Vad vizek hajósa

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján történt: Bernard Cornwell: Wildtrack Penguin Group, 1988 27 Wrights Lane, London, W8 5TZ, Anglia Copyright © Rifleman Productions LTD, 1998 Hungarian translation © Babits Péter Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2006 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő u. 1. Telefon: (72) 777-000 E-mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Keresnyei Klára A kiadvány magyar változatát Bocz József tördelte A borítót Szakos Roland tervezte A nyomtatás és kötészeti munkák a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Rt. munkája Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Megjelent 24,09 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 369 761 1

A Wildtracket David Watt emlékének ajánlom

Prológus
Azt mondták, soha többé nem fogok járni. Azt mondták, kerekes székben fogok ülni, míg be nem tesznek a koporsóba, és rám nem szegezik a fedelet. Olyan szakmát kellene tanulnom, mondták, amelyet egy rokkant is el tud végezni, mondjuk a számítógép előtt ülve. Majd egy egész, átkozott éven keresztül dolgoztak rajtam. Fémrudat csavaroztak a jobb combomba, és megfoltozták a bőröm ott, ahol a combom és fenekem összeégett. A legdurvább hentes módszereket és mikrosebészeti eljárásokat egyaránt alkalmazták a gerincemen, amikor elértek némi eredményt – például képes voltam mozgatni a bal lábam ujjait –, felnyitottak megint, hogy még tovább gyötörjenek. Mindez hónapokat vett igénybe, és továbbra sem tudtam járni. Hozzá kell szoknia, azt mondták, mert már soha többé nem fog járni. Soha többé nem fog vitorlázni. Lebénultak a végtagjai, Nick, úgyhogy elbúcsúzhat mindettől. Mondtam nekik, hogy rohadjanak meg. – Ez nem hozzáállás, Nick! – közölte Maitland doktor feddő hangon. – Fogja fel, hogy ez még nem a világvége. Épp ellenkezőlég! – Beletúrt a vitorlásmagazinokba, amelyek halomban hevertek a betegágyam mellett. – A hajókázásról sem kell lemondania. Tavasszal már vitorlázhat is! Most először kecsegtetett reménnyel, és én kapva kaptam az alkalmon. – Tényleg? – Hát persze, kedves Nick. Van egy motoros jacht Solentben, amit kimondottan ilyen esetekre készítettek fel. Lelkesedésem alábbhagyott: – Ilyen esetekre? – Rámpák a tolókocsiknak, szakképzett személyzet a fedélzeten. – Maitland mindig tárgyilagos hangon beszélt ezekről dolgokról, mintha a világon mindenki kerekes székkel közlekedne és fémrudakkal vakartatná a hólyagját. – Talán még a sajtót is odaengedné? – tette hozzá reménykedő hangon. – Mindenki arra vár, hogy interjút adjon. – Mondja meg nekik, hogy menjenek a pokolba! Nem kell sajtó. Ez a szabály, emlékszik? Egyetlen francos riportert se akarok látni. – Hát, akkor nincs sajtó. – Maitland alig tudta leplezni csalódottságát. Mindent megadott volna, hogy egy kis hírverést csapjon a végtagbénulásosok Mekkájának. – Talán még én is elkísérem. Vagy egy éve nem vitorláztam.

– Menjen csak egyedül – utasítottam el mogorván. – Ez nem hozzáállás, Nick. – Megigazította a tökéletesen elrendezett függönyt. Behunytam a szemem. – A saját lábamon fogok kisétálni erről az átkozott helyről. – Ettől még tavasszal elmehet egy kicsit hajókázni, nem igaz? – Maitland, akárcsak a kezelőszemélyzet többi tagja, magas szinten űzte azt a tárgyalási stílust, amelynek egyetlen célja az volt, hogy kicsikarja belőlünk a helyzet elfogadását. Ha akár csak egyszer is elismertük, hogy sorsunk megpecsételődött, félig már megnyerték a csatát. – Nem igaz? – kérdezte újra. Kinyitottam a szemem. – Amikor legutóbb hajókáztam, doki, egy barátom tizenkét méteres hajójával jöttem vissza Izlandról. A Feröer-szigeteknél viharba kerültünk, és a sudárkeresztrúd felett minden árbocot elvesztettünk. Összeszedtünk minden menthetőt, megkötöztük a maradék árbocfát, és öt nappal később befutottunk North Uistba. Ezt nevezem én hajókázásnak, doki. – Azt már nem tettem hozzá, hogy a haverom eltörte a karját, amikor a hajó a hirtelen hátszéltől felfutott, s hogy mindez a legsötétebb éjszakában történt. Csak az számított, hogy kifogtunk azon a nyavalyás északi-tengeri orkánon, és biztonságban hazavittük a hajót. Maitland türelmesen végighallgatott. – De ez még azelőtt volt, ugye, Nick? – Nincs olyan isten, doki, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek a maga tolószékében, és nézzem, ahogyan a vitorlások nélkülem indulnak útnak. – Tudtam, mennyire faragatlannak és hálátlannak mutatkozom, de nem érdekelt. Lábra kellett állnom. – Ha ragaszkodik hozzá, Nick, ha ragaszkodik hozzá. – Maitland hanghordozásával jelezte, hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Odalépett az ajtóhoz, aztán megállt, hogy még egyszer visszatekintsen. – Nincs is televíziója! – Utálom azt a francos zajládát! – Szerintünk nagyon is hatékony terápiás eszköz, Nick. – Nincs szükségem a rohadt terápiájukra. Csak adjanak egy pár cipőt! – Tényleg nem akar televíziót? – hitetlenkedett Maitland. – Nem akarok televíziót. Még aznap délután átküldték az új pszichiátert, hogy vizsgáljon meg.

– Hello, Mr. Sandman – köszöntött a nő vidáman. – Dr. Janet Plant vagyok. Nemrég kerültem ide, a pszichiátriai osztályra. Kedves hangja volt, bár őt magát nem láthattam, lévén háttal feküdtem az ajtónak. – Maga az új agyzsugorító? – Pszichiáter vagyok – finomított a besoroláson. – Mivel foglalkozik éppen? Jobb kezemmel az ágy rácsába kapaszkodtam, és próbáltam letenni a jobb lábam a padlóra. – Tanulok járni. – Nincs itt fizikoterápiás osztály? – Ők csak arra tudnak megtanítani, hogyan kell tolókocsiban vizelni. Azt ígérik, ha jó fiú leszek, tavasszal megmutatnak valami újabb kunsztot is. – Összerezzentem az éles fájdalomtól. Ha csak egy kicsit is megterheltem a lábam, máris úgy éreztem, mintha húskampókkal szaggatnák a hátam. Ez a pszichiáter valószínűleg azt mondaná, hogy mazochista vagyok, amiért még nagyobb terhelésnek teszem ki a lábam, amint a fájdalom jelentkezik. Istenem, mennyire legyengültem! A jobb lábam megállíthatatlanul remegett. Az idegek alighanem súlyosan károsodtak, ám azt is felfedeztem, hogy ha a kezemmel beállítom a térdemet, akkor az úgy is marad. Ezzel a módszerrel most is sikerült kiegyenesítenem a lábamat, majd lassan eltoltam magam az ágytól. Még ekkor sem engedtem el a rácsot. A bal lábam felvette a súly egy részét, és a fájdalom folyékony tűzként áradt végig az inaimban. Nem volt sem egyensúlyérzékem, sem erőm, mégis addig toltam el magamtól az ágyat, amíg félig összegörnyedve meg nem álltam, miközben az ujjperceim is belefehéredtek, úgy markoltam a rácsot. Nem kaptam levegőt, méghozzá a szó szoros értelmében. A kín olyan elevenen mart belém, hogy a testem még azt is elfeledte, hogyan kell lélegezni. A fájdalom fokozatosan szétáradt a mellkasomban, felkúszott a nyakamon, belobbant a koponyámba. Háttal visszazuhantam az ágyra. A fájdalom kezdett alábbhagyni, amint a levegő eljutott a tüdőmbe, de továbbra is összeszorítottam a szemhéjam, nehogy kibuggyanjanak belőlem a könnyek. – Először azt kell megtanulnom – próbáltam elővenni közönyös hanghordozásomat –, hogyan kell felegyenesedni. Azután hogyan kell egyik lábamat a másik elé tenni. A többi már jön magától. – Bárcsak meg se szólaltam volna; a szavak úgy törtek fel belőlem, akár a zokogás. Hallottam, hogy Plant doktor közelebb húz egy széket, és leül. Magamban nyugtáztam, hogy meg sem próbál segíteni, ez a szokványos kórházi gyakorlat

Elmosolyodtam: – Egyszer zátonyra futottam a Keleti-foknál.része volt. amelyet akkor használna. az anyám lelépett tőle. nekivágtunk a csatornának. – Azt gondolom. és az egészségbiztosító magára vállalta. ha Napóleonnak hinném magam. Elmosolyodott. s megfelelő szögből hátulról ábrázolt csupasz női test rajzává álltak össze. – Éjszaka volt – védekeztem –. az öregem szíjat hasít a hátamból. mint egy hajó – közöltem mogorván. Kinyitottam a szemem. de a szemem még lehunyva tartottam. kimért megjelenésű. doki. Azért vagyok itt. hogy szívből utálom. „Beszéljen arról. hogy az agyamban turkáljon. – Itchenorban. Nem szerette az erőszakot. Tizenöt lehettem. Immár könnyebben vettem a levegőt. de engedékeny volt velem. ahol otthonosan érzi magát. a nővérem még rosszabb. Mégsem emiatt vagyok ebben az ágyban. hogy életvidám nyomorékot farag belőlem. A krémszínű vakolaton hajszálrepedések futottak végig. ha egész éjjel kint maradok. – Hol horgonyoznak? – kérdeztem. Kudarcot kell vallanunk. de azt gondoltam. amelyeket azután kényszerűségből elfogadunk. rövid hajú. – Nemigen. mit gondolok. hogy a jelzéseket se láttam. hogy jelezze. Apám piti szélhámos. hogy tisztában legyünk új korlátainkkal. amikor egy agyzsugorító azt kérdezi. csak újabb kirakójáték. Márpedig ehhez nincs szükség arra. a feleségem pedig elhagyott. hogy hozzámehessen egy parlamenti képviselőhöz. – Az édesanyja is tizenöt éves korában hagyta el magukat.” – Olyan. – A mennyezetre meredtem. mert egy golyó belefúródott a hátamba. – Nagy óvatlanságra vall. – Tényleg szíjat hasított volna? – kérdezte. hogyan nyerte meg császári fenséged az austerlitzi csatát. Ugyanabban a hangnemben. ugye? – Ezt gondolja? – kérdezte ő. anyáskodó forma nőt láttam magam előtt. immár olyan területen járunk. Ráadásul rohadt nagy dagályban. és olyan hóviharba kerültünk. . Pedig sokszor rászolgáltam. Nem kellett volna nekivágnom a csatornának. igaz? – Magának én nem vagyok több. – Beszéljen a hajójáról – kezdte formális és tárgyilagos hangnemben. amelyet jól láthatóan kijelöltek a szülői felelősségvállalásról készült klinikai tanulmányok póznáival és bójáival. – Mi egy Contessa 32-essel vitorlázunk – jegyezte meg Plant doktor. a testvérem egy strici.

de én majd segítek rajta. Plant. hogy mindenféle elektródákat ragasszon a homlokomra. – Ez a boszorka – ráncolta a homlokát Plant doktor. – Csakugyan az – helyeselt a nő lelkesen. de a hajótestet rézlemezek borítják. aki fák odvába zárja az ellenségeit. Rézkeretes ablakok. Hosszú gerince van. bár a bőrkeményedések dacára az ujjvégeim fehérek és puhák maradtak. Feltartottam a kezemet. hogy kihozzam a vízből. olajlámpások a kabinban. A szokványos vitorlázat.Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe. milyen vonakodva adja át magát a Sycorax a friss szélnek. mint az a boszorka. Megráztam a fejem: – Nem volt rá időm. – Elmosolyodtam. és egy magánkikötőben horgonyozik. orrvitorla. mahagóni és tölgy. – A neve Sycorax – kezdtem. – Tizenegy és fél méter hosszú. még érthetek ehhez-ahhoz. tikfa fedélzettel. ha kitartottam az álom mellett. Az egészségügy kínzókamráit csak úgy élhettem túl. . – Egyszer elvittem egy Contessa 32-est Hollandiába – sóhajtottam fel. ezért nem takarékoskodtak semmivel. amelybe nem árthatták bele magukat. Kicsit talán viharvert. – Maga hajóács? – kérdezte némi meglepetéssel a hangjában. Plant doktor kötelességszerűen elmosolyodott. dr. csonka vitorlás ketchként. partra vontatták azóta. mert a fából készült hajó is adósságcsapdába zárja az embert. – Újra lehunytam a szemem. 1922-ben készült. de jobbnak láttam az elképzelést nem megosztani Plant dokival. mind jó erős vászonból. Tréfás utalás. Sycorax. ugye? – A viharból. akár egy Sherman-tank. ami reményt adott. hogy ide került. akiről elnevezték. – És a létező leggyönyörűbb vonalak. és néha éppoly házsártos. tudja. amelyen a testgyakorlatok nyomán vastag kéreg képződött. – Valaha értettem. – Remélem. s ez az álom a Sycorax volt. Gazdag embernek építették. tarcsvitorla. Sötétkék hajótest hófehér vitorlákkal. amint próbálta helyére tenni a nevet Shakespeare-től van. derékvitorla. aki menten valami heverőhöz szíjazott volna. Felé fordítottam a fejem: – Csak mert katonatiszt voltam. Caliban anyja. – És jól ért az ácsmunkához? – tartott ki a kérdés mellett. sudárvitorla és tatvitorla. amint felidéztem magamban. – De most beszéljen egy kicsit a sajátjáról. mert ő is vitorlázott. masszív. – Szép hajó. Talán azért mondtam el neki. És a szereléshez is.

igen. Nick. hogy amint elérek oda. valahogy mégis az a hely tűnt az ígéret földjének. – De mihez kezd a konokságával. hogy Maitland doki nótáját fújja. – Már megint analizál – figyelmeztettem. nem az övé. hogy éppen Új-Zéland felé. Tudtam persze. – Ez persze nem volt igaz. csak hogy ne kelljen tudomást vennem a nyers tényekről – délnek indulok. doki! . csak álmaim. – Ne próbáljon anyáskodni. s az a dél-atlanti sziget járt egyre a fejemben. hogy nem járhat többé? – Elfordult az ablaktól. Tudtam. Mr. ha kiderül. – Először az Azori-szigetek felé veszem az irányt – álmodoztam tovább – . Új-Zéland felé. azután irány Barbados. keresztül a Marquisesig… – Nem kerülné meg a Horn-fokot? – vágott közbe Plant doktor. a pénzből pedig vehetne egy jó kis motoros tolószéket. ne is kérdezze. igaz? – kérdezte profihoz illő hangnemben. sosem jártam ott. Ott is kínáltak irodai munkát. Beszéljen a riporterekkel. – Ez igaz. délre Panama. Feddő pillantást vetettem rá: – Megint analizál? – Nincs semmi hátsó szándékom. ne küzdjön céltalanul. Senkit sem ismertem Új-Zélandon. és gyönyörű vizeik vannak. hogy fontoskodó seggfejek nehezítenék a dolgát. amíg egyáltalán eljutok odáig. – Azt gondolja. Nick. Tanuljon szakmát. de a kiábrándulás várhatott. ez is megfordult a fejemben. Plant doktor elmosolyodott: – Az álmok valóra is válhatnak. – Maga igencsak nehéz eset. hogy jók a rögbiben és a krikettben. – Nincsenek rémálmaim. adja fel. Ők fizetnének az interjúért. soha többé nem akarok az Atlanti-óceán déli részére tévedni? A nő kivárt a válasszal: – Nos. Felállt és az ablakhoz lépett. Még ekkortájt is gyakran ébredtem verítékezve. De ha így akartam volna tenni. mindent másmilyennek látok majd. Nincs különösebb oka. hogy kihívó tekintettel meredjen rám. Vagyis. – Ha kiderül. ahol egy tisztességes ember nyugodt napokat élhet meg anélkül.– Akkor hát gyakorlatias embernek tartja magát. Új-Zéland számomra olyan helynek tűnt. A hideg téli szél nekicsapta az esőcseppeket az üvegnek. Nick! Legyen könyvelő vagy számítógépprogramozó. doki. doki. maradhattam volna a seregben. – Azért jött ide. de ez csakis az én dolgom volt. Sandman. – Legalábbis nem volt általam ismert különösebb oka. Nick. hogy soha többé nem vitorlázhat a Sycoraxon? – Jövőre – álmodoztam.

szabadon. de egészen az ablakig sikerült eljutnom. Csak mi ketten leszünk a végtelen vizeken. minden lélegzetvétel iszonyú erővel kaparta a torkomat. igaz? Az voltam. és a szememben hirtelen inkább tűnt tengerjárónak. Három percembe és kínzó gyötrelmekbe került. . és csak várt. a hajóm csak rám várt. botladozva. de valahol messze innen. és két héttel később. Mostanra összetört nyomorék lettem. ahogyan én is.A nő elnevette magát. Kocsi fordult be a szomszédos tömb sarkánál. noha nem mondtam el senkinek. Volt idő. nyugatra és délre. Tépkedte köteleit. mire végül megmarkoltam a párkányt. ugrándozva és csoszogva. mint pszichiáternek. Mert egy napon. tüstént az Aldebarant kezdtem keresni a csillagok között. odalenn feketén és ezüstösen fagyoskodtak a kopár fatörzsek. telihold világította be a kórház udvarát. hogy újra elröpítsék a szelek az Aldebaran hideg fénye alatt. mint a madár. amikor a szeksztáns tükrének segítségével könnyűszerrel lehoztam azt a távoli napot a hajnali horizontra. a fényszóró egy pillanatra elvakított. azután újra nyugalom lett. a Sycorax elvisz Új-Zélandra. – Maga aztán tényleg csökönyös szamár. Felhőtlen téli éjszaka volt. mondhatnak ezek a nyavalyás doktorok bármit. Miután élesre állítottam éjszakai látásom. és nekipréseltem homlokomat a hideg üvegnek. nekidörzsölte ütközőpárnáit a kőből épült rakpartnak.

1. rész .

ha újra láthatom Devon lankáit. míg én akadozva sétáltam végig a régi kompkikötőhöz vezető csapáson. mintha csupán egy-két hétig lettem volna távol. Közeledett a tél vége. ezért két nappal korábban elbocsáttattam magam. azután egy újabb busz végigaraszolt velem South Hams meredek. Egyszerűen együtt kell élnem ezzel a fájdalommal. Sírni lett volna kedvem. ha elfeledkezem róla – ez pedig úgy a legegyszerűbb.1. akkor lesz a legkönnyebb. haver? – Jól vagyok – hazudtam. Ez adott erőt ahhoz. Másra se vágytam. és a busz dübörögve elindult a falu felé. és lehetett bármily viharvert is ebben a kemény télben. a Sycorax mégiscsak az otthonom volt. – Csak egy kis sétára vágyom. amelyben sejtettem. hogy Maitland doki értesíteni fogja a sajtót a távozásomról. hogy életem végéig fájni fog. Oda. és úgy döntöttem. ahonnét megpillanthattam a folyó túlsó partján horgonyzó Sycoraxot. Tudtam. a sövényeken hópelyhek pihentek. és nagyot szisszenek az utolsó. Fájt a gyaloglás. Így hát végigbicegtem a kórház kocsifelhajtóján. ha valami másra gondolok. . amikor most végre elindultam felé. A kapunál elkaptam egy buszt. ezért is nem mondtam el senkinek. és egyre mondogattam magamban. Mert látnom kellett az otthonomat. Nem akartam semmilyen felhajtást. előre tudtam. amikor sántikálni kezdtem abba az irányba. de már tudtam. folyóktól szabdalt dombjainak szerpentinjén. egészen addig a pillanatig. hogy a hátamban tomboló fájdalom még elviselhető. majd vonattal továbbmentem Totnesig. Megkértem a buszsofőrt. Az egyetlen otthonom. besétálni a kocsmába és úgy tenni. Az ajtó sziszegve becsukódott. a kacsázó járás pedig egyáltalán nem groteszk. hogy hazajövök. hogy végigküzdjem magam a hosszú hónapokon. mielőtt lelépek az úttestre. ahogyan lesántikálok a jármű lépcsőin. Pontosabban. Figyelte. legmagasabb foknál. de én nem is kívántam ennél többet. nem tovább. milyen boldogsággal fog eltölteni. fejezet Tizennégy hónappal később sétáltam ki saját lábamon a kórházból. – Minden rendben. hogy tegyen ki a Ferry Lane tetején. csak visszatérni Devonba.

akár egy kisgyermek. hogy a középkorú férfi nem foglalkozik tovább a jelenlétemmel. Alig tucatnyi hajó horgonyzott a vízen. Tetőzött a dagály. Középkorú férfi dobozokat és ecseteket pakolt a zsákjába. szerszámokkal és kötelekkel. és tovább bicegtem. a kitámasztórúddal. Csak amikor a cipőm hegyét már-már elérték az örvénylő hullámok. ez a munka nem lesz kevés. a fagyos téli időben. mert elérkezett az a pillanat. amint a sója felé sántikáltam. És a Sycorax nem volt sehol. mert amint a folyó felé félúton kibukkantam egy éles sarok mögül. tele hajójavításhoz szükséges festékekkel. – Valami baj van? . amelyik majd elvisz Új-Zélandra. hogy elrejtse előlem a Sycoraxot. amely a kórház és a gyötrelmek hónapjaiban mindvégig tartotta bennem a lelket. az épület olyan idegen. ahhoz mégis épp elég. Mégis meggyőztem magam. csupán egy autó parkolt a régi sója végében – egy jókora kombi. Hazaértem. és beiktatott egy jókora üvegfelületet. Felvettem kis batyumat. s tudtam.Nem is volt olyan nehéz. A magasba szökkenő árboc. és közben fokozatosan visszanyerem erőmet. Reméltem. ám most. Jimmy Nicholls még ősszel írt. A ház új tulajdonosa megnagyobbította a folyó felőli homlokzatot. Felkészültem a legrosszabbra. Ez volt az álmom: látni a hajót. Megtorpantam. a megkopott fedélzetre és a jégpáncélba burkolt hajótestre. hogy a ház üresen áll. amint egyre hosszabbak lesznek a napok. akik utánfutókon hozták el hajóikat egészen a folyó partjáig. és tudatta. majd azon túl a vízfolyamra tekintett. – 'Reggelt! Remek időnk van. abban a kikötőben horgonyzott. én pedig olvastam a sorok között. amely a kiterjedt gyepszőnyegre. a helyén maradt. hogy lesz munkám a hajóval. Nyáron ezen az úton csak úgy tülekednek a vitorlázók. ahonnét ösvény vezetett apám régi csónakházához. amelyet még apám állított a teraszra. ami arra utalt. Számomra. Most. a vízről visszatükröződő napfény meglepő erővel villant felém apám régi folyóparti házának ablaktábláiról. Visszatartottam a lélegzetem. Zászló nem lengett az árboc tetején. nem igaz? – Bizony – értettem egyet. távoli országnak tűnt. Hajóm a túlsó parton. keresztárboccal és kötélzettel együtt. ahová rég lejárt a vízumom. hogy élvezni fogom a Sycorax felújítását. töredéke a nyáron szokásos mennyiségnek. akkor emeltem fel a tekintetem. nem is néztem oda. amint átnéztem a folyó túlsó partjáról. aki minél tovább akarja nyújtani az izgatott várakozás perceit.

hogy cserbenhagyjon. amely a saját kikötőhelyemhez tartozott. értetlenül meredt rám. – Tommy Sandman régi hajójával? – Igen. és végre megláttam a hajót. – Át tudna vinni a túlsó partra? – kérdeztem. A folyókanyar felé fordultam. mivel korántsem volt egyszerű csak úgy belépni a csónakba. hogy kérdezősködnie kell. – Aligha volt alkalmas a pillanat. A középkorú férfi visszasétált. – Pedig igazán csinos jószág. Megfordultam. hogy bárki is osztozzon velem érzéseimben. Akárki is vontatta partra. hogy közöljem. milyen szálakkal kötődöm a partnak ehhez a szakaszához. mint a döghússal.A jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. otthagyta elrothadni a gyomok között. mert. ahhoz az ősi falhoz kikötve. – Szégyen és gyalázat! Odafent van. mi történt a Sycoraxszal? – A Sycoraxszal? – Felegyenesedett. – Elnézést! – a középkorú férfi közeledett felém puha talpú gumicsizmájában. A Sycorax eltűnt. de a folyó íratlan szabályai azt sem engedték. A Sycorax eltűnt. ahol újabb maroknyi hajó horgonyzott. ám a Sycoraxot nem láttam közöttük. – Minden rendben? – Igen – vágtam rá azonnal. ehhez előbb le kellett . Névtelenségbe kívántam burkolózni. – Nem tudja véletlenül. még ha meg is hiúsult a vágyam. Gyanakvóan figyelte nehézkes manőverezésem. A férfi habozott: – Az ott nem magánterület? – Az erdősáv már nem az. mintha csak azzal vádolnám. Elnéztem a nagy kikötőmedence felé. arrafelé azonban egyetlen hajót se kötöttek ki. apám már időtlen időkkel ezelőtt eladta a jachtját. – Micsoda szégyen! – csóválta a fejét a férfi. A helyén egy ormótlan lakóhajó ringatózott a vízen. Láthatóan zavarta. amely elrejtette előlem a falut. – A folyó túlsó partja felé mutatott. csupán az oldalán fekve felvontatták a csónakháztól délre eső dombra. hogy nem bánik tisztességesen a hajójával. amint a név beugrott neki. de legalábbis támasztékokra kellett volna állítani. Egy ilyen nagy tőkesúllyal ellátott hajót állványra. – Egész télen itt horgonyzott? – kérdeztem tőle. Nem akartam. úgy bánt vele. – Ebben biztos voltam. – Attól tartok – felelt szégyenlősen. odafordultam. hogy berakodja holmiját egy kis felfújható csónakba. de nem akartam elárulni. nehogy jelét adjam kétségbeesésemnek. A férfi nem szívesen segített. ha kiemelik a vízből. Alig tudtam kivenni a tatját a sűrű aljnövényzetben. akkor is az én dédelgetett álmom maradt. azután nagyot csettintett. – Szomorú történet – sóhajtott fel. A Sycorax nem tűnt el.

. mintha az ágyból szállnék át a tolókocsiba. hogy furcsamód megtisztelve éreztem magam. mondta. Megmutatta a hajóját. egy Westerly Fulmart. – Beadta a festékkel és ecsetekkel teli zsákot. akinek ismertsége műsorvezetői hivatásából táplálkozott. És Bannister. ami valószínűleg azt jelentette. Olyannyira. – Mi történt? – kérdezte. – Tony Bannister. hogy megunta már az asszony folytonos házsárkodását. Egy-két év. amennyire tudtam. Bannister biztosan nem tenne ilyet. Felnéztem a Sycoraxra. Most rajtam volt a sor. hiszen Bannister ünnepelt hírességnek számított. és közölte.ülnöm a sója kőperemére. lehetett szó akár kocsikról. – Pech. a tenger sötétebbik oldalát is megtapasztalta – felesége egy évvel azelőtt halt meg egy vitorlásbaleset során. a lelkes és közismert amatőrök közé tartozott. és piacra dobja a Westerlyt. – Talán átok ül a házon – tekintett fel a fogász a fénylő ablakokra. Kidurrant az első kerék. – Isten tudja. és életre keltette a zajos csónakmotort. – A felesége miatt. A felesége mindig is gyűlölte a tengert. – Autóbaleset. hogy fogorvosként praktizál Devizesben. – Hát ne tegye – javasoltam. A városi kikötőben tartja a hajóját. majd úgy átvergődnöm. hogy nem tudom hová tenni a nevet. Hírnevét emellett vitorlástudásának is köszönhette. miközben Bannister éppen a St. akik nem mulasztottak el egyetlen méregdrága regattát sem. hogy értetlenkedjem. Bajtársias hallgatásba burkolóztunk. azután ő is utánam mászott. akár napolajakról. azután pedig egész életében bánni fogja. úgy érti? – Valaha Tommy Sandman is ott lakott. Pierre kupát próbálta megnyerni. amiért apám régi házába költözött. hogy kezdi öregnek érezni magát az ilyesmihez. – Tony Bannister? Az a Tony Bannister? Most már övé a birtok. A fardeszka aranybetűi csillogva verték vissza a napfényt. Anthony Bannister a brit közönség nagy kedvence volt. közreműködésére igényt tartottak a legkülönfélébb reklámokban. – Ki vontatta partra? – érdeklődtem. Megtudtam. – Értetlenkedve látta. ám messze túlmutatott a tévés berkeken. – Az asszony látni akarja Disneylandet. Arca megjelent a magazinok címlapjain. – Bannister? – kérdeztem. A tragédia természetesen országos szintű részvétet váltott ki.

„Magánterület”. . s még kevésbé egy olyan közkedvelt sztárhoz. Erre nincs is jobb szó: kunyhót. Valaha munkahajó lehetett. némi utálkozással a hangomban. hogy valaki másnak kellett elvontatni a Sycoraxot. és emlékeztem arra. A tatot korlát vette körül. A lakóhajó jelenléte a kikötőhelyemen arra utalt. mint szerencsétlen fiának. – Hát. jobb neki. amelyikkel kis híján megnyerte a St. mint Bannister. – Bannister versenycsapata. Belépni tilos. Az ívelt tetőn. Csupa bugris. Biztos voltam benne. ráadásul elveszítette a feleségét. amit csak a britek a gazdagok bukása felett érezni tudnak. Egy életre nyomorék lett. immár a börtönben csücsült. Nem feleltem. amely rondaságban vetekedett az uszályokon szállított konténerekkel. míg a tatfedélzetre két összehajtható napozószéket tettek ki. akihez mindenki szívesen fordulna tanácsért. hogy maga Bannister vontatta szárazra a Sycoraxot. és aggodalmas tekintettel méregette a folyóparton sorakozó további táblákat: „Magánterület”. A mosott ruhát a korlátra akasztották száradni. mintha lekötné a figyelmem a kikötőben horgonyzó ocsmány lakóhajó. olyan emberként. Wildtrack II. – Ki él azon? – kérdeztem. „Kikötni tilos”. A fogász kuncogni kezdett: – Nem tudom. fényesre polírozott hajótörzzsel és flancos radarral. A nevét is ki tudtam olvasni. majd a felépítményt egyszerűen levágták róla. és egy másik Bannister-hajót is észrevettem a csónakházban: alacsony. és a helyére összetákolt kunyhót építettek. a motoros hajó felett felirat hirdette: „Magánterület. noha ezt nem szívesen ismertem be. ami együttérzést váltott ki belőlem. méltányos férfiúként élt az emberek szívében. hogy Bannister jachtját. és én vonakodtam lemondani egy ilyen képzeletbeli barátról. Apám. Lejtős tetejét kátránypapírral burkolták be. – Alighanem túléli – jegyeztem meg szárazon. Pierre-t. szintén Wildtracknek hívták. Emellett Bannister maga is vitorlázott. mennyire tetszik neki az új otthona. Ekkor kerültünk egy vonalba a kis öböllel. nem illettek a máskülönben idilli tájba.” – Biztos benne. Anthony Bannister erős. inkább úgy tettem. hogy nem gond. A hajó közepén rozsdamentes acél kéménykürtő állt. – Igyekeztem közömbös hangon beszélni. A fehérre festett vörös betűk szigorú tilalmakat fogalmaztak meg. ha itt vagyunk? – A fogorvos visszavett a sebességből. Abban a kuncogásban benne volt minden kaján öröm. az egykor oly tündöklően sikeres vállalkozó. simulékony. amint hallottam.– Emlékszem rá. kétmotoros versenyhajót. esetleg fenékhálós halászhajó.

hogy a hajócsavar is eltűnt. mire ki tudtam egyenesedni. nem gond. – A Sycoraxra meredtem. a tőkesúly lefelé.– Az ügynök azt mondta. amíg nehézkesen kimásztam a partra. Magyarázatom láthatóan meggyőzte a fogászt. Nekitámaszkodtam a kormánylapátnak. hogy ez a gyötrelem is elviselhető. Az utolsó métereken már találtam kinyúló ágakat és vaskosabb fűcsomókat. de a fájdalom így is fehéren izzó vasrúdként ékelődött gerincembe. ahogyan a fogorvos a fenti kikötőhelyek felé kormányozza a csónakot. amibe belekapaszkodhattam volna. mire elértem a Sycoraxot. Miután a motor leállt. – Meg akarja venni? – Gondolkodom rajta – feleltem óvatosan. hogy élvezzem a békéjét. és talán az akcentusom is megnyugtatta. – Ezzel az erővel a vízen is hagyhatták volna – fakadtam ki indulatosan. lehunytam a szemem. hogy a hajóm a szárazon döglődik. ahol nem akadt fa. és azon töprengtem. Néhány lépés után meg kellett állnom. Az első pár méter volt a legnehezebb. Megtartotta a csónakot. A hátam sajgott. amíg a levegő újra szétáradt a tüdőmben. . A tat nézett felém. – Szükségem van a mozgásra. – A Sycorax felé biccentettem. egyértelműnek tűnt. hogyan engedhette Jimmy Nicholls partra vontatni a Sycoraxot. Két percbe is beletelt. – Azt mondta. hogy nem vagyok betörő. Láttam. – A kikötői hatóság aligha engedné. a hajómból csupán romhalmaz maradt. mint fél szemét a Sycoraxon tartani. nem valami sokat. bár az elővigyázatossággal nem hagyott fel. A köves domboldal biztosan felsértette és betörte a palánkozást vontatás közben. hogy a legfelső vízszintjeltől jó öt méterrel feljebb fekszik. és láttam. – Csak integessen. ha vissza akar jönni – ajánlkozott. és előregörnyedtem. Az isten verje meg. de hát Jimmynek sem kellett mást tennie. csak a folyó lágy csobogása hallatszott. a domb irányába mutatott. amíg a hátamban le nem csillapodott a fájdalom. bár nem voltam abban a hangulatban. és hagyta a tatot nekikoccanni a horgonyzóhely végének. bárki megnézheti. ahonnét kőlépcsősor vezetett fel a fák közé. – Lenne vele munka bőséggel. Kimerített a mászás. Figyeltem. és végigmérhettem a hajót. a földet pedig simára gyalulta a felfelé vontatott Sycorax törzse. nem igaz? – A fogász értő módon kormányozta a csónakot. Igaz. és hagyták szétrohadni. és igyekeztem elhitetni magammal. hogy a hajót bevontatták a fák közé. A lépcsőkön kellett ücsörögnöm. És most arra kell visszatérnem. épp ezért fizettem Jimmynek.

A Sycorax nem veszett vagy süllyedt el. de az édesvíz el is korhasztja. Először csak a hajótörzs belsejében összegyűlt víz sötét visszfénye tűnt a szemembe. Beletelt néhány pillanatba. Nekitámaszkodtam a szétnyílt tetőnek és bekémleltem a kabinba. aki ezt művelte vele. hiányzott valamennyi lámpa. újjá lehet építeni. Azt terveztem. és bizonygattam. A kötélvezetők és villák eltűntek. egy foxit elütötte az arra haladó tejeskocsi. hogy cserbenhagytam a Sycoraxot. Nyolcéves koromban a kutyámat. még ha ez fel is emészti minden időmet és minden pénzét annak a nyavalyásnak. Most majd neki is fel kell épülnie. amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz. hogy láthat. azután besétálok a kocsmába. amelyet csak azért láthattam. törzsén a fakó téli nap fényfoltjaival. az ólomballasztot elvitték. Elment a rádió. Eltűntek a tájolók. A tőkét felnyitották.Az oldalán feküdt. A tengervíz csak megmarja a fát. ez minden. hogy átkelek a folyón. Megpaskoltam a felszaggatott tetőt. Mi az ördögért nem avatkozott közbe? Az a kikötőhely egyedül az enyém. és bűntudat marcangolt. amikor az útszélen rátaláltam. ám azon a helyen. A rézkereteket kitépték a helyükből. amire számítottam: a nagy semmit. és hallottam magam. A farkát csóválta örömében. Legalább megvan. ahogyan régebben. amikor a meszet még a folyón szállították. én pedig ott zokogtam mellette. én harag helyett mégis inkább bűntudatot éreztem. nincs olyan törvény. de most már az enyém a . Minden értéket elvittek. Letépték a főkabin falburkolatát. Mindkét árboc és az orrárboc is eltűnt. mert úgy nézett ki. Lebotorkáltam a dombról. Az árbocokat nem emelték ki a fészekből. Már a végét járta. és szerzek Jimmy Nichollsnak néhány kellemetlen percet. ellopták a tűzhelyet. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. valamennyi hullámléc és mindkét nyílásfedél. A károk csakugyan szívfájdítóak voltak. Azt éreztem. A tengeren ő vigyázott rám. azután pontosan azt láttam. A rézburkolat jó harmada leszakadt. bár nem szakította át a palánkokat. ami alapján bárki más kisajátíthatná. mintha konzervnyitóval bontották volna fel. Furcsamód nyugodtnak éreztem magam. amikor még együtt jártuk a vizeket. Az úszó jég kikezdte. amely mostanra a hajótestet is kikezdhette. nekem kellett volna gondoskodnom róla. A matracok az esővízben álltak. egyszerűen elfűrészelték őket a fedélzet szintjén. A fülke teteje vontatás közben beakadhatott egy kivágott fatörzsbe. teljesen berozsdásodott. Hiányzott a fülke tikfa rácsozata. A rakpart kétszáz évvel ezelőtt épült. ahol az emberek élnek. mert a belső lépcsőket szétbontották. amiért elárultam ezt a feltétlen odaadást. amint éppúgy beszélek hozzá. A motor. Valahogy most is így láttam a helyzetet.

amit akár az otthonomnak is nevezhetek. Egy pillanatra elgondolkodtam az eljárás törvényességén. Még a kikötői hatóságnak sem lehetett rendelkezési joga a kikötő felett. vízhatlan vászonborítás az első szélvédők és a két hátsó . Senki sem válaszolt. és lecsaptam vele a rézlakatot. és én megesküdtem. Tidesham. amelyet az apámtól vettem meg. amint megemeltem egy nehéz követ. mint azt elhitetni igyekszik. Dél-Devon. Hat csapás kellett. azután a dagály hátán szépen beevezek a kocsmáig. hogy az isten verje meg: Lime Wharf. amit csak a Sycoraxra költenem kell. pedig valaki éppen ezt tette. bemegyek. aligha lehetett olyan mértékletes és megfontolt. az én csónakom ott ringatózott Bannister flancos versenyhajójához kötve. A betörés hangja tompán visszhangozott az apám régi házához vezető. mert alkalmas horgonyzóhelynek tűnt a Sycorax számára. és most Anthony Bannister horgonyozza le itt az undok lakóhajóját. A csónakházba csak a vízen és a kertből ide vezető kapun át lehetett belépni. de senki sem volt a fedélzeten. A kerti kaput kellett használnom. amelyik a horgonyzóhelyen tartotta a lakóhajót. A zsindelypalánkolású csónak. és a kapu kinyílt előttem. tulajdonjogomat pedig ékesen hirdette a tatra festett felirat: Sycorax. Még most is alig tudtam elhinni. hogy egy ilyen közismert személy képes elrabolni a kikötőmet és szárazra tenni a hajómat.teljes húszméternyi kőfal. hogy Bannister mentette ki a csónakot és a visszatérésemig itt őrizte. aki azt hiszi. elsősorban éppen e versenyhajó ocsmánysága győzött meg Bannister bűnösségéről. Átléptem az egyik kötélen. A szememben egyszerre ő is csak egy gazdag szemétláda lett. Úgy döntöttem. Tehát ő tette. Ez volt a postai címem is. A hátamba belehasított a kín. de végül elvetettem a lehetőséget. hogy a törvények felett áll. de átkozott legyek. gondosan nyírt pázsit felett. amíg a pánt elvált a fától. amellett olyan vidéknek. de előbb még bekukkantottam a csónakházba. Beléptem és szembe találtam magam a dagály hátán lágyan himbálózó Wildtrack //-vel. Megdöngettem a lakóhajó oldalát. Aki egy ilyen feltűnő és fényűző hajót birtokol. Integetni akartam a fogásznak. A zöld. A koszlott lakóhajó jelenléte egészen másról árulkodott. ő lopta el a kikötőmet. újra birtokomba veszem. ezért úgy döntöttem. – Helló! – kiáltottam egyet. ám ezt lelakatolták. És ott megláttam a mentőcsónakomat. A Wildtrack II jobb oldalához simult. hogy megtalálom és kiperelem belőle az utolsó pennyt is. Ő tette tönkre a hajómat. ami az enyém. Azt hiszem. hogy vigyen vissza a folyón. ha a csónakomat is neki adom.

Megborzongtam. Az URH és a rövidhullámú egyaránt itt volt. Láttam. mint Bannister. mi az ördögnek foglalkozna ilyen piti szélhámossággal? – Nem mozdulj! A hang az általam feltört kapu felől érkezett. és elkezdtem visszahajtani a borítást a szélvédőkről. leléptem a kormányállásba. azután óvatosan átmásztam a Wildtrack II rozsdamentes acél mellvédkorlátján. bár mindkettő antennáját és vezetékét elvágták. Találtam két evezőt és bedobtam őket a csónakba. És a rádiókat. – Azt mondtam. amely eddig a vízhatlan vászon alatt rejtőzött. feketepiaci áron számolva az eszközök három-négy ezer fontot is megérhetnek. amely a versenyhajó mellett tartotta a csónakomat. amint felléptem a fedélzetre. ezért másodszor is rájuk üvöltöttünk. Megmerevedtem. Férfi alakja rajzolódott ki az ajtóban. Az első parancsszóra a bentiek mindig rémülten pattantak fel. gondoltam. A pokolba veled. maga a testet öltött kapzsiság és közönségesség – az apám biztosan bolondult volna érte. így nem láthattam az . hogy a kötelet. A fájdalomtól sziszegve lehajoltam és kitapogattam az árulkodóan nyirkos zsákanyagot. Az orr. Megkerültem a csónakház belső medencéjét. valahol a zöld vízhatlan vászon alatt rögzítették. A rádiók sok egyéb hasonló tárgy között hevertek abban a két faládában. ezért kifűztem a zsinórokat. tájolók. ne mozdulj. és úgy számoltam. A még most is zsákba csomagolt vitorlák a fal mellett várakoztak. sőt Lewmar csörlők is. A zsákra a Sycorax nevet szitázták. sebességmérők. amikor annak idején puskatussal betörtük valamelyik sötét észak-írországi ház kapuját. Bannister.motor között feszült. A napfény élesen vetült a fakó színű gyepre. de az efféle értékek eltulajdonítása mindig jövedelmező üzlet. És megtaláltam a réz ablakkereteket. míg a csónakházban összesűrűsödtek az árnyak. gazember! – A férfi teli torokból üvöltött. A pokolba veled és a kapzsiságoddal. Megfordultam. URH adóvevők. ahogyan mi is tettük. amely egy vadászrepülő karcsú orrkúpját idézte. csak úgy szikrázott a krómtól. Valóságos szörnyeteg volt. Felmértem a ládák tartalmát. A legtöbb tétel más jachtokról származott. hogy ne moccanjanak. a horgonyom mellett. Ilyen vagyonos ember. Akadtak itt visszhangos mélységmérők. Miután a vászon lekerült. melyeket alighanem a lehorgonyzott hajók fedélzetéről csavaroztak le. Angliában a jól működő regisztrációs rendszer mellett nem igazán érdemes hajót lopni.

de már reménytelenül kibillentem az egyensúlyomból. jóval száznyolcvan felett. Megragadtam a csuklóját. amint tehetetlen rongybabaként lehajított a rakpartra. még a fegyvert is félredobta. A Wildtrack II hevesen megrázkódott. és képtelen voltam hárítani. és letekertem az egyik rögzítő kötelet a rozsdamentes acélvilláról. – Mit keres itt. erőszakos hangon beszélt. hogy magam felé rántom. A mozdulattól elvesztettem az egyensúlyom. azután a jobb térdem megadta magát. A saját vitorlászsákjaimon terültem el. A puskatus újra bevágódott a bordáim közé. – Törvénytelen behatolás és betörés kísérlete – közölte a dél-afrikai. Biztosan nem Bannister állt velem szemközt. Egy darabig erőlködtem. és annak csövét a mellkasomra irányozta. mintha egy cölöpverőgép küldte volna oda. és szándékosan kurtára fogta a szavakat. ami az enyém – feleltem. hogy kirángasson a versenyhajó kormányállásából. – Csak elveszem. hátravetett. Hallottam kétségbeesett sikolyomat. és abban a meggyőződésében. izmoktól duzzadó vállakkal és rövidre nyírt hajjal. amint a rézveretes puskatus előrelendül. majd a férfi megvető mozdulattal felém nyúlt. Csak azt felejtettem el. én pedig nekihátráltam a faládáknak. milyen kevés erő maradt a lábamban. – Menjen a francba! – Nem kellett volna ennyire harciasnak lennem. azután a puskatus már úgy vágódott a bordáimnak. Ujjaimmal a másik szeme felé kaptam. Felé lendítettem az öklöm. amelyek nem voltak elég puhák ahhoz. Jöjjön ide! – Megrántotta a puskacsövet. Az akcentus arról árulkodott. A puskatus újra előrelendült. Lehajoltam csónakom orrához. amint végighúzta gerincemet a szélvédő felső peremén. – Álljon fel! – utasított kurtán. miközben ő a szélvédő felé nyújtotta a karját. ami a Sycoraxszal történt. A férfi megállt felettem. . hogy a fickó anyanyelve sokkal inkább egy holland nyelvszármazék. semmi más. csak annyit. amit bizonyára szórakoztatónak talált. az afrikans lehet. hogy testes férfi. mi? – Nyers. hogy gátat vessenek a végtagjaimba hasító éles fájdalomnak. és láttam. – Szaros kis tolvaj maga. de mérhetetlenül felingerelt az. legalábbis nem abban az állapotban. és meg kellett támaszkodnom a radarállványban. hogy nyomatékot adjon a parancsnak.arcát. A férfi kétcsövű vadászpuskát tartott. amint a férfi felugrott az orrfedélzetre. A dél-afrikai felnevetett. mert különös fejhangon kuncogni kezdett. és ösztönösen próbáltam kibillenteni az egyensúlyából azáltal. hogy megadásra bírt. Megtántorodtam.

csak óvatosan tegye. – Aggodalom csendült ki a hangjából. hanem egy újabb. – Nem találtunk magánál semmilyen igazolványt. A férfit láthatóan aggasztotta görcsösen fetrengő és ziháló testem látványa. majd a légcsövembe.– Figyeljen. A dél-devoni kórházban fekszik. minden súlyom a jobb lábamra került. és sebesült hátammal ezúttal a vasmacska felfelé ágaskodó körmét találtam meg. Innen cső vezetett felduzzadt orrlyukamba. Nem a régi. – Mondtam. én pedig zihálva rogytam össze ismét. Amikor felébredtem. Alighanem lehajolt hozzám. hogy a dél-afrikai segítsen elvinni a saját tulajdonomat ebből a csónakházból. . de tovább erősködtem volna. Nem voltak rajta hajszálrepedések. – Nem is sérült meg. A földre zuhantam. de a fájdalom pisztolygolyóként járta át a gerincemet. jól ismert fájdalom. majd próbált felsegíteni a földről. és ő elégedetten nyugtázta a sikert. Aztán addig sikoltottam. Ha nem is túl előzékenyen. és elkezdte kitapogatni a bordáimat. Az egyiket fehér nővérsapka keretezte. – Ne játssza meg magát. Hallottam a kardiográf pittyegését. hogy ne beszéljen. és tehetetlenül rogytam össze. Tudja a nevét? – A nevemet? – kérdeztem zavartan. Amikor a fickó elengedett. – A rohadt életbe! – Hirtelen belém nyilallt a fájdalom. – Az arca nem tükrözte a szavaiból áradó optimizmust. amelyet annak dacára felkapcsoltak. mert emlékszem. mintha egy kéz érintette volna a vállamat. rajta infúziós oldat. a másik a doktorhoz tartozott. csak két fénylő neoncső. ez az. kis buzi. krémszínű mennyezetet láttam magam felett. – Igyekezett meggyőzni önmagát. – A doktor félhold alakú szemüveget viselt. Alig nyúltam magához. ám a fájdalom belém fojtotta a szót. Emlékszik a nevére? – Sandman – feleltem. – Most a balt? Ez az. – Tudja mozgatni a jobb kezét? – Próbáltam. – Most ne beszéljen! – A doktor kivette füléből a sztetoszkópot. hogy a tőlem jobbra nyíló ablakon át csak úgy áradt be a napfény. Tőlem balra krómozott állvány magasodott. aki sztetoszkópot tartott a mellkasomhoz. ezúttal a mellkasomban. – Nick Sandman. – Keljen már fel! – Kivárt. Két figyelő arc tekintett le rám. míg bele nem zuhantam az áldott önkívületbe. maga rohadék… – próbáltam feltornászni magam. – Jesszusom – nyögtem fel. – Ha beszélni akar – figyelmeztetett –.

Tudni akartam. – Helyes. akik leginkább ahhoz értettek. vagyonos ember játékszereként. miközben belezuhantam a mesterséges álom puha. Odamásztam. sokkal szörnyűbb dolgokon is keresztülmentem már.Nem adta jelét. akik vagy túl lassúnak. Arról álmodtam. Nick. hogy a nővér a homlokát ráncolja. A Sycoraxnak az örökkévalóságig így kellene vitorláznia. hogy a nevem bármit is jelentene neki. majd egészen 1932-ig minden évben egymást váltogatták a tulajdonosok. szabadon. – Beszéd közben is a bordáimat tapogatta. A Sycorax öt jó évet élt meg. ez a régi konstrukció nemzedékek hosszú során át bizonyított a veszedelmes nyugati vizeken. A fényezés megkopott. hogy szörnyűbb. amely a legviharosabb tengeren is megállja a helyét. csonka főárbocával. amellett tetszetős is. de az új fájdalom hirtelen összemosódott a régivel. és biztosítani akartam arról. egyenes orrával. hogy belevilágítson a szemembe. de ezúttal se tudtam megszólalni. hogy a válasz nem sokat segít. Éjszaka. hogy ott állok az orrárbocon. ezért tiltakozni próbáltam. amint nyílként fúródik bele a sötét vizekbe. mi fog történni. és végigmérem a karcsú hajótest szépségét. túl a felépítményen. szétáradt bennem és hátrafeszítette a hátamat. A gazdag fickó ekkor eladta. a doktor pedig az infúzióhoz lépett. áttörnie a csillámló tengeren. de még nem akartam aludni. nyomában az éjszaka szüntelen szeleivel. jól ismert alagútjába. csakhogy az álmomban két jó lábamon álltam. szerettem rögzíteni a kormányrudat és előremenni az orrba. Tisztességes hajó lett belőle. akit nem érdekelt a gyorsaság. és én tudtam. sötét. a vitorlák szétszakadtak. Első tulajdonosa. a festék lehámlott. A Sycoraxról álmodtam. vagy túl költségesnek találták. robusztus és hatékony. de hang nem jött ki a számon. Csak a rézborítás . és csillagfényes barázdát váj a vízbe. – Tudtam. mennyire súlyos a sérülésem. olyan mesterek keze által. mielőtt beköszöntött a nagy világválság. hogy ezt teszem. Láttam. biztonságos sétahajóra adott megrendelést. Itt álltam és csak néztem vissza rá. Arról álmodtam. az elegáns túlnyúlásnak és a szerelékekre fordított gondnak köszönhetően. A Sycorax így lett minden egyes nyárral egyre fakóbb. mígnem ott találtam magam az orrárbocon. amikor farvizén sziporkázva foszforeszkáltak a fények. – Hol lakik? – Jelenleg itt. A Sycorax az én folyómon épült. hogyan kell minél ellenállóbb halászhajót építeni. döntött tatjával. és megmarkoltam az orrsudár-hosszanti merevítő kötelet. ahogy egykor oly gyakran tettem. és most előrehajolt. A hajó formáját tekintve halászbárkát idézett.

amelyektől a Sycorax úgy fénylett. egy berkeshire-i házunk. Apám. hogy a hajó visszanyerje eredeti szépségét. mielőtt visszatértem a távoli bentlakásos iskolába. Én segítettem dugarozni a palánkokat. mint amennyit valaha is elkölthetett. három Maseratira és a két Nicholson versenyhajóra. Valami okból apám úgy döntött. Emellett volt egy londoni. A háború ekkor ért véget. ahol boldog elfeledettségben múlattam az időt. de legnagyobb megkönnyebbülésemre nekem a főiskola közelébe sem kellett mennem. Bátyám remekül festett elegáns etoni mellényében. csökönyös boszorkaként viselte. amivel valósággal a fejére vonták a balszerencsét. és az ólmot kiemelték a hajótőkéből. így elküldhettek valami távoli bentlakásos iskolába. Csak a hajók érdekeltek. a palánkok szétnyíltak. a kabintetőt lehántották. több pénzt keresett. A harmincas évek közepére a hajót munkára fogták. A tatrészt rövidre és szögletesre vágták. a festett nőket. akár egy aranyhajó. Pedig még a nevét is megváltoztatták. Az apám volt az. ahol annak idején megszületett. Túl ostoba és túl lassú voltam ehhez. ám ezt is illő módon. Nagyon ment neki akkoriban. melyeket a házunk közelében. hogy semmilyen költség nem számít. meg az Etonba járó fiúörökösöket. ezzel a régiséggel tovább gazdagítja flottáját. a gyors kocsikat. A hajót sorsára hagyták. az oldalán feküdt Dawlish Warren homokján. Imádta a flancos holmikat. de ő The Girl Pauline-ként is biztonságban kiszolgált öt szezont a devoni földnyelv körül. már-már elfeledett mesterfogásokkal javították ki. Ebben a devoni házban születtem én is. akárcsak az első tulajdonos. csak az. a farvitorlát félrehajították. két Jaguárra. majd az új rézlemezeket. amely hosszan visszhangzott a kikötő partjai között. s eközben hozzászoktam a fakalapácsok ősi döngéséhez. és a hosszú nyári szünetben. az esővíz lassan elkorhasztotta a tölgyfa vázat. úgy rendelkezett. ahol az oxidálódott rézlapokat lehántották testéről. aki a hatvanas években rátalált. A londoni ingatlanokra kötött viszont-bérleti szerződésekből telt neki egy Rollsra. Meghosszabbítottuk a . A hajótestet szerető gondoskodással. miáltal a Sycorax elvesztette legendás egyensúlyát. Fülkéjét megfosztották minden felesleges fényűzéstől. csak a főárboc mögött hagytak meg egy kis zugolyt. ugyanabban a műhelyben segítettem újjáépíteni a Sycoraxot. Mi vittük fel a szurkot és a kátránypapírt. A katonák rajta gyakorolták a partraszállást.tartotta olyan tisztán és szárazon a palánkokat. a folyón horgonyzott le. meg egy lakásunk San Tropez kikötőjénél. amilyenek a vízre bocsátás napján lehettek.

ahogyan azt a déli oldalon termő fával tenné. hogy a törzs színfája középen legyen. A tengeri szelek közepette szilárdan állta a sarat. A háza előtt tartotta. ma is látom magam előtt a bakokra állított kész főárbocot: nyílegyenes. ám én voltam az egyetlen. és akkor elvisz mindenhová. Talán még sohasem láttam apámat ennyire dühösnek. a koktélpartikhoz és a karjában olvadozó lányokhoz. mint valami elegáns kerti pavilont. és a nap ne húzhassa el. S lehetett a Sycorax bármily csökönyös. hogy tegyen vele egy kört a folyón. csakhogy sohasem tudott megválni az általa megszerzett szép dolgoktól. azután elérkezett a nap. köteleket vertek. gondosan a fenyőerdő északi oldaláról választották őket. beléptem a hadseregbe. amikor lassan beleeresztették az iszapos folyóvízbe. Apám lassú vitorlást akart a hosszú naplementékhez. aminek annak idején megépítették. de amint elnéztem az ár hátán ringatózó hajótestet. Márpedig a Sycorax páratlan szépség lett csillogó rézburkolatával és fénylő lakkozásával. Ha lehunyom a szemem. azután aranyszínnel festették ki. Jimmy szerint nem akadt nála különb vitorlás Devon környékén. mígnem a két fenyőtörzsből kialakult a sima és fénylő felületű árboc. Új árbocfákat vágtak. . amikor megtörtént a vízre bocsátás. Még hátravoltak a kötelek. – Csak akkor csökönyös. Régi nevét mélyen belefaragták az új tatba. A hajó minden ízében olyan gyönyörű lett. olajlámpásokat políroztak. Lenmagolajba és paraffinba áztattuk az új árbocfákat. magamban megesküdtem rá. csak épp nem viselkedett olyan kezes bárány módjára. Hátuljába dízelmotor került. és csak úgy tündököl a napfényben. fiú – mondta vaskos devoni kiejtéssel. – Engedd szabadjára. Apám eladta volna. Hat évvel azután. Azután. ez lesz az én hajóm. minden érdeklődését elvesztette a Sycorax iránt. Apám felfigyelt odaadásomra. azután rétegekben vittük fel rájuk a lakkot. és az új kabinban elhelyezhettük az összes rézszereléket. ám a hajótőke túlságosan megnehezítette a folyón tett sétautakat.lefűrészelt tatot. Vitorlákat varrtak. hogy helyére kerülhessen az új tatárboc a két keresztmerevítő kötéllel. Jimmy Nicholls és én vittük ki a tengerre. Nagy ritkán beindította a motort. és a halott hajó lassan új életre kelt a devoni műhelyben. hogy a Sycoraxot vízre bocsátottuk. hogy amíg élek. aki a vitorlák kibontásával bajlódott. Segítettem a hajóépítőknek kinagyolni a fát. szórakoztatónak találta. ám a Sycorax ugyanaz a megátalkodott boszorka lett. Tikfa fedélzetdeszkák kerültek fel. mi irányítottuk neki az orrát az Atlanti-óceánról érkező roppant hullámoknak. ha igába akarod hajtani. amilyennek elképzelte. ahogy azt elvárta volna. egyik szögletet a másik után. amit csak az apám összegyűjtött.

azután egy törődött. hogy ha egy bűntettet elegánsan öltözött üzletemberek hajtanak végre. Kivéve a Sycoraxot. apámat egyre ritkábban találtuk ott. – Nem szeretem a nagy hajókat. és lecipeltem a vitorlavásznakat a csónakház padlásáról. Hét évre ültették le. Sárga fogak. csak hogy egy kis pénzhez jusson. amelyet ő és a bátyám olyan magas szinten űztek. majd apám idővel veszített. mint mindig. miért.– Az isten szerelmére! – üvöltötte. apám el tudta volna képzelni. amit szeretsz. – Hogyne emlékeznék – feleltem. Én ekkor már az Atlanti-óceán déli térségében hajóztam. hogy kivigyem a Sycoraxot a tengerre. de továbbra is lejártam Devonba. – Még motorozni is elmennék. Ezt. – Már Harry Abbott nyomozó. – A seregbe? – Hosszú csend. Melissa és én a hosszú hétvégeken lemotoroztunk a devoni házhoz. amelyeket nem tudott visszafizetni. nem a gárdába. Beléptem a seregbe. gyűrött. ugye? – Magas. hogy eladja nekem a Sycoraxot és a kikötőt. – Nem emlékszik rám. ám ahogy telt az idő. meg a nőket. akit akartam. Megnősültem. Még arra is hajlandó volt. kemény ítélet volt. de a bíró egyértelművé akarta tenni. – Miért nem a nyavalyás haditengerészethez? Szeretsz hajózni. – Hogy s mint. csak ő. attól az még bűntett marad. Később kiderült. – Harry Abbott őrmester. és kiveszem a részem a fehérgalléros szélhámosságból. ha addig kitartana az eső. és ő maradt az egyetlen. hogy emlékszem rá. teli borotválkozásból származó sebhelyekkel. Nick? – Átkozottul jól. – Csak elpocsékolod az egész nyavalyás életedet! Ha nem is voltam tündöklő elme. nem? Ez az egyetlen ezen az istenverte világon. Kívánatos. Ötvenes éveiben járhatott. Addigra nem maradt semmim. – A gárdába? Nem. szürke öltönyt viselő férfi bukkant fel az ágyamnál. . de idősebbnek tűnt. sőt még a lélegzetvételt is. és egész életem új irányt vett. véreres szemek. A harca egyre kilátástalanabb és értelmetlenebb lett. ritkás ősz haj és gyászos arc. halálsápadt. hogy bankárnak vagy brókernek állok. Tarthatatlan feltételekkel különféle hiteleket vett fel. – A mellkasomra nehezedő fájdalom miatt kimerítőnek találtam a beszédet. reménykedő felhang. – Tetszett neki.

– Szóval nem ő volt az. És általában mindenemet a hajómról. – Abbott nem adta jelét sem meglepődésnek. – Nem. – Gyanítottam. Esetleg visszatért a szülőföldjére. várni fog a visszatéréssel. és a padlóra köpködte a magokat. – Jól elintézte magát. nem nagy meggyőződéssel. amíg a kedélyek lecsillapodnak egy kicsit. – Az utolsó két szót végtelen utálkozással ejtette. Bannister hivatásos kormányosa. nem zavarja. Az ágy felé nyújtott egy szennylapot. – A változatosság kedvéért majdnem olyan az idő. ha ittasan vezetett. aki a szart is kiverte magából. Mr. – Abbott mélyen a szemembe nézett. – Látta a szerdai lapokat? – kérdezte. Apám a tőlük hallott szóbeszédekből élt. ha rágyújtok? – Mindenképpen rágyújtott volna. – Fanny? – Francis. és hozzájuk fordult. Abbott bólintott. – Ráadásul hidegre is akarta tenni. hogy az ár majd magával viszi. de mindenki csak Fannyként ismeri. – Kidobta a partra. Akárhogy is. Bannister Londonban tartózkodott. amíg azok is ott mulattak. egy nagyobb kép Anthony Bannisterről. És a cuccomat. Alighanem Franciaországban van. Ugye. – Háborús hőst ért támadás a Tv Tony búvóhelyén – olvasta. És remek partikat adott. Sokszor mérföldekre is elhallatszottak. Mr. Bannister szerint maga megpróbált betörni a csónakházába. Vagy Spanyolországban. – Abbott összehajtogatta az újságot. – Nagydarab? – Mint egy toronydaru. Címlapsztori. . Lelécelt. – A francba – szisszentem fel. aki imádott a törvény helyi képviselőivel barátkozni. amint az várható volt. mintha tényleg tavasz lenne. és talán abban reménykedett. egy másik a házról. Egy fénykép egyenruhás jómagamról. Abbott régebben az apámmal golfozott. nem igaz? – kérdezte Abbott. sem túlzott érdeklődésnek. – Egy dél-afrikai fickó volt. Kiválasztott egy szőlőfürtöt a gyümölcskosaramból. mi? – Elcsórta a tárcámat. – Fanny Mulder.– Most épp nem esik – közölte Abbott panaszos hangon. Valami fogorvos találta meg. – Mr. mégsem panaszkodott senki a rendőröknek.

mint mindig. – Nem azt mondják róla. Bannister persze eltussolná az egészet. Volt egy sor másik ügyünk is ezen a télen. aki hétvégeken lejár ide. Sok időt töltött itt. – A felesége volt az. – Ismeri az ilyet. Nem is csoda. és a fájdalom ostorként csapott le a mellkasomra. Könnyek szöktek a szemembe. nem igaz? – vonta meg a vállát Abbott. Amerikai. ha csak pisztrángra megy. – Ami nem is meglepő. – Akárki is lehetett. . – Úgy tette hozzá az utolsó szót. Eltulajdonított rádiók és mélységmérők. majd zajosan az infúziós tartály felé fújta a füstöt. Görcsösen köhögni kezdtem. azután. Köztük az én cuccom is. csak hogy témát váltsunk: – Mikor vásárolta meg Bannister a házat? – Néhány éve. hogy remek vitorlázó? – kérdeztem közbe. – Nem nagyon kedveltem őt se. Az a fajta. bár ezt nehéz lesz bizonyítani. – Ládaszám állnak az ilyen holmik abban a csónakházban. Emlékszik még George-ra? – Még szép. – Miért? – Nem tenne jót a róla kialakult képnek. milyen bőkezűen támogatta a rendőrárvákat és a nyugdíjalapot. Nick. A szokásos. – Vastagon benne van. és belehamuzott. – Már úgysem lesz ott sokáig. – Mulder volt az – erősködtem. Nem szívesen olvasná a lapokban. amíg felszámolta az öreg hagyatékát. hogy megmutassa a bugrisoknak. Nick? – Még nem volt rá időm – feleltem. Abbott kivárta. Alighanem Mulder is vele üzletelt. mitől döglik a légy. Nick. – Mr. Ő ragaszkodott a devoni házhoz is. mintha ez egy csapásra megmagyarázná az utálatát. – Abbott kihúzta az éjjeliszekrény legfelső fiókját. amíg lecsillapodok. valami átkozott londoni. Abbott feddően horkant fel: – Meglátogatta már az apját. tekintve. – Abbott megvetően horkant fel. – Abbottot láthatóan nem is érdekelte a kérdés. – Az egészet elszállítják George Cullenhez. hogy valamelyik kitömött gorillája hazavágott egy háborús hőst. hogy emlékszem George-ra. – Hiányzik az örege. amelyik még akkor beszíjazza magát a horgászszékbe. A bíróságnak ennyi idejébe telt.– Az én nyavalyás csónakomat tartja ott! – tiltakoztam túl hevesen. de mindig csak a vitorlázással törődött. – Bannister vontatta szárazra a hajómat? – Az ördög se tudja.

Szívességből jöttem ide. Az árváknak és az öregasszonyoknak általában nincs biztosítása. nemde? – Még a másik kórházban látogattak meg. Nick. nem én. arra számíthat. Abbott ügyet sem vetett a gúnyra. szerintem. – Beszélek az illetékesekkel a dolgáról. – Micsoda egy istenverte bolond maga – csóválta a fejét Abbott. – Amellett úgy volt. – Jimmy november óta kórházban van – adott magyarázatot Abbott arra. – Az én hajóm sem volt biztosítva. miközben partiról partira járt – vontam meg a vállam. az adófizetők azért tartják magukat. – Nem az én dolgom. Nick. és összeráncolta a homlokát a felhőtlen égbolt láttán. megvonta a vállát. A régiek kedvéért. Akkor már inkább testi sértéssel vádolja. Úgy értem. ha annyira akarja. Harry – mosolyodtam el gúnyosan. akit lecsaptak. . miért nem vigyázott senki a hajómra. hogy egy kicsit elcsevegjünk. Nick – mutatott rá Abbott –. – Azon tűnődtem. mármint a turistákat.– Azt hittem. hogy elintézzék az ilyen nehéz ügyeket. Nem sok haszna lenne. a gazdag fickók meg a fényes jachtjaik nem élveznek elsőbbséget. amíg nekünk kell gondoskodnunk az árvákról meg a kifosztott öregasszonyokról is. – És nem magának kellene vádat emelnie? – Mondtam már. – Az isten szerelmére! Kifosztotta a hajómat! – Nehéz bizonyítani. nem úgy a gazdag fickóknak. – Abbott nem tűnt túl lelkesnek. Bár nem hinném. – Abbott odalépett az ablakhoz. Nick. – Nem hinném. miért akarja Abbott szántszándékkal elterelni a szót a fontosabb kérdésekről. Túl sokat dohányzik. – Vádat emelnek Mulder ellen? – akartam tudni a választ. – Tüdőtágulás. hogy Jimmy Nicholls figyel a Sycoraxra. és lopott még egy fürt szőlőt. hogy bármit is lépnének. Többé nem tartozik rám. – A kölykökkel találkozott. most már nem. – Akkor mivel foglalkozik? Parkoló cédulákkal? Maga bírságolja a buggyantakat? – A buggyantakat. A volt feleségem nem újította meg a papírokat. – Én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. – Hát. köszönöm. – Miért nem szorongatta meg? – Maga volt az. nem hinném. – Lenézett a cigarettájára. – Melissa se tarthatott mindent a fejében.

Fel fog bérelni valami nagymenő ügyvédet. Harry. – Most már érti. Nick. Harry. akkor is a nyakába varr egy jó zsíros számlát a költségekre. Megváltoztathatja az életét. Nick. Abbott sóhajtva fogadta konokságomat. Ő csak George Cullennel szokott üzletelni. máskülönben nem lesz rá pénzem. Nick. – Az ajtóhoz lépett. A sajtó. Minden komoly gyűjtő tudni fogja. magyarázatként még hozzátette. – Egy csomó rosszéletű van odakint. Ott volt a zsákomban. – Én nem akarok változtatni az életemen. – Annyira sajnálom. – Az a másik kettő szolgált rá – mordultam fel. és amikor nem feleltem. – Megrázta a fejét. aki jól felkavarja a szart. a többi holmimmal együtt. ahol egy pillanatra megállt. Be kell perelnem valakit. Elintézem. – Kivárt. Nick. ha hagyja. én nem erőltetném azt a vádemelést – húzta ki magát Abbott. – Ha ragaszkodik hozzá. rendben. – Tartsa őket távol. mekkora csapás ért. – Abbott biccentett búcsúzásként. Ha ragaszkodik hozzá. miért kell beperelnem azt a rohadékot? – Ha ez megvigasztalja. úgysem tudja egykönnyen eladni. Abbott az ajtó felé biccentett. – Én csak megtagadtam a parancsot. Abbotton most először látszott a döbbenet. és a végén. Nick. hogy lopott. és nem hiszem. hogy újjáépítsem a Sycoraxot. Abbott a homlokát ráncolta: – Visszakapni? Mit? – Az érmet. Napok óta csak arra várnak. És vissza akarom kapni. Harry? – Azt fogom tenni. – Nem éri meg. még ha a bíróság együtt is érezne magával a kitüntetése miatt. hogy láthassák. – Attól még Viktória-kereszt. – Azért csak terjessze a hírt. . mintha csak most ébredt volna rá. Az a nyavalyás Mulder ellopta. hogy Fanny ismerné a megfelelő csatornákat. az isten szerelmére! És vádat akarok emeltetni Mulder ellen. hogy az örege mindig büszke volt magára. – A Viktória-kereszt miatt. Nick? Igazán büszke. Nick. Felejtse el! – Nem akarom elfelejteni.– De ha a maga helyében lennék. hogy beszélhessen egy nyavalyás ügyvéddel. aki boldogan kitöltené azt a csekket. – Bannister odafigyel az embereire. – Tudja. George pedig egy ujjal se nyúlna a medáljához.

a vitorlákat. a vezetékeket és a műszereket. gazdátlanul a gaztenger közepén. ha bebizonyosodik. még kisebb. ám amint újabb levegőt vettem. A hajó egy vagyont felemésztene. hogy felszívódott. hogy megértsem. néhány száz fonttal pedig lehetetlen lenne betömni egy ilyen feneketlen szakadékot. hogy rendelkezik annyi pénzzel. Az ügyvéd megnyerőnek. A doktor azt mondta. mennyi időbe telik. Ha valakitől kapok fát. Mulder felszívódott. Azt gondolta. bár odáig nem merészkedett. arra pedig. visszafeküdtem. hogy megjósolja. Mint mondta. odakint a várócsarnokban kerekes ágy döcögött. akit testi sértéssel és rablással vádoltam. hogy nem engedhetném meg magamnak a lámpákat. valamikor majd újra megpróbálkozhatok a bicegéssel. hogy Mulder az ő megbízásából cselekedett. A hajótestet kipofozhatnám a roncsokról kimentett lemezekkel. összetörten és partra vetetten. Jól tudtam. amennyiből újjáépíthetem a Sycoraxot. – Az ügyvéd lemondóan csóválta a fejét. és a Sycorax akkorra se lenne kész. készíthetek új árbocokat is. A kárt Fanny Mulder okozta. ám mindehhez idő kell. Ameddig visszatartottam a lélegzetemet és mozdulatlanul feküdtem. Már abba is félig belerokkannék anyagilag. elhitette velem. Azon tűnődtem. Az ólmot helyettesíthetem vasöntvénnyel. az érdemérem visszaszerzésére meglehetősen csekély az esélyem. meddig kell még itt lennem. ha egy daruval bakokra akarnám emeltetni a Sycoraxot. és ha meg is találják Muldert. A gödör alján éreztem magam. és addig aligha tér vissza Angliába. mire a viharos téli szelek először söpörnek végig a csatornán. – Csak abban az esetben. bár borúlátónak tűnt. nem is beszélve . nem lehettem biztos abban. rengeteg idő. amíg érvényben van ellene a körözés. a kabintetőt lefedhetem vízálló furnérlapokkal. A fájdalom alattomosan viselkedett. rothadó hajótesttel. aki nyomtalanul eltűnt. Ellene fordíthattam a törvényt. Tudtam. Panaszosan jajdult fel egy mentő szirénája. milyen kevés esélyünk lenne ezt bizonyítani. a hajócsavart. máris visszatért. hogy visszaperelhessem valakitől a Sycorax javítási költségeit. és azt kívántam.Másnap hivatalosan is panaszt tettem Francis Mulder ellen. hogy a költségek ily módon engem terhelnek. Sosem engedhetnék meg magamnak új URH-rádiót. a vitorlásévad pedig gyorsan eltelik. Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a Sycoraxot. a mennyezetre meredtem. Soványka bankszámlámra gondoltam. ám ez csorba fegyvernek bizonyult. mire sor kerül rá. S még ekkor is bőven akadna tennivaló. – A hajóban okozott károkért nem perelhetem be Bannistert? – kérdeztem. Miután elment. bárcsak lennének rajta hajszálrepedések.

. ám amikor elfordult az ajtótól. mielőtt becsukta az ajtót. amit sose tennék meg. Meglepett a nyugtalansága. Bólintott. csak épp ez az Anthony Bannister fájón hiányolja a sminkesét és a fényképészek által bevetett szépítő fogásokat. amiért a nagy Tony Bannister ellátogatott a kórházukba. – Nevem Bannister. Mintha a királynő tette volna a tiszteletét. Ha roncsként áruba bocsátom. Arra számítottam. mindenki izgatott volt. Jól tudtam ezt. hogy kettesben maradhassunk. ha ötszáz fontot kapok érte. a szőke haj kevésbé fénylett. hogy feltétel nélkül megbízhatom benne. tehát mennie kell. hogy deréktájban igencsak elődudorodik az inge. nem szegény ember álma. s keményen küzdöttem ellene. és én kinyitottam a szemem. Idősebbnek tűnt.a hajóváz érlelt tölgyfájáról. – Ki az ördög maga? – Ellen akartam állni a bűverejének és az önkéntelen meggyőződésnek. – Nővérek álltak mögötte az ajtónyílásban. engem figyelt. de a hosszú állkapocs valamivel tokásabbnak tűnt. Beletelt egy-két pillanatba. ám ekkor elmosolyodott. van egy közös problémánk – kezdte. és megélhetek a sztorimból. – Az én egyetlen problémám a hajóm. mint aki feltételek nélkül kész elismerni teljes felelősségét. hogy valóban a híres Anthony Bannister áll előttem. Tony Bannister. arra is felfigyeltem. Nem engedhetem meg magamnak. Talán kellett volna. – Sandman kapitány? – A jól ismert hang megbízhatóságot és kedvességet sugárzott. – Ereztem a hírnév és a vagyon álnok csábítását. mint amire számítottam. s hirtelen minden tökéletlenséget elfeledtetett a túláradó és megkapó vonzerő. Ez az. amíg rájöttem. és igyekeztem elfogadtatni magammal. és a napbarnított bőr sem tűnt olyan makulátlannak. Bannister lefegyverző mosollyal kért tőlük elnézést. Az ajtó megcsikordult. Vagy eladhatom magam a lapoknak. Nem ismertem fel azonnal. Magas férfi állt az ajtónyílásban. Ha tehát nem adom el magam. A Sycorax gazdag ember játékszere. hogy a Bannisterhez hasonló alakok végtelen nemtörődömséggel és magabiztossággal gázolnak keresztül mindenen és mindenkin. és a személyzet egy emberként adta át magát a kivételes alkalom hangulatának. el kell adnom a Sycoraxot. mint a képeken. – Amit a maga búr harcosa tönkrevágott. – Azt hiszem. Sportosnak és elegánsnak tűnt testhez álló tweedzakójában. arcukon ostoba kifejezéssel. még szerencsés vagyok.

hogy ez még csak a nyers vágás. – Meg kell értenie – közölte Matthew Cooper –. – Szinkronizálva? – vontam fel a szemöldököm. mintha okkerszínű festékbe mártotta volna. amiért ekkora híresség tiszteletét teszi a szobámban. – Nyers micsoda? Lendületesen mutogatni kezdett jobb kezével. – A homlokát ráncolta. de biztosítottak arról. Bannister nem tett említést a lányról. – Nos. tudja. de az anyagokat már nem tudom megvenni. Arany karkötőt viselt. s bármennyire vonakodtam átadni magam a Bannister iránti feltétlen nagyrabecsülésnek. Felteszem. én szerencsére nem vagyok leégve. egyes-egyedül a Sycorax miatt. ha a hajója visszanyerné eredeti formáját? Egyszerűen kifogta a szelet a vitorlámból. miszerint szép dolog a tisztesség. – A munkát még csak elvégezném magam – mondtam –. – Még nem vágtunk illesztést a fába. – És még nincs is szinkronizálva – tette hozzá Angela Westmacott. A teljes film meglesz úgy hatvan perc. Mert a Sycorax kedvéért. – Elmosolyodott. Valamilyen okból eszembe jutott apám kedvenc mondása. egyik cigarettáról a másikra gyújtott. amelyet olyannyira megfogott a nikotin. s még én éreztem magam lekötelezve. ráadásul alig tíz perc van belőle. – Még nem csináltunk mást. Amikor Londonból felhívott és értesített Matthew érkezéséről. – Matthewt. csak durván összeszögeztük a darabokat. hogy együttérzéssel hallgatom a szavait. de a készpénz még szebb. azt szeretné. hogy alaposabban megnézhessem magamnak. megráztam az aranyló kezet. Őszinteséget mutatott az irányomban. csak összevágtuk a snitteket. Felnéztem a jól ismert arcra. Harciasságom nyom nélkül elpárolgott. s ezt mindennél többre tartottam. és felém nyújtotta jobb kezét. úgy próbált rálelni a hasonlatra. Egy kicsit le vagyok égve. hogy a hajó gazdátlan. azon kaptam magam. talán nagyobb . és ez kockázatos. Amióta betette ide a lábát. Ha megteszi. ami lehetőséget nyújtott. – Nincs összecsiszolva a hang – felelt helyette Matthew –. – Nem nézett rám beszéd közben. a harmincas évei közepén járó nyughatatlan filmrendezőt Anthony Bannister küldte hozzám. márkás aranyórát és két jókora aranygyűrűt. amit én is megérthettem. és ezért elnézést kérek. hogy úgy tűnt. Hibát követtem el.– Az én hibám. – Vagy kilencven – vetette közbe Angela Westmacott –.

amelyet auraként lengtek körül a különféle övek. hogy nem visel jegygyűrűt. Három kárpitozott lépcsőfok vezetett a szoba felső részébe. A célra keresve sem találhattak volna jobbat. hogy valamennyi képernyőn én jelenjek meg. – Kockázatos – ismételte meg –. Divatosan szertelen és rendkívül. pontosan mire is gondoltunk. fehér és rózsaszín puffos konfekcióruhát viselt. Képtelen voltam levenni róla a szemem. . A lépcsők és az ablakok között magányos szigetként állt a tágas kandalló és masszív rézkürtője. olyan törékeny. Haját csatokkal és tűkkel fogta szoros présbe. hogy csakis tévés műsorvezető lehet. Anthony Bannister ráadásul éppen azon fáradozott. CD-lejátszók. Filmre akarta venni az életem. Angela magas. Ennek a meggyőződésemnek hangot is adtam. valamint egy hatalmas tévé – a legnagyobb. hogy abban a pillanatban felébresztette szunnyadozó oltalmazói ösztönöm. míg a szalon északi végében az űrkorszakhoz illő hifieszközök és monitorok sorakoztak. amit már filmre vettünk.lelkesedéssel várom a találkát. milyen törékenynek és finomnak tűnnek aranyfürtökkel keretezett vonásai. pedig mennyire szerette apám a régi formáját! Ez az új szalon megvolt vagy huszonkét méter hosszú. Arra is felfigyeltem. Bannister házának új utcafronti szobájában tanácskoztunk. ezért elküldte hozzám Matthewt és Angelát. – Tony úgy gondolta. – Máris filmre vettek? – értetlenkedtem. Kórházban töltött két évem farkaséhséggé fokozta szunnyadó párválasztási ösztönöm. kontyából csak a legvilágosabb pihék szabadultak ki. – Nyers vágás – magyarázta Matthew. sőt felkavaróan gyönyörű jelenség volt. Szándékosan hétköznapi ruhái nem lehettek olcsók. Matthew Cooper egy videokazettát vett elő aktatáskájából. A ház teljesen megváltozott. ebben a képernyőkkel telizsúfolt otthonban. lézerlemez-lejátszók. videomagnók. hangfalak. amint belépett a szobába. Akadtak itt rádiók. a sérülésem és a felépülésem. szüntelenül arra gondoltam. ahol most a húszméteres beltéri úszómedence vize fodrozódott. – felvevők. hogy kicsikarja beleegyezésemet. Most már azon tűnődtem. Formátlan. míg buggyos fehér nadrágjának szárát betűrte rózsaszín bokacsizmájának szárába. és minden részéből lélegzetelállító panorámát kínált a kert alatt kígyózó folyóra. csatok és szorítók. kazettás magnók. ha látja. légiesen könnyed jelenség volt. de ő csak a fejét rázta. jobban érzi majd magát. A tűz körül fehér bőrrel bevont szófákat helyeztek el. mert a beleegyezése nélkül elveszik az az anyag is. ezért megismerkedésünk után el is döntöttem magamban. hogy Anthony Bannister televíziós cége afféle csalinak küldte őt ide.

Már a gondolat is féltékennyé tett. – Az első. amit idén látok. Amikor eljött hozzám a kórházba. Feltételeztem. Bannister orvosai ápoltak. nem? – indítványozta. Mennyire igazságtalan. Egyik újság sem kapcsolta össze a támadóm személyét Anthony Bannisterrel. Bannister házvezetőnője etetett. vagy talán a szeretője. – Úgy beszéltem. amikor a lapok másnap világgá kürtölték Bannister nagylelkűségét. „TV Tony megmenti a háborús hőst”. hogy távol tartottam magamtól a sajtót. Bannister felajánlott nekem mindent. Lakóhelyet. csak béke és megbocsátás. – Hát jó. semhogy jelét adjam Angela Westmacott iránti haszontalan vonzalmamnak. Valami csúnya dolog történt a csónakházban.– Akkor talán meg is nézhetnénk. hogy a támadók kiléte ismeretlen. hogy ne adjam jelét bosszúságomnak. hogy beköltözzek Bannister házába. akik megrongálták a hajómat. Innen nézve talán könnyűnek látszott. Az ablak mellett álltam. s én csodálattal adóztam ügyessége előtt. hogy a szépség látványa akaratlanul is ilyen maró kínokat okozzon. amellyel kivitte a hajót. semmi kellemetlenség. és egy alumíniumtestű jachtot figyeltem. Különben is. Talán Cherbourgból jön. de most már minden rendben. Elhagytam a kórházat. Matthew a készülékbe helyezte a szalagot. Bannister medencéjében úszkáltam. – Mehet a videó? – kérdezte most Angela. mire Bannister most egy tévéfilm főszereplőjévé akar tenni. inkább figyeltem a hajót. A fedélzeten csupán egy fekete gyapjúsapkát viselő kormányos tartózkodott. mások csupán annyira szorítkoztak. Fanny Muldert senki sem említette. egy megújult Sycoraxot. mintha elégedett lennék. Bannister úgy jött ki az egészből. mekkora árat fizetek érte. biztonságot. Már akkor tudnom kellett volna. Ügyes. pedig igazság szerint keményen küzdöttem azért. de a csalókán lanyhának tűnő széllökések épp a tetőző tavaszi dagály ellen dolgoztak. amit csak akartam. nagyon ügyes. A Sycoraxot kiemelték a gyomok közül. ahol az elmúlt három hétben gyorsan javult az állapotom. és . mintha nem is hallottam volna a kérdést. és én csak magamra vethetek. hogy rendkívüli szakértelemnek lehetek szemtanúja. Hónapokat töltöttem azzal. – Egy francia hajó – szólaltam meg. – Tényleg csak nyers vágás – mentegetőzött előre. Az egyik lap szerint azok a vandálok támadtak rám. gondoltam. amely kibontott fő. Semmi jogi macera. hogy ő lehet Matthew asszisztense. – Akkor készen áll? – erősködött Matthew.és orrvitorlával manőverezett a kikötőhely felé. mint a ma született bárány: hófehéren és illatosan. és én tudtam. amíg ő Londonban tartózkodott.

Vagy valamilyen kevert töltet? Robbanóanyag és foszfor az aknatöltet helyén? Az képes még csúnya dolgokra. A rizspapír vékonyságúra oxidálódott régi rézlemezeket lehántották. tíkfát. rezet. a képen megjelent a sötét éjszakai égbolt. a menthetetlenül elkorhadt részeket kivágták. Az ablakhoz sántikáltam. amint a Vernet-hegyről tüzelnek. – 1982. ha nem nézem végig? Nem sok mindent mondhattak erre. – Ez még csak munkacím – vette Matthew kritikus megjegyzésnek sanda pillantásomat. „– Falkland-szigetek – Anthony Bannister jellegzetesen meleg hangja ezúttal átitatódott halálos komolysággal. Gyászos muzsika szólt a háttérben.” Meglepett pillantást vetettem a lányra. a hajótestet megtisztították. hogy lássam. A betűk eltűntek. és ereszkedtek alá csalóka lassúsággal. azután a tévében hirtelen megjelent egy portól szürke. letakarították a fedélzeti felépítményeket. amint feltűnt a főcím: „Egy katona története. A lefűrészelt árbocok csonkjait úgy húzkodták ki. leveszi a sapkáját és megrázza hosszú. jellegtelenül kopár. méghozzá mindenből csakis a legjobbat: mahagónit. A brit csapatok ostromgyűrűje bezárul Stanley körül. Láthatóan rosszul ítéltem meg látogatóimat. Félrefordítottam a fejem. a hideg dél-atlanti szélben máris ott érezni a közelgő diadalt. Megrendelték a javításhoz szükséges anyagokat. A távolban robbanás hallatszott. A mi 105-öseink. és most eljött az idő. – Csak. hogy fogalmat alkothasson az egészről – Angelát láthatóan irritálta Matthew közbevetése. hogy megfizessem a mutatvány árát. Sandman kapitány is egyike volt azoknak. és én felismertem a foszforos gyújtóbomba fehér villanását. – Ez lenne az – fedett meg Angela. Épp időben néztem el a folyó mentén a francia jacht irányába. a lyukakat fenyőrosttal tömítették.bakokra állították Bannister pázsitján. amikor Matthewt képzeltem a rendezői székbe. érett tölgyet. amiért szerinte nem mutattam kellő érdeklődést a sötét képernyőn pergő számsorok iránt. rózsaszín hajnali fényben fürdő táj. Katonáink már maguk mögött hagyták a Goose Green-i és a hegyékben megvívott ütközeteket. TV Tony elvarázsolt mindenkit. vízhatlan vászonba burkolva. amint a vitorlázó. gondoltam. és várta a hajótest befoltozásához szükséges új faanyagot. akik…” Felálltam: – Nem bánják. Mostanra kiszivattyúzták a vizet. egy fiatal lány. Angela Westmacott filmje. fekete . Világító rakéták írtak le széles ívet. A hajé most ott állt. oregoni és lucfenyőt. akár az odvas fogakat. és lenéztem a bakokra állított Sycoraxra. június 14-e.

haját. erőszakosnak és köpcösnek tűnt egyenruhájában. hogy feltekerje az orrvitorlát. Majd ne felejtsek el elugrani érte. hosszan elnyúlt arcomra. Éppoly valótlan volt az egész. amikor megsebesültem. ahol a távolban gomolygó füst és felvillanások háborús hátteret festettek az eseményekhez. és tudtam. mint amikor valaki a saját gyászjelentését olvassa. amelyért az érdemérmet kaptam. de nem tudtam. amint végzek kötelességeimmel. – A narrátor – magyarázta Matthew segítőkészen –.” A filmben felbukkantak a fizikoterápiás helyiségek. Akaratlanul is visszafordultam. színtelen és kiszámítható módon lerótta tiszteletét a sebesült tiszt előtt. egykor ott állt feleségem öltözőasztalán is. hogy Terry a mai napig a házában őrzi felszerelésemet. Eszembe jutott. Visszaemlékeztem a hamisítatlan élvezetre. – Ezen a helyen lép majd be a narrátor – vetette közbe Angela –. Nem ismertem rá a leírására. ugyanazt a pillanatot. Azon tűnődtem. Maitland doki rózsaszín arca szinte betöltötte a képernyőt. és én irigyeltem tőle ezt az egyszerű feladatot. hogy lássam a képernyőn saját arcomat. „Őszintén szólva. Előresétált az orrfedélzetre. Újra megtanítjuk járni a sérült embereket. – Mint istené? . még marad idő egy italra az ár visszavonulása alatt. csak istenverte bolondnak. amikor megérkeztem a kikötőhelyre. Próbáltam kizárni a hangokat. hogy visszafordultam az ablaktól. amolyan láthatatlan hang. A felvétel öt évvel korábban készült. hogy megfenyítenek az egyértelmű parancsszegésért. mintha csak olcsó parókát tettek volna ocsmány. fenyegetőnek. hogy megúszta élve. legalábbis nekem úgy tűnt. hogyan tudtak másolatot szerezni belőle. hanem magát. – Máshogy? – Nem a fényképet vesszük fel. – A filmen természetesen máshogy mutat majd – Angela felfigyelt rá. és Nick nagyon súlyos sérülést szerzett. A képen nem hasonlítottam önmagamra. hogy mindenki tudja. Seszínű hajam szokatlanul rendezett volt. és a Viktória-kereszt helyett inkább arra számítottam. Nem éreztem magam hősnek. még az is megdöbbentett. Őt az egyik surreyi gyakorlótéren vették fel. De hát nekünk éppen ez a szakterületünk. Farebrother őrmester a kamera kedvéért akcentus nélkül és árnyalt szavakkal szólalt meg. Mögöttem Bannister híres és mélyen zengő hangja felidézte a történetemet. A test sem bír ki mindent. hogyan kezelték. A képernyőn éppen leírta a pillanatot. Arcomat eközben felváltotta Terry Farebrother őrmesteré.

hogy újra megtanultam járni. A film elmesélte. ahogyan először láttam meg: elhagyatottan a fák és gyomok között. mint az Atlanti-óceán távoli sarkában zajló értelmetlen csetepaté szokványos áldozatát. – Angela megállította a szalagot. hogy Matthew és Angela minden figyelmét a filmnek szenteli. – De hát ez hazugság! – fakadtam ki indulatosan. „Volt egy hajója. ahová egykor hazafias érzelmeitől vezérelve tört be. amint kiemelte a gazból és a pázsitra helyezte a Sycoraxot. Az egyik indiai ápolónő arról beszélt. „A hajó és az ember – hallatszott Bannister dallamos hangja –. ami inkább vallana bűnözőre. mint háborús hősre. és közölte. amelyből mindenki megtudhatta. Ez volt a munkájuk. és a hangjával érzékeltette.” A képernyő elsötétült. de ő nem akarta feladni. Láttam tíz rettenetes percet. – Ki találta ki ezt a szemetet? – Még bármin változtathatunk – felelte Angela közönyösen. – Újra megnyomta a gombot. Békében hajózik el oda. amint elnézte. Láttam. mert volt egy álma. – Tudtam. és arról álmodott.” „Nick Sandman nem adta fel – úszott be Tony Bannister hangja. hogy szokatlanul ellenséges módon viselkedtem. én azonban összeférhetetlen természetem folytán valamiért úgy próbáltam meg igazolni a kórházi kezelés céltalanságát. a filmen pedig láthatóvá vált a hernyótalpas daru. – Jó ez a kis etnikai felhang – mormolta Matthew Angelának. és Tony illő módon elnézést kért mindenért. Plant doktor jelent meg. „Meggörnyedt a fájdalomtól – tudatta a nővér. . mi mehet végbe benne. hogy a Sycorax idővel elnyűtte a köteleit. hogyan írtak le. és ez a film nyomon követi haladásukat.– Pontosan. sajnálatos baleset. hogy adjam áldásom a film többi részéhez. mintha panaszkodott volna. úgy merednek a képernyőre. – Bannister a kikötőmet akarta! Ő meg az rohadék búr vontatta partra a hajómat! – Csakhogy ezt mégsem mondhatjuk. mekkora szenvedést okozott neki. és most az akarták tőlem. – Most csak azt próbáljuk érzékeltetni. és ezúttal sem hallottam ki a kijelentésből panaszos felhangot. ugyan már! – tiltakoztam. Nem úgy tűnt. a legtöbb katonatiszt konformista. mennyire érthetetlenül fárasztónak tart. ahogy járni tanulok. a Sycorax. – Ami történt. együtt épülnek fel. Mint kifejtette. ez a nyersre vágott film.” – Ó. hogy harciasságomat némiképp ellensúlyozták a tisztességről és becsületről alkotott régimódi elképzeléseim. és az iszapos folyópartra sodródott. Ezután még hozzátette.” A képen megjelent a Sycorax. hogy visszautazik vele a Falkland-szigetekre. aki bólintott. mint ministránsok a feszületre. milyen lesz majd a kész film.

– Matthew. – Ez itt tömény baromság. – A volt feleségemtől – javítottam ki –. végére ért cigarettájának. amelyből arra következtettem. Ez itt nem fájdalmas. . – Csak úgy kíváncsiságból. hogy ezt lehetővé tegyük. Nadeznha gyönyörű teremtés volt. – Nem volt túl fájdalmas. akit láthatóan feszélyezett az Angela és közöttem felizzó ellenségeskedés. Bannister elvette a hajómat és a kikötőmet. Nadeznha fényképeiből. – Mi. – Tony erről nem tudott. Nadeznha vízhatlan tengerészköpenyben. amíg ki nem sétált az életemből. – Erről már akartunk is beszélni magával. akkor meg kell találnunk az anyagi eszközöket. – Legalább az apámat nem említik ebben az istenverte filmben – morogtam. amely már a kórházban is az őrületbe kergetett. hogy ne legyen balhé az egészből. nem fog válaszolni. – Az a fájdalmas – csattantam fel. És azt önnek is el kell ismernie. milyen vonzónak találtam eddig –. ki fizet a Sycorax felújításáért? Angela töltött magának egy kevéske Perrier ásványvizet. Nadeznha és Bannister Sydneyben. Ha filmre akarjuk venni a hajó újjáépítését. Elsántikáltam a szalon túlsó végébe. És most. ugye? – Ugyanazt az anyáskodó hangnemet ütötte meg. míg végül egy rendkívül rideg pillantással végigmért. hogy egy felfuvalkodott képviselő felesége legyen. természetesen. – Pokolba az egésszel! – Visszafordultam az ablakhoz. amikor az ember golyót kap a hátába. ahol Bannister egész kiállítást rendezett be elhunyt felesége. de a francia lány már lement a kabinjába. Egy pillanatig azt hittem. és annak csonkjával rágyújtott a következőre. Nadeznha Rómában. Mr. sötét szemekkel és olyan felhőtlen mosollyal. – Angela lekapcsolta a készüléket. Nadeznha a tengeren. Nadeznha csillogó estélyi ruhában. – A készülék felé intettem. ezt a hülyeséget akarja megetetni az emberekkel! – Tony jóhiszeműen bérelte a Lime Wharfot az ön feleségétől – közölte Angela. aki jogszerűen csak addig intézkedhetett a nevemben. Nadeznha és a testvére Cape Cod-ban. A bordáim megsajdultak a kötések alatt: – Mi? – Ez egy televíziós produkció. soha nem próbáltak belőle akarata ellenére tévésztárt faragni.– Hát ennyi. hogy próbálja rendbe tenni a dolgokat. Sandman. Visszafordultam Matthewhoz és Angelához. ha szabad ezt mondanom. és indulatomban még azt is elfelejtettem. méghozzá elég nagylelkűen.

csak egy istenverte bolond. aki megkapott egy érdemérmet. hogy kezdettől fogva be akarta perelni Tonyt. Bannister hozza helyre a kárt. Figyelemre se méltattam a megbékítésemre tett erőfeszítést. de nem én. és nem fogok szerepelni a filmjükben. akit meglőttek. – Nem? – érdeklődött Angela árnyalt mosollyal. – Elfogadta Tony vendégszeretetét. Állíthatja. ha békén hagynának. – Most kezdtem csak látni. Rohadj meg. Személyesen biztosította róla. hogy menekültem a nyilvánosság elől. amelyik elhinné. hogy ezzel meggyőzheti őket? – Tönkretette a hajómat! – Ne legyen nevetséges! Biztosították róla. Nick? – kérdezte Angela. hogy a hajó gazdátlan. és azt szeretném. – Nincs az a pénz. – Bannister vágta haza a hajómat. hogy küldje csak el a csekkemet. A hajója az ő pázsitján áll. hogy ez a karcsú és gyönyörű teremtés egy skorpió fullánkját rejti drága ruhái alatt. Úgyhogy vigyék vissza ezt a szemetet Londonba. Mr. kedves. amikor az egészről ő tehet? – Lenne kedve egy whiskyhez. Néhány pillanatra néma csend lett. azután hagyta. aki nem vagyok. – Természetesen harcolhat az igazáért. Más dolgok foglalkoztatnak. hogy akkor . hogy mindez akarata ellenére történt? Vagy akár ez? – Körbemutatott a fényűző termen. – Gondolja. hogyan találkozhatott Bannister és Melissa. Miért kellene a tévében mutogatnom magam. Sandman. – Nem – jelentettem ki. – Nézzük a kérdést egy kicsit másként. Azon tűnődtem. a süllyesztett úszómedencén. az elektronikus vackokon és a hatalmas kandallón. Nem akarom. hogy újra összerakják? Egyszerűen elképesztő. csak előbb még ki akarta élvezni a vendégszeretetét. gondoltam magamban. Gondolja. Az első tíz perc máris elkészült a filmből. amit nem érdemeltem meg.Akkor hát nem is Bannister fizet a Sycoraxért? Ő vontatta szárazra. El tudja ezt képzelni? Nem akarom életem hátralévő részét úgy tölteni. – Az elmúlt két évet azzal töltöttem. hogy nincs gazdája. – Az utolsó szót gúnyosan megnyomta. Nem akarok pénzt keresni olyasvalamivel. Négyszemközt. Apám biztosan lelkesen fogadna egy ilyen csavart. és közöljék Bannisterrel. – Az ön felesége biztosította Tonyt arról. mint az ember. Maró gúnnyal mért végig. hogy egy búr megfossza minden értékétől. – Gúnyosan elmosolyodott. azután Angela felállt és az ablakhoz lépett. hogy létezik olyan bíróság. Nem vagyok hős. s végül arra jutottam. és végül egy tévétársaság fizet azért. de nem mondtam ki. hogy olyasvalakit csináljanak belőlem.

Új reményt ad azoknak. és elvett egy cigarettát Matthewtól. ha már nem fenyegeti semmilyen veszély. Bannister megígérte. hogy Fanny valószínűleg csak akkor tér vissza. hogy szárazon kellett látnom. igen – felelte Angela. Felteszem. hogy megbűnhődjön érte. aki a szart is kiverte belőlem? – Az nem Tony utasítására történt. aki véghezvitt valami fontosat. hogy megpróbálja utolérni Muldert. el akarja lopni a csónakot. – Nos? – kérdezte Angela hűvös hangon. Nagyon őszinte és elgondolkodtató film lesz. Matthew! – Angela nem vette le rólam a szemét. noha az nem is volt az övé? – Ha maga mondja – válaszolt óvatosan Angela. – Fogd be. Fanny azt hitte. nem kedvességből. Amikor nem feleltem. és ráveszi. hogy juttassa vissza a kitüntetést. ha a Sycorax újra a régi lenne? – A pokolba is. hogy gazdátlan? – Ezt mondták neki. Rágyújtott és felém fújta a füstöt. hogy a javításhoz szükséges anyagok egyike sem fog megérkezni ide. ha tisztában van azzal. odalépett az asztalhoz. Nick. Nick? – A keresztnevemet használta. hogy ejtsem el a vádat Mulder ellen. hogy igen! – Akkor jobb. – S mindeközben maga a lehető legjobb körülmények között épülhet fel. megsebzett engem. Borzasztóan fájt. – És Melissa bérbe adta neki a kikötőt. mi? – Mi a válasza. Bannister arról is meg akart győzni. hogy túlreagálta a dolgot.történhetett. és azt akartam. ám azóta semmi hírt nem. – Hangja maga volt a józan tárgyilagosság. amíg alá nem írja a szerződést. szeretné. . akik maguk is szenvednek. ráadásul kap egy gyönyörűen újjáépített hajót. csak hogy lekezelő lehessen. tudja. – Két törött borda szerintem is túlzott reakció. Odafordultam a Sycorax felé. kihívó tekintettel meredt rám. – Tisztázzuk a dolgokat! Bannister azért vontatta szárazra a hajómat. – És Bannister embere volt az. Elmeséli egy olyan ember történetét. – Akarjuk ezt a filmet. Melissa valószínűleg alig várta. – Számítóan. de abban egyetérthetünk. azzal érvelt. – És a közreműködésért is fizethetünk – próbált bátorítani Matthew. mert azt hitte. kaptam róla. de én elutasítottam az ajánlatot. Mulder megsebezte a Sycoraxot. – És hol van most ez a Mulder? – Tényleg nem tudjuk. A fájdalom és kétségbeesés felett aratott diadalról szól. – Nos. amikor Bannister ki akarta bérelni a kikötőt. hogy ilyen hírességgel gazdagítsa hódításainak gyűjteményét. – Az irónia lepattant Angeláról.

– Én nem nevezném átkozott filmnek – közölte mogorván. Ezért nem kap beleszólást az ilyen kérdésekbe. de a szerződés sűrűn telegépelt oldalain egymást érték a járulékos jogokat és követeléseket tartalmazó bekezdések. Ha így tennénk. – Beszéd közben szétválogatta. hogy kontrolláljon bennünket. rá lennénk kényszerítve. hogy a mi szakmánk lényege az információ formálása és továbbítása. Elvettem a tollat és leültem. és nincs szándékunkban bárkinek is átadni a jogot. – Írja alá azokon a helyeken. – Angelát láthatóan irritálta a késlekedésem. – Szabványos szerződés valamennyi. – A keretszerződés. – Szerkesztői jogosultságokra gondol – közölte Angela tárgyilagosan. – vel. ahol ceruzával megjelöltem. mielőtt aláírnánk. Maga elmondja az igazságot. Ehhez nem volt mit hozzátenni: – Értem. ebben nagyon jók vagyunk. azután felém nyújtotta a tollat. – Akkor talán aláírná a szerződést? – Kinyitotta a táskáját és nagy kötegre való iratot húzott elő. Nem mintha félnék visszamenni. azután legyen olyan szíves és szignálja a két szerződés további oldalait is. hogy azt mondják. egyszerűen csak nem ez szerepel a terveimben. Nem hagyhatom. hogy meghajoljunk bármely politikus vagy közszereplő akaratának. és az asztalra dobta valamennyi dokumentum három másolatát. Tudnia kell. amíg a film el nem készül. Biztosítási formanyomtatvány. Mi pedig pontosan ezt mondjuk el. – Szerződés a Bannister Productions Ltd. – Ledobta az utolsó papírívet is. – Nos. Lehetett bármilyen jó katona. – Milyen jogaim lesznek? Angela a homlokát ráncolta: – Jogai? – Hogy beleszóljak a filmbe. amely a film gyártását végzi. hogy olvassunk el mindent. Ezt meg is mondtam. Nick. . mi pedig továbbadjuk a világnak. – És hagyok itt belőlük egy példányt. Új-Zélandra akarok vitorlázni.Csakhogy Mulder büntetése és a Sycorax felépülése két külön ügynek számított. Kötelezettségvállalás. Próbáltam követni a jó tanácsot. a televíziózáshoz aligha ért. – Szerintem nagyon megindító és igaz emberi történet. ez utóbbit csak akkor érhetem el. vissza akarok térni Falklandra. az igazságot. Angela elnyomta félig elszívott cigarettáját. És egészségügyi alkalmassági nyomtatvány. s úgy tűnt. amikor az el akarja hallgatni az igazságot. s láthatóan felingereltem Angelát. Higgye el. ha megígérem Angelának ezt az átkozott filmet. hadd magyarázzak el valamit. hogy nem beszél más televíziós társaság vagy sajtótermék képviselőjével.

– Már nem vagyok kapitány – tudattam. amikor kihajózunk a tengerre. és különben sem értettem a jogi nyelvezetet. – Most már megkapom a fát a Sycoraxhoz? – Jövő héten érkezik. – Holnap Londonban leszek – vontam meg a vállam –. amikor végleg sarokba szorították. és együttműködik velünk a film sikeres befejezése érdekében. Akkor kedden. Kész vagy. – Első alkalommal – fordult vissza hozzám – jövő kedden. hogy lássam a gyerekeimet. és nyilvánvalóan nem tetszett neki. merre találom. Ismeri? – Ott nőttem fel. Ez olyan bizalmatlan légkört szült. Aláírtam mindhárom szerződést. Gyötrelmes élmény volt. Igazság szerint mindig is zavarónak találtam megváratni az embereket.– Hát persze – sóhajtottam. hogy meggyógyult. de egyik . – Remélem. mit írt alá. hogy ma este tekintse meg Tony műsorát. – Angela odalökte a dokumentumokat Matthew elé. – Tudatában van annak. hogy mindig szeretném tudni. és elfogadjam. míg jobb lábam. A helyszín a városi kikötő. soha többé nem tudok majd rendesen járni. és nem menekülhetett semerre. aki ellenjegyezte mindet. A fényűző ház magányában erőt vett rajtam a kísértés. Aznap éjjel megnéztem a The Tony Bannister Showt. Sandman kapitány. Matthew és én magunktól is kitalálunk. – Kiléptem a seregből. Valamilyen okból a hátfájásom úgy döntött. Kék szemével végigmért. Matthew? Otthagytak. Mindez csakis az én hibám volt. – Hogy a rendelkezésünkre áll. hogy gyümölcsöző lesz az együttműködésünk – bólintott kimérten –. hogy kétségbe essek. elernyedt és meggémberedett. Angela megtorpant. amit látott. mit érezhetett Menendez tábornok Port Stanleyben. Sandman kapitány? – Hogy megcsinálom a maguk filmjét – feleltem. Szüksége van vízálló ruhákra? – Megvan a sajátom. és én kezdtem érteni. asszonyom? Ügyet sem vetett a vaskos gúnyolódásra. – Angela különválasztotta és felém nyújtotta a saját példányaimat. – Ez azt is jelenti. délben találkozunk. kiújul és belobban. – Akkor kedden találkozunk – közölte –. amíg én az apró betűs részt böngésztem. – Akkor kedden. amelyről már-már sikerült elhitetnem magammal. Engedélyezi. Két jókora adag ír whiskyvel bevettem négy aszpirint. Nick. azután szignáltam a külön lapokat is. és addig is javasolnám.

és Bannister műsorára kapcsoltam. Levettem a hangot. és büszke voltam rá. Bannister ragaszkodott a jól bevált formulához: maroknyi ünnepelt híresség.sem segített. A pokolba is. Azon az éjszakán a legújabb széria utolsó darabját sugározták. A képernyőn eközben . felidézte veszteségét. Bannister hatalmas társalgójában néztem a műsort. Az idei. lévén jó néhány műsort megnéztem a tévében. Az éjszakai programot ősztől tavaszig a késő esti hírek után adták. azzal az elevenbe vágó szellemességgel és megnyugtató kisugárzással. hogy az asszony emlékére idén győzelemre fogja vezetni a Wildtracket. amelynek csupán egyetlen igazán érdekes szereplője akadt – maga Tony Bannister. ezután végképp átadtam magam az önsajnálatnak. mennyivel fiatalabbnak látszik a képernyőn. szellemesebbnek tűnt ördögi hivatása többi művelőjénél. Bannister első vendége egy amerikai színésznő volt. A műsor végén Bannister azokról a filmekről beszélt. amely ideális közvetítővé tette őt a közönség és a vendégül látott csillogó hírességek között. és megfogadta. hogy mindig meleg időben forgat. hasonló szellemben fogant filmek közül is kiemelkedett az. amióta Bannister házában vendégeskedtem. Hamisítatlan méltósággal beszélt halott feleségéről. hogy személyesen ismerhetem. Látni lehetett. lemerül ősi hajóroncsokhoz. de ma este még harmincnak is alig tűnt. Élvezettel figyeltem Bannistert munka közben. hogy csak képzelem jobb lábam hirtelen gyengeségét. hogy kiszellőztessem a helyiségből a cigarettafüstöt. miért tartják a szakma királyának. Már korábban megtudtam. s a szófán fekve igyekeztem meggyőzni magam arról. Amikor a kórházban találkoztunk. hogy észrevegyem. Szokványos esti showműsort láttam. Nyitva hagytam az ablakot. a negyvenes évei közepén járhat. kedveltem a fickót. átlagos és jól begyakorolt mutatványt. Megfigyeltem. ami még érthetetlenebbé tette Angela Westmacott megkeseredett cinizmusát. rockbanda és lelkes közönség. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelméről számolt be. bár egyikük sem nyerte meg tetszésemet. aki könnyű géppuska sebességével ontotta magából a poénokat. azután egy brit politikus következett. mikor. amíg a rockbanda a húrok közé csapott. Megbízhatónak és szavahihetőnek tűnt. Nem kellett tévébolondnak lennem ahhoz. Rendelkezett azzal a természetes és közvetlen bájjal. amint Bannister hegyet mászik. azután újra felhangosítottam a tévét egy komikus kedvéért. Pontosan tudtam. amelyikben a St. és szinte valamennyi filmjével gondosan felépített képét csiszolgatja. amelyeket a közelgő nyári hónapokban tervez leforgatni. úgy véltem. részt vesz az idegenlégió kiképzésén.

– A közönség tapsviharban tört ki. – Mit csináltam. aki szerényen visszahúzódott. amely világszerte vonzza a vagyonos vásárlókat.megjelent a hajó: brit építésű Farley 64-es versenyjacht. az árbocoknak ütődő csigák zaját. Az isten verje meg. magányossá tett. Egy olyan emberről. és sosem próbálta gazdagságra váltani nehezen kiharcolt hírnevét. A Sycorax talán nem fürge. Pokolba az egésszel! Lecsavartam a whiskysüveg kupakját. a több mint 19 méteres változat. miért egyeztem bele ebbe az átkozott filmbe? Természetesen csakis a Sycorax kedvéért. – Legalább már tudtam. de elboldogul bármilyen viharban. amint lehemperegtem a szófáról. A telefon abban a pillanatban megcsördült. a hősies bátorságról és az akaratról. hogy nézzem meg a ma esti műsort. Harry? . – Idén ősszel elmondunk önöknek egy újabb igaz történetet. A gyár legnagyobb szériában gyártott modellje. és megcsodáltam a merülési próbáknak alávetett karcsú vonalú motorosokat. Erre a nyárra még egy nagyon különleges filmet tervezek – mondta éppen –. amint a kitartóan erősödő fájdalomhullám végigörvénylett a gerincemen. amelynek főszereplője hazánk talán legvisszahúzódóbb háborús hőse. amikor elkap egy igazi atlanti-óceáni orkánt. aki eddig minden módon kerülte a nyilvánosságot. lapos fenekű. nehéz hajók. ezúttal mégis beleegyezett. az ismerős hang bosszússá. a Viktória-kereszttel kitüntetett Nicholas Sandman kapitány. vélhetően azon a napon. Lehunytam a szemem. s állítható mélységű hajótőkével is rendelkezett – kétségkívül fürge. azután sokáig megkeseredett némaságba burkolóztam. Hallottam odakint a folyón ringatózó hajókat. – Szóval ezért csinálta? – hallottam meg Harry Abbott nyomozó kaján hangját. Az olyan nagy merülésű. amikor a kitüntetést átvettem. és nekem le kellett mondanom az újabb adag fájdalomcsillapítóról. mégis olyan ostobának éreztem magam. hogy elmesélje történetét. s ezzel támaszt nyújtson azoknak. mint a Sycorax. jellegzetesen modern hajó volt. Fájdalom nyilallt a hátamba. Zihálva fogadtam a váratlan gyötrelmet. – Egy olyan emberről – folytatta Bannister –. A kép visszaváltott a stúdióra és Bannisterre. ék alakú. akik hasonló körülmények közé kerültek. hogy lekapcsoljam a tévét. csak épp nem szeretnék a fedélzetén tartózkodni. bármilyen alkalomra megteszik. istenverte barom vagyok. tolókocsiban ültem. Gyakran elhajóztam a Farley hajóépítő műhelye mellett. Egyenruhát viseltem. miért mondta Angela. – A képernyőn megjelent a fényképem.

birtokában van a maga aláírása. – Tudok róla. az egyik záradék értelmében minden további feltétel nélkül lemondtam arról. Odabicegtem az ablakhoz. belemeredtem . – Mit csináltam. mennyire hihet az ártatlanságomban. hogy sejtelme sincs arról. – Visszavonta a vádat Fanny Mulder ellen. hogy elég erős leszek egymagam belehajózni a végtelenbe. és erre azt kell hallanom. hogy aki kutyával fekszik. azután megkerestem a szerződésem saját példányait. igyekeztem meggyőzni magam arról. hogy maga visszavonta a vádjait. akkor miért nem küld ki valakit. merre lehet Mulder. hogy Fanny Mulder hajózási szakértőként a produkciós csapat tagja. Nick. – Mondtam. amelyet olvasatlanul aláírtam és láttamoztam. – Szép hízott bolhák – sóhajtott fel Harry. nyilván próbálta felmérni. – Akkor mivel foglalkozik. hogy maga nem is tud az egészről? – A francba. nem igaz? Csak azt ne felejtse el. És mindvégig hazudott. hogy bármilyen jogi keresettel élhessek a film gyártását végző cég bármely alkalmazottja ellen. – Még nála van a plecsnije? – Igen. s miközben fokozatosan a jobb lábamra tettem át a testsúlyom. Miután az ablakhoz értem. Harry? – Jó éjt. aki egy személyben felelős a film elkészítéséhez szükséges vízi járművek felszereléséért és biztonságos üzemeltetéséért. azóta ott van. hogy a tévétársaság ügyvédje hívta fel az irodánkat? – És mit mondott? – Természetesen azt mondta. – Én ugyan nem! – Akkor hogy lehet. Azt állítja. hogy Bannister vigyáz az övéire. és felteszem. Nick. én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. Nick! Letettem a telefont. Hiszen igazi tévésztár lesz magából. – Ha ennyire tudja – csattantam fel –. Bannister mindvégig megesküdött arra. Harry? Sokáig nem felelt. az a vadbarom Bannister londoni házában tartózkodik. Nick. – Hirtelen eszembe jutott valamennyi oldal. – Ha esetleg érdekelné. hogy lecsapta magát. Nemsokára megkapjuk a papírokat is.– Mondtam. bolhákkal kél. hát ezt csinálta. hogy tartóztassa le a rohadékot? Abbott kivárt a válasszal. Úgy véljük. és csakugyan. A papírokból kiderült az is. most már maga is a nagy ember barátai közé tartozik.

mint gyengének mutatkozni. és eltöprengtem azon a stratégián. könnyű győzelemmel kecsegtetni. . Engem épp most döngöltek a földbe. amellyel harcra lehet késztetni a vonakodó ellenséget. Nem kell mást tenni.az éjszakába. azután pedig a földbe döngölni mindenkit a hátunk mögé rejtett bunkóval.

– Mr. A földszinti ablakokat kivétel nélkül rácsok védték. kellemesen meleg. Másnap reggel felszálltam az első londoni vonatra.2. miután átböngésztem a dolgozószobájában talált iratokat. de így sem értem el Richmond Greenig tizenegy előtt. mert az inas elvette kezét a gombról. Talán az idő miatt éreztem jobban magam – gyönyörű. de az előre figyelmeztetett ellenség egyenlő a felkészült ellenséggel. s bár „uram”-nak szólított. Dél körül kellett felvennem a gyerekeket Melissa kensingtoni házának hátsó bejáratánál. – Valójában Fanny Mulderhez jöttem. hogy időben értesíthesse a rendőrséget. virágszirmoktól illatos tavaszi délelőtt köszöntött ránk. A hátam most is fájt. uram. – Mr. Fekete nadrágot és mellényt viselő vékony. kezével máris a riasztórendszer rejtett pánikgombját kereste. amikor meghallottam a retesz és a láncok zörgését. mint előző éjjel. amennyiben a behatoló áttörné a bejárati ajtó védelmi vonalát. – Teljes címemet és a megnyugtatónak szánt hangnemet használtam. úgyhogy hívassa csak ide. ezért igencsak sietnem kellett. uram. de korántsem annyira. Mulder a garázs melletti külön bejáratot használja. és ezúttal le sem vettem az ujjamat a gombról. A tej és a napilapok már a lépcsőn hevertek. szakadozott tornacipőmben és kopott vadászkabátomban. Arra gondoltam. fejezet Könnyen megtaláltam Bannister londoni házának címét. ez be is vált. de nem adtam neki időt a tiltakozásra. Nem tettem rá jó benyomást viseltes farmeromban. a Viktória-kereszt kitüntetettje. Alaposan végigmért. hogy felhívom telefonon. Megvárhatom valahol? . – Ez itt Mr. kopaszodó férfi nyitott ajtót. – Nevem Nicholas Sandman kapitány. mielőtt válaszolt volna. Felkapaszkodtam a lépcsőn. Bannister még nincs fent. Újra csöngettem. Csak akkor hagytam abba a csengetést. – Most már ezen megyek be – közöltem –. láthatóan felháborította viselkedésem. és megnyomtam a csengőt. – A szakképzett szolgák gőgös tartózkodásával kezelt. Bannister háza? – követeltem a választ. így a fülsiketítő hang egy pillanatra sem szűnt meg. Egy cseresznyefa hullajtotta fehér szirmait Bannister fényűzőnek tűnő háza előtt. és ezt a hatást az impozáns homlokzat jól látható részén elhelyezett riasztó is erősítette.

amíg a kávéra vártam. Van a háznak hátsó kapuja? Az inas habozni látszott. A tavaszi napfény rávetült a súlyos kárpitokra. A kijelentés láthatóan sértette az önérzetét. csak fenyegető pillantásokkal méregetett. Nem válaszolt. Fanny? – Hallottam. ameddig várakozik? – Méghozzá jó nagy bögrével. azután megrázta a fejét. uram. lekerekített peremű füstüveg lappal. még Mr. uram. – Bevezetett egy pompás terembe. Addig is elolvasná a mai lapokat. A szobát gyönyörű bútorokkal zsúfolták tele. – Alig láthatóan meghajolt és távozott. ha elrohan. . csak fel kell hívnom a rendőrséget. Tejjel. ember. – A kávéja. cukor nélkül. hogy ha Mulder menekülni akar. Mogorván és hatalmasan tornyosult fölém. míg a szemközti falat akvarell tájképek borították. a kandalló felett színpompás impresszionista festmény függött. Ha ezt választja. Felteszem. – Attól tartok. – Értesítettem Mr. – Gyanakvónak tűnt. legalább három négyzetméteres üvegasztal. – Az inas jókora ezüstös termoszt helyezett az asztalra. – Van magánál valami. Az íróasztalon Nadeznha Bannister egy fényképe. csak a főbejáraton át teheti. Muldert az ittlétéről. Vártam. vasgyúró lapátkezeivel. mögötte elektronikus szerkezetek garmadája. csak egy bordámat töri el. uram. A kandalló előtt drága. naptól és vízpermettől cserzett arcával. hogy nyomorék vagyok. uram. Óhajtana egy kávét. uram? – Nem. utóbbin jókora betűkkel a Wildtrack név díszelgett. de végül közönyösen vállat vont. ami nekem kell. Ez azt jelentette. végtelen magabiztosságával. Elmosolyodtam. ezekkel ütöttem agyon az időt. – De ettől még tartozik egy bocsánatkéréssel.– Természetesen. hogy itt van. Fanny. de végül felbukkant farmerjában és pulóverében. és amint tud. a búroknál ez is elmegy bocsánatkérésnek – ha tudja. Tíz percen át váratott. Fanny. – Tudatom Mr. félrevonta a sötétítőfüggönyöket és kinyitotta az ablaktáblákat. akárcsak Bannister devoni házában. – Nem tudtam. hogy visszavontam a vádat maga ellen. uram. Mulder azonban másként döntött. a rendőrök és a bányászok elkeseredett csatát vívtak egymással a kokszlerakatok és fejtések környékén. Mulderrel. és így látnom kell. – Mi az? – kérdezte kurtán. Mulder is alszik. Egy hónapja tartott már a bányászsztrájk. csatlakozik önhöz. Az előző napi újságok feküdtek rajta. hogy nyomorék. – Hallotta.

felkaptam az ezüsttermoszt és lecsaptam vele. maga szemét fattyú. van magánál valamim. A kandalló fölötti képpel folytatom. Lecsavartam a kupakot és lefordítottam az edényt. merre lehet Fanny – vádoltam meg. de ön nyilvánvalóan nem fáradt vele. Színpompás selyemből készült fürdőköpenyt viselt. és elszörnyedve meredt az asztal helyén talált romhalmazra. Vagy már meg is találta a vevőt a medálomra? Tagadni próbálta a nyilvánvalót: – Miféle medáljára? Odaléptem az üvegasztalhoz. – Sandman kapitány? – Jó reggelt! – köszöntöttem előzékenyen. Magazinok. és láthatóan komoly gondot okozott neki. száraz virágok. Mulder vonakodott elismerni. és ezúttal sikerült ripityára törni a drága üvegasztalt. és megnéztem a bordó szalagos. – Krisztus könnyeire! – Egy pillanatig azt hittem. ember! Hozom! – Kétségbeesetten hadonászott a kezével. – Borzasztóan sajnálom. hogy fogalma sincs róla. Mr. – Felpattintottam a dobozka fedelét. nekem fog ugrani. nagyobb erővel vágtam oda. Megnyerő mosollyal fordultam újra Fanny felé. – Á! – Bannister alighanem csupasz volt a selyemköntös alatt. Másodszorra ezért magasabbra emeltem a behorpadt fémtermoszt. – Ne nyúljon semmihez! Azonnal hozom! A kitüntetés egy percen belül megkerült. – Egy perc negyven. fakó fényű bronzkeresztet. – Mindjárt itt lesz. hogy összeszedje magát. de elsőre megrepeszteni is alig bírtam az edzett füstüveget. és alig néhány másodperccel azután.– Azt mondtam. máskülönben összetörök mindent. – Azért jöttem. hogy még mindig a birtokában van. – Két perce van. majd még nagyobb elképedéssel fordult felém. hogy Fanny odadobta nekem a kis tokot. hogy visszakapjam a kitüntetésemet. hamutartók hullottak bele az üvegtörmelékbe. – Azt mondta nekem. A forró kávé és a hűtőréteg finomra zúzott cserepei kiömlöttek a finom szőnyegre. Fanny. hogy be kellett vetnem a meggyőzés eszközeit. Fanny elszörnyedve meredt az üvegasztal roncsaira: – Maga megbuggyant! – Már csak egy perc ötven. de csak dermedten állt az ajtónyílásban. hogy előkerítse azt az érmet. . maga Bannister bukkant fel az ajtóban.

– Óhajt másvalamit is tönkretenni a szobában. Megbízom az ügyvédemet. nem tudta tovább folytatni. Még így. – Akkor nem is tartóztatjuk tovább. láthatóan ő sem hordott alatta semmi egyebet. csakis a támadásban. – Ez a film egyszerűen csodálatos lesz. A haját kibontotta. miért viselkedett mindig ilyen fensőségesen. az aranyló fürtök szabadon omlottak a vállára. és sietve igyekezett bevetni. és akárcsak a férfi. de miután a saját csapdájába esett. hogy be is tartsa. – Fanny csak az elmúlt éjjel érkezett. smink nélkül is gyönyörűnek tűnt. hogy sietne? Otrombának és faragatlannak éreztem magam mellette: – Sietek. de az ő felbukkanása belém fojtotta a szót. – Bannister végre rátalált megszokott vonzerejére. – Hátrébb lépett. vele osztozott a hatalmán és az ágyán. – Mindent meg tudok magyarázni. Mr. de sietek – fojtottam belé a szót. Pierre-en. aki elinalt. szükségem van rá. és elvárom. – Bannisterhez hasonlóan ő is selyemköntöst viselt.– Én… – kezdte. Utálkozva nézte a romhalmazt. hogy kiengedjen az ajtón. Természetesen beszélni akartam önnel erről… – Sajnálom. Most már értettem. – Tegye azt! És miután eleget vesztegette erre az idejét és a pénzét. – Csakhogy aláírta a szerződést. Sandman. Sandman? – Angela nem hitt a magyarázkodásban. hogy fel fogja rúgni a szerződést? – Hétfőn beszélni fogok erről az ügyvédemmel. Egészen mostanáig én irányítottam a társalgást. – Ha kedden nem lesz ott a kikötőben. Nick. Az ügyvédje bizonyára szívesen felvilágosítja a következményekről. – Még annyit akarok mondani. kedden délben legyen ott a kikötőben. – Kifelé. azt szerződésszegésnek fogom tekinteni. Nick – próbálkozott Bannister egy erőtlen magyarázattal. – Nick! – Bannister sértett hanghordozása jelezte. nekem sikerült megtalálnom – eltettem a kitüntetést a zsebembe. – Mint láthatja. Hacsak nem hajlandó most azonnal megírni azt a csekket. hogy nem szándékozom részt venni a filmjében. – Ha győzni akarok a St. Mr. – Angela Westmacott lépett a szobába. – Aláírta a szerződést – ismételte –. – Vagy jól értettük. maga Anthony Bannister a szeretője. – Azt akarja mondani. És most jó napot. Fanny! – csattant rá Mulderre. milyen fájóan félreértettem a szándékait. – Szükségem van Fannyre. higgye el! – Inkább választom a csekket – közöltem. Sandman! . – Meg se próbálta leplezni megvetését. Mr. hogy személyesen önnek küldje el a Sycorax helyreállítási költségeinek számláját.

– Nagyon is rám tartoznak. Nem gondolták a járókelők. Hat évével Amanda volt az idősebb. amelyeket Melissa a gyerekekre aggatott. . – Vagy azt akarod. Belfastban jártam. magamnak pedig a whiskyt. – Viszont a képviselő úr annál gazdagabb – érveltem. mégsem tartott vissza a házasságtól. – Remélem. a tandíjak. Teaidőre biztonságban visszajuttattam a gyerekeket a svéd dajkához. Azután természetesen Etonba. és csiszolgatni kezdte egyik körmének ívét. – Elborzadtam a becenevektől. édes. – Nem mintha lenne pénzem. amit a ruhákra költhetnék.Kiléptem a napfénybe. méreg minden szava. de ez mit sem változtatott a lényegen. Pokolba az ösztönökkel. hogy bigott kommunisták legyenek. gondoltam. nem akarsz az anyagi problémáiddal untatni? – Az anyagi problémáim többé nem tartoznak rád. – Remélem. – Te sem akarhatod. – De néhány év múlva. és Németországban. Mands egy tisztességes bentlakásos iskolára vágyik majd. Amikor meghallotta a hangunkat a konyhában. Melissa felvett egy parányi ráspolyt. hogy Mands és Pip valami állami iskolában kallódjanak. a két távoli állomáshely magyarázza. mintha ez bármit is számított volna. Nem az ő gyerekei. hogy elraboltad őket? – Mint a palát karcoló gyémántnak. a kölykök nem neheztelnek. miért nem lehetett beleszólásom a névválasztásba. Melissa felsóhajtott. Vagy már elfelejtetted? – A tandíjak – artikuláltam ugyanolyan gonddal. Melissa kegyeskedett fogadni. Nick. amikor Amanda született. amiért veled látták őket. – Megbízást adtam a banknak. Engedte. Sosem szerettem ezt a hangot. Nick. Tudod. hogy kitöltsem neki a martinit. Gondolkodj egy kicsit. – Már elkezdtem fizetni a tandíjukat – védekeztem. Angela bizonyosan egy harapós szuka. azután fintorogva mérte végig ruhámat. és hirtelen féltékeny lettem Anthony Bannisterre. – Nem akarok ruhára költeni – vontam meg a vállam. mégis én éreztem magam féltékenynek. Nick? Mert manapság mást se tanítanak a londoni iskolákban. míg Piers alig töltötte be a négyet. hogy ő fizessen. amikor Piers megérkezett. és nem várhatod el Johntól. mint ő. Piers pedig a Dragonba megy. olyan volt a hangja.

hogy készítenek rólad egy tisztességes filmet. Melissa volt a leggyönyörűbb patkány. akit teljesen elbolondított a fizikai vágy. – Melissa mindig így hívta a szüleit. a nagyon közeli barátodat. agyafúrt kis patkány volt. és hozzáment egy igazi képviselőhöz. El tudom képzelni. – Meglehetősen jól ismerem Tonyt. Elmosolyodott. noha igyekezett ezt nem mutatni. s pontosan a megfelelő időben hagyta el a süllyedő hajót. mekkora kő esett le anyus és papus szívéről. De hát te sem vagy éppen az. hogy nem eléggé kifinomult. Melissa egyenesen a válóperes ügyvédhez ment. Én ekkor már a kórházhajón voltam. tényleg rendes tőlük. hogy közel tökéletesre sikerült. ha minden pénzed abba az ostoba hajóba fogod ölni. Melissa veszedelmes pillantást vetett rám. amíg te élsz – tette hozzá. Azzal váltottam meg a helyeteket ebben a palotában. Nekiszegeztem mutatóujjam a halántékomnak: – Bang. – Melissa felvont szemöldökkel tanulmányozta a körmét. – Bárdolatlan fickó? Velem nagyon is szívélyes. nem igaz? És ez esetben újra be kell hogy pereljelek. Mosolyogva fordult felém. Ő az apám vagyonát látta bennem. Nick. – Mégis mit akarsz még? – Odaléptem az ablakhoz. láthatóan elégtételt okozott neki. Azt hiszem. – Szinte kéjesen ejtette. Mit tehetnék még? Adjak vért? Vagy szívesebben kisütnéd az egyik vesémet reggelire? – Látom. tetszett neki a válasz. Messze agyafúrtabb.– Anyus és papus se fog fizetni. és én. mint én. akkor nem marad elég a tandíjakra. Nick. – Tiéd az egész nyavalyás nyugdíjam. Gondolod. és készen állt a békekötésre. Emellett. hogy engem is meg akarnak hallgatni? – Miért nem kérdezed a barátodat. És persze ő is a tengert járja. hogy győzelmet ért el már az első ütközetben. nem igaz? Gondolod. hogy a tengerészek a gyengéim? . a kórházban nem sokat változott a vérmérsékleted. kizárólag emiatt vettem el. majd úgy döntött. s amint elpárolgott. Gyönyörű teremtés volt. nem találod? De persze átkozottul jól házasodott. amit a plecsnim mellé kaptam. – Tehát. – Csak nem féltékenység bujkál a szavaid mögött? – kérdezte édesen. – Papus legalábbis nem fizet addig. – Úgy értettem. – Némiképp bárdolatlan fickó. – De igen. anyusnak és papusnak. ami szörnyen unalmas lesz. – Múlt éjjel láttalak a mozgó tapétán. amikor Melissa végre megszabadult a rosszhírű sittes fiától. Tonyt? Tudod. amit átutalnak a nyavalyás tandíjukra. s így különleges jelentéssel ruházta fel a „meglehetősen” szót.

Neheztelve beszéltem a piszkos trükkről. – Jól érezted magad a gyerekekkel? – A Holland Parkba mentünk. Melissa számára a szóbeszéd olyan aprópénz volt. Itt tavasszal az utat vastagon borította a fehér cseresznyevirág. Elképedve meredtem rá. – Szerintem ez nagy felelőtlenség tőled. – Ki az? – erősködtem. – Ez aligha meglepő. amit nem volt szabad meggondolatlanul eltékozolni. Tony gyengéje egy búr vadbarom. Mogorván néztem ki az ablakon Melissa házának szemközt álló tükörképére. és láthatóan úgy döntött. mennyire imádja Melissa ezt a drága házat. de most. ha megosztja velem a tudását. onnét mégiscsak előkerült egy hulla. és a szavaimmal elértem annyit. hogy felfedezte tudatlanságomat. s bár Makyns képviselő sokszor panaszolta. hogy a barátod. hogy minderről én is tudok. miszerint valaki fenyegeti Bannistert. amit a kikötő után szedtél be? . amit Angela bevetett a szerződések körül. Mr. míg télen az ablakok felfedték a magas és díszes belső terek fényűzését. Piers három adagot is. te is búr testőrt tartanál. nem tömted tele őket mindenféle zsíros hamburgerrel. hogyan kovácsolhatna magának előnyt a részletekből. még abban a hitben tette. Makyns londoni otthona egyike volt a magas és gyönyörű stukkóhomlokzatos épületeknek. és a nagy kék szemek gyanakodva mértek végig. hogy Kensington túlságosan messzire esik a képviselőháztól. Az első megjegyzést. amely bámulatos részletességgel őrzött meg minden pletykát. nem származhat előnye abból. Melissa letette a körömráspolyt. Nick? – Halat kaptak és sült krumplit. jól tudtam.– Én csak annyit tudok – feleltem keserűen –. nem igaz? Ha téged fenyegetne egy ilyen szörnyű alak. hogy miután bedobtam a gránátot a látszólag üres rókalyukba. már azon tűnődött. – Ki fenyegeti? – kérdeztem. A hosszú szempillák felszöktek. A rókalyuk ez esetben nem volt más. – És ha már pénzről beszélünk – tettem hozzá –. mint Melissa elméje. mikor fogod kifizetni a bérleti díjat. nyáron a stukkódíszes homlokzat fehéren izzott a napfényben. – Mégis mit kellene adnom nekik? Avokádópürét? Ennyit engedhetek meg magamnak. – Milyen izgalmas! Remélem. és Mrs.

amennyiből fenntarthattam az újjáépített Sycoraxot. de épp csak annyival. ki kellett adnom azt a kikötőt. Kritikus szemmel méregette a lakkozást. – Ha továbbra is ilyen cigányéletet folytatsz. – Ami azt illeti. Nick. amikor nem volt rá semmilyen jogod. és valahogyan meggyőzte valamelyik biztonságosan távoli megye jelölőbizottságát. Makyns képviselő úr talonba tett ász volt. Felé fordultam. Johnra mindent mondhattam. – Ők nem John gyerekei. csak azt nem. – Sokat ér? – kérdezte. talán nagyobb biztonságban lenne nálam. – Tudhattam volna! Ha egy kis beszélgetésre hívlak. Nick – ismételte Melissa. amint egy kiskorú prostituálttal hempereg a parlamentben – menthetetlenül fontoskodás-ügyi miniszter. és tényleg nem használhattam John privát pénzét a gyerekek szükségleteinek kielégítésére. hogy nem eléggé kifinomult. – Ne légy nevetséges. – Ha meghaltam. mintha azt nézné. – Láthatnám. Nem adta vissza: – Pipnek kellene adnod. mennyire alkalmas melldísznek. Nick. – Akkor miért nem kérted el tőlem a pénzt? – Lett volna? – vágta rá azonnal. – Mands-nek és Pipnek pónira volt szüksége. még kevésbé szükséged. Nick. – Miért? Johnny fiú elbukta valamelyik millióját? – A képviselő úr megvesztegetéssel jutott be egy kereskedelmi bank igazgatótanácsába. – Kiadtad a kikötőmet. – Ami azt illeti. és nem akartam. . azután arisztokrata. – Melissa úgy tárta szét az ujjait. ahogyan egy macska nyújtóztatja ki a karmait. az övé is lesz. azután odatartotta a mellkasához. – Megvan még a medálod? – kérdezte mohón. Nick? Kérlek! Odaadtam neki. – Csak a ritkasága miatt – kinyújtottam a kezem. – Rendelkeztem még némi készpénzzel. idővel olyan fárasztó tudsz lenni. hogy őt indítsák a választásokon. és aki – hacsak nem kapják rajta. végül pedig Tiszteletreméltó Halott lesz. hogy Melissa egy hét alatt elszórja ajakfényekre.Mintha némi riadtságot észleltem volna Melissa hangjában. – Zaciba csaphattam volna a plecsnit. Röviden szólva. Alaposan megforgatta az ujjai között. akit máris jövendőbeli miniszterként emlegettek. megvan.

bármikor eljöhetsz ide és megnézheted. Félelmetes. aki minden ízében pontosan olyan választékosnak . mert kinyílt az ajtó. mindenesetre a szememben értékesnek tűnt. Magasra emeltem a porcelánt és gondosan célba vettem vele az egyik magas ablaktáblát. ha mi őriznénk meg neked. Úgy jogos. és tényleg úgy hiszem. – Csak kérdeztem – tette hozzá sértett hangon. amely három ázott formájú bárányt és egy kis pásztorlánykát ábrázolt. Nick. Amíg meg nem betegedett. arra gondoltam. hányszor volt hozzám hűtlen a házasságunk ideje alatt. – És mennyit fizetett ez a te szépfiúd a kikötőért? – Ne légy közönséges. emlékszel? Az a szörnyű orvos azt állította. – Hát nem végzett valami remek munkát – jegyezte meg Melissa gúnyosan. – Nick! – Melissa bűnbánóan felém nyújtotta a kitüntetést. csak hulladék. márpedig nem kevés időmbe és fáradtságomba került. hogy vegyen magának egy új kalapot az ascoti derbire. – Megnyomorodtál. és belépett rajta Makyns képviselő úr. hogy örülni fogsz egy kis külön pénznek. hogy mindezt elintézzem. Melissa kedves – vágtam zsebre a kitüntetést –. és egy működőképes módszert sosem szabad feladni. Odasántikáltam az egyik kis asztalhoz és felemeltem egy porcelánszobrot. hogy miért adtad ki Lime Wharfot Bannisternek. de sokkal nagyobb biztonságban lenne. – Őszintén szólva. Nick.– Visszakaphatnám? Az ujjai összezárultak a medálon. – Gondold csak végig. természetesen. Ez a taktika Richmondban aznap reggel már bevált. Nem tudhattam. származhatott akár egy ócskástól is. hogy hálásnak kellene lenned. hogy szükséged lesz a hajóra. Nicholas! Álltam a tekintetét és azon tűnődtem. Nick! Közönséges roncs! Senki sem törődött vele. Csak azt tettem. én pedig óvatosan visszatettem a törékeny asztaldíszt a helyére. milyen idegekkel rendelkezett. – Mennyit? – kérdeztem újra. És a hajód sem volt más. honnan való. mostanra rég eladta volna a Sycoraxot. – Kivéve Jimmy Nichollst. Ha a hajóm papírjait nem helyezem letétbe az ügyvédem irodájában. amit helyesnek gondoltam. – Én meg csak azt kérdeztem. még kevésbé arra a bűzös kikötőre. hogy soha többé nem fogsz talpra állni. márpedig akkor az sem tűnt valószínűnek. Melissa csak azért úszhatta meg a kérdést. hogy a fiadé legyen. nem? Úgy értem. A gyerekek érdekében.

és nem is hibáztathattam ezért. De talán nem baj. – John kényelmetlenül érezte magát a társaságomban. vékony. – Megbeszélésem van valakivel. bár néha kimegy egy-egy biztosíték. A múlt héten is kinyírtam egy befektetési ügynököt. Mint hallom. – Valójában rajong Mandsért és Pipért. a szemek túl távol ülnek egymástól. – Csak a brokkolival kapcsolatos közös piaci jelentés miatt ugrottam be – magyarázta Melissának. Az orvosok szerint a halszálkás öltönyök látványától érzelmileg instabil leszek. és John távozott. akár a felesége. amíg meg nem találta. hogy nem árverezed el a golfütőimet! Nem született még olyan gyerek. értem. hogy valaha együtt éltem ezzel a fakó gyöngyszemmel. hogy nincs jogod kiadni a feje felett. ha valaki nyugtalan a közreműködésével felszarvazott exférj társaságában. – Ne vedd komolyan – legyintett Melissa. – Értem.tűnt. hogy itt van. hogy a példámmal buzdítsam a nemzetet. nincs igazam? – Addig kotorászott a fiókokban. Mondtam neked. akár egy riadt macska. A vacsoránál találkozunk. elegáns. és olyankor vége. Apám szerint Melissa fején minden aránytalan. tiszta homloktól keskenyedik a finoman megformált áll felé. amely megigézi a férfiakat. – Nem légy fárasztóbb annál. – Még jó. – És tud rólad meg Tony Bannisterről? – kérdeztem. – Méghozzá teljesen jogosan. amelyik egy lyukas garasnál többet érdemelt volna. a széles. – Ki az – tértem vissza egy korábbi kérdéshez. – Csak Mands és Pip érdekében – védekezett. Ahogy így elnéztem. Melissa dühös pillantást vetett a férjére. összességében a sápadt hajfürtökkel együtt mégis olyan szépség. – Á! Nem is tudtam. tévés személyiség lett! – Azt akarják. aki Anthony Bannistert fenyegeti? . Nick. – És hogy szolgál az egészsége? – Többnyire jól – feleltem vidoran –. képtelenségnek tartottam. – Helyes. Nick. Szív alakú arcforma. amit keresett. amelyre Melissa még mindig nem adott választ –. – Az íróasztalodban. mint amennyire feltétlenül muszáj. megcsókolták egymást. kedvesem? – Nem – feleltem. Úgy tekergőzött. Ügyet sem vetettek rám. a többi érdekfeszítő olvasmánnyal együtt. az ajak túl kicsi. – Makyns képviselő nagyot nőtt a szememben. Az orr túl hosszú. Nick épp a kikötővel untat. nagyon helyes – lelkendezett. John magas volt. Belenéztem az arcába. keskeny és jóvágású arcát fényesen csillogó. fekete fürtök keretezték. kedves.

kelletlenül rágyújtott. hogy legyenek. A kandallópárkányon dombornyomásos meghívók sorakoztak. hogy nem gondolta komolyan. Nick. tudtad. Talán ezért is nem mentem veled soha vitorlázni. Senki se tudja. elővett egy cigarettát. Melissa zsarolást gyanított. nem? Inkább egy orosz balett táncoshoz illene. amit elmondok. hány . – És abban biztos vagyok. Ilyen híres emberről. – Felnyitott egy ónixfedeles dobozt. – Nadeznha éjszaka halt meg. Képzeld azt a tartásdíjat! – Melissa hangja eltelt tőle szokatlan lelkesedéssel. – Tökéletes gyilkosság. aki nyugatra szökik. – Mindig vannak efféle szóbeszédek. – Mert a nő el akarta hagyni. – Pontosan. – Hát persze. hogy ez így is marad – vállaltam fel a zsaroló szerepét. de közben azért megfogalmazódott az a gyanú is. Nick. Nick. Nagy dolog a hűség. És ezzel ki is filézte volna Tonyt. – Akkor reméljük. John és én egyaránt felnőtt módjára kezeljük az ügyeinket – figyelmeztetett. Akárhogy is. Miután nem mozdultam. és még koporsóra sem kell költeni. – Talán csak szóbeszéd. Rettenetes egy név. – A néhai Nadeznháról van szó. és várta. és rajta kívül csak egyetlen ember volt a fedélzeten. – De miért akarhatta Bannister a felesége halálát? Melissa az égnek emelte a tekintetét. és lettem egyre kíváncsibb arra. Kell is. amilyen Tony… – Hagyta kicsengeni a mondatot. hogy talán éppen ő akarta eltenni láb alól. – Melissa gondosan végigmért. hogy tüzet adjak neki. – Senkinek sem adhatod tovább. Egyetlen csobbanás. mint láttam.Minthogy az előző kérdésem Melissa és Bannister kapcsolatára utalt. és felfedezi magának a nejlonharisnyát és a hónaljdezodort. amíg kifújta a füstöt. hogy nem. ki tudja meg valaha is? – Vízbe esett – bólintottam. nem igaz? Mármint. mi mindent tárol Melissa az emlékei között. – Az emberek persze valamennyien sajnálták Tonyt. – Boldog házasságban élünk. – A búr? – Egyenest a közepébe. mi másért! Mindenki így tudta. – Kedves mosollyal tudatta. hogy Tony nem az adófizető polgárok mintaképe. még a régi tiszti kaszinómtól jött. Az egyik. hogy tavaly halt meg? – Tudtam.

ha egy olyasvalaki. – De ez a . Yassir Kassoulinak a világ minden részében vannak hajói. mostantól nem kedvel téged. mint Kassouli. Tony önérzetének örökre betett volna. Rockefellerrel és Krőzussal. milyen kedvezőtlen lehet rád nézve. mint ahányszor teáznak. ha egyszer Kassouli lánya. – Vagy ahányszor kokóznak – mosolyodott el gúnyosan Melissa. – Csakhogy Nadeznhának még jobb ügyvédei lettek volna. – Bannister devoni házában látott fényképekre gondoltam. mennyire taszítja a tudatlanságom. olajvállalatai. – És a tévések sűrűbben válnak. inkább becsempész egy mérges kobrát az ágyadba. – Melissa felkacagott. és amerikai állampolgár lett. – Szerinted is Bannister ölette meg Nadeznhát? – kérdeztem. biztosítói és gyárai. hogy hozzámenjen Tonyhoz. Az ő szemében Tony mindig is megmaradt csórónak. hogy a búr lökte a vízbe? – erősködtem. de amerikai lányt vett feleségül. Az ilyen nem az ügyvédeivel szokott üzengetni. – Belehamuzott a kristálytálkába. És különben is. A szóbeszéd szerint gazdagabb még az Istennél is. – Sosem állítottam ilyet! – Gondolod. – Melissa hanghordozása egyértelművé tette. – Pénze – folytatta Melissa – a fiára fog szállni. Persze az apja sosem adta áldását arra. Melissa magára öltötte a sértett ártatlanság álarcát. de a legjobb esetben is gondatlanság.offshore-cége és titkos bankszámlája lehet. – Én csupán megosztottam veled egy igencsak rosszindulatú és hátborzongató szóbeszédet. – Akkora fogás volt? – Miért is ne. kerek lánykaszemeket – vonta meg a vállát Melissa. azt pedig egyenesen tagadom. Képzelheted. mint Nadeznha. úgy dönt. Nadeznha persze kiderített volna mindent. – Ha szereted a napcserzett bőrt és az ártatlan. Nick! Még neked is hallanod kellett Yassir Kassouliról! Természetesen hallottam róla. nem gondolod? – A fickónak van épp elég ügyvédje – vontam vállat. – Hát nem volt csúnya teremtés. nem gondolod? Ő lehetett volna Amerika hercegnője. Egy ilyen szemtelenül gazdag lánynak. de azért Nadeznhának sem kellett volna éhen halnia. – Szerintem mindig van valami hátborzongató a vérkeveredésben. Levantéban született. A nevét együtt említették Gettyvel. – Ugyan már. ha elveszít egy ilyen fogást. hogy akár csak megemlítettem volna Tony nevét. ami lehetett gyilkosság is. És Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg neki a lánya halálát.

Nicholas! A szobalány majd kikísér. Utálom azt tenni. – És most mihez fogsz kezdeni. mert éppen a déltengereken csavarogsz. és hívhatod magad mondjuk média-konzultánsnak. John majd segít. – Ki gondoskodik a gyerekekről. Nem hagyhatod csak úgy sorsukra a gyerekeidet. Mindig csak a pénz. aki készséggel alkalmazna egy ilyen háborús hőst. – Megrázta a csengőt. Sajnálom. Mihez kezdesz életed hátralévő részével? – Á! Újjáépítem a Sycoraxot. hogy ezzel is jelezze. Melissa újra kézbe vette a körömráspolyt. nem igaz? – Úgy gondolod? – Akkor tudatnom kell az ügyvédeimmel. – Körül fogom hajózni a világot. – Szerezz munkát. Ahogyan arra sem számítottam. Nick! Úgy értem. Épp elég barátja van. – Nem így értettem. a pénz. hogy a pénz fán terem? – Az én dolgom. Pierre-en. Vajon mit akart mondani Abbott nyomozó azzal. A legfrissebb pletyka szerint Yassir megesküdött rá. – Két hét múlva találkozunk? – Viszlát. Nick. a maga részéről lezárta a kérdést. de végül azért mindig beletrafálsz a közepébe. hogy érdekes szóbeszédet hallok egy állítólagos gyilkosságról.válasz a kérdésedre. Nick? – Két hét múlva jövök a kölykökért. hogy el akarsz szökni a kötelességeid elől. de nem leszel rá képes. Pontosan emiatt. Felvehetsz egy igazi öltönyt. – Azt hiszed. – Melissa elnyomta cigarettáját. ha én nem? – Talán a nevelőnő? – Megcsókoltam a felém fordított arcot. Üres kézzel jöttem el Melissától. Nick. hogy körbe akarod hajózni a földet. Elmosolyodtam: – Drága kis Melissa. – Nekem biztonságra van szükségem. hazarepülök megnézni a kölyköket. az bolhákkal kél? Végigbicegtem a lehullott virágszirmokkal . Melissa vállat vont. tényleg fantasztikus dolog. de egyszerűen nem hagysz nekem más választást. hogy aki kutyával alszik. bár igazság szerint nem is számítottam arra. Nick. – Ezért tartja maga mellett Bannister azt a búr állatot? – Lassan forognak a kerekeid. a pénz. hogy Tony nem fog győzni a St. Ha majd megtehetem. azután elvitorlázok Új-Zélandra. hogy akár egy pennyt is láthatok a Bannister által fizetett bérleti díjból. hogy ki fenyegeti Tonyt: a név Yassir Kassouli.

átcsapott a hajófar felett. és Nadeznha Bannister fényképekről ismert arcára gondoltam. A St. és különben is. Emlékezett rá. elmondása szerint Fannyt is magával sodorta a hideg tengerár. Épp amikor rögzíteni akarta a főárboc tövében található D-gyűrűhöz. A régi időkben a viharba került jachtokon mindig kurtítottak a vitorlákon. ám ennél sokkal jobbat találtam: egy barna dossziéba rejtve a Nadeznha halálával kapcsolatos hivatalos nyomozás dokumentumait. Ez különösnek tűnt. Állítása szerint Nadeznha.borított ösvényen. Viselte a biztosítóhevedert. A hajótest félig víz alá került. mondtam magamnak. de a mai futamokon a versenyzők minden kockázatot felvállalnak a győzelemért. sőt nagyobb széllökések idején a nyolcas erősséget. amely a sötét éjszakában minden másnál hatalmasabbnak tűnt. nem lazult-e ki a szorítókötél. Hajnali két óra körül Nadeznha felfigyelt rá. Valahonnan alig érezhető sugallat támadt. Semmi az égvilágon. A férfi előrement. hogy a vitorlatartó szorítókötél rögzítése kiengedett. hogy a fővitorla keresztrúdja túl magasan áll. és mégsem vagyok képes kiverni a fejemből. arra gondolt. hogy a baleset nyomára bukkanjak. mintegy nyolcszáz kilométernyire Kanada partjaitól. Fanny csak kormányos. a mozdulatlan vízfelszínt alig felborzoló lágy szellő: ezt a nőt meggyilkolták. akit a nyomozati anyagok a hajó navigátoraként azonosítottak. ám Nadeznha Bannister nem volt hajlandó kurtítani a vitorlázatot. Úgy találta. Egy hullám. mióta kell egy navigátornak éjszakai őrséget adnia? Mulder vallomása szerint éjfél után erősen feltámadt a szél. Én úgy tudtam. és megkérte Fannyt. a kedves és boldog arcra. hogy menjen előre és ellenőrizze. Mindehhez nekem semmi közöm. a nyálkás tengermélyi sötétben. átkutattam a Bannister dolgozószobájában talált összes vitorlásmagazint. Egyszerű történet körvonalazódott előttem. szintén bekötötte magát. A viharos tengeren a hátszél erőssége elérte a hatos-hetes. Pierre-en versengő Wildtrack már a visszaúton járt. A fedélzeten nem tartózkodott más. a Wildtrack tatja váratlanul víz alá került. a gázoktól felpüffedt testre. amely immár több ezer láb mélységben nyugszik. a tenger egyre viharosabb és veszélyesebb. hogy amint áthaladt a középső kormányállás mellett. Hajnali kettőkor Nadeznha Bannister volt az ügyeletes kapitány. Éjszaka is teljes vitorlázattal haladt. aki a hátsó kormányállásnál tartózkodott. Az egészhez semmi közöm. Bannister nyilvánvalóan teljes mellszélességgel védte a búrt. A hajó Mulder állítása szerint gyorsan haladt. Miután visszatértem Devonba. csak Fanny Mulder. A .

biztosítóhám ugyan kitartott, ám amikor a Wildtrack kiszabadult a hullámok közül és ő visszatért a kormányálláshoz, már sehol sem látta Nadeznhát. A taton végigsöprő hullám magával sodorta a hajó zászlórúdját, jelzőbójáját, védőkorlátjait és mentőöveit is. Bannister, akit a jelentés a Wildtrack kapitányának nevezett, elsőként jelent meg a fedélzeten, de a legénység többi tagja is mögötte jött. Bevonták a vitorlákat, beindították a motort, és világítófáklyák segítségével átkutatták a területet. Még jóval hajnal után is folytatták a keresést, noha semmi reményük sem lehetett, miután Nadeznha Bannister nem viselt mentőmellényt, egyedül a biztosítóhámban bízott. Virradatkor egy amerikai kutató repülőgép is átfésülte a területet, azonban délre már fel kellett hagyniuk minden reménnyel. Nadeznha Bannister holtteste sosem került elő. A halottkém megjegyezte, hogy a Wildtrack a legnagyobb viharban sem kurtította meg vitorláit; éles hangon kritizálta a hajósokat, akik a kérészéletű dicsőség reményében bármilyen kockázatot készek vállalni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a végzetes döntést éppen az elhunyt hozta, akinek gyakorlottságához és hozzáértéséhez nem férhet kétség. Tragikus baleset történt, és a bíróság ezúton is részvétét nyilvánította Mr. Anthony Bannisternek, valamint Nadeznha apjának, Mr. Yassir Kassoulinak, aki Amerikából repült a kontinensre, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Az ítélet szerint a halál oka véletlen baleset volt, és az ügyet lezárták. – Hatos vagy hetes szélnél? – ráncolta a homlokát Jimmy Nicholls. – Én se kurtítanék a vitorlán. – Akkor szerinted is baleset volt? – kérdeztem. – Nem voltam ott, fiam. Ahogy te sem. Pedig hát egyértelmű, nem? Mindig szerencsétlenséget hoz, ha asszonynép van a hajón. Az asszonyoknak a parton a helyük, én azt mondom. Kedd volt. Az ügyvédem azt tanácsolta, hogy ha újjá szeretném építeni a Sycoraxot, akkor feltétlenül csináljam meg a filmet, ezért elvitettem magam Jimmyvel és az ő tízméteres halászhajójával a kikötőbe. Meleg, iszonyú meleg lett az idő, Jimmy ennek ellenére megszokott trikóját, flanellingét, mellényét és formátlan tweedzakóját viselte, mindehhez kátrányfoltos munkásnadrágot, amelyet szorosan betűrt gyapjúbéléses gumicsizmájába. Jimmy olyannyira komolyan vette a közmondást, miszerint egy fecske nem csinál nyarat, hogy eltökélte magát: addig nem szabadul meg egyetlen ruhadarabjától sem, amíg rá nem adják temetési öltönyét.

És az elmúlt télen majdnem megtörtént vele. – A nyavalyások bedugtak a kórházba, Nick. – Ezt már vagy huszadszor közölte velem, de Jimmy sosem szeretett elsiklani a fontos dolgok felett, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy pontosan megértették. – Nem az én hibám volt, a fenébe is. Azok az átkozott szociális munkások! Azt mondták, nyomorban élek, azt bizony. Azt mondták, segítenek rajtam. Én meg mondtam nekik, hogy ez az otthonom. – Görcsösen köhögni kezdett, majd kiköpött az ormótlan lakóhajó felé, amely még most is elfoglalta a kikötőhelyem. Az ocsmány úszó viskóban Muldernek kellett volna laknia, bár én nyomát se láttam a dél-afrikainak, amióta meglátogattam Bannister richmondi házában. – Abba kellene hagynod a dohányzást, Jimmy – jegyeztem meg. – Az biztos tetszene a rohadékoknak, mi? Volt idő, amikor a férfiember még szabad volt, Nick, de már nem az. Legközelebb majd a sörtől tiltanak el. Majd azt mondják, éljünk tejen meg salátán, mint a kínaiak. – A kínai étrend is azon kérdések közé tartozott, amelyekben Jimmyt súlyosan félreinformál : ták. Egyetlen kérdés akadt csak, amikor feltétel nélkül hinni lehetett a szavának: a tengerészet. Immáron betöltötte a hetvenhármat. Húszas éveiben egy gazdag fickó J osztályú versenyjachtján szolgált, a helybéliekből toborzott húszfős legénység részeként, és egy ablaktalan kajütben aludt a többiekkel, akikkel egyetlen éjjelivödrön osztozott. Jimmy egész álló nap harmincméteres magasban, a keresztrúdon állt, és gondoskodott arról, hogy a nagy vitorlák ne akadjanak össze a függőleges kötelekkel. Heti három fontot és öt shillinget kapott ezért, valamint további két shillinget élelemre, és egy teljes fontot minden megnyert verseny után. A háború idején rombolóhajókon szolgált, kétszer is megtorpedózták. 1947-ben matróz lett egy kis kereskedelmi hajón, amely porcelánt és trágyát szállított a Csatornán. Később vontatóhajókon dolgozott, jelenleg pedig, noha névlegesen nyugdíjba vonult, saját bárkájával halászta a sügéreket, tengeri rákokat és homárokat a csipkézett földnyelvek körül. Jimmy igazi devoni hajós volt, kemény, akár azok a gránitsziklák, amelyek alattomos felszín alatti áramlatokkal szüntelen mélybe akarták rántani a hajóját. Amikor majd eljön az ideje, Jimmy alighanem úgy fogja intézni, hogy inkább azokban a sötét vizekben lelje a halálát, ne a kórházi oxigénsátorban. Most, hogy pöfékelve, lassan lefelé csorogtunk a folyón, ismét megpróbáltam kipuhatolni Jimmy véleményét Nadeznha Bannister halálával kapcsolatban.

– Nem hinném, hogy vállalt volna ekkora kockázatot – vélte Jimmy. – Meg kell adni, asszonynépséghez képest elég jól bánt a hajóval. Mintha Szókratész elismerte volna valakiről, hogy meglehetősen logikus gondolkodó. – Elég jó volt ahhoz, hogy ne eshessen a tengerbe? – feszegettem a kérdést. – Á! – hördült fel Jimmy. – Te meg a többi fiatal, mind egyformák vagytok. Azt hiszitek, mindig tudjátok, mit csináltok odakint! Épp elég embert láttam már, aki a tenyerénél is jobban ismerte a tengert, mégis odaveszett. Odakint nincs törvény, Nick, történik, ami történik. Mióta hajózol? – Tizenkét éves koromtól. – Mennyi is az összesen? Végig kellett gondolnom: – Huszonkét év. Jimmy kaján elégedettséggel bólintott: – Na akkor várj még vagy még egyszer ennyit, fiú, és talán megtanulsz egykét dolgot. Kitartóan vadásztam tovább a pletykákra: – Hallottál bármi mást Mrs. Bannisterrel kapcsolatban? Megrázta a fejét: – Semmi olyat, ami meglepő lenne. – Azt beszélték, viszonya volt valakivel. – Velem biztosan nem! – Harsányan nevetni kezdett, azután valósággal összegörnyedt a köhögéstől. Kivártam, amíg a roham alábbhagyott: – A szóbeszéd szerint egyáltalán nem biztos, hogy baleset történt. – A szóbeszéd szerint. – Átköpött a korláton. – Valamit mindig beszélnek. Azt mondják, valaki belökte, nem igaz? Én is hallottam. Meg hogy nem is Mulder volt vele a fedélzeten, hanem Mr. Bannister. – Ezt még nem is hallottam. – Csak szóbeszéd, Nick, üres locsogás. Az asszony halott, és most már senki se támasztja fel. Másik taktikával próbálkoztam: – Bannister vajon miért tartja maga mellett Muldert? – A francot se érdekli. Ő sosem beszél velem, mármint Mr. Bannister. Talán nem vagyok neki elég előkelő. És azt a másik fickót, azt ki nem állom. Amilyen emberekkel összejár. Együtt iszik Georgie Cullennel. Emlékszel George-ra? – Még szép, hogy emlékszem George-ra. Jimmy rágyújtott egy pipára. Befordultunk a kiöblösödő folyótorkolatba, melyet két oldalról a város szegélyezett, és Jimmy kinézett a partra, ahol két

holland vonóhálós halászhajót tisztított meg, és festett újra. A holland kormány jelentős támogatást adott a halászoknak, akik így minden évben megengedhettek maguknak egy új hajót, a régieket pedig nekünk adták tovább. A halászhajók közelében motoros jacht próbált elérni egy nagy kikötőbóját. A kapitány megállás nélkül üvöltött legénységével, a nővel, aki hasztalanul nyújtogatta a csáklyát, pedig a férfi ítélte meg rosszul a tengerjárást és tette eleve reménytelenné a nő feladatát. – Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?! – kiáltozta a férfi. Jimmy kuncogni kezdett: – A legtöbb még egy papírcsónakot se tudna körbevezetni a fürdőkádjában, mégis tengerésznek hívatja magát! Ennyire még egy nyavalyás csimpánzt is megtaníthatnának. A tenger felől francia alumíniumtestű hajó futott be, és ebben ráismertem ugyanarra a motorosra, amelyik előző héten a kikötőmedencében, Bannister háza alatt horgonyzott. Ugyanaz a fekete hajú lány állt a kormánynál, és én elismerően biccentettem felé. – Ügyes tengerész. – A hajó Cherbourgból való. A neve Mystique. – Nem sok minden akadt, amit Jimmy ne tudott volna a folyóról. Szutykos ruhái és ódivatú pipája láttán talán elkerülték a pénzes turisták, de a vizenyős szemek mindent láttak, és a folyóparti kiskocsmákban Jimmy merítőháló hatékonyságával fogdosta össze a friss híreket. – Pedig a nő nem francia – tette hozzá. – Hanem? – Amerikai. Az apja itt szolgált a háborúban. Felkeresi a régi helyeket. – A Normadiában partraszálló amerikaiakat a devoni tengerpartokon képezték ki. – És most könyvet ír az egészről, azt mondja. – Könyvet? – Amennyire lehetett, igyekeztem palástolni az érdeklődésemet. Jimmy kuncogni kezdett: – Látom, te is csak úgy szomjazod a tudást. – Kösz szépen, Jimmy! – Szóval azt mondja, amolyan kalauzt ír. Azt hittem, épp elég kalauz jelent már meg a Csatornáról, de ő azt mondja, hogy egyik se az amerikaiaknak szól. Úgyhogy nemsokára megint hemzsegni fognak itt a jenkik. – Eltekerte a kormányt, hogy a városi kikötő bejárata felé irányítsa a hajót. Valaha hajókat is gyártottak itt, de mára az egészet kiadták a gazdagoknak, akik biztonságos és védett kikötőhelyet kerestek jachtjaiknak. Láttam, hogy a Wildtrack rám

várakozik az egyik hajóhídnál. A vakítóan fehér hajótestet jól látható, kéklő villám díszítette. – Arról nem hallottál, hogy valakik meg akarják akadályozni Bannistert abban, hogy megnyerje a St. Pierre-t? – kérdeztem Jimmyt. – A békazabáló franciák. Ők bármit megtennének, csak hogy ne győzzön. – Jimmy igazi devonihoz méltóan ki nem állhatta a franciákat. Elismerte tengerészeti érdemeiket, talán minden más nemzet érdemeinél inkább, mégsem tudta megbocsátani nekik, hogy nem születtek angolnak. Jimmy bámulatra méltó finomsággal és hozzáértéssel kormányozta a súlyos halászbárkát az úszóhíd mellé. Átnézett a Wildtrackre, és elfintorodott a rá várakozó kisebb tömeg láttán. Mulder a Wildtrack kormánya mögött állt. Matthew Cooper a hídon gyülekezett filmes stábjával, maga mellett Anthony Bannisterrel és a hátrébb húzódó Angelával. Angela rövidnadrágot viselt, és Jimmy elégedett vigyorral mérte végig hosszú combjait. – Kellemes napod lesz, Nick. – Az a nő képes halálra marni a nyelvével. – Szeretem, ha az asszonyban van spiritusz. – Feltartotta a kezét, hogy megállítson, mielőtt kilépnék a hídra. – Sosem volt meg a magadhoz való eszed, Nick Sandman, ezért most jól figyelj rám! Elfogadod a nyavalyás pénzüket, és kijavítod a hajód. Megcsinálod velük azt az istenverte filmet, azután nekivághatsz a tengernek. Hallod, amit mondok? És hagyd békében nyugodni a holtakat, fiam. Nincs értelme bolygatni az ilyen dolgokat. – Hallom, Jimmy. – Csak épp oda sem figyelsz rá, igaz? Na, tűnés innét, fiam! Este találkozunk a kocsmában. – A várakozó stáb felé sandított. – Ki is fognak rúzsozni, Nick? – Csak szeretnéd, Jimmy. Jimmy harsányan felnevetett, én pedig indultam filmezni. Nem mondhatnám, hogy felhőtlen boldogságban hajóztunk ki a tengerre. Mulder egy szót se szólt hozzám, a legénység mogorva hallgatásba burkolózott, míg Matthew és a csapata igyekezett nem útban lenni. Angela visszavonult a hátsó kabinba. Tony Bannister azonban nem futamodott meg a kezdeti nehézségek láttán: – Örülök, hogy eljött, Nick. – Nem mintha lett volna más választásom – mondtam mereven.

– Hát igen. – Áthaladtunk a sziklás földnyúlványok között, ahol fehéren tajtékzott a partra törő tengerár. A jobb oldalon, a távolban idetűntek a calfstonei homokzátonyt ostromló hullámok. – Azt gondolom – folytatta Bannister esetlenül –, hogy ami elmúlt, azt jobb békén hagyni. Helytelenül cselekedtünk, bár mindenképp beszéltem volna Fannyről, és visszakapta volna a medálját. – Egyszerűen csak nem szerétem a becstelenséget. – Azt hiszem, ezt eléggé egyértelművé tette. Megegyezhetünk annyiban, hogy jobban fogunk igyekezni? A békesség kedvéért, és mert egy ideig el kellett viselnünk egymás társaságát, megegyeztünk ennyiben. Kihajóztunk a torkolatból, és Mulder parancsot adott a vitorlák felvonására. Leállította a motort, bevonta a hajócsavart, és a Wildtrack azonnal önmagára talált. Többé már nem dízelmotorjával és a vizet köpülő lapátokkal szállt szembe a tengerrel, hanem a szél és a víz egyensúlyára bízta magát. A hatalmas, hófehér vitorlák dél felé repítettek bennünket, egyenesen a friss délnyugati szél arcába. Bannister és én a középső kormányállásban maradtunk. Mulder bizonyára tudta, hogy árgus szemekkel figyelem, és alig várom, hogy lekicsinyelhessem a hozzáértését. Csakhogy átkozottul értette a dolgát. Pedig azt akartam, hogy csapnivaló tengerész legyen. Azt akartam, hogy olyan faragatlan tuskónak bizonyuljon, amilyennek a megjelenése alapján joggal gondolhatta bárki. Ám ő ehelyett magabiztosan és ritka szakszerűséggel vitorlázott. Arra számítottam, hogy ő lesz a lehető leggyűlöletesebb teremtés, a hangoskodó és fontoskodó kapitány, ám a kurtán kiadott parancsokból hiányzott minden önteltség. A hét emberből álló, kék és fehér matrózöltözéket viselő legénység láthatón néma csendhez és hatékonysághoz szokott, ám a hajó sztárja így is vitathatatlanul Fanny Mulder maradt. Ösztönösen, szinte gyengéden kormányozta a hajót, és az első pillanattól éreztem, hogy istenadta tehetség. Átkozottul jó volt. Én pedig váratlanul és megmagyarázhatatlanul boldog. Nem azért, mert törékeny békét kötöttem Bannisterrel, hanem mert újra a tengert jártam. Figyeltem, ahogyan a sötét devoni partok elenyésznek. A kisebb öblök máris egybemosódtak, a szürke hullámok ellepték felszínüket. Visszatekintettem a folyó torkolatába, és megláttam, amit már kis híján elfelejtettem: hogy mennyire zöldellők és lágy vonalúak a távoli dombok; milyen viharvertek és sötétek a tenger felőli lankák, mintha a folyó késként hasítana a megkérgesedett húsba, hogy felfedje a mélyebben rejtőző lágyabb szöveteket.

hogy a hőn szeretett Tony Bannister mentett meg. Újra ott jártam. A középső kormányálláson kívül a tulajdonosi kabin mögött hátsó munkateret alakítottak ki. a friss szélben repkedő hajfürtökkel. A maga módján persze a Wildtrack mély benyomást gyakorolt rám. – Mit gondol a hajómról? – kérdezte. mit mondhatna. – Egy hosszú. A közönségnek úgy kell éreznie. s mintha megvető kifejezés suhant volna át a kormányos arcán. miután a hajó melegebb éghajlatra ért. hogy Mulder nem fog szerepelni a filmemben. – Boldognak tűnik. Engem sosem izgatott a sebesség. amint villámsebesen elsiklott a szüntelenül változó vízfelszín felett. – Hatásos. majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. amely napozófedélzetként szolgált.A tenger felé fordultam. – Jó. amint végigmérte Bannister csillogó hajóját. a jégkészítő gépekig és a szervokormányig. a meleg vízig. Raleigh és Drake. Minden ízében méregdrágának tűnt. ahol az orvosok szerint soha többé nem járhattam volna. hogy újra kint lehetek. miután Bannister átvette a hajó irányítását. Szívem szerint én sem egy Wildtrackhez hasonló hajón tértem volna vissza az óceánra. Howe és Nelson azonnal megértették volna a Sycoraxot. A letűnt korok Devonból kihajózó hősei. Gyanítottam. napbarnított arccal. Mulder eltűnt. . A horizonton alaktalan. kezdve a nevetséges pontossággal üzemelő digitális mérőműszereken és elektromos csörlőkön keresztül egészen a műholdvevőkig. de képtelenek lettek volna bármit is kezdeni ezzel a szilíciumchipekkel vezérelt teremtéssel. feszélyezett pillanatig egyikünk se tudta. amelynek digitális műszerei a csomó századrészének pontosságával működtek. visszavonult a kabinjába. de hirtelen már ez sem számított. szürke tömeg árulkodott a Plymouth irányába tartó kis konvojról. aki csakugyan megkapó látványt nyújtott a nagy kerék mögött. nem úgy a Wildtracket. amikor megláttam az első sirályt. éreztem a tenger és az arcomba csapó vízpermet illatát. és ez a gyanúm később igazolást is nyert. Egy Westerley teljes vitorlázattal siklott Dartmouth felé. Minden a gazdagok kényelmét szolgálta. a légkondicionálásig. – Bannister mostanra átvette a kormányt Muldertől. Egy Start Point felől érkező rákhalász a közelben pöfögött el kosarakkal és bójákkal megrakott ütött-kopott bárkáján. akár egy szálas viking a szerelmes regények borítóin. A filmen lenyűgözően fog festeni. Széles terpeszben állt. – Igazság szerint jobban szerettem az ódivatú jachtokat.

Hogyan tanult meg vitorlázni. majd bevágunk néhány részletet a gyerekkorában készült otthoni filmekből. Bannister látta idegességemet. Bannister viszont nem. Megfigyeltem. és próbált megnyugtatni. Néha persze éjszaka kell navigálni. Gondolkodás nélkül tettem mindezt. – Az irány 195 – tudatta Bannister. márpedig úgy tűnt. hogy semmi sem változott. és miért. Ameddig a szél nem változott. – 195. Az operatőr felvételeket készített a hajóról. Igazán nem nehéz elvezetni egy hajót. halálra fagyva. ám eközben feltartóztathatatlanul közeledett a középső állás felé. örvényeket. Szüntelenül ellenőrizte a műszerfalon elhelyezett széliránymérőt. bőrig átázva. hogy a lehető legnagyobb sebességet csiholja ki a Wildtrackből. amelyeket a filmes stáb a kabintetőn helyezett el. – A tájolóra sandítottam. hogy örökre beállt ebbe az irányba. Csak a tenger szeszélyeire és a szél változásaira kell odafigyelni. – Ma a háttérinformációkat szeretnénk rögzíteni. ha készen áll. ahol a kormány mögött álló Bannisterrel várakoztam. Elfogadhatóan hangzik? – Rettenetesen hangzik. szélviharokat. – Szeretné vinni egy kicsit. hol. Hirtelen mintha feszengeni kezdett volna az iránta tanúsított átható figyelemtől. de hát Mulder született tengerész volt. azután addig igazított a kormánykeréken. – Azért csak próbálja meg. A hullámok nem voltak elég erősek ahhoz. amíg a folyadékkristályos kijelzőn megjelenő kis hajó optimális helyzetbe nem került. rozsdamentes acélból készült kormánykeréken tartanom. Máskülönben nem nagy dolog elkapni a . A hajótest olykor megrázkódott. és abban a pillanatban már tudtam. Ki kell kerülni a homokpadokat. Muldernek nem volt szüksége elektronikus segédeszközökre ahhoz. hogy eltérítsenek egy ekkora jachtot.Éppily értetlenül szemlélték volna azokat a rendkívüli berendezéseket is. Utána az egészet feldaraboljuk. és a flancos sebességmérő szerint újabb fél csomóval sikerült felgyorsulnunk. hogy legszívesebben feladnánk az egészet. miközben arrébb lépett. hogy egyszer sem veszítettem el az egyensúlyomat. csak egyetlen ujjamat kellett a jókora. irányba fordítottam a hajót. Megéreztem egy széllökést. Nick? – Persze. és az orkán kellős közepén megkurtítani a vitorlákat. és olyan fáradtan. de mérhetetlen örömömre szolgált. hogy kiegyenlítsem a kisebb oldalmozgásokat. ki tanította meg. hogy Bannister képtelen egy pillanatra is ellazulni.

szelet és megtartani a hajót. A fedélzeti deszkák megcsikordultak. hogy az életemről beszéljek. én pedig összeszorítottam a fogam. ahogyan a széltől felkorbácsolt vízpermet fátyolba burkolja a Start Point szirtjeit. ahol mindig is lenni akartam. szürke. és újra ott voltam. hogyan tanított Jimmy egy kis lélekvesztőn. Az operatőr közvetlenül előttem bukkant fel. – Most. és a Sycorax a maga módján betartatta velem az ígéretet. Beértünk egy nagy Moodyt. de megígértem egy tiszttársamnak. most mégsem okozott gondot. – Mikor hajózott első ízben. A vitorlázáshoz persze jócskán szükség van gyakorlatra. falloszra emlékeztető mikrofont tolt az arcom elé. Lelkesen mesélhettem. idővel ösztönné válik. hogy a Falkland-szigetekre terelődött a szó. hogy egyszer még újra hajózni fog? – Másra se tudtam gondolni. hogy St. amit hallott. Elmosolyodott. Malonál felveszem. Sosem lett volna szabad kimerészkednem az északi orkánok örvébe. a válaszaim egyre kurtábbak és komorabbak lettek. gondolta volna. A hangmérnök a lábamnál kuporgott. – Még először. – Egészen pontosan mi történt – hallottam az újabb kérdést –. hogy a kórházban. – Nagyon régen. Elmeséltem. és igyekeztem megfeledkezni a kamera tolakodó jelenlétéről. egy szörnyű viharos éjszakán hogyan sodródtam ki a nyílt tengerre. hogyan kezdődött? – erősködött Bannister. mert Bannister látható elégedettséggel fogadta. amikor megsebesült? – Meglőttek. abban a véres ütközetben sem adta fel a reményt? – Nem sok mindenre gondoltam abban a pillanatban. . mint autót vezetni. Nick? – kérdezte Bannister. mintha ezzel akarná oldani a feszültséget. Semmi sem változott. – Elmesélné. – Figyeltem. Abban a pillanatban megértettem. és egy hosszú. fájdalmak között töltött évek sem tudták kikezdeni ezt az ösztönt. Bannisternek eddig nógatnia kellett. amikor újabb félcsomónyi sebességet csaltam ki a hosszú hajóból. A matrózok odaintettek nekünk. semmivel sem bonyolultabb. hogyan loptam el apám hajóit és fedeztem fel a Csatorna partvidékét. Bárki képes rá. – Amikor megsebesült – kérdezte –. amelynek legénysége a fedélzeten ebédelt. ahol – s erre kész vagyok megesküdni – a Sycorax mentette meg az életemet. majd később.

mert a stáb nekilátott összecsomagolni a holmiját. Nick. amint Mulder visszavette tőlem a kormányt. ketyerékkel telizsúfolt vízi Rolls-Royce-ot. de ezáltal hűtlen lettem volna ehhez a rendkívüli élményhez. hogy majd tudatom vele. aznapra be is fejeztük a filmezést. – Kihasználhatnánk a dagályt. – Nem is válaszoltam! – tiltakoztam. amelynek a gondolata is mosolyt csalt az arcomra. Miután rájött. mert maga háborús hős. Bannister is lekuporodott. majd alig észrevehetően bólintott. – Közelebb akar kerülni a Skerrykhez? – erősködtem. amiért a Viktória-kereszt kitüntetésben részesítették? – Át akar kelni a Skerryken? – Előremutattam. komolyan aggasztott. úgy látszik. hogy kívül került a kamera bűvkörén. amint rendes hajót vezethetek. Talán nem ma. azért kell filmeznünk. De akkor is beszélnie kell erről. Mielőtt a fedélzetre léptem volna. és a zavaros víztől kelet felé kormányoztam. Megvontam a vállam. ahol a Start Point körül a sekélyebb vizek felszíne tajtékozva tört meg. Nick? – sürgetett. – A Viktória-kereszt. – Cooper visszanézett a hátsó kormányállás és Angela felé. Most. Nick. mert a gorillája tönkrevágta a hajómat. – Az a mosoly mindent elmondott. – Leállunk! – kiáltott oda Matthew Cooper az operatőrnek. nem egy ilyen csillogóvillogó. – Ez talált. – Én meg azt hittem.– Mi történt abban az ütközetben. – Válaszolnia kell a kellemetlen kérdésekre is. Hogy ne kelljen a mogorva dél-afrikai társaságában maradnom. Bannister elmosolyodott. jól szerepelt. miként fogom megőrizni az egyensúlyomat. – Milyen érzés – érdeklődött – újra vitorlázni? Haboztam. hogy meggyújtsa cigarettáját egy aranyozott öngyújtóval. Az idomított tengeri medve. hogy harapófogóval se húzza ki belőlem a választ. most pedig a . Elmosolyodott. Azért készítünk filmet minderről. Úgy tűnt. Azt akartam válaszolni. hogy a Wildtrack orra kitérjen a szélirányból. elindultam felfedezni a Wildtrackot. – Nem kerülhetjük meg a kitüntetését. de egy napon mindenképp. – Csakugyan? – Engedtem. Nick. tudja. kerestem a megfelelő szavakat.

legkisebb nehézséget sem okozta. Ami pénzt elköltöttek. ha valaki egymagában akarja körülhajózni a világot. hogy ez Bannister kvártélya. A légkondicionáló és fűtőberendezések mellett egy rekeszfalba süllyesztett tévékészüléket és videomagnót is felfedeztem. amely még most is leküzdhetetlenül remegett. – Gyönyörű asszony volt – bólintottam. ha nem sebesülök meg. Igaz. ha kimerültem. azt mind a navigációs eszközökbe ölték: akadt itt Loran. É 49 °18'. Ny 41 °36'. Kitartóan fájt a hátam. és láttam. hogy az orr könnyítése érdekében mindent eltávolítottak az orr-rekeszből. a nagyon alacsony frekvenciájú rádiójelek vételére. és javítottak a közérzetemen. és Bannister jelent meg a nyílásban. Annál többet aggódtam jobb lábam miatt. A főkabinban is mindent a sebességnek rendeltek alá. A kép keretére apró betűs sort nyomtattak. robusztus szépséget. Decca. hogy ezek a csontok már az óceán sötét mélyén nyugszanak. és egyértelműen látszott. sőt még egy Omega is. és minden pillanatban azzal fenyegetett. A fénykép felé biccentett. Satnav. – A feleségem. már fényűzőbb bútorokkal látták el. „Nadeznha Bannister. Nem olyan sápadt szőkeséget láttam magam előtt. ám a rendszeres reggeli úszógyakorlatok Bannister medencéjében csodákat műveltek: megerősítették az izmokat. s ez aligha kedvező előjel. Az emeletes ágy felett Nadeznha bekeretezett és a rekeszfalra erősített fényképére bukkantam. de nem tiltakozott. Egyedül szeksztánssal nem találkoztam. hogy a hálóhelyén talál. A hátsó kabint. de akkor is így tettem volna. amelyet egy szűkös átjárón át lehetett megközelíteni. Lehajtottam egy nyílásfedelet. hogy előremenjek az orrfedélzetig. . Láthatóan meglepte. erős csontozatú. amely immár ismerősnek tűnt a többi fénykép alapján. hogy összecsuklik alattam. hogy el tudjam olvasni. A kabin hátsó ajtaja félrecsúszott. mint Melissa vagy Angela. és fel kellett térdelnem az ágyra. Fényűző kényelemre számítottam. hanem sötét bőrű. de legalább a Wildtrack fedélzetén tanúsított mozgékonyságom derűlátásra adott okot. a korlátokba és kötelekbe kapaszkodtam. Rettenetes veszteség.” Mélyen belenéztem a halott lány sötét szemébe. 1956-1983. Gyengeségem tovább fokozódott. ám a fényűzést ezúttal feláldozták a könnyebb súly oltárán.

Pierre-t. nyomorúságos állapotban várakozott. hogy meg tudja nyerni a St. mintha éppen ezt a szélsőségre való hajlamot értékelte volna a legjobban. Láttam. Átkozottul biztos volt benne.Félrehúzott egy tolóajtót a feje felett. tombolt a vihar. – De hát azokon a vizeken? Talán ha néhány percet élhetett. – Bannister hangja színtelenné vált. ahol Angela. – Egyedül volt? – próbálkoztam. amint meglátott. – Nagyon határozott tudott lenni – tette hozzá –. hogy egy fiola tengeri betegség elleni kapszula. – Egyedül. – Pontosan sosem fogjuk megtudni. és talán igazam is volt. görcsösen rázkódott és átdugta a fejét a korlát alatt. amikor a legtöbb gyerekre még egy biciklit se bíznának. különösen. amit nem olvashattam ki a jelentésből. Visszafordultam a fényképhez. – Görög. Már akkor saját hajója volt. arab. perzsa és amerikai vér keveredett benne. ha az ember túlságosan gyors. hogy néhai feleségéről beszél. és a hullámok átcsaptak a Wildtrack tatja felett. Sokszor tréfálkoztam azzal. mintha gyötrelmet okozna számára. – A fedélzeten tartózkodó másik személy előrement. – Természetesen kerestük. ezért is hajtotta annyira a hajót. Csodálatos keverék. – Megbocsát? Angela nem éppen született tengerész. Bannister előhúzott egy takarót az alsó ágy alól. Semmi olyant nem mondott. a hátsó kormányállásban – biccentett a hajó tatja felé. hogy rögzítsen egy csonkakötelet. Nadeznha valamiért egy pillanatra kikapcsolhatta a biztosítókötelet. és elővett valamit a beépített szekrényből. bár olykor igencsak szélsőségessé tette. – Valamiért úgy tűnt. Jóformán egész nap csak a nyomait kutattuk. – Koromsötét éjszaka volt – folytatta végül –. De hát ő remekül értett a hajózáshoz. a tenger közelében. aki most már vastag gyapjúpulóvert viselt rövidnadrágja és inge felett. – Mi többiek aludtunk. és a hajó mozgása egyenetlenné vált. nem igaz? És azt hiszem. amint a hajó balcsapásra váltott. ami a vitorlázást illeti. Massachusettsben nőtt fel. . azután öklendezni kezdett. – Megmarkolt egy kapaszkodót. francia. Mulder versenytempót diktált a legénységnek. – Az amerikaiak használják ezt a szót a fővitorlarúd-tartó szorítókötélre. Követtem őt a kabinlépcsőn át a hátsó kormányálláshoz. – Színpadias hatásszünetet tartott. Elfintorodott. mintha a sok ismétléstől jelentőségét vesztette volna a történet. hogy föníciai vér folyik az ereiben. Ilyesmi rendszerint akkor szokott történni. tudja. Visszafordult és újra a fényképre meredt. – És ez lett a veszte? – kérdeztem kéretlen egyszerűséggel.

– Nagyon jó – tettem hozzá az igazsághoz híven. Ő az én titkos fegyverem a St. Pierre a legrangosabb díj a jachtversenyzők körében. – Igyekeztem őszintének tűnni. Gondolja. Ezért van rá szükségem. – Szóval. Pierre-ért vívott harcban. mi a véleménye róla. pedig eközben még orrvitorlát is cseréltek. – És ő lenne Ariel? Bannister nem akart belemerülni a kérdésbe. Bannister biztató és elnéző mosollyal fordult felém. és hosszú csupasz lábai láttán megértettem. Felmordultam. és a tat olyan széles ívben fordult át a szélben. hogy ez kedvező előjel? Caliban volt a boszorkány Sycorax szörnyeteg fia. hogy már semmit se használnak. A dél-afrikai olyan magabiztosan intézte az egész manővert. és a tulajdona felett érzett jogos büszkeség fullánkként hatolt belém. hogy a hajó és a legénysége képes lesz-e elhódítani a franciáktól a kupát. de a lehetőséget nem lehetett elvetni. – Fa alá kell állni. miért választotta Bannister ezt a csípős nyelvű és indulatos lányt. Nick. azután belediktált két kapszulát. – Szerintem búr paraszt. amelyekről tudni lehetett. hogy mennyire az. Ő nevezte el Calibannek. Csakugyan gyönyörű teremtés volt. – Mi az? – kérdezte Bannister. – Úgy értem. hiszen a St. ahogyan teste ráborult a mellvédre. Mulder éppen élesen irányt változtatott. – Fanny tényleg jó – mondta inkább –. A hajó kétségkívül gyors volt. A férfi bebugyolálta a takaróba. Angela visszatért a fedélzetre. a többit pedig kipótolta Bannister becsvágya. Bannister látta. hogy a lányt figyelem. és csak kevesen tudják. – Tengeri betegség ellen csak egyetlen orvosság van – közöltem lelketlenül. hogy minden a legkisebb fennakadás nélkül ment. . Chartert üzemeltetett a Seychelle-szigeteken. Fanny pedig nyilvánvalóan bámulatos. A Wildtrack fedélzetén töltött másfél óra nem lehetett elég megítélni. – A vacogó Angela felé fordultam. mint kormányosról? – Jó. – Aligha. hogy a nagyvitorlarúd szabályszerűen végigtarolta a fedélzetet. – Nadeznha akadt rá. tehetség. mit gondol Fannyről? – kérdezte. – Nagyon mókás – magához szorította a lányt. és összekuporodott Bannister ölelésében. Amire szüksége is lesz.Figyeltem.

hogy a francia lobogó azért még mindig ott lengedezik Észak-Amerika földjén. A Jeanneau-k. az katasztrofális hatással lenne az egész francia hajóiparra nézve. – És miért akarja ezt? – Bebizonyítom. melyek továbbra is francia uralom alatt állnak. Egyetlen szabály. sőt valójában nem is verseny ez. A St. kellően kezes és fürge hajóval lehet győzni. St. Pierre és Miquelon szigeteket. s hogy a versenyzők Cherbourgból indulnak. ám minden ősszel. Európa már rég nem ura ÉszakAmerikának. sem a kanadaiak nem érdeklődtek utánuk. majd szünetet . és minél északabbra akarok kerülni. hiszen minden résztvevő maga választja meg. nem pedig erre az alkalomra épült és lecsupaszított prototípusnak. akárki is teszi meg leggyorsabban az utat. a nézők pedig elvárják tőlem. hogy a brit hajók is képesek rá. Pierre-en csakis megfelelő. amerikai. Pierre-t és Miquelont. A vitorlásszezon végén. hogy a hajónak sorozatban gyártott egytörzsűnek kell lennie. Pierre rendkívül hatékony reklámeszköz.Franciák szervezik. Azután persze nem szabad elfeledkezni a gyakorlatias szempontokról sem. Párizsból kormányozzák őket. hogy győzzek. s ha csak egyetlen évben valamely idegen nemzet ragadná magához az elsőbbséget. ami világszerte fellendíti e hajótípusok értékesítését. majd partraszállás nélkül visszatérnek Cherbourgba. A francia hajók igencsak jók. mindvégig az áramlatok és orkánok ellen. Pierre-en. amikor a dél felé sodródó köd és jég végleg pontot tesz a próbálkozások végére. megkapja a díjat. holland. Akkor győzelemmel kezdhetnénk a következő szezont. végül egy villámgyors visszatérő a viharos tengereken. a franciák kezében marad a kupa. A teljes kör mintegy négy és fél ezer tengeri mérföld: egy szél felőli szakasz. leszámítva két parányi és elfeledett szigetet. bár ennek a gall őrületnek is megvan a maga logikája. – Gépies gyakorlottsággal sorolta fel az indokokat. – Késői indulást tervezek – magyarázta most Bannister-. egy lutri a fordulónál. a politikai megfontolások. hogy mikor indul. Nincs nagy pénzjutalom. és ezernyi újabb megrendelés gazdagítja a francia hajógyárakat. Kis szerencsével épp az őszi kiírás kezdetére érhetek vissza. A tévétársaság fizet nekem érte. A St. Először is. Így tisztelgek Nadeznha emléke előtt. Centurionok és Beneteau-k legtöbbször első helyet vívnak ki maguknak a St. minthogy sem az angolok. Minden évben tucatnyi brit. A verseny ily módon ma is arra emlékeztet. köddel és jéggel körítve. Különös szabályok. körülhajózzák az Új-Fundland partjainál fekvő St. német és finn hajó vág neki az útnak.

hogy elnézzek a Wildtrack örvénylő és fortyogó farvize felé. mint azt az emberek feltételezik. valakinek ezt is meg kell tennie. Kurtán felnevetett. hogy egy tévésztár nem feltétlenül kipúderezett paprikajancsi. – Meg azt is be akarom bizonyítani. Nem Viktória-kereszt. Angela összegörnyedt. mert onnan jobban beláthatta a hajó mögött tornyosuló sötét hullámokat. bár úgy vélem. hogy a Wildtrack képes lesz győzni? – kérdezte Bannister hirtelen. akkor egy tapasztalt tengerész vajon hogyan követhetett el akkora hibát. bár Nadeznha Bannister talán azért választotta a hátsó kormányt. Egy kormorán siklott át sebesen a hajótat felett. mint Mulder és a bandája. mert zavarban érezte magát amiatt. Azon az éjszakán tűnődtem. Olyan lehetett. Figyelemre méltó vallomás volt. Rátettem a kezem a kis kormányra. hogy ezek az emberek elfogadják. – Gondolja. Ha a Wildtrack csakugyan viharba került. nem igaz? Amilyen a St. csak mert minden este ott villognak a képernyőn. hogy a több tonnányi fagyos tengervíz lezúdul a Wildtrack tatjára. . Beleborzongtam. mégis gyanítottam. hogy a hátsó kormányállásból irányította a hajót? A középső állás messze kényelmesebb. meglepően őszinte kitárulkozás. – A nézők ezt gondolják? – Maga mit gondol? – fordult felém kihívóan. amely magyarázatot adott arra is. de azért megteszi. mielőtt felhozta volna a végső érvet. Átkozottul okosnak hiszik magukat. amint elképzeltem. Elmosolyodott: – A legtöbb tévés valóban kipúderezett paprikajancsi. amely a középütt elhelyezett nagyobb kormánykerékhez csatlakozott. én pedig előzékenyen félrefordultam. és éreztem. pedig igazság szerint ehhez a munkához messze kevesebb intelligencia kell. talán. Könnyed hangon tette hozzá ezt az utolsó érvet. miért veszi körül magát Bannister olyan erős emberekkel. Ha tehát le akarom tenni a kézjegyemet. mint amikor egy teherautóra való betont zúdítanak alá két emelet magasságból. hogy elárult magáról egy ilyen személyes részletet. – Én nem választanám ezt az életet – vontam meg a vállam –. ahogy a hajólapát vibrálása végighalad a rozsdamentes acélküllőkön. Pierre. Angela karikás szeme kitartóan figyelt a takaró pereme felett. amint kidobta magából a tengeri betegség ellen adott kapszulákat. amikor Nadeznha meghalt.tartott. akkor valami emlékezeteset kell véghez vinnem. Bannister erősnek érezte magát attól. hogy számára ez a legfontosabb.

Miért ne fejeznénk be a filmet azzal. a filmem végén a Sycorax belehajózik majd a naplementébe. – Nincs is szüksége navigátorra. – Sosem szerettem a sebességet. De gondoljon csak bele. hogy legalább húszmillió nézőt leültessen a tévék elé.– Kis szerencsével. mégis lealacsonyítónak éreztem. hogy hivatalosan is bejelentsem az indulásomat. – Az a kitüntetés érdekessé teszi magát az emberek szemében. – Azt hittem. – És Fanny nem teszi meg? – Ő megfelelne. de nagyon megtetszett az elképzelés. mint egy átkozott holdjárón! – A versenyszabályok értelmében vinnünk kell egy navigátort is. ahogyan a Wildtrack fedélzetén kihajózik Cherbourgból? A filmet épp akkor fogják bemutatni. Nick! Elnyerni a St. de a nézettség szempontjából annál inkább. Bannister! Több itt az elektromos ketyere. Legalább gondolja végig! – Vérbeli navigátorra lesz szüksége – csóváltam a fejem. mintha egy idiótához beszélne. és segíthet felkelteni az érdeklődést a műsor iránt is. amikor kint leszünk a tengeren. hogy csupán azért készíti el a filmemet. Nick? Esetleg mint navigátor? – Én? – Váratlanul ért az ajánlat. – De gondoljon csak bele – erősködött. – Legyőzni a békazabálókat a saját játékukban! Angela úgy figyelt. amelyik a versenyről szól majd. Pierre-t! – Bannister szabadjára engedte érzelmeit. – Néhány hónap múlva nagy partit adok. nem én. elég érdekessé ahhoz. – Bannister elfordult. Nekem igazából nem venné sok hasznomat. mert bármilyen érzelmet is táplált az irányomban. – Valójában Angela találta ki. – A versenyen talán nem – préselte ki magából Angela a szavakat –. aki jól ért a versenyzéshez. Sandman. csak át kell vennie Nadeznha helyét. Megráztam a fejem. – És nem szeretne részese lenni a győzelemnek. Szeretném majd azt mondani. – Azt a képsort talán még felhasználhatjuk a nyitójelenethez. hogy maga is részt vesz a vállalkozásban. Amint a harsány színekben pompázó vitorla feltelt széllel. Nem hinném. igen. Én inkább lassan haladok. mert ezáltal felkeltheti az érdeklődést a saját győzelme iránt. Nick. Mr. amint a legénység leeresztette a pillangóvitorlát. visszafordult hozzám. – Olyasvalakire. Ilyen felfokozott érdeklődés közepette akármeddig . hogy azért kért fel. – A nézettség szempontjából? – A nézettség mindennél fontosabb – magyarázta Angela türelmesen. akár egy beteg ragadozó.

A filmes stáb. és ebből a szempontból nagyon is hasznos lenne számunkra. miközben az árboc oldalt vágódott. belekavarodott a lehulló kötélzetbe. A legénység egyik tagja a vízbe esett. A vitorlázat leszakadt és lezuhant elemeit sikeresen húzták be. A kötelek összegabalyodtak. A hangzavar és káosz felett egyedül Mulder hangját lehetett tisztán kivenni. azután a hajó hirtelen szélirányba került.és . ahol nincsenek útban. Bannister talpon maradt. A karcsú árboc ívben meghajolt. Tehát a Viktória-keresztem fegyver lenne a hirdetők megnyerésére? Eszköz arra. miután a megmaradt oldal. én pedig láttam. A rozsdamentes acélhuzal. – Csípőfogókat! – rendelkezett Mulder. Legalább nem kertelt. Az elszabadult pillangóvitorla hatalmasra dagadt felettünk. a korlátba kapaszkodott. bár ettől még nem éreztem kevésbé sértőnek a szavait. most páni rémületben özönlötte el a kormányállást. és elárasztotta a kormányállásokat. hogy ne legyen útban. hogy takarodjanak vissza a kabinba. Az árboc és a vitorlázat darabjai a fedélzetre záporoztak. és a hajó úgy támolygott. és a fővitorla automata fegyver ropogásával hasadt végig. Angela zokogva kuporgott a padlón. A vitorlás rövid úton megállt. Igyekeztem nem útban lenni. amikor a Wildtrack hajótestének hirtelen rázkódása véget vetett a beszélgetésünknek. A legénység értette a dolgát. A karcsú hajótest oldalt dőlt. és a Wildtrack máris ott ringatózott a nyugodt tengerfelszínen. Valamelyik kötél ostorként csapódott fel és magával repített egy keresztrudat. A hullámok egyméternyire sem csaptak fel. megadta magát. hogy eladhassák a kutyakaját és a mosóport? Magamban éppen a felháborodott és nyers elutasítást fogalmaztam. majd visszanyerte egyensúlyát és lelassult. Tajtékos víz tört fel a lefolyónyílásokon. és összefüggéstelenül üvöltözött. – Francba! – Bannister elkeseredetten meredt a romhalmazra. Angela felegyenesedett. mintha homokpadra futott volna. rutinfeladat volt kimenteni a vízbe esett matrózt. Olyan hang hallatszott. a Wildtrack orra mégis a vízbe merült. Az egész alig tartott két-három másodpercnél tovább. amint a nagyvitorla árnyéka elsöpör felettünk. meghasadt és a szél felőli oldalra zuhant. Senki sem sérült meg. mintha elemi erővel megpengettek volna egy basszusgitárt. mely eddig a kabinba húzódott. Görcsösen kapaszkodtam a kis kormánykerékbe. amelynek a legnagyobb szélben is meg kellett volna tartania a roppant főárbocot. Az egyik bal oldali tartókötél elpattant. amint nyugalmat parancsolt az embereire. ahol rövid úton közölték mindenkivel. felfutott és oldalt fordult. okádni kezdett.felsrófolhatjuk a hirdetési tarifákat.

– Fanny! – Bannister majd felrobbant az indulattól. akitől elvették a kedvenc játékát. Egy pillanatig azt hittem. A Sycorax szerencsés hajó. Akartam is emlékezni. A szándékossághoz kétség sem férhetett. Előrevitt és megmutatta a csavaros feszítőt. – Mostantól a műhelyben töltik minden percüket! Valamennyien! – Ez azt jelenti. se nem babona. amely ennyire bűzlött a balszerencse szagától. pusztán tény. . Mintha el is feledkezett volna az ajánlatáról. Pierrre-en. Ezúttal határozott „nem” lesz a válaszom. mert nem hajózhattam olyan vitorlással. de azután csak kurtán bólintott. Nem maga az acélhuzal pattant el. most pedig valaki megfosztotta az árbocától is. míg Mulder tovább nem fokozta a pillangóvitorla kibontásával. – Visszakapja a nyavalyás kikötőjét. és valaki egy reszelővel közel tökéletesen simára koptatta. Mindent egybevetve szerencsés kimenetelű balesetet szenvedtünk. Ha valaha is kihajózom az óceánra. én nem akartam részt venni ebben a vállalkozásban. ahol barátnője még most is a tengeribetegség kínjai között fetrengett. Bannister nélkülem fog nekivágni az Atlanti-óceánnak. akik győzelemre vitték a St. mint egy nyűgös kisgyerek. semmilyen másik hajón. A csavarmenet belül helyezkedett el. A legénységet egy csapatnyi megkeseredett profi alkotta. Én azonban nagyon is jól emlékeztem rá. a bal oldalon valamennyi huzal menthetetlenül elpattant. Nem érdekelt. Mert vannak szerencsés hajók és balszerencsés hajók. egyszerűen elengedte a tartókötelet. Meg a büszkeségét. a kormányánál egy kleptomániás állt. mekkora hírnév vagy gazdagság juthatott azoknak. Amikor pedig a tartókötél megadta magát. Beindították a motort. hogy a csapata részeként én is vegyem ki a részem a St. Ez nem képzelgés. a Sycorax fedélzetén teszem. de már eddig is túl sokat adtam túl kevés viszonzásért. Tudtam. és visszatért a tatba. hanem a feszítőcsavar. amely semmiben sem okozott komolyabb kárt. kivéve Bannister bankszámláját. Elfurakodott mellettem. Máris végzett Bannister első feleségével. ám a Wildtracket valósággal körüllengte a tragédia előszele. hogy visszakapom a kikötőmet? – kérdeztem tapintatlanul.tartóköteleket elvágták. Pierre-diadalból. hogy meg fogja ismételni az ajánlatát. amelynek a kiszolgált oldalkötelet kellett volna tartania. Az elkoptatott menet egészen addig bírta a feszítő hatást. – Úgy viselkedett. a leráspolyozott fémforgács még most is a menet kenésére használt gépzsírhoz tapadt. csakis a Sycoraxon. Bannister meg fog ütni.

.Mulder mogorván végigmért. indulatosan előretolta a gyorsítókart. és szégyenletesen hazakullogtunk.

rész .2.

és a testgyakorlás nyomán új izomréteg fejlődött ki a sérült hámszövetek alatt. és elégedetten dőlt hátra.3. ám a lábam azóta is riogatott váratlan gyengeségeivel. némiképp neheztelő hangon. Óvatosan kihozta a két korsó sört az asztalomhoz. Alig egy nappal korábban. még kevésbé azt. a kocsma jóformán üresen kongott. hogy minél nagyobbat lendíthessen az ember. – Úgy szabták. Harry – bólintottam magabiztosan. – Egyre jobban néz ki – kezdte. pedig egyáltalán nem így éreztem. egyszerűen elterültem a kövezeten. – És mi a véleménye a búrról? . Mégsem vallottam volna be magam előtt sem a gyengeségem. Abbott lekortyolta a habot. Legalább nem szorít ágyéktájban. – Visszakapta a plecsnijét? – Igen. Abbott megcsipkedte a nadrágját: – Nem tetszik az öltözékem. hogy ilyen állapotban képtelen lennék körülhajózni a világot. köszönöm a segítséget. Abbott széles ívben meglendítette öngyújtóját. Harry. Nick? – Egyszerűen borzalmas. fejezet Abbott nyomozó három héttel a Wildtrack balesete után jelent meg a helyi kocsmában. – Remekül vagyok. nincs szolgálatban. méghozzá egy olyan kék-rózsaszín kockás nadrágban. – Pedig eredeti amerikai golfnadrág – közölte látható sértődöttséggel. Egy limonádét. és vigyorogva nyugtázta az elismerést. amelyet mintha függönyanyagból szabtak volna. Minden reggel két mérföldet úsztam Bannister beltéri medencéjében. amint kiléptem a falusi postahivatalból. Nick? Esetleg málnaszörpöt? – Egy korsóval a legjobból. ám néhány hét. Még alig sötétedett be. – Úgy látom. a másikban minden előzetes figyelmeztetés nélkül cserbenhagyott. és a turisták rohama ezt a helyet is elviselhetetlenné teszi. A jobb lábam az egyik pillanatban még megbízhatónak tűnt.

Nick. hogy tudomást sem szerzünk róla. – Ha maga mondja. Abbott a homlokát ráncolta. mi vonzza a férfiakat az ilyen kókadt tyúkokhoz. Az már csak hab a tortán. – Nem láttam mostanában Bannistert. – Abbott gyászos arccal kémlelte a folyót. – Azt mondta. pedig az a nő úgy nézett ki. aki megölt valakit. – Abbott nagyot kortyolt a söréből. mint a volt felesége: halálra éhezteti magát. – Üres a korsóm. most maga jön. Ki ez a barátnő? – A neve Angela Westmacott. nem? Amikor egy tökidegen hazavágja szeretett hitvesünket. – Olyan. hogy Abbottot nemcsak a szomjúság hozta el a folyóparti kocsmába. azután nagyot csettintett az ujjával. Bombázó? Még fogpiszkálónak is gyenge. – Én ezt nem értem. szőke hajjal? – Többé-kevésbé. Jut eszembe. . – Sosem értettem. Egy kis kikapcsolódás. Kötelességtudóan hoztam két újabb korsóval. Ráadásul korábban megjegyzést tett arra is. mit mondott nekem a fickó. – Tökéletes gyilkosság? – vontam fel szemöldököm. mi újság Melissával? – Tovább küzd a megélhetésért. A „tökéletes gyilkosságra” tett utalás is azt jelezte. ő pedig habozás nélkül szétverte a fickó fejét egy piszkafával. szerinte ez volt az egyetlen esélye arra. Nick. ezért tette. Bannister műsorának egyik producere. – Olyan. Képzelheti azt a vérfürdőt! A feleség beígért neki egy kis kufírcolást. Ha ilyesmiről hall. hogy lefektessen egy ilyen bombázót. Vagyis hivatalosan nem is létezik tökéletes gyilkosság.– Jó tengerész – vontam meg a vállam. Az áldozat felesége kérte fel rá. pedig nem is ismerte. mint egy tökéletes gyilkosság. mint a bontott csirke. – Abbott rágyújtott egy cigarettára. – Caprira utazott a barátnőjével. – Vézna kisegér. – Tökéletes gyilkosság? – kérdeztem újra. egy szavát se higgye az illetőnek. abban a nyavalyás Frintonban. Tudja. hogy Bannister már nem Amerikában tölti a szabadságát. – A tökéletes gyilkosság legfontosabb ismérve. hogy a nő végül is nem váltotta be az ígéretét! Amikor a fickó rá akart mászni. elzavarta a büdös francba. azelőtt mindig Amerikában nyaralt – csóválta a fejét Abbott. – Én meg? Egy hétig az asszony nővérénél leszek. – Egyszer lesitteltem egy fickót. amikor kikérdeztem? – Nem.

hogy Bannisternek esélye se legyen a trófea elnyerésére. – Ezzel azt akarja mondani – kérdeztem rá –. – Szerintem a kölykök másztak át a kerítésen. Bannister jachtja kisodródott volna a nyílt tengerre. mi történt két napja a kikötőben? – Tudom. – Talán a legénység egyik tagja lehetett – húzta fel a vállát Abbott. – Utánajár az ügynek? – kérdeztem Abbottot. és szórakozásból vágták el a köteleket. – Hallotta a szóbeszédet. és semmi kétségem afelől. Pierre-en? – kérdeztem. – Láttam azt a feszítőcsavart. Abbott ügyet sem vetett a közbevetésre. hogy nem baleset történt? – Kivel történt baleset? – színlelt tudatlanságot Abbott. hogy valaki szántszándékkal elmetszette a köteleket. Ha Melissának igaza is volt. Nekem is be kellett érnem ezzel a válasszal. – Nagyon céltalan. és az egészet egyszerű balesetnek tulajdonítják. Úgy értem. amíg elkezdődik a verseny? – Valaki meg akarja gátolni. és Yassir Kassouli azt akarta. Üzent nekem valamit. Az ügy szerencsés véget ért. miért vágná el most a tartóköteleket? Miért akarná. hogy valaki szándékosan okozott kárt. Lapos pillantást vetett rám. hogy mit és miért. csak abban nem lehettem biztos. ha nem lett volna egyértelmű. – Céltalan próbálkozás – vélte Abbott. Pierre-en? – Hallottam. . nem voltam ott.Ennyi utalást már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. hogy a hajó a tengerre sodródjon? Miért nem várja ki. és ha nincs a francia vitorlázó. Mulder és a legénység békésen aludt a lakóhajón. – Nem voltam ott. Pierreen. – Nadeznha Bannisterrel. hogy az a nyavalyás elindulhasson a St. és Bannister emberei csak a francia kiáltozására ébredtek fel. – Azt is tudja. hogy valaki szabotálni akarja Bannister vállalkozását. – Talán csak szeretett volna egy hét pihenőt. – Az árbocot biztosan nem a kölykök tették tönkre – jegyeztem meg. amelyet elvontattak a kikötőmből. Nick. hogy Bannister győzhessen a St. – Abbott rejtélyes módon roppant elégedett volt magával. Valóban úgy tűnt. a két apró incidensnek aligha lehetett köze egy ilyen vagyonos és befolyásos emberhez. Ekkor tetőzött a tavaszi dagály. hogy valaki meg akarja torpedózni Bannister hajóútját a St. ha valaki elejét akarná venni annak. – Az éjszaka kellős közepén valaki elvágta a Wildtrack köteleit.

maga nem lesz közöttük. nem igaz? – Elgondolkodva meredt a saját cigarettájára. Eltűnődtem. . – Nem leszek – bólintottam. – Csak. céltalan lenne erősködnöm. végül úgy döntöttem. Bannister magát is felkérte. igaz. mielőtt bármilyen egyértelmű kijelentést tett volna. Harry? – Én csak annyit szeretnék mondani. – Sok a dolgom. Bannister a csapatát is bemutatja a partin? – Honnét tudhatnám. – Látta mostanában az öreget? – kérdezte. mert úgy hallottam. de itt szándékozta hivatalosan bejelenteni. a szerencsétlen öreg.– Jesszusom. hogy indulását már világgá kürtölte a tévében. hogy remélem. Egyedül Jimmynek szóltam a dologról. Nick. – Már nem sokáig lesz ezen a világon. hogy közönséges folyóparti pletykáról van szó. Ezúttal meg sem próbálta véka alá rejteni a mondandóját. azzal. Amellett. hogy benevez a St. nem foglalkozom ilyen ügyekkel. Nem szabadna annyit dohányoznia. hogyan juthat el ilyesmi Abbott füléig. Mindenféle dolgok. Jimmy Nichollsnak is. – Hogy van Jimmy? – Krahácsol. ezzel az erővel akár a helyi hírlap címoldalára is tehettem volna. Pierre-re. hogy újra megtette. de mindig visszakozott. csak még jobban felszította a napilapok és vitorlásmagazinok érdeklődését. hogy képtelen voltam bármit is kihámozni a szavaiból. – Akkor milyen ügyekkel foglalkozik. Abbott nyilván maga is hallott a pletykákról. Felém fújta a füstöt. – Mikor lesz a nagy mulatság. Az sem számított. – Mint hallom – folytatta Abbott –. Nick? Arra a partira utalt. – Jimmy segített nekem újjáépíteni a Sycoraxot. Tudtam azt is. Harry? – Csak a szokásos. azután úgy döntött. azt olyan burkoltan tette. mint már mondtam. Ha csakugyan üzenetet közvetített. hiszen akkor Harry egyszerűen közölné velem. hogy csak egy kis csevegésre ugrott be. dehogy! Eszem ágában sincs belekeveredni. – Mint hallom. tovább szívja. – Egyre unottabbnak tűnt. A partit nem csupán társasági eseménynek szánta. amelyet Bannister nyár elején akart megtartani a folyóparti házban. Én pedig egyre inkább összezavarodtam. Nick.

Hamisítatlan tavaszi este volt. hidd el nekem. Mögötte futott be a Mystique. – Mit akart Harry? – kérdezte a kocsmáros. és újabb utalást láttam abban. és hátradőltem: – Ugyan miért. – Balszerencsés – értettem egyet. Ám ahogyan a napok egyre hosszabbak és melegebbek lettek. Ha valaki egyfolytában a tévében szerepel. hogy a legszívesebben fizetne még egy körrel. csalókán ártatlan és bűbájos. elfeledkeztem az aggodalomról. amely motorját használta a szél ellenében. amire csak úgy vesztegeti az idejét. Elérkezett az ideje. és éppen ez aggasztott. Szürke gém vitorlázott át az alumíniumtestű hajó felett. elfeledkeztem a . és azóta nem beszéltünk erről. Elfeledkeztem Bannisterről és Mulderről. ő megmaradt a Csatorna túlsó oldalán. hogy kihúzzak belőle néhány egyenes választ. Nem szívesen hallanám. nem is tudom… – Hosszú szünetet tartott. Hallottam. Igaz. annak könnyen lehet üldözési mániája. Nick. Végeztem a sörömmel. – Azt akarja mondani.– Felkért. mielőtt befejezte a mondatot. Annál ő sokkalta agyafúrtabb. és emelkedett fel a fészkéhez. amit mondtam! – Nem felejtem. Odakint a folyón valamelyik helybéli kölyök a part felé kormányozta Mirror csónakját. – Kötve hiszem. és hiába reméltem. mintha Bannister hajója. amint a kocsija elindul. Nick. és felkapaszkodik a dombon. hogy valaki megpróbálja megállítani? – Nyavalya se tudja. Ne felejtse el. A fák alatt három hattyú siklott. mint a régi szép időkben. – Akkor csak tartson ki a „nem” mellett. meg hogy elég bolond volt megszerezni azt a plecsnit. – Megpróbálja majd befűzni? Vállat vontam: – Lehet. én pedig nemet mondtam – közöltem –. mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kedvelem magát. de ez az egyetlen dolog. hogy kikötés után beugrik a kiskocsmába egy italra. – Kiürítette a korsóját. És valamiért azt érzem. Talán csak Bannister paranoiás. – Csak beszélgetni. – Tudom. Talán az apja miatt. Nick. – Mintha balszerencsés lenne. Az amerikai lány a kormánynál állt. hogy cápaeledel lett magából. csapnivalóan golfozik. Hittem neki. Harry? – Hogy miért? Nos azért. úgyhogy mennem kell. ahogyan Abbott hangsúlyozta a szót. de a feleségem ma estére pacalt és disznólábat készít.

amíg meg nem kaptuk a kerek árbocokat. s amikor egy kulccsal megkopogtatta a törzs másik végét. Minden este. Felfűrészeltük és helyére szögeztük az új fedélzeti deszkákat. méghozzá tölgyfa gerendákkal megerősítve. és nekem szükségem volt a védelmére. amint végeztünk a munkával. Új tetőt ácsoltunk. hogy a Sycorax végre csatornázott kormányállást kapjon. Jimmy Nicholls és én gyógyítottuk. Jól éltünk akkoriban. Még Jimmynek is akkora fizetést adtak. világító fáklyákat és tűzoltó készülékeket –. ahol a trópusi fanyűvő rovarok porózus szivaccsá silányíthatnák a vaskemény mahagónit is. Jimmy és én nekiláttunk az új hajótest rézburkolatának. még arról is. és vízhatlanná tettük a réseket. A fenyőt a kikötőben rakodtuk ki és nagyoltuk le.Nadeznha Bannister halálával és a Wildtrack szándékos megrongálásával kapcsolatos szóbeszédekről. köszörűvel kellett megéleznünk a keményfa megmunkálásától elkopott szerszámokat. valamennyi számlát megküldtük a tévétársaságnak. amely zúgolódás nélkül kiegyenlítette. villákat. . a tiszta és éles hangból magam is meggyőződhettem a faanyag kiválóságáról. a főárbocot. Megemeltük a kormányállás alapzatát. Jól haladtunk. a kis tatárbocot és vitorlarudakat. és kiépítettük a vízelvezetőket. és a saját hajóján szállította őket. mielőtt még lementünk a kocsmába. előbb négyzetes keresztmetszetet alakítottunk ki. és új függesztőrudakat kovácsolt az oldaltartó kötelekhez. és másodkézből szereztük be a szükséges felszereléseket – a külső függesztést a csónakhoz. majd lapos fejű bronzszögekkel rögzítettük az új rézlemezeket. Az orrárbochoz jókora szurokfenyőtörzset használtunk. milyen kelletlenül vállaltam el ezt az egész tévés cirkuszt. de a nap jobbára így is a meleg nyár ígéretével kecsegtetett. mert a Sycorax napról napra gyógyult. hogy a kabin ellenálljon a leghevesebb hullámok súlyának is. régi vágású munkát végeztünk. majd minden egyes új élet. előbb a kátránypapír rétegeket hordtuk fel. de többet ér bármilyen védőfestésnél. Ritkaságszámba menő szabadnapjainkon folyóparti árverésekre jártunk. azután legyalultuk az éleket. Egy helybéli kovács ólmot öntött a Sycorax tőkéjébe. Kemény munkával és a hajó szépülése felett érzett elégtétellel teli hetek álltak mögöttünk. Jimmy egy fatelepen választotta ki a megfelelő norvég fenyőtörzseket. Odaállított a rönkök egyik végére. Olykor a tavaszi eső végigsöpört a fejünk fölé kifeszített vízhatlan vásznon. Jimmy és én igazi. bakokat. mielőtt elindultam a fából ácsolt hajóval azokra a tájakra. kikötőkötelet. amekkoráról az adóellenőrök se hallottak. Amint a tavasz nyárba fordult. A réz nem olcsó mulatság. Új hajófákat illesztettünk a Sycorax testébe.

Előfordult. hogy ellenőrizze a munkát. aki tényleges munkát végez a tévétársaságnak. Számomra úgy tűnt. – A motor nem várhat. Az olyan egyszerű munkák. hogy hatalmas csordában utazzanak. amelyekkel Jimmy és én egy óra alatt végeztünk volna. hacsak nem akarjuk. Angela néhányszor beugrott a házba. amikor eseti költségeiket könyvelték el. maga tudja – vonta meg a vállát fölényesen. hogy megfeledkeztek az egészről. hogy időben készen leszünk.A Wildtracket átköltöztették Hamble-ba. ahol Matthew Coopert próbálta gyorsabb haladásra ösztönözni. ahol a nagy kikötőre egyenruhás őrök és vérebek vigyáztak. Nem került sor több incidensre vagy szándékos károkozásra. csak a rézburkolat és a motor beépítése. hogy filmre vegye a Sycorax újjáépítésének fázisait. A filmes stáb jelenléte ezzel együtt is zavart és késedelmet okozott. bármilyen munkát osztottunk ki rájuk. mindvégig hűvös és tárgyilagos maradt. én pedig joggal feltételeztem. és újra meghív a St. Biztosítottam róla. hogy szóba hozza Bannister ajánlatát. ki nem állhattam hűvös közönyét. Angela tőlünk a ház teraszára sietett. hogy megsürgesse a folyamatot. A szakszervezeti szabályok megkövetelték. Ő és a stáb minden héten lejött. ahol a hajócsavaroknak kellene lenniük. bár az egyik sofőr és a helyettes operatőr lelkes amatőr ácsnak bizonyult. egyedül ahhoz ragaszkodott. kivéve azokat a feszült órákat. Angela kétkedve nézte a bakokon álló hajótestet. Angela megragadta a lehetőséget. olykor egy teljes napot is igénybe vettek. így nem találkoztam vele. hogy végeztünk a munkával. Amikor megjelent. de nem szólt semmit. – Az árbocokat csak azután ültetjük be a helyükre. és az új kikötőből vitorlázott ki. – Hogy lehetne készen? Még az árbocokat se fejezték be! Ügyet se vetettem a kritikus hanghordozásra. ha Matthew ott problémázott a látószögekkel és megvilágításokkal. mint aki nem mutat komolyabb érdeklődést a Sycorax újjáépítése iránt. Amikor Angela másutt járt. Úgy tett. valamennyien lazábban dolgoztak. amelyet még csak félig borítottunk be rézlemezekkel. . mire felbukkant. hogy a legtöbbjüknek nem akadt tényleges tennivalója. Megkönnyebbültem. – Hát. ami együtt járt azzal. Pierre-en induló csapatba. Anthony Bannister Richmondban maradt. Vártam. miután vízre tettük a hajót. amikor magunkra hagyott bennünket. hogy befolyjon a víz ott. hogy a hajót még a parti előtt tüntessük el Bannister pázsitjáról. amíg vízre bocsátják? – Nem. Addig pedig nincs már más hátra. de erre is csak ritkán került sor. Miután visszatért szabadságáról. hogy Matthew az egyetlen. és szívesen segítettek.

Erről minden elképzelhető szögből felvétel készült. Matthew? – Nick! – Nincs mit mondanom. és többet füstölt. ha leengedi a könyökét. Nick? – Hosszú szünet. az elkészült filmen a hangját ki fogják cserélni Bannister hangjára. Ne felejtse. Matthew pedig dühösen meredt rám. felhő takarta el a napot. – Köszönöm. mint Quasimodo. miért kapta azt a kitüntetést? – Most nem. Bozontos. amikor pedig a gép hangja elhalkult. hogy a nézők azt hihessék. fekete bajuszt viselt. – Nick. a nagy ember mindvégig jelen volt a forgatás során. – Elmondaná nekünk. mégis. Matthew. ha az ember alaposabban megnézte. – Ne szólítson Matthewnak. ezeket a válaszokat Tonynak adja. Azután a hangmérnök állította meg lépten-nyomon a felvételt. amíg befejeztem a Notre-Dame-i toronyőr parodizálását. ha úgy tartom a karom. a jobb karja a kamera útjában van. az operatőrrel együtt mindent megtett azért. ha Matthew olyan kérdést tett fel. A gondot mindig az okozta. – Tényleg nem emlékszem rá. Leállunk! Jimmy ilyenkor hangosan kuncogott. Filmezés közben gyakran kérdéseket intézett hozzám. – Francba. hogy újra és újra rámérjen a fényre.ilyenkor szét kellett szerelnünk a gondosan összeillesztett ácsolatot. Minden cselekedetét megmérgezte az önbizalom hiánya. Így már jobb. – Nick. és az operatőr ragaszkodott hozzá. hozzá rendezetlen hajzatot. Mint mondta. azazhogy Tony. s bár a vonásai határozottnak tűntek. inkább bánatosnak és komornak látszott. Látta valaki a csapfűrészt? – Nick? – Kedves biztatás. Tehát akkor. mi történt. és mindent újra kellett összeraknunk a kamera kedvéért. hogy a . A késedelem nyugtalanított. – Türelmesen kivárta. a stáb vigyorgott. mi történt. amely nem kapcsolódott közvetlenül a film témájához. A filmkészítés sok szempontból hasonlított a katonáskodásra. Nekem elég. amennyiben a hosszú órákra nyúló várakozást olykor-olykor céltalan kapkodás és a páni rémület pillanatai szakították csak meg. ha egy arra haladó repülőgép túlságosan zajosnak bizonyult. ezért állandóan Matthew idegeire mentem. legyen szíves! Újabb hosszú szünet: – Mi is volt a kérdés. Matthew. – A filmen nem fog látszani. mint egy ócska csónakmotor. Lejjebb engedné a könyökét? – Nem lehet rendesen meghúzni egy csavart. Azért kedveltem. Nick.

hogy a Sycorax még a parti idején is ott fog csúfoskodni Anthony Bannister mérnöki precizitással nyírt pázsitján. A következő két napban a dízelt és a hajócsavarokat szereltem. – A mondat már-már úgy hangzott. hogy majd küldök egy csekket. de ezzel is végeztünk. csak hogy a fények a megfelelő szögben verődjenek vissza folyóról. hogy rengeteg boltot talál. amint a motor a helyén lesz. hogy a gyerekeknek nyári ruhákra van szüksége. – Mrs. és közöltem vele. hogy elhozza a stábot az eseményre. és három napra leküldte a gyerekeket Devonba. maradt viszont a kurbli és a lendítőkerék. Az önindító nem működött. hiszen Jimmy és én tíz nappal a tervezett időpont előtt végeztünk. Melissa Párizsba utazott egy divatbemutatóra. és fárasztó órákat töltöttem a tartóbakok beállításával. ő pedig megígérte. Kizárólag azt tette. én pedig kölcsönöztem egy Drascombe Dabbert. Amikor elérkezett az idő. mint egy fenyegetés. Mrs. Sandman. – Megmondom. a vitorlákat nem javították ki. A motort még nem szereltük össze. hogy a hajtórúd minél tisztábban járjon. Mr. Pedig nem volt oka aggodalomra. – Mondja meg neki. amikor körbesétálhattuk a csillogó hajótestet. Felhívtam Matthewt. Talán ez volt az egész helyreállítás legfárasztóbb része. hogy pénzt kapok öntől. Sandman.lehető legjobb munkát végezze. hogy egy héten belül vízre tehetjük a hajót. Makynsnek. Mr. Mr. Makyns azt üzeni. Igazi művész volt. – Bizonyára tréfál. ám egyszersmind Angela Westmacott eszköze és aggodalmainak közvetítője – utóbbiak közül pedig messze kiemelkedett. így végül kidobtam az elektronikus ketyeréket a szemétbe. de közben igyekezett mindenből a legtöbbet kihozni. – A nagydarab. . hogy ne legyenek láb alatt. a nevelőnő Melissa új Mercedesén vitte őket vissza Londonba. hiányzott a kötélzet. Makyns azt mondta. Felállítottam egy láncos emelődarut. Akár hosszú órákig is várt. de már elérkezett a nagy nap. Habár jövő héten. Ily módon egy nappal a parti előtt vízre kerültünk. – Mondja meg Mrs. hogy kemény munkánk meghozta gyümölcsét. ahol gyerekruhákat árulnak. nehézkesen mozgó svéd nevelőnő metronómszerűen ütemes hangon beszélt. Az úszásnak köszönhetően a hátam jól bírta a motor beépítésével járó terhelést. és elégedetten láthattuk. mielőtt elkezdte a forgatást. Bannister partiján mindenképp találkoznak. és kivittem őket a folyótorkolatba pecázni. amit Angela parancsolt neki.

noha tetőtől talpig elborítottak a kátrány-. hogy mondjam meg. amelyik a vízre emelte a Sycoraxot. Bannister partijának előkészületei is remekül haladtak: felállították az asztalokat a teraszon. – Az biztos. Nick. – Matthew láthatóan rosszul érezte magát amiatt. mintha vöröslő aranyból öntötték volna. a kempingfőző és a folyó. Sajnálom. – Milyen kedves! . amíg az utolsó vendég el nem távozott. ne használja az úszómedencét. – Medúza arra is kért. Nick – jegyezte meg Matthew. hogy ilyen kéréssel kell előállnia. A Sycorax fedélzetén dolgoztam. aki már a tekintetével is kővé dermesztette ellenségeit. Valami vendégeket fogadnak a hétvégén. Matthew rágyújtott és kivett egy sört a ládából. Felnevettem: – Nem akarja. festék. és behűtöttem egy palack pezsgőt. Nehézkesen lemásztam a létrán és elvettem egy sört: – És mi az? – Medúza azt akarja. – Pompásan néz ki.és lakkfoltok. – Egy hónap a kötélzetre. de mindezek helyett ott a hálózsák. hogy nekicsaphassam a hajó orrának. a vitorlarudakat lakkoztam. azután kész is vagyunk. hogy holnap estére költözzön ki a házból. – Semmi baj. ettől a Sycorax úgy festett. – Valamennyien Medúzának neveztük Angelát. a mitikus kígyóhajú bestia után. amelyet az emelőbak mellett tartottam. a kertészek még egyszer rendbe tették a pázsitot. és boldogan átköltöztem a felújított Sycoraxra. és boldognak éreztem magam. hatalmas virágcsokrokat helyeztek el. – Kezdtem túlságosan is hozzászokni Bannister otthonának fényűzéséhez. – Remek – csóváltam a fejem. hogy egy nyomorék látványa elrontsa a kellemes összképet? – Azt hiszem – felelte Matthew vonakodva. A frissen felrakott rézlapok visszaverték a lenyugvó nap fényét. csak jövő keddig. se hajókonyha vagy mosdó. – De természetesen a partira maga is hivatalos – sietett hozzátenni. – Úszónadrágot viseltem. Az indítást másnap reggelre terveztük. Ugyan nincsenek még hálóhelyek. Matthew aznap este érkezett. – Azt mondja. Matthew. – Van egy rossz hírem. és még munka közben talált.Ugyanaznap délután megérkezett a daru.

amíg nem kezdett Bannisterrel kefélni. A hajó az elmúlt két hónapban távol járt. hogy a versenyen maga lesz a Wildtrack navigátora. – Hallotta. ha tőlem tudja. Matthew. hogy megjavítsa? Nem gondolhatja komolyan. – Amit én fizetek? – kérdezte Matthew. aki az ár ellenében hajózott felfelé a keleti csatornán. és leginkább csalhatatlan módja. – Hallhatóan irigységgel töltötte el. hogy háton fekve bárki felkerülhet a brit televíziózás csúcsára. – Azért csak ért valamit a munkájához? – vetettem közbe. de nem tűnt túl meggyőzőnek. lehetett az bármennyire jogos.– Bannister ott akarja bejelenteni. – Pokolba vele! – Az amerikai lányt figyeltem. A Matthew arcán megjelenő kelletlen kifejezés biztosított róla. – Medúza azt mondja. abban bízhat. amint hirtelen felbukkant Sansom's Pointnál. – Akkor is nemet fogok mondani. – Jobb. most meg gyakorlatilag övé az egész műsor. Egy hosszú pillanatig nem válaszoltam. viszont a közvetlen közelünkben vezetett el. – Márpedig a Medúza ezt akarja – figyelmeztetett Matthew. legtöbbször kipróbált. – Akkor majd megveszem a kötélzetet abból. – Hallottam. amit mondtam? – kérdezte Matthew. – Medúza eltökélte magát – tette hozzá Matthew. amit maga fizet nekem. – Pokolba vele! – mondtam újra. . Matthew próbálta elvenni a csapás élét azzal. hogy a látottakat megörökítse a kalauza számára. hogy az amerikai lány a partszakasz felfedezésével töltötte az időt. és feltételeztem. – Nekem még nem említette. A fénylő testű Mystique-et figyeltem. ha megteszem. . – Majd fogja. hogy Bannister házában lakik. – Tönkretette a hajómat. és most én fizessek azért. – Akkor pedig nem lesz hajlandó kifizetni a Sycorax kötélzetét. hogy nagyon is komolyan gondolja. – Egy kis senki volt. hogy az előrehaladásnak ez az útja zárva van előtte. hogy talán az egész csak szóbeszéd. Még mindig ez a siker legbiztosabb. – Az egész Medúza hibája – mondta végül. Nick. Valamiért kényelmetlenül éreztem magam a kritika miatt. – És? – Átkozott legyek. amiért megfelelő bérleti díjat kell fizetnie. amely keskenyebb és sekélyebb is volt a főcsatornánál.

– Köszönöm! – Messze járt? – Elég messze – kiáltotta vissza a választ. Közel sem olyan fárasztó munka. álljon 310 fokba. amint felém fordította a fejét. – Amint a jelzőrúdhoz ér – mutattam előre –. és ki kell választania a megfelelő rendezőt. – Nem. – Négy láb és három hüvelyk. és akkor végre leszáll rólunk. bizonytalan árnnyá mosta szét a fodrozódó vízről visszaverődő napfény. amint felénk integetett a Mystique kormánya mögül. hanem videoklippeket és televíziós reklámokat is. a hazatérés örömére? A fekete hajfürtök szétrebbentek. hogy a hátamban tomboló fájdalom lassan kezd elviselhetővé szelídülni. – Francba az egésszel! Talán hozzámegy Bannisterhez. Azért nagyra értékelem a segítségét. Alig egy kőhajításnyira lehetett tőlünk. Amennyire tudni lehetett. életteli arcot láttam volna. Nevetséges kívánság volt. – Nincs kedve egy sörhöz. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. – Előretolta a gyorsító kart. mégsem láthattuk az arcát. hogy valaki jó tévés producer legyen. hogy ez megtörténhet? – kérdeztem.– Persze hogy ért a munkájához – csattant fel Matthew. hogy gyakorlott tengerjáró. – Hello! – A hang mindkettőnket váratlanul ért. és amint odafordultunk. és magamban megjegyeztem. Amint előrenézett. Még egyszer kösz. – Eljutok ezen a csatornán a kikötőmedencéig? – Mennyi a merülése? – kérdeztem. Egy producernek elég annyit tudnia. nem tudtam a nevét sem. és a Mystique fartükre alól kékes füstgomolyag tört elő. – Gondolja. – Pattogó és tárgyilagos hangon beszélt. és hirtelen égető vágyat éreztem. virágzott az üzlet. és amennyire tudni lehet. mintha fénylő tekintetet és naptól barna. Előrehajoltam egy üvegért. a fekete hajú amerikai lányt láttuk. . köszönöm. – Bannister cége nemcsak hazafias nyári matinékat gyártott. – Ennyi pénz mellett? Medúza kapva kapna az alkalmon. mint mondjuk egy tanárnőé. nem osztozik a tévések kielégíthetetlen becsvágyában és kapzsiságában. minden információm az volt róla. – Szívesen rátenné a kezét az egész produkciós vállalatra. – Nem kell hozzá lángelme. Elnéztem az alakját. hogyan szervezzen meg egy munkaebédet. hogy szerelmes legyek egy hozzá hasonló lányba. hiszen még az arcát sem láthattam rendesen. – Vállat vont.

Egy órával később vitorlát bontott. csak az számított. Aznap éjjel a folyóparton ültem és néztem a hullámok hátán ringatózó hajót. Az ünnepélyes fürdetések után valamennyien úszni mentünk. Az amerikai lány a kormány mögül nézett minket. se kötélzetet vagy vitorlákat. Másnap szintúgy berúgtunk. Kialakítottam egy kis teret a kabin leendő helyén. de már úszott. – Elhajózhatnánk rajta valahová. hogy a fedélzetén lépni sem lehetett az egymásba gabalyodott kötelektől. Jimmy szemében könnyek csillantak. Megcsodáltam vonalait. . Nem számított. és rúgjunk be alaposan. hogy a Sycorax még mindig romokban hevert. majd a kormányállásban fogyasztottam el. – Gyönyörű lett. Megengedhettem magamnak még azt is. Nick. Angela nem jött el a vízre bocsátásra. a hajóm újra vízre került. hordozható tűzhelyen levest főztem. az új rézburkolat széles sávja ott fénylett a folyó felett. azután megszálltuk Bannister borospincéjét. majd újabb pezsgőspalackok következtek. A dagály tetőzésekor vízre tettük a Sycoraxot. miután a vízre tettük. ami még örömtelibbé tette az alkalmat. azután kivégeztük a maradék pezsgőt. Epret és tejszínhabot csentünk Bannister hűtőjéből. hogy úszott a vízen. – Menjünk el a kocsmába – fordultam vissza hozzá –. Mivel nem merült elég mélyre. miközben a késő délutáni nap megszárította a testünket.Matthew kuncogni kezdett: – Ez nem a maga napja. láncok és a faforgács. így is lett. A Sycorax még nem kapott árbocokat. hogy elfeledkezzem Angeláról és a Wildtrack üres navigációs posztjáról. azután Matthew és jómagam következtünk. ide terítettem a hálózsákom. Gondosan kitakarítottam a szobámat Bannister házában. és én boldog voltam. A Sycorax kisebbnek tűnt most. amelyek immár egyre közelebb kerültek. de amikor Matthew hívta. eltörtük a behűtött pezsgőt az orrán. Nick. hogy haldoklik. hogy csatlakozzon hozzánk. csak a fejét rázta. és kevéske tulajdonomat is lehordtam a kikötőbe. Aznap éjjel a Sycorax fedélzetén aludtam. Az aprócska. Jimmy. és újraálmodtam régi álmaimat távoli tengerekről. és soha többé nem hajózhat ki a nyílt tengerre. Az operatőrt ünnepélyes külsőségek közepette bedobtuk a vízbe. hogy a vízelvezető nyílásokat eltömítették a szerszámok. és ennyi nekem elég is volt. – Alighanem tudta már. és a dagály hátán kihajózott. – Talán.

– Nick vérbeli tradicionalista – magyarázta Bannister a barátainak. Angela ügyet sem vetett rám. kétségkívül az esti parti tiszteletére. következésképp boldogító. Bannister végigmérte a Sycorax főárbocát. A tőzsdealkusz férj úgy vélte. rendben? – Ezt tekintsem meghívásnak? – kérdeztem tapintatlanul. A délelőtt folyamán Bannister és Angela is megérkezett az első vendégek társaságában. Mulder és csapata színes kis zászlókat helyezett el az előmerevítő kötélen. – Egy kis hétvégi kiruccanás Jerseybe. Nick? – Nem – feleltem. de Bannister lesétált a partra. holnap tömény másnaposság. sem a házból történő kilakoltatásom. hogy egy időre kiszabadult a stúdióból. – Nem örülne jobban egy fémárbocnak.Másnap reggel a hajótestnek csapódó hullámok kellemes hangjára ébredtem. záróra nincs. mintha ezzel akarná igazolni hírnevem. A hajó vélhetően a hajnal előtti dagállyal érkezett. . erőteljesnek és lendületesnek tűnt. amelyet a csónakház falának támasztottunk. hogy a vakítóan fehér Wildtracket is kikötötték a csatornában. az egész napot rászántam. Pierre. A nőről kiderült. hogy a lenmagolaj és a paraffin kellően átjárhassa. hogy belsőépítész. – És hozza magával egy barátját is. és hogy igazán „tutinak” tartja a hajómat. de azért külön gondot fordított arra. Az órájára pillantott. amelyet Bannister oly nagy erőfeszítések árán hozott létre. talán hogy ne kerülhessen szóba sem a St. A Mystique még nem tért vissza kikötőhelyére. s miután a látogatók elmentek. a Sycorax épp alkalmas vitorlás. – Akkor találkozunk a partin. A fedélzetről láthattam. Két vendégét is magával hozta. amikor a Mystique visszatért. s ezzel némiképp megmérgeztem a kedélyes hangulatot. mintha sürgős dolga lenne valahol. ha valaki a csatornában akarna pancsikolni. hogy ott leszek. jó? Italok hattól. az orrárboc tölgyfa bakokra rögzítésére és a galvanizált láncból készült mellső merevítő kifeszítésére. amelyre viseltes megjelenésem igencsak rácáfolt. egy londoni párnak. Kedélyes bizalmassággal kezelt. Nehéz munka volt. láthatóan jót tett neki. Amióta visszatért szabadságáról. Négy óra körül már az utolsó csavart rögzítettem. hogy vessen egy pillantást a Sycoraxra. Megígértem. hogy megemlítse kitüntetésemet a barátainak. mi? Elmagyaráztam neki. most először láttam Bannistert. hogy a Sycorax fedélzetén kétszer is átkeltem az Atlanti-óceánon.

ha meghívnám. – Helló! – Helló! – Megkapaszkodtam a Mystique jobb oldali mellvédkorlátjában. – Ó! Nos. várjon! Elteltem nevetséges várakozásokkal. és azon tűnődtem. hogy ő is kedveljen engem. Látható gyanakvással fogadott. és eszembe jutott. – Jill-Beth Kirov. – Nem bánja. és azt akartam. azután kieveztem a Mystique kikötőhelyére. – Közelebbről már láthattam Jill-Beth Kirov napbarnított arcát. hátha visel jegygyűrűt. Elgondolkodva mérte végig Bannister fényűző otthonát. mennyire kedvelte volna a vén kecske ezt a lányt. a teste köré tekert fürdőlepedő könnyedén lehullhatott volna. a sötét szemet és az erőteljes amerikai állkapcsot. a New York-i Plaza Hotelben fejtette ki. Szerette magával vinni gyerekeit az utazásaira. Ünnepélyesen megbocsátottam neki. Kirov. és a fényezett alumíniumról visszaverődő napfény teljesen elvakított. Kedvelni akartam ezt a lányt. de nem viselt. Derékig csupaszra vetkőztem. azután elmondtam. mert amikor feltűnt. – A hajóján dolgozik? – Nem. – A nevem Nick Sandman. talán nem bánná. hogy nagy partit rendeznek ma este a házban. amelyet apám mindig a túl sok rágóguminak tulajdonított. Megnéztem. Apámnak minden jelenségre megvolt a maga teóriája. – Ma este? – Láthatóan megdöbbentette a meghívás bizalmas jellege. – Ki az? – Szomszéd. . Ha felém nyújtja a kezét.Befejeztem a munkát. – Valami nagyágyú. de azt is észrevettem. Mosakodás közben zavarhattam meg. ha nem fogunk kezet? – kérdezte most. – Híresség. igen. igaz? – Nagyágyú? – Híres ember – magyarázta. és belém villant. – Mystique! Mystique! – Egy pillanat! – harsant az éles hang. jókora fürdőlepedőt viselt a teste körül és egy kisebb törülközőt a fején. lemostam magamról a kosz java részét. ezért már távolról kiáltozni kezdtem. hogy a túl sok rágógumira vonatkozó elméletét teázás közben. Az amerikai lány visszavonult a kabinba. hogy nem utasított el azonnal. mint a balett. – Oké.

miközben szüntelenül azt kérdeztem magamtól: mégis mire számítottam? Egy meghívásra a Mystique fedélzetére? Epekedő sóhajra és két szív szerelmes egybeolvadására? Azt mondogattam magamban. Kidurrant az első kerék. és nem tettem mást. – Köszönöm.– Oké. Nem baj. hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. de ezen a téren is felsültem. hogy beleszerettem. nem vagyok szerelmes. Jobbára egész éjjel tartani fog. – Nyilvánvalóan nem tettem rá nagy hatást. – Még egyszer köszönöm. – Talán még lesz alkalmunk elbeszélgetni erről. csak kivetítettem a csalódottságomat egy olyan lányra. mielőtt ez a magyarázat megfogalmazódott bennem. Ostobaság lenne azt mondani. de nagyon vágytam rá. de már azelőtt kudarcot vallottam a meggyőzésemmel. igaz? Aki Kassouli lányát vette el? – Ő lesz az. Figyelmesen néztem. hogy vérpatakok csörgedeznek végig a takarosan lenyírt pázsiton. – Nem úgy tűnt. – Kemény lehetett. akit a szabadság és gondtalanság jelképének tekintek. hogy eltolom a csónakomat a hajójától. – Értem. – Meg kellett fordítanom a csónakot. – Hogy is hívják a fickót? – Anthony Bannister. – Ottmaradt a fedélzeten. mintha várná ezt az alkalmat. – Újra feltekintett a házra. – Hé! Nick! – Igen. mintha csak arra számítana. Ezután próbáltam kedvező előjelekre találni az óvatos válaszokban. könyvet ír? – tettem egy kétségbeesett kísérletet a társalgás elnyújtására. . – Hát. A lány elfintorodott: – Mit csinált a hátával? – Autóbaleset. ha nem kötelezem el magam? Nagyon elfoglalt vagyok. – Hallom. Nem kapcsoltam be az övet. – Biccentéssel adta tudtomra. Nagyot csettintett a nyelvével: – Az a tévés fickó. a meghívást. – Micsoda rémes ügy. hiába tagadtam le alantas rangomat. – Mikor kezdődik a parti? – Hatkor. amíg meg nem győződött róla. – Nagyon formális? – Nem hinném. nem lenne rossz – szólalt meg egy idő után kétkedve. hogy szembenézhessek vele. Csalódottan eveztem vissza a kikötőmhöz. az italokkal.

– Akadt valami a horgára? – kérdezte gúnyosan. készen álltam a szerelemre. amióta nem utazik velünk. Fanny? Nehogy megint elveszítse őket? – Nem aggódom. – Nem kellene inkább az árbocaival törődnie. Sandman? – Fanny Mulder könyökölt ki a Wildtrack mellvédjén. Sandman. hogy értő pillantások követik minden mozdulatomat. minden bizonnyal kileste.– Horgászkirándulás. . és tudtam. aki az orosz balettról kapta a nevét. mégis másutt jártak a gondolataim: a markáns állú amerikai lány körül. A hajóm vízre került. Eleveztem mellette. amint az amerikai lánnyal beszéltem.

Matthew csapata bevilágította a pódiumot Bannister bejelentéséhez. és pókok vannak a fürdőkádjukban. Az ott a te hajód? – A Sycorax felé biccentett. és tetőtől talpig végigmért. Hogy érzed magad? – Nem várt válaszra. a kikötőm mellett ringatózott. Melissa. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelemben követni szándékozott. aki áttetsző és sejtelmesen örvénylő selymekbe öltözött. hogy itt leszek? – Igen. Autók torlaszolták el a felhajtót. azonnal kiszúrt a teraszon. és két helikopter ereszkedett le a felső gyepszőnyegre. – Valami rettenetes az a hotel. A zenészek mögött az Észak-Atlanti-óceán hatalmas térképét feszítették ki. hozzá mosott. amely jó százméternyire onnét. csak untatnál. hogy látlak. ahol megszálltunk. színészek. Szakácsok szeletelték a pecsenyét és a sonkát. John is itt van valahol? – Természetesen. Szép számmal akadtak hírességek: színésznők. A legrendesebb cipőmet húztam fel. míg a vendégek ingatag pallón kelhettek át a hajóra. Százötven font egy éjszakára. és szerető csókkal üdvözölt. – Helyesnek tűnik. Magát a Wildtracket lobogókba és színes villanykörtékbe öltöztették. és azt gondoltam. A meghívott rockbanda olyan hangerővel játszott. de vasalatlan fehér inget és egy régi etoni nyakkendőt. politikusok – csupa ismert arc. és a parti az első perctől fogva zajos sikert aratott. . – Nem akadt ennél különb ruhád? Flanelnadrágot viseltem. hogy milyen szörnyen lehetetlenek ezek a bányászok. hogy nézzem meg azt a szörnyű hajóját. de én mondtam neki.4. Talált magának egy szocialista képviselőt. jól nézek ki. – Tony azt akarja. ha közelebbről is meg akarták vizsgálni. Hitted volna? Tudtad. amikor még a feleséged voltam. tévés személyiségek. fejezet Több mint kétszáz vendéget hívtak meg a partira. hogy a hanghullámok valósággal gyomorszájba vágták a közelben tartózkodókat. amelyet a Wildtrack a St. – Hátrébb lépett. És hol vannak róla azok a micsodák? – Az árbocok? – Ne is folytasd. amelyen jól láthatóan megjelölték az útvonalat. így az italokat a folyóra néző széles teraszon szolgálták fel. hogy épp eleget szenvedtem a hajók miatt. lázas érdeklődés övezte a bárt. akivel egyetérthet abban. Örülök. Az idő kedvező maradt.

de miután rájött. csinos lány megkörnyékezett. nézd csak! Az ott nem az a püspök. Tényleg meg akarsz lógni? – Még nem. hogy nem a tévénél dolgozom. ahogy Makyns képviselő belemerül a beszélgetésbe egy szakállas honatyával. – És remélem. és valahányszor elnéztem a kikötő felé. akinek sehogy sem emlékeztem a nevére. A püspököt nekem is bemutatták. ahogyan annak idején sem. ez a jövőben is így lesz. de miután nem akadt közös témánk. Egy.– Szerintem nincs ezzel semmi gond. drágám. aki szerint mindenkinek bigámiában kellene élnie? Micsoda remek partinak nézünk elébe. Említettem az ügyvédemnek. Nagyon kevés vendéget ismertem. aztán szétszedték a két felfújható csónakra fektetett ingatag pallót. mikor jelenik meg az apád. Nicholas. Miért bánnám. – Nem vagy épp elegáns jelenség. Jut eszembe. hogy itt van? Angela a mellvédkorlát felé araszolt. és éppúgy nem éreztem magam idevalónak. még nem kaptam meg a csekket a gyerekek nyári ruháira. hogy Melissa Bannistert ugratja. Anthony Bannister élénk társalgást folytatott egy fiatal és bájos színésznővel. faképnél hagyott reménytelibb préda kedvéért. semmi sem változott. akinek szintén feltűnt a bizalmasság. – Nem is értem. Láttam. Láttam. Minden pennymet gyerektartásra költöm. – Azért csak készítsd azt az árbocot. – Jobb lesz. de őt lekötötték a nagy bejelentés filmre vételének előkészületei. Nem furcsa így visszatérni ebbe a házba? Szinte már várom. hogy itt van a volt felesége is? – Örömet okoz számomra. – Nem bánja. és szerinte oda kellene tűznünk egy bírósági idézést az árbocodra. Lassan besötétedett. ha minél előbb megérkezik. Lennél olyan drága. aki buzgón bólogatott Makyns minden szavára. hogy körül akarod hajózni a világot. mintha apám egyik régi partiján lettünk volna. . Ó. Mint a régi szép időkben. Matthew ugyan eljött. odaoldalazott hozzám. és merő udvariasságból követtem. Az utolsó vendégek is bejárták a Wildtracket. hogy belecsípjen a fenekembe. Angela Westmacott. Jill-Beth Kirov továbbra sem jelent meg. a csónak még mindig ott ringott a Mystique fartükrénél. Amint azt Melissa megjegyezte. Pedig egy olimpiai bajnok hosszútávfutóra bíztam. hogy kiszolgálhatom pezsgővel. és szereznél nekem még egy pohár pezsgőt? Természetesen voltam olyan drága. Jill-Beth Kirov érkezésének egyelőre semmi jelét se láttam. ő is elsodródott mellőlem. amellyel Melissa a barátját kezelte. és még kevesebbet kedvéltem. – Nincs pénzem ruházkodni. miért.

– Ideje volt már. fehér estélyi ruhát viselt. mint állította. azután bemutatja Fannyt. Megeshet. de nagyon lefoglaltak az előkészületek. spontán módon igent mondok. Megráztam a fejem: – Nagyjából akkora hasznára lennék Bannisternek. miért fordít Angela hirtelen ekkora figyelmet a kényelmemre. amit kérek. – Tony negyvenöt perc múlva megteszi a bejelentést. Tony megteszi a bejelentést. Nem kell szólnia egy szót sem. ami azt jelentette. Szeretném. Visszafordultam hozzá: – Miért? Felsóhajtott: – Kérem. – Látta. ezért sietve folytatta. hogy az egyszerű ruha többe került. költözzön ki a házból – mondta váratlanul. amely még fiatalosabbá és törékenyebbé tette az alakját. hogy kiköltözzek. Ezt követően lefestette előttem a hősies Nick Sandman alakját. és egyszerű. – Remélem. Nick. de tagja lehetnék egy nyertes csapatnak is. és láttam. Okkal feltételeztem. milyen jó lenne. – Én lennék a következő? – A Mystique sötét sziluettje felé sandítottam. hogy korábban kellett volna beszélnünk erről. mint a Sycorax nagyvitorlája. hogy. ma este tegye meg. Rápillantott gyémántokkal kirakott karórájára. – Tudom. Tudom! Az egész az én hibám. – De nem fogok navigálni. ne nehezítse meg. ha maga lenne a következő. hogy Jill-Beth csónakja már nincs a helyén. hogy ezzel is csak a saját dolgát akarta megkönnyíteni. ha úgy érne véget a rólam szóló film. Angela megőrizte a hidegvérét. a dicsőséges navigátorét. . mert ezáltal nemcsak kétszeres gázsit kapnék. bár gyanítottam. Nick. Szenvedélyesen érvelt annak előnyei mellett. – Tony Fanny után magát is bemutatja – magyarázta Angela türelmesen. mindenesetre láthatóan félt a visszautasítástól. De kérem.– Sajnálom. Talán arra számított. jól fog menni – mosolyogtam előzékenyen. bár a teraszon továbbra sem lehetett látni. ahogy eltervezte. – Korábban kellett volna beszélnünk erről. hogy mennyire nagyszerű lenne összekapcsolni a két műsort. Hosszú haját takaros kontyba fogta össze. hogy arra kellett kérnem. hogy a lány elhagyta a jachtot. mint egy terhes rúdugró. aki győzelmével új reményt ad minden mozgáskorlátozottnak. Én csak filmre akarom venni a pillanatot. hogy amikor kész helyzet elé állít. hogy tiltakozni akarok. – Eltűnődtem. amikor magát nevezik meg a Wildtrack navigátoraként. Angela hűvös tekintettel fordult felém. csakugyan elfeledkezett korábban kikérni a beleegyezésemet.

hogy a filmem az igazságról szóljon? Mert ha tudni akarja az igazat. Nick Sandman. maga nem más. Bannisternek pedig arra van szüksége. és aki anélkül a hülye plecsni nélkül senki és semmi lenne! Nem mondhatjuk el. túl konok vagy talán túl hülye ahhoz. aki szembeszáll az élet megpróbáltatásaival! Íme a nagy háborús hős! Aki a vérét ontotta a hazáért! – Elképesztő szenvedéllyel szónokolt. Ez utóbbi megjegyzés szíven találta Angelát. hogy maga egy üresfejű felső-középosztálybeli semmittevő. Inkább megtapsoljuk a hősiességéért! Íme. Nick Sandman.Angela értetlenül fogadta a választ: – Ezzel most mit akart mondani? – Már korábban is megmondtam: nem értek a versenytaktikához. – Rendszerint odatalálok a megfelelő kontinensre – értettem egyet –. és mágnesként tapad minden áramlathoz. és olyan volt. a különc lázadó. hogy ezzel lecsitíthatom a készülődő vihart. de nem is konyítok a versenyzéshez. – Csak szeretek tisztességesen játszani. ugyanígy nem érdekel a maguk nézettsége sem. aki befogja az utolsó lélegzetvételnyi szelet is. és azok az istenverte elvei! – Düh. mintha érdekelne a St. Pierre sorsa. Csakhogy ezt nem mondhatjuk el a filmünkben. – Maga. nevetséges eszmékért tette kockára az életét. hogy túl büszke. maguknak pedig arra van szükségük. aki azért választotta a katonaságot és a szolgai engedelmességet. az lesz a legjobb móka a világon. Mert nem érdekel. hogy rendes élete legyen. Én úgy képzelem az ideális hajóutat. csak egy elkényeztetett ficsúr. – Szóval azt akarja. – Mindenki azt mondja. Belőlem hiányzik minden versenyszellem. Ezért volna végtelenül tisztességtelen a részemről. Angela türelme azonban korhadt vitorlarúdként pattant el. hogy megnyerjünk egy versenyt. mikor vetik be valahol. mert azt hitte. nedvedző orral és farkcsóválva várta. ha bekerülnék a csapatába. sőt hisztéria sütött a hangjából. mert a való világban sosem tudta volna megállni a helyét. ha csak azért kell gyorsan vitorlázni. – Tisztességes? – akadt fenn Angela a szón. igaz? Nem mondhatjuk azt. mert a tévés producerek Szent Grálját kérdőjelezte meg. Nem lenne tisztességes. – Reméltem. talán. És attól félek. Megsebesült egy teljességgel céltalan háborúban. mint egy izgatott kiskutya. Utálok így vitorlázni. – De hát maga remek navigátor – tiltakozott Angela. és közben nyugodtan felbontok egy sört. ha úgy tennék. Olyasvalakire. mely elég hangos volt ahhoz. akinek puskát adtak a kezébe. hogy rábízom magam a szélre. szabadjára engedett . hogy zavart pillantásokat vonzzon felénk a közelebb álló vendégek irányából. – Egyszerűen gyűlölöm.

kedvesem! Nem azt ígérted. hogy Angela túlhajtja magát a munkában. – Berúgtál? – kérdezte Melissa kaján örömmel. A vendégek elfordultak. Láttam. hogy még különc kalandor se lehetne a mi segítségünk nélkül. és a méltánytalan helyzetből végül jobb lábam szabadított ki. jobban mondva. – Benneteket meg azért fizetnek. – Nick. Bannister a színésznő társaságában maradt. én pedig ütemesen próbáltam nem mozgatni fájó tagjaimat. kerülte a tekintetem. Mindenki feszélyezett lett. hat hónap múlva örökre befellegzett magának. Melissa táncolt. – Akkor üljünk le. mert kifogy a pénzből. Fortyogott bennem a düh. Nick Sandman. Még a zenekar is abbahagyta a játékot. amikor váratlanul összecsuklott alattam. – Én csak segíteni akarok! – sikoltozta. és elnavigált a terasz széléhez.pusztító indulata szétfoszlatta a kellemes légkört. mintha semmi sem történt volna. Angela eltűnt. mint a vendégei. de most ő is hátat fordított nekem. és én kerültem a zavart pillantások középpontjába. hogy Jill-Beth Kirov is megérkezett. Melissa és én táncoltunk egyet. Nick. és túlságosan lusta ahhoz. és a vendégek torkára forrasztotta a szót. Könnyek csillantak a szemében. Erőltetetten tovább táncoltam. hogy annak a gyűlöletes . – Jó éjszakát! – mondtam újra. majd uralkodó fensőbbséggel fordult a banda felé. ahol rágyújtott egy cigarettára. Az addig olyannyira sikeres este hirtelen megromlott. és próbáltak úgy tenni. mert nincs hozzá hajója. – Megragadta a karomat. hogy táncolsz velem? – Elmegyek – közöltem csendesen. ha egyáltalán megkapja. És amikor majd megkapja. hogy újat keressen! Ezt az igazságot akarja elmondani a filmemben? Bannister zavartan toppant be közénk: – Angela! A nő lerázta magáról. – Azt kell mondanom. kérem. – A lábam… még nem jött rendbe. hogy játszatok. a féktelen indulat könnyei. Azután Melissa késként hatolt át a tömegen. – Ne légy már ilyen istenverte bolond – sziszegte Melissa éppoly halkan. A teraszon megindult a szóbeszéd. – És az az igazság. – Jó éjszakát! – köszöntem oda Bannisternek. én pedig nekizuhantam az egyik zászlórúdnak. – Láthatóan éppoly kínosan érezte magát. úgyhogy csapjatok a húrok közé! A kedélyesség látszata visszatért a teraszra. azután kihátráltam kettőjük közül.

a lábad már jobban van. Melissa részvéttel nézte: – Szegény Nick. Melissa jót nevetett megbotránkozott arckifejezésemen. miközben a lábam teljesen érzéketlenné vált. ahogy most is. Le kellene telepedned egy tenyeres-talpas falusi tyúk mellett. akkor sokkal boldogabb lennél. Szörnyű kis háború lehetett. – Ez csak önsajnálat. Melissa hangosan kifújta a füstöt: – Tudod. hogy kionthasd mások vérét. hogy mások vérét ontsam. Nem lehetett könnyű átvészelni. – Dehogyisnem. hogy soha többé nem leszek működőképes. Nem tűnt ez akkora kérésnek. és általában hosszú napokig nem is kételkedtem magamban. A hátamat mintha tüzes korbáccsal csapkodták volna. – De úgy néz ki. – Angela aztán nem sebezhető. hogy bájologtál vele. ami igencsak nagy ostobaság tőled. Mint vakok ellen focizni. Egykor régen értem bolondultál. hogy mindig olyanokba szeretsz bele. Mindig is reménytelenül rabja voltál a sápadt szőkéknek. rám nem tört a gyengeség. Nick. – Azért fizettek. – Nem szörnyű. mint amennyire hiszed. Meglepetésemben még a térdemről is elfeledkeztem. Nick? – Egy argentin puskagolyó. amíg váratlanul. ami egyáltalán nem vall rád. Alig vártad. – Igenis szörnyű volt. – Csak épp akkor nem volt. hogy sosem fogok felszaladni egy hegyre. a te bajod az. most pedig ugyanígy érzel az iránt a girhes kis tévés iránt. – Jobban is. Megint rám tört a páni rémület. és a fájdalom könnyeket nem csalt a szemembe. Azt akartam. mi a te bajod. – Ez nevetséges. akik nem érdemelnek meg. hátamon a súlyos málhazsákkal. – Nem! – tiltakoztam.perszónának igaza van. Jól ismerlek. mert sosem annyira törékenyek és sebezhetőek. nem emlékszel? – Jobb térdem masszírozva próbáltam életet lehelni a lábamba. Nem. de a működőképességemet igenis meg akartam őrizni. mielőtt neked esett. Nick. aki úgy rád mászott. hogy a lábam az imbolygó előfedélzeten is tartson meg. – Láttam. amíg bevonok egy orrvitorlát. Tudtam. hogy az egészségemet már sosem nyerem vissza. Tényleg nedvedző orral és farkcsóválva mentél el Falklandra. te meg rögtön beindulsz. Szegény Nick. . csak igazságtalan. Azt hittem.

Melissa apja. – Ez megtenné – mondta végül –. Most unottan vonta meg a vállát. Pofon kellett volna vágnod azt az öntelt libát. Nincs kedved még egy tánchoz? – Nem hinném. – Nem bánod.– Ilyesmire gondolsz? – kérdeztem eléggé el nem ítélhető módon. aki ruhája helyén nagy lyukú halászhálót viselt. – A Bath and West Show-n találkoztunk. – A vágyakozás annyira terhes. lévén JillBethre aligha illett Melissa leírása. ahol teljesen Melissa hatása alá kerültem. Még mindig fáj a hátam. – Sosem ütnék meg egy nőt. hogy a térdem ne bicsaklódhasson ki. ügyet sem vetett rám. Már az utolsó fokoknál tartottam. Pompás férfinak tűntél. amikor Mulder és Jill-Beth kart karba öltve odalépett a mellvédkorláthoz. amikor először találkoztunk? Majd elvesztél a fegyverek meg az álcázófesték alatt. aki teljes egyházi díszében táncolt egy lánnyal. hogy Matthew operatőre felállítja a kamerát a közelgő bejelentésre. egyáltalán nem olyannak. noha még mindig feszélyezve éreztem magam. és legnagyobb bosszúságomra valósággal sugárzott a karjai között. míg a többi vendég úgy kezelt. – Én egyáltalán nem is értem ezt a vágyakozást. hogy letapizott? – Ki? A püspök? – Persze csak merő irgalmasságból és a vallásilag megengedhető mértékben. inkább választotta Mulder társaságát. Nyilvánvalóan nem körülöttem forgott a parti. amíg nem az Önérzeted. miután Angela a földbe gázolt. összesúgtak. Láttam. mintha himlős vagy pestises lennék. – A jó öreg gavallér. ahol az ezredem bemutatót tartott. s miután ezt már nem akartam megvárni. Az amerikai lány Fanny Mulderrel táncolt. – Arcon csókolt. csak te jobban szereted az olyan nőket. akik szárnyaszegett galambnak tűnnek. aki valaha is aggódni fog egy jelzálog miatt. sántikálva lefelé indultam a kerti lépcsősoron. nem gondolod? Emlékszel rá. Melissa áthatóan figyelt. – Felsóhajtott. Mereven tartottam a lábam. – Tudod. Továbbsántikáltam a . – Cigarettájával a püspök felé intett. és az amerikai lány kacagása nyílvesszőként fúródott a szívembe. hogy minden tisztet vendégül lásson egy italra a sátrában. aki egyszerű inget és fehér nadrágot húzott az alkalomra. ha arrébb libbenek? Melissa nagylelkűen megmentette a büszkeségemet. a nyugdíjazott dandárparancsnok ragaszkodott hozzá. – Addig jó. amíg Jill-Beth és Mulder bele nem olvadt a táncosok forgatagába. hogy képes lennék rá. Előrehajoltak. és én hálás voltam érte. Az a püspök biztosan érti. Jill-Beth.

kiterjedt pázsiton, míg el nem értem oda, ahol a fények szikrázva törtek meg a fekete vízen. Összerándultam a fájdalomtól, amint átléptem a Sycorax fedélzetére, majd újra, amint lekuporodtam a kormányállásba, a kabin építéséhez előkészített faanyagok közé. Ereztem a lenolaj illatát a parton bakokra helyezett árbocfák felől, megcsapott a tömítéshez használt kátrány maró szaga. Hosszú ideig ültem így, amíg a fájdalom alább nem hagyott a gerincemben. A holdfényes égbolt valósággal izzani látszott a folyópartot keretező sötét fák felett. A rómaiak is ilyennek láthatták a folyót, mielőtt nekivágtak a sötét rengetegnek, s közben talán azon tűnődtek, milyen elvadult teremtmények bujkálhatnak a lombok között. Különös, ellenséges helynek láthatták Britanniát, és elképzeltem, ahogy egy római katonatiszt megsebesült itt, majd miután visszatért Rómába, beleszeretett egy sötét hajú lányba, aki elutasította őt egy szőrös föníciai hajóskapitány kedvéért. A pokolba Jill-Bethszel, a pokolba Mulderrel, a pokolba azzal, hogy nem használhatom ki a dagályt és vihetem ki a Sycoraxot a nyílt tengerre. Kiegyenesítettem jobb lábamat, és nekipréseltem a lábfejem a hídfedélzetnek, amíg a fájdalom végig nem iramlott a combomon. Tovább növeltem a nyomást, és annak jeleként érzékeltem az erősödő fájdalmat, hogy a lábam meg fog gyógyulni. Addig szorítottam, amíg a könnyek rá nem dermedtek az arcomra. Üdvrivalgás hallatszott Bannister háza felől, és tudtam, hogy most jelentették be a csapat indulását a St. Pierre versenyen. Kinyitottam egy sört, és lassan, élvezettel kortyolgattam. Bannister induljon csak nélkülem. Ettől a naptól a magam kedvéért akartam hajózni, amerre a szél és a tenger visz. Sodródni akartam ebben a nyüzsgő világban, távol faxoktól és számláktól, hangos politikusoktól és pöffeszkedő hírességektől. Talán Medúzának van igaza, és tényleg túl hülye vagyok ahhoz, hogy rendes megélhetést találjak magamnak, de a pokolba is, akkor sem vagyok gátlástalan törtető, aki uralkodni akar mindenkin. Ittam egy újabb sört. Ezüstszélű felhők tornyosultak Dartmoor felett, légies, mesevilágba illő pártázatot alkottak, amely egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, amint az óceáni szelek felszakadtak a Tamar feletti lankákról. Úgy döntöttem, utolsó megtakarított pénzemből fogom megvásárolni hajóm vitorlázatát, azután egy penny nélkül, de haladéktalanul délnek hajózom, csakhogy elmeneküljek Bannister és Angela elől. Ha kell, sínbe teszem jobb lábam és fájdalomcsillapítókon élek, de eltűnök.

Jill-Beth Kirov hangja rázott fel a komor esélylatolgatásból. Kikémleltem a kormányállás pereme mögül, és láttam, ahogyan ott sétál a pázsiton, Fanny Mulder karján. – Nem fogok látni semmit – hallottam a hangját. – Dehogyisnem, kislány. A folyóparton megálltak, és a lány álmélkodva kiáltott fel a Wildtrack láttán. – Olyan gyönyörű! Mulder odahúzott egy csónakot a kerti lépcsőkhöz. Jill-Beth kacagva lépett be a kis lélekvesztőbe, és nekem a torkom is elszorult a féltékenységtől. A lány inkább választotta Műidért, vagy ami azt illeti, mindenki mást a parti résztvevői közül, és ezzel súlyos sebet ejtett a büszkeségemen. Micsoda ostobaság ez a büszkeség. Egykor még arra is rávett, hogy átkeljek az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol az a puskagolyó csak rám várt. Újra hallottam Jill-Beth nevetését, amint Mulder evezett néhány csapást a Wildtrackig. A férfi kisegítette a lányt a hosszú és pazarul kidekorált fedélzetre, azután bemutatott neki minden látnivalót. Felkapcsolta az alsó keresztrúd alá szerelt fedélzeti reflektorokat, hogy a tündöklő fények kirajzolják Jill-Beth sötét haját, erőteljes állkapcsát és izgatottan csillogó szemét. Mozdulatlan maradt, árnyék az árnyak közt, és én őt figyeltem. A hátsó kormányállásnál tartottak, és jól hallottam minden szavukat, lévén a víz olyan tisztán továbbítja a hangokat, ahogyan az üveg a fényt. És hirtelen, mintegy varázsütésre megfeledkeztem minden nyomorúságomról, hiszen JillBeth éppen arra biztatta Muldert, hogy beszéljen Nadeznha Bannister halálának körülményeiről. – Én előrementem, látja? – Mulder az árbocra mutatott. – A szorítókötél engedett el. – És Mrs. Bannister itt maradt? – kérdezte Jill-Beth. – Mindig is szeretett hátul maradni, szerette a viharos tengert. Semmi olyan nem történt, amit korábban ne láttunk volna. Azután egy hullám feltört és elborított bennünket. Egyszerűen elsöpörte. Jill-Beth elfordult, hogy felmérje a Wildtrack tatján felhalmozott életmentő eszközöket. – Nem viselt hámot? – Biztosan levette egy pillanatra, tudja, hogy van ez. Talán előre akart jönni? Talán kilazult valami. Olyat is láttam már, amikor a karabinerek kiegyenesedtek az orkán erejétől. Őrült egy éjszaka volt – feledkezett bele a mesélésbe Mulder. – Először nem is láttam, hogy eltűnt, épp elég dolgom volt a szorítókötéllel, a

víz beömlött mindenhová, a hajó meg úgy bukdácsolt, mint egy elszabadult légkalapács. Beletelt vagy öt perc, mire visszakeveredtem a kormányhoz. Jill-Beth felnézett az árboccsúcsra, ahová a színes fényfüzéreket függesztették. – Szegény lány. – Ja. – Mulder kinyitotta a kabin hátsó ajtaját. – Egy italt? Csakugyan azt éreztem, hogy Jill-Beth habozik elfogadni az ajánlatot? Azért fohászkodtam, bárcsak nemet mondana. Nem akartam végignézni, ahogyan leereszkedik a hátsó kabinba, ahol a nagy kétszemélyes ágyat elhelyezték. JillBeth nemet mondott. – Holnap korán kell kelnem, Fanny, de azért köszönöm. – Azt hittem, érdekli a hajó – mondta a férfi sértett hangon. – Pedig még a hajónaplók is megvannak, ha meg akarná nézni őket. A lány habozott, azután a kíváncsisága Fanny javára billentette a mérleget. – Oké. Olyan pillanat következett, mint amikor a szélcsendes időben a vizet váratlanul sötét árnyként borítják el a gyilkos vihar első fodrai. Az elmúlt hetekben, amíg teljesen belefeledkeztem a Sycorax újjáépítésébe, tudomást sem vettem a Nadeznha Bannister halálával kapcsolatos találgatásokról. Mások azonban nem feledkeztek meg erről. Előbb Harry Abbott figyelmeztetett, most pedig az amerikai lány kavarta fel az állóvizet. Márpedig a halott lány apja is amerikai. A hűvös szél megzavarta a nyugalmam. Beleborzongtam. A Wildtrack fedélzeti fényei kialudtak, csak a kabin fényei szüremlettek át a kis hajóablakokon, amíg kapkodva össze nem vonták a függönyöket. Végiggondoltam, amit az imént hallottam. Az álláspont nemcsak egybecsengett a hivatalos vizsgálat eredményével, de logikusnak is tűnt. Egy biztosítókötél megmenthette volna Nadeznha Bannister életét, csakhogy a biztosítókötelek is meghibásodhatnak. Maga a hámrész a felsőtestet tartja, és erős drótkötéllel kapcsolódik a karabinerhez, amit akármelyik rögzítőléchez vagy D-gyűrűhöz hozzá lehet kapcsolni. Láttam már olyat, hogy egy karabiner csupán azért szétnyílt, mert rossz szögben akasztották be. Olyat is tapasztaltam, hogy egyszerűen elhajolt. Hiába készül valamennyi tömör, edzett acélból, a víz erősebb az acélnál, különösen, amikor zabolátlan óceáni hullám formájában csap le. Elképzeltem a hömpölygő tengerárt, amint felemelte és előreröpítette a Wildtrackot, azután a hajó elszabadult liftként zuhant bele a roppant hullámvölgybe. A következő hullám kifogta a szelet a vitorlákból, és egy pillanatra szokatlan némaság köszöntött be, azután Nadeznha Bannister

meghallotta a mennydörgő robajt, amint a halálos hullámnyelv átívelt a hajótat felett. Felnézhetett, hogy lássa a fölé tornyosuló tajtékzó habokat. Ha előtte kikapcsolta magát, bizonyosan fel is sikoltott, de már elkésett; a hajóra szakadó többtonnányi fagyos tengervíz szilaj erővel söpört félre az útjából mindent és mindenkit. A Wildtrack alighanem imbolyogni kezdett, az orr felemelkedett, amint a teher lefelé nyomta a tatot, de egy jó hajónak ez meg sem kottyan: a Wildtrack is kiemelkedett, és lerázta magáról a tengerárt. Nadeznha Bannister ekkor már százméternyire elmaradhatott a hajófar mögött, egyedül a tébolyult sötétségben. A szél ott bömbölt a vitorlák között, a fedélzetet elborította a víz, kétségbeesett kiáltásai belevesztek a tenger, a szél és a csapkodó vitorlák zajongásába. Persze az is lehet, hogy a vízbe lökték. A kétségbeesett kiáltások így is éppoly hiábavalóak voltak. Ekkor a Wildtrack hátsó kabinjában Jill-Beth sikoltott fel. A sikolynak hirtelen szakadt vége, mintha egyetlen durva kézmozdulattal belefojtották volna a lányba. Páni rémületet éreztem az erőtlen hangból, de a teraszon túl nagy volt a hangzavar ahhoz, hogy ezt rajtam kívül bárki meghallhassa. Felkaptam egy teli üveg sört és elhajítottam. A Wildtrack alig lehetett messzebb, mint amekkora távolságra annak idején a kézigránátokat dobtuk, és elégedetten hallottam, ahogyan a palack széttört a kabintetőn. A második üveg megpattant egy korlátról, és kitörte a kabin egyik ablakát, a harmadik célt tévesztett, de a negyedik megtalálta a főárbocot, ahonnét üvegcserép és habzó sört záporozott a fedélzetre. A kabin hátsó ajtaja kivágódott, és Jill-Beth úgy iramodott ki rajta, ahogyan egy csapdából kiszabadult vad. Nem habozott egy pillanatig sem, átvetette magát a korláton, és beugrott a vízbe. Mulder teli torokból üvöltött, amint a lány nyomában feltört a kabinból, és én elhajítottam az ötödik üveget is. Merő véletlenségből a palack éppen a homlokát találta el, ettől Mulder elvágódott és eltűnt a szemem elől. Hallottam dühös és fájdalmas üvöltését. Amilyen erővel elhajítottam az üveget, akár a koponyáját is betörhettem volna, mégsem lett kutya baja sem, sőt amikor néhány pillanattal később újra felbukkant, már egy vadászpuskát tartott a kezében. A Sycorax kormányállására célzott. Hasra vetődtem. Tüzelt. Mindkét csőből egyszerre.

A hang élesen pattant meg a víztükrön, és láttam, ahogyan a torkolattűz vörösre festi az eget felettem. A sörétek magasan süvítettek el, és belecsapódtak a kikötő mögötti bozótosba. Nem hallottam csobbanást, amiből kikövetkeztethettem volna, merre úszik Jill-Beth, viszont élesen kattant a závár, amint Mulder újratöltötte a fegyvert. Átmásztam a kormányállásban felhalmozott legkülönfélébb eszközökön. A folyóparti árveréseken felhajtott berendezések tengerjáróhoz méltatlan összevisszaságban hevertek mindenfelé. Szitkozódva kerestem, amíg rá nem akadtam a hálós csomagra. Hallottam, amint a töltényhüvelyek a helyükre csúsznak Mulder puskájában, majd a kattanást, amint a töltényűr lezárult. Egy régi parancsnokom szerette mondogatni, hogy kétség esetén füstöt kell bevetni. Valahol vettem néhány világítófáklyát, és azért imádkoztam, hogy még működjenek. Meghúztam a gyűrűt, számoltam, mintha gránátot dobnék, azután kihajítottam a fáklyát a vízre. Beletelt néhány pillanatba, amíg a víz elárasztotta a dobozt, azután megéreztem a fanyar bűzt, és felemeltem a fejem, hogy lássam a folyóról felszakadó narancssárga füstöt. A gomolygó felhő szétterült és beburkolta a Wildtrack tatját. A dagály csak most kezdődött, és a doboz lefelé tartott a folyón, a friss tengeri szél azonban Mulder felé hordta a füstöt. Kivetettem a második jelzőt, azután átkémleltem a Sycorax pereme felett, hogy megkeressem JillBetht. Hallottam a vendégek kiáltozását a teraszon. Újabb fáklyát indítottam el, hogy végképp elvakítsam Muldert, és ezúttal kis híján eltaláltam a vízfelszín alól felemelkedő sötét női fejet. – Kirov kisasszony? – kérdeztem előzékenyen. – Nick? Kinyújtottam felé a kezem, és Mulder ezt a pillanatot választotta arra, hogy elsüssön egy újabb fegyvert. Talán úgy döntött, hogy egy sortűz éppen elég volt, egy újabbal csak még nagyobb bajba sodorná magát, ezért most egy vészjelző fegyverrel célozta meg a Sycoraxot. A rakétahajtású fáklyát úgy tervezték meg, hogy a lehető legmagasabbra emelkedjék a tenger fölé, és élénkvörös fényt bocsásson ki magából, miközben kis ejtőernyőjével lassan leereszkedik. Hallottam, amint a lövedék elszisszent a fejünk felett, majd belecsapódott a kikötő töltésébe, lepattant, azután szikrákat és füstöt okádva beleveszett az éjszakába. A narancsszínű fény mélyéből máris újabb lövedék indult útjára. Mindkettő megölhetett volna bennünket, ha közvetlenül eltalál, de a lövedékek magasan a fejünk felett húztak el.

Jill-Beth megragadta a kezemet, én pedig lendületes mozdulattal kirántottam a vízből. Mind sietségemet, mind erőmet megsokszorozta a harmadik rakéta, amelyik ezúttal oldalirányban tévesztett célt. Az első fáklya végül a csónakház feletti erdősávban robbant, és a harsány vörös fényben úgy tűnt, mintha lángra kaptak volna a fák. Utolsó füstbombámat is eldobtam a Wildtrack felé, azután keresgélni kezdtem az összevisszaságban a saját vészjelző rakétáimat. Jill-Beth zihálva feküdt a padlón. Drága selyeminge és fehér nadrágja csurom víz és merő kosz lett. – Másszon át a falon – biztattam –, és rohanjon a ház felé. – A vendégek elözönlötték a pázsitot, és csak remélni mertem, hogy a jelenlétükben Mulder nem próbálkozik további őrültséggel. Megtaláltam a vészjelző fegyvert, amelyet ráirányítottam a nagyobb hajóra. – Ne! – sikoltott fel Jill-Beth rémülten. – Nem maradhatok itt! Az isten szerelmére, juttasson ki innét! Van csónakja? – Igen. – Gyerünk, Nick! Menjünk! Félredobtam a fegyvert, és a tatról mindketten bemásztunk a kis mentőcsónakba. Megőriztem annyira a lélekjelen-létemet, hogy egy zsákra való száraz ruhát is bedobjak, azután elvágtam a kötelet. Jill-Beth ellökött bennünket, és az árral elsodródtunk a csónakház öblén túli, fákkal benőtt földnyelvig. JillBeth forgatta az evezőt, és biztonságban elértük a fák sűrűjét, miközben az első vendégek leértek a folyópartra, hogy álmélkodva csodálják a gomolygó füstöt, amelynek vészhelyzet esetén a kereső helikoptereknek kellett volna jeleznie. A köd egészen a színes fényfüzérekig beburkolta a Wildtracket, és a látványt még igézőbbé tették a világítófáklyák sziporkázó fényei. – Ez a füst nagy ötlet volt – jegyezte meg Jill-Beth. – Bocsásson meg! – Miért? – Hagyjuk. Sss. – Az ajkához érintette a mutatóujját, majd mögénk mutatott, mintha attól tartana, hogy a folyópartot elözönlő izgatott vendégek kihallgathatnának bennünket. Mozdulatlanul álltam a csónakban, a viharvert és ősöreg British Seagullban, amelyet ócskavas áron szereztünk be az egyik árverésen. – Fanny! – hallatszott Bannister dühös hangja. – Mi az ördögöt csinál? – Tűzijátékot, uram! – Fanny bizonyára rájött, hogy túlreagálta az ügyet, és volt benne annyi kurázsi, hogy elfogadható magyarázatot találjon. – Gondoltam, elhasználom a régi rakétákat. – Puskalövést is hallottam – így Makyns képviselő hangja.

Az ágak csapkodni kezdtek. Megrántottam a behúzózsinórt. Fanny? – Csak egy kicsit. mire az öreg motor köhécselve életre kelt. de megmaradt a fák takarásában. amint nagyobb gázt adtam. – Azt hittem. A Seagull ugyan hasznos járgánynak bizonyult. – Cirkálórakétája nincs? – Nincs miért izgulni – lendült akcióba Bannister. – Hogy ez mennyire izgalmas! – hallottam Melissa hangját. – A Seagull nem volt különösebben flancos bárka.– Csak petárda – hallatszott Mulder hangja a sűrű ködből. de legalább működött. Felvette a pulóvert és hozzá egy kopott farmert. meg akarta erőszakolni. – Azt csak bevezetőnek szánta. ahol rá kellett döbbennem. miközben Bannister kertjéből felénk lendült egy kis keresőreflektor fénye. amelynek a szárát gondosan felhajtotta. – Nagyon is. – Majd én evezek. Bannister háza felől most már nem láthattak meg. ha nem. de a víz fölé hajló fák jól elrejtettek bennünket. mielőtt udvariasan félrefordultam volna. de nem volt túlzottan fürge – mi is csigalassúsággal araszoltunk ki a fák sötét árnyai alól a holdfénybe. – Maga varázsló. Ellökte a csónakot a parttól. – Tetszik a kilátás? – kérdezte. – Hová megyünk? – Jimmy Nicholls házába. Működik a motor? – Átvertek egy tízessel. Nick. így maradt időm megvizsgálni a barnaságát és minden egyéb jellegzetességét. és láttam. kinyitottam a szelepet. Miután ráncba szedte vizes haját. Csak azután bukkantunk elő a fák menedékéből. hogy a bárkán egy csuromvizes. hogy tilos indokolatlanul működtetni a vészjelző rakétákat. – Berúgott. aki éppen szárazra törli magát az egyik régi pulóveremmel. – Az a rohadék megpróbált megölni! – méltatlankodott. és amennyire lehetett. ezért széles ívben kifordultam a főcsatorna felé. Ő is tudta. elnézett a folyó felett. Láthatóan nem szégyenkezett előttem. nagyon napbarnított és teljesen meztelen lánnyal osztozom. hogy Jill-Beth megkönnyebbülten dől hátra. Ismeri Jimmyt? . – Ezt már Jill-Beth suttogta a fülembe. hogy megkerültük Sansom's Pointot. uram. – A zsákban talál száraz ruhákat – jegyeztem meg. akinek szeme előtt máris a holnap reggeli lapok szalagcímei lebegtek.

– Jesszusom! – Jill-Beth lekuporodott. Jill-Beth megpördült. – Tudta. Mulder – már ha csakugyan Mulder vezette a Wildtrack II-t – felkapcsolta a hajó keresőfényeit. Ezzel Mulder nagy hibát követett el. ehhez képest a hajó máris legalább húsz csomóval száguldott. amely mögül mindeddig nem bukkant elő a nagy motoros hajó. mit jelentenek a hangok.– Találkoztunk. Jill-Beth a zsákban kutakodott: – Nincs itt egy tornacipője? – Semmilyen cipőm sincs. Ebben a pillanatban felmordult a sárkány. . Jimmy háza nem messzire esett a várostól. Ütközésig hátrahúztam a gyorsító kart. sajnálom. de tudtam. hogy nem maradt időnk elérni Jimmy házát. miért vagyok itt – rebegte elhaló hangon. Azonnal tudta. Jill-Beth hirtelen elsápadt. azazhogy meghallottam egy lövés visszhangjait és a nagy motorok morgását. Még csak a Sansom's Pointon túl járt. és a fények távol estek tőlünk. hogy csupán pillanatok kérdése. lévén a gyorsulástól felemelkedett a hajóorr. ahol a nagy tömegben belógó sötét lombsátor elrejthetett bennünket. A versenyhajó nyomában szinte forrni látszott a víz. Felnézett rám és elmosolyodott: – Köszönöm a mentőakciót. – Erre valók a gáncstalan lovagok – feleltem. miután a folyó felett éles fénypászma hasított végig. hogy a kotyogó kis kétütemű képes legyen legyőzni a Wildtrack II tatjának csillogó motorszörnyeit. – Gyerünk. – Az a rohadék nem adja fel. én is tudom. Úgy sejtettem. Visszasandítottam a Sansom's Point felé. míg kétmérföldnyire délre a városi fények pislákoltak a vízen. te kis mocsok – biztattam a motort. amint a motorhangok szilánkokra törték az éjszaka nyugalmát. amint a Wildtrack II éles orra előbukkant. – A sötétebb nyugati part felé tartottam. és a versenyhajó eléri a mi folyószakaszunkat. és tudtam. de nem maradt több idő a magyarázkodásra. Jól látszottak a füst-függöny szétfoszló maradványai is. Azután pedig ott sötétlett a tenger. miért van itt. mi? – Búr vonás. így nem láthatott egyenesen maga elé. – A jobb oldalon élénken világítottak a falu fényei. A folyón hatcsomós sebességkorlátozás volt érvényben. Eddig elfeledkeztem a Bannister csónakházában meglapuló versenyhajó fenyegetéséről. és tovább gyorsult. élesen rajzolódott elém a kihunyó fáklyák fényében. és azért fohászkodtam.

szépen teljesített Észak-Írországban. – Megáll. és a csónak be-siklott a fák közé. amíg el nem érte a helyet. és hallottam. Az emberek kedvelték. – Megtöri a formánkat – magyaráztam. ahol nekilátott a keresésnek. és a fénylő áramvonalas hajótest siklani kezdett az árral. – Mulder egy sötét fahajót keres. A sebessége már a harminc csomót is elérhette. hogy valakit katonai akadémiára javasoljanak. csak éppen nem mutatkozott kellően elkötelezettnek. hogy az egyik szára ráhajoljon a mellvédkorlátra. és az arca olyan közel került az enyémhez. A versenyhajó lassított. de engedelmeskedett. a motorok zajára pedig valószínűleg az egy mérföldre fekvő városi temető halottai is felébredtek. mintha nem elégítették volna ki a mindennapos szolgálati kötelmek. Mulder az első körben elhibázott bennünket. A fény átsiklott rajtunk. s a versenyhajó széles ívben ráfordult a főcsatornára. Felkötöttem a fehér nadrágot a hajó oldalára. igaz? – Nem kellene odafigyelnie minden szóbeszédre. de tudtam. visszatért. de ennyi még nem elég ahhoz. Leállítottam a motort. de bármelyik pillanatban visszatérhet. ameddig szerinte eljutottunk.– Lebukni! – kiáltottam. hogy megéreztem a leheletét. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. – Szóbeszédre? – nevetett fel halkan. – Maga Nicholas Thomas kapitány. a másik pedig egyenesen belelógjon a vízbe. kereste az árulkodó nyomokat. nem volt elég becsvágyó. miközben az orr leereszkedett a vízre. – Mert ugye nem autóbalesetben sebesült meg. azután továbbpásztázott. – A belógó faágak is segíthettek összemosni az alakunkat. . A keresőfény elsiklott rajtunk. – Jill-Beth a hajó aljában feküdt. és ráhurkoltam a kötelet az egyik benyúló ágra. Egyszóval. Átfurakodtam Jill-Beth mellett. hogy a nagy motorok elhalkulnak. Túlságosan sokat foglalkozott a hajójával. hogy a fehér ruhaanyag elég az álcázáshoz. Mulder addig gyorsított. Értetlenül meredt rám. a Viktória-kereszt kitüntetettje. Jill-Beth megigazította a korlátra akasztott nadrágot. – Adja ide a vizes nadrágját – fordultam vissza hozzá. A Falkland-szigetek előtt készült utolsó jelentés szerint Sandman kapitány jó katona volt. megállt. és suttogni is alig mert. – Ez valami katonacsel? – Az lenne? – kérdeztem vissza. – Le a fejekkel! – Lefeküdtem Jill-Beth mellé a hajófenékbe. A Wildtrack II lejjebb sodródott a folyón. nem barna és fehér mintázatút. amint az orra megakadt a part menti bozótosban. Jill-Beth lebukott. és csak remélni mertem. hogy az erős keresőfények áthatolnak a lombokon.

nem igaz? Próbáltam őt elképzelni. mint az orosz balett. azután valaki szembeállította az igazi ellenséggel. – És mi után nyomoz? – Mindenféle dolgok után – vonta meg a vállát. – Minden rendben lesz. – Magándetektív? – kérdeztem elképedve. tudja. amely a Kassouli Enterprises leányvállalata. ami a hadsereg aktáiban szerepel? – Biztosítási nyomozó – javított ki. – Elvigyorodott. hogy láthassam: a Wildtrack II a szemközti partot pásztázza. és elvárja tőlünk. ha önként leszerel. – Ha teszem azt egy fickó azt mondja.Inkább örültek volna. csak kíváncsi az ember a körülményekre. igaz? Hiányzott magából a késztetés. Egy hosszú pillanatig nem feleltem. hogy kitűnjék. – Egy olyan társaság hajóbiztosítási csoportjában dolgozom. amint a reflektor sugara behatol az ágak közé. amint a reflektor élesen körbefordult és mintha egyenesen ránk irányult volna. még Mulder alakját is kivehettem az erős keresőfények visszatükröződésében. azután hirtelen megdermedt. hogy jobban láthassam az árnyékok közt rejtőző arcot. mintha csak attól tartottam volna. de én nem mozdítottam a karom. Felemeltem a fejem annyira. – Mi dolga magának Kassoulival? – suttogtam. hogy a fűzfalevelek a fejünk felett ezüstös zöldben fénylenek. magánnyomozók csak a filmekben léteznek. amint az efféle csalókkal dolgozik. de máskülönben hogyan értesülhetett volna Jill-Beth mindarról. megrendelésre épült szuperjachtja Florida Keys közelében tengeralattjáróvá változott. – Ki maga? – kérdeztem újra. de képtelen voltam rá. – Jézusom! – szisszent fel Jill-Beth. – Nyomozó vagyok. Elhúzódtam Jill-Bethtől. ezt írták. ha átadja a helyét egy fiatalabb és becsvágyóbb tiszttársának. . hogy lent tartsam a fejét. és a fogai fehéren csillantak meg a sötétben. – Egy Yassir Kassouli nevű fickónak dolgozom. – Átkaroltam a vállát. A felkavart víz kitartóan ostromolta a törékeny hajótestet. hogy Mulder meghallhat bennünket. A fény továbbindult. és maga rácáfolt minden várakozásukra. – Ki maga? – Jill-Beth Kirov. Hallott már róla? – Bannister apósa. Azt hittem. befurakodott egy másik árnyas területre. Jill-Beth sem moccant. Láttam. hogy vegyünk neki egy másikat. hogy az egymilliót érő. – Volt apósa – javított ki.

Mulder megint visszavett a gázból. ami arra utalt. – Nem vágja el a kötelét? – Jesszusom – sóhajtott fel utálkozva. mert hinni akartam benne. amit a világért se osztanának meg egy olyan fickóval. – A Rózsaszín Párducra számított? A fenébe is. – Elvigyorodott. Nick. hogy mindeddig nem járt túl sok sikerrel. olyannyira hátborzongató. higgye el! – A fenébe is. – Viszont ha Nadeznhát meggyilkolták. hogy nem én vagyok. tényleg szeretném tudni. aki magnóra veszi a beszélgetést. felgyorsított. hogy felhívja az ügyvédjét. Sss! – Az ajkamra tette a mutatóujját. – És most éppen min dolgozik? – érdeklődtem. Volt valami hátborzongató ebben a tárgyilagosságban és hűvös magabiztosságban. nem kell fizetniük egy centet sem. hogy még a karomat is levettem a válláról. Ha meglát egy bikinis csajt. – Nadeznha Bannister életét az apja biztosította egymillió dollárra. azután elmondanak nekem mindenfélét. mert alaposan megfontolta a választ. ki szórakozik Bannisterrel. – Anthony Bannister? – Talált. ahogyan a gyilkosságról beszélt. magának se jut eszébe. hogy lássam. – Tényleg feltételezi. – Nem fosztja meg a Wildtracket az árbocától? – találgattam. hogy nem úgy festek. és én óvatosan kikémleltem. és a keresőfények újra felénk irányultak. A fénypászma rendszertelen mozgása híven tükrözte . hogy ilyen ostobaságot tennék? Ennyire idiótának látszom? De ha nem ő.– Nem úgy fest. de Muldernek a nyomát sem lehetett látni. katona. – Sajnálom. de csak. – Elnézett felfelé a folyón. de arra mérget vehet. mint egy nyomozó. – Semmi egyébbel. mint egy zsaru. Bizonyára kihallotta a gyanakvást a hangomból. persze. – Elkomorult. ki a kedvezményezett. – Meggyilkolták? – Épp ezt próbálom kideríteni. akkor ki? Hitelt adtam a méltatlankodásnak és tagadásnak. nem? Fizetnek nekem egy italt. amikor a Wildtrack II széles ívben visszafordult. – Mi mással foglalkozik még? – kérdeztem. hogy ez a lány egyenes és becsületes. amint a nagy versenyhajó lassan végighalad a nyugati part mentén. Találja ki. Nick.

Megtudtam. Azután beszélgettünk. miért vagyok itt. hogy eléggé jómódú. – Mennyi ideig fog még itt szaglászni? – Tudja isten. Ő meg berágott. – Vissza kell jutnom a Mystique-re. hogy szívtelen dög vagyok. – Felemelte a fejét. Mulder bennünket keresett. hátha megtud valamit? – Nagyjából. – Muszáj várnunk. Én akartam belekeveredni. . Nem szólt. Hatalmas szeme sötéten tükrözte vissza az éjszakát. – Elmosolyodott. Otthagytam minden papíromat.Mulder fokozódó zavarát. – Biztosan azt hitte rólam. Néma csendben meredt rám. Nick. Azután megvonta a vállát. hogy az ő hajója nagyobb-e. Mozdulatlanul feküdtünk. Pierre-en. hogyan utasíthat valaki vissza egy ilyen ajánlatot. és nem volt semmi olyan. azután a vállamra hajtotta a fejét. míg kényelmesebb testhelyzetet talált. – Sajnálom. – Ne sajnálja. hogy megtalál bennünket. Elmondtam. majd sietve le is bukott. Éreztem. – Honnét tudta? – Arra én is kíváncsi lennék. Jill-Beth addig fészkelődött. milyen kalamajkába hagyom magam belevonni. amit elmondhattam volna. – Miért akarta az a lány keresztben lenyelni? – Bannister azt akarja. mert az átkelés túl sok időbe telt volna. Én ezt visszautasítottam. de ő nem akarta a saját hajóját elhozni Massachusettsből. Nem tudtam. – Hallgattam egy sort a következő kérdés előtt. Viszonozta a csókot. mire igennel felelt. és közölte. de még így is fennállt a veszély. Pontosan tudta. bár most Cape Codban él. Megkérdeztem. – Ezért volt ma éjjel Mulderrel? Hogy kifaggassa a részletekről. Apja az amerikai haditengerészetnél szolgált. Pedig az a rohadék kelepcébe csalt. hogy az én apám a börtönben hűsöl. de mi csak kuporogtunk abban a bárkában és beszélgettünk. és hogy Bannister háza volt gyermekkori otthonom. hogy Rhode Islandről jött. ezért inkább előrehajoltam és megcsókoltam az ajkát. csak annyit tudtam. hogy belekevertem ebbe az egészbe. hogy beszéljek vele. Elmondta. ahogyan a feszültség fokozatosan elpárolog a testéből. de nem hagyhattam ki az esélyt. hogy a Mystique túlságosan lomha hajónak. hogy része akartam lenni ennek az egésznek. Cserébe megtudta. talán azt latolgatta. hogy legyek a navigátora a St. hogy eléggé szegény vagyok. azután imádni valóan felhúzta az orrát.

és szívből irigyeltem azért a kalandért. hogy a Sycorax igazán nagyszerű hajó. A fénysugár ide-oda rebbent. azután észak felé vettük az irányt. amelyik elkapta a 79-es Fastnet vihart. – Csökönyös egy vadbarom. – Jesszusom! A francba! – Hirtelen átengedte magát az indulatnak. és figyelmesen meghallgatott. Rajta volt az egyik hajón. szinte már ügyet sem vetettünk Mulderre.Azt mondta. – Átmásztam az evezőpadon. – Meg kell szereznem azokat az átkozott papírokat. Úgy döntöttem. Gúnyosan elmosolyodtam. Veszélyes lett volna partközeiben maradni. Jill-Beth nem tűnt ilyen elégedettnek. a sors különleges kegye. A fenébe is! – A folyót kémlelte. megfogtam a behúzózsinórt. – És ha visszaúsznék? – kérdezte Jill-Beth hirtelen. azután leállítottam. és miután elhalkult az ikermotorok zúgása. és a jellegzetes moraj messze visszhangzott a folyó felett. hogy elment. amikor egyedül kellett megküzdenie a viharral Bermuda nyugati oldalán. ám ekkor a fények hirtelen kialudtak. – És ha megtalálja magát? – kérdeztem vissza. Öt másodpercig járni hagytam a motort. amelynek túlsó partján a Wildtrack II reflektora pásztázott. merről érkezik felé a csónakmotor hangja. és ő mesélt arról a szörnyű éjszakáról. és együtt éreztem vele. Ismertem azokat a zátonyokat. Mulder az árnyak között rejtőzött. Beszélgettünk. – Csak el akarja hitetni velünk. amint a reflektor fénye élesen kettémetszette a sötétet. Sokat nevetett. – Elment! – erősködött. Ráadtam a cipőmet Jill-Bethre. Nehezen haladtunk előre a . amíg Mulder bennünket keres. de a vízen semmi sem mozdult. Beszélgettünk a vitorlázásról. – Feladta – suttogta Jill-Beth. hogy ez a lány megjelent a folyómon. – Egész éjjel képes lesz várni. – Mégsem ülhetek itt ölbe tett kézzel! Végül segített elrejteni a csónakot: kövekkel raktuk tele. – Nem – csóváltam a fejem. de hiába fürkészte az üres bozótost. ezért a legelőkön keresztül felkapaszkodtunk a Ferry Lane-re. Fűcsomókkal és levelekkel igyekeztünk elfedni minden nyomot. de képtelen volt meghatározni. Egyetértettünk. hogy ne sértse fel csupasz lábait tövisekkel és csalánnal. és megrántottam. és a part közelében elsüllyesztettük a Seagullt. hogy sikerült kicseleznem. leszámítva a versenyhajó után maradt hullámokat. vészjósló csend telepedett ránk. Mindketten a folyót kémleltük. A motor köhécselve életre kelt.

Alig értük el a kikötő földnyúlványát. – Elnézte a Mystique fedélzetén mozgolódó árnyakat. hogy egészen a kompkikötőig elgyalogolunk. azután átadta magát az ölelésnek. hogy átkutassák a hajóját. – Mennyire fontosak azok a papírok? – kérdeztem. amit én tudok. Csónak horgonyzott a Mystique mellett. Jill-Beth kivitorlázhat a tengerre. hogy Bannister egy lépéssel megelőzött bennünket. mint Jill-Beth papírjainak megmentése. mert a Wildtrack II felbukkant Sansom's Point felől. Azt terveztük. amíg találnánk egy telefont? És mennyi időbe. ezeknek ugyanis semmiképp sem volt szabad Bannister keze közé kerülnie. csak el kell hoznia a papírokat. A fedélzeten zseblámpák fénye villódzott. biztosan nincs joguk arra. . azután lemondóan felsóhajtott. A horgonyzóhely felett még mindig ott terjengett a ritkás narancsszínű füst. az éjjel nagyon is kapóra jöttem. és újra eliramodott lefelé a folyón. és a sürgető szükségtől mintha még a hátfájásom is alább hagyott volna. – Nincs bennük semmi olyan. Egy pillanatig habozott. – Mennyi időbe telne. és visszaáll a csónakházba a Wildtrack //-vel.sövénykerítéseken és felszántott mezőkön át. Nick! – csóválta a fejét. Amennyiben Mulder addigra befejezi a keresést. bár az erdőben már csak sápadtan parázslottak a tüzek. – Úgy értem. én pedig féltőén átkaroltam. – Ugyan már. – Azt hittem. Azt hittem. ám ehelyett széles félkört írt le a folyón. Jill-Beth keservesen káromkodott. A sürgető szükség pedig nem volt más. – Elhallgatott. csak azt árulják el neki. – A fogkrémet úgysem lehet visszanyomni a tubusba. – Keresve se találhattam volna alkalmatlanabb embert – mormolta. Megborzongott. ugyanakkor a lábam egyszer sem bicsaklott meg. Csakhogy hiábavalónak bizonyult minden gondos tervezés. és újra kiúszhat a partra. Francba! – Talán hívjuk a rendőrséget? – vetettem fel. kár is megpróbálni. ahonnét Jill-Beth könnyedén elúszhat a Mystique-ig. máris nyilvánvalóvá vált. Ha a veszély még fennáll. és két férfi – vélhetően Mulder csapatának két embere – javában kutakodott a hajón. amit még nem tudna – vonta meg a vállát –. – Tudja. Mulder elkormányozza a nagy hajót a csónakházhoz. amíg a rendőrség kiérne ide? Bannister addigra kész válaszokkal várja őket. hogy mi az. hogy nem így értettem. felkavarta maga mögött a holdfényben fürdő vizet.

felsültem. hogy végig nekem dolgozott. hogy küldjön ki egy kocsit. – Lágyan. azután óvatosan kibontakozott az ölelésemből. és én nem erőltettem. ha . és maga még most is azt hiszi. méghozzá nem is sokára. egyszerűen csak nem akarom. azután megcsókolt. – Nemsokára. hogy nem túl célszerű érzelmileg is belebonyolódni egy ügybe. a sötétség leple alatt viszont tovább folyt a macska-egér játék. akkor mennyi ideig tarthatná meg a hajóját? Jesszusom! Maga is látta. amíg Mulder elzárta előle a szabadulás útját. Azt hiszem. Ehelyett együtt kuporogtunk az árnyak között. Felhívom Kassouli egyik brit emberét. ha csakugyan Bannister lökte be a feleségét a tengerbe. hogy szerezhette volna meg a szükséges bizonyítékot – próbálkoztam. hogy itt hagyjon. csak hogy jobb kedvre derítsem. Én nem mutatkozhatom itt többet. – Szeretném. Jill-Beth gyengéden kibontakozott a karomból. ha minél előbb tenné. Nick. – Ha most eltűnik. – Most már csak az a fontos. Mosolyogva fogadta a tiltakozásom. hogy biztonságban visszajussak. – Végeztem itt – szólt Jill-Beth egy idő után. hogy útikalauzt írok. nem igaz? – Nem tudom. hogy abba kívánná hagyni a kutatást. el kell jutnom Londonba. és elnéztük a fényeket. hogy lehetne bizonyítani? – Ez a dolgom – felelte Jill-Beth keserűen. és én beleborzongtam az izgalomba. Nick. – Megtarthatnám a cipőjét ma estére? – Hová akar menni? – Találnom kell egy telefont. Ha akarja. A vendégek számára az est nem tartogatott több izgalmat. a távoli muzsika és nevetgélés hangjaival együtt. Jimmy Nichollsnál hagyok majd üzenetet. Bannister azt fogja hinni. elég annyit mondania nekik. – És mi a helyzet magával? A maga érzelmeivel? Nem válaszolt a kérdésre. Elnémultam a gondolattól. amelyek Bannister teraszáról szűrődtek ide. de attól még maga kóser. – Úgy értem. igézően ejtette a szót. hogy megmentett attól a rohadéktól. – Engem cseppet se érdekel ez az egész – feleltem –. és a dél-afrikai semmi jelét nem adta. Mit gondol. hogy veszélybe sodorhatom a Sycoraxot is. Oké? Egyetlen szót sem beszéltünk Kassouliról. és később kapcsolatba lépek magával. – Ha úgy vesszük.– Úgy értettem – folytatta Jill-Beth halkan –. – Maradjon itt – erősködött Jill-Beth –. Jill-Beth nem szökhetett ki a tengerre. és megkérem. milyen boldogan húzta meg a dél-afrikai a ravaszt! Annak a fickónak esze ágában sincs leállni. és felegyenesedett.

– Ne hagyja el Angliát úgy. ráadásul megválaszolatlanul hagyott egy sor fontos kérdést. – Mi lesz a Mystique-kel – kérdeztem. lementem. – Megtett mindent. Megszárítkoztam. bőrének érintését. az amerikai lány könnyedén beleillene a Sycoraxszal megosztott életembe. – Csak béreltem. akik felsülnek. Megborzongtam. azután a lehető legszorosabbra húzta a cipőfűzőket. – Újra megcsókolt. – Nem túl szívélyes azokkal. amit lehetett – próbáltam Jill-Betht a védelmembe venni. és hirtelen szánalmasan elhagyatottnak éreztem magam. ahogyan az árnyéka fürgén halad az úton. – Vállat vont. azután elhúzódott. és valamiért ez a bizonytalan ígéret is egy új élet reményével kecsegtetett. és próbáltam úgy tekinteni a befejezetlen kabinra. ám most hirtelen úgy tűnt. – Halkan ejtette a szavakat. majd ellopakodtam a partig. akik átkutatták a Mystique-et. . – Yassir Kassoulit nem érdekli az igyekezet. bizonyítékon és igazságon kellett volna töprengenem. nem igaz? – Felnevetett. Hosszú ideig csak ültem és gondolkodtam. és várni kezdtem a virradatot. mint két összeillő ember otthonára. lassú csapásokkal úsztam el a kikötőmig. – Még a cipőjét is vissza kell adnom. Végül csupaszra vetkőztem. Hirtelen előrehajolt és gyengéden megcsókolt. már a túlsó part felé eveztek. Aztán. Elmosolyodtam. Az ezüstösen csillogó vízben. miután felhívtam Londonból. és egyedül maradtam. A különválás egyre inkább feszélyezett. Figyeltem. és persze tulajdon vágyakozásom. A muzsika hangjai átkúsztak a víz felett. hogy repüljek haza. hogy Jill-Beth nemsokára fel fog hívni. – Köszönök mindent. mégis elbájolt a lány mosolya. és nem tért vissza. Addig a pillanatig sosem éreztem magam magányosnak. A fickók. Nick! – Maga is. Majd a tulajdonosa érte jön. Gyilkosságon. hangja. lezártam a fedélzeti nyílást. és nesztelenül a vízbe ereszkedtem. és hallgattam a súlyos cipők csoszogását. ahol óvatosan átmásztam a Sycorax palánkján. Jó egy órán át várakoztam. és összecsomagolta a hajóról kimentett nyirkos ruhákat. Próbáltam felidézni JillBeth hangját. Azzal vigasztaltam magam. Mulder tovább kutakodott a folyón. hogy előtte nem találkozunk. – Vigyázzon magára. mint vártam. csakis a siker. a ruháimat batyuba kötve a hátamra vettem. azután elindult felfelé a dombon. de Mulder pontosan olyan megátalkodottnak bizonyult. hogy félretettem a szerelmesek hasztalan álmait. Aztán elhaltak a hangok.Kassouli ragaszkodna hozzá.

a kora hajnali ködben kölcsönvettem Bannister egyik felfújható csónakját. A Wildtrack II időközben visszatért a dokkhoz. Sally Farebrother még akkor is nejlon hálóingét viselte. szakadozott farmeromból és viseltes bakancsomból erre következtetett. Két választásom volt: a Peugeot és a Land-Rover. de még egyikük sem mozgolódott. karján parányi csecsemő ült. amikor ajtót nyitott. és majdnem egy órát vártam. kivettem némi pénzt a rejtekhelyről. és leereszkedtem a folyón odáig. Vendégként ott ültem Farebrother . Mintegy három órán át haladtam északkelet felé. – Feszélyezetten éreztem magam attól. arcán unott kifejezés tanyázott. nehogy én keltsem fel a háziakat.Hajnalban teremtett lélek sem mozdult. Régóta esedékes küldetésemhez a Peugeot-t választottam. valaki mindig dolgozik a farmon. azután hazavontattam. a köznapi élet minden terhével és nyűgével együtt. Készítettem magamnak egy erős kávét Bannister konyhájában. Leparkoltam egy buszmegállóban. Több mint két éve nem vezettem. és jobb lábam nehezen szokta meg a pedálokat. mint örömmel töltötte el. Megmostam a kezem a folyóban. ha Mulder be akarna törni a kabinba. Festett haja ziláltan tapadt a homlokára. mások alighanem felmentek az emeletre. Az előző esti parti hulladéka ellepte a kert gyepszőnyegét. – Sajnálom. semmit sem tett ellene. és kis híján becsúsztam a nehéz autóval az árokba. Most. ahol a csónakot hagytam. Aszfalt utak hálója kígyózott az egyforma téglaépületek között. Éjszaka hallottam. legalábbis koszos ingemből. azután felgyalogoltam a házhoz. Kiszivattyúztam belőle a vizet. ám ő ügyet sem vetett rám. hogy ily nyilvánvalóan örömtelennek találtam. Ha Mulder látott is a Wildtrackről. amint a versenyhajó elhaladt mellettem. Sally maga sem festett különbül. és görcsösen szorongattam a kezemben az ácskalapácsot arra az esetre. Sally. láthatóan azt latolgatta. nem tudtam. amelyet Bannister szándékosan sosem mosatott le. Aludni tértem. áttetszően örvénylő ködpára szakadt fel a folyóról. Érkezésem inkább aggodalommal. – Kapitány? – Hello. de valahogy sikerült visszatérnem az útra. Terry itt van? Megrázta a fejét: – Gyakorlatozik. hogy a turisták azt hihessék. szürke és bájtalan lány lett belőle. hogy reggel időben érkezzem a lakótelepre. a Sycorax aljából. Egyszer elvétettem a féket. Kisgyermek kapaszkodott a jobb lábába. hogy komoly bajba kerülhettem. azután elvettem az egyik autó kulcsait. A vendégek némelyike a nagy szalonban aludt.

ebédre el is értem Bannister házát. a lépcső mellett. – Az neki való feladat – igyekeztem felvillantani a dolog napos oldalát. és fejezze be a rohadt reggelijét. amiért kéretlenül kölcsönvettem a kocsiját. – Elnézte. hogy üdvözlöm. – Tényleg azt akarja. és költözzenek haza Leedsbe. – Mondja meg Terrynek. miközben felértem a lépcsőfordulóba. ahogyan felfelé botorkálok. ahogyan a szomszédos házakban összelibbennek a függönyök. Visszahajtottam Devonba. hogy fogja be. – Persze. A gyerekszobában. – Semmi gond. hogy elkerülték egymást. amelyet Bannister . – Majd megkeresem. – Tracey szobájában lesz. hogy szereljen le. – Arrébb rugdosott néhány törött műanyag játékot. Láttam. amiért elragadta őt a diszkótól és az utcai társaságtól. – Tracey az egyik gyerek lehetett. – Rácsukta a képemre az ajtót. – Az egész házat áthatotta a koszos pelenkák bűze. milyen szélsebesen járnak körbe a rosszindulatú pletykák az ilyen katonai lakótelepeken. sőt fel tudtam idézni akkori félelmem is. És köszönöm.őrmester esküvőjén. Előhúztam a súlyos málhás zsákot és levonszoltam a lépcsőn. – Odafent – mondta –. miután szüntelenül azért nyaggatta Terryt. Sallyt mindez cseppet sem érdekelte. bár láthatóan senkinek sem hiányzott a régi autó. hogy kárpótoljam a gazdáját. Asszonyválasztásban Terry sem bizonyult különbnek nálam. hogy az imádnivaló ara. – Mi a helyzet Terryvel? – Kiképzőtisztet akarnak csinálni belőle. hogy vigyáztak erre. akit Terry oly büszkén mutatott be mindenkinek. Sally pedig leüvöltött neki. melyik. A hangok átjárták az olcsó ház papírvékony falait. – Sajnálom. – Érezhető nehezteléssel beszélt erről. hogy bemenjek? – Jól tudtam. csak épp nem emlékeztem. hogy élete végéig neheztelni fog a férjére. – Legalább lesz hová betenni a kisszekrényt. megőrzi nekem. – Sajnálni fogja. – Már nem fáj? – Csak ha nevetek. ha gondot okoztam. – Melyik szoba? – Ott. – Az egyik gyerek sírva fakadt odalent. azt a gondolatot szülte bennem. Sally szélesre tárta előttem a bejárati ajtót. balról. hogy megtisztítsa előttem az utat. a tönkrement háromkerekű kerékpár alatt találtam rá a holmimra. – Itt maradt néhány holmim – magyarázkodtam esetlenül. – Terry azt mondta. Teletankoltam a Peugeot-t.

amelyet megválaszolatlanul hagytam. senki se kényszerített arra. Kiürítettem a töltényeket. Most már ki kell lépnem ebből a körből. még a Darwin Hillen. Akkoriban mindez mit sem jelentett. amikor felálltunk a rajtvonalhoz. Régi szuvenír. A tartóban 45-ös kaliberű. egy igazi colt. hogy Bannisterrel való közösködésem idáig fajult. Ezt hagytuk magunk mögött. koszos törülközőbe csomagolva. ám Jill-Beth figyelmeztetése és annak emléke. Akadtak ott pulóverek. Meg egy térkép a londoni földalatti vonalairól – isten tudja csak. hogy soha többé nem kell elsütnöm hasonló pisztolyt. Nem voltam fogoly. s közben megfigyeltem. hogy a rugó a több hónapig tartó megfeszített állapotot is remekül vészelte át. felbontatlan levél banki ügyintézőmtől. bankszámlámról. amiért felvállaltam a hosszú utat. mindenről. Hangokat hallottam a ház felől.szigorúan csak az itteni elintéznivalók során használt. melynek láttán eltöltött a büszkeség. amely a Port Stanley fölötti magaslat elfoglalásához vezetett. két ing és egy fényképezőgép. S ezek alatt ott lapult az. Térképvázlat. Akár egy bolond. Egy borotva. tábori kulacs. és a Canberra felülnézeti rajza. Meglett a tiszti sapkám. súlyos jószág. mily könnyű szívvel vetette be Fanny Mulder a saját puskáját. meggyőzött arról. fekete. meghajtottam a fejem minden követelés előtt. hogy mondjak le járadékaimról. Fenyegető hangú követelés Melissa ügyvédjétől. Egy halott argentin tiszttől vettem el. hogy maradjak. A csattanás mérhetetlenül hangosnak tűnt a Sycorax kis kabinjában. el kell . Ahogy kezemben tartottam a nehéz revolvert. törülköző. Felnyitottam a töltényűrt. sőt remélni mertem. távcső. mit keresett itt. egyszerűen csak félre akartam söpörni minden kérdést az útból. egy pár kesztyű és egy doboz álcázófesték. amelyeket még mindig a tőzeges falklandi föld mocsokfoltjai borítottak. azután kifordítottam a teli tárat. és nekiindultunk az utolsó támadásnak. Amerikában gyártott automata revolver lapult. közös megtakarításról. hogy érdemes megmentenem ezt a régi háborús relikviát. Rút. Előkerült három alsónadrág. benne még most is az előhívatlan filmtekerccsel. Nem akartam használni a fegyvert. elfogott az utálkozás amiatt. Kibontottam a törülközőt. öngyújtó. hirtelen elszégyelltem magam. Találtam egy apámtól kapott levelet. ahogy elnéztem a pisztoly obszcén és funkcionális alakját. hogy előhúzzam a bőrövet. A cső oldalára az Ejercito Argentína szavakat vésték. és két fényképet a gyerekekről. ezért az erdőn keresztül mentem vissza a kikötőhöz és a Sycoraxhoz. a hozzá való tölténytáskával és pisztolytokkal. és elővettem az egyik tartalék tárat. Kiürítettem a zsákot a kabin padlójára. Felhúztam az üres fegyvert és meghúztam a ravaszt. Most. melyekre ugyancsak ráfért volna a mosás. Megforgattam a kezemben.

hogy korábban is erről vitázhattak. ahol arra kényszerülök. Angela mogorva hallgatásba burkolózott. – Megtankoltam. Érezni lehetett a levegőben. hogy milyen kemény fickónak mutatkozott a világ előtt. hogy felfegyverezzem magam. – Mr. Bannister a dolgozószobájában várt. Bannister látni kívánja. meghajolt a legkisebb szélben is. A csomagot a Sycorax mélyén dugtam el. Sandman? – kiáltotta Mulder csapatának egyik tagja. – Hová vitte a kocsit? – kérdezte Mulder gyanakvó hangon. Bannister idegesen matatott. A napnál világosabban látszott. A hajózási és meteorológiai térképekkel telezsúfolt asztal egyik felén Fanny Mulder állt. – Mr. inkább beolajoztam és lezsíroztam. hogy ma reggel kölcsönvette az egyik autót. Ügyet se vetettem rá. – Angelától tudom. – Á. hogy itt lát. hogy Bannisternek nincs gyomra felvállalni a konfliktust. amiért nem kértem el személyesen. ahol kapóra jöhet egy efféle eszköz. de miután napjainkban is akadnak olyan tengeri útvonalak. Mindhárman fáradtnak látszottak. S minthogy én is találkozni akartam Bannisterrel. ahová sosem süt be a nap. és két vízhatlan zacskóba rejtettem. Azonnal! A hang nem kért. olyan helyen. mintha valami bűnös tetten értek volna. mielőtt visszaálltam vele – mondtam fel a begyakorolt szöveget. – Nem. minden rendben – igyekezett megnyugtatni. Nincs értelme olyan helyen maradni.szabadulnom innét. mielőtt megérkeztem. Valaki megkopogtatta a hajótest külső oldalát. én pedig ijedten pattantam fel. – Magamtól is jöttem volna. és kivett magának egy cigarettát. amiből arra következtettem. Viszolygásomban már-már a folyóba hajítottam a fegyvert. Nick! – Bannister szinte meglepettnek tűnt. Odalépett az íróasztalához. . mélyen a merülési vonal alatt. Ők ketten le akartak rohanni. azután megtöltöttem. engedelmeskedtem. hogy körülvegye magát erősítéssel. – Köszönöm. Angela és Mulder egyértelműen indulatos kirohanást várt. Gondja volt rá. – Bocsásson meg. El kell hagynom Bannistert. Mulder némán meredt rám. Ahhoz képest. míg Angela a szoba sarkába húzott mély fotelbe süppedt. heves vita folyt. az ilyesmi oda való. kifújta a füstöt. Felkattintotta öngyújtóját. míg Bannister inkább elsimította volna a dolgokat. – Mert nekem is lenne mondanivalóm. sokkal inkább utasított. hogy eljött. – Ez minden? – kérdeztem.

Megkaphatnám végre a csekkemet? – De hát én nem… – kezdte volna Fanny. noha biztosan nem ijedt meg tőlem. hogy elmondjam. ezt azért még meg kellene beszélnünk. de minden más szempontból is. Muldert láthatóan viszolygással töltötte el Bannister puhánysága. – Hová ment azzal a kocsival. Mulder. Közelebb lépett és lenézett rám. – Igaz. Nick? – Nem.– Azért jöttem. Egyszerűen csak ki akarok szállni. majd vissza Bannisterre –. ha kérhetem. Nyugalmat erőltettem magamra. hogy Fanny megpróbálja majd megerőszakolni. – Nincs semmi mondanivalóm maguknak! Semmi az égvilágon! – pördültem felé indulatosan. míg Bannister mozdulatlan maradt. Angela kapkodva vette a levegőt. többé ne számítsanak rám – szóltam közvetlenül Bannisterhez. vagy kitöröm a nyakát. ígéretet tett rá. Bannisternek valahogyan sikerült összeszednie magát. – De maga hívta meg a partira? – erősködött Bannister. nem gondolja? – Csak adja oda a csekket. – Úgy vélem. és forrasztottam a torkára a szót. hogy helyreállítja a hajómat. hogy Kirov kisasszonnyal találkozzék. úgyhogy adjon nekem egy csekket ezer fontról. – Válaszoljon! – szúrta közbe Angela. mintha csak taknyos kisgyerek lennék. nem akarok hallani magukról. csak akkor még nem tudtam. nem tudom. Többé hallani sem fog rólam. hogyan maradhatnék. míg Angela a táskájában kotorászott a cigarettája után. Mindnyájukat megadásra bírta a haragom. hogy leszidjanak. – Nemcsak a St. – A csekket. hátrébb lépett. Fojtott hangok . – Azért ment el. – Sajnálom – fordultam vissza Bannisterhez –. és én egyedül is befejezem a Sycoraxot. Bannister gyűlölte a konfrontációt. ember? – Menjen az utamból! – Hová ment… – Takarodjon az utamból. Nem akarok hallani többet a filmjükről. Azért hívtak ebbe a szóbába. Amennyire tudom. Mulder visszahátrált a helyére. – Maga hallgasson! – csaptam le rá. És most kérem a csekket. de most valamennyien elnémultak. nem állt szándékomban gorombáskodni. Pierre-t illetően. Az elmúlt éjszaka után – vetettem egy lapos pillantást Angelára. maga rohadék! – Még engem is meglepett a belőlem sugárzó ádáz indulat. Végeztünk! – Hová ment? – erősködött Mulder.

miután Bannister odalépett az íróasztalhoz és kihúzott egy fiókot.” A lap további részét durván leszakították. mennyire megbízik benne. és minden alkalommal tanújelét adja. mindazonáltal a hasznunkra lehet. hogy . majd kinyitotta és felém nyújtotta. – Olvassa csak el – utasított halkan. aki mohón áhítja a hősies küldetéseket. mint a legtöbb katona. Az aktában csak két papírívet találtam. ezért felemelte a legfelső aktát. míg a gondosan gépelt sorok a teljes pályafutásomat ismertették. „Kassouli Biztosítási Alap (Hajózás). – Kirov kisasszony efféléket írt útikalauz helyett – szólalt meg csendesen Bannister.hallatszottak a terasz felől. feltehetően Jill-Beth írását. Nick. A Délafrikai Védelmi Erők kötelékében szolgált. Azt hittem. ahol Jill-Beth is szívesen élne. A másik íven kézzel feljegyzett sorokat láttam. győztem. romantikus alkat. Sok szempontból egyfajta mesevilágban él. ami óhatatlanul is felszította bennem a gyanút. Dél-Afrikában rendőrségi nyilvántartásba vették. amíg Nadeznha Bannister ki nem szúrta kétségtelen tehetségét. és a kíváncsiság rávitt. AB léptette elő. amelynek első lapjára Fanny Mulder fényképét ragasztották. nem kétséges AB iránti feltétlen odaadása. Sandman kapitány. – A csekkemet akarom – ismételtem határozottan.” Azon tűnődtem. A pályafutásról szóló hézagos elemzés szerint Francis Mulder 1949. Nem mozdultam. – Szeretném. hogy átvegyem az aktát Bannistertől. ahol a vendégek már a villásreggelihez készülődtek. bár ezt sosem sikerült bizonyítani. „Jóllehet az ön leányának pártfogoltja. vajon létezhet-e olyan mesevilág. állítólag fegyveres rablást követett el. „Sandman kapitány felbukkanása AB házában váratlan esemény. A következő bejegyzés szerint vásárolt egy kuttert a Seychelles-szigeteken. igazi csodabogár. A lapon a tulajdon fényképem díszelgett. ha vetne ezekre egy pillantást. s mindkettőt ugyanazzal a nyomtatott fejléccel látták el. Újabb kézzel írott megjegyzés. ahol kisebb magánvállalkozást működtetett. Szó szerint idézték felterjesztésemet a Viktóriakeresztre. ám a csekkkönyv helyett egy kötegre való aktát húzott elő. jól megfizeti. ugyanakkor a tisztességről és kötelességről alkotott eszményei egyértelműen ügyünk oldalára állítják. iskolái nem érdemeltek említést. – Ezeket a papírokat a hajóján találtuk. augusztus 3án született a dél-afrikai Witsandben. – Átadott egy másik kinyitott aktát.” Az egyik lapra a fényképemet ragasztották fel.

hogy újra feltekintsen a portréra. hogy nincs igazság. És nincs is más dolgom. bármennyire is ellentmondott mindannak. hogy talán túlságosan is szoros kapcsolatban áll Kirov kisasszonnyal. Be kellett érnem annyival. igen – bólintott komoran. szinte lemondóan. hogy az igazság ez esetben is csak annyi. ám az akták láttán feleslegesnek éreztem. teljesen alaptalanul és tévesen. hogy belém mélyessze a karmait. – Elfordult. mintha bántani akarnák. – Yassir Kassouli meggyőződése. amelyek Mulder esetleges érintettségét fogalmazták meg Nadeznha Bannister halálában. – Mondd el neki. Nem szóltam. Sandman. Vitatkozni kezdtek. – Tudja. gondoltam. tettem hozzá magamban. hogy a Wildtrack miatta veszítette el az árbocát. hogy Tony megelőzhette volna Nadeznha halálát. Fanny ezt megtagadta. akkor most egy Oscar-díjas alakításnak lehettem szemtanúja. milyen jogon kutatta át Bannister a Mystique-et. – Most már talán ön is érti. Jill-Beth gyilkosságról és egymillió dolláros követelésről beszélt. Ezért sosem fog megbocsátani Tony-nak. Mr. azután belesüppedt az íróasztal mögött álló bőr karosszékbe és kezébe temette arcát. hogy Tony ne győzhessen. – Angela nem tudott ellenállni a kísértésnek. mint távozni a csekkemmel. hogy részt vesz az ez évi versenyen. míg Angela egy vagyonos ember rögeszmés igyekezetéről. Bannister elfordította a széket. hogy szabotálja a részvételünket. – Nos. vagy amit Jill-Beth elmondott. amit láttam. Bannister visszavette a két iratköteget. – Ez az igazság. ami által meg akarja óvni elvesztett leánya emlékét. az igazság. teszem hozzá. a volt apósáé. miért aggaszt bennünket a lehetőség. hogy végigmérje elhunyt felesége arcképét. Emellett azt hiszi. Kísértést éreztem arra. Múlt éjjel Kirov kisasszony megpróbálta meggyőzni Fannyt. és az egymásnak ellentmondó tények teljes bizonytalansággal töltöttek el. hogy megkérdezzem. . hogy kinek a tulajdonában áll a Kassouli Biztosítási Alap? – Felteszem. Vagy legalábbis nem tartozik rám. amelynek ön olyannyira lánglelkű őrzője. ekkor a lány úgy tett. amelyet a könyvespolcok között helyeztek el. ön pedig eljátszhatta a gáláns megmentő szerepét. Az igazság csakugyan ott lakozott a szavaiban. hogy Tony teljes érzéketlenségéről tesz tanúbizonyságot azáltal. ellenben azzal vádolta meg Kirov kisasszonyt.Bannister megsemmisítette azokat a megjegyzéseket. Ha csakugyan ő ölte meg a feleségét. Yassir Kassouli bármit megtenne azért. Angela! Angela színtelen hangon beszélni kezdett.

– A gyászra nincs értelmes magyarázat. Ebben a kérdésben nem enged az ésszerűségnek. ami azt jelezte. Angela azonban ízzé-porrá akarta zúzni Nick . – Vállat vont. ám ennél őszintébb és igazabb válasszal képtelen lenne előállni. – Ha tehát nem teljesíti a szerződésben vállaltakat. Nick – sóhajtott fel. – Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg nekem a lánya elvesztését. Medúza minden indulatával. lévén épp most mondtam le minden tisztségemről. Mi erre a szerződésre építettünk. amelynek elkészültében maga is részt vállalt? Vagy már el is feledkezett a szerződésekről? Továbbra sem voltam hajlandó felé fordulni vagy szólni hozzá. hogy amíg él. hogy az egyetlen elkobzásra érdemes tulajdona a Sycorax. Pierre. és ha maga fittyet hány erre. rögeszméssé vált. Pierre-en. Gyanítom. – Láthatja. hogy már ki is kérte az ügyben a jogászok állásfoglalását. hogy el fogok számolni minden egyes pennyről. – Nem vagyok abban a helyzetben. – Ezer font – mondtam Bannisternek. ami magának a legkényelmesebb! – Angela belelovallta magát az újabb dührohamba. mit várt tőlem. és visszhangozta elmúlt esti szidalmait. védekeznem kell a rögeszméje ellen. hogy Kirov kisasszony szerint maga segíthet romba dönteni minden esélyünket az idei St. mintha ott se lenne. mintha a magyarázat elégtelen lenne. Bannister két tűz közé került. Ezer font éppen megtenné. Nem kell se film. amit eddig elköltött? – csapott le rám Angela. megígérem. Nick Sandman. akkor megszegi a szerződésben vállalt kötelezettségeit. csak egy csekk. és ha meghátrál. beérem azzal is! – Végtelen magabiztosságot sugárzott a hangja. nem fogja megbocsátani nekem Nadeznha halálát. És ha a bíróság úgy ítéli meg. se St. és amennyire lehet. – Nem fog csak úgy kisétálni az egészből! – kiáltozta Angela. – Én pedig egy olyan filmet akarok. több ezer fontot költöttünk a benne foglaltak megvalósítására. mennyit költöttünk máris erre a filmre? A filmre. elveszíti a hajóját. Hogy ne engedjem vitorlázni? Csak azt tudom. – Ezer font – mondtam Bannisternek újra. hogy behajtok magán minden elvesztegetett pennyt. ami segíthet másokon. – A csekket akarom. Egyenesen Bannisterre szegeztem a tekintetem. Megkopogtatta az aktákat. – És hogyan számol el azzal. Továbbra is úgy tettem. abban a pillanatban szívesen teljesítette volna a kívánságomat. – Mindig azt akarja. Isten tudja. – Van fogalma róla. Nick Sandman. hogy segítsek neki – védekeztem –. és megígérhetem.

Át kell néznem a költségvetést és az eddig elkészült anyagot. Nick. Most is csak annyit mondtam. Mindenesetre igyekezett megkerülni a döntést. hogy lefoglaltatják a Sycoraxot. ha itt lesz – csattant fel Angela –. most egyikünk sincs alkalmas idegállapotban ahhoz. Hol rejthetném el? Jimmy összevonta a szemöldökét. felfuvalkodott pióca mind. – A holnapi munkához. vagy egyszerűen csak odadobtak a vérszomjas ügyvédeknek. Nick. – Itt a folyón sehol. – Pedig jobban teszi. Mit szólnál a Hamoaze-hez? – Georgie Cullen műhelyében? – Kedvelte az öregedet. hogy Jimmy Nicholls már megérkezett és kikötötte öreg bárkáját a Sycorax mellé. hogy meghozzon egy ilyen súlyú döntést. – Azt hiszem. Éppen két jókora zsákot emelt át a hajóra. – Én képes vagyok dönteni – erősködtem. – De én nem! – Most először adta jelét bármiféle indulatnak. hogy Angela engem figyel a dolgozószoba ablakából. kirúgtak. hogy odafent is érteni lehessen. amikor hozzám szólt – sikerült megállnom. – Kifogásokat keresett. hogy elveszti Angelát. amint végigbicegtem közöttük. Eddig – leszámítva az első alkalmat.Sandman testét. – Francba a holnappal! Még ma el kell vontatnod a Sycoraxot. – Jövő héten visszatérünk a kérdésre. Minél messzebb ezektől a vérszívóktól. hogy ne válaszoljak. és láttam. – Veretlemezek és csavarok – magyarázta. el akarta odázni a döntést. mielőtt sarkon fordultam és kiviharzottam a szobából. . – Nem leszek itt – figyelmeztettem. máskülönben elbúcsúzhat a hajójától. – Rohadj meg te is! – Nem voltam elég hangos ahhoz. fiam? Felnéztem a házra és láttam. – Aztán hová? – Ahová csak akarod. Istenverte. A teraszon gyülekező vendégek elnémultak. megkerültem a csónakházat. – A nyavalyások azzal fenyegetnek. hogy kiléptem. Átbotorkáltam a kerten. Jimmy kuncogni kezdett: – Kiestél a pikszisből. – Majd Londonból felhívom. és Bannister feltehetően rettegett attól. De nem is érdekelt. – A jó életbe – egyenesedett fel. hogy eredjen a pokolba. Még nem tudtam. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére.

hogy csakis te olvashatod el. és a túloldalon harcolók mindent megtesznek azért. Jimmy? – Nem hinném.– Minden tolvaj kedveli az öregemet. Nem latolgattam az esélyeket. miközben nyakig merül a bűzös iszapban. Egyetlen pillanatra se ültem le. Feltéptem. amint elmegyek. Egy motoros küldönc hozta. Két dolog került elő belőle. nyomtatott betűkkel. ezért is rejtettem a csavarok közé. a British Airways London és Boston közötti járatára. szerezzen egyet a követségen. mit kellene tennem. és azon kaptam magam. hogy most azonnal indulni akarnál – felelte Jimmy komoran. „Ha nincs vízuma. – Egyenesen Londonból. hogy még ma odajussunk. most azonban egy csapásra visszatért az emlék arról a meztelen leányról. Nem akarnád elolvasni. – Van elég üzemanyagod ahhoz. Azt akartam. – A fiú szerint valami amerikai fruska küldte a levelet. Fel sem ötlött bennem. A másik egy levél volt. Találkozunk a Logan repülőtéren. hogy valaki képes legyen küldöncöt fogadni. és a JB monogram. amelyre minden katona vágyik. Az egyik egy első osztályú repülőjegy volt. és jöjjön kedden. A krémszínű borítékra a SÜRGŐS szót írták nagy. amelyet nemrég Bannister dolgozószobájában is láttam. hogy végiggondoljam a dolgot. a mosolyáról. hogy Angela és Bannister lássa. oda és visszaútra. fájdalommal és kiszolgáltatottsággal teli évek után. hogy miért küldene nekem egy jóformán ismeretlen lány ilyen drága repülőjegyet. Egy perccel ezelőtt még biztosan tudtam. vagy. Azt akartam. francot se érdekel a filmjük vagy a fenyegetőzésük. A jegyet a nevemre állították ki. hogy lecipelem a nehéz zsákot a Sycorax kabinjába. . Nick! – Jimmyt teljesen elképesztette. hogy örökre ott is maradjon. a küzdelemmel. Abban a pillanatban. hogy éppen most kötelezem el magam az egyik oldal mellett. melyen arra a kézírásra ismertem. és az indulás időpontjaként a másnap reggelt jelölték meg. egy kapkodva odavetett szív. – Összehurkoltam egy erős acélvezetéket a vontatáshoz. A visszaérkezés idejét nyitva hagyták. az ügyességéről. látod? – Rámutatott az egyik zsákra. mielőtt lelépünk? El akartam olvasni. Olyan ajándék. egyenesen Londonból! Azt írja a borítékon. aki Londonból egészen Devonig leutazik. óriási ajándék hullott az ölembe. – Van egy levelem számodra.” Aláírás helyett egy mosolygó arcot ábrázoló gyerekes rajz. hogy tudják. más nem is tudhat róla.

és készen álltam az indulásra. és felszálltam az első buszra London felé. – Megteszem. amióta eltalált az a golyó. Jimmyvel bevitettem magam a városba. – Messzire mégy? – Azt hiszem. márpedig nem sok csodálatosan spontán és izgalmas érzés akadt az életemben. – Ha elvontatnák valahová. hogy tartsa rajta a szemét a hajón. És persze megkértem Jimmyt. – A repülőjegyre sandított. sőt talán felelőtlenségnek is. kövesd őket. Így viszont nem maradt időm elrejteni a Sycoraxot. hogy ezt teszem. csupán a tervem sikerében bízhattam.Egyszóval. ami tőlem telik. mégis csodálatosan spontán és izgalmas érzés volt. Jimmy. . – Felnevettem. Őrültségnek tűnt. megvolt az útlevelem és a vízumom. ennél messzebb még sosem merészkedtem. Így azután lezártam a fedélzeti nyílást.

és azt szeretné tudni. Ugye nem vagy részeg? – Nem. ott vagyok-e. hogy ott vagyok. – De valójában nem hozzám indulsz. – Nem. anya. Nick. – Ugye nem vagy a halálodon? – Nem. te csak feleld azt. – Dehogyisnem. – Bedobtam egy újabb ötvenpennys érmét a telefonba. hogy ott akartál látni a halálos ágyad mellett. csak éppen nem tudok a telefonhoz jönni. igaz? – Hallhatóan elborzasztotta a kilátás. anya. anya. te pedig haldokolsz. egy szót sem értek abból. Megmondanád ezt a szobalánynak is? Újabb hosszú szünet. amit összehordasz. hogy ezek az emberek tudjanak róla. Rövid szünet állt be: – Az istenit. Újabb szünet. Ha bárki keresne telefonon.5. anya. – Van fogalmad róla. Segítesz nekem? . anya. – Ez a társalgás kezd egyre fárasztóbb lenni. azóta is azt nyögöm. hogy nem érzed jól magad. és nem akarom. fél négy is elmúlt! – Sajnálom. – Ami azt illeti. anya. Miért is kell haldokolnom? – Mert azt mondtam néhány embernek. mennyi az idő? – méltatlankodott. Mondd azt. de ha bárki hívna Angliából és utánam érdeklődne. Csak néhány napig kellene ezt játszanod. – A nővéred meglátogatott egy hónapja. – Mégis honnét hívsz? – A Heathrow-ról. hogy a halálomon vagyok? – Bocsáss meg ezért az egészért. Valahová máshová kell mennem. csak mondd azt. te leszel halálodon. fejezet A Sycorax megvédését célzó terv részeként fel kellett hívnom Dallasban élő édesanyámat. hogy melletted kell lennem. – Hajnali fél négy van! Mit értesz azon.

ahol befejezhetem a felújítását. Tartottam tőle. hozzá lakkal és lenmagolajjal összemocskolt munkásnadrágot. R-beszélgetést kértél? – Nem. egyszerűen csak nem örülök neki. Azután. Meglehetősen furcsán néztek rám a repülőtéren. De előbb még Amerika. és tárcsáztam Devont. anya. Nem bánnád. – Beleásított a telefonba. alatta egy mosatlan katonai inget. elszállítom a hajómat. Torkig lettem Bannisterrel. ha most visszafeküdnék aludni? – Köszönöm. hogy hagytad elmenni Melissát. anya. – Rád vall. Fogalmam sem volt róla. Megint tudok járni. – Jól vagy? – Igen. amint visszatérek Angliába. támadnak az oroszok. ezért Dallasba utazom. azután újabb érmet dobtam be. mégis úgy gondoltam. A legrégebbi tornacipőmet viseltem. egy másik folyóra költöztetem a Sycoraxot. Hogy van Piers és Amanda? – Jól vannak. amint lehet. Lenyomtam a telefonkagyló villáját. – Nincs. és az orvosok szerint mellette lenne a helyem. kék csíkos matrózpólót. Már azt hittem. A közös problémáinkat majd megbeszéljük. – Itt Sandman – mondtam rá az üzenetet. – Igazán nincs mit. hogy Angela úgy magyarázza majd hirtelen eltűnésemet. miután visszatértem. míg be nem jelentkezett az örökké jó kedélyű üzenetrögzítő. Megtettem a szükséges óvintézkedéseket. az édesanyám megbetegedett. és nem lesz rest beváltani fenyegetéseit. Senki sem vette fel a Bannister-házban. hogy a bíróság valóban elrendelheti-e a Sycorax elkobzását. hogy elmondjam. Ez volt a legtisztább ingem. – Van poggyásza? – kérdezte a fiatal lány a pult mögül. – Hogy van apád? – Nem találkoztunk. mennyi időbe telhet beszerezni egy bírósági végzést. amelyet a málhászsákból bányásztam elő.– Persze. még inkább Medúzával. vagy. ha hajnali fél négykor felkeltenek. – Meglátogathatnád. haldokló anyám egy ideig mindenképp kordában tarthatja a vérszomjas ügyvédeket. – Hála istennek. . – Azért hívtam. ezért. hogy segítek. hogy el akartam szökni az átkozott filmje elől. Te voltál a kedvence.

Pedig mennyire reméltem. Ebben a reményben indultam dél felé a tomboló viharban. hogy hat évvel ezelőtt. amelynek bármelyik pillanatban vége szakadhat. A készüléken elhelyezett . fürdőszobám. miután átkeltünk a csatornán. Elnéztem a kikötő felé. hogy így lesz. fekete hajú lány Bostonba hívott. A bevándorlási hivatal emberei már nem bizonyultak ennyire előzékenynek. amiért Kirov kisasszony nem tudott személyesen megjelenni. kis híddal. míg mögöttem halk surrogással működésbe lépett a Tengernagyi Lakosztály légkondicionálója. hogy a jelenlétemmel nem kívánom megrontani az Államok erkölcseit. de látható megütközés nélkül fogadta poggyászom hiányát és ruházatom állapotát. Elvezettek egy ajtóhoz. noha kevés admirális élhetett valaha ilyen kényelemben. akár valami csodálatos álom. szerette szabadságáért. és mindnyájunkat lenyűgöztek a csillogó jachtok. Fűtött az izgatottság. amelynek réztábláján a Tengernagyi Lakosztály felirat díszlett. Az eső már csak szitált. amelyek között a Sycorax nyomorúságos kis lélekvesztőnek tűnt. Hirtelen az egész mérhetetlenül meseszerűnek tűnt. Odaléptem az ablakhoz. Apám mindig is szerette Amerikát. Megfeledkeztem Bannisterről és a fenyegetéseiről. ahol egy-egy hajó többet ért. Emlékeztem rá. talán. Cape Codba vittek. így hát fel kellett engedniük. nem járt le a vízumom sem. ahol már vártak rám. A sofőr formálisan elnézést kért. Bekapcsoltam a televíziót. Odalenn. A fedélzeten saját ezredem emberei utaztak. tiszta és meleg este ígérkezett. helyette rohamtank méretű limuzin várt rám. hogy az álmodó egy csapásra visszatérjen a hétköznapok szürke realitásához. A tágas lakosztály a kikötőre tekintett. hálószobám. a Sycoraxszal eljutottunk a Keleti Kikötőmedencéig. meredező antennákkal és szigonyágyúval felszerelt motoros jacht siklott fürgén a tenger felé. s megtudtam. s végül csak a washingtoni brit nagykövetség katonai attaséja tudta megnyugtatni őket arról. Volt saját pezsgőfürdőm. szertelenségéért és szégyentelen mohóságáért. Esett a bostoni Logan repülőtéren. idei legjobb teljesítményét nyújtva. mert nem örököltem apám kivételes tehetségét a pénzügyek terén. Jómagam sokkalta rémisztőbbnek láttam az Államokat. csak mert egy fénylő tekintetű.A jegyem viszont érvényes volt. és megjelenésem ellenére nagybecsű vendégként kezeltek. szalonom és külön erkélyem. valami képtelenül fényűző hotelbe fuvaroztak. miután mélyen bent jártunk Cape Codban. a Red Sox négy hazafutással vezet. Jill-Bethnek nyomát sem láttam. Most. mint amennyit bármelyik katonatiszt egész élete során megkereshet.

Az ajtón különféle nyakkendők függtek. de én magam ajánlkoztam.. A fürdőszobába gondosan kikészítették a borotvakészletet. A cipők felett porvédő papírba csomagolt öltözékek sorakoztak. ezért lassan beleereszkedtem a fürdőbe. ingek. Lehet. az ágyon kiterítve várt a fürdőköpeny. Szeretné. hogy idejövök. hogy a stadion reflektorainak fénye szétmosta a kamera képét. menten megfulladok ebben a bőségben. hogy rátalálok vágyaim tárgyára. . hogy álmomban csöppentem e káprázatos világba.” A címke alján pedig ott állt a rejtvény megfejtése: „Kassouli Hotels. amikor a Sycorax kabinjában kibontottam azt a krémszínű borítékot. A meseszerűség érzete. Köszönöm! A recepciós kellemes napot kívánt. és csak örülhetek ittlétemnek. és ki akarta. még tovább erősödött.nyomtatott kártya tudatta velem. Kirov kisasszony arra kért bennünket. menten összeesek. Inc. amikor megérkezett Jill-Beth fehér BMW kabrióján. uram. A gardróbban négy pár vadonatúj cipő várt rám. és azzal próbáltam megnyugtatni magam. míg az egyik gardróbszekrényben ráakadtam régi bakancsomra. mégis becsaptam magam azzal. Kassouli hozatott ide. leányvállalata. még ha nem is szabadított meg a reménytől. hogy régi ezredem csíkos nyakkendője is közöttük van. ha megfelelően öltözne az alkalomra. ez az egész csak színes kaland. Utóbbira külön címkét is tűztek. A tévében széles ívben meglendült egy ütő. amelyet újra talpaltak és csillogóra fényesítettek. hogy őrültség az egész. tökéletesen felesleges pulóverek. mielőtt elköszönt. Pedig hát nem. a nap bármely percében. sőt esőkabát is. hogy informáljuk önt. a labda pedig olyan magasra röppent. „Kirov kisasszony tisztelete jeleként. Nekiláttam a vetkőzésnek és fürdésnek. Éreztem. Telefoncsörgés riasztott fel az ábrándozásból. Inc. uram. ki fizette a repülőjegyemet. Szövetnadrágok. Úgy éreztem. egy fehér és egy fekete. Tudtam. a Kassouli Leisure Interests. – Sandman kapitány? Itt a recepció. A bakancs látványa és a hozzá kapcsolódó emlékek mosolyt csaltak az arcomra. hogy a szobaszerviz a lehető legkészségesebben ellát minden földi és tengeri jóval. és attól féltem. és megütközéssel láttam. attól a pillanattól biztosan tudtam. – Értem. A kis címke eloszlatta minden esetleges kétségemet. hogy a szerelem hozott ide. hogy nincs miért aggódnom. hogy az Államokba utazzak. Két szmoking.” Azt hiszem. amint jobb lábam megreszket. miszerint hét órakor érkezik.

– Látta az aktáimat? – Csak azokat. Ugye nem sértődött meg azon. amelyeket Bannister célszerűnek látott megmutatni. a tetejükön annyi antennával. – Hogy viseli az időeltolódást? – Felteszem ugyanúgy. – Én nagyszerűen érzem magam. Csipkekendője felett háromsoros gyöngy nyakék csillogott. mint bárki más. Nick! Kassouli vendégei vagyunk. – Gyanítom. hogy Kassouli rángatott ide az óceán túlsó partjára. Elhaladtunk egy sor motoros jacht mellett. Nekem is ebben tetszik jobban. Jill-Beth lendületesen bekanyarodott egy magánkikötő bejáratához. Maga is jobban tenné. így a lábam majd lefagyott. – Nem hoztam magammal túl sok pénzt – figyelmeztettem. és nem a szerelem. . – Ezer dollárral majd csak kihúzzuk valahogy az estét. Felkacagott: – Tudtam. – Sajnálom. Nick! – Helló! – köszöntem félénken. hogy a fekete szmokingot fogja választani. Végtére is. s bár leeresztette a BMW tetejét. – Meseország – visszhangoztam Jill-Beth rám vonatkozó megjegyzését a Bannister által mutatott iratokból. ahol a fegyveres őr azonnal felismerte. ugyanis bulizni fogunk. mint amilyenre emlékeztem. amennyi egy fregatt kiszolgálására is elegendő. azután lefegyverző mosollyal fordult felém. amit írtam? – Kellett volna? – Ugyan már! – Odaintegetett az egyik lehorgonyzott jacht fedélzetén sürgölődő férfinak. hogy megcsókoljon. hogy nem tartozom Tony Bannister kedvencei közé. – Jó estét. senki sem akarja. és felkacagott. oké? – Oké – feleltem. – Ugyan már. hogy pincérnek nézzék. és kaput nyitott előtte. méretre valamennyi elment volna aknamentesítő hajónak. haja és bőre is selymesebb fényűnek tetszett. mintha mindvégig tudtam volna. – Ugyan már. nem igaz? – Áthajolt az oldalamra. – Jót nevetett az arcomra kiülő döbbenet láttán. a légkondicionálót is teljes erőre kapcsolta. – Jellemző.fekete-fehér pettyes selyemből készült estélyi ruhájában. Jill-Beth azonnal megértette az utalást. ha túl maradi lennék. miközben a mellkasomra kiült a veríték. – Kihajtott a BMW-vel a szálloda főbejáratának üvegteteje alól. Odakint tombolt a forróság.

ahol egy fehér kutter ringatózott.– Hát. mindig is balett-táncos szerettem volna lenni. A tikfa fedélzet és szegélyek csontfehérre fakultak. A 13 méter hosszú vitorlás a Ballett Dancer nevet viselte. a fedélzeti lefolyónyílásokban takarosan összehajtott horgonykötelek vártak a sorukra. – Nem akarja kivinni. – A magáé? – találgattam. Üvegszálas műanyagból készült. ugyanakkor megjelennek az új praktikus kiegészítők. – Gyönyörű hajó – ismételtem. – Túl magas voltam. Ahogyan én sem. orrárboccal és egy zömök tengerjáró elegáns. de végül sikerült a Csatorna felé irányítanom az orrárbocot. Tapasztalt szemmel mindig látni lehet. az újkori tükörfény megkopik. viharvert külsőt. Beindította a motort. – Leállította a BMW motorját. – Persze. Mosolyogva fogadta a bókot. és tovább járatta a motort. de Jill-Beth láthatóan így tervezte. de mit tehet az. ha egy hajót sokat használnak. azt tehet. – Enyém. A Ballett Dancert egy sokat használt hajó kellemes légköre lengte körül. és nagyon is tetszett. amit csak akar. – Velem tart? Követtem a hajóhídon. – Múlt hónapban fizettem ki az utolsó részletet. – Kihajózunk? – kérdeztem meglepetten. azután figyeltem. hogy estélyi ruhában vitorlázzak a tengeren. Amint ezt elértem. a lekötözött mentőcsónak mellett evezők. – Nagy kár. – És az egész az enyém! – lelkendezett Jill-Beth. nem. kenufarral. Jill-Beth . – Gyönyörű ez a hajó – mondtam tiszta szívből. Üresbe tette a sebességváltót. ahogyan szétkapcsolja az elektromos vezetéket és eloldozza a kötelet. kecses vonalaival. Miért is ne? Számomra furcsának tűnt. most már jobban érdekel a vitorlázás. és az amerikai nyugati parton építették. de drága tikfa fedélzetdeszkákat és horzsléceket kapott. Egy-két hónap alatt a Sycorax is elérhette ugyanezt a hatékonyságot sugárzó. – Tetszik? Ismertem ezt a hajótípust. Különben is. akit ilyen alakkal áldott meg az ég? – Szerintem. Nick? A hajó hosszú gerince megnehezítette a fordulást a kis kikötőben. – Megcélozta a BMW-vel az egyik szabad parkolóhelyet. A Ballett Dancer kötélvillái és – vezetői megkoptak. éppen szemközt azzal a horgonyzóhellyel. rudak és csáklyák sorakoztak. és kinyitotta az ajtót. miközben a jacht felé biccentett. Tudja.

a féltékenységtől és becsvágytól. sosem kérdezi meg. Nem csoda. Felnevettem. amint a szél valamelyest enyhült. A zsúfolt hátsó fedélzeten színpompás estély zajlott. – Leült mellém a kormányállásban. amelynek csónakdarujáról füstölgő grillsütő ereszkedett alá. és kinyitotta a kis szekrényt. Hűvösebb volt a levegő idekint a vízen. Jill-Beth gyorsan felitatta. ahol felénk áradt a fővitorla ívéről lecsorduló szél. Olyan elegánsan csúnya benne. mennyire különböznek a kellemes este örömei Bannister életének megkeseredettségétől. A kormányos üdvözlésként felénk emelte villáját. – Mint maga? – Mint én. Rengeteg fém kell a víz alá. – Köszönöm a meghívást – törtem meg a csendet. – Mi más? – Összekoccintottuk poharainkat. mi pedig pezsgőspoharainkkal viszonoztuk a gesztust. Vajon vissza akart térni ezekhez az idilli partokhoz és a határtalan fényűzéshez? Áttoltam a nagyvitorla-keresztrudat. – Tetszik a szmokingja. Kelet felé haladtunk. A csonkavitorla. – A legnehezebb az egészben – kiáltott hátra boldogan –. és Jill-Beth pezsgője kilöttyent fekete nadrágomra. hogy egy lány estélyi ruhában készítene elő egy hajót az indulásra. a szüntelen és alávaló gyanakvástól. Belegondoltam. – Elhaladtunk egy lehorgonyzott hajó mellett. – Pezsgőt? – Már azt hittem. hogy átvettem a kitüntetést. és a vendégek szívélyes mosollyal emelték felénk pezsgőspoharaikat. – Egy motoros jacht húzott el mellettünk. – Azt hiszem. Még sosem láttam. – Hát nem ezért mentik meg a gáncstalan lovagok a bajba került úrhölgyeket? A jutalomért? – Ez lenne a jutalmam? – kérdeztem. ő is esetlenül forgolódik. Beleszédültem a boldogságba. hogy az amerikai feleség hamar belefáradt mindebbe. És akárcsak én. Megláttam az első csillagokat. de mindvégig megmaradtunk a csatornát jelző bóják között. Emiatt egy kicsit csökönyös. – A Sycoraxon több a szélnek kitett felület. megtalálni az igazán hatékony dezodort. Két . most először van rajtam nyakkendő azóta. – Hogyan hasonlítaná a hajómat a Sycorax hoz? – kérdezte Jill-Beth. hogy kiegyensúlyozza.lecsavarta az orrvitorlát az előmerevítő kötélről. A motoros jacht által felvert hullámok nekicsapódtak a Ballett Dancer törzsének. majd kioldotta a nagy vitorlát. – Nada – vigyorodott el Jill-Beth. a csúcsvitorla. amint egy utasszállító fehér kondenzcsíkja körül kilyuggatták a sápadttá halványuló eget.

Hirtelen nyugtalanság fogott el. kifogtam a szelet a vitorlából. Láthatóan fontos társasági összejövetelre csöppentünk ide. – Ott. ahogyan én is feláldoztam az egyedüllétemet Bannister pénzéért. A szárazföld felőli oldalon a házat fasorral védték. Egy riporter képet készített Jill-Bethről és rólam. és attól féltem. ami mindig is nyugtalanná tett. – Jill-Beth egyenesen előrefelé mutatott. s mindkettő fedélzetén estélyi ruhás vendégek utaztak. hogy fogadják a hajónkat. A pénzért bárki kész feláldozni az elveit. majd újult érdeklődéssel: – Netalán lord? . Imádni fogja! Ebben kételkedtem. egy hatalmas fehér ház irányába. a szebbnél szebb embereket valósággal körülrajzották a fényképészek. Jill-Beth felnevetett és magához vonta a kormányrudat. hogy megragadja a köteleket. százszámra gyűltek a vendégek. – A ház Kassouli feleségéé – tudatta Jill-Beth. amely betöltötte a homokfövennyel keretezett földnyúlvány egészét. ám amikor a nevemet tudakolta. – Miért? – Hogy megmentett. de engedelmesen elkormányoztam a dokkig. Nick. – Ő most nincs itt. – Egy brit? – kérdezte csalódott hangon. de Kassouli igen. hogy nem vagyok fontos ember. míg a gyepszőnyeggel borított széles teraszok levezettek a saját tulajdonú strandokhoz és dokkokhoz. és két férfi azonnal a fedélzetre pattant. Van valami a hivalkodóan vagyonos emberekben. Az egyik partszakaszon mély árkot vájtak. azzal utasítottam el. ahol a szolgák csak arra vártak. és különféle hajók zsúfolódtak össze. az egyik teraszon marhasültet készítettek a roppant grillsütőkön. És köszönetet akar mondani. ahol aznap este lámpások világítottak. hogy a vendégek közül sokan a szárazföldön kanyargó úton kívánnak eljutni a földnyúlványig. Meghallottam a tágas. – Yassir találkozni akar magával. Eltoltam magamtól a kormányaidat. – Miért nem vitorlázunk inkább Nantucketbe? Évek óta nem jártam arrafelé. Feljebb. lámpásokkal feldíszített kert felől átszüremlő zenét. – Hol lesz a parti? – érdeklődtem. Beléptünk Kassouli földi édenkertjébe. Szél felőli kikötőhelyet választottam. ma este újra ezt várják tőlem.további motoros is elhaladt mellettünk. A reflektorok összefüggő láncolata azt jelezte. ebben halmozták fel a kagylósütéshez használt uszadékfákat és tengeri hínárt. Bőséggel akadt pezsgő.

Próbáltam kitalálni. hogy lássa. – A férfi körülkémlelt a kertben. mégis minden földi örömet száműzött magától a gázkar egyetlen megcsavarásával. – Motorbaleset – jött a közönyös válasz. kicsoda? – vonta össze a szemöldökét Jill-Beth. – Yassir nem szívesen jár partikra. felveszem-e a kesztyűt. csakis szánalmat – szánalmat egy olyan fiú iránt. Néhány perccel később Jill-Beth is bemutatott a fiúnak. hogy tengerész voltam. ám ez sem ellensúlyozhatta megkeseredett és összeférhetetlen jellemét. hogyan kellene újrafinanszíroznom a hajómat tizenkét éves amortizációs értékleírással. hogy a vendégek tekintélyes része Kassoulinak dolgozik. aki beleszületett a világ legvagyonosabb köreibe. bár így is épp elég harapósnak tűnt. ahol hamarosan zajos társaság csapódott hozzánk. Sok olyan embert megismertem a kórházban. – Mi történt? – faggattam újdonsült ismerősömet.Közöltem vele. – Miért nem mondta meg. Charlie. Nem vettem. A bemutatkozást követően nem sokkal az egyik férfi előadta. aki pénzt akart nekem kölcsönözni. túl kevés ész. – Az ott a fia. de a férfi. melyikük lehet Kassouli. Minden gazdag fiú ilyen. akinek nem adatott meg az esély. Azonnal felismertem a fiút a Bannister házában látott fényképekről. – Túl sok pénz. Charles Kassouli tolószékben közlekedett. a hajóvállalatnál vagy az olajtársaságok valamelyikénél. – Maga sosem hajózott? – kérdeztem jobb híján. – Nem vagyok fontos ember. Charles Kassouli feltűnően jóképű fiú volt. . noha még csak a húszas évei elején járhatott. hogy a főnök valószínűleg nem mutatkozik személyesen. – Marhaság! Akar táncolni? Azt feleltem. És talán némi megvetést. a biztosítótársaságnál. Charles Kassoulit nyilvánvalóan nem ebből a fából faragták. amikor JillBethtől megtudta. Udvarias köhintésekkel nyugtáztam mondandóját. hogy a nevem John Brown. Inkább csak rendezi őket. Úgy láttam. A riporter kötelességtudóan jegyzetelt. mégis merészen szembenéztek az életükkel. hogy újra járhassanak. idejében tudatta. Nem éreztem mást. hogy nem én vagyok az est díszvendége. – Utálom a tengerészeket. azután leültünk egy asztalhoz. hogy a hátam túlságosan fáj. Alighanem a fásult közönyig nyugtatták a gyógyszerekkel. és fonnyadt lábszárai élettelenül lógtak alá. csak éppen egy dologra nem számítottam. noha egyértelműen látszott. – A neheztelő arc felém fordult.

Innen az ajtó hosszú. A polcokon angol. kertre nyíló szobán át léptünk be. Sugárzó mosolyt küldött felém. . ezért követtem az egyenruhás inast a házba. melyet színes akvarellek díszítettek. és Kassoulinak vagy tucatnyi lehetett a birtokában. és tüntetően elfordította a tolószékét. majd magamra hagyott. Az előcsarnok végében a skandináv kinyitotta előttem az aranyozott faajtó mindkét szárnyát. fényűzően bőrbe kötött könyvek sorakoztak. Csodálatos helyiség tárult fel előttem. Kerak. Charlie. ahogyan keringeni kezd a férfi előtt. amely valóságos palotának tűnt számomra. a levegőből lecsapó vércsét. széles válla majd szétfeszítette a fehér. uram? – A nagy ház felé intett. de elfordítottam a fejem. ami igencsak szerény becenév a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájának. paszományos uniformis kabátját. ablaktalan. – Ha megkérhetném. én pedig megigézve figyeltem. de ő eltűnt Kassouli fiával. szőke hajú férfit állt előttem. és bevezetett a könyvtárba. A rózsafa asztalokra újabb hajómodelleket állítottak. mégis tökéletesen arányos. Komek. s valamennyi magán viselte Kassouli emblémáját. A szakmában Kayak Line-nak nevezték őket. Utálom a tengerészeket. JB? – Charles Kassouli elhajította cigarettáját. A falakon régi tengeri ütközeteket ábrázoló olajfestmények függtek. Kis. A világ tengerészeti múzeumai vagyonokat adtak volna bármelyik példányért. – Sandman kapitány? Magas. – Jill-Beth megkerülte az elektromos tolószéket és kilépett a táncparkettre. ám ezek már Kassouli modern flottájának tagjait örökítették meg. mert valaki megszólított. Minden hajó neve K betűvel kezdődött és végződött – Kálik. A nyitott ajtó mögül előtűnt az üvegház belső tere. francia.– Mondtam már. Kanik. A férfi kurtán biccentett. Visszafordultam Jill-Bethhez. ahol a pálmafák alatt beltéri úszómedence víztükre hullámzott. – Igen. görög és arab nyelvű. alig érezhető skandináv akcentussal. – Hogyne. légkondicionált előtérbe vezetett. – Táncolunk. ahol a lehető legmívesebb tizennyolcadik századi hajómakettek sorakoztak. Akadtak köztük óriási tankhajók és teherszállítók. – Charlie-nak van egy motoros jachtja – próbálta Jill-Beth oldani a feszültséget. – Ön Sandman kapitány? – érdeklődött újra.

saratogai és yorktowni ütközeteket. Motyogtam valami üres frázist arról. Sandman kapitány. – Maró gúnnyal ejtette az utolsó szavakat. Odalépett az asztalhoz és felemelte a fényképet. ám Nadeznha arcának legjellemzőbb vonása mégis édesanyja szeszélyes tekintete lett. majd a későbbi háborúk döntő csatájának helyszínét. – Ha jól tudom. Bőre sápadtan fénylett. New Orleanst.A flottát pedig az egyik leghatalmasabb modern kori uralkodó irányította. egy levantei kalmár. az ősi gazdagság patinája vonta csillogásba az újdonsült amerikai vagyont. Ami megmaradt a hajából. Sandman kapitány. Így visszatekintve. Hirtelen nyugtalanság vett rajtam erőt. és előzékenyen meghajolt előttem. – Igen. Csak a sötét és gyanakvó szemek árulkodtak az egykori bevándorló határtalan tetterejéről és kérlelhetetlen elszántságáról. – Az udvarias megszólítás egészen természetesen jött a számra. Felnéztem a könyvespolcok fölé akasztott festményekre. aki befolyását az egész földgolyóra kiterjesztette. testes. amelyek egyikét se arra szánták. Találkozott már a fiammal? – Igen. a fiamnak minden létező élvezetet. csinos. Kettejük mögött ott állt Nadeznha és Charles. Az apa mindkettőjükre sikeresen örökítette át mediterrán vérét. hogy megnyugtassanak egy feszengő britet – a képek felelevenítették a Bunker Hill-i. – Köszönetet kell mondanom. A vásznakat sötét lakkréteg borította. Kassouli szmokingot viselt. uram. – Az a fénykép még a tragédiák előtt készült – riasztott fel egy hang. majd odalépett a bárszekrényhez. egészségtől duzzadó gyermekek. amellyel Amerika egyik legnagyobb gazdagságát harácsolta össze. szórakozott tekintetű asszony mellett. a színarany olvasztótégely legtökéletesebb végtermékei. A lányomnak biztosítottam a szabadságot. – A nyugati erkölcsök alapján neveltem fel gyermekeimet. Yassir Kassoulit. az ír whiskeyt kedveli. nem gondolnám. mintha az elmúlt hónapokban kerülte volna a napfényt. kellemes megjelenésű. előttem azonban megviselt öregember állt. A helyiség közepén álló asztalon szép keretbe foglalt családi fényképet fedeztem fel: Yassir Kassouli jogos büszkeséggel pózolt felesége. A családi fénykép még élete teljében lévő férfit ábrázolt. amiért ilyen messzire elfáradt. e szőke hajú. Amikor megfordultam. kopaszodó férfit láttam magam előtt. hogy enyém a megtiszteltetés. uram. magas. . – Még a tragédiák előtt készült. hogy találkozhassunk. galambőszre fakult. hogy helyesen tettem.

– Esetlennek éreztem az egyszerű választ egy ilyen cikornyás elismerésre. egyszersmind jelezte. Helyet foglalna? – A kandalló előtt álló szófa felé intett. A negyvenes években bárki hatalmas pénzeket kereshetett csupán azon. és Jill-Beth társaságában Kassouli fia kerekezett be a szobába. hogy annak idején. hogy Amerikába fáradtam. Yassir Kassouli köszönetet mondott. Az idős férfi egyetlen biccentéssel nyugtázta érkezésüket. a második világháború végén. elmondta. Megkérdezett apám dolgairól. ha a fiam is csatlakozik hozzánk? – Természetesen nem. mintha csak megfigyelőként vennének részt a társalgásban. és elmosolyodott . – Teljesen mindegy. – Ismertem Tommyt – tette hozzá –. bár nem túl alaposan. Az biztos. – Nem bánja. ahhoz viszont épp eléggé. Felém nyújtotta a whiskeymet. hogy nyugodtan szolgálják ki magukat a bárpultnál.– Jameson vagy Bushmills? – New England-i akcentussal beszélt. Kassouli ezután a jövőmről érdeklődött. – Örömmel hallom. hogy sosem gyújtana rá a jelenlétében. hogy kedveljem. vásárolt két teherhajót. Sandman kapitány. az ajtó kitárult. uram. azután önmagát is kiszolgálta egy skót whiskyvel. és kifejezte sajnálkozását a történtek felett. Ha nem tudom a nevét. jég nélkül. hogy Charles Kassouli ma is tart nagy hatalmú atyjától. vastag falú kristálypohárban. uram. Azután néhány percig a saját múltjáról társalogtunk. – E vagyon jelentős része – jegyezte meg némi rosszallással – a csempészetből származott. kapitány. Sandman kapitány? – Nem. Kitöltötte az italomat. ilyen magas kitüntetést nem lehet könnyű kiérdemelni. A fiú eddig mutatott keserűsége és daca tiszteletteljes hallgatássá szelídült. hogy gratuláljak a Viktória-keresztjéhez. hogy átadom. amiből arra következtettem. és azokkal alapozta meg jelenkori gazdagságát. és nem látom a sötéten csillogó szemeket. tősgyökeres amerikai bankárnak vagy tőzsdeügynöknek gondolhattam volna. Leültünk. – Köszönöm. Újra megköszönte. Amint végzett. hogy cigarettát csempészett Tangiersből Spanyolországba. Mocskos egy szokás. felhagytam az efféle törvénytelen tevékenységekkel. – Dohányzik. Úgy vélem. amiért megmentettem Jill-Betht. Természetesen miután amerikai állampolgár lettem. Átadná neki legjobb kívánságaimat? – ígéretet tettem rá. Jill-Beth és Charles Kassouli a helyiség hátsó végében foglalt helyet. – Engedje meg.

– Széles körű tapasztalatai alapján nyugodt szívvel ki merné jelenteni. Ragaszkodtam hozzá. – Esetleg vetne rájuk egy pillantást? – Csettintett. azután fokozatosan elérte a nyílt óceánt. hogy a fényképeken megörökített időjárási viszonyok között egy olyan nagy hajó. élesen metszett arcvonásokat. de sajnos… – Sajnos – visszhangoztam a szót. – Csakugyan nem – bólintott Kassouli –. hogy ismét a családi felvételhez forduljon. – Feszélyezett. – Igen. – A birtokomban vannak a meteorológiai térképek és műholdas felvételek – szólalt meg hirtelen –. ám az egyenlő légnyomású pontokat összekötő vonalak egymástól vett távolsága arra utalt. amelyek az Északi-Atlanti-óceán vonatkozó térségét örökítették meg azon a héten. Elnéztem a markáns profilt. – Á. átkelt a Grand Banksen. ugyanakkor száz mérföldön belül két másik hajó is erre haladt. . mintha nem is a lánya haláláról. Valamennyin vörös tintával jelölték meg a helyet. mint a Wildtrack. melyek az idők során eltemetkeztek a kikerekedett arc redőiben. Kiteregettem a fényképeket és szürke időjárás-jelentéseket az ölemben. mire Jill-Beth engedelmesen kihúzta a nagy íróasztal egyik fiókját. bárcsak én is efféle tengeri csavargó lehetnék – jegyezte meg –. – Ön ugye rengeteget hajózott. és megláttam a vékony. képes egész tatjával a víz alá merülni? – Kassouli továbbra is kimért. Kassouli átható tekintettel figyelte. és egyikük sem számolt be rendkívüli körülményekről. uram. hogy valódi orkán nem alakult ki. Az alacsony légnyomású cella esőt és erős széllökéseket hozott. majd hozzátettem. – Gyakran kívánom. Sandman kapitány? – kérdezte végül. Ennyit el is mondtam. hanem a tőzsdeindex alakulásáról lenne szó. színtelen hangon beszélt. hogy kizárólag a légnyomásból nem mindig lehet kikövetkeztetni a hajózási viszonyokat. hogy gondosan átvizsgáljam az összes papírt. ahogyan a lapokat forgattam. A térképek és felvételek tanúsága szerint a Wildtracket üldözőbe vette. ahol Nadeznha Bannister meghalt. hogy az főként az óceáni szelektől és áramlatoktól függ. hogy ilyen váratlanul és kéretlen egyszerűséggel tért rá lánya halálára. amely New Englandtől indult. Ezzel alkalmat adtam az idős férfinak. és letette elénk a vaskos papírköteget. mielőtt válaszolok. amikor a lányomat megölték.annak hallatán. majd utol is érte egy alacsonyabb nyomású légtér.

a statisztikákat. mintha szántszándékkal nem akarnék tudomást venni a nyilvánvaló igazságról. csak a kíméletlen igazságot. a véletlenszerűen vett minták elemzését. Hosszú szünet állt be. Az arc összerezzent. Megvontam a vállam. hogy egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. – Szerencsére nem. A véleményemre vártak. Végigpergettem a gépelt lapokat. – Összecsuktam és óvatosan a szófára helyeztem a jelentést. – Szélsőséges esetben – jegyeztem meg –. hogy aznap éjjel nem haladt arrafelé nagyobb hajó. Kassouli felsóhajtott. – A Wildtrack tatjának sérülései sem támasztják alá Bannister történetét. A Wildtrack elveszítette a tatkorlátját. – Az időpont és a helyszín figyelembevételével a legnagyobb hullám magassága sem haladhatta meg az öt métert. amelynek fedőlapján az egyik legnevesebb amerikai óceánkutató intézet pecsétje díszelgett. A jelentés végén találtam meg. a hullámmintákat. a környezeti viszonyok által indokoltnál kétszer-háromszor magasabb hullámok jelenlétére semmi sem utal. hogy szándékosan megrongálták a hajót? Kassouli nem felelt. hogy a Wildtrack tatja felett átcsaptak volna a hullámok. hogy gyakoriak az ilyen kóbor hullámok? – provokált Kassouli. – De azt sem tudja bizonyítani. ám az előzékeny hang jottányit sem változott. s azzal együtt a jelzőbójákat és a mentőöveket is. Próbáltam visszaemlékezni a hivatalos jelentésben foglaltakra. mintha megütöttem volna. – Azt állítja. de én helyeslés helyett nem kínálhattam mást. amely szerint a szélsőséges méretű. hogy kiszakítsa a tartóoszlopokat. – Kassouli azt a hatásos trükköt alkalmazta. bár hatalmas természeti erő kellett ahhoz. és összekulcsolta az ujjait.Újra tanulmányoztam a fényképeket. . – Én pedig nem hinném – összegezte Kassouli az eddig hallottakat –. inkább hátradőlt a szófán. hogy nem így történt. ilyen hullámot egy arra haladó nagyobb hajó is kelthet. Esetleg egy tankhajó? – Kirov kisasszony kutatásaiból egyértelműen kiderül. – Ön azt állítja. Óhajtja látni a szakértői jelentést? – Újra csettintett. – Ennek ellenére keletkezhettek szélsőségesen magas hullámok. a légörvények árulkodó jeleit. Mindez együttesen is jelentéktelen károsodás. Jill-Beth pedig engedelmesen elhozta a jelentést. amit kerestem: a függeléket.

a lányom szerelmes volt egy másik férfiba. amikor Jimmy elhozta a repülőjegyet a Sycoraxra. A lányom a lehető legkiválóbb és legtapasztaltabb tengerész volt. aki most először szólalt meg. megadta a választ: Mulder.– Közelítsük meg egy kicsit másként a dolgokat. aki nyilvánvalóan mindvégig jól ismerte a szóbeszédet. inkább nagyon is éber farkasnak. hacsak nem éppen akkor akasztotta másik gyűrűbe. hogy a csend kínosan hosszúra nyúljon. de hát a tengeri balesetek mindig valószerűtlennek tűnnek. . hogy az a kivételesen magas hullám épp abban a két vagy három másodpercben csapott át a hajó felett. Kassouli továbbra is behatóan figyelte minden reakciómat. Pedig Kassouli harapásától inkább tartottam. A férfi nem tűnt alvó kutyának. – Vannak. mire Jill-Beth. Ön elhiszi ezt? – Nem tudom. – Kassouli. – Habozni kezdtem. Gondolja. hogy hazudjanak ebben a kérdésben? Kezdtem megbánni. hogy Kassouli fia előrehajol a tolókocsiban. diadalmasan elmosolyodott. amennyi a lányomnak ahhoz kellett. amióta a szobába lépett. – Úgy hiszem. – A jelentés szerint Mulder a fedélzeten tartózkodott. – Látta ön a hivatalos jelentést? – kérdezte. mostanra azonban egyre inkább inkvizíciós vallatásra hasonlított. hogy a dél-afrikai. hogy akár csak közepes magasságú hullámok esetén kikapcsolta volna a biztosítókötelet? Láttam. Kassouli megismételte a nevet. – Kassouli néhány pillanatra lehunyta a szemét. uram. de ez csak kikötői pletyka. – Nem – feleltem –. Megvontam a vállam. – Igen. hogy eljöttem Amerikába. és Kassouli engedte. – Amely szerint maga Bannister tartózkodott a fedélzeten. mintha ezzel végre rá-kényszerített volna az igazság elismerésére. – Van még más is. Az egész könnyű kis kalandnak ígérkezett. hogy átkapcsolja magát? Csakugyan ostobán hangzott. – Ön egyszerűen nem meri felébreszteni az alvó kutyát – jegyezte meg Kassouli maró gúnnyal –. kapitány. ha egy kényelmes szobában idézi fel őket az ember. és érdeklődéssel figyeli minden szavunkat. – Nem tudhatjuk biztosan. akik szerint Mulder hazudott a kihallgatáson – tettem hozzá erőtlen hangon –. nehogy megharapja. mintha a következő kijelentés túlságosan mély fájdalmat okozna neki. – Ön szerint mégis mi vitte rá őket. – Az áll benne. hogy hazudtak – feleltem. amikor a lányom meghalt. mi is a neve? – Ingerülten csettintett. – Azt állítja tehát – mordult fel Kassouli gúnyosan –.

Eszes. – Súlyos megpróbáltatást okozott volna neki a válás. – Az édesanyám nevét viselte – osztott meg velem egy nem ideillő adalékot –. – Nem. de én akár a szívemre tett kézzel is hajlandó vagyok megesküdni rá. ki volt az? – kérdezett az apa. Charles! Charles Kassouli vállat vont: – Beszélt erről. hogy Jill-Bethre pillantsak. De látszott rajta. hogy valóban a legkivételesebb és legcsodálatosabb teremtés volt. Tudom. Végzetes hibát. hogy értem? Nagyon is tudtam. Ezzel nagy hibát követett el. mielőtt továbbmennénk. – És mit mondott? – kérdeztem. Pierre-t. Ugye tudja. hogy izgatott. – Mondd el. hogy minden apa így beszélne a tulajdon lányáról. amit kért. mértéktartó. – Nem furcsa – jegyeztem meg inkább –. de tartózkodtam attól. mégsem adhattam meg. hogy megerősítsem a meggyőződését. de katonai kiképzésem egyszerűen nem készített fel az ilyen helyzetekre. hogy a férjével hajózgatott. és mindenáron meg akarta nyerni a St. Hajózási kérdésekben meglehetősen otthonosan mozogtam. akit hidegen hagyott feszélyezettségem. amikor valaki másba volt szerelmes? – Nadeznha nem volt olyan lány. miszerint a lányát meggyilkolták. – Azt is elmondta. – Nadeznha jó ember volt – jelentette ki Kassouli határozottan. . kapitány. Kassouli. – Úgy vélem. aki félvállról veszi a házasságot – válaszolta Kassouli. s beszéd közben néha vetett egy pillantást a családi fényképre. nem tudtam viszont mit kezdeni a társalgás új. kedves és szeretetreméltó. nyugtalanul járkált előttem. zavarba ejtően személyes motívumával. és ön is biztosan kedvelte volna. hogy valóban létezik gonoszság. mintha meg kellene értenem ezt az alapigazságot. Kassouli alig láthatóan megvonta a vállát. Képtelen volt hinni abban. de Nadeznha teljes szívvel ezt vallotta. a fiához fordult. Őszintén hitt a mindnyájunkban ott élő jóságban.– Á! – Nyilvánvalóan helytelen választ adtam. csak hogy kicsikarja belőlem az egyetértést. kapitány? – Természetesen – feleltem mérhetetlen zavaromban. Ön talán naivitásnak tartja. Átrepített az Atlanti-óceán felett. ráadásul osztozott férje becsvágyában. – Megállt és mélyen a szemembe nézett. – Nem találhatna nála gyönyörűbb lányt. – Beszélhetek önnek őszintén Nadeznháról. – Feltétlenül – helyeseltem odaadóan. – Volt egy másik fickó – érkezett a lakonikus válasz. Ezúttal is arra várt. Felállt.

– Csakugyan. hogy átélt egy szerelmi csalódást. mi a helyes. Anthony Bannister. ahogy Yassir Kassouli jobb keze görcsösen összerándult. a lányomat pedig már sosem fogja megismerni. merőben szokatlan módon. hirtelen érzelmi felindulásból ment hozzá. Mélyen a szemembe nézett. és kétségkívül elbűvölő egyéniség. – Pontosan. hisz mindeddig oly mértéktartó hűvösség jellemezte minden megnyilvánulását. hogy Jill-Beth és a megnyomorodott fiú várakozva tekint rám. Kezdtem összezavarodni. nem szívesen beszélek így az egyik honfitársáról. Sandman kapitány. híresség a maga hazájában. – Bannister gyenge ember. – Bannister – igyekeztem kissé oldani a társalgás egyoldalúságát. amit egy ilyen jólelkű leánytól elvár az ember. mégis megvolt benne az a természetes egyensúly. Csupán egyetlen hibát követett el. és nem felelhettem másként. – Kassouli ádáz indulattal ejtette ki a nevet. Tudtam. Hűtlen lett a lányomhoz. – Csupán két gyermekem van. ő nem adta jelét. ha a fejükbe vesznek valamit. de ez az igazság. kapitány. az ön véleménye szerint a lányom gyilkosság áldozata lett? Éreztem. hogy pontosan tudja. megvetésre érdemes ember. mégis ragaszkodnom kellett az igazsághoz. magamra haragítottam-e. A fiú felszisszent. mert Kassouli kérlelhetetlenül nekem szegezte a kérdést. és volt merszem kifejezni a hitet-lenségem. és azon tűnődtem. Láttam. én pedig felfedeztem az első repedést a lányáról felrajzolt tökéletes képen. Nadeznha mégis azzal a szeretettel és ragaszkodással vette őt körül. és mi nem. – Sandman kapitány. Ám ha fel is dühítettem Kassoulit. boldogtalanná tette őt. Jólelkű leány? Ugyanakkor csökönyös és akaratos? Nem maradt időm elgondolkodni az ellentmondáson. Jill-Beth megmerevedett. – Próbáltam óvni ettől a házasságtól. milyen választ várnak tőlem. kapitány. – Mit gondol Bannisterről? – Nem ismerem túlságosan. és úgy vélem. A fiammal már találkozott. Bannister európai volt. – Nem sokkal azt követően találkozott vele.igencsak elkényeztettem. mi történt Nadeznhával. még ha szerettem is volna. de a fiatalok nagyon csökönyösek. Hívők körében ültem. – Nem tudom. . Az igazság nem volt elég. – Kassouli szünetet tartott. Higgye el.

Kész lettem volna beismerni. az nem jelenti. hogy belökték a tengerbe. egy olyan ember gyásza. Mozognom kellett. de semmi sem bizonyította. és azóta sem veszett el. – Bizonyítékra van szüksége – jelentettem ki. Mi másért hívtam volna ide? – Én… Közbevágott: – Bannister felkérte. Visszafordultam. talán még azt is elképzelhetőnek tartottam. Kassouli ügyet sem vetett a közbevetésre. közel kétezer ölnyi jéghideg víztömeg mélyén pihen. csakhogy tökéletes gyilkosság. de nem tudtam. kapitány. hogy Nadeznha Bannister aligha kapcsolta ki a biztosítókötelet a viharos tengeren. – Kétszázötvenezer dollárt fizetek magának. akit mindennél jobban szeretett. a levegőből lecsapó vércsét. de bármennyire is sajnáltam ezt a férfit. Az amerikai álom továbbra is elérhető. . mit mondhatnék. Amíg elnéztem a kéményre festett emblémát. Talán valóban így történt. aki megvehette volna a fél világot. ám Yassir Kassouli semmire sem ment az ilyen lagymatag támogatással. Megrázta a fejét. Szóra nyitottam a számat. Pierre második szakaszában egy általam megadott helyre navigálja a Wildtracket. Nem áll módunkban bizonyítani. Pedig Yassir Kassouli álma odaveszett az ÉszakiAtlanti-óceánon. hogy megbosszulatlan marad. ha a St. amire vágyott: a megerősítést. Ez a meggyőződés még a Mayflower fedélzetén érkezett ide. nem adhattam meg neki. csak még egy kis erőfeszítés és még egy kis jó szándék kell hozzá. de nem állt hatalmában megmenteni a lányát. – Visszautasítottam. – Gyilkosság történt – jelentette ki Kassouli –.Szinte kézzel tapintható lett a fájdalma. Felálltam és elbicegtem a szoba túlsó végébe. így hát csendben maradtam. a Kerak makettjére meredtem. hogy mediterrán gyökerei ellenére Kassouli tanújelét adja egy hamisítatlanul amerikai jellemvonásnak: hisz a tökéletességben. – De csak. mert egy bűntény tökéletesen sikerül – emelte fel a hangját Kassouli –. ahol jobb híján az óriási tankhajó. kapitány. hogy a lányát csakugyan meggyilkolták. – Segítségre van szükségem. hogy legyen a navigátora. A mérhetetlen gyász sötét felhőként telepedett ránk. képtelen voltam tovább elviselni a szófa fullasztó kényelmét és a férfi súlyos pillantását. arra gondoltam.

Kétszázötvenezer dollár. mint az a társa. Semmi sem bizonyította. amíg csak ki nem száradnak a tengerek. Kassouli félreértette habozásomat. kapitány. amelyik a Mayflowertn érkezett ide. – El tudja képzelni az utolsó pillanatok borzalmát. addig nem lehet ítélkezni senki felett. noha nem várt válaszra. Kassouli a szellemvilágot hívta segítségül a meggyőzésemhez. – Caballi? – vontam fel a szemöldököm. Ki adhatna nekik enyhülést. hogy Kassouli Bannister ellensége. hogy igazságot szolgáltassanak nekik. és arra várnak. ezért is találnak oly gyakran mecénásra a csaló léleklátók az olyanok körében. amely éppoly ősi volt. szinte tárgyilagos hangon. hogy Bannister gyilkosságot követett el. fogat fogért. azután felsóhajtott. amíg meg nem semmisíti az ellenfelét. hogy elfogadjam az ajánlatát. kapitány. Működésbe léptek az ősi vérbosszú szabályai: szemet szemért. Eddig is tudtam. Halkan ejtette az utolsó szót. hogy addig hajózzak. nekem adta a Sycoraxot és az esélyt. hogy láthassam a halott lány arcát. Miután nem tudott megtéríteni a meteorológiai és oceanográfia tudományával. hogy a vagyonos és hatalmas emberek. Még most sem válaszoltam. s bármennyire is vártam a magyarázatot. Kassouli felvette a bekeretezett fényképet és felém fordította. Megráztam a fejem. Ebben nem kételkedtem. isten a megmondhatója. . hogy az ön életét és a legénység tagjainak életét semmilyen veszély nem fogja fenyegetni. ha nem a családjuk? Nem szóltam. Az összeg gigászi kísértésként függött a levegőben. ám felfigyeltem arra is. életet az életért. hogy az amerikai nem nyugszik. – Biztosíthatom róla. nem adta meg. Pedig sem a szellemek. a Sycorax és én. s amíg nincs bizonyíték. kapitány? – Elhallgatott. Szükségem lett volna a pénzre. mégis kitartottam az álmom mellett. sem a meteorológiai térképek. Apám gyakran mondogatta. akik éppen gyakorlatiasságuknak köszönhetik hatalmas vagyonukat. – Az életük virágjában elhunytak szellemei – magyarázta Kassouli higgadt. miután meghódították ezt a világot. és ezt az álmot tisztességnek nevezik. – Itt kóborolnak a világban. de most már azt is láttam. de még kétszázötvenezer dollár sem vehetett rá arra. megpróbálják leigázni a túlvilágot is. mennyire rászorultunk. Maga volt a megtestesült szabadság. – Most már Nadeznha is része a caballinak. hogy valakire nem terjesztették ki a kegyelmet: Bannisterre.

hogy mindenki mást is eltántorítsak az ottani befektetéstől. olyan hatalmas léptékben. hogy ki fogom vonni minden ottani befektetésem. mert Kassouli felemelte a hangját. Kassouli készen állt az érvekkel. Az arcom árulkodhatott hitetlenkedésemről. Sandman kapitány. – Akkor tudnia kell. de ő kitartóan kerülte a tekintetem. Bármivel. – Feltartott kézzel vetett gátat a . higgye el. Érti. amit szinte fel sem foghattam. Már megmondtam Bannisternek. nem csekélység. Amit az ön kormánya nem hajlandó elintézni. örökül hagyom a fiamra ezt a harcot. Kassouli zsarolt. de annyi biztos. ahogyan Nagy-Britannia térdre kényszerített engem. Charles Kassouli engedelmesen meghajtotta a fejét az atyai tekintély előtt. – Vissza fogok vonni minden egyes centet. akkor az országa megnézheti magát. Könyörögtem az ön kormányának. méghozzá nem akármekkora léptékben. – Minden döntést meg lehet változtatni. – De hát ez olyan képtelenség. és latba fogom vetni minden befolyásom. kapitány. Nagy-Britannia ellensége leszek. megalázkodtam és térden csúsztam előttük! Elutasítottak. uram. elintézem én. hogy ugyanúgy térdre tudom kényszeríteni Nagy-Britanniát. – De hát nincs semmilyen bizonyítéka – tiltakoztam. Kirov kisasszony biztosított róla. Nem hízelgek magamnak azzal. hogy merő szeszélyből tett volna ilyet. Megvontam a vállam: – Ezt nem. amit mondok? Nagyon is értettem. És ha meghalok. Hát legyen. Kassouli elmosolyodott. majd gondosan visszatette az ezüstbe foglalt fényképet. hogy indítsanak újabb vizsgálatot. – Ön hazafinak tartja magát. hogy kivételesen bátor és találékony fiatalember. mintha számított volna az elutasításra. és ez maga lesz. Sandman kapitány! A végzet vezérelte önt ide. ami csak a hatalmamban áll. Az eddigiekben a szokványos eszközökkel próbáltam elérni ezt a célt. A végzet helyezte önt Anthony Bannister bizalmába. amit valaha is befektettem az országában. hogy egy évet adtam magamnak arra. Ehhez azonban szükségem van egy angol segítségére. uram. ami. – De ha egyetlen angol sem hajlandó segíteni.– Nem én vagyok az embere. kárt fogok okozni a hazájának. kapitány. kapitány? A kérdés őszintén meglepett: – Igen. Jill-Bethre sandítottam. és nem hinném. Különös félmosoly jelent meg az arcán. hogy elégtételt vegyek a lányom haláláért. hogy nem fogadom el a felkérést.

Szeretném. ha elkísérném az ajtóhoz. S miután a végére járt mindennek. hogy gondolja végig. kapitány. a lányom hajózási tapasztalatába. és a magas skandináv inas abban a pillanatban megjelent. – Hogy nyomatékot adjon az utolsó szónak. ha megtenne valamit a kedvemért. ha mérlegre tenné az ő halhatatlan lelkét Anthony Bannisterével szemben. Kassouli megragadta a kezem. kapitány! – Ez nem gyengeség… – A lányom halott! Lehunytam a szemem. öklével hatalmasat csapott a tenyerébe. amelyik . hogy arra kérem. ha azonnal elfogadja az ajánlatomat. – Akkor most se legyen gyenge. ha tudatná velem. – Ön vajon a racionalitásnak és az eszének engedelmeskedett – tette fel a kérdést – . visszakísérhet-e a partira. Menet közben még egy kísérletet tett arra. – Felém nyújtott kézzel jelezte. Olykor. mekkora kárt tudnék okozni az ön hazájának. hogy a világon nem minden tettet támasztanak alá okok és bizonyítékok. hogy hívja segítségül a lelkiismeretét. kapitány? Jill-Beth felé fordultam. istenadta ösztöneinkben. – Jó éjt. Azt akarom. – Szeretném. és aszerint kell cselekednünk. kapitány. vagy akár a jóérzésből fakadó természetes igazságok. a lányomat megölték. kapitány! Alkalmas időben elküldetek a válaszáért. Szeretném. és meglepetésemre Kassouli mosolygó arcát láttam magam előtt. – Jól tudom. Ezért is szeretném. de én megráztam a fejem. hogy szeretné. – Igen. Megnyomott egy gombot az ajtókeret mellett. –Nem okozott nekem csalódást. Kedvelem az erős embereket. Az ajtó bezárult mögöttem. ha alaposan átgondolna mindent. a környezeti viszonyokba.tiltakozásomnak. – Megtenné ezt nekem. Egyedül bennük vagyok képes megbízni. uram – feleltem engedelmesen. de el kell fogadnia. hogy nem baleset történt. kapitány? – ismételte meg a kérést Kassouli. avagy sem. amikor rárontott az argentin állásokra. észérvek és hivatalos jóváhagyások. de ő csak mosolygott és felemelt kézzel búcsút intett. hajlandó-e segíteni. bíznunk kell tulajdon. Inkább választottam egy limuzint. amit mondtam. A skandináv megkérdezte. kapitány. higgye el nekem. ha belegondolna az időjárási feltételekbe. – Kinyitottam a szemem. szeretném. Megtenné ezt nekem. és kiérdemelte a kitüntetését? – Nem – feleltem. Azt akarom. hogy eltántorítson a döntésemtől. Megdöbbentett volna. – És ön nem tudja bizonyítani.

– Meghibbant. – Ő nem arról beszélt. vegyi üzemek. számítástechnika. mit akar.visszavitt a fényűző szállodába. akár a mohó makréla a színes tollra. Nick. szállítmányozás. Nick! Ír whiskyt? – Önfeledt jókedve szinte gúnyt űzött az előző estéből. hogy szabotáljam Bannister kísérletét a St. a cégei mintegy harmincezer embert foglalkoztatnak Angliában. Nick? – Meghibbant! Nem viselhet gazdasági háborút egy egész ország ellen! – Dehogyisnem! Szállodák. A fenébe is. – Én nem hallottam semmi ilyet! – Talán mert nem mondta ki nyíltan. mit gondol Yassirról? – kérdezte. Megcsóválta a fejét. hálók és műanyag rákfélék díszítették. Talán ki akar csikarni tőle egy vallomást. és próbáltam meggyőzni magam arról. . Nincs ebben semmi őrültség. Pierre kupa elnyerésére. – Helló. Helytelenítően csóválta a fejét. – Csak egy gyászoló apa. – Hogy aludt? – kérdezte. Ha jól tudom. Nem sikerült. Honnét tudhatná. hogy Kassouli fenyegetőzésének semmi értelme. Jó darabig hiába várakoztam telefonhívásra vagy diszkrét kopogásra az ajtómon. Egyedül. Nick. – Egyedül. Jill-Beth. és letettem az asztalra. amit a bíróság is elismer. – Akárcsak én. Végül vonakodva bár. hogy találkozhassak Kassoulival. mint csali. Amikor visszaértem a szállodába. – Vállat vont. Reggel körbesétáltam a kikötőben. és boldogan mosolygott. és én egyből ráharaptam. hogy egy kocsi aznap délután visszavisz a repülőtérre. olaj. Jill-Beth nem egyéb. Jill-Beth egyedül ült a bárpult mellett. Elvesztette a lányát. A termet ódivatú rákászeszközök. Yassir talán csak beszélni akar Bannister fejével. Nincs kedve rákot enni? Kivettem az étlapot a kezéből. és hogy Kirov kisasszony rám vár a Lobsterman szalonban. – Akkor csak a levegőbe beszél. megtudtam. ő el akarja pusztítani Bannistert! Szeme kikerekedett a tettetett döbbenettől. hogy a biztosítójának ki kelljen fizetnie azt az egymillió dollárt! Talán csak a térdére akarja fektetni és alaposan elnáspángolni. és ebből megértettem. befektetési cégek. talán csak meg akarja gátolni. kizárólag azért hívott ide. de elaludtam. – Szóval. és szeretne végre nyugodtan aludni.

ki tudhatja? Bannister nem akart elválni. – Kassoulinak dolgozom. mielőtt még a tört jég beleolvad. – Nick. Csak két gyermek adatott neki. Jill-Beth megkavarta az italát a rák alakú keverőpálcával. – Jesszusom – rándultam össze. – Olyan szerelmi szálról beszél. de biztosan meg fog halni. – Ő egy dühös. amit el akar hitetni velem. aki nagyon dühös. de ott vannak még a beszállítók is. az egyik nyomorék. szerintem is gyilkosság volt. ami talán nem is létezett. – Charlie legalábbis nem tudja. Ez minden. – És még én élek meseországban – csóváltam a fejem keserűen. ahol a tisztesség az úr. – Maga nem hihet ebben – erősködtem. hogy a lány igenis viselte a biztosító kötelet. – Kassouli mégis bizonyítékként használja – tiltakoztam tovább. – Megérintette a karomat. ami nem írja le megfelelően az időjárási viszonyokat. Ha pedig a bizonyítékokat mérlegelem? – Felnézett a hálós mennyezetre. rettentően dühös ember.Persze ez nem tűnik soknak. ezért szépen belökte őt a tengerbe. ^ Meseország az a hely. és jól tudta. – Kibe volt szerelmes Nadeznha Bannister? – Senki se tudja – vonta meg a vállát Jill-Beth. – Kassouli és a nyughatatlan lelkek? Szellemek? Jill-Beth elmosolyodott. drága Nick. vagy nem akarja elmondani. meteorológiai térképet mutogat. . – Igen. hogy Nadeznha ügyvédei mindenéből kiforgatnák. miért is érdekelné magát az angliai munkanélküliség? – Az isten szerelmére! – A közönyössége kezdett az idegeimre menni. nagyon csalódott. ahol az erény mindig győzedelmeskedik. Ez hívom én tökéletes gyilkosságnak. és már nem is lesz neki több. Belekortyoltam a whiskybe. ötszáz mérföldnyire a legközelebbi parttól. viszont mindenhol ott villogott azzal a dögös szőkével. tehát hajlamos vagyok hinni abban. Jill-Beth! Erre építi fel az egész gyilkosságelméletet! – Pontosan. és valószínűsíti. Nick. Igaz. Lassan. Jill-Beth rendelt magának egy újabb italt. – Dorothynak rákja van. Ez itt nem meseország. Olyan fickóval van dolga. és igazságot akar. – Nincs szemernyi bizonyítéka sem! – Tökéletes gyilkosságra nem is lehet bizonyíték. ahol minden egyszerű. Úgy értem. a másik halott. – Miért ne lehetne? – kínálkozott a kérdés.

Mert tagadhatta bármennyire. mire utal. és még ide is követett. hogy valaki ekkora bánatot okozott a családjának. amíg megértettem. csak a fia. hogy rá akarnak venni. Valahol azt olvasta. nagyon elszánt. Nick. . tudtam. annyira rabul ejtette a szépségem. – Mi lenne. vagy ami még rosszabb. markáns arcú. – Narkózik. Amint visszatérek Angliába. vegyek részt a hajó eltérítésében. hogy maga hozott el ide! – A repülőjegyéért készpénzben fizettek. biztonságba helyezem a Sycoraxot. nem maradt más neki. Tizenhat milliót adományozott rákkutatásra. mennyire amerikai: eleven tekintetű. – És ha elmennék a rendőrségre? – kérdeztem. – Mármint félig a fellegek között. hogy megemeljem a tétet négyszázezer dollárra. Vagyonos. ha elmondanám. csak nagyon. – Felhatalmaztak rá. csillogó hajú – mennyire hasonlít a néhai Nadeznhára. – Az emberek irigylik Kassoulit. túl nagy meggyőződés nélkül. – Én pedig nem fogok segíteni ebben. hogy milyen állapotban. és láthatta. hogy Kassouli semmivel sem mentheti meg a felesége életét. aki így viselkedik. – Megkavarta az italát. – Yassir nem őrült. – Hinniük kell nekem – erőlködtem. Százezer előre és készpénzben. Az istenit. hogy egész Amerikában Utahban a legalacsonyabb a rákbetegek száma. és titkolja az apja elől. amint elfogadja az ajánlatot. – Utahban egy egész kutatási szárnyat építtetett a felesége köré. úgy értette. mintha ez is azt bizonyítaná. mondhatjuk azt. Jill-Beth felé fordultam. – Narkós? – kérdeztem megütközve. Kérheti akármelyik adóparadicsomba. Nem maga lenne az első. és bármely tetszőleges pénznemben. Minél messzebb Bannistertől és minél messzebb maguktól. Beletelt egy-két pillanatba. a gyilkosságban? – Próbálja csak meg – felelt vidáman. érthető módon vissza akar vágni. – Vállat vont. – Bebizonyíthatom. és arra gondoltam. Ez is őrültség? – Nem.– Yassir nagyon szereti őt. És most. hogy Devonban felfigyelt rám. – Félholtan – jegyeztem meg. – Elvigyorodott. És ez a csodálatos lány védelmébe vesz egy gyilkosságot. Nick. – Hány hozzám hasonló senkit hívnak meg Kassouli házába? – Rengeteget. Ha szükséges. a többi teljesítéskor. hogy Kassouli gyilkosságot tervez.

akit megcsókoltak. Röviden szólva átkozottul ostobának éreztem magam. Nick. amelyik képes elszámolni négyszázezerig. – Elmosolyodott.Ügyet sem vetett rám. Jill-Beth? Megtorpant: – Mert ott volt. oké? – Nem fog megtalálni. . – Nemsokára újra találkozunk. mint a béka. amint elérte az ajtót: – Miért én. Megérintette a karomat. és távozott. és érintetlenül hagyta az italát. és herceggé kellett volna változnia. – Oké. – Ne nyűglődjön. Nick! A lovagiasság Nadeznhával együtt a sírba szállt. mégis csúf béka maradt. – Felkapta az étlapot. dobott egy csókot. Nick. Úgy éreztem magam. Csak. és szerezzen be egy számológépet. – Lecsusszant a bárszékről. Majd jelentkezem. Nick. – Hamarosan én is visszatérek Angliába. Ha nem lesz ott. Maradjon Bannisterrel. Kellemes utat! Megfordultam. mert épp ott volt. – Nem akarna mégis enni? Megráztam a fejem. jó néhány brit munkásnak okoz vele bánatot. És nyakig ültem a bajban. és százezer dollár készpénzt is hozok magammal. vállalja el a versenyt.

azután végighallgattam hosszúra nyúlt történetét anyja konyhakertjéről. és arról. – Én eddig úgy tudtam. John letört egy darabkát aranybarnára sütött kiflijéből. hogy a West End egyik kevéssé előkelő éttermét választotta találkozásunk színhelyéül. És mi ilyennek is szeretjük. hogy valamit el akarunk titkolni előle? – Nos. nem gondolja? – Varázslatos. csillogó. Rendeltünk. hogy együtt ebédeltünk. de arra azért felfigyeltem. – De talán azt gondolná. Melissa jól van? – Nagyon jól. hogy együtt ebédel felesége levetett férjével. nem igaz? – Gondosan mérlegelte a borválasztást. Én sem fogom. – Visszafogottnak tűnt. amely nem volt más. – Pedig az itteniek igencsak büszkék a sültjükre. köszönöm. és figyelmembe ajánlotta a báránysültet. fejezet John Makyns képviselő úgy tett. alighanem igen. azonnal előállt az ebéd ötletével. Nem mindennap történhet meg vele. – Amellett elég kellemes hely. – Láthatóan belegázoltam az önérzetébe. mint Yassir Kassouli.6. majd késével a trompe l'oeil mennyezet felé bökött. nyüzsgő. milyen nehéz manapság hozzáértő mesterembert találni. – Talán nem említem meg neki. – Szünetet tartott. ami talán érthető is. – Felénk különb kutyakaját is kapni. Mindazonáltal továbbra is tartózkodóan viselkedett. aki képes kijavítani a Tudorkori falazatot. mint akit egyáltalán nem zavar. Nick. Hálás mosollyal nyugtázta a fogadalmat. hogy felhívom a Fleet Street-i szennylapokat. szívesebben kérdezett Devonról. – Csakugyan. az egészségemről és arról. Telefonon keresztül is próbálta elhessegetni a problémát. és vastagon megvajazta. az amerikai időjárásról. . de amikor megfenyegettem. – Ne aggódjon. hogy valaki felhívja a Heathrow-ról azzal: egy nagy befolyású külföldi tőkés gazdasági háborút kíván indítani a hazája ellen. – Milyen Amerika? – Meleg. Egy pillanatig se gondolja. a Whitesnál tag – incselkedtem. – Nem mintha nem kedvelné magát. Láthatóan kerülte a kérdést. milyennek találom a bárányt. – Itt sokkal jobban főznek – felelte szemrebbenés nélkül.

– De azért foglalkoztak vele? – erősködtem. távol tőlünk vagy bárki más felségterületétől. ám a halottkém következtetései ettől még egyértelműek. csak. – Mit akart? John vállat vont: – Azt hiszem. – Szeretünk a befolyásos külföldi befektetők kedvében járni. Természetesen nem hivatalosan. – Nem indíthattak volna újabb vizsgálatot? Csak hogy megbékítsék Kassoulit? – Nem volt rá indokunk. Igaz. mint egy külföldi ország állampolgára. Makyns képviselő komoran megcsóválta a fejét. és ez nem történt meg. hogy a hajót brit földön jegyezték be. – Á! – John beleszúrta a villáját egy darabka húsba. nem Mulder. John homlokráncolva fogadta a bárdolatlan stílust.– Beszéljen nekem Kassouliról. hogy az. majd vonakodva bólintott. elvárta volna. Ahhoz sajnálatosan kevés. Miért lenne ez baj? – Nem mondtam. . hogy új vizsgálat induljon. – Tényleg nem tudom megmondani. hanem Bannister tartózkodott a fedélzeten a halál időpontjában. Kassouli ugye nem rendelkezik diplomáciai jogosultsággal. Ehhez újabb bizonyítékoknak kellett volna előkerülniük. – Mint ön is mondja – felelte John óvatosan –. hogy meghallgassa. Baleset történt. ezért is folytattuk le mi a hivatalos vizsgálatot. – Hallotta a szóbeszédet – tettem fel a kérdést –. – Viszont gazdag. – Úgy döntöttem. – A halott lány nem elég indoknak? – vetettem fel. hogy így járjunk el. tehát őfelsége kormányának érdekében állt. Megrázta a fejét: – Sajnálatos baleset történt a nyílt óceánon. noha erre nincs semmi okunk vagy indokunk. majd lendületesen fűrészelni kezdett a késével. – De akkor sem segíthettünk neki. egyenesen rátérek találkozásunk valódi okára. miszerint az érintettek hazudtak a vizsgálat során? Én úgy tudom. hogy bíróság elé állítsuk Bannistert. – Kassouli megkörnyékezte őfelsége kormányát. ez csupán szóbeszéd.

csak a kormányzat alázatos szolgája? . elismerem. no meg a hallottakon. Ráadásul zömük olyan fiatal. örökre elbúcsúzhatunk ezektől. – Nekem azt mondta. – Őfelsége kormányát nem lehet csak úgy megfenyegetni. végül meggyőzi róla az összes pénzes haverját. megszünteti az összes angliai munkahelyét. amikor keményen megdolgozunk azért. aki nem vagyok más. azután előrebillentette a fejét. hogy újraindítja a vizsgálatot. – Honnét tudhatnám? – emelte tekintetét a mennyezet felé. mielőtt úgy döntött. felfed előttem egy bizalmas információtöredéket. Nick. hogy magunkhoz vonzzuk a külföldi befektetőket. fejlődőképes iparágakhoz kapcsolódik. mit tegyek? Makyns képviselő elfintorodott. őfelsége kormánya eljátszott a gondolattal. hogy örömmel venné. aki átadja nekünk ezt az üzenetet. Ügyet sem vetettem a figyelmeztetésre: – Árthat nekünk Kassouli? John hátradőlt és néhány pillanatig a festett mennyezetet kémlelte. Írországba vagy Spanyolországba telepíti át. Ez aligha javítana a munkanélküliségi adatokon. – Én. – A hosszú távú problémát a munkanélküliség okozná. Kassouliembargó Nagy-Britannia ellen? – Összevont szemöldökkel koncentrált. fagyos mosolyt kaptam válaszként. közvetlen kérdést szegeznek neki. mint akármely politikus. mint gondolná. John sokáig rágódott a húson. – Akkor most. – Remélem. de végül meghátrált az egyértelmű bizonyítékok hiánya láttán. – Annyit semmiképp sem. amelyeket bátorítanunk kellene. – Vagyis Kassouli megfenyegette magukat? – néztem mélyen John szemébe. míg a sültről végül sikerült leválasztania az inat. – Mekkora kárt okozhat? – Akárhogy is. ha egyenes választ igénylő. – Vagyis komoly kárt okozna? – erősködtem. Nick. Halvány. azután kivonja a befektetéseit. Viszont zavart okozhatna. s aprólékos gonddal a tányér szélére helyezte. – Túlélnénk – erősködött. hogy tegyék ugyanezt. Ráadásul éppen olyan időszakban. esze ágában sincs mindezt elmondani bármelyik lapnak? Őfelsége kormánya nem hinném.Ami azt jelentette. Ha Kassouli valamennyi munkahelyét Németországba. túléljük – felelte John minden meggyőződés nélkül. – Nem maga az első.

Nem gondolja. Ha más nem. Csupán… hogy is mondjam… utalt a helyzetre. – Akkor. – És azt is elfelejti. – Akkor most mit tegyek? – kérdeztem újra. Azt várják tőlem. az isten szerelmére. amely esetleges gyilkosságra vonatkozna. könnyítse meg a dolgomat! Mondja azt. hogy az egész ügyet kitálalom a Fleet Street-i firkászoknak. hogy Kassouli meg akarja gátolni Bannistert a St. – Ki akarják nyiffantani. attól tartok. kik fognak ott várni ránk? Hableányok? – Meg kell jegyeznem. hogy kitálaljam az egészet a Fleet Streetnek? Valaki majd csak odafigyel rám. Az a nyavalyás sose érné be ennyivel. John fájdalmasan elfintorodott: – Ezt maga Kassouli mondta? – Nem egészen. átszaladt az ipari minisztériumba. hacsak nem segítek haleledelt csinálni Anthony Bannisterből. Mindeddig csak arról volt szó. – Őfelsége kormánya tehát egy leforrázott macska fürgeségével reagált. Megölik a rohadékot. – Nagyon is odafigyelnének. hogy Kassouli sosem fenyegetőzött nyíltan. mint amikor kockára teheti amúgy is törékeny kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal. mert ennél is jobban rettegett attól a lehetőségtől.– Az isten szerelmére. John meglötyögtette a fehérbort a poharában. John. hogy totális gazdasági háborút indít Anglia ellen. a plecsnim csak felkelti a figyelmüket. ha akart. hogy elkormányozzak egy hajót egy x-szel megjelölt pontig. A sajtó semminek sem örül annyira. addig aligha. aki betarthatna egy kicsit Kassoulinak? – Amíg ekkora pénzekkel járul hozzá a kongresszus költségvetéséhez. egyrészt. John. Rendszerint olyan . Hűvösre teszik. hogy nem szaladtam egyből a miniszterelnökhöz. hol foglalkoznak az ilyen ügyekkel. Egy őrült azzal fenyegetőzik. hogy mindeddig nem hallottam olyan utalást. mit tegyek. Nincs egy barátunk se Washingtonban. mintha komolyan mérlegelné a kérdést. amit tőlem hallott. Vagy azt akarja. mi mást akarhatna vele. és szétkürtölte. Nick? – Aligha kértem volna segítséget éppen magától. hogy a kormány ura a problémának. Mit gondol. és próbált úgy tenni. – Ön szerint mi lenne a leghelyesebb. de el nem tudom képzelni. – Segélykérő pillantást vetett rám. mert rettegett Kassoulitól. John. mint rám? – Haleledelt? – John hihetetlenül értetlen tudott lenni. Hazavágják. – Örüljön. Pierre elnyerésében. – Vállat vont. – Felejtse már el ezt a fellengzős stílust. Maga mindent tud az egészről! Amint telefonáltam. vagy az isten tudja. ha tudnám. hogy ez az egész inkább tartozik a kormányra. másrészt.

Nick. mert nem fog megtalálni. a másodikra: nem. ha Mr. csak még többre lenne szükségünk. Nem teszek mást. amit elmondtam? – Az első kérdésre a válasz: igen. – Nick. – Akkor meg folytassák le azt az átkozott vizsgálatot! Miért ne tehetnék meg? – Mert a balos sajtó szüntelen rágalmai ellenére őfelsége kormánya nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatás munkáját. amit akart.közvetítők útján. sőt a lehető leghálásabb lenne azért. több pénzem pedig nincs. A gyerekek iskolaköltsége ott van a bankban. ezért kellene minél többet megtudnunk a természetükről. nem vagyok őfelsége kormányának a tagja… – …egyelőre. Elmondaná ezt neki. – Természetesen senki sem próbálja felelősségre vonni magát a kialakult helyzetért. Ezért is kell… – Hát rendben! – szóltam közbe. hogy őfelsége kormánya igencsak hálás. és ha kell. teljes csőd az egész életem. elvontatom valami biztonságos helyre. – Ismétlem. mint visszatérek Devonba. Mindeközben maguk elveszítenek egy csomó munkahelyet. – Valóban? John elhessegette a pincért. ha eddig ismeretlen bizonyítékok kerülnének napvilágra. Kassouli nem szegezné torkunknak a kést. – Mindezzel csak annyit szeretnék mondani. Ilyenek pedig nincsenek. Nem fogok segíteni Kassoulinak. de hát. Nick! – emelte fel John a kezét. mielőtt útnak indulok. bár ettől őfelsége kormányának még komolyan fontolóra kell vennie minden eshetőséget. Valós ez a fenyegetés. hogy a helyzet meglehetősen kényes. Őszintén szólva. – Akkor elmondom. hogy ne is próbáljon megkeresni. hogy elérte. ezért nincs is értelme keresni. mi lesz. a fenyegetések nem hangzottak el nyíltan. Következetesen kerülte a tekintetem. Új vizsgálatot csak akkor folytathatnánk le. – Mégis úgy vélem. mint említettem. ezt még bizonyítani is tudom. Kassouli természetesen letagadna mindent. John? Mondja meg neki. én megtettem a magamét a hazáért. Nick. ahol befejezhetem a felújítást. Az ön által említett információ értékes. teszem azt? Érthető. amilyen maga. Úgy gondolom. igazán örülnénk neki. de ne is próbálják rám kenni. bizonyos mértékig képes vagyok átlátni a kormány gondolkodását. mert nem akarok az apámmal együtt én is sittre kerülni. ha ön továbbra is . Melissának pedig mondja meg. és ha Bannister átkozott lotyója még nem lopta el a hajómat.

igen. És maga is vissza akarja kapni a hajóját. . – Miért ne mehetnék el egyszerűen a rendőrségre? – kérdeztem. döbbentem rá hirtelen. Fogalmazzunk inkább úgy. Ez az egész ügy teljes egészében titkos és nem hivatalos. – A szemébe néztem. hogy szemmel tartsam Kassoulit. – És mennyire lenne hálás őfelsége kormánya? – űztem gúnyt választékos kiejtéséből. és úgy navigált a gondok közepette. hogy bízunk a hazafias érzelmeiben. – Maga szerint Bannister megölte a feleségét? – Azt hiszem. – Úgy érti. – Mert azt kellene találnia. aki mindig annyira közel állt hozzám. Kassouli a maga módján kielégíthette a bosszúszomját.tájékoztatna bennünket Mr. ahogyan a kísérőhajó viszi át a teherszállítót az aknamezőn. Kassouli szándékairól. Makyns képviselő politikai előnyt kovácsolhatott a helyzetből. bár természetesen le fogom tagadni. éppen az. amíg végre rám nézett. – Azt akarják. – Csakhogy az egyetlen mód arra. hogy ilyen kérés valaha is megfogalmazódott. Halvány félmosoly jelent meg John arcán. ha végrehajtom a tervét. igaz? Mindez csak elősegítheti a céljai elérését. hogy az ügy messze meghaladja az ő kompetenciájukat. hogy szó lehetne bármilyen anyagi ellentételezésről. – Maguk aztán a simlis csapat. őfelsége kormánya már ott is képviselve van? – Nos. – Azt hiszem. Micsoda gyönyörű és finoman árnyalt terv. Nick. Harry Abbottra gondoltam. Csak némi információt. Erről lenne szó? Makyns képviselő alaposan megrágta a választ. Nick. Rajtam keresztül. Csakhogy Abbott munkája nem más. igaz? – Azt akarjuk. valóban. nem igaz? Vagyis segítsek neki. És mindketten engem választottak eszközükként. haszontalan lenne levonni bármilyen elhamarkodott következtetést. mint elnavigálni Bannistert az aknamező közepére. hogy engedjek Kassoulinak. hogy folyamatosan tájékoztasson bennünket. Erőltetetten felnevetett. a maga titokzatos és nem hivatalos módján. de végül bólintott. – Nem hinném. – Krisztus a kereszten! – Kivártam. és őfelsége kormánya rendkívül hálás lesz érte. Nem kérünk többet.

– Talán bemutathatná őket – vetettem fel segítőkészen. – Vagyis őfelsége kormánya igazán hálás lenne – foglaltam össze a hallottakat –. hogy tetszés szerinti sorrendbe rendezze a szavaimat. – Inkább Melissáé. hogy valamennyien a lehető leghálásabbak lennénk. – Nem nézett rám beszéd közben. attól tartok. mint nekem. s abban a tisztességben sem részesülnek. – Önnek jogában áll. John? – Egyetlen szót se a sajtónak. Alighanem úgy értette. gondoltam: – Csakugyan? Nem gondoltam volna. és új munkahelyeket teremtene Nagy-Britanniában. Bannister közeli jó barátja. amely egy esetleges gyilkosságra vagy akár az ön bűnrészességére vonatkozik. Nick. hogy egy médium elhitesse ezt vele. hogy több ideje marad összebújni válogatott hírességekkel. Talán még társalog is a halott lánya szellemével. és ezt is csak magánemberként. Tonyt. Szerencsétlen flótás. és a maga lehető legcirkalmasabb. Nick! – Annak a fickónak nincs ki a négy kereke. – Nem állnak persze túlzottan közel egymáshoz. mind kolostorba vonultak? – A martalócaink – közölte John sértett hangon – nem Bannister kertjében pihentetik a hajójukat. hogy a rendőrség is szemet hunyna e felett. . amennyiben egy nagy befolyású külföldi nagytőkés minél több befektetést hozna. ha segítenék eltenni az útból Melissa barátját. Próbálta elrejteni a megkönnyebbülését. John. akik rendre eltünedeztek az egységemből. hogy Bannister közelében lehetnek. én akkor sem tehetek mást. vagy hagyja. csak Melissának több ideje marad a társasági életre. Nyughatatlan lelkekről beszél. Makyns képviselő és jómagam egyaránt viseltük a Melissa által ránk aggatott szarvakat. Én csak annyit mondhatok. hogy azok a fickók. ha szemet huny a bosszúja felett? Munkahelyeket? A képviselő idegesen összerándult: – Ne legyen nevetséges. mint a leghatározottabban visszautasítok minden célozgatást. – Szent Isten! Már ennyi az idő? És Nick… – És. legkörülményesebb módján azt állítja.– Ha holtan akarja látni – szegeztem neki a kérdést miért nem használja valamelyik martalócát? Vagy azt akarja mondani. – Úgy tudom. – Ezt ígérte Kassouli. – Ki ne őrülne bele ekkora gazdagságba… – Az órájára pillantott. de nem sikerült.

Egy dél-afrikai. – Köszönöm szépen. és Micky Harding épp ezért választotta. Lehunyta a szemét. halálra untatott azzal a nyavalyás csónakkal. Ki rendezte így le? – Anthony Bannister haverja. Harding egyike volt a riportereknek. márpedig nem csal. akkor mi. majd diadalmasan elvigyorodott. hogy Bannister egyik haverja összeverte? – Mert szükségem van Bannister pénzére ahhoz. – Nem gondoltam. – Láttam az ocsmány pofáját a lapokban. Egér most négy korsó sört hozott ki az asztalunkhoz. aki súlyos sebesülést szerzett a Falkland-szigeteken. – Három rohadt éve. – Mickey mindig is átkozottul büszke volt az emlékezőtehetségére. – És miért veszíti el.Fizetett és otthagyott. – Miért nem látogatott meg a kórházban? – Ne legyen már ekkora fasz. ingerülten csettintgetni kezdett. – Ha az emlékezetem nem csal. Mi a baja velünk? Talán nem bírja a szagunkat? Egészség. akik a Falkland-szigeteken végigkövették a zászlóaljam minden lépését. – Szörnyen néz ki. Fejenként kettőt-kettőt. hogy még találkozunk. ha szétkürtölöm. és még mindig tudom. hogy megtegyek. – Istenemre – tette hozzá –. máris kiszagolta a sztorit. Nick. – De ezt senkinek sem mondhatja el – tettem hozzá sietve –. A kocsma szutykos volt. – Lám. de cserbenhagytak. Talán megkérdőjelezték a jogcímét? . nem emlékszik? Maga volt olyan szemérmes. hogy helyrehozzam. Hosszú órákat vártam az ajtaja előtt. Még úszik? – Épp csak hogy. amit nem akartak. mert különben elveszítem a hajómat. viszont közel esett a lapok irodáihoz. A kormányhoz fordultam segítségért. Micky hosszan és hitetlenkedve meredt rám. – Sycorax. lám. szerencsétlen adófizetők kerek százezer fontot adtunk mindenkinek. és ezért. valamint keresztnevének köszönhetően óhatatlanul kiérdemelte az „Egér” gúnynevet. – Ledöntötte az első korsó java részét. lám. igaz? – Igaz. Így hát megtettem az egyetlen dolgot. – Érdeklődéssel tekintett rám. Telefonáltam a Fleet Streetre. és devoni társaival összevetve drága is. büdös.

hogy valaha hallott magáról? – Lefogadom. hanem mert lehetetlen volt semmit se tenni. Egér. ha Bannistert hazavágják. – Maga szerint van rá esély. – Jesszusom. Nick. hogyan csalogattak el Kassouli házába. Igaz? . Beszéltem Bannisterről. még a hajóját is megtarthatja. – Akkor miért nem játszik rá az egészre? – kérdezte. meséljen el mindent! Beszéltem neki a Sycoraxról. de nem azért. hallott mindent. Minden porcikája a fásultság érzetét árasztotta. Micky elfintorodott. hogy ez a férfi már látott mindent. majd rágyújtott és felnézett a füsttől foltos mennyezetre. amikor ezt a szót használtam. – Vagyis egy elítélt bűnöző fia áll szemben az egész brit kormány és a világ leggazdagabb emberének szavával? – Nagyjából. Elmondtam neki mindent. Kassouli fejét akartam. – Remek. – Kedélyes gúnnyal megcsóválta a fejét. és tudatta. hogy beszélt magával? – Arra mérget vehet. Na. hogy Bannister tette? – Sejtelmem sincs róla. mert Bannister oldalán álltam. Tony úgy ránk húzza a sajtó vétséget. vagy akár csak utalunk rá. Elvitt száz lepedőt? – Nem sok híja. a munkahelyek megmaradnak. Magának agyzsugorítóra lenne szüksége. hogy még azt se tudni. hogy Bannister megölte a feleségét. de vajon Kassouli le fogja tagadni. – Néhány pillanatig némán pöfékelt. és nem sokat hitt el az egészből. – Ha viszont gyilkosságot kiáltunk. nem igaz? – Nem tudom. Kassouliról és Makyns képviselőről. amikor ilyen sok munkahely forgott veszélyben. – És a kormány is tagadni fogja. – A kereszt persze segíthet… – gondolkodott hangosan –. Pont ez a lényege a tökéletes gyilkosságnak. nem riporterre. gyilkosság történt-e. Annyira tökéletes. viharvert arccal és egy gyanakvó menyét észjárásával. – Értem. Jill-Bethről. Miért van rám szüksége? – Mert semmi sem bizonyítja. hogy a kormány csak örül neki. – Nyilvánvaló. – Francos pokol. kéretlenül nyers modorral. Szóval meg akarja őrizni a lelke tisztaságát. haver. Elmondtam. Most is kétkedve nézett rám.– A válóperes ügyvéd alaposan megkopasztott. hogy csak úgy zörög. Az egész egyszeriben hazafias kérdés lett. Testes férfi volt. s ennek eredményeként hogyan kerültem slamasztikába.

– Rágyújtott egy újabb cigarettára. – Nem. amit akart: egy újabb vizsgálatot Nadeznha halálának ügyében. – Meg lehet csinálni? . Dúsgazdag jenki egy arab lókupec nevével. és a vonal végén Micky bácsi a magnójával. – Látta vonakodó arckifejezésem. mint én. Ne tegye. tud segíteni? – Megkönnyebbülést éreztem. feleséggyilkos brit tévésztár. – Ez a Kirov kisasszony. – De hogyan bizonyítana bármit is. nem. hogy a teher végre lekerül a vállamról. Bár én úgy tervezem. – Nézze. – Nem – rázta meg Micky a fejét. Hagyni fogom. nem lesz sztorink sem. Egészség. Nick! – Akkor. – És mennyivel olcsóbb. nem lesz semmilyen bizonyítékunk. Ha a brit kormány nem veszi komolyan Kassouli tébolyát. töketlenkedő kormány. és a bűz az egekig csapjon. Szép kis mese. Pont az olyan utcai söpredéknek való. Ha pedig nem lesz semmilyen bizonyítékunk. találkozni fog magával? – Azt mondta. Segítségre volt szükségem. ha beszél velem? – Be fogjuk vezetékezni. lecsúszott háborús hős. és ezt olyasvalakitől kaptam meg. hogy elkoboztatja. akit arról a francos balettről neveztek el. nem. hogy a sajtó megkeverje a szart. Nick! Ott kell maradnia. mint egy válás. hogy igaz. nem? – De. – Ez tetszik. vagy hogy merényletet tervezett a nyílt óceánon. Százezreket foghat rajta. – Azt pedig lehetetlen bizonyítani. méghozzá adómentesen. Kassouli fenyegetései semmivé foszlanak a nyilvánosság fényében. de bizonyítékra van szükségem. egy antenna a gatyájában. A bűz leple alatt még én is egérutat nyerhetek mindenki elől. hiszen biztosan nem lesz mersze bevallani. és vízi hulla. az amerikai lány nem tud beszélni magával. és felsóhajtott. a sajtó majd fogja. haver! Ha nem lesz ott. hogy többé nem vagyok egymagam a pöröly és az üllő között. – Maga a tökéletes gyilkosság – füttyentett elismerően. azután eltűnök a világ szeme elől. Ha nem tud beszélni magával. Egy mikrofon az inge alatt. – Segíteni fogok – közölte komolyan Micky –. – Összeráncolta a homlokát töprengés közben. hogy megölte a feleségét.– Naná. pajtás. szép nagy didkókkal. – Megcsóválta a fejét. akit két éven át minden erőmmel igyekeztem elkerülni. és nekem elegem van az egészből. Így talán még Kassouli is megkapja. – El akarja hozni a hajót? – Hogy az ördögbe ne! Bannister azzal fenyegetőzik. hogy meg akarta zsarolni a brit kormányt. hogy holnap kimenekítem a hajómat.

vagy a legénység a tengeren gyakorlatozott. Megcsóválta a fejét: – Maga aztán tényleg nagy fasz. – Nem akarok érte pénzt. – A királynőért és a hazáért cselekszik. Odasántikáltam a hajóhoz és felkapaszkodtam a kormányállásba. hogy tévedett. Nick. a sztori izgalmai semmivé foszlatták korábbi világfájdalmát. Beleegyeztem. – Már azt is megmondtam neki. Meddig tarthat. Mondja azt. hogy csak a hiányát találom. Különben is. benne van a játékban? Bannisternek nem sikerült meggyőznie. De csak amíg a sztori ki nem pattan. amíg az amerikai tyúk felbukkan a száz lepedőjével? – Nem tudom. s most készen vártak a fő. Felnyitottam a fedélzeti nyílást. Akkor. Nick. és most mérhetetlen megkönnyebbülést éreztem. vagy visszatért a Hamble kikötőbe. talán a feldühödött francia bérbeadó szállíttatta el. nem kell örökké színlelnie. azután levakarok magamról minden gazdag fickót.– Hogyne lehetne. – Akkor vonjon vissza mindent. és leereszkedtem egészen a hajófenékig. – Lefogadom.és a tatvitorla oldalmerevítőire. Magamban már felkészültem arra. érti? Mondja azt Bannisternek. Mondja azt Kassoulinak. A másnap reggeli vonattal visszautaztam Devonba. Micky azonban könnyedén elvégezte a feladatot. A Mystique szintén eltűnt. De akkor sem voltam már egyedül. hogy maradok. Hintsen hamut a fejére. Meg kell szereznem hozzá a főnök engedélyét. hogy készséggel csapdába csalja Bannistert. hogy szeretné navigálni a hajóját. Munkahelyeket ment meg. – A meggyőzés erejével beszélt. hogy Jimmy a helyükre csavarozta a bal oldali veretlemezeket. Etesse meg őket! – De én nem akarok Bannister mellett maradni – kiáltottam fel szerencsétlenül. hogy maga együttműködjön velük. hogy örökre végeztem a filmjével. – Természetesen fizetünk is a sztoriért – jelezte Micky. de mindig így megy a dolog. Rávilágít a jenkik alávalóságára. Maga szerint hogyan ássuk elő a pedofil papokat? De az egészhez mindenekelőtt az kell. ahogyan Kassoulinak és Makyns képviselőnek sem. egy hónapon belül itt lesz. A Wildtrack elhagyta a folyót. A Sycorax azonban még ott horgonyzott a kikötőhelyen. Esett. s a motor alól előhúztam az elrejtett . Láttam. Nick.

hogy már aznap délután útnak indulok. csak amíg csapdába csaljuk a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereit. Néhány héten belül. A nagy szalonban ettem. amiért szembesítettek a nyilvánvaló hazugsággal. miért tenne kivételt a Sycoraxszal? Visszamásztam a fedélzetre. így aztán beengedtem magam. és valahogy szégyenérzet töltött el. Tudtam. és maradtam. hogy keressek némi sört. és megnyugtattam. tűnődtem. sajtot és kenyeret a konyhában. és arra számítottam. leszámítva az esőcseppek nyomán fodrozódó vizet. hogy ebben a házban lakik a híres Tony Bannister. – Úgy vélem. hogy a házvezetőnőt látom a konyha felé sietni. – Azt hittem. ahogy a turisták arca nekipréselődik az ablakoknak. és még többen zarándokolnak el ide. hogy tátott szájjal meredjenek a fényűző otthonra. hogy a kirándulóhajók apám tárgyalása idején is jó üzletet csináltak. Megtorpant. – Kemény fából faragták – vontam meg a vállam. befejezhetnénk. hol rejti el a tartalék kulcsokat. Megfordultam. innen ráláttam az esőáztatta folyóra. – Jó napot! – köszöntem udvariasan. hogy alvás helyett több órát áldoztam az időzónák feletti röpködésnek. amit elkezdtünk – feleltem jámboran. – Akkor most megcsinálja a filmet vagy nem? – követelte a választ. ám ehelyett Angela Westmacott lépett a szalonba. ahol azt kellett látnom. hogy a házvezetőnő nincs otthon. Nagy kirándulóhajó pöfögött felfelé a vízen. Gyanítom. gondoltam. sem ennivalót nem találtam a Sycorax fedélzetén. láthatóan meglepte a jelenlétem. – Erről talán még beszélnünk kellene – javasoltam békülékenyen. és láttam. A becsapódó bejárati ajtó zaja hangosan visszhangzott a házban. de tartottam magam Micky Hardingnak tett ígéretemhez.fegyvert. aztán kibújt átázott esőkabátjából. Lecsuktam a Sycoraxot. ezért felbicegtem a házig. hogy hamarosan elmegyünk innét. Most kezdtem érezni a kimerültséget. mégiscsak szüksége van pénzre? – Mindkét karján bevásárlószatyrok lógtak. Eredetileg úgy terveztem. . Semmi sem mozdult a folyón. már a szennylapok történeteitől lesz hangos a világ. – És hogy van az édesanyja? – kérdezte Angela fagyos hangon. hanyag mozdulattal dobta le őket a szófára. kilépett – jegyezte meg epésen. Ha Mulder nem habozott átkutatni a Mystique-ot. – Úgy érti. hogy már nem kell sokáig vesztegelnie ezen a folyón. de Jimmynek nyomát sem láttam. Sem sört. miközben a hajó elhalad Bannister háza előtt – az idegenvezető bizonyára most közölte velük.

és szabadítson meg ettől a komédiától. és legnagyobb döbbenetemre azt láttam. hogy elnézzem az ablaktáblán lecsorgó esőcseppeket. azután megtörölte orrát a kabátja ujjában. dühösen fordult el tőlem. Bármivel próbálkozom. utál maga is! – Ez nem igaz. akkor elveszi a hajómat? – Az isten szerelmére! Ha én nem kényszerítem. Azért fohászkodtam. mint egy istenverte öszvér! Az a nyavalyás stáb . amikor beszéltem vele. ezektől az elkényeztetett. Először mintha meg is lepődött volna. de végül azt mondta. – Angela hangjából sütött a hitetlenség. hogy elérje a céljait – jegyeztem meg keserűen. hogy maga ott van Dallasban. hogy Jill-Beth minél előtt térjen vissza Angliába. Nick Sandman.– Az anyja nagyon is egészségesnek tűnt. amikor haldoklik. – Micsoda egy alávaló féreg maga. hogy milyen csodálatos film lehetne belőle? Miért nem hajlandó egy pillanatra sem belegondolni? – Ahhoz is elég csodálatos. de lebeszélt róla. A hosszú ablak másik végében állt. – Anya már csak ilyen. – Azt mondtam. Szívszaggató hang riasztott fel. – Hát nem látja. Micky Harding újságja állt mögöttem. A felhők már-már megérintették a szemközti domboldalt. csak abban a percben éppen nem tartózkodik a házban. s amikor észrevett. csak készíteni egy filmet. amíg nem teszem. Egy igazi filmet. maga képtelen bármit is megtenni! – Nem tudta abbahagyni a zokogást. utál az egész stáb. Nem érintettek meg a sértései. amit maga akar? És ha nem teszek mindent pontosan úgy. – Olyan. – Pedig én semmi mást nem akartam – szipogta két görcsös roham között –. és én nem tudtam. ami azt jelentette. Elfordultam. – Azért különös módszerei vannak. hogy Angela zokog. – Mert senki sem támogat! Bármit is teszek. keskeny válla görcsösen rázkódott a sírástól. hogy megzsaroljon? Hogy nem kapom meg az alkatrészeket. megszállott és végtelenül önző emberektől. Különösen. maga ellenszegül. Utál Matthew. a könnyek végigperegtek az arcán. mit mondhatnék. görcsösen eltorzult arca minden szépségét elvesztette. majd később visszahívom. hogy a köd hamarosan leszáll a kikötőre. Szipogni kezdett. A támadó kígyó fürgeségével csapott le rám. ahogyan maga akarja. – Medúza? – Válaszra várt. maga utálja. Elszörnyedve és zavartan meredtem rá. mert többé már nem voltam a hatalmában. Megfordultam.

mint a forgatással. már amennyire érzékeltem. – Én is sajnálom – zokogta bele a szavakat koszos pulóverembe. ezen az esős délutánon. maga vastagon leszarja az egészet. és még azt sem tudom. Mindig csak nekem! Csak mert ő annyira átkozottul lusta. ezért kell nekem megtennem. és maga olyan átkozottul csökönyös. – Én igen. baptista lelkész apjáról és messzemenően tiszteletreméltó anyjáról. meg az előkelő egyetemről. – Á vállára tettem a kezem. de csak annyit ért el. mint maga! És Tony. ahol teljes mellszélességgel küzdött az atomfegyverek ellen. a bálnák megmentéséért és a marihuana legalizálásáért. de hogy is tehetném. ingerülten felkapott egy szálat és meggyújtotta. Nick! Felhasználtam a cég pénzét. . akkor is úgy néz rám. stábját. – Mégsem húzódott el tőlem. – Sajnálom – suttogtam. egész este. Szitkozódott. és próbálta lerázni magáról a mérhetetlen önsajnálatot. de egyszerűen képtelen volt gátat vetni a sírógörcsnek. Felé léptem: – Megér ennyit ez a film? – Igen! – sírt fel.többet törődik a szakszervezeti gyűlésekkel. Megkereste a táskáját. Esett egész délután. hogy ilyennek látják. Beszélgettünk. – Annyira hasznosnak tűnt az egész – szólt ábrándos hangon. sőt igaz film. Hogy nem képes megmondani. egész álló éjszaka. idejét. még ha egy szarzsák képtelen is felfogni! – Átkozott legyek – lépkedtem végig a kiömlött cigarettákon –. magam felé fordítottam és szorosan átöleltem. hogy remegő kézzel szétszórta a szőnyegen. – Az első pillanattól ezt akartam tenni. amikor ilyen balfaszok vesznek körül. – Megfogadtam. – A pokolba magával és minden férfival. – Mi a baj Bannisterrel? – Hogy retteg magától! Ez a baj vele. Nem ellenkezett. Gyűlölte. de sosem gondoltam volna. hogy ez legyen. én meg olyan átkozottul fáradt vagyok! – Egész testében rázni kezdte a zokogás. hogy leszokom erről az átkozott bagóról. mennyire fáradt vagyok. mit vár magától. és most. meg is tettem. merre jár! De ha meg is találom. Nem akartam. csak hogy még jobban összekavarjak mindent. És. Kivettem a parázsló cigarettát az ujjai közül és a medencébe pöcköltem. Matthew mozdulni se képes nélkülük. és beszélni akarok magával. képes leszek-e befejezni ezt a filmet! A legtöbbször azt se tudom. mintha leprás lennék! – Valami elpattant benne. igenis megér ennyit! Mert jó film. de én akkor is elkötelezett vagyok. elővett egy doboz cigarettát. Angela mesélt midlandsi gyermekkoráról. – A francba. – Istenem.

ha a vasárnapi iskolában tanítok. – Persze nem is erre kellettem neki. – Megint a lábaddal? Bólintott: – Megint a lábammal. és repült délre. – Szegény apa. ahol rá kellett jönnie. Az utolsó évben hagyta ott az egyetemet. hiszen semmit sem tudtam a rádiózásról. Angela viszont találkozott egy sima beszédű. – Szegény? – Mennyire szerette volna. mi történik velem. – Ezen elgondolkodott egy hosszú pillanatig. – Pedig én mindig nehezteltem a külsőm miatt. – Tényleg nem rosszak. aki nyári rádióadót üzemeltetett a Földközi-tengerre látogató angol turisták számára. hogy a rádió végleg becsődölt. – Felnevetett. mit gondolsz? – Talán beleszeretett a visszahúzódó és mértéktartó természetedbe? Hangos sóhajjal fújta a füstöt a mennyezet felé. Kétségbeesetten vágyik a lehetőségre. Ezután Angela a csődbe ment rádió levélpapírját felhasználva talált magának egy valóban működő rádióadót Ausztráliában. Meg azt. Isten tudja. hogy a külseje vagy a képességei miatt alkalmazzák-e. de visszataszító küllemű személyével. hogy a lábam tetszik neki. a képességei felérnek egy eszes. én pedig arra gondoltam. mire gondolok? – Nekem is folyton ez a problémám. ha már férjezett lennék. – Akkor mire kellettél neki? Felém fordította a fejét: – Mégis. – Tényleg csodálatos lábak. A rádiótól az anyavállalat tévétársaságához igazolt át. ha nem ilyen szép. hogy szükség esetén kamatoztassa jó megjelenését. az ember sose tudhatja. hogy talán épp emiatt küzd olyan szenvedélyesen ezért a filmért. Érted. Úgy értem. – Mindig azt mondta. – Elmosolyodott. és itt találkozott Anthony Bannisterrel. hogy bebizonyítsa. idősebb férfival. Felemelte az egyiket az ágyról és kritikus pillantásokkal méregette. – Kezdetben nagyon izgalmas volt – emlékezett vissza –. – Megteszik – helyeseltem. legkevesebb két gyerekkel. Nem mintha Angela annyira ódzkodott volna attól. aki éppen akkor Ausztráliában . azután összeráncolta a homlokát. Azért elboldogultam.– Az apád is így gondolta? – Ő is meg akarta menteni a bálnákat.

A férfi munkát ígért neki a cégénél. és máris kívül viselem az alsónadrágom. – Könnyű neked ezt mondani. mint valami álarcot. Az emberek megnyílnak előtte. És akkor még ott van a megjelenése – tette hozzá szinte védekezően. – Neki is jó lába van? – kérdeztem elképedve. ezáltal megkedvelteti magát. – Ha megkér. Te erős vagy. pedig állandóan retteg. Nick. de nem mondott többet. Észrevetted? Úgy viseli a sikert. – Gyenge – foglaltam össze. Egy villanás. Lágyan felkacagott. igen. azután kijövök. csak azon túl egyáltalán nincs önbizalma. amit a nála erősebbek mondanak. – Nem mozog eleget. – Tony úgy gondolja. – Olyan sebezhető. Talán éppen ezért olyan jó a munkájában. mert azt hiszi. – Csak látnád. – így hát visszajöttem. – Hozzámész? – kérdeztem végül. Játszadozni kezdtem egyik hosszú hajfürtjével. hogy senki sem kedveli őt. hallgattuk az esőt. Összevásárolt mindenféle súlyzó-készletet. – Meg fog kérni? . amennyiben vissza akarna térni Angliába. hogy szupermannek öltözzem. – Elnyomta a cigarettáját. ő pedig összegömbölyödött a karomban. azután hozzám simult. amibe kerül? A szemembe nézett. Az emberek azt hiszik. sikeres és magabiztos. – Én kedvelem Tonyt.forgatott. Egy ideig némán feküdtünk. – Sok szempontból hasonlítunk egymásra. Nagyon jó a munkájában. Igazán kedvelem. de nem használja egyiket sem. – Kizárólag az ő kedvéért? Angela vállat vont. amikor bemegyek a telefonfülkébe. amikor megismerkedtetek? Bólintott. – Még nős volt. Ezért próbál olyan kedves lenni mindenkihez. Szorosan magamhoz öleltem. – Kerül. – Kezd úszógumit növeszteni – jegyeztem meg epésen. – Az angol tévében akartam dolgozni. Haza akartam jönni. – Miért? – Nem is tudom. és egyetért bármivel.

– Talán. – Hát. és egyedül akkor magabiztos. – Pompás házasságotok lesz – jegyeztem meg keserűen. – Hosszú. – Talán változtathatok rajta – élénkült fel. – Nem lehet. bizonyos idő múlva. mint te. ha a kamerák mindenhová követni fognak benneteket. ami jót tesz a karrierjének. hogy érdemes is a megvetésre? Büntetésül kihúzta a hajfürtjét az ujjaim közül. – Tonyval kapcsolatban tudnod kell még valamit – ment tovább idővel. – Nagyon lassan beszélt. hogy valamelyik konkurens tévécsatorna átcsábít magához. ő is erősebb lesz? Sosem hittem az ilyen változásokban. – Azt hiszem. – Akkor miért mész hozzá? – Mert… – Újra elnémult. Hatékony vagyok. nem sírok túl gyakran – értett egyet –. – Szereted őt? Ezen láthatóan hosszan elgondolkodott. karcsú ujjaival végigtapogatta a sebhelyet a vállamon. Tony is keménynek érzi magát. – Szent isten! – Elégedetten dőltem hátra és cirógattam Angela csupasz hátát. Azt kívánja.– Talán. mint egy gyerek. – Szívesebben venne el olyasvalakit. ha a tévékamerák rá szegeződnek. Azt hiszem. – Szegény? – Irigyel téged. – Miért? – erősködtem. Odakint a folyón sirályok szólongatták egymást bántó hangjukon. végül megrázta a fejét. – Olyan akar lenni. mozdulatlanul feküdt. – Ő nem szolgált rá a megvetésre. – Nincsenek közeli . – Vállat vont. – Fanny kemény fickó. amikor az emberekkel találkozik. – És ha az ilyen kemény fickók tisztelik. akik szerinte megvetik őt. – Mert annyira sikeres. – Az már igaz. amikor a nehéz leckét magolja. – Néhány pillanatig némán. retteg a gondolattól. – Mert jó férj lesz belőle. akit inkább elfogadnak a társaságban. és egyáltalán nem örülök olyankor magamnak. Egyszerűen csak bizonytalan jellem. Fannyt is ezért kedveli – ment tovább Angela. Mert én önbizalmat adhatok neki. ha majd még többen elfogadják. de talán beéri velem is. mint Melissa. Szerinte te is megveted őt. bárcsak lett volna ő is katona. – Te erős vagy – mondtam inkább.

barátai. – Megteszed? – Nem lenne tisztességes másokkal szemben. – Romantikus alkat vagyok. – Ezt nem értem. És nekem sincsenek. hogy férfiak vadásszanak rám. hozzámennék feleségül. hogy máris mindenki ezt gondolja. gondoltam el. hanem egy férfit. Angela még mindig a szerelemről és tisztességről ábrándozott. – Biztonságban. mert Tony felesége vagyok. Vállat vont. – Neki nincsenek. nem igaz? – Dühítené. – Azt akarja. – Barátot nehezebb találni. Az északi szél nekicsapta az esőcseppeket az ablaktábláknak. Az se lenne rossz. csak azért kapom meg a legjobb állásokat. akivel teljesen őszinte lehet. mert mellette biztonságban érezném magam. esküvő ide. esküvő oda. – Neked vannak barátaid. hogy adjam fel a munkám. – Rengeteg. és senki sem próbálkozik. Nick? – Igen. – Biztonságban? Angela felemelte a fejét és megcsókolta az arcomat. – És többé nem kellene aggódnom a pénz miatt se. nem igaz? Megkapnám ezt a házat. nem gondolod? Milyen hosszú út vezetett ide. a baptista lelkész midlandsi otthonától a Devon folyó felett magasodó fényűző palotáig. valahányszor a Sycoraxszal visszatérsz a kikötődbe. igen. – Belefáradtam már abba. – Végiggondoltam a kérdést. Hiszek a szerelemben. – Talán nem lenne rossz – értettem egyet –. Úgy értem. míg talált egy kényelmes zugot a karjaim között. . – Elég nagy ostobaság tőled. ha megtudná? Angela bólintott. – Addig fészkelődött. ha nem tenném. de vajon helyes lenne-e? – Milyen romantikus kérdés. amint dagadó vitorlákkal menekülnek a védett öböl bejárata felé. Szeretne egy igazi barátot. miután összeházasodtunk. és magam elé képzeltem a kis hajókat. – Úgy gondoltam. vagy bármelyik más nőt. mindenki azt mondaná. Most már mindenki tudja. hogy Tonyé vagyok. mint szeretőt – jegyeztem meg. Vagyis. – Tonyé vagy? – Mindent és mindenkit birtokolni akar – magyarázta mentegetőző hangon. azután egy hosszú pillanatig a mennyezetet kémlelte. de most már én sem vagyok az hozzá. – Tony nem hűséges hozzám. ami azt illeti. Nem engem. és láthatnálak.

felismerés csillant a szemében. Angelát kezdte elnyomni az álom. – Így is van – mosolyodott el Angela. hogy meglepettnek tűnt. Már az első pillanatban. És fájdalmat okozna neki. – így volt. Hát nem tudsz máris mindent? – Nem tudom például. amikor megláttalak. Olyan fiatalnak és ártatlannak tűnt. Rettenetesen. és túlságosan fényűzően élnek. majd máris visszatért Bannisterhez. hogy a tévésztárok túlságosan okosak. – Csak próbáltam felkelteni az érdeklődésedet – mosolyogtam –. pihegése nyomán szétváltak homlokán a sápadt hajszálak. majd elmosolyodott. – Mesélj magadról – kérte. az elvált nők legjobb barátja – vágta rá a választ Angela. – Csodálatos a külsőd. csodálatosnak találtalak. Elmosolyodott. filmet készítesz rólam. mennyire nem akartál megnyílni. Megcsókoltam a homlokát. – Te pedig olyan zord és félelmetes voltál. hogy szerelmes vagy-e Jill-Beth Kirovba. hogy a szél magával repítsen bennünket. Nem hittem volna. ha le akarja cserélni a feleségét egy fiatalabb szupermodellre? – Tartásdíj. hogy szép felesége legyen. Ő minden adandó alkalommal megcsal. és biztos voltam benne. Olyan ez neki. Megcsókoltam meleg bőrét. – Felém fordult. . És persze az üzletnek is csak jót tesz vele. hogy gyűlölni fogsz.– Rettenetesen dühítené. és ő azonnal életre kelt. – Rettenetesen büszke ember. szerénytelennek ítélem-e a szavait. Motorzajt hallottam odakint az esőben. – Mi történik. Emlékszem. valami. de sosem gondolja. akkor örökre hűséges maradsz? – És mert tetszetős a külsőm. Ezért is gondolom. mint a kocsija vagy a háza. – Valóban? – Meglepett azzal. Hosszú ideig néma csendben feküdtünk. Hunyorogva nézett fel rám. hogy megbánt vele. – Azt hittem. hogy valaha meg foglak kedvelni. hogy feleségül fog venni. hogy lássa. amint valaki sietősen a kocsma felé vette az irányt. Azt gondoltam. – Ezért is nagyon fontos Tonynak. – Mert azt hiszi. és most már. szabadon engedhettük. – Persze – feleltem őszintén. Első látásra felélesztetted bennem a vágyat. ahogyan ott feküdt a karomban. – Vállat vont. amivel lenyűgözhet másokat. Viszonozta a csókomat. Ajka alig láthatóan szétnyílt. annyira nyugtalanná tett a jelenléted. mintha megküzdöttünk volna egy ádáz viharral. Minden feszültség szertefoszlott az arcvonásairól. hogy elértünk az ágyba.

igaz? Ha már ilyen úriember vagy. – Igen. – Akkor az elmúlt néhány napban szerelmesedtél ki belőle? – Én nem… – Elhallgattam. – A mellkasomra fektette a fejét. ha így történt volna. A hazugság megöli az érzelmeket. éreztem a felparázsló cigaretta melegét a bőrömön. hogy csak most tértem vissza Amerikából. Vagy legalábbis messze esett. körülbelül annyira nehéz. – Buta kis Nick. – Örülök neki. de nagyon messze esik Bostontól. hogy a tévétől vagy. megmondanám. de nem akartam hazudni Angelának. Azt akartam mondani. Angela láthatóan elégedett volt magával. Elmélázott a válaszon. Már el is feledkeztem arról. – Azért repültél Amerikába. azután visszatért mellém az ágyba. ha tudnád. Angela felkönyökölt az ágyban. Sandmant. – Nem vagyok belé szerelmes. – Előrehajtotta a fejét és megcsókolt. Most már nem. Nick Sandman. – Arrébb hemperedett.A kérdés teljesen készületlenül ért. amikor legutóbb odaát jártam. Azóta máshová vitték? Elmosolyodtam: – Mindig is tudtam. – Akkor most belém fogsz szeretni? – Talán. – Ágyba is bújtál vele? – Nem. – Meglepődnél. De nem így történt. – Nos? Bólintottam: – Az elmúlt néhány napban szerelmesedtem ki belőle. mi mindent megtesznek az emberek a tévések kedvéért. Hasra feküdt. és rettentően fontos lenne megtalálnod egy bizonyos Mr. – Téged átverni. mint elvenni a cukorkát a fogyatékos csecsemőtől. aki elfelejtette magával vinni a forgatókönyvét az Államokba. hogy nem is találkoztam Jill-Bethszel. – Biztos? – Biztos. A légitársaságok például nem hajlandóak kiadni az utaslistáikat. – Csak talán? Felemeltem a fejem és megcsókoltam: – Kétségkívül. hogy ágyba bújj vele? . Nick. készséggel segítenek. felkönyökölt és az arcomba fújta a füstöt. és ma délután valami olyasmire találtam. rágyújtott egy újabb cigarettára. de ha azt mondod. És Dallas nagyon. – Megmondanád. amit ilyen igaznak akartam megtartani. hogy eszes lány vagy.

és ragaszkodott hozzá. és semmi sem volt elég jó az ő drága Nadeznhája számára. hogy építsenek úszómedencét számára. – Élvezte. ő legalábbis mindig ezt mondta. Úgy gondolta. Mindig itt volt. A St. hogy megvegye ezt a házat. hogy költözzön haza. és nyaggatta Nadeznhát. hogy Bannister talán ilyen agyafúrt módon akarja kicsikarni belőlem ezt a vallomást. Itt gazdag örökösnő lehetett. – És mit gondolsz róla? – Nagyon hatásos. Csak hirtelen felindulásból ment hozzá Tonyhoz. ha te fizeted. Angela felkacagott.– Nem. – Senkinek sem fogom elmondani. mert felemelte az arcát és mélyen a szemembe nézett. hogy Angliában parádéállat. ő pedig újra elhúzódott tőlem. – Beleszívott a cigarettába. nagyon befolyásos. És Kassouli se segített a helyzeten. és alighanem egy kicsit őrült. Meztelen teste kísértetiesen hasonlított Melissáé-ra. – Miért nem? – Mert be akarom fejezni a filmet. rendkívül céltudatos. hihetetlenül törékeny volt. – Tönkre fogod tenni a Wildtrackot? – Nem válaszoltam. Igen. Bár nem voltak boldogtalanok sem. azután felült és a lábát keresztbe fonta. amiért elvette tőle a lányát. de én le is akartam fektetni. amit akart. szörnyen gazdag. – Találkoztál Yassir Kassoulival? – Igen. hogy Nadeznha rangon alul házasodott. mégis ruganyos. – Gyűlölte. – Kassouli mindig is gyűlölte Tonyt – jelentette ki. Elvárta Tonytól. . – Nem igazán. Elmosolyodott. – Boldogok voltak? Angela megrázta a fejét. Folyton meglátogatta őket. hol voltál. – Hirtelen feléledt bennem a gyanú. Nick. – Elég költséges csalódás lett volna számodra. A lepedőre tette hamutartóját és lekocogtatta a hamut a cigarettájáról. Ha a szerelem kulcsa a vágyakozás. Angela ösztönösen megérezhette visszahúzódásomat. halovány. Ő csak találkozni akart velem. máris elvesztem. – És a lány miért nem tette meg? – Nadeznha mindig azt tette. – Te fizetted a repülőjegyet? – Nem. Pierre miatt akart találkozni veled? – Igen. – Kihallottam a nemtetszést Angela hangjából.

ha megpróbálom lehántani az igazság következő rétegét is. gondoltam. A lepedő kivételével valamennyi ágynemű egy halomban feküdt a szőnyegen. Óriási előrelépést jelentett számára. – Hihetetlen önző teremtés. kedves teremtés volt – szúrtam közbe olyan ártatlanul. Ideje lesz. akkor sem említi. hatalmas csapást mért volna a büszkeségére. – Remekül értett a hajózáshoz – vettem védelmembe a halott lányt. ha erről beszéltünk. senki se tudja. kivel. Most ott álltam és letekintettem a folyóra. felkeltem az ágyból és odaléptem az ablakhoz. Mindig feldühödött. – Nem. Közeledett a dagály. – Tony nem beszél erről. – Azért ez a tény nem ér fel egy ajánlólevéllel. . Nadeznhának viszonya van valakivel. milyen ellenállhatatlanul vonzódik Bannister az erős asszonyokhoz. mit gondolnak az emberek Nadeznha haláláról? Felnézett rám: – Tudom. nem gondolod? Elmosolyodtam. hogy elnézzem az összegyűrt lepedőn fekvő törékeny testet. A hajfürtök szertelenül hulltak alá a csupasz hátra. hogy feleségül vette Nadeznhát. Nekifektettem a hátam az ablakpárkánynak. – Kedves? – húzta el a száját Angela utálkozva. Úgy értem. utalni azért utalt ilyesmire. Bár. de Angela csak nevetett a feszengésemen. de ha így lett volna. az ár örvényei elborították a lapályokat és megemelték a túlsó parton kikötött kis bárkákat. lehetetlen? Nem. Úgy gondolta. Eleinte zavarban éreztem magamat a hátamat elcsúfító sebhelyek miatt. ha ez megtörténik. – És? Vállat vont: – Nem. míg odahaza Amerikában csak egy volt a gazdag és halálba kényeztetett lányok közül. akikről úgy gondolja. nem ő tette? Nem. nem akarsz beszélni erről? Hosszú ideig némán meredt a lepedőre. – Nadeznha el akarta őt hagyni? – kérdeztem. Valóságos szörnyeteg! Mindig úgy láttam. – Tudod. Egyébként nagyon bizonytalan. hogy Tony retteg tőle. csak nem meri bevallani. – Nem tudom – ráncolta a homlokát Angela. – Én úgy hallottam.oldalán igazán híres tévésztárral. hogy gyengébbek nála. – Gyakran gurul dühbe? – Csak azokkal szemben. az volt. amennyire csak lehetett. Arra gondoltam.

– Talán Mulder képes lenne? – Az isten szerelmére. Nem mintha nem akart volna beszervezni. Hacsak nem vagy annyira dühös. dehogy! – Mármint az. Tudjuk. – Rólad pontosan tudjuk. ám most egy pillanatra elém villant a régi Angela. – Tony képtelen lenne gyilkolni – erősködött Angela. Nick! – Mindeddig megadóan tűrte a téma iránt mutatott érdeklődésemet. amikor tudod. hogy Tony képes lenne ilyesmire? – Nem tudom. – Neked csak tudnod kell. – Egy pillanatig eltűnődtem. Nick. – Sajnálom – szabadkoztam újra. – Utána volt a legszörnyűbb. Angela elnyomta a cigarettáját a hamutálban. – Az nem ugyanaz. hogy az a másik is épp erre készül.– Nem hinném. amit a szigeteken szereztél. És sajnálom. Nick. Tony tudja. és én kihallottam a tévéproducer szakmai érdeklődését a hangjából. mint az egyik haverom. hogy van benne elég lelkierő egy gyilkossághoz. ki fia-borja vagy. igaz? – szegezte nekem a kérdést. – Ennyire szörnyű volt? – kérdezte. talán önvédelemből? – Vállat vont. Egy dolog meghúzni a ravaszt. hogy a filmben is ilyen átéléssel beszéljek. Megértette a vonakodásom. Emlékszem az egyik fickóra. dehogy! – Akkor miből gondolod. hogy győzhessen a St. mit gondoljak. látni a pusztítást. – Gondolod. mivel tudna rávenni. aki éppen úgy nézett ki. mit teszel. és elfintorodott. nem? – Jesszusom. – Inkább csak mocskos – feleltem. Azon tűnődött. elhiheted. – Megpróbálta – feleltem őszintén –. . hogy Kassouli mindenáron meg akarja akadályozni abban. hogy ilyen szörnyű vádakkal illettem Tonyt. – De képes lennél hidegvérrel megölni valakit? Valakit. hogy azt sem tudod. Van elég tapasztalatod. de kudarcot vallott. és megint más dolog látni a nyavalyás holttestét néhány órával később. Pierre-en. akivel azelőtt rögbiztem. akit szerettél? Képes lennél megölni Melissát? – Úristen. Mit gondolsz. És az sem volt könnyű. miért nem veszünk be egyetlen idegent sem a csapatba? – Engem mégis felkértetek. hogy nem vagy Kassouli embere. Rettenetes dolog lehet megölni valakit. ha az megölte volna Nadeznhát? Mulder Tony testőre. Vagy. hogy Tony megtűrné maga mellett Muldert. – Végiggondoltam a kérdést.

biztosan kevésnek érezné. ha valaki felvetné. hogy beszéltem Micky Hardinggal. bármenynyire is őszinte akartam lenni Angelával. hogy csupán nem hagyja nyerni. – Megragadta a karomat és hozzám simult. milyen sárdobálás lenne itt. Nick. aki megfricskázza a franciák orrát. hogy biztosan élvezné a titulust. és mindent. sőt már el is indítottam a folyamatot azzal. lovaggá akarja üttetni magát! Más hírességekkel megtörtént. hogy Nadeznhát esetleg meggyilkolták? El tudtam képzelni. és nem fog visszakozni. – Angela felpattant az ágyból és odalépett mellém az ablakhoz. – Fogd be. – Feladnád az álmodat csak azért. Nick! – Kedvesen rázott le. Pierre kikövezi előtte az utat. jobbnak láttam. – Én is előbb adnám meg magam a Kínai Néphadseregnek. fiatal bika. olyasvalaki. – Bosszút akar állni a lánya halála miatt? – Úgy gondolom. Nick. hogy meg fogja nyerni idén a St. Tartsd itthon. mennyire eltökélt Kassouli.– Ne is spekulálj ilyesmiről – figyelmeztetett. A sűrű felhők miatt máris szürkülni kezdett odakint. Szétkürtölte mindenkinek. – Adhatok neked még egy tanácsot? – kérdeztem. én pedig arra gondoltam. Nem tudom. Tony is ezt akarja. Hosszú ideig tanakodva nézett rám. Pierre-en. A fenébe is. igen. – Túl sokat dohányzol – jegyeztem meg. hogy a St. – Még csak az hiányozna. és úgy gondolja. hogy a szennylapok csámcsogni kezdjenek Tony házasságán. – Te pedig Lady Bannister leszel? Elmosolyodott. – Ő nem fogja feladni. hogy Hardingot meg sem említem előtte. hangjában a jól megszokott türelmetlenséggel és fensőbbséggel. – Halljuk! – Ne engedd Bannistert indulni a St. Angela rágyújtott egy újabb cigarettára. mert valaki megfenyegetett? – Attól függ. – Tudnia kell. ami vele jár. nem éreztem ingerültséget a hangjában. mint az Üdvhadseregnek. miért féltem annyira azt az ember. – Azon tűnődtem. mit tervez ellene Kassouli. de nem felelt. A jó öreg lovagiasság. Pierre-t. hogy menj el vele. – Férfibüszkeség. Igazi brit hős akar lenni. – Tony nagyon büszke ember. Nick. ki az a valaki – vágtam rá. És most. . aki éppenséggel a legfőbb riválisom e lány kegyeiért. Öreg bika. El tudod képzelni. – Ezért akarom. – Ne engedd indulni – ismételtem határozottan. Te lehetnél a másik testőre.

– Mondtam már. A fájdalom felkúszott a hátamon. amellyel megtanultam együtt élni. az ablakpárkány után kaptam. Én pedig elestem. – Olykor előfordul. Nick Sandman? – Mást se akarok. hogy nyugodt maradjon a hangom. te buta. én pedig oldalra buktam. azután sikerült oldalt fordulnom. Hiába próbáltam a telefon után kapni. – Erről még sosem beszéltél – jegyezte meg feddő hangon Angela. mert értek a hajókhoz? – kérdeztem. Hirtelen ostobának és nagyon esetlennek éreztem magam. azután kidobta a cigarettáját az ablakon. Próbáltam felállni. – Azt lesheted. – Minden rendben. Páni rémület söpört végig rajtam. – Nick? Nick! – Angela hangjában hamisítatlan aggodalmat éreztem. Fürgén eltáncolt. és nem tudtam. – Akarsz velem valaha is még egyszer az ágyba bújni. hogy a lábam megadja magát. azután súlyosan elterültem a szőnyegen. de a jobb lábam hirtelen kikapcsolta magát. Hallottam magam. akkor ezt a hirtelen gyengeséget is le kell tudnom győzni. ahol lehunyt szemmel feküdtem és próbáltam visszavonulásra bírni a fájdalmat. tompa fájdalom. csupaszon. – Mi ez. Arra gondoltam. ami segített. kíméletlen. – Erőnek erejével átfordultam. . élesen metsző kín. – Orvos látott már? – kérdezte Angela. Sikerült felküzdenem magam a gyűrött lepedőre. egy perc és rendben leszek. – Felkacagott. – Megegyeztünk? – Mondtam már – erősködtem –. – Igyekeztem leplezni félelmemet. – Erőt kellett vennem magamon. – Újra a telefon után vetettem magam. – Kivárta a választ. majd a padlón kúszva megindultam az ágy felé. – El fogsz menni egy orvoshoz. majd én meggyógyítom magam. egyszeriben mégis reménytelenül nyomorékká változtam. egy új. nem a szokott. azután csapkodni kezdtem a térdem. – Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten. Napok óta nem történt velem ilyen. – Azért is. könnyedén elhátrált. – Akkor el fogsz menni egy orvoshoz. Nick? – Angela megpróbált felsegíteni. – Legalább egymillió orvos látott már. Egy perc. hogy új életet erőltessek tagjaimba. – Micsoda istenverte bolond! – Ahogy volt. ahogyan felszisszenek a fájdalomtól. és minden rendben lesz.– Nem azért. ha a lábam kibírta az amerikai utat. átviharzott a szobán és felkapta a telefont.

. hogy elveszítsem. s miközben az ellentmondást nem tűrő hangot hallgattam. Csak most találtam rá Angelára. Szerelmes lettem. nem álltam készen arra. milyen csodálatos érzés. Nick Sandman. amely egyeztette az időpontot a szakorvossal. ha van egy nő.– Nem nyitok vitát. meseországban éltem. boldog voltam. Elmész orvoshoz vagy sem? Megegyeztünk. Hátamon feküdtem az ágyon. és próbáltam rábírni a lábam a mozgásra. arra gondoltam. aki törődik velem.

3. rész .

– Hogy érti ezt? – kérdeztem végül. Néma csend. Csak egy közelben serénykedő fűnyíró idegesítő zümmögése. Mr. ismertessem sebesülésem pontos természetét. Én talán túl soká éltem együtt az orvosokkal és a cikornyás frázisaikkal.7. Sandman. Márpedig ha a gerincvelő megszakad. Clarke doktor arra kért. Mary Clarke doktor zöld szeme némiképp pajkosan csillogott. fejezet A neurológus korombéli nőnek bizonyult. hogy bizonyos fokú mobilitást sikerül visszanyernie. – Azért kívánom ezt – söpörte félre Mary Clarke határozottan a vaskos bókot –. . ám a hangja semmiféle könnyedségről nem árulkodott. miközben a jegyzeteit készítette. – Baromság! – kiáltottam fel indulatosan. – Úgy értem. Az ödémát csak azután lehet diagnosztizálni. ugyanis a gerincben kialakuló ödéma rendszerint teljes szakadásként mutatkozik meg. – Nyavalyás duzzanat – feleltem túlzott indulatossággal. Mr. Sandman. összerezzent a véresebb részleteknél. miközben alávetett a szokásos vizsgálatoknak. Angela itt várakozott ránk. hogy az ön csináld magad fizikoterápiája kétségkívül súlyosbított egy merőben szokványos és nem túlzottan komoly ödémás állapotot. amit azonnal meg is bántam. – Azok a rohadékok azt mondták. mert akkor az ágyhoz kötözhettem volna. hogy ne tegyen több kárt magában. megfeledkezve még a gálánsságról is. nyers és magabiztos modora miatt idősebbnek látszott. – Ennek magam is örültem volna – jegyeztem meg gálánsán. míg Angela. miután befejeztem –. annak következményeként az illető egy életre megbénul. hogy ön erőszakkal próbált meg gyors fejlődést elérni. Angela egy orvosokról szóló dokumentumfilm forgatásakor ismerkedett össze vele. de Angela még nem szokhatott hozzá mindehhez. – Ödéma? – kérdezett közbe Angela. – Azt kívánom – szólt Mary Clarke. A tesztek végén visszakísért rózsakertre tekintő irodájába. Elfintorodott. hogy soha többé nem fogok járni! – A rohadékok mindig ezt mondják – engedte meg egy félmosollyal Mary Clarke –. miért ne járhatna normálisan. Egyszerűen nem találtam orvosi indokot arra. aki még maga sem hallotta a teljes történetet. bárcsak az én betegem lett volna. leszámítva azt a tényt.

Mr. hogy ha a testemet hajóként képzeljük el. Fogadja elismerésem! – De hát mit lehet tenni? – kérdezte Angela. – Új-Zélandig feltétlenül. . – Semmit? – Angela döbbentnek tűnt. akkor a jobb lábam mozgatásáért egyfajta feszítőkötél. – Az enyém nem tette – jelentettem ki dacosan. és nekilát az emlékiratainak. ezzel időleges paralízist vált ki. így talán tényleg helyesebb. ha ott lesz egyedül az Atlanti-óceán közepén. engem pedig mélyen megérintett az arcán tükröződő őszinte aggodalom. igen. hogy valószínűleg csak a filmje befejezése miatt aggódik. – Elmosolyodott. Mindent egybevetve. a bejáratnál rámpával a tolókocsija számára. – De hát… – kezdte volna Angela. az ön esetében állandósult ödéma alakult ki. mintha ezzel igazolhattam volna. – A lába vagy funkcionálni fog.– Szó szerint nyavalyás duzzanat – erősített meg Mary Clarke –. mennyire rosszul teszi. vagy nem. Miután meghalt. keres egy kedves egyszintes házat. Sandman. mozgássérült-segélyért folyamodik. – Mert önt súlyos trauma érte. Egyetlen orvos sem tehetne mást. a gerincoszlopát alighanem spirituszban mutogatják majd. – Rohadtul igaz – szúrtam közbe. hogy mindenben téved. valamint a lövedék által okozott bevérzések. természetesen – közölte Mary Clarke vidáman. akkor valóban reménytelenül nyomorék lesz. azaz a kapcsolódó idegpálya a felelős. ha ezt teszi. – Nem tehetek semmit! – szögezte le Mary Clarke. majd néhány hét leforgása alatt fokozatosan lelohad. Mr. amely nekipréselődik a gerincvelőnek. Sandman óhajával. – De mi történik. amíg fel nem ötlött bennem. mint hogy kísérletezik rajta. Sandman. A gondot az okozza. – Az igazság az. hogy körülhajózza a világot? – kérdezte Mary Clarke a szenvtelen magyarázat végén. és ez feltehetőleg nem találkozna Mr. Ha egy kis esze van. s bár műtéttel segíteni lehet a dolgon. hogy ön valóságos tárháza az anomáliáknak. Mary hajózási metaforával kísérletezett. a kockázat aránytalanul magas. amikor a lába kudarcot vall? – tiltakozott Angela. – Itt megállt. majd megvillantott egy már-már kárörvendő mosolyt. ha elhajózik Új-Zélandra. – Persze. és elmagyarázta. hogy ez a kötél olykor minden átmenet nélkül meglazul. – Elszánta rá magát. – Mondanom sem kell. komoly égési sérülések. – Semmit.

nem pedig nyolcas erősségű nyílt óceáni szélben. amikor úgy döntött. És a vitorlázástól irtózó Angelát. ahová az árboctő beült – a tengerészek évszázadok óta ezzel a módszerrel keresik a sors kegyeit. Lassan haladt a munka. Jill-Bethről nem hallottam. kötelek. Angela immár rendelkezésemre bocsátott minden alapanyagot. hogy Kassouli fenyegetőzése nem több egyszerű agyrémnél. . hogy ilyen jól halad a Sycorax újjáépítése. ahogyan eddig is visszaállt a normális állapot. Ezzel kellett Angelának megelégednie. hogy az ernyedtség egyre tovább tart. csak feltétel nélküli szolgálatkészség. gondosan elrejtettem egy régi egypennyst a bölcsőben. majd egyenként beütöttem a tölgyfából ácsolt sínveretbe. így azután mindketten visszatértünk Devonba. ahogyan remekül választotta meg a terápiát is. faanyagok és fakátránnyal teli vödrök gyűltek a fedélzeten. ha orvos foglalkozik velük. Hálából a kamera előtt is percről percre felidéztem. ahol a Wildtrack részt vett egy sor partközeiben megrendezett versenyen. ha még itt a kikötőben teszi. Matthew és a filmes stáb alighanem rájött. mi történt azon az éjszakán. és átadtam magam a kényelmes meggyőződésnek. amikor kiharcoltam a keresztet.– Úgy vélem. Mary Clarke remekül választott évjáratot. 78-as évjárat. A hajó napról napra szépült. Acélhuzalok. Mielőtt beágyaztuk volna a főárbocot. akik megnyugtatónak találják. Guajakfából kivágtam a kötélerősítő szarvakat. mi történt köztem és Angela között. hogy nem tesz semmit. és tucatnyi korsó sörért szereztünk egy dereglyét is. egyszeriben nem volt több feltétel. Az izomtónus kielégítő – fordult felém –. Fanny Mulder a hajón élt. Jó idők következtek. amelynek fedélzeti darujával helyére emelhettük a gondosan lelakkozott árbocokat. de ha mégis azt tapasztalja. de vannak betegek. – A tiszteletdíjam egy palack Cote de Beaune. amely képes lehet ellenállni a legzordabb óceáni szélviharoknak is. idővel ezek a hívások is abbamaradtak. boldogulni fog – felelte Mary szárazon –. s nekem együtt élnem. – Felállt. hogy olyan. de miután nem volt mit jelentenem neki. Anthony Bannister szüntelenül ingázott londoni háza és a Földközi-tenger között. szívesebben vettem. Micky Harding felhívott néhányszor. vagy megindulna a végtag elsatnyulása. hiszen ha a vitorlázat bármely elemének kudarcot kellett vallania. Persze akkor sem tudnak majd mit kezdeni magával. és mindenki örült. de senki sem szólt. Megérkezett a kötélzet. látszólag törékeny rendszerré álljanak össze. feltétlenül forduljon szakorvoshoz. így a magaménak tudhattam egész Devont.

hogy megvárom a stábot. Lassan leeresztettem a nagyvitorlát: – Még várnunk kell vele. Jimmy. Megemeltem a vitorlarudat és a csonkavitorlát. mintha a századfordulós hajóácsolási technológiákról forgatnának dokumentumfilmet. hogy akárcsak megpróbálja megérteni. . – Talán kivihetnénk egy kicsit? – vetette fel Jimmy alattomos módon.amely közvetlenül az árbochoz rögzült. hogy megvárom. a legfeljebb ötös erősségű délnyugati szélben a Sycorax a nyílt vizekre kívánkozott. – Csapjunk a lovak közé. A vitorlákat az egyik dartmouthi műhelyben javították ki. he? Erős kísértést éreztem. amely filmre rögzítheti a helyreállított hajó első útját. míg mögöttük lassan alakot öltött a kabin. mire az operatőr megtorlásként vett nekünk egy értelmező kéziszótárt. hogy a lányok. – Megígértem neki. kötélfülek és kötélvezetők miatt aggódtunk. hogy felhúzzuk a fő. aligha érnék be a zománcos vödörrel. és olyan napon érkeztek meg. egyre inkább úgy érzik. vastag. amilyen a Wildtrackon is van. Gondosan betakarta az összecsavart vitorlát. és tömítettem a hajóablakokat. Jimmy. amikor a stáb nem volt jelen. Hatalmas pofont kaptam. Gyönyörű darabok voltak. mi? Még mindig a töködet szorongatja. miért nem elég beszerezni még egy vödröt? Azt feleltem. amire én azt feleltem. mit csinálunk. amint a szél belekapaszkodik a nyolcunciás szövetbe. peremkötelek és vitorlalécek. Matthew emberei azt mondták. Az orr-rekeszben műhelyt és vitorlaraktárt alakítottam ki. ellenben Angela megajándékozta a Sycoraxot néhány antik réz hajóablakkal. fiú? – Biztos vagyok. Habozni látszott: – Biztos vagy benne. Jimmy és én szüntelenül a feszítők és csigakötelek. miért nem szerelek be rendes vízöblítéses vécét. hogy Jimmy kicsatolhassa a bevonókötelet és összetekerhesse a vitorlát. Angela pedig tudni akarta. Gyönyörű nap köszöntött ránk. érdeklődött gúnyosan. ahogyan a felújított hajótest megrázkódik alattam. Meghagytam a helyet a zárt vécé számára. Akkor miért bajlódsz egyáltalán a vécével. ugyanakkor ígéretet tettem Angelának. Éreztem. fiú! Lássuk. akiket terveim szerint a fedélzetre csalok majd. hogy nem akarom feleslegesen összefúrni a Sycorax hajótestét. Két fekvőhelyet tettem be a nagy térképasztal és a kis hajókonyha mellé. zöldes árnyalatú üveggel és súlyos rézkerettel. A zsanéros szárnyakat rossz időjárás esetén le is lehetett csavarozni. Helyükre tettem. – Az a fruska az. hogy szalad a kicsike. A stáb idővel feladta a kísérletet. Jimmy. Jimmy és én nem tudtunk ellenállni a kísértésnek.és a tatvitorlát.

Aznap délután felhívtam Angela londoni irodáját. mert a hajó elkészülte egyet jelentett azzal. amíg végre filmre vesszük a pillanatot. – Csodálatos! – Angela egyáltalán nem tűn elégedettnek. bár még most sem voltam hajlandó még csak fontolóra se venni. – Csak fel kell húzni a vitorlát. Nick – vágott közbe Angela türelmetlenül. – Teljesen elkészült? – Hát. a navigációs fényeknek meg a tűzhelynek. se tájoló. se barométer. Suhanc-koromban igazi férfi a hajója közelébe se engedett volna asszonyszemélyt. Csak a pezsgőre és a stábra vár. Az mindig rossz szerencsét jelent. – Készen áll – jelentettem be. talán vissza se térek többet. amelyik ma délután 5.– Mindig is a gatyádban hordtad az eszedet. se horgony. – De vitorlázni már tud – telt el a hangom melegséggel. se fenékszivattyú. talán.35-re – vágott közbe. Rövid szünet állt be. amelyre oly sokáig vártam. ám mostanra éppúgy elköteleztem magam a film mellett. hogy új befejezése legyen a filmnek. Felegyenesedtem. hogy legfeljebb egy-két nap kell. és ennek fényében túlzott lelkesedésem akár tapintatlanságnak tűnhetett. nincs rádió. nincsenek navigációs fények.26-kor indul Totnesből – vetettem fel és Londonba ér… – 8. Nick. és kiviszem az öreg hajót a nyílt vízre. se… – soroltam kérlelhetetlenül azokat a holmikat. ha nő irányít a hajón. Két hónappal ezelőtt bizonyosan engedek Jimmynek. – Jobban teszed. – Fenékszivattyú se lesz? . – Nick? – Van egy vonat. – A Sycorax készen áll a tengerre. és nekivágni a víznek. ha eléred – csattant fel –. amikor a Sycorax újra útnak indul. és Angela is beleegyezett. Pierre-en. – Már megrendeltük őket. Megígértem neki. amelyeket Fanny Mulder lopott el a hajómról. – És mi a helyzet Josie Woodwarddal? Ki hajókázott vele három mérföldnyire Start Pointtól? Krahácsolva felnevetett és ejtette a témát. amelyben a Sycoraxon futok ki a tengerre. hogy távol kerülök tőle. se kronométer. mint Angela. se radar. máskülönben búcsút inthetsz a rádiónak. Már-már az ő szemével kezdtem látni a dolgokat. se tűzhely. – Talán még elérem – igyekeztem kétkedő színt vinni a hangomba. hogy elinduljak a St. immár sokkal elégedettebben.

A lakás ezzel együtt némiképp elhanyagolt benyomást tett. – Nem nézett rám beszéd közben. a szobanövények rég kiszáradtak. Bútor alig akadt. de már maga a tény. aki az ideje túlnyomó részét valahol máshol tölti. fenékszivattyú se lesz. Az ár világgá repít bennünket. rendben? – Délelőtt 10. – És addig? Kihallotta hangomból a csalódottságot. hogyan segített neked. – Addig. – Fontos. hogy miért kedden kell forgatnunk – tette hozzá. Csak Bannister távollétében használta. hiszen a film részben arról szól. Mindenütt dokumentumok és könyvek hevertek összevissza kupacokban. letörölte a sminket az arcáról. Soha. – Még egy oka van. Legalábbis én így gondoltam. hogy még aprólékosabb figyelmet szentelhessen a szemhéjának. – Mi lesz akkor? – Akkor vesszük filmre. mert csak hétfőn tudjuk leutaztatni a stábot. Keddig bírd ki valahogy.48-kor tetőzik a dagály – mondtam fel a leckét emlékezetből –. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. – Ott akar lenni a fedélzeten? – Meglehet. Olyan fiatal és sikeres nő lakásába kerültem. – Keddnél előbb nem forgathatunk.Úgy tett. – Nem. méghozzá jó magasan. hogy saját lakást tartott fenn. – Mondd! – Tony ott akar lenni. Elértem a vonatot. és én azonnal kiéreztem a feszültséget a hangjából. Közelebb hajolt a tükörhöz. semmi. hogy ott legyen. a por vastagon ült a polcokon és a kandallópárkányon. – Jövő kedden – tudatta Angela. . – Az öltözőasztalnál ült. – Számít az valamit? – Hogyne számítana. nem igaz? És látni szeretné. mintha elgondolkodna ezen. Angela félhomályos kensingtoni alagsorban vett magának lakást. – Miért nem utazhat vasárnap? – Mert nem akarunk háromszoros napidíjat fizetni. függetlenségi törekvéseiről árulkodott. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. azt hiszem.

– Én nem születtem tengerésznek. ízlelgettem az új szerelem ártatlanságának örömeit. – Sajnálom. – Tükörképére meredt. Azután kitaláljuk. Pontosan tudtam. – Azt hiszed. – Senki sem születik annak – erősködtem. csak az ágyon és a barátságon. miközben feltűzte a haját. hiszen ezzel elárultam féltékenységemet.Hanyatt feküdtem az ágyon. – Mindig van választás – felelte kihívó hangon. – Nick! – Túlzottan erőszakos voltam. – És nincs választásod? – kérdeztem. Képtelen vagyok rá! Ha húszéves lennék. s azt kívántam. talán . csak éreztem. hogy Angelát a hűség elsősorban Bannisterhez köti. nem tudta befejezni. – Egyszerűen csak… – vállat vont. merre tovább. Szeretnél visszatérni Ausztráliába? Vagy inkább felfedeznéd a Karib-szigeteket? Megszokott mozdulatokkal fonta kontyba hosszú haját. bárcsak ne tettem volna. hogy itt hagyjam ezt az egészet? Tony bizonytalanságát. – Akkor miért nem hajózunk ki a Sycoraxon most vasárnap? – Vasárnap Bannister még Franciaországban lesz. az aggodalmat a gyártási költségek és a határidők. meg amiatt. mint illúzió. noha a Wildtrack már három héttel korábban hazafelé vette az irányt. – Velem jössz – mentem tovább. te is túl leszel rajta. mégis természetes. Nick. hogy milyen programmal álljunk elő legközelebb? Mégsem tehetem meg. – Ne tedd. még nem gondoltam rá. hogy Angela és én nem osztoztunk máson. Az elmúlt néhány hétben úsztam a boldogságban. ahogyan a féltékenység alattomos víz alatti örvényként beszippantja addigi boldogságomat. Boldogságom nem volt egyéb. Ostoba érzés volt. – Néhány napra megállunk az Azori-szigeteknél. – Sajnálom. mégis nehezteltem miatta. Pontosan tudta. – Előjoga van rád? – Valahogy úgy. és Bannister visszatérése fájdalmasan emlékeztetett rá. Nick. a munkahelyi versenyt. nem szóltam egy szót sem. Önmagára meredt a tükörben. Nick. – Tengeribeteg lennék. – Három nap alatt túl lennél rajta. – Sosem lennék túl rajta. mit gondolok. és a való világ most hangos csattanással zárult össze körülöttem. de hidd el. Angela felém fordult a széken. – Időbe telik.

Abban a korban az ember még elhiszi. Bekúszott mellém az ágyba: – Maradsz holnapig? Másnap volt péntek: – Mit szólsz az egész hétvégéhez? – Tudod. és a padlóra engedte fürdőköpenyét. Felállt. és azt akarta. Készítettem magamnak egy kávét a . Meredten nézett rám. Legfeljebb az. hogy a szerelem mindenütt körülveszi. Mindketten éreztük. te sosem törődsz a következményekkel. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. – Semmi. hogy a stúdióban még legyen ideje megvágni az eddig leforgatott anyagot. Tényleg elhiszed. ha a lábad felmondja a szolgálatot? Mi lesz veled öregkorodban? Neked az egész tökéletesen megfelel így. és rágyújtott. majd Bannister társaságában hétfőn reggel visszatérnie. körülsétálta az ágyat. hogy felcsapjak hippinek. De ki fog fizetni érte? Mit csinálsz majd. hogy Angela repüljön le a fesztivál záróünnepségére. és nem akarlak elveszíteni. Mostanra ezzel is végzett. Nem tudnád kihasználni valahogy azt a plecsnit? – Talán ki tudnám. ahol valami televíziós fesztiválon bíráskodott. hogy szeretlek. csak átadni magát az érzelmeknek. Másnap reggel Angela korán elindult. Elfintorodott és elnyomta a cigarettát. és még ugyanaznap délután leautóznia Devonba. azután ráérünk aggódni a többi miatt. Én már túl öreg vagyok ehhez. főnök. és hogy Bannister hazatérésével minden visszazökken az eredeti kerékvágásba. – Ahhoz igen. nem igaz? Felhajtottam előtte a takarót: – Oké. – Biztonságot akarsz. Terv szerint péntek estére kellett megérkeznie Nizzába. mint a cigányok. hogy ezek látszólagos szabadságunk utolsó órái. – Bannister azt akarta. – Előbb legyen meg a film. noha még csak az imént gyújtotta meg. – Mi ebben a rossz? – csattant fel indulatosan. – Azt tervezed. – Akkor szerezz munkát. hogy Angela vele töltse a franciaországi víkendet. – Én sem vagyok hippi. Nick.rászánnám magam. Bannister átköltözött a Riviérára. úgy nézett le rám. de engem egészen más fából faragtak. – Akkor mi az ördög vagy? – Kirázott magának egy cigarettát a dobozból. hogy nem lehet. úgy fogsz csavarogni a világban. Meztelenül állt előttem. Miután a Wildtrack sikerrel vett részt egy sor versenyen. és nem kell mást tennie. – Huszonhat évesen nem vagy öreg. telepedj le Devonban.

Átnéztem Angela kevéske tulajdonát. kurta utasításokat. A számom… Lekapcsoltam a rögzítőt és felemeltem a kagylót: – Jill-Beth? – Nick! Helló! Dühös voltam: – Honnan a pokolból tudta. . emlékszik? Nick Sandmant keresem. de nem tehettem mást. majd leültem. hagyjon üzenetet. Nem moccantam. – Helló! Még nem ismer engem. Ezúttal is hallottam a szalagra rögzített üzenetet. hol lehet. anyagi források azonban szokás szerint nem társultak hozzá. hogy lenne bármi mondanivalónk egymásnak. – Nem hinném. és számba vettem a hajózási térképeket. a nevem Jill-Beth Kirov. Egy pillanatig kivárt: – Be akar keményíteni. talán hajlandó lenne átadni neki egy üzenetet. a korábbi programokhoz készített. Nick? – Ezt hogy érti? – értetlenkedtem. Mindenfelé próbáltam üzenetet hagyni magának. és a rögzítő engedelmesen csipogott. a házasságtörések jellemző kellékét. Nick? – sértődöttnek tűnt a hangja. amelyben Angela mentegetőzik. bár nem hinném. felvehettem a kagylót és lekapcsolhattam a rögzítőt. így kénytelen voltam beérni az Azori-szigetekkel és Karib-tenger térségével. Anthony Bannister házában találkoztunk. amelyeket meg akartam venni. hogy a Sycorax megorrolt volna rám emiatt. – Csak próbáltam elérni. gondosan bekapcsoltam a gépet. és a viseltes játék mackót – az egyetlen olyan holmit. amiért nem tudja személyesen felvenni a telefont. A telefon üzenetrögzítőhöz csatlakozott. Minden londoni utazásommal újabb köteg térképről kellett lemondanom. megismertem a hangját. mostanában vele forgat. Ha Angela hívott. Megcsörrent a telefon. rendszerezetlen kutatási anyagokat. A sípszó után. a hívó letette a kagylót. hogy itt vagyok? – Mi ez a dráma. kérem. újabb ismerős hang jelentkezett be. majd amikor már azt hittem. és mivel úgy tudom. oké? Egy pillanatra elfeledkeztem még a Micky Hardinggal kötött egyezségről is. a falon függő bájos akvarelleket. Gyűlöltem ezt a fortélyt. s miközben végighallgattam az ellentmondást nem tűrő. Nem tudtam. Beszélnünk kell.parányi konyhában. amelyet Angela gyermekkori otthonából mentett át ide. letusoltam az aprócska fürdőszobában. Olykor Bannister is telefonált. Felsóhajtott. mondta. A lista hosszúra nyúlt. Hosszú szünet következett. felizzott bennem a féltékenység. és amikor a lakásban tartózkodtam.

– Megnevezett egy általam is ismert.– Valamikor nyomoztam egy fickó ügyében. Úgy tűnt. hogy a sajtó képes lesz kiszabadítani Kassouli karmai közül. Mi rossz van abban? Visszaemlékeztem Micky Hardingra és az ígéretére. és sohói kocsmát nevezett meg. közönséges mészáros volt. Addigra visszatérek Devonba. – Most fenyegetőzik? – Nick! – kiáltott fel. hogyan találhatnám meg Mickyt ilyen gyorsan. ha lehet. még sértődöttebben. ahogyan én is tettem Jill-Beth hívása után. miután a film vágója betegszabadságot vett ki. hableány. gondatlanul elhajított cigaretta. Kassouli!” Angela ingerülten ért haza. Yassir Kassoulinak esze ágában sincs feladni a Bannister utáni hajszát. hogy az egész július negyediki tűzijátékká változzon. Kis jolle. – Hétfőig biztosan nem találkozhatunk – jelentettem ki –. Sokáig várt a válasszal. Felhívtam a lapot és lenyomoztattam Mickyt. Amíg le nem égett. hol és mikor kell találkoznom Jill-Bethszel. A bosszúra szomjas vérebek elszabadultak. akinek volt egy hajója. A fickó igazán büszke lehetett a hajójára. – Csak beszélni szeretnék magával. félreeső kocsmát. A déli órákat javasolta. és időpontot is adott. azután megmondtam neki. Még azt sem tudtam. – Kihallottam a várakozást a hangjából. vagy Micky lapjához hívebb szellemben: „Kotródj haza. de igazán csinos darab. és nekem rájuk kellett irányítanom a nyilvánosság fényét ahhoz. mint magának is. lévén a helyettes vágó. – El tudja intézni? – kérdeztem végül. Rettenetes tragédia. ez utóbbi csak be akart köszönni. a nizzai repülőjáratokkal kapcsolatos üzenet. és az amerikai lány hangja helyett vacsorameghívás. és neki kellett megvágnia valamelyik fontos jelenetsort. hogy szűkölve visszahúzódjanak gazdájukhoz. Még orrszobra is volt. a felesége arcával. – Rendben – feleltem óvatosan. ahogyan ő fogalmazott. és elég volt egyetlen. Magában már a szalagcímeket fogalmazta: „Anglia a mágnás hálójában!” „A jenki milliárdos hadat üzen Angliának!”. Nick. végül vonakodva elfogadta az ajánlatot. . s valamelyik régi ismerősértek hívása várta. – El tudom intézni. Nick. a városban szokott-e maradni hétvégére. Visszatekerte a rögzítő szalagját. Letettem a telefont. Az a fickó az életét tette fel a hajójára. – Oké. az a legkorábbi időpont. én pedig nem tudtam.

hogy gallyra teszik a hajómat! – Á – horkant fel Micky szarkasztikusan. – A világ egyik leghatalmasabb emberével kezdünk. Heron? Mond ez neked valamit? – A Heron nagyon is sokat mond. hogy kézbe veszem az ügyet. amit nem engedhetek meg magamnak. de azért próbáltam biztosra menni. Nyugtalan voltam. – Valójában Angela Porschéját vártam. – És Nizza? – Pokolba Nizzával! Majd azt mondom Tonynak. a való világ megint összezárult körülöttem. hétfő estére ugyanolyan nagy ívben tehettünk Yassir Kassoulira. hogy hétvégére kölcsönvehetem a norfolki házát. és nincs szükségem Angela segítségére. hogy a sajtóban esetleg rossz fény vetül Bannisterre. hiszen ha minden rendben halad. amint megfordultam az ülésen. Egyszerűen nem tudtam. . és lágyan megérintette az arcomat. és ha egyenesen Devonba hajtottak. És megfenyegettek. hogy Mickyt is beavattam az ügybe. Micky Harding és én hétfőn délután autóztunk le Devonba. karcsú ujjait. hogyan magyarázhatnám meg. És most a zátonyra futott hajó szörnyű csikorgásával. Nem akartam őket együtt látni. Nincs telefon. – Hát akkor mi majd hazavágjuk a szarházit. – Gondolja. Épp most töltöttem el egy csodálatos. különben is. – Hiába próbáltam volna leplezni az örömöm. Mardosott a féltékenység. és van valami hajója a parton. ami büszkeséggel töltött el. hogy egész hétvégére megkaphatom Angelát. Nick. – Felém sandított. mint most Nizzára. felszabadult hétvégét Angelával kettesben a vitorlás fedélzetén. meg kellett előzniük bennünket. hogy követnek? – Nem. én pedig nem beszéltem Angelának Jill-Beth telefonjáról. hogy túl elfoglalt vagyok. Angela a gondolatot se tudta volna elviselni. arról pedig végképp nem szólhattam.– Valójában állás kell neki – jegyezte meg Angela keserűen. – Egyik barátom felajánlotta. hogy kikémleljek a hátsó ablakon. Micky rágyújtott egy cigarettára. Még a tengeribetegség sem állhatott közénk. azzal nyugtattam magam. – Kinyújtotta hosszú. miért kell találkoznom az amerikaival. Angela kiment Bannister elé a Heathrow-ra. – Milyen napod volt? – Vettem két térképet – feleltem és láttam egymillió olyan dolgot. Az járt a fejemben. – Szegény Nick. hogy a találkozó során egyszer s mindenkorra véget vetek Kassouli befolyásának. Így aztán nagy ívben tettünk Nizzára. Micky. s ezúttal nem engedtem teret a bűntudatnak.

mint akire rájött a cifrafosás. Elviselhetetlen. mégsem szedett fel soha egyetlen gramm hájat zömök. – Csak nem szoktam hozzá az ilyesmihez. lévén azok közé tartozott. délben. – Ezért hívott erősítést? – Pontosan. hogy a magafajta bunkók a hatalom közelébe se kerüljenek. – Én nem várnék olyan sokáig – vont vállat Micky. és kimentette egy elesett katona hátizsákját. csak nem az Egér? Az Egér. A beijedt háborús hős. amint bekúszott az argentin aknamezőre. mint Terry Farebrother őrmester. viseltes kék öltönyt. Sally azt mondta. – Mi az ördög – üdvözölte Micky Hardingot –. haver. ahol Terry Farebrother éppen a tojásrántotta és a barna szósz maradékát itatta fel fehér kenyerével. aki a Falkland-szigetek óta ismerte a yorkshire-i őrmestert. mint ha nem kaptunk idejében enni. – Azért van ilyen puhány kormányunk. Reggel. amint az asztal felé tartunk. és egyszer magam láttam. és eszébe sem jutott másikra cserélni. megrázta Terry kezét. – Hogy van Sally? – Ahogy mindig. ahogy mindig. – Terry polgári öltözéket viselt. Talán egy évvel azelőtt vette ezt a rend ruhát. – Esetleg vegyek sajtos szendvicset az útra? – ajánlkoztam. he? – Csak vegye át a hadsereg az uralmat ebben az országban. hogy szétüssek a tapló firkászok között. Nem ismertem egyetlen olyan embert sem. de még ezt sem tudta igazán kihasználni. Ebből is milyen remek sztori lehetne. Közöltem vele. amelyet szorosan összegombolt a mellkasán. A bajuszos arc közönyösen figyelte. hogy azonnal indulnunk kell. este csak evett. majd azon kezdett tűnődni. nem lenne-e illendő elfogyasztani újabb tál zsírbombát a találkozás örömére. hátha lapul benne néhány konzerv.– Átkozottul idegesnek tűnik. akik csakis terepszínű öltözékben érezték . főnök. Miután kötelességtudóan sértéseket cseréltek. Legyen inkább néhány sonkás szendvics. úgy nézel ki. személyesen megyek le a Fleet Streetre. aki annyit tudott volna falni. – Maga se változott sokat. – A sajttól mindig rám jön a szellenthetnék. – Félig összezúzta az ujjaimat a kézfogásával. Az „erősítés” az egyik út menti kávézóban várakozott ránk. A Falklandszigeteken semmit sem utált annyira. – Egész jól festesz. Terry odabiccentett nekem is. sziklakemény testére. hogy bevonult a hadseregbe. mint átlagos emberi lénynek. inkább tűnt koleszterinfeldolgozó üzemnek. főnök.

nyilván semmit sem jelent számára a Devonon ringatózó kis . – Amikor a legtöbb katonánk ilyen kifinomult és választékos lélek. amilyen maga is. Egy benzinbe áztatott rongy és egyetlen szál gyufa elég ahhoz. és ezzel sikerült rám ijesztenie. főnök. – Semmi gond – felelte. a végletekig megkeseredett. – Csak annyit kell csinálnod. amennyiben nem leszek hajlandó megtenni. és elég nekik egyetlen telefonhívás. amit elvár tőlem. a félelem azonban egyre valóságosabbnak. csökönyös. hogy csakugyan ideges vagyok. ha Terry ott ülne a Sycoraxon. hogy Jill-Beth emberei máris ott várakoznak a folyó közelében. – Cseppet se meglepő. miután megkérdeztem. a Sycorax sebezhetővé válik. Én mondom. amíg Micky és én vissza nem térünk. hogy újra láthatom. úgy pisiltek volna ketté bennünket. – Jöttek nekem eggyel. Zömök. Józan ésszel átgondolva az egész céltalannak és elképzelhetetlennek tűnt. aki tudta volna. nem okozott-e nehézséget elszabadulni a zászlóaljtól. ügyet sem vetett Mickyre. szarul. Ha elutasítom Jill-Beth ajánlatát. aki máris nekilátott első sonkás szendvicsének. Yassir Kassouli eltökélt ember.otthon magukat. nem igaz? – kérdezte Micky. hogy ott ücsörögsz azon a nyavalyás hajón. ha a nyavalyások tennének valamit? – Tűzre – feleltem. ezután a rohadt hadgyakorlat után. ezért nagyra becsülném. – Micky visszakanyarodott az országútra. hogy a Sycoraxból ne maradjon más. minél tovább rágódtam rajta. Jill-Beth gyújtogatásra utalt. hogy meg fog fenyegetni a hajóm tönkretételével. hol vagyunk. és a tisztek között persze nem volt egy se. Aggodalmam indított arra a meggyőződésre. mi az ábra? – Nick ideges – jelezte Micky. mint a hóembert. Elmondtam Terrynek. azután majd belefulladtunk a folyóba. csak néhány vízen úszó üszkös fadarab. Terry. mert találkozom egy amerikai lánnyal. – Hogy ment a parádé? – Ahogy szokott. és én örültem. Előbb nyakig sárosak lettünk a répaföldön. mert legkevesebb egy óránkba telt visszatérni a randevúnk helyétől a folyóhoz. – Hát ez az – nevetett fel Terry. ahogyan terveztem. – Szóval. de büszkén. vagy mi a francot kellene csinálnunk. – Mire lehet számítani? Mármint. haver – fordult Mickyhez –. annál is inkább. amíg be nem sötétedik. és elképzelhető. miközben a kocsi felé vettük az irányt. – Nem fog történni semmi. bár rendkívül valószínűtlen. a végtelenségig megbízható katona volt. ha az oroszok valaha ránk jöttek volna.

keresztülvezettem Terryt az erdőn. hogy Mulder is visszatért diadalmas földközi-tengeri turnéjáról. hanem a tűz. majd kinyitottam a kabint. Angelának azt mondtam. s miközben Micky a Bannister háza feletti úton várakozott. – Ledobtam a két új tűzoltó készüléket a frissen ácsolt térképasztalra. főnök. talán túlreagáltam az egészet. csak kicsit nyugtalan vagyok. – Probléma megoldva. – Nem hinném. – Valami kaja. Két órával később elértük a folyót. hogy Bannister aznap éjjel már Angelával alszik. mondd csak meg. Félelmem indított arra. . főnök? – kérdezte reménykedve. – Terry láthatóan nem rajongott az ételválasztékért. – Van némi keksz a mosogató melletti fiókban. a kronométer. mégis inkább választottam ezt. s bár utáltam a hazugságot. Felnéztem a házra. A Sycoraxról talán hiányzott a rádió. ha jót akarnak maguknak. azután leugrunk a folyóhoz egy korsó sörre. A matrózok jelenlétéből gyaníthattam. Terry megnyugtató társaságában már úgy éreztem. a tájoló. minthogy el kelljen magyaráznom az egyre szövevényesebb igazságot. a vécé és a barométer. Láttam. – Ezekre talán szükség lehet. gyötrő féltékenység mart belém. mit keresel itt. és Terry egy órán belül visszahívott. – A pokolba vele. – Majd azt mondom. hogy a csónakházban Mulder két embere a Wildtrack II-t készíti elő a másnapi kihajózásra. hogy Jimmy Nichollsnak telefonáltam a horgonylánc ügyében. a horgony. hogy még a norfolki faluból felhívjam az őrmester körletét. ekkor külső kamerával is rögzítik majd a Sycorax első útját. a fenékszivattyú. hogy bármi történni fog – vallottam be –. de nem kérdeztem rá a dologra. alma a felső szekrényben és sör a bal oldali ágy alatt. hogy hagyjanak békén. Nem beszéltem neki az elrejtett Coltról. hogy a haverom vagy. Terry és én felkapaszkodtunk a Sycorax fedélzetére. Üzenetet hagytam. de külön gondot fordítottam a tűzoltó készülékek beszerzésére. A gondolatra. – Terry belesüppedt a hátsó ülésbe. egészen a csónakház mögött kikötött Sycoraxig. nem akartam veszélybe sodorni a karrierjét az engedély nélküli fegyverrel. Alacsonyan állt a víz. – És ha bárki kérdezné. főnök. és kicsomagolta soron következő szendvicsét. és senkit sem láttam mozogni az ablakok mögött. Most. Itt vagyok. – Kilencre vissza kell érnünk – folytattam –.hajóm sorsa. A fából épült hajó legnagyobb ellensége sosem a víz.

nem igaz? – Valamikor tetszett. hogyan kerülhetnék ki a slamasztikából. A szerkezet működött. Magunk mögött hagytuk a sövénykerítéseket. Kassoulinak egy cirkálórakétát kell bevetnie. Az aprócska szerkezetből. miről beszélnek. ezért ha ötven méternél távolabbra kerülünk egymástól. meg fogom vakarni az orrom. és még akkor se biztos. keresztül a Dartmoorba vezető keskeny utak labirintusán. mielőtt valami rosszra gondolnának. s én azon tűnődtem. amelynek kocsmájába a találkozót megbeszéltük. mielőtt még az est leszállna. hogy el fog eredni az eső. az az volt. elérkeztünk a hangafüves pusztába. A jeladó gyenge. Ha bármiben is biztos lehettem az estét illetően. míg Micky lelkesen sorolta magában az országszerte megjelenő szennylapok leendő szalagcímeit. hogy a cirkálórakéta győzne. míg magát a parányi mikrofont Micky az ingem hajtókájára tűzte. – Ne adja fel ilyen könnyen! Kerüljön a lehető legközelebb hozzá. Néma csendben haladtunk. Felfelé kapaszkodtunk az úton. A sikeres teszt után leültünk egy asztalhoz. hogy a Sycoraxot jó kezekre bíztam. Nyugat felől alacsonyan úszó sötét felhők tornyosultak fölénk fenyegetően. és felszerelte a rádiómikrofont. Minthogy a mikrofon a közvetlen környezetéből magába gyűjtött minden zajt. – Tetszik a csaj. és beszálltam Micky kocsijába. tudtam. ahol a szél a gránit sziklacsúcsok között préselte át magát. És közben figyeljen engem is. Nick. Északnak tartottunk. és Micky elmondta a tudnivalókat. – Visszamegyek a bárba – mondta Micky –. antenna gyanánt műanyaggal szigetelt drót vezetett le a nadrágom egyik szárába. Leendő beszélgetésünket vékony drót segítségével követte. Több mint egy órába telt elérni az ingoványos síkság közepén fekvő falut. amelyet ragasztószalaggal a hátamhoz erősített. – A marhasültjük és a veséjük egész jó – erősítettem meg. Micky bevitt a kocsma mellékhelyiségébe. a hallókészülékébe vezette a végét. – A vevőegységet és a hozzá kapcsolódó magnót nagy táskában vitte magával. maga pedig beszéljen csak bele a mikrofonba. . társalgás közben a lehető legközelebb kellett hajolnom Jill-Bethhez.– Meg egy kis vacsorára? – kérdezte reménykedve. ha ki akar kezdeni Terry Farebrotherrel. Visszabotorkáltam az erdőn keresztül. Ha nem hallom. – Ez azért nem olyan nagy baj. ugye? – vigyorodott el Micky. nagy valószínűséggel felmondja a szolgálatot.

Hadd ábrándítsam ki. Szóval kell őt tartania! Egyezzen csak bele mindenbe. Átváltottam whiskyről sörre. fiam? – Készen állok. Kitartóan.– Így szokták csapdába csalni a világ leggazdagabb embereit? – kételkedtem. amit csak hallani akar magától. – Készen áll a csatára. – Orrvakarással és játék vackokkal? – Csak emlékezzen Watergate-re. az marad. Elveszem Kassouli fenyegetésének élét. Újra kihajózhatok viszont a tengerre. Nem akartam eltompult aggyal nekivágni ilyen fontos beszélgetésnek. Mondhatja azt. hogy magam mögött kellett hagynom a szerelmet. hogy Bannister megkísérelje megnyerni a St. Mondjon ki mindent. Nyugtalan szívvel várakozni kezdtem. akiről tudtam. Abban a téveszmében él. – Letette az üres whiskyspoharat. akik lerázták az esővizet kabátjuk csuklyájáról. Oly gyakran. És ne idegeskedjen. hogy átveszi tőle a pénzt! Az a bizonyíték! – Egy hajtásra kiitta a whiskyjét. és mi marad nekünk? A nagy büdös semmi. jobbára kirándulók jöttek. – Akkor. akik még a saját nevüket se tudnák. – Istenemre. amit mi hallani akarunk. – Ha azt mondja a madárkának. – Mi legyen a pénzzel? Micky tettetett kétségbeeséssel hunyta le a szemét. Pierre-t. Túl sok forgott kockán. Nick. A kocsma lassan megtelt. Minden rendben fog menni. – Nick! Nick! Nick! – hördült fel Micky. hogy ezt a világot hatékonyan dolgozó emberek irányítják. És most. ritka egy fafej maga. hogy mit szándékozik Kassouli tenni odakint a tengeren. ebben az esetben viszont ő nevezhet – méghozzá joggal – becstelennek. s . A szennylapok világgá kürtölik a botrányt. harcra fel. és talán igaza is lesz. Felszívódik. azután hagyom. hogy nem lett volna szabad titokban tartanom előtte ezt a találkozót. Ha sikert aratok. mit fog mondani a lánynak? – Megmondom neki. meggátolom a hibbant milliárdost. Olyan fatökűek irányítanak bennünket. Még szép. mielőtt átlépték a küszöböt. Végezni akar Bannisterrel? Vagy csak rá akar ijeszteni? Érti? – Értem – bólintottam. hogy munkahelyek ezreit szüntesse meg Angliában. bár nem túl hevesen. ha nem lenne rányomtatva a hitelkártyájukra. Ott is az egész egy banánhéjon csúszott el. hogy rossz színben tüntettem fel Bannistert. esett az eső. Nick. sosem bocsátaná meg nekem. Elveszítem Angelát. azután felállt és keresztülvágott a báron. az meg is teszi. hogy tűnjön a francos pokolba. hogy kopjon le. És ne felejtse el kifaggatni arról. és cserébe ő is ki fog mondani mindent. és a legtöbbször igazságtalanul vádoltam őt becstelenséggel. bár ez mindig is azt jelentette.

Angela kiélhesse becsvágyát. A mai este után végre szabad leszek; a Sycorax és én bármerre mehetünk, amerre csak a szél repít bennünket. Tovább vártam. – Hello! – A törékeny és halovány Angela után Jill-Beth nap-barnítottnak és makkegészségesnek tűnt; a vitamintabletták, a testmozgás és a veleszületett tettrekészség valóságos mintaképe volt. Eltűnődtem, miért lelkesednek oly sokszor az amerikaiak, s miért fanyalgunk annyit mi, britek. Jill-Beth kék inget, feszes farmert és cowboycsizmát viselt, mintha csak rodeóra készülne. Esőkabátját és táskáját a karján hozta. Előrehajolt, hogy megcsókoljon, azután kiérezte a reakciómból, mennyire nem helyénvaló a gesztus, ezért inkább letelepedett mellém. – Hogy van? – érdeklődött buzgón. Háttal ült Micky-nek, aki feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy mindent tisztán hall a rejtett mikrofonon keresztül. – Kér egy sört? – kérdeztem. Megrázta a fejét: – Mi lenne, ha inkább sétálnánk egyet? – Ilyen időben? – Az ablaktáblákat elfelhőzték a lecsorgó esőcseppek. – Azt hittem, maga igazi katona! Csak nem ijed meg egy kis esőtől? Attól ijedtem meg, hogy kikerülök Micky adóvevőjének hatósugarából, JillBeth azonban nem hagyta lebeszélni magát, ezért követtem őt az útra. Felhúzta esőkabátját, fejére pedig sálat kötött. – Yassir üdvözli. – Remek. Úgy tűnt, nem figyel fel lelkesedésem teljes hiányára; ehelyett kinyitotta a táskát és megmutatta a tartalmát. – Százezer dollár, Nick. Adómentesen. A szorosan összekötött és celofánba bugyolált kötegekre meredtem. Még soha életemben nem láttam ennyi pénzt együtt, s az élmény nem is tűnt valóságosnak. Igyekeztem úgy tenni, mint aki le van nyűgözve, noha igazság szerint komikusnak találtam a helyzetet. Jill-Beth tényleg azt hiszi, hogy megvásárolhat? – Az egész a magáé – összecsukta a táskát. Az eső kezdett nekieredni, de őt ez láthatóan nem zavarta, amint átkeltünk a hídon és elindultunk a Bellever Forest felé. Nem mertem visszanézni, nehogy Jill-Beth szintén megforduljon, és meglássa Micky Harding mögöttünk lopakodó alakját. Kabátom kezdett átázni, és csak remélni mertem, hogy a mikrofon működését nem befolyásolja a nedvesség.

– Tényleg sétálnunk kell ebben a szutyok időben? – zsémbeskedtem. – Tényleg – felelte szokványos hangon, majd aggodalmasan vonta össze a szemöldökét. – Fáj valamije? – Kicsit. Vállat vont és megragadta a karomat, mintha segíteni akarna. – Sajnálom, de ki nem állom a kocsmai cigarettafüstöt. – Felsandított az égre, ahol egyre komorabb viharfelhők gyülekeztek. – Talán nem ártana fedezéket keresni? – Bevezetett a Bellever fenyői közé. Az eső még nem szüremlett át a tűlevelek rétegén, így viszonylag szárazon haladtunk tovább. Egyszer lépteket hallottam magunk mögött, és tudtam, hogy Micky Harding követ bennünket. Nyilván veszettül káromkodik magában, amiért kirángattuk a kocsmából, bár az áldozat igazán csekélység ahhoz a jutalomhoz képest, amit egyetlen esti munka kínált számára. Jill-Beth elengedte a karomat és nekidőlt az előtte magasodó fenyő törzsének. Egy pillanatig egyikünk se szólt. Esetlennek éreztem magam, s mintha az ő magabiztossága is leapadt volna. Kapkodva villantotta fel mosolyát. – Jó újra találkozni, Nick. – Csakugyan? – Annyira ellenséges velem. Olyan fájó nehezteléssel ejtette a szavakat, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül. – Nem vagyok ellenséges, csak majd beszakad a hátam. – Orvoshoz kellene mennie. – Megtettem. Nem tudnak segíteni. – Akkor talán fel kellene keresnie egy amerikai orvost. – Nem engedhetem meg magamnak. – Vérszívók piócák, az már igaz – biztosított róla. Mindketten egymás gesztusait kémleltük, s úgy láttam, ha csakugyan ellenségesen viselkedem, azzal kockára teszem mindazt az erőfeszítést, amit Micky Harding ölt a szervezésbe. Azért voltam itt, hogy meggyőzzem ezt a lányt: ha vonakodva is, de segíteni fogok neki, ezért kierőszakoltam magamból egy újabb mosolyt. – Akkor most beteggé akar tenni, vagy gazdaggá? Viszonozta a mosolyt. – Ez azt jelenti, hogy segíteni fog nekünk, Nick?

Reménytelenül alkalmatlan voltam a hazudozásra, és egyszerűen nem tudtam, hogyan bizonyíthatnám kellő meggyőződéssel szolgálatkészségemet. Végül vállat vontam, és beszéd közben járkálni kezdtem a fák alatt. – Nem tudom, Jill-Beth. Még most sem osztozom a meggyőződésükben, hogy Bannister bűnös. Ez nem hagy nyugodni. Egyáltalán nem kedvelem őt, de ez akkor sem elég ahhoz, hogy tönkretegyem minden esélyét a St. Pierre-en. – Különféle zajokkal igyekeztem leplezni zavaromat, amíg rá nem döbbentem, hogy járkálás közben folyamatosan elfordítom a mikrofont Jill-Bethről. Nem mintha sokat beszélt volna, leszámítva az eddigieket; mégis megálltam és szembefordultam vele. Jill-Beth felsóhajtott, mintha kimerítőnek tartaná ingadozásomat. – Magának csak annyit kell tennie, Nick, hogy rajta lesz Bannister hajóján. Ebbe bele is egyezett, most kap érte százezer dollárt, a többi háromszázezret pedig közvetlenül a teljesítés után átadjuk. – Már megmondtam neki, hogy nem hajózok vele – védekeztem, mintha ezzel áthatolhatatlan akadályt állítanék a becsvágya elé. Vállat vont. – Elhinné magának, hogy meggondolta magát? – Néma csend honolt a fák alatt; a szél nem hatolt át az ágak között, a lehullott tűlevelek szőnyege minden neszt eltompított. A beszélgetésünk természetellenesen hangosnak tűnt ebben a környezetben. – Elhinné – feleltem vonakodva. – Akkor mondja meg neki. – És ha nem állok kötélnek… – Igyekeztem hétköznapi hangnemben beszélni, mintha csak közölném a nyilvánvalót. – … Kassouli akkor kivonja minden munkahelyét Angliából? Elmosolyodott. – Arra mérget vehet. És nemcsak a munkahelyeit, Nick. Kivonja minden befektetését, és a gazdasági tevékenységét átköltözteti a kontinensre. Amellett egy sor brit vállalat búcsút mondhat a reménynek, hogy valaha is részt vehet az amerikai projektekben. Kemény válasz, Nick, de hát maga is találkozott vele. Láthatta, mennyire elszánt. Kassoulit nem érdekli, ha bukik az ügyön néhány milliót, majd behozza máshol. Megálltam. Számomra úgy tűnt, Micky máris megkapott mindent, amire csak vágyhatott, hiszen ebben a néhány mondatban Jill-Beth összegezte Kassouli fenyegetőzésének minden elemét, s ezek kis szerencsével már ott is

gyülekeztek Micky kazettáján. Most már nem kellett mást tennem, csak még inkább egyértelművé tenni a helyzetet, esetleg finomítani a részleteken. – És Kassouli mindezt nem teszi meg, ha ott leszek a Wildtracken? – Pontosan – felelte Jill-Beth olyan hangnemben, mintha kivételesen ostoba diák lennék, akit a legkisebb eredmény eléréséhez is ösztönöznie kell. – Mert szükségünk van a segítségére, Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Győzze meg róla Bannistert, hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának, azután dőljön hátra, és számolgassa a pénzét! Számomra kicsit furának tűnt, hogy Yassir Kassouli minden befolyásával együtt is csak bennem bízhat, de talán Jill-Bethnek volt igaza. Felbukkanásom a Bannister-házban teljesen váratlanul történt, és ez a tény használható fegyvert adott Bannister ellenségeinek kezébe. – És egész pontosan mit kellene tennem? – Azt akartam, hogy egyenesen a mikrofonba mondja a választ. Türelmesen válaszolt a szőrszálhasogató kérdésre. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia, amit megadunk. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ, oké? Nem kell mást tennie, mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. Ez minden. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt, nem? Elmosolyodtam. – Igaz. – Nehezemre esett kipréselnem magamból a szót, mégis úgy tűnt, a színjátékkal sikerült meggyőznöm Jill-Betht. Márpedig színjátékot űztem, elkeserítően amatőr színjátékot, és csak a legnagyobb nehézségek árán tudtam megőrizni a természetesség látszatát, így szavaim erőltetettnek és számítónak tűntek. Csakhogy, ötlött fel bennem, miközben a következő színpadias kérdést fogalmaztam, maga Jill-Beth is hasonlóan mesterkélten és esetlenül viselkedett. Nagyobb érdeklődést kellett volna tanúsítanom e tény iránt, ám ehelyett megkérdeztem, mi fog történni, miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre. – Semmi sem történik magával. Semmi sem történik a legénységgel. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. – Lassan, szinte kihívóan válaszolt, azután figyelte a reakciómat. Néhány pillanatig nem szóltam. Jill-Beth szavait fel lehetett fogni gyilkosságra tett rejtett utalásként, és kételkedtem benne, hogy ennél nyíltabban valaha is kifejezi magát. Azt hiszem, arra számított, hogy próbálom kipuhatolni

az igazat, én azonban csak megvontam a vállam, mintha cseppet se érdekelne Kassouli bosszújának módja. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben – kérdeztem, reményeim szerint a kelletlen beleegyezés meggyőző hangnemében –, hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz, Nick. Akkor most, elveszi ezt a százezret? Igent kellett volna mondanom. El kellett volna fogadnom azt a pénzt, bármennyire is viszolyogtam az egésztől. Ez lett volna az utolsó lépés. – Az isten szerelmére, Nick! Segíteni fog nekünk, vagy sem? – Jill-Beth felém nyújtotta a táskát. – Elfogadja? Vagy csak az időmet vesztegeti? El akartam fogadni, hiszen Mickynek szüksége volt erre a végső bizonyítékra, ám ekkor fojtott kiáltás riasztott meg. Egy férfi kiáltott fel, fájdalmas hangon. Megfordultam, ám a jobb lábam abban a pillanatban, álnok módon megadta magát és összecsuklott. Elvágódtam, Jill-Beth pedig elrohant mellettem. Átkoztam tehetetlenségem, feltérdeltem és kényszerítettem magam, hogy álljak fel. A kezemmel egyenesítettem ki jobb lábamat, azután félig bicegve, félig ugrándozva botorkáltam fától fáig előre. Felötlött bennem, hogy a lábam mindig a feszültség pillanataiban adja meg magát. Jill-Bethre húszméternyire onnét akadtam rá; a földön térdepelt, és azonnal tudtam azt is, ki mellett. Micky volt az. Frissen kiontott vér csillant a homlokán, átázott ingén, kezén. Élt, de eszméletlen volt, és alig lélegzett. Csúnyán helyben hagyták. A táska mellette hevert a földön, és megláttam a rádió vevőegységét is, de nyoma sem volt a kis magnónak. Akárki is ütötte le Mickyt, magával vitte a bizonyítékot. – Magával van? – kérdezte Jill-Beth vádló hangon. – Hívja a mentőket! – csattantam fel katonás modorban. – Magával… – Menjen! Hívja a mentőket! Siessen! – Ha akar, kétszerte fürgébb lehet, mint én. – És hozzon takarókat is a kocsmából! Elrohant. Letérdeltem Micky mellé és ráterítettem a kabátomat. Leszakítottam egy vászoncsíkot az ingemből és felitattam a vért a homlokáról. A fejsebek mindig erősen véreznek, s ezúttal attól féltem, nemcsak egy vágással kell számolnom. Akkora csapást mértek Micky fejére, hogy vélhetően a koponyája is betört. A vér beleivódott a kiszáradt, barna tűlevelek-be, amelyek a nyirkos szürkület fényében már-már feketének tűntek. Végigsimítottam a kezén,

mert lehetett bármennyire öntudatlan, szüksége volt a megnyugtató emberi melegségre. Rosszul éreztem magam. Megvédtem a Sycoraxot Kassoulival szemben, de semmit sem tettem Micky biztonságáért. De ki tehette? Kassouli? Jill-Beth is hozott magával erősítést? Megérezte, hogy világgá akarom kürtölni Kassouli tervét? A kérdések felvetették a lehetőséget, hogy Jill-Beth nem fog telefonálni a mentőknek, ezért néhány percre magára hagytam Mickyt, küszködve elbotorkáltam az erdő széléig és elnéztem a falu felé. A jobb lábam reszketett, álnok fájdalom lüktetett a gerincemben. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék elsántikálni a faluig, pedig ha Jill-Beth cserbenhagyott, meg kell próbálnom. Átkoztam a lábamat, próbáltam életet lehelni belé, majd miközben felegyenesedtem, láttam, ahogy a fényszórók fényében rohanó alakok körvonala rajzolódik ki. Visszasiettem Mickyhez. Még lélegzett, néha erőtlenül felhorkant. Léptek zaja közeledett. Olyan hozzáértő férfiak és nők siettek Micky segítségére, akiket edzetté tett az ingoványon eltévedt turisták kimentése. Nem kellett megvárni a mentőket, a közelben parkolt a falusi mentőcsapat terepjárója, amely elszállította Mickyt a kórházba. Gondosan a hordágyra emelték és takarókba bugyolálták a testét, majd bekötötték az infúziót. Elkísértem a terepjáróig, és figyeltem, ahogyan elindul a kórház felé. Valaki értesítette a rendőrséget, és most azt kérdezték tőlem, meg akarom-e várni őket. Azt feleltem, a kórházba akarok menni, azután eszembe jutott, hogy a kocsi kulcsai Mickynél maradtak. – Majd én elviszem – ajánlkozott Jill-Beth. Habozni kezdtem. – Az isten szerelmére, Nick! – Feldühítette, hogy ennyire nem bízom benne. Felém nyújtotta a kulcsait. – Akar inkább maga vezetni? Engedtem, hogy vezessen: – Ki volt ez? – kérdezte, már útközben. – Egy újságíró. – Hogy lehet ennyire ostoba? – csóválta a fejét megvetően. – Még hogy én! – csattantam fel. – Maga ostoba! Csak mert Kassouli gazdag, az nem jelenti, hogy igaza is van! – A lányát meggyilkolták! – És ki tette ezt Mickyvel? – Az egymérföldnyire előttünk haladó terepjáró fényei felé intettem. – Magával hozta a gorilláit, igaz? – Nem! – tiltakozott. – Akkor ki tette, a fenébe is?

csak egy bosszúszomjas öregember. hogy boldoggá tegyen egy gazdag embert. egyesbe kapcsolt és otthagyott. Tanúja voltam-e az eseménynek? Nem. Nick! Vissza se néztem. – Jesszusom! – sóhajtottam fel reményvesztetten. követett-e bennünket bárki a kocsmáig. ahogyan kiszállok az autóból: – Viszlát.Ezen elgondolkodott néhány pillanatig: – Londonból egyenesen ide jött? – Nem. Jill-Beth vállat vont: – Pedig nem kellene így lennie. . Miért jöttem ide a kórházba. – Felteszem. Jill-Beth beindította a motort. s hogy a nemi betegség fertőző. hogy a lányát meggyilkolták. Tudtam. amelyekről megtudtam. és eltört három bordája. előbb… – Elhallgattam. mintha csak azt mondaná. – Mulder. – Nem leszek eszköz Kassouli kezében. – Nem az amerikaiak vannak ellenünk – mondtam –. – Nem. csak a meggyőződése. Mr. Nick. Ott várakoztam a falragaszok alatt. Harding újságíró? Igen. hogy nem fog segíteni nekünk. Néma csendben haladtunk egészen a kórházig. Nézte. nem ez volt a cél. hogy az amerikaiak a britek ellen legyenek. és miért érdekel az állapota? Mert a barátja vagyok. Akinek nincs bizonyítéka. magam vontam a fejemre a bajt. A kórház csak úgy bűzlött a fertőtlenítőtől. hogy Fanny Mulder is ott volt. Hívatlan emlékeket idézett fel bennem. Előtte üres rendőrautó parkolt. segítene nekünk. Ha szegény volna. a füle botját se mozdítaná. hogy a csecsemőket időben be kell oltatni. Maga pedig azért fogadja el ezt az egészet. Ha maga is hinne benne. hogy Mr. Higgye el. Kinyitottam az ajtót. – Nem akarja ezt a pénzt? – kérdezte. Öntudatlan állapotban van. ez azt jelenti. Jill-Beth vállat vont. És eszembe se jutott ellenőrizni. Nick. Kassouli hisz abban. Jill-Beth leállította a motort. még most is villogó kék lámpával. Bannister házához mentem. Harding koponyatörést szenvedett. és biztos lehetek benne. Ott várakoztam a hírekre. végül egy rendkívül fiatal rendőrjárőr jelent meg velük. Nincs semmije. – Hogyan? – Nem kellene. a baleseti sebészet bejáratánál találtunk rá a terepjáróra.

nem vagyok hajlandó. Miért nem voltam tanúja az incidensnek? Mert be kellett mennem a fák közé vizelni. ha nem. – Nagyon közeli barátok. Vádoljam meg a világ egyik leggazdagabb emberét azzal. – Mr. – Én most hazamegyek. hogy Terry Farebrother végezzen Mulderrel. – Szakadó esőben? – Szakadó esőben. És ne feledkezzen el a búr háborúról. máris útban lehet Bannisterhez. hogy kitört az újabb búr háború. Ki ez a barát? Neki semmi köze az egészhez. lévén Mulder nagy valószínűséggel a Sycoraxon fog keresni. ki támadta meg Mr. fiam! Becsukta a jegyzetfüzetét. Mozogjon! – Úgy parancsolgattam neki. de nem tudtam bizonyítani. Azért nem mentem. hogy előadjam történetemet. A mai napon együtt utaztunk a faluba? Igen. maga pedig felhívja telefonon Harry Abbott nyomozót. ha akarja. és utálkozó pillantást vetett rám.Én is újságíró vagyok? Nem. ezért inkább megismételtem a tagadást. Úgyhogy nyissa ki a füzetét. mintha még mindig a zászlóaljnál lennék. ha csakugyan nála van a szalag. Hardingot? Nem. amellyel bizonyosan megváltom a belépőjegyem a legközelebbi elmegyógyintézetbe. Hogyan jöttem el a kórházig? Egy barátom kocsiján. Biztos voltam abban. Hajlandó vagyok befáradni a rendőrőrsre tanúvallomást tenni? Nem. És rémültnek. – Nem – ráztam meg a fejem. A legkevésbé sem akartam az adott pillanatban bevonulni a rendőrőrsre. – Sétáltunk egyet az erdőben. El kellett érnem a folyót. mégiscsak bejön az őrsre. Tudom. A rendőr már csak hivatalból is gyanakodott. hogy sürgősen vigyen haza. és meg kellett gátolnom. mert reménytelennek éreztem bármiféle magyarázkodást. A rendőr túl sok akciófilmet nézhetett. Harding csak a barátom – közöltem a rendőrrel. ő és maga? – Menjen a francba. hogy Mulder tette. Mulder. . Mondja meg neki. – Azt hiszem. Nicholas Sandman kapitány. hogy meg akarta zsarolni egész Nagy-Britanniát? Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam. ez minden. Ismeri? Mondja meg neki. és írja le a nevem.

a másodikban Mulder. amely hevesen rázta az ágakat a fejem felett. – Szegény ördög a kórházban végezte. Ott lett volna szükségünk magára. Szinte kúszva tettem meg az utolsó néhány métert. hogy találkoztam Jill-Beth Kirovval. Errefelé mi újság? – Egy kocsi érkezett tíz perccel azután. mégis úgy haladtam. – Nem a maga ügye. nem enyhült viszont a csípős nyugati szél. amikor az ellenség csak arra várt. és hazavitt. Fények pislákoltak a Bannister-házban. Nem ment könnyen. hogy mindvégig Bannister ellen szövetkeztem. Azonnal! Tudtam. nem itt. Félúton lefelé a fával borított lankán megálltam. Mulder bizonyára a házban van. A folyóvíz kitartóan emelkedett. Hosszú ideig kémleltem a csónakház mögötti árnyakat. Senki sem mozdult. Micky Harding eszméletlenül feküdt a kórházban. Hogy ment a dolog? – Borzalmasan. A szalagot is elvitték. úgy egy órával ezelőtt. hogy elmentek. Induljon telefonálni. Muszáj ekkora zajt csapni? Megkönnyebbülten sóhajtottam fel: – Történt valami? – Semmi az égvilágon. A domb tetején megállíttattam vele a kocsit. viszont kihaltnak tűnt a csónakház és a kikötőhelyem környéke. lévén kijöttem a gyakorlatból. – Terry? – Már vagy tíz perce magát hallgatom. és nem tudhattam. Egeret rendesen hazavágták. amikor behajítottam egy földrögöt a bokrok közé. de felsültem.– Ez valamilyen különleges ügy? – gondosan megnyomta a „különleges” szót. de akkor pillanatok alatt ott termett. Micky szalagjával együtt. Épp most mondhatja el Bannisternek és Angelának. miért. A . – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. főnök. Aztán újabb. az biztos. Nem tudtam biztosan. Magától kínálkozik a következtetés. Nesztelenül lopakodtam lefelé. hogy Abbott adandó alkalommal még leveri rajtam ezt a riasztást. Az első autóban Bannister és Angela ülhetett. azután elrejtőztem a csónakház árnyékában. hogy belém üríthesse az egész tárat. hogy az út további részét gyalogosan teszem meg. Bőrig átáztam. még akkor sem. hogy felkeltsem az esetlegesen ott lapuló őrszem figyelmét. Az eső kezdett alábbhagyni. ahogyan az éjszakai őrjáratokon. hogy az a szédült fattyú mit tervez a hajómmal. A dolgok kezdtek katasztrofálisan alakulni. Mulder láthatóan hadi ösvényre lépett. Megrémültem. és a jobb lábam esetlenné tette a mozgásom. és közöltem.

hogy fény derüljön az igazságra. azután Angela előrehajolt és a távirányítóval lekapcsolta a készüléket. Terry és én felkapaszkodtunk a meredek domboldalon. mit gondolhat rólam Angela. hogy mindent megmagyarázzak. mintha még az is komoly nehézséget okozna neki. hogy megtudja.szalag is ezt erősíti meg. mekkora veszélynek teszi ki magát. és felértünk a teraszra. ahol sötét alak mozdult a ház kivilágított ablaka mögött. lila ingében. hogy képes bevilágítani a legnagyobb sötétséget is. Valamennyien megrökönyödtek a felbukkanásomon. A dolgok kezdtek sötéten festeni. A szép kis darab Angela volt. főnök! Szép kis darab. ha indul a St. Ezért szeretem az igazságot. lehajtott fejjel. – Felmegyek – közöltem Terryvel. . Terry halkan füttyentett. és nekem az a nevetséges képzetem támadt. Azért mentem. és eljött az ideje. mi történt. és a helyiségben mindenki felpattant. de Bannisternek is. Karosszékben ült. – Én is jöjjek? – Igen. de észrevétlenül. A tolóajtót nem zárták be. hogy egyben figyelmezteti Bannistert. és láthatóan hallgatta a magnó felől érkező hangokat. – Mi az ördögöt keres maga itt? – Azért jöttem. hogy tudja. hogy szóba álljon velem. aki választékosnak és gyönyörűnek tűnt fekete nadrágjában. Terry – szóltam hátra. hogy ósdi detektívregénybe csöppentem. aki beérte egy fenyegetőnek és gúnyosnak szánt pózzal. míg Mulder és két embere kötelességtudóan félrehúzódott. – Esővíz csepegett a ruháimról a drága szőnyegre. ahol a végén mindenki a nagy szalonban gyűlik össze. ki a gyilkos. azután a kép darabkáira hullt szét. E pillanatban mégis mindennél inkább azzal törődtem. bár lehet. amikor a nagy ablakok mögül elébe tárult a ház fényűző berendezése. elárultam. Tulajdon hangomat hallottam a magnó felől. Felnéztem a dombtetőre. hogy Angela azt hiszi. Bannister Angela mögött állt. Azt akartam. mintha vakut villantottak volna a szemükbe. – Hagyja! – Bannister parancsa megdermesztette Muldert. Pierre-en. – Maradj észrevétlen. A készülék a szalon egyik falát teljesen elborító elektromos szerkentyűk közé tartozott. amint Mulder felém indult. amikor félrehúztam az egyik nagy üvegtáblát. Mert az igazság legnagyobb előnye. – A francba. és miért kellett találkoznom Jill-Bethszel. Mindent el akartam mondani. mert képtelen voltam elviselni a gondolatot. Bannister összerezdült. Valamennyien rám meredtek. és nemcsak neki.

amilyen akkor volt. mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. amit megadunk. kedélyes. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt. Nick. – Rövid szünet állt be. azután kattanás hallatszott. – Bannister csettintett az ujjaival. lekapcsolta a magnót. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz. Nick! Maga az egyetlen esélyünk. mielőtt azon az ugyancsak esős napon ugyanebben a szobában egymásra találtunk. de a mikrofon így is remekül bevált. azután dőljön hátra. igaz? – Igaz. ám Bannister. – És mi fog történni. – Tudom. hogy ez nem az igazság. elveszi ezt a százezret? – kérdezte Jill-Beth mohón. Előrehajolt és hallgatta a visszacsévélt szalag suhogását. csak a szalag sziszegése. azután megsemmisítő gúnnyal tette hozzá. sápadt maszkja. Angela előrehajolt. mint Jill-Bethé. – Tekerd vissza. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben. – Ez nem… – Azt akartam mondani. Semmi sem történik a legénységgel. de nem csillant benne felismerés. . Győzze meg róla Bannistert. és játszd le Sandman kapitánynak is. oké? Nem kell mást tennie. mielőtt újra meghallottam a hangomat. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia. nyilvánvalóan a szalagon hallottak hatására. – Hallgasson! – rivallt rám Bannister. Ez minden. és minden szót tisztán lehetett hallani. – Maga rohadék! – Elfordult és kiviharzott a szobából. Eddig olyannyira hiányolt merészsége hirtelen előbújt rejtekéből. miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre? – Semmi sem történik magával. – Mert szükségünk van a segítségére. – A mi háborús hősünknek. mi van a szalagon… – kezdtem. Angela viselkedése pontosan olyan maradt. hogy újra végighallgatta a perdöntő bizonyítékot. – Elhallgatott. és számolgassa a pénzét! – És egész pontosan mit kellene tennem? – A hangom jóval hangosabban szólt. akit féktelen dühbe lovallt. azután nem hallatszott más. Akkor most. Egy pillanatra elkaptam a tekintetét. hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának. amerikai hangja töltötte be a szobát. Arcára rádermedt a viszolygás rideg. és felállt.– Nincs mit megmagyaráznia. majd Jill-Beth túláradó. Ám ha Bannister új oldaláról is mutatkozott meg.

– Hazudik – szúrta közbe Mulder sietve. aki jelenleg is öntudatlanul fekszik a kórházban. – Micky Harding újságíró – tudattam Bannisterrel –. azután megismételte a sértést. Habozásom csak a bűnösségem látszatát erősítette. Lesütött Bannister arcáról. amint az ajtó becsapódott Angela mögött. majd előhúzott egy összehajtott újságot és ledobta a lábam elé a szőnyegre. Egyedül Angelának mondtam el az igazat. – Címoldal. mintha attól félt volna. – Azt mondta. hogy ne tudják átvágni – vágta rá Mulder minden meggyőződés nélkül. számára a szalag bizonyító erővel bírt. míg Bannister és közém nem került. mit terveznek. miért hagytam volna bepoloskázni magam? Miért vállaltam volna a kockázatot. senki másnak. Közöttem és a magnó között állt. – Akkor honnét a pokolból szerezte a szalagot? – akartam tudni. és habozni kezdtem. – Maga rohadék! – Visszautasítottam az ajánlatot – közöltem. hazug disznó? – Kutatni kezdett a kabátzsebében. És nem mellékesen. – Csak hallani akartam. – Miért ment Amerikába? – állt meg kihívó pózban. és Mulder mosolyogva űzött belőle gúnyt. – Csak kérdezze meg a rendőrséget egy Micky Harding nevű szerencsétlennel kapcsolatban. haldoklik az anyja. Akkor ez itt mi. – Hívja csak fel! Kérdezze meg őt! Mulder addig manőverezett. nagyokos. hogy csak vesztegetem a szavaimat. Két embere nyugtalannak. hogy ezt el is higgyem? – Ne legyen már ilyen átkozottul ostoba! – csattantam fel. Meglepett a kérdés. Mulder tett egy fenyegető lépést előre. és a gorillája kis híján agyonverte. újságíró. – És a rohadt életbe.ezúttal is belém fojtotta a szót. hogy magamhoz ragadhatom a kezdeményezést. Bannister összerezzent. de tettre késznek tűnt. – Miért? – követeltem a választ. és kaján várakozással dörzsölte össze a tenyerét. hogy megpróbálom elragadni a sorsdöntő kazettát. Az egész világa szalagon és filmeken létezett. ha az ő oldalukon állnék? – Be akarta biztosítani magát. – Ismeri Harry Abbottot! – próbálkoztam. – Követtem magát – felelte Mulder hűvösen. én pedig tovább erősködtem abban a hitben. Mulder nem felelt. A média világában élt. és az árulásom kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. – Végeztem magával. – Azt akarja. . Sandman.

– Akarja. Bannister? Bannister felnézett az újságból. Yassir Kassouli nyári rezidenciáján tartott fogadásra. a képaláírás mégis azt tudatta. a Viktória-kereszt kitüntetettje kísérte el a Mr. – Te rohadt patkány – húzta ki magát Mulder diadalmasan. és azóta is az ő játékát játssza.A New York-i Kassouli Enterprises Inc. Hiába próbáltam bármilyen érvet előhúzni. annak címoldalán pedig egy piros körrel bekeretezett fényképet. A hajódon van a pénz. észérveimet örvényként húzta mélybe ez az őrület. Fanny! – utasított Bannister. csak hazudozott. – Ki az ördögtől szerezte ezt? – Mit számít az? Kettő is van belőle. Sandman. Oscar Kirov ellentengernagy leányát Nicholas Sandman kapitány. – Azután kutassa át azt az átkozott hajót. – És hol van a százezre? – követelte Mulder a választ. hogy senki vagyok. amikor minden bizonyíték és a látszat is ellenem szólt. – Mást se tett. Nyilván közvetlenül az ablak mellett állt. hogy Jill-Beth Kirov kisasszonyt. Bannister elolvasta. tett egy újabb lépést felém. John Brown. és átnyújtotta Bannisternek. Fanny felém lendült. hogy elhozzam azt a pénzt? – kérdezte Mulder Bannistertől. Hirtelen újra a tengeren éreztem magam. és . – Állítsa meg. – Nincs semmilyen pénz! Visszautasítottam őket. Kassouli Cape Cod-i kertjében. Nem keltett semmiféle neszt. – Hogyan akart végezni velünk? Odakint a tengeren? – Épp most próbálom megmenteni a szaros kis életét! – üvöltöttem el Mulder fenyegető alakja mellett. Azon az éjszakán megmentette az amerikai lányt. – Nos? – kérdezte Mulder diadalmasan. igaz? – Rohadj meg. én pedig félreugrottam. immár a helyzet teljhatalmú uraként. – Most! – kiáltottam. Sandman? Lereszelt néhány feszítőcsavart? Elmetszett néhány kötelet? Én azt hiszem. Mulder. Mi mindent tett még. Akkor azt mondtam a fényképésznek. és Terry Farebrother mintha a semmiből bukkant volna elő. Másként hogyan is kárpótolhatná magát Mr. ami meggyőzhette Bannistert az őszinteségemről. – Előhúzta az újság másik példányát. épp ebben a pillanatban vesztette el a hajóját. – Nincs pénz. – Nyomorék kis pöcs. belső hírlapját láttam. amely Jill-Bethről és rólam készült. – Erőtlen válasz volt. te ostoba! – hátrálni kezdtem az ablak felé.

Miért nem hitt nekem Bannister? Az istenfáját. nehogy ezzel szükségtelen kockázatnak tegyem ki. Ha bárkit is meglepett hirtelen felbukkanása. jobb lábát széles ívben meglendítette és egyetlen rúgással szilánkokra törte a dél-afrikai orrát. – Hívja valaki a rendőrséget! – kiáltott kétségbeesetten Bannister. Bannister falfehéren. amelyet még émelyítőbbé tett számára az a hirtelen mozdulat. hívta őket maga ellen. s bár nem tudtam. én pedig elérkezettnek láttam az időt a távozásra. Terry pedig mindvégig velem maradt. Mulder kínjában lélegzethez sem jutott. mielőtt kiviharzott volna a szobából. azt láttam. Olyan fürgén bicegtem. ám azok Mulder gyötrelmei láttán inkább visszakoztak. mozdulatlanul állt. méghozzá Terrynek. A két matróz előrelendült. hogy lehet ennyire ostoba?! És Angela! Az a tekintet. szinte nőiesen vékony sikollyal. ahogyan Mulder a térdére rogyott. mielőtt Terry lekuporodott Mulder előtt. majd felsikoltott. míg Terry és én a szokványos taktikát alkalmaztuk: üsd a rohadékot. azután rohanj. fedezte a visszavonulásom. én pedig felkaptam egy kőből faragott szobrot. ezért Terry még egy megsemmisítő csapást is bevitt a nagydarab fickó szegycsontjára. és Terry máris a másik kettőhöz fordult. Rettenetes. ahogy csak bírsz. Terry és én már visszavonultunk a nyirkos sötétségbe. Farebrother őrmester mindeddig tomboló elemi erőként mutatkozott. Mulder nem okozott több gondot. – Gyertek. amellyel Terry kifordította a testét. melyik fogást alkalmazta. a leghelyesebben. és furkósbotként meglendítettem. arcát elborította a vér. – Gyerünk! – Félrehajítottam a haszontalanná vált szobrot.csak ezt a pillanatot várta. takarékos és villámgyors mozdulataival teljes megadásra késztette Bannistert és embereit. Mulder görcsösen rángatózott és levegő után kapkodott. mielőtt bárki is emlékezetébe véshette volna az arcát. Megfigyeltem. A fenyegető mozdulat megállította őket. Terry felegyenesedett. – Gyerünk! – Ezt én kiáltottam. rohadékok. esélye sem volt kimutatni. hamisítatlan . Mulder azután kővé dermedt. Nem akartam használni a nevét. amennyire csak tőlem telt. elemi értetlenséggel mered a kirobbant erőszakra. – Feléjük indult. aki megvetően félre akarta söpörni a nála jóval alacsonyabb férfit. sem a rendfokozatát. – Helyesen cselekedtem. a mi ezredünk azonban sosem hitt a félmegoldásokban. hogy Bannister moccanni sem mer. főnök? – Istenemre. mielőtt még erősítést hozna.

Terry. – Micky Harding! – kiáltottam neki. és a legkevésbé sem úgy. megint a nyavalyás lábam adta meg magát. de a Sycorax és én újra úton voltunk a tenger felé. és tudta. és már nem maradt idő kipróbálni. főnök? – Eltűnünk innen a francba.megvetésről árulkodott. és a Sycorax elindult. De vajon a Sycorax is? Több mint hat hónapja nem hajózott. az izzó gyűlöletről. mit kérek tőle. – Húzd fel! A vitorla csattogva tárult szét. ahogyan megálmodtam. – A vitorlát. – Várom a parancsát. de a lábam kitartott. de csak elcsúsztam egy víztócsán. Terry korábban is hajózott velem. a tetőző ár ellenében és heves szélben kellett a tengerre vinnem. Láttam. A hirtelen mozdulattól fájdalom nyilallt a hátamba. hátha követnek bennünket. – Hívd fel Abbott nyomozót! Elfordult tőlem. Talán nem úgy történt. és nekiveselkedtem a feszítőkötélnek. uram. vigyorogva fordult felém. Terry! Nem bíztam benne. – Úristen. Van odalent világítás? . hogy nekilendülhessünk. – Csak egy-két könnycseppet csaltam a szemébe. Kicsomagoltam a nagyvitorlát. Vagy ami ennél is szörnyűbb. Oldd el a köteleket. A hajó végre szabadon mozgott a vízen. Visszanéztem. amint a jobb oldali tartókötelek felvették az árboc súlyát. és néhány másodpercre azt hittem. Megtántorodtam. és féktelen öröm lett úrrá rajtam. dehogy! – felelt Terry megvetően. de társam láthatóan mindenkit visszariasztott. már ha egyáltalán hajlandó nekidurálni magát. ahogyan terveztem. Az ár hátán sodródtunk. – Indulás! – A tat felőli kötél becsobbant a vízbe. hogy a motor elég gyorsan beindul. és fel kellett vonnom egy vitorlát. és adta át magát az éjszakai szélnek. a tat felőlit hagyd utoljára. A Sycoraxon. Hirtelen reccsenés hallatszott. Egyenesen felém nézett. A Sycorax orra lassan elvált a kikötő kőfalától. amiért elárultam őt és Bannistert. aki a könnyű győzelem nyomán csak úgy pezsgett az adrenalintól. megemeltem a vitorlarudat. ahogy Angela felbukkan Bannister hálószobájának erkélyén. – Kötelek eloldozva! – kiáltotta Terry. – Kicsináltad a nagyfiút? – kérdeztem Terryt. – Újabb parancs.

Káromkodni kezdett. . hogy életre keltse. Beakasztottam az orrvitorla gyűrűjét. – Sudárvitorla. azután visszavettem a kormányrudat. Hallottam. főnök. és mindent megpróbált. Terry újra eltűnt odalent. de csak viszonylagos értelemben.– Csak egy olajlámpa. ahogyan Terry tovább káromkodik és küszködik a motorral. Felhúztuk az orrvitorlát. Fürgén haladtunk előre. végigfuttattam a belső orrvitorla feszítőkötelét az orrárboc mentén. és felhajította a kormányállásba. a tarcsvitorlát. Láttam. és ügyetlenkedni kezdtem a bilincsével. – Dobd fel azt a sárga zsákot. a derékvitorlát. ám a dagály ellenünk dolgozott. ahogyan különféle alakok gyűlnek Bannister teraszára. Nem voltak fényeink. se tájolónk. mit kell tenned? – Persze. mégis tengerre kellett szállnia. meggyújtotta a térképasztal olajlámpását. Küszködve indultam előre a nehéz teherrel. – Miért nem vettél egy tisztességes motort? – Mert nem engedhettem meg magamnak. Elértük a Sansom's Pointot. A nyugati dombok alaposan megkeverték a szelet. inkább vonja fel a tatvitorlát. Sebesen ugyan. Semmi. a vitorlákra és a motorra. A hátam majd beszakadt. és tovább küzdött az indítókarral. a másikban erőteljes lökések kapaszkodtak a vitorlákba. megtalálta a vitorlazsákot. Még nem állt készen a tengerre. csak a hajóra. – Rögzítettem a kormányrudat. Befűztem az orrvitorla kötélvezetőit. nem számíthattunk másra. hogy a Wildtrack II orra bármelyik pillanatban előbukkanhat a sötétből. amely az istennek se akart beindulni. Terrynek át kellett vennie a kormányrudat és módosítani útirányunkat. Hallgattam a hajótörzsnek csapódó hullámok áldott hangjait. hogy hagyja a motort. sziszegve szelte a vizet. hátraszóltam. Egyik pillanatban tökéletes szélcsend következett be. Vajon a rendőrség már a folyó torkolatánál várakozik? Előrángattam a tarcsvitorlát a zsákból. A Sycorax nem találta a helyét. a Sycorax pedig nekiveselkedett a szélnek. és sebesen repített bennünket a bójákkal kijelölt csatornában. azután felvontam a vitorlát. amely végre elrejtette előlünk a Bannister-ház fényeit. a sudárvitorlát és a tatvitorlát. Nyugtalansággal töltött el a tudat. amíg én felhúztam a vitorlát. Terry! Gyufát gyújtott. Emlékszel még. A kis lejárón át jutott el a motorhoz. Mozgásunk kellően gyorsnak tűnt. Terry. hogy éppen csak gyalogtempóban araszolunk előre. a partról viszont valószínűleg úgy tűnt.

gondoltam. az a szánakozással és gyűlölettel vegyes pillantás járt az eszemben. újra és újra megrántotta a kart. – Terry habozás nélkül elfogadta az ítéletem. – Mégis. Először akkor láttam meg őket. Terry keresett egy viszonylag kényelmes zugot a fedélzeten. – Pontosan. Akarod. – Magam is erre a kérdésre kerestem a választ. amikor a keresőreflektor fénye megcsillant a Wildtrack II fényesre polírozott orrán. Akkorra már elhagytuk a városi mólót. – Akkor rohadjon meg. és rágyújtott. de az érzelmeim immár kibogozhatatlanul összefonódtak személyével. hogy dacoljon az árral. főnök? – Két gazdag fickó egymás torkának ugrott. ez a Bannister rendes figura. – Terry visszatért a küszködéshez. Terry visszatért a kormányállásba. az ellensége vagyok. Nem jutott eszembe más menedék. – Adj egy kis kakaót. – Mi történt. – Hová megyünk? – érdeklődött Terry. amellyel Angela búcsúzott tőlem. és mindkettő megpróbált a maga oldalára állítani. Bannister most azt hiszi. és a Sycorax előrelendült. mire a motor előbb leállással fenyegetett. – Azt hittem. – Nyomorult kis patkány – csattantam fel –. És bosszúból a Sycoraxot akarja. Olyannak tűnt a tévében. Sally mindig nézi a műsorát. de életre kelt. Mindenképpen el kellett rejtenem a Sycoraxot Bannister végrehajtói elől. azután valami isteni csoda folytán a motor. csak George Cullen hamoazei műhelye. ha vonakodva is. – Minden nő istencsapás – morogtam. megnyugtató ütemet. és a versenyhajó úgy egymérföldnyire haladhatott mögöttünk. Ekkora távolságot a másik hajó másodpercek alatt áthidalhatott. Holnap. Követtek bennünket. és el akarja venni a Sycoraxot. hogy kitegyelek a városnál? Visszasandított a válla felett: – Üldözni fognak a nyavalyások? – Meglehet. – Elég szűkös. – Minden motor istencsapás. – Mikorra kell visszaérned a laktanyába? – Tizennégy nulla-nullára. hogy elárultam őt. – Sejtelmem sincs. főnök! Előrenyomtam a gázkart. – Plymouth-ba – feleltem végül.Miután felvonta a sudárvitorlát. ám Bannister. Pokolba az egésszel. Azt hiszi. hogy a másik oldalra álltam. azután a dugattyúk felvették a szokott. . vagy bárki is állt a Wildtrack II kormánya mögött. – Akkor maradok.

és a déli felhőtömegben rések támadtak. és maradtam a Calfstone közelében. ahonnét most bukkant elő a Wildtrack II orra. A folyó torkolatát jelző földnyúlvány körénk zárult. hogy a folyótorkolat felől nagy sebességgel érkező Wildtrack II esetleg zátonyra fut a homokpadon. és a tengervíz utat találjon a hajótestbe. Nem akartam. főnök? – Már hetekkel ezelőtt ezt kellett volna tennem! – És mi lesz a nyavalyásokkal? – Terry a folyótorkolat felé biccentett. – Felzárkóznak a mocskok! – figyelmeztetett Terry. Terry elvigyorodott: – Most boldog vagy. akár egy táltos paripa. A motor abban a pillanatban állt le. de Terry kitartott. és a rázkódástól majd leugrott a talapzatról. Motorunk köhécselni kezdett. soha többé nem élhetem át mindezt. és mi továbbaraszoltunk. amikor azt gondoltam. amikor az orr beleszántott az első tengeri hullámokba. A hajó úgy ugrott neki a meredek óceáni hullámhegyeknek. A motor megint kihagyott egy ütemet. Boldogság öntött el. mögöttünk fehéren habzott és terült szét a farvíz. Az eső kezdett alábbhagyni. és a szél sebesen űzött bennünket. csipkés széleit ezüstszínűre festette a holdvilág. A dízelolaj túlságosan sokat állt. és láttam. A gátnál fehéren tajtékzott a víz. hogy az orr belemerüljön a vízbe. Nyugat felé tartottunk a partvonal mentén. ahogyan a cseppek leperegtek az orrvitorla alsó szegélyéről. Éreztem a földtömegek által megkavart szél bizonytalanságát. . A versenyhajó megtartotta a távolságot.láthatóan nem a nyilvánosságnak szánta az elfogó manővert. hogy a hajtórúd szétrázza a szigetelést. és én felkurjantottam a boldogságtól. Nem bíztam túlzottan a tervben. gyaníthatóan víz is keveredett bele. és jól is tettem. Veszedelmes közelségbe kerültünk a Calfstone-homokpadhoz. Volt idő. – Rohadjanak meg! – Átadtam a kormányrudat. – Állítsd le! – kiáltottam. amelynek törő-hullámai fehéren habzottak az orrnál. remélve. A Sycorax széllel szemben haladt és önfeledten szelte a tengert. hogy kikapjam a helyéből az egészet és behajítsam a vízbe. Eső záporozott a vitorlákra. Szándékosan kormányoztam a szél felé. és azt tehette. Valaki ránk kiáltott a móló felől. A vitorlák dagadoztak. ami rázós átkelést ígért. és beállítottam szélirányba a vitorlákat. A Sycorax végre kiszabadult a rabságból. A hullámok elég magasra csaptak ahhoz. Ugyanakkor a Wildtrack II továbbra is követett bennünket. amire egész életében szánták. hogy nincs világításunk. Mennyire gyűlöltem a motorokat! Időnként erős kísértést éreztem arra.

de előttünk állt az egész éjszaka. hogy keressen néhány meleg holmit. és örömmel láttam. Vajon mikor jutnak el odáig. még kevésbé felismerni. hogy közölhesse tartózkodási helyünket a végrehajtókkal. máris felkelt? – kérdeztem Terryt. kik tartózkodnak a fedélzeten. – Épp csak megsimogattam a nyavalyást. csak Mulder lehetett. ahová évek óta vágytam. – Lehetséges. és reszkettem a hidegtől.Visszafordultam a kormányállásban. Rosszul vette a tengert. hogy megnézzem magamnak az ügyesen manőverező versenyhajót. hogy valahol elveszítsük a Wildtrack II-t. – Terry? – Főnök? . Megkerestem a távcsövemet és ráirányítottam a Wildtrack II-re. – Hogy a fenébe ne. Mindez azzal kecsegtetett. számíthattunk rá. Eltűnődtem. Az éjszaka sem sietett segítségemre. akkor ezek az emberek már elkövettek egy nyílttengeri gyilkosságot. magával hozta-e Mulder a vadászpuskáját – de hát csak nem tervezett gyilkosságot? Aztán felötlött bennem. Időre volt szükségem. Hosszú küszködés várt ránk az apály beálltáig. Terry hasonló gondokkal küzdött. Angela sehol. Nem volt könnyű a látómezőben tartani a hajót. A versenyhajóra meredtem. azután otrombán csapódott le a vízre. hogy nemsokára teljes pompájában előbújik a hold. Utána állítottam a vitorláknak. hogy kövesse a Sycoraxot. hogy kényelemben érezzem magam. főnök. hogy véget vessenek a küszködésnek és elsüllyesszék a Sycoraxot? Azt a vadászpuskát képtelen voltam kiverni a fejemből. hogy ha Kassoulinak igaza van. hogy megpróbálnak orral belénk jönni. akit hazavágtál. éppoly könyörtelenül végrehajtja rajtam a bosszúját. Az égbolt tisztult. ahol újra nyugatnak fordulhattunk. – Valami jó kis kaja se ártana. Árnyalatnyit aláfordultam a szélnek. amellett vágytam rá. és rögzítettem a kormányrudat. A Wildtrack II-t alighanem azért küldték. Mintha megpillantottam volna egy bekötözött arcú férfit is. gondoltam. ahogyan Kassouli végrehajtja a magáét őrajta. Bőrig áztam. és akkor reményünk se marad arra. a karcsú hajótest magasra emelkedett a hullámtaréjokon. milyen elegánsan veszi az újjáépített Sycorax az akadályokat. Bannister. megcsomóztam a köteleket. hogy jól fog viselkedni a nyílt óceánon is. egészen a Start Pointig. ezért leküldtem. hogy kitaláljak valamit. – Terry odalökött nekem egy pulóvert és vízhatlan kabátot. A hajó immár magától vitorlázott. Nem tartottam valószínűnek. Három férfit láttam. hogy a fickó.

Idehoznád? Leereszkedett a kabinlépcsőkön. – Csak nem az a colt. Bannister ügyvédei döglegyekként fogják ellepni. Most dél felé tartottunk. – A balcsapáson vitorláztunk. A parttól távolabb egyre mélyültek a hullámvölgyek. hogy talán az ő jelenlétük késlelteti-e Muldert. és azon tűnődtem. azután hunyorogva jött fel a holdfénybe. Előbb Kassouli. A versenyhajó árboccsúcsát és tatját fehér fény jelezte. főnök! – csalódottnak tűnt a hangja. és a versenyhajó kijjebb került a tengeren. Két halászhajó is a környéken dolgozott. de bekapcsolták az előírásszerű piros-zöld oldalfényeket is. hogy . amit én őriztem? – Nem akarom használni. majd tapogatózni kezd a fenék sötétjében. merengtem keserűen. A Start Point-i világítótorony fénycsóvája végigpásztázott a látóhatáron. amint kitapogatta a csomag alakját. hogy gazdag és befolyásos ellenségeket szerezzek. Fogalmam sem volt arról. Terry aludt egy órát. amint felmordul. bár a Sycorax túlságosan kis célpontnak számított. és nem engednek elszökni. hogyan zajlik az efféle eljárás. Fényesen kivilágított konténerszállító hajó araszolt mögötte kelet felé. abban azonban biztos voltam. Így tartottak velünk lépést kerek három órán keresztül. Immár bizonyosnak tűnt. precízen és magabiztosan szántotta a vizet.– A motor alatt. Azután próbálj aludni egyet. hogy a Pointnál kikerülhetünk a dagály fogságából. – Még itt van. a nyomomban vannak. – Csomagold csak ki. ezért a Wildtrack II mindvégig megmaradt látótávolságon belül. abban a reményben. gondoltam. hogy tudassák. – Jesszusom – nyögött fel. Csakhogy reggel. A Wildtrack II árnyékként követett bennünket. most pedig Bannister. – Még itt van? – bökött a Wildtrack II-re. amint behúzódok a menedékbe. és nem rendelkezett reflektorral. hogy mindvégig megpróbáltam becsületes maradni. A Wildtrack II továbbra is megtartotta a távolságot. Van benne valami csomag. a jobb oldalon találsz egy faládát a gerendához csavarozva. és a Sycorax láthatóan élvezte a nyílt óceánt. és hallottam. csak ha feltétlenül szükséges. vagy mit tehetnék ellene. Kivételes tehetségem van ahhoz. – Ne. Üldözőim külön gondot fordítottak arra. Alighanem radarját használta a követésünkhöz. ráadásul a környéken haladó halászhajók is összezavarták a jelet. hogy semmi áron nem engedem elvenni a hajómat. Ráadásul úgy. amíg el nem hagytuk Start Pointot.

és az orr tompa morajjal csapódott vissza. Irányt váltok. A Sycorax. de nem szólt. mit csinálnak. és az orrárbocot. hanem a hajóra. hogy lerázom valahogy. újra lelassított. A szél erősebbnek tűnt. Célozz a merülési vonalra vagy a motorokra. – Azt fogjuk csinálni – folytattam –. És vedd magadhoz a pisztolyt. – Kitérni! – kiáltottam. hogy bizonyára semmi jót. a legkisebb veszély is fenyegeti a legénységet. mert Bannister előrelökte a gázkart. . és felénk hordta az orr által felvert vízpermetet. Nem a legénységre megyünk. továbbra is a Wildtrack II oldalára irányítottam. Terry. mit akarok tenni. Újra felemeltem a távcsövet. Elővette a coltot. mit fogunk tenni. A szél sziszegve keresett utat a kötelek között és megtépte a vitorlák belépőélét. Mindketten a Sycoraxot nézték. én azonban elszántam rá magam. Terry! – Kezdenek összezavarodni. A Wildtrack II. igyekeztem irányban tartani a hajót. Szükséged lesz néhány tárra. amely sosem jeleskedett a szűk kanyarokban. és megtöltötte a fegyvert. Éreztem a víztömeg rázkódását a Sycorax törzse alatt. s ezúttal tisztán ki tudtam venni Bannister és Mulder alakját a kormányállásban. Meglepett pillantást vetett rám.Bannister csak meg akarta ismerni úti célomat. – Önkéntelenül is a hivatalos megszólítást használta. Terry kezelte az elővitorlákat. Készülj fel néhány gyors manőverre. átsüvített a kötelek között. Ha úgy látod. Megértetted? – Igen. – Mit csinál? – Beletaposott a gázba. végigvisszhangzott a hajó egész vázán. s a hirtelen felgyorsuló hajó tatja belemerült a vízbe. – Figyeld. nyilván azon töprengtek. Terry átfordította az orrvitorlát. ráirányítottam a másik hajóra. itt az ideje elriasztani a rohadékokat. – Megpróbál majd kikerülni bennünket. – Azt hiszem – szólaltam meg lassan –. csak éppen azt nem tudja. inkább ne tüzelj. Bebiztosította. Irányt váltottunk. A hullámok egyre magasabbra nőttek. hogy közvetlenül üldözőink felé vegye az irányt. Amennyire tudtam. akár egy lándzsát. vonakodva fordult és állapodott meg a jobbcsapáson. miután messze elénk került. Egyszer megimbolyogtunk. azután úgy dönthettek. majd vízhatlan kabátja zsebébe dugta a pisztolyt. visszatért a kormányállásba. hogy teljesen összezavarjuk a nyavalyásokat. főnök. uram. és ezzel kis híján szembefordultunk a széllel.

és zajuk ágyúdörrenést idéz.A versenyhajó vezetője. talán azt tervezte. mint amikor az orkán belekap a vitorlákba. – Készülj a tüzelésre. és csak imádkozni tudtam azért. felhagytunk a játszadozással és folytatjuk a nyugati utazást. és kiengedtem a szelet. lelassultunk és szélesebb íven fordultunk. Finoman a szél alá tértem. A Wildtrack II százméternyire lehetett tőlünk. – Tíz másodperced lesz! – kiáltottam oda Terrynek. Igazodtam a mozgásához. majd felhúzta a fegyvert. és a legközelebbi ponton számításaim szerint mintegy harminclépésnyire került tőlünk. újra gyorsított. hogy lecsökkentsem a távolságot. és megláttam a holdfényben megcsillanó hajófeneket. hogy immár északnak és az erős hátszéllel haladjunk. tisztán láttam a kormányállásban álló alakok arcát. Az öreg tengerészek szokták mondani. a hajótörzset verdeste és rázta a vitorlákat. a Wildtrack II lelassított. hogy a szél ágyúzik. A Wildtrack II is lelassított. aki teljes értetlenséggel szemlélte viselkedésünket. és hallottam a kettős kattanást. Előhúzta a fegyvert. Épp vissza akartam vonni a tűzparancsot. A pisztolycsőből jól látható. Lekuporodott a kormányállás jobb oldali pereméhez és nekitámaszkodott a kabin rekeszfalának. – Elvigyorodott. Széles körben követett bennünket. Most úgy tűnhetett. méteres torkolattűz csapott ki. Hajónk mozgása és a célpont imbolygása szinte lehetetlenné tette a pontosságot. Egy colt számára még ez is nagy távolság. – Az isten szerelmére. nehogy Terry eltalálja a három férfi valamelyikét. viszont nem volt szükség hajszálpontos találatokra. Olyan hangok hallatszottak. és mindkét lapátkezével szorosan megmarkolta. Visszafordultam a szélbe és feldagasztottam a vitorlákat. – Balra fordulok – figyelmeztettem Terryt. – Értem. amint kibiztosította. ahogyan vérvörösre fest . Amint azt gondoltam és reméltem. hogy leír egy széles kört. főnök. célra tartott és tüzet nyitott a hajó fémgyomrára. A tenger megtáncoltatta a Sycoraxot. csak a hajóra célozz! Minél előrébb és minél közelebb a merülési vonalhoz. amikor a vásznak odafent csapkodnak. és még láttam. amikor egy hullám feldobta az alig harmincméternyire haladó Wildtrack II-t. és a tatunknál veszi fel új pozícióját. Most a part irányába tartott. most pedig a colt hangja hasított a levegőbe hasonlóan gyilkos dörrenésekkel. A versenyhajót figyeltem. – Tűz! Terry két kézre fogta a pisztolyt. nehogy eltalálj valakit. Az orra kezdett felénk fordulni.

azután a másik hajó felé fordultam. amint a három alak rémülten elfordítja a fejét. hogy a hajó keltette hullámokkal elárasztanak. Gyengéden magam felé húztam a kormányrudat. A Wildtrack II felriasztott szarvasként szökellt a hullámokon. hogy minél távolabb kerüljön tőlünk. orra visszaereszkedett a hullámokra. a korróziógátlóval lefestett hajófenék sápadtan izzott a holdfényben. és immár a tulajdon . kiengedtem a szelet és kivártam. hogy az utolsó lövés esetleg eltalált valakit. A Wildtrack II lelassult. amíg a Sycorax irányba fordul. majd belevágódott a legközelebbi hullámvölgybe. Meredten néztem előre. újra tüzelt. és úgy döntöttem. A versenyhajó kapkodva irányt váltott. Ettől mindenképpen el kellett tántorítanom őket. amint védtelenül a vízfelszín fölé került. Terry megtámaszkodott. nem úgy nekik: óriási bajba kerültek. de a víz hirtelen tajtékzani kezdett a Wildtrack II tatjánál. és megesküdtem volna rá. Az üvegszilánkok tajtékként csaptak fel a levegőbe. és mintha még most is láttam volna a kormányállásban mozgó három alakot. Az orr zajosan csapódott a hullámoknak. Terry tárat cserélt. szétterpesztette a lábát és tüzelt. Amint arra számítottam. – Felkészülni! A versenyhajó továbbgyorsult. és felborítanak bennünket. amint sötét foltban felszakad a hajótest. azt tervezték. Terry megállt. – Tüzét szüntess! Irányt váltunk! Terry kicserélte a tárat. miközben teljes sebességgel széles kört írt le. – Tüzet szüntess! Tüzet szüntess! – halálra rémített a lehetőség. hová csapódtak Terry lövedékei. amiből gyaníthattam. Egy egész tárat beleürített a közeledő hajóba. hogy a Sycoraxon áll bosszút megpróbáltatásaiért. Ezután már egyenesen felénk tartott. Hátszélben vitorláztunk. Terry! Tűz! A versenyhajó orra magasra emelkedett. Nem lehetett tudni. amit mielőbb ki kellett szivattyúzni. mialatt hatvan méter hosszan köpködte maga mögött a tajtékot. és a versenyhajó kilőtt. képes leszek-e valaha is egyedül működtetni ezt a csökönyös hajót. – Az orr részre. ahol a három arc szemvillanás alatt eltűnt a mellvédkorlát mögött. hogy Mulder csakugyan elhozta a vadászpuskáját és azt tervezte. amíg közelebb kerülnek. ahol egy súlyos lövedék átütötte az üvegszálas műanyagot. és láttam. és el kellett tűnődnöm azon. A hajóba ömlött a víz. nem várunk. Az erőltetéstől majd széthasadt a hátam. Egyszer el is vált a hullámtaréjtól és szabadon úszott a levegőben.egy felcsapó hullámot. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett számomra. és ezúttal a versenyhajó szélvédője robbant szét az éjszakában. hogy látom.

Volt valami igéző a Sycorax mozgásában. Most már semmit sem kellett tennünk. – Mint egy tinó a vágóhídon. az őrnagy persze már utánad zavart minket is. amit értem tett. – Szerencsére – jegyeztem meg fanyarul. Az őrnagy megparancsolta. és a víz áramlása végre a segítségünkre sietett. Leültem. – Erre való a munkásosztály. Terry! – Már megtettem. és hogy igazából nem mondtam el nekik semmit. . főnök. – Emlékszem. Elsötétített hajón vitorláztunk a koromfekete óceánon. és hozhatna nekem egy istenverte sört. – Nagyon fickós voltál aznap este. Ismét irányt váltottunk. hogy vágódjunk hasra. – Nem hallottam. A mocskok tízméternyire voltak mögötte. kecsesen alámerülő orrában és lendületes előretöréseiben. ahogyan üvöltözöl – bólintott. főnök. – Akkor a munkásosztály végre hasznossá tehetné magát – vigyorodtam el –. nem? – Tízméternyire! Megvolt az ötven is. aztán rád ripakodott. hogy nem találtak el már elsőre. Fel kellett hagyniuk az üldözéssel. Hogy kihúzza az ilyen gazdag ficsúrokat a bajból. és még most is metszően hideg maradt az esti vihartól. amíg rá nem fordultunk a plymouth-i kikötőgátra. – Végül feladta. amiért rossz helyre vittél minket. A dagály már rég megfordult. hogy a tévések szüntelenül arról az éjszakáról faggattak. főnök – mosolyodott el Terry kedélyesen. ha meg akarsz halni. Csak az isten tudja. amikor a kitüntetésemet szereztem. – Nem is nagyon emlékszem – vallottam meg. és kihasználtuk a délnyugati szelet. Azt mondta. Terry a filmezésről kérdezett. – Tényleg? – Hallottam. ehelyett egyedül rontottál neki a vezérkarnak. Úgy gondolta. hogy minél gyorsabban elérjék a kikötőt. Rögzítettem a kormányrudat.biztonságuk követelte. és Terry gúnyos vigyorral figyelte távozásukat. én pedig elmondtam. – Biztosítsd ki a fegyvert. hogy azonnal gyere vissza. Köszönetet mondtam Terrynek mindazért. különben is az egész a te hibád. hogy balról kerültük meg a sziklákat. – Azután. A szél erős maradt. Legalább fél mérfölddel arrébb kellett volna lennünk. – Kuncogni kezdett. hogy elkezdted őket irtani. hát tedd meg.

– Habár – sóhajtott fel Terry –. Az élet akkor is jól kicseszett velünk. – Ajkához emelte a sörösdobozt. mi? – Melissa hagyott el. de igazán nem tudom. te és én. mindig lesz egy priccs a Sycoraxon. – Ha el akarnál szökni – böktem ki végül –. de hát miféle munka az? Amikor a kormány mást se akar. főnök. Összekoccintottuk sörösdobozunkat: – Szent igaz. Kellett lennie valamennyinek. Azon tűnődtem. ő Sallyre gondolt. úgyhogy valóságos családi vállalkozás lehetne. – Bárcsak az enyém lenne ilyen könyörtelen! Bárcsak ő menne haza az anyjához! Akkor nyugodt szívvel térhetnék vissza a laktanyába. – Ennyire. hogy hagyd ott a sereget? Bólintott. – Talán Sally is leszállna rólam. Remek páros vagyunk. – Neked sikerült kiugranod. csak kizsigerelni a bányászokat? – Szívesen dolgoznál bányában? – Két bácsikám is van odalent. Néha azt hiszem. de Terryvel ellentétben legalább szabadon élhettem. van néhány igazán jó haverom odabent. – Sally meg azért nyaggat. és esetleg a kölyköknek is jobb lenne. Jó időt futottunk. bárcsak ne hallottam volna ki a reménytelen beletörődést a hangjából. Elnéztem a Start Point fényét. hogy menedéket találjon a szél elől. Terry? – Átkozott asszonyok – csóválta a fejét. – Úgy érzed. – Egy percre se hagy békét. Szeretem a sereget. nem sok jó származott az egészből. Nem én ugrottam ki. azután a Salcombe kikötő felé vettem az irányt. – Elhalt a hangja. én Angelára. – Tudod.– Megfingattuk őket – bólintott Terry. ha egyszer vége annak a rohadt sztrájknak. és sokáig bajtársias gondjainkon tűnődve ücsörögtünk. mint akármilyen ellenség. – Behúzódott a kormányállás sarkába. Én is elvesztettem a párom. – Aligha. főnök. Azt mondja. Valamiért a társalgás mindkettőnket elkomorított. tényleg szeretem. . amíg a kifoltozott hajótest össze nem érik. – Magadtól nem mentél volna? Megráztam a fejem. a nők könyörtelenebbek. – Szünetet tartott. Azt kívántam. mennyi víz lehet a fenékben. lesz munka bőven a bányában. – Ennyire rossz? – kérdeztem részvéttel.

Az északon meredező szirteket megérintette a holdsugár. ahová az ügyvédek se jöhettek utánam – a nyílt tengeren. befejezni a hajót. azután eltűnni ott. mint elrejtőznöm Bannister ügyvédei elől. de legalább a Sycorax visszatért oda. Most már nem kellett mást tennem. az odalenn megtörő hullámokról magasra csapott a fehér vízpermet. ahová tartozott. Minden tönkrement.Elhallgattunk. .

amellett itt gyártották az olyannyira lesajnált üvegszálas hajótesteket a csináld magad amatőrök számára. – Nehéz idők járnak. tokás. – Nyavalyás dzsungelmajmok is képesek megcsinálni. tudom én. – Tudom én. hogy a műhelyből egyetlen új hajó is kikerült volna. némelyikük úgy festett. mintha húsz év óta itt hánykolódó kifizetetlen számlák lennének. megmagyarázhatatlan módon szeleprugókat. – Meggyújtotta a pipáját. Kitisztította. és a hámló mennyezet felé fújta a füstködöt. Újra eleredt az eső. Az iroda romokban hevert. meg egy baszott japcsi motort.8. nagy mellű cicababák képei. megpiszkálta. ősz fürtökkel és apró malacszemekkel. – Felállt. – Én fent voltam nála. akik szerették egyedül befejezni a hajójukat. mikor is? Hat hónapja? Még karácsony előtt. forgattyúházakat és tömítőgyűrűket reklámoztak. és most telitömte dohánnyal. – Az már igaz. – Újra játszadozni kezdett a pipájával. – Nem. Hosszú évek teltek el azóta. nem igaz? Mindenki műanyag kádat akar. George hatalmas íróasztalán halomban álltak a régi papirosok. ám rég megfakult szépségek között légypiszokkal borított fényképek mutatták be Cullen zömök kis hajókból álló halászflottáját. Nick. A falat elborították a szőke. Nick. George. az biztos. George jókora. – Üvegszál – folytatta maró gúnnyal. Hiányolt. ugyanakkor megértettem természetes vonzódását az apámhoz. fejezet George Cullen a pipájával játszadozott. Nem úgy egy tisztességes palánkozást. – Már senkinek sem kellenek a valóban jó hajók. A túlélés zálogát a bűnözés jelentette. amely időközben kialudt. George. A Fal és az Exe között George számított a legnépszerűbb orgazdának a tolvajok körében. – Kórházban voltam. – Találkoztál az öregeddel? – kérdezte tőlem. A műhely manapság főként kisebb javításokból tengődött. és odalépett az iroda poros ablakához. – Mit kell érteni ahhoz az üvegszálhoz? – Nem könnyű rendesen összerakni. A leplezetlen. Nem létezhetett olyan . testes férfi volt. az utolsót talán még George apja építette. kivörösödött arccal. Sosem kedveltem őt.

Nem is csoda. – Nekem csak szerencsém volt. gondoltam. közvetlenül George irodája mellett. hogyan megy. hogy jóindulattal középkorúnak is nevezhetném. ami a tiéd. és ha bármit találsz. hogy megy ez. megállapodunk valahogy. George örökké a halál küszöbén állt. – Az a másik kettő érdemelte volna – utasítottam el a dicséretet. Nick – mondta most. hogy Cullen Halászflottája nem gazdagszik egyetlen új hajóval sem. Egy csomó holmit megfújt az én hajómról is. – Majd később körbenézhetsz. – Az a kereszt. kronométer. Talán még mindig megvannak. George. Egy időre menedékre leltem. nem igaz? Szóval. A Sycorax biztonságban meglapult a szűkös kikötőmedencében. amelyeket olyannyira kedvelt. Tudod. és most is kitöltött belőle két pohárral. Kis halászhajó roncsát kellett kiköltöztetnie. – Visszaült és elkínzottan összerezzent valami belső fájdalomtól. ezért mindig újabb és újabb orvosságokkal kísérletezett. tengeri klotyó. – Nagyon jól tudom. mi kellene? – Rádió. így órák hosszat szórakoztathatta apámat a tolvajlások és átverések történeteivel. Terry Farebrother a közeli Plymouth-ban szállt vonatra. barométer. – Nem lepne meg – vont vállat George. – Ismerem Fannyt.gazemberség a parton. fiam. Akkor igazi vénembernek tűnt számomra. az isten szerelmére. . – Ledöntötte a whiskyjét és töltött magának egy másikat. Tommy Sandman fia vagy. – Végtére is. rövidhullámú. És persze a háborús hősnek is. amiről George ne tudott volna. hogy elrejthessem a hajóm. – Az öreged iszonyú büszke rád. George cserébe hallani akarta a történetem. és öregesen komoly hangján beszél. Egyik legkorábbi gyermekkori emlékem. – Ismersz. meg minden. vagy legalábbis annyit. – Kedveled is? – Fannyvel minden rendben – felelt George elővigyázatosan. – Időről időre üzletelünk. fenékszivattyú… – Kímélj meg a többitől. George. de George már reggel hét óta folyamatosan ivott. Nick – legyintett. – Baromság. – Mulder – csillant fel a szeme. aksik. horgony. mintha csak óriási szívességet tenne. s csak most döbbentem rá. tájoló. Nick. – Köszönöm. amennyit hajlandó voltam megosztani vele. Még csak délre járt. Ilyen plecsnit még ma sem adnak a kukoricapehely mellé. hogy George a whiskynket issza. bár a whiskyt azért mindegyiknél jobban szerette. lámpák. sőt nem lett volna maga is benne. Bármit megtennék Tommynak.

George! – Rám ügyet sem vetett. a kocsmában. gondolkodás nélkül kihajít innét. majd a tekintete rögtön visszatért Abbotthoz. tépd csak le azt a nyavalyás fejét. majd töltött a kétes hitelű folyadékból. Harry. – Mi újság? – Szar az egész. és az igaz szerelemről szóló magazinokat olvasgatta. ahol George termetes titkárnője – aki a szóbeszéd szerint percenként egy karaktert tudott leütni az írógépen – egész álló nap a körmét lakkozta. – Abbott továbbra sem vett rólam tudomást. Jó a hajója. – Nem láttad valahol a fiatal Nick Sandmant. és ott is maradtam. Harry. amely. Félhüvelykes jó lesz? Hirtelen felháborodott hangok szűrődtek be a külső irodából. aki kicsit megszorult. George újra felém sandított. – Akkor Mr. hogy Abbott valamilyen játékot akar űzni velem. George. rendben? – Az iroda tejüveges ajtaja kivágódott. sehol. George nem mond semmit. amíg nyereséget hajtok neki. hogy reménytelen lenne az árat kérdezni.Kétes tisztaságú volt a pohara. azután ráeszmélt. Harry! – George gépiesen nyúlt egy újabb koszos whiskyspohárért. akárcsak a whiskyje. George. – Miféle horgonyt akarsz? – Két CQR-t. Nick. és ne is halljunk felőle. Cullen megbeszélést tart. Van hozzá lánc is? – Tudtam. mondd meg neki. Ősöreg. törött rugós bőrfotelben ültem. húzza meg magát. hogy azt üzenem. soha még csak Skócia közelében se járt. Cullen majd szünetelteti a francos megbeszélését. Nem akarom látni az ocsmány pofáját az utcákon. és Abbott nyomozó lépett a szobába. amit még megengedhetek magamnak. amíg az öreg . – 'Reggelt. Halászhorgonyt. amióta elment a francos Falkland-szigetekre. – Mr. – 'Reggelt. Azután ehhez ad valamennyit. majd azon a napon. – Nem mehet be oda! – hallottam Rita visongását. hogy mindent kifacsart belőlem. Húzza meg magát. George? George vetett rám egy sanda pillantást. azután megborzongott. – Tavaly volt egy hollandunk. amíg pennyre ki nem kalkulálja az utolsó összeget. bármi is állt a harsány címkén. Félig lehunyta a szemét. George. – Miután pedig letépted a fejét. Mit szólnál az ő 75 fontosaihoz? – Megteszik. – Amennyi csak kell. Abbott elvette a whiskyt és kényeskedve belekóstolt. – Nem én. persze. – Persze. Tárt karokkal fogad a műhelyében. de tovább ivott. – Ha mégis látnád.

ha elveszítené. George. amit sikerült összehoznia. hogy senki se halt meg. mielőtt még fémdetektorral át nem kutatom az egész hajóját. akkor palánkokra szétcincálom azt a szaros bájzlit. Sandmannek vagy annak a korcs hajójának. Harry – sietett egyetérteni George. – A kulcsszavaknál Abbott dühös tekintettel fordult az irányomba. mikor távozhat innét. – És ha a fémdetektorral nem találnám meg. ha látod valahol. Harry. Harry. ne engedd sehová. – Megmondom. – Megmondom neki. – Azt is mondd meg neki. Harry. – Közlöm az égi hatalmakkal. – Megmondom neki. . Ezzel nem lopta be magát Mr. aki továbbra is következetesen kerülte a tekintetem. Nem szóltam. ahonnét a mocskon és esőn keresztül letekinthetett a Sycoraxra. Harry? – Köztünk és Amerika között. ám máskülönben végig George-hoz beszélt. Abbott végzett a whiskyjével. Harry. – Azt is megmondhatnád Mr. Bannister szívébe. meg se moccantam. Mondd ezt meg neki.Harry bácsi el nem simítja azt az óriási szarkupacot. – Megmondom. Sandmannak. Még csak az hiányozna. George. és töltött magának még egy adagot. – Helyes. Abbott odasétált az ablakhoz. – George megkönnyebbülten sóhajtott fel. milyen átkozott nagy szerencséje. nyomát se láttam Mr. – Megmondom. hogy én majd tudatom vele. – Megmondom neki. – Megmondom. – És ha látod őt. amiért nem került bajba túlzott engedékenysége miatt. Az egyik golyója alig öt centire kerülte el Mr. Harry. George láthatóan még sosem hallott erről: – 1812-es. hogy ha lenne egy stukkere a hajóján. hogy nem annyira a búr háború miatt aggódom. Bannister csinos kis fejét. most George felé pördült és rábökött a mutatóujjával. – És mondd meg neki. hogy bármilyen kimerítő vizsgálatot is folytattam ezen a bűntanyán. Harry. Harry. George. okosan tenné. Abbott. hogy újabb ámokfutásba kezdjen. – És mondd meg azt is. mint inkább az 1812-es háború miatt.

– És mondd meg. Forróság köszöntött Angliára. Legyen szép napod. Nick? – Milyen stukker. miről beszélsz. George. Nick. George? – Üzleti ajándék. amely gyorsabb vitorlázással kecsegtetett. – Hallottad ezt. – Stukker. Távozott. – Mennyit fizettél ezért a skót whiskyért. Automata? – Fogalmam sincs. én megyek. Az egyik ügyfelemtől.– Sosem tanulnak meg rendesen célozni abban az ezredben – tette hozzá Abbott kajánul. Angliát legyőzték krikettben. őt sem nevezték meg. hogy a hajók Cherbourgban várakoznak a rosszabb időre. Csalódottnak tűnt. – A francba! – Hátradőlt a széken és megvillantotta apró malacszemét. Nick. – Akkor nem kell elmondanom az egészet? – Nem. George? – Egy stukkeren tisztes hasznod lehetne neked is. Emelkedett a munkanélküliség. George. Ritától kaptam meg a magazinokat és a napilapokat. – Jól átvertek. – Nem úgy a lövészeknél. ahol én is szolgáltam. Abbott beleszagolt az üres pohárba. Bannister nevét nem említették. Harry. Harry. egyenesen ember vagy. hogy az újságíró haverja túl van az életveszélyen. Na. George. A jachtmagazinok megírták. Ilyen időben nem lett volna értelme nekivágni a St. Harry. – Rendben. így a sztori gyorsan feledésbe merült. Ezt azért nem kell megmondanod neki. ám a Wildtrack nem tartozott közéjük. Az üzleti melléklet szerint a féléves tőzsdei jelentések Kassouli angliai . ám az értesülés sem megerősítést. de még egy ideig nem lesz oka vigyorogni. Pierre-nek. – Megmondom. mi? Mennyit kérsz érte. s bár a hatóságok előtt nem maradt ismeretlen az illető. Én is így gondoltam. A Daily Telegraph szerint a rendőrség keresett egy férfit a lövöldözéssel kapcsolatban. – Mindig azt gondoltam. Nick? – Nehéz lett volna nem hallani. A hírek szerint lövöldözés zajlott a devoni partvidéken. sem érdeklődést nem keltett. ahogyan az enyémet sem. A rendőrség szerint a férfi semmilyen veszélyt nem jelentett a közösségre nézve. George félig lehunyta a szemét és zajosan kifújta a levegőt.

hogy keressen nekem jó kronométert és barométert. Minden idejét Bannisterrel tölti. hogy romantikus magazinjainak egyik hőse öltött bennem testet. Nick! Maga aztán jó nagy galibát okozott. hogy le akarja foglaltatni a hajóját? – Rohadjon meg! – Rita. hogy meg lehet menteni a filmet. Egyet a térképasztal fölé szereltem. – Nem miattam történt. Naponta nyaggattam George-ot. – Nem csináltam semmit! – Csak éppen tönkretett egy remek filmet. Kértem. Üzenetet hagytam viszont az otthoni és az irodai rögzítőjén. Talán úgy gondolta. egyet a kabin tat felőli végébe. mintha teljesen lefoglalná a körömlakkozás. – Már nem jár be dolgozni. és azokat gondosan elhelyeztem a fedélzeten. Rita. szendvicsben és hitelben kaptam a fizetésem. habvetőket palánkoltam. Vettem két nagy horgonyt is. felkuncogott. és Matthew Coopert kértem a telefonhoz. Angela sosem volt a lakásán. okom van megbízni Angelában. Nem hagytam üzenetet a rögzítőjén. és nem viszonozta hívásaimat. hogy azt gyanítsa. fedélzeteket foltoztam. George Cullennek dolgoztam. – Képzelem. Az üzenetek nem változtattak semmin. Megpróbálkoztam a tévétársaságnál. egyet a kormányállás elülső rekeszfalára. Ebből a hitelből vettem három Plastimo tájolót. Motorokat javítottam. és a sztori. együttérzően hallgatta kitartó próbálkozásaimat. akárcsak a Devon-parti lövöldözés. akinek szoknyája a forrósággal egyre rövidebb lett. aki úgy tett. ám alig egykét nappal később Kassouli határozottan cáfolta a feltételezést. mert nem akartam. ha tudni akarja. Yassir Kassouli állítólag angliai érdekeltségeinek teljes felszámolására készült. És mindennap megpróbáltam telefonon elérni Angelát. Nick. Matthew. hogy hívjon vissza Cullen műhelyében. amely bő egy héttel később érkezett el George műhelyébe. – Jesszusom. Hogy van Angela? Alaposan megrágta a választ: – Nincs éppen a csúcson. Csak Bannisternek ne legyen hozzá semmi köze.vállalkozásainak nyereségéről számoltak be. – Átadna Angelának egy üzenetet? – kérdeztem. Tudja. – Hallhatóan neheztelt ezért. – Még most is azt mondogatja. Sörben. Bannister házában. Micky Harding kezét sejtettem a dologban. ugyanakkor egy másik cikk szerint. . lassan feledésbe merült.

– Oké – válaszolt Matthew vonakodva. azután próbáltam elérni Micky Hardingot. – Sajnálkozást éreztem a hangjában. – Megpróbálom. Nick. – Megmondom azt is. Csak adja át az üzenetet. George ötven pennyt kért minden hívás után. A franciák három ládát hajítottak át a mi hajónkra. – Mondja meg. Rita sokszor szemet hunyt a próbálkozásaim felett. Matthew. hogy felvegyük az új-fundlandi fordulót. A parttól húszmérföldnyire álltunk le. – Mikor indulnak? Újabb hosszú szünet: – Azt nem árulhatom el. hogy maga vigye az 52-est. ahol találkoztunk egy francia halászhajóval. és egy palack csapnivaló whiskyvel egészítette ki a fizetséget. Azt mondja. . Arra csak felfigyel. George nagy köteg készpénzzel fizette ki őket. Ő is magával megy. – Kihajózni? – George embere eltörte a karját. – Ma este ki kell hajóznia. – Most csak tréfál. hogy benne megbízhat. de még így is több mint tíz fonttal tartoztam a vén lókötőnek. Pierre-en. Rita felém tolta a kis perselyt. bennük a bretagne-i part teljes hosszában összelopkodott rádiókkal.– Az isten szerelmére. – Uramisten. Oké. – Mondja meg neki. Matthew! Használja a képzeletét. Matthew lejegyzett mindent. – És mondja meg neki – tettem hozzá –. és azt akarja. Nick – jelezte Rita. Azután hazafelé indultunk. elfogadta az üveg brandyt. Bizonyságként szólítsa Mickyt Egérnek. addig töltse fel üzemanyaggal. de nem volt bent a lapnál. Bízni fog benne. hogy Bannister nem indulhat el a St. és öt pennyt minden további percért. és mondja azt. Mostanra biztos kikerült a kórházból. Így azután aznap éjjel én is csatlakoztam a devoni csempészek díszes gyülekezetéhez. – Megadtam neki Micky otthoni és munkahelyi számát. A rendezőknél nem alapkövetelmény. megértem. hogy keressen meg egy Micky Harding nevű fickót. Visszatettem a helyére a kagylót. Nem is kellett mondanom. és otthon sem vette fel. azon az éjszakán Terry volt mellettem. hogy tudja. magától kitalálta. Letettem a telefont. hogy briliáns ötleteik legyenek? Írjon neki levelet a céges papíron. Nick. Nick. – És mondjon el neki még valamit. Az egész stábot kiküldik.

– Ugye csak viccel. – 'Napot. George sziszegve fújta ki a levegőt: – Még a kikötőért se fizettél. – Inkább URH-t választanék. és felmásztam a fedélzetre. már csak a tűzhely átkötése várt rám. hogy nincs többé érvényben a maga ellen kiadott elfogatóparancs. Kockás golfnadrágot viselt. és könnyedén felemeltem a súlyos tűzhelyet. Nick! – Megcélozta a homlokomat a pisztollyal. Egymagam vonszoltam át a tűzhelyet a kihalt csarnokon. Nick. – Csintalan gyermek! Hát nem tudja. – Van képe kikötőnek nevezni azt a szemétdombot? Nevetett. de miután hazaértünk. cserébe a ma esti munkámért. veszedelmes közelségben suhant el Abbott feje mellett. Rákövetkező vasárnap megmentettem egy kis tűzhelyet arról a megfeneklett Westerlyről. Néhány rádiót. amelyet George csak roncsként volt hajlandó megvenni. A következő vasárnapot a beszereléssel töltöttem. Nick. George mit szokott hozni manapság? – Semmi érdekeset. Abbott nem restellte. és legnagyobb meglepetésemre a rádió működött is. Kuncogni kezdett. – Micsoda hálátlanság. és mit kapok cserébe? Durva sértéseket. mennyibe került őfelsége kormányának kifizetni ezt a rengeteg túlórát? . – Találtam egy helyes kis rövidhullámú rádiót. hogy volt ilyen. Nick. míg bal kezében egy doboz sört. bedobott egy viharvert URH készüléket a Sycorax kormányállásába. amikor észrevettem. Harry? Megcsóválta a fejét. – Talán szívesen hallja – jegyezte meg –. és saját kezűleg irányította a kormányállás padlójára. meghúzta a ravaszt. George elégedetten pipázott a kabinban. hogy társaságom akadt. Biztosan hasznát tudnád venni. A töltetlen fegyver élesen kattant. ölében szendvicseket dajkált. Harry Abbott nyomozó várakozott a Sycorax kormányállásában. Tökéletesen működő darut sikerült alkotnom. és mielőtt mozdulhattam volna. jobbára franciákat. A csonkavitorlát átalakítottam hajódarunak. – Nem is tudtam. a jobban 45-ös coltomat tartotta. Nick? Égen-földön kerestük magát! Tudja. amint virradatkor behajóztunk Hamoaze-be. hogy az engedély nélküli fegyverviselésért súlyos büntetés jár? – Együtt kell majd golfoznom magával. Megmentem a szaros kis seggét. – Felerősítettem a kötelet.Nem találkoztunk egyeden vízi rendőrrel sem.

Nick. Nem olyan kedvesek és lágyszívűek. Az egyik része lement a jobb combomba. – Rohadt dolog – csóválta a fejét Abbott őszinte együttérzéssel. egyszerűen elképzelhetetlen. hogy őfelsége Viktória-kereszttel kitüntetett katonája engedély nélkül tartson fegyvert. Nick. meg minden. – Tényleg elképzelhetetlen – értettem egyet. a golyó kettészakadt. Harry! – Egészségére. és bontottam egy újabbat. Végeztem a sörömmel. – A golyó eltalált egy foszforgránátot az övemen. – Azt hittem. Előzékenyen felajánlott nekem is egy dobozzal. és átpöckölte a kiégett gyufát a palánkon. – Ez lenne a feltétel. majd elfintorodott. mindez csak azért van. Feltettem a lábam a szemközti korlátra. és rögtön bontott egy másikat. Nick. Pierre kupa elnyerésében. mint én. hogy az én sörömet issza. Kopott rövidnadrágot viseltem. Harry? Hogy kopjak le. miközben letelepedtem vele szemben. Sebesült háborús hős. Bannistert a St. hogy megkímélik az életét. – De van egy feltételük is. akik hatásos beszédeket tartanak hazánk biztonságáról. mert bíznak magában. Körül fogja hajózni a világot ezzel az antik ronccsal. a George dokkjában heverő többi szemét közé. – Miért? – Ki tudhatja? – Rágyújtott egy cigarettára. – Voltam már boldogabb is – értettem egyet. A foszfor tüzet fogott. a másik feltalált a gerincemhez. meglőtték.– Szóval ezzel foglalkozik manapság. – Nagyon mókás fiúk jöttek itt össze. és eszébe se jut. – Mókás fiúk? – Nagyon mókás fiúk. segítsen George Cullennek lopott rádiókat becsempészni Franciaországból. – Tudja. Úgy értem. Füllesztően melegre fordult az idő. Mindazonáltal úgy döntöttek. Nick. Csupa elhivatott alak. – Foszfor? – Igen. a hegek a combom hátoldalán frissnek és visszataszítónak tűntek. Abbott vetett rájuk egy futó pillantást. – Egészségére. – Viszont akkor is el kell tűnnie. és hagyjam békén Bannistert? . hogy meggátolja Mr. vagy teszem azt. Nick. Harry? Túlórában? – Láttam. – Kiitta a sört.

Elvette. Nick! – állított le Abbott fáradt mozdulattal. – Kösz. elvágta a köteleit. – Akkor gondoskodjon róla. Nick. maga megfosztotta az árbocától a hajóját. hogy ha megtaláljuk magát. már rég a börtönben aszalódna.. Harry. . lévén manapság övék a világ összes pénze. Nick. Bannister hajóján? – Már nem emlékszem. Márpedig nem akarjuk felbosszantani őket. Pierre-en. Ki volt az a köpcös fickó magával. Azt állítja. Nick. Miután nincs semmiféle bizonyítéka. – Megértettem. aki azokat a lyukakat ütötte Mr. mint az apja. Harding belátta. – Amit persze nem akart… – kezdtem átlátni a dolgokat – . igen. hogy a nyílt tengeren el akarta süllyeszteni a hajóját. amíg mi rá nem mutattunk. az égiek mindenképpen.– Nem kevés időbe került nyélbe ütni – bólintott. és ez még semmi ahhoz képest. Tudja. amelyek esetleg felbőszítenék amerikai barátainkat. Abbott nyomozó tett annyi engedményt a kánikulának. talán túlságosan is értem. igaz? Harry megcsóválta a fejét. mekkora hibát követett el. Bannister feljelentette a hatóságoknál. és Mr. – Pontosan. Nick. mire megy ki a játék. Magára uszította az ügyvédeit. és vádat emel. Felkínáltam neki még egy sört. akkor természetes módon neki és a búrnak mindvégig Angliában kell maradnia. – Nem hinném. Harry. – Emellett – folytatta Abbott Bannister komolyabb lépésekre is készült. hogy még egy magnófelvétel is a rendelkezésére áll? – Az a szalag… – Tudom. hogy levette a kabátját. hogy Bannister meghaljon. Hardinggal. Hátrahajtottam és a Sycorax korlátjának támasztottam a fejem. Nick. nem lesznek botrányos kis sztorik sem. Azon tűnődtem. – Mr. – Azt akarják. hogy a hatóság rendelkezésére állhasson. – Meg akarják tartani Kassouli munkahelyeit? – Úgy vélem. Szolgaállam vagyunk. – Beszéltünk Mr. .hiszen ezzel veszélybe sodorta volna az esélyeit a St. hogy ő is felejtse el. hanem igazi viktoriánus horrordíszletben. És nem olyan kedves kis szanatóriumban. – Ha az égieken múlik. A harapós kutyát nem tanácsos még egyszer felébreszteni. de semmi többet. Megtörölte az arcát egy rongydarabbal. – Hajón nem tanácsos a halálról beszélni.

Nick? És miért ment a sajtóhoz? – Ki akartam szállni. Ő éppúgy szívesen végignézte volna. – A gazdagok rendszerint megkapják. – A fenébe is. Kassouli is a letartóztatását követelte. Nick. és magának nem áll hatalmában bármit is tenni. Végül sikerült meggyőznünk róla. Nick. ezt teszem a második feltétellé ahhoz. nem igaz? Kihallotta az indulatot a hangomban: – Csillapodjon. ahogyan a rács mögé dugják. – Szerintem ideje lenne. Úgyhogy felejtse el az egészet. hogy ne tartóztassam le. – És köztünk legyen mondva. Nick. Úgy vélem. Abbott a pisztoly súlyát latolgatta: – Mennyi lehet? Úgy három év? – Hogy találta meg? Elmosolyodott: – George nem mondta el. hogy már nincs érvényben az elfogatóparancs. . Ez a rendőr imádta eljátszani a sültbolondot. – Nick. mióta maga a gáncstalan fehér lovag? – Nem feleltem. hogy a fémkeresővel fenyegetőztem? Visszamosolyogtam rá. azután szomorúan megcsóválta a fejét. – Mintha azt mondta volna. ő pedig felsóhajtott. amit akar? – kérdeztem. Nick. hogy tudunk vigyázni magára. Abbott belekortyolt a sörbe. amint visszaemlékeztem a színjátékra: – De igen. Vigyázok magára. – Az egész a kormánytól indult. – Hogy lehet ilyen istenverte bolond. – Abbott néhány másodpercig teljes némaságban meredt rám.Előrehajtottam a fejem. a tekintete azonban másról árulkodott. – Velem kellett volna beszélnie. Én is pontosan ezt teszem. az egész legfelülről indult. – És ha Bannister ártatlan? Abbott megrázta a fejét. Nick! – Krisztus könnyeire! – Kapkodva belekortyoltam a sörömbe. – Mi köze ennek bármihez is? – felnevetett. – Hogy van? – Hiányzik neki. Yassir Kassouli megkapja. Mr. – Múlt héten meglátogattam az apját. – Szóval akkor. – Szünetet tartott. Mikor megy el hozzá? – Még nem gondolkodtam rajta. Semmitmondóan megköszörültem a torkom.

Távol fogja tartani magát Bannister házától. és talán az égiek is beérik ennyivel. mi? Szóval. – Odaadom. az. – Ejercito Argentína. – Ezt igennek veszem. de talán a képregényt élvezni fogja. – Akkor ennyi volt. – Kényeskedő mozdulattal a levegőbe emelte a pisztolyt. Harry. – Kutakodni kezdett a kabátzsebében. – És miután ott járt. Nem sok hasznára volt a nyavalyásoknak. Így aztán nem is kellett mást tennem. Azt hiszi. Bannistert? – Haboztam. – Meg fogja látogatni az apját? – Lehet. – Akkor ezúttal úgy rejtse el. – Hoztam néhány szendvicset. és mindenki más nyavalyás házától? – Igen. ez itt elmaradhatatlan eleme a jacht biztonsági felszerelésének? Elmosolyodtam: – Igen. csak körülnézni a motor tájékán. Abbott fejcsóválva fogadta mérhetetlen ostobaságomat. és itt hagyom az újságokat is. – Isten hozta újra az emberiség körében. – Emlék a háborúból. azután felállt és kinyújtóztatta hosszú karjait. Szokás szerint tele vannak hazugságokkal. – Akkor úgy veszem. – Odalökte a fegyvert az ölembe. – George mennyit kínált érte? – Nem mondott árat. . a tévéstúdiótól. végeztem a munkával. Harry. – Felteszem. Megvizsgálta a csövet. Nick Sandman. a leendő felesége házától. akkor továbbra is megpróbálja figyelmeztetni Mr. hogy nem is fog próbálkozni. – Ezt adja oda neki a nevemben. – Köszönöm. Nick. meg fogja hallgatni magát? – Nem. Harry? Elengedte a kérdést a füle mellett. – És mi volt a munka. eltűnne végre erről az úszó szeméttelepről? – Igen. Nick. ha emlékszik.– Vagyis egy nagyobb fémtárgy közelében próbálta elrejteni a fegyvert. Abbott felnevetett. – Nem sokat használna vele. Harry. hogy ne kerüljön elő többet. Én már tavasszal próbáltam figyelmeztetni. hogy ezzel összezavarja Harry bácsit. míg végül két fémdobozba zárt Monte Cristo szivart halászott elő.

Kimászott a partra. ahogyan egy . a tekintete azonban hűvös maradt. Anglia még mindig vesztésre állt krikettben. Adja át neki az üdvözletem. míg bal kezén. És az öregét egyenesen kedvelem. – Bon voyage. Egy AIDS nevű járványos betegség az al fenyegetett. – Nehézkes egy fickó maga. – Átadom. Az ara feladta eddigi munkáját a tévénél. Westmacott kisasszony. miután Harry elment. megittam a teát és elolvastam az újságokat. Pierre-en. amelyet összetörtem. A dokk levegője megáporodott a forróságtól. Felvillantotta szemérmes mosolyát. remekül kiemelte elegáns vonalait. de nem mondhatnám. Egy pillanatig el sem hittem. aki még nem volt férjnél. oldalán Bannisterrel. Olyan gyönyörűnek tűnt azon a fényképen. A sztrájkoló bányászok mindenki idegeire mentek. A munkanélküliség továbbra is emelkedett. Kanapén ült.” A cikk még nem ért véget. Angela keresztbe rakta hosszú. Jobb kezét könnyedén nyugtatta Bannister vállán. feltételezések szerint Párizsban. és úgy ünnepeltem meg az eseményt. A fénykép alatt az alábbiakat olvashattam: „Közel egy évvel első felesége. amelyet gondosan a kanapé karfájára fektetett. akár a kirakati macska. melyet oly jól ismertem. Észak-Írországban szétlőtték egy férfi térdkalácsát. Irak és Irán egymás idegeire ment a sivatagban. hogy készítettem magamnak egy csésze teát. óriási. Tony Bannister (46) bejelentette eljegyzését Angela Westmacott kisasszonnyal. és olyan szélesen mosolygott. Az előtérben vadonatúj üvegtetejű asztal pompázott. bár vélhetően tovább dolgozik Bannister önálló produkciós cégénél. Nick! Beépítettem a tűzhelyet. karcsú lábát. Arisztokratikus benyomást keltett. A Sycorax tatjára ültem le. Mr. Könnyű estélyi ruhát viselt. Bannister televíziós cégének producere. amellyel a puritánok egy évezrede hiába próbálkoznak. és talán elkényeztetett úri ficsúr. bizonyára ez váltotta fel a korábbi darabot. hogy Bannister próbára tenné szerencséjét a St. Az esküvőre hamarosan sort kerítenek. hogy elvégez mindent. hogy Angelát látom. Bannister mellette foglalt helyet. pedig ő volt. Angela fényképe pedig a társasági híreknek szentelt oldalról nézett vissza rám. hogy ki nem állhatom. fénylő gyémántot viselt. Csatlakoztattam a gáztartályhoz. Az oroszok az afganisztáni parasztok idegeire mentek. az amerikai Nadeznha Kassouli tragikus halála után Mr. Bannister richmondi házában. akinek ideje lenne valami munkát találnia. A szemcsés képre meredtem. és mindenképpen még azelőtt. amely videoklippeket és reklámokat készít. Nick.

Nem is állhatott volna messzebb a lerobbant tengerésztől. Ám ebből a képből azt is megtudtam. . Pokolba az egésszel. Angela a biztonságot választotta. gondoltam.ünnepelt híresség menyasszonyához illik. s ettől hirtelen elhagyatottnak. hogy még mindig vágyom rá. nyomorultnak éreztem magam. s én újra egyedül maradtam. a lerobbant dokkban nézegette a képét. reményvesztettnek. aki lerobbant hajója fedélzetén.

együttérzéssel hallgatta a gyermekeik vizsgáiról szóló beszámolókat. akik nem követtek el erőszakos bűncselekményt. és gyógyfüveket ígért nekik a kertjéből. Az intézmény leginkább bentlakásos iskola benyomását keltette. de azért nem árt formában maradni. Valamennyit leadott. Nem törődnek itt semmivel. Úszom is egy keveset. bár átkozottul hideg a medence vize. A rendőrök eddig 134 pontot értek el.9. mintha privát mennyországba került volna. – Ne légy nevetséges. Sandmannek” szólították az apámat. Átkozottul jól nézett ki. Az őrök „Mr. akinek meglátogatására végre elszántam magam. és sokat tollasozom. szándékosan mutatkozol ilyen levertnek. Fekete haja halántéktájon kezdett őszbe fordulni. és akik nem akartak mindenáron megszökni. börtönben vagy. fejezet A rendőrök csapata a bentlakók ellen játszott. de azután már kellemesen múlathatod az időt. Csak javasolni tudom. szobáját és műhelyét. . de ez is remekül illett százkilencvenes magasságához. Dolgozunk valamennyit egy közeli gazdaságban. Melissa nem hajlandó odatartani neked? – Sosem kérdeztem. ám ettől függetlenül makkegészséges. csak diákok helyett mindenütt középkorú férfiakat lehetett látni. Felnevetett. Láttam kertjét. – Rendes fickók – áradozott róluk boldogan. – A kertészkedés persze sokat segít. ha valaha is ki akarnád pihenni magad. Néha teniszezem. igaz. így legalább a lányok is tudják. Jobbára persze hivatásos örömszerzők. Te formában vagy? – Nem igazán. – De nem közönséges börtönben. életerős férfi benyomását keltette. Egészen másmilyennek képzeltem a börtönt. most pedig a krikettpályát sétáltuk körül kettesben. Nick. hol keressenek bennünket. ahol hajómodelleket készített. Bejutni persze korántsem könnyű. Apám. láthatóan mindnyájukat elbűvölte – feleségük hogyléte után érdeklődött. – Már azt hittem. csak a megbízható rabokat utalták ide. apa! Végtére is. a rabok mindössze 42-t.

– Az ütőjátékos – mutatott felé apám a szivarjával – három évet kapott számítógépes csalásért. Apám külön gondot fordított arra. – Egyetlen év – ábrándozott –. mintha ez lenne a legszokványosabb dolog a világon. és ide telepedtünk le. Az őr családja láthatóan hálás volt. . nem jelenti. Igen. hogy túlságosan nagyban gondolkodom. – Rendes emberek – mondta apám. Nick? – Az újrakezdéssel. hogy büszkeségtől dagadva bemutasson az egyik börtönőrnek és családjának. Csalásért és az isten tudja. mivel töltöd az idődet. hogy találkozhattak velem. he? Ne aggódj. Kifejezték. hogy eljöttem. Nem lehet túl okos. Pillanatra megállt. és fizetőképes lettem volna. Istennek hála. – Az az én bajom – tette hozzá –. – Az is elment. hogy nem is fekhet le vele. Én eközben esetlennek éreztem magam. ha lenne kedved elutazni Bernbe… – Nem. Biztosítótársaságot vezetett. – Beszéltem neki a Sycoraxról. Találtál helyette másikat? – Egy időre. miután továbbindultunk. nem igaz? – Te sem voltál az – jegyeztem meg. és nem maradt pénz a követelések kielégítésére. Örült. noha nem szántszándékkal. Volt egy jó kis tervem. Felnevetett. ahogyan a bukméker kihelyezi a téteket – nagyobbrészt hamisnak bizonyultak. szégyenkeztem és szorongtam. – Átkozottul ostoba voltam. – Nos. hogy megemlítse a kitüntetésemet is. Nick. és egyetlenegyszer sem említette megválaszolatlan leveleit. Svájcban befektetni az irániak pénzét. ez az! – Ez utóbbi egy szépen sikerült ütésnek szólt. ők pedig a bérlői. amiért apám észrevette őket. Találtunk két széket egy óriási tölgy árnyékában. Ami azt illeti. míg a biztosítási kötvények – amelyeket úgy árult más cégeknek. van épp elég nő ezen a világon. Az Úr e tekintetben igencsak kegyes volt hozzánk. – Való igaz. Mindig is ilyen hatással volt rám. igaz? – Bűnbánónak tűnt a hangja. ha hagyta magát elkapni. mintha csak helybéli földesúr lett volna. – Elmosolyodott. mi mindenért tartóztatták le.– Az én exeim mindig megtették – vonta meg a vállát. jobbára. mennyire örülnek. – Hát persze. amely után hiába rohant a rendőrválogatott egyik tagja. – Csak mert a nő nem tud együtt élni a férfival. apa. Nick. Sosem szeretted a pénzügyeket.

kár. aki semmit sem imádott úgy. amikor lopott francia rádiókat csempésztünk. azt pedig végképp nem szeretné. ahogy nem voltak eredetiek se. anyád nagy kedvencét. és hivatalosan az ügyet sosem zárták le. – No persze. Műanyag bútorok és zenélő bárpultok. nem tisztességes úton jutott hozzájuk. hogy George Cullennél találtam menedéket. hogy George házában ma is találni jó néhány Dawsont. – George eladott néhány Dawsont – magyarázta apám. Apám megborzongott. de biztos. Ugyanaz. aki lefestette azt a Matisse-t. – Ennyire fáj? – Nincs komolyabb gond. amelyik a hamisításokra szakosodott? Nem tudom. Megvan még az a nyomozócsapat. hogy nem vitte semmire. mindegy. Jártál már a házában? – Nem. A homlokát ráncolta gondolkodás közben. „ – Kísérteties hely. az sose volt neki. azután összerezzentem a fájdalomtól. – A festményeket egy okehamptoni fickó készítette. hogy apám londoni irodájában két Dawson is függött a falakon. mint a kefekötő! Megfizetteti veled a felszerelést? – Ahogy kell. ha emlékeztetik rá. egyszerűen csak nem szereti. hogy Dawson egykor a család barátja volt. ugyanakkor emlékeztem arra. bár ez nagyon is szokványosnak számított apám társaságában. Annyit vedel. Vitorlázni még tudok. Megállítottam a lábammal. a vén csibész már évekkel ezelőtt meghalt. Nagy tehetség. – Nick. – A festőről? – Értetlenül álltam a felvetés előtt. – A föld körül is – feleltem konokul. – Azt hittem.Remek mókának találta. mint a bazári alkut. és részletesen be kellett számolnom arról az éjszakáról is. Persze nem nagy fenyegetés George számára. csak kérdezd meg Montagu Dawsonról. mindkettőn gyönyörű vitorlás hajók szelték a tajtékos hullámokat. szóval George egyik hamisított Dawsonja rossz kezekbe került. A vén rabló gazdagabb Krőzusnál. viszont sikerült találnia egy amerikai jachttulajdonost. – A föld körül is? – kérdezte kétkedve. . de ízlése. – Na. ha valaki megeresztene egy telefont a Scotland Yardnak. aki előtt meglengette a mézesmadzagot. Nick! – Láthatóan csalódást okoztam apámnak. Micsoda lövés! – A labda egyenesen felénk repült a pálya felett. a rendőrök rángatták ki az ágyából. amikor le kellett hajolnom érte. – Apám kuncogni kezdett. Na. Visszadobtam a labdát a legközelebbi mezőnyjátékosnak. apám szomorúan mért végig.

A lelke mélyén megmaradt sivatagi rablónak. Végzett a szivarral. Megdörzsölte az arcát. a kis hálószobában töltött éjszakákról. ugye? Egy pillanatig nem reagáltam. – Felültetett? Beleszippantott a szivarjába: – Mondj el mindent. – Ez a Kirov lány. Elmondott rólad egy-két dolgot. Bannisterről és Kassouliról. Szüntelenül azt mondogattam magamban. végül az eljegyzés és a közelgő esküvő híreiről. – Azt tudod. hogyan működik a világ. – Honnan a pokolból tudsz te erről. és az úgy füstölgött a pázsiton. végül mégis megtettem. azután egyenesen a szemébe néztem. Apám nagy örömét lelte Harry Abbott ajándékában. hogy jobb lesz nekem nélküle. Nem akartam előtte Angeláról beszélni. Néma csendben hallgatott. – Azt hittem. Így hát elmondtam neki. A szivarfüst felszállingózott a tölgyfalevelek közé. Beszéltem neki Mulderról és Jill-Bethről. Kemény fából faragták a nyavalyást. Talán nem vagyok képes elkormányozni egy hajót a hurrikán közepén. egyszerűen. – Múlt héten Harry Abbott is itt járt. Hiányzott. Nick? – Harrynek inkább tartania kellene a száját. Iszonyatosan hiányzott. félrehajította a csikket. hogy nem nekem való. Nick. a norfolki hétvégéről.Egy hosszú pillanatra mindketten elnémultunk. hogy Kassouli felültetett. túl elegáns és kifinomult. amelyre még a kék rabruha sem cáfolt rá. Figyeltem a krikett játszmát. apa? Felsóhajtott. Időközben nyilvánosságra hozták a pontos dátumot is. – Újra háborúzol. Azt mondod. – Nick! Engedj meg nekem valamit. bárcsak én is hoztam volna valamit. hiába a bostoni feleség meg a Savile Row öltöny. Mást is elmondtam az apámnak. Apám nyugodt és magabiztos benyomást tett. és nem szóltam. hogy mesélek apámnak a londoni találkákról. de azt nagyon is tudom. – Azért csak mondd el – biztatott mosolyogva. mert el kellett mondanom valakinek. – Kérlek. Szórakozott pillantást vetett rám. túlságosan előkelő és becsvágyó. így hát azon kaptam magam. úgyis tudsz mindenről – próbáltam megkerülni a kérést. a párizsi anglikán templomban megy hozzá Bannisterhez. Angela a következő hétvégén. de képtelen voltam meggyőzni magam. telefonált Angela lakására? . Valaha én is üzleteltem Kassoulival. és azt kívántam. akár egy frissen odahullt repesz.

hogy te Kassouli embere vagy. amikor te is tehetted volna. igaz? A lány tudta. Hogyan találkozott Bannister Mulder-rel? – A felesége fedezte fel. hogy egy követ fújsz velük. – Miért tehette? – El akart érni. hogy megmented Muldertől. – Valaki elküldte Muldernek a képemet is – mormoltam halkan. nem igaz? Az egész összeesküvés lényege viszont az. hogy azt higgye. Nick. Apám szánakozó pillantást vetett rám. Tudatni akarták Bannisterrel. Mulder nem mondta meg. hogy sikerült befűzniük. és ehhez már csupán nyolc hiányzott. de már lenyugvó tengert. – Látszólag azt akarta elérni. Egyszerűen csak kapóra jöttél nekik. s a vihar által okozott károk végre láthatóvá válnak. Miért? Üdvrivalgás harsant. süllyedt. – Hát persze! Azt akarták. hogy Bannister biztonságban érezze magát. de csak olyankor. amelyiken ott pózolok Kassouli Cape Cod-i házában. amint az egyik bentlakó ütőjátékos eltalálta a labdát. hogy Bannister nem tudhat arról. – Mulder – mondtam ki a nyilvánvaló igazságot. mérhetetlenül ostobának éreztem magam. a napfény megérinti a még mindig dühös. Olyan pillanathoz értünk. Akkor miért vállalta a kockázatot. . Azt akarták. – Ki vette el azt a magnófelvételt? – Mulder. hogy üzenetet hagy Bannister barátnőjének a rögzítőjén? Csak egy lehetséges válasz létezik. – A Kirov lánytól. hogy merre talál téged és Jill-Beth Kirovot Dartmoorban? – Jill-Bethtől? – Még most sem akartam elhinni az igazságot.– Igen. Nick. hogy a nyomok ott maradjanak Angela rögzítőjén. Tudatni akarták Bannisterrel. és gondoskodott róla. mi másért? Megrázta a fejét. kitől kapta. elrepített az Államokba. – Talált. Nagy becsben álltál náluk. Vagy magától Kassoulitól. A raboknak ötvenhárom találatra volt szükségük a győzelemhez. Tettek néhány látványos kísérletet a szabotázsra. ezért habozás nélkül bevetettek. És szerinted kitől tudta meg ez a Mulder. megtalálta az árulót a csapatában: téged. Ahogy végiggondoltam apám szavait. – Azt a fényképet. Ezért paliztak be. hogy te legyél Kassouli embere Tony Bannister csapatában. És mindeközben az igazi bűnös meglapult és várt. mint amikor a tomboló orkán után a felhők szétfoszlanak.

– Amit Mulder bizonyára elvett volna tőled. nem? – De hát a szóbeszéd szerint Mulder segédkezett a gyilkosságnál! – Kinek áll érdekében ilyen szóbeszédet terjeszteni? – kérdezte apám türelmesen. miközben én csendben ültem és veszítettem. hogy a nagyobb összeg valahogy komolyabbá teszi az egészet. de miután látta. Ne legyen bűntudatod amiatt. – Ott ültem. Mit gondolsz. nekem sikerült csökkentenem a másik század vérveszteségét. Csakhogy én továbbra is rosszul éreztem magam. Nick! Kassouli sokkal nagyobb tétekben is játszott már. mint annak bizonyítékát. Gyilkosságért legfeljebb húsz lepedőt szoktak fizetni. – És Mulder azért vert össze. majd azonnal válaszolt is rá. – Mulder. – Valószínűleg fotósfelszerelés volt nála. és egyre ostobábbnak éreztem magam. Gyermekkorunkban gyakran folytattak vérre menő küzdelmeket a társasjátékokban. egyszerűen felültettek. Csak egy istenverte bolond ront neki egyenesen az ellenségnek. miközben a másik század vért izzadva igyekszik az oldalukba kerülni. – De hát Jill-Beth magával is hozta! – tiltakoztam. amivel le akart fényképezni téged azzal a Kirov lánnyal. kinek dolgozik Mulder? – Kassoulinak. ehelyett azonban belebotlott a haverodba meg a magnójába. Kerek százezer dollárt. – Meglátta az arckifejezésem. mint az apám vagy a testvéreim. mégpedig a föld leghitványabb söpredéke ellen. – Ne hibáztasd magad. Kassouli talán azt remélte. hogy elterelje Bannister figyelmét. – Magam láttam. ezért is csalt el Amerikába. Hiányzott belőlem a kifinomultság. Mégis. miért követette a hajódat azon az éjszakán? Alighanem azt gondolta.– Ami persze csak szerencsés véletlen – tette hozzá apám. hogy egy világklasszis csaló átvert. És miért? Mert a gazdag emberek hálája könnyen készpénzre váltható. Sosem voltam olyan agyafúrt. És akkor most tegyük fel a kérdést. hogy a lányát meggyilkolták? – tette fel apám a kérdést. hogy elárultad Bannistert. Drága Nick. – Kassoulinak? – És ki győzte meg Kassoulit arról. hogy bizonyítsa Bannister iránti hűségét? – Elképzelhető. az emberek mégis hajlamosak azt hinni. . mennyire unalmasan tisztességes vagy. bábuként mozgatott. Én már abban a pillanatban gyanakodtam volna. hogy a Sycoraxon tartod a száz lepedőt. amikor Kassouli felajánlotta azt a négyszáz lepedőt. hogy téged is beszervez társnak Mulder mellé.

A krikettpályára meredtem. Lassan újra elindultunk a kerítés mentén. – Csak én fogok tudni róla – tartottam ki. – De hát Kassouli nem is tudja. – Ötkor. Nick. de nem láttam a mérkőzést. Ha meg akarod akadályozni a forradalmat. Yassir Kassouli véghez fogja vinni a bosszúját. én pedig azt hittem. Kassouli esetében a munkahelyek és befektetések felett. be kell tömnöd valamivel ezeket a szájakat. hogy az apámnak igaza van. Nick. amivel az uralkodók tömik a nép fejét. és kap fizetséget Kassoulitól. se halottkémek. az igazság vagy a szeretet kormányozza. de az útirányt Mulder határozza meg. hogy a torta rendkívül kicsi. se rendőrkutyák. – De ki hinne neked? Ha valóban veszélyt jelentenél. A jachtmagazinok szerint immár hivatalosan is Fanny Mulder lett Bannister hajójának navigátora. Részedről vége a történetnek. – Nem a tisztesség. csupán előre eltervezett színjáték résztvevője voltam? És én. hogy észrevegyem. a gáncsnélküli lovag. Mulder meg akarja erőszakolni. akik tudják. hogy átlássa a dolgokat. Akárhogy is – vonta meg apám a vállát –. – És Bannister esetében? . – Nem. hogy a lányát megölték! – Talán mégis tudja. Talán Mulder birtokában van a bizonyíték. reményvesztett kísérlettel. akik nem Kassouli emberei. A világot hihetetlenül könyörtelen emberek irányítják. – Távol mindentől – értett egyet apám. semmi. mint amilyennek tervezték.– Pokolba az egésszel – mordultam fel. Tudtam. A Wildtrack kormányánál maga Bannister áll majd. Az igazság mindvégig ott függött az orrom előtt. Mindig is értett ahhoz. éppen olyan tökéletes. Búcsút mondhatsz Bannisternek. és az éhes szájak száma percről percre növekszik. hogy szigorú ellenőrzést gyakorolsz minden morzsa felett. csak túlságosan vak voltam. Szóval éjszaka. amikor Jill-Beth felsikoltott. – Nem lesz holttest. se olyan szemtanúk. – Végez vele a tengeren – csóváltam meg a fejem. Magamban szitkozódni kezdtem. Ezek csak olyan fogalmak. hagytam magam átvágni. Kassouli szempontjából ez a tökéletes megoldás. szerinted. – A világ kemény hely – szólalt meg halkan az apám. én pedig megpróbálkoztam az utolsó. – Mikor megy a buszod? – kérdezte apám. Talán Mulder egyszerre zsarolja Bannistert. ez pedig annyit jelent. Apám nem válaszolt. meddig hagyna Yassir Kassouli életben? – Megérintette a karomat.

– S mindezt komolyan is gondolta. – El akarok jutni Új-Zélandra. – Soha nem is hittem. Tedd őt a magadévá! – Nekem ott a Sycorax. – Gyengéden elmosolyodott. – Rengeteget tehetsz! – élénkült fel apám. Tommy Sandman visszanyerte a régi formáját. Nem láttam őrt. ami nem tarthat túl soká. – Egy rövid pillanatra a vállamra helyezte a kezét. – Nem hibáztatlak érte. – Találkoztál mostanában a testvéreiddel? – Nem. – Te akkor is más vagy. Nick. azután a lába elé szórnám valamennyit. – A jó öreg Nick.– Rosszul nősült. – Nos. amivel a cserkészeknél megetettek. ráadásul gondatlanul el is vesztette a feleségét. Nick. ugye? Túlságosan megkönnyítettem az életüket. hogy az. hogy a tulajdon gondatlanságának lesz az áldozata. A nyavalyások nem vittek el mindent. ha a helyedben lennék. – Miért ne? – kérdezte sértődötten. És délnek indulok. Minden szép nő arra vár. – Mi lesz Piersszel és Amandával? Megálltunk a börtön kapujában. – Akkor. – Maradt némi pénzem. amelyet elborítottak a bőrkeményedések a hetek óta végzett tisztességes munkától. Nem igazán kedves emberek. amíg elözvegyül. . mi a terved Angelával? – Mit tehetnék? Hétfőn férjhez megy. Szerinted ez igazságtalan? – Persze. Pierre-en? Megráztam a fejem: – Tengeribeteg. Felnevettem. – Délnek hajózom – tartottam ki. – A helyedben én felvásárolnék minden orchideát Párizsban. azután feleségül venném. csak a borsóföldek között nyílegyenesen haladó országutat. legkedvesebb fiam. igaz? Talán még most is ezeken rágódsz. hogy elvihetik. – Az is pénzbe kerül. de még rácsot sem. – Majd felülök egy gépre és meglátogatom őket – feleltem. Befaltad mindazt a sületlenséget. Nick. Feltartottam a tenyerem. hogy valaki a magáévá tegye. Vállat vont: – Angela is részt vesz a St. kivárnám. – Túlságosan megkönnyítetted az enyémet is. Mondhatjuk úgy. – Meg tudok élni. beáztatnám őket a legdrágább parfümbe. Elmosolyodott.

ami mindennél nagyobb örömet okozott neki. te talán vigyázhatnál erre – szóltam nehézkesen. apa – búcsúzkodtam. A kitüntetésemet tartotta a kezében. – Próbáltam tartózkodni attól. annyit biztosan. hogy a hátoldalán belegravírozták a nevem a fénytelen bronzba. Felkattintotta a dobozt. Megírod majd. Tenyerével végigsimított a vérvörös szalagon. hogy könnyek szöknek a szemébe. és látta. és leültem hátra. – Persze. – Jó magaviselet esetén egy év múlva kint lehetek. Nick. – A kis hajókon semmi sincs biztonságban. Felléptem a buszra. – Majd betetetem az igazgató széfjébe. merre jársz? – Persze. és zsebre vágta a kitüntetést. Apám odaállt az ablak alá. hogy magammal hozzam a dobozkát. Talán nem hoztam apámnak szivart vagy bort. – Hát persze. – Ebben is tévedsz. ha ezt az életet akarom élni. Esetlennek és darabosnak éreztem magam. hogy önkéntelen gesztust teszek. és láttam. – Akkor vigyáznál rá helyettem? – Igyekeztem szokványos színezetet adni a kérésnek. azután szorosan összeölelkeztünk. – Elmosolyodott. hogy magamnak kell megfizetnem érte. – Biztos vagy ebben? – Úgyis csak elveszteném. – Arra gondoltam. amelyeket még Szevasztopolnál zsákmányoltunk – tettem hozzá. Kotorászni kezdtem a zsebemben. A kerekek által felvert por rászitált a növényekre. de neki adtam azt a valamit. Együtt vitorlázhatnánk a trópusi tengereken. – Kapkodva letörölte könnyeit. – Még találkozunk. – Talán meglátogathatnálak.– Ha valaha bajba kerülnél. erről már olvastam valahol. A busz széles kört írt le a kapu előtt. Nick. Néhány késve érkező látogató . – Jó lenne. – Ha te mondod. – Azt hiszem. – A bronz azokból az orosz ágyúkból való. hogy bármiféle érzelmet nyilvánítsak. és elővettem a kis lapos dobozt. – A busz feltűnt a hosszú földút végében. Azzal nyugtattam magam. kifizettem a viteldíjat. azután jókora porfelhőt kavarva megállt. Néhány pillanatig haboztunk. Nick… – Nem! – tiltakoztam sietve. hiszen vettem a fáradtságot. – Átfordította a kitüntetést. pedig nem lehetett így. – Ha semmi mást nem tanultam az elmúlt néhány hónapban.

két fekvőhelyet és elektromos kabinvilágítást építettem be. amelyet a jobb oldali priccs feletti polcon helyeztem el. amint a sofőr feljebb kapcsolt. de nem maradt egyetlen bizonyítéka sem. Eltűnődtem. az nyer! A busz felgyorsult. hogy nem ütött be a sztori. miért aggasztja ennyire egy ilyen apró stikli. Tartozom neki egy-két korsóval. és . noha ő természetesen Párizsban maradt. – Tommynak nem lett volna szabad beszélnie a Dawsonokról. Sajnálta. egy órán át tartogattam. hogy Angela írt. George talált nekem egy rövidhullámú rádiót. Angela mosolygott. a londoniaktól azonban nagyon is tartott. azután az ajtó sziszegve összezárult és a busz görcsös erőlködéssel megindult. Egyiket a kormányállásból lehetett működtetni. a rekeszfalra. Ha majd Londonban járok. – Nick! – Alig hallottam a hangját a motorzajtól. Apám néhány pillanatig lépést tartott velünk. és az efféle hír semmit sem ér bizonyítékok nélkül. félig arra számítottam. Párizs! Orchideák! Parfüm! Csábítás! Aki mer. Bocsánatot kért. Felcsavaroztam a barométert a térképasztal fölé. a hajába virágszálakat tűztek. Baptista lelkész apja mondta ki az áldást a boldog párra. azután apám alakja végleg beleveszett az örvénylő porfelhőbe. További víztartályokat. Megtartottam az olajlámpásokat. Az elkövetkező néhány napban megpróbáltam befejezni a Sycoraxot. hiszen azokkal különleges viszonyt ápolt.kapaszkodott fel a lépcsőkön. A levél Micky Hardingtól érkezett. Kedden a The Times fényképet közölt Bannister párizsi esküvőjéről. Integettem. Izgatottan bontottam fel. Rita asztalán Londonból érkezett levél várt. de látnia kellett. George nem törődött a helybéli rendőrséggel. de odaadta őket. ahogyan az olajjal működő navigációs fényjelzők is a szívemhez nőttek. Az ara gyöngyfehér selymet viselt. Felépült. a másikat a kabin belsejéből. szívesen találkozna velem. Megpróbálta volna megszellőztetni a Kassouli ügyet egy másik lap szerkesztőjének. Ragaszkodtam a két kézi fenékpumpához. – Nick. amelyeket szívesebben használtam. hogy a sztori végleg kifulladt. hogy a londoni rendőrség még akkor is gőzerővel kereste a hamisítókat. Megtettem a kötelességem. s csak később jöttem rá. azután összegyűrtem és kihajítottam a dokkban összegyűlt szeméthegyre. írta. amiért megkavarta a dolgokat. A fogaskerekek megcsikordultak. George zsörtölődve ugyan. Kivágtam a fényképet.

és várja az erősebb szeleket. A ciklonok heves széllökéseket hoztak. majd minden irány esetében feljegyeztem a tájoló eltérését. A módszer legalább olyan remekül működött. . Voltak idők. hogy kis szerencsével a következő mosásra már a hajó fedélzetén kerül sor. ahol vízzel és mosóporral feltöltött szemeteszsákot használok majd erre a célra. és futott döbbenetesen jó időt a Grand Banksig. kivételes örömmel szereltem be az öntöttvas monstrumot. keletnek és nyugatnak hajóztam a Sycoraxon. – Meg fogják ölni Bannistert – közöltem kertelés nélkül. mint bármelyik elektromos mosógép. hogy tovább játszadozzak a mágnesek elhelyezésével. hideg légtömegek fodrozták a Csatorna vizét és ígértek viharos szeleket az Atlanti-óceán északi felére. de végül sikerült előnyt kovácsolnom egy komor. amikor minden jachton ilyet használtak. de napnyugtára végeztem a munkával. Másnap Londonba utaztam. – És ő nem hallgat rám – tettem hozzá. Nem kedvezett az idő a tájoló beállításához. ahol apró mágnesekkel nagyjából kompenzáltam a tájoló eltérését. szilárd tüzelésű kályhával oldottam meg. hogy találkozzam Melissával. bújócskát játszottunk a nyirkos bokrok között. nyirkos napból. A kabin fűtését régi. Ezt követően ragaszkodtam ahhoz. A szekrényekben halmozódni kezdtek a tartalék alkatrészek. ezért északnak. Kivitorláztam a bójákkal gondosan körberakott csatornába. Egy itáliai csapat indult elsőként. Két francia hajó következett. s miután a Sycorax soha nem ismert mást. hogy Bannister Cherbourgban tölti nászútját. amelyek megkövetelték. – Biztos vagyok benne. ez pedig azt jelentette. ám Cape Race-től keletre a hajó oldalra borult. ami a precíz mérések miatt moccanatlan víztükröt követelt.mellé akasztottam a használtan vett kronométert is. és belegondoltam. hogy sikerült szereznem vadonatúj kereskedelmi lobogót is. hogy kihasználják a kedvező légmozgásokat. Leszigeteltem és lefedtem a kéményt a beszivárgó eső ellen. Az első merész kísérletezők elindultak Cherbourgból. délnek. és elvesztette az árbocát. milyen hibák rejtőznek még a tájoló tűjében. és rászögeztem az átlátszó fóliába csomagolt korrekciós kártyát a térképasztalra. hogy minden útvonalat újra be kellett járnom. amelyet a motor és a tűzhely fémjének vonzása okozott – bár továbbra sem tudtam. és elvittem a gyerekeket a Holland Parkba. Aznap este elvittem koszos ruháimat a mosodába. Olvastam. és külön büszkeséggel töltött el. Nick. Akadtak olyan nagy eltérések. hogy nincs igazad. A kánikulának nyoma sem maradt.

– Felkacagott. hadat üzentél neki! Biztos vagy benne. de kétségkívül lojális Tonyhoz. ha hatalmamban áll megakadályozni. Azért írtam. mert nem volt semmi bizonyíték arra a bűnre. hogy nem bízhat Mulderben. Melissa. amelyért – ebben egy pillanatig sem kételkedtem – el fogja szenvedni a büntetését. hogy sosem fog félrelépni. akik teljesen normálisnak tűnnek. Melissa! – Egy pillanatra lehunytam a szemem. hogy az én szempontomból tökéletesen kielégítő megoldás lenne. te nem rendezel ámokfutást a fagyasztott kaják között. Hozzáment ahhoz a szörnyűséges tévéproducerhez. Melissa körbefuttatta karcsú ujjait a borospohár peremén. – Az isten szerelmére. ha azt mondanám. hogy Mulder Kassouli embere. és a biztos halálba navigálja a Wildtrackel.– Aligha meglepő. de… – Vállat vontam. Nick. Melissa. – Komolyan beszélek. kedvesem. – Ebben nem kételkedem. amikor az ember még arra is kész megesküdni. kész vagyok bolondot csinálni magamból. de ha azt hiszed. – Tony már nem hallgatna rám. egy pillanatig se hinne nekem! Fanny Mulder talán nem a társaság szíve csücske. a tévéstúdiókba. ha odaveszne a tengeren? Mégsem vagyok képes elviselni a gondolatot. – Nem segítené – értettem egyet. Elmondtam Melissának mindent. Az a nő aztán tudja. – Nem vagyok őrült. hát tévedsz. Hajlandó lennél elhinni nekem. beleértve meggyőződésemet. Aligha segítené Mands és Pip előmenetelét. Próbáld meggyőzni valahogy. Még csak nem is kedvelem Bannistert. amikor levelet írtam Bannisternek. – Ne légy ilyen. mit csinál. nem szenvedek semmilyen háborús traumától. míg egy napon lövöldözni kezdenek a zsúfolt szupermarketben. Nicholas. ha tömeggyilkos lenne az apjuk. hogy fordítson hátat annak a versenynek. Remélem. – Megcsóváltam a fejem. Én is írtam neki. A leveleimet nyilvánvalóan besorolták a többi őrült iromány közé. Nick. nem igaz? Tony pedig bizonyára beleesett abba a házasság utáni sokkos állapotba. – De azért telefonálnál Bannisternek? Rád hallgatni fog. Írtam richmondi házába. – Nem arról van . és nincsenek rémálmaim. – Hívd fel! – kértem. Különben is. és azt mondani Tonynak. Nick. hogy megöljék! Különösen nem akkor. nem igaz? Amennyire tudom. Mondd meg neki. a produkciós cég irodáiba. amelyeket a Bannisterhez hasonló személyiségek óhatatlanul magukhoz vonzottak. Megszegtem Abbottnak tett ígéretem. hogy sikerült magad mögött hagynod a Falkland-szigeteket? Naponta olvasni a lapokban olyan vietnami veteránokról.

nem igaz? Neki. amikor így eljátszod a fehér lovagot. – Visszavonom a fenyegetést – bólintottam –. George . ha gratulálnék a házasságához. – Összevonta a szemöldökét. Én pedig megígérem. és elnézést kérek érte.szó. elfintorodott koszos nadrágom és gyűrött ingem láttán. Kenj rám mindent. Ha így teszek. – Ha visszavonod ezt a nagyon lovagiatlan fenyegetést – jegyezte meg epésen –. hogy meghibbantam. hogy Mulder Kassouli embere. kedvesem. Tudtam. egyszerűen csak szeretnék jól aludni éjszakánként. – Olyan színpadias az egész. – Másrészről viszont. miután összeházasodtunk. – Láthatóan élvezte a taktikai győzelmet. meg annak a közönséges kis fruskának. hogy átadod az üzenetet. hogy mindenáron lovagias vagy tisztességes akarok lenni. – Köszönöm. a hajóiparban. – Akkor hívd fel. – Mennyire gyűlölöm. Nick. és mindig is az volt. Mondd azt. – Nem fogok bolondot csinálni magamból… – Azt akarod. az ügyvédei úgy cirkálnak majd a hajóm tatja körül. illendő volna részemről. ha ezt akarod. hogy el akarom hagyni Angliát. kérlek. de te akkor is megígérted. – Nem állt szándékomban közölni Melissával. akkor megfontolom. – Azt csak ki tudod deríteni. nem? Rágyújtott egy cigarettára. hogy szerinted az egész baromság. De akkor is. – Azt akarod. melyik hotelben szállt meg. milyen nyomorúságossá tetted vele az életemet. Megingott. – Akkor hívd fel – ösztökéltem. hogy Bannister meghaljon? Tetőtől talpig végigmért. De nem ígérem meg. – A titkárnője biztosan elárulná – felelte óvatosan. Arra emlékeztet. – Akkor most mit fogsz csinálni? – Van már munkám – feleltem –. és mondd el neki. hogy felhívjam-e Tonyt a kedvedért. hogy ennél jobban nem fogja elkötelezni magát. akár a vérszagot érző cápák. Nick. – Tudom. – Nem vagyok hajlandó beszélni azzal a feltörekvő kis ribanccal. Azt az üzenetet. de végül a biztonság mellett döntött. hogy fontolóra veszem. telefonáljak-e Tonynak. hogy beszéljek Johnnak rólad és Bannisterről? – Nick! – Megteszem! Ezen elgondolkodott néhány pillanatig.

vajon Melissa felhívja-e Bannistert. – Nagyon helyes. mint a vonat. – Megvan minden. a bóják. elvitorlázom a Drake-sziget mellett. A konfrontáció . Újabb busszal jutottam el George műhelyéhez. George. ám drágább utazásra sarkalljon. Még egyszer Melissa ígéretét vettem. – Nem vagyok benne biztos. és ez láthatóan elégtétellel töltötte el Melissát.Cullennek végzett alantas munkámat addig színezgettem. hogy megpróbálja felhívni Bannistert. azután pedig eloldom a köteleket. Mégis úgy éreztem. Láttam. hogy gyorsabb. hogy nem létezik Institute Road 17/B. addigra már rég távol járok. és készítettem magamnak egy csésze teát. hogy valószínűleg nem. és úgy döntöttem. Akkor most már rendes címed is lesz? Kitaláltam a plymouth-i címet. mindent megtettem azért. néhány tartalék alkatrész. hány hónapnak kell eltelnie. Esni kezdett. hogy elutazom Franciaországba. ugye? – kérdezte. Lementem a Sycorax kabinjába. te meg nézz körül az üzemben. – Hétfőn vagy kedden indulok. – Akkor nem hajózol bele a naplementébe? – Nem – feleltem. soha többé nem látom viszont. – Akkor én most hazamegyek. mintha Hamoazenál sorban álltak volna a jachtok. A busz olcsóbban elvitt. Inkább azon tűnődtem. hogy bekerülhessek a javítóműhelybe. hogy megmentsem az életét – leszámítva azt. akinek a munkásai már eltávoztak hétvégére. amivel megelégedett. amire szükséged volt? – Még kellenének az ütközőpárnák. amíg sikeres jachtügynök lett belőlem. és már nem volt Angela. és valahogy úgy éreztem. a mentőcsónak… – A régi csónakomat Bannister házánál hagytam. vagy legalábbis hajlandó lesz elgondolkodni a lehetőségen. majd Ushant mellett végig a francia partok mentén. – Végre visszakaphatom a dokkom – jegyezte meg. hogy újra lehorgonyozta a halászhajót a Sycorax közelében. – Hétvégén még nem mész el. és megpróbáltam nem gondolni rá. vitorlavarrótűk. hogy három-négy napon belül készen állok. Úgy számítottam. amíg viszontláthatom őket. hogy egészségileg alkalmas lennék rá. azután visszabuszoztam Plymouth-ba. azután ki a nagy ismeretlenbe. Mire rájön. a gyógyszerek… – Rendben! – vágott közbe. túl a Breakwateren. – És üzemanyagszűrők. a zászlórúd. és odaállok elé. Felragasztottam Piers és Amanda fényképét a navigációs asztal fölé. a Sycoraxot méregette.

A térdem elzsibbadt. és üresnek tűnt nélküle az egész életem. Az eső egyre inkább nekieredt. amíg Angela töltötte be minden gondolatom. Azzal nyugtattam magam. amint átbicegtem az udvaron. hogy minden tőlem telhetőt megtettem Bannisterért. A zsebemben tartottam az udvar külső kapujának kulcsát. hogy megérdemli-e a büntetést a felesége haláláért. A gömbölyű fedőkövek csúszósnak bizonyultak. majd összeszedtem még néhány szükséges holmit. de még idejében sikerült elkapnom a Sycorax egyik kikötőkötelét. a vízcseppek sustorogó pattanásokkal verődtek vissza a kockakövekről. kizárólag azért akartam figyelmeztetni Bannistert. Képtelen voltam a listára koncentrálni.persze semmit sem oldana meg. emlékeztettem Angelát. s a hátam görcsbe rándult a fájdalomtól. Szükségem volt a tengerre. A Café Sportban vételezhetek friss élelmet. és felújíthatom a régi barátságokat. Kassouli győzni fog. mielőtt elindulok a Sycoraxszal a világ végére. És csak csörög. igazság szerint. ezért azzal próbáltam felszítani a várakozásomat. Megcsúsztam egy tócsán. de még így is meghallottam. Igazság szerint vajmi keveset érdekelt. Ahogyan nem hinne Melissának sem. Az ablak és az eső függönye mögött a telefon kitartóan csörgött. hogy az iroda telefonja továbbra is csörög. Ezért nem tudtam nyugodni. Valahányszor menteni próbáltam Bannistert. vagy. Szükségem volt a szelekre és hullámokra. hogy George lezárt irodájában megcsördült a telefon. nekicsúsztam a falnak. pedig az igazság ennél sokkalta egyszerűbb volt. miért küzdök ennyit miatta. Elmosolyodtam a mohó várakozástól. a tisztességre és becsületre hivatkoztam. majd felfigyeltem rá. Amikor Melissa megkérdezte. Az egészet Angeláért tettem. És csörög. és sokkal kevésbé lovagias. A vitorlásszezonnak vége lesz. Ha akartam se tudtam volna beletörődni a történtekbe. Bevágtam a jobb térdem. hogy kiteregettem magam előtt az Azori-szigetek térképét. ahogyan bizonyosan el is várta tőlem. Odakint szakadt az eső. hiszen lejjebb szállítja a kikötői díjakat. hogy élek. amint kikászálódtam a partra. de George sosem merte rám bízni az iroda kulcsait. és még mindig szeretem. mire Hortába érek. ami kapóra jön. Minden elszánt mentőakciómmal szerelmem szánalmas bizonyítékát adtam. nehogy . Belekortyoltam a teába. tűnjék ez bármennyire is alávalónak. és visszanyertem az egyensúlyom. hiszen Bannister továbbra se hinne nekem. hogy kitöltsék ezt az űrt. mert egyedül ily módon maradhattam kapcsolatban Angelával. Bannister él-e vagy hal. Tehetek bármit. és listába szedtem a legutolsó dolgokat.

mit tegyek. Nick. és kapkodva elmondtam egy fohászt. mire a régi bakelit készülék lecsusszant az íróasztalról. bár átkozottul csökönyös ügyfélnek kellett lennie. ha ilyen későn telefonál. – Angela? – Nick.ellenőrizetlen és főként kifizetetlen telefonbeszélgetést folytassak. Azon keresztül elérhettem a reteszt. hogy sajgó hátamat nekitámaszthassam Rita íróasztalának. azután megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben. ahogy épületen belülre kerültem. Leszámítva a kitartóan visszhangzó sziszegést. – Állítsd meg Tonyt! – Már elindult. Betörtem az ablakot Rita irodájának ajtaján. azután szitkozódni kezdtem. Melissa telefonált. – Ó. Lehunytam a szemem: – Hol vagy most? – kérdeztem. Felbotorkáltam az emeletre. Kitapogattam a lehullott kézibeszélőt. hogy a telefon el fog hallgatni. Találtam egy gazdátlan fémtartót és bezúztam vele az ablakot. istenem. Kihasználta a délutáni dagályt. Felállítottam a törött telefont a szőnyegen. és elfordultam. Zuhanás közben még sikerült megragadnom az ódivatú telefonzsinórt. amikor eszembe jutott a zár. A telefon még mindig csörgött. – Sírva fakadtam – közöltem kéretlenül. hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. cérnavékony hang válaszolt. azután ostoba módon el is sírtam magam a megkönnyebbüléstől. A telefon hangosabban csörgött. – Könnyek szöktek a szemembe. – Halló? – Nick? – Alig hallható. – Tudom. miközben hálát adtam a teremtőnek. Magam felé rántottam az ajtó. – Én mondtam neki. – Cherbourgban. – Jesszusom! . hogy a vonal még él. amely tudatta velem. amint előresiettem a szobában. Azt mondogattam magamban. Tudtam. Nem tudom. hogy valószínűleg csak egy ügyfél kérdez utána George örökké késedelmes munkájának. hogy burkolata darabjaira törjön szét a padlón. – Halló! – Néma csend. Magamban elrebegtem egy hálaimát Melissa gondoskodó és együttérző lelkéért. – Én is – felelte Angela. mielőtt odaérnék. – De én Tony miatt. hogy nincs riasztó.

amelyen három kiscica terpeszkedett egy rózsaszín takarón. mert Kassoulinak dolgozol. – Várj! – Végigfuttattam a rozsdás körzőt George elsárgult térképén. – Kivontam egy órát. Nem volt. van-e óra Rita asztalán. hogy igazat beszélsz. ahol a pipa-szurkálók. így csupán egyetlen . Nick. Azt mondja. parafa dugók és szabadalmaztatott gyógyszerek között találtam egy régi osztókörzőt. – Keresd a rádióján – mondtam. Brit nyári idő szerint a dagály tíz perccel dél után tetőzött Dovernél. sajátos módon URH rádiókat forgalmazó céget reklámozott. én pedig arra kértem. hogy várjon. Nem sokra mentem vele. azután beszéltem azzal az újságíróval is. a légnyomáscsökkenésben születő orkánok sodoráramára pályázik. – Még itt vagyok. – Felnéztem a naptárra. vagyis Bannister értelemszerűen a legerősebb áramlatot választotta az induláshoz. Bementem George irodájába. amit Rita akasztott a falra. és leszaggattam a posztereket a falról. Nick? – Jesszusom. Nemet kellett volna felelnem. és ő is megerősítette. – Itt vagy még? – Igen. – Helyi idő szerint? – kérdeztem. Az éves árapály-táblázat másik fiókból került elő. – Mennyi az idő? – Mindjárt hét óra. Kirántottam az íróasztal egyik fiókját. Felkászálódtam a földről. hisztéria az egész. Ezután északnyugatnak fordul. de… – Nem számít. – Nick? – kérdezte Angela. Megerősítette. amely széles ívben kelet felé tart az Észak-Atlanti-óceánon. akit mondtál. Azt mondja. Ott menj be az irodába… – Már próbáltam vele beszélni a rádión. Hogy így viselkedik minden friss házas. Odaléptem az ablakhoz. azért akarod őt megállítani. A déli szél erőteljes lökései nekicsapták az esőcseppeket a szurtos ablaküvegnek. megfakult hajózási térképei. hogy a Wildtrack őrült tempóban halad. A naptár. – Meg tudod őt állítani. Felvettem a telefont George asztalán. – Taxival menj ki a Chantereyne kikötőbe. – Elgondolkodtam néhány másodpercet. Hinnem kellett volna neked. – Mikor indult el? – Pontosan három húszkor haladt át a rajtvonalon. hogy elérje Lizardot. de nem akartam ennyire otromba lenni. Tudtam. mielőtt az Írország délnyugati partján fekvő Mizen felé fordulna. hogy megkapjam a nyári időszámítás szerinti brit időt. hogy előtáruljanak a Csatorna ősi. hogy lássam.– Melissa nem sokkal utána hívott.

hogy utána találkozol velem és megköszönöd. – De ugye megpróbálod? Kérlek. A szél megrázta George ablaktábláit és szétszórta az udvaron a felázott szemetet. és egyre erősödött. – Megtennéd. – Megpróbálom – válaszolt óvatosan. Nick? – kérdezte Angela esengő hangon. Angela. gondoltam. de odakint a csatornán. – Figyelj! Repülj Exeterbe. Betettem magam mögött a törött üvegű ajtót. a tömény sötétségben mindez olyan lesz majd. – Talán elérhetem őket. nekivetettem vállamat a szélnek. és odasántikáltam a Sycoraxhoz. – Te mit fogsz tenni? – Nem tudom. amit megtehetsz. Elenyésző esélyt láttam Bannister megtalálására. de ezt nem mondhattam ki. Bérelj egy magángépet. hogy megtalálom őket. hogy hajnali háromra – amennyiben a Wildtrack enyhén kitér északra – Bannister mintegy húsz tengeri mérföldnyire dél-délnyugatra lesz a Bolt Headtől. ha muszáj. – Reményvesztettnek és rémültnek tűnt a hangja. mintha egy haldokló szentjánosbogarat próbálnék megtalálni a Tejúton. – Az utolsó könyörgésben újra felizzott régi szenvedélyessége. Találkozzunk holnap Bannister házánál. ami azt jelentette. és úgy számítottam. Jó? Sokáig nem felelt. és már azt hittem. még azt sem ígérhetem. tedd meg. de nem mondhattam ki ezt sem. – Miért? Mert látni akarlak. – Megígérem. és a legkevesebb. A térképen persze könnyű kijelölni a határokat.helyen állíthattam meg a hajót. – Figyelj. hogy a mai éjszaka nem lesz könnyű menet. . vissza fog utasítani. hogy megmentsem a nyavalyás férjed irháját. Nyolc óra kényelmetlenség a széloldalon. – Én is megpróbálom. Egy körző vonásnyit hozzáadtam a kedvező áramlat miatt. – Letettem a telefont. Mert nekiveselkedek a sötét éjszakának. ám ettől még nem szeghettem meg az Angelának tett ígéretet. Délről fújt. hogy megpróbálom – hajtottam meg fejem az őrület előtt. Angela. – Megállítod őket? Nem a Wildtrack megállítása okozta a nehézséget. ha azonnal indulok – mondtam végül kétkedve. azután megrajzoltam a magam kisebb körét. hogy kompenzáljam a Sycorax kényelmes tempóját. Megrajzoltam a térképen a kutatási övezet határait. Délre ott leszek. – Csak légy ott. méghozzá hazai vizeken: a Csatornában. Összébb toltam a körző szárait.

hogy gyönyörű a hajóm. előreveselkedett. ahol a hideg szelek máris jókora hullámokat támasztottak. amikor még sértetlen volt mindkét lábam. amely messzire elhordta a hullámok fehér tajtékját. De azon az éjjelen ez is csupán sovány vigaszt jelentett. és tattal előre kitolattam a folyóra. Beleavatkoztam az életébe. akiknek rendelkezésére állt minden modern felvonóeszköz. Előrelöktem a gázkart. noha a telefonban semmilyen jelét sem adta annak. Nagy Moody haladt el mellettem. Próbáltam kibogozni az összetekeredett köteleket. A Wembury felől érkező hirtelen és hosszan visszhangzó dörej fájóan élessé tette az emlékképeket. s közben bőrig áztam. és tudtam. beindítottam az elkínzott motort. lemehetek keresni valami jó kis vízálló kabátot. Ezen a módon bármely gáncstalan lovag biztosíthatja magának a csalódást – a királykisasszony csak elsírja magát. ami beleveszett a szélbe. miközben előrángattam az orrvitorlát. azután megfeledkeztem az önsajnálatról. Talán azt jelezte. ahol még a déli oldalon kuporgó sirályok is szánalmasan festettek. hogy könnyebben manőverezhessek a hullámtörő gát mellett. s a hitem. hogy a motor kitartson. Miután elhagyom Draystone-t.Elvittem George roncsnak beillő halászhajóját az útból. mit várnak tőle. Egy jó pszichiáter kellett volna. és oldalt billent a szélben. hogy lenyűgözzem Angelát. csak azért vállalom ezt a nehézséget. Milyen igaza van. A Sycorax nekiütközött a kikötőgáton túli első hullámnak. Meghúztam magam a kormányállásban. de legalább biztonságban túljutottam a hullámtörő nyugati peremén. mire a Sycorax nekivetette az orrát a szélnek és a víznek. hogy legyőzhetetlen és halhatatlan vagyok. Magamban azért fohászkodtam. Önindító kellett volna. Feketére és khaki színűre festett szállítóhajó haladt az Edgcumbe-hegy felé. és odakiáltott valamit. a kormányos integetett. de hagytam járni a motort is. ám abban a pillanatban ezeket is elfeledtette velem az a vészjósló hang. s kezdtem hozzászoktatni magam a munka gondolatához. két Wessex helikopter csattogott az öbölben horgonyzó fregatt felé. azután mintha ráébredt volna. Miután kikerültem a folyóról. mert így esélyem nyílt a közelébe kerülni. Elsiklottunk a sivár mólók mellett. amelyik a Sycorax motorja felől érkezett. felvontam minden vitorlát. Ezen a nyári estén Anglia felett szürke. Egy pillanatra megirigyeltem a mai tengerészeket. A nyílt tengeren már magasra nőtt a tengerár. A motor végül elindult. télies égbolt feszült. Robotkormány kellett volna. hogy . és megfájdítottam a hátam a lendkerék forgatásával. és a bolondok önként masíroznak be a sárkány barlangjába. A hajtómű azonnal leállt. és az otromba jármű szögletes vonalai felidézték bennem azoknak az időknek az emlékét. de addig ki kell tartanom a kormányrúd mellett.

amikor szintén megmondták. és láttam. Most már csak ki kellett töltenem valahogy az esős órákat. mert vadonatúj amerikai éjszakai irányzékot használt. A főnök rádión odaszólt. hogy a nyomás emelkedik. akiket cseppet sem érdekelt. s a vízpermet végigsöpört a fedélzeten. hogy ellenőrizzem. A motor különös bűzt árasztott. Olyan emberek használtak fel a céljaikra. hajnalra némi nyugalmat. és előrejelzést kértem. Éjszakára erős szeleket mondtak. Miután besötétedett. hogy a pihentetéstől megjavul. sőt megparancsolták. Az orvlövész igencsak megkeserítette az életünket. hogy az akkumulátor rendesen felvette a töltést. ám ezt is felségesnek éreztem. Kétségbeesetten aggódott a férjéért. miközben én másra sem vágytam. Jobbcsapásra fordultam és megfeszítettem a köteleket. URH-rádión felhívtam a parti őrséget. ami történt. Talán az egészet Angeláért tettem. Ezért kellett szembeszállnom velük. és magammal vittem a kormányállásba. A zivatar alább hagyott a sötétség beálltával. A tenger már nem háborgott. teli 50-es géppuskákkal. Feltöltöttem a termoszt teával. és mintha a szélerő is csökkent volna. ami csak a trópusi szigetek között barangolt. Volt ott egy orvlövész.vágyódásunk kölcsönös lenne. Összesen ennyi élelmem maradt. A Sycorax a háborgó tengeren is remekül tartotta az útirányt. Hiú remény. mennyire jogosak a tetteik. Megkocogtattam a barométert. Senkit sem láttam. bár a hullámok továbbra is hosszan és magasan siklottak a Sycorax alatt. emlékeztem vissza. abban bízva. és kiürítettem két babkonzervet a serpenyőbe. ám tudatlanságuk sem gátolta meg őket a könyörtelen bosszúban. Megborzongtam. hogy tűnjünk a fenébe. hogyan halt meg Nadeznha Bannister. de a mély hajótőke alkalmasabbá tette a tengerjárásra. és féltucatnyi emberünket hazavágta. Felkapcsoltam az elektromos navigációs fényeket. amint a Sycorax orra belefúródott egy meredek falú hullámba. mint bármelyik üvegszálas plasztikcsodát. rögzítettem a kormányrudat. Egyikük se tudta. csakhogy ezzel veszélybe sodortuk volna… Egy szemvillanás alatt visszatértem a jelenbe. ezért visszatettem rá a burkolatot. majd lementem pulóverért. Sietősen felkapaszkodtam a fedélzetre. hogy ne tegyek semmit. és két bunker. csak hogy értem aggódjon. másrészről igenis bántott. talán nem rendelkezett kényelmes automata felszereléssel. majd közvetlenül azután újabb légnyomáscsökkenést. megláttam Eddystone elmosódott fényeit a tömör esőfüggönyön át. egyetlen teherszállító sem akar-e gyufává aprítani. Eszembe jutott az a másik éjszaka. ezért újra lementem. csak a színük váltott . és csak remélni mertem. csizmáért és vízhatlan kabátért.

A kormányrudat nem kellett bántanom. de képtelen voltam rá. Elmúlt éjfél. Kinyitottam a faliszekrényt. mint hogy a megmentésemre siet. nem vettem őt észre. Meghatároztam a helyzetét. mekkora káoszt képes okozni egy világítórakéta a Csatornában. amely fehéren fénylett a sötétben. Próbáltam megítélni a hajó méretét. majd sötétre. hogy megpróbálom megállítani a férjét. hiszen még egy versenyhajónak is meg kell állnia. A Sycorax magától vitorlázott. Nemsokára koromfekete lesz a víz. ha az URH-n hívom. én jobbcsapáson. mire azt gondolhatta.ezüstös fehérről ezüstre. hogy egyenesen a közeledő jacht felé tartok. segélykérő rakétákat lövök fel. és reméltem. és ha ehhez káoszt kell okoznom egy forgalmas tengeri útvonalon. hogy gyorsan halad előre. háromnegyed szélben vitorlázhatott. Olykor. A fedélzetről jól láthattam a távolban villódzó fényeket. A hajó nyugatnak tartott. mert egy vonással délebbre tért. ha pedig megpróbálok átvitorlázni az orra előtt. és ráfordította a reflektorát a nagyvitorlára. Ez a törvény. És amint a közelembe érnek. Hamburgból és Felixstowe-ból érkező hajókon rendben tartják az őrséget. de közéjük számított a 45-ös colt is. ki kell játszanom a kártyáimat. Tudtam. amelyikben a világítófáklyákat tartottam. amelyet időben elővettem a rejtekhelyéről. és szélbe fordítottam a Sycoraxot. a Wildtrack pályájától jóval északabbra láttam vitorlás fényeit. a szél lanyhult és irányt váltott. a habzó tajték felett sokszor csak az árboccsúcs háromszínű fényeit láttam. de elsüllyeszti a Sycoraxot is. ám azután a hajó összekapta magát. hogy segítséget nyújtson a bajba került tengerészeknek. Más jachtokkal nemigen találkoztam. A magas hullámok olykor eltakarták előlem a másik vitorlást. gondoltam. Nem sok ilyen akadt. A felhők magukba burkolták a holdat. izzanának a rádiók. Nem használtam radarhullám-visszaverőt. amint kedvenc pozíciójában. csak valamivel egy óra előtt. Megláthatta a fényeimet. Mentőcsónakok gyülekeznének. hogy az Amszterdamból. könnyen összeütközhetünk. ami ugyan megállítaná a Wildtracket. és hogy utol tudjam érni. Ugyanekkor a legénység egy . de nem tehetne mást. viszont megígértem Angelának. amelyre nincs is szükség. és minden hajó kivenné a részét a mentésből. ám legyen. Ehelyett azt terveztem. Ő balcsapáson hajózott. ahogyan a Sycorax sebessége megnőtt. és továbbtört előre. kézbe vettem a kormányrudat. a nagyvitorla megrebegett. és éreztem. hogy helyet adjon. Lazítottam a köteleken. ha a Sycorax élesen alábukott egy hullámvölgybe. Bannister bizonyosan nem áll meg. tehát nekem kellett kitérnem az útjából. Mulder és Bannister talán káromkodna. Nem tértem ki. Láttam. s megtudtam.

A reflektort lekapcsolták. átfagytam. és a szél továbbra is egyre enyhült. hogy időben hazaérjek. A lomhán mozgó tengerről ködfoltok szakadtak fel. Odaintettem. s minthogy az nem a Wildtrackre utalt. amelyet George térképén felvázoltam. hogy a hajó tatja mögött haladjak el. A jacht tatlámpája megvilágította a hófehér fartükörre festett Mariette nevet. amint a nyomdokvíz elért bennünket. Ha a köd felemelkedett. homályosan kirajzolódtak a felhők csipkés körvonalai. Újra nekieredt az eső. Az esőcseppek ott gyöngyöztek a vásznakon. Teherszállító morajlott el mellettem. hall engem? Nem Mulder hangja volt. de hogy mit mondott. hogy láthassam a vitorlára festett számot. hogy mielőbb vissza kell érnem a Csatornába. A virradat lassan hömpölygő hullámokat támasztott. és kiéheztem. Kivágtam a rothadt részeket. hogy elég messzire jutottam dél felé. s nem is Bannisteré. Elég közel kerültem. esett. Halálosan elfáradtam. Csak imádkozni tudtam. kifogtam a szelet. miközben elindultam hazafelé. miközben elhaladtunk egymás mellett. Kudarcot vallottam. kivehetetlenné tette a vízpermet és a szél robaja. s találtam egy megfonnyadt almát a szekrény mélyén. Három órára már mélyen bent jártam a keresési körben. Még abban sem lehettem biztos. – A nagy jacht felé közeledő vitorlás. de hát már a kezdet kezdetén is tudtam. lecsorogtak a vitorlarúd alján. Nyugatnak fordultam. Az éjszaka koromsötéten borült fölém. és újra dél felé tartottam. s a Sycorax árbocai élesen megdőltek. A Sycorax kormányállásából nem láthattam két mérföldnél messzebbre. Mintha francia akcentust érzékeltem volna. Észak felé vettem az irányt. vidáman cseverésző barátokkal a négyes erejű szélben sikló hajók makulátlanul tiszta fedélzetén – időnként maga a . és a sötétben a Wildtrack bármikor elsuhanhatott mellettem. és befaltam a többit. Keleten már kezdett világosodni a látóhatár.másik tagja hívott a 16-os csatornán. Kudarcot vallottam. Valaki felháborodottan kiáltott felém. szemben a Wildtrack haladási irányával. Az újabb légnyomáscsökkenés figyelmeztetett. A hajólapát ide-oda verdesett a csapon. de csak lanyhán és unottan. amelyet az URH vészjelzéseknek tartanak fent. A nagy hajótól eltekintve a tenger kihaltnak bizonyult. Újabb adag teát készítettem. A szél most nyugatról fújt. Bannister mindenesetre zavartalanul száguldott Lizard és saját halála felé. milyen csekély esélyem van a sikerre. A vitorlázás nem jelent feltétlenül egyet a napfénnyel. azután a szél elválasztott bennünket.

amiért nem is tudtam hibáztatni. Angela velem szemben ült. hogy önként jelentkeztünk a küldetésre. hogy valójában nem is érdekel. és megragadtam a kormányrudat. Hallgattam a hullámok egyre erősödő moraját a hajótest alatt. Mégiscsak érdekelt. Lehet köd és eső. A gépezet sztrájkba lépett. Azt hiszi. gondoltam. lehullt egészen keskeny csípőjéig. hogy az ujján sziporkázó gyémánt mellett vaskos jegygyűrűt is visel. – Azt hiszi. de elég erős maradt. hogy sírt. A szél szeszélyesen váltakozott. Semmi nem érdekelt ennyire. sok sonkával. tönkre akarsz tenni mindent. – Nyugtalanul és zavartan viselkedett. azután megpróbáltam életet lehelni a motorba. ott várt rám Angela. Eközben szüntelenül arról győzködtem magam. de a motor megmakacsolta magát. hogy Angela talán mégis vár rám. Zaklatott volt. hogy felvigyen a folyón. Negyedórát szöszmötöltem azzal. nekünk kettőnknek úgysincs jövőnk. megfigyeltem. Azt ismételgettem makacs elszántsággal. A harangozó bója zajosan üdvözölt. haját egyetlen fonatba szorította össze. de én túlságosan is átfáztam és kiéheztem ahhoz. az üres ház előtt. feltorlaszolta a hullámokat és megfeszítette a bal oldali köteleket. és egyszeriben végigszáguldott rajtam az izgatottság a gondolatra.megtestesült nyomorúság. Így hát nyomorultul araszoltam észak felé. várni fog-e rám Bannister házában. így aztán nekiláttam a kabin rendbe rakásának és a fedélzet felmosásának. újra meg újra. hogy nem leszek csalódott. mire elhaladtam a Calfstone-pad előtt. Kitisztítottam a tápszivattyút. Farmert és pulóvert viselt. amelynek elviseléséhez csak az a gondolat ad erőt. . majd egyre erőteljesebben feltámadt a szél. kezdetben vonakodva. – Rettenetes így kezdeni egy házasságot. Vagy így befejezni. hogy odaadással hallgassam. – Én próbáltam beszélni vele… – …de nem hallgatott rád – fejeztem be a mondatot helyette. Készítettem magamnak egy rántottát. az egészet elfogyasztottam még a konyhapultnál. hogy a magam hasznára fordítsam az árapályt. Kétségbeesetten rázta meg a fejét. Láttam rajta. ha Angela mégsem tért vissza Devonba. engem is sikerült befűznöd. de nem szóltam egy szót sem. Azután délelőtt tíz óra tájban. Ledobtam a felmosórongyot. Azt mondogattam. A kudarc. Dél lett. és mintha a szél is támogatta volna rejtett céljait. A vízre tekintő teraszon. pirítóssal és kávéval. A mogorva tenger és fásultan szürke ég.

Beszélt a műsorokról. és hogy mekkora boldogságot okozott neki. hogy megölte az első feleségét? – Akkor miért mentél hozzá? Meggyújtott egy cigarettát. – Nem ő tette! Nem ő tette! – Biztos vagy ebben? – Töltöttem magamnak egy újabb adag kávét. – Dolgoztam. amire szükségem van. – Az isten szerelmére! – csattant fel.Egyedül az én szavam és Micky Harding szava szólt amellett. beszélt kettejük közös jövőjéről. hiszen féltékenységet sejtetett. Leszámítva a radartükröt. – Megkapott a nap – jegyezte meg. Nem kaptam sokat. – Amennyire én tudom – feleltem óvatosan –. – Ő megadja nekem a biztonságot. mert tehozzád nem mehettem. hogy ez nem lehet igaz. Amióta visszatértem. némiképp feddő hangon. és én megadom neki a biztonságot. . Dühösen kapta fel a fejét. nem is lennének ilyen fényes kilátásaid. Hagytam beszélni. – Gondolod. Fűrészeltem és gyalultam. Elmosolyodtam: – Hát. – Találtál egy lányt is? A kérdés meglepett. – És – emelte fel a hangját –. Meg az ütközőket. hogy megölte Nadeznhát? – Talán csakugyan hisznek ebben. Valódi munkám volt. nagyon is igaz. Beszélt Bannister meggyőződéséről. amikor az oltárhoz vezethette Angelát. – Mondd. amelyeket Bannister az új évadban szándékozott leforgatni. – Helyes – mondtam újra. hogy hozzámegyek. ha tudom. miközben ettem. – És mert jó életet biztosíthatunk egymásnak – tette hozzá. Beleszívott a cigarettájába. – Mert szeretem – felelt kihívó hangon. – Helyes. Pierre-t. Egy ideig még próbálta meggyőzni magát arról. – Hogy merik azt állítani. hogy ezúttal képes lesz elnyerni a hőn áhított St. de be tudtam fejezni a hajót. ráadásul fizetségért. hogy a férje megállíthatatlanul tart a halála felé. amire végképp nem számítottam. És még néhány apróságot. egy pillanatra se hagyta abba a füstölést. – Lepleztem csalódottságomat. amire szüksége van. hogy nem igaz! – Mármint Kassouli fenyegetése. csak annál fényesebbnek és drágábbnak tűnt számára. s mert ezt a jövőt veszély fenyegette.

– Kifújta az orrát. – Gondoltam. . A holnapi dagállyal pedig elvitorlázok. jó tíz percen át tartogattam. – Mindig szerettem a macskákat – vallottam be. Egyszer-kétszer alaposan berúgtam. – Csak kinevetnének. hogy neki még mindig a Wildtrack körül járnak a gondolatai. A férfiak olyan átkozottul ostobák. Elmosolyodott. – Dehogy sajnálod. Ushantnál még kikötök. Úgy éreztem. Nick Sandman. majd irány az Azoriszigetek. – Én vinnék tengeribetegség elleni tablettát is. bátor fiú módjára kell viselkednie. most először. azonnal megbetegednek. aztán otthagyok egy kisebb vagyont az élelmiszerboltban.– Nem. kiszálltam az üzletből. – Elcseszted a filmemet. de semmi értelme se lett volna. – Még az olyan vadmacskákat is. Az asztalra meredt. – Elkelne viszont egy macska. – Nem adhatja fel. – Felszerelem a Sycoraxot élelemmel. hogy felhívom a parti őrséget. mint te. – Hol lehetnek? Valahol Írországtól délre? – Igen. – Legfeljebb az aranyhalaknak lenne jó. – Te se vagy kivétel. felkeresem a bankot. hogy rezesbandát kellene fogadnom a búcsúztatásomra? Villanásnyi mosoly suhant át az arcán. amióta meglátott. Felnevetett: – Nem is igaz! – De. ezért nagy. nem igaz? Többek között ezt is megfogadtam Tonynak. – Vállat vont. tényleg. – Megvonta a vállát. Mihez fogsz most kezdeni? Vállat vontam. Bemegyek a városba. Nick Sandman. Angela összeráncolta a homlokát: – Csak így egyszerűen? – Gondolod. Nincs több tévé. Egyszer kivágtam a képedet az újságból. hogy az utóbbi néhány percben túlságosan is fesztelenül társalogtunk. Ha kiviszed az aranyhalakat a tengerre. – Különben is. Fojtottan sírni kezdett. – Komolyan? – Meglepettnek tűnt. – Mennyit láttalak a nyers felvételeken! Mindig bementem a vágószobába. végül eldobtam. csak hogy láthassam azt az ocsmány pofádat. – Az órájára pillantott. – Kitöltöttem a kávé maradékát. tudod? Kamerák figyelik mindenhol. annak ellenére. – Sajnálom.

ha úgy könnyebb – tettem hozzá. Akkor mit csinálsz? Másnap nekivezeted a helikoptert a hajónak? Vagy azt hiszed. Elmehetnék a stábbal. mint ölbe tett kézzel várni. És ekkor eszembe jutott a hivatalos vizsgálati anyag. Kassouli azonban biztosan említette. Talán tényleg meg kellene próbálnod. Angela kirohant a konyhából. de csak felbosszantottam. ahol Nadeznha meghalt! Hát nem érted? Azért engedik megfordulni. amit még Kassouli mondott. hogy a Wildtrack éjszaka fordul. Csak Nadeznha Bannister fényképének keretén. Talán még az is jobb. amikor szalagra vettem a beszélgetésünket. – Melyik helyre? – kérdezte sürgető hangon. hogy cserbenhagyott az emlékezetem. Pierre-ig. Bannister dolgozószobájába ment. – Hogy lehettem ilyen ostoba? – Hogy érted? – Pontosan arra a helyre viszik. – Sajnálom. meg a Kassouli által mutatott papírokon. hogy a visszaúton kellene a megadott irányba navigálnom. hogy rádiókapcsolatban lesznek. Néma csendben meredtem rá. de el tudod képzelni a tengeri ködöt arrafelé? Az is lehet.– Még egyszer megpróbáltam a rádiót. Ki tudja? – El fog érni St. – Már számtalanszor végigrágtuk magunkat ezen. hogy a borúlátásom nem sokat használ. egyszerűen nem volt mit mondani. – Az útjába állnál? Honnét tudod egyáltalán. hogy szétszórja a régi . miközben eszembe jutott valami. – El fog? – Zavarba ejtette váratlan magabiztosságom. Jill-Beth nem mondott közelebbit. És az utolsó két alkalommal már Fanny vette fel. amikor már itthon sem tudtad? – Hirtelen ráébredtem. Üres tekintettel meredt rám: – És ha Kanadába utaznék? Elmosolyodtam: – Mit keresnél ott? – Megpróbálnám megállítani. Nem emlékeztem. Azt hiszi. – Mihez kezdenél? – kérdeztem. hogy a stáb képes lesz őt megtalálni? Tudom. – Jesszusom! – nyögtem fel. Felsóhajtott: – Tony talán meg sem éri a fordulót. meg tudod győzni. még a Wildtrack kabinjában láttam a koordinátákat. – Imádkozz érte. mert a tökéletes bosszúhoz éppen arra a helyre van szükségük. – Sajnálom. – Valami negyvenes – feleltem bizonytalanul. én pedig követtem. azután egy vállrándítással jeleztem. ahol kiborította a fiókokat. hogy adja fel. meg akarom fosztani a diadal pillanatától.

és mentsem meg a férjét. Keresztet tettem ahhoz a ponthoz. Megrázta a fejét. gyors egymásutánban következtek az erős széllökések és a nyugodt időszakok. majd megmerevedett.forgatókönyveket. hogy hajózzak ki az Észak-Atlantióceánra. főként nem szemben a széllel és az észak-atlanti áramlattal. ahogy a folyó túlpartján magasodó fák meghajolnak az erősödő szélben. Elvettem Bannister egyik ceruzáját. de nem is volt rá szükség. Pierre-i forduló. negyvenegyharminchat. leveleket és naplókat a szőnyegen. de a tengeren nem létezik „leggyorsabb útvonal”. amikor megtalálta a keresett adatot. Sebesen forgatta a lapokat. Angela vonalzó segítségével kiszámította a távolságot. . – Tizenhat nap – becsültem meg. Megzavarodott az idő. azután láthatóan eszébe jutott valami. Azt akarta kérdezni. hogy már azt hittem. amitől hirtelen elszállt minden reménye. majd a kereszttel jelölt pont között. – Nick… Odaléptem az ablakhoz. nem hallott jól. bár ma estére még kedvező szélviszonyokat vártam. nyugat. – Mintegy háromezer tengeri mérföld a Wildtrack számára. hogy megint összecsuklik alattad. Azt akarta. mi lesz a következő. és a térképen felrajzoltam neki a Wildtrack hosszan elnyúlt parabolára emlékeztető útvonalát nyugat felé. de olyan közönyösen. Elnéztem karcsú ujjait. Láttam. mennyi időbe telne a Sycoraxnak elérni a kereszttel jelölt pontot. – Ennyi lehetett a távolság Cherbourg és a St. – De hát… – kezdte. igaz? Félsz. – Legyen kétezer angol mérföld. ha nem lennék egyedül. Az iratszekrény mélyén találta meg a jegyzőkönyvet. – És innét? A leggyorsabb útvonalon? – Kihallottam hangjából az eszelős reményt. – Ezerhét? – Talán valamivel kevesebb. – Nick? – könyörgött. – Negyvenkilenc-tizennyolc. észak – olvasta hangosan –. ahol Nadeznha Bannister meghalt. – Az hol van? Egy atlaszban megmutattam neki. és máris tudtam. – Felém fordult. – A lábad miatt. – Gyorsabban menne – közöltem kéretlen egyszerűséggel –. – Mennyi időbe telne…? – Nem fejezte be a mondatot. majd egy szűkebb hurkot visszafelé.

ezért azután felszereltem a hajót egy olyan hosszú útra. még több babkonzervet. gyümölcsöt és zöldséget. délnek akartam fordítani a Sycorax orrát.– Már hetek óta nem történt meg – feleltem az igazsághoz híven –. Ilyen gyorsan és ilyen jól még sosem szereltem fel élelemmel egy hajót. ám a Wildtracknek sokkal hosszabb utat kellett megtennie. – A tojást öt másodpercre forró vízbe kell mártani. tejpor. amire készültem. ahol már pálmafák nőnek. tartalék villanykörték. lámpaolaj. Elraktároztam a levest. Visszavitte a tojásokat a házba. kétszersültet. de miután végleg feladtam a próbálkozást. – Nem hagyhatom meghalni! – mondogatta Angela. de már gondoltam arra is. alkohol. és reméltem. ez sem állíthat meg. fertőtlenítő. Az tartósítja. Angela autójával és hitelkártyájával leviharzott a városba. amint végigtolta a targoncára való élelmet a rakodóparton. hogy szemtől szemben ekkora szívességet kérjen. Gyümölcslé. és igen. lámpabelek. el lehet érni a tervezett gyilkosság helyszínét. A Wildtrack egynapos előnyt élvezett. magvak. ami utána következik. tojás. . amely Angliától elvitt egészen Kanada partvidékéig. sőt bizonyosan tudtam. zabkása. elég volt annyi. amíg én megszálltam Bannister kamráját és csónakházát. még több ír whiskyt. nehogy a fenékvíz kikezdhesse a fémet és olvashatatlanná tehesse a címkéket. Gyanítottam. babkonzervet. – Akkor… – Nem tudta rávenni magát. – Igen – bólintottam. Minden létező konzerv. ír whiskyt. még több whisky. – Mi van a szekéren? – Kávé. Azért vágtam bele ebbe a reménytelen vállalkozásba. vécépapír és folyékony mosogatószer. Mintha csak észérvekkel akarta volna alátámasztani az őrületet. s ha meg is történne. Nemcsak az észak-atlanti túrára szereltem fel a hajót. multi-vitaminok. sót. A romlandó áruk listájával végeztem is. szappan. hogy sosem találom meg a Wildtrackot. amely egyben tengeri samponként is szolgál. konzervsonkát és vagdalt húst. margarint. hogy elvállaltam a feladatot. mert nem tudtam nemet mondani ennek a szőkeségnek. meg fogom próbálni. hogy nem felejtettem el semmi fontosat. Nem akartam kitárgyalni a motivációit. miközben én fagyasztózacskókba tettem a konzerveket. rizs. tartós gyümölcskenyeret. cukrot. majd onnét déli irányban egészen addig. friss kenyeret. mosópor. Tea. Igen.

– Kellene még szén vagy koksz. horgászzsinór. A csónakházból feltöltöttem a vízkészletet. és ebből most én is kivehettem a részem. Angela leviharzott a Porschéval a városba. Bannister megkapta. Még több whiskyt szereztem. amit szintén feltettem a fedélzetre. amit csak találni. zoknik. Ráakadtam az ÉszakAtlanti-óceán és a kanadai partvidék hajózási térképére. napszemüveg. térképek. amelyek nagyságrendekkel különbek voltak a sajátomnál. Mizen Headig . antibiotikumokra és Benzed-rine-re. bár nem hittem. Gyújtós. A legjobb vízhatlan tengerészkabát. Egy RDF. csokoládé. mi mindent rakodtunk be. és Angela rendben meghozott mindent. Kurta üzenetben indokoltam meg az orvosnak a sietség okát.A szél kezdett feléledni. éjszakára orkánerejű vihar ígérkezett. hogy menjen el az orvoshoz. bár az utazás során bőven marad időm rendet tenni. fertőtlenítő krém. De neked kell összeszedned. A délnyugat felől érkező szél már nagy erővel fújt. hogy az a nyavalyás motor valaha is elég hosszú ideig jár majd ahhoz. Hat órára majdnem elkészültünk. borotvapenge. és kötszerekkel. majd válogatás nélkül levettem egy sor puhafedeles könyvet a polcáról. Gondosan lekötöztem a nagy kannákat. azután további három kanna üzemanyagot cipeltem fel a fedélzetre. Kellenek pulóverek. hogy legyen tartalékom. Már csak néhány dolog hiányzott. Newcastle barna sör. fájdalomcsillapítókkal tért vissza. Kölcsönvettem Bannister tartalék esőkabátjait. Angela meghozta a tartósított tojásokat. hogy felhasználjon ennyi dízelolajat. és kérjen recepteket a fájdalomcsillapítókra. én pedig újabb feladatokat adtam neki. helyi érzéstelenítőkre. Burgonya. liszt. szalonna. fecskendőkkel. akkor Lizardig esős viharok. Bannister irodájából elemeltem a drága rádiós iránymeghatározót és néhány csomag tartalékelemet. A tengeren ráérek megjavítani és beszerelni. tapaszokkal. Ellátmányt zsúfoltam a Sycorax minden létező szekrényébe. Kölcsönöztem egy szeksztánst. kapkodva tornyozta fel a holmikat a kabin padlóján. Kellettek még orvosságok. A csónakházban találtam egy elromlott robotkormányt is. egy jó hálózsák. hogy kiegészítsem vele a Sycorax fedélzetére vitt két másikat. Még több whisky. meleg ruhák. Ha marad ez az időjárás. Kell egy szeksztáns. Feldúltam a házat a szükséges holmikért. Nick. Angela segített. Megkértem. Kiszedtem az akkumulátort a Peugeot-ból. amit akart: a szélsebes indulást. – Amit csak akarsz. Elvettem a Wildtrack II ütközőit. nyugtatókra. A végén már azt sem tudtam.

mert tölcsért formált a kezéből és újra elkiáltotta magát. de nem mehettem le megkeresni az ajándékomat. – Szeretlek. nem hallottam meg. amíg én felhúztam a nagyvitorlát és a tatvitorlát. Nick! Szánalmasra sikerült búcsúnkat szánalmas különválás követte. amelyet Angela utoljára rakott be. Az egyikben macskaeledelt . Nick! Meglepetés! Integetve jeleztem. Már az utolsó szíjat kötöttem oda a jobb oldali korláthoz. én pedig nem tagadhattam meg tőle az esélyt. – Vár rád egy meglepetés a kabinban! – kiáltott utánam Angela. – Várni fogom – bólintott mereven. – Tudom. de az orrvitorla kivitte a Sycorax orrát a kikötőből. a csónakon kívül még mentőmellény sem akadt a fedélzeten. elragadta a visszavonuló dagály és a folyó zavaros áramlása. Angela eloldozta a köteleket. Folyóvíz örvénylett a hajótest és a part között. – A kabinban. Ott álltunk az esőben. – Nem ígérhetek semmit – figyelmeztettem. a folyó partján. Veszély esetén egyedül erre számíthattam. hogy hallottam a szavait. Szorosan öleltem magamhoz. hogy ekkora terhet rakott a vállamra. – Vele maradtam volna. addig rögzítettem. se parádés búcsúztató. Amúgy is azt terveztem. de kétségbeesésében nem látott más kiutat. ahol a tenger állandóan fagyos. – Nincs más dolgod. hogy lemásszak a kabinba és belekukkantsak a két dobozba. egyáltalán nem akaródzott útnak indulni. csak egy túlterhelt hajó a széltől és esőtől fodrozódó folyón. Ahonnét dél felé érhetem el a találka helyszínét. csupán tettem némi északi kitérőt oda. Amíg Angela levitte az utolsó két kartondobozt a kabinba. A Sycorax immár sebesen mozgott.pedig háborgó tenger vár. A motor nem indult. valamikor. mint búcsút mondani egymásnak. – Majd írok – ígértem –. amikor esni kezdett. mint várni – tettem hozzá. de a visszavonuló apály hívogatott. miközben összetekertem a köteleket. hogy elhajózom. A mentőcsónakom még ott pihent Bannister csónakházában. amíg a Sycorax ki nem ér a főcsatornába. – Zavarba ejtette. és hirtelen nem maradt más hátra. Angela azt hihette. Csak ott rögzíthettem a kormányrudat. – Igen. a nyílt óceánon már gyorsan eljuthatok a magasabban fekvő szélességi fokokig. Nem volt rezesbanda. szürke és vigasztalan. – Ideje indulni. ám azután. és alaposan leszíjaztam a gumicsónakot a Sycorax kabintetején. Megcsókoltam Angelát. – Ne mondd ezt. és újra megcsókoltam őt.

megláttam az ott parkoló kék Porschét. Nem töltöttem ki a Cl 328-as nyomtatvány első részét. Nem voltak nálam a Sycorax papírjai sem. ám abban a pillanatban a keskeny csatornában történő lavírozás elterelte a figyelmem az efféle nosztalgikus gondolatokról. kiállt a móló végébe. amelyben tudattam volna őfelsége vámhivatalával. Az eső kíméletlenül ostorozott bennünket. A cica felkapaszkodott a kormányállásba és megvillantotta parányi fogait. ahogy az arcok felém merednek a kempingezők folyóparton parkoló autóiból. Visszanéztem. pokolba a bürokratákkal is. hogy a távoli tengereken úgy fogok emlékezni erre a helyre. Valaki. aki abban a pillanatban. ahogyan felpattant a kabintetőre. Elhaladtam a kocsma mellett. hogy Angela jött ki elbúcsúzni. ami a külföldi kikötőkben még bizonyára sok gondot fog okozni. és tudtam. Láttam. bármennyire is elszaporodtak ebben a világban. azután a folyó bejárata. és mindkét karjával . ahol a vihar tajtékzóan fehér hullámokkal ostromolta a gátat. A baptista templom neonkéken villódzó keresztje láttán elmondtam egy imát kis hajómért. én pedig visszaintettem neki. a másikban kis fekete nőstény cicát. a Sycorax akkor is szabadon vitorlázhat a tengereken. Előttem felbukkant a kikötőgát. hogy külföldre távozom. mikor fogom viszontlátni. meghitt fények pislákoltak haloványan a távoli házak ablakaiban. és feláldozta szépségét a gyakorlatiasság oltárán. Nem volt semmi rendkívüli a Sycoraxban. A felhők miatt idő előtt besötétedett. Megvakartam az álla alatt. A cica érdeklődve vizsgálta új otthonát. aki felismerte a hajót. és nekiállt megfenni a karmait a gumicsónakot rögzítő szíjakon. azután figyeltem. pengeéles karmaival üdvözölt. Reméltem. gondoltam. hogy nem lesz tengeribeteg. összehúzta magát az esti esőben. A turisták alaposan megterhelt hajót láttak leúszni a folyón. Tudtam. Angyalka nagyot fújt rám. hogy szerencsét fog hozni. Amint a Sycorax közelebb került. – Angyalkának foglak hívni – közöltem vele. amint nekivágtunk a hatalmas óceánnak. mint a kellemes társalgások és jéghideg sörök idilli zugára. majd kihívó pillantást vetett rám a kabin lépcsőjéről.találtam. Fényszórók villantak a városi kikötő mellett benyúló kő-mólón. Angela. de az eső már hazaűzte Angelát a kikötőből. hogy felnyitottam a doboz fedelét. és a cica szemrehányóan nézett rám a kabin eresze alól. – Angyalka. felém intett az ablakból. és azon tűnődtem. De hát. Felmentem a fedélzetre. – Angyalka – ízlelgettem a nevet. Pokolba a Cl 328-as nyomtatvánnyal. A hátán felágaskodott a szőr. Reméltem.

lázasan integetett. Visszaintegettem neki, és azon töprengtem, miért lett a búcsú hirtelen ennyire lelkes, amikor fél órája még szinte rám sem mert nézni. – Tetszik a cica! – kiáltottam teli torokból. – Nick! Nick! – Azután rádöbbentem, hogy magához hív. Átfordítottam a kormányrudat, és hagytam a hajót a móló vége felé siklani. Két nagy motoros jacht horgonyzott itt, és figyeltem, ahogyan Angela átmászik a nagyobbik hajó tatjára, majd megállt a korlátnál, és belekapaszkodott egy tartókötélbe. Táskát hozott magával. Nekifordítottam a Sycoraxot a szélnek, és engedtem, hogy az ár a jacht mellé sodorjon. Angela átdobta a táskát a fedélzetre, kivárt egy pillanatot, azután elkapta a kezem, és átugrott a kormányállásba. Jobbra toltam a kormányrudat, a hajó orra pedig engedelmesen elfordult. Láttam, hogy Angela nyitva hagyta a kocsi ajtaját, és nem kapcsolta le a fényszórókat. – Biztosan ezt akarod? – kérdeztem tőle. – Hogy lehetnék biztos bármiben is? – Furcsa mód mintha dühös lett volna rám. – Hát akkor? Szeme kivörösödött a sírástól. – A lábad miatt, Nick. Meghalnál odakint egyedül. – Minden rendben lesz, hidd el. – És azt mondtad, gyorsabban odaérsz, ha segít valaki. – Az igaz – engedtem meg. – De nem olyasvalaki, aki tengeribeteg. – Mindennél jobban akartam, hogy velem jöjjön, mégis minden érvet bevetettem, hogy lebeszéljem erről. Előrehajtotta bal fülét, hogy megmutasson egy ragtapaszt. – A patikus szerint nincs ennél jobb gyógyszer. – Akkor vehette a tapaszt, amikor elküldtem az orvosságokért, ami azt jelentette, hogy már órák óta vívódott magával. – Lesznek odakint rázós részek – figyelmeztettem. Átengedtem a sodrásnak a Sycoraxot arra az esetre, ha Angela meggondolná magát, és vissza akarna térni a mólóhoz. – Ha lenne választásom – nyögött fel –, hidd el, szívesen maradnék. Nem hagytam neki választást, ehelyett megkapta a kormányrudat, amíg én nekiveselkedtem a köteleknek. – Tartsd ezt az irányt! Látod a fehér rudat a földnyúlvány végében? Célozd meg azt!

Felkaptam a csomagot az előfedélzetről, s közben felhúztam a tarcsvitorlát. Olyan boldog voltam, hogy járni tudtam volna a vízen. Azután elhagytuk a gátat, a Sycorax orra belehasított a hullámokba, a hideg vízpermet először söpört végig a fedélzeten, s mi hárman nekivágtunk a tengernek.

4. rész

10. fejezet
Angela persze tengeribeteg lett. Minden nyomorúságos órában, minden egyes nap és minden áldott éjszaka a kabinban feküdt, reszketve és tehetetlenül. Próbáltam felcsalni a kormányállásba, ahol a friss levegő segíthetett volna rajta, de ő nem állt kötélnek; megmaradt a szűkös priccsen, takaróba bugyolálta magát, és öklendezve görnyedt a bádogvödör fölé. A cica annál jobban érezte magát. Szemmel láthatóan úgy gondolta, ez a szüntelenül tótágast álló és orkánoktól felkorbácsolt világ tökéletes hely számára. Angela ölében aludt, amivel valamelyest sikerült is jobb kedvre derítenie őt, napközben pedig a fedélzeten kóborolt, és hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatott. Minden pillanatban azt vártam, hogy a felcsapó hullámok magukkal sodorják, de a kis bestia ösztönösen tudta, hogyan kerülje ki az igazi veszélyt. Egyszer láttam, ahogyan helyből felpattant a fővitorlafeszítő kötélre, ahol megkapaszkodott, hevesen kalimpált a lábaival, miközben a tenger átviharzott a kabintető felett, hogy szilánkokra robbanjon szét a felerősített mentőcsónakon. A cica ezután szemmel láthatóan megkedvelte a nagyvitorlát, és előszeretettel mászott fel oda, miközben én hiába kiáltoztam kétségbeesetten, hogy ki fogja szakítani a vásznat a körmével. Sokszor a csonkavitorláról ugrott át, és óriási fekete póknak látszott a hatalmas, krétafehér vászonfalon, de valahogy mindig sikerült épségben fedélzetet érnie. A másik kedvenc tartózkodási helye a térképasztal volt; valahányszor széthajtottam egy térképet, felpattant rá, és letelepedett az osztókörzők mellé. Ott dorombolt, és várta kihívóan, mikor lököm le az asztalról. Idővel megszoktam, hogy az ő területét is számításba vegyem a navigáció során. Nem sok támpontom akadt a Sycorax kormányzása során. Az ég felhős maradt, az éjszakák koromsötétek, és miután elhagytuk az utolsó ír fényeket is, gyakorlatilag vakon hajóztunk. Nem tudtam rávenni Bannister drága rádióirányjelzőjét a működésre; ha használtam a kioldógombot, csupán annyi történt, hogy a vörös lámpa pislákolni kezdett, azután a nagy semmi. Végső elkeseredésemben a tengerbe hajítottam a nyavalyást, miközben keserű szavakkal átkoztam el minden modern ketyerét. Azt mondtam magamban, amit korábban milliószor is: ha a Mayflower képes volt szilíciumchipek nélkül elérni Amerikát, akkor nekem is sikerülni fog.

Így azután, akárcsak a Mayflower, mi is teljes vitorlázattal hajóztunk az északnyugati szélben. Angela a szél alatti fekhelyet sajátította ki, ahol nem eshetett le a priccsről, így nekem a szél felőli fekhely jutott, és a pihenés ritka óráiban teljes testemmel nekipréselődtem a vászonszíjaknak, amelyek a helyemen tartottak. Termoszszámra készítettem a forró levest, amit Angela ingerülten tolt el magától. Jómagam sosem voltam tengeribeteg, bár ettől még el tudtam képzelni, milyen érzés lehet. Angela az első napokon még attól rettegett, hogy meg fog halni, később már attól, hogy nem fog. Ennyit a patikus tapaszáról. A Sycorax élt és virult. Mintha csak tudatni akarta volna velem, hogy épp elég képtelen helyzetbe került az elmúlt hónapokban, s most végre azt teheti, amire készült, és ezt nagyon is jól csinálta. Az első napokban persze akadtak kisebb gondok. Az orrvitorla alsó sarka elkezdett beszakadni, ezért egész estét kellett rászánnom, hogy összevarrjam a merev vászonanyagot. A kémény körül elengedett a tömítés, méghozzá a saját hibámból, két órámba telt orvosolni. A rövidhullámú rádió alig két nap után beadta a kulcsot, és semmilyen könyörgésre, ütögetés-re vagy szitokra nem kelt újra életre. A rádió hiánya súlyosabb problémát okozott, mint a távmérő kiesése, hiszen rövidhullám nélkül nem tudtam ellenőrizni felhúzható kronométerem pontosságát. Isten segedelmével, jobbára találomra hajóztunk; csak nappal használhattam a navigációs táblázatokat és végezhettem méréséket abban a reményben, hogy a kronométer a pontos időt mutatja. A fenékből tekintélyes mennyiségű víz került elő, valahányszor működtetni kezdtem a szivattyút, de erre számítottam is. A tömítések nemsokára maguktól összezárulnak. A legnagyobb problémát tulajdon kimerültségem okozta. Angela nem tudott segíteni, ezért éjjel-nappal egyedül kellett hajóznom. Nem tudtam életre kelteni a lerobbant robotkormányt, bár a Sycorax kurtított vitorlákkal és rögzített kormányrúddal is remekül haladt, amíg én aludtam. Ehhez persze állandó szélirányra volt szükség, valamint arra, hogy rendszeres időközönként ellenőrizzem a tájoló állását. A mélypontot a nyolcadik éjszakán értük el, amikor egy kötélvilla kiszakadt a helyéből, és a vitorla kitartó dobolására riadtam fel. A hajó már úgy dülöngélt a hullámokon, akár egy részeg, mikorra felkeveredtem a fedélzetre. Az eső szakadt a sötétségben, amint szélirányba állítottam a Sycoraxot és visszafordítottam az orrvitorlát. Azután, ahogy bekötöttem a biztosítóhámot, elindultam megkeresni az elveszett kötelet. Tíz percembe telt, amíg visszajutottam a kormányállásba, feltekertem a kötelet az orrvitorla villájára, és

visszaállítottam a hajót az eredeti irányba. A lámpák fénye megrebbent a vásznakon, míg mögöttük kísértetiesen dagadoztak a hullámok, fehér tajtékot vetettek, mielőtt felénk zúdultak. Kapkodva működtetni kezdtem a szivattyút, azután, hogy az eső még vízhatlan tengerészkabátomat is átáztatta, lemásztam a kabinba. Angela felriadt, és rám mordult. – Mi történt? – Kiment egy villa, semmi érdekes. – Miért nincsenek rendes csörlőid, mint Tonynak? Azt gondoltam, a kérdés őszinte érdeklődést tükröz; talán ez az első jele a közelgő feltámadásnak. – Mert az ilyen drága és fényes szerkentyűk nem mutatnának túl jól a Sycoraxon, és mert darabja több mint száz fontba kerül. – A hátam megsajdult, amint lehámoztam magamról a merev, nyirkos esőkabátot. – Akarsz enni valamit? – Istenem, dehogy. – Újra felnyögött, amint a hajó átbukott egy hullámtaréjon. – Hol vagyunk? – Írországtól nyugatra, Kanadától keletre. – Süllyedünk? – Még nem. Csak kicsit feltámadt a szél. Egy órával később arra ébredtem, hogy a hajó hánykolódik és csigavonalban halad. Felrángattam a tengerészköpenyt, azután felkapaszkodtam a fedélzetre, hogy azt találjam, az idő csakugyan kezd elromlani. Levontam a fővitorlát, és felhúztam helyette a viharvitorlát. Leengedtem az orrvitorlát és kurtítottam a tatvitorlát. A hajó így is csak vonakodva nyerte vissza az egyensúlyát, amire pedig igen nagy szükségünk volt a fölénk tornyosuló hullámok között. Immár messze északon jártunk, ahol világos és kurta éjszakák vártak, ezért jól láthattam, ahogyan a szél és a szakadó eső letisztázza a hullámtaréjokat, míg a völgyeket fehérlő tajtékréteggel borítja be. A Sycorax orrárboca kétszer is víz alá került, a víz pedig hátraszivárgott a kormányállás felé, hogy elkeveredjen a záporozó esővel. Nem használtam sem ponyvaellenzőt, sem szélvédőt, bár a leszíjazott gumicsónak nyújtott némi védelmet a tenger ellen. A fenékszivattyút szinte percenként működtetnem kellett. Az éjszaka hátralévő részében és egész másnap, majd az elkövetkező éjjelen is kitartóan ostromolt bennünket a szél és a tenger. Hajnal körül aludtam egy órát, kaotikus állapotokra ébredtem, pumpáltam fél órát, azután visszafeküdtem. Benzedrine-t vettem be. Az orkán második éjszakáján, éjfél körül a szél alábbhagyott, és a hullámok kitartó pörölycsapásai is gyengültek, ezért

mint aki alaposan belakott sült tojással és kávéval. – Jó reggelt. a vihar elvonult. Öt órát aludtam. ami a bádogvödörből kiloccsant. kiscsillag. Kihámoztam magam a hálózsákból. miután nem tűnt valószínűnek. Hallanak engem? Vége. és a hajnali felhők szakadásai napfénnyel kecsegtettek. Két órával később egy orosz Auróra-osztályú cirkáló tűnt fel az északi látóhatáron. és közben igyekeztem meggyőzni magam arról. Minden csontomat és izomrostomat éreztem. Ehelyett inkább feltakarítottam a mocskot. A macska nekidörgölőzött a lábamnak. köszönetet mondtam a Sycoraxnak mindazért. beleértve mindazt. csak feloldódni az álom karjában. – Vége. A formaságokat követően. kurtítva hagytam a vitorlákat. Visszacsusszantam a fedélzeti nyíláson át a nyirkos kabinba. amiért órák óta nem kapott enni. hogy azt találjam. Már nem neveztem Angyalkának. A szél négyes erősségűre szelídült. . melyet a cirkáló is viszonzott a sarló és kalapács felvonásával. – A rádiós bizonyára várta a jelentkezésem. gyanakodva szaglászták körül a Sycoraxot. Megpaskoltam a kabintetőt.kikötöttem a kormányrudat. felmentem a fedélzetre. a viharvitorla helyébe felvontam a fővitorlát. Túláradóan jókedvűnek tűnt. de nem maradt erőm arra. – Várjon! Vége. azután addig pumpáltam a fenékvizet. dühödt kis hullámok fodrozták. Vége. Már nem kívántam mást. hogy megvigasztaljam. Kinyitottam egy macskaeledelt. lévén minden hívásomra Angela felelt helyette. mert azonnal válaszolt. bekapcsoltam az URH-rádiót. hogy igenis erről az életről álmodoztam a hosszú kórházi éjszakákon. hogy az amerikai műholdas rendszerünk működik-e. és fennhangon hálálkodtam. és éhségemben már-már kísértést éreztem arra. amíg már nem bírtam a hátamban tomboló fájdalommal. amelynek felszínét apró. Kiengedtem a csonkavitorlát és az orrvitorlát. azután kimásztam a priccsről. hogy be is faljam. Miután meghallotta a hangomat. és visszamásztam a fekhelyemre. ahonnét még láttam a hoszszan-hosszan elnyúló vizet. Kötelességtu-dóan leengedtem és felvontam az angol tengeri lobogót. Nyugaton a tenger ezüstösen fénylett. felrángattam egy átázott pulóvert. az ébrenlét és az álom közt vergődve. – Nem tudom. s bár moccanni is alig tudtam a fáradtságtól. amit tett. A hatalmas hajót két romboló kísérte. Angela tehetetlenül nyöszörgött. hogy ezen a távoli helyen bárkit is megzavarnánk ezzel. – Megadná a pozíciónkat és a pontos időt? – A sürgősségi csatornán maradtunk. – Kuncogni kezdett. a macska ugyancsak fennhangon tiltakozni kezdett. ráhajoltam a kabintetőre. vagy bármit is tekintsenek az oroszok kiadós reggelinek. – Sycorax jacht az orosz hadihajónak.

nincs egy tükör se ezen az átkozott hajón. bár valamivel északabbra kerültünk. – Te tényleg szereted ezt az életet. ahol hunyorogva kémlelte a szürkés ködöt. és ceruzával megjelöltem a helyzetünket. – Jó reggelt. A feltámadás a legjobb úton haladt. hogy megérte az eseményt. míg előttünk nyirkosán szürkéllett az égbolt. Angela megkereste a cigarettáját és rágyújtott. – Arra az esetre. csatakos hajával. – Ennyit a modern orvostudományról. képtelen lenne szilárd ételt venni a szájába. azután a három szürke hadihajó dél felé siklott tovább a kavargó tengeren. kivörösödött szemével. azután kikapta a tányért a kezemből és felfalta az egész rántottámat. – Az oroszok segítenek nekünk? – kérdezte hitetlenkedve. Megadta a pontos helyzetünket. ha jönnék – magyarázta. – Újabb adagot készítettem. Aznap délután. Pierre-t – feltéve persze. Hirtelen mozdulattal a füle mögé nyúlt és letépte a tapaszt. – Egy orosz rombolóval. Kronométerem másodpercre pontos maradt. Elkészítettem a kávét. ami megnyugvással töltött el. Angela húsz karton cigarettát rejtett el az orr rekeszben. Ha Bannister csak fele ilyen jól teljesített jóval fürgébb hajóján. Angela úgy érezte. Egy perccel később megkaptam a koordinátákat és a másodpercre pontos időt. szépségem – köszöntöttem. ahol mindenütt hosszan elnyúlt szürke hullámokat látott.Elmosolyodtam a válasz hallatán. miután elraktározta a hajón a hálózsákját és a néhány vastagabb holmiját. Jó munkát végeztünk. – Bedobta a tapaszt a vízbe. – Kivel beszéltél? – Angela felém fordult a fekhelyén. ahogyan megrepedezik az arcomra kérgesedett tengeri só. de öt perccel később óvatosan elvett egy villányit az enyémből. – Még? – Még. – Vigasztalanul körülkémlelt a horizonton. Összeráncolta a homlokát. Elhagytuk a Rockall-platót. Most ott fújta a füstöt a kormányállásban. mint akartam. – Remélem. – Kérsz egy kis kávét? – Kérek. amikor felszereltük a Sycoraxot. Mögöttünk komoran sötétlettek a felhők. semmi egyebet. – Miért ne tennék? – Gyengéden arrébb toltam a macskát a Rockall-platóról. és éreztem. Nick? – Imádom. A feltámadás visszavonhatatlanul megkezdődött. Rettenetesen festett hamuszürke arcával. mostanra elérte a St. azután összeütöttem egy rántottát. . A rádiós sok szerencsét kívánt.

kifésülöd a hajad. – Megvakargatta a macska tokáját. mint azt valahogyan megtanulta. Nick. száraz ruhát veszel fel. hogy kiszellőztesd a hajót. – Ugyan miért nem? – Mert nem tetszik. majd komótosan felpattant Angela ölébe. azután vidám énekszóval visszatérsz ide. ahol. A macskát attól kezdve hivatalosan is Vikinek neveztük. Ha őszinte akarok lenni. minden létező helyen megmosakodsz. – Akkor legyen Viki. megszárítkozol. – Viki lesz a neve. Tényleg olyan szörnyen nézek ki? – Amennyire csak lehet. – Nem hívhatod Angyalkának – közölte Angela. – Miért pont Viki? – A Viktória-kereszt után. természetesen. visszataszító látványt nyújtasz. lemész. – Itt lesz neked társnak Cicus. és kész. hogy a hullámok szinte sisteregnek a hajótörzs körül. Aznap éjszaka újra befelhősödött az ég. ha te nem mondod el? – Én akkor is tudni fogom. amíg én alszom. amiből megtudhattam. Kezdett hozzászokni a hajóhoz. – Egyedül leszek? – Riadtnak tűnt a hangja. hogy semmiféle székrekedés nem tarthat ki végig az Észak-Atlanti-óceánon. levetkőzöl. . s önelégült tisztálkodásba kezdett. – Nem akarok olyan macskát. Biztosítottam róla. – Értettem. – Hát rendben. Angela homlokráncolva fogadta konokságomat. a tenger eltakarította az árulkodó nyomokat. még az egyszerű vécéhez is. – Ki tudja meg. uram! – Azután kinyitod az elülső fedélzeti nyílást. Azután pedig leülsz ide és 289-es irányban kormányzol. akit Pixinek hívnak. hogy belekerültünk egy újabb orkán sodoráramába. – Köszönöm szépen. – Viki. – Most a következőt fogod tenni – emeltem fel a hangom –. Angelát ismét elkapta a tengeribetegség. Legyen inkább Pixi. bár ezúttal nem olyan súlyosan. – Itt lesz neked társnak Viki. – Szerénytelenség lenne. és cserébe részesültem egy goromba pillantásban.A macska a dolgát végezte a szél felőli vízlefolyó nyílásnál. és a sötétben arra ébredtem fel.

Túl sokat beszélek. gépóriások szállították az összezsúfolt tömegeket a világ nagyvárosaiba. és felfigyeltem rá. Egyáltalán. – Nem maradt más. Nem láttunk más hajót. Jómagam úgy véltem. – A veszély már csak ilyen – vontam vállat. – Persze – feleltem ilyenkor. s egy újabb hadihajót északi irányban. A háború egyáltalán nem tűnik valóságosnak. hogy komolyan beszélek. mi. gondolkodnom se lett volna szabad. Az égbolton egymást keresztezték a repülőgépek csíkjai. arra gondoltam. Én készítettem minden ételt. és nem maradt más. mire vállalkoztam a kedvéért. – A Falklandon se tűnt valódiaknak. – Talán jobban odafigyel majd. hogy újdonsült arája átvitorlázott az Atlanti-óceánon egy másik férfival. hogy bármelyikünk is komolyan készült volna a közelharcra. azután felbukkant az a rohadt nagy hústorony a bunkerünkben. akár egy kisgyermek. csak számolni a kilőtt golyókat. ha meghallja a hangomat a rádióban – magyarázta. ha rájön. míg végül nem maradt több lőszerem. milyen kétségbeesetten igyekszik elfogadható indokot találni arra. akik itt vitorláztunk a szélben. csak? – Hoztunk magunkkal hagymasalátát? . Az idő java részében mégis a férjéről beszéltünk. miután van valami a főzésben. mikor kell tárat cserélni. hogy számoljam az istenverte golyókat. termetes bálnában és az általa kifújt vízoszlopban gyönyörködtünk. hogy valóban veszélyben forogna – mondta egyik este. mégis épp azt felejtettem el. ha látja. Gyorsan haladtunk azokban a napokban. hogy velem hajózik a Sycoraxon. – Csak elhiszi. mekkora baromság ez az egész. csak a jellegtelen víztükör apró fodrait láthatták. ám Angela nem várt tőlem többet. Az utasok. csupán egyetlen. Bannister látni se fog a méregtől. hogy kitekintsenek az ablakon. nyugat felé araszoló halászhajót. de nem hinném. – Sosem hittem volna. – Nem hinném. csak hogy megerősítsem a hitében. és tudjam. ha vették a fáradtságot. Egyre rendszeresebben evett. Pedig erre képeztek ki. hogy ilyet láthatok – álmélkodott. hidd el. Emlékszem. ami önmagában képes tengeribetegséget okozni.Néhány nappal később a szín is kezdett visszatérni az arcába. – Sajnálom. csak… – Megcsóváltam a fejem. mint a porcelánnal. Angela olyan izgatottan meredt a látványosságra. Úgy bántam vele. Arra képeztek ki bennünket. Megállás nélkül tüzeltem. de én csak nevettem rajta! Az egész nem volt valóságos. Angela letelepedett mellém a kormányállásban.

az északi fény csak télen látszik. Angela összevonta a szemöldökét. hogy harcoltál? – Istenemre. hogy mi történik. Aznap éjjel. Összeráncolta a homlokát: – Ekkor sebesültél meg? – Csak egy perccel később. akkor se emlékeznék rá. – Hogyan történt? Eljátszottam.– Ekkor történt. Olykor még Londonban is látható. és a feltételek tökéletesek lettek a tájoláshoz. csak ezt már nem mondtam el. – Sötét volt. sálakat és vízhatlan kabátokat. miután meghatároztam a helyzetünket. Rossz helyen lyukadtunk ki. mint az ázott ürge. ez az igazság. – Igen. szerelmem. A szél másnapra lanyhult. – Egész évben. és kiválasztottam egy horizonton fénylő csillagot. mert a nap alábukott. Pánikba estem. hogy ő is láthassa az északi fényt. ezért továbbtörtem előre. – Azért. felhívtam Angelát a fedélzetre. de szeretnék emlékezni rá. Nem hátrálhattam. miket üvöltöztem. – A filmen miért nem tudtál így beszélni? – Nem tudom… – Egy pillanatra elhallgattam. Emlékszem. mert elszúrtam mindent. Talán hülyeség. hogy megsebesültél? – erősködött. Elővettem Bannister drága szeksztánsát a beépített stopperrel. hogy előredöfök a szuronnyal: – Csúnya ügy. Félreértette a tartózkodásom: – Megbántad. amely villódzó fényívekkel és színes fényfoltokkal töltötte meg az égboltot. mint egy eszelős. de délutánra már mindketten felvettük a pulóvereket. – Azt hittem. nehogy összekeverjenek az ellenséggel. Dél körül még mindig viszonylagos meleg uralkodott. Angela megbűvölten meredt a látványra. ha tényleg tudni akarod az igazat. Olyan voltam. és arra gondoltam. Senki se láthatta pontosan. – Ugyan! . halálra rémültem. úgy üvöltöttem. hogy komolyan gondoltam. – Az előterjesztésben nem ezt írták. az ellenség tényleg hazavág mindnyájunkat. dehogy! – Nem? – A királynőért és a hazáért tettem. Hitetlenkedve nézett rám: – És ezt komolyan is gondolod. bár ha az életem múlna rajta. igaz? Még szép.

Tudom. A nagy korallszínű fényfal felizzott. amikor Isten idevarázsolta nekünk ezt a fényjátékot? .– Minden évben két-három éjjel – bólintottam. Pierre-en. Nick? – Mondd el! – Veled akartam lenni. – Felém fordította a fejét. és belefakult a szürkületbe. Ha indulok a St. és most mindkettőnknek töltött egy pohárral. hogy leszokj a dohányzásról? – Miért nem tudod soha befogni? – Ezért azután befogtam. – Úgy érzed? – Hogy távol kerüljek tőled. hogy ezt kellene hinnem. – Nem kellene felhasználnod az alkalmat arra. tudod? – Akartam. és elnéztük az északi égbolt fényjátékát. hogy elraboltalak. hogy itt legyél – kerültem meg a kérdést. – Örülök – bólintottam. amióta nekiindultunk az útnak. – Tonyhoz is így mentem hozzá. – Majd azt mondjuk a kanadaiaknak. ugye. de képtelen vagyok rá. mit felejtettem el? – törte meg Angela a csendet. míg Angela és én ott ültünk a kormányállásban. Talán túl sok körülöttük a neonfény. – Most olyan nyugodtnak érzem magam. miért jöttem el. – Ki vele! – Az útlevelem. Nem a lábad miatt tettem. – Csak az elfoglalt városlakók sosem figyelnek oda rá. Hirtelen felindulásból. és azt sem hiszem. Amiért nem hitt nekem. hogy Tony komoly veszélyben forogna. Elmosolyodott: – Begyújthatok a kabinban? – Be akarsz menni. amint a Sycorax vitorlarúdja széles ívben átfordult. – Felhozott egy palack ír whiskyt a kabinból. – Dühös? – Amikor azt mondta. Elmosolyodtam. – Most sem lenne szabad itt lennem. – Meggyújtott egy cigarettát. bizonyosan nyugtalanított volna ez a béke. – Dühös lettem. – Tudod. Az égbolton felvirágzó fények villódzva tükröződtek vissza a vízen. – Tudod. hogy az újdonsült arák mindig pánikba esnek. Angela elnézte a távoli csillagokkal telehintett kékséget. és egy ideig néma csendben ücsörögtünk. A tenger fémesen csillogó tükörré simult. Ez volt első meghitt pillanatunk. Felém fordult és hozzásimult a testemhez.

pedig tudtam. A vitorlák ázott rongyként csüngtek alá. Habozni kezdtem. hogy fektessen le? – Sajnálom – sütöttem le a szemem. A mutatók meg se moccantak. – Aúú – szisszent fel Angela. – Te tényleg hiszel istenben? – kérdezte tőlem másnap. Begyújtottunk a kabinban. – Nem ismerek senkit. hogy ott megállítsuk a Wildtracket. körülöttem különféle alkatrészek. úgy dorombolt. mindig visszatért. akár egy kétütemű. s közben nem hisz semmiben – feleltem. – Magányos vagyok. Éjszaka ugyanis tökéletes nyugalom telepedett a tengerre. majd hinni fogsz. – Azon tűnődtem. – Így már jobb? Szép dolog a tisztesség. aki ilyen kis hajóval nekivág a végtelennek. – Nick? – Most már férjnél vagy – feleltem nehézkesen. Valahányszor kitúrtam. akaratom ellenére. és itt fagyoskodok egy átkozott hajón. Én a kabin padlóján térdeltem. Ingerülten hunyta be a szemét. Lerángatta az ujjáról és ingerülten zsebre vágta a gyűrűket. és te eljátszod nekem a jó kiscserkészt. akkor szükségünk volt arra az átkozott motorra. hogy az imádság talán segíthetne életet lehelni a motorba. mert veled akartam lenni. – Az a nyavalyás macska az egész éjszakát velünk töltötte a hálózsákban. és hajnalra a kéményünk füstje már sűrű ködbe burkolta a hajót. – Ha elég soká élsz egy hajón. – Tudod. mikor kellett utoljára megkérnem egy férfit arra. – Dobd csak be a vízbe. . – Én nem hiszek. – Én nem hiszek istenben – Angela láthatóan sokat gondolkodott ezen a kérdésen. ahol Angela igyekezett elcsípni a déli nap lanyha melegét. az ég sápadtan és ártatlanul borult fölénk. ezer mérföldre mindentől. – Mi az? – Viki megkarmolt. halálra rémültem. – Megpördült és dühösen mért végig. de a vágyakozás még szebb. csak. ő pedig gúnyosan elmosolyodott. és kikönyörögte magának a meleget. a kékséget erező sóhajnyi felhőkkel.– Csak nem akarsz hidegben szeretkezni? – kérdezte. hogy aligha szerelhetem le erőtlen erkölcsi aggályaimmal. Ha el akartuk érni Nadeznha Bannister halálának helyszínét. – Hangja a kabintetőről érkezett.

– Beismerem. – Semmi de – vágtam közbe gyorsan legalábbis egyelőre. akkor szerinted Fanny Mulder is hisz istenben? – A lelke mélyén valószínűleg igen – feleltem vonakodva. – Kikémlelt az üvegszerűen mozdulatlan tengerre. míg én előrehajoltam és megcsókoltam Angelát. . ahol előadhatta egyik akrobatikus különszámát. – Ugye Melissa hűtlen volt hozzád? – Minden adandó alkalommal. Az Atlanti-óceánra béke telepedett. – Nyakas gazfickó vagy. A motor életre kelt. – Nem. – Szegény Nick. hogy a vitorlázás istenfélővé teszi az embert – vetette fel Angela –. Felhúztam magam a kormányállásba és felnevettem. – De… – kezdte volna. – Úgy döntöttem. de hát itt vagy te is. Nick. a motorral kapcsolatos gyakorlati problémák elsőbbséget élveznek. de tényleg szeretlek. ezért elkezdtem szilikont fújni minden kenési helyre. – Úgy érzed magad. ha te csinálnád. és én megrészegülten csókoltam meg. Ott lebegtünk a végtelen tengeren. Imádsággal többet elérhetünk. Nick. Az üvegtükör egyetlen fodrot sem vetett. Felém fordította az arcát: – Fájt? – Még szép. Ledobtam a macskát a megereszkedett nagyvitorlára. Fanny nem a legjobb reklám a térítéshez. – Én is szeretlek. – Megszerelem a motort. – Nem akarnád megszerelni ezt a cicust is? – Egyedül nem boldogulsz? – Szeretném. hanem mert Angela anyaszült meztelenül feküdt odafent. s nem a macska miatt.– Ha úgy gondolod. – Mit csinálsz? – hallottam Angela hangját a palack sziszegésén túlról. A kabintetőn csakugyan rám volt szükség. Most először mondta ki. aki épp elég teológiai problémát vetsz fel. mint azt bárki is gondolná. Megsimogatta az arcom: – Ez nem fáj senkinek. mint akit megrontanak? – Boldognak érzem magam.

mindvégig élesen a szél alatt vitorlázva. s miután elhagytuk a sebességmérőnket. A szövevényes áramköröket most rozsdaréteg borította. míg végül rábízhattuk magunkat a vitorlákra. ugyanakkor tudtam. és megkérdezhettük tőlük. Lanyha szél borzolta a felszínt. Erősödött a szél is. sebességmérő. Utazásunknak e középső szakaszában végre Angela is megtanulta irányítani a Sycoraxot. fadarabokkal mértem meg a mérések közti haladást. hogy egy ilyen nagy tengerésznek nincs sebességmérője? – Úgy érted. és kitartóan haladtunk nyugat felé. hallottak-e bármit is a Wildtrackről.A hajócsavar nyugatnak repített bennünket. Elmúlt a tengeribetegség. És az övé is. Ráirányítottam a szeksztánst a napra. pedig biztosan tudtam. és felfedeztem. Feladtam a további kísérletezést. amint a rönkök végighaladtak a Sycorax jobb oldalára felfestett két jel között. az elektromos fajta? – Úgy értem. nem találtam meg a tartalékot. hogy a motor alig 4. a 16-os csatornán hagytam a bekapcsolt URH-t. és sokat javult az erőnléte. Megkocogtattam az üveget. Közös életünk kimosta belőle a londoni stressz és a becsvágy minden nyomát. Angela stopperrel mérte az időt. A rádió azonban néma maradt. így joggal nevezhettük lassúnak haladásunkat. azt mi is hallottuk. kitalálok valami frappáns választ. – Hogy lehet az – kérdezte Angela fagyosan –. így rábízhattam a hajót. A fadarabok átlagosan három és fél másodperc alatt tették meg a huszonöt lábnyi utat. Darabokra szedtem a rövidhullámú adóvevőt. rengeteget nevetett. hogy nemsokára délnek kell fordulnunk. Csodálatosan nézett ki. – Mint a stopperek? – Amíg visszateszed a miénket a helyére – feleltem –. Könnyebb lett az életem. ahol . ám ha ezen a körön belül bármelyik hajó kommunikált. hogy a barométer tűje egy vonásnyit aláereszkedik. Amíg a motor töltötte az akkumulátorokat. és nyílegyenes barázdát húzott mögöttünk a tengeren. A tenger már nem volt tükörsima. A viharban leszakadt a magunk után vontatott sebességmérő. hogy felhoztam a fedélzetre. A felhők összesűrűsödtek. – Mert az ilyen modern vackok mindig meghibásodnak.2 csomós sebességgel hajtott előre bennünket. hogy a víz valahogyan utat talált magának a burkolat mögé. hosszan elnyúlt hullámok örvénylettek a hajótest körül. és láttam. amíg én odalent aludtam. Szemben haladtunk a félcsomós áramlattal. s bár felforgattam az egész hajót. Rádióm hatótávolsága az ötven-hatvan mérföldet is alig érte el. ami azt jelentette. és Angela mintha újjászületett volna. ha el akarjuk érni a helyet.

a lány meghalt. ameddig tart. hogy vérbosszú helyszíne felé tartunk. hogy ha életben maradok. Életünk függött a hajó állapotától. – De vajon örökké így lesz? – kérdezte Angela. Megjavítottam a leszakadt kötélvillát. Tudtam. Teljes vitorlázat alatt haladtunk. Életünk megkövetelt bizonyos fokú fegyelmet. amit szerelemnek hívtunk. hogy egyetlen munkát sem odázhatunk el. amikor a sebesülésem után először felébredtem a helikopterben. vásznakkal hajtott vitorlás bőséggel ad munkát az embernek. fegyelmezetten. de bőségesen kárpótolt mindenért. és egyszerű. kimérten. A középfelépítményt tömítettem éppen. és hirtelen rettegni kezdtem a haláltól. és jó időt futottunk. Boldogok voltunk-. Egyszerűen csak nem beszéltünk róla. Folytattam tovább a tömítést. Semmi sem tűnt valóságosnak. Gyermekként feledkeztünk bele a játékba. hogy súlyosan megsérültem. mi is azt hittük. – És meddig tart? – Nem tudom. – Nick! Visszafordultam hozzá. ahogy a ceruzavonal közelít a kereszttel jelölt helyhez. Akkor fogadtam meg. Együtt vágtunk neki ennek a kalandnak. a tengernek szentelem magam. Napról napra láthattuk. számunkra mégsem tűnt valóságosabbnak. Más elfoglaltságot találtunk magunknak. életmentő szabállyá tettük. és ezt tudta is. egyszerűen végez veled. A Sycorax pompásan érezte magát. A morfium hatása kezdett elmúlni. . céltudatosan tört előre. – És mi lesz a gyerekeiddel? – kérdezte váratlanul. Ilyen egyszerűen. átfestettem a megfakult lakkot. Angela csupaszon maradt gyűrűs ujja ékesen tanúskodott erről. – Emlékszem. – Az unottan vonuló szürkészöld hullámok felé intettem. ha becstelenné válsz és megpróbálod kijátszani. bár azt hiszem. és a kalandnak egyre kevesebb köze lett Kassoulihoz vagy Bannisterhez. Ha ellustulsz. élesen a szélnek. A vitorlavászon legkisebb szakadását is be kellett foltozni. – Elhagyod őket? Kényes pontra tapintott. – Tart. Beéred ennyivel? Angela a tengerre meredt. hogy boldogságunk sosem ér véget. csak mi ketten. mielőtt az anyag haszontalan ronggyá bomlik szét. azért egyikünk sem feledkezett meg a nyugati látóhatáron túl várakozó sötét fellegről. A fából ácsolt. – Ez itt – mutattam körbe – a legveszélyesebb dolog a világon. és mint minden szerelmes. ahol a tatvitorla kikezdte a fát. vásznakat varrtam.

hogy hallja az igazságot még az esküvőjük előtt. de végül úgy döntöttem. és én semmit sem tehettem ellene. Most már nem vagyok más. – Még azt sem tudjuk. és minden rendben lesz. mint mondta. mielőtt még visszatér Cherbourgba? – Igen – ígértem meg. – Elmenekülsz előlük – vádolt Angela. Megint Bannisteren gondolkodtunk. – Megfelelő helyen vagyunk? – kérdezte Angela. Vállat vont. – Az ördögbe is. meg a tábornok. csak szegény rokon. a gesztus túlzottan érzelgős lenne. mennyire ragaszkodott hozzá. amely átcsapott a Wildtrack tatja felett. hogy Kassouli valóban itt akar-e találkozni vele – rázta a fejét Angela. Hajót nem láttunk semerre. de nem álltam készen jobb válasszal. Azt kívántam. a szenvelgő nagynénjük. az óriáshullám ölte meg. Vannak dolgok. Másnap délnek fordultunk. a pónik és Melissa. – Szavaim üresen csengtek. – Csak találgatunk. Ezúttal Angela kardoskodott az ártatlansága mellett. és az új útiránnyal változott a hangulatunk is. de én minden tőlem telhetőt megtettem. Újra beszéltünk Bannisterről. mielőtt az orkán elért volna bennünket. hazarepülhetek Kanadából. igen. . hogy a déli irány egyenesen elvisz bennünket az alacsony nyomású légtömegek roppant örvényébe. ott van nekik John és anyus. mondta el újra és újra. – Ha nem találjuk meg – vetette fel –. és tudtam. de nem szóltam egy szót sem. hogy Angela ujján újra megjelentek a gyűrűk is. bárcsak dobhatnék egy virágszálat a tengerbe. A mutató gyorsan esett. A felhők alacsonyan és sötéten tornyosultak fölénk. a rádió meg se sercent. – Amennyire meg tudom határozni. Nadeznhát. Elértük úti célunkat. és ezt én is tudtam. A vízfelszínt pengeéles hullámok szabdalták. a barométer még ennél is jobban aggasztott. amikor meglátta. hogy akár mérföldekre is lehetünk. Igaz. Arra gondoltam.– Nincs szükségük rám. ahogyan Yassir Kassouli. amelyek maguktól is megoldódnak. Már az elválást tervezgette. – Majd meglátogatom őket. – Tudtam. Elérkeztünk arra a jellegtelen és vigasztalan helyre. Csak órákkal nyertük meg a versenyt. ahol egy évvel ezelőtt a gazdag lány meghalt. hogy észrevettem. éppoly rugalmasan kezeli a vonatkozó tényeket. – Nick! – csattant fel. és láttam. Egyikünk se szólt.

és ha jól számítottam. mégis megrázta a fejét. amelyet a szél korbácsolt fel a hullámok taréjáról. A vihart én se szeretem. – Lehet. – Látni akarok egy igazi orkánt. Az égbolton alacsonyan vonultak a sötét fellegek. hogy ő válassza meg az útirányt. Angela és én felhúztuk a vízhatlan kabátot. a látótávolságot pedig tovább csökkentette a vízpermet. Aki a vízbe esik. és a szél zajosan talált utat magának a kötelek között. amíg a Sycorax a zöldesfekete. akinek az arcát megkeményítette a tenger. amint bevonja a vitorlákat és rögzíti a kormányrudat. csupán újsütetű magabiztosságába kapaszkodva megkurtította a fővitorlát. és bevonta a tarcsvitorlát. hogy még nem értek ide? – Lehet. Nick? – Csak egy orkán. mintha semmit se tennénk. Angela. de igazság szerint csakugyan nem tudhattunk semmit. és a haját elvadította a szél.– Itt. – Lehet – vetette fel Angela néhány perccel később –. Angela mellettem vacogott. tajtékozva robajlottak neki a hajógerincnek. fehér taréjos hullámok között hánykolódott. A hullámok velünk szemben haladtak. ám az egyre erősödő szél megnehezítette a hajó észlelését. Szürkületre már csak a vihar-orrvitorla és a hátsó tarcsvitorla nehéz vásznai maradtak fent. A hullámok egyre nőttek. és figyeltem. Angela anélkül. – Nincsenek. A macska a vitorlazsákon élezte a körmeit. egyszeriben nem maradt több tennivalónk. és a kitartó ostrom alatt Angela önbizalma kezdett szertefoszlani. A két apró vitorla így is sebesen mozgatta a súlyos hajótestet a háborgó vízen. a macskát pedig bezártuk a kabinba. és most. nyugat felé irányította a Sycorax orrát. hogy ideérkeztünk. Engedtem. hogy megkérdezett volna. Az nem olyan rossz. Miért nem mész le Vikihez? Erős kísértést érzett. – Az Atlanti-óceán térképén megjelöltem a Wildtrack feltételezett útvonalát. vagy sehol – bizonygattam. majd bekötöttük magunkat. – Vihar közeleg. – Merre vannak a mentőövek? – kiáltotta túl a szelet. találkozásunknak nemsokára be kellett következnie. hogy nem is errefelé jönnek? – Lehet. Angela tehetetlenül kémlelt körül a kihalt tengeren. amúgy is mindenképpen meghal. Belehajóztunk a nagy semmibe. mert még ez is jobbnak tűnt annál. .

amint összekuporodik a fekhelyén és szorosan magához öleli a macskát. amelynek mintha sose lenne vége. és a hullámok egymást keresztezték. Görcsösen kapaszkodtunk fel az óceáni hegyek oldalán. Pedig nem is zajlott igazi ütközet. Angelát befogtam szivattyúzni. és ezúttal is elérkezett a döntő pillanat. Éreztem a többtonnányi fagyos víz rángatását a hajógerincen. nem is tudott rólunk. csak behódolás és megadás. ám a vihartól felkorbácsolt tenger látványa még szörnyűbb. amikor a rettegésünk feloldódott a tudatban. hogy nincs remény. A zaj ilyenkor fülsiketítő. ömlött be a kormányállásba. . A fő áramlat továbbra is nyugatról érkezett. én pedig elképzeltem. felrántotta a tőkébe ágyazott fém – ugyanaz a fém. a tajték fehéren izzó korbácsként csap fel az égre. Az éjszaka így is maga volt az őskáosz modern kori mása. csak mert a testmozgás segít melegen tartani az embert. ám a hullámok gerince fűrészfogas lett a keresztező hullámoktól. és még örülhettünk. A szél hangjai a lehető legszélesebb skálán mozognak. miközben a Sycorax felkapaszkodott a hullámokra. A víz forrongva csapott át a fedélzeten. és a főárboc kis híján belemerült a szürkés-fehéren habzó vízbe. hátborzongató sikolyát. Amíg a víz ostorozhat. s ebben a fehéren. mielőtt még a tenger tenné ugyanezt. hogy a gerendák belereszketnek. amint a Sycorax az oldalára fordult. és egyszer hallottam Angela szelet is túlharsogó. A hullámok adják meg a tébolyult zene ütemét. ágyúdörgésre emlékeztető morajlásig. amely sziklaként rántja magával a Sycoraxot az óceán fenekére. hogy nem tomboló erejű tengeri vihart. A hideg megölhet bennünket. marcangolhat és eltemethet bennünket. A hajó felegyenesedett. egyáltalán épen maradhat. olyan erővel robajlanak a hajótestnek. azután lement. Felhozta az ételt. mint a hajó. A tenger nem kezelt ellenségként bennünket. és ott is maradt. feketén és szürkén örvénylő káoszban kell megtartani és kormányozni a hajót. rohant végig a lefolyókon. majd hozza fel a termoszt és az előre elkészített szendvicseket. Pumpáltam a fenékvizet. kormányoztam. amikor már nem akart. még akkor is tovább dolgoztattam. addig a hideg halálos álomba ringat. a pengeéles sípolástól a mennydörgő. Levegő és víz keveredik össze. hogy melegedjen meg. hogy ilyen törékeny valami. hogy utána lélegzetelállító sebességgel bukjunk alá a fehérlő szakadékokba. A hangorkán is szörnyű. Sötétedés után a szél irányt változtatott. és kész csoda. ha a tenger nyeri az éjszakai ütközetet.Megkapta az orkánját. Leküldtem Angelát a kabinba. a Sycorax pedig igazi boszorkányhoz méltóan lovagolta meg ezeket.

bár a heves széllökések és keresztirányú hullámok továbbra is veszélyt jelentettek. Az időjárási térképen ez az orkán sem lenne nagyobb. ebből megtudhattam. megrázta a vitorlákat. Továbbra is ott fütyült a kötelek között. Kimerültem. Amikor kialudt. de elérkeztünk a gyilkosság helyszínére. és alacsony nyomású légörvénnyé alakult. mindig is csupán elméleti szinten létezett. Az orkán elhaladt.és fővitorlát. Attól a széltől. Mégis. a nyaktörő hullámok ellenére is megéreztem. először nem is hittem a szememnek. Szélbe fordítottam a hajót. ezért hajnalban. levontam a hátsó tarcsvitorlát. mint az. Azt hittem. sokkal inkább afféle acsarkodó vadmacska. hogy korábban is láttam már ezt a sápadt ragyogást. de már éreztem. azután megbékélve odébb áll. Az esély. Angela tovább aludt. . Szemem égett a széltől. ám ekkor észrevettem egy világítófáklya visszatükröződő fényét a felhők felett. a búzamezők melegében eszmélt öntudatra. már elkerültük a Wildtrackot. józan ésszel úgy véltem. és tudtam. hogy megtaláljuk idekint Bannister hajóját. amely valahol Észak-Amerika szívében született. és amint vártam. és az Európa felé száguldó jachtot kerestem. én azonban ébren maradtam. majd felhúztam a kurtított tat. Mielőtt még az éjszakának vége lett volna. amelyikben Nadeznha Bannister a halálát lelte. hogy ez nem olyan engesztelhetetlen vihar. aztán végigsöpört az óceánon. és csontig átfagytam. de mintha mesterséges fény villant volna felém.amint belezuhantunk az alattunk megnyíló völgyekbe. hogy esővel öntözze Anglia árpaföldjeit. és ha másból nem. aki dühödten felborzolja a vizet. amikor végre megpillantottam azt a mozgó pontot. A hullámok tajtékja át. hogy a hajó mozgása stabilizálódik. és felénk hordta a vízpermetet a hullámok gerincéről. Egyszer kinyitottam a fedélzeti nyílást. Vörös vészjelző fáklya könyörgött segítségért a semmi közepén. a szél gyengülni kezdett. hogy balszerencse vagy isteni kegyelem folytán. nem láttam sehol senkit. hogy odalent a kabinban Angela békésen alszik. Csupán kötelességtudatból maradtam fent. és láttam.meg átcsapott a Sycorax felett. újabb rakéta kúszott fel az orkántól szétszabdalt égboltra. káprázat csupán. amely napokra feldúlja az Atlanti-óceánt.

akár a félig telt fahordó. – Nick! – Hangját azonnal elragadták a széllökések. A hajó minden széllökésre tehetetlenül hánykolódott. amire mindketten emlékeztünk. és elnéztem a háborgó tenger felett. Angela felkiáltott. Már kezdtem azt hinni. ám ezután a hullámok egy másodpercre . Angela még most is a fekhelye sarkában kuporgott. fejezet Leereszkedtem a kabinnyíláson. de nem láttam többé a fáklyafényt. és ugyanilyen elegánsan siklott lé a túlsó oldalukon. hogy a víz ne áraszthassa el a kabint. azután beakasztotta a biztosítóhámot. melyek keresztben haladtak a hosszan elnyúló tengerárammal. csak az üvegszerű vízfalakon legördülő fehér tajtékot. Valamennyi hullámgerincen a távolt kémleltem. A szél gyengült és újra irányt váltott. megmarkoltam a tatvitorla bal oldali kötelét. jó fél mérföldnyire tőlünk. és felsietett a kormányállásba. ám épp amikor kezdtem volna összeszedni maradék erőmet a művelethez. és felkapcsoltam a rádiót. A Sycorax könnyedén felhágott a hullámok oldalán. Egy pillanatig semmit sem láttam. Angela magára rángatta esőkabátját. amerre mutatott. Kísértést éreztem. – A Wildtrack? – Nem tudom. hogy csak képzelődtem. hogy felvonjam a teljes fővitorlát. Nem lehetett más. büszke és irigylésre méltó. nem egy gazdag ember nagy és fényes játékszere. Árbocát vesztett hajót láttunk. ahogyan megborzong a hajó felé robajló óriási zöld hullámok látványától. azután. félig máris a víz alá merülten. kudarcot vallottam. csak elhagyatott. hogy ez a hajóroncs talán egy másik szerencsétlenül járt jacht. Beletelt néhány álmos pillanatba. A vízelvezető nyílásnál álltam. Ám nem az a Wildtrack. Lecsukta a fedélzeti nyílást. Ide érkeztünk.11. de nem hallottam mást. hiszen a Wildtrack már nem volt egyéb. használhatatlan váz. hogy tudjam. csak a Wildtrack. A jachtot. Semmi. – Nick! Elnéztem arrafelé. – Fáklyákat láttam – közöltem vele. és kudarcot vallottunk. csak statikus zajt. észrevettem egy jachtot. és láttam. amíg megértette. fedélzetén zavartalanul söpörtek végig a hullámok. karcsú. A Sycorax megrázkódott a rövid. de elég volt egyetlen pillantást vetnem Angela arcára. – Nem akartam túlzott reményeket ébreszteni benne. Néhány pillanatra helyet adtam a reménynek. meredek hullámok hátán.

Megközelíteni a félig elárasztott hajót a nyílt óceánon. amíg a tat újra a víz alá süllyedt. amennyiben nem indulna be. Meginogtam. de a kegyetlen végzet megfosztott bennünket az elégtételtől. Nem akartam tudni. tátott szájjal meredt maga elé. ám amint sebességbe tettem a motort. Halálos fenyegetést intéztem a motorhoz. mire gondolhat. hogy időben érkezzünk. Ez a valaki csakis én lehettem. és hagytam. láttam. – Nick! Nick! – Angela hangja lázas izgalommal csapott fel. felénk integet. hogy moccanni is alig tud. és felkapaszkodtam a kormányállásba. Vagy megsebesült. Több mint ezerhétszáz tengeri mérföldet hajóztunk. A Wildtrack eltűnt egy hullámvölgyben. Leléptem a Sycorax kormányállásába és kézbe vettem a kormányrudat. és legnagyobb meglepetésemre a hideg motor azonnal életre kelt. hogy a narancssárga alak a Wildtrack tatján életben van. hogy a motor vigyen bennünket. A vitorlák veszettül csapkodtak a fejünk felett. – Átkozottul nehéz lesz felszedni! – kiáltottam oda Angelának. Aligha kellett elmagyaráznom a ránk váró nehézségeket. amikor jobb nem belegondolni abba. amikor a hajó oldalt bukott. hogy az orra lustán emelkedik az egyik szél korbácsolta hullámgerinc fölé. mit diktál a józan ész. . ami egyet jelentett azzal. azután elvágódik. hogy vízhatlan esőkabátba öltözött alak. felfújt mentőcsónak vagy valamilyen más. és megláthattam a jellegzetes kék festést.felfedték a hajó oldalát. hogy valakinek át kell szállnia a Wildtrackra. ám aztán már láttam. hogy a Wildtrack hátsó kormányállásában narancsszínű folt mozog. Ha pedig Anthony Bannister csakugyan megsérült. víz színén hánykolódó tárgy. ami legfeljebb Jimmy Nichollsban vagy egy mentőhajó parancsnokában lehetett meg. azt is láthattam. vagy annyira kimerült. Csakis Bannister lehetett. akkor nem segíthet nekünk. vagy mit remélhet. s a motor kárhozott lélekként visított. Szél felé kormányoztam. Angela értetlenül. Életben volt. ám ez is egyike volt azoknak a pillanatoknak. majd megragadtam a kart. Lesiettem a kabinba. és most már én is észrevettem. oldalra döntött és fellökött bennünket. és valamilyen csoda folytán meg is találtuk. amiért nincs önindítóm. a szüntelenül irányt változtató. A szél álnok módon megfordult. s egyáltalán nem vágytam rá. és szitkozódtam. Még élt – hacsak nem a hullámok keltették életre a tetemét. Megbillentünk egy hullámtaréjon. Fürgén visszasiettem a motortéren át. Ám amíg a gerincen egyensúlyoztunk. A Wildtrack volt. viharos erejű szélben – mindez olyan hozzáértést kívánt. Először azt hittem.

rendben? Láthatóan nem volt rendben. – Kicsit lazíts a kötelén. újra mellénk kell kormányoznod! – Isten tudta csak. amint átértem a Wildtrackre. s nem vártam. – És ha én mennék át? – kiáltotta vissza. bár inkább csak reméltem. A Wildtrack és a Sycorax egyaránt bukdácsolni fog a találkozás pillanatában. hiszen tehetetlenül hánykolódó faltörő kosként tönkretehette. Megragadtam a kormányrudat. hogy a vitorlák csapkodása megzavarja Angelát. hogy amint átértem a fedélzetre. Elcsomagoltam a tarcs. megértetted? Nem akarom. üresbe kell tennie a motort. az összeütközés ereje leszakíthatja a kormánylapátot és a hajócsavart. Felcsapta a csuklyáját. Leengedtem a fővitorlát. hogy Angela a lélektani pillanatban könnyebben elhúzódhasson a Wildtrack roncsától. hogy egyazon hullámvölgyekben szánkázzunk lefelé. miközben lavírozni próbál a hajóval. hogy a Wildtrack szabadon csapkodó kötelei beleakadhatnak a Sycorax propellerébe. Nem akartam. ezért közöltem az egyre idegesebb Angelával.és a tatvitorlát. Féltem a Wildtracktől. Rábíztam a kormányrudat.– Neked kell kormányoznod a hajót! – kiáltottam Angelának. hogy lehetett képes erre. Ezzel a megoldással azt kockáztattam. – Miután összeszedtem – folytattam –. hogy a vihar-orrvitorla vigye távolabb. hogy tegye le a Jumbo Jetet a repülőtéren. és hagynia kell. Az elmúlt hetekben kitanulta a hajózás fortélyait. de még így is valószínűleg úgy érezte magát. miután átugrottam a fedélzetre. Meg akartam kerülni a használhatatlanná vált hajót. mint egy utas. – Be vagy kötve? Megmutatta a biztosítókötelet. amíg én felkötöztem a Bannister csónakházából elhozott összes ütközőpárnát. akit arra kérnek. Gyorsítottam. s én leginkább attól tartottam. – A közelébe kell kerülnöd. sőt akár el is süllyeszthette a hajónkat. vagy ami még rosszabb. hogy az a roncs széttörje a hajómat! Angela bólintott. hogy az orrárbocom felül majd a másik hajó fedélzetére. Elég közel kerültünk a Wildtrackhez. de fent hagytam a viharvitorlát. hogy szél alatti oldalról közelíthessem meg. hogy ezek megmenthetik a hajómat. s így a szél rántsa arrébb a Sycoraxot a veszélyes roncstól. . A félig alámerült Wildtrack tatján kuporgó alakra meredt. és a szája előtt összegombolta a kabát gallérját. s kapkodva odakötöttem a csonkavitorlát és a nagyvitorlát a keresztrúdhoz. azután távolabb húzódnod.

a Sycorax orrárboca egy szörnyű pillanatra széles ívben átlendült a fejem felett. hogy a Wildtrack vízzel elárasztott hajóteste nem sok takarást nyújt. Elmagyaráztam. azután máris úrrá lett rajtam a következő rettenet: a .Erre én is gondoltam. Hangosan felüvöltöttem. hogy bevonom az elszabadult köteleket. én pedig súlyosan elvágódtam a Wildtrack síkos előfedélzetén. amint átértem! Angela átvette a kormányrudat. amennyire csak tudsz! Ha nem megy. és a mellvéd víz alá került. Elugrottam. maradj olyan közel. már majdnem az orránál járt. én pedig előrebotorkáltam a Sycorax jobb oldali kötelei között. Másik indokot is találtam arra. ahogyan a fa csikorogva nekidörgölőzik az üvegszálas műanyagnak. Angela még mindig a biztonságosabb hajón reked. hogy én vállalkozzak a mentésre: ha bármi rosszul sül el. Megfigyeltem. hogy beleakadnak a hajócsavarba. de tudtam. sok szerencsét! Menj nyugatnak! A Grand Banks körül már lesznek halászhajók. hogy átugorjak a háborgó mélység felett a Wildtrack vízzel feltelt középső kormányállásába. csak hogy megnyugtassam. így a második megközelítésnél már nem kell amiatt aggódnia. félre. bár nem hallottam mást. Ekkor a hullám egymás felé taszította a két hajótestet. elkésem. és már átemeltem a jobb lábam a korláton. és a Sycorax arrébb sodródott. – Fogd a kormányt! Ne felejtsd el üresbe tenni a motort. És ne felejtsd el megetetni Vikit! Rémült pillantást vetett rám. A lábam megadta magát. Háromméternyire lehettünk a hajóroncstól. A bal lábammal löktem el magam. amint a hajó élesen megdőlt. már csak egyre. és hallottam. – Közelebb! – kiáltottam. amint Angela üresbe váltott. vagyis a jobb lábamra érkeztem. és hetek óta most először megbicsaklott a térdem. Hallottam. amikor az áradat feltornyosult a hajóink között. amint átérek a Wildtrack fedélzetére. – Ha nem tudnál felvenni minket – kiáltoztam –. bár Angela aligha hallhatott. Most már alig mozdult. A fájdalom szétsugárzott a hátamban. és görcsösen kapaszkodtam. Ha még egy pillanatot várok. azután kettőre. csak a víz és a szél bömbölését. azután előretoltam a gázkart. Túlságosan kifordította a kormányrudat. Kikapcsoltam a biztosítókötelet és összetekerve a zsebembe tettem. hogy nem lenne elég ereje felemelni egy magatehetetlen embert. csak a haladásunkat követte narancssárga csuklyájával. és a görcsösen rángatózó Sycorax lassan túlhaladt a Wildtracken. Jobbik lábammal felléptem a korlátra. Márpedig Bannister magatehetetlen volt. hogy a Sycorax éles fordulattal a Wildtrack szél alatti oldalára kerüljön. ahogyan a Sycorax motorja elhalkul. Elvigyorodtam.

Vízhatlan kabátom elakadt egy üres kötélvezetőben. mielőtt a következő hullám átdübörög a hánykolódó hajótest felett. a bal kezem sebesült meg. A szél vízpermettel öntözte a hajót. egyenes vágással metszették ketté. de teljesen érzéketlenné vált. Úgy tűnt. s valahogyan kitartottam a forrongó és kavargó viharban. Figyeltem. és lehetővé tette. hogy pontosan ugyanezeket a szavakat ordítottam akkor is. s az elárasztott hajó lomha lassúsággal kapaszkodott felfelé. Jobb kezemmel megragadtam egy korláttartó oszlopot. mintha zöld üvegből öntötték volna ki falukat. de az adrenalin melegen tartott. hogy lehetsz ilyen hülye”. én pedig dühösen hámoztam le magamról. ahogyan a leeresztők felé sikló víz elszíneződik a vértől. A hideg tengerár átfordított. de sikerült támaszt találnom a Wildtrack elülső fedélzeti nyílásán. s bár a sebből csak úgy lüktetett a vér. De még ha Angelának sikerül is visszatérnie. A Wildtrack fedélzete kezdett kiemelkedni a vízből. tiszta. és felemelt fejjel már láttam. ahogyan a Sycorax távolabb húzódik. Láttam. nem tudtam. Kétségbeesetten kutattam mentőöv vagy gumicsónak után. amikor rohamra indultam az argentin vezérkari állás ellen. lerázta rólam a vízterhet. és akkor váratlanul eszembe villant. amint előrefelé kúsztam. orrárbocával belemerül a hullámokba. semmit sem tehettem ellene. egyre csak az jutott az eszembe: „Hogy lehetsz ilyen hülye. A Wildtrack törzse görcsösen felemelkedett. hogy én is vele süllyedek. bár azt nem láthattam. de a Wildtracket sorsára hagyó legénység magával vitt minden ilyen eszközt. Akkor is halálra rémültem. hogyan mászhatok vissza a fedélzetre. és a kormányállásban kellett menedéket keresnem. és egyre közelebb sodortak a pereméhez. Nem tudtam gondolkodni. mennyire súlyosan. s amikor átcsapott felette. Teljesen átáztam. Becsusszantam az elárasztott középső kormányállásba. mielőtt még Angela visszatérhetne a Sycoraxszal. a magatehetetlen Bannisterről már nem is beszélve. és kétségbeesetten kapaszkodtam. bár ijesztő érzés volt ennyire mélyen és védtelenül lenni a vízben. A Wildtrack menthetetlenül süllyedt. és hirtelen hatalmába kerített a szörnyű félelem.hullámok átcsaptak a Wildtrack előfedélzete felett. hogy elszabaduljak. A lábamat átkoztam. A lábam . hogy elszakadt drótkötél hasított a kezembe. ahogyan most. hogy menedéket találjak a vízleeresztő csatornában. miközben a hullámok ott örvénylettek körülöttem. Próbáltam megmozdítani a jobb lábamat. Az óriási hullámok meredeken tornyosultak fölém. A kötél a hüvelykujjam tövét találta meg. egy pillanatra mindig víz alá került. ám a hullám csúcsát sosem érhette el.

az mostanra szétömlött és feloldódott a vízben. már bevontam az utolsó kötelet is. és görcsösen hányni kezdtem. . – Fel tud állni? Megrázta a fejét. hogy végre érezzek valamit. ám most hirtelen megértettem. hogy a hátsó kabintetőn elkússzak oda. Élesen felkiáltott. miközben egyre több víz ömlött be a kormányállásba. a halott szemek felfelé fordultak a kabinból. amelynek a víz felett kellett volna tartania a fejét. ezért a feje tehetetlenül bukott hátra. Mulder volt. Derékig a vízben ültem. megint felbuktam. és felhúztam magam a kormányállás pereméhez. Nem voltam felkészülve rá. hatalmas hullám söpört át a hajó tatján. hogy nem Bannister fog várni a Wildtrack tatjában. Átúszott az ajtókereten. hogy tudassam vele.használhatatlanná vált. és igyekeztem összeszedni a bátorságomat. azután természetellenesen kitekeredett bal lábára mutatott. Ekkor láttam meg a borzalmat. már nem volt egyéb. A Wildtrack megrázkódott alattam. Amennyi vér lehetett a testében. mert éppen Bannisterre meredtem. Órák óta halott lehetett. és a kormányállásban felgyülemlett víz előrelendült. begörbített ujjaimmal dörzsöltem a combomat és a térdemet. Mulder felé kúsztam. és a holttest végre arrébb sodródott. A Wildtrack orra felemelkedett. amíg én berángattam az elszabadult köteleket. majd a korlátba kapaszkodva kúszni kezdtem. A hátsó kabin ajtaja nyitva állt. és nekem a fülemhez kellett emelnem a kezem. és felhúztam magam a kabintetőre. ő pedig énrám. A seb láttán újra öklendezni kezdtem. Semerre sem láttam vért. Feltépte a szája elé vont gallért. A lábamnak gondoskodnia kellett magáról. Mire először megláttam a holttestet. Nem lehetett Bannister. amíg a válla meg nem akadt. körülvéve a kabinban hánykolódó törmeléktől. A hátsó kormányállásban rekedt férfi ekkor fordította felém csuklyás fejét. Felegyenesedtem. egy szavát sem értem. vértelen tetem. és bezuhantam a kis hátsó kormányállásba. miközben az újabb hullámok szétáradtak és tajtékzottak körülöttem. Miután az utolsó kötelet is a fedélzetre dobtam. csak kifehéredett. amint a hullámok nekicsapódtak a hajó oldalának. csakhogy a torkát szinte a gerincig felvágták. A torkát láthatóan penge metszette át. és a vizenyősen fehér szemek rendre a kavargó tengervíz alá kerültek. ahol Bannister menedéket talált. Vagy még inkább. Bannister mentőmellényt viselt. Próbáltam felállni. és a tetem a lomhán mozgó víztömeg hátán lebegett. majd a sós víz mosta tisztára.

– Hol van a legénység? – Próbáltam felegyenesedni. Olyan átkozottul önelégültnek tűnt drága öltözékében és mentőmellényében. – Hol vannak a többiek? – üvöltöttem túl a szelet. Lehemperedtem róla. – Kiszálltak! – kiáltott vissza Mulder. – Vigyen ki innét! Mindjárt elsüllyedünk! – Maga ölte meg a feleségét? – Nem! . Próbáltam a jobb lábamra áttenni a súlyomat. Rázuhantam a törött lábra. merre lehet a mentőhajó. – Lebuktam. – Biztonságban vannak. Láttam. és vajon miért nem látta meg a vészjelző fáklya fényét. mintha a sors különösen kegyetlen lett volna hozzá. jó kétszáz méternyire tőlünk. és én tehetetlenül vágódtam el a kormányállásban.– Elvágódtam – kiáltotta keserűen. mintha elment volna az eszem. hogy a vihar-orrvitorlát tartó kötél meglazult. és a vászon foszlányokra szakadt szét. amint felsiklottunk egy palackzöld hullámhegyre. – Mert nem lökhettem be a vízbe! – Maga ölte meg a feleségét? Úgy nézett rám. amint kiemelkedtünk a fagyos hullámok közül. és a fenyegetés megtette a magáét. Szívből gyűlöltem. amikor elszabadult az orkán. A Sycoraxot kerestem. – Miért vágta el a torkát? – ripakodtam rá. és próbáltam belerúgni. hogy belerúgjak a törött csontba. és feltornásztam magam ülő helyzetbe. Fanny. hogy egyre távolabb kerül. és meg is találtam az egyik hullámvölgyben. megkapaszkodni a hátsó kabinajtó melletti korlátban. – Baleset volt – felelte teljes meggyőződéssel. – Miért vágta el a torkát? – kiáltottam fel újra. azután egy zöld hullámhegy eltakarta előlem a hajót. Vagyis egy másik hajó követte a Wildtracket és kimentette a legénységet? Mulder nyilván a fedélzeten maradt. Sandman. Azon tűnődtem. és újra hallhattam Mulder természetellenesen magas sikolyát. Gyűlölködve meredt rám. majd amikor tonnaszám söpört át felettünk a tengervíz. és éreztem. ezért felemeltem bal lábamat. a rohadt életbe! Mindjárt elsüllyedünk! – Itt kellene hagynom magát megdögleni. – Eltört a lábam! Immár két haszontalan nyomorék várt sorsára az elátkozott hajón. – Nekik jelzett? – kérdeztem. – A mentőhajónak? – Vigyen ki innét. és megpróbálta megmenteni a sérült hajót. ahogyan az izmok megremegnek a terheléstől. de a lábam megint összecsuklott alattam. majd csapdába esett.

– Biztosan fájni fog – tettem hozzá –. Eközben keresni kezdtem a Sycoraxot a háborgó tengeren. hogy Angela minden erejével azon küzd. – Ki van a hajóján? – Jóbarát – feleltem. vagy inkább megmentem az életét. és én átmászom a Sycorax fedélzetére. mielőtt a kötél végképp elakadt. és kicsatoltam a biztosítókötelét. Fanny. Megálltam. azután felegyenesedtem a szél alatti korlát mellett. – Odadobtam neki a kést. Tudtam. s rajta a lángoló vörös angol lobogót. megláttam a Sycorax tatját. A kötél másik vége az én derekamra került. de ha szívesebben fulladna inkább a vízbe. szeme kivörösödött. Muldert is magammal vihetem a biztonságba. azután átfűztem Mulder biztosítókötelének végét a hurkon. Keresni próbáltam csáklyát. Máris legalább negyedmérföldnyire elsodródott. miközben máris újabb hullám robajlott felénk. – Úgy tűnik. várnunk kell. Kivártam. – Ki veszítette el? – Kassouli. fűrészfogas hullámgerincen túl. – Elveszített a sötétben – nyögött fel. evezőt. fohászkodtam. Visszakuporodtam a hátsó kormányállás viszonylagos menedékébe. Fanny. Mulder megvonta a vállát. mit gondolt? . Kirángattam a kötelet a kormányállásban felgyűlt törmelékhalom alól. hogy tartsa meg a súlyomat. azután nekitámaszkodtam a korlátnak. arca hamuszürkére fakult. vagy bármit. amellyel alighanem a gyilkosságot is végrehajtotta. amint egy hullámtaréj átcsapott felette. Kis csomót kötöttem. be akarom-e lökni a vízbe. és próbáltam rábírni a lábamat arra.– Mekkora egy rohadék maga. nem tudta eldönteni. de minden használható tárgyat rég elsodort a tenger. és néhány pillanattal később. hogy visszafordítsa a hajót. azután újra felegyenesedett. amivel jelezhettem neki. bármikor levághatja magát. és sikerült kiszabadítanom egy jó tízméteres darabot. A Wildtrack lomhán oldalt bukott. Mégis. Meredten figyelt. s eközben mintha a hajóárboc csúcsát láttam volna egy közeli. kétségbeesetten kapaszkodtam az acélcsőbe. Mindezt neki is elmondtam. Láthatóan erejének utolsó maradékát élte fel. a fájdalom eltorzította a vonásait. hogy nem veszít el bennünket a szeme elől. és csak remélni mertem. A nehéz pengével átmetszettem a szívós kötelet. – Sikerült feltérdelnem. amint a roncs nekiindult a következő vízfalnak. – Kést! – üvöltöttem túl a szelet és a tengert. Amint Angela visszatér. – Adja a kését! Felém nyújtotta a tokba zárt kést.

én pedig bele akartam rúgni kést tartó kezébe. bármelyik pillanatban megérezhetem a pengét a bordáim között. Mulder még most is nyöszörgött a fájdalomtól. Láthatóan teljes meggyőződéssel hitte. és azért imádkoztam. – Máris megtette. és tudtam. – A hullámvölgyben elhalkult a szél bömbölése. de még messze járt. Mulder felsikoltott. hogy elvegyem a kedvét a próbálkozástól. de még így is kiáltoznom kellett. – Lebuktam az újabb hullám elől. hogy itt dögöljön meg. Más hajót sehol sem láttam. A rúgás célt tévesztett. azután a hangot máris magával sodorta a szél és felcsapó vízpermet. hogy végigkémleljem a déli látóhatárt. – Itt hagyta. hogy Mulder hallja a szavaimat. A Wildtrack felemelkedett. de így is rendkívüli erő felett rendelkezett. ezért nekem kell megmentenem a szaros kis életét. Megkapaszkodtam a korlátban. és az erőltetéstől újra összecsuklottam. Fanny. aztán felhúztam magam. Igyekeztem visszanyerni az egyensúlyom. amivel kapkodva átkötöttem sebesült kezemet. semhogy átadhassam az igazságszolgáltatásnak. amint a fájdalom belemart a hátamba. és arrébb . Mulder késsel a kezében rontott rám. de a törött láb és a felfújt mentőmellény meggátolta a gyilkos döfésben. ezért inkább vállalta a kockázatot és kivárta a felmentő sereget. A Sycorax visszafordult. Hirtelen mozdulattal előrefejeltem. Találtam egy kötéldarabot. azután magam is felüvöltöttem. de csak annyit tudtam elérni. így előrezuhantam Mulder felé. Fanny. hogy Kassouli vissza fog térni érte. hogy beletérdeltem Mulder eltört lábába.Ki más? Tudnom kellett volna. Bekötözött bal kezem lecsúszott a korlátról. Egy pillanatig azt hittem. magával rántja a motor és a fenéksúly tömege. Ebben a reményben támadt rám. – Kassouli cserbenhagyta magát. Tengervíz örvénylett körülöttünk. ahol mindent elmondhat Bannisterről meg az átvágott torkáról. – Kassouli nem hagyna cserben. amint én összeestem. A fájdalmas nyögésre megpördültem. Bal karjával átkulcsolta a nyakamat. mérget vehet rá. a homlokommal eltörtem az orrnyergét. hogy bíróság elé állítsam. azután megrázta a fejét. – Ha Kassouli itt találja – mordult fel Mulder –. Hazaviszem magát. amint a tenger mennydörgő robajjal csapott át a mellvéd felett. hogy elsüllyeszti. nehogy Angelának is meggyűljön a baja a motorral. hogy Yassir Kassouli jelen kíván lenni a gyilkosságnál. hogy most fordítja át a kést a jobb kezében. Hagyta. A dél-afrikai gyűlölködve meredt rám. hogy a vízzel teli hajótest menthetetlenül elsüllyed. de a karcsú hajótestnek valahogyan most is sikerült kiemelkednie.

Kirántottam érzéketlenné vált ujjai közül. Sosem tudtam volna lefegyverezni. Megütött a szabad kezével. A viharvitorlából csak néhány foszlány maradt. Megpróbált megölni. Mulder felüvöltött és görcsösen összerándult. és a kormányállás sarkában. hogy egy napon elmondhassam a bíróságon is. Eleresztettem a késtartó kezet. ahogyan a hullámok kettéválnak a Sycorax orra előtt. azután a tenger elmosta ezt is. hogy elengedjem a fogaimmal. . és láttam. ezért tovább kellett küzdenie a szél és a tenger ellen. félholtan a kimerültségtől és szomjúságtól. és örömömet leltem benne. A biztosítókötél a szemem elé tekeredett. én pedig mindkét kezemmel utána kaptam. és kényszerített. inkább csak támaszt kerestem az elárasztott kormányállásban.hemperedtem. a nagy kormánykerék mellett kerestem menedéket. törött lába miatt. Magam felé rántottam a kést szorongató kezet. de még mindig négyszáz méter választott el bennünket. Nem éreztem szánalmat. hogy visszatartsam a lélegzetem. ő pedig hátrarántotta. Mulder feladta a küzdelmet. Kimerülten és reményvesztetten zihált. Feltornásztam magam. amíg enyhül kissé a fájdalom. Felé rúgtam bal lábammal. Hatalmas ütést mértem rá. A kavargó víz előterében egy pillanatra felém villant a penge. ezért most kiszedtem belőle az igazságot. és miközben jobbommal elkaptam Mulder csuklóját. kezemben ott szorongattam a pengét. Ekkor megvetettem a bal lábamat a mellvéden. és teljes erőből lecsaptam az eltört combcsontra. mi történt. amelynek erejét fokozta a hajó rángatózó mozgása. Rátettem a talpam Mulder törött lábára. kezemben még most is a kést szorongattam. de én nem eresztettem. akár egy sebesült és végletekig kimerült vadállat. és minden erőmmel felfelé toltam magam. ha nem gyengül el a végtelenségig. elfeledkezett még a késről is. el fogja mondani. – És most – szólaltam meg –. én pedig kétségbeesetten húzódtam vissza. amíg a torkomban meg nem éreztem a vér sós ízét. Előretapostam a lábammal. azután megkísérelte nyakamra hurkolni a biztosítókötelet. Próbálta elrántani a kezét. ahogyan megéreztem a törött csontok őrlődését az öklöm alatt. Vért láttam az arcán. – Rohadj meg! – A végén is elkeseredetten és csökönyösen védekezett. Angela felénk araszolt. azután belemélyesztettem a fogaimat a hüvelykjébe. amiért ekkora fájdalmat okozok neki. nem tudott tisztességesen harcolni. bal kezembe belevájt a kés éle. és addig haraptam. nem akartam megrúgni. de most.

és hagyta. A Kassouli-hajó fényárba burkolózva tűnt elő a semmiből. és eltörte a lábát. Mulder mindent elmondott Kassouli bosszújáról. és tudta. amikor a mentőhajó a rádióban azonosította magát. miközben a roppant hullámok kíméletlenül ostromoltak bennünket. majd valamikor másnap Mulder elvágta Bannister torkát. ha felhúztam magam a korláthoz. amit vállalt. A Wildtrack elektronikája meghalt. miközben fenyegettem. A legénységet kimentették. és úgy kellett kiszednem belőle. milyen rettenet lett úrrá Bannisteren. a motor köhécselni kezdett. Bannister úgy döntött. ám az alámerült hajótest már nem jelent meg a tankhajó radarján. ám valamikor a sötétségben a Wildtrack hirtelen hátszelet kapott. – Bannister nem akart menni. a sötétség leple alatt elvágott egy bal oldali tartókötelet. Megdörzsöltem a lábam. Bannister és Mulder eltakarította az árboc roncsait a fedélzetről.Amikor abbahagyta a sikoltozást. Milyen remek húzás. akiben megbízott: a gyilkosával. és azt is bebizonyítottam. Én az utolsó hármat vettem észre. Időnként. és éreztem. majd leállt. ahogyan lassan visszatér az élet a hideg húsba. sebesülten és reszketve hallgattam Mulder történetét. hogy nem habozok kihasználni fájdalmát. és ezzel teljesítette. amikor rám akarta terelni a gyanút. hogy a káosz eluralkodjon a hajón. és Mulder hiába várakozott. megkérdeztem újra. majd a sötétség beálltával kilőhette a vészjelző rakétákat. Ezt követően várni kezdett Kassoulira. Most összekuporodva és átfagyva. A mentőhajó szerepét a Kerak szupertanker vállalta el. elhozta a Wildtrackot erre a távoli helyre. láthattam . gondoltam keserűen. hogy amint komolyabb terhelés éri. azután a motorral nyugat felé tartottak. és elképzelhettem. hátramarad az egyetlen emberrel. Mulder igyekezett követni a tankhajó fényeit. híven gazdája parancsához. csak Bannister és ő maradt a fedélzeten. Mulder. ahol két éjszakával ezelőtt. mondta el Mulder. Ekkor tört ki az orkán. vagy a szélirányváltozástól kereszteződő hullámok átcsaptak felette. és ezúttal. Ezután visszavonult. de megcsúszott a létrán. mindenesetre egy nyitott fedélzeti lejárón át víz ömlött a hajótestbe. A történet csak lassan került napvilágra. Mulder előremászott. csapást váltott. Egy időre elaludt. a tankhajó végképp elveszett. az árboc meghajlik és eltörik. A legénység már csak a katasztrófára és mentőhajóra ébredt fel. hogy kézzel indítsa be a motort. Ezután már a teljes sötétben sodródtak. Korábban is megtette már ugyanezt.

hogy semmi másban nem hazudtam. ő meg nem ért semmihez. . – Mert Bannister nem akarta! Lefizetett. Talán előre kellett volna mennem. Én soha nem öltem meg Nadeznhát. Végigmértem az egész testében reszkető férfit. bár Nadeznha Bannister szépsége és Mulder vadállatias külleme továbbra sem illett össze. hogy még egyszer szembenézzek a halott szemekkel. – Miért? – követeltem a választ. ember! Szerettük egymást. – Mi történt Nadeznhával? – üvöltöttem rá Mulderre. – A vizsgálat során nem ezt mondta. – Isten a tanúm rá – reszketett meg a félelemtől és hidegtől –. nem ő! Ha bárki megtudta volna. hogy nyomatékot adjak a kérdésnek. én őrködtem. előbb érkezzen ide a Sycorax. – Miért? – kiáltottam újra. ennek nagyon is van értelme. hiszen szerettem! – Még most sem szóltam. és fagyos vízfalat támasztott süllyedő hajónk köré. Én és Nadeznha. nem ő volt az éjszakai kapitány. – Szerettem őt. és láttam. aki irigylésre méltó hódítást vitt végbe. hogy tapasztalt szakértőnek mutassa magát. Egyszer odaintettem neki. egy olyan férfi büszkeségét. A szél kísértetként jajveszékelt körülöttünk. a kirakójáték minden darabkája a helyére került. Ha jobban belegondoltam. – Nem akarta. Azt hihette. ezért felemeltem a lábam. – Bannister leváltott. hogy véget ért a kihallgatás. mi történhetett. és Mulder fenyegetőnek tartotta a csendet. Már csak annyit tehettem. – Mulderre nagy hatást gyakorolt a fenyegetés. hogy lehámozzam a mentőmellényt a halott férfiról. mint hogy a Wildtrack elsüllyed. Mulder a hitetlenkedés jeleként értékelte hallgatásomat. mint a felesége. hogy megtudják. hogy a felesége vezette a hajót. de nem vitt rá a lélek. – Mintha büszkeséget véltem volna kihallani Mulder hangjából. hogy visszainteget. hogy azért imádkoztam. mi kormányoztuk a hajót.Angela fájdalmasan lassú közeledését. elvesztette volna a tekintélyét. vagy éppenséggel Mulder. elragadta a hangunkat. Szent isten. a hiúság mégis rávette arra. – Bannister tudott erről? – Sosem jött rá. – Nem tudom! – ordított fel kétségbeesetten. esküszöm! Nem tudom. – Nagyon is tudja! – Rátettem a talpam a törött végtagra. ő és én! – Szerették egymást? – A szám is tátva maradt a csodálkozástól. a felvágott torokkal. hogy azt mondjam. – Nem én voltam a fedélzeten. Bannister feleannyit se konyított a vitorlázáshoz. gondoltam.

láttam. az orrárboc alsó feszítőköteléről lecsorgó vizet egyenesen a szemünkbe hordta a szél. igaz? – Elmondtam neki az igazat. – Nem tudom. hogy Bannister megölte Nadeznhát. mert Kassouli félreértette Mulder állítását. gondoltam. Bedobtam a kést a vízbe. – Mulder nyöszörgő hangját alig lehetett hallani a tenger és a szél sziszegésétől. hogy a Wildtrack felágaskodik alattam. És most itt feküdt előttem.Szerencsétlen Bannister. A Wildtrack hajóteste lebukott a hullámmal. fogalmam sincs róla. hogy megbűnhődjön mindezért. – Bannister ölte meg a feleségét? – emeltem fel a hangom. Mr. túlságosan is közel került. hány tengerész súghatott össze a háta mögött? Ha pedig Bannister tudott Nadeznháról és Mulderről. – Csak annyit mondtam neki. hogy kiadja Bannistert Kassoulinak. azután magas kereszthullám tolakodott közénk. amint a Sycorax orra áttört a legközelebbi hullám taréján. és még magasabbra szökött fel. hogy higgyek neki. igaz? – Ki más tette volna? – Maga rohadék! – Ez az egész istenverte. Elmondtam neki. hogy hazudtam a kihallgatás során. amikor kijelentette. akkor a büszkeség rávehette arra is. hogy a Sycorax közel. amint újabb hullám csapott át a Wildtrack felett. majd még többet azért. és felhúztam magam a szél alatti korláthoz. mégis elvezette Bannistert erre a helyre. A Sycorax leszánkázott a hullámvölgybe. ám a Sycorax sebesebben haladt. Minden erőmmel belekapaszkodtam a korlátba. Még a hajógerinc rézburkolatát is láttam. – Az a nő halálra rémítette! – De azt nem tudja. hogy Bannister gyűlölte Nadeznhát. és ha megmentem valamiért. csakis azért teszem. A hajó fölénk tornyosult. nem én! – De azért támogatta az ötletet. – Isten szent nevére. csak a főárboc csúcsát. Sandman. . És ez a nyavalyás búr mindvégig tudatában volt. tettem hozzá gondolatban. átkozott kavarodás csakis azért támadt. hogy hazudott a kihallgatáson. törött lábbal egy süllyedő hajón. hogy végezni akarjon mindkettőjükkel. – Mulder most már mindent megadott volna azért. hogy ő ölte-e meg. – Térj ki! Térj ki! – kiáltoztam hiábavalóan. reszketve. Kassouli találta ki. – Mégis azt mondta Kassoulinak. – Mr. Végzete hirtelen közelebb került. miközben éreztem. hogy ő ölte meg a lányát. és amint a Sycorax egyenesen felénk tartott. Pénzt fogadott el a hazugságáért. A háta mögött minden elkényeztetett kis kurvának elmondta. – Mulderből csak úgy áradt a szó. majd miután a víz visszavonult. és egyszeriben nem láttam mást a kavargó víz felett.

azután letérdeltem. amelyről a tengervíz rég lemosta a hevenyészett kötést. hogy kitérjen. és elkaptam a Sycorax korlátját. Ha a két hajótest közé esek. hogy még lássam a Sycorax törzsét. Angela félrelökte a kormányt. Ellöktem magam a Wildtrack mellvédjétől. Sikerült ráhurkolnom egyszer. hogy ráhurkoljam a kötelet egy kötélerősítő szarvra. és hirtelen belém villant. Túlságosan hátra helyeztem az ütközőpárnákat. . amint a két hajó hatalmas csattanással egymásnak ütközött. Végre biztonságban voltam. Ha pedig a biztosítókötél megfeszült. miközben én a feszes kötél segítségével felhúztam magam a fedélzetre. Zokogtam a fájdalomtól és hidegtől. hogy képtelen lenne még egyszer nekifutni a mentésnek. azután előrelendültem. Vettem egy mély lélegzetet. – Nick! – hallottam Angela sikolyát. amit mondtam neki. mindenütt vérző sebek borítottak.hirtelen Angelában is tudatosult a veszély. A Sycorax besiklott egy hullámvölgybe. Az örvénylő víztömeg azonnal maga alá temetett. és hirtelen ott csüngtem a Sycorax orrának külső felén. amíg kioldottam a kötést a derekamon. nem Mulder – ő tekintélyes testsúlyával feküdt a vízzel elárasztott kormányállásban. mintsem láttam a két hajó összeütközését. azután a kötél megfeszült. én zuhanok bele a tengerbe. Fuldokoltam a víztől. a tenger féktelen tombolása. és a felcsapó víz a főárboc felé sodort. de még annyi időm se maradt. A kést már eldobtam. megsüketített a szél bömbölése. kétszer. és tudtam. így nem tehettem mást. hogy fel fogja gyorsítani a hajót. Szorosan megmarkoltam a kötelet. méghozzá a lehető legjobban. és a Sycorax korlátja alatt átnyúlva rákötöttem a legközelebbi kötélvillára. de a szél messzire sodorta a hangomat. és inkább csak hallottam. a lábamból csak felismerhetetlen húspép marad. A hurkok eddig kitartottak. ahol a kötél újra ráfeszült a derekamra. de megtette. ugyanakkor fogalma sincs róla. az egymásnak őrlődő hajótestek csikorgó hangja. Angela szeme kikerekedett a rémülettől. A fájdalom teljesen elborított. Bal lábam felfelé tolt. én épp csak megkapaszkodtam a Sycorax mellvédjén. Átkulcsoltam a karommal a korlátot. rávettem a lábamat. hogy hozzá vagyok kötve Mulderhez. Elkésett. Felküzdöttem magam. amint a sebesült délafrikai kirepült a Wildtrack kormányállásából. mint hogy jobb kézzel megragadtam a biztosítókötelet. Vér csöpögött a bal kezemből. és meghallottam Mulder fájdalmas kiáltását. hogy tartson meg. hogy lélegzethez jussak. Lemásztam a kormányállásba. Odakiáltottam Angelának. amint a Sycorax orra belehasított a hajótestbe. de most kezdtek szétcsúszni. átvetettem a bal lábamat. hogy lassítson le.

Újra előrementem. nem bírtunk Mulder testsúlyával és az átázott öltözék tömegével. Angela előredöfött. és ráhurkoltam Mulder kötelét a legközelebbi csigahengerre. – Hol van Tony? – Meghalt. és vágja fel a mellényt.– Teljes átfordulás jobbra! Motort üresbe! Angela elfordult és meglátta az alakot. – Nem tudtam tapintatosabban közölni. hogy a tomboló vihar közepette hogyan tudnám bármivel is enyhíteni a csapást. Mulder túlságosan nehéz volt számunkra. de hiába. mint mi. akit magunk után vontattunk. de hiába küzdöttünk. és nem tudtam. – Tony az? – Angela is segített a munkában. azután visszatértem a kormányállásba. azután elkezdtem felhúzni a tehetetlenül vergődő testet. amíg a mellény le nem eresztett. és hozzákapcsoltam a kötelet Mulder biztosítóköteléhez. – Húzd meg! – kiáltottam. vagy inkább én sikoltottam a testemet marcangoló kíntól. A Sycorax oldalt bukott. Bólintott és megmarkolta a korlát tartóját. A Sycorax hánykolódott. Bekötöttem magam. azután megkerestem a kötélvágót a . Ráhurkoltam a kötelet egy villára. Jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. azután áthajoltam a korláton. de legalább megtartott. de miután látta. Úgy mozogtam. hogy egy tekercsre való kötelet vegyek elő a kormányállás rekeszéből. de az erőm végén jártam. Először azt hittem. mire sikerült szorosra kötnöm. képtelenek voltunk átvonszolni a dél-afrikai testét a korláton. ezért megkértem Angelát. akár egy horrorfilm zombija. és Mulder kötele kezdett ellazulni. de ott menthetetlenül beragadt. üresbe lökte a gyorsítókart. azután páni félelemmel nyugtázta Angela jelenlétét. engedelmesen közelebb húzódott. hogy szerezzen egy kést. Leoldoztam a biztosítókötelet a szarvról és a villáról. és addig szabdalta a szívós anyagot. ő is legalább annyira legyengült. – Tartson ki! – kiáltottam oda neki. kioldottam a csomót. bukdácsolt és fetrengett a hullámok között. A csomó merő vér lett. megrettent a pengétől. Elvonszoltuk a mellvédig. ezúttal azért. A szél felsikoltott. Angela átlökte a kormányrudat. a felfújt mentőmellény vet gátat az erőfeszítéseinknek. aki előbb döbbenettel. Mulder. és Mulder megpróbálta felhúzni magát. Felrántottam a kötelet a fedélzetre. parancsokat motyogtam magamban. – Az ott Tony? – Jobbra a kormányrudat! Üresbe a motort! – A tenger megtört és forrongott Mulder körül. – Mulder. hogy az nem jelent számára fenyegetést. Egyszavas válaszokat adtam.

Vagy talán a sors kegyelméből még azelőtt meghalt. Miután átvágtam a korlátot. de biztosan lecsúszott a villáról. de a sikolyt egészen más váltotta ki. akkor a hullámok talán felsegítik Muldert a fedélzetre. meredek oldalú. gumós orrú tengeri szörnyét. A gyorsulás folytán Mulder egyre nehezebben tartotta. Így három hurok még rajta maradt. vagy csak a Sycorax reagált olyan fürgén az irányváltásra. óriási súlya pedig centiről centire lerángatta a kötelet a villa szarvairól. A nagy hajó teljes sebességgel száguldott felénk. Azért tettem. A Kerak bizonyára észrevett bennünket. hogy belefojt a sodoráramába. a Kerak nem öklelt fel bennünket. Fekete. A Kerak volt az. hogy megteszem. amely túlságosan valóságosnak tűnt abban a pillanatban. és a szürkésfehér ködből egy hajó roppant orrát láttam előbukkanni. mint hogy tehetetlen dühvel üvöltöttem a fehér hajóorr felé. Óriási tankhajó orrát. Mulderrel történt valami. hogy oldalt kaptam a kormányt. A tankhajó roppant bestiaként hasította a hullámokat. és éppen a biztosítókötelet lazítottam. Akárhogy is történt. – Nick! Nick! – Angela hangja eltelt páni rémülettel. és ő minden rántással messzebb került a biztonságtól. – Nick! – sikoltotta újra Angela. mégis megöltem őt. amely csomók nélkül lassan. hogy a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Rakomány nélkül utazott. hogy a hajónk orra találkozzék elsőként a tankhajó által felélesztett hullámmal. . – Kapaszkodjon! – kiáltottam Mulderre. láttatni engedte vörös festését. amelynek kéményére a Kassouli vállalatcsoport jelképét. végül el is engedte a korlátot tartó rudat. Megfordultam. meglazítottam a két hurkot a villára csavart biztosítókötélen. Elfordultam. hogy könnyebben felhúzhassuk Muldert a fedélzetre. amikor Angela hirtelen felsikoltott. és én ösztönösen balra kaptam a kormányt. Nem ezt akartam. és ezzel Mulder halálát okoztam. akár egy bosszúálló leviatán. Páni rémület keveredett a jéghideg borzongással. míg a fehér orr faltörő kosként irányult egyenesen a Sycorax felé. Ha elvágom vele a korlátot. és nem tehettem mást. Azt hittem. Eszembe jutott Mulder fenyegetése – hogy Kassouli elsüllyeszt bennünket –. azután élesen átfordítottam a kormányt és előrelöktem a gyorsítókart. a biztosítókötél azonban síkos szintetikus szálakból készült.rekeszben. de a Kerak váratlan fenyegetése miatt ott kellett hagynom a kötélvillát. mert elfordulni látszott. Elvágtam a drótokat. az égből lecsapó vércsét festették. még csak nem is tudtam. bár így is azzal fenyegetett.

Hasztalan szitkokkal búcsúztam a távolodó tankhajótól. – Mulder! Tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről. én pedig kapkodva letekertem a biztosítókötél maradékát és felgyorsítottam. és a vitorlarúd olyan erővel rázkódott meg. amint belezuhantunk a hullámvölgybe. A sebesen pörgő lapátok felszínre hozták a vért. és Mulder feltartóztathatatlanul besodródott a hajó alá. A tankhajó nyomában viharos erejű. ami leginkább tengeri fekete lyukra emlékeztetett. a víztömeg hatalmas robajjal vágódott a hajótörzsnek. és én rádöbbentem. hogy elhagyjuk a tetemet. amint a hajó orrának nekicsapódtak az első hullámok. Bizonyosan meghalt. ekkor azonnal üresbe tettem a motort. de a vér már szétáradt a farvizünkben. Egyetlen alak állt csak a híd fedetlen. Sajnáltam őt. Élesen oldalt fordultam a Sycoraxszal. – Az én hibám. A magasság és távolság miatt eltörpült arcok felénk meredtek a hajóhíd ablakai mögül. akinek azért kellett meghalnia. Angela megtántorodott. – És Tony? – Sajnálom. – Nem tudtam. kettépattant az árbocunk. és a koszorúról vörös virágok szakadtak le. A második hullám megint felkapott bennünket. mi egyebet mondhatnék azon kívül. – Mi történt? – Angela az átvágott korlátra meredt. azután a Sycorax kitartóan újra emelkedni kezdett. felismerhetetlenségig szétszabdalt teste is. hogy sokkos állapotba került. majd visszahúztam a kart. felágaskodtunk és visszazuhantunk. egy hullám megemelte a tatunkat. még azt az embert is. a szél alákapott. és hajított a Sycorax felé valamit. hegyfoknyi hajóteste elrobajlott mellettünk. – Meghalt – feleltem. hogy azt hittem. mert én nem figyeltem eléggé. előrenyúló részén. Azután a Kerak csíkosra festett. újra teljes sebességre kapcsoltam. A karika megpördült a levegőben. sajnáltam a férjét. Belehasítottunk a vízbe. így Angelának ne kelljen látnia a borzalmat. majd kiemelkedett Mulder megtépázott. amint elérte a tengert. – Az orr belemerült abba.Amint balra fordultam. Mulder koponyáját is elkapta a hajócsavar. Erről csupán akkor szereztem tudomást. ahol Muldernek lennie kellett volna. hogy sajnálom. amikor váratlanul görcsös rángás futott végig a Sycorax gerincén. Életem végéig kísérteni fog ez . amit én először mentőövnek hittem. és eltakarta előlünk a keleti égboltot. – Ki halt meg? – kérdezte Angela. fehéren tajtékzó hullámok támadtak. Virágok egy halott leány emlékére.

hogy kedvezőbb szögben találkozzunk a hullámokkal. – Sandman kapitány? – hallottam Yassir Kassouli hangját. azután belöktem a kabin lejáratát. – Kerak kereskedelmi hajó hívja a Sycorax jachtot. de nem sikerült. mert én meglazítottam. Angela áthatóan figyelt. csak. – Jártam a fedélzeten – erősítettem meg –. bármelyik pillanatban megfordulhatnak és visszatérhetnek. hogy nem nyomtam meg a gombot. Bannister meghalt. miközben magam felé húztam a mikrofont. amikor a rádió sercegve életre kelt. de a hajó még nem bukkant elő a széltől felkorbácsolt vízpermet függönye mögül. Most azonban lenyomtam. Viki rám fújt a térképasztalról. hogy minden szavamat hallja. és a sós víz az arcomba csapott. A rádióból statikus zaj tört elő. – Egyszerűen meghalt. Egy hullám megtört az orrunkon. így egy szavamat se hallhatták. vége. Odaveszett egy emberi élet. és a Sycorax körül lecsillapodott a hullámverés. Senkit. én pedig próbáltam nem gondolni arra. én pedig mormoltam néhány megnyugtatónak szánt szót. A Kerak eltűnt a ködben. – Kihallottam a hitetlenkedést Kassouli hangjából. hogy lásson bárkit is odaát? Vége. – Járt a fedélzeten? Vége. Irányt változtattam. – Miért nem tűnnek már innét a pokolba? – Kár. amelyben az argentin katona kétségbeesetten kiáltott az anyja után. – Nem láttam senkit a Wildtrack fedélzetén. hogy megkeressem a Kerak-ot. Rövid szünet állt be. – Jártam a Wildtrack fedélzetén – erősítettem meg. miközben a szuronyom átjárta a zsigereit. és odahajoltam a készülékhez. túl elgyötört és túl dühös voltam ahhoz. A hangszóróból újra felhangzott a hívás. A radaron figyelnek. ahogyan Mulder is. – Mulder meghalt – válaszoltam. Kassouli fémes hangja újabb hosszú szünet után hangzott fel. – Ki más? – csattantam fel. Megpróbáltam megmenteni. – Kié az a tetem. Túl fáradt. Újabb szörnyű álommal lettem gazdagabb a másik mellett. – Baleset történt – tettem hozzá. és attól féltem. Átadtam Angelának a kormányrudat. – Mulderé. gondoltam. – Felemeltem a fejem. kapitány? Vége. – Kassouli láthatóan nem elégedett meg a válasszal. hogy az udvariassági formulákkal bajlódjak. – Itt a Sycorax – feleltem. és senkit sem találtam életben. Elég közel jutott. akit a hajója után vonszolt. . – Mi történt? Vége.a biztosítókötél.

Kassouli sikert aratott. túl sok indulat szabadult el. Haboztam. A bosszú mindig bosszút szül. – Halott volt. Elnémult. segített elűzni Bannister holttestének emlékét. A Kerak elhajózott. Kassouli. azután takaróba bugyolált. Remegtem a hidegtől és a kimerültségtől. mind a hárman. Hosszú pillanatra lehunytam a szemem. és nekem esélyem nyílt lezárni az ügyet. míg Angela elintézte a tatvitorlát. könyörgöm. – Bannister halálát baleset okozta – hazudtam. el akartam mondani neki. levontam a ronggyá szakadt viharvitorlát. Szabad folyást akartam engedni indulatomnak. mielőtt még bekötöztem volna a kézsebemet. – Hirtelen megborzongtam. Kassouli ügyet sem vetett a tagadásomra. meg akartam vádolni a gyilkossággal Kassoulit. – És baleset történt? – Nyilvánvalóan minden szavamat hallotta. ahol. – Baleset történt. – Mondd el az igazat. a tenger és a haldokló vihar nyomában járó kongó üresség. az igazság egyáltalán nem tűnt helyénvalónak. hogy a szeretett gyermeke. Talán egyszerűen csak életben akartam maradni. mintha átadhatta volna nekem a teste melegét. Túl sok vér ömlött. ez a tökéletes amerikai álom egy faragatlan búrt választott a szeretőjének. Újra lenyomtam a gombot. a kavargó óceánon.– És Bannister halála? Vége. Nick. – Tony már halott volt? – kérdezte végül. hogy készítsen egy adag erőlevest. nem tudhatom. a lánya lelke immár szabadon szárnyalhat. ahogy a vér felbugyogott a Sycorax tatja alól. de nem történt semmi. szakadozott tengerészkabátot. kezdtem el tűnődni az indokaimon. gondoltam. ám valahogy ott. – Angela átható tekintettel meredt rám. Ezért haboztam. csak a szél. azután lesegített a kabinba. lehámozta rólam a nedves. a rádió már csak sziszegett. Sycorax? Vége. és olyan szorosan ölelt magához. Rögzítette a kormányrudat. és csak miután megtettem. Ha elmondom Angelának az igazat. merev. hogy gyufaszálakra zúzza szét hajómat. majd felhúztam a megkurtított fővitorlát. és véget akartam vetni az egésznek. Nem maradt utána más. hiszen ha akkor megvádolom Kassoulit a gyilkossággal. egyszer és mindenkorra. de a kép. – Mind a hárman balesetben haltak meg. mégsem értettem. mi sül ki belőle. – Hall engem. milyen célt szolgálhatna még ezek után az igazság. Immár minden . Vége! Leállítottam a motort. hogy szerintem a lányát senki sem gyilkolta meg. Angela összeszedte magát annyira. Néhány percig az északi irányt kémleltem. a roppant leviatán visszatérhetett volna. visszaemlékeztem a felhasított torokra.

itt a Sycorax. – Sycorax jacht. hogy senki sincs a fedélzeten? Vége. Sycorax. Egyikünk se szólt. – Nick! – Irányt kell váltanom a St. Angela vette fel a mikrofont: – Kerak. John felé. vajon visszatér-e a tengeri monstrum. nincs szüksége arra. hogy bevádolja. rázta a hajótestet. – Nem ismertem meg az amerikai akcentussal beszélő férfi hangját. A hideg miatt történt. Elveszítette az eszméletét. – Megborzongtam. Azt hiszem. Jobb volt így. és kimásztam a fedélzetre. milyen jól esne most egy fürdő. – Köszönöm. hogy Mulder mindent megtett volna azért. Megerősítik. és végigfuttatta az ujjait összetapadt hajfürtjein. Hátratoltam a kabintetőt. én bólintottam. – Láttam a holttestet. Vége. hogy megmentse az életét. Akárhogyan is folytatja az életét. Angela csatlakozott hozzám. érveltem magamban. – Lehunytam a szemem. – Mulder beszélt erről? – kérdezte Angela gyanakodva. Angela visszaült a másik fekhelyre. – Baleset volt. Olyan átkozott hideg van odakint. amiért a lánya ilyen szeretőt választott magának. Szinte tapintani lehetett Kassouli fenyegető jelenlétét. Kigúnyolhatta volna. Vége. Nick? – könyörgött Angela. amiért egy nő válaszolt a hívásra. amiért akaratlanul is tanúi lettünk egy gazdag ember . de Angela nem engedett. Ha elmondom neki az igazat. – A hajótest élesen oldalt dőlt. Angela felém fordult. – Mi történt Tonyval. még a rendőrségre is elmehetett volna. ő pedig újra lenyomta a gombot. talán nem tudta volna megállni. hogy Yassir Kassouli gyűlölködése kísértse. mint a tudatlanság. A tenger zavartalanul ostromolta a palánkokat.véget ért. hogy ne vegyen elégtételt Kassoulin. Érvelésem valamire mindenképpen megfelelt: sikerült magam előtt igazolnom a hazugságot. – Menet közben találtam ki a történetet. – Senki élő – felelte kurtán. Vége. de akkor is baleset volt. hogy agyontiporjon bennünket. sikerült meggyőznöm Angelát. A rádió fémes sercegése megriasztott mindkettőnket. Tony beverte a fejét. de mindketten azon tűnődtünk. a Wildtrack roncsa veszélyt jelent a többi hajó számára. Itt a Kerak kereskedelmi hajó. Azt hiszem. Próbáltam felkelni. a végén kihűlt a teste. A hang nem árulkodott meglepetésről. Nem hinném. – Istenem. – Úgy véljük. – Mulder eltörte a lábát. és nincs nagyobb áldás.

Szerette annyira Bannistert. és most látnia kellett. Fények világítottak az ablakok mögött. Johnon? – kérdezte Angela cérnavékony hangon. annak biztos jeleként. Csak miután eltűnt. Visszatért. – Jesszusom! – sóhajtott fel Angela. csak néztem. apró játékhajóként csapódott a kíméletlen acélfalnak. Virágokat tűzött a hajába a jóvágású tévésztár kedvéért. mintha csak imádkozna. Nem hinném. Azután a Kerak elérte a tehetetlenül sodródó hajótestet. – Tony még a fedélzeten van? Megfogtam a kezét: – Igen. Angela ekkor fakadt sírva. ahol Nadeznha Bannister csontjai is nyugodtak. Nyugat és Kanada felé. Kerestem a Wildtracket. csak néma csend. hogy haza akar majd térni. ahogyan a gumószerű orr jókora hullámokat támaszt. A Kerak megfordult és eljött értünk. kék csíkos törzse felágaskodott. Sosem gondoltam Angeláról. A Kerak zavartalanul haladt tovább. A híd ablakai egy gépszörny gonosz tekintetét idézték. és alakok mozogtak a hatalmas hajó puha kényelmében. amint az álmai alámerülnek a kétezer ölnyi mélységbe. hogy a százezer tonna akár csak megrezdült volna az ütközéstől. hogy azután . mégis mertem reménykedni. az elválás felé. ezért nyugat felé irányítottam a Sycorax orrárbocát. ám semerre sem láttam a háborgó vizeken. minél távolabb attól a jeltelen helytől. – Nick? – Minden rendben lesz – bólintottam. és minden erejével a félig elsüllyedt jachtra rontott. A Wildtrack kiszabadult a tanker orrának fogságából. De nem a Sycorax felé tartott. akkor mertünk megszólalni. Egy másodpercig a jacht fényes. A tankhajó mégis jól látta.haragjának. ahol a halottak néma csendben nyugszanak. ahogyan a Wildtrack fennakad a Kerak orrán. hogy beérné egy tengereken sodródó kis hajóval. – Tudom. ahogy a tankhajó beleveszik az óceán végtelen szürkeségébe. hogy feleségül menjen hozzá. azután összetörten és megadóan süllyedt le oda. hogy a tankhajó teljes sebességgel halad. Láttam. ahol nincsenek viharok és fények. Láttam. míg a só fel nem oldja a csontjaikat is. és már nem tűnt többnek egy jó adag összesodródott uszadékfánál. – Van repülőtér St. Most már tudtam. Nem szóltam. Angela arca nem árulkodott érzelemről. Két percig vártunk. hogy bevégezze a piszkos munkát. azután hatalmas árnyék jelent meg a szürke északon. Bólintottam.

együtt áramoljanak magával az óceánnal. amíg csak a haldokló nap évmilliók múltán ki nem szárítja a tengerek medrét. néma csendben. A Sycorax belehasított orrával a hullámokba. míg mi továbbvitorláztunk előre. . Ő legalább megtalálta az otthonát.

nem egy újabb kalandra. igaz illegálisan. Szerettem Új-Fundlandot. A vitorla elvitte maradék megtakarított pénzemet is. Kora tavasszal északnak indultam a Sycoraxon. A hivatalos nyomozás a modern versenyek felfokozott elvárásait tette felelőssé Bannister és Mulder haláláért. Hulladék fémből hegesztettem magamnak radarvisszaverő ernyőt. hogy a Sycorax komótosan megálljon. peckesen felemelt farokkal. a lehető legjobb helyen töltöttem ezt az időszakot. Északnyugat felől heves szél érkezett. Persze nemcsak a . és meglazítottam a fővitorlát. Mégis. és elég soká élt ahhoz. A döntés szerint mindkét haláleset a véletlen számlájára volt írható. Ő maradt az egyetlen társam. köd. Angela úgy vélte. ekkor olvastam utoljára. unottan hárította el magától a gratulációmat. Patkány ólálkodott fel a fedélzetre. a rekeszfalra csavaroztam. a rólam szóló filmet talán megvághatnák ötvenperces műsorrá. Viki. egy hajóműhelyben.Epilógus Kemény telünk volt. Kijavítottam a korlátot. aki végre átesett a vérkeresztségen. sem azt. Fagyok. Az egyik rézlemez leszakadt ugyan. közjegyzővel is hitelesített beadványomra alig vetettek egy futó pillantást. A Sycorax sérülések nélkül vészelte át a Wildtrackkal való összeütközést. Viki megnőtt. Találtam munkát. amelyet a bal oldali fekhely fölé. de apály idején alig néhány perces munkával pótolni tudtam a hiányt. csak kipróbálni a motort és az új vitorlát. inkább ott parádézott a befagyott vízleeresztőben. ahol a tisztes emberek még hisznek a tisztes munka erényében. és nem messze az úszó jég határától. Darabokra szedtem a motort. Tucatszor is elolvastam Angela levelét. hogy felvehessék a zárójelenetet. Nem említették sem Kassouli nevét. míg saját. Addig vitorláztunk. és rögzítettem a kitámasztórudak alá. bár Vikinek és nekem így sem kellett éheznünk. hajlandó lennék-e visszatérni Angliába. A hajó végre készen állt. lélekig hatoló hideg. és beszereztem egy új viharvitorlát. és megkérdezte. hogy keservesen megbánja merészségét. és újjáépítettem az egészet. amíg az ég tündöklővé nem fényesedett a jégmezőkről visszaverődő nap fényétől. hogy jelen lett volna a Wildtrack végénél. azon ritka helyek egyikét. ő és Angela fényképe. a színpompás égbolt alatt visszafordítottam a tarcsvitorlát.

Így hát itt maradtam. hogy elhajózom Új-Zélandra. barátságért és biztonságért. Magányosan. hogy elcseréljem a kitüntetést a kényelemért. Erős kísértést éreztem. ami azt illeti. megvakargattam az állát. Kiengedtem az orrvitorlát. a tengeren megőrizhettem a tisztességem. és találtam egy csillagot. Egy évvel ezelőtt kitekintettem a kórház ablakából. Nick. ha hazamegyek. hová menjünk legközelebb? . gyere haza. most is ez a csillag hívogatott. tengeri macskám társaságában is boldog voltam. Semmi sem szólt éppen Új-Zéland mellett. nem kívántam senki vesztét. Azt viszont megfogadtam. amit most befoghattam a szeksztánsomba. jobbára megbízhatóan működött. hogy megmaradhassak a hajóm kormányánál. éppúgy lehetett volna Utópia vagy Meseország is. akik a tévé műsorait és a pénzt csinálják. miközben a Sycorax szelet fogott. Számkivetettnek éreztem magam. és előrelendült. az éjszakát nem zavarták meg a fények. Itt.zárójelenet miatt szerette volna. Itt nem kísértettek rémálmok. – Most. és a lábam. hogy sokat segíthetnék neki. Odahaza csupa ragyogó. hogy megérkeztünk – mondtam Vikinek –. akárcsak az újjáépített motor. és a Sycorax belefúrta orrát a hullámok közé. Odahaza a világot Kassouli és a hozzá hasonlók irányították. és tudta. Átvette Bannister produkciós cégét. és elnéztem a tündöklő jégtükör felett izzó égboltot. írta. és ne uralkodhasson felettem senki. Nem versengtem senkivel. mégsem tettem meg. aligha illettem volna azok világába. Ott ültem a fagyos hidegben. hogy hazatérjek. nem éreztem féltékenységet. Felvettem a cicust. Kérlek. egyedül az számított. míg Viki vidáman dorombolt Angela levelének zizegő lapjain. gyakorlatias elmével kellett volna versengenem.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful