Vad vizek hajósa

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján történt: Bernard Cornwell: Wildtrack Penguin Group, 1988 27 Wrights Lane, London, W8 5TZ, Anglia Copyright © Rifleman Productions LTD, 1998 Hungarian translation © Babits Péter Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2006 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő u. 1. Telefon: (72) 777-000 E-mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Keresnyei Klára A kiadvány magyar változatát Bocz József tördelte A borítót Szakos Roland tervezte A nyomtatás és kötészeti munkák a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Rt. munkája Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Megjelent 24,09 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 369 761 1

A Wildtracket David Watt emlékének ajánlom

Prológus
Azt mondták, soha többé nem fogok járni. Azt mondták, kerekes székben fogok ülni, míg be nem tesznek a koporsóba, és rám nem szegezik a fedelet. Olyan szakmát kellene tanulnom, mondták, amelyet egy rokkant is el tud végezni, mondjuk a számítógép előtt ülve. Majd egy egész, átkozott éven keresztül dolgoztak rajtam. Fémrudat csavaroztak a jobb combomba, és megfoltozták a bőröm ott, ahol a combom és fenekem összeégett. A legdurvább hentes módszereket és mikrosebészeti eljárásokat egyaránt alkalmazták a gerincemen, amikor elértek némi eredményt – például képes voltam mozgatni a bal lábam ujjait –, felnyitottak megint, hogy még tovább gyötörjenek. Mindez hónapokat vett igénybe, és továbbra sem tudtam járni. Hozzá kell szoknia, azt mondták, mert már soha többé nem fog járni. Soha többé nem fog vitorlázni. Lebénultak a végtagjai, Nick, úgyhogy elbúcsúzhat mindettől. Mondtam nekik, hogy rohadjanak meg. – Ez nem hozzáállás, Nick! – közölte Maitland doktor feddő hangon. – Fogja fel, hogy ez még nem a világvége. Épp ellenkezőlég! – Beletúrt a vitorlásmagazinokba, amelyek halomban hevertek a betegágyam mellett. – A hajókázásról sem kell lemondania. Tavasszal már vitorlázhat is! Most először kecsegtetett reménnyel, és én kapva kaptam az alkalmon. – Tényleg? – Hát persze, kedves Nick. Van egy motoros jacht Solentben, amit kimondottan ilyen esetekre készítettek fel. Lelkesedésem alábbhagyott: – Ilyen esetekre? – Rámpák a tolókocsiknak, szakképzett személyzet a fedélzeten. – Maitland mindig tárgyilagos hangon beszélt ezekről dolgokról, mintha a világon mindenki kerekes székkel közlekedne és fémrudakkal vakartatná a hólyagját. – Talán még a sajtót is odaengedné? – tette hozzá reménykedő hangon. – Mindenki arra vár, hogy interjút adjon. – Mondja meg nekik, hogy menjenek a pokolba! Nem kell sajtó. Ez a szabály, emlékszik? Egyetlen francos riportert se akarok látni. – Hát, akkor nincs sajtó. – Maitland alig tudta leplezni csalódottságát. Mindent megadott volna, hogy egy kis hírverést csapjon a végtagbénulásosok Mekkájának. – Talán még én is elkísérem. Vagy egy éve nem vitorláztam.

– Menjen csak egyedül – utasítottam el mogorván. – Ez nem hozzáállás, Nick. – Megigazította a tökéletesen elrendezett függönyt. Behunytam a szemem. – A saját lábamon fogok kisétálni erről az átkozott helyről. – Ettől még tavasszal elmehet egy kicsit hajókázni, nem igaz? – Maitland, akárcsak a kezelőszemélyzet többi tagja, magas szinten űzte azt a tárgyalási stílust, amelynek egyetlen célja az volt, hogy kicsikarja belőlünk a helyzet elfogadását. Ha akár csak egyszer is elismertük, hogy sorsunk megpecsételődött, félig már megnyerték a csatát. – Nem igaz? – kérdezte újra. Kinyitottam a szemem. – Amikor legutóbb hajókáztam, doki, egy barátom tizenkét méteres hajójával jöttem vissza Izlandról. A Feröer-szigeteknél viharba kerültünk, és a sudárkeresztrúd felett minden árbocot elvesztettünk. Összeszedtünk minden menthetőt, megkötöztük a maradék árbocfát, és öt nappal később befutottunk North Uistba. Ezt nevezem én hajókázásnak, doki. – Azt már nem tettem hozzá, hogy a haverom eltörte a karját, amikor a hajó a hirtelen hátszéltől felfutott, s hogy mindez a legsötétebb éjszakában történt. Csak az számított, hogy kifogtunk azon a nyavalyás északi-tengeri orkánon, és biztonságban hazavittük a hajót. Maitland türelmesen végighallgatott. – De ez még azelőtt volt, ugye, Nick? – Nincs olyan isten, doki, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek a maga tolószékében, és nézzem, ahogyan a vitorlások nélkülem indulnak útnak. – Tudtam, mennyire faragatlannak és hálátlannak mutatkozom, de nem érdekelt. Lábra kellett állnom. – Ha ragaszkodik hozzá, Nick, ha ragaszkodik hozzá. – Maitland hanghordozásával jelezte, hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Odalépett az ajtóhoz, aztán megállt, hogy még egyszer visszatekintsen. – Nincs is televíziója! – Utálom azt a francos zajládát! – Szerintünk nagyon is hatékony terápiás eszköz, Nick. – Nincs szükségem a rohadt terápiájukra. Csak adjanak egy pár cipőt! – Tényleg nem akar televíziót? – hitetlenkedett Maitland. – Nem akarok televíziót. Még aznap délután átküldték az új pszichiátert, hogy vizsgáljon meg.

– Hello, Mr. Sandman – köszöntött a nő vidáman. – Dr. Janet Plant vagyok. Nemrég kerültem ide, a pszichiátriai osztályra. Kedves hangja volt, bár őt magát nem láthattam, lévén háttal feküdtem az ajtónak. – Maga az új agyzsugorító? – Pszichiáter vagyok – finomított a besoroláson. – Mivel foglalkozik éppen? Jobb kezemmel az ágy rácsába kapaszkodtam, és próbáltam letenni a jobb lábam a padlóra. – Tanulok járni. – Nincs itt fizikoterápiás osztály? – Ők csak arra tudnak megtanítani, hogyan kell tolókocsiban vizelni. Azt ígérik, ha jó fiú leszek, tavasszal megmutatnak valami újabb kunsztot is. – Összerezzentem az éles fájdalomtól. Ha csak egy kicsit is megterheltem a lábam, máris úgy éreztem, mintha húskampókkal szaggatnák a hátam. Ez a pszichiáter valószínűleg azt mondaná, hogy mazochista vagyok, amiért még nagyobb terhelésnek teszem ki a lábam, amint a fájdalom jelentkezik. Istenem, mennyire legyengültem! A jobb lábam megállíthatatlanul remegett. Az idegek alighanem súlyosan károsodtak, ám azt is felfedeztem, hogy ha a kezemmel beállítom a térdemet, akkor az úgy is marad. Ezzel a módszerrel most is sikerült kiegyenesítenem a lábamat, majd lassan eltoltam magam az ágytól. Még ekkor sem engedtem el a rácsot. A bal lábam felvette a súly egy részét, és a fájdalom folyékony tűzként áradt végig az inaimban. Nem volt sem egyensúlyérzékem, sem erőm, mégis addig toltam el magamtól az ágyat, amíg félig összegörnyedve meg nem álltam, miközben az ujjperceim is belefehéredtek, úgy markoltam a rácsot. Nem kaptam levegőt, méghozzá a szó szoros értelmében. A kín olyan elevenen mart belém, hogy a testem még azt is elfeledte, hogyan kell lélegezni. A fájdalom fokozatosan szétáradt a mellkasomban, felkúszott a nyakamon, belobbant a koponyámba. Háttal visszazuhantam az ágyra. A fájdalom kezdett alábbhagyni, amint a levegő eljutott a tüdőmbe, de továbbra is összeszorítottam a szemhéjam, nehogy kibuggyanjanak belőlem a könnyek. – Először azt kell megtanulnom – próbáltam elővenni közönyös hanghordozásomat –, hogyan kell felegyenesedni. Azután hogyan kell egyik lábamat a másik elé tenni. A többi már jön magától. – Bárcsak meg se szólaltam volna; a szavak úgy törtek fel belőlem, akár a zokogás. Hallottam, hogy Plant doktor közelebb húz egy széket, és leül. Magamban nyugtáztam, hogy meg sem próbál segíteni, ez a szokványos kórházi gyakorlat

része volt. – Tényleg szíjat hasított volna? – kérdezte. Ugyanabban a hangnemben. de azt gondoltam. nekivágtunk a csatornának. – Hol horgonyoznak? – kérdeztem. hogy szívből utálom. hogy hozzámehessen egy parlamenti képviselőhöz. – Nemigen. rövid hajú. – Az édesanyja is tizenöt éves korában hagyta el magukat. de engedékeny volt velem. igaz? – Magának én nem vagyok több. amelyeket azután kényszerűségből elfogadunk. Immár könnyebben vettem a levegőt. anyáskodó forma nőt láttam magam előtt. Elmosolyodott. Azért vagyok itt. – Éjszaka volt – védekeztem –. – Itchenorban. Nem kellett volna nekivágnom a csatornának. hogy az agyamban turkáljon. doki. a feleségem pedig elhagyott. s megfelelő szögből hátulról ábrázolt csupasz női test rajzává álltak össze. amikor egy agyzsugorító azt kérdezi. mert egy golyó belefúródott a hátamba. de a szemem még lehunyva tartottam. ugye? – Ezt gondolja? – kérdezte ő. . a testvérem egy strici. az anyám lelépett tőle. mit gondolok. – Mi egy Contessa 32-essel vitorlázunk – jegyezte meg Plant doktor. – A mennyezetre meredtem. ha egész éjjel kint maradok. – Azt gondolom. Ráadásul rohadt nagy dagályban. Kudarcot kell vallanunk. Tizenöt lehettem. amelyet jól láthatóan kijelöltek a szülői felelősségvállalásról készült klinikai tanulmányok póznáival és bójáival. és az egészségbiztosító magára vállalta. kimért megjelenésű. csak újabb kirakójáték. Kinyitottam a szemem. mint egy hajó – közöltem mogorván. Nem szerette az erőszakot. amelyet akkor használna. hogy jelezze. immár olyan területen járunk. az öregem szíjat hasít a hátamból. Elmosolyodtam: – Egyszer zátonyra futottam a Keleti-foknál. hogyan nyerte meg császári fenséged az austerlitzi csatát. hogy a jelzéseket se láttam.” – Olyan. és olyan hóviharba kerültünk. – Nagy óvatlanságra vall. hogy tisztában legyünk új korlátainkkal. A krémszínű vakolaton hajszálrepedések futottak végig. Apám piti szélhámos. Pedig sokszor rászolgáltam. a nővérem még rosszabb. „Beszéljen arról. Mégsem emiatt vagyok ebben az ágyban. Márpedig ehhez nincs szükség arra. hogy életvidám nyomorékot farag belőlem. ahol otthonosan érzi magát. ha Napóleonnak hinném magam. – Beszéljen a hajójáról – kezdte formális és tárgyilagos hangnemben.

– Tizenegy és fél méter hosszú. Caliban anyja. – Csakugyan az – helyeselt a nő lelkesen. – De most beszéljen egy kicsit a sajátjáról.Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe. amint felidéztem magamban. mind jó erős vászonból. – Szép hajó. És a szereléshez is. A szokványos vitorlázat. Rézkeretes ablakok. – Egyszer elvittem egy Contessa 32-est Hollandiába – sóhajtottam fel. tarcsvitorla. – Maga hajóács? – kérdezte némi meglepetéssel a hangjában. amelybe nem árthatták bele magukat. – És a létező leggyönyörűbb vonalak. amint próbálta helyére tenni a nevet Shakespeare-től van. Felé fordítottam a fejem: – Csak mert katonatiszt voltam. amelyen a testgyakorlatok nyomán vastag kéreg képződött. – Ez a boszorka – ráncolta a homlokát Plant doktor. mahagóni és tölgy. bár a bőrkeményedések dacára az ujjvégeim fehérek és puhák maradtak. – Újra lehunytam a szemem. akár egy Sherman-tank. Kicsit talán viharvert. Megráztam a fejem: – Nem volt rá időm. milyen vonakodva adja át magát a Sycorax a friss szélnek. de jobbnak láttam az elképzelést nem megosztani Plant dokival. – És jól ért az ácsmunkához? – tartott ki a kérdés mellett. ha kitartottam az álom mellett. aki menten valami heverőhöz szíjazott volna. de én majd segítek rajta. Talán azért mondtam el neki. mint az a boszorka. Plant doktor kötelességszerűen elmosolyodott. ezért nem takarékoskodtak semmivel. partra vontatták azóta. hogy mindenféle elektródákat ragasszon a homlokomra. Sycorax. hogy ide került. és néha éppoly házsártos. aki fák odvába zárja az ellenségeit. ami reményt adott. – Elmosolyodtam. akiről elnevezték. orrvitorla. – A neve Sycorax – kezdtem. dr. 1922-ben készült. Sötétkék hajótest hófehér vitorlákkal. mert ő is vitorlázott. . Feltartottam a kezemet. Az egészségügy kínzókamráit csak úgy élhettem túl. – Remélem. de a hajótestet rézlemezek borítják. Plant. csonka vitorlás ketchként. hogy kihozzam a vízből. tudja. Hosszú gerince van. derékvitorla. olajlámpások a kabinban. és egy magánkikötőben horgonyozik. Tréfás utalás. masszív. ugye? – A viharból. Gazdag embernek építették. s ez az álom a Sycorax volt. mert a fából készült hajó is adósságcsapdába zárja az embert. sudárvitorla és tatvitorla. – Valaha értettem. még érthetek ehhez-ahhoz. tikfa fedélzettel.

adja fel. nem az övé. – Már megint analizál – figyelmeztettem. Nick! Legyen könyvelő vagy számítógépprogramozó. Még ekkortájt is gyakran ébredtem verítékezve. hogy Maitland doki nótáját fújja. – De mihez kezd a konokságával. – Legalábbis nem volt általam ismert különösebb oka. keresztül a Marquisesig… – Nem kerülné meg a Horn-fokot? – vágott közbe Plant doktor. maradhattam volna a seregben. csak álmaim. – Ha kiderül. a pénzből pedig vehetne egy jó kis motoros tolószéket. Nincs különösebb oka. – Azt gondolja. csak hogy ne kelljen tudomást vennem a nyers tényekről – délnek indulok. doki. mindent másmilyennek látok majd. hogy kihívó tekintettel meredjen rám. Vagyis. Feddő pillantást vetettem rá: – Megint analizál? – Nincs semmi hátsó szándékom. – Először az Azori-szigetek felé veszem az irányt – álmodoztam tovább – . ne is kérdezze. Beszéljen a riporterekkel. igen. Tudtam. Felállt és az ablakhoz lépett. – Ne próbáljon anyáskodni. – Ez igaz. de ez csakis az én dolgom volt. azután irány Barbados. valahogy mégis az a hely tűnt az ígéret földjének. Senkit sem ismertem Új-Zélandon. hogy éppen Új-Zéland felé. Nick. de a kiábrándulás várhatott. s az a dél-atlanti sziget járt egyre a fejemben. doki. – Maga igencsak nehéz eset. ez is megfordult a fejemben. – Azért jött ide. amíg egyáltalán eljutok odáig. hogy amint elérek oda. hogy nem járhat többé? – Elfordult az ablaktól. hogy jók a rögbiben és a krikettben. ha kiderül. soha többé nem akarok az Atlanti-óceán déli részére tévedni? A nő kivárt a válasszal: – Nos. doki! . igaz? – kérdezte profihoz illő hangnemben. Nick. Mr. A hideg téli szél nekicsapta az esőcseppeket az üvegnek. Ők fizetnének az interjúért. Tudtam persze. ne küzdjön céltalanul. Tanuljon szakmát. délre Panama. sosem jártam ott.– Akkor hát gyakorlatias embernek tartja magát. Plant doktor elmosolyodott: – Az álmok valóra is válhatnak. – Nincsenek rémálmaim. Új-Zéland felé. és gyönyörű vizeik vannak. – Ez persze nem volt igaz. Új-Zéland számomra olyan helynek tűnt. Ott is kínáltak irodai munkát. hogy soha többé nem vitorlázhat a Sycoraxon? – Jövőre – álmodoztam. Nick. Sandman. ahol egy tisztességes ember nyugodt napokat élhet meg anélkül. hogy fontoskodó seggfejek nehezítenék a dolgát. De ha így akartam volna tenni.

Csak mi ketten leszünk a végtelen vizeken. .A nő elnevette magát. és csak várt. Kocsi fordult be a szomszédos tömb sarkánál. azután újra nyugalom lett. ugrándozva és csoszogva. odalenn feketén és ezüstösen fagyoskodtak a kopár fatörzsek. a fényszóró egy pillanatra elvakított. a Sycorax elvisz Új-Zélandra. Volt idő. Mostanra összetört nyomorék lettem. a hajóm csak rám várt. mint pszichiáternek. telihold világította be a kórház udvarát. mint a madár. hogy újra elröpítsék a szelek az Aldebaran hideg fénye alatt. szabadon. de egészen az ablakig sikerült eljutnom. igaz? Az voltam. Mert egy napon. botladozva. nyugatra és délre. – Maga aztán tényleg csökönyös szamár. ahogyan én is. Tépkedte köteleit. amikor a szeksztáns tükrének segítségével könnyűszerrel lehoztam azt a távoli napot a hajnali horizontra. minden lélegzetvétel iszonyú erővel kaparta a torkomat. tüstént az Aldebarant kezdtem keresni a csillagok között. nekidörzsölte ütközőpárnáit a kőből épült rakpartnak. de valahol messze innen. noha nem mondtam el senkinek. és két héttel később. Három percembe és kínzó gyötrelmekbe került. mondhatnak ezek a nyavalyás doktorok bármit. mire végül megmarkoltam a párkányt. és a szememben hirtelen inkább tűnt tengerjárónak. Felhőtlen téli éjszaka volt. Miután élesre állítottam éjszakai látásom. és nekipréseltem homlokomat a hideg üvegnek.

1. rész .

1. ezért két nappal korábban elbocsáttattam magam. hogy tegyen ki a Ferry Lane tetején. hogy a hátamban tomboló fájdalom még elviselhető. Figyelte. Másra se vágytam. ezért is nem mondtam el senkinek. csak visszatérni Devonba. és úgy döntöttem. Fájt a gyaloglás. de már tudtam. majd vonattal továbbmentem Totnesig. és a busz dübörögve elindult a falu felé. mielőtt lelépek az úttestre. Így hát végigbicegtem a kórház kocsifelhajtóján. a kacsázó járás pedig egyáltalán nem groteszk. Sírni lett volna kedvem. ahogyan lesántikálok a jármű lépcsőin. Közeledett a tél vége. azután egy újabb busz végigaraszolt velem South Hams meredek. – Csak egy kis sétára vágyom. előre tudtam. folyóktól szabdalt dombjainak szerpentinjén. hogy életem végéig fájni fog. és lehetett bármily viharvert is ebben a kemény télben. amikor sántikálni kezdtem abba az irányba. Megkértem a buszsofőrt. . ahonnét megpillanthattam a folyó túlsó partján horgonyzó Sycoraxot. Pontosabban. és egyre mondogattam magamban. a sövényeken hópelyhek pihentek. ha valami másra gondolok. ha újra láthatom Devon lankáit. ha elfeledkezem róla – ez pedig úgy a legegyszerűbb. mintha csupán egy-két hétig lettem volna távol. de én nem is kívántam ennél többet. akkor lesz a legkönnyebb. Ez adott erőt ahhoz. Az ajtó sziszegve becsukódott. Egyszerűen együtt kell élnem ezzel a fájdalommal. hogy végigküzdjem magam a hosszú hónapokon. A kapunál elkaptam egy buszt. besétálni a kocsmába és úgy tenni. – Minden rendben. egészen addig a pillanatig. Az egyetlen otthonom. legmagasabb foknál. míg én akadozva sétáltam végig a régi kompkikötőhöz vezető csapáson. fejezet Tizennégy hónappal később sétáltam ki saját lábamon a kórházból. a Sycorax mégiscsak az otthonom volt. Oda. amikor most végre elindultam felé. Tudtam. milyen boldogsággal fog eltölteni. haver? – Jól vagyok – hazudtam. Nem akartam semmilyen felhajtást. amelyben sejtettem. nem tovább. és nagyot szisszenek az utolsó. hogy hazajövök. hogy Maitland doki értesíteni fogja a sajtót a távozásomról. Mert látnom kellett az otthonomat.

mert amint a folyó felé félúton kibukkantam egy éles sarok mögül. tele hajójavításhoz szükséges festékekkel. ahonnét ösvény vezetett apám régi csónakházához. nem igaz? – Bizony – értettem egyet. hogy elrejtse előlem a Sycoraxot.Nem is volt olyan nehéz. az épület olyan idegen. Most. akár egy kisgyermek. és beiktatott egy jókora üvegfelületet. Hajóm a túlsó parton. a fagyos téli időben. Visszatartottam a lélegzetem. És a Sycorax nem volt sehol. ami arra utalt. és közben fokozatosan visszanyerem erőmet. Nyáron ezen az úton csak úgy tülekednek a vitorlázók. Jimmy Nicholls még ősszel írt. és tovább bicegtem. hogy élvezni fogom a Sycorax felújítását. aki minél tovább akarja nyújtani az izgatott várakozás perceit. ám most. amely a kiterjedt gyepszőnyegre. Zászló nem lengett az árboc tetején. a vízről visszatükröződő napfény meglepő erővel villant felém apám régi folyóparti házának ablaktábláiról. távoli országnak tűnt. hogy a középkorú férfi nem foglalkozik tovább a jelenlétemmel. Mégis meggyőztem magam. szerszámokkal és kötelekkel. Középkorú férfi dobozokat és ecseteket pakolt a zsákjába. Ez volt az álmom: látni a hajót. Számomra. ahová rég lejárt a vízumom. a kitámasztórúddal. majd azon túl a vízfolyamra tekintett. Reméltem. – Valami baj van? . és tudatta. amint átnéztem a folyó túlsó partjáról. hogy a ház üresen áll. A ház új tulajdonosa megnagyobbította a folyó felőli homlokzatot. ez a munka nem lesz kevés. mert elérkezett az a pillanat. Felkészültem a legrosszabbra. Felvettem kis batyumat. amelyik majd elvisz Új-Zélandra. keresztárboccal és kötélzettel együtt. – 'Reggelt! Remek időnk van. a helyén maradt. töredéke a nyáron szokásos mennyiségnek. A magasba szökkenő árboc. Csak amikor a cipőm hegyét már-már elérték az örvénylő hullámok. Alig tucatnyi hajó horgonyzott a vízen. akkor emeltem fel a tekintetem. a megkopott fedélzetre és a jégpáncélba burkolt hajótestre. Hazaértem. nem is néztem oda. Megtorpantam. ahhoz mégis épp elég. hogy lesz munkám a hajóval. amelyet még apám állított a teraszra. abban a kikötőben horgonyzott. amely a kórház és a gyötrelmek hónapjaiban mindvégig tartotta bennem a lelket. s tudtam. akik utánfutókon hozták el hajóikat egészen a folyó partjáig. csupán egy autó parkolt a régi sója végében – egy jókora kombi. Tetőzött a dagály. én pedig olvastam a sorok között. amint egyre hosszabbak lesznek a napok. amint a sója felé sántikáltam.

A Sycorax eltűnt. amint a név beugrott neki. de a folyó íratlan szabályai azt sem engedték. és végre megláttam a hajót. hogy közöljem. Névtelenségbe kívántam burkolózni. Gyanakvóan figyelte nehézkes manőverezésem. még ha meg is hiúsult a vágyam. A folyókanyar felé fordultam. hogy berakodja holmiját egy kis felfújható csónakba. – Ebben biztos voltam. ehhez előbb le kellett . Egy ilyen nagy tőkesúllyal ellátott hajót állványra. – Micsoda szégyen! – csóválta a fejét a férfi. de legalábbis támasztékokra kellett volna állítani. Elnéztem a nagy kikötőmedence felé. A középkorú férfi visszasétált. – Szégyen és gyalázat! Odafent van. – Elnézést! – a középkorú férfi közeledett felém puha talpú gumicsizmájában. – Attól tartok – felelt szégyenlősen. ha kiemelik a vízből. ahhoz az ősi falhoz kikötve. értetlenül meredt rám. amely elrejtette előlem a falut. amely a saját kikötőhelyemhez tartozott. mert. ám a Sycoraxot nem láttam közöttük. – Pedig igazán csinos jószág. milyen szálakkal kötődöm a partnak ehhez a szakaszához. – A folyó túlsó partja felé mutatott. – Tommy Sandman régi hajójával? – Igen. mintha csak azzal vádolnám. nehogy jelét adjam kétségbeesésemnek. Akárki is vontatta partra. Láthatóan zavarta. hogy bárki is osztozzon velem érzéseimben. A férfi nem szívesen segített. de nem akartam elárulni. – Minden rendben? – Igen – vágtam rá azonnal. hogy cserbenhagyjon. mi történt a Sycoraxszal? – A Sycoraxszal? – Felegyenesedett. otthagyta elrothadni a gyomok között. mivel korántsem volt egyszerű csak úgy belépni a csónakba. Alig tudtam kivenni a tatját a sűrű aljnövényzetben. – Szomorú történet – sóhajtott fel. A helyén egy ormótlan lakóhajó ringatózott a vízen. – Át tudna vinni a túlsó partra? – kérdeztem. – Aligha volt alkalmas a pillanat. hogy kérdezősködnie kell. – Egész télen itt horgonyzott? – kérdeztem tőle. arrafelé azonban egyetlen hajót se kötöttek ki. azután nagyot csettintett. hogy nem bánik tisztességesen a hajójával. A férfi habozott: – Az ott nem magánterület? – Az erdősáv már nem az. A Sycorax nem tűnt el. csupán az oldalán fekve felvontatták a csónakháztól délre eső dombra. ahol újabb maroknyi hajó horgonyzott. akkor is az én dédelgetett álmom maradt. odafordultam. Nem akartam.A jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. úgy bánt vele. A Sycorax eltűnt. apám már időtlen időkkel ezelőtt eladta a jachtját. Megfordultam. mint a döghússal. – Nem tudja véletlenül.

– Az asszony látni akarja Disneylandet. hogy fogorvosként praktizál Devizesben. – Isten tudja. amennyire tudtam. – A felesége miatt. hogy nem tudom hová tenni a nevet. hogy furcsamód megtisztelve éreztem magam. – Pech. hogy értetlenkedjem. És Bannister. Megtudtam. Kidurrant az első kerék. A tragédia természetesen országos szintű részvétet váltott ki. Olyannyira. azután ő is utánam mászott. Hírnevét emellett vitorlástudásának is köszönhette. Bajtársias hallgatásba burkolóztunk. – Beadta a festékkel és ecsetekkel teli zsákot. Felnéztem a Sycoraxra. . hogy kezdi öregnek érezni magát az ilyesmihez. a tenger sötétebbik oldalát is megtapasztalta – felesége egy évvel azelőtt halt meg egy vitorlásbaleset során. akár napolajakról. A fardeszka aranybetűi csillogva verték vissza a napfényt. – Értetlenkedve látta. – Talán átok ül a házon – tekintett fel a fogász a fénylő ablakokra. majd úgy átvergődnöm. – Bannister? – kérdeztem. miközben Bannister éppen a St. – Tony Bannister? Az a Tony Bannister? Most már övé a birtok. lehetett szó akár kocsikról. úgy érti? – Valaha Tommy Sandman is ott lakott. – Mi történt? – kérdezte. amiért apám régi házába költözött. azután pedig egész életében bánni fogja. Most rajtam volt a sor. ám messze túlmutatott a tévés berkeken. és életre keltette a zajos csónakmotort. közreműködésére igényt tartottak a legkülönfélébb reklámokban. mondta. A felesége mindig is gyűlölte a tengert. Egy-két év. és közölte. mintha az ágyból szállnék át a tolókocsiba. – Ki vontatta partra? – érdeklődtem. és piacra dobja a Westerlyt. ami valószínűleg azt jelentette. – Autóbaleset.ülnöm a sója kőperemére. Arca megjelent a magazinok címlapjain. A városi kikötőben tartja a hajóját. hiszen Bannister ünnepelt hírességnek számított. – Hát ne tegye – javasoltam. Megmutatta a hajóját. Bannister biztosan nem tenne ilyet. Anthony Bannister a brit közönség nagy kedvence volt. hogy megunta már az asszony folytonos házsárkodását. a lelkes és közismert amatőrök közé tartozott. Pierre kupát próbálta megnyerni. akinek ismertsége műsorvezetői hivatásából táplálkozott. akik nem mulasztottak el egyetlen méregdrága regattát sem. – Tony Bannister. egy Westerly Fulmart.

Egy életre nyomorék lett. méltányos férfiúként élt az emberek szívében. – Bannister versenycsapata. Wildtrack II. szintén Wildtracknek hívták. A nevét is ki tudtam olvasni. Erre nincs is jobb szó: kunyhót. Anthony Bannister erős. inkább úgy tettem. Nem feleltem. Biztos voltam benne. – Alighanem túléli – jegyeztem meg szárazon. kétmotoros versenyhajót. A fogász kuncogni kezdett: – Nem tudom. és aggodalmas tekintettel méregette a folyóparton sorakozó további táblákat: „Magánterület”. A hajó közepén rozsdamentes acél kéménykürtő állt. a motoros hajó felett felirat hirdette: „Magánterület. amely rondaságban vetekedett az uszályokon szállított konténerekkel. hogy maga Bannister vontatta szárazra a Sycoraxot. immár a börtönben csücsült. Valaha munkahajó lehetett. mintha lekötné a figyelmem a kikötőben horgonyzó ocsmány lakóhajó. és a helyére összetákolt kunyhót építettek. A fehérre festett vörös betűk szigorú tilalmakat fogalmaztak meg. fényesre polírozott hajótörzzsel és flancos radarral. esetleg fenékhálós halászhajó. noha ezt nem szívesen ismertem be. mint szerencsétlen fiának. A tatot korlát vette körül. – Igyekeztem közömbös hangon beszélni. és egy másik Bannister-hajót is észrevettem a csónakházban: alacsony. ráadásul elveszítette a feleségét. hogy nem gond. és emlékeztem arra. Ekkor kerültünk egy vonalba a kis öböllel. A mosott ruhát a korlátra akasztották száradni. – Ki él azon? – kérdeztem. simulékony. – Hát. amint hallottam. hogy Bannister jachtját.” – Biztos benne. jobb neki. Lejtős tetejét kátránypapírral burkolták be. Apám. ami együttérzést váltott ki belőlem. Emellett Bannister maga is vitorlázott. olyan emberként. és én vonakodtam lemondani egy ilyen képzeletbeli barátról. hogy valaki másnak kellett elvontatni a Sycoraxot. az egykor oly tündöklően sikeres vállalkozó. majd a felépítményt egyszerűen levágták róla. mennyire tetszik neki az új otthona. míg a tatfedélzetre két összehajtható napozószéket tettek ki. „Kikötni tilos”. amit csak a britek a gazdagok bukása felett érezni tudnak. mint Bannister. Az ívelt tetőn. Abban a kuncogásban benne volt minden kaján öröm. akihez mindenki szívesen fordulna tanácsért. „Magánterület”. amelyikkel kis híján megnyerte a St. . Csupa bugris. Pierre-t. A lakóhajó jelenléte a kikötőhelyemen arra utalt. Belépni tilos. s még kevésbé egy olyan közkedvelt sztárhoz. ha itt vagyunk? – A fogorvos visszavett a sebességből. nem illettek a máskülönben idilli tájba.– Emlékszem rá. némi utálkozással a hangomban.

Az isten verje meg. hogy a hajót bevontatták a fák közé. Miután a motor leállt. . a földet pedig simára gyalulta a felfelé vontatott Sycorax törzse. Két percbe is beletelt. és végigmérhettem a hajót. – A kikötői hatóság aligha engedné. Az utolsó métereken már találtam kinyúló ágakat és vaskosabb fűcsomókat. a domb irányába mutatott. Kimerített a mászás. mint fél szemét a Sycoraxon tartani. és talán az akcentusom is megnyugtatta. nem gond. ahol nem akadt fa. Figyeltem. nem valami sokat. hogyan engedhette Jimmy Nicholls partra vontatni a Sycoraxot. amíg a levegő újra szétáradt a tüdőmben. hogy élvezzem a békéjét. mire ki tudtam egyenesedni. A köves domboldal biztosan felsértette és betörte a palánkozást vontatás közben. lehunytam a szemem. de a fájdalom így is fehéren izzó vasrúdként ékelődött gerincembe. ha vissza akar jönni – ajánlkozott. Néhány lépés után meg kellett állnom. a tőkesúly lefelé. Igaz. Láttam. bárki megnézheti. amíg nehézkesen kimásztam a partra. hogy nem vagyok betörő. nem igaz? – A fogász értő módon kormányozta a csónakot. egyértelműnek tűnt. Az első pár méter volt a legnehezebb. hogy a legfelső vízszintjeltől jó öt méterrel feljebb fekszik. – Azt mondta. hogy a hajócsavar is eltűnt. – Ezzel az erővel a vízen is hagyhatták volna – fakadtam ki indulatosan. – Meg akarja venni? – Gondolkodom rajta – feleltem óvatosan. Magyarázatom láthatóan meggyőzte a fogászt. csak a folyó lágy csobogása hallatszott. és hagyták szétrohadni. és igyekeztem elhitetni magammal. hogy a hajóm a szárazon döglődik. – A Sycoraxra meredtem. A lépcsőkön kellett ücsörögnöm. Nekitámaszkodtam a kormánylapátnak. ahogyan a fogorvos a fenti kikötőhelyek felé kormányozza a csónakot. és azon töprengtem. és hagyta a tatot nekikoccanni a horgonyzóhely végének. és előregörnyedtem. És most arra kell visszatérnem. bár nem voltam abban a hangulatban. mire elértem a Sycoraxot. – Csak integessen. – Szükségem van a mozgásra. de hát Jimmynek sem kellett mást tennie. és láttam. A hátam sajgott. Megtartotta a csónakot.– Az ügynök azt mondta. hogy ez a gyötrelem is elviselhető. – A Sycorax felé biccentettem. a hajómból csupán romhalmaz maradt. ahonnét kőlépcsősor vezetett fel a fák közé. – Lenne vele munka bőséggel. amíg a hátamban le nem csillapodott a fájdalom. amibe belekapaszkodhattam volna. bár az elővigyázatossággal nem hagyott fel. épp ezért fizettem Jimmynek. A tat nézett felém.

hiányzott valamennyi lámpa. egyszerűen elfűrészelték őket a fedélzet szintjén. amire számítottam: a nagy semmit. A tőkét felnyitották. én pedig ott zokogtam mellette. de az édesvíz el is korhasztja. amely mostanra a hajótestet is kikezdhette. Már a végét járta. A rézkereteket kitépték a helyükből. hogy láthat. törzsén a fakó téli nap fényfoltjaival. és bizonygattam. mintha konzervnyitóval bontották volna fel. de most már az enyém a . A farkát csóválta örömében. Azt éreztem. hogy cserbenhagytam a Sycoraxot. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. A kötélvezetők és villák eltűntek. ellopták a tűzhelyet. Mindkét árboc és az orrárboc is eltűnt. újjá lehet építeni. azután besétálok a kocsmába. Megpaskoltam a felszaggatott tetőt. ez minden. A fülke teteje vontatás közben beakadhatott egy kivágott fatörzsbe. ami alapján bárki más kisajátíthatná. Mi az ördögért nem avatkozott közbe? Az a kikötőhely egyedül az enyém. A Sycorax nem veszett vagy süllyedt el. bár nem szakította át a palánkokat. A motor. Most majd neki is fel kell épülnie. én harag helyett mégis inkább bűntudatot éreztem. és hallottam magam. ám azon a helyen. ahol az emberek élnek. amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz. amikor még együtt jártuk a vizeket. az ólomballasztot elvitték. Elment a rádió. Furcsamód nyugodtnak éreztem magam. mert úgy nézett ki. mert a belső lépcsőket szétbontották. Az árbocokat nem emelték ki a fészekből. Nyolcéves koromban a kutyámat. ahogyan régebben. amelyet csak azért láthattam. valamennyi hullámléc és mindkét nyílásfedél. Lebotorkáltam a dombról. Legalább megvan. Letépték a főkabin falburkolatát. A tengeren ő vigyázott rám. hogy átkelek a folyón. A tengervíz csak megmarja a fát. teljesen berozsdásodott. Először csak a hajótörzs belsejében összegyűlt víz sötét visszfénye tűnt a szemembe. Az úszó jég kikezdte. amikor az útszélen rátaláltam. A károk csakugyan szívfájdítóak voltak. aki ezt művelte vele. azután pontosan azt láttam. egy foxit elütötte az arra haladó tejeskocsi. amikor a meszet még a folyón szállították. nekem kellett volna gondoskodnom róla. Hiányzott a fülke tikfa rácsozata. és bűntudat marcangolt. Azt terveztem. A matracok az esővízben álltak. Nekitámaszkodtam a szétnyílt tetőnek és bekémleltem a kabinba. Eltűntek a tájolók. még ha ez fel is emészti minden időmet és minden pénzét annak a nyavalyásnak. amint éppúgy beszélek hozzá. Valahogy most is így láttam a helyzetet. amiért elárultam ezt a feltétlen odaadást.Az oldalán feküdt. és szerzek Jimmy Nichollsnak néhány kellemetlen percet. nincs olyan törvény. A rakpart kétszáz évvel ezelőtt épült. A rézburkolat jó harmada leszakadt. Minden értéket elvittek. Beletelt néhány pillanatba.

Azt hiszem. Tehát ő tette. Senki sem válaszolt. Még a kikötői hatóságnak sem lehetett rendelkezési joga a kikötő felett. Úgy döntöttem. amellett olyan vidéknek. bemegyek. – Helló! – kiáltottam egyet. aligha lehetett olyan mértékletes és megfontolt. Egy pillanatra elgondolkodtam az eljárás törvényességén. mert alkalmas horgonyzóhelynek tűnt a Sycorax számára. Integetni akartam a fogásznak. de átkozott legyek. és a kapu kinyílt előttem. újra birtokomba veszem. ha a csónakomat is neki adom. ám ezt lelakatolták. amelyik a horgonyzóhelyen tartotta a lakóhajót. hogy Bannister mentette ki a csónakot és a visszatérésemig itt őrizte. pedig valaki éppen ezt tette. Dél-Devon. és most Anthony Bannister horgonyozza le itt az undok lakóhajóját. Átléptem az egyik kötélen. Beléptem és szembe találtam magam a dagály hátán lágyan himbálózó Wildtrack //-vel. amíg a pánt elvált a fától. ő lopta el a kikötőmet. A csónakházba csak a vízen és a kertből ide vezető kapun át lehetett belépni. hogy megtalálom és kiperelem belőle az utolsó pennyt is. hogy egy ilyen közismert személy képes elrabolni a kikötőmet és szárazra tenni a hajómat. Ez volt a postai címem is. Ő tette tönkre a hajómat. gondosan nyírt pázsit felett. A betörés hangja tompán visszhangozott az apám régi házához vezető. A zöld. tulajdonjogomat pedig ékesen hirdette a tatra festett felirat: Sycorax. A hátamba belehasított a kín. hogy a törvények felett áll. vízhatlan vászonborítás az első szélvédők és a két hátsó . A kerti kaput kellett használnom. hogy az isten verje meg: Lime Wharf. A zsindelypalánkolású csónak. az én csónakom ott ringatózott Bannister flancos versenyhajójához kötve. de előbb még bekukkantottam a csónakházba. aki azt hiszi. és lecsaptam vele a rézlakatot. Hat csapás kellett. de végül elvetettem a lehetőséget. A koszlott lakóhajó jelenléte egészen másról árulkodott. A szememben egyszerre ő is csak egy gazdag szemétláda lett. Megdöngettem a lakóhajó oldalát. amit akár az otthonomnak is nevezhetek. ami az enyém. amint megemeltem egy nehéz követ. Még most is alig tudtam elhinni.teljes húszméternyi kőfal. És ott megláttam a mentőcsónakomat. amit csak a Sycoraxra költenem kell. amelyet az apámtól vettem meg. elsősorban éppen e versenyhajó ocsmánysága győzött meg Bannister bűnösségéről. A Wildtrack II jobb oldalához simult. de senki sem volt a fedélzeten. mint azt elhitetni igyekszik. Tidesham. hogy vigyen vissza a folyón. azután a dagály hátán szépen beevezek a kocsmáig. Aki egy ilyen feltűnő és fényűző hajót birtokol. ezért úgy döntöttem. és én megesküdtem.

feketepiaci áron számolva az eszközök három-négy ezer fontot is megérhetnek. A legtöbb tétel más jachtokról származott. gazember! – A férfi teli torokból üvöltött. leléptem a kormányállásba. A még most is zsákba csomagolt vitorlák a fal mellett várakoztak. Az első parancsszóra a bentiek mindig rémülten pattantak fel. Az orr. Valóságos szörnyeteg volt. amely a versenyhajó mellett tartotta a csónakomat. így nem láthattam az . ezért másodszor is rájuk üvöltöttünk. – Azt mondtam. Felmértem a ládák tartalmát. gondoltam. A napfény élesen vetült a fakó színű gyepre. A rádiók sok egyéb hasonló tárgy között hevertek abban a két faládában. a horgonyom mellett. míg a csónakházban összesűrűsödtek az árnyak. hogy a kötelet. És megtaláltam a réz ablakkereteket. Az URH és a rövidhullámú egyaránt itt volt. Férfi alakja rajzolódott ki az ajtóban. Megfordultam. melyeket alighanem a lehorgonyzott hajók fedélzetéről csavaroztak le. bár mindkettő antennáját és vezetékét elvágták. Megkerültem a csónakház belső medencéjét. és úgy számoltam. amely egy vadászrepülő karcsú orrkúpját idézte. és elkezdtem visszahajtani a borítást a szélvédőkről. amely eddig a vízhatlan vászon alatt rejtőzött.motor között feszült. maga a testet öltött kapzsiság és közönségesség – az apám biztosan bolondult volna érte. Megborzongtam. Akadtak itt visszhangos mélységmérők. sőt Lewmar csörlők is. Miután a vászon lekerült. de az efféle értékek eltulajdonítása mindig jövedelmező üzlet. ahogyan mi is tettük. ezért kifűztem a zsinórokat. Ilyen vagyonos ember. URH adóvevők. sebességmérők. amint felléptem a fedélzetre. ne mozdulj. A fájdalomtól sziszegve lehajoltam és kitapogattam az árulkodóan nyirkos zsákanyagot. A zsákra a Sycorax nevet szitázták. mi az ördögnek foglalkozna ilyen piti szélhámossággal? – Nem mozdulj! A hang az általam feltört kapu felől érkezett. Angliában a jól működő regisztrációs rendszer mellett nem igazán érdemes hajót lopni. valahol a zöld vízhatlan vászon alatt rögzítették. Találtam két evezőt és bedobtam őket a csónakba. mint Bannister. Bannister. Láttam. hogy ne moccanjanak. És a rádiókat. A pokolba veled és a kapzsiságoddal. A pokolba veled. csak úgy szikrázott a krómtól. amikor annak idején puskatussal betörtük valamelyik sötét észak-írországi ház kapuját. Megmerevedtem. azután óvatosan átmásztam a Wildtrack II rozsdamentes acél mellvédkorlátján. tájolók.

én pedig nekihátráltam a faládáknak. hogy testes férfi. de már reménytelenül kibillentem az egyensúlyomból. Megtántorodtam. Lehajoltam csónakom orrához. hátravetett. A dél-afrikai felnevetett. amint végighúzta gerincemet a szélvédő felső peremén. Jöjjön ide! – Megrántotta a puskacsövet. és letekertem az egyik rögzítő kötelet a rozsdamentes acélvilláról. ami a Sycoraxszal történt. és ösztönösen próbáltam kibillenteni az egyensúlyából azáltal. Ujjaimmal a másik szeme felé kaptam. Az akcentus arról árulkodott. – Szaros kis tolvaj maga. Csak azt felejtettem el. milyen kevés erő maradt a lábamban. A puskatus újra előrelendült. – Menjen a francba! – Nem kellett volna ennyire harciasnak lennem. hogy gátat vessenek a végtagjaimba hasító éles fájdalomnak. Felé lendítettem az öklöm. A Wildtrack II hevesen megrázkódott. amelyek nem voltak elég puhák ahhoz. mert különös fejhangon kuncogni kezdett. hogy megadásra bírt. semmi más. és képtelen voltam hárítani. ami az enyém – feleltem. és szándékosan kurtára fogta a szavakat. de mérhetetlenül felingerelt az. – Törvénytelen behatolás és betörés kísérlete – közölte a dél-afrikai. mintha egy cölöpverőgép küldte volna oda. legalábbis nem abban az állapotban. erőszakos hangon beszélt. – Mit keres itt. még a fegyvert is félredobta. – Csak elveszem. Hallottam kétségbeesett sikolyomat. és meg kellett támaszkodnom a radarállványban. A mozdulattól elvesztettem az egyensúlyom. és annak csövét a mellkasomra irányozta. és láttam. hogy nyomatékot adjon a parancsnak. A férfi megállt felettem. amint a rézveretes puskatus előrelendül. A férfi kétcsövű vadászpuskát tartott. hogy kirángasson a versenyhajó kormányállásából. mi? – Nyers. csak annyit. miközben ő a szélvédő felé nyújtotta a karját.arcát. hogy magam felé rántom. azután a jobb térdem megadta magát. Megragadtam a csuklóját. izmoktól duzzadó vállakkal és rövidre nyírt hajjal. amint tehetetlen rongybabaként lehajított a rakpartra. Biztosan nem Bannister állt velem szemközt. A saját vitorlászsákjaimon terültem el. jóval száznyolcvan felett. és abban a meggyőződésében. hogy a fickó anyanyelve sokkal inkább egy holland nyelvszármazék. az afrikans lehet. amit bizonyára szórakoztatónak talált. Egy darabig erőlködtem. majd a férfi megvető mozdulattal felém nyúlt. A puskatus újra bevágódott a bordáim közé. azután a puskatus már úgy vágódott a bordáimnak. amint a férfi felugrott az orrfedélzetre. . – Álljon fel! – utasított kurtán.

A földre zuhantam. de tovább erősködtem volna. – A doktor félhold alakú szemüveget viselt. – Keljen már fel! – Kivárt. – Jesszusom – nyögtem fel. – Nem is sérült meg. – Ne játssza meg magát. és elkezdte kitapogatni a bordáimat. – Mondtam. hogy ne beszéljen. – A rohadt életbe! – Hirtelen belém nyilallt a fájdalom. ezúttal a mellkasomban. – Aggodalom csendült ki a hangjából. rajta infúziós oldat. Alighanem lehajolt hozzám. A dél-devoni kórházban fekszik. Tőlem balra krómozott állvány magasodott. és ő elégedetten nyugtázta a sikert. – Nem találtunk magánál semmilyen igazolványt. minden súlyom a jobb lábamra került. és tehetetlenül rogytam össze. aki sztetoszkópot tartott a mellkasomhoz. . Amikor a fickó elengedett. jól ismert fájdalom.– Figyeljen. csak óvatosan tegye. és sebesült hátammal ezúttal a vasmacska felfelé ágaskodó körmét találtam meg. Alig nyúltam magához. Hallottam a kardiográf pittyegését. – Ha beszélni akar – figyelmeztetett –. csak két fénylő neoncső. hogy a tőlem jobbra nyíló ablakon át csak úgy áradt be a napfény. majd a légcsövembe. maga rohadék… – próbáltam feltornászni magam. Két figyelő arc tekintett le rám. – Most ne beszéljen! – A doktor kivette füléből a sztetoszkópot. ám a fájdalom belém fojtotta a szót. – Az arca nem tükrözte a szavaiból áradó optimizmust. – Igyekezett meggyőzni önmagát. míg bele nem zuhantam az áldott önkívületbe. – Most a balt? Ez az. Ha nem is túl előzékenyen. én pedig zihálva rogytam össze ismét. Tudja a nevét? – A nevemet? – kérdeztem zavartan. hanem egy újabb. Az egyiket fehér nővérsapka keretezte. – Nick Sandman. ez az. Emlékszik a nevére? – Sandman – feleltem. Amikor felébredtem. hogy a dél-afrikai segítsen elvinni a saját tulajdonomat ebből a csónakházból. kis buzi. A férfit láthatóan aggasztotta görcsösen fetrengő és ziháló testem látványa. mintha egy kéz érintette volna a vállamat. – Tudja mozgatni a jobb kezét? – Próbáltam. Nem a régi. de a fájdalom pisztolygolyóként járta át a gerincemet. krémszínű mennyezetet láttam magam felett. majd próbált felsegíteni a földről. Nem voltak rajta hajszálrepedések. a másik a doktorhoz tartozott. mert emlékszem. Aztán addig sikoltottam. amelyet annak dacára felkapcsoltak. Innen cső vezetett felduzzadt orrlyukamba.

nyomában az éjszaka szüntelen szeleivel. áttörnie a csillámló tengeren. sokkal szörnyűbb dolgokon is keresztülmentem már. akik leginkább ahhoz értettek. A Sycorax az én folyómon épült. Tisztességes hajó lett belőle. A fényezés megkopott. Éjszaka. hogy ott állok az orrárbocon. vagy túl költségesnek találták. A hajó formáját tekintve halászbárkát idézett. döntött tatjával. mi fog történni. mennyire súlyos a sérülésem. – Hol lakik? – Jelenleg itt. hogy a válasz nem sokat segít. Arról álmodtam. A Sycorax öt jó évet élt meg. Első tulajdonosa. Tudni akartam. akik vagy túl lassúnak. és én tudtam. Csak a rézborítás . de még nem akartam aludni. Arról álmodtam. de ezúttal se tudtam megszólalni. a festék lehámlott. amely a legviharosabb tengeren is megállja a helyét. biztonságos sétahajóra adott megrendelést. miközben belezuhantam a mesterséges álom puha. ez a régi konstrukció nemzedékek hosszú során át bizonyított a veszedelmes nyugati vizeken. – Helyes. de az új fájdalom hirtelen összemosódott a régivel. csakhogy az álmomban két jó lábamon álltam. ahogy egykor oly gyakran tettem. és megmarkoltam az orrsudár-hosszanti merevítő kötelet. Odamásztam. mielőtt beköszöntött a nagy világválság. a vitorlák szétszakadtak. akit nem érdekelt a gyorsaság. ezért tiltakozni próbáltam. hogy szörnyűbb. szabadon. A Sycoraxnak az örökkévalóságig így kellene vitorláznia. csonka főárbocával. mígnem ott találtam magam az orrárbocon. szerettem rögzíteni a kormányrudat és előremenni az orrba. az elegáns túlnyúlásnak és a szerelékekre fordított gondnak köszönhetően. A gazdag fickó ekkor eladta. szétáradt bennem és hátrafeszítette a hátamat. olyan mesterek keze által.Nem adta jelét. túl a felépítményen. és végigmérem a karcsú hajótest szépségét. amellett tetszetős is. hogy a nevem bármit is jelentene neki. A Sycoraxról álmodtam. Nick. hogy belevilágítson a szemembe. Láttam. – Beszéd közben is a bordáimat tapogatta. és biztosítani akartam arról. hogy ezt teszem. amikor farvizén sziporkázva foszforeszkáltak a fények. és csillagfényes barázdát váj a vízbe. egyenes orrával. de hang nem jött ki a számon. A Sycorax így lett minden egyes nyárral egyre fakóbb. Itt álltam és csak néztem vissza rá. majd egészen 1932-ig minden évben egymást váltogatták a tulajdonosok. vagyonos ember játékszereként. robusztus és hatékony. amint nyílként fúródik bele a sötét vizekbe. sötét. – Tudtam. hogy a nővér a homlokát ráncolja. és most előrehajolt. hogyan kell minél ellenállóbb halászhajót építeni. a doktor pedig az infúzióhoz lépett. jól ismert alagútjába.

és a hosszú nyári szünetben. ám ezt is illő módon. hogy semmilyen költség nem számít. ezzel a régiséggel tovább gazdagítja flottáját. az esővíz lassan elkorhasztotta a tölgyfa vázat. meg az Etonba járó fiúörökösöket. A hajótestet szerető gondoskodással. Az apám volt az. ahol annak idején megszületett. a kabintetőt lehántották. Emellett volt egy londoni. Valami okból apám úgy döntött. amelyektől a Sycorax úgy fénylett. a gyors kocsikat. meg egy lakásunk San Tropez kikötőjénél. akár egy aranyhajó. A katonák rajta gyakorolták a partraszállást. Imádta a flancos holmikat. amely hosszan visszhangzott a kikötő partjai között. aki a hatvanas években rátalált.tartotta olyan tisztán és szárazon a palánkokat. hogy a hajó visszanyerje eredeti szépségét. miáltal a Sycorax elvesztette legendás egyensúlyát. az oldalán feküdt Dawlish Warren homokján. több pénzt keresett. csak a főárboc mögött hagytak meg egy kis zugolyt. Ebben a devoni házban születtem én is. A harmincas évek közepére a hajót munkára fogták. Csak a hajók érdekeltek. Nagyon ment neki akkoriban. A tatrészt rövidre és szögletesre vágták. majd az új rézlemezeket. s eközben hozzászoktam a fakalapácsok ősi döngéséhez. de legnagyobb megkönnyebbülésemre nekem a főiskola közelébe sem kellett mennem. három Maseratira és a két Nicholson versenyhajóra. így elküldhettek valami távoli bentlakásos iskolába. a festett nőket. és az ólmot kiemelték a hajótőkéből. mielőtt visszatértem a távoli bentlakásos iskolába. A hajót sorsára hagyták. mint amennyit valaha is elkölthetett. csökönyös boszorkaként viselte. Bátyám remekül festett elegáns etoni mellényében. ahol boldog elfeledettségben múlattam az időt. Meghosszabbítottuk a . ahol az oxidálódott rézlapokat lehántották testéről. a palánkok szétnyíltak. akárcsak az első tulajdonos. amivel valósággal a fejére vonták a balszerencsét. Fülkéjét megfosztották minden felesleges fényűzéstől. Mi vittük fel a szurkot és a kátránypapírt. A londoni ingatlanokra kötött viszont-bérleti szerződésekből telt neki egy Rollsra. ugyanabban a műhelyben segítettem újjáépíteni a Sycoraxot. Én segítettem dugarozni a palánkokat. de ő The Girl Pauline-ként is biztonságban kiszolgált öt szezont a devoni földnyelv körül. amilyenek a vízre bocsátás napján lehettek. Apám. úgy rendelkezett. Túl ostoba és túl lassú voltam ehhez. melyeket a házunk közelében. két Jaguárra. A háború ekkor ért véget. a farvitorlát félrehajították. csak az. Pedig még a nevét is megváltoztatták. már-már elfeledett mesterfogásokkal javították ki. a folyón horgonyzott le. egy berkeshire-i házunk.

Apám lassú vitorlást akart a hosszú naplementékhez. ma is látom magam előtt a bakokra állított kész főárbocot: nyílegyenes. ám a hajótőke túlságosan megnehezítette a folyón tett sétautakat. amit csak az apám összegyűjtött. a koktélpartikhoz és a karjában olvadozó lányokhoz. ahogyan azt a déli oldalon termő fával tenné. és a halott hajó lassan új életre kelt a devoni műhelyben. csakhogy sohasem tudott megválni az általa megszerzett szép dolgoktól. de amint elnéztem az ár hátán ringatózó hajótestet. és a nap ne húzhassa el. azután aranyszínnel festették ki. Apám eladta volna. amikor megtörtént a vízre bocsátás. mint valami elegáns kerti pavilont. azután elérkezett a nap. ám én voltam az egyetlen. olajlámpásokat políroztak. Segítettem a hajóépítőknek kinagyolni a fát. egyik szögletet a másik után. amikor lassan beleeresztették az iszapos folyóvízbe. mi irányítottuk neki az orrát az Atlanti-óceánról érkező roppant hullámoknak. Nagy ritkán beindította a motort. A tengeri szelek közepette szilárdan állta a sarat. Azután. Régi nevét mélyen belefaragták az új tatba. Lenmagolajba és paraffinba áztattuk az új árbocfákat. azután rétegekben vittük fel rájuk a lakkot. szórakoztatónak találta. és az új kabinban elhelyezhettük az összes rézszereléket. hogy a Sycoraxot vízre bocsátottuk. Apám felfigyelt odaadásomra. Még hátravoltak a kötelek. köteleket vertek. . – Csak akkor csökönyös. Új árbocfákat vágtak. Tikfa fedélzetdeszkák kerültek fel. S lehetett a Sycorax bármily csökönyös. Ha lehunyom a szemem. minden érdeklődését elvesztette a Sycorax iránt. ahogy azt elvárta volna. A háza előtt tartotta. Vitorlákat varrtak. aminek annak idején megépítették. Talán még sohasem láttam apámat ennyire dühösnek. ám a Sycorax ugyanaz a megátalkodott boszorka lett. és akkor elvisz mindenhová. hogy helyére kerülhessen az új tatárboc a két keresztmerevítő kötéllel. ez lesz az én hajóm. mígnem a két fenyőtörzsből kialakult a sima és fénylő felületű árboc. ha igába akarod hajtani. Márpedig a Sycorax páratlan szépség lett csillogó rézburkolatával és fénylő lakkozásával. gondosan a fenyőerdő északi oldaláról választották őket. Jimmy szerint nem akadt nála különb vitorlás Devon környékén. és csak úgy tündököl a napfényben. Jimmy Nicholls és én vittük ki a tengerre. hogy tegyen vele egy kört a folyón. A hajó minden ízében olyan gyönyörű lett. magamban megesküdtem rá. beléptem a hadseregbe. hogy amíg élek. – Engedd szabadjára. csak épp nem viselkedett olyan kezes bárány módjára. aki a vitorlák kibontásával bajlódott. Hat évvel azután. hogy a törzs színfája középen legyen. fiú – mondta vaskos devoni kiejtéssel.lefűrészelt tatot. Hátuljába dízelmotor került. amilyennek elképzelte.

azután egy törődött. Megnősültem. hogy kivigyem a Sycoraxot a tengerre. ritkás ősz haj és gyászos arc. Tarthatatlan feltételekkel különféle hiteleket vett fel. mint mindig. majd apám idővel veszített. Nick? – Átkozottul jól. szürke öltönyt viselő férfi bukkant fel az ágyamnál. halálsápadt. hogy ha egy bűntettet elegánsan öltözött üzletemberek hajtanak végre. hogy emlékszem rá. Ötvenes éveiben járhatott. de a bíró egyértelművé akarta tenni. nem? Ez az egyetlen ezen az istenverte világon. . – Nem szeretem a nagy hajókat. és egész életem új irányt vett. – A gárdába? Nem. – A mellkasomra nehezedő fájdalom miatt kimerítőnek találtam a beszédet. Sárga fogak. – Nem emlékszik rám. ugye? – Magas. hogy eladja nekem a Sycoraxot és a kikötőt. de továbbra is lejártam Devonba. A harca egyre kilátástalanabb és értelmetlenebb lett. amelyet ő és a bátyám olyan magas szinten űztek. Ezt. és ő maradt az egyetlen. ha addig kitartana az eső. csak hogy egy kis pénzhez jusson. Kívánatos. amit szeretsz. apám el tudta volna képzelni. hogy bankárnak vagy brókernek állok. reménykedő felhang. teli borotválkozásból származó sebhelyekkel. – Még motorozni is elmennék. de idősebbnek tűnt. gyűrött. amelyeket nem tudott visszafizetni. ám ahogy telt az idő. meg a nőket. Kivéve a Sycoraxot. Később kiderült. csak ő. – Tetszett neki. és lecipeltem a vitorlavásznakat a csónakház padlásáról. és kiveszem a részem a fehérgalléros szélhámosságból. – Már Harry Abbott nyomozó. – Miért nem a nyavalyás haditengerészethez? Szeretsz hajózni. – Hogyne emlékeznék – feleltem. Melissa és én a hosszú hétvégeken lemotoroztunk a devoni házhoz. Addigra nem maradt semmim. – Csak elpocsékolod az egész nyavalyás életedet! Ha nem is voltam tündöklő elme. sőt még a lélegzetvételt is. véreres szemek.– Az isten szerelmére! – üvöltötte. Beléptem a seregbe. attól az még bűntett marad. kemény ítélet volt. akit akartam. apámat egyre ritkábban találtuk ott. Én ekkor már az Atlanti-óceán déli térségében hajóztam. nem a gárdába. Hét évre ültették le. – Hogy s mint. – Harry Abbott őrmester. miért. – A seregbe? – Hosszú csend. Még arra is hajlandó volt.

amíg a kedélyek lecsillapodnak egy kicsit. És a cuccomat. – Látta a szerdai lapokat? – kérdezte. – A változatosság kedvéért majdnem olyan az idő. Akárhogy is. – A francba – szisszentem fel. nem nagy meggyőződéssel. És általában mindenemet a hajómról. – Nagydarab? – Mint egy toronydaru. – Fanny Mulder. Az ágy felé nyújtott egy szennylapot. – Abbott mélyen a szemembe nézett. – Az utolsó két szót végtelen utálkozással ejtette. sem túlzott érdeklődésnek. amíg azok is ott mulattak. egy másik a házról.– Most épp nem esik – közölte Abbott panaszos hangon. – Jól elintézte magát. aki a szart is kiverte magából. Egy fénykép egyenruhás jómagamról. de mindenki csak Fannyként ismeri. Valami fogorvos találta meg. és talán abban reménykedett. mintha tényleg tavasz lenne. Vagy Spanyolországban. . Ugye. és hozzájuk fordult. – Abbott nem adta jelét sem meglepődésnek. – Háborús hőst ért támadás a Tv Tony búvóhelyén – olvasta. – Gyanítottam. És remek partikat adott. – Egy dél-afrikai fickó volt. – Ráadásul hidegre is akarta tenni. aki imádott a törvény helyi képviselőivel barátkozni. – Abbott összehajtogatta az újságot. – Fanny? – Francis. Alighanem Franciaországban van. Apám a tőlük hallott szóbeszédekből élt. és a padlóra köpködte a magokat. Bannister Londonban tartózkodott. mégsem panaszkodott senki a rendőröknek. Mr. Kiválasztott egy szőlőfürtöt a gyümölcskosaramból. Sokszor mérföldekre is elhallatszottak. mi? – Elcsórta a tárcámat. Címlapsztori. ha ittasan vezetett. várni fog a visszatéréssel. nem zavarja. Mr. Abbott bólintott. ha rágyújtok? – Mindenképpen rágyújtott volna. Lelécelt. – Kidobta a partra. Abbott régebben az apámmal golfozott. Bannister hivatásos kormányosa. – Nem. Esetleg visszatért a szülőföldjére. – Mr. egy nagyobb kép Anthony Bannisterről. – Szóval nem ő volt az. Bannister szerint maga megpróbált betörni a csónakházába. hogy az ár majd magával viszi. amint az várható volt. nem igaz? – kérdezte Abbott.

. mitől döglik a légy. és a fájdalom ostorként csapott le a mellkasomra. – Vastagon benne van. – A felesége volt az. – Akárki is lehetett. – Ismeri az ilyet. Köztük az én cuccom is. milyen bőkezűen támogatta a rendőrárvákat és a nyugdíjalapot. – Mr. – Az egészet elszállítják George Cullenhez. mint mindig. – Nem nagyon kedveltem őt se. amíg lecsillapodok. – Hiányzik az örege. Volt egy sor másik ügyünk is ezen a télen.– Az én nyavalyás csónakomat tartja ott! – tiltakoztam túl hevesen. de mindig csak a vitorlázással törődött. ha csak pisztrángra megy. valami átkozott londoni. – Bannister vontatta szárazra a hajómat? – Az ördög se tudja. Könnyek szöktek a szemembe. Nem is csoda. Abbott feddően horkant fel: – Meglátogatta már az apját. Amerikai. – Abbott megvetően horkant fel. amelyik még akkor beszíjazza magát a horgászszékbe. – Miért? – Nem tenne jót a róla kialakult képnek. – Mulder volt az – erősködtem. A szokásos. Az a fajta. Sok időt töltött itt. csak hogy témát váltsunk: – Mikor vásárolta meg Bannister a házat? – Néhány éve. hogy valamelyik kitömött gorillája hazavágott egy háborús hőst. hogy emlékszem George-ra. A bíróságnak ennyi idejébe telt. Nick. és belehamuzott. aki hétvégeken lejár ide. mintha ez egy csapásra megmagyarázná az utálatát. – Úgy tette hozzá az utolsó szót. hogy megmutassa a bugrisoknak. tekintve. – Ládaszám állnak az ilyen holmik abban a csónakházban. Nick? – Még nem volt rá időm – feleltem. Ő ragaszkodott a devoni házhoz is. – Már úgysem lesz ott sokáig. – Nem azt mondják róla. Abbott kivárta. – Abbott kihúzta az éjjeliszekrény legfelső fiókját. nem igaz? – vonta meg a vállát Abbott. Nick. Nem szívesen olvasná a lapokban. Bannister persze eltussolná az egészet. Emlékszik még George-ra? – Még szép. – Ami nem is meglepő. Görcsösen köhögni kezdtem. hogy remek vitorlázó? – kérdeztem közbe. – Abbottot láthatóan nem is érdekelte a kérdés. bár ezt nehéz lesz bizonyítani. azután. majd zajosan az infúziós tartály felé fújta a füstöt. Alighanem Mulder is vele üzletelt. amíg felszámolta az öreg hagyatékát. Eltulajdonított rádiók és mélységmérők.

Úgy értem. most már nem. – Lenézett a cigarettájára. és lopott még egy fürt szőlőt. – És nem magának kellene vádat emelnie? – Mondtam már. akit lecsaptak. nem úgy a gazdag fickóknak. nem hinném. – Beszélek az illetékesekkel a dolgáról. a gazdag fickók meg a fényes jachtjaik nem élveznek elsőbbséget. köszönöm.– Azt hittem. nem én. Nem sok haszna lenne. – Abbott odalépett az ablakhoz. – Az isten szerelmére! Kifosztotta a hajómat! – Nehéz bizonyítani. amíg nekünk kell gondoskodnunk az árvákról meg a kifosztott öregasszonyokról is. – Miért nem szorongatta meg? – Maga volt az. – Tüdőtágulás. A régiek kedvéért. Az árváknak és az öregasszonyoknak általában nincs biztosítása. mármint a turistákat. – Nem hinném. Nick – mutatott rá Abbott –. arra számíthat. szerintem. Bár nem hinném. Szívességből jöttem ide. hogy elintézzék az ilyen nehéz ügyeket. Abbott ügyet sem vetett a gúnyra. . Nick. miközben partiról partira járt – vontam meg a vállam. A volt feleségem nem újította meg a papírokat. – Az én hajóm sem volt biztosítva. – Melissa se tarthatott mindent a fejében. és összeráncolta a homlokát a felhőtlen égbolt láttán. – Micsoda egy istenverte bolond maga – csóválta a fejét Abbott. nemde? – Még a másik kórházban látogattak meg. – Vádat emelnek Mulder ellen? – akartam tudni a választ. miért akarja Abbott szántszándékkal elterelni a szót a fontosabb kérdésekről. Többé nem tartozik rám. – Jimmy november óta kórházban van – adott magyarázatot Abbott arra. megvonta a vállát. hogy egy kicsit elcsevegjünk. Túl sokat dohányzik. – Én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. – Hát. az adófizetők azért tartják magukat. – Akkor mivel foglalkozik? Parkoló cédulákkal? Maga bírságolja a buggyantakat? – A buggyantakat. – Nem az én dolgom. Nick. – Amellett úgy volt. Harry – mosolyodtam el gúnyosan. hogy bármit is lépnének. Akkor már inkább testi sértéssel vádolja. – A kölykökkel találkozott. hogy Jimmy Nicholls figyel a Sycoraxra. miért nem vigyázott senki a hajómra. ha annyira akarja. – Azon tűnődtem. – Abbott nem tűnt túl lelkesnek. Nick.

Harry. – Most már érti. és a végén. Abbotton most először látszott a döbbenet. a többi holmimmal együtt. Abbott az ajtó felé biccentett. Megváltoztathatja az életét. – Én csak megtagadtam a parancsot. Az a nyavalyás Mulder ellopta. – Annyira sajnálom. – Az a másik kettő szolgált rá – mordultam fel. Harry. hogy beszélhessen egy nyavalyás ügyvéddel. Nick. és nem hiszem. – Egy csomó rosszéletű van odakint. az isten szerelmére! És vádat akarok emeltetni Mulder ellen. még ha a bíróság együtt is érezne magával a kitüntetése miatt. Elintézem. Nick. – Ha ragaszkodik hozzá. – Attól még Viktória-kereszt. – Bannister odafigyel az embereire. – A Viktória-kereszt miatt. – Tudja. mintha csak most ébredt volna rá. és amikor nem feleltem. ahol egy pillanatra megállt. hogy láthassák. A sajtó. Ő csak George Cullennel szokott üzletelni. – Abbott biccentett búcsúzásként. Felejtse el! – Nem akarom elfelejteni. hogy lopott. – Nem éri meg. Harry? – Azt fogom tenni. Nick.– De ha a maga helyében lennék. – Megrázta a fejét. . Nick? Igazán büszke. – Azért csak terjessze a hírt. És vissza akarom kapni. Abbott a homlokát ráncolta: – Visszakapni? Mit? – Az érmet. Ott volt a zsákomban. – Kivárt. Minden komoly gyűjtő tudni fogja. Napok óta csak arra várnak. máskülönben nem lesz rá pénzem. Nick. – Az ajtóhoz lépett. hogy Fanny ismerné a megfelelő csatornákat. hogy az örege mindig büszke volt magára. Nick. George pedig egy ujjal se nyúlna a medáljához. én nem erőltetném azt a vádemelést – húzta ki magát Abbott. Nick. – Én nem akarok változtatni az életemen. hogy újjáépítsem a Sycoraxot. úgysem tudja egykönnyen eladni. aki jól felkavarja a szart. Ha ragaszkodik hozzá. Fel fog bérelni valami nagymenő ügyvédet. mekkora csapás ért. Be kell perelnem valakit. ha hagyja. magyarázatként még hozzátette. aki boldogan kitöltené azt a csekket. akkor is a nyakába varr egy jó zsíros számlát a költségekre. rendben. – Tartsa őket távol. miért kell beperelnem azt a rohadékot? – Ha ez megvigasztalja. Abbott sóhajtva fogadta konokságomat.

hogy megértsem. ha bebizonyosodik. – Csak abban az esetben. Azt gondolta. hogy felszívódott. amíg érvényben van ellene a körözés. valamikor majd újra megpróbálkozhatok a bicegéssel. – Az ügyvéd lemondóan csóválta a fejét. visszafeküdtem. rengeteg idő. Azon tűnődtem. Panaszosan jajdult fel egy mentő szirénája. elhitette velem. amennyiből újjáépíthetem a Sycoraxot. és ha meg is találják Muldert. a vitorlásévad pedig gyorsan eltelik. Sosem engedhetnék meg magamnak új URH-rádiót. Ha valakitől kapok fát. és azt kívántam. mire sor kerül rá. készíthetek új árbocokat is. még kisebb. aki nyomtalanul eltűnt. ám mindehhez idő kell. A hajó egy vagyont felemésztene. a hajócsavart. hogy a költségek ily módon engem terhelnek. hogy megjósolja. meddig kell még itt lennem. a vitorlákat. A doktor azt mondta. gazdátlanul a gaztenger közepén. bár borúlátónak tűnt. mire a viharos téli szelek először söpörnek végig a csatornán. akit testi sértéssel és rablással vádoltam. ám ez csorba fegyvernek bizonyult. ha egy daruval bakokra akarnám emeltetni a Sycoraxot. Ameddig visszatartottam a lélegzetemet és mozdulatlanul feküdtem. A fájdalom alattomosan viselkedett. Ellene fordíthattam a törvényt. az érdemérem visszaszerzésére meglehetősen csekély az esélyem. hogy rendelkezik annyi pénzzel. hogy Mulder az ő megbízásából cselekedett. a vezetékeket és a műszereket. néhány száz fonttal pedig lehetetlen lenne betömni egy ilyen feneketlen szakadékot. A kárt Fanny Mulder okozta. bár odáig nem merészkedett. Tudtam. odakint a várócsarnokban kerekes ágy döcögött. S még ekkor is bőven akadna tennivaló. Jól tudtam. a kabintetőt lefedhetem vízálló furnérlapokkal. – A hajóban okozott károkért nem perelhetem be Bannistert? – kérdeztem. Az ólmot helyettesíthetem vasöntvénnyel. A gödör alján éreztem magam. milyen kevés esélyünk lenne ezt bizonyítani. Már abba is félig belerokkannék anyagilag. Az ügyvéd megnyerőnek. hogy visszaperelhessem valakitől a Sycorax javítási költségeit. hogy nem engedhetném meg magamnak a lámpákat. nem lehettem biztos abban. Mint mondta. Mulder felszívódott. rothadó hajótesttel.Másnap hivatalosan is panaszt tettem Francis Mulder ellen. A hajótestet kipofozhatnám a roncsokról kimentett lemezekkel. bárcsak lennének rajta hajszálrepedések. Miután elment. Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a Sycoraxot. a mennyezetre meredtem. ám amint újabb levegőt vettem. és a Sycorax akkorra se lenne kész. máris visszatért. mennyi időbe telik. és addig aligha tér vissza Angliába. arra pedig. Soványka bankszámlámra gondoltam. összetörten és partra vetetten. nem is beszélve .

– Nevem Bannister. – Ki az ördög maga? – Ellen akartam állni a bűverejének és az önkéntelen meggyőződésnek. van egy közös problémánk – kezdte.a hajóváz érlelt tölgyfájáról. – Amit a maga búr harcosa tönkrevágott. és a napbarnított bőr sem tűnt olyan makulátlannak. ám amikor elfordult az ajtótól. Jól tudtam ezt. de a hosszú állkapocs valamivel tokásabbnak tűnt. csak épp ez az Anthony Bannister fájón hiányolja a sminkesét és a fényképészek által bevetett szépítő fogásokat. Bólintott. – Az én egyetlen problémám a hajóm. mint a képeken. Ha roncsként áruba bocsátom. Talán kellett volna. Magas férfi állt az ajtónyílásban. – Nővérek álltak mögötte az ajtónyílásban. és a személyzet egy emberként adta át magát a kivételes alkalom hangulatának. Arra számítottam. – Ereztem a hírnév és a vagyon álnok csábítását. hogy valóban a híres Anthony Bannister áll előttem. mint aki feltételek nélkül kész elismerni teljes felelősségét. A Sycorax gazdag ember játékszere. – Azt hiszem. tehát mennie kell. Tony Bannister. ám ekkor elmosolyodott. . Ha tehát nem adom el magam. engem figyelt. mint amire számítottam. ha ötszáz fontot kapok érte. Nem engedhetem meg magamnak. arra is felfigyeltem. hogy a Bannisterhez hasonló alakok végtelen nemtörődömséggel és magabiztossággal gázolnak keresztül mindenen és mindenkin. Vagy eladhatom magam a lapoknak. nem szegény ember álma. el kell adnom a Sycoraxot. amit sose tennék meg. Bannister lefegyverző mosollyal kért tőlük elnézést. Ez az. mielőtt becsukta az ajtót. Mintha a királynő tette volna a tiszteletét. s hirtelen minden tökéletlenséget elfeledtetett a túláradó és megkapó vonzerő. amiért a nagy Tony Bannister ellátogatott a kórházukba. és én kinyitottam a szemem. Meglepett a nyugtalansága. Az ajtó megcsikordult. és igyekeztem elfogadtatni magammal. s keményen küzdöttem ellene. Sportosnak és elegánsnak tűnt testhez álló tweedzakójában. amíg rájöttem. hogy kettesben maradhassunk. a szőke haj kevésbé fénylett. arcukon ostoba kifejezéssel. Nem ismertem fel azonnal. Beletelt egy-két pillanatba. még szerencsés vagyok. – Sandman kapitány? – A jól ismert hang megbízhatóságot és kedvességet sugárzott. Idősebbnek tűnt. hogy feltétel nélkül megbízhatom benne. mindenki izgatott volt. hogy deréktájban igencsak elődudorodik az inge. és megélhetek a sztorimból.

Felteszem. Ha megteszi. ami lehetőséget nyújtott. – Szinkronizálva? – vontam fel a szemöldököm. Arany karkötőt viselt. de az anyagokat már nem tudom megvenni. – A munkát még csak elvégezném magam – mondtam –. s ezt mindennél többre tartottam. amelyet olyannyira megfogott a nikotin. én szerencsére nem vagyok leégve.– Az én hibám. Harciasságom nyom nélkül elpárolgott. – Még nem vágtunk illesztést a fába. de a készpénz még szebb. Mert a Sycorax kedvéért. A teljes film meglesz úgy hatvan perc. Őszinteséget mutatott az irányomban. – Nyers micsoda? Lendületesen mutogatni kezdett jobb kezével. a harmincas évei közepén járó nyughatatlan filmrendezőt Anthony Bannister küldte hozzám. hogy a hajó gazdátlan. amit én is megérthettem. mintha okkerszínű festékbe mártotta volna. ráadásul alig tíz perc van belőle. – Nos. talán nagyobb . – Elmosolyodott. hogy alaposabban megnézhessem magamnak. amiért ekkora híresség tiszteletét teszi a szobámban. miszerint szép dolog a tisztesség. Felnéztem a jól ismert arcra. Amióta betette ide a lábát. ha a hajója visszanyerné eredeti formáját? Egyszerűen kifogta a szelet a vitorlámból. – Nincs összecsiszolva a hang – felelt helyette Matthew –. egyes-egyedül a Sycorax miatt. csak összevágtuk a snitteket. Amikor Londonból felhívott és értesített Matthew érkezéséről. – Vagy kilencven – vetette közbe Angela Westmacott –. hogy ez még csak a nyers vágás. és ez kockázatos. – Meg kell értenie – közölte Matthew Cooper –. – Még nem csináltunk mást. Valamilyen okból eszembe jutott apám kedvenc mondása. azon kaptam magam. – Nem nézett rám beszéd közben. Hibát követtem el. és ezért elnézést kérek. hogy együttérzéssel hallgatom a szavait. – A homlokát ráncolta. tudja. Bannister nem tett említést a lányról. márkás aranyórát és két jókora aranygyűrűt. de biztosítottak arról. csak durván összeszögeztük a darabokat. – Matthewt. egyik cigarettáról a másikra gyújtott. azt szeretné. – És még nincs is szinkronizálva – tette hozzá Angela Westmacott. s még én éreztem magam lekötelezve. úgy próbált rálelni a hasonlatra. hogy úgy tűnt. és felém nyújtotta jobb kezét. s bármennyire vonakodtam átadni magam a Bannister iránti feltétlen nagyrabecsülésnek. megráztam az aranyló kezet. Egy kicsit le vagyok égve.

CD-lejátszók. Haját csatokkal és tűkkel fogta szoros présbe. ezért megismerkedésünk után el is döntöttem magamban. – Kockázatos – ismételte meg –. kontyából csak a legvilágosabb pihék szabadultak ki. Képtelen voltam levenni róla a szemem. légiesen könnyed jelenség volt. hogy kicsikarja beleegyezésemet. pontosan mire is gondoltunk. valamint egy hatalmas tévé – a legnagyobb. hogy abban a pillanatban felébresztette szunnyadozó oltalmazói ösztönöm. Akadtak itt rádiók. fehér és rózsaszín puffos konfekcióruhát viselt. pedig mennyire szerette apám a régi formáját! Ez az új szalon megvolt vagy huszonkét méter hosszú.lelkesedéssel várom a találkát. Filmre akarta venni az életem. és minden részéből lélegzetelállító panorámát kínált a kert alatt kígyózó folyóra. de ő csak a fejét rázta. sőt felkavaróan gyönyörű jelenség volt. lézerlemez-lejátszók. A tűz körül fehér bőrrel bevont szófákat helyeztek el. A lépcsők és az ablakok között magányos szigetként állt a tágas kandalló és masszív rézkürtője. Ennek a meggyőződésemnek hangot is adtam. hogy nem visel jegygyűrűt. videomagnók. Formátlan. milyen törékenynek és finomnak tűnnek aranyfürtökkel keretezett vonásai. Most már azon tűnődtem. – Máris filmre vettek? – értetlenkedtem. hogy Anthony Bannister televíziós cége afféle csalinak küldte őt ide. olyan törékeny. Anthony Bannister ráadásul éppen azon fáradozott. a sérülésem és a felépülésem. csatok és szorítók. Arra is felfigyeltem. kazettás magnók. míg a szalon északi végében az űrkorszakhoz illő hifieszközök és monitorok sorakoztak. jobban érzi majd magát. – felvevők. Bannister házának új utcafronti szobájában tanácskoztunk. ahol most a húszméteres beltéri úszómedence vize fodrozódott. . Matthew Cooper egy videokazettát vett elő aktatáskájából. Szándékosan hétköznapi ruhái nem lehettek olcsók. – Nyers vágás – magyarázta Matthew. hogy valamennyi képernyőn én jelenjek meg. amit már filmre vettünk. Divatosan szertelen és rendkívül. ezért elküldte hozzám Matthewt és Angelát. míg buggyos fehér nadrágjának szárát betűrte rózsaszín bokacsizmájának szárába. mert a beleegyezése nélkül elveszik az az anyag is. – Tony úgy gondolta. A ház teljesen megváltozott. ha látja. ebben a képernyőkkel telizsúfolt otthonban. hangfalak. Három kárpitozott lépcsőfok vezetett a szoba felső részébe. A célra keresve sem találhattak volna jobbat. Angela magas. amelyet auraként lengtek körül a különféle övek. szüntelenül arra gondoltam. amint belépett a szobába. Kórházban töltött két évem farkaséhséggé fokozta szunnyadó párválasztási ösztönöm. hogy csakis tévés műsorvezető lehet.

A fedélzeten csupán egy fekete gyapjúsapkát viselő kormányos tartózkodott. – Egy francia hajó – szólaltam meg. nagyon ügyes. Bannister orvosai ápoltak. hogy távol tartottam magamtól a sajtót. Lakóhelyet. mekkora árat fizetek érte. Amikor eljött hozzám a kórházba. Talán Cherbourgból jön. de a csalókán lanyhának tűnő széllökések épp a tetőző tavaszi dagály ellen dolgoztak. semhogy jelét adjam Angela Westmacott iránti haszontalan vonzalmamnak. vagy talán a szeretője. hogy ne adjam jelét bosszúságomnak. hogy a támadók kiléte ismeretlen. – Az első. Különben is. ahol az elmúlt három hétben gyorsan javult az állapotom. akik megrongálták a hajómat. – Tényleg csak nyers vágás – mentegetőzött előre. Az egyik lap szerint azok a vandálok támadtak rám.– Akkor talán meg is nézhetnénk. – Úgy beszéltem. Bannister felajánlott nekem mindent. – Mehet a videó? – kérdezte most Angela. Feltételeztem. Ügyes. amellyel kivitte a hajót. semmi kellemetlenség. nem? – indítványozta. Mennyire igazságtalan. Elhagytam a kórházat. Fanny Muldert senki sem említette. mások csupán annyira szorítkoztak. Bannister úgy jött ki az egészből. – Akkor készen áll? – erősködött Matthew. mintha elégedett lennék. de most már minden rendben. s én csodálattal adóztam ügyessége előtt. Innen nézve talán könnyűnek látszott. Az ablak mellett álltam. Már a gondolat is féltékennyé tett. A Sycoraxot kiemelték a gyomok közül. hogy beköltözzek Bannister házába. és én csak magamra vethetek. Hónapokat töltöttem azzal.és orrvitorlával manőverezett a kikötőhely felé. mint a ma született bárány: hófehéren és illatosan. inkább figyeltem a hajót. biztonságot. Már akkor tudnom kellett volna. Matthew a készülékbe helyezte a szalagot. amit idén látok. és egy alumíniumtestű jachtot figyeltem. Bannister házvezetőnője etetett. hogy ő lehet Matthew asszisztense. „TV Tony megmenti a háborús hőst”. amit csak akartam. hogy rendkívüli szakértelemnek lehetek szemtanúja. mintha nem is hallottam volna a kérdést. Bannister medencéjében úszkáltam. gondoltam. amíg ő Londonban tartózkodott. egy megújult Sycoraxot. amely kibontott fő. hogy a szépség látványa akaratlanul is ilyen maró kínokat okozzon. mire Bannister most egy tévéfilm főszereplőjévé akar tenni. és én tudtam. amikor a lapok másnap világgá kürtölték Bannister nagylelkűségét. pedig igazság szerint keményen küzdöttem azért. és . Valami csúnya dolog történt a csónakházban. – Hát jó. Semmi jogi macera. csak béke és megbocsátás. Egyik újság sem kapcsolta össze a támadóm személyét Anthony Bannisterrel.

a lyukakat fenyőrosttal tömítették. egy fiatal lány. Sandman kapitány is egyike volt azoknak. tíkfát. Félrefordítottam a fejem. és lenéztem a bakokra állított Sycoraxra. Gyászos muzsika szólt a háttérben. TV Tony elvarázsolt mindenkit. – Ez lenne az – fedett meg Angela. letakarították a fedélzeti felépítményeket. – Csak. érett tölgyet. méghozzá mindenből csakis a legjobbat: mahagónit. vízhatlan vászonba burkolva. akár az odvas fogakat. amikor Matthewt képzeltem a rendezői székbe. ha nem nézem végig? Nem sok mindent mondhattak erre.bakokra állították Bannister pázsitján. A hajé most ott állt. A mi 105-öseink. azután a tévében hirtelen megjelent egy portól szürke. Mostanra kiszivattyúzták a vizet. fekete . A lefűrészelt árbocok csonkjait úgy húzkodták ki. A rizspapír vékonyságúra oxidálódott régi rézlemezeket lehántották. akik…” Felálltam: – Nem bánják. június 14-e. hogy fogalmat alkothasson az egészről – Angelát láthatóan irritálta Matthew közbevetése. amiért szerinte nem mutattam kellő érdeklődést a sötét képernyőn pergő számsorok iránt. Az ablakhoz sántikáltam. jellegtelenül kopár. A betűk eltűntek. leveszi a sapkáját és megrázza hosszú. gondoltam. – 1982. „– Falkland-szigetek – Anthony Bannister jellegzetesen meleg hangja ezúttal átitatódott halálos komolysággal. hogy megfizessem a mutatvány árát. és várta a hajótest befoltozásához szükséges új faanyagot. és én felismertem a foszforos gyújtóbomba fehér villanását. és ereszkedtek alá csalóka lassúsággal. hogy lássam. amint a Vernet-hegyről tüzelnek. rózsaszín hajnali fényben fürdő táj. és most eljött az idő. rezet. Megrendelték a javításhoz szükséges anyagokat. Angela Westmacott filmje. A brit csapatok ostromgyűrűje bezárul Stanley körül. A távolban robbanás hallatszott. – Ez még csak munkacím – vette Matthew kritikus megjegyzésnek sanda pillantásomat. Vagy valamilyen kevert töltet? Robbanóanyag és foszfor az aknatöltet helyén? Az képes még csúnya dolgokra. Épp időben néztem el a folyó mentén a francia jacht irányába. a hideg dél-atlanti szélben máris ott érezni a közelgő diadalt. amint feltűnt a főcím: „Egy katona története. amint a vitorlázó. Láthatóan rosszul ítéltem meg látogatóimat. a képen megjelent a sötét éjszakai égbolt. a menthetetlenül elkorhadt részeket kivágták. Katonáink már maguk mögött hagyták a Goose Green-i és a hegyékben megvívott ütközeteket. Világító rakéták írtak le széles ívet. oregoni és lucfenyőt.” Meglepett pillantást vetettem a lányra. a hajótestet megtisztították.

Előresétált az orrfedélzetre. – Máshogy? – Nem a fényképet vesszük fel. – A narrátor – magyarázta Matthew segítőkészen –. amelyért az érdemérmet kaptam. hosszan elnyúlt arcomra. amolyan láthatatlan hang. Maitland doki rózsaszín arca szinte betöltötte a képernyőt. Mögöttem Bannister híres és mélyen zengő hangja felidézte a történetemet. hogy mindenki tudja. Nem ismertem rá a leírására. és én irigyeltem tőle ezt az egyszerű feladatot. még az is megdöbbentett. „Őszintén szólva. hogy feltekerje az orrvitorlát. A test sem bír ki mindent. hogy visszafordultam az ablaktól. ahol a távolban gomolygó füst és felvillanások háborús hátteret festettek az eseményekhez. de nem tudtam. A képernyőn éppen leírta a pillanatot. hogyan tudtak másolatot szerezni belőle. Visszaemlékeztem a hamisítatlan élvezetre. ugyanazt a pillanatot. Akaratlanul is visszafordultam. De hát nekünk éppen ez a szakterületünk. hogy megúszta élve. mint amikor valaki a saját gyászjelentését olvassa. Seszínű hajam szokatlanul rendezett volt. A képen nem hasonlítottam önmagamra. Arcomat eközben felváltotta Terry Farebrother őrmesteré. hanem magát. legalábbis nekem úgy tűnt. Újra megtanítjuk járni a sérült embereket. Azon tűnődtem. Éppoly valótlan volt az egész. színtelen és kiszámítható módon lerótta tiszteletét a sebesült tiszt előtt. – A filmen természetesen máshogy mutat majd – Angela felfigyelt rá. hogy lássam a képernyőn saját arcomat. Majd ne felejtsek el elugrani érte. amikor megérkeztem a kikötőhelyre. Eszembe jutott. amikor megsebesültem. még marad idő egy italra az ár visszavonulása alatt. erőszakosnak és köpcösnek tűnt egyenruhájában. hogy Terry a mai napig a házában őrzi felszerelésemet. Őt az egyik surreyi gyakorlótéren vették fel. – Ezen a helyen lép majd be a narrátor – vetette közbe Angela –. és Nick nagyon súlyos sérülést szerzett. Farebrother őrmester a kamera kedvéért akcentus nélkül és árnyalt szavakkal szólalt meg. mintha csak olcsó parókát tettek volna ocsmány. és a Viktória-kereszt helyett inkább arra számítottam. Próbáltam kizárni a hangokat. egykor ott állt feleségem öltözőasztalán is.haját. hogy megfenyítenek az egyértelmű parancsszegésért. A felvétel öt évvel korábban készült. fenyegetőnek. Nem éreztem magam hősnek. és tudtam. csak istenverte bolondnak. hogyan kezelték. amint végzek kötelességeimmel. – Mint istené? .” A filmben felbukkantak a fizikoterápiás helyiségek.

a Sycorax. ahová egykor hazafias érzelmeitől vezérelve tört be. hogy visszautazik vele a Falkland-szigetekre.” „Nick Sandman nem adta fel – úszott be Tony Bannister hangja. – De hát ez hazugság! – fakadtam ki indulatosan. – Most csak azt próbáljuk érzékeltetni. – Angela megállította a szalagot. és Tony illő módon elnézést kért mindenért. és arról álmodott. én azonban összeférhetetlen természetem folytán valamiért úgy próbáltam meg igazolni a kórházi kezelés céltalanságát. és a hangjával érzékeltette. és az iszapos folyópartra sodródott.” A képen megjelent a Sycorax. Az egyik indiai ápolónő arról beszélt. és ezúttal sem hallottam ki a kijelentésből panaszos felhangot. mint az Atlanti-óceán távoli sarkában zajló értelmetlen csetepaté szokványos áldozatát. Láttam. A film elmesélte. amint kiemelte a gazból és a pázsitra helyezte a Sycoraxot. mekkora szenvedést okozott neki. Láttam tíz rettenetes percet. a legtöbb katonatiszt konformista. „Meggörnyedt a fájdalomtól – tudatta a nővér. ez a nyersre vágott film. ami inkább vallana bűnözőre. Békében hajózik el oda. – Tudtam. Mint kifejtette. Ez volt a munkájuk.” – Ó. sajnálatos baleset. mi mehet végbe benne. hogy harciasságomat némiképp ellensúlyozták a tisztességről és becsületről alkotott régimódi elképzeléseim. hogyan írtak le. amint elnézte. és közölte. ugyan már! – tiltakoztam. együtt épülnek fel. hogy újra megtanultam járni. – Bannister a kikötőmet akarta! Ő meg az rohadék búr vontatta partra a hajómat! – Csakhogy ezt mégsem mondhatjuk. aki bólintott.– Pontosan. . Nem úgy tűnt. amelyből mindenki megtudhatta. és most az akarták tőlem. de ő nem akarta feladni. hogy a Sycorax idővel elnyűtte a köteleit. ahogy járni tanulok. – Jó ez a kis etnikai felhang – mormolta Matthew Angelának. mennyire érthetetlenül fárasztónak tart. Plant doktor jelent meg. mintha panaszkodott volna. ahogyan először láttam meg: elhagyatottan a fák és gyomok között. mint háborús hősre.” A képernyő elsötétült. hogy adjam áldásom a film többi részéhez. Ezután még hozzátette. milyen lesz majd a kész film. úgy merednek a képernyőre. a filmen pedig láthatóvá vált a hernyótalpas daru. és ez a film nyomon követi haladásukat. „Volt egy hajója. mint ministránsok a feszületre. mert volt egy álma. – Ki találta ki ezt a szemetet? – Még bármin változtathatunk – felelte Angela közönyösen. hogy Matthew és Angela minden figyelmét a filmnek szenteli. – Újra megnyomta a gombot. hogy szokatlanul ellenséges módon viselkedtem. – Ami történt. „A hajó és az ember – hallatszott Bannister dallamos hangja –.

sötét szemekkel és olyan felhőtlen mosollyal. Bannister elvette a hajómat és a kikötőmet. míg végül egy rendkívül rideg pillantással végigmért. – Legalább az apámat nem említik ebben az istenverte filmben – morogtam. ha szabad ezt mondanom. de a francia lány már lement a kabinjába. – Erről már akartunk is beszélni magával. A bordáim megsajdultak a kötések alatt: – Mi? – Ez egy televíziós produkció.– Hát ennyi. Nadeznha Rómában. – Angela lekapcsolta a készüléket. – Csak úgy kíváncsiságból. akkor meg kell találnunk az anyagi eszközöket. – Pokolba az egésszel! – Visszafordultam az ablakhoz. . Nadeznha a tengeren. Nadeznha és Bannister Sydneyben. soha nem próbáltak belőle akarata ellenére tévésztárt faragni. – A volt feleségemtől – javítottam ki –. Ez itt nem fájdalmas. méghozzá elég nagylelkűen. Nadeznha csillogó estélyi ruhában. Visszafordultam Matthewhoz és Angelához. hogy ne legyen balhé az egészből. hogy ezt lehetővé tegyük. – A készülék felé intettem. Nadeznha és a testvére Cape Cod-ban. amely már a kórházban is az őrületbe kergetett. – Az a fájdalmas – csattantam fel. hogy próbálja rendbe tenni a dolgokat. akit láthatóan feszélyezett az Angela és közöttem felizzó ellenségeskedés. És azt önnek is el kell ismernie. Nadeznha fényképeiből. végére ért cigarettájának. – Tony erről nem tudott. – Mi. Nadeznha gyönyörű teremtés volt. amíg ki nem sétált az életemből. természetesen. – Ez itt tömény baromság. ahol Bannister egész kiállítást rendezett be elhunyt felesége. hogy egy felfuvalkodott képviselő felesége legyen. és indulatomban még azt is elfelejtettem. milyen vonzónak találtam eddig –. Sandman. – Matthew. Ha filmre akarjuk venni a hajó újjáépítését. – Nem volt túl fájdalmas. Nadeznha vízhatlan tengerészköpenyben. és annak csonkjával rágyújtott a következőre. Mr. amelyből arra következtettem. amikor az ember golyót kap a hátába. Elsántikáltam a szalon túlsó végébe. És most. ki fizet a Sycorax felújításáért? Angela töltött magának egy kevéske Perrier ásványvizet. aki jogszerűen csak addig intézkedhetett a nevemben. nem fog válaszolni. ezt a hülyeséget akarja megetetni az emberekkel! – Tony jóhiszeműen bérelte a Lime Wharfot az ön feleségétől – közölte Angela. Egy pillanatig azt hittem. ugye? – Ugyanazt az anyáskodó hangnemet ütötte meg.

Nick? – kérdezte Angela. Rohadj meg. Úgyhogy vigyék vissza ezt a szemetet Londonba. azután Angela felállt és az ablakhoz lépett. aki megkapott egy érdemérmet. – Nézzük a kérdést egy kicsit másként. de nem én. – Az ön felesége biztosította Tonyt arról. mint az ember. és nem fogok szerepelni a filmjükben. azután hagyta. amikor az egészről ő tehet? – Lenne kedve egy whiskyhez. Sandman. hogy ezzel meggyőzheti őket? – Tönkretette a hajómat! – Ne legyen nevetséges! Biztosították róla. gondoltam magamban. és azt szeretném. amit nem érdemeltem meg. Apám biztosan lelkesen fogadna egy ilyen csavart. csak egy istenverte bolond. – Gúnyosan elmosolyodott. hogy a hajó gazdátlan. csak előbb még ki akarta élvezni a vendégszeretetét. – Az elmúlt két évet azzal töltöttem. Személyesen biztosította róla. Miért kellene a tévében mutogatnom magam. aki nem vagyok. és közöljék Bannisterrel. – Az utolsó szót gúnyosan megnyomta. amelyik elhinné. hogy olyasvalakit csináljanak belőlem. Nem akarom. kedves. Bannister hozza helyre a kárt. – Nincs az a pénz. Más dolgok foglalkoztatnak. – Elfogadta Tony vendégszeretetét. hogy kezdettől fogva be akarta perelni Tonyt. Nem akarok pénzt keresni olyasvalamivel. hogy ez a karcsú és gyönyörű teremtés egy skorpió fullánkját rejti drága ruhái alatt. A hajója az ő pázsitján áll. Maró gúnnyal mért végig. Néhány pillanatra néma csend lett. Gondolja. – Bannister vágta haza a hajómat. hogy újra összerakják? Egyszerűen elképesztő. a süllyesztett úszómedencén. hogy menekültem a nyilvánosság elől. az elektronikus vackokon és a hatalmas kandallón.Akkor hát nem is Bannister fizet a Sycoraxért? Ő vontatta szárazra. – Nem – jelentettem ki. Mr. hogy küldje csak el a csekkemet. – Természetesen harcolhat az igazáért. akit meglőttek. Négyszemközt. – Most kezdtem csak látni. El tudja ezt képzelni? Nem akarom életem hátralévő részét úgy tölteni. s végül arra jutottam. – Nem? – érdeklődött Angela árnyalt mosollyal. hogy akkor . Az első tíz perc máris elkészült a filmből. hogy mindez akarata ellenére történt? Vagy akár ez? – Körbemutatott a fényűző termen. hogy egy búr megfossza minden értékétől. hogy nincs gazdája. Nem vagyok hős. hogy létezik olyan bíróság. – Gondolja. hogyan találkozhatott Bannister és Melissa. de nem mondtam ki. és végül egy tévétársaság fizet azért. ha békén hagynának. Figyelemre se méltattam a megbékítésemre tett erőfeszítést. Azon tűnődtem. Állíthatja.

hogy juttassa vissza a kitüntetést. tudja. igen – felelte Angela. Mulder megsebezte a Sycoraxot. ám azóta semmi hírt nem. Rágyújtott és felém fújta a füstöt. Matthew! – Angela nem vette le rólam a szemét. Bannister megígérte. kaptam róla. – Nos. de abban egyetérthetünk. hogy megpróbálja utolérni Muldert. Bannister arról is meg akart győzni. Nagyon őszinte és elgondolkodtató film lesz. – Az irónia lepattant Angeláról. Nick? – A keresztnevemet használta. és elvett egy cigarettát Matthewtól. hogy szárazon kellett látnom. – Hangja maga volt a józan tárgyilagosság. csak hogy lekezelő lehessen. odalépett az asztalhoz. hogy túlreagálta a dolgot. A fájdalom és kétségbeesés felett aratott diadalról szól. szeretné. Melissa valószínűleg alig várta. Fanny azt hitte. hogy ilyen hírességgel gazdagítsa hódításainak gyűjteményét. – Fogd be. – Tisztázzuk a dolgokat! Bannister azért vontatta szárazra a hajómat. azzal érvelt. de én elutasítottam az ajánlatot. amikor Bannister ki akarta bérelni a kikötőt. . – És a közreműködésért is fizethetünk – próbált bátorítani Matthew. hogy a javításhoz szükséges anyagok egyike sem fog megérkezni ide. hogy ejtsem el a vádat Mulder ellen.történhetett. – S mindeközben maga a lehető legjobb körülmények között épülhet fel. hogy megbűnhődjön érte. mert azt hitte. hogy Fanny valószínűleg csak akkor tér vissza. ha tisztában van azzal. hogy gazdátlan? – Ezt mondták neki. Odafordultam a Sycorax felé. akik maguk is szenvednek. – Nos? – kérdezte Angela hűvös hangon. Elmeséli egy olyan ember történetét. – Két törött borda szerintem is túlzott reakció. megsebzett engem. nem kedvességből. Borzasztóan fájt. Felteszem. ráadásul kap egy gyönyörűen újjáépített hajót. Amikor nem feleltem. aki véghezvitt valami fontosat. noha az nem is volt az övé? – Ha maga mondja – válaszolt óvatosan Angela. el akarja lopni a csónakot. – Akarjuk ezt a filmet. aki a szart is kiverte belőlem? – Az nem Tony utasítására történt. ha már nem fenyegeti semmilyen veszély. mi? – Mi a válasza. – És Bannister embere volt az. – Számítóan. és ráveszi. kihívó tekintettel meredt rám. amíg alá nem írja a szerződést. – És Melissa bérbe adta neki a kikötőt. Nick. Új reményt ad azoknak. – És hol van most ez a Mulder? – Tényleg nem tudjuk. ha a Sycorax újra a régi lenne? – A pokolba is. hogy igen! – Akkor jobb. és azt akartam.

Nem hagyhatom. – Ledobta az utolsó papírívet is. – vel. azután felém nyújtotta a tollat. de a szerződés sűrűn telegépelt oldalain egymást érték a járulékos jogokat és követeléseket tartalmazó bekezdések. az igazságot. amely a film gyártását végzi. ha megígérem Angelának ezt az átkozott filmet. – Én nem nevezném átkozott filmnek – közölte mogorván. Kötelezettségvállalás. mielőtt aláírnánk. – Szerződés a Bannister Productions Ltd. – Nos. hogy meghajoljunk bármely politikus vagy közszereplő akaratának. – Akkor talán aláírná a szerződést? – Kinyitotta a táskáját és nagy kötegre való iratot húzott elő. – A keretszerződés. Ha így tennénk. Angela elnyomta félig elszívott cigarettáját. És egészségügyi alkalmassági nyomtatvány. – És hagyok itt belőlük egy példányt. Lehetett bármilyen jó katona. hadd magyarázzak el valamit. – Szerintem nagyon megindító és igaz emberi történet. Higgye el. hogy kontrolláljon bennünket. Ezért nem kap beleszólást az ilyen kérdésekbe. és az asztalra dobta valamennyi dokumentum három másolatát. Ezt meg is mondtam. Maga elmondja az igazságot. azután legyen olyan szíves és szignálja a két szerződés további oldalait is. rá lennénk kényszerítve. amíg a film el nem készül. Ehhez nem volt mit hozzátenni: – Értem. és nincs szándékunkban bárkinek is átadni a jogot. – Szabványos szerződés valamennyi. Próbáltam követni a jó tanácsot. Nem mintha félnék visszamenni. hogy azt mondják. vissza akarok térni Falklandra. s úgy tűnt. ahol ceruzával megjelöltem. s láthatóan felingereltem Angelát. hogy nem beszél más televíziós társaság vagy sajtótermék képviselőjével. Biztosítási formanyomtatvány. – Szerkesztői jogosultságokra gondol – közölte Angela tárgyilagosan.Csakhogy Mulder büntetése és a Sycorax felépülése két külön ügynek számított. hogy olvassunk el mindent. Nick. egyszerűen csak nem ez szerepel a terveimben. mi pedig továbbadjuk a világnak. – Milyen jogaim lesznek? Angela a homlokát ráncolta: – Jogai? – Hogy beleszóljak a filmbe. Új-Zélandra akarok vitorlázni. a televíziózáshoz aligha ért. . – Angelát láthatóan irritálta a késlekedésem. Tudnia kell. – Írja alá azokon a helyeken. – Beszéd közben szétválogatta. ez utóbbit csak akkor érhetem el. ebben nagyon jók vagyunk. hogy a mi szakmánk lényege az információ formálása és továbbítása. Mi pedig pontosan ezt mondjuk el. Elvettem a tollat és leültem. amikor az el akarja hallgatni az igazságot.

– Remélem. és addig is javasolnám. elernyedt és meggémberedett.– Hát persze – sóhajtottam. amikor végleg sarokba szorították. Igazság szerint mindig is zavarónak találtam megváratni az embereket. Két jókora adag ír whiskyvel bevettem négy aszpirint. délben találkozunk. amikor kihajózunk a tengerre. azután szignáltam a külön lapokat is. amíg én az apró betűs részt böngésztem. hogy kétségbe essek. hogy lássam a gyerekeimet. és együttműködik velünk a film sikeres befejezése érdekében. Kész vagy. Sandman kapitány? – Hogy megcsinálom a maguk filmjét – feleltem. Valamilyen okból a hátfájásom úgy döntött. – Ez azt is jelenti. – Már nem vagyok kapitány – tudattam. A fényűző ház magányában erőt vett rajtam a kísértés. Mindez csakis az én hibám volt. – Kiléptem a seregből. Sandman kapitány. Angela megtorpant. amelyről már-már sikerült elhitetnem magammal. Kék szemével végigmért. – Akkor kedden. asszonyom? Ügyet sem vetett a vaskos gúnyolódásra. – Angela odalökte a dokumentumokat Matthew elé. hogy ma este tekintse meg Tony műsorát. aki ellenjegyezte mindet. mit írt alá. – Angela különválasztotta és felém nyújtotta a saját példányaimat. míg jobb lábam. Nick. soha többé nem tudok majd rendesen járni. hogy mindig szeretném tudni. hogy gyümölcsöző lesz az együttműködésünk – bólintott kimérten –. kiújul és belobban. Aznap éjjel megnéztem a The Tony Bannister Showt. és elfogadjam. Gyötrelmes élmény volt. Szüksége van vízálló ruhákra? – Megvan a sajátom. mit érezhetett Menendez tábornok Port Stanleyben. – Akkor kedden találkozunk – közölte –. és nem menekülhetett semerre. Matthew? Otthagytak. – Holnap Londonban leszek – vontam meg a vállam –. A helyszín a városi kikötő. – Most már megkapom a fát a Sycoraxhoz? – Jövő héten érkezik. Matthew és én magunktól is kitalálunk. merre találom. Ismeri? – Ott nőttem fel. és én kezdtem érteni. – Tudatában van annak. és nyilvánvalóan nem tetszett neki. de egyik . – Első alkalommal – fordult vissza hozzám – jövő kedden. – Hogy a rendelkezésünkre áll. amit látott. Engedélyezi. és különben sem értettem a jogi nyelvezetet. Ez olyan bizalmatlan légkört szült. hogy meggyógyult. Akkor kedden. Aláírtam mindhárom szerződést.

bár egyikük sem nyerte meg tetszésemet. részt vesz az idegenlégió kiképzésén. lévén jó néhány műsort megnéztem a tévében. átlagos és jól begyakorolt mutatványt. azután egy brit politikus következett. lemerül ősi hajóroncsokhoz. rockbanda és lelkes közönség. Pontosan tudtam. a negyvenes évei közepén járhat. amelynek csupán egyetlen igazán érdekes szereplője akadt – maga Tony Bannister. kedveltem a fickót. felidézte veszteségét. de ma este még harmincnak is alig tűnt. Látni lehetett. A képernyőn eközben . Bannister hatalmas társalgójában néztem a műsort. A pokolba is. szellemesebbnek tűnt ördögi hivatása többi művelőjénél. amelyeket a közelgő nyári hónapokban tervez leforgatni. és Bannister műsorára kapcsoltam. Élvezettel figyeltem Bannistert munka közben. és szinte valamennyi filmjével gondosan felépített képét csiszolgatja. hogy személyesen ismerhetem. mikor. miért tartják a szakma királyának. A műsor végén Bannister azokról a filmekről beszélt. azután újra felhangosítottam a tévét egy komikus kedvéért. ami még érthetetlenebbé tette Angela Westmacott megkeseredett cinizmusát. azzal az elevenbe vágó szellemességgel és megnyugtató kisugárzással. Bannister első vendége egy amerikai színésznő volt. úgy véltem. Hamisítatlan méltósággal beszélt halott feleségéről. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelméről számolt be. amint Bannister hegyet mászik. amíg a rockbanda a húrok közé csapott. hasonló szellemben fogant filmek közül is kiemelkedett az. Már korábban megtudtam. Rendelkezett azzal a természetes és közvetlen bájjal. Bannister ragaszkodott a jól bevált formulához: maroknyi ünnepelt híresség. Nem kellett tévébolondnak lennem ahhoz. hogy az asszony emlékére idén győzelemre fogja vezetni a Wildtracket. és megfogadta. Az éjszakai programot ősztől tavaszig a késő esti hírek után adták. Nyitva hagytam az ablakot. hogy csak képzelem jobb lábam hirtelen gyengeségét. hogy kiszellőztessem a helyiségből a cigarettafüstöt. Levettem a hangot. Amikor a kórházban találkoztunk. hogy mindig meleg időben forgat. Az idei. hogy észrevegyem. ezután végképp átadtam magam az önsajnálatnak. Megfigyeltem. amelyikben a St. mennyivel fiatalabbnak látszik a képernyőn.sem segített. amely ideális közvetítővé tette őt a közönség és a vendégül látott csillogó hírességek között. és büszke voltam rá. Szokványos esti showműsort láttam. amióta Bannister házában vendégeskedtem. Azon az éjszakán a legújabb széria utolsó darabját sugározták. aki könnyű géppuska sebességével ontotta magából a poénokat. Megbízhatónak és szavahihetőnek tűnt. s a szófán fekve igyekeztem meggyőzni magam arról.

A gyár legnagyobb szériában gyártott modellje. A telefon abban a pillanatban megcsördült. Gyakran elhajóztam a Farley hajóépítő műhelye mellett. Zihálva fogadtam a váratlan gyötrelmet. mint a Sycorax. s állítható mélységű hajótőkével is rendelkezett – kétségkívül fürge. az ismerős hang bosszússá. – A képernyőn megjelent a fényképem. aki szerényen visszahúzódott. csak épp nem szeretnék a fedélzetén tartózkodni. Fájdalom nyilallt a hátamba. Harry? . amikor elkap egy igazi atlanti-óceáni orkánt. – Szóval ezért csinálta? – hallottam meg Harry Abbott nyomozó kaján hangját. ék alakú. A Sycorax talán nem fürge. mégis olyan ostobának éreztem magam. miért mondta Angela. tolókocsiban ültem. hogy elmesélje történetét. Egyenruhát viseltem. Hallottam odakint a folyón ringatózó hajókat. – Mit csináltam. de elboldogul bármilyen viharban. a több mint 19 méteres változat. Egy olyan emberről. s ezzel támaszt nyújtson azoknak. hogy lekapcsoljam a tévét. magányossá tett. hogy nézzem meg a ma esti műsort. amikor a kitüntetést átvettem. jellegzetesen modern hajó volt. bármilyen alkalomra megteszik. amelynek főszereplője hazánk talán legvisszahúzódóbb háborús hőse. vélhetően azon a napon. ezúttal mégis beleegyezett. Az olyan nagy merülésű. – Egy olyan emberről – folytatta Bannister –. amely világszerte vonzza a vagyonos vásárlókat. nehéz hajók. lapos fenekű. – A közönség tapsviharban tört ki. amint a kitartóan erősödő fájdalomhullám végigörvénylett a gerincemen. az árbocoknak ütődő csigák zaját. Az isten verje meg. és sosem próbálta gazdagságra váltani nehezen kiharcolt hírnevét. Pokolba az egésszel! Lecsavartam a whiskysüveg kupakját.megjelent a hajó: brit építésű Farley 64-es versenyjacht. – Legalább már tudtam. és nekem le kellett mondanom az újabb adag fájdalomcsillapítóról. aki eddig minden módon kerülte a nyilvánosságot. – Idén ősszel elmondunk önöknek egy újabb igaz történetet. a hősies bátorságról és az akaratról. miért egyeztem bele ebbe az átkozott filmbe? Természetesen csakis a Sycorax kedvéért. amint lehemperegtem a szófáról. akik hasonló körülmények közé kerültek. Lehunytam a szemem. és megcsodáltam a merülési próbáknak alávetett karcsú vonalú motorosokat. A kép visszaváltott a stúdióra és Bannisterre. azután sokáig megkeseredett némaságba burkolóztam. a Viktória-kereszttel kitüntetett Nicholas Sandman kapitány. istenverte barom vagyok. Erre a nyárra még egy nagyon különleges filmet tervezek – mondta éppen –.

hogy a tévétársaság ügyvédje hívta fel az irodánkat? – És mit mondott? – Természetesen azt mondta. s miközben fokozatosan a jobb lábamra tettem át a testsúlyom. és felteszem. – Visszavonta a vádat Fanny Mulder ellen. Miután az ablakhoz értem. – Tudok róla. hogy sejtelme sincs arról. bolhákkal kél.– Mondtam. az egyik záradék értelmében minden további feltétel nélkül lemondtam arról. A papírokból kiderült az is. – Szép hízott bolhák – sóhajtott fel Harry. – Hirtelen eszembe jutott valamennyi oldal. Bannister mindvégig megesküdött arra. Nemsokára megkapjuk a papírokat is. – Ha esetleg érdekelné. hogy aki kutyával fekszik. Nick! Letettem a telefont. én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. Odabicegtem az ablakhoz. hogy tartóztassa le a rohadékot? Abbott kivárt a válasszal. igyekeztem meggyőzni magam arról. akkor miért nem küld ki valakit. – Még nála van a plecsnije? – Igen. – Ha ennyire tudja – csattantam fel –. – Mit csináltam. Nick. és erre azt kell hallanom. hát ezt csinálta. Nick. amelyet olvasatlanul aláírtam és láttamoztam. hogy Bannister vigyáz az övéire. hogy bármilyen jogi keresettel élhessek a film gyártását végző cég bármely alkalmazottja ellen. – Mondtam. nem igaz? Csak azt ne felejtse el. – Akkor mivel foglalkozik. birtokában van a maga aláírása. merre lehet Mulder. És mindvégig hazudott. aki egy személyben felelős a film elkészítéséhez szükséges vízi járművek felszereléséért és biztonságos üzemeltetéséért. mennyire hihet az ártatlanságomban. hogy elég erős leszek egymagam belehajózni a végtelenbe. azután megkerestem a szerződésem saját példányait. belemeredtem . hogy maga visszavonta a vádjait. az a vadbarom Bannister londoni házában tartózkodik. Nick. Harry? – Jó éjt. Harry? Sokáig nem felelt. és csakugyan. most már maga is a nagy ember barátai közé tartozik. hogy maga nem is tud az egészről? – A francba. Hiszen igazi tévésztár lesz magából. – Én ugyan nem! – Akkor hogy lehet. azóta ott van. nyilván próbálta felmérni. hogy Fanny Mulder hajózási szakértőként a produkciós csapat tagja. Úgy véljük. Azt állítja. hogy lecsapta magát.

Engem épp most döngöltek a földbe. mint gyengének mutatkozni. Nem kell mást tenni. azután pedig a földbe döngölni mindenkit a hátunk mögé rejtett bunkóval. és eltöprengtem azon a stratégián. könnyű győzelemmel kecsegtetni. amellyel harcra lehet késztetni a vonakodó ellenséget. .az éjszakába.

Mulder a garázs melletti külön bejáratot használja. mert az inas elvette kezét a gombról. kezével máris a riasztórendszer rejtett pánikgombját kereste. A földszinti ablakokat kivétel nélkül rácsok védték. Nem tettem rá jó benyomást viseltes farmeromban. szakadozott tornacipőmben és kopott vadászkabátomban. fejezet Könnyen megtaláltam Bannister londoni házának címét. amennyiben a behatoló áttörné a bejárati ajtó védelmi vonalát. miután átböngésztem a dolgozószobájában talált iratokat. A tej és a napilapok már a lépcsőn hevertek. – Most már ezen megyek be – közöltem –. de nem adtam neki időt a tiltakozásra. Bannister még nincs fent. Másnap reggel felszálltam az első londoni vonatra. amikor meghallottam a retesz és a láncok zörgését. hogy felhívom telefonon. Fekete nadrágot és mellényt viselő vékony. mint előző éjjel. ez be is vált. – Valójában Fanny Mulderhez jöttem. de korántsem annyira. úgyhogy hívassa csak ide. virágszirmoktól illatos tavaszi délelőtt köszöntött ránk. uram. Arra gondoltam. és megnyomtam a csengőt. Megvárhatom valahol? . így a fülsiketítő hang egy pillanatra sem szűnt meg. – A szakképzett szolgák gőgös tartózkodásával kezelt. Dél körül kellett felvennem a gyerekeket Melissa kensingtoni házának hátsó bejáratánál. és ezt a hatást az impozáns homlokzat jól látható részén elhelyezett riasztó is erősítette. kopaszodó férfi nyitott ajtót. ezért igencsak sietnem kellett. Felkapaszkodtam a lépcsőn. és ezúttal le sem vettem az ujjamat a gombról. kellemesen meleg. a Viktória-kereszt kitüntetettje. – Mr.2. Csak akkor hagytam abba a csengetést. – Nevem Nicholas Sandman kapitány. uram. de az előre figyelmeztetett ellenség egyenlő a felkészült ellenséggel. Újra csöngettem. mielőtt válaszolt volna. de így sem értem el Richmond Greenig tizenegy előtt. – Ez itt Mr. – Mr. Alaposan végigmért. Bannister háza? – követeltem a választ. A hátam most is fájt. Talán az idő miatt éreztem jobban magam – gyönyörű. láthatóan felháborította viselkedésem. hogy időben értesíthesse a rendőrséget. – Teljes címemet és a megnyugtatónak szánt hangnemet használtam. s bár „uram”-nak szólított. Egy cseresznyefa hullajtotta fehér szirmait Bannister fényűzőnek tűnő háza előtt.

csak a főbejáraton át teheti. . végtelen magabiztosságával. hogy itt van. Fanny? – Hallottam. – De ettől még tartozik egy bocsánatkéréssel. – Az inas jókora ezüstös termoszt helyezett az asztalra. uram. Tíz percen át váratott. Tejjel. csak fenyegető pillantásokkal méregetett. – Bevezetett egy pompás terembe. – Van magánál valami. Vártam. ezekkel ütöttem agyon az időt. azután megrázta a fejét. Ez azt jelentette. – Gyanakvónak tűnt. – Nem tudtam. Az íróasztalon Nadeznha Bannister egy fényképe. és amint tud.– Természetesen. akárcsak Bannister devoni házában. uram. Mulderrel. naptól és vízpermettől cserzett arcával. Az előző napi újságok feküdtek rajta. Fanny. a kandalló felett színpompás impresszionista festmény függött. amíg a kávéra vártam. Muldert az ittlétéről. vasgyúró lapátkezeivel. ameddig várakozik? – Méghozzá jó nagy bögrével. ember. – Alig láthatóan meghajolt és távozott. A kijelentés láthatóan sértette az önérzetét. de végül felbukkant farmerjában és pulóverében. még Mr. félrevonta a sötétítőfüggönyöket és kinyitotta az ablaktáblákat. – Mi az? – kérdezte kurtán. – A kávéja. utóbbin jókora betűkkel a Wildtrack név díszelgett. – Hallotta. Fanny. hogy ha Mulder menekülni akar. csak fel kell hívnom a rendőrséget. hogy nyomorék. Nem válaszolt. A szobát gyönyörű bútorokkal zsúfolták tele. csatlakozik önhöz. ha elrohan. Elmosolyodtam. A kandalló előtt drága. Felteszem. de végül közönyösen vállat vont. és így látnom kell. lekerekített peremű füstüveg lappal. uram. Óhajtana egy kávét. – Attól tartok. uram. uram? – Nem. cukor nélkül. – Értesítettem Mr. mögötte elektronikus szerkezetek garmadája. legalább három négyzetméteres üvegasztal. Mogorván és hatalmasan tornyosult fölém. ami nekem kell. csak egy bordámat töri el. uram. Van a háznak hátsó kapuja? Az inas habozni látszott. Addig is elolvasná a mai lapokat. a búroknál ez is elmegy bocsánatkérésnek – ha tudja. a rendőrök és a bányászok elkeseredett csatát vívtak egymással a kokszlerakatok és fejtések környékén. Mulder is alszik. míg a szemközti falat akvarell tájképek borították. Mulder azonban másként döntött. A tavaszi napfény rávetült a súlyos kárpitokra. Ha ezt választja. hogy visszavontam a vádat maga ellen. – Tudatom Mr. hogy nyomorék vagyok. Egy hónapja tartott már a bányászsztrájk.

fakó fényű bronzkeresztet. Fanny. maga Bannister bukkant fel az ajtóban. – Sandman kapitány? – Jó reggelt! – köszöntöttem előzékenyen. és elszörnyedve meredt az asztal helyén talált romhalmazra. Mulder vonakodott elismerni. – Azt mondta nekem. – Azért jöttem. nagyobb erővel vágtam oda. és alig néhány másodperccel azután. .– Azt mondtam. – Két perce van. – Mindjárt itt lesz. hogy összeszedje magát. Mr. hogy be kellett vetnem a meggyőzés eszközeit. máskülönben összetörök mindent. – Á! – Bannister alighanem csupasz volt a selyemköntös alatt. majd még nagyobb elképedéssel fordult felém. hogy Fanny odadobta nekem a kis tokot. – Ne nyúljon semmihez! Azonnal hozom! A kitüntetés egy percen belül megkerült. Megnyerő mosollyal fordultam újra Fanny felé. de elsőre megrepeszteni is alig bírtam az edzett füstüveget. és megnéztem a bordó szalagos. száraz virágok. Magazinok. és láthatóan komoly gondot okozott neki. és ezúttal sikerült ripityára törni a drága üvegasztalt. hamutartók hullottak bele az üvegtörmelékbe. hogy előkerítse azt az érmet. nekem fog ugrani. – Borzasztóan sajnálom. Másodszorra ezért magasabbra emeltem a behorpadt fémtermoszt. felkaptam az ezüsttermoszt és lecsaptam vele. Lecsavartam a kupakot és lefordítottam az edényt. ember! Hozom! – Kétségbeesetten hadonászott a kezével. hogy visszakapjam a kitüntetésemet. Fanny elszörnyedve meredt az üvegasztal roncsaira: – Maga megbuggyant! – Már csak egy perc ötven. merre lehet Fanny – vádoltam meg. – Egy perc negyven. van magánál valamim. maga szemét fattyú. – Felpattintottam a dobozka fedelét. A kandalló fölötti képpel folytatom. Vagy már meg is találta a vevőt a medálomra? Tagadni próbálta a nyilvánvalót: – Miféle medáljára? Odaléptem az üvegasztalhoz. hogy fogalma sincs róla. A forró kávé és a hűtőréteg finomra zúzott cserepei kiömlöttek a finom szőnyegre. de csak dermedten állt az ajtónyílásban. Színpompás selyemből készült fürdőköpenyt viselt. – Krisztus könnyeire! – Egy pillanatig azt hittem. hogy még mindig a birtokában van. de ön nyilvánvalóan nem fáradt vele.

az aranyló fürtök szabadon omlottak a vállára. azt szerződésszegésnek fogom tekinteni. – Meg se próbálta leplezni megvetését. miért viselkedett mindig ilyen fensőségesen. hogy sietne? Otrombának és faragatlannak éreztem magam mellette: – Sietek. – Tegye azt! És miután eleget vesztegette erre az idejét és a pénzét. aki elinalt. de sietek – fojtottam belé a szót. de miután a saját csapdájába esett. hogy be is tartsa. – Kifelé. és akárcsak a férfi. vele osztozott a hatalmán és az ágyán. Most már értettem. kedden délben legyen ott a kikötőben. És most jó napot. – Mint láthatja. Nick – próbálkozott Bannister egy erőtlen magyarázattal. Sandman. és elvárom. hogy személyesen önnek küldje el a Sycorax helyreállítási költségeinek számláját. Mr. – Még annyit akarok mondani. – Bannister végre rátalált megszokott vonzerejére. – Ha kedden nem lesz ott a kikötőben. láthatóan ő sem hordott alatta semmi egyebet. maga Anthony Bannister a szeretője. Nick. Természetesen beszélni akartam önnel erről… – Sajnálom. hogy nem szándékozom részt venni a filmjében. – Vagy jól értettük. Utálkozva nézte a romhalmazt. nem tudta tovább folytatni. Pierre-en. és sietve igyekezett bevetni. Mr. – Azt akarja mondani. Fanny! – csattant rá Mulderre. – Fanny csak az elmúlt éjjel érkezett. – Ha győzni akarok a St. Sandman! . A haját kibontotta. Még így. milyen fájóan félreértettem a szándékait. Az ügyvédje bizonyára szívesen felvilágosítja a következményekről. – Angela Westmacott lépett a szobába. nekem sikerült megtalálnom – eltettem a kitüntetést a zsebembe. higgye el! – Inkább választom a csekket – közöltem. – Nick! – Bannister sértett hanghordozása jelezte. szükségem van rá. Mr. smink nélkül is gyönyörűnek tűnt. – Csakhogy aláírta a szerződést. – Bannisterhez hasonlóan ő is selyemköntöst viselt. Egészen mostanáig én irányítottam a társalgást. – Aláírta a szerződést – ismételte –. Sandman? – Angela nem hitt a magyarázkodásban. Hacsak nem hajlandó most azonnal megírni azt a csekket. Megbízom az ügyvédemet. csakis a támadásban. – Óhajt másvalamit is tönkretenni a szobában.– Én… – kezdte. – Szükségem van Fannyre. – Mindent meg tudok magyarázni. – Akkor nem is tartóztatjuk tovább. – Ez a film egyszerűen csodálatos lesz. hogy fel fogja rúgni a szerződést? – Hétfőn beszélni fogok erről az ügyvédemmel. hogy kiengedjen az ajtón. de az ő felbukkanása belém fojtotta a szót. – Hátrébb lépett.

Nem gondolták a járókelők. mintha ez bármit is számított volna. Nem az ő gyerekei. Nick. Azután természetesen Etonba. mégis én éreztem magam féltékenynek. mint ő. azután fintorogva mérte végig ruhámat. míg Piers alig töltötte be a négyet. nem akarsz az anyagi problémáiddal untatni? – Az anyagi problémáim többé nem tartoznak rád. Pokolba az ösztönökkel. de ez mit sem változtatott a lényegen. – De néhány év múlva. hogy ő fizessen. Melissa felsóhajtott. Vagy már elfelejtetted? – A tandíjak – artikuláltam ugyanolyan gonddal. Angela bizonyosan egy harapós szuka. Nick? Mert manapság mást se tanítanak a londoni iskolákban. Melissa felvett egy parányi ráspolyt. – Remélem. és hirtelen féltékeny lettem Anthony Bannisterre. Hat évével Amanda volt az idősebb. mégsem tartott vissza a házasságtól. Tudod. magamnak pedig a whiskyt. gondoltam. hogy kitöltsem neki a martinit. . Sosem szerettem ezt a hangot. amikor Amanda született. – Nem mintha lenne pénzem. a két távoli állomáshely magyarázza. Mands egy tisztességes bentlakásos iskolára vágyik majd. Nick. édes. a tandíjak. – Vagy azt akarod. – Remélem. Engedte. méreg minden szava. és nem várhatod el Johntól. – Nem akarok ruhára költeni – vontam meg a vállam. – Elborzadtam a becenevektől. amelyeket Melissa a gyerekekre aggatott. hogy Mands és Pip valami állami iskolában kallódjanak. – Már elkezdtem fizetni a tandíjukat – védekeztem. – Megbízást adtam a banknak. – Viszont a képviselő úr annál gazdagabb – érveltem. miért nem lehetett beleszólásom a névválasztásba. Amikor meghallotta a hangunkat a konyhában. amit a ruhákra költhetnék. amikor Piers megérkezett. Belfastban jártam. Teaidőre biztonságban visszajuttattam a gyerekeket a svéd dajkához. Gondolkodj egy kicsit. – Nagyon is rám tartoznak. és csiszolgatni kezdte egyik körmének ívét. és Németországban. olyan volt a hangja. Piers pedig a Dragonba megy. Melissa kegyeskedett fogadni. hogy bigott kommunisták legyenek. hogy elraboltad őket? – Mint a palát karcoló gyémántnak. a kölykök nem neheztelnek. amiért veled látták őket. – Te sem akarhatod.Kiléptem a napfénybe.

nem találod? De persze átkozottul jól házasodott. Én ekkor már a kórházhajón voltam. Nick. amit átutalnak a nyavalyás tandíjukra. Gyönyörű teremtés volt. – Tiéd az egész nyavalyás nyugdíjam. Emellett. hogy közel tökéletesre sikerült. – Szinte kéjesen ejtette. El tudom képzelni. – Melissa felvont szemöldökkel tanulmányozta a körmét. s amint elpárolgott. De hát te sem vagy éppen az. nem igaz? És ez esetben újra be kell hogy pereljelek. nem igaz? Gondolod. hogy nem eléggé kifinomult. Melissa veszedelmes pillantást vetett rám. anyusnak és papusnak. – Tehát. agyafúrt kis patkány volt. ami szörnyen unalmas lesz. hogy készítenek rólad egy tisztességes filmet. amit a plecsnim mellé kaptam. majd úgy döntött. Melissa egyenesen a válóperes ügyvédhez ment. a nagyon közeli barátodat. noha igyekezett ezt nem mutatni. Azt hiszem. Elmosolyodott. Tonyt? Tudod.– Anyus és papus se fog fizetni. Gondolod. Mit tehetnék még? Adjak vért? Vagy szívesebben kisütnéd az egyik vesémet reggelire? – Látom. kizárólag emiatt vettem el. Messze agyafúrtabb. s pontosan a megfelelő időben hagyta el a süllyedő hajót. amikor Melissa végre megszabadult a rosszhírű sittes fiától. akit teljesen elbolondított a fizikai vágy. Azzal váltottam meg a helyeteket ebben a palotában. láthatóan elégtételt okozott neki. hogy a tengerészek a gyengéim? . Mosolyogva fordult felém. akkor nem marad elég a tandíjakra. Ő az apám vagyonát látta bennem. – De igen. – Melissa mindig így hívta a szüleit. Nekiszegeztem mutatóujjam a halántékomnak: – Bang. mint én. s így különleges jelentéssel ruházta fel a „meglehetősen” szót. és hozzáment egy igazi képviselőhöz. és készen állt a békekötésre. tényleg rendes tőlük. Melissa volt a leggyönyörűbb patkány. a kórházban nem sokat változott a vérmérsékleted. tetszett neki a válasz. – Meglehetősen jól ismerem Tonyt. – Papus legalábbis nem fizet addig. ha minden pénzed abba az ostoba hajóba fogod ölni. És persze ő is a tengert járja. amíg te élsz – tette hozzá. – Múlt éjjel láttalak a mozgó tapétán. – Csak nem féltékenység bujkál a szavaid mögött? – kérdezte édesen. Nick. – Mégis mit akarsz még? – Odaléptem az ablakhoz. mekkora kő esett le anyus és papus szívéről. és én. – Némiképp bárdolatlan fickó. hogy engem is meg akarnak hallgatni? – Miért nem kérdezed a barátodat. hogy győzelmet ért el már az első ütközetben. – Úgy értettem. – Bárdolatlan fickó? Velem nagyon is szívélyes.

még abban a hitben tette. Piers három adagot is. hogy a barátod. amit a kikötő után szedtél be? . onnét mégiscsak előkerült egy hulla. és a nagy kék szemek gyanakodva mértek végig. Mogorván néztem ki az ablakon Melissa házának szemközt álló tükörképére. Neheztelve beszéltem a piszkos trükkről. míg télen az ablakok felfedték a magas és díszes belső terek fényűzését. hogy felfedezte tudatlanságomat. te is búr testőrt tartanál. A hosszú szempillák felszöktek. amit nem volt szabad meggondolatlanul eltékozolni. Az első megjegyzést. Tony gyengéje egy búr vadbarom. – Jól érezted magad a gyerekekkel? – A Holland Parkba mentünk. – Mégis mit kellene adnom nekik? Avokádópürét? Ennyit engedhetek meg magamnak. már azon tűnődött. jól tudtam. hogyan kovácsolhatna magának előnyt a részletekből. nem tömted tele őket mindenféle zsíros hamburgerrel. hogy Kensington túlságosan messzire esik a képviselőháztól. Melissa számára a szóbeszéd olyan aprópénz volt.– Én csak annyit tudok – feleltem keserűen –. és Mrs. A rókalyuk ez esetben nem volt más. mint Melissa elméje. – És ha már pénzről beszélünk – tettem hozzá –. – Szerintem ez nagy felelőtlenség tőled. nem igaz? Ha téged fenyegetne egy ilyen szörnyű alak. ha megosztja velem a tudását. hogy miután bedobtam a gránátot a látszólag üres rókalyukba. Itt tavasszal az utat vastagon borította a fehér cseresznyevirág. – Milyen izgalmas! Remélem. mennyire imádja Melissa ezt a drága házat. és a szavaimmal elértem annyit. amely bámulatos részletességgel őrzött meg minden pletykát. – Ki fenyegeti? – kérdeztem. Elképedve meredtem rá. – Ez aligha meglepő. nyáron a stukkódíszes homlokzat fehéren izzott a napfényben. Mr. Melissa letette a körömráspolyt. és láthatóan úgy döntött. de most. mikor fogod kifizetni a bérleti díjat. amit Angela bevetett a szerződések körül. miszerint valaki fenyegeti Bannistert. Makyns londoni otthona egyike volt a magas és gyönyörű stukkóhomlokzatos épületeknek. Nick? – Halat kaptak és sült krumplit. – Ki az? – erősködtem. hogy minderről én is tudok. nem származhat előnye abból. s bár Makyns képviselő sokszor panaszolta.

végül pedig Tiszteletreméltó Halott lesz. és valahogyan meggyőzte valamelyik biztonságosan távoli megye jelölőbizottságát. hogy Melissa egy hét alatt elszórja ajakfényekre. Kritikus szemmel méregette a lakkozást. Nick – ismételte Melissa. akit máris jövendőbeli miniszterként emlegettek. Makyns képviselő úr talonba tett ász volt. – Kiadtad a kikötőmet. – Ha meghaltam. mintha azt nézné. Röviden szólva.Mintha némi riadtságot észleltem volna Melissa hangjában. Nem adta vissza: – Pipnek kellene adnod. Nick. Alaposan megforgatta az ujjai között. és tényleg nem használhattam John privát pénzét a gyerekek szükségleteinek kielégítésére. – Sokat ér? – kérdezte. Johnra mindent mondhattam. ki kellett adnom azt a kikötőt. ahogyan egy macska nyújtóztatja ki a karmait. megvan. hogy nem eléggé kifinomult. amennyiből fenntarthattam az újjáépített Sycoraxot. Felé fordultam. mennyire alkalmas melldísznek. és nem akartam. – Ők nem John gyerekei. – Mands-nek és Pipnek pónira volt szüksége. – Megvan még a medálod? – kérdezte mohón. Nick. – Miért? Johnny fiú elbukta valamelyik millióját? – A képviselő úr megvesztegetéssel jutott be egy kereskedelmi bank igazgatótanácsába. – Ami azt illeti. hogy őt indítsák a választásokon. . amint egy kiskorú prostituálttal hempereg a parlamentben – menthetetlenül fontoskodás-ügyi miniszter. Nick? Kérlek! Odaadtam neki. – Ami azt illeti. – Tudhattam volna! Ha egy kis beszélgetésre hívlak. – Zaciba csaphattam volna a plecsnit. talán nagyobb biztonságban lenne nálam. – Ne légy nevetséges. még kevésbé szükséged. – Melissa úgy tárta szét az ujjait. az övé is lesz. Nick. – Ha továbbra is ilyen cigányéletet folytatsz. de épp csak annyival. – Rendelkeztem még némi készpénzzel. – Akkor miért nem kérted el tőlem a pénzt? – Lett volna? – vágta rá azonnal. csak azt nem. idővel olyan fárasztó tudsz lenni. azután arisztokrata. – Csak a ritkasága miatt – kinyújtottam a kezem. – Láthatnám. amikor nem volt rá semmilyen jogod. azután odatartotta a mellkasához. és aki – hacsak nem kapják rajta.

mert kinyílt az ajtó. – Csak kérdeztem – tette hozzá sértett hangon. – Kivéve Jimmy Nichollst. hogy vegyen magának egy új kalapot az ascoti derbire. Nicholas! Álltam a tekintetét és azon tűnődtem. de sokkal nagyobb biztonságban lenne. – Hát nem végzett valami remek munkát – jegyezte meg Melissa gúnyosan. Csak azt tettem. Félelmetes. Magasra emeltem a porcelánt és gondosan célba vettem vele az egyik magas ablaktáblát. – Megnyomorodtál. csak hulladék. és egy működőképes módszert sosem szabad feladni. Nick! Közönséges roncs! Senki sem törődött vele. – És mennyit fizetett ez a te szépfiúd a kikötőért? – Ne légy közönséges. Úgy jogos. amely három ázott formájú bárányt és egy kis pásztorlánykát ábrázolt. – Gondold csak végig. milyen idegekkel rendelkezett. hogy a fiadé legyen. hogy miért adtad ki Lime Wharfot Bannisternek. hogy soha többé nem fogsz talpra állni. még kevésbé arra a bűzös kikötőre. mindenesetre a szememben értékesnek tűnt. Nem tudhattam. származhatott akár egy ócskástól is. és belépett rajta Makyns képviselő úr. nem? Úgy értem. Nick. Amíg meg nem betegedett. Ha a hajóm papírjait nem helyezem letétbe az ügyvédem irodájában. arra gondoltam. természetesen. Melissa kedves – vágtam zsebre a kitüntetést –. márpedig nem kevés időmbe és fáradtságomba került. honnan való. hogy hálásnak kellene lenned. amit helyesnek gondoltam. A gyerekek érdekében. Odasántikáltam az egyik kis asztalhoz és felemeltem egy porcelánszobrot. És a hajód sem volt más. aki minden ízében pontosan olyan választékosnak . Nick. márpedig akkor az sem tűnt valószínűnek. és tényleg úgy hiszem. mostanra rég eladta volna a Sycoraxot. bármikor eljöhetsz ide és megnézheted. Melissa csak azért úszhatta meg a kérdést. ha mi őriznénk meg neked. én pedig óvatosan visszatettem a törékeny asztaldíszt a helyére. hogy mindezt elintézzem. hányszor volt hozzám hűtlen a házasságunk ideje alatt. Ez a taktika Richmondban aznap reggel már bevált. – Én meg csak azt kérdeztem. emlékszel? Az a szörnyű orvos azt állította. hogy örülni fogsz egy kis külön pénznek. – Mennyit? – kérdeztem újra. hogy szükséged lesz a hajóra. – Őszintén szólva.– Visszakaphatnám? Az ujjai összezárultak a medálon. – Nick! – Melissa bűnbánóan felém nyújtotta a kitüntetést.

– Á! Nem is tudtam. Úgy tekergőzött. – És tud rólad meg Tony Bannisterről? – kérdeztem. – Az íróasztalodban. akár a felesége. – Csak Mands és Pip érdekében – védekezett. hogy nem árverezed el a golfütőimet! Nem született még olyan gyerek. és John távozott. Mondtam neked. A múlt héten is kinyírtam egy befektetési ügynököt. Mint hallom. – Értem. Apám szerint Melissa fején minden aránytalan.tűnt. Szív alakú arcforma. hogy valaha együtt éltem ezzel a fakó gyöngyszemmel. – John kényelmetlenül érezte magát a társaságomban. – Valójában rajong Mandsért és Pipért. keskeny és jóvágású arcát fényesen csillogó. kedvesem? – Nem – feleltem. amelyre Melissa még mindig nem adott választ –. hogy a példámmal buzdítsam a nemzetet. amely megigézi a férfiakat. megcsókolták egymást. nagyon helyes – lelkendezett. tévés személyiség lett! – Azt akarják. mint amennyire feltétlenül muszáj. – Helyes. – Méghozzá teljesen jogosan. összességében a sápadt hajfürtökkel együtt mégis olyan szépség. Nick épp a kikötővel untat. – Megbeszélésem van valakivel. – Ki az – tértem vissza egy korábbi kérdéshez. Ahogy így elnéztem. Melissa dühös pillantást vetett a férjére. amit keresett. és nem is hibáztathattam ezért. – Nem légy fárasztóbb annál. vékony. – Ne vedd komolyan – legyintett Melissa. aki Anthony Bannistert fenyegeti? . kedves. Belenéztem az arcába. nincs igazam? – Addig kotorászott a fiókokban. Az orvosok szerint a halszálkás öltönyök látványától érzelmileg instabil leszek. amíg meg nem találta. tiszta homloktól keskenyedik a finoman megformált áll felé. hogy nincs jogod kiadni a feje felett. akár egy riadt macska. fekete fürtök keretezték. és olyankor vége. – Makyns képviselő nagyot nőtt a szememben. – Még jó. Az orr túl hosszú. Ügyet sem vetettek rám. a széles. a szemek túl távol ülnek egymástól. John magas volt. az ajak túl kicsi. – Csak a brokkolival kapcsolatos közös piaci jelentés miatt ugrottam be – magyarázta Melissának. A vacsoránál találkozunk. elegáns. értem. ha valaki nyugtalan a közreműködésével felszarvazott exférj társaságában. Nick. – És hogy szolgál az egészsége? – Többnyire jól – feleltem vidoran –. hogy itt van. De talán nem baj. a többi érdekfeszítő olvasmánnyal együtt. amelyik egy lyukas garasnál többet érdemelt volna. bár néha kimegy egy-egy biztosíték. Nick. képtelenségnek tartottam.

Miután nem mozdultam. elővett egy cigarettát. nem? Inkább egy orosz balett táncoshoz illene. hány . – Boldog házasságban élünk. mint láttam. – Felnyitott egy ónixfedeles dobozt. Nagy dolog a hűség. de közben azért megfogalmazódott az a gyanú is. Nick. Képzeld azt a tartásdíjat! – Melissa hangja eltelt tőle szokatlan lelkesedéssel. és felfedezi magának a nejlonharisnyát és a hónaljdezodort. És ezzel ki is filézte volna Tonyt. – A búr? – Egyenest a közepébe. Az egyik. tudtad. – Az emberek persze valamennyien sajnálták Tonyt. John és én egyaránt felnőtt módjára kezeljük az ügyeinket – figyelmeztetett. Melissa zsarolást gyanított. – Mindig vannak efféle szóbeszédek. hogy nem. hogy nem gondolta komolyan. Kell is. – Senkinek sem adhatod tovább. A kandallópárkányon dombornyomásos meghívók sorakoztak. Nick. – Nadeznha éjszaka halt meg. Akárhogy is. Talán ezért is nem mentem veled soha vitorlázni. kelletlenül rágyújtott. amit elmondok. – Melissa gondosan végigmért. hogy legyenek. Senki se tudja. Ilyen híres emberről. – És abban biztos vagyok. Nick. mi mindent tárol Melissa az emlékei között. – Pontosan. hogy Tony nem az adófizető polgárok mintaképe. – Kedves mosollyal tudatta. nem igaz? Mármint. és még koporsóra sem kell költeni. hogy tüzet adjak neki. aki nyugatra szökik. – Akkor reméljük. mi másért! Mindenki így tudta. Rettenetes egy név. – Mert a nő el akarta hagyni. még a régi tiszti kaszinómtól jött. hogy talán éppen ő akarta eltenni láb alól. – Talán csak szóbeszéd. hogy ez így is marad – vállaltam fel a zsaroló szerepét. – A néhai Nadeznháról van szó. – Tökéletes gyilkosság. – Hát persze. ki tudja meg valaha is? – Vízbe esett – bólintottam. amíg kifújta a füstöt. és várta. – De miért akarhatta Bannister a felesége halálát? Melissa az égnek emelte a tekintetét. és lettem egyre kíváncsibb arra. Egyetlen csobbanás. és rajta kívül csak egyetlen ember volt a fedélzeten.Minthogy az előző kérdésem Melissa és Bannister kapcsolatára utalt. amilyen Tony… – Hagyta kicsengeni a mondatot. hogy tavaly halt meg? – Tudtam.

Az ilyen nem az ügyvédeivel szokott üzengetni. – Szerintem mindig van valami hátborzongató a vérkeveredésben. – Sosem állítottam ilyet! – Gondolod. hogy hozzámenjen Tonyhoz. A nevét együtt említették Gettyvel. és amerikai állampolgár lett. – Hát nem volt csúnya teremtés. Levantéban született. mostantól nem kedvel téged. mint ahányszor teáznak. Persze az apja sosem adta áldását arra. hogy akár csak megemlítettem volna Tony nevét. ha elveszít egy ilyen fogást. mennyire taszítja a tudatlanságom. És különben is. És Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg neki a lánya halálát. inkább becsempész egy mérges kobrát az ágyadba. nem gondolod? – A fickónak van épp elég ügyvédje – vontam vállat. biztosítói és gyárai. úgy dönt. Egy ilyen szemtelenül gazdag lánynak. hogy a búr lökte a vízbe? – erősködtem. Nadeznha persze kiderített volna mindent. kerek lánykaszemeket – vonta meg a vállát Melissa. – Melissa hanghordozása egyértelművé tette. ha egy olyasvalaki. Képzelheted. Rockefellerrel és Krőzussal. Tony önérzetének örökre betett volna. de azért Nadeznhának sem kellett volna éhen halnia. – Ugyan már. azt pedig egyenesen tagadom. ha egyszer Kassouli lánya. Nick! Még neked is hallanod kellett Yassir Kassouliról! Természetesen hallottam róla. – Belehamuzott a kristálytálkába. – Én csupán megosztottam veled egy igencsak rosszindulatú és hátborzongató szóbeszédet. – Ha szereted a napcserzett bőrt és az ártatlan. – Csakhogy Nadeznhának még jobb ügyvédei lettek volna. Az ő szemében Tony mindig is megmaradt csórónak. – Pénze – folytatta Melissa – a fiára fog szállni. milyen kedvezőtlen lehet rád nézve. – És a tévések sűrűbben válnak. olajvállalatai. de amerikai lányt vett feleségül. – Szerinted is Bannister ölette meg Nadeznhát? – kérdeztem. nem gondolod? Ő lehetett volna Amerika hercegnője. Yassir Kassoulinak a világ minden részében vannak hajói. – De ez a . A szóbeszéd szerint gazdagabb még az Istennél is. ami lehetett gyilkosság is. mint Kassouli. – Akkora fogás volt? – Miért is ne. – Vagy ahányszor kokóznak – mosolyodott el gúnyosan Melissa. Melissa magára öltötte a sértett ártatlanság álarcát. mint Nadeznha.offshore-cége és titkos bankszámlája lehet. de a legjobb esetben is gondatlanság. – Bannister devoni házában látott fényképekre gondoltam. – Melissa felkacagott.

– Nem így értettem. ha én nem? – Talán a nevelőnő? – Megcsókoltam a felém fordított arcot. hogy ezzel is jelezze. azután elvitorlázok Új-Zélandra. de végül azért mindig beletrafálsz a közepébe. Utálom azt tenni. – Melissa elnyomta cigarettáját. Nick. John majd segít. hogy akár egy pennyt is láthatok a Bannister által fizetett bérleti díjból. mert éppen a déltengereken csavarogsz. Nick. – És most mihez fogsz kezdeni. hogy érdekes szóbeszédet hallok egy állítólagos gyilkosságról. de egyszerűen nem hagysz nekem más választást. Vajon mit akart mondani Abbott nyomozó azzal. Épp elég barátja van. Mindig csak a pénz. nem igaz? – Úgy gondolod? – Akkor tudatnom kell az ügyvédeimmel. aki készséggel alkalmazna egy ilyen háborús hőst. Felvehetsz egy igazi öltönyt. Pontosan emiatt. hogy körbe akarod hajózni a földet. és hívhatod magad mondjuk média-konzultánsnak. de nem leszel rá képes. hogy aki kutyával alszik. a maga részéről lezárta a kérdést. – Ki gondoskodik a gyerekekről. Ahogyan arra sem számítottam. bár igazság szerint nem is számítottam arra. – Azt hiszed. hogy a pénz fán terem? – Az én dolgom. Nicholas! A szobalány majd kikísér. Sajnálom. Elmosolyodtam: – Drága kis Melissa. Üres kézzel jöttem el Melissától. – Körül fogom hajózni a világot. – Szerezz munkát. az bolhákkal kél? Végigbicegtem a lehullott virágszirmokkal . Mihez kezdesz életed hátralévő részével? – Á! Újjáépítem a Sycoraxot. a pénz.válasz a kérdésedre. hogy el akarsz szökni a kötelességeid elől. Ha majd megtehetem. Nem hagyhatod csak úgy sorsukra a gyerekeidet. – Megrázta a csengőt. Melissa újra kézbe vette a körömráspolyt. A legfrissebb pletyka szerint Yassir megesküdött rá. – Két hét múlva találkozunk? – Viszlát. hogy ki fenyegeti Tonyt: a név Yassir Kassouli. Nick. – Ezért tartja maga mellett Bannister azt a búr állatot? – Lassan forognak a kerekeid. a pénz. tényleg fantasztikus dolog. Melissa vállat vont. hogy Tony nem fog győzni a St. Pierre-en. – Nekem biztonságra van szükségem. hazarepülök megnézni a kölyköket. Nick? – Két hét múlva jövök a kölykökért. Nick! Úgy értem.

Pierre-en versengő Wildtrack már a visszaúton járt. Állítása szerint Nadeznha. Hajnali két óra körül Nadeznha felfigyelt rá. Az egészhez semmi közöm. mintegy nyolcszáz kilométernyire Kanada partjaitól. arra gondolt. csak Fanny Mulder. de a mai futamokon a versenyzők minden kockázatot felvállalnak a győzelemért. Hajnali kettőkor Nadeznha Bannister volt az ügyeletes kapitány. Valahonnan alig érezhető sugallat támadt. a nyálkás tengermélyi sötétben. a kedves és boldog arcra. ám ennél sokkal jobbat találtam: egy barna dossziéba rejtve a Nadeznha halálával kapcsolatos hivatalos nyomozás dokumentumait. A hajótest félig víz alá került. a mozdulatlan vízfelszínt alig felborzoló lágy szellő: ezt a nőt meggyilkolták. Viselte a biztosítóhevedert.borított ösvényen. A hajó Mulder állítása szerint gyorsan haladt. hogy a vitorlatartó szorítókötél rögzítése kiengedett. a tenger egyre viharosabb és veszélyesebb. mondtam magamnak. sőt nagyobb széllökések idején a nyolcas erősséget. és Nadeznha Bannister fényképekről ismert arcára gondoltam. A fedélzeten nem tartózkodott más. a Wildtrack tatja váratlanul víz alá került. mióta kell egy navigátornak éjszakai őrséget adnia? Mulder vallomása szerint éjfél után erősen feltámadt a szél. hogy a baleset nyomára bukkanjak. és megkérte Fannyt. Ez különösnek tűnt. A St. és különben is. Én úgy tudtam. hogy menjen előre és ellenőrizze. Bannister nyilvánvalóan teljes mellszélességgel védte a búrt. A viharos tengeren a hátszél erőssége elérte a hatos-hetes. és mégsem vagyok képes kiverni a fejemből. A régi időkben a viharba került jachtokon mindig kurtítottak a vitorlákon. nem lazult-e ki a szorítókötél. szintén bekötötte magát. Mindehhez nekem semmi közöm. elmondása szerint Fannyt is magával sodorta a hideg tengerár. akit a nyomozati anyagok a hajó navigátoraként azonosítottak. amely immár több ezer láb mélységben nyugszik. Épp amikor rögzíteni akarta a főárboc tövében található D-gyűrűhöz. Semmi az égvilágon. hogy a fővitorla keresztrúdja túl magasan áll. Miután visszatértem Devonba. amely a sötét éjszakában minden másnál hatalmasabbnak tűnt. a gázoktól felpüffedt testre. átkutattam a Bannister dolgozószobájában talált összes vitorlásmagazint. aki a hátsó kormányállásnál tartózkodott. Éjszaka is teljes vitorlázattal haladt. átcsapott a hajófar felett. Emlékezett rá. A férfi előrement. Egyszerű történet körvonalazódott előttem. A . Fanny csak kormányos. Egy hullám. Úgy találta. hogy amint áthaladt a középső kormányállás mellett. ám Nadeznha Bannister nem volt hajlandó kurtítani a vitorlázatot.

biztosítóhám ugyan kitartott, ám amikor a Wildtrack kiszabadult a hullámok közül és ő visszatért a kormányálláshoz, már sehol sem látta Nadeznhát. A taton végigsöprő hullám magával sodorta a hajó zászlórúdját, jelzőbójáját, védőkorlátjait és mentőöveit is. Bannister, akit a jelentés a Wildtrack kapitányának nevezett, elsőként jelent meg a fedélzeten, de a legénység többi tagja is mögötte jött. Bevonták a vitorlákat, beindították a motort, és világítófáklyák segítségével átkutatták a területet. Még jóval hajnal után is folytatták a keresést, noha semmi reményük sem lehetett, miután Nadeznha Bannister nem viselt mentőmellényt, egyedül a biztosítóhámban bízott. Virradatkor egy amerikai kutató repülőgép is átfésülte a területet, azonban délre már fel kellett hagyniuk minden reménnyel. Nadeznha Bannister holtteste sosem került elő. A halottkém megjegyezte, hogy a Wildtrack a legnagyobb viharban sem kurtította meg vitorláit; éles hangon kritizálta a hajósokat, akik a kérészéletű dicsőség reményében bármilyen kockázatot készek vállalni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a végzetes döntést éppen az elhunyt hozta, akinek gyakorlottságához és hozzáértéséhez nem férhet kétség. Tragikus baleset történt, és a bíróság ezúton is részvétét nyilvánította Mr. Anthony Bannisternek, valamint Nadeznha apjának, Mr. Yassir Kassoulinak, aki Amerikából repült a kontinensre, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Az ítélet szerint a halál oka véletlen baleset volt, és az ügyet lezárták. – Hatos vagy hetes szélnél? – ráncolta a homlokát Jimmy Nicholls. – Én se kurtítanék a vitorlán. – Akkor szerinted is baleset volt? – kérdeztem. – Nem voltam ott, fiam. Ahogy te sem. Pedig hát egyértelmű, nem? Mindig szerencsétlenséget hoz, ha asszonynép van a hajón. Az asszonyoknak a parton a helyük, én azt mondom. Kedd volt. Az ügyvédem azt tanácsolta, hogy ha újjá szeretném építeni a Sycoraxot, akkor feltétlenül csináljam meg a filmet, ezért elvitettem magam Jimmyvel és az ő tízméteres halászhajójával a kikötőbe. Meleg, iszonyú meleg lett az idő, Jimmy ennek ellenére megszokott trikóját, flanellingét, mellényét és formátlan tweedzakóját viselte, mindehhez kátrányfoltos munkásnadrágot, amelyet szorosan betűrt gyapjúbéléses gumicsizmájába. Jimmy olyannyira komolyan vette a közmondást, miszerint egy fecske nem csinál nyarat, hogy eltökélte magát: addig nem szabadul meg egyetlen ruhadarabjától sem, amíg rá nem adják temetési öltönyét.

És az elmúlt télen majdnem megtörtént vele. – A nyavalyások bedugtak a kórházba, Nick. – Ezt már vagy huszadszor közölte velem, de Jimmy sosem szeretett elsiklani a fontos dolgok felett, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy pontosan megértették. – Nem az én hibám volt, a fenébe is. Azok az átkozott szociális munkások! Azt mondták, nyomorban élek, azt bizony. Azt mondták, segítenek rajtam. Én meg mondtam nekik, hogy ez az otthonom. – Görcsösen köhögni kezdett, majd kiköpött az ormótlan lakóhajó felé, amely még most is elfoglalta a kikötőhelyem. Az ocsmány úszó viskóban Muldernek kellett volna laknia, bár én nyomát se láttam a dél-afrikainak, amióta meglátogattam Bannister richmondi házában. – Abba kellene hagynod a dohányzást, Jimmy – jegyeztem meg. – Az biztos tetszene a rohadékoknak, mi? Volt idő, amikor a férfiember még szabad volt, Nick, de már nem az. Legközelebb majd a sörtől tiltanak el. Majd azt mondják, éljünk tejen meg salátán, mint a kínaiak. – A kínai étrend is azon kérdések közé tartozott, amelyekben Jimmyt súlyosan félreinformál : ták. Egyetlen kérdés akadt csak, amikor feltétel nélkül hinni lehetett a szavának: a tengerészet. Immáron betöltötte a hetvenhármat. Húszas éveiben egy gazdag fickó J osztályú versenyjachtján szolgált, a helybéliekből toborzott húszfős legénység részeként, és egy ablaktalan kajütben aludt a többiekkel, akikkel egyetlen éjjelivödrön osztozott. Jimmy egész álló nap harmincméteres magasban, a keresztrúdon állt, és gondoskodott arról, hogy a nagy vitorlák ne akadjanak össze a függőleges kötelekkel. Heti három fontot és öt shillinget kapott ezért, valamint további két shillinget élelemre, és egy teljes fontot minden megnyert verseny után. A háború idején rombolóhajókon szolgált, kétszer is megtorpedózták. 1947-ben matróz lett egy kis kereskedelmi hajón, amely porcelánt és trágyát szállított a Csatornán. Később vontatóhajókon dolgozott, jelenleg pedig, noha névlegesen nyugdíjba vonult, saját bárkájával halászta a sügéreket, tengeri rákokat és homárokat a csipkézett földnyelvek körül. Jimmy igazi devoni hajós volt, kemény, akár azok a gránitsziklák, amelyek alattomos felszín alatti áramlatokkal szüntelen mélybe akarták rántani a hajóját. Amikor majd eljön az ideje, Jimmy alighanem úgy fogja intézni, hogy inkább azokban a sötét vizekben lelje a halálát, ne a kórházi oxigénsátorban. Most, hogy pöfékelve, lassan lefelé csorogtunk a folyón, ismét megpróbáltam kipuhatolni Jimmy véleményét Nadeznha Bannister halálával kapcsolatban.

– Nem hinném, hogy vállalt volna ekkora kockázatot – vélte Jimmy. – Meg kell adni, asszonynépséghez képest elég jól bánt a hajóval. Mintha Szókratész elismerte volna valakiről, hogy meglehetősen logikus gondolkodó. – Elég jó volt ahhoz, hogy ne eshessen a tengerbe? – feszegettem a kérdést. – Á! – hördült fel Jimmy. – Te meg a többi fiatal, mind egyformák vagytok. Azt hiszitek, mindig tudjátok, mit csináltok odakint! Épp elég embert láttam már, aki a tenyerénél is jobban ismerte a tengert, mégis odaveszett. Odakint nincs törvény, Nick, történik, ami történik. Mióta hajózol? – Tizenkét éves koromtól. – Mennyi is az összesen? Végig kellett gondolnom: – Huszonkét év. Jimmy kaján elégedettséggel bólintott: – Na akkor várj még vagy még egyszer ennyit, fiú, és talán megtanulsz egykét dolgot. Kitartóan vadásztam tovább a pletykákra: – Hallottál bármi mást Mrs. Bannisterrel kapcsolatban? Megrázta a fejét: – Semmi olyat, ami meglepő lenne. – Azt beszélték, viszonya volt valakivel. – Velem biztosan nem! – Harsányan nevetni kezdett, azután valósággal összegörnyedt a köhögéstől. Kivártam, amíg a roham alábbhagyott: – A szóbeszéd szerint egyáltalán nem biztos, hogy baleset történt. – A szóbeszéd szerint. – Átköpött a korláton. – Valamit mindig beszélnek. Azt mondják, valaki belökte, nem igaz? Én is hallottam. Meg hogy nem is Mulder volt vele a fedélzeten, hanem Mr. Bannister. – Ezt még nem is hallottam. – Csak szóbeszéd, Nick, üres locsogás. Az asszony halott, és most már senki se támasztja fel. Másik taktikával próbálkoztam: – Bannister vajon miért tartja maga mellett Muldert? – A francot se érdekli. Ő sosem beszél velem, mármint Mr. Bannister. Talán nem vagyok neki elég előkelő. És azt a másik fickót, azt ki nem állom. Amilyen emberekkel összejár. Együtt iszik Georgie Cullennel. Emlékszel George-ra? – Még szép, hogy emlékszem George-ra. Jimmy rágyújtott egy pipára. Befordultunk a kiöblösödő folyótorkolatba, melyet két oldalról a város szegélyezett, és Jimmy kinézett a partra, ahol két

holland vonóhálós halászhajót tisztított meg, és festett újra. A holland kormány jelentős támogatást adott a halászoknak, akik így minden évben megengedhettek maguknak egy új hajót, a régieket pedig nekünk adták tovább. A halászhajók közelében motoros jacht próbált elérni egy nagy kikötőbóját. A kapitány megállás nélkül üvöltött legénységével, a nővel, aki hasztalanul nyújtogatta a csáklyát, pedig a férfi ítélte meg rosszul a tengerjárást és tette eleve reménytelenné a nő feladatát. – Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?! – kiáltozta a férfi. Jimmy kuncogni kezdett: – A legtöbb még egy papírcsónakot se tudna körbevezetni a fürdőkádjában, mégis tengerésznek hívatja magát! Ennyire még egy nyavalyás csimpánzt is megtaníthatnának. A tenger felől francia alumíniumtestű hajó futott be, és ebben ráismertem ugyanarra a motorosra, amelyik előző héten a kikötőmedencében, Bannister háza alatt horgonyzott. Ugyanaz a fekete hajú lány állt a kormánynál, és én elismerően biccentettem felé. – Ügyes tengerész. – A hajó Cherbourgból való. A neve Mystique. – Nem sok minden akadt, amit Jimmy ne tudott volna a folyóról. Szutykos ruhái és ódivatú pipája láttán talán elkerülték a pénzes turisták, de a vizenyős szemek mindent láttak, és a folyóparti kiskocsmákban Jimmy merítőháló hatékonyságával fogdosta össze a friss híreket. – Pedig a nő nem francia – tette hozzá. – Hanem? – Amerikai. Az apja itt szolgált a háborúban. Felkeresi a régi helyeket. – A Normadiában partraszálló amerikaiakat a devoni tengerpartokon képezték ki. – És most könyvet ír az egészről, azt mondja. – Könyvet? – Amennyire lehetett, igyekeztem palástolni az érdeklődésemet. Jimmy kuncogni kezdett: – Látom, te is csak úgy szomjazod a tudást. – Kösz szépen, Jimmy! – Szóval azt mondja, amolyan kalauzt ír. Azt hittem, épp elég kalauz jelent már meg a Csatornáról, de ő azt mondja, hogy egyik se az amerikaiaknak szól. Úgyhogy nemsokára megint hemzsegni fognak itt a jenkik. – Eltekerte a kormányt, hogy a városi kikötő bejárata felé irányítsa a hajót. Valaha hajókat is gyártottak itt, de mára az egészet kiadták a gazdagoknak, akik biztonságos és védett kikötőhelyet kerestek jachtjaiknak. Láttam, hogy a Wildtrack rám

várakozik az egyik hajóhídnál. A vakítóan fehér hajótestet jól látható, kéklő villám díszítette. – Arról nem hallottál, hogy valakik meg akarják akadályozni Bannistert abban, hogy megnyerje a St. Pierre-t? – kérdeztem Jimmyt. – A békazabáló franciák. Ők bármit megtennének, csak hogy ne győzzön. – Jimmy igazi devonihoz méltóan ki nem állhatta a franciákat. Elismerte tengerészeti érdemeiket, talán minden más nemzet érdemeinél inkább, mégsem tudta megbocsátani nekik, hogy nem születtek angolnak. Jimmy bámulatra méltó finomsággal és hozzáértéssel kormányozta a súlyos halászbárkát az úszóhíd mellé. Átnézett a Wildtrackre, és elfintorodott a rá várakozó kisebb tömeg láttán. Mulder a Wildtrack kormánya mögött állt. Matthew Cooper a hídon gyülekezett filmes stábjával, maga mellett Anthony Bannisterrel és a hátrébb húzódó Angelával. Angela rövidnadrágot viselt, és Jimmy elégedett vigyorral mérte végig hosszú combjait. – Kellemes napod lesz, Nick. – Az a nő képes halálra marni a nyelvével. – Szeretem, ha az asszonyban van spiritusz. – Feltartotta a kezét, hogy megállítson, mielőtt kilépnék a hídra. – Sosem volt meg a magadhoz való eszed, Nick Sandman, ezért most jól figyelj rám! Elfogadod a nyavalyás pénzüket, és kijavítod a hajód. Megcsinálod velük azt az istenverte filmet, azután nekivághatsz a tengernek. Hallod, amit mondok? És hagyd békében nyugodni a holtakat, fiam. Nincs értelme bolygatni az ilyen dolgokat. – Hallom, Jimmy. – Csak épp oda sem figyelsz rá, igaz? Na, tűnés innét, fiam! Este találkozunk a kocsmában. – A várakozó stáb felé sandított. – Ki is fognak rúzsozni, Nick? – Csak szeretnéd, Jimmy. Jimmy harsányan felnevetett, én pedig indultam filmezni. Nem mondhatnám, hogy felhőtlen boldogságban hajóztunk ki a tengerre. Mulder egy szót se szólt hozzám, a legénység mogorva hallgatásba burkolózott, míg Matthew és a csapata igyekezett nem útban lenni. Angela visszavonult a hátsó kabinba. Tony Bannister azonban nem futamodott meg a kezdeti nehézségek láttán: – Örülök, hogy eljött, Nick. – Nem mintha lett volna más választásom – mondtam mereven.

– Hát igen. – Áthaladtunk a sziklás földnyúlványok között, ahol fehéren tajtékzott a partra törő tengerár. A jobb oldalon, a távolban idetűntek a calfstonei homokzátonyt ostromló hullámok. – Azt gondolom – folytatta Bannister esetlenül –, hogy ami elmúlt, azt jobb békén hagyni. Helytelenül cselekedtünk, bár mindenképp beszéltem volna Fannyről, és visszakapta volna a medálját. – Egyszerűen csak nem szerétem a becstelenséget. – Azt hiszem, ezt eléggé egyértelművé tette. Megegyezhetünk annyiban, hogy jobban fogunk igyekezni? A békesség kedvéért, és mert egy ideig el kellett viselnünk egymás társaságát, megegyeztünk ennyiben. Kihajóztunk a torkolatból, és Mulder parancsot adott a vitorlák felvonására. Leállította a motort, bevonta a hajócsavart, és a Wildtrack azonnal önmagára talált. Többé már nem dízelmotorjával és a vizet köpülő lapátokkal szállt szembe a tengerrel, hanem a szél és a víz egyensúlyára bízta magát. A hatalmas, hófehér vitorlák dél felé repítettek bennünket, egyenesen a friss délnyugati szél arcába. Bannister és én a középső kormányállásban maradtunk. Mulder bizonyára tudta, hogy árgus szemekkel figyelem, és alig várom, hogy lekicsinyelhessem a hozzáértését. Csakhogy átkozottul értette a dolgát. Pedig azt akartam, hogy csapnivaló tengerész legyen. Azt akartam, hogy olyan faragatlan tuskónak bizonyuljon, amilyennek a megjelenése alapján joggal gondolhatta bárki. Ám ő ehelyett magabiztosan és ritka szakszerűséggel vitorlázott. Arra számítottam, hogy ő lesz a lehető leggyűlöletesebb teremtés, a hangoskodó és fontoskodó kapitány, ám a kurtán kiadott parancsokból hiányzott minden önteltség. A hét emberből álló, kék és fehér matrózöltözéket viselő legénység láthatón néma csendhez és hatékonysághoz szokott, ám a hajó sztárja így is vitathatatlanul Fanny Mulder maradt. Ösztönösen, szinte gyengéden kormányozta a hajót, és az első pillanattól éreztem, hogy istenadta tehetség. Átkozottul jó volt. Én pedig váratlanul és megmagyarázhatatlanul boldog. Nem azért, mert törékeny békét kötöttem Bannisterrel, hanem mert újra a tengert jártam. Figyeltem, ahogyan a sötét devoni partok elenyésznek. A kisebb öblök máris egybemosódtak, a szürke hullámok ellepték felszínüket. Visszatekintettem a folyó torkolatába, és megláttam, amit már kis híján elfelejtettem: hogy mennyire zöldellők és lágy vonalúak a távoli dombok; milyen viharvertek és sötétek a tenger felőli lankák, mintha a folyó késként hasítana a megkérgesedett húsba, hogy felfedje a mélyebben rejtőző lágyabb szöveteket.

és ez a gyanúm később igazolást is nyert. A közönségnek úgy kell éreznie. amelynek digitális műszerei a csomó századrészének pontosságával működtek. feszélyezett pillanatig egyikünk se tudta. majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. A filmen lenyűgözően fog festeni. akár egy szálas viking a szerelmes regények borítóin. de képtelenek lettek volna bármit is kezdeni ezzel a szilíciumchipekkel vezérelt teremtéssel. Engem sosem izgatott a sebesség. Széles terpeszben állt. Mulder eltűnt. – Jó. – Egy hosszú. miután Bannister átvette a hajó irányítását. – Boldognak tűnik. A középső kormányálláson kívül a tulajdonosi kabin mögött hátsó munkateret alakítottak ki. miután a hajó melegebb éghajlatra ért. s mintha megvető kifejezés suhant volna át a kormányos arcán. . Raleigh és Drake. Egy Westerley teljes vitorlázattal siklott Dartmouth felé. amely napozófedélzetként szolgált. – Hatásos. A letűnt korok Devonból kihajózó hősei. a meleg vízig. amint végigmérte Bannister csillogó hajóját. visszavonult a kabinjába. a jégkészítő gépekig és a szervokormányig. szürke tömeg árulkodott a Plymouth irányába tartó kis konvojról. A horizonton alaktalan. – Bannister mostanra átvette a kormányt Muldertől. hogy a hőn szeretett Tony Bannister mentett meg. ahol az orvosok szerint soha többé nem járhattam volna. Minden a gazdagok kényelmét szolgálta. éreztem a tenger és az arcomba csapó vízpermet illatát. amikor megláttam az első sirályt. Minden ízében méregdrágának tűnt. mit mondhatna.A tenger felé fordultam. de hirtelen már ez sem számított. a légkondicionálásig. Egy Start Point felől érkező rákhalász a közelben pöfögött el kosarakkal és bójákkal megrakott ütött-kopott bárkáján. nem úgy a Wildtracket. Szívem szerint én sem egy Wildtrackhez hasonló hajón tértem volna vissza az óceánra. amint villámsebesen elsiklott a szüntelenül változó vízfelszín felett. kezdve a nevetséges pontossággal üzemelő digitális mérőműszereken és elektromos csörlőkön keresztül egészen a műholdvevőkig. – Mit gondol a hajómról? – kérdezte. aki csakugyan megkapó látványt nyújtott a nagy kerék mögött. a friss szélben repkedő hajfürtökkel. – Igazság szerint jobban szerettem az ódivatú jachtokat. hogy Mulder nem fog szerepelni a filmemben. A maga módján persze a Wildtrack mély benyomást gyakorolt rám. Howe és Nelson azonnal megértették volna a Sycoraxot. Újra ott jártam. napbarnított arccal. Gyanítottam. hogy újra kint lehetek.

és próbált megnyugtatni. A hajótest olykor megrázkódott. hogy eltérítsenek egy ekkora jachtot. Csak a tenger szeszélyeire és a szél változásaira kell odafigyelni. – A tájolóra sandítottam. hogy egyszer sem veszítettem el az egyensúlyomat. és abban a pillanatban már tudtam. hogy a lehető legnagyobb sebességet csiholja ki a Wildtrackből. amelyeket a filmes stáb a kabintetőn helyezett el. irányba fordítottam a hajót. rozsdamentes acélból készült kormánykeréken tartanom. ám eközben feltartóztathatatlanul közeledett a középső állás felé. Nick? – Persze. ha készen áll. majd bevágunk néhány részletet a gyerekkorában készült otthoni filmekből. Megéreztem egy széllökést. bőrig átázva. örvényeket. Bannister viszont nem. csak egyetlen ujjamat kellett a jókora. hogy örökre beállt ebbe az irányba. márpedig úgy tűnt. Utána az egészet feldaraboljuk. szélviharokat. Igazán nem nehéz elvezetni egy hajót. és olyan fáradtan. miközben arrébb lépett. azután addig igazított a kormánykeréken.Éppily értetlenül szemlélték volna azokat a rendkívüli berendezéseket is. de hát Mulder született tengerész volt. és a flancos sebességmérő szerint újabb fél csomóval sikerült felgyorsulnunk. Hogyan tanult meg vitorlázni. hol. ki tanította meg. és miért. Elfogadhatóan hangzik? – Rettenetesen hangzik. Gondolkodás nélkül tettem mindezt. Ki kell kerülni a homokpadokat. – Szeretné vinni egy kicsit. hogy legszívesebben feladnánk az egészet. Hirtelen mintha feszengeni kezdett volna az iránta tanúsított átható figyelemtől. hogy Bannister képtelen egy pillanatra is ellazulni. Bannister látta idegességemet. ahol a kormány mögött álló Bannisterrel várakoztam. A hullámok nem voltak elég erősek ahhoz. Ameddig a szél nem változott. halálra fagyva. Megfigyeltem. – Ma a háttérinformációkat szeretnénk rögzíteni. Máskülönben nem nagy dolog elkapni a . – Az irány 195 – tudatta Bannister. és az orkán kellős közepén megkurtítani a vitorlákat. – 195. Muldernek nem volt szüksége elektronikus segédeszközökre ahhoz. hogy kiegyenlítsem a kisebb oldalmozgásokat. Szüntelenül ellenőrizte a műszerfalon elhelyezett széliránymérőt. de mérhetetlen örömömre szolgált. Néha persze éjszaka kell navigálni. amíg a folyadékkristályos kijelzőn megjelenő kis hajó optimális helyzetbe nem került. – Azért csak próbálja meg. Az operatőr felvételeket készített a hajóról. hogy semmi sem változott.

és igyekeztem megfeledkezni a kamera tolakodó jelenlétéről. – Mikor hajózott első ízben. . Elmeséltem. A hangmérnök a lábamnál kuporgott. ahogyan a széltől felkorbácsolt vízpermet fátyolba burkolja a Start Point szirtjeit. idővel ösztönné válik. ahol – s erre kész vagyok megesküdni – a Sycorax mentette meg az életemet. A matrózok odaintettek nekünk. amelynek legénysége a fedélzeten ebédelt. A fedélzeti deszkák megcsikordultak. A vitorlázáshoz persze jócskán szükség van gyakorlatra. egy szörnyű viharos éjszakán hogyan sodródtam ki a nyílt tengerre.szelet és megtartani a hajót. én pedig összeszorítottam a fogam. amikor újabb félcsomónyi sebességet csaltam ki a hosszú hajóból. fájdalmak között töltött évek sem tudták kikezdeni ezt az ösztönt. Nick? – kérdezte Bannister. hogy a Falkland-szigetekre terelődött a szó. – Figyeltem. Malonál felveszem. hogy egyszer még újra hajózni fog? – Másra se tudtam gondolni. Sosem lett volna szabad kimerészkednem az északi orkánok örvébe. Elmosolyodott. abban a véres ütközetben sem adta fel a reményt? – Nem sok mindenre gondoltam abban a pillanatban. mert Bannister látható elégedettséggel fogadta. szürke. hogy St. és egy hosszú. hogy az életemről beszéljek. most mégsem okozott gondot. mint autót vezetni. hogyan kezdődött? – erősködött Bannister. – Egészen pontosan mi történt – hallottam az újabb kérdést –. ahol mindig is lenni akartam. amikor megsebesült? – Meglőttek. semmivel sem bonyolultabb. a válaszaim egyre kurtábbak és komorabbak lettek. – Elmesélné. – Most. Abban a pillanatban megértettem. Beértünk egy nagy Moodyt. falloszra emlékeztető mikrofont tolt az arcom elé. Lelkesen mesélhettem. – Nagyon régen. gondolta volna. és újra ott voltam. – Még először. és a Sycorax a maga módján betartatta velem az ígéretet. Bannisternek eddig nógatnia kellett. de megígértem egy tiszttársamnak. – Amikor megsebesült – kérdezte –. hogyan loptam el apám hajóit és fedeztem fel a Csatorna partvidékét. hogyan tanított Jimmy egy kis lélekvesztőn. Az operatőr közvetlenül előttem bukkant fel. mintha ezzel akarná oldani a feszültséget. majd később. amit hallott. Bárki képes rá. Semmi sem változott. hogy a kórházban.

– Milyen érzés – érdeklődött – újra vitorlázni? Haboztam. Nick. – Ez talált. – Kihasználhatnánk a dagályt. hogy meggyújtsa cigarettáját egy aranyozott öngyújtóval. úgy látszik. mert a gorillája tönkrevágta a hajómat. – Én meg azt hittem. Az idomított tengeri medve. és a zavaros víztől kelet felé kormányoztam. Úgy tűnt. de ezáltal hűtlen lettem volna ehhez a rendkívüli élményhez. – Csakugyan? – Engedtem. – Cooper visszanézett a hátsó kormányállás és Angela felé. aznapra be is fejeztük a filmezést. azért kell filmeznünk. Megvontam a vállam. majd alig észrevehetően bólintott. – Leállunk! – kiáltott oda Matthew Cooper az operatőrnek.– Mi történt abban az ütközetben. – Az a mosoly mindent elmondott. – Közelebb akar kerülni a Skerrykhez? – erősködtem. kerestem a megfelelő szavakat. jól szerepelt. amint rendes hajót vezethetek. – A Viktória-kereszt. Azért készítünk filmet minderről. de egy napon mindenképp. – Nem is válaszoltam! – tiltakoztam. ahol a Start Point körül a sekélyebb vizek felszíne tajtékozva tört meg. Hogy ne kelljen a mogorva dél-afrikai társaságában maradnom. nem egy ilyen csillogóvillogó. mert maga háborús hős. mert a stáb nekilátott összecsomagolni a holmiját. Miután rájött. Mielőtt a fedélzetre léptem volna. komolyan aggasztott. elindultam felfedezni a Wildtrackot. De akkor is beszélnie kell erről. amelynek a gondolata is mosolyt csalt az arcomra. Azt akartam válaszolni. hogy a Wildtrack orra kitérjen a szélirányból. hogy majd tudatom vele. amiért a Viktória-kereszt kitüntetésben részesítették? – Át akar kelni a Skerryken? – Előremutattam. tudja. amint Mulder visszavette tőlem a kormányt. Elmosolyodott. – Válaszolnia kell a kellemetlen kérdésekre is. hogy kívül került a kamera bűvkörén. Nick. Nick? – sürgetett. ketyerékkel telizsúfolt vízi Rolls-Royce-ot. – Nem kerülhetjük meg a kitüntetését. most pedig a . Talán nem ma. hogy harapófogóval se húzza ki belőlem a választ. Nick. Bannister is lekuporodott. miként fogom megőrizni az egyensúlyomat. Bannister elmosolyodott. Most.

hogy előremenjek az orrfedélzetig. A kabin hátsó ajtaja félrecsúszott. s ez aligha kedvező előjel. Rettenetes veszteség. A fénykép felé biccentett. Decca. de legalább a Wildtrack fedélzetén tanúsított mozgékonyságom derűlátásra adott okot. a nagyon alacsony frekvenciájú rádiójelek vételére. ám a rendszeres reggeli úszógyakorlatok Bannister medencéjében csodákat műveltek: megerősítették az izmokat. hogy el tudjam olvasni. azt mind a navigációs eszközökbe ölték: akadt itt Loran. ha kimerültem. Egyedül szeksztánssal nem találkoztam. Gyengeségem tovább fokozódott. a korlátokba és kötelekbe kapaszkodtam. amelyet egy szűkös átjárón át lehetett megközelíteni. és fel kellett térdelnem az ágyra. erős csontozatú. ám a fényűzést ezúttal feláldozták a könnyebb súly oltárán. – Gyönyörű asszony volt – bólintottam. sőt még egy Omega is. – A feleségem. és Bannister jelent meg a nyílásban. hogy az orr könnyítése érdekében mindent eltávolítottak az orr-rekeszből. amely immár ismerősnek tűnt a többi fénykép alapján. már fényűzőbb bútorokkal látták el. Lehajtottam egy nyílásfedelet. 1956-1983. Kitartóan fájt a hátam. és minden pillanatban azzal fenyegetett. amely még most is leküzdhetetlenül remegett. Nem olyan sápadt szőkeséget láttam magam előtt. de nem tiltakozott. Fényűző kényelemre számítottam. A főkabinban is mindent a sebességnek rendeltek alá. „Nadeznha Bannister. ha valaki egymagában akarja körülhajózni a világot. hanem sötét bőrű. és láttam. Satnav. hogy a hálóhelyén talál. Ny 41 °36'.” Mélyen belenéztem a halott lány sötét szemébe. Láthatóan meglepte. és egyértelműen látszott. ha nem sebesülök meg. Annál többet aggódtam jobb lábam miatt. de akkor is így tettem volna. mint Melissa vagy Angela. hogy ezek a csontok már az óceán sötét mélyén nyugszanak. A légkondicionáló és fűtőberendezések mellett egy rekeszfalba süllyesztett tévékészüléket és videomagnót is felfedeztem. Az emeletes ágy felett Nadeznha bekeretezett és a rekeszfalra erősített fényképére bukkantam. . Ami pénzt elköltöttek. és javítottak a közérzetemen. A kép keretére apró betűs sort nyomtattak. hogy összecsuklik alattam. É 49 °18'. Igaz. A hátsó kabint.legkisebb nehézséget sem okozta. hogy ez Bannister kvártélya. robusztus szépséget.

Csodálatos keverék. – Megbocsát? Angela nem éppen született tengerész. – Az amerikaiak használják ezt a szót a fővitorlarúd-tartó szorítókötélre. Láttam.Félrehúzott egy tolóajtót a feje felett. és a hajó mozgása egyenetlenné vált. ami a vitorlázást illeti. és a hullámok átcsaptak a Wildtrack tatja felett. Elfintorodott. Visszafordult és újra a fényképre meredt. Pierre-t. a hátsó kormányállásban – biccentett a hajó tatja felé. – Nagyon határozott tudott lenni – tette hozzá –. Átkozottul biztos volt benne. ha az ember túlságosan gyors. bár olykor igencsak szélsőségessé tette. – De hát azokon a vizeken? Talán ha néhány percet élhetett. amikor a legtöbb gyerekre még egy biciklit se bíznának. Mulder versenytempót diktált a legénységnek. és elővett valamit a beépített szekrényből. – Természetesen kerestük. . Jóformán egész nap csak a nyomait kutattuk. ahol Angela. – Megmarkolt egy kapaszkodót. Követtem őt a kabinlépcsőn át a hátsó kormányálláshoz. hogy egy fiola tengeri betegség elleni kapszula. – Koromsötét éjszaka volt – folytatta végül –. arab. nyomorúságos állapotban várakozott. görcsösen rázkódott és átdugta a fejét a korlát alatt. hogy néhai feleségéről beszél. Nadeznha valamiért egy pillanatra kikapcsolhatta a biztosítókötelet. – Bannister hangja színtelenné vált. a tenger közelében. mintha gyötrelmet okozna számára. Sokszor tréfálkoztam azzal. perzsa és amerikai vér keveredett benne. – Egyedül volt? – próbálkoztam. amint meglátott. – Valamiért úgy tűnt. Bannister előhúzott egy takarót az alsó ágy alól. tombolt a vihar. Visszafordultam a fényképhez. – Mi többiek aludtunk. Semmi olyant nem mondott. – Pontosan sosem fogjuk megtudni. – Színpadias hatásszünetet tartott. különösen. – Görög. Massachusettsben nőtt fel. ezért is hajtotta annyira a hajót. mintha éppen ezt a szélsőségre való hajlamot értékelte volna a legjobban. nem igaz? És azt hiszem. tudja. Ilyesmi rendszerint akkor szokott történni. mintha a sok ismétléstől jelentőségét vesztette volna a történet. hogy föníciai vér folyik az ereiben. hogy rögzítsen egy csonkakötelet. hogy meg tudja nyerni a St. azután öklendezni kezdett. amit nem olvashattam ki a jelentésből. amint a hajó balcsapásra váltott. – És ez lett a veszte? – kérdeztem kéretlen egyszerűséggel. – Egyedül. Már akkor saját hajója volt. – A fedélzeten tartózkodó másik személy előrement. aki most már vastag gyapjúpulóvert viselt rövidnadrágja és inge felett. és talán igazam is volt. De hát ő remekül értett a hajózáshoz. francia.

– És ő lenne Ariel? Bannister nem akart belemerülni a kérdésbe. hogy a lányt figyelem. Fanny pedig nyilvánvalóan bámulatos. hogy a hajó és a legénysége képes lesz-e elhódítani a franciáktól a kupát. A dél-afrikai olyan magabiztosan intézte az egész manővert. Felmordultam. A Wildtrack fedélzetén töltött másfél óra nem lehetett elég megítélni. mint kormányosról? – Jó. Csakugyan gyönyörű teremtés volt. – Fa alá kell állni. Ő az én titkos fegyverem a St. – Aligha. pedig eközben még orrvitorlát is cseréltek. A hajó kétségkívül gyors volt. de a lehetőséget nem lehetett elvetni. A férfi bebugyolálta a takaróba. Gondolja. miért választotta Bannister ezt a csípős nyelvű és indulatos lányt. és a tulajdona felett érzett jogos büszkeség fullánkként hatolt belém. Bannister látta. ahogyan teste ráborult a mellvédre. hogy a nagyvitorlarúd szabályszerűen végigtarolta a fedélzetet. hiszen a St. és összekuporodott Bannister ölelésében. – Nadeznha akadt rá. amelyekről tudni lehetett. Nick. Ezért van rá szükségem.Figyeltem. hogy már semmit se használnak. mi a véleménye róla. – Nagyon jó – tettem hozzá az igazsághoz híven. – Igyekeztem őszintének tűnni. hogy ez kedvező előjel? Caliban volt a boszorkány Sycorax szörnyeteg fia. Ő nevezte el Calibannek. Mulder éppen élesen irányt változtatott. – Nagyon mókás – magához szorította a lányt. . – A vacogó Angela felé fordultam. hogy minden a legkisebb fennakadás nélkül ment. a többit pedig kipótolta Bannister becsvágya. azután belediktált két kapszulát. Angela visszatért a fedélzetre. – Fanny tényleg jó – mondta inkább –. – Tengeri betegség ellen csak egyetlen orvosság van – közöltem lelketlenül. – Mi az? – kérdezte Bannister. – Szóval. hogy mennyire az. és hosszú csupasz lábai láttán megértettem. Pierre-ért vívott harcban. tehetség. mit gondol Fannyről? – kérdezte. – Szerintem búr paraszt. Amire szüksége is lesz. Pierre a legrangosabb díj a jachtversenyzők körében. és a tat olyan széles ívben fordult át a szélben. Bannister biztató és elnéző mosollyal fordult felém. – Úgy értem. és csak kevesen tudják. Chartert üzemeltetett a Seychelle-szigeteken.

s ha csak egyetlen évben valamely idegen nemzet ragadná magához az elsőbbséget. A verseny ily módon ma is arra emlékeztet. majd partraszállás nélkül visszatérnek Cherbourgba. kellően kezes és fürge hajóval lehet győzni. ám minden ősszel. megkapja a díjat. német és finn hajó vág neki az útnak. akárki is teszi meg leggyorsabban az utat. s hogy a versenyzők Cherbourgból indulnak. A francia hajók igencsak jók. A teljes kör mintegy négy és fél ezer tengeri mérföld: egy szél felőli szakasz. Pierre rendkívül hatékony reklámeszköz. Pierre és Miquelon szigeteket. hogy a hajónak sorozatban gyártott egytörzsűnek kell lennie. körülhajózzák az Új-Fundland partjainál fekvő St. – Késői indulást tervezek – magyarázta most Bannister-. minthogy sem az angolok. – Gépies gyakorlottsággal sorolta fel az indokokat. Európa már rég nem ura ÉszakAmerikának. A Jeanneau-k. Így tisztelgek Nadeznha emléke előtt. és ezernyi újabb megrendelés gazdagítja a francia hajógyárakat. Először is. Akkor győzelemmel kezdhetnénk a következő szezont. – És miért akarja ezt? – Bebizonyítom. Centurionok és Beneteau-k legtöbbször első helyet vívnak ki maguknak a St. egy lutri a fordulónál. Különös szabályok. majd szünetet . hogy mikor indul. holland. A St. Párizsból kormányozzák őket. hogy a francia lobogó azért még mindig ott lengedezik Észak-Amerika földjén. Nincs nagy pénzjutalom. Azután persze nem szabad elfeledkezni a gyakorlatias szempontokról sem. Pierre-en csakis megfelelő. bár ennek a gall őrületnek is megvan a maga logikája. Minden évben tucatnyi brit. Pierre-en. a politikai megfontolások. köddel és jéggel körítve. A vitorlásszezon végén. A tévétársaság fizet nekem érte. amerikai. végül egy villámgyors visszatérő a viharos tengereken. melyek továbbra is francia uralom alatt állnak. nem pedig erre az alkalomra épült és lecsupaszított prototípusnak. az katasztrofális hatással lenne az egész francia hajóiparra nézve. Kis szerencsével épp az őszi kiírás kezdetére érhetek vissza. a franciák kezében marad a kupa. sőt valójában nem is verseny ez. leszámítva két parányi és elfeledett szigetet. A St. hiszen minden résztvevő maga választja meg.Franciák szervezik. a nézők pedig elvárják tőlem. ami világszerte fellendíti e hajótípusok értékesítését. hogy a brit hajók is képesek rá. mindvégig az áramlatok és orkánok ellen. Pierre-t és Miquelont. Egyetlen szabály. St. és minél északabbra akarok kerülni. hogy győzzek. sem a kanadaiak nem érdeklődtek utánuk. amikor a dél felé sodródó köd és jég végleg pontot tesz a próbálkozások végére.

hogy számára ez a legfontosabb. én pedig előzékenyen félrefordultam. Pierre. Bannister erősnek érezte magát attól. – A nézők ezt gondolják? – Maga mit gondol? – fordult felém kihívóan. . mégis gyanítottam. hogy egy tévésztár nem feltétlenül kipúderezett paprikajancsi. hogy elnézzek a Wildtrack örvénylő és fortyogó farvize felé. Könnyed hangon tette hozzá ezt az utolsó érvet. akkor valami emlékezeteset kell véghez vinnem. hogy a hátsó kormányállásból irányította a hajót? A középső állás messze kényelmesebb. mert zavarban érezte magát amiatt. amint elképzeltem. – Én nem választanám ezt az életet – vontam meg a vállam –. amely a középütt elhelyezett nagyobb kormánykerékhez csatlakozott. talán. mint amikor egy teherautóra való betont zúdítanak alá két emelet magasságból. pedig igazság szerint ehhez a munkához messze kevesebb intelligencia kell. Nem Viktória-kereszt. hogy a több tonnányi fagyos tengervíz lezúdul a Wildtrack tatjára. Figyelemre méltó vallomás volt. Egy kormorán siklott át sebesen a hajótat felett. Beleborzongtam. csak mert minden este ott villognak a képernyőn. Angela összegörnyedt. és éreztem. – Meg azt is be akarom bizonyítani. amely magyarázatot adott arra is. hogy a Wildtrack képes lesz győzni? – kérdezte Bannister hirtelen. amint kidobta magából a tengeri betegség ellen adott kapszulákat. hogy elárult magáról egy ilyen személyes részletet. Rátettem a kezem a kis kormányra. valakinek ezt is meg kell tennie. hogy ezek az emberek elfogadják. nem igaz? Amilyen a St. bár Nadeznha Bannister talán azért választotta a hátsó kormányt. mint azt az emberek feltételezik. amikor Nadeznha meghalt. mint Mulder és a bandája. mielőtt felhozta volna a végső érvet. meglepően őszinte kitárulkozás. Azon az éjszakán tűnődtem. – Gondolja. Elmosolyodott: – A legtöbb tévés valóban kipúderezett paprikajancsi. Angela karikás szeme kitartóan figyelt a takaró pereme felett. bár úgy vélem. ahogy a hajólapát vibrálása végighalad a rozsdamentes acélküllőkön. de azért megteszi. Átkozottul okosnak hiszik magukat. Ha a Wildtrack csakugyan viharba került. miért veszi körül magát Bannister olyan erős emberekkel. Olyan lehetett. akkor egy tapasztalt tengerész vajon hogyan követhetett el akkora hibát. Ha tehát le akarom tenni a kézjegyemet.tartott. Kurtán felnevetett. mert onnan jobban beláthatta a hajó mögött tornyosuló sötét hullámokat.

– Azt a képsort talán még felhasználhatjuk a nyitójelenethez. – A versenyen talán nem – préselte ki magából Angela a szavakat –. – Azt hittem. mert bármilyen érzelmet is táplált az irányomban. Bannister! Több itt az elektromos ketyere. Amint a harsány színekben pompázó vitorla feltelt széllel. Pierre-t! – Bannister szabadjára engedte érzelmeit.– Kis szerencsével. – Olyasvalakire. hogy legalább húszmillió nézőt leültessen a tévék elé. Szeretném majd azt mondani. hogy maga is részt vesz a vállalkozásban. mint egy átkozott holdjárón! – A versenyszabályok értelmében vinnünk kell egy navigátort is. mert ezáltal felkeltheti az érdeklődést a saját győzelme iránt. a filmem végén a Sycorax belehajózik majd a naplementébe. visszafordult hozzám. – Legyőzni a békazabálókat a saját játékukban! Angela úgy figyelt. – És Fanny nem teszi meg? – Ő megfelelne. hogy hivatalosan is bejelentsem az indulásomat. – Sosem szerettem a sebességet. de a nézettség szempontjából annál inkább. Nick. Én inkább lassan haladok. és segíthet felkelteni az érdeklődést a műsor iránt is. – És nem szeretne részese lenni a győzelemnek. elég érdekessé ahhoz. – Néhány hónap múlva nagy partit adok. De gondoljon csak bele. Nick! Elnyerni a St. ahogyan a Wildtrack fedélzetén kihajózik Cherbourgból? A filmet épp akkor fogják bemutatni. Nem hinném. – Bannister elfordult. aki jól ért a versenyzéshez. – A nézettség szempontjából? – A nézettség mindennél fontosabb – magyarázta Angela türelmesen. Ilyen felfokozott érdeklődés közepette akármeddig . amikor kint leszünk a tengeren. mégis lealacsonyítónak éreztem. nem én. Miért ne fejeznénk be a filmet azzal. hogy csupán azért készíti el a filmemet. – Valójában Angela találta ki. Nick? Esetleg mint navigátor? – Én? – Váratlanul ért az ajánlat. Legalább gondolja végig! – Vérbeli navigátorra lesz szüksége – csóváltam a fejem. Megráztam a fejem. mintha egy idiótához beszélne. hogy azért kért fel. – De gondoljon csak bele – erősködött. – Az a kitüntetés érdekessé teszi magát az emberek szemében. Nekem igazából nem venné sok hasznomat. amelyik a versenyről szól majd. Sandman. – Nincs is szüksége navigátorra. Mr. igen. de nagyon megtetszett az elképzelés. csak át kell vennie Nadeznha helyét. akár egy beteg ragadozó. amint a legénység leeresztette a pillangóvitorlát.

miközben az árboc oldalt vágódott. – Csípőfogókat! – rendelkezett Mulder. a Wildtrack orra mégis a vízbe merült. A rozsdamentes acélhuzal. a korlátba kapaszkodott. Tehát a Viktória-keresztem fegyver lenne a hirdetők megnyerésére? Eszköz arra. miután a megmaradt oldal. most páni rémületben özönlötte el a kormányállást. amint a nagyvitorla árnyéka elsöpör felettünk. bár ettől még nem éreztem kevésbé sértőnek a szavait. A kötelek összegabalyodtak. és összefüggéstelenül üvöltözött. Tajtékos víz tört fel a lefolyónyílásokon. ahol nincsenek útban. amikor a Wildtrack hajótestének hirtelen rázkódása véget vetett a beszélgetésünknek. A vitorlázat leszakadt és lezuhant elemeit sikeresen húzták be.felsrófolhatjuk a hirdetési tarifákat. hogy eladhassák a kutyakaját és a mosóport? Magamban éppen a felháborodott és nyers elutasítást fogalmaztam. A vitorlás rövid úton megállt. Az elszabadult pillangóvitorla hatalmasra dagadt felettünk. Angela felegyenesedett. Legalább nem kertelt. mintha homokpadra futott volna. rutinfeladat volt kimenteni a vízbe esett matrózt. hogy ne legyen útban. és a fővitorla automata fegyver ropogásával hasadt végig. A karcsú árboc ívben meghajolt. Senki sem sérült meg. Az árboc és a vitorlázat darabjai a fedélzetre záporoztak. Igyekeztem nem útban lenni. és elárasztotta a kormányállásokat. – Francba! – Bannister elkeseredetten meredt a romhalmazra. és a hajó úgy támolygott. belekavarodott a lehulló kötélzetbe. és ebből a szempontból nagyon is hasznos lenne számunkra. mintha elemi erővel megpengettek volna egy basszusgitárt. meghasadt és a szél felőli oldalra zuhant. majd visszanyerte egyensúlyát és lelassult. Az egész alig tartott két-három másodpercnél tovább. felfutott és oldalt fordult. A hullámok egyméternyire sem csaptak fel. mely eddig a kabinba húzódott. Olyan hang hallatszott. amint nyugalmat parancsolt az embereire. A hangzavar és káosz felett egyedül Mulder hangját lehetett tisztán kivenni. Görcsösen kapaszkodtam a kis kormánykerékbe. azután a hajó hirtelen szélirányba került. hogy takarodjanak vissza a kabinba. és a Wildtrack máris ott ringatózott a nyugodt tengerfelszínen. Bannister talpon maradt. Az egyik bal oldali tartókötél elpattant. megadta magát. A filmes stáb. amelynek a legnagyobb szélben is meg kellett volna tartania a roppant főárbocot. A legénység értette a dolgát. A legénység egyik tagja a vízbe esett. okádni kezdett.és . A karcsú hajótest oldalt dőlt. Valamelyik kötél ostorként csapódott fel és magával repített egy keresztrudat. én pedig láttam. ahol rövid úton közölték mindenkivel. Angela zokogva kuporgott a padlón.

A szándékossághoz kétség sem férhetett. pusztán tény. Máris végzett Bannister első feleségével. – Fanny! – Bannister majd felrobbant az indulattól. kivéve Bannister bankszámláját. – Visszakapja a nyavalyás kikötőjét. Pierre-diadalból. – Úgy viselkedett. Nem maga az acélhuzal pattant el. csakis a Sycoraxon. ahol barátnője még most is a tengeribetegség kínjai között fetrengett. hogy meg fogja ismételni az ajánlatát. Akartam is emlékezni. Mintha el is feledkezett volna az ajánlatáról. és valaki egy reszelővel közel tökéletesen simára koptatta. A legénységet egy csapatnyi megkeseredett profi alkotta. se nem babona. ám a Wildtracket valósággal körüllengte a tragédia előszele. mint egy nyűgös kisgyerek. Tudtam. Meg a büszkeségét. én nem akartam részt venni ebben a vállalkozásban. Mindent egybevetve szerencsés kimenetelű balesetet szenvedtünk. semmilyen másik hajón. Az elkoptatott menet egészen addig bírta a feszítő hatást. Mert vannak szerencsés hajók és balszerencsés hajók. akitől elvették a kedvenc játékát. és visszatért a tatba. hogy a csapata részeként én is vegyem ki a részem a St. Amikor pedig a tartókötél megadta magát. míg Mulder tovább nem fokozta a pillangóvitorla kibontásával.tartóköteleket elvágták. de azután csak kurtán bólintott. a leráspolyozott fémforgács még most is a menet kenésére használt gépzsírhoz tapadt. amelynek a kiszolgált oldalkötelet kellett volna tartania. amely ennyire bűzlött a balszerencse szagától. Egy pillanatig azt hittem. de már eddig is túl sokat adtam túl kevés viszonzásért. Bannister meg fog ütni. Ezúttal határozott „nem” lesz a válaszom. egyszerűen elengedte a tartókötelet. A csavarmenet belül helyezkedett el. Beindították a motort. mert nem hajózhattam olyan vitorlással. hanem a feszítőcsavar. a bal oldalon valamennyi huzal menthetetlenül elpattant. Ez nem képzelgés. hogy visszakapom a kikötőmet? – kérdeztem tapintatlanul. amely semmiben sem okozott komolyabb kárt. Elfurakodott mellettem. Bannister nélkülem fog nekivágni az Atlanti-óceánnak. most pedig valaki megfosztotta az árbocától is. Pierrre-en. A Sycorax szerencsés hajó. Én azonban nagyon is jól emlékeztem rá. a Sycorax fedélzetén teszem. mekkora hírnév vagy gazdagság juthatott azoknak. . a kormányánál egy kleptomániás állt. Ha valaha is kihajózom az óceánra. – Mostantól a műhelyben töltik minden percüket! Valamennyien! – Ez azt jelenti. Előrevitt és megmutatta a csavaros feszítőt. Nem érdekelt. akik győzelemre vitték a St.

. indulatosan előretolta a gyorsítókart.Mulder mogorván végigmért. és szégyenletesen hazakullogtunk.

2. rész .

amint kiléptem a falusi postahivatalból. Abbott megcsipkedte a nadrágját: – Nem tetszik az öltözékem.3. fejezet Abbott nyomozó három héttel a Wildtrack balesete után jelent meg a helyi kocsmában. némiképp neheztelő hangon. ám néhány hét. Egy limonádét. – Visszakapta a plecsnijét? – Igen. Mégsem vallottam volna be magam előtt sem a gyengeségem. pedig egyáltalán nem így éreztem. hogy minél nagyobbat lendíthessen az ember. amelyet mintha függönyanyagból szabtak volna. Abbott lekortyolta a habot. és vigyorogva nyugtázta az elismerést. Nick? – Egyszerűen borzalmas. – Pedig eredeti amerikai golfnadrág – közölte látható sértődöttséggel. – Úgy látom. nincs szolgálatban. Minden reggel két mérföldet úsztam Bannister beltéri medencéjében. Harry – bólintottam magabiztosan. Nick? Esetleg málnaszörpöt? – Egy korsóval a legjobból. A jobb lábam az egyik pillanatban még megbízhatónak tűnt. – És mi a véleménye a búrról? . a kocsma jóformán üresen kongott. és elégedetten dőlt hátra. hogy ilyen állapotban képtelen lennék körülhajózni a világot. Óvatosan kihozta a két korsó sört az asztalomhoz. méghozzá egy olyan kék-rózsaszín kockás nadrágban. Abbott széles ívben meglendítette öngyújtóját. Alig egy nappal korábban. Harry. egyszerűen elterültem a kövezeten. a másikban minden előzetes figyelmeztetés nélkül cserbenhagyott. – Egyre jobban néz ki – kezdte. ám a lábam azóta is riogatott váratlan gyengeségeivel. és a testgyakorlás nyomán új izomréteg fejlődött ki a sérült hámszövetek alatt. Legalább nem szorít ágyéktájban. – Remekül vagyok. Még alig sötétedett be. még kevésbé azt. köszönöm a segítséget. – Úgy szabták. és a turisták rohama ezt a helyet is elviselhetetlenné teszi.

aki megölt valakit. mint a bontott csirke. Bannister műsorának egyik producere. ő pedig habozás nélkül szétverte a fickó fejét egy piszkafával. A „tökéletes gyilkosságra” tett utalás is azt jelezte. hogy Bannister már nem Amerikában tölti a szabadságát. – Abbott gyászos arccal kémlelte a folyót. Ha ilyesmiről hall. Nick. szerinte ez volt az egyetlen esélye arra. Tudja. – Olyan. – Abbott nagyot kortyolt a söréből.– Jó tengerész – vontam meg a vállam. azután nagyot csettintett az ujjával. egy szavát se higgye az illetőnek. – Ha maga mondja. azelőtt mindig Amerikában nyaralt – csóválta a fejét Abbott. – Egyszer lesitteltem egy fickót. Nick. – Abbott rágyújtott egy cigarettára. pedig az a nő úgy nézett ki. Kötelességtudóan hoztam két újabb korsóval. Az már csak hab a tortán. – Olyan. abban a nyavalyás Frintonban. hogy a nő végül is nem váltotta be az ígéretét! Amikor a fickó rá akart mászni. hogy Abbottot nemcsak a szomjúság hozta el a folyóparti kocsmába. elzavarta a büdös francba. Egy kis kikapcsolódás. . Bombázó? Még fogpiszkálónak is gyenge. – Üres a korsóm. Az áldozat felesége kérte fel rá. mit mondott nekem a fickó. hogy lefektessen egy ilyen bombázót. Képzelheti azt a vérfürdőt! A feleség beígért neki egy kis kufírcolást. – Sosem értettem. pedig nem is ismerte. Jut eszembe. – A tökéletes gyilkosság legfontosabb ismérve. – Nem láttam mostanában Bannistert. ezért tette. mint a volt felesége: halálra éhezteti magát. Ki ez a barátnő? – A neve Angela Westmacott. mi újság Melissával? – Tovább küzd a megélhetésért. Ráadásul korábban megjegyzést tett arra is. – Én meg? Egy hétig az asszony nővérénél leszek. szőke hajjal? – Többé-kevésbé. – Caprira utazott a barátnőjével. – Vézna kisegér. – Én ezt nem értem. – Tökéletes gyilkosság? – kérdeztem újra. hogy tudomást sem szerzünk róla. mi vonzza a férfiakat az ilyen kókadt tyúkokhoz. Abbott a homlokát ráncolta. nem? Amikor egy tökidegen hazavágja szeretett hitvesünket. Vagyis hivatalosan nem is létezik tökéletes gyilkosság. most maga jön. mint egy tökéletes gyilkosság. – Azt mondta. – Tökéletes gyilkosság? – vontam fel szemöldököm. amikor kikérdeztem? – Nem.

ha valaki elejét akarná venni annak. nem voltam ott. hogy valaki szándékosan okozott kárt. hogy mit és miért. Nick. a két apró incidensnek aligha lehetett köze egy ilyen vagyonos és befolyásos emberhez. – Láttam azt a feszítőcsavart. – Azt is tudja. miért vágná el most a tartóköteleket? Miért akarná. amelyet elvontattak a kikötőmből. Ha Melissának igaza is volt. Pierre-en? – Hallottam. hogy valaki meg akarja torpedózni Bannister hajóútját a St. – Talán csak szeretett volna egy hét pihenőt. Nekem is be kellett érnem ezzel a válasszal. Bannister jachtja kisodródott volna a nyílt tengerre. hogy Bannister győzhessen a St. Úgy értem. csak abban nem lehettem biztos. – Hallotta a szóbeszédet. – Az árbocot biztosan nem a kölykök tették tönkre – jegyeztem meg. és Yassir Kassouli azt akarta. amíg elkezdődik a verseny? – Valaki meg akarja gátolni. – Abbott rejtélyes módon roppant elégedett volt magával. – Az éjszaka kellős közepén valaki elvágta a Wildtrack köteleit. hogy a hajó a tengerre sodródjon? Miért nem várja ki. – Nadeznha Bannisterrel. hogy valaki szabotálni akarja Bannister vállalkozását. – Ezzel azt akarja mondani – kérdeztem rá –. – Nem voltam ott. Az ügy szerencsés véget ért. és ha nincs a francia vitorlázó. Mulder és a legénység békésen aludt a lakóhajón. hogy nem baleset történt? – Kivel történt baleset? – színlelt tudatlanságot Abbott. és semmi kétségem afelől. és Bannister emberei csak a francia kiáltozására ébredtek fel. hogy valaki szántszándékkal elmetszette a köteleket. Ekkor tetőzött a tavaszi dagály. Abbott ügyet sem vetett a közbevetésre. – Céltalan próbálkozás – vélte Abbott. Pierreen. Valóban úgy tűnt. – Nagyon céltalan. – Talán a legénység egyik tagja lehetett – húzta fel a vállát Abbott. hogy az a nyavalyás elindulhasson a St. Pierre-en? – kérdeztem. és szórakozásból vágták el a köteleket. hogy Bannisternek esélye se legyen a trófea elnyerésére. – Utánajár az ügynek? – kérdeztem Abbottot. – Szerintem a kölykök másztak át a kerítésen. és az egészet egyszerű balesetnek tulajdonítják. mi történt két napja a kikötőben? – Tudom.Ennyi utalást már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Üzent nekem valamit. Lapos pillantást vetett rám. . ha nem lett volna egyértelmű.

– Már nem sokáig lesz ezen a világon. Bannister a csapatát is bemutatja a partin? – Honnét tudhatnám. hogy benevez a St. céltalan lenne erősködnöm. Tudtam azt is. azt olyan burkoltan tette. hogy közönséges folyóparti pletykáról van szó. maga nem lesz közöttük. Nick. igaz. mert úgy hallottam. – Mikor lesz a nagy mulatság. hogy remélem. A partit nem csupán társasági eseménynek szánta. – Sok a dolgom. de mindig visszakozott. mielőtt bármilyen egyértelmű kijelentést tett volna. – Nem leszek – bólintottam. dehogy! Eszem ágában sincs belekeveredni. Ha csakugyan üzenetet közvetített. Ezúttal meg sem próbálta véka alá rejteni a mondandóját. hogy újra megtette. Egyedül Jimmynek szóltam a dologról. Abbott nyilván maga is hallott a pletykákról. Mindenféle dolgok. hogy indulását már világgá kürtölte a tévében. Pierre-re. hiszen akkor Harry egyszerűen közölné velem. csak még jobban felszította a napilapok és vitorlásmagazinok érdeklődését. Nem szabadna annyit dohányoznia. azzal. Eltűnődtem. nem foglalkozom ilyen ügyekkel.– Jesszusom. Amellett. a szerencsétlen öreg. hogy képtelen voltam bármit is kihámozni a szavaiból. nem igaz? – Elgondolkodva meredt a saját cigarettájára. Harry? – Én csak annyit szeretnék mondani. azután úgy döntött. . – Mint hallom. Én pedig egyre inkább összezavarodtam. tovább szívja. – Jimmy segített nekem újjáépíteni a Sycoraxot. végül úgy döntöttem. amelyet Bannister nyár elején akart megtartani a folyóparti házban. – Mint hallom – folytatta Abbott –. – Látta mostanában az öreget? – kérdezte. Harry? – Csak a szokásos. hogy csak egy kis csevegésre ugrott be. de itt szándékozta hivatalosan bejelenteni. ezzel az erővel akár a helyi hírlap címoldalára is tehettem volna. Nick. Nick? Arra a partira utalt. – Egyre unottabbnak tűnt. mint már mondtam. – Csak. – Hogy van Jimmy? – Krahácsol. hogyan juthat el ilyesmi Abbott füléig. Felém fújta a füstöt. – Akkor milyen ügyekkel foglalkozik. Az sem számított. Jimmy Nichollsnak is. Bannister magát is felkérte.

én pedig nemet mondtam – közöltem –. Talán csak Bannister paranoiás. – Akkor csak tartson ki a „nem” mellett. Hittem neki. – Megpróbálja majd befűzni? Vállat vontam: – Lehet. és hiába reméltem. – Mintha balszerencsés lenne. Végeztem a sörömmel. Nick. Talán az apja miatt. csapnivalóan golfozik. mint a régi szép időkben. – Balszerencsés – értettem egyet. nem is tudom… – Hosszú szünetet tartott. Mögötte futott be a Mystique. és újabb utalást láttam abban. Harry? – Hogy miért? Nos azért. hogy kikötés után beugrik a kiskocsmába egy italra. Ám ahogyan a napok egyre hosszabbak és melegebbek lettek. és emelkedett fel a fészkéhez. és éppen ez aggasztott. – Kötve hiszem. és azóta nem beszéltünk erről. – Azt akarja mondani. Nick. és felkapaszkodik a dombon. Az amerikai lány a kormánynál állt. amit mondtam! – Nem felejtem. hogy cápaeledel lett magából. A fák alatt három hattyú siklott. – Csak beszélgetni. elfeledkeztem az aggodalomról. Annál ő sokkalta agyafúrtabb. Nem szívesen hallanám. mintha Bannister hajója. Elérkezett az ideje. mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kedvelem magát. de a feleségem ma estére pacalt és disznólábat készít. de ez az egyetlen dolog. Ha valaki egyfolytában a tévében szerepel. és hátradőltem: – Ugyan miért. elfeledkeztem a . – Mit akart Harry? – kérdezte a kocsmáros. Szürke gém vitorlázott át az alumíniumtestű hajó felett. hogy valaki megpróbálja megállítani? – Nyavalya se tudja. ő megmaradt a Csatorna túlsó oldalán. – Tudom. Hallottam. hogy kihúzzak belőle néhány egyenes választ. És valamiért azt érzem. Nick. – Kiürítette a korsóját. mielőtt befejezte a mondatot. csalókán ártatlan és bűbájos. hogy a legszívesebben fizetne még egy körrel.– Felkért. annak könnyen lehet üldözési mániája. amint a kocsija elindul. úgyhogy mennem kell. hidd el nekem. amire csak úgy vesztegeti az idejét. amely motorját használta a szél ellenében. Odakint a folyón valamelyik helybéli kölyök a part felé kormányozta Mirror csónakját. Igaz. Ne felejtse el. Elfeledkeztem Bannisterről és Mulderről. meg hogy elég bolond volt megszerezni azt a plecsnit. Hamisítatlan tavaszi este volt. ahogyan Abbott hangsúlyozta a szót.

világító fáklyákat és tűzoltó készülékeket –. villákat. Új hajófákat illesztettünk a Sycorax testébe. Jól haladtunk. még arról is. ahol a trópusi fanyűvő rovarok porózus szivaccsá silányíthatnák a vaskemény mahagónit is. . mielőtt még lementünk a kocsmába. Ritkaságszámba menő szabadnapjainkon folyóparti árverésekre jártunk. és új függesztőrudakat kovácsolt az oldaltartó kötelekhez. kikötőkötelet. Megemeltük a kormányállás alapzatát. Új tetőt ácsoltunk. és vízhatlanná tettük a réseket. mielőtt elindultam a fából ácsolt hajóval azokra a tájakra. amely zúgolódás nélkül kiegyenlítette. A réz nem olcsó mulatság. majd lapos fejű bronzszögekkel rögzítettük az új rézlemezeket. majd minden egyes új élet.Nadeznha Bannister halálával és a Wildtrack szándékos megrongálásával kapcsolatos szóbeszédekről. a főárbocot. Egy helybéli kovács ólmot öntött a Sycorax tőkéjébe. Olykor a tavaszi eső végigsöpört a fejünk fölé kifeszített vízhatlan vásznon. de a nap jobbára így is a meleg nyár ígéretével kecsegtetett. Jimmy és én igazi. amint végeztünk a munkával. és a saját hajóján szállította őket. Minden este. hogy a Sycorax végre csatornázott kormányállást kapjon. Jimmy Nicholls és én gyógyítottuk. Kemény munkával és a hajó szépülése felett érzett elégtétellel teli hetek álltak mögöttünk. előbb négyzetes keresztmetszetet alakítottunk ki. azután legyalultuk az éleket. Az orrárbochoz jókora szurokfenyőtörzset használtunk. Odaállított a rönkök egyik végére. s amikor egy kulccsal megkopogtatta a törzs másik végét. előbb a kátránypapír rétegeket hordtuk fel. köszörűvel kellett megéleznünk a keményfa megmunkálásától elkopott szerszámokat. és kiépítettük a vízelvezetőket. mert a Sycorax napról napra gyógyult. hogy a kabin ellenálljon a leghevesebb hullámok súlyának is. A fenyőt a kikötőben rakodtuk ki és nagyoltuk le. méghozzá tölgyfa gerendákkal megerősítve. és nekem szükségem volt a védelmére. Még Jimmynek is akkora fizetést adtak. Amint a tavasz nyárba fordult. a kis tatárbocot és vitorlarudakat. Jimmy egy fatelepen választotta ki a megfelelő norvég fenyőtörzseket. de többet ér bármilyen védőfestésnél. Jimmy és én nekiláttunk az új hajótest rézburkolatának. a tiszta és éles hangból magam is meggyőződhettem a faanyag kiválóságáról. és másodkézből szereztük be a szükséges felszereléseket – a külső függesztést a csónakhoz. Jól éltünk akkoriban. Felfűrészeltük és helyére szögeztük az új fedélzeti deszkákat. régi vágású munkát végeztünk. amíg meg nem kaptuk a kerek árbocokat. milyen kelletlenül vállaltam el ezt az egész tévés cirkuszt. amekkoráról az adóellenőrök se hallottak. bakokat. valamennyi számlát megküldtük a tévétársaságnak.

amíg vízre bocsátják? – Nem. – Az árbocokat csak azután ültetjük be a helyükre. hogy befolyjon a víz ott. hogy a hajót még a parti előtt tüntessük el Bannister pázsitjáról. – Hát. olykor egy teljes napot is igénybe vettek. hacsak nem akarjuk. Angela megragadta a lehetőséget. Úgy tett. hogy hatalmas csordában utazzanak. aki tényleges munkát végez a tévétársaságnak. hogy végeztünk a munkával. ha Matthew ott problémázott a látószögekkel és megvilágításokkal. ami együtt járt azzal. ahol a hajócsavaroknak kellene lenniük. én pedig joggal feltételeztem. Pierre-en induló csapatba. csak a rézburkolat és a motor beépítése. hogy a legtöbbjüknek nem akadt tényleges tennivalója. maga tudja – vonta meg a vállát fölényesen. mint aki nem mutat komolyabb érdeklődést a Sycorax újjáépítése iránt. hogy megfeledkeztek az egészről. Az olyan egyszerű munkák. amikor eseti költségeiket könyvelték el. ahol Matthew Coopert próbálta gyorsabb haladásra ösztönözni. Számomra úgy tűnt. miután vízre tettük a hajót. Biztosítottam róla. mindvégig hűvös és tárgyilagos maradt. – Hogy lehetne készen? Még az árbocokat se fejezték be! Ügyet se vetettem a kritikus hanghordozásra. A szakszervezeti szabályok megkövetelték. Angela néhányszor beugrott a házba. Angela tőlünk a ház teraszára sietett. mire felbukkant. Megkönnyebbültem. hogy ellenőrizze a munkát. kivéve azokat a feszült órákat. hogy időben készen leszünk. amikor magunkra hagyott bennünket. hogy megsürgesse a folyamatot. . amelyekkel Jimmy és én egy óra alatt végeztünk volna. és az új kikötőből vitorlázott ki.A Wildtracket átköltöztették Hamble-ba. Nem került sor több incidensre vagy szándékos károkozásra. bár az egyik sofőr és a helyettes operatőr lelkes amatőr ácsnak bizonyult. hogy filmre vegye a Sycorax újjáépítésének fázisait. hogy Matthew az egyetlen. Amikor Angela másutt járt. Előfordult. így nem találkoztam vele. Miután visszatért szabadságáról. amelyet még csak félig borítottunk be rézlemezekkel. Angela kétkedve nézte a bakokon álló hajótestet. Amikor megjelent. Vártam. – A motor nem várhat. ki nem állhattam hűvös közönyét. Ő és a stáb minden héten lejött. valamennyien lazábban dolgoztak. de nem szólt semmit. és újra meghív a St. hogy szóba hozza Bannister ajánlatát. ahol a nagy kikötőre egyenruhás őrök és vérebek vigyáztak. bármilyen munkát osztottunk ki rájuk. Anthony Bannister Richmondban maradt. de erre is csak ritkán került sor. és szívesen segítettek. A filmes stáb jelenléte ezzel együtt is zavart és késedelmet okozott. Addig pedig nincs már más hátra. egyedül ahhoz ragaszkodott.

– Nick. hogy a . – Ne szólítson Matthewnak. Nick? – Hosszú szünet. felhő takarta el a napot. Matthew pedig dühösen meredt rám. azazhogy Tony. az elkészült filmen a hangját ki fogják cserélni Bannister hangjára. a nagy ember mindvégig jelen volt a forgatás során. Nick. – Tényleg nem emlékszem rá. ha leengedi a könyökét. a stáb vigyorgott. amikor pedig a gép hangja elhalkult. ezért állandóan Matthew idegeire mentem. ezeket a válaszokat Tonynak adja. Mint mondta. Azért kedveltem. A késedelem nyugtalanított. – Nick. Matthew? – Nick! – Nincs mit mondanom. Matthew. amennyiben a hosszú órákra nyúló várakozást olykor-olykor céltalan kapkodás és a páni rémület pillanatai szakították csak meg. Leállunk! Jimmy ilyenkor hangosan kuncogott. amely nem kapcsolódott közvetlenül a film témájához. ha az ember alaposabban megnézte. Ne felejtse. inkább bánatosnak és komornak látszott. ha úgy tartom a karom. az operatőrrel együtt mindent megtett azért. ha Matthew olyan kérdést tett fel. hogy a nézők azt hihessék. s bár a vonásai határozottnak tűntek. mégis. hozzá rendezetlen hajzatot. Bozontos. Minden cselekedetét megmérgezte az önbizalom hiánya. mint Quasimodo. Így már jobb. – Türelmesen kivárta. – A filmen nem fog látszani. és többet füstölt. – Köszönöm. Lejjebb engedné a könyökét? – Nem lehet rendesen meghúzni egy csavart. és mindent újra kellett összeraknunk a kamera kedvéért. mint egy ócska csónakmotor. A filmkészítés sok szempontból hasonlított a katonáskodásra. Nekem elég. a jobb karja a kamera útjában van. Matthew. – Elmondaná nekünk. fekete bajuszt viselt. mi történt. Azután a hangmérnök állította meg lépten-nyomon a felvételt. hogy újra és újra rámérjen a fényre. A gondot mindig az okozta. mi történt. – Francba. Filmezés közben gyakran kérdéseket intézett hozzám. miért kapta azt a kitüntetést? – Most nem. Tehát akkor. Látta valaki a csapfűrészt? – Nick? – Kedves biztatás. ha egy arra haladó repülőgép túlságosan zajosnak bizonyult. legyen szíves! Újabb hosszú szünet: – Mi is volt a kérdés.ilyenkor szét kellett szerelnünk a gondosan összeillesztett ácsolatot. Erről minden elképzelhető szögből felvétel készült. és az operatőr ragaszkodott hozzá. amíg befejeztem a Notre-Dame-i toronyőr parodizálását.

– Mondja meg Mrs. Amikor elérkezett az idő. Melissa Párizsba utazott egy divatbemutatóra. és három napra leküldte a gyerekeket Devonba. hiszen Jimmy és én tíz nappal a tervezett időpont előtt végeztünk. Talán ez volt az egész helyreállítás legfárasztóbb része. hogy a Sycorax még a parti idején is ott fog csúfoskodni Anthony Bannister mérnöki precizitással nyírt pázsitján. – A mondat már-már úgy hangzott. Mr. és fárasztó órákat töltöttem a tartóbakok beállításával. és kivittem őket a folyótorkolatba pecázni. – Mrs. Mr. – Bizonyára tréfál. ahol gyerekruhákat árulnak. Igazi művész volt. A motort még nem szereltük össze. – A nagydarab. maradt viszont a kurbli és a lendítőkerék. Makyns azt üzeni. nehézkesen mozgó svéd nevelőnő metronómszerűen ütemes hangon beszélt. Mrs. de már elérkezett a nagy nap. Sandman. Makyns azt mondta. hogy elhozza a stábot az eseményre. csak hogy a fények a megfelelő szögben verődjenek vissza folyóról. hogy majd küldök egy csekket. Mr. ám egyszersmind Angela Westmacott eszköze és aggodalmainak közvetítője – utóbbiak közül pedig messze kiemelkedett. amikor körbesétálhattuk a csillogó hajótestet. Pedig nem volt oka aggodalomra. így végül kidobtam az elektronikus ketyeréket a szemétbe. hogy egy héten belül vízre tehetjük a hajót. hogy ne legyenek láb alatt. ő pedig megígérte. . – Megmondom. Makynsnek. Ily módon egy nappal a parti előtt vízre kerültünk. hogy rengeteg boltot talál. Habár jövő héten. Sandman. Az úszásnak köszönhetően a hátam jól bírta a motor beépítésével járó terhelést. – Mondja meg neki. de ezzel is végeztünk. Felállítottam egy láncos emelődarut. A következő két napban a dízelt és a hajócsavarokat szereltem. hogy a gyerekeknek nyári ruhákra van szüksége. és közöltem vele. én pedig kölcsönöztem egy Drascombe Dabbert. mint egy fenyegetés. amint a motor a helyén lesz. a nevelőnő Melissa új Mercedesén vitte őket vissza Londonba.lehető legjobb munkát végezze. amit Angela parancsolt neki. a vitorlákat nem javították ki. és elégedetten láthattuk. hogy kemény munkánk meghozta gyümölcsét. Kizárólag azt tette. hiányzott a kötélzet. hogy a hajtórúd minél tisztábban járjon. Akár hosszú órákig is várt. de közben igyekezett mindenből a legtöbbet kihozni. Bannister partiján mindenképp találkoznak. hogy pénzt kapok öntől. Felhívtam Matthewt. Az önindító nem működött. mielőtt elkezdte a forgatást.

– Milyen kedves! . amelyik a vízre emelte a Sycoraxot.és lakkfoltok. A Sycorax fedélzetén dolgoztam. Matthew aznap este érkezett. mintha vöröslő aranyból öntötték volna. – Kezdtem túlságosan is hozzászokni Bannister otthonának fényűzéséhez. Sajnálom. – Pompásan néz ki. de mindezek helyett ott a hálózsák. – De természetesen a partira maga is hivatalos – sietett hozzátenni. a kertészek még egyszer rendbe tették a pázsitot. amíg az utolsó vendég el nem távozott. Bannister partijának előkészületei is remekül haladtak: felállították az asztalokat a teraszon. és boldognak éreztem magam. Matthew.Ugyanaznap délután megérkezett a daru. azután kész is vagyunk. Nick. a kempingfőző és a folyó. Matthew rágyújtott és kivett egy sört a ládából. A frissen felrakott rézlapok visszaverték a lenyugvó nap fényét. – Azt mondja. Az indítást másnap reggelre terveztük. amelyet az emelőbak mellett tartottam. festék. a mitikus kígyóhajú bestia után. – Matthew láthatóan rosszul érezte magát amiatt. hogy egy nyomorék látványa elrontsa a kellemes összképet? – Azt hiszem – felelte Matthew vonakodva. se hajókonyha vagy mosdó. Ugyan nincsenek még hálóhelyek. és még munka közben talált. hogy holnap estére költözzön ki a házból. – Van egy rossz hírem. Nehézkesen lemásztam a létrán és elvettem egy sört: – És mi az? – Medúza azt akarja. Nick – jegyezte meg Matthew. Valami vendégeket fogadnak a hétvégén. hatalmas virágcsokrokat helyeztek el. – Remek – csóváltam a fejem. és boldogan átköltöztem a felújított Sycoraxra. noha tetőtől talpig elborítottak a kátrány-. hogy mondjam meg. aki már a tekintetével is kővé dermesztette ellenségeit. ne használja az úszómedencét. – Valamennyien Medúzának neveztük Angelát. – Semmi baj. hogy ilyen kéréssel kell előállnia. – Az biztos. a vitorlarudakat lakkoztam. hogy nekicsaphassam a hajó orrának. ettől a Sycorax úgy festett. csak jövő keddig. Felnevettem: – Nem akarja. – Egy hónap a kötélzetre. – Medúza arra is kért. – Úszónadrágot viseltem. és behűtöttem egy palack pezsgőt.

de nem tűnt túl meggyőzőnek. – Az egész Medúza hibája – mondta végül. viszont a közvetlen közelünkben vezetett el. – Nekem még nem említette. és most én fizessek azért. – Akkor pedig nem lesz hajlandó kifizetni a Sycorax kötélzetét. Matthew próbálta elvenni a csapás élét azzal. Valamiért kényelmetlenül éreztem magam a kritika miatt. – Pokolba vele! – Az amerikai lányt figyeltem. aki az ár ellenében hajózott felfelé a keleti csatornán. és leginkább csalhatatlan módja. hogy az előrehaladásnak ez az útja zárva van előtte. – Medúza azt mondja. – Pokolba vele! – mondtam újra. amint hirtelen felbukkant Sansom's Pointnál. legtöbbször kipróbált.– Bannister ott akarja bejelenteni. hogy háton fekve bárki felkerülhet a brit televíziózás csúcsára. – Majd fogja. – Hallotta. . – Medúza eltökélte magát – tette hozzá Matthew. amíg nem kezdett Bannisterrel kefélni. amit mondtam? – kérdezte Matthew. – Azért csak ért valamit a munkájához? – vetettem közbe. A Matthew arcán megjelenő kelletlen kifejezés biztosított róla. A fénylő testű Mystique-et figyeltem. Még mindig ez a siker legbiztosabb. – Márpedig a Medúza ezt akarja – figyelmeztetett Matthew. hogy a versenyen maga lesz a Wildtrack navigátora. – Egy kis senki volt. most meg gyakorlatilag övé az egész műsor. amiért megfelelő bérleti díjat kell fizetnie. – Akkor majd megveszem a kötélzetet abból. – Tönkretette a hajómat. hogy megjavítsa? Nem gondolhatja komolyan. Egy hosszú pillanatig nem válaszoltam. – Jobb. hogy talán az egész csak szóbeszéd. amit maga fizet nekem. és feltételeztem. hogy az amerikai lány a partszakasz felfedezésével töltötte az időt. – Amit én fizetek? – kérdezte Matthew. ha tőlem tudja. – Akkor is nemet fogok mondani. ha megteszem. A hajó az elmúlt két hónapban távol járt. – És? – Átkozott legyek. – Hallottam. – Hallhatóan irigységgel töltötte el. Nick. abban bízhat. . Matthew. hogy nagyon is komolyan gondolja. hogy a látottakat megörökítse a kalauza számára. lehetett az bármennyire jogos. amely keskenyebb és sekélyebb is volt a főcsatornánál. hogy Bannister házában lakik.

és hirtelen égető vágyat éreztem. a hazatérés örömére? A fekete hajfürtök szétrebbentek. és akkor végre leszáll rólunk. – Amint a jelzőrúdhoz ér – mutattam előre –. hiszen még az arcát sem láthattam rendesen. – Köszönöm! – Messze járt? – Elég messze – kiáltotta vissza a választ. – Francba az egésszel! Talán hozzámegy Bannisterhez. köszönöm. mintha fénylő tekintetet és naptól barna. – Vállat vont. – Négy láb és három hüvelyk. virágzott az üzlet. – Nem. Azért nagyra értékelem a segítségét. minden információm az volt róla. Még egyszer kösz. a fekete hajú amerikai lányt láttuk. és a Mystique fartükre alól kékes füstgomolyag tört elő. mint mondjuk egy tanárnőé. bizonytalan árnnyá mosta szét a fodrozódó vízről visszaverődő napfény. hogyan szervezzen meg egy munkaebédet. Elnéztem az alakját. – Ennyi pénz mellett? Medúza kapva kapna az alkalmon. – Szívesen rátenné a kezét az egész produkciós vállalatra. hogy valaki jó tévés producer legyen. hogy ez megtörténhet? – kérdeztem. – Eljutok ezen a csatornán a kikötőmedencéig? – Mennyi a merülése? – kérdeztem. Előrehajoltam egy üvegért. hogy gyakorlott tengerjáró. – Hello! – A hang mindkettőnket váratlanul ért. Egy producernek elég annyit tudnia. – Nem kell hozzá lángelme. amint felénk integetett a Mystique kormánya mögül.– Persze hogy ért a munkájához – csattant fel Matthew. és amint odafordultunk. Közel sem olyan fárasztó munka. – Bannister cége nemcsak hazafias nyári matinékat gyártott. hogy a hátamban tomboló fájdalom lassan kezd elviselhetővé szelídülni. Amint előrenézett. – Nincs kedve egy sörhöz. – Pattogó és tárgyilagos hangon beszélt. Amennyire tudni lehetett. nem tudtam a nevét sem. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. Nevetséges kívánság volt. életteli arcot láttam volna. – Gondolja. és ki kell választania a megfelelő rendezőt. amint felém fordította a fejét. hanem videoklippeket és televíziós reklámokat is. – Előretolta a gyorsító kart. álljon 310 fokba. nem osztozik a tévések kielégíthetetlen becsvágyában és kapzsiságában. hogy szerelmes legyek egy hozzá hasonló lányba. mégsem láthattuk az arcát. . és magamban megjegyeztem. és amennyire tudni lehet. Alig egy kőhajításnyira lehetett tőlünk.

láncok és a faforgács. – Elhajózhatnánk rajta valahová.Matthew kuncogni kezdett: – Ez nem a maga napja. hogy haldoklik. az új rézburkolat széles sávja ott fénylett a folyó felett. hogy a Sycorax még mindig romokban hevert. és a dagály hátán kihajózott. Jimmy. Jimmy szemében könnyek csillantak. Aznap éjjel a folyóparton ültem és néztem a hullámok hátán ringatózó hajót. hogy a vízelvezető nyílásokat eltömítették a szerszámok. de már úszott. hogy a fedélzetén lépni sem lehetett az egymásba gabalyodott kötelektől. – Gyönyörű lett. Epret és tejszínhabot csentünk Bannister hűtőjéből. A dagály tetőzésekor vízre tettük a Sycoraxot. Nick. Kialakítottam egy kis teret a kabin leendő helyén. hordozható tűzhelyen levest főztem. Nem számított. miután a vízre tettük. de amikor Matthew hívta. Aznap éjjel a Sycorax fedélzetén aludtam. és ennyi nekem elég is volt. hogy úszott a vízen. azután kivégeztük a maradék pezsgőt. se kötélzetet vagy vitorlákat. ide terítettem a hálózsákom. miközben a késő délutáni nap megszárította a testünket. és én boldog voltam. azután megszálltuk Bannister borospincéjét. A Sycorax kisebbnek tűnt most. . majd újabb pezsgőspalackok következtek. és rúgjunk be alaposan. – Alighanem tudta már. – Menjünk el a kocsmába – fordultam vissza hozzá –. hogy csatlakozzon hozzánk. – Talán. és újraálmodtam régi álmaimat távoli tengerekről. a hajóm újra vízre került. majd a kormányállásban fogyasztottam el. így is lett. Az amerikai lány a kormány mögül nézett minket. eltörtük a behűtött pezsgőt az orrán. Gondosan kitakarítottam a szobámat Bannister házában. Egy órával később vitorlát bontott. Angela nem jött el a vízre bocsátásra. A Sycorax még nem kapott árbocokat. Másnap szintúgy berúgtunk. Mivel nem merült elég mélyre. csak a fejét rázta. és soha többé nem hajózhat ki a nyílt tengerre. Megcsodáltam vonalait. Megengedhettem magamnak még azt is. azután Matthew és jómagam következtünk. Az aprócska. amelyek immár egyre közelebb kerültek. Az operatőrt ünnepélyes külsőségek közepette bedobtuk a vízbe. Az ünnepélyes fürdetések után valamennyien úszni mentünk. ami még örömtelibbé tette az alkalmat. hogy elfeledkezzem Angeláról és a Wildtrack üres navigációs posztjáról. Nick. és kevéske tulajdonomat is lehordtam a kikötőbe. csak az számított.

de azért külön gondot fordított arra. következésképp boldogító. és hogy igazán „tutinak” tartja a hajómat. most először láttam Bannistert. s miután a látogatók elmentek. Angela ügyet sem vetett rám. hogy vessen egy pillantást a Sycoraxra. s ezzel némiképp megmérgeztem a kedélyes hangulatot. A délelőtt folyamán Bannister és Angela is megérkezett az első vendégek társaságában. sem a házból történő kilakoltatásom. rendben? – Ezt tekintsem meghívásnak? – kérdeztem tapintatlanul. hogy a Sycorax fedélzetén kétszer is átkeltem az Atlanti-óceánon. kétségkívül az esti parti tiszteletére. – Nick vérbeli tradicionalista – magyarázta Bannister a barátainak. mi? Elmagyaráztam neki. az egész napot rászántam. Bannister végigmérte a Sycorax főárbocát. hogy a lenmagolaj és a paraffin kellően átjárhassa. Amióta visszatért szabadságáról. mintha ezzel akarná igazolni hírnevem. Megígértem. A fedélzetről láthattam. talán hogy ne kerülhessen szóba sem a St. holnap tömény másnaposság. amelyet Bannister oly nagy erőfeszítések árán hozott létre. Nick? – Nem – feleltem. Mulder és csapata színes kis zászlókat helyezett el az előmerevítő kötélen. A tőzsdealkusz férj úgy vélte. Két vendégét is magával hozta. láthatóan jót tett neki. . ha valaki a csatornában akarna pancsikolni. – Akkor találkozunk a partin. A nőről kiderült. Kedélyes bizalmassággal kezelt. hogy egy időre kiszabadult a stúdióból. Nehéz munka volt. mintha sürgős dolga lenne valahol. A Mystique még nem tért vissza kikötőhelyére. záróra nincs. hogy belsőépítész. amelyre viseltes megjelenésem igencsak rácáfolt. amikor a Mystique visszatért. az orrárboc tölgyfa bakokra rögzítésére és a galvanizált láncból készült mellső merevítő kifeszítésére. Az órájára pillantott. A hajó vélhetően a hajnal előtti dagállyal érkezett. hogy megemlítse kitüntetésemet a barátainak. jó? Italok hattól. – Egy kis hétvégi kiruccanás Jerseybe. egy londoni párnak.Másnap reggel a hajótestnek csapódó hullámok kellemes hangjára ébredtem. Négy óra körül már az utolsó csavart rögzítettem. – És hozza magával egy barátját is. de Bannister lesétált a partra. a Sycorax épp alkalmas vitorlás. hogy ott leszek. Pierre. – Nem örülne jobban egy fémárbocnak. amelyet a csónakház falának támasztottunk. erőteljesnek és lendületesnek tűnt. hogy a vakítóan fehér Wildtracket is kikötötték a csatornában.

talán nem bánná. hogy ő is kedveljen engem. – Közelebbről már láthattam Jill-Beth Kirov napbarnított arcát. lemostam magamról a kosz java részét. – Mystique! Mystique! – Egy pillanat! – harsant az éles hang. Látható gyanakvással fogadott. várjon! Elteltem nevetséges várakozásokkal. . – Ki az? – Szomszéd.Befejeztem a munkát. a sötét szemet és az erőteljes amerikai állkapcsot. azután elmondtam. ha meghívnám. Kedvelni akartam ezt a lányt. jókora fürdőlepedőt viselt a teste körül és egy kisebb törülközőt a fején. – Ma este? – Láthatóan megdöbbentette a meghívás bizalmas jellege. Mosakodás közben zavarhattam meg. a New York-i Plaza Hotelben fejtette ki. Kirov. – Jill-Beth Kirov. Apámnak minden jelenségre megvolt a maga teóriája. a teste köré tekert fürdőlepedő könnyedén lehullhatott volna. – Híresség. Szerette magával vinni gyerekeit az utazásaira. hogy nem utasított el azonnal. igen. – Nem bánja. Derékig csupaszra vetkőztem. mennyire kedvelte volna a vén kecske ezt a lányt. de azt is észrevettem. Elgondolkodva mérte végig Bannister fényűző otthonát. – A nevem Nick Sandman. – Valami nagyágyú. ezért már távolról kiáltozni kezdtem. Ünnepélyesen megbocsátottam neki. és azon tűnődtem. – Oké. azután kieveztem a Mystique kikötőhelyére. hátha visel jegygyűrűt. Az amerikai lány visszavonult a kabinba. mert amikor feltűnt. amelyet apám mindig a túl sok rágóguminak tulajdonított. Ha felém nyújtja a kezét. hogy a túl sok rágógumira vonatkozó elméletét teázás közben. – Ó! Nos. hogy nagy partit rendeznek ma este a házban. de nem viselt. igaz? – Nagyágyú? – Híres ember – magyarázta. Megnéztem. – A hajóján dolgozik? – Nem. mint a balett. ha nem fogunk kezet? – kérdezte most. és belém villant. és azt akartam. – Helló! – Helló! – Megkapaszkodtam a Mystique jobb oldali mellvédkorlátjában. és eszembe jutott. és a fényezett alumíniumról visszaverődő napfény teljesen elvakított.

– Hát. – Nem úgy tűnt. – Hallom. csak kivetítettem a csalódottságomat egy olyan lányra. Nem kapcsoltam be az övet.– Oké. hiába tagadtam le alantas rangomat. – Még egyszer köszönöm. ha nem kötelezem el magam? Nagyon elfoglalt vagyok. mintha csak arra számítana. – Hé! Nick! – Igen. Kidurrant az első kerék. – Talán még lesz alkalmunk elbeszélgetni erről. hogy eltolom a csónakomat a hajójától. A lány elfintorodott: – Mit csinált a hátával? – Autóbaleset. de már azelőtt kudarcot vallottam a meggyőzésemmel. hogy szembenézhessek vele. Figyelmesen néztem. – Kemény lehetett. Nem baj. – Mikor kezdődik a parti? – Hatkor. könyvet ír? – tettem egy kétségbeesett kísérletet a társalgás elnyújtására. igaz? Aki Kassouli lányát vette el? – Ő lesz az. mielőtt ez a magyarázat megfogalmazódott bennem. akit a szabadság és gondtalanság jelképének tekintek. de nagyon vágytam rá. Jobbára egész éjjel tartani fog. miközben szüntelenül azt kérdeztem magamtól: mégis mire számítottam? Egy meghívásra a Mystique fedélzetére? Epekedő sóhajra és két szív szerelmes egybeolvadására? Azt mondogattam magamban. az italokkal. – Biccentéssel adta tudtomra. és nem tettem mást. . hogy beleszerettem. – Hogy is hívják a fickót? – Anthony Bannister. – Micsoda rémes ügy. Ezután próbáltam kedvező előjelekre találni az óvatos válaszokban. – Nagyon formális? – Nem hinném. amíg meg nem győződött róla. – Újra feltekintett a házra. de ezen a téren is felsültem. – Értem. Ostobaság lenne azt mondani. – Ottmaradt a fedélzeten. Nagyot csettintett a nyelvével: – Az a tévés fickó. nem lenne rossz – szólalt meg egy idő után kétkedve. – Köszönöm. – Nyilvánvalóan nem tettem rá nagy hatást. mintha várná ezt az alkalmat. hogy vérpatakok csörgedeznek végig a takarosan lenyírt pázsiton. nem vagyok szerelmes. – Meg kellett fordítanom a csónakot. a meghívást. hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. Csalódottan eveztem vissza a kikötőmhöz.

hogy értő pillantások követik minden mozdulatomat. A hajóm vízre került.– Horgászkirándulás. aki az orosz balettról kapta a nevét. minden bizonnyal kileste. készen álltam a szerelemre. mégis másutt jártak a gondolataim: a markáns állú amerikai lány körül. – Akadt valami a horgára? – kérdezte gúnyosan. . Sandman. amióta nem utazik velünk. Sandman? – Fanny Mulder könyökölt ki a Wildtrack mellvédjén. – Nem kellene inkább az árbocaival törődnie. amint az amerikai lánnyal beszéltem. és tudtam. Eleveztem mellette. Fanny? Nehogy megint elveszítse őket? – Nem aggódom.

Hitted volna? Tudtad. hogy nézzem meg azt a szörnyű hajóját. – Tony azt akarja. hozzá mosott. de én mondtam neki. amikor még a feleséged voltam. Szakácsok szeletelték a pecsenyét és a sonkát. akivel egyetérthet abban. – Valami rettenetes az a hotel. – Hátrébb lépett. hogy itt leszek? – Igen. – Nem akadt ennél különb ruhád? Flanelnadrágot viseltem. Matthew csapata bevilágította a pódiumot Bannister bejelentéséhez. és azt gondoltam. így az italokat a folyóra néző széles teraszon szolgálták fel. Melissa. a kikötőm mellett ringatózott. Az ott a te hajód? – A Sycorax felé biccentett. színészek. És hol vannak róla azok a micsodák? – Az árbocok? – Ne is folytasd. A meghívott rockbanda olyan hangerővel játszott. Százötven font egy éjszakára.4. amelyen jól láthatóan megjelölték az útvonalat. John is itt van valahol? – Természetesen. fejezet Több mint kétszáz vendéget hívtak meg a partira. Örülök. hogy milyen szörnyen lehetetlenek ezek a bányászok. hogy a hanghullámok valósággal gyomorszájba vágták a közelben tartózkodókat. Szép számmal akadtak hírességek: színésznők. politikusok – csupa ismert arc. hogy látlak. ahol megszálltunk. de vasalatlan fehér inget és egy régi etoni nyakkendőt. és tetőtől talpig végigmért. tévés személyiségek. és pókok vannak a fürdőkádjukban. Hogy érzed magad? – Nem várt válaszra. amelyet a Wildtrack a St. . azonnal kiszúrt a teraszon. Az idő kedvező maradt. A legrendesebb cipőmet húztam fel. – Helyesnek tűnik. míg a vendégek ingatag pallón kelhettek át a hajóra. Autók torlaszolták el a felhajtót. és szerető csókkal üdvözölt. csak untatnál. és két helikopter ereszkedett le a felső gyepszőnyegre. aki áttetsző és sejtelmesen örvénylő selymekbe öltözött. Talált magának egy szocialista képviselőt. amely jó százméternyire onnét. ha közelebbről is meg akarták vizsgálni. és a parti az első perctől fogva zajos sikert aratott. hogy épp eleget szenvedtem a hajók miatt. A zenészek mögött az Észak-Atlanti-óceán hatalmas térképét feszítették ki. Magát a Wildtracket lobogókba és színes villanykörtékbe öltöztették. lázas érdeklődés övezte a bárt. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelemben követni szándékozott. jól nézek ki.

még nem kaptam meg a csekket a gyerekek nyári ruháira. . ha minél előbb megérkezik. Amint azt Melissa megjegyezte. faképnél hagyott reménytelibb préda kedvéért. – Jobb lesz. ahogy Makyns képviselő belemerül a beszélgetésbe egy szakállas honatyával. – Azért csak készítsd azt az árbocot. – Nincs pénzem ruházkodni. hogy kiszolgálhatom pezsgővel. – Nem bánja. Miért bánnám. Minden pennymet gyerektartásra költöm. aki szerint mindenkinek bigámiában kellene élnie? Micsoda remek partinak nézünk elébe. mintha apám egyik régi partiján lettünk volna. Láttam. – És remélem. hogy nem a tévénél dolgozom. Lennél olyan drága. és még kevesebbet kedvéltem. Jut eszembe. Mint a régi szép időkben. akinek szintén feltűnt a bizalmasság. A püspököt nekem is bemutatták. hogy itt van? Angela a mellvédkorlát felé araszolt. Anthony Bannister élénk társalgást folytatott egy fiatal és bájos színésznővel. ez a jövőben is így lesz. Ó. aki buzgón bólogatott Makyns minden szavára. hogy körül akarod hajózni a világot. hogy itt van a volt felesége is? – Örömet okoz számomra. és valahányszor elnéztem a kikötő felé. és merő udvariasságból követtem. miért. hogy Melissa Bannistert ugratja. Egy. hogy belecsípjen a fenekembe. Jill-Beth Kirov érkezésének egyelőre semmi jelét se láttam. mikor jelenik meg az apád. – Nem vagy épp elegáns jelenség. drágám. és szerinte oda kellene tűznünk egy bírósági idézést az árbocodra. ő is elsodródott mellőlem. Matthew ugyan eljött. – Nem is értem. Nagyon kevés vendéget ismertem. Angela Westmacott. Nicholas. de őt lekötötték a nagy bejelentés filmre vételének előkészületei. akinek sehogy sem emlékeztem a nevére. Jill-Beth Kirov továbbra sem jelent meg. és éppúgy nem éreztem magam idevalónak. aztán szétszedték a két felfújható csónakra fektetett ingatag pallót. de miután nem akadt közös témánk. a csónak még mindig ott ringott a Mystique fartükrénél. de miután rájött.– Szerintem nincs ezzel semmi gond. amellyel Melissa a barátját kezelte. Az utolsó vendégek is bejárták a Wildtracket. csinos lány megkörnyékezett. Tényleg meg akarsz lógni? – Még nem. és szereznél nekem még egy pohár pezsgőt? Természetesen voltam olyan drága. semmi sem változott. Említettem az ügyvédemnek. Pedig egy olimpiai bajnok hosszútávfutóra bíztam. Lassan besötétedett. Láttam. ahogyan annak idején sem. nézd csak! Az ott nem az a püspök. odaoldalazott hozzám. Nem furcsa így visszatérni ebbe a házba? Szinte már várom.

de tagja lehetnék egy nyertes csapatnak is. ahogy eltervezte. költözzön ki a házból – mondta váratlanul. de nagyon lefoglaltak az előkészületek. – Látta. hogy mennyire nagyszerű lenne összekapcsolni a két műsort. hogy kiköltözzek. amely még fiatalosabbá és törékenyebbé tette az alakját. ma este tegye meg. mint állította. csakugyan elfeledkezett korábban kikérni a beleegyezésemet. – Ideje volt már. – Tudom. ha úgy érne véget a rólam szóló film. hogy Jill-Beth csónakja már nincs a helyén. bár a teraszon továbbra sem lehetett látni. amikor magát nevezik meg a Wildtrack navigátoraként. – De nem fogok navigálni. Nick. Angela megőrizte a hidegvérét. milyen jó lenne. hogy korábban kellett volna beszélnünk erről. Visszafordultam hozzá: – Miért? Felsóhajtott: – Kérem.– Sajnálom. – Eltűnődtem. Tudom! Az egész az én hibám. hogy a lány elhagyta a jachtot. a dicsőséges navigátorét. Tony megteszi a bejelentést. Hosszú haját takaros kontyba fogta össze. spontán módon igent mondok. Angela hűvös tekintettel fordult felém. aki győzelmével új reményt ad minden mozgáskorlátozottnak. mindenesetre láthatóan félt a visszautasítástól. – Tony negyvenöt perc múlva megteszi a bejelentést. Rápillantott gyémántokkal kirakott karórájára. mint egy terhes rúdugró. Okkal feltételeztem. Én csak filmre akarom venni a pillanatot. Nem kell szólnia egy szót sem. amit kérek. ne nehezítse meg. – Tony Fanny után magát is bemutatja – magyarázta Angela türelmesen. . és láttam. hogy. mert ezáltal nemcsak kétszeres gázsit kapnék. – Én lennék a következő? – A Mystique sötét sziluettje felé sandítottam. hogy az egyszerű ruha többe került. – Korábban kellett volna beszélnünk erről. Ezt követően lefestette előttem a hősies Nick Sandman alakját. Talán arra számított. azután bemutatja Fannyt. ezért sietve folytatta. De kérem. jól fog menni – mosolyogtam előzékenyen. Megráztam a fejem: – Nagyjából akkora hasznára lennék Bannisternek. bár gyanítottam. Nick. Szenvedélyesen érvelt annak előnyei mellett. Megeshet. Szeretném. hogy amikor kész helyzet elé állít. mint a Sycorax nagyvitorlája. és egyszerű. hogy arra kellett kérnem. fehér estélyi ruhát viselt. miért fordít Angela hirtelen ekkora figyelmet a kényelmemre. – Remélem. ha maga lenne a következő. hogy ezzel is csak a saját dolgát akarta megkönnyíteni. hogy tiltakozni akarok. ami azt jelentette.

aki befogja az utolsó lélegzetvételnyi szelet is. Ezért volna végtelenül tisztességtelen a részemről. hogy a filmem az igazságról szóljon? Mert ha tudni akarja az igazat. az lesz a legjobb móka a világon.Angela értetlenül fogadta a választ: – Ezzel most mit akart mondani? – Már korábban is megmondtam: nem értek a versenytaktikához. és aki anélkül a hülye plecsni nélkül senki és semmi lenne! Nem mondhatjuk el. mikor vetik be valahol. aki azért választotta a katonaságot és a szolgai engedelmességet. mert a tévés producerek Szent Grálját kérdőjelezte meg. szabadjára engedett . és közben nyugodtan felbontok egy sört. nedvedző orral és farkcsóválva várta. Csakhogy ezt nem mondhatjuk el a filmünkben. mert a való világban sosem tudta volna megállni a helyét. Belőlem hiányzik minden versenyszellem. ha bekerülnék a csapatába. hogy zavart pillantásokat vonzzon felénk a közelebb álló vendégek irányából. hogy túl büszke. és mágnesként tapad minden áramlathoz. – Rendszerint odatalálok a megfelelő kontinensre – értettem egyet –. – Tisztességes? – akadt fenn Angela a szón. sőt hisztéria sütött a hangjából. aki szembeszáll az élet megpróbáltatásaival! Íme a nagy háborús hős! Aki a vérét ontotta a hazáért! – Elképesztő szenvedéllyel szónokolt. – Mindenki azt mondja. – Szóval azt akarja. maguknak pedig arra van szükségük. – Maga. akinek puskát adtak a kezébe. talán. csak egy elkényeztetett ficsúr. ugyanígy nem érdekel a maguk nézettsége sem. de nem is konyítok a versenyzéshez. túl konok vagy talán túl hülye ahhoz. Én úgy képzelem az ideális hajóutat. hogy ezzel lecsitíthatom a készülődő vihart. Bannisternek pedig arra van szüksége. hogy rábízom magam a szélre. Nick Sandman. ha úgy tennék. Inkább megtapsoljuk a hősiességéért! Íme. Pierre sorsa. Mert nem érdekel. mint egy izgatott kiskutya. és azok az istenverte elvei! – Düh. hogy maga egy üresfejű felső-középosztálybeli semmittevő. hogy rendes élete legyen. Megsebesült egy teljességgel céltalan háborúban. hogy megnyerjünk egy versenyt. maga nem más. mintha érdekelne a St. és olyan volt. – Egyszerűen gyűlölöm. Olyasvalakire. Angela türelme azonban korhadt vitorlarúdként pattant el. mely elég hangos volt ahhoz. ha csak azért kell gyorsan vitorlázni. És attól félek. – Reméltem. Ez utóbbi megjegyzés szíven találta Angelát. igaz? Nem mondhatjuk azt. Utálok így vitorlázni. Nick Sandman. a különc lázadó. mert azt hitte. Nem lenne tisztességes. – De hát maga remek navigátor – tiltakozott Angela. nevetséges eszmékért tette kockára az életét. – Csak szeretek tisztességesen játszani.

– Láthatóan éppoly kínosan érezte magát. majd uralkodó fensőbbséggel fordult a banda felé. – A lábam… még nem jött rendbe. Láttam.pusztító indulata szétfoszlatta a kellemes légkört. és túlságosan lusta ahhoz. azután kihátráltam kettőjük közül. Nick. és a vendégek torkára forrasztotta a szót. És amikor majd megkapja. – Berúgtál? – kérdezte Melissa kaján örömmel. – Jó éjszakát! – mondtam újra. – Nick. Melissa és én táncoltunk egyet. – Én csak segíteni akarok! – sikoltozta. Könnyek csillantak a szemében. hat hónap múlva örökre befellegzett magának. én pedig ütemesen próbáltam nem mozgatni fájó tagjaimat. és a méltánytalan helyzetből végül jobb lábam szabadított ki. hogy táncolsz velem? – Elmegyek – közöltem csendesen. kedvesem! Nem azt ígérted. és elnavigált a terasz széléhez. – Megragadta a karomat. hogy újat keressen! Ezt az igazságot akarja elmondani a filmemben? Bannister zavartan toppant be közénk: – Angela! A nő lerázta magáról. úgyhogy csapjatok a húrok közé! A kedélyesség látszata visszatért a teraszra. Fortyogott bennem a düh. Még a zenekar is abbahagyta a játékot. Bannister a színésznő társaságában maradt. és én kerültem a zavart pillantások középpontjába. jobban mondva. mintha semmi sem történt volna. Angela eltűnt. hogy annak a gyűlöletes . hogy játszatok. ahol rágyújtott egy cigarettára. – Jó éjszakát! – köszöntem oda Bannisternek. én pedig nekizuhantam az egyik zászlórúdnak. kérem. és próbáltak úgy tenni. – Ne légy már ilyen istenverte bolond – sziszegte Melissa éppoly halkan. – Akkor üljünk le. de most ő is hátat fordított nekem. Azután Melissa késként hatolt át a tömegen. – Benneteket meg azért fizetnek. hogy még különc kalandor se lehetne a mi segítségünk nélkül. A teraszon megindult a szóbeszéd. Nick Sandman. amikor váratlanul összecsuklott alattam. – Azt kell mondanom. ha egyáltalán megkapja. mert kifogy a pénzből. kerülte a tekintetem. Mindenki feszélyezett lett. hogy Jill-Beth Kirov is megérkezett. Melissa táncolt. Erőltetetten tovább táncoltam. hogy Angela túlhajtja magát a munkában. Az addig olyannyira sikeres este hirtelen megromlott. a féktelen indulat könnyei. mint a vendégei. – És az az igazság. A vendégek elfordultak. mert nincs hozzá hajója.

miközben a lábam teljesen érzéketlenné vált. Tényleg nedvedző orral és farkcsóválva mentél el Falklandra. Nick. Szegény Nick. Mindig is reménytelenül rabja voltál a sápadt szőkéknek. A hátamat mintha tüzes korbáccsal csapkodták volna. hátamon a súlyos málhazsákkal. Le kellene telepedned egy tenyeres-talpas falusi tyúk mellett. mi a te bajod. amíg bevonok egy orrvitorlát. – Dehogyisnem. aki úgy rád mászott. Megint rám tört a páni rémület. Tudtam. hogy sosem fogok felszaladni egy hegyre. a lábad már jobban van. – Ez nevetséges. akik nem érdemelnek meg. és a fájdalom könnyeket nem csalt a szemembe. hogy mások vérét ontsam. Alig vártad. nem emlékszel? – Jobb térdem masszírozva próbáltam életet lehelni a lábamba. Nem lehetett könnyű átvészelni. Egykor régen értem bolondultál. – Nem! – tiltakoztam. Nem. – Igenis szörnyű volt. – De úgy néz ki. Nick. Melissa részvéttel nézte: – Szegény Nick. csak igazságtalan. Meglepetésemben még a térdemről is elfeledkeztem. – Láttam. – Csak épp akkor nem volt. mielőtt neked esett. és általában hosszú napokig nem is kételkedtem magamban. hogy bájologtál vele. Azt hittem.perszónának igaza van. – Jobban is. Jól ismerlek. – Nem szörnyű. hogy az egészségemet már sosem nyerem vissza. ahogy most is. Melissa hangosan kifújta a füstöt: – Tudod. hogy kionthasd mások vérét. mint amennyire hiszed. – Azért fizettek. most pedig ugyanígy érzel az iránt a girhes kis tévés iránt. Azt akartam. ami egyáltalán nem vall rád. akkor sokkal boldogabb lennél. . a te bajod az. hogy a lábam az imbolygó előfedélzeten is tartson meg. rám nem tört a gyengeség. mert sosem annyira törékenyek és sebezhetőek. Melissa jót nevetett megbotránkozott arckifejezésemen. – Angela aztán nem sebezhető. Mint vakok ellen focizni. de a működőképességemet igenis meg akartam őrizni. – Ez csak önsajnálat. hogy mindig olyanokba szeretsz bele. hogy soha többé nem leszek működőképes. ami igencsak nagy ostobaság tőled. Szörnyű kis háború lehetett. te meg rögtön beindulsz. Nem tűnt ez akkora kérésnek. Nick? – Egy argentin puskagolyó. amíg váratlanul.

Melissa áthatóan figyelt. a nyugdíjazott dandárparancsnok ragaszkodott hozzá. Az amerikai lány Fanny Mulderrel táncolt. aki teljes egyházi díszében táncolt egy lánnyal. – Sosem ütnék meg egy nőt. Az a püspök biztosan érti. hogy minden tisztet vendégül lásson egy italra a sátrában. Melissa apja. Továbbsántikáltam a . hogy letapizott? – Ki? A püspök? – Persze csak merő irgalmasságból és a vallásilag megengedhető mértékben. Már az utolsó fokoknál tartottam. nem gondolod? Emlékszel rá. – Addig jó. amíg Jill-Beth és Mulder bele nem olvadt a táncosok forgatagába. amikor Mulder és Jill-Beth kart karba öltve odalépett a mellvédkorláthoz. lévén JillBethre aligha illett Melissa leírása. – Cigarettájával a püspök felé intett. – Arcon csókolt. aki ruhája helyén nagy lyukú halászhálót viselt. – A vágyakozás annyira terhes. noha még mindig feszélyezve éreztem magam. és legnagyobb bosszúságomra valósággal sugárzott a karjai között. ügyet sem vetett rám. – Én egyáltalán nem is értem ezt a vágyakozást. és az amerikai lány kacagása nyílvesszőként fúródott a szívembe. mintha himlős vagy pestises lennék. amikor először találkoztunk? Majd elvesztél a fegyverek meg az álcázófesték alatt. hogy a térdem ne bicsaklódhasson ki. Nincs kedved még egy tánchoz? – Nem hinném. csak te jobban szereted az olyan nőket. Mereven tartottam a lábam. egyáltalán nem olyannak. összesúgtak.– Ilyesmire gondolsz? – kérdeztem eléggé el nem ítélhető módon. miután Angela a földbe gázolt. – Tudod. aki valaha is aggódni fog egy jelzálog miatt. hogy Matthew operatőre felállítja a kamerát a közelgő bejelentésre. ha arrébb libbenek? Melissa nagylelkűen megmentette a büszkeségemet. inkább választotta Mulder társaságát. sántikálva lefelé indultam a kerti lépcsősoron. amíg nem az Önérzeted. – A jó öreg gavallér. Láttam. és én hálás voltam érte. ahol teljesen Melissa hatása alá kerültem. Pompás férfinak tűntél. Előrehajoltak. akik szárnyaszegett galambnak tűnnek. míg a többi vendég úgy kezelt. – Nem bánod. hogy képes lennék rá. ahol az ezredem bemutatót tartott. Jill-Beth. Pofon kellett volna vágnod azt az öntelt libát. – A Bath and West Show-n találkoztunk. Nyilvánvalóan nem körülöttem forgott a parti. s miután ezt már nem akartam megvárni. – Felsóhajtott. Még mindig fáj a hátam. aki egyszerű inget és fehér nadrágot húzott az alkalomra. Most unottan vonta meg a vállát. – Ez megtenné – mondta végül –.

kiterjedt pázsiton, míg el nem értem oda, ahol a fények szikrázva törtek meg a fekete vízen. Összerándultam a fájdalomtól, amint átléptem a Sycorax fedélzetére, majd újra, amint lekuporodtam a kormányállásba, a kabin építéséhez előkészített faanyagok közé. Ereztem a lenolaj illatát a parton bakokra helyezett árbocfák felől, megcsapott a tömítéshez használt kátrány maró szaga. Hosszú ideig ültem így, amíg a fájdalom alább nem hagyott a gerincemben. A holdfényes égbolt valósággal izzani látszott a folyópartot keretező sötét fák felett. A rómaiak is ilyennek láthatták a folyót, mielőtt nekivágtak a sötét rengetegnek, s közben talán azon tűnődtek, milyen elvadult teremtmények bujkálhatnak a lombok között. Különös, ellenséges helynek láthatták Britanniát, és elképzeltem, ahogy egy római katonatiszt megsebesült itt, majd miután visszatért Rómába, beleszeretett egy sötét hajú lányba, aki elutasította őt egy szőrös föníciai hajóskapitány kedvéért. A pokolba Jill-Bethszel, a pokolba Mulderrel, a pokolba azzal, hogy nem használhatom ki a dagályt és vihetem ki a Sycoraxot a nyílt tengerre. Kiegyenesítettem jobb lábamat, és nekipréseltem a lábfejem a hídfedélzetnek, amíg a fájdalom végig nem iramlott a combomon. Tovább növeltem a nyomást, és annak jeleként érzékeltem az erősödő fájdalmat, hogy a lábam meg fog gyógyulni. Addig szorítottam, amíg a könnyek rá nem dermedtek az arcomra. Üdvrivalgás hallatszott Bannister háza felől, és tudtam, hogy most jelentették be a csapat indulását a St. Pierre versenyen. Kinyitottam egy sört, és lassan, élvezettel kortyolgattam. Bannister induljon csak nélkülem. Ettől a naptól a magam kedvéért akartam hajózni, amerre a szél és a tenger visz. Sodródni akartam ebben a nyüzsgő világban, távol faxoktól és számláktól, hangos politikusoktól és pöffeszkedő hírességektől. Talán Medúzának van igaza, és tényleg túl hülye vagyok ahhoz, hogy rendes megélhetést találjak magamnak, de a pokolba is, akkor sem vagyok gátlástalan törtető, aki uralkodni akar mindenkin. Ittam egy újabb sört. Ezüstszélű felhők tornyosultak Dartmoor felett, légies, mesevilágba illő pártázatot alkottak, amely egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, amint az óceáni szelek felszakadtak a Tamar feletti lankákról. Úgy döntöttem, utolsó megtakarított pénzemből fogom megvásárolni hajóm vitorlázatát, azután egy penny nélkül, de haladéktalanul délnek hajózom, csakhogy elmeneküljek Bannister és Angela elől. Ha kell, sínbe teszem jobb lábam és fájdalomcsillapítókon élek, de eltűnök.

Jill-Beth Kirov hangja rázott fel a komor esélylatolgatásból. Kikémleltem a kormányállás pereme mögül, és láttam, ahogyan ott sétál a pázsiton, Fanny Mulder karján. – Nem fogok látni semmit – hallottam a hangját. – Dehogyisnem, kislány. A folyóparton megálltak, és a lány álmélkodva kiáltott fel a Wildtrack láttán. – Olyan gyönyörű! Mulder odahúzott egy csónakot a kerti lépcsőkhöz. Jill-Beth kacagva lépett be a kis lélekvesztőbe, és nekem a torkom is elszorult a féltékenységtől. A lány inkább választotta Műidért, vagy ami azt illeti, mindenki mást a parti résztvevői közül, és ezzel súlyos sebet ejtett a büszkeségemen. Micsoda ostobaság ez a büszkeség. Egykor még arra is rávett, hogy átkeljek az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol az a puskagolyó csak rám várt. Újra hallottam Jill-Beth nevetését, amint Mulder evezett néhány csapást a Wildtrackig. A férfi kisegítette a lányt a hosszú és pazarul kidekorált fedélzetre, azután bemutatott neki minden látnivalót. Felkapcsolta az alsó keresztrúd alá szerelt fedélzeti reflektorokat, hogy a tündöklő fények kirajzolják Jill-Beth sötét haját, erőteljes állkapcsát és izgatottan csillogó szemét. Mozdulatlan maradt, árnyék az árnyak közt, és én őt figyeltem. A hátsó kormányállásnál tartottak, és jól hallottam minden szavukat, lévén a víz olyan tisztán továbbítja a hangokat, ahogyan az üveg a fényt. És hirtelen, mintegy varázsütésre megfeledkeztem minden nyomorúságomról, hiszen JillBeth éppen arra biztatta Muldert, hogy beszéljen Nadeznha Bannister halálának körülményeiről. – Én előrementem, látja? – Mulder az árbocra mutatott. – A szorítókötél engedett el. – És Mrs. Bannister itt maradt? – kérdezte Jill-Beth. – Mindig is szeretett hátul maradni, szerette a viharos tengert. Semmi olyan nem történt, amit korábban ne láttunk volna. Azután egy hullám feltört és elborított bennünket. Egyszerűen elsöpörte. Jill-Beth elfordult, hogy felmérje a Wildtrack tatján felhalmozott életmentő eszközöket. – Nem viselt hámot? – Biztosan levette egy pillanatra, tudja, hogy van ez. Talán előre akart jönni? Talán kilazult valami. Olyat is láttam már, amikor a karabinerek kiegyenesedtek az orkán erejétől. Őrült egy éjszaka volt – feledkezett bele a mesélésbe Mulder. – Először nem is láttam, hogy eltűnt, épp elég dolgom volt a szorítókötéllel, a

víz beömlött mindenhová, a hajó meg úgy bukdácsolt, mint egy elszabadult légkalapács. Beletelt vagy öt perc, mire visszakeveredtem a kormányhoz. Jill-Beth felnézett az árboccsúcsra, ahová a színes fényfüzéreket függesztették. – Szegény lány. – Ja. – Mulder kinyitotta a kabin hátsó ajtaját. – Egy italt? Csakugyan azt éreztem, hogy Jill-Beth habozik elfogadni az ajánlatot? Azért fohászkodtam, bárcsak nemet mondana. Nem akartam végignézni, ahogyan leereszkedik a hátsó kabinba, ahol a nagy kétszemélyes ágyat elhelyezték. JillBeth nemet mondott. – Holnap korán kell kelnem, Fanny, de azért köszönöm. – Azt hittem, érdekli a hajó – mondta a férfi sértett hangon. – Pedig még a hajónaplók is megvannak, ha meg akarná nézni őket. A lány habozott, azután a kíváncsisága Fanny javára billentette a mérleget. – Oké. Olyan pillanat következett, mint amikor a szélcsendes időben a vizet váratlanul sötét árnyként borítják el a gyilkos vihar első fodrai. Az elmúlt hetekben, amíg teljesen belefeledkeztem a Sycorax újjáépítésébe, tudomást sem vettem a Nadeznha Bannister halálával kapcsolatos találgatásokról. Mások azonban nem feledkeztek meg erről. Előbb Harry Abbott figyelmeztetett, most pedig az amerikai lány kavarta fel az állóvizet. Márpedig a halott lány apja is amerikai. A hűvös szél megzavarta a nyugalmam. Beleborzongtam. A Wildtrack fedélzeti fényei kialudtak, csak a kabin fényei szüremlettek át a kis hajóablakokon, amíg kapkodva össze nem vonták a függönyöket. Végiggondoltam, amit az imént hallottam. Az álláspont nemcsak egybecsengett a hivatalos vizsgálat eredményével, de logikusnak is tűnt. Egy biztosítókötél megmenthette volna Nadeznha Bannister életét, csakhogy a biztosítókötelek is meghibásodhatnak. Maga a hámrész a felsőtestet tartja, és erős drótkötéllel kapcsolódik a karabinerhez, amit akármelyik rögzítőléchez vagy D-gyűrűhöz hozzá lehet kapcsolni. Láttam már olyat, hogy egy karabiner csupán azért szétnyílt, mert rossz szögben akasztották be. Olyat is tapasztaltam, hogy egyszerűen elhajolt. Hiába készül valamennyi tömör, edzett acélból, a víz erősebb az acélnál, különösen, amikor zabolátlan óceáni hullám formájában csap le. Elképzeltem a hömpölygő tengerárt, amint felemelte és előreröpítette a Wildtrackot, azután a hajó elszabadult liftként zuhant bele a roppant hullámvölgybe. A következő hullám kifogta a szelet a vitorlákból, és egy pillanatra szokatlan némaság köszöntött be, azután Nadeznha Bannister

meghallotta a mennydörgő robajt, amint a halálos hullámnyelv átívelt a hajótat felett. Felnézhetett, hogy lássa a fölé tornyosuló tajtékzó habokat. Ha előtte kikapcsolta magát, bizonyosan fel is sikoltott, de már elkésett; a hajóra szakadó többtonnányi fagyos tengervíz szilaj erővel söpört félre az útjából mindent és mindenkit. A Wildtrack alighanem imbolyogni kezdett, az orr felemelkedett, amint a teher lefelé nyomta a tatot, de egy jó hajónak ez meg sem kottyan: a Wildtrack is kiemelkedett, és lerázta magáról a tengerárt. Nadeznha Bannister ekkor már százméternyire elmaradhatott a hajófar mögött, egyedül a tébolyult sötétségben. A szél ott bömbölt a vitorlák között, a fedélzetet elborította a víz, kétségbeesett kiáltásai belevesztek a tenger, a szél és a csapkodó vitorlák zajongásába. Persze az is lehet, hogy a vízbe lökték. A kétségbeesett kiáltások így is éppoly hiábavalóak voltak. Ekkor a Wildtrack hátsó kabinjában Jill-Beth sikoltott fel. A sikolynak hirtelen szakadt vége, mintha egyetlen durva kézmozdulattal belefojtották volna a lányba. Páni rémületet éreztem az erőtlen hangból, de a teraszon túl nagy volt a hangzavar ahhoz, hogy ezt rajtam kívül bárki meghallhassa. Felkaptam egy teli üveg sört és elhajítottam. A Wildtrack alig lehetett messzebb, mint amekkora távolságra annak idején a kézigránátokat dobtuk, és elégedetten hallottam, ahogyan a palack széttört a kabintetőn. A második üveg megpattant egy korlátról, és kitörte a kabin egyik ablakát, a harmadik célt tévesztett, de a negyedik megtalálta a főárbocot, ahonnét üvegcserép és habzó sört záporozott a fedélzetre. A kabin hátsó ajtaja kivágódott, és Jill-Beth úgy iramodott ki rajta, ahogyan egy csapdából kiszabadult vad. Nem habozott egy pillanatig sem, átvetette magát a korláton, és beugrott a vízbe. Mulder teli torokból üvöltött, amint a lány nyomában feltört a kabinból, és én elhajítottam az ötödik üveget is. Merő véletlenségből a palack éppen a homlokát találta el, ettől Mulder elvágódott és eltűnt a szemem elől. Hallottam dühös és fájdalmas üvöltését. Amilyen erővel elhajítottam az üveget, akár a koponyáját is betörhettem volna, mégsem lett kutya baja sem, sőt amikor néhány pillanattal később újra felbukkant, már egy vadászpuskát tartott a kezében. A Sycorax kormányállására célzott. Hasra vetődtem. Tüzelt. Mindkét csőből egyszerre.

A hang élesen pattant meg a víztükrön, és láttam, ahogyan a torkolattűz vörösre festi az eget felettem. A sörétek magasan süvítettek el, és belecsapódtak a kikötő mögötti bozótosba. Nem hallottam csobbanást, amiből kikövetkeztethettem volna, merre úszik Jill-Beth, viszont élesen kattant a závár, amint Mulder újratöltötte a fegyvert. Átmásztam a kormányállásban felhalmozott legkülönfélébb eszközökön. A folyóparti árveréseken felhajtott berendezések tengerjáróhoz méltatlan összevisszaságban hevertek mindenfelé. Szitkozódva kerestem, amíg rá nem akadtam a hálós csomagra. Hallottam, amint a töltényhüvelyek a helyükre csúsznak Mulder puskájában, majd a kattanást, amint a töltényűr lezárult. Egy régi parancsnokom szerette mondogatni, hogy kétség esetén füstöt kell bevetni. Valahol vettem néhány világítófáklyát, és azért imádkoztam, hogy még működjenek. Meghúztam a gyűrűt, számoltam, mintha gránátot dobnék, azután kihajítottam a fáklyát a vízre. Beletelt néhány pillanatba, amíg a víz elárasztotta a dobozt, azután megéreztem a fanyar bűzt, és felemeltem a fejem, hogy lássam a folyóról felszakadó narancssárga füstöt. A gomolygó felhő szétterült és beburkolta a Wildtrack tatját. A dagály csak most kezdődött, és a doboz lefelé tartott a folyón, a friss tengeri szél azonban Mulder felé hordta a füstöt. Kivetettem a második jelzőt, azután átkémleltem a Sycorax pereme felett, hogy megkeressem JillBetht. Hallottam a vendégek kiáltozását a teraszon. Újabb fáklyát indítottam el, hogy végképp elvakítsam Muldert, és ezúttal kis híján eltaláltam a vízfelszín alól felemelkedő sötét női fejet. – Kirov kisasszony? – kérdeztem előzékenyen. – Nick? Kinyújtottam felé a kezem, és Mulder ezt a pillanatot választotta arra, hogy elsüssön egy újabb fegyvert. Talán úgy döntött, hogy egy sortűz éppen elég volt, egy újabbal csak még nagyobb bajba sodorná magát, ezért most egy vészjelző fegyverrel célozta meg a Sycoraxot. A rakétahajtású fáklyát úgy tervezték meg, hogy a lehető legmagasabbra emelkedjék a tenger fölé, és élénkvörös fényt bocsásson ki magából, miközben kis ejtőernyőjével lassan leereszkedik. Hallottam, amint a lövedék elszisszent a fejünk felett, majd belecsapódott a kikötő töltésébe, lepattant, azután szikrákat és füstöt okádva beleveszett az éjszakába. A narancsszínű fény mélyéből máris újabb lövedék indult útjára. Mindkettő megölhetett volna bennünket, ha közvetlenül eltalál, de a lövedékek magasan a fejünk felett húztak el.

Jill-Beth megragadta a kezemet, én pedig lendületes mozdulattal kirántottam a vízből. Mind sietségemet, mind erőmet megsokszorozta a harmadik rakéta, amelyik ezúttal oldalirányban tévesztett célt. Az első fáklya végül a csónakház feletti erdősávban robbant, és a harsány vörös fényben úgy tűnt, mintha lángra kaptak volna a fák. Utolsó füstbombámat is eldobtam a Wildtrack felé, azután keresgélni kezdtem az összevisszaságban a saját vészjelző rakétáimat. Jill-Beth zihálva feküdt a padlón. Drága selyeminge és fehér nadrágja csurom víz és merő kosz lett. – Másszon át a falon – biztattam –, és rohanjon a ház felé. – A vendégek elözönlötték a pázsitot, és csak remélni mertem, hogy a jelenlétükben Mulder nem próbálkozik további őrültséggel. Megtaláltam a vészjelző fegyvert, amelyet ráirányítottam a nagyobb hajóra. – Ne! – sikoltott fel Jill-Beth rémülten. – Nem maradhatok itt! Az isten szerelmére, juttasson ki innét! Van csónakja? – Igen. – Gyerünk, Nick! Menjünk! Félredobtam a fegyvert, és a tatról mindketten bemásztunk a kis mentőcsónakba. Megőriztem annyira a lélekjelen-létemet, hogy egy zsákra való száraz ruhát is bedobjak, azután elvágtam a kötelet. Jill-Beth ellökött bennünket, és az árral elsodródtunk a csónakház öblén túli, fákkal benőtt földnyelvig. JillBeth forgatta az evezőt, és biztonságban elértük a fák sűrűjét, miközben az első vendégek leértek a folyópartra, hogy álmélkodva csodálják a gomolygó füstöt, amelynek vészhelyzet esetén a kereső helikoptereknek kellett volna jeleznie. A köd egészen a színes fényfüzérekig beburkolta a Wildtracket, és a látványt még igézőbbé tették a világítófáklyák sziporkázó fényei. – Ez a füst nagy ötlet volt – jegyezte meg Jill-Beth. – Bocsásson meg! – Miért? – Hagyjuk. Sss. – Az ajkához érintette a mutatóujját, majd mögénk mutatott, mintha attól tartana, hogy a folyópartot elözönlő izgatott vendégek kihallgathatnának bennünket. Mozdulatlanul álltam a csónakban, a viharvert és ősöreg British Seagullban, amelyet ócskavas áron szereztünk be az egyik árverésen. – Fanny! – hallatszott Bannister dühös hangja. – Mi az ördögöt csinál? – Tűzijátékot, uram! – Fanny bizonyára rájött, hogy túlreagálta az ügyet, és volt benne annyi kurázsi, hogy elfogadható magyarázatot találjon. – Gondoltam, elhasználom a régi rakétákat. – Puskalövést is hallottam – így Makyns képviselő hangja.

Nick. meg akarta erőszakolni. Megrántottam a behúzózsinórt. amelynek a szárát gondosan felhajtotta. – Nagyon is. de legalább működött. – A zsákban talál száraz ruhákat – jegyeztem meg. akinek szeme előtt máris a holnap reggeli lapok szalagcímei lebegtek.– Csak petárda – hallatszott Mulder hangja a sűrű ködből. aki éppen szárazra törli magát az egyik régi pulóveremmel. Ellökte a csónakot a parttól. – Tetszik a kilátás? – kérdezte. Működik a motor? – Átvertek egy tízessel. de a víz fölé hajló fák jól elrejtettek bennünket. uram. – Berúgott. Fanny? – Csak egy kicsit. kinyitottam a szelepet. és láttam. így maradt időm megvizsgálni a barnaságát és minden egyéb jellegzetességét. ha nem. Ő is tudta. – A Seagull nem volt különösebben flancos bárka. nagyon napbarnított és teljesen meztelen lánnyal osztozom. hogy tilos indokolatlanul működtetni a vészjelző rakétákat. de nem volt túlzottan fürge – mi is csigalassúsággal araszoltunk ki a fák sötét árnyai alól a holdfénybe. A Seagull ugyan hasznos járgánynak bizonyult. amint nagyobb gázt adtam. Az ágak csapkodni kezdtek. – Maga varázsló. – Azt hittem. de megmaradt a fák takarásában. hogy a bárkán egy csuromvizes. Felvette a pulóvert és hozzá egy kopott farmert. Miután ráncba szedte vizes haját. hogy megkerültük Sansom's Pointot. – Azt csak bevezetőnek szánta. Csak azután bukkantunk elő a fák menedékéből. Bannister háza felől most már nem láthattak meg. Ismeri Jimmyt? . elnézett a folyó felett. hogy Jill-Beth megkönnyebbülten dől hátra. – Majd én evezek. – Hová megyünk? – Jimmy Nicholls házába. miközben Bannister kertjéből felénk lendült egy kis keresőreflektor fénye. – Cirkálórakétája nincs? – Nincs miért izgulni – lendült akcióba Bannister. Láthatóan nem szégyenkezett előttem. – Az a rohadék megpróbált megölni! – méltatlankodott. – Hogy ez mennyire izgalmas! – hallottam Melissa hangját. mire az öreg motor köhécselve életre kelt. – Ezt már Jill-Beth suttogta a fülembe. ahol rá kellett döbbennem. ezért széles ívben kifordultam a főcsatorna felé. mielőtt udvariasan félrefordultam volna. és amennyire lehetett.

így nem láthatott egyenesen maga elé. – Jesszusom! – Jill-Beth lekuporodott. te kis mocsok – biztattam a motort. miután a folyó felett éles fénypászma hasított végig. lévén a gyorsulástól felemelkedett a hajóorr. – Tudta. . és a versenyhajó eléri a mi folyószakaszunkat. sajnálom. A folyón hatcsomós sebességkorlátozás volt érvényben. Jimmy háza nem messzire esett a várostól. és azért fohászkodtam. ehhez képest a hajó máris legalább húsz csomóval száguldott. amely mögül mindeddig nem bukkant elő a nagy motoros hajó. mit jelentenek a hangok. – A sötétebb nyugati part felé tartottam. Azután pedig ott sötétlett a tenger. Eddig elfeledkeztem a Bannister csónakházában meglapuló versenyhajó fenyegetéséről. Ütközésig hátrahúztam a gyorsító kart.– Találkoztunk. Mulder – már ha csakugyan Mulder vezette a Wildtrack II-t – felkapcsolta a hajó keresőfényeit. de nem maradt több idő a magyarázkodásra. – Gyerünk. és tudtam. élesen rajzolódott elém a kihunyó fáklyák fényében. Úgy sejtettem. és a fények távol estek tőlünk. Felnézett rám és elmosolyodott: – Köszönöm a mentőakciót. Még csak a Sansom's Pointon túl járt. Jill-Beth a zsákban kutakodott: – Nincs itt egy tornacipője? – Semmilyen cipőm sincs. de tudtam. és tovább gyorsult. miért van itt. hogy nem maradt időnk elérni Jimmy házát. én is tudom. miért vagyok itt – rebegte elhaló hangon. amint a motorhangok szilánkokra törték az éjszaka nyugalmát. Jill-Beth hirtelen elsápadt. Visszasandítottam a Sansom's Point felé. Jill-Beth megpördült. mi? – Búr vonás. – A jobb oldalon élénken világítottak a falu fényei. hogy csupán pillanatok kérdése. Ezzel Mulder nagy hibát követett el. ahol a nagy tömegben belógó sötét lombsátor elrejthetett bennünket. – Erre valók a gáncstalan lovagok – feleltem. A versenyhajó nyomában szinte forrni látszott a víz. Jól látszottak a füst-függöny szétfoszló maradványai is. Ebben a pillanatban felmordult a sárkány. Azonnal tudta. amint a Wildtrack II éles orra előbukkant. míg kétmérföldnyire délre a városi fények pislákoltak a vízen. azazhogy meghallottam egy lövés visszhangjait és a nagy motorok morgását. – Az a rohadék nem adja fel. hogy a kotyogó kis kétütemű képes legyen legyőzni a Wildtrack II tatjának csillogó motorszörnyeit.

kereste az árulkodó nyomokat. és csak remélni mertem. s a versenyhajó széles ívben ráfordult a főcsatornára. – Ez valami katonacsel? – Az lenne? – kérdeztem vissza. hogy az egyik szára ráhajoljon a mellvédkorlátra. nem barna és fehér mintázatút. de bármelyik pillanatban visszatérhet. de ennyi még nem elég ahhoz. – Megáll. miközben az orr leereszkedett a vízre. Jill-Beth lebukott. Mulder az első körben elhibázott bennünket. – Szóbeszédre? – nevetett fel halkan. Az emberek kedvelték. megállt. és hallottam. hogy valakit katonai akadémiára javasoljanak. csak éppen nem mutatkozott kellően elkötelezettnek. – Jill-Beth a hajó aljában feküdt. – A belógó faágak is segíthettek összemosni az alakunkat. amíg el nem érte a helyet. . hogy megéreztem a leheletét. – Le a fejekkel! – Lefeküdtem Jill-Beth mellé a hajófenékbe. Felkötöttem a fehér nadrágot a hajó oldalára. de tudtam. – Mert ugye nem autóbalesetben sebesült meg. A keresőfény elsiklott rajtunk. hogy a fehér ruhaanyag elég az álcázáshoz. és a csónak be-siklott a fák közé. igaz? – Nem kellene odafigyelnie minden szóbeszédre. és ráhurkoltam a kötelet az egyik benyúló ágra. ameddig szerinte eljutottunk. Túlságosan sokat foglalkozott a hajójával. – Mulder egy sötét fahajót keres. Egyszóval. visszatért. Átfurakodtam Jill-Beth mellett. mintha nem elégítették volna ki a mindennapos szolgálati kötelmek. A sebessége már a harminc csomót is elérhette. Mulder addig gyorsított. Jill-Beth megigazította a korlátra akasztott nadrágot. Értetlenül meredt rám. Leállítottam a motort.– Lebukni! – kiáltottam. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A fény átsiklott rajtunk. – Maga Nicholas Thomas kapitány. azután továbbpásztázott. a motorok zajára pedig valószínűleg az egy mérföldre fekvő városi temető halottai is felébredtek. A versenyhajó lassított. amint az orra megakadt a part menti bozótosban. a Viktória-kereszt kitüntetettje. hogy a nagy motorok elhalkulnak. A Falkland-szigetek előtt készült utolsó jelentés szerint Sandman kapitány jó katona volt. a másik pedig egyenesen belelógjon a vízbe. nem volt elég becsvágyó. ahol nekilátott a keresésnek. – Megtöri a formánkat – magyaráztam. de engedelmeskedett. és suttogni is alig mert. szépen teljesített Észak-Írországban. és az arca olyan közel került az enyémhez. hogy az erős keresőfények áthatolnak a lombokon. – Adja ide a vizes nadrágját – fordultam vissza hozzá. A Wildtrack II lejjebb sodródott a folyón. és a fénylő áramvonalas hajótest siklani kezdett az árral.

– Elvigyorodott. A fény továbbindult. – Jézusom! – szisszent fel Jill-Beth. Láttam. . de én nem mozdítottam a karom. Felemeltem a fejem annyira. csak kíváncsi az ember a körülményekre.Inkább örültek volna. – Ki maga? – kérdeztem újra. de máskülönben hogyan értesülhetett volna Jill-Beth mindarról. azután valaki szembeállította az igazi ellenséggel. A felkavart víz kitartóan ostromolta a törékeny hajótestet. – Nyomozó vagyok. megrendelésre épült szuperjachtja Florida Keys közelében tengeralattjáróvá változott. – Ki maga? – Jill-Beth Kirov. amint a reflektor élesen körbefordult és mintha egyenesen ránk irányult volna. hogy Mulder meghallhat bennünket. és maga rácáfolt minden várakozásukra. magánnyomozók csak a filmekben léteznek. hogy a fűzfalevelek a fejünk felett ezüstös zöldben fénylenek. ami a hadsereg aktáiban szerepel? – Biztosítási nyomozó – javított ki. mintha csak attól tartottam volna. – Mi dolga magának Kassoulival? – suttogtam. ha átadja a helyét egy fiatalabb és becsvágyóbb tiszttársának. Jill-Beth sem moccant. – Egy olyan társaság hajóbiztosítási csoportjában dolgozom. nem igaz? Próbáltam őt elképzelni. ezt írták. mint az orosz balett. és a fogai fehéren csillantak meg a sötétben. – És mi után nyomoz? – Mindenféle dolgok után – vonta meg a vállát. – Egy Yassir Kassouli nevű fickónak dolgozom. – Volt apósa – javított ki. hogy kitűnjék. hogy jobban láthassam az árnyékok közt rejtőző arcot. – Átkaroltam a vállát. Hallott már róla? – Bannister apósa. Elhúzódtam Jill-Bethtől. amely a Kassouli Enterprises leányvállalata. hogy az egymilliót érő. – Minden rendben lesz. tudja. befurakodott egy másik árnyas területre. és elvárja tőlünk. amint az efféle csalókkal dolgozik. Azt hittem. – Magándetektív? – kérdeztem elképedve. Egy hosszú pillanatig nem feleltem. hogy lent tartsam a fejét. igaz? Hiányzott magából a késztetés. amint a reflektor sugara behatol az ágak közé. – Ha teszem azt egy fickó azt mondja. de képtelen voltam rá. még Mulder alakját is kivehettem az erős keresőfények visszatükröződésében. hogy láthassam: a Wildtrack II a szemközti partot pásztázza. hogy vegyünk neki egy másikat. azután hirtelen megdermedt. ha önként leszerel.

amit a világért se osztanának meg egy olyan fickóval. Sss! – Az ajkamra tette a mutatóujját. akkor ki? Hitelt adtam a méltatlankodásnak és tagadásnak. mert alaposan megfontolta a választ. Nick. hogy ez a lány egyenes és becsületes.– Nem úgy fest. A fénypászma rendszertelen mozgása híven tükrözte . – Viszont ha Nadeznhát meggyilkolták. – Mi mással foglalkozik még? – kérdeztem. hogy mindeddig nem járt túl sok sikerrel. nem kell fizetniük egy centet sem. – Nem fosztja meg a Wildtracket az árbocától? – találgattam. és én óvatosan kikémleltem. hogy nem én vagyok. persze. – Nem vágja el a kötelét? – Jesszusom – sóhajtott fel utálkozva. hogy felhívja az ügyvédjét. amint a nagy versenyhajó lassan végighalad a nyugati part mentén. Mulder megint visszavett a gázból. ki szórakozik Bannisterrel. Ha meglát egy bikinis csajt. azután elmondanak nekem mindenfélét. hogy nem úgy festek. magának se jut eszébe. de csak. higgye el! – A fenébe is. hogy ilyen ostobaságot tennék? Ennyire idiótának látszom? De ha nem ő. mert hinni akartam benne. és a keresőfények újra felénk irányultak. – Elvigyorodott. hogy lássam. Volt valami hátborzongató ebben a tárgyilagosságban és hűvös magabiztosságban. felgyorsított. – Nadeznha Bannister életét az apja biztosította egymillió dollárra. nem? Fizetnek nekem egy italt. – Semmi egyébbel. aki magnóra veszi a beszélgetést. de Muldernek a nyomát sem lehetett látni. ahogyan a gyilkosságról beszélt. – Elkomorult. amikor a Wildtrack II széles ívben visszafordult. Nick. Találja ki. – Sajnálom. – Anthony Bannister? – Talált. olyannyira hátborzongató. hogy még a karomat is levettem a válláról. mint egy zsaru. – Meggyilkolták? – Épp ezt próbálom kideríteni. Bizonyára kihallotta a gyanakvást a hangomból. de arra mérget vehet. – Tényleg feltételezi. katona. – Elnézett felfelé a folyón. mint egy nyomozó. – És most éppen min dolgozik? – érdeklődtem. ami arra utalt. ki a kedvezményezett. tényleg szeretném tudni. – A Rózsaszín Párducra számított? A fenébe is.

ezért inkább előrehajoltam és megcsókoltam az ajkát. Elmondta. hogy beszéljek vele. – Ezért volt ma éjjel Mulderrel? Hogy kifaggassa a részletekről. Néma csendben meredt rám. Elmondtam. de még így is fennállt a veszély. milyen kalamajkába hagyom magam belevonni. hogyan utasíthat valaki vissza egy ilyen ajánlatot. és hogy Bannister háza volt gyermekkori otthonom. hogy a Mystique túlságosan lomha hajónak. Azután megvonta a vállát. Pedig az a rohadék kelepcébe csalt. – Biztosan azt hitte rólam. és nem volt semmi olyan.Mulder fokozódó zavarát. – Hallgattam egy sort a következő kérdés előtt. miért vagyok itt. hogy az én apám a börtönben hűsöl. – Ne sajnálja. Pontosan tudta. csak annyit tudtam. Mozdulatlanul feküdtünk. Nick. – Vissza kell jutnom a Mystique-re. bár most Cape Codban él. de ő nem akarta a saját hajóját elhozni Massachusettsből. hogy eléggé jómódú. Azután beszélgettünk. Hatalmas szeme sötéten tükrözte vissza az éjszakát. majd sietve le is bukott. Éreztem. – Felemelte a fejét. azután a vállamra hajtotta a fejét. hogy eléggé szegény vagyok. – Elmosolyodott. hogy szívtelen dög vagyok. és közölte. – Miért akarta az a lány keresztben lenyelni? – Bannister azt akarja. hogy belekevertem ebbe az egészbe. ahogyan a feszültség fokozatosan elpárolog a testéből. Ő meg berágott. hogy legyek a navigátora a St. hogy az ő hajója nagyobb-e. Jill-Beth addig fészkelődött. Nem szólt. Megtudtam. Otthagytam minden papíromat. hogy megtalál bennünket. amit elmondhattam volna. Cserébe megtudta. – Honnét tudta? – Arra én is kíváncsi lennék. de nem hagyhattam ki az esélyt. Viszonozta a csókot. Apja az amerikai haditengerészetnél szolgált. – Sajnálom. – Muszáj várnunk. Nem tudtam. Mulder bennünket keresett. mert az átkelés túl sok időbe telt volna. hogy része akartam lenni ennek az egésznek. Én ezt visszautasítottam. Pierre-en. Megkérdeztem. hogy Rhode Islandről jött. míg kényelmesebb testhelyzetet talált. de mi csak kuporogtunk abban a bárkában és beszélgettünk. . talán azt latolgatta. Én akartam belekeveredni. hátha megtud valamit? – Nagyjából. mire igennel felelt. azután imádni valóan felhúzta az orrát. – Mennyi ideig fog még itt szaglászni? – Tudja isten.

de képtelen volt meghatározni. Mulder az árnyak között rejtőzött. Gúnyosan elmosolyodtam. – Csak el akarja hitetni velünk. és ő mesélt arról a szörnyű éjszakáról. amikor egyedül kellett megküzdenie a viharral Bermuda nyugati oldalán. – Elment! – erősködött. – Jesszusom! A francba! – Hirtelen átengedte magát az indulatnak. Beszélgettünk a vitorlázásról. és megrántottam. – Nem – csóváltam a fejem. Egyetértettünk. Fűcsomókkal és levelekkel igyekeztünk elfedni minden nyomot. hogy ne sértse fel csupasz lábait tövisekkel és csalánnal. Mindketten a folyót kémleltük. Öt másodpercig járni hagytam a motort. – Meg kell szereznem azokat az átkozott papírokat. – Egész éjjel képes lesz várni. szinte már ügyet sem vetettünk Mulderre. A fenébe is! – A folyót kémlelte. azután leállítottam. hogy sikerült kicseleznem. – És ha megtalálja magát? – kérdeztem vissza. Beszélgettünk. A motor köhécselve életre kelt. amint a reflektor fénye élesen kettémetszette a sötétet. amelyik elkapta a 79-es Fastnet vihart. leszámítva a versenyhajó után maradt hullámokat. vészjósló csend telepedett ránk. megfogtam a behúzózsinórt. és a jellegzetes moraj messze visszhangzott a folyó felett. merről érkezik felé a csónakmotor hangja. és figyelmesen meghallgatott. Ismertem azokat a zátonyokat. – Csökönyös egy vadbarom. Veszélyes lett volna partközeiben maradni. Rajta volt az egyik hajón. – Mégsem ülhetek itt ölbe tett kézzel! Végül segített elrejteni a csónakot: kövekkel raktuk tele. és miután elhalkult az ikermotorok zúgása. Ráadtam a cipőmet Jill-Bethre.Azt mondta. a sors különleges kegye. amíg Mulder bennünket keres. Úgy döntöttem. Sokat nevetett. Nehezen haladtunk előre a . hogy elment. – Átmásztam az evezőpadon. és együtt éreztem vele. – És ha visszaúsznék? – kérdezte Jill-Beth hirtelen. ám ekkor a fények hirtelen kialudtak. Jill-Beth nem tűnt ilyen elégedettnek. A fénysugár ide-oda rebbent. azután észak felé vettük az irányt. de hiába fürkészte az üres bozótost. hogy ez a lány megjelent a folyómon. hogy a Sycorax igazán nagyszerű hajó. és szívből irigyeltem azért a kalandért. ezért a legelőkön keresztül felkapaszkodtunk a Ferry Lane-re. – Feladta – suttogta Jill-Beth. amelynek túlsó partján a Wildtrack II reflektora pásztázott. de a vízen semmi sem mozdult. és a part közelében elsüllyesztettük a Seagullt.

Egy pillanatig habozott. és két férfi – vélhetően Mulder csapatának két embere – javában kutakodott a hajón. csak el kell hoznia a papírokat. Csónak horgonyzott a Mystique mellett. és újra eliramodott lefelé a folyón. – Elnézte a Mystique fedélzetén mozgolódó árnyakat. A fedélzeten zseblámpák fénye villódzott. Ha a veszély még fennáll. csak azt árulják el neki. és a sürgető szükségtől mintha még a hátfájásom is alább hagyott volna. – Mennyi időbe telne. hogy Bannister egy lépéssel megelőzött bennünket. Csakhogy hiábavalónak bizonyult minden gondos tervezés. Nick! – csóválta a fejét. amíg a rendőrség kiérne ide? Bannister addigra kész válaszokkal várja őket. Azt terveztük. azután lemondóan felsóhajtott. máris nyilvánvalóvá vált. mert a Wildtrack II felbukkant Sansom's Point felől. – Keresve se találhattam volna alkalmatlanabb embert – mormolta. – Elhallgatott. . – Mennyire fontosak azok a papírok? – kérdeztem. az éjjel nagyon is kapóra jöttem. Jill-Beth keservesen káromkodott. Azt hittem. biztosan nincs joguk arra. és újra kiúszhat a partra. felkavarta maga mögött a holdfényben fürdő vizet. – Tudja. – Ugyan már. bár az erdőben már csak sápadtan parázslottak a tüzek. Amennyiben Mulder addigra befejezi a keresést. Alig értük el a kikötő földnyúlványát. amit én tudok.sövénykerítéseken és felszántott mezőkön át. Jill-Beth kivitorlázhat a tengerre. ugyanakkor a lábam egyszer sem bicsaklott meg. mint Jill-Beth papírjainak megmentése. hogy átkutassák a hajóját. hogy nem így értettem. – Azt hittem. ezeknek ugyanis semmiképp sem volt szabad Bannister keze közé kerülnie. amíg találnánk egy telefont? És mennyi időbe. Megborzongott. Francba! – Talán hívjuk a rendőrséget? – vetettem fel. hogy egészen a kompkikötőig elgyalogolunk. – Nincs bennük semmi olyan. A horgonyzóhely felett még mindig ott terjengett a ritkás narancsszínű füst. – A fogkrémet úgysem lehet visszanyomni a tubusba. A sürgető szükség pedig nem volt más. Mulder elkormányozza a nagy hajót a csónakházhoz. hogy mi az. azután átadta magát az ölelésnek. én pedig féltőén átkaroltam. amit még nem tudna – vonta meg a vállát –. ám ehelyett széles félkört írt le a folyón. – Úgy értem. kár is megpróbálni. és visszaáll a csónakházba a Wildtrack //-vel. ahonnét Jill-Beth könnyedén elúszhat a Mystique-ig.

hogy megmentett attól a rohadéktól. – Lágyan. hogy lehetne bizonyítani? – Ez a dolgom – felelte Jill-Beth keserűen. és elnéztük a fényeket. – Szeretném. Ha akarja.– Úgy értettem – folytatta Jill-Beth halkan –. akkor mennyi ideig tarthatná meg a hajóját? Jesszusom! Maga is látta. hogy szerezhette volna meg a szükséges bizonyítékot – próbálkoztam. Elnémultam a gondolattól. hogy útikalauzt írok. hogy küldjön ki egy kocsit. csak hogy jobb kedvre derítsem. – Nemsokára. azután megcsókolt. és maga még most is azt hiszi. Nick. ha . – Ha úgy vesszük. hogy végig nekem dolgozott. nem igaz? – Nem tudom. ha csakugyan Bannister lökte be a feleségét a tengerbe. Ehelyett együtt kuporogtunk az árnyak között. Mosolyogva fogadta a tiltakozásom. hogy nem túl célszerű érzelmileg is belebonyolódni egy ügybe. – Úgy értem. hogy abba kívánná hagyni a kutatást. A vendégek számára az est nem tartogatott több izgalmat. és a dél-afrikai semmi jelét nem adta. hogy biztonságban visszajussak. Nick. ha minél előbb tenné. igézően ejtette a szót. és én beleborzongtam az izgalomba. Jill-Beth nem szökhetett ki a tengerre. Mit gondol. el kell jutnom Londonba. Felhívom Kassouli egyik brit emberét. – És mi a helyzet magával? A maga érzelmeivel? Nem válaszolt a kérdésre. a távoli muzsika és nevetgélés hangjaival együtt. – Maradjon itt – erősködött Jill-Beth –. és később kapcsolatba lépek magával. Jill-Beth gyengéden kibontakozott a karomból. Jimmy Nichollsnál hagyok majd üzenetet. azután óvatosan kibontakozott az ölelésemből. milyen boldogan húzta meg a dél-afrikai a ravaszt! Annak a fickónak esze ágában sincs leállni. elég annyit mondania nekik. és felegyenesedett. és én nem erőltettem. Bannister azt fogja hinni. Oké? Egyetlen szót sem beszéltünk Kassouliról. és megkérem. – Végeztem itt – szólt Jill-Beth egy idő után. hogy veszélybe sodorhatom a Sycoraxot is. Azt hiszem. egyszerűen csak nem akarom. Én nem mutatkozhatom itt többet. – Engem cseppet se érdekel ez az egész – feleltem –. hogy itt hagyjon. – Most már csak az a fontos. a sötétség leple alatt viszont tovább folyt a macska-egér játék. – Ha most eltűnik. méghozzá nem is sokára. amelyek Bannister teraszáról szűrődtek ide. amíg Mulder elzárta előle a szabadulás útját. de attól még maga kóser. – Megtarthatnám a cipőjét ma estére? – Hová akar menni? – Találnom kell egy telefont. felsültem.

– Csak béreltem. – Vállat vont. azután elindult felfelé a dombon. bőrének érintését. mégis elbájolt a lány mosolya. hogy repüljek haza. A fickók. hogy félretettem a szerelmesek hasztalan álmait. ahol óvatosan átmásztam a Sycorax palánkján. – Még a cipőjét is vissza kell adnom. de Mulder pontosan olyan megátalkodottnak bizonyult. Hirtelen előrehajolt és gyengéden megcsókolt. már a túlsó part felé eveztek. és hallgattam a súlyos cipők csoszogását. ráadásul megválaszolatlanul hagyott egy sor fontos kérdést. és nem tért vissza. Az ezüstösen csillogó vízben. – Halkan ejtette a szavakat. Jó egy órán át várakoztam. Végül csupaszra vetkőztem. Addig a pillanatig sosem éreztem magam magányosnak. akik átkutatták a Mystique-et. Aztán. és várni kezdtem a virradatot. akik felsülnek. Figyeltem. bizonyítékon és igazságon kellett volna töprengenem. az amerikai lány könnyedén beleillene a Sycoraxszal megosztott életembe. és valamiért ez a bizonytalan ígéret is egy új élet reményével kecsegtetett. miután felhívtam Londonból. Megborzongtam. – Újra megcsókolt. a ruháimat batyuba kötve a hátamra vettem. mint két összeillő ember otthonára. lassú csapásokkal úsztam el a kikötőmig. és összecsomagolta a hajóról kimentett nyirkos ruhákat. Elmosolyodtam. és hirtelen szánalmasan elhagyatottnak éreztem magam. – Ne hagyja el Angliát úgy. Nick! – Maga is. Hosszú ideig csak ültem és gondolkodtam. lementem. azután a lehető legszorosabbra húzta a cipőfűzőket. csakis a siker. – Vigyázzon magára. Aztán elhaltak a hangok. lezártam a fedélzeti nyílást. majd ellopakodtam a partig. – Köszönök mindent. – Yassir Kassoulit nem érdekli az igyekezet. azután elhúzódott. és egyedül maradtam. hogy előtte nem találkozunk. . ám most hirtelen úgy tűnt. Majd a tulajdonosa érte jön. és persze tulajdon vágyakozásom. és nesztelenül a vízbe ereszkedtem. Azzal vigasztaltam magam. – Nem túl szívélyes azokkal. hogy Jill-Beth nemsokára fel fog hívni. Megszárítkoztam. Gyilkosságon. hangja. amit lehetett – próbáltam Jill-Betht a védelmembe venni. A különválás egyre inkább feszélyezett. Mulder tovább kutakodott a folyón. Próbáltam felidézni JillBeth hangját. A muzsika hangjai átkúsztak a víz felett. nem igaz? – Felnevetett. és próbáltam úgy tekinteni a befejezetlen kabinra. mint vártam.Kassouli ragaszkodna hozzá. – Mi lesz a Mystique-kel – kérdeztem. – Megtett mindent. ahogyan az árnyéka fürgén halad az úton.

hogy reggel időben érkezzem a lakótelepre.Hajnalban teremtett lélek sem mozdult. Sally maga sem festett különbül. ha Mulder be akarna törni a kabinba. Megmostam a kezem a folyóban. – Feszélyezetten éreztem magam attól. Aludni tértem. hogy a turisták azt hihessék. Leparkoltam egy buszmegállóban. azután felgyalogoltam a házhoz. azután elvettem az egyik autó kulcsait. hogy komoly bajba kerülhettem. szakadozott farmeromból és viseltes bakancsomból erre következtetett. Éjszaka hallottam. és görcsösen szorongattam a kezemben az ácskalapácsot arra az esetre. a kora hajnali ködben kölcsönvettem Bannister egyik felfújható csónakját. és leereszkedtem a folyón odáig. Egyszer elvétettem a féket. Terry itt van? Megrázta a fejét: – Gyakorlatozik. Kisgyermek kapaszkodott a jobb lábába. A vendégek némelyike a nagy szalonban aludt. amelyet Bannister szándékosan sosem mosatott le. Mintegy három órán át haladtam északkelet felé. Készítettem magamnak egy erős kávét Bannister konyhájában. szürke és bájtalan lány lett belőle. Aszfalt utak hálója kígyózott az egyforma téglaépületek között. Több mint két éve nem vezettem. amint a versenyhajó elhaladt mellettem. Ha Mulder látott is a Wildtrackről. nehogy én keltsem fel a háziakat. láthatóan azt latolgatta. Kiszivattyúztam belőle a vizet. ám ő ügyet sem vetett rám. Most. hogy ily nyilvánvalóan örömtelennek találtam. – Kapitány? – Hello. kivettem némi pénzt a rejtekhelyről. Festett haja ziláltan tapadt a homlokára. azután hazavontattam. de valahogy sikerült visszatérnem az útra. a Sycorax aljából. amikor ajtót nyitott. a köznapi élet minden terhével és nyűgével együtt. de még egyikük sem mozgolódott. és jobb lábam nehezen szokta meg a pedálokat. és majdnem egy órát vártam. Sally Farebrother még akkor is nejlon hálóingét viselte. karján parányi csecsemő ült. A Wildtrack II időközben visszatért a dokkhoz. Régóta esedékes küldetésemhez a Peugeot-t választottam. ahol a csónakot hagytam. semmit sem tett ellene. – Sajnálom. mások alighanem felmentek az emeletre. mint örömmel töltötte el. nem tudtam. áttetszően örvénylő ködpára szakadt fel a folyóról. és kis híján becsúsztam a nehéz autóval az árokba. valaki mindig dolgozik a farmon. Vendégként ott ültem Farebrother . arcán unott kifejezés tanyázott. legalábbis koszos ingemből. Érkezésem inkább aggodalommal. Két választásom volt: a Peugeot és a Land-Rover. Sally. Az előző esti parti hulladéka ellepte a kert gyepszőnyegét.

A gyerekszobában. Asszonyválasztásban Terry sem bizonyult különbnek nálam. – Legalább lesz hová betenni a kisszekrényt. megőrzi nekem. amiért kéretlenül kölcsönvettem a kocsiját. hogy elkerülték egymást. balról. akit Terry oly büszkén mutatott be mindenkinek. miközben felértem a lépcsőfordulóba. hogy kárpótoljam a gazdáját. – Tracey szobájában lesz. – Sajnálom. – Elnézte. sőt fel tudtam idézni akkori félelmem is. hogy vigyáztak erre. – Az egész házat áthatotta a koszos pelenkák bűze. Láttam.őrmester esküvőjén. – Odafent – mondta –. és költözzenek haza Leedsbe. Előhúztam a súlyos málhás zsákot és levonszoltam a lépcsőn. És köszönöm. csak épp nem emlékeztem. – Az egyik gyerek sírva fakadt odalent. melyik. Sally pedig leüvöltött neki. – Mi a helyzet Terryvel? – Kiképzőtisztet akarnak csinálni belőle. Sallyt mindez cseppet sem érdekelte. – Az neki való feladat – igyekeztem felvillantani a dolog napos oldalát. és fejezze be a rohadt reggelijét. Sally szélesre tárta előttem a bejárati ajtót. hogy üdvözlöm. ebédre el is értem Bannister házát. – Majd megkeresem. Teletankoltam a Peugeot-t. – Tracey az egyik gyerek lehetett. – Persze. ahogyan a szomszédos házakban összelibbennek a függönyök. azt a gondolatot szülte bennem. hogy bemenjek? – Jól tudtam. – Érezhető nehezteléssel beszélt erről. – Már nem fáj? – Csak ha nevetek. – Arrébb rugdosott néhány törött műanyag játékot. A hangok átjárták az olcsó ház papírvékony falait. miután szüntelenül azért nyaggatta Terryt. bár láthatóan senkinek sem hiányzott a régi autó. hogy szereljen le. hogy fogja be. a tönkrement háromkerekű kerékpár alatt találtam rá a holmimra. a lépcső mellett. milyen szélsebesen járnak körbe a rosszindulatú pletykák az ilyen katonai lakótelepeken. – Rácsukta a képemre az ajtót. – Itt maradt néhány holmim – magyarázkodtam esetlenül. amelyet Bannister . – Sajnálni fogja. ha gondot okoztam. hogy megtisztítsa előttem az utat. ahogyan felfelé botorkálok. – Terry azt mondta. amiért elragadta őt a diszkótól és az utcai társaságtól. – Tényleg azt akarja. – Semmi gond. – Melyik szoba? – Ott. – Mondja meg Terrynek. hogy az imádnivaló ara. Visszahajtottam Devonba. hogy élete végéig neheztelni fog a férjére.

amelyet megválaszolatlanul hagytam. mindenről. távcső. és nekiindultunk az utolsó támadásnak. meggyőzött arról. amelyeket még mindig a tőzeges falklandi föld mocsokfoltjai borítottak. Kiürítettem a töltényeket. elfogott az utálkozás amiatt. ezért az erdőn keresztül mentem vissza a kikötőhöz és a Sycoraxhoz. senki se kényszerített arra. Előkerült három alsónadrág. Felnyitottam a töltényűrt. A cső oldalára az Ejercito Argentína szavakat vésték. Ezt hagytuk magunk mögött. hogy Bannisterrel való közösködésem idáig fajult. hogy érdemes megmentenem ezt a régi háborús relikviát. amely a Port Stanley fölötti magaslat elfoglalásához vezetett. mily könnyű szívvel vetette be Fanny Mulder a saját puskáját. hogy mondjak le járadékaimról. amiért felvállaltam a hosszú utat. Fenyegető hangú követelés Melissa ügyvédjétől. Meglett a tiszti sapkám. súlyos jószág. melynek láttán eltöltött a büszkeség. és a Canberra felülnézeti rajza. amikor felálltunk a rajtvonalhoz. benne még most is az előhívatlan filmtekerccsel. a hozzá való tölténytáskával és pisztolytokkal. és két fényképet a gyerekekről. A tartóban 45-ös kaliberű. egy igazi colt. Hangokat hallottam a ház felől. ahogy elnéztem a pisztoly obszcén és funkcionális alakját. hogy soha többé nem kell elsütnöm hasonló pisztolyt. Ahogy kezemben tartottam a nehéz revolvert. A csattanás mérhetetlenül hangosnak tűnt a Sycorax kis kabinjában. Meg egy térkép a londoni földalatti vonalairól – isten tudja csak. sőt remélni mertem. azután kifordítottam a teli tárat. koszos törülközőbe csomagolva. egyszerűen csak félre akartam söpörni minden kérdést az útból. felbontatlan levél banki ügyintézőmtől. mit keresett itt. Akár egy bolond. Felhúztam az üres fegyvert és meghúztam a ravaszt. s közben megfigyeltem. hogy maradjak. Térképvázlat. bankszámlámról. Nem voltam fogoly. egy pár kesztyű és egy doboz álcázófesték. melyekre ugyancsak ráfért volna a mosás. Kiürítettem a zsákot a kabin padlójára. Régi szuvenír. még a Darwin Hillen. Rút. és elővettem az egyik tartalék tárat. S ezek alatt ott lapult az. tábori kulacs. ám Jill-Beth figyelmeztetése és annak emléke. Találtam egy apámtól kapott levelet. fekete. Akkoriban mindez mit sem jelentett. hogy előhúzzam a bőrövet. Egy halott argentin tiszttől vettem el. két ing és egy fényképezőgép. közös megtakarításról. meghajtottam a fejem minden követelés előtt. törülköző. el kell . Amerikában gyártott automata revolver lapult. Egy borotva.szigorúan csak az itteni elintéznivalók során használt. öngyújtó. Nem akartam használni a fegyvert. Akadtak ott pulóverek. Most már ki kell lépnem ebből a körből. Kibontottam a törülközőt. hirtelen elszégyelltem magam. Megforgattam a kezemben. Most. hogy a rugó a több hónapig tartó megfeszített állapotot is remekül vészelte át.

– Hová vitte a kocsit? – kérdezte Mulder gyanakvó hangon. Angela és Mulder egyértelműen indulatos kirohanást várt. Érezni lehetett a levegőben. hogy itt lát. Bannister látni kívánja. Felkattintotta öngyújtóját. kifújta a füstöt. mintha valami bűnös tetten értek volna. – Köszönöm. mélyen a merülési vonal alatt. és kivett magának egy cigarettát. – Megtankoltam. de miután napjainkban is akadnak olyan tengeri útvonalak. Ahhoz képest. ahol kapóra jöhet egy efféle eszköz. Odalépett az íróasztalához. Valaki megkopogtatta a hajótest külső oldalát. – Angelától tudom. hogy felfegyverezzem magam. míg Angela a szoba sarkába húzott mély fotelbe süppedt. amiből arra következtettem. míg Bannister inkább elsimította volna a dolgokat. mielőtt visszaálltam vele – mondtam fel a begyakorolt szöveget. amiért nem kértem el személyesen. meghajolt a legkisebb szélben is. és két vízhatlan zacskóba rejtettem. engedelmeskedtem. hogy eljött. ahová sosem süt be a nap. én pedig ijedten pattantam fel. hogy Bannisternek nincs gyomra felvállalni a konfliktust. A hajózási és meteorológiai térképekkel telezsúfolt asztal egyik felén Fanny Mulder állt. azután megtöltöttem. Angela mogorva hallgatásba burkolózott. sokkal inkább utasított.szabadulnom innét. – Ez minden? – kérdeztem. Bannister a dolgozószobájában várt. – Magamtól is jöttem volna. Mulder némán meredt rám. Nick! – Bannister szinte meglepettnek tűnt. – Bocsásson meg. A napnál világosabban látszott. ahol arra kényszerülök. Ügyet se vetettem rá. Viszolygásomban már-már a folyóba hajítottam a fegyvert. – Mert nekem is lenne mondanivalóm. A csomagot a Sycorax mélyén dugtam el. Azonnal! A hang nem kért. S minthogy én is találkozni akartam Bannisterrel. olyan helyen. El kell hagynom Bannistert. Gondja volt rá. hogy korábban is erről vitázhattak. . hogy milyen kemény fickónak mutatkozott a világ előtt. hogy körülvegye magát erősítéssel. – Á. inkább beolajoztam és lezsíroztam. hogy ma reggel kölcsönvette az egyik autót. Ők ketten le akartak rohanni. mielőtt megérkeztem. Sandman? – kiáltotta Mulder csapatának egyik tagja. Mindhárman fáradtnak látszottak. heves vita folyt. az ilyesmi oda való. minden rendben – igyekezett megnyugtatni. Bannister idegesen matatott. – Mr. – Mr. – Nem. Nincs értelme olyan helyen maradni.

Amennyire tudom. és forrasztottam a torkára a szót. Közelebb lépett és lenézett rám. Többé hallani sem fog rólam. És most kérem a csekket. nem akarok hallani magukról. Bannisternek valahogyan sikerült összeszednie magát. ezt azért még meg kellene beszélnünk. Bannister gyűlölte a konfrontációt. hogy helyreállítja a hajómat. – Válaszoljon! – szúrta közbe Angela. Egyszerűen csak ki akarok szállni. – Sajnálom – fordultam vissza Bannisterhez –. – Azért ment el. Pierre-t illetően. Végeztünk! – Hová ment? – erősködött Mulder. Nyugalmat erőltettem magamra. hogyan maradhatnék. – Hová ment azzal a kocsival. maga rohadék! – Még engem is meglepett a belőlem sugárzó ádáz indulat. csak akkor még nem tudtam. – Igaz. – Maga hallgasson! – csaptam le rá. nem tudom. de most valamennyien elnémultak. ha kérhetem. – Nemcsak a St. Fojtott hangok . Mulder visszahátrált a helyére. és én egyedül is befejezem a Sycoraxot. – A csekket. Az elmúlt éjszaka után – vetettem egy lapos pillantást Angelára. Nick? – Nem. míg Angela a táskájában kotorászott a cigarettája után. – Nincs semmi mondanivalóm maguknak! Semmi az égvilágon! – pördültem felé indulatosan. Azért hívtak ebbe a szóbába. nem gondolja? – Csak adja oda a csekket. noha biztosan nem ijedt meg tőlem. Muldert láthatóan viszolygással töltötte el Bannister puhánysága. majd vissza Bannisterre –. Nem akarok hallani többet a filmjükről. Megkaphatnám végre a csekkemet? – De hát én nem… – kezdte volna Fanny. hogy elmondjam. de minden más szempontból is. Mindnyájukat megadásra bírta a haragom. – Úgy vélem. míg Bannister mozdulatlan maradt. nem állt szándékomban gorombáskodni.– Azért jöttem. vagy kitöröm a nyakát. ígéretet tett rá. úgyhogy adjon nekem egy csekket ezer fontról. többé ne számítsanak rám – szóltam közvetlenül Bannisterhez. hogy Fanny megpróbálja majd megerőszakolni. – De maga hívta meg a partira? – erősködött Bannister. Angela kapkodva vette a levegőt. hogy leszidjanak. mintha csak taknyos kisgyerek lennék. ember? – Menjen az utamból! – Hová ment… – Takarodjon az utamból. Mulder. hátrébb lépett. hogy Kirov kisasszonnyal találkozzék.

” Azon tűnődtem. „Kassouli Biztosítási Alap (Hajózás). ezért felemelte a legfelső aktát. ahol a vendégek már a villásreggelihez készülődtek. miután Bannister odalépett az íróasztalhoz és kihúzott egy fiókot. – Ezeket a papírokat a hajóján találtuk. „Jóllehet az ön leányának pártfogoltja. AB léptette elő. ám a csekkkönyv helyett egy kötegre való aktát húzott elő. A lapon a tulajdon fényképem díszelgett. Sok szempontból egyfajta mesevilágban él. igazi csodabogár. – Olvassa csak el – utasított halkan.hallatszottak a terasz felől. Nick. mennyire megbízik benne. A másik íven kézzel feljegyzett sorokat láttam. győztem. feltehetően Jill-Beth írását. Nem mozdultam. bár ezt sosem sikerült bizonyítani. ugyanakkor a tisztességről és kötelességről alkotott eszményei egyértelműen ügyünk oldalára állítják. jól megfizeti. hogy . míg a gondosan gépelt sorok a teljes pályafutásomat ismertették. ahol Jill-Beth is szívesen élne. Sandman kapitány. ha vetne ezekre egy pillantást. amelynek első lapjára Fanny Mulder fényképét ragasztották. nem kétséges AB iránti feltétlen odaadása. A következő bejegyzés szerint vásárolt egy kuttert a Seychelles-szigeteken. és minden alkalommal tanújelét adja. romantikus alkat. „Sandman kapitány felbukkanása AB házában váratlan esemény. Újabb kézzel írott megjegyzés. vajon létezhet-e olyan mesevilág. iskolái nem érdemeltek említést.” Az egyik lapra a fényképemet ragasztották fel. A Délafrikai Védelmi Erők kötelékében szolgált. – Szeretném. mindazonáltal a hasznunkra lehet. és a kíváncsiság rávitt. mint a legtöbb katona. s mindkettőt ugyanazzal a nyomtatott fejléccel látták el. – Kirov kisasszony efféléket írt útikalauz helyett – szólalt meg csendesen Bannister. Azt hittem. – Átadott egy másik kinyitott aktát. Az aktában csak két papírívet találtam. majd kinyitotta és felém nyújtotta. Dél-Afrikában rendőrségi nyilvántartásba vették. ami óhatatlanul is felszította bennem a gyanút. amíg Nadeznha Bannister ki nem szúrta kétségtelen tehetségét. aki mohón áhítja a hősies küldetéseket. augusztus 3án született a dél-afrikai Witsandben. – A csekkemet akarom – ismételtem határozottan. állítólag fegyveres rablást követett el. hogy átvegyem az aktát Bannistertől. ahol kisebb magánvállalkozást működtetett.” A lap további részét durván leszakították. A pályafutásról szóló hézagos elemzés szerint Francis Mulder 1949. Szó szerint idézték felterjesztésemet a Viktóriakeresztre.

Ha csakugyan ő ölte meg a feleségét. mint távozni a csekkemmel. – Tudja. Mr. – Most már talán ön is érti. – Elfordult. hogy Tony teljes érzéketlenségéről tesz tanúbizonyságot azáltal. gondoltam. amit láttam. hogy a Wildtrack miatta veszítette el az árbocát. Fanny ezt megtagadta. Nem szóltam. Vitatkozni kezdtek. ami által meg akarja óvni elvesztett leánya emlékét. Yassir Kassouli bármit megtenne azért. miért aggaszt bennünket a lehetőség. hogy kinek a tulajdonában áll a Kassouli Biztosítási Alap? – Felteszem. hogy belém mélyessze a karmait. ellenben azzal vádolta meg Kirov kisasszonyt. hogy újra feltekintsen a portréra. mintha bántani akarnák. – Yassir Kassouli meggyőződése. teljesen alaptalanul és tévesen. Kísértést éreztem arra. Ezért sosem fog megbocsátani Tony-nak. hogy megkérdezzem. a volt apósáé. Angela! Angela színtelen hangon beszélni kezdett. az igazság. hogy végigmérje elhunyt felesége arcképét. Múlt éjjel Kirov kisasszony megpróbálta meggyőzni Fannyt. szinte lemondóan. amelyet a könyvespolcok között helyeztek el. vagy amit Jill-Beth elmondott. Jill-Beth gyilkosságról és egymillió dolláros követelésről beszélt. azután belesüppedt az íróasztal mögött álló bőr karosszékbe és kezébe temette arcát. ekkor a lány úgy tett. Emellett azt hiszi. ön pedig eljátszhatta a gáláns megmentő szerepét. Az igazság csakugyan ott lakozott a szavaiban. . és az egymásnak ellentmondó tények teljes bizonytalansággal töltöttek el. hogy talán túlságosan is szoros kapcsolatban áll Kirov kisasszonnyal. Vagy legalábbis nem tartozik rám. tettem hozzá magamban. ám az akták láttán feleslegesnek éreztem. akkor most egy Oscar-díjas alakításnak lehettem szemtanúja. teszem hozzá. hogy részt vesz az ez évi versenyen. milyen jogon kutatta át Bannister a Mystique-et. Bannister elfordította a széket. Sandman. – Mondd el neki. hogy nincs igazság. – Ez az igazság. – Angela nem tudott ellenállni a kísértésnek.Bannister megsemmisítette azokat a megjegyzéseket. – Nos. hogy az igazság ez esetben is csak annyi. Bannister visszavette a két iratköteget. igen – bólintott komoran. hogy Tony ne győzhessen. És nincs is más dolgom. míg Angela egy vagyonos ember rögeszmés igyekezetéről. amelynek ön olyannyira lánglelkű őrzője. bármennyire is ellentmondott mindannak. Be kellett érnem annyival. amelyek Mulder esetleges érintettségét fogalmazták meg Nadeznha Bannister halálában. hogy Tony megelőzhette volna Nadeznha halálát. hogy szabotálja a részvételünket.

Egyenesen Bannisterre szegeztem a tekintetem. csak egy csekk. megígérem. – Ezer font – mondtam Bannisternek újra. és ha meghátrál. rögeszméssé vált. és visszhangozta elmúlt esti szidalmait. hogy amíg él. elveszíti a hajóját. – És hogyan számol el azzal. mit várt tőlem. Angela azonban ízzé-porrá akarta zúzni Nick . mintha ott se lenne. hogy behajtok magán minden elvesztegetett pennyt. mennyit költöttünk máris erre a filmre? A filmre. hogy segítsek neki – védekeztem –. ám ennél őszintébb és igazabb válasszal képtelen lenne előállni. – Ha tehát nem teljesíti a szerződésben vállaltakat. több ezer fontot költöttünk a benne foglaltak megvalósítására. – Én pedig egy olyan filmet akarok. és megígérhetem. – Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg nekem a lánya elvesztését. – Vállat vont. Hogy ne engedjem vitorlázni? Csak azt tudom. Isten tudja. beérem azzal is! – Végtelen magabiztosságot sugárzott a hangja. védekeznem kell a rögeszméje ellen. Nem kell se film. Medúza minden indulatával. – Ezer font – mondtam Bannisternek. Ebben a kérdésben nem enged az ésszerűségnek. amit eddig elköltött? – csapott le rám Angela. és ha maga fittyet hány erre. hogy az egyetlen elkobzásra érdemes tulajdona a Sycorax. Nick – sóhajtott fel. nem fogja megbocsátani nekem Nadeznha halálát. Gyanítom.– A gyászra nincs értelmes magyarázat. Mi erre a szerződésre építettünk. ami azt jelezte. Ezer font éppen megtenné. hogy el fogok számolni minden egyes pennyről. Nick Sandman. – Van fogalma róla. Pierre-en. ami segíthet másokon. – Nem vagyok abban a helyzetben. akkor megszegi a szerződésben vállalt kötelezettségeit. – Láthatja. Pierre. abban a pillanatban szívesen teljesítette volna a kívánságomat. Továbbra is úgy tettem. hogy Kirov kisasszony szerint maga segíthet romba dönteni minden esélyünket az idei St. Megkopogtatta az aktákat. mintha a magyarázat elégtelen lenne. ami magának a legkényelmesebb! – Angela belelovallta magát az újabb dührohamba. – Mindig azt akarja. – Nem fog csak úgy kisétálni az egészből! – kiáltozta Angela. És ha a bíróság úgy ítéli meg. Bannister két tűz közé került. amelynek elkészültében maga is részt vállalt? Vagy már el is feledkezett a szerződésekről? Továbbra sem voltam hajlandó felé fordulni vagy szólni hozzá. és amennyire lehet. – A csekket akarom. se St. hogy már ki is kérte az ügyben a jogászok állásfoglalását. Nick Sandman. lévén épp most mondtam le minden tisztségemről.

és Bannister feltehetően rettegett attól. ha itt lesz – csattant fel Angela –. vagy egyszerűen csak odadobtak a vérszomjas ügyvédeknek. – Majd Londonból felhívom. hogy odafent is érteni lehessen. – A holnapi munkához. hogy meghozzon egy ilyen súlyú döntést. amikor hozzám szólt – sikerült megállnom. fiam? Felnéztem a házra és láttam. – Rohadj meg te is! – Nem voltam elég hangos ahhoz. – Azt hiszem. – Jövő héten visszatérünk a kérdésre. – A jó életbe – egyenesedett fel. máskülönben elbúcsúzhat a hajójától. – A nyavalyások azzal fenyegetnek. hogy lefoglaltatják a Sycoraxot. Nick. Istenverte. Átbotorkáltam a kerten. hogy ne válaszoljak. hogy eredjen a pokolba. Hol rejthetném el? Jimmy összevonta a szemöldökét.Sandman testét. megkerültem a csónakházat. amint végigbicegtem közöttük. Eddig – leszámítva az első alkalmat. Mit szólnál a Hamoaze-hez? – Georgie Cullen műhelyében? – Kedvelte az öregedet. hogy Angela engem figyel a dolgozószoba ablakából. – Pedig jobban teszi. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. Mindenesetre igyekezett megkerülni a döntést. felfuvalkodott pióca mind. De nem is érdekelt. hogy Jimmy Nicholls már megérkezett és kikötötte öreg bárkáját a Sycorax mellé. kirúgtak. hogy kiléptem. – Itt a folyón sehol. most egyikünk sincs alkalmas idegállapotban ahhoz. Nick. el akarta odázni a döntést. Most is csak annyit mondtam. – Én képes vagyok dönteni – erősködtem. – Nem leszek itt – figyelmeztettem. Minél messzebb ezektől a vérszívóktól. és láttam. A teraszon gyülekező vendégek elnémultak. . mielőtt sarkon fordultam és kiviharzottam a szobából. hogy elveszti Angelát. Még nem tudtam. Jimmy kuncogni kezdett: – Kiestél a pikszisből. – Kifogásokat keresett. Át kell néznem a költségvetést és az eddig elkészült anyagot. – Veretlemezek és csavarok – magyarázta. – De én nem! – Most először adta jelét bármiféle indulatnak. Éppen két jókora zsákot emelt át a hajóra. – Aztán hová? – Ahová csak akarod. – Francba a holnappal! Még ma el kell vontatnod a Sycoraxot.

francot se érdekel a filmjük vagy a fenyegetőzésük. a mosolyáról. ezért is rejtettem a csavarok közé. Olyan ajándék.” Aláírás helyett egy mosolygó arcot ábrázoló gyerekes rajz. Feltéptem. amint elmegyek. Nick! – Jimmyt teljesen elképesztette. a British Airways London és Boston közötti járatára. hogy valaki képes legyen küldöncöt fogadni. hogy csakis te olvashatod el. aki Londonból egészen Devonig leutazik.– Minden tolvaj kedveli az öregemet. – Van elég üzemanyagod ahhoz. hogy éppen most kötelezem el magam az egyik oldal mellett. hogy most azonnal indulni akarnál – felelte Jimmy komoran. hogy miért küldene nekem egy jóformán ismeretlen lány ilyen drága repülőjegyet. Nem latolgattam az esélyeket. Abban a pillanatban. amelyre minden katona vágyik. látod? – Rámutatott az egyik zsákra. mit kellene tennem. most azonban egy csapásra visszatért az emlék arról a meztelen leányról. hogy Angela és Bannister lássa. . Két dolog került elő belőle. melyen arra a kézírásra ismertem. Azt akartam. és azon kaptam magam. és jöjjön kedden. és a JB monogram. amelyet nemrég Bannister dolgozószobájában is láttam. vagy. más nem is tudhat róla. nyomtatott betűkkel. Egyetlen pillanatra se ültem le. – Egyenesen Londonból. Nem akarnád elolvasni. hogy lecipelem a nehéz zsákot a Sycorax kabinjába. Egy motoros küldönc hozta. – Összehurkoltam egy erős acélvezetéket a vontatáshoz. óriási ajándék hullott az ölembe. az ügyességéről. hogy végiggondoljam a dolgot. egyenesen Londonból! Azt írja a borítékon. Fel sem ötlött bennem. és a túloldalon harcolók mindent megtesznek azért. hogy még ma odajussunk. „Ha nincs vízuma. Találkozunk a Logan repülőtéren. fájdalommal és kiszolgáltatottsággal teli évek után. és az indulás időpontjaként a másnap reggelt jelölték meg. egy kapkodva odavetett szív. Azt akartam. szerezzen egyet a követségen. hogy örökre ott is maradjon. A krémszínű borítékra a SÜRGŐS szót írták nagy. A visszaérkezés idejét nyitva hagyták. Jimmy? – Nem hinném. hogy tudják. – A fiú szerint valami amerikai fruska küldte a levelet. Az egyik egy első osztályú repülőjegy volt. oda és visszaútra. a küzdelemmel. A másik egy levél volt. A jegyet a nevemre állították ki. mielőtt lelépünk? El akartam olvasni. miközben nyakig merül a bűzös iszapban. Egy perccel ezelőtt még biztosan tudtam. – Van egy levelem számodra.

Egyszóval. hogy tartsa rajta a szemét a hajón. Így azután lezártam a fedélzeti nyílást. amióta eltalált az a golyó. Jimmyvel bevitettem magam a városba. És persze megkértem Jimmyt. – Megteszem. Így viszont nem maradt időm elrejteni a Sycoraxot. ami tőlem telik. ennél messzebb még sosem merészkedtem. – Messzire mégy? – Azt hiszem. – A repülőjegyre sandított. . kövesd őket. Őrültségnek tűnt. – Ha elvontatnák valahová. – Felnevettem. márpedig nem sok csodálatosan spontán és izgalmas érzés akadt az életemben. sőt talán felelőtlenségnek is. mégis csodálatosan spontán és izgalmas érzés volt. Jimmy. hogy ezt teszem. és felszálltam az első buszra London felé. és készen álltam az indulásra. megvolt az útlevelem és a vízumom. csupán a tervem sikerében bízhattam.

igaz? – Hallhatóan elborzasztotta a kilátás. és nem akarom. Miért is kell haldokolnom? – Mert azt mondtam néhány embernek. fejezet A Sycorax megvédését célzó terv részeként fel kellett hívnom Dallasban élő édesanyámat. – Van fogalmad róla. – Ez a társalgás kezd egyre fárasztóbb lenni. Mondd azt. – Bedobtam egy újabb ötvenpennys érmét a telefonba. hogy ott akartál látni a halálos ágyad mellett. Ha bárki keresne telefonon. hogy a halálomon vagyok? – Bocsáss meg ezért az egészért. – Ami azt illeti. Segítesz nekem? . – Dehogyisnem. – Mégis honnét hívsz? – A Heathrow-ról. mennyi az idő? – méltatlankodott. Megmondanád ezt a szobalánynak is? Újabb hosszú szünet. hogy ott vagyok. anya. te csak feleld azt. csak éppen nem tudok a telefonhoz jönni. – Nem. de ha bárki hívna Angliából és utánam érdeklődne. amit összehordasz. anya. Csak néhány napig kellene ezt játszanod. anya. Rövid szünet állt be: – Az istenit. – Ugye nem vagy a halálodon? – Nem. anya. hogy nem érzed jól magad.5. hogy ezek az emberek tudjanak róla. – Hajnali fél négy van! Mit értesz azon. csak mondd azt. azóta is azt nyögöm. anya. hogy melletted kell lennem. egy szót sem értek abból. te pedig haldokolsz. Nick. anya. ott vagyok-e. – De valójában nem hozzám indulsz. Újabb szünet. te leszel halálodon. – A nővéred meglátogatott egy hónapja. Valahová máshová kell mennem. fél négy is elmúlt! – Sajnálom. Ugye nem vagy részeg? – Nem. és azt szeretné tudni.

hogy hagytad elmenni Melissát. hogy elmondjam. elszállítom a hajómat. ahol befejezhetem a felújítását. haldokló anyám egy ideig mindenképp kordában tarthatja a vérszomjas ügyvédeket. az édesanyám megbetegedett. Tartottam tőle. hogy a bíróság valóban elrendelheti-e a Sycorax elkobzását. Ez volt a legtisztább ingem. míg be nem jelentkezett az örökké jó kedélyű üzenetrögzítő. még inkább Medúzával. anya. anya. és tárcsáztam Devont. Senki sem vette fel a Bannister-házban. amint visszatérek Angliába. vagy. Torkig lettem Bannisterrel. R-beszélgetést kértél? – Nem. azután újabb érmet dobtam be. Te voltál a kedvence. hogy el akartam szökni az átkozott filmje elől. és az orvosok szerint mellette lenne a helyem. Megint tudok járni. ha hajnali fél négykor felkeltenek. – Jól vagy? – Igen. miután visszatértem. Lenyomtam a telefonkagyló villáját. mégis úgy gondoltam. Megtettem a szükséges óvintézkedéseket. Meglehetősen furcsán néztek rám a repülőtéren. alatta egy mosatlan katonai inget. és nem lesz rest beváltani fenyegetéseit. – Itt Sandman – mondtam rá az üzenetet. Már azt hittem. támadnak az oroszok. egy másik folyóra költöztetem a Sycoraxot. – Beleásított a telefonba. . amint lehet. – Nincs. A legrégebbi tornacipőmet viseltem. Nem bánnád. Azután. – Van poggyásza? – kérdezte a fiatal lány a pult mögül. ezért Dallasba utazom. – Azért hívtam. Hogy van Piers és Amanda? – Jól vannak. ezért. amelyet a málhászsákból bányásztam elő. A közös problémáinkat majd megbeszéljük. mennyi időbe telhet beszerezni egy bírósági végzést. – Hogy van apád? – Nem találkoztunk. hogy segítek. kék csíkos matrózpólót.– Persze. – Hála istennek. hozzá lakkal és lenmagolajjal összemocskolt munkásnadrágot. Fogalmam sem volt róla. ha most visszafeküdnék aludni? – Köszönöm. – Meglátogathatnád. De előbb még Amerika. – Igazán nincs mit. egyszerűen csak nem örülök neki. hogy Angela úgy magyarázza majd hirtelen eltűnésemet. – Rád vall.

Hirtelen az egész mérhetetlenül meseszerűnek tűnt. nem járt le a vízumom sem. hogy így lesz. hálószobám. talán. Elnéztem a kikötő felé. A fedélzeten saját ezredem emberei utaztak. Ebben a reményben indultam dél felé a tomboló viharban. Megfeledkeztem Bannisterről és a fenyegetéseiről. Odaléptem az ablakhoz. és megjelenésem ellenére nagybecsű vendégként kezeltek. szerette szabadságáért. amelynek réztábláján a Tengernagyi Lakosztály felirat díszlett. s végül csak a washingtoni brit nagykövetség katonai attaséja tudta megnyugtatni őket arról. ahol már vártak rám. szalonom és külön erkélyem. idei legjobb teljesítményét nyújtva. de látható megütközés nélkül fogadta poggyászom hiányát és ruházatom állapotát. Volt saját pezsgőfürdőm. hogy hat évvel ezelőtt. szertelenségéért és szégyentelen mohóságáért. Jill-Bethnek nyomát sem láttam. csak mert egy fénylő tekintetű. Pedig mennyire reméltem. A tágas lakosztály a kikötőre tekintett. Jómagam sokkalta rémisztőbbnek láttam az Államokat. akár valami csodálatos álom. A sofőr formálisan elnézést kért. Elvezettek egy ajtóhoz. a Red Sox négy hazafutással vezet. ahol egy-egy hajó többet ért. és mindnyájunkat lenyűgöztek a csillogó jachtok. meredező antennákkal és szigonyágyúval felszerelt motoros jacht siklott fürgén a tenger felé. Bekapcsoltam a televíziót. valami képtelenül fényűző hotelbe fuvaroztak. Cape Codba vittek. hogy az álmodó egy csapásra visszatérjen a hétköznapok szürke realitásához. miután átkeltünk a csatornán. A készüléken elhelyezett .A jegyem viszont érvényes volt. s megtudtam. Fűtött az izgatottság. hogy a jelenlétemmel nem kívánom megrontani az Államok erkölcseit. amelynek bármelyik pillanatban vége szakadhat. Esett a bostoni Logan repülőtéren. miután mélyen bent jártunk Cape Codban. fürdőszobám. így hát fel kellett engedniük. kis híddal. a Sycoraxszal eljutottunk a Keleti Kikötőmedencéig. Apám mindig is szerette Amerikát. míg mögöttem halk surrogással működésbe lépett a Tengernagyi Lakosztály légkondicionálója. tiszta és meleg este ígérkezett. mint amennyit bármelyik katonatiszt egész élete során megkereshet. fekete hajú lány Bostonba hívott. helyette rohamtank méretű limuzin várt rám. amelyek között a Sycorax nyomorúságos kis lélekvesztőnek tűnt. A bevándorlási hivatal emberei már nem bizonyultak ennyire előzékenynek. Emlékeztem rá. Odalenn. Az eső már csak szitált. noha kevés admirális élhetett valaha ilyen kényelemben. Most. mert nem örököltem apám kivételes tehetségét a pénzügyek terén. amiért Kirov kisasszony nem tudott személyesen megjelenni.

. hogy idejövök.nyomtatott kártya tudatta velem. és csak örülhetek ittlétemnek.. egy fehér és egy fekete. Éreztem. ezért lassan beleereszkedtem a fürdőbe. hogy őrültség az egész. menten összeesek. Szeretné. ha megfelelően öltözne az alkalomra. a Kassouli Leisure Interests. Úgy éreztem. Tudtam. A cipők felett porvédő papírba csomagolt öltözékek sorakoztak. amikor megérkezett Jill-Beth fehér BMW kabrióján. sőt esőkabát is. ki fizette a repülőjegyemet. de én magam ajánlkoztam. Két szmoking. még ha nem is szabadított meg a reménytől. tökéletesen felesleges pulóverek. még tovább erősödött. ez az egész csak színes kaland. Kassouli hozatott ide. hogy informáljuk önt. A tévében széles ívben meglendült egy ütő. Nekiláttam a vetkőzésnek és fürdésnek. A fürdőszobába gondosan kikészítették a borotvakészletet. hogy rátalálok vágyaim tárgyára. A meseszerűség érzete. attól a pillanattól biztosan tudtam. Köszönöm! A recepciós kellemes napot kívánt. Az ajtón különféle nyakkendők függtek. Szövetnadrágok. Pedig hát nem. – Értem. amelyet újra talpaltak és csillogóra fényesítettek. leányvállalata. Lehet. amint jobb lábam megreszket. Telefoncsörgés riasztott fel az ábrándozásból. míg az egyik gardróbszekrényben ráakadtam régi bakancsomra. A gardróbban négy pár vadonatúj cipő várt rám.” Azt hiszem. és attól féltem. A kis címke eloszlatta minden esetleges kétségemet. „Kirov kisasszony tisztelete jeleként. miszerint hét órakor érkezik. hogy álmomban csöppentem e káprázatos világba. a labda pedig olyan magasra röppent. Kirov kisasszony arra kért bennünket. uram. mégis becsaptam magam azzal. a nap bármely percében. hogy a szobaszerviz a lehető legkészségesebben ellát minden földi és tengeri jóval. és ki akarta. Utóbbira külön címkét is tűztek.” A címke alján pedig ott állt a rejtvény megfejtése: „Kassouli Hotels. az ágyon kiterítve várt a fürdőköpeny. Inc. hogy az Államokba utazzak. hogy régi ezredem csíkos nyakkendője is közöttük van. uram. hogy a stadion reflektorainak fénye szétmosta a kamera képét. ingek. – Sandman kapitány? Itt a recepció. amikor a Sycorax kabinjában kibontottam azt a krémszínű borítékot. és megütközéssel láttam. A bakancs látványa és a hozzá kapcsolódó emlékek mosolyt csaltak az arcomra. mielőtt elköszönt. menten megfulladok ebben a bőségben. és azzal próbáltam megnyugtatni magam. hogy nincs miért aggódnom. hogy a szerelem hozott ide. Inc.

– Kihajtott a BMW-vel a szálloda főbejáratának üvegteteje alól. azután lefegyverző mosollyal fordult felém. és nem a szerelem. – Hogy viseli az időeltolódást? – Felteszem ugyanúgy. – Ugyan már. a légkondicionálót is teljes erőre kapcsolta. Jill-Beth lendületesen bekanyarodott egy magánkikötő bejáratához. – Jellemző. haja és bőre is selymesebb fényűnek tetszett. ha túl maradi lennék. Csipkekendője felett háromsoros gyöngy nyakék csillogott. Odakint tombolt a forróság. Nick! Kassouli vendégei vagyunk.fekete-fehér pettyes selyemből készült estélyi ruhájában. Jill-Beth azonnal megértette az utalást. – Jó estét. hogy nem tartozom Tony Bannister kedvencei közé. – Gyanítom. – Ugyan már. Nick! – Helló! – köszöntem félénken. hogy Kassouli rángatott ide az óceán túlsó partjára. Ugye nem sértődött meg azon. amit írtam? – Kellett volna? – Ugyan már! – Odaintegetett az egyik lehorgonyzott jacht fedélzetén sürgölődő férfinak. senki sem akarja. mint bárki más. hogy pincérnek nézzék. méretre valamennyi elment volna aknamentesítő hajónak. amelyeket Bannister célszerűnek látott megmutatni. amennyi egy fregatt kiszolgálására is elegendő. és felkacagott. s bár leeresztette a BMW tetejét. Nekem is ebben tetszik jobban. mintha mindvégig tudtam volna. így a lábam majd lefagyott. mint amilyenre emlékeztem. hogy a fekete szmokingot fogja választani. – Látta az aktáimat? – Csak azokat. hogy megcsókoljon. – Ezer dollárral majd csak kihúzzuk valahogy az estét. miközben a mellkasomra kiült a veríték. – Jót nevetett az arcomra kiülő döbbenet láttán. ugyanis bulizni fogunk. Felkacagott: – Tudtam. Elhaladtunk egy sor motoros jacht mellett. . Végtére is. – Én nagyszerűen érzem magam. és kaput nyitott előtte. – Nem hoztam magammal túl sok pénzt – figyelmeztettem. – Meseország – visszhangoztam Jill-Beth rám vonatkozó megjegyzését a Bannister által mutatott iratokból. ahol a fegyveres őr azonnal felismerte. – Sajnálom. Maga is jobban tenné. a tetejükön annyi antennával. nem igaz? – Áthajolt az oldalamra. oké? – Oké – feleltem.

– Múlt hónapban fizettem ki az utolsó részletet. – Enyém. rudak és csáklyák sorakoztak. Mosolyogva fogadta a bókot. az újkori tükörfény megkopik. de mit tehet az. de Jill-Beth láthatóan így tervezte. – Persze. Tudja. ahol egy fehér kutter ringatózott. de végül sikerült a Csatorna felé irányítanom az orrárbocot. és az amerikai nyugati parton építették. most már jobban érdekel a vitorlázás. – Túl magas voltam. ha egy hajót sokat használnak. ahogyan szétkapcsolja az elektromos vezetéket és eloldozza a kötelet. mindig is balett-táncos szerettem volna lenni.– Hát. éppen szemközt azzal a horgonyzóhellyel. viharvert külsőt. Különben is. kenufarral. de drága tikfa fedélzetdeszkákat és horzsléceket kapott. – Megcélozta a BMW-vel az egyik szabad parkolóhelyet. Beindította a motort. ugyanakkor megjelennek az új praktikus kiegészítők. – Tetszik? Ismertem ezt a hajótípust. akit ilyen alakkal áldott meg az ég? – Szerintem. Ahogyan én sem. Amint ezt elértem. – Velem tart? Követtem a hajóhídon. hogy estélyi ruhában vitorlázzak a tengeren. és tovább járatta a motort. Egy-két hónap alatt a Sycorax is elérhette ugyanezt a hatékonyságot sugárzó. – Nagy kár. Tapasztalt szemmel mindig látni lehet. – És az egész az enyém! – lelkendezett Jill-Beth. a lekötözött mentőcsónak mellett evezők. – Leállította a BMW motorját. A tikfa fedélzet és szegélyek csontfehérre fakultak. a fedélzeti lefolyónyílásokban takarosan összehajtott horgonykötelek vártak a sorukra. Üresbe tette a sebességváltót. Jill-Beth . kecses vonalaival. A Ballett Dancert egy sokat használt hajó kellemes légköre lengte körül. – Gyönyörű ez a hajó – mondtam tiszta szívből. azután figyeltem. orrárboccal és egy zömök tengerjáró elegáns. A Ballett Dancer kötélvillái és – vezetői megkoptak. Miért is ne? Számomra furcsának tűnt. miközben a jacht felé biccentett. – Nem akarja kivinni. és nagyon is tetszett. – A magáé? – találgattam. Üvegszálas műanyagból készült. – Kihajózunk? – kérdeztem meglepetten. A 13 méter hosszú vitorlás a Ballett Dancer nevet viselte. amit csak akar. nem. és kinyitotta az ajtót. azt tehet. – Gyönyörű hajó – ismételtem. Nick? A hajó hosszú gerince megnehezítette a fordulást a kis kikötőben.

– Elhaladtunk egy lehorgonyzott hajó mellett. Beleszédültem a boldogságba. – Köszönöm a meghívást – törtem meg a csendet. – Leült mellém a kormányállásban. A kormányos üdvözlésként felénk emelte villáját. amelynek csónakdarujáról füstölgő grillsütő ereszkedett alá. mi pedig pezsgőspoharainkkal viszonoztuk a gesztust. Két . amint egy utasszállító fehér kondenzcsíkja körül kilyuggatták a sápadttá halványuló eget. – Azt hiszem. megtalálni az igazán hatékony dezodort. És akárcsak én. – Mint maga? – Mint én. Vajon vissza akart térni ezekhez az idilli partokhoz és a határtalan fényűzéshez? Áttoltam a nagyvitorla-keresztrudat. – Hogyan hasonlítaná a hajómat a Sycorax hoz? – kérdezte Jill-Beth. A motoros jacht által felvert hullámok nekicsapódtak a Ballett Dancer törzsének. – A Sycoraxon több a szélnek kitett felület. most először van rajtam nyakkendő azóta. – Mi más? – Összekoccintottuk poharainkat. sosem kérdezi meg. de mindvégig megmaradtunk a csatornát jelző bóják között. hogy kiegyensúlyozza. – Nada – vigyorodott el Jill-Beth. – Pezsgőt? – Már azt hittem. a csúcsvitorla. A zsúfolt hátsó fedélzeten színpompás estély zajlott. ő is esetlenül forgolódik. amint a szél valamelyest enyhült. hogy átvettem a kitüntetést. és a vendégek szívélyes mosollyal emelték felénk pezsgőspoharaikat. Hűvösebb volt a levegő idekint a vízen. – Tetszik a szmokingja. Jill-Beth gyorsan felitatta.lecsavarta az orrvitorlát az előmerevítő kötélről. és kinyitotta a kis szekrényt. – Egy motoros jacht húzott el mellettünk. A csonkavitorla. Még sosem láttam. Emiatt egy kicsit csökönyös. mennyire különböznek a kellemes este örömei Bannister életének megkeseredettségétől. a szüntelen és alávaló gyanakvástól. a féltékenységtől és becsvágytól. majd kioldotta a nagy vitorlát. Belegondoltam. hogy egy lány estélyi ruhában készítene elő egy hajót az indulásra. Olyan elegánsan csúnya benne. Kelet felé haladtunk. Nem csoda. Megláttam az első csillagokat. ahol felénk áradt a fővitorla ívéről lecsorduló szél. hogy az amerikai feleség hamar belefáradt mindebbe. Felnevettem. – A legnehezebb az egészben – kiáltott hátra boldogan –. és Jill-Beth pezsgője kilöttyent fekete nadrágomra. – Hát nem ezért mentik meg a gáncstalan lovagok a bajba került úrhölgyeket? A jutalomért? – Ez lenne a jutalmam? – kérdeztem. Rengeteg fém kell a víz alá.

A szárazföld felőli oldalon a házat fasorral védték. – Miért? – Hogy megmentett. Egy riporter képet készített Jill-Bethről és rólam. de engedelmesen elkormányoztam a dokkig. és különféle hajók zsúfolódtak össze. Van valami a hivalkodóan vagyonos emberekben. ahol a szolgák csak arra vártak. ahol aznap este lámpások világítottak. hogy a vendégek közül sokan a szárazföldön kanyargó úton kívánnak eljutni a földnyúlványig. hogy megragadja a köteleket. – Ő most nincs itt. hogy nem vagyok fontos ember. Imádni fogja! Ebben kételkedtem. Szél felőli kikötőhelyet választottam. hogy fogadják a hajónkat. lámpásokkal feldíszített kert felől átszüremlő zenét. – Miért nem vitorlázunk inkább Nantucketbe? Évek óta nem jártam arrafelé. – Yassir találkozni akar magával. ami mindig is nyugtalanná tett. kifogtam a szelet a vitorlából. ám amikor a nevemet tudakolta. A pénzért bárki kész feláldozni az elveit. egy hatalmas fehér ház irányába.további motoros is elhaladt mellettünk. azzal utasítottam el. és két férfi azonnal a fedélzetre pattant. Meghallottam a tágas. – Jill-Beth egyenesen előrefelé mutatott. Az egyik partszakaszon mély árkot vájtak. – Hol lesz a parti? – érdeklődtem. százszámra gyűltek a vendégek. és attól féltem. de Kassouli igen. ahogyan én is feláldoztam az egyedüllétemet Bannister pénzéért. Nick. Láthatóan fontos társasági összejövetelre csöppentünk ide. Eltoltam magamtól a kormányaidat. – Egy brit? – kérdezte csalódott hangon. majd újult érdeklődéssel: – Netalán lord? . Jill-Beth felnevetett és magához vonta a kormányrudat. s mindkettő fedélzetén estélyi ruhás vendégek utaztak. És köszönetet akar mondani. Beléptünk Kassouli földi édenkertjébe. ebben halmozták fel a kagylósütéshez használt uszadékfákat és tengeri hínárt. míg a gyepszőnyeggel borított széles teraszok levezettek a saját tulajdonú strandokhoz és dokkokhoz. a szebbnél szebb embereket valósággal körülrajzották a fényképészek. – Ott. – A ház Kassouli feleségéé – tudatta Jill-Beth. amely betöltötte a homokfövennyel keretezett földnyúlvány egészét. Feljebb. A reflektorok összefüggő láncolata azt jelezte. Bőséggel akadt pezsgő. az egyik teraszon marhasültet készítettek a roppant grillsütőkön. Hirtelen nyugtalanság fogott el. ma este újra ezt várják tőlem.

Charlie. – Az ott a fia. Charles Kassoulit nyilvánvalóan nem ebből a fából faragták. csakis szánalmat – szánalmat egy olyan fiú iránt. melyikük lehet Kassouli. bár így is épp elég harapósnak tűnt. Próbáltam kitalálni. hogy tengerész voltam. – Túl sok pénz. – Yassir nem szívesen jár partikra. felveszem-e a kesztyűt. A bemutatkozást követően nem sokkal az egyik férfi előadta.Közöltem vele. Úgy láttam. Charles Kassouli tolószékben közlekedett. hogyan kellene újrafinanszíroznom a hajómat tizenkét éves amortizációs értékleírással. hogy a hátam túlságosan fáj. hogy a nevem John Brown. a hajóvállalatnál vagy az olajtársaságok valamelyikénél. Minden gazdag fiú ilyen. Azonnal felismertem a fiút a Bannister házában látott fényképekről. hogy a főnök valószínűleg nem mutatkozik személyesen. aki beleszületett a világ legvagyonosabb köreibe. – Marhaság! Akar táncolni? Azt feleltem. – A neheztelő arc felém fordult. Nem vettem. kicsoda? – vonta össze a szemöldökét Jill-Beth. Udvarias köhintésekkel nyugtáztam mondandóját. amikor JillBethtől megtudta. hogy lássa. hogy újra járhassanak. a biztosítótársaságnál. – Nem vagyok fontos ember. – Maga sosem hajózott? – kérdeztem jobb híján. akinek nem adatott meg az esély. És talán némi megvetést. Charles Kassouli feltűnően jóképű fiú volt. azután leültünk egy asztalhoz. A riporter kötelességtudóan jegyzetelt. – Miért nem mondta meg. . aki pénzt akart nekem kölcsönözni. – Utálom a tengerészeket. de a férfi. mégis merészen szembenéztek az életükkel. csak éppen egy dologra nem számítottam. hogy a vendégek tekintélyes része Kassoulinak dolgozik. hogy nem én vagyok az est díszvendége. Inkább csak rendezi őket. és fonnyadt lábszárai élettelenül lógtak alá. Sok olyan embert megismertem a kórházban. túl kevés ész. ám ez sem ellensúlyozhatta megkeseredett és összeférhetetlen jellemét. – Motorbaleset – jött a közönyös válasz. ahol hamarosan zajos társaság csapódott hozzánk. mégis minden földi örömet száműzött magától a gázkar egyetlen megcsavarásával. idejében tudatta. – Mi történt? – faggattam újdonsült ismerősömet. Alighanem a fásult közönyig nyugtatták a gyógyszerekkel. noha még csak a húszas évei elején járhatott. Nem éreztem mást. – A férfi körülkémlelt a kertben. Néhány perccel később Jill-Beth is bemutatott a fiúnak. noha egyértelműen látszott.

alig érezhető skandináv akcentussal. én pedig megigézve figyeltem. Csodálatos helyiség tárult fel előttem. Kanik. ahogyan keringeni kezd a férfi előtt. A rózsafa asztalokra újabb hajómodelleket állítottak. szőke hajú férfit állt előttem. Utálom a tengerészeket. Komek. fényűzően bőrbe kötött könyvek sorakoztak. Visszafordultam Jill-Bethhez. A világ tengerészeti múzeumai vagyonokat adtak volna bármelyik példányért. A szakmában Kayak Line-nak nevezték őket. Kerak. A nyitott ajtó mögül előtűnt az üvegház belső tere. ablaktalan. JB? – Charles Kassouli elhajította cigarettáját. A polcokon angol. de ő eltűnt Kassouli fiával. mégis tökéletesen arányos. A férfi kurtán biccentett. Az előcsarnok végében a skandináv kinyitotta előttem az aranyozott faajtó mindkét szárnyát. ám ezek már Kassouli modern flottájának tagjait örökítették meg. A falakon régi tengeri ütközeteket ábrázoló olajfestmények függtek. – Charlie-nak van egy motoros jachtja – próbálta Jill-Beth oldani a feszültséget. Kis. majd magamra hagyott. uram? – A nagy ház felé intett. francia. Sugárzó mosolyt küldött felém. és Kassoulinak vagy tucatnyi lehetett a birtokában. – Ön Sandman kapitány? – érdeklődött újra. görög és arab nyelvű. paszományos uniformis kabátját. és tüntetően elfordította a tolószékét. légkondicionált előtérbe vezetett. Akadtak köztük óriási tankhajók és teherszállítók. – Ha megkérhetném.– Mondtam már. de elfordítottam a fejem. Minden hajó neve K betűvel kezdődött és végződött – Kálik. amely valóságos palotának tűnt számomra. mert valaki megszólított. – Hogyne. melyet színes akvarellek díszítettek. . kertre nyíló szobán át léptünk be. – Igen. Charlie. ezért követtem az egyenruhás inast a házba. – Sandman kapitány? Magas. és bevezetett a könyvtárba. ahol a lehető legmívesebb tizennyolcadik századi hajómakettek sorakoztak. ami igencsak szerény becenév a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájának. széles válla majd szétfeszítette a fehér. a levegőből lecsapó vércsét. – Táncolunk. – Jill-Beth megkerülte az elektromos tolószéket és kilépett a táncparkettre. s valamennyi magán viselte Kassouli emblémáját. ahol a pálmafák alatt beltéri úszómedence víztükre hullámzott. Innen az ajtó hosszú.

a színarany olvasztótégely legtökéletesebb végtermékei. Hirtelen nyugtalanság vett rajtam erőt. majd a későbbi háborúk döntő csatájának helyszínét. – Az udvarias megszólítás egészen természetesen jött a számra. és előzékenyen meghajolt előttem. szórakozott tekintetű asszony mellett. ám Nadeznha arcának legjellemzőbb vonása mégis édesanyja szeszélyes tekintete lett. amelyek egyikét se arra szánták. amiért ilyen messzire elfáradt. aki befolyását az egész földgolyóra kiterjesztette. egészségtől duzzadó gyermekek. előttem azonban megviselt öregember állt. mintha az elmúlt hónapokban kerülte volna a napfényt. Motyogtam valami üres frázist arról. A lányomnak biztosítottam a szabadságot. kopaszodó férfit láttam magam előtt. hogy enyém a megtiszteltetés. az ír whiskeyt kedveli. hogy megnyugtassanak egy feszengő britet – a képek felelevenítették a Bunker Hill-i. testes. az ősi gazdagság patinája vonta csillogásba az újdonsült amerikai vagyont. Kettejük mögött ott állt Nadeznha és Charles. uram. A helyiség közepén álló asztalon szép keretbe foglalt családi fényképet fedeztem fel: Yassir Kassouli jogos büszkeséggel pózolt felesége. Felnéztem a könyvespolcok fölé akasztott festményekre. hogy helyesen tettem. Kassouli szmokingot viselt.A flottát pedig az egyik leghatalmasabb modern kori uralkodó irányította. Yassir Kassoulit. hogy találkozhassunk. Az apa mindkettőjükre sikeresen örökítette át mediterrán vérét. a fiamnak minden létező élvezetet. majd odalépett a bárszekrényhez. amellyel Amerika egyik legnagyobb gazdagságát harácsolta össze. . e szőke hajú. – Még a tragédiák előtt készült. – Igen. Így visszatekintve. New Orleanst. egy levantei kalmár. saratogai és yorktowni ütközeteket. nem gondolnám. Amikor megfordultam. Odalépett az asztalhoz és felemelte a fényképet. csinos. Ami megmaradt a hajából. – Maró gúnnyal ejtette az utolsó szavakat. A családi fénykép még élete teljében lévő férfit ábrázolt. Sandman kapitány. Csak a sötét és gyanakvó szemek árulkodtak az egykori bevándorló határtalan tetterejéről és kérlelhetetlen elszántságáról. uram. Sandman kapitány. Bőre sápadtan fénylett. – Az a fénykép még a tragédiák előtt készült – riasztott fel egy hang. – Ha jól tudom. magas. – A nyugati erkölcsök alapján neveltem fel gyermekeimet. galambőszre fakult. A vásznakat sötét lakkréteg borította. kellemes megjelenésű. – Köszönetet kell mondanom. Találkozott már a fiammal? – Igen.

hogy Charles Kassouli ma is tart nagy hatalmú atyjától. Azután néhány percig a saját múltjáról társalogtunk. Az biztos. hogy sosem gyújtana rá a jelenlétében. Újra megköszönte. ahhoz viszont épp eléggé. és Jill-Beth társaságában Kassouli fia kerekezett be a szobába. amiből arra következtettem. – Teljesen mindegy. hogy cigarettát csempészett Tangiersből Spanyolországba. hogy kedveljem. Természetesen miután amerikai állampolgár lettem. – Nem bánja. bár nem túl alaposan. hogy Amerikába fáradtam. az ajtó kitárult. uram. Yassir Kassouli köszönetet mondott. kapitány. hogy annak idején. Ha nem tudom a nevét. és elmosolyodott . – Esetlennek éreztem az egyszerű választ egy ilyen cikornyás elismerésre. hogy gratuláljak a Viktória-keresztjéhez. Mocskos egy szokás. – E vagyon jelentős része – jegyezte meg némi rosszallással – a csempészetből származott. amiért megmentettem Jill-Betht. és kifejezte sajnálkozását a történtek felett. és azokkal alapozta meg jelenkori gazdagságát. – Engedje meg. tősgyökeres amerikai bankárnak vagy tőzsdeügynöknek gondolhattam volna. A fiú eddig mutatott keserűsége és daca tiszteletteljes hallgatássá szelídült. vásárolt két teherhajót. uram.– Jameson vagy Bushmills? – New England-i akcentussal beszélt. egyszersmind jelezte. Felém nyújtotta a whiskeymet. ilyen magas kitüntetést nem lehet könnyű kiérdemelni. A negyvenes években bárki hatalmas pénzeket kereshetett csupán azon. a második világháború végén. és nem látom a sötéten csillogó szemeket. – Dohányzik. ha a fiam is csatlakozik hozzánk? – Természetesen nem. Megkérdezett apám dolgairól. Kassouli ezután a jövőmről érdeklődött. felhagytam az efféle törvénytelen tevékenységekkel. Leültünk. Amint végzett. Jill-Beth és Charles Kassouli a helyiség hátsó végében foglalt helyet. Sandman kapitány? – Nem. mintha csak megfigyelőként vennének részt a társalgásban. jég nélkül. Sandman kapitány. Kitöltötte az italomat. Helyet foglalna? – A kandalló előtt álló szófa felé intett. – Köszönöm. Átadná neki legjobb kívánságaimat? – ígéretet tettem rá. Úgy vélem. Az idős férfi egyetlen biccentéssel nyugtázta érkezésüket. hogy nyugodtan szolgálják ki magukat a bárpultnál. hogy átadom. azután önmagát is kiszolgálta egy skót whiskyvel. elmondta. – Ismertem Tommyt – tette hozzá –. vastag falú kristálypohárban. – Örömmel hallom.

uram. ugyanakkor száz mérföldön belül két másik hajó is erre haladt. majd hozzátettem. amely New Englandtől indult. hogy gondosan átvizsgáljam az összes papírt. Ragaszkodtam hozzá. amelyek az Északi-Atlanti-óceán vonatkozó térségét örökítették meg azon a héten. ahogyan a lapokat forgattam. amikor a lányomat megölték. – A birtokomban vannak a meteorológiai térképek és műholdas felvételek – szólalt meg hirtelen –. ám az egyenlő légnyomású pontokat összekötő vonalak egymástól vett távolsága arra utalt. mielőtt válaszolok. – Gyakran kívánom. Sandman kapitány? – kérdezte végül. azután fokozatosan elérte a nyílt óceánt. hogy ilyen váratlanul és kéretlen egyszerűséggel tért rá lánya halálára. és egyikük sem számolt be rendkívüli körülményekről. Ezzel alkalmat adtam az idős férfinak. ahol Nadeznha Bannister meghalt. – Feszélyezett. majd utol is érte egy alacsonyabb nyomású légtér. átkelt a Grand Banksen. és letette elénk a vaskos papírköteget.annak hallatán. – Igen. hogy a fényképeken megörökített időjárási viszonyok között egy olyan nagy hajó. Elnéztem a markáns profilt. képes egész tatjával a víz alá merülni? – Kassouli továbbra is kimért. Kassouli átható tekintettel figyelte. Valamennyin vörös tintával jelölték meg a helyet. – Csakugyan nem – bólintott Kassouli –. hogy valódi orkán nem alakult ki. hogy ismét a családi felvételhez forduljon. A térképek és felvételek tanúsága szerint a Wildtracket üldözőbe vette. hanem a tőzsdeindex alakulásáról lenne szó. – Ön ugye rengeteget hajózott. de sajnos… – Sajnos – visszhangoztam a szót. és megláttam a vékony. – Esetleg vetne rájuk egy pillantást? – Csettintett. bárcsak én is efféle tengeri csavargó lehetnék – jegyezte meg –. hogy az főként az óceáni szelektől és áramlatoktól függ. élesen metszett arcvonásokat. . Az alacsony légnyomású cella esőt és erős széllökéseket hozott. színtelen hangon beszélt. Ennyit el is mondtam. mire Jill-Beth engedelmesen kihúzta a nagy íróasztal egyik fiókját. Kiteregettem a fényképeket és szürke időjárás-jelentéseket az ölemben. mint a Wildtrack. melyek az idők során eltemetkeztek a kikerekedett arc redőiben. hogy kizárólag a légnyomásból nem mindig lehet kikövetkeztetni a hajózási viszonyokat. – Á. mintha nem is a lánya haláláról. – Széles körű tapasztalatai alapján nyugodt szívvel ki merné jelenteni.

– De azt sem tudja bizonyítani. s azzal együtt a jelzőbójákat és a mentőöveket is. – Ön azt állítja. de én helyeslés helyett nem kínálhattam mást. – Én pedig nem hinném – összegezte Kassouli az eddig hallottakat –. hogy szándékosan megrongálták a hajót? Kassouli nem felelt. a hullámmintákat. Próbáltam visszaemlékezni a hivatalos jelentésben foglaltakra. hogy egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. – Az időpont és a helyszín figyelembevételével a legnagyobb hullám magassága sem haladhatta meg az öt métert. – Kassouli azt a hatásos trükköt alkalmazta. Jill-Beth pedig engedelmesen elhozta a jelentést. . a statisztikákat. ám az előzékeny hang jottányit sem változott. – Szerencsére nem. mintha megütöttem volna. A jelentés végén találtam meg. Mindez együttesen is jelentéktelen károsodás. amelynek fedőlapján az egyik legnevesebb amerikai óceánkutató intézet pecsétje díszelgett. és összekulcsolta az ujjait. Kassouli felsóhajtott. inkább hátradőlt a szófán. hogy aznap éjjel nem haladt arrafelé nagyobb hajó. A Wildtrack elveszítette a tatkorlátját. a környezeti viszonyok által indokoltnál kétszer-háromszor magasabb hullámok jelenlétére semmi sem utal. hogy kiszakítsa a tartóoszlopokat. Végigpergettem a gépelt lapokat.Újra tanulmányoztam a fényképeket. a véletlenszerűen vett minták elemzését. a légörvények árulkodó jeleit. Esetleg egy tankhajó? – Kirov kisasszony kutatásaiból egyértelműen kiderül. hogy gyakoriak az ilyen kóbor hullámok? – provokált Kassouli. Óhajtja látni a szakértői jelentést? – Újra csettintett. A véleményemre vártak. Az arc összerezzent. – A Wildtrack tatjának sérülései sem támasztják alá Bannister történetét. – Szélsőséges esetben – jegyeztem meg –. hogy a Wildtrack tatja felett átcsaptak volna a hullámok. Hosszú szünet állt be. – Ennek ellenére keletkezhettek szélsőségesen magas hullámok. – Azt állítja. amit kerestem: a függeléket. – Összecsuktam és óvatosan a szófára helyeztem a jelentést. bár hatalmas természeti erő kellett ahhoz. Megvontam a vállam. ilyen hullámot egy arra haladó nagyobb hajó is kelthet. csak a kíméletlen igazságot. mintha szántszándékkal nem akarnék tudomást venni a nyilvánvaló igazságról. hogy nem így történt. amely szerint a szélsőséges méretű.

hogy az a kivételesen magas hullám épp abban a két vagy három másodpercben csapott át a hajó felett. és Kassouli engedte. A lányom a lehető legkiválóbb és legtapasztaltabb tengerész volt. – Amely szerint maga Bannister tartózkodott a fedélzeten. hogy hazudtak – feleltem. Gondolja. mintha ezzel végre rá-kényszerített volna az igazság elismerésére. – Habozni kezdtem. hogy a csend kínosan hosszúra nyúljon. megadta a választ: Mulder. – Az áll benne. uram. A férfi nem tűnt alvó kutyának. – A jelentés szerint Mulder a fedélzeten tartózkodott. hogy hazudjanak ebben a kérdésben? Kezdtem megbánni. – Azt állítja tehát – mordult fel Kassouli gúnyosan –. – Látta ön a hivatalos jelentést? – kérdezte. mire Jill-Beth. – Kassouli. amikor Jimmy elhozta a repülőjegyet a Sycoraxra. – Ön egyszerűen nem meri felébreszteni az alvó kutyát – jegyezte meg Kassouli maró gúnnyal –. amikor a lányom meghalt. inkább nagyon is éber farkasnak. hogy Kassouli fia előrehajol a tolókocsiban. Megvontam a vállam. – Nem tudhatjuk biztosan. mostanra azonban egyre inkább inkvizíciós vallatásra hasonlított. mi is a neve? – Ingerülten csettintett. – Ön szerint mégis mi vitte rá őket. de ez csak kikötői pletyka. hogy akár csak közepes magasságú hullámok esetén kikapcsolta volna a biztosítókötelet? Láttam. mintha a következő kijelentés túlságosan mély fájdalmat okozna neki. amióta a szobába lépett. a lányom szerelmes volt egy másik férfiba. hogy eljöttem Amerikába. – Igen. – Kassouli néhány pillanatra lehunyta a szemét. hogy a dél-afrikai. aki nyilvánvalóan mindvégig jól ismerte a szóbeszédet. aki most először szólalt meg. akik szerint Mulder hazudott a kihallgatáson – tettem hozzá erőtlen hangon –. kapitány. Az egész könnyű kis kalandnak ígérkezett. Ön elhiszi ezt? – Nem tudom. Kassouli megismételte a nevet. de hát a tengeri balesetek mindig valószerűtlennek tűnnek. amennyi a lányomnak ahhoz kellett.– Közelítsük meg egy kicsit másként a dolgokat. – Van még más is. nehogy megharapja. ha egy kényelmes szobában idézi fel őket az ember. – Vannak. – Úgy hiszem. hogy átkapcsolja magát? Csakugyan ostobán hangzott. hacsak nem éppen akkor akasztotta másik gyűrűbe. és érdeklődéssel figyeli minden szavunkat. diadalmasan elmosolyodott. Pedig Kassouli harapásától inkább tartottam. . Kassouli továbbra is behatóan figyelte minden reakciómat. – Nem – feleltem –.

– Úgy vélem. de tartózkodtam attól. – Megállt és mélyen a szemembe nézett. Ugye tudja. – Nem furcsa – jegyeztem meg inkább –. Kassouli alig láthatóan megvonta a vállát. Átrepített az Atlanti-óceán felett. hogy valóban létezik gonoszság. – Mondd el. Ezúttal is arra várt. kapitány? – Természetesen – feleltem mérhetetlen zavaromban. – Azt is elmondta. és ön is biztosan kedvelte volna. – Az édesanyám nevét viselte – osztott meg velem egy nem ideillő adalékot –. ki volt az? – kérdezett az apa. hogy a férjével hajózgatott. nyugtalanul járkált előttem. – Nadeznha jó ember volt – jelentette ki Kassouli határozottan. – Súlyos megpróbáltatást okozott volna neki a válás. aki félvállról veszi a házasságot – válaszolta Kassouli. De látszott rajta. hogy valóban a legkivételesebb és legcsodálatosabb teremtés volt. amit kért. hogy izgatott. Ön talán naivitásnak tartja. mégsem adhattam meg. Őszintén hitt a mindnyájunkban ott élő jóságban. – Nem. miszerint a lányát meggyilkolták. s beszéd közben néha vetett egy pillantást a családi fényképre.– Á! – Nyilvánvalóan helytelen választ adtam. Felállt. hogy értem? Nagyon is tudtam. mértéktartó. hogy Jill-Bethre pillantsak. hogy minden apa így beszélne a tulajdon lányáról. – Nem találhatna nála gyönyörűbb lányt. Charles! Charles Kassouli vállat vont: – Beszélt erről. de katonai kiképzésem egyszerűen nem készített fel az ilyen helyzetekre. – Beszélhetek önnek őszintén Nadeznháról. Képtelen volt hinni abban. és mindenáron meg akarta nyerni a St. Tudom. nem tudtam viszont mit kezdeni a társalgás új. . kedves és szeretetreméltó. Hajózási kérdésekben meglehetősen otthonosan mozogtam. amikor valaki másba volt szerelmes? – Nadeznha nem volt olyan lány. Eszes. ráadásul osztozott férje becsvágyában. Ezzel nagy hibát követett el. kapitány. hogy megerősítsem a meggyőződését. csak hogy kicsikarja belőlem az egyetértést. a fiához fordult. mintha meg kellene értenem ezt az alapigazságot. de én akár a szívemre tett kézzel is hajlandó vagyok megesküdni rá. akit hidegen hagyott feszélyezettségem. Kassouli. zavarba ejtően személyes motívumával. de Nadeznha teljes szívvel ezt vallotta. Pierre-t. mielőtt továbbmennénk. – Volt egy másik fickó – érkezett a lakonikus válasz. Végzetes hibát. – És mit mondott? – kérdeztem. – Feltétlenül – helyeseltem odaadóan.

mi a helyes. nem szívesen beszélek így az egyik honfitársáról. ha a fejükbe vesznek valamit. Sandman kapitány. hogy Jill-Beth és a megnyomorodott fiú várakozva tekint rám. mi történt Nadeznhával. még ha szerettem is volna. híresség a maga hazájában. amit egy ilyen jólelkű leánytól elvár az ember. – Nem tudom. Jólelkű leány? Ugyanakkor csökönyös és akaratos? Nem maradt időm elgondolkodni az ellentmondáson. Higgye el. – Kassouli ádáz indulattal ejtette ki a nevet. ahogy Yassir Kassouli jobb keze görcsösen összerándult. A fiú felszisszent. mert Kassouli kérlelhetetlenül nekem szegezte a kérdést. és úgy vélem. és mi nem. merőben szokatlan módon. ő nem adta jelét. és nem felelhettem másként. kapitány. – Bannister gyenge ember. A fiammal már találkozott. – Mit gondol Bannisterről? – Nem ismerem túlságosan. – Kassouli szünetet tartott. kapitány. – Pontosan. Mélyen a szemembe nézett. – Sandman kapitány. Csupán egyetlen hibát követett el. Anthony Bannister. Bannister európai volt. de a fiatalok nagyon csökönyösek. de ez az igazság. Kezdtem összezavarodni. a lányomat pedig már sosem fogja megismerni. – Bannister – igyekeztem kissé oldani a társalgás egyoldalúságát. hogy pontosan tudja. mégis ragaszkodnom kellett az igazsághoz. és kétségkívül elbűvölő egyéniség. megvetésre érdemes ember. – Nem sokkal azt követően találkozott vele. – Próbáltam óvni ettől a házasságtól. magamra haragítottam-e. – Csupán két gyermekem van. milyen választ várnak tőlem. boldogtalanná tette őt. én pedig felfedeztem az első repedést a lányáról felrajzolt tökéletes képen. Nadeznha mégis azzal a szeretettel és ragaszkodással vette őt körül. hirtelen érzelmi felindulásból ment hozzá. és volt merszem kifejezni a hitet-lenségem. az ön véleménye szerint a lányom gyilkosság áldozata lett? Éreztem. Hűtlen lett a lányomhoz.igencsak elkényeztettem. Láttam. és azon tűnődtem. . mégis megvolt benne az a természetes egyensúly. Hívők körében ültem. Ám ha fel is dühítettem Kassoulit. hisz mindeddig oly mértéktartó hűvösség jellemezte minden megnyilvánulását. – Csakugyan. Tudtam. Az igazság nem volt elég. hogy átélt egy szerelmi csalódást. Jill-Beth megmerevedett.

ahol jobb híján az óriási tankhajó. de semmi sem bizonyította. akit mindennél jobban szeretett. csakhogy tökéletes gyilkosság. Kassouli ügyet sem vetett a közbevetésre. de nem állt hatalmában megmenteni a lányát. a levegőből lecsapó vércsét. a Kerak makettjére meredtem. és azóta sem veszett el. egy olyan ember gyásza. az nem jelenti. – Segítségre van szükségem. hogy mediterrán gyökerei ellenére Kassouli tanújelét adja egy hamisítatlanul amerikai jellemvonásnak: hisz a tökéletességben. de bármennyire is sajnáltam ezt a férfit. kapitány. – Bizonyítékra van szüksége – jelentettem ki. mert egy bűntény tökéletesen sikerül – emelte fel a hangját Kassouli –. Kész lettem volna beismerni. Pierre második szakaszában egy általam megadott helyre navigálja a Wildtracket. Amíg elnéztem a kéményre festett emblémát. – Kétszázötvenezer dollárt fizetek magának. amire vágyott: a megerősítést. Talán valóban így történt. ha a St. Pedig Yassir Kassouli álma odaveszett az ÉszakiAtlanti-óceánon. aki megvehette volna a fél világot. képtelen voltam tovább elviselni a szófa fullasztó kényelmét és a férfi súlyos pillantását. hogy megbosszulatlan marad. így hát csendben maradtam. közel kétezer ölnyi jéghideg víztömeg mélyén pihen. hogy a lányát csakugyan meggyilkolták. Megrázta a fejét. Az amerikai álom továbbra is elérhető. Ez a meggyőződés még a Mayflower fedélzetén érkezett ide. ám Yassir Kassouli semmire sem ment az ilyen lagymatag támogatással. arra gondoltam.Szinte kézzel tapintható lett a fájdalma. hogy belökték a tengerbe. . Felálltam és elbicegtem a szoba túlsó végébe. Szóra nyitottam a számat. A mérhetetlen gyász sötét felhőként telepedett ránk. Mi másért hívtam volna ide? – Én… Közbevágott: – Bannister felkérte. Nem áll módunkban bizonyítani. nem adhattam meg neki. Mozognom kellett. talán még azt is elképzelhetőnek tartottam. de nem tudtam. mit mondhatnék. hogy legyen a navigátora. hogy Nadeznha Bannister aligha kapcsolta ki a biztosítókötelet a viharos tengeren. – Gyilkosság történt – jelentette ki Kassouli –. kapitány. – Visszautasítottam. – De csak. Visszafordultam. csak még egy kis erőfeszítés és még egy kis jó szándék kell hozzá.

Az összeg gigászi kísértésként függött a levegőben. amíg meg nem semmisíti az ellenfelét. mint az a társa. Halkan ejtette az utolsó szót. Szükségem lett volna a pénzre. Kassouli felvette a bekeretezett fényképet és felém fordította. Ki adhatna nekik enyhülést. amely éppoly ősi volt. – Itt kóborolnak a világban. hogy addig hajózzak. amelyik a Mayflowertn érkezett ide. hogy valakire nem terjesztették ki a kegyelmet: Bannisterre. – Az életük virágjában elhunytak szellemei – magyarázta Kassouli higgadt. hogy a vagyonos és hatalmas emberek. azután felsóhajtott. – Most már Nadeznha is része a caballinak. szinte tárgyilagos hangon. Ebben nem kételkedtem. hogy Kassouli Bannister ellensége. noha nem várt válaszra. isten a megmondhatója. amíg csak ki nem száradnak a tengerek. ha nem a családjuk? Nem szóltam. kapitány? – Elhallgatott. hogy elfogadjam az ajánlatát. kapitány. és ezt az álmot tisztességnek nevezik. s amíg nincs bizonyíték. és arra várnak. akik éppen gyakorlatiasságuknak köszönhetik hatalmas vagyonukat. megpróbálják leigázni a túlvilágot is. – El tudja képzelni az utolsó pillanatok borzalmát.Kétszázötvenezer dollár. nem adta meg. – Caballi? – vontam fel a szemöldököm. s bármennyire is vártam a magyarázatot. sem a meteorológiai térképek. hogy az ön életét és a legénység tagjainak életét semmilyen veszély nem fogja fenyegetni. a Sycorax és én. de most már azt is láttam. miután meghódították ezt a világot. . mennyire rászorultunk. Miután nem tudott megtéríteni a meteorológiai és oceanográfia tudományával. de még kétszázötvenezer dollár sem vehetett rá arra. Pedig sem a szellemek. Eddig is tudtam. Semmi sem bizonyította. Maga volt a megtestesült szabadság. ám felfigyeltem arra is. nekem adta a Sycoraxot és az esélyt. hogy láthassam a halott lány arcát. hogy Bannister gyilkosságot követett el. – Biztosíthatom róla. Kassouli félreértette habozásomat. Kassouli a szellemvilágot hívta segítségül a meggyőzésemhez. ezért is találnak oly gyakran mecénásra a csaló léleklátók az olyanok körében. addig nem lehet ítélkezni senki felett. fogat fogért. Apám gyakran mondogatta. Megráztam a fejem. hogy igazságot szolgáltassanak nekik. életet az életért. Működésbe léptek az ősi vérbosszú szabályai: szemet szemért. mégis kitartottam az álmom mellett. kapitány. Még most sem válaszoltam. hogy az amerikai nem nyugszik.

higgye el. Sandman kapitány. mert Kassouli felemelte a hangját. – Akkor tudnia kell. Az arcom árulkodhatott hitetlenkedésemről. Megvontam a vállam: – Ezt nem. – Ön hazafinak tartja magát. ami csak a hatalmamban áll. hogy ugyanúgy térdre tudom kényszeríteni Nagy-Britanniát. olyan hatalmas léptékben. Ehhez azonban szükségem van egy angol segítségére. Érti. akkor az országa megnézheti magát. – Vissza fogok vonni minden egyes centet. – Minden döntést meg lehet változtatni. amit szinte fel sem foghattam. A végzet helyezte önt Anthony Bannister bizalmába. uram. kapitány. – De ha egyetlen angol sem hajlandó segíteni. Könyörögtem az ön kormányának. ami. Bármivel. amit mondok? Nagyon is értettem. majd gondosan visszatette az ezüstbe foglalt fényképet. nem csekélység. de ő kitartóan kerülte a tekintetem. És ha meghalok. hogy merő szeszélyből tett volna ilyet. Kassouli készen állt az érvekkel. megalázkodtam és térden csúsztam előttük! Elutasítottak. uram. Nagy-Britannia ellensége leszek. – Feltartott kézzel vetett gátat a . de annyi biztos. és ez maga lesz. – De hát ez olyan képtelenség. hogy egy évet adtam magamnak arra. kárt fogok okozni a hazájának. Kirov kisasszony biztosított róla. kapitány. és latba fogom vetni minden befolyásom. mintha számított volna az elutasításra. Az eddigiekben a szokványos eszközökkel próbáltam elérni ezt a célt. Kassouli elmosolyodott. örökül hagyom a fiamra ezt a harcot. hogy indítsanak újabb vizsgálatot. Sandman kapitány! A végzet vezérelte önt ide. hogy nem fogadom el a felkérést. elintézem én. hogy ki fogom vonni minden ottani befektetésem. méghozzá nem akármekkora léptékben. hogy kivételesen bátor és találékony fiatalember. Amit az ön kormánya nem hajlandó elintézni. hogy mindenki mást is eltántorítsak az ottani befektetéstől. Kassouli zsarolt. ahogyan Nagy-Britannia térdre kényszerített engem. Charles Kassouli engedelmesen meghajtotta a fejét az atyai tekintély előtt.– Nem én vagyok az embere. Különös félmosoly jelent meg az arcán. Hát legyen. Jill-Bethre sandítottam. amit valaha is befektettem az országában. és nem hinném. hogy elégtételt vegyek a lányom haláláért. kapitány? A kérdés őszintén meglepett: – Igen. Már megmondtam Bannisternek. – De hát nincs semmilyen bizonyítéka – tiltakoztam. Nem hízelgek magamnak azzal.

a környezeti viszonyokba. ha tudatná velem. –Nem okozott nekem csalódást. Megdöbbentett volna. Kassouli megragadta a kezem. és meglepetésemre Kassouli mosolygó arcát láttam magam előtt. ha mérlegre tenné az ő halhatatlan lelkét Anthony Bannisterével szemben. visszakísérhet-e a partira. ha azonnal elfogadja az ajánlatomat. Olykor. Azt akarom. amikor rárontott az argentin állásokra. Azt akarom. de ő csak mosolygott és felemelt kézzel búcsút intett. – Szeretném. hogy arra kérem. hogy szeretné. Az ajtó bezárult mögöttem. Menet közben még egy kísérletet tett arra. higgye el nekem. és kiérdemelte a kitüntetését? – Nem – feleltem. Szeretném. Megnyomott egy gombot az ajtókeret mellett. S miután a végére járt mindennek. – Kinyitottam a szemem. – Jól tudom. ha megtenne valamit a kedvemért. Szeretném. de én megráztam a fejem. Egyedül bennük vagyok képes megbízni. kapitány! Alkalmas időben elküldetek a válaszáért. hajlandó-e segíteni.tiltakozásomnak. Inkább választottam egy limuzint. – Hogy nyomatékot adjon az utolsó szónak. – Akkor most se legyen gyenge. kapitány. de el kell fogadnia. – És ön nem tudja bizonyítani. Ezért is szeretném. istenadta ösztöneinkben. ha belegondolna az időjárási feltételekbe. – Felém nyújtott kézzel jelezte. szeretném. észérvek és hivatalos jóváhagyások. amelyik . Megtenné ezt nekem. – Ön vajon a racionalitásnak és az eszének engedelmeskedett – tette fel a kérdést – . kapitány. bíznunk kell tulajdon. hogy nem baleset történt. vagy akár a jóérzésből fakadó természetes igazságok. amit mondtam. öklével hatalmasat csapott a tenyerébe. hogy eltántorítson a döntésemtől. és a magas skandináv inas abban a pillanatban megjelent. uram – feleltem engedelmesen. – Megtenné ezt nekem. kapitány? – ismételte meg a kérést Kassouli. hogy hívja segítségül a lelkiismeretét. a lányom hajózási tapasztalatába. hogy gondolja végig. kapitány. kapitány! – Ez nem gyengeség… – A lányom halott! Lehunytam a szemem. – Igen. a lányomat megölték. A skandináv megkérdezte. – Jó éjt. hogy a világon nem minden tettet támasztanak alá okok és bizonyítékok. ha alaposan átgondolna mindent. és aszerint kell cselekednünk. kapitány? Jill-Beth felé fordultam. ha elkísérném az ajtóhoz. Kedvelem az erős embereket. mekkora kárt tudnék okozni az ön hazájának. avagy sem.

visszavitt a fényűző szállodába. Ha jól tudom. és boldogan mosolygott. talán csak meg akarja gátolni. Nem sikerült. Amikor visszaértem a szállodába. és hogy Kirov kisasszony rám vár a Lobsterman szalonban. befektetési cégek. – Helló. Jill-Beth nem egyéb. Pierre kupa elnyerésére. és szeretne végre nyugodtan aludni. és ebből megértettem. – Vállat vont. Nick? – Meghibbant! Nem viselhet gazdasági háborút egy egész ország ellen! – Dehogyisnem! Szállodák. és én egyből ráharaptam. – Meghibbant. – Ő nem arról beszélt. Nincs ebben semmi őrültség. Honnét tudhatná. hogy szabotáljam Bannister kísérletét a St. hogy találkozhassak Kassoulival. Végül vonakodva bár. . Helytelenítően csóválta a fejét. Jill-Beth. hálók és műanyag rákfélék díszítették. A fenébe is. Jill-Beth egyedül ült a bárpult mellett. és próbáltam meggyőzni magam arról. Jó darabig hiába várakoztam telefonhívásra vagy diszkrét kopogásra az ajtómon. szállítmányozás. Nincs kedve rákot enni? Kivettem az étlapot a kezéből. – Csak egy gyászoló apa. akár a mohó makréla a színes tollra. olaj. Egyedül. hogy Kassouli fenyegetőzésének semmi értelme. – Egyedül. – Akkor csak a levegőbe beszél. de elaludtam. számítástechnika. megtudtam. a cégei mintegy harmincezer embert foglalkoztatnak Angliában. hogy a biztosítójának ki kelljen fizetnie azt az egymillió dollárt! Talán csak a térdére akarja fektetni és alaposan elnáspángolni. Talán ki akar csikarni tőle egy vallomást. Nick! Ír whiskyt? – Önfeledt jókedve szinte gúnyt űzött az előző estéből. Yassir talán csak beszélni akar Bannister fejével. mint csali. hogy egy kocsi aznap délután visszavisz a repülőtérre. ő el akarja pusztítani Bannistert! Szeme kikerekedett a tettetett döbbenettől. Reggel körbesétáltam a kikötőben. vegyi üzemek. kizárólag azért hívott ide. Nick. Elvesztette a lányát. és letettem az asztalra. A termet ódivatú rákászeszközök. mit akar. Nick. Megcsóválta a fejét. – Szóval. mit gondol Yassirról? – kérdezte. amit a bíróság is elismer. – Akárcsak én. – Hogy aludt? – kérdezte. – Én nem hallottam semmi ilyet! – Talán mert nem mondta ki nyíltan.

Jill-Beth! Erre építi fel az egész gyilkosságelméletet! – Pontosan. – Ő egy dühös. – Maga nem hihet ebben – erősködtem. az egyik nyomorék. és jól tudta. ^ Meseország az a hely. hogy Nadeznha ügyvédei mindenéből kiforgatnák. – Kassouli mégis bizonyítékként használja – tiltakoztam tovább. amit el akar hitetni velem. vagy nem akarja elmondani. Jill-Beth megkavarta az italát a rák alakú keverőpálcával.Persze ez nem tűnik soknak. Csak két gyermek adatott neki. és már nem is lesz neki több. viszont mindenhol ott villogott azzal a dögös szőkével. – Megérintette a karomat. Lassan. – Olyan szerelmi szálról beszél. mielőtt még a tört jég beleolvad. Nick. de biztosan meg fog halni. ezért szépen belökte őt a tengerbe. Igaz. – Charlie legalábbis nem tudja. ahol az erény mindig győzedelmeskedik. Belekortyoltam a whiskybe. ki tudhatja? Bannister nem akart elválni. – Nincs szemernyi bizonyítéka sem! – Tökéletes gyilkosságra nem is lehet bizonyíték. ami nem írja le megfelelően az időjárási viszonyokat. Ha pedig a bizonyítékokat mérlegelem? – Felnézett a hálós mennyezetre. Ez itt nem meseország. szerintem is gyilkosság volt. Úgy értem. Ez minden. és igazságot akar. – Kassoulinak dolgozom. aki nagyon dühös. Olyan fickóval van dolga. rettentően dühös ember. . – Jesszusom – rándultam össze. nagyon csalódott. – Dorothynak rákja van. Ez hívom én tökéletes gyilkosságnak. a másik halott. – Nick. ahol minden egyszerű. drága Nick. – Miért ne lehetne? – kínálkozott a kérdés. tehát hajlamos vagyok hinni abban. és valószínűsíti. ötszáz mérföldnyire a legközelebbi parttól. hogy a lány igenis viselte a biztosító kötelet. de ott vannak még a beszállítók is. – Kassouli és a nyughatatlan lelkek? Szellemek? Jill-Beth elmosolyodott. ahol a tisztesség az úr. miért is érdekelné magát az angliai munkanélküliség? – Az isten szerelmére! – A közönyössége kezdett az idegeimre menni. – Igen. – Kibe volt szerelmes Nadeznha Bannister? – Senki se tudja – vonta meg a vállát Jill-Beth. meteorológiai térképet mutogat. ami talán nem is létezett. Jill-Beth rendelt magának egy újabb italt. – És még én élek meseországban – csóváltam a fejem keserűen.

markáns arcú. biztonságba helyezem a Sycoraxot. annyira rabul ejtette a szépségem. És ez a csodálatos lány védelmébe vesz egy gyilkosságot. és titkolja az apja elől. – Yassir nem őrült. a többi teljesítéskor. hogy maga hozott el ide! – A repülőjegyéért készpénzben fizettek. mintha ez is azt bizonyítaná. – Megkavarta az italát. Beletelt egy-két pillanatba. Vagyonos. és láthatta. és bármely tetszőleges pénznemben. – Felhatalmaztak rá. és arra gondoltam. vegyek részt a hajó eltérítésében. Nem maga lenne az első. tudtam. Ez is őrültség? – Nem. aki így viselkedik. csillogó hajú – mennyire hasonlít a néhai Nadeznhára. – Bebizonyíthatom. Nick. mondhatjuk azt. hogy Kassouli semmivel sem mentheti meg a felesége életét. – Narkós? – kérdeztem megütközve. mennyire amerikai: eleven tekintetű. Nick. Ha szükséges. – Vállat vont. Jill-Beth felé fordultam. Mert tagadhatta bármennyire. hogy Kassouli gyilkosságot tervez. Tizenhat milliót adományozott rákkutatásra. Minél messzebb Bannistertől és minél messzebb maguktól. nagyon elszánt. Amint visszatérek Angliába. – Mármint félig a fellegek között. hogy egész Amerikában Utahban a legalacsonyabb a rákbetegek száma. hogy valaki ekkora bánatot okozott a családjának. – Mi lenne. – Hinniük kell nekem – erőlködtem. a gyilkosságban? – Próbálja csak meg – felelt vidáman. – Narkózik. ha elmondanám. érthető módon vissza akar vágni. Valahol azt olvasta. – Hány hozzám hasonló senkit hívnak meg Kassouli házába? – Rengeteget. és még ide is követett. És most. csak a fia. hogy rá akarnak venni. Százezer előre és készpénzben. – És ha elmennék a rendőrségre? – kérdeztem. úgy értette. Kérheti akármelyik adóparadicsomba. Az istenit. – Félholtan – jegyeztem meg.– Yassir nagyon szereti őt. amint elfogadja az ajánlatot. – Elvigyorodott. – Én pedig nem fogok segíteni ebben. – Utahban egy egész kutatási szárnyat építtetett a felesége köré. nem maradt más neki. csak nagyon. hogy megemeljem a tétet négyszázezer dollárra. túl nagy meggyőződés nélkül. . – Az emberek irigylik Kassoulit. hogy Devonban felfigyelt rám. mire utal. vagy ami még rosszabb. hogy milyen állapotban. amíg megértettem.

– Hamarosan én is visszatérek Angliába. és távozott. dobott egy csókot. – Nemsokára újra találkozunk. És nyakig ültem a bajban. Jill-Beth? Megtorpant: – Mert ott volt. Csak.Ügyet sem vetett rám. oké? – Nem fog megtalálni. – Nem akarna mégis enni? Megráztam a fejem. Maradjon Bannisterrel. és szerezzen be egy számológépet. Megérintette a karomat. – Ne nyűglődjön. mégis csúf béka maradt. mint a béka. és érintetlenül hagyta az italát. Nick. jó néhány brit munkásnak okoz vele bánatot. Úgy éreztem magam. mert épp ott volt. Majd jelentkezem. és herceggé kellett volna változnia. akit megcsókoltak. és százezer dollár készpénzt is hozok magammal. – Elmosolyodott. Röviden szólva átkozottul ostobának éreztem magam. – Lecsusszant a bárszékről. Nick. amelyik képes elszámolni négyszázezerig. – Oké. – Felkapta az étlapot. Nick! A lovagiasság Nadeznhával együtt a sírba szállt. vállalja el a versenyt. amint elérte az ajtót: – Miért én. Nick. . Ha nem lesz ott. Kellemes utat! Megfordultam.

milyennek találom a bárányt. hogy felhívom a Fleet Street-i szennylapokat. köszönöm. majd késével a trompe l'oeil mennyezet felé bökött. Nem mindennap történhet meg vele. Nick. alighanem igen. azután végighallgattam hosszúra nyúlt történetét anyja konyhakertjéről. John letört egy darabkát aranybarnára sütött kiflijéből. azonnal előállt az ebéd ötletével. Én sem fogom. – Pedig az itteniek igencsak büszkék a sültjükre. de amikor megfenyegettem. mint akit egyáltalán nem zavar. és figyelmembe ajánlotta a báránysültet. és vastagon megvajazta. – Nem mintha nem kedvelné magát. – Szünetet tartott. – Láthatóan belegázoltam az önérzetébe. mint Yassir Kassouli. . szívesebben kérdezett Devonról. csillogó. ami talán érthető is. Mindazonáltal továbbra is tartózkodóan viselkedett. Rendeltünk. hogy valaki felhívja a Heathrow-ról azzal: egy nagy befolyású külföldi tőkés gazdasági háborút kíván indítani a hazája ellen. nem igaz? – Gondosan mérlegelte a borválasztást. milyen nehéz manapság hozzáértő mesterembert találni. – Itt sokkal jobban főznek – felelte szemrebbenés nélkül. Melissa jól van? – Nagyon jól. És mi ilyennek is szeretjük. hogy a West End egyik kevéssé előkelő éttermét választotta találkozásunk színhelyéül. fejezet John Makyns képviselő úgy tett. nyüzsgő. aki képes kijavítani a Tudorkori falazatot. és arról. Láthatóan kerülte a kérdést. – Felénk különb kutyakaját is kapni.6. de arra azért felfigyeltem. az amerikai időjárásról. hogy együtt ebédeltünk. – Talán nem említem meg neki. Telefonon keresztül is próbálta elhessegetni a problémát. a Whitesnál tag – incselkedtem. nem gondolja? – Varázslatos. hogy együtt ebédel felesége levetett férjével. amely nem volt más. hogy valamit el akarunk titkolni előle? – Nos. – Csakugyan. – De talán azt gondolná. – Én eddig úgy tudtam. az egészségemről és arról. – Visszafogottnak tűnt. Egy pillanatig se gondolja. – Ne aggódjon. Hálás mosollyal nyugtázta a fogadalmat. – Milyen Amerika? – Meleg. – Amellett elég kellemes hely.

hogy így járjunk el. – A halott lány nem elég indoknak? – vetettem fel. Baleset történt. Természetesen nem hivatalosan. Igaz. hogy meghallgassa.– Beszéljen nekem Kassouliról. Kassouli ugye nem rendelkezik diplomáciai jogosultsággal. egyenesen rátérek találkozásunk valódi okára. – Kassouli megkörnyékezte őfelsége kormányát. elvárta volna. Megrázta a fejét: – Sajnálatos baleset történt a nyílt óceánon. hanem Bannister tartózkodott a fedélzeten a halál időpontjában. és ez nem történt meg. csak. hogy bíróság elé állítsuk Bannistert. majd lendületesen fűrészelni kezdett a késével. Miért lenne ez baj? – Nem mondtam. Ahhoz sajnálatosan kevés. ez csupán szóbeszéd. Makyns képviselő komoran megcsóválta a fejét. – Nem indíthattak volna újabb vizsgálatot? Csak hogy megbékítsék Kassoulit? – Nem volt rá indokunk. – De akkor sem segíthettünk neki. – Á! – John beleszúrta a villáját egy darabka húsba. – Mint ön is mondja – felelte John óvatosan –. hogy az. hogy a hajót brit földön jegyezték be. noha erre nincs semmi okunk vagy indokunk. – Úgy döntöttem. – Viszont gazdag. mint egy külföldi ország állampolgára. . Ehhez újabb bizonyítékoknak kellett volna előkerülniük. – Tényleg nem tudom megmondani. – De azért foglalkoztak vele? – erősködtem. tehát őfelsége kormányának érdekében állt. nem Mulder. hogy új vizsgálat induljon. majd vonakodva bólintott. – Mit akart? John vállat vont: – Azt hiszem. miszerint az érintettek hazudtak a vizsgálat során? Én úgy tudom. – Szeretünk a befolyásos külföldi befektetők kedvében járni. távol tőlünk vagy bárki más felségterületétől. ám a halottkém következtetései ettől még egyértelműek. ezért is folytattuk le mi a hivatalos vizsgálatot. John homlokráncolva fogadta a bárdolatlan stílust. – Hallotta a szóbeszédet – tettem fel a kérdést –.

azután előrebillentette a fejét. Kassouliembargó Nagy-Britannia ellen? – Összevont szemöldökkel koncentrált. Nick. azután kivonja a befektetéseit. aki átadja nekünk ezt az üzenetet. – Mekkora kárt okozhat? – Akárhogy is. míg a sültről végül sikerült leválasztania az inat. s aprólékos gonddal a tányér szélére helyezte. őfelsége kormánya eljátszott a gondolattal. John sokáig rágódott a húson. ha egyenes választ igénylő. Ügyet sem vetettem a figyelmeztetésre: – Árthat nekünk Kassouli? John hátradőlt és néhány pillanatig a festett mennyezetet kémlelte. esze ágában sincs mindezt elmondani bármelyik lapnak? Őfelsége kormánya nem hinném. Írországba vagy Spanyolországba telepíti át. csak a kormányzat alázatos szolgája? . – Nekem azt mondta. aki nem vagyok más. hogy örömmel venné. hogy újraindítja a vizsgálatot. – Akkor most. mit tegyek? Makyns képviselő elfintorodott. hogy tegyék ugyanezt. fagyos mosolyt kaptam válaszként. Ráadásul éppen olyan időszakban. no meg a hallottakon. – Remélem. fejlődőképes iparágakhoz kapcsolódik. túléljük – felelte John minden meggyőződés nélkül. Ez aligha javítana a munkanélküliségi adatokon. Ráadásul zömük olyan fiatal. felfed előttem egy bizalmas információtöredéket. mielőtt úgy döntött. – A hosszú távú problémát a munkanélküliség okozná. – Nem maga az első. Halvány. elismerem. örökre elbúcsúzhatunk ezektől. de végül meghátrált az egyértelmű bizonyítékok hiánya láttán. – Vagyis komoly kárt okozna? – erősködtem. – Őfelsége kormányát nem lehet csak úgy megfenyegetni. amelyeket bátorítanunk kellene. amikor keményen megdolgozunk azért. – Vagyis Kassouli megfenyegette magukat? – néztem mélyen John szemébe. Viszont zavart okozhatna.Ami azt jelentette. közvetlen kérdést szegeznek neki. – Túlélnénk – erősködött. végül meggyőzi róla az összes pénzes haverját. mint gondolná. – Honnét tudhatnám? – emelte tekintetét a mennyezet felé. – Én. hogy magunkhoz vonzzuk a külföldi befektetőket. Nick. mint akármely politikus. – Annyit semmiképp sem. megszünteti az összes angliai munkahelyét. Ha Kassouli valamennyi munkahelyét Németországba.

– Segélykérő pillantást vetett rám. Egy őrült azzal fenyegetőzik. Nem gondolja. Nick? – Aligha kértem volna segítséget éppen magától. Megölik a rohadékot. Mindeddig csak arról volt szó. – Akkor most mit tegyek? – kérdeztem újra. – Őfelsége kormánya tehát egy leforrázott macska fürgeségével reagált. John. – Ki akarják nyiffantani. másrészt. hogy Kassouli meg akarja gátolni Bannistert a St. attól tartok. hogy nem szaladtam egyből a miniszterelnökhöz. mi mást akarhatna vele. mint amikor kockára teheti amúgy is törékeny kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal. mert ennél is jobban rettegett attól a lehetőségtől. átszaladt az ipari minisztériumba. kik fognak ott várni ránk? Hableányok? – Meg kell jegyeznem. – És azt is elfelejti. egyrészt. Csupán… hogy is mondjam… utalt a helyzetre. az isten szerelmére. amit tőlem hallott. hacsak nem segítek haleledelt csinálni Anthony Bannisterből. hogy totális gazdasági háborút indít Anglia ellen. John fájdalmasan elfintorodott: – Ezt maga Kassouli mondta? – Nem egészen. Mit gondol. vagy az isten tudja. ha tudnám. Az a nyavalyás sose érné be ennyivel. mert rettegett Kassoulitól. de el nem tudom képzelni. – Felejtse már el ezt a fellengzős stílust. – Nagyon is odafigyelnének. John. A sajtó semminek sem örül annyira. hogy mindeddig nem hallottam olyan utalást. mint rám? – Haleledelt? – John hihetetlenül értetlen tudott lenni. hogy kitálaljam az egészet a Fleet Streetnek? Valaki majd csak odafigyel rám. mintha komolyan mérlegelné a kérdést. – Ön szerint mi lenne a leghelyesebb. Pierre elnyerésében.– Az isten szerelmére. mit tegyek. – Örüljön. hogy az egész ügyet kitálalom a Fleet Street-i firkászoknak. amely esetleges gyilkosságra vonatkozna. addig aligha. Hazavágják. hol foglalkoznak az ilyen ügyekkel. Hűvösre teszik. könnyítse meg a dolgomat! Mondja azt. – Akkor. hogy elkormányozzak egy hajót egy x-szel megjelölt pontig. ha akart. Rendszerint olyan . Vagy azt akarja. – Vállat vont. hogy ez az egész inkább tartozik a kormányra. hogy Kassouli sosem fenyegetőzött nyíltan. John. Nincs egy barátunk se Washingtonban. és próbált úgy tenni. aki betarthatna egy kicsit Kassoulinak? – Amíg ekkora pénzekkel járul hozzá a kongresszus költségvetéséhez. Ha más nem. John meglötyögtette a fehérbort a poharában. a plecsnim csak felkelti a figyelmüket. Maga mindent tud az egészről! Amint telefonáltam. Azt várják tőlem. és szétkürtölte. hogy a kormány ura a problémának.

de hát.közvetítők útján. ahol befejezhetem a felújítást. Melissának pedig mondja meg. Nem teszek mást. Kassouli természetesen letagadna mindent. Őszintén szólva. Nick! – emelte fel John a kezét. Úgy gondolom. John? Mondja meg neki. Az ön által említett információ értékes. Nick. mielőtt útnak indulok. amit elmondtam? – Az első kérdésre a válasz: igen. mi lesz. hogy őfelsége kormánya igencsak hálás. amilyen maga. ha eddig ismeretlen bizonyítékok kerülnének napvilágra. hogy elérte. Mindeközben maguk elveszítenek egy csomó munkahelyet. Nem fogok segíteni Kassoulinak. csak még többre lenne szükségünk. ha Mr. mert nem akarok az apámmal együtt én is sittre kerülni. amit akart. ha ön továbbra is . én megtettem a magamét a hazáért. Kassouli nem szegezné torkunknak a kést. ezt még bizonyítani is tudom. bár ettől őfelsége kormányának még komolyan fontolóra kell vennie minden eshetőséget. – Mégis úgy vélem. mint említettem. a fenyegetések nem hangzottak el nyíltan. teljes csőd az egész életem. Ezért is kell… – Hát rendben! – szóltam közbe. a másodikra: nem. és ha kell. Nick. – Természetesen senki sem próbálja felelősségre vonni magát a kialakult helyzetért. – Akkor elmondom. igazán örülnénk neki. Elmondaná ezt neki. de ne is próbálják rám kenni. – Ismétlem. Következetesen kerülte a tekintetem. ezért nincs is értelme keresni. – Mindezzel csak annyit szeretnék mondani. nem vagyok őfelsége kormányának a tagja… – …egyelőre. – Akkor meg folytassák le azt az átkozott vizsgálatot! Miért ne tehetnék meg? – Mert a balos sajtó szüntelen rágalmai ellenére őfelsége kormánya nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatás munkáját. Valós ez a fenyegetés. mert nem fog megtalálni. hogy ne is próbáljon megkeresni. ezért kellene minél többet megtudnunk a természetükről. – Nick. Ilyenek pedig nincsenek. Új vizsgálatot csak akkor folytathatnánk le. elvontatom valami biztonságos helyre. sőt a lehető leghálásabb lenne azért. A gyerekek iskolaköltsége ott van a bankban. mint visszatérek Devonba. hogy a helyzet meglehetősen kényes. – Valóban? John elhessegette a pincért. teszem azt? Érthető. több pénzem pedig nincs. bizonyos mértékig képes vagyok átlátni a kormány gondolkodását. és ha Bannister átkozott lotyója még nem lopta el a hajómat.

hogy folyamatosan tájékoztasson bennünket. Harry Abbottra gondoltam. – És mennyire lenne hálás őfelsége kormánya? – űztem gúnyt választékos kiejtéséből. – Miért ne mehetnék el egyszerűen a rendőrségre? – kérdeztem. igaz? Mindez csak elősegítheti a céljai elérését. hogy engedjek Kassoulinak. igen. nem igaz? Vagyis segítsek neki. Kassouli szándékairól. igaz? – Azt akarjuk. Fogalmazzunk inkább úgy. hogy szemmel tartsam Kassoulit. éppen az. Rajtam keresztül. haszontalan lenne levonni bármilyen elhamarkodott következtetést. a maga titokzatos és nem hivatalos módján. . aki mindig annyira közel állt hozzám. ahogyan a kísérőhajó viszi át a teherszállítót az aknamezőn. – A szemébe néztem. Csakhogy Abbott munkája nem más. – Azt hiszem. bár természetesen le fogom tagadni. ha végrehajtom a tervét. és úgy navigált a gondok közepette. Nem kérünk többet. – Mert azt kellene találnia. hogy szó lehetne bármilyen anyagi ellentételezésről. Ez az egész ügy teljes egészében titkos és nem hivatalos. Erőltetetten felnevetett. Erről lenne szó? Makyns képviselő alaposan megrágta a választ. és őfelsége kormánya rendkívül hálás lesz érte. – Maga szerint Bannister megölte a feleségét? – Azt hiszem. – Maguk aztán a simlis csapat. – Azt akarják. – Úgy érti. Kassouli a maga módján kielégíthette a bosszúszomját. – Csakhogy az egyetlen mód arra. döbbentem rá hirtelen. És maga is vissza akarja kapni a hajóját.tájékoztatna bennünket Mr. hogy ilyen kérés valaha is megfogalmazódott. Makyns képviselő politikai előnyt kovácsolhatott a helyzetből. – Nem hinném. – Krisztus a kereszten! – Kivártam. valóban. Nick. hogy bízunk a hazafias érzelmeiben. Halvány félmosoly jelent meg John arcán. őfelsége kormánya már ott is képviselve van? – Nos. amíg végre rám nézett. Micsoda gyönyörű és finoman árnyalt terv. Nick. mint elnavigálni Bannistert az aknamező közepére. Csak némi információt. hogy az ügy messze meghaladja az ő kompetenciájukat. És mindketten engem választottak eszközükként. de végül bólintott.

mint nekem. Tonyt. . – Ki ne őrülne bele ekkora gazdagságba… – Az órájára pillantott. Nick. hogy tetszés szerinti sorrendbe rendezze a szavaimat. Szerencsétlen flótás. hogy valamennyien a lehető leghálásabbak lennénk. – Ezt ígérte Kassouli. – Inkább Melissáé. Én csak annyit mondhatok. s abban a tisztességben sem részesülnek. hogy azok a fickók. Bannister közeli jó barátja. Makyns képviselő és jómagam egyaránt viseltük a Melissa által ránk aggatott szarvakat. – Nem nézett rám beszéd közben. – Úgy tudom. attól tartok. és új munkahelyeket teremtene Nagy-Britanniában. de nem sikerült. hogy több ideje marad összebújni válogatott hírességekkel. mind kolostorba vonultak? – A martalócaink – közölte John sértett hangon – nem Bannister kertjében pihentetik a hajójukat. csak Melissának több ideje marad a társasági életre. és a maga lehető legcirkalmasabb. – Nem állnak persze túlzottan közel egymáshoz. és ezt is csak magánemberként. Próbálta elrejteni a megkönnyebbülését. Talán még társalog is a halott lánya szellemével.– Ha holtan akarja látni – szegeztem neki a kérdést miért nem használja valamelyik martalócát? Vagy azt akarja mondani. – Talán bemutathatná őket – vetettem fel segítőkészen. – Vagyis őfelsége kormánya igazán hálás lenne – foglaltam össze a hallottakat –. gondoltam: – Csakugyan? Nem gondoltam volna. – Önnek jogában áll. – Szent Isten! Már ennyi az idő? És Nick… – És. John? – Egyetlen szót se a sajtónak. én akkor sem tehetek mást. hogy a rendőrség is szemet hunyna e felett. mint a leghatározottabban visszautasítok minden célozgatást. ha segítenék eltenni az útból Melissa barátját. Nyughatatlan lelkekről beszél. akik rendre eltünedeztek az egységemből. John. hogy Bannister közelében lehetnek. ha szemet huny a bosszúja felett? Munkahelyeket? A képviselő idegesen összerándult: – Ne legyen nevetséges. Nick! – Annak a fickónak nincs ki a négy kereke. Alighanem úgy értette. amely egy esetleges gyilkosságra vagy akár az ön bűnrészességére vonatkozik. vagy hagyja. hogy egy médium elhitesse ezt vele. legkörülményesebb módján azt állítja. amennyiben egy nagy befolyású külföldi nagytőkés minél több befektetést hozna.

majd diadalmasan elvigyorodott. büdös. és ezért. – Három rohadt éve. – Érdeklődéssel tekintett rám. Telefonáltam a Fleet Streetre. és devoni társaival összevetve drága is. aki súlyos sebesülést szerzett a Falkland-szigeteken. Talán megkérdőjelezték a jogcímét? . Nick. – Mickey mindig is átkozottul büszke volt az emlékezőtehetségére. – Miért nem látogatott meg a kórházban? – Ne legyen már ekkora fasz. Egér most négy korsó sört hozott ki az asztalunkhoz. hogy megtegyek. Hosszú órákat vártam az ajtaja előtt. hogy helyrehozzam. Micky hosszan és hitetlenkedve meredt rám. ingerülten csettintgetni kezdett. Ki rendezte így le? – Anthony Bannister haverja. Egy dél-afrikai. szerencsétlen adófizetők kerek százezer fontot adtunk mindenkinek. akkor mi. – Ledöntötte az első korsó java részét. Még úszik? – Épp csak hogy. lám. márpedig nem csal. és Micky Harding épp ezért választotta. hogy Bannister egyik haverja összeverte? – Mert szükségem van Bannister pénzére ahhoz. – Szörnyen néz ki. halálra untatott azzal a nyavalyás csónakkal. máris kiszagolta a sztorit. valamint keresztnevének köszönhetően óhatatlanul kiérdemelte az „Egér” gúnynevet. – Köszönöm szépen. A kormányhoz fordultam segítségért. hogy még találkozunk. – De ezt senkinek sem mondhatja el – tettem hozzá sietve –. – Ha az emlékezetem nem csal. – Sycorax. de cserbenhagytak. Fejenként kettőt-kettőt. ha szétkürtölöm. amit nem akartak. és még mindig tudom. mert különben elveszítem a hajómat. A kocsma szutykos volt. lám. igaz? – Igaz. – Láttam az ocsmány pofáját a lapokban. Így hát megtettem az egyetlen dolgot. – Istenemre – tette hozzá –.Fizetett és otthagyott. Lehunyta a szemét. nem emlékszik? Maga volt olyan szemérmes. – És miért veszíti el. viszont közel esett a lapok irodáihoz. – Lám. akik a Falkland-szigeteken végigkövették a zászlóaljam minden lépését. Harding egyike volt a riportereknek. Mi a baja velünk? Talán nem bírja a szagunkat? Egészség. – Nem gondoltam.

– Francos pokol. amikor ilyen sok munkahely forgott veszélyben. a munkahelyek megmaradnak. hogy ez a férfi már látott mindent. de vajon Kassouli le fogja tagadni. hanem mert lehetetlen volt semmit se tenni. – A kereszt persze segíthet… – gondolkodott hangosan –. Nick. hogy a kormány csak örül neki. amikor ezt a szót használtam. – Jesszusom. és tudatta. vagy akár csak utalunk rá. Minden porcikája a fásultság érzetét árasztotta. nem igaz? – Nem tudom. Micky elfintorodott. Kassouliról és Makyns képviselőről. Most is kétkedve nézett rám. meséljen el mindent! Beszéltem neki a Sycoraxról. hogy még azt se tudni. de nem azért. – Értem. – Nyilvánvaló. Magának agyzsugorítóra lenne szüksége. Annyira tökéletes. viharvert arccal és egy gyanakvó menyét észjárásával. még a hajóját is megtarthatja. hallott mindent. Pont ez a lényege a tökéletes gyilkosságnak. Szóval meg akarja őrizni a lelke tisztaságát. – Néhány pillanatig némán pöfékelt. Elmondtam neki mindent. Tony úgy ránk húzza a sajtó vétséget. hogy Bannister megölte a feleségét. Az egész egyszeriben hazafias kérdés lett. s ennek eredményeként hogyan kerültem slamasztikába. Elvitt száz lepedőt? – Nem sok híja. – Kedélyes gúnnyal megcsóválta a fejét. Beszéltem Bannisterről.– A válóperes ügyvéd alaposan megkopasztott. Egér. Miért van rám szüksége? – Mert semmi sem bizonyítja. Elmondtam. hogy csak úgy zörög. mert Bannister oldalán álltam. Jill-Bethről. – Maga szerint van rá esély. gyilkosság történt-e. haver. hogy valaha hallott magáról? – Lefogadom. Igaz? . ha Bannistert hazavágják. nem riporterre. – És a kormány is tagadni fogja. hogy Bannister tette? – Sejtelmem sincs róla. – Ha viszont gyilkosságot kiáltunk. és nem sokat hitt el az egészből. – Vagyis egy elítélt bűnöző fia áll szemben az egész brit kormány és a világ leggazdagabb emberének szavával? – Nagyjából. hogy beszélt magával? – Arra mérget vehet. kéretlenül nyers modorral. – Remek. Testes férfi volt. Na. – Akkor miért nem játszik rá az egészre? – kérdezte. Kassouli fejét akartam. majd rágyújtott és felnézett a füsttől foltos mennyezetre. hogyan csalogattak el Kassouli házába.

és vízi hulla. és a vonal végén Micky bácsi a magnójával. hogy többé nem vagyok egymagam a pöröly és az üllő között. hogy igaz. a sajtó majd fogja. Ha pedig nem lesz semmilyen bizonyítékunk. és ezt olyasvalakitől kaptam meg. Egy mikrofon az inge alatt. hogy megölte a feleségét. Segítségre volt szükségem. – Nem. mint én. Pont az olyan utcai söpredéknek való. Hagyni fogom. Szép kis mese. Nick! Ott kell maradnia. – Nézze. tud segíteni? – Megkönnyebbülést éreztem. – Látta vonakodó arckifejezésem. nem? – De. egy antenna a gatyájában. – Ez tetszik. Százezreket foghat rajta. amit akart: egy újabb vizsgálatot Nadeznha halálának ügyében. hogy elkoboztatja. Nick! – Akkor. hiszen biztosan nem lesz mersze bevallani. – El akarja hozni a hajót? – Hogy az ördögbe ne! Bannister azzal fenyegetőzik. akit arról a francos balettről neveztek el. – Maga a tökéletes gyilkosság – füttyentett elismerően. Ha a brit kormány nem veszi komolyan Kassouli tébolyát. – Megcsóválta a fejét. töketlenkedő kormány. – Ez a Kirov kisasszony. az amerikai lány nem tud beszélni magával. A bűz leple alatt még én is egérutat nyerhetek mindenki elől. Így talán még Kassouli is megkapja. de bizonyítékra van szükségem. szép nagy didkókkal. azután eltűnök a világ szeme elől. – És mennyivel olcsóbb. Ne tegye.– Naná. nem. Ha nem tud beszélni magával. Kassouli fenyegetései semmivé foszlanak a nyilvánosság fényében. méghozzá adómentesen. vagy hogy merényletet tervezett a nyílt óceánon. hogy a sajtó megkeverje a szart. és a bűz az egekig csapjon. Egészség. ha beszél velem? – Be fogjuk vezetékezni. feleséggyilkos brit tévésztár. Bár én úgy tervezem. nem. pajtás. Dúsgazdag jenki egy arab lókupec nevével. haver! Ha nem lesz ott. – Azt pedig lehetetlen bizonyítani. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. – Összeráncolta a homlokát töprengés közben. – De hogyan bizonyítana bármit is. és nekem elegem van az egészből. nem lesz semmilyen bizonyítékunk. mint egy válás. találkozni fog magával? – Azt mondta. hogy holnap kimenekítem a hajómat. akit két éven át minden erőmmel igyekeztem elkerülni. lecsúszott háborús hős. hogy meg akarta zsarolni a brit kormányt. – Nem – rázta meg Micky a fejét. – Meg lehet csinálni? . nem lesz sztorink sem. – Segíteni fogok – közölte komolyan Micky –. és felsóhajtott. hogy a teher végre lekerül a vállamról.

Esett. – A meggyőzés erejével beszélt. vagy visszatért a Hamble kikötőbe. Mondja azt. Hintsen hamut a fejére. hogy maradok. talán a feldühödött francia bérbeadó szállíttatta el. A Sycorax azonban még ott horgonyzott a kikötőhelyen. hogy örökre végeztem a filmjével. A másnap reggeli vonattal visszautaztam Devonba. s a motor alól előhúztam az elrejtett . érti? Mondja azt Bannisternek.és a tatvitorla oldalmerevítőire. hogy Jimmy a helyükre csavarozta a bal oldali veretlemezeket. Mondja azt Kassoulinak. – Lefogadom. benne van a játékban? Bannisternek nem sikerült meggyőznie. de mindig így megy a dolog. – Akkor vonjon vissza mindent. vagy a legénység a tengeren gyakorlatozott. Odasántikáltam a hajóhoz és felkapaszkodtam a kormányállásba. Különben is. Meg kell szereznem hozzá a főnök engedélyét. hogy szeretné navigálni a hajóját. hogy tévedett. Maga szerint hogyan ássuk elő a pedofil papokat? De az egészhez mindenekelőtt az kell. – A királynőért és a hazáért cselekszik. Nick. és most mérhetetlen megkönnyebbülést éreztem. Felnyitottam a fedélzeti nyílást. – Már azt is megmondtam neki. Nick. De csak amíg a sztori ki nem pattan. – Nem akarok érte pénzt. nem kell örökké színlelnie. azután levakarok magamról minden gazdag fickót. Magamban már felkészültem arra. a sztori izgalmai semmivé foszlatták korábbi világfájdalmát.– Hogyne lehetne. hogy csak a hiányát találom. Rávilágít a jenkik alávalóságára. Láttam. ahogyan Kassoulinak és Makyns képviselőnek sem. Micky azonban könnyedén elvégezte a feladatot. Beleegyeztem. De akkor sem voltam már egyedül. hogy készséggel csapdába csalja Bannistert. egy hónapon belül itt lesz. A Wildtrack elhagyta a folyót. és leereszkedtem egészen a hajófenékig. Meddig tarthat. – Természetesen fizetünk is a sztoriért – jelezte Micky. s most készen vártak a fő. hogy maga együttműködjön velük. Etesse meg őket! – De én nem akarok Bannister mellett maradni – kiáltottam fel szerencsétlenül. Megcsóválta a fejét: – Maga aztán tényleg nagy fasz. A Mystique szintén eltűnt. amíg az amerikai tyúk felbukkan a száz lepedőjével? – Nem tudom. Nick. Akkor. Munkahelyeket ment meg.

sem ennivalót nem találtam a Sycorax fedélzetén. innen ráláttam az esőáztatta folyóra. miközben a hajó elhalad Bannister háza előtt – az idegenvezető bizonyára most közölte velük. – Kemény fából faragták – vontam meg a vállam. amit elkezdtünk – feleltem jámboran. hanyag mozdulattal dobta le őket a szófára. Lecsuktam a Sycoraxot. – Akkor most megcsinálja a filmet vagy nem? – követelte a választ. sajtot és kenyeret a konyhában. A nagy szalonban ettem. ahol azt kellett látnom. – Úgy érti. Megfordultam. Sem sört. – Jó napot! – köszöntem udvariasan. kilépett – jegyezte meg epésen. Gyanítom. befejezhetnénk. hogy keressek némi sört. hogy a házvezetőnőt látom a konyha felé sietni. Most kezdtem érezni a kimerültséget. Néhány héten belül. és láttam. már a szennylapok történeteitől lesz hangos a világ. aztán kibújt átázott esőkabátjából. így aztán beengedtem magam.fegyvert. – Azt hittem. – Úgy vélem. hogy hamarosan elmegyünk innét. . de tartottam magam Micky Hardingnak tett ígéretemhez. hogy tátott szájjal meredjenek a fényűző otthonra. és még többen zarándokolnak el ide. tűnődtem. hogy a házvezetőnő nincs otthon. hogy ebben a házban lakik a híres Tony Bannister. de Jimmynek nyomát sem láttam. hogy már nem kell sokáig vesztegelnie ezen a folyón. Eredetileg úgy terveztem. mégiscsak szüksége van pénzre? – Mindkét karján bevásárlószatyrok lógtak. hogy már aznap délután útnak indulok. Nagy kirándulóhajó pöfögött felfelé a vízen. amiért szembesítettek a nyilvánvaló hazugsággal. ezért felbicegtem a házig. csak amíg csapdába csaljuk a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereit. Ha Mulder nem habozott átkutatni a Mystique-ot. gondoltam. hol rejti el a tartalék kulcsokat. Semmi sem mozdult a folyón. ahogy a turisták arca nekipréselődik az ablakoknak. ám ehelyett Angela Westmacott lépett a szalonba. Megtorpant. és maradtam. hogy a kirándulóhajók apám tárgyalása idején is jó üzletet csináltak. miért tenne kivételt a Sycoraxszal? Visszamásztam a fedélzetre. A becsapódó bejárati ajtó zaja hangosan visszhangzott a házban. és valahogy szégyenérzet töltött el. leszámítva az esőcseppek nyomán fodrozódó vizet. és arra számítottam. és megnyugtattam. láthatóan meglepte a jelenlétem. – És hogy van az édesanyja? – kérdezte Angela fagyos hangon. hogy alvás helyett több órát áldoztam az időzónák feletti röpködésnek. – Erről talán még beszélnünk kellene – javasoltam békülékenyen. Tudtam.

Szívszaggató hang riasztott fel. maga ellenszegül. utál az egész stáb. keskeny válla görcsösen rázkódott a sírástól. hogy elnézzem az ablaktáblán lecsorgó esőcseppeket. – Mert senki sem támogat! Bármit is teszek. mert többé már nem voltam a hatalmában. – Angela hangjából sütött a hitetlenség. de végül azt mondta. – Micsoda egy alávaló féreg maga. – Azt mondtam. amíg nem teszem. ezektől az elkényeztetett. ahogyan maga akarja. de lebeszélt róla. amit maga akar? És ha nem teszek mindent pontosan úgy. A támadó kígyó fürgeségével csapott le rám. akkor elveszi a hajómat? – Az isten szerelmére! Ha én nem kényszerítem. hogy maga ott van Dallasban. Utál Matthew. mint egy istenverte öszvér! Az a nyavalyás stáb . – Azért különös módszerei vannak. a könnyek végigperegtek az arcán. csak készíteni egy filmet. maga képtelen bármit is megtenni! – Nem tudta abbahagyni a zokogást. – Hát nem látja. amikor beszéltem vele. A hosszú ablak másik végében állt. hogy Jill-Beth minél előtt térjen vissza Angliába. – Anya már csak ilyen. amikor haldoklik. hogy megzsaroljon? Hogy nem kapom meg az alkatrészeket. hogy milyen csodálatos film lehetne belőle? Miért nem hajlandó egy pillanatra sem belegondolni? – Ahhoz is elég csodálatos. maga utálja. Szipogni kezdett. és én nem tudtam. A felhők már-már megérintették a szemközti domboldalt. Különösen. Megfordultam. mit mondhatnék. utál maga is! – Ez nem igaz. Elfordultam. s amikor észrevett. Nem érintettek meg a sértései. majd később visszahívom. görcsösen eltorzult arca minden szépségét elvesztette. csak abban a percben éppen nem tartózkodik a házban. Először mintha meg is lepődött volna. – Medúza? – Válaszra várt. azután megtörölte orrát a kabátja ujjában. – Olyan. Egy igazi filmet. ami azt jelentette. Nick Sandman. Bármivel próbálkozom. Elszörnyedve és zavartan meredtem rá. – Pedig én semmi mást nem akartam – szipogta két görcsös roham között –. hogy elérje a céljait – jegyeztem meg keserűen.– Az anyja nagyon is egészségesnek tűnt. Micky Harding újságja állt mögöttem. Azért fohászkodtam. dühösen fordult el tőlem. és szabadítson meg ettől a komédiától. megszállott és végtelenül önző emberektől. hogy Angela zokog. és legnagyobb döbbenetemre azt láttam. hogy a köd hamarosan leszáll a kikötőre.

egész álló éjszaka. – Mégsem húzódott el tőlem. Angela mesélt midlandsi gyermekkoráról. a bálnák megmentéséért és a marihuana legalizálásáért. Matthew mozdulni se képes nélkülük. És. – Én is sajnálom – zokogta bele a szavakat koszos pulóverembe. magam felé fordítottam és szorosan átöleltem. és most. és még azt sem tudom. sőt igaz film. hogy ilyennek látják. csak hogy még jobban összekavarjak mindent. Nem akartam. hogy leszokom erről az átkozott bagóról. – Á vállára tettem a kezem. Esett egész délután. hogy remegő kézzel szétszórta a szőnyegen. – Sajnálom – suttogtam. és próbálta lerázni magáról a mérhetetlen önsajnálatot. már amennyire érzékeltem. de egyszerűen képtelen volt gátat vetni a sírógörcsnek. Kivettem a parázsló cigarettát az ujjai közül és a medencébe pöcköltem. stábját. de hogy is tehetném. még ha egy szarzsák képtelen is felfogni! – Átkozott legyek – lépkedtem végig a kiömlött cigarettákon –. de csak annyit ért el. Gyűlölte. – A francba. elővett egy doboz cigarettát. hogy ez legyen. igenis megér ennyit! Mert jó film. Nem ellenkezett. meg is tettem. baptista lelkész apjáról és messzemenően tiszteletreméltó anyjáról. de sosem gondoltam volna. – A pokolba magával és minden férfival. idejét. mint maga! És Tony.többet törődik a szakszervezeti gyűlésekkel. Felé léptem: – Megér ennyit ez a film? – Igen! – sírt fel. Szitkozódott. Hogy nem képes megmondani. én meg olyan átkozottul fáradt vagyok! – Egész testében rázni kezdte a zokogás. . Nick! Felhasználtam a cég pénzét. – Én igen. – Megfogadtam. de én akkor is elkötelezett vagyok. ezen az esős délutánon. ingerülten felkapott egy szálat és meggyújtotta. meg az előkelő egyetemről. Beszélgettünk. merre jár! De ha meg is találom. mit vár magától. és beszélni akarok magával. maga vastagon leszarja az egészet. – Az első pillanattól ezt akartam tenni. képes leszek-e befejezni ezt a filmet! A legtöbbször azt se tudom. és maga olyan átkozottul csökönyös. Mindig csak nekem! Csak mert ő annyira átkozottul lusta. – Mi a baj Bannisterrel? – Hogy retteg magától! Ez a baj vele. egész este. ezért kell nekem megtennem. ahol teljes mellszélességgel küzdött az atomfegyverek ellen. – Istenem. Megkereste a táskáját. – Annyira hasznosnak tűnt az egész – szólt ábrándos hangon. mintha leprás lennék! – Valami elpattant benne. akkor is úgy néz rám. mennyire fáradt vagyok. mint a forgatással. amikor ilyen balfaszok vesznek körül.

– Megteszik – helyeseltem. Nem mintha Angela annyira ódzkodott volna attól. – Persze nem is erre kellettem neki. ha nem ilyen szép. mire gondolok? – Nekem is folyton ez a problémám. – Elmosolyodott. hogy a lábam tetszik neki. Felemelte az egyiket az ágyról és kritikus pillantásokkal méregette.– Az apád is így gondolta? – Ő is meg akarta menteni a bálnákat. mi történik velem. idősebb férfival. de visszataszító küllemű személyével. – Felnevetett. és itt találkozott Anthony Bannisterrel. Úgy értem. hogy a külseje vagy a képességei miatt alkalmazzák-e. mit gondolsz? – Talán beleszeretett a visszahúzódó és mértéktartó természetedbe? Hangos sóhajjal fújta a füstöt a mennyezet felé. hogy talán épp emiatt küzd olyan szenvedélyesen ezért a filmért. – Pedig én mindig nehezteltem a külsőm miatt. és repült délre. hogy a rádió végleg becsődölt. A rádiótól az anyavállalat tévétársaságához igazolt át. – Szegény apa. ahol rá kellett jönnie. – Mindig azt mondta. Meg azt. – Tényleg csodálatos lábak. Azért elboldogultam. a képességei felérnek egy eszes. – Tényleg nem rosszak. Az utolsó évben hagyta ott az egyetemet. ha a vasárnapi iskolában tanítok. aki nyári rádióadót üzemeltetett a Földközi-tengerre látogató angol turisták számára. – Szegény? – Mennyire szerette volna. az ember sose tudhatja. hogy bebizonyítsa. Ezután Angela a csődbe ment rádió levélpapírját felhasználva talált magának egy valóban működő rádióadót Ausztráliában. én pedig arra gondoltam. – Kezdetben nagyon izgalmas volt – emlékezett vissza –. – Ezen elgondolkodott egy hosszú pillanatig. Isten tudja. Érted. hiszen semmit sem tudtam a rádiózásról. Kétségbeesetten vágyik a lehetőségre. aki éppen akkor Ausztráliában . azután összeráncolta a homlokát. ha már férjezett lennék. – Megint a lábaddal? Bólintott: – Megint a lábammal. Angela viszont találkozott egy sima beszédű. legkevesebb két gyerekkel. – Akkor mire kellettél neki? Felém fordította a fejét: – Mégis. hogy szükség esetén kamatoztassa jó megjelenését.

– Nem mozog eleget. hallgattuk az esőt. Talán éppen ezért olyan jó a munkájában. A férfi munkát ígért neki a cégénél. – Gyenge – foglaltam össze. És akkor még ott van a megjelenése – tette hozzá szinte védekezően. – Olyan sebezhető. ő pedig összegömbölyödött a karomban. – Kizárólag az ő kedvéért? Angela vállat vont. amit a nála erősebbek mondanak. – Meg fog kérni? . amikor megismerkedtetek? Bólintott.forgatott. amibe kerül? A szemembe nézett. Egy villanás. Nagyon jó a munkájában. – Kezd úszógumit növeszteni – jegyeztem meg epésen. – Kerül. pedig állandóan retteg. – Sok szempontból hasonlítunk egymásra. – így hát visszajöttem. ezáltal megkedvelteti magát. hogy szupermannek öltözzem. Te erős vagy. és máris kívül viselem az alsónadrágom. – Elnyomta a cigarettáját. Észrevetted? Úgy viseli a sikert. – Könnyű neked ezt mondani. Lágyan felkacagott. mint valami álarcot. Nick. Ezért próbál olyan kedves lenni mindenkihez. csak azon túl egyáltalán nincs önbizalma. – Tony úgy gondolja. – Még nős volt. amikor bemegyek a telefonfülkébe. – Neki is jó lába van? – kérdeztem elképedve. hogy senki sem kedveli őt. azután kijövök. – Én kedvelem Tonyt. Az emberek azt hiszik. – Az angol tévében akartam dolgozni. – Miért? – Nem is tudom. és egyetért bármivel. Szorosan magamhoz öleltem. Az emberek megnyílnak előtte. igen. de nem használja egyiket sem. Egy ideig némán feküdtünk. sikeres és magabiztos. amennyiben vissza akarna térni Angliába. Játszadozni kezdtem egyik hosszú hajfürtjével. Összevásárolt mindenféle súlyzó-készletet. azután hozzám simult. Haza akartam jönni. – Csak látnád. Igazán kedvelem. – Ha megkér. mert azt hiszi. de nem mondott többet. – Hozzámész? – kérdeztem végül.

– Talán változtathatok rajta – élénkült fel. ami jót tesz a karrierjének. mint egy gyerek. – Néhány pillanatig némán. – Az már igaz. bárcsak lett volna ő is katona. – Mert annyira sikeres. és egyedül akkor magabiztos. – Olyan akar lenni. Egyszerűen csak bizonytalan jellem. amikor a nehéz leckét magolja. – Nem lehet. – Fanny kemény fickó. – Vállat vont. Fannyt is ezért kedveli – ment tovább Angela. – Miért? – erősködtem. – Tonyval kapcsolatban tudnod kell még valamit – ment tovább idővel. ha a tévékamerák rá szegeződnek. mozdulatlanul feküdt. ha majd még többen elfogadják. – Hosszú. mint te. ő is erősebb lesz? Sosem hittem az ilyen változásokban. – Talán. – Szent isten! – Elégedetten dőltem hátra és cirógattam Angela csupasz hátát. – Nincsenek közeli . karcsú ujjaival végigtapogatta a sebhelyet a vállamon. – Akkor miért mész hozzá? – Mert… – Újra elnémult. Tony is keménynek érzi magát. – Nagyon lassan beszélt. akit inkább elfogadnak a társaságban. Odakint a folyón sirályok szólongatták egymást bántó hangjukon. mint Melissa. – Hát. – Szívesebben venne el olyasvalakit. Azt hiszem. – És ha az ilyen kemény fickók tisztelik. Azt kívánja. végül megrázta a fejét. – Szegény? – Irigyel téged. – Pompás házasságotok lesz – jegyeztem meg keserűen. és egyáltalán nem örülök olyankor magamnak. bizonyos idő múlva. amikor az emberekkel találkozik. – Te erős vagy – mondtam inkább. ha a kamerák mindenhová követni fognak benneteket. de talán beéri velem is. retteg a gondolattól. Szerinte te is megveted őt. – Mert jó férj lesz belőle. – Azt hiszem. hogy érdemes is a megvetésre? Büntetésül kihúzta a hajfürtjét az ujjaim közül. hogy valamelyik konkurens tévécsatorna átcsábít magához. akik szerinte megvetik őt. – Szereted őt? Ezen láthatóan hosszan elgondolkodott. Mert én önbizalmat adhatok neki. Hatékony vagyok. nem sírok túl gyakran – értett egyet –. – Ő nem szolgált rá a megvetésre.– Talán.

azután egy hosszú pillanatig a mennyezetet kémlelte. – Barátot nehezebb találni. – Romantikus alkat vagyok. nem gondolod? Milyen hosszú út vezetett ide. mert mellette biztonságban érezném magam. És nekem sincsenek. – Azt akarja. Nick? – Igen. hogy Tonyé vagyok. – Belefáradtam már abba. nem igaz? Megkapnám ezt a házat. esküvő oda. . hozzámennék feleségül. csak azért kapom meg a legjobb állásokat. hogy adjam fel a munkám. vagy bármelyik más nőt. – Talán nem lenne rossz – értettem egyet –. hanem egy férfit. – Neki nincsenek. a baptista lelkész midlandsi otthonától a Devon folyó felett magasodó fényűző palotáig. – Tony nem hűséges hozzám. miután összeházasodtunk. Az északi szél nekicsapta az esőcseppeket az ablaktábláknak. de vajon helyes lenne-e? – Milyen romantikus kérdés. igen. – Elég nagy ostobaság tőled. valahányszor a Sycoraxszal visszatérsz a kikötődbe. amint dagadó vitorlákkal menekülnek a védett öböl bejárata felé. mint szeretőt – jegyeztem meg. – Megteszed? – Nem lenne tisztességes másokkal szemben. de most már én sem vagyok az hozzá. – Addig fészkelődött. nem igaz? – Dühítené. – Biztonságban? Angela felemelte a fejét és megcsókolta az arcomat. mert Tony felesége vagyok. – Úgy gondoltam. esküvő ide. ami azt illeti. hogy máris mindenki ezt gondolja. Hiszek a szerelemben. – Biztonságban. és láthatnálak. – Neked vannak barátaid. és senki sem próbálkozik. ha nem tenném. Az se lenne rossz. és magam elé képzeltem a kis hajókat.barátai. – Tonyé vagy? – Mindent és mindenkit birtokolni akar – magyarázta mentegetőző hangon. – És többé nem kellene aggódnom a pénz miatt se. – Végiggondoltam a kérdést. akivel teljesen őszinte lehet. Szeretne egy igazi barátot. Úgy értem. mindenki azt mondaná. Nem engem. Most már mindenki tudja. gondoltam el. – Rengeteg. ha megtudná? Angela bólintott. Vállat vont. hogy férfiak vadásszanak rám. míg talált egy kényelmes zugot a karjaim között. Angela még mindig a szerelemről és tisztességről ábrándozott. Vagyis. – Ezt nem értem.

felismerés csillant a szemében. szerénytelennek ítélem-e a szavait. valami. amikor megláttalak. – Mi történik. – Vállat vont. és túlságosan fényűzően élnek. de sosem gondolja. ahogyan ott feküdt a karomban. Megcsókoltam meleg bőrét. Viszonozta a csókomat. – Te pedig olyan zord és félelmetes voltál. és biztos voltam benne. . csodálatosnak találtalak. – Azt hittem. Hát nem tudsz máris mindent? – Nem tudom például. Megcsókoltam a homlokát. Ajka alig láthatóan szétnyílt. hogy meglepettnek tűnt. mintha megküzdöttünk volna egy ádáz viharral. – Mesélj magadról – kérte. Olyan fiatalnak és ártatlannak tűnt. amint valaki sietősen a kocsma felé vette az irányt. Minden feszültség szertefoszlott az arcvonásairól. majd elmosolyodott. Olyan ez neki. mint a kocsija vagy a háza. És fájdalmat okozna neki. mennyire nem akartál megnyílni. Azt gondoltam. szabadon engedhettük. Első látásra felélesztetted bennem a vágyat. ha le akarja cserélni a feleségét egy fiatalabb szupermodellre? – Tartásdíj. Emlékszem. – Persze – feleltem őszintén. hogy a szél magával repítsen bennünket. – Mert azt hiszi. majd máris visszatért Bannisterhez. pihegése nyomán szétváltak homlokán a sápadt hajszálak. – Így is van – mosolyodott el Angela. – Ezért is nagyon fontos Tonynak. amivel lenyűgözhet másokat. Elmosolyodott. hogy szerelmes vagy-e Jill-Beth Kirovba. – Rettenetesen büszke ember. annyira nyugtalanná tett a jelenléted. Ő minden adandó alkalommal megcsal. Hunyorogva nézett fel rám. Nem hittem volna. hogy lássa. Hosszú ideig néma csendben feküdtünk. és ő azonnal életre kelt. hogy valaha meg foglak kedvelni. az elvált nők legjobb barátja – vágta rá a választ Angela. – Felém fordult. Angelát kezdte elnyomni az álom. Már az első pillanatban. És persze az üzletnek is csak jót tesz vele. – Valóban? – Meglepett azzal. és most már. – Csak próbáltam felkelteni az érdeklődésedet – mosolyogtam –. Motorzajt hallottam odakint az esőben. akkor örökre hűséges maradsz? – És mert tetszetős a külsőm. hogy feleségül fog venni. Rettenetesen. – így volt. hogy elértünk az ágyba. Ezért is gondolom. – Csodálatos a külsőd. hogy megbánt vele. filmet készítesz rólam. hogy gyűlölni fogsz. hogy szép felesége legyen.– Rettenetesen dühítené. hogy a tévésztárok túlságosan okosak.

De nem így történt. – Arrébb hemperedett. – Örülök neki. Azóta máshová vitték? Elmosolyodtam: – Mindig is tudtam. igaz? Ha már ilyen úriember vagy. felkönyökölt és az arcomba fújta a füstöt. – Nem vagyok belé szerelmes. – Előrehajtotta a fejét és megcsókolt. – Biztos? – Biztos. Nick. de nem akartam hazudni Angelának. amikor legutóbb odaát jártam. – A mellkasomra fektette a fejét. Elmélázott a válaszon. Angela láthatóan elégedett volt magával. – Meglepődnél. de ha azt mondod. És Dallas nagyon. – Téged átverni. Vagy legalábbis messze esett. – Buta kis Nick. Nick Sandman. ha tudnád. hogy eszes lány vagy. – Ágyba is bújtál vele? – Nem. amit ilyen igaznak akartam megtartani. – Megmondanád. mi mindent megtesznek az emberek a tévések kedvéért. rágyújtott egy újabb cigarettára. Azt akartam mondani. Angela felkönyökölt az ágyban. hogy nem is találkoztam Jill-Bethszel. A hazugság megöli az érzelmeket. azután visszatért mellém az ágyba. de nagyon messze esik Bostontól. – Igen. és ma délután valami olyasmire találtam. Most már nem. – Nos? Bólintottam: – Az elmúlt néhány napban szerelmesedtem ki belőle. Már el is feledkeztem arról. – Akkor most belém fogsz szeretni? – Talán. készséggel segítenek. Hasra feküdt. – Azért repültél Amerikába.A kérdés teljesen készületlenül ért. hogy a tévétől vagy. mint elvenni a cukorkát a fogyatékos csecsemőtől. hogy ágyba bújj vele? . A légitársaságok például nem hajlandóak kiadni az utaslistáikat. hogy csak most tértem vissza Amerikából. megmondanám. Sandmant. és rettentően fontos lenne megtalálnod egy bizonyos Mr. – Akkor az elmúlt néhány napban szerelmesedtél ki belőle? – Én nem… – Elhallgattam. éreztem a felparázsló cigaretta melegét a bőrömön. – Csak talán? Felemeltem a fejem és megcsókoltam: – Kétségkívül. ha így történt volna. aki elfelejtette magával vinni a forgatókönyvét az Államokba. körülbelül annyira nehéz.

A lepedőre tette hamutartóját és lekocogtatta a hamut a cigarettájáról. – Élvezte. és alighanem egy kicsit őrült. nagyon befolyásos. de én le is akartam fektetni. – Kihallottam a nemtetszést Angela hangjából. Angela felkacagott. ha te fizeted. mert felemelte az arcát és mélyen a szemembe nézett. Csak hirtelen felindulásból ment hozzá Tonyhoz. Igen. – És a lány miért nem tette meg? – Nadeznha mindig azt tette. hogy építsenek úszómedencét számára. halovány. hogy költözzön haza. – Te fizetted a repülőjegyet? – Nem. Mindig itt volt. hogy Bannister talán ilyen agyafúrt módon akarja kicsikarni belőlem ezt a vallomást. Elmosolyodott. Nick. Folyton meglátogatta őket. – Nem igazán. szörnyen gazdag. Ha a szerelem kulcsa a vágyakozás. mégis ruganyos. – Elég költséges csalódás lett volna számodra. és nyaggatta Nadeznhát. és ragaszkodott hozzá. Meztelen teste kísértetiesen hasonlított Melissáé-ra. Pierre miatt akart találkozni veled? – Igen. – Beleszívott a cigarettába. – Tönkre fogod tenni a Wildtrackot? – Nem válaszoltam. – Hirtelen feléledt bennem a gyanú. . hogy megvegye ezt a házat. és semmi sem volt elég jó az ő drága Nadeznhája számára. máris elvesztem. Angela ösztönösen megérezhette visszahúzódásomat. – Miért nem? – Mert be akarom fejezni a filmet. Elvárta Tonytól. amit akart. Bár nem voltak boldogtalanok sem. – Találkoztál Yassir Kassoulival? – Igen. ő pedig újra elhúzódott tőlem. – Senkinek sem fogom elmondani. Ő csak találkozni akart velem. hogy Nadeznha rangon alul házasodott. ő legalábbis mindig ezt mondta. Itt gazdag örökösnő lehetett. hihetetlenül törékeny volt. – Gyűlölte. És Kassouli se segített a helyzeten. Úgy gondolta. – Boldogok voltak? Angela megrázta a fejét. rendkívül céltudatos. hol voltál. azután felült és a lábát keresztbe fonta. A St. amiért elvette tőle a lányát. – És mit gondolsz róla? – Nagyon hatásos. hogy Angliában parádéállat.– Nem. – Kassouli mindig is gyűlölte Tonyt – jelentette ki.

Egyébként nagyon bizonytalan. – Remekül értett a hajózáshoz – vettem védelmembe a halott lányt. csak nem meri bevallani. senki se tudja. nem ő tette? Nem. míg odahaza Amerikában csak egy volt a gazdag és halálba kényeztetett lányok közül. Arra gondoltam. A hajfürtök szertelenül hulltak alá a csupasz hátra. Óriási előrelépést jelentett számára. mit gondolnak az emberek Nadeznha haláláról? Felnézett rám: – Tudom. felkeltem az ágyból és odaléptem az ablakhoz. Közeledett a dagály. hogy elnézzem az összegyűrt lepedőn fekvő törékeny testet. lehetetlen? Nem. – Hihetetlen önző teremtés. de ha így lett volna. hogy feleségül vette Nadeznhát. Bár. Úgy értem.oldalán igazán híres tévésztárral. akkor sem említi. nem gondolod? Elmosolyodtam. . Úgy gondolta. milyen ellenállhatatlanul vonzódik Bannister az erős asszonyokhoz. – Tudod. – Azért ez a tény nem ér fel egy ajánlólevéllel. – Nem. hatalmas csapást mért volna a büszkeségére. kivel. hogy gyengébbek nála. ha megpróbálom lehántani az igazság következő rétegét is. az ár örvényei elborították a lapályokat és megemelték a túlsó parton kikötött kis bárkákat. Eleinte zavarban éreztem magamat a hátamat elcsúfító sebhelyek miatt. kedves teremtés volt – szúrtam közbe olyan ártatlanul. – Én úgy hallottam. Mindig feldühödött. amennyire csak lehetett. – Tony nem beszél erről. – Nem tudom – ráncolta a homlokát Angela. gondoltam. Most ott álltam és letekintettem a folyóra. nem akarsz beszélni erről? Hosszú ideig némán meredt a lepedőre. Nadeznhának viszonya van valakivel. Nekifektettem a hátam az ablakpárkánynak. ha erről beszéltünk. – Nadeznha el akarta őt hagyni? – kérdeztem. az volt. akikről úgy gondolja. Valóságos szörnyeteg! Mindig úgy láttam. A lepedő kivételével valamennyi ágynemű egy halomban feküdt a szőnyegen. utalni azért utalt ilyesmire. ha ez megtörténik. de Angela csak nevetett a feszengésemen. Ideje lesz. hogy Tony retteg tőle. – És? Vállat vont: – Nem. – Gyakran gurul dühbe? – Csak azokkal szemben. – Kedves? – húzta el a száját Angela utálkozva.

mivel tudna rávenni. mit teszel. hogy Tony képes lenne ilyesmire? – Nem tudom. dehogy! – Akkor miből gondolod. – De képes lennél hidegvérrel megölni valakit? Valakit. – Gondolod. látni a pusztítást. – Az nem ugyanaz. Nick! – Mindeddig megadóan tűrte a téma iránt mutatott érdeklődésemet. amikor tudod. . – Sajnálom – szabadkoztam újra. akivel azelőtt rögbiztem. és elfintorodott. Nem mintha nem akart volna beszervezni. aki éppen úgy nézett ki. hogy azt sem tudod. hogy nem vagy Kassouli embere. – Tony képtelen lenne gyilkolni – erősködött Angela. hogy Kassouli mindenáron meg akarja akadályozni abban. Nick. hogy Tony megtűrné maga mellett Muldert. Emlékszem az egyik fickóra. hogy az a másik is épp erre készül. dehogy! – Mármint az. elhiheted. mint az egyik haverom. Mit gondolsz. – Inkább csak mocskos – feleltem. ki fia-borja vagy. ám most egy pillanatra elém villant a régi Angela. Pierre-en. és megint más dolog látni a nyavalyás holttestét néhány órával később. akit szerettél? Képes lennél megölni Melissát? – Úristen. Rettenetes dolog lehet megölni valakit. Tony tudja. hogy a filmben is ilyen átéléssel beszéljek. amit a szigeteken szereztél. hogy van benne elég lelkierő egy gyilkossághoz. Van elég tapasztalatod. hogy ilyen szörnyű vádakkal illettem Tonyt. – Ennyire szörnyű volt? – kérdezte. nem? – Jesszusom. talán önvédelemből? – Vállat vont. Vagy. igaz? – szegezte nekem a kérdést. – Talán Mulder képes lenne? – Az isten szerelmére. És sajnálom. Azon tűnődött. – Végiggondoltam a kérdést. Megértette a vonakodásom. és én kihallottam a tévéproducer szakmai érdeklődését a hangjából. Tudjuk. – Utána volt a legszörnyűbb. – Megpróbálta – feleltem őszintén –. És az sem volt könnyű. Hacsak nem vagy annyira dühös. Angela elnyomta a cigarettáját a hamutálban. – Neked csak tudnod kell. mit gondoljak. de kudarcot vallott. ha az megölte volna Nadeznhát? Mulder Tony testőre. – Rólad pontosan tudjuk.– Nem hinném. miért nem veszünk be egyetlen idegent sem a csapatba? – Engem mégis felkértetek. Nick. hogy győzhessen a St. – Egy pillanatig eltűnődtem. Egy dolog meghúzni a ravaszt.

Igazi brit hős akar lenni. Nick! – Kedvesen rázott le. aki megfricskázza a franciák orrát. mit tervez ellene Kassouli. én pedig arra gondoltam.– Ne is spekulálj ilyesmiről – figyelmeztetett. – Azon tűnődtem. Tartsd itthon. – Angela felpattant az ágyból és odalépett mellém az ablakhoz. – Túl sokat dohányzol – jegyeztem meg. Angela rágyújtott egy újabb cigarettára. hogy a St. – Tudnia kell. – Adhatok neked még egy tanácsot? – kérdeztem. Pierre-t. aki éppenséggel a legfőbb riválisom e lány kegyeiért. – Tony nagyon büszke ember. A jó öreg lovagiasság. Öreg bika. – Bosszút akar állni a lánya halála miatt? – Úgy gondolom. Nick. hogy beszéltem Micky Hardinggal. és nem fog visszakozni. fiatal bika. hogy csupán nem hagyja nyerni. milyen sárdobálás lenne itt. – Ezért akarom. hangjában a jól megszokott türelmetlenséggel és fensőbbséggel. Hosszú ideig tanakodva nézett rám. Nick. hogy Nadeznhát esetleg meggyilkolták? El tudtam képzelni. mennyire eltökélt Kassouli. Nem tudom. igen. biztosan kevésnek érezné. lovaggá akarja üttetni magát! Más hírességekkel megtörtént. sőt már el is indítottam a folyamatot azzal. – Én is előbb adnám meg magam a Kínai Néphadseregnek. nem éreztem ingerültséget a hangjában. miért féltem annyira azt az ember. Szétkürtölte mindenkinek. – Ne engedd indulni – ismételtem határozottan. és mindent. – Férfibüszkeség. ha valaki felvetné. – Te pedig Lady Bannister leszel? Elmosolyodott. ami vele jár. hogy meg fogja nyerni idén a St. Nick. – Feladnád az álmodat csak azért. Te lehetnél a másik testőre. hogy menj el vele. A fenébe is. Pierre kikövezi előtte az utat. És most. jobbnak láttam. Pierre-en. . – Halljuk! – Ne engedd Bannistert indulni a St. hogy Hardingot meg sem említem előtte. olyasvalaki. – Ő nem fogja feladni. hogy a szennylapok csámcsogni kezdjenek Tony házasságán. Tony is ezt akarja. mint az Üdvhadseregnek. ki az a valaki – vágtam rá. hogy biztosan élvezné a titulust. de nem felelt. – Megragadta a karomat és hozzám simult. El tudod képzelni. és úgy gondolja. mert valaki megfenyegetett? – Attól függ. – Még csak az hiányozna. A sűrű felhők miatt máris szürkülni kezdett odakint. – Fogd be. bármenynyire is őszinte akartam lenni Angelával.

– Újra a telefon után vetettem magam. azután csapkodni kezdtem a térdem. és nem tudtam. egy új. – Mi ez. az ablakpárkány után kaptam. Hallottam magam. Sikerült felküzdenem magam a gyűrött lepedőre. és minden rendben lesz. . hogy a lábam megadja magát. Fürgén eltáncolt. – Minden rendben. – Azt lesheted. – El fogsz menni egy orvoshoz. – Mondtam már. csupaszon. majd én meggyógyítom magam. ahol lehunyt szemmel feküdtem és próbáltam visszavonulásra bírni a fájdalmat. – Erőnek erejével átfordultam. Hirtelen ostobának és nagyon esetlennek éreztem magam. A fájdalom felkúszott a hátamon. átviharzott a szobán és felkapta a telefont. Hiába próbáltam a telefon után kapni. – Legalább egymillió orvos látott már. hogy nyugodt maradjon a hangom. nem a szokott. – Felkacagott. könnyedén elhátrált. mert értek a hajókhoz? – kérdeztem. – Kivárta a választ. azután súlyosan elterültem a szőnyegen. tompa fájdalom. Nick? – Angela megpróbált felsegíteni. – Micsoda istenverte bolond! – Ahogy volt. egyszeriben mégis reménytelenül nyomorékká változtam. – Erről még sosem beszéltél – jegyezte meg feddő hangon Angela. Napok óta nem történt velem ilyen. kíméletlen. azután kidobta a cigarettáját az ablakon.– Nem azért. – Olykor előfordul. majd a padlón kúszva megindultam az ágy felé. ami segített. – Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten. – Akarsz velem valaha is még egyszer az ágyba bújni. Nick Sandman? – Mást se akarok. – Igyekeztem leplezni félelmemet. Páni rémület söpört végig rajtam. Egy perc. – Erőt kellett vennem magamon. – Orvos látott már? – kérdezte Angela. élesen metsző kín. azután sikerült oldalt fordulnom. – Akkor el fogsz menni egy orvoshoz. egy perc és rendben leszek. amellyel megtanultam együtt élni. Arra gondoltam. Én pedig elestem. ha a lábam kibírta az amerikai utat. én pedig oldalra buktam. – Azért is. ahogyan felszisszenek a fájdalomtól. akkor ezt a hirtelen gyengeséget is le kell tudnom győzni. – Nick? Nick! – Angela hangjában hamisítatlan aggodalmat éreztem. hogy új életet erőltessek tagjaimba. – Megegyeztünk? – Mondtam már – erősködtem –. Próbáltam felállni. te buta. de a jobb lábam hirtelen kikapcsolta magát.

Nick Sandman. s miközben az ellentmondást nem tűrő hangot hallgattam. meseországban éltem. ha van egy nő. Hátamon feküdtem az ágyon. hogy elveszítsem. milyen csodálatos érzés.– Nem nyitok vitát. aki törődik velem. Csak most találtam rá Angelára. Szerelmes lettem. amely egyeztette az időpontot a szakorvossal. és próbáltam rábírni a lábam a mozgásra. nem álltam készen arra. Elmész orvoshoz vagy sem? Megegyeztünk. . arra gondoltam. boldog voltam.

rész .3.

Sandman. A tesztek végén visszakísért rózsakertre tekintő irodájába. amit azonnal meg is bántam. – Azért kívánom ezt – söpörte félre Mary Clarke határozottan a vaskos bókot –. Mr. – Baromság! – kiáltottam fel indulatosan. ám a hangja semmiféle könnyedségről nem árulkodott. de Angela még nem szokhatott hozzá mindehhez. megfeledkezve még a gálánsságról is. Angela itt várakozott ránk. Csak egy közelben serénykedő fűnyíró idegesítő zümmögése. hogy az ön csináld magad fizikoterápiája kétségkívül súlyosbított egy merőben szokványos és nem túlzottan komoly ödémás állapotot. annak következményeként az illető egy életre megbénul. leszámítva azt a tényt. Márpedig ha a gerincvelő megszakad. miután befejeztem –. hogy ön erőszakkal próbált meg gyors fejlődést elérni. miközben a jegyzeteit készítette. Mr. hogy bizonyos fokú mobilitást sikerül visszanyernie. Angela egy orvosokról szóló dokumentumfilm forgatásakor ismerkedett össze vele. nyers és magabiztos modora miatt idősebbnek látszott. Elfintorodott.7. – Ennek magam is örültem volna – jegyeztem meg gálánsán. – Azok a rohadékok azt mondták. – Úgy értem. hogy ne tegyen több kárt magában. fejezet A neurológus korombéli nőnek bizonyult. miért ne járhatna normálisan. Mary Clarke doktor zöld szeme némiképp pajkosan csillogott. ismertessem sebesülésem pontos természetét. aki még maga sem hallotta a teljes történetet. – Ödéma? – kérdezett közbe Angela. – Hogy érti ezt? – kérdeztem végül. összerezzent a véresebb részleteknél. Egyszerűen nem találtam orvosi indokot arra. Clarke doktor arra kért. mert akkor az ágyhoz kötözhettem volna. míg Angela. hogy soha többé nem fogok járni! – A rohadékok mindig ezt mondják – engedte meg egy félmosollyal Mary Clarke –. ugyanis a gerincben kialakuló ödéma rendszerint teljes szakadásként mutatkozik meg. Az ödémát csak azután lehet diagnosztizálni. Sandman. – Nyavalyás duzzanat – feleltem túlzott indulatossággal. – Azt kívánom – szólt Mary Clarke. Néma csend. . miközben alávetett a szokásos vizsgálatoknak. bárcsak az én betegem lett volna. Én talán túl soká éltem együtt az orvosokkal és a cikornyás frázisaikkal.

hogy valószínűleg csak a filmje befejezése miatt aggódik. – Semmit. – Semmit? – Angela döbbentnek tűnt. – Itt megállt. mozgássérült-segélyért folyamodik. – A lába vagy funkcionálni fog. a kockázat aránytalanul magas. komoly égési sérülések. akkor valóban reménytelenül nyomorék lesz. – Az enyém nem tette – jelentettem ki dacosan. és ez feltehetőleg nem találkozna Mr. ha elhajózik Új-Zélandra. – Mondanom sem kell. akkor a jobb lábam mozgatásáért egyfajta feszítőkötél. valamint a lövedék által okozott bevérzések. amikor a lába kudarcot vall? – tiltakozott Angela. – De mi történik. – Új-Zélandig feltétlenül. engem pedig mélyen megérintett az arcán tükröződő őszinte aggodalom. Ha egy kis esze van. – Nem tehetek semmit! – szögezte le Mary Clarke. amely nekipréselődik a gerincvelőnek. amíg fel nem ötlött bennem. hogy mindenben téved. s bár műtéttel segíteni lehet a dolgon. ha ott lesz egyedül az Atlanti-óceán közepén. és nekilát az emlékiratainak. így talán tényleg helyesebb. hogy ez a kötél olykor minden átmenet nélkül meglazul. – Rohadtul igaz – szúrtam közbe. Sandman. hogy körülhajózza a világot? – kérdezte Mary Clarke a szenvtelen magyarázat végén. Mary hajózási metaforával kísérletezett. a bejáratnál rámpával a tolókocsija számára. Mr. – Elszánta rá magát. mennyire rosszul teszi. az ön esetében állandósult ödéma alakult ki. Mr. hogy ha a testemet hajóként képzeljük el. A gondot az okozza. ezzel időleges paralízist vált ki. – Persze. a gerincoszlopát alighanem spirituszban mutogatják majd. mint hogy kísérletezik rajta. Miután meghalt. igen. azaz a kapcsolódó idegpálya a felelős. . Sandman óhajával. Mindent egybevetve. vagy nem. természetesen – közölte Mary Clarke vidáman. és elmagyarázta. mintha ezzel igazolhattam volna. majd néhány hét leforgása alatt fokozatosan lelohad. ha ezt teszi. – Elmosolyodott. – Az igazság az. keres egy kedves egyszintes házat. – De hát… – kezdte volna Angela. – Mert önt súlyos trauma érte.– Szó szerint nyavalyás duzzanat – erősített meg Mary Clarke –. Sandman. hogy ön valóságos tárháza az anomáliáknak. Egyetlen orvos sem tehetne mást. Fogadja elismerésem! – De hát mit lehet tenni? – kérdezte Angela. majd megvillantott egy már-már kárörvendő mosolyt.

csak feltétel nélküli szolgálatkészség. hogy nem tesz semmit. ahol a Wildtrack részt vett egy sor partközeiben megrendezett versenyen. A hajó napról napra szépült. Persze akkor sem tudnak majd mit kezdeni magával. boldogulni fog – felelte Mary szárazon –. így azután mindketten visszatértünk Devonba. majd egyenként beütöttem a tölgyfából ácsolt sínveretbe. – Felállt. hogy olyan. hogy ilyen jól halad a Sycorax újjáépítése. Mielőtt beágyaztuk volna a főárbocot. Anthony Bannister szüntelenül ingázott londoni háza és a Földközi-tenger között. Jó idők következtek. ha orvos foglalkozik velük. Az izomtónus kielégítő – fordult felém –. hiszen ha a vitorlázat bármely elemének kudarcot kellett vallania. hogy az ernyedtség egyre tovább tart. hogy Kassouli fenyegetőzése nem több egyszerű agyrémnél. Megérkezett a kötélzet. Angela immár rendelkezésemre bocsátott minden alapanyagot. amelynek fedélzeti darujával helyére emelhettük a gondosan lelakkozott árbocokat. amely képes lehet ellenállni a legzordabb óceáni szélviharoknak is.– Úgy vélem. Micky Harding felhívott néhányszor. ha még itt a kikötőben teszi. Ezzel kellett Angelának megelégednie. ahová az árboctő beült – a tengerészek évszázadok óta ezzel a módszerrel keresik a sors kegyeit. Matthew és a filmes stáb alighanem rájött. Mary Clarke remekül választott évjáratot. így a magaménak tudhattam egész Devont. látszólag törékeny rendszerré álljanak össze. Jill-Bethről nem hallottam. amikor kiharcoltam a keresztet. mi történt köztem és Angela között. és mindenki örült. idővel ezek a hívások is abbamaradtak. akik megnyugtatónak találják. Guajakfából kivágtam a kötélerősítő szarvakat. faanyagok és fakátránnyal teli vödrök gyűltek a fedélzeten. és tucatnyi korsó sörért szereztünk egy dereglyét is. de vannak betegek. kötelek. egyszeriben nem volt több feltétel. vagy megindulna a végtag elsatnyulása. 78-as évjárat. de senki sem szólt. és átadtam magam a kényelmes meggyőződésnek. ahogyan eddig is visszaállt a normális állapot. feltétlenül forduljon szakorvoshoz. Fanny Mulder a hajón élt. Acélhuzalok. . nem pedig nyolcas erősségű nyílt óceáni szélben. de ha mégis azt tapasztalja. mi történt azon az éjszakán. Hálából a kamera előtt is percről percre felidéztem. gondosan elrejtettem egy régi egypennyst a bölcsőben. amikor úgy döntött. – A tiszteletdíjam egy palack Cote de Beaune. s nekem együtt élnem. de miután nem volt mit jelentenem neki. És a vitorlázástól irtózó Angelát. Lassan haladt a munka. szívesebben vettem. ahogyan remekül választotta meg a terápiát is.

amilyen a Wildtrackon is van. – Az a fruska az. fiú! Lássuk. kötélfülek és kötélvezetők miatt aggódtunk. Meghagytam a helyet a zárt vécé számára. Az orr-rekeszben műhelyt és vitorlaraktárt alakítottam ki. Akkor miért bajlódsz egyáltalán a vécével. mire az operatőr megtorlásként vett nekünk egy értelmező kéziszótárt. . amint a szél belekapaszkodik a nyolcunciás szövetbe. Angela pedig tudni akarta. mintha a századfordulós hajóácsolási technológiákról forgatnának dokumentumfilmet. Jimmy. egyre inkább úgy érzik. – Talán kivihetnénk egy kicsit? – vetette fel Jimmy alattomos módon. Hatalmas pofont kaptam. – Megígértem neki. ahogyan a felújított hajótest megrázkódik alattam. Lassan leeresztettem a nagyvitorlát: – Még várnunk kell vele. A stáb idővel feladta a kísérletet. ellenben Angela megajándékozta a Sycoraxot néhány antik réz hajóablakkal. amikor a stáb nem volt jelen. miért nem elég beszerezni még egy vödröt? Azt feleltem. mit csinálunk. vastag. érdeklődött gúnyosan. amely filmre rögzítheti a helyreállított hajó első útját. és olyan napon érkeztek meg. hogy szalad a kicsike. peremkötelek és vitorlalécek. Jimmy. amire én azt feleltem. Gondosan betakarta az összecsavart vitorlát. míg mögöttük lassan alakot öltött a kabin. Jimmy és én nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. miért nem szerelek be rendes vízöblítéses vécét. Habozni látszott: – Biztos vagy benne. hogy Jimmy kicsatolhassa a bevonókötelet és összetekerhesse a vitorlát. he? Erős kísértést éreztem. Megemeltem a vitorlarudat és a csonkavitorlát. hogy a lányok. zöldes árnyalatú üveggel és súlyos rézkerettel. A vitorlákat az egyik dartmouthi műhelyben javították ki. hogy felhúzzuk a fő. Gyönyörű nap köszöntött ránk. A zsanéros szárnyakat rossz időjárás esetén le is lehetett csavarozni. és tömítettem a hajóablakokat. hogy akárcsak megpróbálja megérteni. mi? Még mindig a töködet szorongatja. fiú? – Biztos vagyok. Matthew emberei azt mondták. Jimmy. hogy megvárom.és a tatvitorlát. Két fekvőhelyet tettem be a nagy térképasztal és a kis hajókonyha mellé. akiket terveim szerint a fedélzetre csalok majd. Éreztem. hogy megvárom a stábot. – Csapjunk a lovak közé. aligha érnék be a zománcos vödörrel. Helyükre tettem.amely közvetlenül az árbochoz rögzült. Gyönyörű darabok voltak. a legfeljebb ötös erősségű délnyugati szélben a Sycorax a nyílt vizekre kívánkozott. Jimmy és én szüntelenül a feszítők és csigakötelek. ugyanakkor ígéretet tettem Angelának. hogy nem akarom feleslegesen összefúrni a Sycorax hajótestét.

Az mindig rossz szerencsét jelent. Pierre-en. ám mostanra éppúgy elköteleztem magam a film mellett. bár még most sem voltam hajlandó még csak fontolóra se venni. hogy legfeljebb egy-két nap kell. ha eléred – csattant fel –.26-kor indul Totnesből – vetettem fel és Londonba ér… – 8. máskülönben búcsút inthetsz a rádiónak.– Mindig is a gatyádban hordtad az eszedet. Két hónappal ezelőtt bizonyosan engedek Jimmynek. se radar. nincs rádió. se… – soroltam kérlelhetetlenül azokat a holmikat. Nick – vágott közbe Angela türelmetlenül. Felegyenesedtem. Már-már az ő szemével kezdtem látni a dolgokat. amelyre oly sokáig vártam. – Csodálatos! – Angela egyáltalán nem tűn elégedettnek. Suhanc-koromban igazi férfi a hajója közelébe se engedett volna asszonyszemélyt. – Nick? – Van egy vonat. és kiviszem az öreg hajót a nyílt vízre. se horgony. Rövid szünet állt be. Aznap délután felhívtam Angela londoni irodáját. – Csak fel kell húzni a vitorlát. talán. Nick. hogy távol kerülök tőle. amíg végre filmre vesszük a pillanatot. mint Angela. hogy új befejezése legyen a filmnek. Csak a pezsgőre és a stábra vár. nincsenek navigációs fények. amelyeket Fanny Mulder lopott el a hajómról. talán vissza se térek többet. mert a hajó elkészülte egyet jelentett azzal. és Angela is beleegyezett. – Készen áll – jelentettem be. se fenékszivattyú.35-re – vágott közbe. – Jobban teszed. – A Sycorax készen áll a tengerre. amikor a Sycorax újra útnak indul. – Talán még elérem – igyekeztem kétkedő színt vinni a hangomba. – Teljesen elkészült? – Hát. és ennek fényében túlzott lelkesedésem akár tapintatlanságnak tűnhetett. se kronométer. ha nő irányít a hajón. Megígértem neki. se barométer. – De vitorlázni már tud – telt el a hangom melegséggel. – Fenékszivattyú se lesz? . a navigációs fényeknek meg a tűzhelynek. – És mi a helyzet Josie Woodwarddal? Ki hajókázott vele három mérföldnyire Start Pointtól? Krahácsolva felnevetett és ejtette a témát. amelyik ma délután 5. és nekivágni a víznek. se tájoló. se tűzhely. – Már megrendeltük őket. amelyben a Sycoraxon futok ki a tengerre. hogy elinduljak a St. immár sokkal elégedettebben.

Elértem a vonatot. méghozzá jó magasan. hiszen a film részben arról szól. azt hiszem. Csak Bannister távollétében használta. Soha.48-kor tetőzik a dagály – mondtam fel a leckét emlékezetből –. – Mondd! – Tony ott akar lenni. Olyan fiatal és sikeres nő lakásába kerültem. Az ár világgá repít bennünket. függetlenségi törekvéseiről árulkodott. rendben? – Délelőtt 10. nem igaz? És látni szeretné. hogyan segített neked. mert csak hétfőn tudjuk leutaztatni a stábot. Közelebb hajolt a tükörhöz. mintha elgondolkodna ezen. a por vastagon ült a polcokon és a kandallópárkányon. – Miért nem utazhat vasárnap? – Mert nem akarunk háromszoros napidíjat fizetni. és én azonnal kiéreztem a feszültséget a hangjából. – Nem nézett rám beszéd közben. – Mi lesz akkor? – Akkor vesszük filmre.Úgy tett. – Ott akar lenni a fedélzeten? – Meglehet. hogy saját lakást tartott fenn. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. aki az ideje túlnyomó részét valahol máshol tölti. letörölte a sminket az arcáról. . Legalábbis én így gondoltam. a szobanövények rég kiszáradtak. hogy miért kedden kell forgatnunk – tette hozzá. fenékszivattyú se lesz. – És addig? Kihallotta hangomból a csalódottságot. semmi. hogy még aprólékosabb figyelmet szentelhessen a szemhéjának. de már maga a tény. hogy ott legyen. – Számít az valamit? – Hogyne számítana. Angela félhomályos kensingtoni alagsorban vett magának lakást. – Még egy oka van. Keddig bírd ki valahogy. Mindenütt dokumentumok és könyvek hevertek összevissza kupacokban. – Keddnél előbb nem forgathatunk. – Fontos. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. Bútor alig akadt. – Jövő kedden – tudatta Angela. – Nem. – Az öltözőasztalnál ült. – Addig. A lakás ezzel együtt némiképp elhanyagolt benyomást tett.

hiszen ezzel elárultam féltékenységemet. és a való világ most hangos csattanással zárult össze körülöttem. merre tovább. – Tengeribeteg lennék. csak éreztem. a munkahelyi versenyt.Hanyatt feküdtem az ágyon. Boldogságom nem volt egyéb. – Ne tedd. mit gondolok. hogy itt hagyjam ezt az egészet? Tony bizonytalanságát. nem szóltam egy szót sem. – Nick! – Túlzottan erőszakos voltam. s azt kívántam. Önmagára meredt a tükörben. nem tudta befejezni. és Bannister visszatérése fájdalmasan emlékeztetett rá. – Velem jössz – mentem tovább. ízlelgettem az új szerelem ártatlanságának örömeit. Az elmúlt néhány hétben úsztam a boldogságban. – Sajnálom. mégis nehezteltem miatta. az aggodalmat a gyártási költségek és a határidők. de hidd el. Azután kitaláljuk. noha a Wildtrack már három héttel korábban hazafelé vette az irányt. bárcsak ne tettem volna. Nick. – Sosem lennék túl rajta. – Egyszerűen csak… – vállat vont. – Néhány napra megállunk az Azori-szigeteknél. miközben feltűzte a haját. – Én nem születtem tengerésznek. meg amiatt. Nick. Szeretnél visszatérni Ausztráliába? Vagy inkább felfedeznéd a Karib-szigeteket? Megszokott mozdulatokkal fonta kontyba hosszú haját. Ostoba érzés volt. talán . Pontosan tudta. Nick. hogy milyen programmal álljunk elő legközelebb? Mégsem tehetem meg. Képtelen vagyok rá! Ha húszéves lennék. Angela felém fordult a széken. – És nincs választásod? – kérdeztem. ahogyan a féltékenység alattomos víz alatti örvényként beszippantja addigi boldogságomat. még nem gondoltam rá. te is túl leszel rajta. hogy Angela és én nem osztoztunk máson. mégis természetes. – Előjoga van rád? – Valahogy úgy. – Senki sem születik annak – erősködtem. – Tükörképére meredt. – Akkor miért nem hajózunk ki a Sycoraxon most vasárnap? – Vasárnap Bannister még Franciaországban lesz. – Mindig van választás – felelte kihívó hangon. csak az ágyon és a barátságon. mint illúzió. Pontosan tudtam. – Három nap alatt túl lennél rajta. hogy Angelát a hűség elsősorban Bannisterhez köti. – Időbe telik. – Sajnálom. – Azt hiszed.

– Bannister azt akarta. Terv szerint péntek estére kellett megérkeznie Nizzába. noha még csak az imént gyújtotta meg. Meredten nézett rám. – Akkor szerezz munkát. hogy ezek látszólagos szabadságunk utolsó órái. Elfintorodott és elnyomta a cigarettát. és azt akarta. – Huszonhat évesen nem vagy öreg. és hogy Bannister hazatérésével minden visszazökken az eredeti kerékvágásba. úgy fogsz csavarogni a világban. körülsétálta az ágyat. Mostanra ezzel is végzett. ha a lábad felmondja a szolgálatot? Mi lesz veled öregkorodban? Neked az egész tökéletesen megfelel így. Készítettem magamnak egy kávét a . – Én sem vagyok hippi. hogy Angela repüljön le a fesztivál záróünnepségére. mint a cigányok.rászánnám magam. telepedj le Devonban. Másnap reggel Angela korán elindult. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Én már túl öreg vagyok ehhez. Abban a korban az ember még elhiszi. – Semmi. ahol valami televíziós fesztiválon bíráskodott. Miután a Wildtrack sikerrel vett részt egy sor versenyen. és nem akarlak elveszíteni. csak átadni magát az érzelmeknek. De ki fog fizetni érte? Mit csinálsz majd. úgy nézett le rám. főnök. Bekúszott mellém az ágyba: – Maradsz holnapig? Másnap volt péntek: – Mit szólsz az egész hétvégéhez? – Tudod. Mindketten éreztük. Legfeljebb az. – Ahhoz igen. és még ugyanaznap délután leautóznia Devonba. Bannister átköltözött a Riviérára. és rágyújtott. és nem kell mást tennie. hogy felcsapjak hippinek. majd Bannister társaságában hétfőn reggel visszatérnie. hogy Angela vele töltse a franciaországi víkendet. – Biztonságot akarsz. azután ráérünk aggódni a többi miatt. – Mi ebben a rossz? – csattant fel indulatosan. hogy a szerelem mindenütt körülveszi. – Azt tervezed. – Előbb legyen meg a film. hogy szeretlek. Nem tudnád kihasználni valahogy azt a plecsnit? – Talán ki tudnám. Felállt. Tényleg elhiszed. te sosem törődsz a következményekkel. nem igaz? Felhajtottam előtte a takarót: – Oké. hogy a stúdióban még legyen ideje megvágni az eddig leforgatott anyagot. Nick. és a padlóra engedte fürdőköpenyét. Meztelenül állt előttem. hogy nem lehet. – Akkor mi az ördög vagy? – Kirázott magának egy cigarettát a dobozból. de engem egészen más fából faragtak.

Nem moccantam. és amikor a lakásban tartózkodtam. megismertem a hangját. hogy itt vagyok? – Mi ez a dráma. emlékszik? Nick Sandmant keresem. és a rögzítő engedelmesen csipogott. – Nem hinném. felvehettem a kagylót és lekapcsolhattam a rögzítőt. Olykor Bannister is telefonált. rendszerezetlen kutatási anyagokat. a házasságtörések jellemző kellékét. Anthony Bannister házában találkoztunk. mostanában vele forgat. Felsóhajtott. újabb ismerős hang jelentkezett be. hol lehet. gondosan bekapcsoltam a gépet. és számba vettem a hajózási térképeket.parányi konyhában. a nevem Jill-Beth Kirov. a korábbi programokhoz készített. amelyben Angela mentegetőzik. . Nick? – Ezt hogy érti? – értetlenkedtem. amelyet Angela gyermekkori otthonából mentett át ide. – Csak próbáltam elérni. s miközben végighallgattam az ellentmondást nem tűrő. de nem tehettem mást. amiért nem tudja személyesen felvenni a telefont. felizzott bennem a féltékenység. anyagi források azonban szokás szerint nem társultak hozzá. Nem tudtam. Gyűlöltem ezt a fortélyt. így kénytelen voltam beérni az Azori-szigetekkel és Karib-tenger térségével. talán hajlandó lenne átadni neki egy üzenetet. a falon függő bájos akvarelleket. és mivel úgy tudom. A lista hosszúra nyúlt. amelyeket meg akartam venni. a hívó letette a kagylót. Beszélnünk kell. Mindenfelé próbáltam üzenetet hagyni magának. Átnéztem Angela kevéske tulajdonát. A telefon üzenetrögzítőhöz csatlakozott. Ha Angela hívott. oké? Egy pillanatra elfeledkeztem még a Micky Hardinggal kötött egyezségről is. hogy a Sycorax megorrolt volna rám emiatt. kurta utasításokat. hagyjon üzenetet. Megcsörrent a telefon. A számom… Lekapcsoltam a rögzítőt és felemeltem a kagylót: – Jill-Beth? – Nick! Helló! Dühös voltam: – Honnan a pokolból tudta. mondta. Egy pillanatig kivárt: – Be akar keményíteni. Ezúttal is hallottam a szalagra rögzített üzenetet. hogy lenne bármi mondanivalónk egymásnak. majd amikor már azt hittem. Nick? – sértődöttnek tűnt a hangja. kérem. Hosszú szünet következett. – Helló! Még nem ismer engem. letusoltam az aprócska fürdőszobában. bár nem hinném. majd leültem. A sípszó után. Minden londoni utazásommal újabb köteg térképről kellett lemondanom. és a viseltes játék mackót – az egyetlen olyan holmit.

Visszatekerte a rögzítő szalagját. és időpontot is adott. – Kihallottam a várakozást a hangjából. ahogyan ő fogalmazott. Magában már a szalagcímeket fogalmazta: „Anglia a mágnás hálójában!” „A jenki milliárdos hadat üzen Angliának!”. Rettenetes tragédia. – El tudja intézni? – kérdeztem végül. A bosszúra szomjas vérebek elszabadultak. azután megmondtam neki. ez utóbbi csak be akart köszönni. Yassir Kassoulinak esze ágában sincs feladni a Bannister utáni hajszát. – El tudom intézni. Kassouli!” Angela ingerülten ért haza. végül vonakodva elfogadta az ajánlatot. hableány. vagy Micky lapjához hívebb szellemben: „Kotródj haza. Az a fickó az életét tette fel a hajójára. – Megnevezett egy általam is ismert. Még orrszobra is volt. . hogy a sajtó képes lesz kiszabadítani Kassouli karmai közül. hogy szűkölve visszahúzódjanak gazdájukhoz. még sértődöttebben. Kis jolle. és az amerikai lány hangja helyett vacsorameghívás. Letettem a telefont. lévén a helyettes vágó. Mi rossz van abban? Visszaemlékeztem Micky Hardingra és az ígéretére. félreeső kocsmát. mint magának is. s valamelyik régi ismerősértek hívása várta. – Rendben – feleltem óvatosan. hogyan találhatnám meg Mickyt ilyen gyorsan. Még azt sem tudtam. – Most fenyegetőzik? – Nick! – kiáltott fel. Úgy tűnt. A déli órákat javasolta. és sohói kocsmát nevezett meg. Sokáig várt a válasszal. és nekem rájuk kellett irányítanom a nyilvánosság fényét ahhoz. de igazán csinos darab. a nizzai repülőjáratokkal kapcsolatos üzenet. – Hétfőig biztosan nem találkozhatunk – jelentettem ki –. hol és mikor kell találkoznom Jill-Bethszel. A fickó igazán büszke lehetett a hajójára. én pedig nem tudtam. akinek volt egy hajója. az a legkorábbi időpont. és neki kellett megvágnia valamelyik fontos jelenetsort. hogy az egész július negyediki tűzijátékká változzon. gondatlanul elhajított cigaretta. Addigra visszatérek Devonba. a felesége arcával. Nick. – Oké. ha lehet. a városban szokott-e maradni hétvégére. miután a film vágója betegszabadságot vett ki.– Valamikor nyomoztam egy fickó ügyében. ahogyan én is tettem Jill-Beth hívása után. – Csak beszélni szeretnék magával. közönséges mészáros volt. és elég volt egyetlen. Felhívtam a lapot és lenyomoztattam Mickyt. Nick. Amíg le nem égett.

amint megfordultam az ülésen. És megfenyegettek. Micky. – Milyen napod volt? – Vettem két térképet – feleltem és láttam egymillió olyan dolgot. – A világ egyik leghatalmasabb emberével kezdünk. miért kell találkoznom az amerikaival. hogy követnek? – Nem. . hogy gallyra teszik a hajómat! – Á – horkant fel Micky szarkasztikusan. karcsú ujjait. Így aztán nagy ívben tettünk Nizzára. Nem akartam őket együtt látni. hogy Mickyt is beavattam az ügybe. a való világ megint összezárult körülöttem. Angela kiment Bannister elé a Heathrow-ra. – Egyik barátom felajánlotta. arról pedig végképp nem szólhattam. s ezúttal nem engedtem teret a bűntudatnak. hogyan magyarázhatnám meg. És most a zátonyra futott hajó szörnyű csikorgásával. de azért próbáltam biztosra menni. Nincs telefon. és lágyan megérintette az arcomat. Még a tengeribetegség sem állhatott közénk. – Valójában Angela Porschéját vártam. Egyszerűen nem tudtam.– Valójában állás kell neki – jegyezte meg Angela keserűen. hogy kikémleljek a hátsó ablakon. Nyugtalan voltam. hiszen ha minden rendben halad. hogy hétvégére kölcsönvehetem a norfolki házát. Az járt a fejemben. azzal nyugtattam magam. különben is. – Hiába próbáltam volna leplezni az örömöm. hogy a sajtóban esetleg rossz fény vetül Bannisterre. Micky Harding és én hétfőn délután autóztunk le Devonba. – Szegény Nick. és nincs szükségem Angela segítségére. – Gondolja. hogy kézbe veszem az ügyet. – Hát akkor mi majd hazavágjuk a szarházit. – Kinyújtotta hosszú. én pedig nem beszéltem Angelának Jill-Beth telefonjáról. Micky rágyújtott egy cigarettára. meg kellett előzniük bennünket. hogy a találkozó során egyszer s mindenkorra véget vetek Kassouli befolyásának. Angela a gondolatot se tudta volna elviselni. Mardosott a féltékenység. felszabadult hétvégét Angelával kettesben a vitorlás fedélzetén. ami büszkeséggel töltött el. és van valami hajója a parton. hogy túl elfoglalt vagyok. – Felém sandított. Nick. hogy egész hétvégére megkaphatom Angelát. mint most Nizzára. amit nem engedhetek meg magamnak. és ha egyenesen Devonba hajtottak. hétfő estére ugyanolyan nagy ívben tehettünk Yassir Kassoulira. Épp most töltöttem el egy csodálatos. Heron? Mond ez neked valamit? – A Heron nagyon is sokat mond. – És Nizza? – Pokolba Nizzával! Majd azt mondom Tonynak.

Elviselhetetlen. Legyen inkább néhány sonkás szendvics. Közöltem vele. majd azon kezdett tűnődni. hátha lapul benne néhány konzerv. és kimentette egy elesett katona hátizsákját. he? – Csak vegye át a hadsereg az uralmat ebben az országban. délben. – Csak nem szoktam hozzá az ilyesmihez. hogy bevonult a hadseregbe. hogy szétüssek a tapló firkászok között. este csak evett. aki a Falkland-szigetek óta ismerte a yorkshire-i őrmestert. főnök. nem lenne-e illendő elfogyasztani újabb tál zsírbombát a találkozás örömére. – Én nem várnék olyan sokáig – vont vállat Micky. hogy a magafajta bunkók a hatalom közelébe se kerüljenek. aki annyit tudott volna falni. – Esetleg vegyek sajtos szendvicset az útra? – ajánlkoztam. amint bekúszott az argentin aknamezőre. főnök. Terry odabiccentett nekem is. – Mi az ördög – üdvözölte Micky Hardingot –. Ebből is milyen remek sztori lehetne. – Azért van ilyen puhány kormányunk. ahogy mindig.– Átkozottul idegesnek tűnik. A bajuszos arc közönyösen figyelte. Reggel. akik csakis terepszínű öltözékben érezték . A Falklandszigeteken semmit sem utált annyira. és eszébe sem jutott másikra cserélni. – A sajttól mindig rám jön a szellenthetnék. ahol Terry Farebrother éppen a tojásrántotta és a barna szósz maradékát itatta fel fehér kenyerével. mint akire rájött a cifrafosás. hogy azonnal indulnunk kell. Talán egy évvel azelőtt vette ezt a rend ruhát. amelyet szorosan összegombolt a mellkasán. lévén azok közé tartozott. de még ezt sem tudta igazán kihasználni. mint ha nem kaptunk idejében enni. – Ezért hívott erősítést? – Pontosan. úgy nézel ki. haver. mint átlagos emberi lénynek. Nem ismertem egyetlen olyan embert sem. mint Terry Farebrother őrmester. megrázta Terry kezét. – Egész jól festesz. inkább tűnt koleszterinfeldolgozó üzemnek. – Hogy van Sally? – Ahogy mindig. – Félig összezúzta az ujjaimat a kézfogásával. csak nem az Egér? Az Egér. amint az asztal felé tartunk. A beijedt háborús hős. Az „erősítés” az egyik út menti kávézóban várakozott ránk. viseltes kék öltönyt. – Terry polgári öltözéket viselt. mégsem szedett fel soha egyetlen gramm hájat zömök. és egyszer magam láttam. Miután kötelességtudóan sértéseket cseréltek. sziklakemény testére. Sally azt mondta. személyesen megyek le a Fleet Streetre. – Maga se változott sokat.

hogy ott ücsörögsz azon a nyavalyás hajón. – Szóval. ha a nyavalyások tennének valamit? – Tűzre – feleltem. Én mondom. aki tudta volna. hogy meg fog fenyegetni a hajóm tönkretételével. – Hogy ment a parádé? – Ahogy szokott. hogy Jill-Beth emberei máris ott várakoznak a folyó közelében. nem igaz? – kérdezte Micky. nem okozott-e nehézséget elszabadulni a zászlóaljtól. a végletekig megkeseredett.otthon magukat. és én örültem. Előbb nyakig sárosak lettünk a répaföldön. nyilván semmit sem jelent számára a Devonon ringatózó kis . a végtelenségig megbízható katona volt. bár rendkívül valószínűtlen. hogy csakugyan ideges vagyok. ha Terry ott ülne a Sycoraxon. ügyet sem vetett Mickyre. amilyen maga is. a félelem azonban egyre valóságosabbnak. hogy a Sycoraxból ne maradjon más. ha az oroszok valaha ránk jöttek volna. Jill-Beth gyújtogatásra utalt. a Sycorax sebezhetővé válik. ahogyan terveztem. csak néhány vízen úszó üszkös fadarab. – Cseppet se meglepő. amit elvár tőlem. és ezzel sikerült rám ijesztenie. azután majd belefulladtunk a folyóba. és elég nekik egyetlen telefonhívás. minél tovább rágódtam rajta. – Hát ez az – nevetett fel Terry. úgy pisiltek volna ketté bennünket. – Csak annyit kell csinálnod. Ha elutasítom Jill-Beth ajánlatát. – Nem fog történni semmi. amennyiben nem leszek hajlandó megtenni. – Amikor a legtöbb katonánk ilyen kifinomult és választékos lélek. de büszkén. amíg be nem sötétedik. miközben a kocsi felé vettük az irányt. miután megkérdeztem. és elképzelhető. Zömök. mint a hóembert. annál is inkább. Elmondtam Terrynek. hol vagyunk. aki máris nekilátott első sonkás szendvicsének. Aggodalmam indított arra a meggyőződésre. ezután a rohadt hadgyakorlat után. Yassir Kassouli eltökélt ember. amíg Micky és én vissza nem térünk. – Semmi gond – felelte. – Mire lehet számítani? Mármint. Terry. főnök. – Micky visszakanyarodott az országútra. ezért nagyra becsülném. vagy mi a francot kellene csinálnunk. – Jöttek nekem eggyel. és a tisztek között persze nem volt egy se. szarul. csökönyös. hogy újra láthatom. mert legkevesebb egy óránkba telt visszatérni a randevúnk helyétől a folyóhoz. haver – fordult Mickyhez –. Józan ésszel átgondolva az egész céltalannak és elképzelhetetlennek tűnt. mi az ábra? – Nick ideges – jelezte Micky. Egy benzinbe áztatott rongy és egyetlen szál gyufa elég ahhoz. mert találkozom egy amerikai lánnyal.

alma a felső szekrényben és sör a bal oldali ágy alatt. majd kinyitottam a kabint. de nem kérdeztem rá a dologra. – Majd azt mondom. és senkit sem láttam mozogni az ablakok mögött. Terry és én felkapaszkodtunk a Sycorax fedélzetére. Két órával később elértük a folyót. főnök? – kérdezte reménykedve. A Sycoraxról talán hiányzott a rádió. Nem beszéltem neki az elrejtett Coltról. mit keresel itt. a tájoló. Angelának azt mondtam. és Terry egy órán belül visszahívott. talán túlreagáltam az egészet. – Probléma megoldva. Itt vagyok. de külön gondot fordítottam a tűzoltó készülékek beszerzésére. – A pokolba vele. mondd csak meg. – Ledobtam a két új tűzoltó készüléket a frissen ácsolt térképasztalra. főnök. – Nem hinném. Üzenetet hagytam. – Ezekre talán szükség lehet. főnök. a vécé és a barométer. ha jót akarnak maguknak. a horgony. nem akartam veszélybe sodorni a karrierjét az engedély nélküli fegyverrel. – Valami kaja. s bár utáltam a hazugságot. hogy Mulder is visszatért diadalmas földközi-tengeri turnéjáról. hogy Bannister aznap éjjel már Angelával alszik. A fából épült hajó legnagyobb ellensége sosem a víz. Félelmem indított arra. – Terry belesüppedt a hátsó ülésbe. Terry megnyugtató társaságában már úgy éreztem. hogy még a norfolki faluból felhívjam az őrmester körletét. Alacsonyan állt a víz. – Terry láthatóan nem rajongott az ételválasztékért. A matrózok jelenlétéből gyaníthattam. a fenékszivattyú. Most. – És ha bárki kérdezné. azután leugrunk a folyóhoz egy korsó sörre. keresztülvezettem Terryt az erdőn. Láttam. Felnéztem a házra. hogy a csónakházban Mulder két embere a Wildtrack II-t készíti elő a másnapi kihajózásra.hajóm sorsa. hogy Jimmy Nichollsnak telefonáltam a horgonylánc ügyében. ekkor külső kamerával is rögzítik majd a Sycorax első útját. gyötrő féltékenység mart belém. . – Van némi keksz a mosogató melletti fiókban. csak kicsit nyugtalan vagyok. – Kilencre vissza kell érnünk – folytattam –. s miközben Micky a Bannister háza feletti úton várakozott. egészen a csónakház mögött kikötött Sycoraxig. hogy bármi történni fog – vallottam be –. minthogy el kelljen magyaráznom az egyre szövevényesebb igazságot. hanem a tűz. hogy a haverom vagy. a kronométer. hogy hagyjanak békén. és kicsomagolta soron következő szendvicsét. mégis inkább választottam ezt. A gondolatra.

és Micky elmondta a tudnivalókat. maga pedig beszéljen csak bele a mikrofonba. és felszerelte a rádiómikrofont. – A vevőegységet és a hozzá kapcsolódó magnót nagy táskában vitte magával. amelyet ragasztószalaggal a hátamhoz erősített. az az volt. keresztül a Dartmoorba vezető keskeny utak labirintusán. antenna gyanánt műanyaggal szigetelt drót vezetett le a nadrágom egyik szárába. Visszabotorkáltam az erdőn keresztül. Micky bevitt a kocsma mellékhelyiségébe. Néma csendben haladtunk. miről beszélnek. a hallókészülékébe vezette a végét. Leendő beszélgetésünket vékony drót segítségével követte. Felfelé kapaszkodtunk az úton. míg magát a parányi mikrofont Micky az ingem hajtókájára tűzte. hogy el fog eredni az eső. Ha bármiben is biztos lehettem az estét illetően. ezért ha ötven méternél távolabbra kerülünk egymástól. hogy a cirkálórakéta győzne. hogy a Sycoraxot jó kezekre bíztam. – Ez azért nem olyan nagy baj. A jeladó gyenge. Minthogy a mikrofon a közvetlen környezetéből magába gyűjtött minden zajt. Nick. . míg Micky lelkesen sorolta magában az országszerte megjelenő szennylapok leendő szalagcímeit. – Ne adja fel ilyen könnyen! Kerüljön a lehető legközelebb hozzá. – Tetszik a csaj. tudtam. Több mint egy órába telt elérni az ingoványos síkság közepén fekvő falut. Északnak tartottunk. társalgás közben a lehető legközelebb kellett hajolnom Jill-Bethhez. ugye? – vigyorodott el Micky. – A marhasültjük és a veséjük egész jó – erősítettem meg. – Visszamegyek a bárba – mondta Micky –. nem igaz? – Valamikor tetszett. elérkeztünk a hangafüves pusztába. ahol a szél a gránit sziklacsúcsok között préselte át magát. mielőtt valami rosszra gondolnának. ha ki akar kezdeni Terry Farebrotherrel. amelynek kocsmájába a találkozót megbeszéltük. nagy valószínűséggel felmondja a szolgálatot. s én azon tűnődtem. hogyan kerülhetnék ki a slamasztikából.– Meg egy kis vacsorára? – kérdezte reménykedve. Az aprócska szerkezetből. És közben figyeljen engem is. Kassoulinak egy cirkálórakétát kell bevetnie. Magunk mögött hagytuk a sövénykerítéseket. mielőtt még az est leszállna. és még akkor se biztos. Nyugat felől alacsonyan úszó sötét felhők tornyosultak fölénk fenyegetően. A szerkezet működött. Ha nem hallom. meg fogom vakarni az orrom. és beszálltam Micky kocsijába. A sikeres teszt után leültünk egy asztalhoz.

hogy nem lett volna szabad titokban tartanom előtte ezt a találkozót. – Istenemre. akik lerázták az esővizet kabátjuk csuklyájáról. sosem bocsátaná meg nekem. Kitartóan. – Letette az üres whiskyspoharat. esett az eső. azután hagyom. és mi marad nekünk? A nagy büdös semmi. ha nem lenne rányomtatva a hitelkártyájukra. Mondjon ki mindent. hogy ezt a világot hatékonyan dolgozó emberek irányítják. Elveszítem Angelát. mielőtt átlépték a küszöböt. Végezni akar Bannisterrel? Vagy csak rá akar ijeszteni? Érti? – Értem – bólintottam. akiről tudtam. A szennylapok világgá kürtölik a botrányt. ritka egy fafej maga. Ha sikert aratok. – Mi legyen a pénzzel? Micky tettetett kétségbeeséssel hunyta le a szemét. – Akkor. Újra kihajózhatok viszont a tengerre. Nick. hogy kopjon le. – Orrvakarással és játék vackokkal? – Csak emlékezzen Watergate-re. Minden rendben fog menni. s . Nyugtalan szívvel várakozni kezdtem. Abban a téveszmében él. ebben az esetben viszont ő nevezhet – méghozzá joggal – becstelennek. fiam? – Készen állok. hogy tűnjön a francos pokolba. És most. hogy rossz színben tüntettem fel Bannistert. És ne felejtse el kifaggatni arról. Olyan fatökűek irányítanak bennünket. jobbára kirándulók jöttek. bár ez mindig is azt jelentette. Szóval kell őt tartania! Egyezzen csak bele mindenbe. mit fog mondani a lánynak? – Megmondom neki. és talán igaza is lesz. harcra fel. Ott is az egész egy banánhéjon csúszott el. Felszívódik. bár nem túl hevesen. Pierre-t. meggátolom a hibbant milliárdost. Elveszem Kassouli fenyegetésének élét. Átváltottam whiskyről sörre. akik még a saját nevüket se tudnák. az meg is teszi. hogy átveszi tőle a pénzt! Az a bizonyíték! – Egy hajtásra kiitta a whiskyjét. azután felállt és keresztülvágott a báron. – Ha azt mondja a madárkának. Még szép. és cserébe ő is ki fog mondani mindent.– Így szokták csapdába csalni a világ leggazdagabb embereit? – kételkedtem. amit mi hallani akarunk. az marad. – Nick! Nick! Nick! – hördült fel Micky. Oly gyakran. Túl sok forgott kockán. És ne idegeskedjen. hogy munkahelyek ezreit szüntesse meg Angliában. Hadd ábrándítsam ki. – Készen áll a csatára. hogy Bannister megkísérelje megnyerni a St. Nem akartam eltompult aggyal nekivágni ilyen fontos beszélgetésnek. Nick. Mondhatja azt. amit csak hallani akar magától. hogy magam mögött kellett hagynom a szerelmet. A kocsma lassan megtelt. hogy mit szándékozik Kassouli tenni odakint a tengeren. és a legtöbbször igazságtalanul vádoltam őt becstelenséggel.

Angela kiélhesse becsvágyát. A mai este után végre szabad leszek; a Sycorax és én bármerre mehetünk, amerre csak a szél repít bennünket. Tovább vártam. – Hello! – A törékeny és halovány Angela után Jill-Beth nap-barnítottnak és makkegészségesnek tűnt; a vitamintabletták, a testmozgás és a veleszületett tettrekészség valóságos mintaképe volt. Eltűnődtem, miért lelkesednek oly sokszor az amerikaiak, s miért fanyalgunk annyit mi, britek. Jill-Beth kék inget, feszes farmert és cowboycsizmát viselt, mintha csak rodeóra készülne. Esőkabátját és táskáját a karján hozta. Előrehajolt, hogy megcsókoljon, azután kiérezte a reakciómból, mennyire nem helyénvaló a gesztus, ezért inkább letelepedett mellém. – Hogy van? – érdeklődött buzgón. Háttal ült Micky-nek, aki feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy mindent tisztán hall a rejtett mikrofonon keresztül. – Kér egy sört? – kérdeztem. Megrázta a fejét: – Mi lenne, ha inkább sétálnánk egyet? – Ilyen időben? – Az ablaktáblákat elfelhőzték a lecsorgó esőcseppek. – Azt hittem, maga igazi katona! Csak nem ijed meg egy kis esőtől? Attól ijedtem meg, hogy kikerülök Micky adóvevőjének hatósugarából, JillBeth azonban nem hagyta lebeszélni magát, ezért követtem őt az útra. Felhúzta esőkabátját, fejére pedig sálat kötött. – Yassir üdvözli. – Remek. Úgy tűnt, nem figyel fel lelkesedésem teljes hiányára; ehelyett kinyitotta a táskát és megmutatta a tartalmát. – Százezer dollár, Nick. Adómentesen. A szorosan összekötött és celofánba bugyolált kötegekre meredtem. Még soha életemben nem láttam ennyi pénzt együtt, s az élmény nem is tűnt valóságosnak. Igyekeztem úgy tenni, mint aki le van nyűgözve, noha igazság szerint komikusnak találtam a helyzetet. Jill-Beth tényleg azt hiszi, hogy megvásárolhat? – Az egész a magáé – összecsukta a táskát. Az eső kezdett nekieredni, de őt ez láthatóan nem zavarta, amint átkeltünk a hídon és elindultunk a Bellever Forest felé. Nem mertem visszanézni, nehogy Jill-Beth szintén megforduljon, és meglássa Micky Harding mögöttünk lopakodó alakját. Kabátom kezdett átázni, és csak remélni mertem, hogy a mikrofon működését nem befolyásolja a nedvesség.

– Tényleg sétálnunk kell ebben a szutyok időben? – zsémbeskedtem. – Tényleg – felelte szokványos hangon, majd aggodalmasan vonta össze a szemöldökét. – Fáj valamije? – Kicsit. Vállat vont és megragadta a karomat, mintha segíteni akarna. – Sajnálom, de ki nem állom a kocsmai cigarettafüstöt. – Felsandított az égre, ahol egyre komorabb viharfelhők gyülekeztek. – Talán nem ártana fedezéket keresni? – Bevezetett a Bellever fenyői közé. Az eső még nem szüremlett át a tűlevelek rétegén, így viszonylag szárazon haladtunk tovább. Egyszer lépteket hallottam magunk mögött, és tudtam, hogy Micky Harding követ bennünket. Nyilván veszettül káromkodik magában, amiért kirángattuk a kocsmából, bár az áldozat igazán csekélység ahhoz a jutalomhoz képest, amit egyetlen esti munka kínált számára. Jill-Beth elengedte a karomat és nekidőlt az előtte magasodó fenyő törzsének. Egy pillanatig egyikünk se szólt. Esetlennek éreztem magam, s mintha az ő magabiztossága is leapadt volna. Kapkodva villantotta fel mosolyát. – Jó újra találkozni, Nick. – Csakugyan? – Annyira ellenséges velem. Olyan fájó nehezteléssel ejtette a szavakat, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül. – Nem vagyok ellenséges, csak majd beszakad a hátam. – Orvoshoz kellene mennie. – Megtettem. Nem tudnak segíteni. – Akkor talán fel kellene keresnie egy amerikai orvost. – Nem engedhetem meg magamnak. – Vérszívók piócák, az már igaz – biztosított róla. Mindketten egymás gesztusait kémleltük, s úgy láttam, ha csakugyan ellenségesen viselkedem, azzal kockára teszem mindazt az erőfeszítést, amit Micky Harding ölt a szervezésbe. Azért voltam itt, hogy meggyőzzem ezt a lányt: ha vonakodva is, de segíteni fogok neki, ezért kierőszakoltam magamból egy újabb mosolyt. – Akkor most beteggé akar tenni, vagy gazdaggá? Viszonozta a mosolyt. – Ez azt jelenti, hogy segíteni fog nekünk, Nick?

Reménytelenül alkalmatlan voltam a hazudozásra, és egyszerűen nem tudtam, hogyan bizonyíthatnám kellő meggyőződéssel szolgálatkészségemet. Végül vállat vontam, és beszéd közben járkálni kezdtem a fák alatt. – Nem tudom, Jill-Beth. Még most sem osztozom a meggyőződésükben, hogy Bannister bűnös. Ez nem hagy nyugodni. Egyáltalán nem kedvelem őt, de ez akkor sem elég ahhoz, hogy tönkretegyem minden esélyét a St. Pierre-en. – Különféle zajokkal igyekeztem leplezni zavaromat, amíg rá nem döbbentem, hogy járkálás közben folyamatosan elfordítom a mikrofont Jill-Bethről. Nem mintha sokat beszélt volna, leszámítva az eddigieket; mégis megálltam és szembefordultam vele. Jill-Beth felsóhajtott, mintha kimerítőnek tartaná ingadozásomat. – Magának csak annyit kell tennie, Nick, hogy rajta lesz Bannister hajóján. Ebbe bele is egyezett, most kap érte százezer dollárt, a többi háromszázezret pedig közvetlenül a teljesítés után átadjuk. – Már megmondtam neki, hogy nem hajózok vele – védekeztem, mintha ezzel áthatolhatatlan akadályt állítanék a becsvágya elé. Vállat vont. – Elhinné magának, hogy meggondolta magát? – Néma csend honolt a fák alatt; a szél nem hatolt át az ágak között, a lehullott tűlevelek szőnyege minden neszt eltompított. A beszélgetésünk természetellenesen hangosnak tűnt ebben a környezetben. – Elhinné – feleltem vonakodva. – Akkor mondja meg neki. – És ha nem állok kötélnek… – Igyekeztem hétköznapi hangnemben beszélni, mintha csak közölném a nyilvánvalót. – … Kassouli akkor kivonja minden munkahelyét Angliából? Elmosolyodott. – Arra mérget vehet. És nemcsak a munkahelyeit, Nick. Kivonja minden befektetését, és a gazdasági tevékenységét átköltözteti a kontinensre. Amellett egy sor brit vállalat búcsút mondhat a reménynek, hogy valaha is részt vehet az amerikai projektekben. Kemény válasz, Nick, de hát maga is találkozott vele. Láthatta, mennyire elszánt. Kassoulit nem érdekli, ha bukik az ügyön néhány milliót, majd behozza máshol. Megálltam. Számomra úgy tűnt, Micky máris megkapott mindent, amire csak vágyhatott, hiszen ebben a néhány mondatban Jill-Beth összegezte Kassouli fenyegetőzésének minden elemét, s ezek kis szerencsével már ott is

gyülekeztek Micky kazettáján. Most már nem kellett mást tennem, csak még inkább egyértelművé tenni a helyzetet, esetleg finomítani a részleteken. – És Kassouli mindezt nem teszi meg, ha ott leszek a Wildtracken? – Pontosan – felelte Jill-Beth olyan hangnemben, mintha kivételesen ostoba diák lennék, akit a legkisebb eredmény eléréséhez is ösztönöznie kell. – Mert szükségünk van a segítségére, Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Győzze meg róla Bannistert, hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának, azután dőljön hátra, és számolgassa a pénzét! Számomra kicsit furának tűnt, hogy Yassir Kassouli minden befolyásával együtt is csak bennem bízhat, de talán Jill-Bethnek volt igaza. Felbukkanásom a Bannister-házban teljesen váratlanul történt, és ez a tény használható fegyvert adott Bannister ellenségeinek kezébe. – És egész pontosan mit kellene tennem? – Azt akartam, hogy egyenesen a mikrofonba mondja a választ. Türelmesen válaszolt a szőrszálhasogató kérdésre. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia, amit megadunk. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ, oké? Nem kell mást tennie, mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. Ez minden. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt, nem? Elmosolyodtam. – Igaz. – Nehezemre esett kipréselnem magamból a szót, mégis úgy tűnt, a színjátékkal sikerült meggyőznöm Jill-Betht. Márpedig színjátékot űztem, elkeserítően amatőr színjátékot, és csak a legnagyobb nehézségek árán tudtam megőrizni a természetesség látszatát, így szavaim erőltetettnek és számítónak tűntek. Csakhogy, ötlött fel bennem, miközben a következő színpadias kérdést fogalmaztam, maga Jill-Beth is hasonlóan mesterkélten és esetlenül viselkedett. Nagyobb érdeklődést kellett volna tanúsítanom e tény iránt, ám ehelyett megkérdeztem, mi fog történni, miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre. – Semmi sem történik magával. Semmi sem történik a legénységgel. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. – Lassan, szinte kihívóan válaszolt, azután figyelte a reakciómat. Néhány pillanatig nem szóltam. Jill-Beth szavait fel lehetett fogni gyilkosságra tett rejtett utalásként, és kételkedtem benne, hogy ennél nyíltabban valaha is kifejezi magát. Azt hiszem, arra számított, hogy próbálom kipuhatolni

az igazat, én azonban csak megvontam a vállam, mintha cseppet se érdekelne Kassouli bosszújának módja. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben – kérdeztem, reményeim szerint a kelletlen beleegyezés meggyőző hangnemében –, hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz, Nick. Akkor most, elveszi ezt a százezret? Igent kellett volna mondanom. El kellett volna fogadnom azt a pénzt, bármennyire is viszolyogtam az egésztől. Ez lett volna az utolsó lépés. – Az isten szerelmére, Nick! Segíteni fog nekünk, vagy sem? – Jill-Beth felém nyújtotta a táskát. – Elfogadja? Vagy csak az időmet vesztegeti? El akartam fogadni, hiszen Mickynek szüksége volt erre a végső bizonyítékra, ám ekkor fojtott kiáltás riasztott meg. Egy férfi kiáltott fel, fájdalmas hangon. Megfordultam, ám a jobb lábam abban a pillanatban, álnok módon megadta magát és összecsuklott. Elvágódtam, Jill-Beth pedig elrohant mellettem. Átkoztam tehetetlenségem, feltérdeltem és kényszerítettem magam, hogy álljak fel. A kezemmel egyenesítettem ki jobb lábamat, azután félig bicegve, félig ugrándozva botorkáltam fától fáig előre. Felötlött bennem, hogy a lábam mindig a feszültség pillanataiban adja meg magát. Jill-Bethre húszméternyire onnét akadtam rá; a földön térdepelt, és azonnal tudtam azt is, ki mellett. Micky volt az. Frissen kiontott vér csillant a homlokán, átázott ingén, kezén. Élt, de eszméletlen volt, és alig lélegzett. Csúnyán helyben hagyták. A táska mellette hevert a földön, és megláttam a rádió vevőegységét is, de nyoma sem volt a kis magnónak. Akárki is ütötte le Mickyt, magával vitte a bizonyítékot. – Magával van? – kérdezte Jill-Beth vádló hangon. – Hívja a mentőket! – csattantam fel katonás modorban. – Magával… – Menjen! Hívja a mentőket! Siessen! – Ha akar, kétszerte fürgébb lehet, mint én. – És hozzon takarókat is a kocsmából! Elrohant. Letérdeltem Micky mellé és ráterítettem a kabátomat. Leszakítottam egy vászoncsíkot az ingemből és felitattam a vért a homlokáról. A fejsebek mindig erősen véreznek, s ezúttal attól féltem, nemcsak egy vágással kell számolnom. Akkora csapást mértek Micky fejére, hogy vélhetően a koponyája is betört. A vér beleivódott a kiszáradt, barna tűlevelek-be, amelyek a nyirkos szürkület fényében már-már feketének tűntek. Végigsimítottam a kezén,

mert lehetett bármennyire öntudatlan, szüksége volt a megnyugtató emberi melegségre. Rosszul éreztem magam. Megvédtem a Sycoraxot Kassoulival szemben, de semmit sem tettem Micky biztonságáért. De ki tehette? Kassouli? Jill-Beth is hozott magával erősítést? Megérezte, hogy világgá akarom kürtölni Kassouli tervét? A kérdések felvetették a lehetőséget, hogy Jill-Beth nem fog telefonálni a mentőknek, ezért néhány percre magára hagytam Mickyt, küszködve elbotorkáltam az erdő széléig és elnéztem a falu felé. A jobb lábam reszketett, álnok fájdalom lüktetett a gerincemben. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék elsántikálni a faluig, pedig ha Jill-Beth cserbenhagyott, meg kell próbálnom. Átkoztam a lábamat, próbáltam életet lehelni belé, majd miközben felegyenesedtem, láttam, ahogy a fényszórók fényében rohanó alakok körvonala rajzolódik ki. Visszasiettem Mickyhez. Még lélegzett, néha erőtlenül felhorkant. Léptek zaja közeledett. Olyan hozzáértő férfiak és nők siettek Micky segítségére, akiket edzetté tett az ingoványon eltévedt turisták kimentése. Nem kellett megvárni a mentőket, a közelben parkolt a falusi mentőcsapat terepjárója, amely elszállította Mickyt a kórházba. Gondosan a hordágyra emelték és takarókba bugyolálták a testét, majd bekötötték az infúziót. Elkísértem a terepjáróig, és figyeltem, ahogyan elindul a kórház felé. Valaki értesítette a rendőrséget, és most azt kérdezték tőlem, meg akarom-e várni őket. Azt feleltem, a kórházba akarok menni, azután eszembe jutott, hogy a kocsi kulcsai Mickynél maradtak. – Majd én elviszem – ajánlkozott Jill-Beth. Habozni kezdtem. – Az isten szerelmére, Nick! – Feldühítette, hogy ennyire nem bízom benne. Felém nyújtotta a kulcsait. – Akar inkább maga vezetni? Engedtem, hogy vezessen: – Ki volt ez? – kérdezte, már útközben. – Egy újságíró. – Hogy lehet ennyire ostoba? – csóválta a fejét megvetően. – Még hogy én! – csattantam fel. – Maga ostoba! Csak mert Kassouli gazdag, az nem jelenti, hogy igaza is van! – A lányát meggyilkolták! – És ki tette ezt Mickyvel? – Az egymérföldnyire előttünk haladó terepjáró fényei felé intettem. – Magával hozta a gorilláit, igaz? – Nem! – tiltakozott. – Akkor ki tette, a fenébe is?

– Mulder. – Nem. ez azt jelenti. Nick. – Nem leszek eszköz Kassouli kezében.Ezen elgondolkodott néhány pillanatig: – Londonból egyenesen ide jött? – Nem. És eszembe se jutott ellenőrizni. Jill-Beth beindította a motort. Kassouli hisz abban. mintha csak azt mondaná. s hogy a nemi betegség fertőző. magam vontam a fejemre a bajt. Maga pedig azért fogadja el ezt az egészet. Harding újságíró? Igen. Előtte üres rendőrautó parkolt. Jill-Beth vállat vont. Miért jöttem ide a kórházba. és eltört három bordája. – Jesszusom! – sóhajtottam fel reményvesztetten. segítene nekünk. Ha szegény volna. a baleseti sebészet bejáratánál találtunk rá a terepjáróra. a füle botját se mozdítaná. A kórház csak úgy bűzlött a fertőtlenítőtől. még most is villogó kék lámpával. Nincs semmije. csak egy bosszúszomjas öregember. – Hogyan? – Nem kellene. . Akinek nincs bizonyítéka. Harding koponyatörést szenvedett. végül egy rendkívül fiatal rendőrjárőr jelent meg velük. ahogyan kiszállok az autóból: – Viszlát. hogy Fanny Mulder is ott volt. Ott várakoztam a hírekre. nem ez volt a cél. és biztos lehetek benne. csak a meggyőződése. amelyekről megtudtam. hogy nem fog segíteni nekünk. Kinyitottam az ajtót. Jill-Beth vállat vont: – Pedig nem kellene így lennie. Tanúja voltam-e az eseménynek? Nem. hogy az amerikaiak a britek ellen legyenek. Ott várakoztam a falragaszok alatt. előbb… – Elhallgattam. Bannister házához mentem. egyesbe kapcsolt és otthagyott. Tudtam. Hívatlan emlékeket idézett fel bennem. és miért érdekel az állapota? Mert a barátja vagyok. Nick. követett-e bennünket bárki a kocsmáig. hogy a lányát meggyilkolták. – Nem az amerikaiak vannak ellenünk – mondtam –. Mr. Ha maga is hinne benne. Jill-Beth leállította a motort. Higgye el. hogy boldoggá tegyen egy gazdag embert. – Nem akarja ezt a pénzt? – kérdezte. hogy a csecsemőket időben be kell oltatni. Néma csendben haladtunk egészen a kórházig. Nick! Vissza se néztem. Nézte. – Felteszem. Öntudatlan állapotban van. hogy Mr.

Vádoljam meg a világ egyik leggazdagabb emberét azzal. És ne feledkezzen el a búr háborúról. ha akarja. hogy kitört az újabb búr háború. ha csakugyan nála van a szalag. Azért nem mentem. Ki ez a barát? Neki semmi köze az egészhez. hogy előadjam történetemet. Hardingot? Nem. – Mr. – Nem – ráztam meg a fejem. A legkevésbé sem akartam az adott pillanatban bevonulni a rendőrőrsre. A rendőr már csak hivatalból is gyanakodott. – Szakadó esőben? – Szakadó esőben. Hogyan jöttem el a kórházig? Egy barátom kocsiján. hogy sürgősen vigyen haza. El kellett érnem a folyót. Nicholas Sandman kapitány. amellyel bizonyosan megváltom a belépőjegyem a legközelebbi elmegyógyintézetbe. hogy meg akarta zsarolni egész Nagy-Britanniát? Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam. mintha még mindig a zászlóaljnál lennék. – Azt hiszem. nem vagyok hajlandó. ez minden. Úgyhogy nyissa ki a füzetét. és írja le a nevem. – Nagyon közeli barátok. Mondja meg neki. Hajlandó vagyok befáradni a rendőrőrsre tanúvallomást tenni? Nem. és utálkozó pillantást vetett rám. hogy Mulder tette. – Sétáltunk egyet az erdőben. fiam! Becsukta a jegyzetfüzetét. maga pedig felhívja telefonon Harry Abbott nyomozót.Én is újságíró vagyok? Nem. Miért nem voltam tanúja az incidensnek? Mert be kellett mennem a fák közé vizelni. lévén Mulder nagy valószínűséggel a Sycoraxon fog keresni. Ismeri? Mondja meg neki. A mai napon együtt utaztunk a faluba? Igen. ezért inkább megismételtem a tagadást. és meg kellett gátolnom. máris útban lehet Bannisterhez. Harding csak a barátom – közöltem a rendőrrel. Biztos voltam abban. de nem tudtam bizonyítani. Tudom. hogy Terry Farebrother végezzen Mulderrel. A rendőr túl sok akciófilmet nézhetett. ha nem. És rémültnek. mert reménytelennek éreztem bármiféle magyarázkodást. Mulder. ő és maga? – Menjen a francba. – Én most hazamegyek. ki támadta meg Mr. . Mozogjon! – Úgy parancsolgattam neki. mégiscsak bejön az őrsre.

hogy az a szédült fattyú mit tervez a hajómmal. Micky Harding eszméletlenül feküdt a kórházban. – Nem a maga ügye. Egeret rendesen hazavágták. de akkor pillanatok alatt ott termett. nem enyhült viszont a csípős nyugati szél. hogy találkoztam Jill-Beth Kirovval. Mulder bizonyára a házban van. Az eső kezdett alábbhagyni. Micky szalagjával együtt. Azonnal! Tudtam. viszont kihaltnak tűnt a csónakház és a kikötőhelyem környéke. lévén kijöttem a gyakorlatból. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. Bőrig átáztam. A folyóvíz kitartóan emelkedett. ahogyan az éjszakai őrjáratokon. az biztos. de felsültem. miért. mégis úgy haladtam. és a jobb lábam esetlenné tette a mozgásom. még akkor sem. – Terry? – Már vagy tíz perce magát hallgatom. A domb tetején megállíttattam vele a kocsit. Mulder láthatóan hadi ösvényre lépett. Nem tudtam biztosan. Muszáj ekkora zajt csapni? Megkönnyebbülten sóhajtottam fel: – Történt valami? – Semmi az égvilágon. Senki sem mozdult. azután elrejtőztem a csónakház árnyékában. Az első autóban Bannister és Angela ülhetett. és hazavitt. és nem tudhattam. hogy mindvégig Bannister ellen szövetkeztem. Hosszú ideig kémleltem a csónakház mögötti árnyakat. Szinte kúszva tettem meg az utolsó néhány métert. – Szegény ördög a kórházban végezte. a másodikban Mulder. Ott lett volna szükségünk magára. Errefelé mi újság? – Egy kocsi érkezett tíz perccel azután. úgy egy órával ezelőtt. Megrémültem. Induljon telefonálni. Félúton lefelé a fával borított lankán megálltam. Aztán újabb. amikor behajítottam egy földrögöt a bokrok közé. hogy az út további részét gyalogosan teszem meg. A dolgok kezdtek katasztrofálisan alakulni. hogy elmentek. Épp most mondhatja el Bannisternek és Angelának. Nesztelenül lopakodtam lefelé. A . Nem ment könnyen. főnök. hogy belém üríthesse az egész tárat. Magától kínálkozik a következtetés.– Ez valamilyen különleges ügy? – gondosan megnyomta a „különleges” szót. amikor az ellenség csak arra várt. és közöltem. Fények pislákoltak a Bannister-házban. hogy Abbott adandó alkalommal még leveri rajtam ezt a riasztást. A szalagot is elvitték. Hogy ment a dolog? – Borzalmasan. amely hevesen rázta az ágakat a fejem felett. nem itt. hogy felkeltsem az esetlegesen ott lapuló őrszem figyelmét.

Felnéztem a dombtetőre. hogy tudja. és a helyiségben mindenki felpattant. és felértünk a teraszra. Bannister Angela mögött állt. bár lehet. amikor félrehúztam az egyik nagy üvegtáblát. mekkora veszélynek teszi ki magát. Mert az igazság legnagyobb előnye. – Hagyja! – Bannister parancsa megdermesztette Muldert. – A francba. Pierre-en. E pillanatban mégis mindennél inkább azzal törődtem. mert képtelen voltam elviselni a gondolatot. – Maradj észrevétlen. ahol sötét alak mozdult a ház kivilágított ablaka mögött. ki a gyilkos. lila ingében. aki beérte egy fenyegetőnek és gúnyosnak szánt pózzal. ahol a végén mindenki a nagy szalonban gyűlik össze. elárultam. mintha még az is komoly nehézséget okozna neki. A dolgok kezdtek sötéten festeni. és láthatóan hallgatta a magnó felől érkező hangokat. Azt akartam. főnök! Szép kis darab. és nekem az a nevetséges képzetem támadt. de észrevétlenül. hogy szóba álljon velem. Terry és én felkapaszkodtunk a meredek domboldalon. Karosszékben ült. Bannister összerezdült. aki választékosnak és gyönyörűnek tűnt fekete nadrágjában. és eljött az ideje. míg Mulder és két embere kötelességtudóan félrehúzódott. mi történt. Tulajdon hangomat hallottam a magnó felől. hogy képes bevilágítani a legnagyobb sötétséget is. – Felmegyek – közöltem Terryvel. hogy ósdi detektívregénybe csöppentem. azután a kép darabkáira hullt szét. Azért mentem. amikor a nagy ablakok mögül elébe tárult a ház fényűző berendezése. hogy mindent megmagyarázzak. A szép kis darab Angela volt. Mindent el akartam mondani. mit gondolhat rólam Angela. és miért kellett találkoznom Jill-Bethszel. Terry – szóltam hátra. Ezért szeretem az igazságot. – Mi az ördögöt keres maga itt? – Azért jöttem. lehajtott fejjel. de Bannisternek is. Valamennyien rám meredtek. – Esővíz csepegett a ruháimról a drága szőnyegre. Terry halkan füttyentett. Valamennyien megrökönyödtek a felbukkanásomon. . azután Angela előrehajolt és a távirányítóval lekapcsolta a készüléket. amint Mulder felém indult. hogy Angela azt hiszi. hogy egyben figyelmezteti Bannistert. mintha vakut villantottak volna a szemükbe.szalag is ezt erősíti meg. ha indul a St. – Én is jöjjek? – Igen. hogy megtudja. A tolóajtót nem zárták be. hogy fény derüljön az igazságra. és nemcsak neki. A készülék a szalon egyik falát teljesen elborító elektromos szerkentyűk közé tartozott.

azután dőljön hátra. hogy ez nem az igazság. és minden szót tisztán lehetett hallani. – És mi fog történni. azután kattanás hallatszott. Angela előrehajolt. hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz. – Maga rohadék! – Elfordult és kiviharzott a szobából. Eddig olyannyira hiányolt merészsége hirtelen előbújt rejtekéből. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt. csak a szalag sziszegése. de nem csillant benne felismerés. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. oké? Nem kell mást tennie. Ez minden. de a mikrofon így is remekül bevált. sápadt maszkja. Akkor most. – A mi háborús hősünknek. – Hallgasson! – rivallt rám Bannister. Angela viselkedése pontosan olyan maradt. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ. Semmi sem történik a legénységgel. – Tudom. – Ez nem… – Azt akartam mondani. nyilvánvalóan a szalagon hallottak hatására. hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának. mint Jill-Bethé. Győzze meg róla Bannistert. mielőtt azon az ugyancsak esős napon ugyanebben a szobában egymásra találtunk. – Elhallgatott. lekapcsolta a magnót. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia. amerikai hangja töltötte be a szobát. – Rövid szünet állt be. azután nem hallatszott más. és játszd le Sandman kapitánynak is. és felállt. mi van a szalagon… – kezdtem.– Nincs mit megmagyaráznia. elveszi ezt a százezret? – kérdezte Jill-Beth mohón. Előrehajolt és hallgatta a visszacsévélt szalag suhogását. Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Egy pillanatra elkaptam a tekintetét. amit megadunk. – Bannister csettintett az ujjaival. Nick. majd Jill-Beth túláradó. miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre? – Semmi sem történik magával. akit féktelen dühbe lovallt. igaz? – Igaz. – Mert szükségünk van a segítségére. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben. Arcára rádermedt a viszolygás rideg. Ám ha Bannister új oldaláról is mutatkozott meg. mielőtt újra meghallottam a hangomat. – Tekerd vissza. kedélyes. és számolgassa a pénzét! – És egész pontosan mit kellene tennem? – A hangom jóval hangosabban szólt. amilyen akkor volt. hogy újra végighallgatta a perdöntő bizonyítékot. ám Bannister. mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. . azután megsemmisítő gúnnyal tette hozzá.

– Csak kérdezze meg a rendőrséget egy Micky Harding nevű szerencsétlennel kapcsolatban. – Ismeri Harry Abbottot! – próbálkoztam. Közöttem és a magnó között állt. és Mulder mosolyogva űzött belőle gúnyt. miért hagytam volna bepoloskázni magam? Miért vállaltam volna a kockázatot. Akkor ez itt mi. míg Bannister és közém nem került. Két embere nyugtalannak. és az árulásom kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. mit terveznek. – Miért? – követeltem a választ. – Azt akarja. hogy magamhoz ragadhatom a kezdeményezést. És nem mellékesen. majd előhúzott egy összehajtott újságot és ledobta a lábam elé a szőnyegre. – Maga rohadék! – Visszautasítottam az ajánlatot – közöltem. – Címoldal. amint az ajtó becsapódott Angela mögött. és a gorillája kis híján agyonverte. aki jelenleg is öntudatlanul fekszik a kórházban. – És a rohadt életbe. . A média világában élt. haldoklik az anyja. hogy csak vesztegetem a szavaimat. Meglepett a kérdés. Az egész világa szalagon és filmeken létezett. hogy megpróbálom elragadni a sorsdöntő kazettát. ha az ő oldalukon állnék? – Be akarta biztosítani magát. – Akkor honnét a pokolból szerezte a szalagot? – akartam tudni. senki másnak. – Csak hallani akartam. Lesütött Bannister arcáról. hazug disznó? – Kutatni kezdett a kabátzsebében. Mulder nem felelt. – Hívja csak fel! Kérdezze meg őt! Mulder addig manőverezett. – Azt mondta. és kaján várakozással dörzsölte össze a tenyerét. számára a szalag bizonyító erővel bírt. Habozásom csak a bűnösségem látszatát erősítette. mintha attól félt volna. – Miért ment Amerikába? – állt meg kihívó pózban.ezúttal is belém fojtotta a szót. Mulder tett egy fenyegető lépést előre. de tettre késznek tűnt. – Követtem magát – felelte Mulder hűvösen. hogy ezt el is higgyem? – Ne legyen már ilyen átkozottul ostoba! – csattantam fel. hogy ne tudják átvágni – vágta rá Mulder minden meggyőződés nélkül. Bannister összerezzent. és habozni kezdtem. – Hazudik – szúrta közbe Mulder sietve. Sandman. – Végeztem magával. én pedig tovább erősködtem abban a hitben. nagyokos. – Micky Harding újságíró – tudattam Bannisterrel –. újságíró. Egyedül Angelának mondtam el az igazat. azután megismételte a sértést.

hogy elhozzam azt a pénzt? – kérdezte Mulder Bannistertől. – Mást se tett. Bannister elolvasta. annak címoldalán pedig egy piros körrel bekeretezett fényképet. hogy Jill-Beth Kirov kisasszonyt. hogy senki vagyok. Mi mindent tett még. amely Jill-Bethről és rólam készült. – Előhúzta az újság másik példányát. Fanny felém lendült. a Viktória-kereszt kitüntetettje kísérte el a Mr. Akkor azt mondtam a fényképésznek. és Terry Farebrother mintha a semmiből bukkant volna elő. belső hírlapját láttam. Sandman? Lereszelt néhány feszítőcsavart? Elmetszett néhány kötelet? Én azt hiszem. – Azután kutassa át azt az átkozott hajót. A hajódon van a pénz. tett egy újabb lépést felém. Hirtelen újra a tengeren éreztem magam. Sandman. Oscar Kirov ellentengernagy leányát Nicholas Sandman kapitány. épp ebben a pillanatban vesztette el a hajóját. Yassir Kassouli nyári rezidenciáján tartott fogadásra. – Te rohadt patkány – húzta ki magát Mulder diadalmasan. John Brown. Nem keltett semmiféle neszt. – Most! – kiáltottam. – Hogyan akart végezni velünk? Odakint a tengeren? – Épp most próbálom megmenteni a szaros kis életét! – üvöltöttem el Mulder fenyegető alakja mellett. – Ki az ördögtől szerezte ezt? – Mit számít az? Kettő is van belőle. – Állítsa meg. – Nincs semmilyen pénz! Visszautasítottam őket. immár a helyzet teljhatalmú uraként. Azon az éjszakán megmentette az amerikai lányt. – Akarja. – Nyomorék kis pöcs. észérveimet örvényként húzta mélybe ez az őrület. igaz? – Rohadj meg. Másként hogyan is kárpótolhatná magát Mr. Nyilván közvetlenül az ablak mellett állt. ami meggyőzhette Bannistert az őszinteségemről. amikor minden bizonyíték és a látszat is ellenem szólt. és azóta is az ő játékát játssza. – Nincs pénz. Mulder. Kassouli Cape Cod-i kertjében. Fanny! – utasított Bannister. csak hazudozott. Bannister? Bannister felnézett az újságból.A New York-i Kassouli Enterprises Inc. és átnyújtotta Bannisternek. te ostoba! – hátrálni kezdtem az ablak felé. Hiába próbáltam bármilyen érvet előhúzni. – Nos? – kérdezte Mulder diadalmasan. – Erőtlen válasz volt. és . a képaláírás mégis azt tudatta. én pedig félreugrottam. – És hol van a százezre? – követelte Mulder a választ.

mielőtt bárki is emlékezetébe véshette volna az arcát. ám azok Mulder gyötrelmei láttán inkább visszakoztak. és furkósbotként meglendítettem. melyik fogást alkalmazta. azután rohanj. hívta őket maga ellen. szinte nőiesen vékony sikollyal. arcát elborította a vér. Olyan fürgén bicegtem. s bár nem tudtam. Terry pedig mindvégig velem maradt. Mulder nem okozott több gondot. esélye sem volt kimutatni. Ha bárkit is meglepett hirtelen felbukkanása. nehogy ezzel szükségtelen kockázatnak tegyem ki. hogy Bannister moccanni sem mer. – Hívja valaki a rendőrséget! – kiáltott kétségbeesetten Bannister. Nem akartam használni a nevét. míg Terry és én a szokványos taktikát alkalmaztuk: üsd a rohadékot. amennyire csak tőlem telt. főnök? – Istenemre. elemi értetlenséggel mered a kirobbant erőszakra. én pedig elérkezettnek láttam az időt a távozásra. ezért Terry még egy megsemmisítő csapást is bevitt a nagydarab fickó szegycsontjára. a mi ezredünk azonban sosem hitt a félmegoldásokban. rohadékok. mielőtt kiviharzott volna a szobából. Mulder görcsösen rángatózott és levegő után kapkodott. – Helyesen cselekedtem. jobb lábát széles ívben meglendítette és egyetlen rúgással szilánkokra törte a dél-afrikai orrát. – Gyerünk! – Félrehajítottam a haszontalanná vált szobrot. sem a rendfokozatát. Mulder azután kővé dermedt. – Gyertek. Terry felegyenesedett. Terry és én már visszavonultunk a nyirkos sötétségbe. Megfigyeltem. Bannister falfehéren. aki megvetően félre akarta söpörni a nála jóval alacsonyabb férfit. ahogyan Mulder a térdére rogyott. Farebrother őrmester mindeddig tomboló elemi erőként mutatkozott. amelyet még émelyítőbbé tett számára az a hirtelen mozdulat. hamisítatlan . ahogy csak bírsz. mozdulatlanul állt. A két matróz előrelendült. mielőtt még erősítést hozna. a leghelyesebben.csak ezt a pillanatot várta. Rettenetes. mielőtt Terry lekuporodott Mulder előtt. fedezte a visszavonulásom. Miért nem hitt nekem Bannister? Az istenfáját. méghozzá Terrynek. takarékos és villámgyors mozdulataival teljes megadásra késztette Bannistert és embereit. A fenyegető mozdulat megállította őket. – Feléjük indult. amellyel Terry kifordította a testét. hogy lehet ennyire ostoba?! És Angela! Az a tekintet. Mulder kínjában lélegzethez sem jutott. és Terry máris a másik kettőhöz fordult. majd felsikoltott. azt láttam. – Gyerünk! – Ezt én kiáltottam. én pedig felkaptam egy kőből faragott szobrot.

Visszanéztem. – Újabb parancs. megemeltem a vitorlarudat. – Úristen. Az ár hátán sodródtunk. hogy nekilendülhessünk. és adta át magát az éjszakai szélnek. és féktelen öröm lett úrrá rajtam. és tudta. A hajó végre szabadon mozgott a vízen. és fel kellett vonnom egy vitorlát. az izzó gyűlöletről. – Micky Harding! – kiáltottam neki. Kicsomagoltam a nagyvitorlát. de társam láthatóan mindenkit visszariasztott. – Kötelek eloldozva! – kiáltotta Terry. De vajon a Sycorax is? Több mint hat hónapja nem hajózott. – Húzd fel! A vitorla csattogva tárult szét. de a lábam kitartott. hátha követnek bennünket. Talán nem úgy történt. már ha egyáltalán hajlandó nekidurálni magát. ahogy Angela felbukkan Bannister hálószobájának erkélyén.megvetésről árulkodott. és néhány másodpercre azt hittem. és a legkevésbé sem úgy. Megtántorodtam. főnök? – Eltűnünk innen a francba. dehogy! – felelt Terry megvetően. és már nem maradt idő kipróbálni. aki a könnyű győzelem nyomán csak úgy pezsgett az adrenalintól. amiért elárultam őt és Bannistert. mit kérek tőle. de a Sycorax és én újra úton voltunk a tenger felé. Láttam. Vagy ami ennél is szörnyűbb. a tetőző ár ellenében és heves szélben kellett a tengerre vinnem. Van odalent világítás? . – A vitorlát. Terry! Nem bíztam benne. vigyorogva fordult felém. A Sycoraxon. Terry korábban is hajózott velem. ahogyan megálmodtam. – Kicsináltad a nagyfiút? – kérdeztem Terryt. Egyenesen felém nézett. – Várom a parancsát. hogy a motor elég gyorsan beindul. – Hívd fel Abbott nyomozót! Elfordult tőlem. és nekiveselkedtem a feszítőkötélnek. megint a nyavalyás lábam adta meg magát. Terry. Hirtelen reccsenés hallatszott. A Sycorax orra lassan elvált a kikötő kőfalától. A hirtelen mozdulattól fájdalom nyilallt a hátamba. – Csak egy-két könnycseppet csaltam a szemébe. amint a jobb oldali tartókötelek felvették az árboc súlyát. de csak elcsúsztam egy víztócsán. ahogyan terveztem. – Indulás! – A tat felőli kötél becsobbant a vízbe. uram. és a Sycorax elindult. a tat felőlit hagyd utoljára. Oldd el a köteleket.

végigfuttattam a belső orrvitorla feszítőkötelét az orrárboc mentén. mégis tengerre kellett szállnia. megtalálta a vitorlazsákot. hogy hagyja a motort. Elértük a Sansom's Pointot. a derékvitorlát. azután visszavettem a kormányrudat. – Sudárvitorla. A hátam majd beszakadt. Hallgattam a hajótörzsnek csapódó hullámok áldott hangjait. inkább vonja fel a tatvitorlát. Hallottam. hátraszóltam. de csak viszonylagos értelemben. hogy éppen csak gyalogtempóban araszolunk előre. – Miért nem vettél egy tisztességes motort? – Mert nem engedhettem meg magamnak. A Sycorax nem találta a helyét. a partról viszont valószínűleg úgy tűnt. Küszködve indultam előre a nehéz teherrel. a másikban erőteljes lökések kapaszkodtak a vitorlákba. a sudárvitorlát és a tatvitorlát. azután felvontam a vitorlát. Terry. Emlékszel még. A nyugati dombok alaposan megkeverték a szelet. és mindent megpróbált. amely az istennek se akart beindulni. Káromkodni kezdett. hogy a Wildtrack II orra bármelyik pillanatban előbukkanhat a sötétből. A kis lejárón át jutott el a motorhoz. és ügyetlenkedni kezdtem a bilincsével. Egyik pillanatban tökéletes szélcsend következett be. – Dobd fel azt a sárga zsákot. Befűztem az orrvitorla kötélvezetőit. se tájolónk. – Rögzítettem a kormányrudat. Még nem állt készen a tengerre. a Sycorax pedig nekiveselkedett a szélnek. és tovább küzdött az indítókarral. Mozgásunk kellően gyorsnak tűnt. meggyújtotta a térképasztal olajlámpását. Fürgén haladtunk előre. csak a hajóra. sziszegve szelte a vizet. amely végre elrejtette előlünk a Bannister-ház fényeit. mit kell tenned? – Persze.– Csak egy olajlámpa. Felhúztuk az orrvitorlát. Sebesen ugyan. főnök. Vajon a rendőrség már a folyó torkolatánál várakozik? Előrángattam a tarcsvitorlát a zsákból. ahogyan Terry tovább káromkodik és küszködik a motorral. Terry újra eltűnt odalent. és felhajította a kormányállásba. Nem voltak fényeink. amíg én felhúztam a vitorlát. Beakasztottam az orrvitorla gyűrűjét. . ahogyan különféle alakok gyűlnek Bannister teraszára. a tarcsvitorlát. hogy életre keltse. ám a dagály ellenünk dolgozott. a vitorlákra és a motorra. Nyugtalansággal töltött el a tudat. Terry! Gyufát gyújtott. Semmi. Láttam. és sebesen repített bennünket a bójákkal kijelölt csatornában. Terrynek át kellett vennie a kormányrudat és módosítani útirányunkat. nem számíthattunk másra.

Terry visszatért a kormányállásba. vagy bárki is állt a Wildtrack II kormánya mögött. Először akkor láttam meg őket. ha vonakodva is. főnök? – Két gazdag fickó egymás torkának ugrott. de életre kelt. – Plymouth-ba – feleltem végül. és a versenyhajó úgy egymérföldnyire haladhatott mögöttünk. és a Sycorax előrelendült. – Mégis. Akarod. – Terry visszatért a küszködéshez. – Akkor rohadjon meg. hogy kitegyelek a városnál? Visszasandított a válla felett: – Üldözni fognak a nyavalyások? – Meglehet. és rágyújtott. – Hová megyünk? – érdeklődött Terry. – Terry habozás nélkül elfogadta az ítéletem. az ellensége vagyok. Követtek bennünket. hogy a másik oldalra álltam. Bannister most azt hiszi. de az érzelmeim immár kibogozhatatlanul összefonódtak személyével. és el akarja venni a Sycoraxot. csak George Cullen hamoazei műhelye. – Mi történt. az a szánakozással és gyűlölettel vegyes pillantás járt az eszemben. amellyel Angela búcsúzott tőlem. Azt hiszi. ám Bannister. – Magam is erre a kérdésre kerestem a választ. Terry keresett egy viszonylag kényelmes zugot a fedélzeten. Sally mindig nézi a műsorát. azután a dugattyúk felvették a szokott. – Minden motor istencsapás. Mindenképpen el kellett rejtenem a Sycoraxot Bannister végrehajtói elől. amikor a keresőreflektor fénye megcsillant a Wildtrack II fényesre polírozott orrán. újra és újra megrántotta a kart. mire a motor előbb leállással fenyegetett. Nem jutott eszembe más menedék. ez a Bannister rendes figura. főnök! Előrenyomtam a gázkart. Holnap. gondoltam. Pokolba az egésszel. – Elég szűkös. – Nyomorult kis patkány – csattantam fel –. hogy dacoljon az árral. – Azt hittem. . Akkorra már elhagytuk a városi mólót. – Akkor maradok. Olyannak tűnt a tévében. – Sejtelmem sincs. azután valami isteni csoda folytán a motor. és mindkettő megpróbált a maga oldalára állítani. – Pontosan. – Minden nő istencsapás – morogtam.Miután felvonta a sudárvitorlát. – Adj egy kis kakaót. hogy elárultam őt. És bosszúból a Sycoraxot akarja. – Mikorra kell visszaérned a laktanyába? – Tizennégy nulla-nullára. megnyugtató ütemet. Ekkora távolságot a másik hajó másodpercek alatt áthidalhatott.

Valaki ránk kiáltott a móló felől. Nem akartam. – Felzárkóznak a mocskok! – figyelmeztetett Terry. A versenyhajó megtartotta a távolságot. és azt tehette. ahogyan a cseppek leperegtek az orrvitorla alsó szegélyéről. A Sycorax végre kiszabadult a rabságból. Ugyanakkor a Wildtrack II továbbra is követett bennünket. Nyugat felé tartottunk a partvonal mentén. Volt idő. mögöttünk fehéren habzott és terült szét a farvíz. soha többé nem élhetem át mindezt. A gátnál fehéren tajtékzott a víz. Éreztem a földtömegek által megkavart szél bizonytalanságát. de Terry kitartott. és én felkurjantottam a boldogságtól. és mi továbbaraszoltunk. és a szél sebesen űzött bennünket. amikor az orr beleszántott az első tengeri hullámokba. akár egy táltos paripa. – Állítsd le! – kiáltottam. és maradtam a Calfstone közelében. Boldogság öntött el. A Sycorax széllel szemben haladt és önfeledten szelte a tengert. és beállítottam szélirányba a vitorlákat. A motor megint kihagyott egy ütemet. Szándékosan kormányoztam a szél felé. főnök? – Már hetekkel ezelőtt ezt kellett volna tennem! – És mi lesz a nyavalyásokkal? – Terry a folyótorkolat felé biccentett. csipkés széleit ezüstszínűre festette a holdvilág. – Rohadjanak meg! – Átadtam a kormányrudat. amelynek törő-hullámai fehéren habzottak az orrnál. A vitorlák dagadoztak.láthatóan nem a nyilvánosságnak szánta az elfogó manővert. hogy a hajtórúd szétrázza a szigetelést. hogy nincs világításunk. és a déli felhőtömegben rések támadtak. hogy az orr belemerüljön a vízbe. hogy a folyótorkolat felől nagy sebességgel érkező Wildtrack II esetleg zátonyra fut a homokpadon. ami rázós átkelést ígért. Az eső kezdett alábbhagyni. Terry elvigyorodott: – Most boldog vagy. A folyó torkolatát jelző földnyúlvány körénk zárult. amikor azt gondoltam. . remélve. és láttam. Veszedelmes közelségbe kerültünk a Calfstone-homokpadhoz. amire egész életében szánták. A dízelolaj túlságosan sokat állt. A motor abban a pillanatban állt le. Eső záporozott a vitorlákra. ahonnét most bukkant elő a Wildtrack II orra. és a rázkódástól majd leugrott a talapzatról. és jól is tettem. A hullámok elég magasra csaptak ahhoz. gyaníthatóan víz is keveredett bele. hogy kikapjam a helyéből az egészet és behajítsam a vízbe. Nem bíztam túlzottan a tervben. Mennyire gyűlöltem a motorokat! Időnként erős kísértést éreztem arra. és a tengervíz utat találjon a hajótestbe. A hajó úgy ugrott neki a meredek óceáni hullámhegyeknek. Motorunk köhécselni kezdett.

A versenyhajóra meredtem. Rosszul vette a tengert. és akkor reményünk se marad arra. a karcsú hajótest magasra emelkedett a hullámtaréjokon. Nem tartottam valószínűnek. és örömmel láttam. hogy megpróbálnak orral belénk jönni. hogy valahol elveszítsük a Wildtrack II-t. Bannister. hogy közölhesse tartózkodási helyünket a végrehajtókkal. Utána állítottam a vitorláknak. ahogyan Kassouli végrehajtja a magáét őrajta. de előttünk állt az egész éjszaka. hogy kövesse a Sycoraxot. Az égbolt tisztult. azután otrombán csapódott le a vízre. még kevésbé felismerni. hogy keressen néhány meleg holmit. éppoly könyörtelenül végrehajtja rajtam a bosszúját.Visszafordultam a kormányállásban. A hajó immár magától vitorlázott. magával hozta-e Mulder a vadászpuskáját – de hát csak nem tervezett gyilkosságot? Aztán felötlött bennem. kik tartózkodnak a fedélzeten. milyen elegánsan veszi az újjáépített Sycorax az akadályokat. Bőrig áztam. amellett vágytam rá. főnök. és rögzítettem a kormányrudat. Időre volt szükségem. hogy jól fog viselkedni a nyílt óceánon is. – Valami jó kis kaja se ártana. Hosszú küszködés várt ránk az apály beálltáig. – Terry odalökött nekem egy pulóvert és vízhatlan kabátot. – Épp csak megsimogattam a nyavalyást. Angela sehol. akit hazavágtál. hogy véget vessenek a küszködésnek és elsüllyesszék a Sycoraxot? Azt a vadászpuskát képtelen voltam kiverni a fejemből. ahol újra nyugatnak fordulhattunk. – Lehetséges. Vajon mikor jutnak el odáig. hogy ha Kassoulinak igaza van. megcsomóztam a köteleket. Az éjszaka sem sietett segítségemre. máris felkelt? – kérdeztem Terryt. akkor ezek az emberek már elkövettek egy nyílttengeri gyilkosságot. gondoltam. Nem volt könnyű a látómezőben tartani a hajót. hogy nemsokára teljes pompájában előbújik a hold. Eltűnődtem. Terry hasonló gondokkal küzdött. hogy megnézzem magamnak az ügyesen manőverező versenyhajót. A Wildtrack II-t alighanem azért küldték. ezért leküldtem. Árnyalatnyit aláfordultam a szélnek. hogy kitaláljak valamit. Mindez azzal kecsegtetett. és reszkettem a hidegtől. csak Mulder lehetett. számíthattunk rá. Mintha megpillantottam volna egy bekötözött arcú férfit is. hogy kényelemben érezzem magam. – Hogy a fenébe ne. Megkerestem a távcsövemet és ráirányítottam a Wildtrack II-re. egészen a Start Pointig. ahová évek óta vágytam. Három férfit láttam. – Terry? – Főnök? . hogy a fickó.

Most dél felé tartottunk. azután hunyorogva jött fel a holdfénybe. A parttól távolabb egyre mélyültek a hullámvölgyek. Azután próbálj aludni egyet. vagy mit tehetnék ellene. abban azonban biztos voltam. és nem engednek elszökni. gondoltam. – Csomagold csak ki. A Wildtrack II továbbra is megtartotta a távolságot. Fogalmam sem volt arról. és a Sycorax láthatóan élvezte a nyílt óceánt. – Csak nem az a colt. ezért a Wildtrack II mindvégig megmaradt látótávolságon belül. Kivételes tehetségem van ahhoz. és nem rendelkezett reflektorral. Idehoznád? Leereszkedett a kabinlépcsőkön. Terry aludt egy órát. majd tapogatózni kezd a fenék sötétjében. most pedig Bannister. A Start Point-i világítótorony fénycsóvája végigpásztázott a látóhatáron. Két halászhajó is a környéken dolgozott. Üldözőim külön gondot fordítottak arra. és a versenyhajó kijjebb került a tengeren. Bannister ügyvédei döglegyekként fogják ellepni. A versenyhajó árboccsúcsát és tatját fehér fény jelezte. Alighanem radarját használta a követésünkhöz. csak ha feltétlenül szükséges. Így tartottak velünk lépést kerek három órán keresztül. merengtem keserűen. Csakhogy reggel. hogy mindvégig megpróbáltam becsületes maradni.– A motor alatt. főnök! – csalódottnak tűnt a hangja. és azon tűnődtem. – A balcsapáson vitorláztunk. hogy gazdag és befolyásos ellenségeket szerezzek. a nyomomban vannak. amit én őriztem? – Nem akarom használni. hogy . – Még itt van? – bökött a Wildtrack II-re. bár a Sycorax túlságosan kis célpontnak számított. – Ne. de bekapcsolták az előírásszerű piros-zöld oldalfényeket is. és hallottam. Van benne valami csomag. hogy a Pointnál kikerülhetünk a dagály fogságából. – Jesszusom – nyögött fel. Fényesen kivilágított konténerszállító hajó araszolt mögötte kelet felé. hogy semmi áron nem engedem elvenni a hajómat. amint felmordul. Előbb Kassouli. hogy tudassák. hogyan zajlik az efféle eljárás. amint behúzódok a menedékbe. Ráadásul úgy. ráadásul a környéken haladó halászhajók is összezavarták a jelet. abban a reményben. – Még itt van. hogy talán az ő jelenlétük késlelteti-e Muldert. amint kitapogatta a csomag alakját. A Wildtrack II árnyékként követett bennünket. amíg el nem hagytuk Start Pointot. Immár bizonyosnak tűnt. a jobb oldalon találsz egy faládát a gerendához csavarozva. precízen és magabiztosan szántotta a vizet.

mit fogunk tenni. Megértetted? – Igen. mit akarok tenni. Bebiztosította. itt az ideje elriasztani a rohadékokat. amely sosem jeleskedett a szűk kanyarokban. de nem szólt. Egyszer megimbolyogtunk.Bannister csak meg akarta ismerni úti célomat. továbbra is a Wildtrack II oldalára irányítottam. majd vízhatlan kabátja zsebébe dugta a pisztolyt. hogy bizonyára semmi jót. mit csinálnak. – Kitérni! – kiáltottam. – Mit csinál? – Beletaposott a gázba. ráirányítottam a másik hajóra. végigvisszhangzott a hajó egész vázán. A szél erősebbnek tűnt. Terry. – Önkéntelenül is a hivatalos megszólítást használta. hanem a hajóra. miután messze elénk került. Terry átfordította az orrvitorlát. Terry! – Kezdenek összezavarodni. uram. Amennyire tudtam. Irányt váltok. hogy lerázom valahogy. . és megtöltötte a fegyvert. – Megpróbál majd kikerülni bennünket. csak éppen azt nem tudja. A szél sziszegve keresett utat a kötelek között és megtépte a vitorlák belépőélét. hogy közvetlenül üldözőink felé vegye az irányt. A Wildtrack II. Elővette a coltot. én azonban elszántam rá magam. mert Bannister előrelökte a gázkart. Ha úgy látod. újra lelassított. Mindketten a Sycoraxot nézték. Terry kezelte az elővitorlákat. Meglepett pillantást vetett rám. Célozz a merülési vonalra vagy a motorokra. Szükséged lesz néhány tárra. A hullámok egyre magasabbra nőttek. és felénk hordta az orr által felvert vízpermetet. Nem a legénységre megyünk. igyekeztem irányban tartani a hajót. s ezúttal tisztán ki tudtam venni Bannister és Mulder alakját a kormányállásban. azután úgy dönthettek. és az orrárbocot. – Azt fogjuk csinálni – folytattam –. s a hirtelen felgyorsuló hajó tatja belemerült a vízbe. átsüvített a kötelek között. Újra felemeltem a távcsövet. főnök. és az orr tompa morajjal csapódott vissza. Éreztem a víztömeg rázkódását a Sycorax törzse alatt. – Figyeld. És vedd magadhoz a pisztolyt. vonakodva fordult és állapodott meg a jobbcsapáson. hogy teljesen összezavarjuk a nyavalyásokat. – Azt hiszem – szólaltam meg lassan –. nyilván azon töprengtek. A Sycorax. Készülj fel néhány gyors manőverre. akár egy lándzsát. a legkisebb veszély is fenyegeti a legénységet. Irányt váltottunk. visszatért a kormányállásba. és ezzel kis híján szembefordultunk a széllel. inkább ne tüzelj.

újra gyorsított. Most a part irányába tartott. és még láttam. Épp vissza akartam vonni a tűzparancsot. A tenger megtáncoltatta a Sycoraxot. Most úgy tűnhetett. és a legközelebbi ponton számításaim szerint mintegy harminclépésnyire került tőlünk. Az öreg tengerészek szokták mondani. célra tartott és tüzet nyitott a hajó fémgyomrára. Előhúzta a fegyvert. A Wildtrack II is lelassított. – Készülj a tüzelésre. a hajótörzset verdeste és rázta a vitorlákat. amikor egy hullám feldobta az alig harmincméternyire haladó Wildtrack II-t. és csak imádkozni tudtam azért. mint amikor az orkán belekap a vitorlákba. és megláttam a holdfényben megcsillanó hajófeneket. hogy a szél ágyúzik. A versenyhajót figyeltem. nehogy Terry eltalálja a három férfi valamelyikét. és mindkét lapátkezével szorosan megmarkolta.A versenyhajó vezetője. Visszafordultam a szélbe és feldagasztottam a vitorlákat. lelassultunk és szélesebb íven fordultunk. talán azt tervezte. Lekuporodott a kormányállás jobb oldali pereméhez és nekitámaszkodott a kabin rekeszfalának. A Wildtrack II százméternyire lehetett tőlünk. viszont nem volt szükség hajszálpontos találatokra. amint kibiztosította. felhagytunk a játszadozással és folytatjuk a nyugati utazást. főnök. ahogyan vérvörösre fest . aki teljes értetlenséggel szemlélte viselkedésünket. Széles körben követett bennünket. – Balra fordulok – figyelmeztettem Terryt. hogy lecsökkentsem a távolságot. – Értem. csak a hajóra célozz! Minél előrébb és minél közelebb a merülési vonalhoz. Igazodtam a mozgásához. hogy leír egy széles kört. Olyan hangok hallatszottak. A pisztolycsőből jól látható. most pedig a colt hangja hasított a levegőbe hasonlóan gyilkos dörrenésekkel. – Az isten szerelmére. és a tatunknál veszi fel új pozícióját. és hallottam a kettős kattanást. majd felhúzta a fegyvert. nehogy eltalálj valakit. amikor a vásznak odafent csapkodnak. Az orra kezdett felénk fordulni. és zajuk ágyúdörrenést idéz. méteres torkolattűz csapott ki. – Elvigyorodott. és kiengedtem a szelet. – Tűz! Terry két kézre fogta a pisztolyt. – Tíz másodperced lesz! – kiáltottam oda Terrynek. Finoman a szél alá tértem. tisztán láttam a kormányállásban álló alakok arcát. a Wildtrack II lelassított. Hajónk mozgása és a célpont imbolygása szinte lehetetlenné tette a pontosságot. hogy immár északnak és az erős hátszéllel haladjunk. Egy colt számára még ez is nagy távolság. Amint azt gondoltam és reméltem.

amint védtelenül a vízfelszín fölé került. amíg közelebb kerülnek. és felborítanak bennünket. – Felkészülni! A versenyhajó továbbgyorsult. hogy minél távolabb kerüljön tőlünk. Egy egész tárat beleürített a közeledő hajóba. – Tüzet szüntess! Tüzet szüntess! – halálra rémített a lehetőség. – Tüzét szüntess! Irányt váltunk! Terry kicserélte a tárat. Nem lehetett tudni. hová csapódtak Terry lövedékei. és mintha még most is láttam volna a kormányállásban mozgó három alakot. hogy Mulder csakugyan elhozta a vadászpuskáját és azt tervezte. képes leszek-e valaha is egyedül működtetni ezt a csökönyös hajót. hogy látom. és a versenyhajó kilőtt. azután a másik hajó felé fordultam. a korróziógátlóval lefestett hajófenék sápadtan izzott a holdfényben. A hajóba ömlött a víz. Terry! Tűz! A versenyhajó orra magasra emelkedett. A Wildtrack II felriasztott szarvasként szökellt a hullámokon. kiengedtem a szelet és kivártam. amiből gyaníthattam. amit mielőbb ki kellett szivattyúzni. Ettől mindenképpen el kellett tántorítanom őket. ahol egy súlyos lövedék átütötte az üvegszálas műanyagot. Terry megállt. hogy az utolsó lövés esetleg eltalált valakit. és ezúttal a versenyhajó szélvédője robbant szét az éjszakában. Gyengéden magam felé húztam a kormányrudat. és láttam. Amint arra számítottam. Hátszélben vitorláztunk. újra tüzelt. és immár a tulajdon . és megesküdtem volna rá. ahol a három arc szemvillanás alatt eltűnt a mellvédkorlát mögött. – Az orr részre. Az üvegszilánkok tajtékként csaptak fel a levegőbe. és el kellett tűnődnöm azon. Az orr zajosan csapódott a hullámoknak. és úgy döntöttem. mialatt hatvan méter hosszan köpködte maga mögött a tajtékot. Terry megtámaszkodott. orra visszaereszkedett a hullámokra. Meredten néztem előre. hogy a Sycoraxon áll bosszút megpróbáltatásaiért. majd belevágódott a legközelebbi hullámvölgybe. amint a három alak rémülten elfordítja a fejét. amint sötét foltban felszakad a hajótest. Terry tárat cserélt. de a víz hirtelen tajtékzani kezdett a Wildtrack II tatjánál. hogy a hajó keltette hullámokkal elárasztanak. A versenyhajó kapkodva irányt váltott. A Wildtrack II lelassult. nem várunk. azt tervezték. szétterpesztette a lábát és tüzelt. amíg a Sycorax irányba fordul.egy felcsapó hullámot. miközben teljes sebességgel széles kört írt le. Ezután már egyenesen felénk tartott. Az erőltetéstől majd széthasadt a hátam. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett számomra. nem úgy nekik: óriási bajba kerültek. Egyszer el is vált a hullámtaréjtól és szabadon úszott a levegőben.

– Nem is nagyon emlékszem – vallottam meg. – Kuncogni kezdett. amíg rá nem fordultunk a plymouth-i kikötőgátra. és még most is metszően hideg maradt az esti vihartól. – Azután. Terry a filmezésről kérdezett. nem? – Tízméternyire! Megvolt az ötven is. és a víz áramlása végre a segítségünkre sietett. Csak az isten tudja. főnök. Most már semmit sem kellett tennünk. hogy a tévések szüntelenül arról az éjszakáról faggattak. – Erre való a munkásosztály. amit értem tett. Terry! – Már megtettem. amiért rossz helyre vittél minket. A mocskok tízméternyire voltak mögötte. Köszönetet mondtam Terrynek mindazért. én pedig elmondtam. ahogyan üvöltözöl – bólintott. A szél erős maradt. Úgy gondolta. ehelyett egyedül rontottál neki a vezérkarnak. Az őrnagy megparancsolta. és kihasználtuk a délnyugati szelet. hogy minél gyorsabban elérjék a kikötőt. és hogy igazából nem mondtam el nekik semmit. hogy vágódjunk hasra. – Tényleg? – Hallottam. Volt valami igéző a Sycorax mozgásában. hogy balról kerültük meg a sziklákat. Ismét irányt váltottunk. Hogy kihúzza az ilyen gazdag ficsúrokat a bajból. amikor a kitüntetésemet szereztem. Legalább fél mérfölddel arrébb kellett volna lennünk. – Emlékszem. hogy elkezdted őket irtani. aztán rád ripakodott. Elsötétített hajón vitorláztunk a koromfekete óceánon. kecsesen alámerülő orrában és lendületes előretöréseiben. – Akkor a munkásosztály végre hasznossá tehetné magát – vigyorodtam el –. – Biztosítsd ki a fegyvert. – Végül feladta. főnök. Azt mondta. – Nem hallottam. és Terry gúnyos vigyorral figyelte távozásukat. Rögzítettem a kormányrudat. . hát tedd meg. különben is az egész a te hibád. ha meg akarsz halni. – Szerencsére – jegyeztem meg fanyarul. hogy azonnal gyere vissza. Fel kellett hagyniuk az üldözéssel. az őrnagy persze már utánad zavart minket is. főnök – mosolyodott el Terry kedélyesen. – Nagyon fickós voltál aznap este.biztonságuk követelte. és hozhatna nekem egy istenverte sört. hogy nem találtak el már elsőre. A dagály már rég megfordult. – Mint egy tinó a vágóhídon. Leültem.

Néha azt hiszem. te és én. hogy hagyd ott a sereget? Bólintott. Elnéztem a Start Point fényét. és esetleg a kölyköknek is jobb lenne. – Talán Sally is leszállna rólam. amíg a kifoltozott hajótest össze nem érik. – Elhalt a hangja. főnök. Jó időt futottunk. – Magadtól nem mentél volna? Megráztam a fejem. Az élet akkor is jól kicseszett velünk. . Terry? – Átkozott asszonyok – csóválta a fejét. Azon tűnődtem. a nők könyörtelenebbek. ő Sallyre gondolt. – Sally meg azért nyaggat. Nem én ugrottam ki. mi? – Melissa hagyott el. mennyi víz lehet a fenékben. – Aligha. van néhány igazán jó haverom odabent. úgyhogy valóságos családi vállalkozás lehetne. lesz munka bőven a bányában. tényleg szeretem. mindig lesz egy priccs a Sycoraxon. – Behúzódott a kormányállás sarkába. hogy menedéket találjon a szél elől. – Bárcsak az enyém lenne ilyen könyörtelen! Bárcsak ő menne haza az anyjához! Akkor nyugodt szívvel térhetnék vissza a laktanyába. Remek páros vagyunk. – Neked sikerült kiugranod. – Tudod. azután a Salcombe kikötő felé vettem az irányt. de Terryvel ellentétben legalább szabadon élhettem. nem sok jó származott az egészből. – Egy percre se hagy békét. Összekoccintottuk sörösdobozunkat: – Szent igaz. főnök. – Úgy érzed. Én is elvesztettem a párom. Azt kívántam. Azt mondja. Valamiért a társalgás mindkettőnket elkomorított. mint akármilyen ellenség. én Angelára. de hát miféle munka az? Amikor a kormány mást se akar. – Ha el akarnál szökni – böktem ki végül –. Kellett lennie valamennyinek. – Ennyire. Szeretem a sereget. csak kizsigerelni a bányászokat? – Szívesen dolgoznál bányában? – Két bácsikám is van odalent. – Habár – sóhajtott fel Terry –. – Ennyire rossz? – kérdeztem részvéttel. de igazán nem tudom. – Ajkához emelte a sörösdobozt. bárcsak ne hallottam volna ki a reménytelen beletörődést a hangjából. – Szünetet tartott. és sokáig bajtársias gondjainkon tűnődve ücsörögtünk.– Megfingattuk őket – bólintott Terry. ha egyszer vége annak a rohadt sztrájknak.

az odalenn megtörő hullámokról magasra csapott a fehér vízpermet. mint elrejtőznöm Bannister ügyvédei elől. ahová tartozott. de legalább a Sycorax visszatért oda.Elhallgattunk. Minden tönkrement. Most már nem kellett mást tennem. ahová az ügyvédek se jöhettek utánam – a nyílt tengeren. befejezni a hajót. azután eltűnni ott. . Az északon meredező szirteket megérintette a holdsugár.

mintha húsz év óta itt hánykolódó kifizetetlen számlák lennének. forgattyúházakat és tömítőgyűrűket reklámoztak. – Újra játszadozni kezdett a pipájával. ősz fürtökkel és apró malacszemekkel. és a hámló mennyezet felé fújta a füstködöt. – Kórházban voltam. Hosszú évek teltek el azóta. mikor is? Hat hónapja? Még karácsony előtt. az utolsót talán még George apja építette. nagy mellű cicababák képei. Kitisztította. ugyanakkor megértettem természetes vonzódását az apámhoz. – Nem. – Az már igaz. A falat elborították a szőke. Hiányolt. A túlélés zálogát a bűnözés jelentette. megmagyarázhatatlan módon szeleprugókat. George. Sosem kedveltem őt. – Tudom én. tokás. kivörösödött arccal. – Mit kell érteni ahhoz az üvegszálhoz? – Nem könnyű rendesen összerakni. fejezet George Cullen a pipájával játszadozott.8. Újra eleredt az eső. – Én fent voltam nála. George. némelyikük úgy festett. Az iroda romokban hevert. – Már senkinek sem kellenek a valóban jó hajók. George hatalmas íróasztalán halomban álltak a régi papirosok. – Üvegszál – folytatta maró gúnnyal. George jókora. akik szerették egyedül befejezni a hajójukat. Nick. – Felállt. amely időközben kialudt. A műhely manapság főként kisebb javításokból tengődött. hogy a műhelyből egyetlen új hajó is kikerült volna. az biztos. tudom én. – Nyavalyás dzsungelmajmok is képesek megcsinálni. megpiszkálta. A Fal és az Exe között George számított a legnépszerűbb orgazdának a tolvajok körében. testes férfi volt. Nem úgy egy tisztességes palánkozást. és most telitömte dohánnyal. amellett itt gyártották az olyannyira lesajnált üvegszálas hajótesteket a csináld magad amatőrök számára. nem igaz? Mindenki műanyag kádat akar. meg egy baszott japcsi motort. ám rég megfakult szépségek között légypiszokkal borított fényképek mutatták be Cullen zömök kis hajókból álló halászflottáját. – Nehéz idők járnak. – Találkoztál az öregeddel? – kérdezte tőlem. Nick. és odalépett az iroda poros ablakához. A leplezetlen. – Meggyújtotta a pipáját. Nem létezhetett olyan .

és most is kitöltött belőle két pohárral. de George már reggel hét óta folyamatosan ivott. gondoltam. – Nekem csak szerencsém volt. George. – Az a másik kettő érdemelte volna – utasítottam el a dicséretet. – Kedveled is? – Fannyvel minden rendben – felelt George elővigyázatosan. George. ezért mindig újabb és újabb orvosságokkal kísérletezett. – Majd később körbenézhetsz. – Ismersz. hogy elrejthessem a hajóm. . fenékszivattyú… – Kímélj meg a többitől. – Végtére is. meg minden. amelyeket olyannyira kedvelt. És persze a háborús hősnek is. – Mulder – csillant fel a szeme. megállapodunk valahogy. – Visszaült és elkínzottan összerezzent valami belső fájdalomtól. ami a tiéd. – Nagyon jól tudom. hogy Cullen Halászflottája nem gazdagszik egyetlen új hajóval sem. barométer. tengeri klotyó. Egy csomó holmit megfújt az én hajómról is. és ha bármit találsz. Még csak délre járt. sőt nem lett volna maga is benne. és öregesen komoly hangján beszél. horgony. lámpák. – Időről időre üzletelünk. s csak most döbbentem rá. – Nem lepne meg – vont vállat George. Egy időre menedékre leltem. Ilyen plecsnit még ma sem adnak a kukoricapehely mellé. hogyan megy. így órák hosszat szórakoztathatta apámat a tolvajlások és átverések történeteivel. hogy George a whiskynket issza. George cserébe hallani akarta a történetem.gazemberség a parton. Nick. hogy jóindulattal középkorúnak is nevezhetném. rövidhullámú. az isten szerelmére. George örökké a halál küszöbén állt. hogy megy ez. nem igaz? Szóval. mintha csak óriási szívességet tenne. amennyit hajlandó voltam megosztani vele. Bármit megtennék Tommynak. – Ismerem Fannyt. mi kellene? – Rádió. Kis halászhajó roncsát kellett kiköltöztetnie. – Baromság. Nick – mondta most. amiről George ne tudott volna. Akkor igazi vénembernek tűnt számomra. bár a whiskyt azért mindegyiknél jobban szerette. Talán még mindig megvannak. Tommy Sandman fia vagy. Nick – legyintett. közvetlenül George irodája mellett. fiam. vagy legalábbis annyit. – Az öreged iszonyú büszke rád. tájoló. – Az a kereszt. kronométer. A Sycorax biztonságban meglapult a szűkös kikötőmedencében. Egyik legkorábbi gyermekkori emlékem. Nem is csoda. Terry Farebrother a közeli Plymouth-ban szállt vonatra. aksik. Tudod. – Ledöntötte a whiskyjét és töltött magának egy másikat. – Köszönöm.

– 'Reggelt. amíg az öreg . aki kicsit megszorult. akárcsak a whiskyje. Nick. hogy mindent kifacsart belőlem. amíg pennyre ki nem kalkulálja az utolsó összeget. – Mi újság? – Szar az egész. Tárt karokkal fogad a műhelyében. majd töltött a kétes hitelű folyadékból. persze. hogy azt üzenem. George nem mond semmit. Abbott elvette a whiskyt és kényeskedve belekóstolt. – Mr. és Abbott nyomozó lépett a szobába. Harry! – George gépiesen nyúlt egy újabb koszos whiskyspohárért. – Nem én. és ott is maradtam. George? George vetett rám egy sanda pillantást. – Abbott továbbra sem vett rólam tudomást. – Nem mehet be oda! – hallottam Rita visongását. húzza meg magát.Kétes tisztaságú volt a pohara. de tovább ivott. gondolkodás nélkül kihajít innét. hogy Abbott valamilyen játékot akar űzni velem. amely. és az igaz szerelemről szóló magazinokat olvasgatta. majd azon a napon. bármi is állt a harsány címkén. Halászhorgonyt. George! – Rám ügyet sem vetett. amíg nyereséget hajtok neki. Jó a hajója. – Miféle horgonyt akarsz? – Két CQR-t. George. Mit szólnál az ő 75 fontosaihoz? – Megteszik. Harry. George. és ne is halljunk felőle. Félig lehunyta a szemét. George újra felém sandított. azután ráeszmélt. azután megborzongott. – Akkor Mr. Azután ehhez ad valamennyit. Cullen majd szünetelteti a francos megbeszélését. amit még megengedhetek magamnak. mondd meg neki. – Amennyi csak kell. Nem akarom látni az ocsmány pofáját az utcákon. – Ha mégis látnád. – Tavaly volt egy hollandunk. George. Cullen megbeszélést tart. Húzza meg magát. rendben? – Az iroda tejüveges ajtaja kivágódott. amióta elment a francos Falkland-szigetekre. soha még csak Skócia közelében se járt. Ősöreg. Félhüvelykes jó lesz? Hirtelen felháborodott hangok szűrődtek be a külső irodából. hogy reménytelen lenne az árat kérdezni. a kocsmában. majd a tekintete rögtön visszatért Abbotthoz. – Nem láttad valahol a fiatal Nick Sandmant. tépd csak le azt a nyavalyás fejét. – 'Reggelt. sehol. Van hozzá lánc is? – Tudtam. ahol George termetes titkárnője – aki a szóbeszéd szerint percenként egy karaktert tudott leütni az írógépen – egész álló nap a körmét lakkozta. Harry. – Persze. törött rugós bőrfotelben ültem. – Miután pedig letépted a fejét.

Mondd ezt meg neki. George. Még csak az hiányozna. Harry. okosan tenné. – Megmondom neki. Abbott. ne engedd sehová. Harry? – Köztünk és Amerika között. milyen átkozott nagy szerencséje. Harry. most George felé pördült és rábökött a mutatóujjával. – A kulcsszavaknál Abbott dühös tekintettel fordult az irányomba. ha látod valahol. amit sikerült összehoznia. – És mondd meg neki. George. hogy nem annyira a búr háború miatt aggódom. ha elveszítené. – És mondd meg azt is. George. Harry. ahonnét a mocskon és esőn keresztül letekinthetett a Sycoraxra. Ezzel nem lopta be magát Mr.Harry bácsi el nem simítja azt az óriási szarkupacot. Sandmannak. Harry. George láthatóan még sosem hallott erről: – 1812-es. amiért nem került bajba túlzott engedékenysége miatt. – Helyes. hogy senki se halt meg. hogy én majd tudatom vele. Harry. akkor palánkokra szétcincálom azt a szaros bájzlit. Abbott odasétált az ablakhoz. Harry. mint inkább az 1812-es háború miatt. Abbott végzett a whiskyjével. Harry. – George megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem szóltam. mielőtt még fémdetektorral át nem kutatom az egész hajóját. hogy ha lenne egy stukkere a hajóján. hogy újabb ámokfutásba kezdjen. – Megmondom. – Azt is mondd meg neki. és töltött magának még egy adagot. mikor távozhat innét. hogy bármilyen kimerítő vizsgálatot is folytattam ezen a bűntanyán. aki továbbra is következetesen kerülte a tekintetem. – Megmondom. Bannister csinos kis fejét. Bannister szívébe. Sandmannek vagy annak a korcs hajójának. – Azt is megmondhatnád Mr. – Megmondom neki. Az egyik golyója alig öt centire kerülte el Mr. – És ha a fémdetektorral nem találnám meg. – Megmondom. ám máskülönben végig George-hoz beszélt. – Közlöm az égi hatalmakkal. – Megmondom neki. – Megmondom. Harry – sietett egyetérteni George. – És ha látod őt. meg se moccantam. . nyomát se láttam Mr.

George félig lehunyta a szemét és zajosan kifújta a levegőt. Automata? – Fogalmam sincs. – Hallottad ezt. Abbott beleszagolt az üres pohárba. Ilyen időben nem lett volna értelme nekivágni a St. George. A jachtmagazinok megírták. Csalódottnak tűnt. Harry. – Nem úgy a lövészeknél. Pierre-nek. Legyen szép napod. hogy a hajók Cherbourgban várakoznak a rosszabb időre. Ritától kaptam meg a magazinokat és a napilapokat. George? – Egy stukkeren tisztes hasznod lehetne neked is. de még egy ideig nem lesz oka vigyorogni. Nick. – A francba! – Hátradőlt a széken és megvillantotta apró malacszemét. – Mennyit fizettél ezért a skót whiskyért. George. ahol én is szolgáltam. – És mondd meg. – Jól átvertek. Nick? – Nehéz lett volna nem hallani. sem érdeklődést nem keltett. Bannister nevét nem említették. Én is így gondoltam. Az egyik ügyfelemtől. Na. Távozott. – Megmondom. George? – Üzleti ajándék. én megyek. ahogyan az enyémet sem. Harry. Emelkedett a munkanélküliség. ám az értesülés sem megerősítést. Nick? – Milyen stukker. – Akkor nem kell elmondanom az egészet? – Nem.– Sosem tanulnak meg rendesen célozni abban az ezredben – tette hozzá Abbott kajánul. Harry. egyenesen ember vagy. Forróság köszöntött Angliára. Angliát legyőzték krikettben. A Daily Telegraph szerint a rendőrség keresett egy férfit a lövöldözéssel kapcsolatban. így a sztori gyorsan feledésbe merült. ám a Wildtrack nem tartozott közéjük. – Mindig azt gondoltam. A rendőrség szerint a férfi semmilyen veszélyt nem jelentett a közösségre nézve. A hírek szerint lövöldözés zajlott a devoni partvidéken. őt sem nevezték meg. Nick. George. Ezt azért nem kell megmondanod neki. – Stukker. – Rendben. hogy az újságíró haverja túl van az életveszélyen. mi? Mennyit kérsz érte. s bár a hatóságok előtt nem maradt ismeretlen az illető. miről beszélsz. amely gyorsabb vitorlázással kecsegtetett. Az üzleti melléklet szerint a féléves tőzsdei jelentések Kassouli angliai .

Micky Harding kezét sejtettem a dologban. Nick! Maga aztán jó nagy galibát okozott. Motorokat javítottam. ám alig egykét nappal később Kassouli határozottan cáfolta a feltételezést. hogy le akarja foglaltatni a hajóját? – Rohadjon meg! – Rita. mert nem akartam. Üzenetet hagytam viszont az otthoni és az irodai rögzítőjén. lassan feledésbe merült. Az üzenetek nem változtattak semmin. Egyet a térképasztal fölé szereltem. fedélzeteket foltoztam. – Jesszusom. – Átadna Angelának egy üzenetet? – kérdeztem. együttérzően hallgatta kitartó próbálkozásaimat. – Még most is azt mondogatja. – Képzelem.vállalkozásainak nyereségéről számoltak be. – Nem miattam történt. Rita. Angela sosem volt a lakásán. Tudja. George Cullennek dolgoztam. És mindennap megpróbáltam telefonon elérni Angelát. Naponta nyaggattam George-ot. hogy romantikus magazinjainak egyik hőse öltött bennem testet. Yassir Kassouli állítólag angliai érdekeltségeinek teljes felszámolására készült. Talán úgy gondolta. és a sztori. és nem viszonozta hívásaimat. Nick. habvetőket palánkoltam. mintha teljesen lefoglalná a körömlakkozás. és azokat gondosan elhelyeztem a fedélzeten. hogy hívjon vissza Cullen műhelyében. aki úgy tett. hogy meg lehet menteni a filmet. okom van megbízni Angelában. Sörben. – Nem csináltam semmit! – Csak éppen tönkretett egy remek filmet. – Hallhatóan neheztelt ezért. Csak Bannisternek ne legyen hozzá semmi köze. – Már nem jár be dolgozni. egyet a kormányállás elülső rekeszfalára. Ebből a hitelből vettem három Plastimo tájolót. Hogy van Angela? Alaposan megrágta a választ: – Nincs éppen a csúcson. Matthew. Kértem. Minden idejét Bannisterrel tölti. akárcsak a Devon-parti lövöldözés. szendvicsben és hitelben kaptam a fizetésem. . felkuncogott. Bannister házában. ugyanakkor egy másik cikk szerint. és Matthew Coopert kértem a telefonhoz. hogy keressen nekem jó kronométert és barométert. egyet a kabin tat felőli végébe. hogy azt gyanítsa. Vettem két nagy horgonyt is. akinek szoknyája a forrósággal egyre rövidebb lett. Megpróbálkoztam a tévétársaságnál. ha tudni akarja. Nem hagytam üzenetet a rögzítőjén. amely bő egy héttel később érkezett el George műhelyébe.

és öt pennyt minden további percért. hogy maga vigye az 52-est. hogy keressen meg egy Micky Harding nevű fickót. Matthew. hogy briliáns ötleteik legyenek? Írjon neki levelet a céges papíron. Azt mondja. Pierre-en. azon az éjszakán Terry volt mellettem. Matthew lejegyzett mindent. Bizonyságként szólítsa Mickyt Egérnek. de nem volt bent a lapnál. A rendezőknél nem alapkövetelmény. hogy benne megbízhat. – Megpróbálom. Mostanra biztos kikerült a kórházból. és mondja azt. Matthew! Használja a képzeletét. – Oké – válaszolt Matthew vonakodva. hogy Bannister nem indulhat el a St. Nick. A franciák három ládát hajítottak át a mi hajónkra. Az egész stábot kiküldik. és otthon sem vette fel. – Uramisten. Nick. Nem is kellett mondanom. magától kitalálta. Nick – jelezte Rita. Bízni fog benne. ahol találkoztunk egy francia halászhajóval. és azt akarja. – És mondja meg neki – tettem hozzá –. Arra csak felfigyel. Oké. hogy tudja. Így azután aznap éjjel én is csatlakoztam a devoni csempészek díszes gyülekezetéhez. bennük a bretagne-i part teljes hosszában összelopkodott rádiókkal. – Ma este ki kell hajóznia. – Most csak tréfál. hogy felvegyük az új-fundlandi fordulót. George ötven pennyt kért minden hívás után. – Megadtam neki Micky otthoni és munkahelyi számát. Rita sokszor szemet hunyt a próbálkozásaim felett. Ő is magával megy. A parttól húszmérföldnyire álltunk le. Nick.– Az isten szerelmére. megértem. Letettem a telefont. Rita felém tolta a kis perselyt. – Mikor indulnak? Újabb hosszú szünet: – Azt nem árulhatom el. – Sajnálkozást éreztem a hangjában. – Kihajózni? – George embere eltörte a karját. – Megmondom azt is. Csak adja át az üzenetet. . addig töltse fel üzemanyaggal. és egy palack csapnivaló whiskyvel egészítette ki a fizetséget. elfogadta az üveg brandyt. de még így is több mint tíz fonttal tartoztam a vén lókötőnek. Azután hazafelé indultunk. azután próbáltam elérni Micky Hardingot. – Mondja meg neki. George nagy köteg készpénzzel fizette ki őket. – És mondjon el neki még valamit. – Mondja meg. Visszatettem a helyére a kagylót.

hogy társaságom akadt. hogy nincs többé érvényben a maga ellen kiadott elfogatóparancs. amint virradatkor behajóztunk Hamoaze-be. Tökéletesen működő darut sikerült alkotnom. – 'Napot. már csak a tűzhely átkötése várt rám. – Inkább URH-t választanék.Nem találkoztunk egyeden vízi rendőrrel sem. Biztosan hasznát tudnád venni. de miután hazaértünk. meghúzta a ravaszt. hogy volt ilyen. – Nem is tudtam. ölében szendvicseket dajkált. amikor észrevettem. A töltetlen fegyver élesen kattant. és könnyedén felemeltem a súlyos tűzhelyet. Nick. – Talán szívesen hallja – jegyezte meg –. A következő vasárnapot a beszereléssel töltöttem. George sziszegve fújta ki a levegőt: – Még a kikötőért se fizettél. Egymagam vonszoltam át a tűzhelyet a kihalt csarnokon. Néhány rádiót. – Van képe kikötőnek nevezni azt a szemétdombot? Nevetett. és legnagyobb meglepetésemre a rádió működött is. és saját kezűleg irányította a kormányállás padlójára. – Csintalan gyermek! Hát nem tudja. – Micsoda hálátlanság. és mielőtt mozdulhattam volna. Kockás golfnadrágot viselt. hogy az engedély nélküli fegyverviselésért súlyos büntetés jár? – Együtt kell majd golfoznom magával. A csonkavitorlát átalakítottam hajódarunak. George elégedetten pipázott a kabinban. Rákövetkező vasárnap megmentettem egy kis tűzhelyet arról a megfeneklett Westerlyről. Nick. veszedelmes közelségben suhant el Abbott feje mellett. mennyibe került őfelsége kormányának kifizetni ezt a rengeteg túlórát? . és mit kapok cserébe? Durva sértéseket. jobbára franciákat. Abbott nem restellte. cserébe a ma esti munkámért. – Találtam egy helyes kis rövidhullámú rádiót. – Felerősítettem a kötelet. Nick? Égen-földön kerestük magát! Tudja. Kuncogni kezdett. George mit szokott hozni manapság? – Semmi érdekeset. a jobban 45-ös coltomat tartotta. – Ugye csak viccel. és felmásztam a fedélzetre. amelyet George csak roncsként volt hajlandó megvenni. Megmentem a szaros kis seggét. Nick! – Megcélozta a homlokomat a pisztollyal. míg bal kezében egy doboz sört. bedobott egy viharvert URH készüléket a Sycorax kormányállásába. Harry? Megcsóválta a fejét. Nick. Harry Abbott nyomozó várakozott a Sycorax kormányállásában.

Harry! – Egészségére. Nick. mindez csak azért van. – Viszont akkor is el kell tűnnie. hogy az én sörömet issza. – Tényleg elképzelhetetlen – értettem egyet. Harry? Hogy kopjak le. Előzékenyen felajánlott nekem is egy dobozzal. Mindazonáltal úgy döntöttek. – Rohadt dolog – csóválta a fejét Abbott őszinte együttérzéssel. – Egészségére. – Ez lenne a feltétel. a hegek a combom hátoldalán frissnek és visszataszítónak tűntek. vagy teszem azt. Harry? Túlórában? – Láttam. – Kiitta a sört. Csupa elhivatott alak. – Foszfor? – Igen. hogy őfelsége Viktória-kereszttel kitüntetett katonája engedély nélkül tartson fegyvert. és hagyjam békén Bannistert? . Körül fogja hajózni a világot ezzel az antik ronccsal. a másik feltalált a gerincemhez. Az egyik része lement a jobb combomba. hogy megkímélik az életét. mert bíznak magában. Pierre kupa elnyerésében. – A golyó eltalált egy foszforgránátot az övemen. Nick. Nick. miközben letelepedtem vele szemben. a golyó kettészakadt. segítsen George Cullennek lopott rádiókat becsempészni Franciaországból.– Szóval ezzel foglalkozik manapság. Abbott vetett rájuk egy futó pillantást. meg minden. – Miért? – Ki tudhatja? – Rágyújtott egy cigarettára. Kopott rövidnadrágot viseltem. – Mókás fiúk? – Nagyon mókás fiúk. – Tudja. hogy meggátolja Mr. és eszébe se jut. a George dokkjában heverő többi szemét közé. A foszfor tüzet fogott. Nick. akik hatásos beszédeket tartanak hazánk biztonságáról. mint én. Sebesült háborús hős. Nick. – Azt hittem. és átpöckölte a kiégett gyufát a palánkon. Füllesztően melegre fordult az idő. Végeztem a sörömmel. – Voltam már boldogabb is – értettem egyet. és bontottam egy újabbat. Feltettem a lábam a szemközti korlátra. majd elfintorodott. – Nagyon mókás fiúk jöttek itt össze. Bannistert a St. és rögtön bontott egy másikat. Úgy értem. meglőtték. egyszerűen elképzelhetetlen. – De van egy feltételük is. Nem olyan kedvesek és lágyszívűek.

Bannister feljelentette a hatóságoknál. Ki volt az a köpcös fickó magával. elvágta a köteleit. Nick. már rég a börtönben aszalódna. – Azt akarják. – Akkor gondoskodjon róla. – Mr. Azt állítja. Miután nincs semmiféle bizonyítéka. mekkora hibát követett el. – Ha az égieken múlik. de semmi többet. hogy ő is felejtse el. Nick! – állított le Abbott fáradt mozdulattal. – Amit persze nem akart… – kezdtem átlátni a dolgokat – . talán túlságosan is értem. Harry. Márpedig nem akarjuk felbosszantani őket. aki azokat a lyukakat ütötte Mr. és vádat emel. amelyek esetleg felbőszítenék amerikai barátainkat. akkor természetes módon neki és a búrnak mindvégig Angliában kell maradnia. hogy ha megtaláljuk magát. amíg mi rá nem mutattunk. Hardinggal. nem lesznek botrányos kis sztorik sem. – Meg akarják tartani Kassouli munkahelyeit? – Úgy vélem. Tudja. Magára uszította az ügyvédeit. az égiek mindenképpen. és ez még semmi ahhoz képest. lévén manapság övék a világ összes pénze. hogy Bannister meghaljon. . hanem igazi viktoriánus horrordíszletben. Harding belátta. – Megértettem. Megtörölte az arcát egy rongydarabbal.. Nick. – Hajón nem tanácsos a halálról beszélni. – Beszéltünk Mr. Abbott nyomozó tett annyi engedményt a kánikulának. igaz? Harry megcsóválta a fejét. hogy még egy magnófelvétel is a rendelkezésére áll? – Az a szalag… – Tudom. mire megy ki a játék. igen. hogy levette a kabátját. Harry. maga megfosztotta az árbocától a hajóját. hogy a hatóság rendelkezésére állhasson. – Pontosan. És nem olyan kedves kis szanatóriumban. Pierre-en. A harapós kutyát nem tanácsos még egyszer felébreszteni. Felkínáltam neki még egy sört. mint az apja. . Elvette. – Kösz.– Nem kevés időbe került nyélbe ütni – bólintott. Nick. – Emellett – folytatta Abbott Bannister komolyabb lépésekre is készült. Szolgaállam vagyunk. – Nem hinném. és Mr. Azon tűnődtem. hogy a nyílt tengeren el akarta süllyeszteni a hajóját.hiszen ezzel veszélybe sodorta volna az esélyeit a St. Nick. Bannister hajóján? – Már nem emlékszem. Hátrahajtottam és a Sycorax korlátjának támasztottam a fejem. Nick.

Nick? És miért ment a sajtóhoz? – Ki akartam szállni. – És ha Bannister ártatlan? Abbott megrázta a fejét. Nick. Végül sikerült meggyőznünk róla. ahogyan a rács mögé dugják. Nick. ezt teszem a második feltétellé ahhoz. az egész legfelülről indult. Yassir Kassouli megkapja. hogy már nincs érvényben az elfogatóparancs. ő pedig felsóhajtott. – Mintha azt mondta volna. Nick. Semmitmondóan megköszörültem a torkom. Nick! – Krisztus könnyeire! – Kapkodva belekortyoltam a sörömbe. Kassouli is a letartóztatását követelte. hogy ne tartóztassam le. – Szerintem ideje lenne. Nick. Vigyázok magára. Abbott a pisztoly súlyát latolgatta: – Mennyi lehet? Úgy három év? – Hogy találta meg? Elmosolyodott: – George nem mondta el. – Mi köze ennek bármihez is? – felnevetett. – Az egész a kormánytól indult. – Szóval akkor. hogy tudunk vigyázni magára. a tekintete azonban másról árulkodott. nem igaz? Kihallotta az indulatot a hangomban: – Csillapodjon. Úgyhogy felejtse el az egészet. Úgy vélem. és magának nem áll hatalmában bármit is tenni. Abbott belekortyolt a sörbe. amint visszaemlékeztem a színjátékra: – De igen. Ő éppúgy szívesen végignézte volna. – Hogy van? – Hiányzik neki. Én is pontosan ezt teszem.Előrehajtottam a fejem. . mióta maga a gáncstalan fehér lovag? – Nem feleltem. – Hogy lehet ilyen istenverte bolond. hogy a fémkeresővel fenyegetőztem? Visszamosolyogtam rá. Ez a rendőr imádta eljátszani a sültbolondot. – Abbott néhány másodpercig teljes némaságban meredt rám. – A fenébe is. – Múlt héten meglátogattam az apját. – Szünetet tartott. – Nick. azután szomorúan megcsóválta a fejét. Mikor megy el hozzá? – Még nem gondolkodtam rajta. amit akar? – kérdeztem. – A gazdagok rendszerint megkapják. – És köztünk legyen mondva. Mr. – Velem kellett volna beszélnie.

– George mennyit kínált érte? – Nem mondott árat. – Akkor ennyi volt. – Ezt igennek veszem. – Kényeskedő mozdulattal a levegőbe emelte a pisztolyt. Nem sok hasznára volt a nyavalyásoknak. Nick Sandman. a tévéstúdiótól. és mindenki más nyavalyás házától? – Igen. Így aztán nem is kellett mást tennem. Távol fogja tartani magát Bannister házától. ez itt elmaradhatatlan eleme a jacht biztonsági felszerelésének? Elmosolyodtam: – Igen. Abbott fejcsóválva fogadta mérhetetlen ostobaságomat. hogy ne kerüljön elő többet. Bannistert? – Haboztam. eltűnne végre erről az úszó szeméttelepről? – Igen. hogy nem is fog próbálkozni. – Odalökte a fegyvert az ölembe. – Ezt adja oda neki a nevemben. akkor továbbra is megpróbálja figyelmeztetni Mr. mi? Szóval. Megvizsgálta a csövet. – Emlék a háborúból. – És mi volt a munka. . hogy ezzel összezavarja Harry bácsit. Én már tavasszal próbáltam figyelmeztetni. míg végül két fémdobozba zárt Monte Cristo szivart halászott elő.– Vagyis egy nagyobb fémtárgy közelében próbálta elrejteni a fegyvert. de talán a képregényt élvezni fogja. csak körülnézni a motor tájékán. – Ejercito Argentína. Harry. – Akkor úgy veszem. Harry. – Köszönöm. Nick. – Isten hozta újra az emberiség körében. ha emlékszik. – Odaadom. meg fogja hallgatni magát? – Nem. Nick. az. Abbott felnevetett. – Hoztam néhány szendvicset. – Felteszem. Azt hiszi. végeztem a munkával. Szokás szerint tele vannak hazugságokkal. Harry? Elengedte a kérdést a füle mellett. Harry. – Nem sokat használna vele. azután felállt és kinyújtóztatta hosszú karjait. és talán az égiek is beérik ennyivel. és itt hagyom az újságokat is. – Akkor ezúttal úgy rejtse el. a leendő felesége házától. – Kutakodni kezdett a kabátzsebében. – És miután ott járt. – Meg fogja látogatni az apját? – Lehet.

amelyet gondosan a kanapé karfájára fektetett. Az oroszok az afganisztáni parasztok idegeire mentek. de nem mondhatnám. És az öregét egyenesen kedvelem. óriási. akinek ideje lenne valami munkát találnia. – Nehézkes egy fickó maga. Csatlakoztattam a gáztartályhoz. A fénykép alatt az alábbiakat olvashattam: „Közel egy évvel első felesége. – Bon voyage.Kimászott a partra. hogy elvégez mindent. Nick! Beépítettem a tűzhelyet. a tekintete azonban hűvös maradt. és olyan szélesen mosolygott. hogy ki nem állhatom. Kanapén ült. bizonyára ez váltotta fel a korábbi darabot. hogy készítettem magamnak egy csésze teát. A munkanélküliség továbbra is emelkedett. Anglia még mindig vesztésre állt krikettben. Irak és Irán egymás idegeire ment a sivatagban. és mindenképpen még azelőtt. Adja át neki az üdvözletem. akár a kirakati macska. Mr. Jobb kezét könnyedén nyugtatta Bannister vállán. aki még nem volt férjnél. Angela fényképe pedig a társasági híreknek szentelt oldalról nézett vissza rám. Bannister televíziós cégének producere. Olyan gyönyörűnek tűnt azon a fényképen. Nick. Felvillantotta szemérmes mosolyát. miután Harry elment. míg bal kezén. és úgy ünnepeltem meg az eseményt. Angela keresztbe rakta hosszú. Bannister mellette foglalt helyet. hogy Bannister próbára tenné szerencséjét a St. Egy pillanatig el sem hittem. oldalán Bannisterrel. remekül kiemelte elegáns vonalait. Westmacott kisasszony. Az ara feladta eddigi munkáját a tévénél. bár vélhetően tovább dolgozik Bannister önálló produkciós cégénél. Egy AIDS nevű járványos betegség az al fenyegetett. A Sycorax tatjára ültem le. melyet oly jól ismertem. Az esküvőre hamarosan sort kerítenek. Az előtérben vadonatúj üvegtetejű asztal pompázott. Észak-Írországban szétlőtték egy férfi térdkalácsát. A dokk levegője megáporodott a forróságtól. amely videoklippeket és reklámokat készít. Arisztokratikus benyomást keltett. az amerikai Nadeznha Kassouli tragikus halála után Mr. Könnyű estélyi ruhát viselt. hogy Angelát látom. amellyel a puritánok egy évezrede hiába próbálkoznak.” A cikk még nem ért véget. feltételezések szerint Párizsban. ahogyan egy . A szemcsés képre meredtem. karcsú lábát. amelyet összetörtem. A sztrájkoló bányászok mindenki idegeire mentek. megittam a teát és elolvastam az újságokat. pedig ő volt. – Átadom. Bannister richmondi házában. Tony Bannister (46) bejelentette eljegyzését Angela Westmacott kisasszonnyal. és talán elkényeztetett úri ficsúr. Pierre-en. fénylő gyémántot viselt.

reményvesztettnek.ünnepelt híresség menyasszonyához illik. nyomorultnak éreztem magam. Angela a biztonságot választotta. gondoltam. Nem is állhatott volna messzebb a lerobbant tengerésztől. s én újra egyedül maradtam. Pokolba az egésszel. hogy még mindig vágyom rá. s ettől hirtelen elhagyatottnak. . a lerobbant dokkban nézegette a képét. Ám ebből a képből azt is megtudtam. aki lerobbant hajója fedélzetén.

akinek meglátogatására végre elszántam magam. Az intézmény leginkább bentlakásos iskola benyomását keltette. Néha teniszezem. Az őrök „Mr. de azért nem árt formában maradni. most pedig a krikettpályát sétáltuk körül kettesben. együttérzéssel hallgatta a gyermekeik vizsgáiról szóló beszámolókat. Egészen másmilyennek képzeltem a börtönt. láthatóan mindnyájukat elbűvölte – feleségük hogyléte után érdeklődött. fejezet A rendőrök csapata a bentlakók ellen játszott. börtönben vagy. Nick. Úszom is egy keveset. Valamennyit leadott. hol keressenek bennünket. apa! Végtére is. Apám. Átkozottul jól nézett ki. Csak javasolni tudom. Láttam kertjét. Fekete haja halántéktájon kezdett őszbe fordulni. bár átkozottul hideg a medence vize.9. – Rendes fickók – áradozott róluk boldogan. ahol hajómodelleket készített. Felnevetett. Dolgozunk valamennyit egy közeli gazdaságban. – A kertészkedés persze sokat segít. csak a megbízható rabokat utalták ide. ám ettől függetlenül makkegészséges. így legalább a lányok is tudják. szándékosan mutatkozol ilyen levertnek. életerős férfi benyomását keltette. Melissa nem hajlandó odatartani neked? – Sosem kérdeztem. Bejutni persze korántsem könnyű. igaz. . csak diákok helyett mindenütt középkorú férfiakat lehetett látni. mintha privát mennyországba került volna. Jobbára persze hivatásos örömszerzők. ha valaha is ki akarnád pihenni magad. de ez is remekül illett százkilencvenes magasságához. Nem törődnek itt semmivel. és akik nem akartak mindenáron megszökni. és sokat tollasozom. – De nem közönséges börtönben. akik nem követtek el erőszakos bűncselekményt. Te formában vagy? – Nem igazán. – Ne légy nevetséges. – Már azt hittem. A rendőrök eddig 134 pontot értek el. a rabok mindössze 42-t. Sandmannek” szólították az apámat. de azután már kellemesen múlathatod az időt. és gyógyfüveket ígért nekik a kertjéből. szobáját és műhelyét.

– Nos. hogy büszkeségtől dagadva bemutasson az egyik börtönőrnek és családjának. mintha ez lenne a legszokványosabb dolog a világon. szégyenkeztem és szorongtam. Örült. Nick? – Az újrakezdéssel. Az Úr e tekintetben igencsak kegyes volt hozzánk. – Az is elment. – Elmosolyodott. mi mindenért tartóztatták le. jobbára. hogy túlságosan nagyban gondolkodom. és egyetlenegyszer sem említette megválaszolatlan leveleit. és ide telepedtünk le. – Az az én bajom – tette hozzá –. nem igaz? – Te sem voltál az – jegyeztem meg. Az őr családja láthatóan hálás volt. Biztosítótársaságot vezetett. mivel töltöd az idődet. Mindig is ilyen hatással volt rám. Volt egy jó kis tervem. miután továbbindultunk. hogy találkozhattak velem. Én eközben esetlennek éreztem magam. – Hát persze. Istennek hála. amiért apám észrevette őket. hogy nem is fekhet le vele. ha lenne kedved elutazni Bernbe… – Nem. ahogyan a bukméker kihelyezi a téteket – nagyobbrészt hamisnak bizonyultak.– Az én exeim mindig megtették – vonta meg a vállát. mennyire örülnek. – Csak mert a nő nem tud együtt élni a férfival. he? Ne aggódj. Találtál helyette másikat? – Egy időre. hogy megemlítse a kitüntetésemet is. Nem lehet túl okos. igaz? – Bűnbánónak tűnt a hangja. ez az! – Ez utóbbi egy szépen sikerült ütésnek szólt. apa. noha nem szántszándékkal. – Az ütőjátékos – mutatott felé apám a szivarjával – három évet kapott számítógépes csalásért. – Való igaz. Apám külön gondot fordított arra. Pillanatra megállt. Csalásért és az isten tudja. van épp elég nő ezen a világon. Igen. hogy eljöttem. mintha csak helybéli földesúr lett volna. míg a biztosítási kötvények – amelyeket úgy árult más cégeknek. Felnevetett. amely után hiába rohant a rendőrválogatott egyik tagja. nem jelenti. – Egyetlen év – ábrándozott –. . ha hagyta magát elkapni. Nick. Kifejezték. – Átkozottul ostoba voltam. Svájcban befektetni az irániak pénzét. Nick. – Rendes emberek – mondta apám. Ami azt illeti. és nem maradt pénz a követelések kielégítésére. és fizetőképes lettem volna. ők pedig a bérlői. Sosem szeretted a pénzügyeket. – Beszéltem neki a Sycoraxról. Találtunk két széket egy óriási tölgy árnyékában.

Megvan még az a nyomozócsapat. Apám megborzongott. hogy Dawson egykor a család barátja volt. – Na. . Na. ha emlékeztetik rá. – A festőről? – Értetlenül álltam a felvetés előtt. amikor le kellett hajolnom érte. mint a kefekötő! Megfizetteti veled a felszerelést? – Ahogy kell. Visszadobtam a labdát a legközelebbi mezőnyjátékosnak. – No persze. aki semmit sem imádott úgy.Remek mókának találta. Megállítottam a lábammal. és részletesen be kellett számolnom arról az éjszakáról is. – A föld körül is – feleltem konokul. Annyit vedel. viszont sikerült találnia egy amerikai jachttulajdonost. a vén csibész már évekkel ezelőtt meghalt. aki lefestette azt a Matisse-t. Ugyanaz. – A festményeket egy okehamptoni fickó készítette. anyád nagy kedvencét. mindegy. a rendőrök rángatták ki az ágyából. mint a bazári alkut. egyszerűen csak nem szereti. – A föld körül is? – kérdezte kétkedve. amelyik a hamisításokra szakosodott? Nem tudom. de biztos. hogy George házában ma is találni jó néhány Dawsont. aki előtt meglengette a mézesmadzagot. szóval George egyik hamisított Dawsonja rossz kezekbe került. – Apám kuncogni kezdett. Micsoda lövés! – A labda egyenesen felénk repült a pálya felett. hogy nem vitte semmire. és hivatalosan az ügyet sosem zárták le. amikor lopott francia rádiókat csempésztünk. azután összerezzentem a fájdalomtól. azt pedig végképp nem szeretné. A homlokát ráncolta gondolkodás közben. nem tisztességes úton jutott hozzájuk. az sose volt neki. – Nick. ugyanakkor emlékeztem arra. – Azt hittem. hogy apám londoni irodájában két Dawson is függött a falakon. csak kérdezd meg Montagu Dawsonról. ahogy nem voltak eredetiek se. apám szomorúan mért végig. Vitorlázni még tudok. mindkettőn gyönyörű vitorlás hajók szelték a tajtékos hullámokat. bár ez nagyon is szokványosnak számított apám társaságában. – George eladott néhány Dawsont – magyarázta apám. Persze nem nagy fenyegetés George számára. – Ennyire fáj? – Nincs komolyabb gond. „ – Kísérteties hely. Nick! – Láthatóan csalódást okoztam apámnak. Nagy tehetség. kár. Jártál már a házában? – Nem. hogy George Cullennél találtam menedéket. Műanyag bútorok és zenélő bárpultok. de ízlése. ha valaki megeresztene egy telefont a Scotland Yardnak. A vén rabló gazdagabb Krőzusnál.

ugye? Egy pillanatig nem reagáltam. apa? Felsóhajtott. mert el kellett mondanom valakinek. és azt kívántam. úgyis tudsz mindenről – próbáltam megkerülni a kérést. hogy nem nekem való. végül mégis megtettem. Azt mondod. – Kérlek. azután egyenesen a szemébe néztem. Néma csendben hallgatott. a norfolki hétvégéről. A szivarfüst felszállingózott a tölgyfalevelek közé.Egy hosszú pillanatra mindketten elnémultunk. Mást is elmondtam az apámnak. Végzett a szivarral. – Azért csak mondd el – biztatott mosolyogva. Beszéltem neki Mulderról és Jill-Bethről. Figyeltem a krikett játszmát. Így hát elmondtam neki. Szüntelenül azt mondogattam magamban. Hiányzott. – Azt hittem. Nick. – Ez a Kirov lány. Angela a következő hétvégén. és nem szóltam. így hát azon kaptam magam. hogy Kassouli felültetett. – Felültetett? Beleszippantott a szivarjába: – Mondj el mindent. – Nick! Engedj meg nekem valamit. Iszonyatosan hiányzott. Elmondott rólad egy-két dolgot. Szórakozott pillantást vetett rám. – Múlt héten Harry Abbott is itt járt. de azt nagyon is tudom. bárcsak én is hoztam volna valamit. hogyan működik a világ. A lelke mélyén megmaradt sivatagi rablónak. hiába a bostoni feleség meg a Savile Row öltöny. Apám nagy örömét lelte Harry Abbott ajándékában. – Azt tudod. Apám nyugodt és magabiztos benyomást tett. telefonált Angela lakására? . hogy mesélek apámnak a londoni találkákról. Megdörzsölte az arcát. de képtelen voltam meggyőzni magam. – Újra háborúzol. végül az eljegyzés és a közelgő esküvő híreiről. – Honnan a pokolból tudsz te erről. a kis hálószobában töltött éjszakákról. Kemény fából faragták a nyavalyást. akár egy frissen odahullt repesz. és az úgy füstölgött a pázsiton. túl elegáns és kifinomult. Nick? – Harrynek inkább tartania kellene a száját. hogy jobb lesz nekem nélküle. félrehajította a csikket. túlságosan előkelő és becsvágyó. Talán nem vagyok képes elkormányozni egy hajót a hurrikán közepén. egyszerűen. Bannisterről és Kassouliról. a párizsi anglikán templomban megy hozzá Bannisterhez. Nem akartam előtte Angeláról beszélni. Valaha én is üzleteltem Kassoulival. amelyre még a kék rabruha sem cáfolt rá. Időközben nyilvánosságra hozták a pontos dátumot is.

Nick. Tudatni akarták Bannisterrel. megtalálta az árulót a csapatában: téged. s a vihar által okozott károk végre láthatóvá válnak. de csak olyankor. amelyiken ott pózolok Kassouli Cape Cod-i házában. És mindeközben az igazi bűnös meglapult és várt. süllyedt. elrepített az Államokba. hogy egy követ fújsz velük. Apám szánakozó pillantást vetett rám. és gondoskodott róla. hogy sikerült befűzniük. hogy azt higgye. ezért habozás nélkül bevetettek. Ahogy végiggondoltam apám szavait. – Hát persze! Azt akarták. hogy üzenetet hagy Bannister barátnőjének a rögzítőjén? Csak egy lehetséges válasz létezik. – A Kirov lánytól. hogy merre talál téged és Jill-Beth Kirovot Dartmoorban? – Jill-Bethtől? – Még most sem akartam elhinni az igazságot. – Látszólag azt akarta elérni. Akkor miért vállalta a kockázatot. de már lenyugvó tengert. . hogy Bannister biztonságban érezze magát. Azt akarták. amikor te is tehetted volna. hogy Bannister nem tudhat arról. – Miért tehette? – El akart érni. Tudatni akarták Bannisterrel. kitől kapta. hogy te Kassouli embere vagy. mi másért? Megrázta a fejét. hogy megmented Muldertől.– Igen. a napfény megérinti a még mindig dühös. Olyan pillanathoz értünk. Nagy becsben álltál náluk. mérhetetlenül ostobának éreztem magam. – Azt a fényképet. mint amikor a tomboló orkán után a felhők szétfoszlanak. hogy a nyomok ott maradjanak Angela rögzítőjén. Tettek néhány látványos kísérletet a szabotázsra. nem igaz? Az egész összeesküvés lényege viszont az. – Mulder – mondtam ki a nyilvánvaló igazságot. – Talált. és ehhez már csupán nyolc hiányzott. – Valaki elküldte Muldernek a képemet is – mormoltam halkan. amint az egyik bentlakó ütőjátékos eltalálta a labdát. Egyszerűen csak kapóra jöttél nekik. Vagy magától Kassoulitól. – Ki vette el azt a magnófelvételt? – Mulder. És szerinted kitől tudta meg ez a Mulder. hogy te legyél Kassouli embere Tony Bannister csapatában. igaz? A lány tudta. A raboknak ötvenhárom találatra volt szükségük a győzelemhez. Ezért paliztak be. Hogyan találkozott Bannister Mulder-rel? – A felesége fedezte fel. Nick. Mulder nem mondta meg. Miért? Üdvrivalgás harsant.

Mit gondolsz. hogy egy világklasszis csaló átvert. – Mulder. – Ott ültem. Ne legyen bűntudatod amiatt. majd azonnal válaszolt is rá. – Kassoulinak? – És ki győzte meg Kassoulit arról. nekem sikerült csökkentenem a másik század vérveszteségét. Nick! Kassouli sokkal nagyobb tétekben is játszott már. bábuként mozgatott. hogy a nagyobb összeg valahogy komolyabbá teszi az egészet. – Valószínűleg fotósfelszerelés volt nála. – Amit Mulder bizonyára elvett volna tőled. ezért is csalt el Amerikába. hogy bizonyítsa Bannister iránti hűségét? – Elképzelhető. . hogy a Sycoraxon tartod a száz lepedőt. hogy elterelje Bannister figyelmét. Csakhogy én továbbra is rosszul éreztem magam. hogy a lányát meggyilkolták? – tette fel apám a kérdést. mint annak bizonyítékát. mint az apám vagy a testvéreim. de miután látta. és egyre ostobábbnak éreztem magam. miközben én csendben ültem és veszítettem. És akkor most tegyük fel a kérdést. És miért? Mert a gazdag emberek hálája könnyen készpénzre váltható. Mégis. Gyilkosságért legfeljebb húsz lepedőt szoktak fizetni. kinek dolgozik Mulder? – Kassoulinak. miközben a másik század vért izzadva igyekszik az oldalukba kerülni. – És Mulder azért vert össze. mennyire unalmasan tisztességes vagy. hogy téged is beszervez társnak Mulder mellé. Csak egy istenverte bolond ront neki egyenesen az ellenségnek. egyszerűen felültettek. Kassouli talán azt remélte. amivel le akart fényképezni téged azzal a Kirov lánnyal. Én már abban a pillanatban gyanakodtam volna. az emberek mégis hajlamosak azt hinni. – Magam láttam. – De hát Jill-Beth magával is hozta! – tiltakoztam. mégpedig a föld leghitványabb söpredéke ellen. Kerek százezer dollárt. ehelyett azonban belebotlott a haverodba meg a magnójába. miért követette a hajódat azon az éjszakán? Alighanem azt gondolta. Drága Nick. – Ne hibáztasd magad. amikor Kassouli felajánlotta azt a négyszáz lepedőt.– Ami persze csak szerencsés véletlen – tette hozzá apám. Gyermekkorunkban gyakran folytattak vérre menő küzdelmeket a társasjátékokban. hogy elárultad Bannistert. Hiányzott belőlem a kifinomultság. nem? – De hát a szóbeszéd szerint Mulder segédkezett a gyilkosságnál! – Kinek áll érdekében ilyen szóbeszédet terjeszteni? – kérdezte apám türelmesen. Sosem voltam olyan agyafúrt. – Meglátta az arckifejezésem.

Mindig is értett ahhoz. – Végez vele a tengeren – csóváltam meg a fejem. Akárhogy is – vonta meg apám a vállát –. csak túlságosan vak voltam. A Wildtrack kormányánál maga Bannister áll majd. éppen olyan tökéletes. – De ki hinne neked? Ha valóban veszélyt jelentenél. szerinted. akik nem Kassouli emberei. de az útirányt Mulder határozza meg. Kassouli esetében a munkahelyek és befektetések felett. Részedről vége a történetnek. Talán Mulder birtokában van a bizonyíték. Nick. – Nem lesz holttest. én pedig azt hittem. mint amilyennek tervezték. Az igazság mindvégig ott függött az orrom előtt. Kassouli szempontjából ez a tökéletes megoldás. – És Bannister esetében? . hogy szigorú ellenőrzést gyakorolsz minden morzsa felett. Mulder meg akarja erőszakolni.– Pokolba az egésszel – mordultam fel. A jachtmagazinok szerint immár hivatalosan is Fanny Mulder lett Bannister hajójának navigátora. – Csak én fogok tudni róla – tartottam ki. én pedig megpróbálkoztam az utolsó. be kell tömnöd valamivel ezeket a szájakat. – Ötkor. – Távol mindentől – értett egyet apám. Magamban szitkozódni kezdtem. akik tudják. hagytam magam átvágni. és kap fizetséget Kassoulitól. hogy észrevegyem. – Mikor megy a buszod? – kérdezte apám. Szóval éjszaka. ez pedig annyit jelent. se olyan szemtanúk. hogy átlássa a dolgokat. reményvesztett kísérlettel. Tudtam. és az éhes szájak száma percről percre növekszik. A világot hihetetlenül könyörtelen emberek irányítják. Búcsút mondhatsz Bannisternek. Yassir Kassouli véghez fogja vinni a bosszúját. hogy a torta rendkívül kicsi. Nick. Lassan újra elindultunk a kerítés mentén. amivel az uralkodók tömik a nép fejét. Ha meg akarod akadályozni a forradalmat. Apám nem válaszolt. – A világ kemény hely – szólalt meg halkan az apám. se rendőrkutyák. Talán Mulder egyszerre zsarolja Bannistert. a gáncsnélküli lovag. az igazság vagy a szeretet kormányozza. meddig hagyna Yassir Kassouli életben? – Megérintette a karomat. A krikettpályára meredtem. semmi. – Nem a tisztesség. amikor Jill-Beth felsikoltott. Ezek csak olyan fogalmak. hogy a lányát megölték! – Talán mégis tudja. – Nem. se halottkémek. csupán előre eltervezett színjáték résztvevője voltam? És én. hogy az apámnak igaza van. de nem láttam a mérkőzést. – De hát Kassouli nem is tudja.

hogy valaki a magáévá tegye. hogy az. hogy elvihetik. Tommy Sandman visszanyerte a régi formáját. – Soha nem is hittem.– Rosszul nősült. ráadásul gondatlanul el is vesztette a feleségét. ugye? Túlságosan megkönnyítettem az életüket. – A helyedben én felvásárolnék minden orchideát Párizsban. Befaltad mindazt a sületlenséget. Nick. Elmosolyodott. – Te akkor is más vagy. mi a terved Angelával? – Mit tehetnék? Hétfőn férjhez megy. azután a lába elé szórnám valamennyit. – S mindezt komolyan is gondolta. – Rengeteget tehetsz! – élénkült fel apám. hogy a tulajdon gondatlanságának lesz az áldozata. – Maradt némi pénzem. – Nem hibáztatlak érte. Nick. de még rácsot sem. Mondhatjuk úgy. csak a borsóföldek között nyílegyenesen haladó országutat. beáztatnám őket a legdrágább parfümbe. amelyet elborítottak a bőrkeményedések a hetek óta végzett tisztességes munkától. Tedd őt a magadévá! – Nekem ott a Sycorax. . – Egy rövid pillanatra a vállamra helyezte a kezét. – Találkoztál mostanában a testvéreiddel? – Nem. És délnek indulok. – Túlságosan megkönnyítetted az enyémet is. ha a helyedben lennék. amivel a cserkészeknél megetettek. A nyavalyások nem vittek el mindent. – Meg tudok élni. kivárnám. Minden szép nő arra vár. – Nos. igaz? Talán még most is ezeken rágódsz. ami nem tarthat túl soká. legkedvesebb fiam. – Mi lesz Piersszel és Amandával? Megálltunk a börtön kapujában. Nick. Nem igazán kedves emberek. Vállat vont: – Angela is részt vesz a St. – Akkor. – Majd felülök egy gépre és meglátogatom őket – feleltem. amíg elözvegyül. – Délnek hajózom – tartottam ki. – El akarok jutni Új-Zélandra. – Miért ne? – kérdezte sértődötten. Szerinted ez igazságtalan? – Persze. Feltartottam a tenyerem. azután feleségül venném. – Gyengéden elmosolyodott. Nem láttam őrt. Felnevettem. – A jó öreg Nick. – Az is pénzbe kerül. Pierre-en? Megráztam a fejem: – Tengeribeteg.

azután szorosan összeölelkeztünk. és elővettem a kis lapos dobozt. – Jó lenne. – Talán meglátogathatnálak. apa – búcsúzkodtam. hogy bármiféle érzelmet nyilvánítsak. ha ezt az életet akarom élni. – Kapkodva letörölte könnyeit. Együtt vitorlázhatnánk a trópusi tengereken. – Majd betetetem az igazgató széfjébe. A kitüntetésemet tartotta a kezében. – Akkor vigyáznál rá helyettem? – Igyekeztem szokványos színezetet adni a kérésnek. – Még találkozunk. – Jó magaviselet esetén egy év múlva kint lehetek. – Ha te mondod. – Átfordította a kitüntetést. – Próbáltam tartózkodni attól. – A busz feltűnt a hosszú földút végében. merre jársz? – Persze. annyit biztosan. – Hát persze. – Ebben is tévedsz. – Persze. – Azt hiszem. amelyeket még Szevasztopolnál zsákmányoltunk – tettem hozzá. Megírod majd. és leültem hátra. és láttam. azután jókora porfelhőt kavarva megállt. Nick. hogy könnyek szöknek a szemébe. A kerekek által felvert por rászitált a növényekre. – Elmosolyodott. erről már olvastam valahol. – A bronz azokból az orosz ágyúkból való. hogy magammal hozzam a dobozkát.– Ha valaha bajba kerülnél. Apám odaállt az ablak alá. Néhány pillanatig haboztunk. Néhány késve érkező látogató . – Ha semmi mást nem tanultam az elmúlt néhány hónapban. és zsebre vágta a kitüntetést. Esetlennek és darabosnak éreztem magam. Kotorászni kezdtem a zsebemben. – A kis hajókon semmi sincs biztonságban. hiszen vettem a fáradtságot. és látta. Nick. – Biztos vagy ebben? – Úgyis csak elveszteném. te talán vigyázhatnál erre – szóltam nehézkesen. Azzal nyugtattam magam. hogy a hátoldalán belegravírozták a nevem a fénytelen bronzba. hogy magamnak kell megfizetnem érte. Felléptem a buszra. kifizettem a viteldíjat. pedig nem lehetett így. Felkattintotta a dobozt. Tenyerével végigsimított a vérvörös szalagon. A busz széles kört írt le a kapu előtt. ami mindennél nagyobb örömet okozott neki. – Arra gondoltam. hogy önkéntelen gesztust teszek. de neki adtam azt a valamit. Talán nem hoztam apámnak szivart vagy bort. Nick… – Nem! – tiltakoztam sietve.

a hajába virágszálakat tűztek. hogy a sztori végleg kifulladt. George nem törődött a helybéli rendőrséggel. két fekvőhelyet és elektromos kabinvilágítást építettem be. a másikat a kabin belsejéből. hogy nem ütött be a sztori. Kivágtam a fényképet. – Tommynak nem lett volna szabad beszélnie a Dawsonokról. de odaadta őket. Tartozom neki egy-két korsóval. amint a sofőr feljebb kapcsolt. Az ara gyöngyfehér selymet viselt. az nyer! A busz felgyorsult. Integettem. Az elkövetkező néhány napban megpróbáltam befejezni a Sycoraxot. s csak később jöttem rá. Angela mosolygott. Megtettem a kötelességem. Párizs! Orchideák! Parfüm! Csábítás! Aki mer. és az efféle hír semmit sem ér bizonyítékok nélkül. George talált nekem egy rövidhullámú rádiót. Megpróbálta volna megszellőztetni a Kassouli ügyet egy másik lap szerkesztőjének.kapaszkodott fel a lépcsőkön. Sajnálta. Apám néhány pillanatig lépést tartott velünk. Izgatottan bontottam fel. Rita asztalán Londonból érkezett levél várt. amiért megkavarta a dolgokat. amelyet a jobb oldali priccs feletti polcon helyeztem el. szívesen találkozna velem. George zsörtölődve ugyan. és . noha ő természetesen Párizsban maradt. A levél Micky Hardingtól érkezett. hiszen azokkal különleges viszonyt ápolt. ahogyan az olajjal működő navigációs fényjelzők is a szívemhez nőttek. A fogaskerekek megcsikordultak. Eltűnődtem. Kedden a The Times fényképet közölt Bannister párizsi esküvőjéről. de látnia kellett. írta. amelyeket szívesebben használtam. hogy a londoni rendőrség még akkor is gőzerővel kereste a hamisítókat. Megtartottam az olajlámpásokat. Felépült. azután apám alakja végleg beleveszett az örvénylő porfelhőbe. a londoniaktól azonban nagyon is tartott. További víztartályokat. Ha majd Londonban járok. hogy Angela írt. miért aggasztja ennyire egy ilyen apró stikli. Felcsavaroztam a barométert a térképasztal fölé. de nem maradt egyetlen bizonyítéka sem. a rekeszfalra. Bocsánatot kért. azután összegyűrtem és kihajítottam a dokkban összegyűlt szeméthegyre. azután az ajtó sziszegve összezárult és a busz görcsös erőlködéssel megindult. Egyiket a kormányállásból lehetett működtetni. egy órán át tartogattam. Ragaszkodtam a két kézi fenékpumpához. Baptista lelkész apja mondta ki az áldást a boldog párra. félig arra számítottam. – Nick! – Alig hallottam a hangját a motorzajtól. – Nick.

hogy találkozzam Melissával. Egy itáliai csapat indult elsőként. hideg légtömegek fodrozták a Csatorna vizét és ígértek viharos szeleket az Atlanti-óceán északi felére. Leszigeteltem és lefedtem a kéményt a beszivárgó eső ellen. A ciklonok heves széllökéseket hoztak. hogy nincs igazad. – És ő nem hallgat rám – tettem hozzá. és elvittem a gyerekeket a Holland Parkba. kivételes örömmel szereltem be az öntöttvas monstrumot. Két francia hajó következett. A kánikulának nyoma sem maradt. amelyet a motor és a tűzhely fémjének vonzása okozott – bár továbbra sem tudtam. Aznap este elvittem koszos ruháimat a mosodába. – Biztos vagyok benne. és rászögeztem az átlátszó fóliába csomagolt korrekciós kártyát a térképasztalra. ám Cape Race-től keletre a hajó oldalra borult. ahol apró mágnesekkel nagyjából kompenzáltam a tájoló eltérését. Akadtak olyan nagy eltérések. Voltak idők. de napnyugtára végeztem a munkával. és elvesztette az árbocát. amikor minden jachton ilyet használtak. és belegondoltam. mint bármelyik elektromos mosógép. ahol vízzel és mosóporral feltöltött szemeteszsákot használok majd erre a célra.mellé akasztottam a használtan vett kronométert is. Másnap Londonba utaztam. de végül sikerült előnyt kovácsolnom egy komor. hogy kihasználják a kedvező légmozgásokat. A módszer legalább olyan remekül működött. keletnek és nyugatnak hajóztam a Sycoraxon. hogy sikerült szereznem vadonatúj kereskedelmi lobogót is. hogy Bannister Cherbourgban tölti nászútját. bújócskát játszottunk a nyirkos bokrok között. amelyek megkövetelték. nyirkos napból. milyen hibák rejtőznek még a tájoló tűjében. Az első merész kísérletezők elindultak Cherbourgból. majd minden irány esetében feljegyeztem a tájoló eltérését. hogy tovább játszadozzak a mágnesek elhelyezésével. hogy minden útvonalat újra be kellett járnom. szilárd tüzelésű kályhával oldottam meg. Ezt követően ragaszkodtam ahhoz. ami a precíz mérések miatt moccanatlan víztükröt követelt. ezért északnak. hogy kis szerencsével a következő mosásra már a hajó fedélzetén kerül sor. Nick. – Meg fogják ölni Bannistert – közöltem kertelés nélkül. Nem kedvezett az idő a tájoló beállításához. A kabin fűtését régi. és külön büszkeséggel töltött el. s miután a Sycorax soha nem ismert mást. ez pedig azt jelentette. . Olvastam. és várja az erősebb szeleket. és futott döbbenetesen jó időt a Grand Banksig. Kivitorláztam a bójákkal gondosan körberakott csatornába. délnek. A szekrényekben halmozódni kezdtek a tartalék alkatrészek.

– Hívd fel! – kértem. Különben is. ha tömeggyilkos lenne az apjuk. Elmondtam Melissának mindent. – Nem arról van . hát tévedsz. Melissa. akik teljesen normálisnak tűnnek. kész vagyok bolondot csinálni magamból. Én is írtam neki. – Nem segítené – értettem egyet. de… – Vállat vontam. amelyért – ebben egy pillanatig sem kételkedtem – el fogja szenvedni a büntetését. – Nem vagyok őrült. Írtam richmondi házába. Azért írtam. – Az isten szerelmére. míg egy napon lövöldözni kezdenek a zsúfolt szupermarketben. Nicholas. Nick. – De azért telefonálnál Bannisternek? Rád hallgatni fog. Melissa körbefuttatta karcsú ujjait a borospohár peremén. mit csinál. Mondd meg neki. beleértve meggyőződésemet. a produkciós cég irodáiba. – Tony már nem hallgatna rám. A leveleimet nyilvánvalóan besorolták a többi őrült iromány közé. Hajlandó lennél elhinni nekem. és a biztos halálba navigálja a Wildtrackel. és nincsenek rémálmaim. te nem rendezel ámokfutást a fagyasztott kaják között. Melissa! – Egy pillanatra lehunytam a szemem. kedvesem. Próbáld meggyőzni valahogy. hogy nem bízhat Mulderben. Hozzáment ahhoz a szörnyűséges tévéproducerhez. és azt mondani Tonynak. Nick. mert nem volt semmi bizonyíték arra a bűnre. Melissa. hogy sikerült magad mögött hagynod a Falkland-szigeteket? Naponta olvasni a lapokban olyan vietnami veteránokról. Az a nő aztán tudja. hogy fordítson hátat annak a versenynek. Megszegtem Abbottnak tett ígéretem. Aligha segítené Mands és Pip előmenetelét. – Felkacagott. de kétségkívül lojális Tonyhoz. hogy Mulder Kassouli embere. egy pillanatig se hinne nekem! Fanny Mulder talán nem a társaság szíve csücske. ha odaveszne a tengeren? Mégsem vagyok képes elviselni a gondolatot. Remélem. ha azt mondanám. hadat üzentél neki! Biztos vagy benne. hogy megöljék! Különösen nem akkor. – Komolyan beszélek. amikor levelet írtam Bannisternek. hogy az én szempontomból tökéletesen kielégítő megoldás lenne. – Ne légy ilyen. de ha azt hiszed. hogy sosem fog félrelépni.– Aligha meglepő. Még csak nem is kedvelem Bannistert. nem igaz? Amennyire tudom. – Megcsóváltam a fejem. a tévéstúdiókba. – Ebben nem kételkedem. nem szenvedek semmilyen háborús traumától. amikor az ember még arra is kész megesküdni. amelyeket a Bannisterhez hasonló személyiségek óhatatlanul magukhoz vonzottak. Nick. nem igaz? Tony pedig bizonyára beleesett abba a házasság utáni sokkos állapotba. ha hatalmamban áll megakadályozni.

melyik hotelben szállt meg. kérlek. – Nem vagyok hajlandó beszélni azzal a feltörekvő kis ribanccal. – Összevonta a szemöldökét. amikor így eljátszod a fehér lovagot. – Köszönöm. Én pedig megígérem. de te akkor is megígérted. meg annak a közönséges kis fruskának. – Nem állt szándékomban közölni Melissával. – Nem fogok bolondot csinálni magamból… – Azt akarod. – Tudom. – Azt akarod. De akkor is. Nick. és mondd el neki. Nick. nem igaz? Neki. miután összeházasodtunk. milyen nyomorúságossá tetted vele az életemet. Mondd azt. – Láthatóan élvezte a taktikai győzelmet. ha gratulálnék a házasságához. elfintorodott koszos nadrágom és gyűrött ingem láttán. Ha így teszek. kedvesem. de végül a biztonság mellett döntött. – Visszavonom a fenyegetést – bólintottam –. – Másrészről viszont. – Akkor most mit fogsz csinálni? – Van már munkám – feleltem –. hogy fontolóra veszem. egyszerűen csak szeretnék jól aludni éjszakánként. és elnézést kérek érte. George . akkor megfontolom. De nem ígérem meg. hogy beszéljek Johnnak rólad és Bannisterről? – Nick! – Megteszem! Ezen elgondolkodott néhány pillanatig. ha ezt akarod. akár a vérszagot érző cápák. illendő volna részemről. hogy átadod az üzenetet. hogy ennél jobban nem fogja elkötelezni magát.szó. Azt az üzenetet. hogy szerinted az egész baromság. – Ha visszavonod ezt a nagyon lovagiatlan fenyegetést – jegyezte meg epésen –. – Mennyire gyűlölöm. és mindig is az volt. nem? Rágyújtott egy cigarettára. Tudtam. – Akkor hívd fel. Arra emlékeztet. a hajóiparban. hogy meghibbantam. hogy Mulder Kassouli embere. hogy felhívjam-e Tonyt a kedvedért. – A titkárnője biztosan elárulná – felelte óvatosan. Kenj rám mindent. hogy el akarom hagyni Angliát. hogy mindenáron lovagias vagy tisztességes akarok lenni. – Azt csak ki tudod deríteni. hogy Bannister meghaljon? Tetőtől talpig végigmért. Megingott. – Olyan színpadias az egész. telefonáljak-e Tonynak. – Akkor hívd fel – ösztökéltem. az ügyvédei úgy cirkálnak majd a hajóm tatja körül.

– Hétvégén még nem mész el. – Nagyon helyes. Láttam. mint a vonat. és már nem volt Angela. hány hónapnak kell eltelnie. akinek a munkásai már eltávoztak hétvégére. – És üzemanyagszűrők. mindent megtettem azért. és készítettem magamnak egy csésze teát. – Végre visszakaphatom a dokkom – jegyezte meg. Mégis úgy éreztem. amire szükséged volt? – Még kellenének az ütközőpárnák. Felragasztottam Piers és Amanda fényképét a navigációs asztal fölé. és odaállok elé. A konfrontáció . hogy megpróbálja felhívni Bannistert. a mentőcsónak… – A régi csónakomat Bannister házánál hagytam. és megpróbáltam nem gondolni rá. amíg viszontláthatom őket. a gyógyszerek… – Rendben! – vágott közbe. hogy elutazom Franciaországba. a zászlórúd. azután pedig eloldom a köteleket. Mire rájön. amíg sikeres jachtügynök lett belőlem. ugye? – kérdezte. – Hétfőn vagy kedden indulok. soha többé nem látom viszont. – Nem vagyok benne biztos. és ez láthatóan elégtétellel töltötte el Melissát. ám drágább utazásra sarkalljon. néhány tartalék alkatrész. elvitorlázom a Drake-sziget mellett. azután ki a nagy ismeretlenbe. majd Ushant mellett végig a francia partok mentén. azután visszabuszoztam Plymouth-ba.Cullennek végzett alantas munkámat addig színezgettem. hogy valószínűleg nem. hogy egészségileg alkalmas lennék rá. – Akkor én most hazamegyek. hogy bekerülhessek a javítóműhelybe. túl a Breakwateren. George. hogy gyorsabb. – Megvan minden. Akkor most már rendes címed is lesz? Kitaláltam a plymouth-i címet. és valahogy úgy éreztem. Esni kezdett. mintha Hamoazenál sorban álltak volna a jachtok. Úgy számítottam. A busz olcsóbban elvitt. a bóják. vagy legalábbis hajlandó lesz elgondolkodni a lehetőségen. vajon Melissa felhívja-e Bannistert. amivel megelégedett. a Sycoraxot méregette. hogy nem létezik Institute Road 17/B. te meg nézz körül az üzemben. hogy újra lehorgonyozta a halászhajót a Sycorax közelében. – Akkor nem hajózol bele a naplementébe? – Nem – feleltem. Inkább azon tűnődtem. Lementem a Sycorax kabinjába. addigra már rég távol járok. Újabb busszal jutottam el George műhelyéhez. hogy megmentsem az életét – leszámítva azt. Még egyszer Melissa ígéretét vettem. és úgy döntöttem. vitorlavarrótűk. hogy három-négy napon belül készen állok.

nekicsúsztam a falnak. Szükségem volt a szelekre és hullámokra. Ha akartam se tudtam volna beletörődni a történtekbe. de még idejében sikerült elkapnom a Sycorax egyik kikötőkötelét. Ahogyan nem hinne Melissának sem. a tisztességre és becsületre hivatkoztam. És csörög. nehogy . A Café Sportban vételezhetek friss élelmet. kizárólag azért akartam figyelmeztetni Bannistert. Bevágtam a jobb térdem. tűnjék ez bármennyire is alávalónak. hogy George lezárt irodájában megcsördült a telefon. Igazság szerint vajmi keveset érdekelt. Az egészet Angeláért tettem. hiszen lejjebb szállítja a kikötői díjakat. Megcsúsztam egy tócsán. de még így is meghallottam. és még mindig szeretem. de George sosem merte rám bízni az iroda kulcsait. miért küzdök ennyit miatta. Amikor Melissa megkérdezte. ezért azzal próbáltam felszítani a várakozásomat. hogy megérdemli-e a büntetést a felesége haláláért. amíg Angela töltötte be minden gondolatom. Kassouli győzni fog. vagy. amint átbicegtem az udvaron. és üresnek tűnt nélküle az egész életem. s a hátam görcsbe rándult a fájdalomtól. és felújíthatom a régi barátságokat. Azzal nyugtattam magam. hogy az iroda telefonja továbbra is csörög. amint kikászálódtam a partra. majd felfigyeltem rá. majd összeszedtem még néhány szükséges holmit. hogy minden tőlem telhetőt megtettem Bannisterért. Belekortyoltam a teába. pedig az igazság ennél sokkalta egyszerűbb volt. A térdem elzsibbadt. Valahányszor menteni próbáltam Bannistert. És csak csörög. hogy kiteregettem magam előtt az Azori-szigetek térképét. Ezért nem tudtam nyugodni. mielőtt elindulok a Sycoraxszal a világ végére. mire Hortába érek. és listába szedtem a legutolsó dolgokat. Minden elszánt mentőakciómmal szerelmem szánalmas bizonyítékát adtam. Tehetek bármit.persze semmit sem oldana meg. ahogyan bizonyosan el is várta tőlem. igazság szerint. mert egyedül ily módon maradhattam kapcsolatban Angelával. és visszanyertem az egyensúlyom. Az ablak és az eső függönye mögött a telefon kitartóan csörgött. emlékeztettem Angelát. a vízcseppek sustorogó pattanásokkal verődtek vissza a kockakövekről. Odakint szakadt az eső. és sokkal kevésbé lovagias. A gömbölyű fedőkövek csúszósnak bizonyultak. Elmosolyodtam a mohó várakozástól. Szükségem volt a tengerre. ami kapóra jön. hogy élek. hogy kitöltsék ezt az űrt. Képtelen voltam a listára koncentrálni. Bannister él-e vagy hal. Az eső egyre inkább nekieredt. A vitorlásszezonnak vége lesz. A zsebemben tartottam az udvar külső kapujának kulcsát. hiszen Bannister továbbra se hinne nekem.

Kihasználta a délutáni dagályt. és elfordultam. Felállítottam a törött telefont a szőnyegen. azután szitkozódni kezdtem. – Könnyek szöktek a szemembe. amikor eszembe jutott a zár.ellenőrizetlen és főként kifizetetlen telefonbeszélgetést folytassak. – Cherbourgban. ha ilyen későn telefonál. Azt mondogattam magamban. – Tudom. – Halló? – Nick? – Alig hallható. – Jesszusom! . A telefon még mindig csörgött. – Én is – felelte Angela. hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. Azon keresztül elérhettem a reteszt. Lehunytam a szemem: – Hol vagy most? – kérdeztem. Tudtam. ahogy épületen belülre kerültem. mielőtt odaérnék. Leszámítva a kitartóan visszhangzó sziszegést. Találtam egy gazdátlan fémtartót és bezúztam vele az ablakot. és kapkodva elmondtam egy fohászt. Felbotorkáltam az emeletre. Melissa telefonált. A telefon hangosabban csörgött. – Én mondtam neki. – Állítsd meg Tonyt! – Már elindult. Magamban elrebegtem egy hálaimát Melissa gondoskodó és együttérző lelkéért. hogy a telefon el fog hallgatni. cérnavékony hang válaszolt. mire a régi bakelit készülék lecsusszant az íróasztalról. – Ó. hogy valószínűleg csak egy ügyfél kérdez utána George örökké késedelmes munkájának. miközben hálát adtam a teremtőnek. Betörtem az ablakot Rita irodájának ajtaján. amint előresiettem a szobában. Magam felé rántottam az ajtó. – Sírva fakadtam – közöltem kéretlenül. azután ostoba módon el is sírtam magam a megkönnyebbüléstől. hogy burkolata darabjaira törjön szét a padlón. – Halló! – Néma csend. hogy sajgó hátamat nekitámaszthassam Rita íróasztalának. Nem tudom. hogy a vonal még él. Kitapogattam a lehullott kézibeszélőt. hogy nincs riasztó. Nick. – De én Tony miatt. Zuhanás közben még sikerült megragadnom az ódivatú telefonzsinórt. amely tudatta velem. bár átkozottul csökönyös ügyfélnek kellett lennie. azután megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben. istenem. – Angela? – Nick. mit tegyek.

Ezután északnyugatnak fordul. Nick? – Jesszusom. Hogy így viselkedik minden friss házas. – Itt vagy még? – Igen. azután beszéltem azzal az újságíróval is.– Melissa nem sokkal utána hívott. Nem volt. Azt mondja. – Várj! – Végigfuttattam a rozsdás körzőt George elsárgult térképén. Tudtam. A naptár. Bementem George irodájába. mert Kassoulinak dolgozol. hisztéria az egész. Brit nyári idő szerint a dagály tíz perccel dél után tetőzött Dovernél. én pedig arra kértem. amelyen három kiscica terpeszkedett egy rózsaszín takarón. – Elgondolkodtam néhány másodpercet. Kirántottam az íróasztal egyik fiókját. Megerősítette. – Még itt vagyok. Ott menj be az irodába… – Már próbáltam vele beszélni a rádión. de… – Nem számít. hogy a Wildtrack őrült tempóban halad. – Keresd a rádióján – mondtam. – Nick? – kérdezte Angela. Nemet kellett volna felelnem. A déli szél erőteljes lökései nekicsapták az esőcseppeket a szurtos ablaküvegnek. Azt mondja. ahol a pipa-szurkálók. van-e óra Rita asztalán. hogy előtáruljanak a Csatorna ősi. hogy lássam. megfakult hajózási térképei. amely széles ívben kelet felé tart az Észak-Atlanti-óceánon. hogy igazat beszélsz. hogy elérje Lizardot. Nem sokra mentem vele. Odaléptem az ablakhoz. de nem akartam ennyire otromba lenni. Hinnem kellett volna neked. amit Rita akasztott a falra. vagyis Bannister értelemszerűen a legerősebb áramlatot választotta az induláshoz. és ő is megerősítette. Az éves árapály-táblázat másik fiókból került elő. mielőtt az Írország délnyugati partján fekvő Mizen felé fordulna. – Felnéztem a naptárra. – Kivontam egy órát. – Taxival menj ki a Chantereyne kikötőbe. így csupán egyetlen . – Mennyi az idő? – Mindjárt hét óra. parafa dugók és szabadalmaztatott gyógyszerek között találtam egy régi osztókörzőt. – Mikor indult el? – Pontosan három húszkor haladt át a rajtvonalon. – Helyi idő szerint? – kérdeztem. Nick. hogy várjon. Felkászálódtam a földről. – Meg tudod őt állítani. a légnyomáscsökkenésben születő orkánok sodoráramára pályázik. sajátos módon URH rádiókat forgalmazó céget reklámozott. akit mondtál. hogy megkapjam a nyári időszámítás szerinti brit időt. azért akarod őt megállítani. és leszaggattam a posztereket a falról. Felvettem a telefont George asztalán.

hogy kompenzáljam a Sycorax kényelmes tempóját. A szél megrázta George ablaktábláit és szétszórta az udvaron a felázott szemetet. Angela. hogy utána találkozol velem és megköszönöd. hogy megmentsem a nyavalyás férjed irháját. – Én is megpróbálom. Bérelj egy magángépet. – Figyelj. Megrajzoltam a térképen a kutatási övezet határait. ám ettől még nem szeghettem meg az Angelának tett ígéretet. és odasántikáltam a Sycoraxhoz. hogy hajnali háromra – amennyiben a Wildtrack enyhén kitér északra – Bannister mintegy húsz tengeri mérföldnyire dél-délnyugatra lesz a Bolt Headtől. – Csak légy ott. hogy a mai éjszaka nem lesz könnyű menet. és egyre erősödött. és a legkevesebb. hogy megtalálom őket. mintha egy haldokló szentjánosbogarat próbálnék megtalálni a Tejúton. és már azt hittem. – Miért? Mert látni akarlak. de ezt nem mondhattam ki. de nem mondhattam ki ezt sem. Délre ott leszek.helyen állíthattam meg a hajót. Délről fújt. – Az utolsó könyörgésben újra felizzott régi szenvedélyessége. hogy megpróbálom – hajtottam meg fejem az őrület előtt. Betettem magam mögött a törött üvegű ajtót. – Megpróbálom – válaszolt óvatosan. vissza fog utasítani. Találkozzunk holnap Bannister házánál. – Figyelj! Repülj Exeterbe. Elenyésző esélyt láttam Bannister megtalálására. még azt sem ígérhetem. – Te mit fogsz tenni? – Nem tudom. méghozzá hazai vizeken: a Csatornában. – Megtennéd. Egy körző vonásnyit hozzáadtam a kedvező áramlat miatt. Összébb toltam a körző szárait. ami azt jelentette. ha azonnal indulok – mondtam végül kétkedve. A térképen persze könnyű kijelölni a határokat. Nick? – kérdezte Angela esengő hangon. Nyolc óra kényelmetlenség a széloldalon. Mert nekiveselkedek a sötét éjszakának. azután megrajzoltam a magam kisebb körét. de odakint a csatornán. . – Talán elérhetem őket. gondoltam. ha muszáj. és úgy számítottam. Jó? Sokáig nem felelt. – Reményvesztettnek és rémültnek tűnt a hangja. – Letettem a telefont. tedd meg. amit megtehetsz. – Megállítod őket? Nem a Wildtrack megállítása okozta a nehézséget. nekivetettem vállamat a szélnek. a tömény sötétségben mindez olyan lesz majd. – De ugye megpróbálod? Kérlek. Angela. – Megígérem.

télies égbolt feszült. de hagytam járni a motort is. és tattal előre kitolattam a folyóra. Feketére és khaki színűre festett szállítóhajó haladt az Edgcumbe-hegy felé. s közben bőrig áztam. Egy pillanatra megirigyeltem a mai tengerészeket. de legalább biztonságban túljutottam a hullámtörő nyugati peremén. Elsiklottunk a sivár mólók mellett. és megfájdítottam a hátam a lendkerék forgatásával. mert így esélyem nyílt a közelébe kerülni. ám abban a pillanatban ezeket is elfeledtette velem az a vészjósló hang. előreveselkedett. amelyik a Sycorax motorja felől érkezett. azután megfeledkeztem az önsajnálatról. akiknek rendelkezésére állt minden modern felvonóeszköz. hogy a motor kitartson. de addig ki kell tartanom a kormányrúd mellett. Miután elhagyom Draystone-t. és odakiáltott valamit. A nyílt tengeren már magasra nőtt a tengerár. a kormányos integetett. Beleavatkoztam az életébe. csak azért vállalom ezt a nehézséget. hogy gyönyörű a hajóm. s kezdtem hozzászoktatni magam a munka gondolatához. mit várnak tőle. Magamban azért fohászkodtam. hogy könnyebben manőverezhessek a hullámtörő gát mellett. Önindító kellett volna. A Sycorax nekiütközött a kikötőgáton túli első hullámnak. Egy jó pszichiáter kellett volna. és a bolondok önként masíroznak be a sárkány barlangjába. Milyen igaza van. A motor végül elindult. felvontam minden vitorlát. ahol még a déli oldalon kuporgó sirályok is szánalmasan festettek. beindítottam az elkínzott motort. ahol a hideg szelek máris jókora hullámokat támasztottak. A Wembury felől érkező hirtelen és hosszan visszhangzó dörej fájóan élessé tette az emlékképeket. hogy lenyűgözzem Angelát. Ezen a nyári estén Anglia felett szürke. és oldalt billent a szélben. Nagy Moody haladt el mellettem. Robotkormány kellett volna. amely messzire elhordta a hullámok fehér tajtékját. Miután kikerültem a folyóról. De azon az éjjelen ez is csupán sovány vigaszt jelentett. miközben előrángattam az orrvitorlát.Elvittem George roncsnak beillő halászhajóját az útból. két Wessex helikopter csattogott az öbölben horgonyzó fregatt felé. hogy legyőzhetetlen és halhatatlan vagyok. A hajtómű azonnal leállt. Próbáltam kibogozni az összetekeredett köteleket. Ezen a módon bármely gáncstalan lovag biztosíthatja magának a csalódást – a királykisasszony csak elsírja magát. Meghúztam magam a kormányállásban. és tudtam. mire a Sycorax nekivetette az orrát a szélnek és a víznek. noha a telefonban semmilyen jelét sem adta annak. azután mintha ráébredt volna. Előrelöktem a gázkart. ami beleveszett a szélbe. amikor még sértetlen volt mindkét lábam. s a hitem. hogy . lemehetek keresni valami jó kis vízálló kabátot. és az otromba jármű szögletes vonalai felidézték bennem azoknak az időknek az emlékét. Talán azt jelezte.

és csak remélni mertem. Eszembe jutott az a másik éjszaka. Volt ott egy orvlövész. amint a Sycorax orra belefúródott egy meredek falú hullámba. Senkit sem láttam. és féltucatnyi emberünket hazavágta. és előrejelzést kértem. és két bunker. hogy ellenőrizzem. Sietősen felkapaszkodtam a fedélzetre. Miután besötétedett. bár a hullámok továbbra is hosszan és magasan siklottak a Sycorax alatt. ezért visszatettem rá a burkolatot. Megkocogtattam a barométert. másrészről igenis bántott. teli 50-es géppuskákkal. Kétségbeesetten aggódott a férjéért. hogy az akkumulátor rendesen felvette a töltést. hogy tűnjünk a fenébe. Feltöltöttem a termoszt teával. A tenger már nem háborgott. majd lementem pulóverért. rögzítettem a kormányrudat. ezért újra lementem. hogy ne tegyek semmit. csak hogy értem aggódjon. csizmáért és vízhatlan kabátért. Az orvlövész igencsak megkeserítette az életünket. de a mély hajótőke alkalmasabbá tette a tengerjárásra. A Sycorax a háborgó tengeren is remekül tartotta az útirányt. s a vízpermet végigsöpört a fedélzeten. majd közvetlenül azután újabb légnyomáscsökkenést. Olyan emberek használtak fel a céljaikra. A főnök rádión odaszólt. abban bízva. hogy a nyomás emelkedik. ami történt. sőt megparancsolták. URH-rádión felhívtam a parti őrséget. és magammal vittem a kormányállásba. Összesen ennyi élelmem maradt. Megborzongtam. Éjszakára erős szeleket mondtak. megláttam Eddystone elmosódott fényeit a tömör esőfüggönyön át. csakhogy ezzel veszélybe sodortuk volna… Egy szemvillanás alatt visszatértem a jelenbe. Ezért kellett szembeszállnom velük. és kiürítettem két babkonzervet a serpenyőbe. talán nem rendelkezett kényelmes automata felszereléssel. hogy a pihentetéstől megjavul. és láttam. hogyan halt meg Nadeznha Bannister. amikor szintén megmondták. akiket cseppet sem érdekelt. hajnalra némi nyugalmat. ami csak a trópusi szigetek között barangolt. ám ezt is felségesnek éreztem. mint bármelyik üvegszálas plasztikcsodát. és mintha a szélerő is csökkent volna. mert vadonatúj amerikai éjszakai irányzékot használt. A zivatar alább hagyott a sötétség beálltával. Most már csak ki kellett töltenem valahogy az esős órákat. Hiú remény. egyetlen teherszállító sem akar-e gyufává aprítani. emlékeztem vissza. Felkapcsoltam az elektromos navigációs fényeket. mennyire jogosak a tetteik. Egyikük se tudta.vágyódásunk kölcsönös lenne. ám tudatlanságuk sem gátolta meg őket a könyörtelen bosszúban. Talán az egészet Angeláért tettem. miközben én másra sem vágytam. csak a színük váltott . A motor különös bűzt árasztott. Jobbcsapásra fordultam és megfeszítettem a köteleket.

és minden hajó kivenné a részét a mentésből. mekkora káoszt képes okozni egy világítórakéta a Csatornában. csak valamivel egy óra előtt. és reméltem. izzanának a rádiók. ha az URH-n hívom. majd sötétre. amelyikben a világítófáklyákat tartottam. hogy gyorsan halad előre. tehát nekem kellett kitérnem az útjából. a habzó tajték felett sokszor csak az árboccsúcs háromszínű fényeit láttam. Próbáltam megítélni a hajó méretét. és hogy utol tudjam érni. én jobbcsapáson. A magas hullámok olykor eltakarták előlem a másik vitorlást. kézbe vettem a kormányrudat. Tudtam. háromnegyed szélben vitorlázhatott. és szélbe fordítottam a Sycoraxot. Más jachtokkal nemigen találkoztam. A hajó nyugatnak tartott. Ugyanekkor a legénység egy . a szél lanyhult és irányt váltott. amely fehéren fénylett a sötétben. Hamburgból és Felixstowe-ból érkező hajókon rendben tartják az őrséget. nem vettem őt észre. Ez a törvény. segélykérő rakétákat lövök fel. Olykor. gondoltam. mert egy vonással délebbre tért. Mentőcsónakok gyülekeznének. és éreztem. És amint a közelembe érnek. mire azt gondolhatta.ezüstös fehérről ezüstre. de képtelen voltam rá. Bannister bizonyosan nem áll meg. Nem sok ilyen akadt. Elmúlt éjfél. amelyre nincs is szükség. a nagyvitorla megrebegett. amelyet időben elővettem a rejtekhelyéről. A Sycorax magától vitorlázott. ám azután a hajó összekapta magát. Ő balcsapáson hajózott. ki kell játszanom a kártyáimat. ha a Sycorax élesen alábukott egy hullámvölgybe. amint kedvenc pozíciójában. hiszen még egy versenyhajónak is meg kell állnia. Nem tértem ki. Ehelyett azt terveztem. Lazítottam a köteleken. de nem tehetne mást. Megláthatta a fényeimet. A felhők magukba burkolták a holdat. hogy egyenesen a közeledő jacht felé tartok. ahogyan a Sycorax sebessége megnőtt. Kinyitottam a faliszekrényt. a Wildtrack pályájától jóval északabbra láttam vitorlás fényeit. de elsüllyeszti a Sycoraxot is. hogy az Amszterdamból. és ráfordította a reflektorát a nagyvitorlára. Mulder és Bannister talán káromkodna. és ha ehhez káoszt kell okoznom egy forgalmas tengeri útvonalon. Nem használtam radarhullám-visszaverőt. könnyen összeütközhetünk. s megtudtam. ám legyen. A fedélzetről jól láthattam a távolban villódzó fényeket. ha pedig megpróbálok átvitorlázni az orra előtt. de közéjük számított a 45-ös colt is. Nemsokára koromfekete lesz a víz. és továbbtört előre. ami ugyan megállítaná a Wildtracket. mint hogy a megmentésemre siet. A kormányrudat nem kellett bántanom. Meghatároztam a helyzetét. hogy segítséget nyújtson a bajba került tengerészeknek. Láttam. hogy helyet adjon. hogy megpróbálom megállítani a férjét. viszont megígértem Angelának.

A Sycorax kormányállásából nem láthattam két mérföldnél messzebbre. s a Sycorax árbocai élesen megdőltek. miközben elhaladtunk egymás mellett. és újra dél felé tartottam. vidáman cseverésző barátokkal a négyes erejű szélben sikló hajók makulátlanul tiszta fedélzetén – időnként maga a . Kudarcot vallottam. A nagy hajótól eltekintve a tenger kihaltnak bizonyult. Újabb adag teát készítettem. Valaki felháborodottan kiáltott felém. Csak imádkozni tudtam. A vitorlázás nem jelent feltétlenül egyet a napfénnyel. azután a szél elválasztott bennünket. A hajólapát ide-oda verdesett a csapon. A szél most nyugatról fújt. Három órára már mélyen bent jártam a keresési körben. és kiéheztem. hogy láthassam a vitorlára festett számot. hogy időben hazaérjek. de csak lanyhán és unottan. Halálosan elfáradtam. – A nagy jacht felé közeledő vitorlás. s találtam egy megfonnyadt almát a szekrény mélyén. s nem is Bannisteré. Kudarcot vallottam. amint a nyomdokvíz elért bennünket. homályosan kirajzolódtak a felhők csipkés körvonalai. és a sötétben a Wildtrack bármikor elsuhanhatott mellettem. Nyugatnak fordultam. miközben elindultam hazafelé. Még abban sem lehettem biztos. hogy elég messzire jutottam dél felé. kivehetetlenné tette a vízpermet és a szél robaja. de hogy mit mondott. Odaintettem. Ha a köd felemelkedett. Mintha francia akcentust érzékeltem volna. A reflektort lekapcsolták. hogy a hajó tatja mögött haladjak el. Bannister mindenesetre zavartalanul száguldott Lizard és saját halála felé. hall engem? Nem Mulder hangja volt. és befaltam a többit. Az újabb légnyomáscsökkenés figyelmeztetett. de hát már a kezdet kezdetén is tudtam. és a szél továbbra is egyre enyhült. s minthogy az nem a Wildtrackre utalt. A lomhán mozgó tengerről ködfoltok szakadtak fel. amelyet az URH vészjelzéseknek tartanak fent. Keleten már kezdett világosodni a látóhatár. átfagytam. amelyet George térképén felvázoltam. szemben a Wildtrack haladási irányával. Az esőcseppek ott gyöngyöztek a vásznakon. Észak felé vettem az irányt. esett.másik tagja hívott a 16-os csatornán. Kivágtam a rothadt részeket. kifogtam a szelet. A virradat lassan hömpölygő hullámokat támasztott. A jacht tatlámpája megvilágította a hófehér fartükörre festett Mariette nevet. Elég közel kerültem. Az éjszaka koromsötéten borült fölém. milyen csekély esélyem van a sikerre. hogy mielőbb vissza kell érnem a Csatornába. Újra nekieredt az eső. Teherszállító morajlott el mellettem. lecsorogtak a vitorlarúd alján.

Eközben szüntelenül arról győzködtem magam. hogy önként jelentkeztünk a küldetésre. tönkre akarsz tenni mindent. A mogorva tenger és fásultan szürke ég. de nem szóltam egy szót sem. Azt mondogattam. hogy a magam hasznára fordítsam az árapályt. Láttam rajta. pirítóssal és kávéval. sok sonkával. de elég erős maradt. hogy odaadással hallgassam. hogy valójában nem is érdekel. A szél szeszélyesen váltakozott. – Nyugtalanul és zavartan viselkedett. Vagy így befejezni. Kitisztítottam a tápszivattyút. Negyedórát szöszmötöltem azzal. Azt ismételgettem makacs elszántsággal. – Én próbáltam beszélni vele… – …de nem hallgatott rád – fejeztem be a mondatot helyette. Lehet köd és eső. Azt hiszi. újra meg újra. Azután délelőtt tíz óra tájban. hogy sírt. Angela velem szemben ült. ha Angela mégsem tért vissza Devonba. A harangozó bója zajosan üdvözölt. Dél lett. haját egyetlen fonatba szorította össze. feltorlaszolta a hullámokat és megfeszítette a bal oldali köteleket. várni fog-e rám Bannister házában. de a motor megmakacsolta magát. Ledobtam a felmosórongyot. amiért nem is tudtam hibáztatni. Farmert és pulóvert viselt. de én túlságosan is átfáztam és kiéheztem ahhoz. nekünk kettőnknek úgysincs jövőnk. Így hát nyomorultul araszoltam észak felé. hogy Angela talán mégis vár rám. Kétségbeesetten rázta meg a fejét. A vízre tekintő teraszon. – Azt hiszi. Hallgattam a hullámok egyre erősödő moraját a hajótest alatt. hogy az ujján sziporkázó gyémánt mellett vaskos jegygyűrűt is visel. kezdetben vonakodva. Mégiscsak érdekelt. így aztán nekiláttam a kabin rendbe rakásának és a fedélzet felmosásának. engem is sikerült befűznöd. azután megpróbáltam életet lehelni a motorba. amelynek elviseléséhez csak az a gondolat ad erőt. hogy nem leszek csalódott. majd egyre erőteljesebben feltámadt a szél. Zaklatott volt. . A gépezet sztrájkba lépett. – Rettenetes így kezdeni egy házasságot. és egyszeriben végigszáguldott rajtam az izgatottság a gondolatra. megfigyeltem. A kudarc. Semmi nem érdekelt ennyire. az üres ház előtt. Készítettem magamnak egy rántottát. gondoltam.megtestesült nyomorúság. ott várt rám Angela. lehullt egészen keskeny csípőjéig. hogy felvigyen a folyón. mire elhaladtam a Calfstone-pad előtt. és mintha a szél is támogatta volna rejtett céljait. az egészet elfogyasztottam még a konyhapultnál. és megragadtam a kormányrudat.

amire végképp nem számítottam. – Helyes. hogy nem igaz! – Mármint Kassouli fenyegetése. és én megadom neki a biztonságot. hogy megölte az első feleségét? – Akkor miért mentél hozzá? Meggyújtott egy cigarettát. ha tudom. És még néhány apróságot. amelyeket Bannister az új évadban szándékozott leforgatni. – Gondolod. Valódi munkám volt. Amióta visszatértem. – Hogy merik azt állítani. amire szüksége van. hogy megölte Nadeznhát? – Talán csakugyan hisznek ebben. Meg az ütközőket. Nem kaptam sokat. Pierre-t.Egyedül az én szavam és Micky Harding szava szólt amellett. – Ő megadja nekem a biztonságot. mert tehozzád nem mehettem. hogy hozzámegyek. és hogy mekkora boldogságot okozott neki. Hagytam beszélni. . amikor az oltárhoz vezethette Angelát. – Dolgoztam. – Nem ő tette! Nem ő tette! – Biztos vagy ebben? – Töltöttem magamnak egy újabb adag kávét. Beszélt a műsorokról. Egy ideig még próbálta meggyőzni magát arról. Beszélt Bannister meggyőződéséről. – Helyes – mondtam újra. hogy ez nem lehet igaz. – Mondd. Fűrészeltem és gyalultam. s mert ezt a jövőt veszély fenyegette. – Mert szeretem – felelt kihívó hangon. de be tudtam fejezni a hajót. hogy ezúttal képes lesz elnyerni a hőn áhított St. egy pillanatra se hagyta abba a füstölést. nem is lennének ilyen fényes kilátásaid. Beleszívott a cigarettájába. – Lepleztem csalódottságomat. ráadásul fizetségért. – Megkapott a nap – jegyezte meg. Leszámítva a radartükröt. – Amennyire én tudom – feleltem óvatosan –. némiképp feddő hangon. csak annál fényesebbnek és drágábbnak tűnt számára. amire szükségem van. – Az isten szerelmére! – csattant fel. nagyon is igaz. – És mert jó életet biztosíthatunk egymásnak – tette hozzá. – És – emelte fel a hangját –. beszélt kettejük közös jövőjéről. – Találtál egy lányt is? A kérdés meglepett. miközben ettem. Dühösen kapta fel a fejét. hogy a férje megállíthatatlanul tart a halála felé. hiszen féltékenységet sejtetett. Elmosolyodtam: – Hát.

tudod? Kamerák figyelik mindenhol. A férfiak olyan átkozottul ostobák. nem igaz? Többek között ezt is megfogadtam Tonynak. kiszálltam az üzletből. Angela összeráncolta a homlokát: – Csak így egyszerűen? – Gondolod. – Legfeljebb az aranyhalaknak lenne jó. tényleg. de semmi értelme se lett volna. majd irány az Azoriszigetek. A holnapi dagállyal pedig elvitorlázok. – Az órájára pillantott. hogy neki még mindig a Wildtrack körül járnak a gondolatai. – Sajnálom. azonnal megbetegednek. – Nem adhatja fel. Ushantnál még kikötök. – Te se vagy kivétel. annak ellenére. Egyszer kivágtam a képedet az újságból. – Én vinnék tengeribetegség elleni tablettát is. hogy rezesbandát kellene fogadnom a búcsúztatásomra? Villanásnyi mosoly suhant át az arcán. végül eldobtam. Nick Sandman. – Gondoltam. Ha kiviszed az aranyhalakat a tengerre. Bemegyek a városba. – Mennyit láttalak a nyers felvételeken! Mindig bementem a vágószobába. – Dehogy sajnálod. hogy felhívom a parti őrséget. Felnevetett: – Nem is igaz! – De. Nick Sandman. – Felszerelem a Sycoraxot élelemmel. Úgy éreztem. jó tíz percen át tartogattam. – Elkelne viszont egy macska. Az asztalra meredt. – Kifújta az orrát. Fojtottan sírni kezdett. Egyszer-kétszer alaposan berúgtam. ezért nagy. aztán otthagyok egy kisebb vagyont az élelmiszerboltban. felkeresem a bankot. most először. – Különben is. . csak hogy láthassam azt az ocsmány pofádat.– Nem. – Még az olyan vadmacskákat is. – Megvonta a vállát. bátor fiú módjára kell viselkednie. – Komolyan? – Meglepettnek tűnt. – Hol lehetnek? Valahol Írországtól délre? – Igen. – Elcseszted a filmemet. amióta meglátott. Elmosolyodott. hogy az utóbbi néhány percben túlságosan is fesztelenül társalogtunk. mint te. – Kitöltöttem a kávé maradékát. Mihez fogsz most kezdeni? Vállat vontam. – Csak kinevetnének. – Mindig szerettem a macskákat – vallottam be. – Vállat vont. Nincs több tévé.

hogy a stáb képes lesz őt megtalálni? Tudom. Néma csendben meredtem rá. Csak Nadeznha Bannister fényképének keretén. És ekkor eszembe jutott a hivatalos vizsgálati anyag. Akkor mit csinálsz? Másnap nekivezeted a helikoptert a hajónak? Vagy azt hiszed. – Már számtalanszor végigrágtuk magunkat ezen. mert a tökéletes bosszúhoz éppen arra a helyre van szükségük. ha úgy könnyebb – tettem hozzá. meg akarom fosztani a diadal pillanatától. hogy cserbenhagyott az emlékezetem. amikor szalagra vettem a beszélgetésünket. ahol Nadeznha meghalt! Hát nem érted? Azért engedik megfordulni. Angela kirohant a konyhából. de el tudod képzelni a tengeri ködöt arrafelé? Az is lehet. Azt hiszi. még a Wildtrack kabinjában láttam a koordinátákat. – Mihez kezdenél? – kérdeztem. Talán még az is jobb. hogy adja fel. – Jesszusom! – nyögtem fel. amikor már itthon sem tudtad? – Hirtelen ráébredtem. meg a Kassouli által mutatott papírokon. miközben eszembe jutott valami. És az utolsó két alkalommal már Fanny vette fel. – Valami negyvenes – feleltem bizonytalanul. hogy szétszórja a régi . ahol kiborította a fiókokat. Elmehetnék a stábbal. – El fog? – Zavarba ejtette váratlan magabiztosságom. – Az útjába állnál? Honnét tudod egyáltalán. hogy a borúlátásom nem sokat használ. Pierre-ig. de csak felbosszantottam. Bannister dolgozószobájába ment. – Sajnálom. Felsóhajtott: – Tony talán meg sem éri a fordulót. meg tudod győzni. – Imádkozz érte. azután egy vállrándítással jeleztem. – Sajnálom. – Hogy lehettem ilyen ostoba? – Hogy érted? – Pontosan arra a helyre viszik. egyszerűen nem volt mit mondani. Ki tudja? – El fog érni St. mint ölbe tett kézzel várni. Nem emlékeztem. hogy a Wildtrack éjszaka fordul. én pedig követtem. Talán tényleg meg kellene próbálnod. Kassouli azonban biztosan említette. hogy a visszaúton kellene a megadott irányba navigálnom. amit még Kassouli mondott. Üres tekintettel meredt rám: – És ha Kanadába utaznék? Elmosolyodtam: – Mit keresnél ott? – Megpróbálnám megállítani.– Még egyszer megpróbáltam a rádiót. Jill-Beth nem mondott közelebbit. hogy rádiókapcsolatban lesznek. – Melyik helyre? – kérdezte sürgető hangon.

mennyi időbe telne a Sycoraxnak elérni a kereszttel jelölt pontot. Azt akarta. hogy megint összecsuklik alattad. leveleket és naplókat a szőnyegen. és mentsem meg a férjét. észak – olvasta hangosan –. – Legyen kétezer angol mérföld. de olyan közönyösen. – Felém fordult. és a térképen felrajzoltam neki a Wildtrack hosszan elnyúlt parabolára emlékeztető útvonalát nyugat felé. gyors egymásutánban következtek az erős széllökések és a nyugodt időszakok. ha nem lennék egyedül. – Tizenhat nap – becsültem meg. nem hallott jól. amitől hirtelen elszállt minden reménye. igaz? Félsz. majd megmerevedett. – Mintegy háromezer tengeri mérföld a Wildtrack számára. Az iratszekrény mélyén találta meg a jegyzőkönyvet. majd egy szűkebb hurkot visszafelé.forgatókönyveket. de nem is volt rá szükség. ahol Nadeznha Bannister meghalt. nyugat. hogy hajózzak ki az Észak-Atlantióceánra. – Az hol van? Egy atlaszban megmutattam neki. de a tengeren nem létezik „leggyorsabb útvonal”. Megzavarodott az idő. hogy már azt hittem. Pierre-i forduló. negyvenegyharminchat. amikor megtalálta a keresett adatot. – De hát… – kezdte. Angela vonalzó segítségével kiszámította a távolságot. – Nick… Odaléptem az ablakhoz. – Mennyi időbe telne…? – Nem fejezte be a mondatot. bár ma estére még kedvező szélviszonyokat vártam. azután láthatóan eszébe jutott valami. – Ennyi lehetett a távolság Cherbourg és a St. Láttam. mi lesz a következő. majd a kereszttel jelölt pont között. és máris tudtam. Elvettem Bannister egyik ceruzáját. – A lábad miatt. – Nick? – könyörgött. Megrázta a fejét. – És innét? A leggyorsabb útvonalon? – Kihallottam hangjából az eszelős reményt. főként nem szemben a széllel és az észak-atlanti áramlattal. – Negyvenkilenc-tizennyolc. Elnéztem karcsú ujjait. Keresztet tettem ahhoz a ponthoz. – Ezerhét? – Talán valamivel kevesebb. Azt akarta kérdezni. – Gyorsabban menne – közöltem kéretlen egyszerűséggel –. ahogy a folyó túlpartján magasodó fák meghajolnak az erősödő szélben. . Sebesen forgatta a lapokat.

kétszersültet. lámpaolaj. amely Angliától elvitt egészen Kanada partvidékéig. meg fogom próbálni. – A tojást öt másodpercre forró vízbe kell mártani. majd onnét déli irányban egészen addig. Gyanítottam. fertőtlenítő. Tea. Az tartósítja. hogy szemtől szemben ekkora szívességet kérjen. mosópor. Elraktároztam a levest. délnek akartam fordítani a Sycorax orrát. alkohol. A romlandó áruk listájával végeztem is. – Nem hagyhatom meghalni! – mondogatta Angela. gyümölcsöt és zöldséget. Visszavitte a tojásokat a házba. lámpabelek. mert nem tudtam nemet mondani ennek a szőkeségnek. ám a Wildtracknek sokkal hosszabb utat kellett megtennie. és igen. A Wildtrack egynapos előnyt élvezett. még több ír whiskyt. még több whisky. tartalék villanykörték. nehogy a fenékvíz kikezdhesse a fémet és olvashatatlanná tehesse a címkéket. tartós gyümölcskenyeret. Angela autójával és hitelkártyájával leviharzott a városba. hogy nem felejtettem el semmi fontosat.– Már hetek óta nem történt meg – feleltem az igazsághoz híven –. . hogy elvállaltam a feladatot. Nem akartam kitárgyalni a motivációit. szappan. vécépapír és folyékony mosogatószer. és reméltem. Nemcsak az észak-atlanti túrára szereltem fel a hajót. s ha meg is történne. Gyümölcslé. friss kenyeret. ami utána következik. tejpor. babkonzervet. Igen. miközben én fagyasztózacskókba tettem a konzerveket. ez sem állíthat meg. amire készültem. sót. rizs. – Mi van a szekéren? – Kávé. – Igen – bólintottam. elég volt annyi. amely egyben tengeri samponként is szolgál. ír whiskyt. sőt bizonyosan tudtam. amint végigtolta a targoncára való élelmet a rakodóparton. Mintha csak észérvekkel akarta volna alátámasztani az őrületet. margarint. konzervsonkát és vagdalt húst. amíg én megszálltam Bannister kamráját és csónakházát. de már gondoltam arra is. cukrot. de miután végleg feladtam a próbálkozást. Azért vágtam bele ebbe a reménytelen vállalkozásba. magvak. Ilyen gyorsan és ilyen jól még sosem szereltem fel élelemmel egy hajót. zabkása. el lehet érni a tervezett gyilkosság helyszínét. Minden létező konzerv. multi-vitaminok. ezért azután felszereltem a hajót egy olyan hosszú útra. még több babkonzervet. hogy sosem találom meg a Wildtrackot. – Akkor… – Nem tudta rávenni magát. tojás. ahol már pálmafák nőnek.

Kellenek pulóverek. Ha marad ez az időjárás. Burgonya. kapkodva tornyozta fel a holmikat a kabin padlóján. tapaszokkal. Bannister megkapta. bár az utazás során bőven marad időm rendet tenni. Nick. Elvettem a Wildtrack II ütközőit. és kötszerekkel. szalonna. A legjobb vízhatlan tengerészkabát. fertőtlenítő krém. Newcastle barna sör. Hat órára majdnem elkészültünk. Angela segített. A csónakházból feltöltöttem a vízkészletet. Gyújtós. Még több whisky. egy jó hálózsák. bár nem hittem. A délnyugat felől érkező szél már nagy erővel fújt. fájdalomcsillapítókkal tért vissza. amit szintén feltettem a fedélzetre. nyugtatókra. Gondosan lekötöztem a nagy kannákat. akkor Lizardig esős viharok. napszemüveg. amit csak találni. – Amit csak akarsz. Kiszedtem az akkumulátort a Peugeot-ból. éjszakára orkánerejű vihar ígérkezett. Megkértem. zoknik. amit akart: a szélsebes indulást. hogy az a nyavalyás motor valaha is elég hosszú ideig jár majd ahhoz. csokoládé. horgászzsinór. Kell egy szeksztáns. A csónakházban találtam egy elromlott robotkormányt is. hogy legyen tartalékom. liszt. Már csak néhány dolog hiányzott. Angela leviharzott a Porschéval a városba. Kölcsönvettem Bannister tartalék esőkabátjait. De neked kell összeszedned. és ebből most én is kivehettem a részem. Még több whiskyt szereztem.A szél kezdett feléledni. A végén már azt sem tudtam. Kölcsönöztem egy szeksztánst. Bannister irodájából elemeltem a drága rádiós iránymeghatározót és néhány csomag tartalékelemet. hogy menjen el az orvoshoz. Ellátmányt zsúfoltam a Sycorax minden létező szekrényébe. helyi érzéstelenítőkre. amelyek nagyságrendekkel különbek voltak a sajátomnál. és kérjen recepteket a fájdalomcsillapítókra. Mizen Headig . Kurta üzenetben indokoltam meg az orvosnak a sietség okát. A tengeren ráérek megjavítani és beszerelni. majd válogatás nélkül levettem egy sor puhafedeles könyvet a polcáról. antibiotikumokra és Benzed-rine-re. hogy felhasználjon ennyi dízelolajat. és Angela rendben meghozott mindent. meleg ruhák. Kellettek még orvosságok. – Kellene még szén vagy koksz. fecskendőkkel. Ráakadtam az ÉszakAtlanti-óceán és a kanadai partvidék hajózási térképére. mi mindent rakodtunk be. borotvapenge. hogy kiegészítsem vele a Sycorax fedélzetére vitt két másikat. Egy RDF. térképek. Feldúltam a házat a szükséges holmikért. én pedig újabb feladatokat adtam neki. Angela meghozta a tartósított tojásokat. azután további három kanna üzemanyagot cipeltem fel a fedélzetre.

addig rögzítettem.pedig háborgó tenger vár. hogy elhajózom. ám azután. Nem volt rezesbanda. a csónakon kívül még mentőmellény sem akadt a fedélzeten. szürke és vigasztalan. Angela eloldozta a köteleket. valamikor. Nick! Meglepetés! Integetve jeleztem. Amúgy is azt terveztem. Veszély esetén egyedül erre számíthattam. mint várni – tettem hozzá. amelyet Angela utoljára rakott be. – Nincs más dolgod. se parádés búcsúztató. miközben összetekertem a köteleket. én pedig nem tagadhattam meg tőle az esélyt. de az orrvitorla kivitte a Sycorax orrát a kikötőből. hogy hallottam a szavait. – Várni fogom – bólintott mereven. Már az utolsó szíjat kötöttem oda a jobb oldali korláthoz. – Szeretlek. Angela azt hihette. csak egy túlterhelt hajó a széltől és esőtől fodrozódó folyón. és újra megcsókoltam őt. Ott álltunk az esőben. – Majd írok – ígértem –. A motor nem indult. amíg a Sycorax ki nem ér a főcsatornába. Csak ott rögzíthettem a kormányrudat. – Zavarba ejtette. – Tudom. és hirtelen nem maradt más hátra. mert tölcsért formált a kezéből és újra elkiáltotta magát. – Ideje indulni. – Vele maradtam volna. Nick! Szánalmasra sikerült búcsúnkat szánalmas különválás követte. Folyóvíz örvénylett a hajótest és a part között. mint búcsút mondani egymásnak. a nyílt óceánon már gyorsan eljuthatok a magasabban fekvő szélességi fokokig. hogy lemásszak a kabinba és belekukkantsak a két dobozba. Megcsókoltam Angelát. – A kabinban. csupán tettem némi északi kitérőt oda. amíg én felhúztam a nagyvitorlát és a tatvitorlát. – Ne mondd ezt. de kétségbeesésében nem látott más kiutat. Amíg Angela levitte az utolsó két kartondobozt a kabinba. Ahonnét dél felé érhetem el a találka helyszínét. – Vár rád egy meglepetés a kabinban! – kiáltott utánam Angela. – Igen. Az egyikben macskaeledelt . amikor esni kezdett. elragadta a visszavonuló dagály és a folyó zavaros áramlása. nem hallottam meg. és alaposan leszíjaztam a gumicsónakot a Sycorax kabintetején. egyáltalán nem akaródzott útnak indulni. A mentőcsónakom még ott pihent Bannister csónakházában. ahol a tenger állandóan fagyos. hogy ekkora terhet rakott a vállamra. de nem mehettem le megkeresni az ajándékomat. A Sycorax immár sebesen mozgott. a folyó partján. de a visszavonuló apály hívogatott. Szorosan öleltem magamhoz. – Nem ígérhetek semmit – figyelmeztettem.

és nekiállt megfenni a karmait a gumicsónakot rögzítő szíjakon. azután a folyó bejárata. felém intett az ablakból. és a cica szemrehányóan nézett rám a kabin eresze alól. Angyalka nagyot fújt rám. A hátán felágaskodott a szőr. A baptista templom neonkéken villódzó keresztje láttán elmondtam egy imát kis hajómért. aki felismerte a hajót. de az eső már hazaűzte Angelát a kikötőből. – Angyalka. megláttam az ott parkoló kék Porschét. amelyben tudattam volna őfelsége vámhivatalával. Nem töltöttem ki a Cl 328-as nyomtatvány első részét. Tudtam. kiállt a móló végébe. hogy szerencsét fog hozni. ahogy az arcok felém merednek a kempingezők folyóparton parkoló autóiból. hogy felnyitottam a doboz fedelét. A felhők miatt idő előtt besötétedett. Fényszórók villantak a városi kikötő mellett benyúló kő-mólón. összehúzta magát az esti esőben. mikor fogom viszontlátni. és tudtam. Angela. A cica érdeklődve vizsgálta új otthonát. Pokolba a Cl 328-as nyomtatvánnyal. hogy Angela jött ki elbúcsúzni. ahol a vihar tajtékzóan fehér hullámokkal ostromolta a gátat. pengeéles karmaival üdvözölt. azután figyeltem. ami a külföldi kikötőkben még bizonyára sok gondot fog okozni. ahogyan felpattant a kabintetőre. Visszanéztem. majd kihívó pillantást vetett rám a kabin lépcsőjéről. hogy a távoli tengereken úgy fogok emlékezni erre a helyre. gondoltam. pokolba a bürokratákkal is. a Sycorax akkor is szabadon vitorlázhat a tengereken. Előttem felbukkant a kikötőgát. Az eső kíméletlenül ostorozott bennünket. és azon tűnődtem. amint nekivágtunk a hatalmas óceánnak. – Angyalkának foglak hívni – közöltem vele. Elhaladtam a kocsma mellett. és feláldozta szépségét a gyakorlatiasság oltárán. meghitt fények pislákoltak haloványan a távoli házak ablakaiban. Láttam. hogy nem lesz tengeribeteg. ám abban a pillanatban a keskeny csatornában történő lavírozás elterelte a figyelmem az efféle nosztalgikus gondolatokról. Felmentem a fedélzetre. A turisták alaposan megterhelt hajót láttak leúszni a folyón.találtam. A cica felkapaszkodott a kormányállásba és megvillantotta parányi fogait. Nem voltak nálam a Sycorax papírjai sem. Nem volt semmi rendkívüli a Sycoraxban. – Angyalka – ízlelgettem a nevet. Reméltem. Megvakartam az álla alatt. mint a kellemes társalgások és jéghideg sörök idilli zugára. Reméltem. én pedig visszaintettem neki. aki abban a pillanatban. De hát. a másikban kis fekete nőstény cicát. és mindkét karjával . Valaki. Amint a Sycorax közelebb került. hogy külföldre távozom. bármennyire is elszaporodtak ebben a világban.

lázasan integetett. Visszaintegettem neki, és azon töprengtem, miért lett a búcsú hirtelen ennyire lelkes, amikor fél órája még szinte rám sem mert nézni. – Tetszik a cica! – kiáltottam teli torokból. – Nick! Nick! – Azután rádöbbentem, hogy magához hív. Átfordítottam a kormányrudat, és hagytam a hajót a móló vége felé siklani. Két nagy motoros jacht horgonyzott itt, és figyeltem, ahogyan Angela átmászik a nagyobbik hajó tatjára, majd megállt a korlátnál, és belekapaszkodott egy tartókötélbe. Táskát hozott magával. Nekifordítottam a Sycoraxot a szélnek, és engedtem, hogy az ár a jacht mellé sodorjon. Angela átdobta a táskát a fedélzetre, kivárt egy pillanatot, azután elkapta a kezem, és átugrott a kormányállásba. Jobbra toltam a kormányrudat, a hajó orra pedig engedelmesen elfordult. Láttam, hogy Angela nyitva hagyta a kocsi ajtaját, és nem kapcsolta le a fényszórókat. – Biztosan ezt akarod? – kérdeztem tőle. – Hogy lehetnék biztos bármiben is? – Furcsa mód mintha dühös lett volna rám. – Hát akkor? Szeme kivörösödött a sírástól. – A lábad miatt, Nick. Meghalnál odakint egyedül. – Minden rendben lesz, hidd el. – És azt mondtad, gyorsabban odaérsz, ha segít valaki. – Az igaz – engedtem meg. – De nem olyasvalaki, aki tengeribeteg. – Mindennél jobban akartam, hogy velem jöjjön, mégis minden érvet bevetettem, hogy lebeszéljem erről. Előrehajtotta bal fülét, hogy megmutasson egy ragtapaszt. – A patikus szerint nincs ennél jobb gyógyszer. – Akkor vehette a tapaszt, amikor elküldtem az orvosságokért, ami azt jelentette, hogy már órák óta vívódott magával. – Lesznek odakint rázós részek – figyelmeztettem. Átengedtem a sodrásnak a Sycoraxot arra az esetre, ha Angela meggondolná magát, és vissza akarna térni a mólóhoz. – Ha lenne választásom – nyögött fel –, hidd el, szívesen maradnék. Nem hagytam neki választást, ehelyett megkapta a kormányrudat, amíg én nekiveselkedtem a köteleknek. – Tartsd ezt az irányt! Látod a fehér rudat a földnyúlvány végében? Célozd meg azt!

Felkaptam a csomagot az előfedélzetről, s közben felhúztam a tarcsvitorlát. Olyan boldog voltam, hogy járni tudtam volna a vízen. Azután elhagytuk a gátat, a Sycorax orra belehasított a hullámokba, a hideg vízpermet először söpört végig a fedélzeten, s mi hárman nekivágtunk a tengernek.

4. rész

10. fejezet
Angela persze tengeribeteg lett. Minden nyomorúságos órában, minden egyes nap és minden áldott éjszaka a kabinban feküdt, reszketve és tehetetlenül. Próbáltam felcsalni a kormányállásba, ahol a friss levegő segíthetett volna rajta, de ő nem állt kötélnek; megmaradt a szűkös priccsen, takaróba bugyolálta magát, és öklendezve görnyedt a bádogvödör fölé. A cica annál jobban érezte magát. Szemmel láthatóan úgy gondolta, ez a szüntelenül tótágast álló és orkánoktól felkorbácsolt világ tökéletes hely számára. Angela ölében aludt, amivel valamelyest sikerült is jobb kedvre derítenie őt, napközben pedig a fedélzeten kóborolt, és hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatott. Minden pillanatban azt vártam, hogy a felcsapó hullámok magukkal sodorják, de a kis bestia ösztönösen tudta, hogyan kerülje ki az igazi veszélyt. Egyszer láttam, ahogyan helyből felpattant a fővitorlafeszítő kötélre, ahol megkapaszkodott, hevesen kalimpált a lábaival, miközben a tenger átviharzott a kabintető felett, hogy szilánkokra robbanjon szét a felerősített mentőcsónakon. A cica ezután szemmel láthatóan megkedvelte a nagyvitorlát, és előszeretettel mászott fel oda, miközben én hiába kiáltoztam kétségbeesetten, hogy ki fogja szakítani a vásznat a körmével. Sokszor a csonkavitorláról ugrott át, és óriási fekete póknak látszott a hatalmas, krétafehér vászonfalon, de valahogy mindig sikerült épségben fedélzetet érnie. A másik kedvenc tartózkodási helye a térképasztal volt; valahányszor széthajtottam egy térképet, felpattant rá, és letelepedett az osztókörzők mellé. Ott dorombolt, és várta kihívóan, mikor lököm le az asztalról. Idővel megszoktam, hogy az ő területét is számításba vegyem a navigáció során. Nem sok támpontom akadt a Sycorax kormányzása során. Az ég felhős maradt, az éjszakák koromsötétek, és miután elhagytuk az utolsó ír fényeket is, gyakorlatilag vakon hajóztunk. Nem tudtam rávenni Bannister drága rádióirányjelzőjét a működésre; ha használtam a kioldógombot, csupán annyi történt, hogy a vörös lámpa pislákolni kezdett, azután a nagy semmi. Végső elkeseredésemben a tengerbe hajítottam a nyavalyást, miközben keserű szavakkal átkoztam el minden modern ketyerét. Azt mondtam magamban, amit korábban milliószor is: ha a Mayflower képes volt szilíciumchipek nélkül elérni Amerikát, akkor nekem is sikerülni fog.

Így azután, akárcsak a Mayflower, mi is teljes vitorlázattal hajóztunk az északnyugati szélben. Angela a szél alatti fekhelyet sajátította ki, ahol nem eshetett le a priccsről, így nekem a szél felőli fekhely jutott, és a pihenés ritka óráiban teljes testemmel nekipréselődtem a vászonszíjaknak, amelyek a helyemen tartottak. Termoszszámra készítettem a forró levest, amit Angela ingerülten tolt el magától. Jómagam sosem voltam tengeribeteg, bár ettől még el tudtam képzelni, milyen érzés lehet. Angela az első napokon még attól rettegett, hogy meg fog halni, később már attól, hogy nem fog. Ennyit a patikus tapaszáról. A Sycorax élt és virult. Mintha csak tudatni akarta volna velem, hogy épp elég képtelen helyzetbe került az elmúlt hónapokban, s most végre azt teheti, amire készült, és ezt nagyon is jól csinálta. Az első napokban persze akadtak kisebb gondok. Az orrvitorla alsó sarka elkezdett beszakadni, ezért egész estét kellett rászánnom, hogy összevarrjam a merev vászonanyagot. A kémény körül elengedett a tömítés, méghozzá a saját hibámból, két órámba telt orvosolni. A rövidhullámú rádió alig két nap után beadta a kulcsot, és semmilyen könyörgésre, ütögetés-re vagy szitokra nem kelt újra életre. A rádió hiánya súlyosabb problémát okozott, mint a távmérő kiesése, hiszen rövidhullám nélkül nem tudtam ellenőrizni felhúzható kronométerem pontosságát. Isten segedelmével, jobbára találomra hajóztunk; csak nappal használhattam a navigációs táblázatokat és végezhettem méréséket abban a reményben, hogy a kronométer a pontos időt mutatja. A fenékből tekintélyes mennyiségű víz került elő, valahányszor működtetni kezdtem a szivattyút, de erre számítottam is. A tömítések nemsokára maguktól összezárulnak. A legnagyobb problémát tulajdon kimerültségem okozta. Angela nem tudott segíteni, ezért éjjel-nappal egyedül kellett hajóznom. Nem tudtam életre kelteni a lerobbant robotkormányt, bár a Sycorax kurtított vitorlákkal és rögzített kormányrúddal is remekül haladt, amíg én aludtam. Ehhez persze állandó szélirányra volt szükség, valamint arra, hogy rendszeres időközönként ellenőrizzem a tájoló állását. A mélypontot a nyolcadik éjszakán értük el, amikor egy kötélvilla kiszakadt a helyéből, és a vitorla kitartó dobolására riadtam fel. A hajó már úgy dülöngélt a hullámokon, akár egy részeg, mikorra felkeveredtem a fedélzetre. Az eső szakadt a sötétségben, amint szélirányba állítottam a Sycoraxot és visszafordítottam az orrvitorlát. Azután, ahogy bekötöttem a biztosítóhámot, elindultam megkeresni az elveszett kötelet. Tíz percembe telt, amíg visszajutottam a kormányállásba, feltekertem a kötelet az orrvitorla villájára, és

visszaállítottam a hajót az eredeti irányba. A lámpák fénye megrebbent a vásznakon, míg mögöttük kísértetiesen dagadoztak a hullámok, fehér tajtékot vetettek, mielőtt felénk zúdultak. Kapkodva működtetni kezdtem a szivattyút, azután, hogy az eső még vízhatlan tengerészkabátomat is átáztatta, lemásztam a kabinba. Angela felriadt, és rám mordult. – Mi történt? – Kiment egy villa, semmi érdekes. – Miért nincsenek rendes csörlőid, mint Tonynak? Azt gondoltam, a kérdés őszinte érdeklődést tükröz; talán ez az első jele a közelgő feltámadásnak. – Mert az ilyen drága és fényes szerkentyűk nem mutatnának túl jól a Sycoraxon, és mert darabja több mint száz fontba kerül. – A hátam megsajdult, amint lehámoztam magamról a merev, nyirkos esőkabátot. – Akarsz enni valamit? – Istenem, dehogy. – Újra felnyögött, amint a hajó átbukott egy hullámtaréjon. – Hol vagyunk? – Írországtól nyugatra, Kanadától keletre. – Süllyedünk? – Még nem. Csak kicsit feltámadt a szél. Egy órával később arra ébredtem, hogy a hajó hánykolódik és csigavonalban halad. Felrángattam a tengerészköpenyt, azután felkapaszkodtam a fedélzetre, hogy azt találjam, az idő csakugyan kezd elromlani. Levontam a fővitorlát, és felhúztam helyette a viharvitorlát. Leengedtem az orrvitorlát és kurtítottam a tatvitorlát. A hajó így is csak vonakodva nyerte vissza az egyensúlyát, amire pedig igen nagy szükségünk volt a fölénk tornyosuló hullámok között. Immár messze északon jártunk, ahol világos és kurta éjszakák vártak, ezért jól láthattam, ahogyan a szél és a szakadó eső letisztázza a hullámtaréjokat, míg a völgyeket fehérlő tajtékréteggel borítja be. A Sycorax orrárboca kétszer is víz alá került, a víz pedig hátraszivárgott a kormányállás felé, hogy elkeveredjen a záporozó esővel. Nem használtam sem ponyvaellenzőt, sem szélvédőt, bár a leszíjazott gumicsónak nyújtott némi védelmet a tenger ellen. A fenékszivattyút szinte percenként működtetnem kellett. Az éjszaka hátralévő részében és egész másnap, majd az elkövetkező éjjelen is kitartóan ostromolt bennünket a szél és a tenger. Hajnal körül aludtam egy órát, kaotikus állapotokra ébredtem, pumpáltam fél órát, azután visszafeküdtem. Benzedrine-t vettem be. Az orkán második éjszakáján, éjfél körül a szél alábbhagyott, és a hullámok kitartó pörölycsapásai is gyengültek, ezért

Ehelyett inkább feltakarítottam a mocskot. amit tett. és közben igyekeztem meggyőzni magam arról. Megpaskoltam a kabintetőt. A macska nekidörgölőzött a lábamnak.kikötöttem a kormányrudat. – Vége. ahonnét még láttam a hoszszan-hosszan elnyúló vizet. miután nem tűnt valószínűnek. hogy igenis erről az életről álmodoztam a hosszú kórházi éjszakákon. mert azonnal válaszolt. bekapcsoltam az URH-rádiót. Öt órát aludtam. hogy megvigasztaljam. Miután meghallotta a hangomat. Már nem neveztem Angyalkának. azután kimásztam a priccsről. és visszamásztam a fekhelyemre. a viharvitorla helyébe felvontam a fővitorlát. mint aki alaposan belakott sült tojással és kávéval. hogy be is faljam. s bár moccanni is alig tudtam a fáradtságtól. – Megadná a pozíciónkat és a pontos időt? – A sürgősségi csatornán maradtunk. melyet a cirkáló is viszonzott a sarló és kalapács felvonásával. ráhajoltam a kabintetőre. . gyanakodva szaglászták körül a Sycoraxot. a vihar elvonult. Kinyitottam egy macskaeledelt. amelynek felszínét apró. A hatalmas hajót két romboló kísérte. Kihámoztam magam a hálózsákból. Két órával később egy orosz Auróra-osztályú cirkáló tűnt fel az északi látóhatáron. amíg már nem bírtam a hátamban tomboló fájdalommal. Angela tehetetlenül nyöszörgött. felrángattam egy átázott pulóvert. A szél négyes erősségűre szelídült. kurtítva hagytam a vitorlákat. köszönetet mondtam a Sycoraxnak mindazért. – Kuncogni kezdett. az ébrenlét és az álom közt vergődve. hogy ezen a távoli helyen bárkit is megzavarnánk ezzel. Már nem kívántam mást. Nyugaton a tenger ezüstösen fénylett. és fennhangon hálálkodtam. Hallanak engem? Vége. kiscsillag. a macska ugyancsak fennhangon tiltakozni kezdett. Vége. amiért órák óta nem kapott enni. lévén minden hívásomra Angela felelt helyette. csak feloldódni az álom karjában. felmentem a fedélzetre. – Várjon! Vége. hogy azt találjam. és éhségemben már-már kísértést éreztem arra. Túláradóan jókedvűnek tűnt. és a hajnali felhők szakadásai napfénnyel kecsegtettek. dühödt kis hullámok fodrozták. – A rádiós bizonyára várta a jelentkezésem. – Nem tudom. Kiengedtem a csonkavitorlát és az orrvitorlát. A formaságokat követően. Kötelességtu-dóan leengedtem és felvontam az angol tengeri lobogót. azután addig pumpáltam a fenékvizet. – Jó reggelt. hogy az amerikai műholdas rendszerünk működik-e. Visszacsusszantam a fedélzeti nyíláson át a nyirkos kabinba. de nem maradt erőm arra. – Sycorax jacht az orosz hadihajónak. ami a bádogvödörből kiloccsant. Minden csontomat és izomrostomat éreztem. beleértve mindazt. vagy bármit is tekintsenek az oroszok kiadós reggelinek.

Jó munkát végeztünk. de öt perccel később óvatosan elvett egy villányit az enyémből. – Jó reggelt. A feltámadás a legjobb úton haladt. Pierre-t – feltéve persze. Elkészítettem a kávét. bár valamivel északabbra kerültünk. – Még? – Még. – Remélem. – Újabb adagot készítettem. – Te tényleg szereted ezt az életet. – Ennyit a modern orvostudományról. – Vigasztalanul körülkémlelt a horizonton. semmi egyebet. A feltámadás visszavonhatatlanul megkezdődött. mostanra elérte a St. hogy megérte az eseményt. – Kivel beszéltél? – Angela felém fordult a fekhelyén. miután elraktározta a hajón a hálózsákját és a néhány vastagabb holmiját. és éreztem. Nick? – Imádom. kivörösödött szemével. ahol mindenütt hosszan elnyúlt szürke hullámokat látott. – Egy orosz rombolóval. ha jönnék – magyarázta. képtelen lenne szilárd ételt venni a szájába. – Miért ne tennék? – Gyengéden arrébb toltam a macskát a Rockall-platóról. – Az oroszok segítenek nekünk? – kérdezte hitetlenkedve. Most ott fújta a füstöt a kormányállásban. szépségem – köszöntöttem. csatakos hajával. míg előttünk nyirkosán szürkéllett az égbolt. Elhagytuk a Rockall-platót. és ceruzával megjelöltem a helyzetünket. azután kikapta a tányért a kezemből és felfalta az egész rántottámat. – Bedobta a tapaszt a vízbe. . amikor felszereltük a Sycoraxot. azután a három szürke hadihajó dél felé siklott tovább a kavargó tengeren. Angela megkereste a cigarettáját és rágyújtott. Angela úgy érezte. Kronométerem másodpercre pontos maradt. mint akartam. Angela húsz karton cigarettát rejtett el az orr rekeszben. nincs egy tükör se ezen az átkozott hajón. ahol hunyorogva kémlelte a szürkés ködöt. Egy perccel később megkaptam a koordinátákat és a másodpercre pontos időt. Összeráncolta a homlokát. – Arra az esetre. Ha Bannister csak fele ilyen jól teljesített jóval fürgébb hajóján. Aznap délután. Mögöttünk komoran sötétlettek a felhők. ahogyan megrepedezik az arcomra kérgesedett tengeri só. Rettenetesen festett hamuszürke arcával. ami megnyugvással töltött el. Megadta a pontos helyzetünket. azután összeütöttem egy rántottát.Elmosolyodtam a válasz hallatán. – Kérsz egy kis kávét? – Kérek. A rádiós sok szerencsét kívánt. Hirtelen mozdulattal a füle mögé nyúlt és letépte a tapaszt.

hogy kiszellőztesd a hajót. ahol. minden létező helyen megmosakodsz. Angela homlokráncolva fogadta konokságomat. – Nem akarok olyan macskát. – Akkor legyen Viki. Ha őszinte akarok lenni. azután vidám énekszóval visszatérsz ide. – Itt lesz neked társnak Viki. – Nem hívhatod Angyalkának – közölte Angela. Aznap éjszaka újra befelhősödött az ég. – Hát rendben. – Értettem. – Miért pont Viki? – A Viktória-kereszt után. majd komótosan felpattant Angela ölébe. Tényleg olyan szörnyen nézek ki? – Amennyire csak lehet. amíg én alszom. és cserébe részesültem egy goromba pillantásban. – Egyedül leszek? – Riadtnak tűnt a hangja. még az egyszerű vécéhez is. – Itt lesz neked társnak Cicus. . Angelát ismét elkapta a tengeribetegség. Kezdett hozzászokni a hajóhoz.A macska a dolgát végezte a szél felőli vízlefolyó nyílásnál. uram! – Azután kinyitod az elülső fedélzeti nyílást. hogy semmiféle székrekedés nem tarthat ki végig az Észak-Atlanti-óceánon. bár ezúttal nem olyan súlyosan. levetkőzöl. hogy belekerültünk egy újabb orkán sodoráramába. visszataszító látványt nyújtasz. Legyen inkább Pixi. mint azt valahogyan megtanulta. – Megvakargatta a macska tokáját. és a sötétben arra ébredtem fel. Azután pedig leülsz ide és 289-es irányban kormányzol. – Ki tudja meg. – Viki. Nick. hogy a hullámok szinte sisteregnek a hajótörzs körül. s önelégült tisztálkodásba kezdett. A macskát attól kezdve hivatalosan is Vikinek neveztük. és kész. kifésülöd a hajad. – Most a következőt fogod tenni – emeltem fel a hangom –. ha te nem mondod el? – Én akkor is tudni fogom. akit Pixinek hívnak. amiből megtudhattam. – Szerénytelenség lenne. lemész. – Ugyan miért nem? – Mert nem tetszik. megszárítkozol. – Köszönöm szépen. a tenger eltakarította az árulkodó nyomokat. – Viki lesz a neve. Biztosítottam róla. száraz ruhát veszel fel. természetesen.

termetes bálnában és az általa kifújt vízoszlopban gyönyörködtünk. hogy kitekintsenek az ablakon. csak? – Hoztunk magunkkal hagymasalátát? . hogy valóban veszélyben forogna – mondta egyik este. Megállás nélkül tüzeltem. Az idő java részében mégis a férjéről beszéltünk. csak… – Megcsóváltam a fejem. – Sajnálom. Egyáltalán. csak számolni a kilőtt golyókat. Angela letelepedett mellém a kormányállásban. s egy újabb hadihajót északi irányban. hogy ilyet láthatok – álmélkodott. Jómagam úgy véltem. mikor kell tárat cserélni. milyen kétségbeesetten igyekszik elfogadható indokot találni arra. de nem hinném. mekkora baromság ez az egész. és tudjam. hogy komolyan beszélek. – Talán jobban odafigyel majd. Arra képeztek ki bennünket. gondolkodnom se lett volna szabad. hogy velem hajózik a Sycoraxon. hidd el. és felfigyeltem rá. ha meghallja a hangomat a rádióban – magyarázta. arra gondoltam. ha rájön. Túl sokat beszélek. mi. Egyre rendszeresebben evett. míg végül nem maradt több lőszerem.Néhány nappal később a szín is kezdett visszatérni az arcába. Nem láttunk más hajót. de én csak nevettem rajta! Az egész nem volt valóságos. Úgy bántam vele. csupán egyetlen. Pedig erre képeztek ki. ha vették a fáradtságot. Emlékszem. csak a jellegtelen víztükör apró fodrait láthatták. hogy számoljam az istenverte golyókat. Az égbolton egymást keresztezték a repülőgépek csíkjai. akik itt vitorláztunk a szélben. gépóriások szállították az összezsúfolt tömegeket a világ nagyvárosaiba. csak hogy megerősítsem a hitében. azután felbukkant az a rohadt nagy hústorony a bunkerünkben. mégis épp azt felejtettem el. akár egy kisgyermek. A háború egyáltalán nem tűnik valóságosnak. és nem maradt más. ami önmagában képes tengeribetegséget okozni. ha látja. mint a porcelánnal. Bannister látni se fog a méregtől. – Sosem hittem volna. nyugat felé araszoló halászhajót. – Nem hinném. mire vállalkoztam a kedvéért. Én készítettem minden ételt. – Csak elhiszi. – A veszély már csak ilyen – vontam vállat. Az utasok. hogy bármelyikünk is komolyan készült volna a közelharcra. Gyorsan haladtunk azokban a napokban. – Persze – feleltem ilyenkor. Angela olyan izgatottan meredt a látványosságra. – Nem maradt más. hogy újdonsült arája átvitorlázott az Atlanti-óceánon egy másik férfival. ám Angela nem várt tőlem többet. – A Falklandon se tűnt valódiaknak. miután van valami a főzésben.

nehogy összekeverjenek az ellenséggel. Összeráncolta a homlokát: – Ekkor sebesültél meg? – Csak egy perccel később. hogy megsebesültél? – erősködött. mert a nap alábukott. dehogy! – Nem? – A királynőért és a hazáért tettem. Rossz helyen lyukadtunk ki. de délutánra már mindketten felvettük a pulóvereket. Félreértette a tartózkodásom: – Megbántad. mint egy eszelős. Angela megbűvölten meredt a látványra. mint az ázott ürge. Hitetlenkedve nézett rám: – És ezt komolyan is gondolod. hogy mi történik. Dél körül még mindig viszonylagos meleg uralkodott. amely villódzó fényívekkel és színes fényfoltokkal töltötte meg az égboltot. – Egész évben. miket üvöltöztem. Talán hülyeség. – Azt hittem. – Igen. hogy előredöfök a szuronnyal: – Csúnya ügy. és arra gondoltam. Pánikba estem. Emlékszem. de szeretnék emlékezni rá. A szél másnapra lanyhult. – Sötét volt. – Hogyan történt? Eljátszottam. Olyan voltam. szerelmem. – Azért. és a feltételek tökéletesek lettek a tájoláshoz. Senki se láthatta pontosan. ez az igazság.– Ekkor történt. Nem hátrálhattam. halálra rémültem. Elővettem Bannister drága szeksztánsát a beépített stopperrel. Olykor még Londonban is látható. csak ezt már nem mondtam el. bár ha az életem múlna rajta. ezért továbbtörtem előre. – Az előterjesztésben nem ezt írták. Angela összevonta a szemöldökét. és kiválasztottam egy horizonton fénylő csillagot. úgy üvöltöttem. – Ugyan! . sálakat és vízhatlan kabátokat. hogy komolyan gondoltam. az ellenség tényleg hazavág mindnyájunkat. az északi fény csak télen látszik. Aznap éjjel. mert elszúrtam mindent. igaz? Még szép. felhívtam Angelát a fedélzetre. hogy harcoltál? – Istenemre. akkor se emlékeznék rá. – A filmen miért nem tudtál így beszélni? – Nem tudom… – Egy pillanatra elhallgattam. ha tényleg tudni akarod az igazat. miután meghatároztam a helyzetünket. hogy ő is láthassa az északi fényt.

– Dühös lettem. amikor Isten idevarázsolta nekünk ezt a fényjátékot? . Pierre-en. – Örülök – bólintottam. mit felejtettem el? – törte meg Angela a csendet. Az égbolton felvirágzó fények villódzva tükröződtek vissza a vízen. Hirtelen felindulásból. – Tonyhoz is így mentem hozzá. Nem a lábad miatt tettem. Talán túl sok körülöttük a neonfény. hogy Tony komoly veszélyben forogna. és belefakult a szürkületbe. míg Angela és én ott ültünk a kormányállásban. hogy leszokj a dohányzásról? – Miért nem tudod soha befogni? – Ezért azután befogtam. bizonyosan nyugtalanított volna ez a béke. és azt sem hiszem. A tenger fémesen csillogó tükörré simult. amint a Sycorax vitorlarúdja széles ívben átfordult. Elmosolyodott: – Begyújthatok a kabinban? – Be akarsz menni. és elnéztük az északi égbolt fényjátékát. hogy elraboltalak. A nagy korallszínű fényfal felizzott. hogy itt legyél – kerültem meg a kérdést. – Úgy érzed? – Hogy távol kerüljek tőled. – Nem kellene felhasználnod az alkalmat arra. Elmosolyodtam. és most mindkettőnknek töltött egy pohárral. és egy ideig néma csendben ücsörögtünk. – Most sem lenne szabad itt lennem. de képtelen vagyok rá. tudod? – Akartam. hogy az újdonsült arák mindig pánikba esnek. Ha indulok a St. ugye. – Most olyan nyugodtnak érzem magam. – Majd azt mondjuk a kanadaiaknak.– Minden évben két-három éjjel – bólintottam. amióta nekiindultunk az útnak. – Csak az elfoglalt városlakók sosem figyelnek oda rá. – Meggyújtott egy cigarettát. Nick? – Mondd el! – Veled akartam lenni. – Felém fordította a fejét. Ez volt első meghitt pillanatunk. – Tudod. Angela elnézte a távoli csillagokkal telehintett kékséget. miért jöttem el. Tudom. – Dühös? – Amikor azt mondta. Felém fordult és hozzásimult a testemhez. – Ki vele! – Az útlevelem. Amiért nem hitt nekem. – Felhozott egy palack ír whiskyt a kabinból. hogy ezt kellene hinnem. – Tudod.

– Megpördült és dühösen mért végig. hogy aligha szerelhetem le erőtlen erkölcsi aggályaimmal. – Magányos vagyok. csak. mert veled akartam lenni. – Dobd csak be a vízbe. úgy dorombolt. pedig tudtam. majd hinni fogsz. akkor szükségünk volt arra az átkozott motorra. – Nem ismerek senkit. és itt fagyoskodok egy átkozott hajón. – Így már jobb? Szép dolog a tisztesség. Valahányszor kitúrtam. aki ilyen kis hajóval nekivág a végtelennek. ezer mérföldre mindentől. – Tudod. az ég sápadtan és ártatlanul borult fölénk.– Csak nem akarsz hidegben szeretkezni? – kérdezte. ő pedig gúnyosan elmosolyodott. Én a kabin padlóján térdeltem. de a vágyakozás még szebb. ahol Angela igyekezett elcsípni a déli nap lanyha melegét. és te eljátszod nekem a jó kiscserkészt. – Azon tűnődtem. – Én nem hiszek. akaratom ellenére. hogy ott megállítsuk a Wildtracket. A vitorlák ázott rongyként csüngtek alá. Ha el akartuk érni Nadeznha Bannister halálának helyszínét. – Én nem hiszek istenben – Angela láthatóan sokat gondolkodott ezen a kérdésen. Lerángatta az ujjáról és ingerülten zsebre vágta a gyűrűket. hogy az imádság talán segíthetne életet lehelni a motorba. – Ha elég soká élsz egy hajón. Éjszaka ugyanis tökéletes nyugalom telepedett a tengerre. – Hangja a kabintetőről érkezett. s közben nem hisz semmiben – feleltem. – Nick? – Most már férjnél vagy – feleltem nehézkesen. . – Te tényleg hiszel istenben? – kérdezte tőlem másnap. körülöttem különféle alkatrészek. a kékséget erező sóhajnyi felhőkkel. Habozni kezdtem. – Mi az? – Viki megkarmolt. – Aúú – szisszent fel Angela. mindig visszatért. mikor kellett utoljára megkérnem egy férfit arra. akár egy kétütemű. hogy fektessen le? – Sajnálom – sütöttem le a szemem. halálra rémültem. A mutatók meg se moccantak. és kikönyörögte magának a meleget. és hajnalra a kéményünk füstje már sűrű ködbe burkolta a hajót. Begyújtottunk a kabinban. Ingerülten hunyta be a szemét. – Az a nyavalyás macska az egész éjszakát velünk töltötte a hálózsákban.

– Megszerelem a motort. akkor szerinted Fanny Mulder is hisz istenben? – A lelke mélyén valószínűleg igen – feleltem vonakodva. – Beismerem. míg én előrehajoltam és megcsókoltam Angelát. Ott lebegtünk a végtelen tengeren. – Kikémlelt az üvegszerűen mozdulatlan tengerre. hogy a vitorlázás istenfélővé teszi az embert – vetette fel Angela –. Most először mondta ki. Fanny nem a legjobb reklám a térítéshez. de tényleg szeretlek. Nick. hanem mert Angela anyaszült meztelenül feküdt odafent. A kabintetőn csakugyan rám volt szükség. de hát itt vagy te is. Az üvegtükör egyetlen fodrot sem vetett. – Nem. A motor életre kelt. ezért elkezdtem szilikont fújni minden kenési helyre. Nick. és én megrészegülten csókoltam meg. – Nem akarnád megszerelni ezt a cicust is? – Egyedül nem boldogulsz? – Szeretném. ha te csinálnád. – Szegény Nick. mint akit megrontanak? – Boldognak érzem magam. Az Atlanti-óceánra béke telepedett. – Úgy érzed magad. Megsimogatta az arcom: – Ez nem fáj senkinek. aki épp elég teológiai problémát vetsz fel. – Úgy döntöttem. Felhúztam magam a kormányállásba és felnevettem. – Nyakas gazfickó vagy. ahol előadhatta egyik akrobatikus különszámát. s nem a macska miatt. mint azt bárki is gondolná. – Ugye Melissa hűtlen volt hozzád? – Minden adandó alkalommal. – Mit csinálsz? – hallottam Angela hangját a palack sziszegésén túlról. – Semmi de – vágtam közbe gyorsan legalábbis egyelőre. . – Én is szeretlek.– Ha úgy gondolod. a motorral kapcsolatos gyakorlati problémák elsőbbséget élveznek. Felém fordította az arcát: – Fájt? – Még szép. Ledobtam a macskát a megereszkedett nagyvitorlára. – De… – kezdte volna. Imádsággal többet elérhetünk.

pedig biztosan tudtam. és sokat javult az erőnléte. és felfedeztem. ám ha ezen a körön belül bármelyik hajó kommunikált. És az övé is. azt mi is hallottuk. Rádióm hatótávolsága az ötven-hatvan mérföldet is alig érte el. és Angela mintha újjászületett volna. amint a rönkök végighaladtak a Sycorax jobb oldalára felfestett két jel között. Angela stopperrel mérte az időt. Utazásunknak e középső szakaszában végre Angela is megtanulta irányítani a Sycoraxot. hogy nemsokára délnek kell fordulnunk. és nyílegyenes barázdát húzott mögöttünk a tengeren. A viharban leszakadt a magunk után vontatott sebességmérő. A felhők összesűrűsödtek. hogy a víz valahogyan utat talált magának a burkolat mögé. így joggal nevezhettük lassúnak haladásunkat. rengeteget nevetett. A tenger már nem volt tükörsima. fadarabokkal mértem meg a mérések közti haladást. – Mint a stopperek? – Amíg visszateszed a miénket a helyére – feleltem –. Közös életünk kimosta belőle a londoni stressz és a becsvágy minden nyomát. ha el akarjuk érni a helyet. ami azt jelentette. Erősödött a szél is. és megkérdezhettük tőlük. Könnyebb lett az életem. Megkocogtattam az üveget. ugyanakkor tudtam. és kitartóan haladtunk nyugat felé. hallottak-e bármit is a Wildtrackről.A hajócsavar nyugatnak repített bennünket. Szemben haladtunk a félcsomós áramlattal. ahol . A rádió azonban néma maradt. Darabokra szedtem a rövidhullámú adóvevőt. s bár felforgattam az egész hajót. – Mert az ilyen modern vackok mindig meghibásodnak. mindvégig élesen a szél alatt vitorlázva. az elektromos fajta? – Úgy értem.2 csomós sebességgel hajtott előre bennünket. hogy egy ilyen nagy tengerésznek nincs sebességmérője? – Úgy érted. Feladtam a további kísérletezést. kitalálok valami frappáns választ. amíg én odalent aludtam. hogy a motor alig 4. hosszan elnyúlt hullámok örvénylettek a hajótest körül. A szövevényes áramköröket most rozsdaréteg borította. így rábízhattam a hajót. míg végül rábízhattuk magunkat a vitorlákra. a 16-os csatornán hagytam a bekapcsolt URH-t. hogy a barométer tűje egy vonásnyit aláereszkedik. Csodálatosan nézett ki. s miután elhagytuk a sebességmérőnket. Elmúlt a tengeribetegség. és láttam. hogy felhoztam a fedélzetre. sebességmérő. Lanyha szél borzolta a felszínt. Ráirányítottam a szeksztánst a napra. – Hogy lehet az – kérdezte Angela fagyosan –. A fadarabok átlagosan három és fél másodperc alatt tették meg a huszonöt lábnyi utat. nem találtam meg a tartalékot. Amíg a motor töltötte az akkumulátorokat.

A fából ácsolt. amikor a sebesülésem után először felébredtem a helikopterben. élesen a szélnek. – És mi lesz a gyerekeiddel? – kérdezte váratlanul. Együtt vágtunk neki ennek a kalandnak. Megjavítottam a leszakadt kötélvillát. Gyermekként feledkeztünk bele a játékba. Életünk függött a hajó állapotától. és mint minden szerelmes. ha becstelenné válsz és megpróbálod kijátszani. Napról napra láthattuk. ahogy a ceruzavonal közelít a kereszttel jelölt helyhez. amit szerelemnek hívtunk. Ha ellustulsz. és ezt tudta is. bár azt hiszem. Akkor fogadtam meg. Életünk megkövetelt bizonyos fokú fegyelmet. és jó időt futottunk. azért egyikünk sem feledkezett meg a nyugati látóhatáron túl várakozó sötét fellegről. és egyszerű. – Az unottan vonuló szürkészöld hullámok felé intettem.a lány meghalt. csak mi ketten. Folytattam tovább a tömítést. – Tart. hogy vérbosszú helyszíne felé tartunk. – Nick! Visszafordultam hozzá. Beéred ennyivel? Angela a tengerre meredt. és hirtelen rettegni kezdtem a haláltól. a tengernek szentelem magam. A morfium hatása kezdett elmúlni. ahol a tatvitorla kikezdte a fát. Tudtam. – Ez itt – mutattam körbe – a legveszélyesebb dolog a világon. A Sycorax pompásan érezte magát. – Elhagyod őket? Kényes pontra tapintott. hogy boldogságunk sosem ér véget. de bőségesen kárpótolt mindenért. ameddig tart. kimérten. A vitorlavászon legkisebb szakadását is be kellett foltozni. Boldogok voltunk-. hogy súlyosan megsérültem. számunkra mégsem tűnt valóságosabbnak. hogy egyetlen munkát sem odázhatunk el. . Angela csupaszon maradt gyűrűs ujja ékesen tanúskodott erről. egyszerűen végez veled. vásznakkal hajtott vitorlás bőséggel ad munkát az embernek. mielőtt az anyag haszontalan ronggyá bomlik szét. Más elfoglaltságot találtunk magunknak. és a kalandnak egyre kevesebb köze lett Kassoulihoz vagy Bannisterhez. vásznakat varrtam. Ilyen egyszerűen. – De vajon örökké így lesz? – kérdezte Angela. Egyszerűen csak nem beszéltünk róla. – És meddig tart? – Nem tudom. átfestettem a megfakult lakkot. fegyelmezetten. mi is azt hittük. céltudatosan tört előre. A középfelépítményt tömítettem éppen. életmentő szabállyá tettük. hogy ha életben maradok. Teljes vitorlázat alatt haladtunk. – Emlékszem. Semmi sem tűnt valóságosnak.

. – Elmenekülsz előlük – vádolt Angela. a gesztus túlzottan érzelgős lenne. de nem szóltam egy szót sem. Nadeznhát. – Megfelelő helyen vagyunk? – kérdezte Angela. hogy Kassouli valóban itt akar-e találkozni vele – rázta a fejét Angela. – Amennyire meg tudom határozni. de nem álltam készen jobb válasszal. ahogyan Yassir Kassouli. Arra gondoltam. és minden rendben lesz. ott van nekik John és anyus. – Szavaim üresen csengtek. Most már nem vagyok más. – Még azt sem tudjuk. Vállat vont. hogy hallja az igazságot még az esküvőjük előtt. és az új útiránnyal változott a hangulatunk is. a szenvelgő nagynénjük. amikor meglátta. mielőtt az orkán elért volna bennünket. Azt kívántam. éppoly rugalmasan kezeli a vonatkozó tényeket. a pónik és Melissa. – Tudtam. és láttam. mennyire ragaszkodott hozzá. A felhők alacsonyan és sötéten tornyosultak fölénk. – Csak találgatunk. Újra beszéltünk Bannisterről. mint mondta. Elérkeztünk arra a jellegtelen és vigasztalan helyre. Megint Bannisteren gondolkodtunk. amely átcsapott a Wildtrack tatja felett. hazarepülhetek Kanadából. meg a tábornok. de végül úgy döntöttem. Elértük úti célunkat. Egyikünk se szólt. Hajót nem láttunk semerre. – Majd meglátogatom őket. Másnap délnek fordultunk. igen. A vízfelszínt pengeéles hullámok szabdalták. – Ha nem találjuk meg – vetette fel –. de én minden tőlem telhetőt megtettem. hogy akár mérföldekre is lehetünk. és ezt én is tudtam. – Az ördögbe is.– Nincs szükségük rám. csak szegény rokon. Vannak dolgok. és tudtam. Csak órákkal nyertük meg a versenyt. Igaz. amelyek maguktól is megoldódnak. a barométer még ennél is jobban aggasztott. hogy észrevettem. A mutató gyorsan esett. bárcsak dobhatnék egy virágszálat a tengerbe. Ezúttal Angela kardoskodott az ártatlansága mellett. – Nick! – csattant fel. hogy a déli irány egyenesen elvisz bennünket az alacsony nyomású légtömegek roppant örvényébe. Már az elválást tervezgette. a rádió meg se sercent. és én semmit sem tehettem ellene. mielőtt még visszatér Cherbourgba? – Igen – ígértem meg. ahol egy évvel ezelőtt a gazdag lány meghalt. hogy Angela ujján újra megjelentek a gyűrűk is. mondta el újra és újra. az óriáshullám ölte meg.

– Itt. mintha semmit se tennénk. tajtékozva robajlottak neki a hajógerincnek. vagy sehol – bizonygattam. – Az Atlanti-óceán térképén megjelöltem a Wildtrack feltételezett útvonalát. mégis megrázta a fejét. a macskát pedig bezártuk a kabinba. és a szél zajosan talált utat magának a kötelek között. csupán újsütetű magabiztosságába kapaszkodva megkurtította a fővitorlát. majd bekötöttük magunkat. mert még ez is jobbnak tűnt annál. és a haját elvadította a szél. Nick? – Csak egy orkán. és bevonta a tarcsvitorlát. amíg a Sycorax a zöldesfekete. A két apró vitorla így is sebesen mozgatta a súlyos hajótestet a háborgó vízen. hogy megkérdezett volna. hogy nem is errefelé jönnek? – Lehet. Belehajóztunk a nagy semmibe. Angela és én felhúztuk a vízhatlan kabátot. Miért nem mész le Vikihez? Erős kísértést érzett. Angela. és most. amúgy is mindenképpen meghal. hogy még nem értek ide? – Lehet. a látótávolságot pedig tovább csökkentette a vízpermet. Az nem olyan rossz. Angela mellettem vacogott. akinek az arcát megkeményítette a tenger. – Nincsenek. és a kitartó ostrom alatt Angela önbizalma kezdett szertefoszlani. A hullámok egyre nőttek. nyugat felé irányította a Sycorax orrát. – Merre vannak a mentőövek? – kiáltotta túl a szelet. A macska a vitorlazsákon élezte a körmeit. A hullámok velünk szemben haladtak. . Szürkületre már csak a vihar-orrvitorla és a hátsó tarcsvitorla nehéz vásznai maradtak fent. Angela tehetetlenül kémlelt körül a kihalt tengeren. és ha jól számítottam. fehér taréjos hullámok között hánykolódott. amint bevonja a vitorlákat és rögzíti a kormányrudat. hogy ő válassza meg az útirányt. Angela anélkül. A vihart én se szeretem. – Látni akarok egy igazi orkánt. Az égbolton alacsonyan vonultak a sötét fellegek. és figyeltem. – Vihar közeleg. ám az egyre erősödő szél megnehezítette a hajó észlelését. – Lehet – vetette fel Angela néhány perccel később –. egyszeriben nem maradt több tennivalónk. – Lehet. Engedtem. Aki a vízbe esik. találkozásunknak nemsokára be kellett következnie. amelyet a szél korbácsolt fel a hullámok taréjáról. hogy ideérkeztünk. de igazság szerint csakugyan nem tudhattunk semmit.

ha a tenger nyeri az éjszakai ütközetet. a Sycorax pedig igazi boszorkányhoz méltóan lovagolta meg ezeket. A szél hangjai a lehető legszélesebb skálán mozognak. egyáltalán épen maradhat. csak behódolás és megadás. Az éjszaka így is maga volt az őskáosz modern kori mása. Felhozta az ételt. A hajó felegyenesedett. a tajték fehéren izzó korbácsként csap fel az égre. amint összekuporodik a fekhelyén és szorosan magához öleli a macskát. A zaj ilyenkor fülsiketítő. hogy utána lélegzetelállító sebességgel bukjunk alá a fehérlő szakadékokba. miközben a Sycorax felkapaszkodott a hullámokra. és kész csoda. Pedig nem is zajlott igazi ütközet. hogy melegedjen meg. amint a Sycorax az oldalára fordult. amely sziklaként rántja magával a Sycoraxot az óceán fenekére. . hogy nincs remény. A tenger nem kezelt ellenségként bennünket. még akkor is tovább dolgoztattam. marcangolhat és eltemethet bennünket. ám a hullámok gerince fűrészfogas lett a keresztező hullámoktól. Amíg a víz ostorozhat. ám a vihartól felkorbácsolt tenger látványa még szörnyűbb. felrántotta a tőkébe ágyazott fém – ugyanaz a fém. rohant végig a lefolyókon. feketén és szürkén örvénylő káoszban kell megtartani és kormányozni a hajót. A hangorkán is szörnyű. hátborzongató sikolyát. A fő áramlat továbbra is nyugatról érkezett. nem is tudott rólunk. amikor már nem akart. kormányoztam. mielőtt még a tenger tenné ugyanezt. amelynek mintha sose lenne vége. Leküldtem Angelát a kabinba. és egyszer hallottam Angela szelet is túlharsogó. és a főárboc kis híján belemerült a szürkés-fehéren habzó vízbe. amikor a rettegésünk feloldódott a tudatban. s ebben a fehéren. Angelát befogtam szivattyúzni. A hideg megölhet bennünket. és a hullámok egymást keresztezték. hogy ilyen törékeny valami. hogy nem tomboló erejű tengeri vihart. Levegő és víz keveredik össze. Éreztem a többtonnányi fagyos víz rángatását a hajógerincen. A hullámok adják meg a tébolyult zene ütemét. ömlött be a kormányállásba. olyan erővel robajlanak a hajótestnek. A víz forrongva csapott át a fedélzeten. Sötétedés után a szél irányt változtatott. én pedig elképzeltem. Pumpáltam a fenékvizet. a pengeéles sípolástól a mennydörgő. majd hozza fel a termoszt és az előre elkészített szendvicseket. Görcsösen kapaszkodtunk fel az óceáni hegyek oldalán. és ezúttal is elérkezett a döntő pillanat. addig a hideg halálos álomba ringat. és ott is maradt. mint a hajó. hogy a gerendák belereszketnek. és még örülhettünk. csak mert a testmozgás segít melegen tartani az embert.Megkapta az orkánját. ágyúdörgésre emlékeztető morajlásig. azután lement.

és ha másból nem.meg átcsapott a Sycorax felett. és felénk hordta a vízpermetet a hullámok gerincéről. Csupán kötelességtudatból maradtam fent. ezért hajnalban. hogy a hajó mozgása stabilizálódik. amelyikben Nadeznha Bannister a halálát lelte. Azt hittem. de elérkeztünk a gyilkosság helyszínére. és csontig átfagytam. hogy korábban is láttam már ezt a sápadt ragyogást. hogy ez nem olyan engesztelhetetlen vihar. megrázta a vitorlákat. majd felhúztam a kurtított tat.és fővitorlát. Egyszer kinyitottam a fedélzeti nyílást. a nyaktörő hullámok ellenére is megéreztem. ebből megtudhattam. és tudtam. és amint vártam. mint az. azután megbékélve odébb áll. Vörös vészjelző fáklya könyörgött segítségért a semmi közepén. Az orkán elhaladt. amely napokra feldúlja az Atlanti-óceánt. józan ésszel úgy véltem. hogy megtaláljuk idekint Bannister hajóját. mindig is csupán elméleti szinten létezett. már elkerültük a Wildtrackot. én azonban ébren maradtam. Mielőtt még az éjszakának vége lett volna. aztán végigsöpört az óceánon. Angela tovább aludt. Amikor kialudt. Továbbra is ott fütyült a kötelek között. ám ekkor észrevettem egy világítófáklya visszatükröződő fényét a felhők felett. Szemem égett a széltől. Az időjárási térképen ez az orkán sem lenne nagyobb. hogy odalent a kabinban Angela békésen alszik. amikor végre megpillantottam azt a mozgó pontot. hogy balszerencse vagy isteni kegyelem folytán. újabb rakéta kúszott fel az orkántól szétszabdalt égboltra. sokkal inkább afféle acsarkodó vadmacska. A hullámok tajtékja át. amely valahol Észak-Amerika szívében született. hogy esővel öntözze Anglia árpaföldjeit. Mégis. és az Európa felé száguldó jachtot kerestem. de már éreztem. és láttam. és alacsony nyomású légörvénnyé alakult. káprázat csupán. először nem is hittem a szememnek. bár a heves széllökések és keresztirányú hullámok továbbra is veszélyt jelentettek. de mintha mesterséges fény villant volna felém.amint belezuhantunk az alattunk megnyíló völgyekbe. . nem láttam sehol senkit. Attól a széltől. Szélbe fordítottam a hajót. levontam a hátsó tarcsvitorlát. Az esély. aki dühödten felborzolja a vizet. a búzamezők melegében eszmélt öntudatra. Kimerültem. a szél gyengülni kezdett.

fedélzetén zavartalanul söpörtek végig a hullámok. Már kezdtem azt hinni. Beletelt néhány álmos pillanatba. csak a Wildtrack. – Nick! – Hangját azonnal elragadták a széllökések. hogy csak képzelődtem. meredek hullámok hátán. Ám nem az a Wildtrack. – A Wildtrack? – Nem tudom. ám épp amikor kezdtem volna összeszedni maradék erőmet a művelethez. Angela magára rángatta esőkabátját. A Sycorax könnyedén felhágott a hullámok oldalán. fejezet Leereszkedtem a kabinnyíláson. Néhány pillanatra helyet adtam a reménynek. azután. – Fáklyákat láttam – közöltem vele. karcsú. kudarcot vallottam. de nem láttam többé a fáklyafényt. amire mindketten emlékeztünk. és láttam. hogy tudjam. A hajó minden széllökésre tehetetlenül hánykolódott. és ugyanilyen elegánsan siklott lé a túlsó oldalukon. jó fél mérföldnyire tőlünk. és felkapcsoltam a rádiót.11. Valamennyi hullámgerincen a távolt kémleltem. és felsietett a kormányállásba. büszke és irigylésre méltó. azután beakasztotta a biztosítóhámot. – Nem akartam túlzott reményeket ébreszteni benne. Angela felkiáltott. Egy pillanatig semmit sem láttam. akár a félig telt fahordó. ám ezután a hullámok egy másodpercre . csak statikus zajt. hogy a víz ne áraszthassa el a kabint. amerre mutatott. Angela még most is a fekhelye sarkában kuporgott. A vízelvezető nyílásnál álltam. ahogyan megborzong a hajó felé robajló óriási zöld hullámok látványától. félig máris a víz alá merülten. de elég volt egyetlen pillantást vetnem Angela arcára. Nem lehetett más. és kudarcot vallottunk. A Sycorax megrázkódott a rövid. melyek keresztben haladtak a hosszan elnyúló tengerárammal. Ide érkeztünk. A jachtot. Kísértést éreztem. és elnéztem a háborgó tenger felett. csak elhagyatott. A szél gyengült és újra irányt váltott. megmarkoltam a tatvitorla bal oldali kötelét. nem egy gazdag ember nagy és fényes játékszere. – Nick! Elnéztem arrafelé. hogy ez a hajóroncs talán egy másik szerencsétlenül járt jacht. észrevettem egy jachtot. Lecsukta a fedélzeti nyílást. hiszen a Wildtrack már nem volt egyéb. használhatatlan váz. amíg megértette. Árbocát vesztett hajót láttunk. hogy felvonjam a teljes fővitorlát. de nem hallottam mást. csak az üvegszerű vízfalakon legördülő fehér tajtékot. Semmi.

vagy annyira kimerült. Aligha kellett elmagyaráznom a ránk váró nehézségeket. hogy valakinek át kell szállnia a Wildtrackra. hogy az orra lustán emelkedik az egyik szél korbácsolta hullámgerinc fölé. ami egyet jelentett azzal. A szél álnok módon megfordult. amikor jobb nem belegondolni abba. Először azt hittem. Még élt – hacsak nem a hullámok keltették életre a tetemét. amíg a tat újra a víz alá süllyedt. s egyáltalán nem vágytam rá. A vitorlák veszettül csapkodtak a fejünk felett. – Nick! Nick! – Angela hangja lázas izgalommal csapott fel. Ez a valaki csakis én lehettem. Ám amíg a gerincen egyensúlyoztunk. Megbillentünk egy hullámtaréjon. láttam. Szél felé kormányoztam. és most már én is észrevettem. mire gondolhat. Életben volt. de a kegyetlen végzet megfosztott bennünket az elégtételtől. hogy a narancssárga alak a Wildtrack tatján életben van. és szitkozódtam. mit diktál a józan ész. Lesiettem a kabinba. víz színén hánykolódó tárgy. majd megragadtam a kart. s a motor kárhozott lélekként visított. azt is láthattam. Több mint ezerhétszáz tengeri mérföldet hajóztunk. hogy a Wildtrack hátsó kormányállásában narancsszínű folt mozog. Angela értetlenül. a szüntelenül irányt változtató. viharos erejű szélben – mindez olyan hozzáértést kívánt. hogy vízhatlan esőkabátba öltözött alak. tátott szájjal meredt maga elé. ám ez is egyike volt azoknak a pillanatoknak. hogy a motor vigyen bennünket. és legnagyobb meglepetésemre a hideg motor azonnal életre kelt. és valamilyen csoda folytán meg is találtuk. A Wildtrack volt.felfedték a hajó oldalát. és hagytam. . A Wildtrack eltűnt egy hullámvölgyben. – Átkozottul nehéz lesz felszedni! – kiáltottam oda Angelának. amikor a hajó oldalt bukott. hogy időben érkezzünk. felénk integet. Halálos fenyegetést intéztem a motorhoz. Fürgén visszasiettem a motortéren át. és felkapaszkodtam a kormányállásba. hogy moccanni is alig tud. Nem akartam tudni. és megláthattam a jellegzetes kék festést. Vagy megsebesült. akkor nem segíthet nekünk. ám amint sebességbe tettem a motort. ám aztán már láttam. Meginogtam. azután elvágódik. Megközelíteni a félig elárasztott hajót a nyílt óceánon. amiért nincs önindítóm. ami legfeljebb Jimmy Nichollsban vagy egy mentőhajó parancsnokában lehetett meg. Csakis Bannister lehetett. Ha pedig Anthony Bannister csakugyan megsérült. amennyiben nem indulna be. vagy mit remélhet. Leléptem a Sycorax kormányállásába és kézbe vettem a kormányrudat. felfújt mentőcsónak vagy valamilyen más. oldalra döntött és fellökött bennünket.

– A közelébe kell kerülnöd. mint egy utas. s én leginkább attól tartottam. miután átugrottam a fedélzetre. Az elmúlt hetekben kitanulta a hajózás fortélyait. de fent hagytam a viharvitorlát. az összeütközés ereje leszakíthatja a kormánylapátot és a hajócsavart. Elég közel kerültünk a Wildtrackhez. – Kicsit lazíts a kötelén. hogy a vitorlák csapkodása megzavarja Angelát. s így a szél rántsa arrébb a Sycoraxot a veszélyes roncstól. miközben lavírozni próbál a hajóval. hogy szél alatti oldalról közelíthessem meg. de még így is valószínűleg úgy érezte magát. akit arra kérnek.és a tatvitorlát. Ezzel a megoldással azt kockáztattam. hogy a Wildtrack szabadon csapkodó kötelei beleakadhatnak a Sycorax propellerébe. Féltem a Wildtracktől. rendben? Láthatóan nem volt rendben. Elcsomagoltam a tarcs. hogy amint átértem a fedélzetre. ezért közöltem az egyre idegesebb Angelával. Gyorsítottam.– Neked kell kormányoznod a hajót! – kiáltottam Angelának. Megragadtam a kormányrudat. vagy ami még rosszabb. és hagynia kell. hogy ezek megmenthetik a hajómat. . hogy az a roncs széttörje a hajómat! Angela bólintott. – Be vagy kötve? Megmutatta a biztosítókötelet. hogy egyazon hullámvölgyekben szánkázzunk lefelé. s nem vártam. A félig alámerült Wildtrack tatján kuporgó alakra meredt. Leengedtem a fővitorlát. amíg én felkötöztem a Bannister csónakházából elhozott összes ütközőpárnát. újra mellénk kell kormányoznod! – Isten tudta csak. bár inkább csak reméltem. és a szája előtt összegombolta a kabát gallérját. – Miután összeszedtem – folytattam –. Felcsapta a csuklyáját. hogy a vihar-orrvitorla vigye távolabb. azután távolabb húzódnod. hogy lehetett képes erre. amint átértem a Wildtrackre. A Wildtrack és a Sycorax egyaránt bukdácsolni fog a találkozás pillanatában. s kapkodva odakötöttem a csonkavitorlát és a nagyvitorlát a keresztrúdhoz. Nem akartam. hiszen tehetetlenül hánykolódó faltörő kosként tönkretehette. hogy az orrárbocom felül majd a másik hajó fedélzetére. hogy Angela a lélektani pillanatban könnyebben elhúzódhasson a Wildtrack roncsától. hogy tegye le a Jumbo Jetet a repülőtéren. – És ha én mennék át? – kiáltotta vissza. Rábíztam a kormányrudat. megértetted? Nem akarom. Meg akartam kerülni a használhatatlanná vált hajót. üresbe kell tennie a motort. sőt akár el is süllyeszthette a hajónkat.

és hallottam. már majdnem az orránál járt. Hallottam. amint a hajó élesen megdőlt. Hangosan felüvöltöttem. amint átérek a Wildtrack fedélzetére. maradj olyan közel. azután máris úrrá lett rajtam a következő rettenet: a . azután kettőre. Márpedig Bannister magatehetetlen volt. És ne felejtsd el megetetni Vikit! Rémült pillantást vetett rám. hogy nem lenne elég ereje felemelni egy magatehetetlen embert. A lábam megadta magát. csak a haladásunkat követte narancssárga csuklyájával. – Ha nem tudnál felvenni minket – kiáltoztam –. ahogyan a Sycorax motorja elhalkul. csak hogy megnyugtassam. azután előretoltam a gázkart. de tudtam. elkésem. Elugrottam. és görcsösen kapaszkodtam. Túlságosan kifordította a kormányrudat. már csak egyre.Erre én is gondoltam. így a második megközelítésnél már nem kell amiatt aggódnia. hogy átugorjak a háborgó mélység felett a Wildtrack vízzel feltelt középső kormányállásába. amint Angela üresbe váltott. Kikapcsoltam a biztosítókötelet és összetekerve a zsebembe tettem. – Közelebb! – kiáltottam. hogy a Sycorax éles fordulattal a Wildtrack szél alatti oldalára kerüljön. hogy beleakadnak a hajócsavarba. hogy bevonom az elszabadult köteleket. félre. A fájdalom szétsugárzott a hátamban. amennyire csak tudsz! Ha nem megy. Megfigyeltem. sok szerencsét! Menj nyugatnak! A Grand Banks körül már lesznek halászhajók. bár Angela aligha hallhatott. Angela még mindig a biztonságosabb hajón reked. Ekkor a hullám egymás felé taszította a két hajótestet. és a Sycorax arrébb sodródott. Ha még egy pillanatot várok. Másik indokot is találtam arra. és a mellvéd víz alá került. hogy én vállalkozzak a mentésre: ha bármi rosszul sül el. amikor az áradat feltornyosult a hajóink között. a Sycorax orrárboca egy szörnyű pillanatra széles ívben átlendült a fejem felett. ahogyan a fa csikorogva nekidörgölőzik az üvegszálas műanyagnak. én pedig előrebotorkáltam a Sycorax jobb oldali kötelei között. én pedig súlyosan elvágódtam a Wildtrack síkos előfedélzetén. A bal lábammal löktem el magam. Most már alig mozdult. csak a víz és a szél bömbölését. – Fogd a kormányt! Ne felejtsd el üresbe tenni a motort. Elvigyorodtam. és már átemeltem a jobb lábam a korláton. amint átértem! Angela átvette a kormányrudat. bár nem hallottam mást. Elmagyaráztam. hogy a Wildtrack vízzel elárasztott hajóteste nem sok takarást nyújt. vagyis a jobb lábamra érkeztem. és hetek óta most először megbicsaklott a térdem. Háromméternyire lehettünk a hajóroncstól. Jobbik lábammal felléptem a korlátra. és a görcsösen rángatózó Sycorax lassan túlhaladt a Wildtracken.

de sikerült támaszt találnom a Wildtrack elülső fedélzeti nyílásán. amikor rohamra indultam az argentin vezérkari állás ellen. és lehetővé tette. A hideg tengerár átfordított. Becsusszantam az elárasztott középső kormányállásba. A Wildtrack törzse görcsösen felemelkedett. én pedig dühösen hámoztam le magamról. Akkor is halálra rémültem. egyenes vágással metszették ketté. és a kormányállásban kellett menedéket keresnem. s amikor átcsapott felette. Teljesen átáztam. A szél vízpermettel öntözte a hajót. tiszta. s az elárasztott hajó lomha lassúsággal kapaszkodott felfelé. mintha zöld üvegből öntötték volna ki falukat. hogyan mászhatok vissza a fedélzetre. mennyire súlyosan. Az óriási hullámok meredeken tornyosultak fölém. ahogyan a leeresztők felé sikló víz elszíneződik a vértől. hogy én is vele süllyedek. a bal kezem sebesült meg. de a Wildtracket sorsára hagyó legénység magával vitt minden ilyen eszközt. és hirtelen hatalmába kerített a szörnyű félelem. semmit sem tehettem ellene. Kétségbeesetten kutattam mentőöv vagy gumicsónak után. de teljesen érzéketlenné vált. lerázta rólam a vízterhet. orrárbocával belemerül a hullámokba. hogy elszabaduljak. A Wildtrack fedélzete kezdett kiemelkedni a vízből. hogy elszakadt drótkötél hasított a kezembe. és akkor váratlanul eszembe villant. és felemelt fejjel már láttam. Jobb kezemmel megragadtam egy korláttartó oszlopot. Úgy tűnt. mielőtt még Angela visszatérhetne a Sycoraxszal. és egyre közelebb sodortak a pereméhez. De még ha Angelának sikerül is visszatérnie. s valahogyan kitartottam a forrongó és kavargó viharban. a magatehetetlen Bannisterről már nem is beszélve. bár ijesztő érzés volt ennyire mélyen és védtelenül lenni a vízben. miközben a hullámok ott örvénylettek körülöttem.hullámok átcsaptak a Wildtrack előfedélzete felett. egyre csak az jutott az eszembe: „Hogy lehetsz ilyen hülye. A lábamat átkoztam. A Wildtrack menthetetlenül süllyedt. hogy pontosan ugyanezeket a szavakat ordítottam akkor is. Figyeltem. hogy menedéket találjak a vízleeresztő csatornában. Nem tudtam gondolkodni. ahogyan most. A lábam . ám a hullám csúcsát sosem érhette el. A kötél a hüvelykujjam tövét találta meg. Próbáltam megmozdítani a jobb lábamat. bár azt nem láthattam. ahogyan a Sycorax távolabb húzódik. egy pillanatra mindig víz alá került. és kétségbeesetten kapaszkodtam. de az adrenalin melegen tartott. amint előrefelé kúsztam. Láttam. hogy lehetsz ilyen hülye”. nem tudtam. s bár a sebből csak úgy lüktetett a vér. Vízhatlan kabátom elakadt egy üres kötélvezetőben. mielőtt a következő hullám átdübörög a hánykolódó hajótest felett.

hogy végre érezzek valamit. azután természetellenesen kitekeredett bal lábára mutatott. az mostanra szétömlött és feloldódott a vízben. ám most hirtelen megértettem. már bevontam az utolsó kötelet is. és bezuhantam a kis hátsó kormányállásba. miközben az újabb hullámok szétáradtak és tajtékzottak körülöttem. A torkát láthatóan penge metszette át. hogy tudassam vele. amint a hullámok nekicsapódtak a hajó oldalának. Bannister mentőmellényt viselt. amíg én berángattam az elszabadult köteleket. Mulder felé kúsztam. ahol Bannister menedéket talált. hatalmas hullám söpört át a hajó tatján. A Wildtrack orra felemelkedett. csak kifehéredett. Derékig a vízben ültem. és igyekeztem összeszedni a bátorságomat. Mire először megláttam a holttestet. Nem lehetett Bannister. Nem voltam felkészülve rá. a halott szemek felfelé fordultak a kabinból. Próbáltam felállni. Átúszott az ajtókereten. Semerre sem láttam vért. amelynek a víz felett kellett volna tartania a fejét. begörbített ujjaimmal dörzsöltem a combomat és a térdemet. és nekem a fülemhez kellett emelnem a kezem. megint felbuktam. Ekkor láttam meg a borzalmat. és felhúztam magam a kabintetőre. – Fel tud állni? Megrázta a fejét.használhatatlanná vált. . és a holttest végre arrébb sodródott. mert éppen Bannisterre meredtem. A hátsó kabin ajtaja nyitva állt. A hátsó kormányállásban rekedt férfi ekkor fordította felém csuklyás fejét. Felegyenesedtem. majd a korlátba kapaszkodva kúszni kezdtem. és a kormányállásban felgyülemlett víz előrelendült. már nem volt egyéb. hogy nem Bannister fog várni a Wildtrack tatjában. Miután az utolsó kötelet is a fedélzetre dobtam. majd a sós víz mosta tisztára. A lábamnak gondoskodnia kellett magáról. ezért a feje tehetetlenül bukott hátra. A Wildtrack megrázkódott alattam. vértelen tetem. A seb láttán újra öklendezni kezdtem. Amennyi vér lehetett a testében. és felhúztam magam a kormányállás pereméhez. Mulder volt. körülvéve a kabinban hánykolódó törmeléktől. és a tetem a lomhán mozgó víztömeg hátán lebegett. ő pedig énrám. hogy a hátsó kabintetőn elkússzak oda. Vagy még inkább. egy szavát sem értem. és a vizenyősen fehér szemek rendre a kavargó tengervíz alá kerültek. Feltépte a szája elé vont gallért. és görcsösen hányni kezdtem. miközben egyre több víz ömlött be a kormányállásba. Órák óta halott lehetett. amíg a válla meg nem akadt. csakhogy a torkát szinte a gerincig felvágták. Élesen felkiáltott.

és meg is találtam az egyik hullámvölgyben. majd csapdába esett. – Kiszálltak! – kiáltott vissza Mulder. Azon tűnődtem. és a fenyegetés megtette a magáét. – Lebuktam. Vagyis egy másik hajó követte a Wildtracket és kimentette a legénységet? Mulder nyilván a fedélzeten maradt. amikor elszabadult az orkán. A Sycoraxot kerestem. amint kiemelkedtünk a fagyos hullámok közül. a rohadt életbe! Mindjárt elsüllyedünk! – Itt kellene hagynom magát megdögleni. – Nekik jelzett? – kérdeztem. Rázuhantam a törött lábra. Fanny. és éreztem. hogy egyre távolabb kerül. és én tehetetlenül vágódtam el a kormányállásban. de a lábam megint összecsuklott alattam. – Baleset volt – felelte teljes meggyőződéssel. – Eltört a lábam! Immár két haszontalan nyomorék várt sorsára az elátkozott hajón. hogy a vihar-orrvitorlát tartó kötél meglazult. Próbáltam a jobb lábamra áttenni a súlyomat. – Vigyen ki innét! Mindjárt elsüllyedünk! – Maga ölte meg a feleségét? – Nem! . mintha a sors különösen kegyetlen lett volna hozzá. ezért felemeltem bal lábamat.– Elvágódtam – kiáltotta keserűen. – Hol van a legénység? – Próbáltam felegyenesedni. és próbáltam belerúgni. és újra hallhattam Mulder természetellenesen magas sikolyát. – Mert nem lökhettem be a vízbe! – Maga ölte meg a feleségét? Úgy nézett rám. és megpróbálta megmenteni a sérült hajót. mintha elment volna az eszem. majd amikor tonnaszám söpört át felettünk a tengervíz. Gyűlölködve meredt rám. Szívből gyűlöltem. – Hol vannak a többiek? – üvöltöttem túl a szelet. és feltornásztam magam ülő helyzetbe. – Miért vágta el a torkát? – ripakodtam rá. amint felsiklottunk egy palackzöld hullámhegyre. azután egy zöld hullámhegy eltakarta előlem a hajót. – Miért vágta el a torkát? – kiáltottam fel újra. hogy belerúgjak a törött csontba. Lehemperedtem róla. Láttam. Olyan átkozottul önelégültnek tűnt drága öltözékében és mentőmellényében. merre lehet a mentőhajó. megkapaszkodni a hátsó kabinajtó melletti korlátban. ahogyan az izmok megremegnek a terheléstől. jó kétszáz méternyire tőlünk. Sandman. és vajon miért nem látta meg a vészjelző fáklya fényét. – Biztonságban vannak. és a vászon foszlányokra szakadt szét. – A mentőhajónak? – Vigyen ki innét.

Muldert is magammal vihetem a biztonságba. Mégis. hogy visszafordítsa a hajót. Kis csomót kötöttem. Máris legalább negyedmérföldnyire elsodródott. – Kést! – üvöltöttem túl a szelet és a tengert. és én átmászom a Sycorax fedélzetére. amellyel alighanem a gyilkosságot is végrehajtotta. – Ki veszítette el? – Kassouli. Visszakuporodtam a hátsó kormányállás viszonylagos menedékébe. Eközben keresni kezdtem a Sycoraxot a háborgó tengeren. A kötél másik vége az én derekamra került. de ha szívesebben fulladna inkább a vízbe. azután újra felegyenesedett. – Sikerült feltérdelnem. – Biztosan fájni fog – tettem hozzá –. várnunk kell. miközben máris újabb hullám robajlott felénk. – Ki van a hajóján? – Jóbarát – feleltem. és néhány pillanattal később. mielőtt a kötél végképp elakadt. nem tudta eldönteni. fohászkodtam. Mindezt neki is elmondtam. megláttam a Sycorax tatját. hogy Angela minden erejével azon küzd. Fanny. A Wildtrack lomhán oldalt bukott. – Adja a kését! Felém nyújtotta a tokba zárt kést. hogy tartsa meg a súlyomat. azután nekitámaszkodtam a korlátnak. azután átfűztem Mulder biztosítókötelének végét a hurkon. Keresni próbáltam csáklyát. mit gondolt? . Kirángattam a kötelet a kormányállásban felgyűlt törmelékhalom alól. bármikor levághatja magát. – Elveszített a sötétben – nyögött fel. s rajta a lángoló vörös angol lobogót. be akarom-e lökni a vízbe. amint egy hullámtaréj átcsapott felette. – Úgy tűnik. kétségbeesetten kapaszkodtam az acélcsőbe. amint a roncs nekiindult a következő vízfalnak. és sikerült kiszabadítanom egy jó tízméteres darabot. s eközben mintha a hajóárboc csúcsát láttam volna egy közeli. szeme kivörösödött. Mulder megvonta a vállát. evezőt. Tudtam. hogy nem veszít el bennünket a szeme elől. – Odadobtam neki a kést. és próbáltam rábírni a lábamat arra. Kivártam. de minden használható tárgyat rég elsodort a tenger. arca hamuszürkére fakult. Láthatóan erejének utolsó maradékát élte fel. Meredten figyelt. amivel jelezhettem neki. A nehéz pengével átmetszettem a szívós kötelet. Fanny. vagy inkább megmentem az életét. és csak remélni mertem. a fájdalom eltorzította a vonásait. azután felegyenesedtem a szél alatti korlát mellett. vagy bármit.– Mekkora egy rohadék maga. fűrészfogas hullámgerincen túl. Megálltam. Amint Angela visszatér. és kicsatoltam a biztosítókötelét.

és azért imádkoztam. mérget vehet rá. hogy itt dögöljön meg. Találtam egy kötéldarabot. és arrébb . – A hullámvölgyben elhalkult a szél bömbölése. A fájdalmas nyögésre megpördültem. és tudtam. Fanny. hogy beletérdeltem Mulder eltört lábába. ezért nekem kell megmentenem a szaros kis életét. azután a hangot máris magával sodorta a szél és felcsapó vízpermet. de így is rendkívüli erő felett rendelkezett. Hirtelen mozdulattal előrefejeltem. amint a fájdalom belemart a hátamba. – Itt hagyta. A Sycorax visszafordult. A rúgás célt tévesztett. Ebben a reményben támadt rám. de a karcsú hajótestnek valahogyan most is sikerült kiemelkednie. bármelyik pillanatban megérezhetem a pengét a bordáim között. azután megrázta a fejét. hogy Mulder hallja a szavaimat. Hagyta. hogy most fordítja át a kést a jobb kezében. – Kassouli cserbenhagyta magát. hogy bíróság elé állítsam. de még így is kiáltoznom kellett. hogy végigkémleljem a déli látóhatárt. – Máris megtette. de a törött láb és a felfújt mentőmellény meggátolta a gyilkos döfésben. így előrezuhantam Mulder felé. nehogy Angelának is meggyűljön a baja a motorral. a homlokommal eltörtem az orrnyergét. Fanny. hogy a vízzel teli hajótest menthetetlenül elsüllyed. Megkapaszkodtam a korlátban. Bal karjával átkulcsolta a nyakamat. de csak annyit tudtam elérni. Igyekeztem visszanyerni az egyensúlyom. Bekötözött bal kezem lecsúszott a korlátról.Ki más? Tudnom kellett volna. én pedig bele akartam rúgni kést tartó kezébe. de még messze járt. Tengervíz örvénylett körülöttünk. Mulder késsel a kezében rontott rám. hogy elsüllyeszti. A dél-afrikai gyűlölködve meredt rám. Láthatóan teljes meggyőződéssel hitte. ahol mindent elmondhat Bannisterről meg az átvágott torkáról. – Kassouli nem hagyna cserben. ezért inkább vállalta a kockázatot és kivárta a felmentő sereget. amivel kapkodva átkötöttem sebesült kezemet. Mulder még most is nyöszörgött a fájdalomtól. Hazaviszem magát. Más hajót sehol sem láttam. amint én összeestem. magával rántja a motor és a fenéksúly tömege. – Lebuktam az újabb hullám elől. hogy Yassir Kassouli jelen kíván lenni a gyilkosságnál. semhogy átadhassam az igazságszolgáltatásnak. hogy elvegyem a kedvét a próbálkozástól. – Ha Kassouli itt találja – mordult fel Mulder –. aztán felhúztam magam. és az erőltetéstől újra összecsuklottam. amint a tenger mennydörgő robajjal csapott át a mellvéd felett. Egy pillanatig azt hittem. A Wildtrack felemelkedett. azután magam is felüvöltöttem. Mulder felsikoltott. hogy Kassouli vissza fog térni érte.

Kirántottam érzéketlenné vált ujjai közül. és addig haraptam. hogy egy napon elmondhassam a bíróságon is. inkább csak támaszt kerestem az elárasztott kormányállásban. A kavargó víz előterében egy pillanatra felém villant a penge. ezért tovább kellett küzdenie a szél és a tenger ellen. Nem éreztem szánalmat. kezemben ott szorongattam a pengét. Feltornásztam magam. – Rohadj meg! – A végén is elkeseredetten és csökönyösen védekezett. és a kormányállás sarkában. Ekkor megvetettem a bal lábamat a mellvéden. Előretapostam a lábammal. A viharvitorlából csak néhány foszlány maradt. Megpróbált megölni. Mulder felüvöltött és görcsösen összerándult. akár egy sebesült és végletekig kimerült vadállat. Rátettem a talpam Mulder törött lábára. Vért láttam az arcán. és minden erőmmel felfelé toltam magam. hogy elengedjem a fogaimmal. el fogja mondani. Felé rúgtam bal lábammal. én pedig kétségbeesetten húzódtam vissza. amíg enyhül kissé a fájdalom. kezemben még most is a kést szorongattam. nem akartam megrúgni. ő pedig hátrarántotta. Mulder feladta a küzdelmet. Próbálta elrántani a kezét. Angela felénk araszolt. a nagy kormánykerék mellett kerestem menedéket. de még mindig négyszáz méter választott el bennünket. amíg a torkomban meg nem éreztem a vér sós ízét. azután belemélyesztettem a fogaimat a hüvelykjébe.hemperedtem. és kényszerített. és láttam. nem tudott tisztességesen harcolni. és miközben jobbommal elkaptam Mulder csuklóját. Kimerülten és reményvesztetten zihált. és örömömet leltem benne. amiért ekkora fájdalmat okozok neki. ha nem gyengül el a végtelenségig. de most. hogy visszatartsam a lélegzetem. ahogyan megéreztem a törött csontok őrlődését az öklöm alatt. Eleresztettem a késtartó kezet. ahogyan a hullámok kettéválnak a Sycorax orra előtt. félholtan a kimerültségtől és szomjúságtól. A biztosítókötél a szemem elé tekeredett. Megütött a szabad kezével. . én pedig mindkét kezemmel utána kaptam. ezért most kiszedtem belőle az igazságot. Hatalmas ütést mértem rá. – És most – szólaltam meg –. amelynek erejét fokozta a hajó rángatózó mozgása. elfeledkezett még a késről is. azután megkísérelte nyakamra hurkolni a biztosítókötelet. azután a tenger elmosta ezt is. törött lába miatt. Magam felé rántottam a kést szorongató kezet. és teljes erőből lecsaptam az eltört combcsontra. mi történt. Sosem tudtam volna lefegyverezni. de én nem eresztettem. bal kezembe belevájt a kés éle.

Megdörzsöltem a lábam. – Bannister nem akart menni. akiben megbízott: a gyilkosával. de megcsúszott a létrán. megkérdeztem újra. A legénység már csak a katasztrófára és mentőhajóra ébredt fel. mondta el Mulder. miközben fenyegettem. Ezután már a teljes sötétben sodródtak. amit vállalt. A Wildtrack elektronikája meghalt. sebesülten és reszketve hallgattam Mulder történetét. miközben a roppant hullámok kíméletlenül ostromoltak bennünket. majd valamikor másnap Mulder elvágta Bannister torkát. Egy időre elaludt. és azt is bebizonyítottam. Ezután visszavonult. Korábban is megtette már ugyanezt. és tudta. az árboc meghajlik és eltörik. Én az utolsó hármat vettem észre. Most összekuporodva és átfagyva. milyen rettenet lett úrrá Bannisteren. hogy amint komolyabb terhelés éri. A legénységet kimentették. és hagyta. Mulder igyekezett követni a tankhajó fényeit. ám valamikor a sötétségben a Wildtrack hirtelen hátszelet kapott. és ezúttal. és elképzelhettem. hogy nem habozok kihasználni fájdalmát. hátramarad az egyetlen emberrel. és eltörte a lábát. gondoltam keserűen. A Kassouli-hajó fényárba burkolózva tűnt elő a semmiből. és Mulder hiába várakozott. amikor rám akarta terelni a gyanút. csak Bannister és ő maradt a fedélzeten. a tankhajó végképp elveszett. és úgy kellett kiszednem belőle. majd a sötétség beálltával kilőhette a vészjelző rakétákat. hogy kézzel indítsa be a motort. és éreztem. Bannister és Mulder eltakarította az árboc roncsait a fedélzetről. ám az alámerült hajótest már nem jelent meg a tankhajó radarján. láthattam . és ezzel teljesítette. Mulder mindent elmondott Kassouli bosszújáról. Mulder. elhozta a Wildtrackot erre a távoli helyre. ahogyan lassan visszatér az élet a hideg húsba. vagy a szélirányváltozástól kereszteződő hullámok átcsaptak felette. mindenesetre egy nyitott fedélzeti lejárón át víz ömlött a hajótestbe. Ekkor tört ki az orkán. amikor a mentőhajó a rádióban azonosította magát. Időnként. Milyen remek húzás. ahol két éjszakával ezelőtt.Amikor abbahagyta a sikoltozást. Ezt követően várni kezdett Kassoulira. híven gazdája parancsához. a sötétség leple alatt elvágott egy bal oldali tartókötelet. A mentőhajó szerepét a Kerak szupertanker vállalta el. Mulder előremászott. A történet csak lassan került napvilágra. Bannister úgy döntött. a motor köhécselni kezdett. ha felhúztam magam a korláthoz. azután a motorral nyugat felé tartottak. hogy a káosz eluralkodjon a hajón. majd leállt. csapást váltott.

elvesztette volna a tekintélyét. – Nem én voltam a fedélzeten. ő meg nem ért semmihez. elragadta a hangunkat. hogy lehámozzam a mentőmellényt a halott férfiról. A szél kísértetként jajveszékelt körülöttünk. Végigmértem az egész testében reszkető férfit. vagy éppenséggel Mulder. – Isten a tanúm rá – reszketett meg a félelemtől és hidegtől –. – Miért? – kiáltottam újra. ezért felemeltem a lábam. mint a felesége. – Bannister leváltott. és láttam. hogy nyomatékot adjak a kérdésnek. hogy még egyszer szembenézzek a halott szemekkel. Ha jobban belegondoltam. hogy azt mondjam. – Mert Bannister nem akarta! Lefizetett. nem ő! Ha bárki megtudta volna. előbb érkezzen ide a Sycorax. ember! Szerettük egymást. és fagyos vízfalat támasztott süllyedő hajónk köré. a felvágott torokkal. – Szerettem őt. ő és én! – Szerették egymást? – A szám is tátva maradt a csodálkozástól. . Azt hihette. hogy tapasztalt szakértőnek mutassa magát. – Miért? – követeltem a választ. egy olyan férfi büszkeségét. nem ő volt az éjszakai kapitány. hogy véget ért a kihallgatás. esküszöm! Nem tudom. hogy azért imádkoztam. Mulder a hitetlenkedés jeleként értékelte hallgatásomat. hiszen szerettem! – Még most sem szóltam. – Mintha büszkeséget véltem volna kihallani Mulder hangjából. – Mi történt Nadeznhával? – üvöltöttem rá Mulderre. mi történhetett. – Bannister tudott erről? – Sosem jött rá. mint hogy a Wildtrack elsüllyed. hogy a felesége vezette a hajót. – Nagyon is tudja! – Rátettem a talpam a törött végtagra. Én soha nem öltem meg Nadeznhát. és Mulder fenyegetőnek tartotta a csendet. hogy visszainteget.Angela fájdalmasan lassú közeledését. Szent isten. mi kormányoztuk a hajót. a hiúság mégis rávette arra. de nem vitt rá a lélek. – Nem tudom! – ordított fel kétségbeesetten. én őrködtem. Én és Nadeznha. Talán előre kellett volna mennem. – A vizsgálat során nem ezt mondta. bár Nadeznha Bannister szépsége és Mulder vadállatias külleme továbbra sem illett össze. Már csak annyit tehettem. gondoltam. Bannister feleannyit se konyított a vitorlázáshoz. a kirakójáték minden darabkája a helyére került. aki irigylésre méltó hódítást vitt végbe. ennek nagyon is van értelme. hogy megtudják. – Mulderre nagy hatást gyakorolt a fenyegetés. hogy semmi másban nem hazudtam. Egyszer odaintettem neki. – Nem akarta.

Minden erőmmel belekapaszkodtam a korlátba. Kassouli találta ki. az orrárboc alsó feszítőköteléről lecsorgó vizet egyenesen a szemünkbe hordta a szél. gondoltam. átkozott kavarodás csakis azért támadt. Sandman. – Mégis azt mondta Kassoulinak. . – Mr. Bedobtam a kést a vízbe. mert Kassouli félreértette Mulder állítását. csakis azért teszem. és egyszeriben nem láttam mást a kavargó víz felett. – Mulderből csak úgy áradt a szó. – Nem tudom. A háta mögött minden elkényeztetett kis kurvának elmondta. hogy a Wildtrack felágaskodik alattam. fogalmam sincs róla. tettem hozzá gondolatban. A Sycorax leszánkázott a hullámvölgybe. hány tengerész súghatott össze a háta mögött? Ha pedig Bannister tudott Nadeznháról és Mulderről. És most itt feküdt előttem. miközben éreztem. mégis elvezette Bannistert erre a helyre. ám a Sycorax sebesebben haladt. nem én! – De azért támogatta az ötletet. igaz? – Ki más tette volna? – Maga rohadék! – Ez az egész istenverte. törött lábbal egy süllyedő hajón. láttam. és amint a Sycorax egyenesen felénk tartott. Még a hajógerinc rézburkolatát is láttam. hogy kiadja Bannistert Kassoulinak. – Mulder nyöszörgő hangját alig lehetett hallani a tenger és a szél sziszegésétől.Szerencsétlen Bannister. A Wildtrack hajóteste lebukott a hullámmal. – Csak annyit mondtam neki. hogy ő ölte meg a lányát. hogy hazudtam a kihallgatás során. hogy a Sycorax közel. majd miután a víz visszavonult. csak a főárboc csúcsát. hogy Bannister gyűlölte Nadeznhát. Elmondtam neki. hogy ő ölte-e meg. akkor a büszkeség rávehette arra is. Pénzt fogadott el a hazugságáért. és ha megmentem valamiért. és még magasabbra szökött fel. – Térj ki! Térj ki! – kiáltoztam hiábavalóan. azután magas kereszthullám tolakodott közénk. – Mulder most már mindent megadott volna azért. hogy végezni akarjon mindkettőjükkel. amikor kijelentette. és felhúztam magam a szél alatti korláthoz. – Bannister ölte meg a feleségét? – emeltem fel a hangom. hogy Bannister megölte Nadeznhát. – Isten szent nevére. És ez a nyavalyás búr mindvégig tudatában volt. amint a Sycorax orra áttört a legközelebbi hullám taréján. igaz? – Elmondtam neki az igazat. túlságosan is közel került. Mr. amint újabb hullám csapott át a Wildtrack felett. hogy megbűnhődjön mindezért. Végzete hirtelen közelebb került. hogy higgyek neki. – Az a nő halálra rémítette! – De azt nem tudja. reszketve. hogy hazudott a kihallgatáson. majd még többet azért. A hajó fölénk tornyosult.

hogy hozzá vagyok kötve Mulderhez. mintsem láttam a két hajó összeütközését. amint a Sycorax orra belehasított a hajótestbe. Elkésett. de most kezdtek szétcsúszni. mindenütt vérző sebek borítottak. de megtette. megsüketített a szél bömbölése. és inkább csak hallottam. a lábamból csak felismerhetetlen húspép marad. átvetettem a bal lábamat. méghozzá a lehető legjobban. és hirtelen ott csüngtem a Sycorax orrának külső felén. amíg kioldottam a kötést a derekamon. az egymásnak őrlődő hajótestek csikorgó hangja.hirtelen Angelában is tudatosult a veszély. és hirtelen belém villant. Az örvénylő víztömeg azonnal maga alá temetett. és a felcsapó víz a főárboc felé sodort. amit mondtam neki. hogy még lássam a Sycorax törzsét. Lemásztam a kormányállásba. rávettem a lábamat. Ha pedig a biztosítókötél megfeszült. és a Sycorax korlátja alatt átnyúlva rákötöttem a legközelebbi kötélvillára. én épp csak megkapaszkodtam a Sycorax mellvédjén. de még annyi időm se maradt. amint a sebesült délafrikai kirepült a Wildtrack kormányállásából. amint a két hajó hatalmas csattanással egymásnak ütközött. azután előrelendültem. Zokogtam a fájdalomtól és hidegtől. Angela félrelökte a kormányt. hogy kitérjen. miközben én a feszes kötél segítségével felhúztam magam a fedélzetre. hogy ráhurkoljam a kötelet egy kötélerősítő szarvra. A Sycorax besiklott egy hullámvölgybe. Bal lábam felfelé tolt. ugyanakkor fogalma sincs róla. Túlságosan hátra helyeztem az ütközőpárnákat. amelyről a tengervíz rég lemosta a hevenyészett kötést. Sikerült ráhurkolnom egyszer. Szorosan megmarkoltam a kötelet. és elkaptam a Sycorax korlátját. A fájdalom teljesen elborított. Odakiáltottam Angelának. Vettem egy mély lélegzetet. Ha a két hajótest közé esek. . mint hogy jobb kézzel megragadtam a biztosítókötelet. én zuhanok bele a tengerbe. hogy tartson meg. azután a kötél megfeszült. hogy lélegzethez jussak. Átkulcsoltam a karommal a korlátot. de a szél messzire sodorta a hangomat. kétszer. hogy lassítson le. Végre biztonságban voltam. és meghallottam Mulder fájdalmas kiáltását. Ellöktem magam a Wildtrack mellvédjétől. ahol a kötél újra ráfeszült a derekamra. a tenger féktelen tombolása. így nem tehettem mást. Vér csöpögött a bal kezemből. Angela szeme kikerekedett a rémülettől. és tudtam. Felküzdöttem magam. A kést már eldobtam. Fuldokoltam a víztől. hogy fel fogja gyorsítani a hajót. A hurkok eddig kitartottak. azután letérdeltem. – Nick! – hallottam Angela sikolyát. hogy képtelen lenne még egyszer nekifutni a mentésnek. nem Mulder – ő tekintélyes testsúlyával feküdt a vízzel elárasztott kormányállásban.

de az erőm végén jártam. – Tony az? – Angela is segített a munkában. Elvonszoltuk a mellvédig. Ráhurkoltam a kötelet egy villára. megrettent a pengétől. Leoldoztam a biztosítókötelet a szarvról és a villáról. aki előbb döbbenettel. azután elkezdtem felhúzni a tehetetlenül vergődő testet. azután visszatértem a kormányállásba. – Nem tudtam tapintatosabban közölni. hogy egy tekercsre való kötelet vegyek elő a kormányállás rekeszéből. üresbe lökte a gyorsítókart. de legalább megtartott. – Mulder. Bekötöttem magam. azután páni félelemmel nyugtázta Angela jelenlétét. kioldottam a csomót. azután megkerestem a kötélvágót a . A szél felsikoltott. A Sycorax hánykolódott. és Mulder kötele kezdett ellazulni. és vágja fel a mellényt. de miután látta. nem bírtunk Mulder testsúlyával és az átázott öltözék tömegével. – Tartson ki! – kiáltottam oda neki. – Hol van Tony? – Meghalt. képtelenek voltunk átvonszolni a dél-afrikai testét a korláton. és ráhurkoltam Mulder kötelét a legközelebbi csigahengerre. de ott menthetetlenül beragadt. vagy inkább én sikoltottam a testemet marcangoló kíntól. A csomó merő vér lett. ezért megkértem Angelát. hogy az nem jelent számára fenyegetést. akit magunk után vontattunk. bukdácsolt és fetrengett a hullámok között. mire sikerült szorosra kötnöm. de hiába küzdöttünk. Mulder. Angela előredöfött.– Teljes átfordulás jobbra! Motort üresbe! Angela elfordult és meglátta az alakot. a felfújt mentőmellény vet gátat az erőfeszítéseinknek. hogy szerezzen egy kést. Úgy mozogtam. amíg a mellény le nem eresztett. Először azt hittem. Bólintott és megmarkolta a korlát tartóját. Újra előrementem. A Sycorax oldalt bukott. és Mulder megpróbálta felhúzni magát. azután áthajoltam a korláton. Felrántottam a kötelet a fedélzetre. – Húzd meg! – kiáltottam. Mulder túlságosan nehéz volt számunkra. hogy a tomboló vihar közepette hogyan tudnám bármivel is enyhíteni a csapást. Jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. – Az ott Tony? – Jobbra a kormányrudat! Üresbe a motort! – A tenger megtört és forrongott Mulder körül. Egyszavas válaszokat adtam. és hozzákapcsoltam a kötelet Mulder biztosítóköteléhez. Angela átlökte a kormányrudat. és nem tudtam. mint mi. de hiába. akár egy horrorfilm zombija. ezúttal azért. és addig szabdalta a szívós anyagot. engedelmesen közelebb húzódott. ő is legalább annyira legyengült. parancsokat motyogtam magamban.

a Kerak nem öklelt fel bennünket. Így három hurok még rajta maradt. hogy belefojt a sodoráramába. – Nick! – sikoltotta újra Angela. és én ösztönösen balra kaptam a kormányt. Páni rémület keveredett a jéghideg borzongással. A nagy hajó teljes sebességgel száguldott felénk. Rakomány nélkül utazott. Miután átvágtam a korlátot. mint hogy tehetetlen dühvel üvöltöttem a fehér hajóorr felé. Eszembe jutott Mulder fenyegetése – hogy Kassouli elsüllyeszt bennünket –. óriási súlya pedig centiről centire lerángatta a kötelet a villa szarvairól. amelynek kéményére a Kassouli vállalatcsoport jelképét. Nem ezt akartam. Óriási tankhajó orrát. a biztosítókötél azonban síkos szintetikus szálakból készült. és nem tehettem mást. vagy csak a Sycorax reagált olyan fürgén az irányváltásra. Vagy talán a sors kegyelméből még azelőtt meghalt. hogy megteszem. mégis megöltem őt. de biztosan lecsúszott a villáról. Azt hittem. végül el is engedte a korlátot tartó rudat. de a sikolyt egészen más váltotta ki. az égből lecsapó vércsét festették. amely csomók nélkül lassan. bár így is azzal fenyegetett. és ő minden rántással messzebb került a biztonságtól. hogy a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Akárhogy is történt. azután élesen átfordítottam a kormányt és előrelöktem a gyorsítókart. A Kerak volt az. és ezzel Mulder halálát okoztam. hogy könnyebben felhúzhassuk Muldert a fedélzetre. és a szürkésfehér ködből egy hajó roppant orrát láttam előbukkanni. – Kapaszkodjon! – kiáltottam Mulderre.rekeszben. és éppen a biztosítókötelet lazítottam. amely túlságosan valóságosnak tűnt abban a pillanatban. akár egy bosszúálló leviatán. gumós orrú tengeri szörnyét. akkor a hullámok talán felsegítik Muldert a fedélzetre. Fekete. Ha elvágom vele a korlátot. míg a fehér orr faltörő kosként irányult egyenesen a Sycorax felé. hogy oldalt kaptam a kormányt. még csak nem is tudtam. meglazítottam a két hurkot a villára csavart biztosítókötélen. Azért tettem. A tankhajó roppant bestiaként hasította a hullámokat. A gyorsulás folytán Mulder egyre nehezebben tartotta. . A Kerak bizonyára észrevett bennünket. – Nick! Nick! – Angela hangja eltelt páni rémülettel. Mulderrel történt valami. láttatni engedte vörös festését. meredek oldalú. amikor Angela hirtelen felsikoltott. Elvágtam a drótokat. Megfordultam. de a Kerak váratlan fenyegetése miatt ott kellett hagynom a kötélvillát. Elfordultam. hogy a hajónk orra találkozzék elsőként a tankhajó által felélesztett hullámmal. mert elfordulni látszott.

sajnáltam a férjét. ami leginkább tengeri fekete lyukra emlékeztetett.Amint balra fordultam. hogy sokkos állapotba került. Életem végéig kísérteni fog ez . Azután a Kerak csíkosra festett. Sajnáltam őt. amit én először mentőövnek hittem. Belehasítottunk a vízbe. és Mulder feltartóztathatatlanul besodródott a hajó alá. én pedig kapkodva letekertem a biztosítókötél maradékát és felgyorsítottam. és hajított a Sycorax felé valamit. még azt az embert is. a szél alákapott. azután a Sycorax kitartóan újra emelkedni kezdett. egy hullám megemelte a tatunkat. Virágok egy halott leány emlékére. Hasztalan szitkokkal búcsúztam a távolodó tankhajótól. Bizonyosan meghalt. – Meghalt – feleltem. de a vér már szétáradt a farvizünkben. Egyetlen alak állt csak a híd fedetlen. Mulder koponyáját is elkapta a hajócsavar. amint a hajó orrának nekicsapódtak az első hullámok. és én rádöbbentem. Angela megtántorodott. felismerhetetlenségig szétszabdalt teste is. – Az orr belemerült abba. előrenyúló részén. újra teljes sebességre kapcsoltam. – Mulder! Tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről. hegyfoknyi hajóteste elrobajlott mellettünk. – Az én hibám. mert én nem figyeltem eléggé. – És Tony? – Sajnálom. Élesen oldalt fordultam a Sycoraxszal. és a koszorúról vörös virágok szakadtak le. és eltakarta előlünk a keleti égboltot. majd visszahúztam a kart. fehéren tajtékzó hullámok támadtak. A sebesen pörgő lapátok felszínre hozták a vért. ekkor azonnal üresbe tettem a motort. hogy sajnálom. hogy elhagyjuk a tetemet. ahol Muldernek lennie kellett volna. A karika megpördült a levegőben. így Angelának ne kelljen látnia a borzalmat. hogy azt hittem. és a vitorlarúd olyan erővel rázkódott meg. mi egyebet mondhatnék azon kívül. amikor váratlanul görcsös rángás futott végig a Sycorax gerincén. – Ki halt meg? – kérdezte Angela. – Mi történt? – Angela az átvágott korlátra meredt. amint elérte a tengert. Erről csupán akkor szereztem tudomást. kettépattant az árbocunk. – Nem tudtam. A magasság és távolság miatt eltörpült arcok felénk meredtek a hajóhíd ablakai mögül. A tankhajó nyomában viharos erejű. felágaskodtunk és visszazuhantunk. A második hullám megint felkapott bennünket. a víztömeg hatalmas robajjal vágódott a hajótörzsnek. akinek azért kellett meghalnia. majd kiemelkedett Mulder megtépázott. amint belezuhantunk a hullámvölgybe.

Odaveszett egy emberi élet. – Nem láttam senkit a Wildtrack fedélzetén. A hangszóróból újra felhangzott a hívás. amikor a rádió sercegve életre kelt. Irányt változtattam. – Mulderé. Egy hullám megtört az orrunkon. – Kerak kereskedelmi hajó hívja a Sycorax jachtot. – Mi történt? Vége. – Itt a Sycorax – feleltem. Túl fáradt. – Jártam a fedélzeten – erősítettem meg –. és senkit sem találtam életben. – Baleset történt – tettem hozzá. A Kerak eltűnt a ködben. gondoltam. bármelyik pillanatban megfordulhatnak és visszatérhetnek. csak. és a Sycorax körül lecsillapodott a hullámverés. Bannister meghalt. hogy az udvariassági formulákkal bajlódjak. vége. miközben magam felé húztam a mikrofont. – Kihallottam a hitetlenkedést Kassouli hangjából. Újabb szörnyű álommal lettem gazdagabb a másik mellett. Átadtam Angelának a kormányrudat. amelyben az argentin katona kétségbeesetten kiáltott az anyja után. akit a hajója után vonszolt. hogy kedvezőbb szögben találkozzunk a hullámokkal. Kassouli fémes hangja újabb hosszú szünet után hangzott fel. Angela áthatóan figyelt. – Járt a fedélzeten? Vége. hogy nem nyomtam meg a gombot. – Sandman kapitány? – hallottam Yassir Kassouli hangját. Viki rám fújt a térképasztalról. – Felemeltem a fejem. – Ki más? – csattantam fel. hogy minden szavamat hallja. azután belöktem a kabin lejáratát. mert én meglazítottam. Elég közel jutott. én pedig mormoltam néhány megnyugtatónak szánt szót. kapitány? Vége. A rádióból statikus zaj tört elő. . Senkit. és odahajoltam a készülékhez. – Mulder meghalt – válaszoltam.a biztosítókötél. – Miért nem tűnnek már innét a pokolba? – Kár. Rövid szünet állt be. ahogyan Mulder is. hogy megkeressem a Kerak-ot. – Kassouli láthatóan nem elégedett meg a válasszal. de a hajó még nem bukkant elő a széltől felkorbácsolt vízpermet függönye mögül. – Jártam a Wildtrack fedélzetén – erősítettem meg. A radaron figyelnek. Most azonban lenyomtam. Megpróbáltam megmenteni. és attól féltem. és a sós víz az arcomba csapott. – Egyszerűen meghalt. de nem sikerült. így egy szavamat se hallhatták. hogy lásson bárkit is odaát? Vége. én pedig próbáltam nem gondolni arra. miközben a szuronyom átjárta a zsigereit. túl elgyötört és túl dühös voltam ahhoz. – Kié az a tetem.

hogy készítsen egy adag erőlevest. Ezért haboztam. a roppant leviatán visszatérhetett volna. Újra lenyomtam a gombot. azután takaróba bugyolált. Immár minden . meg akartam vádolni a gyilkossággal Kassoulit. azután lesegített a kabinba. egyszer és mindenkorra. – Mondd el az igazat. el akartam mondani neki. Néhány percig az északi irányt kémleltem. Kassouli. – És baleset történt? – Nyilvánvalóan minden szavamat hallotta. túl sok indulat szabadult el. de nem történt semmi. Szabad folyást akartam engedni indulatomnak. kezdtem el tűnődni az indokaimon. Rögzítette a kormányrudat. de a kép. a kavargó óceánon. míg Angela elintézte a tatvitorlát. Kassouli ügyet sem vetett a tagadásomra. Elnémult. milyen célt szolgálhatna még ezek után az igazság. hogy szerintem a lányát senki sem gyilkolta meg. – Hall engem. – Hirtelen megborzongtam. mind a hárman.– És Bannister halála? Vége. szakadozott tengerészkabátot. Túl sok vér ömlött. Sycorax? Vége. a rádió már csak sziszegett. mi sül ki belőle. Ha elmondom Angelának az igazat. és olyan szorosan ölelt magához. Haboztam. majd felhúztam a megkurtított fővitorlát. könyörgöm. merev. a tenger és a haldokló vihar nyomában járó kongó üresség. Nick. – Mind a hárman balesetben haltak meg. és nekem esélyem nyílt lezárni az ügyet. – Bannister halálát baleset okozta – hazudtam. Talán egyszerűen csak életben akartam maradni. ahol. lehámozta rólam a nedves. csak a szél. – Angela átható tekintettel meredt rám. Angela összeszedte magát annyira. hogy gyufaszálakra zúzza szét hajómat. Kassouli sikert aratott. Remegtem a hidegtől és a kimerültségtől. mégsem értettem. – Tony már halott volt? – kérdezte végül. nem tudhatom. Hosszú pillanatra lehunytam a szemem. A bosszú mindig bosszút szül. ahogy a vér felbugyogott a Sycorax tatja alól. és csak miután megtettem. az igazság egyáltalán nem tűnt helyénvalónak. A Kerak elhajózott. a lánya lelke immár szabadon szárnyalhat. Nem maradt utána más. segített elűzni Bannister holttestének emlékét. gondoltam. ám valahogy ott. – Halott volt. – Baleset történt. levontam a ronggyá szakadt viharvitorlát. mielőtt még bekötöztem volna a kézsebemet. és véget akartam vetni az egésznek. Vége! Leállítottam a motort. visszaemlékeztem a felhasított torokra. hogy a szeretett gyermeke. hiszen ha akkor megvádolom Kassoulit a gyilkossággal. ez a tökéletes amerikai álom egy faragatlan búrt választott a szeretőjének. mintha átadhatta volna nekem a teste melegét.

és nincs nagyobb áldás. – Menet közben találtam ki a történetet. – Istenem. Kigúnyolhatta volna. talán nem tudta volna megállni. én bólintottam. Vége. A hang nem árulkodott meglepetésről. a Wildtrack roncsa veszélyt jelent a többi hajó számára. a végén kihűlt a teste. – A hajótest élesen oldalt dőlt. érveltem magamban. Angela vette fel a mikrofont: – Kerak. Érvelésem valamire mindenképpen megfelelt: sikerült magam előtt igazolnom a hazugságot. – Nick! – Irányt kell váltanom a St. – Senki élő – felelte kurtán. Angela felém fordult. – Mi történt Tonyval. vajon visszatér-e a tengeri monstrum. Nem hinném. Itt a Kerak kereskedelmi hajó. de Angela nem engedett. Azt hiszem. Próbáltam felkelni. még a rendőrségre is elmehetett volna. hogy Mulder mindent megtett volna azért. hogy megmentse az életét. rázta a hajótestet. Megerősítik. hogy senki sincs a fedélzeten? Vége. – Láttam a holttestet. – Megborzongtam. Egyikünk se szólt. Vége. de mindketten azon tűnődtünk. amiért egy nő válaszolt a hívásra. John felé. Sycorax. milyen jól esne most egy fürdő. Ha elmondom neki az igazat. amiért a lánya ilyen szeretőt választott magának. ő pedig újra lenyomta a gombot. Angela visszaült a másik fekhelyre. Szinte tapintani lehetett Kassouli fenyegető jelenlétét. és végigfuttatta az ujjait összetapadt hajfürtjein. Olyan átkozott hideg van odakint. – Köszönöm. Jobb volt így. A rádió fémes sercegése megriasztott mindkettőnket. nincs szüksége arra. hogy Yassir Kassouli gyűlölködése kísértse. – Sycorax jacht. A hideg miatt történt. Akárhogyan is folytatja az életét. hogy ne vegyen elégtételt Kassoulin. – Úgy véljük. Vége. sikerült meggyőznöm Angelát. – Lehunytam a szemem. – Baleset volt. Tony beverte a fejét. Hátratoltam a kabintetőt. amiért akaratlanul is tanúi lettünk egy gazdag ember . Angela csatlakozott hozzám. Nick? – könyörgött Angela. – Mulder beszélt erről? – kérdezte Angela gyanakodva. hogy agyontiporjon bennünket. de akkor is baleset volt. Elveszítette az eszméletét. és kimásztam a fedélzetre. hogy bevádolja. itt a Sycorax. A tenger zavartalanul ostromolta a palánkokat. Azt hiszem. – Nem ismertem meg az amerikai akcentussal beszélő férfi hangját. – Mulder eltörte a lábát.véget ért. mint a tudatlanság.

Angela ekkor fakadt sírva.haragjának. azután összetörten és megadóan süllyedt le oda. ahogy a tankhajó beleveszik az óceán végtelen szürkeségébe. A Wildtrack kiszabadult a tanker orrának fogságából. minél távolabb attól a jeltelen helytől. Visszatért. ám semerre sem láttam a háborgó vizeken. mintha csak imádkozna. Azután a Kerak elérte a tehetetlenül sodródó hajótestet. csak néztem. ahol a halottak néma csendben nyugszanak. az elválás felé. hogy beérné egy tengereken sodródó kis hajóval. és alakok mozogtak a hatalmas hajó puha kényelmében. Két percig vártunk. és minden erejével a félig elsüllyedt jachtra rontott. Nem szóltam. amint az álmai alámerülnek a kétezer ölnyi mélységbe. A híd ablakai egy gépszörny gonosz tekintetét idézték. annak biztos jeleként. Egy másodpercig a jacht fényes. Most már tudtam. és most látnia kellett. – Nick? – Minden rendben lesz – bólintottam. ezért nyugat felé irányítottam a Sycorax orrárbocát. A Kerak megfordult és eljött értünk. Bólintottam. Sosem gondoltam Angeláról. hogy feleségül menjen hozzá. ahogyan a Wildtrack fennakad a Kerak orrán. kék csíkos törzse felágaskodott. De nem a Sycorax felé tartott. hogy a tankhajó teljes sebességgel halad. Virágokat tűzött a hajába a jóvágású tévésztár kedvéért. Kerestem a Wildtracket. míg a só fel nem oldja a csontjaikat is. – Tony még a fedélzeten van? Megfogtam a kezét: – Igen. – Tudom. hogy bevégezze a piszkos munkát. Láttam. hogy haza akar majd térni. csak néma csend. A Kerak zavartalanul haladt tovább. mégis mertem reménykedni. Angela arca nem árulkodott érzelemről. Johnon? – kérdezte Angela cérnavékony hangon. Fények világítottak az ablakok mögött. ahogyan a gumószerű orr jókora hullámokat támaszt. – Jesszusom! – sóhajtott fel Angela. ahol nincsenek viharok és fények. és már nem tűnt többnek egy jó adag összesodródott uszadékfánál. Csak miután eltűnt. – Van repülőtér St. Szerette annyira Bannistert. hogy a százezer tonna akár csak megrezdült volna az ütközéstől. hogy azután . Láttam. azután hatalmas árnyék jelent meg a szürke északon. A tankhajó mégis jól látta. apró játékhajóként csapódott a kíméletlen acélfalnak. Nem hinném. akkor mertünk megszólalni. ahol Nadeznha Bannister csontjai is nyugodtak. Nyugat és Kanada felé.

amíg csak a haldokló nap évmilliók múltán ki nem szárítja a tengerek medrét. néma csendben. Ő legalább megtalálta az otthonát. míg mi továbbvitorláztunk előre.együtt áramoljanak magával az óceánnal. A Sycorax belehasított orrával a hullámokba. .

Szerettem Új-Fundlandot. ahol a tisztes emberek még hisznek a tisztes munka erényében. A hivatalos nyomozás a modern versenyek felfokozott elvárásait tette felelőssé Bannister és Mulder haláláért. A hajó végre készen állt. Nem említették sem Kassouli nevét. Addig vitorláztunk. Találtam munkát. Ő maradt az egyetlen társam. és rögzítettem a kitámasztórudak alá. Kora tavasszal északnak indultam a Sycoraxon. és megkérdezte.Epilógus Kemény telünk volt. Viki megnőtt. csak kipróbálni a motort és az új vitorlát. lélekig hatoló hideg. Patkány ólálkodott fel a fedélzetre. hogy a Sycorax komótosan megálljon. és beszereztem egy új viharvitorlát. és elég soká élt ahhoz. Viki. Angela úgy vélte. hogy keservesen megbánja merészségét. inkább ott parádézott a befagyott vízleeresztőben. hajlandó lennék-e visszatérni Angliába. Az egyik rézlemez leszakadt ugyan. és újjáépítettem az egészet. a rólam szóló filmet talán megvághatnák ötvenperces műsorrá. Kijavítottam a korlátot. Darabokra szedtem a motort. amelyet a bal oldali fekhely fölé. igaz illegálisan. hogy jelen lett volna a Wildtrack végénél. sem azt. azon ritka helyek egyikét. Mégis. Tucatszor is elolvastam Angela levelét. amíg az ég tündöklővé nem fényesedett a jégmezőkről visszaverődő nap fényétől. A Sycorax sérülések nélkül vészelte át a Wildtrackkal való összeütközést. Fagyok. A vitorla elvitte maradék megtakarított pénzemet is. Északnyugat felől heves szél érkezett. peckesen felemelt farokkal. nem egy újabb kalandra. a színpompás égbolt alatt visszafordítottam a tarcsvitorlát. ő és Angela fényképe. A döntés szerint mindkét haláleset a véletlen számlájára volt írható. köd. aki végre átesett a vérkeresztségen. Hulladék fémből hegesztettem magamnak radarvisszaverő ernyőt. de apály idején alig néhány perces munkával pótolni tudtam a hiányt. egy hajóműhelyben. ekkor olvastam utoljára. és meglazítottam a fővitorlát. míg saját. a rekeszfalra csavaroztam. Persze nemcsak a . hogy felvehessék a zárójelenetet. a lehető legjobb helyen töltöttem ezt az időszakot. unottan hárította el magától a gratulációmat. és nem messze az úszó jég határától. bár Vikinek és nekem így sem kellett éheznünk. közjegyzővel is hitelesített beadványomra alig vetettek egy futó pillantást.

Semmi sem szólt éppen Új-Zéland mellett. barátságért és biztonságért. hogy elcseréljem a kitüntetést a kényelemért. akárcsak az újjáépített motor. Erős kísértést éreztem. Magányosan. míg Viki vidáman dorombolt Angela levelének zizegő lapjain. írta. és ne uralkodhasson felettem senki. hová menjünk legközelebb? . amit most befoghattam a szeksztánsomba. az éjszakát nem zavarták meg a fények. Kiengedtem az orrvitorlát. jobbára megbízhatóan működött. hogy megérkeztünk – mondtam Vikinek –. és a Sycorax belefúrta orrát a hullámok közé. Felvettem a cicust. Itt nem kísértettek rémálmok. Kérlek. Így hát itt maradtam. akik a tévé műsorait és a pénzt csinálják. ha hazamegyek. mégsem tettem meg. aligha illettem volna azok világába. hogy sokat segíthetnék neki. a tengeren megőrizhettem a tisztességem. Nick. gyere haza. Számkivetettnek éreztem magam. nem kívántam senki vesztét. ami azt illeti.zárójelenet miatt szerette volna. megvakargattam az állát. Nem versengtem senkivel. éppúgy lehetett volna Utópia vagy Meseország is. nem éreztem féltékenységet. és tudta. most is ez a csillag hívogatott. Azt viszont megfogadtam. egyedül az számított. és a lábam. Odahaza csupa ragyogó. és előrelendült. és találtam egy csillagot. – Most. Itt. Egy évvel ezelőtt kitekintettem a kórház ablakából. hogy megmaradhassak a hajóm kormányánál. hogy elhajózom Új-Zélandra. Átvette Bannister produkciós cégét. és elnéztem a tündöklő jégtükör felett izzó égboltot. Odahaza a világot Kassouli és a hozzá hasonlók irányították. gyakorlatias elmével kellett volna versengenem. miközben a Sycorax szelet fogott. tengeri macskám társaságában is boldog voltam. hogy hazatérjek. Ott ültem a fagyos hidegben.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful