykönnyen eladni. Be kell perelnem valakit. mekkora csapás ért. – Én nem akarok változtatni az életemen. és amikor nem feleltem. hogy Fanny ismerné a megfelelő csatornákat. – Ha ragaszkodik hozzá. – Bannister odafigyel az embereire. még ha a bíróság együtt is érezne magával a kitüntetése miatt. – Attól még Viktória-kereszt. George pedig egy ujjal se nyúlna a medáljához. hogy az örege mindig büszke volt magára. – Az a másik kettő szolgált rá – mordultam fel. Nick. – Én csak megtagadtam a parancsot. Minden komoly gyűjtő tudni fogja. És vissza akarom kapni. magyarázatként még hozzátette. rendben. Elintézem. aki boldogan kitöltené azt a csekket. mintha csak most ébredt volna rá. hogy beszélhessen egy nyavalyás ügyvéddel. – Kivárt. Napok óta csak arra várnak. – Azért csak terjessze a hírt. miért kell beperelnem azt a rohadékot? – Ha ez megvigasztalja. akkor is a nyakába varr egy jó zsíros számlát a költségekre. Ő csak George Cullennel szokott üzletelni.

hogy felszívódott. nem lehettem biztos abban. bár borúlátónak tűnt. néhány száz fonttal pedig lehetetlen lenne betömni egy ilyen feneketlen szakadékot. Az ügyvéd megnyerőnek.Másnap hivatalosan is panaszt tettem Francis Mulder ellen. A hajótestet kipofozhatnám a roncsokról kimentett lemezekkel. és a Sycorax akkorra se lenne kész. hogy rendelkezik annyi pénzzel. ám mindehhez idő kell. hogy a költségek ily módon engem terhelnek. hogy megjósolja. máris visszatért. a vezetékeket és a műszereket. Panaszosan jajdult fel egy mentő szirénája. amíg érvényben van ellene a körözés. bárcsak lennének rajta hajszálrepedések. Miután elment. ám ez csorba fegyvernek bizonyult. valamikor majd újra megpróbálkozhatok a bicegéssel. odakint a várócsarnokban kerekes ágy döcögött. Azon tűnődtem. a vitorlákat. a hajócsavart. Azt gondolta. arra pedig. mire a viharos téli szelek először söpörnek végig a csatornán. a mennyezetre meredtem. a kabintetőt lefedhetem vízálló furnérlapokkal. készíthetek új árbocokat is. Ellene fordíthattam a törvényt. mennyi időbe telik. A doktor azt mondta. aki nyomtalanul eltűnt. és addig aligha tér vissza Angliába. A gödör alján éreztem magam. Jól tudtam. visszafeküdtem. bár odáig nem merészkedett. amennyiből újjáépíthetem a Sycoraxot. mire sor kerül rá. az érdemérem visszaszerzésére meglehetősen csekély az esélyem. A fájdalom alattomosan viselkedett. Soványka bankszámlámra gondoltam. még kisebb. akit testi sértéssel és rablással vádoltam. Mulder felszívódott. – Az ügyvéd lemondóan csóválta a fejét. Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a Sycoraxot. Ameddig visszatartottam a lélegzetemet és mozdulatlanul feküdtem. hogy nem engedhetném meg magamnak a lámpákat. ám amint újabb levegőt vettem. ha bebizonyosodik. nem is beszélve . milyen kevés esélyünk lenne ezt bizonyítani. Tudtam. hogy visszaperelhessem valakitől a Sycorax javítási költségeit. A kárt Fanny Mulder okozta. Sosem engedhetnék meg magamnak új URH-rádiót. S még ekkor is bőven akadna tennivaló. – A hajóban okozott károkért nem perelhetem be Bannistert? – kérdeztem. és azt kívántam. rothadó hajótesttel. rengeteg idő. Az ólmot helyettesíthetem vasöntvénnyel. ha egy daruval bakokra akarnám emeltetni a Sycoraxot. meddig kell még itt lennem. Már abba is félig belerokkannék anyagilag. elhitette velem. és ha meg is találják Muldert. Mint mondta. A hajó egy vagyont felemésztene. hogy Mulder az ő megbízásából cselekedett. a vitorlásévad pedig gyorsan eltelik. hogy megértsem. – Csak abban az esetben. Ha valakitől kapok fát. összetörten és partra vetetten. gazdátlanul a gaztenger közepén.

csak épp ez az Anthony Bannister fájón hiányolja a sminkesét és a fényképészek által bevetett szépítő fogásokat. – Nevem Bannister. Nem ismertem fel azonnal. Mintha a királynő tette volna a tiszteletét. és a napbarnított bőr sem tűnt olyan makulátlannak. Arra számítottam. tehát mennie kell. amíg rájöttem. arcukon ostoba kifejezéssel. hogy deréktájban igencsak elődudorodik az inge. – Azt hiszem. el kell adnom a Sycoraxot. Bólintott. – Ki az ördög maga? – Ellen akartam állni a bűverejének és az önkéntelen meggyőződésnek. Vagy eladhatom magam a lapoknak.a hajóváz érlelt tölgyfájáról. a szőke haj kevésbé fénylett. Ez az. mint aki feltételek nélkül kész elismerni teljes felelősségét. Idősebbnek tűnt. Ha tehát nem adom el magam. – Az én egyetlen problémám a hajóm. ám ekkor elmosolyodott. Nem engedhetem meg magamnak. mint amire számítottam. és igyekeztem elfogadtatni magammal. ám amikor elfordult az ajtótól. nem szegény ember álma. – Nővérek álltak mögötte az ajtónyílásban. – Sandman kapitány? – A jól ismert hang megbízhatóságot és kedvességet sugárzott. A Sycorax gazdag ember játékszere. de a hosszú állkapocs valamivel tokásabbnak tűnt. – Ereztem a hírnév és a vagyon álnok csábítását. Talán kellett volna. amiért a nagy Tony Bannister ellátogatott a kórházukba. Ha roncsként áruba bocsátom. hogy a Bannisterhez hasonló alakok végtelen nemtörődömséggel és magabiztossággal gázolnak keresztül mindenen és mindenkin. Sportosnak és elegánsnak tűnt testhez álló tweedzakójában. és a személyzet egy emberként adta át magát a kivételes alkalom hangulatának. Magas férfi állt az ajtónyílásban. van egy közös problémánk – kezdte. Bannister lefegyverző mosollyal kért tőlük elnézést. – Amit a maga búr harcosa tönkrevágott. Meglepett a nyugtalansága. mint a képeken. arra is felfigyeltem. engem figyelt. ha ötszáz fontot kapok érte. Az ajtó megcsikordult. amit sose tennék meg. s hirtelen minden tökéletlenséget elfeledtetett a túláradó és megkapó vonzerő. Jól tudtam ezt. és én kinyitottam a szemem. és megélhetek a sztorimból. még szerencsés vagyok. Beletelt egy-két pillanatba. mindenki izgatott volt. mielőtt becsukta az ajtót. . hogy kettesben maradhassunk. hogy feltétel nélkül megbízhatom benne. s keményen küzdöttem ellene. hogy valóban a híres Anthony Bannister áll előttem. Tony Bannister.

amelyet olyannyira megfogott a nikotin. – A homlokát ráncolta. de biztosítottak arról. megráztam az aranyló kezet. hogy úgy tűnt. ami lehetőséget nyújtott. – Még nem csináltunk mást. hogy alaposabban megnézhessem magamnak. Felteszem. mintha okkerszínű festékbe mártotta volna. – Nincs összecsiszolva a hang – felelt helyette Matthew –. Valamilyen okból eszembe jutott apám kedvenc mondása. úgy próbált rálelni a hasonlatra. csak összevágtuk a snitteket. azt szeretné. s még én éreztem magam lekötelezve. és felém nyújtotta jobb kezét. hogy együttérzéssel hallgatom a szavait. – Nem nézett rám beszéd közben. talán nagyobb . amiért ekkora híresség tiszteletét teszi a szobámban. egyes-egyedül a Sycorax miatt. és ez kockázatos. ha a hajója visszanyerné eredeti formáját? Egyszerűen kifogta a szelet a vitorlámból. – És még nincs is szinkronizálva – tette hozzá Angela Westmacott. Ha megteszi. hogy a hajó gazdátlan. Mert a Sycorax kedvéért. Arany karkötőt viselt. hogy ez még csak a nyers vágás. de az anyagokat már nem tudom megvenni. amit én is megérthettem. Egy kicsit le vagyok égve. – Még nem vágtunk illesztést a fába.– Az én hibám. s ezt mindennél többre tartottam. tudja. – Szinkronizálva? – vontam fel a szemöldököm. márkás aranyórát és két jókora aranygyűrűt. – Vagy kilencven – vetette közbe Angela Westmacott –. Bannister nem tett említést a lányról. miszerint szép dolog a tisztesség. Őszinteséget mutatott az irányomban. – Nyers micsoda? Lendületesen mutogatni kezdett jobb kezével. – Nos. – Meg kell értenie – közölte Matthew Cooper –. Harciasságom nyom nélkül elpárolgott. azon kaptam magam. és ezért elnézést kérek. – Matthewt. ráadásul alig tíz perc van belőle. én szerencsére nem vagyok leégve. – A munkát még csak elvégezném magam – mondtam –. a harmincas évei közepén járó nyughatatlan filmrendezőt Anthony Bannister küldte hozzám. csak durván összeszögeztük a darabokat. Hibát követtem el. A teljes film meglesz úgy hatvan perc. Amikor Londonból felhívott és értesített Matthew érkezéséről. s bármennyire vonakodtam átadni magam a Bannister iránti feltétlen nagyrabecsülésnek. egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Amióta betette ide a lábát. Felnéztem a jól ismert arcra. de a készpénz még szebb. – Elmosolyodott.

– Máris filmre vettek? – értetlenkedtem. hogy abban a pillanatban felébresztette szunnyadozó oltalmazói ösztönöm. amit már filmre vettünk. Matthew Cooper egy videokazettát vett elő aktatáskájából. ebben a képernyőkkel telizsúfolt otthonban. és minden részéből lélegzetelállító panorámát kínált a kert alatt kígyózó folyóra. szüntelenül arra gondoltam.lelkesedéssel várom a találkát. hogy Anthony Bannister televíziós cége afféle csalinak küldte őt ide. . Arra is felfigyeltem. ha látja. Anthony Bannister ráadásul éppen azon fáradozott. valamint egy hatalmas tévé – a legnagyobb. amelyet auraként lengtek körül a különféle övek. csatok és szorítók. amint belépett a szobába. Képtelen voltam levenni róla a szemem. Most már azon tűnődtem. Formátlan. Filmre akarta venni az életem. hogy nem visel jegygyűrűt. videomagnók. hangfalak. ahol most a húszméteres beltéri úszómedence vize fodrozódott. Ennek a meggyőződésemnek hangot is adtam. A tűz körül fehér bőrrel bevont szófákat helyeztek el. a sérülésem és a felépülésem. A lépcsők és az ablakok között magányos szigetként állt a tágas kandalló és masszív rézkürtője. milyen törékenynek és finomnak tűnnek aranyfürtökkel keretezett vonásai. Három kárpitozott lépcsőfok vezetett a szoba felső részébe. hogy valamennyi képernyőn én jelenjek meg. kazettás magnók. Divatosan szertelen és rendkívül. hogy csakis tévés műsorvezető lehet. mert a beleegyezése nélkül elveszik az az anyag is. Kórházban töltött két évem farkaséhséggé fokozta szunnyadó párválasztási ösztönöm. fehér és rózsaszín puffos konfekcióruhát viselt. pedig mennyire szerette apám a régi formáját! Ez az új szalon megvolt vagy huszonkét méter hosszú. pontosan mire is gondoltunk. – felvevők. A ház teljesen megváltozott. Szándékosan hétköznapi ruhái nem lehettek olcsók. míg buggyos fehér nadrágjának szárát betűrte rózsaszín bokacsizmájának szárába. kontyából csak a legvilágosabb pihék szabadultak ki. míg a szalon északi végében az űrkorszakhoz illő hifieszközök és monitorok sorakoztak. ezért elküldte hozzám Matthewt és Angelát. – Nyers vágás – magyarázta Matthew. Haját csatokkal és tűkkel fogta szoros présbe. olyan törékeny. légiesen könnyed jelenség volt. – Tony úgy gondolta. CD-lejátszók. Angela magas. hogy kicsikarja beleegyezésemet. Bannister házának új utcafronti szobájában tanácskoztunk. jobban érzi majd magát. lézerlemez-lejátszók. A célra keresve sem találhattak volna jobbat. de ő csak a fejét rázta. – Kockázatos – ismételte meg –. Akadtak itt rádiók. sőt felkavaróan gyönyörű jelenség volt. ezért megismerkedésünk után el is döntöttem magamban.

– Akkor készen áll? – erősködött Matthew. mekkora árat fizetek érte. – Egy francia hajó – szólaltam meg. s én csodálattal adóztam ügyessége előtt. Bannister úgy jött ki az egészből. amely kibontott fő. egy megújult Sycoraxot. amíg ő Londonban tartózkodott. hogy a szépség látványa akaratlanul is ilyen maró kínokat okozzon. és én tudtam. Az egyik lap szerint azok a vandálok támadtak rám. pedig igazság szerint keményen küzdöttem azért. Már a gondolat is féltékennyé tett. Semmi jogi macera. hogy beköltözzek Bannister házába. Fanny Muldert senki sem említette. és egy alumíniumtestű jachtot figyeltem. nem? – indítványozta. ahol az elmúlt három hétben gyorsan javult az állapotom. Bannister házvezetőnője etetett. és . amikor a lapok másnap világgá kürtölték Bannister nagylelkűségét. A Sycoraxot kiemelték a gyomok közül. nagyon ügyes. Egyik újság sem kapcsolta össze a támadóm személyét Anthony Bannisterrel. Elhagytam a kórházat. és én csak magamra vethetek. semhogy jelét adjam Angela Westmacott iránti haszontalan vonzalmamnak. Ügyes. mintha elégedett lennék. mintha nem is hallottam volna a kérdést. mint a ma született bárány: hófehéren és illatosan. mások csupán annyira szorítkoztak.és orrvitorlával manőverezett a kikötőhely felé. gondoltam. inkább figyeltem a hajót. Már akkor tudnom kellett volna. Innen nézve talán könnyűnek látszott. – Az első. vagy talán a szeretője. hogy ne adjam jelét bosszúságomnak. – Tényleg csak nyers vágás – mentegetőzött előre. – Hát jó. akik megrongálták a hajómat. „TV Tony megmenti a háborús hőst”. hogy rendkívüli szakértelemnek lehetek szemtanúja. hogy távol tartottam magamtól a sajtót. Valami csúnya dolog történt a csónakházban. hogy ő lehet Matthew asszisztense. Amikor eljött hozzám a kórházba. Különben is. Hónapokat töltöttem azzal. Feltételeztem. Bannister felajánlott nekem mindent.– Akkor talán meg is nézhetnénk. de most már minden rendben. Mennyire igazságtalan. amit csak akartam. Az ablak mellett álltam. csak béke és megbocsátás. de a csalókán lanyhának tűnő széllökések épp a tetőző tavaszi dagály ellen dolgoztak. amit idén látok. A fedélzeten csupán egy fekete gyapjúsapkát viselő kormányos tartózkodott. amellyel kivitte a hajót. Talán Cherbourgból jön. Bannister orvosai ápoltak. Lakóhelyet. biztonságot. mire Bannister most egy tévéfilm főszereplőjévé akar tenni. – Mehet a videó? – kérdezte most Angela. Bannister medencéjében úszkáltam. – Úgy beszéltem. Matthew a készülékbe helyezte a szalagot. hogy a támadók kiléte ismeretlen. semmi kellemetlenség.

amikor Matthewt képzeltem a rendezői székbe. hogy fogalmat alkothasson az egészről – Angelát láthatóan irritálta Matthew közbevetése. Sandman kapitány is egyike volt azoknak. TV Tony elvarázsolt mindenkit. Épp időben néztem el a folyó mentén a francia jacht irányába.” Meglepett pillantást vetettem a lányra. azután a tévében hirtelen megjelent egy portól szürke. Katonáink már maguk mögött hagyták a Goose Green-i és a hegyékben megvívott ütközeteket. a hajótestet megtisztították. jellegtelenül kopár. egy fiatal lány. Angela Westmacott filmje. – Ez még csak munkacím – vette Matthew kritikus megjegyzésnek sanda pillantásomat. A betűk eltűntek. méghozzá mindenből csakis a legjobbat: mahagónit. a menthetetlenül elkorhadt részeket kivágták. amint a vitorlázó. Vagy valamilyen kevert töltet? Robbanóanyag és foszfor az aknatöltet helyén? Az képes még csúnya dolgokra.bakokra állították Bannister pázsitján. a lyukakat fenyőrosttal tömítették. A hajé most ott állt. június 14-e. Megrendelték a javításhoz szükséges anyagokat. és most eljött az idő. – Csak. Gyászos muzsika szólt a háttérben. fekete . a képen megjelent a sötét éjszakai égbolt. Az ablakhoz sántikáltam. érett tölgyet. amint feltűnt a főcím: „Egy katona története. rezet. rózsaszín hajnali fényben fürdő táj. A lefűrészelt árbocok csonkjait úgy húzkodták ki. hogy lássam. amiért szerinte nem mutattam kellő érdeklődést a sötét képernyőn pergő számsorok iránt. és lenéztem a bakokra állított Sycoraxra. A mi 105-öseink. a hideg dél-atlanti szélben máris ott érezni a közelgő diadalt. gondoltam. tíkfát. akár az odvas fogakat. és várta a hajótest befoltozásához szükséges új faanyagot. „– Falkland-szigetek – Anthony Bannister jellegzetesen meleg hangja ezúttal átitatódott halálos komolysággal. akik…” Felálltam: – Nem bánják. Világító rakéták írtak le széles ívet. ha nem nézem végig? Nem sok mindent mondhattak erre. és én felismertem a foszforos gyújtóbomba fehér villanását. leveszi a sapkáját és megrázza hosszú. A távolban robbanás hallatszott. A rizspapír vékonyságúra oxidálódott régi rézlemezeket lehántották. A brit csapatok ostromgyűrűje bezárul Stanley körül. Félrefordítottam a fejem. hogy megfizessem a mutatvány árát. – 1982. amint a Vernet-hegyről tüzelnek. Mostanra kiszivattyúzták a vizet. oregoni és lucfenyőt. – Ez lenne az – fedett meg Angela. vízhatlan vászonba burkolva. letakarították a fedélzeti felépítményeket. és ereszkedtek alá csalóka lassúsággal. Láthatóan rosszul ítéltem meg látogatóimat.

Előresétált az orrfedélzetre. Nem éreztem magam hősnek. amint végzek kötelességeimmel. színtelen és kiszámítható módon lerótta tiszteletét a sebesült tiszt előtt. és a Viktória-kereszt helyett inkább arra számítottam. Nem ismertem rá a leírására. amikor megsebesültem. Maitland doki rózsaszín arca szinte betöltötte a képernyőt. és tudtam. Újra megtanítjuk járni a sérült embereket. hogy lássam a képernyőn saját arcomat. erőszakosnak és köpcösnek tűnt egyenruhájában. ugyanazt a pillanatot. és én irigyeltem tőle ezt az egyszerű feladatot. hogyan kezelték. De hát nekünk éppen ez a szakterületünk. Seszínű hajam szokatlanul rendezett volt. még az is megdöbbentett. – A filmen természetesen máshogy mutat majd – Angela felfigyelt rá. amelyért az érdemérmet kaptam. és Nick nagyon súlyos sérülést szerzett. legalábbis nekem úgy tűnt. hogy mindenki tudja. csak istenverte bolondnak. fenyegetőnek. Visszaemlékeztem a hamisítatlan élvezetre. még marad idő egy italra az ár visszavonulása alatt. A képen nem hasonlítottam önmagamra. hosszan elnyúlt arcomra. Mögöttem Bannister híres és mélyen zengő hangja felidézte a történetemet. hogy megúszta élve. Éppoly valótlan volt az egész. – Ezen a helyen lép majd be a narrátor – vetette közbe Angela –. egykor ott állt feleségem öltözőasztalán is. de nem tudtam.” A filmben felbukkantak a fizikoterápiás helyiségek. Eszembe jutott. hogy feltekerje az orrvitorlát. mint amikor valaki a saját gyászjelentését olvassa. A képernyőn éppen leírta a pillanatot.haját. – Mint istené? . hogy visszafordultam az ablaktól. Akaratlanul is visszafordultam. – Máshogy? – Nem a fényképet vesszük fel. hanem magát. amikor megérkeztem a kikötőhelyre. hogyan tudtak másolatot szerezni belőle. amolyan láthatatlan hang. Próbáltam kizárni a hangokat. – A narrátor – magyarázta Matthew segítőkészen –. hogy megfenyítenek az egyértelmű parancsszegésért. „Őszintén szólva. ahol a távolban gomolygó füst és felvillanások háborús hátteret festettek az eseményekhez. mintha csak olcsó parókát tettek volna ocsmány. Őt az egyik surreyi gyakorlótéren vették fel. Azon tűnődtem. A test sem bír ki mindent. Majd ne felejtsek el elugrani érte. A felvétel öt évvel korábban készült. hogy Terry a mai napig a házában őrzi felszerelésemet. Farebrother őrmester a kamera kedvéért akcentus nélkül és árnyalt szavakkal szólalt meg. Arcomat eközben felváltotta Terry Farebrother őrmesteré.

Plant doktor jelent meg. és most az akarták tőlem.” A képen megjelent a Sycorax. – Most csak azt próbáljuk érzékeltetni. sajnálatos baleset. hogyan írtak le. és a hangjával érzékeltette. a legtöbb katonatiszt konformista. milyen lesz majd a kész film. ahová egykor hazafias érzelmeitől vezérelve tört be. Békében hajózik el oda. amint kiemelte a gazból és a pázsitra helyezte a Sycoraxot. együtt épülnek fel. mint az Atlanti-óceán távoli sarkában zajló értelmetlen csetepaté szokványos áldozatát. és Tony illő módon elnézést kért mindenért. – De hát ez hazugság! – fakadtam ki indulatosan. Ez volt a munkájuk. mi mehet végbe benne. . Láttam tíz rettenetes percet. „A hajó és az ember – hallatszott Bannister dallamos hangja –. „Meggörnyedt a fájdalomtól – tudatta a nővér. Nem úgy tűnt.” „Nick Sandman nem adta fel – úszott be Tony Bannister hangja. – Tudtam. ugyan már! – tiltakoztam. mekkora szenvedést okozott neki. aki bólintott.– Pontosan. amelyből mindenki megtudhatta. – Újra megnyomta a gombot. de ő nem akarta feladni. és ez a film nyomon követi haladásukat.” – Ó. Mint kifejtette. hogy szokatlanul ellenséges módon viselkedtem. „Volt egy hajója. amint elnézte. Láttam. mert volt egy álma. hogy a Sycorax idővel elnyűtte a köteleit.” A képernyő elsötétült. a Sycorax. hogy harciasságomat némiképp ellensúlyozták a tisztességről és becsületről alkotott régimódi elképzeléseim. ami inkább vallana bűnözőre. hogy adjam áldásom a film többi részéhez. és az iszapos folyópartra sodródott. mintha panaszkodott volna. Ezután még hozzátette. a filmen pedig láthatóvá vált a hernyótalpas daru. ahogyan először láttam meg: elhagyatottan a fák és gyomok között. – Angela megállította a szalagot. A film elmesélte. mint ministránsok a feszületre. Az egyik indiai ápolónő arról beszélt. – Ami történt. ez a nyersre vágott film. hogy Matthew és Angela minden figyelmét a filmnek szenteli. – Bannister a kikötőmet akarta! Ő meg az rohadék búr vontatta partra a hajómat! – Csakhogy ezt mégsem mondhatjuk. és arról álmodott. mint háborús hősre. és ezúttal sem hallottam ki a kijelentésből panaszos felhangot. – Jó ez a kis etnikai felhang – mormolta Matthew Angelának. mennyire érthetetlenül fárasztónak tart. és közölte. ahogy járni tanulok. úgy merednek a képernyőre. hogy visszautazik vele a Falkland-szigetekre. én azonban összeférhetetlen természetem folytán valamiért úgy próbáltam meg igazolni a kórházi kezelés céltalanságát. hogy újra megtanultam járni. – Ki találta ki ezt a szemetet? – Még bármin változtathatunk – felelte Angela közönyösen.

méghozzá elég nagylelkűen. Nadeznha és a testvére Cape Cod-ban. – Nem volt túl fájdalmas. Nadeznha vízhatlan tengerészköpenyben. sötét szemekkel és olyan felhőtlen mosollyal. amíg ki nem sétált az életemből. milyen vonzónak találtam eddig –. – Tony erről nem tudott. – Csak úgy kíváncsiságból. hogy ezt lehetővé tegyük. Mr. – Az a fájdalmas – csattantam fel. nem fog válaszolni. hogy ne legyen balhé az egészből. – Ez itt tömény baromság. amelyből arra következtettem. és annak csonkjával rágyújtott a következőre. – Angela lekapcsolta a készüléket.– Hát ennyi. aki jogszerűen csak addig intézkedhetett a nevemben. végére ért cigarettájának. ahol Bannister egész kiállítást rendezett be elhunyt felesége. Bannister elvette a hajómat és a kikötőmet. Nadeznha a tengeren. Nadeznha fényképeiből. A bordáim megsajdultak a kötések alatt: – Mi? – Ez egy televíziós produkció. – Legalább az apámat nem említik ebben az istenverte filmben – morogtam. – Pokolba az egésszel! – Visszafordultam az ablakhoz. Egy pillanatig azt hittem. – A volt feleségemtől – javítottam ki –. míg végül egy rendkívül rideg pillantással végigmért. És most. soha nem próbáltak belőle akarata ellenére tévésztárt faragni. ha szabad ezt mondanom. ki fizet a Sycorax felújításáért? Angela töltött magának egy kevéske Perrier ásványvizet. Ez itt nem fájdalmas. És azt önnek is el kell ismernie. Nadeznha gyönyörű teremtés volt. hogy próbálja rendbe tenni a dolgokat. és indulatomban még azt is elfelejtettem. . amely már a kórházban is az őrületbe kergetett. akit láthatóan feszélyezett az Angela és közöttem felizzó ellenségeskedés. – Mi. ugye? – Ugyanazt az anyáskodó hangnemet ütötte meg. természetesen. Nadeznha és Bannister Sydneyben. amikor az ember golyót kap a hátába. – Matthew. Ha filmre akarjuk venni a hajó újjáépítését. Sandman. de a francia lány már lement a kabinjába. akkor meg kell találnunk az anyagi eszközöket. Nadeznha Rómában. – Erről már akartunk is beszélni magával. Nadeznha csillogó estélyi ruhában. – A készülék felé intettem. hogy egy felfuvalkodott képviselő felesége legyen. Elsántikáltam a szalon túlsó végébe. Visszafordultam Matthewhoz és Angelához. ezt a hülyeséget akarja megetetni az emberekkel! – Tony jóhiszeműen bérelte a Lime Wharfot az ön feleségétől – közölte Angela.

hogy egy búr megfossza minden értékétől. az elektronikus vackokon és a hatalmas kandallón. mint az ember. – Természetesen harcolhat az igazáért. Rohadj meg. és végül egy tévétársaság fizet azért. – Bannister vágta haza a hajómat. hogy a hajó gazdátlan. Állíthatja. csak egy istenverte bolond. – Nézzük a kérdést egy kicsit másként. aki megkapott egy érdemérmet. Mr. amit nem érdemeltem meg. – Gúnyosan elmosolyodott. Azon tűnődtem. Maró gúnnyal mért végig. – Nincs az a pénz. hogy menekültem a nyilvánosság elől. gondoltam magamban. Nick? – kérdezte Angela. de nem én. Úgyhogy vigyék vissza ezt a szemetet Londonba. hogy olyasvalakit csináljanak belőlem. amikor az egészről ő tehet? – Lenne kedve egy whiskyhez. Nem akarom. Négyszemközt. A hajója az ő pázsitján áll. Gondolja. de nem mondtam ki. amelyik elhinné. – Az utolsó szót gúnyosan megnyomta. Bannister hozza helyre a kárt. – Most kezdtem csak látni. kedves. – Elfogadta Tony vendégszeretetét. – Gondolja. és azt szeretném. Apám biztosan lelkesen fogadna egy ilyen csavart.Akkor hát nem is Bannister fizet a Sycoraxért? Ő vontatta szárazra. azután hagyta. hogy küldje csak el a csekkemet. Személyesen biztosította róla. Néhány pillanatra néma csend lett. – Nem? – érdeklődött Angela árnyalt mosollyal. – Az elmúlt két évet azzal töltöttem. – Az ön felesége biztosította Tonyt arról. s végül arra jutottam. akit meglőttek. hogy nincs gazdája. a süllyesztett úszómedencén. Miért kellene a tévében mutogatnom magam. hogy akkor . hogyan találkozhatott Bannister és Melissa. Más dolgok foglalkoztatnak. hogy újra összerakják? Egyszerűen elképesztő. és közöljék Bannisterrel. ha békén hagynának. Az első tíz perc máris elkészült a filmből. és nem fogok szerepelni a filmjükben. Nem akarok pénzt keresni olyasvalamivel. azután Angela felállt és az ablakhoz lépett. Nem vagyok hős. El tudja ezt képzelni? Nem akarom életem hátralévő részét úgy tölteni. hogy létezik olyan bíróság. hogy ez a karcsú és gyönyörű teremtés egy skorpió fullánkját rejti drága ruhái alatt. hogy ezzel meggyőzheti őket? – Tönkretette a hajómat! – Ne legyen nevetséges! Biztosították róla. – Nem – jelentettem ki. hogy mindez akarata ellenére történt? Vagy akár ez? – Körbemutatott a fényűző termen. Figyelemre se méltattam a megbékítésemre tett erőfeszítést. hogy kezdettől fogva be akarta perelni Tonyt. aki nem vagyok. Sandman. csak előbb még ki akarta élvezni a vendégszeretetét.

hogy szárazon kellett látnom. azzal érvelt. Rágyújtott és felém fújta a füstöt. és elvett egy cigarettát Matthewtól. hogy juttassa vissza a kitüntetést. aki a szart is kiverte belőlem? – Az nem Tony utasítására történt. Nick. ráadásul kap egy gyönyörűen újjáépített hajót. hogy megpróbálja utolérni Muldert. Amikor nem feleltem. hogy ilyen hírességgel gazdagítsa hódításainak gyűjteményét. nem kedvességből. Bannister arról is meg akart győzni. hogy ejtsem el a vádat Mulder ellen. Melissa valószínűleg alig várta. de abban egyetérthetünk.történhetett. és azt akartam. Nagyon őszinte és elgondolkodtató film lesz. – Az irónia lepattant Angeláról. kaptam róla. csak hogy lekezelő lehessen. – Akarjuk ezt a filmet. szeretné. hogy megbűnhődjön érte. ám azóta semmi hírt nem. megsebzett engem. Elmeséli egy olyan ember történetét. – Nos? – kérdezte Angela hűvös hangon. ha már nem fenyegeti semmilyen veszély. – Fogd be. ha tisztában van azzal. – És hol van most ez a Mulder? – Tényleg nem tudjuk. – Hangja maga volt a józan tárgyilagosság. Új reményt ad azoknak. mi? – Mi a válasza. el akarja lopni a csónakot. amíg alá nem írja a szerződést. tudja. – Nos. amikor Bannister ki akarta bérelni a kikötőt. hogy túlreagálta a dolgot. Odafordultam a Sycorax felé. – Két törött borda szerintem is túlzott reakció. mert azt hitte. aki véghezvitt valami fontosat. Borzasztóan fájt. A fájdalom és kétségbeesés felett aratott diadalról szól. hogy Fanny valószínűleg csak akkor tér vissza. kihívó tekintettel meredt rám. – Tisztázzuk a dolgokat! Bannister azért vontatta szárazra a hajómat. – S mindeközben maga a lehető legjobb körülmények között épülhet fel. igen – felelte Angela. Nick? – A keresztnevemet használta. Felteszem. – Számítóan. Mulder megsebezte a Sycoraxot. – És a közreműködésért is fizethetünk – próbált bátorítani Matthew. hogy igen! – Akkor jobb. – És Melissa bérbe adta neki a kikötőt. Matthew! – Angela nem vette le rólam a szemét. – És Bannister embere volt az. hogy a javításhoz szükséges anyagok egyike sem fog megérkezni ide. noha az nem is volt az övé? – Ha maga mondja – válaszolt óvatosan Angela. Fanny azt hitte. és ráveszi. ha a Sycorax újra a régi lenne? – A pokolba is. . hogy gazdátlan? – Ezt mondták neki. akik maguk is szenvednek. odalépett az asztalhoz. Bannister megígérte. de én elutasítottam az ajánlatot.

– És hagyok itt belőlük egy példányt. Higgye el. Elvettem a tollat és leültem. Ha így tennénk. amikor az el akarja hallgatni az igazságot. ha megígérem Angelának ezt az átkozott filmet. mi pedig továbbadjuk a világnak. . ahol ceruzával megjelöltem. s láthatóan felingereltem Angelát. Nick.Csakhogy Mulder büntetése és a Sycorax felépülése két külön ügynek számított. s úgy tűnt. de a szerződés sűrűn telegépelt oldalain egymást érték a járulékos jogokat és követeléseket tartalmazó bekezdések. a televíziózáshoz aligha ért. amely a film gyártását végzi. és az asztalra dobta valamennyi dokumentum három másolatát. Ezt meg is mondtam. hogy nem beszél más televíziós társaság vagy sajtótermék képviselőjével. ez utóbbit csak akkor érhetem el. Ehhez nem volt mit hozzátenni: – Értem. Mi pedig pontosan ezt mondjuk el. ebben nagyon jók vagyunk. hadd magyarázzak el valamit. az igazságot. hogy a mi szakmánk lényege az információ formálása és továbbítása. hogy azt mondják. – A keretszerződés. Próbáltam követni a jó tanácsot. – Akkor talán aláírná a szerződést? – Kinyitotta a táskáját és nagy kötegre való iratot húzott elő. – Beszéd közben szétválogatta. És egészségügyi alkalmassági nyomtatvány. – Nos. – Én nem nevezném átkozott filmnek – közölte mogorván. – Ledobta az utolsó papírívet is. amíg a film el nem készül. – Szerződés a Bannister Productions Ltd. Maga elmondja az igazságot. hogy kontrolláljon bennünket. azután felém nyújtotta a tollat. Angela elnyomta félig elszívott cigarettáját. Új-Zélandra akarok vitorlázni. Nem hagyhatom. – Angelát láthatóan irritálta a késlekedésem. rá lennénk kényszerítve. Biztosítási formanyomtatvány. – vel. mielőtt aláírnánk. hogy meghajoljunk bármely politikus vagy közszereplő akaratának. azután legyen olyan szíves és szignálja a két szerződés további oldalait is. – Milyen jogaim lesznek? Angela a homlokát ráncolta: – Jogai? – Hogy beleszóljak a filmbe. – Írja alá azokon a helyeken. – Szabványos szerződés valamennyi. Kötelezettségvállalás. – Szerkesztői jogosultságokra gondol – közölte Angela tárgyilagosan. egyszerűen csak nem ez szerepel a terveimben. Nem mintha félnék visszamenni. vissza akarok térni Falklandra. és nincs szándékunkban bárkinek is átadni a jogot. Ezért nem kap beleszólást az ilyen kérdésekbe. Lehetett bármilyen jó katona. – Szerintem nagyon megindító és igaz emberi történet. Tudnia kell. hogy olvassunk el mindent.

hogy mindig szeretném tudni. amíg én az apró betűs részt böngésztem. – Akkor kedden találkozunk – közölte –. amit látott. hogy gyümölcsöző lesz az együttműködésünk – bólintott kimérten –. Angela megtorpant. amelyről már-már sikerült elhitetnem magammal. – Tudatában van annak. Ez olyan bizalmatlan légkört szült. – Első alkalommal – fordult vissza hozzám – jövő kedden. soha többé nem tudok majd rendesen járni. és addig is javasolnám. hogy kétségbe essek. A helyszín a városi kikötő. Gyötrelmes élmény volt. és nyilvánvalóan nem tetszett neki. Valamilyen okból a hátfájásom úgy döntött. és különben sem értettem a jogi nyelvezetet. Két jókora adag ír whiskyvel bevettem négy aszpirint. A fényűző ház magányában erőt vett rajtam a kísértés. Kész vagy. – Kiléptem a seregből. amikor kihajózunk a tengerre. merre találom. Kék szemével végigmért. – Most már megkapom a fát a Sycoraxhoz? – Jövő héten érkezik. Ismeri? – Ott nőttem fel. míg jobb lábam. azután szignáltam a külön lapokat is. kiújul és belobban. Nick. elernyedt és meggémberedett. és elfogadjam. – Ez azt is jelenti. – Már nem vagyok kapitány – tudattam. amikor végleg sarokba szorították. Sandman kapitány. és én kezdtem érteni. Matthew és én magunktól is kitalálunk. Igazság szerint mindig is zavarónak találtam megváratni az embereket. mit írt alá. mit érezhetett Menendez tábornok Port Stanleyben. – Akkor kedden. Matthew? Otthagytak. és együttműködik velünk a film sikeres befejezése érdekében. Mindez csakis az én hibám volt. – Hogy a rendelkezésünkre áll. és nem menekülhetett semerre. hogy ma este tekintse meg Tony műsorát. – Angela különválasztotta és felém nyújtotta a saját példányaimat. aki ellenjegyezte mindet. – Remélem. Engedélyezi. – Holnap Londonban leszek – vontam meg a vállam –. Aláírtam mindhárom szerződést. hogy lássam a gyerekeimet. asszonyom? Ügyet sem vetett a vaskos gúnyolódásra.– Hát persze – sóhajtottam. hogy meggyógyult. de egyik . délben találkozunk. Szüksége van vízálló ruhákra? – Megvan a sajátom. Sandman kapitány? – Hogy megcsinálom a maguk filmjét – feleltem. Aznap éjjel megnéztem a The Tony Bannister Showt. – Angela odalökte a dokumentumokat Matthew elé. Akkor kedden.

hogy csak képzelem jobb lábam hirtelen gyengeségét. lévén jó néhány műsort megnéztem a tévében. amelynek csupán egyetlen igazán érdekes szereplője akadt – maga Tony Bannister. hogy észrevegyem. Az éjszakai programot ősztől tavaszig a késő esti hírek után adták. Az idei. Rendelkezett azzal a természetes és közvetlen bájjal. amióta Bannister házában vendégeskedtem. hogy személyesen ismerhetem. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelméről számolt be. amíg a rockbanda a húrok közé csapott. Élvezettel figyeltem Bannistert munka közben. s a szófán fekve igyekeztem meggyőzni magam arról. a negyvenes évei közepén járhat. miért tartják a szakma királyának. aki könnyű géppuska sebességével ontotta magából a poénokat. ezután végképp átadtam magam az önsajnálatnak. A pokolba is. azzal az elevenbe vágó szellemességgel és megnyugtató kisugárzással. Levettem a hangot. amint Bannister hegyet mászik. felidézte veszteségét. A képernyőn eközben . Megbízhatónak és szavahihetőnek tűnt. Látni lehetett. Nem kellett tévébolondnak lennem ahhoz. hasonló szellemben fogant filmek közül is kiemelkedett az. és megfogadta. Bannister első vendége egy amerikai színésznő volt. Szokványos esti showműsort láttam. azután újra felhangosítottam a tévét egy komikus kedvéért. Amikor a kórházban találkoztunk. A műsor végén Bannister azokról a filmekről beszélt. ami még érthetetlenebbé tette Angela Westmacott megkeseredett cinizmusát. és büszke voltam rá. és szinte valamennyi filmjével gondosan felépített képét csiszolgatja. Megfigyeltem. és Bannister műsorára kapcsoltam. lemerül ősi hajóroncsokhoz. mikor. Azon az éjszakán a legújabb széria utolsó darabját sugározták. rockbanda és lelkes közönség. bár egyikük sem nyerte meg tetszésemet. azután egy brit politikus következett. részt vesz az idegenlégió kiképzésén. kedveltem a fickót. hogy az asszony emlékére idén győzelemre fogja vezetni a Wildtracket. Pontosan tudtam.sem segített. úgy véltem. amelyeket a közelgő nyári hónapokban tervez leforgatni. Már korábban megtudtam. hogy mindig meleg időben forgat. átlagos és jól begyakorolt mutatványt. hogy kiszellőztessem a helyiségből a cigarettafüstöt. Bannister hatalmas társalgójában néztem a műsort. Nyitva hagytam az ablakot. de ma este még harmincnak is alig tűnt. Bannister ragaszkodott a jól bevált formulához: maroknyi ünnepelt híresség. Hamisítatlan méltósággal beszélt halott feleségéről. mennyivel fiatalabbnak látszik a képernyőn. szellemesebbnek tűnt ördögi hivatása többi művelőjénél. amelyikben a St. amely ideális közvetítővé tette őt a közönség és a vendégül látott csillogó hírességek között.

tolókocsiban ültem. lapos fenekű. ék alakú. amikor a kitüntetést átvettem. amelynek főszereplője hazánk talán legvisszahúzódóbb háborús hőse. bármilyen alkalomra megteszik. a hősies bátorságról és az akaratról. a több mint 19 méteres változat. aki szerényen visszahúzódott. vélhetően azon a napon. Gyakran elhajóztam a Farley hajóépítő műhelye mellett. az ismerős hang bosszússá. ezúttal mégis beleegyezett. s ezzel támaszt nyújtson azoknak. magányossá tett. – Szóval ezért csinálta? – hallottam meg Harry Abbott nyomozó kaján hangját. jellegzetesen modern hajó volt. Erre a nyárra még egy nagyon különleges filmet tervezek – mondta éppen –. A kép visszaváltott a stúdióra és Bannisterre. Az isten verje meg. Zihálva fogadtam a váratlan gyötrelmet. A gyár legnagyobb szériában gyártott modellje. Fájdalom nyilallt a hátamba. akik hasonló körülmények közé kerültek. amikor elkap egy igazi atlanti-óceáni orkánt. – A közönség tapsviharban tört ki. A telefon abban a pillanatban megcsördült. mégis olyan ostobának éreztem magam. Egyenruhát viseltem. aki eddig minden módon kerülte a nyilvánosságot. amint a kitartóan erősödő fájdalomhullám végigörvénylett a gerincemen. hogy lekapcsoljam a tévét. Pokolba az egésszel! Lecsavartam a whiskysüveg kupakját. és megcsodáltam a merülési próbáknak alávetett karcsú vonalú motorosokat. Hallottam odakint a folyón ringatózó hajókat. istenverte barom vagyok. – A képernyőn megjelent a fényképem. az árbocoknak ütődő csigák zaját. amint lehemperegtem a szófáról. miért mondta Angela. de elboldogul bármilyen viharban. – Idén ősszel elmondunk önöknek egy újabb igaz történetet. – Legalább már tudtam. Az olyan nagy merülésű. hogy nézzem meg a ma esti műsort. miért egyeztem bele ebbe az átkozott filmbe? Természetesen csakis a Sycorax kedvéért. – Egy olyan emberről – folytatta Bannister –. A Sycorax talán nem fürge. – Mit csináltam. nehéz hajók. mint a Sycorax. a Viktória-kereszttel kitüntetett Nicholas Sandman kapitány. amely világszerte vonzza a vagyonos vásárlókat. csak épp nem szeretnék a fedélzetén tartózkodni.megjelent a hajó: brit építésű Farley 64-es versenyjacht. és nekem le kellett mondanom az újabb adag fájdalomcsillapítóról. Egy olyan emberről. hogy elmesélje történetét. azután sokáig megkeseredett némaságba burkolóztam. Lehunytam a szemem. és sosem próbálta gazdagságra váltani nehezen kiharcolt hírnevét. Harry? . s állítható mélységű hajótőkével is rendelkezett – kétségkívül fürge.

hogy a tévétársaság ügyvédje hívta fel az irodánkat? – És mit mondott? – Természetesen azt mondta. – Még nála van a plecsnije? – Igen. az egyik záradék értelmében minden további feltétel nélkül lemondtam arról. és erre azt kell hallanom. Odabicegtem az ablakhoz. Nick. hogy elég erős leszek egymagam belehajózni a végtelenbe.– Mondtam. és felteszem. hogy maga visszavonta a vádjait. A papírokból kiderült az is. – Tudok róla. nyilván próbálta felmérni. aki egy személyben felelős a film elkészítéséhez szükséges vízi járművek felszereléséért és biztonságos üzemeltetéséért. – Mit csináltam. Nick. birtokában van a maga aláírása. Nick! Letettem a telefont. én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. amelyet olvasatlanul aláírtam és láttamoztam. belemeredtem . – Ha esetleg érdekelné. Nick. hogy Fanny Mulder hajózási szakértőként a produkciós csapat tagja. És mindvégig hazudott. Úgy véljük. – Én ugyan nem! – Akkor hogy lehet. Bannister mindvégig megesküdött arra. Miután az ablakhoz értem. Hiszen igazi tévésztár lesz magából. – Visszavonta a vádat Fanny Mulder ellen. Nemsokára megkapjuk a papírokat is. Harry? – Jó éjt. igyekeztem meggyőzni magam arról. hát ezt csinálta. hogy Bannister vigyáz az övéire. Azt állítja. nem igaz? Csak azt ne felejtse el. – Akkor mivel foglalkozik. – Mondtam. merre lehet Mulder. most már maga is a nagy ember barátai közé tartozik. hogy sejtelme sincs arról. s miközben fokozatosan a jobb lábamra tettem át a testsúlyom. hogy maga nem is tud az egészről? – A francba. mennyire hihet az ártatlanságomban. az a vadbarom Bannister londoni házában tartózkodik. hogy aki kutyával fekszik. – Szép hízott bolhák – sóhajtott fel Harry. bolhákkal kél. azóta ott van. azután megkerestem a szerződésem saját példányait. akkor miért nem küld ki valakit. Harry? Sokáig nem felelt. hogy tartóztassa le a rohadékot? Abbott kivárt a válasszal. – Hirtelen eszembe jutott valamennyi oldal. hogy lecsapta magát. hogy bármilyen jogi keresettel élhessek a film gyártását végző cég bármely alkalmazottja ellen. – Ha ennyire tudja – csattantam fel –. és csakugyan.

mint gyengének mutatkozni. azután pedig a földbe döngölni mindenkit a hátunk mögé rejtett bunkóval. amellyel harcra lehet késztetni a vonakodó ellenséget.az éjszakába. Nem kell mást tenni. . és eltöprengtem azon a stratégián. könnyű győzelemmel kecsegtetni. Engem épp most döngöltek a földbe.

amikor meghallottam a retesz és a láncok zörgését. Bannister háza? – követeltem a választ. Dél körül kellett felvennem a gyerekeket Melissa kensingtoni házának hátsó bejáratánál. uram. – Mr. Alaposan végigmért. virágszirmoktól illatos tavaszi délelőtt köszöntött ránk. Fekete nadrágot és mellényt viselő vékony. Talán az idő miatt éreztem jobban magam – gyönyörű. Bannister még nincs fent. – Ez itt Mr. és megnyomtam a csengőt. de nem adtam neki időt a tiltakozásra. de így sem értem el Richmond Greenig tizenegy előtt. így a fülsiketítő hang egy pillanatra sem szűnt meg. láthatóan felháborította viselkedésem. Csak akkor hagytam abba a csengetést. Nem tettem rá jó benyomást viseltes farmeromban. s bár „uram”-nak szólított. Egy cseresznyefa hullajtotta fehér szirmait Bannister fényűzőnek tűnő háza előtt. amennyiben a behatoló áttörné a bejárati ajtó védelmi vonalát. mielőtt válaszolt volna. mert az inas elvette kezét a gombról. és ezúttal le sem vettem az ujjamat a gombról. Újra csöngettem. mint előző éjjel. úgyhogy hívassa csak ide. fejezet Könnyen megtaláltam Bannister londoni házának címét.2. Megvárhatom valahol? . Mulder a garázs melletti külön bejáratot használja. és ezt a hatást az impozáns homlokzat jól látható részén elhelyezett riasztó is erősítette. Felkapaszkodtam a lépcsőn. A tej és a napilapok már a lépcsőn hevertek. Másnap reggel felszálltam az első londoni vonatra. – Teljes címemet és a megnyugtatónak szánt hangnemet használtam. A földszinti ablakokat kivétel nélkül rácsok védték. – Valójában Fanny Mulderhez jöttem. szakadozott tornacipőmben és kopott vadászkabátomban. – Mr. uram. Arra gondoltam. hogy felhívom telefonon. – Nevem Nicholas Sandman kapitány. kellemesen meleg. A hátam most is fájt. kopaszodó férfi nyitott ajtót. miután átböngésztem a dolgozószobájában talált iratokat. – A szakképzett szolgák gőgös tartózkodásával kezelt. de korántsem annyira. hogy időben értesíthesse a rendőrséget. kezével máris a riasztórendszer rejtett pánikgombját kereste. ezért igencsak sietnem kellett. ez be is vált. – Most már ezen megyek be – közöltem –. de az előre figyelmeztetett ellenség egyenlő a felkészült ellenséggel. a Viktória-kereszt kitüntetettje.

ameddig várakozik? – Méghozzá jó nagy bögrével. Mulder is alszik. hogy ha Mulder menekülni akar. de végül felbukkant farmerjában és pulóverében. a rendőrök és a bányászok elkeseredett csatát vívtak egymással a kokszlerakatok és fejtések környékén. Tejjel. Tíz percen át váratott. ember. és így látnom kell. A szobát gyönyörű bútorokkal zsúfolták tele. uram. hogy itt van. uram. Ez azt jelentette. Az előző napi újságok feküdtek rajta. hogy visszavontam a vádat maga ellen. Van a háznak hátsó kapuja? Az inas habozni látszott. Mulder azonban másként döntött. cukor nélkül. ami nekem kell. Nem válaszolt. A kandalló előtt drága. Mulderrel. Fanny? – Hallottam.– Természetesen. – Tudatom Mr. vasgyúró lapátkezeivel. csak a főbejáraton át teheti. uram. a kandalló felett színpompás impresszionista festmény függött. de végül közönyösen vállat vont. Óhajtana egy kávét. utóbbin jókora betűkkel a Wildtrack név díszelgett. . – Nem tudtam. – Az inas jókora ezüstös termoszt helyezett az asztalra. Vártam. míg a szemközti falat akvarell tájképek borították. Egy hónapja tartott már a bányászsztrájk. Felteszem. azután megrázta a fejét. – Van magánál valami. – Bevezetett egy pompás terembe. mögötte elektronikus szerkezetek garmadája. – Alig láthatóan meghajolt és távozott. a búroknál ez is elmegy bocsánatkérésnek – ha tudja. félrevonta a sötétítőfüggönyöket és kinyitotta az ablaktáblákat. ezekkel ütöttem agyon az időt. – Gyanakvónak tűnt. csak fel kell hívnom a rendőrséget. csak fenyegető pillantásokkal méregetett. – Attól tartok. csatlakozik önhöz. – Értesítettem Mr. hogy nyomorék vagyok. hogy nyomorék. uram? – Nem. legalább három négyzetméteres üvegasztal. akárcsak Bannister devoni házában. végtelen magabiztosságával. uram. Az íróasztalon Nadeznha Bannister egy fényképe. csak egy bordámat töri el. Elmosolyodtam. Fanny. – Hallotta. naptól és vízpermettől cserzett arcával. A kijelentés láthatóan sértette az önérzetét. Muldert az ittlétéről. amíg a kávéra vártam. A tavaszi napfény rávetült a súlyos kárpitokra. lekerekített peremű füstüveg lappal. Fanny. – De ettől még tartozik egy bocsánatkéréssel. Addig is elolvasná a mai lapokat. ha elrohan. – A kávéja. uram. és amint tud. még Mr. – Mi az? – kérdezte kurtán. Mogorván és hatalmasan tornyosult fölém. Ha ezt választja.

hogy összeszedje magát. – Á! – Bannister alighanem csupasz volt a selyemköntös alatt. Színpompás selyemből készült fürdőköpenyt viselt. – Sandman kapitány? – Jó reggelt! – köszöntöttem előzékenyen. és láthatóan komoly gondot okozott neki. Vagy már meg is találta a vevőt a medálomra? Tagadni próbálta a nyilvánvalót: – Miféle medáljára? Odaléptem az üvegasztalhoz. merre lehet Fanny – vádoltam meg. – Ne nyúljon semmihez! Azonnal hozom! A kitüntetés egy percen belül megkerült. ember! Hozom! – Kétségbeesetten hadonászott a kezével. felkaptam az ezüsttermoszt és lecsaptam vele. – Két perce van. – Krisztus könnyeire! – Egy pillanatig azt hittem. maga szemét fattyú. majd még nagyobb elképedéssel fordult felém. fakó fényű bronzkeresztet. hogy még mindig a birtokában van. – Azt mondta nekem. nekem fog ugrani. nagyobb erővel vágtam oda. Megnyerő mosollyal fordultam újra Fanny felé. – Felpattintottam a dobozka fedelét. hogy visszakapjam a kitüntetésemet. A kandalló fölötti képpel folytatom. . hogy fogalma sincs róla. – Mindjárt itt lesz. hogy Fanny odadobta nekem a kis tokot. Mr. van magánál valamim. Lecsavartam a kupakot és lefordítottam az edényt. hamutartók hullottak bele az üvegtörmelékbe. és elszörnyedve meredt az asztal helyén talált romhalmazra. hogy előkerítse azt az érmet. és ezúttal sikerült ripityára törni a drága üvegasztalt. – Egy perc negyven. Fanny elszörnyedve meredt az üvegasztal roncsaira: – Maga megbuggyant! – Már csak egy perc ötven. Mulder vonakodott elismerni. hogy be kellett vetnem a meggyőzés eszközeit. és megnéztem a bordó szalagos. – Azért jöttem. Másodszorra ezért magasabbra emeltem a behorpadt fémtermoszt. de elsőre megrepeszteni is alig bírtam az edzett füstüveget. Magazinok. Fanny. máskülönben összetörök mindent. de ön nyilvánvalóan nem fáradt vele. A forró kávé és a hűtőréteg finomra zúzott cserepei kiömlöttek a finom szőnyegre. – Borzasztóan sajnálom. és alig néhány másodperccel azután. száraz virágok. de csak dermedten állt az ajtónyílásban. maga Bannister bukkant fel az ajtóban.– Azt mondtam.

láthatóan ő sem hordott alatta semmi egyebet. Megbízom az ügyvédemet. Mr. – Aláírta a szerződést – ismételte –. – Meg se próbálta leplezni megvetését. és sietve igyekezett bevetni. Sandman? – Angela nem hitt a magyarázkodásban. de az ő felbukkanása belém fojtotta a szót. – Fanny csak az elmúlt éjjel érkezett. Sandman. Hacsak nem hajlandó most azonnal megírni azt a csekket. de sietek – fojtottam belé a szót. és akárcsak a férfi. – Ez a film egyszerűen csodálatos lesz. – Angela Westmacott lépett a szobába. nekem sikerült megtalálnom – eltettem a kitüntetést a zsebembe. kedden délben legyen ott a kikötőben. hogy fel fogja rúgni a szerződést? – Hétfőn beszélni fogok erről az ügyvédemmel.– Én… – kezdte. – Hátrébb lépett. nem tudta tovább folytatni. milyen fájóan félreértettem a szándékait. csakis a támadásban. higgye el! – Inkább választom a csekket – közöltem. maga Anthony Bannister a szeretője. Fanny! – csattant rá Mulderre. – Bannister végre rátalált megszokott vonzerejére. – Szükségem van Fannyre. hogy sietne? Otrombának és faragatlannak éreztem magam mellette: – Sietek. – Nick! – Bannister sértett hanghordozása jelezte. Az ügyvédje bizonyára szívesen felvilágosítja a következményekről. – Ha kedden nem lesz ott a kikötőben. – Mindent meg tudok magyarázni. És most jó napot. – Mint láthatja. Mr. Nick. – Csakhogy aláírta a szerződést. aki elinalt. – Akkor nem is tartóztatjuk tovább. Sandman! . hogy kiengedjen az ajtón. Még így. – Ha győzni akarok a St. hogy személyesen önnek küldje el a Sycorax helyreállítási költségeinek számláját. smink nélkül is gyönyörűnek tűnt. Mr. Pierre-en. de miután a saját csapdájába esett. – Óhajt másvalamit is tönkretenni a szobában. A haját kibontotta. Utálkozva nézte a romhalmazt. hogy be is tartsa. az aranyló fürtök szabadon omlottak a vállára. hogy nem szándékozom részt venni a filmjében. – Bannisterhez hasonlóan ő is selyemköntöst viselt. Nick – próbálkozott Bannister egy erőtlen magyarázattal. vele osztozott a hatalmán és az ágyán. – Kifelé. – Vagy jól értettük. miért viselkedett mindig ilyen fensőségesen. – Tegye azt! És miután eleget vesztegette erre az idejét és a pénzét. Természetesen beszélni akartam önnel erről… – Sajnálom. – Még annyit akarok mondani. Most már értettem. Egészen mostanáig én irányítottam a társalgást. szükségem van rá. azt szerződésszegésnek fogom tekinteni. – Azt akarja mondani. és elvárom.

de ez mit sem változtatott a lényegen. azután fintorogva mérte végig ruhámat. Amikor meghallotta a hangunkat a konyhában. magamnak pedig a whiskyt. Belfastban jártam. miért nem lehetett beleszólásom a névválasztásba. Melissa felvett egy parányi ráspolyt. Nick. amiért veled látták őket. – Te sem akarhatod. – Viszont a képviselő úr annál gazdagabb – érveltem. édes. Nem gondolták a járókelők. Azután természetesen Etonba. és hirtelen féltékeny lettem Anthony Bannisterre. és nem várhatod el Johntól. és Németországban. Sosem szerettem ezt a hangot. nem akarsz az anyagi problémáiddal untatni? – Az anyagi problémáim többé nem tartoznak rád.Kiléptem a napfénybe. Vagy már elfelejtetted? – A tandíjak – artikuláltam ugyanolyan gonddal. hogy bigott kommunisták legyenek. amikor Piers megérkezett. hogy Mands és Pip valami állami iskolában kallódjanak. – Vagy azt akarod. míg Piers alig töltötte be a négyet. – Elborzadtam a becenevektől. mégsem tartott vissza a házasságtól. Nick. Melissa kegyeskedett fogadni. – Remélem. és csiszolgatni kezdte egyik körmének ívét. amit a ruhákra költhetnék. mintha ez bármit is számított volna. olyan volt a hangja. Gondolkodj egy kicsit. Mands egy tisztességes bentlakásos iskolára vágyik majd. Engedte. Hat évével Amanda volt az idősebb. Melissa felsóhajtott. Pokolba az ösztönökkel. – Nem akarok ruhára költeni – vontam meg a vállam. amelyeket Melissa a gyerekekre aggatott. gondoltam. Teaidőre biztonságban visszajuttattam a gyerekeket a svéd dajkához. mint ő. a tandíjak. amikor Amanda született. . – Remélem. Nem az ő gyerekei. Angela bizonyosan egy harapós szuka. – De néhány év múlva. a két távoli állomáshely magyarázza. – Nagyon is rám tartoznak. a kölykök nem neheztelnek. mégis én éreztem magam féltékenynek. Piers pedig a Dragonba megy. méreg minden szava. Tudod. – Nem mintha lenne pénzem. hogy kitöltsem neki a martinit. Nick? Mert manapság mást se tanítanak a londoni iskolákban. – Megbízást adtam a banknak. hogy ő fizessen. hogy elraboltad őket? – Mint a palát karcoló gyémántnak. – Már elkezdtem fizetni a tandíjukat – védekeztem.

noha igyekezett ezt nem mutatni. Emellett. – De igen. hogy készítenek rólad egy tisztességes filmet. Melissa volt a leggyönyörűbb patkány. nem igaz? Gondolod. De hát te sem vagy éppen az. a nagyon közeli barátodat. nem találod? De persze átkozottul jól házasodott. Melissa egyenesen a válóperes ügyvédhez ment. El tudom képzelni. Én ekkor már a kórházhajón voltam. s pontosan a megfelelő időben hagyta el a süllyedő hajót. ha minden pénzed abba az ostoba hajóba fogod ölni. nem igaz? És ez esetben újra be kell hogy pereljelek. – Tehát.– Anyus és papus se fog fizetni. hogy a tengerészek a gyengéim? . mekkora kő esett le anyus és papus szívéről. hogy nem eléggé kifinomult. – Csak nem féltékenység bujkál a szavaid mögött? – kérdezte édesen. agyafúrt kis patkány volt. Tonyt? Tudod. – Melissa mindig így hívta a szüleit. láthatóan elégtételt okozott neki. Ő az apám vagyonát látta bennem. Mit tehetnék még? Adjak vért? Vagy szívesebben kisütnéd az egyik vesémet reggelire? – Látom. akit teljesen elbolondított a fizikai vágy. majd úgy döntött. És persze ő is a tengert járja. a kórházban nem sokat változott a vérmérsékleted. tényleg rendes tőlük. Nick. – Tiéd az egész nyavalyás nyugdíjam. kizárólag emiatt vettem el. anyusnak és papusnak. – Úgy értettem. Gondolod. hogy közel tökéletesre sikerült. – Szinte kéjesen ejtette. Mosolyogva fordult felém. amikor Melissa végre megszabadult a rosszhírű sittes fiától. és én. Messze agyafúrtabb. és készen állt a békekötésre. ami szörnyen unalmas lesz. – Papus legalábbis nem fizet addig. Nekiszegeztem mutatóujjam a halántékomnak: – Bang. Nick. Gyönyörű teremtés volt. – Múlt éjjel láttalak a mozgó tapétán. tetszett neki a válasz. Azt hiszem. mint én. amit átutalnak a nyavalyás tandíjukra. s így különleges jelentéssel ruházta fel a „meglehetősen” szót. – Mégis mit akarsz még? – Odaléptem az ablakhoz. – Melissa felvont szemöldökkel tanulmányozta a körmét. Melissa veszedelmes pillantást vetett rám. – Meglehetősen jól ismerem Tonyt. akkor nem marad elég a tandíjakra. hogy győzelmet ért el már az első ütközetben. amit a plecsnim mellé kaptam. hogy engem is meg akarnak hallgatni? – Miért nem kérdezed a barátodat. – Bárdolatlan fickó? Velem nagyon is szívélyes. – Némiképp bárdolatlan fickó. s amint elpárolgott. és hozzáment egy igazi képviselőhöz. Azzal váltottam meg a helyeteket ebben a palotában. Elmosolyodott. amíg te élsz – tette hozzá.

miszerint valaki fenyegeti Bannistert. nem tömted tele őket mindenféle zsíros hamburgerrel. – Ki az? – erősködtem. Melissa számára a szóbeszéd olyan aprópénz volt. – Milyen izgalmas! Remélem. Mogorván néztem ki az ablakon Melissa házának szemközt álló tükörképére. mikor fogod kifizetni a bérleti díjat. – Ez aligha meglepő. – És ha már pénzről beszélünk – tettem hozzá –. s bár Makyns képviselő sokszor panaszolta. de most. mint Melissa elméje. hogy a barátod. nem származhat előnye abból. Neheztelve beszéltem a piszkos trükkről. A hosszú szempillák felszöktek. onnét mégiscsak előkerült egy hulla. hogy miután bedobtam a gránátot a látszólag üres rókalyukba. már azon tűnődött. és láthatóan úgy döntött. – Szerintem ez nagy felelőtlenség tőled. nyáron a stukkódíszes homlokzat fehéren izzott a napfényben. Melissa letette a körömráspolyt. ha megosztja velem a tudását. amit Angela bevetett a szerződések körül. Az első megjegyzést. míg télen az ablakok felfedték a magas és díszes belső terek fényűzését. Itt tavasszal az utat vastagon borította a fehér cseresznyevirág. amit nem volt szabad meggondolatlanul eltékozolni. hogyan kovácsolhatna magának előnyt a részletekből. hogy minderről én is tudok. még abban a hitben tette. nem igaz? Ha téged fenyegetne egy ilyen szörnyű alak.– Én csak annyit tudok – feleltem keserűen –. – Ki fenyegeti? – kérdeztem. – Mégis mit kellene adnom nekik? Avokádópürét? Ennyit engedhetek meg magamnak. amely bámulatos részletességgel őrzött meg minden pletykát. Tony gyengéje egy búr vadbarom. Mr. és Mrs. mennyire imádja Melissa ezt a drága házat. hogy felfedezte tudatlanságomat. Elképedve meredtem rá. Nick? – Halat kaptak és sült krumplit. hogy Kensington túlságosan messzire esik a képviselőháztól. A rókalyuk ez esetben nem volt más. és a szavaimmal elértem annyit. jól tudtam. – Jól érezted magad a gyerekekkel? – A Holland Parkba mentünk. amit a kikötő után szedtél be? . Makyns londoni otthona egyike volt a magas és gyönyörű stukkóhomlokzatos épületeknek. és a nagy kék szemek gyanakodva mértek végig. te is búr testőrt tartanál. Piers három adagot is.

talán nagyobb biztonságban lenne nálam. hogy nem eléggé kifinomult. és aki – hacsak nem kapják rajta. amikor nem volt rá semmilyen jogod. azután odatartotta a mellkasához. amennyiből fenntarthattam az újjáépített Sycoraxot. – Sokat ér? – kérdezte. Nick. hogy Melissa egy hét alatt elszórja ajakfényekre. Nick. – Megvan még a medálod? – kérdezte mohón. végül pedig Tiszteletreméltó Halott lesz. – Miért? Johnny fiú elbukta valamelyik millióját? – A képviselő úr megvesztegetéssel jutott be egy kereskedelmi bank igazgatótanácsába. akit máris jövendőbeli miniszterként emlegettek. – Tudhattam volna! Ha egy kis beszélgetésre hívlak. idővel olyan fárasztó tudsz lenni. amint egy kiskorú prostituálttal hempereg a parlamentben – menthetetlenül fontoskodás-ügyi miniszter. az övé is lesz. és valahogyan meggyőzte valamelyik biztonságosan távoli megye jelölőbizottságát. megvan. Nem adta vissza: – Pipnek kellene adnod. Nick. Kritikus szemmel méregette a lakkozást. – Kiadtad a kikötőmet. csak azt nem. és nem akartam. mintha azt nézné. – Ami azt illeti. de épp csak annyival. . – Melissa úgy tárta szét az ujjait. – Akkor miért nem kérted el tőlem a pénzt? – Lett volna? – vágta rá azonnal. Nick? Kérlek! Odaadtam neki. – Ha meghaltam. – Ha továbbra is ilyen cigányéletet folytatsz. – Láthatnám. – Mands-nek és Pipnek pónira volt szüksége. azután arisztokrata. – Ami azt illeti. még kevésbé szükséged. – Csak a ritkasága miatt – kinyújtottam a kezem. mennyire alkalmas melldísznek. – Ne légy nevetséges. – Zaciba csaphattam volna a plecsnit. ahogyan egy macska nyújtóztatja ki a karmait. Alaposan megforgatta az ujjai között. ki kellett adnom azt a kikötőt. – Ők nem John gyerekei. Röviden szólva. és tényleg nem használhattam John privát pénzét a gyerekek szükségleteinek kielégítésére. Makyns képviselő úr talonba tett ász volt. Felé fordultam. – Rendelkeztem még némi készpénzzel. Johnra mindent mondhattam. hogy őt indítsák a választásokon. Nick – ismételte Melissa.Mintha némi riadtságot észleltem volna Melissa hangjában.

Nem tudhattam. hogy szükséged lesz a hajóra. de sokkal nagyobb biztonságban lenne. hányszor volt hozzám hűtlen a házasságunk ideje alatt. hogy miért adtad ki Lime Wharfot Bannisternek. hogy a fiadé legyen. – Őszintén szólva. És a hajód sem volt más. Ez a taktika Richmondban aznap reggel már bevált. hogy mindezt elintézzem. Nick. emlékszel? Az a szörnyű orvos azt állította. mert kinyílt az ajtó. Magasra emeltem a porcelánt és gondosan célba vettem vele az egyik magas ablaktáblát. Nick. ha mi őriznénk meg neked.– Visszakaphatnám? Az ujjai összezárultak a medálon. hogy hálásnak kellene lenned. amit helyesnek gondoltam. – Én meg csak azt kérdeztem. csak hulladék. Csak azt tettem. márpedig akkor az sem tűnt valószínűnek. Amíg meg nem betegedett. nem? Úgy értem. – Megnyomorodtál. mostanra rég eladta volna a Sycoraxot. – Csak kérdeztem – tette hozzá sértett hangon. hogy vegyen magának egy új kalapot az ascoti derbire. Nicholas! Álltam a tekintetét és azon tűnődtem. – Mennyit? – kérdeztem újra. bármikor eljöhetsz ide és megnézheted. természetesen. – Kivéve Jimmy Nichollst. származhatott akár egy ócskástól is. A gyerekek érdekében. – Nick! – Melissa bűnbánóan felém nyújtotta a kitüntetést. amely három ázott formájú bárányt és egy kis pásztorlánykát ábrázolt. aki minden ízében pontosan olyan választékosnak . arra gondoltam. hogy soha többé nem fogsz talpra állni. Félelmetes. és tényleg úgy hiszem. mindenesetre a szememben értékesnek tűnt. Nick! Közönséges roncs! Senki sem törődött vele. Ha a hajóm papírjait nem helyezem letétbe az ügyvédem irodájában. hogy örülni fogsz egy kis külön pénznek. Melissa kedves – vágtam zsebre a kitüntetést –. Úgy jogos. honnan való. és egy működőképes módszert sosem szabad feladni. – Hát nem végzett valami remek munkát – jegyezte meg Melissa gúnyosan. még kevésbé arra a bűzös kikötőre. – És mennyit fizetett ez a te szépfiúd a kikötőért? – Ne légy közönséges. Melissa csak azért úszhatta meg a kérdést. – Gondold csak végig. márpedig nem kevés időmbe és fáradtságomba került. milyen idegekkel rendelkezett. és belépett rajta Makyns képviselő úr. Odasántikáltam az egyik kis asztalhoz és felemeltem egy porcelánszobrot. én pedig óvatosan visszatettem a törékeny asztaldíszt a helyére.

amíg meg nem találta. amely megigézi a férfiakat. hogy valaha együtt éltem ezzel a fakó gyöngyszemmel. és nem is hibáztathattam ezért. Nick. kedves. az ajak túl kicsi. – Ki az – tértem vissza egy korábbi kérdéshez. hogy itt van. a szemek túl távol ülnek egymástól. Mondtam neked. hogy nem árverezed el a golfütőimet! Nem született még olyan gyerek. képtelenségnek tartottam. – Nem légy fárasztóbb annál. – És hogy szolgál az egészsége? – Többnyire jól – feleltem vidoran –. – John kényelmetlenül érezte magát a társaságomban. és John távozott. Ahogy így elnéztem. tévés személyiség lett! – Azt akarják. vékony. John magas volt. aki Anthony Bannistert fenyegeti? . megcsókolták egymást. – Méghozzá teljesen jogosan. – Csak a brokkolival kapcsolatos közös piaci jelentés miatt ugrottam be – magyarázta Melissának. ha valaki nyugtalan a közreműködésével felszarvazott exférj társaságában. Ügyet sem vetettek rám. A vacsoránál találkozunk. elegáns. tiszta homloktól keskenyedik a finoman megformált áll felé. – Megbeszélésem van valakivel. – Makyns képviselő nagyot nőtt a szememben. hogy a példámmal buzdítsam a nemzetet. nagyon helyes – lelkendezett. A múlt héten is kinyírtam egy befektetési ügynököt. értem. amit keresett. Apám szerint Melissa fején minden aránytalan. keskeny és jóvágású arcát fényesen csillogó. Mint hallom. Úgy tekergőzött. hogy nincs jogod kiadni a feje felett. amelyik egy lyukas garasnál többet érdemelt volna. Belenéztem az arcába. Melissa dühös pillantást vetett a férjére. De talán nem baj. akár egy riadt macska. – Az íróasztalodban. amelyre Melissa még mindig nem adott választ –. és olyankor vége.tűnt. Nick épp a kikötővel untat. Nick. – És tud rólad meg Tony Bannisterről? – kérdeztem. fekete fürtök keretezték. Az orr túl hosszú. nincs igazam? – Addig kotorászott a fiókokban. mint amennyire feltétlenül muszáj. Az orvosok szerint a halszálkás öltönyök látványától érzelmileg instabil leszek. – Ne vedd komolyan – legyintett Melissa. Szív alakú arcforma. összességében a sápadt hajfürtökkel együtt mégis olyan szépség. – Helyes. – Értem. akár a felesége. kedvesem? – Nem – feleltem. – Csak Mands és Pip érdekében – védekezett. – Még jó. – Valójában rajong Mandsért és Pipért. a többi érdekfeszítő olvasmánnyal együtt. a széles. bár néha kimegy egy-egy biztosíték. – Á! Nem is tudtam.

hogy nem. hogy talán éppen ő akarta eltenni láb alól. de közben azért megfogalmazódott az a gyanú is. Képzeld azt a tartásdíjat! – Melissa hangja eltelt tőle szokatlan lelkesedéssel. – Boldog házasságban élünk. amíg kifújta a füstöt. nem? Inkább egy orosz balett táncoshoz illene. – Pontosan. Az egyik. – Talán csak szóbeszéd. hogy Tony nem az adófizető polgárok mintaképe. hogy tüzet adjak neki. – Mert a nő el akarta hagyni. mi másért! Mindenki így tudta. és lettem egyre kíváncsibb arra. – A néhai Nadeznháról van szó. És ezzel ki is filézte volna Tonyt. Talán ezért is nem mentem veled soha vitorlázni. tudtad. – A búr? – Egyenest a közepébe. hogy legyenek. – Hát persze. hány . és még koporsóra sem kell költeni. – Az emberek persze valamennyien sajnálták Tonyt. – Senkinek sem adhatod tovább. – Mindig vannak efféle szóbeszédek. Nick. amilyen Tony… – Hagyta kicsengeni a mondatot. – Kedves mosollyal tudatta. Rettenetes egy név. elővett egy cigarettát. mi mindent tárol Melissa az emlékei között. Miután nem mozdultam. – Akkor reméljük. Egyetlen csobbanás. nem igaz? Mármint. John és én egyaránt felnőtt módjára kezeljük az ügyeinket – figyelmeztetett. és várta. – És abban biztos vagyok. – De miért akarhatta Bannister a felesége halálát? Melissa az égnek emelte a tekintetét. – Felnyitott egy ónixfedeles dobozt. Kell is.Minthogy az előző kérdésem Melissa és Bannister kapcsolatára utalt. Nagy dolog a hűség. Senki se tudja. még a régi tiszti kaszinómtól jött. amit elmondok. Akárhogy is. Nick. Nick. Ilyen híres emberről. hogy nem gondolta komolyan. kelletlenül rágyújtott. Melissa zsarolást gyanított. és felfedezi magának a nejlonharisnyát és a hónaljdezodort. – Melissa gondosan végigmért. hogy tavaly halt meg? – Tudtam. mint láttam. és rajta kívül csak egyetlen ember volt a fedélzeten. – Tökéletes gyilkosság. – Nadeznha éjszaka halt meg. hogy ez így is marad – vállaltam fel a zsaroló szerepét. aki nyugatra szökik. A kandallópárkányon dombornyomásos meghívók sorakoztak. ki tudja meg valaha is? – Vízbe esett – bólintottam.

inkább becsempész egy mérges kobrát az ágyadba. mint Nadeznha. – Sosem állítottam ilyet! – Gondolod. Rockefellerrel és Krőzussal. – És a tévések sűrűbben válnak. A szóbeszéd szerint gazdagabb még az Istennél is. És Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg neki a lánya halálát. Yassir Kassoulinak a világ minden részében vannak hajói. – Melissa felkacagott. – Ha szereted a napcserzett bőrt és az ártatlan. – Akkora fogás volt? – Miért is ne. kerek lánykaszemeket – vonta meg a vállát Melissa. ha egy olyasvalaki. Nick! Még neked is hallanod kellett Yassir Kassouliról! Természetesen hallottam róla. – Szerintem mindig van valami hátborzongató a vérkeveredésben. és amerikai állampolgár lett. – Bannister devoni házában látott fényképekre gondoltam. Egy ilyen szemtelenül gazdag lánynak. – Pénze – folytatta Melissa – a fiára fog szállni. de amerikai lányt vett feleségül. mostantól nem kedvel téged. de a legjobb esetben is gondatlanság. Melissa magára öltötte a sértett ártatlanság álarcát. Az ilyen nem az ügyvédeivel szokott üzengetni. – Csakhogy Nadeznhának még jobb ügyvédei lettek volna. olajvállalatai. hogy akár csak megemlítettem volna Tony nevét. hogy hozzámenjen Tonyhoz. Képzelheted. Tony önérzetének örökre betett volna. – Ugyan már. úgy dönt. A nevét együtt említették Gettyvel. nem gondolod? Ő lehetett volna Amerika hercegnője. – Én csupán megosztottam veled egy igencsak rosszindulatú és hátborzongató szóbeszédet. – Melissa hanghordozása egyértelművé tette. de azért Nadeznhának sem kellett volna éhen halnia. Nadeznha persze kiderített volna mindent. mint Kassouli. milyen kedvezőtlen lehet rád nézve. – Szerinted is Bannister ölette meg Nadeznhát? – kérdeztem.offshore-cége és titkos bankszámlája lehet. mennyire taszítja a tudatlanságom. ha egyszer Kassouli lánya. Persze az apja sosem adta áldását arra. – Hát nem volt csúnya teremtés. azt pedig egyenesen tagadom. mint ahányszor teáznak. ha elveszít egy ilyen fogást. És különben is. biztosítói és gyárai. – Vagy ahányszor kokóznak – mosolyodott el gúnyosan Melissa. – De ez a . Levantéban született. hogy a búr lökte a vízbe? – erősködtem. Az ő szemében Tony mindig is megmaradt csórónak. ami lehetett gyilkosság is. – Belehamuzott a kristálytálkába. nem gondolod? – A fickónak van épp elég ügyvédje – vontam vállat.

– Szerezz munkát. – Körül fogom hajózni a világot. mert éppen a déltengereken csavarogsz. de végül azért mindig beletrafálsz a közepébe. Mindig csak a pénz. de nem leszel rá képes. hogy ezzel is jelezze. John majd segít. nem igaz? – Úgy gondolod? – Akkor tudatnom kell az ügyvédeimmel. Sajnálom. a pénz. – Ezért tartja maga mellett Bannister azt a búr állatot? – Lassan forognak a kerekeid. Mihez kezdesz életed hátralévő részével? – Á! Újjáépítem a Sycoraxot. – Nekem biztonságra van szükségem. – Ki gondoskodik a gyerekekről. Pierre-en. Nick. – Nem így értettem. Melissa vállat vont. – Azt hiszed. Ahogyan arra sem számítottam. és hívhatod magad mondjuk média-konzultánsnak. hogy akár egy pennyt is láthatok a Bannister által fizetett bérleti díjból. a maga részéről lezárta a kérdést. Utálom azt tenni. hogy ki fenyegeti Tonyt: a név Yassir Kassouli. hogy Tony nem fog győzni a St. az bolhákkal kél? Végigbicegtem a lehullott virágszirmokkal . hogy körbe akarod hajózni a földet. – Melissa elnyomta cigarettáját. azután elvitorlázok Új-Zélandra. Pontosan emiatt. tényleg fantasztikus dolog. Elmosolyodtam: – Drága kis Melissa. bár igazság szerint nem is számítottam arra. ha én nem? – Talán a nevelőnő? – Megcsókoltam a felém fordított arcot. a pénz. – Megrázta a csengőt. Nicholas! A szobalány majd kikísér. Nick. Vajon mit akart mondani Abbott nyomozó azzal. Nick. – Két hét múlva találkozunk? – Viszlát. Nem hagyhatod csak úgy sorsukra a gyerekeidet. Melissa újra kézbe vette a körömráspolyt. Üres kézzel jöttem el Melissától. de egyszerűen nem hagysz nekem más választást. hogy el akarsz szökni a kötelességeid elől. hazarepülök megnézni a kölyköket. – És most mihez fogsz kezdeni. hogy érdekes szóbeszédet hallok egy állítólagos gyilkosságról. aki készséggel alkalmazna egy ilyen háborús hőst. Felvehetsz egy igazi öltönyt. Ha majd megtehetem. Nick? – Két hét múlva jövök a kölykökért. Épp elég barátja van. Nick! Úgy értem.válasz a kérdésedre. hogy aki kutyával alszik. A legfrissebb pletyka szerint Yassir megesküdött rá. hogy a pénz fán terem? – Az én dolgom.

nem lazult-e ki a szorítókötél.borított ösvényen. Miután visszatértem Devonba. A viharos tengeren a hátszél erőssége elérte a hatos-hetes. mondtam magamnak. Pierre-en versengő Wildtrack már a visszaúton járt. A . a mozdulatlan vízfelszínt alig felborzoló lágy szellő: ezt a nőt meggyilkolták. és különben is. csak Fanny Mulder. Épp amikor rögzíteni akarta a főárboc tövében található D-gyűrűhöz. Semmi az égvilágon. és mégsem vagyok képes kiverni a fejemből. A fedélzeten nem tartózkodott más. és Nadeznha Bannister fényképekről ismert arcára gondoltam. hogy menjen előre és ellenőrizze. Én úgy tudtam. Valahonnan alig érezhető sugallat támadt. A régi időkben a viharba került jachtokon mindig kurtítottak a vitorlákon. A férfi előrement. átcsapott a hajófar felett. akit a nyomozati anyagok a hajó navigátoraként azonosítottak. a nyálkás tengermélyi sötétben. Az egészhez semmi közöm. de a mai futamokon a versenyzők minden kockázatot felvállalnak a győzelemért. Állítása szerint Nadeznha. Hajnali kettőkor Nadeznha Bannister volt az ügyeletes kapitány. Ez különösnek tűnt. átkutattam a Bannister dolgozószobájában talált összes vitorlásmagazint. Úgy találta. aki a hátsó kormányállásnál tartózkodott. amely immár több ezer láb mélységben nyugszik. Egyszerű történet körvonalazódott előttem. Éjszaka is teljes vitorlázattal haladt. a tenger egyre viharosabb és veszélyesebb. sőt nagyobb széllökések idején a nyolcas erősséget. hogy a fővitorla keresztrúdja túl magasan áll. A hajótest félig víz alá került. a gázoktól felpüffedt testre. ám Nadeznha Bannister nem volt hajlandó kurtítani a vitorlázatot. a kedves és boldog arcra. Mindehhez nekem semmi közöm. hogy a vitorlatartó szorítókötél rögzítése kiengedett. Fanny csak kormányos. mióta kell egy navigátornak éjszakai őrséget adnia? Mulder vallomása szerint éjfél után erősen feltámadt a szél. Bannister nyilvánvalóan teljes mellszélességgel védte a búrt. amely a sötét éjszakában minden másnál hatalmasabbnak tűnt. ám ennél sokkal jobbat találtam: egy barna dossziéba rejtve a Nadeznha halálával kapcsolatos hivatalos nyomozás dokumentumait. elmondása szerint Fannyt is magával sodorta a hideg tengerár. hogy amint áthaladt a középső kormányállás mellett. Hajnali két óra körül Nadeznha felfigyelt rá. szintén bekötötte magát. hogy a baleset nyomára bukkanjak. és megkérte Fannyt. A St. a Wildtrack tatja váratlanul víz alá került. mintegy nyolcszáz kilométernyire Kanada partjaitól. Viselte a biztosítóhevedert. A hajó Mulder állítása szerint gyorsan haladt. arra gondolt. Emlékezett rá. Egy hullám.

biztosítóhám ugyan kitartott, ám amikor a Wildtrack kiszabadult a hullámok közül és ő visszatért a kormányálláshoz, már sehol sem látta Nadeznhát. A taton végigsöprő hullám magával sodorta a hajó zászlórúdját, jelzőbójáját, védőkorlátjait és mentőöveit is. Bannister, akit a jelentés a Wildtrack kapitányának nevezett, elsőként jelent meg a fedélzeten, de a legénység többi tagja is mögötte jött. Bevonták a vitorlákat, beindították a motort, és világítófáklyák segítségével átkutatták a területet. Még jóval hajnal után is folytatták a keresést, noha semmi reményük sem lehetett, miután Nadeznha Bannister nem viselt mentőmellényt, egyedül a biztosítóhámban bízott. Virradatkor egy amerikai kutató repülőgép is átfésülte a területet, azonban délre már fel kellett hagyniuk minden reménnyel. Nadeznha Bannister holtteste sosem került elő. A halottkém megjegyezte, hogy a Wildtrack a legnagyobb viharban sem kurtította meg vitorláit; éles hangon kritizálta a hajósokat, akik a kérészéletű dicsőség reményében bármilyen kockázatot készek vállalni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a végzetes döntést éppen az elhunyt hozta, akinek gyakorlottságához és hozzáértéséhez nem férhet kétség. Tragikus baleset történt, és a bíróság ezúton is részvétét nyilvánította Mr. Anthony Bannisternek, valamint Nadeznha apjának, Mr. Yassir Kassoulinak, aki Amerikából repült a kontinensre, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Az ítélet szerint a halál oka véletlen baleset volt, és az ügyet lezárták. – Hatos vagy hetes szélnél? – ráncolta a homlokát Jimmy Nicholls. – Én se kurtítanék a vitorlán. – Akkor szerinted is baleset volt? – kérdeztem. – Nem voltam ott, fiam. Ahogy te sem. Pedig hát egyértelmű, nem? Mindig szerencsétlenséget hoz, ha asszonynép van a hajón. Az asszonyoknak a parton a helyük, én azt mondom. Kedd volt. Az ügyvédem azt tanácsolta, hogy ha újjá szeretném építeni a Sycoraxot, akkor feltétlenül csináljam meg a filmet, ezért elvitettem magam Jimmyvel és az ő tízméteres halászhajójával a kikötőbe. Meleg, iszonyú meleg lett az idő, Jimmy ennek ellenére megszokott trikóját, flanellingét, mellényét és formátlan tweedzakóját viselte, mindehhez kátrányfoltos munkásnadrágot, amelyet szorosan betűrt gyapjúbéléses gumicsizmájába. Jimmy olyannyira komolyan vette a közmondást, miszerint egy fecske nem csinál nyarat, hogy eltökélte magát: addig nem szabadul meg egyetlen ruhadarabjától sem, amíg rá nem adják temetési öltönyét.

És az elmúlt télen majdnem megtörtént vele. – A nyavalyások bedugtak a kórházba, Nick. – Ezt már vagy huszadszor közölte velem, de Jimmy sosem szeretett elsiklani a fontos dolgok felett, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy pontosan megértették. – Nem az én hibám volt, a fenébe is. Azok az átkozott szociális munkások! Azt mondták, nyomorban élek, azt bizony. Azt mondták, segítenek rajtam. Én meg mondtam nekik, hogy ez az otthonom. – Görcsösen köhögni kezdett, majd kiköpött az ormótlan lakóhajó felé, amely még most is elfoglalta a kikötőhelyem. Az ocsmány úszó viskóban Muldernek kellett volna laknia, bár én nyomát se láttam a dél-afrikainak, amióta meglátogattam Bannister richmondi házában. – Abba kellene hagynod a dohányzást, Jimmy – jegyeztem meg. – Az biztos tetszene a rohadékoknak, mi? Volt idő, amikor a férfiember még szabad volt, Nick, de már nem az. Legközelebb majd a sörtől tiltanak el. Majd azt mondják, éljünk tejen meg salátán, mint a kínaiak. – A kínai étrend is azon kérdések közé tartozott, amelyekben Jimmyt súlyosan félreinformál : ták. Egyetlen kérdés akadt csak, amikor feltétel nélkül hinni lehetett a szavának: a tengerészet. Immáron betöltötte a hetvenhármat. Húszas éveiben egy gazdag fickó J osztályú versenyjachtján szolgált, a helybéliekből toborzott húszfős legénység részeként, és egy ablaktalan kajütben aludt a többiekkel, akikkel egyetlen éjjelivödrön osztozott. Jimmy egész álló nap harmincméteres magasban, a keresztrúdon állt, és gondoskodott arról, hogy a nagy vitorlák ne akadjanak össze a függőleges kötelekkel. Heti három fontot és öt shillinget kapott ezért, valamint további két shillinget élelemre, és egy teljes fontot minden megnyert verseny után. A háború idején rombolóhajókon szolgált, kétszer is megtorpedózták. 1947-ben matróz lett egy kis kereskedelmi hajón, amely porcelánt és trágyát szállított a Csatornán. Később vontatóhajókon dolgozott, jelenleg pedig, noha névlegesen nyugdíjba vonult, saját bárkájával halászta a sügéreket, tengeri rákokat és homárokat a csipkézett földnyelvek körül. Jimmy igazi devoni hajós volt, kemény, akár azok a gránitsziklák, amelyek alattomos felszín alatti áramlatokkal szüntelen mélybe akarták rántani a hajóját. Amikor majd eljön az ideje, Jimmy alighanem úgy fogja intézni, hogy inkább azokban a sötét vizekben lelje a halálát, ne a kórházi oxigénsátorban. Most, hogy pöfékelve, lassan lefelé csorogtunk a folyón, ismét megpróbáltam kipuhatolni Jimmy véleményét Nadeznha Bannister halálával kapcsolatban.

– Nem hinném, hogy vállalt volna ekkora kockázatot – vélte Jimmy. – Meg kell adni, asszonynépséghez képest elég jól bánt a hajóval. Mintha Szókratész elismerte volna valakiről, hogy meglehetősen logikus gondolkodó. – Elég jó volt ahhoz, hogy ne eshessen a tengerbe? – feszegettem a kérdést. – Á! – hördült fel Jimmy. – Te meg a többi fiatal, mind egyformák vagytok. Azt hiszitek, mindig tudjátok, mit csináltok odakint! Épp elég embert láttam már, aki a tenyerénél is jobban ismerte a tengert, mégis odaveszett. Odakint nincs törvény, Nick, történik, ami történik. Mióta hajózol? – Tizenkét éves koromtól. – Mennyi is az összesen? Végig kellett gondolnom: – Huszonkét év. Jimmy kaján elégedettséggel bólintott: – Na akkor várj még vagy még egyszer ennyit, fiú, és talán megtanulsz egykét dolgot. Kitartóan vadásztam tovább a pletykákra: – Hallottál bármi mást Mrs. Bannisterrel kapcsolatban? Megrázta a fejét: – Semmi olyat, ami meglepő lenne. – Azt beszélték, viszonya volt valakivel. – Velem biztosan nem! – Harsányan nevetni kezdett, azután valósággal összegörnyedt a köhögéstől. Kivártam, amíg a roham alábbhagyott: – A szóbeszéd szerint egyáltalán nem biztos, hogy baleset történt. – A szóbeszéd szerint. – Átköpött a korláton. – Valamit mindig beszélnek. Azt mondják, valaki belökte, nem igaz? Én is hallottam. Meg hogy nem is Mulder volt vele a fedélzeten, hanem Mr. Bannister. – Ezt még nem is hallottam. – Csak szóbeszéd, Nick, üres locsogás. Az asszony halott, és most már senki se támasztja fel. Másik taktikával próbálkoztam: – Bannister vajon miért tartja maga mellett Muldert? – A francot se érdekli. Ő sosem beszél velem, mármint Mr. Bannister. Talán nem vagyok neki elég előkelő. És azt a másik fickót, azt ki nem állom. Amilyen emberekkel összejár. Együtt iszik Georgie Cullennel. Emlékszel George-ra? – Még szép, hogy emlékszem George-ra. Jimmy rágyújtott egy pipára. Befordultunk a kiöblösödő folyótorkolatba, melyet két oldalról a város szegélyezett, és Jimmy kinézett a partra, ahol két

holland vonóhálós halászhajót tisztított meg, és festett újra. A holland kormány jelentős támogatást adott a halászoknak, akik így minden évben megengedhettek maguknak egy új hajót, a régieket pedig nekünk adták tovább. A halászhajók közelében motoros jacht próbált elérni egy nagy kikötőbóját. A kapitány megállás nélkül üvöltött legénységével, a nővel, aki hasztalanul nyújtogatta a csáklyát, pedig a férfi ítélte meg rosszul a tengerjárást és tette eleve reménytelenné a nő feladatát. – Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?! – kiáltozta a férfi. Jimmy kuncogni kezdett: – A legtöbb még egy papírcsónakot se tudna körbevezetni a fürdőkádjában, mégis tengerésznek hívatja magát! Ennyire még egy nyavalyás csimpánzt is megtaníthatnának. A tenger felől francia alumíniumtestű hajó futott be, és ebben ráismertem ugyanarra a motorosra, amelyik előző héten a kikötőmedencében, Bannister háza alatt horgonyzott. Ugyanaz a fekete hajú lány állt a kormánynál, és én elismerően biccentettem felé. – Ügyes tengerész. – A hajó Cherbourgból való. A neve Mystique. – Nem sok minden akadt, amit Jimmy ne tudott volna a folyóról. Szutykos ruhái és ódivatú pipája láttán talán elkerülték a pénzes turisták, de a vizenyős szemek mindent láttak, és a folyóparti kiskocsmákban Jimmy merítőháló hatékonyságával fogdosta össze a friss híreket. – Pedig a nő nem francia – tette hozzá. – Hanem? – Amerikai. Az apja itt szolgált a háborúban. Felkeresi a régi helyeket. – A Normadiában partraszálló amerikaiakat a devoni tengerpartokon képezték ki. – És most könyvet ír az egészről, azt mondja. – Könyvet? – Amennyire lehetett, igyekeztem palástolni az érdeklődésemet. Jimmy kuncogni kezdett: – Látom, te is csak úgy szomjazod a tudást. – Kösz szépen, Jimmy! – Szóval azt mondja, amolyan kalauzt ír. Azt hittem, épp elég kalauz jelent már meg a Csatornáról, de ő azt mondja, hogy egyik se az amerikaiaknak szól. Úgyhogy nemsokára megint hemzsegni fognak itt a jenkik. – Eltekerte a kormányt, hogy a városi kikötő bejárata felé irányítsa a hajót. Valaha hajókat is gyártottak itt, de mára az egészet kiadták a gazdagoknak, akik biztonságos és védett kikötőhelyet kerestek jachtjaiknak. Láttam, hogy a Wildtrack rám

várakozik az egyik hajóhídnál. A vakítóan fehér hajótestet jól látható, kéklő villám díszítette. – Arról nem hallottál, hogy valakik meg akarják akadályozni Bannistert abban, hogy megnyerje a St. Pierre-t? – kérdeztem Jimmyt. – A békazabáló franciák. Ők bármit megtennének, csak hogy ne győzzön. – Jimmy igazi devonihoz méltóan ki nem állhatta a franciákat. Elismerte tengerészeti érdemeiket, talán minden más nemzet érdemeinél inkább, mégsem tudta megbocsátani nekik, hogy nem születtek angolnak. Jimmy bámulatra méltó finomsággal és hozzáértéssel kormányozta a súlyos halászbárkát az úszóhíd mellé. Átnézett a Wildtrackre, és elfintorodott a rá várakozó kisebb tömeg láttán. Mulder a Wildtrack kormánya mögött állt. Matthew Cooper a hídon gyülekezett filmes stábjával, maga mellett Anthony Bannisterrel és a hátrébb húzódó Angelával. Angela rövidnadrágot viselt, és Jimmy elégedett vigyorral mérte végig hosszú combjait. – Kellemes napod lesz, Nick. – Az a nő képes halálra marni a nyelvével. – Szeretem, ha az asszonyban van spiritusz. – Feltartotta a kezét, hogy megállítson, mielőtt kilépnék a hídra. – Sosem volt meg a magadhoz való eszed, Nick Sandman, ezért most jól figyelj rám! Elfogadod a nyavalyás pénzüket, és kijavítod a hajód. Megcsinálod velük azt az istenverte filmet, azután nekivághatsz a tengernek. Hallod, amit mondok? És hagyd békében nyugodni a holtakat, fiam. Nincs értelme bolygatni az ilyen dolgokat. – Hallom, Jimmy. – Csak épp oda sem figyelsz rá, igaz? Na, tűnés innét, fiam! Este találkozunk a kocsmában. – A várakozó stáb felé sandított. – Ki is fognak rúzsozni, Nick? – Csak szeretnéd, Jimmy. Jimmy harsányan felnevetett, én pedig indultam filmezni. Nem mondhatnám, hogy felhőtlen boldogságban hajóztunk ki a tengerre. Mulder egy szót se szólt hozzám, a legénység mogorva hallgatásba burkolózott, míg Matthew és a csapata igyekezett nem útban lenni. Angela visszavonult a hátsó kabinba. Tony Bannister azonban nem futamodott meg a kezdeti nehézségek láttán: – Örülök, hogy eljött, Nick. – Nem mintha lett volna más választásom – mondtam mereven.

– Hát igen. – Áthaladtunk a sziklás földnyúlványok között, ahol fehéren tajtékzott a partra törő tengerár. A jobb oldalon, a távolban idetűntek a calfstonei homokzátonyt ostromló hullámok. – Azt gondolom – folytatta Bannister esetlenül –, hogy ami elmúlt, azt jobb békén hagyni. Helytelenül cselekedtünk, bár mindenképp beszéltem volna Fannyről, és visszakapta volna a medálját. – Egyszerűen csak nem szerétem a becstelenséget. – Azt hiszem, ezt eléggé egyértelművé tette. Megegyezhetünk annyiban, hogy jobban fogunk igyekezni? A békesség kedvéért, és mert egy ideig el kellett viselnünk egymás társaságát, megegyeztünk ennyiben. Kihajóztunk a torkolatból, és Mulder parancsot adott a vitorlák felvonására. Leállította a motort, bevonta a hajócsavart, és a Wildtrack azonnal önmagára talált. Többé már nem dízelmotorjával és a vizet köpülő lapátokkal szállt szembe a tengerrel, hanem a szél és a víz egyensúlyára bízta magát. A hatalmas, hófehér vitorlák dél felé repítettek bennünket, egyenesen a friss délnyugati szél arcába. Bannister és én a középső kormányállásban maradtunk. Mulder bizonyára tudta, hogy árgus szemekkel figyelem, és alig várom, hogy lekicsinyelhessem a hozzáértését. Csakhogy átkozottul értette a dolgát. Pedig azt akartam, hogy csapnivaló tengerész legyen. Azt akartam, hogy olyan faragatlan tuskónak bizonyuljon, amilyennek a megjelenése alapján joggal gondolhatta bárki. Ám ő ehelyett magabiztosan és ritka szakszerűséggel vitorlázott. Arra számítottam, hogy ő lesz a lehető leggyűlöletesebb teremtés, a hangoskodó és fontoskodó kapitány, ám a kurtán kiadott parancsokból hiányzott minden önteltség. A hét emberből álló, kék és fehér matrózöltözéket viselő legénység láthatón néma csendhez és hatékonysághoz szokott, ám a hajó sztárja így is vitathatatlanul Fanny Mulder maradt. Ösztönösen, szinte gyengéden kormányozta a hajót, és az első pillanattól éreztem, hogy istenadta tehetség. Átkozottul jó volt. Én pedig váratlanul és megmagyarázhatatlanul boldog. Nem azért, mert törékeny békét kötöttem Bannisterrel, hanem mert újra a tengert jártam. Figyeltem, ahogyan a sötét devoni partok elenyésznek. A kisebb öblök máris egybemosódtak, a szürke hullámok ellepték felszínüket. Visszatekintettem a folyó torkolatába, és megláttam, amit már kis híján elfelejtettem: hogy mennyire zöldellők és lágy vonalúak a távoli dombok; milyen viharvertek és sötétek a tenger felőli lankák, mintha a folyó késként hasítana a megkérgesedett húsba, hogy felfedje a mélyebben rejtőző lágyabb szöveteket.

de hirtelen már ez sem számított. mit mondhatna. A letűnt korok Devonból kihajózó hősei. amint villámsebesen elsiklott a szüntelenül változó vízfelszín felett. és ez a gyanúm később igazolást is nyert. A filmen lenyűgözően fog festeni. Howe és Nelson azonnal megértették volna a Sycoraxot. feszélyezett pillanatig egyikünk se tudta. miután a hajó melegebb éghajlatra ért. – Jó. hogy a hőn szeretett Tony Bannister mentett meg. a meleg vízig. Egy Westerley teljes vitorlázattal siklott Dartmouth felé.A tenger felé fordultam. A középső kormányálláson kívül a tulajdonosi kabin mögött hátsó munkateret alakítottak ki. nem úgy a Wildtracket. Szívem szerint én sem egy Wildtrackhez hasonló hajón tértem volna vissza az óceánra. Széles terpeszben állt. A horizonton alaktalan. s mintha megvető kifejezés suhant volna át a kormányos arcán. Minden a gazdagok kényelmét szolgálta. Minden ízében méregdrágának tűnt. a friss szélben repkedő hajfürtökkel. de képtelenek lettek volna bármit is kezdeni ezzel a szilíciumchipekkel vezérelt teremtéssel. Mulder eltűnt. szürke tömeg árulkodott a Plymouth irányába tartó kis konvojról. A maga módján persze a Wildtrack mély benyomást gyakorolt rám. – Bannister mostanra átvette a kormányt Muldertől. – Hatásos. Egy Start Point felől érkező rákhalász a közelben pöfögött el kosarakkal és bójákkal megrakott ütött-kopott bárkáján. ahol az orvosok szerint soha többé nem járhattam volna. A közönségnek úgy kell éreznie. – Igazság szerint jobban szerettem az ódivatú jachtokat. Újra ott jártam. hogy Mulder nem fog szerepelni a filmemben. – Mit gondol a hajómról? – kérdezte. aki csakugyan megkapó látványt nyújtott a nagy kerék mögött. hogy újra kint lehetek. a jégkészítő gépekig és a szervokormányig. napbarnított arccal. amikor megláttam az első sirályt. a légkondicionálásig. Engem sosem izgatott a sebesség. amely napozófedélzetként szolgált. miután Bannister átvette a hajó irányítását. kezdve a nevetséges pontossággal üzemelő digitális mérőműszereken és elektromos csörlőkön keresztül egészen a műholdvevőkig. akár egy szálas viking a szerelmes regények borítóin. – Boldognak tűnik. . majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. amint végigmérte Bannister csillogó hajóját. amelynek digitális műszerei a csomó századrészének pontosságával működtek. – Egy hosszú. éreztem a tenger és az arcomba csapó vízpermet illatát. visszavonult a kabinjába. Gyanítottam. Raleigh és Drake.

szélviharokat. Máskülönben nem nagy dolog elkapni a . és a flancos sebességmérő szerint újabb fél csomóval sikerült felgyorsulnunk. Szüntelenül ellenőrizte a műszerfalon elhelyezett széliránymérőt. – Szeretné vinni egy kicsit. amelyeket a filmes stáb a kabintetőn helyezett el. hogy egyszer sem veszítettem el az egyensúlyomat. A hajótest olykor megrázkódott. de hát Mulder született tengerész volt. – Az irány 195 – tudatta Bannister. hogy legszívesebben feladnánk az egészet. Gondolkodás nélkül tettem mindezt. Elfogadhatóan hangzik? – Rettenetesen hangzik. és abban a pillanatban már tudtam. Megfigyeltem. Csak a tenger szeszélyeire és a szél változásaira kell odafigyelni. hogy eltérítsenek egy ekkora jachtot. majd bevágunk néhány részletet a gyerekkorában készült otthoni filmekből. rozsdamentes acélból készült kormánykeréken tartanom. A hullámok nem voltak elég erősek ahhoz. Ki kell kerülni a homokpadokat. hogy a lehető legnagyobb sebességet csiholja ki a Wildtrackből. amíg a folyadékkristályos kijelzőn megjelenő kis hajó optimális helyzetbe nem került. – A tájolóra sandítottam. miközben arrébb lépett. Ameddig a szél nem változott. ám eközben feltartóztathatatlanul közeledett a középső állás felé. ahol a kormány mögött álló Bannisterrel várakoztam. ki tanította meg. Bannister viszont nem. örvényeket. csak egyetlen ujjamat kellett a jókora. – Azért csak próbálja meg. halálra fagyva. Nick? – Persze. – 195. és próbált megnyugtatni. irányba fordítottam a hajót. azután addig igazított a kormánykeréken. Igazán nem nehéz elvezetni egy hajót. Az operatőr felvételeket készített a hajóról. hogy semmi sem változott. Bannister látta idegességemet. hol. bőrig átázva. és olyan fáradtan. Utána az egészet feldaraboljuk. és az orkán kellős közepén megkurtítani a vitorlákat. Néha persze éjszaka kell navigálni. Muldernek nem volt szüksége elektronikus segédeszközökre ahhoz. hogy kiegyenlítsem a kisebb oldalmozgásokat. Megéreztem egy széllökést. de mérhetetlen örömömre szolgált.Éppily értetlenül szemlélték volna azokat a rendkívüli berendezéseket is. ha készen áll. és miért. – Ma a háttérinformációkat szeretnénk rögzíteni. hogy örökre beállt ebbe az irányba. Hogyan tanult meg vitorlázni. hogy Bannister képtelen egy pillanatra is ellazulni. márpedig úgy tűnt. Hirtelen mintha feszengeni kezdett volna az iránta tanúsított átható figyelemtől.

én pedig összeszorítottam a fogam. amikor újabb félcsomónyi sebességet csaltam ki a hosszú hajóból. ahogyan a széltől felkorbácsolt vízpermet fátyolba burkolja a Start Point szirtjeit. . A fedélzeti deszkák megcsikordultak. ahol – s erre kész vagyok megesküdni – a Sycorax mentette meg az életemet. szürke. amelynek legénysége a fedélzeten ebédelt. Beértünk egy nagy Moodyt. – Most. hogy a Falkland-szigetekre terelődött a szó. A matrózok odaintettek nekünk. Malonál felveszem. Nick? – kérdezte Bannister. és igyekeztem megfeledkezni a kamera tolakodó jelenlétéről. hogyan loptam el apám hajóit és fedeztem fel a Csatorna partvidékét. idővel ösztönné válik. – Mikor hajózott első ízben. a válaszaim egyre kurtábbak és komorabbak lettek. fájdalmak között töltött évek sem tudták kikezdeni ezt az ösztönt. – Nagyon régen. hogy St. de megígértem egy tiszttársamnak. hogy a kórházban. falloszra emlékeztető mikrofont tolt az arcom elé. Elmeséltem. A hangmérnök a lábamnál kuporgott. Bannisternek eddig nógatnia kellett. A vitorlázáshoz persze jócskán szükség van gyakorlatra. Az operatőr közvetlenül előttem bukkant fel. semmivel sem bonyolultabb. Sosem lett volna szabad kimerészkednem az északi orkánok örvébe.szelet és megtartani a hajót. most mégsem okozott gondot. hogy az életemről beszéljek. – Még először. mintha ezzel akarná oldani a feszültséget. gondolta volna. amikor megsebesült? – Meglőttek. – Egészen pontosan mi történt – hallottam az újabb kérdést –. és egy hosszú. Abban a pillanatban megértettem. Bárki képes rá. és a Sycorax a maga módján betartatta velem az ígéretet. – Elmesélné. Elmosolyodott. Semmi sem változott. – Figyeltem. mert Bannister látható elégedettséggel fogadta. abban a véres ütközetben sem adta fel a reményt? – Nem sok mindenre gondoltam abban a pillanatban. ahol mindig is lenni akartam. hogy egyszer még újra hajózni fog? – Másra se tudtam gondolni. majd később. amit hallott. egy szörnyű viharos éjszakán hogyan sodródtam ki a nyílt tengerre. mint autót vezetni. Lelkesen mesélhettem. és újra ott voltam. – Amikor megsebesült – kérdezte –. hogyan tanított Jimmy egy kis lélekvesztőn. hogyan kezdődött? – erősködött Bannister.

Nick. azért kell filmeznünk. Miután rájött. Úgy tűnt. mert a gorillája tönkrevágta a hajómat. Azt akartam válaszolni. Most. – Én meg azt hittem. – Kihasználhatnánk a dagályt. komolyan aggasztott. majd alig észrevehetően bólintott. – Nem is válaszoltam! – tiltakoztam. Nick. Azért készítünk filmet minderről. aznapra be is fejeztük a filmezést. hogy majd tudatom vele. amint Mulder visszavette tőlem a kormányt. miként fogom megőrizni az egyensúlyomat. Bannister elmosolyodott. mert a stáb nekilátott összecsomagolni a holmiját. most pedig a . De akkor is beszélnie kell erről. amelynek a gondolata is mosolyt csalt az arcomra. – Ez talált. tudja. – Közelebb akar kerülni a Skerrykhez? – erősködtem. elindultam felfedezni a Wildtrackot. hogy kívül került a kamera bűvkörén. Mielőtt a fedélzetre léptem volna. úgy látszik. amint rendes hajót vezethetek. jól szerepelt. Talán nem ma. – Leállunk! – kiáltott oda Matthew Cooper az operatőrnek. – Válaszolnia kell a kellemetlen kérdésekre is. Az idomított tengeri medve. hogy a Wildtrack orra kitérjen a szélirányból. – Milyen érzés – érdeklődött – újra vitorlázni? Haboztam. de ezáltal hűtlen lettem volna ehhez a rendkívüli élményhez. Nick. Nick? – sürgetett. hogy harapófogóval se húzza ki belőlem a választ. ketyerékkel telizsúfolt vízi Rolls-Royce-ot. ahol a Start Point körül a sekélyebb vizek felszíne tajtékozva tört meg. és a zavaros víztől kelet felé kormányoztam. Megvontam a vállam. – A Viktória-kereszt. Bannister is lekuporodott. kerestem a megfelelő szavakat. – Nem kerülhetjük meg a kitüntetését. amiért a Viktória-kereszt kitüntetésben részesítették? – Át akar kelni a Skerryken? – Előremutattam. mert maga háborús hős. Hogy ne kelljen a mogorva dél-afrikai társaságában maradnom. – Csakugyan? – Engedtem. nem egy ilyen csillogóvillogó. – Az a mosoly mindent elmondott. hogy meggyújtsa cigarettáját egy aranyozott öngyújtóval. de egy napon mindenképp. – Cooper visszanézett a hátsó kormányállás és Angela felé. Elmosolyodott.– Mi történt abban az ütközetben.

É 49 °18'. ha kimerültem. „Nadeznha Bannister. ha nem sebesülök meg. – Gyönyörű asszony volt – bólintottam. hanem sötét bőrű. Decca. Rettenetes veszteség. A fénykép felé biccentett. A kép keretére apró betűs sort nyomtattak. és minden pillanatban azzal fenyegetett. Egyedül szeksztánssal nem találkoztam. hogy összecsuklik alattam. és egyértelműen látszott. ám a fényűzést ezúttal feláldozták a könnyebb súly oltárán. Satnav. már fényűzőbb bútorokkal látták el. amely immár ismerősnek tűnt a többi fénykép alapján. Nem olyan sápadt szőkeséget láttam magam előtt. amely még most is leküzdhetetlenül remegett. ha valaki egymagában akarja körülhajózni a világot. . de legalább a Wildtrack fedélzetén tanúsított mozgékonyságom derűlátásra adott okot.legkisebb nehézséget sem okozta. sőt még egy Omega is. A kabin hátsó ajtaja félrecsúszott. de akkor is így tettem volna. hogy az orr könnyítése érdekében mindent eltávolítottak az orr-rekeszből. erős csontozatú. – A feleségem. és javítottak a közérzetemen. Kitartóan fájt a hátam. és Bannister jelent meg a nyílásban. Lehajtottam egy nyílásfedelet. 1956-1983. A hátsó kabint. és fel kellett térdelnem az ágyra. Az emeletes ágy felett Nadeznha bekeretezett és a rekeszfalra erősített fényképére bukkantam. Láthatóan meglepte. Fényűző kényelemre számítottam. a nagyon alacsony frekvenciájú rádiójelek vételére. hogy ezek a csontok már az óceán sötét mélyén nyugszanak. Gyengeségem tovább fokozódott. Ami pénzt elköltöttek. de nem tiltakozott. hogy előremenjek az orrfedélzetig. hogy ez Bannister kvártélya. mint Melissa vagy Angela. azt mind a navigációs eszközökbe ölték: akadt itt Loran. Ny 41 °36'. amelyet egy szűkös átjárón át lehetett megközelíteni. és láttam. ám a rendszeres reggeli úszógyakorlatok Bannister medencéjében csodákat műveltek: megerősítették az izmokat. hogy a hálóhelyén talál. Igaz. A légkondicionáló és fűtőberendezések mellett egy rekeszfalba süllyesztett tévékészüléket és videomagnót is felfedeztem. s ez aligha kedvező előjel. a korlátokba és kötelekbe kapaszkodtam. hogy el tudjam olvasni.” Mélyen belenéztem a halott lány sötét szemébe. A főkabinban is mindent a sebességnek rendeltek alá. robusztus szépséget. Annál többet aggódtam jobb lábam miatt.

– Pontosan sosem fogjuk megtudni. Nadeznha valamiért egy pillanatra kikapcsolhatta a biztosítókötelet. Visszafordult és újra a fényképre meredt. – Koromsötét éjszaka volt – folytatta végül –. ezért is hajtotta annyira a hajót. – Görög. – Nagyon határozott tudott lenni – tette hozzá –. különösen. Mulder versenytempót diktált a legénységnek. Ilyesmi rendszerint akkor szokott történni. amikor a legtöbb gyerekre még egy biciklit se bíznának. – Bannister hangja színtelenné vált. Massachusettsben nőtt fel. Követtem őt a kabinlépcsőn át a hátsó kormányálláshoz. a hátsó kormányállásban – biccentett a hajó tatja felé. – Egyedül. francia. és a hullámok átcsaptak a Wildtrack tatja felett. – Mi többiek aludtunk. mintha gyötrelmet okozna számára. ha az ember túlságosan gyors. és elővett valamit a beépített szekrényből. – Az amerikaiak használják ezt a szót a fővitorlarúd-tartó szorítókötélre. – Megbocsát? Angela nem éppen született tengerész. hogy néhai feleségéről beszél. görcsösen rázkódott és átdugta a fejét a korlát alatt. és a hajó mozgása egyenetlenné vált. hogy rögzítsen egy csonkakötelet. Láttam. – Egyedül volt? – próbálkoztam. . Jóformán egész nap csak a nyomait kutattuk. perzsa és amerikai vér keveredett benne. tombolt a vihar. arab. amint a hajó balcsapásra váltott. Sokszor tréfálkoztam azzal. – A fedélzeten tartózkodó másik személy előrement. tudja. ami a vitorlázást illeti. Pierre-t. – De hát azokon a vizeken? Talán ha néhány percet élhetett. mintha éppen ezt a szélsőségre való hajlamot értékelte volna a legjobban. nem igaz? És azt hiszem. Csodálatos keverék. amit nem olvashattam ki a jelentésből. Elfintorodott. hogy meg tudja nyerni a St. azután öklendezni kezdett. és talán igazam is volt. – És ez lett a veszte? – kérdeztem kéretlen egyszerűséggel.Félrehúzott egy tolóajtót a feje felett. Bannister előhúzott egy takarót az alsó ágy alól. bár olykor igencsak szélsőségessé tette. hogy föníciai vér folyik az ereiben. Már akkor saját hajója volt. amint meglátott. nyomorúságos állapotban várakozott. De hát ő remekül értett a hajózáshoz. – Valamiért úgy tűnt. a tenger közelében. Visszafordultam a fényképhez. hogy egy fiola tengeri betegség elleni kapszula. Semmi olyant nem mondott. aki most már vastag gyapjúpulóvert viselt rövidnadrágja és inge felett. – Színpadias hatásszünetet tartott. ahol Angela. – Megmarkolt egy kapaszkodót. mintha a sok ismétléstől jelentőségét vesztette volna a történet. Átkozottul biztos volt benne. – Természetesen kerestük.

ahogyan teste ráborult a mellvédre. miért választotta Bannister ezt a csípős nyelvű és indulatos lányt. Fanny pedig nyilvánvalóan bámulatos. – Szóval. Bannister látta. – Fanny tényleg jó – mondta inkább –. és a tat olyan széles ívben fordult át a szélben. Chartert üzemeltetett a Seychelle-szigeteken. A hajó kétségkívül gyors volt. . azután belediktált két kapszulát. – Szerintem búr paraszt. hogy a nagyvitorlarúd szabályszerűen végigtarolta a fedélzetet. – Úgy értem. Ő nevezte el Calibannek. Gondolja. – Nadeznha akadt rá. hiszen a St. hogy a lányt figyelem. és hosszú csupasz lábai láttán megértettem. A Wildtrack fedélzetén töltött másfél óra nem lehetett elég megítélni. hogy mennyire az. Pierre a legrangosabb díj a jachtversenyzők körében. – És ő lenne Ariel? Bannister nem akart belemerülni a kérdésbe. pedig eközben még orrvitorlát is cseréltek. mit gondol Fannyről? – kérdezte. de a lehetőséget nem lehetett elvetni. – Aligha. – Igyekeztem őszintének tűnni. A férfi bebugyolálta a takaróba. A dél-afrikai olyan magabiztosan intézte az egész manővert. Angela visszatért a fedélzetre. tehetség. és csak kevesen tudják. – Mi az? – kérdezte Bannister. mi a véleménye róla. hogy minden a legkisebb fennakadás nélkül ment. – Nagyon jó – tettem hozzá az igazsághoz híven. – A vacogó Angela felé fordultam. – Tengeri betegség ellen csak egyetlen orvosság van – közöltem lelketlenül. és a tulajdona felett érzett jogos büszkeség fullánkként hatolt belém. Ő az én titkos fegyverem a St. Amire szüksége is lesz. Mulder éppen élesen irányt változtatott. Ezért van rá szükségem. hogy már semmit se használnak. Felmordultam. mint kormányosról? – Jó. Bannister biztató és elnéző mosollyal fordult felém. hogy a hajó és a legénysége képes lesz-e elhódítani a franciáktól a kupát. a többit pedig kipótolta Bannister becsvágya. hogy ez kedvező előjel? Caliban volt a boszorkány Sycorax szörnyeteg fia.Figyeltem. – Nagyon mókás – magához szorította a lányt. és összekuporodott Bannister ölelésében. Pierre-ért vívott harcban. Csakugyan gyönyörű teremtés volt. – Fa alá kell állni. amelyekről tudni lehetett. Nick.

Pierre-en csakis megfelelő. sőt valójában nem is verseny ez. Pierre és Miquelon szigeteket. A verseny ily módon ma is arra emlékeztet. minthogy sem az angolok. a politikai megfontolások. amikor a dél felé sodródó köd és jég végleg pontot tesz a próbálkozások végére. német és finn hajó vág neki az útnak.Franciák szervezik. Minden évben tucatnyi brit. ám minden ősszel. majd szünetet . hogy győzzek. – És miért akarja ezt? – Bebizonyítom. Azután persze nem szabad elfeledkezni a gyakorlatias szempontokról sem. A Jeanneau-k. egy lutri a fordulónál. a nézők pedig elvárják tőlem. nem pedig erre az alkalomra épült és lecsupaszított prototípusnak. Kis szerencsével épp az őszi kiírás kezdetére érhetek vissza. hogy a francia lobogó azért még mindig ott lengedezik Észak-Amerika földjén. amerikai. Akkor győzelemmel kezdhetnénk a következő szezont. köddel és jéggel körítve. A St. A teljes kör mintegy négy és fél ezer tengeri mérföld: egy szél felőli szakasz. bár ennek a gall őrületnek is megvan a maga logikája. majd partraszállás nélkül visszatérnek Cherbourgba. Pierre-t és Miquelont. A St. Nincs nagy pénzjutalom. Így tisztelgek Nadeznha emléke előtt. Különös szabályok. A vitorlásszezon végén. ami világszerte fellendíti e hajótípusok értékesítését. holland. s hogy a versenyzők Cherbourgból indulnak. körülhajózzák az Új-Fundland partjainál fekvő St. hogy a brit hajók is képesek rá. hiszen minden résztvevő maga választja meg. leszámítva két parányi és elfeledett szigetet. mindvégig az áramlatok és orkánok ellen. Pierre rendkívül hatékony reklámeszköz. Európa már rég nem ura ÉszakAmerikának. hogy mikor indul. melyek továbbra is francia uralom alatt állnak. Párizsból kormányozzák őket. a franciák kezében marad a kupa. kellően kezes és fürge hajóval lehet győzni. s ha csak egyetlen évben valamely idegen nemzet ragadná magához az elsőbbséget. Centurionok és Beneteau-k legtöbbször első helyet vívnak ki maguknak a St. A francia hajók igencsak jók. akárki is teszi meg leggyorsabban az utat. hogy a hajónak sorozatban gyártott egytörzsűnek kell lennie. A tévétársaság fizet nekem érte. és minél északabbra akarok kerülni. végül egy villámgyors visszatérő a viharos tengereken. megkapja a díjat. Pierre-en. sem a kanadaiak nem érdeklődtek utánuk. – Késői indulást tervezek – magyarázta most Bannister-. Egyetlen szabály. Először is. az katasztrofális hatással lenne az egész francia hajóiparra nézve. St. – Gépies gyakorlottsággal sorolta fel az indokokat. és ezernyi újabb megrendelés gazdagítja a francia hajógyárakat.

mégis gyanítottam. amely magyarázatot adott arra is. Beleborzongtam. Átkozottul okosnak hiszik magukat. akkor egy tapasztalt tengerész vajon hogyan követhetett el akkora hibát. mert onnan jobban beláthatta a hajó mögött tornyosuló sötét hullámokat. én pedig előzékenyen félrefordultam. hogy elnézzek a Wildtrack örvénylő és fortyogó farvize felé. mint amikor egy teherautóra való betont zúdítanak alá két emelet magasságból. mint Mulder és a bandája. bár úgy vélem. ahogy a hajólapát vibrálása végighalad a rozsdamentes acélküllőkön. nem igaz? Amilyen a St. pedig igazság szerint ehhez a munkához messze kevesebb intelligencia kell. – Én nem választanám ezt az életet – vontam meg a vállam –. de azért megteszi. bár Nadeznha Bannister talán azért választotta a hátsó kormányt. Könnyed hangon tette hozzá ezt az utolsó érvet. Ha tehát le akarom tenni a kézjegyemet.tartott. csak mert minden este ott villognak a képernyőn. hogy ezek az emberek elfogadják. amint kidobta magából a tengeri betegség ellen adott kapszulákat. Nem Viktória-kereszt. amely a középütt elhelyezett nagyobb kormánykerékhez csatlakozott. – A nézők ezt gondolják? – Maga mit gondol? – fordult felém kihívóan. Kurtán felnevetett. hogy egy tévésztár nem feltétlenül kipúderezett paprikajancsi. Bannister erősnek érezte magát attól. mint azt az emberek feltételezik. hogy számára ez a legfontosabb. . talán. hogy elárult magáról egy ilyen személyes részletet. Azon az éjszakán tűnődtem. Angela karikás szeme kitartóan figyelt a takaró pereme felett. amint elképzeltem. amikor Nadeznha meghalt. Pierre. és éreztem. hogy a több tonnányi fagyos tengervíz lezúdul a Wildtrack tatjára. hogy a Wildtrack képes lesz győzni? – kérdezte Bannister hirtelen. mielőtt felhozta volna a végső érvet. Rátettem a kezem a kis kormányra. – Meg azt is be akarom bizonyítani. Elmosolyodott: – A legtöbb tévés valóban kipúderezett paprikajancsi. meglepően őszinte kitárulkozás. Angela összegörnyedt. – Gondolja. akkor valami emlékezeteset kell véghez vinnem. Figyelemre méltó vallomás volt. Olyan lehetett. Ha a Wildtrack csakugyan viharba került. mert zavarban érezte magát amiatt. hogy a hátsó kormányállásból irányította a hajót? A középső állás messze kényelmesebb. miért veszi körül magát Bannister olyan erős emberekkel. Egy kormorán siklott át sebesen a hajótat felett. valakinek ezt is meg kell tennie.

Nick? Esetleg mint navigátor? – Én? – Váratlanul ért az ajánlat. amelyik a versenyről szól majd. visszafordult hozzám. Nick! Elnyerni a St. – Azt a képsort talán még felhasználhatjuk a nyitójelenethez. Mr. – De gondoljon csak bele – erősködött. Amint a harsány színekben pompázó vitorla feltelt széllel. – A versenyen talán nem – préselte ki magából Angela a szavakat –. de a nézettség szempontjából annál inkább. Ilyen felfokozott érdeklődés közepette akármeddig . hogy hivatalosan is bejelentsem az indulásomat. – Nincs is szüksége navigátorra. – És Fanny nem teszi meg? – Ő megfelelne. aki jól ért a versenyzéshez. mintha egy idiótához beszélne.– Kis szerencsével. De gondoljon csak bele. – A nézettség szempontjából? – A nézettség mindennél fontosabb – magyarázta Angela türelmesen. – És nem szeretne részese lenni a győzelemnek. és segíthet felkelteni az érdeklődést a műsor iránt is. – Azt hittem. – Bannister elfordult. Sandman. Bannister! Több itt az elektromos ketyere. mert ezáltal felkeltheti az érdeklődést a saját győzelme iránt. mégis lealacsonyítónak éreztem. Nem hinném. Nick. hogy maga is részt vesz a vállalkozásban. Szeretném majd azt mondani. Megráztam a fejem. Miért ne fejeznénk be a filmet azzal. Legalább gondolja végig! – Vérbeli navigátorra lesz szüksége – csóváltam a fejem. Pierre-t! – Bannister szabadjára engedte érzelmeit. – Olyasvalakire. nem én. Nekem igazából nem venné sok hasznomat. de nagyon megtetszett az elképzelés. – Valójában Angela találta ki. – Az a kitüntetés érdekessé teszi magát az emberek szemében. – Néhány hónap múlva nagy partit adok. igen. hogy csupán azért készíti el a filmemet. ahogyan a Wildtrack fedélzetén kihajózik Cherbourgból? A filmet épp akkor fogják bemutatni. amikor kint leszünk a tengeren. elég érdekessé ahhoz. akár egy beteg ragadozó. – Legyőzni a békazabálókat a saját játékukban! Angela úgy figyelt. mint egy átkozott holdjárón! – A versenyszabályok értelmében vinnünk kell egy navigátort is. – Sosem szerettem a sebességet. Én inkább lassan haladok. a filmem végén a Sycorax belehajózik majd a naplementébe. mert bármilyen érzelmet is táplált az irányomban. csak át kell vennie Nadeznha helyét. hogy azért kért fel. amint a legénység leeresztette a pillangóvitorlát. hogy legalább húszmillió nézőt leültessen a tévék elé.

okádni kezdett. Az egész alig tartott két-három másodpercnél tovább. A hullámok egyméternyire sem csaptak fel. A legénység értette a dolgát. és elárasztotta a kormányállásokat. miközben az árboc oldalt vágódott. azután a hajó hirtelen szélirányba került. Az egyik bal oldali tartókötél elpattant. Angela felegyenesedett. hogy takarodjanak vissza a kabinba. most páni rémületben özönlötte el a kormányállást. Görcsösen kapaszkodtam a kis kormánykerékbe. felfutott és oldalt fordult. Olyan hang hallatszott. Valamelyik kötél ostorként csapódott fel és magával repített egy keresztrudat. és összefüggéstelenül üvöltözött. és a hajó úgy támolygott.felsrófolhatjuk a hirdetési tarifákat. A filmes stáb. Tajtékos víz tört fel a lefolyónyílásokon. Legalább nem kertelt. – Csípőfogókat! – rendelkezett Mulder. hogy eladhassák a kutyakaját és a mosóport? Magamban éppen a felháborodott és nyers elutasítást fogalmaztam. rutinfeladat volt kimenteni a vízbe esett matrózt. és a fővitorla automata fegyver ropogásával hasadt végig. A legénység egyik tagja a vízbe esett. belekavarodott a lehulló kötélzetbe. amint a nagyvitorla árnyéka elsöpör felettünk. hogy ne legyen útban. ahol rövid úton közölték mindenkivel. A hangzavar és káosz felett egyedül Mulder hangját lehetett tisztán kivenni. amint nyugalmat parancsolt az embereire. és a Wildtrack máris ott ringatózott a nyugodt tengerfelszínen. A karcsú hajótest oldalt dőlt. Bannister talpon maradt. Az elszabadult pillangóvitorla hatalmasra dagadt felettünk. amelynek a legnagyobb szélben is meg kellett volna tartania a roppant főárbocot. Angela zokogva kuporgott a padlón. a korlátba kapaszkodott. a Wildtrack orra mégis a vízbe merült.és . A vitorlás rövid úton megállt. A kötelek összegabalyodtak. A karcsú árboc ívben meghajolt. Igyekeztem nem útban lenni. majd visszanyerte egyensúlyát és lelassult. Senki sem sérült meg. én pedig láttam. Az árboc és a vitorlázat darabjai a fedélzetre záporoztak. A vitorlázat leszakadt és lezuhant elemeit sikeresen húzták be. mely eddig a kabinba húzódott. A rozsdamentes acélhuzal. amikor a Wildtrack hajótestének hirtelen rázkódása véget vetett a beszélgetésünknek. Tehát a Viktória-keresztem fegyver lenne a hirdetők megnyerésére? Eszköz arra. miután a megmaradt oldal. megadta magát. ahol nincsenek útban. meghasadt és a szél felőli oldalra zuhant. és ebből a szempontból nagyon is hasznos lenne számunkra. bár ettől még nem éreztem kevésbé sértőnek a szavait. – Francba! – Bannister elkeseredetten meredt a romhalmazra. mintha elemi erővel megpengettek volna egy basszusgitárt. mintha homokpadra futott volna.

Én azonban nagyon is jól emlékeztem rá. Amikor pedig a tartókötél megadta magát. és valaki egy reszelővel közel tökéletesen simára koptatta. amely ennyire bűzlött a balszerencse szagától. Az elkoptatott menet egészen addig bírta a feszítő hatást. Egy pillanatig azt hittem. Előrevitt és megmutatta a csavaros feszítőt. A legénységet egy csapatnyi megkeseredett profi alkotta. hogy visszakapom a kikötőmet? – kérdeztem tapintatlanul. amelynek a kiszolgált oldalkötelet kellett volna tartania. A szándékossághoz kétség sem férhetett. ahol barátnője még most is a tengeribetegség kínjai között fetrengett. – Fanny! – Bannister majd felrobbant az indulattól. hogy a csapata részeként én is vegyem ki a részem a St.tartóköteleket elvágták. – Mostantól a műhelyben töltik minden percüket! Valamennyien! – Ez azt jelenti. míg Mulder tovább nem fokozta a pillangóvitorla kibontásával. amely semmiben sem okozott komolyabb kárt. Elfurakodott mellettem. és visszatért a tatba. Nem maga az acélhuzal pattant el. Bannister meg fog ütni. mekkora hírnév vagy gazdagság juthatott azoknak. . A Sycorax szerencsés hajó. de már eddig is túl sokat adtam túl kevés viszonzásért. mert nem hajózhattam olyan vitorlással. most pedig valaki megfosztotta az árbocától is. Ezúttal határozott „nem” lesz a válaszom. Akartam is emlékezni. se nem babona. Ha valaha is kihajózom az óceánra. hogy meg fogja ismételni az ajánlatát. Mindent egybevetve szerencsés kimenetelű balesetet szenvedtünk. a Sycorax fedélzetén teszem. Mintha el is feledkezett volna az ajánlatáról. – Visszakapja a nyavalyás kikötőjét. mint egy nyűgös kisgyerek. a leráspolyozott fémforgács még most is a menet kenésére használt gépzsírhoz tapadt. a bal oldalon valamennyi huzal menthetetlenül elpattant. csakis a Sycoraxon. semmilyen másik hajón. Máris végzett Bannister első feleségével. Pierrre-en. Ez nem képzelgés. Nem érdekelt. Meg a büszkeségét. de azután csak kurtán bólintott. akik győzelemre vitték a St. A csavarmenet belül helyezkedett el. pusztán tény. Mert vannak szerencsés hajók és balszerencsés hajók. én nem akartam részt venni ebben a vállalkozásban. Beindították a motort. akitől elvették a kedvenc játékát. Bannister nélkülem fog nekivágni az Atlanti-óceánnak. egyszerűen elengedte a tartókötelet. kivéve Bannister bankszámláját. a kormányánál egy kleptomániás állt. hanem a feszítőcsavar. Pierre-diadalból. – Úgy viselkedett. ám a Wildtracket valósággal körüllengte a tragédia előszele. Tudtam.

Mulder mogorván végigmért. . indulatosan előretolta a gyorsítókart. és szégyenletesen hazakullogtunk.

2. rész .

egyszerűen elterültem a kövezeten. ám néhány hét. Alig egy nappal korábban. Óvatosan kihozta a két korsó sört az asztalomhoz. Abbott széles ívben meglendítette öngyújtóját. – Egyre jobban néz ki – kezdte. – Remekül vagyok. Még alig sötétedett be. és a turisták rohama ezt a helyet is elviselhetetlenné teszi. ám a lábam azóta is riogatott váratlan gyengeségeivel. a másikban minden előzetes figyelmeztetés nélkül cserbenhagyott. nincs szolgálatban. és vigyorogva nyugtázta az elismerést. Minden reggel két mérföldet úsztam Bannister beltéri medencéjében. Abbott megcsipkedte a nadrágját: – Nem tetszik az öltözékem. – Úgy látom. hogy minél nagyobbat lendíthessen az ember. – És mi a véleménye a búrról? . némiképp neheztelő hangon. köszönöm a segítséget. és a testgyakorlás nyomán új izomréteg fejlődött ki a sérült hámszövetek alatt. hogy ilyen állapotban képtelen lennék körülhajózni a világot. Harry – bólintottam magabiztosan. a kocsma jóformán üresen kongott. Nick? – Egyszerűen borzalmas. Legalább nem szorít ágyéktájban. Harry. A jobb lábam az egyik pillanatban még megbízhatónak tűnt. amint kiléptem a falusi postahivatalból.3. Egy limonádét. Nick? Esetleg málnaszörpöt? – Egy korsóval a legjobból. – Pedig eredeti amerikai golfnadrág – közölte látható sértődöttséggel. még kevésbé azt. amelyet mintha függönyanyagból szabtak volna. és elégedetten dőlt hátra. – Visszakapta a plecsnijét? – Igen. méghozzá egy olyan kék-rózsaszín kockás nadrágban. pedig egyáltalán nem így éreztem. Mégsem vallottam volna be magam előtt sem a gyengeségem. – Úgy szabták. Abbott lekortyolta a habot. fejezet Abbott nyomozó három héttel a Wildtrack balesete után jelent meg a helyi kocsmában.

– Abbott rágyújtott egy cigarettára. – Tökéletes gyilkosság? – vontam fel szemöldököm. – Azt mondta. nem? Amikor egy tökidegen hazavágja szeretett hitvesünket. – Üres a korsóm. mit mondott nekem a fickó. mint a bontott csirke. Kötelességtudóan hoztam két újabb korsóval. pedig nem is ismerte. – A tökéletes gyilkosság legfontosabb ismérve. ő pedig habozás nélkül szétverte a fickó fejét egy piszkafával. ezért tette. Bannister műsorának egyik producere. – Nem láttam mostanában Bannistert. – Abbott nagyot kortyolt a söréből. mi újság Melissával? – Tovább küzd a megélhetésért.– Jó tengerész – vontam meg a vállam. hogy Abbottot nemcsak a szomjúság hozta el a folyóparti kocsmába. Tudja. hogy tudomást sem szerzünk róla. – Én meg? Egy hétig az asszony nővérénél leszek. Ki ez a barátnő? – A neve Angela Westmacott. Ráadásul korábban megjegyzést tett arra is. Ha ilyesmiről hall. – Ha maga mondja. amikor kikérdeztem? – Nem. Abbott a homlokát ráncolta. – Tökéletes gyilkosság? – kérdeztem újra. mint a volt felesége: halálra éhezteti magát. hogy Bannister már nem Amerikában tölti a szabadságát. – Egyszer lesitteltem egy fickót. Egy kis kikapcsolódás. Bombázó? Még fogpiszkálónak is gyenge. Képzelheti azt a vérfürdőt! A feleség beígért neki egy kis kufírcolást. – Vézna kisegér. egy szavát se higgye az illetőnek. abban a nyavalyás Frintonban. szerinte ez volt az egyetlen esélye arra. mi vonzza a férfiakat az ilyen kókadt tyúkokhoz. azelőtt mindig Amerikában nyaralt – csóválta a fejét Abbott. . – Olyan. – Caprira utazott a barátnőjével. – Én ezt nem értem. mint egy tökéletes gyilkosság. azután nagyot csettintett az ujjával. hogy a nő végül is nem váltotta be az ígéretét! Amikor a fickó rá akart mászni. most maga jön. aki megölt valakit. – Abbott gyászos arccal kémlelte a folyót. – Olyan. – Sosem értettem. A „tökéletes gyilkosságra” tett utalás is azt jelezte. Nick. elzavarta a büdös francba. Az áldozat felesége kérte fel rá. Vagyis hivatalosan nem is létezik tökéletes gyilkosság. pedig az a nő úgy nézett ki. hogy lefektessen egy ilyen bombázót. Jut eszembe. Az már csak hab a tortán. Nick. szőke hajjal? – Többé-kevésbé.

hogy az a nyavalyás elindulhasson a St. hogy valaki szántszándékkal elmetszette a köteleket. hogy valaki szándékosan okozott kárt. Az ügy szerencsés véget ért. – Hallotta a szóbeszédet. Lapos pillantást vetett rám. hogy valaki szabotálni akarja Bannister vállalkozását. mi történt két napja a kikötőben? – Tudom. nem voltam ott. – Az árbocot biztosan nem a kölykök tették tönkre – jegyeztem meg. hogy mit és miért. hogy Bannister győzhessen a St. – Az éjszaka kellős közepén valaki elvágta a Wildtrack köteleit. ha nem lett volna egyértelmű. Nick. Nekem is be kellett érnem ezzel a válasszal. – Szerintem a kölykök másztak át a kerítésen. amíg elkezdődik a verseny? – Valaki meg akarja gátolni. hogy a hajó a tengerre sodródjon? Miért nem várja ki.Ennyi utalást már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. csak abban nem lehettem biztos. Ekkor tetőzött a tavaszi dagály. – Azt is tudja. hogy nem baleset történt? – Kivel történt baleset? – színlelt tudatlanságot Abbott. . Ha Melissának igaza is volt. – Talán csak szeretett volna egy hét pihenőt. Valóban úgy tűnt. amelyet elvontattak a kikötőmből. – Utánajár az ügynek? – kérdeztem Abbottot. – Talán a legénység egyik tagja lehetett – húzta fel a vállát Abbott. és szórakozásból vágták el a köteleket. és Yassir Kassouli azt akarta. Pierreen. Pierre-en? – kérdeztem. és ha nincs a francia vitorlázó. és Bannister emberei csak a francia kiáltozására ébredtek fel. hogy valaki meg akarja torpedózni Bannister hajóútját a St. – Nadeznha Bannisterrel. Úgy értem. a két apró incidensnek aligha lehetett köze egy ilyen vagyonos és befolyásos emberhez. és semmi kétségem afelől. ha valaki elejét akarná venni annak. Pierre-en? – Hallottam. Üzent nekem valamit. hogy Bannisternek esélye se legyen a trófea elnyerésére. és az egészet egyszerű balesetnek tulajdonítják. – Nagyon céltalan. – Láttam azt a feszítőcsavart. Abbott ügyet sem vetett a közbevetésre. – Ezzel azt akarja mondani – kérdeztem rá –. Mulder és a legénység békésen aludt a lakóhajón. Bannister jachtja kisodródott volna a nyílt tengerre. miért vágná el most a tartóköteleket? Miért akarná. – Abbott rejtélyes módon roppant elégedett volt magával. – Nem voltam ott. – Céltalan próbálkozás – vélte Abbott.

Eltűnődtem. nem foglalkozom ilyen ügyekkel. . dehogy! Eszem ágában sincs belekeveredni. ezzel az erővel akár a helyi hírlap címoldalára is tehettem volna. Nick. Bannister a csapatát is bemutatja a partin? – Honnét tudhatnám. hogy indulását már világgá kürtölte a tévében. hogy benevez a St. Bannister magát is felkérte. Amellett. hiszen akkor Harry egyszerűen közölné velem. Tudtam azt is. Felém fújta a füstöt. csak még jobban felszította a napilapok és vitorlásmagazinok érdeklődését. – Mint hallom. Én pedig egyre inkább összezavarodtam. Abbott nyilván maga is hallott a pletykákról. azzal. – Sok a dolgom. – Egyre unottabbnak tűnt. céltalan lenne erősködnöm. Harry? – Csak a szokásos. A partit nem csupán társasági eseménynek szánta. de mindig visszakozott. – Mint hallom – folytatta Abbott –. hogy csak egy kis csevegésre ugrott be. végül úgy döntöttem. – Látta mostanában az öreget? – kérdezte. – Már nem sokáig lesz ezen a világon. – Csak. mint már mondtam. azután úgy döntött. Az sem számított. Nick? Arra a partira utalt. hogy közönséges folyóparti pletykáról van szó. – Jimmy segített nekem újjáépíteni a Sycoraxot. de itt szándékozta hivatalosan bejelenteni. Nick. nem igaz? – Elgondolkodva meredt a saját cigarettájára. a szerencsétlen öreg. igaz. – Nem leszek – bólintottam. Jimmy Nichollsnak is. amelyet Bannister nyár elején akart megtartani a folyóparti házban. – Akkor milyen ügyekkel foglalkozik. Harry? – Én csak annyit szeretnék mondani. – Hogy van Jimmy? – Krahácsol. Egyedül Jimmynek szóltam a dologról. Nem szabadna annyit dohányoznia. hogy remélem. mert úgy hallottam. mielőtt bármilyen egyértelmű kijelentést tett volna. Ezúttal meg sem próbálta véka alá rejteni a mondandóját. hogy újra megtette. – Mikor lesz a nagy mulatság.– Jesszusom. hogyan juthat el ilyesmi Abbott füléig. Pierre-re. Ha csakugyan üzenetet közvetített. Mindenféle dolgok. hogy képtelen voltam bármit is kihámozni a szavaiból. maga nem lesz közöttük. tovább szívja. azt olyan burkoltan tette.

mint a régi szép időkben. hogy a legszívesebben fizetne még egy körrel. – Mintha balszerencsés lenne. Nick. és azóta nem beszéltünk erről. hidd el nekem. Szürke gém vitorlázott át az alumíniumtestű hajó felett. Nick. én pedig nemet mondtam – közöltem –. amire csak úgy vesztegeti az idejét. mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kedvelem magát.– Felkért. Nem szívesen hallanám. amint a kocsija elindul. A fák alatt három hattyú siklott. Odakint a folyón valamelyik helybéli kölyök a part felé kormányozta Mirror csónakját. de a feleségem ma estére pacalt és disznólábat készít. elfeledkeztem az aggodalomról. Annál ő sokkalta agyafúrtabb. – Megpróbálja majd befűzni? Vállat vontam: – Lehet. – Kötve hiszem. – Balszerencsés – értettem egyet. de ez az egyetlen dolog. mintha Bannister hajója. Elfeledkeztem Bannisterről és Mulderről. – Azt akarja mondani. Elérkezett az ideje. csapnivalóan golfozik. ahogyan Abbott hangsúlyozta a szót. elfeledkeztem a . hogy cápaeledel lett magából. ő megmaradt a Csatorna túlsó oldalán. meg hogy elég bolond volt megszerezni azt a plecsnit. Hallottam. annak könnyen lehet üldözési mániája. Ám ahogyan a napok egyre hosszabbak és melegebbek lettek. Ha valaki egyfolytában a tévében szerepel. Az amerikai lány a kormánynál állt. és éppen ez aggasztott. mielőtt befejezte a mondatot. Ne felejtse el. Nick. Igaz. – Kiürítette a korsóját. úgyhogy mennem kell. Mögötte futott be a Mystique. és hiába reméltem. csalókán ártatlan és bűbájos. Talán csak Bannister paranoiás. hogy kihúzzak belőle néhány egyenes választ. – Tudom. Talán az apja miatt. Végeztem a sörömmel. – Mit akart Harry? – kérdezte a kocsmáros. és emelkedett fel a fészkéhez. – Akkor csak tartson ki a „nem” mellett. És valamiért azt érzem. és hátradőltem: – Ugyan miért. és újabb utalást láttam abban. Hamisítatlan tavaszi este volt. hogy kikötés után beugrik a kiskocsmába egy italra. – Csak beszélgetni. Hittem neki. és felkapaszkodik a dombon. Harry? – Hogy miért? Nos azért. amit mondtam! – Nem felejtem. amely motorját használta a szél ellenében. nem is tudom… – Hosszú szünetet tartott. hogy valaki megpróbálja megállítani? – Nyavalya se tudja.

világító fáklyákat és tűzoltó készülékeket –. és kiépítettük a vízelvezetőket. mielőtt még lementünk a kocsmába. Jimmy egy fatelepen választotta ki a megfelelő norvég fenyőtörzseket. Jól éltünk akkoriban. és új függesztőrudakat kovácsolt az oldaltartó kötelekhez. de a nap jobbára így is a meleg nyár ígéretével kecsegtetett. Új hajófákat illesztettünk a Sycorax testébe. kikötőkötelet. ahol a trópusi fanyűvő rovarok porózus szivaccsá silányíthatnák a vaskemény mahagónit is. hogy a Sycorax végre csatornázott kormányállást kapjon. Amint a tavasz nyárba fordult. Jól haladtunk. Felfűrészeltük és helyére szögeztük az új fedélzeti deszkákat. Olykor a tavaszi eső végigsöpört a fejünk fölé kifeszített vízhatlan vásznon. bakokat. és nekem szükségem volt a védelmére. azután legyalultuk az éleket. Új tetőt ácsoltunk. és a saját hajóján szállította őket. előbb a kátránypapír rétegeket hordtuk fel. amekkoráról az adóellenőrök se hallottak. Még Jimmynek is akkora fizetést adtak. Odaállított a rönkök egyik végére. Megemeltük a kormányállás alapzatát. majd lapos fejű bronzszögekkel rögzítettük az új rézlemezeket. a főárbocot. . valamennyi számlát megküldtük a tévétársaságnak. milyen kelletlenül vállaltam el ezt az egész tévés cirkuszt. Egy helybéli kovács ólmot öntött a Sycorax tőkéjébe. méghozzá tölgyfa gerendákkal megerősítve. Kemény munkával és a hajó szépülése felett érzett elégtétellel teli hetek álltak mögöttünk. Jimmy Nicholls és én gyógyítottuk. a kis tatárbocot és vitorlarudakat. de többet ér bármilyen védőfestésnél. és másodkézből szereztük be a szükséges felszereléseket – a külső függesztést a csónakhoz. még arról is. és vízhatlanná tettük a réseket. Az orrárbochoz jókora szurokfenyőtörzset használtunk. a tiszta és éles hangból magam is meggyőződhettem a faanyag kiválóságáról. Jimmy és én nekiláttunk az új hajótest rézburkolatának. villákat. előbb négyzetes keresztmetszetet alakítottunk ki. A réz nem olcsó mulatság. köszörűvel kellett megéleznünk a keményfa megmunkálásától elkopott szerszámokat. Minden este. mert a Sycorax napról napra gyógyult. amíg meg nem kaptuk a kerek árbocokat. amint végeztünk a munkával. Ritkaságszámba menő szabadnapjainkon folyóparti árverésekre jártunk. mielőtt elindultam a fából ácsolt hajóval azokra a tájakra.Nadeznha Bannister halálával és a Wildtrack szándékos megrongálásával kapcsolatos szóbeszédekről. majd minden egyes új élet. régi vágású munkát végeztünk. Jimmy és én igazi. amely zúgolódás nélkül kiegyenlítette. s amikor egy kulccsal megkopogtatta a törzs másik végét. A fenyőt a kikötőben rakodtuk ki és nagyoltuk le. hogy a kabin ellenálljon a leghevesebb hullámok súlyának is.

és újra meghív a St. mire felbukkant.A Wildtracket átköltöztették Hamble-ba. Nem került sor több incidensre vagy szándékos károkozásra. hogy megfeledkeztek az egészről. hogy a legtöbbjüknek nem akadt tényleges tennivalója. ki nem állhattam hűvös közönyét. hogy időben készen leszünk. Anthony Bannister Richmondban maradt. Angela néhányszor beugrott a házba. Biztosítottam róla. amelyekkel Jimmy és én egy óra alatt végeztünk volna. mint aki nem mutat komolyabb érdeklődést a Sycorax újjáépítése iránt. csak a rézburkolat és a motor beépítése. kivéve azokat a feszült órákat. mindvégig hűvös és tárgyilagos maradt. hogy szóba hozza Bannister ajánlatát. hogy a hajót még a parti előtt tüntessük el Bannister pázsitjáról. egyedül ahhoz ragaszkodott. Angela tőlünk a ház teraszára sietett. ahol Matthew Coopert próbálta gyorsabb haladásra ösztönözni. amelyet még csak félig borítottunk be rézlemezekkel. Előfordult. aki tényleges munkát végez a tévétársaságnak. Ő és a stáb minden héten lejött. Angela kétkedve nézte a bakokon álló hajótestet. Miután visszatért szabadságáról. Úgy tett. hogy hatalmas csordában utazzanak. hogy Matthew az egyetlen. Amikor megjelent. hogy ellenőrizze a munkát. – Hogy lehetne készen? Még az árbocokat se fejezték be! Ügyet se vetettem a kritikus hanghordozásra. – A motor nem várhat. Számomra úgy tűnt. így nem találkoztam vele. amikor eseti költségeiket könyvelték el. bármilyen munkát osztottunk ki rájuk. és szívesen segítettek. de nem szólt semmit. hogy megsürgesse a folyamatot. Angela megragadta a lehetőséget. és az új kikötőből vitorlázott ki. hogy befolyjon a víz ott. . – Az árbocokat csak azután ültetjük be a helyükre. amikor magunkra hagyott bennünket. ahol a nagy kikötőre egyenruhás őrök és vérebek vigyáztak. Az olyan egyszerű munkák. hacsak nem akarjuk. ha Matthew ott problémázott a látószögekkel és megvilágításokkal. Addig pedig nincs már más hátra. A filmes stáb jelenléte ezzel együtt is zavart és késedelmet okozott. hogy végeztünk a munkával. bár az egyik sofőr és a helyettes operatőr lelkes amatőr ácsnak bizonyult. Vártam. amíg vízre bocsátják? – Nem. olykor egy teljes napot is igénybe vettek. Pierre-en induló csapatba. maga tudja – vonta meg a vállát fölényesen. Megkönnyebbültem. hogy filmre vegye a Sycorax újjáépítésének fázisait. miután vízre tettük a hajót. valamennyien lazábban dolgoztak. ami együtt járt azzal. A szakszervezeti szabályok megkövetelték. én pedig joggal feltételeztem. – Hát. Amikor Angela másutt járt. ahol a hajócsavaroknak kellene lenniük. de erre is csak ritkán került sor.

Matthew pedig dühösen meredt rám. s bár a vonásai határozottnak tűntek. a jobb karja a kamera útjában van. mi történt. ezeket a válaszokat Tonynak adja. az elkészült filmen a hangját ki fogják cserélni Bannister hangjára. Matthew. ha Matthew olyan kérdést tett fel. – Türelmesen kivárta. Nick? – Hosszú szünet. miért kapta azt a kitüntetést? – Most nem. Erről minden elképzelhető szögből felvétel készült. hogy a . fekete bajuszt viselt. Azután a hangmérnök állította meg lépten-nyomon a felvételt. az operatőrrel együtt mindent megtett azért. Tehát akkor. Nick.ilyenkor szét kellett szerelnünk a gondosan összeillesztett ácsolatot. Így már jobb. ha úgy tartom a karom. A késedelem nyugtalanított. Filmezés közben gyakran kérdéseket intézett hozzám. és többet füstölt. Lejjebb engedné a könyökét? – Nem lehet rendesen meghúzni egy csavart. hozzá rendezetlen hajzatot. Látta valaki a csapfűrészt? – Nick? – Kedves biztatás. Matthew? – Nick! – Nincs mit mondanom. Bozontos. – A filmen nem fog látszani. Ne felejtse. ha az ember alaposabban megnézte. – Ne szólítson Matthewnak. felhő takarta el a napot. Minden cselekedetét megmérgezte az önbizalom hiánya. ha egy arra haladó repülőgép túlságosan zajosnak bizonyult. ezért állandóan Matthew idegeire mentem. mégis. ha leengedi a könyökét. és mindent újra kellett összeraknunk a kamera kedvéért. legyen szíves! Újabb hosszú szünet: – Mi is volt a kérdés. mint Quasimodo. amennyiben a hosszú órákra nyúló várakozást olykor-olykor céltalan kapkodás és a páni rémület pillanatai szakították csak meg. hogy a nézők azt hihessék. Nekem elég. amely nem kapcsolódott közvetlenül a film témájához. A filmkészítés sok szempontból hasonlított a katonáskodásra. Mint mondta. – Köszönöm. Matthew. a nagy ember mindvégig jelen volt a forgatás során. A gondot mindig az okozta. Leállunk! Jimmy ilyenkor hangosan kuncogott. a stáb vigyorgott. hogy újra és újra rámérjen a fényre. – Francba. és az operatőr ragaszkodott hozzá. – Nick. mi történt. amíg befejeztem a Notre-Dame-i toronyőr parodizálását. – Nick. mint egy ócska csónakmotor. – Tényleg nem emlékszem rá. inkább bánatosnak és komornak látszott. Azért kedveltem. – Elmondaná nekünk. amikor pedig a gép hangja elhalkult. azazhogy Tony.

Makynsnek. hogy elhozza a stábot az eseményre. én pedig kölcsönöztem egy Drascombe Dabbert. mielőtt elkezdte a forgatást. Mr. és fárasztó órákat töltöttem a tartóbakok beállításával. de ezzel is végeztünk. hogy ne legyenek láb alatt. hiányzott a kötélzet. – Bizonyára tréfál. hogy a Sycorax még a parti idején is ott fog csúfoskodni Anthony Bannister mérnöki precizitással nyírt pázsitján. Felállítottam egy láncos emelődarut. ám egyszersmind Angela Westmacott eszköze és aggodalmainak közvetítője – utóbbiak közül pedig messze kiemelkedett. és elégedetten láthattuk. amint a motor a helyén lesz. Az önindító nem működött. a vitorlákat nem javították ki.lehető legjobb munkát végezze. hogy rengeteg boltot talál. hogy pénzt kapok öntől. és kivittem őket a folyótorkolatba pecázni. ahol gyerekruhákat árulnak. és három napra leküldte a gyerekeket Devonba. de már elérkezett a nagy nap. és közöltem vele. hogy kemény munkánk meghozta gyümölcsét. a nevelőnő Melissa új Mercedesén vitte őket vissza Londonba. Igazi művész volt. Makyns azt üzeni. – Mondja meg Mrs. – Megmondom. Akár hosszú órákig is várt. Mrs. Az úszásnak köszönhetően a hátam jól bírta a motor beépítésével járó terhelést. nehézkesen mozgó svéd nevelőnő metronómszerűen ütemes hangon beszélt. csak hogy a fények a megfelelő szögben verődjenek vissza folyóról. – Mondja meg neki. hogy egy héten belül vízre tehetjük a hajót. Amikor elérkezett az idő. – Mrs. ő pedig megígérte. mint egy fenyegetés. Felhívtam Matthewt. így végül kidobtam az elektronikus ketyeréket a szemétbe. Talán ez volt az egész helyreállítás legfárasztóbb része. Habár jövő héten. Pedig nem volt oka aggodalomra. de közben igyekezett mindenből a legtöbbet kihozni. amikor körbesétálhattuk a csillogó hajótestet. hogy a gyerekeknek nyári ruhákra van szüksége. Makyns azt mondta. Sandman. Mr. Sandman. hogy majd küldök egy csekket. Bannister partiján mindenképp találkoznak. Melissa Párizsba utazott egy divatbemutatóra. Ily módon egy nappal a parti előtt vízre kerültünk. hiszen Jimmy és én tíz nappal a tervezett időpont előtt végeztünk. – A mondat már-már úgy hangzott. A következő két napban a dízelt és a hajócsavarokat szereltem. Kizárólag azt tette. . hogy a hajtórúd minél tisztábban járjon. Mr. A motort még nem szereltük össze. amit Angela parancsolt neki. – A nagydarab. maradt viszont a kurbli és a lendítőkerék.

– Matthew láthatóan rosszul érezte magát amiatt.és lakkfoltok. amelyet az emelőbak mellett tartottam. ne használja az úszómedencét. – Egy hónap a kötélzetre. – Az biztos. – Azt mondja. Ugyan nincsenek még hálóhelyek. és boldognak éreztem magam. a kertészek még egyszer rendbe tették a pázsitot. de mindezek helyett ott a hálózsák. hatalmas virágcsokrokat helyeztek el. amíg az utolsó vendég el nem távozott. amelyik a vízre emelte a Sycoraxot. Sajnálom. a kempingfőző és a folyó. Matthew. – Medúza arra is kért. és behűtöttem egy palack pezsgőt. – Van egy rossz hírem. – Semmi baj. aki már a tekintetével is kővé dermesztette ellenségeit. – Remek – csóváltam a fejem. Felnevettem: – Nem akarja. azután kész is vagyunk. csak jövő keddig. – Pompásan néz ki. A frissen felrakott rézlapok visszaverték a lenyugvó nap fényét. hogy egy nyomorék látványa elrontsa a kellemes összképet? – Azt hiszem – felelte Matthew vonakodva. – Kezdtem túlságosan is hozzászokni Bannister otthonának fényűzéséhez. Bannister partijának előkészületei is remekül haladtak: felállították az asztalokat a teraszon. se hajókonyha vagy mosdó. Valami vendégeket fogadnak a hétvégén. Matthew rágyújtott és kivett egy sört a ládából. hogy nekicsaphassam a hajó orrának. és még munka közben talált. Nick. Az indítást másnap reggelre terveztük. a mitikus kígyóhajú bestia után. Nehézkesen lemásztam a létrán és elvettem egy sört: – És mi az? – Medúza azt akarja. és boldogan átköltöztem a felújított Sycoraxra. – De természetesen a partira maga is hivatalos – sietett hozzátenni. festék. mintha vöröslő aranyból öntötték volna. Nick – jegyezte meg Matthew. – Valamennyien Medúzának neveztük Angelát. – Milyen kedves! . a vitorlarudakat lakkoztam. noha tetőtől talpig elborítottak a kátrány-. Matthew aznap este érkezett. hogy mondjam meg. ettől a Sycorax úgy festett. – Úszónadrágot viseltem. hogy holnap estére költözzön ki a házból.Ugyanaznap délután megérkezett a daru. A Sycorax fedélzetén dolgoztam. hogy ilyen kéréssel kell előállnia.

. – Az egész Medúza hibája – mondta végül. – Akkor is nemet fogok mondani. hogy nagyon is komolyan gondolja. – Pokolba vele! – Az amerikai lányt figyeltem. hogy az amerikai lány a partszakasz felfedezésével töltötte az időt. – Tönkretette a hajómat. – Medúza azt mondja. – Majd fogja. – Nekem még nem említette. – Akkor pedig nem lesz hajlandó kifizetni a Sycorax kötélzetét. hogy az előrehaladásnak ez az útja zárva van előtte. – Azért csak ért valamit a munkájához? – vetettem közbe. hogy a versenyen maga lesz a Wildtrack navigátora. amint hirtelen felbukkant Sansom's Pointnál. Valamiért kényelmetlenül éreztem magam a kritika miatt. amíg nem kezdett Bannisterrel kefélni. ha megteszem. abban bízhat. – Márpedig a Medúza ezt akarja – figyelmeztetett Matthew. – Medúza eltökélte magát – tette hozzá Matthew. A fénylő testű Mystique-et figyeltem. – És? – Átkozott legyek. és most én fizessek azért.– Bannister ott akarja bejelenteni. – Hallottam. – Hallhatóan irigységgel töltötte el. amely keskenyebb és sekélyebb is volt a főcsatornánál. most meg gyakorlatilag övé az egész műsor. amit maga fizet nekem. – Amit én fizetek? – kérdezte Matthew. hogy talán az egész csak szóbeszéd. . hogy megjavítsa? Nem gondolhatja komolyan. és feltételeztem. Matthew próbálta elvenni a csapás élét azzal. – Hallotta. hogy háton fekve bárki felkerülhet a brit televíziózás csúcsára. – Pokolba vele! – mondtam újra. amiért megfelelő bérleti díjat kell fizetnie. Egy hosszú pillanatig nem válaszoltam. A Matthew arcán megjelenő kelletlen kifejezés biztosított róla. ha tőlem tudja. viszont a közvetlen közelünkben vezetett el. Még mindig ez a siker legbiztosabb. de nem tűnt túl meggyőzőnek. Matthew. amit mondtam? – kérdezte Matthew. és leginkább csalhatatlan módja. A hajó az elmúlt két hónapban távol járt. hogy Bannister házában lakik. legtöbbször kipróbált. Nick. lehetett az bármennyire jogos. – Egy kis senki volt. – Akkor majd megveszem a kötélzetet abból. – Jobb. aki az ár ellenében hajózott felfelé a keleti csatornán. hogy a látottakat megörökítse a kalauza számára.

és amint odafordultunk. hogy a hátamban tomboló fájdalom lassan kezd elviselhetővé szelídülni. Azért nagyra értékelem a segítségét. köszönöm. – Előretolta a gyorsító kart. – Szívesen rátenné a kezét az egész produkciós vállalatra. – Nem kell hozzá lángelme. – Köszönöm! – Messze járt? – Elég messze – kiáltotta vissza a választ. – Eljutok ezen a csatornán a kikötőmedencéig? – Mennyi a merülése? – kérdeztem. – Négy láb és három hüvelyk. mint mondjuk egy tanárnőé. Nevetséges kívánság volt. Amennyire tudni lehetett. hanem videoklippeket és televíziós reklámokat is. bizonytalan árnnyá mosta szét a fodrozódó vízről visszaverődő napfény. és magamban megjegyeztem. – Hello! – A hang mindkettőnket váratlanul ért. Közel sem olyan fárasztó munka. a fekete hajú amerikai lányt láttuk. – Pattogó és tárgyilagos hangon beszélt. hogy ez megtörténhet? – kérdeztem. minden információm az volt róla. virágzott az üzlet. . hogy szerelmes legyek egy hozzá hasonló lányba. – Bannister cége nemcsak hazafias nyári matinékat gyártott. – Vállat vont. nem tudtam a nevét sem. Elnéztem az alakját. amint felém fordította a fejét. álljon 310 fokba. – Ennyi pénz mellett? Medúza kapva kapna az alkalmon. Alig egy kőhajításnyira lehetett tőlünk. Még egyszer kösz. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. és ki kell választania a megfelelő rendezőt. hiszen még az arcát sem láthattam rendesen. Amint előrenézett. hogyan szervezzen meg egy munkaebédet. – Amint a jelzőrúdhoz ér – mutattam előre –. a hazatérés örömére? A fekete hajfürtök szétrebbentek. életteli arcot láttam volna. Előrehajoltam egy üvegért. hogy valaki jó tévés producer legyen. – Francba az egésszel! Talán hozzámegy Bannisterhez. amint felénk integetett a Mystique kormánya mögül. mégsem láthattuk az arcát. – Nem. és hirtelen égető vágyat éreztem. és akkor végre leszáll rólunk.– Persze hogy ért a munkájához – csattant fel Matthew. mintha fénylő tekintetet és naptól barna. Egy producernek elég annyit tudnia. nem osztozik a tévések kielégíthetetlen becsvágyában és kapzsiságában. és amennyire tudni lehet. – Nincs kedve egy sörhöz. – Gondolja. hogy gyakorlott tengerjáró. és a Mystique fartükre alól kékes füstgomolyag tört elő.

a hajóm újra vízre került. Jimmy. A Sycorax kisebbnek tűnt most. miközben a késő délutáni nap megszárította a testünket. hordozható tűzhelyen levest főztem. hogy a vízelvezető nyílásokat eltömítették a szerszámok. és én boldog voltam. és kevéske tulajdonomat is lehordtam a kikötőbe. ide terítettem a hálózsákom. ami még örömtelibbé tette az alkalmat. – Gyönyörű lett. . azután megszálltuk Bannister borospincéjét. és rúgjunk be alaposan. csak az számított. és ennyi nekem elég is volt. Az amerikai lány a kormány mögül nézett minket. hogy a Sycorax még mindig romokban hevert. és újraálmodtam régi álmaimat távoli tengerekről. Gondosan kitakarítottam a szobámat Bannister házában. Kialakítottam egy kis teret a kabin leendő helyén. miután a vízre tettük. Nick.Matthew kuncogni kezdett: – Ez nem a maga napja. hogy elfeledkezzem Angeláról és a Wildtrack üres navigációs posztjáról. – Talán. így is lett. Az aprócska. Aznap éjjel a folyóparton ültem és néztem a hullámok hátán ringatózó hajót. az új rézburkolat széles sávja ott fénylett a folyó felett. se kötélzetet vagy vitorlákat. Megcsodáltam vonalait. de már úszott. majd a kormányállásban fogyasztottam el. hogy úszott a vízen. és soha többé nem hajózhat ki a nyílt tengerre. eltörtük a behűtött pezsgőt az orrán. Nick. A dagály tetőzésekor vízre tettük a Sycoraxot. A Sycorax még nem kapott árbocokat. Mivel nem merült elég mélyre. Epret és tejszínhabot csentünk Bannister hűtőjéből. Aznap éjjel a Sycorax fedélzetén aludtam. hogy a fedélzetén lépni sem lehetett az egymásba gabalyodott kötelektől. majd újabb pezsgőspalackok következtek. – Elhajózhatnánk rajta valahová. Egy órával később vitorlát bontott. azután kivégeztük a maradék pezsgőt. Másnap szintúgy berúgtunk. hogy csatlakozzon hozzánk. Az ünnepélyes fürdetések után valamennyien úszni mentünk. és a dagály hátán kihajózott. Az operatőrt ünnepélyes külsőségek közepette bedobtuk a vízbe. Angela nem jött el a vízre bocsátásra. amelyek immár egyre közelebb kerültek. Megengedhettem magamnak még azt is. azután Matthew és jómagam következtünk. hogy haldoklik. Jimmy szemében könnyek csillantak. csak a fejét rázta. de amikor Matthew hívta. láncok és a faforgács. – Menjünk el a kocsmába – fordultam vissza hozzá –. Nem számított. – Alighanem tudta már.

hogy vessen egy pillantást a Sycoraxra. amikor a Mystique visszatért. amelyet a csónakház falának támasztottunk. Pierre. egy londoni párnak. A tőzsdealkusz férj úgy vélte. az egész napot rászántam. A hajó vélhetően a hajnal előtti dagállyal érkezett. – Nem örülne jobban egy fémárbocnak. rendben? – Ezt tekintsem meghívásnak? – kérdeztem tapintatlanul. Mulder és csapata színes kis zászlókat helyezett el az előmerevítő kötélen. következésképp boldogító. . amelyet Bannister oly nagy erőfeszítések árán hozott létre. hogy a lenmagolaj és a paraffin kellően átjárhassa. Bannister végigmérte a Sycorax főárbocát. sem a házból történő kilakoltatásom. a Sycorax épp alkalmas vitorlás. hogy ott leszek. – Akkor találkozunk a partin. Nehéz munka volt. hogy megemlítse kitüntetésemet a barátainak. Megígértem. Angela ügyet sem vetett rám. Két vendégét is magával hozta. – Egy kis hétvégi kiruccanás Jerseybe. A nőről kiderült. mintha sürgős dolga lenne valahol. kétségkívül az esti parti tiszteletére. de Bannister lesétált a partra. de azért külön gondot fordított arra. holnap tömény másnaposság. – Nick vérbeli tradicionalista – magyarázta Bannister a barátainak. és hogy igazán „tutinak” tartja a hajómat. mi? Elmagyaráztam neki. s ezzel némiképp megmérgeztem a kedélyes hangulatot. láthatóan jót tett neki. Négy óra körül már az utolsó csavart rögzítettem. mintha ezzel akarná igazolni hírnevem. most először láttam Bannistert. hogy belsőépítész. az orrárboc tölgyfa bakokra rögzítésére és a galvanizált láncból készült mellső merevítő kifeszítésére. amelyre viseltes megjelenésem igencsak rácáfolt. Amióta visszatért szabadságáról. hogy a vakítóan fehér Wildtracket is kikötötték a csatornában. A Mystique még nem tért vissza kikötőhelyére. talán hogy ne kerülhessen szóba sem a St. hogy egy időre kiszabadult a stúdióból. A fedélzetről láthattam. záróra nincs. ha valaki a csatornában akarna pancsikolni. Kedélyes bizalmassággal kezelt. – És hozza magával egy barátját is. s miután a látogatók elmentek. A délelőtt folyamán Bannister és Angela is megérkezett az első vendégek társaságában. jó? Italok hattól. Nick? – Nem – feleltem. hogy a Sycorax fedélzetén kétszer is átkeltem az Atlanti-óceánon. erőteljesnek és lendületesnek tűnt.Másnap reggel a hajótestnek csapódó hullámok kellemes hangjára ébredtem. Az órájára pillantott.

a sötét szemet és az erőteljes amerikai állkapcsot. ezért már távolról kiáltozni kezdtem. – Közelebbről már láthattam Jill-Beth Kirov napbarnított arcát. várjon! Elteltem nevetséges várakozásokkal. talán nem bánná. és belém villant. Apámnak minden jelenségre megvolt a maga teóriája. Kirov. hogy a túl sok rágógumira vonatkozó elméletét teázás közben. Látható gyanakvással fogadott. – Nem bánja. jókora fürdőlepedőt viselt a teste körül és egy kisebb törülközőt a fején. – Jill-Beth Kirov. – Ó! Nos. Megnéztem. – A nevem Nick Sandman. Az amerikai lány visszavonult a kabinba. lemostam magamról a kosz java részét. mennyire kedvelte volna a vén kecske ezt a lányt. és azt akartam. és azon tűnődtem. – Oké. ha meghívnám. ha nem fogunk kezet? – kérdezte most. Ha felém nyújtja a kezét. és a fényezett alumíniumról visszaverődő napfény teljesen elvakított. azután kieveztem a Mystique kikötőhelyére. hogy nagy partit rendeznek ma este a házban. – Mystique! Mystique! – Egy pillanat! – harsant az éles hang. – Ma este? – Láthatóan megdöbbentette a meghívás bizalmas jellege. de nem viselt. igen. . – Híresség. amelyet apám mindig a túl sok rágóguminak tulajdonított. hogy ő is kedveljen engem. hogy nem utasított el azonnal. – Valami nagyágyú. mint a balett. mert amikor feltűnt. de azt is észrevettem. a New York-i Plaza Hotelben fejtette ki. azután elmondtam. hátha visel jegygyűrűt. a teste köré tekert fürdőlepedő könnyedén lehullhatott volna. Szerette magával vinni gyerekeit az utazásaira. – Helló! – Helló! – Megkapaszkodtam a Mystique jobb oldali mellvédkorlátjában. Derékig csupaszra vetkőztem. Mosakodás közben zavarhattam meg. – Ki az? – Szomszéd. igaz? – Nagyágyú? – Híres ember – magyarázta. Ünnepélyesen megbocsátottam neki. Elgondolkodva mérte végig Bannister fényűző otthonát. – A hajóján dolgozik? – Nem.Befejeztem a munkát. Kedvelni akartam ezt a lányt. és eszembe jutott.

hogy beleszerettem. – Nagyon formális? – Nem hinném. csak kivetítettem a csalódottságomat egy olyan lányra. az italokkal. – Hé! Nick! – Igen. igaz? Aki Kassouli lányát vette el? – Ő lesz az. miközben szüntelenül azt kérdeztem magamtól: mégis mire számítottam? Egy meghívásra a Mystique fedélzetére? Epekedő sóhajra és két szív szerelmes egybeolvadására? Azt mondogattam magamban. hiába tagadtam le alantas rangomat. – Kemény lehetett. nem lenne rossz – szólalt meg egy idő után kétkedve. könyvet ír? – tettem egy kétségbeesett kísérletet a társalgás elnyújtására. Nagyot csettintett a nyelvével: – Az a tévés fickó. Ostobaság lenne azt mondani. mielőtt ez a magyarázat megfogalmazódott bennem. – Nem úgy tűnt. – Nyilvánvalóan nem tettem rá nagy hatást. mintha várná ezt az alkalmat. Figyelmesen néztem. – Köszönöm. – Még egyszer köszönöm. – Hogy is hívják a fickót? – Anthony Bannister. Jobbára egész éjjel tartani fog. ha nem kötelezem el magam? Nagyon elfoglalt vagyok. amíg meg nem győződött róla. – Ottmaradt a fedélzeten. de már azelőtt kudarcot vallottam a meggyőzésemmel. – Értem. hogy eltolom a csónakomat a hajójától. – Mikor kezdődik a parti? – Hatkor. a meghívást. de ezen a téren is felsültem. hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. – Talán még lesz alkalmunk elbeszélgetni erről. – Újra feltekintett a házra. és nem tettem mást. de nagyon vágytam rá.– Oké. A lány elfintorodott: – Mit csinált a hátával? – Autóbaleset. nem vagyok szerelmes. akit a szabadság és gondtalanság jelképének tekintek. hogy szembenézhessek vele. – Biccentéssel adta tudtomra. Nem kapcsoltam be az övet. hogy vérpatakok csörgedeznek végig a takarosan lenyírt pázsiton. – Micsoda rémes ügy. – Hallom. mintha csak arra számítana. Nem baj. – Meg kellett fordítanom a csónakot. Ezután próbáltam kedvező előjelekre találni az óvatos válaszokban. Kidurrant az első kerék. – Hát. . Csalódottan eveztem vissza a kikötőmhöz.

– Horgászkirándulás. mégis másutt jártak a gondolataim: a markáns állú amerikai lány körül. Fanny? Nehogy megint elveszítse őket? – Nem aggódom. aki az orosz balettról kapta a nevét. Eleveztem mellette. – Akadt valami a horgára? – kérdezte gúnyosan. . A hajóm vízre került. hogy értő pillantások követik minden mozdulatomat. készen álltam a szerelemre. minden bizonnyal kileste. Sandman? – Fanny Mulder könyökölt ki a Wildtrack mellvédjén. amint az amerikai lánnyal beszéltem. Sandman. és tudtam. amióta nem utazik velünk. – Nem kellene inkább az árbocaival törődnie.

aki áttetsző és sejtelmesen örvénylő selymekbe öltözött. . hogy látlak. és pókok vannak a fürdőkádjukban. A meghívott rockbanda olyan hangerővel játszott. hogy épp eleget szenvedtem a hajók miatt. amelyen jól láthatóan megjelölték az útvonalat. Hogy érzed magad? – Nem várt válaszra. politikusok – csupa ismert arc. amelyet a Wildtrack a St. és tetőtől talpig végigmért. és a parti az első perctől fogva zajos sikert aratott. tévés személyiségek. A legrendesebb cipőmet húztam fel. – Valami rettenetes az a hotel. és két helikopter ereszkedett le a felső gyepszőnyegre. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelemben követni szándékozott. John is itt van valahol? – Természetesen. Örülök. hozzá mosott. Talált magának egy szocialista képviselőt. hogy a hanghullámok valósággal gyomorszájba vágták a közelben tartózkodókat. Az ott a te hajód? – A Sycorax felé biccentett. de én mondtam neki. így az italokat a folyóra néző széles teraszon szolgálták fel. Magát a Wildtracket lobogókba és színes villanykörtékbe öltöztették. hogy itt leszek? – Igen. de vasalatlan fehér inget és egy régi etoni nyakkendőt. Matthew csapata bevilágította a pódiumot Bannister bejelentéséhez. Szakácsok szeletelték a pecsenyét és a sonkát. azonnal kiszúrt a teraszon. akivel egyetérthet abban. – Helyesnek tűnik. Százötven font egy éjszakára. ahol megszálltunk. És hol vannak róla azok a micsodák? – Az árbocok? – Ne is folytasd. amikor még a feleséged voltam. ha közelebbről is meg akarták vizsgálni. Hitted volna? Tudtad. Autók torlaszolták el a felhajtót. hogy milyen szörnyen lehetetlenek ezek a bányászok. – Hátrébb lépett. amely jó százméternyire onnét. fejezet Több mint kétszáz vendéget hívtak meg a partira. míg a vendégek ingatag pallón kelhettek át a hajóra. színészek. jól nézek ki. hogy nézzem meg azt a szörnyű hajóját. csak untatnál. – Nem akadt ennél különb ruhád? Flanelnadrágot viseltem. Szép számmal akadtak hírességek: színésznők. a kikötőm mellett ringatózott. – Tony azt akarja.4. és azt gondoltam. lázas érdeklődés övezte a bárt. Melissa. Az idő kedvező maradt. A zenészek mögött az Észak-Atlanti-óceán hatalmas térképét feszítették ki. és szerető csókkal üdvözölt.

Anthony Bannister élénk társalgást folytatott egy fiatal és bájos színésznővel. faképnél hagyott reménytelibb préda kedvéért. drágám. akinek szintén feltűnt a bizalmasság. és merő udvariasságból követtem. aztán szétszedték a két felfújható csónakra fektetett ingatag pallót. Az utolsó vendégek is bejárták a Wildtracket. Jill-Beth Kirov továbbra sem jelent meg. hogy itt van? Angela a mellvédkorlát felé araszolt. ő is elsodródott mellőlem. hogy belecsípjen a fenekembe. hogy körül akarod hajózni a világot. és még kevesebbet kedvéltem. Jut eszembe. Ó. csinos lány megkörnyékezett. Matthew ugyan eljött. Láttam. Minden pennymet gyerektartásra költöm. Lassan besötétedett. Nem furcsa így visszatérni ebbe a házba? Szinte már várom. – Nem bánja. de miután nem akadt közös témánk. ahogy Makyns képviselő belemerül a beszélgetésbe egy szakállas honatyával. akinek sehogy sem emlékeztem a nevére. Említettem az ügyvédemnek. és valahányszor elnéztem a kikötő felé. de miután rájött. hogy Melissa Bannistert ugratja. Nagyon kevés vendéget ismertem. Nicholas. és éppúgy nem éreztem magam idevalónak. Miért bánnám. Tényleg meg akarsz lógni? – Még nem. ez a jövőben is így lesz. ha minél előbb megérkezik. – Nem is értem. és szereznél nekem még egy pohár pezsgőt? Természetesen voltam olyan drága. hogy kiszolgálhatom pezsgővel. Angela Westmacott. – Nem vagy épp elegáns jelenség. nézd csak! Az ott nem az a püspök. hogy nem a tévénél dolgozom. Mint a régi szép időkben. aki buzgón bólogatott Makyns minden szavára. de őt lekötötték a nagy bejelentés filmre vételének előkészületei. amellyel Melissa a barátját kezelte. mikor jelenik meg az apád. a csónak még mindig ott ringott a Mystique fartükrénél. és szerinte oda kellene tűznünk egy bírósági idézést az árbocodra. – És remélem. mintha apám egyik régi partiján lettünk volna. még nem kaptam meg a csekket a gyerekek nyári ruháira. . semmi sem változott. odaoldalazott hozzám. Pedig egy olimpiai bajnok hosszútávfutóra bíztam. Lennél olyan drága. Amint azt Melissa megjegyezte. – Jobb lesz. – Azért csak készítsd azt az árbocot. aki szerint mindenkinek bigámiában kellene élnie? Micsoda remek partinak nézünk elébe. hogy itt van a volt felesége is? – Örömet okoz számomra. Láttam.– Szerintem nincs ezzel semmi gond. miért. Egy. – Nincs pénzem ruházkodni. Jill-Beth Kirov érkezésének egyelőre semmi jelét se láttam. A püspököt nekem is bemutatták. ahogyan annak idején sem.

ahogy eltervezte. Megráztam a fejem: – Nagyjából akkora hasznára lennék Bannisternek. Angela hűvös tekintettel fordult felém. fehér estélyi ruhát viselt. ne nehezítse meg. – Ideje volt már. Visszafordultam hozzá: – Miért? Felsóhajtott: – Kérem. mindenesetre láthatóan félt a visszautasítástól. hogy korábban kellett volna beszélnünk erről. hogy kiköltözzek. mert ezáltal nemcsak kétszeres gázsit kapnék. ami azt jelentette. Tudom! Az egész az én hibám. aki győzelmével új reményt ad minden mozgáskorlátozottnak. Okkal feltételeztem. amikor magát nevezik meg a Wildtrack navigátoraként. de tagja lehetnék egy nyertes csapatnak is. Hosszú haját takaros kontyba fogta össze. költözzön ki a házból – mondta váratlanul. Én csak filmre akarom venni a pillanatot. ezért sietve folytatta. miért fordít Angela hirtelen ekkora figyelmet a kényelmemre. De kérem. a dicsőséges navigátorét. Talán arra számított. – Látta. és egyszerű. mint állította. Nick. hogy amikor kész helyzet elé állít. ha úgy érne véget a rólam szóló film. azután bemutatja Fannyt. amit kérek. – Tony negyvenöt perc múlva megteszi a bejelentést. – Korábban kellett volna beszélnünk erről. ma este tegye meg. és láttam. amely még fiatalosabbá és törékenyebbé tette az alakját.– Sajnálom. Tony megteszi a bejelentést. hogy mennyire nagyszerű lenne összekapcsolni a két műsort. csakugyan elfeledkezett korábban kikérni a beleegyezésemet. bár a teraszon továbbra sem lehetett látni. hogy a lány elhagyta a jachtot. – De nem fogok navigálni. ha maga lenne a következő. bár gyanítottam. Angela megőrizte a hidegvérét. jól fog menni – mosolyogtam előzékenyen. hogy. . Megeshet. spontán módon igent mondok. mint a Sycorax nagyvitorlája. hogy Jill-Beth csónakja már nincs a helyén. mint egy terhes rúdugró. – Eltűnődtem. hogy arra kellett kérnem. hogy az egyszerű ruha többe került. – Remélem. Nem kell szólnia egy szót sem. milyen jó lenne. Szenvedélyesen érvelt annak előnyei mellett. – Tony Fanny után magát is bemutatja – magyarázta Angela türelmesen. Rápillantott gyémántokkal kirakott karórájára. Nick. de nagyon lefoglaltak az előkészületek. hogy tiltakozni akarok. Ezt követően lefestette előttem a hősies Nick Sandman alakját. hogy ezzel is csak a saját dolgát akarta megkönnyíteni. – Tudom. – Én lennék a következő? – A Mystique sötét sziluettje felé sandítottam. Szeretném.

mert a való világban sosem tudta volna megállni a helyét. Csakhogy ezt nem mondhatjuk el a filmünkben. – Rendszerint odatalálok a megfelelő kontinensre – értettem egyet –.Angela értetlenül fogadta a választ: – Ezzel most mit akart mondani? – Már korábban is megmondtam: nem értek a versenytaktikához. aki azért választotta a katonaságot és a szolgai engedelmességet. hogy ezzel lecsitíthatom a készülődő vihart. nevetséges eszmékért tette kockára az életét. – Tisztességes? – akadt fenn Angela a szón. nedvedző orral és farkcsóválva várta. Nick Sandman. hogy rábízom magam a szélre. igaz? Nem mondhatjuk azt. mint egy izgatott kiskutya. és mágnesként tapad minden áramlathoz. – Reméltem. Én úgy képzelem az ideális hajóutat. túl konok vagy talán túl hülye ahhoz. – De hát maga remek navigátor – tiltakozott Angela. Pierre sorsa. ha úgy tennék. mert a tévés producerek Szent Grálját kérdőjelezte meg. Bannisternek pedig arra van szüksége. és közben nyugodtan felbontok egy sört. maguknak pedig arra van szükségük. és aki anélkül a hülye plecsni nélkül senki és semmi lenne! Nem mondhatjuk el. Nem lenne tisztességes. maga nem más. a különc lázadó. Megsebesült egy teljességgel céltalan háborúban. ha bekerülnék a csapatába. hogy a filmem az igazságról szóljon? Mert ha tudni akarja az igazat. Angela türelme azonban korhadt vitorlarúdként pattant el. – Csak szeretek tisztességesen játszani. Inkább megtapsoljuk a hősiességéért! Íme. És attól félek. – Egyszerűen gyűlölöm. és olyan volt. – Mindenki azt mondja. aki szembeszáll az élet megpróbáltatásaival! Íme a nagy háborús hős! Aki a vérét ontotta a hazáért! – Elképesztő szenvedéllyel szónokolt. – Szóval azt akarja. – Maga. talán. szabadjára engedett . és azok az istenverte elvei! – Düh. Olyasvalakire. hogy rendes élete legyen. mikor vetik be valahol. hogy zavart pillantásokat vonzzon felénk a közelebb álló vendégek irányából. hogy maga egy üresfejű felső-középosztálybeli semmittevő. csak egy elkényeztetett ficsúr. az lesz a legjobb móka a világon. Nick Sandman. hogy megnyerjünk egy versenyt. ha csak azért kell gyorsan vitorlázni. hogy túl büszke. Belőlem hiányzik minden versenyszellem. Mert nem érdekel. sőt hisztéria sütött a hangjából. Ez utóbbi megjegyzés szíven találta Angelát. Utálok így vitorlázni. Ezért volna végtelenül tisztességtelen a részemről. ugyanígy nem érdekel a maguk nézettsége sem. mely elég hangos volt ahhoz. de nem is konyítok a versenyzéshez. mert azt hitte. mintha érdekelne a St. aki befogja az utolsó lélegzetvételnyi szelet is. akinek puskát adtak a kezébe.

Még a zenekar is abbahagyta a játékot. hogy annak a gyűlöletes . és a vendégek torkára forrasztotta a szót. – Ne légy már ilyen istenverte bolond – sziszegte Melissa éppoly halkan. hogy Angela túlhajtja magát a munkában. Azután Melissa késként hatolt át a tömegen. kedvesem! Nem azt ígérted. Erőltetetten tovább táncoltam. hogy újat keressen! Ezt az igazságot akarja elmondani a filmemben? Bannister zavartan toppant be közénk: – Angela! A nő lerázta magáról. – Akkor üljünk le. amikor váratlanul összecsuklott alattam. és túlságosan lusta ahhoz. A teraszon megindult a szóbeszéd. Melissa táncolt. a féktelen indulat könnyei. és a méltánytalan helyzetből végül jobb lábam szabadított ki. Bannister a színésznő társaságában maradt. úgyhogy csapjatok a húrok közé! A kedélyesség látszata visszatért a teraszra. Nick Sandman. A vendégek elfordultak. – A lábam… még nem jött rendbe. – És az az igazság. de most ő is hátat fordított nekem. kerülte a tekintetem. Fortyogott bennem a düh. ahol rágyújtott egy cigarettára. Könnyek csillantak a szemében. mint a vendégei.pusztító indulata szétfoszlatta a kellemes légkört. azután kihátráltam kettőjük közül. – Nick. ha egyáltalán megkapja. mert kifogy a pénzből. – Láthatóan éppoly kínosan érezte magát. Nick. mintha semmi sem történt volna. – Megragadta a karomat. – Berúgtál? – kérdezte Melissa kaján örömmel. majd uralkodó fensőbbséggel fordult a banda felé. és elnavigált a terasz széléhez. Melissa és én táncoltunk egyet. – Jó éjszakát! – köszöntem oda Bannisternek. kérem. – Én csak segíteni akarok! – sikoltozta. És amikor majd megkapja. Angela eltűnt. én pedig nekizuhantam az egyik zászlórúdnak. én pedig ütemesen próbáltam nem mozgatni fájó tagjaimat. Mindenki feszélyezett lett. Láttam. mert nincs hozzá hajója. – Benneteket meg azért fizetnek. hogy táncolsz velem? – Elmegyek – közöltem csendesen. hat hónap múlva örökre befellegzett magának. – Jó éjszakát! – mondtam újra. hogy még különc kalandor se lehetne a mi segítségünk nélkül. és próbáltak úgy tenni. hogy játszatok. és én kerültem a zavart pillantások középpontjába. – Azt kell mondanom. jobban mondva. hogy Jill-Beth Kirov is megérkezett. Az addig olyannyira sikeres este hirtelen megromlott.

Nick. Nick? – Egy argentin puskagolyó. Melissa hangosan kifújta a füstöt: – Tudod. és általában hosszú napokig nem is kételkedtem magamban. – Jobban is. amíg bevonok egy orrvitorlát. Jól ismerlek. mi a te bajod. rám nem tört a gyengeség. Mint vakok ellen focizni. Alig vártad. Azt akartam. ahogy most is. Szörnyű kis háború lehetett. te meg rögtön beindulsz. – Nem! – tiltakoztam. – Nem szörnyű. Szegény Nick. mielőtt neked esett. – Dehogyisnem. – Ez csak önsajnálat. most pedig ugyanígy érzel az iránt a girhes kis tévés iránt. a lábad már jobban van. Tényleg nedvedző orral és farkcsóválva mentél el Falklandra. Azt hittem. – Azért fizettek. de a működőképességemet igenis meg akartam őrizni. akik nem érdemelnek meg. Melissa jót nevetett megbotránkozott arckifejezésemen. mert sosem annyira törékenyek és sebezhetőek. amíg váratlanul. Nick. hogy az egészségemet már sosem nyerem vissza. hogy mindig olyanokba szeretsz bele. . Melissa részvéttel nézte: – Szegény Nick. hogy soha többé nem leszek működőképes. – Ez nevetséges. miközben a lábam teljesen érzéketlenné vált. akkor sokkal boldogabb lennél. hátamon a súlyos málhazsákkal. hogy bájologtál vele. ami egyáltalán nem vall rád. – De úgy néz ki. – Angela aztán nem sebezhető. ami igencsak nagy ostobaság tőled. A hátamat mintha tüzes korbáccsal csapkodták volna. Megint rám tört a páni rémület. Le kellene telepedned egy tenyeres-talpas falusi tyúk mellett. – Láttam. hogy mások vérét ontsam. nem emlékszel? – Jobb térdem masszírozva próbáltam életet lehelni a lábamba. Meglepetésemben még a térdemről is elfeledkeztem. Nem tűnt ez akkora kérésnek. aki úgy rád mászott.perszónának igaza van. – Csak épp akkor nem volt. csak igazságtalan. – Igenis szörnyű volt. hogy a lábam az imbolygó előfedélzeten is tartson meg. Nem. és a fájdalom könnyeket nem csalt a szemembe. Mindig is reménytelenül rabja voltál a sápadt szőkéknek. hogy sosem fogok felszaladni egy hegyre. mint amennyire hiszed. Nem lehetett könnyű átvészelni. Egykor régen értem bolondultál. a te bajod az. hogy kionthasd mások vérét. Tudtam.

a nyugdíjazott dandárparancsnok ragaszkodott hozzá. Láttam. aki valaha is aggódni fog egy jelzálog miatt. Még mindig fáj a hátam. aki teljes egyházi díszében táncolt egy lánnyal. – A jó öreg gavallér. s miután ezt már nem akartam megvárni. és én hálás voltam érte. összesúgtak. – Arcon csókolt. Nincs kedved még egy tánchoz? – Nem hinném. ügyet sem vetett rám. amikor Mulder és Jill-Beth kart karba öltve odalépett a mellvédkorláthoz. hogy a térdem ne bicsaklódhasson ki. mintha himlős vagy pestises lennék. aki egyszerű inget és fehér nadrágot húzott az alkalomra. amíg Jill-Beth és Mulder bele nem olvadt a táncosok forgatagába. – Sosem ütnék meg egy nőt. – Ez megtenné – mondta végül –. ha arrébb libbenek? Melissa nagylelkűen megmentette a büszkeségemet. noha még mindig feszélyezve éreztem magam. amíg nem az Önérzeted. Nyilvánvalóan nem körülöttem forgott a parti. – Én egyáltalán nem is értem ezt a vágyakozást. hogy képes lennék rá. Már az utolsó fokoknál tartottam. egyáltalán nem olyannak. Az amerikai lány Fanny Mulderrel táncolt. Pofon kellett volna vágnod azt az öntelt libát. – Nem bánod. – Cigarettájával a püspök felé intett. Pompás férfinak tűntél. Továbbsántikáltam a . és legnagyobb bosszúságomra valósággal sugárzott a karjai között. Jill-Beth. – A Bath and West Show-n találkoztunk. míg a többi vendég úgy kezelt. Előrehajoltak. Az a püspök biztosan érti. lévén JillBethre aligha illett Melissa leírása. és az amerikai lány kacagása nyílvesszőként fúródott a szívembe. csak te jobban szereted az olyan nőket. – Felsóhajtott. Melissa apja. hogy letapizott? – Ki? A püspök? – Persze csak merő irgalmasságból és a vallásilag megengedhető mértékben. Mereven tartottam a lábam. – Addig jó. Most unottan vonta meg a vállát. Melissa áthatóan figyelt. sántikálva lefelé indultam a kerti lépcsősoron. aki ruhája helyén nagy lyukú halászhálót viselt. amikor először találkoztunk? Majd elvesztél a fegyverek meg az álcázófesték alatt.– Ilyesmire gondolsz? – kérdeztem eléggé el nem ítélhető módon. – Tudod. hogy Matthew operatőre felállítja a kamerát a közelgő bejelentésre. – A vágyakozás annyira terhes. inkább választotta Mulder társaságát. hogy minden tisztet vendégül lásson egy italra a sátrában. nem gondolod? Emlékszel rá. ahol az ezredem bemutatót tartott. ahol teljesen Melissa hatása alá kerültem. akik szárnyaszegett galambnak tűnnek. miután Angela a földbe gázolt.

kiterjedt pázsiton, míg el nem értem oda, ahol a fények szikrázva törtek meg a fekete vízen. Összerándultam a fájdalomtól, amint átléptem a Sycorax fedélzetére, majd újra, amint lekuporodtam a kormányállásba, a kabin építéséhez előkészített faanyagok közé. Ereztem a lenolaj illatát a parton bakokra helyezett árbocfák felől, megcsapott a tömítéshez használt kátrány maró szaga. Hosszú ideig ültem így, amíg a fájdalom alább nem hagyott a gerincemben. A holdfényes égbolt valósággal izzani látszott a folyópartot keretező sötét fák felett. A rómaiak is ilyennek láthatták a folyót, mielőtt nekivágtak a sötét rengetegnek, s közben talán azon tűnődtek, milyen elvadult teremtmények bujkálhatnak a lombok között. Különös, ellenséges helynek láthatták Britanniát, és elképzeltem, ahogy egy római katonatiszt megsebesült itt, majd miután visszatért Rómába, beleszeretett egy sötét hajú lányba, aki elutasította őt egy szőrös föníciai hajóskapitány kedvéért. A pokolba Jill-Bethszel, a pokolba Mulderrel, a pokolba azzal, hogy nem használhatom ki a dagályt és vihetem ki a Sycoraxot a nyílt tengerre. Kiegyenesítettem jobb lábamat, és nekipréseltem a lábfejem a hídfedélzetnek, amíg a fájdalom végig nem iramlott a combomon. Tovább növeltem a nyomást, és annak jeleként érzékeltem az erősödő fájdalmat, hogy a lábam meg fog gyógyulni. Addig szorítottam, amíg a könnyek rá nem dermedtek az arcomra. Üdvrivalgás hallatszott Bannister háza felől, és tudtam, hogy most jelentették be a csapat indulását a St. Pierre versenyen. Kinyitottam egy sört, és lassan, élvezettel kortyolgattam. Bannister induljon csak nélkülem. Ettől a naptól a magam kedvéért akartam hajózni, amerre a szél és a tenger visz. Sodródni akartam ebben a nyüzsgő világban, távol faxoktól és számláktól, hangos politikusoktól és pöffeszkedő hírességektől. Talán Medúzának van igaza, és tényleg túl hülye vagyok ahhoz, hogy rendes megélhetést találjak magamnak, de a pokolba is, akkor sem vagyok gátlástalan törtető, aki uralkodni akar mindenkin. Ittam egy újabb sört. Ezüstszélű felhők tornyosultak Dartmoor felett, légies, mesevilágba illő pártázatot alkottak, amely egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, amint az óceáni szelek felszakadtak a Tamar feletti lankákról. Úgy döntöttem, utolsó megtakarított pénzemből fogom megvásárolni hajóm vitorlázatát, azután egy penny nélkül, de haladéktalanul délnek hajózom, csakhogy elmeneküljek Bannister és Angela elől. Ha kell, sínbe teszem jobb lábam és fájdalomcsillapítókon élek, de eltűnök.

Jill-Beth Kirov hangja rázott fel a komor esélylatolgatásból. Kikémleltem a kormányállás pereme mögül, és láttam, ahogyan ott sétál a pázsiton, Fanny Mulder karján. – Nem fogok látni semmit – hallottam a hangját. – Dehogyisnem, kislány. A folyóparton megálltak, és a lány álmélkodva kiáltott fel a Wildtrack láttán. – Olyan gyönyörű! Mulder odahúzott egy csónakot a kerti lépcsőkhöz. Jill-Beth kacagva lépett be a kis lélekvesztőbe, és nekem a torkom is elszorult a féltékenységtől. A lány inkább választotta Műidért, vagy ami azt illeti, mindenki mást a parti résztvevői közül, és ezzel súlyos sebet ejtett a büszkeségemen. Micsoda ostobaság ez a büszkeség. Egykor még arra is rávett, hogy átkeljek az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol az a puskagolyó csak rám várt. Újra hallottam Jill-Beth nevetését, amint Mulder evezett néhány csapást a Wildtrackig. A férfi kisegítette a lányt a hosszú és pazarul kidekorált fedélzetre, azután bemutatott neki minden látnivalót. Felkapcsolta az alsó keresztrúd alá szerelt fedélzeti reflektorokat, hogy a tündöklő fények kirajzolják Jill-Beth sötét haját, erőteljes állkapcsát és izgatottan csillogó szemét. Mozdulatlan maradt, árnyék az árnyak közt, és én őt figyeltem. A hátsó kormányállásnál tartottak, és jól hallottam minden szavukat, lévén a víz olyan tisztán továbbítja a hangokat, ahogyan az üveg a fényt. És hirtelen, mintegy varázsütésre megfeledkeztem minden nyomorúságomról, hiszen JillBeth éppen arra biztatta Muldert, hogy beszéljen Nadeznha Bannister halálának körülményeiről. – Én előrementem, látja? – Mulder az árbocra mutatott. – A szorítókötél engedett el. – És Mrs. Bannister itt maradt? – kérdezte Jill-Beth. – Mindig is szeretett hátul maradni, szerette a viharos tengert. Semmi olyan nem történt, amit korábban ne láttunk volna. Azután egy hullám feltört és elborított bennünket. Egyszerűen elsöpörte. Jill-Beth elfordult, hogy felmérje a Wildtrack tatján felhalmozott életmentő eszközöket. – Nem viselt hámot? – Biztosan levette egy pillanatra, tudja, hogy van ez. Talán előre akart jönni? Talán kilazult valami. Olyat is láttam már, amikor a karabinerek kiegyenesedtek az orkán erejétől. Őrült egy éjszaka volt – feledkezett bele a mesélésbe Mulder. – Először nem is láttam, hogy eltűnt, épp elég dolgom volt a szorítókötéllel, a

víz beömlött mindenhová, a hajó meg úgy bukdácsolt, mint egy elszabadult légkalapács. Beletelt vagy öt perc, mire visszakeveredtem a kormányhoz. Jill-Beth felnézett az árboccsúcsra, ahová a színes fényfüzéreket függesztették. – Szegény lány. – Ja. – Mulder kinyitotta a kabin hátsó ajtaját. – Egy italt? Csakugyan azt éreztem, hogy Jill-Beth habozik elfogadni az ajánlatot? Azért fohászkodtam, bárcsak nemet mondana. Nem akartam végignézni, ahogyan leereszkedik a hátsó kabinba, ahol a nagy kétszemélyes ágyat elhelyezték. JillBeth nemet mondott. – Holnap korán kell kelnem, Fanny, de azért köszönöm. – Azt hittem, érdekli a hajó – mondta a férfi sértett hangon. – Pedig még a hajónaplók is megvannak, ha meg akarná nézni őket. A lány habozott, azután a kíváncsisága Fanny javára billentette a mérleget. – Oké. Olyan pillanat következett, mint amikor a szélcsendes időben a vizet váratlanul sötét árnyként borítják el a gyilkos vihar első fodrai. Az elmúlt hetekben, amíg teljesen belefeledkeztem a Sycorax újjáépítésébe, tudomást sem vettem a Nadeznha Bannister halálával kapcsolatos találgatásokról. Mások azonban nem feledkeztek meg erről. Előbb Harry Abbott figyelmeztetett, most pedig az amerikai lány kavarta fel az állóvizet. Márpedig a halott lány apja is amerikai. A hűvös szél megzavarta a nyugalmam. Beleborzongtam. A Wildtrack fedélzeti fényei kialudtak, csak a kabin fényei szüremlettek át a kis hajóablakokon, amíg kapkodva össze nem vonták a függönyöket. Végiggondoltam, amit az imént hallottam. Az álláspont nemcsak egybecsengett a hivatalos vizsgálat eredményével, de logikusnak is tűnt. Egy biztosítókötél megmenthette volna Nadeznha Bannister életét, csakhogy a biztosítókötelek is meghibásodhatnak. Maga a hámrész a felsőtestet tartja, és erős drótkötéllel kapcsolódik a karabinerhez, amit akármelyik rögzítőléchez vagy D-gyűrűhöz hozzá lehet kapcsolni. Láttam már olyat, hogy egy karabiner csupán azért szétnyílt, mert rossz szögben akasztották be. Olyat is tapasztaltam, hogy egyszerűen elhajolt. Hiába készül valamennyi tömör, edzett acélból, a víz erősebb az acélnál, különösen, amikor zabolátlan óceáni hullám formájában csap le. Elképzeltem a hömpölygő tengerárt, amint felemelte és előreröpítette a Wildtrackot, azután a hajó elszabadult liftként zuhant bele a roppant hullámvölgybe. A következő hullám kifogta a szelet a vitorlákból, és egy pillanatra szokatlan némaság köszöntött be, azután Nadeznha Bannister

meghallotta a mennydörgő robajt, amint a halálos hullámnyelv átívelt a hajótat felett. Felnézhetett, hogy lássa a fölé tornyosuló tajtékzó habokat. Ha előtte kikapcsolta magát, bizonyosan fel is sikoltott, de már elkésett; a hajóra szakadó többtonnányi fagyos tengervíz szilaj erővel söpört félre az útjából mindent és mindenkit. A Wildtrack alighanem imbolyogni kezdett, az orr felemelkedett, amint a teher lefelé nyomta a tatot, de egy jó hajónak ez meg sem kottyan: a Wildtrack is kiemelkedett, és lerázta magáról a tengerárt. Nadeznha Bannister ekkor már százméternyire elmaradhatott a hajófar mögött, egyedül a tébolyult sötétségben. A szél ott bömbölt a vitorlák között, a fedélzetet elborította a víz, kétségbeesett kiáltásai belevesztek a tenger, a szél és a csapkodó vitorlák zajongásába. Persze az is lehet, hogy a vízbe lökték. A kétségbeesett kiáltások így is éppoly hiábavalóak voltak. Ekkor a Wildtrack hátsó kabinjában Jill-Beth sikoltott fel. A sikolynak hirtelen szakadt vége, mintha egyetlen durva kézmozdulattal belefojtották volna a lányba. Páni rémületet éreztem az erőtlen hangból, de a teraszon túl nagy volt a hangzavar ahhoz, hogy ezt rajtam kívül bárki meghallhassa. Felkaptam egy teli üveg sört és elhajítottam. A Wildtrack alig lehetett messzebb, mint amekkora távolságra annak idején a kézigránátokat dobtuk, és elégedetten hallottam, ahogyan a palack széttört a kabintetőn. A második üveg megpattant egy korlátról, és kitörte a kabin egyik ablakát, a harmadik célt tévesztett, de a negyedik megtalálta a főárbocot, ahonnét üvegcserép és habzó sört záporozott a fedélzetre. A kabin hátsó ajtaja kivágódott, és Jill-Beth úgy iramodott ki rajta, ahogyan egy csapdából kiszabadult vad. Nem habozott egy pillanatig sem, átvetette magát a korláton, és beugrott a vízbe. Mulder teli torokból üvöltött, amint a lány nyomában feltört a kabinból, és én elhajítottam az ötödik üveget is. Merő véletlenségből a palack éppen a homlokát találta el, ettől Mulder elvágódott és eltűnt a szemem elől. Hallottam dühös és fájdalmas üvöltését. Amilyen erővel elhajítottam az üveget, akár a koponyáját is betörhettem volna, mégsem lett kutya baja sem, sőt amikor néhány pillanattal később újra felbukkant, már egy vadászpuskát tartott a kezében. A Sycorax kormányállására célzott. Hasra vetődtem. Tüzelt. Mindkét csőből egyszerre.

A hang élesen pattant meg a víztükrön, és láttam, ahogyan a torkolattűz vörösre festi az eget felettem. A sörétek magasan süvítettek el, és belecsapódtak a kikötő mögötti bozótosba. Nem hallottam csobbanást, amiből kikövetkeztethettem volna, merre úszik Jill-Beth, viszont élesen kattant a závár, amint Mulder újratöltötte a fegyvert. Átmásztam a kormányállásban felhalmozott legkülönfélébb eszközökön. A folyóparti árveréseken felhajtott berendezések tengerjáróhoz méltatlan összevisszaságban hevertek mindenfelé. Szitkozódva kerestem, amíg rá nem akadtam a hálós csomagra. Hallottam, amint a töltényhüvelyek a helyükre csúsznak Mulder puskájában, majd a kattanást, amint a töltényűr lezárult. Egy régi parancsnokom szerette mondogatni, hogy kétség esetén füstöt kell bevetni. Valahol vettem néhány világítófáklyát, és azért imádkoztam, hogy még működjenek. Meghúztam a gyűrűt, számoltam, mintha gránátot dobnék, azután kihajítottam a fáklyát a vízre. Beletelt néhány pillanatba, amíg a víz elárasztotta a dobozt, azután megéreztem a fanyar bűzt, és felemeltem a fejem, hogy lássam a folyóról felszakadó narancssárga füstöt. A gomolygó felhő szétterült és beburkolta a Wildtrack tatját. A dagály csak most kezdődött, és a doboz lefelé tartott a folyón, a friss tengeri szél azonban Mulder felé hordta a füstöt. Kivetettem a második jelzőt, azután átkémleltem a Sycorax pereme felett, hogy megkeressem JillBetht. Hallottam a vendégek kiáltozását a teraszon. Újabb fáklyát indítottam el, hogy végképp elvakítsam Muldert, és ezúttal kis híján eltaláltam a vízfelszín alól felemelkedő sötét női fejet. – Kirov kisasszony? – kérdeztem előzékenyen. – Nick? Kinyújtottam felé a kezem, és Mulder ezt a pillanatot választotta arra, hogy elsüssön egy újabb fegyvert. Talán úgy döntött, hogy egy sortűz éppen elég volt, egy újabbal csak még nagyobb bajba sodorná magát, ezért most egy vészjelző fegyverrel célozta meg a Sycoraxot. A rakétahajtású fáklyát úgy tervezték meg, hogy a lehető legmagasabbra emelkedjék a tenger fölé, és élénkvörös fényt bocsásson ki magából, miközben kis ejtőernyőjével lassan leereszkedik. Hallottam, amint a lövedék elszisszent a fejünk felett, majd belecsapódott a kikötő töltésébe, lepattant, azután szikrákat és füstöt okádva beleveszett az éjszakába. A narancsszínű fény mélyéből máris újabb lövedék indult útjára. Mindkettő megölhetett volna bennünket, ha közvetlenül eltalál, de a lövedékek magasan a fejünk felett húztak el.

Jill-Beth megragadta a kezemet, én pedig lendületes mozdulattal kirántottam a vízből. Mind sietségemet, mind erőmet megsokszorozta a harmadik rakéta, amelyik ezúttal oldalirányban tévesztett célt. Az első fáklya végül a csónakház feletti erdősávban robbant, és a harsány vörös fényben úgy tűnt, mintha lángra kaptak volna a fák. Utolsó füstbombámat is eldobtam a Wildtrack felé, azután keresgélni kezdtem az összevisszaságban a saját vészjelző rakétáimat. Jill-Beth zihálva feküdt a padlón. Drága selyeminge és fehér nadrágja csurom víz és merő kosz lett. – Másszon át a falon – biztattam –, és rohanjon a ház felé. – A vendégek elözönlötték a pázsitot, és csak remélni mertem, hogy a jelenlétükben Mulder nem próbálkozik további őrültséggel. Megtaláltam a vészjelző fegyvert, amelyet ráirányítottam a nagyobb hajóra. – Ne! – sikoltott fel Jill-Beth rémülten. – Nem maradhatok itt! Az isten szerelmére, juttasson ki innét! Van csónakja? – Igen. – Gyerünk, Nick! Menjünk! Félredobtam a fegyvert, és a tatról mindketten bemásztunk a kis mentőcsónakba. Megőriztem annyira a lélekjelen-létemet, hogy egy zsákra való száraz ruhát is bedobjak, azután elvágtam a kötelet. Jill-Beth ellökött bennünket, és az árral elsodródtunk a csónakház öblén túli, fákkal benőtt földnyelvig. JillBeth forgatta az evezőt, és biztonságban elértük a fák sűrűjét, miközben az első vendégek leértek a folyópartra, hogy álmélkodva csodálják a gomolygó füstöt, amelynek vészhelyzet esetén a kereső helikoptereknek kellett volna jeleznie. A köd egészen a színes fényfüzérekig beburkolta a Wildtracket, és a látványt még igézőbbé tették a világítófáklyák sziporkázó fényei. – Ez a füst nagy ötlet volt – jegyezte meg Jill-Beth. – Bocsásson meg! – Miért? – Hagyjuk. Sss. – Az ajkához érintette a mutatóujját, majd mögénk mutatott, mintha attól tartana, hogy a folyópartot elözönlő izgatott vendégek kihallgathatnának bennünket. Mozdulatlanul álltam a csónakban, a viharvert és ősöreg British Seagullban, amelyet ócskavas áron szereztünk be az egyik árverésen. – Fanny! – hallatszott Bannister dühös hangja. – Mi az ördögöt csinál? – Tűzijátékot, uram! – Fanny bizonyára rájött, hogy túlreagálta az ügyet, és volt benne annyi kurázsi, hogy elfogadható magyarázatot találjon. – Gondoltam, elhasználom a régi rakétákat. – Puskalövést is hallottam – így Makyns képviselő hangja.

Nick. Fanny? – Csak egy kicsit. Bannister háza felől most már nem láthattak meg. miközben Bannister kertjéből felénk lendült egy kis keresőreflektor fénye. A Seagull ugyan hasznos járgánynak bizonyult. hogy tilos indokolatlanul működtetni a vészjelző rakétákat. de megmaradt a fák takarásában. kinyitottam a szelepet. Miután ráncba szedte vizes haját. – A zsákban talál száraz ruhákat – jegyeztem meg. amint nagyobb gázt adtam. – Maga varázsló. mielőtt udvariasan félrefordultam volna. – Azt csak bevezetőnek szánta. és láttam. Felvette a pulóvert és hozzá egy kopott farmert. mire az öreg motor köhécselve életre kelt. – Cirkálórakétája nincs? – Nincs miért izgulni – lendült akcióba Bannister. és amennyire lehetett. – A Seagull nem volt különösebben flancos bárka. uram. akinek szeme előtt máris a holnap reggeli lapok szalagcímei lebegtek. Láthatóan nem szégyenkezett előttem. – Nagyon is. ahol rá kellett döbbennem. elnézett a folyó felett. meg akarta erőszakolni. – Majd én evezek. így maradt időm megvizsgálni a barnaságát és minden egyéb jellegzetességét. Csak azután bukkantunk elő a fák menedékéből. de nem volt túlzottan fürge – mi is csigalassúsággal araszoltunk ki a fák sötét árnyai alól a holdfénybe. – Hogy ez mennyire izgalmas! – hallottam Melissa hangját. ezért széles ívben kifordultam a főcsatorna felé.– Csak petárda – hallatszott Mulder hangja a sűrű ködből. – Hová megyünk? – Jimmy Nicholls házába. – Ezt már Jill-Beth suttogta a fülembe. hogy a bárkán egy csuromvizes. aki éppen szárazra törli magát az egyik régi pulóveremmel. hogy megkerültük Sansom's Pointot. Az ágak csapkodni kezdtek. amelynek a szárát gondosan felhajtotta. – Berúgott. de a víz fölé hajló fák jól elrejtettek bennünket. nagyon napbarnított és teljesen meztelen lánnyal osztozom. Működik a motor? – Átvertek egy tízessel. – Azt hittem. de legalább működött. Megrántottam a behúzózsinórt. ha nem. Ő is tudta. Ellökte a csónakot a parttól. – Az a rohadék megpróbált megölni! – méltatlankodott. – Tetszik a kilátás? – kérdezte. Ismeri Jimmyt? . hogy Jill-Beth megkönnyebbülten dől hátra.

amint a motorhangok szilánkokra törték az éjszaka nyugalmát. Úgy sejtettem. – Tudta. Ütközésig hátrahúztam a gyorsító kart. Még csak a Sansom's Pointon túl járt. Azonnal tudta. és a versenyhajó eléri a mi folyószakaszunkat. és tudtam. de tudtam. míg kétmérföldnyire délre a városi fények pislákoltak a vízen. Jill-Beth megpördült. Ebben a pillanatban felmordult a sárkány. hogy csupán pillanatok kérdése. de nem maradt több idő a magyarázkodásra. Jill-Beth hirtelen elsápadt. Ezzel Mulder nagy hibát követett el. – Erre valók a gáncstalan lovagok – feleltem.– Találkoztunk. és azért fohászkodtam. – Jesszusom! – Jill-Beth lekuporodott. Mulder – már ha csakugyan Mulder vezette a Wildtrack II-t – felkapcsolta a hajó keresőfényeit. sajnálom. – Az a rohadék nem adja fel. ehhez képest a hajó máris legalább húsz csomóval száguldott. én is tudom. – Gyerünk. Visszasandítottam a Sansom's Point felé. – A sötétebb nyugati part felé tartottam. Eddig elfeledkeztem a Bannister csónakházában meglapuló versenyhajó fenyegetéséről. Jimmy háza nem messzire esett a várostól. miután a folyó felett éles fénypászma hasított végig. Jill-Beth a zsákban kutakodott: – Nincs itt egy tornacipője? – Semmilyen cipőm sincs. Jól látszottak a füst-függöny szétfoszló maradványai is. – A jobb oldalon élénken világítottak a falu fényei. Azután pedig ott sötétlett a tenger. hogy a kotyogó kis kétütemű képes legyen legyőzni a Wildtrack II tatjának csillogó motorszörnyeit. és tovább gyorsult. élesen rajzolódott elém a kihunyó fáklyák fényében. ahol a nagy tömegben belógó sötét lombsátor elrejthetett bennünket. mit jelentenek a hangok. amely mögül mindeddig nem bukkant elő a nagy motoros hajó. te kis mocsok – biztattam a motort. és a fények távol estek tőlünk. azazhogy meghallottam egy lövés visszhangjait és a nagy motorok morgását. mi? – Búr vonás. A versenyhajó nyomában szinte forrni látszott a víz. miért vagyok itt – rebegte elhaló hangon. így nem láthatott egyenesen maga elé. Felnézett rám és elmosolyodott: – Köszönöm a mentőakciót. . hogy nem maradt időnk elérni Jimmy házát. lévén a gyorsulástól felemelkedett a hajóorr. amint a Wildtrack II éles orra előbukkant. A folyón hatcsomós sebességkorlátozás volt érvényben. miért van itt.

és a csónak be-siklott a fák közé. Mulder az első körben elhibázott bennünket. amint az orra megakadt a part menti bozótosban. a másik pedig egyenesen belelógjon a vízbe. és ráhurkoltam a kötelet az egyik benyúló ágra. kereste az árulkodó nyomokat. ahol nekilátott a keresésnek. – Mert ugye nem autóbalesetben sebesült meg. – Le a fejekkel! – Lefeküdtem Jill-Beth mellé a hajófenékbe. – Megáll. Átfurakodtam Jill-Beth mellett. – Megtöri a formánkat – magyaráztam. hogy a fehér ruhaanyag elég az álcázáshoz. – Szóbeszédre? – nevetett fel halkan. Leállítottam a motort. igaz? – Nem kellene odafigyelnie minden szóbeszédre. és a fénylő áramvonalas hajótest siklani kezdett az árral. de ennyi még nem elég ahhoz. A versenyhajó lassított. hogy az erős keresőfények áthatolnak a lombokon. visszatért. hogy megéreztem a leheletét. A sebessége már a harminc csomót is elérhette. nem volt elég becsvágyó. Felkötöttem a fehér nadrágot a hajó oldalára. . A keresőfény elsiklott rajtunk. hogy az egyik szára ráhajoljon a mellvédkorlátra. mintha nem elégítették volna ki a mindennapos szolgálati kötelmek.– Lebukni! – kiáltottam. és suttogni is alig mert. de bármelyik pillanatban visszatérhet. hogy a nagy motorok elhalkulnak. és hallottam. a Viktória-kereszt kitüntetettje. Mulder addig gyorsított. szépen teljesített Észak-Írországban. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Értetlenül meredt rám. – Maga Nicholas Thomas kapitány. ameddig szerinte eljutottunk. A Falkland-szigetek előtt készült utolsó jelentés szerint Sandman kapitány jó katona volt. a motorok zajára pedig valószínűleg az egy mérföldre fekvő városi temető halottai is felébredtek. Egyszóval. hogy valakit katonai akadémiára javasoljanak. és csak remélni mertem. – Ez valami katonacsel? – Az lenne? – kérdeztem vissza. A Wildtrack II lejjebb sodródott a folyón. Az emberek kedvelték. miközben az orr leereszkedett a vízre. – A belógó faágak is segíthettek összemosni az alakunkat. de tudtam. A fény átsiklott rajtunk. és az arca olyan közel került az enyémhez. azután továbbpásztázott. – Jill-Beth a hajó aljában feküdt. Jill-Beth lebukott. de engedelmeskedett. – Mulder egy sötét fahajót keres. – Adja ide a vizes nadrágját – fordultam vissza hozzá. Jill-Beth megigazította a korlátra akasztott nadrágot. nem barna és fehér mintázatút. amíg el nem érte a helyet. csak éppen nem mutatkozott kellően elkötelezettnek. Túlságosan sokat foglalkozott a hajójával. megállt. s a versenyhajó széles ívben ráfordult a főcsatornára.

tudja. amint az efféle csalókkal dolgozik. hogy kitűnjék. hogy vegyünk neki egy másikat. nem igaz? Próbáltam őt elképzelni. hogy Mulder meghallhat bennünket. . – Egy olyan társaság hajóbiztosítási csoportjában dolgozom. hogy lent tartsam a fejét. és maga rácáfolt minden várakozásukra. Jill-Beth sem moccant. – Magándetektív? – kérdeztem elképedve. de én nem mozdítottam a karom. csak kíváncsi az ember a körülményekre. – Mi dolga magának Kassoulival? – suttogtam. hogy jobban láthassam az árnyékok közt rejtőző arcot. hogy a fűzfalevelek a fejünk felett ezüstös zöldben fénylenek. Azt hittem. Hallott már róla? – Bannister apósa. befurakodott egy másik árnyas területre. – Volt apósa – javított ki. amely a Kassouli Enterprises leányvállalata. hogy az egymilliót érő. magánnyomozók csak a filmekben léteznek. Láttam. – Átkaroltam a vállát. ezt írták. azután valaki szembeállította az igazi ellenséggel. Felemeltem a fejem annyira.Inkább örültek volna. és elvárja tőlünk. – Egy Yassir Kassouli nevű fickónak dolgozom. még Mulder alakját is kivehettem az erős keresőfények visszatükröződésében. hogy láthassam: a Wildtrack II a szemközti partot pásztázza. – Jézusom! – szisszent fel Jill-Beth. de máskülönben hogyan értesülhetett volna Jill-Beth mindarról. ami a hadsereg aktáiban szerepel? – Biztosítási nyomozó – javított ki. azután hirtelen megdermedt. Elhúzódtam Jill-Bethtől. – Elvigyorodott. – Ki maga? – Jill-Beth Kirov. megrendelésre épült szuperjachtja Florida Keys közelében tengeralattjáróvá változott. – Ki maga? – kérdeztem újra. A felkavart víz kitartóan ostromolta a törékeny hajótestet. – Nyomozó vagyok. ha átadja a helyét egy fiatalabb és becsvágyóbb tiszttársának. igaz? Hiányzott magából a késztetés. – És mi után nyomoz? – Mindenféle dolgok után – vonta meg a vállát. mint az orosz balett. – Ha teszem azt egy fickó azt mondja. Egy hosszú pillanatig nem feleltem. és a fogai fehéren csillantak meg a sötétben. A fény továbbindult. mintha csak attól tartottam volna. amint a reflektor sugara behatol az ágak közé. ha önként leszerel. de képtelen voltam rá. amint a reflektor élesen körbefordult és mintha egyenesen ránk irányult volna. – Minden rendben lesz.

– Mi mással foglalkozik még? – kérdeztem. – Semmi egyébbel. mint egy zsaru. de arra mérget vehet.– Nem úgy fest. A fénypászma rendszertelen mozgása híven tükrözte . persze. ki a kedvezményezett. – És most éppen min dolgozik? – érdeklődtem. hogy ez a lány egyenes és becsületes. de csak. akkor ki? Hitelt adtam a méltatlankodásnak és tagadásnak. aki magnóra veszi a beszélgetést. – Nadeznha Bannister életét az apja biztosította egymillió dollárra. de Muldernek a nyomát sem lehetett látni. és én óvatosan kikémleltem. ami arra utalt. tényleg szeretném tudni. – Nem fosztja meg a Wildtracket az árbocától? – találgattam. hogy ilyen ostobaságot tennék? Ennyire idiótának látszom? De ha nem ő. mert hinni akartam benne. nem? Fizetnek nekem egy italt. Ha meglát egy bikinis csajt. amikor a Wildtrack II széles ívben visszafordult. – Nem vágja el a kötelét? – Jesszusom – sóhajtott fel utálkozva. Bizonyára kihallotta a gyanakvást a hangomból. hogy nem úgy festek. katona. – Anthony Bannister? – Talált. hogy nem én vagyok. nem kell fizetniük egy centet sem. ki szórakozik Bannisterrel. – Tényleg feltételezi. mert alaposan megfontolta a választ. hogy felhívja az ügyvédjét. amit a világért se osztanának meg egy olyan fickóval. hogy mindeddig nem járt túl sok sikerrel. Nick. – A Rózsaszín Párducra számított? A fenébe is. mint egy nyomozó. ahogyan a gyilkosságról beszélt. azután elmondanak nekem mindenfélét. higgye el! – A fenébe is. és a keresőfények újra felénk irányultak. hogy még a karomat is levettem a válláról. Nick. Sss! – Az ajkamra tette a mutatóujját. amint a nagy versenyhajó lassan végighalad a nyugati part mentén. Találja ki. hogy lássam. – Viszont ha Nadeznhát meggyilkolták. olyannyira hátborzongató. Mulder megint visszavett a gázból. – Elvigyorodott. Volt valami hátborzongató ebben a tárgyilagosságban és hűvös magabiztosságban. – Meggyilkolták? – Épp ezt próbálom kideríteni. felgyorsított. – Elnézett felfelé a folyón. – Sajnálom. – Elkomorult. magának se jut eszébe.

Nem tudtam. mire igennel felelt. azután a vállamra hajtotta a fejét. talán azt latolgatta. Nick. csak annyit tudtam. Cserébe megtudta. hogy megtalál bennünket. hogy szívtelen dög vagyok. Megkérdeztem. – Felemelte a fejét. amit elmondhattam volna. miért vagyok itt.Mulder fokozódó zavarát. Elmondtam. . Pontosan tudta. de nem hagyhattam ki az esélyt. Otthagytam minden papíromat. de ő nem akarta a saját hajóját elhozni Massachusettsből. Elmondta. Azután megvonta a vállát. mert az átkelés túl sok időbe telt volna. Azután beszélgettünk. Mozdulatlanul feküdtünk. Pierre-en. Hatalmas szeme sötéten tükrözte vissza az éjszakát. hogy az ő hajója nagyobb-e. – Muszáj várnunk. – Ezért volt ma éjjel Mulderrel? Hogy kifaggassa a részletekről. – Sajnálom. hogy eléggé szegény vagyok. hátha megtud valamit? – Nagyjából. – Hallgattam egy sort a következő kérdés előtt. ezért inkább előrehajoltam és megcsókoltam az ajkát. hogy része akartam lenni ennek az egésznek. és közölte. – Vissza kell jutnom a Mystique-re. ahogyan a feszültség fokozatosan elpárolog a testéből. Néma csendben meredt rám. hogy Rhode Islandről jött. hogyan utasíthat valaki vissza egy ilyen ajánlatot. Nem szólt. – Ne sajnálja. – Miért akarta az a lány keresztben lenyelni? – Bannister azt akarja. Én ezt visszautasítottam. és nem volt semmi olyan. Apja az amerikai haditengerészetnél szolgált. Jill-Beth addig fészkelődött. Megtudtam. Én akartam belekeveredni. hogy legyek a navigátora a St. hogy beszéljek vele. hogy belekevertem ebbe az egészbe. Éreztem. bár most Cape Codban él. hogy a Mystique túlságosan lomha hajónak. Ő meg berágott. milyen kalamajkába hagyom magam belevonni. – Honnét tudta? – Arra én is kíváncsi lennék. – Biztosan azt hitte rólam. de mi csak kuporogtunk abban a bárkában és beszélgettünk. Pedig az a rohadék kelepcébe csalt. de még így is fennállt a veszély. Viszonozta a csókot. Mulder bennünket keresett. míg kényelmesebb testhelyzetet talált. és hogy Bannister háza volt gyermekkori otthonom. – Mennyi ideig fog még itt szaglászni? – Tudja isten. hogy eléggé jómódú. hogy az én apám a börtönben hűsöl. azután imádni valóan felhúzta az orrát. – Elmosolyodott. majd sietve le is bukott.

Mulder az árnyak között rejtőzött. Öt másodpercig járni hagytam a motort. Sokat nevetett. amelynek túlsó partján a Wildtrack II reflektora pásztázott. amíg Mulder bennünket keres. merről érkezik felé a csónakmotor hangja. A fenébe is! – A folyót kémlelte. hogy ne sértse fel csupasz lábait tövisekkel és csalánnal. hogy elment. ám ekkor a fények hirtelen kialudtak. leszámítva a versenyhajó után maradt hullámokat. – Nem – csóváltam a fejem. és megrántottam. Ráadtam a cipőmet Jill-Bethre. és a jellegzetes moraj messze visszhangzott a folyó felett. és ő mesélt arról a szörnyű éjszakáról. A motor köhécselve életre kelt. – És ha megtalálja magát? – kérdeztem vissza. – Egész éjjel képes lesz várni. amikor egyedül kellett megküzdenie a viharral Bermuda nyugati oldalán. és a part közelében elsüllyesztettük a Seagullt.Azt mondta. Jill-Beth nem tűnt ilyen elégedettnek. – Jesszusom! A francba! – Hirtelen átengedte magát az indulatnak. – És ha visszaúsznék? – kérdezte Jill-Beth hirtelen. – Elment! – erősködött. és figyelmesen meghallgatott. Beszélgettünk. azután leállítottam. hogy ez a lány megjelent a folyómon. megfogtam a behúzózsinórt. azután észak felé vettük az irányt. Rajta volt az egyik hajón. hogy sikerült kicseleznem. de hiába fürkészte az üres bozótost. – Feladta – suttogta Jill-Beth. hogy a Sycorax igazán nagyszerű hajó. Veszélyes lett volna partközeiben maradni. amelyik elkapta a 79-es Fastnet vihart. Egyetértettünk. – Mégsem ülhetek itt ölbe tett kézzel! Végül segített elrejteni a csónakot: kövekkel raktuk tele. ezért a legelőkön keresztül felkapaszkodtunk a Ferry Lane-re. de a vízen semmi sem mozdult. – Meg kell szereznem azokat az átkozott papírokat. szinte már ügyet sem vetettünk Mulderre. és szívből irigyeltem azért a kalandért. vészjósló csend telepedett ránk. Mindketten a folyót kémleltük. de képtelen volt meghatározni. A fénysugár ide-oda rebbent. és miután elhalkult az ikermotorok zúgása. Nehezen haladtunk előre a . Gúnyosan elmosolyodtam. Beszélgettünk a vitorlázásról. Ismertem azokat a zátonyokat. amint a reflektor fénye élesen kettémetszette a sötétet. – Csökönyös egy vadbarom. – Csak el akarja hitetni velünk. és együtt éreztem vele. Úgy döntöttem. – Átmásztam az evezőpadon. a sors különleges kegye. Fűcsomókkal és levelekkel igyekeztünk elfedni minden nyomot.

Mulder elkormányozza a nagy hajót a csónakházhoz. ezeknek ugyanis semmiképp sem volt szabad Bannister keze közé kerülnie. – Ugyan már. – A fogkrémet úgysem lehet visszanyomni a tubusba. és újra kiúszhat a partra. – Keresve se találhattam volna alkalmatlanabb embert – mormolta. Csakhogy hiábavalónak bizonyult minden gondos tervezés. Azt terveztük. – Elnézte a Mystique fedélzetén mozgolódó árnyakat. biztosan nincs joguk arra. hogy mi az. bár az erdőben már csak sápadtan parázslottak a tüzek. A fedélzeten zseblámpák fénye villódzott. hogy nem így értettem. máris nyilvánvalóvá vált. Francba! – Talán hívjuk a rendőrséget? – vetettem fel. – Mennyire fontosak azok a papírok? – kérdeztem. kár is megpróbálni. Megborzongott. Azt hittem. azután átadta magát az ölelésnek. csak azt árulják el neki. Jill-Beth keservesen káromkodott. mert a Wildtrack II felbukkant Sansom's Point felől. az éjjel nagyon is kapóra jöttem. Alig értük el a kikötő földnyúlványát. azután lemondóan felsóhajtott. Jill-Beth kivitorlázhat a tengerre. Csónak horgonyzott a Mystique mellett. Egy pillanatig habozott. és újra eliramodott lefelé a folyón. és a sürgető szükségtől mintha még a hátfájásom is alább hagyott volna. Ha a veszély még fennáll. hogy átkutassák a hajóját. Nick! – csóválta a fejét. és visszaáll a csónakházba a Wildtrack //-vel. – Úgy értem. hogy egészen a kompkikötőig elgyalogolunk. . A horgonyzóhely felett még mindig ott terjengett a ritkás narancsszínű füst. hogy Bannister egy lépéssel megelőzött bennünket. amit még nem tudna – vonta meg a vállát –.sövénykerítéseken és felszántott mezőkön át. ugyanakkor a lábam egyszer sem bicsaklott meg. amíg találnánk egy telefont? És mennyi időbe. A sürgető szükség pedig nem volt más. – Nincs bennük semmi olyan. felkavarta maga mögött a holdfényben fürdő vizet. amíg a rendőrség kiérne ide? Bannister addigra kész válaszokkal várja őket. én pedig féltőén átkaroltam. amit én tudok. ahonnét Jill-Beth könnyedén elúszhat a Mystique-ig. és két férfi – vélhetően Mulder csapatának két embere – javában kutakodott a hajón. Amennyiben Mulder addigra befejezi a keresést. csak el kell hoznia a papírokat. ám ehelyett széles félkört írt le a folyón. – Tudja. – Mennyi időbe telne. – Azt hittem. – Elhallgatott. mint Jill-Beth papírjainak megmentése.

Nick. – Ha úgy vesszük. hogy abba kívánná hagyni a kutatást. Ehelyett együtt kuporogtunk az árnyak között. és a dél-afrikai semmi jelét nem adta. – Úgy értem. és én nem erőltettem. de attól még maga kóser. Én nem mutatkozhatom itt többet. hogy biztonságban visszajussak. – Maradjon itt – erősködött Jill-Beth –.– Úgy értettem – folytatta Jill-Beth halkan –. ha minél előbb tenné. Bannister azt fogja hinni. akkor mennyi ideig tarthatná meg a hajóját? Jesszusom! Maga is látta. ha . hogy nem túl célszerű érzelmileg is belebonyolódni egy ügybe. méghozzá nem is sokára. el kell jutnom Londonba. Mosolyogva fogadta a tiltakozásom. egyszerűen csak nem akarom. hogy küldjön ki egy kocsit. – És mi a helyzet magával? A maga érzelmeivel? Nem válaszolt a kérdésre. milyen boldogan húzta meg a dél-afrikai a ravaszt! Annak a fickónak esze ágában sincs leállni. Elnémultam a gondolattól. Azt hiszem. és maga még most is azt hiszi. hogy útikalauzt írok. hogy veszélybe sodorhatom a Sycoraxot is. Felhívom Kassouli egyik brit emberét. Jill-Beth nem szökhetett ki a tengerre. és felegyenesedett. A vendégek számára az est nem tartogatott több izgalmat. és én beleborzongtam az izgalomba. – Szeretném. – Végeztem itt – szólt Jill-Beth egy idő után. – Lágyan. hogy itt hagyjon. elég annyit mondania nekik. amíg Mulder elzárta előle a szabadulás útját. igézően ejtette a szót. felsültem. Jill-Beth gyengéden kibontakozott a karomból. nem igaz? – Nem tudom. – Engem cseppet se érdekel ez az egész – feleltem –. Ha akarja. Nick. – Ha most eltűnik. Jimmy Nichollsnál hagyok majd üzenetet. a sötétség leple alatt viszont tovább folyt a macska-egér játék. hogy lehetne bizonyítani? – Ez a dolgom – felelte Jill-Beth keserűen. és megkérem. csak hogy jobb kedvre derítsem. – Megtarthatnám a cipőjét ma estére? – Hová akar menni? – Találnom kell egy telefont. a távoli muzsika és nevetgélés hangjaival együtt. – Most már csak az a fontos. és elnéztük a fényeket. hogy megmentett attól a rohadéktól. ha csakugyan Bannister lökte be a feleségét a tengerbe. amelyek Bannister teraszáról szűrődtek ide. hogy végig nekem dolgozott. Oké? Egyetlen szót sem beszéltünk Kassouliról. azután megcsókolt. és később kapcsolatba lépek magával. azután óvatosan kibontakozott az ölelésemből. – Nemsokára. Mit gondol. hogy szerezhette volna meg a szükséges bizonyítékot – próbálkoztam.

és persze tulajdon vágyakozásom. – Halkan ejtette a szavakat. és hirtelen szánalmasan elhagyatottnak éreztem magam. . A különválás egyre inkább feszélyezett. csakis a siker. Jó egy órán át várakoztam. – Nem túl szívélyes azokkal. ahogyan az árnyéka fürgén halad az úton. azután elhúzódott. hogy félretettem a szerelmesek hasztalan álmait. – Csak béreltem. mégis elbájolt a lány mosolya. már a túlsó part felé eveztek. A fickók. Végül csupaszra vetkőztem. bőrének érintését. – Vállat vont. Figyeltem. miután felhívtam Londonból. Megszárítkoztam. és próbáltam úgy tekinteni a befejezetlen kabinra. lementem. – Ne hagyja el Angliát úgy. hogy előtte nem találkozunk. ám most hirtelen úgy tűnt. és egyedül maradtam. Elmosolyodtam. és összecsomagolta a hajóról kimentett nyirkos ruhákat. mint két összeillő ember otthonára. – Újra megcsókolt. ahol óvatosan átmásztam a Sycorax palánkján. bizonyítékon és igazságon kellett volna töprengenem. Az ezüstösen csillogó vízben. – Megtett mindent. nem igaz? – Felnevetett.Kassouli ragaszkodna hozzá. Hirtelen előrehajolt és gyengéden megcsókolt. majd ellopakodtam a partig. – Mi lesz a Mystique-kel – kérdeztem. Gyilkosságon. azután a lehető legszorosabbra húzta a cipőfűzőket. Hosszú ideig csak ültem és gondolkodtam. ráadásul megválaszolatlanul hagyott egy sor fontos kérdést. a ruháimat batyuba kötve a hátamra vettem. amit lehetett – próbáltam Jill-Betht a védelmembe venni. és valamiért ez a bizonytalan ígéret is egy új élet reményével kecsegtetett. – Vigyázzon magára. A muzsika hangjai átkúsztak a víz felett. de Mulder pontosan olyan megátalkodottnak bizonyult. Nick! – Maga is. akik felsülnek. és hallgattam a súlyos cipők csoszogását. Addig a pillanatig sosem éreztem magam magányosnak. és nem tért vissza. lassú csapásokkal úsztam el a kikötőmig. Majd a tulajdonosa érte jön. Megborzongtam. – Yassir Kassoulit nem érdekli az igyekezet. akik átkutatták a Mystique-et. Mulder tovább kutakodott a folyón. Aztán elhaltak a hangok. – Köszönök mindent. hogy Jill-Beth nemsokára fel fog hívni. és nesztelenül a vízbe ereszkedtem. és várni kezdtem a virradatot. Azzal vigasztaltam magam. lezártam a fedélzeti nyílást. az amerikai lány könnyedén beleillene a Sycoraxszal megosztott életembe. – Még a cipőjét is vissza kell adnom. azután elindult felfelé a dombon. hogy repüljek haza. Próbáltam felidézni JillBeth hangját. mint vártam. Aztán. hangja.

és kis híján becsúsztam a nehéz autóval az árokba. és majdnem egy órát vártam. Két választásom volt: a Peugeot és a Land-Rover. ám ő ügyet sem vetett rám. ha Mulder be akarna törni a kabinba. azután felgyalogoltam a házhoz. áttetszően örvénylő ködpára szakadt fel a folyóról. láthatóan azt latolgatta. mint örömmel töltötte el. kivettem némi pénzt a rejtekhelyről. hogy a turisták azt hihessék. szürke és bájtalan lány lett belőle. ahol a csónakot hagytam. hogy reggel időben érkezzem a lakótelepre. nem tudtam. Kiszivattyúztam belőle a vizet. Ha Mulder látott is a Wildtrackről. karján parányi csecsemő ült. azután hazavontattam. Sally. Régóta esedékes küldetésemhez a Peugeot-t választottam. amint a versenyhajó elhaladt mellettem. nehogy én keltsem fel a háziakat. a Sycorax aljából. Most. hogy ily nyilvánvalóan örömtelennek találtam. Mintegy három órán át haladtam északkelet felé.Hajnalban teremtett lélek sem mozdult. de valahogy sikerült visszatérnem az útra. mások alighanem felmentek az emeletre. a köznapi élet minden terhével és nyűgével együtt. azután elvettem az egyik autó kulcsait. arcán unott kifejezés tanyázott. Az előző esti parti hulladéka ellepte a kert gyepszőnyegét. Kisgyermek kapaszkodott a jobb lábába. Érkezésem inkább aggodalommal. Aszfalt utak hálója kígyózott az egyforma téglaépületek között. Sally Farebrother még akkor is nejlon hálóingét viselte. legalábbis koszos ingemből. Készítettem magamnak egy erős kávét Bannister konyhájában. Vendégként ott ültem Farebrother . Leparkoltam egy buszmegállóban. – Kapitány? – Hello. amikor ajtót nyitott. Több mint két éve nem vezettem. és görcsösen szorongattam a kezemben az ácskalapácsot arra az esetre. amelyet Bannister szándékosan sosem mosatott le. – Sajnálom. és leereszkedtem a folyón odáig. hogy komoly bajba kerülhettem. a kora hajnali ködben kölcsönvettem Bannister egyik felfújható csónakját. Egyszer elvétettem a féket. A Wildtrack II időközben visszatért a dokkhoz. és jobb lábam nehezen szokta meg a pedálokat. Aludni tértem. Festett haja ziláltan tapadt a homlokára. valaki mindig dolgozik a farmon. semmit sem tett ellene. Éjszaka hallottam. szakadozott farmeromból és viseltes bakancsomból erre következtetett. de még egyikük sem mozgolódott. A vendégek némelyike a nagy szalonban aludt. Megmostam a kezem a folyóban. Sally maga sem festett különbül. Terry itt van? Megrázta a fejét: – Gyakorlatozik. – Feszélyezetten éreztem magam attól.

ahogyan a szomszédos házakban összelibbennek a függönyök. miután szüntelenül azért nyaggatta Terryt. – Melyik szoba? – Ott. Sallyt mindez cseppet sem érdekelte. hogy vigyáztak erre. – Arrébb rugdosott néhány törött műanyag játékot. Sally szélesre tárta előttem a bejárati ajtót. hogy fogja be. hogy elkerülték egymást. A gyerekszobában. – Elnézte. Láttam. – Majd megkeresem. A hangok átjárták az olcsó ház papírvékony falait. hogy élete végéig neheztelni fog a férjére. – Tracey szobájában lesz. Sally pedig leüvöltött neki. miközben felértem a lépcsőfordulóba. azt a gondolatot szülte bennem. – Már nem fáj? – Csak ha nevetek. – Tényleg azt akarja. – Persze. Visszahajtottam Devonba. – Sajnálom. – Rácsukta a képemre az ajtót. – Sajnálni fogja. ebédre el is értem Bannister házát. a lépcső mellett. a tönkrement háromkerekű kerékpár alatt találtam rá a holmimra. És köszönöm. – Az neki való feladat – igyekeztem felvillantani a dolog napos oldalát. amelyet Bannister . milyen szélsebesen járnak körbe a rosszindulatú pletykák az ilyen katonai lakótelepeken. – Odafent – mondta –. – Érezhető nehezteléssel beszélt erről. – Mi a helyzet Terryvel? – Kiképzőtisztet akarnak csinálni belőle. – Tracey az egyik gyerek lehetett. hogy szereljen le. ahogyan felfelé botorkálok. amiért kéretlenül kölcsönvettem a kocsiját. – Az egyik gyerek sírva fakadt odalent. Asszonyválasztásban Terry sem bizonyult különbnek nálam. sőt fel tudtam idézni akkori félelmem is. – Terry azt mondta. – Semmi gond. melyik. Teletankoltam a Peugeot-t. Előhúztam a súlyos málhás zsákot és levonszoltam a lépcsőn. és költözzenek haza Leedsbe. hogy üdvözlöm. és fejezze be a rohadt reggelijét. hogy megtisztítsa előttem az utat. – Legalább lesz hová betenni a kisszekrényt. – Az egész házat áthatotta a koszos pelenkák bűze. csak épp nem emlékeztem.őrmester esküvőjén. akit Terry oly büszkén mutatott be mindenkinek. megőrzi nekem. – Mondja meg Terrynek. balról. amiért elragadta őt a diszkótól és az utcai társaságtól. hogy bemenjek? – Jól tudtam. – Itt maradt néhány holmim – magyarázkodtam esetlenül. hogy kárpótoljam a gazdáját. bár láthatóan senkinek sem hiányzott a régi autó. ha gondot okoztam. hogy az imádnivaló ara.

súlyos jószág. hogy Bannisterrel való közösködésem idáig fajult. Meg egy térkép a londoni földalatti vonalairól – isten tudja csak. hogy előhúzzam a bőrövet. a hozzá való tölténytáskával és pisztolytokkal. mily könnyű szívvel vetette be Fanny Mulder a saját puskáját. koszos törülközőbe csomagolva. ezért az erdőn keresztül mentem vissza a kikötőhöz és a Sycoraxhoz. A tartóban 45-ös kaliberű. meggyőzött arról. Fenyegető hangú követelés Melissa ügyvédjétől. meghajtottam a fejem minden követelés előtt. Meglett a tiszti sapkám. Egy halott argentin tiszttől vettem el. Ezt hagytuk magunk mögött. Felnyitottam a töltényűrt. Nem akartam használni a fegyvert. egy igazi colt. ám Jill-Beth figyelmeztetése és annak emléke. Hangokat hallottam a ház felől. hogy a rugó a több hónapig tartó megfeszített állapotot is remekül vészelte át. Kiürítettem a zsákot a kabin padlójára. tábori kulacs.szigorúan csak az itteni elintéznivalók során használt. bankszámlámról. A cső oldalára az Ejercito Argentína szavakat vésték. közös megtakarításról. és elővettem az egyik tartalék tárat. hogy mondjak le járadékaimról. Találtam egy apámtól kapott levelet. elfogott az utálkozás amiatt. Most. Akkoriban mindez mit sem jelentett. Most már ki kell lépnem ebből a körből. Rút. S ezek alatt ott lapult az. azután kifordítottam a teli tárat. amely a Port Stanley fölötti magaslat elfoglalásához vezetett. sőt remélni mertem. hogy érdemes megmentenem ezt a régi háborús relikviát. mindenről. Megforgattam a kezemben. felbontatlan levél banki ügyintézőmtől. egyszerűen csak félre akartam söpörni minden kérdést az útból. Nem voltam fogoly. hirtelen elszégyelltem magam. melynek láttán eltöltött a büszkeség. amiért felvállaltam a hosszú utat. hogy soha többé nem kell elsütnöm hasonló pisztolyt. Egy borotva. Akadtak ott pulóverek. és nekiindultunk az utolsó támadásnak. ahogy elnéztem a pisztoly obszcén és funkcionális alakját. még a Darwin Hillen. mit keresett itt. melyekre ugyancsak ráfért volna a mosás. Akár egy bolond. Felhúztam az üres fegyvert és meghúztam a ravaszt. öngyújtó. amikor felálltunk a rajtvonalhoz. fekete. Amerikában gyártott automata revolver lapult. amelyet megválaszolatlanul hagytam. Térképvázlat. Régi szuvenír. Előkerült három alsónadrág. A csattanás mérhetetlenül hangosnak tűnt a Sycorax kis kabinjában. Kibontottam a törülközőt. s közben megfigyeltem. senki se kényszerített arra. és két fényképet a gyerekekről. és a Canberra felülnézeti rajza. hogy maradjak. Kiürítettem a töltényeket. törülköző. benne még most is az előhívatlan filmtekerccsel. távcső. el kell . két ing és egy fényképezőgép. egy pár kesztyű és egy doboz álcázófesték. Ahogy kezemben tartottam a nehéz revolvert. amelyeket még mindig a tőzeges falklandi föld mocsokfoltjai borítottak.

Nick! – Bannister szinte meglepettnek tűnt. hogy ma reggel kölcsönvette az egyik autót. ahová sosem süt be a nap. – Megtankoltam. Bannister látni kívánja. hogy eljött. ahol arra kényszerülök. míg Angela a szoba sarkába húzott mély fotelbe süppedt. A hajózási és meteorológiai térképekkel telezsúfolt asztal egyik felén Fanny Mulder állt. minden rendben – igyekezett megnyugtatni. Mindhárman fáradtnak látszottak. és kivett magának egy cigarettát. amiből arra következtettem. . míg Bannister inkább elsimította volna a dolgokat. Ők ketten le akartak rohanni. Ahhoz képest. és két vízhatlan zacskóba rejtettem. Ügyet se vetettem rá. Bannister a dolgozószobájában várt. hogy milyen kemény fickónak mutatkozott a világ előtt. Viszolygásomban már-már a folyóba hajítottam a fegyvert. hogy körülvegye magát erősítéssel. azután megtöltöttem. – Mr. Érezni lehetett a levegőben. Azonnal! A hang nem kért. – Mert nekem is lenne mondanivalóm. – Ez minden? – kérdeztem. – Nem. ahol kapóra jöhet egy efféle eszköz. – Bocsásson meg. Felkattintotta öngyújtóját. mélyen a merülési vonal alatt. – Hová vitte a kocsit? – kérdezte Mulder gyanakvó hangon. de miután napjainkban is akadnak olyan tengeri útvonalak. hogy korábban is erről vitázhattak. heves vita folyt. El kell hagynom Bannistert. Gondja volt rá. kifújta a füstöt. Odalépett az íróasztalához. – Á. Angela és Mulder egyértelműen indulatos kirohanást várt. A napnál világosabban látszott. inkább beolajoztam és lezsíroztam. amiért nem kértem el személyesen. olyan helyen. Valaki megkopogtatta a hajótest külső oldalát. Bannister idegesen matatott. Mulder némán meredt rám. én pedig ijedten pattantam fel. engedelmeskedtem. mielőtt megérkeztem. meghajolt a legkisebb szélben is. hogy itt lát. mintha valami bűnös tetten értek volna. hogy felfegyverezzem magam. – Mr. sokkal inkább utasított. S minthogy én is találkozni akartam Bannisterrel. Nincs értelme olyan helyen maradni.szabadulnom innét. – Köszönöm. az ilyesmi oda való. – Magamtól is jöttem volna. – Angelától tudom. Sandman? – kiáltotta Mulder csapatának egyik tagja. A csomagot a Sycorax mélyén dugtam el. mielőtt visszaálltam vele – mondtam fel a begyakorolt szöveget. hogy Bannisternek nincs gyomra felvállalni a konfliktust. Angela mogorva hallgatásba burkolózott.

vagy kitöröm a nyakát. és én egyedül is befejezem a Sycoraxot. hogy helyreállítja a hajómat. Többé hallani sem fog rólam. hogy leszidjanak. hogyan maradhatnék. Bannisternek valahogyan sikerült összeszednie magát. hogy Kirov kisasszonnyal találkozzék. Az elmúlt éjszaka után – vetettem egy lapos pillantást Angelára. – Igaz. mintha csak taknyos kisgyerek lennék. És most kérem a csekket. – Nemcsak a St. ezt azért még meg kellene beszélnünk. de minden más szempontból is. többé ne számítsanak rám – szóltam közvetlenül Bannisterhez. Közelebb lépett és lenézett rám. Végeztünk! – Hová ment? – erősködött Mulder. Mulder visszahátrált a helyére. maga rohadék! – Még engem is meglepett a belőlem sugárzó ádáz indulat. Mindnyájukat megadásra bírta a haragom. – Úgy vélem. míg Bannister mozdulatlan maradt. míg Angela a táskájában kotorászott a cigarettája után. – Maga hallgasson! – csaptam le rá.– Azért jöttem. – De maga hívta meg a partira? – erősködött Bannister. majd vissza Bannisterre –. Nick? – Nem. nem tudom. ígéretet tett rá. – Azért ment el. Nem akarok hallani többet a filmjükről. noha biztosan nem ijedt meg tőlem. ha kérhetem. Bannister gyűlölte a konfrontációt. nem gondolja? – Csak adja oda a csekket. nem akarok hallani magukról. – Hová ment azzal a kocsival. ember? – Menjen az utamból! – Hová ment… – Takarodjon az utamból. – Válaszoljon! – szúrta közbe Angela. Megkaphatnám végre a csekkemet? – De hát én nem… – kezdte volna Fanny. nem állt szándékomban gorombáskodni. Pierre-t illetően. Mulder. Amennyire tudom. Muldert láthatóan viszolygással töltötte el Bannister puhánysága. Egyszerűen csak ki akarok szállni. hátrébb lépett. – Nincs semmi mondanivalóm maguknak! Semmi az égvilágon! – pördültem felé indulatosan. Azért hívtak ebbe a szóbába. Fojtott hangok . – Sajnálom – fordultam vissza Bannisterhez –. csak akkor még nem tudtam. Angela kapkodva vette a levegőt. de most valamennyien elnémultak. hogy Fanny megpróbálja majd megerőszakolni. úgyhogy adjon nekem egy csekket ezer fontról. hogy elmondjam. Nyugalmat erőltettem magamra. – A csekket. és forrasztottam a torkára a szót.

ahol a vendégek már a villásreggelihez készülődtek. mint a legtöbb katona. augusztus 3án született a dél-afrikai Witsandben. vajon létezhet-e olyan mesevilág. Nem mozdultam. ám a csekkkönyv helyett egy kötegre való aktát húzott elő. amelynek első lapjára Fanny Mulder fényképét ragasztották. nem kétséges AB iránti feltétlen odaadása. majd kinyitotta és felém nyújtotta.hallatszottak a terasz felől. és minden alkalommal tanújelét adja. mindazonáltal a hasznunkra lehet. míg a gondosan gépelt sorok a teljes pályafutásomat ismertették. feltehetően Jill-Beth írását.” Azon tűnődtem. s mindkettőt ugyanazzal a nyomtatott fejléccel látták el. Újabb kézzel írott megjegyzés. – Kirov kisasszony efféléket írt útikalauz helyett – szólalt meg csendesen Bannister. hogy . A pályafutásról szóló hézagos elemzés szerint Francis Mulder 1949. ugyanakkor a tisztességről és kötelességről alkotott eszményei egyértelműen ügyünk oldalára állítják. győztem. romantikus alkat. jól megfizeti. iskolái nem érdemeltek említést. ahol kisebb magánvállalkozást működtetett. A másik íven kézzel feljegyzett sorokat láttam. A következő bejegyzés szerint vásárolt egy kuttert a Seychelles-szigeteken. ami óhatatlanul is felszította bennem a gyanút.” Az egyik lapra a fényképemet ragasztották fel. Nick. „Sandman kapitány felbukkanása AB házában váratlan esemény. AB léptette elő. Sandman kapitány. hogy átvegyem az aktát Bannistertől. Sok szempontból egyfajta mesevilágban él. – Szeretném. – Olvassa csak el – utasított halkan. és a kíváncsiság rávitt. „Jóllehet az ön leányának pártfogoltja. Az aktában csak két papírívet találtam. – Ezeket a papírokat a hajóján találtuk. ezért felemelte a legfelső aktát. A Délafrikai Védelmi Erők kötelékében szolgált. – A csekkemet akarom – ismételtem határozottan. – Átadott egy másik kinyitott aktát. amíg Nadeznha Bannister ki nem szúrta kétségtelen tehetségét. Dél-Afrikában rendőrségi nyilvántartásba vették. aki mohón áhítja a hősies küldetéseket.” A lap további részét durván leszakították. ahol Jill-Beth is szívesen élne. „Kassouli Biztosítási Alap (Hajózás). Szó szerint idézték felterjesztésemet a Viktóriakeresztre. miután Bannister odalépett az íróasztalhoz és kihúzott egy fiókot. igazi csodabogár. mennyire megbízik benne. A lapon a tulajdon fényképem díszelgett. bár ezt sosem sikerült bizonyítani. állítólag fegyveres rablást követett el. Azt hittem. ha vetne ezekre egy pillantást.

– Yassir Kassouli meggyőződése. amelyet a könyvespolcok között helyeztek el. Jill-Beth gyilkosságról és egymillió dolláros követelésről beszélt. hogy Tony teljes érzéketlenségéről tesz tanúbizonyságot azáltal. igen – bólintott komoran. teszem hozzá. hogy végigmérje elhunyt felesége arcképét.Bannister megsemmisítette azokat a megjegyzéseket. teljesen alaptalanul és tévesen. Kísértést éreztem arra. és az egymásnak ellentmondó tények teljes bizonytalansággal töltöttek el. Vitatkozni kezdtek. az igazság. milyen jogon kutatta át Bannister a Mystique-et. amelyek Mulder esetleges érintettségét fogalmazták meg Nadeznha Bannister halálában. akkor most egy Oscar-díjas alakításnak lehettem szemtanúja. Múlt éjjel Kirov kisasszony megpróbálta meggyőzni Fannyt. Bannister visszavette a két iratköteget. míg Angela egy vagyonos ember rögeszmés igyekezetéről. amit láttam. a volt apósáé. mintha bántani akarnák. hogy részt vesz az ez évi versenyen. Angela! Angela színtelen hangon beszélni kezdett. hogy újra feltekintsen a portréra. – Ez az igazság. miért aggaszt bennünket a lehetőség. amelynek ön olyannyira lánglelkű őrzője. – Angela nem tudott ellenállni a kísértésnek. bármennyire is ellentmondott mindannak. . – Nos. mint távozni a csekkemmel. szinte lemondóan. hogy nincs igazság. hogy Tony megelőzhette volna Nadeznha halálát. Az igazság csakugyan ott lakozott a szavaiban. Emellett azt hiszi. hogy belém mélyessze a karmait. hogy talán túlságosan is szoros kapcsolatban áll Kirov kisasszonnyal. Vagy legalábbis nem tartozik rám. hogy kinek a tulajdonában áll a Kassouli Biztosítási Alap? – Felteszem. ellenben azzal vádolta meg Kirov kisasszonyt. Nem szóltam. Yassir Kassouli bármit megtenne azért. ám az akták láttán feleslegesnek éreztem. Ezért sosem fog megbocsátani Tony-nak. tettem hozzá magamban. – Elfordult. És nincs is más dolgom. ön pedig eljátszhatta a gáláns megmentő szerepét. vagy amit Jill-Beth elmondott. Ha csakugyan ő ölte meg a feleségét. – Tudja. azután belesüppedt az íróasztal mögött álló bőr karosszékbe és kezébe temette arcát. ekkor a lány úgy tett. ami által meg akarja óvni elvesztett leánya emlékét. hogy megkérdezzem. Fanny ezt megtagadta. hogy Tony ne győzhessen. Be kellett érnem annyival. – Most már talán ön is érti. hogy az igazság ez esetben is csak annyi. gondoltam. – Mondd el neki. hogy szabotálja a részvételünket. Bannister elfordította a széket. Mr. Sandman. hogy a Wildtrack miatta veszítette el az árbocát.

elveszíti a hajóját. Bannister két tűz közé került. Medúza minden indulatával. se St. amit eddig elköltött? – csapott le rám Angela. nem fogja megbocsátani nekem Nadeznha halálát. mit várt tőlem. és ha meghátrál. hogy amíg él. Mi erre a szerződésre építettünk. hogy el fogok számolni minden egyes pennyről. – Ezer font – mondtam Bannisternek. és megígérhetem. Továbbra is úgy tettem. és ha maga fittyet hány erre. mintha ott se lenne. – Van fogalma róla. Nem kell se film. – A csekket akarom. – Ha tehát nem teljesíti a szerződésben vállaltakat. beérem azzal is! – Végtelen magabiztosságot sugárzott a hangja. – Nem fog csak úgy kisétálni az egészből! – kiáltozta Angela. hogy az egyetlen elkobzásra érdemes tulajdona a Sycorax. lévén épp most mondtam le minden tisztségemről. akkor megszegi a szerződésben vállalt kötelezettségeit. hogy behajtok magán minden elvesztegetett pennyt. ám ennél őszintébb és igazabb válasszal képtelen lenne előállni. És ha a bíróság úgy ítéli meg.– A gyászra nincs értelmes magyarázat. és amennyire lehet. Megkopogtatta az aktákat. hogy már ki is kérte az ügyben a jogászok állásfoglalását. Nick Sandman. mintha a magyarázat elégtelen lenne. Egyenesen Bannisterre szegeztem a tekintetem. Ezer font éppen megtenné. Gyanítom. – Vállat vont. hogy Kirov kisasszony szerint maga segíthet romba dönteni minden esélyünket az idei St. – És hogyan számol el azzal. ami segíthet másokon. ami azt jelezte. ami magának a legkényelmesebb! – Angela belelovallta magát az újabb dührohamba. – Én pedig egy olyan filmet akarok. – Láthatja. Isten tudja. – Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg nekem a lánya elvesztését. Nick – sóhajtott fel. több ezer fontot költöttünk a benne foglaltak megvalósítására. Nick Sandman. abban a pillanatban szívesen teljesítette volna a kívánságomat. – Mindig azt akarja. – Nem vagyok abban a helyzetben. Pierre. megígérem. Angela azonban ízzé-porrá akarta zúzni Nick . Hogy ne engedjem vitorlázni? Csak azt tudom. és visszhangozta elmúlt esti szidalmait. – Ezer font – mondtam Bannisternek újra. Ebben a kérdésben nem enged az ésszerűségnek. rögeszméssé vált. hogy segítsek neki – védekeztem –. csak egy csekk. amelynek elkészültében maga is részt vállalt? Vagy már el is feledkezett a szerződésekről? Továbbra sem voltam hajlandó felé fordulni vagy szólni hozzá. Pierre-en. mennyit költöttünk máris erre a filmre? A filmre. védekeznem kell a rögeszméje ellen.

Mit szólnál a Hamoaze-hez? – Georgie Cullen műhelyében? – Kedvelte az öregedet. hogy elveszti Angelát. – A nyavalyások azzal fenyegetnek. Éppen két jókora zsákot emelt át a hajóra. hogy kiléptem. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. – Majd Londonból felhívom. hogy ne válaszoljak. Most is csak annyit mondtam. most egyikünk sincs alkalmas idegállapotban ahhoz. ha itt lesz – csattant fel Angela –. – A holnapi munkához. hogy eredjen a pokolba. máskülönben elbúcsúzhat a hajójától. Nick. Istenverte. kirúgtak. De nem is érdekelt. – Jövő héten visszatérünk a kérdésre. – Francba a holnappal! Még ma el kell vontatnod a Sycoraxot. Hol rejthetném el? Jimmy összevonta a szemöldökét. fiam? Felnéztem a házra és láttam. – A jó életbe – egyenesedett fel. – Én képes vagyok dönteni – erősködtem. Mindenesetre igyekezett megkerülni a döntést. hogy Jimmy Nicholls már megérkezett és kikötötte öreg bárkáját a Sycorax mellé. – Rohadj meg te is! – Nem voltam elég hangos ahhoz. – Pedig jobban teszi. Még nem tudtam. . hogy odafent is érteni lehessen. – Aztán hová? – Ahová csak akarod.Sandman testét. – Veretlemezek és csavarok – magyarázta. Át kell néznem a költségvetést és az eddig elkészült anyagot. amint végigbicegtem közöttük. – Azt hiszem. és láttam. Átbotorkáltam a kerten. Eddig – leszámítva az első alkalmat. – Kifogásokat keresett. – Itt a folyón sehol. el akarta odázni a döntést. vagy egyszerűen csak odadobtak a vérszomjas ügyvédeknek. Jimmy kuncogni kezdett: – Kiestél a pikszisből. amikor hozzám szólt – sikerült megállnom. és Bannister feltehetően rettegett attól. megkerültem a csónakházat. Nick. – De én nem! – Most először adta jelét bármiféle indulatnak. hogy meghozzon egy ilyen súlyú döntést. hogy Angela engem figyel a dolgozószoba ablakából. A teraszon gyülekező vendégek elnémultak. hogy lefoglaltatják a Sycoraxot. Minél messzebb ezektől a vérszívóktól. – Nem leszek itt – figyelmeztettem. felfuvalkodott pióca mind. mielőtt sarkon fordultam és kiviharzottam a szobából.

Feltéptem. amint elmegyek. hogy tudják. . – Van egy levelem számodra. Két dolog került elő belőle. A visszaérkezés idejét nyitva hagyták. amelyre minden katona vágyik. hogy Angela és Bannister lássa. Nick! – Jimmyt teljesen elképesztette.” Aláírás helyett egy mosolygó arcot ábrázoló gyerekes rajz. és jöjjön kedden. Azt akartam. ezért is rejtettem a csavarok közé. Nem latolgattam az esélyeket. Azt akartam. aki Londonból egészen Devonig leutazik. óriási ajándék hullott az ölembe. és a JB monogram. és azon kaptam magam. hogy még ma odajussunk. Nem akarnád elolvasni. Abban a pillanatban. most azonban egy csapásra visszatért az emlék arról a meztelen leányról. hogy lecipelem a nehéz zsákot a Sycorax kabinjába. és a túloldalon harcolók mindent megtesznek azért. – Van elég üzemanyagod ahhoz. „Ha nincs vízuma. szerezzen egyet a követségen. Egyetlen pillanatra se ültem le. a mosolyáról. – Egyenesen Londonból. hogy miért küldene nekem egy jóformán ismeretlen lány ilyen drága repülőjegyet. nyomtatott betűkkel. francot se érdekel a filmjük vagy a fenyegetőzésük. hogy csakis te olvashatod el. Jimmy? – Nem hinném. Egy motoros küldönc hozta. oda és visszaútra.– Minden tolvaj kedveli az öregemet. és az indulás időpontjaként a másnap reggelt jelölték meg. egy kapkodva odavetett szív. egyenesen Londonból! Azt írja a borítékon. hogy valaki képes legyen küldöncöt fogadni. látod? – Rámutatott az egyik zsákra. hogy most azonnal indulni akarnál – felelte Jimmy komoran. hogy végiggondoljam a dolgot. melyen arra a kézírásra ismertem. Olyan ajándék. mielőtt lelépünk? El akartam olvasni. vagy. mit kellene tennem. A másik egy levél volt. a küzdelemmel. más nem is tudhat róla. hogy éppen most kötelezem el magam az egyik oldal mellett. – Összehurkoltam egy erős acélvezetéket a vontatáshoz. hogy örökre ott is maradjon. az ügyességéről. amelyet nemrég Bannister dolgozószobájában is láttam. A jegyet a nevemre állították ki. fájdalommal és kiszolgáltatottsággal teli évek után. Találkozunk a Logan repülőtéren. Az egyik egy első osztályú repülőjegy volt. A krémszínű borítékra a SÜRGŐS szót írták nagy. Fel sem ötlött bennem. miközben nyakig merül a bűzös iszapban. a British Airways London és Boston közötti járatára. Egy perccel ezelőtt még biztosan tudtam. – A fiú szerint valami amerikai fruska küldte a levelet.

– Messzire mégy? – Azt hiszem. hogy tartsa rajta a szemét a hajón. Így azután lezártam a fedélzeti nyílást. ennél messzebb még sosem merészkedtem. hogy ezt teszem. Jimmyvel bevitettem magam a városba. csupán a tervem sikerében bízhattam. – Megteszem. és készen álltam az indulásra. Így viszont nem maradt időm elrejteni a Sycoraxot. kövesd őket. Jimmy. És persze megkértem Jimmyt.Egyszóval. és felszálltam az első buszra London felé. – Felnevettem. mégis csodálatosan spontán és izgalmas érzés volt. Őrültségnek tűnt. amióta eltalált az a golyó. . – Ha elvontatnák valahová. megvolt az útlevelem és a vízumom. sőt talán felelőtlenségnek is. ami tőlem telik. – A repülőjegyre sandított. márpedig nem sok csodálatosan spontán és izgalmas érzés akadt az életemben.

– Van fogalmad róla. és azt szeretné tudni. anya. – Ami azt illeti. hogy melletted kell lennem. hogy a halálomon vagyok? – Bocsáss meg ezért az egészért. Ha bárki keresne telefonon. te pedig haldokolsz. Mondd azt. – De valójában nem hozzám indulsz. azóta is azt nyögöm. – Hajnali fél négy van! Mit értesz azon. csak mondd azt. te leszel halálodon. te csak feleld azt. fél négy is elmúlt! – Sajnálom. – Ugye nem vagy a halálodon? – Nem. – Bedobtam egy újabb ötvenpennys érmét a telefonba. Ugye nem vagy részeg? – Nem. Megmondanád ezt a szobalánynak is? Újabb hosszú szünet. Valahová máshová kell mennem. Nick. hogy ott akartál látni a halálos ágyad mellett. hogy ezek az emberek tudjanak róla. egy szót sem értek abból. mennyi az idő? – méltatlankodott. igaz? – Hallhatóan elborzasztotta a kilátás. Segítesz nekem? . anya. Csak néhány napig kellene ezt játszanod. anya. hogy ott vagyok. csak éppen nem tudok a telefonhoz jönni. – A nővéred meglátogatott egy hónapja. amit összehordasz. anya. – Nem.5. – Dehogyisnem. Újabb szünet. és nem akarom. – Mégis honnét hívsz? – A Heathrow-ról. Miért is kell haldokolnom? – Mert azt mondtam néhány embernek. Rövid szünet állt be: – Az istenit. de ha bárki hívna Angliából és utánam érdeklődne. hogy nem érzed jól magad. anya. ott vagyok-e. fejezet A Sycorax megvédését célzó terv részeként fel kellett hívnom Dallasban élő édesanyámat. – Ez a társalgás kezd egyre fárasztóbb lenni. anya.

amelyet a málhászsákból bányásztam elő. – Igazán nincs mit. . – Hogy van apád? – Nem találkoztunk. A legrégebbi tornacipőmet viseltem. – Beleásított a telefonba. Tartottam tőle. hogy Angela úgy magyarázza majd hirtelen eltűnésemet. Lenyomtam a telefonkagyló villáját. – Nincs. – Meglátogathatnád. hogy el akartam szökni az átkozott filmje elől. hogy elmondjam. még inkább Medúzával. Hogy van Piers és Amanda? – Jól vannak. R-beszélgetést kértél? – Nem. – Van poggyásza? – kérdezte a fiatal lány a pult mögül. egy másik folyóra költöztetem a Sycoraxot. és tárcsáztam Devont. – Hála istennek. és az orvosok szerint mellette lenne a helyem. egyszerűen csak nem örülök neki. hogy segítek. Te voltál a kedvence. A közös problémáinkat majd megbeszéljük. és nem lesz rest beváltani fenyegetéseit. amint lehet. mennyi időbe telhet beszerezni egy bírósági végzést. míg be nem jelentkezett az örökké jó kedélyű üzenetrögzítő. ezért Dallasba utazom. támadnak az oroszok.– Persze. – Itt Sandman – mondtam rá az üzenetet. – Azért hívtam. Nem bánnád. ha most visszafeküdnék aludni? – Köszönöm. De előbb még Amerika. anya. Torkig lettem Bannisterrel. ezért. anya. Senki sem vette fel a Bannister-házban. Ez volt a legtisztább ingem. kék csíkos matrózpólót. – Jól vagy? – Igen. hozzá lakkal és lenmagolajjal összemocskolt munkásnadrágot. Meglehetősen furcsán néztek rám a repülőtéren. hogy a bíróság valóban elrendelheti-e a Sycorax elkobzását. amint visszatérek Angliába. – Rád vall. mégis úgy gondoltam. vagy. ahol befejezhetem a felújítását. miután visszatértem. Megint tudok járni. Azután. hogy hagytad elmenni Melissát. alatta egy mosatlan katonai inget. Már azt hittem. azután újabb érmet dobtam be. Fogalmam sem volt róla. haldokló anyám egy ideig mindenképp kordában tarthatja a vérszomjas ügyvédeket. elszállítom a hajómat. ha hajnali fél négykor felkeltenek. az édesanyám megbetegedett. Megtettem a szükséges óvintézkedéseket.

Jill-Bethnek nyomát sem láttam. amiért Kirov kisasszony nem tudott személyesen megjelenni. Odalenn. szertelenségéért és szégyentelen mohóságáért. hogy az álmodó egy csapásra visszatérjen a hétköznapok szürke realitásához. A készüléken elhelyezett . helyette rohamtank méretű limuzin várt rám. miután mélyen bent jártunk Cape Codban. hogy hat évvel ezelőtt. szerette szabadságáért. amelynek bármelyik pillanatban vége szakadhat. miután átkeltünk a csatornán. talán.A jegyem viszont érvényes volt. Megfeledkeztem Bannisterről és a fenyegetéseiről. hogy a jelenlétemmel nem kívánom megrontani az Államok erkölcseit. így hát fel kellett engedniük. idei legjobb teljesítményét nyújtva. noha kevés admirális élhetett valaha ilyen kényelemben. Ebben a reményben indultam dél felé a tomboló viharban. fekete hajú lány Bostonba hívott. és megjelenésem ellenére nagybecsű vendégként kezeltek. mint amennyit bármelyik katonatiszt egész élete során megkereshet. Bekapcsoltam a televíziót. szalonom és külön erkélyem. fürdőszobám. hálószobám. Esett a bostoni Logan repülőtéren. ahol már vártak rám. Fűtött az izgatottság. akár valami csodálatos álom. meredező antennákkal és szigonyágyúval felszerelt motoros jacht siklott fürgén a tenger felé. de látható megütközés nélkül fogadta poggyászom hiányát és ruházatom állapotát. nem járt le a vízumom sem. a Sycoraxszal eljutottunk a Keleti Kikötőmedencéig. A bevándorlási hivatal emberei már nem bizonyultak ennyire előzékenynek. A fedélzeten saját ezredem emberei utaztak. míg mögöttem halk surrogással működésbe lépett a Tengernagyi Lakosztály légkondicionálója. mert nem örököltem apám kivételes tehetségét a pénzügyek terén. Az eső már csak szitált. Cape Codba vittek. tiszta és meleg este ígérkezett. Jómagam sokkalta rémisztőbbnek láttam az Államokat. csak mert egy fénylő tekintetű. Volt saját pezsgőfürdőm. A sofőr formálisan elnézést kért. s végül csak a washingtoni brit nagykövetség katonai attaséja tudta megnyugtatni őket arról. Pedig mennyire reméltem. Elvezettek egy ajtóhoz. a Red Sox négy hazafutással vezet. Most. Odaléptem az ablakhoz. Elnéztem a kikötő felé. kis híddal. Emlékeztem rá. s megtudtam. valami képtelenül fényűző hotelbe fuvaroztak. A tágas lakosztály a kikötőre tekintett. amelyek között a Sycorax nyomorúságos kis lélekvesztőnek tűnt. hogy így lesz. ahol egy-egy hajó többet ért. Apám mindig is szerette Amerikát. és mindnyájunkat lenyűgöztek a csillogó jachtok. Hirtelen az egész mérhetetlenül meseszerűnek tűnt. amelynek réztábláján a Tengernagyi Lakosztály felirat díszlett.

A meseszerűség érzete. miszerint hét órakor érkezik. hogy álmomban csöppentem e káprázatos világba. hogy a szerelem hozott ide. amikor megérkezett Jill-Beth fehér BMW kabrióján. Pedig hát nem. és attól féltem. ezért lassan beleereszkedtem a fürdőbe. tökéletesen felesleges pulóverek. Kassouli hozatott ide. . Az ajtón különféle nyakkendők függtek. A bakancs látványa és a hozzá kapcsolódó emlékek mosolyt csaltak az arcomra. Két szmoking. Lehet. A fürdőszobába gondosan kikészítették a borotvakészletet. hogy a stadion reflektorainak fénye szétmosta a kamera képét. Szeretné. Telefoncsörgés riasztott fel az ábrándozásból. és megütközéssel láttam. a nap bármely percében. hogy informáljuk önt.. ez az egész csak színes kaland. hogy régi ezredem csíkos nyakkendője is közöttük van. menten összeesek. attól a pillanattól biztosan tudtam. hogy az Államokba utazzak. menten megfulladok ebben a bőségben. uram. egy fehér és egy fekete. sőt esőkabát is. Nekiláttam a vetkőzésnek és fürdésnek. Úgy éreztem. még tovább erősödött. Éreztem. az ágyon kiterítve várt a fürdőköpeny. és ki akarta. Kirov kisasszony arra kért bennünket. A cipők felett porvédő papírba csomagolt öltözékek sorakoztak. hogy idejövök. a Kassouli Leisure Interests. amikor a Sycorax kabinjában kibontottam azt a krémszínű borítékot. hogy őrültség az egész. Inc. hogy nincs miért aggódnom. uram.” Azt hiszem.” A címke alján pedig ott állt a rejtvény megfejtése: „Kassouli Hotels. Szövetnadrágok. „Kirov kisasszony tisztelete jeleként. ki fizette a repülőjegyemet. ha megfelelően öltözne az alkalomra. a labda pedig olyan magasra röppent. A tévében széles ívben meglendült egy ütő. és azzal próbáltam megnyugtatni magam. Utóbbira külön címkét is tűztek. de én magam ajánlkoztam. még ha nem is szabadított meg a reménytől. Köszönöm! A recepciós kellemes napot kívánt. hogy rátalálok vágyaim tárgyára. Inc. – Sandman kapitány? Itt a recepció. A kis címke eloszlatta minden esetleges kétségemet. amint jobb lábam megreszket. leányvállalata. és csak örülhetek ittlétemnek. – Értem. Tudtam. ingek. mielőtt elköszönt. hogy a szobaszerviz a lehető legkészségesebben ellát minden földi és tengeri jóval. A gardróbban négy pár vadonatúj cipő várt rám. mégis becsaptam magam azzal. míg az egyik gardróbszekrényben ráakadtam régi bakancsomra. amelyet újra talpaltak és csillogóra fényesítettek.nyomtatott kártya tudatta velem.

Elhaladtunk egy sor motoros jacht mellett. hogy megcsókoljon. Jill-Beth lendületesen bekanyarodott egy magánkikötő bejáratához. Nick! – Helló! – köszöntem félénken. – Ugyan már. – Kihajtott a BMW-vel a szálloda főbejáratának üvegteteje alól. . senki sem akarja. és kaput nyitott előtte. Odakint tombolt a forróság. Végtére is. oké? – Oké – feleltem. – Hogy viseli az időeltolódást? – Felteszem ugyanúgy. Csipkekendője felett háromsoros gyöngy nyakék csillogott. és felkacagott. mint bárki más. Maga is jobban tenné. hogy Kassouli rángatott ide az óceán túlsó partjára. – Ugyan már. Nekem is ebben tetszik jobban. a légkondicionálót is teljes erőre kapcsolta. ugyanis bulizni fogunk. – Jót nevetett az arcomra kiülő döbbenet láttán. – Látta az aktáimat? – Csak azokat. miközben a mellkasomra kiült a veríték. amit írtam? – Kellett volna? – Ugyan már! – Odaintegetett az egyik lehorgonyzott jacht fedélzetén sürgölődő férfinak. Felkacagott: – Tudtam. Nick! Kassouli vendégei vagyunk. hogy pincérnek nézzék. – Ezer dollárral majd csak kihúzzuk valahogy az estét. – Meseország – visszhangoztam Jill-Beth rám vonatkozó megjegyzését a Bannister által mutatott iratokból. – Jó estét. mint amilyenre emlékeztem. haja és bőre is selymesebb fényűnek tetszett. – Én nagyszerűen érzem magam. – Jellemző. és nem a szerelem. – Sajnálom. s bár leeresztette a BMW tetejét. méretre valamennyi elment volna aknamentesítő hajónak.fekete-fehér pettyes selyemből készült estélyi ruhájában. amelyeket Bannister célszerűnek látott megmutatni. Jill-Beth azonnal megértette az utalást. amennyi egy fregatt kiszolgálására is elegendő. ha túl maradi lennék. nem igaz? – Áthajolt az oldalamra. Ugye nem sértődött meg azon. a tetejükön annyi antennával. – Nem hoztam magammal túl sok pénzt – figyelmeztettem. így a lábam majd lefagyott. ahol a fegyveres őr azonnal felismerte. hogy a fekete szmokingot fogja választani. hogy nem tartozom Tony Bannister kedvencei közé. mintha mindvégig tudtam volna. – Gyanítom. azután lefegyverző mosollyal fordult felém.

amit csak akar. Különben is. – Tetszik? Ismertem ezt a hajótípust. és kinyitotta az ajtót. – Gyönyörű hajó – ismételtem. ahol egy fehér kutter ringatózott. viharvert külsőt. – Nem akarja kivinni. – Leállította a BMW motorját. miközben a jacht felé biccentett. A Ballett Dancer kötélvillái és – vezetői megkoptak. A 13 méter hosszú vitorlás a Ballett Dancer nevet viselte. nem. – Persze. – Kihajózunk? – kérdeztem meglepetten. akit ilyen alakkal áldott meg az ég? – Szerintem. és nagyon is tetszett. azután figyeltem. Üresbe tette a sebességváltót. Nick? A hajó hosszú gerince megnehezítette a fordulást a kis kikötőben. Amint ezt elértem. – A magáé? – találgattam. A tikfa fedélzet és szegélyek csontfehérre fakultak. – És az egész az enyém! – lelkendezett Jill-Beth. rudak és csáklyák sorakoztak. Mosolyogva fogadta a bókot. hogy estélyi ruhában vitorlázzak a tengeren. ha egy hajót sokat használnak. – Múlt hónapban fizettem ki az utolsó részletet. a fedélzeti lefolyónyílásokban takarosan összehajtott horgonykötelek vártak a sorukra. Tudja. az újkori tükörfény megkopik. most már jobban érdekel a vitorlázás. és tovább járatta a motort. mindig is balett-táncos szerettem volna lenni. – Enyém. éppen szemközt azzal a horgonyzóhellyel. Miért is ne? Számomra furcsának tűnt. de végül sikerült a Csatorna felé irányítanom az orrárbocot. ahogyan szétkapcsolja az elektromos vezetéket és eloldozza a kötelet.– Hát. – Megcélozta a BMW-vel az egyik szabad parkolóhelyet. kenufarral. azt tehet. Egy-két hónap alatt a Sycorax is elérhette ugyanezt a hatékonyságot sugárzó. Beindította a motort. a lekötözött mentőcsónak mellett evezők. – Nagy kár. A Ballett Dancert egy sokat használt hajó kellemes légköre lengte körül. Jill-Beth . orrárboccal és egy zömök tengerjáró elegáns. – Túl magas voltam. Ahogyan én sem. és az amerikai nyugati parton építették. de Jill-Beth láthatóan így tervezte. Üvegszálas műanyagból készült. ugyanakkor megjelennek az új praktikus kiegészítők. – Gyönyörű ez a hajó – mondtam tiszta szívből. kecses vonalaival. de mit tehet az. de drága tikfa fedélzetdeszkákat és horzsléceket kapott. Tapasztalt szemmel mindig látni lehet. – Velem tart? Követtem a hajóhídon.

A motoros jacht által felvert hullámok nekicsapódtak a Ballett Dancer törzsének. majd kioldotta a nagy vitorlát. – Mi más? – Összekoccintottuk poharainkat. És akárcsak én. és a vendégek szívélyes mosollyal emelték felénk pezsgőspoharaikat. A zsúfolt hátsó fedélzeten színpompás estély zajlott. és Jill-Beth pezsgője kilöttyent fekete nadrágomra. – Mint maga? – Mint én. amint a szél valamelyest enyhült. Kelet felé haladtunk. – Azt hiszem. amint egy utasszállító fehér kondenzcsíkja körül kilyuggatták a sápadttá halványuló eget. Felnevettem. Megláttam az első csillagokat. – Elhaladtunk egy lehorgonyzott hajó mellett. hogy átvettem a kitüntetést. a csúcsvitorla. Nem csoda. A kormányos üdvözlésként felénk emelte villáját. – Leült mellém a kormányállásban. hogy egy lány estélyi ruhában készítene elő egy hajót az indulásra. – Egy motoros jacht húzott el mellettünk. Belegondoltam. Jill-Beth gyorsan felitatta. a féltékenységtől és becsvágytól. – Tetszik a szmokingja. – A Sycoraxon több a szélnek kitett felület. – A legnehezebb az egészben – kiáltott hátra boldogan –. – Pezsgőt? – Már azt hittem. A csonkavitorla. – Hát nem ezért mentik meg a gáncstalan lovagok a bajba került úrhölgyeket? A jutalomért? – Ez lenne a jutalmam? – kérdeztem. megtalálni az igazán hatékony dezodort. hogy kiegyensúlyozza. hogy az amerikai feleség hamar belefáradt mindebbe. – Nada – vigyorodott el Jill-Beth. de mindvégig megmaradtunk a csatornát jelző bóják között. – Köszönöm a meghívást – törtem meg a csendet. – Hogyan hasonlítaná a hajómat a Sycorax hoz? – kérdezte Jill-Beth. sosem kérdezi meg. ahol felénk áradt a fővitorla ívéről lecsorduló szél. Még sosem láttam. Emiatt egy kicsit csökönyös. Vajon vissza akart térni ezekhez az idilli partokhoz és a határtalan fényűzéshez? Áttoltam a nagyvitorla-keresztrudat. amelynek csónakdarujáról füstölgő grillsütő ereszkedett alá. most először van rajtam nyakkendő azóta. Rengeteg fém kell a víz alá. mi pedig pezsgőspoharainkkal viszonoztuk a gesztust. Két . és kinyitotta a kis szekrényt. ő is esetlenül forgolódik. Hűvösebb volt a levegő idekint a vízen. mennyire különböznek a kellemes este örömei Bannister életének megkeseredettségétől. Beleszédültem a boldogságba.lecsavarta az orrvitorlát az előmerevítő kötélről. a szüntelen és alávaló gyanakvástól. Olyan elegánsan csúnya benne.

hogy nem vagyok fontos ember. ám amikor a nevemet tudakolta. de Kassouli igen. ebben halmozták fel a kagylósütéshez használt uszadékfákat és tengeri hínárt. kifogtam a szelet a vitorlából. – Hol lesz a parti? – érdeklődtem. A reflektorok összefüggő láncolata azt jelezte. Meghallottam a tágas. – Miért nem vitorlázunk inkább Nantucketbe? Évek óta nem jártam arrafelé. – Jill-Beth egyenesen előrefelé mutatott. – A ház Kassouli feleségéé – tudatta Jill-Beth. A pénzért bárki kész feláldozni az elveit. Szél felőli kikötőhelyet választottam. lámpásokkal feldíszített kert felől átszüremlő zenét. Van valami a hivalkodóan vagyonos emberekben. ma este újra ezt várják tőlem. ami mindig is nyugtalanná tett. az egyik teraszon marhasültet készítettek a roppant grillsütőkön. de engedelmesen elkormányoztam a dokkig. Az egyik partszakaszon mély árkot vájtak. míg a gyepszőnyeggel borított széles teraszok levezettek a saját tulajdonú strandokhoz és dokkokhoz. Eltoltam magamtól a kormányaidat. hogy fogadják a hajónkat. – Miért? – Hogy megmentett.további motoros is elhaladt mellettünk. Bőséggel akadt pezsgő. százszámra gyűltek a vendégek. Beléptünk Kassouli földi édenkertjébe. ahogyan én is feláldoztam az egyedüllétemet Bannister pénzéért. És köszönetet akar mondani. és attól féltem. Nick. ahol aznap este lámpások világítottak. Egy riporter képet készített Jill-Bethről és rólam. hogy megragadja a köteleket. egy hatalmas fehér ház irányába. A szárazföld felőli oldalon a házat fasorral védték. amely betöltötte a homokfövennyel keretezett földnyúlvány egészét. – Ott. – Yassir találkozni akar magával. Hirtelen nyugtalanság fogott el. Láthatóan fontos társasági összejövetelre csöppentünk ide. – Egy brit? – kérdezte csalódott hangon. Feljebb. – Ő most nincs itt. majd újult érdeklődéssel: – Netalán lord? . ahol a szolgák csak arra vártak. Imádni fogja! Ebben kételkedtem. és különféle hajók zsúfolódtak össze. hogy a vendégek közül sokan a szárazföldön kanyargó úton kívánnak eljutni a földnyúlványig. a szebbnél szebb embereket valósággal körülrajzották a fényképészek. azzal utasítottam el. és két férfi azonnal a fedélzetre pattant. Jill-Beth felnevetett és magához vonta a kormányrudat. s mindkettő fedélzetén estélyi ruhás vendégek utaztak.

– Az ott a fia. melyikük lehet Kassouli. A riporter kötelességtudóan jegyzetelt. Sok olyan embert megismertem a kórházban. túl kevés ész. . azután leültünk egy asztalhoz. bár így is épp elég harapósnak tűnt. Charles Kassouli feltűnően jóképű fiú volt. csakis szánalmat – szánalmat egy olyan fiú iránt. – A neheztelő arc felém fordult. Alighanem a fásult közönyig nyugtatták a gyógyszerekkel. aki beleszületett a világ legvagyonosabb köreibe. – A férfi körülkémlelt a kertben. hogy a nevem John Brown. hogy a vendégek tekintélyes része Kassoulinak dolgozik. csak éppen egy dologra nem számítottam. mégis minden földi örömet száműzött magától a gázkar egyetlen megcsavarásával. – Miért nem mondta meg. aki pénzt akart nekem kölcsönözni. a hajóvállalatnál vagy az olajtársaságok valamelyikénél. Udvarias köhintésekkel nyugtáztam mondandóját. hogy a főnök valószínűleg nem mutatkozik személyesen. és fonnyadt lábszárai élettelenül lógtak alá. Azonnal felismertem a fiút a Bannister házában látott fényképekről. – Túl sok pénz. Próbáltam kitalálni. – Maga sosem hajózott? – kérdeztem jobb híján. amikor JillBethtől megtudta. felveszem-e a kesztyűt. ám ez sem ellensúlyozhatta megkeseredett és összeférhetetlen jellemét. a biztosítótársaságnál. hogyan kellene újrafinanszíroznom a hajómat tizenkét éves amortizációs értékleírással. – Motorbaleset – jött a közönyös válasz.Közöltem vele. hogy lássa. Minden gazdag fiú ilyen. – Mi történt? – faggattam újdonsült ismerősömet. Úgy láttam. hogy nem én vagyok az est díszvendége. hogy a hátam túlságosan fáj. – Marhaság! Akar táncolni? Azt feleltem. noha még csak a húszas évei elején járhatott. – Utálom a tengerészeket. Néhány perccel később Jill-Beth is bemutatott a fiúnak. noha egyértelműen látszott. Charles Kassoulit nyilvánvalóan nem ebből a fából faragták. kicsoda? – vonta össze a szemöldökét Jill-Beth. mégis merészen szembenéztek az életükkel. akinek nem adatott meg az esély. Nem vettem. Inkább csak rendezi őket. Nem éreztem mást. – Nem vagyok fontos ember. És talán némi megvetést. Charles Kassouli tolószékben közlekedett. hogy tengerész voltam. – Yassir nem szívesen jár partikra. hogy újra járhassanak. de a férfi. Charlie. A bemutatkozást követően nem sokkal az egyik férfi előadta. idejében tudatta. ahol hamarosan zajos társaság csapódott hozzánk.

– Sandman kapitány? Magas. A világ tengerészeti múzeumai vagyonokat adtak volna bármelyik példányért. és tüntetően elfordította a tolószékét. ami igencsak szerény becenév a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájának. – Charlie-nak van egy motoros jachtja – próbálta Jill-Beth oldani a feszültséget. kertre nyíló szobán át léptünk be.– Mondtam már. Utálom a tengerészeket. uram? – A nagy ház felé intett. légkondicionált előtérbe vezetett. majd magamra hagyott. görög és arab nyelvű. Minden hajó neve K betűvel kezdődött és végződött – Kálik. de elfordítottam a fejem. – Ön Sandman kapitány? – érdeklődött újra. – Hogyne. mert valaki megszólított. ablaktalan. Charlie. ahogyan keringeni kezd a férfi előtt. . Kis. ahol a lehető legmívesebb tizennyolcadik századi hajómakettek sorakoztak. Kerak. A falakon régi tengeri ütközeteket ábrázoló olajfestmények függtek. A férfi kurtán biccentett. Sugárzó mosolyt küldött felém. s valamennyi magán viselte Kassouli emblémáját. A szakmában Kayak Line-nak nevezték őket. ezért követtem az egyenruhás inast a házba. francia. A rózsafa asztalokra újabb hajómodelleket állítottak. paszományos uniformis kabátját. Csodálatos helyiség tárult fel előttem. – Táncolunk. melyet színes akvarellek díszítettek. Innen az ajtó hosszú. én pedig megigézve figyeltem. A nyitott ajtó mögül előtűnt az üvegház belső tere. és bevezetett a könyvtárba. – Ha megkérhetném. ám ezek már Kassouli modern flottájának tagjait örökítették meg. – Igen. alig érezhető skandináv akcentussal. A polcokon angol. de ő eltűnt Kassouli fiával. – Jill-Beth megkerülte az elektromos tolószéket és kilépett a táncparkettre. ahol a pálmafák alatt beltéri úszómedence víztükre hullámzott. fényűzően bőrbe kötött könyvek sorakoztak. Az előcsarnok végében a skandináv kinyitotta előttem az aranyozott faajtó mindkét szárnyát. a levegőből lecsapó vércsét. széles válla majd szétfeszítette a fehér. Visszafordultam Jill-Bethhez. mégis tökéletesen arányos. amely valóságos palotának tűnt számomra. szőke hajú férfit állt előttem. Akadtak köztük óriási tankhajók és teherszállítók. Komek. és Kassoulinak vagy tucatnyi lehetett a birtokában. JB? – Charles Kassouli elhajította cigarettáját. Kanik.

majd odalépett a bárszekrényhez. hogy helyesen tettem.A flottát pedig az egyik leghatalmasabb modern kori uralkodó irányította. hogy enyém a megtiszteltetés. saratogai és yorktowni ütközeteket. Csak a sötét és gyanakvó szemek árulkodtak az egykori bevándorló határtalan tetterejéről és kérlelhetetlen elszántságáról. . A lányomnak biztosítottam a szabadságot. – A nyugati erkölcsök alapján neveltem fel gyermekeimet. Amikor megfordultam. egészségtől duzzadó gyermekek. A helyiség közepén álló asztalon szép keretbe foglalt családi fényképet fedeztem fel: Yassir Kassouli jogos büszkeséggel pózolt felesége. és előzékenyen meghajolt előttem. mintha az elmúlt hónapokban kerülte volna a napfényt. Felnéztem a könyvespolcok fölé akasztott festményekre. az ősi gazdagság patinája vonta csillogásba az újdonsült amerikai vagyont. kellemes megjelenésű. Ami megmaradt a hajából. Találkozott már a fiammal? – Igen. Yassir Kassoulit. e szőke hajú. uram. – Maró gúnnyal ejtette az utolsó szavakat. magas. A vásznakat sötét lakkréteg borította. – Az udvarias megszólítás egészen természetesen jött a számra. hogy megnyugtassanak egy feszengő britet – a képek felelevenítették a Bunker Hill-i. Így visszatekintve. – Igen. amiért ilyen messzire elfáradt. nem gondolnám. Sandman kapitány. a fiamnak minden létező élvezetet. Hirtelen nyugtalanság vett rajtam erőt. Az apa mindkettőjükre sikeresen örökítette át mediterrán vérét. Kettejük mögött ott állt Nadeznha és Charles. Bőre sápadtan fénylett. majd a későbbi háborúk döntő csatájának helyszínét. hogy találkozhassunk. amelyek egyikét se arra szánták. – Az a fénykép még a tragédiák előtt készült – riasztott fel egy hang. A családi fénykép még élete teljében lévő férfit ábrázolt. szórakozott tekintetű asszony mellett. – Köszönetet kell mondanom. előttem azonban megviselt öregember állt. Odalépett az asztalhoz és felemelte a fényképet. uram. az ír whiskeyt kedveli. – Ha jól tudom. egy levantei kalmár. – Még a tragédiák előtt készült. a színarany olvasztótégely legtökéletesebb végtermékei. Kassouli szmokingot viselt. ám Nadeznha arcának legjellemzőbb vonása mégis édesanyja szeszélyes tekintete lett. galambőszre fakult. testes. amellyel Amerika egyik legnagyobb gazdagságát harácsolta össze. csinos. Sandman kapitány. aki befolyását az egész földgolyóra kiterjesztette. Motyogtam valami üres frázist arról. New Orleanst. kopaszodó férfit láttam magam előtt.

– E vagyon jelentős része – jegyezte meg némi rosszallással – a csempészetből származott. Yassir Kassouli köszönetet mondott. Megkérdezett apám dolgairól. bár nem túl alaposan. – Dohányzik. kapitány. hogy sosem gyújtana rá a jelenlétében. jég nélkül. amiért megmentettem Jill-Betht. Azután néhány percig a saját múltjáról társalogtunk. A negyvenes években bárki hatalmas pénzeket kereshetett csupán azon. hogy kedveljem. – Köszönöm. – Nem bánja. Felém nyújtotta a whiskeymet. tősgyökeres amerikai bankárnak vagy tőzsdeügynöknek gondolhattam volna. Sandman kapitány. vastag falú kristálypohárban. hogy gratuláljak a Viktória-keresztjéhez. – Teljesen mindegy. ahhoz viszont épp eléggé. uram. és elmosolyodott . és azokkal alapozta meg jelenkori gazdagságát. Az idős férfi egyetlen biccentéssel nyugtázta érkezésüket. hogy átadom.– Jameson vagy Bushmills? – New England-i akcentussal beszélt. Kassouli ezután a jövőmről érdeklődött. mintha csak megfigyelőként vennének részt a társalgásban. egyszersmind jelezte. és kifejezte sajnálkozását a történtek felett. hogy Amerikába fáradtam. Mocskos egy szokás. Átadná neki legjobb kívánságaimat? – ígéretet tettem rá. Úgy vélem. Az biztos. felhagytam az efféle törvénytelen tevékenységekkel. elmondta. Sandman kapitány? – Nem. hogy nyugodtan szolgálják ki magukat a bárpultnál. ilyen magas kitüntetést nem lehet könnyű kiérdemelni. a második világháború végén. amiből arra következtettem. és nem látom a sötéten csillogó szemeket. hogy cigarettát csempészett Tangiersből Spanyolországba. – Ismertem Tommyt – tette hozzá –. Leültünk. hogy annak idején. azután önmagát is kiszolgálta egy skót whiskyvel. hogy Charles Kassouli ma is tart nagy hatalmú atyjától. Kitöltötte az italomat. – Esetlennek éreztem az egyszerű választ egy ilyen cikornyás elismerésre. az ajtó kitárult. A fiú eddig mutatott keserűsége és daca tiszteletteljes hallgatássá szelídült. Természetesen miután amerikai állampolgár lettem. uram. Jill-Beth és Charles Kassouli a helyiség hátsó végében foglalt helyet. és Jill-Beth társaságában Kassouli fia kerekezett be a szobába. – Engedje meg. – Örömmel hallom. Amint végzett. vásárolt két teherhajót. Ha nem tudom a nevét. Helyet foglalna? – A kandalló előtt álló szófa felé intett. ha a fiam is csatlakozik hozzánk? – Természetesen nem. Újra megköszönte.

– A birtokomban vannak a meteorológiai térképek és műholdas felvételek – szólalt meg hirtelen –. színtelen hangon beszélt. ám az egyenlő légnyomású pontokat összekötő vonalak egymástól vett távolsága arra utalt. – Feszélyezett. hogy ismét a családi felvételhez forduljon. Ragaszkodtam hozzá. majd utol is érte egy alacsonyabb nyomású légtér. Elnéztem a markáns profilt. Kassouli átható tekintettel figyelte. – Igen. hogy kizárólag a légnyomásból nem mindig lehet kikövetkeztetni a hajózási viszonyokat. ahol Nadeznha Bannister meghalt. amelyek az Északi-Atlanti-óceán vonatkozó térségét örökítették meg azon a héten. A térképek és felvételek tanúsága szerint a Wildtracket üldözőbe vette. ahogyan a lapokat forgattam. – Á. – Gyakran kívánom. átkelt a Grand Banksen. mire Jill-Beth engedelmesen kihúzta a nagy íróasztal egyik fiókját.annak hallatán. de sajnos… – Sajnos – visszhangoztam a szót. azután fokozatosan elérte a nyílt óceánt. ugyanakkor száz mérföldön belül két másik hajó is erre haladt. mint a Wildtrack. és letette elénk a vaskos papírköteget. Kiteregettem a fényképeket és szürke időjárás-jelentéseket az ölemben. amikor a lányomat megölték. – Széles körű tapasztalatai alapján nyugodt szívvel ki merné jelenteni. hanem a tőzsdeindex alakulásáról lenne szó. képes egész tatjával a víz alá merülni? – Kassouli továbbra is kimért. . – Csakugyan nem – bólintott Kassouli –. – Ön ugye rengeteget hajózott. Sandman kapitány? – kérdezte végül. majd hozzátettem. és egyikük sem számolt be rendkívüli körülményekről. uram. amely New Englandtől indult. bárcsak én is efféle tengeri csavargó lehetnék – jegyezte meg –. hogy a fényképeken megörökített időjárási viszonyok között egy olyan nagy hajó. Valamennyin vörös tintával jelölték meg a helyet. melyek az idők során eltemetkeztek a kikerekedett arc redőiben. hogy az főként az óceáni szelektől és áramlatoktól függ. Ezzel alkalmat adtam az idős férfinak. hogy gondosan átvizsgáljam az összes papírt. élesen metszett arcvonásokat. mielőtt válaszolok. hogy ilyen váratlanul és kéretlen egyszerűséggel tért rá lánya halálára. Ennyit el is mondtam. és megláttam a vékony. Az alacsony légnyomású cella esőt és erős széllökéseket hozott. hogy valódi orkán nem alakult ki. – Esetleg vetne rájuk egy pillantást? – Csettintett. mintha nem is a lánya haláláról.

Végigpergettem a gépelt lapokat. – De azt sem tudja bizonyítani. – Az időpont és a helyszín figyelembevételével a legnagyobb hullám magassága sem haladhatta meg az öt métert. – Szélsőséges esetben – jegyeztem meg –. a statisztikákat. Jill-Beth pedig engedelmesen elhozta a jelentést. mintha szántszándékkal nem akarnék tudomást venni a nyilvánvaló igazságról. Óhajtja látni a szakértői jelentést? – Újra csettintett. Hosszú szünet állt be. – Én pedig nem hinném – összegezte Kassouli az eddig hallottakat –. – Kassouli azt a hatásos trükköt alkalmazta. – A Wildtrack tatjának sérülései sem támasztják alá Bannister történetét. – Összecsuktam és óvatosan a szófára helyeztem a jelentést. a légörvények árulkodó jeleit. Próbáltam visszaemlékezni a hivatalos jelentésben foglaltakra. hogy egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. amit kerestem: a függeléket. a véletlenszerűen vett minták elemzését. a környezeti viszonyok által indokoltnál kétszer-háromszor magasabb hullámok jelenlétére semmi sem utal. – Szerencsére nem. hogy szándékosan megrongálták a hajót? Kassouli nem felelt. és összekulcsolta az ujjait. bár hatalmas természeti erő kellett ahhoz. Kassouli felsóhajtott. – Azt állítja. de én helyeslés helyett nem kínálhattam mást. a hullámmintákat. . A Wildtrack elveszítette a tatkorlátját. mintha megütöttem volna. – Ön azt állítja. amely szerint a szélsőséges méretű. hogy kiszakítsa a tartóoszlopokat. A jelentés végén találtam meg. csak a kíméletlen igazságot. A véleményemre vártak. s azzal együtt a jelzőbójákat és a mentőöveket is. ám az előzékeny hang jottányit sem változott. Esetleg egy tankhajó? – Kirov kisasszony kutatásaiból egyértelműen kiderül. Az arc összerezzent. hogy aznap éjjel nem haladt arrafelé nagyobb hajó. hogy a Wildtrack tatja felett átcsaptak volna a hullámok. Mindez együttesen is jelentéktelen károsodás.Újra tanulmányoztam a fényképeket. ilyen hullámot egy arra haladó nagyobb hajó is kelthet. amelynek fedőlapján az egyik legnevesebb amerikai óceánkutató intézet pecsétje díszelgett. Megvontam a vállam. hogy nem így történt. hogy gyakoriak az ilyen kóbor hullámok? – provokált Kassouli. inkább hátradőlt a szófán. – Ennek ellenére keletkezhettek szélsőségesen magas hullámok.

– Igen. Gondolja. Kassouli továbbra is behatóan figyelte minden reakciómat. A lányom a lehető legkiválóbb és legtapasztaltabb tengerész volt. nehogy megharapja. A férfi nem tűnt alvó kutyának. amennyi a lányomnak ahhoz kellett. – Úgy hiszem. mi is a neve? – Ingerülten csettintett.– Közelítsük meg egy kicsit másként a dolgokat. – Az áll benne. – Ön szerint mégis mi vitte rá őket. hogy a dél-afrikai. a lányom szerelmes volt egy másik férfiba. hogy a csend kínosan hosszúra nyúljon. de hát a tengeri balesetek mindig valószerűtlennek tűnnek. mintha ezzel végre rá-kényszerített volna az igazság elismerésére. – Azt állítja tehát – mordult fel Kassouli gúnyosan –. akik szerint Mulder hazudott a kihallgatáson – tettem hozzá erőtlen hangon –. – Látta ön a hivatalos jelentést? – kérdezte. amióta a szobába lépett. Megvontam a vállam. hogy hazudtak – feleltem. Pedig Kassouli harapásától inkább tartottam. aki nyilvánvalóan mindvégig jól ismerte a szóbeszédet. hogy átkapcsolja magát? Csakugyan ostobán hangzott. inkább nagyon is éber farkasnak. aki most először szólalt meg. – Van még más is. megadta a választ: Mulder. – A jelentés szerint Mulder a fedélzeten tartózkodott. hogy Kassouli fia előrehajol a tolókocsiban. és Kassouli engedte. Kassouli megismételte a nevet. diadalmasan elmosolyodott. de ez csak kikötői pletyka. – Vannak. uram. – Nem tudhatjuk biztosan. – Nem – feleltem –. hogy az a kivételesen magas hullám épp abban a két vagy három másodpercben csapott át a hajó felett. – Kassouli. kapitány. Az egész könnyű kis kalandnak ígérkezett. – Habozni kezdtem. amikor Jimmy elhozta a repülőjegyet a Sycoraxra. mostanra azonban egyre inkább inkvizíciós vallatásra hasonlított. hogy akár csak közepes magasságú hullámok esetén kikapcsolta volna a biztosítókötelet? Láttam. hogy eljöttem Amerikába. amikor a lányom meghalt. ha egy kényelmes szobában idézi fel őket az ember. mintha a következő kijelentés túlságosan mély fájdalmat okozna neki. hogy hazudjanak ebben a kérdésben? Kezdtem megbánni. hacsak nem éppen akkor akasztotta másik gyűrűbe. Ön elhiszi ezt? – Nem tudom. – Ön egyszerűen nem meri felébreszteni az alvó kutyát – jegyezte meg Kassouli maró gúnnyal –. és érdeklődéssel figyeli minden szavunkat. – Kassouli néhány pillanatra lehunyta a szemét. . – Amely szerint maga Bannister tartózkodott a fedélzeten. mire Jill-Beth.

– Á! – Nyilvánvalóan helytelen választ adtam. Kassouli alig láthatóan megvonta a vállát. – És mit mondott? – kérdeztem. hogy értem? Nagyon is tudtam. Kassouli. – Mondd el. hogy valóban létezik gonoszság. nyugtalanul járkált előttem. amikor valaki másba volt szerelmes? – Nadeznha nem volt olyan lány. ráadásul osztozott férje becsvágyában. akit hidegen hagyott feszélyezettségem. és ön is biztosan kedvelte volna. – Nem találhatna nála gyönyörűbb lányt. – Nem furcsa – jegyeztem meg inkább –. nem tudtam viszont mit kezdeni a társalgás új. de Nadeznha teljes szívvel ezt vallotta. – Megállt és mélyen a szemembe nézett. . Eszes. hogy valóban a legkivételesebb és legcsodálatosabb teremtés volt. – Súlyos megpróbáltatást okozott volna neki a válás. Hajózási kérdésekben meglehetősen otthonosan mozogtam. zavarba ejtően személyes motívumával. hogy a férjével hajózgatott. – Nem. hogy minden apa így beszélne a tulajdon lányáról. – Azt is elmondta. Tudom. aki félvállról veszi a házasságot – válaszolta Kassouli. Ön talán naivitásnak tartja. és mindenáron meg akarta nyerni a St. hogy izgatott. Végzetes hibát. hogy megerősítsem a meggyőződését. s beszéd közben néha vetett egy pillantást a családi fényképre. hogy Jill-Bethre pillantsak. Ezúttal is arra várt. – Nadeznha jó ember volt – jelentette ki Kassouli határozottan. mintha meg kellene értenem ezt az alapigazságot. de katonai kiképzésem egyszerűen nem készített fel az ilyen helyzetekre. Charles! Charles Kassouli vállat vont: – Beszélt erről. kedves és szeretetreméltó. mértéktartó. Átrepített az Atlanti-óceán felett. – Feltétlenül – helyeseltem odaadóan. mégsem adhattam meg. csak hogy kicsikarja belőlem az egyetértést. Képtelen volt hinni abban. de tartózkodtam attól. kapitány. miszerint a lányát meggyilkolták. Pierre-t. a fiához fordult. – Úgy vélem. Ezzel nagy hibát követett el. Őszintén hitt a mindnyájunkban ott élő jóságban. – Az édesanyám nevét viselte – osztott meg velem egy nem ideillő adalékot –. Ugye tudja. De látszott rajta. kapitány? – Természetesen – feleltem mérhetetlen zavaromban. mielőtt továbbmennénk. ki volt az? – kérdezett az apa. – Beszélhetek önnek őszintén Nadeznháról. Felállt. amit kért. – Volt egy másik fickó – érkezett a lakonikus válasz. de én akár a szívemre tett kézzel is hajlandó vagyok megesküdni rá.

Sandman kapitány. – Nem sokkal azt követően találkozott vele. és nem felelhettem másként. – Nem tudom. kapitány. híresség a maga hazájában. megvetésre érdemes ember. hisz mindeddig oly mértéktartó hűvösség jellemezte minden megnyilvánulását. Anthony Bannister. mégis megvolt benne az a természetes egyensúly. Mélyen a szemembe nézett. Higgye el. de ez az igazság. és úgy vélem. . – Kassouli ádáz indulattal ejtette ki a nevet. és kétségkívül elbűvölő egyéniség. mert Kassouli kérlelhetetlenül nekem szegezte a kérdést. de a fiatalok nagyon csökönyösek. még ha szerettem is volna. A fiú felszisszent. és mi nem. boldogtalanná tette őt. Csupán egyetlen hibát követett el. hirtelen érzelmi felindulásból ment hozzá. mi történt Nadeznhával. – Próbáltam óvni ettől a házasságtól. – Kassouli szünetet tartott. Jill-Beth megmerevedett. Kezdtem összezavarodni. magamra haragítottam-e. ha a fejükbe vesznek valamit. – Csakugyan. Nadeznha mégis azzal a szeretettel és ragaszkodással vette őt körül. mégis ragaszkodnom kellett az igazsághoz. Tudtam. és azon tűnődtem.igencsak elkényeztettem. Hűtlen lett a lányomhoz. Láttam. én pedig felfedeztem az első repedést a lányáról felrajzolt tökéletes képen. – Bannister – igyekeztem kissé oldani a társalgás egyoldalúságát. ahogy Yassir Kassouli jobb keze görcsösen összerándult. – Sandman kapitány. hogy pontosan tudja. Jólelkű leány? Ugyanakkor csökönyös és akaratos? Nem maradt időm elgondolkodni az ellentmondáson. hogy átélt egy szerelmi csalódást. ő nem adta jelét. – Pontosan. – Bannister gyenge ember. a lányomat pedig már sosem fogja megismerni. Az igazság nem volt elég. mi a helyes. – Csupán két gyermekem van. Hívők körében ültem. – Mit gondol Bannisterről? – Nem ismerem túlságosan. hogy Jill-Beth és a megnyomorodott fiú várakozva tekint rám. amit egy ilyen jólelkű leánytól elvár az ember. az ön véleménye szerint a lányom gyilkosság áldozata lett? Éreztem. Ám ha fel is dühítettem Kassoulit. nem szívesen beszélek így az egyik honfitársáról. A fiammal már találkozott. kapitány. merőben szokatlan módon. Bannister európai volt. és volt merszem kifejezni a hitet-lenségem. milyen választ várnak tőlem.

Mozognom kellett. talán még azt is elképzelhetőnek tartottam. az nem jelenti. mit mondhatnék. a levegőből lecsapó vércsét. Felálltam és elbicegtem a szoba túlsó végébe. de nem állt hatalmában megmenteni a lányát. akit mindennél jobban szeretett. közel kétezer ölnyi jéghideg víztömeg mélyén pihen. Megrázta a fejét. kapitány. – De csak. a Kerak makettjére meredtem. Pierre második szakaszában egy általam megadott helyre navigálja a Wildtracket. – Kétszázötvenezer dollárt fizetek magának. hogy Nadeznha Bannister aligha kapcsolta ki a biztosítókötelet a viharos tengeren. Az amerikai álom továbbra is elérhető. de nem tudtam. nem adhattam meg neki. Nem áll módunkban bizonyítani. Kész lettem volna beismerni. amire vágyott: a megerősítést. csak még egy kis erőfeszítés és még egy kis jó szándék kell hozzá. így hát csendben maradtam. ám Yassir Kassouli semmire sem ment az ilyen lagymatag támogatással. arra gondoltam. de semmi sem bizonyította. Ez a meggyőződés még a Mayflower fedélzetén érkezett ide. Mi másért hívtam volna ide? – Én… Közbevágott: – Bannister felkérte. – Bizonyítékra van szüksége – jelentettem ki. hogy a lányát csakugyan meggyilkolták. Amíg elnéztem a kéményre festett emblémát. aki megvehette volna a fél világot. A mérhetetlen gyász sötét felhőként telepedett ránk. Talán valóban így történt. csakhogy tökéletes gyilkosság. képtelen voltam tovább elviselni a szófa fullasztó kényelmét és a férfi súlyos pillantását. – Segítségre van szükségem. hogy mediterrán gyökerei ellenére Kassouli tanújelét adja egy hamisítatlanul amerikai jellemvonásnak: hisz a tökéletességben. de bármennyire is sajnáltam ezt a férfit. kapitány. Szóra nyitottam a számat.Szinte kézzel tapintható lett a fájdalma. . hogy legyen a navigátora. Visszafordultam. ahol jobb híján az óriási tankhajó. – Gyilkosság történt – jelentette ki Kassouli –. Kassouli ügyet sem vetett a közbevetésre. és azóta sem veszett el. egy olyan ember gyásza. mert egy bűntény tökéletesen sikerül – emelte fel a hangját Kassouli –. hogy belökték a tengerbe. Pedig Yassir Kassouli álma odaveszett az ÉszakiAtlanti-óceánon. ha a St. – Visszautasítottam. hogy megbosszulatlan marad.

de még kétszázötvenezer dollár sem vehetett rá arra. ha nem a családjuk? Nem szóltam. noha nem várt válaszra.Kétszázötvenezer dollár. miután meghódították ezt a világot. s amíg nincs bizonyíték. amelyik a Mayflowertn érkezett ide. akik éppen gyakorlatiasságuknak köszönhetik hatalmas vagyonukat. a Sycorax és én. és arra várnak. de most már azt is láttam. azután felsóhajtott. hogy addig hajózzak. fogat fogért. hogy az amerikai nem nyugszik. amely éppoly ősi volt. . életet az életért. – Az életük virágjában elhunytak szellemei – magyarázta Kassouli higgadt. Semmi sem bizonyította. kapitány. amíg csak ki nem száradnak a tengerek. hogy Kassouli Bannister ellensége. Pedig sem a szellemek. Halkan ejtette az utolsó szót. Kassouli a szellemvilágot hívta segítségül a meggyőzésemhez. – Caballi? – vontam fel a szemöldököm. ezért is találnak oly gyakran mecénásra a csaló léleklátók az olyanok körében. hogy valakire nem terjesztették ki a kegyelmet: Bannisterre. – El tudja képzelni az utolsó pillanatok borzalmát. ám felfigyeltem arra is. mégis kitartottam az álmom mellett. isten a megmondhatója. Maga volt a megtestesült szabadság. Szükségem lett volna a pénzre. hogy Bannister gyilkosságot követett el. Még most sem válaszoltam. hogy az ön életét és a legénység tagjainak életét semmilyen veszély nem fogja fenyegetni. Ki adhatna nekik enyhülést. Kassouli felvette a bekeretezett fényképet és felém fordította. sem a meteorológiai térképek. Az összeg gigászi kísértésként függött a levegőben. kapitány? – Elhallgatott. kapitány. nem adta meg. Miután nem tudott megtéríteni a meteorológiai és oceanográfia tudományával. szinte tárgyilagos hangon. és ezt az álmot tisztességnek nevezik. megpróbálják leigázni a túlvilágot is. – Itt kóborolnak a világban. amíg meg nem semmisíti az ellenfelét. addig nem lehet ítélkezni senki felett. hogy láthassam a halott lány arcát. – Most már Nadeznha is része a caballinak. hogy igazságot szolgáltassanak nekik. hogy a vagyonos és hatalmas emberek. mint az a társa. – Biztosíthatom róla. Eddig is tudtam. Működésbe léptek az ősi vérbosszú szabályai: szemet szemért. nekem adta a Sycoraxot és az esélyt. hogy elfogadjam az ajánlatát. Apám gyakran mondogatta. s bármennyire is vártam a magyarázatot. Megráztam a fejem. mennyire rászorultunk. Kassouli félreértette habozásomat. Ebben nem kételkedtem.

Charles Kassouli engedelmesen meghajtotta a fejét az atyai tekintély előtt. – De hát nincs semmilyen bizonyítéka – tiltakoztam. ami. – Akkor tudnia kell. megalázkodtam és térden csúsztam előttük! Elutasítottak. örökül hagyom a fiamra ezt a harcot. és latba fogom vetni minden befolyásom. hogy indítsanak újabb vizsgálatot. Nem hízelgek magamnak azzal. Az arcom árulkodhatott hitetlenkedésemről. hogy nem fogadom el a felkérést. hogy egy évet adtam magamnak arra. olyan hatalmas léptékben. nem csekélység. Megvontam a vállam: – Ezt nem. Sandman kapitány. amit valaha is befektettem az országában.– Nem én vagyok az embere. – De ha egyetlen angol sem hajlandó segíteni. – Minden döntést meg lehet változtatni. És ha meghalok. mert Kassouli felemelte a hangját. Kassouli zsarolt. mintha számított volna az elutasításra. uram. hogy mindenki mást is eltántorítsak az ottani befektetéstől. Az eddigiekben a szokványos eszközökkel próbáltam elérni ezt a célt. hogy kivételesen bátor és találékony fiatalember. kapitány? A kérdés őszintén meglepett: – Igen. kapitány. de ő kitartóan kerülte a tekintetem. hogy ugyanúgy térdre tudom kényszeríteni Nagy-Britanniát. Bármivel. Kassouli elmosolyodott. méghozzá nem akármekkora léptékben. kapitány. higgye el. – De hát ez olyan képtelenség. Sandman kapitány! A végzet vezérelte önt ide. hogy elégtételt vegyek a lányom haláláért. akkor az országa megnézheti magát. és ez maga lesz. Már megmondtam Bannisternek. Kassouli készen állt az érvekkel. Amit az ön kormánya nem hajlandó elintézni. Ehhez azonban szükségem van egy angol segítségére. – Vissza fogok vonni minden egyes centet. Hát legyen. Jill-Bethre sandítottam. hogy ki fogom vonni minden ottani befektetésem. Nagy-Britannia ellensége leszek. – Feltartott kézzel vetett gátat a . és nem hinném. A végzet helyezte önt Anthony Bannister bizalmába. amit szinte fel sem foghattam. Érti. amit mondok? Nagyon is értettem. ami csak a hatalmamban áll. elintézem én. Különös félmosoly jelent meg az arcán. de annyi biztos. uram. kárt fogok okozni a hazájának. ahogyan Nagy-Britannia térdre kényszerített engem. majd gondosan visszatette az ezüstbe foglalt fényképet. Kirov kisasszony biztosított róla. hogy merő szeszélyből tett volna ilyet. Könyörögtem az ön kormányának. – Ön hazafinak tartja magát.

– Ön vajon a racionalitásnak és az eszének engedelmeskedett – tette fel a kérdést – .tiltakozásomnak. ha megtenne valamit a kedvemért. Megnyomott egy gombot az ajtókeret mellett. – Szeretném. ha tudatná velem. a lányom hajózási tapasztalatába. A skandináv megkérdezte. – Jó éjt. de ő csak mosolygott és felemelt kézzel búcsút intett. S miután a végére járt mindennek. ha belegondolna az időjárási feltételekbe. ha elkísérném az ajtóhoz. és aszerint kell cselekednünk. visszakísérhet-e a partira. uram – feleltem engedelmesen. higgye el nekem. Szeretném. – Akkor most se legyen gyenge. kapitány? – ismételte meg a kérést Kassouli. kapitány! – Ez nem gyengeség… – A lányom halott! Lehunytam a szemem. Kassouli megragadta a kezem. – Felém nyújtott kézzel jelezte. de el kell fogadnia. kapitány? Jill-Beth felé fordultam. amelyik . Menet közben még egy kísérletet tett arra. Az ajtó bezárult mögöttem. Inkább választottam egy limuzint. kapitány! Alkalmas időben elküldetek a válaszáért. hogy a világon nem minden tettet támasztanak alá okok és bizonyítékok. kapitány. hogy eltántorítson a döntésemtől. hogy nem baleset történt. és meglepetésemre Kassouli mosolygó arcát láttam magam előtt. Szeretném. hogy hívja segítségül a lelkiismeretét. szeretném. avagy sem. kapitány. Megtenné ezt nekem. és a magas skandináv inas abban a pillanatban megjelent. Egyedül bennük vagyok képes megbízni. – Igen. ha azonnal elfogadja az ajánlatomat. Ezért is szeretném. bíznunk kell tulajdon. hogy szeretné. ha alaposan átgondolna mindent. kapitány. mekkora kárt tudnék okozni az ön hazájának. amit mondtam. és kiérdemelte a kitüntetését? – Nem – feleltem. – Kinyitottam a szemem. – Megtenné ezt nekem. Azt akarom. öklével hatalmasat csapott a tenyerébe. Olykor. istenadta ösztöneinkben. amikor rárontott az argentin állásokra. észérvek és hivatalos jóváhagyások. vagy akár a jóérzésből fakadó természetes igazságok. hogy arra kérem. a lányomat megölték. hogy gondolja végig. –Nem okozott nekem csalódást. – És ön nem tudja bizonyítani. a környezeti viszonyokba. Azt akarom. Kedvelem az erős embereket. – Jól tudom. ha mérlegre tenné az ő halhatatlan lelkét Anthony Bannisterével szemben. Megdöbbentett volna. de én megráztam a fejem. hajlandó-e segíteni. – Hogy nyomatékot adjon az utolsó szónak.

Egyedül. és szeretne végre nyugodtan aludni. hogy szabotáljam Bannister kísérletét a St. mit gondol Yassirról? – kérdezte. Nick. Yassir talán csak beszélni akar Bannister fejével. és boldogan mosolygott. – Akkor csak a levegőbe beszél. és én egyből ráharaptam.visszavitt a fényűző szállodába. amit a bíróság is elismer. ő el akarja pusztítani Bannistert! Szeme kikerekedett a tettetett döbbenettől. Nick? – Meghibbant! Nem viselhet gazdasági háborút egy egész ország ellen! – Dehogyisnem! Szállodák. megtudtam. és ebből megértettem. és letettem az asztalra. Nincs ebben semmi őrültség. kizárólag azért hívott ide. és próbáltam meggyőzni magam arról. hálók és műanyag rákfélék díszítették. Ha jól tudom. mit akar. Amikor visszaértem a szállodába. . számítástechnika. Megcsóválta a fejét. Nick. Honnét tudhatná. – Hogy aludt? – kérdezte. hogy Kassouli fenyegetőzésének semmi értelme. szállítmányozás. – Akárcsak én. Végül vonakodva bár. talán csak meg akarja gátolni. Pierre kupa elnyerésére. hogy egy kocsi aznap délután visszavisz a repülőtérre. Jill-Beth. – Vállat vont. Jill-Beth nem egyéb. és hogy Kirov kisasszony rám vár a Lobsterman szalonban. A termet ódivatú rákászeszközök. Jó darabig hiába várakoztam telefonhívásra vagy diszkrét kopogásra az ajtómon. – Csak egy gyászoló apa. Reggel körbesétáltam a kikötőben. A fenébe is. hogy találkozhassak Kassoulival. a cégei mintegy harmincezer embert foglalkoztatnak Angliában. – Meghibbant. – Helló. – Szóval. – Én nem hallottam semmi ilyet! – Talán mert nem mondta ki nyíltan. Talán ki akar csikarni tőle egy vallomást. Elvesztette a lányát. befektetési cégek. Nincs kedve rákot enni? Kivettem az étlapot a kezéből. – Egyedül. de elaludtam. Nick! Ír whiskyt? – Önfeledt jókedve szinte gúnyt űzött az előző estéből. hogy a biztosítójának ki kelljen fizetnie azt az egymillió dollárt! Talán csak a térdére akarja fektetni és alaposan elnáspángolni. vegyi üzemek. Nem sikerült. Jill-Beth egyedül ült a bárpult mellett. olaj. Helytelenítően csóválta a fejét. mint csali. – Ő nem arról beszélt. akár a mohó makréla a színes tollra.

de ott vannak még a beszállítók is. ahol a tisztesség az úr. ami nem írja le megfelelően az időjárási viszonyokat. és már nem is lesz neki több. mielőtt még a tört jég beleolvad. vagy nem akarja elmondani. – Kibe volt szerelmes Nadeznha Bannister? – Senki se tudja – vonta meg a vállát Jill-Beth. ahol minden egyszerű. Lassan. ötszáz mérföldnyire a legközelebbi parttól. – És még én élek meseországban – csóváltam a fejem keserűen. – Nincs szemernyi bizonyítéka sem! – Tökéletes gyilkosságra nem is lehet bizonyíték. – Charlie legalábbis nem tudja. Ez itt nem meseország. meteorológiai térképet mutogat. Nick. Olyan fickóval van dolga.Persze ez nem tűnik soknak. – Igen. Csak két gyermek adatott neki. rettentően dühös ember. – Maga nem hihet ebben – erősködtem. – Miért ne lehetne? – kínálkozott a kérdés. – Kassouli és a nyughatatlan lelkek? Szellemek? Jill-Beth elmosolyodott. – Nick. drága Nick. ezért szépen belökte őt a tengerbe. Ez hívom én tökéletes gyilkosságnak. Ez minden. aki nagyon dühös. – Jesszusom – rándultam össze. és valószínűsíti. ^ Meseország az a hely. Belekortyoltam a whiskybe. – Kassoulinak dolgozom. ami talán nem is létezett. tehát hajlamos vagyok hinni abban. nagyon csalódott. Jill-Beth! Erre építi fel az egész gyilkosságelméletet! – Pontosan. a másik halott. az egyik nyomorék. miért is érdekelné magát az angliai munkanélküliség? – Az isten szerelmére! – A közönyössége kezdett az idegeimre menni. ki tudhatja? Bannister nem akart elválni. hogy a lány igenis viselte a biztosító kötelet. Ha pedig a bizonyítékokat mérlegelem? – Felnézett a hálós mennyezetre. és jól tudta. – Ő egy dühös. – Megérintette a karomat. Jill-Beth rendelt magának egy újabb italt. Igaz. . viszont mindenhol ott villogott azzal a dögös szőkével. amit el akar hitetni velem. – Kassouli mégis bizonyítékként használja – tiltakoztam tovább. de biztosan meg fog halni. Úgy értem. szerintem is gyilkosság volt. és igazságot akar. – Olyan szerelmi szálról beszél. – Dorothynak rákja van. Jill-Beth megkavarta az italát a rák alakú keverőpálcával. ahol az erény mindig győzedelmeskedik. hogy Nadeznha ügyvédei mindenéből kiforgatnák.

Nem maga lenne az első. hogy valaki ekkora bánatot okozott a családjának. és láthatta. és még ide is követett. – Yassir nem őrült. érthető módon vissza akar vágni. – És ha elmennék a rendőrségre? – kérdeztem. nagyon elszánt. Ha szükséges. – Utahban egy egész kutatási szárnyat építtetett a felesége köré. annyira rabul ejtette a szépségem. És ez a csodálatos lány védelmébe vesz egy gyilkosságot. és bármely tetszőleges pénznemben. – Narkós? – kérdeztem megütközve. hogy Kassouli semmivel sem mentheti meg a felesége életét. . mondhatjuk azt. Minél messzebb Bannistertől és minél messzebb maguktól.– Yassir nagyon szereti őt. nem maradt más neki. Ez is őrültség? – Nem. hogy Kassouli gyilkosságot tervez. – Elvigyorodott. Amint visszatérek Angliába. – Félholtan – jegyeztem meg. mire utal. úgy értette. és arra gondoltam. mintha ez is azt bizonyítaná. – Mi lenne. túl nagy meggyőződés nélkül. amíg megértettem. Kérheti akármelyik adóparadicsomba. És most. markáns arcú. Nick. – Mármint félig a fellegek között. tudtam. – Vállat vont. hogy rá akarnak venni. csak a fia. Jill-Beth felé fordultam. Valahol azt olvasta. biztonságba helyezem a Sycoraxot. aki így viselkedik. Vagyonos. csak nagyon. csillogó hajú – mennyire hasonlít a néhai Nadeznhára. Beletelt egy-két pillanatba. hogy Devonban felfigyelt rám. Százezer előre és készpénzben. Tizenhat milliót adományozott rákkutatásra. vagy ami még rosszabb. – Felhatalmaztak rá. hogy maga hozott el ide! – A repülőjegyéért készpénzben fizettek. Az istenit. – Megkavarta az italát. amint elfogadja az ajánlatot. – Hány hozzám hasonló senkit hívnak meg Kassouli házába? – Rengeteget. Nick. vegyek részt a hajó eltérítésében. a többi teljesítéskor. hogy megemeljem a tétet négyszázezer dollárra. – Hinniük kell nekem – erőlködtem. hogy milyen állapotban. Mert tagadhatta bármennyire. és titkolja az apja elől. ha elmondanám. – Narkózik. hogy egész Amerikában Utahban a legalacsonyabb a rákbetegek száma. mennyire amerikai: eleven tekintetű. – Én pedig nem fogok segíteni ebben. a gyilkosságban? – Próbálja csak meg – felelt vidáman. – Az emberek irigylik Kassoulit. – Bebizonyíthatom.

mint a béka. amelyik képes elszámolni négyszázezerig. Csak.Ügyet sem vetett rám. jó néhány brit munkásnak okoz vele bánatot. amint elérte az ajtót: – Miért én. mert épp ott volt. Nick. Jill-Beth? Megtorpant: – Mert ott volt. oké? – Nem fog megtalálni. Kellemes utat! Megfordultam. dobott egy csókot. Nick. Úgy éreztem magam. Maradjon Bannisterrel. Ha nem lesz ott. akit megcsókoltak. vállalja el a versenyt. – Hamarosan én is visszatérek Angliába. és herceggé kellett volna változnia. – Elmosolyodott. – Nem akarna mégis enni? Megráztam a fejem. Röviden szólva átkozottul ostobának éreztem magam. Nick! A lovagiasság Nadeznhával együtt a sírba szállt. És nyakig ültem a bajban. – Ne nyűglődjön. – Oké. mégis csúf béka maradt. – Lecsusszant a bárszékről. és szerezzen be egy számológépet. – Nemsokára újra találkozunk. Nick. Megérintette a karomat. és távozott. és százezer dollár készpénzt is hozok magammal. . Majd jelentkezem. és érintetlenül hagyta az italát. – Felkapta az étlapot.

Mindazonáltal továbbra is tartózkodóan viselkedett. – Talán nem említem meg neki. de arra azért felfigyeltem. – Csakugyan. köszönöm. – Nem mintha nem kedvelné magát. – Ne aggódjon. ami talán érthető is. nem igaz? – Gondosan mérlegelte a borválasztást. Telefonon keresztül is próbálta elhessegetni a problémát. És mi ilyennek is szeretjük. – Láthatóan belegázoltam az önérzetébe. milyen nehéz manapság hozzáértő mesterembert találni. . – Milyen Amerika? – Meleg. de amikor megfenyegettem. hogy együtt ebédeltünk. és vastagon megvajazta. a Whitesnál tag – incselkedtem. mint akit egyáltalán nem zavar. Láthatóan kerülte a kérdést.6. – Én eddig úgy tudtam. azonnal előállt az ebéd ötletével. – Szünetet tartott. az egészségemről és arról. Rendeltünk. nyüzsgő. Nick. Nem mindennap történhet meg vele. hogy együtt ebédel felesége levetett férjével. Melissa jól van? – Nagyon jól. és figyelmembe ajánlotta a báránysültet. – De talán azt gondolná. John letört egy darabkát aranybarnára sütött kiflijéből. hogy a West End egyik kevéssé előkelő éttermét választotta találkozásunk színhelyéül. hogy valamit el akarunk titkolni előle? – Nos. hogy valaki felhívja a Heathrow-ról azzal: egy nagy befolyású külföldi tőkés gazdasági háborút kíván indítani a hazája ellen. amely nem volt más. mint Yassir Kassouli. majd késével a trompe l'oeil mennyezet felé bökött. – Itt sokkal jobban főznek – felelte szemrebbenés nélkül. Hálás mosollyal nyugtázta a fogadalmat. – Felénk különb kutyakaját is kapni. aki képes kijavítani a Tudorkori falazatot. azután végighallgattam hosszúra nyúlt történetét anyja konyhakertjéről. nem gondolja? – Varázslatos. Én sem fogom. – Pedig az itteniek igencsak büszkék a sültjükre. fejezet John Makyns képviselő úgy tett. milyennek találom a bárányt. Egy pillanatig se gondolja. és arról. az amerikai időjárásról. – Amellett elég kellemes hely. csillogó. alighanem igen. hogy felhívom a Fleet Street-i szennylapokat. – Visszafogottnak tűnt. szívesebben kérdezett Devonról.

– Á! – John beleszúrta a villáját egy darabka húsba. tehát őfelsége kormányának érdekében állt. . – Viszont gazdag. – De azért foglalkoztak vele? – erősködtem. ezért is folytattuk le mi a hivatalos vizsgálatot. – Mit akart? John vállat vont: – Azt hiszem. hogy a hajót brit földön jegyezték be. – Úgy döntöttem. távol tőlünk vagy bárki más felségterületétől. – Szeretünk a befolyásos külföldi befektetők kedvében járni. majd vonakodva bólintott. noha erre nincs semmi okunk vagy indokunk. mint egy külföldi ország állampolgára. John homlokráncolva fogadta a bárdolatlan stílust. – Mint ön is mondja – felelte John óvatosan –. Baleset történt.– Beszéljen nekem Kassouliról. hogy így járjunk el. hogy meghallgassa. miszerint az érintettek hazudtak a vizsgálat során? Én úgy tudom. Makyns képviselő komoran megcsóválta a fejét. hogy új vizsgálat induljon. egyenesen rátérek találkozásunk valódi okára. Ehhez újabb bizonyítékoknak kellett volna előkerülniük. hogy az. Ahhoz sajnálatosan kevés. – Hallotta a szóbeszédet – tettem fel a kérdést –. ám a halottkém következtetései ettől még egyértelműek. Igaz. ez csupán szóbeszéd. hogy bíróság elé állítsuk Bannistert. Miért lenne ez baj? – Nem mondtam. elvárta volna. hanem Bannister tartózkodott a fedélzeten a halál időpontjában. csak. – Kassouli megkörnyékezte őfelsége kormányát. Természetesen nem hivatalosan. – A halott lány nem elég indoknak? – vetettem fel. Megrázta a fejét: – Sajnálatos baleset történt a nyílt óceánon. nem Mulder. – De akkor sem segíthettünk neki. – Nem indíthattak volna újabb vizsgálatot? Csak hogy megbékítsék Kassoulit? – Nem volt rá indokunk. Kassouli ugye nem rendelkezik diplomáciai jogosultsággal. és ez nem történt meg. majd lendületesen fűrészelni kezdett a késével. – Tényleg nem tudom megmondani.

felfed előttem egy bizalmas információtöredéket. azután előrebillentette a fejét. megszünteti az összes angliai munkahelyét. fejlődőképes iparágakhoz kapcsolódik. John sokáig rágódott a húson. elismerem. őfelsége kormánya eljátszott a gondolattal. Viszont zavart okozhatna. míg a sültről végül sikerült leválasztania az inat. mit tegyek? Makyns képviselő elfintorodott. – Annyit semmiképp sem. csak a kormányzat alázatos szolgája? . végül meggyőzi róla az összes pénzes haverját. de végül meghátrált az egyértelmű bizonyítékok hiánya láttán. – Nem maga az első. fagyos mosolyt kaptam válaszként.Ami azt jelentette. Kassouliembargó Nagy-Britannia ellen? – Összevont szemöldökkel koncentrált. – Akkor most. mielőtt úgy döntött. ha egyenes választ igénylő. túléljük – felelte John minden meggyőződés nélkül. aki nem vagyok más. – Mekkora kárt okozhat? – Akárhogy is. Nick. hogy újraindítja a vizsgálatot. – Vagyis komoly kárt okozna? – erősködtem. esze ágában sincs mindezt elmondani bármelyik lapnak? Őfelsége kormánya nem hinném. hogy tegyék ugyanezt. mint akármely politikus. Ráadásul zömük olyan fiatal. Ha Kassouli valamennyi munkahelyét Németországba. – Vagyis Kassouli megfenyegette magukat? – néztem mélyen John szemébe. Ügyet sem vetettem a figyelmeztetésre: – Árthat nekünk Kassouli? John hátradőlt és néhány pillanatig a festett mennyezetet kémlelte. – Őfelsége kormányát nem lehet csak úgy megfenyegetni. – Remélem. Ez aligha javítana a munkanélküliségi adatokon. amelyeket bátorítanunk kellene. Nick. s aprólékos gonddal a tányér szélére helyezte. azután kivonja a befektetéseit. Halvány. – Honnét tudhatnám? – emelte tekintetét a mennyezet felé. – Én. – Nekem azt mondta. no meg a hallottakon. örökre elbúcsúzhatunk ezektől. aki átadja nekünk ezt az üzenetet. közvetlen kérdést szegeznek neki. hogy magunkhoz vonzzuk a külföldi befektetőket. amikor keményen megdolgozunk azért. – A hosszú távú problémát a munkanélküliség okozná. Ráadásul éppen olyan időszakban. mint gondolná. – Túlélnénk – erősködött. hogy örömmel venné. Írországba vagy Spanyolországba telepíti át.

az isten szerelmére. hogy mindeddig nem hallottam olyan utalást. ha akart. Hűvösre teszik. Nem gondolja. – Akkor most mit tegyek? – kérdeztem újra. John. kik fognak ott várni ránk? Hableányok? – Meg kell jegyeznem. hogy Kassouli meg akarja gátolni Bannistert a St. Mindeddig csak arról volt szó. – Segélykérő pillantást vetett rám.– Az isten szerelmére. – Akkor. Azt várják tőlem. hol foglalkoznak az ilyen ügyekkel. egyrészt. Egy őrült azzal fenyegetőzik. – Ki akarják nyiffantani. mintha komolyan mérlegelné a kérdést. John fájdalmasan elfintorodott: – Ezt maga Kassouli mondta? – Nem egészen. hogy a kormány ura a problémának. könnyítse meg a dolgomat! Mondja azt. Nick? – Aligha kértem volna segítséget éppen magától. hogy ez az egész inkább tartozik a kormányra. ha tudnám. mint amikor kockára teheti amúgy is törékeny kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal. és szétkürtölte. – Ön szerint mi lenne a leghelyesebb. átszaladt az ipari minisztériumba. mert rettegett Kassoulitól. de el nem tudom képzelni. hogy az egész ügyet kitálalom a Fleet Street-i firkászoknak. Mit gondol. – Örüljön. mint rám? – Haleledelt? – John hihetetlenül értetlen tudott lenni. és próbált úgy tenni. másrészt. – Őfelsége kormánya tehát egy leforrázott macska fürgeségével reagált. Megölik a rohadékot. Hazavágják. Ha más nem. mi mást akarhatna vele. aki betarthatna egy kicsit Kassoulinak? – Amíg ekkora pénzekkel járul hozzá a kongresszus költségvetéséhez. vagy az isten tudja. hogy nem szaladtam egyből a miniszterelnökhöz. – És azt is elfelejti. mert ennél is jobban rettegett attól a lehetőségtől. hogy kitálaljam az egészet a Fleet Streetnek? Valaki majd csak odafigyel rám. – Nagyon is odafigyelnének. attól tartok. A sajtó semminek sem örül annyira. John. John meglötyögtette a fehérbort a poharában. Az a nyavalyás sose érné be ennyivel. – Vállat vont. a plecsnim csak felkelti a figyelmüket. – Felejtse már el ezt a fellengzős stílust. Vagy azt akarja. hogy elkormányozzak egy hajót egy x-szel megjelölt pontig. Csupán… hogy is mondjam… utalt a helyzetre. Pierre elnyerésében. hacsak nem segítek haleledelt csinálni Anthony Bannisterből. Rendszerint olyan . hogy Kassouli sosem fenyegetőzött nyíltan. hogy totális gazdasági háborút indít Anglia ellen. Maga mindent tud az egészről! Amint telefonáltam. mit tegyek. amely esetleges gyilkosságra vonatkozna. addig aligha. Nincs egy barátunk se Washingtonban. John. amit tőlem hallott.

Úgy gondolom. én megtettem a magamét a hazáért. Következetesen kerülte a tekintetem. több pénzem pedig nincs.közvetítők útján. mi lesz. Az ön által említett információ értékes. igazán örülnénk neki. hogy elérte. Nick. elvontatom valami biztonságos helyre. de hát. hogy a helyzet meglehetősen kényes. – Valóban? John elhessegette a pincért. ahol befejezhetem a felújítást. és ha Bannister átkozott lotyója még nem lopta el a hajómat. Ezért is kell… – Hát rendben! – szóltam közbe. Melissának pedig mondja meg. hogy ne is próbáljon megkeresni. mielőtt útnak indulok. nem vagyok őfelsége kormányának a tagja… – …egyelőre. és ha kell. Mindeközben maguk elveszítenek egy csomó munkahelyet. de ne is próbálják rám kenni. – Természetesen senki sem próbálja felelősségre vonni magát a kialakult helyzetért. – Mégis úgy vélem. – Ismétlem. Új vizsgálatot csak akkor folytathatnánk le. ha eddig ismeretlen bizonyítékok kerülnének napvilágra. a másodikra: nem. Kassouli természetesen letagadna mindent. amit elmondtam? – Az első kérdésre a válasz: igen. hogy őfelsége kormánya igencsak hálás. – Akkor elmondom. ha Mr. A gyerekek iskolaköltsége ott van a bankban. Ilyenek pedig nincsenek. Őszintén szólva. csak még többre lenne szükségünk. Nick. ezért kellene minél többet megtudnunk a természetükről. amilyen maga. Nem teszek mást. Nem fogok segíteni Kassoulinak. – Nick. – Mindezzel csak annyit szeretnék mondani. bár ettől őfelsége kormányának még komolyan fontolóra kell vennie minden eshetőséget. teszem azt? Érthető. mert nem akarok az apámmal együtt én is sittre kerülni. teljes csőd az egész életem. – Akkor meg folytassák le azt az átkozott vizsgálatot! Miért ne tehetnék meg? – Mert a balos sajtó szüntelen rágalmai ellenére őfelsége kormánya nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatás munkáját. Valós ez a fenyegetés. ha ön továbbra is . bizonyos mértékig képes vagyok átlátni a kormány gondolkodását. mint említettem. Elmondaná ezt neki. John? Mondja meg neki. Kassouli nem szegezné torkunknak a kést. mert nem fog megtalálni. mint visszatérek Devonba. Nick! – emelte fel John a kezét. sőt a lehető leghálásabb lenne azért. ezt még bizonyítani is tudom. ezért nincs is értelme keresni. amit akart. a fenyegetések nem hangzottak el nyíltan.

– Azt akarják. Nem kérünk többet. Makyns képviselő politikai előnyt kovácsolhatott a helyzetből. – Mert azt kellene találnia. igaz? Mindez csak elősegítheti a céljai elérését.tájékoztatna bennünket Mr. hogy szemmel tartsam Kassoulit. – És mennyire lenne hálás őfelsége kormánya? – űztem gúnyt választékos kiejtéséből. döbbentem rá hirtelen. nem igaz? Vagyis segítsek neki. mint elnavigálni Bannistert az aknamező közepére. – Nem hinném. ha végrehajtom a tervét. – Maga szerint Bannister megölte a feleségét? – Azt hiszem. – Miért ne mehetnék el egyszerűen a rendőrségre? – kérdeztem. a maga titokzatos és nem hivatalos módján. Nick. de végül bólintott. igaz? – Azt akarjuk. Kassouli a maga módján kielégíthette a bosszúszomját. ahogyan a kísérőhajó viszi át a teherszállítót az aknamezőn. és úgy navigált a gondok közepette. – Maguk aztán a simlis csapat. – Azt hiszem. – Csakhogy az egyetlen mód arra. Micsoda gyönyörű és finoman árnyalt terv. És mindketten engem választottak eszközükként. Csak némi információt. Ez az egész ügy teljes egészében titkos és nem hivatalos. amíg végre rám nézett. és őfelsége kormánya rendkívül hálás lesz érte. hogy az ügy messze meghaladja az ő kompetenciájukat. . igen. hogy bízunk a hazafias érzelmeiben. Kassouli szándékairól. Halvány félmosoly jelent meg John arcán. – Úgy érti. hogy ilyen kérés valaha is megfogalmazódott. hogy folyamatosan tájékoztasson bennünket. Erről lenne szó? Makyns képviselő alaposan megrágta a választ. Nick. éppen az. És maga is vissza akarja kapni a hajóját. hogy engedjek Kassoulinak. aki mindig annyira közel állt hozzám. haszontalan lenne levonni bármilyen elhamarkodott következtetést. Erőltetetten felnevetett. őfelsége kormánya már ott is képviselve van? – Nos. Rajtam keresztül. bár természetesen le fogom tagadni. Csakhogy Abbott munkája nem más. – A szemébe néztem. – Krisztus a kereszten! – Kivártam. Fogalmazzunk inkább úgy. hogy szó lehetne bármilyen anyagi ellentételezésről. Harry Abbottra gondoltam. valóban.

Szerencsétlen flótás. legkörülményesebb módján azt állítja. – Szent Isten! Már ennyi az idő? És Nick… – És. hogy a rendőrség is szemet hunyna e felett. s abban a tisztességben sem részesülnek. Alighanem úgy értette. Nick! – Annak a fickónak nincs ki a négy kereke. hogy valamennyien a lehető leghálásabbak lennénk. hogy egy médium elhitesse ezt vele. és új munkahelyeket teremtene Nagy-Britanniában. gondoltam: – Csakugyan? Nem gondoltam volna. John. hogy több ideje marad összebújni válogatott hírességekkel. hogy azok a fickók. amely egy esetleges gyilkosságra vagy akár az ön bűnrészességére vonatkozik. Én csak annyit mondhatok. Próbálta elrejteni a megkönnyebbülését. – Inkább Melissáé. mint nekem. Tonyt. amennyiben egy nagy befolyású külföldi nagytőkés minél több befektetést hozna.– Ha holtan akarja látni – szegeztem neki a kérdést miért nem használja valamelyik martalócát? Vagy azt akarja mondani. mint a leghatározottabban visszautasítok minden célozgatást. Bannister közeli jó barátja. akik rendre eltünedeztek az egységemből. én akkor sem tehetek mást. – Vagyis őfelsége kormánya igazán hálás lenne – foglaltam össze a hallottakat –. Nyughatatlan lelkekről beszél. hogy tetszés szerinti sorrendbe rendezze a szavaimat. ha segítenék eltenni az útból Melissa barátját. – Önnek jogában áll. Makyns képviselő és jómagam egyaránt viseltük a Melissa által ránk aggatott szarvakat. de nem sikerült. – Ezt ígérte Kassouli. mind kolostorba vonultak? – A martalócaink – közölte John sértett hangon – nem Bannister kertjében pihentetik a hajójukat. – Nem állnak persze túlzottan közel egymáshoz. Nick. vagy hagyja. Talán még társalog is a halott lánya szellemével. és ezt is csak magánemberként. – Úgy tudom. . – Talán bemutathatná őket – vetettem fel segítőkészen. csak Melissának több ideje marad a társasági életre. – Ki ne őrülne bele ekkora gazdagságba… – Az órájára pillantott. és a maga lehető legcirkalmasabb. attól tartok. John? – Egyetlen szót se a sajtónak. ha szemet huny a bosszúja felett? Munkahelyeket? A képviselő idegesen összerándult: – Ne legyen nevetséges. – Nem nézett rám beszéd közben. hogy Bannister közelében lehetnek.

Még úszik? – Épp csak hogy. – Istenemre – tette hozzá –. – De ezt senkinek sem mondhatja el – tettem hozzá sietve –. – Szörnyen néz ki. – Ha az emlékezetem nem csal. viszont közel esett a lapok irodáihoz. Hosszú órákat vártam az ajtaja előtt. – Köszönöm szépen. hogy helyrehozzam. akkor mi. Egér most négy korsó sört hozott ki az asztalunkhoz. – Érdeklődéssel tekintett rám. valamint keresztnevének köszönhetően óhatatlanul kiérdemelte az „Egér” gúnynevet. – És miért veszíti el. ha szétkürtölöm. márpedig nem csal. lám. A kocsma szutykos volt. – Sycorax. mert különben elveszítem a hajómat. lám. Egy dél-afrikai. aki súlyos sebesülést szerzett a Falkland-szigeteken. akik a Falkland-szigeteken végigkövették a zászlóaljam minden lépését. Nick. Mi a baja velünk? Talán nem bírja a szagunkat? Egészség. hogy még találkozunk. halálra untatott azzal a nyavalyás csónakkal. Talán megkérdőjelezték a jogcímét? . Így hát megtettem az egyetlen dolgot. – Három rohadt éve. és még mindig tudom. és devoni társaival összevetve drága is. és ezért. amit nem akartak. hogy megtegyek. ingerülten csettintgetni kezdett. A kormányhoz fordultam segítségért.Fizetett és otthagyott. szerencsétlen adófizetők kerek százezer fontot adtunk mindenkinek. és Micky Harding épp ezért választotta. Harding egyike volt a riportereknek. Micky hosszan és hitetlenkedve meredt rám. – Miért nem látogatott meg a kórházban? – Ne legyen már ekkora fasz. nem emlékszik? Maga volt olyan szemérmes. hogy Bannister egyik haverja összeverte? – Mert szükségem van Bannister pénzére ahhoz. de cserbenhagytak. máris kiszagolta a sztorit. – Láttam az ocsmány pofáját a lapokban. Telefonáltam a Fleet Streetre. igaz? – Igaz. majd diadalmasan elvigyorodott. Ki rendezte így le? – Anthony Bannister haverja. Fejenként kettőt-kettőt. – Mickey mindig is átkozottul büszke volt az emlékezőtehetségére. – Ledöntötte az első korsó java részét. – Lám. büdös. Lehunyta a szemét. – Nem gondoltam.

de vajon Kassouli le fogja tagadni. Na. – Értem. Magának agyzsugorítóra lenne szüksége. haver. Most is kétkedve nézett rám. Beszéltem Bannisterről. – A kereszt persze segíthet… – gondolkodott hangosan –. – Nyilvánvaló. hogy ez a férfi már látott mindent. Igaz? . nem igaz? – Nem tudom. s ennek eredményeként hogyan kerültem slamasztikába. de nem azért. hallott mindent. – Francos pokol. Miért van rám szüksége? – Mert semmi sem bizonyítja. kéretlenül nyers modorral. hanem mert lehetetlen volt semmit se tenni. amikor ilyen sok munkahely forgott veszélyben. Annyira tökéletes. – Jesszusom. – Akkor miért nem játszik rá az egészre? – kérdezte. meséljen el mindent! Beszéltem neki a Sycoraxról. Kassouliról és Makyns képviselőről. Minden porcikája a fásultság érzetét árasztotta. – Vagyis egy elítélt bűnöző fia áll szemben az egész brit kormány és a világ leggazdagabb emberének szavával? – Nagyjából. mert Bannister oldalán álltam. és nem sokat hitt el az egészből. majd rágyújtott és felnézett a füsttől foltos mennyezetre. Tony úgy ránk húzza a sajtó vétséget. vagy akár csak utalunk rá. Elvitt száz lepedőt? – Nem sok híja. hogy még azt se tudni. Jill-Bethről. Kassouli fejét akartam. Nick. és tudatta. hogy valaha hallott magáról? – Lefogadom. hogy Bannister tette? – Sejtelmem sincs róla. – És a kormány is tagadni fogja. a munkahelyek megmaradnak. amikor ezt a szót használtam. Egér. még a hajóját is megtarthatja. hogyan csalogattak el Kassouli házába. Testes férfi volt. Micky elfintorodott. nem riporterre. – Néhány pillanatig némán pöfékelt. hogy beszélt magával? – Arra mérget vehet. Elmondtam. hogy a kormány csak örül neki. Szóval meg akarja őrizni a lelke tisztaságát. viharvert arccal és egy gyanakvó menyét észjárásával. hogy Bannister megölte a feleségét. – Kedélyes gúnnyal megcsóválta a fejét. – Remek. Elmondtam neki mindent.– A válóperes ügyvéd alaposan megkopasztott. – Ha viszont gyilkosságot kiáltunk. ha Bannistert hazavágják. Pont ez a lényege a tökéletes gyilkosságnak. gyilkosság történt-e. Az egész egyszeriben hazafias kérdés lett. – Maga szerint van rá esély. hogy csak úgy zörög.

és felsóhajtott. vagy hogy merényletet tervezett a nyílt óceánon. az amerikai lány nem tud beszélni magával. lecsúszott háborús hős. tud segíteni? – Megkönnyebbülést éreztem. – És mennyivel olcsóbb. azután eltűnök a világ szeme elől. hogy többé nem vagyok egymagam a pöröly és az üllő között. hogy igaz. hogy a teher végre lekerül a vállamról. pajtás. – Látta vonakodó arckifejezésem. A bűz leple alatt még én is egérutat nyerhetek mindenki elől. Nick! Ott kell maradnia. akit két éven át minden erőmmel igyekeztem elkerülni. – Azt pedig lehetetlen bizonyítani. nem? – De. – Meg lehet csinálni? . és a bűz az egekig csapjon. és a vonal végén Micky bácsi a magnójával. hogy a sajtó megkeverje a szart. de bizonyítékra van szükségem. nem lesz sztorink sem. hogy megölte a feleségét. Nick! – Akkor. Ha a brit kormány nem veszi komolyan Kassouli tébolyát. hiszen biztosan nem lesz mersze bevallani. nem lesz semmilyen bizonyítékunk. Százezreket foghat rajta. Egészség. Segítségre volt szükségem. a sajtó majd fogja. – Nézze. – Összeráncolta a homlokát töprengés közben. Ne tegye. akit arról a francos balettről neveztek el. egy antenna a gatyájában. szép nagy didkókkal. Hagyni fogom. találkozni fog magával? – Azt mondta. hogy meg akarta zsarolni a brit kormányt. Ha pedig nem lesz semmilyen bizonyítékunk. ha beszél velem? – Be fogjuk vezetékezni. – El akarja hozni a hajót? – Hogy az ördögbe ne! Bannister azzal fenyegetőzik. – Segíteni fogok – közölte komolyan Micky –. Szép kis mese. Bár én úgy tervezem. – Ez a Kirov kisasszony.– Naná. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. és ezt olyasvalakitől kaptam meg. feleséggyilkos brit tévésztár. Ha nem tud beszélni magával. nem. nem. mint egy válás. méghozzá adómentesen. – Megcsóválta a fejét. Egy mikrofon az inge alatt. hogy holnap kimenekítem a hajómat. – Ez tetszik. haver! Ha nem lesz ott. – Maga a tökéletes gyilkosság – füttyentett elismerően. Pont az olyan utcai söpredéknek való. Kassouli fenyegetései semmivé foszlanak a nyilvánosság fényében. mint én. töketlenkedő kormány. és vízi hulla. Dúsgazdag jenki egy arab lókupec nevével. – Nem – rázta meg Micky a fejét. Így talán még Kassouli is megkapja. – Nem. hogy elkoboztatja. amit akart: egy újabb vizsgálatot Nadeznha halálának ügyében. és nekem elegem van az egészből. – De hogyan bizonyítana bármit is.

érti? Mondja azt Bannisternek. vagy visszatért a Hamble kikötőbe. talán a feldühödött francia bérbeadó szállíttatta el.– Hogyne lehetne. hogy Jimmy a helyükre csavarozta a bal oldali veretlemezeket. Akkor. Meddig tarthat. és leereszkedtem egészen a hajófenékig. – Természetesen fizetünk is a sztoriért – jelezte Micky. Micky azonban könnyedén elvégezte a feladatot. Nick. Odasántikáltam a hajóhoz és felkapaszkodtam a kormányállásba. hogy szeretné navigálni a hajóját. Különben is. hogy tévedett.és a tatvitorla oldalmerevítőire. Mondja azt. és most mérhetetlen megkönnyebbülést éreztem. A másnap reggeli vonattal visszautaztam Devonba. De akkor sem voltam már egyedül. a sztori izgalmai semmivé foszlatták korábbi világfájdalmát. hogy készséggel csapdába csalja Bannistert. nem kell örökké színlelnie. Rávilágít a jenkik alávalóságára. amíg az amerikai tyúk felbukkan a száz lepedőjével? – Nem tudom. vagy a legénység a tengeren gyakorlatozott. azután levakarok magamról minden gazdag fickót. A Sycorax azonban még ott horgonyzott a kikötőhelyen. Meg kell szereznem hozzá a főnök engedélyét. Felnyitottam a fedélzeti nyílást. Beleegyeztem. Maga szerint hogyan ássuk elő a pedofil papokat? De az egészhez mindenekelőtt az kell. De csak amíg a sztori ki nem pattan. – Lefogadom. A Wildtrack elhagyta a folyót. Nick. A Mystique szintén eltűnt. – Már azt is megmondtam neki. s a motor alól előhúztam az elrejtett . – Nem akarok érte pénzt. benne van a játékban? Bannisternek nem sikerült meggyőznie. egy hónapon belül itt lesz. Esett. – Akkor vonjon vissza mindent. Munkahelyeket ment meg. – A meggyőzés erejével beszélt. Magamban már felkészültem arra. hogy maga együttműködjön velük. Hintsen hamut a fejére. s most készen vártak a fő. hogy örökre végeztem a filmjével. hogy maradok. Láttam. Nick. Mondja azt Kassoulinak. – A királynőért és a hazáért cselekszik. ahogyan Kassoulinak és Makyns képviselőnek sem. de mindig így megy a dolog. Megcsóválta a fejét: – Maga aztán tényleg nagy fasz. Etesse meg őket! – De én nem akarok Bannister mellett maradni – kiáltottam fel szerencsétlenül. hogy csak a hiányát találom.

hogy a kirándulóhajók apám tárgyalása idején is jó üzletet csináltak. – Akkor most megcsinálja a filmet vagy nem? – követelte a választ. már a szennylapok történeteitől lesz hangos a világ. kilépett – jegyezte meg epésen. amit elkezdtünk – feleltem jámboran. aztán kibújt átázott esőkabátjából. és valahogy szégyenérzet töltött el. sajtot és kenyeret a konyhában. befejezhetnénk. hogy már aznap délután útnak indulok. A becsapódó bejárati ajtó zaja hangosan visszhangzott a házban. és még többen zarándokolnak el ide. és láttam. hanyag mozdulattal dobta le őket a szófára. mégiscsak szüksége van pénzre? – Mindkét karján bevásárlószatyrok lógtak. tűnődtem. de Jimmynek nyomát sem láttam. – Jó napot! – köszöntem udvariasan. Lecsuktam a Sycoraxot. hogy tátott szájjal meredjenek a fényűző otthonra. A nagy szalonban ettem. miközben a hajó elhalad Bannister háza előtt – az idegenvezető bizonyára most közölte velük. Eredetileg úgy terveztem. ám ehelyett Angela Westmacott lépett a szalonba. leszámítva az esőcseppek nyomán fodrozódó vizet. Tudtam. hogy alvás helyett több órát áldoztam az időzónák feletti röpködésnek. hogy már nem kell sokáig vesztegelnie ezen a folyón. ahol azt kellett látnom. de tartottam magam Micky Hardingnak tett ígéretemhez. amiért szembesítettek a nyilvánvaló hazugsággal. Nagy kirándulóhajó pöfögött felfelé a vízen. és megnyugtattam. Néhány héten belül. Megfordultam. – És hogy van az édesanyja? – kérdezte Angela fagyos hangon. csak amíg csapdába csaljuk a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereit. gondoltam. hogy ebben a házban lakik a híres Tony Bannister. így aztán beengedtem magam. hogy a házvezetőnő nincs otthon. miért tenne kivételt a Sycoraxszal? Visszamásztam a fedélzetre. . ezért felbicegtem a házig. Most kezdtem érezni a kimerültséget. hol rejti el a tartalék kulcsokat. Megtorpant. – Úgy vélem. láthatóan meglepte a jelenlétem. – Úgy érti. és arra számítottam. Ha Mulder nem habozott átkutatni a Mystique-ot. és maradtam. – Kemény fából faragták – vontam meg a vállam. hogy a házvezetőnőt látom a konyha felé sietni. Sem sört. Semmi sem mozdult a folyón. – Erről talán még beszélnünk kellene – javasoltam békülékenyen. hogy keressek némi sört. hogy hamarosan elmegyünk innét. ahogy a turisták arca nekipréselődik az ablakoknak. Gyanítom.fegyvert. – Azt hittem. innen ráláttam az esőáztatta folyóra. sem ennivalót nem találtam a Sycorax fedélzetén.

utál az egész stáb. Micky Harding újságja állt mögöttem. amikor beszéltem vele. mit mondhatnék. A hosszú ablak másik végében állt. – Angela hangjából sütött a hitetlenség. megszállott és végtelenül önző emberektől. amit maga akar? És ha nem teszek mindent pontosan úgy. Bármivel próbálkozom. Elszörnyedve és zavartan meredtem rá. maga képtelen bármit is megtenni! – Nem tudta abbahagyni a zokogást. és szabadítson meg ettől a komédiától. Egy igazi filmet. hogy maga ott van Dallasban. hogy elnézzem az ablaktáblán lecsorgó esőcseppeket. és legnagyobb döbbenetemre azt láttam. hogy elérje a céljait – jegyeztem meg keserűen. Utál Matthew. Azért fohászkodtam.– Az anyja nagyon is egészségesnek tűnt. majd később visszahívom. – Azt mondtam. és én nem tudtam. Szívszaggató hang riasztott fel. – Mert senki sem támogat! Bármit is teszek. – Olyan. – Medúza? – Válaszra várt. a könnyek végigperegtek az arcán. hogy Jill-Beth minél előtt térjen vissza Angliába. hogy a köd hamarosan leszáll a kikötőre. Nem érintettek meg a sértései. ahogyan maga akarja. keskeny válla görcsösen rázkódott a sírástól. – Micsoda egy alávaló féreg maga. mint egy istenverte öszvér! Az a nyavalyás stáb . de végül azt mondta. A felhők már-már megérintették a szemközti domboldalt. utál maga is! – Ez nem igaz. Szipogni kezdett. – Anya már csak ilyen. Különösen. ezektől az elkényeztetett. Először mintha meg is lepődött volna. görcsösen eltorzult arca minden szépségét elvesztette. maga utálja. ami azt jelentette. amíg nem teszem. Megfordultam. Nick Sandman. akkor elveszi a hajómat? – Az isten szerelmére! Ha én nem kényszerítem. de lebeszélt róla. amikor haldoklik. – Hát nem látja. – Azért különös módszerei vannak. hogy megzsaroljon? Hogy nem kapom meg az alkatrészeket. csak készíteni egy filmet. hogy milyen csodálatos film lehetne belőle? Miért nem hajlandó egy pillanatra sem belegondolni? – Ahhoz is elég csodálatos. maga ellenszegül. csak abban a percben éppen nem tartózkodik a házban. dühösen fordult el tőlem. s amikor észrevett. hogy Angela zokog. Elfordultam. – Pedig én semmi mást nem akartam – szipogta két görcsös roham között –. mert többé már nem voltam a hatalmában. azután megtörölte orrát a kabátja ujjában. A támadó kígyó fürgeségével csapott le rám.

a bálnák megmentéséért és a marihuana legalizálásáért. de hogy is tehetném. Nem ellenkezett. Szitkozódott. és még azt sem tudom. idejét. sőt igaz film. Matthew mozdulni se képes nélkülük. Beszélgettünk. akkor is úgy néz rám. ingerülten felkapott egy szálat és meggyújtotta. Megkereste a táskáját. ezért kell nekem megtennem. – Annyira hasznosnak tűnt az egész – szólt ábrándos hangon. egész álló éjszaka. ahol teljes mellszélességgel küzdött az atomfegyverek ellen. én meg olyan átkozottul fáradt vagyok! – Egész testében rázni kezdte a zokogás. mint a forgatással. meg is tettem. már amennyire érzékeltem. – Az első pillanattól ezt akartam tenni. – A pokolba magával és minden férfival. – Á vállára tettem a kezem. Kivettem a parázsló cigarettát az ujjai közül és a medencébe pöcköltem. és most. mint maga! És Tony. – A francba. Hogy nem képes megmondani. – Én is sajnálom – zokogta bele a szavakat koszos pulóverembe. még ha egy szarzsák képtelen is felfogni! – Átkozott legyek – lépkedtem végig a kiömlött cigarettákon –. mintha leprás lennék! – Valami elpattant benne. meg az előkelő egyetemről. de egyszerűen képtelen volt gátat vetni a sírógörcsnek. de én akkor is elkötelezett vagyok. egész este. amikor ilyen balfaszok vesznek körül. – Megfogadtam. Gyűlölte. És. magam felé fordítottam és szorosan átöleltem. – Mi a baj Bannisterrel? – Hogy retteg magától! Ez a baj vele. és próbálta lerázni magáról a mérhetetlen önsajnálatot. képes leszek-e befejezni ezt a filmet! A legtöbbször azt se tudom. elővett egy doboz cigarettát. Esett egész délután. merre jár! De ha meg is találom. hogy leszokom erről az átkozott bagóról. és maga olyan átkozottul csökönyös. mit vár magától. stábját. hogy ilyennek látják. Nem akartam. – Mégsem húzódott el tőlem. baptista lelkész apjáról és messzemenően tiszteletreméltó anyjáról. maga vastagon leszarja az egészet. Felé léptem: – Megér ennyit ez a film? – Igen! – sírt fel. – Sajnálom – suttogtam. csak hogy még jobban összekavarjak mindent. de csak annyit ért el. de sosem gondoltam volna.többet törődik a szakszervezeti gyűlésekkel. Angela mesélt midlandsi gyermekkoráról. . hogy remegő kézzel szétszórta a szőnyegen. Nick! Felhasználtam a cég pénzét. igenis megér ennyit! Mert jó film. Mindig csak nekem! Csak mert ő annyira átkozottul lusta. – Istenem. és beszélni akarok magával. ezen az esős délutánon. hogy ez legyen. mennyire fáradt vagyok. – Én igen.

Meg azt. Kétségbeesetten vágyik a lehetőségre. Angela viszont találkozott egy sima beszédű. ahol rá kellett jönnie. Felemelte az egyiket az ágyról és kritikus pillantásokkal méregette. aki nyári rádióadót üzemeltetett a Földközi-tengerre látogató angol turisták számára. Érted. hiszen semmit sem tudtam a rádiózásról. mi történik velem. de visszataszító küllemű személyével. hogy szükség esetén kamatoztassa jó megjelenését. ha nem ilyen szép. – Ezen elgondolkodott egy hosszú pillanatig. – Szegény apa. ha a vasárnapi iskolában tanítok. hogy a rádió végleg becsődölt. – Akkor mire kellettél neki? Felém fordította a fejét: – Mégis. ha már férjezett lennék. hogy a külseje vagy a képességei miatt alkalmazzák-e. – Felnevetett. A rádiótól az anyavállalat tévétársaságához igazolt át. – Megint a lábaddal? Bólintott: – Megint a lábammal. a képességei felérnek egy eszes.– Az apád is így gondolta? – Ő is meg akarta menteni a bálnákat. legkevesebb két gyerekkel. – Mindig azt mondta. hogy bebizonyítsa. Isten tudja. Nem mintha Angela annyira ódzkodott volna attól. – Persze nem is erre kellettem neki. aki éppen akkor Ausztráliában . hogy a lábam tetszik neki. és repült délre. – Pedig én mindig nehezteltem a külsőm miatt. – Kezdetben nagyon izgalmas volt – emlékezett vissza –. idősebb férfival. Azért elboldogultam. – Megteszik – helyeseltem. és itt találkozott Anthony Bannisterrel. azután összeráncolta a homlokát. mire gondolok? – Nekem is folyton ez a problémám. hogy talán épp emiatt küzd olyan szenvedélyesen ezért a filmért. én pedig arra gondoltam. – Tényleg csodálatos lábak. mit gondolsz? – Talán beleszeretett a visszahúzódó és mértéktartó természetedbe? Hangos sóhajjal fújta a füstöt a mennyezet felé. Ezután Angela a csődbe ment rádió levélpapírját felhasználva talált magának egy valóban működő rádióadót Ausztráliában. – Szegény? – Mennyire szerette volna. Az utolsó évben hagyta ott az egyetemet. Úgy értem. – Elmosolyodott. – Tényleg nem rosszak. az ember sose tudhatja.

– Neki is jó lába van? – kérdeztem elképedve. – Még nős volt. – Csak látnád. hogy szupermannek öltözzem. – Elnyomta a cigarettáját. sikeres és magabiztos. de nem használja egyiket sem. és máris kívül viselem az alsónadrágom. – így hát visszajöttem. – Az angol tévében akartam dolgozni. Játszadozni kezdtem egyik hosszú hajfürtjével. Talán éppen ezért olyan jó a munkájában. Egy ideig némán feküdtünk. – Nem mozog eleget. Összevásárolt mindenféle súlyzó-készletet. – Sok szempontból hasonlítunk egymásra. Az emberek megnyílnak előtte. – Hozzámész? – kérdeztem végül. – Meg fog kérni? . Az emberek azt hiszik. Te erős vagy. A férfi munkát ígért neki a cégénél. Ezért próbál olyan kedves lenni mindenkihez. Nick. amit a nála erősebbek mondanak. – Miért? – Nem is tudom. Lágyan felkacagott. ezáltal megkedvelteti magát. Haza akartam jönni. és egyetért bármivel. de nem mondott többet. – Gyenge – foglaltam össze. Észrevetted? Úgy viseli a sikert. amibe kerül? A szemembe nézett. Szorosan magamhoz öleltem. – Olyan sebezhető. amennyiben vissza akarna térni Angliába. – Kezd úszógumit növeszteni – jegyeztem meg epésen. – Könnyű neked ezt mondani. – Ha megkér. azután hozzám simult. azután kijövök. – Én kedvelem Tonyt. – Tony úgy gondolja. Egy villanás. Igazán kedvelem. ő pedig összegömbölyödött a karomban. amikor megismerkedtetek? Bólintott. hogy senki sem kedveli őt. csak azon túl egyáltalán nincs önbizalma. igen.forgatott. amikor bemegyek a telefonfülkébe. Nagyon jó a munkájában. És akkor még ott van a megjelenése – tette hozzá szinte védekezően. hallgattuk az esőt. – Kizárólag az ő kedvéért? Angela vállat vont. – Kerül. mint valami álarcot. pedig állandóan retteg. mert azt hiszi.

– Nem lehet. mint Melissa. mint egy gyerek. Fannyt is ezért kedveli – ment tovább Angela. mint te. karcsú ujjaival végigtapogatta a sebhelyet a vállamon. bárcsak lett volna ő is katona. Mert én önbizalmat adhatok neki. mozdulatlanul feküdt. – Nagyon lassan beszélt. – Pompás házasságotok lesz – jegyeztem meg keserűen.– Talán. ő is erősebb lesz? Sosem hittem az ilyen változásokban. – Szívesebben venne el olyasvalakit. de talán beéri velem is. végül megrázta a fejét. Hatékony vagyok. hogy valamelyik konkurens tévécsatorna átcsábít magához. retteg a gondolattól. – Akkor miért mész hozzá? – Mert… – Újra elnémult. – Talán. – Te erős vagy – mondtam inkább. – Szereted őt? Ezen láthatóan hosszan elgondolkodott. – Fanny kemény fickó. – Tonyval kapcsolatban tudnod kell még valamit – ment tovább idővel. – Mert annyira sikeres. – Ő nem szolgált rá a megvetésre. Egyszerűen csak bizonytalan jellem. és egyáltalán nem örülök olyankor magamnak. ha a kamerák mindenhová követni fognak benneteket. Azt kívánja. és egyedül akkor magabiztos. akik szerinte megvetik őt. – És ha az ilyen kemény fickók tisztelik. – Mert jó férj lesz belőle. – Hát. – Néhány pillanatig némán. – Vállat vont. – Hosszú. – Azt hiszem. – Miért? – erősködtem. akit inkább elfogadnak a társaságban. – Szent isten! – Elégedetten dőltem hátra és cirógattam Angela csupasz hátát. – Az már igaz. – Talán változtathatok rajta – élénkült fel. – Szegény? – Irigyel téged. ha majd még többen elfogadják. bizonyos idő múlva. Tony is keménynek érzi magát. amikor a nehéz leckét magolja. – Nincsenek közeli . ami jót tesz a karrierjének. ha a tévékamerák rá szegeződnek. amikor az emberekkel találkozik. hogy érdemes is a megvetésre? Büntetésül kihúzta a hajfürtjét az ujjaim közül. nem sírok túl gyakran – értett egyet –. Azt hiszem. Szerinte te is megveted őt. Odakint a folyón sirályok szólongatták egymást bántó hangjukon. – Olyan akar lenni.

igen. de vajon helyes lenne-e? – Milyen romantikus kérdés.barátai. gondoltam el. esküvő oda. Az se lenne rossz. mindenki azt mondaná. Az északi szél nekicsapta az esőcseppeket az ablaktábláknak. – Barátot nehezebb találni. Vállat vont. Úgy értem. amint dagadó vitorlákkal menekülnek a védett öböl bejárata felé. Nem engem. mert mellette biztonságban érezném magam. a baptista lelkész midlandsi otthonától a Devon folyó felett magasodó fényűző palotáig. valahányszor a Sycoraxszal visszatérsz a kikötődbe. míg talált egy kényelmes zugot a karjaim között. és láthatnálak. hogy férfiak vadásszanak rám. – Elég nagy ostobaság tőled. – Talán nem lenne rossz – értettem egyet –. nem igaz? – Dühítené. – Biztonságban? Angela felemelte a fejét és megcsókolta az arcomat. – Ezt nem értem. miután összeházasodtunk. mint szeretőt – jegyeztem meg. – Neki nincsenek. – Biztonságban. – Addig fészkelődött. És nekem sincsenek. – Belefáradtam már abba. esküvő ide. Vagyis. – Végiggondoltam a kérdést. Angela még mindig a szerelemről és tisztességről ábrándozott. nem gondolod? Milyen hosszú út vezetett ide. ha megtudná? Angela bólintott. – Tony nem hűséges hozzám. mert Tony felesége vagyok. hozzámennék feleségül. – Rengeteg. – Romantikus alkat vagyok. azután egy hosszú pillanatig a mennyezetet kémlelte. és senki sem próbálkozik. és magam elé képzeltem a kis hajókat. hogy máris mindenki ezt gondolja. Hiszek a szerelemben. hogy Tonyé vagyok. hanem egy férfit. vagy bármelyik más nőt. ha nem tenném. – Úgy gondoltam. – Neked vannak barátaid. – Megteszed? – Nem lenne tisztességes másokkal szemben. Nick? – Igen. Most már mindenki tudja. . csak azért kapom meg a legjobb állásokat. Szeretne egy igazi barátot. – Azt akarja. de most már én sem vagyok az hozzá. – Tonyé vagy? – Mindent és mindenkit birtokolni akar – magyarázta mentegetőző hangon. hogy adjam fel a munkám. nem igaz? Megkapnám ezt a házat. akivel teljesen őszinte lehet. ami azt illeti. – És többé nem kellene aggódnom a pénz miatt se.

Hát nem tudsz máris mindent? – Nem tudom például. de sosem gondolja. – Csak próbáltam felkelteni az érdeklődésedet – mosolyogtam –. filmet készítesz rólam. akkor örökre hűséges maradsz? – És mert tetszetős a külsőm. hogy elértünk az ágyba. – Felém fordult. hogy a tévésztárok túlságosan okosak. Nem hittem volna. Megcsókoltam a homlokát. Hunyorogva nézett fel rám. Rettenetesen. Elmosolyodott. . És persze az üzletnek is csak jót tesz vele. és most már. – Mesélj magadról – kérte. – Csodálatos a külsőd. hogy valaha meg foglak kedvelni. hogy feleségül fog venni. majd elmosolyodott. szabadon engedhettük. és túlságosan fényűzően élnek. szerénytelennek ítélem-e a szavait. hogy a szél magával repítsen bennünket. – Rettenetesen büszke ember. Azt gondoltam. – Ezért is nagyon fontos Tonynak. hogy szép felesége legyen. ha le akarja cserélni a feleségét egy fiatalabb szupermodellre? – Tartásdíj. hogy meglepettnek tűnt. és biztos voltam benne. – Mert azt hiszi. mint a kocsija vagy a háza. felismerés csillant a szemében. – Valóban? – Meglepett azzal. valami. Minden feszültség szertefoszlott az arcvonásairól. hogy szerelmes vagy-e Jill-Beth Kirovba. Motorzajt hallottam odakint az esőben. az elvált nők legjobb barátja – vágta rá a választ Angela. amint valaki sietősen a kocsma felé vette az irányt. Emlékszem. Ő minden adandó alkalommal megcsal. annyira nyugtalanná tett a jelenléted. hogy lássa. – Azt hittem.– Rettenetesen dühítené. csodálatosnak találtalak. – Így is van – mosolyodott el Angela. Megcsókoltam meleg bőrét. hogy megbánt vele. Viszonozta a csókomat. Már az első pillanatban. és ő azonnal életre kelt. hogy gyűlölni fogsz. – így volt. Ajka alig láthatóan szétnyílt. Hosszú ideig néma csendben feküdtünk. – Persze – feleltem őszintén. – Te pedig olyan zord és félelmetes voltál. Ezért is gondolom. amikor megláttalak. – Mi történik. ahogyan ott feküdt a karomban. majd máris visszatért Bannisterhez. Első látásra felélesztetted bennem a vágyat. amivel lenyűgözhet másokat. mennyire nem akartál megnyílni. És fájdalmat okozna neki. mintha megküzdöttünk volna egy ádáz viharral. Olyan ez neki. Angelát kezdte elnyomni az álom. Olyan fiatalnak és ártatlannak tűnt. pihegése nyomán szétváltak homlokán a sápadt hajszálak. – Vállat vont.

Nick. készséggel segítenek. – Igen. amit ilyen igaznak akartam megtartani. Már el is feledkeztem arról. – Buta kis Nick. éreztem a felparázsló cigaretta melegét a bőrömön. de nem akartam hazudni Angelának. – Csak talán? Felemeltem a fejem és megcsókoltam: – Kétségkívül. És Dallas nagyon. ha így történt volna. Vagy legalábbis messze esett. de ha azt mondod.A kérdés teljesen készületlenül ért. – Téged átverni. hogy a tévétől vagy. azután visszatért mellém az ágyba. – Akkor az elmúlt néhány napban szerelmesedtél ki belőle? – Én nem… – Elhallgattam. Most már nem. – Megmondanád. körülbelül annyira nehéz. mi mindent megtesznek az emberek a tévések kedvéért. – Akkor most belém fogsz szeretni? – Talán. De nem így történt. – Örülök neki. Azt akartam mondani. és rettentően fontos lenne megtalálnod egy bizonyos Mr. – Biztos? – Biztos. – Arrébb hemperedett. ha tudnád. hogy eszes lány vagy. megmondanám. – Nos? Bólintottam: – Az elmúlt néhány napban szerelmesedtem ki belőle. Nick Sandman. Hasra feküdt. de nagyon messze esik Bostontól. – A mellkasomra fektette a fejét. hogy csak most tértem vissza Amerikából. – Ágyba is bújtál vele? – Nem. és ma délután valami olyasmire találtam. A hazugság megöli az érzelmeket. Azóta máshová vitték? Elmosolyodtam: – Mindig is tudtam. aki elfelejtette magával vinni a forgatókönyvét az Államokba. – Előrehajtotta a fejét és megcsókolt. Angela láthatóan elégedett volt magával. Elmélázott a válaszon. mint elvenni a cukorkát a fogyatékos csecsemőtől. rágyújtott egy újabb cigarettára. Sandmant. igaz? Ha már ilyen úriember vagy. amikor legutóbb odaát jártam. hogy ágyba bújj vele? . felkönyökölt és az arcomba fújta a füstöt. Angela felkönyökölt az ágyban. – Azért repültél Amerikába. – Nem vagyok belé szerelmes. – Meglepődnél. hogy nem is találkoztam Jill-Bethszel. A légitársaságok például nem hajlandóak kiadni az utaslistáikat.

amit akart. Elmosolyodott. de én le is akartam fektetni. – Tönkre fogod tenni a Wildtrackot? – Nem válaszoltam. Pierre miatt akart találkozni veled? – Igen. Úgy gondolta. Csak hirtelen felindulásból ment hozzá Tonyhoz. ő pedig újra elhúzódott tőlem. Angela felkacagott. A lepedőre tette hamutartóját és lekocogtatta a hamut a cigarettájáról. szörnyen gazdag. – Miért nem? – Mert be akarom fejezni a filmet. hogy Angliában parádéállat. és semmi sem volt elég jó az ő drága Nadeznhája számára. és nyaggatta Nadeznhát. – Nem igazán. és alighanem egy kicsit őrült. nagyon befolyásos. hogy megvegye ezt a házat. Bár nem voltak boldogtalanok sem. – Boldogok voltak? Angela megrázta a fejét. – És mit gondolsz róla? – Nagyon hatásos. Folyton meglátogatta őket. hogy építsenek úszómedencét számára. és ragaszkodott hozzá. – És a lány miért nem tette meg? – Nadeznha mindig azt tette. hogy Bannister talán ilyen agyafúrt módon akarja kicsikarni belőlem ezt a vallomást. Igen. ha te fizeted. Angela ösztönösen megérezhette visszahúzódásomat. hogy Nadeznha rangon alul házasodott. – Találkoztál Yassir Kassoulival? – Igen. amiért elvette tőle a lányát. – Senkinek sem fogom elmondani. hogy költözzön haza. – Kihallottam a nemtetszést Angela hangjából. mert felemelte az arcát és mélyen a szemembe nézett. rendkívül céltudatos. És Kassouli se segített a helyzeten. . Elvárta Tonytól. – Hirtelen feléledt bennem a gyanú. azután felült és a lábát keresztbe fonta. halovány. Meztelen teste kísértetiesen hasonlított Melissáé-ra. máris elvesztem. Nick. hihetetlenül törékeny volt. Ő csak találkozni akart velem. Mindig itt volt. A St. – Beleszívott a cigarettába.– Nem. – Kassouli mindig is gyűlölte Tonyt – jelentette ki. – Te fizetted a repülőjegyet? – Nem. hol voltál. Ha a szerelem kulcsa a vágyakozás. mégis ruganyos. – Elég költséges csalódás lett volna számodra. – Élvezte. – Gyűlölte. Itt gazdag örökösnő lehetett. ő legalábbis mindig ezt mondta.

Arra gondoltam. felkeltem az ágyból és odaléptem az ablakhoz. kivel. ha ez megtörténik. – És? Vállat vont: – Nem. A lepedő kivételével valamennyi ágynemű egy halomban feküdt a szőnyegen. milyen ellenállhatatlanul vonzódik Bannister az erős asszonyokhoz.oldalán igazán híres tévésztárral. Úgy értem. Mindig feldühödött. akkor sem említi. Nadeznhának viszonya van valakivel. Egyébként nagyon bizonytalan. hogy feleségül vette Nadeznhát. – Nem. – Gyakran gurul dühbe? – Csak azokkal szemben. Valóságos szörnyeteg! Mindig úgy láttam. . – Kedves? – húzta el a száját Angela utálkozva. hatalmas csapást mért volna a büszkeségére. Közeledett a dagály. Ideje lesz. hogy elnézzem az összegyűrt lepedőn fekvő törékeny testet. csak nem meri bevallani. ha erről beszéltünk. A hajfürtök szertelenül hulltak alá a csupasz hátra. de Angela csak nevetett a feszengésemen. gondoltam. hogy Tony retteg tőle. amennyire csak lehetett. – Nadeznha el akarta őt hagyni? – kérdeztem. mit gondolnak az emberek Nadeznha haláláról? Felnézett rám: – Tudom. az volt. nem gondolod? Elmosolyodtam. – Nem tudom – ráncolta a homlokát Angela. hogy gyengébbek nála. Nekifektettem a hátam az ablakpárkánynak. nem ő tette? Nem. ha megpróbálom lehántani az igazság következő rétegét is. míg odahaza Amerikában csak egy volt a gazdag és halálba kényeztetett lányok közül. lehetetlen? Nem. Eleinte zavarban éreztem magamat a hátamat elcsúfító sebhelyek miatt. de ha így lett volna. Úgy gondolta. Bár. az ár örvényei elborították a lapályokat és megemelték a túlsó parton kikötött kis bárkákat. – Tony nem beszél erről. Most ott álltam és letekintettem a folyóra. utalni azért utalt ilyesmire. – Én úgy hallottam. kedves teremtés volt – szúrtam közbe olyan ártatlanul. Óriási előrelépést jelentett számára. – Hihetetlen önző teremtés. – Remekül értett a hajózáshoz – vettem védelmembe a halott lányt. – Tudod. nem akarsz beszélni erről? Hosszú ideig némán meredt a lepedőre. – Azért ez a tény nem ér fel egy ajánlólevéllel. senki se tudja. akikről úgy gondolja.

hogy az a másik is épp erre készül. – Talán Mulder képes lenne? – Az isten szerelmére. – Rólad pontosan tudjuk. ki fia-borja vagy. Emlékszem az egyik fickóra. Tudjuk. aki éppen úgy nézett ki. – Egy pillanatig eltűnődtem. elhiheted. Nem mintha nem akart volna beszervezni. – Gondolod. dehogy! – Mármint az. – Tony képtelen lenne gyilkolni – erősködött Angela. ám most egy pillanatra elém villant a régi Angela. miért nem veszünk be egyetlen idegent sem a csapatba? – Engem mégis felkértetek. – Neked csak tudnod kell. Hacsak nem vagy annyira dühös. Nick. Van elég tapasztalatod. Tony tudja. hogy Tony megtűrné maga mellett Muldert. És sajnálom. akivel azelőtt rögbiztem. akit szerettél? Képes lennél megölni Melissát? – Úristen. – Ennyire szörnyű volt? – kérdezte. hogy nem vagy Kassouli embere. igaz? – szegezte nekem a kérdést. – Inkább csak mocskos – feleltem. Mit gondolsz. látni a pusztítást. Pierre-en. – Az nem ugyanaz. Egy dolog meghúzni a ravaszt. Azon tűnődött. Angela elnyomta a cigarettáját a hamutálban. És az sem volt könnyű. hogy Kassouli mindenáron meg akarja akadályozni abban. mit gondoljak. amit a szigeteken szereztél. hogy a filmben is ilyen átéléssel beszéljek. hogy Tony képes lenne ilyesmire? – Nem tudom. és én kihallottam a tévéproducer szakmai érdeklődését a hangjából. és elfintorodott.– Nem hinném. de kudarcot vallott. hogy van benne elég lelkierő egy gyilkossághoz. Vagy. . hogy győzhessen a St. Nick. dehogy! – Akkor miből gondolod. – Végiggondoltam a kérdést. mint az egyik haverom. mit teszel. hogy ilyen szörnyű vádakkal illettem Tonyt. – Megpróbálta – feleltem őszintén –. és megint más dolog látni a nyavalyás holttestét néhány órával később. Rettenetes dolog lehet megölni valakit. – De képes lennél hidegvérrel megölni valakit? Valakit. mivel tudna rávenni. amikor tudod. hogy azt sem tudod. Nick! – Mindeddig megadóan tűrte a téma iránt mutatott érdeklődésemet. ha az megölte volna Nadeznhát? Mulder Tony testőre. talán önvédelemből? – Vállat vont. – Sajnálom – szabadkoztam újra. nem? – Jesszusom. Megértette a vonakodásom. – Utána volt a legszörnyűbb.

Angela rágyújtott egy újabb cigarettára. – Tudnia kell. – Férfibüszkeség. és mindent. biztosan kevésnek érezné. ha valaki felvetné. ami vele jár. hangjában a jól megszokott türelmetlenséggel és fensőbbséggel. Te lehetnél a másik testőre. hogy a St. És most. Pierre-t. Hosszú ideig tanakodva nézett rám. Nick! – Kedvesen rázott le. olyasvalaki. és nem fog visszakozni. mit tervez ellene Kassouli. – Fogd be. sőt már el is indítottam a folyamatot azzal. aki éppenséggel a legfőbb riválisom e lány kegyeiért. – Angela felpattant az ágyból és odalépett mellém az ablakhoz. – Ne engedd indulni – ismételtem határozottan. fiatal bika. Tartsd itthon. hogy Nadeznhát esetleg meggyilkolták? El tudtam képzelni. igen. Nick. – Halljuk! – Ne engedd Bannistert indulni a St. – Ő nem fogja feladni. hogy menj el vele. Igazi brit hős akar lenni. – Túl sokat dohányzol – jegyeztem meg. hogy Hardingot meg sem említem előtte. hogy csupán nem hagyja nyerni. Nem tudom. hogy biztosan élvezné a titulust. aki megfricskázza a franciák orrát. nem éreztem ingerültséget a hangjában. én pedig arra gondoltam. hogy beszéltem Micky Hardinggal. Öreg bika. mint az Üdvhadseregnek. mert valaki megfenyegetett? – Attól függ. Nick. és úgy gondolja. – Te pedig Lady Bannister leszel? Elmosolyodott. A fenébe is. – Tony nagyon büszke ember. A sűrű felhők miatt máris szürkülni kezdett odakint. – Ezért akarom. – Feladnád az álmodat csak azért. ki az a valaki – vágtam rá. . bármenynyire is őszinte akartam lenni Angelával. Nick. milyen sárdobálás lenne itt. El tudod képzelni.– Ne is spekulálj ilyesmiről – figyelmeztetett. Pierre-en. – Én is előbb adnám meg magam a Kínai Néphadseregnek. de nem felelt. – Adhatok neked még egy tanácsot? – kérdeztem. Pierre kikövezi előtte az utat. – Még csak az hiányozna. Tony is ezt akarja. – Azon tűnődtem. lovaggá akarja üttetni magát! Más hírességekkel megtörtént. miért féltem annyira azt az ember. hogy a szennylapok csámcsogni kezdjenek Tony házasságán. hogy meg fogja nyerni idén a St. A jó öreg lovagiasság. – Megragadta a karomat és hozzám simult. Szétkürtölte mindenkinek. mennyire eltökélt Kassouli. – Bosszút akar állni a lánya halála miatt? – Úgy gondolom. jobbnak láttam.

egyszeriben mégis reménytelenül nyomorékká változtam. – Micsoda istenverte bolond! – Ahogy volt. Fürgén eltáncolt. azután csapkodni kezdtem a térdem. azután súlyosan elterültem a szőnyegen. – Erőt kellett vennem magamon. – Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten. az ablakpárkány után kaptam. – Mi ez. Hiába próbáltam a telefon után kapni. Hirtelen ostobának és nagyon esetlennek éreztem magam. hogy új életet erőltessek tagjaimba. egy perc és rendben leszek.– Nem azért. – Felkacagott. Napok óta nem történt velem ilyen. – Orvos látott már? – kérdezte Angela. – Azért is. – Akarsz velem valaha is még egyszer az ágyba bújni. és nem tudtam. Nick? – Angela megpróbált felsegíteni. majd a padlón kúszva megindultam az ágy felé. de a jobb lábam hirtelen kikapcsolta magát. – Azt lesheted. Én pedig elestem. hogy a lábam megadja magát. Egy perc. – El fogsz menni egy orvoshoz. ahol lehunyt szemmel feküdtem és próbáltam visszavonulásra bírni a fájdalmat. és minden rendben lesz. tompa fájdalom. Próbáltam felállni. – Újra a telefon után vetettem magam. – Mondtam már. – Erről még sosem beszéltél – jegyezte meg feddő hangon Angela. hogy nyugodt maradjon a hangom. – Legalább egymillió orvos látott már. – Akkor el fogsz menni egy orvoshoz. ami segített. csupaszon. – Olykor előfordul. A fájdalom felkúszott a hátamon. – Igyekeztem leplezni félelmemet. – Erőnek erejével átfordultam. Arra gondoltam. Hallottam magam. kíméletlen. akkor ezt a hirtelen gyengeséget is le kell tudnom győzni. Páni rémület söpört végig rajtam. élesen metsző kín. – Kivárta a választ. én pedig oldalra buktam. – Minden rendben. – Nick? Nick! – Angela hangjában hamisítatlan aggodalmat éreztem. majd én meggyógyítom magam. átviharzott a szobán és felkapta a telefont. . azután kidobta a cigarettáját az ablakon. Sikerült felküzdenem magam a gyűrött lepedőre. mert értek a hajókhoz? – kérdeztem. Nick Sandman? – Mást se akarok. amellyel megtanultam együtt élni. nem a szokott. – Megegyeztünk? – Mondtam már – erősködtem –. egy új. ha a lábam kibírta az amerikai utat. ahogyan felszisszenek a fájdalomtól. azután sikerült oldalt fordulnom. könnyedén elhátrált. te buta.

– Nem nyitok vitát. amely egyeztette az időpontot a szakorvossal. Szerelmes lettem. milyen csodálatos érzés. ha van egy nő. arra gondoltam. Elmész orvoshoz vagy sem? Megegyeztünk. meseországban éltem. s miközben az ellentmondást nem tűrő hangot hallgattam. és próbáltam rábírni a lábam a mozgásra. hogy elveszítsem. Hátamon feküdtem az ágyon. aki törődik velem. Nick Sandman. boldog voltam. nem álltam készen arra. Csak most találtam rá Angelára. .

3. rész .

7. – Azt kívánom – szólt Mary Clarke. Elfintorodott. Az ödémát csak azután lehet diagnosztizálni. hogy ne tegyen több kárt magában. Csak egy közelben serénykedő fűnyíró idegesítő zümmögése. hogy soha többé nem fogok járni! – A rohadékok mindig ezt mondják – engedte meg egy félmosollyal Mary Clarke –. – Nyavalyás duzzanat – feleltem túlzott indulatossággal. míg Angela. miért ne járhatna normálisan. Én talán túl soká éltem együtt az orvosokkal és a cikornyás frázisaikkal. mert akkor az ágyhoz kötözhettem volna. bárcsak az én betegem lett volna. hogy bizonyos fokú mobilitást sikerül visszanyernie. – Hogy érti ezt? – kérdeztem végül. nyers és magabiztos modora miatt idősebbnek látszott. Sandman. hogy az ön csináld magad fizikoterápiája kétségkívül súlyosbított egy merőben szokványos és nem túlzottan komoly ödémás állapotot. . – Ennek magam is örültem volna – jegyeztem meg gálánsán. Mr. Mr. Egyszerűen nem találtam orvosi indokot arra. – Azok a rohadékok azt mondták. Márpedig ha a gerincvelő megszakad. Néma csend. ám a hangja semmiféle könnyedségről nem árulkodott. miközben alávetett a szokásos vizsgálatoknak. leszámítva azt a tényt. ismertessem sebesülésem pontos természetét. fejezet A neurológus korombéli nőnek bizonyult. annak következményeként az illető egy életre megbénul. – Ödéma? – kérdezett közbe Angela. de Angela még nem szokhatott hozzá mindehhez. aki még maga sem hallotta a teljes történetet. amit azonnal meg is bántam. hogy ön erőszakkal próbált meg gyors fejlődést elérni. összerezzent a véresebb részleteknél. miközben a jegyzeteit készítette. – Azért kívánom ezt – söpörte félre Mary Clarke határozottan a vaskos bókot –. megfeledkezve még a gálánsságról is. Mary Clarke doktor zöld szeme némiképp pajkosan csillogott. Clarke doktor arra kért. ugyanis a gerincben kialakuló ödéma rendszerint teljes szakadásként mutatkozik meg. – Úgy értem. – Baromság! – kiáltottam fel indulatosan. A tesztek végén visszakísért rózsakertre tekintő irodájába. Sandman. miután befejeztem –. Angela itt várakozott ránk. Angela egy orvosokról szóló dokumentumfilm forgatásakor ismerkedett össze vele.

amely nekipréselődik a gerincvelőnek. Fogadja elismerésem! – De hát mit lehet tenni? – kérdezte Angela. a bejáratnál rámpával a tolókocsija számára. Ha egy kis esze van. – Nem tehetek semmit! – szögezte le Mary Clarke. – Itt megállt. ha ott lesz egyedül az Atlanti-óceán közepén. – A lába vagy funkcionálni fog. akkor valóban reménytelenül nyomorék lesz. majd néhány hét leforgása alatt fokozatosan lelohad. hogy valószínűleg csak a filmje befejezése miatt aggódik. – Elszánta rá magát. hogy körülhajózza a világot? – kérdezte Mary Clarke a szenvtelen magyarázat végén. mint hogy kísérletezik rajta. komoly égési sérülések. – Rohadtul igaz – szúrtam közbe. – Az enyém nem tette – jelentettem ki dacosan. mozgássérült-segélyért folyamodik. – Az igazság az. a gerincoszlopát alighanem spirituszban mutogatják majd. a kockázat aránytalanul magas. Mindent egybevetve. amikor a lába kudarcot vall? – tiltakozott Angela. engem pedig mélyen megérintett az arcán tükröződő őszinte aggodalom. Mary hajózási metaforával kísérletezett. és elmagyarázta. az ön esetében állandósult ödéma alakult ki. keres egy kedves egyszintes házat. – Mert önt súlyos trauma érte. Miután meghalt. Sandman. vagy nem. akkor a jobb lábam mozgatásáért egyfajta feszítőkötél. azaz a kapcsolódó idegpálya a felelős. – Semmit.– Szó szerint nyavalyás duzzanat – erősített meg Mary Clarke –. – De hát… – kezdte volna Angela. Mr. A gondot az okozza. – De mi történik. ezzel időleges paralízist vált ki. amíg fel nem ötlött bennem. – Elmosolyodott. Egyetlen orvos sem tehetne mást. mintha ezzel igazolhattam volna. igen. hogy mindenben téved. természetesen – közölte Mary Clarke vidáman. – Új-Zélandig feltétlenül. ha ezt teszi. majd megvillantott egy már-már kárörvendő mosolyt. hogy ön valóságos tárháza az anomáliáknak. és ez feltehetőleg nem találkozna Mr. így talán tényleg helyesebb. – Mondanom sem kell. . valamint a lövedék által okozott bevérzések. mennyire rosszul teszi. Sandman óhajával. s bár műtéttel segíteni lehet a dolgon. hogy ez a kötél olykor minden átmenet nélkül meglazul. – Semmit? – Angela döbbentnek tűnt. hogy ha a testemet hajóként képzeljük el. és nekilát az emlékiratainak. ha elhajózik Új-Zélandra. Mr. – Persze. Sandman.

majd egyenként beütöttem a tölgyfából ácsolt sínveretbe. csak feltétel nélküli szolgálatkészség. És a vitorlázástól irtózó Angelát. boldogulni fog – felelte Mary szárazon –. ahol a Wildtrack részt vett egy sor partközeiben megrendezett versenyen. mi történt azon az éjszakán. Persze akkor sem tudnak majd mit kezdeni magával. nem pedig nyolcas erősségű nyílt óceáni szélben. Micky Harding felhívott néhányszor. amely képes lehet ellenállni a legzordabb óceáni szélviharoknak is. kötelek. ahogyan eddig is visszaállt a normális állapot. de vannak betegek. Matthew és a filmes stáb alighanem rájött. Megérkezett a kötélzet. Jó idők következtek. hiszen ha a vitorlázat bármely elemének kudarcot kellett vallania. Mielőtt beágyaztuk volna a főárbocot. ahogyan remekül választotta meg a terápiát is. Mary Clarke remekül választott évjáratot. ahová az árboctő beült – a tengerészek évszázadok óta ezzel a módszerrel keresik a sors kegyeit. hogy ilyen jól halad a Sycorax újjáépítése. – Felállt. . így azután mindketten visszatértünk Devonba. Lassan haladt a munka. ha orvos foglalkozik velük. akik megnyugtatónak találják.– Úgy vélem. hogy olyan. A hajó napról napra szépült. mi történt köztem és Angela között. hogy Kassouli fenyegetőzése nem több egyszerű agyrémnél. hogy nem tesz semmit. de ha mégis azt tapasztalja. Ezzel kellett Angelának megelégednie. 78-as évjárat. és átadtam magam a kényelmes meggyőződésnek. látszólag törékeny rendszerré álljanak össze. Guajakfából kivágtam a kötélerősítő szarvakat. – A tiszteletdíjam egy palack Cote de Beaune. faanyagok és fakátránnyal teli vödrök gyűltek a fedélzeten. hogy az ernyedtség egyre tovább tart. feltétlenül forduljon szakorvoshoz. így a magaménak tudhattam egész Devont. és tucatnyi korsó sörért szereztünk egy dereglyét is. amelynek fedélzeti darujával helyére emelhettük a gondosan lelakkozott árbocokat. s nekem együtt élnem. idővel ezek a hívások is abbamaradtak. vagy megindulna a végtag elsatnyulása. Hálából a kamera előtt is percről percre felidéztem. egyszeriben nem volt több feltétel. ha még itt a kikötőben teszi. gondosan elrejtettem egy régi egypennyst a bölcsőben. Az izomtónus kielégítő – fordult felém –. Fanny Mulder a hajón élt. Angela immár rendelkezésemre bocsátott minden alapanyagot. Anthony Bannister szüntelenül ingázott londoni háza és a Földközi-tenger között. szívesebben vettem. amikor kiharcoltam a keresztet. de senki sem szólt. amikor úgy döntött. és mindenki örült. Jill-Bethről nem hallottam. de miután nem volt mit jelentenem neki. Acélhuzalok.

mit csinálunk. Gyönyörű darabok voltak. amire én azt feleltem. hogy megvárom. Gondosan betakarta az összecsavart vitorlát. Lassan leeresztettem a nagyvitorlát: – Még várnunk kell vele. hogy szalad a kicsike. mi? Még mindig a töködet szorongatja. mintha a századfordulós hajóácsolási technológiákról forgatnának dokumentumfilmet. hogy Jimmy kicsatolhassa a bevonókötelet és összetekerhesse a vitorlát.amely közvetlenül az árbochoz rögzült. Meghagytam a helyet a zárt vécé számára. akiket terveim szerint a fedélzetre csalok majd. Gyönyörű nap köszöntött ránk. ahogyan a felújított hajótest megrázkódik alattam. Habozni látszott: – Biztos vagy benne. – Az a fruska az. hogy nem akarom feleslegesen összefúrni a Sycorax hajótestét. Jimmy. A stáb idővel feladta a kísérletet. mire az operatőr megtorlásként vett nekünk egy értelmező kéziszótárt. fiú! Lássuk. Két fekvőhelyet tettem be a nagy térképasztal és a kis hajókonyha mellé. Megemeltem a vitorlarudat és a csonkavitorlát. Jimmy és én szüntelenül a feszítők és csigakötelek. amikor a stáb nem volt jelen. hogy akárcsak megpróbálja megérteni. ellenben Angela megajándékozta a Sycoraxot néhány antik réz hajóablakkal. ugyanakkor ígéretet tettem Angelának. amint a szél belekapaszkodik a nyolcunciás szövetbe. . míg mögöttük lassan alakot öltött a kabin. egyre inkább úgy érzik. Angela pedig tudni akarta. Helyükre tettem. a legfeljebb ötös erősségű délnyugati szélben a Sycorax a nyílt vizekre kívánkozott. he? Erős kísértést éreztem. Akkor miért bajlódsz egyáltalán a vécével. A vitorlákat az egyik dartmouthi műhelyben javították ki. zöldes árnyalatú üveggel és súlyos rézkerettel. Éreztem. amely filmre rögzítheti a helyreállított hajó első útját. Matthew emberei azt mondták. hogy megvárom a stábot. és tömítettem a hajóablakokat. miért nem elég beszerezni még egy vödröt? Azt feleltem. Jimmy. amilyen a Wildtrackon is van. aligha érnék be a zománcos vödörrel. vastag. hogy a lányok.és a tatvitorlát. Az orr-rekeszben műhelyt és vitorlaraktárt alakítottam ki. Jimmy. kötélfülek és kötélvezetők miatt aggódtunk. érdeklődött gúnyosan. Jimmy és én nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. fiú? – Biztos vagyok. – Megígértem neki. miért nem szerelek be rendes vízöblítéses vécét. peremkötelek és vitorlalécek. hogy felhúzzuk a fő. és olyan napon érkeztek meg. A zsanéros szárnyakat rossz időjárás esetén le is lehetett csavarozni. – Talán kivihetnénk egy kicsit? – vetette fel Jimmy alattomos módon. Hatalmas pofont kaptam. – Csapjunk a lovak közé.

immár sokkal elégedettebben. talán.26-kor indul Totnesből – vetettem fel és Londonba ér… – 8. Felegyenesedtem.35-re – vágott közbe. – Már megrendeltük őket. Aznap délután felhívtam Angela londoni irodáját. amelyeket Fanny Mulder lopott el a hajómról. bár még most sem voltam hajlandó még csak fontolóra se venni. nincs rádió. se fenékszivattyú. Csak a pezsgőre és a stábra vár. se… – soroltam kérlelhetetlenül azokat a holmikat. Pierre-en. és nekivágni a víznek. – A Sycorax készen áll a tengerre. – Jobban teszed. se barométer. – Talán még elérem – igyekeztem kétkedő színt vinni a hangomba. és Angela is beleegyezett. talán vissza se térek többet. Már-már az ő szemével kezdtem látni a dolgokat. hogy elinduljak a St. Rövid szünet állt be. se tűzhely. amelyre oly sokáig vártam. mert a hajó elkészülte egyet jelentett azzal. amelyik ma délután 5. – Fenékszivattyú se lesz? . ha eléred – csattant fel –. Nick – vágott közbe Angela türelmetlenül. – Teljesen elkészült? – Hát. hogy új befejezése legyen a filmnek. – Csodálatos! – Angela egyáltalán nem tűn elégedettnek. – És mi a helyzet Josie Woodwarddal? Ki hajókázott vele három mérföldnyire Start Pointtól? Krahácsolva felnevetett és ejtette a témát. hogy legfeljebb egy-két nap kell.– Mindig is a gatyádban hordtad az eszedet. ha nő irányít a hajón. – Csak fel kell húzni a vitorlát. Megígértem neki. se tájoló. Nick. és ennek fényében túlzott lelkesedésem akár tapintatlanságnak tűnhetett. se radar. a navigációs fényeknek meg a tűzhelynek. – Nick? – Van egy vonat. hogy távol kerülök tőle. Suhanc-koromban igazi férfi a hajója közelébe se engedett volna asszonyszemélyt. amelyben a Sycoraxon futok ki a tengerre. ám mostanra éppúgy elköteleztem magam a film mellett. és kiviszem az öreg hajót a nyílt vízre. se kronométer. amíg végre filmre vesszük a pillanatot. mint Angela. nincsenek navigációs fények. amikor a Sycorax újra útnak indul. – De vitorlázni már tud – telt el a hangom melegséggel. – Készen áll – jelentettem be. máskülönben búcsút inthetsz a rádiónak. Az mindig rossz szerencsét jelent. Két hónappal ezelőtt bizonyosan engedek Jimmynek. se horgony.

Soha. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. – Nem. Közelebb hajolt a tükörhöz. függetlenségi törekvéseiről árulkodott. Bútor alig akadt.Úgy tett. és én azonnal kiéreztem a feszültséget a hangjából. hogy miért kedden kell forgatnunk – tette hozzá. hogy saját lakást tartott fenn. Csak Bannister távollétében használta. – Az öltözőasztalnál ült. Mindenütt dokumentumok és könyvek hevertek összevissza kupacokban. semmi. hogyan segített neked. Angela félhomályos kensingtoni alagsorban vett magának lakást. . Legalábbis én így gondoltam. – És addig? Kihallotta hangomból a csalódottságot. fenékszivattyú se lesz. – Miért nem utazhat vasárnap? – Mert nem akarunk háromszoros napidíjat fizetni. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. nem igaz? És látni szeretné. Elértem a vonatot. aki az ideje túlnyomó részét valahol máshol tölti. – Mondd! – Tony ott akar lenni. – Még egy oka van. hogy még aprólékosabb figyelmet szentelhessen a szemhéjának. a szobanövények rég kiszáradtak. – Addig. – Számít az valamit? – Hogyne számítana. A lakás ezzel együtt némiképp elhanyagolt benyomást tett. méghozzá jó magasan. – Keddnél előbb nem forgathatunk. – Mi lesz akkor? – Akkor vesszük filmre. letörölte a sminket az arcáról.48-kor tetőzik a dagály – mondtam fel a leckét emlékezetből –. mert csak hétfőn tudjuk leutaztatni a stábot. a por vastagon ült a polcokon és a kandallópárkányon. hiszen a film részben arról szól. hogy ott legyen. – Jövő kedden – tudatta Angela. Az ár világgá repít bennünket. azt hiszem. – Fontos. – Ott akar lenni a fedélzeten? – Meglehet. Keddig bírd ki valahogy. de már maga a tény. Olyan fiatal és sikeres nő lakásába kerültem. – Nem nézett rám beszéd közben. rendben? – Délelőtt 10. mintha elgondolkodna ezen.

noha a Wildtrack már három héttel korábban hazafelé vette az irányt. – Néhány napra megállunk az Azori-szigeteknél. Angela felém fordult a széken. – Sajnálom. a munkahelyi versenyt. miközben feltűzte a haját. csak éreztem. mégis nehezteltem miatta. – Sajnálom.Hanyatt feküdtem az ágyon. Nick. – Velem jössz – mentem tovább. – Három nap alatt túl lennél rajta. te is túl leszel rajta. csak az ágyon és a barátságon. Képtelen vagyok rá! Ha húszéves lennék. Pontosan tudtam. – Egyszerűen csak… – vállat vont. az aggodalmat a gyártási költségek és a határidők. Szeretnél visszatérni Ausztráliába? Vagy inkább felfedeznéd a Karib-szigeteket? Megszokott mozdulatokkal fonta kontyba hosszú haját. s azt kívántam. – Tükörképére meredt. mint illúzió. – Senki sem születik annak – erősködtem. – Nick! – Túlzottan erőszakos voltam. hiszen ezzel elárultam féltékenységemet. ízlelgettem az új szerelem ártatlanságának örömeit. – Ne tedd. mit gondolok. nem tudta befejezni. – Akkor miért nem hajózunk ki a Sycoraxon most vasárnap? – Vasárnap Bannister még Franciaországban lesz. Ostoba érzés volt. még nem gondoltam rá. – Előjoga van rád? – Valahogy úgy. – Sosem lennék túl rajta. – Én nem születtem tengerésznek. bárcsak ne tettem volna. merre tovább. talán . meg amiatt. Boldogságom nem volt egyéb. ahogyan a féltékenység alattomos víz alatti örvényként beszippantja addigi boldogságomat. mégis természetes. Az elmúlt néhány hétben úsztam a boldogságban. és Bannister visszatérése fájdalmasan emlékeztetett rá. Önmagára meredt a tükörben. hogy milyen programmal álljunk elő legközelebb? Mégsem tehetem meg. – Tengeribeteg lennék. nem szóltam egy szót sem. hogy Angelát a hűség elsősorban Bannisterhez köti. – Időbe telik. – Mindig van választás – felelte kihívó hangon. – Azt hiszed. és a való világ most hangos csattanással zárult össze körülöttem. hogy Angela és én nem osztoztunk máson. Azután kitaláljuk. hogy itt hagyjam ezt az egészet? Tony bizonytalanságát. – És nincs választásod? – kérdeztem. de hidd el. Pontosan tudta. Nick. Nick.

– Semmi. Mindketten éreztük. ahol valami televíziós fesztiválon bíráskodott. és rágyújtott. Készítettem magamnak egy kávét a . hogy a stúdióban még legyen ideje megvágni az eddig leforgatott anyagot. mint a cigányok. – Azt tervezed. – Bannister azt akarta. és azt akarta. – Akkor mi az ördög vagy? – Kirázott magának egy cigarettát a dobozból. Legfeljebb az. – Biztonságot akarsz. Mostanra ezzel is végzett. de engem egészen más fából faragtak. telepedj le Devonban.rászánnám magam. – Akkor szerezz munkát. és a padlóra engedte fürdőköpenyét. körülsétálta az ágyat. nem igaz? Felhajtottam előtte a takarót: – Oké. te sosem törődsz a következményekkel. úgy fogsz csavarogni a világban. Meredten nézett rám. hogy Angela vele töltse a franciaországi víkendet. és nem akarlak elveszíteni. noha még csak az imént gyújtotta meg. – Huszonhat évesen nem vagy öreg. hogy a szerelem mindenütt körülveszi. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. főnök. hogy nem lehet. és még ugyanaznap délután leautóznia Devonba. – Én sem vagyok hippi. Terv szerint péntek estére kellett megérkeznie Nizzába. Másnap reggel Angela korán elindult. azután ráérünk aggódni a többi miatt. De ki fog fizetni érte? Mit csinálsz majd. csak átadni magát az érzelmeknek. – Ahhoz igen. Nick. Bekúszott mellém az ágyba: – Maradsz holnapig? Másnap volt péntek: – Mit szólsz az egész hétvégéhez? – Tudod. és hogy Bannister hazatérésével minden visszazökken az eredeti kerékvágásba. Abban a korban az ember még elhiszi. Elfintorodott és elnyomta a cigarettát. hogy felcsapjak hippinek. hogy szeretlek. Meztelenül állt előttem. Miután a Wildtrack sikerrel vett részt egy sor versenyen. hogy Angela repüljön le a fesztivál záróünnepségére. Bannister átköltözött a Riviérára. Nem tudnád kihasználni valahogy azt a plecsnit? – Talán ki tudnám. Én már túl öreg vagyok ehhez. – Előbb legyen meg a film. ha a lábad felmondja a szolgálatot? Mi lesz veled öregkorodban? Neked az egész tökéletesen megfelel így. majd Bannister társaságában hétfőn reggel visszatérnie. úgy nézett le rám. Felállt. hogy ezek látszólagos szabadságunk utolsó órái. és nem kell mást tennie. Tényleg elhiszed. – Mi ebben a rossz? – csattant fel indulatosan.

rendszerezetlen kutatási anyagokat. Ha Angela hívott. gondosan bekapcsoltam a gépet. felvehettem a kagylót és lekapcsolhattam a rögzítőt. Felsóhajtott. Minden londoni utazásommal újabb köteg térképről kellett lemondanom. Egy pillanatig kivárt: – Be akar keményíteni. hogy a Sycorax megorrolt volna rám emiatt. megismertem a hangját. – Csak próbáltam elérni. amelyeket meg akartam venni. felizzott bennem a féltékenység. – Nem hinném. a nevem Jill-Beth Kirov. Nem moccantam. de nem tehettem mást. és számba vettem a hajózási térképeket. Nick? – sértődöttnek tűnt a hangja. Gyűlöltem ezt a fortélyt. kurta utasításokat. újabb ismerős hang jelentkezett be. hogy itt vagyok? – Mi ez a dráma. a hívó letette a kagylót. kérem. anyagi források azonban szokás szerint nem társultak hozzá. Mindenfelé próbáltam üzenetet hagyni magának. a korábbi programokhoz készített. amelyben Angela mentegetőzik. majd leültem. emlékszik? Nick Sandmant keresem. Ezúttal is hallottam a szalagra rögzített üzenetet. letusoltam az aprócska fürdőszobában. mondta. így kénytelen voltam beérni az Azori-szigetekkel és Karib-tenger térségével. hogy lenne bármi mondanivalónk egymásnak. A lista hosszúra nyúlt. A számom… Lekapcsoltam a rögzítőt és felemeltem a kagylót: – Jill-Beth? – Nick! Helló! Dühös voltam: – Honnan a pokolból tudta.parányi konyhában. mostanában vele forgat. amelyet Angela gyermekkori otthonából mentett át ide. Hosszú szünet következett. – Helló! Még nem ismer engem. talán hajlandó lenne átadni neki egy üzenetet. és a rögzítő engedelmesen csipogott. Nick? – Ezt hogy érti? – értetlenkedtem. hol lehet. oké? Egy pillanatra elfeledkeztem még a Micky Hardinggal kötött egyezségről is. a falon függő bájos akvarelleket. . Nem tudtam. s miközben végighallgattam az ellentmondást nem tűrő. Megcsörrent a telefon. és a viseltes játék mackót – az egyetlen olyan holmit. Olykor Bannister is telefonált. és amikor a lakásban tartózkodtam. majd amikor már azt hittem. Beszélnünk kell. a házasságtörések jellemző kellékét. amiért nem tudja személyesen felvenni a telefont. A telefon üzenetrögzítőhöz csatlakozott. A sípszó után. bár nem hinném. Átnéztem Angela kevéske tulajdonát. Anthony Bannister házában találkoztunk. és mivel úgy tudom. hagyjon üzenetet.

ahogyan én is tettem Jill-Beth hívása után. és sohói kocsmát nevezett meg. Nick. én pedig nem tudtam. hableány. – Hétfőig biztosan nem találkozhatunk – jelentettem ki –. hol és mikor kell találkoznom Jill-Bethszel. az a legkorábbi időpont. ahogyan ő fogalmazott. Felhívtam a lapot és lenyomoztattam Mickyt. Úgy tűnt. akinek volt egy hajója. és időpontot is adott. – Oké. még sértődöttebben. A déli órákat javasolta. Kis jolle. a felesége arcával. Addigra visszatérek Devonba. – Most fenyegetőzik? – Nick! – kiáltott fel. Mi rossz van abban? Visszaemlékeztem Micky Hardingra és az ígéretére. gondatlanul elhajított cigaretta. – Kihallottam a várakozást a hangjából. Rettenetes tragédia. lévén a helyettes vágó. és neki kellett megvágnia valamelyik fontos jelenetsort. – Megnevezett egy általam is ismert. és az amerikai lány hangja helyett vacsorameghívás. A fickó igazán büszke lehetett a hajójára. – Csak beszélni szeretnék magával. de igazán csinos darab. mint magának is. Yassir Kassoulinak esze ágában sincs feladni a Bannister utáni hajszát. Magában már a szalagcímeket fogalmazta: „Anglia a mágnás hálójában!” „A jenki milliárdos hadat üzen Angliának!”. ha lehet. vagy Micky lapjához hívebb szellemben: „Kotródj haza. hogy az egész július negyediki tűzijátékká változzon. Sokáig várt a válasszal. Amíg le nem égett. – El tudom intézni. miután a film vágója betegszabadságot vett ki. Még orrszobra is volt. Kassouli!” Angela ingerülten ért haza. közönséges mészáros volt. . hogyan találhatnám meg Mickyt ilyen gyorsan. a városban szokott-e maradni hétvégére. és elég volt egyetlen. hogy a sajtó képes lesz kiszabadítani Kassouli karmai közül. s valamelyik régi ismerősértek hívása várta. Visszatekerte a rögzítő szalagját. Letettem a telefont. hogy szűkölve visszahúzódjanak gazdájukhoz. ez utóbbi csak be akart köszönni. Még azt sem tudtam. azután megmondtam neki. a nizzai repülőjáratokkal kapcsolatos üzenet. Nick. – Rendben – feleltem óvatosan. A bosszúra szomjas vérebek elszabadultak. – El tudja intézni? – kérdeztem végül. félreeső kocsmát. Az a fickó az életét tette fel a hajójára. és nekem rájuk kellett irányítanom a nyilvánosság fényét ahhoz. végül vonakodva elfogadta az ajánlatot.– Valamikor nyomoztam egy fickó ügyében.

És most a zátonyra futott hajó szörnyű csikorgásával. – Gondolja. Angela a gondolatot se tudta volna elviselni. Még a tengeribetegség sem állhatott közénk. hogy hétvégére kölcsönvehetem a norfolki házát. Az járt a fejemben.– Valójában állás kell neki – jegyezte meg Angela keserűen. én pedig nem beszéltem Angelának Jill-Beth telefonjáról. hogy követnek? – Nem. hogy Mickyt is beavattam az ügybe. Heron? Mond ez neked valamit? – A Heron nagyon is sokat mond. – Milyen napod volt? – Vettem két térképet – feleltem és láttam egymillió olyan dolgot. azzal nyugtattam magam. Mardosott a féltékenység. felszabadult hétvégét Angelával kettesben a vitorlás fedélzetén. amint megfordultam az ülésen. amit nem engedhetek meg magamnak. karcsú ujjait. Micky. hogy egész hétvégére megkaphatom Angelát. Nick. Micky rágyújtott egy cigarettára. Egyszerűen nem tudtam. meg kellett előzniük bennünket. – Egyik barátom felajánlotta. Nem akartam őket együtt látni. hogy gallyra teszik a hajómat! – Á – horkant fel Micky szarkasztikusan. Nincs telefon. hogy túl elfoglalt vagyok. mint most Nizzára. és ha egyenesen Devonba hajtottak. Micky Harding és én hétfőn délután autóztunk le Devonba. hogy a sajtóban esetleg rossz fény vetül Bannisterre. – Hát akkor mi majd hazavágjuk a szarházit. – Szegény Nick. ami büszkeséggel töltött el. Épp most töltöttem el egy csodálatos. Nyugtalan voltam. és nincs szükségem Angela segítségére. És megfenyegettek. s ezúttal nem engedtem teret a bűntudatnak. hogyan magyarázhatnám meg. miért kell találkoznom az amerikaival. hiszen ha minden rendben halad. a való világ megint összezárult körülöttem. és van valami hajója a parton. Így aztán nagy ívben tettünk Nizzára. – A világ egyik leghatalmasabb emberével kezdünk. – Hiába próbáltam volna leplezni az örömöm. – Valójában Angela Porschéját vártam. – Felém sandított. különben is. de azért próbáltam biztosra menni. . – Kinyújtotta hosszú. és lágyan megérintette az arcomat. Angela kiment Bannister elé a Heathrow-ra. arról pedig végképp nem szólhattam. hogy a találkozó során egyszer s mindenkorra véget vetek Kassouli befolyásának. hétfő estére ugyanolyan nagy ívben tehettünk Yassir Kassoulira. hogy kikémleljek a hátsó ablakon. – És Nizza? – Pokolba Nizzával! Majd azt mondom Tonynak. hogy kézbe veszem az ügyet.

– Terry polgári öltözéket viselt. – Maga se változott sokat. – Esetleg vegyek sajtos szendvicset az útra? – ajánlkoztam. ahol Terry Farebrother éppen a tojásrántotta és a barna szósz maradékát itatta fel fehér kenyerével. majd azon kezdett tűnődni. és eszébe sem jutott másikra cserélni. este csak evett.– Átkozottul idegesnek tűnik. – Hogy van Sally? – Ahogy mindig. mint ha nem kaptunk idejében enni. délben. hogy bevonult a hadseregbe. aki annyit tudott volna falni. Elviselhetetlen. mégsem szedett fel soha egyetlen gramm hájat zömök. és kimentette egy elesett katona hátizsákját. hogy azonnal indulnunk kell. viseltes kék öltönyt. amint az asztal felé tartunk. mint Terry Farebrother őrmester. de még ezt sem tudta igazán kihasználni. inkább tűnt koleszterinfeldolgozó üzemnek. haver. Nem ismertem egyetlen olyan embert sem. – Egész jól festesz. – Én nem várnék olyan sokáig – vont vállat Micky. A beijedt háborús hős. – Mi az ördög – üdvözölte Micky Hardingot –. úgy nézel ki. nem lenne-e illendő elfogyasztani újabb tál zsírbombát a találkozás örömére. főnök. főnök. személyesen megyek le a Fleet Streetre. he? – Csak vegye át a hadsereg az uralmat ebben az országban. Reggel. – Azért van ilyen puhány kormányunk. Legyen inkább néhány sonkás szendvics. csak nem az Egér? Az Egér. mint átlagos emberi lénynek. Sally azt mondta. – Ezért hívott erősítést? – Pontosan. Közöltem vele. hogy a magafajta bunkók a hatalom közelébe se kerüljenek. Miután kötelességtudóan sértéseket cseréltek. ahogy mindig. amint bekúszott az argentin aknamezőre. amelyet szorosan összegombolt a mellkasán. megrázta Terry kezét. Ebből is milyen remek sztori lehetne. A bajuszos arc közönyösen figyelte. sziklakemény testére. Terry odabiccentett nekem is. – A sajttól mindig rám jön a szellenthetnék. A Falklandszigeteken semmit sem utált annyira. mint akire rájött a cifrafosás. aki a Falkland-szigetek óta ismerte a yorkshire-i őrmestert. akik csakis terepszínű öltözékben érezték . lévén azok közé tartozott. és egyszer magam láttam. – Csak nem szoktam hozzá az ilyesmihez. Az „erősítés” az egyik út menti kávézóban várakozott ránk. hogy szétüssek a tapló firkászok között. – Félig összezúzta az ujjaimat a kézfogásával. Talán egy évvel azelőtt vette ezt a rend ruhát. hátha lapul benne néhány konzerv.

ügyet sem vetett Mickyre. hogy Jill-Beth emberei máris ott várakoznak a folyó közelében. – Mire lehet számítani? Mármint. és ezzel sikerült rám ijesztenie. nem igaz? – kérdezte Micky. ha Terry ott ülne a Sycoraxon. amilyen maga is. amennyiben nem leszek hajlandó megtenni. Józan ésszel átgondolva az egész céltalannak és elképzelhetetlennek tűnt. azután majd belefulladtunk a folyóba. Előbb nyakig sárosak lettünk a répaföldön. ezért nagyra becsülném. ahogyan terveztem. Yassir Kassouli eltökélt ember. – Nem fog történni semmi. a Sycorax sebezhetővé válik. a végtelenségig megbízható katona volt. – Szóval. hol vagyunk. a végletekig megkeseredett. ha az oroszok valaha ránk jöttek volna. Ha elutasítom Jill-Beth ajánlatát. aki máris nekilátott első sonkás szendvicsének. miután megkérdeztem. miközben a kocsi felé vettük az irányt.otthon magukat. amíg be nem sötétedik. – Micky visszakanyarodott az országútra. – Cseppet se meglepő. mi az ábra? – Nick ideges – jelezte Micky. Elmondtam Terrynek. – Amikor a legtöbb katonánk ilyen kifinomult és választékos lélek. vagy mi a francot kellene csinálnunk. hogy újra láthatom. főnök. hogy a Sycoraxból ne maradjon más. ha a nyavalyások tennének valamit? – Tűzre – feleltem. Aggodalmam indított arra a meggyőződésre. és a tisztek között persze nem volt egy se. – Csak annyit kell csinálnod. Én mondom. nem okozott-e nehézséget elszabadulni a zászlóaljtól. minél tovább rágódtam rajta. és én örültem. – Semmi gond – felelte. annál is inkább. Zömök. csak néhány vízen úszó üszkös fadarab. hogy ott ücsörögsz azon a nyavalyás hajón. aki tudta volna. és elképzelhető. úgy pisiltek volna ketté bennünket. – Hát ez az – nevetett fel Terry. Terry. haver – fordult Mickyhez –. ezután a rohadt hadgyakorlat után. de büszkén. – Hogy ment a parádé? – Ahogy szokott. a félelem azonban egyre valóságosabbnak. és elég nekik egyetlen telefonhívás. nyilván semmit sem jelent számára a Devonon ringatózó kis . hogy meg fog fenyegetni a hajóm tönkretételével. – Jöttek nekem eggyel. amíg Micky és én vissza nem térünk. mint a hóembert. szarul. amit elvár tőlem. csökönyös. Egy benzinbe áztatott rongy és egyetlen szál gyufa elég ahhoz. hogy csakugyan ideges vagyok. mert legkevesebb egy óránkba telt visszatérni a randevúnk helyétől a folyóhoz. bár rendkívül valószínűtlen. mert találkozom egy amerikai lánnyal. Jill-Beth gyújtogatásra utalt.

hogy Mulder is visszatért diadalmas földközi-tengeri turnéjáról. hanem a tűz. Láttam. Nem beszéltem neki az elrejtett Coltról. a fenékszivattyú. és Terry egy órán belül visszahívott. főnök? – kérdezte reménykedve. mit keresel itt. – Van némi keksz a mosogató melletti fiókban. Itt vagyok. hogy a csónakházban Mulder két embere a Wildtrack II-t készíti elő a másnapi kihajózásra. hogy hagyjanak békén. és kicsomagolta soron következő szendvicsét. hogy Jimmy Nichollsnak telefonáltam a horgonylánc ügyében. de külön gondot fordítottam a tűzoltó készülékek beszerzésére. s bár utáltam a hazugságot. – Terry belesüppedt a hátsó ülésbe. a vécé és a barométer. Terry és én felkapaszkodtunk a Sycorax fedélzetére. keresztülvezettem Terryt az erdőn. azután leugrunk a folyóhoz egy korsó sörre. a kronométer. főnök. . egészen a csónakház mögött kikötött Sycoraxig. hogy még a norfolki faluból felhívjam az őrmester körletét. és senkit sem láttam mozogni az ablakok mögött. de nem kérdeztem rá a dologra. ekkor külső kamerával is rögzítik majd a Sycorax első útját. A Sycoraxról talán hiányzott a rádió. majd kinyitottam a kabint. a horgony. hogy bármi történni fog – vallottam be –.hajóm sorsa. csak kicsit nyugtalan vagyok. nem akartam veszélybe sodorni a karrierjét az engedély nélküli fegyverrel. – Valami kaja. – Probléma megoldva. főnök. Üzenetet hagytam. – Ledobtam a két új tűzoltó készüléket a frissen ácsolt térképasztalra. hogy Bannister aznap éjjel már Angelával alszik. – A pokolba vele. A gondolatra. Angelának azt mondtam. talán túlreagáltam az egészet. ha jót akarnak maguknak. Most. Felnéztem a házra. mondd csak meg. Terry megnyugtató társaságában már úgy éreztem. alma a felső szekrényben és sör a bal oldali ágy alatt. mégis inkább választottam ezt. A matrózok jelenlétéből gyaníthattam. – Terry láthatóan nem rajongott az ételválasztékért. – Nem hinném. s miközben Micky a Bannister háza feletti úton várakozott. A fából épült hajó legnagyobb ellensége sosem a víz. gyötrő féltékenység mart belém. – Ezekre talán szükség lehet. Félelmem indított arra. minthogy el kelljen magyaráznom az egyre szövevényesebb igazságot. hogy a haverom vagy. – Majd azt mondom. – És ha bárki kérdezné. a tájoló. – Kilencre vissza kell érnünk – folytattam –. Két órával később elértük a folyót. Alacsonyan állt a víz.

– Tetszik a csaj. és felszerelte a rádiómikrofont. meg fogom vakarni az orrom. Több mint egy órába telt elérni az ingoványos síkság közepén fekvő falut. Néma csendben haladtunk. mielőtt még az est leszállna. hogyan kerülhetnék ki a slamasztikából. Ha nem hallom. Felfelé kapaszkodtunk az úton. hogy a cirkálórakéta győzne. Nyugat felől alacsonyan úszó sötét felhők tornyosultak fölénk fenyegetően. a hallókészülékébe vezette a végét. amelynek kocsmájába a találkozót megbeszéltük. antenna gyanánt műanyaggal szigetelt drót vezetett le a nadrágom egyik szárába. keresztül a Dartmoorba vezető keskeny utak labirintusán. Nick. Kassoulinak egy cirkálórakétát kell bevetnie. az az volt. Magunk mögött hagytuk a sövénykerítéseket. És közben figyeljen engem is. A sikeres teszt után leültünk egy asztalhoz. és még akkor se biztos. s én azon tűnődtem. és beszálltam Micky kocsijába. miről beszélnek. Ha bármiben is biztos lehettem az estét illetően. Északnak tartottunk. tudtam. maga pedig beszéljen csak bele a mikrofonba.– Meg egy kis vacsorára? – kérdezte reménykedve. elérkeztünk a hangafüves pusztába. hogy a Sycoraxot jó kezekre bíztam. és Micky elmondta a tudnivalókat. ha ki akar kezdeni Terry Farebrotherrel. amelyet ragasztószalaggal a hátamhoz erősített. – Ez azért nem olyan nagy baj. – Visszamegyek a bárba – mondta Micky –. Leendő beszélgetésünket vékony drót segítségével követte. ugye? – vigyorodott el Micky. míg Micky lelkesen sorolta magában az országszerte megjelenő szennylapok leendő szalagcímeit. – A vevőegységet és a hozzá kapcsolódó magnót nagy táskában vitte magával. Micky bevitt a kocsma mellékhelyiségébe. míg magát a parányi mikrofont Micky az ingem hajtókájára tűzte. A szerkezet működött. nem igaz? – Valamikor tetszett. társalgás közben a lehető legközelebb kellett hajolnom Jill-Bethhez. nagy valószínűséggel felmondja a szolgálatot. – A marhasültjük és a veséjük egész jó – erősítettem meg. ezért ha ötven méternél távolabbra kerülünk egymástól. mielőtt valami rosszra gondolnának. – Ne adja fel ilyen könnyen! Kerüljön a lehető legközelebb hozzá. A jeladó gyenge. hogy el fog eredni az eső. Visszabotorkáltam az erdőn keresztül. Az aprócska szerkezetből. ahol a szél a gránit sziklacsúcsok között préselte át magát. Minthogy a mikrofon a közvetlen környezetéből magába gyűjtött minden zajt. .

akik lerázták az esővizet kabátjuk csuklyájáról. És ne idegeskedjen. Újra kihajózhatok viszont a tengerre. Oly gyakran. hogy kopjon le. Kitartóan. Nem akartam eltompult aggyal nekivágni ilyen fontos beszélgetésnek. Mondhatja azt. ha nem lenne rányomtatva a hitelkártyájukra. – Orrvakarással és játék vackokkal? – Csak emlékezzen Watergate-re. Elveszítem Angelát. sosem bocsátaná meg nekem. hogy átveszi tőle a pénzt! Az a bizonyíték! – Egy hajtásra kiitta a whiskyjét. fiam? – Készen állok. Hadd ábrándítsam ki. A kocsma lassan megtelt. ebben az esetben viszont ő nevezhet – méghozzá joggal – becstelennek. bár nem túl hevesen. – Istenemre. – Akkor. ritka egy fafej maga. Túl sok forgott kockán. hogy rossz színben tüntettem fel Bannistert. Pierre-t. az meg is teszi. Ha sikert aratok. mit fog mondani a lánynak? – Megmondom neki. hogy munkahelyek ezreit szüntesse meg Angliában.– Így szokták csapdába csalni a világ leggazdagabb embereit? – kételkedtem. amit csak hallani akar magától. s . Ott is az egész egy banánhéjon csúszott el. Nick. Mondjon ki mindent. jobbára kirándulók jöttek. És ne felejtse el kifaggatni arról. Még szép. hogy magam mögött kellett hagynom a szerelmet. hogy nem lett volna szabad titokban tartanom előtte ezt a találkozót. akik még a saját nevüket se tudnák. Minden rendben fog menni. Elveszem Kassouli fenyegetésének élét. hogy tűnjön a francos pokolba. harcra fel. hogy Bannister megkísérelje megnyerni a St. És most. – Letette az üres whiskyspoharat. mielőtt átlépték a küszöböt. Olyan fatökűek irányítanak bennünket. hogy ezt a világot hatékonyan dolgozó emberek irányítják. az marad. és mi marad nekünk? A nagy büdös semmi. Átváltottam whiskyről sörre. és a legtöbbször igazságtalanul vádoltam őt becstelenséggel. meggátolom a hibbant milliárdost. Nick. hogy mit szándékozik Kassouli tenni odakint a tengeren. Felszívódik. – Mi legyen a pénzzel? Micky tettetett kétségbeeséssel hunyta le a szemét. és cserébe ő is ki fog mondani mindent. azután felállt és keresztülvágott a báron. – Nick! Nick! Nick! – hördült fel Micky. A szennylapok világgá kürtölik a botrányt. – Ha azt mondja a madárkának. és talán igaza is lesz. amit mi hallani akarunk. Abban a téveszmében él. azután hagyom. bár ez mindig is azt jelentette. Nyugtalan szívvel várakozni kezdtem. esett az eső. Végezni akar Bannisterrel? Vagy csak rá akar ijeszteni? Érti? – Értem – bólintottam. – Készen áll a csatára. Szóval kell őt tartania! Egyezzen csak bele mindenbe. akiről tudtam.

Angela kiélhesse becsvágyát. A mai este után végre szabad leszek; a Sycorax és én bármerre mehetünk, amerre csak a szél repít bennünket. Tovább vártam. – Hello! – A törékeny és halovány Angela után Jill-Beth nap-barnítottnak és makkegészségesnek tűnt; a vitamintabletták, a testmozgás és a veleszületett tettrekészség valóságos mintaképe volt. Eltűnődtem, miért lelkesednek oly sokszor az amerikaiak, s miért fanyalgunk annyit mi, britek. Jill-Beth kék inget, feszes farmert és cowboycsizmát viselt, mintha csak rodeóra készülne. Esőkabátját és táskáját a karján hozta. Előrehajolt, hogy megcsókoljon, azután kiérezte a reakciómból, mennyire nem helyénvaló a gesztus, ezért inkább letelepedett mellém. – Hogy van? – érdeklődött buzgón. Háttal ült Micky-nek, aki feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy mindent tisztán hall a rejtett mikrofonon keresztül. – Kér egy sört? – kérdeztem. Megrázta a fejét: – Mi lenne, ha inkább sétálnánk egyet? – Ilyen időben? – Az ablaktáblákat elfelhőzték a lecsorgó esőcseppek. – Azt hittem, maga igazi katona! Csak nem ijed meg egy kis esőtől? Attól ijedtem meg, hogy kikerülök Micky adóvevőjének hatósugarából, JillBeth azonban nem hagyta lebeszélni magát, ezért követtem őt az útra. Felhúzta esőkabátját, fejére pedig sálat kötött. – Yassir üdvözli. – Remek. Úgy tűnt, nem figyel fel lelkesedésem teljes hiányára; ehelyett kinyitotta a táskát és megmutatta a tartalmát. – Százezer dollár, Nick. Adómentesen. A szorosan összekötött és celofánba bugyolált kötegekre meredtem. Még soha életemben nem láttam ennyi pénzt együtt, s az élmény nem is tűnt valóságosnak. Igyekeztem úgy tenni, mint aki le van nyűgözve, noha igazság szerint komikusnak találtam a helyzetet. Jill-Beth tényleg azt hiszi, hogy megvásárolhat? – Az egész a magáé – összecsukta a táskát. Az eső kezdett nekieredni, de őt ez láthatóan nem zavarta, amint átkeltünk a hídon és elindultunk a Bellever Forest felé. Nem mertem visszanézni, nehogy Jill-Beth szintén megforduljon, és meglássa Micky Harding mögöttünk lopakodó alakját. Kabátom kezdett átázni, és csak remélni mertem, hogy a mikrofon működését nem befolyásolja a nedvesség.

– Tényleg sétálnunk kell ebben a szutyok időben? – zsémbeskedtem. – Tényleg – felelte szokványos hangon, majd aggodalmasan vonta össze a szemöldökét. – Fáj valamije? – Kicsit. Vállat vont és megragadta a karomat, mintha segíteni akarna. – Sajnálom, de ki nem állom a kocsmai cigarettafüstöt. – Felsandított az égre, ahol egyre komorabb viharfelhők gyülekeztek. – Talán nem ártana fedezéket keresni? – Bevezetett a Bellever fenyői közé. Az eső még nem szüremlett át a tűlevelek rétegén, így viszonylag szárazon haladtunk tovább. Egyszer lépteket hallottam magunk mögött, és tudtam, hogy Micky Harding követ bennünket. Nyilván veszettül káromkodik magában, amiért kirángattuk a kocsmából, bár az áldozat igazán csekélység ahhoz a jutalomhoz képest, amit egyetlen esti munka kínált számára. Jill-Beth elengedte a karomat és nekidőlt az előtte magasodó fenyő törzsének. Egy pillanatig egyikünk se szólt. Esetlennek éreztem magam, s mintha az ő magabiztossága is leapadt volna. Kapkodva villantotta fel mosolyát. – Jó újra találkozni, Nick. – Csakugyan? – Annyira ellenséges velem. Olyan fájó nehezteléssel ejtette a szavakat, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül. – Nem vagyok ellenséges, csak majd beszakad a hátam. – Orvoshoz kellene mennie. – Megtettem. Nem tudnak segíteni. – Akkor talán fel kellene keresnie egy amerikai orvost. – Nem engedhetem meg magamnak. – Vérszívók piócák, az már igaz – biztosított róla. Mindketten egymás gesztusait kémleltük, s úgy láttam, ha csakugyan ellenségesen viselkedem, azzal kockára teszem mindazt az erőfeszítést, amit Micky Harding ölt a szervezésbe. Azért voltam itt, hogy meggyőzzem ezt a lányt: ha vonakodva is, de segíteni fogok neki, ezért kierőszakoltam magamból egy újabb mosolyt. – Akkor most beteggé akar tenni, vagy gazdaggá? Viszonozta a mosolyt. – Ez azt jelenti, hogy segíteni fog nekünk, Nick?

Reménytelenül alkalmatlan voltam a hazudozásra, és egyszerűen nem tudtam, hogyan bizonyíthatnám kellő meggyőződéssel szolgálatkészségemet. Végül vállat vontam, és beszéd közben járkálni kezdtem a fák alatt. – Nem tudom, Jill-Beth. Még most sem osztozom a meggyőződésükben, hogy Bannister bűnös. Ez nem hagy nyugodni. Egyáltalán nem kedvelem őt, de ez akkor sem elég ahhoz, hogy tönkretegyem minden esélyét a St. Pierre-en. – Különféle zajokkal igyekeztem leplezni zavaromat, amíg rá nem döbbentem, hogy járkálás közben folyamatosan elfordítom a mikrofont Jill-Bethről. Nem mintha sokat beszélt volna, leszámítva az eddigieket; mégis megálltam és szembefordultam vele. Jill-Beth felsóhajtott, mintha kimerítőnek tartaná ingadozásomat. – Magának csak annyit kell tennie, Nick, hogy rajta lesz Bannister hajóján. Ebbe bele is egyezett, most kap érte százezer dollárt, a többi háromszázezret pedig közvetlenül a teljesítés után átadjuk. – Már megmondtam neki, hogy nem hajózok vele – védekeztem, mintha ezzel áthatolhatatlan akadályt állítanék a becsvágya elé. Vállat vont. – Elhinné magának, hogy meggondolta magát? – Néma csend honolt a fák alatt; a szél nem hatolt át az ágak között, a lehullott tűlevelek szőnyege minden neszt eltompított. A beszélgetésünk természetellenesen hangosnak tűnt ebben a környezetben. – Elhinné – feleltem vonakodva. – Akkor mondja meg neki. – És ha nem állok kötélnek… – Igyekeztem hétköznapi hangnemben beszélni, mintha csak közölném a nyilvánvalót. – … Kassouli akkor kivonja minden munkahelyét Angliából? Elmosolyodott. – Arra mérget vehet. És nemcsak a munkahelyeit, Nick. Kivonja minden befektetését, és a gazdasági tevékenységét átköltözteti a kontinensre. Amellett egy sor brit vállalat búcsút mondhat a reménynek, hogy valaha is részt vehet az amerikai projektekben. Kemény válasz, Nick, de hát maga is találkozott vele. Láthatta, mennyire elszánt. Kassoulit nem érdekli, ha bukik az ügyön néhány milliót, majd behozza máshol. Megálltam. Számomra úgy tűnt, Micky máris megkapott mindent, amire csak vágyhatott, hiszen ebben a néhány mondatban Jill-Beth összegezte Kassouli fenyegetőzésének minden elemét, s ezek kis szerencsével már ott is

gyülekeztek Micky kazettáján. Most már nem kellett mást tennem, csak még inkább egyértelművé tenni a helyzetet, esetleg finomítani a részleteken. – És Kassouli mindezt nem teszi meg, ha ott leszek a Wildtracken? – Pontosan – felelte Jill-Beth olyan hangnemben, mintha kivételesen ostoba diák lennék, akit a legkisebb eredmény eléréséhez is ösztönöznie kell. – Mert szükségünk van a segítségére, Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Győzze meg róla Bannistert, hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának, azután dőljön hátra, és számolgassa a pénzét! Számomra kicsit furának tűnt, hogy Yassir Kassouli minden befolyásával együtt is csak bennem bízhat, de talán Jill-Bethnek volt igaza. Felbukkanásom a Bannister-házban teljesen váratlanul történt, és ez a tény használható fegyvert adott Bannister ellenségeinek kezébe. – És egész pontosan mit kellene tennem? – Azt akartam, hogy egyenesen a mikrofonba mondja a választ. Türelmesen válaszolt a szőrszálhasogató kérdésre. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia, amit megadunk. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ, oké? Nem kell mást tennie, mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. Ez minden. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt, nem? Elmosolyodtam. – Igaz. – Nehezemre esett kipréselnem magamból a szót, mégis úgy tűnt, a színjátékkal sikerült meggyőznöm Jill-Betht. Márpedig színjátékot űztem, elkeserítően amatőr színjátékot, és csak a legnagyobb nehézségek árán tudtam megőrizni a természetesség látszatát, így szavaim erőltetettnek és számítónak tűntek. Csakhogy, ötlött fel bennem, miközben a következő színpadias kérdést fogalmaztam, maga Jill-Beth is hasonlóan mesterkélten és esetlenül viselkedett. Nagyobb érdeklődést kellett volna tanúsítanom e tény iránt, ám ehelyett megkérdeztem, mi fog történni, miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre. – Semmi sem történik magával. Semmi sem történik a legénységgel. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. – Lassan, szinte kihívóan válaszolt, azután figyelte a reakciómat. Néhány pillanatig nem szóltam. Jill-Beth szavait fel lehetett fogni gyilkosságra tett rejtett utalásként, és kételkedtem benne, hogy ennél nyíltabban valaha is kifejezi magát. Azt hiszem, arra számított, hogy próbálom kipuhatolni

az igazat, én azonban csak megvontam a vállam, mintha cseppet se érdekelne Kassouli bosszújának módja. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben – kérdeztem, reményeim szerint a kelletlen beleegyezés meggyőző hangnemében –, hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz, Nick. Akkor most, elveszi ezt a százezret? Igent kellett volna mondanom. El kellett volna fogadnom azt a pénzt, bármennyire is viszolyogtam az egésztől. Ez lett volna az utolsó lépés. – Az isten szerelmére, Nick! Segíteni fog nekünk, vagy sem? – Jill-Beth felém nyújtotta a táskát. – Elfogadja? Vagy csak az időmet vesztegeti? El akartam fogadni, hiszen Mickynek szüksége volt erre a végső bizonyítékra, ám ekkor fojtott kiáltás riasztott meg. Egy férfi kiáltott fel, fájdalmas hangon. Megfordultam, ám a jobb lábam abban a pillanatban, álnok módon megadta magát és összecsuklott. Elvágódtam, Jill-Beth pedig elrohant mellettem. Átkoztam tehetetlenségem, feltérdeltem és kényszerítettem magam, hogy álljak fel. A kezemmel egyenesítettem ki jobb lábamat, azután félig bicegve, félig ugrándozva botorkáltam fától fáig előre. Felötlött bennem, hogy a lábam mindig a feszültség pillanataiban adja meg magát. Jill-Bethre húszméternyire onnét akadtam rá; a földön térdepelt, és azonnal tudtam azt is, ki mellett. Micky volt az. Frissen kiontott vér csillant a homlokán, átázott ingén, kezén. Élt, de eszméletlen volt, és alig lélegzett. Csúnyán helyben hagyták. A táska mellette hevert a földön, és megláttam a rádió vevőegységét is, de nyoma sem volt a kis magnónak. Akárki is ütötte le Mickyt, magával vitte a bizonyítékot. – Magával van? – kérdezte Jill-Beth vádló hangon. – Hívja a mentőket! – csattantam fel katonás modorban. – Magával… – Menjen! Hívja a mentőket! Siessen! – Ha akar, kétszerte fürgébb lehet, mint én. – És hozzon takarókat is a kocsmából! Elrohant. Letérdeltem Micky mellé és ráterítettem a kabátomat. Leszakítottam egy vászoncsíkot az ingemből és felitattam a vért a homlokáról. A fejsebek mindig erősen véreznek, s ezúttal attól féltem, nemcsak egy vágással kell számolnom. Akkora csapást mértek Micky fejére, hogy vélhetően a koponyája is betört. A vér beleivódott a kiszáradt, barna tűlevelek-be, amelyek a nyirkos szürkület fényében már-már feketének tűntek. Végigsimítottam a kezén,

mert lehetett bármennyire öntudatlan, szüksége volt a megnyugtató emberi melegségre. Rosszul éreztem magam. Megvédtem a Sycoraxot Kassoulival szemben, de semmit sem tettem Micky biztonságáért. De ki tehette? Kassouli? Jill-Beth is hozott magával erősítést? Megérezte, hogy világgá akarom kürtölni Kassouli tervét? A kérdések felvetették a lehetőséget, hogy Jill-Beth nem fog telefonálni a mentőknek, ezért néhány percre magára hagytam Mickyt, küszködve elbotorkáltam az erdő széléig és elnéztem a falu felé. A jobb lábam reszketett, álnok fájdalom lüktetett a gerincemben. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék elsántikálni a faluig, pedig ha Jill-Beth cserbenhagyott, meg kell próbálnom. Átkoztam a lábamat, próbáltam életet lehelni belé, majd miközben felegyenesedtem, láttam, ahogy a fényszórók fényében rohanó alakok körvonala rajzolódik ki. Visszasiettem Mickyhez. Még lélegzett, néha erőtlenül felhorkant. Léptek zaja közeledett. Olyan hozzáértő férfiak és nők siettek Micky segítségére, akiket edzetté tett az ingoványon eltévedt turisták kimentése. Nem kellett megvárni a mentőket, a közelben parkolt a falusi mentőcsapat terepjárója, amely elszállította Mickyt a kórházba. Gondosan a hordágyra emelték és takarókba bugyolálták a testét, majd bekötötték az infúziót. Elkísértem a terepjáróig, és figyeltem, ahogyan elindul a kórház felé. Valaki értesítette a rendőrséget, és most azt kérdezték tőlem, meg akarom-e várni őket. Azt feleltem, a kórházba akarok menni, azután eszembe jutott, hogy a kocsi kulcsai Mickynél maradtak. – Majd én elviszem – ajánlkozott Jill-Beth. Habozni kezdtem. – Az isten szerelmére, Nick! – Feldühítette, hogy ennyire nem bízom benne. Felém nyújtotta a kulcsait. – Akar inkább maga vezetni? Engedtem, hogy vezessen: – Ki volt ez? – kérdezte, már útközben. – Egy újságíró. – Hogy lehet ennyire ostoba? – csóválta a fejét megvetően. – Még hogy én! – csattantam fel. – Maga ostoba! Csak mert Kassouli gazdag, az nem jelenti, hogy igaza is van! – A lányát meggyilkolták! – És ki tette ezt Mickyvel? – Az egymérföldnyire előttünk haladó terepjáró fényei felé intettem. – Magával hozta a gorilláit, igaz? – Nem! – tiltakozott. – Akkor ki tette, a fenébe is?

Bannister házához mentem. Harding koponyatörést szenvedett. Nincs semmije. hogy a lányát meggyilkolták. követett-e bennünket bárki a kocsmáig. Hívatlan emlékeket idézett fel bennem. a füle botját se mozdítaná. hogy Mr. hogy boldoggá tegyen egy gazdag embert. . Tanúja voltam-e az eseménynek? Nem. Nick. Jill-Beth vállat vont: – Pedig nem kellene így lennie. s hogy a nemi betegség fertőző. Higgye el. Nick! Vissza se néztem. Maga pedig azért fogadja el ezt az egészet. Mr. és biztos lehetek benne. – Felteszem. Miért jöttem ide a kórházba. előbb… – Elhallgattam. hogy Fanny Mulder is ott volt. – Nem az amerikaiak vannak ellenünk – mondtam –. Jill-Beth leállította a motort.Ezen elgondolkodott néhány pillanatig: – Londonból egyenesen ide jött? – Nem. Öntudatlan állapotban van. csak egy bosszúszomjas öregember. és eltört három bordája. – Nem. Ott várakoztam a falragaszok alatt. – Jesszusom! – sóhajtottam fel reményvesztetten. Harding újságíró? Igen. És eszembe se jutott ellenőrizni. Kinyitottam az ajtót. Nick. Jill-Beth vállat vont. egyesbe kapcsolt és otthagyott. ez azt jelenti. Néma csendben haladtunk egészen a kórházig. magam vontam a fejemre a bajt. Akinek nincs bizonyítéka. Előtte üres rendőrautó parkolt. végül egy rendkívül fiatal rendőrjárőr jelent meg velük. és miért érdekel az állapota? Mert a barátja vagyok. – Nem leszek eszköz Kassouli kezében. Nézte. segítene nekünk. Jill-Beth beindította a motort. Ott várakoztam a hírekre. hogy a csecsemőket időben be kell oltatni. hogy az amerikaiak a britek ellen legyenek. még most is villogó kék lámpával. A kórház csak úgy bűzlött a fertőtlenítőtől. – Hogyan? – Nem kellene. mintha csak azt mondaná. csak a meggyőződése. Kassouli hisz abban. nem ez volt a cél. Tudtam. Ha maga is hinne benne. Ha szegény volna. hogy nem fog segíteni nekünk. amelyekről megtudtam. – Mulder. a baleseti sebészet bejáratánál találtunk rá a terepjáróra. – Nem akarja ezt a pénzt? – kérdezte. ahogyan kiszállok az autóból: – Viszlát.

Én is újságíró vagyok? Nem. – Szakadó esőben? – Szakadó esőben. – Mr. ezért inkább megismételtem a tagadást. Hardingot? Nem. ha akarja. hogy Mulder tette. lévén Mulder nagy valószínűséggel a Sycoraxon fog keresni. fiam! Becsukta a jegyzetfüzetét. maga pedig felhívja telefonon Harry Abbott nyomozót. hogy Terry Farebrother végezzen Mulderrel. Ismeri? Mondja meg neki. hogy meg akarta zsarolni egész Nagy-Britanniát? Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam. Tudom. Nicholas Sandman kapitány. és meg kellett gátolnom. ki támadta meg Mr. Vádoljam meg a világ egyik leggazdagabb emberét azzal. mert reménytelennek éreztem bármiféle magyarázkodást. – Sétáltunk egyet az erdőben. – Azt hiszem. Mulder. A mai napon együtt utaztunk a faluba? Igen. . Mondja meg neki. Ki ez a barát? Neki semmi köze az egészhez. ő és maga? – Menjen a francba. máris útban lehet Bannisterhez. amellyel bizonyosan megváltom a belépőjegyem a legközelebbi elmegyógyintézetbe. Mozogjon! – Úgy parancsolgattam neki. de nem tudtam bizonyítani. ez minden. El kellett érnem a folyót. Hogyan jöttem el a kórházig? Egy barátom kocsiján. hogy előadjam történetemet. ha csakugyan nála van a szalag. – Nem – ráztam meg a fejem. És ne feledkezzen el a búr háborúról. Harding csak a barátom – közöltem a rendőrrel. ha nem. Biztos voltam abban. Azért nem mentem. Miért nem voltam tanúja az incidensnek? Mert be kellett mennem a fák közé vizelni. És rémültnek. – Én most hazamegyek. hogy sürgősen vigyen haza. hogy kitört az újabb búr háború. nem vagyok hajlandó. mintha még mindig a zászlóaljnál lennék. és írja le a nevem. Hajlandó vagyok befáradni a rendőrőrsre tanúvallomást tenni? Nem. – Nagyon közeli barátok. és utálkozó pillantást vetett rám. mégiscsak bejön az őrsre. A legkevésbé sem akartam az adott pillanatban bevonulni a rendőrőrsre. A rendőr túl sok akciófilmet nézhetett. A rendőr már csak hivatalból is gyanakodott. Úgyhogy nyissa ki a füzetét.

mégis úgy haladtam. amely hevesen rázta az ágakat a fejem felett. Mulder láthatóan hadi ösvényre lépett. amikor az ellenség csak arra várt. nem itt. A folyóvíz kitartóan emelkedett. hogy mindvégig Bannister ellen szövetkeztem. Mulder bizonyára a házban van. az biztos. viszont kihaltnak tűnt a csónakház és a kikötőhelyem környéke. a másodikban Mulder. – Terry? – Már vagy tíz perce magát hallgatom. lévén kijöttem a gyakorlatból. azután elrejtőztem a csónakház árnyékában. A dolgok kezdtek katasztrofálisan alakulni. de felsültem. hogy az a szédült fattyú mit tervez a hajómmal. Magától kínálkozik a következtetés. és nem tudhattam. Micky szalagjával együtt. úgy egy órával ezelőtt. Egeret rendesen hazavágták. Micky Harding eszméletlenül feküdt a kórházban.– Ez valamilyen különleges ügy? – gondosan megnyomta a „különleges” szót. hogy elmentek. és közöltem. hogy belém üríthesse az egész tárat. Nesztelenül lopakodtam lefelé. Fények pislákoltak a Bannister-házban. Megrémültem. Bőrig átáztam. hogy Abbott adandó alkalommal még leveri rajtam ezt a riasztást. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. Aztán újabb. A szalagot is elvitték. Errefelé mi újság? – Egy kocsi érkezett tíz perccel azután. A domb tetején megállíttattam vele a kocsit. Muszáj ekkora zajt csapni? Megkönnyebbülten sóhajtottam fel: – Történt valami? – Semmi az égvilágon. hogy az út további részét gyalogosan teszem meg. ahogyan az éjszakai őrjáratokon. Nem ment könnyen. – Szegény ördög a kórházban végezte. amikor behajítottam egy földrögöt a bokrok közé. főnök. Azonnal! Tudtam. Szinte kúszva tettem meg az utolsó néhány métert. A . de akkor pillanatok alatt ott termett. Az első autóban Bannister és Angela ülhetett. miért. Épp most mondhatja el Bannisternek és Angelának. és a jobb lábam esetlenné tette a mozgásom. Hogy ment a dolog? – Borzalmasan. Hosszú ideig kémleltem a csónakház mögötti árnyakat. még akkor sem. nem enyhült viszont a csípős nyugati szél. Induljon telefonálni. hogy felkeltsem az esetlegesen ott lapuló őrszem figyelmét. Félúton lefelé a fával borított lankán megálltam. hogy találkoztam Jill-Beth Kirovval. Nem tudtam biztosan. – Nem a maga ügye. és hazavitt. Az eső kezdett alábbhagyni. Senki sem mozdult. Ott lett volna szükségünk magára.

A dolgok kezdtek sötéten festeni. – Esővíz csepegett a ruháimról a drága szőnyegre. Terry és én felkapaszkodtunk a meredek domboldalon. amint Mulder felém indult. mit gondolhat rólam Angela. Azt akartam. – A francba. Felnéztem a dombtetőre. . Valamennyien rám meredtek. aki beérte egy fenyegetőnek és gúnyosnak szánt pózzal. Terry halkan füttyentett. elárultam. ha indul a St. hogy Angela azt hiszi. – Én is jöjjek? – Igen. amikor a nagy ablakok mögül elébe tárult a ház fényűző berendezése. lila ingében. A tolóajtót nem zárták be. mekkora veszélynek teszi ki magát. de észrevétlenül. – Maradj észrevétlen. Bannister összerezdült. E pillanatban mégis mindennél inkább azzal törődtem. A készülék a szalon egyik falát teljesen elborító elektromos szerkentyűk közé tartozott. Valamennyien megrökönyödtek a felbukkanásomon. azután a kép darabkáira hullt szét. Tulajdon hangomat hallottam a magnó felől. és nekem az a nevetséges képzetem támadt. mi történt. A szép kis darab Angela volt. mert képtelen voltam elviselni a gondolatot. hogy mindent megmagyarázzak. és a helyiségben mindenki felpattant. mintha vakut villantottak volna a szemükbe. míg Mulder és két embere kötelességtudóan félrehúzódott. de Bannisternek is. lehajtott fejjel. hogy ósdi detektívregénybe csöppentem. aki választékosnak és gyönyörűnek tűnt fekete nadrágjában. ahol a végén mindenki a nagy szalonban gyűlik össze. Mert az igazság legnagyobb előnye.szalag is ezt erősíti meg. – Felmegyek – közöltem Terryvel. főnök! Szép kis darab. Bannister Angela mögött állt. – Mi az ördögöt keres maga itt? – Azért jöttem. ki a gyilkos. bár lehet. amikor félrehúztam az egyik nagy üvegtáblát. és miért kellett találkoznom Jill-Bethszel. és láthatóan hallgatta a magnó felől érkező hangokat. Pierre-en. és felértünk a teraszra. hogy egyben figyelmezteti Bannistert. és nemcsak neki. hogy szóba álljon velem. Ezért szeretem az igazságot. hogy tudja. – Hagyja! – Bannister parancsa megdermesztette Muldert. Azért mentem. hogy megtudja. mintha még az is komoly nehézséget okozna neki. Mindent el akartam mondani. Karosszékben ült. ahol sötét alak mozdult a ház kivilágított ablaka mögött. azután Angela előrehajolt és a távirányítóval lekapcsolta a készüléket. Terry – szóltam hátra. hogy képes bevilágítani a legnagyobb sötétséget is. és eljött az ideje. hogy fény derüljön az igazságra.

Nick. azután kattanás hallatszott. majd Jill-Beth túláradó. amilyen akkor volt. – Rövid szünet állt be. – Maga rohadék! – Elfordult és kiviharzott a szobából. – Mert szükségünk van a segítségére. akit féktelen dühbe lovallt. mint Jill-Bethé. azután megsemmisítő gúnnyal tette hozzá. hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának. Arcára rádermedt a viszolygás rideg. – Elhallgatott. amit megadunk. Akkor most. Angela viselkedése pontosan olyan maradt. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben. – Tudom. igaz? – Igaz. elveszi ezt a százezret? – kérdezte Jill-Beth mohón. Előrehajolt és hallgatta a visszacsévélt szalag suhogását. de a mikrofon így is remekül bevált. azután dőljön hátra. – Hallgasson! – rivallt rám Bannister. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia. kedélyes. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ. Semmi sem történik a legénységgel. Eddig olyannyira hiányolt merészsége hirtelen előbújt rejtekéből. hogy újra végighallgatta a perdöntő bizonyítékot. mi van a szalagon… – kezdtem. és minden szót tisztán lehetett hallani. Ám ha Bannister új oldaláról is mutatkozott meg. – Tekerd vissza. ám Bannister. mielőtt azon az ugyancsak esős napon ugyanebben a szobában egymásra találtunk. lekapcsolta a magnót. csak a szalag sziszegése. – Ez nem… – Azt akartam mondani. azután nem hallatszott más. – És mi fog történni. – A mi háborús hősünknek. és számolgassa a pénzét! – És egész pontosan mit kellene tennem? – A hangom jóval hangosabban szólt. – Bannister csettintett az ujjaival. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. és felállt. Győzze meg róla Bannistert. amerikai hangja töltötte be a szobát. hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz. Nick! Maga az egyetlen esélyünk.– Nincs mit megmagyaráznia. . miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre? – Semmi sem történik magával. és játszd le Sandman kapitánynak is. Angela előrehajolt. oké? Nem kell mást tennie. mielőtt újra meghallottam a hangomat. nyilvánvalóan a szalagon hallottak hatására. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt. Ez minden. mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. hogy ez nem az igazság. sápadt maszkja. Egy pillanatra elkaptam a tekintetét. de nem csillant benne felismerés.

Mulder nem felelt. – Ismeri Harry Abbottot! – próbálkoztam. – És a rohadt életbe. de tettre késznek tűnt. míg Bannister és közém nem került. – Maga rohadék! – Visszautasítottam az ajánlatot – közöltem. hogy ne tudják átvágni – vágta rá Mulder minden meggyőződés nélkül. És nem mellékesen. – Micky Harding újságíró – tudattam Bannisterrel –. Sandman. hogy ezt el is higgyem? – Ne legyen már ilyen átkozottul ostoba! – csattantam fel. ha az ő oldalukon állnék? – Be akarta biztosítani magát. – Követtem magát – felelte Mulder hűvösen. és kaján várakozással dörzsölte össze a tenyerét. – Csak hallani akartam. senki másnak. én pedig tovább erősködtem abban a hitben. számára a szalag bizonyító erővel bírt. Egyedül Angelának mondtam el az igazat. hogy magamhoz ragadhatom a kezdeményezést. Lesütött Bannister arcáról. hazug disznó? – Kutatni kezdett a kabátzsebében. – Hazudik – szúrta közbe Mulder sietve. – Végeztem magával. újságíró. miért hagytam volna bepoloskázni magam? Miért vállaltam volna a kockázatot. és az árulásom kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. haldoklik az anyja. – Miért? – követeltem a választ. Habozásom csak a bűnösségem látszatát erősítette. nagyokos. – Csak kérdezze meg a rendőrséget egy Micky Harding nevű szerencsétlennel kapcsolatban. A média világában élt. Az egész világa szalagon és filmeken létezett. Két embere nyugtalannak. és habozni kezdtem. azután megismételte a sértést. mintha attól félt volna. hogy megpróbálom elragadni a sorsdöntő kazettát. – Azt mondta. és Mulder mosolyogva űzött belőle gúnyt. – Azt akarja. és a gorillája kis híján agyonverte. . – Akkor honnét a pokolból szerezte a szalagot? – akartam tudni. Meglepett a kérdés. Bannister összerezzent. Akkor ez itt mi.ezúttal is belém fojtotta a szót. amint az ajtó becsapódott Angela mögött. aki jelenleg is öntudatlanul fekszik a kórházban. – Hívja csak fel! Kérdezze meg őt! Mulder addig manőverezett. Mulder tett egy fenyegető lépést előre. – Címoldal. mit terveznek. hogy csak vesztegetem a szavaimat. – Miért ment Amerikába? – állt meg kihívó pózban. majd előhúzott egy összehajtott újságot és ledobta a lábam elé a szőnyegre. Közöttem és a magnó között állt.

– Hogyan akart végezni velünk? Odakint a tengeren? – Épp most próbálom megmenteni a szaros kis életét! – üvöltöttem el Mulder fenyegető alakja mellett. a Viktória-kereszt kitüntetettje kísérte el a Mr. – Állítsa meg. Sandman. és Terry Farebrother mintha a semmiből bukkant volna elő. amikor minden bizonyíték és a látszat is ellenem szólt. Mulder. – És hol van a százezre? – követelte Mulder a választ. Mi mindent tett még. Nyilván közvetlenül az ablak mellett állt. Yassir Kassouli nyári rezidenciáján tartott fogadásra. – Nincs pénz. A hajódon van a pénz. hogy senki vagyok. Akkor azt mondtam a fényképésznek. Bannister? Bannister felnézett az újságból. immár a helyzet teljhatalmú uraként. – Ki az ördögtől szerezte ezt? – Mit számít az? Kettő is van belőle. – Előhúzta az újság másik példányát. – Nos? – kérdezte Mulder diadalmasan. – Most! – kiáltottam. a képaláírás mégis azt tudatta. és átnyújtotta Bannisternek. – Mást se tett. Hirtelen újra a tengeren éreztem magam. én pedig félreugrottam. Sandman? Lereszelt néhány feszítőcsavart? Elmetszett néhány kötelet? Én azt hiszem. Másként hogyan is kárpótolhatná magát Mr. – Akarja. Kassouli Cape Cod-i kertjében. te ostoba! – hátrálni kezdtem az ablak felé. annak címoldalán pedig egy piros körrel bekeretezett fényképet. – Te rohadt patkány – húzta ki magát Mulder diadalmasan.A New York-i Kassouli Enterprises Inc. Fanny! – utasított Bannister. Nem keltett semmiféle neszt. és azóta is az ő játékát játssza. Oscar Kirov ellentengernagy leányát Nicholas Sandman kapitány. – Nyomorék kis pöcs. John Brown. Hiába próbáltam bármilyen érvet előhúzni. belső hírlapját láttam. hogy elhozzam azt a pénzt? – kérdezte Mulder Bannistertől. tett egy újabb lépést felém. – Erőtlen válasz volt. Bannister elolvasta. ami meggyőzhette Bannistert az őszinteségemről. csak hazudozott. – Azután kutassa át azt az átkozott hajót. amely Jill-Bethről és rólam készült. hogy Jill-Beth Kirov kisasszonyt. igaz? – Rohadj meg. épp ebben a pillanatban vesztette el a hajóját. Azon az éjszakán megmentette az amerikai lányt. és . – Nincs semmilyen pénz! Visszautasítottam őket. Fanny felém lendült. észérveimet örvényként húzta mélybe ez az őrület.

arcát elborította a vér. Terry pedig mindvégig velem maradt. jobb lábát széles ívben meglendítette és egyetlen rúgással szilánkokra törte a dél-afrikai orrát. Miért nem hitt nekem Bannister? Az istenfáját. méghozzá Terrynek. A két matróz előrelendült. hogy Bannister moccanni sem mer. mielőtt Terry lekuporodott Mulder előtt. – Gyertek. hívta őket maga ellen. – Helyesen cselekedtem. – Hívja valaki a rendőrséget! – kiáltott kétségbeesetten Bannister. amennyire csak tőlem telt. Mulder kínjában lélegzethez sem jutott. Nem akartam használni a nevét. – Gyerünk! – Ezt én kiáltottam. melyik fogást alkalmazta.csak ezt a pillanatot várta. amellyel Terry kifordította a testét. ám azok Mulder gyötrelmei láttán inkább visszakoztak. és furkósbotként meglendítettem. azután rohanj. a leghelyesebben. ahogyan Mulder a térdére rogyott. főnök? – Istenemre. míg Terry és én a szokványos taktikát alkalmaztuk: üsd a rohadékot. A fenyegető mozdulat megállította őket. mielőtt kiviharzott volna a szobából. ahogy csak bírsz. takarékos és villámgyors mozdulataival teljes megadásra késztette Bannistert és embereit. Olyan fürgén bicegtem. elemi értetlenséggel mered a kirobbant erőszakra. Terry és én már visszavonultunk a nyirkos sötétségbe. Ha bárkit is meglepett hirtelen felbukkanása. s bár nem tudtam. rohadékok. esélye sem volt kimutatni. sem a rendfokozatát. én pedig elérkezettnek láttam az időt a távozásra. Mulder azután kővé dermedt. mozdulatlanul állt. aki megvetően félre akarta söpörni a nála jóval alacsonyabb férfit. szinte nőiesen vékony sikollyal. Mulder nem okozott több gondot. én pedig felkaptam egy kőből faragott szobrot. ezért Terry még egy megsemmisítő csapást is bevitt a nagydarab fickó szegycsontjára. Rettenetes. mielőtt még erősítést hozna. fedezte a visszavonulásom. mielőtt bárki is emlékezetébe véshette volna az arcát. – Gyerünk! – Félrehajítottam a haszontalanná vált szobrot. és Terry máris a másik kettőhöz fordult. Megfigyeltem. Bannister falfehéren. Terry felegyenesedett. hogy lehet ennyire ostoba?! És Angela! Az a tekintet. a mi ezredünk azonban sosem hitt a félmegoldásokban. nehogy ezzel szükségtelen kockázatnak tegyem ki. amelyet még émelyítőbbé tett számára az a hirtelen mozdulat. azt láttam. hamisítatlan . – Feléjük indult. majd felsikoltott. Mulder görcsösen rángatózott és levegő után kapkodott. Farebrother őrmester mindeddig tomboló elemi erőként mutatkozott.

Oldd el a köteleket. uram. Egyenesen felém nézett. ahogy Angela felbukkan Bannister hálószobájának erkélyén. de a Sycorax és én újra úton voltunk a tenger felé. vigyorogva fordult felém. Terry korábban is hajózott velem.megvetésről árulkodott. mit kérek tőle. és már nem maradt idő kipróbálni. Megtántorodtam. és néhány másodpercre azt hittem. Kicsomagoltam a nagyvitorlát. – Kötelek eloldozva! – kiáltotta Terry. – Kicsináltad a nagyfiút? – kérdeztem Terryt. Van odalent világítás? . és adta át magát az éjszakai szélnek. főnök? – Eltűnünk innen a francba. – Micky Harding! – kiáltottam neki. A hajó végre szabadon mozgott a vízen. Talán nem úgy történt. a tetőző ár ellenében és heves szélben kellett a tengerre vinnem. hogy a motor elég gyorsan beindul. – Csak egy-két könnycseppet csaltam a szemébe. és tudta. De vajon a Sycorax is? Több mint hat hónapja nem hajózott. – Hívd fel Abbott nyomozót! Elfordult tőlem. de társam láthatóan mindenkit visszariasztott. és féktelen öröm lett úrrá rajtam. és a legkevésbé sem úgy. A Sycoraxon. – Húzd fel! A vitorla csattogva tárult szét. Terry! Nem bíztam benne. de a lábam kitartott. – Újabb parancs. a tat felőlit hagyd utoljára. ahogyan megálmodtam. aki a könnyű győzelem nyomán csak úgy pezsgett az adrenalintól. megemeltem a vitorlarudat. Láttam. ahogyan terveztem. amint a jobb oldali tartókötelek felvették az árboc súlyát. és nekiveselkedtem a feszítőkötélnek. – Úristen. már ha egyáltalán hajlandó nekidurálni magát. de csak elcsúsztam egy víztócsán. Hirtelen reccsenés hallatszott. hogy nekilendülhessünk. – Várom a parancsát. Az ár hátán sodródtunk. A hirtelen mozdulattól fájdalom nyilallt a hátamba. és fel kellett vonnom egy vitorlát. Visszanéztem. amiért elárultam őt és Bannistert. hátha követnek bennünket. A Sycorax orra lassan elvált a kikötő kőfalától. és a Sycorax elindult. Terry. Vagy ami ennél is szörnyűbb. – Indulás! – A tat felőli kötél becsobbant a vízbe. – A vitorlát. megint a nyavalyás lábam adta meg magát. dehogy! – felelt Terry megvetően. az izzó gyűlöletről.

Hallgattam a hajótörzsnek csapódó hullámok áldott hangjait. Nem voltak fényeink. Mozgásunk kellően gyorsnak tűnt. se tájolónk. csak a hajóra. a tarcsvitorlát. – Rögzítettem a kormányrudat. A hátam majd beszakadt. a másikban erőteljes lökések kapaszkodtak a vitorlákba. azután visszavettem a kormányrudat. Láttam. A kis lejárón át jutott el a motorhoz. ám a dagály ellenünk dolgozott. Befűztem az orrvitorla kötélvezetőit. Elértük a Sansom's Pointot. Sebesen ugyan. végigfuttattam a belső orrvitorla feszítőkötelét az orrárboc mentén. Emlékszel még. főnök. amíg én felhúztam a vitorlát. Terrynek át kellett vennie a kormányrudat és módosítani útirányunkat. amely végre elrejtette előlünk a Bannister-ház fényeit. Terry! Gyufát gyújtott. mit kell tenned? – Persze. a derékvitorlát. hogy éppen csak gyalogtempóban araszolunk előre. a sudárvitorlát és a tatvitorlát. amely az istennek se akart beindulni. A Sycorax nem találta a helyét. hátraszóltam. és felhajította a kormányállásba. Beakasztottam az orrvitorla gyűrűjét. és ügyetlenkedni kezdtem a bilincsével. ahogyan különféle alakok gyűlnek Bannister teraszára.– Csak egy olajlámpa. . hogy hagyja a motort. Egyik pillanatban tökéletes szélcsend következett be. Hallottam. ahogyan Terry tovább káromkodik és küszködik a motorral. Még nem állt készen a tengerre. Káromkodni kezdett. Semmi. a partról viszont valószínűleg úgy tűnt. nem számíthattunk másra. Terry. Küszködve indultam előre a nehéz teherrel. Felhúztuk az orrvitorlát. A nyugati dombok alaposan megkeverték a szelet. és sebesen repített bennünket a bójákkal kijelölt csatornában. Nyugtalansággal töltött el a tudat. – Dobd fel azt a sárga zsákot. azután felvontam a vitorlát. Terry újra eltűnt odalent. mégis tengerre kellett szállnia. sziszegve szelte a vizet. a vitorlákra és a motorra. – Sudárvitorla. hogy életre keltse. Vajon a rendőrség már a folyó torkolatánál várakozik? Előrángattam a tarcsvitorlát a zsákból. és mindent megpróbált. de csak viszonylagos értelemben. Fürgén haladtunk előre. és tovább küzdött az indítókarral. inkább vonja fel a tatvitorlát. megtalálta a vitorlazsákot. meggyújtotta a térképasztal olajlámpását. hogy a Wildtrack II orra bármelyik pillanatban előbukkanhat a sötétből. a Sycorax pedig nekiveselkedett a szélnek. – Miért nem vettél egy tisztességes motort? – Mert nem engedhettem meg magamnak.

és rágyújtott. újra és újra megrántotta a kart. – Elég szűkös. hogy kitegyelek a városnál? Visszasandított a válla felett: – Üldözni fognak a nyavalyások? – Meglehet. – Nyomorult kis patkány – csattantam fel –. Követtek bennünket. és a versenyhajó úgy egymérföldnyire haladhatott mögöttünk. Bannister most azt hiszi. ez a Bannister rendes figura. És bosszúból a Sycoraxot akarja. megnyugtató ütemet. – Mikorra kell visszaérned a laktanyába? – Tizennégy nulla-nullára. – Pontosan. Azt hiszi. amikor a keresőreflektor fénye megcsillant a Wildtrack II fényesre polírozott orrán. Nem jutott eszembe más menedék. – Mi történt. főnök? – Két gazdag fickó egymás torkának ugrott. Mindenképpen el kellett rejtenem a Sycoraxot Bannister végrehajtói elől. hogy dacoljon az árral. Sally mindig nézi a műsorát. vagy bárki is állt a Wildtrack II kormánya mögött. Akarod. ha vonakodva is. Ekkora távolságot a másik hajó másodpercek alatt áthidalhatott. – Adj egy kis kakaót. hogy a másik oldalra álltam. csak George Cullen hamoazei műhelye. – Mégis. Akkorra már elhagytuk a városi mólót. – Terry habozás nélkül elfogadta az ítéletem. főnök! Előrenyomtam a gázkart. – Akkor rohadjon meg. hogy elárultam őt. Először akkor láttam meg őket. de életre kelt.Miután felvonta a sudárvitorlát. – Azt hittem. Holnap. – Minden nő istencsapás – morogtam. az a szánakozással és gyűlölettel vegyes pillantás járt az eszemben. és el akarja venni a Sycoraxot. azután valami isteni csoda folytán a motor. ám Bannister. és a Sycorax előrelendült. – Hová megyünk? – érdeklődött Terry. amellyel Angela búcsúzott tőlem. Olyannak tűnt a tévében. – Terry visszatért a küszködéshez. – Magam is erre a kérdésre kerestem a választ. Pokolba az egésszel. de az érzelmeim immár kibogozhatatlanul összefonódtak személyével. mire a motor előbb leállással fenyegetett. Terry keresett egy viszonylag kényelmes zugot a fedélzeten. – Sejtelmem sincs. azután a dugattyúk felvették a szokott. – Akkor maradok. – Minden motor istencsapás. az ellensége vagyok. Terry visszatért a kormányállásba. . és mindkettő megpróbált a maga oldalára állítani. gondoltam. – Plymouth-ba – feleltem végül.

és a déli felhőtömegben rések támadtak. amikor az orr beleszántott az első tengeri hullámokba. és jól is tettem. A hajó úgy ugrott neki a meredek óceáni hullámhegyeknek. A dízelolaj túlságosan sokat állt. A Sycorax széllel szemben haladt és önfeledten szelte a tengert. – Rohadjanak meg! – Átadtam a kormányrudat. Nem akartam. főnök? – Már hetekkel ezelőtt ezt kellett volna tennem! – És mi lesz a nyavalyásokkal? – Terry a folyótorkolat felé biccentett. Az eső kezdett alábbhagyni. és a szél sebesen űzött bennünket. hogy az orr belemerüljön a vízbe. amikor azt gondoltam. amelynek törő-hullámai fehéren habzottak az orrnál. és beállítottam szélirányba a vitorlákat. és a rázkódástól majd leugrott a talapzatról. Mennyire gyűlöltem a motorokat! Időnként erős kísértést éreztem arra. akár egy táltos paripa. amire egész életében szánták. A hullámok elég magasra csaptak ahhoz. ahogyan a cseppek leperegtek az orrvitorla alsó szegélyéről. Eső záporozott a vitorlákra. Valaki ránk kiáltott a móló felől. és én felkurjantottam a boldogságtól. A folyó torkolatát jelző földnyúlvány körénk zárult. – Állítsd le! – kiáltottam. hogy nincs világításunk. A Sycorax végre kiszabadult a rabságból. és a tengervíz utat találjon a hajótestbe. A gátnál fehéren tajtékzott a víz. Motorunk köhécselni kezdett. és maradtam a Calfstone közelében. gyaníthatóan víz is keveredett bele. Volt idő. Éreztem a földtömegek által megkavart szél bizonytalanságát. A vitorlák dagadoztak.láthatóan nem a nyilvánosságnak szánta az elfogó manővert. Boldogság öntött el. ahonnét most bukkant elő a Wildtrack II orra. csipkés széleit ezüstszínűre festette a holdvilág. soha többé nem élhetem át mindezt. mögöttünk fehéren habzott és terült szét a farvíz. Nem bíztam túlzottan a tervben. hogy a hajtórúd szétrázza a szigetelést. A motor abban a pillanatban állt le. – Felzárkóznak a mocskok! – figyelmeztetett Terry. hogy a folyótorkolat felől nagy sebességgel érkező Wildtrack II esetleg zátonyra fut a homokpadon. Ugyanakkor a Wildtrack II továbbra is követett bennünket. A versenyhajó megtartotta a távolságot. Nyugat felé tartottunk a partvonal mentén. és azt tehette. A motor megint kihagyott egy ütemet. Terry elvigyorodott: – Most boldog vagy. ami rázós átkelést ígért. és láttam. hogy kikapjam a helyéből az egészet és behajítsam a vízbe. Veszedelmes közelségbe kerültünk a Calfstone-homokpadhoz. Szándékosan kormányoztam a szél felé. remélve. . de Terry kitartott. és mi továbbaraszoltunk.

– Terry odalökött nekem egy pulóvert és vízhatlan kabátot. hogy véget vessenek a küszködésnek és elsüllyesszék a Sycoraxot? Azt a vadászpuskát képtelen voltam kiverni a fejemből. Eltűnődtem. Az éjszaka sem sietett segítségemre. hogy kövesse a Sycoraxot. A hajó immár magától vitorlázott. egészen a Start Pointig. hogy ha Kassoulinak igaza van. – Terry? – Főnök? . számíthattunk rá. Az égbolt tisztult. és akkor reményünk se marad arra. – Épp csak megsimogattam a nyavalyást. Mindez azzal kecsegtetett. Nem tartottam valószínűnek. ahol újra nyugatnak fordulhattunk. és örömmel láttam. megcsomóztam a köteleket. hogy megpróbálnak orral belénk jönni. akkor ezek az emberek már elkövettek egy nyílttengeri gyilkosságot. Megkerestem a távcsövemet és ráirányítottam a Wildtrack II-re. még kevésbé felismerni. éppoly könyörtelenül végrehajtja rajtam a bosszúját. akit hazavágtál. amellett vágytam rá. ahová évek óta vágytam. A versenyhajóra meredtem. – Valami jó kis kaja se ártana. csak Mulder lehetett. – Hogy a fenébe ne. hogy a fickó. azután otrombán csapódott le a vízre. Bőrig áztam. Angela sehol. Három férfit láttam. Bannister. főnök. Időre volt szükségem. milyen elegánsan veszi az újjáépített Sycorax az akadályokat. Hosszú küszködés várt ránk az apály beálltáig. Terry hasonló gondokkal küzdött. máris felkelt? – kérdeztem Terryt. Rosszul vette a tengert. hogy valahol elveszítsük a Wildtrack II-t. ahogyan Kassouli végrehajtja a magáét őrajta. de előttünk állt az egész éjszaka. hogy megnézzem magamnak az ügyesen manőverező versenyhajót. hogy közölhesse tartózkodási helyünket a végrehajtókkal. hogy kitaláljak valamit. magával hozta-e Mulder a vadászpuskáját – de hát csak nem tervezett gyilkosságot? Aztán felötlött bennem. és rögzítettem a kormányrudat. ezért leküldtem. A Wildtrack II-t alighanem azért küldték. Utána állítottam a vitorláknak. kik tartózkodnak a fedélzeten. hogy jól fog viselkedni a nyílt óceánon is. hogy nemsokára teljes pompájában előbújik a hold. a karcsú hajótest magasra emelkedett a hullámtaréjokon. Mintha megpillantottam volna egy bekötözött arcú férfit is. hogy kényelemben érezzem magam.Visszafordultam a kormányállásban. Nem volt könnyű a látómezőben tartani a hajót. gondoltam. és reszkettem a hidegtől. Árnyalatnyit aláfordultam a szélnek. hogy keressen néhány meleg holmit. – Lehetséges. Vajon mikor jutnak el odáig.

gondoltam. és azon tűnődtem. Bannister ügyvédei döglegyekként fogják ellepni. amint kitapogatta a csomag alakját. – A balcsapáson vitorláztunk. és nem rendelkezett reflektorral. és nem engednek elszökni. és hallottam. Van benne valami csomag. A versenyhajó árboccsúcsát és tatját fehér fény jelezte. hogy mindvégig megpróbáltam becsületes maradni. A Start Point-i világítótorony fénycsóvája végigpásztázott a látóhatáron. Terry aludt egy órát. – Még itt van? – bökött a Wildtrack II-re. most pedig Bannister. Fogalmam sem volt arról. hogy a Pointnál kikerülhetünk a dagály fogságából. vagy mit tehetnék ellene. a nyomomban vannak. Előbb Kassouli. amíg el nem hagytuk Start Pointot. hogy gazdag és befolyásos ellenségeket szerezzek. – Ne. A parttól távolabb egyre mélyültek a hullámvölgyek. – Jesszusom – nyögött fel. Azután próbálj aludni egyet. de bekapcsolták az előírásszerű piros-zöld oldalfényeket is. – Csomagold csak ki. Kivételes tehetségem van ahhoz. Immár bizonyosnak tűnt. amit én őriztem? – Nem akarom használni. Fényesen kivilágított konténerszállító hajó araszolt mögötte kelet felé. bár a Sycorax túlságosan kis célpontnak számított. azután hunyorogva jött fel a holdfénybe.– A motor alatt. Most dél felé tartottunk. hogy tudassák. hogy . ráadásul a környéken haladó halászhajók is összezavarták a jelet. – Még itt van. precízen és magabiztosan szántotta a vizet. Alighanem radarját használta a követésünkhöz. merengtem keserűen. Két halászhajó is a környéken dolgozott. Üldözőim külön gondot fordítottak arra. Csakhogy reggel. Ráadásul úgy. – Csak nem az a colt. A Wildtrack II továbbra is megtartotta a távolságot. ezért a Wildtrack II mindvégig megmaradt látótávolságon belül. abban a reményben. hogy talán az ő jelenlétük késlelteti-e Muldert. hogy semmi áron nem engedem elvenni a hajómat. amint behúzódok a menedékbe. és a versenyhajó kijjebb került a tengeren. csak ha feltétlenül szükséges. főnök! – csalódottnak tűnt a hangja. hogyan zajlik az efféle eljárás. abban azonban biztos voltam. Így tartottak velünk lépést kerek három órán keresztül. Idehoznád? Leereszkedett a kabinlépcsőkön. a jobb oldalon találsz egy faládát a gerendához csavarozva. amint felmordul. és a Sycorax láthatóan élvezte a nyílt óceánt. majd tapogatózni kezd a fenék sötétjében. A Wildtrack II árnyékként követett bennünket.

mit fogunk tenni. Megértetted? – Igen. majd vízhatlan kabátja zsebébe dugta a pisztolyt. vonakodva fordult és állapodott meg a jobbcsapáson. Egyszer megimbolyogtunk. A szél erősebbnek tűnt. Újra felemeltem a távcsövet. hanem a hajóra. Készülj fel néhány gyors manőverre. amely sosem jeleskedett a szűk kanyarokban. csak éppen azt nem tudja. – Figyeld. A szél sziszegve keresett utat a kötelek között és megtépte a vitorlák belépőélét. én azonban elszántam rá magam. . ráirányítottam a másik hajóra. Terry. akár egy lándzsát. és ezzel kis híján szembefordultunk a széllel. és felénk hordta az orr által felvert vízpermetet. uram. újra lelassított. főnök. Terry kezelte az elővitorlákat. Elővette a coltot. azután úgy dönthettek. végigvisszhangzott a hajó egész vázán. – Azt fogjuk csinálni – folytattam –. mit akarok tenni. Mindketten a Sycoraxot nézték. Nem a legénységre megyünk. Irányt váltottunk. nyilván azon töprengtek. a legkisebb veszély is fenyegeti a legénységet. itt az ideje elriasztani a rohadékokat. továbbra is a Wildtrack II oldalára irányítottam. Szükséged lesz néhány tárra. Irányt váltok. Amennyire tudtam. Meglepett pillantást vetett rám. – Önkéntelenül is a hivatalos megszólítást használta. És vedd magadhoz a pisztolyt. és az orr tompa morajjal csapódott vissza. A hullámok egyre magasabbra nőttek. – Mit csinál? – Beletaposott a gázba. Bebiztosította. mit csinálnak. és az orrárbocot. hogy bizonyára semmi jót. s a hirtelen felgyorsuló hajó tatja belemerült a vízbe. mert Bannister előrelökte a gázkart. hogy teljesen összezavarjuk a nyavalyásokat. átsüvített a kötelek között. hogy közvetlenül üldözőink felé vegye az irányt. miután messze elénk került. s ezúttal tisztán ki tudtam venni Bannister és Mulder alakját a kormányállásban. Ha úgy látod.Bannister csak meg akarta ismerni úti célomat. A Wildtrack II. hogy lerázom valahogy. igyekeztem irányban tartani a hajót. inkább ne tüzelj. – Kitérni! – kiáltottam. Célozz a merülési vonalra vagy a motorokra. Terry átfordította az orrvitorlát. – Azt hiszem – szólaltam meg lassan –. Terry! – Kezdenek összezavarodni. de nem szólt. – Megpróbál majd kikerülni bennünket. és megtöltötte a fegyvert. A Sycorax. visszatért a kormányállásba. Éreztem a víztömeg rázkódását a Sycorax törzse alatt.

főnök. Az öreg tengerészek szokták mondani. hogy leír egy széles kört. Lekuporodott a kormányállás jobb oldali pereméhez és nekitámaszkodott a kabin rekeszfalának. A versenyhajót figyeltem. Előhúzta a fegyvert. méteres torkolattűz csapott ki. Most a part irányába tartott. lelassultunk és szélesebb íven fordultunk. – Elvigyorodott. viszont nem volt szükség hajszálpontos találatokra. Amint azt gondoltam és reméltem. – Balra fordulok – figyelmeztettem Terryt. és megláttam a holdfényben megcsillanó hajófeneket. és hallottam a kettős kattanást. Olyan hangok hallatszottak. mint amikor az orkán belekap a vitorlákba. és mindkét lapátkezével szorosan megmarkolta. és a legközelebbi ponton számításaim szerint mintegy harminclépésnyire került tőlünk. – Tűz! Terry két kézre fogta a pisztolyt. amikor a vásznak odafent csapkodnak. A pisztolycsőből jól látható. és zajuk ágyúdörrenést idéz. a Wildtrack II lelassított. Széles körben követett bennünket. újra gyorsított. hogy immár északnak és az erős hátszéllel haladjunk. hogy a szél ágyúzik. nehogy Terry eltalálja a három férfi valamelyikét. célra tartott és tüzet nyitott a hajó fémgyomrára. hogy lecsökkentsem a távolságot. csak a hajóra célozz! Minél előrébb és minél közelebb a merülési vonalhoz. A tenger megtáncoltatta a Sycoraxot. felhagytunk a játszadozással és folytatjuk a nyugati utazást. és csak imádkozni tudtam azért. Az orra kezdett felénk fordulni. Finoman a szél alá tértem.A versenyhajó vezetője. Most úgy tűnhetett. Hajónk mozgása és a célpont imbolygása szinte lehetetlenné tette a pontosságot. A Wildtrack II százméternyire lehetett tőlünk. A Wildtrack II is lelassított. nehogy eltalálj valakit. és még láttam. aki teljes értetlenséggel szemlélte viselkedésünket. Egy colt számára még ez is nagy távolság. és kiengedtem a szelet. – Az isten szerelmére. most pedig a colt hangja hasított a levegőbe hasonlóan gyilkos dörrenésekkel. amikor egy hullám feldobta az alig harmincméternyire haladó Wildtrack II-t. ahogyan vérvörösre fest . és a tatunknál veszi fel új pozícióját. a hajótörzset verdeste és rázta a vitorlákat. – Tíz másodperced lesz! – kiáltottam oda Terrynek. Épp vissza akartam vonni a tűzparancsot. majd felhúzta a fegyvert. amint kibiztosította. – Készülj a tüzelésre. – Értem. tisztán láttam a kormányállásban álló alakok arcát. Igazodtam a mozgásához. Visszafordultam a szélbe és feldagasztottam a vitorlákat. talán azt tervezte.

és megesküdtem volna rá. nem úgy nekik: óriási bajba kerültek. Hátszélben vitorláztunk. hová csapódtak Terry lövedékei. és el kellett tűnődnöm azon. Meredten néztem előre. hogy a Sycoraxon áll bosszút megpróbáltatásaiért. hogy a hajó keltette hullámokkal elárasztanak. – Felkészülni! A versenyhajó továbbgyorsult. és mintha még most is láttam volna a kormányállásban mozgó három alakot. Az üvegszilánkok tajtékként csaptak fel a levegőbe. amint a három alak rémülten elfordítja a fejét. Terry! Tűz! A versenyhajó orra magasra emelkedett. hogy látom. Egyszer el is vált a hullámtaréjtól és szabadon úszott a levegőben. – Tüzét szüntess! Irányt váltunk! Terry kicserélte a tárat. nem várunk. kiengedtem a szelet és kivártam. Az erőltetéstől majd széthasadt a hátam. és ezúttal a versenyhajó szélvédője robbant szét az éjszakában. orra visszaereszkedett a hullámokra. Ettől mindenképpen el kellett tántorítanom őket. A hajóba ömlött a víz. Amint arra számítottam. – Tüzet szüntess! Tüzet szüntess! – halálra rémített a lehetőség. amiből gyaníthattam. Nem lehetett tudni. majd belevágódott a legközelebbi hullámvölgybe. ahol a három arc szemvillanás alatt eltűnt a mellvédkorlát mögött. Ezután már egyenesen felénk tartott. A versenyhajó kapkodva irányt váltott. – Az orr részre. újra tüzelt. miközben teljes sebességgel széles kört írt le. és láttam. Terry tárat cserélt. azt tervezték. szétterpesztette a lábát és tüzelt. ahol egy súlyos lövedék átütötte az üvegszálas műanyagot. hogy az utolsó lövés esetleg eltalált valakit. A Wildtrack II lelassult. de a víz hirtelen tajtékzani kezdett a Wildtrack II tatjánál. képes leszek-e valaha is egyedül működtetni ezt a csökönyös hajót. Terry megtámaszkodott. amit mielőbb ki kellett szivattyúzni. a korróziógátlóval lefestett hajófenék sápadtan izzott a holdfényben. A Wildtrack II felriasztott szarvasként szökellt a hullámokon. amint sötét foltban felszakad a hajótest. és a versenyhajó kilőtt. és felborítanak bennünket. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett számomra. azután a másik hajó felé fordultam. amint védtelenül a vízfelszín fölé került. Egy egész tárat beleürített a közeledő hajóba. amíg a Sycorax irányba fordul. Terry megállt. mialatt hatvan méter hosszan köpködte maga mögött a tajtékot. és úgy döntöttem. Gyengéden magam felé húztam a kormányrudat. Az orr zajosan csapódott a hullámoknak.egy felcsapó hullámot. hogy minél távolabb kerüljön tőlünk. és immár a tulajdon . hogy Mulder csakugyan elhozta a vadászpuskáját és azt tervezte. amíg közelebb kerülnek.

– Tényleg? – Hallottam. Csak az isten tudja. amíg rá nem fordultunk a plymouth-i kikötőgátra. főnök. amiért rossz helyre vittél minket. – Mint egy tinó a vágóhídon. nem? – Tízméternyire! Megvolt az ötven is. ahogyan üvöltözöl – bólintott. Úgy gondolta. Hogy kihúzza az ilyen gazdag ficsúrokat a bajból.biztonságuk követelte. – Biztosítsd ki a fegyvert. . Azt mondta. és a víz áramlása végre a segítségünkre sietett. kecsesen alámerülő orrában és lendületes előretöréseiben. amit értem tett. Terry! – Már megtettem. aztán rád ripakodott. – Nagyon fickós voltál aznap este. Volt valami igéző a Sycorax mozgásában. az őrnagy persze már utánad zavart minket is. Elsötétített hajón vitorláztunk a koromfekete óceánon. Ismét irányt váltottunk. hogy azonnal gyere vissza. hát tedd meg. és hozhatna nekem egy istenverte sört. hogy nem találtak el már elsőre. – Végül feladta. – Nem is nagyon emlékszem – vallottam meg. amikor a kitüntetésemet szereztem. – Akkor a munkásosztály végre hasznossá tehetné magát – vigyorodtam el –. Leültem. főnök – mosolyodott el Terry kedélyesen. hogy minél gyorsabban elérjék a kikötőt. ha meg akarsz halni. és kihasználtuk a délnyugati szelet. Köszönetet mondtam Terrynek mindazért. – Erre való a munkásosztály. Fel kellett hagyniuk az üldözéssel. és hogy igazából nem mondtam el nekik semmit. főnök. hogy elkezdted őket irtani. – Azután. ehelyett egyedül rontottál neki a vezérkarnak. – Kuncogni kezdett. – Szerencsére – jegyeztem meg fanyarul. hogy balról kerültük meg a sziklákat. különben is az egész a te hibád. A mocskok tízméternyire voltak mögötte. Legalább fél mérfölddel arrébb kellett volna lennünk. Az őrnagy megparancsolta. és még most is metszően hideg maradt az esti vihartól. Terry a filmezésről kérdezett. – Emlékszem. Most már semmit sem kellett tennünk. Rögzítettem a kormányrudat. én pedig elmondtam. hogy vágódjunk hasra. hogy a tévések szüntelenül arról az éjszakáról faggattak. és Terry gúnyos vigyorral figyelte távozásukat. A dagály már rég megfordult. A szél erős maradt. – Nem hallottam.

– Talán Sally is leszállna rólam. de Terryvel ellentétben legalább szabadon élhettem. – Ennyire rossz? – kérdeztem részvéttel. – Elhalt a hangja. – Ha el akarnál szökni – böktem ki végül –. de hát miféle munka az? Amikor a kormány mást se akar. – Ajkához emelte a sörösdobozt. Terry? – Átkozott asszonyok – csóválta a fejét. van néhány igazán jó haverom odabent. Néha azt hiszem. – Tudod. – Bárcsak az enyém lenne ilyen könyörtelen! Bárcsak ő menne haza az anyjához! Akkor nyugodt szívvel térhetnék vissza a laktanyába. én Angelára. Szeretem a sereget. te és én. főnök. és esetleg a kölyköknek is jobb lenne. azután a Salcombe kikötő felé vettem az irányt. Az élet akkor is jól kicseszett velünk. Jó időt futottunk. Valamiért a társalgás mindkettőnket elkomorított. csak kizsigerelni a bányászokat? – Szívesen dolgoznál bányában? – Két bácsikám is van odalent. amíg a kifoltozott hajótest össze nem érik. a nők könyörtelenebbek. Összekoccintottuk sörösdobozunkat: – Szent igaz. hogy menedéket találjon a szél elől. nem sok jó származott az egészből. de igazán nem tudom. – Sally meg azért nyaggat. Kellett lennie valamennyinek. úgyhogy valóságos családi vállalkozás lehetne. mennyi víz lehet a fenékben. ha egyszer vége annak a rohadt sztrájknak. – Ennyire. mindig lesz egy priccs a Sycoraxon. Azon tűnődtem. ő Sallyre gondolt. – Aligha. lesz munka bőven a bányában. Nem én ugrottam ki. – Habár – sóhajtott fel Terry –. Azt mondja. – Szünetet tartott. – Neked sikerült kiugranod. hogy hagyd ott a sereget? Bólintott. tényleg szeretem. Én is elvesztettem a párom. – Behúzódott a kormányállás sarkába. – Úgy érzed. főnök. Azt kívántam. Remek páros vagyunk. és sokáig bajtársias gondjainkon tűnődve ücsörögtünk. – Magadtól nem mentél volna? Megráztam a fejem. bárcsak ne hallottam volna ki a reménytelen beletörődést a hangjából.– Megfingattuk őket – bólintott Terry. mi? – Melissa hagyott el. . Elnéztem a Start Point fényét. – Egy percre se hagy békét. mint akármilyen ellenség.

Elhallgattunk. Minden tönkrement. de legalább a Sycorax visszatért oda. mint elrejtőznöm Bannister ügyvédei elől. Most már nem kellett mást tennem. ahová tartozott. ahová az ügyvédek se jöhettek utánam – a nyílt tengeren. azután eltűnni ott. az odalenn megtörő hullámokról magasra csapott a fehér vízpermet. Az északon meredező szirteket megérintette a holdsugár. . befejezni a hajót.

ám rég megfakult szépségek között légypiszokkal borított fényképek mutatták be Cullen zömök kis hajókból álló halászflottáját. – Én fent voltam nála. – Kórházban voltam. Hiányolt. az utolsót talán még George apja építette. George hatalmas íróasztalán halomban álltak a régi papirosok. Hosszú évek teltek el azóta. – Újra játszadozni kezdett a pipájával. Újra eleredt az eső. Nem úgy egy tisztességes palánkozást. A Fal és az Exe között George számított a legnépszerűbb orgazdának a tolvajok körében. Nick. meg egy baszott japcsi motort. és odalépett az iroda poros ablakához. – Mit kell érteni ahhoz az üvegszálhoz? – Nem könnyű rendesen összerakni. George. Nem létezhetett olyan . ősz fürtökkel és apró malacszemekkel. megpiszkálta. tokás. és a hámló mennyezet felé fújta a füstködöt. és most telitömte dohánnyal. nagy mellű cicababák képei. amely időközben kialudt. mintha húsz év óta itt hánykolódó kifizetetlen számlák lennének. – Már senkinek sem kellenek a valóban jó hajók. az biztos. kivörösödött arccal.8. A túlélés zálogát a bűnözés jelentette. hogy a műhelyből egyetlen új hajó is kikerült volna. – Nem. A műhely manapság főként kisebb javításokból tengődött. Kitisztította. nem igaz? Mindenki műanyag kádat akar. – Üvegszál – folytatta maró gúnnyal. akik szerették egyedül befejezni a hajójukat. forgattyúházakat és tömítőgyűrűket reklámoztak. Sosem kedveltem őt. mikor is? Hat hónapja? Még karácsony előtt. amellett itt gyártották az olyannyira lesajnált üvegszálas hajótesteket a csináld magad amatőrök számára. tudom én. – Találkoztál az öregeddel? – kérdezte tőlem. – Tudom én. – Nehéz idők járnak. George. Nick. – Az már igaz. testes férfi volt. Az iroda romokban hevert. fejezet George Cullen a pipájával játszadozott. A leplezetlen. ugyanakkor megértettem természetes vonzódását az apámhoz. megmagyarázhatatlan módon szeleprugókat. George jókora. – Meggyújtotta a pipáját. némelyikük úgy festett. A falat elborították a szőke. – Felállt. – Nyavalyás dzsungelmajmok is képesek megcsinálni.

horgony. – Az a másik kettő érdemelte volna – utasítottam el a dicséretet. Terry Farebrother a közeli Plymouth-ban szállt vonatra. – Kedveled is? – Fannyvel minden rendben – felelt George elővigyázatosan. lámpák. – Visszaült és elkínzottan összerezzent valami belső fájdalomtól. Nick. és öregesen komoly hangján beszél. ezért mindig újabb és újabb orvosságokkal kísérletezett. gondoltam. Még csak délre járt. Nick – mondta most. hogy George a whiskynket issza. de George már reggel hét óta folyamatosan ivott. Egy időre menedékre leltem. A Sycorax biztonságban meglapult a szűkös kikötőmedencében. George. barométer. hogyan megy. – Időről időre üzletelünk. – Köszönöm. Tudod. George örökké a halál küszöbén állt. – Az öreged iszonyú büszke rád. Bármit megtennék Tommynak. és ha bármit találsz. és most is kitöltött belőle két pohárral. Egy csomó holmit megfújt az én hajómról is. hogy jóindulattal középkorúnak is nevezhetném.gazemberség a parton. George. s csak most döbbentem rá. Kis halászhajó roncsát kellett kiköltöztetnie. Nick – legyintett. megállapodunk valahogy. kronométer. amennyit hajlandó voltam megosztani vele. ami a tiéd. És persze a háborús hősnek is. – Mulder – csillant fel a szeme. meg minden. . fiam. aksik. Nem is csoda. Tommy Sandman fia vagy. amelyeket olyannyira kedvelt. – Majd később körbenézhetsz. amiről George ne tudott volna. így órák hosszat szórakoztathatta apámat a tolvajlások és átverések történeteivel. – Az a kereszt. – Végtére is. Ilyen plecsnit még ma sem adnak a kukoricapehely mellé. nem igaz? Szóval. közvetlenül George irodája mellett. – Nem lepne meg – vont vállat George. hogy Cullen Halászflottája nem gazdagszik egyetlen új hajóval sem. – Ismersz. tengeri klotyó. Egyik legkorábbi gyermekkori emlékem. George cserébe hallani akarta a történetem. rövidhullámú. – Baromság. mi kellene? – Rádió. tájoló. Akkor igazi vénembernek tűnt számomra. vagy legalábbis annyit. Talán még mindig megvannak. – Ledöntötte a whiskyjét és töltött magának egy másikat. hogy megy ez. – Ismerem Fannyt. bár a whiskyt azért mindegyiknél jobban szerette. hogy elrejthessem a hajóm. – Nagyon jól tudom. mintha csak óriási szívességet tenne. – Nekem csak szerencsém volt. fenékszivattyú… – Kímélj meg a többitől. sőt nem lett volna maga is benne. az isten szerelmére.

aki kicsit megszorult. – 'Reggelt. Harry! – George gépiesen nyúlt egy újabb koszos whiskyspohárért. George. – Amennyi csak kell. George. – Akkor Mr. és az igaz szerelemről szóló magazinokat olvasgatta. mondd meg neki. – Tavaly volt egy hollandunk. Azután ehhez ad valamennyit. hogy reménytelen lenne az árat kérdezni. soha még csak Skócia közelében se járt. Mit szólnál az ő 75 fontosaihoz? – Megteszik. majd azon a napon. Abbott elvette a whiskyt és kényeskedve belekóstolt. – Nem én. Van hozzá lánc is? – Tudtam. – 'Reggelt. – Miután pedig letépted a fejét. majd töltött a kétes hitelű folyadékból. tépd csak le azt a nyavalyás fejét. sehol. – Mi újság? – Szar az egész. azután megborzongott. törött rugós bőrfotelben ültem. és Abbott nyomozó lépett a szobába. – Ha mégis látnád. húzza meg magát. amit még megengedhetek magamnak. Harry. – Nem láttad valahol a fiatal Nick Sandmant. Harry. Halászhorgonyt. ahol George termetes titkárnője – aki a szóbeszéd szerint percenként egy karaktert tudott leütni az írógépen – egész álló nap a körmét lakkozta. Jó a hajója. és ott is maradtam. George! – Rám ügyet sem vetett. gondolkodás nélkül kihajít innét. Nem akarom látni az ocsmány pofáját az utcákon. amíg az öreg . – Mr. hogy mindent kifacsart belőlem. Húzza meg magát. bármi is állt a harsány címkén. hogy Abbott valamilyen játékot akar űzni velem. rendben? – Az iroda tejüveges ajtaja kivágódott. amíg pennyre ki nem kalkulálja az utolsó összeget. – Abbott továbbra sem vett rólam tudomást. George nem mond semmit. George. – Persze. Félig lehunyta a szemét. azután ráeszmélt. Félhüvelykes jó lesz? Hirtelen felháborodott hangok szűrődtek be a külső irodából. Ősöreg. George újra felém sandított. Nick. a kocsmában.Kétes tisztaságú volt a pohara. de tovább ivott. Cullen majd szünetelteti a francos megbeszélését. – Nem mehet be oda! – hallottam Rita visongását. George? George vetett rám egy sanda pillantást. amióta elment a francos Falkland-szigetekre. Tárt karokkal fogad a műhelyében. amely. akárcsak a whiskyje. és ne is halljunk felőle. Cullen megbeszélést tart. majd a tekintete rögtön visszatért Abbotthoz. – Miféle horgonyt akarsz? – Két CQR-t. hogy azt üzenem. persze. amíg nyereséget hajtok neki.

George. hogy senki se halt meg. mikor távozhat innét. Abbott. Bannister szívébe. Sandmannek vagy annak a korcs hajójának. Mondd ezt meg neki. mielőtt még fémdetektorral át nem kutatom az egész hajóját. Harry. Harry. – Azt is megmondhatnád Mr. Abbott végzett a whiskyjével. Harry. most George felé pördült és rábökött a mutatóujjával. Harry. Harry. – Megmondom neki. Harry? – Köztünk és Amerika között. hogy ha lenne egy stukkere a hajóján. okosan tenné. Ezzel nem lopta be magát Mr. – Helyes. Harry – sietett egyetérteni George.Harry bácsi el nem simítja azt az óriási szarkupacot. – A kulcsszavaknál Abbott dühös tekintettel fordult az irányomba. ám máskülönben végig George-hoz beszélt. amiért nem került bajba túlzott engedékenysége miatt. Az egyik golyója alig öt centire kerülte el Mr. Még csak az hiányozna. – Megmondom. – Megmondom. nyomát se láttam Mr. – Azt is mondd meg neki. – És ha a fémdetektorral nem találnám meg. amit sikerült összehoznia. – És mondd meg azt is. George láthatóan még sosem hallott erről: – 1812-es. hogy nem annyira a búr háború miatt aggódom. ha elveszítené. ha látod valahol. – És mondd meg neki. Sandmannak. hogy én majd tudatom vele. Abbott odasétált az ablakhoz. meg se moccantam. – George megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Megmondom. – Megmondom. – Közlöm az égi hatalmakkal. hogy bármilyen kimerítő vizsgálatot is folytattam ezen a bűntanyán. akkor palánkokra szétcincálom azt a szaros bájzlit. . hogy újabb ámokfutásba kezdjen. Harry. Bannister csinos kis fejét. – És ha látod őt. ahonnét a mocskon és esőn keresztül letekinthetett a Sycoraxra. mint inkább az 1812-es háború miatt. milyen átkozott nagy szerencséje. Nem szóltam. – Megmondom neki. és töltött magának még egy adagot. George. George. aki továbbra is következetesen kerülte a tekintetem. Harry. – Megmondom neki. ne engedd sehová.

mi? Mennyit kérsz érte. Ilyen időben nem lett volna értelme nekivágni a St. Legyen szép napod. Csalódottnak tűnt. hogy a hajók Cherbourgban várakoznak a rosszabb időre. ám a Wildtrack nem tartozott közéjük.– Sosem tanulnak meg rendesen célozni abban az ezredben – tette hozzá Abbott kajánul. Ritától kaptam meg a magazinokat és a napilapokat. Nick? – Nehéz lett volna nem hallani. de még egy ideig nem lesz oka vigyorogni. Nick? – Milyen stukker. ám az értesülés sem megerősítést. George. Automata? – Fogalmam sincs. – Mindig azt gondoltam. így a sztori gyorsan feledésbe merült. Én is így gondoltam. amely gyorsabb vitorlázással kecsegtetett. Távozott. Bannister nevét nem említették. Emelkedett a munkanélküliség. Pierre-nek. – A francba! – Hátradőlt a széken és megvillantotta apró malacszemét. A Daily Telegraph szerint a rendőrség keresett egy férfit a lövöldözéssel kapcsolatban. A rendőrség szerint a férfi semmilyen veszélyt nem jelentett a közösségre nézve. Az üzleti melléklet szerint a féléves tőzsdei jelentések Kassouli angliai . George. – Jól átvertek. Harry. miről beszélsz. én megyek. Nick. Na. Nick. A hírek szerint lövöldözés zajlott a devoni partvidéken. – Nem úgy a lövészeknél. Az egyik ügyfelemtől. – Megmondom. – Akkor nem kell elmondanom az egészet? – Nem. Harry. George? – Üzleti ajándék. sem érdeklődést nem keltett. ahogyan az enyémet sem. George. George félig lehunyta a szemét és zajosan kifújta a levegőt. Abbott beleszagolt az üres pohárba. hogy az újságíró haverja túl van az életveszélyen. őt sem nevezték meg. – Hallottad ezt. – Rendben. ahol én is szolgáltam. Ezt azért nem kell megmondanod neki. A jachtmagazinok megírták. – És mondd meg. Angliát legyőzték krikettben. egyenesen ember vagy. Harry. – Stukker. George? – Egy stukkeren tisztes hasznod lehetne neked is. Forróság köszöntött Angliára. – Mennyit fizettél ezért a skót whiskyért. s bár a hatóságok előtt nem maradt ismeretlen az illető.

akinek szoknyája a forrósággal egyre rövidebb lett. ugyanakkor egy másik cikk szerint. Yassir Kassouli állítólag angliai érdekeltségeinek teljes felszámolására készült. Tudja. egyet a kabin tat felőli végébe. Rita. hogy keressen nekem jó kronométert és barométert. – Képzelem. ha tudni akarja. hogy le akarja foglaltatni a hajóját? – Rohadjon meg! – Rita. Bannister házában. Megpróbálkoztam a tévétársaságnál. Üzenetet hagytam viszont az otthoni és az irodai rögzítőjén. és azokat gondosan elhelyeztem a fedélzeten. Minden idejét Bannisterrel tölti. szendvicsben és hitelben kaptam a fizetésem. ám alig egykét nappal később Kassouli határozottan cáfolta a feltételezést. Nick! Maga aztán jó nagy galibát okozott. hogy hívjon vissza Cullen műhelyében. – Hallhatóan neheztelt ezért. Az üzenetek nem változtattak semmin. – Nem csináltam semmit! – Csak éppen tönkretett egy remek filmet. Vettem két nagy horgonyt is. együttérzően hallgatta kitartó próbálkozásaimat. Micky Harding kezét sejtettem a dologban. akárcsak a Devon-parti lövöldözés. mert nem akartam. – Már nem jár be dolgozni. . – Jesszusom. – Még most is azt mondogatja. hogy romantikus magazinjainak egyik hőse öltött bennem testet. Kértem. – Átadna Angelának egy üzenetet? – kérdeztem. Angela sosem volt a lakásán. aki úgy tett. egyet a kormányállás elülső rekeszfalára. hogy azt gyanítsa. habvetőket palánkoltam. Naponta nyaggattam George-ot. George Cullennek dolgoztam. – Nem miattam történt. És mindennap megpróbáltam telefonon elérni Angelát. fedélzeteket foltoztam. és Matthew Coopert kértem a telefonhoz. Hogy van Angela? Alaposan megrágta a választ: – Nincs éppen a csúcson. Matthew. Csak Bannisternek ne legyen hozzá semmi köze.vállalkozásainak nyereségéről számoltak be. Talán úgy gondolta. okom van megbízni Angelában. Egyet a térképasztal fölé szereltem. és nem viszonozta hívásaimat. mintha teljesen lefoglalná a körömlakkozás. felkuncogott. hogy meg lehet menteni a filmet. lassan feledésbe merült. Sörben. amely bő egy héttel később érkezett el George műhelyébe. Motorokat javítottam. Nick. Ebből a hitelből vettem három Plastimo tájolót. és a sztori. Nem hagytam üzenetet a rögzítőjén.

Letettem a telefont. A franciák három ládát hajítottak át a mi hajónkra. bennük a bretagne-i part teljes hosszában összelopkodott rádiókkal. – Megpróbálom. Rita felém tolta a kis perselyt. elfogadta az üveg brandyt. Oké. Nick. de nem volt bent a lapnál. – Mondja meg neki. megértem. és azt akarja. – Oké – válaszolt Matthew vonakodva. – Kihajózni? – George embere eltörte a karját. A parttól húszmérföldnyire álltunk le. és mondja azt. – Megadtam neki Micky otthoni és munkahelyi számát. hogy maga vigye az 52-est. Visszatettem a helyére a kagylót. Az egész stábot kiküldik. Csak adja át az üzenetet. Arra csak felfigyel. de még így is több mint tíz fonttal tartoztam a vén lókötőnek. azután próbáltam elérni Micky Hardingot. addig töltse fel üzemanyaggal. Azt mondja. azon az éjszakán Terry volt mellettem. Ő is magával megy. hogy tudja. hogy benne megbízhat. Mostanra biztos kikerült a kórházból. és öt pennyt minden további percért. Nick. Pierre-en. Matthew! Használja a képzeletét. magától kitalálta. – Megmondom azt is. Nick – jelezte Rita. Bizonyságként szólítsa Mickyt Egérnek. Bízni fog benne. hogy briliáns ötleteik legyenek? Írjon neki levelet a céges papíron. – Ma este ki kell hajóznia. hogy Bannister nem indulhat el a St. Nem is kellett mondanom. Azután hazafelé indultunk.– Az isten szerelmére. George ötven pennyt kért minden hívás után. A rendezőknél nem alapkövetelmény. Nick. – És mondjon el neki még valamit. – Sajnálkozást éreztem a hangjában. Matthew lejegyzett mindent. George nagy köteg készpénzzel fizette ki őket. . – Mikor indulnak? Újabb hosszú szünet: – Azt nem árulhatom el. és otthon sem vette fel. Rita sokszor szemet hunyt a próbálkozásaim felett. hogy felvegyük az új-fundlandi fordulót. – Most csak tréfál. Matthew. – És mondja meg neki – tettem hozzá –. Így azután aznap éjjel én is csatlakoztam a devoni csempészek díszes gyülekezetéhez. – Mondja meg. ahol találkoztunk egy francia halászhajóval. – Uramisten. hogy keressen meg egy Micky Harding nevű fickót. és egy palack csapnivaló whiskyvel egészítette ki a fizetséget.

és mit kapok cserébe? Durva sértéseket. Nick! – Megcélozta a homlokomat a pisztollyal. Egymagam vonszoltam át a tűzhelyet a kihalt csarnokon. amelyet George csak roncsként volt hajlandó megvenni. Harry Abbott nyomozó várakozott a Sycorax kormányállásában. jobbára franciákat. Harry? Megcsóválta a fejét. hogy nincs többé érvényben a maga ellen kiadott elfogatóparancs. Kuncogni kezdett. Nick. és felmásztam a fedélzetre. Nick? Égen-földön kerestük magát! Tudja. és mielőtt mozdulhattam volna.Nem találkoztunk egyeden vízi rendőrrel sem. veszedelmes közelségben suhant el Abbott feje mellett. ölében szendvicseket dajkált. Biztosan hasznát tudnád venni. de miután hazaértünk. a jobban 45-ös coltomat tartotta. Rákövetkező vasárnap megmentettem egy kis tűzhelyet arról a megfeneklett Westerlyről. Nick. míg bal kezében egy doboz sört. Kockás golfnadrágot viselt. – 'Napot. Abbott nem restellte. amikor észrevettem. – Csintalan gyermek! Hát nem tudja. meghúzta a ravaszt. A töltetlen fegyver élesen kattant. – Nem is tudtam. és legnagyobb meglepetésemre a rádió működött is. – Felerősítettem a kötelet. Nick. már csak a tűzhely átkötése várt rám. George sziszegve fújta ki a levegőt: – Még a kikötőért se fizettél. – Talán szívesen hallja – jegyezte meg –. – Micsoda hálátlanság. A következő vasárnapot a beszereléssel töltöttem. amint virradatkor behajóztunk Hamoaze-be. A csonkavitorlát átalakítottam hajódarunak. hogy társaságom akadt. hogy volt ilyen. és saját kezűleg irányította a kormányállás padlójára. – Találtam egy helyes kis rövidhullámú rádiót. George elégedetten pipázott a kabinban. bedobott egy viharvert URH készüléket a Sycorax kormányállásába. mennyibe került őfelsége kormányának kifizetni ezt a rengeteg túlórát? . – Van képe kikötőnek nevezni azt a szemétdombot? Nevetett. és könnyedén felemeltem a súlyos tűzhelyet. George mit szokott hozni manapság? – Semmi érdekeset. – Ugye csak viccel. hogy az engedély nélküli fegyverviselésért súlyos büntetés jár? – Együtt kell majd golfoznom magával. – Inkább URH-t választanék. Néhány rádiót. Tökéletesen működő darut sikerült alkotnom. Megmentem a szaros kis seggét. cserébe a ma esti munkámért.

és eszébe se jut. majd elfintorodott. – A golyó eltalált egy foszforgránátot az övemen. mint én. a másik feltalált a gerincemhez. hogy őfelsége Viktória-kereszttel kitüntetett katonája engedély nélkül tartson fegyvert. Sebesült háborús hős. egyszerűen elképzelhetetlen. Feltettem a lábam a szemközti korlátra. A foszfor tüzet fogott. Harry! – Egészségére. Bannistert a St. és átpöckölte a kiégett gyufát a palánkon. Körül fogja hajózni a világot ezzel az antik ronccsal. Kopott rövidnadrágot viseltem. Mindazonáltal úgy döntöttek. Harry? Hogy kopjak le. – Kiitta a sört. miközben letelepedtem vele szemben. – Egészségére. Úgy értem. – Ez lenne a feltétel. Nick. segítsen George Cullennek lopott rádiókat becsempészni Franciaországból. – Tényleg elképzelhetetlen – értettem egyet. a George dokkjában heverő többi szemét közé. a golyó kettészakadt. – Nagyon mókás fiúk jöttek itt össze. Nick. meg minden. Az egyik része lement a jobb combomba. és rögtön bontott egy másikat. – Viszont akkor is el kell tűnnie. – Miért? – Ki tudhatja? – Rágyújtott egy cigarettára. Abbott vetett rájuk egy futó pillantást. Harry? Túlórában? – Láttam. Füllesztően melegre fordult az idő. a hegek a combom hátoldalán frissnek és visszataszítónak tűntek. hogy meggátolja Mr. meglőtték. – Mókás fiúk? – Nagyon mókás fiúk. – Rohadt dolog – csóválta a fejét Abbott őszinte együttérzéssel. Pierre kupa elnyerésében. és bontottam egy újabbat. – Tudja. – Azt hittem. Nick. Nick. Csupa elhivatott alak. – Foszfor? – Igen. Előzékenyen felajánlott nekem is egy dobozzal. mindez csak azért van. hogy megkímélik az életét. akik hatásos beszédeket tartanak hazánk biztonságáról. – De van egy feltételük is. hogy az én sörömet issza. mert bíznak magában. vagy teszem azt. Nem olyan kedvesek és lágyszívűek. Nick. – Voltam már boldogabb is – értettem egyet.– Szóval ezzel foglalkozik manapság. és hagyjam békén Bannistert? . Végeztem a sörömmel.

de semmi többet. talán túlságosan is értem. az égiek mindenképpen. Megtörölte az arcát egy rongydarabbal. igen. és Mr. és vádat emel. Hátrahajtottam és a Sycorax korlátjának támasztottam a fejem. Magára uszította az ügyvédeit. A harapós kutyát nem tanácsos még egyszer felébreszteni. lévén manapság övék a világ összes pénze. – Megértettem.hiszen ezzel veszélybe sodorta volna az esélyeit a St. . Bannister feljelentette a hatóságoknál. Nick. Márpedig nem akarjuk felbosszantani őket. Harry.. hanem igazi viktoriánus horrordíszletben. – Akkor gondoskodjon róla. és ez még semmi ahhoz képest. hogy Bannister meghaljon. hogy ő is felejtse el. – Hajón nem tanácsos a halálról beszélni. Abbott nyomozó tett annyi engedményt a kánikulának. – Mr. maga megfosztotta az árbocától a hajóját. amelyek esetleg felbőszítenék amerikai barátainkat. Nick. amíg mi rá nem mutattunk. Miután nincs semmiféle bizonyítéka. Nick. Felkínáltam neki még egy sört. már rég a börtönben aszalódna. mire megy ki a játék. mint az apja. Azt állítja. Harding belátta. Tudja. – Kösz. Hardinggal. igaz? Harry megcsóválta a fejét. Szolgaállam vagyunk.– Nem kevés időbe került nyélbe ütni – bólintott. hogy ha megtaláljuk magát. hogy még egy magnófelvétel is a rendelkezésére áll? – Az a szalag… – Tudom. – Emellett – folytatta Abbott Bannister komolyabb lépésekre is készült. Nick. Nick! – állított le Abbott fáradt mozdulattal. És nem olyan kedves kis szanatóriumban. – Pontosan. – Nem hinném. – Azt akarják. aki azokat a lyukakat ütötte Mr. mekkora hibát követett el. Nick. elvágta a köteleit. hogy a hatóság rendelkezésére állhasson. akkor természetes módon neki és a búrnak mindvégig Angliában kell maradnia. hogy a nyílt tengeren el akarta süllyeszteni a hajóját. Ki volt az a köpcös fickó magával. – Ha az égieken múlik. nem lesznek botrányos kis sztorik sem. – Amit persze nem akart… – kezdtem átlátni a dolgokat – . – Meg akarják tartani Kassouli munkahelyeit? – Úgy vélem. . Pierre-en. hogy levette a kabátját. Harry. Bannister hajóján? – Már nem emlékszem. Elvette. Azon tűnődtem. – Beszéltünk Mr.

. – Abbott néhány másodpercig teljes némaságban meredt rám. mióta maga a gáncstalan fehér lovag? – Nem feleltem. – Az egész a kormánytól indult. – A gazdagok rendszerint megkapják. Nick! – Krisztus könnyeire! – Kapkodva belekortyoltam a sörömbe. Nick? És miért ment a sajtóhoz? – Ki akartam szállni. Úgyhogy felejtse el az egészet. amit akar? – kérdeztem. hogy tudunk vigyázni magára. – Múlt héten meglátogattam az apját. ahogyan a rács mögé dugják. Nick. az egész legfelülről indult. Nick. azután szomorúan megcsóválta a fejét. ő pedig felsóhajtott. Ő éppúgy szívesen végignézte volna. hogy a fémkeresővel fenyegetőztem? Visszamosolyogtam rá. – És köztünk legyen mondva. – Hogy van? – Hiányzik neki. Ez a rendőr imádta eljátszani a sültbolondot. Yassir Kassouli megkapja. Abbott a pisztoly súlyát latolgatta: – Mennyi lehet? Úgy három év? – Hogy találta meg? Elmosolyodott: – George nem mondta el. – Hogy lehet ilyen istenverte bolond. – Szóval akkor. Abbott belekortyolt a sörbe. Vigyázok magára. hogy már nincs érvényben az elfogatóparancs. – Szerintem ideje lenne. Mikor megy el hozzá? – Még nem gondolkodtam rajta. – A fenébe is. – Mintha azt mondta volna. Mr. Nick. amint visszaemlékeztem a színjátékra: – De igen. – Nick. Én is pontosan ezt teszem. – És ha Bannister ártatlan? Abbott megrázta a fejét. ezt teszem a második feltétellé ahhoz. Úgy vélem. hogy ne tartóztassam le. nem igaz? Kihallotta az indulatot a hangomban: – Csillapodjon. – Szünetet tartott. Kassouli is a letartóztatását követelte. – Mi köze ennek bármihez is? – felnevetett. a tekintete azonban másról árulkodott. és magának nem áll hatalmában bármit is tenni. Semmitmondóan megköszörültem a torkom. Nick.Előrehajtottam a fejem. Végül sikerült meggyőznünk róla. – Velem kellett volna beszélnie.

– Nem sokat használna vele. Nick Sandman. – Akkor úgy veszem. – Kutakodni kezdett a kabátzsebében. az. Azt hiszi. – Emlék a háborúból. – Akkor ennyi volt. – Ezt igennek veszem. – Ezt adja oda neki a nevemben. meg fogja hallgatni magát? – Nem. de talán a képregényt élvezni fogja. – És mi volt a munka. azután felállt és kinyújtóztatta hosszú karjait. Harry? Elengedte a kérdést a füle mellett. Abbott fejcsóválva fogadta mérhetetlen ostobaságomat. a leendő felesége házától. – Meg fogja látogatni az apját? – Lehet. – George mennyit kínált érte? – Nem mondott árat. Megvizsgálta a csövet. eltűnne végre erről az úszó szeméttelepről? – Igen. és talán az égiek is beérik ennyivel. – Odalökte a fegyvert az ölembe. ha emlékszik. Harry. és itt hagyom az újságokat is. hogy ne kerüljön elő többet. míg végül két fémdobozba zárt Monte Cristo szivart halászott elő. végeztem a munkával. hogy ezzel összezavarja Harry bácsit. Én már tavasszal próbáltam figyelmeztetni. Bannistert? – Haboztam. – Akkor ezúttal úgy rejtse el. Szokás szerint tele vannak hazugságokkal. akkor továbbra is megpróbálja figyelmeztetni Mr. ez itt elmaradhatatlan eleme a jacht biztonsági felszerelésének? Elmosolyodtam: – Igen. a tévéstúdiótól. Harry. – Isten hozta újra az emberiség körében. és mindenki más nyavalyás házától? – Igen. Nick. hogy nem is fog próbálkozni. – Köszönöm. – És miután ott járt. Abbott felnevetett. csak körülnézni a motor tájékán. Így aztán nem is kellett mást tennem. Nem sok hasznára volt a nyavalyásoknak. – Kényeskedő mozdulattal a levegőbe emelte a pisztolyt. – Hoztam néhány szendvicset. mi? Szóval. – Felteszem. Harry.– Vagyis egy nagyobb fémtárgy közelében próbálta elrejteni a fegyvert. . Nick. – Odaadom. Távol fogja tartani magát Bannister házától. – Ejercito Argentína.

Az ara feladta eddigi munkáját a tévénél. hogy elvégez mindent. és talán elkényeztetett úri ficsúr. amellyel a puritánok egy évezrede hiába próbálkoznak. akár a kirakati macska. az amerikai Nadeznha Kassouli tragikus halála után Mr. melyet oly jól ismertem. karcsú lábát. Tony Bannister (46) bejelentette eljegyzését Angela Westmacott kisasszonnyal. Kanapén ült. és olyan szélesen mosolygott. Egy AIDS nevű járványos betegség az al fenyegetett. Westmacott kisasszony. Olyan gyönyörűnek tűnt azon a fényképen. amely videoklippeket és reklámokat készít. amelyet gondosan a kanapé karfájára fektetett. hogy ki nem állhatom. miután Harry elment. oldalán Bannisterrel. – Nehézkes egy fickó maga. Az esküvőre hamarosan sort kerítenek. hogy Bannister próbára tenné szerencséjét a St. Észak-Írországban szétlőtték egy férfi térdkalácsát. óriási. megittam a teát és elolvastam az újságokat. A munkanélküliség továbbra is emelkedett. – Bon voyage. hogy készítettem magamnak egy csésze teát. Egy pillanatig el sem hittem. És az öregét egyenesen kedvelem. Jobb kezét könnyedén nyugtatta Bannister vállán. Pierre-en. a tekintete azonban hűvös maradt. de nem mondhatnám.” A cikk még nem ért véget. akinek ideje lenne valami munkát találnia. remekül kiemelte elegáns vonalait. Csatlakoztattam a gáztartályhoz. Felvillantotta szemérmes mosolyát.Kimászott a partra. Irak és Irán egymás idegeire ment a sivatagban. hogy Angelát látom. Az oroszok az afganisztáni parasztok idegeire mentek. A sztrájkoló bányászok mindenki idegeire mentek. A dokk levegője megáporodott a forróságtól. Angela fényképe pedig a társasági híreknek szentelt oldalról nézett vissza rám. Mr. Bannister televíziós cégének producere. fénylő gyémántot viselt. Bannister richmondi házában. Bannister mellette foglalt helyet. míg bal kezén. pedig ő volt. és mindenképpen még azelőtt. aki még nem volt férjnél. amelyet összetörtem. A Sycorax tatjára ültem le. A szemcsés képre meredtem. bár vélhetően tovább dolgozik Bannister önálló produkciós cégénél. Anglia még mindig vesztésre állt krikettben. feltételezések szerint Párizsban. Az előtérben vadonatúj üvegtetejű asztal pompázott. Arisztokratikus benyomást keltett. és úgy ünnepeltem meg az eseményt. A fénykép alatt az alábbiakat olvashattam: „Közel egy évvel első felesége. Nick! Beépítettem a tűzhelyet. – Átadom. bizonyára ez váltotta fel a korábbi darabot. Könnyű estélyi ruhát viselt. Adja át neki az üdvözletem. Nick. Angela keresztbe rakta hosszú. ahogyan egy .

Pokolba az egésszel. s ettől hirtelen elhagyatottnak. nyomorultnak éreztem magam. hogy még mindig vágyom rá. aki lerobbant hajója fedélzetén. reményvesztettnek. gondoltam.ünnepelt híresség menyasszonyához illik. Angela a biztonságot választotta. a lerobbant dokkban nézegette a képét. Nem is állhatott volna messzebb a lerobbant tengerésztől. . Ám ebből a képből azt is megtudtam. s én újra egyedül maradtam.

Apám. . akinek meglátogatására végre elszántam magam. bár átkozottul hideg a medence vize. láthatóan mindnyájukat elbűvölte – feleségük hogyléte után érdeklődött. Sandmannek” szólították az apámat. igaz.9. és akik nem akartak mindenáron megszökni. csak a megbízható rabokat utalták ide. hol keressenek bennünket. így legalább a lányok is tudják. de ez is remekül illett százkilencvenes magasságához. Átkozottul jól nézett ki. Az őrök „Mr. Valamennyit leadott. és sokat tollasozom. Melissa nem hajlandó odatartani neked? – Sosem kérdeztem. és gyógyfüveket ígért nekik a kertjéből. szobáját és műhelyét. de azután már kellemesen múlathatod az időt. akik nem követtek el erőszakos bűncselekményt. Bejutni persze korántsem könnyű. életerős férfi benyomását keltette. Láttam kertjét. most pedig a krikettpályát sétáltuk körül kettesben. fejezet A rendőrök csapata a bentlakók ellen játszott. – Rendes fickók – áradozott róluk boldogan. de azért nem árt formában maradni. ahol hajómodelleket készített. Az intézmény leginkább bentlakásos iskola benyomását keltette. – Ne légy nevetséges. – Már azt hittem. Fekete haja halántéktájon kezdett őszbe fordulni. csak diákok helyett mindenütt középkorú férfiakat lehetett látni. – De nem közönséges börtönben. Dolgozunk valamennyit egy közeli gazdaságban. börtönben vagy. Úszom is egy keveset. Felnevetett. Nem törődnek itt semmivel. apa! Végtére is. mintha privát mennyországba került volna. Nick. – A kertészkedés persze sokat segít. a rabok mindössze 42-t. Csak javasolni tudom. ha valaha is ki akarnád pihenni magad. Jobbára persze hivatásos örömszerzők. Egészen másmilyennek képzeltem a börtönt. Néha teniszezem. együttérzéssel hallgatta a gyermekeik vizsgáiról szóló beszámolókat. szándékosan mutatkozol ilyen levertnek. Te formában vagy? – Nem igazán. A rendőrök eddig 134 pontot értek el. ám ettől függetlenül makkegészséges.

Örült. nem jelenti. és ide telepedtünk le. – Nos. Biztosítótársaságot vezetett. mivel töltöd az idődet. nem igaz? – Te sem voltál az – jegyeztem meg. he? Ne aggódj. Az Úr e tekintetben igencsak kegyes volt hozzánk. mennyire örülnek. hogy büszkeségtől dagadva bemutasson az egyik börtönőrnek és családjának. – Az az én bajom – tette hozzá –. Volt egy jó kis tervem.– Az én exeim mindig megtették – vonta meg a vállát. – Egyetlen év – ábrándozott –. ők pedig a bérlői. ahogyan a bukméker kihelyezi a téteket – nagyobbrészt hamisnak bizonyultak. és egyetlenegyszer sem említette megválaszolatlan leveleit. Pillanatra megállt. – Való igaz. Csalásért és az isten tudja. – Az is elment. hogy nem is fekhet le vele. – Rendes emberek – mondta apám. hogy túlságosan nagyban gondolkodom. hogy találkozhattak velem. Nem lehet túl okos. Sosem szeretted a pénzügyeket. Nick. Igen. míg a biztosítási kötvények – amelyeket úgy árult más cégeknek. Nick? – Az újrakezdéssel. ha hagyta magát elkapni. – Átkozottul ostoba voltam. Mindig is ilyen hatással volt rám. – Elmosolyodott. ha lenne kedved elutazni Bernbe… – Nem. van épp elég nő ezen a világon. ez az! – Ez utóbbi egy szépen sikerült ütésnek szólt. Apám külön gondot fordított arra. – Csak mert a nő nem tud együtt élni a férfival. . amiért apám észrevette őket. Én eközben esetlennek éreztem magam. Találtunk két széket egy óriási tölgy árnyékában. mintha csak helybéli földesúr lett volna. – Hát persze. noha nem szántszándékkal. Istennek hála. szégyenkeztem és szorongtam. Svájcban befektetni az irániak pénzét. hogy megemlítse a kitüntetésemet is. hogy eljöttem. Ami azt illeti. mintha ez lenne a legszokványosabb dolog a világon. Nick. és fizetőképes lettem volna. Kifejezték. Az őr családja láthatóan hálás volt. amely után hiába rohant a rendőrválogatott egyik tagja. Felnevetett. igaz? – Bűnbánónak tűnt a hangja. mi mindenért tartóztatták le. apa. és nem maradt pénz a követelések kielégítésére. Találtál helyette másikat? – Egy időre. jobbára. miután továbbindultunk. – Az ütőjátékos – mutatott felé apám a szivarjával – három évet kapott számítógépes csalásért. – Beszéltem neki a Sycoraxról.

aki semmit sem imádott úgy. de ízlése. hogy George Cullennél találtam menedéket. azt pedig végképp nem szeretné. Visszadobtam a labdát a legközelebbi mezőnyjátékosnak. szóval George egyik hamisított Dawsonja rossz kezekbe került. hogy Dawson egykor a család barátja volt. kár. az sose volt neki. egyszerűen csak nem szereti. – Ennyire fáj? – Nincs komolyabb gond. Jártál már a házában? – Nem. – George eladott néhány Dawsont – magyarázta apám. – A föld körül is? – kérdezte kétkedve. apám szomorúan mért végig. A homlokát ráncolta gondolkodás közben. csak kérdezd meg Montagu Dawsonról. Na. nem tisztességes úton jutott hozzájuk. hogy nem vitte semmire. mindegy. aki előtt meglengette a mézesmadzagot. viszont sikerült találnia egy amerikai jachttulajdonost. a vén csibész már évekkel ezelőtt meghalt. hogy George házában ma is találni jó néhány Dawsont. és hivatalosan az ügyet sosem zárták le. bár ez nagyon is szokványosnak számított apám társaságában. – No persze. mindkettőn gyönyörű vitorlás hajók szelték a tajtékos hullámokat. – A festőről? – Értetlenül álltam a felvetés előtt. azután összerezzentem a fájdalomtól. – Apám kuncogni kezdett. a rendőrök rángatták ki az ágyából. . – A festményeket egy okehamptoni fickó készítette. A vén rabló gazdagabb Krőzusnál. Annyit vedel. ha valaki megeresztene egy telefont a Scotland Yardnak. aki lefestette azt a Matisse-t. – A föld körül is – feleltem konokul. „ – Kísérteties hely. Műanyag bútorok és zenélő bárpultok. Megvan még az a nyomozócsapat. – Azt hittem. amelyik a hamisításokra szakosodott? Nem tudom. de biztos.Remek mókának találta. és részletesen be kellett számolnom arról az éjszakáról is. Nick! – Láthatóan csalódást okoztam apámnak. ahogy nem voltak eredetiek se. hogy apám londoni irodájában két Dawson is függött a falakon. Ugyanaz. – Nick. mint a kefekötő! Megfizetteti veled a felszerelést? – Ahogy kell. amikor le kellett hajolnom érte. ugyanakkor emlékeztem arra. Nagy tehetség. Megállítottam a lábammal. anyád nagy kedvencét. Micsoda lövés! – A labda egyenesen felénk repült a pálya felett. Apám megborzongott. mint a bazári alkut. amikor lopott francia rádiókat csempésztünk. Vitorlázni még tudok. ha emlékeztetik rá. Persze nem nagy fenyegetés George számára. – Na.

telefonált Angela lakására? . a kis hálószobában töltött éjszakákról. Apám nyugodt és magabiztos benyomást tett. A szivarfüst felszállingózott a tölgyfalevelek közé. Így hát elmondtam neki. hogy Kassouli felültetett. Figyeltem a krikett játszmát. Valaha én is üzleteltem Kassoulival. hogy nem nekem való. hogy mesélek apámnak a londoni találkákról. Hiányzott. – Múlt héten Harry Abbott is itt járt. Néma csendben hallgatott. Megdörzsölte az arcát. Iszonyatosan hiányzott. Kemény fából faragták a nyavalyást. – Honnan a pokolból tudsz te erről. Elmondott rólad egy-két dolgot. – Ez a Kirov lány. Nem akartam előtte Angeláról beszélni. – Azért csak mondd el – biztatott mosolyogva. mert el kellett mondanom valakinek. és azt kívántam. és nem szóltam. Beszéltem neki Mulderról és Jill-Bethről. – Azt hittem. Angela a következő hétvégén. túlságosan előkelő és becsvágyó. Végzett a szivarral. Talán nem vagyok képes elkormányozni egy hajót a hurrikán közepén. Szüntelenül azt mondogattam magamban. hogy jobb lesz nekem nélküle. félrehajította a csikket. hiába a bostoni feleség meg a Savile Row öltöny. de képtelen voltam meggyőzni magam. és az úgy füstölgött a pázsiton. túl elegáns és kifinomult. így hát azon kaptam magam. Bannisterről és Kassouliról. Szórakozott pillantást vetett rám. egyszerűen. azután egyenesen a szemébe néztem. ugye? Egy pillanatig nem reagáltam. A lelke mélyén megmaradt sivatagi rablónak. úgyis tudsz mindenről – próbáltam megkerülni a kérést. hogyan működik a világ. – Azt tudod. a párizsi anglikán templomban megy hozzá Bannisterhez. Nick. Azt mondod. – Kérlek. Apám nagy örömét lelte Harry Abbott ajándékában. Időközben nyilvánosságra hozták a pontos dátumot is. amelyre még a kék rabruha sem cáfolt rá. végül az eljegyzés és a közelgő esküvő híreiről.Egy hosszú pillanatra mindketten elnémultunk. a norfolki hétvégéről. Nick? – Harrynek inkább tartania kellene a száját. Mást is elmondtam az apámnak. akár egy frissen odahullt repesz. – Nick! Engedj meg nekem valamit. apa? Felsóhajtott. végül mégis megtettem. – Újra háborúzol. – Felültetett? Beleszippantott a szivarjába: – Mondj el mindent. bárcsak én is hoztam volna valamit. de azt nagyon is tudom.

süllyedt. de csak olyankor. amelyiken ott pózolok Kassouli Cape Cod-i házában. – Látszólag azt akarta elérni. Ezért paliztak be. hogy egy követ fújsz velük. Nick. mint amikor a tomboló orkán után a felhők szétfoszlanak. – A Kirov lánytól. de már lenyugvó tengert. Nick. hogy üzenetet hagy Bannister barátnőjének a rögzítőjén? Csak egy lehetséges válasz létezik. – Miért tehette? – El akart érni. Vagy magától Kassoulitól. hogy sikerült befűzniük. Ahogy végiggondoltam apám szavait. Apám szánakozó pillantást vetett rám. ezért habozás nélkül bevetettek. – Mulder – mondtam ki a nyilvánvaló igazságot. nem igaz? Az egész összeesküvés lényege viszont az. . Egyszerűen csak kapóra jöttél nekik. hogy te Kassouli embere vagy. Hogyan találkozott Bannister Mulder-rel? – A felesége fedezte fel. Azt akarták. Tettek néhány látványos kísérletet a szabotázsra. a napfény megérinti a még mindig dühös. – Hát persze! Azt akarták. és gondoskodott róla. hogy te legyél Kassouli embere Tony Bannister csapatában. – Valaki elküldte Muldernek a képemet is – mormoltam halkan. Mulder nem mondta meg. hogy Bannister biztonságban érezze magát. hogy azt higgye. Miért? Üdvrivalgás harsant.– Igen. és ehhez már csupán nyolc hiányzott. – Ki vette el azt a magnófelvételt? – Mulder. amint az egyik bentlakó ütőjátékos eltalálta a labdát. A raboknak ötvenhárom találatra volt szükségük a győzelemhez. igaz? A lány tudta. hogy a nyomok ott maradjanak Angela rögzítőjén. mérhetetlenül ostobának éreztem magam. mi másért? Megrázta a fejét. amikor te is tehetted volna. Tudatni akarták Bannisterrel. hogy merre talál téged és Jill-Beth Kirovot Dartmoorban? – Jill-Bethtől? – Még most sem akartam elhinni az igazságot. Tudatni akarták Bannisterrel. És mindeközben az igazi bűnös meglapult és várt. – Talált. megtalálta az árulót a csapatában: téged. s a vihar által okozott károk végre láthatóvá válnak. Akkor miért vállalta a kockázatot. – Azt a fényképet. Nagy becsben álltál náluk. kitől kapta. És szerinted kitől tudta meg ez a Mulder. elrepített az Államokba. Olyan pillanathoz értünk. hogy megmented Muldertől. hogy Bannister nem tudhat arról.

majd azonnal válaszolt is rá. – Ne hibáztasd magad. miközben a másik század vért izzadva igyekszik az oldalukba kerülni. – Valószínűleg fotósfelszerelés volt nála. És akkor most tegyük fel a kérdést. és egyre ostobábbnak éreztem magam. Hiányzott belőlem a kifinomultság. – És Mulder azért vert össze. az emberek mégis hajlamosak azt hinni. Sosem voltam olyan agyafúrt. Csakhogy én továbbra is rosszul éreztem magam. hogy téged is beszervez társnak Mulder mellé. bábuként mozgatott. hogy a nagyobb összeg valahogy komolyabbá teszi az egészet. . nem? – De hát a szóbeszéd szerint Mulder segédkezett a gyilkosságnál! – Kinek áll érdekében ilyen szóbeszédet terjeszteni? – kérdezte apám türelmesen. hogy a Sycoraxon tartod a száz lepedőt. hogy elárultad Bannistert. – Kassoulinak? – És ki győzte meg Kassoulit arról. hogy egy világklasszis csaló átvert. ehelyett azonban belebotlott a haverodba meg a magnójába. Gyilkosságért legfeljebb húsz lepedőt szoktak fizetni. Csak egy istenverte bolond ront neki egyenesen az ellenségnek. – Mulder. mennyire unalmasan tisztességes vagy. Drága Nick. Mit gondolsz. kinek dolgozik Mulder? – Kassoulinak. egyszerűen felültettek. miért követette a hajódat azon az éjszakán? Alighanem azt gondolta. – Magam láttam. És miért? Mert a gazdag emberek hálája könnyen készpénzre váltható. nekem sikerült csökkentenem a másik század vérveszteségét. amikor Kassouli felajánlotta azt a négyszáz lepedőt. mint az apám vagy a testvéreim. Kerek százezer dollárt. ezért is csalt el Amerikába. hogy a lányát meggyilkolták? – tette fel apám a kérdést. Mégis. Nick! Kassouli sokkal nagyobb tétekben is játszott már.– Ami persze csak szerencsés véletlen – tette hozzá apám. – Ott ültem. Kassouli talán azt remélte. Én már abban a pillanatban gyanakodtam volna. de miután látta. Ne legyen bűntudatod amiatt. – Amit Mulder bizonyára elvett volna tőled. hogy bizonyítsa Bannister iránti hűségét? – Elképzelhető. Gyermekkorunkban gyakran folytattak vérre menő küzdelmeket a társasjátékokban. – De hát Jill-Beth magával is hozta! – tiltakoztam. mint annak bizonyítékát. miközben én csendben ültem és veszítettem. hogy elterelje Bannister figyelmét. mégpedig a föld leghitványabb söpredéke ellen. amivel le akart fényképezni téged azzal a Kirov lánnyal. – Meglátta az arckifejezésem.

– Nem lesz holttest. – Távol mindentől – értett egyet apám. – Ötkor. – Csak én fogok tudni róla – tartottam ki. Mulder meg akarja erőszakolni. Talán Mulder egyszerre zsarolja Bannistert. hagytam magam átvágni. csupán előre eltervezett színjáték résztvevője voltam? És én. amivel az uralkodók tömik a nép fejét. A krikettpályára meredtem. Lassan újra elindultunk a kerítés mentén. én pedig azt hittem. szerinted. Tudtam. – De hát Kassouli nem is tudja.– Pokolba az egésszel – mordultam fel. semmi. hogy a torta rendkívül kicsi. Részedről vége a történetnek. be kell tömnöd valamivel ezeket a szájakat. se olyan szemtanúk. A Wildtrack kormányánál maga Bannister áll majd. Apám nem válaszolt. a gáncsnélküli lovag. én pedig megpróbálkoztam az utolsó. éppen olyan tökéletes. hogy a lányát megölték! – Talán mégis tudja. akik tudják. A jachtmagazinok szerint immár hivatalosan is Fanny Mulder lett Bannister hajójának navigátora. Nick. Mindig is értett ahhoz. hogy észrevegyem. hogy szigorú ellenőrzést gyakorolsz minden morzsa felett. meddig hagyna Yassir Kassouli életben? – Megérintette a karomat. – De ki hinne neked? Ha valóban veszélyt jelentenél. Kassouli esetében a munkahelyek és befektetések felett. és kap fizetséget Kassoulitól. – És Bannister esetében? . Yassir Kassouli véghez fogja vinni a bosszúját. mint amilyennek tervezték. Búcsút mondhatsz Bannisternek. Magamban szitkozódni kezdtem. akik nem Kassouli emberei. Talán Mulder birtokában van a bizonyíték. Kassouli szempontjából ez a tökéletes megoldás. Az igazság mindvégig ott függött az orrom előtt. Nick. de nem láttam a mérkőzést. – Nem. ez pedig annyit jelent. amikor Jill-Beth felsikoltott. Ezek csak olyan fogalmak. és az éhes szájak száma percről percre növekszik. de az útirányt Mulder határozza meg. az igazság vagy a szeretet kormányozza. hogy az apámnak igaza van. – A világ kemény hely – szólalt meg halkan az apám. se rendőrkutyák. – Végez vele a tengeren – csóváltam meg a fejem. Ha meg akarod akadályozni a forradalmat. hogy átlássa a dolgokat. Szóval éjszaka. Akárhogy is – vonta meg apám a vállát –. – Mikor megy a buszod? – kérdezte apám. csak túlságosan vak voltam. – Nem a tisztesség. reményvesztett kísérlettel. A világot hihetetlenül könyörtelen emberek irányítják. se halottkémek.

– Az is pénzbe kerül.– Rosszul nősült. hogy az. Pierre-en? Megráztam a fejem: – Tengeribeteg. Vállat vont: – Angela is részt vesz a St. – Maradt némi pénzem. – Találkoztál mostanában a testvéreiddel? – Nem. kivárnám. Nick. ha a helyedben lennék. – Te akkor is más vagy. – Meg tudok élni. Nem igazán kedves emberek. Mondhatjuk úgy. – Mi lesz Piersszel és Amandával? Megálltunk a börtön kapujában. . – Majd felülök egy gépre és meglátogatom őket – feleltem. Feltartottam a tenyerem. – Gyengéden elmosolyodott. amíg elözvegyül. ugye? Túlságosan megkönnyítettem az életüket. – Délnek hajózom – tartottam ki. – Akkor. – Rengeteget tehetsz! – élénkült fel apám. – Miért ne? – kérdezte sértődötten. beáztatnám őket a legdrágább parfümbe. – El akarok jutni Új-Zélandra. Nick. Elmosolyodott. csak a borsóföldek között nyílegyenesen haladó országutat. – Nem hibáztatlak érte. Befaltad mindazt a sületlenséget. – Egy rövid pillanatra a vállamra helyezte a kezét. ami nem tarthat túl soká. azután feleségül venném. Tedd őt a magadévá! – Nekem ott a Sycorax. amelyet elborítottak a bőrkeményedések a hetek óta végzett tisztességes munkától. A nyavalyások nem vittek el mindent. azután a lába elé szórnám valamennyit. hogy elvihetik. ráadásul gondatlanul el is vesztette a feleségét. – S mindezt komolyan is gondolta. mi a terved Angelával? – Mit tehetnék? Hétfőn férjhez megy. – A helyedben én felvásárolnék minden orchideát Párizsban. És délnek indulok. – Nos. legkedvesebb fiam. hogy a tulajdon gondatlanságának lesz az áldozata. Tommy Sandman visszanyerte a régi formáját. Szerinted ez igazságtalan? – Persze. de még rácsot sem. Nem láttam őrt. igaz? Talán még most is ezeken rágódsz. Nick. Felnevettem. hogy valaki a magáévá tegye. – Túlságosan megkönnyítetted az enyémet is. – A jó öreg Nick. – Soha nem is hittem. amivel a cserkészeknél megetettek. Minden szép nő arra vár.

– Átfordította a kitüntetést. ha ezt az életet akarom élni. – Ebben is tévedsz. – Talán meglátogathatnálak. Nick. – Hát persze. hogy bármiféle érzelmet nyilvánítsak. és látta. – Azt hiszem. Esetlennek és darabosnak éreztem magam. hogy a hátoldalán belegravírozták a nevem a fénytelen bronzba. – Ha semmi mást nem tanultam az elmúlt néhány hónapban. – Ha te mondod. és elővettem a kis lapos dobozt. Felkattintotta a dobozt.– Ha valaha bajba kerülnél. és leültem hátra. Azzal nyugtattam magam. Talán nem hoztam apámnak szivart vagy bort. hiszen vettem a fáradtságot. hogy önkéntelen gesztust teszek. Nick… – Nem! – tiltakoztam sietve. azután szorosan összeölelkeztünk. A busz széles kört írt le a kapu előtt. – Persze. – Próbáltam tartózkodni attól. – A kis hajókon semmi sincs biztonságban. – A busz feltűnt a hosszú földút végében. amelyeket még Szevasztopolnál zsákmányoltunk – tettem hozzá. erről már olvastam valahol. hogy magammal hozzam a dobozkát. annyit biztosan. A kerekek által felvert por rászitált a növényekre. apa – búcsúzkodtam. pedig nem lehetett így. ami mindennél nagyobb örömet okozott neki. Kotorászni kezdtem a zsebemben. – Jó lenne. Néhány pillanatig haboztunk. Felléptem a buszra. Megírod majd. hogy magamnak kell megfizetnem érte. – A bronz azokból az orosz ágyúkból való. – Arra gondoltam. A kitüntetésemet tartotta a kezében. azután jókora porfelhőt kavarva megállt. Apám odaállt az ablak alá. Együtt vitorlázhatnánk a trópusi tengereken. hogy könnyek szöknek a szemébe. merre jársz? – Persze. – Kapkodva letörölte könnyeit. kifizettem a viteldíjat. Néhány késve érkező látogató . és zsebre vágta a kitüntetést. Nick. – Biztos vagy ebben? – Úgyis csak elveszteném. – Jó magaviselet esetén egy év múlva kint lehetek. te talán vigyázhatnál erre – szóltam nehézkesen. – Akkor vigyáznál rá helyettem? – Igyekeztem szokványos színezetet adni a kérésnek. de neki adtam azt a valamit. – Elmosolyodott. – Még találkozunk. – Majd betetetem az igazgató széfjébe. Tenyerével végigsimított a vérvörös szalagon. és láttam.

hogy Angela írt. hogy a sztori végleg kifulladt. félig arra számítottam. – Tommynak nem lett volna szabad beszélnie a Dawsonokról. Felépült. Az elkövetkező néhány napban megpróbáltam befejezni a Sycoraxot. egy órán át tartogattam. Izgatottan bontottam fel. miért aggasztja ennyire egy ilyen apró stikli. amelyeket szívesebben használtam. Integettem. azután apám alakja végleg beleveszett az örvénylő porfelhőbe. Az ara gyöngyfehér selymet viselt.kapaszkodott fel a lépcsőkön. Megpróbálta volna megszellőztetni a Kassouli ügyet egy másik lap szerkesztőjének. a rekeszfalra. – Nick! – Alig hallottam a hangját a motorzajtól. Sajnálta. hogy a londoni rendőrség még akkor is gőzerővel kereste a hamisítókat. Felcsavaroztam a barométert a térképasztal fölé. amint a sofőr feljebb kapcsolt. A fogaskerekek megcsikordultak. és az efféle hír semmit sem ér bizonyítékok nélkül. Párizs! Orchideák! Parfüm! Csábítás! Aki mer. George talált nekem egy rövidhullámú rádiót. de odaadta őket. Bocsánatot kért. írta. Apám néhány pillanatig lépést tartott velünk. Rita asztalán Londonból érkezett levél várt. Ha majd Londonban járok. két fekvőhelyet és elektromos kabinvilágítást építettem be. de látnia kellett. ahogyan az olajjal működő navigációs fényjelzők is a szívemhez nőttek. amelyet a jobb oldali priccs feletti polcon helyeztem el. noha ő természetesen Párizsban maradt. és . Eltűnődtem. de nem maradt egyetlen bizonyítéka sem. Baptista lelkész apja mondta ki az áldást a boldog párra. a londoniaktól azonban nagyon is tartott. azután összegyűrtem és kihajítottam a dokkban összegyűlt szeméthegyre. amiért megkavarta a dolgokat. Megtartottam az olajlámpásokat. azután az ajtó sziszegve összezárult és a busz görcsös erőlködéssel megindult. George nem törődött a helybéli rendőrséggel. George zsörtölődve ugyan. Kivágtam a fényképet. Egyiket a kormányállásból lehetett működtetni. hiszen azokkal különleges viszonyt ápolt. szívesen találkozna velem. A levél Micky Hardingtól érkezett. – Nick. a másikat a kabin belsejéből. Megtettem a kötelességem. az nyer! A busz felgyorsult. Ragaszkodtam a két kézi fenékpumpához. s csak később jöttem rá. hogy nem ütött be a sztori. a hajába virágszálakat tűztek. Kedden a The Times fényképet közölt Bannister párizsi esküvőjéről. Angela mosolygott. További víztartályokat. Tartozom neki egy-két korsóval.

amelyek megkövetelték. amelyet a motor és a tűzhely fémjének vonzása okozott – bár továbbra sem tudtam. Nick. hogy kis szerencsével a következő mosásra már a hajó fedélzetén kerül sor. Két francia hajó következett. hogy Bannister Cherbourgban tölti nászútját. Másnap Londonba utaztam. Leszigeteltem és lefedtem a kéményt a beszivárgó eső ellen. Voltak idők. ami a precíz mérések miatt moccanatlan víztükröt követelt. hogy tovább játszadozzak a mágnesek elhelyezésével. bújócskát játszottunk a nyirkos bokrok között. A kánikulának nyoma sem maradt. keletnek és nyugatnak hajóztam a Sycoraxon. hogy kihasználják a kedvező légmozgásokat. és külön büszkeséggel töltött el. ahol apró mágnesekkel nagyjából kompenzáltam a tájoló eltérését. Kivitorláztam a bójákkal gondosan körberakott csatornába. Az első merész kísérletezők elindultak Cherbourgból.mellé akasztottam a használtan vett kronométert is. délnek. de végül sikerült előnyt kovácsolnom egy komor. Egy itáliai csapat indult elsőként. hogy sikerült szereznem vadonatúj kereskedelmi lobogót is. hogy nincs igazad. A szekrényekben halmozódni kezdtek a tartalék alkatrészek. de napnyugtára végeztem a munkával. ám Cape Race-től keletre a hajó oldalra borult. ezért északnak. hogy minden útvonalat újra be kellett járnom. és futott döbbenetesen jó időt a Grand Banksig. és elvittem a gyerekeket a Holland Parkba. és elvesztette az árbocát. – Biztos vagyok benne. s miután a Sycorax soha nem ismert mást. Nem kedvezett az idő a tájoló beállításához. szilárd tüzelésű kályhával oldottam meg. majd minden irány esetében feljegyeztem a tájoló eltérését. és várja az erősebb szeleket. és rászögeztem az átlátszó fóliába csomagolt korrekciós kártyát a térképasztalra. – És ő nem hallgat rám – tettem hozzá. Ezt követően ragaszkodtam ahhoz. mint bármelyik elektromos mosógép. ahol vízzel és mosóporral feltöltött szemeteszsákot használok majd erre a célra. milyen hibák rejtőznek még a tájoló tűjében. hogy találkozzam Melissával. A kabin fűtését régi. A módszer legalább olyan remekül működött. amikor minden jachton ilyet használtak. Olvastam. Aznap este elvittem koszos ruháimat a mosodába. Akadtak olyan nagy eltérések. és belegondoltam. hideg légtömegek fodrozták a Csatorna vizét és ígértek viharos szeleket az Atlanti-óceán északi felére. A ciklonok heves széllökéseket hoztak. . kivételes örömmel szereltem be az öntöttvas monstrumot. – Meg fogják ölni Bannistert – közöltem kertelés nélkül. ez pedig azt jelentette. nyirkos napból.

Én is írtam neki. amikor levelet írtam Bannisternek. ha hatalmamban áll megakadályozni. hogy sikerült magad mögött hagynod a Falkland-szigeteket? Naponta olvasni a lapokban olyan vietnami veteránokról. Hajlandó lennél elhinni nekem. hogy megöljék! Különösen nem akkor. hogy Mulder Kassouli embere. de… – Vállat vontam. Mondd meg neki. ha tömeggyilkos lenne az apjuk. Melissa! – Egy pillanatra lehunytam a szemem. Nick. Az a nő aztán tudja. és nincsenek rémálmaim. nem igaz? Tony pedig bizonyára beleesett abba a házasság utáni sokkos állapotba. nem szenvedek semmilyen háborús traumától. – Ne légy ilyen. mert nem volt semmi bizonyíték arra a bűnre. – Nem vagyok őrült. te nem rendezel ámokfutást a fagyasztott kaják között. Megszegtem Abbottnak tett ígéretem. Nick. de kétségkívül lojális Tonyhoz. egy pillanatig se hinne nekem! Fanny Mulder talán nem a társaság szíve csücske. kedvesem. Még csak nem is kedvelem Bannistert. ha odaveszne a tengeren? Mégsem vagyok képes elviselni a gondolatot. és azt mondani Tonynak. és a biztos halálba navigálja a Wildtrackel. mit csinál. – Komolyan beszélek. a produkciós cég irodáiba. nem igaz? Amennyire tudom. – Ebben nem kételkedem. – Nem arról van . kész vagyok bolondot csinálni magamból. hogy az én szempontomból tökéletesen kielégítő megoldás lenne. – Nem segítené – értettem egyet. ha azt mondanám. Aligha segítené Mands és Pip előmenetelét. – De azért telefonálnál Bannisternek? Rád hallgatni fog. hogy sosem fog félrelépni. a tévéstúdiókba. – Az isten szerelmére.– Aligha meglepő. Nicholas. Remélem. Próbáld meggyőzni valahogy. Nick. amelyért – ebben egy pillanatig sem kételkedtem – el fogja szenvedni a büntetését. hogy fordítson hátat annak a versenynek. Melissa. A leveleimet nyilvánvalóan besorolták a többi őrült iromány közé. – Hívd fel! – kértem. Hozzáment ahhoz a szörnyűséges tévéproducerhez. Azért írtam. de ha azt hiszed. hát tévedsz. míg egy napon lövöldözni kezdenek a zsúfolt szupermarketben. akik teljesen normálisnak tűnnek. hogy nem bízhat Mulderben. Melissa körbefuttatta karcsú ujjait a borospohár peremén. – Tony már nem hallgatna rám. hadat üzentél neki! Biztos vagy benne. Írtam richmondi házába. amikor az ember még arra is kész megesküdni. – Megcsóváltam a fejem. – Felkacagott. beleértve meggyőződésemet. amelyeket a Bannisterhez hasonló személyiségek óhatatlanul magukhoz vonzottak. Melissa. Elmondtam Melissának mindent. Különben is.

– Ha visszavonod ezt a nagyon lovagiatlan fenyegetést – jegyezte meg epésen –. – Visszavonom a fenyegetést – bólintottam –. hogy el akarom hagyni Angliát. hogy Mulder Kassouli embere. – Nem fogok bolondot csinálni magamból… – Azt akarod. és mindig is az volt. hogy ennél jobban nem fogja elkötelezni magát. kedvesem. George . Kenj rám mindent. Én pedig megígérem. – Olyan színpadias az egész. Megingott. hogy fontolóra veszem. – Nem állt szándékomban közölni Melissával. kérlek. miután összeházasodtunk. – Azt csak ki tudod deríteni. Mondd azt. – Láthatóan élvezte a taktikai győzelmet. – Tudom. de te akkor is megígérted. milyen nyomorúságossá tetted vele az életemet. Tudtam.szó. nem? Rágyújtott egy cigarettára. és mondd el neki. elfintorodott koszos nadrágom és gyűrött ingem láttán. az ügyvédei úgy cirkálnak majd a hajóm tatja körül. egyszerűen csak szeretnék jól aludni éjszakánként. De nem ígérem meg. akár a vérszagot érző cápák. De akkor is. – Akkor hívd fel – ösztökéltem. Nick. hogy felhívjam-e Tonyt a kedvedért. hogy mindenáron lovagias vagy tisztességes akarok lenni. – Akkor most mit fogsz csinálni? – Van már munkám – feleltem –. – Akkor hívd fel. nem igaz? Neki. meg annak a közönséges kis fruskának. ha ezt akarod. – Azt akarod. – Köszönöm. hogy szerinted az egész baromság. ha gratulálnék a házasságához. hogy Bannister meghaljon? Tetőtől talpig végigmért. melyik hotelben szállt meg. – A titkárnője biztosan elárulná – felelte óvatosan. amikor így eljátszod a fehér lovagot. telefonáljak-e Tonynak. Ha így teszek. Azt az üzenetet. – Nem vagyok hajlandó beszélni azzal a feltörekvő kis ribanccal. hogy beszéljek Johnnak rólad és Bannisterről? – Nick! – Megteszem! Ezen elgondolkodott néhány pillanatig. – Összevonta a szemöldökét. Arra emlékeztet. illendő volna részemről. és elnézést kérek érte. – Másrészről viszont. Nick. – Mennyire gyűlölöm. a hajóiparban. akkor megfontolom. de végül a biztonság mellett döntött. hogy meghibbantam. hogy átadod az üzenetet.

és már nem volt Angela. Még egyszer Melissa ígéretét vettem. mint a vonat. Lementem a Sycorax kabinjába. a mentőcsónak… – A régi csónakomat Bannister házánál hagytam. Láttam. és ez láthatóan elégtétellel töltötte el Melissát. ugye? – kérdezte. a Sycoraxot méregette. – És üzemanyagszűrők. – Hétfőn vagy kedden indulok. hogy megpróbálja felhívni Bannistert. azután ki a nagy ismeretlenbe. hogy valószínűleg nem. A busz olcsóbban elvitt. hogy gyorsabb. – Megvan minden. Akkor most már rendes címed is lesz? Kitaláltam a plymouth-i címet. Úgy számítottam. hogy újra lehorgonyozta a halászhajót a Sycorax közelében. azután visszabuszoztam Plymouth-ba. hogy bekerülhessek a javítóműhelybe. Inkább azon tűnődtem. amíg viszontláthatom őket. George. amíg sikeres jachtügynök lett belőlem. hogy három-négy napon belül készen állok. hogy egészségileg alkalmas lennék rá. vajon Melissa felhívja-e Bannistert. és készítettem magamnak egy csésze teát. és valahogy úgy éreztem. néhány tartalék alkatrész. mindent megtettem azért. – Nem vagyok benne biztos. amire szükséged volt? – Még kellenének az ütközőpárnák. ám drágább utazásra sarkalljon. – Végre visszakaphatom a dokkom – jegyezte meg. és úgy döntöttem. és odaállok elé. Újabb busszal jutottam el George műhelyéhez. a bóják. a zászlórúd. Esni kezdett. majd Ushant mellett végig a francia partok mentén. és megpróbáltam nem gondolni rá. vagy legalábbis hajlandó lesz elgondolkodni a lehetőségen. túl a Breakwateren. te meg nézz körül az üzemben. – Hétvégén még nem mész el. – Akkor nem hajózol bele a naplementébe? – Nem – feleltem. addigra már rég távol járok. A konfrontáció . Mégis úgy éreztem. soha többé nem látom viszont. amivel megelégedett. akinek a munkásai már eltávoztak hétvégére. Felragasztottam Piers és Amanda fényképét a navigációs asztal fölé. vitorlavarrótűk. hogy nem létezik Institute Road 17/B. – Akkor én most hazamegyek. – Nagyon helyes. elvitorlázom a Drake-sziget mellett. hány hónapnak kell eltelnie. azután pedig eloldom a köteleket.Cullennek végzett alantas munkámat addig színezgettem. a gyógyszerek… – Rendben! – vágott közbe. hogy megmentsem az életét – leszámítva azt. mintha Hamoazenál sorban álltak volna a jachtok. hogy elutazom Franciaországba. Mire rájön.

Odakint szakadt az eső. Szükségem volt a tengerre. majd felfigyeltem rá. Valahányszor menteni próbáltam Bannistert. ami kapóra jön. mielőtt elindulok a Sycoraxszal a világ végére. hogy kiteregettem magam előtt az Azori-szigetek térképét. ezért azzal próbáltam felszítani a várakozásomat. hogy George lezárt irodájában megcsördült a telefon. hogy kitöltsék ezt az űrt. Ezért nem tudtam nyugodni. vagy. Szükségem volt a szelekre és hullámokra. hogy élek. ahogyan bizonyosan el is várta tőlem. de George sosem merte rám bízni az iroda kulcsait. Belekortyoltam a teába. és visszanyertem az egyensúlyom. a tisztességre és becsületre hivatkoztam.persze semmit sem oldana meg. Bannister él-e vagy hal. És csörög. amíg Angela töltötte be minden gondolatom. Bevágtam a jobb térdem. Kassouli győzni fog. Ha akartam se tudtam volna beletörődni a történtekbe. A térdem elzsibbadt. Minden elszánt mentőakciómmal szerelmem szánalmas bizonyítékát adtam. emlékeztettem Angelát. hogy megérdemli-e a büntetést a felesége haláláért. és felújíthatom a régi barátságokat. mire Hortába érek. Az ablak és az eső függönye mögött a telefon kitartóan csörgött. amint átbicegtem az udvaron. hogy az iroda telefonja továbbra is csörög. és sokkal kevésbé lovagias. de még így is meghallottam. Amikor Melissa megkérdezte. A zsebemben tartottam az udvar külső kapujának kulcsát. Az egészet Angeláért tettem. tűnjék ez bármennyire is alávalónak. hiszen Bannister továbbra se hinne nekem. Az eső egyre inkább nekieredt. nekicsúsztam a falnak. A gömbölyű fedőkövek csúszósnak bizonyultak. amint kikászálódtam a partra. Igazság szerint vajmi keveset érdekelt. de még idejében sikerült elkapnom a Sycorax egyik kikötőkötelét. és üresnek tűnt nélküle az egész életem. A vitorlásszezonnak vége lesz. hogy minden tőlem telhetőt megtettem Bannisterért. Ahogyan nem hinne Melissának sem. És csak csörög. majd összeszedtem még néhány szükséges holmit. a vízcseppek sustorogó pattanásokkal verődtek vissza a kockakövekről. s a hátam görcsbe rándult a fájdalomtól. igazság szerint. hiszen lejjebb szállítja a kikötői díjakat. és még mindig szeretem. A Café Sportban vételezhetek friss élelmet. nehogy . Azzal nyugtattam magam. Megcsúsztam egy tócsán. mert egyedül ily módon maradhattam kapcsolatban Angelával. és listába szedtem a legutolsó dolgokat. Képtelen voltam a listára koncentrálni. miért küzdök ennyit miatta. Elmosolyodtam a mohó várakozástól. pedig az igazság ennél sokkalta egyszerűbb volt. Tehetek bármit. kizárólag azért akartam figyelmeztetni Bannistert.

Magamban elrebegtem egy hálaimát Melissa gondoskodó és együttérző lelkéért. cérnavékony hang válaszolt. és elfordultam. mielőtt odaérnék. hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. mit tegyek. Felbotorkáltam az emeletre. Melissa telefonált. hogy a vonal még él. hogy sajgó hátamat nekitámaszthassam Rita íróasztalának. ha ilyen későn telefonál. – De én Tony miatt. istenem. azután megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben. hogy valószínűleg csak egy ügyfél kérdez utána George örökké késedelmes munkájának. – Jesszusom! . hogy a telefon el fog hallgatni. és kapkodva elmondtam egy fohászt.ellenőrizetlen és főként kifizetetlen telefonbeszélgetést folytassak. Leszámítva a kitartóan visszhangzó sziszegést. – Sírva fakadtam – közöltem kéretlenül. – Halló? – Nick? – Alig hallható. – Én mondtam neki. – Tudom. – Halló! – Néma csend. Azon keresztül elérhettem a reteszt. A telefon még mindig csörgött. bár átkozottul csökönyös ügyfélnek kellett lennie. miközben hálát adtam a teremtőnek. A telefon hangosabban csörgött. Találtam egy gazdátlan fémtartót és bezúztam vele az ablakot. – Én is – felelte Angela. Nick. – Ó. – Cherbourgban. – Könnyek szöktek a szemembe. Kihasználta a délutáni dagályt. azután ostoba módon el is sírtam magam a megkönnyebbüléstől. Azt mondogattam magamban. – Állítsd meg Tonyt! – Már elindult. amikor eszembe jutott a zár. Kitapogattam a lehullott kézibeszélőt. Nem tudom. hogy burkolata darabjaira törjön szét a padlón. Betörtem az ablakot Rita irodájának ajtaján. hogy nincs riasztó. – Angela? – Nick. ahogy épületen belülre kerültem. Zuhanás közben még sikerült megragadnom az ódivatú telefonzsinórt. Magam felé rántottam az ajtó. Lehunytam a szemem: – Hol vagy most? – kérdeztem. Tudtam. mire a régi bakelit készülék lecsusszant az íróasztalról. Felállítottam a törött telefont a szőnyegen. azután szitkozódni kezdtem. amint előresiettem a szobában. amely tudatta velem.

mielőtt az Írország délnyugati partján fekvő Mizen felé fordulna. Hinnem kellett volna neked. hogy igazat beszélsz. A déli szél erőteljes lökései nekicsapták az esőcseppeket a szurtos ablaküvegnek. – Elgondolkodtam néhány másodpercet. a légnyomáscsökkenésben születő orkánok sodoráramára pályázik. de nem akartam ennyire otromba lenni. Ott menj be az irodába… – Már próbáltam vele beszélni a rádión. Nick. mert Kassoulinak dolgozol. Odaléptem az ablakhoz. hogy lássam. így csupán egyetlen . Az éves árapály-táblázat másik fiókból került elő. – Mennyi az idő? – Mindjárt hét óra. Felkászálódtam a földről. – Felnéztem a naptárra. ahol a pipa-szurkálók. Kirántottam az íróasztal egyik fiókját. hisztéria az egész. amit Rita akasztott a falra. – Meg tudod őt állítani. Megerősítette. hogy megkapjam a nyári időszámítás szerinti brit időt. Bementem George irodájába. – Taxival menj ki a Chantereyne kikötőbe. Tudtam. azért akarod őt megállítani. Ezután északnyugatnak fordul. Azt mondja. – Még itt vagyok. amelyen három kiscica terpeszkedett egy rózsaszín takarón. Azt mondja. és ő is megerősítette. sajátos módon URH rádiókat forgalmazó céget reklámozott. én pedig arra kértem. hogy a Wildtrack őrült tempóban halad. A naptár. Nem sokra mentem vele. megfakult hajózási térképei. Nemet kellett volna felelnem.– Melissa nem sokkal utána hívott. Felvettem a telefont George asztalán. – Várj! – Végigfuttattam a rozsdás körzőt George elsárgult térképén. Nick? – Jesszusom. azután beszéltem azzal az újságíróval is. – Nick? – kérdezte Angela. hogy várjon. hogy előtáruljanak a Csatorna ősi. parafa dugók és szabadalmaztatott gyógyszerek között találtam egy régi osztókörzőt. – Kivontam egy órát. – Helyi idő szerint? – kérdeztem. akit mondtál. van-e óra Rita asztalán. – Itt vagy még? – Igen. Nem volt. de… – Nem számít. Brit nyári idő szerint a dagály tíz perccel dél után tetőzött Dovernél. és leszaggattam a posztereket a falról. hogy elérje Lizardot. vagyis Bannister értelemszerűen a legerősebb áramlatot választotta az induláshoz. – Mikor indult el? – Pontosan három húszkor haladt át a rajtvonalon. Hogy így viselkedik minden friss házas. amely széles ívben kelet felé tart az Észak-Atlanti-óceánon. – Keresd a rádióján – mondtam.

tedd meg. Délre ott leszek. de odakint a csatornán. és a legkevesebb. hogy hajnali háromra – amennyiben a Wildtrack enyhén kitér északra – Bannister mintegy húsz tengeri mérföldnyire dél-délnyugatra lesz a Bolt Headtől. ha azonnal indulok – mondtam végül kétkedve. Egy körző vonásnyit hozzáadtam a kedvező áramlat miatt. de ezt nem mondhattam ki. hogy megpróbálom – hajtottam meg fejem az őrület előtt. A térképen persze könnyű kijelölni a határokat. Találkozzunk holnap Bannister házánál. – Megtennéd. – De ugye megpróbálod? Kérlek. Megrajzoltam a térképen a kutatási övezet határait. és egyre erősödött. nekivetettem vállamat a szélnek. – Én is megpróbálom. mintha egy haldokló szentjánosbogarat próbálnék megtalálni a Tejúton. – Figyelj. – Megígérem. Angela. ám ettől még nem szeghettem meg az Angelának tett ígéretet. – Reményvesztettnek és rémültnek tűnt a hangja. vissza fog utasítani.helyen állíthattam meg a hajót. a tömény sötétségben mindez olyan lesz majd. A szél megrázta George ablaktábláit és szétszórta az udvaron a felázott szemetet. ha muszáj. – Miért? Mert látni akarlak. gondoltam. – Letettem a telefont. még azt sem ígérhetem. . amit megtehetsz. – Megpróbálom – válaszolt óvatosan. hogy megtalálom őket. és már azt hittem. de nem mondhattam ki ezt sem. hogy kompenzáljam a Sycorax kényelmes tempóját. Jó? Sokáig nem felelt. Nick? – kérdezte Angela esengő hangon. Angela. hogy a mai éjszaka nem lesz könnyű menet. – Figyelj! Repülj Exeterbe. – Talán elérhetem őket. Összébb toltam a körző szárait. hogy utána találkozol velem és megköszönöd. hogy megmentsem a nyavalyás férjed irháját. Mert nekiveselkedek a sötét éjszakának. ami azt jelentette. Nyolc óra kényelmetlenség a széloldalon. méghozzá hazai vizeken: a Csatornában. Betettem magam mögött a törött üvegű ajtót. Délről fújt. Elenyésző esélyt láttam Bannister megtalálására. – Az utolsó könyörgésben újra felizzott régi szenvedélyessége. – Megállítod őket? Nem a Wildtrack megállítása okozta a nehézséget. – Csak légy ott. Bérelj egy magángépet. azután megrajzoltam a magam kisebb körét. és odasántikáltam a Sycoraxhoz. és úgy számítottam. – Te mit fogsz tenni? – Nem tudom.

és tudtam. azután megfeledkeztem az önsajnálatról. Miután elhagyom Draystone-t. télies égbolt feszült. de legalább biztonságban túljutottam a hullámtörő nyugati peremén. a kormányos integetett. hogy könnyebben manőverezhessek a hullámtörő gát mellett. de addig ki kell tartanom a kormányrúd mellett. felvontam minden vitorlát. mire a Sycorax nekivetette az orrát a szélnek és a víznek. miközben előrángattam az orrvitorlát. mit várnak tőle. lemehetek keresni valami jó kis vízálló kabátot. és a bolondok önként masíroznak be a sárkány barlangjába. ami beleveszett a szélbe. noha a telefonban semmilyen jelét sem adta annak. és oldalt billent a szélben. amelyik a Sycorax motorja felől érkezett. A motor végül elindult. hogy a motor kitartson. hogy . hogy gyönyörű a hajóm. előreveselkedett. beindítottam az elkínzott motort. azután mintha ráébredt volna. Robotkormány kellett volna. A Wembury felől érkező hirtelen és hosszan visszhangzó dörej fájóan élessé tette az emlékképeket. és az otromba jármű szögletes vonalai felidézték bennem azoknak az időknek az emlékét. s közben bőrig áztam. hogy lenyűgözzem Angelát. akiknek rendelkezésére állt minden modern felvonóeszköz. Milyen igaza van. Ezen a módon bármely gáncstalan lovag biztosíthatja magának a csalódást – a királykisasszony csak elsírja magát. Próbáltam kibogozni az összetekeredett köteleket. de hagytam járni a motort is. Beleavatkoztam az életébe. Nagy Moody haladt el mellettem. A hajtómű azonnal leállt. s kezdtem hozzászoktatni magam a munka gondolatához. két Wessex helikopter csattogott az öbölben horgonyzó fregatt felé. amikor még sértetlen volt mindkét lábam. ahol még a déli oldalon kuporgó sirályok is szánalmasan festettek. mert így esélyem nyílt a közelébe kerülni. és tattal előre kitolattam a folyóra. Feketére és khaki színűre festett szállítóhajó haladt az Edgcumbe-hegy felé. Elsiklottunk a sivár mólók mellett. amely messzire elhordta a hullámok fehér tajtékját. Miután kikerültem a folyóról. ahol a hideg szelek máris jókora hullámokat támasztottak. hogy legyőzhetetlen és halhatatlan vagyok.Elvittem George roncsnak beillő halászhajóját az útból. De azon az éjjelen ez is csupán sovány vigaszt jelentett. és odakiáltott valamit. Ezen a nyári estén Anglia felett szürke. ám abban a pillanatban ezeket is elfeledtette velem az a vészjósló hang. és megfájdítottam a hátam a lendkerék forgatásával. csak azért vállalom ezt a nehézséget. Egy jó pszichiáter kellett volna. A nyílt tengeren már magasra nőtt a tengerár. Előrelöktem a gázkart. Önindító kellett volna. s a hitem. Egy pillanatra megirigyeltem a mai tengerészeket. Magamban azért fohászkodtam. Talán azt jelezte. Meghúztam magam a kormányállásban. A Sycorax nekiütközött a kikötőgáton túli első hullámnak.

ezért visszatettem rá a burkolatot. csizmáért és vízhatlan kabátért. és féltucatnyi emberünket hazavágta. talán nem rendelkezett kényelmes automata felszereléssel. mint bármelyik üvegszálas plasztikcsodát. és magammal vittem a kormányállásba. Egyikük se tudta. majd lementem pulóverért. Ezért kellett szembeszállnom velük. és előrejelzést kértem. Olyan emberek használtak fel a céljaikra. Az orvlövész igencsak megkeserítette az életünket. másrészről igenis bántott. A zivatar alább hagyott a sötétség beálltával. Felkapcsoltam az elektromos navigációs fényeket. sőt megparancsolták. Kétségbeesetten aggódott a férjéért. hogy az akkumulátor rendesen felvette a töltést. A tenger már nem háborgott. ezért újra lementem. Megkocogtattam a barométert. ami csak a trópusi szigetek között barangolt. miközben én másra sem vágytam. bár a hullámok továbbra is hosszan és magasan siklottak a Sycorax alatt. Feltöltöttem a termoszt teával. megláttam Eddystone elmosódott fényeit a tömör esőfüggönyön át. akiket cseppet sem érdekelt. abban bízva. Volt ott egy orvlövész. rögzítettem a kormányrudat. de a mély hajótőke alkalmasabbá tette a tengerjárásra. emlékeztem vissza. hogy ellenőrizzem. hogyan halt meg Nadeznha Bannister. ám ezt is felségesnek éreztem. Hiú remény. Megborzongtam. Senkit sem láttam. Talán az egészet Angeláért tettem. hogy ne tegyek semmit. csak a színük váltott . A Sycorax a háborgó tengeren is remekül tartotta az útirányt. ám tudatlanságuk sem gátolta meg őket a könyörtelen bosszúban.vágyódásunk kölcsönös lenne. ami történt. és csak remélni mertem. s a vízpermet végigsöpört a fedélzeten. hogy a pihentetéstől megjavul. csak hogy értem aggódjon. Most már csak ki kellett töltenem valahogy az esős órákat. csakhogy ezzel veszélybe sodortuk volna… Egy szemvillanás alatt visszatértem a jelenbe. URH-rádión felhívtam a parti őrséget. hogy tűnjünk a fenébe. hogy a nyomás emelkedik. Jobbcsapásra fordultam és megfeszítettem a köteleket. Összesen ennyi élelmem maradt. hajnalra némi nyugalmat. Eszembe jutott az a másik éjszaka. és láttam. és két bunker. Sietősen felkapaszkodtam a fedélzetre. mert vadonatúj amerikai éjszakai irányzékot használt. A motor különös bűzt árasztott. és kiürítettem két babkonzervet a serpenyőbe. és mintha a szélerő is csökkent volna. majd közvetlenül azután újabb légnyomáscsökkenést. mennyire jogosak a tetteik. amikor szintén megmondták. egyetlen teherszállító sem akar-e gyufává aprítani. A főnök rádión odaszólt. amint a Sycorax orra belefúródott egy meredek falú hullámba. Éjszakára erős szeleket mondtak. Miután besötétedett. teli 50-es géppuskákkal.

ahogyan a Sycorax sebessége megnőtt. de közéjük számított a 45-ös colt is. s megtudtam. Ehelyett azt terveztem. A kormányrudat nem kellett bántanom. Bannister bizonyosan nem áll meg. ha a Sycorax élesen alábukott egy hullámvölgybe. és reméltem. amint kedvenc pozíciójában. Nemsokára koromfekete lesz a víz. A felhők magukba burkolták a holdat. amelyre nincs is szükség. és továbbtört előre. Láttam. Ő balcsapáson hajózott. ha pedig megpróbálok átvitorlázni az orra előtt. amelyikben a világítófáklyákat tartottam. amely fehéren fénylett a sötétben. Tudtam. háromnegyed szélben vitorlázhatott. mekkora káoszt képes okozni egy világítórakéta a Csatornában. hogy helyet adjon. hogy az Amszterdamból. A magas hullámok olykor eltakarták előlem a másik vitorlást. ha az URH-n hívom. hogy segítséget nyújtson a bajba került tengerészeknek. és szélbe fordítottam a Sycoraxot. és éreztem. és ráfordította a reflektorát a nagyvitorlára. de képtelen voltam rá. hiszen még egy versenyhajónak is meg kell állnia. Ez a törvény. és hogy utol tudjam érni. én jobbcsapáson. ám azután a hajó összekapta magát. könnyen összeütközhetünk. gondoltam. Meghatároztam a helyzetét.ezüstös fehérről ezüstre. mire azt gondolhatta. Olykor. csak valamivel egy óra előtt. Mentőcsónakok gyülekeznének. segélykérő rakétákat lövök fel. A hajó nyugatnak tartott. Hamburgból és Felixstowe-ból érkező hajókon rendben tartják az őrséget. a habzó tajték felett sokszor csak az árboccsúcs háromszínű fényeit láttam. de nem tehetne mást. mint hogy a megmentésemre siet. ám legyen. izzanának a rádiók. Nem sok ilyen akadt. hogy egyenesen a közeledő jacht felé tartok. Ugyanekkor a legénység egy . és ha ehhez káoszt kell okoznom egy forgalmas tengeri útvonalon. nem vettem őt észre. a Wildtrack pályájától jóval északabbra láttam vitorlás fényeit. ami ugyan megállítaná a Wildtracket. viszont megígértem Angelának. hogy gyorsan halad előre. ki kell játszanom a kártyáimat. A fedélzetről jól láthattam a távolban villódzó fényeket. a nagyvitorla megrebegett. de elsüllyeszti a Sycoraxot is. és minden hajó kivenné a részét a mentésből. amelyet időben elővettem a rejtekhelyéről. mert egy vonással délebbre tért. tehát nekem kellett kitérnem az útjából. Más jachtokkal nemigen találkoztam. Megláthatta a fényeimet. majd sötétre. kézbe vettem a kormányrudat. Mulder és Bannister talán káromkodna. a szél lanyhult és irányt váltott. A Sycorax magától vitorlázott. Elmúlt éjfél. Kinyitottam a faliszekrényt. Nem tértem ki. Lazítottam a köteleken. És amint a közelembe érnek. Nem használtam radarhullám-visszaverőt. Próbáltam megítélni a hajó méretét. hogy megpróbálom megállítani a férjét.

Újra nekieredt az eső. és kiéheztem. Az esőcseppek ott gyöngyöztek a vásznakon. amelyet George térképén felvázoltam. s nem is Bannisteré. hogy időben hazaérjek. de csak lanyhán és unottan. Teherszállító morajlott el mellettem. és újra dél felé tartottam. Elég közel kerültem. átfagytam. hall engem? Nem Mulder hangja volt.másik tagja hívott a 16-os csatornán. szemben a Wildtrack haladási irányával. Az újabb légnyomáscsökkenés figyelmeztetett. esett. hogy láthassam a vitorlára festett számot. hogy mielőbb vissza kell érnem a Csatornába. amelyet az URH vészjelzéseknek tartanak fent. Újabb adag teát készítettem. miközben elhaladtunk egymás mellett. Odaintettem. Nyugatnak fordultam. Mintha francia akcentust érzékeltem volna. Bannister mindenesetre zavartalanul száguldott Lizard és saját halála felé. A virradat lassan hömpölygő hullámokat támasztott. A lomhán mozgó tengerről ködfoltok szakadtak fel. Valaki felháborodottan kiáltott felém. homályosan kirajzolódtak a felhők csipkés körvonalai. Kivágtam a rothadt részeket. A reflektort lekapcsolták. A nagy hajótól eltekintve a tenger kihaltnak bizonyult. A hajólapát ide-oda verdesett a csapon. Halálosan elfáradtam. Az éjszaka koromsötéten borült fölém. A jacht tatlámpája megvilágította a hófehér fartükörre festett Mariette nevet. miközben elindultam hazafelé. s találtam egy megfonnyadt almát a szekrény mélyén. kivehetetlenné tette a vízpermet és a szél robaja. A szél most nyugatról fújt. és befaltam a többit. Csak imádkozni tudtam. milyen csekély esélyem van a sikerre. Még abban sem lehettem biztos. Kudarcot vallottam. és a szél továbbra is egyre enyhült. s a Sycorax árbocai élesen megdőltek. Keleten már kezdett világosodni a látóhatár. Három órára már mélyen bent jártam a keresési körben. Ha a köd felemelkedett. azután a szél elválasztott bennünket. Észak felé vettem az irányt. amint a nyomdokvíz elért bennünket. Kudarcot vallottam. hogy elég messzire jutottam dél felé. de hogy mit mondott. s minthogy az nem a Wildtrackre utalt. A vitorlázás nem jelent feltétlenül egyet a napfénnyel. de hát már a kezdet kezdetén is tudtam. és a sötétben a Wildtrack bármikor elsuhanhatott mellettem. A Sycorax kormányállásából nem láthattam két mérföldnél messzebbre. – A nagy jacht felé közeledő vitorlás. vidáman cseverésző barátokkal a négyes erejű szélben sikló hajók makulátlanul tiszta fedélzetén – időnként maga a . lecsorogtak a vitorlarúd alján. kifogtam a szelet. hogy a hajó tatja mögött haladjak el.

– Rettenetes így kezdeni egy házasságot. kezdetben vonakodva. Angela velem szemben ült. de a motor megmakacsolta magát. pirítóssal és kávéval. A vízre tekintő teraszon. ha Angela mégsem tért vissza Devonba. Vagy így befejezni. Kétségbeesetten rázta meg a fejét. amiért nem is tudtam hibáztatni. de nem szóltam egy szót sem. Zaklatott volt. Lehet köd és eső. Farmert és pulóvert viselt. Eközben szüntelenül arról győzködtem magam. megfigyeltem. Azután délelőtt tíz óra tájban. az egészet elfogyasztottam még a konyhapultnál. Negyedórát szöszmötöltem azzal. és egyszeriben végigszáguldott rajtam az izgatottság a gondolatra. engem is sikerült befűznöd. Dél lett. várni fog-e rám Bannister házában. hogy nem leszek csalódott. hogy Angela talán mégis vár rám. amelynek elviseléséhez csak az a gondolat ad erőt. Azt mondogattam. gondoltam. azután megpróbáltam életet lehelni a motorba. – Azt hiszi. nekünk kettőnknek úgysincs jövőnk. sok sonkával. lehullt egészen keskeny csípőjéig. mire elhaladtam a Calfstone-pad előtt. A szél szeszélyesen váltakozott. feltorlaszolta a hullámokat és megfeszítette a bal oldali köteleket. újra meg újra. tönkre akarsz tenni mindent. Azt ismételgettem makacs elszántsággal. haját egyetlen fonatba szorította össze. A gépezet sztrájkba lépett. – Én próbáltam beszélni vele… – …de nem hallgatott rád – fejeztem be a mondatot helyette. majd egyre erőteljesebben feltámadt a szél. Kitisztítottam a tápszivattyút. hogy az ujján sziporkázó gyémánt mellett vaskos jegygyűrűt is visel. Hallgattam a hullámok egyre erősödő moraját a hajótest alatt. ott várt rám Angela. – Nyugtalanul és zavartan viselkedett. hogy felvigyen a folyón. Ledobtam a felmosórongyot. Azt hiszi. de elég erős maradt. és mintha a szél is támogatta volna rejtett céljait. . A mogorva tenger és fásultan szürke ég. Készítettem magamnak egy rántottát.megtestesült nyomorúság. Semmi nem érdekelt ennyire. A harangozó bója zajosan üdvözölt. így aztán nekiláttam a kabin rendbe rakásának és a fedélzet felmosásának. de én túlságosan is átfáztam és kiéheztem ahhoz. A kudarc. hogy a magam hasznára fordítsam az árapályt. Így hát nyomorultul araszoltam észak felé. hogy sírt. és megragadtam a kormányrudat. hogy önként jelentkeztünk a küldetésre. hogy valójában nem is érdekel. Mégiscsak érdekelt. az üres ház előtt. Láttam rajta. hogy odaadással hallgassam.

– Gondolod. – Helyes. Fűrészeltem és gyalultam. – Amennyire én tudom – feleltem óvatosan –. – Lepleztem csalódottságomat. amire szükségem van. – Dolgoztam. Pierre-t. – Mert szeretem – felelt kihívó hangon. hogy megölte Nadeznhát? – Talán csakugyan hisznek ebben. És még néhány apróságot. Meg az ütközőket. ha tudom. beszélt kettejük közös jövőjéről. Egy ideig még próbálta meggyőzni magát arról. amire szüksége van. – Helyes – mondtam újra. Beszélt a műsorokról. némiképp feddő hangon. . Elmosolyodtam: – Hát. hogy nem igaz! – Mármint Kassouli fenyegetése. ráadásul fizetségért. amelyeket Bannister az új évadban szándékozott leforgatni. hogy ez nem lehet igaz. – Hogy merik azt állítani. hiszen féltékenységet sejtetett. Beszélt Bannister meggyőződéséről. – Az isten szerelmére! – csattant fel. – Megkapott a nap – jegyezte meg. és én megadom neki a biztonságot. egy pillanatra se hagyta abba a füstölést. – Nem ő tette! Nem ő tette! – Biztos vagy ebben? – Töltöttem magamnak egy újabb adag kávét. de be tudtam fejezni a hajót.Egyedül az én szavam és Micky Harding szava szólt amellett. Nem kaptam sokat. nagyon is igaz. amire végképp nem számítottam. – Mondd. Dühösen kapta fel a fejét. – És – emelte fel a hangját –. hogy megölte az első feleségét? – Akkor miért mentél hozzá? Meggyújtott egy cigarettát. hogy ezúttal képes lesz elnyerni a hőn áhított St. mert tehozzád nem mehettem. Hagytam beszélni. Valódi munkám volt. Leszámítva a radartükröt. hogy hozzámegyek. Amióta visszatértem. hogy a férje megállíthatatlanul tart a halála felé. nem is lennének ilyen fényes kilátásaid. csak annál fényesebbnek és drágábbnak tűnt számára. amikor az oltárhoz vezethette Angelát. miközben ettem. és hogy mekkora boldogságot okozott neki. – Ő megadja nekem a biztonságot. Beleszívott a cigarettájába. – Találtál egy lányt is? A kérdés meglepett. s mert ezt a jövőt veszély fenyegette. – És mert jó életet biztosíthatunk egymásnak – tette hozzá.

aztán otthagyok egy kisebb vagyont az élelmiszerboltban. Nick Sandman. nem igaz? Többek között ezt is megfogadtam Tonynak. annak ellenére. A férfiak olyan átkozottul ostobák. – Te se vagy kivétel. – Gondoltam. hogy felhívom a parti őrséget. – Kitöltöttem a kávé maradékát. Az asztalra meredt. Elmosolyodott. – Még az olyan vadmacskákat is. bátor fiú módjára kell viselkednie. Felnevetett: – Nem is igaz! – De. hogy rezesbandát kellene fogadnom a búcsúztatásomra? Villanásnyi mosoly suhant át az arcán. – Sajnálom. Ushantnál még kikötök. – Vállat vont. Egyszer kivágtam a képedet az újságból. – Komolyan? – Meglepettnek tűnt.– Nem. csak hogy láthassam azt az ocsmány pofádat. – Kifújta az orrát. azonnal megbetegednek. – Elcseszted a filmemet. amióta meglátott. – Különben is. – Felszerelem a Sycoraxot élelemmel. – Nem adhatja fel. – Megvonta a vállát. Bemegyek a városba. – Legfeljebb az aranyhalaknak lenne jó. ezért nagy. hogy az utóbbi néhány percben túlságosan is fesztelenül társalogtunk. Angela összeráncolta a homlokát: – Csak így egyszerűen? – Gondolod. tudod? Kamerák figyelik mindenhol. – Elkelne viszont egy macska. – Mindig szerettem a macskákat – vallottam be. – Én vinnék tengeribetegség elleni tablettát is. tényleg. Úgy éreztem. végül eldobtam. felkeresem a bankot. A holnapi dagállyal pedig elvitorlázok. mint te. kiszálltam az üzletből. Nincs több tévé. Mihez fogsz most kezdeni? Vállat vontam. – Dehogy sajnálod. . – Az órájára pillantott. de semmi értelme se lett volna. – Hol lehetnek? Valahol Írországtól délre? – Igen. Ha kiviszed az aranyhalakat a tengerre. most először. – Mennyit láttalak a nyers felvételeken! Mindig bementem a vágószobába. jó tíz percen át tartogattam. Nick Sandman. – Csak kinevetnének. majd irány az Azoriszigetek. Egyszer-kétszer alaposan berúgtam. Fojtottan sírni kezdett. hogy neki még mindig a Wildtrack körül járnak a gondolatai.

amikor már itthon sem tudtad? – Hirtelen ráébredtem. – Melyik helyre? – kérdezte sürgető hangon. Angela kirohant a konyhából. Azt hiszi. mert a tökéletes bosszúhoz éppen arra a helyre van szükségük. hogy a borúlátásom nem sokat használ. Akkor mit csinálsz? Másnap nekivezeted a helikoptert a hajónak? Vagy azt hiszed. – Már számtalanszor végigrágtuk magunkat ezen. hogy a visszaúton kellene a megadott irányba navigálnom. Bannister dolgozószobájába ment. egyszerűen nem volt mit mondani.– Még egyszer megpróbáltam a rádiót. Ki tudja? – El fog érni St. de csak felbosszantottam. Talán tényleg meg kellene próbálnod. Kassouli azonban biztosan említette. Jill-Beth nem mondott közelebbit. Elmehetnék a stábbal. még a Wildtrack kabinjában láttam a koordinátákat. meg tudod győzni. amikor szalagra vettem a beszélgetésünket. de el tudod képzelni a tengeri ködöt arrafelé? Az is lehet. – Mihez kezdenél? – kérdeztem. – El fog? – Zavarba ejtette váratlan magabiztosságom. hogy a Wildtrack éjszaka fordul. ahol kiborította a fiókokat. – Sajnálom. amit még Kassouli mondott. hogy adja fel. Pierre-ig. ha úgy könnyebb – tettem hozzá. ahol Nadeznha meghalt! Hát nem érted? Azért engedik megfordulni. meg a Kassouli által mutatott papírokon. Néma csendben meredtem rá. Csak Nadeznha Bannister fényképének keretén. Nem emlékeztem. meg akarom fosztani a diadal pillanatától. És az utolsó két alkalommal már Fanny vette fel. én pedig követtem. azután egy vállrándítással jeleztem. – Imádkozz érte. És ekkor eszembe jutott a hivatalos vizsgálati anyag. hogy cserbenhagyott az emlékezetem. – Sajnálom. hogy a stáb képes lesz őt megtalálni? Tudom. – Valami negyvenes – feleltem bizonytalanul. – Hogy lehettem ilyen ostoba? – Hogy érted? – Pontosan arra a helyre viszik. – Jesszusom! – nyögtem fel. Felsóhajtott: – Tony talán meg sem éri a fordulót. mint ölbe tett kézzel várni. hogy rádiókapcsolatban lesznek. Üres tekintettel meredt rám: – És ha Kanadába utaznék? Elmosolyodtam: – Mit keresnél ott? – Megpróbálnám megállítani. Talán még az is jobb. miközben eszembe jutott valami. – Az útjába állnál? Honnét tudod egyáltalán. hogy szétszórja a régi .

– Tizenhat nap – becsültem meg. – De hát… – kezdte. amikor megtalálta a keresett adatot.forgatókönyveket. nyugat. – És innét? A leggyorsabb útvonalon? – Kihallottam hangjából az eszelős reményt. azután láthatóan eszébe jutott valami. amitől hirtelen elszállt minden reménye. és máris tudtam. Azt akarta kérdezni. . Pierre-i forduló. majd egy szűkebb hurkot visszafelé. de a tengeren nem létezik „leggyorsabb útvonal”. – Mintegy háromezer tengeri mérföld a Wildtrack számára. igaz? Félsz. negyvenegyharminchat. leveleket és naplókat a szőnyegen. Angela vonalzó segítségével kiszámította a távolságot. észak – olvasta hangosan –. és a térképen felrajzoltam neki a Wildtrack hosszan elnyúlt parabolára emlékeztető útvonalát nyugat felé. hogy megint összecsuklik alattad. Keresztet tettem ahhoz a ponthoz. – Felém fordult. – Az hol van? Egy atlaszban megmutattam neki. – Ennyi lehetett a távolság Cherbourg és a St. ahol Nadeznha Bannister meghalt. Megrázta a fejét. Az iratszekrény mélyén találta meg a jegyzőkönyvet. és mentsem meg a férjét. Megzavarodott az idő. főként nem szemben a széllel és az észak-atlanti áramlattal. ha nem lennék egyedül. hogy hajózzak ki az Észak-Atlantióceánra. bár ma estére még kedvező szélviszonyokat vártam. – Negyvenkilenc-tizennyolc. Elnéztem karcsú ujjait. nem hallott jól. – Ezerhét? – Talán valamivel kevesebb. – Gyorsabban menne – közöltem kéretlen egyszerűséggel –. ahogy a folyó túlpartján magasodó fák meghajolnak az erősödő szélben. – Nick? – könyörgött. majd a kereszttel jelölt pont között. Láttam. mi lesz a következő. mennyi időbe telne a Sycoraxnak elérni a kereszttel jelölt pontot. majd megmerevedett. de olyan közönyösen. Azt akarta. Elvettem Bannister egyik ceruzáját. – Mennyi időbe telne…? – Nem fejezte be a mondatot. hogy már azt hittem. Sebesen forgatta a lapokat. gyors egymásutánban következtek az erős széllökések és a nyugodt időszakok. – A lábad miatt. – Legyen kétezer angol mérföld. de nem is volt rá szükség. – Nick… Odaléptem az ablakhoz.

lámpabelek. nehogy a fenékvíz kikezdhesse a fémet és olvashatatlanná tehesse a címkéket. délnek akartam fordítani a Sycorax orrát. amely egyben tengeri samponként is szolgál. hogy nem felejtettem el semmi fontosat. konzervsonkát és vagdalt húst. multi-vitaminok. ami utána következik. A Wildtrack egynapos előnyt élvezett. Az tartósítja. babkonzervet. mert nem tudtam nemet mondani ennek a szőkeségnek. lámpaolaj. margarint. amire készültem. meg fogom próbálni. Mintha csak észérvekkel akarta volna alátámasztani az őrületet. tojás. Nemcsak az észak-atlanti túrára szereltem fel a hajót. elég volt annyi. sót. tartalék villanykörték. még több whisky. de már gondoltam arra is. Igen. tejpor. amint végigtolta a targoncára való élelmet a rakodóparton. ezért azután felszereltem a hajót egy olyan hosszú útra. ír whiskyt. ahol már pálmafák nőnek. Nem akartam kitárgyalni a motivációit. – Nem hagyhatom meghalni! – mondogatta Angela. szappan. s ha meg is történne. cukrot. A romlandó áruk listájával végeztem is. vécépapír és folyékony mosogatószer. el lehet érni a tervezett gyilkosság helyszínét. még több babkonzervet. Gyümölcslé. amíg én megszálltam Bannister kamráját és csónakházát. Elraktároztam a levest. fertőtlenítő. ám a Wildtracknek sokkal hosszabb utat kellett megtennie. hogy elvállaltam a feladatot. Minden létező konzerv. – A tojást öt másodpercre forró vízbe kell mártani. – Akkor… – Nem tudta rávenni magát. és reméltem. mosópor. de miután végleg feladtam a próbálkozást. Azért vágtam bele ebbe a reménytelen vállalkozásba. hogy sosem találom meg a Wildtrackot. kétszersültet. – Igen – bólintottam. sőt bizonyosan tudtam. magvak. és igen. amely Angliától elvitt egészen Kanada partvidékéig. gyümölcsöt és zöldséget. hogy szemtől szemben ekkora szívességet kérjen. rizs. ez sem állíthat meg. majd onnét déli irányban egészen addig. miközben én fagyasztózacskókba tettem a konzerveket.– Már hetek óta nem történt meg – feleltem az igazsághoz híven –. Ilyen gyorsan és ilyen jól még sosem szereltem fel élelemmel egy hajót. zabkása. Tea. még több ír whiskyt. alkohol. Visszavitte a tojásokat a házba. – Mi van a szekéren? – Kávé. Gyanítottam. Angela autójával és hitelkártyájával leviharzott a városba. tartós gyümölcskenyeret. . friss kenyeret.

Gondosan lekötöztem a nagy kannákat. Egy RDF. mi mindent rakodtunk be. A legjobb vízhatlan tengerészkabát. Mizen Headig . Newcastle barna sör. Feldúltam a házat a szükséges holmikért. Kiszedtem az akkumulátort a Peugeot-ból. Bannister irodájából elemeltem a drága rádiós iránymeghatározót és néhány csomag tartalékelemet. Gyújtós. – Kellene még szén vagy koksz. éjszakára orkánerejű vihar ígérkezett. A csónakházból feltöltöttem a vízkészletet. A végén már azt sem tudtam. fecskendőkkel. majd válogatás nélkül levettem egy sor puhafedeles könyvet a polcáról. kapkodva tornyozta fel a holmikat a kabin padlóján. De neked kell összeszedned. Kurta üzenetben indokoltam meg az orvosnak a sietség okát. helyi érzéstelenítőkre. borotvapenge.A szél kezdett feléledni. bár az utazás során bőven marad időm rendet tenni. amit csak találni. Angela segített. és kérjen recepteket a fájdalomcsillapítókra. A csónakházban találtam egy elromlott robotkormányt is. Nick. hogy menjen el az orvoshoz. Megkértem. – Amit csak akarsz. és ebből most én is kivehettem a részem. Ráakadtam az ÉszakAtlanti-óceán és a kanadai partvidék hajózási térképére. Kellenek pulóverek. hogy legyen tartalékom. egy jó hálózsák. Hat órára majdnem elkészültünk. Kölcsönvettem Bannister tartalék esőkabátjait. amelyek nagyságrendekkel különbek voltak a sajátomnál. Ha marad ez az időjárás. horgászzsinór. Kell egy szeksztáns. térképek. Angela leviharzott a Porschéval a városba. Még több whisky. szalonna. akkor Lizardig esős viharok. nyugtatókra. én pedig újabb feladatokat adtam neki. liszt. Már csak néhány dolog hiányzott. Még több whiskyt szereztem. Ellátmányt zsúfoltam a Sycorax minden létező szekrényébe. A délnyugat felől érkező szél már nagy erővel fújt. Angela meghozta a tartósított tojásokat. és Angela rendben meghozott mindent. hogy az a nyavalyás motor valaha is elég hosszú ideig jár majd ahhoz. Kölcsönöztem egy szeksztánst. A tengeren ráérek megjavítani és beszerelni. Kellettek még orvosságok. azután további három kanna üzemanyagot cipeltem fel a fedélzetre. csokoládé. Burgonya. meleg ruhák. Elvettem a Wildtrack II ütközőit. hogy kiegészítsem vele a Sycorax fedélzetére vitt két másikat. zoknik. Bannister megkapta. napszemüveg. bár nem hittem. tapaszokkal. fertőtlenítő krém. hogy felhasználjon ennyi dízelolajat. amit szintén feltettem a fedélzetre. amit akart: a szélsebes indulást. fájdalomcsillapítókkal tért vissza. és kötszerekkel. antibiotikumokra és Benzed-rine-re.

– Igen. szürke és vigasztalan. Nick! Szánalmasra sikerült búcsúnkat szánalmas különválás követte. Megcsókoltam Angelát. Amúgy is azt terveztem. amelyet Angela utoljára rakott be. a csónakon kívül még mentőmellény sem akadt a fedélzeten. – Ne mondd ezt. Ahonnét dél felé érhetem el a találka helyszínét. hogy hallottam a szavait. a folyó partján. hogy ekkora terhet rakott a vállamra. – Nem ígérhetek semmit – figyelmeztettem. amikor esni kezdett. csupán tettem némi északi kitérőt oda. elragadta a visszavonuló dagály és a folyó zavaros áramlása. én pedig nem tagadhattam meg tőle az esélyt. A Sycorax immár sebesen mozgott. Az egyikben macskaeledelt . Amíg Angela levitte az utolsó két kartondobozt a kabinba. Veszély esetén egyedül erre számíthattam. valamikor. A motor nem indult. és hirtelen nem maradt más hátra. ahol a tenger állandóan fagyos. de a visszavonuló apály hívogatott. – Várni fogom – bólintott mereven. mint várni – tettem hozzá. hogy lemásszak a kabinba és belekukkantsak a két dobozba. Csak ott rögzíthettem a kormányrudat. Már az utolsó szíjat kötöttem oda a jobb oldali korláthoz. a nyílt óceánon már gyorsan eljuthatok a magasabban fekvő szélességi fokokig. – Ideje indulni. Ott álltunk az esőben. – Vár rád egy meglepetés a kabinban! – kiáltott utánam Angela. Angela azt hihette. mint búcsút mondani egymásnak. hogy elhajózom.pedig háborgó tenger vár. amíg a Sycorax ki nem ér a főcsatornába. és alaposan leszíjaztam a gumicsónakot a Sycorax kabintetején. – A kabinban. csak egy túlterhelt hajó a széltől és esőtől fodrozódó folyón. Nick! Meglepetés! Integetve jeleztem. – Szeretlek. amíg én felhúztam a nagyvitorlát és a tatvitorlát. mert tölcsért formált a kezéből és újra elkiáltotta magát. ám azután. – Zavarba ejtette. de az orrvitorla kivitte a Sycorax orrát a kikötőből. addig rögzítettem. se parádés búcsúztató. Folyóvíz örvénylett a hajótest és a part között. nem hallottam meg. Nem volt rezesbanda. miközben összetekertem a köteleket. egyáltalán nem akaródzott útnak indulni. – Tudom. Angela eloldozta a köteleket. Szorosan öleltem magamhoz. – Vele maradtam volna. – Nincs más dolgod. – Majd írok – ígértem –. és újra megcsókoltam őt. A mentőcsónakom még ott pihent Bannister csónakházában. de nem mehettem le megkeresni az ajándékomat. de kétségbeesésében nem látott más kiutat.

Pokolba a Cl 328-as nyomtatvánnyal. Az eső kíméletlenül ostorozott bennünket. A cica felkapaszkodott a kormányállásba és megvillantotta parányi fogait. pengeéles karmaival üdvözölt. Nem töltöttem ki a Cl 328-as nyomtatvány első részét. A cica érdeklődve vizsgálta új otthonát. Nem volt semmi rendkívüli a Sycoraxban. ahogyan felpattant a kabintetőre. Visszanéztem. és tudtam. – Angyalka – ízlelgettem a nevet. Amint a Sycorax közelebb került. összehúzta magát az esti esőben. és nekiállt megfenni a karmait a gumicsónakot rögzítő szíjakon. azután a folyó bejárata. hogy külföldre távozom. amint nekivágtunk a hatalmas óceánnak. és mindkét karjával . Fényszórók villantak a városi kikötő mellett benyúló kő-mólón. A hátán felágaskodott a szőr. és a cica szemrehányóan nézett rám a kabin eresze alól. és feláldozta szépségét a gyakorlatiasság oltárán. aki abban a pillanatban. kiállt a móló végébe. én pedig visszaintettem neki. A turisták alaposan megterhelt hajót láttak leúszni a folyón. hogy a távoli tengereken úgy fogok emlékezni erre a helyre. Előttem felbukkant a kikötőgát. A felhők miatt idő előtt besötétedett. – Angyalkának foglak hívni – közöltem vele. hogy Angela jött ki elbúcsúzni. Valaki. De hát. hogy felnyitottam a doboz fedelét. azután figyeltem. meghitt fények pislákoltak haloványan a távoli házak ablakaiban. ahol a vihar tajtékzóan fehér hullámokkal ostromolta a gátat. de az eső már hazaűzte Angelát a kikötőből. Tudtam. majd kihívó pillantást vetett rám a kabin lépcsőjéről. megláttam az ott parkoló kék Porschét. hogy szerencsét fog hozni. felém intett az ablakból. – Angyalka. Láttam. mikor fogom viszontlátni. Reméltem. bármennyire is elszaporodtak ebben a világban. amelyben tudattam volna őfelsége vámhivatalával. A baptista templom neonkéken villódzó keresztje láttán elmondtam egy imát kis hajómért. aki felismerte a hajót. ami a külföldi kikötőkben még bizonyára sok gondot fog okozni. Felmentem a fedélzetre. Angela. Nem voltak nálam a Sycorax papírjai sem. pokolba a bürokratákkal is. Elhaladtam a kocsma mellett. gondoltam. a Sycorax akkor is szabadon vitorlázhat a tengereken. hogy nem lesz tengeribeteg. mint a kellemes társalgások és jéghideg sörök idilli zugára. Reméltem. a másikban kis fekete nőstény cicát. ahogy az arcok felém merednek a kempingezők folyóparton parkoló autóiból. és azon tűnődtem. ám abban a pillanatban a keskeny csatornában történő lavírozás elterelte a figyelmem az efféle nosztalgikus gondolatokról.találtam. Megvakartam az álla alatt. Angyalka nagyot fújt rám.

lázasan integetett. Visszaintegettem neki, és azon töprengtem, miért lett a búcsú hirtelen ennyire lelkes, amikor fél órája még szinte rám sem mert nézni. – Tetszik a cica! – kiáltottam teli torokból. – Nick! Nick! – Azután rádöbbentem, hogy magához hív. Átfordítottam a kormányrudat, és hagytam a hajót a móló vége felé siklani. Két nagy motoros jacht horgonyzott itt, és figyeltem, ahogyan Angela átmászik a nagyobbik hajó tatjára, majd megállt a korlátnál, és belekapaszkodott egy tartókötélbe. Táskát hozott magával. Nekifordítottam a Sycoraxot a szélnek, és engedtem, hogy az ár a jacht mellé sodorjon. Angela átdobta a táskát a fedélzetre, kivárt egy pillanatot, azután elkapta a kezem, és átugrott a kormányállásba. Jobbra toltam a kormányrudat, a hajó orra pedig engedelmesen elfordult. Láttam, hogy Angela nyitva hagyta a kocsi ajtaját, és nem kapcsolta le a fényszórókat. – Biztosan ezt akarod? – kérdeztem tőle. – Hogy lehetnék biztos bármiben is? – Furcsa mód mintha dühös lett volna rám. – Hát akkor? Szeme kivörösödött a sírástól. – A lábad miatt, Nick. Meghalnál odakint egyedül. – Minden rendben lesz, hidd el. – És azt mondtad, gyorsabban odaérsz, ha segít valaki. – Az igaz – engedtem meg. – De nem olyasvalaki, aki tengeribeteg. – Mindennél jobban akartam, hogy velem jöjjön, mégis minden érvet bevetettem, hogy lebeszéljem erről. Előrehajtotta bal fülét, hogy megmutasson egy ragtapaszt. – A patikus szerint nincs ennél jobb gyógyszer. – Akkor vehette a tapaszt, amikor elküldtem az orvosságokért, ami azt jelentette, hogy már órák óta vívódott magával. – Lesznek odakint rázós részek – figyelmeztettem. Átengedtem a sodrásnak a Sycoraxot arra az esetre, ha Angela meggondolná magát, és vissza akarna térni a mólóhoz. – Ha lenne választásom – nyögött fel –, hidd el, szívesen maradnék. Nem hagytam neki választást, ehelyett megkapta a kormányrudat, amíg én nekiveselkedtem a köteleknek. – Tartsd ezt az irányt! Látod a fehér rudat a földnyúlvány végében? Célozd meg azt!

Felkaptam a csomagot az előfedélzetről, s közben felhúztam a tarcsvitorlát. Olyan boldog voltam, hogy járni tudtam volna a vízen. Azután elhagytuk a gátat, a Sycorax orra belehasított a hullámokba, a hideg vízpermet először söpört végig a fedélzeten, s mi hárman nekivágtunk a tengernek.

4. rész

10. fejezet
Angela persze tengeribeteg lett. Minden nyomorúságos órában, minden egyes nap és minden áldott éjszaka a kabinban feküdt, reszketve és tehetetlenül. Próbáltam felcsalni a kormányállásba, ahol a friss levegő segíthetett volna rajta, de ő nem állt kötélnek; megmaradt a szűkös priccsen, takaróba bugyolálta magát, és öklendezve görnyedt a bádogvödör fölé. A cica annál jobban érezte magát. Szemmel láthatóan úgy gondolta, ez a szüntelenül tótágast álló és orkánoktól felkorbácsolt világ tökéletes hely számára. Angela ölében aludt, amivel valamelyest sikerült is jobb kedvre derítenie őt, napközben pedig a fedélzeten kóborolt, és hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatott. Minden pillanatban azt vártam, hogy a felcsapó hullámok magukkal sodorják, de a kis bestia ösztönösen tudta, hogyan kerülje ki az igazi veszélyt. Egyszer láttam, ahogyan helyből felpattant a fővitorlafeszítő kötélre, ahol megkapaszkodott, hevesen kalimpált a lábaival, miközben a tenger átviharzott a kabintető felett, hogy szilánkokra robbanjon szét a felerősített mentőcsónakon. A cica ezután szemmel láthatóan megkedvelte a nagyvitorlát, és előszeretettel mászott fel oda, miközben én hiába kiáltoztam kétségbeesetten, hogy ki fogja szakítani a vásznat a körmével. Sokszor a csonkavitorláról ugrott át, és óriási fekete póknak látszott a hatalmas, krétafehér vászonfalon, de valahogy mindig sikerült épségben fedélzetet érnie. A másik kedvenc tartózkodási helye a térképasztal volt; valahányszor széthajtottam egy térképet, felpattant rá, és letelepedett az osztókörzők mellé. Ott dorombolt, és várta kihívóan, mikor lököm le az asztalról. Idővel megszoktam, hogy az ő területét is számításba vegyem a navigáció során. Nem sok támpontom akadt a Sycorax kormányzása során. Az ég felhős maradt, az éjszakák koromsötétek, és miután elhagytuk az utolsó ír fényeket is, gyakorlatilag vakon hajóztunk. Nem tudtam rávenni Bannister drága rádióirányjelzőjét a működésre; ha használtam a kioldógombot, csupán annyi történt, hogy a vörös lámpa pislákolni kezdett, azután a nagy semmi. Végső elkeseredésemben a tengerbe hajítottam a nyavalyást, miközben keserű szavakkal átkoztam el minden modern ketyerét. Azt mondtam magamban, amit korábban milliószor is: ha a Mayflower képes volt szilíciumchipek nélkül elérni Amerikát, akkor nekem is sikerülni fog.

Így azután, akárcsak a Mayflower, mi is teljes vitorlázattal hajóztunk az északnyugati szélben. Angela a szél alatti fekhelyet sajátította ki, ahol nem eshetett le a priccsről, így nekem a szél felőli fekhely jutott, és a pihenés ritka óráiban teljes testemmel nekipréselődtem a vászonszíjaknak, amelyek a helyemen tartottak. Termoszszámra készítettem a forró levest, amit Angela ingerülten tolt el magától. Jómagam sosem voltam tengeribeteg, bár ettől még el tudtam képzelni, milyen érzés lehet. Angela az első napokon még attól rettegett, hogy meg fog halni, később már attól, hogy nem fog. Ennyit a patikus tapaszáról. A Sycorax élt és virult. Mintha csak tudatni akarta volna velem, hogy épp elég képtelen helyzetbe került az elmúlt hónapokban, s most végre azt teheti, amire készült, és ezt nagyon is jól csinálta. Az első napokban persze akadtak kisebb gondok. Az orrvitorla alsó sarka elkezdett beszakadni, ezért egész estét kellett rászánnom, hogy összevarrjam a merev vászonanyagot. A kémény körül elengedett a tömítés, méghozzá a saját hibámból, két órámba telt orvosolni. A rövidhullámú rádió alig két nap után beadta a kulcsot, és semmilyen könyörgésre, ütögetés-re vagy szitokra nem kelt újra életre. A rádió hiánya súlyosabb problémát okozott, mint a távmérő kiesése, hiszen rövidhullám nélkül nem tudtam ellenőrizni felhúzható kronométerem pontosságát. Isten segedelmével, jobbára találomra hajóztunk; csak nappal használhattam a navigációs táblázatokat és végezhettem méréséket abban a reményben, hogy a kronométer a pontos időt mutatja. A fenékből tekintélyes mennyiségű víz került elő, valahányszor működtetni kezdtem a szivattyút, de erre számítottam is. A tömítések nemsokára maguktól összezárulnak. A legnagyobb problémát tulajdon kimerültségem okozta. Angela nem tudott segíteni, ezért éjjel-nappal egyedül kellett hajóznom. Nem tudtam életre kelteni a lerobbant robotkormányt, bár a Sycorax kurtított vitorlákkal és rögzített kormányrúddal is remekül haladt, amíg én aludtam. Ehhez persze állandó szélirányra volt szükség, valamint arra, hogy rendszeres időközönként ellenőrizzem a tájoló állását. A mélypontot a nyolcadik éjszakán értük el, amikor egy kötélvilla kiszakadt a helyéből, és a vitorla kitartó dobolására riadtam fel. A hajó már úgy dülöngélt a hullámokon, akár egy részeg, mikorra felkeveredtem a fedélzetre. Az eső szakadt a sötétségben, amint szélirányba állítottam a Sycoraxot és visszafordítottam az orrvitorlát. Azután, ahogy bekötöttem a biztosítóhámot, elindultam megkeresni az elveszett kötelet. Tíz percembe telt, amíg visszajutottam a kormányállásba, feltekertem a kötelet az orrvitorla villájára, és

visszaállítottam a hajót az eredeti irányba. A lámpák fénye megrebbent a vásznakon, míg mögöttük kísértetiesen dagadoztak a hullámok, fehér tajtékot vetettek, mielőtt felénk zúdultak. Kapkodva működtetni kezdtem a szivattyút, azután, hogy az eső még vízhatlan tengerészkabátomat is átáztatta, lemásztam a kabinba. Angela felriadt, és rám mordult. – Mi történt? – Kiment egy villa, semmi érdekes. – Miért nincsenek rendes csörlőid, mint Tonynak? Azt gondoltam, a kérdés őszinte érdeklődést tükröz; talán ez az első jele a közelgő feltámadásnak. – Mert az ilyen drága és fényes szerkentyűk nem mutatnának túl jól a Sycoraxon, és mert darabja több mint száz fontba kerül. – A hátam megsajdult, amint lehámoztam magamról a merev, nyirkos esőkabátot. – Akarsz enni valamit? – Istenem, dehogy. – Újra felnyögött, amint a hajó átbukott egy hullámtaréjon. – Hol vagyunk? – Írországtól nyugatra, Kanadától keletre. – Süllyedünk? – Még nem. Csak kicsit feltámadt a szél. Egy órával később arra ébredtem, hogy a hajó hánykolódik és csigavonalban halad. Felrángattam a tengerészköpenyt, azután felkapaszkodtam a fedélzetre, hogy azt találjam, az idő csakugyan kezd elromlani. Levontam a fővitorlát, és felhúztam helyette a viharvitorlát. Leengedtem az orrvitorlát és kurtítottam a tatvitorlát. A hajó így is csak vonakodva nyerte vissza az egyensúlyát, amire pedig igen nagy szükségünk volt a fölénk tornyosuló hullámok között. Immár messze északon jártunk, ahol világos és kurta éjszakák vártak, ezért jól láthattam, ahogyan a szél és a szakadó eső letisztázza a hullámtaréjokat, míg a völgyeket fehérlő tajtékréteggel borítja be. A Sycorax orrárboca kétszer is víz alá került, a víz pedig hátraszivárgott a kormányállás felé, hogy elkeveredjen a záporozó esővel. Nem használtam sem ponyvaellenzőt, sem szélvédőt, bár a leszíjazott gumicsónak nyújtott némi védelmet a tenger ellen. A fenékszivattyút szinte percenként működtetnem kellett. Az éjszaka hátralévő részében és egész másnap, majd az elkövetkező éjjelen is kitartóan ostromolt bennünket a szél és a tenger. Hajnal körül aludtam egy órát, kaotikus állapotokra ébredtem, pumpáltam fél órát, azután visszafeküdtem. Benzedrine-t vettem be. Az orkán második éjszakáján, éjfél körül a szél alábbhagyott, és a hullámok kitartó pörölycsapásai is gyengültek, ezért

a viharvitorla helyébe felvontam a fővitorlát.kikötöttem a kormányrudat. – Vége. Vége. amelynek felszínét apró. amit tett. – Sycorax jacht az orosz hadihajónak. bekapcsoltam az URH-rádiót. kiscsillag. köszönetet mondtam a Sycoraxnak mindazért. felmentem a fedélzetre. lévén minden hívásomra Angela felelt helyette. A formaságokat követően. – Jó reggelt. – Várjon! Vége. Kihámoztam magam a hálózsákból. Megpaskoltam a kabintetőt. mint aki alaposan belakott sült tojással és kávéval. Túláradóan jókedvűnek tűnt. Ehelyett inkább feltakarítottam a mocskot. azután kimásztam a priccsről. Már nem kívántam mást. Angela tehetetlenül nyöszörgött. A hatalmas hajót két romboló kísérte. Két órával később egy orosz Auróra-osztályú cirkáló tűnt fel az északi látóhatáron. hogy azt találjam. Nyugaton a tenger ezüstösen fénylett. Kötelességtu-dóan leengedtem és felvontam az angol tengeri lobogót. s bár moccanni is alig tudtam a fáradtságtól. gyanakodva szaglászták körül a Sycoraxot. – Nem tudom. kurtítva hagytam a vitorlákat. A szél négyes erősségűre szelídült. hogy ezen a távoli helyen bárkit is megzavarnánk ezzel. Öt órát aludtam. azután addig pumpáltam a fenékvizet. A macska nekidörgölőzött a lábamnak. felrángattam egy átázott pulóvert. ráhajoltam a kabintetőre. az ébrenlét és az álom közt vergődve. melyet a cirkáló is viszonzott a sarló és kalapács felvonásával. amiért órák óta nem kapott enni. – Kuncogni kezdett. és éhségemben már-már kísértést éreztem arra. hogy az amerikai műholdas rendszerünk működik-e. amíg már nem bírtam a hátamban tomboló fájdalommal. . Kiengedtem a csonkavitorlát és az orrvitorlát. Miután meghallotta a hangomat. a macska ugyancsak fennhangon tiltakozni kezdett. ahonnét még láttam a hoszszan-hosszan elnyúló vizet. de nem maradt erőm arra. dühödt kis hullámok fodrozták. és visszamásztam a fekhelyemre. és közben igyekeztem meggyőzni magam arról. Hallanak engem? Vége. – A rádiós bizonyára várta a jelentkezésem. Minden csontomat és izomrostomat éreztem. vagy bármit is tekintsenek az oroszok kiadós reggelinek. mert azonnal válaszolt. ami a bádogvödörből kiloccsant. hogy megvigasztaljam. beleértve mindazt. Már nem neveztem Angyalkának. hogy be is faljam. és fennhangon hálálkodtam. Visszacsusszantam a fedélzeti nyíláson át a nyirkos kabinba. miután nem tűnt valószínűnek. hogy igenis erről az életről álmodoztam a hosszú kórházi éjszakákon. és a hajnali felhők szakadásai napfénnyel kecsegtettek. – Megadná a pozíciónkat és a pontos időt? – A sürgősségi csatornán maradtunk. csak feloldódni az álom karjában. Kinyitottam egy macskaeledelt. a vihar elvonult.

– Bedobta a tapaszt a vízbe.Elmosolyodtam a válasz hallatán. – Remélem. Angela megkereste a cigarettáját és rágyújtott. azután összeütöttem egy rántottát. Most ott fújta a füstöt a kormányállásban. mint akartam. Hirtelen mozdulattal a füle mögé nyúlt és letépte a tapaszt. Aznap délután. – Ennyit a modern orvostudományról. – Miért ne tennék? – Gyengéden arrébb toltam a macskát a Rockall-platóról. nincs egy tükör se ezen az átkozott hajón. A rádiós sok szerencsét kívánt. – Jó reggelt. és ceruzával megjelöltem a helyzetünket. kivörösödött szemével. A feltámadás a legjobb úton haladt. – Újabb adagot készítettem. Angela húsz karton cigarettát rejtett el az orr rekeszben. Angela úgy érezte. semmi egyebet. – Kivel beszéltél? – Angela felém fordult a fekhelyén. – Még? – Még. de öt perccel később óvatosan elvett egy villányit az enyémből. – Vigasztalanul körülkémlelt a horizonton. A feltámadás visszavonhatatlanul megkezdődött. – Az oroszok segítenek nekünk? – kérdezte hitetlenkedve. Elhagytuk a Rockall-platót. míg előttünk nyirkosán szürkéllett az égbolt. Összeráncolta a homlokát. csatakos hajával. ahogyan megrepedezik az arcomra kérgesedett tengeri só. hogy megérte az eseményt. ami megnyugvással töltött el. bár valamivel északabbra kerültünk. ahol mindenütt hosszan elnyúlt szürke hullámokat látott. . Elkészítettem a kávét. – Te tényleg szereted ezt az életet. Nick? – Imádom. azután kikapta a tányért a kezemből és felfalta az egész rántottámat. Mögöttünk komoran sötétlettek a felhők. – Arra az esetre. Ha Bannister csak fele ilyen jól teljesített jóval fürgébb hajóján. Kronométerem másodpercre pontos maradt. és éreztem. – Egy orosz rombolóval. képtelen lenne szilárd ételt venni a szájába. ahol hunyorogva kémlelte a szürkés ködöt. – Kérsz egy kis kávét? – Kérek. Egy perccel később megkaptam a koordinátákat és a másodpercre pontos időt. mostanra elérte a St. Jó munkát végeztünk. Pierre-t – feltéve persze. azután a három szürke hadihajó dél felé siklott tovább a kavargó tengeren. amikor felszereltük a Sycoraxot. miután elraktározta a hajón a hálózsákját és a néhány vastagabb holmiját. Rettenetesen festett hamuszürke arcával. Megadta a pontos helyzetünket. ha jönnék – magyarázta. szépségem – köszöntöttem.

Biztosítottam róla. kifésülöd a hajad. – Hát rendben. – Viki lesz a neve. hogy semmiféle székrekedés nem tarthat ki végig az Észak-Atlanti-óceánon. – Ki tudja meg. ha te nem mondod el? – Én akkor is tudni fogom. mint azt valahogyan megtanulta. megszárítkozol. Azután pedig leülsz ide és 289-es irányban kormányzol. bár ezúttal nem olyan súlyosan. amiből megtudhattam. – Köszönöm szépen. uram! – Azután kinyitod az elülső fedélzeti nyílást. akit Pixinek hívnak. s önelégült tisztálkodásba kezdett. és cserébe részesültem egy goromba pillantásban. amíg én alszom. – Nem akarok olyan macskát. hogy a hullámok szinte sisteregnek a hajótörzs körül. Legyen inkább Pixi. Tényleg olyan szörnyen nézek ki? – Amennyire csak lehet. és kész. – Megvakargatta a macska tokáját. – Miért pont Viki? – A Viktória-kereszt után. azután vidám énekszóval visszatérsz ide. – Viki. visszataszító látványt nyújtasz. Nick. ahol. Aznap éjszaka újra befelhősödött az ég. lemész. Ha őszinte akarok lenni. hogy belekerültünk egy újabb orkán sodoráramába. – Nem hívhatod Angyalkának – közölte Angela. Angelát ismét elkapta a tengeribetegség. természetesen. – Itt lesz neked társnak Viki. minden létező helyen megmosakodsz. A macskát attól kezdve hivatalosan is Vikinek neveztük. majd komótosan felpattant Angela ölébe. – Akkor legyen Viki. – Értettem. – Itt lesz neked társnak Cicus. – Ugyan miért nem? – Mert nem tetszik. Angela homlokráncolva fogadta konokságomat. levetkőzöl. még az egyszerű vécéhez is. – Egyedül leszek? – Riadtnak tűnt a hangja. . a tenger eltakarította az árulkodó nyomokat. hogy kiszellőztesd a hajót. – Most a következőt fogod tenni – emeltem fel a hangom –. Kezdett hozzászokni a hajóhoz. – Szerénytelenség lenne. száraz ruhát veszel fel. és a sötétben arra ébredtem fel.A macska a dolgát végezte a szél felőli vízlefolyó nyílásnál.

ha látja. Egyre rendszeresebben evett. – Sosem hittem volna. Gyorsan haladtunk azokban a napokban. hogy komolyan beszélek. akik itt vitorláztunk a szélben. A háború egyáltalán nem tűnik valóságosnak. Az idő java részében mégis a férjéről beszéltünk.Néhány nappal később a szín is kezdett visszatérni az arcába. Bannister látni se fog a méregtől. Az utasok. Én készítettem minden ételt. Angela olyan izgatottan meredt a látványosságra. mint a porcelánnal. s egy újabb hadihajót északi irányban. mire vállalkoztam a kedvéért. de nem hinném. – A Falklandon se tűnt valódiaknak. de én csak nevettem rajta! Az egész nem volt valóságos. nyugat felé araszoló halászhajót. mikor kell tárat cserélni. arra gondoltam. Angela letelepedett mellém a kormányállásban. – Persze – feleltem ilyenkor. ha vették a fáradtságot. mekkora baromság ez az egész. hogy velem hajózik a Sycoraxon. Egyáltalán. hogy kitekintsenek az ablakon. ha meghallja a hangomat a rádióban – magyarázta. hogy bármelyikünk is komolyan készült volna a közelharcra. akár egy kisgyermek. és felfigyeltem rá. – Talán jobban odafigyel majd. ami önmagában képes tengeribetegséget okozni. és nem maradt más. ha rájön. és tudjam. Arra képeztek ki bennünket. hogy számoljam az istenverte golyókat. – Sajnálom. mi. termetes bálnában és az általa kifújt vízoszlopban gyönyörködtünk. hogy valóban veszélyben forogna – mondta egyik este. gondolkodnom se lett volna szabad. – Nem hinném. milyen kétségbeesetten igyekszik elfogadható indokot találni arra. ám Angela nem várt tőlem többet. csak… – Megcsóváltam a fejem. – Csak elhiszi. csak? – Hoztunk magunkkal hagymasalátát? . hidd el. Túl sokat beszélek. Pedig erre képeztek ki. csak számolni a kilőtt golyókat. hogy újdonsült arája átvitorlázott az Atlanti-óceánon egy másik férfival. Emlékszem. – A veszély már csak ilyen – vontam vállat. csak a jellegtelen víztükör apró fodrait láthatták. azután felbukkant az a rohadt nagy hústorony a bunkerünkben. – Nem maradt más. mégis épp azt felejtettem el. miután van valami a főzésben. Nem láttunk más hajót. hogy ilyet láthatok – álmélkodott. Az égbolton egymást keresztezték a repülőgépek csíkjai. Úgy bántam vele. csupán egyetlen. Jómagam úgy véltem. míg végül nem maradt több lőszerem. gépóriások szállították az összezsúfolt tömegeket a világ nagyvárosaiba. csak hogy megerősítsem a hitében. Megállás nélkül tüzeltem.

akkor se emlékeznék rá. csak ezt már nem mondtam el. hogy ő is láthassa az északi fényt. mert elszúrtam mindent. bár ha az életem múlna rajta. nehogy összekeverjenek az ellenséggel. Senki se láthatta pontosan. és kiválasztottam egy horizonton fénylő csillagot. ez az igazság. igaz? Még szép. Emlékszem. Angela megbűvölten meredt a látványra. hogy előredöfök a szuronnyal: – Csúnya ügy. Elővettem Bannister drága szeksztánsát a beépített stopperrel. Olyan voltam. Rossz helyen lyukadtunk ki. Angela összevonta a szemöldökét. hogy harcoltál? – Istenemre. Talán hülyeség. – A filmen miért nem tudtál így beszélni? – Nem tudom… – Egy pillanatra elhallgattam. és a feltételek tökéletesek lettek a tájoláshoz. – Azt hittem. Hitetlenkedve nézett rám: – És ezt komolyan is gondolod. halálra rémültem. Összeráncolta a homlokát: – Ekkor sebesültél meg? – Csak egy perccel később. Dél körül még mindig viszonylagos meleg uralkodott. sálakat és vízhatlan kabátokat. Olykor még Londonban is látható. miket üvöltöztem. Pánikba estem. Félreértette a tartózkodásom: – Megbántad. szerelmem. – Az előterjesztésben nem ezt írták. – Sötét volt. mint az ázott ürge. az északi fény csak télen látszik. de szeretnék emlékezni rá. hogy komolyan gondoltam. felhívtam Angelát a fedélzetre. – Azért. hogy megsebesültél? – erősködött. de délutánra már mindketten felvettük a pulóvereket. – Ugyan! . – Egész évben. – Igen. ezért továbbtörtem előre. mint egy eszelős. Nem hátrálhattam. – Hogyan történt? Eljátszottam. az ellenség tényleg hazavág mindnyájunkat. hogy mi történik. úgy üvöltöttem. miután meghatároztam a helyzetünket. dehogy! – Nem? – A királynőért és a hazáért tettem. és arra gondoltam. amely villódzó fényívekkel és színes fényfoltokkal töltötte meg az égboltot.– Ekkor történt. ha tényleg tudni akarod az igazat. Aznap éjjel. mert a nap alábukott. A szél másnapra lanyhult.

Angela elnézte a távoli csillagokkal telehintett kékséget. miért jöttem el. hogy leszokj a dohányzásról? – Miért nem tudod soha befogni? – Ezért azután befogtam. Nick? – Mondd el! – Veled akartam lenni. de képtelen vagyok rá. hogy itt legyél – kerültem meg a kérdést. – Meggyújtott egy cigarettát. amikor Isten idevarázsolta nekünk ezt a fényjátékot? . és egy ideig néma csendben ücsörögtünk. – Nem kellene felhasználnod az alkalmat arra. és belefakult a szürkületbe. Elmosolyodtam. – Majd azt mondjuk a kanadaiaknak.– Minden évben két-három éjjel – bólintottam. – Felhozott egy palack ír whiskyt a kabinból. – Tudod. míg Angela és én ott ültünk a kormányállásban. – Dühös? – Amikor azt mondta. Nem a lábad miatt tettem. – Felém fordította a fejét. amint a Sycorax vitorlarúdja széles ívben átfordult. Az égbolton felvirágzó fények villódzva tükröződtek vissza a vízen. és most mindkettőnknek töltött egy pohárral. – Ki vele! – Az útlevelem. Pierre-en. Amiért nem hitt nekem. A tenger fémesen csillogó tükörré simult. és elnéztük az északi égbolt fényjátékát. amióta nekiindultunk az útnak. Elmosolyodott: – Begyújthatok a kabinban? – Be akarsz menni. Ez volt első meghitt pillanatunk. – Dühös lettem. Ha indulok a St. Hirtelen felindulásból. – Csak az elfoglalt városlakók sosem figyelnek oda rá. és azt sem hiszem. Tudom. – Úgy érzed? – Hogy távol kerüljek tőled. – Most sem lenne szabad itt lennem. tudod? – Akartam. A nagy korallszínű fényfal felizzott. hogy elraboltalak. hogy az újdonsült arák mindig pánikba esnek. Felém fordult és hozzásimult a testemhez. hogy Tony komoly veszélyben forogna. – Örülök – bólintottam. Talán túl sok körülöttük a neonfény. hogy ezt kellene hinnem. – Tudod. mit felejtettem el? – törte meg Angela a csendet. – Most olyan nyugodtnak érzem magam. ugye. bizonyosan nyugtalanított volna ez a béke. – Tonyhoz is így mentem hozzá.

és itt fagyoskodok egy átkozott hajón. Habozni kezdtem. – Te tényleg hiszel istenben? – kérdezte tőlem másnap. ahol Angela igyekezett elcsípni a déli nap lanyha melegét. – Az a nyavalyás macska az egész éjszakát velünk töltötte a hálózsákban. . A vitorlák ázott rongyként csüngtek alá. – Én nem hiszek istenben – Angela láthatóan sokat gondolkodott ezen a kérdésen. A mutatók meg se moccantak. hogy az imádság talán segíthetne életet lehelni a motorba. s közben nem hisz semmiben – feleltem. aki ilyen kis hajóval nekivág a végtelennek. – Így már jobb? Szép dolog a tisztesség. – Megpördült és dühösen mért végig. – Hangja a kabintetőről érkezett. – Aúú – szisszent fel Angela. Ingerülten hunyta be a szemét. – Azon tűnődtem. akkor szükségünk volt arra az átkozott motorra. – Nick? – Most már férjnél vagy – feleltem nehézkesen. – Nem ismerek senkit. Begyújtottunk a kabinban. ezer mérföldre mindentől. úgy dorombolt. – Mi az? – Viki megkarmolt. mert veled akartam lenni. pedig tudtam. hogy ott megállítsuk a Wildtracket. körülöttem különféle alkatrészek. Valahányszor kitúrtam. mikor kellett utoljára megkérnem egy férfit arra. Ha el akartuk érni Nadeznha Bannister halálának helyszínét. akár egy kétütemű. de a vágyakozás még szebb. a kékséget erező sóhajnyi felhőkkel. hogy aligha szerelhetem le erőtlen erkölcsi aggályaimmal. és te eljátszod nekem a jó kiscserkészt. Lerángatta az ujjáról és ingerülten zsebre vágta a gyűrűket. halálra rémültem.– Csak nem akarsz hidegben szeretkezni? – kérdezte. – Magányos vagyok. ő pedig gúnyosan elmosolyodott. csak. majd hinni fogsz. Éjszaka ugyanis tökéletes nyugalom telepedett a tengerre. akaratom ellenére. – Én nem hiszek. hogy fektessen le? – Sajnálom – sütöttem le a szemem. Én a kabin padlóján térdeltem. – Dobd csak be a vízbe. és hajnalra a kéményünk füstje már sűrű ködbe burkolta a hajót. mindig visszatért. – Tudod. az ég sápadtan és ártatlanul borult fölénk. és kikönyörögte magának a meleget. – Ha elég soká élsz egy hajón.

akkor szerinted Fanny Mulder is hisz istenben? – A lelke mélyén valószínűleg igen – feleltem vonakodva. Az Atlanti-óceánra béke telepedett. mint azt bárki is gondolná. – De… – kezdte volna. hanem mert Angela anyaszült meztelenül feküdt odafent. – Nem akarnád megszerelni ezt a cicust is? – Egyedül nem boldogulsz? – Szeretném. – Megszerelem a motort. ahol előadhatta egyik akrobatikus különszámát. és én megrészegülten csókoltam meg. hogy a vitorlázás istenfélővé teszi az embert – vetette fel Angela –. – Beismerem. Imádsággal többet elérhetünk. – Nem. – Én is szeretlek. Nick. ha te csinálnád. – Semmi de – vágtam közbe gyorsan legalábbis egyelőre. ezért elkezdtem szilikont fújni minden kenési helyre. aki épp elég teológiai problémát vetsz fel. – Mit csinálsz? – hallottam Angela hangját a palack sziszegésén túlról. – Ugye Melissa hűtlen volt hozzád? – Minden adandó alkalommal. A kabintetőn csakugyan rám volt szükség. – Kikémlelt az üvegszerűen mozdulatlan tengerre. Ledobtam a macskát a megereszkedett nagyvitorlára. Nick. – Úgy döntöttem. Felém fordította az arcát: – Fájt? – Még szép. s nem a macska miatt. Ott lebegtünk a végtelen tengeren. a motorral kapcsolatos gyakorlati problémák elsőbbséget élveznek. Fanny nem a legjobb reklám a térítéshez. – Nyakas gazfickó vagy. – Szegény Nick. Megsimogatta az arcom: – Ez nem fáj senkinek. de hát itt vagy te is. Az üvegtükör egyetlen fodrot sem vetett. de tényleg szeretlek. – Úgy érzed magad. Most először mondta ki. . A motor életre kelt.– Ha úgy gondolod. Felhúztam magam a kormányállásba és felnevettem. mint akit megrontanak? – Boldognak érzem magam. míg én előrehajoltam és megcsókoltam Angelát.

A szövevényes áramköröket most rozsdaréteg borította. Utazásunknak e középső szakaszában végre Angela is megtanulta irányítani a Sycoraxot. amint a rönkök végighaladtak a Sycorax jobb oldalára felfestett két jel között. Szemben haladtunk a félcsomós áramlattal. Rádióm hatótávolsága az ötven-hatvan mérföldet is alig érte el. míg végül rábízhattuk magunkat a vitorlákra. Erősödött a szél is. Darabokra szedtem a rövidhullámú adóvevőt. nem találtam meg a tartalékot. – Hogy lehet az – kérdezte Angela fagyosan –. Közös életünk kimosta belőle a londoni stressz és a becsvágy minden nyomát. – Mint a stopperek? – Amíg visszateszed a miénket a helyére – feleltem –. a 16-os csatornán hagytam a bekapcsolt URH-t. Angela stopperrel mérte az időt. ugyanakkor tudtam. pedig biztosan tudtam. hogy egy ilyen nagy tengerésznek nincs sebességmérője? – Úgy érted. Megkocogtattam az üveget. s miután elhagytuk a sebességmérőnket. ha el akarjuk érni a helyet. A tenger már nem volt tükörsima. Könnyebb lett az életem. A viharban leszakadt a magunk után vontatott sebességmérő. Feladtam a további kísérletezést. hogy nemsokára délnek kell fordulnunk. és megkérdezhettük tőlük. Lanyha szél borzolta a felszínt. mindvégig élesen a szél alatt vitorlázva. azt mi is hallottuk. A fadarabok átlagosan három és fél másodperc alatt tették meg a huszonöt lábnyi utat. Amíg a motor töltötte az akkumulátorokat. s bár felforgattam az egész hajót. A felhők összesűrűsödtek. Elmúlt a tengeribetegség. és sokat javult az erőnléte. amíg én odalent aludtam. hogy a motor alig 4.2 csomós sebességgel hajtott előre bennünket. kitalálok valami frappáns választ. és láttam. hogy a víz valahogyan utat talált magának a burkolat mögé. és nyílegyenes barázdát húzott mögöttünk a tengeren. fadarabokkal mértem meg a mérések közti haladást. és felfedeztem. sebességmérő. hosszan elnyúlt hullámok örvénylettek a hajótest körül. A rádió azonban néma maradt. és Angela mintha újjászületett volna. Ráirányítottam a szeksztánst a napra. ám ha ezen a körön belül bármelyik hajó kommunikált. hogy felhoztam a fedélzetre. ami azt jelentette. így joggal nevezhettük lassúnak haladásunkat. ahol . az elektromos fajta? – Úgy értem.A hajócsavar nyugatnak repített bennünket. hogy a barométer tűje egy vonásnyit aláereszkedik. hallottak-e bármit is a Wildtrackről. Csodálatosan nézett ki. és kitartóan haladtunk nyugat felé. És az övé is. rengeteget nevetett. így rábízhattam a hajót. – Mert az ilyen modern vackok mindig meghibásodnak.

kimérten. fegyelmezetten. Gyermekként feledkeztünk bele a játékba. és ezt tudta is. és a kalandnak egyre kevesebb köze lett Kassoulihoz vagy Bannisterhez. csak mi ketten. hogy vérbosszú helyszíne felé tartunk. Tudtam. A morfium hatása kezdett elmúlni. mielőtt az anyag haszontalan ronggyá bomlik szét. átfestettem a megfakult lakkot. – És mi lesz a gyerekeiddel? – kérdezte váratlanul. Folytattam tovább a tömítést. vásznakkal hajtott vitorlás bőséggel ad munkát az embernek. . élesen a szélnek. – Emlékszem. Boldogok voltunk-. A középfelépítményt tömítettem éppen. Egyszerűen csak nem beszéltünk róla. ha becstelenné válsz és megpróbálod kijátszani. és hirtelen rettegni kezdtem a haláltól. Együtt vágtunk neki ennek a kalandnak.a lány meghalt. – Tart. – És meddig tart? – Nem tudom. – Nick! Visszafordultam hozzá. – Az unottan vonuló szürkészöld hullámok felé intettem. Ilyen egyszerűen. Akkor fogadtam meg. Életünk megkövetelt bizonyos fokú fegyelmet. ahol a tatvitorla kikezdte a fát. Ha ellustulsz. és egyszerű. amikor a sebesülésem után először felébredtem a helikopterben. és jó időt futottunk. mi is azt hittük. hogy súlyosan megsérültem. amit szerelemnek hívtunk. de bőségesen kárpótolt mindenért. bár azt hiszem. és mint minden szerelmes. a tengernek szentelem magam. ameddig tart. Angela csupaszon maradt gyűrűs ujja ékesen tanúskodott erről. A fából ácsolt. A vitorlavászon legkisebb szakadását is be kellett foltozni. Semmi sem tűnt valóságosnak. hogy ha életben maradok. életmentő szabállyá tettük. Megjavítottam a leszakadt kötélvillát. – De vajon örökké így lesz? – kérdezte Angela. hogy egyetlen munkát sem odázhatunk el. ahogy a ceruzavonal közelít a kereszttel jelölt helyhez. Beéred ennyivel? Angela a tengerre meredt. céltudatosan tört előre. Teljes vitorlázat alatt haladtunk. egyszerűen végez veled. A Sycorax pompásan érezte magát. Életünk függött a hajó állapotától. hogy boldogságunk sosem ér véget. Más elfoglaltságot találtunk magunknak. számunkra mégsem tűnt valóságosabbnak. azért egyikünk sem feledkezett meg a nyugati látóhatáron túl várakozó sötét fellegről. Napról napra láthattuk. – Elhagyod őket? Kényes pontra tapintott. vásznakat varrtam. – Ez itt – mutattam körbe – a legveszélyesebb dolog a világon.

mint mondta. hazarepülhetek Kanadából. – Tudtam. a szenvelgő nagynénjük. a rádió meg se sercent. Arra gondoltam. – Amennyire meg tudom határozni. hogy hallja az igazságot még az esküvőjük előtt. mielőtt még visszatér Cherbourgba? – Igen – ígértem meg. – Megfelelő helyen vagyunk? – kérdezte Angela. Másnap délnek fordultunk. a gesztus túlzottan érzelgős lenne. ott van nekik John és anyus. és láttam. és minden rendben lesz. amikor meglátta. Most már nem vagyok más. – Majd meglátogatom őket. A felhők alacsonyan és sötéten tornyosultak fölénk. de én minden tőlem telhetőt megtettem. ahol egy évvel ezelőtt a gazdag lány meghalt. Vállat vont. Ezúttal Angela kardoskodott az ártatlansága mellett. és én semmit sem tehettem ellene. Hajót nem láttunk semerre. – Nick! – csattant fel. és tudtam. A mutató gyorsan esett. az óriáshullám ölte meg. mondta el újra és újra. éppoly rugalmasan kezeli a vonatkozó tényeket. hogy észrevettem. hogy akár mérföldekre is lehetünk. hogy a déli irány egyenesen elvisz bennünket az alacsony nyomású légtömegek roppant örvényébe. hogy Angela ujján újra megjelentek a gyűrűk is. hogy Kassouli valóban itt akar-e találkozni vele – rázta a fejét Angela. Egyikünk se szólt. és az új útiránnyal változott a hangulatunk is. a barométer még ennél is jobban aggasztott. de végül úgy döntöttem. – Csak találgatunk. ahogyan Yassir Kassouli. Vannak dolgok. – Elmenekülsz előlük – vádolt Angela. – Az ördögbe is. meg a tábornok. amely átcsapott a Wildtrack tatja felett. amelyek maguktól is megoldódnak. mennyire ragaszkodott hozzá. . de nem szóltam egy szót sem. Megint Bannisteren gondolkodtunk. a pónik és Melissa. bárcsak dobhatnék egy virágszálat a tengerbe. de nem álltam készen jobb válasszal. Elérkeztünk arra a jellegtelen és vigasztalan helyre. igen. Nadeznhát. Újra beszéltünk Bannisterről. Elértük úti célunkat. – Ha nem találjuk meg – vetette fel –. A vízfelszínt pengeéles hullámok szabdalták. Már az elválást tervezgette. Csak órákkal nyertük meg a versenyt. csak szegény rokon. Igaz. Azt kívántam. – Szavaim üresen csengtek. mielőtt az orkán elért volna bennünket. és ezt én is tudtam.– Nincs szükségük rám. – Még azt sem tudjuk.

hogy nem is errefelé jönnek? – Lehet. akinek az arcát megkeményítette a tenger. és most. hogy még nem értek ide? – Lehet. Aki a vízbe esik. Angela. – Lehet – vetette fel Angela néhány perccel később –. mégis megrázta a fejét. ám az egyre erősödő szél megnehezítette a hajó észlelését. mintha semmit se tennénk. hogy megkérdezett volna. A hullámok velünk szemben haladtak. – Lehet. amint bevonja a vitorlákat és rögzíti a kormányrudat. Angela és én felhúztuk a vízhatlan kabátot. egyszeriben nem maradt több tennivalónk. Nick? – Csak egy orkán. . amíg a Sycorax a zöldesfekete. vagy sehol – bizonygattam. A macska a vitorlazsákon élezte a körmeit. Belehajóztunk a nagy semmibe. A hullámok egyre nőttek. a látótávolságot pedig tovább csökkentette a vízpermet. Szürkületre már csak a vihar-orrvitorla és a hátsó tarcsvitorla nehéz vásznai maradtak fent. nyugat felé irányította a Sycorax orrát. Angela anélkül. amúgy is mindenképpen meghal. – Az Atlanti-óceán térképén megjelöltem a Wildtrack feltételezett útvonalát. és a kitartó ostrom alatt Angela önbizalma kezdett szertefoszlani. Angela tehetetlenül kémlelt körül a kihalt tengeren. Az égbolton alacsonyan vonultak a sötét fellegek. – Nincsenek. majd bekötöttük magunkat. Angela mellettem vacogott. és a szél zajosan talált utat magának a kötelek között. amelyet a szél korbácsolt fel a hullámok taréjáról. Engedtem. tajtékozva robajlottak neki a hajógerincnek. a macskát pedig bezártuk a kabinba. hogy ő válassza meg az útirányt. és a haját elvadította a szél. A két apró vitorla így is sebesen mozgatta a súlyos hajótestet a háborgó vízen. – Merre vannak a mentőövek? – kiáltotta túl a szelet. – Látni akarok egy igazi orkánt. A vihart én se szeretem.– Itt. hogy ideérkeztünk. és bevonta a tarcsvitorlát. fehér taréjos hullámok között hánykolódott. mert még ez is jobbnak tűnt annál. de igazság szerint csakugyan nem tudhattunk semmit. Az nem olyan rossz. és ha jól számítottam. és figyeltem. csupán újsütetű magabiztosságába kapaszkodva megkurtította a fővitorlát. – Vihar közeleg. Miért nem mész le Vikihez? Erős kísértést érzett. találkozásunknak nemsokára be kellett következnie.

Görcsösen kapaszkodtunk fel az óceáni hegyek oldalán. A hajó felegyenesedett. nem is tudott rólunk. miközben a Sycorax felkapaszkodott a hullámokra. Az éjszaka így is maga volt az őskáosz modern kori mása. és ezúttal is elérkezett a döntő pillanat. a pengeéles sípolástól a mennydörgő. a tajték fehéren izzó korbácsként csap fel az égre. amely sziklaként rántja magával a Sycoraxot az óceán fenekére. ám a vihartól felkorbácsolt tenger látványa még szörnyűbb. addig a hideg halálos álomba ringat. Angelát befogtam szivattyúzni. amikor már nem akart. ágyúdörgésre emlékeztető morajlásig. feketén és szürkén örvénylő káoszban kell megtartani és kormányozni a hajót. Leküldtem Angelát a kabinba. ám a hullámok gerince fűrészfogas lett a keresztező hullámoktól. csak behódolás és megadás. ha a tenger nyeri az éjszakai ütközetet. hogy nincs remény. és ott is maradt. A fő áramlat továbbra is nyugatról érkezett. Amíg a víz ostorozhat. rohant végig a lefolyókon. csak mert a testmozgás segít melegen tartani az embert. .Megkapta az orkánját. hogy ilyen törékeny valami. felrántotta a tőkébe ágyazott fém – ugyanaz a fém. hogy nem tomboló erejű tengeri vihart. ömlött be a kormányállásba. én pedig elképzeltem. amint összekuporodik a fekhelyén és szorosan magához öleli a macskát. A hangorkán is szörnyű. mielőtt még a tenger tenné ugyanezt. és egyszer hallottam Angela szelet is túlharsogó. A zaj ilyenkor fülsiketítő. kormányoztam. amint a Sycorax az oldalára fordult. Felhozta az ételt. és kész csoda. és a hullámok egymást keresztezték. még akkor is tovább dolgoztattam. olyan erővel robajlanak a hajótestnek. Éreztem a többtonnányi fagyos víz rángatását a hajógerincen. Levegő és víz keveredik össze. hogy a gerendák belereszketnek. azután lement. A hideg megölhet bennünket. majd hozza fel a termoszt és az előre elkészített szendvicseket. és még örülhettünk. Sötétedés után a szél irányt változtatott. A víz forrongva csapott át a fedélzeten. amikor a rettegésünk feloldódott a tudatban. s ebben a fehéren. Pedig nem is zajlott igazi ütközet. A hullámok adják meg a tébolyult zene ütemét. A szél hangjai a lehető legszélesebb skálán mozognak. mint a hajó. hátborzongató sikolyát. marcangolhat és eltemethet bennünket. egyáltalán épen maradhat. amelynek mintha sose lenne vége. a Sycorax pedig igazi boszorkányhoz méltóan lovagolta meg ezeket. és a főárboc kis híján belemerült a szürkés-fehéren habzó vízbe. A tenger nem kezelt ellenségként bennünket. Pumpáltam a fenékvizet. hogy melegedjen meg. hogy utána lélegzetelállító sebességgel bukjunk alá a fehérlő szakadékokba.

Szemem égett a széltől.meg átcsapott a Sycorax felett. és az Európa felé száguldó jachtot kerestem. hogy odalent a kabinban Angela békésen alszik. de már éreztem. már elkerültük a Wildtrackot. aki dühödten felborzolja a vizet. amely napokra feldúlja az Atlanti-óceánt. mint az. hogy korábban is láttam már ezt a sápadt ragyogást. káprázat csupán.és fővitorlát. A hullámok tajtékja át. megrázta a vitorlákat. . Vörös vészjelző fáklya könyörgött segítségért a semmi közepén. Az időjárási térképen ez az orkán sem lenne nagyobb. de mintha mesterséges fény villant volna felém. majd felhúztam a kurtított tat. amely valahol Észak-Amerika szívében született. és alacsony nyomású légörvénnyé alakult. a szél gyengülni kezdett. amikor végre megpillantottam azt a mozgó pontot. ebből megtudhattam. hogy ez nem olyan engesztelhetetlen vihar. Angela tovább aludt. Csupán kötelességtudatból maradtam fent. Az esély. hogy balszerencse vagy isteni kegyelem folytán. hogy a hajó mozgása stabilizálódik. bár a heves széllökések és keresztirányú hullámok továbbra is veszélyt jelentettek. levontam a hátsó tarcsvitorlát. de elérkeztünk a gyilkosság helyszínére. és ha másból nem. újabb rakéta kúszott fel az orkántól szétszabdalt égboltra. és tudtam. amelyikben Nadeznha Bannister a halálát lelte. Szélbe fordítottam a hajót. én azonban ébren maradtam. a búzamezők melegében eszmélt öntudatra. és amint vártam. aztán végigsöpört az óceánon. és láttam. nem láttam sehol senkit. ám ekkor észrevettem egy világítófáklya visszatükröződő fényét a felhők felett. Kimerültem. és felénk hordta a vízpermetet a hullámok gerincéről. hogy esővel öntözze Anglia árpaföldjeit. Egyszer kinyitottam a fedélzeti nyílást. Amikor kialudt. Az orkán elhaladt. azután megbékélve odébb áll. először nem is hittem a szememnek. mindig is csupán elméleti szinten létezett. józan ésszel úgy véltem.amint belezuhantunk az alattunk megnyíló völgyekbe. Azt hittem. Attól a széltől. a nyaktörő hullámok ellenére is megéreztem. Továbbra is ott fütyült a kötelek között. Mielőtt még az éjszakának vége lett volna. Mégis. sokkal inkább afféle acsarkodó vadmacska. ezért hajnalban. hogy megtaláljuk idekint Bannister hajóját. és csontig átfagytam.

hogy felvonjam a teljes fővitorlát. Egy pillanatig semmit sem láttam. észrevettem egy jachtot. hogy a víz ne áraszthassa el a kabint. – A Wildtrack? – Nem tudom. ám épp amikor kezdtem volna összeszedni maradék erőmet a művelethez. csak statikus zajt. csak az üvegszerű vízfalakon legördülő fehér tajtékot. jó fél mérföldnyire tőlünk. és felsietett a kormányállásba. fejezet Leereszkedtem a kabinnyíláson. A Sycorax megrázkódott a rövid. hogy ez a hajóroncs talán egy másik szerencsétlenül járt jacht. ám ezután a hullámok egy másodpercre . és kudarcot vallottunk. Angela még most is a fekhelye sarkában kuporgott. melyek keresztben haladtak a hosszan elnyúló tengerárammal. használhatatlan váz.11. Ám nem az a Wildtrack. Nem lehetett más. A Sycorax könnyedén felhágott a hullámok oldalán. megmarkoltam a tatvitorla bal oldali kötelét. karcsú. amire mindketten emlékeztünk. – Nick! – Hangját azonnal elragadták a széllökések. csak elhagyatott. kudarcot vallottam. – Nem akartam túlzott reményeket ébreszteni benne. csak a Wildtrack. de elég volt egyetlen pillantást vetnem Angela arcára. amíg megértette. hogy csak képzelődtem. A hajó minden széllökésre tehetetlenül hánykolódott. és felkapcsoltam a rádiót. Beletelt néhány álmos pillanatba. Már kezdtem azt hinni. Lecsukta a fedélzeti nyílást. amerre mutatott. Angela magára rángatta esőkabátját. azután beakasztotta a biztosítóhámot. Ide érkeztünk. akár a félig telt fahordó. Árbocát vesztett hajót láttunk. Kísértést éreztem. Valamennyi hullámgerincen a távolt kémleltem. Angela felkiáltott. A szél gyengült és újra irányt váltott. hiszen a Wildtrack már nem volt egyéb. Néhány pillanatra helyet adtam a reménynek. és ugyanilyen elegánsan siklott lé a túlsó oldalukon. – Fáklyákat láttam – közöltem vele. büszke és irigylésre méltó. – Nick! Elnéztem arrafelé. Semmi. hogy tudjam. A vízelvezető nyílásnál álltam. ahogyan megborzong a hajó felé robajló óriási zöld hullámok látványától. de nem hallottam mást. A jachtot. nem egy gazdag ember nagy és fényes játékszere. de nem láttam többé a fáklyafényt. és elnéztem a háborgó tenger felett. azután. és láttam. fedélzetén zavartalanul söpörtek végig a hullámok. félig máris a víz alá merülten. meredek hullámok hátán.

és hagytam. oldalra döntött és fellökött bennünket. a szüntelenül irányt változtató. Csakis Bannister lehetett. Ha pedig Anthony Bannister csakugyan megsérült. Ám amíg a gerincen egyensúlyoztunk. és felkapaszkodtam a kormányállásba. A Wildtrack volt. felfújt mentőcsónak vagy valamilyen más. és most már én is észrevettem. A szél álnok módon megfordult. Halálos fenyegetést intéztem a motorhoz. és legnagyobb meglepetésemre a hideg motor azonnal életre kelt. Először azt hittem. hogy vízhatlan esőkabátba öltözött alak. ám aztán már láttam. Vagy megsebesült. hogy az orra lustán emelkedik az egyik szél korbácsolta hullámgerinc fölé. Még élt – hacsak nem a hullámok keltették életre a tetemét. mire gondolhat. hogy a narancssárga alak a Wildtrack tatján életben van. Életben volt. amíg a tat újra a víz alá süllyedt. Leléptem a Sycorax kormányállásába és kézbe vettem a kormányrudat. tátott szájjal meredt maga elé. A vitorlák veszettül csapkodtak a fejünk felett. hogy a motor vigyen bennünket. ami legfeljebb Jimmy Nichollsban vagy egy mentőhajó parancsnokában lehetett meg. azután elvágódik. víz színén hánykolódó tárgy. ám ez is egyike volt azoknak a pillanatoknak. Angela értetlenül. akkor nem segíthet nekünk. Több mint ezerhétszáz tengeri mérföldet hajóztunk. azt is láthattam. vagy annyira kimerült. hogy moccanni is alig tud. és szitkozódtam. de a kegyetlen végzet megfosztott bennünket az elégtételtől. viharos erejű szélben – mindez olyan hozzáértést kívánt. – Nick! Nick! – Angela hangja lázas izgalommal csapott fel. láttam. amikor jobb nem belegondolni abba. és megláthattam a jellegzetes kék festést. hogy valakinek át kell szállnia a Wildtrackra. mit diktál a józan ész. s egyáltalán nem vágytam rá. Megközelíteni a félig elárasztott hajót a nyílt óceánon. Ez a valaki csakis én lehettem. hogy időben érkezzünk. felénk integet. és valamilyen csoda folytán meg is találtuk. ám amint sebességbe tettem a motort. hogy a Wildtrack hátsó kormányállásában narancsszínű folt mozog. Fürgén visszasiettem a motortéren át. Nem akartam tudni. A Wildtrack eltűnt egy hullámvölgyben. ami egyet jelentett azzal.felfedték a hajó oldalát. Meginogtam. Lesiettem a kabinba. . Szél felé kormányoztam. amennyiben nem indulna be. Megbillentünk egy hullámtaréjon. majd megragadtam a kart. s a motor kárhozott lélekként visított. amikor a hajó oldalt bukott. amiért nincs önindítóm. – Átkozottul nehéz lesz felszedni! – kiáltottam oda Angelának. vagy mit remélhet. Aligha kellett elmagyaráznom a ránk váró nehézségeket.

újra mellénk kell kormányoznod! – Isten tudta csak. Az elmúlt hetekben kitanulta a hajózás fortélyait. hiszen tehetetlenül hánykolódó faltörő kosként tönkretehette. hogy amint átértem a fedélzetre. hogy az orrárbocom felül majd a másik hajó fedélzetére. s nem vártam. Rábíztam a kormányrudat. hogy Angela a lélektani pillanatban könnyebben elhúzódhasson a Wildtrack roncsától. – A közelébe kell kerülnöd. Ezzel a megoldással azt kockáztattam. amíg én felkötöztem a Bannister csónakházából elhozott összes ütközőpárnát. mint egy utas. az összeütközés ereje leszakíthatja a kormánylapátot és a hajócsavart. akit arra kérnek. üresbe kell tennie a motort. megértetted? Nem akarom. Megragadtam a kormányrudat. hogy a vitorlák csapkodása megzavarja Angelát. A félig alámerült Wildtrack tatján kuporgó alakra meredt. hogy lehetett képes erre. Meg akartam kerülni a használhatatlanná vált hajót. hogy az a roncs széttörje a hajómat! Angela bólintott. Leengedtem a fővitorlát. Gyorsítottam. Nem akartam. bár inkább csak reméltem. Felcsapta a csuklyáját. és a szája előtt összegombolta a kabát gallérját. hogy ezek megmenthetik a hajómat. – És ha én mennék át? – kiáltotta vissza. Elcsomagoltam a tarcs. vagy ami még rosszabb. – Miután összeszedtem – folytattam –. hogy a vihar-orrvitorla vigye távolabb. de fent hagytam a viharvitorlát. miután átugrottam a fedélzetre.– Neked kell kormányoznod a hajót! – kiáltottam Angelának. Elég közel kerültünk a Wildtrackhez. Féltem a Wildtracktől. miközben lavírozni próbál a hajóval. rendben? Láthatóan nem volt rendben. hogy tegye le a Jumbo Jetet a repülőtéren. A Wildtrack és a Sycorax egyaránt bukdácsolni fog a találkozás pillanatában. hogy a Wildtrack szabadon csapkodó kötelei beleakadhatnak a Sycorax propellerébe. s én leginkább attól tartottam.és a tatvitorlát. – Kicsit lazíts a kötelén. s így a szél rántsa arrébb a Sycoraxot a veszélyes roncstól. és hagynia kell. hogy egyazon hullámvölgyekben szánkázzunk lefelé. ezért közöltem az egyre idegesebb Angelával. . – Be vagy kötve? Megmutatta a biztosítókötelet. azután távolabb húzódnod. hogy szél alatti oldalról közelíthessem meg. sőt akár el is süllyeszthette a hajónkat. s kapkodva odakötöttem a csonkavitorlát és a nagyvitorlát a keresztrúdhoz. de még így is valószínűleg úgy érezte magát. amint átértem a Wildtrackre.

csak a haladásunkat követte narancssárga csuklyájával. már majdnem az orránál járt. hogy a Sycorax éles fordulattal a Wildtrack szél alatti oldalára kerüljön. már csak egyre. hogy beleakadnak a hajócsavarba. vagyis a jobb lábamra érkeztem. sok szerencsét! Menj nyugatnak! A Grand Banks körül már lesznek halászhajók. hogy átugorjak a háborgó mélység felett a Wildtrack vízzel feltelt középső kormányállásába. bár nem hallottam mást. – Ha nem tudnál felvenni minket – kiáltoztam –. A bal lábammal löktem el magam. ahogyan a Sycorax motorja elhalkul. és hallottam. Háromméternyire lehettünk a hajóroncstól. a Sycorax orrárboca egy szörnyű pillanatra széles ívben átlendült a fejem felett. azután kettőre. amint átértem! Angela átvette a kormányrudat. bár Angela aligha hallhatott. és hetek óta most először megbicsaklott a térdem. és a Sycorax arrébb sodródott. amint Angela üresbe váltott. és a mellvéd víz alá került. hogy én vállalkozzak a mentésre: ha bármi rosszul sül el. A lábam megadta magát. Jobbik lábammal felléptem a korlátra. de tudtam. Elmagyaráztam. Most már alig mozdult. amint átérek a Wildtrack fedélzetére. Hangosan felüvöltöttem. Túlságosan kifordította a kormányrudat. hogy bevonom az elszabadult köteleket. Ha még egy pillanatot várok. így a második megközelítésnél már nem kell amiatt aggódnia. Márpedig Bannister magatehetetlen volt. ahogyan a fa csikorogva nekidörgölőzik az üvegszálas műanyagnak. Másik indokot is találtam arra. csak hogy megnyugtassam. A fájdalom szétsugárzott a hátamban. maradj olyan közel. amennyire csak tudsz! Ha nem megy. elkésem. amikor az áradat feltornyosult a hajóink között. és már átemeltem a jobb lábam a korláton. én pedig súlyosan elvágódtam a Wildtrack síkos előfedélzetén. – Közelebb! – kiáltottam. Kikapcsoltam a biztosítókötelet és összetekerve a zsebembe tettem. – Fogd a kormányt! Ne felejtsd el üresbe tenni a motort. azután máris úrrá lett rajtam a következő rettenet: a . hogy a Wildtrack vízzel elárasztott hajóteste nem sok takarást nyújt. csak a víz és a szél bömbölését. Elugrottam. Hallottam. és görcsösen kapaszkodtam. azután előretoltam a gázkart. Angela még mindig a biztonságosabb hajón reked. Elvigyorodtam. És ne felejtsd el megetetni Vikit! Rémült pillantást vetett rám. félre. Megfigyeltem. amint a hajó élesen megdőlt. én pedig előrebotorkáltam a Sycorax jobb oldali kötelei között.Erre én is gondoltam. és a görcsösen rángatózó Sycorax lassan túlhaladt a Wildtracken. hogy nem lenne elég ereje felemelni egy magatehetetlen embert. Ekkor a hullám egymás felé taszította a két hajótestet.

de az adrenalin melegen tartott. hogy elszabaduljak. de a Wildtracket sorsára hagyó legénység magával vitt minden ilyen eszközt. hogy elszakadt drótkötél hasított a kezembe. egyenes vágással metszették ketté. Becsusszantam az elárasztott középső kormányállásba. Nem tudtam gondolkodni. Láttam. A Wildtrack törzse görcsösen felemelkedett. és kétségbeesetten kapaszkodtam. mielőtt a következő hullám átdübörög a hánykolódó hajótest felett. egy pillanatra mindig víz alá került. a bal kezem sebesült meg. hogyan mászhatok vissza a fedélzetre. Vízhatlan kabátom elakadt egy üres kötélvezetőben. Kétségbeesetten kutattam mentőöv vagy gumicsónak után. nem tudtam. mennyire súlyosan. hogy pontosan ugyanezeket a szavakat ordítottam akkor is. s az elárasztott hajó lomha lassúsággal kapaszkodott felfelé. ám a hullám csúcsát sosem érhette el. A hideg tengerár átfordított. A lábam . Teljesen átáztam. A kötél a hüvelykujjam tövét találta meg. hogy menedéket találjak a vízleeresztő csatornában. egyre csak az jutott az eszembe: „Hogy lehetsz ilyen hülye. Akkor is halálra rémültem. ahogyan most. s valahogyan kitartottam a forrongó és kavargó viharban. miközben a hullámok ott örvénylettek körülöttem. és felemelt fejjel már láttam. Figyeltem. Úgy tűnt. Jobb kezemmel megragadtam egy korláttartó oszlopot. bár azt nem láthattam. s amikor átcsapott felette. hogy lehetsz ilyen hülye”. de teljesen érzéketlenné vált. lerázta rólam a vízterhet. s bár a sebből csak úgy lüktetett a vér. és a kormányállásban kellett menedéket keresnem. A Wildtrack menthetetlenül süllyedt. A lábamat átkoztam. orrárbocával belemerül a hullámokba. A szél vízpermettel öntözte a hajót. tiszta. bár ijesztő érzés volt ennyire mélyen és védtelenül lenni a vízben. semmit sem tehettem ellene. mintha zöld üvegből öntötték volna ki falukat.hullámok átcsaptak a Wildtrack előfedélzete felett. és egyre közelebb sodortak a pereméhez. hogy én is vele süllyedek. ahogyan a Sycorax távolabb húzódik. ahogyan a leeresztők felé sikló víz elszíneződik a vértől. A Wildtrack fedélzete kezdett kiemelkedni a vízből. amint előrefelé kúsztam. de sikerült támaszt találnom a Wildtrack elülső fedélzeti nyílásán. és akkor váratlanul eszembe villant. mielőtt még Angela visszatérhetne a Sycoraxszal. a magatehetetlen Bannisterről már nem is beszélve. és hirtelen hatalmába kerített a szörnyű félelem. De még ha Angelának sikerül is visszatérnie. amikor rohamra indultam az argentin vezérkari állás ellen. Próbáltam megmozdítani a jobb lábamat. Az óriási hullámok meredeken tornyosultak fölém. és lehetővé tette. én pedig dühösen hámoztam le magamról.

hatalmas hullám söpört át a hajó tatján. Felegyenesedtem. miközben egyre több víz ömlött be a kormányállásba. Nem lehetett Bannister. Próbáltam felállni. azután természetellenesen kitekeredett bal lábára mutatott. – Fel tud állni? Megrázta a fejét. és a holttest végre arrébb sodródott. és a tetem a lomhán mozgó víztömeg hátán lebegett. A Wildtrack orra felemelkedett. Élesen felkiáltott. vértelen tetem. csak kifehéredett. amint a hullámok nekicsapódtak a hajó oldalának. A hátsó kormányállásban rekedt férfi ekkor fordította felém csuklyás fejét. ám most hirtelen megértettem. majd a korlátba kapaszkodva kúszni kezdtem. majd a sós víz mosta tisztára. Átúszott az ajtókereten. Mire először megláttam a holttestet. és nekem a fülemhez kellett emelnem a kezem. csakhogy a torkát szinte a gerincig felvágták. Órák óta halott lehetett. Derékig a vízben ültem. A torkát láthatóan penge metszette át. Feltépte a szája elé vont gallért. Miután az utolsó kötelet is a fedélzetre dobtam. Semerre sem láttam vért. Mulder felé kúsztam. amelynek a víz felett kellett volna tartania a fejét. mert éppen Bannisterre meredtem. Amennyi vér lehetett a testében. a halott szemek felfelé fordultak a kabinból. Nem voltam felkészülve rá. A lábamnak gondoskodnia kellett magáról. Mulder volt. A Wildtrack megrázkódott alattam. Bannister mentőmellényt viselt. hogy nem Bannister fog várni a Wildtrack tatjában. hogy végre érezzek valamit. Ekkor láttam meg a borzalmat. és görcsösen hányni kezdtem. hogy tudassam vele. és bezuhantam a kis hátsó kormányállásba. amíg én berángattam az elszabadult köteleket. amíg a válla meg nem akadt. ő pedig énrám. Vagy még inkább. A hátsó kabin ajtaja nyitva állt. és felhúztam magam a kormányállás pereméhez. . és a kormányállásban felgyülemlett víz előrelendült. az mostanra szétömlött és feloldódott a vízben.használhatatlanná vált. begörbített ujjaimmal dörzsöltem a combomat és a térdemet. és igyekeztem összeszedni a bátorságomat. már bevontam az utolsó kötelet is. körülvéve a kabinban hánykolódó törmeléktől. és felhúztam magam a kabintetőre. ezért a feje tehetetlenül bukott hátra. hogy a hátsó kabintetőn elkússzak oda. egy szavát sem értem. és a vizenyősen fehér szemek rendre a kavargó tengervíz alá kerültek. ahol Bannister menedéket talált. már nem volt egyéb. A seb láttán újra öklendezni kezdtem. megint felbuktam. miközben az újabb hullámok szétáradtak és tajtékzottak körülöttem.

a rohadt életbe! Mindjárt elsüllyedünk! – Itt kellene hagynom magát megdögleni. Olyan átkozottul önelégültnek tűnt drága öltözékében és mentőmellényében. – A mentőhajónak? – Vigyen ki innét. mintha elment volna az eszem. és a fenyegetés megtette a magáét. mintha a sors különösen kegyetlen lett volna hozzá. Rázuhantam a törött lábra. – Miért vágta el a torkát? – kiáltottam fel újra. hogy belerúgjak a törött csontba. – Baleset volt – felelte teljes meggyőződéssel. jó kétszáz méternyire tőlünk.– Elvágódtam – kiáltotta keserűen. – Hol van a legénység? – Próbáltam felegyenesedni. Azon tűnődtem. – Vigyen ki innét! Mindjárt elsüllyedünk! – Maga ölte meg a feleségét? – Nem! . és én tehetetlenül vágódtam el a kormányállásban. Fanny. – Biztonságban vannak. amikor elszabadult az orkán. hogy egyre távolabb kerül. A Sycoraxot kerestem. Szívből gyűlöltem. majd amikor tonnaszám söpört át felettünk a tengervíz. Gyűlölködve meredt rám. Lehemperedtem róla. és feltornásztam magam ülő helyzetbe. és meg is találtam az egyik hullámvölgyben. azután egy zöld hullámhegy eltakarta előlem a hajót. Láttam. amint felsiklottunk egy palackzöld hullámhegyre. és a vászon foszlányokra szakadt szét. – Kiszálltak! – kiáltott vissza Mulder. majd csapdába esett. ezért felemeltem bal lábamat. és megpróbálta megmenteni a sérült hajót. – Lebuktam. megkapaszkodni a hátsó kabinajtó melletti korlátban. Sandman. hogy a vihar-orrvitorlát tartó kötél meglazult. amint kiemelkedtünk a fagyos hullámok közül. Próbáltam a jobb lábamra áttenni a súlyomat. de a lábam megint összecsuklott alattam. ahogyan az izmok megremegnek a terheléstől. és próbáltam belerúgni. Vagyis egy másik hajó követte a Wildtracket és kimentette a legénységet? Mulder nyilván a fedélzeten maradt. – Nekik jelzett? – kérdeztem. merre lehet a mentőhajó. és újra hallhattam Mulder természetellenesen magas sikolyát. és éreztem. – Miért vágta el a torkát? – ripakodtam rá. – Eltört a lábam! Immár két haszontalan nyomorék várt sorsára az elátkozott hajón. – Mert nem lökhettem be a vízbe! – Maga ölte meg a feleségét? Úgy nézett rám. – Hol vannak a többiek? – üvöltöttem túl a szelet. és vajon miért nem látta meg a vészjelző fáklya fényét.

amellyel alighanem a gyilkosságot is végrehajtotta. a fájdalom eltorzította a vonásait. A nehéz pengével átmetszettem a szívós kötelet. kétségbeesetten kapaszkodtam az acélcsőbe. Eközben keresni kezdtem a Sycoraxot a háborgó tengeren. és próbáltam rábírni a lábamat arra. evezőt. mielőtt a kötél végképp elakadt. vagy bármit. hogy Angela minden erejével azon küzd. azután átfűztem Mulder biztosítókötelének végét a hurkon. – Elveszített a sötétben – nyögött fel. – Ki veszítette el? – Kassouli. és néhány pillanattal később. azután újra felegyenesedett. fűrészfogas hullámgerincen túl. A kötél másik vége az én derekamra került. Muldert is magammal vihetem a biztonságba. s eközben mintha a hajóárboc csúcsát láttam volna egy közeli. Kirángattam a kötelet a kormányállásban felgyűlt törmelékhalom alól. amint a roncs nekiindult a következő vízfalnak. – Biztosan fájni fog – tettem hozzá –. hogy tartsa meg a súlyomat. arca hamuszürkére fakult. Tudtam. bármikor levághatja magát. Megálltam. Kivártam. s rajta a lángoló vörös angol lobogót. nem tudta eldönteni. Keresni próbáltam csáklyát. A Wildtrack lomhán oldalt bukott. azután nekitámaszkodtam a korlátnak. Visszakuporodtam a hátsó kormányállás viszonylagos menedékébe. de ha szívesebben fulladna inkább a vízbe. amint egy hullámtaréj átcsapott felette. és kicsatoltam a biztosítókötelét. be akarom-e lökni a vízbe. és sikerült kiszabadítanom egy jó tízméteres darabot. és én átmászom a Sycorax fedélzetére. azután felegyenesedtem a szél alatti korlát mellett. Mégis.– Mekkora egy rohadék maga. – Odadobtam neki a kést. amivel jelezhettem neki. – Kést! – üvöltöttem túl a szelet és a tengert. – Adja a kését! Felém nyújtotta a tokba zárt kést. Meredten figyelt. Láthatóan erejének utolsó maradékát élte fel. – Ki van a hajóján? – Jóbarát – feleltem. Amint Angela visszatér. – Úgy tűnik. Mulder megvonta a vállát. miközben máris újabb hullám robajlott felénk. fohászkodtam. mit gondolt? . szeme kivörösödött. hogy nem veszít el bennünket a szeme elől. megláttam a Sycorax tatját. és csak remélni mertem. Fanny. Mindezt neki is elmondtam. Máris legalább negyedmérföldnyire elsodródott. hogy visszafordítsa a hajót. vagy inkább megmentem az életét. Fanny. várnunk kell. de minden használható tárgyat rég elsodort a tenger. Kis csomót kötöttem. – Sikerült feltérdelnem.

Mulder késsel a kezében rontott rám. hogy Mulder hallja a szavaimat. amint a fájdalom belemart a hátamba. A dél-afrikai gyűlölködve meredt rám. Fanny. hogy elvegyem a kedvét a próbálkozástól. nehogy Angelának is meggyűljön a baja a motorral. A Sycorax visszafordult. és tudtam. A rúgás célt tévesztett. Láthatóan teljes meggyőződéssel hitte. mérget vehet rá. Egy pillanatig azt hittem. és arrébb . Megkapaszkodtam a korlátban. azután magam is felüvöltöttem. bármelyik pillanatban megérezhetem a pengét a bordáim között. Igyekeztem visszanyerni az egyensúlyom. ezért inkább vállalta a kockázatot és kivárta a felmentő sereget. Mulder még most is nyöszörgött a fájdalomtól. – Kassouli cserbenhagyta magát. aztán felhúztam magam. amint a tenger mennydörgő robajjal csapott át a mellvéd felett. hogy itt dögöljön meg. – Ha Kassouli itt találja – mordult fel Mulder –. Tengervíz örvénylett körülöttünk. hogy beletérdeltem Mulder eltört lábába. ahol mindent elmondhat Bannisterről meg az átvágott torkáról. de csak annyit tudtam elérni. ezért nekem kell megmentenem a szaros kis életét. Más hajót sehol sem láttam. Bekötözött bal kezem lecsúszott a korlátról. a homlokommal eltörtem az orrnyergét. hogy Yassir Kassouli jelen kíván lenni a gyilkosságnál. de a törött láb és a felfújt mentőmellény meggátolta a gyilkos döfésben. hogy most fordítja át a kést a jobb kezében. amivel kapkodva átkötöttem sebesült kezemet. Fanny. – A hullámvölgyben elhalkult a szél bömbölése.Ki más? Tudnom kellett volna. Bal karjával átkulcsolta a nyakamat. amint én összeestem. A Wildtrack felemelkedett. hogy bíróság elé állítsam. Ebben a reményben támadt rám. így előrezuhantam Mulder felé. és az erőltetéstől újra összecsuklottam. Hagyta. – Itt hagyta. hogy elsüllyeszti. Hazaviszem magát. azután a hangot máris magával sodorta a szél és felcsapó vízpermet. Hirtelen mozdulattal előrefejeltem. hogy végigkémleljem a déli látóhatárt. azután megrázta a fejét. – Máris megtette. – Lebuktam az újabb hullám elől. Mulder felsikoltott. de még messze járt. A fájdalmas nyögésre megpördültem. semhogy átadhassam az igazságszolgáltatásnak. de a karcsú hajótestnek valahogyan most is sikerült kiemelkednie. hogy Kassouli vissza fog térni érte. hogy a vízzel teli hajótest menthetetlenül elsüllyed. magával rántja a motor és a fenéksúly tömege. de még így is kiáltoznom kellett. és azért imádkoztam. Találtam egy kötéldarabot. de így is rendkívüli erő felett rendelkezett. én pedig bele akartam rúgni kést tartó kezébe. – Kassouli nem hagyna cserben.

hogy visszatartsam a lélegzetem. – És most – szólaltam meg –. bal kezembe belevájt a kés éle. és láttam. hogy elengedjem a fogaimmal. Eleresztettem a késtartó kezet. Sosem tudtam volna lefegyverezni. ha nem gyengül el a végtelenségig. Mulder feladta a küzdelmet. kezemben még most is a kést szorongattam. ahogyan a hullámok kettéválnak a Sycorax orra előtt. Megpróbált megölni. amelynek erejét fokozta a hajó rángatózó mozgása. és teljes erőből lecsaptam az eltört combcsontra. Magam felé rántottam a kést szorongató kezet. hogy egy napon elmondhassam a bíróságon is. és örömömet leltem benne. de még mindig négyszáz méter választott el bennünket. . Kimerülten és reményvesztetten zihált. inkább csak támaszt kerestem az elárasztott kormányállásban. Próbálta elrántani a kezét. akár egy sebesült és végletekig kimerült vadállat. és miközben jobbommal elkaptam Mulder csuklóját. A biztosítókötél a szemem elé tekeredett. amiért ekkora fájdalmat okozok neki. Feltornásztam magam. és kényszerített. ezért tovább kellett küzdenie a szél és a tenger ellen. Megütött a szabad kezével. A viharvitorlából csak néhány foszlány maradt. félholtan a kimerültségtől és szomjúságtól.hemperedtem. Előretapostam a lábammal. Ekkor megvetettem a bal lábamat a mellvéden. ő pedig hátrarántotta. amíg enyhül kissé a fájdalom. A kavargó víz előterében egy pillanatra felém villant a penge. nem akartam megrúgni. Kirántottam érzéketlenné vált ujjai közül. Vért láttam az arcán. Mulder felüvöltött és görcsösen összerándult. ezért most kiszedtem belőle az igazságot. és minden erőmmel felfelé toltam magam. el fogja mondani. én pedig mindkét kezemmel utána kaptam. Felé rúgtam bal lábammal. de most. a nagy kormánykerék mellett kerestem menedéket. és a kormányállás sarkában. de én nem eresztettem. elfeledkezett még a késről is. Rátettem a talpam Mulder törött lábára. törött lába miatt. azután belemélyesztettem a fogaimat a hüvelykjébe. azután megkísérelte nyakamra hurkolni a biztosítókötelet. én pedig kétségbeesetten húzódtam vissza. Angela felénk araszolt. és addig haraptam. amíg a torkomban meg nem éreztem a vér sós ízét. – Rohadj meg! – A végén is elkeseredetten és csökönyösen védekezett. kezemben ott szorongattam a pengét. Hatalmas ütést mértem rá. ahogyan megéreztem a törött csontok őrlődését az öklöm alatt. azután a tenger elmosta ezt is. Nem éreztem szánalmat. mi történt. nem tudott tisztességesen harcolni.

híven gazdája parancsához. akiben megbízott: a gyilkosával. hátramarad az egyetlen emberrel. miközben fenyegettem. de megcsúszott a létrán. csak Bannister és ő maradt a fedélzeten. majd a sötétség beálltával kilőhette a vészjelző rakétákat. hogy a káosz eluralkodjon a hajón. Ezután már a teljes sötétben sodródtak. majd leállt. mindenesetre egy nyitott fedélzeti lejárón át víz ömlött a hajótestbe. Ezt követően várni kezdett Kassoulira. és ezzel teljesítette. a motor köhécselni kezdett. A mentőhajó szerepét a Kerak szupertanker vállalta el. A legénység már csak a katasztrófára és mentőhajóra ébredt fel. Korábban is megtette már ugyanezt. hogy amint komolyabb terhelés éri.Amikor abbahagyta a sikoltozást. Megdörzsöltem a lábam. sebesülten és reszketve hallgattam Mulder történetét. Milyen remek húzás. ahol két éjszakával ezelőtt. ám az alámerült hajótest már nem jelent meg a tankhajó radarján. vagy a szélirányváltozástól kereszteződő hullámok átcsaptak felette. mondta el Mulder. A Wildtrack elektronikája meghalt. Ekkor tört ki az orkán. amikor rám akarta terelni a gyanút. A történet csak lassan került napvilágra. a tankhajó végképp elveszett. és eltörte a lábát. A legénységet kimentették. Bannister és Mulder eltakarította az árboc roncsait a fedélzetről. Időnként. ha felhúztam magam a korláthoz. ahogyan lassan visszatér az élet a hideg húsba. Mulder mindent elmondott Kassouli bosszújáról. hogy nem habozok kihasználni fájdalmát. – Bannister nem akart menni. amikor a mentőhajó a rádióban azonosította magát. majd valamikor másnap Mulder elvágta Bannister torkát. miközben a roppant hullámok kíméletlenül ostromoltak bennünket. elhozta a Wildtrackot erre a távoli helyre. gondoltam keserűen. Mulder előremászott. és elképzelhettem. Egy időre elaludt. és tudta. megkérdeztem újra. Én az utolsó hármat vettem észre. Mulder. és ezúttal. Bannister úgy döntött. Mulder igyekezett követni a tankhajó fényeit. és éreztem. Most összekuporodva és átfagyva. ám valamikor a sötétségben a Wildtrack hirtelen hátszelet kapott. és hagyta. és Mulder hiába várakozott. láthattam . azután a motorral nyugat felé tartottak. és úgy kellett kiszednem belőle. Ezután visszavonult. amit vállalt. milyen rettenet lett úrrá Bannisteren. csapást váltott. A Kassouli-hajó fényárba burkolózva tűnt elő a semmiből. az árboc meghajlik és eltörik. hogy kézzel indítsa be a motort. és azt is bebizonyítottam. a sötétség leple alatt elvágott egy bal oldali tartókötelet.

– Bannister tudott erről? – Sosem jött rá. mi történhetett. ő és én! – Szerették egymást? – A szám is tátva maradt a csodálkozástól. elvesztette volna a tekintélyét. Mulder a hitetlenkedés jeleként értékelte hallgatásomat. – Mert Bannister nem akarta! Lefizetett. előbb érkezzen ide a Sycorax. hogy még egyszer szembenézzek a halott szemekkel. aki irigylésre méltó hódítást vitt végbe. Végigmértem az egész testében reszkető férfit. de nem vitt rá a lélek. bár Nadeznha Bannister szépsége és Mulder vadállatias külleme továbbra sem illett össze. esküszöm! Nem tudom. – A vizsgálat során nem ezt mondta. hogy a felesége vezette a hajót. – Mi történt Nadeznhával? – üvöltöttem rá Mulderre. Én és Nadeznha. Már csak annyit tehettem. és láttam. elragadta a hangunkat. ennek nagyon is van értelme. a felvágott torokkal. én őrködtem. hogy megtudják. Talán előre kellett volna mennem. hiszen szerettem! – Még most sem szóltam. hogy nyomatékot adjak a kérdésnek. – Nem tudom! – ordított fel kétségbeesetten. Szent isten. – Miért? – kiáltottam újra. ember! Szerettük egymást. . mint a felesége. hogy azért imádkoztam. – Mintha büszkeséget véltem volna kihallani Mulder hangjából. gondoltam. nem ő! Ha bárki megtudta volna. egy olyan férfi büszkeségét. mint hogy a Wildtrack elsüllyed. nem ő volt az éjszakai kapitány. – Miért? – követeltem a választ. – Bannister leváltott. Azt hihette. hogy lehámozzam a mentőmellényt a halott férfiról. – Nem akarta. vagy éppenséggel Mulder. Egyszer odaintettem neki. hogy tapasztalt szakértőnek mutassa magát. hogy semmi másban nem hazudtam. a kirakójáték minden darabkája a helyére került. hogy azt mondjam. – Szerettem őt. Én soha nem öltem meg Nadeznhát.Angela fájdalmasan lassú közeledését. – Nem én voltam a fedélzeten. mi kormányoztuk a hajót. hogy visszainteget. – Mulderre nagy hatást gyakorolt a fenyegetés. és fagyos vízfalat támasztott süllyedő hajónk köré. – Isten a tanúm rá – reszketett meg a félelemtől és hidegtől –. A szél kísértetként jajveszékelt körülöttünk. hogy véget ért a kihallgatás. Bannister feleannyit se konyított a vitorlázáshoz. ő meg nem ért semmihez. a hiúság mégis rávette arra. ezért felemeltem a lábam. Ha jobban belegondoltam. – Nagyon is tudja! – Rátettem a talpam a törött végtagra. és Mulder fenyegetőnek tartotta a csendet.

A hajó fölénk tornyosult. átkozott kavarodás csakis azért támadt. Végzete hirtelen közelebb került. hogy kiadja Bannistert Kassoulinak. . túlságosan is közel került. Kassouli találta ki. és még magasabbra szökött fel. hogy hazudtam a kihallgatás során. A Wildtrack hajóteste lebukott a hullámmal. hány tengerész súghatott össze a háta mögött? Ha pedig Bannister tudott Nadeznháról és Mulderről. – Mulderből csak úgy áradt a szó. reszketve. Sandman. amikor kijelentette. igaz? – Elmondtam neki az igazat. – Mr. gondoltam. hogy ő ölte-e meg. – Nem tudom. törött lábbal egy süllyedő hajón. miközben éreztem. majd miután a víz visszavonult. Bedobtam a kést a vízbe. és ha megmentem valamiért. amint újabb hullám csapott át a Wildtrack felett. nem én! – De azért támogatta az ötletet. – Bannister ölte meg a feleségét? – emeltem fel a hangom. A háta mögött minden elkényeztetett kis kurvának elmondta. hogy Bannister megölte Nadeznhát. Minden erőmmel belekapaszkodtam a korlátba. hogy megbűnhődjön mindezért. Pénzt fogadott el a hazugságáért. és egyszeriben nem láttam mást a kavargó víz felett. akkor a büszkeség rávehette arra is. hogy a Sycorax közel. láttam. – Isten szent nevére. hogy a Wildtrack felágaskodik alattam. hogy ő ölte meg a lányát. mert Kassouli félreértette Mulder állítását. hogy végezni akarjon mindkettőjükkel. hogy Bannister gyűlölte Nadeznhát. – Az a nő halálra rémítette! – De azt nem tudja.Szerencsétlen Bannister. mégis elvezette Bannistert erre a helyre. – Mulder nyöszörgő hangját alig lehetett hallani a tenger és a szél sziszegésétől. – Csak annyit mondtam neki. Mr. és felhúztam magam a szél alatti korláthoz. És most itt feküdt előttem. Elmondtam neki. – Mulder most már mindent megadott volna azért. amint a Sycorax orra áttört a legközelebbi hullám taréján. majd még többet azért. csakis azért teszem. tettem hozzá gondolatban. igaz? – Ki más tette volna? – Maga rohadék! – Ez az egész istenverte. A Sycorax leszánkázott a hullámvölgybe. – Mégis azt mondta Kassoulinak. csak a főárboc csúcsát. Még a hajógerinc rézburkolatát is láttam. És ez a nyavalyás búr mindvégig tudatában volt. hogy hazudott a kihallgatáson. azután magas kereszthullám tolakodott közénk. ám a Sycorax sebesebben haladt. – Térj ki! Térj ki! – kiáltoztam hiábavalóan. az orrárboc alsó feszítőköteléről lecsorgó vizet egyenesen a szemünkbe hordta a szél. fogalmam sincs róla. hogy higgyek neki. és amint a Sycorax egyenesen felénk tartott.

A kést már eldobtam. A Sycorax besiklott egy hullámvölgybe. . Ha a két hajótest közé esek. – Nick! – hallottam Angela sikolyát. Lemásztam a kormányállásba. hogy hozzá vagyok kötve Mulderhez. Szorosan megmarkoltam a kötelet. mintsem láttam a két hajó összeütközését. amint a két hajó hatalmas csattanással egymásnak ütközött. Vettem egy mély lélegzetet. megsüketített a szél bömbölése. és elkaptam a Sycorax korlátját. hogy még lássam a Sycorax törzsét. de most kezdtek szétcsúszni. amíg kioldottam a kötést a derekamon. Sikerült ráhurkolnom egyszer. Túlságosan hátra helyeztem az ütközőpárnákat. hogy képtelen lenne még egyszer nekifutni a mentésnek. az egymásnak őrlődő hajótestek csikorgó hangja. és inkább csak hallottam. és hirtelen belém villant. hogy ráhurkoljam a kötelet egy kötélerősítő szarvra. azután a kötél megfeszült. amit mondtam neki. én épp csak megkapaszkodtam a Sycorax mellvédjén. amint a sebesült délafrikai kirepült a Wildtrack kormányállásából. mindenütt vérző sebek borítottak. Átkulcsoltam a karommal a korlátot. és meghallottam Mulder fájdalmas kiáltását. ugyanakkor fogalma sincs róla. Fuldokoltam a víztől. Angela szeme kikerekedett a rémülettől. Angela félrelökte a kormányt. és a felcsapó víz a főárboc felé sodort. hogy fel fogja gyorsítani a hajót. méghozzá a lehető legjobban. Odakiáltottam Angelának. hogy lélegzethez jussak. Vér csöpögött a bal kezemből. és tudtam. nem Mulder – ő tekintélyes testsúlyával feküdt a vízzel elárasztott kormányállásban. Elkésett. hogy kitérjen. átvetettem a bal lábamat. és hirtelen ott csüngtem a Sycorax orrának külső felén. Felküzdöttem magam. de a szél messzire sodorta a hangomat. hogy lassítson le. Ha pedig a biztosítókötél megfeszült. én zuhanok bele a tengerbe. Ellöktem magam a Wildtrack mellvédjétől. de még annyi időm se maradt. Zokogtam a fájdalomtól és hidegtől. és a Sycorax korlátja alatt átnyúlva rákötöttem a legközelebbi kötélvillára.hirtelen Angelában is tudatosult a veszély. így nem tehettem mást. a tenger féktelen tombolása. rávettem a lábamat. azután letérdeltem. amint a Sycorax orra belehasított a hajótestbe. miközben én a feszes kötél segítségével felhúztam magam a fedélzetre. Az örvénylő víztömeg azonnal maga alá temetett. azután előrelendültem. Bal lábam felfelé tolt. kétszer. amelyről a tengervíz rég lemosta a hevenyészett kötést. mint hogy jobb kézzel megragadtam a biztosítókötelet. de megtette. A fájdalom teljesen elborított. a lábamból csak felismerhetetlen húspép marad. ahol a kötél újra ráfeszült a derekamra. Végre biztonságban voltam. hogy tartson meg. A hurkok eddig kitartottak.

azután visszatértem a kormányállásba. mire sikerült szorosra kötnöm. képtelenek voltunk átvonszolni a dél-afrikai testét a korláton. ezért megkértem Angelát. és Mulder megpróbálta felhúzni magát. bukdácsolt és fetrengett a hullámok között. Leoldoztam a biztosítókötelet a szarvról és a villáról. és vágja fel a mellényt. és Mulder kötele kezdett ellazulni. Ráhurkoltam a kötelet egy villára. hogy szerezzen egy kést. nem bírtunk Mulder testsúlyával és az átázott öltözék tömegével. hogy az nem jelent számára fenyegetést. aki előbb döbbenettel. hogy egy tekercsre való kötelet vegyek elő a kormányállás rekeszéből. engedelmesen közelebb húzódott. akár egy horrorfilm zombija. azután áthajoltam a korláton. de legalább megtartott. és hozzákapcsoltam a kötelet Mulder biztosítóköteléhez. és ráhurkoltam Mulder kötelét a legközelebbi csigahengerre. Újra előrementem. parancsokat motyogtam magamban. – Hol van Tony? – Meghalt. Bekötöttem magam. Úgy mozogtam. megrettent a pengétől. de miután látta. Először azt hittem. A Sycorax oldalt bukott.– Teljes átfordulás jobbra! Motort üresbe! Angela elfordult és meglátta az alakot. azután megkerestem a kötélvágót a . mint mi. – Az ott Tony? – Jobbra a kormányrudat! Üresbe a motort! – A tenger megtört és forrongott Mulder körül. kioldottam a csomót. Egyszavas válaszokat adtam. Mulder. – Tony az? – Angela is segített a munkában. azután páni félelemmel nyugtázta Angela jelenlétét. a felfújt mentőmellény vet gátat az erőfeszítéseinknek. azután elkezdtem felhúzni a tehetetlenül vergődő testet. – Mulder. és addig szabdalta a szívós anyagot. de hiába. és nem tudtam. de hiába küzdöttünk. amíg a mellény le nem eresztett. Elvonszoltuk a mellvédig. – Tartson ki! – kiáltottam oda neki. A szél felsikoltott. de az erőm végén jártam. – Húzd meg! – kiáltottam. Felrántottam a kötelet a fedélzetre. Angela átlökte a kormányrudat. – Nem tudtam tapintatosabban közölni. üresbe lökte a gyorsítókart. ezúttal azért. hogy a tomboló vihar közepette hogyan tudnám bármivel is enyhíteni a csapást. Mulder túlságosan nehéz volt számunkra. Bólintott és megmarkolta a korlát tartóját. akit magunk után vontattunk. ő is legalább annyira legyengült. vagy inkább én sikoltottam a testemet marcangoló kíntól. A Sycorax hánykolódott. Jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. A csomó merő vér lett. Angela előredöfött. de ott menthetetlenül beragadt.

azután élesen átfordítottam a kormányt és előrelöktem a gyorsítókart. az égből lecsapó vércsét festették. hogy a hajónk orra találkozzék elsőként a tankhajó által felélesztett hullámmal. hogy könnyebben felhúzhassuk Muldert a fedélzetre. a biztosítókötél azonban síkos szintetikus szálakból készült. amely csomók nélkül lassan. hogy megteszem. még csak nem is tudtam. meglazítottam a két hurkot a villára csavart biztosítókötélen. Fekete. de a Kerak váratlan fenyegetése miatt ott kellett hagynom a kötélvillát. Nem ezt akartam. A Kerak bizonyára észrevett bennünket. és nem tehettem mást. hogy belefojt a sodoráramába. – Nick! – sikoltotta újra Angela. Óriási tankhajó orrát. Megfordultam. A nagy hajó teljes sebességgel száguldott felénk. és ő minden rántással messzebb került a biztonságtól. hogy oldalt kaptam a kormányt. hogy a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. amikor Angela hirtelen felsikoltott. és ezzel Mulder halálát okoztam. míg a fehér orr faltörő kosként irányult egyenesen a Sycorax felé. gumós orrú tengeri szörnyét. Azt hittem. meredek oldalú. végül el is engedte a korlátot tartó rudat. Azért tettem. és a szürkésfehér ködből egy hajó roppant orrát láttam előbukkanni. amelynek kéményére a Kassouli vállalatcsoport jelképét. mint hogy tehetetlen dühvel üvöltöttem a fehér hajóorr felé.rekeszben. Ha elvágom vele a korlátot. – Kapaszkodjon! – kiáltottam Mulderre. Elvágtam a drótokat. Mulderrel történt valami. vagy csak a Sycorax reagált olyan fürgén az irányváltásra. mert elfordulni látszott. bár így is azzal fenyegetett. A Kerak volt az. mégis megöltem őt. . Elfordultam. A tankhajó roppant bestiaként hasította a hullámokat. és én ösztönösen balra kaptam a kormányt. Miután átvágtam a korlátot. de biztosan lecsúszott a villáról. a Kerak nem öklelt fel bennünket. akár egy bosszúálló leviatán. óriási súlya pedig centiről centire lerángatta a kötelet a villa szarvairól. és éppen a biztosítókötelet lazítottam. Vagy talán a sors kegyelméből még azelőtt meghalt. láttatni engedte vörös festését. Eszembe jutott Mulder fenyegetése – hogy Kassouli elsüllyeszt bennünket –. de a sikolyt egészen más váltotta ki. A gyorsulás folytán Mulder egyre nehezebben tartotta. akkor a hullámok talán felsegítik Muldert a fedélzetre. Rakomány nélkül utazott. amely túlságosan valóságosnak tűnt abban a pillanatban. Páni rémület keveredett a jéghideg borzongással. – Nick! Nick! – Angela hangja eltelt páni rémülettel. Akárhogy is történt. Így három hurok még rajta maradt.

A karika megpördült a levegőben. és a vitorlarúd olyan erővel rázkódott meg. – Ki halt meg? – kérdezte Angela. – És Tony? – Sajnálom. Virágok egy halott leány emlékére. hogy elhagyjuk a tetemet. – Az én hibám. a víztömeg hatalmas robajjal vágódott a hajótörzsnek. Angela megtántorodott. hogy sajnálom. ahol Muldernek lennie kellett volna. majd visszahúztam a kart. így Angelának ne kelljen látnia a borzalmat. felismerhetetlenségig szétszabdalt teste is.Amint balra fordultam. hogy sokkos állapotba került. Bizonyosan meghalt. A tankhajó nyomában viharos erejű. – Meghalt – feleltem. mi egyebet mondhatnék azon kívül. előrenyúló részén. még azt az embert is. egy hullám megemelte a tatunkat. Életem végéig kísérteni fog ez . majd kiemelkedett Mulder megtépázott. amint belezuhantunk a hullámvölgybe. sajnáltam a férjét. Erről csupán akkor szereztem tudomást. mert én nem figyeltem eléggé. és én rádöbbentem. – Mulder! Tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről. ekkor azonnal üresbe tettem a motort. és a koszorúról vörös virágok szakadtak le. amint a hajó orrának nekicsapódtak az első hullámok. Azután a Kerak csíkosra festett. – Nem tudtam. hegyfoknyi hajóteste elrobajlott mellettünk. én pedig kapkodva letekertem a biztosítókötél maradékát és felgyorsítottam. Sajnáltam őt. A második hullám megint felkapott bennünket. A sebesen pörgő lapátok felszínre hozták a vért. és hajított a Sycorax felé valamit. Mulder koponyáját is elkapta a hajócsavar. kettépattant az árbocunk. a szél alákapott. fehéren tajtékzó hullámok támadtak. újra teljes sebességre kapcsoltam. akinek azért kellett meghalnia. de a vér már szétáradt a farvizünkben. és Mulder feltartóztathatatlanul besodródott a hajó alá. ami leginkább tengeri fekete lyukra emlékeztetett. Belehasítottunk a vízbe. és eltakarta előlünk a keleti égboltot. A magasság és távolság miatt eltörpült arcok felénk meredtek a hajóhíd ablakai mögül. – Az orr belemerült abba. azután a Sycorax kitartóan újra emelkedni kezdett. Hasztalan szitkokkal búcsúztam a távolodó tankhajótól. amint elérte a tengert. hogy azt hittem. Egyetlen alak állt csak a híd fedetlen. Élesen oldalt fordultam a Sycoraxszal. – Mi történt? – Angela az átvágott korlátra meredt. amikor váratlanul görcsös rángás futott végig a Sycorax gerincén. felágaskodtunk és visszazuhantunk. amit én először mentőövnek hittem.

és a Sycorax körül lecsillapodott a hullámverés. hogy kedvezőbb szögben találkozzunk a hullámokkal. – Sandman kapitány? – hallottam Yassir Kassouli hangját. Senkit. így egy szavamat se hallhatták. A rádióból statikus zaj tört elő. de nem sikerült. és a sós víz az arcomba csapott. túl elgyötört és túl dühös voltam ahhoz. hogy az udvariassági formulákkal bajlódjak. és attól féltem. Átadtam Angelának a kormányrudat. – Jártam a Wildtrack fedélzetén – erősítettem meg. és senkit sem találtam életben. A radaron figyelnek. – Egyszerűen meghalt. – Ki más? – csattantam fel. én pedig próbáltam nem gondolni arra. – Miért nem tűnnek már innét a pokolba? – Kár. – Kassouli láthatóan nem elégedett meg a válasszal. amelyben az argentin katona kétségbeesetten kiáltott az anyja után. én pedig mormoltam néhány megnyugtatónak szánt szót. – Kié az a tetem. Újabb szörnyű álommal lettem gazdagabb a másik mellett. Irányt változtattam. csak. amikor a rádió sercegve életre kelt. hogy minden szavamat hallja. miközben magam felé húztam a mikrofont. Megpróbáltam megmenteni. Bannister meghalt. azután belöktem a kabin lejáratát. Odaveszett egy emberi élet. gondoltam. . – Jártam a fedélzeten – erősítettem meg –. Túl fáradt. – Járt a fedélzeten? Vége. – Nem láttam senkit a Wildtrack fedélzetén. – Mi történt? Vége. hogy megkeressem a Kerak-ot. Viki rám fújt a térképasztalról. bármelyik pillanatban megfordulhatnak és visszatérhetnek. és odahajoltam a készülékhez. Egy hullám megtört az orrunkon. – Kihallottam a hitetlenkedést Kassouli hangjából. A hangszóróból újra felhangzott a hívás.a biztosítókötél. Most azonban lenyomtam. – Felemeltem a fejem. – Mulderé. de a hajó még nem bukkant elő a széltől felkorbácsolt vízpermet függönye mögül. A Kerak eltűnt a ködben. Angela áthatóan figyelt. Kassouli fémes hangja újabb hosszú szünet után hangzott fel. – Baleset történt – tettem hozzá. hogy lásson bárkit is odaát? Vége. miközben a szuronyom átjárta a zsigereit. kapitány? Vége. Elég közel jutott. Rövid szünet állt be. mert én meglazítottam. vége. – Itt a Sycorax – feleltem. akit a hajója után vonszolt. ahogyan Mulder is. hogy nem nyomtam meg a gombot. – Mulder meghalt – válaszoltam. – Kerak kereskedelmi hajó hívja a Sycorax jachtot.

Immár minden . milyen célt szolgálhatna még ezek után az igazság. a kavargó óceánon. majd felhúztam a megkurtított fővitorlát. kezdtem el tűnődni az indokaimon. az igazság egyáltalán nem tűnt helyénvalónak. ahol. szakadozott tengerészkabátot. a rádió már csak sziszegett. Sycorax? Vége. – Halott volt. és nekem esélyem nyílt lezárni az ügyet. Kassouli sikert aratott.– És Bannister halála? Vége. el akartam mondani neki. ahogy a vér felbugyogott a Sycorax tatja alól. Kassouli. Angela összeszedte magát annyira. egyszer és mindenkorra. gondoltam. nem tudhatom. Nem maradt utána más. Szabad folyást akartam engedni indulatomnak. hogy gyufaszálakra zúzza szét hajómat. Nick. – Hirtelen megborzongtam. és csak miután megtettem. Túl sok vér ömlött. azután lesegített a kabinba. csak a szél. – Bannister halálát baleset okozta – hazudtam. Néhány percig az északi irányt kémleltem. Ezért haboztam. hogy szerintem a lányát senki sem gyilkolta meg. hogy a szeretett gyermeke. segített elűzni Bannister holttestének emlékét. Kassouli ügyet sem vetett a tagadásomra. mintha átadhatta volna nekem a teste melegét. hogy készítsen egy adag erőlevest. – Mondd el az igazat. mielőtt még bekötöztem volna a kézsebemet. merev. mégsem értettem. mi sül ki belőle. de nem történt semmi. Ha elmondom Angelának az igazat. azután takaróba bugyolált. Hosszú pillanatra lehunytam a szemem. Remegtem a hidegtől és a kimerültségtől. Újra lenyomtam a gombot. míg Angela elintézte a tatvitorlát. meg akartam vádolni a gyilkossággal Kassoulit. A Kerak elhajózott. visszaemlékeztem a felhasított torokra. Haboztam. – Mind a hárman balesetben haltak meg. és véget akartam vetni az egésznek. ez a tökéletes amerikai álom egy faragatlan búrt választott a szeretőjének. túl sok indulat szabadult el. a lánya lelke immár szabadon szárnyalhat. lehámozta rólam a nedves. – Angela átható tekintettel meredt rám. Talán egyszerűen csak életben akartam maradni. és olyan szorosan ölelt magához. levontam a ronggyá szakadt viharvitorlát. mind a hárman. – Tony már halott volt? – kérdezte végül. Rögzítette a kormányrudat. de a kép. a roppant leviatán visszatérhetett volna. – Hall engem. könyörgöm. a tenger és a haldokló vihar nyomában járó kongó üresség. Vége! Leállítottam a motort. Elnémult. hiszen ha akkor megvádolom Kassoulit a gyilkossággal. – Baleset történt. ám valahogy ott. A bosszú mindig bosszút szül. – És baleset történt? – Nyilvánvalóan minden szavamat hallotta.

– Mi történt Tonyval. – Senki élő – felelte kurtán. és nincs nagyobb áldás. A hideg miatt történt. John felé. Hátratoltam a kabintetőt. – Istenem. ő pedig újra lenyomta a gombot. Nick? – könyörgött Angela. a Wildtrack roncsa veszélyt jelent a többi hajó számára. – Mulder beszélt erről? – kérdezte Angela gyanakodva. Angela vette fel a mikrofont: – Kerak. hogy bevádolja. Angela csatlakozott hozzám. Megerősítik. Kigúnyolhatta volna. hogy ne vegyen elégtételt Kassoulin. de Angela nem engedett. Angela felém fordult. Szinte tapintani lehetett Kassouli fenyegető jelenlétét. Próbáltam felkelni. – Mulder eltörte a lábát. vajon visszatér-e a tengeri monstrum. Nem hinném. – A hajótest élesen oldalt dőlt. Azt hiszem. a végén kihűlt a teste. amiért akaratlanul is tanúi lettünk egy gazdag ember . Ha elmondom neki az igazat. – Köszönöm. – Láttam a holttestet. A tenger zavartalanul ostromolta a palánkokat. milyen jól esne most egy fürdő. rázta a hajótestet. – Nick! – Irányt kell váltanom a St. Itt a Kerak kereskedelmi hajó. itt a Sycorax. – Baleset volt. – Sycorax jacht. mint a tudatlanság. Angela visszaült a másik fekhelyre. Egyikünk se szólt. Érvelésem valamire mindenképpen megfelelt: sikerült magam előtt igazolnom a hazugságot. én bólintottam. Vége. – Úgy véljük. amiért a lánya ilyen szeretőt választott magának. – Lehunytam a szemem. hogy agyontiporjon bennünket. – Menet közben találtam ki a történetet. Tony beverte a fejét. de akkor is baleset volt. talán nem tudta volna megállni. érveltem magamban.véget ért. és kimásztam a fedélzetre. – Nem ismertem meg az amerikai akcentussal beszélő férfi hangját. Jobb volt így. de mindketten azon tűnődtünk. Akárhogyan is folytatja az életét. amiért egy nő válaszolt a hívásra. – Megborzongtam. Olyan átkozott hideg van odakint. hogy Mulder mindent megtett volna azért. sikerült meggyőznöm Angelát. Azt hiszem. még a rendőrségre is elmehetett volna. hogy senki sincs a fedélzeten? Vége. Elveszítette az eszméletét. Vége. Sycorax. hogy megmentse az életét. Vége. nincs szüksége arra. A hang nem árulkodott meglepetésről. és végigfuttatta az ujjait összetapadt hajfürtjein. hogy Yassir Kassouli gyűlölködése kísértse. A rádió fémes sercegése megriasztott mindkettőnket.

Most már tudtam. hogy a százezer tonna akár csak megrezdült volna az ütközéstől. Bólintottam. A híd ablakai egy gépszörny gonosz tekintetét idézték. hogy bevégezze a piszkos munkát. ahogy a tankhajó beleveszik az óceán végtelen szürkeségébe. hogy feleségül menjen hozzá. Fények világítottak az ablakok mögött. Angela ekkor fakadt sírva. – Tony még a fedélzeten van? Megfogtam a kezét: – Igen. ahol a halottak néma csendben nyugszanak. ahol nincsenek viharok és fények. ám semerre sem láttam a háborgó vizeken. annak biztos jeleként. ahogyan a Wildtrack fennakad a Kerak orrán. A tankhajó mégis jól látta. csak néma csend. A Wildtrack kiszabadult a tanker orrának fogságából. A Kerak megfordult és eljött értünk. és alakok mozogtak a hatalmas hajó puha kényelmében. ezért nyugat felé irányítottam a Sycorax orrárbocát. Csak miután eltűnt. Láttam. kék csíkos törzse felágaskodott. Nem hinném. Egy másodpercig a jacht fényes. míg a só fel nem oldja a csontjaikat is. az elválás felé. és most látnia kellett.haragjának. akkor mertünk megszólalni. Angela arca nem árulkodott érzelemről. ahol Nadeznha Bannister csontjai is nyugodtak. és már nem tűnt többnek egy jó adag összesodródott uszadékfánál. De nem a Sycorax felé tartott. minél távolabb attól a jeltelen helytől. Szerette annyira Bannistert. – Tudom. Két percig vártunk. – Van repülőtér St. mégis mertem reménykedni. ahogyan a gumószerű orr jókora hullámokat támaszt. azután összetörten és megadóan süllyedt le oda. A Kerak zavartalanul haladt tovább. és minden erejével a félig elsüllyedt jachtra rontott. – Nick? – Minden rendben lesz – bólintottam. apró játékhajóként csapódott a kíméletlen acélfalnak. hogy azután . Nyugat és Kanada felé. Virágokat tűzött a hajába a jóvágású tévésztár kedvéért. mintha csak imádkozna. Visszatért. Sosem gondoltam Angeláról. hogy beérné egy tengereken sodródó kis hajóval. hogy a tankhajó teljes sebességgel halad. hogy haza akar majd térni. – Jesszusom! – sóhajtott fel Angela. azután hatalmas árnyék jelent meg a szürke északon. Nem szóltam. Johnon? – kérdezte Angela cérnavékony hangon. Láttam. csak néztem. amint az álmai alámerülnek a kétezer ölnyi mélységbe. Kerestem a Wildtracket. Azután a Kerak elérte a tehetetlenül sodródó hajótestet.

amíg csak a haldokló nap évmilliók múltán ki nem szárítja a tengerek medrét.együtt áramoljanak magával az óceánnal. . néma csendben. míg mi továbbvitorláztunk előre. A Sycorax belehasított orrával a hullámokba. Ő legalább megtalálta az otthonát.

egy hajóműhelyben. A hivatalos nyomozás a modern versenyek felfokozott elvárásait tette felelőssé Bannister és Mulder haláláért. és nem messze az úszó jég határától. unottan hárította el magától a gratulációmat. hogy a Sycorax komótosan megálljon. peckesen felemelt farokkal. igaz illegálisan. A vitorla elvitte maradék megtakarított pénzemet is. azon ritka helyek egyikét. Tucatszor is elolvastam Angela levelét. Mégis. és beszereztem egy új viharvitorlát. Angela úgy vélte. ő és Angela fényképe. Kijavítottam a korlátot. a lehető legjobb helyen töltöttem ezt az időszakot. amíg az ég tündöklővé nem fényesedett a jégmezőkről visszaverődő nap fényétől. inkább ott parádézott a befagyott vízleeresztőben. Találtam munkát. és meglazítottam a fővitorlát. és rögzítettem a kitámasztórudak alá. hajlandó lennék-e visszatérni Angliába. és újjáépítettem az egészet. közjegyzővel is hitelesített beadványomra alig vetettek egy futó pillantást. Az egyik rézlemez leszakadt ugyan. Északnyugat felől heves szél érkezett. köd. ahol a tisztes emberek még hisznek a tisztes munka erényében. Viki megnőtt. a színpompás égbolt alatt visszafordítottam a tarcsvitorlát. bár Vikinek és nekem így sem kellett éheznünk. nem egy újabb kalandra. és megkérdezte. Persze nemcsak a . Addig vitorláztunk. és elég soká élt ahhoz. hogy jelen lett volna a Wildtrack végénél. hogy felvehessék a zárójelenetet. Viki. Szerettem Új-Fundlandot. lélekig hatoló hideg. A hajó végre készen állt.Epilógus Kemény telünk volt. csak kipróbálni a motort és az új vitorlát. sem azt. a rólam szóló filmet talán megvághatnák ötvenperces műsorrá. Nem említették sem Kassouli nevét. Fagyok. a rekeszfalra csavaroztam. A döntés szerint mindkét haláleset a véletlen számlájára volt írható. ekkor olvastam utoljára. Patkány ólálkodott fel a fedélzetre. amelyet a bal oldali fekhely fölé. A Sycorax sérülések nélkül vészelte át a Wildtrackkal való összeütközést. míg saját. aki végre átesett a vérkeresztségen. Hulladék fémből hegesztettem magamnak radarvisszaverő ernyőt. Kora tavasszal északnak indultam a Sycoraxon. Ő maradt az egyetlen társam. hogy keservesen megbánja merészségét. Darabokra szedtem a motort. de apály idején alig néhány perces munkával pótolni tudtam a hiányt.

hogy megmaradhassak a hajóm kormányánál. az éjszakát nem zavarták meg a fények. tengeri macskám társaságában is boldog voltam. és előrelendült. és ne uralkodhasson felettem senki. – Most. Átvette Bannister produkciós cégét. Nem versengtem senkivel. éppúgy lehetett volna Utópia vagy Meseország is. Magányosan. és a Sycorax belefúrta orrát a hullámok közé. egyedül az számított. most is ez a csillag hívogatott. akárcsak az újjáépített motor. Számkivetettnek éreztem magam. Odahaza csupa ragyogó. ami azt illeti. nem éreztem féltékenységet. megvakargattam az állát. Kiengedtem az orrvitorlát. hogy hazatérjek. Nick. és találtam egy csillagot. Itt nem kísértettek rémálmok. Így hát itt maradtam.zárójelenet miatt szerette volna. hogy elhajózom Új-Zélandra. amit most befoghattam a szeksztánsomba. és elnéztem a tündöklő jégtükör felett izzó égboltot. ha hazamegyek. hogy sokat segíthetnék neki. gyere haza. Itt. gyakorlatias elmével kellett volna versengenem. Egy évvel ezelőtt kitekintettem a kórház ablakából. míg Viki vidáman dorombolt Angela levelének zizegő lapjain. hogy megérkeztünk – mondtam Vikinek –. írta. nem kívántam senki vesztét. miközben a Sycorax szelet fogott. Azt viszont megfogadtam. a tengeren megőrizhettem a tisztességem. hogy elcseréljem a kitüntetést a kényelemért. akik a tévé műsorait és a pénzt csinálják. Kérlek. Odahaza a világot Kassouli és a hozzá hasonlók irányították. Erős kísértést éreztem. mégsem tettem meg. hová menjünk legközelebb? . Felvettem a cicust. jobbára megbízhatóan működött. barátságért és biztonságért. Semmi sem szólt éppen Új-Zéland mellett. és a lábam. aligha illettem volna azok világába. Ott ültem a fagyos hidegben. és tudta.