Vad vizek hajósa

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján történt: Bernard Cornwell: Wildtrack Penguin Group, 1988 27 Wrights Lane, London, W8 5TZ, Anglia Copyright © Rifleman Productions LTD, 1998 Hungarian translation © Babits Péter Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2006 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő u. 1. Telefon: (72) 777-000 E-mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Keresnyei Klára A kiadvány magyar változatát Bocz József tördelte A borítót Szakos Roland tervezte A nyomtatás és kötészeti munkák a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Rt. munkája Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Megjelent 24,09 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 369 761 1

A Wildtracket David Watt emlékének ajánlom

Prológus
Azt mondták, soha többé nem fogok járni. Azt mondták, kerekes székben fogok ülni, míg be nem tesznek a koporsóba, és rám nem szegezik a fedelet. Olyan szakmát kellene tanulnom, mondták, amelyet egy rokkant is el tud végezni, mondjuk a számítógép előtt ülve. Majd egy egész, átkozott éven keresztül dolgoztak rajtam. Fémrudat csavaroztak a jobb combomba, és megfoltozták a bőröm ott, ahol a combom és fenekem összeégett. A legdurvább hentes módszereket és mikrosebészeti eljárásokat egyaránt alkalmazták a gerincemen, amikor elértek némi eredményt – például képes voltam mozgatni a bal lábam ujjait –, felnyitottak megint, hogy még tovább gyötörjenek. Mindez hónapokat vett igénybe, és továbbra sem tudtam járni. Hozzá kell szoknia, azt mondták, mert már soha többé nem fog járni. Soha többé nem fog vitorlázni. Lebénultak a végtagjai, Nick, úgyhogy elbúcsúzhat mindettől. Mondtam nekik, hogy rohadjanak meg. – Ez nem hozzáállás, Nick! – közölte Maitland doktor feddő hangon. – Fogja fel, hogy ez még nem a világvége. Épp ellenkezőlég! – Beletúrt a vitorlásmagazinokba, amelyek halomban hevertek a betegágyam mellett. – A hajókázásról sem kell lemondania. Tavasszal már vitorlázhat is! Most először kecsegtetett reménnyel, és én kapva kaptam az alkalmon. – Tényleg? – Hát persze, kedves Nick. Van egy motoros jacht Solentben, amit kimondottan ilyen esetekre készítettek fel. Lelkesedésem alábbhagyott: – Ilyen esetekre? – Rámpák a tolókocsiknak, szakképzett személyzet a fedélzeten. – Maitland mindig tárgyilagos hangon beszélt ezekről dolgokról, mintha a világon mindenki kerekes székkel közlekedne és fémrudakkal vakartatná a hólyagját. – Talán még a sajtót is odaengedné? – tette hozzá reménykedő hangon. – Mindenki arra vár, hogy interjút adjon. – Mondja meg nekik, hogy menjenek a pokolba! Nem kell sajtó. Ez a szabály, emlékszik? Egyetlen francos riportert se akarok látni. – Hát, akkor nincs sajtó. – Maitland alig tudta leplezni csalódottságát. Mindent megadott volna, hogy egy kis hírverést csapjon a végtagbénulásosok Mekkájának. – Talán még én is elkísérem. Vagy egy éve nem vitorláztam.

– Menjen csak egyedül – utasítottam el mogorván. – Ez nem hozzáállás, Nick. – Megigazította a tökéletesen elrendezett függönyt. Behunytam a szemem. – A saját lábamon fogok kisétálni erről az átkozott helyről. – Ettől még tavasszal elmehet egy kicsit hajókázni, nem igaz? – Maitland, akárcsak a kezelőszemélyzet többi tagja, magas szinten űzte azt a tárgyalási stílust, amelynek egyetlen célja az volt, hogy kicsikarja belőlünk a helyzet elfogadását. Ha akár csak egyszer is elismertük, hogy sorsunk megpecsételődött, félig már megnyerték a csatát. – Nem igaz? – kérdezte újra. Kinyitottam a szemem. – Amikor legutóbb hajókáztam, doki, egy barátom tizenkét méteres hajójával jöttem vissza Izlandról. A Feröer-szigeteknél viharba kerültünk, és a sudárkeresztrúd felett minden árbocot elvesztettünk. Összeszedtünk minden menthetőt, megkötöztük a maradék árbocfát, és öt nappal később befutottunk North Uistba. Ezt nevezem én hajókázásnak, doki. – Azt már nem tettem hozzá, hogy a haverom eltörte a karját, amikor a hajó a hirtelen hátszéltől felfutott, s hogy mindez a legsötétebb éjszakában történt. Csak az számított, hogy kifogtunk azon a nyavalyás északi-tengeri orkánon, és biztonságban hazavittük a hajót. Maitland türelmesen végighallgatott. – De ez még azelőtt volt, ugye, Nick? – Nincs olyan isten, doki, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek a maga tolószékében, és nézzem, ahogyan a vitorlások nélkülem indulnak útnak. – Tudtam, mennyire faragatlannak és hálátlannak mutatkozom, de nem érdekelt. Lábra kellett állnom. – Ha ragaszkodik hozzá, Nick, ha ragaszkodik hozzá. – Maitland hanghordozásával jelezte, hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Odalépett az ajtóhoz, aztán megállt, hogy még egyszer visszatekintsen. – Nincs is televíziója! – Utálom azt a francos zajládát! – Szerintünk nagyon is hatékony terápiás eszköz, Nick. – Nincs szükségem a rohadt terápiájukra. Csak adjanak egy pár cipőt! – Tényleg nem akar televíziót? – hitetlenkedett Maitland. – Nem akarok televíziót. Még aznap délután átküldték az új pszichiátert, hogy vizsgáljon meg.

– Hello, Mr. Sandman – köszöntött a nő vidáman. – Dr. Janet Plant vagyok. Nemrég kerültem ide, a pszichiátriai osztályra. Kedves hangja volt, bár őt magát nem láthattam, lévén háttal feküdtem az ajtónak. – Maga az új agyzsugorító? – Pszichiáter vagyok – finomított a besoroláson. – Mivel foglalkozik éppen? Jobb kezemmel az ágy rácsába kapaszkodtam, és próbáltam letenni a jobb lábam a padlóra. – Tanulok járni. – Nincs itt fizikoterápiás osztály? – Ők csak arra tudnak megtanítani, hogyan kell tolókocsiban vizelni. Azt ígérik, ha jó fiú leszek, tavasszal megmutatnak valami újabb kunsztot is. – Összerezzentem az éles fájdalomtól. Ha csak egy kicsit is megterheltem a lábam, máris úgy éreztem, mintha húskampókkal szaggatnák a hátam. Ez a pszichiáter valószínűleg azt mondaná, hogy mazochista vagyok, amiért még nagyobb terhelésnek teszem ki a lábam, amint a fájdalom jelentkezik. Istenem, mennyire legyengültem! A jobb lábam megállíthatatlanul remegett. Az idegek alighanem súlyosan károsodtak, ám azt is felfedeztem, hogy ha a kezemmel beállítom a térdemet, akkor az úgy is marad. Ezzel a módszerrel most is sikerült kiegyenesítenem a lábamat, majd lassan eltoltam magam az ágytól. Még ekkor sem engedtem el a rácsot. A bal lábam felvette a súly egy részét, és a fájdalom folyékony tűzként áradt végig az inaimban. Nem volt sem egyensúlyérzékem, sem erőm, mégis addig toltam el magamtól az ágyat, amíg félig összegörnyedve meg nem álltam, miközben az ujjperceim is belefehéredtek, úgy markoltam a rácsot. Nem kaptam levegőt, méghozzá a szó szoros értelmében. A kín olyan elevenen mart belém, hogy a testem még azt is elfeledte, hogyan kell lélegezni. A fájdalom fokozatosan szétáradt a mellkasomban, felkúszott a nyakamon, belobbant a koponyámba. Háttal visszazuhantam az ágyra. A fájdalom kezdett alábbhagyni, amint a levegő eljutott a tüdőmbe, de továbbra is összeszorítottam a szemhéjam, nehogy kibuggyanjanak belőlem a könnyek. – Először azt kell megtanulnom – próbáltam elővenni közönyös hanghordozásomat –, hogyan kell felegyenesedni. Azután hogyan kell egyik lábamat a másik elé tenni. A többi már jön magától. – Bárcsak meg se szólaltam volna; a szavak úgy törtek fel belőlem, akár a zokogás. Hallottam, hogy Plant doktor közelebb húz egy széket, és leül. Magamban nyugtáztam, hogy meg sem próbál segíteni, ez a szokványos kórházi gyakorlat

a testvérem egy strici. – Nagy óvatlanságra vall. amelyet jól láthatóan kijelöltek a szülői felelősségvállalásról készült klinikai tanulmányok póznáival és bójáival. Nem kellett volna nekivágnom a csatornának. hogyan nyerte meg császári fenséged az austerlitzi csatát. de azt gondoltam. hogy az agyamban turkáljon. hogy hozzámehessen egy parlamenti képviselőhöz. és az egészségbiztosító magára vállalta. hogy életvidám nyomorékot farag belőlem. Mégsem emiatt vagyok ebben az ágyban. csak újabb kirakójáték. Márpedig ehhez nincs szükség arra. – Tényleg szíjat hasított volna? – kérdezte. – Beszéljen a hajójáról – kezdte formális és tárgyilagos hangnemben. – A mennyezetre meredtem. Nem szerette az erőszakot. rövid hajú. a nővérem még rosszabb. – Éjszaka volt – védekeztem –. – Itchenorban. hogy tisztában legyünk új korlátainkkal.része volt. az öregem szíjat hasít a hátamból. hogy jelezze. a feleségem pedig elhagyott. hogy a jelzéseket se láttam. Kudarcot kell vallanunk. immár olyan területen járunk. és olyan hóviharba kerültünk. amelyet akkor használna. Kinyitottam a szemem. anyáskodó forma nőt láttam magam előtt. de a szemem még lehunyva tartottam. Tizenöt lehettem. Elmosolyodtam: – Egyszer zátonyra futottam a Keleti-foknál. Pedig sokszor rászolgáltam. Elmosolyodott. mit gondolok. Apám piti szélhámos. mert egy golyó belefúródott a hátamba. nekivágtunk a csatornának. amikor egy agyzsugorító azt kérdezi. . – Az édesanyja is tizenöt éves korában hagyta el magukat. Azért vagyok itt. Ugyanabban a hangnemben. doki. – Hol horgonyoznak? – kérdeztem. – Nemigen. ugye? – Ezt gondolja? – kérdezte ő. ha Napóleonnak hinném magam. s megfelelő szögből hátulról ábrázolt csupasz női test rajzává álltak össze. igaz? – Magának én nem vagyok több. kimért megjelenésű. de engedékeny volt velem. A krémszínű vakolaton hajszálrepedések futottak végig. mint egy hajó – közöltem mogorván.” – Olyan. az anyám lelépett tőle. – Azt gondolom. Ráadásul rohadt nagy dagályban. Immár könnyebben vettem a levegőt. amelyeket azután kényszerűségből elfogadunk. – Mi egy Contessa 32-essel vitorlázunk – jegyezte meg Plant doktor. ha egész éjjel kint maradok. „Beszéljen arról. ahol otthonosan érzi magát. hogy szívből utálom.

– A neve Sycorax – kezdtem. mert a fából készült hajó is adósságcsapdába zárja az embert. Sycorax. de én majd segítek rajta. csonka vitorlás ketchként. orrvitorla. Kicsit talán viharvert. derékvitorla.Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe. de a hajótestet rézlemezek borítják. Tréfás utalás. Rézkeretes ablakok. masszív. aki menten valami heverőhöz szíjazott volna. – Maga hajóács? – kérdezte némi meglepetéssel a hangjában. – Valaha értettem. – És jól ért az ácsmunkához? – tartott ki a kérdés mellett. mint az a boszorka. mahagóni és tölgy. Plant doktor kötelességszerűen elmosolyodott. Gazdag embernek építették. hogy kihozzam a vízből. partra vontatták azóta. olajlámpások a kabinban. amelybe nem árthatták bele magukat. . mert ő is vitorlázott. tarcsvitorla. Feltartottam a kezemet. és néha éppoly házsártos. ugye? – A viharból. amint felidéztem magamban. hogy ide került. Caliban anyja. – Tizenegy és fél méter hosszú. sudárvitorla és tatvitorla. Felé fordítottam a fejem: – Csak mert katonatiszt voltam. – De most beszéljen egy kicsit a sajátjáról. és egy magánkikötőben horgonyozik. milyen vonakodva adja át magát a Sycorax a friss szélnek. – Egyszer elvittem egy Contessa 32-est Hollandiába – sóhajtottam fel. s ez az álom a Sycorax volt. A szokványos vitorlázat. bár a bőrkeményedések dacára az ujjvégeim fehérek és puhák maradtak. ezért nem takarékoskodtak semmivel. Hosszú gerince van. amint próbálta helyére tenni a nevet Shakespeare-től van. Az egészségügy kínzókamráit csak úgy élhettem túl. 1922-ben készült. ha kitartottam az álom mellett. – Elmosolyodtam. – Szép hajó. még érthetek ehhez-ahhoz. akár egy Sherman-tank. Sötétkék hajótest hófehér vitorlákkal. tikfa fedélzettel. – Ez a boszorka – ráncolta a homlokát Plant doktor. aki fák odvába zárja az ellenségeit. – Csakugyan az – helyeselt a nő lelkesen. Talán azért mondtam el neki. – Remélem. Megráztam a fejem: – Nem volt rá időm. amelyen a testgyakorlatok nyomán vastag kéreg képződött. hogy mindenféle elektródákat ragasszon a homlokomra. mind jó erős vászonból. ami reményt adott. – Újra lehunytam a szemem. tudja. – És a létező leggyönyörűbb vonalak. És a szereléshez is. Plant. akiről elnevezték. de jobbnak láttam az elképzelést nem megosztani Plant dokival. dr.

Plant doktor elmosolyodott: – Az álmok valóra is válhatnak. – Ne próbáljon anyáskodni. – Legalábbis nem volt általam ismert különösebb oka. doki. nem az övé. Beszéljen a riporterekkel. Új-Zéland felé. délre Panama. csak álmaim. Vagyis. – Nincsenek rémálmaim. mindent másmilyennek látok majd. hogy fontoskodó seggfejek nehezítenék a dolgát. – Ez persze nem volt igaz. amíg egyáltalán eljutok odáig. Nick. keresztül a Marquisesig… – Nem kerülné meg a Horn-fokot? – vágott közbe Plant doktor. hogy éppen Új-Zéland felé. valahogy mégis az a hely tűnt az ígéret földjének. – Maga igencsak nehéz eset. Még ekkortájt is gyakran ébredtem verítékezve. a pénzből pedig vehetne egy jó kis motoros tolószéket. – De mihez kezd a konokságával. igaz? – kérdezte profihoz illő hangnemben. Sandman. Feddő pillantást vetettem rá: – Megint analizál? – Nincs semmi hátsó szándékom. igen. De ha így akartam volna tenni. – Először az Azori-szigetek felé veszem az irányt – álmodoztam tovább – . ez is megfordult a fejemben. Ők fizetnének az interjúért. Nick. Senkit sem ismertem Új-Zélandon. hogy soha többé nem vitorlázhat a Sycoraxon? – Jövőre – álmodoztam. adja fel. s az a dél-atlanti sziget járt egyre a fejemben. sosem jártam ott. hogy jók a rögbiben és a krikettben. doki! . hogy Maitland doki nótáját fújja. Tudtam. Tanuljon szakmát. Felállt és az ablakhoz lépett. de ez csakis az én dolgom volt. A hideg téli szél nekicsapta az esőcseppeket az üvegnek. Ott is kínáltak irodai munkát. ha kiderül. Új-Zéland számomra olyan helynek tűnt. Mr. hogy amint elérek oda. ne is kérdezze. csak hogy ne kelljen tudomást vennem a nyers tényekről – délnek indulok. ne küzdjön céltalanul. hogy kihívó tekintettel meredjen rám. – Ha kiderül. soha többé nem akarok az Atlanti-óceán déli részére tévedni? A nő kivárt a válasszal: – Nos. de a kiábrándulás várhatott. maradhattam volna a seregben. – Azért jött ide. Nincs különösebb oka. és gyönyörű vizeik vannak. – Ez igaz. Nick! Legyen könyvelő vagy számítógépprogramozó. hogy nem járhat többé? – Elfordult az ablaktól. azután irány Barbados. – Azt gondolja. Tudtam persze. ahol egy tisztességes ember nyugodt napokat élhet meg anélkül. doki. – Már megint analizál – figyelmeztettem.– Akkor hát gyakorlatias embernek tartja magát. Nick.

tüstént az Aldebarant kezdtem keresni a csillagok között. ugrándozva és csoszogva. de egészen az ablakig sikerült eljutnom. noha nem mondtam el senkinek. hogy újra elröpítsék a szelek az Aldebaran hideg fénye alatt. Tépkedte köteleit. Három percembe és kínzó gyötrelmekbe került. nyugatra és délre. mint a madár. nekidörzsölte ütközőpárnáit a kőből épült rakpartnak. mint pszichiáternek. Miután élesre állítottam éjszakai látásom. mondhatnak ezek a nyavalyás doktorok bármit. Volt idő. Felhőtlen téli éjszaka volt. a Sycorax elvisz Új-Zélandra. Mostanra összetört nyomorék lettem. Mert egy napon. Kocsi fordult be a szomszédos tömb sarkánál. azután újra nyugalom lett. a fényszóró egy pillanatra elvakított. . minden lélegzetvétel iszonyú erővel kaparta a torkomat. – Maga aztán tényleg csökönyös szamár. botladozva. szabadon. odalenn feketén és ezüstösen fagyoskodtak a kopár fatörzsek. de valahol messze innen. igaz? Az voltam. és a szememben hirtelen inkább tűnt tengerjárónak. a hajóm csak rám várt. és csak várt. telihold világította be a kórház udvarát. és két héttel később. és nekipréseltem homlokomat a hideg üvegnek.A nő elnevette magát. Csak mi ketten leszünk a végtelen vizeken. mire végül megmarkoltam a párkányt. ahogyan én is. amikor a szeksztáns tükrének segítségével könnyűszerrel lehoztam azt a távoli napot a hajnali horizontra.

rész .1.

és egyre mondogattam magamban. fejezet Tizennégy hónappal később sétáltam ki saját lábamon a kórházból. Egyszerűen együtt kell élnem ezzel a fájdalommal. Mert látnom kellett az otthonomat. – Minden rendben. ahonnét megpillanthattam a folyó túlsó partján horgonyzó Sycoraxot. legmagasabb foknál. haver? – Jól vagyok – hazudtam. a kacsázó járás pedig egyáltalán nem groteszk. amikor most végre elindultam felé. Oda. csak visszatérni Devonba. előre tudtam. egészen addig a pillanatig. amelyben sejtettem. a sövényeken hópelyhek pihentek. hogy végigküzdjem magam a hosszú hónapokon. és lehetett bármily viharvert is ebben a kemény télben. Figyelte. milyen boldogsággal fog eltölteni. mintha csupán egy-két hétig lettem volna távol. a Sycorax mégiscsak az otthonom volt. ha elfeledkezem róla – ez pedig úgy a legegyszerűbb. de én nem is kívántam ennél többet. Pontosabban. Nem akartam semmilyen felhajtást. míg én akadozva sétáltam végig a régi kompkikötőhöz vezető csapáson. Megkértem a buszsofőrt. és a busz dübörögve elindult a falu felé. mielőtt lelépek az úttestre. majd vonattal továbbmentem Totnesig. azután egy újabb busz végigaraszolt velem South Hams meredek. ezért is nem mondtam el senkinek. folyóktól szabdalt dombjainak szerpentinjén. Fájt a gyaloglás. Így hát végigbicegtem a kórház kocsifelhajtóján. ha újra láthatom Devon lankáit. ezért két nappal korábban elbocsáttattam magam. Másra se vágytam. Sírni lett volna kedvem. hogy tegyen ki a Ferry Lane tetején. de már tudtam. . és nagyot szisszenek az utolsó. akkor lesz a legkönnyebb. A kapunál elkaptam egy buszt. Ez adott erőt ahhoz. Közeledett a tél vége. nem tovább. amikor sántikálni kezdtem abba az irányba. – Csak egy kis sétára vágyom. hogy hazajövök. Az egyetlen otthonom. hogy életem végéig fájni fog. ahogyan lesántikálok a jármű lépcsőin. hogy Maitland doki értesíteni fogja a sajtót a távozásomról. besétálni a kocsmába és úgy tenni. Az ajtó sziszegve becsukódott. Tudtam. hogy a hátamban tomboló fájdalom még elviselhető.1. ha valami másra gondolok. és úgy döntöttem.

tele hajójavításhoz szükséges festékekkel. és közben fokozatosan visszanyerem erőmet. Zászló nem lengett az árboc tetején. ami arra utalt. – 'Reggelt! Remek időnk van. Hajóm a túlsó parton. A magasba szökkenő árboc. Tetőzött a dagály. a fagyos téli időben. Számomra. csupán egy autó parkolt a régi sója végében – egy jókora kombi. Jimmy Nicholls még ősszel írt. töredéke a nyáron szokásos mennyiségnek. akik utánfutókon hozták el hajóikat egészen a folyó partjáig. abban a kikötőben horgonyzott. én pedig olvastam a sorok között. akár egy kisgyermek. Felkészültem a legrosszabbra. s tudtam. hogy a ház üresen áll. Nyáron ezen az úton csak úgy tülekednek a vitorlázók. hogy lesz munkám a hajóval. a helyén maradt. és tovább bicegtem. ám most. a megkopott fedélzetre és a jégpáncélba burkolt hajótestre. hogy élvezni fogom a Sycorax felújítását. Felvettem kis batyumat. Ez volt az álmom: látni a hajót. ez a munka nem lesz kevés. amely a kiterjedt gyepszőnyegre.Nem is volt olyan nehéz. távoli országnak tűnt. mert elérkezett az a pillanat. ahová rég lejárt a vízumom. amelyik majd elvisz Új-Zélandra. Reméltem. az épület olyan idegen. keresztárboccal és kötélzettel együtt. majd azon túl a vízfolyamra tekintett. – Valami baj van? . akkor emeltem fel a tekintetem. ahhoz mégis épp elég. amelyet még apám állított a teraszra. és beiktatott egy jókora üvegfelületet. nem igaz? – Bizony – értettem egyet. Csak amikor a cipőm hegyét már-már elérték az örvénylő hullámok. nem is néztem oda. Most. amint egyre hosszabbak lesznek a napok. Középkorú férfi dobozokat és ecseteket pakolt a zsákjába. Megtorpantam. amint a sója felé sántikáltam. amely a kórház és a gyötrelmek hónapjaiban mindvégig tartotta bennem a lelket. amint átnéztem a folyó túlsó partjáról. A ház új tulajdonosa megnagyobbította a folyó felőli homlokzatot. Hazaértem. hogy elrejtse előlem a Sycoraxot. Alig tucatnyi hajó horgonyzott a vízen. És a Sycorax nem volt sehol. Visszatartottam a lélegzetem. a vízről visszatükröződő napfény meglepő erővel villant felém apám régi folyóparti házának ablaktábláiról. és tudatta. Mégis meggyőztem magam. szerszámokkal és kötelekkel. hogy a középkorú férfi nem foglalkozik tovább a jelenlétemmel. a kitámasztórúddal. ahonnét ösvény vezetett apám régi csónakházához. mert amint a folyó felé félúton kibukkantam egy éles sarok mögül. aki minél tovább akarja nyújtani az izgatott várakozás perceit.

A helyén egy ormótlan lakóhajó ringatózott a vízen. amely elrejtette előlem a falut. Megfordultam. hogy cserbenhagyjon. amint a név beugrott neki.A jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. A folyókanyar felé fordultam. – A folyó túlsó partja felé mutatott. – Ebben biztos voltam. Névtelenségbe kívántam burkolózni. – Át tudna vinni a túlsó partra? – kérdeztem. A férfi habozott: – Az ott nem magánterület? – Az erdősáv már nem az. csupán az oldalán fekve felvontatták a csónakháztól délre eső dombra. A Sycorax eltűnt. – Szégyen és gyalázat! Odafent van. – Egész télen itt horgonyzott? – kérdeztem tőle. – Elnézést! – a középkorú férfi közeledett felém puha talpú gumicsizmájában. azután nagyot csettintett. Akárki is vontatta partra. – Micsoda szégyen! – csóválta a fejét a férfi. Elnéztem a nagy kikötőmedence felé. Gyanakvóan figyelte nehézkes manőverezésem. hogy közöljem. hogy bárki is osztozzon velem érzéseimben. de a folyó íratlan szabályai azt sem engedték. Nem akartam. nehogy jelét adjam kétségbeesésemnek. apám már időtlen időkkel ezelőtt eladta a jachtját. értetlenül meredt rám. de nem akartam elárulni. hogy nem bánik tisztességesen a hajójával. Alig tudtam kivenni a tatját a sűrű aljnövényzetben. Egy ilyen nagy tőkesúllyal ellátott hajót állványra. A középkorú férfi visszasétált. A Sycorax eltűnt. – Szomorú történet – sóhajtott fel. ahol újabb maroknyi hajó horgonyzott. de legalábbis támasztékokra kellett volna állítani. ha kiemelik a vízből. arrafelé azonban egyetlen hajót se kötöttek ki. – Tommy Sandman régi hajójával? – Igen. hogy berakodja holmiját egy kis felfújható csónakba. mintha csak azzal vádolnám. mint a döghússal. otthagyta elrothadni a gyomok között. – Aligha volt alkalmas a pillanat. mi történt a Sycoraxszal? – A Sycoraxszal? – Felegyenesedett. – Minden rendben? – Igen – vágtam rá azonnal. még ha meg is hiúsult a vágyam. és végre megláttam a hajót. akkor is az én dédelgetett álmom maradt. úgy bánt vele. Láthatóan zavarta. A férfi nem szívesen segített. hogy kérdezősködnie kell. amely a saját kikötőhelyemhez tartozott. – Attól tartok – felelt szégyenlősen. ám a Sycoraxot nem láttam közöttük. ehhez előbb le kellett . – Pedig igazán csinos jószág. mert. ahhoz az ősi falhoz kikötve. milyen szálakkal kötődöm a partnak ehhez a szakaszához. – Nem tudja véletlenül. odafordultam. mivel korántsem volt egyszerű csak úgy belépni a csónakba. A Sycorax nem tűnt el.

egy Westerly Fulmart. A felesége mindig is gyűlölte a tengert. Megmutatta a hajóját. hogy kezdi öregnek érezni magát az ilyesmihez. – A felesége miatt. – Az asszony látni akarja Disneylandet. A fardeszka aranybetűi csillogva verték vissza a napfényt. amennyire tudtam. és életre keltette a zajos csónakmotort. Arca megjelent a magazinok címlapjain. úgy érti? – Valaha Tommy Sandman is ott lakott. Kidurrant az első kerék. hogy megunta már az asszony folytonos házsárkodását. majd úgy átvergődnöm. hogy fogorvosként praktizál Devizesben. . ami valószínűleg azt jelentette. akár napolajakról. azután pedig egész életében bánni fogja. – Beadta a festékkel és ecsetekkel teli zsákot. azután ő is utánam mászott. Felnéztem a Sycoraxra. Olyannyira. hiszen Bannister ünnepelt hírességnek számított. – Pech. Egy-két év. – Tony Bannister? Az a Tony Bannister? Most már övé a birtok. – Tony Bannister. – Isten tudja. – Autóbaleset. Pierre kupát próbálta megnyerni. Hírnevét emellett vitorlástudásának is köszönhette. közreműködésére igényt tartottak a legkülönfélébb reklámokban. mondta. – Hát ne tegye – javasoltam. És Bannister. A tragédia természetesen országos szintű részvétet váltott ki. miközben Bannister éppen a St. akik nem mulasztottak el egyetlen méregdrága regattát sem. Anthony Bannister a brit közönség nagy kedvence volt. és piacra dobja a Westerlyt. akinek ismertsége műsorvezetői hivatásából táplálkozott. a tenger sötétebbik oldalát is megtapasztalta – felesége egy évvel azelőtt halt meg egy vitorlásbaleset során. – Ki vontatta partra? – érdeklődtem. Megtudtam. a lelkes és közismert amatőrök közé tartozott. hogy értetlenkedjem. – Értetlenkedve látta. ám messze túlmutatott a tévés berkeken. hogy nem tudom hová tenni a nevet. Bannister biztosan nem tenne ilyet. hogy furcsamód megtisztelve éreztem magam. – Bannister? – kérdeztem. Most rajtam volt a sor. A városi kikötőben tartja a hajóját. lehetett szó akár kocsikról. – Talán átok ül a házon – tekintett fel a fogász a fénylő ablakokra. amiért apám régi házába költözött. és közölte. Bajtársias hallgatásba burkolóztunk.ülnöm a sója kőperemére. – Mi történt? – kérdezte. mintha az ágyból szállnék át a tolókocsiba.

és én vonakodtam lemondani egy ilyen képzeletbeli barátról.– Emlékszem rá. hogy nem gond. s még kevésbé egy olyan közkedvelt sztárhoz. A mosott ruhát a korlátra akasztották száradni. fényesre polírozott hajótörzzsel és flancos radarral. Apám. mintha lekötné a figyelmem a kikötőben horgonyzó ocsmány lakóhajó. és aggodalmas tekintettel méregette a folyóparton sorakozó további táblákat: „Magánterület”. esetleg fenékhálós halászhajó. Biztos voltam benne. majd a felépítményt egyszerűen levágták róla. simulékony. „Magánterület”. noha ezt nem szívesen ismertem be. Nem feleltem. A tatot korlát vette körül. mint szerencsétlen fiának. amit csak a britek a gazdagok bukása felett érezni tudnak. A fogász kuncogni kezdett: – Nem tudom. A nevét is ki tudtam olvasni. A fehérre festett vörös betűk szigorú tilalmakat fogalmaztak meg. míg a tatfedélzetre két összehajtható napozószéket tettek ki. és emlékeztem arra. A lakóhajó jelenléte a kikötőhelyemen arra utalt. olyan emberként. ha itt vagyunk? – A fogorvos visszavett a sebességből. amint hallottam. inkább úgy tettem. hogy valaki másnak kellett elvontatni a Sycoraxot. mint Bannister. az egykor oly tündöklően sikeres vállalkozó. „Kikötni tilos”. Egy életre nyomorék lett. jobb neki. Anthony Bannister erős. mennyire tetszik neki az új otthona. amely rondaságban vetekedett az uszályokon szállított konténerekkel. hogy Bannister jachtját. Erre nincs is jobb szó: kunyhót. ami együttérzést váltott ki belőlem. és a helyére összetákolt kunyhót építettek. Pierre-t. Ekkor kerültünk egy vonalba a kis öböllel. akihez mindenki szívesen fordulna tanácsért. kétmotoros versenyhajót. a motoros hajó felett felirat hirdette: „Magánterület. Wildtrack II. Emellett Bannister maga is vitorlázott. – Ki él azon? – kérdeztem. nem illettek a máskülönben idilli tájba. Lejtős tetejét kátránypapírral burkolták be. szintén Wildtracknek hívták. . Az ívelt tetőn. Abban a kuncogásban benne volt minden kaján öröm. ráadásul elveszítette a feleségét. – Bannister versenycsapata. – Hát. méltányos férfiúként élt az emberek szívében. Belépni tilos. – Igyekeztem közömbös hangon beszélni. amelyikkel kis híján megnyerte a St.” – Biztos benne. Valaha munkahajó lehetett. hogy maga Bannister vontatta szárazra a Sycoraxot. Csupa bugris. némi utálkozással a hangomban. A hajó közepén rozsdamentes acél kéménykürtő állt. – Alighanem túléli – jegyeztem meg szárazon. és egy másik Bannister-hajót is észrevettem a csónakházban: alacsony. immár a börtönben csücsült.

Láttam. és azon töprengtem. a hajómból csupán romhalmaz maradt. Az első pár méter volt a legnehezebb. de hát Jimmynek sem kellett mást tennie. – A Sycoraxra meredtem. Az utolsó métereken már találtam kinyúló ágakat és vaskosabb fűcsomókat. és láttam. Néhány lépés után meg kellett állnom. a domb irányába mutatott. hogy a hajót bevontatták a fák közé. Megtartotta a csónakot. – Szükségem van a mozgásra. mint fél szemét a Sycoraxon tartani. lehunytam a szemem. Miután a motor leállt. És most arra kell visszatérnem. – Ezzel az erővel a vízen is hagyhatták volna – fakadtam ki indulatosan. – A kikötői hatóság aligha engedné. Magyarázatom láthatóan meggyőzte a fogászt. és hagyta a tatot nekikoccanni a horgonyzóhely végének. Figyeltem. hogyan engedhette Jimmy Nicholls partra vontatni a Sycoraxot. bárki megnézheti. és igyekeztem elhitetni magammal. nem igaz? – A fogász értő módon kormányozta a csónakot. amíg a hátamban le nem csillapodott a fájdalom. – Meg akarja venni? – Gondolkodom rajta – feleltem óvatosan. és talán az akcentusom is megnyugtatta. egyértelműnek tűnt. hogy a hajócsavar is eltűnt. de a fájdalom így is fehéren izzó vasrúdként ékelődött gerincembe. nem valami sokat. csak a folyó lágy csobogása hallatszott. hogy a legfelső vízszintjeltől jó öt méterrel feljebb fekszik. . a földet pedig simára gyalulta a felfelé vontatott Sycorax törzse. és előregörnyedtem. ahol nem akadt fa.– Az ügynök azt mondta. Két percbe is beletelt. – Lenne vele munka bőséggel. – Azt mondta. – Csak integessen. hogy élvezzem a békéjét. a tőkesúly lefelé. bár nem voltam abban a hangulatban. Igaz. A tat nézett felém. A hátam sajgott. hogy a hajóm a szárazon döglődik. és végigmérhettem a hajót. ha vissza akar jönni – ajánlkozott. amibe belekapaszkodhattam volna. nem gond. amíg a levegő újra szétáradt a tüdőmben. amíg nehézkesen kimásztam a partra. A lépcsőkön kellett ücsörögnöm. A köves domboldal biztosan felsértette és betörte a palánkozást vontatás közben. épp ezért fizettem Jimmynek. hogy nem vagyok betörő. ahonnét kőlépcsősor vezetett fel a fák közé. ahogyan a fogorvos a fenti kikötőhelyek felé kormányozza a csónakot. – A Sycorax felé biccentettem. Az isten verje meg. mire elértem a Sycoraxot. bár az elővigyázatossággal nem hagyott fel. Nekitámaszkodtam a kormánylapátnak. és hagyták szétrohadni. mire ki tudtam egyenesedni. Kimerített a mászás. hogy ez a gyötrelem is elviselhető.

valamennyi hullámléc és mindkét nyílásfedél. Először csak a hajótörzs belsejében összegyűlt víz sötét visszfénye tűnt a szemembe. A kötélvezetők és villák eltűntek. azután besétálok a kocsmába. Megpaskoltam a felszaggatott tetőt. és szerzek Jimmy Nichollsnak néhány kellemetlen percet. ahol az emberek élnek. Azt éreztem. Nyolcéves koromban a kutyámat. Azt terveztem. amikor még együtt jártuk a vizeket. hogy cserbenhagytam a Sycoraxot. A rakpart kétszáz évvel ezelőtt épült. ellopták a tűzhelyet. nincs olyan törvény. Az árbocokat nem emelték ki a fészekből. Letépték a főkabin falburkolatát. A rézburkolat jó harmada leszakadt. ez minden. amint éppúgy beszélek hozzá. Az úszó jég kikezdte. újjá lehet építeni. Most majd neki is fel kell épülnie. ami alapján bárki más kisajátíthatná. még ha ez fel is emészti minden időmet és minden pénzét annak a nyavalyásnak. én pedig ott zokogtam mellette. Lebotorkáltam a dombról. de most már az enyém a . Furcsamód nyugodtnak éreztem magam. törzsén a fakó téli nap fényfoltjaival. hiányzott valamennyi lámpa. Eltűntek a tájolók.Az oldalán feküdt. mert a belső lépcsőket szétbontották. az ólomballasztot elvitték. hogy átkelek a folyón. A fülke teteje vontatás közben beakadhatott egy kivágott fatörzsbe. A tengeren ő vigyázott rám. A motor. A tőkét felnyitották. én harag helyett mégis inkább bűntudatot éreztem. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. amikor az útszélen rátaláltam. A Sycorax nem veszett vagy süllyedt el. és hallottam magam. nekem kellett volna gondoskodnom róla. és bizonygattam. ám azon a helyen. amikor a meszet még a folyón szállították. egy foxit elütötte az arra haladó tejeskocsi. Beletelt néhány pillanatba. Legalább megvan. bár nem szakította át a palánkokat. azután pontosan azt láttam. A rézkereteket kitépték a helyükből. de az édesvíz el is korhasztja. Elment a rádió. amire számítottam: a nagy semmit. amely mostanra a hajótestet is kikezdhette. aki ezt művelte vele. A farkát csóválta örömében. Valahogy most is így láttam a helyzetet. Mi az ördögért nem avatkozott közbe? Az a kikötőhely egyedül az enyém. amiért elárultam ezt a feltétlen odaadást. amelyet csak azért láthattam. teljesen berozsdásodott. ahogyan régebben. Nekitámaszkodtam a szétnyílt tetőnek és bekémleltem a kabinba. Már a végét járta. mintha konzervnyitóval bontották volna fel. egyszerűen elfűrészelték őket a fedélzet szintjén. A károk csakugyan szívfájdítóak voltak. Minden értéket elvittek. Mindkét árboc és az orrárboc is eltűnt. A tengervíz csak megmarja a fát. Hiányzott a fülke tikfa rácsozata. amíg a szemem hozzászokott a félhomályhoz. A matracok az esővízben álltak. és bűntudat marcangolt. hogy láthat. mert úgy nézett ki.

vízhatlan vászonborítás az első szélvédők és a két hátsó . azután a dagály hátán szépen beevezek a kocsmáig. és a kapu kinyílt előttem. A betörés hangja tompán visszhangozott az apám régi házához vezető. Úgy döntöttem. Tidesham. Senki sem válaszolt. hogy a törvények felett áll. mint azt elhitetni igyekszik. A kerti kaput kellett használnom. Átléptem az egyik kötélen. Még a kikötői hatóságnak sem lehetett rendelkezési joga a kikötő felett. hogy Bannister mentette ki a csónakot és a visszatérésemig itt őrizte. hogy vigyen vissza a folyón. hogy egy ilyen közismert személy képes elrabolni a kikötőmet és szárazra tenni a hajómat. A zsindelypalánkolású csónak. amint megemeltem egy nehéz követ. pedig valaki éppen ezt tette. Aki egy ilyen feltűnő és fényűző hajót birtokol. A csónakházba csak a vízen és a kertből ide vezető kapun át lehetett belépni. Dél-Devon. A Wildtrack II jobb oldalához simult. Hat csapás kellett. A szememben egyszerre ő is csak egy gazdag szemétláda lett. amellett olyan vidéknek. de előbb még bekukkantottam a csónakházba. de senki sem volt a fedélzeten. ám ezt lelakatolták. de végül elvetettem a lehetőséget. az én csónakom ott ringatózott Bannister flancos versenyhajójához kötve. Ő tette tönkre a hajómat. elsősorban éppen e versenyhajó ocsmánysága győzött meg Bannister bűnösségéről. Megdöngettem a lakóhajó oldalát. amelyik a horgonyzóhelyen tartotta a lakóhajót. és lecsaptam vele a rézlakatot. – Helló! – kiáltottam egyet. és én megesküdtem. ő lopta el a kikötőmet. újra birtokomba veszem. A zöld. de átkozott legyek. Azt hiszem. Tehát ő tette. A koszlott lakóhajó jelenléte egészen másról árulkodott. ami az enyém. A hátamba belehasított a kín. És ott megláttam a mentőcsónakomat. bemegyek. aki azt hiszi. hogy megtalálom és kiperelem belőle az utolsó pennyt is. ha a csónakomat is neki adom. aligha lehetett olyan mértékletes és megfontolt. amit akár az otthonomnak is nevezhetek.teljes húszméternyi kőfal. amíg a pánt elvált a fától. Integetni akartam a fogásznak. és most Anthony Bannister horgonyozza le itt az undok lakóhajóját. hogy az isten verje meg: Lime Wharf. ezért úgy döntöttem. Egy pillanatra elgondolkodtam az eljárás törvényességén. gondosan nyírt pázsit felett. amelyet az apámtól vettem meg. Beléptem és szembe találtam magam a dagály hátán lágyan himbálózó Wildtrack //-vel. mert alkalmas horgonyzóhelynek tűnt a Sycorax számára. amit csak a Sycoraxra költenem kell. Ez volt a postai címem is. tulajdonjogomat pedig ékesen hirdette a tatra festett felirat: Sycorax. Még most is alig tudtam elhinni.

hogy a kötelet. A pokolba veled. melyeket alighanem a lehorgonyzott hajók fedélzetéről csavaroztak le. mi az ördögnek foglalkozna ilyen piti szélhámossággal? – Nem mozdulj! A hang az általam feltört kapu felől érkezett. Az URH és a rövidhullámú egyaránt itt volt. hogy ne moccanjanak. így nem láthattam az . És megtaláltam a réz ablakkereteket. de az efféle értékek eltulajdonítása mindig jövedelmező üzlet. gondoltam. ahogyan mi is tettük. amint felléptem a fedélzetre. Megborzongtam. Akadtak itt visszhangos mélységmérők. ezért kifűztem a zsinórokat.motor között feszült. A legtöbb tétel más jachtokról származott. azután óvatosan átmásztam a Wildtrack II rozsdamentes acél mellvédkorlátján. A fájdalomtól sziszegve lehajoltam és kitapogattam az árulkodóan nyirkos zsákanyagot. Miután a vászon lekerült. mint Bannister. Bannister. A zsákra a Sycorax nevet szitázták. Megmerevedtem. maga a testet öltött kapzsiság és közönségesség – az apám biztosan bolondult volna érte. valahol a zöld vízhatlan vászon alatt rögzítették. Az első parancsszóra a bentiek mindig rémülten pattantak fel. És a rádiókat. Ilyen vagyonos ember. Felmértem a ládák tartalmát. Megfordultam. ezért másodszor is rájuk üvöltöttünk. – Azt mondtam. A pokolba veled és a kapzsiságoddal. sőt Lewmar csörlők is. míg a csónakházban összesűrűsödtek az árnyak. a horgonyom mellett. A még most is zsákba csomagolt vitorlák a fal mellett várakoztak. leléptem a kormányállásba. amely a versenyhajó mellett tartotta a csónakomat. amely egy vadászrepülő karcsú orrkúpját idézte. gazember! – A férfi teli torokból üvöltött. ne mozdulj. és elkezdtem visszahajtani a borítást a szélvédőkről. csak úgy szikrázott a krómtól. Férfi alakja rajzolódott ki az ajtóban. amikor annak idején puskatussal betörtük valamelyik sötét észak-írországi ház kapuját. amely eddig a vízhatlan vászon alatt rejtőzött. Megkerültem a csónakház belső medencéjét. és úgy számoltam. URH adóvevők. bár mindkettő antennáját és vezetékét elvágták. Az orr. feketepiaci áron számolva az eszközök három-négy ezer fontot is megérhetnek. tájolók. A rádiók sok egyéb hasonló tárgy között hevertek abban a két faládában. A napfény élesen vetült a fakó színű gyepre. Találtam két evezőt és bedobtam őket a csónakba. Angliában a jól működő regisztrációs rendszer mellett nem igazán érdemes hajót lopni. sebességmérők. Valóságos szörnyeteg volt. Láttam.

arcát. Csak azt felejtettem el. A puskatus újra bevágódott a bordáim közé. amint végighúzta gerincemet a szélvédő felső peremén. hogy testes férfi. erőszakos hangon beszélt. azután a jobb térdem megadta magát. én pedig nekihátráltam a faládáknak. és ösztönösen próbáltam kibillenteni az egyensúlyából azáltal. – Csak elveszem. A puskatus újra előrelendült. A Wildtrack II hevesen megrázkódott. – Szaros kis tolvaj maga. Felé lendítettem az öklöm. – Törvénytelen behatolás és betörés kísérlete – közölte a dél-afrikai. amelyek nem voltak elég puhák ahhoz. hogy magam felé rántom. A férfi megállt felettem. csak annyit. Egy darabig erőlködtem. Lehajoltam csónakom orrához. A mozdulattól elvesztettem az egyensúlyom. és meg kellett támaszkodnom a radarállványban. Az akcentus arról árulkodott. jóval száznyolcvan felett. A dél-afrikai felnevetett. A saját vitorlászsákjaimon terültem el. és szándékosan kurtára fogta a szavakat. azután a puskatus már úgy vágódott a bordáimnak. Jöjjön ide! – Megrántotta a puskacsövet. hogy a fickó anyanyelve sokkal inkább egy holland nyelvszármazék. hogy nyomatékot adjon a parancsnak. A férfi kétcsövű vadászpuskát tartott. miközben ő a szélvédő felé nyújtotta a karját. izmoktól duzzadó vállakkal és rövidre nyírt hajjal. amint a férfi felugrott az orrfedélzetre. amit bizonyára szórakoztatónak talált. még a fegyvert is félredobta. mi? – Nyers. Megragadtam a csuklóját. és annak csövét a mellkasomra irányozta. semmi más. legalábbis nem abban az állapotban. ami az enyém – feleltem. de már reménytelenül kibillentem az egyensúlyomból. de mérhetetlenül felingerelt az. az afrikans lehet. – Menjen a francba! – Nem kellett volna ennyire harciasnak lennem. – Álljon fel! – utasított kurtán. és láttam. és képtelen voltam hárítani. amint tehetetlen rongybabaként lehajított a rakpartra. milyen kevés erő maradt a lábamban. hogy gátat vessenek a végtagjaimba hasító éles fájdalomnak. Ujjaimmal a másik szeme felé kaptam. Biztosan nem Bannister állt velem szemközt. majd a férfi megvető mozdulattal felém nyúlt. ami a Sycoraxszal történt. és letekertem az egyik rögzítő kötelet a rozsdamentes acélvilláról. mert különös fejhangon kuncogni kezdett. mintha egy cölöpverőgép küldte volna oda. hogy megadásra bírt. hogy kirángasson a versenyhajó kormányállásából. amint a rézveretes puskatus előrelendül. Megtántorodtam. Hallottam kétségbeesett sikolyomat. – Mit keres itt. és abban a meggyőződésében. hátravetett. .

ezúttal a mellkasomban. és tehetetlenül rogytam össze. Amikor felébredtem. Emlékszik a nevére? – Sandman – feleltem. Ha nem is túl előzékenyen. Amikor a fickó elengedett. A földre zuhantam. és sebesült hátammal ezúttal a vasmacska felfelé ágaskodó körmét találtam meg. kis buzi. Tudja a nevét? – A nevemet? – kérdeztem zavartan. én pedig zihálva rogytam össze ismét. Innen cső vezetett felduzzadt orrlyukamba. – A rohadt életbe! – Hirtelen belém nyilallt a fájdalom. Hallottam a kardiográf pittyegését. a másik a doktorhoz tartozott. aki sztetoszkópot tartott a mellkasomhoz. Tőlem balra krómozott állvány magasodott. hogy ne beszéljen. és ő elégedetten nyugtázta a sikert. hogy a tőlem jobbra nyíló ablakon át csak úgy áradt be a napfény. – Most ne beszéljen! – A doktor kivette füléből a sztetoszkópot. hogy a dél-afrikai segítsen elvinni a saját tulajdonomat ebből a csónakházból. – Nick Sandman. – Igyekezett meggyőzni önmagát. Nem voltak rajta hajszálrepedések. Alighanem lehajolt hozzám. de a fájdalom pisztolygolyóként járta át a gerincemet. – Keljen már fel! – Kivárt. jól ismert fájdalom.– Figyeljen. Nem a régi. – Ha beszélni akar – figyelmeztetett –. – Mondtam. mintha egy kéz érintette volna a vállamat. de tovább erősködtem volna. – A doktor félhold alakú szemüveget viselt. A dél-devoni kórházban fekszik. – Most a balt? Ez az. ám a fájdalom belém fojtotta a szót. – Nem találtunk magánál semmilyen igazolványt. – Tudja mozgatni a jobb kezét? – Próbáltam. – Ne játssza meg magát. majd próbált felsegíteni a földről. minden súlyom a jobb lábamra került. míg bele nem zuhantam az áldott önkívületbe. A férfit láthatóan aggasztotta görcsösen fetrengő és ziháló testem látványa. krémszínű mennyezetet láttam magam felett. maga rohadék… – próbáltam feltornászni magam. Aztán addig sikoltottam. rajta infúziós oldat. Az egyiket fehér nővérsapka keretezte. majd a légcsövembe. – Jesszusom – nyögtem fel. . Alig nyúltam magához. csak óvatosan tegye. mert emlékszem. ez az. amelyet annak dacára felkapcsoltak. csak két fénylő neoncső. – Nem is sérült meg. és elkezdte kitapogatni a bordáimat. hanem egy újabb. – Az arca nem tükrözte a szavaiból áradó optimizmust. Két figyelő arc tekintett le rám. – Aggodalom csendült ki a hangjából.

de még nem akartam aludni. Első tulajdonosa. Csak a rézborítás . túl a felépítményen. a festék lehámlott. amikor farvizén sziporkázva foszforeszkáltak a fények. A Sycorax így lett minden egyes nyárral egyre fakóbb. Nick. A Sycorax öt jó évet élt meg. Éjszaka. A Sycoraxról álmodtam. egyenes orrával. Láttam. amellett tetszetős is. Tudni akartam. döntött tatjával. a doktor pedig az infúzióhoz lépett. de az új fájdalom hirtelen összemosódott a régivel. mielőtt beköszöntött a nagy világválság. akit nem érdekelt a gyorsaság. hogy ezt teszem. A gazdag fickó ekkor eladta. hogy a válasz nem sokat segít. az elegáns túlnyúlásnak és a szerelékekre fordított gondnak köszönhetően. biztonságos sétahajóra adott megrendelést. csonka főárbocával. akik vagy túl lassúnak. robusztus és hatékony. sötét. Tisztességes hajó lett belőle. A Sycorax az én folyómon épült. Arról álmodtam. és csillagfényes barázdát váj a vízbe. olyan mesterek keze által. mennyire súlyos a sérülésem. és megmarkoltam az orrsudár-hosszanti merevítő kötelet. de ezúttal se tudtam megszólalni. hogy a nővér a homlokát ráncolja. és most előrehajolt. Arról álmodtam. ezért tiltakozni próbáltam. ahogy egykor oly gyakran tettem. – Beszéd közben is a bordáimat tapogatta. – Helyes. miközben belezuhantam a mesterséges álom puha. mígnem ott találtam magam az orrárbocon. és végigmérem a karcsú hajótest szépségét.Nem adta jelét. amely a legviharosabb tengeren is megállja a helyét. szétáradt bennem és hátrafeszítette a hátamat. szerettem rögzíteni a kormányrudat és előremenni az orrba. hogy a nevem bármit is jelentene neki. és biztosítani akartam arról. és én tudtam. mi fog történni. hogyan kell minél ellenállóbb halászhajót építeni. csakhogy az álmomban két jó lábamon álltam. a vitorlák szétszakadtak. Itt álltam és csak néztem vissza rá. A hajó formáját tekintve halászbárkát idézett. sokkal szörnyűbb dolgokon is keresztülmentem már. ez a régi konstrukció nemzedékek hosszú során át bizonyított a veszedelmes nyugati vizeken. szabadon. akik leginkább ahhoz értettek. hogy belevilágítson a szemembe. hogy ott állok az orrárbocon. A fényezés megkopott. – Tudtam. de hang nem jött ki a számon. majd egészen 1932-ig minden évben egymást váltogatták a tulajdonosok. áttörnie a csillámló tengeren. vagyonos ember játékszereként. – Hol lakik? – Jelenleg itt. nyomában az éjszaka szüntelen szeleivel. amint nyílként fúródik bele a sötét vizekbe. vagy túl költségesnek találták. A Sycoraxnak az örökkévalóságig így kellene vitorláznia. hogy szörnyűbb. jól ismert alagútjába. Odamásztam.

már-már elfeledett mesterfogásokkal javították ki. a farvitorlát félrehajították. két Jaguárra. akár egy aranyhajó. Mi vittük fel a szurkot és a kátránypapírt. Imádta a flancos holmikat. A tatrészt rövidre és szögletesre vágták. mint amennyit valaha is elkölthetett. csak az. Én segítettem dugarozni a palánkokat. Emellett volt egy londoni. Túl ostoba és túl lassú voltam ehhez. több pénzt keresett. A hajótestet szerető gondoskodással. az esővíz lassan elkorhasztotta a tölgyfa vázat. ezzel a régiséggel tovább gazdagítja flottáját. mielőtt visszatértem a távoli bentlakásos iskolába. ahol az oxidálódott rézlapokat lehántották testéről. úgy rendelkezett. csökönyös boszorkaként viselte. miáltal a Sycorax elvesztette legendás egyensúlyát. ám ezt is illő módon. három Maseratira és a két Nicholson versenyhajóra. A harmincas évek közepére a hajót munkára fogták. de ő The Girl Pauline-ként is biztonságban kiszolgált öt szezont a devoni földnyelv körül. Nagyon ment neki akkoriban. egy berkeshire-i házunk. a kabintetőt lehántották. amely hosszan visszhangzott a kikötő partjai között. és az ólmot kiemelték a hajótőkéből. A londoni ingatlanokra kötött viszont-bérleti szerződésekből telt neki egy Rollsra. Csak a hajók érdekeltek. A hajót sorsára hagyták. ahol annak idején megszületett. amivel valósággal a fejére vonták a balszerencsét. amilyenek a vízre bocsátás napján lehettek. így elküldhettek valami távoli bentlakásos iskolába. amelyektől a Sycorax úgy fénylett. meg egy lakásunk San Tropez kikötőjénél. melyeket a házunk közelében. A háború ekkor ért véget. s eközben hozzászoktam a fakalapácsok ősi döngéséhez. Az apám volt az. akárcsak az első tulajdonos. majd az új rézlemezeket. a folyón horgonyzott le. Pedig még a nevét is megváltoztatták. Fülkéjét megfosztották minden felesleges fényűzéstől. Valami okból apám úgy döntött. csak a főárboc mögött hagytak meg egy kis zugolyt. a festett nőket. Meghosszabbítottuk a . de legnagyobb megkönnyebbülésemre nekem a főiskola közelébe sem kellett mennem. a palánkok szétnyíltak. ahol boldog elfeledettségben múlattam az időt. az oldalán feküdt Dawlish Warren homokján. meg az Etonba járó fiúörökösöket. aki a hatvanas években rátalált. hogy a hajó visszanyerje eredeti szépségét. A katonák rajta gyakorolták a partraszállást. ugyanabban a műhelyben segítettem újjáépíteni a Sycoraxot. hogy semmilyen költség nem számít. Apám.tartotta olyan tisztán és szárazon a palánkokat. Ebben a devoni házban születtem én is. Bátyám remekül festett elegáns etoni mellényében. és a hosszú nyári szünetben. a gyors kocsikat.

gondosan a fenyőerdő északi oldaláról választották őket. Még hátravoltak a kötelek. ha igába akarod hajtani. Ha lehunyom a szemem. ahogyan azt a déli oldalon termő fával tenné. egyik szögletet a másik után. amit csak az apám összegyűjtött. aminek annak idején megépítették. A hajó minden ízében olyan gyönyörű lett. hogy tegyen vele egy kört a folyón. amilyennek elképzelte. köteleket vertek. és csak úgy tündököl a napfényben. csakhogy sohasem tudott megválni az általa megszerzett szép dolgoktól. – Csak akkor csökönyös. azután aranyszínnel festették ki. hogy helyére kerülhessen az új tatárboc a két keresztmerevítő kötéllel. mígnem a két fenyőtörzsből kialakult a sima és fénylő felületű árboc. azután rétegekben vittük fel rájuk a lakkot. – Engedd szabadjára. Nagy ritkán beindította a motort. minden érdeklődését elvesztette a Sycorax iránt. amikor megtörtént a vízre bocsátás. Vitorlákat varrtak. Talán még sohasem láttam apámat ennyire dühösnek. Segítettem a hajóépítőknek kinagyolni a fát. Apám lassú vitorlást akart a hosszú naplementékhez. de amint elnéztem az ár hátán ringatózó hajótestet. ez lesz az én hajóm. és a nap ne húzhassa el. Jimmy Nicholls és én vittük ki a tengerre. Azután. ám a hajótőke túlságosan megnehezítette a folyón tett sétautakat. A tengeri szelek közepette szilárdan állta a sarat. Jimmy szerint nem akadt nála különb vitorlás Devon környékén. a koktélpartikhoz és a karjában olvadozó lányokhoz. ám én voltam az egyetlen. és az új kabinban elhelyezhettük az összes rézszereléket. Új árbocfákat vágtak. azután elérkezett a nap. olajlámpásokat políroztak. aki a vitorlák kibontásával bajlódott. Régi nevét mélyen belefaragták az új tatba. ám a Sycorax ugyanaz a megátalkodott boszorka lett. S lehetett a Sycorax bármily csökönyös. Hátuljába dízelmotor került. Márpedig a Sycorax páratlan szépség lett csillogó rézburkolatával és fénylő lakkozásával. hogy a törzs színfája középen legyen. hogy a Sycoraxot vízre bocsátottuk. Lenmagolajba és paraffinba áztattuk az új árbocfákat. .lefűrészelt tatot. magamban megesküdtem rá. beléptem a hadseregbe. Tikfa fedélzetdeszkák kerültek fel. Hat évvel azután. Apám felfigyelt odaadásomra. fiú – mondta vaskos devoni kiejtéssel. csak épp nem viselkedett olyan kezes bárány módjára. és a halott hajó lassan új életre kelt a devoni műhelyben. ma is látom magam előtt a bakokra állított kész főárbocot: nyílegyenes. A háza előtt tartotta. szórakoztatónak találta. és akkor elvisz mindenhová. mi irányítottuk neki az orrát az Atlanti-óceánról érkező roppant hullámoknak. amikor lassan beleeresztették az iszapos folyóvízbe. mint valami elegáns kerti pavilont. hogy amíg élek. Apám eladta volna. ahogy azt elvárta volna.

nem? Ez az egyetlen ezen az istenverte világon. – Hogyne emlékeznék – feleltem. Addigra nem maradt semmim. hogy bankárnak vagy brókernek állok. és ő maradt az egyetlen. – A seregbe? – Hosszú csend. Én ekkor már az Atlanti-óceán déli térségében hajóztam. Megnősültem. kemény ítélet volt. halálsápadt. – Csak elpocsékolod az egész nyavalyás életedet! Ha nem is voltam tündöklő elme. ugye? – Magas. hogy ha egy bűntettet elegánsan öltözött üzletemberek hajtanak végre. Tarthatatlan feltételekkel különféle hiteleket vett fel. Sárga fogak. Később kiderült. Beléptem a seregbe. hogy kivigyem a Sycoraxot a tengerre. – A mellkasomra nehezedő fájdalom miatt kimerítőnek találtam a beszédet. ritkás ősz haj és gyászos arc. amelyet ő és a bátyám olyan magas szinten űztek. ha addig kitartana az eső. apámat egyre ritkábban találtuk ott. miért. de idősebbnek tűnt. véreres szemek. és kiveszem a részem a fehérgalléros szélhámosságból. Még arra is hajlandó volt. de továbbra is lejártam Devonba. – Hogy s mint. – Még motorozni is elmennék. . hogy eladja nekem a Sycoraxot és a kikötőt. azután egy törődött. – Miért nem a nyavalyás haditengerészethez? Szeretsz hajózni. Ötvenes éveiben járhatott. hogy emlékszem rá. Kivéve a Sycoraxot. és lecipeltem a vitorlavásznakat a csónakház padlásáról. ám ahogy telt az idő. akit akartam. amelyeket nem tudott visszafizetni. Kívánatos. teli borotválkozásból származó sebhelyekkel. – Nem emlékszik rám. amit szeretsz.– Az isten szerelmére! – üvöltötte. – Már Harry Abbott nyomozó. A harca egyre kilátástalanabb és értelmetlenebb lett. szürke öltönyt viselő férfi bukkant fel az ágyamnál. meg a nőket. Hét évre ültették le. gyűrött. – Nem szeretem a nagy hajókat. sőt még a lélegzetvételt is. – A gárdába? Nem. csak hogy egy kis pénzhez jusson. és egész életem új irányt vett. reménykedő felhang. – Harry Abbott őrmester. nem a gárdába. – Tetszett neki. Nick? – Átkozottul jól. majd apám idővel veszített. de a bíró egyértelművé akarta tenni. apám el tudta volna képzelni. mint mindig. Melissa és én a hosszú hétvégeken lemotoroztunk a devoni házhoz. Ezt. csak ő. attól az még bűntett marad.

Bannister szerint maga megpróbált betörni a csónakházába. Egy fénykép egyenruhás jómagamról. ha ittasan vezetett. – Kidobta a partra. – Háborús hőst ért támadás a Tv Tony búvóhelyén – olvasta. – Szóval nem ő volt az. aki a szart is kiverte magából. sem túlzott érdeklődésnek. És remek partikat adott. egy másik a házról. Alighanem Franciaországban van. – Abbott nem adta jelét sem meglepődésnek. Az ágy felé nyújtott egy szennylapot. Ugye. Bannister hivatásos kormányosa. Mr. ha rágyújtok? – Mindenképpen rágyújtott volna. – Az utolsó két szót végtelen utálkozással ejtette. és talán abban reménykedett. – Nem. Lelécelt. Kiválasztott egy szőlőfürtöt a gyümölcskosaramból. Sokszor mérföldekre is elhallatszottak. amíg azok is ott mulattak. Valami fogorvos találta meg. – A változatosság kedvéért majdnem olyan az idő. nem nagy meggyőződéssel. Abbott régebben az apámmal golfozott. – Egy dél-afrikai fickó volt. mégsem panaszkodott senki a rendőröknek. várni fog a visszatéréssel. Akárhogy is. És általában mindenemet a hajómról. és hozzájuk fordult. nem zavarja. Vagy Spanyolországban. – Jól elintézte magát.– Most épp nem esik – közölte Abbott panaszos hangon. – Fanny? – Francis. Apám a tőlük hallott szóbeszédekből élt. de mindenki csak Fannyként ismeri. Címlapsztori. Abbott bólintott. nem igaz? – kérdezte Abbott. – Látta a szerdai lapokat? – kérdezte. Esetleg visszatért a szülőföldjére. – Ráadásul hidegre is akarta tenni. – Gyanítottam. amint az várható volt. – Abbott összehajtogatta az újságot. mintha tényleg tavasz lenne. – Nagydarab? – Mint egy toronydaru. amíg a kedélyek lecsillapodnak egy kicsit. Bannister Londonban tartózkodott. És a cuccomat. aki imádott a törvény helyi képviselőivel barátkozni. – Fanny Mulder. – A francba – szisszentem fel. mi? – Elcsórta a tárcámat. hogy az ár majd magával viszi. és a padlóra köpködte a magokat. Mr. – Mr. . egy nagyobb kép Anthony Bannisterről. – Abbott mélyen a szemembe nézett.

és a fájdalom ostorként csapott le a mellkasomra. Abbott kivárta. nem igaz? – vonta meg a vállát Abbott. Bannister persze eltussolná az egészet. Nem szívesen olvasná a lapokban. – Nem nagyon kedveltem őt se. azután. Volt egy sor másik ügyünk is ezen a télen. Köztük az én cuccom is. amíg felszámolta az öreg hagyatékát. – Ládaszám állnak az ilyen holmik abban a csónakházban. Emlékszik még George-ra? – Még szép. Abbott feddően horkant fel: – Meglátogatta már az apját. – Miért? – Nem tenne jót a róla kialakult képnek. aki hétvégeken lejár ide. – Hiányzik az örege. valami átkozott londoni. Görcsösen köhögni kezdtem. – Mr. Nem is csoda. Amerikai. Sok időt töltött itt. de mindig csak a vitorlázással törődött. A szokásos. Nick. – Nem azt mondják róla. Könnyek szöktek a szemembe. . – Ismeri az ilyet. – Már úgysem lesz ott sokáig. hogy emlékszem George-ra. amíg lecsillapodok. Az a fajta. – Abbottot láthatóan nem is érdekelte a kérdés. majd zajosan az infúziós tartály felé fújta a füstöt. hogy remek vitorlázó? – kérdeztem közbe. bár ezt nehéz lesz bizonyítani. – Abbott kihúzta az éjjeliszekrény legfelső fiókját. – Vastagon benne van. – Mulder volt az – erősködtem. – Abbott megvetően horkant fel. csak hogy témát váltsunk: – Mikor vásárolta meg Bannister a házat? – Néhány éve. ha csak pisztrángra megy. milyen bőkezűen támogatta a rendőrárvákat és a nyugdíjalapot. hogy valamelyik kitömött gorillája hazavágott egy háborús hőst. tekintve. – Bannister vontatta szárazra a hajómat? – Az ördög se tudja. – Úgy tette hozzá az utolsó szót. Alighanem Mulder is vele üzletelt. mitől döglik a légy. – Akárki is lehetett. mintha ez egy csapásra megmagyarázná az utálatát. és belehamuzott. Ő ragaszkodott a devoni házhoz is. – Az egészet elszállítják George Cullenhez. A bíróságnak ennyi idejébe telt. amelyik még akkor beszíjazza magát a horgászszékbe.– Az én nyavalyás csónakomat tartja ott! – tiltakoztam túl hevesen. – Ami nem is meglepő. Nick. hogy megmutassa a bugrisoknak. Eltulajdonított rádiók és mélységmérők. – A felesége volt az. Nick? – Még nem volt rá időm – feleltem. mint mindig.

hogy egy kicsit elcsevegjünk. hogy bármit is lépnének.– Azt hittem. . – Nem hinném. – Abbott nem tűnt túl lelkesnek. megvonta a vállát. Szívességből jöttem ide. Úgy értem. – Nem az én dolgom. – Jimmy november óta kórházban van – adott magyarázatot Abbott arra. amíg nekünk kell gondoskodnunk az árvákról meg a kifosztott öregasszonyokról is. – És nem magának kellene vádat emelnie? – Mondtam már. – Lenézett a cigarettájára. hogy elintézzék az ilyen nehéz ügyeket. Túl sokat dohányzik. A régiek kedvéért. az adófizetők azért tartják magukat. – Micsoda egy istenverte bolond maga – csóválta a fejét Abbott. – Akkor mivel foglalkozik? Parkoló cédulákkal? Maga bírságolja a buggyantakat? – A buggyantakat. Harry – mosolyodtam el gúnyosan. – Miért nem szorongatta meg? – Maga volt az. köszönöm. A volt feleségem nem újította meg a papírokat. – Azon tűnődtem. Nick. Az árváknak és az öregasszonyoknak általában nincs biztosítása. Többé nem tartozik rám. mármint a turistákat. miért nem vigyázott senki a hajómra. Akkor már inkább testi sértéssel vádolja. – Hát. Nick. és lopott még egy fürt szőlőt. nemde? – Még a másik kórházban látogattak meg. Nick – mutatott rá Abbott –. Bár nem hinném. – Vádat emelnek Mulder ellen? – akartam tudni a választ. akit lecsaptak. – Az isten szerelmére! Kifosztotta a hajómat! – Nehéz bizonyítani. – Tüdőtágulás. arra számíthat. – Melissa se tarthatott mindent a fejében. miért akarja Abbott szántszándékkal elterelni a szót a fontosabb kérdésekről. szerintem. – Abbott odalépett az ablakhoz. Nem sok haszna lenne. – Amellett úgy volt. most már nem. a gazdag fickók meg a fényes jachtjaik nem élveznek elsőbbséget. Abbott ügyet sem vetett a gúnyra. – A kölykökkel találkozott. nem hinném. nem én. – Beszélek az illetékesekkel a dolgáról. Nick. – Az én hajóm sem volt biztosítva. miközben partiról partira járt – vontam meg a vállam. hogy Jimmy Nicholls figyel a Sycoraxra. nem úgy a gazdag fickóknak. és összeráncolta a homlokát a felhőtlen égbolt láttán. – Én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. ha annyira akarja.

Az a nyavalyás Mulder ellopta. – Megrázta a fejét. ahol egy pillanatra megállt. Nick. Megváltoztathatja az életét. Nick? Igazán büszke. Ő csak George Cullennel szokott üzletelni. Minden komoly gyűjtő tudni fogja. – Annyira sajnálom. hogy az örege mindig büszke volt magára. – Nem éri meg. akkor is a nyakába varr egy jó zsíros számlát a költségekre. Harry. hogy Fanny ismerné a megfelelő csatornákat. – Én csak megtagadtam a parancsot. és nem hiszem. – Az a másik kettő szolgált rá – mordultam fel. hogy lopott. Nick. hogy beszélhessen egy nyavalyás ügyvéddel.– De ha a maga helyében lennék. – Most már érti. Fel fog bérelni valami nagymenő ügyvédet. Abbott sóhajtva fogadta konokságomat. – Abbott biccentett búcsúzásként. Nick. – Bannister odafigyel az embereire. – Tartsa őket távol. – Tudja. És vissza akarom kapni. és a végén. hogy láthassák. még ha a bíróság együtt is érezne magával a kitüntetése miatt. Nick. Be kell perelnem valakit. hogy újjáépítsem a Sycoraxot. magyarázatként még hozzátette. A sajtó. Felejtse el! – Nem akarom elfelejteni. – Azért csak terjessze a hírt. . rendben. George pedig egy ujjal se nyúlna a medáljához. Ott volt a zsákomban. – Ha ragaszkodik hozzá. Ha ragaszkodik hozzá. – Én nem akarok változtatni az életemen. Abbott az ajtó felé biccentett. az isten szerelmére! És vádat akarok emeltetni Mulder ellen. aki jól felkavarja a szart. Nick. máskülönben nem lesz rá pénzem. – Az ajtóhoz lépett. úgysem tudja egykönnyen eladni. – Kivárt. és amikor nem feleltem. Harry? – Azt fogom tenni. – Egy csomó rosszéletű van odakint. – A Viktória-kereszt miatt. ha hagyja. mintha csak most ébredt volna rá. Nick. Harry. Napok óta csak arra várnak. – Attól még Viktória-kereszt. Elintézem. Abbott a homlokát ráncolta: – Visszakapni? Mit? – Az érmet. én nem erőltetném azt a vádemelést – húzta ki magát Abbott. miért kell beperelnem azt a rohadékot? – Ha ez megvigasztalja. mekkora csapás ért. a többi holmimmal együtt. Abbotton most először látszott a döbbenet. aki boldogan kitöltené azt a csekket.

Miután elment. hogy visszaperelhessem valakitől a Sycorax javítási költségeit. elhitette velem. A gödör alján éreztem magam. amíg érvényben van ellene a körözés. Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a Sycoraxot. néhány száz fonttal pedig lehetetlen lenne betömni egy ilyen feneketlen szakadékot. Az ügyvéd megnyerőnek. készíthetek új árbocokat is. a vezetékeket és a műszereket. A fájdalom alattomosan viselkedett. Azon tűnődtem. arra pedig. az érdemérem visszaszerzésére meglehetősen csekély az esélyem. hogy Mulder az ő megbízásából cselekedett. hogy felszívódott. bár borúlátónak tűnt. a mennyezetre meredtem. mire sor kerül rá. a hajócsavart. Panaszosan jajdult fel egy mentő szirénája. Ha valakitől kapok fát. hogy megjósolja. rothadó hajótesttel. – Az ügyvéd lemondóan csóválta a fejét. bárcsak lennének rajta hajszálrepedések. gazdátlanul a gaztenger közepén. – Csak abban az esetben. hogy nem engedhetném meg magamnak a lámpákat. hogy a költségek ily módon engem terhelnek. Sosem engedhetnék meg magamnak új URH-rádiót. Ameddig visszatartottam a lélegzetemet és mozdulatlanul feküdtem. Már abba is félig belerokkannék anyagilag. ám mindehhez idő kell. nem is beszélve . a kabintetőt lefedhetem vízálló furnérlapokkal. bár odáig nem merészkedett. Az ólmot helyettesíthetem vasöntvénnyel. meddig kell még itt lennem. ám amint újabb levegőt vettem. Ellene fordíthattam a törvényt. visszafeküdtem. A hajótestet kipofozhatnám a roncsokról kimentett lemezekkel. valamikor majd újra megpróbálkozhatok a bicegéssel. Azt gondolta. Jól tudtam. a vitorlásévad pedig gyorsan eltelik. mire a viharos téli szelek először söpörnek végig a csatornán. odakint a várócsarnokban kerekes ágy döcögött. ám ez csorba fegyvernek bizonyult. és azt kívántam. még kisebb. Soványka bankszámlámra gondoltam. Tudtam. Mint mondta. – A hajóban okozott károkért nem perelhetem be Bannistert? – kérdeztem. máris visszatért. akit testi sértéssel és rablással vádoltam. amennyiből újjáépíthetem a Sycoraxot. A kárt Fanny Mulder okozta. hogy rendelkezik annyi pénzzel. ha bebizonyosodik. mennyi időbe telik. Mulder felszívódott. összetörten és partra vetetten. A hajó egy vagyont felemésztene. milyen kevés esélyünk lenne ezt bizonyítani. és addig aligha tér vissza Angliába. aki nyomtalanul eltűnt.Másnap hivatalosan is panaszt tettem Francis Mulder ellen. és a Sycorax akkorra se lenne kész. ha egy daruval bakokra akarnám emeltetni a Sycoraxot. a vitorlákat. rengeteg idő. nem lehettem biztos abban. S még ekkor is bőven akadna tennivaló. hogy megértsem. A doktor azt mondta. és ha meg is találják Muldert.

és igyekeztem elfogadtatni magammal. mindenki izgatott volt. – Amit a maga búr harcosa tönkrevágott. hogy valóban a híres Anthony Bannister áll előttem. engem figyelt. – Nevem Bannister. . hogy deréktájban igencsak elődudorodik az inge. csak épp ez az Anthony Bannister fájón hiányolja a sminkesét és a fényképészek által bevetett szépítő fogásokat. arra is felfigyeltem. ha ötszáz fontot kapok érte. még szerencsés vagyok. nem szegény ember álma. arcukon ostoba kifejezéssel. – Azt hiszem. Nem ismertem fel azonnal. – Nővérek álltak mögötte az ajtónyílásban. a szőke haj kevésbé fénylett. ám amikor elfordult az ajtótól. Meglepett a nyugtalansága. és a személyzet egy emberként adta át magát a kivételes alkalom hangulatának. Magas férfi állt az ajtónyílásban. mint a képeken. el kell adnom a Sycoraxot. hogy feltétel nélkül megbízhatom benne. és megélhetek a sztorimból. hogy kettesben maradhassunk. van egy közös problémánk – kezdte. amit sose tennék meg. mielőtt becsukta az ajtót. Bólintott.a hajóváz érlelt tölgyfájáról. Ha roncsként áruba bocsátom. – Ereztem a hírnév és a vagyon álnok csábítását. – Ki az ördög maga? – Ellen akartam állni a bűverejének és az önkéntelen meggyőződésnek. mint amire számítottam. Vagy eladhatom magam a lapoknak. s keményen küzdöttem ellene. amiért a nagy Tony Bannister ellátogatott a kórházukba. Talán kellett volna. Ez az. – Sandman kapitány? – A jól ismert hang megbízhatóságot és kedvességet sugárzott. Bannister lefegyverző mosollyal kért tőlük elnézést. – Az én egyetlen problémám a hajóm. tehát mennie kell. és a napbarnított bőr sem tűnt olyan makulátlannak. s hirtelen minden tökéletlenséget elfeledtetett a túláradó és megkapó vonzerő. Az ajtó megcsikordult. Tony Bannister. Idősebbnek tűnt. Arra számítottam. de a hosszú állkapocs valamivel tokásabbnak tűnt. Jól tudtam ezt. amíg rájöttem. Sportosnak és elegánsnak tűnt testhez álló tweedzakójában. A Sycorax gazdag ember játékszere. mint aki feltételek nélkül kész elismerni teljes felelősségét. ám ekkor elmosolyodott. Nem engedhetem meg magamnak. Ha tehát nem adom el magam. hogy a Bannisterhez hasonló alakok végtelen nemtörődömséggel és magabiztossággal gázolnak keresztül mindenen és mindenkin. és én kinyitottam a szemem. Mintha a királynő tette volna a tiszteletét. Beletelt egy-két pillanatba.

talán nagyobb . és ez kockázatos. – Nos. ráadásul alig tíz perc van belőle. A teljes film meglesz úgy hatvan perc. – Matthewt. s bármennyire vonakodtam átadni magam a Bannister iránti feltétlen nagyrabecsülésnek. Amikor Londonból felhívott és értesített Matthew érkezéséről. Felnéztem a jól ismert arcra. Mert a Sycorax kedvéért. hogy együttérzéssel hallgatom a szavait. amelyet olyannyira megfogott a nikotin. azt szeretné. úgy próbált rálelni a hasonlatra. de az anyagokat már nem tudom megvenni. Bannister nem tett említést a lányról. egyes-egyedül a Sycorax miatt. és ezért elnézést kérek. – A homlokát ráncolta. egyik cigarettáról a másikra gyújtott. én szerencsére nem vagyok leégve. hogy ez még csak a nyers vágás. – Még nem csináltunk mást. Ha megteszi. – Szinkronizálva? – vontam fel a szemöldököm. Harciasságom nyom nélkül elpárolgott.– Az én hibám. Egy kicsit le vagyok égve. Felteszem. hogy a hajó gazdátlan. de a készpénz még szebb. megráztam az aranyló kezet. s ezt mindennél többre tartottam. márkás aranyórát és két jókora aranygyűrűt. csak összevágtuk a snitteket. – Még nem vágtunk illesztést a fába. ha a hajója visszanyerné eredeti formáját? Egyszerűen kifogta a szelet a vitorlámból. s még én éreztem magam lekötelezve. Valamilyen okból eszembe jutott apám kedvenc mondása. a harmincas évei közepén járó nyughatatlan filmrendezőt Anthony Bannister küldte hozzám. miszerint szép dolog a tisztesség. – A munkát még csak elvégezném magam – mondtam –. – Nincs összecsiszolva a hang – felelt helyette Matthew –. – Nem nézett rám beszéd közben. Őszinteséget mutatott az irányomban. Hibát követtem el. – Vagy kilencven – vetette közbe Angela Westmacott –. és felém nyújtotta jobb kezét. de biztosítottak arról. hogy alaposabban megnézhessem magamnak. csak durván összeszögeztük a darabokat. azon kaptam magam. – Meg kell értenie – közölte Matthew Cooper –. tudja. – És még nincs is szinkronizálva – tette hozzá Angela Westmacott. mintha okkerszínű festékbe mártotta volna. – Nyers micsoda? Lendületesen mutogatni kezdett jobb kezével. amit én is megérthettem. – Elmosolyodott. hogy úgy tűnt. Arany karkötőt viselt. ami lehetőséget nyújtott. amiért ekkora híresség tiszteletét teszi a szobámban. Amióta betette ide a lábát.

Filmre akarta venni az életem. Anthony Bannister ráadásul éppen azon fáradozott. Bannister házának új utcafronti szobájában tanácskoztunk. hogy kicsikarja beleegyezésemet. milyen törékenynek és finomnak tűnnek aranyfürtökkel keretezett vonásai. – Tony úgy gondolta. ezért elküldte hozzám Matthewt és Angelát. ahol most a húszméteres beltéri úszómedence vize fodrozódott. Angela magas. – felvevők. ha látja. csatok és szorítók. amit már filmre vettünk. Arra is felfigyeltem. ebben a képernyőkkel telizsúfolt otthonban. valamint egy hatalmas tévé – a legnagyobb. CD-lejátszók. pedig mennyire szerette apám a régi formáját! Ez az új szalon megvolt vagy huszonkét méter hosszú. jobban érzi majd magát. és minden részéből lélegzetelállító panorámát kínált a kert alatt kígyózó folyóra. A célra keresve sem találhattak volna jobbat. lézerlemez-lejátszók. ezért megismerkedésünk után el is döntöttem magamban. kazettás magnók. mert a beleegyezése nélkül elveszik az az anyag is. hogy nem visel jegygyűrűt. Most már azon tűnődtem. Kórházban töltött két évem farkaséhséggé fokozta szunnyadó párválasztási ösztönöm. Matthew Cooper egy videokazettát vett elő aktatáskájából. hangfalak. Formátlan. Ennek a meggyőződésemnek hangot is adtam. A ház teljesen megváltozott.lelkesedéssel várom a találkát. Képtelen voltam levenni róla a szemem. . Szándékosan hétköznapi ruhái nem lehettek olcsók. légiesen könnyed jelenség volt. – Máris filmre vettek? – értetlenkedtem. – Kockázatos – ismételte meg –. Divatosan szertelen és rendkívül. fehér és rózsaszín puffos konfekcióruhát viselt. de ő csak a fejét rázta. sőt felkavaróan gyönyörű jelenség volt. Három kárpitozott lépcsőfok vezetett a szoba felső részébe. olyan törékeny. kontyából csak a legvilágosabb pihék szabadultak ki. videomagnók. hogy Anthony Bannister televíziós cége afféle csalinak küldte őt ide. Akadtak itt rádiók. szüntelenül arra gondoltam. hogy valamennyi képernyőn én jelenjek meg. Haját csatokkal és tűkkel fogta szoros présbe. amelyet auraként lengtek körül a különféle övek. hogy abban a pillanatban felébresztette szunnyadozó oltalmazói ösztönöm. pontosan mire is gondoltunk. hogy csakis tévés műsorvezető lehet. amint belépett a szobába. míg buggyos fehér nadrágjának szárát betűrte rózsaszín bokacsizmájának szárába. a sérülésem és a felépülésem. – Nyers vágás – magyarázta Matthew. A tűz körül fehér bőrrel bevont szófákat helyeztek el. míg a szalon északi végében az űrkorszakhoz illő hifieszközök és monitorok sorakoztak. A lépcsők és az ablakok között magányos szigetként állt a tágas kandalló és masszív rézkürtője.

amíg ő Londonban tartózkodott. – Hát jó. mintha elégedett lennék. mások csupán annyira szorítkoztak. – Egy francia hajó – szólaltam meg. semhogy jelét adjam Angela Westmacott iránti haszontalan vonzalmamnak. hogy távol tartottam magamtól a sajtót. gondoltam. A Sycoraxot kiemelték a gyomok közül. hogy ő lehet Matthew asszisztense. hogy rendkívüli szakértelemnek lehetek szemtanúja. pedig igazság szerint keményen küzdöttem azért. Ügyes. Hónapokat töltöttem azzal. amit idén látok. Bannister felajánlott nekem mindent. Bannister orvosai ápoltak.– Akkor talán meg is nézhetnénk. amellyel kivitte a hajót. Elhagytam a kórházat. Bannister medencéjében úszkáltam. inkább figyeltem a hajót. mekkora árat fizetek érte. Az ablak mellett álltam. amit csak akartam. – Úgy beszéltem. Már a gondolat is féltékennyé tett. Az egyik lap szerint azok a vandálok támadtak rám. nem? – indítványozta. mire Bannister most egy tévéfilm főszereplőjévé akar tenni. és én tudtam. de a csalókán lanyhának tűnő széllökések épp a tetőző tavaszi dagály ellen dolgoztak. amikor a lapok másnap világgá kürtölték Bannister nagylelkűségét.és orrvitorlával manőverezett a kikötőhely felé. Bannister úgy jött ki az egészből. Feltételeztem. Talán Cherbourgból jön. „TV Tony megmenti a háborús hőst”. és én csak magamra vethetek. Lakóhelyet. akik megrongálták a hajómat. – Mehet a videó? – kérdezte most Angela. egy megújult Sycoraxot. vagy talán a szeretője. Különben is. hogy a támadók kiléte ismeretlen. Innen nézve talán könnyűnek látszott. Semmi jogi macera. hogy a szépség látványa akaratlanul is ilyen maró kínokat okozzon. Mennyire igazságtalan. – Akkor készen áll? – erősködött Matthew. hogy beköltözzek Bannister házába. hogy ne adjam jelét bosszúságomnak. de most már minden rendben. nagyon ügyes. amely kibontott fő. Valami csúnya dolog történt a csónakházban. Amikor eljött hozzám a kórházba. Matthew a készülékbe helyezte a szalagot. és egy alumíniumtestű jachtot figyeltem. – Tényleg csak nyers vágás – mentegetőzött előre. Fanny Muldert senki sem említette. mint a ma született bárány: hófehéren és illatosan. Már akkor tudnom kellett volna. és . – Az első. A fedélzeten csupán egy fekete gyapjúsapkát viselő kormányos tartózkodott. ahol az elmúlt három hétben gyorsan javult az állapotom. biztonságot. semmi kellemetlenség. s én csodálattal adóztam ügyessége előtt. Bannister házvezetőnője etetett. Egyik újság sem kapcsolta össze a támadóm személyét Anthony Bannisterrel. mintha nem is hallottam volna a kérdést. csak béke és megbocsátás.

„– Falkland-szigetek – Anthony Bannister jellegzetesen meleg hangja ezúttal átitatódott halálos komolysággal. és várta a hajótest befoltozásához szükséges új faanyagot. június 14-e. Félrefordítottam a fejem. leveszi a sapkáját és megrázza hosszú. hogy lássam. A betűk eltűntek. hogy megfizessem a mutatvány árát. vízhatlan vászonba burkolva. Az ablakhoz sántikáltam. a menthetetlenül elkorhadt részeket kivágták. – Ez még csak munkacím – vette Matthew kritikus megjegyzésnek sanda pillantásomat. a hideg dél-atlanti szélben máris ott érezni a közelgő diadalt. oregoni és lucfenyőt. ha nem nézem végig? Nem sok mindent mondhattak erre. Mostanra kiszivattyúzták a vizet. azután a tévében hirtelen megjelent egy portól szürke. A brit csapatok ostromgyűrűje bezárul Stanley körül. – Ez lenne az – fedett meg Angela. akik…” Felálltam: – Nem bánják.bakokra állították Bannister pázsitján. amint a vitorlázó. Angela Westmacott filmje. A távolban robbanás hallatszott. amint a Vernet-hegyről tüzelnek. A rizspapír vékonyságúra oxidálódott régi rézlemezeket lehántották. akár az odvas fogakat. – Csak. a lyukakat fenyőrosttal tömítették. A lefűrészelt árbocok csonkjait úgy húzkodták ki. a képen megjelent a sötét éjszakai égbolt. egy fiatal lány. tíkfát. Megrendelték a javításhoz szükséges anyagokat. és most eljött az idő. a hajótestet megtisztították.” Meglepett pillantást vetettem a lányra. Katonáink már maguk mögött hagyták a Goose Green-i és a hegyékben megvívott ütközeteket. Láthatóan rosszul ítéltem meg látogatóimat. és lenéztem a bakokra állított Sycoraxra. Gyászos muzsika szólt a háttérben. rózsaszín hajnali fényben fürdő táj. hogy fogalmat alkothasson az egészről – Angelát láthatóan irritálta Matthew közbevetése. amiért szerinte nem mutattam kellő érdeklődést a sötét képernyőn pergő számsorok iránt. A mi 105-öseink. érett tölgyet. A hajé most ott állt. Világító rakéták írtak le széles ívet. Épp időben néztem el a folyó mentén a francia jacht irányába. rezet. Sandman kapitány is egyike volt azoknak. méghozzá mindenből csakis a legjobbat: mahagónit. jellegtelenül kopár. gondoltam. TV Tony elvarázsolt mindenkit. – 1982. és én felismertem a foszforos gyújtóbomba fehér villanását. amikor Matthewt képzeltem a rendezői székbe. amint feltűnt a főcím: „Egy katona története. fekete . Vagy valamilyen kevert töltet? Robbanóanyag és foszfor az aknatöltet helyén? Az képes még csúnya dolgokra. letakarították a fedélzeti felépítményeket. és ereszkedtek alá csalóka lassúsággal.

amelyért az érdemérmet kaptam. A felvétel öt évvel korábban készült. – Máshogy? – Nem a fényképet vesszük fel. hogy megfenyítenek az egyértelmű parancsszegésért. Újra megtanítjuk járni a sérült embereket. Eszembe jutott. színtelen és kiszámítható módon lerótta tiszteletét a sebesült tiszt előtt. Arcomat eközben felváltotta Terry Farebrother őrmesteré. De hát nekünk éppen ez a szakterületünk. amolyan láthatatlan hang. Azon tűnődtem. Seszínű hajam szokatlanul rendezett volt. egykor ott állt feleségem öltözőasztalán is. hogy Terry a mai napig a házában őrzi felszerelésemet. hogy visszafordultam az ablaktól. Próbáltam kizárni a hangokat. hogy feltekerje az orrvitorlát. és Nick nagyon súlyos sérülést szerzett. – Ezen a helyen lép majd be a narrátor – vetette közbe Angela –. csak istenverte bolondnak. még marad idő egy italra az ár visszavonulása alatt. Éppoly valótlan volt az egész. mintha csak olcsó parókát tettek volna ocsmány. Maitland doki rózsaszín arca szinte betöltötte a képernyőt. Akaratlanul is visszafordultam. és én irigyeltem tőle ezt az egyszerű feladatot. amint végzek kötelességeimmel. hogy mindenki tudja.” A filmben felbukkantak a fizikoterápiás helyiségek. fenyegetőnek. hogy megúszta élve. Majd ne felejtsek el elugrani érte. ugyanazt a pillanatot. amikor megsebesültem. – A filmen természetesen máshogy mutat majd – Angela felfigyelt rá. – Mint istené? . A test sem bír ki mindent. legalábbis nekem úgy tűnt. hogy lássam a képernyőn saját arcomat. és a Viktória-kereszt helyett inkább arra számítottam. Nem éreztem magam hősnek. amikor megérkeztem a kikötőhelyre. mint amikor valaki a saját gyászjelentését olvassa. – A narrátor – magyarázta Matthew segítőkészen –. de nem tudtam. Nem ismertem rá a leírására. Mögöttem Bannister híres és mélyen zengő hangja felidézte a történetemet. hogyan kezelték. és tudtam. Farebrother őrmester a kamera kedvéért akcentus nélkül és árnyalt szavakkal szólalt meg.haját. Őt az egyik surreyi gyakorlótéren vették fel. hanem magát. még az is megdöbbentett. Előresétált az orrfedélzetre. „Őszintén szólva. erőszakosnak és köpcösnek tűnt egyenruhájában. hogyan tudtak másolatot szerezni belőle. hosszan elnyúlt arcomra. ahol a távolban gomolygó füst és felvillanások háborús hátteret festettek az eseményekhez. Visszaemlékeztem a hamisítatlan élvezetre. A képernyőn éppen leírta a pillanatot. A képen nem hasonlítottam önmagamra.

amelyből mindenki megtudhatta. hogy szokatlanul ellenséges módon viselkedtem. hogy a Sycorax idővel elnyűtte a köteleit. hogy visszautazik vele a Falkland-szigetekre. a legtöbb katonatiszt konformista. hogy harciasságomat némiképp ellensúlyozták a tisztességről és becsületről alkotott régimódi elképzeléseim. – Újra megnyomta a gombot. „Volt egy hajója. – Bannister a kikötőmet akarta! Ő meg az rohadék búr vontatta partra a hajómat! – Csakhogy ezt mégsem mondhatjuk. a Sycorax. és közölte. – Tudtam. „Meggörnyedt a fájdalomtól – tudatta a nővér. Láttam. mekkora szenvedést okozott neki. mintha panaszkodott volna. Békében hajózik el oda. úgy merednek a képernyőre. együtt épülnek fel. Plant doktor jelent meg. ami inkább vallana bűnözőre. és a hangjával érzékeltette. mennyire érthetetlenül fárasztónak tart. a filmen pedig láthatóvá vált a hernyótalpas daru. „A hajó és az ember – hallatszott Bannister dallamos hangja –. mint az Atlanti-óceán távoli sarkában zajló értelmetlen csetepaté szokványos áldozatát. Mint kifejtette. milyen lesz majd a kész film. mi mehet végbe benne. én azonban összeférhetetlen természetem folytán valamiért úgy próbáltam meg igazolni a kórházi kezelés céltalanságát. és ezúttal sem hallottam ki a kijelentésből panaszos felhangot.” – Ó. mint ministránsok a feszületre. – Ki találta ki ezt a szemetet? – Még bármin változtathatunk – felelte Angela közönyösen. Az egyik indiai ápolónő arról beszélt. aki bólintott.– Pontosan. hogy Matthew és Angela minden figyelmét a filmnek szenteli. Ez volt a munkájuk. Ezután még hozzátette. – Most csak azt próbáljuk érzékeltetni. és Tony illő módon elnézést kért mindenért. . és most az akarták tőlem. amint kiemelte a gazból és a pázsitra helyezte a Sycoraxot. Láttam tíz rettenetes percet. ez a nyersre vágott film. mint háborús hősre. ahogyan először láttam meg: elhagyatottan a fák és gyomok között. Nem úgy tűnt. és arról álmodott. mert volt egy álma. – Jó ez a kis etnikai felhang – mormolta Matthew Angelának.” A képernyő elsötétült. ugyan már! – tiltakoztam. sajnálatos baleset. hogy újra megtanultam járni. hogy adjam áldásom a film többi részéhez. ahová egykor hazafias érzelmeitől vezérelve tört be. és az iszapos folyópartra sodródott. és ez a film nyomon követi haladásukat. – Ami történt. de ő nem akarta feladni. amint elnézte. hogyan írtak le. – De hát ez hazugság! – fakadtam ki indulatosan.” „Nick Sandman nem adta fel – úszott be Tony Bannister hangja. ahogy járni tanulok. – Angela megállította a szalagot.” A képen megjelent a Sycorax. A film elmesélte.

ahol Bannister egész kiállítást rendezett be elhunyt felesége. nem fog válaszolni. soha nem próbáltak belőle akarata ellenére tévésztárt faragni. amikor az ember golyót kap a hátába. És most. és annak csonkjával rágyújtott a következőre. Nadeznha vízhatlan tengerészköpenyben. – Az a fájdalmas – csattantam fel. Ez itt nem fájdalmas. hogy ne legyen balhé az egészből. – Pokolba az egésszel! – Visszafordultam az ablakhoz. hogy ezt lehetővé tegyük. – Erről már akartunk is beszélni magával. És azt önnek is el kell ismernie. Visszafordultam Matthewhoz és Angelához. végére ért cigarettájának. Nadeznha csillogó estélyi ruhában. ha szabad ezt mondanom. A bordáim megsajdultak a kötések alatt: – Mi? – Ez egy televíziós produkció. – Legalább az apámat nem említik ebben az istenverte filmben – morogtam. – Nem volt túl fájdalmas. ugye? – Ugyanazt az anyáskodó hangnemet ütötte meg. de a francia lány már lement a kabinjába. Nadeznha és a testvére Cape Cod-ban. Mr. Nadeznha Rómában. Egy pillanatig azt hittem. aki jogszerűen csak addig intézkedhetett a nevemben. sötét szemekkel és olyan felhőtlen mosollyal. – Ez itt tömény baromság. – Tony erről nem tudott. akkor meg kell találnunk az anyagi eszközöket. amely már a kórházban is az őrületbe kergetett. akit láthatóan feszélyezett az Angela és közöttem felizzó ellenségeskedés. – Angela lekapcsolta a készüléket. – Matthew. és indulatomban még azt is elfelejtettem. Ha filmre akarjuk venni a hajó újjáépítését. amíg ki nem sétált az életemből. milyen vonzónak találtam eddig –.– Hát ennyi. ezt a hülyeséget akarja megetetni az emberekkel! – Tony jóhiszeműen bérelte a Lime Wharfot az ön feleségétől – közölte Angela. Nadeznha és Bannister Sydneyben. Elsántikáltam a szalon túlsó végébe. Bannister elvette a hajómat és a kikötőmet. – Mi. Sandman. . hogy egy felfuvalkodott képviselő felesége legyen. Nadeznha fényképeiből. – A volt feleségemtől – javítottam ki –. – A készülék felé intettem. míg végül egy rendkívül rideg pillantással végigmért. – Csak úgy kíváncsiságból. természetesen. amelyből arra következtettem. Nadeznha a tengeren. ki fizet a Sycorax felújításáért? Angela töltött magának egy kevéske Perrier ásványvizet. Nadeznha gyönyörű teremtés volt. méghozzá elég nagylelkűen. hogy próbálja rendbe tenni a dolgokat.

hogy akkor . s végül arra jutottam. hogy ezzel meggyőzheti őket? – Tönkretette a hajómat! – Ne legyen nevetséges! Biztosították róla. – Az ön felesége biztosította Tonyt arról. csak előbb még ki akarta élvezni a vendégszeretetét. Azon tűnődtem. hogy menekültem a nyilvánosság elől. Személyesen biztosította róla. azután hagyta. Nem akarok pénzt keresni olyasvalamivel. – Nézzük a kérdést egy kicsit másként. – Gúnyosan elmosolyodott. – Nem – jelentettem ki. Figyelemre se méltattam a megbékítésemre tett erőfeszítést. Gondolja. hogy egy búr megfossza minden értékétől. és végül egy tévétársaság fizet azért. Úgyhogy vigyék vissza ezt a szemetet Londonba. hogy olyasvalakit csináljanak belőlem. – Az utolsó szót gúnyosan megnyomta. gondoltam magamban. amit nem érdemeltem meg. – Nem? – érdeklődött Angela árnyalt mosollyal. ha békén hagynának. Más dolgok foglalkoztatnak. hogy küldje csak el a csekkemet. hogy nincs gazdája. hogy újra összerakják? Egyszerűen elképesztő. – Most kezdtem csak látni. Rohadj meg. – Gondolja. Apám biztosan lelkesen fogadna egy ilyen csavart. – Bannister vágta haza a hajómat. amikor az egészről ő tehet? – Lenne kedve egy whiskyhez. Bannister hozza helyre a kárt. hogyan találkozhatott Bannister és Melissa. hogy a hajó gazdátlan. hogy mindez akarata ellenére történt? Vagy akár ez? – Körbemutatott a fényűző termen. mint az ember. Az első tíz perc máris elkészült a filmből. Mr. hogy ez a karcsú és gyönyörű teremtés egy skorpió fullánkját rejti drága ruhái alatt. Sandman. Nick? – kérdezte Angela. – Az elmúlt két évet azzal töltöttem. kedves. azután Angela felállt és az ablakhoz lépett. hogy létezik olyan bíróság. aki megkapott egy érdemérmet.Akkor hát nem is Bannister fizet a Sycoraxért? Ő vontatta szárazra. az elektronikus vackokon és a hatalmas kandallón. Nem vagyok hős. – Elfogadta Tony vendégszeretetét. aki nem vagyok. Négyszemközt. Nem akarom. és azt szeretném. Néhány pillanatra néma csend lett. Maró gúnnyal mért végig. a süllyesztett úszómedencén. amelyik elhinné. Miért kellene a tévében mutogatnom magam. és közöljék Bannisterrel. de nem én. Állíthatja. csak egy istenverte bolond. A hajója az ő pázsitján áll. hogy kezdettől fogva be akarta perelni Tonyt. El tudja ezt képzelni? Nem akarom életem hátralévő részét úgy tölteni. – Természetesen harcolhat az igazáért. – Nincs az a pénz. akit meglőttek. de nem mondtam ki. és nem fogok szerepelni a filmjükben.

Nick. Bannister megígérte. mert azt hitte. Matthew! – Angela nem vette le rólam a szemét. – Fogd be. nem kedvességből. Rágyújtott és felém fújta a füstöt. de abban egyetérthetünk. – És a közreműködésért is fizethetünk – próbált bátorítani Matthew. és ráveszi. hogy juttassa vissza a kitüntetést. – Nos? – kérdezte Angela hűvös hangon. hogy ejtsem el a vádat Mulder ellen.történhetett. Fanny azt hitte. Felteszem. – Két törött borda szerintem is túlzott reakció. hogy igen! – Akkor jobb. Mulder megsebezte a Sycoraxot. – És Bannister embere volt az. Borzasztóan fájt. odalépett az asztalhoz. ha a Sycorax újra a régi lenne? – A pokolba is. Amikor nem feleltem. – Az irónia lepattant Angeláról. – Tisztázzuk a dolgokat! Bannister azért vontatta szárazra a hajómat. de én elutasítottam az ajánlatot. el akarja lopni a csónakot. kihívó tekintettel meredt rám. hogy a javításhoz szükséges anyagok egyike sem fog megérkezni ide. amikor Bannister ki akarta bérelni a kikötőt. ha már nem fenyegeti semmilyen veszély. noha az nem is volt az övé? – Ha maga mondja – válaszolt óvatosan Angela. hogy megbűnhődjön érte. Elmeséli egy olyan ember történetét. mi? – Mi a válasza. akik maguk is szenvednek. – Akarjuk ezt a filmet. Nagyon őszinte és elgondolkodtató film lesz. ám azóta semmi hírt nem. – És Melissa bérbe adta neki a kikötőt. – Hangja maga volt a józan tárgyilagosság. aki véghezvitt valami fontosat. aki a szart is kiverte belőlem? – Az nem Tony utasítására történt. – S mindeközben maga a lehető legjobb körülmények között épülhet fel. – És hol van most ez a Mulder? – Tényleg nem tudjuk. hogy szárazon kellett látnom. tudja. A fájdalom és kétségbeesés felett aratott diadalról szól. amíg alá nem írja a szerződést. hogy túlreagálta a dolgot. Odafordultam a Sycorax felé. Új reményt ad azoknak. Melissa valószínűleg alig várta. azzal érvelt. és elvett egy cigarettát Matthewtól. igen – felelte Angela. és azt akartam. ráadásul kap egy gyönyörűen újjáépített hajót. – Nos. Bannister arról is meg akart győzni. ha tisztában van azzal. kaptam róla. Nick? – A keresztnevemet használta. megsebzett engem. hogy megpróbálja utolérni Muldert. hogy ilyen hírességgel gazdagítsa hódításainak gyűjteményét. hogy Fanny valószínűleg csak akkor tér vissza. csak hogy lekezelő lehessen. hogy gazdátlan? – Ezt mondták neki. szeretné. . – Számítóan.

Ehhez nem volt mit hozzátenni: – Értem. – Szerintem nagyon megindító és igaz emberi történet. Ezért nem kap beleszólást az ilyen kérdésekbe. hadd magyarázzak el valamit. Tudnia kell. hogy kontrolláljon bennünket. Biztosítási formanyomtatvány. a televíziózáshoz aligha ért. És egészségügyi alkalmassági nyomtatvány. ha megígérem Angelának ezt az átkozott filmet. – Szerkesztői jogosultságokra gondol – közölte Angela tárgyilagosan. Mi pedig pontosan ezt mondjuk el. Maga elmondja az igazságot. hogy meghajoljunk bármely politikus vagy közszereplő akaratának. Ha így tennénk. amíg a film el nem készül. Ezt meg is mondtam. és az asztalra dobta valamennyi dokumentum három másolatát. – És hagyok itt belőlük egy példányt.Csakhogy Mulder büntetése és a Sycorax felépülése két külön ügynek számított. hogy azt mondják. azután felém nyújtotta a tollat. – Szabványos szerződés valamennyi. amikor az el akarja hallgatni az igazságot. Higgye el. mielőtt aláírnánk. Elvettem a tollat és leültem. s úgy tűnt. mi pedig továbbadjuk a világnak. s láthatóan felingereltem Angelát. az igazságot. . ez utóbbit csak akkor érhetem el. – Akkor talán aláírná a szerződést? – Kinyitotta a táskáját és nagy kötegre való iratot húzott elő. – Szerződés a Bannister Productions Ltd. – Angelát láthatóan irritálta a késlekedésem. Próbáltam követni a jó tanácsot. Angela elnyomta félig elszívott cigarettáját. – Beszéd közben szétválogatta. – Írja alá azokon a helyeken. azután legyen olyan szíves és szignálja a két szerződés további oldalait is. – A keretszerződés. Nem hagyhatom. ebben nagyon jók vagyunk. – Nos. és nincs szándékunkban bárkinek is átadni a jogot. Új-Zélandra akarok vitorlázni. hogy olvassunk el mindent. Lehetett bármilyen jó katona. vissza akarok térni Falklandra. Nem mintha félnék visszamenni. amely a film gyártását végzi. egyszerűen csak nem ez szerepel a terveimben. – Milyen jogaim lesznek? Angela a homlokát ráncolta: – Jogai? – Hogy beleszóljak a filmbe. Kötelezettségvállalás. ahol ceruzával megjelöltem. Nick. – Ledobta az utolsó papírívet is. – vel. rá lennénk kényszerítve. hogy nem beszél más televíziós társaság vagy sajtótermék képviselőjével. – Én nem nevezném átkozott filmnek – közölte mogorván. de a szerződés sűrűn telegépelt oldalain egymást érték a járulékos jogokat és követeléseket tartalmazó bekezdések. hogy a mi szakmánk lényege az információ formálása és továbbítása.

merre találom. Két jókora adag ír whiskyvel bevettem négy aszpirint. amikor kihajózunk a tengerre. délben találkozunk. Angela megtorpant. – Akkor kedden találkozunk – közölte –. Sandman kapitány? – Hogy megcsinálom a maguk filmjét – feleltem. Gyötrelmes élmény volt. A fényűző ház magányában erőt vett rajtam a kísértés. – Már nem vagyok kapitány – tudattam. Matthew? Otthagytak. Akkor kedden. Ez olyan bizalmatlan légkört szült. amíg én az apró betűs részt böngésztem. Matthew és én magunktól is kitalálunk. hogy ma este tekintse meg Tony műsorát. Engedélyezi. aki ellenjegyezte mindet. – Első alkalommal – fordult vissza hozzám – jövő kedden. Ismeri? – Ott nőttem fel. azután szignáltam a külön lapokat is. amikor végleg sarokba szorították. és én kezdtem érteni. mit írt alá. amit látott. A helyszín a városi kikötő. Kék szemével végigmért. – Angela odalökte a dokumentumokat Matthew elé. és nem menekülhetett semerre. de egyik . Sandman kapitány. – Ez azt is jelenti. amelyről már-már sikerült elhitetnem magammal. és nyilvánvalóan nem tetszett neki. Kész vagy. asszonyom? Ügyet sem vetett a vaskos gúnyolódásra. – Most már megkapom a fát a Sycoraxhoz? – Jövő héten érkezik. Igazság szerint mindig is zavarónak találtam megváratni az embereket. hogy mindig szeretném tudni. mit érezhetett Menendez tábornok Port Stanleyben. hogy lássam a gyerekeimet. Mindez csakis az én hibám volt. – Tudatában van annak. elernyedt és meggémberedett. hogy kétségbe essek. soha többé nem tudok majd rendesen járni. – Angela különválasztotta és felém nyújtotta a saját példányaimat. Szüksége van vízálló ruhákra? – Megvan a sajátom. Aláírtam mindhárom szerződést. Valamilyen okból a hátfájásom úgy döntött.– Hát persze – sóhajtottam. míg jobb lábam. Aznap éjjel megnéztem a The Tony Bannister Showt. hogy gyümölcsöző lesz az együttműködésünk – bólintott kimérten –. és addig is javasolnám. Nick. és különben sem értettem a jogi nyelvezetet. – Remélem. hogy meggyógyult. és elfogadjam. kiújul és belobban. – Holnap Londonban leszek – vontam meg a vállam –. – Kiléptem a seregből. – Akkor kedden. – Hogy a rendelkezésünkre áll. és együttműködik velünk a film sikeres befejezése érdekében.

Amikor a kórházban találkoztunk. azután egy brit politikus következett. azzal az elevenbe vágó szellemességgel és megnyugtató kisugárzással. bár egyikük sem nyerte meg tetszésemet. átlagos és jól begyakorolt mutatványt. mennyivel fiatalabbnak látszik a képernyőn. hogy kiszellőztessem a helyiségből a cigarettafüstöt. Megfigyeltem. Bannister első vendége egy amerikai színésznő volt. Pontosan tudtam. hasonló szellemben fogant filmek közül is kiemelkedett az. és Bannister műsorára kapcsoltam. hogy az asszony emlékére idén győzelemre fogja vezetni a Wildtracket. Nyitva hagytam az ablakot. Bannister ragaszkodott a jól bevált formulához: maroknyi ünnepelt híresség. Az idei. szellemesebbnek tűnt ördögi hivatása többi művelőjénél. hogy észrevegyem. amely ideális közvetítővé tette őt a közönség és a vendégül látott csillogó hírességek között. hogy mindig meleg időben forgat. hogy csak képzelem jobb lábam hirtelen gyengeségét. Élvezettel figyeltem Bannistert munka közben. amelynek csupán egyetlen igazán érdekes szereplője akadt – maga Tony Bannister. de ma este még harmincnak is alig tűnt. Azon az éjszakán a legújabb széria utolsó darabját sugározták. Nem kellett tévébolondnak lennem ahhoz. azután újra felhangosítottam a tévét egy komikus kedvéért. rockbanda és lelkes közönség. és büszke voltam rá. Látni lehetett. és megfogadta. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelméről számolt be. Már korábban megtudtam. részt vesz az idegenlégió kiképzésén. Szokványos esti showműsort láttam. A pokolba is. mikor. A műsor végén Bannister azokról a filmekről beszélt. miért tartják a szakma királyának. Rendelkezett azzal a természetes és közvetlen bájjal. amelyikben a St. Bannister hatalmas társalgójában néztem a műsort. felidézte veszteségét.sem segített. aki könnyű géppuska sebességével ontotta magából a poénokat. amióta Bannister házában vendégeskedtem. amíg a rockbanda a húrok közé csapott. amelyeket a közelgő nyári hónapokban tervez leforgatni. a negyvenes évei közepén járhat. s a szófán fekve igyekeztem meggyőzni magam arról. kedveltem a fickót. úgy véltem. Megbízhatónak és szavahihetőnek tűnt. lévén jó néhány műsort megnéztem a tévében. Az éjszakai programot ősztől tavaszig a késő esti hírek után adták. Levettem a hangot. amint Bannister hegyet mászik. ami még érthetetlenebbé tette Angela Westmacott megkeseredett cinizmusát. A képernyőn eközben . Hamisítatlan méltósággal beszélt halott feleségéről. hogy személyesen ismerhetem. és szinte valamennyi filmjével gondosan felépített képét csiszolgatja. ezután végképp átadtam magam az önsajnálatnak. lemerül ősi hajóroncsokhoz.

akik hasonló körülmények közé kerültek. Fájdalom nyilallt a hátamba. – Egy olyan emberről – folytatta Bannister –. s ezzel támaszt nyújtson azoknak. bármilyen alkalomra megteszik. nehéz hajók. a hősies bátorságról és az akaratról. Gyakran elhajóztam a Farley hajóépítő műhelye mellett. istenverte barom vagyok. a Viktória-kereszttel kitüntetett Nicholas Sandman kapitány. mint a Sycorax. aki szerényen visszahúzódott. – A közönség tapsviharban tört ki. – Idén ősszel elmondunk önöknek egy újabb igaz történetet. Zihálva fogadtam a váratlan gyötrelmet. és megcsodáltam a merülési próbáknak alávetett karcsú vonalú motorosokat. a több mint 19 méteres változat. az árbocoknak ütődő csigák zaját. – Legalább már tudtam. – Mit csináltam. amint lehemperegtem a szófáról. amikor elkap egy igazi atlanti-óceáni orkánt. amikor a kitüntetést átvettem. aki eddig minden módon kerülte a nyilvánosságot. azután sokáig megkeseredett némaságba burkolóztam. Hallottam odakint a folyón ringatózó hajókat. Az olyan nagy merülésű. Egy olyan emberről. tolókocsiban ültem. lapos fenekű. Pokolba az egésszel! Lecsavartam a whiskysüveg kupakját. – Szóval ezért csinálta? – hallottam meg Harry Abbott nyomozó kaján hangját. az ismerős hang bosszússá. Egyenruhát viseltem. és nekem le kellett mondanom az újabb adag fájdalomcsillapítóról. ék alakú. miért mondta Angela. hogy elmesélje történetét. – A képernyőn megjelent a fényképem. Harry? . A Sycorax talán nem fürge. A kép visszaváltott a stúdióra és Bannisterre. hogy lekapcsoljam a tévét. és sosem próbálta gazdagságra váltani nehezen kiharcolt hírnevét. vélhetően azon a napon. ezúttal mégis beleegyezett. de elboldogul bármilyen viharban. miért egyeztem bele ebbe az átkozott filmbe? Természetesen csakis a Sycorax kedvéért. amint a kitartóan erősödő fájdalomhullám végigörvénylett a gerincemen. mégis olyan ostobának éreztem magam. s állítható mélységű hajótőkével is rendelkezett – kétségkívül fürge. Erre a nyárra még egy nagyon különleges filmet tervezek – mondta éppen –. jellegzetesen modern hajó volt.megjelent a hajó: brit építésű Farley 64-es versenyjacht. A telefon abban a pillanatban megcsördült. amelynek főszereplője hazánk talán legvisszahúzódóbb háborús hőse. Lehunytam a szemem. A gyár legnagyobb szériában gyártott modellje. magányossá tett. csak épp nem szeretnék a fedélzetén tartózkodni. Az isten verje meg. hogy nézzem meg a ma esti műsort. amely világszerte vonzza a vagyonos vásárlókat.

és csakugyan. – Ha esetleg érdekelné. Odabicegtem az ablakhoz. És mindvégig hazudott. Harry? – Jó éjt. – Ha ennyire tudja – csattantam fel –. és erre azt kell hallanom. azután megkerestem a szerződésem saját példányait. Harry? Sokáig nem felelt. akkor miért nem küld ki valakit. Azt állítja. mennyire hihet az ártatlanságomban. én már nem foglalkozom ilyen ügyekkel. bolhákkal kél. nyilván próbálta felmérni. az egyik záradék értelmében minden további feltétel nélkül lemondtam arról. nem igaz? Csak azt ne felejtse el. igyekeztem meggyőzni magam arról. hogy Bannister vigyáz az övéire. birtokában van a maga aláírása. s miközben fokozatosan a jobb lábamra tettem át a testsúlyom. Bannister mindvégig megesküdött arra. az a vadbarom Bannister londoni házában tartózkodik. hát ezt csinálta. – Én ugyan nem! – Akkor hogy lehet. Hiszen igazi tévésztár lesz magából. hogy Fanny Mulder hajózási szakértőként a produkciós csapat tagja. – Még nála van a plecsnije? – Igen. hogy sejtelme sincs arról. hogy maga visszavonta a vádjait. és felteszem. hogy tartóztassa le a rohadékot? Abbott kivárt a válasszal. hogy elég erős leszek egymagam belehajózni a végtelenbe.– Mondtam. belemeredtem . aki egy személyben felelős a film elkészítéséhez szükséges vízi járművek felszereléséért és biztonságos üzemeltetéséért. – Visszavonta a vádat Fanny Mulder ellen. – Hirtelen eszembe jutott valamennyi oldal. Nick. – Mondtam. Nick. – Szép hízott bolhák – sóhajtott fel Harry. Miután az ablakhoz értem. – Mit csináltam. amelyet olvasatlanul aláírtam és láttamoztam. Nemsokára megkapjuk a papírokat is. A papírokból kiderült az is. hogy bármilyen jogi keresettel élhessek a film gyártását végző cég bármely alkalmazottja ellen. hogy a tévétársaság ügyvédje hívta fel az irodánkat? – És mit mondott? – Természetesen azt mondta. hogy lecsapta magát. – Akkor mivel foglalkozik. – Tudok róla. most már maga is a nagy ember barátai közé tartozik. Úgy véljük. hogy aki kutyával fekszik. hogy maga nem is tud az egészről? – A francba. Nick. Nick! Letettem a telefont. azóta ott van. merre lehet Mulder.

könnyű győzelemmel kecsegtetni. amellyel harcra lehet késztetni a vonakodó ellenséget. mint gyengének mutatkozni. azután pedig a földbe döngölni mindenkit a hátunk mögé rejtett bunkóval. Engem épp most döngöltek a földbe. .az éjszakába. és eltöprengtem azon a stratégián. Nem kell mást tenni.

Újra csöngettem. úgyhogy hívassa csak ide. – Ez itt Mr. – A szakképzett szolgák gőgös tartózkodásával kezelt. és megnyomtam a csengőt. mint előző éjjel. de korántsem annyira. mielőtt válaszolt volna. és ezt a hatást az impozáns homlokzat jól látható részén elhelyezett riasztó is erősítette. – Teljes címemet és a megnyugtatónak szánt hangnemet használtam. hogy felhívom telefonon. amennyiben a behatoló áttörné a bejárati ajtó védelmi vonalát. láthatóan felháborította viselkedésem. A tej és a napilapok már a lépcsőn hevertek. de az előre figyelmeztetett ellenség egyenlő a felkészült ellenséggel. így a fülsiketítő hang egy pillanatra sem szűnt meg. ez be is vált. – Mr. Dél körül kellett felvennem a gyerekeket Melissa kensingtoni házának hátsó bejáratánál. de így sem értem el Richmond Greenig tizenegy előtt. kezével máris a riasztórendszer rejtett pánikgombját kereste. – Mr. Talán az idő miatt éreztem jobban magam – gyönyörű. uram. Csak akkor hagytam abba a csengetést. miután átböngésztem a dolgozószobájában talált iratokat. Felkapaszkodtam a lépcsőn. virágszirmoktól illatos tavaszi délelőtt köszöntött ránk.2. kopaszodó férfi nyitott ajtót. fejezet Könnyen megtaláltam Bannister londoni házának címét. kellemesen meleg. Egy cseresznyefa hullajtotta fehér szirmait Bannister fényűzőnek tűnő háza előtt. uram. amikor meghallottam a retesz és a láncok zörgését. s bár „uram”-nak szólított. és ezúttal le sem vettem az ujjamat a gombról. mert az inas elvette kezét a gombról. Nem tettem rá jó benyomást viseltes farmeromban. hogy időben értesíthesse a rendőrséget. A földszinti ablakokat kivétel nélkül rácsok védték. Arra gondoltam. Bannister háza? – követeltem a választ. ezért igencsak sietnem kellett. Alaposan végigmért. A hátam most is fájt. Fekete nadrágot és mellényt viselő vékony. Megvárhatom valahol? . – Valójában Fanny Mulderhez jöttem. Másnap reggel felszálltam az első londoni vonatra. Mulder a garázs melletti külön bejáratot használja. – Nevem Nicholas Sandman kapitány. szakadozott tornacipőmben és kopott vadászkabátomban. a Viktória-kereszt kitüntetettje. Bannister még nincs fent. – Most már ezen megyek be – közöltem –. de nem adtam neki időt a tiltakozásra.

félrevonta a sötétítőfüggönyöket és kinyitotta az ablaktáblákat. azután megrázta a fejét. – A kávéja. Muldert az ittlétéről. – Hallotta. Ha ezt választja. uram? – Nem. hogy visszavontam a vádat maga ellen. csak a főbejáraton át teheti. – Tudatom Mr. Ez azt jelentette. hogy nyomorék vagyok. – Bevezetett egy pompás terembe. Fanny? – Hallottam. A szobát gyönyörű bútorokkal zsúfolták tele. – Értesítettem Mr. – Nem tudtam. ha elrohan. – Van magánál valami. hogy itt van. Tejjel.– Természetesen. legalább három négyzetméteres üvegasztal. lekerekített peremű füstüveg lappal. uram. Az előző napi újságok feküdtek rajta. Vártam. Mulder azonban másként döntött. Elmosolyodtam. uram. a kandalló felett színpompás impresszionista festmény függött. hogy ha Mulder menekülni akar. a rendőrök és a bányászok elkeseredett csatát vívtak egymással a kokszlerakatok és fejtések környékén. vasgyúró lapátkezeivel. csak fenyegető pillantásokkal méregetett. és amint tud. naptól és vízpermettől cserzett arcával. akárcsak Bannister devoni házában. csatlakozik önhöz. hogy nyomorék. míg a szemközti falat akvarell tájképek borították. Van a háznak hátsó kapuja? Az inas habozni látszott. – Alig láthatóan meghajolt és távozott. mögötte elektronikus szerkezetek garmadája. még Mr. Egy hónapja tartott már a bányászsztrájk. a búroknál ez is elmegy bocsánatkérésnek – ha tudja. de végül felbukkant farmerjában és pulóverében. A kandalló előtt drága. ember. utóbbin jókora betűkkel a Wildtrack név díszelgett. Az íróasztalon Nadeznha Bannister egy fényképe. amíg a kávéra vártam. Mulder is alszik. végtelen magabiztosságával. – De ettől még tartozik egy bocsánatkéréssel. ezekkel ütöttem agyon az időt. Óhajtana egy kávét. Tíz percen át váratott. Mulderrel. Addig is elolvasná a mai lapokat. uram. – Az inas jókora ezüstös termoszt helyezett az asztalra. – Gyanakvónak tűnt. Fanny. – Attól tartok. . A tavaszi napfény rávetült a súlyos kárpitokra. Nem válaszolt. Mogorván és hatalmasan tornyosult fölém. Fanny. uram. ami nekem kell. uram. csak egy bordámat töri el. cukor nélkül. de végül közönyösen vállat vont. és így látnom kell. Felteszem. csak fel kell hívnom a rendőrséget. ameddig várakozik? – Méghozzá jó nagy bögrével. – Mi az? – kérdezte kurtán. A kijelentés láthatóan sértette az önérzetét.

Megnyerő mosollyal fordultam újra Fanny felé. Színpompás selyemből készült fürdőköpenyt viselt. Fanny elszörnyedve meredt az üvegasztal roncsaira: – Maga megbuggyant! – Már csak egy perc ötven. nekem fog ugrani. de ön nyilvánvalóan nem fáradt vele. – Mindjárt itt lesz. Mulder vonakodott elismerni. – Borzasztóan sajnálom. máskülönben összetörök mindent. és elszörnyedve meredt az asztal helyén talált romhalmazra. – Egy perc negyven. merre lehet Fanny – vádoltam meg. nagyobb erővel vágtam oda.– Azt mondtam. és alig néhány másodperccel azután. száraz virágok. – Krisztus könnyeire! – Egy pillanatig azt hittem. de csak dermedten állt az ajtónyílásban. hogy még mindig a birtokában van. van magánál valamim. hogy Fanny odadobta nekem a kis tokot. és láthatóan komoly gondot okozott neki. majd még nagyobb elképedéssel fordult felém. hogy előkerítse azt az érmet. hogy be kellett vetnem a meggyőzés eszközeit. és ezúttal sikerült ripityára törni a drága üvegasztalt. de elsőre megrepeszteni is alig bírtam az edzett füstüveget. hogy visszakapjam a kitüntetésemet. hamutartók hullottak bele az üvegtörmelékbe. – Felpattintottam a dobozka fedelét. – Két perce van. – Sandman kapitány? – Jó reggelt! – köszöntöttem előzékenyen. maga Bannister bukkant fel az ajtóban. hogy fogalma sincs róla. – Azért jöttem. – Ne nyúljon semmihez! Azonnal hozom! A kitüntetés egy percen belül megkerült. . A forró kávé és a hűtőréteg finomra zúzott cserepei kiömlöttek a finom szőnyegre. Lecsavartam a kupakot és lefordítottam az edényt. – Azt mondta nekem. fakó fényű bronzkeresztet. Vagy már meg is találta a vevőt a medálomra? Tagadni próbálta a nyilvánvalót: – Miféle medáljára? Odaléptem az üvegasztalhoz. felkaptam az ezüsttermoszt és lecsaptam vele. A kandalló fölötti képpel folytatom. maga szemét fattyú. ember! Hozom! – Kétségbeesetten hadonászott a kezével. Fanny. hogy összeszedje magát. – Á! – Bannister alighanem csupasz volt a selyemköntös alatt. Magazinok. Mr. Másodszorra ezért magasabbra emeltem a behorpadt fémtermoszt. és megnéztem a bordó szalagos.

– Csakhogy aláírta a szerződést. Természetesen beszélni akartam önnel erről… – Sajnálom. – Hátrébb lépett. – Nick! – Bannister sértett hanghordozása jelezte. – Mint láthatja. csakis a támadásban. és akárcsak a férfi. de sietek – fojtottam belé a szót. – Szükségem van Fannyre. Fanny! – csattant rá Mulderre. – Vagy jól értettük. – Bannisterhez hasonlóan ő is selyemköntöst viselt. milyen fájóan félreértettem a szándékait. kedden délben legyen ott a kikötőben. Hacsak nem hajlandó most azonnal megírni azt a csekket. – Ha győzni akarok a St. Most már értettem. Utálkozva nézte a romhalmazt. – Ez a film egyszerűen csodálatos lesz. hogy kiengedjen az ajtón. Sandman. nekem sikerült megtalálnom – eltettem a kitüntetést a zsebembe. – Angela Westmacott lépett a szobába. – Azt akarja mondani. Megbízom az ügyvédemet. maga Anthony Bannister a szeretője. hogy személyesen önnek küldje el a Sycorax helyreállítási költségeinek számláját. miért viselkedett mindig ilyen fensőségesen. Nick – próbálkozott Bannister egy erőtlen magyarázattal. Mr. Sandman? – Angela nem hitt a magyarázkodásban.– Én… – kezdte. de az ő felbukkanása belém fojtotta a szót. Még így. hogy nem szándékozom részt venni a filmjében. Az ügyvédje bizonyára szívesen felvilágosítja a következményekről. az aranyló fürtök szabadon omlottak a vállára. – Óhajt másvalamit is tönkretenni a szobában. Pierre-en. – Meg se próbálta leplezni megvetését. Nick. – Tegye azt! És miután eleget vesztegette erre az idejét és a pénzét. hogy fel fogja rúgni a szerződést? – Hétfőn beszélni fogok erről az ügyvédemmel. Mr. – Bannister végre rátalált megszokott vonzerejére. És most jó napot. hogy sietne? Otrombának és faragatlannak éreztem magam mellette: – Sietek. láthatóan ő sem hordott alatta semmi egyebet. – Fanny csak az elmúlt éjjel érkezett. – Kifelé. A haját kibontotta. Mr. – Mindent meg tudok magyarázni. és elvárom. nem tudta tovább folytatni. – Még annyit akarok mondani. higgye el! – Inkább választom a csekket – közöltem. hogy be is tartsa. – Aláírta a szerződést – ismételte –. – Akkor nem is tartóztatjuk tovább. Sandman! . – Ha kedden nem lesz ott a kikötőben. smink nélkül is gyönyörűnek tűnt. vele osztozott a hatalmán és az ágyán. szükségem van rá. de miután a saját csapdájába esett. Egészen mostanáig én irányítottam a társalgást. aki elinalt. és sietve igyekezett bevetni. azt szerződésszegésnek fogom tekinteni.

gondoltam. méreg minden szava. míg Piers alig töltötte be a négyet. – Nagyon is rám tartoznak. – Vagy azt akarod. miért nem lehetett beleszólásom a névválasztásba. . édes. Engedte. mégis én éreztem magam féltékenynek. azután fintorogva mérte végig ruhámat. és nem várhatod el Johntól. Azután természetesen Etonba. amit a ruhákra költhetnék.Kiléptem a napfénybe. hogy elraboltad őket? – Mint a palát karcoló gyémántnak. hogy kitöltsem neki a martinit. Pokolba az ösztönökkel. Teaidőre biztonságban visszajuttattam a gyerekeket a svéd dajkához. – Nem mintha lenne pénzem. Piers pedig a Dragonba megy. és hirtelen féltékeny lettem Anthony Bannisterre. – Viszont a képviselő úr annál gazdagabb – érveltem. a tandíjak. – Remélem. és Németországban. és csiszolgatni kezdte egyik körmének ívét. amikor Amanda született. Nick. amelyeket Melissa a gyerekekre aggatott. a kölykök nem neheztelnek. hogy ő fizessen. – Megbízást adtam a banknak. magamnak pedig a whiskyt. – Elborzadtam a becenevektől. mintha ez bármit is számított volna. – Már elkezdtem fizetni a tandíjukat – védekeztem. nem akarsz az anyagi problémáiddal untatni? – Az anyagi problémáim többé nem tartoznak rád. – Te sem akarhatod. Melissa kegyeskedett fogadni. mégsem tartott vissza a házasságtól. Angela bizonyosan egy harapós szuka. Melissa felsóhajtott. hogy bigott kommunisták legyenek. a két távoli állomáshely magyarázza. – De néhány év múlva. Vagy már elfelejtetted? – A tandíjak – artikuláltam ugyanolyan gonddal. amikor Piers megérkezett. olyan volt a hangja. – Remélem. Nem az ő gyerekei. Mands egy tisztességes bentlakásos iskolára vágyik majd. mint ő. Belfastban jártam. Tudod. Amikor meghallotta a hangunkat a konyhában. Sosem szerettem ezt a hangot. Nick? Mert manapság mást se tanítanak a londoni iskolákban. hogy Mands és Pip valami állami iskolában kallódjanak. amiért veled látták őket. Hat évével Amanda volt az idősebb. Nem gondolták a járókelők. – Nem akarok ruhára költeni – vontam meg a vállam. de ez mit sem változtatott a lényegen. Melissa felvett egy parányi ráspolyt. Gondolkodj egy kicsit. Nick.

– Meglehetősen jól ismerem Tonyt. ha minden pénzed abba az ostoba hajóba fogod ölni. Messze agyafúrtabb. és hozzáment egy igazi képviselőhöz. – Papus legalábbis nem fizet addig. és én. hogy engem is meg akarnak hallgatni? – Miért nem kérdezed a barátodat. mint én. – Némiképp bárdolatlan fickó. tetszett neki a válasz. Emellett. nem találod? De persze átkozottul jól házasodott. tényleg rendes tőlük. – Szinte kéjesen ejtette. és készen állt a békekötésre. Azt hiszem. – Bárdolatlan fickó? Velem nagyon is szívélyes.– Anyus és papus se fog fizetni. agyafúrt kis patkány volt. Nick. Azzal váltottam meg a helyeteket ebben a palotában. – Csak nem féltékenység bujkál a szavaid mögött? – kérdezte édesen. Mosolyogva fordult felém. Gondolod. Tonyt? Tudod. s pontosan a megfelelő időben hagyta el a süllyedő hajót. – Melissa felvont szemöldökkel tanulmányozta a körmét. Melissa veszedelmes pillantást vetett rám. nem igaz? Gondolod. a kórházban nem sokat változott a vérmérsékleted. a nagyon közeli barátodat. hogy a tengerészek a gyengéim? . láthatóan elégtételt okozott neki. Ő az apám vagyonát látta bennem. Mit tehetnék még? Adjak vért? Vagy szívesebben kisütnéd az egyik vesémet reggelire? – Látom. – Úgy értettem. ami szörnyen unalmas lesz. hogy győzelmet ért el már az első ütközetben. majd úgy döntött. hogy közel tökéletesre sikerült. hogy készítenek rólad egy tisztességes filmet. amit átutalnak a nyavalyás tandíjukra. Nekiszegeztem mutatóujjam a halántékomnak: – Bang. hogy nem eléggé kifinomult. anyusnak és papusnak. – Melissa mindig így hívta a szüleit. Én ekkor már a kórházhajón voltam. – De igen. amit a plecsnim mellé kaptam. – Múlt éjjel láttalak a mozgó tapétán. – Tiéd az egész nyavalyás nyugdíjam. Melissa egyenesen a válóperes ügyvédhez ment. El tudom képzelni. akkor nem marad elég a tandíjakra. Melissa volt a leggyönyörűbb patkány. noha igyekezett ezt nem mutatni. akit teljesen elbolondított a fizikai vágy. Gyönyörű teremtés volt. – Mégis mit akarsz még? – Odaléptem az ablakhoz. s amint elpárolgott. amíg te élsz – tette hozzá. De hát te sem vagy éppen az. amikor Melissa végre megszabadult a rosszhírű sittes fiától. s így különleges jelentéssel ruházta fel a „meglehetősen” szót. Elmosolyodott. mekkora kő esett le anyus és papus szívéről. nem igaz? És ez esetben újra be kell hogy pereljelek. – Tehát. És persze ő is a tengert járja. Nick. kizárólag emiatt vettem el.

Az első megjegyzést. nyáron a stukkódíszes homlokzat fehéren izzott a napfényben. onnét mégiscsak előkerült egy hulla. amit a kikötő után szedtél be? . hogyan kovácsolhatna magának előnyt a részletekből. Piers három adagot is. Melissa számára a szóbeszéd olyan aprópénz volt. hogy Kensington túlságosan messzire esik a képviselőháztól. s bár Makyns képviselő sokszor panaszolta. még abban a hitben tette. jól tudtam. amit Angela bevetett a szerződések körül. mennyire imádja Melissa ezt a drága házat. – Ki fenyegeti? – kérdeztem. – Mégis mit kellene adnom nekik? Avokádópürét? Ennyit engedhetek meg magamnak. és Mrs. A hosszú szempillák felszöktek. és a nagy kék szemek gyanakodva mértek végig. Tony gyengéje egy búr vadbarom. és a szavaimmal elértem annyit. mint Melissa elméje. Itt tavasszal az utat vastagon borította a fehér cseresznyevirág. – Milyen izgalmas! Remélem. hogy a barátod. hogy felfedezte tudatlanságomat. – Ez aligha meglepő. nem származhat előnye abból. nem igaz? Ha téged fenyegetne egy ilyen szörnyű alak. Neheztelve beszéltem a piszkos trükkről. Nick? – Halat kaptak és sült krumplit. ha megosztja velem a tudását. Mogorván néztem ki az ablakon Melissa házának szemközt álló tükörképére. Mr. – És ha már pénzről beszélünk – tettem hozzá –. mikor fogod kifizetni a bérleti díjat. – Ki az? – erősködtem. Elképedve meredtem rá.– Én csak annyit tudok – feleltem keserűen –. és láthatóan úgy döntött. nem tömted tele őket mindenféle zsíros hamburgerrel. Melissa letette a körömráspolyt. A rókalyuk ez esetben nem volt más. – Szerintem ez nagy felelőtlenség tőled. Makyns londoni otthona egyike volt a magas és gyönyörű stukkóhomlokzatos épületeknek. hogy minderről én is tudok. te is búr testőrt tartanál. – Jól érezted magad a gyerekekkel? – A Holland Parkba mentünk. míg télen az ablakok felfedték a magas és díszes belső terek fényűzését. hogy miután bedobtam a gránátot a látszólag üres rókalyukba. amit nem volt szabad meggondolatlanul eltékozolni. amely bámulatos részletességgel őrzött meg minden pletykát. miszerint valaki fenyegeti Bannistert. már azon tűnődött. de most.

csak azt nem. és valahogyan meggyőzte valamelyik biztonságosan távoli megye jelölőbizottságát. Makyns képviselő úr talonba tett ász volt. – Megvan még a medálod? – kérdezte mohón. idővel olyan fárasztó tudsz lenni. megvan. – Melissa úgy tárta szét az ujjait. – Ami azt illeti. még kevésbé szükséged. Nick? Kérlek! Odaadtam neki. – Ne légy nevetséges. talán nagyobb biztonságban lenne nálam. és nem akartam. – Akkor miért nem kérted el tőlem a pénzt? – Lett volna? – vágta rá azonnal. azután arisztokrata. amikor nem volt rá semmilyen jogod. – Rendelkeztem még némi készpénzzel. de épp csak annyival. ki kellett adnom azt a kikötőt. – Mands-nek és Pipnek pónira volt szüksége. Nem adta vissza: – Pipnek kellene adnod. – Kiadtad a kikötőmet. – Zaciba csaphattam volna a plecsnit. – Ők nem John gyerekei. és aki – hacsak nem kapják rajta. hogy nem eléggé kifinomult. – Ha továbbra is ilyen cigányéletet folytatsz. Kritikus szemmel méregette a lakkozást. ahogyan egy macska nyújtóztatja ki a karmait. amint egy kiskorú prostituálttal hempereg a parlamentben – menthetetlenül fontoskodás-ügyi miniszter. – Csak a ritkasága miatt – kinyújtottam a kezem. végül pedig Tiszteletreméltó Halott lesz. – Miért? Johnny fiú elbukta valamelyik millióját? – A képviselő úr megvesztegetéssel jutott be egy kereskedelmi bank igazgatótanácsába. Alaposan megforgatta az ujjai között. – Sokat ér? – kérdezte. Nick. Röviden szólva. – Tudhattam volna! Ha egy kis beszélgetésre hívlak. – Láthatnám. – Ami azt illeti. azután odatartotta a mellkasához. hogy Melissa egy hét alatt elszórja ajakfényekre. Nick – ismételte Melissa. Johnra mindent mondhattam.Mintha némi riadtságot észleltem volna Melissa hangjában. . hogy őt indítsák a választásokon. amennyiből fenntarthattam az újjáépített Sycoraxot. mintha azt nézné. és tényleg nem használhattam John privát pénzét a gyerekek szükségleteinek kielégítésére. – Ha meghaltam. akit máris jövendőbeli miniszterként emlegettek. Nick. mennyire alkalmas melldísznek. Nick. az övé is lesz. Felé fordultam.

és belépett rajta Makyns képviselő úr. És a hajód sem volt más. – Őszintén szólva. emlékszel? Az a szörnyű orvos azt állította. aki minden ízében pontosan olyan választékosnak . mert kinyílt az ajtó. mostanra rég eladta volna a Sycoraxot. és tényleg úgy hiszem. amit helyesnek gondoltam. én pedig óvatosan visszatettem a törékeny asztaldíszt a helyére. de sokkal nagyobb biztonságban lenne. márpedig akkor az sem tűnt valószínűnek. márpedig nem kevés időmbe és fáradtságomba került. származhatott akár egy ócskástól is. – Nick! – Melissa bűnbánóan felém nyújtotta a kitüntetést. ha mi őriznénk meg neked. hányszor volt hozzám hűtlen a házasságunk ideje alatt. hogy szükséged lesz a hajóra. Nick! Közönséges roncs! Senki sem törődött vele. Magasra emeltem a porcelánt és gondosan célba vettem vele az egyik magas ablaktáblát. Nicholas! Álltam a tekintetét és azon tűnődtem. A gyerekek érdekében. – Megnyomorodtál. hogy a fiadé legyen. természetesen. Ha a hajóm papírjait nem helyezem letétbe az ügyvédem irodájában. hogy soha többé nem fogsz talpra állni.– Visszakaphatnám? Az ujjai összezárultak a medálon. honnan való. Nem tudhattam. Melissa csak azért úszhatta meg a kérdést. és egy működőképes módszert sosem szabad feladni. hogy vegyen magának egy új kalapot az ascoti derbire. amely három ázott formájú bárányt és egy kis pásztorlánykát ábrázolt. arra gondoltam. bármikor eljöhetsz ide és megnézheted. még kevésbé arra a bűzös kikötőre. Amíg meg nem betegedett. hogy örülni fogsz egy kis külön pénznek. Nick. nem? Úgy értem. Félelmetes. Ez a taktika Richmondban aznap reggel már bevált. milyen idegekkel rendelkezett. Odasántikáltam az egyik kis asztalhoz és felemeltem egy porcelánszobrot. – Mennyit? – kérdeztem újra. Nick. – Én meg csak azt kérdeztem. hogy mindezt elintézzem. hogy miért adtad ki Lime Wharfot Bannisternek. Úgy jogos. hogy hálásnak kellene lenned. – Csak kérdeztem – tette hozzá sértett hangon. – Gondold csak végig. – Kivéve Jimmy Nichollst. Melissa kedves – vágtam zsebre a kitüntetést –. Csak azt tettem. mindenesetre a szememben értékesnek tűnt. csak hulladék. – És mennyit fizetett ez a te szépfiúd a kikötőért? – Ne légy közönséges. – Hát nem végzett valami remek munkát – jegyezte meg Melissa gúnyosan.

Belenéztem az arcába. Ahogy így elnéztem. – És tud rólad meg Tony Bannisterről? – kérdeztem. tiszta homloktól keskenyedik a finoman megformált áll felé. – Csak a brokkolival kapcsolatos közös piaci jelentés miatt ugrottam be – magyarázta Melissának. – Még jó. Ügyet sem vetettek rám. összességében a sápadt hajfürtökkel együtt mégis olyan szépség. – Csak Mands és Pip érdekében – védekezett. az ajak túl kicsi. kedves. képtelenségnek tartottam. Mondtam neked. megcsókolták egymást. – Az íróasztalodban. Nick. elegáns. – Makyns képviselő nagyot nőtt a szememben. a többi érdekfeszítő olvasmánnyal együtt. amit keresett. A múlt héten is kinyírtam egy befektetési ügynököt. – Megbeszélésem van valakivel. Nick épp a kikötővel untat. – Ne vedd komolyan – legyintett Melissa. – Á! Nem is tudtam. fekete fürtök keretezték. és nem is hibáztathattam ezért. akár egy riadt macska. kedvesem? – Nem – feleltem. és olyankor vége. – És hogy szolgál az egészsége? – Többnyire jól – feleltem vidoran –. értem. mint amennyire feltétlenül muszáj. Szív alakú arcforma. akár a felesége. vékony. nincs igazam? – Addig kotorászott a fiókokban. bár néha kimegy egy-egy biztosíték. De talán nem baj. nagyon helyes – lelkendezett. hogy nem árverezed el a golfütőimet! Nem született még olyan gyerek. amelyik egy lyukas garasnál többet érdemelt volna. tévés személyiség lett! – Azt akarják. Az orvosok szerint a halszálkás öltönyök látványától érzelmileg instabil leszek. – Helyes. keskeny és jóvágású arcát fényesen csillogó. hogy valaha együtt éltem ezzel a fakó gyöngyszemmel. – Méghozzá teljesen jogosan. Az orr túl hosszú. a széles. Mint hallom.tűnt. ha valaki nyugtalan a közreműködésével felszarvazott exférj társaságában. Apám szerint Melissa fején minden aránytalan. amelyre Melissa még mindig nem adott választ –. amely megigézi a férfiakat. – Nem légy fárasztóbb annál. – Ki az – tértem vissza egy korábbi kérdéshez. a szemek túl távol ülnek egymástól. – John kényelmetlenül érezte magát a társaságomban. Úgy tekergőzött. – Értem. hogy a példámmal buzdítsam a nemzetet. amíg meg nem találta. Melissa dühös pillantást vetett a férjére. – Valójában rajong Mandsért és Pipért. John magas volt. aki Anthony Bannistert fenyegeti? . és John távozott. A vacsoránál találkozunk. hogy itt van. Nick. hogy nincs jogod kiadni a feje felett.

és várta. Rettenetes egy név. mi mindent tárol Melissa az emlékei között. – Senkinek sem adhatod tovább. – Pontosan. hogy legyenek. Nick. Miután nem mozdultam. John és én egyaránt felnőtt módjára kezeljük az ügyeinket – figyelmeztetett. hogy Tony nem az adófizető polgárok mintaképe. – Boldog házasságban élünk.Minthogy az előző kérdésem Melissa és Bannister kapcsolatára utalt. Ilyen híres emberről. mi másért! Mindenki így tudta. hogy ez így is marad – vállaltam fel a zsaroló szerepét. Nick. aki nyugatra szökik. – Akkor reméljük. – Nadeznha éjszaka halt meg. Senki se tudja. amilyen Tony… – Hagyta kicsengeni a mondatot. Nagy dolog a hűség. nem igaz? Mármint. Egyetlen csobbanás. amit elmondok. A kandallópárkányon dombornyomásos meghívók sorakoztak. – Az emberek persze valamennyien sajnálták Tonyt. – Talán csak szóbeszéd. Talán ezért is nem mentem veled soha vitorlázni. Akárhogy is. Az egyik. hogy tavaly halt meg? – Tudtam. – Tökéletes gyilkosság. Nick. és rajta kívül csak egyetlen ember volt a fedélzeten. kelletlenül rágyújtott. hogy talán éppen ő akarta eltenni láb alól. – Mindig vannak efféle szóbeszédek. nem? Inkább egy orosz balett táncoshoz illene. amíg kifújta a füstöt. ki tudja meg valaha is? – Vízbe esett – bólintottam. tudtad. – Mert a nő el akarta hagyni. hogy nem gondolta komolyan. hogy nem. hány . és lettem egyre kíváncsibb arra. Melissa zsarolást gyanított. – Melissa gondosan végigmért. de közben azért megfogalmazódott az a gyanú is. és felfedezi magának a nejlonharisnyát és a hónaljdezodort. még a régi tiszti kaszinómtól jött. – És abban biztos vagyok. – De miért akarhatta Bannister a felesége halálát? Melissa az égnek emelte a tekintetét. – A néhai Nadeznháról van szó. – Kedves mosollyal tudatta. – Felnyitott egy ónixfedeles dobozt. – A búr? – Egyenest a közepébe. Kell is. és még koporsóra sem kell költeni. – Hát persze. hogy tüzet adjak neki. Képzeld azt a tartásdíjat! – Melissa hangja eltelt tőle szokatlan lelkesedéssel. elővett egy cigarettát. És ezzel ki is filézte volna Tonyt. mint láttam.

kerek lánykaszemeket – vonta meg a vállát Melissa. – Ha szereted a napcserzett bőrt és az ártatlan. Nick! Még neked is hallanod kellett Yassir Kassouliról! Természetesen hallottam róla. Rockefellerrel és Krőzussal. – Én csupán megosztottam veled egy igencsak rosszindulatú és hátborzongató szóbeszédet. olajvállalatai.offshore-cége és titkos bankszámlája lehet. ami lehetett gyilkosság is. – Pénze – folytatta Melissa – a fiára fog szállni. Melissa magára öltötte a sértett ártatlanság álarcát. nem gondolod? Ő lehetett volna Amerika hercegnője. – És a tévések sűrűbben válnak. – Sosem állítottam ilyet! – Gondolod. – Belehamuzott a kristálytálkába. Persze az apja sosem adta áldását arra. ha egy olyasvalaki. Tony önérzetének örökre betett volna. hogy akár csak megemlítettem volna Tony nevét. azt pedig egyenesen tagadom. Az ilyen nem az ügyvédeivel szokott üzengetni. mostantól nem kedvel téged. – Csakhogy Nadeznhának még jobb ügyvédei lettek volna. – Bannister devoni házában látott fényképekre gondoltam. – Akkora fogás volt? – Miért is ne. de amerikai lányt vett feleségül. hogy a búr lökte a vízbe? – erősködtem. ha egyszer Kassouli lánya. – Szerinted is Bannister ölette meg Nadeznhát? – kérdeztem. – Hát nem volt csúnya teremtés. hogy hozzámenjen Tonyhoz. úgy dönt. Az ő szemében Tony mindig is megmaradt csórónak. Képzelheted. biztosítói és gyárai. és amerikai állampolgár lett. milyen kedvezőtlen lehet rád nézve. mennyire taszítja a tudatlanságom. Egy ilyen szemtelenül gazdag lánynak. mint Nadeznha. de azért Nadeznhának sem kellett volna éhen halnia. És különben is. Levantéban született. Yassir Kassoulinak a világ minden részében vannak hajói. A szóbeszéd szerint gazdagabb még az Istennél is. ha elveszít egy ilyen fogást. A nevét együtt említették Gettyvel. – Szerintem mindig van valami hátborzongató a vérkeveredésben. mint Kassouli. Nadeznha persze kiderített volna mindent. – De ez a . – Melissa hanghordozása egyértelművé tette. nem gondolod? – A fickónak van épp elég ügyvédje – vontam vállat. – Melissa felkacagott. inkább becsempész egy mérges kobrát az ágyadba. – Ugyan már. És Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg neki a lánya halálát. mint ahányszor teáznak. de a legjobb esetben is gondatlanság. – Vagy ahányszor kokóznak – mosolyodott el gúnyosan Melissa.

hogy aki kutyával alszik. de végül azért mindig beletrafálsz a közepébe. Épp elég barátja van. hogy körbe akarod hajózni a földet. – Megrázta a csengőt. Mindig csak a pénz.válasz a kérdésedre. Nick? – Két hét múlva jövök a kölykökért. azután elvitorlázok Új-Zélandra. Nick. Mihez kezdesz életed hátralévő részével? – Á! Újjáépítem a Sycoraxot. Nick. – Melissa elnyomta cigarettáját. Pierre-en. hogy Tony nem fog győzni a St. Elmosolyodtam: – Drága kis Melissa. hogy a pénz fán terem? – Az én dolgom. – Körül fogom hajózni a világot. és hívhatod magad mondjuk média-konzultánsnak. Ahogyan arra sem számítottam. Nick! Úgy értem. Melissa vállat vont. de nem leszel rá képes. az bolhákkal kél? Végigbicegtem a lehullott virágszirmokkal . Nick. hogy el akarsz szökni a kötelességeid elől. Üres kézzel jöttem el Melissától. Sajnálom. – Két hét múlva találkozunk? – Viszlát. a pénz. – Szerezz munkát. ha én nem? – Talán a nevelőnő? – Megcsókoltam a felém fordított arcot. a pénz. – Nem így értettem. Ha majd megtehetem. – Ezért tartja maga mellett Bannister azt a búr állatot? – Lassan forognak a kerekeid. – Azt hiszed. Pontosan emiatt. A legfrissebb pletyka szerint Yassir megesküdött rá. Utálom azt tenni. nem igaz? – Úgy gondolod? – Akkor tudatnom kell az ügyvédeimmel. hogy ezzel is jelezze. – Nekem biztonságra van szükségem. – És most mihez fogsz kezdeni. John majd segít. Felvehetsz egy igazi öltönyt. hogy ki fenyegeti Tonyt: a név Yassir Kassouli. hogy akár egy pennyt is láthatok a Bannister által fizetett bérleti díjból. Melissa újra kézbe vette a körömráspolyt. Nem hagyhatod csak úgy sorsukra a gyerekeidet. hazarepülök megnézni a kölyköket. bár igazság szerint nem is számítottam arra. mert éppen a déltengereken csavarogsz. Vajon mit akart mondani Abbott nyomozó azzal. Nicholas! A szobalány majd kikísér. – Ki gondoskodik a gyerekekről. de egyszerűen nem hagysz nekem más választást. tényleg fantasztikus dolog. hogy érdekes szóbeszédet hallok egy állítólagos gyilkosságról. a maga részéről lezárta a kérdést. aki készséggel alkalmazna egy ilyen háborús hőst.

Hajnali két óra körül Nadeznha felfigyelt rá. amely immár több ezer láb mélységben nyugszik. A régi időkben a viharba került jachtokon mindig kurtítottak a vitorlákon. de a mai futamokon a versenyzők minden kockázatot felvállalnak a győzelemért. Ez különösnek tűnt. átkutattam a Bannister dolgozószobájában talált összes vitorlásmagazint. Hajnali kettőkor Nadeznha Bannister volt az ügyeletes kapitány. Valahonnan alig érezhető sugallat támadt.borított ösvényen. hogy menjen előre és ellenőrizze. mondtam magamnak. hogy a fővitorla keresztrúdja túl magasan áll. nem lazult-e ki a szorítókötél. A férfi előrement. Éjszaka is teljes vitorlázattal haladt. és különben is. Pierre-en versengő Wildtrack már a visszaúton járt. Miután visszatértem Devonba. Egyszerű történet körvonalazódott előttem. hogy a baleset nyomára bukkanjak. A . csak Fanny Mulder. Az egészhez semmi közöm. a tenger egyre viharosabb és veszélyesebb. A viharos tengeren a hátszél erőssége elérte a hatos-hetes. szintén bekötötte magát. akit a nyomozati anyagok a hajó navigátoraként azonosítottak. Úgy találta. a gázoktól felpüffedt testre. Állítása szerint Nadeznha. a mozdulatlan vízfelszínt alig felborzoló lágy szellő: ezt a nőt meggyilkolták. hogy a vitorlatartó szorítókötél rögzítése kiengedett. és megkérte Fannyt. átcsapott a hajófar felett. arra gondolt. A hajó Mulder állítása szerint gyorsan haladt. mintegy nyolcszáz kilométernyire Kanada partjaitól. ám Nadeznha Bannister nem volt hajlandó kurtítani a vitorlázatot. Egy hullám. Fanny csak kormányos. a nyálkás tengermélyi sötétben. A St. Bannister nyilvánvalóan teljes mellszélességgel védte a búrt. Emlékezett rá. Semmi az égvilágon. Mindehhez nekem semmi közöm. a kedves és boldog arcra. a Wildtrack tatja váratlanul víz alá került. Épp amikor rögzíteni akarta a főárboc tövében található D-gyűrűhöz. mióta kell egy navigátornak éjszakai őrséget adnia? Mulder vallomása szerint éjfél után erősen feltámadt a szél. és mégsem vagyok képes kiverni a fejemből. hogy amint áthaladt a középső kormányállás mellett. sőt nagyobb széllökések idején a nyolcas erősséget. aki a hátsó kormányállásnál tartózkodott. A fedélzeten nem tartózkodott más. és Nadeznha Bannister fényképekről ismert arcára gondoltam. Én úgy tudtam. ám ennél sokkal jobbat találtam: egy barna dossziéba rejtve a Nadeznha halálával kapcsolatos hivatalos nyomozás dokumentumait. A hajótest félig víz alá került. elmondása szerint Fannyt is magával sodorta a hideg tengerár. amely a sötét éjszakában minden másnál hatalmasabbnak tűnt. Viselte a biztosítóhevedert.

biztosítóhám ugyan kitartott, ám amikor a Wildtrack kiszabadult a hullámok közül és ő visszatért a kormányálláshoz, már sehol sem látta Nadeznhát. A taton végigsöprő hullám magával sodorta a hajó zászlórúdját, jelzőbójáját, védőkorlátjait és mentőöveit is. Bannister, akit a jelentés a Wildtrack kapitányának nevezett, elsőként jelent meg a fedélzeten, de a legénység többi tagja is mögötte jött. Bevonták a vitorlákat, beindították a motort, és világítófáklyák segítségével átkutatták a területet. Még jóval hajnal után is folytatták a keresést, noha semmi reményük sem lehetett, miután Nadeznha Bannister nem viselt mentőmellényt, egyedül a biztosítóhámban bízott. Virradatkor egy amerikai kutató repülőgép is átfésülte a területet, azonban délre már fel kellett hagyniuk minden reménnyel. Nadeznha Bannister holtteste sosem került elő. A halottkém megjegyezte, hogy a Wildtrack a legnagyobb viharban sem kurtította meg vitorláit; éles hangon kritizálta a hajósokat, akik a kérészéletű dicsőség reményében bármilyen kockázatot készek vállalni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a végzetes döntést éppen az elhunyt hozta, akinek gyakorlottságához és hozzáértéséhez nem férhet kétség. Tragikus baleset történt, és a bíróság ezúton is részvétét nyilvánította Mr. Anthony Bannisternek, valamint Nadeznha apjának, Mr. Yassir Kassoulinak, aki Amerikából repült a kontinensre, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Az ítélet szerint a halál oka véletlen baleset volt, és az ügyet lezárták. – Hatos vagy hetes szélnél? – ráncolta a homlokát Jimmy Nicholls. – Én se kurtítanék a vitorlán. – Akkor szerinted is baleset volt? – kérdeztem. – Nem voltam ott, fiam. Ahogy te sem. Pedig hát egyértelmű, nem? Mindig szerencsétlenséget hoz, ha asszonynép van a hajón. Az asszonyoknak a parton a helyük, én azt mondom. Kedd volt. Az ügyvédem azt tanácsolta, hogy ha újjá szeretném építeni a Sycoraxot, akkor feltétlenül csináljam meg a filmet, ezért elvitettem magam Jimmyvel és az ő tízméteres halászhajójával a kikötőbe. Meleg, iszonyú meleg lett az idő, Jimmy ennek ellenére megszokott trikóját, flanellingét, mellényét és formátlan tweedzakóját viselte, mindehhez kátrányfoltos munkásnadrágot, amelyet szorosan betűrt gyapjúbéléses gumicsizmájába. Jimmy olyannyira komolyan vette a közmondást, miszerint egy fecske nem csinál nyarat, hogy eltökélte magát: addig nem szabadul meg egyetlen ruhadarabjától sem, amíg rá nem adják temetési öltönyét.

És az elmúlt télen majdnem megtörtént vele. – A nyavalyások bedugtak a kórházba, Nick. – Ezt már vagy huszadszor közölte velem, de Jimmy sosem szeretett elsiklani a fontos dolgok felett, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy pontosan megértették. – Nem az én hibám volt, a fenébe is. Azok az átkozott szociális munkások! Azt mondták, nyomorban élek, azt bizony. Azt mondták, segítenek rajtam. Én meg mondtam nekik, hogy ez az otthonom. – Görcsösen köhögni kezdett, majd kiköpött az ormótlan lakóhajó felé, amely még most is elfoglalta a kikötőhelyem. Az ocsmány úszó viskóban Muldernek kellett volna laknia, bár én nyomát se láttam a dél-afrikainak, amióta meglátogattam Bannister richmondi házában. – Abba kellene hagynod a dohányzást, Jimmy – jegyeztem meg. – Az biztos tetszene a rohadékoknak, mi? Volt idő, amikor a férfiember még szabad volt, Nick, de már nem az. Legközelebb majd a sörtől tiltanak el. Majd azt mondják, éljünk tejen meg salátán, mint a kínaiak. – A kínai étrend is azon kérdések közé tartozott, amelyekben Jimmyt súlyosan félreinformál : ták. Egyetlen kérdés akadt csak, amikor feltétel nélkül hinni lehetett a szavának: a tengerészet. Immáron betöltötte a hetvenhármat. Húszas éveiben egy gazdag fickó J osztályú versenyjachtján szolgált, a helybéliekből toborzott húszfős legénység részeként, és egy ablaktalan kajütben aludt a többiekkel, akikkel egyetlen éjjelivödrön osztozott. Jimmy egész álló nap harmincméteres magasban, a keresztrúdon állt, és gondoskodott arról, hogy a nagy vitorlák ne akadjanak össze a függőleges kötelekkel. Heti három fontot és öt shillinget kapott ezért, valamint további két shillinget élelemre, és egy teljes fontot minden megnyert verseny után. A háború idején rombolóhajókon szolgált, kétszer is megtorpedózták. 1947-ben matróz lett egy kis kereskedelmi hajón, amely porcelánt és trágyát szállított a Csatornán. Később vontatóhajókon dolgozott, jelenleg pedig, noha névlegesen nyugdíjba vonult, saját bárkájával halászta a sügéreket, tengeri rákokat és homárokat a csipkézett földnyelvek körül. Jimmy igazi devoni hajós volt, kemény, akár azok a gránitsziklák, amelyek alattomos felszín alatti áramlatokkal szüntelen mélybe akarták rántani a hajóját. Amikor majd eljön az ideje, Jimmy alighanem úgy fogja intézni, hogy inkább azokban a sötét vizekben lelje a halálát, ne a kórházi oxigénsátorban. Most, hogy pöfékelve, lassan lefelé csorogtunk a folyón, ismét megpróbáltam kipuhatolni Jimmy véleményét Nadeznha Bannister halálával kapcsolatban.

– Nem hinném, hogy vállalt volna ekkora kockázatot – vélte Jimmy. – Meg kell adni, asszonynépséghez képest elég jól bánt a hajóval. Mintha Szókratész elismerte volna valakiről, hogy meglehetősen logikus gondolkodó. – Elég jó volt ahhoz, hogy ne eshessen a tengerbe? – feszegettem a kérdést. – Á! – hördült fel Jimmy. – Te meg a többi fiatal, mind egyformák vagytok. Azt hiszitek, mindig tudjátok, mit csináltok odakint! Épp elég embert láttam már, aki a tenyerénél is jobban ismerte a tengert, mégis odaveszett. Odakint nincs törvény, Nick, történik, ami történik. Mióta hajózol? – Tizenkét éves koromtól. – Mennyi is az összesen? Végig kellett gondolnom: – Huszonkét év. Jimmy kaján elégedettséggel bólintott: – Na akkor várj még vagy még egyszer ennyit, fiú, és talán megtanulsz egykét dolgot. Kitartóan vadásztam tovább a pletykákra: – Hallottál bármi mást Mrs. Bannisterrel kapcsolatban? Megrázta a fejét: – Semmi olyat, ami meglepő lenne. – Azt beszélték, viszonya volt valakivel. – Velem biztosan nem! – Harsányan nevetni kezdett, azután valósággal összegörnyedt a köhögéstől. Kivártam, amíg a roham alábbhagyott: – A szóbeszéd szerint egyáltalán nem biztos, hogy baleset történt. – A szóbeszéd szerint. – Átköpött a korláton. – Valamit mindig beszélnek. Azt mondják, valaki belökte, nem igaz? Én is hallottam. Meg hogy nem is Mulder volt vele a fedélzeten, hanem Mr. Bannister. – Ezt még nem is hallottam. – Csak szóbeszéd, Nick, üres locsogás. Az asszony halott, és most már senki se támasztja fel. Másik taktikával próbálkoztam: – Bannister vajon miért tartja maga mellett Muldert? – A francot se érdekli. Ő sosem beszél velem, mármint Mr. Bannister. Talán nem vagyok neki elég előkelő. És azt a másik fickót, azt ki nem állom. Amilyen emberekkel összejár. Együtt iszik Georgie Cullennel. Emlékszel George-ra? – Még szép, hogy emlékszem George-ra. Jimmy rágyújtott egy pipára. Befordultunk a kiöblösödő folyótorkolatba, melyet két oldalról a város szegélyezett, és Jimmy kinézett a partra, ahol két

holland vonóhálós halászhajót tisztított meg, és festett újra. A holland kormány jelentős támogatást adott a halászoknak, akik így minden évben megengedhettek maguknak egy új hajót, a régieket pedig nekünk adták tovább. A halászhajók közelében motoros jacht próbált elérni egy nagy kikötőbóját. A kapitány megállás nélkül üvöltött legénységével, a nővel, aki hasztalanul nyújtogatta a csáklyát, pedig a férfi ítélte meg rosszul a tengerjárást és tette eleve reménytelenné a nő feladatát. – Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?! – kiáltozta a férfi. Jimmy kuncogni kezdett: – A legtöbb még egy papírcsónakot se tudna körbevezetni a fürdőkádjában, mégis tengerésznek hívatja magát! Ennyire még egy nyavalyás csimpánzt is megtaníthatnának. A tenger felől francia alumíniumtestű hajó futott be, és ebben ráismertem ugyanarra a motorosra, amelyik előző héten a kikötőmedencében, Bannister háza alatt horgonyzott. Ugyanaz a fekete hajú lány állt a kormánynál, és én elismerően biccentettem felé. – Ügyes tengerész. – A hajó Cherbourgból való. A neve Mystique. – Nem sok minden akadt, amit Jimmy ne tudott volna a folyóról. Szutykos ruhái és ódivatú pipája láttán talán elkerülték a pénzes turisták, de a vizenyős szemek mindent láttak, és a folyóparti kiskocsmákban Jimmy merítőháló hatékonyságával fogdosta össze a friss híreket. – Pedig a nő nem francia – tette hozzá. – Hanem? – Amerikai. Az apja itt szolgált a háborúban. Felkeresi a régi helyeket. – A Normadiában partraszálló amerikaiakat a devoni tengerpartokon képezték ki. – És most könyvet ír az egészről, azt mondja. – Könyvet? – Amennyire lehetett, igyekeztem palástolni az érdeklődésemet. Jimmy kuncogni kezdett: – Látom, te is csak úgy szomjazod a tudást. – Kösz szépen, Jimmy! – Szóval azt mondja, amolyan kalauzt ír. Azt hittem, épp elég kalauz jelent már meg a Csatornáról, de ő azt mondja, hogy egyik se az amerikaiaknak szól. Úgyhogy nemsokára megint hemzsegni fognak itt a jenkik. – Eltekerte a kormányt, hogy a városi kikötő bejárata felé irányítsa a hajót. Valaha hajókat is gyártottak itt, de mára az egészet kiadták a gazdagoknak, akik biztonságos és védett kikötőhelyet kerestek jachtjaiknak. Láttam, hogy a Wildtrack rám

várakozik az egyik hajóhídnál. A vakítóan fehér hajótestet jól látható, kéklő villám díszítette. – Arról nem hallottál, hogy valakik meg akarják akadályozni Bannistert abban, hogy megnyerje a St. Pierre-t? – kérdeztem Jimmyt. – A békazabáló franciák. Ők bármit megtennének, csak hogy ne győzzön. – Jimmy igazi devonihoz méltóan ki nem állhatta a franciákat. Elismerte tengerészeti érdemeiket, talán minden más nemzet érdemeinél inkább, mégsem tudta megbocsátani nekik, hogy nem születtek angolnak. Jimmy bámulatra méltó finomsággal és hozzáértéssel kormányozta a súlyos halászbárkát az úszóhíd mellé. Átnézett a Wildtrackre, és elfintorodott a rá várakozó kisebb tömeg láttán. Mulder a Wildtrack kormánya mögött állt. Matthew Cooper a hídon gyülekezett filmes stábjával, maga mellett Anthony Bannisterrel és a hátrébb húzódó Angelával. Angela rövidnadrágot viselt, és Jimmy elégedett vigyorral mérte végig hosszú combjait. – Kellemes napod lesz, Nick. – Az a nő képes halálra marni a nyelvével. – Szeretem, ha az asszonyban van spiritusz. – Feltartotta a kezét, hogy megállítson, mielőtt kilépnék a hídra. – Sosem volt meg a magadhoz való eszed, Nick Sandman, ezért most jól figyelj rám! Elfogadod a nyavalyás pénzüket, és kijavítod a hajód. Megcsinálod velük azt az istenverte filmet, azután nekivághatsz a tengernek. Hallod, amit mondok? És hagyd békében nyugodni a holtakat, fiam. Nincs értelme bolygatni az ilyen dolgokat. – Hallom, Jimmy. – Csak épp oda sem figyelsz rá, igaz? Na, tűnés innét, fiam! Este találkozunk a kocsmában. – A várakozó stáb felé sandított. – Ki is fognak rúzsozni, Nick? – Csak szeretnéd, Jimmy. Jimmy harsányan felnevetett, én pedig indultam filmezni. Nem mondhatnám, hogy felhőtlen boldogságban hajóztunk ki a tengerre. Mulder egy szót se szólt hozzám, a legénység mogorva hallgatásba burkolózott, míg Matthew és a csapata igyekezett nem útban lenni. Angela visszavonult a hátsó kabinba. Tony Bannister azonban nem futamodott meg a kezdeti nehézségek láttán: – Örülök, hogy eljött, Nick. – Nem mintha lett volna más választásom – mondtam mereven.

– Hát igen. – Áthaladtunk a sziklás földnyúlványok között, ahol fehéren tajtékzott a partra törő tengerár. A jobb oldalon, a távolban idetűntek a calfstonei homokzátonyt ostromló hullámok. – Azt gondolom – folytatta Bannister esetlenül –, hogy ami elmúlt, azt jobb békén hagyni. Helytelenül cselekedtünk, bár mindenképp beszéltem volna Fannyről, és visszakapta volna a medálját. – Egyszerűen csak nem szerétem a becstelenséget. – Azt hiszem, ezt eléggé egyértelművé tette. Megegyezhetünk annyiban, hogy jobban fogunk igyekezni? A békesség kedvéért, és mert egy ideig el kellett viselnünk egymás társaságát, megegyeztünk ennyiben. Kihajóztunk a torkolatból, és Mulder parancsot adott a vitorlák felvonására. Leállította a motort, bevonta a hajócsavart, és a Wildtrack azonnal önmagára talált. Többé már nem dízelmotorjával és a vizet köpülő lapátokkal szállt szembe a tengerrel, hanem a szél és a víz egyensúlyára bízta magát. A hatalmas, hófehér vitorlák dél felé repítettek bennünket, egyenesen a friss délnyugati szél arcába. Bannister és én a középső kormányállásban maradtunk. Mulder bizonyára tudta, hogy árgus szemekkel figyelem, és alig várom, hogy lekicsinyelhessem a hozzáértését. Csakhogy átkozottul értette a dolgát. Pedig azt akartam, hogy csapnivaló tengerész legyen. Azt akartam, hogy olyan faragatlan tuskónak bizonyuljon, amilyennek a megjelenése alapján joggal gondolhatta bárki. Ám ő ehelyett magabiztosan és ritka szakszerűséggel vitorlázott. Arra számítottam, hogy ő lesz a lehető leggyűlöletesebb teremtés, a hangoskodó és fontoskodó kapitány, ám a kurtán kiadott parancsokból hiányzott minden önteltség. A hét emberből álló, kék és fehér matrózöltözéket viselő legénység láthatón néma csendhez és hatékonysághoz szokott, ám a hajó sztárja így is vitathatatlanul Fanny Mulder maradt. Ösztönösen, szinte gyengéden kormányozta a hajót, és az első pillanattól éreztem, hogy istenadta tehetség. Átkozottul jó volt. Én pedig váratlanul és megmagyarázhatatlanul boldog. Nem azért, mert törékeny békét kötöttem Bannisterrel, hanem mert újra a tengert jártam. Figyeltem, ahogyan a sötét devoni partok elenyésznek. A kisebb öblök máris egybemosódtak, a szürke hullámok ellepték felszínüket. Visszatekintettem a folyó torkolatába, és megláttam, amit már kis híján elfelejtettem: hogy mennyire zöldellők és lágy vonalúak a távoli dombok; milyen viharvertek és sötétek a tenger felőli lankák, mintha a folyó késként hasítana a megkérgesedett húsba, hogy felfedje a mélyebben rejtőző lágyabb szöveteket.

amint villámsebesen elsiklott a szüntelenül változó vízfelszín felett. de hirtelen már ez sem számított. – Jó. amelynek digitális műszerei a csomó századrészének pontosságával működtek. szürke tömeg árulkodott a Plymouth irányába tartó kis konvojról. miután Bannister átvette a hajó irányítását. s mintha megvető kifejezés suhant volna át a kormányos arcán. – Igazság szerint jobban szerettem az ódivatú jachtokat. de képtelenek lettek volna bármit is kezdeni ezzel a szilíciumchipekkel vezérelt teremtéssel. nem úgy a Wildtracket. hogy a hőn szeretett Tony Bannister mentett meg. amikor megláttam az első sirályt. A letűnt korok Devonból kihajózó hősei. Engem sosem izgatott a sebesség. Újra ott jártam. – Hatásos. – Bannister mostanra átvette a kormányt Muldertől. ahol az orvosok szerint soha többé nem járhattam volna. amely napozófedélzetként szolgált. a meleg vízig. napbarnított arccal. A középső kormányálláson kívül a tulajdonosi kabin mögött hátsó munkateret alakítottak ki. Széles terpeszben állt. majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. – Boldognak tűnik. hogy Mulder nem fog szerepelni a filmemben. Minden a gazdagok kényelmét szolgálta. visszavonult a kabinjába. és ez a gyanúm később igazolást is nyert. amint végigmérte Bannister csillogó hajóját. Szívem szerint én sem egy Wildtrackhez hasonló hajón tértem volna vissza az óceánra. mit mondhatna. a jégkészítő gépekig és a szervokormányig.A tenger felé fordultam. feszélyezett pillanatig egyikünk se tudta. Egy Start Point felől érkező rákhalász a közelben pöfögött el kosarakkal és bójákkal megrakott ütött-kopott bárkáján. A filmen lenyűgözően fog festeni. Howe és Nelson azonnal megértették volna a Sycoraxot. a friss szélben repkedő hajfürtökkel. A horizonton alaktalan. aki csakugyan megkapó látványt nyújtott a nagy kerék mögött. Mulder eltűnt. . Gyanítottam. Raleigh és Drake. A maga módján persze a Wildtrack mély benyomást gyakorolt rám. akár egy szálas viking a szerelmes regények borítóin. miután a hajó melegebb éghajlatra ért. A közönségnek úgy kell éreznie. – Egy hosszú. hogy újra kint lehetek. – Mit gondol a hajómról? – kérdezte. Egy Westerley teljes vitorlázattal siklott Dartmouth felé. éreztem a tenger és az arcomba csapó vízpermet illatát. a légkondicionálásig. Minden ízében méregdrágának tűnt. kezdve a nevetséges pontossággal üzemelő digitális mérőműszereken és elektromos csörlőkön keresztül egészen a műholdvevőkig.

Megfigyeltem. Ki kell kerülni a homokpadokat. és próbált megnyugtatni. hogy legszívesebben feladnánk az egészet. Hogyan tanult meg vitorlázni. de hát Mulder született tengerész volt. majd bevágunk néhány részletet a gyerekkorában készült otthoni filmekből. ha készen áll. Az operatőr felvételeket készített a hajóról. hol. Megéreztem egy széllökést.Éppily értetlenül szemlélték volna azokat a rendkívüli berendezéseket is. Muldernek nem volt szüksége elektronikus segédeszközökre ahhoz. – 195. hogy örökre beállt ebbe az irányba. ki tanította meg. márpedig úgy tűnt. hogy eltérítsenek egy ekkora jachtot. A hajótest olykor megrázkódott. – Az irány 195 – tudatta Bannister. irányba fordítottam a hajót. és abban a pillanatban már tudtam. Máskülönben nem nagy dolog elkapni a . – Szeretné vinni egy kicsit. és olyan fáradtan. bőrig átázva. amíg a folyadékkristályos kijelzőn megjelenő kis hajó optimális helyzetbe nem került. – Ma a háttérinformációkat szeretnénk rögzíteni. Bannister viszont nem. Szüntelenül ellenőrizte a műszerfalon elhelyezett széliránymérőt. szélviharokat. A hullámok nem voltak elég erősek ahhoz. ám eközben feltartóztathatatlanul közeledett a középső állás felé. hogy semmi sem változott. Néha persze éjszaka kell navigálni. Utána az egészet feldaraboljuk. Igazán nem nehéz elvezetni egy hajót. de mérhetetlen örömömre szolgált. – Azért csak próbálja meg. Csak a tenger szeszélyeire és a szél változásaira kell odafigyelni. Bannister látta idegességemet. hogy kiegyenlítsem a kisebb oldalmozgásokat. hogy egyszer sem veszítettem el az egyensúlyomat. Hirtelen mintha feszengeni kezdett volna az iránta tanúsított átható figyelemtől. hogy a lehető legnagyobb sebességet csiholja ki a Wildtrackből. Elfogadhatóan hangzik? – Rettenetesen hangzik. hogy Bannister képtelen egy pillanatra is ellazulni. örvényeket. Gondolkodás nélkül tettem mindezt. miközben arrébb lépett. Nick? – Persze. rozsdamentes acélból készült kormánykeréken tartanom. azután addig igazított a kormánykeréken. és miért. ahol a kormány mögött álló Bannisterrel várakoztam. Ameddig a szél nem változott. – A tájolóra sandítottam. amelyeket a filmes stáb a kabintetőn helyezett el. halálra fagyva. és a flancos sebességmérő szerint újabb fél csomóval sikerült felgyorsulnunk. csak egyetlen ujjamat kellett a jókora. és az orkán kellős közepén megkurtítani a vitorlákat.

egy szörnyű viharos éjszakán hogyan sodródtam ki a nyílt tengerre. hogyan tanított Jimmy egy kis lélekvesztőn. – Mikor hajózott első ízben. most mégsem okozott gondot.szelet és megtartani a hajót. ahol mindig is lenni akartam. fájdalmak között töltött évek sem tudták kikezdeni ezt az ösztönt. amit hallott. – Figyeltem. hogy a Falkland-szigetekre terelődött a szó. a válaszaim egyre kurtábbak és komorabbak lettek. mert Bannister látható elégedettséggel fogadta. és igyekeztem megfeledkezni a kamera tolakodó jelenlétéről. – Amikor megsebesült – kérdezte –. hogyan loptam el apám hajóit és fedeztem fel a Csatorna partvidékét. mintha ezzel akarná oldani a feszültséget. hogy az életemről beszéljek. de megígértem egy tiszttársamnak. én pedig összeszorítottam a fogam. Az operatőr közvetlenül előttem bukkant fel. mint autót vezetni. falloszra emlékeztető mikrofont tolt az arcom elé. idővel ösztönné válik. – Még először. A fedélzeti deszkák megcsikordultak. Bannisternek eddig nógatnia kellett. Semmi sem változott. Elmosolyodott. és egy hosszú. – Nagyon régen. Beértünk egy nagy Moodyt. és újra ott voltam. . A hangmérnök a lábamnál kuporgott. ahogyan a széltől felkorbácsolt vízpermet fátyolba burkolja a Start Point szirtjeit. majd később. gondolta volna. hogy St. amikor újabb félcsomónyi sebességet csaltam ki a hosszú hajóból. amikor megsebesült? – Meglőttek. semmivel sem bonyolultabb. hogy egyszer még újra hajózni fog? – Másra se tudtam gondolni. hogyan kezdődött? – erősködött Bannister. ahol – s erre kész vagyok megesküdni – a Sycorax mentette meg az életemet. Malonál felveszem. Nick? – kérdezte Bannister. – Most. hogy a kórházban. – Egészen pontosan mi történt – hallottam az újabb kérdést –. amelynek legénysége a fedélzeten ebédelt. Abban a pillanatban megértettem. Sosem lett volna szabad kimerészkednem az északi orkánok örvébe. A vitorlázáshoz persze jócskán szükség van gyakorlatra. és a Sycorax a maga módján betartatta velem az ígéretet. abban a véres ütközetben sem adta fel a reményt? – Nem sok mindenre gondoltam abban a pillanatban. Bárki képes rá. A matrózok odaintettek nekünk. szürke. – Elmesélné. Lelkesen mesélhettem. Elmeséltem.

amelynek a gondolata is mosolyt csalt az arcomra. úgy látszik. de egy napon mindenképp. hogy a Wildtrack orra kitérjen a szélirányból. tudja. Azért készítünk filmet minderről. ketyerékkel telizsúfolt vízi Rolls-Royce-ot.– Mi történt abban az ütközetben. amint rendes hajót vezethetek. – Cooper visszanézett a hátsó kormányállás és Angela felé. – Nem kerülhetjük meg a kitüntetését. jól szerepelt. Az idomított tengeri medve. kerestem a megfelelő szavakat. de ezáltal hűtlen lettem volna ehhez a rendkívüli élményhez. Úgy tűnt. – Közelebb akar kerülni a Skerrykhez? – erősködtem. – Kihasználhatnánk a dagályt. amint Mulder visszavette tőlem a kormányt. mert a gorillája tönkrevágta a hajómat. Talán nem ma. elindultam felfedezni a Wildtrackot. és a zavaros víztől kelet felé kormányoztam. hogy harapófogóval se húzza ki belőlem a választ. most pedig a . Nick. hogy kívül került a kamera bűvkörén. Nick. – Leállunk! – kiáltott oda Matthew Cooper az operatőrnek. hogy meggyújtsa cigarettáját egy aranyozott öngyújtóval. Azt akartam válaszolni. – Én meg azt hittem. amiért a Viktória-kereszt kitüntetésben részesítették? – Át akar kelni a Skerryken? – Előremutattam. Mielőtt a fedélzetre léptem volna. hogy majd tudatom vele. Bannister is lekuporodott. ahol a Start Point körül a sekélyebb vizek felszíne tajtékozva tört meg. miként fogom megőrizni az egyensúlyomat. De akkor is beszélnie kell erről. Miután rájött. komolyan aggasztott. – Csakugyan? – Engedtem. Megvontam a vállam. majd alig észrevehetően bólintott. azért kell filmeznünk. Hogy ne kelljen a mogorva dél-afrikai társaságában maradnom. – Az a mosoly mindent elmondott. Nick. – Válaszolnia kell a kellemetlen kérdésekre is. Elmosolyodott. – Ez talált. Bannister elmosolyodott. mert a stáb nekilátott összecsomagolni a holmiját. – A Viktória-kereszt. – Milyen érzés – érdeklődött – újra vitorlázni? Haboztam. Nick? – sürgetett. nem egy ilyen csillogóvillogó. Most. mert maga háborús hős. aznapra be is fejeztük a filmezést. – Nem is válaszoltam! – tiltakoztam.

Egyedül szeksztánssal nem találkoztam. ám a rendszeres reggeli úszógyakorlatok Bannister medencéjében csodákat műveltek: megerősítették az izmokat. 1956-1983. mint Melissa vagy Angela. – A feleségem. A kabin hátsó ajtaja félrecsúszott. s ez aligha kedvező előjel. a nagyon alacsony frekvenciájú rádiójelek vételére. de legalább a Wildtrack fedélzetén tanúsított mozgékonyságom derűlátásra adott okot. a korlátokba és kötelekbe kapaszkodtam. Satnav. de akkor is így tettem volna. hogy előremenjek az orrfedélzetig. ha nem sebesülök meg. Az emeletes ágy felett Nadeznha bekeretezett és a rekeszfalra erősített fényképére bukkantam. ám a fényűzést ezúttal feláldozták a könnyebb súly oltárán. hogy összecsuklik alattam. már fényűzőbb bútorokkal látták el. É 49 °18'. ha valaki egymagában akarja körülhajózni a világot. Decca. Fényűző kényelemre számítottam. A kép keretére apró betűs sort nyomtattak.legkisebb nehézséget sem okozta. Ny 41 °36'. Lehajtottam egy nyílásfedelet. azt mind a navigációs eszközökbe ölték: akadt itt Loran. hogy ezek a csontok már az óceán sötét mélyén nyugszanak. A légkondicionáló és fűtőberendezések mellett egy rekeszfalba süllyesztett tévékészüléket és videomagnót is felfedeztem. és fel kellett térdelnem az ágyra. hanem sötét bőrű. Annál többet aggódtam jobb lábam miatt. és javítottak a közérzetemen. és egyértelműen látszott. Igaz. hogy a hálóhelyén talál. Ami pénzt elköltöttek. robusztus szépséget. A hátsó kabint.” Mélyen belenéztem a halott lány sötét szemébe. ha kimerültem. Kitartóan fájt a hátam. és Bannister jelent meg a nyílásban. Nem olyan sápadt szőkeséget láttam magam előtt. hogy az orr könnyítése érdekében mindent eltávolítottak az orr-rekeszből. – Gyönyörű asszony volt – bólintottam. „Nadeznha Bannister. de nem tiltakozott. Rettenetes veszteség. amely immár ismerősnek tűnt a többi fénykép alapján. amely még most is leküzdhetetlenül remegett. Láthatóan meglepte. . Gyengeségem tovább fokozódott. hogy ez Bannister kvártélya. erős csontozatú. és minden pillanatban azzal fenyegetett. A fénykép felé biccentett. és láttam. A főkabinban is mindent a sebességnek rendeltek alá. sőt még egy Omega is. hogy el tudjam olvasni. amelyet egy szűkös átjárón át lehetett megközelíteni.

arab. francia. – De hát azokon a vizeken? Talán ha néhány percet élhetett. nyomorúságos állapotban várakozott. nem igaz? És azt hiszem. tombolt a vihar. Massachusettsben nőtt fel. amint meglátott. Nadeznha valamiért egy pillanatra kikapcsolhatta a biztosítókötelet. mintha a sok ismétléstől jelentőségét vesztette volna a történet. azután öklendezni kezdett. ha az ember túlságosan gyors. ami a vitorlázást illeti. – Egyedül. mintha gyötrelmet okozna számára. – Mi többiek aludtunk. és talán igazam is volt. aki most már vastag gyapjúpulóvert viselt rövidnadrágja és inge felett. hogy egy fiola tengeri betegség elleni kapszula. ahol Angela. Sokszor tréfálkoztam azzal. és elővett valamit a beépített szekrényből. Pierre-t. és a hullámok átcsaptak a Wildtrack tatja felett. – A fedélzeten tartózkodó másik személy előrement. Semmi olyant nem mondott. amit nem olvashattam ki a jelentésből. – Görög. amikor a legtöbb gyerekre még egy biciklit se bíznának. Elfintorodott. tudja. Visszafordult és újra a fényképre meredt. Visszafordultam a fényképhez. Ilyesmi rendszerint akkor szokott történni. – Koromsötét éjszaka volt – folytatta végül –. – Nagyon határozott tudott lenni – tette hozzá –. Követtem őt a kabinlépcsőn át a hátsó kormányálláshoz. hogy néhai feleségéről beszél. Mulder versenytempót diktált a legénységnek. amint a hajó balcsapásra váltott. a hátsó kormányállásban – biccentett a hajó tatja felé. – Pontosan sosem fogjuk megtudni. ezért is hajtotta annyira a hajót.Félrehúzott egy tolóajtót a feje felett. különösen. – Színpadias hatásszünetet tartott. hogy rögzítsen egy csonkakötelet. a tenger közelében. Jóformán egész nap csak a nyomait kutattuk. bár olykor igencsak szélsőségessé tette. Átkozottul biztos volt benne. Láttam. – Megmarkolt egy kapaszkodót. – És ez lett a veszte? – kérdeztem kéretlen egyszerűséggel. – Az amerikaiak használják ezt a szót a fővitorlarúd-tartó szorítókötélre. – Bannister hangja színtelenné vált. Csodálatos keverék. – Valamiért úgy tűnt. mintha éppen ezt a szélsőségre való hajlamot értékelte volna a legjobban. . görcsösen rázkódott és átdugta a fejét a korlát alatt. hogy föníciai vér folyik az ereiben. – Egyedül volt? – próbálkoztam. – Természetesen kerestük. Már akkor saját hajója volt. perzsa és amerikai vér keveredett benne. és a hajó mozgása egyenetlenné vált. Bannister előhúzott egy takarót az alsó ágy alól. – Megbocsát? Angela nem éppen született tengerész. De hát ő remekül értett a hajózáshoz. hogy meg tudja nyerni a St.

Bannister biztató és elnéző mosollyal fordult felém. hogy a nagyvitorlarúd szabályszerűen végigtarolta a fedélzetet. miért választotta Bannister ezt a csípős nyelvű és indulatos lányt. – Szerintem búr paraszt. mi a véleménye róla. Fanny pedig nyilvánvalóan bámulatos. hogy a lányt figyelem. de a lehetőséget nem lehetett elvetni. . – A vacogó Angela felé fordultam. Chartert üzemeltetett a Seychelle-szigeteken. – Úgy értem. Ő az én titkos fegyverem a St. és csak kevesen tudják. és a tulajdona felett érzett jogos büszkeség fullánkként hatolt belém. hiszen a St. pedig eközben még orrvitorlát is cseréltek. – És ő lenne Ariel? Bannister nem akart belemerülni a kérdésbe. hogy minden a legkisebb fennakadás nélkül ment. – Aligha. A férfi bebugyolálta a takaróba. Gondolja. – Fanny tényleg jó – mondta inkább –. A Wildtrack fedélzetén töltött másfél óra nem lehetett elég megítélni. és hosszú csupasz lábai láttán megértettem. tehetség. Ezért van rá szükségem. – Tengeri betegség ellen csak egyetlen orvosság van – közöltem lelketlenül. – Nadeznha akadt rá. – Mi az? – kérdezte Bannister. – Fa alá kell állni. Angela visszatért a fedélzetre. Mulder éppen élesen irányt változtatott. hogy a hajó és a legénysége képes lesz-e elhódítani a franciáktól a kupát.Figyeltem. hogy ez kedvező előjel? Caliban volt a boszorkány Sycorax szörnyeteg fia. és összekuporodott Bannister ölelésében. Nick. – Igyekeztem őszintének tűnni. hogy már semmit se használnak. a többit pedig kipótolta Bannister becsvágya. Pierre a legrangosabb díj a jachtversenyzők körében. Ő nevezte el Calibannek. Amire szüksége is lesz. Pierre-ért vívott harcban. mit gondol Fannyről? – kérdezte. amelyekről tudni lehetett. azután belediktált két kapszulát. A hajó kétségkívül gyors volt. hogy mennyire az. – Szóval. Felmordultam. Csakugyan gyönyörű teremtés volt. Bannister látta. és a tat olyan széles ívben fordult át a szélben. ahogyan teste ráborult a mellvédre. mint kormányosról? – Jó. A dél-afrikai olyan magabiztosan intézte az egész manővert. – Nagyon mókás – magához szorította a lányt. – Nagyon jó – tettem hozzá az igazsághoz híven.

Nincs nagy pénzjutalom. hogy a brit hajók is képesek rá. hogy mikor indul. s ha csak egyetlen évben valamely idegen nemzet ragadná magához az elsőbbséget. A teljes kör mintegy négy és fél ezer tengeri mérföld: egy szél felőli szakasz. majd szünetet . megkapja a díjat. a politikai megfontolások. minthogy sem az angolok. A vitorlásszezon végén. s hogy a versenyzők Cherbourgból indulnak. Párizsból kormányozzák őket. hogy a hajónak sorozatban gyártott egytörzsűnek kell lennie. leszámítva két parányi és elfeledett szigetet. és minél északabbra akarok kerülni. Minden évben tucatnyi brit. egy lutri a fordulónál. amikor a dél felé sodródó köd és jég végleg pontot tesz a próbálkozások végére. Akkor győzelemmel kezdhetnénk a következő szezont. amerikai. Egyetlen szabály. kellően kezes és fürge hajóval lehet győzni. Így tisztelgek Nadeznha emléke előtt. Kis szerencsével épp az őszi kiírás kezdetére érhetek vissza. – Késői indulást tervezek – magyarázta most Bannister-. Először is. hogy a francia lobogó azért még mindig ott lengedezik Észak-Amerika földjén. ám minden ősszel. ami világszerte fellendíti e hajótípusok értékesítését. német és finn hajó vág neki az útnak. Pierre-en. – Gépies gyakorlottsággal sorolta fel az indokokat. – És miért akarja ezt? – Bebizonyítom. köddel és jéggel körítve. mindvégig az áramlatok és orkánok ellen. A St. A francia hajók igencsak jók. Különös szabályok. hogy győzzek. hiszen minden résztvevő maga választja meg. Pierre rendkívül hatékony reklámeszköz. körülhajózzák az Új-Fundland partjainál fekvő St. végül egy villámgyors visszatérő a viharos tengereken. majd partraszállás nélkül visszatérnek Cherbourgba.Franciák szervezik. a franciák kezében marad a kupa. sőt valójában nem is verseny ez. bár ennek a gall őrületnek is megvan a maga logikája. Azután persze nem szabad elfeledkezni a gyakorlatias szempontokról sem. melyek továbbra is francia uralom alatt állnak. akárki is teszi meg leggyorsabban az utat. Európa már rég nem ura ÉszakAmerikának. A tévétársaság fizet nekem érte. Pierre és Miquelon szigeteket. A verseny ily módon ma is arra emlékeztet. a nézők pedig elvárják tőlem. A Jeanneau-k. Pierre-en csakis megfelelő. St. sem a kanadaiak nem érdeklődtek utánuk. nem pedig erre az alkalomra épült és lecsupaszított prototípusnak. Pierre-t és Miquelont. Centurionok és Beneteau-k legtöbbször első helyet vívnak ki maguknak a St. A St. holland. az katasztrofális hatással lenne az egész francia hajóiparra nézve. és ezernyi újabb megrendelés gazdagítja a francia hajógyárakat.

hogy elárult magáról egy ilyen személyes részletet. – Én nem választanám ezt az életet – vontam meg a vállam –. Angela összegörnyedt. én pedig előzékenyen félrefordultam. Olyan lehetett. mielőtt felhozta volna a végső érvet. de azért megteszi. Nem Viktória-kereszt. Kurtán felnevetett. meglepően őszinte kitárulkozás. Elmosolyodott: – A legtöbb tévés valóban kipúderezett paprikajancsi. . mert zavarban érezte magát amiatt. hogy ezek az emberek elfogadják. talán. amint kidobta magából a tengeri betegség ellen adott kapszulákat. nem igaz? Amilyen a St. Átkozottul okosnak hiszik magukat. bár Nadeznha Bannister talán azért választotta a hátsó kormányt. amely a középütt elhelyezett nagyobb kormánykerékhez csatlakozott. valakinek ezt is meg kell tennie. Pierre. mégis gyanítottam. ahogy a hajólapát vibrálása végighalad a rozsdamentes acélküllőkön. hogy számára ez a legfontosabb. Könnyed hangon tette hozzá ezt az utolsó érvet. – Meg azt is be akarom bizonyítani. Ha a Wildtrack csakugyan viharba került. csak mert minden este ott villognak a képernyőn. Angela karikás szeme kitartóan figyelt a takaró pereme felett. amely magyarázatot adott arra is. hogy elnézzek a Wildtrack örvénylő és fortyogó farvize felé. Beleborzongtam. Egy kormorán siklott át sebesen a hajótat felett. hogy a több tonnányi fagyos tengervíz lezúdul a Wildtrack tatjára. – Gondolja. amikor Nadeznha meghalt. Bannister erősnek érezte magát attól. pedig igazság szerint ehhez a munkához messze kevesebb intelligencia kell. miért veszi körül magát Bannister olyan erős emberekkel. bár úgy vélem. – A nézők ezt gondolják? – Maga mit gondol? – fordult felém kihívóan. akkor egy tapasztalt tengerész vajon hogyan követhetett el akkora hibát. Figyelemre méltó vallomás volt. akkor valami emlékezeteset kell véghez vinnem. Rátettem a kezem a kis kormányra. hogy a hátsó kormányállásból irányította a hajót? A középső állás messze kényelmesebb. hogy egy tévésztár nem feltétlenül kipúderezett paprikajancsi. mint amikor egy teherautóra való betont zúdítanak alá két emelet magasságból. mint Mulder és a bandája. Ha tehát le akarom tenni a kézjegyemet. Azon az éjszakán tűnődtem. és éreztem. hogy a Wildtrack képes lesz győzni? – kérdezte Bannister hirtelen. mert onnan jobban beláthatta a hajó mögött tornyosuló sötét hullámokat. amint elképzeltem.tartott. mint azt az emberek feltételezik.

Nick. Szeretném majd azt mondani. mintha egy idiótához beszélne. mint egy átkozott holdjárón! – A versenyszabályok értelmében vinnünk kell egy navigátort is. – Az a kitüntetés érdekessé teszi magát az emberek szemében. – Néhány hónap múlva nagy partit adok. Amint a harsány színekben pompázó vitorla feltelt széllel. Mr. Nick! Elnyerni a St. amikor kint leszünk a tengeren. Sandman. amint a legénység leeresztette a pillangóvitorlát. Pierre-t! – Bannister szabadjára engedte érzelmeit. Ilyen felfokozott érdeklődés közepette akármeddig . csak át kell vennie Nadeznha helyét. visszafordult hozzám. Miért ne fejeznénk be a filmet azzal. – Bannister elfordult. Nick? Esetleg mint navigátor? – Én? – Váratlanul ért az ajánlat. De gondoljon csak bele. ahogyan a Wildtrack fedélzetén kihajózik Cherbourgból? A filmet épp akkor fogják bemutatni. de nagyon megtetszett az elképzelés. de a nézettség szempontjából annál inkább. hogy maga is részt vesz a vállalkozásban. Megráztam a fejem.– Kis szerencsével. hogy legalább húszmillió nézőt leültessen a tévék elé. aki jól ért a versenyzéshez. amelyik a versenyről szól majd. és segíthet felkelteni az érdeklődést a műsor iránt is. nem én. Nekem igazából nem venné sok hasznomat. – Sosem szerettem a sebességet. mert ezáltal felkeltheti az érdeklődést a saját győzelme iránt. mert bármilyen érzelmet is táplált az irányomban. Én inkább lassan haladok. – De gondoljon csak bele – erősködött. igen. – A versenyen talán nem – préselte ki magából Angela a szavakat –. hogy hivatalosan is bejelentsem az indulásomat. – Azt hittem. elég érdekessé ahhoz. hogy azért kért fel. – És Fanny nem teszi meg? – Ő megfelelne. akár egy beteg ragadozó. – Nincs is szüksége navigátorra. – Olyasvalakire. – A nézettség szempontjából? – A nézettség mindennél fontosabb – magyarázta Angela türelmesen. – És nem szeretne részese lenni a győzelemnek. hogy csupán azért készíti el a filmemet. – Azt a képsort talán még felhasználhatjuk a nyitójelenethez. mégis lealacsonyítónak éreztem. a filmem végén a Sycorax belehajózik majd a naplementébe. Legalább gondolja végig! – Vérbeli navigátorra lesz szüksége – csóváltam a fejem. – Legyőzni a békazabálókat a saját játékukban! Angela úgy figyelt. Bannister! Több itt az elektromos ketyere. – Valójában Angela találta ki. Nem hinném.

A kötelek összegabalyodtak. ahol rövid úton közölték mindenkivel. most páni rémületben özönlötte el a kormányállást. megadta magát. – Francba! – Bannister elkeseredetten meredt a romhalmazra. felfutott és oldalt fordult. – Csípőfogókat! – rendelkezett Mulder. meghasadt és a szél felőli oldalra zuhant. Bannister talpon maradt. A rozsdamentes acélhuzal. ahol nincsenek útban. Angela zokogva kuporgott a padlón. A filmes stáb.és . Senki sem sérült meg. mintha elemi erővel megpengettek volna egy basszusgitárt. Igyekeztem nem útban lenni. Tehát a Viktória-keresztem fegyver lenne a hirdetők megnyerésére? Eszköz arra. miközben az árboc oldalt vágódott. A legénység egyik tagja a vízbe esett. mintha homokpadra futott volna. Olyan hang hallatszott. amint a nagyvitorla árnyéka elsöpör felettünk. A hullámok egyméternyire sem csaptak fel. amikor a Wildtrack hajótestének hirtelen rázkódása véget vetett a beszélgetésünknek.felsrófolhatjuk a hirdetési tarifákat. és ebből a szempontból nagyon is hasznos lenne számunkra. A vitorlázat leszakadt és lezuhant elemeit sikeresen húzták be. A vitorlás rövid úton megállt. Az egész alig tartott két-három másodpercnél tovább. én pedig láttam. Legalább nem kertelt. rutinfeladat volt kimenteni a vízbe esett matrózt. amint nyugalmat parancsolt az embereire. belekavarodott a lehulló kötélzetbe. majd visszanyerte egyensúlyát és lelassult. Az elszabadult pillangóvitorla hatalmasra dagadt felettünk. azután a hajó hirtelen szélirányba került. miután a megmaradt oldal. és összefüggéstelenül üvöltözött. és elárasztotta a kormányállásokat. A hangzavar és káosz felett egyedül Mulder hangját lehetett tisztán kivenni. és a hajó úgy támolygott. Az árboc és a vitorlázat darabjai a fedélzetre záporoztak. amelynek a legnagyobb szélben is meg kellett volna tartania a roppant főárbocot. A karcsú árboc ívben meghajolt. és a fővitorla automata fegyver ropogásával hasadt végig. Görcsösen kapaszkodtam a kis kormánykerékbe. Angela felegyenesedett. hogy eladhassák a kutyakaját és a mosóport? Magamban éppen a felháborodott és nyers elutasítást fogalmaztam. Valamelyik kötél ostorként csapódott fel és magával repített egy keresztrudat. Tajtékos víz tört fel a lefolyónyílásokon. okádni kezdett. bár ettől még nem éreztem kevésbé sértőnek a szavait. A legénység értette a dolgát. a korlátba kapaszkodott. hogy takarodjanak vissza a kabinba. Az egyik bal oldali tartókötél elpattant. hogy ne legyen útban. a Wildtrack orra mégis a vízbe merült. és a Wildtrack máris ott ringatózott a nyugodt tengerfelszínen. mely eddig a kabinba húzódott. A karcsú hajótest oldalt dőlt.

ahol barátnője még most is a tengeribetegség kínjai között fetrengett. Nem érdekelt. egyszerűen elengedte a tartókötelet. mekkora hírnév vagy gazdagság juthatott azoknak. amely ennyire bűzlött a balszerencse szagától. csakis a Sycoraxon. és valaki egy reszelővel közel tökéletesen simára koptatta. pusztán tény. hanem a feszítőcsavar. a leráspolyozott fémforgács még most is a menet kenésére használt gépzsírhoz tapadt. – Úgy viselkedett. a bal oldalon valamennyi huzal menthetetlenül elpattant. de azután csak kurtán bólintott. akitől elvették a kedvenc játékát. hogy meg fogja ismételni az ajánlatát. a Sycorax fedélzetén teszem. Tudtam. Ha valaha is kihajózom az óceánra. semmilyen másik hajón. Meg a büszkeségét. – Mostantól a műhelyben töltik minden percüket! Valamennyien! – Ez azt jelenti. A legénységet egy csapatnyi megkeseredett profi alkotta. Nem maga az acélhuzal pattant el. A Sycorax szerencsés hajó. kivéve Bannister bankszámláját. Beindították a motort. Mindent egybevetve szerencsés kimenetelű balesetet szenvedtünk. míg Mulder tovább nem fokozta a pillangóvitorla kibontásával. Bannister meg fog ütni. akik győzelemre vitték a St. Én azonban nagyon is jól emlékeztem rá. – Visszakapja a nyavalyás kikötőjét. Mert vannak szerencsés hajók és balszerencsés hajók. én nem akartam részt venni ebben a vállalkozásban. Mintha el is feledkezett volna az ajánlatáról. hogy visszakapom a kikötőmet? – kérdeztem tapintatlanul. Amikor pedig a tartókötél megadta magát.tartóköteleket elvágták. Ezúttal határozott „nem” lesz a válaszom. Máris végzett Bannister első feleségével. Pierrre-en. és visszatért a tatba. Bannister nélkülem fog nekivágni az Atlanti-óceánnak. A szándékossághoz kétség sem férhetett. hogy a csapata részeként én is vegyem ki a részem a St. amelynek a kiszolgált oldalkötelet kellett volna tartania. Az elkoptatott menet egészen addig bírta a feszítő hatást. se nem babona. de már eddig is túl sokat adtam túl kevés viszonzásért. – Fanny! – Bannister majd felrobbant az indulattól. mert nem hajózhattam olyan vitorlással. ám a Wildtracket valósággal körüllengte a tragédia előszele. A csavarmenet belül helyezkedett el. . Ez nem képzelgés. a kormányánál egy kleptomániás állt. Előrevitt és megmutatta a csavaros feszítőt. most pedig valaki megfosztotta az árbocától is. amely semmiben sem okozott komolyabb kárt. Akartam is emlékezni. Elfurakodott mellettem. mint egy nyűgös kisgyerek. Pierre-diadalból. Egy pillanatig azt hittem.

. indulatosan előretolta a gyorsítókart. és szégyenletesen hazakullogtunk.Mulder mogorván végigmért.

rész .2.

és vigyorogva nyugtázta az elismerést. méghozzá egy olyan kék-rózsaszín kockás nadrágban. hogy minél nagyobbat lendíthessen az ember. köszönöm a segítséget. Még alig sötétedett be. Nick? – Egyszerűen borzalmas. és elégedetten dőlt hátra. – Remekül vagyok. A jobb lábam az egyik pillanatban még megbízhatónak tűnt. némiképp neheztelő hangon. Abbott lekortyolta a habot.3. hogy ilyen állapotban képtelen lennék körülhajózni a világot. ám a lábam azóta is riogatott váratlan gyengeségeivel. Abbott megcsipkedte a nadrágját: – Nem tetszik az öltözékem. – Visszakapta a plecsnijét? – Igen. Nick? Esetleg málnaszörpöt? – Egy korsóval a legjobból. fejezet Abbott nyomozó három héttel a Wildtrack balesete után jelent meg a helyi kocsmában. Legalább nem szorít ágyéktájban. Abbott széles ívben meglendítette öngyújtóját. amelyet mintha függönyanyagból szabtak volna. Mégsem vallottam volna be magam előtt sem a gyengeségem. Egy limonádét. Harry. – És mi a véleménye a búrról? . Alig egy nappal korábban. és a testgyakorlás nyomán új izomréteg fejlődött ki a sérült hámszövetek alatt. a másikban minden előzetes figyelmeztetés nélkül cserbenhagyott. egyszerűen elterültem a kövezeten. ám néhány hét. nincs szolgálatban. – Pedig eredeti amerikai golfnadrág – közölte látható sértődöttséggel. Óvatosan kihozta a két korsó sört az asztalomhoz. még kevésbé azt. Harry – bólintottam magabiztosan. a kocsma jóformán üresen kongott. Minden reggel két mérföldet úsztam Bannister beltéri medencéjében. pedig egyáltalán nem így éreztem. amint kiléptem a falusi postahivatalból. – Egyre jobban néz ki – kezdte. – Úgy szabták. és a turisták rohama ezt a helyet is elviselhetetlenné teszi. – Úgy látom.

– Abbott nagyot kortyolt a söréből. – Egyszer lesitteltem egy fickót. Bannister műsorának egyik producere. Ráadásul korábban megjegyzést tett arra is. hogy tudomást sem szerzünk róla. Vagyis hivatalosan nem is létezik tökéletes gyilkosság. amikor kikérdeztem? – Nem. most maga jön. mint a bontott csirke. egy szavát se higgye az illetőnek. Abbott a homlokát ráncolta. mi vonzza a férfiakat az ilyen kókadt tyúkokhoz. . Bombázó? Még fogpiszkálónak is gyenge. pedig az a nő úgy nézett ki. ő pedig habozás nélkül szétverte a fickó fejét egy piszkafával. – Én meg? Egy hétig az asszony nővérénél leszek. nem? Amikor egy tökidegen hazavágja szeretett hitvesünket. Ha ilyesmiről hall. A „tökéletes gyilkosságra” tett utalás is azt jelezte. Ki ez a barátnő? – A neve Angela Westmacott. mi újság Melissával? – Tovább küzd a megélhetésért. mint a volt felesége: halálra éhezteti magát. – Azt mondta. pedig nem is ismerte. – Üres a korsóm.– Jó tengerész – vontam meg a vállam. – Abbott gyászos arccal kémlelte a folyót. Az már csak hab a tortán. szőke hajjal? – Többé-kevésbé. Az áldozat felesége kérte fel rá. mit mondott nekem a fickó. azután nagyot csettintett az ujjával. Jut eszembe. Képzelheti azt a vérfürdőt! A feleség beígért neki egy kis kufírcolást. hogy Abbottot nemcsak a szomjúság hozta el a folyóparti kocsmába. – Én ezt nem értem. – Vézna kisegér. – Olyan. – Tökéletes gyilkosság? – vontam fel szemöldököm. – Olyan. szerinte ez volt az egyetlen esélye arra. mint egy tökéletes gyilkosság. elzavarta a büdös francba. hogy lefektessen egy ilyen bombázót. Nick. Kötelességtudóan hoztam két újabb korsóval. hogy a nő végül is nem váltotta be az ígéretét! Amikor a fickó rá akart mászni. ezért tette. Egy kis kikapcsolódás. – Tökéletes gyilkosság? – kérdeztem újra. abban a nyavalyás Frintonban. azelőtt mindig Amerikában nyaralt – csóválta a fejét Abbott. – Abbott rágyújtott egy cigarettára. Tudja. Nick. – Sosem értettem. – Nem láttam mostanában Bannistert. – Caprira utazott a barátnőjével. aki megölt valakit. – Ha maga mondja. hogy Bannister már nem Amerikában tölti a szabadságát. – A tökéletes gyilkosság legfontosabb ismérve.

és Bannister emberei csak a francia kiáltozására ébredtek fel. Nekem is be kellett érnem ezzel a válasszal. – Az árbocot biztosan nem a kölykök tették tönkre – jegyeztem meg. nem voltam ott. Üzent nekem valamit. – Nadeznha Bannisterrel. Valóban úgy tűnt. Ha Melissának igaza is volt. Pierreen. – Abbott rejtélyes módon roppant elégedett volt magával. hogy valaki szántszándékkal elmetszette a köteleket. – Utánajár az ügynek? – kérdeztem Abbottot. hogy Bannisternek esélye se legyen a trófea elnyerésére. hogy valaki szabotálni akarja Bannister vállalkozását. hogy mit és miért. hogy valaki meg akarja torpedózni Bannister hajóútját a St. hogy Bannister győzhessen a St. Úgy értem.Ennyi utalást már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. a két apró incidensnek aligha lehetett köze egy ilyen vagyonos és befolyásos emberhez. Az ügy szerencsés véget ért. csak abban nem lehettem biztos. ha valaki elejét akarná venni annak. – Szerintem a kölykök másztak át a kerítésen. és szórakozásból vágták el a köteleket. – Ezzel azt akarja mondani – kérdeztem rá –. – Hallotta a szóbeszédet. hogy valaki szándékosan okozott kárt. hogy nem baleset történt? – Kivel történt baleset? – színlelt tudatlanságot Abbott. és Yassir Kassouli azt akarta. Bannister jachtja kisodródott volna a nyílt tengerre. és semmi kétségem afelől. és ha nincs a francia vitorlázó. Abbott ügyet sem vetett a közbevetésre. hogy a hajó a tengerre sodródjon? Miért nem várja ki. – Azt is tudja. hogy az a nyavalyás elindulhasson a St. Nick. Pierre-en? – Hallottam. miért vágná el most a tartóköteleket? Miért akarná. – Láttam azt a feszítőcsavart. Pierre-en? – kérdeztem. amíg elkezdődik a verseny? – Valaki meg akarja gátolni. – Talán a legénység egyik tagja lehetett – húzta fel a vállát Abbott. – Az éjszaka kellős közepén valaki elvágta a Wildtrack köteleit. – Nagyon céltalan. ha nem lett volna egyértelmű. és az egészet egyszerű balesetnek tulajdonítják. – Céltalan próbálkozás – vélte Abbott. Mulder és a legénység békésen aludt a lakóhajón. – Talán csak szeretett volna egy hét pihenőt. mi történt két napja a kikötőben? – Tudom. amelyet elvontattak a kikötőmből. Ekkor tetőzött a tavaszi dagály. Lapos pillantást vetett rám. – Nem voltam ott. .

Harry? – Én csak annyit szeretnék mondani. Felém fújta a füstöt. hogy újra megtette. ezzel az erővel akár a helyi hírlap címoldalára is tehettem volna. – Mikor lesz a nagy mulatság. Tudtam azt is. Eltűnődtem. dehogy! Eszem ágában sincs belekeveredni. – Már nem sokáig lesz ezen a világon. azt olyan burkoltan tette. igaz. – Mint hallom. végül úgy döntöttem. Abbott nyilván maga is hallott a pletykákról. Én pedig egyre inkább összezavarodtam. azután úgy döntött. hiszen akkor Harry egyszerűen közölné velem. mielőtt bármilyen egyértelmű kijelentést tett volna. hogyan juthat el ilyesmi Abbott füléig. mint már mondtam. de mindig visszakozott. Harry? – Csak a szokásos. Bannister magát is felkérte. hogy közönséges folyóparti pletykáról van szó. céltalan lenne erősködnöm. nem foglalkozom ilyen ügyekkel. Egyedül Jimmynek szóltam a dologról. azzal. a szerencsétlen öreg. – Mint hallom – folytatta Abbott –. A partit nem csupán társasági eseménynek szánta. hogy indulását már világgá kürtölte a tévében. csak még jobban felszította a napilapok és vitorlásmagazinok érdeklődését. Nem szabadna annyit dohányoznia. de itt szándékozta hivatalosan bejelenteni. – Hogy van Jimmy? – Krahácsol. – Sok a dolgom. hogy képtelen voltam bármit is kihámozni a szavaiból. Az sem számított. – Egyre unottabbnak tűnt. – Látta mostanában az öreget? – kérdezte. Jimmy Nichollsnak is. maga nem lesz közöttük. amelyet Bannister nyár elején akart megtartani a folyóparti házban. tovább szívja. hogy benevez a St. – Jimmy segített nekem újjáépíteni a Sycoraxot. hogy remélem. mert úgy hallottam. – Akkor milyen ügyekkel foglalkozik. Nick. – Csak. Mindenféle dolgok.– Jesszusom. Amellett. Pierre-re. nem igaz? – Elgondolkodva meredt a saját cigarettájára. Nick. . Bannister a csapatát is bemutatja a partin? – Honnét tudhatnám. – Nem leszek – bólintottam. Ha csakugyan üzenetet közvetített. Ezúttal meg sem próbálta véka alá rejteni a mondandóját. hogy csak egy kis csevegésre ugrott be. Nick? Arra a partira utalt.

A fák alatt három hattyú siklott. de a feleségem ma estére pacalt és disznólábat készít. mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kedvelem magát. csalókán ártatlan és bűbájos. Ne felejtse el. hogy a legszívesebben fizetne még egy körrel. – Mintha balszerencsés lenne. hogy valaki megpróbálja megállítani? – Nyavalya se tudja. Harry? – Hogy miért? Nos azért. Hallottam. amit mondtam! – Nem felejtem. Ám ahogyan a napok egyre hosszabbak és melegebbek lettek. és emelkedett fel a fészkéhez. ahogyan Abbott hangsúlyozta a szót.– Felkért. Elérkezett az ideje. annak könnyen lehet üldözési mániája. Hamisítatlan tavaszi este volt. mintha Bannister hajója. – Azt akarja mondani. és azóta nem beszéltünk erről. csapnivalóan golfozik. Nick. amint a kocsija elindul. Szürke gém vitorlázott át az alumíniumtestű hajó felett. mint a régi szép időkben. és felkapaszkodik a dombon. Talán csak Bannister paranoiás. hogy cápaeledel lett magából. amely motorját használta a szél ellenében. Mögötte futott be a Mystique. Annál ő sokkalta agyafúrtabb. mielőtt befejezte a mondatot. – Kiürítette a korsóját. – Tudom. Elfeledkeztem Bannisterről és Mulderről. Nick. és hiába reméltem. Nick. amire csak úgy vesztegeti az idejét. de ez az egyetlen dolog. meg hogy elég bolond volt megszerezni azt a plecsnit. elfeledkeztem az aggodalomról. – Mit akart Harry? – kérdezte a kocsmáros. – Akkor csak tartson ki a „nem” mellett. Végeztem a sörömmel. Talán az apja miatt. Odakint a folyón valamelyik helybéli kölyök a part felé kormányozta Mirror csónakját. Az amerikai lány a kormánynál állt. – Csak beszélgetni. ő megmaradt a Csatorna túlsó oldalán. Ha valaki egyfolytában a tévében szerepel. én pedig nemet mondtam – közöltem –. – Kötve hiszem. nem is tudom… – Hosszú szünetet tartott. – Megpróbálja majd befűzni? Vállat vontam: – Lehet. és újabb utalást láttam abban. És valamiért azt érzem. Igaz. úgyhogy mennem kell. hidd el nekem. és éppen ez aggasztott. Nem szívesen hallanám. és hátradőltem: – Ugyan miért. hogy kikötés után beugrik a kiskocsmába egy italra. – Balszerencsés – értettem egyet. Hittem neki. elfeledkeztem a . hogy kihúzzak belőle néhány egyenes választ.

valamennyi számlát megküldtük a tévétársaságnak. és a saját hajóján szállította őket. Új hajófákat illesztettünk a Sycorax testébe. Ritkaságszámba menő szabadnapjainkon folyóparti árverésekre jártunk. amekkoráról az adóellenőrök se hallottak. világító fáklyákat és tűzoltó készülékeket –. . amíg meg nem kaptuk a kerek árbocokat. amint végeztünk a munkával. Amint a tavasz nyárba fordult. a kis tatárbocot és vitorlarudakat. Jól haladtunk. villákat. régi vágású munkát végeztünk. azután legyalultuk az éleket. Olykor a tavaszi eső végigsöpört a fejünk fölé kifeszített vízhatlan vásznon.Nadeznha Bannister halálával és a Wildtrack szándékos megrongálásával kapcsolatos szóbeszédekről. milyen kelletlenül vállaltam el ezt az egész tévés cirkuszt. A fenyőt a kikötőben rakodtuk ki és nagyoltuk le. Jimmy egy fatelepen választotta ki a megfelelő norvég fenyőtörzseket. kikötőkötelet. a főárbocot. hogy a kabin ellenálljon a leghevesebb hullámok súlyának is. s amikor egy kulccsal megkopogtatta a törzs másik végét. Odaállított a rönkök egyik végére. majd lapos fejű bronzszögekkel rögzítettük az új rézlemezeket. hogy a Sycorax végre csatornázott kormányállást kapjon. de a nap jobbára így is a meleg nyár ígéretével kecsegtetett. Az orrárbochoz jókora szurokfenyőtörzset használtunk. bakokat. és kiépítettük a vízelvezetőket. és nekem szükségem volt a védelmére. előbb négyzetes keresztmetszetet alakítottunk ki. mert a Sycorax napról napra gyógyult. Kemény munkával és a hajó szépülése felett érzett elégtétellel teli hetek álltak mögöttünk. Megemeltük a kormányállás alapzatát. mielőtt elindultam a fából ácsolt hajóval azokra a tájakra. és másodkézből szereztük be a szükséges felszereléseket – a külső függesztést a csónakhoz. és új függesztőrudakat kovácsolt az oldaltartó kötelekhez. Jól éltünk akkoriban. Még Jimmynek is akkora fizetést adtak. amely zúgolódás nélkül kiegyenlítette. Minden este. Jimmy és én igazi. Egy helybéli kovács ólmot öntött a Sycorax tőkéjébe. még arról is. Új tetőt ácsoltunk. a tiszta és éles hangból magam is meggyőződhettem a faanyag kiválóságáról. köszörűvel kellett megéleznünk a keményfa megmunkálásától elkopott szerszámokat. mielőtt még lementünk a kocsmába. ahol a trópusi fanyűvő rovarok porózus szivaccsá silányíthatnák a vaskemény mahagónit is. előbb a kátránypapír rétegeket hordtuk fel. méghozzá tölgyfa gerendákkal megerősítve. Jimmy Nicholls és én gyógyítottuk. és vízhatlanná tettük a réseket. de többet ér bármilyen védőfestésnél. majd minden egyes új élet. A réz nem olcsó mulatság. Jimmy és én nekiláttunk az új hajótest rézburkolatának. Felfűrészeltük és helyére szögeztük az új fedélzeti deszkákat.

Az olyan egyszerű munkák. hogy a legtöbbjüknek nem akadt tényleges tennivalója. egyedül ahhoz ragaszkodott. csak a rézburkolat és a motor beépítése. és szívesen segítettek. olykor egy teljes napot is igénybe vettek. A filmes stáb jelenléte ezzel együtt is zavart és késedelmet okozott. – Hogy lehetne készen? Még az árbocokat se fejezték be! Ügyet se vetettem a kritikus hanghordozásra. Előfordult. én pedig joggal feltételeztem. ahol a hajócsavaroknak kellene lenniük. A szakszervezeti szabályok megkövetelték. amikor eseti költségeiket könyvelték el. ahol a nagy kikötőre egyenruhás őrök és vérebek vigyáztak. maga tudja – vonta meg a vállát fölényesen. aki tényleges munkát végez a tévétársaságnak. Amikor Angela másutt járt. valamennyien lazábban dolgoztak. de erre is csak ritkán került sor. – Hát. miután vízre tettük a hajót. Ő és a stáb minden héten lejött. Vártam. hogy időben készen leszünk. amelyekkel Jimmy és én egy óra alatt végeztünk volna. ha Matthew ott problémázott a látószögekkel és megvilágításokkal. Angela néhányszor beugrott a házba. Számomra úgy tűnt. Angela tőlünk a ház teraszára sietett. Amikor megjelent. amíg vízre bocsátják? – Nem. amelyet még csak félig borítottunk be rézlemezekkel. Angela megragadta a lehetőséget. amikor magunkra hagyott bennünket. Úgy tett. hogy a hajót még a parti előtt tüntessük el Bannister pázsitjáról. Pierre-en induló csapatba. .A Wildtracket átköltöztették Hamble-ba. hogy befolyjon a víz ott. hogy filmre vegye a Sycorax újjáépítésének fázisait. Nem került sor több incidensre vagy szándékos károkozásra. Angela kétkedve nézte a bakokon álló hajótestet. mint aki nem mutat komolyabb érdeklődést a Sycorax újjáépítése iránt. – Az árbocokat csak azután ültetjük be a helyükre. hogy végeztünk a munkával. ami együtt járt azzal. Addig pedig nincs már más hátra. de nem szólt semmit. így nem találkoztam vele. hacsak nem akarjuk. hogy Matthew az egyetlen. mire felbukkant. ahol Matthew Coopert próbálta gyorsabb haladásra ösztönözni. és újra meghív a St. Miután visszatért szabadságáról. mindvégig hűvös és tárgyilagos maradt. Biztosítottam róla. kivéve azokat a feszült órákat. bár az egyik sofőr és a helyettes operatőr lelkes amatőr ácsnak bizonyult. hogy szóba hozza Bannister ajánlatát. Anthony Bannister Richmondban maradt. és az új kikötőből vitorlázott ki. hogy megfeledkeztek az egészről. hogy megsürgesse a folyamatot. bármilyen munkát osztottunk ki rájuk. – A motor nem várhat. hogy hatalmas csordában utazzanak. ki nem állhattam hűvös közönyét. Megkönnyebbültem. hogy ellenőrizze a munkát.

– Köszönöm. – Ne szólítson Matthewnak. inkább bánatosnak és komornak látszott. Matthew. a stáb vigyorgott. mi történt. Nick. A filmkészítés sok szempontból hasonlított a katonáskodásra. Minden cselekedetét megmérgezte az önbizalom hiánya. amely nem kapcsolódott közvetlenül a film témájához. Erről minden elképzelhető szögből felvétel készült. A késedelem nyugtalanított. mint Quasimodo. Matthew? – Nick! – Nincs mit mondanom. ezért állandóan Matthew idegeire mentem. ha leengedi a könyökét. Nekem elég. a jobb karja a kamera útjában van. Leállunk! Jimmy ilyenkor hangosan kuncogott. – Elmondaná nekünk. hozzá rendezetlen hajzatot. hogy a . – Tényleg nem emlékszem rá. amennyiben a hosszú órákra nyúló várakozást olykor-olykor céltalan kapkodás és a páni rémület pillanatai szakították csak meg. Matthew. az operatőrrel együtt mindent megtett azért. mi történt. – Francba. az elkészült filmen a hangját ki fogják cserélni Bannister hangjára. Ne felejtse. ha egy arra haladó repülőgép túlságosan zajosnak bizonyult. Tehát akkor. és mindent újra kellett összeraknunk a kamera kedvéért. és többet füstölt. ha az ember alaposabban megnézte. amíg befejeztem a Notre-Dame-i toronyőr parodizálását. s bár a vonásai határozottnak tűntek. Lejjebb engedné a könyökét? – Nem lehet rendesen meghúzni egy csavart. legyen szíves! Újabb hosszú szünet: – Mi is volt a kérdés. – A filmen nem fog látszani.ilyenkor szét kellett szerelnünk a gondosan összeillesztett ácsolatot. Bozontos. ezeket a válaszokat Tonynak adja. – Türelmesen kivárta. Azért kedveltem. hogy újra és újra rámérjen a fényre. hogy a nézők azt hihessék. azazhogy Tony. mégis. mint egy ócska csónakmotor. ha Matthew olyan kérdést tett fel. A gondot mindig az okozta. amikor pedig a gép hangja elhalkult. fekete bajuszt viselt. Így már jobb. Látta valaki a csapfűrészt? – Nick? – Kedves biztatás. és az operatőr ragaszkodott hozzá. Matthew pedig dühösen meredt rám. – Nick. felhő takarta el a napot. ha úgy tartom a karom. Azután a hangmérnök állította meg lépten-nyomon a felvételt. a nagy ember mindvégig jelen volt a forgatás során. Nick? – Hosszú szünet. – Nick. miért kapta azt a kitüntetést? – Most nem. Mint mondta. Filmezés közben gyakran kérdéseket intézett hozzám.

Sandman. – Mondja meg Mrs. én pedig kölcsönöztem egy Drascombe Dabbert. és fárasztó órákat töltöttem a tartóbakok beállításával. de már elérkezett a nagy nap. Mrs. Habár jövő héten. Makynsnek. hogy majd küldök egy csekket. Bannister partiján mindenképp találkoznak. hogy a hajtórúd minél tisztábban járjon. és közöltem vele. Az önindító nem működött. Ily módon egy nappal a parti előtt vízre kerültünk. hogy ne legyenek láb alatt. A motort még nem szereltük össze. Melissa Párizsba utazott egy divatbemutatóra. hogy pénzt kapok öntől. ám egyszersmind Angela Westmacott eszköze és aggodalmainak közvetítője – utóbbiak közül pedig messze kiemelkedett. Amikor elérkezett az idő. – A nagydarab. a vitorlákat nem javították ki. nehézkesen mozgó svéd nevelőnő metronómszerűen ütemes hangon beszélt. A következő két napban a dízelt és a hajócsavarokat szereltem. de ezzel is végeztünk. hogy a Sycorax még a parti idején is ott fog csúfoskodni Anthony Bannister mérnöki precizitással nyírt pázsitján. hogy kemény munkánk meghozta gyümölcsét. – Mrs. maradt viszont a kurbli és a lendítőkerék. – Megmondom. amit Angela parancsolt neki. hogy rengeteg boltot talál. ő pedig megígérte.lehető legjobb munkát végezze. Pedig nem volt oka aggodalomra. Kizárólag azt tette. Az úszásnak köszönhetően a hátam jól bírta a motor beépítésével járó terhelést. Talán ez volt az egész helyreállítás legfárasztóbb része. Mr. amint a motor a helyén lesz. – Mondja meg neki. de közben igyekezett mindenből a legtöbbet kihozni. így végül kidobtam az elektronikus ketyeréket a szemétbe. Makyns azt mondta. a nevelőnő Melissa új Mercedesén vitte őket vissza Londonba. – A mondat már-már úgy hangzott. és három napra leküldte a gyerekeket Devonba. Akár hosszú órákig is várt. Felhívtam Matthewt. Igazi művész volt. . Mr. – Bizonyára tréfál. amikor körbesétálhattuk a csillogó hajótestet. Felállítottam egy láncos emelődarut. hogy egy héten belül vízre tehetjük a hajót. és kivittem őket a folyótorkolatba pecázni. ahol gyerekruhákat árulnak. Makyns azt üzeni. mielőtt elkezdte a forgatást. hiányzott a kötélzet. hogy elhozza a stábot az eseményre. és elégedetten láthattuk. Mr. Sandman. hiszen Jimmy és én tíz nappal a tervezett időpont előtt végeztünk. hogy a gyerekeknek nyári ruhákra van szüksége. mint egy fenyegetés. csak hogy a fények a megfelelő szögben verődjenek vissza folyóról.

és lakkfoltok. a mitikus kígyóhajú bestia után. – Remek – csóváltam a fejem. – Kezdtem túlságosan is hozzászokni Bannister otthonának fényűzéséhez. hogy egy nyomorék látványa elrontsa a kellemes összképet? – Azt hiszem – felelte Matthew vonakodva. Matthew aznap este érkezett. ettől a Sycorax úgy festett. Matthew. A frissen felrakott rézlapok visszaverték a lenyugvó nap fényét. de mindezek helyett ott a hálózsák. Bannister partijának előkészületei is remekül haladtak: felállították az asztalokat a teraszon. – Úszónadrágot viseltem. – Semmi baj. aki már a tekintetével is kővé dermesztette ellenségeit. és boldogan átköltöztem a felújított Sycoraxra. hatalmas virágcsokrokat helyeztek el. A Sycorax fedélzetén dolgoztam. – Azt mondja. – Pompásan néz ki. Matthew rágyújtott és kivett egy sört a ládából. se hajókonyha vagy mosdó. hogy mondjam meg.Ugyanaznap délután megérkezett a daru. – Milyen kedves! . – De természetesen a partira maga is hivatalos – sietett hozzátenni. Sajnálom. hogy nekicsaphassam a hajó orrának. hogy ilyen kéréssel kell előállnia. amelyet az emelőbak mellett tartottam. Nick – jegyezte meg Matthew. ne használja az úszómedencét. amelyik a vízre emelte a Sycoraxot. a kempingfőző és a folyó. noha tetőtől talpig elborítottak a kátrány-. és még munka közben talált. festék. a kertészek még egyszer rendbe tették a pázsitot. Nehézkesen lemásztam a létrán és elvettem egy sört: – És mi az? – Medúza azt akarja. amíg az utolsó vendég el nem távozott. Ugyan nincsenek még hálóhelyek. – Egy hónap a kötélzetre. és boldognak éreztem magam. Az indítást másnap reggelre terveztük. Nick. mintha vöröslő aranyból öntötték volna. Felnevettem: – Nem akarja. hogy holnap estére költözzön ki a házból. – Az biztos. Valami vendégeket fogadnak a hétvégén. – Valamennyien Medúzának neveztük Angelát. és behűtöttem egy palack pezsgőt. csak jövő keddig. a vitorlarudakat lakkoztam. – Matthew láthatóan rosszul érezte magát amiatt. – Van egy rossz hírem. azután kész is vagyunk. – Medúza arra is kért.

– Amit én fizetek? – kérdezte Matthew. most meg gyakorlatilag övé az egész műsor. aki az ár ellenében hajózott felfelé a keleti csatornán. . ha tőlem tudja. ha megteszem. A hajó az elmúlt két hónapban távol járt. hogy a versenyen maga lesz a Wildtrack navigátora. – Pokolba vele! – mondtam újra. és most én fizessek azért. legtöbbször kipróbált. Valamiért kényelmetlenül éreztem magam a kritika miatt. . – Azért csak ért valamit a munkájához? – vetettem közbe. hogy az amerikai lány a partszakasz felfedezésével töltötte az időt. – Jobb. – Akkor is nemet fogok mondani. és feltételeztem. – Akkor pedig nem lesz hajlandó kifizetni a Sycorax kötélzetét. amely keskenyebb és sekélyebb is volt a főcsatornánál. – Akkor majd megveszem a kötélzetet abból. hogy háton fekve bárki felkerülhet a brit televíziózás csúcsára. viszont a közvetlen közelünkben vezetett el. abban bízhat. – Hallotta. – Tönkretette a hajómat. – Hallhatóan irigységgel töltötte el. amíg nem kezdett Bannisterrel kefélni. Matthew próbálta elvenni a csapás élét azzal. – És? – Átkozott legyek. és leginkább csalhatatlan módja. – Hallottam. – Márpedig a Medúza ezt akarja – figyelmeztetett Matthew. – Egy kis senki volt. lehetett az bármennyire jogos.– Bannister ott akarja bejelenteni. hogy nagyon is komolyan gondolja. – Majd fogja. hogy az előrehaladásnak ez az útja zárva van előtte. Nick. amint hirtelen felbukkant Sansom's Pointnál. – Medúza azt mondja. hogy a látottakat megörökítse a kalauza számára. hogy megjavítsa? Nem gondolhatja komolyan. – Nekem még nem említette. amit mondtam? – kérdezte Matthew. – Medúza eltökélte magát – tette hozzá Matthew. de nem tűnt túl meggyőzőnek. hogy Bannister házában lakik. Matthew. A Matthew arcán megjelenő kelletlen kifejezés biztosított róla. Egy hosszú pillanatig nem válaszoltam. amit maga fizet nekem. Még mindig ez a siker legbiztosabb. – Az egész Medúza hibája – mondta végül. hogy talán az egész csak szóbeszéd. – Pokolba vele! – Az amerikai lányt figyeltem. amiért megfelelő bérleti díjat kell fizetnie. A fénylő testű Mystique-et figyeltem.

– Előretolta a gyorsító kart. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. és amennyire tudni lehet. Azért nagyra értékelem a segítségét. Elnéztem az alakját. Még egyszer kösz. – Vállat vont. – Ennyi pénz mellett? Medúza kapva kapna az alkalmon. amint felénk integetett a Mystique kormánya mögül. Egy producernek elég annyit tudnia. – Nincs kedve egy sörhöz. mégsem láthattuk az arcát. és ki kell választania a megfelelő rendezőt. Amint előrenézett. Alig egy kőhajításnyira lehetett tőlünk. hanem videoklippeket és televíziós reklámokat is. hogy ez megtörténhet? – kérdeztem. és hirtelen égető vágyat éreztem. és akkor végre leszáll rólunk. mintha fénylő tekintetet és naptól barna. minden információm az volt róla. amint felém fordította a fejét. – Bannister cége nemcsak hazafias nyári matinékat gyártott. – Hello! – A hang mindkettőnket váratlanul ért. Közel sem olyan fárasztó munka. a hazatérés örömére? A fekete hajfürtök szétrebbentek. hogy a hátamban tomboló fájdalom lassan kezd elviselhetővé szelídülni. virágzott az üzlet. hogy valaki jó tévés producer legyen. Előrehajoltam egy üvegért. – Gondolja. – Amint a jelzőrúdhoz ér – mutattam előre –. és magamban megjegyeztem. – Négy láb és három hüvelyk. nem tudtam a nevét sem. – Pattogó és tárgyilagos hangon beszélt. hiszen még az arcát sem láthattam rendesen. életteli arcot láttam volna. és a Mystique fartükre alól kékes füstgomolyag tört elő. a fekete hajú amerikai lányt láttuk. Amennyire tudni lehetett. álljon 310 fokba.– Persze hogy ért a munkájához – csattant fel Matthew. és amint odafordultunk. nem osztozik a tévések kielégíthetetlen becsvágyában és kapzsiságában. – Szívesen rátenné a kezét az egész produkciós vállalatra. hogy szerelmes legyek egy hozzá hasonló lányba. köszönöm. – Francba az egésszel! Talán hozzámegy Bannisterhez. – Eljutok ezen a csatornán a kikötőmedencéig? – Mennyi a merülése? – kérdeztem. – Köszönöm! – Messze járt? – Elég messze – kiáltotta vissza a választ. Nevetséges kívánság volt. hogyan szervezzen meg egy munkaebédet. hogy gyakorlott tengerjáró. mint mondjuk egy tanárnőé. – Nem kell hozzá lángelme. . bizonytalan árnnyá mosta szét a fodrozódó vízről visszaverődő napfény. – Nem.

Gondosan kitakarítottam a szobámat Bannister házában. A Sycorax még nem kapott árbocokat. miközben a késő délutáni nap megszárította a testünket. és ennyi nekem elég is volt. Kialakítottam egy kis teret a kabin leendő helyén. A dagály tetőzésekor vízre tettük a Sycoraxot. majd újabb pezsgőspalackok következtek. azután kivégeztük a maradék pezsgőt. Aznap éjjel a Sycorax fedélzetén aludtam. Nick. – Gyönyörű lett. – Menjünk el a kocsmába – fordultam vissza hozzá –. Egy órával később vitorlát bontott. azután megszálltuk Bannister borospincéjét. . hogy haldoklik. Aznap éjjel a folyóparton ültem és néztem a hullámok hátán ringatózó hajót. és kevéske tulajdonomat is lehordtam a kikötőbe. de amikor Matthew hívta. Megengedhettem magamnak még azt is. amelyek immár egyre közelebb kerültek. és a dagály hátán kihajózott. csak az számított. és rúgjunk be alaposan. Másnap szintúgy berúgtunk. Megcsodáltam vonalait. Az ünnepélyes fürdetések után valamennyien úszni mentünk. – Talán. Angela nem jött el a vízre bocsátásra. eltörtük a behűtött pezsgőt az orrán. így is lett. láncok és a faforgács. Nick. Epret és tejszínhabot csentünk Bannister hűtőjéből. az új rézburkolat széles sávja ott fénylett a folyó felett. majd a kormányállásban fogyasztottam el. miután a vízre tettük. hogy a Sycorax még mindig romokban hevert. Mivel nem merült elég mélyre. – Alighanem tudta már. és soha többé nem hajózhat ki a nyílt tengerre. hogy a fedélzetén lépni sem lehetett az egymásba gabalyodott kötelektől. hogy úszott a vízen. – Elhajózhatnánk rajta valahová. ami még örömtelibbé tette az alkalmat. és újraálmodtam régi álmaimat távoli tengerekről. azután Matthew és jómagam következtünk. csak a fejét rázta. Jimmy. se kötélzetet vagy vitorlákat. Jimmy szemében könnyek csillantak. hogy csatlakozzon hozzánk. Az aprócska. és én boldog voltam. de már úszott.Matthew kuncogni kezdett: – Ez nem a maga napja. hordozható tűzhelyen levest főztem. A Sycorax kisebbnek tűnt most. hogy elfeledkezzem Angeláról és a Wildtrack üres navigációs posztjáról. a hajóm újra vízre került. Az amerikai lány a kormány mögül nézett minket. Nem számított. ide terítettem a hálózsákom. Az operatőrt ünnepélyes külsőségek közepette bedobtuk a vízbe. hogy a vízelvezető nyílásokat eltömítették a szerszámok.

hogy belsőépítész. erőteljesnek és lendületesnek tűnt. Nehéz munka volt. a Sycorax épp alkalmas vitorlás. hogy megemlítse kitüntetésemet a barátainak. . Két vendégét is magával hozta. Kedélyes bizalmassággal kezelt. A tőzsdealkusz férj úgy vélte. – Nick vérbeli tradicionalista – magyarázta Bannister a barátainak. Pierre. Amióta visszatért szabadságáról. de Bannister lesétált a partra. de azért külön gondot fordított arra. jó? Italok hattól. Angela ügyet sem vetett rám. A Mystique még nem tért vissza kikötőhelyére. s ezzel némiképp megmérgeztem a kedélyes hangulatot. Mulder és csapata színes kis zászlókat helyezett el az előmerevítő kötélen. – Nem örülne jobban egy fémárbocnak. hogy ott leszek. láthatóan jót tett neki. hogy a vakítóan fehér Wildtracket is kikötötték a csatornában. talán hogy ne kerülhessen szóba sem a St. amelyet Bannister oly nagy erőfeszítések árán hozott létre. amelyre viseltes megjelenésem igencsak rácáfolt. amikor a Mystique visszatért. – És hozza magával egy barátját is. Bannister végigmérte a Sycorax főárbocát. egy londoni párnak. hogy egy időre kiszabadult a stúdióból. kétségkívül az esti parti tiszteletére.Másnap reggel a hajótestnek csapódó hullámok kellemes hangjára ébredtem. – Egy kis hétvégi kiruccanás Jerseybe. mi? Elmagyaráztam neki. ha valaki a csatornában akarna pancsikolni. A fedélzetről láthattam. záróra nincs. A nőről kiderült. most először láttam Bannistert. hogy a lenmagolaj és a paraffin kellően átjárhassa. Megígértem. az egész napot rászántam. s miután a látogatók elmentek. A délelőtt folyamán Bannister és Angela is megérkezett az első vendégek társaságában. A hajó vélhetően a hajnal előtti dagállyal érkezett. rendben? – Ezt tekintsem meghívásnak? – kérdeztem tapintatlanul. Az órájára pillantott. sem a házból történő kilakoltatásom. amelyet a csónakház falának támasztottunk. – Akkor találkozunk a partin. mintha ezzel akarná igazolni hírnevem. Nick? – Nem – feleltem. következésképp boldogító. hogy vessen egy pillantást a Sycoraxra. Négy óra körül már az utolsó csavart rögzítettem. mintha sürgős dolga lenne valahol. hogy a Sycorax fedélzetén kétszer is átkeltem az Atlanti-óceánon. és hogy igazán „tutinak” tartja a hajómat. az orrárboc tölgyfa bakokra rögzítésére és a galvanizált láncból készült mellső merevítő kifeszítésére. holnap tömény másnaposság.

– Mystique! Mystique! – Egy pillanat! – harsant az éles hang. – A nevem Nick Sandman. Derékig csupaszra vetkőztem. de nem viselt. azután elmondtam. igen.Befejeztem a munkát. és belém villant. a sötét szemet és az erőteljes amerikai állkapcsot. – Ma este? – Láthatóan megdöbbentette a meghívás bizalmas jellege. igaz? – Nagyágyú? – Híres ember – magyarázta. és azon tűnődtem. ha nem fogunk kezet? – kérdezte most. – Valami nagyágyú. hogy nem utasított el azonnal. Mosakodás közben zavarhattam meg. – Helló! – Helló! – Megkapaszkodtam a Mystique jobb oldali mellvédkorlátjában. mert amikor feltűnt. és a fényezett alumíniumról visszaverődő napfény teljesen elvakított. és eszembe jutott. mennyire kedvelte volna a vén kecske ezt a lányt. – A hajóján dolgozik? – Nem. a New York-i Plaza Hotelben fejtette ki. – Jill-Beth Kirov. hogy ő is kedveljen engem. de azt is észrevettem. Látható gyanakvással fogadott. amelyet apám mindig a túl sok rágóguminak tulajdonított. Kedvelni akartam ezt a lányt. azután kieveztem a Mystique kikötőhelyére. várjon! Elteltem nevetséges várakozásokkal. ha meghívnám. Az amerikai lány visszavonult a kabinba. Szerette magával vinni gyerekeit az utazásaira. Apámnak minden jelenségre megvolt a maga teóriája. Kirov. mint a balett. talán nem bánná. lemostam magamról a kosz java részét. – Közelebbről már láthattam Jill-Beth Kirov napbarnított arcát. . – Ó! Nos. hogy nagy partit rendeznek ma este a házban. Megnéztem. – Híresség. jókora fürdőlepedőt viselt a teste körül és egy kisebb törülközőt a fején. Elgondolkodva mérte végig Bannister fényűző otthonát. Ha felém nyújtja a kezét. a teste köré tekert fürdőlepedő könnyedén lehullhatott volna. – Ki az? – Szomszéd. Ünnepélyesen megbocsátottam neki. – Nem bánja. – Oké. hátha visel jegygyűrűt. és azt akartam. hogy a túl sok rágógumira vonatkozó elméletét teázás közben. ezért már távolról kiáltozni kezdtem.

– Újra feltekintett a házra. – Nyilvánvalóan nem tettem rá nagy hatást. hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. igaz? Aki Kassouli lányát vette el? – Ő lesz az. ha nem kötelezem el magam? Nagyon elfoglalt vagyok. miközben szüntelenül azt kérdeztem magamtól: mégis mire számítottam? Egy meghívásra a Mystique fedélzetére? Epekedő sóhajra és két szív szerelmes egybeolvadására? Azt mondogattam magamban. – Nagyon formális? – Nem hinném. mintha csak arra számítana. hiába tagadtam le alantas rangomat. Nem kapcsoltam be az övet. mielőtt ez a magyarázat megfogalmazódott bennem. hogy eltolom a csónakomat a hajójától. – Hé! Nick! – Igen. amíg meg nem győződött róla. Figyelmesen néztem. az italokkal. – Biccentéssel adta tudtomra. könyvet ír? – tettem egy kétségbeesett kísérletet a társalgás elnyújtására. A lány elfintorodott: – Mit csinált a hátával? – Autóbaleset. – Értem. hogy vérpatakok csörgedeznek végig a takarosan lenyírt pázsiton.– Oké. – Nem úgy tűnt. – Mikor kezdődik a parti? – Hatkor. de nagyon vágytam rá. hogy beleszerettem. a meghívást. akit a szabadság és gondtalanság jelképének tekintek. hogy szembenézhessek vele. – Hát. de ezen a téren is felsültem. . – Micsoda rémes ügy. – Meg kellett fordítanom a csónakot. nem vagyok szerelmes. Kidurrant az első kerék. – Talán még lesz alkalmunk elbeszélgetni erről. Ezután próbáltam kedvező előjelekre találni az óvatos válaszokban. – Hallom. – Ottmaradt a fedélzeten. és nem tettem mást. de már azelőtt kudarcot vallottam a meggyőzésemmel. Ostobaság lenne azt mondani. nem lenne rossz – szólalt meg egy idő után kétkedve. – Hogy is hívják a fickót? – Anthony Bannister. Nem baj. Csalódottan eveztem vissza a kikötőmhöz. mintha várná ezt az alkalmat. Nagyot csettintett a nyelvével: – Az a tévés fickó. Jobbára egész éjjel tartani fog. – Kemény lehetett. – Még egyszer köszönöm. – Köszönöm. csak kivetítettem a csalódottságomat egy olyan lányra.

amióta nem utazik velünk. aki az orosz balettról kapta a nevét. és tudtam. A hajóm vízre került. mégis másutt jártak a gondolataim: a markáns állú amerikai lány körül. minden bizonnyal kileste. Fanny? Nehogy megint elveszítse őket? – Nem aggódom.– Horgászkirándulás. hogy értő pillantások követik minden mozdulatomat. Sandman. Sandman? – Fanny Mulder könyökölt ki a Wildtrack mellvédjén. – Nem kellene inkább az árbocaival törődnie. amint az amerikai lánnyal beszéltem. Eleveztem mellette. . készen álltam a szerelemre. – Akadt valami a horgára? – kérdezte gúnyosan.

hogy itt leszek? – Igen. színészek. jól nézek ki. hogy látlak. de én mondtam neki. ha közelebbről is meg akarták vizsgálni. Matthew csapata bevilágította a pódiumot Bannister bejelentéséhez. Melissa. A zenészek mögött az Észak-Atlanti-óceán hatalmas térképét feszítették ki. amikor még a feleséged voltam. amelyet a Wildtrack a St. Hogy érzed magad? – Nem várt válaszra. és a parti az első perctől fogva zajos sikert aratott. Az ott a te hajód? – A Sycorax felé biccentett. A meghívott rockbanda olyan hangerővel játszott. Hitted volna? Tudtad. Talált magának egy szocialista képviselőt. csak untatnál. John is itt van valahol? – Természetesen. – Hátrébb lépett. És hol vannak róla azok a micsodák? – Az árbocok? – Ne is folytasd. de vasalatlan fehér inget és egy régi etoni nyakkendőt. hogy nézzem meg azt a szörnyű hajóját. – Valami rettenetes az a hotel. – Nem akadt ennél különb ruhád? Flanelnadrágot viseltem. fejezet Több mint kétszáz vendéget hívtak meg a partira. a kikötőm mellett ringatózott. A legrendesebb cipőmet húztam fel. ahol megszálltunk. míg a vendégek ingatag pallón kelhettek át a hajóra. hogy milyen szörnyen lehetetlenek ezek a bányászok. amely jó százméternyire onnét. . és két helikopter ereszkedett le a felső gyepszőnyegre. Pierre elnyeréséért folytatott küzdelemben követni szándékozott. Szakácsok szeletelték a pecsenyét és a sonkát. amelyen jól láthatóan megjelölték az útvonalat. így az italokat a folyóra néző széles teraszon szolgálták fel. Örülök. Magát a Wildtracket lobogókba és színes villanykörtékbe öltöztették. tévés személyiségek. akivel egyetérthet abban. azonnal kiszúrt a teraszon. – Helyesnek tűnik. és szerető csókkal üdvözölt. Autók torlaszolták el a felhajtót. és pókok vannak a fürdőkádjukban. és tetőtől talpig végigmért. lázas érdeklődés övezte a bárt.4. politikusok – csupa ismert arc. Az idő kedvező maradt. Százötven font egy éjszakára. – Tony azt akarja. aki áttetsző és sejtelmesen örvénylő selymekbe öltözött. Szép számmal akadtak hírességek: színésznők. hozzá mosott. hogy a hanghullámok valósággal gyomorszájba vágták a közelben tartózkodókat. hogy épp eleget szenvedtem a hajók miatt. és azt gondoltam.

ahogy Makyns képviselő belemerül a beszélgetésbe egy szakállas honatyával. de miután nem akadt közös témánk. – Nem is értem. és merő udvariasságból követtem. Az utolsó vendégek is bejárták a Wildtracket. – Jobb lesz. Nagyon kevés vendéget ismertem. de őt lekötötték a nagy bejelentés filmre vételének előkészületei. és szerinte oda kellene tűznünk egy bírósági idézést az árbocodra. Láttam. Tényleg meg akarsz lógni? – Még nem. faképnél hagyott reménytelibb préda kedvéért. ő is elsodródott mellőlem. és valahányszor elnéztem a kikötő felé. ha minél előbb megérkezik. hogy kiszolgálhatom pezsgővel. Jill-Beth Kirov továbbra sem jelent meg. – És remélem. amellyel Melissa a barátját kezelte. csinos lány megkörnyékezett. Jill-Beth Kirov érkezésének egyelőre semmi jelét se láttam. és éppúgy nem éreztem magam idevalónak. Ó. nézd csak! Az ott nem az a püspök. semmi sem változott. mintha apám egyik régi partiján lettünk volna. hogy körül akarod hajózni a világot. Nem furcsa így visszatérni ebbe a házba? Szinte már várom. Lennél olyan drága. de miután rájött. ez a jövőben is így lesz. Jut eszembe. drágám. odaoldalazott hozzám. a csónak még mindig ott ringott a Mystique fartükrénél. Láttam. Amint azt Melissa megjegyezte. Említettem az ügyvédemnek. Matthew ugyan eljött. Nicholas. és szereznél nekem még egy pohár pezsgőt? Természetesen voltam olyan drága. A püspököt nekem is bemutatták. – Nem vagy épp elegáns jelenség. akinek szintén feltűnt a bizalmasság. Anthony Bannister élénk társalgást folytatott egy fiatal és bájos színésznővel. aki szerint mindenkinek bigámiában kellene élnie? Micsoda remek partinak nézünk elébe. – Nem bánja. hogy belecsípjen a fenekembe. akinek sehogy sem emlékeztem a nevére. Minden pennymet gyerektartásra költöm. mikor jelenik meg az apád. hogy nem a tévénél dolgozom. Pedig egy olimpiai bajnok hosszútávfutóra bíztam. Lassan besötétedett. hogy Melissa Bannistert ugratja. Egy.– Szerintem nincs ezzel semmi gond. ahogyan annak idején sem. Angela Westmacott. aztán szétszedték a két felfújható csónakra fektetett ingatag pallót. miért. Mint a régi szép időkben. és még kevesebbet kedvéltem. aki buzgón bólogatott Makyns minden szavára. – Nincs pénzem ruházkodni. . Miért bánnám. – Azért csak készítsd azt az árbocot. hogy itt van a volt felesége is? – Örömet okoz számomra. még nem kaptam meg a csekket a gyerekek nyári ruháira. hogy itt van? Angela a mellvédkorlát felé araszolt.

hogy korábban kellett volna beszélnünk erről. hogy arra kellett kérnem. Nick. – Korábban kellett volna beszélnünk erről. ha maga lenne a következő. Tony megteszi a bejelentést. ami azt jelentette. a dicsőséges navigátorét. – Tony negyvenöt perc múlva megteszi a bejelentést. jól fog menni – mosolyogtam előzékenyen. Ezt követően lefestette előttem a hősies Nick Sandman alakját. Tudom! Az egész az én hibám. – Tudom. Visszafordultam hozzá: – Miért? Felsóhajtott: – Kérem. hogy a lány elhagyta a jachtot. Nick. De kérem. bár a teraszon továbbra sem lehetett látni. hogy az egyszerű ruha többe került. Szenvedélyesen érvelt annak előnyei mellett. de tagja lehetnék egy nyertes csapatnak is. mindenesetre láthatóan félt a visszautasítástól. – Látta. hogy amikor kész helyzet elé állít. Hosszú haját takaros kontyba fogta össze. Megeshet. Én csak filmre akarom venni a pillanatot. Szeretném. de nagyon lefoglaltak az előkészületek. hogy tiltakozni akarok. mert ezáltal nemcsak kétszeres gázsit kapnék. ahogy eltervezte. amit kérek. ma este tegye meg. Rápillantott gyémántokkal kirakott karórájára. – Én lennék a következő? – A Mystique sötét sziluettje felé sandítottam. . és láttam. ezért sietve folytatta. Okkal feltételeztem. csakugyan elfeledkezett korábban kikérni a beleegyezésemet. miért fordít Angela hirtelen ekkora figyelmet a kényelmemre. mint állította. Angela hűvös tekintettel fordult felém. Nem kell szólnia egy szót sem. azután bemutatja Fannyt. aki győzelmével új reményt ad minden mozgáskorlátozottnak. fehér estélyi ruhát viselt. – Remélem. hogy kiköltözzek. mint egy terhes rúdugró. ne nehezítse meg. mint a Sycorax nagyvitorlája. Talán arra számított. ha úgy érne véget a rólam szóló film. amely még fiatalosabbá és törékenyebbé tette az alakját. milyen jó lenne. spontán módon igent mondok. hogy. – Tony Fanny után magát is bemutatja – magyarázta Angela türelmesen. és egyszerű. hogy ezzel is csak a saját dolgát akarta megkönnyíteni. amikor magát nevezik meg a Wildtrack navigátoraként. Megráztam a fejem: – Nagyjából akkora hasznára lennék Bannisternek. – Eltűnődtem. bár gyanítottam. költözzön ki a házból – mondta váratlanul. – De nem fogok navigálni. hogy Jill-Beth csónakja már nincs a helyén. Angela megőrizte a hidegvérét. – Ideje volt már.– Sajnálom. hogy mennyire nagyszerű lenne összekapcsolni a két műsort.

– Maga. és olyan volt. mikor vetik be valahol. csak egy elkényeztetett ficsúr. maga nem más.Angela értetlenül fogadta a választ: – Ezzel most mit akart mondani? – Már korábban is megmondtam: nem értek a versenytaktikához. mint egy izgatott kiskutya. mert azt hitte. hogy a filmem az igazságról szóljon? Mert ha tudni akarja az igazat. Angela türelme azonban korhadt vitorlarúdként pattant el. aki szembeszáll az élet megpróbáltatásaival! Íme a nagy háborús hős! Aki a vérét ontotta a hazáért! – Elképesztő szenvedéllyel szónokolt. nedvedző orral és farkcsóválva várta. Mert nem érdekel. ha bekerülnék a csapatába. hogy rábízom magam a szélre. Én úgy képzelem az ideális hajóutat. hogy ezzel lecsitíthatom a készülődő vihart. hogy maga egy üresfejű felső-középosztálybeli semmittevő. és mágnesként tapad minden áramlathoz. maguknak pedig arra van szükségük. És attól félek. mert a való világban sosem tudta volna megállni a helyét. hogy rendes élete legyen. – Mindenki azt mondja. Ezért volna végtelenül tisztességtelen a részemről. mert a tévés producerek Szent Grálját kérdőjelezte meg. Inkább megtapsoljuk a hősiességéért! Íme. Megsebesült egy teljességgel céltalan háborúban. – Egyszerűen gyűlölöm. talán. sőt hisztéria sütött a hangjából. – Tisztességes? – akadt fenn Angela a szón. – De hát maga remek navigátor – tiltakozott Angela. – Rendszerint odatalálok a megfelelő kontinensre – értettem egyet –. – Reméltem. – Csak szeretek tisztességesen játszani. Pierre sorsa. Bannisternek pedig arra van szüksége. aki befogja az utolsó lélegzetvételnyi szelet is. de nem is konyítok a versenyzéshez. szabadjára engedett . aki azért választotta a katonaságot és a szolgai engedelmességet. Olyasvalakire. Nick Sandman. Csakhogy ezt nem mondhatjuk el a filmünkben. akinek puskát adtak a kezébe. nevetséges eszmékért tette kockára az életét. és azok az istenverte elvei! – Düh. ha csak azért kell gyorsan vitorlázni. Belőlem hiányzik minden versenyszellem. hogy megnyerjünk egy versenyt. és aki anélkül a hülye plecsni nélkül senki és semmi lenne! Nem mondhatjuk el. és közben nyugodtan felbontok egy sört. ugyanígy nem érdekel a maguk nézettsége sem. Utálok így vitorlázni. az lesz a legjobb móka a világon. a különc lázadó. mintha érdekelne a St. Ez utóbbi megjegyzés szíven találta Angelát. hogy túl büszke. túl konok vagy talán túl hülye ahhoz. – Szóval azt akarja. igaz? Nem mondhatjuk azt. Nick Sandman. Nem lenne tisztességes. ha úgy tennék. hogy zavart pillantásokat vonzzon felénk a közelebb álló vendégek irányából. mely elég hangos volt ahhoz.

hogy újat keressen! Ezt az igazságot akarja elmondani a filmemben? Bannister zavartan toppant be közénk: – Angela! A nő lerázta magáról. mert kifogy a pénzből. – Azt kell mondanom. Melissa és én táncoltunk egyet. – Benneteket meg azért fizetnek. – Jó éjszakát! – mondtam újra. hogy még különc kalandor se lehetne a mi segítségünk nélkül. – És az az igazság. A vendégek elfordultak. Azután Melissa késként hatolt át a tömegen. és túlságosan lusta ahhoz. – Megragadta a karomat. és elnavigált a terasz széléhez. hat hónap múlva örökre befellegzett magának. kérem. Mindenki feszélyezett lett. úgyhogy csapjatok a húrok közé! A kedélyesség látszata visszatért a teraszra. Erőltetetten tovább táncoltam. – Akkor üljünk le. – Ne légy már ilyen istenverte bolond – sziszegte Melissa éppoly halkan. én pedig ütemesen próbáltam nem mozgatni fájó tagjaimat. – Én csak segíteni akarok! – sikoltozta. de most ő is hátat fordított nekem. A teraszon megindult a szóbeszéd. Nick. kerülte a tekintetem. És amikor majd megkapja. jobban mondva. és a méltánytalan helyzetből végül jobb lábam szabadított ki. ahol rágyújtott egy cigarettára. hogy Jill-Beth Kirov is megérkezett. és a vendégek torkára forrasztotta a szót. Angela eltűnt. – Láthatóan éppoly kínosan érezte magát. – Berúgtál? – kérdezte Melissa kaján örömmel. és én kerültem a zavart pillantások középpontjába. Láttam. ha egyáltalán megkapja. én pedig nekizuhantam az egyik zászlórúdnak. Fortyogott bennem a düh. majd uralkodó fensőbbséggel fordult a banda felé. Bannister a színésznő társaságában maradt. – Jó éjszakát! – köszöntem oda Bannisternek. hogy annak a gyűlöletes . és próbáltak úgy tenni. hogy táncolsz velem? – Elmegyek – közöltem csendesen. – A lábam… még nem jött rendbe. – Nick. hogy játszatok. mint a vendégei. Még a zenekar is abbahagyta a játékot. mintha semmi sem történt volna. amikor váratlanul összecsuklott alattam. mert nincs hozzá hajója. hogy Angela túlhajtja magát a munkában. Az addig olyannyira sikeres este hirtelen megromlott. kedvesem! Nem azt ígérted. Könnyek csillantak a szemében. Nick Sandman. a féktelen indulat könnyei. azután kihátráltam kettőjük közül.pusztító indulata szétfoszlatta a kellemes légkört. Melissa táncolt.

mielőtt neked esett. most pedig ugyanígy érzel az iránt a girhes kis tévés iránt. – Ez csak önsajnálat. Alig vártad. hogy kionthasd mások vérét. mint amennyire hiszed. Melissa részvéttel nézte: – Szegény Nick. Mint vakok ellen focizni. hogy bájologtál vele. a te bajod az. Tényleg nedvedző orral és farkcsóválva mentél el Falklandra. te meg rögtön beindulsz. amíg váratlanul. és a fájdalom könnyeket nem csalt a szemembe. – Csak épp akkor nem volt. – Azért fizettek. nem emlékszel? – Jobb térdem masszírozva próbáltam életet lehelni a lábamba. – Nem szörnyű. – Jobban is. de a működőképességemet igenis meg akartam őrizni. Nem lehetett könnyű átvészelni. Azt akartam. Mindig is reménytelenül rabja voltál a sápadt szőkéknek. Azt hittem. ami igencsak nagy ostobaság tőled. Nick. ahogy most is. Nem tűnt ez akkora kérésnek. Meglepetésemben még a térdemről is elfeledkeztem. aki úgy rád mászott. – De úgy néz ki. – Igenis szörnyű volt. hogy mindig olyanokba szeretsz bele. – Dehogyisnem. hogy a lábam az imbolygó előfedélzeten is tartson meg. A hátamat mintha tüzes korbáccsal csapkodták volna.perszónának igaza van. Megint rám tört a páni rémület. Egykor régen értem bolondultál. Jól ismerlek. – Nem! – tiltakoztam. mert sosem annyira törékenyek és sebezhetőek. hogy sosem fogok felszaladni egy hegyre. . akkor sokkal boldogabb lennél. Melissa jót nevetett megbotránkozott arckifejezésemen. hátamon a súlyos málhazsákkal. Nick. Nick? – Egy argentin puskagolyó. Nem. akik nem érdemelnek meg. és általában hosszú napokig nem is kételkedtem magamban. a lábad már jobban van. rám nem tört a gyengeség. Tudtam. – Láttam. Szegény Nick. Le kellene telepedned egy tenyeres-talpas falusi tyúk mellett. amíg bevonok egy orrvitorlát. ami egyáltalán nem vall rád. hogy mások vérét ontsam. hogy soha többé nem leszek működőképes. miközben a lábam teljesen érzéketlenné vált. csak igazságtalan. hogy az egészségemet már sosem nyerem vissza. Melissa hangosan kifújta a füstöt: – Tudod. Szörnyű kis háború lehetett. – Angela aztán nem sebezhető. – Ez nevetséges. mi a te bajod.

Már az utolsó fokoknál tartottam. akik szárnyaszegett galambnak tűnnek. Pofon kellett volna vágnod azt az öntelt libát. egyáltalán nem olyannak. Előrehajoltak. miután Angela a földbe gázolt. Nyilvánvalóan nem körülöttem forgott a parti. és én hálás voltam érte. – Sosem ütnék meg egy nőt. aki egyszerű inget és fehér nadrágot húzott az alkalomra. – A jó öreg gavallér. aki teljes egyházi díszében táncolt egy lánnyal. sántikálva lefelé indultam a kerti lépcsősoron. Melissa áthatóan figyelt. – A Bath and West Show-n találkoztunk. Nincs kedved még egy tánchoz? – Nem hinném. a nyugdíjazott dandárparancsnok ragaszkodott hozzá. összesúgtak. hogy Matthew operatőre felállítja a kamerát a közelgő bejelentésre. és az amerikai lány kacagása nyílvesszőként fúródott a szívembe. ahol teljesen Melissa hatása alá kerültem. inkább választotta Mulder társaságát. ha arrébb libbenek? Melissa nagylelkűen megmentette a büszkeségemet. – Én egyáltalán nem is értem ezt a vágyakozást. – Arcon csókolt. hogy minden tisztet vendégül lásson egy italra a sátrában. Melissa apja. – Nem bánod. amíg Jill-Beth és Mulder bele nem olvadt a táncosok forgatagába. hogy a térdem ne bicsaklódhasson ki. s miután ezt már nem akartam megvárni. – A vágyakozás annyira terhes. mintha himlős vagy pestises lennék. hogy képes lennék rá. Jill-Beth. nem gondolod? Emlékszel rá. – Cigarettájával a püspök felé intett. Az a püspök biztosan érti. Továbbsántikáltam a . ahol az ezredem bemutatót tartott. amikor először találkoztunk? Majd elvesztél a fegyverek meg az álcázófesték alatt. Pompás férfinak tűntél. és legnagyobb bosszúságomra valósággal sugárzott a karjai között. míg a többi vendég úgy kezelt. – Felsóhajtott.– Ilyesmire gondolsz? – kérdeztem eléggé el nem ítélhető módon. – Ez megtenné – mondta végül –. Még mindig fáj a hátam. Most unottan vonta meg a vállát. amíg nem az Önérzeted. Az amerikai lány Fanny Mulderrel táncolt. noha még mindig feszélyezve éreztem magam. ügyet sem vetett rám. amikor Mulder és Jill-Beth kart karba öltve odalépett a mellvédkorláthoz. aki ruhája helyén nagy lyukú halászhálót viselt. – Addig jó. Mereven tartottam a lábam. hogy letapizott? – Ki? A püspök? – Persze csak merő irgalmasságból és a vallásilag megengedhető mértékben. Láttam. – Tudod. lévén JillBethre aligha illett Melissa leírása. csak te jobban szereted az olyan nőket. aki valaha is aggódni fog egy jelzálog miatt.

kiterjedt pázsiton, míg el nem értem oda, ahol a fények szikrázva törtek meg a fekete vízen. Összerándultam a fájdalomtól, amint átléptem a Sycorax fedélzetére, majd újra, amint lekuporodtam a kormányállásba, a kabin építéséhez előkészített faanyagok közé. Ereztem a lenolaj illatát a parton bakokra helyezett árbocfák felől, megcsapott a tömítéshez használt kátrány maró szaga. Hosszú ideig ültem így, amíg a fájdalom alább nem hagyott a gerincemben. A holdfényes égbolt valósággal izzani látszott a folyópartot keretező sötét fák felett. A rómaiak is ilyennek láthatták a folyót, mielőtt nekivágtak a sötét rengetegnek, s közben talán azon tűnődtek, milyen elvadult teremtmények bujkálhatnak a lombok között. Különös, ellenséges helynek láthatták Britanniát, és elképzeltem, ahogy egy római katonatiszt megsebesült itt, majd miután visszatért Rómába, beleszeretett egy sötét hajú lányba, aki elutasította őt egy szőrös föníciai hajóskapitány kedvéért. A pokolba Jill-Bethszel, a pokolba Mulderrel, a pokolba azzal, hogy nem használhatom ki a dagályt és vihetem ki a Sycoraxot a nyílt tengerre. Kiegyenesítettem jobb lábamat, és nekipréseltem a lábfejem a hídfedélzetnek, amíg a fájdalom végig nem iramlott a combomon. Tovább növeltem a nyomást, és annak jeleként érzékeltem az erősödő fájdalmat, hogy a lábam meg fog gyógyulni. Addig szorítottam, amíg a könnyek rá nem dermedtek az arcomra. Üdvrivalgás hallatszott Bannister háza felől, és tudtam, hogy most jelentették be a csapat indulását a St. Pierre versenyen. Kinyitottam egy sört, és lassan, élvezettel kortyolgattam. Bannister induljon csak nélkülem. Ettől a naptól a magam kedvéért akartam hajózni, amerre a szél és a tenger visz. Sodródni akartam ebben a nyüzsgő világban, távol faxoktól és számláktól, hangos politikusoktól és pöffeszkedő hírességektől. Talán Medúzának van igaza, és tényleg túl hülye vagyok ahhoz, hogy rendes megélhetést találjak magamnak, de a pokolba is, akkor sem vagyok gátlástalan törtető, aki uralkodni akar mindenkin. Ittam egy újabb sört. Ezüstszélű felhők tornyosultak Dartmoor felett, légies, mesevilágba illő pártázatot alkottak, amely egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, amint az óceáni szelek felszakadtak a Tamar feletti lankákról. Úgy döntöttem, utolsó megtakarított pénzemből fogom megvásárolni hajóm vitorlázatát, azután egy penny nélkül, de haladéktalanul délnek hajózom, csakhogy elmeneküljek Bannister és Angela elől. Ha kell, sínbe teszem jobb lábam és fájdalomcsillapítókon élek, de eltűnök.

Jill-Beth Kirov hangja rázott fel a komor esélylatolgatásból. Kikémleltem a kormányállás pereme mögül, és láttam, ahogyan ott sétál a pázsiton, Fanny Mulder karján. – Nem fogok látni semmit – hallottam a hangját. – Dehogyisnem, kislány. A folyóparton megálltak, és a lány álmélkodva kiáltott fel a Wildtrack láttán. – Olyan gyönyörű! Mulder odahúzott egy csónakot a kerti lépcsőkhöz. Jill-Beth kacagva lépett be a kis lélekvesztőbe, és nekem a torkom is elszorult a féltékenységtől. A lány inkább választotta Műidért, vagy ami azt illeti, mindenki mást a parti résztvevői közül, és ezzel súlyos sebet ejtett a büszkeségemen. Micsoda ostobaság ez a büszkeség. Egykor még arra is rávett, hogy átkeljek az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol az a puskagolyó csak rám várt. Újra hallottam Jill-Beth nevetését, amint Mulder evezett néhány csapást a Wildtrackig. A férfi kisegítette a lányt a hosszú és pazarul kidekorált fedélzetre, azután bemutatott neki minden látnivalót. Felkapcsolta az alsó keresztrúd alá szerelt fedélzeti reflektorokat, hogy a tündöklő fények kirajzolják Jill-Beth sötét haját, erőteljes állkapcsát és izgatottan csillogó szemét. Mozdulatlan maradt, árnyék az árnyak közt, és én őt figyeltem. A hátsó kormányállásnál tartottak, és jól hallottam minden szavukat, lévén a víz olyan tisztán továbbítja a hangokat, ahogyan az üveg a fényt. És hirtelen, mintegy varázsütésre megfeledkeztem minden nyomorúságomról, hiszen JillBeth éppen arra biztatta Muldert, hogy beszéljen Nadeznha Bannister halálának körülményeiről. – Én előrementem, látja? – Mulder az árbocra mutatott. – A szorítókötél engedett el. – És Mrs. Bannister itt maradt? – kérdezte Jill-Beth. – Mindig is szeretett hátul maradni, szerette a viharos tengert. Semmi olyan nem történt, amit korábban ne láttunk volna. Azután egy hullám feltört és elborított bennünket. Egyszerűen elsöpörte. Jill-Beth elfordult, hogy felmérje a Wildtrack tatján felhalmozott életmentő eszközöket. – Nem viselt hámot? – Biztosan levette egy pillanatra, tudja, hogy van ez. Talán előre akart jönni? Talán kilazult valami. Olyat is láttam már, amikor a karabinerek kiegyenesedtek az orkán erejétől. Őrült egy éjszaka volt – feledkezett bele a mesélésbe Mulder. – Először nem is láttam, hogy eltűnt, épp elég dolgom volt a szorítókötéllel, a

víz beömlött mindenhová, a hajó meg úgy bukdácsolt, mint egy elszabadult légkalapács. Beletelt vagy öt perc, mire visszakeveredtem a kormányhoz. Jill-Beth felnézett az árboccsúcsra, ahová a színes fényfüzéreket függesztették. – Szegény lány. – Ja. – Mulder kinyitotta a kabin hátsó ajtaját. – Egy italt? Csakugyan azt éreztem, hogy Jill-Beth habozik elfogadni az ajánlatot? Azért fohászkodtam, bárcsak nemet mondana. Nem akartam végignézni, ahogyan leereszkedik a hátsó kabinba, ahol a nagy kétszemélyes ágyat elhelyezték. JillBeth nemet mondott. – Holnap korán kell kelnem, Fanny, de azért köszönöm. – Azt hittem, érdekli a hajó – mondta a férfi sértett hangon. – Pedig még a hajónaplók is megvannak, ha meg akarná nézni őket. A lány habozott, azután a kíváncsisága Fanny javára billentette a mérleget. – Oké. Olyan pillanat következett, mint amikor a szélcsendes időben a vizet váratlanul sötét árnyként borítják el a gyilkos vihar első fodrai. Az elmúlt hetekben, amíg teljesen belefeledkeztem a Sycorax újjáépítésébe, tudomást sem vettem a Nadeznha Bannister halálával kapcsolatos találgatásokról. Mások azonban nem feledkeztek meg erről. Előbb Harry Abbott figyelmeztetett, most pedig az amerikai lány kavarta fel az állóvizet. Márpedig a halott lány apja is amerikai. A hűvös szél megzavarta a nyugalmam. Beleborzongtam. A Wildtrack fedélzeti fényei kialudtak, csak a kabin fényei szüremlettek át a kis hajóablakokon, amíg kapkodva össze nem vonták a függönyöket. Végiggondoltam, amit az imént hallottam. Az álláspont nemcsak egybecsengett a hivatalos vizsgálat eredményével, de logikusnak is tűnt. Egy biztosítókötél megmenthette volna Nadeznha Bannister életét, csakhogy a biztosítókötelek is meghibásodhatnak. Maga a hámrész a felsőtestet tartja, és erős drótkötéllel kapcsolódik a karabinerhez, amit akármelyik rögzítőléchez vagy D-gyűrűhöz hozzá lehet kapcsolni. Láttam már olyat, hogy egy karabiner csupán azért szétnyílt, mert rossz szögben akasztották be. Olyat is tapasztaltam, hogy egyszerűen elhajolt. Hiába készül valamennyi tömör, edzett acélból, a víz erősebb az acélnál, különösen, amikor zabolátlan óceáni hullám formájában csap le. Elképzeltem a hömpölygő tengerárt, amint felemelte és előreröpítette a Wildtrackot, azután a hajó elszabadult liftként zuhant bele a roppant hullámvölgybe. A következő hullám kifogta a szelet a vitorlákból, és egy pillanatra szokatlan némaság köszöntött be, azután Nadeznha Bannister

meghallotta a mennydörgő robajt, amint a halálos hullámnyelv átívelt a hajótat felett. Felnézhetett, hogy lássa a fölé tornyosuló tajtékzó habokat. Ha előtte kikapcsolta magát, bizonyosan fel is sikoltott, de már elkésett; a hajóra szakadó többtonnányi fagyos tengervíz szilaj erővel söpört félre az útjából mindent és mindenkit. A Wildtrack alighanem imbolyogni kezdett, az orr felemelkedett, amint a teher lefelé nyomta a tatot, de egy jó hajónak ez meg sem kottyan: a Wildtrack is kiemelkedett, és lerázta magáról a tengerárt. Nadeznha Bannister ekkor már százméternyire elmaradhatott a hajófar mögött, egyedül a tébolyult sötétségben. A szél ott bömbölt a vitorlák között, a fedélzetet elborította a víz, kétségbeesett kiáltásai belevesztek a tenger, a szél és a csapkodó vitorlák zajongásába. Persze az is lehet, hogy a vízbe lökték. A kétségbeesett kiáltások így is éppoly hiábavalóak voltak. Ekkor a Wildtrack hátsó kabinjában Jill-Beth sikoltott fel. A sikolynak hirtelen szakadt vége, mintha egyetlen durva kézmozdulattal belefojtották volna a lányba. Páni rémületet éreztem az erőtlen hangból, de a teraszon túl nagy volt a hangzavar ahhoz, hogy ezt rajtam kívül bárki meghallhassa. Felkaptam egy teli üveg sört és elhajítottam. A Wildtrack alig lehetett messzebb, mint amekkora távolságra annak idején a kézigránátokat dobtuk, és elégedetten hallottam, ahogyan a palack széttört a kabintetőn. A második üveg megpattant egy korlátról, és kitörte a kabin egyik ablakát, a harmadik célt tévesztett, de a negyedik megtalálta a főárbocot, ahonnét üvegcserép és habzó sört záporozott a fedélzetre. A kabin hátsó ajtaja kivágódott, és Jill-Beth úgy iramodott ki rajta, ahogyan egy csapdából kiszabadult vad. Nem habozott egy pillanatig sem, átvetette magát a korláton, és beugrott a vízbe. Mulder teli torokból üvöltött, amint a lány nyomában feltört a kabinból, és én elhajítottam az ötödik üveget is. Merő véletlenségből a palack éppen a homlokát találta el, ettől Mulder elvágódott és eltűnt a szemem elől. Hallottam dühös és fájdalmas üvöltését. Amilyen erővel elhajítottam az üveget, akár a koponyáját is betörhettem volna, mégsem lett kutya baja sem, sőt amikor néhány pillanattal később újra felbukkant, már egy vadászpuskát tartott a kezében. A Sycorax kormányállására célzott. Hasra vetődtem. Tüzelt. Mindkét csőből egyszerre.

A hang élesen pattant meg a víztükrön, és láttam, ahogyan a torkolattűz vörösre festi az eget felettem. A sörétek magasan süvítettek el, és belecsapódtak a kikötő mögötti bozótosba. Nem hallottam csobbanást, amiből kikövetkeztethettem volna, merre úszik Jill-Beth, viszont élesen kattant a závár, amint Mulder újratöltötte a fegyvert. Átmásztam a kormányállásban felhalmozott legkülönfélébb eszközökön. A folyóparti árveréseken felhajtott berendezések tengerjáróhoz méltatlan összevisszaságban hevertek mindenfelé. Szitkozódva kerestem, amíg rá nem akadtam a hálós csomagra. Hallottam, amint a töltényhüvelyek a helyükre csúsznak Mulder puskájában, majd a kattanást, amint a töltényűr lezárult. Egy régi parancsnokom szerette mondogatni, hogy kétség esetén füstöt kell bevetni. Valahol vettem néhány világítófáklyát, és azért imádkoztam, hogy még működjenek. Meghúztam a gyűrűt, számoltam, mintha gránátot dobnék, azután kihajítottam a fáklyát a vízre. Beletelt néhány pillanatba, amíg a víz elárasztotta a dobozt, azután megéreztem a fanyar bűzt, és felemeltem a fejem, hogy lássam a folyóról felszakadó narancssárga füstöt. A gomolygó felhő szétterült és beburkolta a Wildtrack tatját. A dagály csak most kezdődött, és a doboz lefelé tartott a folyón, a friss tengeri szél azonban Mulder felé hordta a füstöt. Kivetettem a második jelzőt, azután átkémleltem a Sycorax pereme felett, hogy megkeressem JillBetht. Hallottam a vendégek kiáltozását a teraszon. Újabb fáklyát indítottam el, hogy végképp elvakítsam Muldert, és ezúttal kis híján eltaláltam a vízfelszín alól felemelkedő sötét női fejet. – Kirov kisasszony? – kérdeztem előzékenyen. – Nick? Kinyújtottam felé a kezem, és Mulder ezt a pillanatot választotta arra, hogy elsüssön egy újabb fegyvert. Talán úgy döntött, hogy egy sortűz éppen elég volt, egy újabbal csak még nagyobb bajba sodorná magát, ezért most egy vészjelző fegyverrel célozta meg a Sycoraxot. A rakétahajtású fáklyát úgy tervezték meg, hogy a lehető legmagasabbra emelkedjék a tenger fölé, és élénkvörös fényt bocsásson ki magából, miközben kis ejtőernyőjével lassan leereszkedik. Hallottam, amint a lövedék elszisszent a fejünk felett, majd belecsapódott a kikötő töltésébe, lepattant, azután szikrákat és füstöt okádva beleveszett az éjszakába. A narancsszínű fény mélyéből máris újabb lövedék indult útjára. Mindkettő megölhetett volna bennünket, ha közvetlenül eltalál, de a lövedékek magasan a fejünk felett húztak el.

Jill-Beth megragadta a kezemet, én pedig lendületes mozdulattal kirántottam a vízből. Mind sietségemet, mind erőmet megsokszorozta a harmadik rakéta, amelyik ezúttal oldalirányban tévesztett célt. Az első fáklya végül a csónakház feletti erdősávban robbant, és a harsány vörös fényben úgy tűnt, mintha lángra kaptak volna a fák. Utolsó füstbombámat is eldobtam a Wildtrack felé, azután keresgélni kezdtem az összevisszaságban a saját vészjelző rakétáimat. Jill-Beth zihálva feküdt a padlón. Drága selyeminge és fehér nadrágja csurom víz és merő kosz lett. – Másszon át a falon – biztattam –, és rohanjon a ház felé. – A vendégek elözönlötték a pázsitot, és csak remélni mertem, hogy a jelenlétükben Mulder nem próbálkozik további őrültséggel. Megtaláltam a vészjelző fegyvert, amelyet ráirányítottam a nagyobb hajóra. – Ne! – sikoltott fel Jill-Beth rémülten. – Nem maradhatok itt! Az isten szerelmére, juttasson ki innét! Van csónakja? – Igen. – Gyerünk, Nick! Menjünk! Félredobtam a fegyvert, és a tatról mindketten bemásztunk a kis mentőcsónakba. Megőriztem annyira a lélekjelen-létemet, hogy egy zsákra való száraz ruhát is bedobjak, azután elvágtam a kötelet. Jill-Beth ellökött bennünket, és az árral elsodródtunk a csónakház öblén túli, fákkal benőtt földnyelvig. JillBeth forgatta az evezőt, és biztonságban elértük a fák sűrűjét, miközben az első vendégek leértek a folyópartra, hogy álmélkodva csodálják a gomolygó füstöt, amelynek vészhelyzet esetén a kereső helikoptereknek kellett volna jeleznie. A köd egészen a színes fényfüzérekig beburkolta a Wildtracket, és a látványt még igézőbbé tették a világítófáklyák sziporkázó fényei. – Ez a füst nagy ötlet volt – jegyezte meg Jill-Beth. – Bocsásson meg! – Miért? – Hagyjuk. Sss. – Az ajkához érintette a mutatóujját, majd mögénk mutatott, mintha attól tartana, hogy a folyópartot elözönlő izgatott vendégek kihallgathatnának bennünket. Mozdulatlanul álltam a csónakban, a viharvert és ősöreg British Seagullban, amelyet ócskavas áron szereztünk be az egyik árverésen. – Fanny! – hallatszott Bannister dühös hangja. – Mi az ördögöt csinál? – Tűzijátékot, uram! – Fanny bizonyára rájött, hogy túlreagálta az ügyet, és volt benne annyi kurázsi, hogy elfogadható magyarázatot találjon. – Gondoltam, elhasználom a régi rakétákat. – Puskalövést is hallottam – így Makyns képviselő hangja.

mire az öreg motor köhécselve életre kelt. Miután ráncba szedte vizes haját. elnézett a folyó felett. ha nem. és láttam. Láthatóan nem szégyenkezett előttem. amint nagyobb gázt adtam. ezért széles ívben kifordultam a főcsatorna felé. – Tetszik a kilátás? – kérdezte. – Cirkálórakétája nincs? – Nincs miért izgulni – lendült akcióba Bannister. Ismeri Jimmyt? . meg akarta erőszakolni. de legalább működött. akinek szeme előtt máris a holnap reggeli lapok szalagcímei lebegtek. Felvette a pulóvert és hozzá egy kopott farmert. de megmaradt a fák takarásában. Csak azután bukkantunk elő a fák menedékéből. Fanny? – Csak egy kicsit. – Hová megyünk? – Jimmy Nicholls házába. – Az a rohadék megpróbált megölni! – méltatlankodott. mielőtt udvariasan félrefordultam volna. aki éppen szárazra törli magát az egyik régi pulóveremmel. hogy Jill-Beth megkönnyebbülten dől hátra. hogy megkerültük Sansom's Pointot. uram. Megrántottam a behúzózsinórt. – Majd én evezek. amelynek a szárát gondosan felhajtotta. Ellökte a csónakot a parttól. Bannister háza felől most már nem láthattak meg. hogy tilos indokolatlanul működtetni a vészjelző rakétákat. A Seagull ugyan hasznos járgánynak bizonyult. miközben Bannister kertjéből felénk lendült egy kis keresőreflektor fénye. ahol rá kellett döbbennem. – Azt csak bevezetőnek szánta. – A Seagull nem volt különösebben flancos bárka. – Berúgott. kinyitottam a szelepet. – Ezt már Jill-Beth suttogta a fülembe. – Hogy ez mennyire izgalmas! – hallottam Melissa hangját. de nem volt túlzottan fürge – mi is csigalassúsággal araszoltunk ki a fák sötét árnyai alól a holdfénybe. Ő is tudta. így maradt időm megvizsgálni a barnaságát és minden egyéb jellegzetességét. és amennyire lehetett. hogy a bárkán egy csuromvizes. de a víz fölé hajló fák jól elrejtettek bennünket. Az ágak csapkodni kezdtek. – Azt hittem. – Maga varázsló. Nick.– Csak petárda – hallatszott Mulder hangja a sűrű ködből. – A zsákban talál száraz ruhákat – jegyeztem meg. nagyon napbarnított és teljesen meztelen lánnyal osztozom. Működik a motor? – Átvertek egy tízessel. – Nagyon is.

Felnézett rám és elmosolyodott: – Köszönöm a mentőakciót. és tovább gyorsult. sajnálom. – Gyerünk. Úgy sejtettem. A folyón hatcsomós sebességkorlátozás volt érvényben. míg kétmérföldnyire délre a városi fények pislákoltak a vízen.– Találkoztunk. miért vagyok itt – rebegte elhaló hangon. így nem láthatott egyenesen maga elé. – Tudta. és a fények távol estek tőlünk. amint a motorhangok szilánkokra törték az éjszaka nyugalmát. hogy nem maradt időnk elérni Jimmy házát. ahol a nagy tömegben belógó sötét lombsátor elrejthetett bennünket. amely mögül mindeddig nem bukkant elő a nagy motoros hajó. Ezzel Mulder nagy hibát követett el. ehhez képest a hajó máris legalább húsz csomóval száguldott. élesen rajzolódott elém a kihunyó fáklyák fényében. és azért fohászkodtam. én is tudom. mi? – Búr vonás. te kis mocsok – biztattam a motort. de tudtam. Jill-Beth hirtelen elsápadt. Azután pedig ott sötétlett a tenger. de nem maradt több idő a magyarázkodásra. – A jobb oldalon élénken világítottak a falu fényei. A versenyhajó nyomában szinte forrni látszott a víz. Jill-Beth megpördült. Jill-Beth a zsákban kutakodott: – Nincs itt egy tornacipője? – Semmilyen cipőm sincs. Eddig elfeledkeztem a Bannister csónakházában meglapuló versenyhajó fenyegetéséről. . Még csak a Sansom's Pointon túl járt. lévén a gyorsulástól felemelkedett a hajóorr. azazhogy meghallottam egy lövés visszhangjait és a nagy motorok morgását. Azonnal tudta. Jól látszottak a füst-függöny szétfoszló maradványai is. miután a folyó felett éles fénypászma hasított végig. Jimmy háza nem messzire esett a várostól. – A sötétebb nyugati part felé tartottam. Ebben a pillanatban felmordult a sárkány. és tudtam. hogy csupán pillanatok kérdése. és a versenyhajó eléri a mi folyószakaszunkat. mit jelentenek a hangok. amint a Wildtrack II éles orra előbukkant. – Az a rohadék nem adja fel. Visszasandítottam a Sansom's Point felé. hogy a kotyogó kis kétütemű képes legyen legyőzni a Wildtrack II tatjának csillogó motorszörnyeit. Ütközésig hátrahúztam a gyorsító kart. Mulder – már ha csakugyan Mulder vezette a Wildtrack II-t – felkapcsolta a hajó keresőfényeit. miért van itt. – Jesszusom! – Jill-Beth lekuporodott. – Erre valók a gáncstalan lovagok – feleltem.

azután továbbpásztázott. a másik pedig egyenesen belelógjon a vízbe. amint az orra megakadt a part menti bozótosban. A fény átsiklott rajtunk. Jill-Beth megigazította a korlátra akasztott nadrágot. a motorok zajára pedig valószínűleg az egy mérföldre fekvő városi temető halottai is felébredtek. amíg el nem érte a helyet. Felkötöttem a fehér nadrágot a hajó oldalára. nem volt elég becsvágyó. Egyszóval. Jill-Beth lebukott. mintha nem elégítették volna ki a mindennapos szolgálati kötelmek. és ráhurkoltam a kötelet az egyik benyúló ágra. – Le a fejekkel! – Lefeküdtem Jill-Beth mellé a hajófenékbe. hogy az erős keresőfények áthatolnak a lombokon. és a fénylő áramvonalas hajótest siklani kezdett az árral. hogy a nagy motorok elhalkulnak. és csak remélni mertem. A Falkland-szigetek előtt készült utolsó jelentés szerint Sandman kapitány jó katona volt. Leállítottam a motort. nem barna és fehér mintázatút. Az emberek kedvelték. hogy a fehér ruhaanyag elég az álcázáshoz. – Megtöri a formánkat – magyaráztam. – Ez valami katonacsel? – Az lenne? – kérdeztem vissza. szépen teljesített Észak-Írországban. de engedelmeskedett. ameddig szerinte eljutottunk.– Lebukni! – kiáltottam. – A belógó faágak is segíthettek összemosni az alakunkat. – Adja ide a vizes nadrágját – fordultam vissza hozzá. és az arca olyan közel került az enyémhez. hogy az egyik szára ráhajoljon a mellvédkorlátra. de ennyi még nem elég ahhoz. s a versenyhajó széles ívben ráfordult a főcsatornára. a Viktória-kereszt kitüntetettje. . Értetlenül meredt rám. A keresőfény elsiklott rajtunk. – Jill-Beth a hajó aljában feküdt. Túlságosan sokat foglalkozott a hajójával. ahol nekilátott a keresésnek. hogy valakit katonai akadémiára javasoljanak. – Maga Nicholas Thomas kapitány. A sebessége már a harminc csomót is elérhette. és suttogni is alig mert. – Mulder egy sötét fahajót keres. hogy megéreztem a leheletét. Átfurakodtam Jill-Beth mellett. Mulder addig gyorsított. de tudtam. igaz? – Nem kellene odafigyelnie minden szóbeszédre. A Wildtrack II lejjebb sodródott a folyón. – Mert ugye nem autóbalesetben sebesült meg. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. visszatért. kereste az árulkodó nyomokat. megállt. és hallottam. – Szóbeszédre? – nevetett fel halkan. Mulder az első körben elhibázott bennünket. – Megáll. A versenyhajó lassított. de bármelyik pillanatban visszatérhet. csak éppen nem mutatkozott kellően elkötelezettnek. miközben az orr leereszkedett a vízre. és a csónak be-siklott a fák közé.

– Mi dolga magának Kassoulival? – suttogtam. Hallott már róla? – Bannister apósa. hogy lent tartsam a fejét. Felemeltem a fejem annyira. ami a hadsereg aktáiban szerepel? – Biztosítási nyomozó – javított ki. még Mulder alakját is kivehettem az erős keresőfények visszatükröződésében. – Elvigyorodott. azután valaki szembeállította az igazi ellenséggel. – Volt apósa – javított ki. – Ki maga? – Jill-Beth Kirov. mintha csak attól tartottam volna. – Átkaroltam a vállát. A felkavart víz kitartóan ostromolta a törékeny hajótestet. hogy vegyünk neki egy másikat. Azt hittem. – Minden rendben lesz. amint a reflektor élesen körbefordult és mintha egyenesen ránk irányult volna. Elhúzódtam Jill-Bethtől. és a fogai fehéren csillantak meg a sötétben. hogy az egymilliót érő. hogy kitűnjék. amint az efféle csalókkal dolgozik. Láttam. – Egy Yassir Kassouli nevű fickónak dolgozom. – Ki maga? – kérdeztem újra. . magánnyomozók csak a filmekben léteznek. azután hirtelen megdermedt. és maga rácáfolt minden várakozásukra. nem igaz? Próbáltam őt elképzelni. amely a Kassouli Enterprises leányvállalata. megrendelésre épült szuperjachtja Florida Keys közelében tengeralattjáróvá változott. hogy Mulder meghallhat bennünket. A fény továbbindult. Jill-Beth sem moccant. de máskülönben hogyan értesülhetett volna Jill-Beth mindarról. Egy hosszú pillanatig nem feleltem. – Jézusom! – szisszent fel Jill-Beth. és elvárja tőlünk. ha átadja a helyét egy fiatalabb és becsvágyóbb tiszttársának. – Nyomozó vagyok.Inkább örültek volna. – Egy olyan társaság hajóbiztosítási csoportjában dolgozom. amint a reflektor sugara behatol az ágak közé. csak kíváncsi az ember a körülményekre. hogy a fűzfalevelek a fejünk felett ezüstös zöldben fénylenek. – És mi után nyomoz? – Mindenféle dolgok után – vonta meg a vállát. befurakodott egy másik árnyas területre. – Magándetektív? – kérdeztem elképedve. – Ha teszem azt egy fickó azt mondja. ha önként leszerel. tudja. ezt írták. hogy jobban láthassam az árnyékok közt rejtőző arcot. de képtelen voltam rá. mint az orosz balett. hogy láthassam: a Wildtrack II a szemközti partot pásztázza. igaz? Hiányzott magából a késztetés. de én nem mozdítottam a karom.

olyannyira hátborzongató. hogy nem én vagyok. azután elmondanak nekem mindenfélét. – Elnézett felfelé a folyón. Ha meglát egy bikinis csajt. aki magnóra veszi a beszélgetést. és én óvatosan kikémleltem. Nick. hogy ez a lány egyenes és becsületes. – A Rózsaszín Párducra számított? A fenébe is. nem? Fizetnek nekem egy italt. Nick. Sss! – Az ajkamra tette a mutatóujját. – Nadeznha Bannister életét az apja biztosította egymillió dollárra. de arra mérget vehet. tényleg szeretném tudni. higgye el! – A fenébe is. – Sajnálom. felgyorsított. és a keresőfények újra felénk irányultak. mint egy nyomozó. – Anthony Bannister? – Talált. mint egy zsaru. A fénypászma rendszertelen mozgása híven tükrözte . – Viszont ha Nadeznhát meggyilkolták. – Nem fosztja meg a Wildtracket az árbocától? – találgattam. nem kell fizetniük egy centet sem. – Tényleg feltételezi.– Nem úgy fest. amit a világért se osztanának meg egy olyan fickóval. de csak. katona. – Nem vágja el a kötelét? – Jesszusom – sóhajtott fel utálkozva. mert hinni akartam benne. – Meggyilkolták? – Épp ezt próbálom kideríteni. hogy lássam. – Semmi egyébbel. hogy mindeddig nem járt túl sok sikerrel. Találja ki. hogy ilyen ostobaságot tennék? Ennyire idiótának látszom? De ha nem ő. amint a nagy versenyhajó lassan végighalad a nyugati part mentén. ki szórakozik Bannisterrel. hogy felhívja az ügyvédjét. Mulder megint visszavett a gázból. magának se jut eszébe. amikor a Wildtrack II széles ívben visszafordult. Volt valami hátborzongató ebben a tárgyilagosságban és hűvös magabiztosságban. – Mi mással foglalkozik még? – kérdeztem. ki a kedvezményezett. ami arra utalt. hogy még a karomat is levettem a válláról. hogy nem úgy festek. – És most éppen min dolgozik? – érdeklődtem. persze. – Elvigyorodott. de Muldernek a nyomát sem lehetett látni. ahogyan a gyilkosságról beszélt. Bizonyára kihallotta a gyanakvást a hangomból. – Elkomorult. mert alaposan megfontolta a választ. akkor ki? Hitelt adtam a méltatlankodásnak és tagadásnak.

Megkérdeztem. hogy legyek a navigátora a St. hogy a Mystique túlságosan lomha hajónak. Pedig az a rohadék kelepcébe csalt. de mi csak kuporogtunk abban a bárkában és beszélgettünk. Cserébe megtudta. Pontosan tudta. Megtudtam.Mulder fokozódó zavarát. Éreztem. hogy szívtelen dög vagyok. hogy része akartam lenni ennek az egésznek. – Biztosan azt hitte rólam. – Muszáj várnunk. Otthagytam minden papíromat. hogyan utasíthat valaki vissza egy ilyen ajánlatot. de nem hagyhattam ki az esélyt. Azután beszélgettünk. Nick. Én akartam belekeveredni. hogy eléggé szegény vagyok. és közölte. Viszonozta a csókot. hátha megtud valamit? – Nagyjából. – Ezért volt ma éjjel Mulderrel? Hogy kifaggassa a részletekről. bár most Cape Codban él. hogy belekevertem ebbe az egészbe. Nem szólt. Nem tudtam. . azután imádni valóan felhúzta az orrát. hogy az én apám a börtönben hűsöl. majd sietve le is bukott. milyen kalamajkába hagyom magam belevonni. hogy beszéljek vele. – Miért akarta az a lány keresztben lenyelni? – Bannister azt akarja. Elmondta. hogy az ő hajója nagyobb-e. csak annyit tudtam. Apja az amerikai haditengerészetnél szolgált. – Elmosolyodott. Néma csendben meredt rám. ahogyan a feszültség fokozatosan elpárolog a testéből. Pierre-en. azután a vállamra hajtotta a fejét. – Hallgattam egy sort a következő kérdés előtt. Azután megvonta a vállát. és hogy Bannister háza volt gyermekkori otthonom. – Felemelte a fejét. míg kényelmesebb testhelyzetet talált. Ő meg berágott. ezért inkább előrehajoltam és megcsókoltam az ajkát. mire igennel felelt. Elmondtam. Én ezt visszautasítottam. hogy Rhode Islandről jött. miért vagyok itt. Jill-Beth addig fészkelődött. – Honnét tudta? – Arra én is kíváncsi lennék. Mulder bennünket keresett. Hatalmas szeme sötéten tükrözte vissza az éjszakát. Mozdulatlanul feküdtünk. mert az átkelés túl sok időbe telt volna. – Mennyi ideig fog még itt szaglászni? – Tudja isten. – Sajnálom. hogy megtalál bennünket. talán azt latolgatta. és nem volt semmi olyan. – Ne sajnálja. hogy eléggé jómódú. de ő nem akarta a saját hajóját elhozni Massachusettsből. de még így is fennállt a veszély. amit elmondhattam volna. – Vissza kell jutnom a Mystique-re.

– Egész éjjel képes lesz várni. – Átmásztam az evezőpadon. A fénysugár ide-oda rebbent. Öt másodpercig járni hagytam a motort. és megrántottam. vészjósló csend telepedett ránk. – Jesszusom! A francba! – Hirtelen átengedte magát az indulatnak. Mulder az árnyak között rejtőzött. – Csak el akarja hitetni velünk. Beszélgettünk. merről érkezik felé a csónakmotor hangja. Fűcsomókkal és levelekkel igyekeztünk elfedni minden nyomot. hogy ez a lány megjelent a folyómon. Jill-Beth nem tűnt ilyen elégedettnek. és ő mesélt arról a szörnyű éjszakáról. Gúnyosan elmosolyodtam. amikor egyedül kellett megküzdenie a viharral Bermuda nyugati oldalán. és a jellegzetes moraj messze visszhangzott a folyó felett. Egyetértettünk. Veszélyes lett volna partközeiben maradni. hogy elment. A motor köhécselve életre kelt. – Feladta – suttogta Jill-Beth. de a vízen semmi sem mozdult. Nehezen haladtunk előre a . – Nem – csóváltam a fejem. és figyelmesen meghallgatott. de hiába fürkészte az üres bozótost. Beszélgettünk a vitorlázásról. azután észak felé vettük az irányt. – És ha megtalálja magát? – kérdeztem vissza. amint a reflektor fénye élesen kettémetszette a sötétet. szinte már ügyet sem vetettünk Mulderre. és a part közelében elsüllyesztettük a Seagullt. amelynek túlsó partján a Wildtrack II reflektora pásztázott. ezért a legelőkön keresztül felkapaszkodtunk a Ferry Lane-re. és miután elhalkult az ikermotorok zúgása. A fenébe is! – A folyót kémlelte. – Csökönyös egy vadbarom. és szívből irigyeltem azért a kalandért. Rajta volt az egyik hajón.Azt mondta. amíg Mulder bennünket keres. Úgy döntöttem. és együtt éreztem vele. ám ekkor a fények hirtelen kialudtak. Mindketten a folyót kémleltük. Sokat nevetett. a sors különleges kegye. de képtelen volt meghatározni. hogy a Sycorax igazán nagyszerű hajó. hogy sikerült kicseleznem. – Meg kell szereznem azokat az átkozott papírokat. megfogtam a behúzózsinórt. Ismertem azokat a zátonyokat. azután leállítottam. leszámítva a versenyhajó után maradt hullámokat. – Elment! – erősködött. Ráadtam a cipőmet Jill-Bethre. amelyik elkapta a 79-es Fastnet vihart. hogy ne sértse fel csupasz lábait tövisekkel és csalánnal. – Mégsem ülhetek itt ölbe tett kézzel! Végül segített elrejteni a csónakot: kövekkel raktuk tele. – És ha visszaúsznék? – kérdezte Jill-Beth hirtelen.

ugyanakkor a lábam egyszer sem bicsaklott meg. Ha a veszély még fennáll. mert a Wildtrack II felbukkant Sansom's Point felől. amíg a rendőrség kiérne ide? Bannister addigra kész válaszokkal várja őket. – Mennyire fontosak azok a papírok? – kérdeztem. – Úgy értem. az éjjel nagyon is kapóra jöttem. . hogy egészen a kompkikötőig elgyalogolunk. A fedélzeten zseblámpák fénye villódzott. csak el kell hoznia a papírokat. mint Jill-Beth papírjainak megmentése. és két férfi – vélhetően Mulder csapatának két embere – javában kutakodott a hajón. ezeknek ugyanis semmiképp sem volt szabad Bannister keze közé kerülnie. – Elnézte a Mystique fedélzetén mozgolódó árnyakat. – Keresve se találhattam volna alkalmatlanabb embert – mormolta. Csakhogy hiábavalónak bizonyult minden gondos tervezés. – Elhallgatott. – Nincs bennük semmi olyan. felkavarta maga mögött a holdfényben fürdő vizet. – A fogkrémet úgysem lehet visszanyomni a tubusba. hogy mi az. Mulder elkormányozza a nagy hajót a csónakházhoz. azután átadta magát az ölelésnek. amit én tudok. Nick! – csóválta a fejét. ahonnét Jill-Beth könnyedén elúszhat a Mystique-ig. A sürgető szükség pedig nem volt más. azután lemondóan felsóhajtott. bár az erdőben már csak sápadtan parázslottak a tüzek. Csónak horgonyzott a Mystique mellett. Alig értük el a kikötő földnyúlványát. Amennyiben Mulder addigra befejezi a keresést. hogy Bannister egy lépéssel megelőzött bennünket. és a sürgető szükségtől mintha még a hátfájásom is alább hagyott volna. – Ugyan már. és újra kiúszhat a partra. és újra eliramodott lefelé a folyón. – Mennyi időbe telne. kár is megpróbálni. és visszaáll a csónakházba a Wildtrack //-vel. biztosan nincs joguk arra. hogy átkutassák a hajóját. ám ehelyett széles félkört írt le a folyón. Jill-Beth keservesen káromkodott. – Azt hittem. Azt terveztük. hogy nem így értettem. amit még nem tudna – vonta meg a vállát –. én pedig féltőén átkaroltam. amíg találnánk egy telefont? És mennyi időbe. Megborzongott. máris nyilvánvalóvá vált.sövénykerítéseken és felszántott mezőkön át. A horgonyzóhely felett még mindig ott terjengett a ritkás narancsszínű füst. Egy pillanatig habozott. csak azt árulják el neki. – Tudja. Francba! – Talán hívjuk a rendőrséget? – vetettem fel. Jill-Beth kivitorlázhat a tengerre. Azt hittem.

– Ha úgy vesszük. a távoli muzsika és nevetgélés hangjaival együtt. Nick. Felhívom Kassouli egyik brit emberét. hogy lehetne bizonyítani? – Ez a dolgom – felelte Jill-Beth keserűen. ha minél előbb tenné. méghozzá nem is sokára. amelyek Bannister teraszáról szűrődtek ide. és a dél-afrikai semmi jelét nem adta. azután óvatosan kibontakozott az ölelésemből. hogy itt hagyjon. csak hogy jobb kedvre derítsem. Elnémultam a gondolattól. Jill-Beth gyengéden kibontakozott a karomból. el kell jutnom Londonba. hogy biztonságban visszajussak. ha csakugyan Bannister lökte be a feleségét a tengerbe. egyszerűen csak nem akarom. és elnéztük a fényeket. – Maradjon itt – erősködött Jill-Beth –. és maga még most is azt hiszi. de attól még maga kóser. elég annyit mondania nekik. – Megtarthatnám a cipőjét ma estére? – Hová akar menni? – Találnom kell egy telefont. Nick. igézően ejtette a szót.– Úgy értettem – folytatta Jill-Beth halkan –. hogy szerezhette volna meg a szükséges bizonyítékot – próbálkoztam. és később kapcsolatba lépek magával. Mosolyogva fogadta a tiltakozásom. hogy abba kívánná hagyni a kutatást. akkor mennyi ideig tarthatná meg a hajóját? Jesszusom! Maga is látta. – Nemsokára. és megkérem. Ehelyett együtt kuporogtunk az árnyak között. és én nem erőltettem. – Úgy értem. Bannister azt fogja hinni. és én beleborzongtam az izgalomba. hogy nem túl célszerű érzelmileg is belebonyolódni egy ügybe. hogy útikalauzt írok. Jimmy Nichollsnál hagyok majd üzenetet. – Engem cseppet se érdekel ez az egész – feleltem –. felsültem. azután megcsókolt. – Végeztem itt – szólt Jill-Beth egy idő után. hogy végig nekem dolgozott. – Szeretném. – Most már csak az a fontos. Jill-Beth nem szökhetett ki a tengerre. és felegyenesedett. ha . Oké? Egyetlen szót sem beszéltünk Kassouliról. Én nem mutatkozhatom itt többet. – Lágyan. hogy veszélybe sodorhatom a Sycoraxot is. Mit gondol. Ha akarja. hogy küldjön ki egy kocsit. – Ha most eltűnik. milyen boldogan húzta meg a dél-afrikai a ravaszt! Annak a fickónak esze ágában sincs leállni. nem igaz? – Nem tudom. amíg Mulder elzárta előle a szabadulás útját. hogy megmentett attól a rohadéktól. – És mi a helyzet magával? A maga érzelmeivel? Nem válaszolt a kérdésre. Azt hiszem. a sötétség leple alatt viszont tovább folyt a macska-egér játék. A vendégek számára az est nem tartogatott több izgalmat.

hogy félretettem a szerelmesek hasztalan álmait. – Megtett mindent. – Vigyázzon magára. az amerikai lány könnyedén beleillene a Sycoraxszal megosztott életembe. hangja. ám most hirtelen úgy tűnt. – Köszönök mindent. és hallgattam a súlyos cipők csoszogását. Azzal vigasztaltam magam. bőrének érintését. csakis a siker. Próbáltam felidézni JillBeth hangját. amit lehetett – próbáltam Jill-Betht a védelmembe venni. és valamiért ez a bizonytalan ígéret is egy új élet reményével kecsegtetett. hogy Jill-Beth nemsokára fel fog hívni. lementem. mégis elbájolt a lány mosolya. Aztán. Végül csupaszra vetkőztem. A különválás egyre inkább feszélyezett. Figyeltem. hogy repüljek haza. . – Halkan ejtette a szavakat. majd ellopakodtam a partig. mint vártam. azután elindult felfelé a dombon. már a túlsó part felé eveztek. a ruháimat batyuba kötve a hátamra vettem. és próbáltam úgy tekinteni a befejezetlen kabinra.Kassouli ragaszkodna hozzá. Majd a tulajdonosa érte jön. mint két összeillő ember otthonára. Hirtelen előrehajolt és gyengéden megcsókolt. miután felhívtam Londonból. bizonyítékon és igazságon kellett volna töprengenem. hogy előtte nem találkozunk. és hirtelen szánalmasan elhagyatottnak éreztem magam. lezártam a fedélzeti nyílást. ráadásul megválaszolatlanul hagyott egy sor fontos kérdést. Megborzongtam. ahol óvatosan átmásztam a Sycorax palánkján. Aztán elhaltak a hangok. Az ezüstösen csillogó vízben. lassú csapásokkal úsztam el a kikötőmig. – Mi lesz a Mystique-kel – kérdeztem. azután elhúzódott. akik átkutatták a Mystique-et. Addig a pillanatig sosem éreztem magam magányosnak. Gyilkosságon. de Mulder pontosan olyan megátalkodottnak bizonyult. Megszárítkoztam. Mulder tovább kutakodott a folyón. ahogyan az árnyéka fürgén halad az úton. akik felsülnek. azután a lehető legszorosabbra húzta a cipőfűzőket. – Yassir Kassoulit nem érdekli az igyekezet. Hosszú ideig csak ültem és gondolkodtam. – Újra megcsókolt. A fickók. Jó egy órán át várakoztam. és egyedül maradtam. Elmosolyodtam. – Ne hagyja el Angliát úgy. és várni kezdtem a virradatot. – Csak béreltem. – Nem túl szívélyes azokkal. Nick! – Maga is. és nem tért vissza. és nesztelenül a vízbe ereszkedtem. – Vállat vont. és összecsomagolta a hajóról kimentett nyirkos ruhákat. nem igaz? – Felnevetett. – Még a cipőjét is vissza kell adnom. és persze tulajdon vágyakozásom. A muzsika hangjai átkúsztak a víz felett.

Készítettem magamnak egy erős kávét Bannister konyhájában. nem tudtam. és görcsösen szorongattam a kezemben az ácskalapácsot arra az esetre. karján parányi csecsemő ült. és kis híján becsúsztam a nehéz autóval az árokba. amikor ajtót nyitott. Megmostam a kezem a folyóban. Régóta esedékes küldetésemhez a Peugeot-t választottam. azután elvettem az egyik autó kulcsait. azután felgyalogoltam a házhoz. Mintegy három órán át haladtam északkelet felé. Érkezésem inkább aggodalommal. amelyet Bannister szándékosan sosem mosatott le. A vendégek némelyike a nagy szalonban aludt. Sally. azután hazavontattam. Ha Mulder látott is a Wildtrackről. – Feszélyezetten éreztem magam attól. de még egyikük sem mozgolódott. hogy reggel időben érkezzem a lakótelepre. Sally Farebrother még akkor is nejlon hálóingét viselte.Hajnalban teremtett lélek sem mozdult. Az előző esti parti hulladéka ellepte a kert gyepszőnyegét. mások alighanem felmentek az emeletre. legalábbis koszos ingemből. amint a versenyhajó elhaladt mellettem. Leparkoltam egy buszmegállóban. ha Mulder be akarna törni a kabinba. hogy komoly bajba kerülhettem. hogy ily nyilvánvalóan örömtelennek találtam. Vendégként ott ültem Farebrother . de valahogy sikerült visszatérnem az útra. Kiszivattyúztam belőle a vizet. Most. Egyszer elvétettem a féket. és jobb lábam nehezen szokta meg a pedálokat. a köznapi élet minden terhével és nyűgével együtt. semmit sem tett ellene. Több mint két éve nem vezettem. Sally maga sem festett különbül. A Wildtrack II időközben visszatért a dokkhoz. Aludni tértem. Aszfalt utak hálója kígyózott az egyforma téglaépületek között. ahol a csónakot hagytam. és leereszkedtem a folyón odáig. nehogy én keltsem fel a háziakat. Két választásom volt: a Peugeot és a Land-Rover. – Sajnálom. a Sycorax aljából. Festett haja ziláltan tapadt a homlokára. arcán unott kifejezés tanyázott. Terry itt van? Megrázta a fejét: – Gyakorlatozik. ám ő ügyet sem vetett rám. mint örömmel töltötte el. áttetszően örvénylő ködpára szakadt fel a folyóról. szakadozott farmeromból és viseltes bakancsomból erre következtetett. szürke és bájtalan lány lett belőle. valaki mindig dolgozik a farmon. – Kapitány? – Hello. a kora hajnali ködben kölcsönvettem Bannister egyik felfújható csónakját. hogy a turisták azt hihessék. láthatóan azt latolgatta. Éjszaka hallottam. kivettem némi pénzt a rejtekhelyről. Kisgyermek kapaszkodott a jobb lábába. és majdnem egy órát vártam.

hogy fogja be. milyen szélsebesen járnak körbe a rosszindulatú pletykák az ilyen katonai lakótelepeken. azt a gondolatot szülte bennem. amiért kéretlenül kölcsönvettem a kocsiját. – Persze. hogy üdvözlöm. Sally szélesre tárta előttem a bejárati ajtót. akit Terry oly büszkén mutatott be mindenkinek. – Az egyik gyerek sírva fakadt odalent. Sallyt mindez cseppet sem érdekelte. ahogyan a szomszédos házakban összelibbennek a függönyök. a tönkrement háromkerekű kerékpár alatt találtam rá a holmimra. – Legalább lesz hová betenni a kisszekrényt. – Az egész házat áthatotta a koszos pelenkák bűze. – Elnézte. hogy szereljen le. Előhúztam a súlyos málhás zsákot és levonszoltam a lépcsőn. amiért elragadta őt a diszkótól és az utcai társaságtól. – Arrébb rugdosott néhány törött műanyag játékot. hogy kárpótoljam a gazdáját. hogy bemenjek? – Jól tudtam. A gyerekszobában. hogy megtisztítsa előttem az utat. Láttam. Sally pedig leüvöltött neki. hogy élete végéig neheztelni fog a férjére. – Majd megkeresem. miközben felértem a lépcsőfordulóba. – Érezhető nehezteléssel beszélt erről. hogy vigyáztak erre. ahogyan felfelé botorkálok. miután szüntelenül azért nyaggatta Terryt. – Az neki való feladat – igyekeztem felvillantani a dolog napos oldalát. Teletankoltam a Peugeot-t. melyik. – Sajnálni fogja. – Tracey az egyik gyerek lehetett. ha gondot okoztam. bár láthatóan senkinek sem hiányzott a régi autó. a lépcső mellett. – Odafent – mondta –. és költözzenek haza Leedsbe. És köszönöm.őrmester esküvőjén. balról. hogy az imádnivaló ara. – Tényleg azt akarja. amelyet Bannister . – Semmi gond. Asszonyválasztásban Terry sem bizonyult különbnek nálam. A hangok átjárták az olcsó ház papírvékony falait. Visszahajtottam Devonba. – Tracey szobájában lesz. – Itt maradt néhány holmim – magyarázkodtam esetlenül. – Mondja meg Terrynek. – Sajnálom. – Mi a helyzet Terryvel? – Kiképzőtisztet akarnak csinálni belőle. csak épp nem emlékeztem. sőt fel tudtam idézni akkori félelmem is. megőrzi nekem. ebédre el is értem Bannister házát. hogy elkerülték egymást. – Már nem fáj? – Csak ha nevetek. – Rácsukta a képemre az ajtót. – Terry azt mondta. és fejezze be a rohadt reggelijét. – Melyik szoba? – Ott.

egy igazi colt. felbontatlan levél banki ügyintézőmtől. Akadtak ott pulóverek. amelyeket még mindig a tőzeges falklandi föld mocsokfoltjai borítottak. hogy előhúzzam a bőrövet. Hangokat hallottam a ház felől. senki se kényszerített arra. meghajtottam a fejem minden követelés előtt. s közben megfigyeltem. Nem voltam fogoly. Ahogy kezemben tartottam a nehéz revolvert. Akkoriban mindez mit sem jelentett. Fenyegető hangú követelés Melissa ügyvédjétől. Felnyitottam a töltényűrt. amikor felálltunk a rajtvonalhoz. Felhúztam az üres fegyvert és meghúztam a ravaszt. Meglett a tiszti sapkám. és két fényképet a gyerekekről. elfogott az utálkozás amiatt. Kibontottam a törülközőt. amely a Port Stanley fölötti magaslat elfoglalásához vezetett. fekete. hogy a rugó a több hónapig tartó megfeszített állapotot is remekül vészelte át. mit keresett itt. mindenről. hogy mondjak le járadékaimról. benne még most is az előhívatlan filmtekerccsel. Meg egy térkép a londoni földalatti vonalairól – isten tudja csak. hogy Bannisterrel való közösködésem idáig fajult. azután kifordítottam a teli tárat. öngyújtó. hogy maradjak. S ezek alatt ott lapult az. Akár egy bolond. súlyos jószág. közös megtakarításról. egy pár kesztyű és egy doboz álcázófesték. Egy borotva. hogy soha többé nem kell elsütnöm hasonló pisztolyt. bankszámlámról. Találtam egy apámtól kapott levelet. Megforgattam a kezemben. Előkerült három alsónadrág. melynek láttán eltöltött a büszkeség. Térképvázlat. és elővettem az egyik tartalék tárat. Most. ezért az erdőn keresztül mentem vissza a kikötőhöz és a Sycoraxhoz. hirtelen elszégyelltem magam.szigorúan csak az itteni elintéznivalók során használt. Ezt hagytuk magunk mögött. ahogy elnéztem a pisztoly obszcén és funkcionális alakját. A csattanás mérhetetlenül hangosnak tűnt a Sycorax kis kabinjában. Kiürítettem a töltényeket. a hozzá való tölténytáskával és pisztolytokkal. két ing és egy fényképezőgép. Most már ki kell lépnem ebből a körből. A cső oldalára az Ejercito Argentína szavakat vésték. Kiürítettem a zsákot a kabin padlójára. még a Darwin Hillen. Nem akartam használni a fegyvert. és a Canberra felülnézeti rajza. el kell . törülköző. amiért felvállaltam a hosszú utat. koszos törülközőbe csomagolva. hogy érdemes megmentenem ezt a régi háborús relikviát. Amerikában gyártott automata revolver lapult. Rút. amelyet megválaszolatlanul hagytam. Egy halott argentin tiszttől vettem el. mily könnyű szívvel vetette be Fanny Mulder a saját puskáját. ám Jill-Beth figyelmeztetése és annak emléke. A tartóban 45-ös kaliberű. melyekre ugyancsak ráfért volna a mosás. távcső. sőt remélni mertem. és nekiindultunk az utolsó támadásnak. tábori kulacs. Régi szuvenír. egyszerűen csak félre akartam söpörni minden kérdést az útból. meggyőzött arról.

Angela mogorva hallgatásba burkolózott. Valaki megkopogtatta a hajótest külső oldalát. Bannister idegesen matatott. hogy korábban is erről vitázhattak. de miután napjainkban is akadnak olyan tengeri útvonalak. S minthogy én is találkozni akartam Bannisterrel. míg Bannister inkább elsimította volna a dolgokat. hogy itt lát. El kell hagynom Bannistert. – Hová vitte a kocsit? – kérdezte Mulder gyanakvó hangon. – Megtankoltam. . hogy Bannisternek nincs gyomra felvállalni a konfliktust. Sandman? – kiáltotta Mulder csapatának egyik tagja. Odalépett az íróasztalához. minden rendben – igyekezett megnyugtatni. – Magamtól is jöttem volna. ahová sosem süt be a nap. Felkattintotta öngyújtóját. Azonnal! A hang nem kért. én pedig ijedten pattantam fel. – Nem. hogy körülvegye magát erősítéssel. Nincs értelme olyan helyen maradni. – Ez minden? – kérdeztem. mielőtt visszaálltam vele – mondtam fel a begyakorolt szöveget. mintha valami bűnös tetten értek volna. amiért nem kértem el személyesen. Ügyet se vetettem rá. Mulder némán meredt rám. kifújta a füstöt. és kivett magának egy cigarettát. amiből arra következtettem. A napnál világosabban látszott. ahol kapóra jöhet egy efféle eszköz. olyan helyen. és két vízhatlan zacskóba rejtettem. Gondja volt rá.szabadulnom innét. hogy felfegyverezzem magam. – Mr. engedelmeskedtem. Viszolygásomban már-már a folyóba hajítottam a fegyvert. – Á. – Angelától tudom. heves vita folyt. sokkal inkább utasított. ahol arra kényszerülök. mélyen a merülési vonal alatt. – Mr. Bannister a dolgozószobájában várt. hogy eljött. Bannister látni kívánja. Nick! – Bannister szinte meglepettnek tűnt. míg Angela a szoba sarkába húzott mély fotelbe süppedt. – Bocsásson meg. A hajózási és meteorológiai térképekkel telezsúfolt asztal egyik felén Fanny Mulder állt. inkább beolajoztam és lezsíroztam. Angela és Mulder egyértelműen indulatos kirohanást várt. Ahhoz képest. meghajolt a legkisebb szélben is. mielőtt megérkeztem. hogy milyen kemény fickónak mutatkozott a világ előtt. Mindhárman fáradtnak látszottak. Érezni lehetett a levegőben. – Mert nekem is lenne mondanivalóm. Ők ketten le akartak rohanni. hogy ma reggel kölcsönvette az egyik autót. az ilyesmi oda való. A csomagot a Sycorax mélyén dugtam el. – Köszönöm. azután megtöltöttem.

Bannister gyűlölte a konfrontációt.– Azért jöttem. úgyhogy adjon nekem egy csekket ezer fontról. – Igaz. Megkaphatnám végre a csekkemet? – De hát én nem… – kezdte volna Fanny. Egyszerűen csak ki akarok szállni. többé ne számítsanak rám – szóltam közvetlenül Bannisterhez. Muldert láthatóan viszolygással töltötte el Bannister puhánysága. Pierre-t illetően. de most valamennyien elnémultak. de minden más szempontból is. hogy leszidjanak. Mindnyájukat megadásra bírta a haragom. Angela kapkodva vette a levegőt. Az elmúlt éjszaka után – vetettem egy lapos pillantást Angelára. hogy Fanny megpróbálja majd megerőszakolni. Nick? – Nem. – Maga hallgasson! – csaptam le rá. mintha csak taknyos kisgyerek lennék. nem tudom. míg Angela a táskájában kotorászott a cigarettája után. Mulder visszahátrált a helyére. Közelebb lépett és lenézett rám. – Úgy vélem. Mulder. hátrébb lépett. – A csekket. Nyugalmat erőltettem magamra. hogy helyreállítja a hajómat. – Nemcsak a St. – Válaszoljon! – szúrta közbe Angela. Bannisternek valahogyan sikerült összeszednie magát. nem állt szándékomban gorombáskodni. vagy kitöröm a nyakát. ember? – Menjen az utamból! – Hová ment… – Takarodjon az utamból. És most kérem a csekket. hogy elmondjam. – Nincs semmi mondanivalóm maguknak! Semmi az égvilágon! – pördültem felé indulatosan. Amennyire tudom. Végeztünk! – Hová ment? – erősködött Mulder. maga rohadék! – Még engem is meglepett a belőlem sugárzó ádáz indulat. csak akkor még nem tudtam. hogy Kirov kisasszonnyal találkozzék. nem akarok hallani magukról. Fojtott hangok . noha biztosan nem ijedt meg tőlem. ha kérhetem. ezt azért még meg kellene beszélnünk. nem gondolja? – Csak adja oda a csekket. majd vissza Bannisterre –. ígéretet tett rá. – Hová ment azzal a kocsival. Többé hallani sem fog rólam. és én egyedül is befejezem a Sycoraxot. hogyan maradhatnék. míg Bannister mozdulatlan maradt. Azért hívtak ebbe a szóbába. és forrasztottam a torkára a szót. Nem akarok hallani többet a filmjükről. – Sajnálom – fordultam vissza Bannisterhez –. – Azért ment el. – De maga hívta meg a partira? – erősködött Bannister.

A másik íven kézzel feljegyzett sorokat láttam. amíg Nadeznha Bannister ki nem szúrta kétségtelen tehetségét. Újabb kézzel írott megjegyzés. „Kassouli Biztosítási Alap (Hajózás). jól megfizeti. A következő bejegyzés szerint vásárolt egy kuttert a Seychelles-szigeteken. hogy . AB léptette elő. vajon létezhet-e olyan mesevilág. – Ezeket a papírokat a hajóján találtuk. ahol a vendégek már a villásreggelihez készülődtek. ezért felemelte a legfelső aktát. mennyire megbízik benne. Dél-Afrikában rendőrségi nyilvántartásba vették. „Jóllehet az ön leányának pártfogoltja. ahol Jill-Beth is szívesen élne. „Sandman kapitány felbukkanása AB házában váratlan esemény. Azt hittem. ami óhatatlanul is felszította bennem a gyanút. Szó szerint idézték felterjesztésemet a Viktóriakeresztre. míg a gondosan gépelt sorok a teljes pályafutásomat ismertették.hallatszottak a terasz felől. Nem mozdultam. iskolái nem érdemeltek említést. ugyanakkor a tisztességről és kötelességről alkotott eszményei egyértelműen ügyünk oldalára állítják. s mindkettőt ugyanazzal a nyomtatott fejléccel látták el. – Átadott egy másik kinyitott aktát. A Délafrikai Védelmi Erők kötelékében szolgált.” Az egyik lapra a fényképemet ragasztották fel. romantikus alkat. hogy átvegyem az aktát Bannistertől. majd kinyitotta és felém nyújtotta. A pályafutásról szóló hézagos elemzés szerint Francis Mulder 1949. és minden alkalommal tanújelét adja. ha vetne ezekre egy pillantást. és a kíváncsiság rávitt. feltehetően Jill-Beth írását. Az aktában csak két papírívet találtam.” Azon tűnődtem. nem kétséges AB iránti feltétlen odaadása. mint a legtöbb katona. ahol kisebb magánvállalkozást működtetett. aki mohón áhítja a hősies küldetéseket. ám a csekkkönyv helyett egy kötegre való aktát húzott elő. – Olvassa csak el – utasított halkan. bár ezt sosem sikerült bizonyítani. amelynek első lapjára Fanny Mulder fényképét ragasztották. miután Bannister odalépett az íróasztalhoz és kihúzott egy fiókot. A lapon a tulajdon fényképem díszelgett. augusztus 3án született a dél-afrikai Witsandben. mindazonáltal a hasznunkra lehet. Sandman kapitány. Nick. – Szeretném.” A lap további részét durván leszakították. győztem. – A csekkemet akarom – ismételtem határozottan. igazi csodabogár. Sok szempontból egyfajta mesevilágban él. állítólag fegyveres rablást követett el. – Kirov kisasszony efféléket írt útikalauz helyett – szólalt meg csendesen Bannister.

hogy talán túlságosan is szoros kapcsolatban áll Kirov kisasszonnyal. hogy Tony teljes érzéketlenségéről tesz tanúbizonyságot azáltal. hogy Tony ne győzhessen. amit láttam. – Most már talán ön is érti. akkor most egy Oscar-díjas alakításnak lehettem szemtanúja. hogy az igazság ez esetben is csak annyi. amelynek ön olyannyira lánglelkű őrzője. teszem hozzá. hogy végigmérje elhunyt felesége arcképét. teljesen alaptalanul és tévesen. Fanny ezt megtagadta. És nincs is más dolgom. amelyet a könyvespolcok között helyeztek el. vagy amit Jill-Beth elmondott. Ha csakugyan ő ölte meg a feleségét. Bannister visszavette a két iratköteget. hogy újra feltekintsen a portréra. – Yassir Kassouli meggyőződése. a volt apósáé. mint távozni a csekkemmel. ám az akták láttán feleslegesnek éreztem. Angela! Angela színtelen hangon beszélni kezdett. igen – bólintott komoran. azután belesüppedt az íróasztal mögött álló bőr karosszékbe és kezébe temette arcát. Ezért sosem fog megbocsátani Tony-nak. míg Angela egy vagyonos ember rögeszmés igyekezetéről. Múlt éjjel Kirov kisasszony megpróbálta meggyőzni Fannyt. Nem szóltam. hogy szabotálja a részvételünket. Jill-Beth gyilkosságról és egymillió dolláros követelésről beszélt. és az egymásnak ellentmondó tények teljes bizonytalansággal töltöttek el. hogy nincs igazság. szinte lemondóan. Bannister elfordította a széket. hogy részt vesz az ez évi versenyen. ekkor a lány úgy tett. Sandman. Yassir Kassouli bármit megtenne azért. – Mondd el neki. bármennyire is ellentmondott mindannak. – Angela nem tudott ellenállni a kísértésnek. amelyek Mulder esetleges érintettségét fogalmazták meg Nadeznha Bannister halálában. gondoltam. hogy belém mélyessze a karmait. Mr. miért aggaszt bennünket a lehetőség. hogy megkérdezzem. az igazság. hogy Tony megelőzhette volna Nadeznha halálát. Kísértést éreztem arra. ön pedig eljátszhatta a gáláns megmentő szerepét. tettem hozzá magamban. ami által meg akarja óvni elvesztett leánya emlékét. Vitatkozni kezdtek. hogy a Wildtrack miatta veszítette el az árbocát. Emellett azt hiszi. ellenben azzal vádolta meg Kirov kisasszonyt. Vagy legalábbis nem tartozik rám. hogy kinek a tulajdonában áll a Kassouli Biztosítási Alap? – Felteszem. . – Elfordult. – Tudja.Bannister megsemmisítette azokat a megjegyzéseket. – Ez az igazság. mintha bántani akarnák. Az igazság csakugyan ott lakozott a szavaiban. Be kellett érnem annyival. milyen jogon kutatta át Bannister a Mystique-et. – Nos.

Pierre. amelynek elkészültében maga is részt vállalt? Vagy már el is feledkezett a szerződésekről? Továbbra sem voltam hajlandó felé fordulni vagy szólni hozzá. mintha ott se lenne. és ha maga fittyet hány erre. hogy amíg él. – Ha tehát nem teljesíti a szerződésben vállaltakat. Továbbra is úgy tettem. nem fogja megbocsátani nekem Nadeznha halálát. – Mindig azt akarja. Ebben a kérdésben nem enged az ésszerűségnek. Nem kell se film. Gyanítom. Nick Sandman. Pierre-en. ami magának a legkényelmesebb! – Angela belelovallta magát az újabb dührohamba. Ezer font éppen megtenné. akkor megszegi a szerződésben vállalt kötelezettségeit. hogy segítsek neki – védekeztem –. rögeszméssé vált. több ezer fontot költöttünk a benne foglaltak megvalósítására. – Én pedig egy olyan filmet akarok. Megkopogtatta az aktákat. hogy el fogok számolni minden egyes pennyről. mennyit költöttünk máris erre a filmre? A filmre. abban a pillanatban szívesen teljesítette volna a kívánságomat. mit várt tőlem. Isten tudja. lévén épp most mondtam le minden tisztségemről. Mi erre a szerződésre építettünk. hogy behajtok magán minden elvesztegetett pennyt. és ha meghátrál. és amennyire lehet. ami segíthet másokon. beérem azzal is! – Végtelen magabiztosságot sugárzott a hangja. hogy Kirov kisasszony szerint maga segíthet romba dönteni minden esélyünket az idei St. – És hogyan számol el azzal. Nick – sóhajtott fel. csak egy csekk. megígérem. – A csekket akarom.– A gyászra nincs értelmes magyarázat. – Ezer font – mondtam Bannisternek újra. Angela azonban ízzé-porrá akarta zúzni Nick . – Vállat vont. elveszíti a hajóját. – Van fogalma róla. amit eddig elköltött? – csapott le rám Angela. és visszhangozta elmúlt esti szidalmait. mintha a magyarázat elégtelen lenne. se St. És ha a bíróság úgy ítéli meg. ami azt jelezte. és megígérhetem. Hogy ne engedjem vitorlázni? Csak azt tudom. Nick Sandman. – Nem vagyok abban a helyzetben. ám ennél őszintébb és igazabb válasszal képtelen lenne előállni. védekeznem kell a rögeszméje ellen. Egyenesen Bannisterre szegeztem a tekintetem. Bannister két tűz közé került. – Yassir Kassouli sosem bocsátotta meg nekem a lánya elvesztését. hogy az egyetlen elkobzásra érdemes tulajdona a Sycorax. – Láthatja. – Nem fog csak úgy kisétálni az egészből! – kiáltozta Angela. Medúza minden indulatával. – Ezer font – mondtam Bannisternek. hogy már ki is kérte az ügyben a jogászok állásfoglalását.

Még nem tudtam. A teraszon gyülekező vendégek elnémultak. Éppen két jókora zsákot emelt át a hajóra. Átbotorkáltam a kerten. hogy elveszti Angelát. Nick. – Nem leszek itt – figyelmeztettem. ha itt lesz – csattant fel Angela –. felfuvalkodott pióca mind. amint végigbicegtem közöttük. megkerültem a csónakházat. – Itt a folyón sehol. – De én nem! – Most először adta jelét bármiféle indulatnak. hogy lefoglaltatják a Sycoraxot. – Jövő héten visszatérünk a kérdésre. hogy eredjen a pokolba. amikor hozzám szólt – sikerült megállnom. Mit szólnál a Hamoaze-hez? – Georgie Cullen műhelyében? – Kedvelte az öregedet. vagy egyszerűen csak odadobtak a vérszomjas ügyvédeknek. máskülönben elbúcsúzhat a hajójától. el akarta odázni a döntést. Hol rejthetném el? Jimmy összevonta a szemöldökét.Sandman testét. – A holnapi munkához. – Francba a holnappal! Még ma el kell vontatnod a Sycoraxot. Át kell néznem a költségvetést és az eddig elkészült anyagot. De nem is érdekelt. Minél messzebb ezektől a vérszívóktól. – Pedig jobban teszi. Nick. – A jó életbe – egyenesedett fel. – Kifogásokat keresett. hogy odafent is érteni lehessen. hogy Jimmy Nicholls már megérkezett és kikötötte öreg bárkáját a Sycorax mellé. – Veretlemezek és csavarok – magyarázta. hogy ne válaszoljak. fiam? Felnéztem a házra és láttam. és Bannister feltehetően rettegett attól. Mindenesetre igyekezett megkerülni a döntést. Eddig – leszámítva az első alkalmat. . kirúgtak. most egyikünk sincs alkalmas idegállapotban ahhoz. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. – Én képes vagyok dönteni – erősködtem. – Majd Londonból felhívom. Istenverte. és láttam. hogy kiléptem. hogy meghozzon egy ilyen súlyú döntést. mielőtt sarkon fordultam és kiviharzottam a szobából. Most is csak annyit mondtam. – A nyavalyások azzal fenyegetnek. – Azt hiszem. hogy Angela engem figyel a dolgozószoba ablakából. – Rohadj meg te is! – Nem voltam elég hangos ahhoz. Jimmy kuncogni kezdett: – Kiestél a pikszisből. – Aztán hová? – Ahová csak akarod.

mit kellene tennem. vagy. fájdalommal és kiszolgáltatottsággal teli évek után. Egyetlen pillanatra se ültem le. Fel sem ötlött bennem. – Összehurkoltam egy erős acélvezetéket a vontatáshoz. A jegyet a nevemre állították ki. hogy örökre ott is maradjon. Jimmy? – Nem hinném. melyen arra a kézírásra ismertem. Két dolog került elő belőle. egy kapkodva odavetett szív. más nem is tudhat róla. A másik egy levél volt. egyenesen Londonból! Azt írja a borítékon. a mosolyáról. a British Airways London és Boston közötti járatára. és a JB monogram. miközben nyakig merül a bűzös iszapban. – Egyenesen Londonból. amelyet nemrég Bannister dolgozószobájában is láttam. amint elmegyek. látod? – Rámutatott az egyik zsákra. és a túloldalon harcolók mindent megtesznek azért. – A fiú szerint valami amerikai fruska küldte a levelet. hogy végiggondoljam a dolgot. hogy éppen most kötelezem el magam az egyik oldal mellett. hogy Angela és Bannister lássa. szerezzen egyet a követségen. – Van elég üzemanyagod ahhoz. Egy perccel ezelőtt még biztosan tudtam. A visszaérkezés idejét nyitva hagyták. Olyan ajándék. a küzdelemmel. oda és visszaútra. ezért is rejtettem a csavarok közé. „Ha nincs vízuma. hogy lecipelem a nehéz zsákot a Sycorax kabinjába. és azon kaptam magam. – Van egy levelem számodra. Nem akarnád elolvasni. hogy miért küldene nekem egy jóformán ismeretlen lány ilyen drága repülőjegyet. Egy motoros küldönc hozta. és az indulás időpontjaként a másnap reggelt jelölték meg. Azt akartam. és jöjjön kedden. Abban a pillanatban.– Minden tolvaj kedveli az öregemet. nyomtatott betűkkel. hogy csakis te olvashatod el. . Nick! – Jimmyt teljesen elképesztette. hogy valaki képes legyen küldöncöt fogadni. amelyre minden katona vágyik. aki Londonból egészen Devonig leutazik.” Aláírás helyett egy mosolygó arcot ábrázoló gyerekes rajz. hogy még ma odajussunk. A krémszínű borítékra a SÜRGŐS szót írták nagy. hogy tudják. mielőtt lelépünk? El akartam olvasni. Az egyik egy első osztályú repülőjegy volt. francot se érdekel a filmjük vagy a fenyegetőzésük. most azonban egy csapásra visszatért az emlék arról a meztelen leányról. hogy most azonnal indulni akarnál – felelte Jimmy komoran. Feltéptem. Találkozunk a Logan repülőtéren. óriási ajándék hullott az ölembe. Azt akartam. az ügyességéről. Nem latolgattam az esélyeket.

ennél messzebb még sosem merészkedtem. ami tőlem telik. és készen álltam az indulásra. – Megteszem. mégis csodálatosan spontán és izgalmas érzés volt. Így viszont nem maradt időm elrejteni a Sycoraxot. hogy ezt teszem. megvolt az útlevelem és a vízumom. . Őrültségnek tűnt. hogy tartsa rajta a szemét a hajón. kövesd őket. Így azután lezártam a fedélzeti nyílást. És persze megkértem Jimmyt. – Felnevettem. csupán a tervem sikerében bízhattam. – Messzire mégy? – Azt hiszem.Egyszóval. Jimmy. és felszálltam az első buszra London felé. – Ha elvontatnák valahová. amióta eltalált az a golyó. – A repülőjegyre sandított. márpedig nem sok csodálatosan spontán és izgalmas érzés akadt az életemben. sőt talán felelőtlenségnek is. Jimmyvel bevitettem magam a városba.

te csak feleld azt. fejezet A Sycorax megvédését célzó terv részeként fel kellett hívnom Dallasban élő édesanyámat. Nick. hogy ott akartál látni a halálos ágyad mellett. Ha bárki keresne telefonon. – A nővéred meglátogatott egy hónapja. ott vagyok-e. hogy ott vagyok. fél négy is elmúlt! – Sajnálom. anya. igaz? – Hallhatóan elborzasztotta a kilátás. anya. – Mégis honnét hívsz? – A Heathrow-ról. és nem akarom. Mondd azt. hogy nem érzed jól magad. – Nem. csak mondd azt. hogy melletted kell lennem. Ugye nem vagy részeg? – Nem. de ha bárki hívna Angliából és utánam érdeklődne. csak éppen nem tudok a telefonhoz jönni. – De valójában nem hozzám indulsz. te leszel halálodon. – Ami azt illeti. Rövid szünet állt be: – Az istenit. – Ez a társalgás kezd egyre fárasztóbb lenni. hogy a halálomon vagyok? – Bocsáss meg ezért az egészért. anya. – Ugye nem vagy a halálodon? – Nem. – Dehogyisnem. Megmondanád ezt a szobalánynak is? Újabb hosszú szünet. Újabb szünet. anya. Miért is kell haldokolnom? – Mert azt mondtam néhány embernek. hogy ezek az emberek tudjanak róla.5. amit összehordasz. – Hajnali fél négy van! Mit értesz azon. Csak néhány napig kellene ezt játszanod. anya. – Van fogalmad róla. anya. te pedig haldokolsz. és azt szeretné tudni. Valahová máshová kell mennem. mennyi az idő? – méltatlankodott. – Bedobtam egy újabb ötvenpennys érmét a telefonba. egy szót sem értek abból. azóta is azt nyögöm. Segítesz nekem? .

hogy hagytad elmenni Melissát. Fogalmam sem volt róla. – Hála istennek. mégis úgy gondoltam. amelyet a málhászsákból bányásztam elő. A legrégebbi tornacipőmet viseltem. míg be nem jelentkezett az örökké jó kedélyű üzenetrögzítő. Megtettem a szükséges óvintézkedéseket. ahol befejezhetem a felújítását. mennyi időbe telhet beszerezni egy bírósági végzést. kék csíkos matrózpólót. – Beleásított a telefonba. vagy. és az orvosok szerint mellette lenne a helyem. – Azért hívtam. Te voltál a kedvence. De előbb még Amerika. hogy segítek. elszállítom a hajómat. A közös problémáinkat majd megbeszéljük. Tartottam tőle. anya. hogy a bíróság valóban elrendelheti-e a Sycorax elkobzását. – Jól vagy? – Igen. R-beszélgetést kértél? – Nem. hogy el akartam szökni az átkozott filmje elől. – Meglátogathatnád. egyszerűen csak nem örülök neki. Megint tudok járni. hozzá lakkal és lenmagolajjal összemocskolt munkásnadrágot. Nem bánnád. Meglehetősen furcsán néztek rám a repülőtéren. és tárcsáztam Devont. – Igazán nincs mit. az édesanyám megbetegedett. és nem lesz rest beváltani fenyegetéseit. amint lehet. miután visszatértem. Már azt hittem. egy másik folyóra költöztetem a Sycoraxot. Senki sem vette fel a Bannister-házban. alatta egy mosatlan katonai inget. Hogy van Piers és Amanda? – Jól vannak. ezért. azután újabb érmet dobtam be. ha most visszafeküdnék aludni? – Köszönöm. – Nincs. anya. támadnak az oroszok. – Hogy van apád? – Nem találkoztunk. – Rád vall. amint visszatérek Angliába. – Van poggyásza? – kérdezte a fiatal lány a pult mögül. . – Itt Sandman – mondtam rá az üzenetet. hogy Angela úgy magyarázza majd hirtelen eltűnésemet. ezért Dallasba utazom. ha hajnali fél négykor felkeltenek.– Persze. Torkig lettem Bannisterrel. még inkább Medúzával. haldokló anyám egy ideig mindenképp kordában tarthatja a vérszomjas ügyvédeket. Azután. Lenyomtam a telefonkagyló villáját. hogy elmondjam. Ez volt a legtisztább ingem.

fürdőszobám. szerette szabadságáért. hálószobám. Az eső már csak szitált. csak mert egy fénylő tekintetű. és megjelenésem ellenére nagybecsű vendégként kezeltek. miután átkeltünk a csatornán. Odaléptem az ablakhoz. hogy hat évvel ezelőtt. hogy az álmodó egy csapásra visszatérjen a hétköznapok szürke realitásához. amelynek réztábláján a Tengernagyi Lakosztály felirat díszlett.A jegyem viszont érvényes volt. Volt saját pezsgőfürdőm. Apám mindig is szerette Amerikát. ahol egy-egy hajó többet ért. noha kevés admirális élhetett valaha ilyen kényelemben. és mindnyájunkat lenyűgöztek a csillogó jachtok. amelynek bármelyik pillanatban vége szakadhat. mint amennyit bármelyik katonatiszt egész élete során megkereshet. miután mélyen bent jártunk Cape Codban. A tágas lakosztály a kikötőre tekintett. hogy így lesz. s megtudtam. A fedélzeten saját ezredem emberei utaztak. Cape Codba vittek. tiszta és meleg este ígérkezett. Esett a bostoni Logan repülőtéren. talán. s végül csak a washingtoni brit nagykövetség katonai attaséja tudta megnyugtatni őket arról. A sofőr formálisan elnézést kért. kis híddal. mert nem örököltem apám kivételes tehetségét a pénzügyek terén. Pedig mennyire reméltem. Most. akár valami csodálatos álom. hogy a jelenlétemmel nem kívánom megrontani az Államok erkölcseit. fekete hajú lány Bostonba hívott. míg mögöttem halk surrogással működésbe lépett a Tengernagyi Lakosztály légkondicionálója. A bevándorlási hivatal emberei már nem bizonyultak ennyire előzékenynek. meredező antennákkal és szigonyágyúval felszerelt motoros jacht siklott fürgén a tenger felé. de látható megütközés nélkül fogadta poggyászom hiányát és ruházatom állapotát. Bekapcsoltam a televíziót. amelyek között a Sycorax nyomorúságos kis lélekvesztőnek tűnt. szertelenségéért és szégyentelen mohóságáért. így hát fel kellett engedniük. a Sycoraxszal eljutottunk a Keleti Kikötőmedencéig. idei legjobb teljesítményét nyújtva. a Red Sox négy hazafutással vezet. ahol már vártak rám. Odalenn. nem járt le a vízumom sem. Elvezettek egy ajtóhoz. Hirtelen az egész mérhetetlenül meseszerűnek tűnt. Emlékeztem rá. A készüléken elhelyezett . helyette rohamtank méretű limuzin várt rám. amiért Kirov kisasszony nem tudott személyesen megjelenni. Jómagam sokkalta rémisztőbbnek láttam az Államokat. Jill-Bethnek nyomát sem láttam. Elnéztem a kikötő felé. szalonom és külön erkélyem. valami képtelenül fényűző hotelbe fuvaroztak. Fűtött az izgatottság. Megfeledkeztem Bannisterről és a fenyegetéseiről. Ebben a reményben indultam dél felé a tomboló viharban.

ingek. az ágyon kiterítve várt a fürdőköpeny. miszerint hét órakor érkezik. A fürdőszobába gondosan kikészítették a borotvakészletet. hogy informáljuk önt. Éreztem. A gardróbban négy pár vadonatúj cipő várt rám. Szövetnadrágok. amikor a Sycorax kabinjában kibontottam azt a krémszínű borítékot. egy fehér és egy fekete. hogy az Államokba utazzak. hogy a szerelem hozott ide. menten megfulladok ebben a bőségben. amikor megérkezett Jill-Beth fehér BMW kabrióján. a Kassouli Leisure Interests. . Két szmoking. sőt esőkabát is.” Azt hiszem. Lehet. Telefoncsörgés riasztott fel az ábrándozásból. tökéletesen felesleges pulóverek. és megütközéssel láttam. Inc.” A címke alján pedig ott állt a rejtvény megfejtése: „Kassouli Hotels. hogy idejövök. ha megfelelően öltözne az alkalomra. Nekiláttam a vetkőzésnek és fürdésnek. – Sandman kapitány? Itt a recepció. a labda pedig olyan magasra röppent. „Kirov kisasszony tisztelete jeleként. ki fizette a repülőjegyemet. hogy a szobaszerviz a lehető legkészségesebben ellát minden földi és tengeri jóval. még ha nem is szabadított meg a reménytől. mégis becsaptam magam azzal. amelyet újra talpaltak és csillogóra fényesítettek. leányvállalata. mielőtt elköszönt. Pedig hát nem. attól a pillanattól biztosan tudtam. – Értem. hogy a stadion reflektorainak fénye szétmosta a kamera képét. és azzal próbáltam megnyugtatni magam. A bakancs látványa és a hozzá kapcsolódó emlékek mosolyt csaltak az arcomra. a nap bármely percében.. Utóbbira külön címkét is tűztek. ezért lassan beleereszkedtem a fürdőbe. Köszönöm! A recepciós kellemes napot kívánt. amint jobb lábam megreszket. de én magam ajánlkoztam. és attól féltem. hogy régi ezredem csíkos nyakkendője is közöttük van. A cipők felett porvédő papírba csomagolt öltözékek sorakoztak.nyomtatott kártya tudatta velem. A tévében széles ívben meglendült egy ütő. uram. A meseszerűség érzete. uram. hogy álmomban csöppentem e káprázatos világba. és ki akarta. Tudtam. hogy őrültség az egész. Kassouli hozatott ide. Kirov kisasszony arra kért bennünket. Inc. ez az egész csak színes kaland. hogy rátalálok vágyaim tárgyára. menten összeesek. míg az egyik gardróbszekrényben ráakadtam régi bakancsomra. Úgy éreztem. még tovább erősödött. A kis címke eloszlatta minden esetleges kétségemet. és csak örülhetek ittlétemnek. Szeretné. hogy nincs miért aggódnom. Az ajtón különféle nyakkendők függtek.

Csipkekendője felett háromsoros gyöngy nyakék csillogott. – Jót nevetett az arcomra kiülő döbbenet láttán. – Ugyan már. hogy megcsókoljon. hogy nem tartozom Tony Bannister kedvencei közé. és nem a szerelem. Felkacagott: – Tudtam. – Látta az aktáimat? – Csak azokat. Jill-Beth azonnal megértette az utalást. hogy pincérnek nézzék. – Kihajtott a BMW-vel a szálloda főbejáratának üvegteteje alól. – Meseország – visszhangoztam Jill-Beth rám vonatkozó megjegyzését a Bannister által mutatott iratokból. – Jellemző. senki sem akarja. – Nem hoztam magammal túl sok pénzt – figyelmeztettem. – Jó estét. hogy a fekete szmokingot fogja választani. és kaput nyitott előtte. – Ugyan már. miközben a mellkasomra kiült a veríték. Ugye nem sértődött meg azon. a légkondicionálót is teljes erőre kapcsolta. mint amilyenre emlékeztem. nem igaz? – Áthajolt az oldalamra. amit írtam? – Kellett volna? – Ugyan már! – Odaintegetett az egyik lehorgonyzott jacht fedélzetén sürgölődő férfinak. azután lefegyverző mosollyal fordult felém. – Gyanítom. Nick! Kassouli vendégei vagyunk. a tetejükön annyi antennával. – Ezer dollárral majd csak kihúzzuk valahogy az estét. méretre valamennyi elment volna aknamentesítő hajónak. Jill-Beth lendületesen bekanyarodott egy magánkikötő bejáratához. Nekem is ebben tetszik jobban. Nick! – Helló! – köszöntem félénken. Elhaladtunk egy sor motoros jacht mellett. – Én nagyszerűen érzem magam.fekete-fehér pettyes selyemből készült estélyi ruhájában. – Sajnálom. Maga is jobban tenné. oké? – Oké – feleltem. Odakint tombolt a forróság. s bár leeresztette a BMW tetejét. így a lábam majd lefagyott. ahol a fegyveres őr azonnal felismerte. Végtére is. – Hogy viseli az időeltolódást? – Felteszem ugyanúgy. hogy Kassouli rángatott ide az óceán túlsó partjára. haja és bőre is selymesebb fényűnek tetszett. és felkacagott. mint bárki más. amelyeket Bannister célszerűnek látott megmutatni. mintha mindvégig tudtam volna. ha túl maradi lennék. . ugyanis bulizni fogunk. amennyi egy fregatt kiszolgálására is elegendő.

Üresbe tette a sebességváltót. viharvert külsőt. nem. és kinyitotta az ajtót. – Persze. Miért is ne? Számomra furcsának tűnt. hogy estélyi ruhában vitorlázzak a tengeren. Beindította a motort. – Kihajózunk? – kérdeztem meglepetten. ugyanakkor megjelennek az új praktikus kiegészítők. Különben is. ahogyan szétkapcsolja az elektromos vezetéket és eloldozza a kötelet. A tikfa fedélzet és szegélyek csontfehérre fakultak. A Ballett Dancer kötélvillái és – vezetői megkoptak. és tovább járatta a motort. de Jill-Beth láthatóan így tervezte. az újkori tükörfény megkopik. – Enyém. most már jobban érdekel a vitorlázás. Ahogyan én sem. mindig is balett-táncos szerettem volna lenni. Üvegszálas műanyagból készült. A 13 méter hosszú vitorlás a Ballett Dancer nevet viselte. Mosolyogva fogadta a bókot. Nick? A hajó hosszú gerince megnehezítette a fordulást a kis kikötőben. a fedélzeti lefolyónyílásokban takarosan összehajtott horgonykötelek vártak a sorukra. – Nem akarja kivinni.– Hát. és nagyon is tetszett. akit ilyen alakkal áldott meg az ég? – Szerintem. – És az egész az enyém! – lelkendezett Jill-Beth. – Gyönyörű hajó – ismételtem. – Gyönyörű ez a hajó – mondtam tiszta szívből. ahol egy fehér kutter ringatózott. rudak és csáklyák sorakoztak. Egy-két hónap alatt a Sycorax is elérhette ugyanezt a hatékonyságot sugárzó. azután figyeltem. azt tehet. – Múlt hónapban fizettem ki az utolsó részletet. de drága tikfa fedélzetdeszkákat és horzsléceket kapott. – Tetszik? Ismertem ezt a hajótípust. Tapasztalt szemmel mindig látni lehet. de végül sikerült a Csatorna felé irányítanom az orrárbocot. – Túl magas voltam. amit csak akar. – Leállította a BMW motorját. kenufarral. Amint ezt elértem. – A magáé? – találgattam. orrárboccal és egy zömök tengerjáró elegáns. és az amerikai nyugati parton építették. – Nagy kár. – Velem tart? Követtem a hajóhídon. de mit tehet az. miközben a jacht felé biccentett. Tudja. ha egy hajót sokat használnak. a lekötözött mentőcsónak mellett evezők. – Megcélozta a BMW-vel az egyik szabad parkolóhelyet. kecses vonalaival. Jill-Beth . éppen szemközt azzal a horgonyzóhellyel. A Ballett Dancert egy sokat használt hajó kellemes légköre lengte körül.

hogy az amerikai feleség hamar belefáradt mindebbe. – Mi más? – Összekoccintottuk poharainkat. és a vendégek szívélyes mosollyal emelték felénk pezsgőspoharaikat. Még sosem láttam. Emiatt egy kicsit csökönyös.lecsavarta az orrvitorlát az előmerevítő kötélről. – A legnehezebb az egészben – kiáltott hátra boldogan –. Nem csoda. – Pezsgőt? – Már azt hittem. amint a szél valamelyest enyhült. a féltékenységtől és becsvágytól. és Jill-Beth pezsgője kilöttyent fekete nadrágomra. mi pedig pezsgőspoharainkkal viszonoztuk a gesztust. Kelet felé haladtunk. hogy kiegyensúlyozza. – Tetszik a szmokingja. amelynek csónakdarujáról füstölgő grillsütő ereszkedett alá. – Egy motoros jacht húzott el mellettünk. A csonkavitorla. ahol felénk áradt a fővitorla ívéről lecsorduló szél. Megláttam az első csillagokat. – Hát nem ezért mentik meg a gáncstalan lovagok a bajba került úrhölgyeket? A jutalomért? – Ez lenne a jutalmam? – kérdeztem. – Nada – vigyorodott el Jill-Beth. mennyire különböznek a kellemes este örömei Bannister életének megkeseredettségétől. Hűvösebb volt a levegő idekint a vízen. amint egy utasszállító fehér kondenzcsíkja körül kilyuggatták a sápadttá halványuló eget. Olyan elegánsan csúnya benne. megtalálni az igazán hatékony dezodort. Belegondoltam. Két . a szüntelen és alávaló gyanakvástól. hogy átvettem a kitüntetést. – Azt hiszem. Rengeteg fém kell a víz alá. Beleszédültem a boldogságba. – Köszönöm a meghívást – törtem meg a csendet. A kormányos üdvözlésként felénk emelte villáját. sosem kérdezi meg. – Elhaladtunk egy lehorgonyzott hajó mellett. A motoros jacht által felvert hullámok nekicsapódtak a Ballett Dancer törzsének. – Leült mellém a kormányállásban. a csúcsvitorla. A zsúfolt hátsó fedélzeten színpompás estély zajlott. Felnevettem. most először van rajtam nyakkendő azóta. ő is esetlenül forgolódik. és kinyitotta a kis szekrényt. – Hogyan hasonlítaná a hajómat a Sycorax hoz? – kérdezte Jill-Beth. – Mint maga? – Mint én. Vajon vissza akart térni ezekhez az idilli partokhoz és a határtalan fényűzéshez? Áttoltam a nagyvitorla-keresztrudat. – A Sycoraxon több a szélnek kitett felület. majd kioldotta a nagy vitorlát. És akárcsak én. Jill-Beth gyorsan felitatta. hogy egy lány estélyi ruhában készítene elő egy hajót az indulásra. de mindvégig megmaradtunk a csatornát jelző bóják között.

ami mindig is nyugtalanná tett. Az egyik partszakaszon mély árkot vájtak. míg a gyepszőnyeggel borított széles teraszok levezettek a saját tulajdonú strandokhoz és dokkokhoz. A pénzért bárki kész feláldozni az elveit. ma este újra ezt várják tőlem. – Yassir találkozni akar magával. Feljebb. ebben halmozták fel a kagylósütéshez használt uszadékfákat és tengeri hínárt. majd újult érdeklődéssel: – Netalán lord? . – Miért nem vitorlázunk inkább Nantucketbe? Évek óta nem jártam arrafelé. és attól féltem.további motoros is elhaladt mellettünk. százszámra gyűltek a vendégek. Szél felőli kikötőhelyet választottam. azzal utasítottam el. ahogyan én is feláldoztam az egyedüllétemet Bannister pénzéért. s mindkettő fedélzetén estélyi ruhás vendégek utaztak. Van valami a hivalkodóan vagyonos emberekben. ahol a szolgák csak arra vártak. amely betöltötte a homokfövennyel keretezett földnyúlvány egészét. Jill-Beth felnevetett és magához vonta a kormányrudat. hogy nem vagyok fontos ember. Imádni fogja! Ebben kételkedtem. ahol aznap este lámpások világítottak. – Miért? – Hogy megmentett. de Kassouli igen. – Ő most nincs itt. az egyik teraszon marhasültet készítettek a roppant grillsütőkön. És köszönetet akar mondani. Láthatóan fontos társasági összejövetelre csöppentünk ide. és két férfi azonnal a fedélzetre pattant. egy hatalmas fehér ház irányába. Egy riporter képet készített Jill-Bethről és rólam. és különféle hajók zsúfolódtak össze. hogy fogadják a hajónkat. hogy megragadja a köteleket. de engedelmesen elkormányoztam a dokkig. kifogtam a szelet a vitorlából. Nick. – Egy brit? – kérdezte csalódott hangon. Eltoltam magamtól a kormányaidat. A reflektorok összefüggő láncolata azt jelezte. A szárazföld felőli oldalon a házat fasorral védték. – Jill-Beth egyenesen előrefelé mutatott. ám amikor a nevemet tudakolta. – Ott. Bőséggel akadt pezsgő. – Hol lesz a parti? – érdeklődtem. – A ház Kassouli feleségéé – tudatta Jill-Beth. Beléptünk Kassouli földi édenkertjébe. Meghallottam a tágas. a szebbnél szebb embereket valósággal körülrajzották a fényképészek. Hirtelen nyugtalanság fogott el. lámpásokkal feldíszített kert felől átszüremlő zenét. hogy a vendégek közül sokan a szárazföldön kanyargó úton kívánnak eljutni a földnyúlványig.

– Túl sok pénz. hogy a vendégek tekintélyes része Kassoulinak dolgozik. – Utálom a tengerészeket. hogy lássa. hogy újra járhassanak. melyikük lehet Kassouli.Közöltem vele. – A neheztelő arc felém fordult. és fonnyadt lábszárai élettelenül lógtak alá. – Az ott a fia. mégis merészen szembenéztek az életükkel. És talán némi megvetést. Udvarias köhintésekkel nyugtáztam mondandóját. Alighanem a fásult közönyig nyugtatták a gyógyszerekkel. Charles Kassoulit nyilvánvalóan nem ebből a fából faragták. Charles Kassouli tolószékben közlekedett. a hajóvállalatnál vagy az olajtársaságok valamelyikénél. – Mi történt? – faggattam újdonsült ismerősömet. Charlie. csakis szánalmat – szánalmat egy olyan fiú iránt. hogyan kellene újrafinanszíroznom a hajómat tizenkét éves amortizációs értékleírással. noha egyértelműen látszott. a biztosítótársaságnál. – Miért nem mondta meg. Azonnal felismertem a fiút a Bannister házában látott fényképekről. de a férfi. aki beleszületett a világ legvagyonosabb köreibe. bár így is épp elég harapósnak tűnt. hogy tengerész voltam. Inkább csak rendezi őket. amikor JillBethtől megtudta. . azután leültünk egy asztalhoz. – Nem vagyok fontos ember. noha még csak a húszas évei elején járhatott. mégis minden földi örömet száműzött magától a gázkar egyetlen megcsavarásával. Sok olyan embert megismertem a kórházban. – Yassir nem szívesen jár partikra. hogy nem én vagyok az est díszvendége. Nem vettem. ám ez sem ellensúlyozhatta megkeseredett és összeférhetetlen jellemét. kicsoda? – vonta össze a szemöldökét Jill-Beth. túl kevés ész. – A férfi körülkémlelt a kertben. idejében tudatta. csak éppen egy dologra nem számítottam. Néhány perccel később Jill-Beth is bemutatott a fiúnak. hogy a hátam túlságosan fáj. A bemutatkozást követően nem sokkal az egyik férfi előadta. Próbáltam kitalálni. felveszem-e a kesztyűt. – Motorbaleset – jött a közönyös válasz. – Marhaság! Akar táncolni? Azt feleltem. Charles Kassouli feltűnően jóképű fiú volt. aki pénzt akart nekem kölcsönözni. akinek nem adatott meg az esély. ahol hamarosan zajos társaság csapódott hozzánk. hogy a főnök valószínűleg nem mutatkozik személyesen. A riporter kötelességtudóan jegyzetelt. Minden gazdag fiú ilyen. Úgy láttam. hogy a nevem John Brown. Nem éreztem mást. – Maga sosem hajózott? – kérdeztem jobb híján.

széles válla majd szétfeszítette a fehér. paszományos uniformis kabátját. – Sandman kapitány? Magas. ahol a pálmafák alatt beltéri úszómedence víztükre hullámzott. A rózsafa asztalokra újabb hajómodelleket állítottak. mégis tökéletesen arányos. A nyitott ajtó mögül előtűnt az üvegház belső tere. – Ön Sandman kapitány? – érdeklődött újra. – Hogyne. majd magamra hagyott. ami igencsak szerény becenév a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájának. szőke hajú férfit állt előttem. ezért követtem az egyenruhás inast a házba. melyet színes akvarellek díszítettek. Csodálatos helyiség tárult fel előttem. A polcokon angol. Kis. de ő eltűnt Kassouli fiával. Az előcsarnok végében a skandináv kinyitotta előttem az aranyozott faajtó mindkét szárnyát. Visszafordultam Jill-Bethhez. kertre nyíló szobán át léptünk be. és Kassoulinak vagy tucatnyi lehetett a birtokában. Sugárzó mosolyt küldött felém. – Táncolunk. Charlie. a levegőből lecsapó vércsét. – Jill-Beth megkerülte az elektromos tolószéket és kilépett a táncparkettre. – Ha megkérhetném. ablaktalan. Komek. Akadtak köztük óriási tankhajók és teherszállítók. s valamennyi magán viselte Kassouli emblémáját. ahol a lehető legmívesebb tizennyolcadik századi hajómakettek sorakoztak. alig érezhető skandináv akcentussal. görög és arab nyelvű. ahogyan keringeni kezd a férfi előtt. ám ezek már Kassouli modern flottájának tagjait örökítették meg. Innen az ajtó hosszú. Minden hajó neve K betűvel kezdődött és végződött – Kálik. én pedig megigézve figyeltem. amely valóságos palotának tűnt számomra. Kanik. Utálom a tengerészeket. de elfordítottam a fejem. fényűzően bőrbe kötött könyvek sorakoztak. A szakmában Kayak Line-nak nevezték őket. és bevezetett a könyvtárba. A világ tengerészeti múzeumai vagyonokat adtak volna bármelyik példányért. uram? – A nagy ház felé intett. JB? – Charles Kassouli elhajította cigarettáját. légkondicionált előtérbe vezetett. mert valaki megszólított. . Kerak. és tüntetően elfordította a tolószékét. – Charlie-nak van egy motoros jachtja – próbálta Jill-Beth oldani a feszültséget. – Igen. A férfi kurtán biccentett. francia. A falakon régi tengeri ütközeteket ábrázoló olajfestmények függtek.– Mondtam már.

saratogai és yorktowni ütközeteket. mintha az elmúlt hónapokban kerülte volna a napfényt. kopaszodó férfit láttam magam előtt. Sandman kapitány. csinos. Motyogtam valami üres frázist arról. és előzékenyen meghajolt előttem. Kettejük mögött ott állt Nadeznha és Charles. . e szőke hajú. Ami megmaradt a hajából. az ősi gazdagság patinája vonta csillogásba az újdonsült amerikai vagyont. a fiamnak minden létező élvezetet. – Még a tragédiák előtt készült. kellemes megjelenésű. Odalépett az asztalhoz és felemelte a fényképet.A flottát pedig az egyik leghatalmasabb modern kori uralkodó irányította. egészségtől duzzadó gyermekek. Hirtelen nyugtalanság vett rajtam erőt. Amikor megfordultam. New Orleanst. a színarany olvasztótégely legtökéletesebb végtermékei. hogy megnyugtassanak egy feszengő britet – a képek felelevenítették a Bunker Hill-i. – Ha jól tudom. az ír whiskeyt kedveli. amiért ilyen messzire elfáradt. Kassouli szmokingot viselt. amelyek egyikét se arra szánták. testes. – Köszönetet kell mondanom. amellyel Amerika egyik legnagyobb gazdagságát harácsolta össze. A családi fénykép még élete teljében lévő férfit ábrázolt. előttem azonban megviselt öregember állt. uram. – Az a fénykép még a tragédiák előtt készült – riasztott fel egy hang. – Igen. – A nyugati erkölcsök alapján neveltem fel gyermekeimet. Sandman kapitány. Felnéztem a könyvespolcok fölé akasztott festményekre. A helyiség közepén álló asztalon szép keretbe foglalt családi fényképet fedeztem fel: Yassir Kassouli jogos büszkeséggel pózolt felesége. szórakozott tekintetű asszony mellett. A lányomnak biztosítottam a szabadságot. egy levantei kalmár. Csak a sötét és gyanakvó szemek árulkodtak az egykori bevándorló határtalan tetterejéről és kérlelhetetlen elszántságáról. Az apa mindkettőjükre sikeresen örökítette át mediterrán vérét. hogy helyesen tettem. galambőszre fakult. magas. hogy enyém a megtiszteltetés. nem gondolnám. uram. A vásznakat sötét lakkréteg borította. – Az udvarias megszólítás egészen természetesen jött a számra. Yassir Kassoulit. – Maró gúnnyal ejtette az utolsó szavakat. majd odalépett a bárszekrényhez. hogy találkozhassunk. aki befolyását az egész földgolyóra kiterjesztette. Így visszatekintve. Találkozott már a fiammal? – Igen. ám Nadeznha arcának legjellemzőbb vonása mégis édesanyja szeszélyes tekintete lett. Bőre sápadtan fénylett. majd a későbbi háborúk döntő csatájának helyszínét.

Átadná neki legjobb kívánságaimat? – ígéretet tettem rá. ahhoz viszont épp eléggé. Sandman kapitány? – Nem. amiért megmentettem Jill-Betht. Leültünk. Helyet foglalna? – A kandalló előtt álló szófa felé intett. felhagytam az efféle törvénytelen tevékenységekkel. vastag falú kristálypohárban. – Esetlennek éreztem az egyszerű választ egy ilyen cikornyás elismerésre. uram. hogy sosem gyújtana rá a jelenlétében. Természetesen miután amerikai állampolgár lettem. amiből arra következtettem. Sandman kapitány. Ha nem tudom a nevét. hogy annak idején. – E vagyon jelentős része – jegyezte meg némi rosszallással – a csempészetből származott. és azokkal alapozta meg jelenkori gazdagságát. Jill-Beth és Charles Kassouli a helyiség hátsó végében foglalt helyet. – Teljesen mindegy. – Ismertem Tommyt – tette hozzá –. A negyvenes években bárki hatalmas pénzeket kereshetett csupán azon. Az idős férfi egyetlen biccentéssel nyugtázta érkezésüket. hogy gratuláljak a Viktória-keresztjéhez. A fiú eddig mutatott keserűsége és daca tiszteletteljes hallgatássá szelídült. egyszersmind jelezte. Kassouli ezután a jövőmről érdeklődött. – Örömmel hallom. Az biztos. Kitöltötte az italomat. Azután néhány percig a saját múltjáról társalogtunk. – Köszönöm. – Nem bánja. és elmosolyodott . hogy Amerikába fáradtam. a második világháború végén.– Jameson vagy Bushmills? – New England-i akcentussal beszélt. hogy nyugodtan szolgálják ki magukat a bárpultnál. vásárolt két teherhajót. és nem látom a sötéten csillogó szemeket. jég nélkül. és Jill-Beth társaságában Kassouli fia kerekezett be a szobába. kapitány. elmondta. Amint végzett. Felém nyújtotta a whiskeymet. hogy kedveljem. azután önmagát is kiszolgálta egy skót whiskyvel. és kifejezte sajnálkozását a történtek felett. Mocskos egy szokás. mintha csak megfigyelőként vennének részt a társalgásban. tősgyökeres amerikai bankárnak vagy tőzsdeügynöknek gondolhattam volna. hogy Charles Kassouli ma is tart nagy hatalmú atyjától. – Engedje meg. bár nem túl alaposan. hogy cigarettát csempészett Tangiersből Spanyolországba. Yassir Kassouli köszönetet mondott. – Dohányzik. hogy átadom. Újra megköszönte. Megkérdezett apám dolgairól. az ajtó kitárult. Úgy vélem. ilyen magas kitüntetést nem lehet könnyű kiérdemelni. ha a fiam is csatlakozik hozzánk? – Természetesen nem. uram.

mintha nem is a lánya haláláról. – Esetleg vetne rájuk egy pillantást? – Csettintett. Ennyit el is mondtam. Ragaszkodtam hozzá. – Á. amelyek az Északi-Atlanti-óceán vonatkozó térségét örökítették meg azon a héten. amely New Englandtől indult. hogy valódi orkán nem alakult ki. mint a Wildtrack. hogy kizárólag a légnyomásból nem mindig lehet kikövetkeztetni a hajózási viszonyokat. hogy a fényképeken megörökített időjárási viszonyok között egy olyan nagy hajó. – Ön ugye rengeteget hajózott. és letette elénk a vaskos papírköteget. élesen metszett arcvonásokat. uram. majd hozzátettem. – Igen. – A birtokomban vannak a meteorológiai térképek és műholdas felvételek – szólalt meg hirtelen –. hogy ilyen váratlanul és kéretlen egyszerűséggel tért rá lánya halálára. azután fokozatosan elérte a nyílt óceánt. amikor a lányomat megölték. Sandman kapitány? – kérdezte végül. hogy az főként az óceáni szelektől és áramlatoktól függ. ugyanakkor száz mérföldön belül két másik hajó is erre haladt. – Feszélyezett. színtelen hangon beszélt. A térképek és felvételek tanúsága szerint a Wildtracket üldözőbe vette. és megláttam a vékony. – Gyakran kívánom. hanem a tőzsdeindex alakulásáról lenne szó. Elnéztem a markáns profilt. de sajnos… – Sajnos – visszhangoztam a szót. mielőtt válaszolok. hogy ismét a családi felvételhez forduljon. bárcsak én is efféle tengeri csavargó lehetnék – jegyezte meg –. ám az egyenlő légnyomású pontokat összekötő vonalak egymástól vett távolsága arra utalt. Az alacsony légnyomású cella esőt és erős széllökéseket hozott. Valamennyin vörös tintával jelölték meg a helyet. Kiteregettem a fényképeket és szürke időjárás-jelentéseket az ölemben. Ezzel alkalmat adtam az idős férfinak. melyek az idők során eltemetkeztek a kikerekedett arc redőiben. . és egyikük sem számolt be rendkívüli körülményekről. hogy gondosan átvizsgáljam az összes papírt. átkelt a Grand Banksen. Kassouli átható tekintettel figyelte. ahol Nadeznha Bannister meghalt. mire Jill-Beth engedelmesen kihúzta a nagy íróasztal egyik fiókját. ahogyan a lapokat forgattam. majd utol is érte egy alacsonyabb nyomású légtér.annak hallatán. – Széles körű tapasztalatai alapján nyugodt szívvel ki merné jelenteni. képes egész tatjával a víz alá merülni? – Kassouli továbbra is kimért. – Csakugyan nem – bólintott Kassouli –.

a statisztikákat. és összekulcsolta az ujjait. de én helyeslés helyett nem kínálhattam mást. a környezeti viszonyok által indokoltnál kétszer-háromszor magasabb hullámok jelenlétére semmi sem utal. bár hatalmas természeti erő kellett ahhoz. csak a kíméletlen igazságot. – Szerencsére nem. hogy nem így történt. A Wildtrack elveszítette a tatkorlátját. A jelentés végén találtam meg. a légörvények árulkodó jeleit. Az arc összerezzent. hogy a Wildtrack tatja felett átcsaptak volna a hullámok. – Kassouli azt a hatásos trükköt alkalmazta. Végigpergettem a gépelt lapokat. inkább hátradőlt a szófán. – Ennek ellenére keletkezhettek szélsőségesen magas hullámok. – Én pedig nem hinném – összegezte Kassouli az eddig hallottakat –. – Összecsuktam és óvatosan a szófára helyeztem a jelentést.Újra tanulmányoztam a fényképeket. A véleményemre vártak. . amit kerestem: a függeléket. – De azt sem tudja bizonyítani. hogy egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. Óhajtja látni a szakértői jelentést? – Újra csettintett. ám az előzékeny hang jottányit sem változott. amelynek fedőlapján az egyik legnevesebb amerikai óceánkutató intézet pecsétje díszelgett. mintha megütöttem volna. – Az időpont és a helyszín figyelembevételével a legnagyobb hullám magassága sem haladhatta meg az öt métert. ilyen hullámot egy arra haladó nagyobb hajó is kelthet. a hullámmintákat. – Azt állítja. – Ön azt állítja. hogy szándékosan megrongálták a hajót? Kassouli nem felelt. Megvontam a vállam. – Szélsőséges esetben – jegyeztem meg –. Próbáltam visszaemlékezni a hivatalos jelentésben foglaltakra. hogy kiszakítsa a tartóoszlopokat. Mindez együttesen is jelentéktelen károsodás. a véletlenszerűen vett minták elemzését. s azzal együtt a jelzőbójákat és a mentőöveket is. amely szerint a szélsőséges méretű. Esetleg egy tankhajó? – Kirov kisasszony kutatásaiból egyértelműen kiderül. Jill-Beth pedig engedelmesen elhozta a jelentést. Hosszú szünet állt be. – A Wildtrack tatjának sérülései sem támasztják alá Bannister történetét. hogy aznap éjjel nem haladt arrafelé nagyobb hajó. mintha szántszándékkal nem akarnék tudomást venni a nyilvánvaló igazságról. hogy gyakoriak az ilyen kóbor hullámok? – provokált Kassouli. Kassouli felsóhajtott.

hogy átkapcsolja magát? Csakugyan ostobán hangzott. – Kassouli. ha egy kényelmes szobában idézi fel őket az ember. hogy hazudjanak ebben a kérdésben? Kezdtem megbánni. de ez csak kikötői pletyka. Pedig Kassouli harapásától inkább tartottam. – Amely szerint maga Bannister tartózkodott a fedélzeten. de hát a tengeri balesetek mindig valószerűtlennek tűnnek. . – Van még más is. mire Jill-Beth. hogy az a kivételesen magas hullám épp abban a két vagy három másodpercben csapott át a hajó felett.– Közelítsük meg egy kicsit másként a dolgokat. Kassouli megismételte a nevet. hogy akár csak közepes magasságú hullámok esetén kikapcsolta volna a biztosítókötelet? Láttam. és érdeklődéssel figyeli minden szavunkat. – Vannak. amennyi a lányomnak ahhoz kellett. hogy a dél-afrikai. – Úgy hiszem. aki nyilvánvalóan mindvégig jól ismerte a szóbeszédet. amióta a szobába lépett. – Azt állítja tehát – mordult fel Kassouli gúnyosan –. kapitány. mintha a következő kijelentés túlságosan mély fájdalmat okozna neki. mi is a neve? – Ingerülten csettintett. – Ön szerint mégis mi vitte rá őket. uram. – A jelentés szerint Mulder a fedélzeten tartózkodott. inkább nagyon is éber farkasnak. – Nem tudhatjuk biztosan. megadta a választ: Mulder. mintha ezzel végre rá-kényszerített volna az igazság elismerésére. – Igen. hogy hazudtak – feleltem. Kassouli továbbra is behatóan figyelte minden reakciómat. amikor a lányom meghalt. hogy a csend kínosan hosszúra nyúljon. Megvontam a vállam. hacsak nem éppen akkor akasztotta másik gyűrűbe. Az egész könnyű kis kalandnak ígérkezett. Gondolja. diadalmasan elmosolyodott. akik szerint Mulder hazudott a kihallgatáson – tettem hozzá erőtlen hangon –. nehogy megharapja. amikor Jimmy elhozta a repülőjegyet a Sycoraxra. – Látta ön a hivatalos jelentést? – kérdezte. és Kassouli engedte. – Az áll benne. A lányom a lehető legkiválóbb és legtapasztaltabb tengerész volt. Ön elhiszi ezt? – Nem tudom. mostanra azonban egyre inkább inkvizíciós vallatásra hasonlított. A férfi nem tűnt alvó kutyának. aki most először szólalt meg. – Habozni kezdtem. – Ön egyszerűen nem meri felébreszteni az alvó kutyát – jegyezte meg Kassouli maró gúnnyal –. hogy eljöttem Amerikába. a lányom szerelmes volt egy másik férfiba. hogy Kassouli fia előrehajol a tolókocsiban. – Nem – feleltem –. – Kassouli néhány pillanatra lehunyta a szemét.

hogy valóban a legkivételesebb és legcsodálatosabb teremtés volt. Átrepített az Atlanti-óceán felett. – Úgy vélem. – Beszélhetek önnek őszintén Nadeznháról. kapitány. – Nem találhatna nála gyönyörűbb lányt. hogy minden apa így beszélne a tulajdon lányáról. Charles! Charles Kassouli vállat vont: – Beszélt erről. – Nadeznha jó ember volt – jelentette ki Kassouli határozottan. Kassouli alig láthatóan megvonta a vállát. . a fiához fordult. de én akár a szívemre tett kézzel is hajlandó vagyok megesküdni rá. kapitány? – Természetesen – feleltem mérhetetlen zavaromban. – Mondd el. Hajózási kérdésekben meglehetősen otthonosan mozogtam. és ön is biztosan kedvelte volna. nem tudtam viszont mit kezdeni a társalgás új. – Feltétlenül – helyeseltem odaadóan. hogy a férjével hajózgatott. mintha meg kellene értenem ezt az alapigazságot. s beszéd közben néha vetett egy pillantást a családi fényképre. csak hogy kicsikarja belőlem az egyetértést. Eszes. mégsem adhattam meg. hogy megerősítsem a meggyőződését. kedves és szeretetreméltó. mértéktartó. – Volt egy másik fickó – érkezett a lakonikus válasz. ki volt az? – kérdezett az apa.– Á! – Nyilvánvalóan helytelen választ adtam. – Az édesanyám nevét viselte – osztott meg velem egy nem ideillő adalékot –. De látszott rajta. akit hidegen hagyott feszélyezettségem. – Megállt és mélyen a szemembe nézett. nyugtalanul járkált előttem. hogy valóban létezik gonoszság. de tartózkodtam attól. zavarba ejtően személyes motívumával. de Nadeznha teljes szívvel ezt vallotta. – Súlyos megpróbáltatást okozott volna neki a válás. Képtelen volt hinni abban. de katonai kiképzésem egyszerűen nem készített fel az ilyen helyzetekre. Végzetes hibát. hogy Jill-Bethre pillantsak. miszerint a lányát meggyilkolták. hogy izgatott. Pierre-t. Őszintén hitt a mindnyájunkban ott élő jóságban. amikor valaki másba volt szerelmes? – Nadeznha nem volt olyan lány. Ezzel nagy hibát követett el. Tudom. – És mit mondott? – kérdeztem. ráadásul osztozott férje becsvágyában. hogy értem? Nagyon is tudtam. Ön talán naivitásnak tartja. Ugye tudja. Felállt. amit kért. – Azt is elmondta. – Nem furcsa – jegyeztem meg inkább –. Ezúttal is arra várt. és mindenáron meg akarta nyerni a St. mielőtt továbbmennénk. Kassouli. aki félvállról veszi a házasságot – válaszolta Kassouli. – Nem.

A fiammal már találkozott. – Csakugyan. és volt merszem kifejezni a hitet-lenségem. ő nem adta jelét. magamra haragítottam-e. mi a helyes. – Próbáltam óvni ettől a házasságtól. mi történt Nadeznhával. milyen választ várnak tőlem. és úgy vélem. Mélyen a szemembe nézett. Higgye el. – Sandman kapitány. én pedig felfedeztem az első repedést a lányáról felrajzolt tökéletes képen. merőben szokatlan módon. és kétségkívül elbűvölő egyéniség. Nadeznha mégis azzal a szeretettel és ragaszkodással vette őt körül. Jill-Beth megmerevedett. nem szívesen beszélek így az egyik honfitársáról. – Nem sokkal azt követően találkozott vele. híresség a maga hazájában. – Bannister gyenge ember. hirtelen érzelmi felindulásból ment hozzá. és azon tűnődtem. . és mi nem. Kezdtem összezavarodni. de a fiatalok nagyon csökönyösek. – Kassouli szünetet tartott. Hívők körében ültem. Ám ha fel is dühítettem Kassoulit. Csupán egyetlen hibát követett el. Jólelkű leány? Ugyanakkor csökönyös és akaratos? Nem maradt időm elgondolkodni az ellentmondáson. – Bannister – igyekeztem kissé oldani a társalgás egyoldalúságát. Láttam. ha a fejükbe vesznek valamit. Hűtlen lett a lányomhoz. hogy átélt egy szerelmi csalódást. mert Kassouli kérlelhetetlenül nekem szegezte a kérdést. – Kassouli ádáz indulattal ejtette ki a nevet. kapitány. – Mit gondol Bannisterről? – Nem ismerem túlságosan. ahogy Yassir Kassouli jobb keze görcsösen összerándult. Sandman kapitány. a lányomat pedig már sosem fogja megismerni. amit egy ilyen jólelkű leánytól elvár az ember. hisz mindeddig oly mértéktartó hűvösség jellemezte minden megnyilvánulását. mégis ragaszkodnom kellett az igazsághoz. de ez az igazság.igencsak elkényeztettem. mégis megvolt benne az a természetes egyensúly. – Nem tudom. A fiú felszisszent. még ha szerettem is volna. kapitány. boldogtalanná tette őt. és nem felelhettem másként. hogy pontosan tudja. Bannister európai volt. Tudtam. Az igazság nem volt elég. – Pontosan. – Csupán két gyermekem van. az ön véleménye szerint a lányom gyilkosság áldozata lett? Éreztem. hogy Jill-Beth és a megnyomorodott fiú várakozva tekint rám. megvetésre érdemes ember. Anthony Bannister.

Megrázta a fejét. – Segítségre van szükségem. ahol jobb híján az óriási tankhajó. A mérhetetlen gyász sötét felhőként telepedett ránk. – De csak. hogy megbosszulatlan marad. hogy legyen a navigátora. kapitány. képtelen voltam tovább elviselni a szófa fullasztó kényelmét és a férfi súlyos pillantását. hogy Nadeznha Bannister aligha kapcsolta ki a biztosítókötelet a viharos tengeren. ha a St. így hát csendben maradtam. de nem tudtam. mert egy bűntény tökéletesen sikerül – emelte fel a hangját Kassouli –. amire vágyott: a megerősítést. de semmi sem bizonyította. . hogy belökték a tengerbe. aki megvehette volna a fél világot. – Visszautasítottam. Mi másért hívtam volna ide? – Én… Közbevágott: – Bannister felkérte. de bármennyire is sajnáltam ezt a férfit. csakhogy tökéletes gyilkosság. ám Yassir Kassouli semmire sem ment az ilyen lagymatag támogatással. Amíg elnéztem a kéményre festett emblémát. Az amerikai álom továbbra is elérhető. Pedig Yassir Kassouli álma odaveszett az ÉszakiAtlanti-óceánon. Kész lettem volna beismerni. Ez a meggyőződés még a Mayflower fedélzetén érkezett ide. mit mondhatnék. Visszafordultam. Pierre második szakaszában egy általam megadott helyre navigálja a Wildtracket. – Gyilkosság történt – jelentette ki Kassouli –. hogy mediterrán gyökerei ellenére Kassouli tanújelét adja egy hamisítatlanul amerikai jellemvonásnak: hisz a tökéletességben. arra gondoltam. Mozognom kellett. hogy a lányát csakugyan meggyilkolták. – Bizonyítékra van szüksége – jelentettem ki. nem adhattam meg neki. és azóta sem veszett el. egy olyan ember gyásza. de nem állt hatalmában megmenteni a lányát. csak még egy kis erőfeszítés és még egy kis jó szándék kell hozzá. Nem áll módunkban bizonyítani.Szinte kézzel tapintható lett a fájdalma. a levegőből lecsapó vércsét. Szóra nyitottam a számat. – Kétszázötvenezer dollárt fizetek magának. a Kerak makettjére meredtem. Felálltam és elbicegtem a szoba túlsó végébe. kapitány. közel kétezer ölnyi jéghideg víztömeg mélyén pihen. akit mindennél jobban szeretett. Kassouli ügyet sem vetett a közbevetésre. az nem jelenti. Talán valóban így történt. talán még azt is elképzelhetőnek tartottam.

Maga volt a megtestesült szabadság. Apám gyakran mondogatta. kapitány? – Elhallgatott. mégis kitartottam az álmom mellett.Kétszázötvenezer dollár. – Az életük virágjában elhunytak szellemei – magyarázta Kassouli higgadt. – El tudja képzelni az utolsó pillanatok borzalmát. és ezt az álmot tisztességnek nevezik. sem a meteorológiai térképek. addig nem lehet ítélkezni senki felett. Halkan ejtette az utolsó szót. életet az életért. Szükségem lett volna a pénzre. Ebben nem kételkedtem. hogy addig hajózzak. és arra várnak. Kassouli felvette a bekeretezett fényképet és felém fordította. megpróbálják leigázni a túlvilágot is. hogy valakire nem terjesztették ki a kegyelmet: Bannisterre. amíg meg nem semmisíti az ellenfelét. Miután nem tudott megtéríteni a meteorológiai és oceanográfia tudományával. hogy Kassouli Bannister ellensége. hogy az amerikai nem nyugszik. – Itt kóborolnak a világban. hogy a vagyonos és hatalmas emberek. s amíg nincs bizonyíték. hogy elfogadjam az ajánlatát. Kassouli a szellemvilágot hívta segítségül a meggyőzésemhez. szinte tárgyilagos hangon. – Biztosíthatom róla. – Most már Nadeznha is része a caballinak. de még kétszázötvenezer dollár sem vehetett rá arra. hogy az ön életét és a legénység tagjainak életét semmilyen veszély nem fogja fenyegetni. de most már azt is láttam. a Sycorax és én. Semmi sem bizonyította. Eddig is tudtam. hogy Bannister gyilkosságot követett el. Megráztam a fejem. Működésbe léptek az ősi vérbosszú szabályai: szemet szemért. isten a megmondhatója. amíg csak ki nem száradnak a tengerek. nem adta meg. Az összeg gigászi kísértésként függött a levegőben. mint az a társa. nekem adta a Sycoraxot és az esélyt. Ki adhatna nekik enyhülést. hogy igazságot szolgáltassanak nekik. mennyire rászorultunk. noha nem várt válaszra. ám felfigyeltem arra is. Még most sem válaszoltam. amely éppoly ősi volt. fogat fogért. ezért is találnak oly gyakran mecénásra a csaló léleklátók az olyanok körében. Kassouli félreértette habozásomat. s bármennyire is vártam a magyarázatot. miután meghódították ezt a világot. . Pedig sem a szellemek. hogy láthassam a halott lány arcát. amelyik a Mayflowertn érkezett ide. azután felsóhajtott. ha nem a családjuk? Nem szóltam. – Caballi? – vontam fel a szemöldököm. kapitány. akik éppen gyakorlatiasságuknak köszönhetik hatalmas vagyonukat. kapitány.

uram. kapitány. örökül hagyom a fiamra ezt a harcot. – De ha egyetlen angol sem hajlandó segíteni. majd gondosan visszatette az ezüstbe foglalt fényképet. Ehhez azonban szükségem van egy angol segítségére. és nem hinném. – Vissza fogok vonni minden egyes centet. Charles Kassouli engedelmesen meghajtotta a fejét az atyai tekintély előtt. Kassouli készen állt az érvekkel. hogy kivételesen bátor és találékony fiatalember. – Feltartott kézzel vetett gátat a . – De hát nincs semmilyen bizonyítéka – tiltakoztam. nem csekélység. és latba fogom vetni minden befolyásom. amit szinte fel sem foghattam. Hát legyen. de ő kitartóan kerülte a tekintetem. amit mondok? Nagyon is értettem. hogy egy évet adtam magamnak arra. hogy indítsanak újabb vizsgálatot. olyan hatalmas léptékben. Kassouli elmosolyodott. ami csak a hatalmamban áll. hogy merő szeszélyből tett volna ilyet. A végzet helyezte önt Anthony Bannister bizalmába. Az eddigiekben a szokványos eszközökkel próbáltam elérni ezt a célt. hogy nem fogadom el a felkérést. Könyörögtem az ön kormányának. Sandman kapitány! A végzet vezérelte önt ide. Kassouli zsarolt. Már megmondtam Bannisternek. Amit az ön kormánya nem hajlandó elintézni. Az arcom árulkodhatott hitetlenkedésemről. kapitány? A kérdés őszintén meglepett: – Igen. Jill-Bethre sandítottam. kapitány. És ha meghalok. Megvontam a vállam: – Ezt nem. Nagy-Britannia ellensége leszek. hogy mindenki mást is eltántorítsak az ottani befektetéstől. kárt fogok okozni a hazájának. mert Kassouli felemelte a hangját. Sandman kapitány. Különös félmosoly jelent meg az arcán. és ez maga lesz. hogy ugyanúgy térdre tudom kényszeríteni Nagy-Britanniát. amit valaha is befektettem az országában. Nem hízelgek magamnak azzal. ahogyan Nagy-Britannia térdre kényszerített engem.– Nem én vagyok az embere. – Ön hazafinak tartja magát. hogy ki fogom vonni minden ottani befektetésem. elintézem én. méghozzá nem akármekkora léptékben. ami. akkor az országa megnézheti magát. megalázkodtam és térden csúsztam előttük! Elutasítottak. higgye el. – De hát ez olyan képtelenség. uram. Érti. Kirov kisasszony biztosított róla. de annyi biztos. hogy elégtételt vegyek a lányom haláláért. mintha számított volna az elutasításra. – Minden döntést meg lehet változtatni. – Akkor tudnia kell. Bármivel.

– Ön vajon a racionalitásnak és az eszének engedelmeskedett – tette fel a kérdést – . Inkább választottam egy limuzint. – Jól tudom. és a magas skandináv inas abban a pillanatban megjelent. –Nem okozott nekem csalódást. – Megtenné ezt nekem. Megtenné ezt nekem. visszakísérhet-e a partira. ha alaposan átgondolna mindent. amikor rárontott az argentin állásokra. kapitány! Alkalmas időben elküldetek a válaszáért. ha megtenne valamit a kedvemért. Olykor. Kassouli megragadta a kezem. kapitány. avagy sem. és kiérdemelte a kitüntetését? – Nem – feleltem. istenadta ösztöneinkben. ha mérlegre tenné az ő halhatatlan lelkét Anthony Bannisterével szemben. bíznunk kell tulajdon. Egyedül bennük vagyok képes megbízni. – Szeretném. észérvek és hivatalos jóváhagyások. kapitány. hogy gondolja végig. A skandináv megkérdezte. kapitány? Jill-Beth felé fordultam. – Igen. hogy a világon nem minden tettet támasztanak alá okok és bizonyítékok. hogy szeretné. hajlandó-e segíteni. mekkora kárt tudnék okozni az ön hazájának. vagy akár a jóérzésből fakadó természetes igazságok. Azt akarom. ha elkísérném az ajtóhoz.tiltakozásomnak. ha belegondolna az időjárási feltételekbe. – Akkor most se legyen gyenge. ha tudatná velem. a lányom hajózási tapasztalatába. ha azonnal elfogadja az ajánlatomat. S miután a végére járt mindennek. Az ajtó bezárult mögöttem. – Felém nyújtott kézzel jelezte. szeretném. hogy arra kérem. Menet közben még egy kísérletet tett arra. Szeretném. Szeretném. amit mondtam. Kedvelem az erős embereket. és aszerint kell cselekednünk. – Hogy nyomatékot adjon az utolsó szónak. hogy hívja segítségül a lelkiismeretét. kapitány? – ismételte meg a kérést Kassouli. Megnyomott egy gombot az ajtókeret mellett. Megdöbbentett volna. – És ön nem tudja bizonyítani. de el kell fogadnia. öklével hatalmasat csapott a tenyerébe. hogy eltántorítson a döntésemtől. hogy nem baleset történt. a lányomat megölték. a környezeti viszonyokba. Azt akarom. – Kinyitottam a szemem. de én megráztam a fejem. amelyik . Ezért is szeretném. de ő csak mosolygott és felemelt kézzel búcsút intett. uram – feleltem engedelmesen. kapitány! – Ez nem gyengeség… – A lányom halott! Lehunytam a szemem. és meglepetésemre Kassouli mosolygó arcát láttam magam előtt. higgye el nekem. kapitány. – Jó éjt.

hogy a biztosítójának ki kelljen fizetnie azt az egymillió dollárt! Talán csak a térdére akarja fektetni és alaposan elnáspángolni. talán csak meg akarja gátolni. Nincs ebben semmi őrültség. Reggel körbesétáltam a kikötőben. – Én nem hallottam semmi ilyet! – Talán mert nem mondta ki nyíltan. és én egyből ráharaptam. Ha jól tudom. – Hogy aludt? – kérdezte. Yassir talán csak beszélni akar Bannister fejével. Nem sikerült. befektetési cégek. vegyi üzemek. hálók és műanyag rákfélék díszítették. – Akkor csak a levegőbe beszél. Végül vonakodva bár. kizárólag azért hívott ide. megtudtam. szállítmányozás. hogy szabotáljam Bannister kísérletét a St. a cégei mintegy harmincezer embert foglalkoztatnak Angliában. Jill-Beth egyedül ült a bárpult mellett. amit a bíróság is elismer. és boldogan mosolygott. – Helló. Nick. Egyedül. Nick! Ír whiskyt? – Önfeledt jókedve szinte gúnyt űzött az előző estéből. mit akar. Amikor visszaértem a szállodába. Nincs kedve rákot enni? Kivettem az étlapot a kezéből. és szeretne végre nyugodtan aludni. Helytelenítően csóválta a fejét. és letettem az asztalra. – Egyedül. ő el akarja pusztítani Bannistert! Szeme kikerekedett a tettetett döbbenettől. Nick? – Meghibbant! Nem viselhet gazdasági háborút egy egész ország ellen! – Dehogyisnem! Szállodák. A fenébe is. Nick. – Akárcsak én. – Szóval. mint csali. és ebből megértettem. – Csak egy gyászoló apa. és próbáltam meggyőzni magam arról. és hogy Kirov kisasszony rám vár a Lobsterman szalonban.visszavitt a fényűző szállodába. – Ő nem arról beszélt. – Meghibbant. Megcsóválta a fejét. de elaludtam. mit gondol Yassirról? – kérdezte. A termet ódivatú rákászeszközök. Jill-Beth. Pierre kupa elnyerésére. . olaj. Talán ki akar csikarni tőle egy vallomást. hogy egy kocsi aznap délután visszavisz a repülőtérre. – Vállat vont. Jill-Beth nem egyéb. akár a mohó makréla a színes tollra. Jó darabig hiába várakoztam telefonhívásra vagy diszkrét kopogásra az ajtómon. számítástechnika. Elvesztette a lányát. hogy találkozhassak Kassoulival. hogy Kassouli fenyegetőzésének semmi értelme. Honnét tudhatná.

Ez hívom én tökéletes gyilkosságnak. – Nincs szemernyi bizonyítéka sem! – Tökéletes gyilkosságra nem is lehet bizonyíték. – Jesszusom – rándultam össze. vagy nem akarja elmondani. ahol minden egyszerű. meteorológiai térképet mutogat. és jól tudta. az egyik nyomorék. de ott vannak még a beszállítók is. és valószínűsíti. hogy a lány igenis viselte a biztosító kötelet. Jill-Beth! Erre építi fel az egész gyilkosságelméletet! – Pontosan.Persze ez nem tűnik soknak. ami talán nem is létezett. Olyan fickóval van dolga. – És még én élek meseországban – csóváltam a fejem keserűen. a másik halott. Nick. – Kassoulinak dolgozom. – Olyan szerelmi szálról beszél. ami nem írja le megfelelően az időjárási viszonyokat. ahol a tisztesség az úr. hogy Nadeznha ügyvédei mindenéből kiforgatnák. – Maga nem hihet ebben – erősködtem. szerintem is gyilkosság volt. – Ő egy dühös. – Kassouli és a nyughatatlan lelkek? Szellemek? Jill-Beth elmosolyodott. mielőtt még a tört jég beleolvad. és igazságot akar. Csak két gyermek adatott neki. – Kibe volt szerelmes Nadeznha Bannister? – Senki se tudja – vonta meg a vállát Jill-Beth. Jill-Beth rendelt magának egy újabb italt. ki tudhatja? Bannister nem akart elválni. ^ Meseország az a hely. miért is érdekelné magát az angliai munkanélküliség? – Az isten szerelmére! – A közönyössége kezdett az idegeimre menni. aki nagyon dühös. viszont mindenhol ott villogott azzal a dögös szőkével. – Megérintette a karomat. Lassan. – Nick. Ez itt nem meseország. – Charlie legalábbis nem tudja. ahol az erény mindig győzedelmeskedik. Igaz. – Kassouli mégis bizonyítékként használja – tiltakoztam tovább. – Igen. rettentően dühös ember. ezért szépen belökte őt a tengerbe. – Miért ne lehetne? – kínálkozott a kérdés. tehát hajlamos vagyok hinni abban. Jill-Beth megkavarta az italát a rák alakú keverőpálcával. de biztosan meg fog halni. Ez minden. nagyon csalódott. Úgy értem. és már nem is lesz neki több. amit el akar hitetni velem. . – Dorothynak rákja van. Belekortyoltam a whiskybe. Ha pedig a bizonyítékokat mérlegelem? – Felnézett a hálós mennyezetre. ötszáz mérföldnyire a legközelebbi parttól. drága Nick.

. hogy milyen állapotban. hogy megemeljem a tétet négyszázezer dollárra. nem maradt más neki. mennyire amerikai: eleven tekintetű. és bármely tetszőleges pénznemben. Amint visszatérek Angliába. Valahol azt olvasta. és titkolja az apja elől. – Elvigyorodott. Nem maga lenne az első. – Hinniük kell nekem – erőlködtem. – Felhatalmaztak rá. – Hány hozzám hasonló senkit hívnak meg Kassouli házába? – Rengeteget. nagyon elszánt. hogy Devonban felfigyelt rám. a gyilkosságban? – Próbálja csak meg – felelt vidáman. Nick. hogy valaki ekkora bánatot okozott a családjának. túl nagy meggyőződés nélkül. És most. mire utal. és arra gondoltam. vegyek részt a hajó eltérítésében. Kérheti akármelyik adóparadicsomba. – Megkavarta az italát. hogy egész Amerikában Utahban a legalacsonyabb a rákbetegek száma. csillogó hajú – mennyire hasonlít a néhai Nadeznhára. Százezer előre és készpénzben. Tizenhat milliót adományozott rákkutatásra.– Yassir nagyon szereti őt. hogy Kassouli semmivel sem mentheti meg a felesége életét. csak a fia. – Félholtan – jegyeztem meg. Jill-Beth felé fordultam. a többi teljesítéskor. csak nagyon. annyira rabul ejtette a szépségem. Az istenit. hogy rá akarnak venni. és még ide is követett. hogy Kassouli gyilkosságot tervez. – Mármint félig a fellegek között. vagy ami még rosszabb. – Én pedig nem fogok segíteni ebben. – És ha elmennék a rendőrségre? – kérdeztem. amíg megértettem. érthető módon vissza akar vágni. amint elfogadja az ajánlatot. úgy értette. Beletelt egy-két pillanatba. mondhatjuk azt. hogy maga hozott el ide! – A repülőjegyéért készpénzben fizettek. aki így viselkedik. Ez is őrültség? – Nem. Vagyonos. – Narkós? – kérdeztem megütközve. Minél messzebb Bannistertől és minél messzebb maguktól. Ha szükséges. és láthatta. – Bebizonyíthatom. biztonságba helyezem a Sycoraxot. – Utahban egy egész kutatási szárnyat építtetett a felesége köré. – Az emberek irigylik Kassoulit. – Mi lenne. mintha ez is azt bizonyítaná. – Narkózik. ha elmondanám. markáns arcú. Mert tagadhatta bármennyire. tudtam. És ez a csodálatos lány védelmébe vesz egy gyilkosságot. – Yassir nem őrült. Nick. – Vállat vont.

jó néhány brit munkásnak okoz vele bánatot. amint elérte az ajtót: – Miért én. Megérintette a karomat. Csak. – Elmosolyodott. Nick. – Nemsokára újra találkozunk. Jill-Beth? Megtorpant: – Mert ott volt.Ügyet sem vetett rám. Röviden szólva átkozottul ostobának éreztem magam. mint a béka. Úgy éreztem magam. mégis csúf béka maradt. mert épp ott volt. Nick. és érintetlenül hagyta az italát. Nick. akit megcsókoltak. dobott egy csókot. és szerezzen be egy számológépet. Ha nem lesz ott. – Lecsusszant a bárszékről. – Ne nyűglődjön. vállalja el a versenyt. oké? – Nem fog megtalálni. és százezer dollár készpénzt is hozok magammal. Majd jelentkezem. . – Felkapta az étlapot. Kellemes utat! Megfordultam. és távozott. Nick! A lovagiasság Nadeznhával együtt a sírba szállt. – Hamarosan én is visszatérek Angliába. – Oké. amelyik képes elszámolni négyszázezerig. Maradjon Bannisterrel. – Nem akarna mégis enni? Megráztam a fejem. és herceggé kellett volna változnia. És nyakig ültem a bajban.

nem igaz? – Gondosan mérlegelte a borválasztást. majd késével a trompe l'oeil mennyezet felé bökött. aki képes kijavítani a Tudorkori falazatot. milyen nehéz manapság hozzáértő mesterembert találni. nyüzsgő. azután végighallgattam hosszúra nyúlt történetét anyja konyhakertjéről. Nem mindennap történhet meg vele. milyennek találom a bárányt. – Ne aggódjon. a Whitesnál tag – incselkedtem. hogy együtt ebédel felesége levetett férjével. Én sem fogom. de arra azért felfigyeltem. Rendeltünk. És mi ilyennek is szeretjük. és figyelmembe ajánlotta a báránysültet. Láthatóan kerülte a kérdést. azonnal előállt az ebéd ötletével. – De talán azt gondolná. – Nem mintha nem kedvelné magát. Hálás mosollyal nyugtázta a fogadalmat. – Talán nem említem meg neki.6. az egészségemről és arról. szívesebben kérdezett Devonról. – Én eddig úgy tudtam. fejezet John Makyns képviselő úgy tett. – Itt sokkal jobban főznek – felelte szemrebbenés nélkül. Egy pillanatig se gondolja. csillogó. és arról. . alighanem igen. Nick. – Amellett elég kellemes hely. amely nem volt más. mint akit egyáltalán nem zavar. de amikor megfenyegettem. Mindazonáltal továbbra is tartózkodóan viselkedett. – Láthatóan belegázoltam az önérzetébe. – Visszafogottnak tűnt. hogy együtt ebédeltünk. – Felénk különb kutyakaját is kapni. – Csakugyan. – Pedig az itteniek igencsak büszkék a sültjükre. hogy valaki felhívja a Heathrow-ról azzal: egy nagy befolyású külföldi tőkés gazdasági háborút kíván indítani a hazája ellen. – Milyen Amerika? – Meleg. Telefonon keresztül is próbálta elhessegetni a problémát. John letört egy darabkát aranybarnára sütött kiflijéből. és vastagon megvajazta. hogy valamit el akarunk titkolni előle? – Nos. mint Yassir Kassouli. nem gondolja? – Varázslatos. hogy felhívom a Fleet Street-i szennylapokat. hogy a West End egyik kevéssé előkelő éttermét választotta találkozásunk színhelyéül. az amerikai időjárásról. ami talán érthető is. – Szünetet tartott. Melissa jól van? – Nagyon jól. köszönöm.

nem Mulder. csak. hogy az. – Viszont gazdag. Ehhez újabb bizonyítékoknak kellett volna előkerülniük. és ez nem történt meg. noha erre nincs semmi okunk vagy indokunk. – Tényleg nem tudom megmondani. – Szeretünk a befolyásos külföldi befektetők kedvében járni. mint egy külföldi ország állampolgára. hogy új vizsgálat induljon. hogy így járjunk el. egyenesen rátérek találkozásunk valódi okára. – De akkor sem segíthettünk neki. hanem Bannister tartózkodott a fedélzeten a halál időpontjában. hogy bíróság elé állítsuk Bannistert. – Kassouli megkörnyékezte őfelsége kormányát. Miért lenne ez baj? – Nem mondtam. – Á! – John beleszúrta a villáját egy darabka húsba. Megrázta a fejét: – Sajnálatos baleset történt a nyílt óceánon. Kassouli ugye nem rendelkezik diplomáciai jogosultsággal. – A halott lány nem elég indoknak? – vetettem fel. miszerint az érintettek hazudtak a vizsgálat során? Én úgy tudom. John homlokráncolva fogadta a bárdolatlan stílust. Ahhoz sajnálatosan kevés. majd lendületesen fűrészelni kezdett a késével. – Nem indíthattak volna újabb vizsgálatot? Csak hogy megbékítsék Kassoulit? – Nem volt rá indokunk. távol tőlünk vagy bárki más felségterületétől. ez csupán szóbeszéd. hogy a hajót brit földön jegyezték be. Baleset történt. – Hallotta a szóbeszédet – tettem fel a kérdést –. tehát őfelsége kormányának érdekében állt. . elvárta volna. Természetesen nem hivatalosan. Igaz. Makyns képviselő komoran megcsóválta a fejét. – Úgy döntöttem. – Mit akart? John vállat vont: – Azt hiszem. ám a halottkém következtetései ettől még egyértelműek. majd vonakodva bólintott. – De azért foglalkoztak vele? – erősködtem. ezért is folytattuk le mi a hivatalos vizsgálatot. – Mint ön is mondja – felelte John óvatosan –.– Beszéljen nekem Kassouliról. hogy meghallgassa.

esze ágában sincs mindezt elmondani bármelyik lapnak? Őfelsége kormánya nem hinném. mielőtt úgy döntött. végül meggyőzi róla az összes pénzes haverját. túléljük – felelte John minden meggyőződés nélkül. csak a kormányzat alázatos szolgája? . – Vagyis Kassouli megfenyegette magukat? – néztem mélyen John szemébe.Ami azt jelentette. Nick. – Túlélnénk – erősködött. azután előrebillentette a fejét. – Nekem azt mondta. – Vagyis komoly kárt okozna? – erősködtem. no meg a hallottakon. felfed előttem egy bizalmas információtöredéket. Írországba vagy Spanyolországba telepíti át. – Mekkora kárt okozhat? – Akárhogy is. azután kivonja a befektetéseit. – Nem maga az első. hogy magunkhoz vonzzuk a külföldi befektetőket. – A hosszú távú problémát a munkanélküliség okozná. fagyos mosolyt kaptam válaszként. közvetlen kérdést szegeznek neki. – Remélem. Nick. aki nem vagyok más. Ráadásul éppen olyan időszakban. Ráadásul zömük olyan fiatal. hogy örömmel venné. mit tegyek? Makyns képviselő elfintorodott. örökre elbúcsúzhatunk ezektől. megszünteti az összes angliai munkahelyét. őfelsége kormánya eljátszott a gondolattal. – Őfelsége kormányát nem lehet csak úgy megfenyegetni. hogy újraindítja a vizsgálatot. Ügyet sem vetettem a figyelmeztetésre: – Árthat nekünk Kassouli? John hátradőlt és néhány pillanatig a festett mennyezetet kémlelte. amelyeket bátorítanunk kellene. – Honnét tudhatnám? – emelte tekintetét a mennyezet felé. fejlődőképes iparágakhoz kapcsolódik. s aprólékos gonddal a tányér szélére helyezte. hogy tegyék ugyanezt. mint akármely politikus. Halvány. de végül meghátrált az egyértelmű bizonyítékok hiánya láttán. elismerem. ha egyenes választ igénylő. míg a sültről végül sikerült leválasztania az inat. aki átadja nekünk ezt az üzenetet. mint gondolná. – Annyit semmiképp sem. Kassouliembargó Nagy-Britannia ellen? – Összevont szemöldökkel koncentrált. Ez aligha javítana a munkanélküliségi adatokon. Viszont zavart okozhatna. amikor keményen megdolgozunk azért. John sokáig rágódott a húson. – Akkor most. – Én. Ha Kassouli valamennyi munkahelyét Németországba.

mi mást akarhatna vele. Hűvösre teszik. hogy a kormány ura a problémának. John. – Örüljön. de el nem tudom képzelni. mint amikor kockára teheti amúgy is törékeny kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal. a plecsnim csak felkelti a figyelmüket. mint rám? – Haleledelt? – John hihetetlenül értetlen tudott lenni. Megölik a rohadékot. mert ennél is jobban rettegett attól a lehetőségtől. hogy ez az egész inkább tartozik a kormányra. – Ki akarják nyiffantani. az isten szerelmére. Azt várják tőlem. hogy nem szaladtam egyből a miniszterelnökhöz. – Nagyon is odafigyelnének. Ha más nem. mit tegyek. – Akkor most mit tegyek? – kérdeztem újra. mert rettegett Kassoulitól. attól tartok. Hazavágják. hogy elkormányozzak egy hajót egy x-szel megjelölt pontig. Nincs egy barátunk se Washingtonban. Az a nyavalyás sose érné be ennyivel. – Ön szerint mi lenne a leghelyesebb. hogy totális gazdasági háborút indít Anglia ellen. hogy Kassouli meg akarja gátolni Bannistert a St. Pierre elnyerésében. másrészt. Maga mindent tud az egészről! Amint telefonáltam. – És azt is elfelejti. egyrészt. – Vállat vont. hacsak nem segítek haleledelt csinálni Anthony Bannisterből. Mit gondol. amit tőlem hallott. John fájdalmasan elfintorodott: – Ezt maga Kassouli mondta? – Nem egészen. és próbált úgy tenni. amely esetleges gyilkosságra vonatkozna. John meglötyögtette a fehérbort a poharában. – Akkor. Nick? – Aligha kértem volna segítséget éppen magától. és szétkürtölte. John. Rendszerint olyan . átszaladt az ipari minisztériumba. Mindeddig csak arról volt szó.– Az isten szerelmére. könnyítse meg a dolgomat! Mondja azt. hogy kitálaljam az egészet a Fleet Streetnek? Valaki majd csak odafigyel rám. kik fognak ott várni ránk? Hableányok? – Meg kell jegyeznem. Egy őrült azzal fenyegetőzik. hogy Kassouli sosem fenyegetőzött nyíltan. ha tudnám. – Őfelsége kormánya tehát egy leforrázott macska fürgeségével reagált. addig aligha. hogy az egész ügyet kitálalom a Fleet Street-i firkászoknak. John. Nem gondolja. – Felejtse már el ezt a fellengzős stílust. A sajtó semminek sem örül annyira. mintha komolyan mérlegelné a kérdést. ha akart. – Segélykérő pillantást vetett rám. aki betarthatna egy kicsit Kassoulinak? – Amíg ekkora pénzekkel járul hozzá a kongresszus költségvetéséhez. Csupán… hogy is mondjam… utalt a helyzetre. hogy mindeddig nem hallottam olyan utalást. vagy az isten tudja. Vagy azt akarja. hol foglalkoznak az ilyen ügyekkel.

hogy elérte. mint említettem. amit akart. mi lesz. csak még többre lenne szükségünk. mert nem akarok az apámmal együtt én is sittre kerülni. és ha Bannister átkozott lotyója még nem lopta el a hajómat. Nem fogok segíteni Kassoulinak. teljes csőd az egész életem. igazán örülnénk neki. Kassouli természetesen letagadna mindent. sőt a lehető leghálásabb lenne azért. amilyen maga. Úgy gondolom. Új vizsgálatot csak akkor folytathatnánk le. hogy a helyzet meglehetősen kényes. Nick! – emelte fel John a kezét. Az ön által említett információ értékes. – Nick. Következetesen kerülte a tekintetem. én megtettem a magamét a hazáért. ezért kellene minél többet megtudnunk a természetükről. ezért nincs is értelme keresni. hogy őfelsége kormánya igencsak hálás. amit elmondtam? – Az első kérdésre a válasz: igen. és ha kell. hogy ne is próbáljon megkeresni. Nick. A gyerekek iskolaköltsége ott van a bankban. Nick. ezt még bizonyítani is tudom. a másodikra: nem. ahol befejezhetem a felújítást. de ne is próbálják rám kenni. – Ismétlem. Valós ez a fenyegetés. bizonyos mértékig képes vagyok átlátni a kormány gondolkodását. nem vagyok őfelsége kormányának a tagja… – …egyelőre. a fenyegetések nem hangzottak el nyíltan. mert nem fog megtalálni. de hát. – Mindezzel csak annyit szeretnék mondani. teszem azt? Érthető. Kassouli nem szegezné torkunknak a kést. – Valóban? John elhessegette a pincért. Őszintén szólva. Ilyenek pedig nincsenek. John? Mondja meg neki. Mindeközben maguk elveszítenek egy csomó munkahelyet. ha ön továbbra is . elvontatom valami biztonságos helyre. Ezért is kell… – Hát rendben! – szóltam közbe. ha eddig ismeretlen bizonyítékok kerülnének napvilágra. – Természetesen senki sem próbálja felelősségre vonni magát a kialakult helyzetért. – Akkor meg folytassák le azt az átkozott vizsgálatot! Miért ne tehetnék meg? – Mert a balos sajtó szüntelen rágalmai ellenére őfelsége kormánya nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatás munkáját.közvetítők útján. Melissának pedig mondja meg. Elmondaná ezt neki. ha Mr. – Mégis úgy vélem. Nem teszek mást. mint visszatérek Devonba. – Akkor elmondom. bár ettől őfelsége kormányának még komolyan fontolóra kell vennie minden eshetőséget. mielőtt útnak indulok. több pénzem pedig nincs.

Rajtam keresztül. nem igaz? Vagyis segítsek neki. Kassouli a maga módján kielégíthette a bosszúszomját. – Nem hinném. – Csakhogy az egyetlen mód arra. hogy engedjek Kassoulinak. Erről lenne szó? Makyns képviselő alaposan megrágta a választ. aki mindig annyira közel állt hozzám. – Miért ne mehetnék el egyszerűen a rendőrségre? – kérdeztem. hogy szemmel tartsam Kassoulit. bár természetesen le fogom tagadni. . Micsoda gyönyörű és finoman árnyalt terv. Nem kérünk többet. Nick. – A szemébe néztem. őfelsége kormánya már ott is képviselve van? – Nos. – Azt hiszem. haszontalan lenne levonni bármilyen elhamarkodott következtetést. hogy ilyen kérés valaha is megfogalmazódott. – Azt akarják. Nick. igaz? Mindez csak elősegítheti a céljai elérését. hogy bízunk a hazafias érzelmeiben. hogy szó lehetne bármilyen anyagi ellentételezésről. igen. hogy folyamatosan tájékoztasson bennünket. igaz? – Azt akarjuk. éppen az. – És mennyire lenne hálás őfelsége kormánya? – űztem gúnyt választékos kiejtéséből. Kassouli szándékairól. döbbentem rá hirtelen. ahogyan a kísérőhajó viszi át a teherszállítót az aknamezőn. ha végrehajtom a tervét. mint elnavigálni Bannistert az aknamező közepére. Csakhogy Abbott munkája nem más. És mindketten engem választottak eszközükként. Csak némi információt. Fogalmazzunk inkább úgy. amíg végre rám nézett. a maga titokzatos és nem hivatalos módján. de végül bólintott. hogy az ügy messze meghaladja az ő kompetenciájukat. és őfelsége kormánya rendkívül hálás lesz érte. Makyns képviselő politikai előnyt kovácsolhatott a helyzetből. – Krisztus a kereszten! – Kivártam. valóban. Ez az egész ügy teljes egészében titkos és nem hivatalos. És maga is vissza akarja kapni a hajóját. Erőltetetten felnevetett. – Mert azt kellene találnia. Halvány félmosoly jelent meg John arcán.tájékoztatna bennünket Mr. Harry Abbottra gondoltam. és úgy navigált a gondok közepette. – Maguk aztán a simlis csapat. – Maga szerint Bannister megölte a feleségét? – Azt hiszem. – Úgy érti.

– Ki ne őrülne bele ekkora gazdagságba… – Az órájára pillantott. Én csak annyit mondhatok. hogy valamennyien a lehető leghálásabbak lennénk. – Vagyis őfelsége kormánya igazán hálás lenne – foglaltam össze a hallottakat –. csak Melissának több ideje marad a társasági életre. amennyiben egy nagy befolyású külföldi nagytőkés minél több befektetést hozna. hogy egy médium elhitesse ezt vele. mind kolostorba vonultak? – A martalócaink – közölte John sértett hangon – nem Bannister kertjében pihentetik a hajójukat. – Talán bemutathatná őket – vetettem fel segítőkészen. – Inkább Melissáé. – Szent Isten! Már ennyi az idő? És Nick… – És. Nick. mint a leghatározottabban visszautasítok minden célozgatást. – Önnek jogában áll. én akkor sem tehetek mást. amely egy esetleges gyilkosságra vagy akár az ön bűnrészességére vonatkozik. John. John? – Egyetlen szót se a sajtónak. – Nem nézett rám beszéd közben. és új munkahelyeket teremtene Nagy-Britanniában. és ezt is csak magánemberként. attól tartok. Makyns képviselő és jómagam egyaránt viseltük a Melissa által ránk aggatott szarvakat. mint nekem. – Úgy tudom. vagy hagyja. Nick! – Annak a fickónak nincs ki a négy kereke.– Ha holtan akarja látni – szegeztem neki a kérdést miért nem használja valamelyik martalócát? Vagy azt akarja mondani. legkörülményesebb módján azt állítja. hogy több ideje marad összebújni válogatott hírességekkel. hogy tetszés szerinti sorrendbe rendezze a szavaimat. . s abban a tisztességben sem részesülnek. gondoltam: – Csakugyan? Nem gondoltam volna. – Nem állnak persze túlzottan közel egymáshoz. Próbálta elrejteni a megkönnyebbülését. Nyughatatlan lelkekről beszél. ha szemet huny a bosszúja felett? Munkahelyeket? A képviselő idegesen összerándult: – Ne legyen nevetséges. ha segítenék eltenni az útból Melissa barátját. Alighanem úgy értette. Tonyt. hogy a rendőrség is szemet hunyna e felett. – Ezt ígérte Kassouli. de nem sikerült. akik rendre eltünedeztek az egységemből. Bannister közeli jó barátja. Szerencsétlen flótás. hogy Bannister közelében lehetnek. Talán még társalog is a halott lánya szellemével. hogy azok a fickók. és a maga lehető legcirkalmasabb.

Nick. Ki rendezte így le? – Anthony Bannister haverja. de cserbenhagytak. A kormányhoz fordultam segítségért.Fizetett és otthagyott. Mi a baja velünk? Talán nem bírja a szagunkat? Egészség. és Micky Harding épp ezért választotta. nem emlékszik? Maga volt olyan szemérmes. hogy még találkozunk. mert különben elveszítem a hajómat. és még mindig tudom. Harding egyike volt a riportereknek. és devoni társaival összevetve drága is. Telefonáltam a Fleet Streetre. ingerülten csettintgetni kezdett. – Érdeklődéssel tekintett rám. – Sycorax. majd diadalmasan elvigyorodott. márpedig nem csal. Talán megkérdőjelezték a jogcímét? . Lehunyta a szemét. – Istenemre – tette hozzá –. – Láttam az ocsmány pofáját a lapokban. lám. lám. – Ledöntötte az első korsó java részét. hogy megtegyek. – Mickey mindig is átkozottul büszke volt az emlékezőtehetségére. igaz? – Igaz. hogy Bannister egyik haverja összeverte? – Mert szükségem van Bannister pénzére ahhoz. A kocsma szutykos volt. és ezért. – De ezt senkinek sem mondhatja el – tettem hozzá sietve –. Így hát megtettem az egyetlen dolgot. – Három rohadt éve. akkor mi. aki súlyos sebesülést szerzett a Falkland-szigeteken. Egy dél-afrikai. Micky hosszan és hitetlenkedve meredt rám. – Nem gondoltam. Hosszú órákat vártam az ajtaja előtt. Még úszik? – Épp csak hogy. valamint keresztnevének köszönhetően óhatatlanul kiérdemelte az „Egér” gúnynevet. – Miért nem látogatott meg a kórházban? – Ne legyen már ekkora fasz. Fejenként kettőt-kettőt. büdös. – Lám. – Szörnyen néz ki. szerencsétlen adófizetők kerek százezer fontot adtunk mindenkinek. ha szétkürtölöm. – Köszönöm szépen. viszont közel esett a lapok irodáihoz. máris kiszagolta a sztorit. – És miért veszíti el. halálra untatott azzal a nyavalyás csónakkal. – Ha az emlékezetem nem csal. akik a Falkland-szigeteken végigkövették a zászlóaljam minden lépését. Egér most négy korsó sört hozott ki az asztalunkhoz. amit nem akartak. hogy helyrehozzam.

gyilkosság történt-e. hogy még azt se tudni. hallott mindent. viharvert arccal és egy gyanakvó menyét észjárásával. hanem mert lehetetlen volt semmit se tenni. mert Bannister oldalán álltam. Jill-Bethről. Elmondtam. hogy a kormány csak örül neki. Beszéltem Bannisterről. – Néhány pillanatig némán pöfékelt. hogy beszélt magával? – Arra mérget vehet. meséljen el mindent! Beszéltem neki a Sycoraxról. Egér. vagy akár csak utalunk rá. Annyira tökéletes. hogy ez a férfi már látott mindent. – Ha viszont gyilkosságot kiáltunk. Miért van rám szüksége? – Mert semmi sem bizonyítja. a munkahelyek megmaradnak. nem igaz? – Nem tudom. Elvitt száz lepedőt? – Nem sok híja. amikor ezt a szót használtam. Most is kétkedve nézett rám. de vajon Kassouli le fogja tagadni. – Értem. haver. hogyan csalogattak el Kassouli házába. Nick. hogy valaha hallott magáról? – Lefogadom. – Nyilvánvaló. Kassouliról és Makyns képviselőről. kéretlenül nyers modorral. – Maga szerint van rá esély. nem riporterre. Kassouli fejét akartam. ha Bannistert hazavágják. – Akkor miért nem játszik rá az egészre? – kérdezte. s ennek eredményeként hogyan kerültem slamasztikába. majd rágyújtott és felnézett a füsttől foltos mennyezetre. Igaz? . hogy Bannister tette? – Sejtelmem sincs róla. – Remek. Az egész egyszeriben hazafias kérdés lett. Testes férfi volt.– A válóperes ügyvéd alaposan megkopasztott. Tony úgy ránk húzza a sajtó vétséget. – És a kormány is tagadni fogja. Magának agyzsugorítóra lenne szüksége. hogy Bannister megölte a feleségét. amikor ilyen sok munkahely forgott veszélyben. hogy csak úgy zörög. de nem azért. – Vagyis egy elítélt bűnöző fia áll szemben az egész brit kormány és a világ leggazdagabb emberének szavával? – Nagyjából. – Francos pokol. és nem sokat hitt el az egészből. Micky elfintorodott. Szóval meg akarja őrizni a lelke tisztaságát. és tudatta. – Kedélyes gúnnyal megcsóválta a fejét. Elmondtam neki mindent. Na. – Jesszusom. még a hajóját is megtarthatja. Minden porcikája a fásultság érzetét árasztotta. Pont ez a lényege a tökéletes gyilkosságnak. – A kereszt persze segíthet… – gondolkodott hangosan –.

azután eltűnök a világ szeme elől. Nick! Ott kell maradnia. Ha pedig nem lesz semmilyen bizonyítékunk. Így talán még Kassouli is megkapja. amit akart: egy újabb vizsgálatot Nadeznha halálának ügyében. Bár én úgy tervezem. pajtás. – Nem – rázta meg Micky a fejét. tud segíteni? – Megkönnyebbülést éreztem. hiszen biztosan nem lesz mersze bevallani. Egy mikrofon az inge alatt. nem lesz semmilyen bizonyítékunk. – Összeráncolta a homlokát töprengés közben. – Maga a tökéletes gyilkosság – füttyentett elismerően. hogy elkoboztatja. – Azt pedig lehetetlen bizonyítani. hogy holnap kimenekítem a hajómat. – Segíteni fogok – közölte komolyan Micky –. és vízi hulla. mint egy válás. Ha nem tud beszélni magával.– Naná. – Látta vonakodó arckifejezésem. mint én. Szép kis mese. – Meg lehet csinálni? . – És mennyivel olcsóbb. a sajtó majd fogja. akit két éven át minden erőmmel igyekeztem elkerülni. haver! Ha nem lesz ott. töketlenkedő kormány. nem. – Ez tetszik. A bűz leple alatt még én is egérutat nyerhetek mindenki elől. Hagyni fogom. Segítségre volt szükségem. – El akarja hozni a hajót? – Hogy az ördögbe ne! Bannister azzal fenyegetőzik. nem? – De. nem lesz sztorink sem. az amerikai lány nem tud beszélni magával. ha beszél velem? – Be fogjuk vezetékezni. egy antenna a gatyájában. hogy a sajtó megkeverje a szart. – Nem. – De hogyan bizonyítana bármit is. nem. – Ez a Kirov kisasszony. Ha a brit kormány nem veszi komolyan Kassouli tébolyát. és felsóhajtott. Dúsgazdag jenki egy arab lókupec nevével. találkozni fog magával? – Azt mondta. szép nagy didkókkal. és ezt olyasvalakitől kaptam meg. de bizonyítékra van szükségem. és nekem elegem van az egészből. – Rágyújtott egy újabb cigarettára. feleséggyilkos brit tévésztár. hogy a teher végre lekerül a vállamról. hogy meg akarta zsarolni a brit kormányt. és a bűz az egekig csapjon. – Megcsóválta a fejét. Nick! – Akkor. akit arról a francos balettről neveztek el. vagy hogy merényletet tervezett a nyílt óceánon. Kassouli fenyegetései semmivé foszlanak a nyilvánosság fényében. Százezreket foghat rajta. – Nézze. lecsúszott háborús hős. Ne tegye. és a vonal végén Micky bácsi a magnójával. Egészség. hogy többé nem vagyok egymagam a pöröly és az üllő között. hogy megölte a feleségét. Pont az olyan utcai söpredéknek való. hogy igaz. méghozzá adómentesen.

Micky azonban könnyedén elvégezte a feladatot. – A meggyőzés erejével beszélt. hogy maga együttműködjön velük. Meddig tarthat. vagy a legénység a tengeren gyakorlatozott. – Akkor vonjon vissza mindent. Beleegyeztem. Különben is. Maga szerint hogyan ássuk elő a pedofil papokat? De az egészhez mindenekelőtt az kell. hogy készséggel csapdába csalja Bannistert. vagy visszatért a Hamble kikötőbe. és leereszkedtem egészen a hajófenékig. Mondja azt. hogy csak a hiányát találom. Odasántikáltam a hajóhoz és felkapaszkodtam a kormányállásba. azután levakarok magamról minden gazdag fickót. s most készen vártak a fő. talán a feldühödött francia bérbeadó szállíttatta el. Megcsóválta a fejét: – Maga aztán tényleg nagy fasz. – Természetesen fizetünk is a sztoriért – jelezte Micky. Felnyitottam a fedélzeti nyílást. – Nem akarok érte pénzt. érti? Mondja azt Bannisternek. Etesse meg őket! – De én nem akarok Bannister mellett maradni – kiáltottam fel szerencsétlenül. De csak amíg a sztori ki nem pattan. amíg az amerikai tyúk felbukkan a száz lepedőjével? – Nem tudom. A Mystique szintén eltűnt. és most mérhetetlen megkönnyebbülést éreztem. nem kell örökké színlelnie. egy hónapon belül itt lesz. hogy szeretné navigálni a hajóját. Láttam. hogy maradok. Meg kell szereznem hozzá a főnök engedélyét. a sztori izgalmai semmivé foszlatták korábbi világfájdalmát.– Hogyne lehetne. – A királynőért és a hazáért cselekszik. Nick. Nick.és a tatvitorla oldalmerevítőire. Hintsen hamut a fejére. Akkor. Magamban már felkészültem arra. ahogyan Kassoulinak és Makyns képviselőnek sem. Rávilágít a jenkik alávalóságára. Munkahelyeket ment meg. s a motor alól előhúztam az elrejtett . hogy tévedett. Nick. de mindig így megy a dolog. hogy örökre végeztem a filmjével. A másnap reggeli vonattal visszautaztam Devonba. benne van a játékban? Bannisternek nem sikerült meggyőznie. A Wildtrack elhagyta a folyót. hogy Jimmy a helyükre csavarozta a bal oldali veretlemezeket. De akkor sem voltam már egyedül. A Sycorax azonban még ott horgonyzott a kikötőhelyen. Esett. Mondja azt Kassoulinak. – Már azt is megmondtam neki. – Lefogadom.

sem ennivalót nem találtam a Sycorax fedélzetén. és arra számítottam. Nagy kirándulóhajó pöfögött felfelé a vízen. innen ráláttam az esőáztatta folyóra. – Erről talán még beszélnünk kellene – javasoltam békülékenyen. Néhány héten belül. láthatóan meglepte a jelenlétem. Eredetileg úgy terveztem. hogy ebben a házban lakik a híres Tony Bannister. és valahogy szégyenérzet töltött el. aztán kibújt átázott esőkabátjából. és még többen zarándokolnak el ide. ám ehelyett Angela Westmacott lépett a szalonba. . hogy már nem kell sokáig vesztegelnie ezen a folyón. hogy már aznap délután útnak indulok. és láttam. hogy keressek némi sört. amit elkezdtünk – feleltem jámboran. Megfordultam. Lecsuktam a Sycoraxot. befejezhetnénk. miközben a hajó elhalad Bannister háza előtt – az idegenvezető bizonyára most közölte velük. így aztán beengedtem magam. leszámítva az esőcseppek nyomán fodrozódó vizet. – Jó napot! – köszöntem udvariasan.fegyvert. már a szennylapok történeteitől lesz hangos a világ. gondoltam. hogy hamarosan elmegyünk innét. hogy a házvezetőnőt látom a konyha felé sietni. Gyanítom. mégiscsak szüksége van pénzre? – Mindkét karján bevásárlószatyrok lógtak. amiért szembesítettek a nyilvánvaló hazugsággal. Most kezdtem érezni a kimerültséget. – Úgy érti. A becsapódó bejárati ajtó zaja hangosan visszhangzott a házban. és megnyugtattam. hol rejti el a tartalék kulcsokat. és maradtam. ahol azt kellett látnom. Semmi sem mozdult a folyón. Sem sört. csak amíg csapdába csaljuk a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereit. – Kemény fából faragták – vontam meg a vállam. – Akkor most megcsinálja a filmet vagy nem? – követelte a választ. sajtot és kenyeret a konyhában. Tudtam. – És hogy van az édesanyja? – kérdezte Angela fagyos hangon. ahogy a turisták arca nekipréselődik az ablakoknak. Megtorpant. de Jimmynek nyomát sem láttam. – Azt hittem. hogy a kirándulóhajók apám tárgyalása idején is jó üzletet csináltak. hogy alvás helyett több órát áldoztam az időzónák feletti röpködésnek. hogy tátott szájjal meredjenek a fényűző otthonra. kilépett – jegyezte meg epésen. ezért felbicegtem a házig. Ha Mulder nem habozott átkutatni a Mystique-ot. hanyag mozdulattal dobta le őket a szófára. hogy a házvezetőnő nincs otthon. – Úgy vélem. A nagy szalonban ettem. tűnődtem. miért tenne kivételt a Sycoraxszal? Visszamásztam a fedélzetre. de tartottam magam Micky Hardingnak tett ígéretemhez.

hogy maga ott van Dallasban. Szívszaggató hang riasztott fel. mit mondhatnék. mint egy istenverte öszvér! Az a nyavalyás stáb . Bármivel próbálkozom. csak abban a percben éppen nem tartózkodik a házban. A felhők már-már megérintették a szemközti domboldalt. ami azt jelentette. ezektől az elkényeztetett. Egy igazi filmet. amikor haldoklik. maga utálja. Megfordultam. hogy elnézzem az ablaktáblán lecsorgó esőcseppeket. a könnyek végigperegtek az arcán. Szipogni kezdett. Micky Harding újságja állt mögöttem. de végül azt mondta. és szabadítson meg ettől a komédiától.– Az anyja nagyon is egészségesnek tűnt. amikor beszéltem vele. s amikor észrevett. Nick Sandman. Különösen. hogy Jill-Beth minél előtt térjen vissza Angliába. maga képtelen bármit is megtenni! – Nem tudta abbahagyni a zokogást. A támadó kígyó fürgeségével csapott le rám. – Mert senki sem támogat! Bármit is teszek. Utál Matthew. amíg nem teszem. hogy Angela zokog. és legnagyobb döbbenetemre azt láttam. megszállott és végtelenül önző emberektől. amit maga akar? És ha nem teszek mindent pontosan úgy. hogy milyen csodálatos film lehetne belőle? Miért nem hajlandó egy pillanatra sem belegondolni? – Ahhoz is elég csodálatos. – Pedig én semmi mást nem akartam – szipogta két görcsös roham között –. – Hát nem látja. hogy elérje a céljait – jegyeztem meg keserűen. ahogyan maga akarja. Nem érintettek meg a sértései. Azért fohászkodtam. dühösen fordult el tőlem. utál az egész stáb. azután megtörölte orrát a kabátja ujjában. – Micsoda egy alávaló féreg maga. Elszörnyedve és zavartan meredtem rá. – Azért különös módszerei vannak. majd később visszahívom. keskeny válla görcsösen rázkódott a sírástól. Először mintha meg is lepődött volna. – Angela hangjából sütött a hitetlenség. – Anya már csak ilyen. akkor elveszi a hajómat? – Az isten szerelmére! Ha én nem kényszerítem. A hosszú ablak másik végében állt. de lebeszélt róla. mert többé már nem voltam a hatalmában. görcsösen eltorzult arca minden szépségét elvesztette. – Azt mondtam. – Olyan. maga ellenszegül. Elfordultam. és én nem tudtam. csak készíteni egy filmet. hogy megzsaroljon? Hogy nem kapom meg az alkatrészeket. utál maga is! – Ez nem igaz. hogy a köd hamarosan leszáll a kikötőre. – Medúza? – Válaszra várt.

mint maga! És Tony. még ha egy szarzsák képtelen is felfogni! – Átkozott legyek – lépkedtem végig a kiömlött cigarettákon –. Gyűlölte. amikor ilyen balfaszok vesznek körül. akkor is úgy néz rám. Esett egész délután. – Az első pillanattól ezt akartam tenni. – Annyira hasznosnak tűnt az egész – szólt ábrándos hangon. és beszélni akarok magával. de csak annyit ért el. hogy leszokom erről az átkozott bagóról. de sosem gondoltam volna. és maga olyan átkozottul csökönyös. hogy ez legyen. Megkereste a táskáját. – Megfogadtam. Nem ellenkezett. – Á vállára tettem a kezem. ezért kell nekem megtennem. mintha leprás lennék! – Valami elpattant benne. – Mi a baj Bannisterrel? – Hogy retteg magától! Ez a baj vele. – Mégsem húzódott el tőlem. és most. Nem akartam. Szitkozódott. ingerülten felkapott egy szálat és meggyújtotta. És. meg az előkelő egyetemről. mennyire fáradt vagyok. ezen az esős délutánon. a bálnák megmentéséért és a marihuana legalizálásáért. csak hogy még jobban összekavarjak mindent. képes leszek-e befejezni ezt a filmet! A legtöbbször azt se tudom. de hogy is tehetném. Felé léptem: – Megér ennyit ez a film? – Igen! – sírt fel. Mindig csak nekem! Csak mert ő annyira átkozottul lusta. – Istenem. hogy ilyennek látják. merre jár! De ha meg is találom. Kivettem a parázsló cigarettát az ujjai közül és a medencébe pöcköltem. . elővett egy doboz cigarettát. ahol teljes mellszélességgel küzdött az atomfegyverek ellen. baptista lelkész apjáról és messzemenően tiszteletreméltó anyjáról. mint a forgatással. én meg olyan átkozottul fáradt vagyok! – Egész testében rázni kezdte a zokogás. de én akkor is elkötelezett vagyok. mit vár magától. és még azt sem tudom. – Én is sajnálom – zokogta bele a szavakat koszos pulóverembe. Nick! Felhasználtam a cég pénzét. már amennyire érzékeltem. – A francba. – A pokolba magával és minden férfival. Beszélgettünk. hogy remegő kézzel szétszórta a szőnyegen. – Én igen. egész álló éjszaka. idejét. igenis megér ennyit! Mert jó film. maga vastagon leszarja az egészet.többet törődik a szakszervezeti gyűlésekkel. egész este. Hogy nem képes megmondani. meg is tettem. Angela mesélt midlandsi gyermekkoráról. sőt igaz film. és próbálta lerázni magáról a mérhetetlen önsajnálatot. stábját. magam felé fordítottam és szorosan átöleltem. – Sajnálom – suttogtam. Matthew mozdulni se képes nélkülük. de egyszerűen képtelen volt gátat vetni a sírógörcsnek.

ha már férjezett lennék. ha nem ilyen szép. azután összeráncolta a homlokát. – Kezdetben nagyon izgalmas volt – emlékezett vissza –. – Persze nem is erre kellettem neki. – Megint a lábaddal? Bólintott: – Megint a lábammal. Angela viszont találkozott egy sima beszédű. idősebb férfival. hogy szükség esetén kamatoztassa jó megjelenését. hogy a rádió végleg becsődölt. ahol rá kellett jönnie. mi történik velem. Ezután Angela a csődbe ment rádió levélpapírját felhasználva talált magának egy valóban működő rádióadót Ausztráliában.– Az apád is így gondolta? – Ő is meg akarta menteni a bálnákat. és repült délre. Isten tudja. A rádiótól az anyavállalat tévétársaságához igazolt át. Felemelte az egyiket az ágyról és kritikus pillantásokkal méregette. – Megteszik – helyeseltem. aki éppen akkor Ausztráliában . de visszataszító küllemű személyével. – Akkor mire kellettél neki? Felém fordította a fejét: – Mégis. az ember sose tudhatja. én pedig arra gondoltam. aki nyári rádióadót üzemeltetett a Földközi-tengerre látogató angol turisták számára. Úgy értem. – Szegény? – Mennyire szerette volna. mit gondolsz? – Talán beleszeretett a visszahúzódó és mértéktartó természetedbe? Hangos sóhajjal fújta a füstöt a mennyezet felé. Meg azt. hogy a lábam tetszik neki. – Felnevetett. – Szegény apa. Az utolsó évben hagyta ott az egyetemet. hiszen semmit sem tudtam a rádiózásról. Nem mintha Angela annyira ódzkodott volna attól. és itt találkozott Anthony Bannisterrel. – Tényleg csodálatos lábak. – Elmosolyodott. a képességei felérnek egy eszes. ha a vasárnapi iskolában tanítok. – Tényleg nem rosszak. – Mindig azt mondta. – Pedig én mindig nehezteltem a külsőm miatt. Azért elboldogultam. Kétségbeesetten vágyik a lehetőségre. hogy talán épp emiatt küzd olyan szenvedélyesen ezért a filmért. Érted. – Ezen elgondolkodott egy hosszú pillanatig. hogy bebizonyítsa. mire gondolok? – Nekem is folyton ez a problémám. hogy a külseje vagy a képességei miatt alkalmazzák-e. legkevesebb két gyerekkel.

– Olyan sebezhető. – Kizárólag az ő kedvéért? Angela vállat vont. amibe kerül? A szemembe nézett. hallgattuk az esőt. – Még nős volt. Haza akartam jönni. hogy senki sem kedveli őt. – Elnyomta a cigarettáját. És akkor még ott van a megjelenése – tette hozzá szinte védekezően. azután hozzám simult. Te erős vagy. – így hát visszajöttem. hogy szupermannek öltözzem. Nagyon jó a munkájában. Az emberek megnyílnak előtte. – Az angol tévében akartam dolgozni. amennyiben vissza akarna térni Angliába. – Meg fog kérni? . Egy villanás. – Ha megkér. – Csak látnád. – Sok szempontból hasonlítunk egymásra. – Én kedvelem Tonyt. pedig állandóan retteg. – Miért? – Nem is tudom. ezáltal megkedvelteti magát. – Kezd úszógumit növeszteni – jegyeztem meg epésen. Észrevetted? Úgy viseli a sikert. Játszadozni kezdtem egyik hosszú hajfürtjével. – Hozzámész? – kérdeztem végül. Az emberek azt hiszik. – Gyenge – foglaltam össze. Szorosan magamhoz öleltem. amit a nála erősebbek mondanak. és egyetért bármivel. mint valami álarcot. sikeres és magabiztos. Ezért próbál olyan kedves lenni mindenkihez. Igazán kedvelem. mert azt hiszi. Nick. igen. – Kerül. és máris kívül viselem az alsónadrágom. azután kijövök. – Könnyű neked ezt mondani. Egy ideig némán feküdtünk.forgatott. de nem használja egyiket sem. de nem mondott többet. ő pedig összegömbölyödött a karomban. csak azon túl egyáltalán nincs önbizalma. Lágyan felkacagott. – Neki is jó lába van? – kérdeztem elképedve. amikor bemegyek a telefonfülkébe. Összevásárolt mindenféle súlyzó-készletet. Talán éppen ezért olyan jó a munkájában. amikor megismerkedtetek? Bólintott. A férfi munkát ígért neki a cégénél. – Tony úgy gondolja. – Nem mozog eleget.

– Talán. végül megrázta a fejét. – Szereted őt? Ezen láthatóan hosszan elgondolkodott. amikor a nehéz leckét magolja. – Mert jó férj lesz belőle. mint egy gyerek. – Nem lehet. ha a kamerák mindenhová követni fognak benneteket. – Hosszú. retteg a gondolattól. Tony is keménynek érzi magát. mint te. – Vállat vont. Fannyt is ezért kedveli – ment tovább Angela. akit inkább elfogadnak a társaságban. – Mert annyira sikeres. nem sírok túl gyakran – értett egyet –. és egyedül akkor magabiztos. mint Melissa. bárcsak lett volna ő is katona. – Olyan akar lenni. mozdulatlanul feküdt. ha majd még többen elfogadják. – Néhány pillanatig némán. hogy valamelyik konkurens tévécsatorna átcsábít magához. – Nagyon lassan beszélt. bizonyos idő múlva. hogy érdemes is a megvetésre? Büntetésül kihúzta a hajfürtjét az ujjaim közül. – Az már igaz. Hatékony vagyok. karcsú ujjaival végigtapogatta a sebhelyet a vállamon. – Fanny kemény fickó. – Azt hiszem. és egyáltalán nem örülök olyankor magamnak. – Szent isten! – Elégedetten dőltem hátra és cirógattam Angela csupasz hátát. Egyszerűen csak bizonytalan jellem. – Nincsenek közeli . – Tonyval kapcsolatban tudnod kell még valamit – ment tovább idővel. – Akkor miért mész hozzá? – Mert… – Újra elnémult. – Hát. ami jót tesz a karrierjének. de talán beéri velem is. – Miért? – erősködtem. – Ő nem szolgált rá a megvetésre. – Szegény? – Irigyel téged. – Talán. Mert én önbizalmat adhatok neki. amikor az emberekkel találkozik. Azt hiszem. Azt kívánja. – És ha az ilyen kemény fickók tisztelik. ő is erősebb lesz? Sosem hittem az ilyen változásokban. Szerinte te is megveted őt. – Szívesebben venne el olyasvalakit. ha a tévékamerák rá szegeződnek. – Te erős vagy – mondtam inkább. Odakint a folyón sirályok szólongatták egymást bántó hangjukon. – Pompás házasságotok lesz – jegyeztem meg keserűen. – Talán változtathatok rajta – élénkült fel. akik szerinte megvetik őt.

azután egy hosszú pillanatig a mennyezetet kémlelte. – Biztonságban? Angela felemelte a fejét és megcsókolta az arcomat. és senki sem próbálkozik. Az se lenne rossz. hogy férfiak vadásszanak rám. – Addig fészkelődött. mert mellette biztonságban érezném magam. de most már én sem vagyok az hozzá. Nem engem. ha megtudná? Angela bólintott. ami azt illeti. és láthatnálak. hogy máris mindenki ezt gondolja. de vajon helyes lenne-e? – Milyen romantikus kérdés. nem igaz? Megkapnám ezt a házat. . – Rengeteg. és magam elé képzeltem a kis hajókat. miután összeházasodtunk. mindenki azt mondaná. Hiszek a szerelemben. nem igaz? – Dühítené. Úgy értem. csak azért kapom meg a legjobb állásokat. – És többé nem kellene aggódnom a pénz miatt se. igen. gondoltam el. hogy adjam fel a munkám.barátai. valahányszor a Sycoraxszal visszatérsz a kikötődbe. – Neki nincsenek. – Barátot nehezebb találni. a baptista lelkész midlandsi otthonától a Devon folyó felett magasodó fényűző palotáig. míg talált egy kényelmes zugot a karjaim között. Most már mindenki tudja. – Megteszed? – Nem lenne tisztességes másokkal szemben. Szeretne egy igazi barátot. – Azt akarja. Nick? – Igen. hogy Tonyé vagyok. amint dagadó vitorlákkal menekülnek a védett öböl bejárata felé. Az északi szél nekicsapta az esőcseppeket az ablaktábláknak. akivel teljesen őszinte lehet. Vállat vont. És nekem sincsenek. – Ezt nem értem. – Elég nagy ostobaság tőled. – Talán nem lenne rossz – értettem egyet –. – Úgy gondoltam. Angela még mindig a szerelemről és tisztességről ábrándozott. hozzámennék feleségül. – Romantikus alkat vagyok. nem gondolod? Milyen hosszú út vezetett ide. – Biztonságban. – Tony nem hűséges hozzám. – Neked vannak barátaid. mint szeretőt – jegyeztem meg. Vagyis. mert Tony felesége vagyok. esküvő oda. ha nem tenném. – Belefáradtam már abba. vagy bármelyik más nőt. hanem egy férfit. – Tonyé vagy? – Mindent és mindenkit birtokolni akar – magyarázta mentegetőző hangon. esküvő ide. – Végiggondoltam a kérdést.

mint a kocsija vagy a háza. akkor örökre hűséges maradsz? – És mert tetszetős a külsőm. felismerés csillant a szemében. Ő minden adandó alkalommal megcsal. – Valóban? – Meglepett azzal. amikor megláttalak. hogy feleségül fog venni. az elvált nők legjobb barátja – vágta rá a választ Angela. hogy a szél magával repítsen bennünket. majd máris visszatért Bannisterhez. Minden feszültség szertefoszlott az arcvonásairól. hogy gyűlölni fogsz. hogy valaha meg foglak kedvelni. – Persze – feleltem őszintén. Hosszú ideig néma csendben feküdtünk. – Így is van – mosolyodott el Angela. – Te pedig olyan zord és félelmetes voltál. Nem hittem volna. és ő azonnal életre kelt. – Azt hittem. Olyan ez neki. Ezért is gondolom. Rettenetesen. hogy elértünk az ágyba. És fájdalmat okozna neki. És persze az üzletnek is csak jót tesz vele. ha le akarja cserélni a feleségét egy fiatalabb szupermodellre? – Tartásdíj. hogy lássa. hogy meglepettnek tűnt. majd elmosolyodott. filmet készítesz rólam. – Mesélj magadról – kérte. Megcsókoltam a homlokát. Hunyorogva nézett fel rám. hogy szerelmes vagy-e Jill-Beth Kirovba.– Rettenetesen dühítené. Első látásra felélesztetted bennem a vágyat. és túlságosan fényűzően élnek. szabadon engedhettük. mintha megküzdöttünk volna egy ádáz viharral. valami. és most már. Megcsókoltam meleg bőrét. Ajka alig láthatóan szétnyílt. de sosem gondolja. hogy megbánt vele. Azt gondoltam. Emlékszem. ahogyan ott feküdt a karomban. – így volt. – Mi történik. annyira nyugtalanná tett a jelenléted. Elmosolyodott. – Vállat vont. – Csak próbáltam felkelteni az érdeklődésedet – mosolyogtam –. Viszonozta a csókomat. pihegése nyomán szétváltak homlokán a sápadt hajszálak. Hát nem tudsz máris mindent? – Nem tudom például. Olyan fiatalnak és ártatlannak tűnt. mennyire nem akartál megnyílni. – Rettenetesen büszke ember. – Ezért is nagyon fontos Tonynak. . amivel lenyűgözhet másokat. Már az első pillanatban. amint valaki sietősen a kocsma felé vette az irányt. hogy a tévésztárok túlságosan okosak. csodálatosnak találtalak. hogy szép felesége legyen. – Csodálatos a külsőd. – Mert azt hiszi. és biztos voltam benne. szerénytelennek ítélem-e a szavait. – Felém fordult. Motorzajt hallottam odakint az esőben. Angelát kezdte elnyomni az álom.

– A mellkasomra fektette a fejét. de nagyon messze esik Bostontól. hogy nem is találkoztam Jill-Bethszel. Már el is feledkeztem arról. Azóta máshová vitték? Elmosolyodtam: – Mindig is tudtam. ha így történt volna. És Dallas nagyon. Hasra feküdt. mint elvenni a cukorkát a fogyatékos csecsemőtől. készséggel segítenek. hogy csak most tértem vissza Amerikából. felkönyökölt és az arcomba fújta a füstöt. körülbelül annyira nehéz. – Arrébb hemperedett. és rettentően fontos lenne megtalálnod egy bizonyos Mr. Vagy legalábbis messze esett. Nick. De nem így történt. – Meglepődnél. A légitársaságok például nem hajlandóak kiadni az utaslistáikat. ha tudnád. de nem akartam hazudni Angelának. A hazugság megöli az érzelmeket. aki elfelejtette magával vinni a forgatókönyvét az Államokba. – Buta kis Nick. rágyújtott egy újabb cigarettára. megmondanám. – Akkor most belém fogsz szeretni? – Talán. hogy a tévétől vagy. Sandmant. azután visszatért mellém az ágyba. – Azért repültél Amerikába. – Csak talán? Felemeltem a fejem és megcsókoltam: – Kétségkívül. igaz? Ha már ilyen úriember vagy. és ma délután valami olyasmire találtam. – Téged átverni. – Akkor az elmúlt néhány napban szerelmesedtél ki belőle? – Én nem… – Elhallgattam. – Ágyba is bújtál vele? – Nem. amikor legutóbb odaát jártam. éreztem a felparázsló cigaretta melegét a bőrömön. amit ilyen igaznak akartam megtartani. Azt akartam mondani. – Megmondanád. – Biztos? – Biztos.A kérdés teljesen készületlenül ért. – Nem vagyok belé szerelmes. mi mindent megtesznek az emberek a tévések kedvéért. de ha azt mondod. hogy ágyba bújj vele? . – Nos? Bólintottam: – Az elmúlt néhány napban szerelmesedtem ki belőle. – Igen. – Előrehajtotta a fejét és megcsókolt. Most már nem. Angela láthatóan elégedett volt magával. hogy eszes lány vagy. Elmélázott a válaszon. – Örülök neki. Angela felkönyökölt az ágyban. Nick Sandman.

ha te fizeted. Angela ösztönösen megérezhette visszahúzódásomat. – Kihallottam a nemtetszést Angela hangjából. hihetetlenül törékeny volt.– Nem. A lepedőre tette hamutartóját és lekocogtatta a hamut a cigarettájáról. ő pedig újra elhúzódott tőlem. mert felemelte az arcát és mélyen a szemembe nézett. – Gyűlölte. hol voltál. Mindig itt volt. mégis ruganyos. – Élvezte. Meztelen teste kísértetiesen hasonlított Melissáé-ra. hogy Angliában parádéállat. – Te fizetted a repülőjegyet? – Nem. Csak hirtelen felindulásból ment hozzá Tonyhoz. és alighanem egy kicsit őrült. Elvárta Tonytól. rendkívül céltudatos. nagyon befolyásos. máris elvesztem. Pierre miatt akart találkozni veled? – Igen. – Tönkre fogod tenni a Wildtrackot? – Nem válaszoltam. azután felült és a lábát keresztbe fonta. hogy építsenek úszómedencét számára. – Senkinek sem fogom elmondani. A St. és semmi sem volt elég jó az ő drága Nadeznhája számára. halovány. és nyaggatta Nadeznhát. de én le is akartam fektetni. hogy Bannister talán ilyen agyafúrt módon akarja kicsikarni belőlem ezt a vallomást. amit akart. szörnyen gazdag. Úgy gondolta. hogy költözzön haza. hogy Nadeznha rangon alul házasodott. – Beleszívott a cigarettába. Angela felkacagott. hogy megvegye ezt a házat. Bár nem voltak boldogtalanok sem. – Találkoztál Yassir Kassoulival? – Igen. – Kassouli mindig is gyűlölte Tonyt – jelentette ki. Ha a szerelem kulcsa a vágyakozás. és ragaszkodott hozzá. amiért elvette tőle a lányát. – Miért nem? – Mert be akarom fejezni a filmet. – Elég költséges csalódás lett volna számodra. – Hirtelen feléledt bennem a gyanú. – És mit gondolsz róla? – Nagyon hatásos. Folyton meglátogatta őket. ő legalábbis mindig ezt mondta. Itt gazdag örökösnő lehetett. – Nem igazán. És Kassouli se segített a helyzeten. Nick. – Boldogok voltak? Angela megrázta a fejét. Ő csak találkozni akart velem. Elmosolyodott. Igen. – És a lány miért nem tette meg? – Nadeznha mindig azt tette. .

– Tony nem beszél erről. – Azért ez a tény nem ér fel egy ajánlólevéllel.oldalán igazán híres tévésztárral. Bár. felkeltem az ágyból és odaléptem az ablakhoz. Valóságos szörnyeteg! Mindig úgy láttam. kedves teremtés volt – szúrtam közbe olyan ártatlanul. – Hihetetlen önző teremtés. nem akarsz beszélni erről? Hosszú ideig némán meredt a lepedőre. lehetetlen? Nem. – Remekül értett a hajózáshoz – vettem védelmembe a halott lányt. senki se tudja. – Gyakran gurul dühbe? – Csak azokkal szemben. A lepedő kivételével valamennyi ágynemű egy halomban feküdt a szőnyegen. – Tudod. nem ő tette? Nem. hogy Tony retteg tőle. milyen ellenállhatatlanul vonzódik Bannister az erős asszonyokhoz. Nekifektettem a hátam az ablakpárkánynak. csak nem meri bevallani. – Én úgy hallottam. Óriási előrelépést jelentett számára. – És? Vállat vont: – Nem. az volt. ha erről beszéltünk. – Kedves? – húzta el a száját Angela utálkozva. az ár örvényei elborították a lapályokat és megemelték a túlsó parton kikötött kis bárkákat. Úgy gondolta. hogy feleségül vette Nadeznhát. Egyébként nagyon bizonytalan. de ha így lett volna. de Angela csak nevetett a feszengésemen. Ideje lesz. mit gondolnak az emberek Nadeznha haláláról? Felnézett rám: – Tudom. ha ez megtörténik. hogy gyengébbek nála. Úgy értem. . kivel. – Nem. Arra gondoltam. amennyire csak lehetett. gondoltam. akikről úgy gondolja. ha megpróbálom lehántani az igazság következő rétegét is. Most ott álltam és letekintettem a folyóra. hatalmas csapást mért volna a büszkeségére. Közeledett a dagály. Mindig feldühödött. – Nem tudom – ráncolta a homlokát Angela. Nadeznhának viszonya van valakivel. nem gondolod? Elmosolyodtam. míg odahaza Amerikában csak egy volt a gazdag és halálba kényeztetett lányok közül. utalni azért utalt ilyesmire. Eleinte zavarban éreztem magamat a hátamat elcsúfító sebhelyek miatt. hogy elnézzem az összegyűrt lepedőn fekvő törékeny testet. – Nadeznha el akarta őt hagyni? – kérdeztem. akkor sem említi. A hajfürtök szertelenül hulltak alá a csupasz hátra.

– Rólad pontosan tudjuk. Nick! – Mindeddig megadóan tűrte a téma iránt mutatott érdeklődésemet. miért nem veszünk be egyetlen idegent sem a csapatba? – Engem mégis felkértetek. és én kihallottam a tévéproducer szakmai érdeklődését a hangjából. – Inkább csak mocskos – feleltem. és megint más dolog látni a nyavalyás holttestét néhány órával később. elhiheted. akit szerettél? Képes lennél megölni Melissát? – Úristen. mivel tudna rávenni. – Gondolod. – Ennyire szörnyű volt? – kérdezte. Nick. És sajnálom. Nem mintha nem akart volna beszervezni. – Sajnálom – szabadkoztam újra. – Az nem ugyanaz. és elfintorodott. . Hacsak nem vagy annyira dühös. amit a szigeteken szereztél. Van elég tapasztalatod. amikor tudod. ki fia-borja vagy. – De képes lennél hidegvérrel megölni valakit? Valakit. – Végiggondoltam a kérdést. nem? – Jesszusom. – Talán Mulder képes lenne? – Az isten szerelmére. hogy ilyen szörnyű vádakkal illettem Tonyt. hogy nem vagy Kassouli embere. És az sem volt könnyű. Mit gondolsz. akivel azelőtt rögbiztem. hogy van benne elég lelkierő egy gyilkossághoz. hogy győzhessen a St. ám most egy pillanatra elém villant a régi Angela. mit teszel. – Utána volt a legszörnyűbb. – Tony képtelen lenne gyilkolni – erősködött Angela. Nick. Pierre-en. Tudjuk. hogy az a másik is épp erre készül. Azon tűnődött.– Nem hinném. látni a pusztítást. Rettenetes dolog lehet megölni valakit. aki éppen úgy nézett ki. – Neked csak tudnod kell. hogy azt sem tudod. Tony tudja. Emlékszem az egyik fickóra. hogy Tony képes lenne ilyesmire? – Nem tudom. – Megpróbálta – feleltem őszintén –. ha az megölte volna Nadeznhát? Mulder Tony testőre. dehogy! – Mármint az. talán önvédelemből? – Vállat vont. Megértette a vonakodásom. hogy Tony megtűrné maga mellett Muldert. Egy dolog meghúzni a ravaszt. – Egy pillanatig eltűnődtem. mit gondoljak. mint az egyik haverom. igaz? – szegezte nekem a kérdést. hogy Kassouli mindenáron meg akarja akadályozni abban. Angela elnyomta a cigarettáját a hamutálban. hogy a filmben is ilyen átéléssel beszéljek. dehogy! – Akkor miből gondolod. Vagy. de kudarcot vallott.

de nem felelt. hangjában a jól megszokott türelmetlenséggel és fensőbbséggel. jobbnak láttam. – Ő nem fogja feladni. – Adhatok neked még egy tanácsot? – kérdeztem. – Még csak az hiányozna. bármenynyire is őszinte akartam lenni Angelával. mennyire eltökélt Kassouli. – Megragadta a karomat és hozzám simult. ki az a valaki – vágtam rá. – Fogd be. – Ne engedd indulni – ismételtem határozottan. aki megfricskázza a franciák orrát. – Te pedig Lady Bannister leszel? Elmosolyodott. Nick! – Kedvesen rázott le. hogy csupán nem hagyja nyerni. Nem tudom. és mindent. – Ezért akarom. hogy menj el vele. hogy Hardingot meg sem említem előtte. – Feladnád az álmodat csak azért. Tartsd itthon. igen. El tudod képzelni. Nick. miért féltem annyira azt az ember. hogy Nadeznhát esetleg meggyilkolták? El tudtam képzelni. – Bosszút akar állni a lánya halála miatt? – Úgy gondolom. olyasvalaki. lovaggá akarja üttetni magát! Más hírességekkel megtörtént. biztosan kevésnek érezné. Pierre-en. A sűrű felhők miatt máris szürkülni kezdett odakint. Öreg bika. Nick. fiatal bika. Tony is ezt akarja. aki éppenséggel a legfőbb riválisom e lány kegyeiért. mert valaki megfenyegetett? – Attól függ. sőt már el is indítottam a folyamatot azzal. – Halljuk! – Ne engedd Bannistert indulni a St. mit tervez ellene Kassouli. – Angela felpattant az ágyból és odalépett mellém az ablakhoz. – Tony nagyon büszke ember. nem éreztem ingerültséget a hangjában. hogy biztosan élvezné a titulust. Angela rágyújtott egy újabb cigarettára. Igazi brit hős akar lenni. A fenébe is. Hosszú ideig tanakodva nézett rám. és úgy gondolja. Pierre-t. ha valaki felvetné. Nick. És most. én pedig arra gondoltam. Te lehetnél a másik testőre. – Férfibüszkeség. Szétkürtölte mindenkinek. .– Ne is spekulálj ilyesmiről – figyelmeztetett. hogy a St. hogy beszéltem Micky Hardinggal. A jó öreg lovagiasság. – Túl sokat dohányzol – jegyeztem meg. mint az Üdvhadseregnek. – Tudnia kell. ami vele jár. Pierre kikövezi előtte az utat. és nem fog visszakozni. – Azon tűnődtem. – Én is előbb adnám meg magam a Kínai Néphadseregnek. milyen sárdobálás lenne itt. hogy meg fogja nyerni idén a St. hogy a szennylapok csámcsogni kezdjenek Tony házasságán.

azután kidobta a cigarettáját az ablakon. – Mi ez. – Megegyeztünk? – Mondtam már – erősködtem –. egy perc és rendben leszek. azután súlyosan elterültem a szőnyegen. majd én meggyógyítom magam. – Erről még sosem beszéltél – jegyezte meg feddő hangon Angela. Hiába próbáltam a telefon után kapni. mert értek a hajókhoz? – kérdeztem. – Legalább egymillió orvos látott már. – Újra a telefon után vetettem magam. Egy perc. kíméletlen. ha a lábam kibírta az amerikai utat. tompa fájdalom. Fürgén eltáncolt. – Minden rendben. és nem tudtam. csupaszon. egyszeriben mégis reménytelenül nyomorékká változtam. de a jobb lábam hirtelen kikapcsolta magát. hogy nyugodt maradjon a hangom. – Akkor el fogsz menni egy orvoshoz. átviharzott a szobán és felkapta a telefont. Hirtelen ostobának és nagyon esetlennek éreztem magam. – Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten. – Olykor előfordul. Nick? – Angela megpróbált felsegíteni. nem a szokott. – Azért is. egy új. és minden rendben lesz. Nick Sandman? – Mást se akarok. – Akarsz velem valaha is még egyszer az ágyba bújni. – Kivárta a választ. azután csapkodni kezdtem a térdem. – Erőnek erejével átfordultam.– Nem azért. – Igyekeztem leplezni félelmemet. majd a padlón kúszva megindultam az ágy felé. amellyel megtanultam együtt élni. Próbáltam felállni. azután sikerült oldalt fordulnom. én pedig oldalra buktam. könnyedén elhátrált. . – Felkacagott. – Erőt kellett vennem magamon. akkor ezt a hirtelen gyengeséget is le kell tudnom győzni. Hallottam magam. – Nick? Nick! – Angela hangjában hamisítatlan aggodalmat éreztem. ami segített. Arra gondoltam. A fájdalom felkúszott a hátamon. hogy új életet erőltessek tagjaimba. Napok óta nem történt velem ilyen. – Orvos látott már? – kérdezte Angela. élesen metsző kín. Páni rémület söpört végig rajtam. az ablakpárkány után kaptam. ahol lehunyt szemmel feküdtem és próbáltam visszavonulásra bírni a fájdalmat. Én pedig elestem. – El fogsz menni egy orvoshoz. – Mondtam már. hogy a lábam megadja magát. Sikerült felküzdenem magam a gyűrött lepedőre. – Micsoda istenverte bolond! – Ahogy volt. te buta. – Azt lesheted. ahogyan felszisszenek a fájdalomtól.

nem álltam készen arra. milyen csodálatos érzés. és próbáltam rábírni a lábam a mozgásra. s miközben az ellentmondást nem tűrő hangot hallgattam. Nick Sandman. ha van egy nő. Hátamon feküdtem az ágyon. Csak most találtam rá Angelára. hogy elveszítsem. arra gondoltam. aki törődik velem. . boldog voltam. Elmész orvoshoz vagy sem? Megegyeztünk. meseországban éltem.– Nem nyitok vitát. Szerelmes lettem. amely egyeztette az időpontot a szakorvossal.

3. rész .

miközben a jegyzeteit készítette. ismertessem sebesülésem pontos természetét. annak következményeként az illető egy életre megbénul. miután befejeztem –. ugyanis a gerincben kialakuló ödéma rendszerint teljes szakadásként mutatkozik meg. de Angela még nem szokhatott hozzá mindehhez. bárcsak az én betegem lett volna. hogy soha többé nem fogok járni! – A rohadékok mindig ezt mondják – engedte meg egy félmosollyal Mary Clarke –. Mr. amit azonnal meg is bántam. míg Angela. aki még maga sem hallotta a teljes történetet. hogy ne tegyen több kárt magában. Clarke doktor arra kért. – Úgy értem. – Azért kívánom ezt – söpörte félre Mary Clarke határozottan a vaskos bókot –. Sandman. Mr. Csak egy közelben serénykedő fűnyíró idegesítő zümmögése. Néma csend. miért ne járhatna normálisan. nyers és magabiztos modora miatt idősebbnek látszott. Angela egy orvosokról szóló dokumentumfilm forgatásakor ismerkedett össze vele. – Ödéma? – kérdezett közbe Angela. – Ennek magam is örültem volna – jegyeztem meg gálánsán. hogy az ön csináld magad fizikoterápiája kétségkívül súlyosbított egy merőben szokványos és nem túlzottan komoly ödémás állapotot. – Hogy érti ezt? – kérdeztem végül. Elfintorodott. – Baromság! – kiáltottam fel indulatosan. Én talán túl soká éltem együtt az orvosokkal és a cikornyás frázisaikkal. – Azok a rohadékok azt mondták. – Azt kívánom – szólt Mary Clarke. hogy ön erőszakkal próbált meg gyors fejlődést elérni.7. megfeledkezve még a gálánsságról is. miközben alávetett a szokásos vizsgálatoknak. Az ödémát csak azután lehet diagnosztizálni. – Nyavalyás duzzanat – feleltem túlzott indulatossággal. Angela itt várakozott ránk. fejezet A neurológus korombéli nőnek bizonyult. Márpedig ha a gerincvelő megszakad. leszámítva azt a tényt. Mary Clarke doktor zöld szeme némiképp pajkosan csillogott. A tesztek végén visszakísért rózsakertre tekintő irodájába. hogy bizonyos fokú mobilitást sikerül visszanyernie. Egyszerűen nem találtam orvosi indokot arra. ám a hangja semmiféle könnyedségről nem árulkodott. mert akkor az ágyhoz kötözhettem volna. . Sandman. összerezzent a véresebb részleteknél.

Sandman óhajával. amely nekipréselődik a gerincvelőnek. engem pedig mélyen megérintett az arcán tükröződő őszinte aggodalom. amíg fel nem ötlött bennem. Mindent egybevetve. Mr. Miután meghalt. – Elszánta rá magát. hogy valószínűleg csak a filmje befejezése miatt aggódik. . hogy ha a testemet hajóként képzeljük el. – Az igazság az. – A lába vagy funkcionálni fog. mennyire rosszul teszi. vagy nem. a bejáratnál rámpával a tolókocsija számára. hogy ön valóságos tárháza az anomáliáknak. – Persze. – Az enyém nem tette – jelentettem ki dacosan. ezzel időleges paralízist vált ki. ha elhajózik Új-Zélandra. Mary hajózási metaforával kísérletezett. a kockázat aránytalanul magas. komoly égési sérülések. akkor valóban reménytelenül nyomorék lesz. – De mi történik. A gondot az okozza. mozgássérült-segélyért folyamodik. ha ott lesz egyedül az Atlanti-óceán közepén. – Új-Zélandig feltétlenül. így talán tényleg helyesebb. Sandman. – De hát… – kezdte volna Angela. mintha ezzel igazolhattam volna.– Szó szerint nyavalyás duzzanat – erősített meg Mary Clarke –. – Semmit. hogy körülhajózza a világot? – kérdezte Mary Clarke a szenvtelen magyarázat végén. az ön esetében állandósult ödéma alakult ki. – Itt megállt. Fogadja elismerésem! – De hát mit lehet tenni? – kérdezte Angela. hogy mindenben téved. – Mert önt súlyos trauma érte. természetesen – közölte Mary Clarke vidáman. s bár műtéttel segíteni lehet a dolgon. majd néhány hét leforgása alatt fokozatosan lelohad. és elmagyarázta. a gerincoszlopát alighanem spirituszban mutogatják majd. – Rohadtul igaz – szúrtam közbe. – Mondanom sem kell. és nekilát az emlékiratainak. igen. Mr. – Elmosolyodott. mint hogy kísérletezik rajta. hogy ez a kötél olykor minden átmenet nélkül meglazul. keres egy kedves egyszintes házat. ha ezt teszi. akkor a jobb lábam mozgatásáért egyfajta feszítőkötél. amikor a lába kudarcot vall? – tiltakozott Angela. és ez feltehetőleg nem találkozna Mr. Egyetlen orvos sem tehetne mást. Ha egy kis esze van. valamint a lövedék által okozott bevérzések. – Semmit? – Angela döbbentnek tűnt. Sandman. majd megvillantott egy már-már kárörvendő mosolyt. – Nem tehetek semmit! – szögezte le Mary Clarke. azaz a kapcsolódó idegpálya a felelős.

Angela immár rendelkezésemre bocsátott minden alapanyagot. Anthony Bannister szüntelenül ingázott londoni háza és a Földközi-tenger között. ahol a Wildtrack részt vett egy sor partközeiben megrendezett versenyen. hogy olyan. majd egyenként beütöttem a tölgyfából ácsolt sínveretbe. faanyagok és fakátránnyal teli vödrök gyűltek a fedélzeten. És a vitorlázástól irtózó Angelát. amikor úgy döntött. vagy megindulna a végtag elsatnyulása. hogy az ernyedtség egyre tovább tart. Mielőtt beágyaztuk volna a főárbocot. – A tiszteletdíjam egy palack Cote de Beaune. és átadtam magam a kényelmes meggyőződésnek. Micky Harding felhívott néhányszor. 78-as évjárat. látszólag törékeny rendszerré álljanak össze. hogy ilyen jól halad a Sycorax újjáépítése. így azután mindketten visszatértünk Devonba. Mary Clarke remekül választott évjáratot. de senki sem szólt. kötelek. gondosan elrejtettem egy régi egypennyst a bölcsőben. mi történt köztem és Angela között. Matthew és a filmes stáb alighanem rájött. ha még itt a kikötőben teszi. nem pedig nyolcas erősségű nyílt óceáni szélben. és mindenki örült. hogy Kassouli fenyegetőzése nem több egyszerű agyrémnél. .– Úgy vélem. és tucatnyi korsó sörért szereztünk egy dereglyét is. boldogulni fog – felelte Mary szárazon –. ha orvos foglalkozik velük. amely képes lehet ellenállni a legzordabb óceáni szélviharoknak is. idővel ezek a hívások is abbamaradtak. amelynek fedélzeti darujával helyére emelhettük a gondosan lelakkozott árbocokat. csak feltétel nélküli szolgálatkészség. Lassan haladt a munka. Guajakfából kivágtam a kötélerősítő szarvakat. egyszeriben nem volt több feltétel. Jill-Bethről nem hallottam. hiszen ha a vitorlázat bármely elemének kudarcot kellett vallania. A hajó napról napra szépült. – Felállt. de miután nem volt mit jelentenem neki. de vannak betegek. Fanny Mulder a hajón élt. ahogyan remekül választotta meg a terápiát is. amikor kiharcoltam a keresztet. szívesebben vettem. Hálából a kamera előtt is percről percre felidéztem. s nekem együtt élnem. ahová az árboctő beült – a tengerészek évszázadok óta ezzel a módszerrel keresik a sors kegyeit. így a magaménak tudhattam egész Devont. ahogyan eddig is visszaállt a normális állapot. Ezzel kellett Angelának megelégednie. Acélhuzalok. Megérkezett a kötélzet. hogy nem tesz semmit. Az izomtónus kielégítő – fordult felém –. mi történt azon az éjszakán. Jó idők következtek. Persze akkor sem tudnak majd mit kezdeni magával. feltétlenül forduljon szakorvoshoz. akik megnyugtatónak találják. de ha mégis azt tapasztalja.

Jimmy és én nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. amely filmre rögzítheti a helyreállított hajó első útját. ugyanakkor ígéretet tettem Angelának. – Csapjunk a lovak közé.és a tatvitorlát. miért nem szerelek be rendes vízöblítéses vécét. A vitorlákat az egyik dartmouthi műhelyben javították ki. Gyönyörű darabok voltak. Jimmy. – Megígértem neki. ellenben Angela megajándékozta a Sycoraxot néhány antik réz hajóablakkal. amikor a stáb nem volt jelen. mit csinálunk. mi? Még mindig a töködet szorongatja. hogy Jimmy kicsatolhassa a bevonókötelet és összetekerhesse a vitorlát. Megemeltem a vitorlarudat és a csonkavitorlát. fiú? – Biztos vagyok. a legfeljebb ötös erősségű délnyugati szélben a Sycorax a nyílt vizekre kívánkozott. aligha érnék be a zománcos vödörrel. és olyan napon érkeztek meg. vastag. – Talán kivihetnénk egy kicsit? – vetette fel Jimmy alattomos módon. – Az a fruska az. A stáb idővel feladta a kísérletet. hogy szalad a kicsike. mintha a századfordulós hajóácsolási technológiákról forgatnának dokumentumfilmet. . egyre inkább úgy érzik. Lassan leeresztettem a nagyvitorlát: – Még várnunk kell vele. Angela pedig tudni akarta. Meghagytam a helyet a zárt vécé számára. Habozni látszott: – Biztos vagy benne. hogy nem akarom feleslegesen összefúrni a Sycorax hajótestét. akiket terveim szerint a fedélzetre csalok majd. hogy akárcsak megpróbálja megérteni. ahogyan a felújított hajótest megrázkódik alattam. hogy a lányok. Jimmy és én szüntelenül a feszítők és csigakötelek. Akkor miért bajlódsz egyáltalán a vécével. amilyen a Wildtrackon is van. Jimmy. Az orr-rekeszben műhelyt és vitorlaraktárt alakítottam ki. Jimmy. fiú! Lássuk. zöldes árnyalatú üveggel és súlyos rézkerettel. hogy felhúzzuk a fő. hogy megvárom. amint a szél belekapaszkodik a nyolcunciás szövetbe. kötélfülek és kötélvezetők miatt aggódtunk. he? Erős kísértést éreztem. Éreztem.amely közvetlenül az árbochoz rögzült. Hatalmas pofont kaptam. amire én azt feleltem. peremkötelek és vitorlalécek. miért nem elég beszerezni még egy vödröt? Azt feleltem. és tömítettem a hajóablakokat. Két fekvőhelyet tettem be a nagy térképasztal és a kis hajókonyha mellé. Gyönyörű nap köszöntött ránk. míg mögöttük lassan alakot öltött a kabin. mire az operatőr megtorlásként vett nekünk egy értelmező kéziszótárt. Matthew emberei azt mondták. Helyükre tettem. érdeklődött gúnyosan. hogy megvárom a stábot. Gondosan betakarta az összecsavart vitorlát. A zsanéros szárnyakat rossz időjárás esetén le is lehetett csavarozni.

mert a hajó elkészülte egyet jelentett azzal. hogy távol kerülök tőle. Suhanc-koromban igazi férfi a hajója közelébe se engedett volna asszonyszemélyt. amikor a Sycorax újra útnak indul. amelyeket Fanny Mulder lopott el a hajómról. se radar.35-re – vágott közbe. talán vissza se térek többet. bár még most sem voltam hajlandó még csak fontolóra se venni. mint Angela. Felegyenesedtem. nincsenek navigációs fények. se barométer. Már-már az ő szemével kezdtem látni a dolgokat. és Angela is beleegyezett. – Nick? – Van egy vonat. Nick. – Már megrendeltük őket. amelyben a Sycoraxon futok ki a tengerre. Rövid szünet állt be. – De vitorlázni már tud – telt el a hangom melegséggel. se fenékszivattyú. talán.26-kor indul Totnesből – vetettem fel és Londonba ér… – 8. se tűzhely. – Jobban teszed. Nick – vágott közbe Angela türelmetlenül. Csak a pezsgőre és a stábra vár. hogy elinduljak a St. – A Sycorax készen áll a tengerre. amelyre oly sokáig vártam. Pierre-en. nincs rádió. – Készen áll – jelentettem be. – Teljesen elkészült? – Hát. se… – soroltam kérlelhetetlenül azokat a holmikat. máskülönben búcsút inthetsz a rádiónak. hogy legfeljebb egy-két nap kell. ám mostanra éppúgy elköteleztem magam a film mellett.– Mindig is a gatyádban hordtad az eszedet. amelyik ma délután 5. Aznap délután felhívtam Angela londoni irodáját. amíg végre filmre vesszük a pillanatot. – És mi a helyzet Josie Woodwarddal? Ki hajókázott vele három mérföldnyire Start Pointtól? Krahácsolva felnevetett és ejtette a témát. – Talán még elérem – igyekeztem kétkedő színt vinni a hangomba. Két hónappal ezelőtt bizonyosan engedek Jimmynek. se kronométer. se tájoló. a navigációs fényeknek meg a tűzhelynek. – Csak fel kell húzni a vitorlát. és kiviszem az öreg hajót a nyílt vízre. Az mindig rossz szerencsét jelent. immár sokkal elégedettebben. és ennek fényében túlzott lelkesedésem akár tapintatlanságnak tűnhetett. Megígértem neki. – Fenékszivattyú se lesz? . – Csodálatos! – Angela egyáltalán nem tűn elégedettnek. hogy új befejezése legyen a filmnek. se horgony. ha nő irányít a hajón. ha eléred – csattant fel –. és nekivágni a víznek.

hogyan segített neked. – Jövő kedden – tudatta Angela. – Nem.48-kor tetőzik a dagály – mondtam fel a leckét emlékezetből –.Úgy tett. . Keddig bírd ki valahogy. – Nem nézett rám beszéd közben. Soha. – Ott akar lenni a fedélzeten? – Meglehet. nem igaz? És látni szeretné. de már maga a tény. a szobanövények rég kiszáradtak. Bútor alig akadt. függetlenségi törekvéseiről árulkodott. aki az ideje túlnyomó részét valahol máshol tölti. hiszen a film részben arról szól. hogy ott legyen. hogy még aprólékosabb figyelmet szentelhessen a szemhéjának. Közelebb hajolt a tükörhöz. mert csak hétfőn tudjuk leutaztatni a stábot. – Addig. fenékszivattyú se lesz. azt hiszem. hogy miért kedden kell forgatnunk – tette hozzá. Az ár világgá repít bennünket. Angela félhomályos kensingtoni alagsorban vett magának lakást. hogy saját lakást tartott fenn. A lakás ezzel együtt némiképp elhanyagolt benyomást tett. mintha elgondolkodna ezen. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. és én azonnal kiéreztem a feszültséget a hangjából. – Számít az valamit? – Hogyne számítana. – Mondd! – Tony ott akar lenni. – És addig? Kihallotta hangomból a csalódottságot. ahogy a Sycorax kifut a tengerre. Elértem a vonatot. Csak Bannister távollétében használta. – Keddnél előbb nem forgathatunk. – Az öltözőasztalnál ült. letörölte a sminket az arcáról. Mindenütt dokumentumok és könyvek hevertek összevissza kupacokban. rendben? – Délelőtt 10. a por vastagon ült a polcokon és a kandallópárkányon. – Mi lesz akkor? – Akkor vesszük filmre. méghozzá jó magasan. semmi. – Miért nem utazhat vasárnap? – Mert nem akarunk háromszoros napidíjat fizetni. – Fontos. – Még egy oka van. Legalábbis én így gondoltam. Olyan fiatal és sikeres nő lakásába kerültem.

– Velem jössz – mentem tovább. bárcsak ne tettem volna. mint illúzió. noha a Wildtrack már három héttel korábban hazafelé vette az irányt. Önmagára meredt a tükörben. Ostoba érzés volt. meg amiatt. hogy Angelát a hűség elsősorban Bannisterhez köti. csak az ágyon és a barátságon. – Sosem lennék túl rajta. az aggodalmat a gyártási költségek és a határidők. mégis természetes. Angela felém fordult a széken. – Senki sem születik annak – erősködtem. de hidd el. talán . – Sajnálom. – Előjoga van rád? – Valahogy úgy. nem szóltam egy szót sem. – Három nap alatt túl lennél rajta. hogy itt hagyjam ezt az egészet? Tony bizonytalanságát. – Azt hiszed. – Tengeribeteg lennék. merre tovább. s azt kívántam. hogy milyen programmal álljunk elő legközelebb? Mégsem tehetem meg. – Időbe telik. – Tükörképére meredt. – És nincs választásod? – kérdeztem. Az elmúlt néhány hétben úsztam a boldogságban.Hanyatt feküdtem az ágyon. – Mindig van választás – felelte kihívó hangon. – Én nem születtem tengerésznek. – Néhány napra megállunk az Azori-szigeteknél. ahogyan a féltékenység alattomos víz alatti örvényként beszippantja addigi boldogságomat. Pontosan tudta. te is túl leszel rajta. – Akkor miért nem hajózunk ki a Sycoraxon most vasárnap? – Vasárnap Bannister még Franciaországban lesz. miközben feltűzte a haját. nem tudta befejezni. és a való világ most hangos csattanással zárult össze körülöttem. – Sajnálom. mit gondolok. ízlelgettem az új szerelem ártatlanságának örömeit. – Nick! – Túlzottan erőszakos voltam. Boldogságom nem volt egyéb. a munkahelyi versenyt. Pontosan tudtam. Nick. és Bannister visszatérése fájdalmasan emlékeztetett rá. még nem gondoltam rá. Nick. Képtelen vagyok rá! Ha húszéves lennék. hogy Angela és én nem osztoztunk máson. mégis nehezteltem miatta. Szeretnél visszatérni Ausztráliába? Vagy inkább felfedeznéd a Karib-szigeteket? Megszokott mozdulatokkal fonta kontyba hosszú haját. csak éreztem. Azután kitaláljuk. – Ne tedd. hiszen ezzel elárultam féltékenységemet. – Egyszerűen csak… – vállat vont. Nick.

Én már túl öreg vagyok ehhez. hogy szeretlek. Bannister átköltözött a Riviérára. és azt akarta. – Előbb legyen meg a film. Elfintorodott és elnyomta a cigarettát. és még ugyanaznap délután leautóznia Devonba. hogy Angela repüljön le a fesztivál záróünnepségére. – Akkor szerezz munkát. De ki fog fizetni érte? Mit csinálsz majd. hogy a stúdióban még legyen ideje megvágni az eddig leforgatott anyagot. Mindketten éreztük. nem igaz? Felhajtottam előtte a takarót: – Oké. – Huszonhat évesen nem vagy öreg. Meztelenül állt előttem. és hogy Bannister hazatérésével minden visszazökken az eredeti kerékvágásba. Bekúszott mellém az ágyba: – Maradsz holnapig? Másnap volt péntek: – Mit szólsz az egész hétvégéhez? – Tudod. de engem egészen más fából faragtak. és nem akarlak elveszíteni. Tényleg elhiszed. – Semmi. Mostanra ezzel is végzett. hogy nem lehet. Meredten nézett rám. – Akkor mi az ördög vagy? – Kirázott magának egy cigarettát a dobozból. hogy a szerelem mindenütt körülveszi. – Én sem vagyok hippi. Terv szerint péntek estére kellett megérkeznie Nizzába.rászánnám magam. és rágyújtott. – Mi ebben a rossz? – csattant fel indulatosan. Nem tudnád kihasználni valahogy azt a plecsnit? – Talán ki tudnám. úgy nézett le rám. Készítettem magamnak egy kávét a . ahol valami televíziós fesztiválon bíráskodott. hogy felcsapjak hippinek. és nem kell mást tennie. – Azt tervezed. – Bannister azt akarta. Miután a Wildtrack sikerrel vett részt egy sor versenyen. noha még csak az imént gyújtotta meg. úgy fogsz csavarogni a világban. – Biztonságot akarsz. Abban a korban az ember még elhiszi. telepedj le Devonban. azután ráérünk aggódni a többi miatt. mint a cigányok. és a padlóra engedte fürdőköpenyét. – Ahhoz igen. te sosem törődsz a következményekkel. majd Bannister társaságában hétfőn reggel visszatérnie. hogy Angela vele töltse a franciaországi víkendet. hogy ezek látszólagos szabadságunk utolsó órái. hogy minden a legnagyobb rendben lesz. ha a lábad felmondja a szolgálatot? Mi lesz veled öregkorodban? Neked az egész tökéletesen megfelel így. körülsétálta az ágyat. Másnap reggel Angela korán elindult. Nick. csak átadni magát az érzelmeknek. főnök. Legfeljebb az. Felállt.

hogy itt vagyok? – Mi ez a dráma. – Nem hinném. Megcsörrent a telefon. és a viseltes játék mackót – az egyetlen olyan holmit. kérem. Egy pillanatig kivárt: – Be akar keményíteni. a hívó letette a kagylót. Mindenfelé próbáltam üzenetet hagyni magának. Nick? – sértődöttnek tűnt a hangja. amiért nem tudja személyesen felvenni a telefont. de nem tehettem mást. mondta. Beszélnünk kell. kurta utasításokat. s miközben végighallgattam az ellentmondást nem tűrő. Nick? – Ezt hogy érti? – értetlenkedtem. amelyeket meg akartam venni. és mivel úgy tudom. A lista hosszúra nyúlt. és számba vettem a hajózási térképeket.parányi konyhában. hol lehet. emlékszik? Nick Sandmant keresem. felvehettem a kagylót és lekapcsolhattam a rögzítőt. így kénytelen voltam beérni az Azori-szigetekkel és Karib-tenger térségével. megismertem a hangját. a falon függő bájos akvarelleket. mostanában vele forgat. letusoltam az aprócska fürdőszobában. hagyjon üzenetet. majd amikor már azt hittem. – Helló! Még nem ismer engem. amelyben Angela mentegetőzik. Ezúttal is hallottam a szalagra rögzített üzenetet. felizzott bennem a féltékenység. Minden londoni utazásommal újabb köteg térképről kellett lemondanom. . A telefon üzenetrögzítőhöz csatlakozott. újabb ismerős hang jelentkezett be. a korábbi programokhoz készített. Gyűlöltem ezt a fortélyt. Ha Angela hívott. – Csak próbáltam elérni. Olykor Bannister is telefonált. Nem tudtam. anyagi források azonban szokás szerint nem társultak hozzá. rendszerezetlen kutatási anyagokat. hogy a Sycorax megorrolt volna rám emiatt. és amikor a lakásban tartózkodtam. oké? Egy pillanatra elfeledkeztem még a Micky Hardinggal kötött egyezségről is. gondosan bekapcsoltam a gépet. amelyet Angela gyermekkori otthonából mentett át ide. Átnéztem Angela kevéske tulajdonát. Hosszú szünet következett. A számom… Lekapcsoltam a rögzítőt és felemeltem a kagylót: – Jill-Beth? – Nick! Helló! Dühös voltam: – Honnan a pokolból tudta. bár nem hinném. és a rögzítő engedelmesen csipogott. a nevem Jill-Beth Kirov. Nem moccantam. A sípszó után. talán hajlandó lenne átadni neki egy üzenetet. Anthony Bannister házában találkoztunk. a házasságtörések jellemző kellékét. Felsóhajtott. hogy lenne bármi mondanivalónk egymásnak. majd leültem.

– Oké. hogy szűkölve visszahúzódjanak gazdájukhoz. és elég volt egyetlen. A bosszúra szomjas vérebek elszabadultak.– Valamikor nyomoztam egy fickó ügyében. – El tudja intézni? – kérdeztem végül. vagy Micky lapjához hívebb szellemben: „Kotródj haza. Még orrszobra is volt. közönséges mészáros volt. még sértődöttebben. Addigra visszatérek Devonba. a nizzai repülőjáratokkal kapcsolatos üzenet. a felesége arcával. mint magának is. Letettem a telefont. Kis jolle. ha lehet. és neki kellett megvágnia valamelyik fontos jelenetsort. Nick. Rettenetes tragédia. Yassir Kassoulinak esze ágában sincs feladni a Bannister utáni hajszát. végül vonakodva elfogadta az ajánlatot. gondatlanul elhajított cigaretta. . Amíg le nem égett. Mi rossz van abban? Visszaemlékeztem Micky Hardingra és az ígéretére. és az amerikai lány hangja helyett vacsorameghívás. hogyan találhatnám meg Mickyt ilyen gyorsan. – Megnevezett egy általam is ismert. Felhívtam a lapot és lenyomoztattam Mickyt. Kassouli!” Angela ingerülten ért haza. Még azt sem tudtam. – El tudom intézni. hol és mikor kell találkoznom Jill-Bethszel. ahogyan én is tettem Jill-Beth hívása után. ez utóbbi csak be akart köszönni. azután megmondtam neki. én pedig nem tudtam. és időpontot is adott. s valamelyik régi ismerősértek hívása várta. de igazán csinos darab. akinek volt egy hajója. félreeső kocsmát. hableány. – Csak beszélni szeretnék magával. és nekem rájuk kellett irányítanom a nyilvánosság fényét ahhoz. hogy az egész július negyediki tűzijátékká változzon. Nick. – Most fenyegetőzik? – Nick! – kiáltott fel. és sohói kocsmát nevezett meg. Az a fickó az életét tette fel a hajójára. miután a film vágója betegszabadságot vett ki. Sokáig várt a válasszal. – Kihallottam a várakozást a hangjából. Magában már a szalagcímeket fogalmazta: „Anglia a mágnás hálójában!” „A jenki milliárdos hadat üzen Angliának!”. – Rendben – feleltem óvatosan. lévén a helyettes vágó. ahogyan ő fogalmazott. a városban szokott-e maradni hétvégére. A fickó igazán büszke lehetett a hajójára. Visszatekerte a rögzítő szalagját. – Hétfőig biztosan nem találkozhatunk – jelentettem ki –. az a legkorábbi időpont. A déli órákat javasolta. hogy a sajtó képes lesz kiszabadítani Kassouli karmai közül. Úgy tűnt.

miért kell találkoznom az amerikaival. Még a tengeribetegség sem állhatott közénk. de azért próbáltam biztosra menni. Nick. hogy követnek? – Nem. Épp most töltöttem el egy csodálatos. Heron? Mond ez neked valamit? – A Heron nagyon is sokat mond. Nincs telefon. azzal nyugtattam magam. És megfenyegettek. Angela kiment Bannister elé a Heathrow-ra. hogy Mickyt is beavattam az ügybe. Így aztán nagy ívben tettünk Nizzára. és van valami hajója a parton. én pedig nem beszéltem Angelának Jill-Beth telefonjáról. Angela a gondolatot se tudta volna elviselni.– Valójában állás kell neki – jegyezte meg Angela keserűen. hogy kikémleljek a hátsó ablakon. amit nem engedhetek meg magamnak. karcsú ujjait. Nyugtalan voltam. Micky rágyújtott egy cigarettára. Micky Harding és én hétfőn délután autóztunk le Devonba. Micky. felszabadult hétvégét Angelával kettesben a vitorlás fedélzetén. Egyszerűen nem tudtam. meg kellett előzniük bennünket. – Szegény Nick. – Hát akkor mi majd hazavágjuk a szarházit. és lágyan megérintette az arcomat. hogy túl elfoglalt vagyok. . – Milyen napod volt? – Vettem két térképet – feleltem és láttam egymillió olyan dolgot. – Gondolja. Nem akartam őket együtt látni. – Kinyújtotta hosszú. hogyan magyarázhatnám meg. hogy gallyra teszik a hajómat! – Á – horkant fel Micky szarkasztikusan. hogy a találkozó során egyszer s mindenkorra véget vetek Kassouli befolyásának. és ha egyenesen Devonba hajtottak. – Valójában Angela Porschéját vártam. mint most Nizzára. különben is. hiszen ha minden rendben halad. és nincs szükségem Angela segítségére. – Hiába próbáltam volna leplezni az örömöm. – Felém sandított. Mardosott a féltékenység. hogy hétvégére kölcsönvehetem a norfolki házát. Az járt a fejemben. És most a zátonyra futott hajó szörnyű csikorgásával. s ezúttal nem engedtem teret a bűntudatnak. a való világ megint összezárult körülöttem. – Egyik barátom felajánlotta. arról pedig végképp nem szólhattam. amint megfordultam az ülésen. hogy a sajtóban esetleg rossz fény vetül Bannisterre. hétfő estére ugyanolyan nagy ívben tehettünk Yassir Kassoulira. hogy kézbe veszem az ügyet. hogy egész hétvégére megkaphatom Angelát. – És Nizza? – Pokolba Nizzával! Majd azt mondom Tonynak. – A világ egyik leghatalmasabb emberével kezdünk. ami büszkeséggel töltött el.

hogy szétüssek a tapló firkászok között. személyesen megyek le a Fleet Streetre. csak nem az Egér? Az Egér. megrázta Terry kezét. – Esetleg vegyek sajtos szendvicset az útra? – ajánlkoztam. he? – Csak vegye át a hadsereg az uralmat ebben az országban. akik csakis terepszínű öltözékben érezték . Sally azt mondta. hogy azonnal indulnunk kell. Az „erősítés” az egyik út menti kávézóban várakozott ránk. Nem ismertem egyetlen olyan embert sem. – Azért van ilyen puhány kormányunk. amelyet szorosan összegombolt a mellkasán. főnök. – Mi az ördög – üdvözölte Micky Hardingot –. viseltes kék öltönyt. inkább tűnt koleszterinfeldolgozó üzemnek. – Én nem várnék olyan sokáig – vont vállat Micky. Terry odabiccentett nekem is. Elviselhetetlen. aki annyit tudott volna falni. Legyen inkább néhány sonkás szendvics. úgy nézel ki. ahogy mindig. hátha lapul benne néhány konzerv.– Átkozottul idegesnek tűnik. – Terry polgári öltözéket viselt. – Ezért hívott erősítést? – Pontosan. nem lenne-e illendő elfogyasztani újabb tál zsírbombát a találkozás örömére. Miután kötelességtudóan sértéseket cseréltek. mint akire rájött a cifrafosás. ahol Terry Farebrother éppen a tojásrántotta és a barna szósz maradékát itatta fel fehér kenyerével. – A sajttól mindig rám jön a szellenthetnék. Talán egy évvel azelőtt vette ezt a rend ruhát. délben. este csak evett. haver. de még ezt sem tudta igazán kihasználni. – Hogy van Sally? – Ahogy mindig. mint Terry Farebrother őrmester. A bajuszos arc közönyösen figyelte. sziklakemény testére. hogy a magafajta bunkók a hatalom közelébe se kerüljenek. – Csak nem szoktam hozzá az ilyesmihez. amint az asztal felé tartunk. aki a Falkland-szigetek óta ismerte a yorkshire-i őrmestert. mint átlagos emberi lénynek. és eszébe sem jutott másikra cserélni. A Falklandszigeteken semmit sem utált annyira. amint bekúszott az argentin aknamezőre. – Egész jól festesz. lévén azok közé tartozott. és kimentette egy elesett katona hátizsákját. – Félig összezúzta az ujjaimat a kézfogásával. Ebből is milyen remek sztori lehetne. főnök. Közöltem vele. mégsem szedett fel soha egyetlen gramm hájat zömök. hogy bevonult a hadseregbe. mint ha nem kaptunk idejében enni. – Maga se változott sokat. majd azon kezdett tűnődni. Reggel. és egyszer magam láttam. A beijedt háborús hős.

miközben a kocsi felé vettük az irányt. haver – fordult Mickyhez –. minél tovább rágódtam rajta. csak néhány vízen úszó üszkös fadarab. Yassir Kassouli eltökélt ember. amit elvár tőlem. Terry. csökönyös. de büszkén. ezután a rohadt hadgyakorlat után. hol vagyunk. amíg Micky és én vissza nem térünk. Ha elutasítom Jill-Beth ajánlatát. ahogyan terveztem. mint a hóembert. ügyet sem vetett Mickyre. bár rendkívül valószínűtlen. Elmondtam Terrynek. azután majd belefulladtunk a folyóba. – Cseppet se meglepő. mert legkevesebb egy óránkba telt visszatérni a randevúnk helyétől a folyóhoz. Előbb nyakig sárosak lettünk a répaföldön.otthon magukat. hogy a Sycoraxból ne maradjon más. – Hát ez az – nevetett fel Terry. amíg be nem sötétedik. Jill-Beth gyújtogatásra utalt. – Semmi gond – felelte. amilyen maga is. – Jöttek nekem eggyel. vagy mi a francot kellene csinálnunk. mert találkozom egy amerikai lánnyal. a végtelenségig megbízható katona volt. és én örültem. a Sycorax sebezhetővé válik. Egy benzinbe áztatott rongy és egyetlen szál gyufa elég ahhoz. ha Terry ott ülne a Sycoraxon. főnök. Én mondom. ha a nyavalyások tennének valamit? – Tűzre – feleltem. ha az oroszok valaha ránk jöttek volna. hogy meg fog fenyegetni a hajóm tönkretételével. Józan ésszel átgondolva az egész céltalannak és elképzelhetetlennek tűnt. hogy csakugyan ideges vagyok. miután megkérdeztem. hogy újra láthatom. nem okozott-e nehézséget elszabadulni a zászlóaljtól. annál is inkább. aki tudta volna. amennyiben nem leszek hajlandó megtenni. a végletekig megkeseredett. aki máris nekilátott első sonkás szendvicsének. szarul. – Mire lehet számítani? Mármint. – Hogy ment a parádé? – Ahogy szokott. és elképzelhető. – Csak annyit kell csinálnod. és ezzel sikerült rám ijesztenie. nem igaz? – kérdezte Micky. hogy Jill-Beth emberei máris ott várakoznak a folyó közelében. mi az ábra? – Nick ideges – jelezte Micky. hogy ott ücsörögsz azon a nyavalyás hajón. nyilván semmit sem jelent számára a Devonon ringatózó kis . Zömök. és a tisztek között persze nem volt egy se. ezért nagyra becsülném. és elég nekik egyetlen telefonhívás. – Szóval. a félelem azonban egyre valóságosabbnak. úgy pisiltek volna ketté bennünket. – Micky visszakanyarodott az országútra. Aggodalmam indított arra a meggyőződésre. – Amikor a legtöbb katonánk ilyen kifinomult és választékos lélek. – Nem fog történni semmi.

talán túlreagáltam az egészet. – Van némi keksz a mosogató melletti fiókban. hogy még a norfolki faluból felhívjam az őrmester körletét. – És ha bárki kérdezné. majd kinyitottam a kabint. hanem a tűz. – Terry belesüppedt a hátsó ülésbe. minthogy el kelljen magyaráznom az egyre szövevényesebb igazságot. és kicsomagolta soron következő szendvicsét. – Kilencre vissza kell érnünk – folytattam –. a kronométer. – Terry láthatóan nem rajongott az ételválasztékért. alma a felső szekrényben és sör a bal oldali ágy alatt. – A pokolba vele. mégis inkább választottam ezt. mondd csak meg. csak kicsit nyugtalan vagyok. a horgony. – Valami kaja. Nem beszéltem neki az elrejtett Coltról. egészen a csónakház mögött kikötött Sycoraxig. A gondolatra. a tájoló. Most. hogy hagyjanak békén. hogy Mulder is visszatért diadalmas földközi-tengeri turnéjáról. de külön gondot fordítottam a tűzoltó készülékek beszerzésére. – Probléma megoldva. A Sycoraxról talán hiányzott a rádió. és Terry egy órán belül visszahívott. s bár utáltam a hazugságot. ha jót akarnak maguknak.hajóm sorsa. a vécé és a barométer. nem akartam veszélybe sodorni a karrierjét az engedély nélküli fegyverrel. Alacsonyan állt a víz. Két órával később elértük a folyót. Felnéztem a házra. Láttam. hogy a csónakházban Mulder két embere a Wildtrack II-t készíti elő a másnapi kihajózásra. Félelmem indított arra. hogy a haverom vagy. Terry megnyugtató társaságában már úgy éreztem. főnök. és senkit sem láttam mozogni az ablakok mögött. Terry és én felkapaszkodtunk a Sycorax fedélzetére. keresztülvezettem Terryt az erdőn. de nem kérdeztem rá a dologra. hogy bármi történni fog – vallottam be –. Üzenetet hagytam. hogy Bannister aznap éjjel már Angelával alszik. azután leugrunk a folyóhoz egy korsó sörre. Angelának azt mondtam. . hogy Jimmy Nichollsnak telefonáltam a horgonylánc ügyében. gyötrő féltékenység mart belém. A matrózok jelenlétéből gyaníthattam. főnök. ekkor külső kamerával is rögzítik majd a Sycorax első útját. – Ezekre talán szükség lehet. Itt vagyok. mit keresel itt. – Majd azt mondom. – Nem hinném. s miközben Micky a Bannister háza feletti úton várakozott. – Ledobtam a két új tűzoltó készüléket a frissen ácsolt térképasztalra. A fából épült hajó legnagyobb ellensége sosem a víz. főnök? – kérdezte reménykedve. a fenékszivattyú.

ahol a szél a gránit sziklacsúcsok között préselte át magát. A jeladó gyenge. . keresztül a Dartmoorba vezető keskeny utak labirintusán. s én azon tűnődtem. maga pedig beszéljen csak bele a mikrofonba. társalgás közben a lehető legközelebb kellett hajolnom Jill-Bethhez. Magunk mögött hagytuk a sövénykerítéseket. Minthogy a mikrofon a közvetlen környezetéből magába gyűjtött minden zajt. tudtam. Több mint egy órába telt elérni az ingoványos síkság közepén fekvő falut. – Ne adja fel ilyen könnyen! Kerüljön a lehető legközelebb hozzá. nagy valószínűséggel felmondja a szolgálatot. És közben figyeljen engem is. Visszabotorkáltam az erdőn keresztül. és felszerelte a rádiómikrofont. Micky bevitt a kocsma mellékhelyiségébe.– Meg egy kis vacsorára? – kérdezte reménykedve. mielőtt még az est leszállna. antenna gyanánt műanyaggal szigetelt drót vezetett le a nadrágom egyik szárába. Nyugat felől alacsonyan úszó sötét felhők tornyosultak fölénk fenyegetően. – A vevőegységet és a hozzá kapcsolódó magnót nagy táskában vitte magával. míg Micky lelkesen sorolta magában az országszerte megjelenő szennylapok leendő szalagcímeit. Néma csendben haladtunk. – Tetszik a csaj. Az aprócska szerkezetből. hogyan kerülhetnék ki a slamasztikából. mielőtt valami rosszra gondolnának. nem igaz? – Valamikor tetszett. és még akkor se biztos. Leendő beszélgetésünket vékony drót segítségével követte. hogy a Sycoraxot jó kezekre bíztam. – Visszamegyek a bárba – mondta Micky –. ezért ha ötven méternél távolabbra kerülünk egymástól. Kassoulinak egy cirkálórakétát kell bevetnie. hogy a cirkálórakéta győzne. A szerkezet működött. Felfelé kapaszkodtunk az úton. és Micky elmondta a tudnivalókat. – Ez azért nem olyan nagy baj. – A marhasültjük és a veséjük egész jó – erősítettem meg. elérkeztünk a hangafüves pusztába. Ha nem hallom. az az volt. amelyet ragasztószalaggal a hátamhoz erősített. meg fogom vakarni az orrom. a hallókészülékébe vezette a végét. ha ki akar kezdeni Terry Farebrotherrel. miről beszélnek. és beszálltam Micky kocsijába. A sikeres teszt után leültünk egy asztalhoz. míg magát a parányi mikrofont Micky az ingem hajtókájára tűzte. hogy el fog eredni az eső. Északnak tartottunk. ugye? – vigyorodott el Micky. amelynek kocsmájába a találkozót megbeszéltük. Nick. Ha bármiben is biztos lehettem az estét illetően.

ebben az esetben viszont ő nevezhet – méghozzá joggal – becstelennek. hogy ezt a világot hatékonyan dolgozó emberek irányítják. esett az eső. mit fog mondani a lánynak? – Megmondom neki. Nick. – Istenemre. fiam? – Készen állok. azután felállt és keresztülvágott a báron. Átváltottam whiskyről sörre. Elveszítem Angelát. Szóval kell őt tartania! Egyezzen csak bele mindenbe. ritka egy fafej maga. meggátolom a hibbant milliárdost. akiről tudtam. és a legtöbbször igazságtalanul vádoltam őt becstelenséggel. és mi marad nekünk? A nagy büdös semmi. – Ha azt mondja a madárkának. Nyugtalan szívvel várakozni kezdtem. akik lerázták az esővizet kabátjuk csuklyájáról. Még szép. hogy kopjon le. hogy magam mögött kellett hagynom a szerelmet. hogy átveszi tőle a pénzt! Az a bizonyíték! – Egy hajtásra kiitta a whiskyjét. az meg is teszi. Ha sikert aratok. hogy tűnjön a francos pokolba. ha nem lenne rányomtatva a hitelkártyájukra. Végezni akar Bannisterrel? Vagy csak rá akar ijeszteni? Érti? – Értem – bólintottam. Nick. – Készen áll a csatára. hogy mit szándékozik Kassouli tenni odakint a tengeren. – Akkor. bár ez mindig is azt jelentette. A szennylapok világgá kürtölik a botrányt. A kocsma lassan megtelt. Felszívódik. akik még a saját nevüket se tudnák. Kitartóan. Pierre-t. és talán igaza is lesz. Abban a téveszmében él. hogy Bannister megkísérelje megnyerni a St.– Így szokták csapdába csalni a világ leggazdagabb embereit? – kételkedtem. És most. az marad. jobbára kirándulók jöttek. bár nem túl hevesen. Újra kihajózhatok viszont a tengerre. Oly gyakran. Mondhatja azt. s . amit csak hallani akar magától. harcra fel. – Letette az üres whiskyspoharat. mielőtt átlépték a küszöböt. És ne felejtse el kifaggatni arról. Hadd ábrándítsam ki. Túl sok forgott kockán. Nem akartam eltompult aggyal nekivágni ilyen fontos beszélgetésnek. – Orrvakarással és játék vackokkal? – Csak emlékezzen Watergate-re. és cserébe ő is ki fog mondani mindent. Olyan fatökűek irányítanak bennünket. hogy rossz színben tüntettem fel Bannistert. Ott is az egész egy banánhéjon csúszott el. És ne idegeskedjen. azután hagyom. amit mi hallani akarunk. hogy nem lett volna szabad titokban tartanom előtte ezt a találkozót. – Nick! Nick! Nick! – hördült fel Micky. sosem bocsátaná meg nekem. hogy munkahelyek ezreit szüntesse meg Angliában. Elveszem Kassouli fenyegetésének élét. – Mi legyen a pénzzel? Micky tettetett kétségbeeséssel hunyta le a szemét. Minden rendben fog menni. Mondjon ki mindent.

Angela kiélhesse becsvágyát. A mai este után végre szabad leszek; a Sycorax és én bármerre mehetünk, amerre csak a szél repít bennünket. Tovább vártam. – Hello! – A törékeny és halovány Angela után Jill-Beth nap-barnítottnak és makkegészségesnek tűnt; a vitamintabletták, a testmozgás és a veleszületett tettrekészség valóságos mintaképe volt. Eltűnődtem, miért lelkesednek oly sokszor az amerikaiak, s miért fanyalgunk annyit mi, britek. Jill-Beth kék inget, feszes farmert és cowboycsizmát viselt, mintha csak rodeóra készülne. Esőkabátját és táskáját a karján hozta. Előrehajolt, hogy megcsókoljon, azután kiérezte a reakciómból, mennyire nem helyénvaló a gesztus, ezért inkább letelepedett mellém. – Hogy van? – érdeklődött buzgón. Háttal ült Micky-nek, aki feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy mindent tisztán hall a rejtett mikrofonon keresztül. – Kér egy sört? – kérdeztem. Megrázta a fejét: – Mi lenne, ha inkább sétálnánk egyet? – Ilyen időben? – Az ablaktáblákat elfelhőzték a lecsorgó esőcseppek. – Azt hittem, maga igazi katona! Csak nem ijed meg egy kis esőtől? Attól ijedtem meg, hogy kikerülök Micky adóvevőjének hatósugarából, JillBeth azonban nem hagyta lebeszélni magát, ezért követtem őt az útra. Felhúzta esőkabátját, fejére pedig sálat kötött. – Yassir üdvözli. – Remek. Úgy tűnt, nem figyel fel lelkesedésem teljes hiányára; ehelyett kinyitotta a táskát és megmutatta a tartalmát. – Százezer dollár, Nick. Adómentesen. A szorosan összekötött és celofánba bugyolált kötegekre meredtem. Még soha életemben nem láttam ennyi pénzt együtt, s az élmény nem is tűnt valóságosnak. Igyekeztem úgy tenni, mint aki le van nyűgözve, noha igazság szerint komikusnak találtam a helyzetet. Jill-Beth tényleg azt hiszi, hogy megvásárolhat? – Az egész a magáé – összecsukta a táskát. Az eső kezdett nekieredni, de őt ez láthatóan nem zavarta, amint átkeltünk a hídon és elindultunk a Bellever Forest felé. Nem mertem visszanézni, nehogy Jill-Beth szintén megforduljon, és meglássa Micky Harding mögöttünk lopakodó alakját. Kabátom kezdett átázni, és csak remélni mertem, hogy a mikrofon működését nem befolyásolja a nedvesség.

– Tényleg sétálnunk kell ebben a szutyok időben? – zsémbeskedtem. – Tényleg – felelte szokványos hangon, majd aggodalmasan vonta össze a szemöldökét. – Fáj valamije? – Kicsit. Vállat vont és megragadta a karomat, mintha segíteni akarna. – Sajnálom, de ki nem állom a kocsmai cigarettafüstöt. – Felsandított az égre, ahol egyre komorabb viharfelhők gyülekeztek. – Talán nem ártana fedezéket keresni? – Bevezetett a Bellever fenyői közé. Az eső még nem szüremlett át a tűlevelek rétegén, így viszonylag szárazon haladtunk tovább. Egyszer lépteket hallottam magunk mögött, és tudtam, hogy Micky Harding követ bennünket. Nyilván veszettül káromkodik magában, amiért kirángattuk a kocsmából, bár az áldozat igazán csekélység ahhoz a jutalomhoz képest, amit egyetlen esti munka kínált számára. Jill-Beth elengedte a karomat és nekidőlt az előtte magasodó fenyő törzsének. Egy pillanatig egyikünk se szólt. Esetlennek éreztem magam, s mintha az ő magabiztossága is leapadt volna. Kapkodva villantotta fel mosolyát. – Jó újra találkozni, Nick. – Csakugyan? – Annyira ellenséges velem. Olyan fájó nehezteléssel ejtette a szavakat, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül. – Nem vagyok ellenséges, csak majd beszakad a hátam. – Orvoshoz kellene mennie. – Megtettem. Nem tudnak segíteni. – Akkor talán fel kellene keresnie egy amerikai orvost. – Nem engedhetem meg magamnak. – Vérszívók piócák, az már igaz – biztosított róla. Mindketten egymás gesztusait kémleltük, s úgy láttam, ha csakugyan ellenségesen viselkedem, azzal kockára teszem mindazt az erőfeszítést, amit Micky Harding ölt a szervezésbe. Azért voltam itt, hogy meggyőzzem ezt a lányt: ha vonakodva is, de segíteni fogok neki, ezért kierőszakoltam magamból egy újabb mosolyt. – Akkor most beteggé akar tenni, vagy gazdaggá? Viszonozta a mosolyt. – Ez azt jelenti, hogy segíteni fog nekünk, Nick?

Reménytelenül alkalmatlan voltam a hazudozásra, és egyszerűen nem tudtam, hogyan bizonyíthatnám kellő meggyőződéssel szolgálatkészségemet. Végül vállat vontam, és beszéd közben járkálni kezdtem a fák alatt. – Nem tudom, Jill-Beth. Még most sem osztozom a meggyőződésükben, hogy Bannister bűnös. Ez nem hagy nyugodni. Egyáltalán nem kedvelem őt, de ez akkor sem elég ahhoz, hogy tönkretegyem minden esélyét a St. Pierre-en. – Különféle zajokkal igyekeztem leplezni zavaromat, amíg rá nem döbbentem, hogy járkálás közben folyamatosan elfordítom a mikrofont Jill-Bethről. Nem mintha sokat beszélt volna, leszámítva az eddigieket; mégis megálltam és szembefordultam vele. Jill-Beth felsóhajtott, mintha kimerítőnek tartaná ingadozásomat. – Magának csak annyit kell tennie, Nick, hogy rajta lesz Bannister hajóján. Ebbe bele is egyezett, most kap érte százezer dollárt, a többi háromszázezret pedig közvetlenül a teljesítés után átadjuk. – Már megmondtam neki, hogy nem hajózok vele – védekeztem, mintha ezzel áthatolhatatlan akadályt állítanék a becsvágya elé. Vállat vont. – Elhinné magának, hogy meggondolta magát? – Néma csend honolt a fák alatt; a szél nem hatolt át az ágak között, a lehullott tűlevelek szőnyege minden neszt eltompított. A beszélgetésünk természetellenesen hangosnak tűnt ebben a környezetben. – Elhinné – feleltem vonakodva. – Akkor mondja meg neki. – És ha nem állok kötélnek… – Igyekeztem hétköznapi hangnemben beszélni, mintha csak közölném a nyilvánvalót. – … Kassouli akkor kivonja minden munkahelyét Angliából? Elmosolyodott. – Arra mérget vehet. És nemcsak a munkahelyeit, Nick. Kivonja minden befektetését, és a gazdasági tevékenységét átköltözteti a kontinensre. Amellett egy sor brit vállalat búcsút mondhat a reménynek, hogy valaha is részt vehet az amerikai projektekben. Kemény válasz, Nick, de hát maga is találkozott vele. Láthatta, mennyire elszánt. Kassoulit nem érdekli, ha bukik az ügyön néhány milliót, majd behozza máshol. Megálltam. Számomra úgy tűnt, Micky máris megkapott mindent, amire csak vágyhatott, hiszen ebben a néhány mondatban Jill-Beth összegezte Kassouli fenyegetőzésének minden elemét, s ezek kis szerencsével már ott is

gyülekeztek Micky kazettáján. Most már nem kellett mást tennem, csak még inkább egyértelművé tenni a helyzetet, esetleg finomítani a részleteken. – És Kassouli mindezt nem teszi meg, ha ott leszek a Wildtracken? – Pontosan – felelte Jill-Beth olyan hangnemben, mintha kivételesen ostoba diák lennék, akit a legkisebb eredmény eléréséhez is ösztönöznie kell. – Mert szükségünk van a segítségére, Nick! Maga az egyetlen esélyünk. Győzze meg róla Bannistert, hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának, azután dőljön hátra, és számolgassa a pénzét! Számomra kicsit furának tűnt, hogy Yassir Kassouli minden befolyásával együtt is csak bennem bízhat, de talán Jill-Bethnek volt igaza. Felbukkanásom a Bannister-házban teljesen váratlanul történt, és ez a tény használható fegyvert adott Bannister ellenségeinek kezébe. – És egész pontosan mit kellene tennem? – Azt akartam, hogy egyenesen a mikrofonba mondja a választ. Türelmesen válaszolt a szőrszálhasogató kérdésre. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia, amit megadunk. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ, oké? Nem kell mást tennie, mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. Ez minden. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt, nem? Elmosolyodtam. – Igaz. – Nehezemre esett kipréselnem magamból a szót, mégis úgy tűnt, a színjátékkal sikerült meggyőznöm Jill-Betht. Márpedig színjátékot űztem, elkeserítően amatőr színjátékot, és csak a legnagyobb nehézségek árán tudtam megőrizni a természetesség látszatát, így szavaim erőltetettnek és számítónak tűntek. Csakhogy, ötlött fel bennem, miközben a következő színpadias kérdést fogalmaztam, maga Jill-Beth is hasonlóan mesterkélten és esetlenül viselkedett. Nagyobb érdeklődést kellett volna tanúsítanom e tény iránt, ám ehelyett megkérdeztem, mi fog történni, miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre. – Semmi sem történik magával. Semmi sem történik a legénységgel. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. – Lassan, szinte kihívóan válaszolt, azután figyelte a reakciómat. Néhány pillanatig nem szóltam. Jill-Beth szavait fel lehetett fogni gyilkosságra tett rejtett utalásként, és kételkedtem benne, hogy ennél nyíltabban valaha is kifejezi magát. Azt hiszem, arra számított, hogy próbálom kipuhatolni

az igazat, én azonban csak megvontam a vállam, mintha cseppet se érdekelne Kassouli bosszújának módja. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben – kérdeztem, reményeim szerint a kelletlen beleegyezés meggyőző hangnemében –, hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz, Nick. Akkor most, elveszi ezt a százezret? Igent kellett volna mondanom. El kellett volna fogadnom azt a pénzt, bármennyire is viszolyogtam az egésztől. Ez lett volna az utolsó lépés. – Az isten szerelmére, Nick! Segíteni fog nekünk, vagy sem? – Jill-Beth felém nyújtotta a táskát. – Elfogadja? Vagy csak az időmet vesztegeti? El akartam fogadni, hiszen Mickynek szüksége volt erre a végső bizonyítékra, ám ekkor fojtott kiáltás riasztott meg. Egy férfi kiáltott fel, fájdalmas hangon. Megfordultam, ám a jobb lábam abban a pillanatban, álnok módon megadta magát és összecsuklott. Elvágódtam, Jill-Beth pedig elrohant mellettem. Átkoztam tehetetlenségem, feltérdeltem és kényszerítettem magam, hogy álljak fel. A kezemmel egyenesítettem ki jobb lábamat, azután félig bicegve, félig ugrándozva botorkáltam fától fáig előre. Felötlött bennem, hogy a lábam mindig a feszültség pillanataiban adja meg magát. Jill-Bethre húszméternyire onnét akadtam rá; a földön térdepelt, és azonnal tudtam azt is, ki mellett. Micky volt az. Frissen kiontott vér csillant a homlokán, átázott ingén, kezén. Élt, de eszméletlen volt, és alig lélegzett. Csúnyán helyben hagyták. A táska mellette hevert a földön, és megláttam a rádió vevőegységét is, de nyoma sem volt a kis magnónak. Akárki is ütötte le Mickyt, magával vitte a bizonyítékot. – Magával van? – kérdezte Jill-Beth vádló hangon. – Hívja a mentőket! – csattantam fel katonás modorban. – Magával… – Menjen! Hívja a mentőket! Siessen! – Ha akar, kétszerte fürgébb lehet, mint én. – És hozzon takarókat is a kocsmából! Elrohant. Letérdeltem Micky mellé és ráterítettem a kabátomat. Leszakítottam egy vászoncsíkot az ingemből és felitattam a vért a homlokáról. A fejsebek mindig erősen véreznek, s ezúttal attól féltem, nemcsak egy vágással kell számolnom. Akkora csapást mértek Micky fejére, hogy vélhetően a koponyája is betört. A vér beleivódott a kiszáradt, barna tűlevelek-be, amelyek a nyirkos szürkület fényében már-már feketének tűntek. Végigsimítottam a kezén,

mert lehetett bármennyire öntudatlan, szüksége volt a megnyugtató emberi melegségre. Rosszul éreztem magam. Megvédtem a Sycoraxot Kassoulival szemben, de semmit sem tettem Micky biztonságáért. De ki tehette? Kassouli? Jill-Beth is hozott magával erősítést? Megérezte, hogy világgá akarom kürtölni Kassouli tervét? A kérdések felvetették a lehetőséget, hogy Jill-Beth nem fog telefonálni a mentőknek, ezért néhány percre magára hagytam Mickyt, küszködve elbotorkáltam az erdő széléig és elnéztem a falu felé. A jobb lábam reszketett, álnok fájdalom lüktetett a gerincemben. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék elsántikálni a faluig, pedig ha Jill-Beth cserbenhagyott, meg kell próbálnom. Átkoztam a lábamat, próbáltam életet lehelni belé, majd miközben felegyenesedtem, láttam, ahogy a fényszórók fényében rohanó alakok körvonala rajzolódik ki. Visszasiettem Mickyhez. Még lélegzett, néha erőtlenül felhorkant. Léptek zaja közeledett. Olyan hozzáértő férfiak és nők siettek Micky segítségére, akiket edzetté tett az ingoványon eltévedt turisták kimentése. Nem kellett megvárni a mentőket, a közelben parkolt a falusi mentőcsapat terepjárója, amely elszállította Mickyt a kórházba. Gondosan a hordágyra emelték és takarókba bugyolálták a testét, majd bekötötték az infúziót. Elkísértem a terepjáróig, és figyeltem, ahogyan elindul a kórház felé. Valaki értesítette a rendőrséget, és most azt kérdezték tőlem, meg akarom-e várni őket. Azt feleltem, a kórházba akarok menni, azután eszembe jutott, hogy a kocsi kulcsai Mickynél maradtak. – Majd én elviszem – ajánlkozott Jill-Beth. Habozni kezdtem. – Az isten szerelmére, Nick! – Feldühítette, hogy ennyire nem bízom benne. Felém nyújtotta a kulcsait. – Akar inkább maga vezetni? Engedtem, hogy vezessen: – Ki volt ez? – kérdezte, már útközben. – Egy újságíró. – Hogy lehet ennyire ostoba? – csóválta a fejét megvetően. – Még hogy én! – csattantam fel. – Maga ostoba! Csak mert Kassouli gazdag, az nem jelenti, hogy igaza is van! – A lányát meggyilkolták! – És ki tette ezt Mickyvel? – Az egymérföldnyire előttünk haladó terepjáró fényei felé intettem. – Magával hozta a gorilláit, igaz? – Nem! – tiltakozott. – Akkor ki tette, a fenébe is?

Ott várakoztam a falragaszok alatt. Tanúja voltam-e az eseménynek? Nem. és eltört három bordája. Előtte üres rendőrautó parkolt. – Nem az amerikaiak vannak ellenünk – mondtam –. hogy Fanny Mulder is ott volt. Jill-Beth leállította a motort. Jill-Beth vállat vont. Higgye el. végül egy rendkívül fiatal rendőrjárőr jelent meg velük. hogy Mr. Akinek nincs bizonyítéka.Ezen elgondolkodott néhány pillanatig: – Londonból egyenesen ide jött? – Nem. előbb… – Elhallgattam. Ott várakoztam a hírekre. követett-e bennünket bárki a kocsmáig. amelyekről megtudtam. még most is villogó kék lámpával. hogy nem fog segíteni nekünk. Tudtam. Hívatlan emlékeket idézett fel bennem. a baleseti sebészet bejáratánál találtunk rá a terepjáróra. – Mulder. csak a meggyőződése. – Felteszem. A kórház csak úgy bűzlött a fertőtlenítőtől. a füle botját se mozdítaná. s hogy a nemi betegség fertőző. hogy az amerikaiak a britek ellen legyenek. Nick. egyesbe kapcsolt és otthagyott. Mr. És eszembe se jutott ellenőrizni. nem ez volt a cél. Maga pedig azért fogadja el ezt az egészet. Jill-Beth beindította a motort. Miért jöttem ide a kórházba. csak egy bosszúszomjas öregember. magam vontam a fejemre a bajt. Ha szegény volna. segítene nekünk. Kassouli hisz abban. mintha csak azt mondaná. hogy boldoggá tegyen egy gazdag embert. ez azt jelenti. Ha maga is hinne benne. Harding újságíró? Igen. hogy a csecsemőket időben be kell oltatni. – Nem leszek eszköz Kassouli kezében. és miért érdekel az állapota? Mert a barátja vagyok. hogy a lányát meggyilkolták. Öntudatlan állapotban van. Kinyitottam az ajtót. – Hogyan? – Nem kellene. Néma csendben haladtunk egészen a kórházig. . Harding koponyatörést szenvedett. Nincs semmije. ahogyan kiszállok az autóból: – Viszlát. Nézte. Nick. – Jesszusom! – sóhajtottam fel reményvesztetten. Nick! Vissza se néztem. Bannister házához mentem. és biztos lehetek benne. – Nem akarja ezt a pénzt? – kérdezte. Jill-Beth vállat vont: – Pedig nem kellene így lennie. – Nem.

– Szakadó esőben? – Szakadó esőben. ezért inkább megismételtem a tagadást. hogy meg akarta zsarolni egész Nagy-Britanniát? Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam. Mondja meg neki. Azért nem mentem. A legkevésbé sem akartam az adott pillanatban bevonulni a rendőrőrsre. mégiscsak bejön az őrsre. mert reménytelennek éreztem bármiféle magyarázkodást. Hajlandó vagyok befáradni a rendőrőrsre tanúvallomást tenni? Nem. máris útban lehet Bannisterhez. fiam! Becsukta a jegyzetfüzetét. És rémültnek. . de nem tudtam bizonyítani. és meg kellett gátolnom. – Sétáltunk egyet az erdőben. – Azt hiszem. Harding csak a barátom – közöltem a rendőrrel. Ki ez a barát? Neki semmi köze az egészhez. Mulder. El kellett érnem a folyót. Úgyhogy nyissa ki a füzetét. Miért nem voltam tanúja az incidensnek? Mert be kellett mennem a fák közé vizelni. Mozogjon! – Úgy parancsolgattam neki. mintha még mindig a zászlóaljnál lennék. ha akarja. nem vagyok hajlandó. Tudom. A rendőr túl sok akciófilmet nézhetett. A rendőr már csak hivatalból is gyanakodott. hogy sürgősen vigyen haza. – Nem – ráztam meg a fejem.Én is újságíró vagyok? Nem. Hogyan jöttem el a kórházig? Egy barátom kocsiján. Vádoljam meg a világ egyik leggazdagabb emberét azzal. ő és maga? – Menjen a francba. – Mr. – Nagyon közeli barátok. és utálkozó pillantást vetett rám. A mai napon együtt utaztunk a faluba? Igen. Ismeri? Mondja meg neki. hogy Mulder tette. maga pedig felhívja telefonon Harry Abbott nyomozót. amellyel bizonyosan megváltom a belépőjegyem a legközelebbi elmegyógyintézetbe. Hardingot? Nem. ez minden. És ne feledkezzen el a búr háborúról. – Én most hazamegyek. ha nem. lévén Mulder nagy valószínűséggel a Sycoraxon fog keresni. ki támadta meg Mr. és írja le a nevem. Biztos voltam abban. Nicholas Sandman kapitány. ha csakugyan nála van a szalag. hogy előadjam történetemet. hogy kitört az újabb búr háború. hogy Terry Farebrother végezzen Mulderrel.

és nem tudhattam. A . ahogyan az éjszakai őrjáratokon. hogy belém üríthesse az egész tárat. viszont kihaltnak tűnt a csónakház és a kikötőhelyem környéke. Micky Harding eszméletlenül feküdt a kórházban. Szinte kúszva tettem meg az utolsó néhány métert. és hazavitt. A domb tetején megállíttattam vele a kocsit. amely hevesen rázta az ágakat a fejem felett. azután elrejtőztem a csónakház árnyékában. Az első autóban Bannister és Angela ülhetett. Fények pislákoltak a Bannister-házban. még akkor sem. Bőrig átáztam. a másodikban Mulder. Nem tudtam biztosan. Muszáj ekkora zajt csapni? Megkönnyebbülten sóhajtottam fel: – Történt valami? – Semmi az égvilágon. Ott lett volna szükségünk magára. hogy találkoztam Jill-Beth Kirovval. Félúton lefelé a fával borított lankán megálltam. – Szegény ördög a kórházban végezte. miért. nem enyhült viszont a csípős nyugati szél. lévén kijöttem a gyakorlatból. – Nem a maga ügye. és közöltem. amikor az ellenség csak arra várt. Hosszú ideig kémleltem a csónakház mögötti árnyakat. A dolgok kezdtek katasztrofálisan alakulni. mégis úgy haladtam. Errefelé mi újság? – Egy kocsi érkezett tíz perccel azután. hogy elmentek. Nesztelenül lopakodtam lefelé. főnök. Magától kínálkozik a következtetés. hogy felkeltsem az esetlegesen ott lapuló őrszem figyelmét. Egeret rendesen hazavágták. Micky szalagjával együtt. de akkor pillanatok alatt ott termett. Senki sem mozdult. hogy az a szédült fattyú mit tervez a hajómmal. Mulder bizonyára a házban van. amikor behajítottam egy földrögöt a bokrok közé. Az eső kezdett alábbhagyni. Megrémültem. A szalagot is elvitték. Mulder láthatóan hadi ösvényre lépett. A folyóvíz kitartóan emelkedett. hogy Abbott adandó alkalommal még leveri rajtam ezt a riasztást. hogy mindvégig Bannister ellen szövetkeztem. Aztán újabb. – Felkapaszkodtam a Sycorax fedélzetére. Azonnal! Tudtam. hogy az út további részét gyalogosan teszem meg. Induljon telefonálni. Épp most mondhatja el Bannisternek és Angelának. Nem ment könnyen. nem itt. – Terry? – Már vagy tíz perce magát hallgatom. de felsültem.– Ez valamilyen különleges ügy? – gondosan megnyomta a „különleges” szót. úgy egy órával ezelőtt. és a jobb lábam esetlenné tette a mozgásom. Hogy ment a dolog? – Borzalmasan. az biztos.

E pillanatban mégis mindennél inkább azzal törődtem. mekkora veszélynek teszi ki magát. amint Mulder felém indult. és eljött az ideje. amikor félrehúztam az egyik nagy üvegtáblát. Tulajdon hangomat hallottam a magnó felől. míg Mulder és két embere kötelességtudóan félrehúzódott.szalag is ezt erősíti meg. főnök! Szép kis darab. Karosszékben ült. de észrevétlenül. Mert az igazság legnagyobb előnye. – A francba. azután Angela előrehajolt és a távirányítóval lekapcsolta a készüléket. ahol a végén mindenki a nagy szalonban gyűlik össze. mintha vakut villantottak volna a szemükbe. – Esővíz csepegett a ruháimról a drága szőnyegre. Valamennyien megrökönyödtek a felbukkanásomon. – Én is jöjjek? – Igen. hogy megtudja. Mindent el akartam mondani. – Mi az ördögöt keres maga itt? – Azért jöttem. Felnéztem a dombtetőre. mintha még az is komoly nehézséget okozna neki. A dolgok kezdtek sötéten festeni. mit gondolhat rólam Angela. de Bannisternek is. és a helyiségben mindenki felpattant. Valamennyien rám meredtek. lehajtott fejjel. és felértünk a teraszra. amikor a nagy ablakok mögül elébe tárult a ház fényűző berendezése. – Maradj észrevétlen. Terry halkan füttyentett. hogy tudja. Azt akartam. és nekem az a nevetséges képzetem támadt. ha indul a St. azután a kép darabkáira hullt szét. bár lehet. aki beérte egy fenyegetőnek és gúnyosnak szánt pózzal. – Felmegyek – közöltem Terryvel. elárultam. hogy képes bevilágítani a legnagyobb sötétséget is. hogy ósdi detektívregénybe csöppentem. mi történt. hogy Angela azt hiszi. aki választékosnak és gyönyörűnek tűnt fekete nadrágjában. . Terry és én felkapaszkodtunk a meredek domboldalon. A készülék a szalon egyik falát teljesen elborító elektromos szerkentyűk közé tartozott. Bannister Angela mögött állt. Ezért szeretem az igazságot. ki a gyilkos. hogy mindent megmagyarázzak. Bannister összerezdült. hogy fény derüljön az igazságra. lila ingében. és láthatóan hallgatta a magnó felől érkező hangokat. – Hagyja! – Bannister parancsa megdermesztette Muldert. Azért mentem. Pierre-en. mert képtelen voltam elviselni a gondolatot. Terry – szóltam hátra. és nemcsak neki. A szép kis darab Angela volt. hogy szóba álljon velem. hogy egyben figyelmezteti Bannistert. ahol sötét alak mozdult a ház kivilágított ablaka mögött. A tolóajtót nem zárták be. és miért kellett találkoznom Jill-Bethszel.

azután kattanás hallatszott. – Hallgasson! – rivallt rám Bannister. de a mikrofon így is remekül bevált. amit megadunk. Nick! Maga az egyetlen esélyünk. és felállt. Előrehajolt és hallgatta a visszacsévélt szalag suhogását. amerikai hangja töltötte be a szobát. – Maga rohadék! – Elfordult és kiviharzott a szobából. – Ez nem… – Azt akartam mondani. elveszi ezt a százezret? – kérdezte Jill-Beth mohón. hogy Bannister megölte a feleségét? – Így igaz. azután dőljön hátra. mielőtt azon az ugyancsak esős napon ugyanebben a szobában egymásra találtunk. igaz? – Igaz. – És mi fog történni. amilyen akkor volt. Ez minden. azután megsemmisítő gúnnyal tette hozzá. – Mert szükségünk van a segítségére. – Elhallgatott. Ennél könnyebben senki se kereshet négyszázezer dollárt. hogy újra végighallgatta a perdöntő bizonyítékot. ám Bannister. mi van a szalagon… – kezdtem. sápadt maszkja. – Egyszerűen csak azon az útvonalon kell haladnia. miután elnavigálom a Wildtracket a megadott helyre? – Semmi sem történik magával. Arcára rádermedt a viszolygás rideg. – Rövid szünet állt be. Nick. – S teszi mindezt abban a meggyőződésben. Egy pillanatra elkaptam a tekintetét. – Bannister csettintett az ujjaival. és játszd le Sandman kapitánynak is. nyilvánvalóan a szalagon hallottak hatására. mint Jill-Bethé. Angela előrehajolt. és számolgassa a pénzét! – És egész pontosan mit kellene tennem? – A hangom jóval hangosabban szólt. mielőtt újra meghallottam a hangomat. Angela viselkedése pontosan olyan maradt. kedélyes.– Nincs mit megmagyaráznia. és minden szót tisztán lehetett hallani. de nem csillant benne felismerés. Győzze meg róla Bannistert. lekapcsolta a magnót. azután nem hallatszott más. – Tudom. – Tekerd vissza. hogy tegye meg a Wildtrack navigátorának. Akkor most. akit féktelen dühbe lovallt. hogy ez nem az igazság. Ám ha Bannister új oldaláról is mutatkozott meg. . Semmi sem történik a legénységgel. – Milyen útvonalon? – Jesszusom! Honnét tudhatnám? Az időjárástól függ. csak a szalag sziszegése. – De mi történik Bannisterrel? – Amit csak Yassir akar. mint hogy figyeli a rádiót az előre megbeszélt időpontban. oké? Nem kell mást tennie. majd Jill-Beth túláradó. Eddig olyannyira hiányolt merészsége hirtelen előbújt rejtekéből. – A mi háborús hősünknek.

és az árulásom kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. Két embere nyugtalannak. és kaján várakozással dörzsölte össze a tenyerét. Lesütött Bannister arcáról. miért hagytam volna bepoloskázni magam? Miért vállaltam volna a kockázatot. – Miért? – követeltem a választ. azután megismételte a sértést. . amint az ajtó becsapódott Angela mögött. hogy magamhoz ragadhatom a kezdeményezést. hazug disznó? – Kutatni kezdett a kabátzsebében. – Akkor honnét a pokolból szerezte a szalagot? – akartam tudni. És nem mellékesen. míg Bannister és közém nem került. és habozni kezdtem. haldoklik az anyja.ezúttal is belém fojtotta a szót. majd előhúzott egy összehajtott újságot és ledobta a lábam elé a szőnyegre. hogy ne tudják átvágni – vágta rá Mulder minden meggyőződés nélkül. Bannister összerezzent. – Miért ment Amerikába? – állt meg kihívó pózban. nagyokos. számára a szalag bizonyító erővel bírt. A média világában élt. és a gorillája kis híján agyonverte. mintha attól félt volna. mit terveznek. Egyedül Angelának mondtam el az igazat. hogy ezt el is higgyem? – Ne legyen már ilyen átkozottul ostoba! – csattantam fel. Mulder tett egy fenyegető lépést előre. és Mulder mosolyogva űzött belőle gúnyt. – Micky Harding újságíró – tudattam Bannisterrel –. – Csak kérdezze meg a rendőrséget egy Micky Harding nevű szerencsétlennel kapcsolatban. – Hazudik – szúrta közbe Mulder sietve. ha az ő oldalukon állnék? – Be akarta biztosítani magát. – Azt akarja. aki jelenleg is öntudatlanul fekszik a kórházban. hogy megpróbálom elragadni a sorsdöntő kazettát. senki másnak. hogy csak vesztegetem a szavaimat. – Ismeri Harry Abbottot! – próbálkoztam. – Hívja csak fel! Kérdezze meg őt! Mulder addig manőverezett. Meglepett a kérdés. – Csak hallani akartam. Az egész világa szalagon és filmeken létezett. újságíró. – És a rohadt életbe. – Maga rohadék! – Visszautasítottam az ajánlatot – közöltem. Sandman. Akkor ez itt mi. Közöttem és a magnó között állt. de tettre késznek tűnt. Mulder nem felelt. – Követtem magát – felelte Mulder hűvösen. – Végeztem magával. – Címoldal. – Azt mondta. Habozásom csak a bűnösségem látszatát erősítette. én pedig tovább erősködtem abban a hitben.

Sandman? Lereszelt néhány feszítőcsavart? Elmetszett néhány kötelet? Én azt hiszem. Fanny! – utasított Bannister. a Viktória-kereszt kitüntetettje kísérte el a Mr. Azon az éjszakán megmentette az amerikai lányt. – Nyomorék kis pöcs. – Nos? – kérdezte Mulder diadalmasan. hogy senki vagyok. és . Kassouli Cape Cod-i kertjében. és Terry Farebrother mintha a semmiből bukkant volna elő. Hirtelen újra a tengeren éreztem magam. Fanny felém lendült.A New York-i Kassouli Enterprises Inc. – Állítsa meg. – Azután kutassa át azt az átkozott hajót. épp ebben a pillanatban vesztette el a hajóját. Akkor azt mondtam a fényképésznek. Sandman. a képaláírás mégis azt tudatta. – És hol van a százezre? – követelte Mulder a választ. Nyilván közvetlenül az ablak mellett állt. – Mást se tett. te ostoba! – hátrálni kezdtem az ablak felé. John Brown. tett egy újabb lépést felém. amely Jill-Bethről és rólam készült. annak címoldalán pedig egy piros körrel bekeretezett fényképet. amikor minden bizonyíték és a látszat is ellenem szólt. – Nincs semmilyen pénz! Visszautasítottam őket. – Hogyan akart végezni velünk? Odakint a tengeren? – Épp most próbálom megmenteni a szaros kis életét! – üvöltöttem el Mulder fenyegető alakja mellett. A hajódon van a pénz. – Most! – kiáltottam. – Előhúzta az újság másik példányát. immár a helyzet teljhatalmú uraként. – Nincs pénz. – Akarja. Bannister? Bannister felnézett az újságból. Bannister elolvasta. – Ki az ördögtől szerezte ezt? – Mit számít az? Kettő is van belőle. Yassir Kassouli nyári rezidenciáján tartott fogadásra. igaz? – Rohadj meg. észérveimet örvényként húzta mélybe ez az őrület. és azóta is az ő játékát játssza. Nem keltett semmiféle neszt. Hiába próbáltam bármilyen érvet előhúzni. és átnyújtotta Bannisternek. Másként hogyan is kárpótolhatná magát Mr. Mi mindent tett még. Oscar Kirov ellentengernagy leányát Nicholas Sandman kapitány. csak hazudozott. Mulder. hogy Jill-Beth Kirov kisasszonyt. hogy elhozzam azt a pénzt? – kérdezte Mulder Bannistertől. – Te rohadt patkány – húzta ki magát Mulder diadalmasan. belső hírlapját láttam. ami meggyőzhette Bannistert az őszinteségemről. én pedig félreugrottam. – Erőtlen válasz volt.

Rettenetes. Bannister falfehéren. méghozzá Terrynek. A fenyegető mozdulat megállította őket. és Terry máris a másik kettőhöz fordult. Terry pedig mindvégig velem maradt. hamisítatlan . s bár nem tudtam. – Feléjük indult. Mulder kínjában lélegzethez sem jutott. aki megvetően félre akarta söpörni a nála jóval alacsonyabb férfit. – Helyesen cselekedtem. esélye sem volt kimutatni. amellyel Terry kifordította a testét. Ha bárkit is meglepett hirtelen felbukkanása. sem a rendfokozatát. a mi ezredünk azonban sosem hitt a félmegoldásokban. elemi értetlenséggel mered a kirobbant erőszakra. Nem akartam használni a nevét. Olyan fürgén bicegtem. arcát elborította a vér. – Gyertek. mielőtt bárki is emlékezetébe véshette volna az arcát. ahogyan Mulder a térdére rogyott. Farebrother őrmester mindeddig tomboló elemi erőként mutatkozott. és furkósbotként meglendítettem. szinte nőiesen vékony sikollyal. ezért Terry még egy megsemmisítő csapást is bevitt a nagydarab fickó szegycsontjára. jobb lábát széles ívben meglendítette és egyetlen rúgással szilánkokra törte a dél-afrikai orrát.csak ezt a pillanatot várta. Megfigyeltem. Mulder nem okozott több gondot. a leghelyesebben. hogy lehet ennyire ostoba?! És Angela! Az a tekintet. – Gyerünk! – Ezt én kiáltottam. Terry és én már visszavonultunk a nyirkos sötétségbe. Terry felegyenesedett. ahogy csak bírsz. azután rohanj. nehogy ezzel szükségtelen kockázatnak tegyem ki. míg Terry és én a szokványos taktikát alkalmaztuk: üsd a rohadékot. én pedig elérkezettnek láttam az időt a távozásra. azt láttam. Mulder görcsösen rángatózott és levegő után kapkodott. amennyire csak tőlem telt. Mulder azután kővé dermedt. mielőtt kiviharzott volna a szobából. Miért nem hitt nekem Bannister? Az istenfáját. majd felsikoltott. takarékos és villámgyors mozdulataival teljes megadásra késztette Bannistert és embereit. ám azok Mulder gyötrelmei láttán inkább visszakoztak. hívta őket maga ellen. – Gyerünk! – Félrehajítottam a haszontalanná vált szobrot. mozdulatlanul állt. melyik fogást alkalmazta. mielőtt még erősítést hozna. én pedig felkaptam egy kőből faragott szobrot. főnök? – Istenemre. hogy Bannister moccanni sem mer. fedezte a visszavonulásom. rohadékok. mielőtt Terry lekuporodott Mulder előtt. amelyet még émelyítőbbé tett számára az a hirtelen mozdulat. A két matróz előrelendült. – Hívja valaki a rendőrséget! – kiáltott kétségbeesetten Bannister.

– Újabb parancs. de a Sycorax és én újra úton voltunk a tenger felé. az izzó gyűlöletről. Hirtelen reccsenés hallatszott. – Indulás! – A tat felőli kötél becsobbant a vízbe. Terry korábban is hajózott velem. de csak elcsúsztam egy víztócsán. Van odalent világítás? . – Húzd fel! A vitorla csattogva tárult szét. hogy a motor elég gyorsan beindul. Oldd el a köteleket. megemeltem a vitorlarudat. Vagy ami ennél is szörnyűbb. Egyenesen felém nézett. – Csak egy-két könnycseppet csaltam a szemébe. – Hívd fel Abbott nyomozót! Elfordult tőlem. – Úristen. A Sycoraxon. – Kicsináltad a nagyfiút? – kérdeztem Terryt. amint a jobb oldali tartókötelek felvették az árboc súlyát. és tudta. – A vitorlát. A Sycorax orra lassan elvált a kikötő kőfalától. hátha követnek bennünket. Megtántorodtam. de a lábam kitartott. megint a nyavalyás lábam adta meg magát. ahogy Angela felbukkan Bannister hálószobájának erkélyén. – Micky Harding! – kiáltottam neki. aki a könnyű győzelem nyomán csak úgy pezsgett az adrenalintól. A hirtelen mozdulattól fájdalom nyilallt a hátamba. de társam láthatóan mindenkit visszariasztott. – Kötelek eloldozva! – kiáltotta Terry.megvetésről árulkodott. Terry! Nem bíztam benne. Kicsomagoltam a nagyvitorlát. és néhány másodpercre azt hittem. A hajó végre szabadon mozgott a vízen. ahogyan terveztem. és fel kellett vonnom egy vitorlát. hogy nekilendülhessünk. amiért elárultam őt és Bannistert. Talán nem úgy történt. De vajon a Sycorax is? Több mint hat hónapja nem hajózott. Terry. uram. vigyorogva fordult felém. és nekiveselkedtem a feszítőkötélnek. és féktelen öröm lett úrrá rajtam. és a Sycorax elindult. – Várom a parancsát. ahogyan megálmodtam. Az ár hátán sodródtunk. Láttam. a tetőző ár ellenében és heves szélben kellett a tengerre vinnem. főnök? – Eltűnünk innen a francba. Visszanéztem. és már nem maradt idő kipróbálni. már ha egyáltalán hajlandó nekidurálni magát. a tat felőlit hagyd utoljára. és adta át magát az éjszakai szélnek. dehogy! – felelt Terry megvetően. mit kérek tőle. és a legkevésbé sem úgy.

de csak viszonylagos értelemben. főnök. Terry újra eltűnt odalent. – Rögzítettem a kormányrudat. Vajon a rendőrség már a folyó torkolatánál várakozik? Előrángattam a tarcsvitorlát a zsákból. Még nem állt készen a tengerre. Mozgásunk kellően gyorsnak tűnt. ám a dagály ellenünk dolgozott. hátraszóltam. Terry. amely az istennek se akart beindulni. Semmi. – Sudárvitorla. hogy éppen csak gyalogtempóban araszolunk előre. ahogyan különféle alakok gyűlnek Bannister teraszára. – Miért nem vettél egy tisztességes motort? – Mert nem engedhettem meg magamnak. se tájolónk. Beakasztottam az orrvitorla gyűrűjét. Terrynek át kellett vennie a kormányrudat és módosítani útirányunkat. Elértük a Sansom's Pointot. azután visszavettem a kormányrudat. és tovább küzdött az indítókarral. a sudárvitorlát és a tatvitorlát. és sebesen repített bennünket a bójákkal kijelölt csatornában. hogy életre keltse. Láttam. Fürgén haladtunk előre.– Csak egy olajlámpa. a Sycorax pedig nekiveselkedett a szélnek. amíg én felhúztam a vitorlát. . csak a hajóra. Sebesen ugyan. amely végre elrejtette előlünk a Bannister-ház fényeit. Hallgattam a hajótörzsnek csapódó hullámok áldott hangjait. Egyik pillanatban tökéletes szélcsend következett be. mégis tengerre kellett szállnia. megtalálta a vitorlazsákot. Nem voltak fényeink. hogy hagyja a motort. Káromkodni kezdett. Nyugtalansággal töltött el a tudat. a vitorlákra és a motorra. A hátam majd beszakadt. ahogyan Terry tovább káromkodik és küszködik a motorral. a tarcsvitorlát. végigfuttattam a belső orrvitorla feszítőkötelét az orrárboc mentén. a derékvitorlát. A Sycorax nem találta a helyét. Felhúztuk az orrvitorlát. – Dobd fel azt a sárga zsákot. nem számíthattunk másra. inkább vonja fel a tatvitorlát. Küszködve indultam előre a nehéz teherrel. a partról viszont valószínűleg úgy tűnt. a másikban erőteljes lökések kapaszkodtak a vitorlákba. sziszegve szelte a vizet. hogy a Wildtrack II orra bármelyik pillanatban előbukkanhat a sötétből. Hallottam. mit kell tenned? – Persze. és felhajította a kormányállásba. Emlékszel még. azután felvontam a vitorlát. A nyugati dombok alaposan megkeverték a szelet. Terry! Gyufát gyújtott. Befűztem az orrvitorla kötélvezetőit. meggyújtotta a térképasztal olajlámpását. A kis lejárón át jutott el a motorhoz. és mindent megpróbált. és ügyetlenkedni kezdtem a bilincsével.

– Magam is erre a kérdésre kerestem a választ. hogy elárultam őt. ám Bannister. főnök! Előrenyomtam a gázkart. Terry keresett egy viszonylag kényelmes zugot a fedélzeten. és a Sycorax előrelendült. gondoltam. vagy bárki is állt a Wildtrack II kormánya mögött. Először akkor láttam meg őket. – Sejtelmem sincs. – Elég szűkös. – Minden motor istencsapás. újra és újra megrántotta a kart. de az érzelmeim immár kibogozhatatlanul összefonódtak személyével. Nem jutott eszembe más menedék. Akarod. – Adj egy kis kakaót. Mindenképpen el kellett rejtenem a Sycoraxot Bannister végrehajtói elől. – Terry visszatért a küszködéshez. – Pontosan. Ekkora távolságot a másik hajó másodpercek alatt áthidalhatott. Terry visszatért a kormányállásba. ha vonakodva is. Olyannak tűnt a tévében.Miután felvonta a sudárvitorlát. azután a dugattyúk felvették a szokott. Akkorra már elhagytuk a városi mólót. Holnap. amikor a keresőreflektor fénye megcsillant a Wildtrack II fényesre polírozott orrán. – Mikorra kell visszaérned a laktanyába? – Tizennégy nulla-nullára. főnök? – Két gazdag fickó egymás torkának ugrott. csak George Cullen hamoazei műhelye. – Akkor rohadjon meg. – Azt hittem. és mindkettő megpróbált a maga oldalára állítani. – Mégis. hogy dacoljon az árral. – Terry habozás nélkül elfogadta az ítéletem. Azt hiszi. – Mi történt. mire a motor előbb leállással fenyegetett. hogy a másik oldalra álltam. . Követtek bennünket. Pokolba az egésszel. – Nyomorult kis patkány – csattantam fel –. – Akkor maradok. Bannister most azt hiszi. és el akarja venni a Sycoraxot. és rágyújtott. de életre kelt. Sally mindig nézi a műsorát. az ellensége vagyok. azután valami isteni csoda folytán a motor. ez a Bannister rendes figura. az a szánakozással és gyűlölettel vegyes pillantás járt az eszemben. És bosszúból a Sycoraxot akarja. – Hová megyünk? – érdeklődött Terry. megnyugtató ütemet. – Minden nő istencsapás – morogtam. hogy kitegyelek a városnál? Visszasandított a válla felett: – Üldözni fognak a nyavalyások? – Meglehet. amellyel Angela búcsúzott tőlem. – Plymouth-ba – feleltem végül. és a versenyhajó úgy egymérföldnyire haladhatott mögöttünk.

láthatóan nem a nyilvánosságnak szánta az elfogó manővert. Veszedelmes közelségbe kerültünk a Calfstone-homokpadhoz. mögöttünk fehéren habzott és terült szét a farvíz. Nyugat felé tartottunk a partvonal mentén. A motor abban a pillanatban állt le. és azt tehette. Motorunk köhécselni kezdett. hogy a hajtórúd szétrázza a szigetelést. hogy a folyótorkolat felől nagy sebességgel érkező Wildtrack II esetleg zátonyra fut a homokpadon. és jól is tettem. hogy nincs világításunk. A dízelolaj túlságosan sokat állt. Terry elvigyorodott: – Most boldog vagy. és maradtam a Calfstone közelében. remélve. A motor megint kihagyott egy ütemet. Ugyanakkor a Wildtrack II továbbra is követett bennünket. A gátnál fehéren tajtékzott a víz. Eső záporozott a vitorlákra. A hajó úgy ugrott neki a meredek óceáni hullámhegyeknek. akár egy táltos paripa. és beállítottam szélirányba a vitorlákat. A Sycorax széllel szemben haladt és önfeledten szelte a tengert. amikor az orr beleszántott az első tengeri hullámokba. Valaki ránk kiáltott a móló felől. és láttam. és a déli felhőtömegben rések támadtak. főnök? – Már hetekkel ezelőtt ezt kellett volna tennem! – És mi lesz a nyavalyásokkal? – Terry a folyótorkolat felé biccentett. és a tengervíz utat találjon a hajótestbe. Szándékosan kormányoztam a szél felé. Az eső kezdett alábbhagyni. A versenyhajó megtartotta a távolságot. A vitorlák dagadoztak. amire egész életében szánták. és mi továbbaraszoltunk. ahonnét most bukkant elő a Wildtrack II orra. de Terry kitartott. amelynek törő-hullámai fehéren habzottak az orrnál. amikor azt gondoltam. Nem bíztam túlzottan a tervben. hogy kikapjam a helyéből az egészet és behajítsam a vízbe. – Rohadjanak meg! – Átadtam a kormányrudat. ahogyan a cseppek leperegtek az orrvitorla alsó szegélyéről. A Sycorax végre kiszabadult a rabságból. Volt idő. és a rázkódástól majd leugrott a talapzatról. A folyó torkolatát jelző földnyúlvány körénk zárult. – Felzárkóznak a mocskok! – figyelmeztetett Terry. gyaníthatóan víz is keveredett bele. Éreztem a földtömegek által megkavart szél bizonytalanságát. Nem akartam. . és a szél sebesen űzött bennünket. és én felkurjantottam a boldogságtól. Boldogság öntött el. A hullámok elég magasra csaptak ahhoz. – Állítsd le! – kiáltottam. soha többé nem élhetem át mindezt. hogy az orr belemerüljön a vízbe. Mennyire gyűlöltem a motorokat! Időnként erős kísértést éreztem arra. ami rázós átkelést ígért. csipkés széleit ezüstszínűre festette a holdvilág.

Az égbolt tisztult. és örömmel láttam. de előttünk állt az egész éjszaka. Utána állítottam a vitorláknak. Árnyalatnyit aláfordultam a szélnek. ahová évek óta vágytam. amellett vágytam rá. Bőrig áztam. kik tartózkodnak a fedélzeten. ahol újra nyugatnak fordulhattunk. és reszkettem a hidegtől. akit hazavágtál. hogy megpróbálnak orral belénk jönni. Három férfit láttam. hogy kitaláljak valamit. és rögzítettem a kormányrudat. máris felkelt? – kérdeztem Terryt. hogy keressen néhány meleg holmit. – Lehetséges. hogy valahol elveszítsük a Wildtrack II-t. Nem volt könnyű a látómezőben tartani a hajót. hogy nemsokára teljes pompájában előbújik a hold. – Terry? – Főnök? . Az éjszaka sem sietett segítségemre. akkor ezek az emberek már elkövettek egy nyílttengeri gyilkosságot. ahogyan Kassouli végrehajtja a magáét őrajta. – Valami jó kis kaja se ártana. főnök. Terry hasonló gondokkal küzdött. hogy jól fog viselkedni a nyílt óceánon is. azután otrombán csapódott le a vízre. hogy közölhesse tartózkodási helyünket a végrehajtókkal. Angela sehol. Mindez azzal kecsegtetett. gondoltam. Időre volt szükségem. számíthattunk rá. megcsomóztam a köteleket. Eltűnődtem. éppoly könyörtelenül végrehajtja rajtam a bosszúját. Nem tartottam valószínűnek. hogy kövesse a Sycoraxot. A versenyhajóra meredtem. hogy ha Kassoulinak igaza van. még kevésbé felismerni. ezért leküldtem. Vajon mikor jutnak el odáig.Visszafordultam a kormányállásban. A hajó immár magától vitorlázott. hogy megnézzem magamnak az ügyesen manőverező versenyhajót. csak Mulder lehetett. és akkor reményünk se marad arra. hogy a fickó. A Wildtrack II-t alighanem azért küldték. – Hogy a fenébe ne. egészen a Start Pointig. – Épp csak megsimogattam a nyavalyást. hogy kényelemben érezzem magam. hogy véget vessenek a küszködésnek és elsüllyesszék a Sycoraxot? Azt a vadászpuskát képtelen voltam kiverni a fejemből. milyen elegánsan veszi az újjáépített Sycorax az akadályokat. Bannister. Rosszul vette a tengert. a karcsú hajótest magasra emelkedett a hullámtaréjokon. – Terry odalökött nekem egy pulóvert és vízhatlan kabátot. Hosszú küszködés várt ránk az apály beálltáig. magával hozta-e Mulder a vadászpuskáját – de hát csak nem tervezett gyilkosságot? Aztán felötlött bennem. Megkerestem a távcsövemet és ráirányítottam a Wildtrack II-re. Mintha megpillantottam volna egy bekötözött arcú férfit is.

– A balcsapáson vitorláztunk. hogy . A versenyhajó árboccsúcsát és tatját fehér fény jelezte. Bannister ügyvédei döglegyekként fogják ellepni. amíg el nem hagytuk Start Pointot. – Még itt van. precízen és magabiztosan szántotta a vizet. amint kitapogatta a csomag alakját. hogy mindvégig megpróbáltam becsületes maradni. hogy gazdag és befolyásos ellenségeket szerezzek. majd tapogatózni kezd a fenék sötétjében. a jobb oldalon találsz egy faládát a gerendához csavarozva. Terry aludt egy órát. amint behúzódok a menedékbe. ráadásul a környéken haladó halászhajók is összezavarták a jelet. amit én őriztem? – Nem akarom használni. Most dél felé tartottunk. A parttól távolabb egyre mélyültek a hullámvölgyek. Kivételes tehetségem van ahhoz. hogy a Pointnál kikerülhetünk a dagály fogságából. – Csak nem az a colt. Előbb Kassouli. most pedig Bannister. Üldözőim külön gondot fordítottak arra. amint felmordul. hogy talán az ő jelenlétük késlelteti-e Muldert. gondoltam. Alighanem radarját használta a követésünkhöz. A Wildtrack II továbbra is megtartotta a távolságot. Csakhogy reggel. – Ne. bár a Sycorax túlságosan kis célpontnak számított. azután hunyorogva jött fel a holdfénybe. – Csomagold csak ki. merengtem keserűen. hogyan zajlik az efféle eljárás. Így tartottak velünk lépést kerek három órán keresztül. A Start Point-i világítótorony fénycsóvája végigpásztázott a látóhatáron. csak ha feltétlenül szükséges. és nem engednek elszökni. A Wildtrack II árnyékként követett bennünket. – Jesszusom – nyögött fel. és a versenyhajó kijjebb került a tengeren. Van benne valami csomag. és a Sycorax láthatóan élvezte a nyílt óceánt. hogy semmi áron nem engedem elvenni a hajómat. Immár bizonyosnak tűnt. Idehoznád? Leereszkedett a kabinlépcsőkön. de bekapcsolták az előírásszerű piros-zöld oldalfényeket is. vagy mit tehetnék ellene. és azon tűnődtem. – Még itt van? – bökött a Wildtrack II-re. ezért a Wildtrack II mindvégig megmaradt látótávolságon belül. Két halászhajó is a környéken dolgozott. Azután próbálj aludni egyet.– A motor alatt. főnök! – csalódottnak tűnt a hangja. és nem rendelkezett reflektorral. abban azonban biztos voltam. Fogalmam sem volt arról. Fényesen kivilágított konténerszállító hajó araszolt mögötte kelet felé. Ráadásul úgy. a nyomomban vannak. és hallottam. hogy tudassák. abban a reményben.

hogy teljesen összezavarjuk a nyavalyásokat. és felénk hordta az orr által felvert vízpermetet. Irányt váltok. A Wildtrack II. azután úgy dönthettek. – Mit csinál? – Beletaposott a gázba. és megtöltötte a fegyvert. végigvisszhangzott a hajó egész vázán. de nem szólt. itt az ideje elriasztani a rohadékokat. s a hirtelen felgyorsuló hajó tatja belemerült a vízbe. – Azt hiszem – szólaltam meg lassan –. – Önkéntelenül is a hivatalos megszólítást használta. Megértetted? – Igen. nyilván azon töprengtek. Bebiztosította. Terry! – Kezdenek összezavarodni. . mit fogunk tenni. visszatért a kormányállásba. igyekeztem irányban tartani a hajót. A szél sziszegve keresett utat a kötelek között és megtépte a vitorlák belépőélét. mert Bannister előrelökte a gázkart. – Azt fogjuk csinálni – folytattam –. Készülj fel néhány gyors manőverre. mit csinálnak.Bannister csak meg akarta ismerni úti célomat. A szél erősebbnek tűnt. főnök. ráirányítottam a másik hajóra. hogy bizonyára semmi jót. Amennyire tudtam. csak éppen azt nem tudja. Ha úgy látod. Irányt váltottunk. Mindketten a Sycoraxot nézték. majd vízhatlan kabátja zsebébe dugta a pisztolyt. én azonban elszántam rá magam. Célozz a merülési vonalra vagy a motorokra. Terry kezelte az elővitorlákat. és ezzel kis híján szembefordultunk a széllel. Újra felemeltem a távcsövet. hanem a hajóra. Egyszer megimbolyogtunk. átsüvített a kötelek között. Elővette a coltot. és az orrárbocot. amely sosem jeleskedett a szűk kanyarokban. Éreztem a víztömeg rázkódását a Sycorax törzse alatt. És vedd magadhoz a pisztolyt. s ezúttal tisztán ki tudtam venni Bannister és Mulder alakját a kormányállásban. hogy közvetlenül üldözőink felé vegye az irányt. A hullámok egyre magasabbra nőttek. és az orr tompa morajjal csapódott vissza. Szükséged lesz néhány tárra. továbbra is a Wildtrack II oldalára irányítottam. uram. – Megpróbál majd kikerülni bennünket. újra lelassított. inkább ne tüzelj. – Figyeld. A Sycorax. mit akarok tenni. miután messze elénk került. hogy lerázom valahogy. Terry. Meglepett pillantást vetett rám. Terry átfordította az orrvitorlát. vonakodva fordult és állapodott meg a jobbcsapáson. a legkisebb veszély is fenyegeti a legénységet. Nem a legénységre megyünk. akár egy lándzsát. – Kitérni! – kiáltottam.

és még láttam. amikor egy hullám feldobta az alig harmincméternyire haladó Wildtrack II-t. és csak imádkozni tudtam azért. ahogyan vérvörösre fest . A pisztolycsőből jól látható. amikor a vásznak odafent csapkodnak. a hajótörzset verdeste és rázta a vitorlákat. a Wildtrack II lelassított. Most a part irányába tartott. célra tartott és tüzet nyitott a hajó fémgyomrára. A Wildtrack II is lelassított. lelassultunk és szélesebb íven fordultunk. Hajónk mozgása és a célpont imbolygása szinte lehetetlenné tette a pontosságot. Visszafordultam a szélbe és feldagasztottam a vitorlákat. csak a hajóra célozz! Minél előrébb és minél közelebb a merülési vonalhoz. – Értem. és megláttam a holdfényben megcsillanó hajófeneket. A Wildtrack II százméternyire lehetett tőlünk. Igazodtam a mozgásához. és zajuk ágyúdörrenést idéz. viszont nem volt szükség hajszálpontos találatokra. amint kibiztosította. Az öreg tengerészek szokták mondani. és mindkét lapátkezével szorosan megmarkolta. Olyan hangok hallatszottak. – Tíz másodperced lesz! – kiáltottam oda Terrynek. és kiengedtem a szelet. – Balra fordulok – figyelmeztettem Terryt. – Az isten szerelmére. majd felhúzta a fegyvert. most pedig a colt hangja hasított a levegőbe hasonlóan gyilkos dörrenésekkel. Egy colt számára még ez is nagy távolság. méteres torkolattűz csapott ki.A versenyhajó vezetője. A tenger megtáncoltatta a Sycoraxot. Finoman a szél alá tértem. Amint azt gondoltam és reméltem. és a legközelebbi ponton számításaim szerint mintegy harminclépésnyire került tőlünk. Az orra kezdett felénk fordulni. és a tatunknál veszi fel új pozícióját. mint amikor az orkán belekap a vitorlákba. hogy leír egy széles kört. – Elvigyorodott. – Készülj a tüzelésre. Széles körben követett bennünket. újra gyorsított. felhagytunk a játszadozással és folytatjuk a nyugati utazást. Most úgy tűnhetett. és hallottam a kettős kattanást. hogy lecsökkentsem a távolságot. A versenyhajót figyeltem. tisztán láttam a kormányállásban álló alakok arcát. talán azt tervezte. nehogy eltalálj valakit. nehogy Terry eltalálja a három férfi valamelyikét. – Tűz! Terry két kézre fogta a pisztolyt. aki teljes értetlenséggel szemlélte viselkedésünket. főnök. hogy a szél ágyúzik. Előhúzta a fegyvert. hogy immár északnak és az erős hátszéllel haladjunk. Lekuporodott a kormányállás jobb oldali pereméhez és nekitámaszkodott a kabin rekeszfalának. Épp vissza akartam vonni a tűzparancsot.

és mintha még most is láttam volna a kormányállásban mozgó három alakot. amint a három alak rémülten elfordítja a fejét. Terry tárat cserélt. A Wildtrack II felriasztott szarvasként szökellt a hullámokon. Terry! Tűz! A versenyhajó orra magasra emelkedett. – Tüzet szüntess! Tüzet szüntess! – halálra rémített a lehetőség. és láttam. Terry megállt. Nem lehetett tudni. és el kellett tűnődnöm azon. ahol a három arc szemvillanás alatt eltűnt a mellvédkorlát mögött. hogy Mulder csakugyan elhozta a vadászpuskáját és azt tervezte. Ettől mindenképpen el kellett tántorítanom őket. Amint arra számítottam. de a víz hirtelen tajtékzani kezdett a Wildtrack II tatjánál. és úgy döntöttem. Egy egész tárat beleürített a közeledő hajóba. és felborítanak bennünket.egy felcsapó hullámot. Ezután már egyenesen felénk tartott. hogy az utolsó lövés esetleg eltalált valakit. amint sötét foltban felszakad a hajótest. és ezúttal a versenyhajó szélvédője robbant szét az éjszakában. kiengedtem a szelet és kivártam. Az orr zajosan csapódott a hullámoknak. hogy a hajó keltette hullámokkal elárasztanak. A versenyhajó kapkodva irányt váltott. majd belevágódott a legközelebbi hullámvölgybe. Az üvegszilánkok tajtékként csaptak fel a levegőbe. képes leszek-e valaha is egyedül működtetni ezt a csökönyös hajót. ahol egy súlyos lövedék átütötte az üvegszálas műanyagot. Egyszer el is vált a hullámtaréjtól és szabadon úszott a levegőben. nem várunk. hogy a Sycoraxon áll bosszút megpróbáltatásaiért. orra visszaereszkedett a hullámokra. Hátszélben vitorláztunk. nem úgy nekik: óriási bajba kerültek. amíg a Sycorax irányba fordul. a korróziógátlóval lefestett hajófenék sápadtan izzott a holdfényben. azt tervezték. amiből gyaníthattam. és immár a tulajdon . Hatalmas megkönnyebbülést jelentett számomra. amint védtelenül a vízfelszín fölé került. miközben teljes sebességgel széles kört írt le. amíg közelebb kerülnek. A hajóba ömlött a víz. Terry megtámaszkodott. – Felkészülni! A versenyhajó továbbgyorsult. szétterpesztette a lábát és tüzelt. Gyengéden magam felé húztam a kormányrudat. Az erőltetéstől majd széthasadt a hátam. azután a másik hajó felé fordultam. amit mielőbb ki kellett szivattyúzni. és megesküdtem volna rá. hogy minél távolabb kerüljön tőlünk. A Wildtrack II lelassult. Meredten néztem előre. újra tüzelt. hogy látom. és a versenyhajó kilőtt. – Tüzét szüntess! Irányt váltunk! Terry kicserélte a tárat. hová csapódtak Terry lövedékei. – Az orr részre. mialatt hatvan méter hosszan köpködte maga mögött a tajtékot.

– Szerencsére – jegyeztem meg fanyarul. kecsesen alámerülő orrában és lendületes előretöréseiben. – Végül feladta. és Terry gúnyos vigyorral figyelte távozásukat. és hozhatna nekem egy istenverte sört. – Kuncogni kezdett. Elsötétített hajón vitorláztunk a koromfekete óceánon. . amikor a kitüntetésemet szereztem. – Mint egy tinó a vágóhídon. Volt valami igéző a Sycorax mozgásában. nem? – Tízméternyire! Megvolt az ötven is. ahogyan üvöltözöl – bólintott. ehelyett egyedül rontottál neki a vezérkarnak. – Nagyon fickós voltál aznap este. amit értem tett. Azt mondta. hogy a tévések szüntelenül arról az éjszakáról faggattak. hogy nem találtak el már elsőre. én pedig elmondtam. Hogy kihúzza az ilyen gazdag ficsúrokat a bajból. – Tényleg? – Hallottam. hogy minél gyorsabban elérjék a kikötőt. Leültem. ha meg akarsz halni. – Akkor a munkásosztály végre hasznossá tehetné magát – vigyorodtam el –. Fel kellett hagyniuk az üldözéssel. A dagály már rég megfordult. Csak az isten tudja. főnök. Ismét irányt váltottunk.biztonságuk követelte. A mocskok tízméternyire voltak mögötte. főnök – mosolyodott el Terry kedélyesen. hogy vágódjunk hasra. hát tedd meg. amíg rá nem fordultunk a plymouth-i kikötőgátra. különben is az egész a te hibád. – Nem hallottam. és a víz áramlása végre a segítségünkre sietett. főnök. – Nem is nagyon emlékszem – vallottam meg. hogy balról kerültük meg a sziklákat. hogy elkezdted őket irtani. – Azután. az őrnagy persze már utánad zavart minket is. Rögzítettem a kormányrudat. Legalább fél mérfölddel arrébb kellett volna lennünk. és hogy igazából nem mondtam el nekik semmit. és még most is metszően hideg maradt az esti vihartól. Most már semmit sem kellett tennünk. A szél erős maradt. Köszönetet mondtam Terrynek mindazért. Terry a filmezésről kérdezett. – Biztosítsd ki a fegyvert. Úgy gondolta. Terry! – Már megtettem. és kihasználtuk a délnyugati szelet. – Emlékszem. Az őrnagy megparancsolta. aztán rád ripakodott. hogy azonnal gyere vissza. amiért rossz helyre vittél minket. – Erre való a munkásosztály.

mi? – Melissa hagyott el. főnök. Valamiért a társalgás mindkettőnket elkomorított. Kellett lennie valamennyinek. csak kizsigerelni a bányászokat? – Szívesen dolgoznál bányában? – Két bácsikám is van odalent. de hát miféle munka az? Amikor a kormány mást se akar. lesz munka bőven a bányában. én Angelára. – Tudod. mindig lesz egy priccs a Sycoraxon. azután a Salcombe kikötő felé vettem az irányt. – Sally meg azért nyaggat. Azon tűnődtem. van néhány igazán jó haverom odabent. Én is elvesztettem a párom. te és én. – Ha el akarnál szökni – böktem ki végül –. – Bárcsak az enyém lenne ilyen könyörtelen! Bárcsak ő menne haza az anyjához! Akkor nyugodt szívvel térhetnék vissza a laktanyába. – Aligha. tényleg szeretem. Azt mondja. Nem én ugrottam ki. – Habár – sóhajtott fel Terry –. úgyhogy valóságos családi vállalkozás lehetne. – Talán Sally is leszállna rólam. és esetleg a kölyköknek is jobb lenne. amíg a kifoltozott hajótest össze nem érik. – Behúzódott a kormányállás sarkába. – Úgy érzed. mint akármilyen ellenség. – Ennyire. – Elhalt a hangja. Az élet akkor is jól kicseszett velünk. és sokáig bajtársias gondjainkon tűnődve ücsörögtünk. Elnéztem a Start Point fényét. – Szünetet tartott. főnök. hogy menedéket találjon a szél elől. de igazán nem tudom. . ő Sallyre gondolt. mennyi víz lehet a fenékben. Remek páros vagyunk. ha egyszer vége annak a rohadt sztrájknak. Néha azt hiszem. – Ajkához emelte a sörösdobozt. bárcsak ne hallottam volna ki a reménytelen beletörődést a hangjából. Összekoccintottuk sörösdobozunkat: – Szent igaz. Szeretem a sereget. hogy hagyd ott a sereget? Bólintott. nem sok jó származott az egészből. – Neked sikerült kiugranod. a nők könyörtelenebbek. de Terryvel ellentétben legalább szabadon élhettem. Terry? – Átkozott asszonyok – csóválta a fejét. Azt kívántam. – Ennyire rossz? – kérdeztem részvéttel.– Megfingattuk őket – bólintott Terry. – Magadtól nem mentél volna? Megráztam a fejem. – Egy percre se hagy békét. Jó időt futottunk.

Minden tönkrement.Elhallgattunk. Most már nem kellett mást tennem. de legalább a Sycorax visszatért oda. ahová az ügyvédek se jöhettek utánam – a nyílt tengeren. mint elrejtőznöm Bannister ügyvédei elől. ahová tartozott. befejezni a hajót. azután eltűnni ott. az odalenn megtörő hullámokról magasra csapott a fehér vízpermet. Az északon meredező szirteket megérintette a holdsugár. .

nagy mellű cicababák képei. – Az már igaz. és odalépett az iroda poros ablakához. Nick. George hatalmas íróasztalán halomban álltak a régi papirosok. Nick. A leplezetlen. – Találkoztál az öregeddel? – kérdezte tőlem. hogy a műhelyből egyetlen új hajó is kikerült volna. – Már senkinek sem kellenek a valóban jó hajók. és most telitömte dohánnyal. ősz fürtökkel és apró malacszemekkel. tokás. Az iroda romokban hevert. akik szerették egyedül befejezni a hajójukat.8. – Nem. fejezet George Cullen a pipájával játszadozott. megpiszkálta. – Felállt. – Nehéz idők járnak. némelyikük úgy festett. – Meggyújtotta a pipáját. Kitisztította. Újra eleredt az eső. Hosszú évek teltek el azóta. ugyanakkor megértettem természetes vonzódását az apámhoz. A műhely manapság főként kisebb javításokból tengődött. – Nyavalyás dzsungelmajmok is képesek megcsinálni. tudom én. – Kórházban voltam. mikor is? Hat hónapja? Még karácsony előtt. nem igaz? Mindenki műanyag kádat akar. – Tudom én. amely időközben kialudt. és a hámló mennyezet felé fújta a füstködöt. – Mit kell érteni ahhoz az üvegszálhoz? – Nem könnyű rendesen összerakni. A falat elborították a szőke. Nem létezhetett olyan . – Újra játszadozni kezdett a pipájával. az biztos. meg egy baszott japcsi motort. forgattyúházakat és tömítőgyűrűket reklámoztak. az utolsót talán még George apja építette. A Fal és az Exe között George számított a legnépszerűbb orgazdának a tolvajok körében. – Üvegszál – folytatta maró gúnnyal. megmagyarázhatatlan módon szeleprugókat. Sosem kedveltem őt. George. George jókora. Hiányolt. – Én fent voltam nála. ám rég megfakult szépségek között légypiszokkal borított fényképek mutatták be Cullen zömök kis hajókból álló halászflottáját. George. kivörösödött arccal. testes férfi volt. A túlélés zálogát a bűnözés jelentette. Nem úgy egy tisztességes palánkozást. amellett itt gyártották az olyannyira lesajnált üvegszálas hajótesteket a csináld magad amatőrök számára. mintha húsz év óta itt hánykolódó kifizetetlen számlák lennének.

és öregesen komoly hangján beszél. közvetlenül George irodája mellett. lámpák. Nick – mondta most. – Az a kereszt. hogy Cullen Halászflottája nem gazdagszik egyetlen új hajóval sem. – Az a másik kettő érdemelte volna – utasítottam el a dicséretet. . – Nagyon jól tudom. – Majd később körbenézhetsz. s csak most döbbentem rá.gazemberség a parton. Egyik legkorábbi gyermekkori emlékem. de George már reggel hét óta folyamatosan ivott. – Köszönöm. – Végtére is. Tommy Sandman fia vagy. – Időről időre üzletelünk. Akkor igazi vénembernek tűnt számomra. Még csak délre járt. És persze a háborús hősnek is. A Sycorax biztonságban meglapult a szűkös kikötőmedencében. Tudod. – Ledöntötte a whiskyjét és töltött magának egy másikat. Talán még mindig megvannak. amennyit hajlandó voltam megosztani vele. George örökké a halál küszöbén állt. mintha csak óriási szívességet tenne. és most is kitöltött belőle két pohárral. hogyan megy. amelyeket olyannyira kedvelt. rövidhullámú. hogy megy ez. Egy csomó holmit megfújt az én hajómról is. Terry Farebrother a közeli Plymouth-ban szállt vonatra. amiről George ne tudott volna. Egy időre menedékre leltem. Bármit megtennék Tommynak. megállapodunk valahogy. meg minden. vagy legalábbis annyit. hogy George a whiskynket issza. Nem is csoda. fiam. – Nekem csak szerencsém volt. – Kedveled is? – Fannyvel minden rendben – felelt George elővigyázatosan. fenékszivattyú… – Kímélj meg a többitől. horgony. – Baromság. mi kellene? – Rádió. George. ezért mindig újabb és újabb orvosságokkal kísérletezett. gondoltam. bár a whiskyt azért mindegyiknél jobban szerette. az isten szerelmére. – Ismerem Fannyt. Kis halászhajó roncsát kellett kiköltöztetnie. – Ismersz. Nick – legyintett. George cserébe hallani akarta a történetem. tengeri klotyó. tájoló. George. ami a tiéd. sőt nem lett volna maga is benne. hogy elrejthessem a hajóm. aksik. barométer. nem igaz? Szóval. – Az öreged iszonyú büszke rád. hogy jóindulattal középkorúnak is nevezhetném. így órák hosszat szórakoztathatta apámat a tolvajlások és átverések történeteivel. Nick. – Nem lepne meg – vont vállat George. kronométer. – Mulder – csillant fel a szeme. és ha bármit találsz. Ilyen plecsnit még ma sem adnak a kukoricapehely mellé. – Visszaült és elkínzottan összerezzent valami belső fájdalomtól.

sehol. – Miután pedig letépted a fejét. azután megborzongott. Húzza meg magát. – Nem láttad valahol a fiatal Nick Sandmant. George. és Abbott nyomozó lépett a szobába. és ott is maradtam. amely. Harry. persze. Azután ehhez ad valamennyit. – 'Reggelt. törött rugós bőrfotelben ültem. Jó a hajója. húzza meg magát. Ősöreg.Kétes tisztaságú volt a pohara. hogy mindent kifacsart belőlem. – Persze. de tovább ivott. – Nem mehet be oda! – hallottam Rita visongását. gondolkodás nélkül kihajít innét. majd a tekintete rögtön visszatért Abbotthoz. mondd meg neki. majd töltött a kétes hitelű folyadékból. rendben? – Az iroda tejüveges ajtaja kivágódott. – Akkor Mr. Halászhorgonyt. – 'Reggelt. hogy Abbott valamilyen játékot akar űzni velem. Nem akarom látni az ocsmány pofáját az utcákon. Tárt karokkal fogad a műhelyében. Mit szólnál az ő 75 fontosaihoz? – Megteszik. akárcsak a whiskyje. Nick. George! – Rám ügyet sem vetett. majd azon a napon. és ne is halljunk felőle. hogy azt üzenem. – Tavaly volt egy hollandunk. Abbott elvette a whiskyt és kényeskedve belekóstolt. Félig lehunyta a szemét. aki kicsit megszorult. és az igaz szerelemről szóló magazinokat olvasgatta. Van hozzá lánc is? – Tudtam. – Miféle horgonyt akarsz? – Két CQR-t. – Mi újság? – Szar az egész. Cullen majd szünetelteti a francos megbeszélését. amíg az öreg . – Mr. ahol George termetes titkárnője – aki a szóbeszéd szerint percenként egy karaktert tudott leütni az írógépen – egész álló nap a körmét lakkozta. Félhüvelykes jó lesz? Hirtelen felháborodott hangok szűrődtek be a külső irodából. – Ha mégis látnád. amióta elment a francos Falkland-szigetekre. Harry. tépd csak le azt a nyavalyás fejét. amíg pennyre ki nem kalkulálja az utolsó összeget. hogy reménytelen lenne az árat kérdezni. – Abbott továbbra sem vett rólam tudomást. soha még csak Skócia közelében se járt. bármi is állt a harsány címkén. – Nem én. George újra felém sandított. George nem mond semmit. amíg nyereséget hajtok neki. a kocsmában. George. George? George vetett rám egy sanda pillantást. azután ráeszmélt. George. Harry! – George gépiesen nyúlt egy újabb koszos whiskyspohárért. – Amennyi csak kell. amit még megengedhetek magamnak. Cullen megbeszélést tart.

George láthatóan még sosem hallott erről: – 1812-es. – És mondd meg neki. George. – Megmondom. mint inkább az 1812-es háború miatt. Harry. akkor palánkokra szétcincálom azt a szaros bájzlit. hogy ha lenne egy stukkere a hajóján. Sandmannek vagy annak a korcs hajójának. – A kulcsszavaknál Abbott dühös tekintettel fordult az irányomba. – És ha a fémdetektorral nem találnám meg. Az egyik golyója alig öt centire kerülte el Mr. – Megmondom neki. ahonnét a mocskon és esőn keresztül letekinthetett a Sycoraxra. Bannister szívébe. Harry. Mondd ezt meg neki. Harry – sietett egyetérteni George. nyomát se láttam Mr. hogy bármilyen kimerítő vizsgálatot is folytattam ezen a bűntanyán. – Megmondom. ha elveszítené. Harry. hogy én majd tudatom vele. Még csak az hiányozna. Abbott. Harry. ám máskülönben végig George-hoz beszélt. George. hogy újabb ámokfutásba kezdjen. – Azt is mondd meg neki. Harry. George. – Megmondom. – Közlöm az égi hatalmakkal. – Megmondom. Harry? – Köztünk és Amerika között. Nem szóltam. mikor távozhat innét. okosan tenné.Harry bácsi el nem simítja azt az óriási szarkupacot. – Helyes. – Megmondom neki. Abbott végzett a whiskyjével. meg se moccantam. hogy senki se halt meg. Harry. amiért nem került bajba túlzott engedékenysége miatt. – Azt is megmondhatnád Mr. – George megkönnyebbülten sóhajtott fel. Abbott odasétált az ablakhoz. hogy nem annyira a búr háború miatt aggódom. – És mondd meg azt is. Harry. Bannister csinos kis fejét. aki továbbra is következetesen kerülte a tekintetem. ha látod valahol. – Megmondom neki. ne engedd sehová. milyen átkozott nagy szerencséje. Sandmannak. amit sikerült összehoznia. – És ha látod őt. és töltött magának még egy adagot. . Ezzel nem lopta be magát Mr. most George felé pördült és rábökött a mutatóujjával. mielőtt még fémdetektorral át nem kutatom az egész hajóját.

A hírek szerint lövöldözés zajlott a devoni partvidéken. mi? Mennyit kérsz érte. A jachtmagazinok megírták. – Stukker. Harry. – Nem úgy a lövészeknél. George. hogy az újságíró haverja túl van az életveszélyen. – Rendben. Forróság köszöntött Angliára. – Jól átvertek. egyenesen ember vagy. Abbott beleszagolt az üres pohárba. Nick? – Milyen stukker. Nick? – Nehéz lett volna nem hallani.– Sosem tanulnak meg rendesen célozni abban az ezredben – tette hozzá Abbott kajánul. – Mindig azt gondoltam. – Akkor nem kell elmondanom az egészet? – Nem. George? – Üzleti ajándék. ahogyan az enyémet sem. Harry. Angliát legyőzték krikettben. Az egyik ügyfelemtől. én megyek. Harry. Én is így gondoltam. amely gyorsabb vitorlázással kecsegtetett. Az üzleti melléklet szerint a féléves tőzsdei jelentések Kassouli angliai . A rendőrség szerint a férfi semmilyen veszélyt nem jelentett a közösségre nézve. Legyen szép napod. – Megmondom. őt sem nevezték meg. George. miről beszélsz. Csalódottnak tűnt. Emelkedett a munkanélküliség. s bár a hatóságok előtt nem maradt ismeretlen az illető. hogy a hajók Cherbourgban várakoznak a rosszabb időre. – Hallottad ezt. A Daily Telegraph szerint a rendőrség keresett egy férfit a lövöldözéssel kapcsolatban. – És mondd meg. Na. így a sztori gyorsan feledésbe merült. Ritától kaptam meg a magazinokat és a napilapokat. George félig lehunyta a szemét és zajosan kifújta a levegőt. Távozott. Bannister nevét nem említették. ám az értesülés sem megerősítést. Pierre-nek. George. ám a Wildtrack nem tartozott közéjük. Ilyen időben nem lett volna értelme nekivágni a St. ahol én is szolgáltam. George? – Egy stukkeren tisztes hasznod lehetne neked is. Automata? – Fogalmam sincs. de még egy ideig nem lesz oka vigyorogni. sem érdeklődést nem keltett. Nick. Ezt azért nem kell megmondanod neki. – A francba! – Hátradőlt a széken és megvillantotta apró malacszemét. Nick. – Mennyit fizettél ezért a skót whiskyért.

És mindennap megpróbáltam telefonon elérni Angelát. és a sztori. Nick. – Átadna Angelának egy üzenetet? – kérdeztem. mert nem akartam. Sörben. Nem hagytam üzenetet a rögzítőjén. Rita. Tudja. aki úgy tett. – Hallhatóan neheztelt ezért.vállalkozásainak nyereségéről számoltak be. hogy le akarja foglaltatni a hajóját? – Rohadjon meg! – Rita. hogy meg lehet menteni a filmet. és nem viszonozta hívásaimat. ha tudni akarja. akárcsak a Devon-parti lövöldözés. akinek szoknyája a forrósággal egyre rövidebb lett. Megpróbálkoztam a tévétársaságnál. és azokat gondosan elhelyeztem a fedélzeten. Micky Harding kezét sejtettem a dologban. hogy azt gyanítsa. okom van megbízni Angelában. . hogy hívjon vissza Cullen műhelyében. fedélzeteket foltoztam. – Nem csináltam semmit! – Csak éppen tönkretett egy remek filmet. Minden idejét Bannisterrel tölti. Az üzenetek nem változtattak semmin. lassan feledésbe merült. – Jesszusom. Vettem két nagy horgonyt is. hogy romantikus magazinjainak egyik hőse öltött bennem testet. – Nem miattam történt. habvetőket palánkoltam. Yassir Kassouli állítólag angliai érdekeltségeinek teljes felszámolására készült. együttérzően hallgatta kitartó próbálkozásaimat. egyet a kabin tat felőli végébe. Nick! Maga aztán jó nagy galibát okozott. Ebből a hitelből vettem három Plastimo tájolót. – Már nem jár be dolgozni. és Matthew Coopert kértem a telefonhoz. ugyanakkor egy másik cikk szerint. mintha teljesen lefoglalná a körömlakkozás. – Képzelem. hogy keressen nekem jó kronométert és barométert. Hogy van Angela? Alaposan megrágta a választ: – Nincs éppen a csúcson. felkuncogott. ám alig egykét nappal később Kassouli határozottan cáfolta a feltételezést. Motorokat javítottam. Kértem. szendvicsben és hitelben kaptam a fizetésem. Bannister házában. egyet a kormányállás elülső rekeszfalára. Csak Bannisternek ne legyen hozzá semmi köze. Talán úgy gondolta. Üzenetet hagytam viszont az otthoni és az irodai rögzítőjén. Naponta nyaggattam George-ot. – Még most is azt mondogatja. Angela sosem volt a lakásán. Matthew. George Cullennek dolgoztam. Egyet a térképasztal fölé szereltem. amely bő egy héttel később érkezett el George műhelyébe.

hogy keressen meg egy Micky Harding nevű fickót. – Most csak tréfál. magától kitalálta. Pierre-en. ahol találkoztunk egy francia halászhajóval. azután próbáltam elérni Micky Hardingot. – Sajnálkozást éreztem a hangjában. George nagy köteg készpénzzel fizette ki őket. – Mikor indulnak? Újabb hosszú szünet: – Azt nem árulhatom el. Arra csak felfigyel. George ötven pennyt kért minden hívás után. Nick. Rita felém tolta a kis perselyt. Nick. és otthon sem vette fel. Bízni fog benne. Letettem a telefont.– Az isten szerelmére. bennük a bretagne-i part teljes hosszában összelopkodott rádiókkal. – Mondja meg neki. és öt pennyt minden további percért. – Kihajózni? – George embere eltörte a karját. – Ma este ki kell hajóznia. A rendezőknél nem alapkövetelmény. – Mondja meg. addig töltse fel üzemanyaggal. Azután hazafelé indultunk. Matthew! Használja a képzeletét. Rita sokszor szemet hunyt a próbálkozásaim felett. – És mondja meg neki – tettem hozzá –. Bizonyságként szólítsa Mickyt Egérnek. Csak adja át az üzenetet. A parttól húszmérföldnyire álltunk le. Az egész stábot kiküldik. – Megadtam neki Micky otthoni és munkahelyi számát. Oké. megértem. Matthew lejegyzett mindent. és mondja azt. elfogadta az üveg brandyt. de nem volt bent a lapnál. Nick. – Oké – válaszolt Matthew vonakodva. . – És mondjon el neki még valamit. – Megmondom azt is. Nem is kellett mondanom. Nick – jelezte Rita. Mostanra biztos kikerült a kórházból. azon az éjszakán Terry volt mellettem. Azt mondja. hogy Bannister nem indulhat el a St. hogy tudja. és azt akarja. Matthew. hogy briliáns ötleteik legyenek? Írjon neki levelet a céges papíron. és egy palack csapnivaló whiskyvel egészítette ki a fizetséget. A franciák három ládát hajítottak át a mi hajónkra. – Uramisten. – Megpróbálom. hogy maga vigye az 52-est. Ő is magával megy. hogy felvegyük az új-fundlandi fordulót. Így azután aznap éjjel én is csatlakoztam a devoni csempészek díszes gyülekezetéhez. hogy benne megbízhat. Visszatettem a helyére a kagylót. de még így is több mint tíz fonttal tartoztam a vén lókötőnek.

Néhány rádiót. Nick? Égen-földön kerestük magát! Tudja. és legnagyobb meglepetésemre a rádió működött is. ölében szendvicseket dajkált. – Micsoda hálátlanság. Kockás golfnadrágot viselt. Harry Abbott nyomozó várakozott a Sycorax kormányállásában. George sziszegve fújta ki a levegőt: – Még a kikötőért se fizettél. – Találtam egy helyes kis rövidhullámú rádiót. Nick! – Megcélozta a homlokomat a pisztollyal. amikor észrevettem. Nick. Biztosan hasznát tudnád venni. – Inkább URH-t választanék. – 'Napot. A csonkavitorlát átalakítottam hajódarunak.Nem találkoztunk egyeden vízi rendőrrel sem. hogy nincs többé érvényben a maga ellen kiadott elfogatóparancs. jobbára franciákat. hogy az engedély nélküli fegyverviselésért súlyos büntetés jár? – Együtt kell majd golfoznom magával. amelyet George csak roncsként volt hajlandó megvenni. Nick. bedobott egy viharvert URH készüléket a Sycorax kormányállásába. hogy volt ilyen. és felmásztam a fedélzetre. és saját kezűleg irányította a kormányállás padlójára. Harry? Megcsóválta a fejét. – Felerősítettem a kötelet. – Ugye csak viccel. meghúzta a ravaszt. mennyibe került őfelsége kormányának kifizetni ezt a rengeteg túlórát? . Egymagam vonszoltam át a tűzhelyet a kihalt csarnokon. már csak a tűzhely átkötése várt rám. hogy társaságom akadt. Tökéletesen működő darut sikerült alkotnom. veszedelmes közelségben suhant el Abbott feje mellett. Abbott nem restellte. – Van képe kikötőnek nevezni azt a szemétdombot? Nevetett. A töltetlen fegyver élesen kattant. Megmentem a szaros kis seggét. a jobban 45-ös coltomat tartotta. cserébe a ma esti munkámért. – Talán szívesen hallja – jegyezte meg –. Kuncogni kezdett. és mielőtt mozdulhattam volna. – Nem is tudtam. és könnyedén felemeltem a súlyos tűzhelyet. és mit kapok cserébe? Durva sértéseket. George elégedetten pipázott a kabinban. George mit szokott hozni manapság? – Semmi érdekeset. de miután hazaértünk. A következő vasárnapot a beszereléssel töltöttem. Nick. míg bal kezében egy doboz sört. Rákövetkező vasárnap megmentettem egy kis tűzhelyet arról a megfeneklett Westerlyről. – Csintalan gyermek! Hát nem tudja. amint virradatkor behajóztunk Hamoaze-be.

A foszfor tüzet fogott. – Mókás fiúk? – Nagyon mókás fiúk. – Egészségére. – Rohadt dolog – csóválta a fejét Abbott őszinte együttérzéssel. – Nagyon mókás fiúk jöttek itt össze. miközben letelepedtem vele szemben. meg minden. hogy őfelsége Viktória-kereszttel kitüntetett katonája engedély nélkül tartson fegyvert. és eszébe se jut. Úgy értem. és rögtön bontott egy másikat. a George dokkjában heverő többi szemét közé. meglőtték. Harry? Túlórában? – Láttam. mindez csak azért van. – Ez lenne a feltétel. Nick. – Tényleg elképzelhetetlen – értettem egyet. Mindazonáltal úgy döntöttek. segítsen George Cullennek lopott rádiókat becsempészni Franciaországból. akik hatásos beszédeket tartanak hazánk biztonságáról. Végeztem a sörömmel. Nick. Sebesült háborús hős. Harry? Hogy kopjak le. – Foszfor? – Igen.– Szóval ezzel foglalkozik manapság. Körül fogja hajózni a világot ezzel az antik ronccsal. – Kiitta a sört. – Azt hittem. mint én. egyszerűen elképzelhetetlen. Harry! – Egészségére. Abbott vetett rájuk egy futó pillantást. Füllesztően melegre fordult az idő. majd elfintorodott. Csupa elhivatott alak. hogy meggátolja Mr. Feltettem a lábam a szemközti korlátra. Nem olyan kedvesek és lágyszívűek. – Voltam már boldogabb is – értettem egyet. – A golyó eltalált egy foszforgránátot az övemen. – De van egy feltételük is. vagy teszem azt. Nick. mert bíznak magában. Kopott rövidnadrágot viseltem. – Tudja. – Miért? – Ki tudhatja? – Rágyújtott egy cigarettára. Pierre kupa elnyerésében. a golyó kettészakadt. Az egyik része lement a jobb combomba. a hegek a combom hátoldalán frissnek és visszataszítónak tűntek. Bannistert a St. és bontottam egy újabbat. hogy az én sörömet issza. a másik feltalált a gerincemhez. Előzékenyen felajánlott nekem is egy dobozzal. hogy megkímélik az életét. Nick. – Viszont akkor is el kell tűnnie. és hagyjam békén Bannistert? . és átpöckölte a kiégett gyufát a palánkon. Nick.

maga megfosztotta az árbocától a hajóját. – Megértettem. És nem olyan kedves kis szanatóriumban. Nick. és ez még semmi ahhoz képest. Pierre-en. Magára uszította az ügyvédeit. aki azokat a lyukakat ütötte Mr. Ki volt az a köpcös fickó magával. A harapós kutyát nem tanácsos még egyszer felébreszteni. mint az apja. és Mr. Harry. Szolgaállam vagyunk. . Nick! – állított le Abbott fáradt mozdulattal. Megtörölte az arcát egy rongydarabbal. – Azt akarják. – Emellett – folytatta Abbott Bannister komolyabb lépésekre is készült. – Akkor gondoskodjon róla. Tudja. hogy a nyílt tengeren el akarta süllyeszteni a hajóját. lévén manapság övék a világ összes pénze. Azt állítja. Nick. mire megy ki a játék. amíg mi rá nem mutattunk. hanem igazi viktoriánus horrordíszletben. és vádat emel. Harding belátta. már rég a börtönben aszalódna. Felkínáltam neki még egy sört. igaz? Harry megcsóválta a fejét. Elvette. – Kösz. hogy ő is felejtse el. Nick. – Mr. Márpedig nem akarjuk felbosszantani őket. – Ha az égieken múlik. – Amit persze nem akart… – kezdtem átlátni a dolgokat – .. nem lesznek botrányos kis sztorik sem. hogy még egy magnófelvétel is a rendelkezésére áll? – Az a szalag… – Tudom. Miután nincs semmiféle bizonyítéka. Hátrahajtottam és a Sycorax korlátjának támasztottam a fejem. akkor természetes módon neki és a búrnak mindvégig Angliában kell maradnia. – Nem hinném. mekkora hibát követett el.– Nem kevés időbe került nyélbe ütni – bólintott. hogy Bannister meghaljon. Bannister feljelentette a hatóságoknál. Abbott nyomozó tett annyi engedményt a kánikulának. Nick. de semmi többet. – Pontosan. Bannister hajóján? – Már nem emlékszem. talán túlságosan is értem. – Beszéltünk Mr. elvágta a köteleit. – Meg akarják tartani Kassouli munkahelyeit? – Úgy vélem. – Hajón nem tanácsos a halálról beszélni. hogy levette a kabátját. Azon tűnődtem. igen. hogy ha megtaláljuk magát. Harry. . amelyek esetleg felbőszítenék amerikai barátainkat. az égiek mindenképpen. Nick. Hardinggal.hiszen ezzel veszélybe sodorta volna az esélyeit a St. hogy a hatóság rendelkezésére állhasson.

Nick. Én is pontosan ezt teszem. Úgy vélem. Nick? És miért ment a sajtóhoz? – Ki akartam szállni. – Mintha azt mondta volna. Végül sikerült meggyőznünk róla. Vigyázok magára. hogy ne tartóztassam le. Mr. Nick. – És köztünk legyen mondva. – Hogy lehet ilyen istenverte bolond. – A gazdagok rendszerint megkapják. Ez a rendőr imádta eljátszani a sültbolondot. – Szünetet tartott. Yassir Kassouli megkapja. hogy tudunk vigyázni magára.Előrehajtottam a fejem. – Hogy van? – Hiányzik neki. ő pedig felsóhajtott. Nick. a tekintete azonban másról árulkodott. – És ha Bannister ártatlan? Abbott megrázta a fejét. Nick. amint visszaemlékeztem a színjátékra: – De igen. Mikor megy el hozzá? – Még nem gondolkodtam rajta. – Velem kellett volna beszélnie. – Az egész a kormánytól indult. mióta maga a gáncstalan fehér lovag? – Nem feleltem. Abbott a pisztoly súlyát latolgatta: – Mennyi lehet? Úgy három év? – Hogy találta meg? Elmosolyodott: – George nem mondta el. Kassouli is a letartóztatását követelte. hogy már nincs érvényben az elfogatóparancs. Abbott belekortyolt a sörbe. Semmitmondóan megköszörültem a torkom. nem igaz? Kihallotta az indulatot a hangomban: – Csillapodjon. – Szóval akkor. Nick! – Krisztus könnyeire! – Kapkodva belekortyoltam a sörömbe. – A fenébe is. Ő éppúgy szívesen végignézte volna. ahogyan a rács mögé dugják. – Múlt héten meglátogattam az apját. amit akar? – kérdeztem. – Szerintem ideje lenne. – Abbott néhány másodpercig teljes némaságban meredt rám. hogy a fémkeresővel fenyegetőztem? Visszamosolyogtam rá. Úgyhogy felejtse el az egészet. az egész legfelülről indult. azután szomorúan megcsóválta a fejét. . – Mi köze ennek bármihez is? – felnevetett. – Nick. ezt teszem a második feltétellé ahhoz. és magának nem áll hatalmában bármit is tenni.

hogy nem is fog próbálkozni. az. Harry. – Odalökte a fegyvert az ölembe. – Ejercito Argentína. Abbott fejcsóválva fogadta mérhetetlen ostobaságomat. Nick. hogy ezzel összezavarja Harry bácsit. – George mennyit kínált érte? – Nem mondott árat. a leendő felesége házától. Harry? Elengedte a kérdést a füle mellett. – Akkor ezúttal úgy rejtse el. – Akkor úgy veszem. és mindenki más nyavalyás házától? – Igen. – Hoztam néhány szendvicset. – Nem sokat használna vele. Azt hiszi. meg fogja hallgatni magát? – Nem. – És mi volt a munka. végeztem a munkával. – Isten hozta újra az emberiség körében. hogy ne kerüljön elő többet. – Ezt adja oda neki a nevemben. eltűnne végre erről az úszó szeméttelepről? – Igen. Távol fogja tartani magát Bannister házától. Szokás szerint tele vannak hazugságokkal. – És miután ott járt. . míg végül két fémdobozba zárt Monte Cristo szivart halászott elő. Abbott felnevetett. – Felteszem. – Akkor ennyi volt. Én már tavasszal próbáltam figyelmeztetni. Nick Sandman.– Vagyis egy nagyobb fémtárgy közelében próbálta elrejteni a fegyvert. – Meg fogja látogatni az apját? – Lehet. a tévéstúdiótól. és itt hagyom az újságokat is. – Köszönöm. Harry. Megvizsgálta a csövet. és talán az égiek is beérik ennyivel. Bannistert? – Haboztam. mi? Szóval. – Odaadom. ez itt elmaradhatatlan eleme a jacht biztonsági felszerelésének? Elmosolyodtam: – Igen. – Ezt igennek veszem. – Kényeskedő mozdulattal a levegőbe emelte a pisztolyt. – Kutakodni kezdett a kabátzsebében. Így aztán nem is kellett mást tennem. Harry. Nick. csak körülnézni a motor tájékán. azután felállt és kinyújtóztatta hosszú karjait. akkor továbbra is megpróbálja figyelmeztetni Mr. Nem sok hasznára volt a nyavalyásoknak. – Emlék a háborúból. de talán a képregényt élvezni fogja. ha emlékszik.

óriási. A fénykép alatt az alábbiakat olvashattam: „Közel egy évvel első felesége. és mindenképpen még azelőtt. A szemcsés képre meredtem. amelyet gondosan a kanapé karfájára fektetett. A Sycorax tatjára ültem le. Nick! Beépítettem a tűzhelyet. Egy pillanatig el sem hittem. Felvillantotta szemérmes mosolyát. aki még nem volt férjnél. Bannister richmondi házában. remekül kiemelte elegáns vonalait. Kanapén ült. Könnyű estélyi ruhát viselt. Az előtérben vadonatúj üvegtetejű asztal pompázott. Anglia még mindig vesztésre állt krikettben. hogy Bannister próbára tenné szerencséjét a St. az amerikai Nadeznha Kassouli tragikus halála után Mr. Az ara feladta eddigi munkáját a tévénél. Csatlakoztattam a gáztartályhoz. karcsú lábát. A sztrájkoló bányászok mindenki idegeire mentek. – Nehézkes egy fickó maga. Bannister televíziós cégének producere. Az esküvőre hamarosan sort kerítenek. a tekintete azonban hűvös maradt. Észak-Írországban szétlőtték egy férfi térdkalácsát. pedig ő volt. fénylő gyémántot viselt. A munkanélküliség továbbra is emelkedett. akár a kirakati macska. és talán elkényeztetett úri ficsúr. – Átadom. melyet oly jól ismertem. Jobb kezét könnyedén nyugtatta Bannister vállán. Pierre-en. feltételezések szerint Párizsban. hogy ki nem állhatom. bizonyára ez váltotta fel a korábbi darabot.” A cikk még nem ért véget. És az öregét egyenesen kedvelem. Tony Bannister (46) bejelentette eljegyzését Angela Westmacott kisasszonnyal. ahogyan egy .Kimászott a partra. míg bal kezén. Angela keresztbe rakta hosszú. Egy AIDS nevű járványos betegség az al fenyegetett. Irak és Irán egymás idegeire ment a sivatagban. bár vélhetően tovább dolgozik Bannister önálló produkciós cégénél. és olyan szélesen mosolygott. Nick. és úgy ünnepeltem meg az eseményt. oldalán Bannisterrel. Olyan gyönyörűnek tűnt azon a fényképen. amelyet összetörtem. hogy készítettem magamnak egy csésze teát. hogy Angelát látom. – Bon voyage. A dokk levegője megáporodott a forróságtól. Az oroszok az afganisztáni parasztok idegeire mentek. Adja át neki az üdvözletem. Mr. amely videoklippeket és reklámokat készít. miután Harry elment. Westmacott kisasszony. amellyel a puritánok egy évezrede hiába próbálkoznak. Angela fényképe pedig a társasági híreknek szentelt oldalról nézett vissza rám. Bannister mellette foglalt helyet. akinek ideje lenne valami munkát találnia. hogy elvégez mindent. de nem mondhatnám. megittam a teát és elolvastam az újságokat. Arisztokratikus benyomást keltett.

aki lerobbant hajója fedélzetén. Pokolba az egésszel. Angela a biztonságot választotta. a lerobbant dokkban nézegette a képét. nyomorultnak éreztem magam. . hogy még mindig vágyom rá. gondoltam. reményvesztettnek.ünnepelt híresség menyasszonyához illik. s én újra egyedül maradtam. Nem is állhatott volna messzebb a lerobbant tengerésztől. Ám ebből a képből azt is megtudtam. s ettől hirtelen elhagyatottnak.

– A kertészkedés persze sokat segít. Apám. csak a megbízható rabokat utalták ide. a rabok mindössze 42-t. akinek meglátogatására végre elszántam magam. Te formában vagy? – Nem igazán. – Rendes fickók – áradozott róluk boldogan. Néha teniszezem. ha valaha is ki akarnád pihenni magad. Nem törődnek itt semmivel. bár átkozottul hideg a medence vize. és akik nem akartak mindenáron megszökni. de ez is remekül illett százkilencvenes magasságához. Felnevetett. – Ne légy nevetséges. Az őrök „Mr. Bejutni persze korántsem könnyű. Az intézmény leginkább bentlakásos iskola benyomását keltette.9. Egészen másmilyennek képzeltem a börtönt. Dolgozunk valamennyit egy közeli gazdaságban. de azután már kellemesen múlathatod az időt. Fekete haja halántéktájon kezdett őszbe fordulni. életerős férfi benyomását keltette. . csak diákok helyett mindenütt középkorú férfiakat lehetett látni. Sandmannek” szólították az apámat. és gyógyfüveket ígért nekik a kertjéből. így legalább a lányok is tudják. – De nem közönséges börtönben. börtönben vagy. apa! Végtére is. Jobbára persze hivatásos örömszerzők. Melissa nem hajlandó odatartani neked? – Sosem kérdeztem. Láttam kertjét. láthatóan mindnyájukat elbűvölte – feleségük hogyléte után érdeklődött. mintha privát mennyországba került volna. hol keressenek bennünket. együttérzéssel hallgatta a gyermekeik vizsgáiról szóló beszámolókat. igaz. akik nem követtek el erőszakos bűncselekményt. de azért nem árt formában maradni. fejezet A rendőrök csapata a bentlakók ellen játszott. Nick. most pedig a krikettpályát sétáltuk körül kettesben. Átkozottul jól nézett ki. Úszom is egy keveset. szándékosan mutatkozol ilyen levertnek. Csak javasolni tudom. ahol hajómodelleket készített. szobáját és műhelyét. Valamennyit leadott. és sokat tollasozom. A rendőrök eddig 134 pontot értek el. ám ettől függetlenül makkegészséges. – Már azt hittem.

Az őr családja láthatóan hálás volt. Mindig is ilyen hatással volt rám. – Átkozottul ostoba voltam. Igen. . míg a biztosítási kötvények – amelyeket úgy árult más cégeknek. – Az az én bajom – tette hozzá –. Ami azt illeti. hogy túlságosan nagyban gondolkodom. Nick? – Az újrakezdéssel. ha lenne kedved elutazni Bernbe… – Nem. hogy büszkeségtől dagadva bemutasson az egyik börtönőrnek és családjának. he? Ne aggódj. Kifejezték. Örült. ők pedig a bérlői. amely után hiába rohant a rendőrválogatott egyik tagja. Volt egy jó kis tervem. – Az ütőjátékos – mutatott felé apám a szivarjával – három évet kapott számítógépes csalásért. – Az is elment. hogy eljöttem. mennyire örülnek. Találtunk két széket egy óriási tölgy árnyékában. hogy találkozhattak velem. mi mindenért tartóztatták le. ahogyan a bukméker kihelyezi a téteket – nagyobbrészt hamisnak bizonyultak. jobbára. Nick. mintha csak helybéli földesúr lett volna. – Elmosolyodott. Az Úr e tekintetben igencsak kegyes volt hozzánk. Csalásért és az isten tudja. mintha ez lenne a legszokványosabb dolog a világon. ha hagyta magát elkapni. igaz? – Bűnbánónak tűnt a hangja. Apám külön gondot fordított arra. – Rendes emberek – mondta apám. mivel töltöd az idődet. és egyetlenegyszer sem említette megválaszolatlan leveleit. – Hát persze. Nick. – Való igaz. – Nos.– Az én exeim mindig megtették – vonta meg a vállát. hogy megemlítse a kitüntetésemet is. Én eközben esetlennek éreztem magam. nem jelenti. és fizetőképes lettem volna. miután továbbindultunk. Pillanatra megállt. nem igaz? – Te sem voltál az – jegyeztem meg. Nem lehet túl okos. Svájcban befektetni az irániak pénzét. és nem maradt pénz a követelések kielégítésére. Istennek hála. – Egyetlen év – ábrándozott –. Találtál helyette másikat? – Egy időre. és ide telepedtünk le. apa. ez az! – Ez utóbbi egy szépen sikerült ütésnek szólt. Biztosítótársaságot vezetett. van épp elég nő ezen a világon. Felnevetett. hogy nem is fekhet le vele. szégyenkeztem és szorongtam. – Beszéltem neki a Sycoraxról. noha nem szántszándékkal. Sosem szeretted a pénzügyeket. amiért apám észrevette őket. – Csak mert a nő nem tud együtt élni a férfival.

amikor le kellett hajolnom érte. „ – Kísérteties hely. – A föld körül is – feleltem konokul. Na. egyszerűen csak nem szereti. hogy George Cullennél találtam menedéket. Vitorlázni még tudok. Annyit vedel. Ugyanaz. ugyanakkor emlékeztem arra. – Azt hittem. Megállítottam a lábammal. a rendőrök rángatták ki az ágyából. a vén csibész már évekkel ezelőtt meghalt. – No persze. aki előtt meglengette a mézesmadzagot. mindkettőn gyönyörű vitorlás hajók szelték a tajtékos hullámokat. de ízlése. anyád nagy kedvencét. – Ennyire fáj? – Nincs komolyabb gond. ha valaki megeresztene egy telefont a Scotland Yardnak. szóval George egyik hamisított Dawsonja rossz kezekbe került. Nagy tehetség. azt pedig végképp nem szeretné. Nick! – Láthatóan csalódást okoztam apámnak. kár. – Na. Micsoda lövés! – A labda egyenesen felénk repült a pálya felett. nem tisztességes úton jutott hozzájuk. – A föld körül is? – kérdezte kétkedve. A vén rabló gazdagabb Krőzusnál. mint a kefekötő! Megfizetteti veled a felszerelést? – Ahogy kell. és hivatalosan az ügyet sosem zárták le. de biztos. mint a bazári alkut. – A festőről? – Értetlenül álltam a felvetés előtt. – Nick. Visszadobtam a labdát a legközelebbi mezőnyjátékosnak. A homlokát ráncolta gondolkodás közben. – A festményeket egy okehamptoni fickó készítette. az sose volt neki. aki semmit sem imádott úgy. Apám megborzongott. ha emlékeztetik rá. aki lefestette azt a Matisse-t. viszont sikerült találnia egy amerikai jachttulajdonost. – George eladott néhány Dawsont – magyarázta apám. amelyik a hamisításokra szakosodott? Nem tudom. hogy apám londoni irodájában két Dawson is függött a falakon. . azután összerezzentem a fájdalomtól. – Apám kuncogni kezdett. amikor lopott francia rádiókat csempésztünk. bár ez nagyon is szokványosnak számított apám társaságában. Jártál már a házában? – Nem. Persze nem nagy fenyegetés George számára. csak kérdezd meg Montagu Dawsonról.Remek mókának találta. hogy Dawson egykor a család barátja volt. és részletesen be kellett számolnom arról az éjszakáról is. ahogy nem voltak eredetiek se. Műanyag bútorok és zenélő bárpultok. mindegy. apám szomorúan mért végig. hogy nem vitte semmire. Megvan még az a nyomozócsapat. hogy George házában ma is találni jó néhány Dawsont.

a párizsi anglikán templomban megy hozzá Bannisterhez. – Honnan a pokolból tudsz te erről. Kemény fából faragták a nyavalyást. Megdörzsölte az arcát. a norfolki hétvégéről. ugye? Egy pillanatig nem reagáltam. Angela a következő hétvégén. hogy jobb lesz nekem nélküle. Bannisterről és Kassouliról. a kis hálószobában töltött éjszakákról. hogy nem nekem való. Valaha én is üzleteltem Kassoulival. – Azt hittem. Iszonyatosan hiányzott. telefonált Angela lakására? . hogyan működik a világ. Nick. Beszéltem neki Mulderról és Jill-Bethről. apa? Felsóhajtott. félrehajította a csikket. úgyis tudsz mindenről – próbáltam megkerülni a kérést. Elmondott rólad egy-két dolgot. egyszerűen. Mást is elmondtam az apámnak. Szüntelenül azt mondogattam magamban. és nem szóltam. hogy mesélek apámnak a londoni találkákról. túl elegáns és kifinomult. Néma csendben hallgatott. Nem akartam előtte Angeláról beszélni. és azt kívántam. de azt nagyon is tudom. Nick? – Harrynek inkább tartania kellene a száját. hogy Kassouli felültetett. Apám nyugodt és magabiztos benyomást tett. Apám nagy örömét lelte Harry Abbott ajándékában. – Azért csak mondd el – biztatott mosolyogva. – Azt tudod. Figyeltem a krikett játszmát. amelyre még a kék rabruha sem cáfolt rá. Így hát elmondtam neki. Hiányzott. – Múlt héten Harry Abbott is itt járt. akár egy frissen odahullt repesz. Talán nem vagyok képes elkormányozni egy hajót a hurrikán közepén. de képtelen voltam meggyőzni magam. Azt mondod. A szivarfüst felszállingózott a tölgyfalevelek közé. Végzett a szivarral. Időközben nyilvánosságra hozták a pontos dátumot is. bárcsak én is hoztam volna valamit. – Ez a Kirov lány. így hát azon kaptam magam. hiába a bostoni feleség meg a Savile Row öltöny. – Újra háborúzol. A lelke mélyén megmaradt sivatagi rablónak. túlságosan előkelő és becsvágyó. és az úgy füstölgött a pázsiton. végül mégis megtettem. végül az eljegyzés és a közelgő esküvő híreiről.Egy hosszú pillanatra mindketten elnémultunk. – Felültetett? Beleszippantott a szivarjába: – Mondj el mindent. azután egyenesen a szemébe néztem. – Kérlek. Szórakozott pillantást vetett rám. mert el kellett mondanom valakinek. – Nick! Engedj meg nekem valamit.

Tettek néhány látványos kísérletet a szabotázsra. mérhetetlenül ostobának éreztem magam. amint az egyik bentlakó ütőjátékos eltalálta a labdát. de csak olyankor. Olyan pillanathoz értünk. de már lenyugvó tengert. – Hát persze! Azt akarták. – A Kirov lánytól. hogy azt higgye. Egyszerűen csak kapóra jöttél nekik. Vagy magától Kassoulitól. A raboknak ötvenhárom találatra volt szükségük a győzelemhez. hogy Bannister nem tudhat arról. Ezért paliztak be. És szerinted kitől tudta meg ez a Mulder. hogy te legyél Kassouli embere Tony Bannister csapatában. . s a vihar által okozott károk végre láthatóvá válnak. És mindeközben az igazi bűnös meglapult és várt. hogy merre talál téged és Jill-Beth Kirovot Dartmoorban? – Jill-Bethtől? – Még most sem akartam elhinni az igazságot. hogy egy követ fújsz velük. – Azt a fényképet. Apám szánakozó pillantást vetett rám. Nagy becsben álltál náluk. Hogyan találkozott Bannister Mulder-rel? – A felesége fedezte fel. Azt akarták. süllyedt. és ehhez már csupán nyolc hiányzott.– Igen. amikor te is tehetted volna. – Látszólag azt akarta elérni. hogy te Kassouli embere vagy. amelyiken ott pózolok Kassouli Cape Cod-i házában. Nick. Akkor miért vállalta a kockázatot. és gondoskodott róla. – Ki vette el azt a magnófelvételt? – Mulder. kitől kapta. hogy megmented Muldertől. hogy Bannister biztonságban érezze magát. hogy sikerült befűzniük. – Talált. – Valaki elküldte Muldernek a képemet is – mormoltam halkan. Ahogy végiggondoltam apám szavait. megtalálta az árulót a csapatában: téged. a napfény megérinti a még mindig dühös. Tudatni akarták Bannisterrel. igaz? A lány tudta. mi másért? Megrázta a fejét. mint amikor a tomboló orkán után a felhők szétfoszlanak. – Mulder – mondtam ki a nyilvánvaló igazságot. Nick. nem igaz? Az egész összeesküvés lényege viszont az. hogy üzenetet hagy Bannister barátnőjének a rögzítőjén? Csak egy lehetséges válasz létezik. – Miért tehette? – El akart érni. Tudatni akarták Bannisterrel. elrepített az Államokba. hogy a nyomok ott maradjanak Angela rögzítőjén. Miért? Üdvrivalgás harsant. ezért habozás nélkül bevetettek. Mulder nem mondta meg.

egyszerűen felültettek. Én már abban a pillanatban gyanakodtam volna.– Ami persze csak szerencsés véletlen – tette hozzá apám. hogy a Sycoraxon tartod a száz lepedőt. az emberek mégis hajlamosak azt hinni. Sosem voltam olyan agyafúrt. miközben a másik század vért izzadva igyekszik az oldalukba kerülni. miközben én csendben ültem és veszítettem. Mégis. kinek dolgozik Mulder? – Kassoulinak. Drága Nick. miért követette a hajódat azon az éjszakán? Alighanem azt gondolta. – Ott ültem. – És Mulder azért vert össze. bábuként mozgatott. mennyire unalmasan tisztességes vagy. hogy bizonyítsa Bannister iránti hűségét? – Elképzelhető. hogy a nagyobb összeg valahogy komolyabbá teszi az egészet. Csak egy istenverte bolond ront neki egyenesen az ellenségnek. amikor Kassouli felajánlotta azt a négyszáz lepedőt. – Kassoulinak? – És ki győzte meg Kassoulit arról. nekem sikerült csökkentenem a másik század vérveszteségét. – Meglátta az arckifejezésem. de miután látta. nem? – De hát a szóbeszéd szerint Mulder segédkezett a gyilkosságnál! – Kinek áll érdekében ilyen szóbeszédet terjeszteni? – kérdezte apám türelmesen. Kassouli talán azt remélte. És miért? Mert a gazdag emberek hálája könnyen készpénzre váltható. Hiányzott belőlem a kifinomultság. Ne legyen bűntudatod amiatt. Csakhogy én továbbra is rosszul éreztem magam. Gyermekkorunkban gyakran folytattak vérre menő küzdelmeket a társasjátékokban. – Ne hibáztasd magad. mégpedig a föld leghitványabb söpredéke ellen. . hogy a lányát meggyilkolták? – tette fel apám a kérdést. Gyilkosságért legfeljebb húsz lepedőt szoktak fizetni. amivel le akart fényképezni téged azzal a Kirov lánnyal. mint az apám vagy a testvéreim. hogy elárultad Bannistert. hogy egy világklasszis csaló átvert. – Amit Mulder bizonyára elvett volna tőled. majd azonnal válaszolt is rá. Kerek százezer dollárt. – De hát Jill-Beth magával is hozta! – tiltakoztam. ezért is csalt el Amerikába. hogy elterelje Bannister figyelmét. hogy téged is beszervez társnak Mulder mellé. – Valószínűleg fotósfelszerelés volt nála. Nick! Kassouli sokkal nagyobb tétekben is játszott már. – Mulder. ehelyett azonban belebotlott a haverodba meg a magnójába. és egyre ostobábbnak éreztem magam. Mit gondolsz. mint annak bizonyítékát. – Magam láttam. És akkor most tegyük fel a kérdést.

Lassan újra elindultunk a kerítés mentén. Az igazság mindvégig ott függött az orrom előtt. – Csak én fogok tudni róla – tartottam ki. se halottkémek. Apám nem válaszolt. A krikettpályára meredtem. Tudtam. – Nem lesz holttest. Yassir Kassouli véghez fogja vinni a bosszúját. – Nem. Mindig is értett ahhoz. – Távol mindentől – értett egyet apám. Nick. akik tudják. hagytam magam átvágni. hogy átlássa a dolgokat. be kell tömnöd valamivel ezeket a szájakat. – És Bannister esetében? . hogy a lányát megölték! – Talán mégis tudja. szerinted. Talán Mulder birtokában van a bizonyíték. Magamban szitkozódni kezdtem. csupán előre eltervezett színjáték résztvevője voltam? És én. de az útirányt Mulder határozza meg. se rendőrkutyák. reményvesztett kísérlettel. de nem láttam a mérkőzést. csak túlságosan vak voltam. Kassouli szempontjából ez a tökéletes megoldás. – Nem a tisztesség. Akárhogy is – vonta meg apám a vállát –. éppen olyan tökéletes. – Mikor megy a buszod? – kérdezte apám. A Wildtrack kormányánál maga Bannister áll majd. a gáncsnélküli lovag. Talán Mulder egyszerre zsarolja Bannistert. mint amilyennek tervezték. hogy a torta rendkívül kicsi. Búcsút mondhatsz Bannisternek. Kassouli esetében a munkahelyek és befektetések felett. hogy az apámnak igaza van. A világot hihetetlenül könyörtelen emberek irányítják. – A világ kemény hely – szólalt meg halkan az apám. amivel az uralkodók tömik a nép fejét. Ezek csak olyan fogalmak. amikor Jill-Beth felsikoltott. – Végez vele a tengeren – csóváltam meg a fejem. – Ötkor. ez pedig annyit jelent. semmi. – De ki hinne neked? Ha valóban veszélyt jelentenél. se olyan szemtanúk. A jachtmagazinok szerint immár hivatalosan is Fanny Mulder lett Bannister hajójának navigátora. Szóval éjszaka. az igazság vagy a szeretet kormányozza. Ha meg akarod akadályozni a forradalmat. meddig hagyna Yassir Kassouli életben? – Megérintette a karomat. és kap fizetséget Kassoulitól. én pedig megpróbálkoztam az utolsó.– Pokolba az egésszel – mordultam fel. akik nem Kassouli emberei. Nick. Részedről vége a történetnek. Mulder meg akarja erőszakolni. és az éhes szájak száma percről percre növekszik. hogy észrevegyem. – De hát Kassouli nem is tudja. én pedig azt hittem. hogy szigorú ellenőrzést gyakorolsz minden morzsa felett.

– Túlságosan megkönnyítetted az enyémet is. – Találkoztál mostanában a testvéreiddel? – Nem. ami nem tarthat túl soká. ha a helyedben lennék. És délnek indulok. ugye? Túlságosan megkönnyítettem az életüket. – Meg tudok élni. amíg elözvegyül. Minden szép nő arra vár. amelyet elborítottak a bőrkeményedések a hetek óta végzett tisztességes munkától. – A helyedben én felvásárolnék minden orchideát Párizsban. Pierre-en? Megráztam a fejem: – Tengeribeteg. – Te akkor is más vagy. csak a borsóföldek között nyílegyenesen haladó országutat. hogy valaki a magáévá tegye. Szerinted ez igazságtalan? – Persze. – Mi lesz Piersszel és Amandával? Megálltunk a börtön kapujában. – El akarok jutni Új-Zélandra. de még rácsot sem. azután feleségül venném. – S mindezt komolyan is gondolta. Nem igazán kedves emberek. azután a lába elé szórnám valamennyit. – Maradt némi pénzem. hogy a tulajdon gondatlanságának lesz az áldozata. hogy az. – Az is pénzbe kerül. Nick. – Miért ne? – kérdezte sértődötten. kivárnám. – Gyengéden elmosolyodott. Felnevettem. Vállat vont: – Angela is részt vesz a St. Tommy Sandman visszanyerte a régi formáját. Tedd őt a magadévá! – Nekem ott a Sycorax. ráadásul gondatlanul el is vesztette a feleségét. amivel a cserkészeknél megetettek. Mondhatjuk úgy. . – Soha nem is hittem.– Rosszul nősült. – Nem hibáztatlak érte. – Nos. – Akkor. mi a terved Angelával? – Mit tehetnék? Hétfőn férjhez megy. – Délnek hajózom – tartottam ki. – Majd felülök egy gépre és meglátogatom őket – feleltem. – Egy rövid pillanatra a vállamra helyezte a kezét. A nyavalyások nem vittek el mindent. legkedvesebb fiam. – A jó öreg Nick. Nick. igaz? Talán még most is ezeken rágódsz. Feltartottam a tenyerem. Elmosolyodott. – Rengeteget tehetsz! – élénkült fel apám. beáztatnám őket a legdrágább parfümbe. hogy elvihetik. Befaltad mindazt a sületlenséget. Nem láttam őrt. Nick.

– Ha semmi mást nem tanultam az elmúlt néhány hónapban. apa – búcsúzkodtam. – A busz feltűnt a hosszú földút végében. azután szorosan összeölelkeztünk. – Átfordította a kitüntetést. amelyeket még Szevasztopolnál zsákmányoltunk – tettem hozzá. Nick. és látta. Felkattintotta a dobozt. hogy önkéntelen gesztust teszek. te talán vigyázhatnál erre – szóltam nehézkesen. A kitüntetésemet tartotta a kezében. hogy magammal hozzam a dobozkát. Felléptem a buszra. hogy könnyek szöknek a szemébe. – Ebben is tévedsz. hiszen vettem a fáradtságot. ami mindennél nagyobb örömet okozott neki. és láttam. – Elmosolyodott. erről már olvastam valahol. Talán nem hoztam apámnak szivart vagy bort. – Jó magaviselet esetén egy év múlva kint lehetek. Esetlennek és darabosnak éreztem magam. ha ezt az életet akarom élni. Tenyerével végigsimított a vérvörös szalagon. hogy magamnak kell megfizetnem érte. – A kis hajókon semmi sincs biztonságban. hogy bármiféle érzelmet nyilvánítsak. Azzal nyugtattam magam. és leültem hátra. de neki adtam azt a valamit. és elővettem a kis lapos dobozt. pedig nem lehetett így. – Jó lenne. – Kapkodva letörölte könnyeit.– Ha valaha bajba kerülnél. – Talán meglátogathatnálak. – Arra gondoltam. – A bronz azokból az orosz ágyúkból való. – Hát persze. merre jársz? – Persze. Nick… – Nem! – tiltakoztam sietve. Megírod majd. – Akkor vigyáznál rá helyettem? – Igyekeztem szokványos színezetet adni a kérésnek. Néhány pillanatig haboztunk. – Azt hiszem. annyit biztosan. Együtt vitorlázhatnánk a trópusi tengereken. – Majd betetetem az igazgató széfjébe. – Még találkozunk. Apám odaállt az ablak alá. A busz széles kört írt le a kapu előtt. és zsebre vágta a kitüntetést. A kerekek által felvert por rászitált a növényekre. Nick. – Ha te mondod. hogy a hátoldalán belegravírozták a nevem a fénytelen bronzba. azután jókora porfelhőt kavarva megállt. – Próbáltam tartózkodni attól. – Biztos vagy ebben? – Úgyis csak elveszteném. Néhány késve érkező látogató . – Persze. Kotorászni kezdtem a zsebemben. kifizettem a viteldíjat.

hogy Angela írt. a rekeszfalra. azután összegyűrtem és kihajítottam a dokkban összegyűlt szeméthegyre. További víztartályokat. Egyiket a kormányállásból lehetett működtetni. két fekvőhelyet és elektromos kabinvilágítást építettem be. Megtettem a kötelességem. Tartozom neki egy-két korsóval. Az elkövetkező néhány napban megpróbáltam befejezni a Sycoraxot. a másikat a kabin belsejéből. de látnia kellett. Baptista lelkész apja mondta ki az áldást a boldog párra. amelyeket szívesebben használtam. hiszen azokkal különleges viszonyt ápolt. Megpróbálta volna megszellőztetni a Kassouli ügyet egy másik lap szerkesztőjének. de odaadta őket. Az ara gyöngyfehér selymet viselt. hogy a sztori végleg kifulladt. Angela mosolygott. hogy nem ütött be a sztori. Kedden a The Times fényképet közölt Bannister párizsi esküvőjéről. miért aggasztja ennyire egy ilyen apró stikli. egy órán át tartogattam. és . A fogaskerekek megcsikordultak. írta. Bocsánatot kért. George nem törődött a helybéli rendőrséggel. azután az ajtó sziszegve összezárult és a busz görcsös erőlködéssel megindult. Megtartottam az olajlámpásokat. – Nick. amiért megkavarta a dolgokat. – Nick! – Alig hallottam a hangját a motorzajtól. Rita asztalán Londonból érkezett levél várt. amint a sofőr feljebb kapcsolt. amelyet a jobb oldali priccs feletti polcon helyeztem el. s csak később jöttem rá. a hajába virágszálakat tűztek. a londoniaktól azonban nagyon is tartott. George talált nekem egy rövidhullámú rádiót. Integettem. ahogyan az olajjal működő navigációs fényjelzők is a szívemhez nőttek. hogy a londoni rendőrség még akkor is gőzerővel kereste a hamisítókat. A levél Micky Hardingtól érkezett. Felépült. az nyer! A busz felgyorsult. azután apám alakja végleg beleveszett az örvénylő porfelhőbe. Felcsavaroztam a barométert a térképasztal fölé. Ha majd Londonban járok.kapaszkodott fel a lépcsőkön. Kivágtam a fényképet. – Tommynak nem lett volna szabad beszélnie a Dawsonokról. Apám néhány pillanatig lépést tartott velünk. George zsörtölődve ugyan. noha ő természetesen Párizsban maradt. Eltűnődtem. félig arra számítottam. Sajnálta. Ragaszkodtam a két kézi fenékpumpához. és az efféle hír semmit sem ér bizonyítékok nélkül. Izgatottan bontottam fel. de nem maradt egyetlen bizonyítéka sem. szívesen találkozna velem. Párizs! Orchideák! Parfüm! Csábítás! Aki mer.

mellé akasztottam a használtan vett kronométert is. hogy kihasználják a kedvező légmozgásokat. hideg légtömegek fodrozták a Csatorna vizét és ígértek viharos szeleket az Atlanti-óceán északi felére. Másnap Londonba utaztam. hogy nincs igazad. majd minden irány esetében feljegyeztem a tájoló eltérését. milyen hibák rejtőznek még a tájoló tűjében. Az első merész kísérletezők elindultak Cherbourgból. Olvastam. ez pedig azt jelentette. amelyet a motor és a tűzhely fémjének vonzása okozott – bár továbbra sem tudtam. hogy találkozzam Melissával. Egy itáliai csapat indult elsőként. – Biztos vagyok benne. kivételes örömmel szereltem be az öntöttvas monstrumot. s miután a Sycorax soha nem ismert mást. A ciklonok heves széllökéseket hoztak. nyirkos napból. Aznap este elvittem koszos ruháimat a mosodába. Leszigeteltem és lefedtem a kéményt a beszivárgó eső ellen. és futott döbbenetesen jó időt a Grand Banksig. – Meg fogják ölni Bannistert – közöltem kertelés nélkül. hogy Bannister Cherbourgban tölti nászútját. és elvesztette az árbocát. és rászögeztem az átlátszó fóliába csomagolt korrekciós kártyát a térképasztalra. Két francia hajó következett. hogy tovább játszadozzak a mágnesek elhelyezésével. A módszer legalább olyan remekül működött. és várja az erősebb szeleket. A kánikulának nyoma sem maradt. hogy sikerült szereznem vadonatúj kereskedelmi lobogót is. szilárd tüzelésű kályhával oldottam meg. hogy minden útvonalat újra be kellett járnom. és belegondoltam. Ezt követően ragaszkodtam ahhoz. ám Cape Race-től keletre a hajó oldalra borult. és elvittem a gyerekeket a Holland Parkba. bújócskát játszottunk a nyirkos bokrok között. A kabin fűtését régi. ezért északnak. – És ő nem hallgat rám – tettem hozzá. amikor minden jachton ilyet használtak. ahol apró mágnesekkel nagyjából kompenzáltam a tájoló eltérését. és külön büszkeséggel töltött el. Akadtak olyan nagy eltérések. délnek. ami a precíz mérések miatt moccanatlan víztükröt követelt. Voltak idők. keletnek és nyugatnak hajóztam a Sycoraxon. de végül sikerült előnyt kovácsolnom egy komor. hogy kis szerencsével a következő mosásra már a hajó fedélzetén kerül sor. mint bármelyik elektromos mosógép. ahol vízzel és mosóporral feltöltött szemeteszsákot használok majd erre a célra. Nick. Kivitorláztam a bójákkal gondosan körberakott csatornába. Nem kedvezett az idő a tájoló beállításához. . A szekrényekben halmozódni kezdtek a tartalék alkatrészek. amelyek megkövetelték. de napnyugtára végeztem a munkával.

és azt mondani Tonynak. Hajlandó lennél elhinni nekem. ha hatalmamban áll megakadályozni. egy pillanatig se hinne nekem! Fanny Mulder talán nem a társaság szíve csücske. a tévéstúdiókba. – Tony már nem hallgatna rám. hogy Mulder Kassouli embere. nem igaz? Tony pedig bizonyára beleesett abba a házasság utáni sokkos állapotba. amelyért – ebben egy pillanatig sem kételkedtem – el fogja szenvedni a büntetését. ha azt mondanám. Különben is. de ha azt hiszed. hogy sosem fog félrelépni. Nick. – Nem arról van . de kétségkívül lojális Tonyhoz. Én is írtam neki. nem szenvedek semmilyen háborús traumától. nem igaz? Amennyire tudom. Melissa! – Egy pillanatra lehunytam a szemem.– Aligha meglepő. Megszegtem Abbottnak tett ígéretem. hogy az én szempontomból tökéletesen kielégítő megoldás lenne. ha odaveszne a tengeren? Mégsem vagyok képes elviselni a gondolatot. beleértve meggyőződésemet. – Az isten szerelmére. kedvesem. mert nem volt semmi bizonyíték arra a bűnre. mit csinál. – Nem segítené – értettem egyet. Remélem. – De azért telefonálnál Bannisternek? Rád hallgatni fog. Melissa körbefuttatta karcsú ujjait a borospohár peremén. – Megcsóváltam a fejem. – Ebben nem kételkedem. Próbáld meggyőzni valahogy. a produkciós cég irodáiba. míg egy napon lövöldözni kezdenek a zsúfolt szupermarketben. Még csak nem is kedvelem Bannistert. akik teljesen normálisnak tűnnek. ha tömeggyilkos lenne az apjuk. – Hívd fel! – kértem. – Felkacagott. hát tévedsz. hogy megöljék! Különösen nem akkor. amikor levelet írtam Bannisternek. Hozzáment ahhoz a szörnyűséges tévéproducerhez. hogy fordítson hátat annak a versenynek. Elmondtam Melissának mindent. kész vagyok bolondot csinálni magamból. Az a nő aztán tudja. hadat üzentél neki! Biztos vagy benne. Mondd meg neki. Írtam richmondi házába. Nicholas. Melissa. A leveleimet nyilvánvalóan besorolták a többi őrült iromány közé. és a biztos halálba navigálja a Wildtrackel. Melissa. hogy nem bízhat Mulderben. de… – Vállat vontam. és nincsenek rémálmaim. Azért írtam. hogy sikerült magad mögött hagynod a Falkland-szigeteket? Naponta olvasni a lapokban olyan vietnami veteránokról. Nick. amelyeket a Bannisterhez hasonló személyiségek óhatatlanul magukhoz vonzottak. – Ne légy ilyen. – Komolyan beszélek. Nick. te nem rendezel ámokfutást a fagyasztott kaják között. – Nem vagyok őrült. Aligha segítené Mands és Pip előmenetelét. amikor az ember még arra is kész megesküdni.

– Másrészről viszont. – Nem vagyok hajlandó beszélni azzal a feltörekvő kis ribanccal. melyik hotelben szállt meg. hogy el akarom hagyni Angliát. Én pedig megígérem. – Köszönöm. meg annak a közönséges kis fruskának. – Azt akarod. illendő volna részemről. – Nem fogok bolondot csinálni magamból… – Azt akarod. de végül a biztonság mellett döntött. ha ezt akarod. – Ha visszavonod ezt a nagyon lovagiatlan fenyegetést – jegyezte meg epésen –. hogy mindenáron lovagias vagy tisztességes akarok lenni. hogy szerinted az egész baromság. Ha így teszek. akár a vérszagot érző cápák. Arra emlékeztet. nem? Rágyújtott egy cigarettára. elfintorodott koszos nadrágom és gyűrött ingem láttán. az ügyvédei úgy cirkálnak majd a hajóm tatja körül. hogy beszéljek Johnnak rólad és Bannisterről? – Nick! – Megteszem! Ezen elgondolkodott néhány pillanatig. a hajóiparban. milyen nyomorúságossá tetted vele az életemet. Mondd azt. De nem ígérem meg. hogy meghibbantam. és mindig is az volt. és mondd el neki. és elnézést kérek érte. hogy átadod az üzenetet. ha gratulálnék a házasságához. – Nem állt szándékomban közölni Melissával. De akkor is. miután összeházasodtunk. hogy ennél jobban nem fogja elkötelezni magát. hogy Mulder Kassouli embere. Nick. Tudtam. kedvesem. – Összevonta a szemöldökét. telefonáljak-e Tonynak. amikor így eljátszod a fehér lovagot. hogy Bannister meghaljon? Tetőtől talpig végigmért. hogy fontolóra veszem. – Akkor hívd fel. hogy felhívjam-e Tonyt a kedvedért. George . egyszerűen csak szeretnék jól aludni éjszakánként. Kenj rám mindent. Nick. de te akkor is megígérted. Megingott. – Mennyire gyűlölöm. – Visszavonom a fenyegetést – bólintottam –.szó. – Akkor hívd fel – ösztökéltem. – A titkárnője biztosan elárulná – felelte óvatosan. Azt az üzenetet. akkor megfontolom. nem igaz? Neki. kérlek. – Tudom. – Láthatóan élvezte a taktikai győzelmet. – Akkor most mit fogsz csinálni? – Van már munkám – feleltem –. – Azt csak ki tudod deríteni. – Olyan színpadias az egész.

A konfrontáció . Láttam. Felragasztottam Piers és Amanda fényképét a navigációs asztal fölé. – Hétfőn vagy kedden indulok. Akkor most már rendes címed is lesz? Kitaláltam a plymouth-i címet. hogy gyorsabb. Inkább azon tűnődtem. ám drágább utazásra sarkalljon. hogy elutazom Franciaországba. azután pedig eloldom a köteleket. – Végre visszakaphatom a dokkom – jegyezte meg. mintha Hamoazenál sorban álltak volna a jachtok. addigra már rég távol járok. azután visszabuszoztam Plymouth-ba. Mire rájön. hogy bekerülhessek a javítóműhelybe. vagy legalábbis hajlandó lesz elgondolkodni a lehetőségen. a gyógyszerek… – Rendben! – vágott közbe. soha többé nem látom viszont. amivel megelégedett. a mentőcsónak… – A régi csónakomat Bannister házánál hagytam. akinek a munkásai már eltávoztak hétvégére. – Megvan minden. hogy újra lehorgonyozta a halászhajót a Sycorax közelében. és már nem volt Angela. hogy három-négy napon belül készen állok. és odaállok elé. hogy nem létezik Institute Road 17/B. és megpróbáltam nem gondolni rá. és úgy döntöttem. azután ki a nagy ismeretlenbe. A busz olcsóbban elvitt.Cullennek végzett alantas munkámat addig színezgettem. Lementem a Sycorax kabinjába. – Akkor nem hajózol bele a naplementébe? – Nem – feleltem. hogy egészségileg alkalmas lennék rá. amíg viszontláthatom őket. vitorlavarrótűk. Még egyszer Melissa ígéretét vettem. Újabb busszal jutottam el George műhelyéhez. és ez láthatóan elégtétellel töltötte el Melissát. te meg nézz körül az üzemben. majd Ushant mellett végig a francia partok mentén. és készítettem magamnak egy csésze teát. mindent megtettem azért. a bóják. és valahogy úgy éreztem. vajon Melissa felhívja-e Bannistert. George. Mégis úgy éreztem. hogy megpróbálja felhívni Bannistert. mint a vonat. a zászlórúd. hogy megmentsem az életét – leszámítva azt. túl a Breakwateren. ugye? – kérdezte. Úgy számítottam. – Nagyon helyes. a Sycoraxot méregette. – És üzemanyagszűrők. amire szükséged volt? – Még kellenének az ütközőpárnák. néhány tartalék alkatrész. hány hónapnak kell eltelnie. hogy valószínűleg nem. Esni kezdett. amíg sikeres jachtügynök lett belőlem. – Nem vagyok benne biztos. – Hétvégén még nem mész el. elvitorlázom a Drake-sziget mellett. – Akkor én most hazamegyek.

hogy kiteregettem magam előtt az Azori-szigetek térképét. Azzal nyugtattam magam. Szükségem volt a tengerre. Az eső egyre inkább nekieredt. amint kikászálódtam a partra. a tisztességre és becsületre hivatkoztam. és még mindig szeretem. hogy George lezárt irodájában megcsördült a telefon. A gömbölyű fedőkövek csúszósnak bizonyultak. de még így is meghallottam. És csörög. és felújíthatom a régi barátságokat. Odakint szakadt az eső. Elmosolyodtam a mohó várakozástól. Belekortyoltam a teába. Kassouli győzni fog. majd összeszedtem még néhány szükséges holmit. hogy kitöltsék ezt az űrt. Bannister él-e vagy hal. vagy. amíg Angela töltötte be minden gondolatom. kizárólag azért akartam figyelmeztetni Bannistert. Az ablak és az eső függönye mögött a telefon kitartóan csörgött. Bevágtam a jobb térdem. Képtelen voltam a listára koncentrálni. A zsebemben tartottam az udvar külső kapujának kulcsát. mire Hortába érek. ahogyan bizonyosan el is várta tőlem. Valahányszor menteni próbáltam Bannistert. hogy megérdemli-e a büntetést a felesége haláláért. amint átbicegtem az udvaron. hiszen lejjebb szállítja a kikötői díjakat. a vízcseppek sustorogó pattanásokkal verődtek vissza a kockakövekről. hogy az iroda telefonja továbbra is csörög. és visszanyertem az egyensúlyom. és sokkal kevésbé lovagias. mert egyedül ily módon maradhattam kapcsolatban Angelával. nehogy . majd felfigyeltem rá. A Café Sportban vételezhetek friss élelmet. A térdem elzsibbadt. és listába szedtem a legutolsó dolgokat. Az egészet Angeláért tettem. Igazság szerint vajmi keveset érdekelt. Megcsúsztam egy tócsán. Amikor Melissa megkérdezte. de még idejében sikerült elkapnom a Sycorax egyik kikötőkötelét. s a hátam görcsbe rándult a fájdalomtól. Ezért nem tudtam nyugodni. hogy minden tőlem telhetőt megtettem Bannisterért. hiszen Bannister továbbra se hinne nekem. emlékeztettem Angelát. miért küzdök ennyit miatta. Tehetek bármit. Minden elszánt mentőakciómmal szerelmem szánalmas bizonyítékát adtam. és üresnek tűnt nélküle az egész életem. tűnjék ez bármennyire is alávalónak. hogy élek. A vitorlásszezonnak vége lesz. pedig az igazság ennél sokkalta egyszerűbb volt. És csak csörög. Ahogyan nem hinne Melissának sem. mielőtt elindulok a Sycoraxszal a világ végére. nekicsúsztam a falnak. Szükségem volt a szelekre és hullámokra. ezért azzal próbáltam felszítani a várakozásomat. ami kapóra jön.persze semmit sem oldana meg. igazság szerint. Ha akartam se tudtam volna beletörődni a történtekbe. de George sosem merte rám bízni az iroda kulcsait.

amint előresiettem a szobában. azután szitkozódni kezdtem. mire a régi bakelit készülék lecsusszant az íróasztalról. Magamban elrebegtem egy hálaimát Melissa gondoskodó és együttérző lelkéért. Kitapogattam a lehullott kézibeszélőt. Tudtam. – Angela? – Nick.ellenőrizetlen és főként kifizetetlen telefonbeszélgetést folytassak. – Én is – felelte Angela. – Jesszusom! . hogy burkolata darabjaira törjön szét a padlón. Felbotorkáltam az emeletre. istenem. azután ostoba módon el is sírtam magam a megkönnyebbüléstől. Kihasználta a délutáni dagályt. hogy valószínűleg csak egy ügyfél kérdez utána George örökké késedelmes munkájának. A telefon hangosabban csörgött. bár átkozottul csökönyös ügyfélnek kellett lennie. – Könnyek szöktek a szemembe. hogy a vonal még él. – Sírva fakadtam – közöltem kéretlenül. Azt mondogattam magamban. hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. – Tudom. Találtam egy gazdátlan fémtartót és bezúztam vele az ablakot. amikor eszembe jutott a zár. Azon keresztül elérhettem a reteszt. hogy sajgó hátamat nekitámaszthassam Rita íróasztalának. és elfordultam. Lehunytam a szemem: – Hol vagy most? – kérdeztem. – Én mondtam neki. – Állítsd meg Tonyt! – Már elindult. – Halló! – Néma csend. Magam felé rántottam az ajtó. és kapkodva elmondtam egy fohászt. hogy a telefon el fog hallgatni. mit tegyek. – Cherbourgban. Zuhanás közben még sikerült megragadnom az ódivatú telefonzsinórt. hogy nincs riasztó. Melissa telefonált. A telefon még mindig csörgött. ha ilyen későn telefonál. Nick. Betörtem az ablakot Rita irodájának ajtaján. Felállítottam a törött telefont a szőnyegen. Nem tudom. mielőtt odaérnék. Leszámítva a kitartóan visszhangzó sziszegést. ahogy épületen belülre kerültem. azután megbotlottam a felgyűrődött szőnyegben. – De én Tony miatt. – Halló? – Nick? – Alig hallható. cérnavékony hang válaszolt. amely tudatta velem. miközben hálát adtam a teremtőnek. – Ó.

Ott menj be az irodába… – Már próbáltam vele beszélni a rádión. mielőtt az Írország délnyugati partján fekvő Mizen felé fordulna. ahol a pipa-szurkálók. Nick. Nem sokra mentem vele. Az éves árapály-táblázat másik fiókból került elő. mert Kassoulinak dolgozol. van-e óra Rita asztalán. Odaléptem az ablakhoz. hogy megkapjam a nyári időszámítás szerinti brit időt. akit mondtál. és leszaggattam a posztereket a falról. de… – Nem számít. – Mikor indult el? – Pontosan három húszkor haladt át a rajtvonalon. Bementem George irodájába. Felvettem a telefont George asztalán. Hogy így viselkedik minden friss házas. hogy előtáruljanak a Csatorna ősi. Azt mondja. – Felnéztem a naptárra. A déli szél erőteljes lökései nekicsapták az esőcseppeket a szurtos ablaküvegnek. a légnyomáscsökkenésben születő orkánok sodoráramára pályázik. Azt mondja. hisztéria az egész. Felkászálódtam a földről. – Kivontam egy órát. – Elgondolkodtam néhány másodpercet. Ezután északnyugatnak fordul. amely széles ívben kelet felé tart az Észak-Atlanti-óceánon. A naptár. parafa dugók és szabadalmaztatott gyógyszerek között találtam egy régi osztókörzőt. hogy a Wildtrack őrült tempóban halad. Nem volt. Nemet kellett volna felelnem. és ő is megerősítette. Hinnem kellett volna neked. Kirántottam az íróasztal egyik fiókját. Nick? – Jesszusom.– Melissa nem sokkal utána hívott. amit Rita akasztott a falra. amelyen három kiscica terpeszkedett egy rózsaszín takarón. Megerősítette. hogy elérje Lizardot. – Keresd a rádióján – mondtam. Tudtam. megfakult hajózási térképei. így csupán egyetlen . – Várj! – Végigfuttattam a rozsdás körzőt George elsárgult térképén. hogy várjon. – Nick? – kérdezte Angela. azután beszéltem azzal az újságíróval is. – Helyi idő szerint? – kérdeztem. – Meg tudod őt állítani. – Taxival menj ki a Chantereyne kikötőbe. – Mennyi az idő? – Mindjárt hét óra. azért akarod őt megállítani. vagyis Bannister értelemszerűen a legerősebb áramlatot választotta az induláshoz. – Itt vagy még? – Igen. hogy igazat beszélsz. én pedig arra kértem. hogy lássam. Brit nyári idő szerint a dagály tíz perccel dél után tetőzött Dovernél. sajátos módon URH rádiókat forgalmazó céget reklámozott. – Még itt vagyok. de nem akartam ennyire otromba lenni.

Nick? – kérdezte Angela esengő hangon. Mert nekiveselkedek a sötét éjszakának. gondoltam. mintha egy haldokló szentjánosbogarat próbálnék megtalálni a Tejúton. – Te mit fogsz tenni? – Nem tudom. Betettem magam mögött a törött üvegű ajtót. még azt sem ígérhetem. ha muszáj. Összébb toltam a körző szárait. hogy kompenzáljam a Sycorax kényelmes tempóját. és odasántikáltam a Sycoraxhoz. – Megtennéd. amit megtehetsz. ám ettől még nem szeghettem meg az Angelának tett ígéretet. – Miért? Mert látni akarlak. Megrajzoltam a térképen a kutatási övezet határait. és úgy számítottam. méghozzá hazai vizeken: a Csatornában. Találkozzunk holnap Bannister házánál. hogy a mai éjszaka nem lesz könnyű menet. – Letettem a telefont. hogy megtalálom őket. . – Figyelj. Angela. és a legkevesebb. hogy megpróbálom – hajtottam meg fejem az őrület előtt. hogy megmentsem a nyavalyás férjed irháját. és már azt hittem. vissza fog utasítani. – Reményvesztettnek és rémültnek tűnt a hangja. tedd meg. a tömény sötétségben mindez olyan lesz majd. de odakint a csatornán. – Csak légy ott. hogy hajnali háromra – amennyiben a Wildtrack enyhén kitér északra – Bannister mintegy húsz tengeri mérföldnyire dél-délnyugatra lesz a Bolt Headtől. ha azonnal indulok – mondtam végül kétkedve. – Megpróbálom – válaszolt óvatosan. de nem mondhattam ki ezt sem. hogy utána találkozol velem és megköszönöd. – Megígérem. A térképen persze könnyű kijelölni a határokat. nekivetettem vállamat a szélnek. – Az utolsó könyörgésben újra felizzott régi szenvedélyessége. azután megrajzoltam a magam kisebb körét. Délre ott leszek. – De ugye megpróbálod? Kérlek. Bérelj egy magángépet. – Figyelj! Repülj Exeterbe.helyen állíthattam meg a hajót. Jó? Sokáig nem felelt. és egyre erősödött. – Én is megpróbálom. – Megállítod őket? Nem a Wildtrack megállítása okozta a nehézséget. de ezt nem mondhattam ki. Nyolc óra kényelmetlenség a széloldalon. Elenyésző esélyt láttam Bannister megtalálására. Angela. ami azt jelentette. Egy körző vonásnyit hozzáadtam a kedvező áramlat miatt. – Talán elérhetem őket. A szél megrázta George ablaktábláit és szétszórta az udvaron a felázott szemetet. Délről fújt.

De azon az éjjelen ez is csupán sovány vigaszt jelentett. hogy gyönyörű a hajóm. A motor végül elindult. s közben bőrig áztam. akiknek rendelkezésére állt minden modern felvonóeszköz. azután megfeledkeztem az önsajnálatról. s a hitem. ami beleveszett a szélbe. és tudtam. télies égbolt feszült. ám abban a pillanatban ezeket is elfeledtette velem az a vészjósló hang. hogy lenyűgözzem Angelát. Önindító kellett volna. lemehetek keresni valami jó kis vízálló kabátot. A Sycorax nekiütközött a kikötőgáton túli első hullámnak. noha a telefonban semmilyen jelét sem adta annak. mire a Sycorax nekivetette az orrát a szélnek és a víznek. és oldalt billent a szélben. előreveselkedett. Előrelöktem a gázkart.Elvittem George roncsnak beillő halászhajóját az útból. Meghúztam magam a kormányállásban. hogy könnyebben manőverezhessek a hullámtörő gát mellett. amely messzire elhordta a hullámok fehér tajtékját. Milyen igaza van. Ezen a módon bármely gáncstalan lovag biztosíthatja magának a csalódást – a királykisasszony csak elsírja magát. de hagytam járni a motort is. de addig ki kell tartanom a kormányrúd mellett. és odakiáltott valamit. Miután elhagyom Draystone-t. és tattal előre kitolattam a folyóra. ahol a hideg szelek máris jókora hullámokat támasztottak. Beleavatkoztam az életébe. amikor még sértetlen volt mindkét lábam. Robotkormány kellett volna. A nyílt tengeren már magasra nőtt a tengerár. felvontam minden vitorlát. de legalább biztonságban túljutottam a hullámtörő nyugati peremén. Ezen a nyári estén Anglia felett szürke. ahol még a déli oldalon kuporgó sirályok is szánalmasan festettek. amelyik a Sycorax motorja felől érkezett. A hajtómű azonnal leállt. Próbáltam kibogozni az összetekeredett köteleket. Egy pillanatra megirigyeltem a mai tengerészeket. és az otromba jármű szögletes vonalai felidézték bennem azoknak az időknek az emlékét. Egy jó pszichiáter kellett volna. A Wembury felől érkező hirtelen és hosszan visszhangzó dörej fájóan élessé tette az emlékképeket. a kormányos integetett. mit várnak tőle. Feketére és khaki színűre festett szállítóhajó haladt az Edgcumbe-hegy felé. Magamban azért fohászkodtam. s kezdtem hozzászoktatni magam a munka gondolatához. hogy a motor kitartson. miközben előrángattam az orrvitorlát. azután mintha ráébredt volna. csak azért vállalom ezt a nehézséget. és a bolondok önként masíroznak be a sárkány barlangjába. Nagy Moody haladt el mellettem. hogy legyőzhetetlen és halhatatlan vagyok. Elsiklottunk a sivár mólók mellett. hogy . beindítottam az elkínzott motort. és megfájdítottam a hátam a lendkerék forgatásával. két Wessex helikopter csattogott az öbölben horgonyzó fregatt felé. Talán azt jelezte. mert így esélyem nyílt a közelébe kerülni. Miután kikerültem a folyóról.

és kiürítettem két babkonzervet a serpenyőbe. egyetlen teherszállító sem akar-e gyufává aprítani. Az orvlövész igencsak megkeserítette az életünket. A főnök rádión odaszólt. Felkapcsoltam az elektromos navigációs fényeket. Ezért kellett szembeszállnom velük. Most már csak ki kellett töltenem valahogy az esős órákat. teli 50-es géppuskákkal. A zivatar alább hagyott a sötétség beálltával. emlékeztem vissza. miközben én másra sem vágytam. ami csak a trópusi szigetek között barangolt. s a vízpermet végigsöpört a fedélzeten. hajnalra némi nyugalmat. csizmáért és vízhatlan kabátért. Egyikük se tudta. majd közvetlenül azután újabb légnyomáscsökkenést. megláttam Eddystone elmosódott fényeit a tömör esőfüggönyön át. A tenger már nem háborgott.vágyódásunk kölcsönös lenne. Hiú remény. ezért visszatettem rá a burkolatot. mennyire jogosak a tetteik. URH-rádión felhívtam a parti őrséget. de a mély hajótőke alkalmasabbá tette a tengerjárásra. Volt ott egy orvlövész. Talán az egészet Angeláért tettem. hogy a nyomás emelkedik. amint a Sycorax orra belefúródott egy meredek falú hullámba. Megkocogtattam a barométert. talán nem rendelkezett kényelmes automata felszereléssel. hogyan halt meg Nadeznha Bannister. Sietősen felkapaszkodtam a fedélzetre. sőt megparancsolták. csak a színük váltott . Senkit sem láttam. abban bízva. hogy ellenőrizzem. és magammal vittem a kormányállásba. csakhogy ezzel veszélybe sodortuk volna… Egy szemvillanás alatt visszatértem a jelenbe. majd lementem pulóverért. ezért újra lementem. mint bármelyik üvegszálas plasztikcsodát. hogy az akkumulátor rendesen felvette a töltést. és féltucatnyi emberünket hazavágta. Éjszakára erős szeleket mondtak. csak hogy értem aggódjon. hogy a pihentetéstől megjavul. Megborzongtam. és mintha a szélerő is csökkent volna. ami történt. A motor különös bűzt árasztott. és két bunker. akiket cseppet sem érdekelt. és csak remélni mertem. és előrejelzést kértem. ám tudatlanságuk sem gátolta meg őket a könyörtelen bosszúban. hogy ne tegyek semmit. Kétségbeesetten aggódott a férjéért. mert vadonatúj amerikai éjszakai irányzékot használt. bár a hullámok továbbra is hosszan és magasan siklottak a Sycorax alatt. rögzítettem a kormányrudat. Feltöltöttem a termoszt teával. Eszembe jutott az a másik éjszaka. Miután besötétedett. másrészről igenis bántott. Jobbcsapásra fordultam és megfeszítettem a köteleket. és láttam. hogy tűnjünk a fenébe. Összesen ennyi élelmem maradt. ám ezt is felségesnek éreztem. Olyan emberek használtak fel a céljaikra. amikor szintén megmondták. A Sycorax a háborgó tengeren is remekül tartotta az útirányt.

hiszen még egy versenyhajónak is meg kell állnia. ha pedig megpróbálok átvitorlázni az orra előtt. amely fehéren fénylett a sötétben. ha a Sycorax élesen alábukott egy hullámvölgybe. tehát nekem kellett kitérnem az útjából. én jobbcsapáson. könnyen összeütközhetünk. és ráfordította a reflektorát a nagyvitorlára. és továbbtört előre. hogy segítséget nyújtson a bajba került tengerészeknek. Lazítottam a köteleken. gondoltam.ezüstös fehérről ezüstre. Mulder és Bannister talán káromkodna. Ez a törvény. Kinyitottam a faliszekrényt. ahogyan a Sycorax sebessége megnőtt. de közéjük számított a 45-ös colt is. Nemsokára koromfekete lesz a víz. viszont megígértem Angelának. de nem tehetne mást. A felhők magukba burkolták a holdat. Próbáltam megítélni a hajó méretét. majd sötétre. Olykor. A fedélzetről jól láthattam a távolban villódzó fényeket. amint kedvenc pozíciójában. Mentőcsónakok gyülekeznének. Bannister bizonyosan nem áll meg. mire azt gondolhatta. Ehelyett azt terveztem. Láttam. ám azután a hajó összekapta magát. hogy az Amszterdamból. és hogy utol tudjam érni. ami ugyan megállítaná a Wildtracket. és éreztem. amelyre nincs is szükség. kézbe vettem a kormányrudat. Ő balcsapáson hajózott. Tudtam. mint hogy a megmentésemre siet. A kormányrudat nem kellett bántanom. de elsüllyeszti a Sycoraxot is. és szélbe fordítottam a Sycoraxot. mekkora káoszt képes okozni egy világítórakéta a Csatornában. a habzó tajték felett sokszor csak az árboccsúcs háromszínű fényeit láttam. háromnegyed szélben vitorlázhatott. Ugyanekkor a legénység egy . Megláthatta a fényeimet. ám legyen. és reméltem. Nem használtam radarhullám-visszaverőt. Más jachtokkal nemigen találkoztam. a Wildtrack pályájától jóval északabbra láttam vitorlás fényeit. A magas hullámok olykor eltakarták előlem a másik vitorlást. és minden hajó kivenné a részét a mentésből. és ha ehhez káoszt kell okoznom egy forgalmas tengeri útvonalon. a szél lanyhult és irányt váltott. Hamburgból és Felixstowe-ból érkező hajókon rendben tartják az őrséget. ki kell játszanom a kártyáimat. s megtudtam. hogy gyorsan halad előre. Nem sok ilyen akadt. amelyikben a világítófáklyákat tartottam. Meghatároztam a helyzetét. A hajó nyugatnak tartott. csak valamivel egy óra előtt. ha az URH-n hívom. Elmúlt éjfél. de képtelen voltam rá. amelyet időben elővettem a rejtekhelyéről. nem vettem őt észre. És amint a közelembe érnek. Nem tértem ki. A Sycorax magától vitorlázott. segélykérő rakétákat lövök fel. mert egy vonással délebbre tért. hogy megpróbálom megállítani a férjét. hogy helyet adjon. hogy egyenesen a közeledő jacht felé tartok. izzanának a rádiók. a nagyvitorla megrebegett.

hogy elég messzire jutottam dél felé. Valaki felháborodottan kiáltott felém. Kudarcot vallottam. s találtam egy megfonnyadt almát a szekrény mélyén. Halálosan elfáradtam. A hajólapát ide-oda verdesett a csapon. s minthogy az nem a Wildtrackre utalt. Bannister mindenesetre zavartalanul száguldott Lizard és saját halála felé. szemben a Wildtrack haladási irányával. és befaltam a többit. A szél most nyugatról fújt. kifogtam a szelet. Odaintettem. esett. Teherszállító morajlott el mellettem. A Sycorax kormányállásából nem láthattam két mérföldnél messzebbre. és a szél továbbra is egyre enyhült. azután a szél elválasztott bennünket.másik tagja hívott a 16-os csatornán. Kudarcot vallottam. Újra nekieredt az eső. Nyugatnak fordultam. de csak lanyhán és unottan. homályosan kirajzolódtak a felhők csipkés körvonalai. – A nagy jacht felé közeledő vitorlás. és újra dél felé tartottam. hogy időben hazaérjek. Csak imádkozni tudtam. de hogy mit mondott. miközben elindultam hazafelé. kivehetetlenné tette a vízpermet és a szél robaja. Keleten már kezdett világosodni a látóhatár. vidáman cseverésző barátokkal a négyes erejű szélben sikló hajók makulátlanul tiszta fedélzetén – időnként maga a . A jacht tatlámpája megvilágította a hófehér fartükörre festett Mariette nevet. milyen csekély esélyem van a sikerre. A virradat lassan hömpölygő hullámokat támasztott. Észak felé vettem az irányt. A nagy hajótól eltekintve a tenger kihaltnak bizonyult. Újabb adag teát készítettem. Kivágtam a rothadt részeket. miközben elhaladtunk egymás mellett. és kiéheztem. Mintha francia akcentust érzékeltem volna. amelyet az URH vészjelzéseknek tartanak fent. amelyet George térképén felvázoltam. A lomhán mozgó tengerről ködfoltok szakadtak fel. hogy mielőbb vissza kell érnem a Csatornába. A reflektort lekapcsolták. Az éjszaka koromsötéten borült fölém. Az újabb légnyomáscsökkenés figyelmeztetett. Három órára már mélyen bent jártam a keresési körben. Elég közel kerültem. Az esőcseppek ott gyöngyöztek a vásznakon. de hát már a kezdet kezdetén is tudtam. és a sötétben a Wildtrack bármikor elsuhanhatott mellettem. Ha a köd felemelkedett. átfagytam. Még abban sem lehettem biztos. A vitorlázás nem jelent feltétlenül egyet a napfénnyel. amint a nyomdokvíz elért bennünket. hogy a hajó tatja mögött haladjak el. lecsorogtak a vitorlarúd alján. hall engem? Nem Mulder hangja volt. s a Sycorax árbocai élesen megdőltek. s nem is Bannisteré. hogy láthassam a vitorlára festett számot.

Kitisztítottam a tápszivattyút. Negyedórát szöszmötöltem azzal. Vagy így befejezni. de én túlságosan is átfáztam és kiéheztem ahhoz. – Én próbáltam beszélni vele… – …de nem hallgatott rád – fejeztem be a mondatot helyette. amelynek elviseléséhez csak az a gondolat ad erőt. Így hát nyomorultul araszoltam észak felé. A harangozó bója zajosan üdvözölt. feltorlaszolta a hullámokat és megfeszítette a bal oldali köteleket. Azt hiszi. Azt mondogattam. az üres ház előtt. Ledobtam a felmosórongyot. hogy Angela talán mégis vár rám. A szél szeszélyesen váltakozott. Eközben szüntelenül arról győzködtem magam. hogy sírt. Készítettem magamnak egy rántottát. Mégiscsak érdekelt. sok sonkával. Azután délelőtt tíz óra tájban. ott várt rám Angela. hogy önként jelentkeztünk a küldetésre. tönkre akarsz tenni mindent. – Nyugtalanul és zavartan viselkedett. engem is sikerült befűznöd. így aztán nekiláttam a kabin rendbe rakásának és a fedélzet felmosásának. haját egyetlen fonatba szorította össze. Lehet köd és eső. Semmi nem érdekelt ennyire. Angela velem szemben ült. kezdetben vonakodva.megtestesült nyomorúság. de a motor megmakacsolta magát. ha Angela mégsem tért vissza Devonba. – Azt hiszi. megfigyeltem. Azt ismételgettem makacs elszántsággal. hogy a magam hasznára fordítsam az árapályt. mire elhaladtam a Calfstone-pad előtt. az egészet elfogyasztottam még a konyhapultnál. . hogy nem leszek csalódott. de elég erős maradt. A kudarc. és megragadtam a kormányrudat. Dél lett. várni fog-e rám Bannister házában. és mintha a szél is támogatta volna rejtett céljait. és egyszeriben végigszáguldott rajtam az izgatottság a gondolatra. Zaklatott volt. majd egyre erőteljesebben feltámadt a szél. újra meg újra. A mogorva tenger és fásultan szürke ég. de nem szóltam egy szót sem. Farmert és pulóvert viselt. Kétségbeesetten rázta meg a fejét. hogy az ujján sziporkázó gyémánt mellett vaskos jegygyűrűt is visel. hogy felvigyen a folyón. gondoltam. A gépezet sztrájkba lépett. hogy odaadással hallgassam. azután megpróbáltam életet lehelni a motorba. pirítóssal és kávéval. hogy valójában nem is érdekel. nekünk kettőnknek úgysincs jövőnk. – Rettenetes így kezdeni egy házasságot. Hallgattam a hullámok egyre erősödő moraját a hajótest alatt. A vízre tekintő teraszon. amiért nem is tudtam hibáztatni. Láttam rajta. lehullt egészen keskeny csípőjéig.

– Megkapott a nap – jegyezte meg. – Ő megadja nekem a biztonságot. amire szüksége van. ha tudom. – Helyes. hogy hozzámegyek. Beszélt Bannister meggyőződéséről. Egy ideig még próbálta meggyőzni magát arról. beszélt kettejük közös jövőjéről. némiképp feddő hangon. Hagytam beszélni. Nem kaptam sokat. – Mert szeretem – felelt kihívó hangon. És még néhány apróságot. – Dolgoztam. – Mondd. mert tehozzád nem mehettem. – Nem ő tette! Nem ő tette! – Biztos vagy ebben? – Töltöttem magamnak egy újabb adag kávét. – Találtál egy lányt is? A kérdés meglepett. hogy a férje megállíthatatlanul tart a halála felé. – És mert jó életet biztosíthatunk egymásnak – tette hozzá. hogy ez nem lehet igaz. Leszámítva a radartükröt. amikor az oltárhoz vezethette Angelát.Egyedül az én szavam és Micky Harding szava szólt amellett. de be tudtam fejezni a hajót. – Helyes – mondtam újra. Fűrészeltem és gyalultam. . Beszélt a műsorokról. Dühösen kapta fel a fejét. – És – emelte fel a hangját –. amire szükségem van. Amióta visszatértem. hogy ezúttal képes lesz elnyerni a hőn áhított St. nagyon is igaz. Pierre-t. – Hogy merik azt állítani. és hogy mekkora boldogságot okozott neki. – Lepleztem csalódottságomat. Beleszívott a cigarettájába. miközben ettem. hogy megölte Nadeznhát? – Talán csakugyan hisznek ebben. Valódi munkám volt. – Amennyire én tudom – feleltem óvatosan –. hogy megölte az első feleségét? – Akkor miért mentél hozzá? Meggyújtott egy cigarettát. hogy nem igaz! – Mármint Kassouli fenyegetése. ráadásul fizetségért. Elmosolyodtam: – Hát. és én megadom neki a biztonságot. egy pillanatra se hagyta abba a füstölést. – Gondolod. s mert ezt a jövőt veszély fenyegette. hiszen féltékenységet sejtetett. csak annál fényesebbnek és drágábbnak tűnt számára. nem is lennének ilyen fényes kilátásaid. amelyeket Bannister az új évadban szándékozott leforgatni. Meg az ütközőket. – Az isten szerelmére! – csattant fel. amire végképp nem számítottam.

hogy felhívom a parti őrséget. tudod? Kamerák figyelik mindenhol. Egyszer-kétszer alaposan berúgtam. – Én vinnék tengeribetegség elleni tablettát is. – Komolyan? – Meglepettnek tűnt. jó tíz percen át tartogattam. felkeresem a bankot. Nick Sandman. – Sajnálom. – Dehogy sajnálod. – Hol lehetnek? Valahol Írországtól délre? – Igen. tényleg. nem igaz? Többek között ezt is megfogadtam Tonynak. csak hogy láthassam azt az ocsmány pofádat. Felnevetett: – Nem is igaz! – De. Nick Sandman. hogy neki még mindig a Wildtrack körül járnak a gondolatai. Ha kiviszed az aranyhalakat a tengerre. Ushantnál még kikötök. A férfiak olyan átkozottul ostobák. Nincs több tévé. – Felszerelem a Sycoraxot élelemmel. – Kifújta az orrát. – Megvonta a vállát. amióta meglátott. Angela összeráncolta a homlokát: – Csak így egyszerűen? – Gondolod. . – Kitöltöttem a kávé maradékát. – Gondoltam. – Még az olyan vadmacskákat is. Egyszer kivágtam a képedet az újságból. – Elcseszted a filmemet. – Vállat vont. – Nem adhatja fel. bátor fiú módjára kell viselkednie. ezért nagy. – Legfeljebb az aranyhalaknak lenne jó. aztán otthagyok egy kisebb vagyont az élelmiszerboltban. – Különben is. – Csak kinevetnének. Bemegyek a városba. kiszálltam az üzletből. de semmi értelme se lett volna. Mihez fogsz most kezdeni? Vállat vontam. Úgy éreztem. Az asztalra meredt.– Nem. – Te se vagy kivétel. – Mindig szerettem a macskákat – vallottam be. végül eldobtam. – Az órájára pillantott. annak ellenére. – Mennyit láttalak a nyers felvételeken! Mindig bementem a vágószobába. – Elkelne viszont egy macska. hogy az utóbbi néhány percben túlságosan is fesztelenül társalogtunk. Elmosolyodott. Fojtottan sírni kezdett. azonnal megbetegednek. most először. mint te. A holnapi dagállyal pedig elvitorlázok. hogy rezesbandát kellene fogadnom a búcsúztatásomra? Villanásnyi mosoly suhant át az arcán. majd irány az Azoriszigetek.

Elmehetnék a stábbal. hogy a Wildtrack éjszaka fordul. mert a tökéletes bosszúhoz éppen arra a helyre van szükségük. meg tudod győzni. hogy a stáb képes lesz őt megtalálni? Tudom. meg akarom fosztani a diadal pillanatától. – Mihez kezdenél? – kérdeztem. amikor már itthon sem tudtad? – Hirtelen ráébredtem. amit még Kassouli mondott. Pierre-ig. Kassouli azonban biztosan említette. Ki tudja? – El fog érni St. – El fog? – Zavarba ejtette váratlan magabiztosságom. Akkor mit csinálsz? Másnap nekivezeted a helikoptert a hajónak? Vagy azt hiszed. – Az útjába állnál? Honnét tudod egyáltalán. És ekkor eszembe jutott a hivatalos vizsgálati anyag. de csak felbosszantottam. Jill-Beth nem mondott közelebbit. Talán tényleg meg kellene próbálnod. – Már számtalanszor végigrágtuk magunkat ezen. – Jesszusom! – nyögtem fel. hogy szétszórja a régi . – Melyik helyre? – kérdezte sürgető hangon. Felsóhajtott: – Tony talán meg sem éri a fordulót. – Imádkozz érte. És az utolsó két alkalommal már Fanny vette fel. mint ölbe tett kézzel várni. Néma csendben meredtem rá. hogy adja fel. de el tudod képzelni a tengeri ködöt arrafelé? Az is lehet. Angela kirohant a konyhából. hogy rádiókapcsolatban lesznek. amikor szalagra vettem a beszélgetésünket. Talán még az is jobb. ha úgy könnyebb – tettem hozzá. Azt hiszi. – Sajnálom. – Hogy lehettem ilyen ostoba? – Hogy érted? – Pontosan arra a helyre viszik. Üres tekintettel meredt rám: – És ha Kanadába utaznék? Elmosolyodtam: – Mit keresnél ott? – Megpróbálnám megállítani. ahol kiborította a fiókokat. Bannister dolgozószobájába ment. ahol Nadeznha meghalt! Hát nem érted? Azért engedik megfordulni.– Még egyszer megpróbáltam a rádiót. – Sajnálom. Csak Nadeznha Bannister fényképének keretén. még a Wildtrack kabinjában láttam a koordinátákat. azután egy vállrándítással jeleztem. meg a Kassouli által mutatott papírokon. miközben eszembe jutott valami. én pedig követtem. hogy a borúlátásom nem sokat használ. hogy cserbenhagyott az emlékezetem. egyszerűen nem volt mit mondani. – Valami negyvenes – feleltem bizonytalanul. hogy a visszaúton kellene a megadott irányba navigálnom. Nem emlékeztem.

nem hallott jól. Pierre-i forduló. ahogy a folyó túlpartján magasodó fák meghajolnak az erősödő szélben. amikor megtalálta a keresett adatot. majd egy szűkebb hurkot visszafelé. – Gyorsabban menne – közöltem kéretlen egyszerűséggel –. azután láthatóan eszébe jutott valami. de nem is volt rá szükség. mi lesz a következő. bár ma estére még kedvező szélviszonyokat vártam. Megzavarodott az idő. Az iratszekrény mélyén találta meg a jegyzőkönyvet. de olyan közönyösen. – Negyvenkilenc-tizennyolc. hogy már azt hittem. Azt akarta kérdezni. – És innét? A leggyorsabb útvonalon? – Kihallottam hangjából az eszelős reményt. – A lábad miatt. hogy hajózzak ki az Észak-Atlantióceánra. – De hát… – kezdte. – Ennyi lehetett a távolság Cherbourg és a St. – Felém fordult. Azt akarta. Keresztet tettem ahhoz a ponthoz. – Nick? – könyörgött. nyugat. Elvettem Bannister egyik ceruzáját. majd a kereszttel jelölt pont között.forgatókönyveket. – Az hol van? Egy atlaszban megmutattam neki. . Angela vonalzó segítségével kiszámította a távolságot. de a tengeren nem létezik „leggyorsabb útvonal”. és máris tudtam. és mentsem meg a férjét. és a térképen felrajzoltam neki a Wildtrack hosszan elnyúlt parabolára emlékeztető útvonalát nyugat felé. gyors egymásutánban következtek az erős széllökések és a nyugodt időszakok. mennyi időbe telne a Sycoraxnak elérni a kereszttel jelölt pontot. ha nem lennék egyedül. amitől hirtelen elszállt minden reménye. észak – olvasta hangosan –. – Ezerhét? – Talán valamivel kevesebb. Elnéztem karcsú ujjait. Láttam. főként nem szemben a széllel és az észak-atlanti áramlattal. Sebesen forgatta a lapokat. – Mintegy háromezer tengeri mérföld a Wildtrack számára. ahol Nadeznha Bannister meghalt. – Tizenhat nap – becsültem meg. negyvenegyharminchat. leveleket és naplókat a szőnyegen. majd megmerevedett. hogy megint összecsuklik alattad. – Nick… Odaléptem az ablakhoz. – Mennyi időbe telne…? – Nem fejezte be a mondatot. igaz? Félsz. – Legyen kétezer angol mérföld. Megrázta a fejét.

elég volt annyi. amíg én megszálltam Bannister kamráját és csónakházát. amire készültem. tojás. és reméltem. el lehet érni a tervezett gyilkosság helyszínét. mosópor. Nemcsak az észak-atlanti túrára szereltem fel a hajót. Gyanítottam. ezért azután felszereltem a hajót egy olyan hosszú útra. Minden létező konzerv. magvak. hogy sosem találom meg a Wildtrackot. miközben én fagyasztózacskókba tettem a konzerveket. szappan. Az tartósítja. Elraktároztam a levest. – Akkor… – Nem tudta rávenni magát. még több ír whiskyt.– Már hetek óta nem történt meg – feleltem az igazsághoz híven –. Angela autójával és hitelkártyájával leviharzott a városba. Azért vágtam bele ebbe a reménytelen vállalkozásba. A Wildtrack egynapos előnyt élvezett. margarint. babkonzervet. Ilyen gyorsan és ilyen jól még sosem szereltem fel élelemmel egy hajót. – Mi van a szekéren? – Kávé. vécépapír és folyékony mosogatószer. – Igen – bólintottam. hogy nem felejtettem el semmi fontosat. ez sem állíthat meg. lámpabelek. alkohol. . hogy elvállaltam a feladatot. multi-vitaminok. még több whisky. amint végigtolta a targoncára való élelmet a rakodóparton. ám a Wildtracknek sokkal hosszabb utat kellett megtennie. – Nem hagyhatom meghalni! – mondogatta Angela. mert nem tudtam nemet mondani ennek a szőkeségnek. tartós gyümölcskenyeret. amely Angliától elvitt egészen Kanada partvidékéig. majd onnét déli irányban egészen addig. Visszavitte a tojásokat a házba. ami utána következik. gyümölcsöt és zöldséget. még több babkonzervet. s ha meg is történne. tartalék villanykörték. kétszersültet. – A tojást öt másodpercre forró vízbe kell mártani. Mintha csak észérvekkel akarta volna alátámasztani az őrületet. Gyümölcslé. de már gondoltam arra is. amely egyben tengeri samponként is szolgál. Tea. meg fogom próbálni. cukrot. Nem akartam kitárgyalni a motivációit. zabkása. friss kenyeret. fertőtlenítő. ahol már pálmafák nőnek. sőt bizonyosan tudtam. sót. tejpor. délnek akartam fordítani a Sycorax orrát. de miután végleg feladtam a próbálkozást. rizs. ír whiskyt. és igen. lámpaolaj. Igen. hogy szemtől szemben ekkora szívességet kérjen. A romlandó áruk listájával végeztem is. nehogy a fenékvíz kikezdhesse a fémet és olvashatatlanná tehesse a címkéket. konzervsonkát és vagdalt húst.

A csónakházban találtam egy elromlott robotkormányt is. Kölcsönvettem Bannister tartalék esőkabátjait. egy jó hálózsák. hogy felhasználjon ennyi dízelolajat. fecskendőkkel. Nick. Angela meghozta a tartósított tojásokat. Már csak néhány dolog hiányzott. Angela segített. amit szintén feltettem a fedélzetre. Mizen Headig . én pedig újabb feladatokat adtam neki. napszemüveg. akkor Lizardig esős viharok. borotvapenge. – Amit csak akarsz.A szél kezdett feléledni. Megkértem. Ellátmányt zsúfoltam a Sycorax minden létező szekrényébe. és ebből most én is kivehettem a részem. Kiszedtem az akkumulátort a Peugeot-ból. térképek. fertőtlenítő krém. Angela leviharzott a Porschéval a városba. azután további három kanna üzemanyagot cipeltem fel a fedélzetre. helyi érzéstelenítőkre. Feldúltam a házat a szükséges holmikért. éjszakára orkánerejű vihar ígérkezett. Kurta üzenetben indokoltam meg az orvosnak a sietség okát. majd válogatás nélkül levettem egy sor puhafedeles könyvet a polcáról. Hat órára majdnem elkészültünk. Kellenek pulóverek. mi mindent rakodtunk be. bár nem hittem. kapkodva tornyozta fel a holmikat a kabin padlóján. Gondosan lekötöztem a nagy kannákat. Kell egy szeksztáns. amit csak találni. zoknik. Bannister irodájából elemeltem a drága rádiós iránymeghatározót és néhány csomag tartalékelemet. De neked kell összeszedned. és Angela rendben meghozott mindent. fájdalomcsillapítókkal tért vissza. bár az utazás során bőven marad időm rendet tenni. horgászzsinór. hogy kiegészítsem vele a Sycorax fedélzetére vitt két másikat. nyugtatókra. A csónakházból feltöltöttem a vízkészletet. hogy menjen el az orvoshoz. Kölcsönöztem egy szeksztánst. A végén már azt sem tudtam. Még több whiskyt szereztem. Gyújtós. Ha marad ez az időjárás. Kellettek még orvosságok. meleg ruhák. csokoládé. liszt. tapaszokkal. Newcastle barna sör. és kötszerekkel. hogy legyen tartalékom. amelyek nagyságrendekkel különbek voltak a sajátomnál. Elvettem a Wildtrack II ütközőit. antibiotikumokra és Benzed-rine-re. Ráakadtam az ÉszakAtlanti-óceán és a kanadai partvidék hajózási térképére. – Kellene még szén vagy koksz. Még több whisky. és kérjen recepteket a fájdalomcsillapítókra. amit akart: a szélsebes indulást. A délnyugat felől érkező szél már nagy erővel fújt. A legjobb vízhatlan tengerészkabát. Egy RDF. szalonna. A tengeren ráérek megjavítani és beszerelni. hogy az a nyavalyás motor valaha is elég hosszú ideig jár majd ahhoz. Bannister megkapta. Burgonya.

amelyet Angela utoljára rakott be. mint búcsút mondani egymásnak. Angela azt hihette. – Szeretlek. – Várni fogom – bólintott mereven. – Vele maradtam volna. én pedig nem tagadhattam meg tőle az esélyt. elragadta a visszavonuló dagály és a folyó zavaros áramlása. Amúgy is azt terveztem. csupán tettem némi északi kitérőt oda. nem hallottam meg. A motor nem indult. a csónakon kívül még mentőmellény sem akadt a fedélzeten. csak egy túlterhelt hajó a széltől és esőtől fodrozódó folyón. Nick! Szánalmasra sikerült búcsúnkat szánalmas különválás követte. – Ne mondd ezt. mint várni – tettem hozzá. Angela eloldozta a köteleket. de kétségbeesésében nem látott más kiutat. Már az utolsó szíjat kötöttem oda a jobb oldali korláthoz. de az orrvitorla kivitte a Sycorax orrát a kikötőből. A Sycorax immár sebesen mozgott. hogy hallottam a szavait. – Vár rád egy meglepetés a kabinban! – kiáltott utánam Angela. Szorosan öleltem magamhoz. és alaposan leszíjaztam a gumicsónakot a Sycorax kabintetején. miközben összetekertem a köteleket. – Zavarba ejtette. szürke és vigasztalan. Nem volt rezesbanda. Ahonnét dél felé érhetem el a találka helyszínét. a folyó partján. hogy lemásszak a kabinba és belekukkantsak a két dobozba. Nick! Meglepetés! Integetve jeleztem.pedig háborgó tenger vár. Megcsókoltam Angelát. Csak ott rögzíthettem a kormányrudat. mert tölcsért formált a kezéből és újra elkiáltotta magát. és újra megcsókoltam őt. – Ideje indulni. – Igen. amíg én felhúztam a nagyvitorlát és a tatvitorlát. a nyílt óceánon már gyorsan eljuthatok a magasabban fekvő szélességi fokokig. de a visszavonuló apály hívogatott. valamikor. és hirtelen nem maradt más hátra. egyáltalán nem akaródzott útnak indulni. Veszély esetén egyedül erre számíthattam. – Nincs más dolgod. A mentőcsónakom még ott pihent Bannister csónakházában. hogy ekkora terhet rakott a vállamra. addig rögzítettem. – Tudom. – A kabinban. hogy elhajózom. ám azután. Az egyikben macskaeledelt . de nem mehettem le megkeresni az ajándékomat. Ott álltunk az esőben. – Nem ígérhetek semmit – figyelmeztettem. se parádés búcsúztató. Folyóvíz örvénylett a hajótest és a part között. amíg a Sycorax ki nem ér a főcsatornába. ahol a tenger állandóan fagyos. Amíg Angela levitte az utolsó két kartondobozt a kabinba. – Majd írok – ígértem –. amikor esni kezdett.

Valaki. A hátán felágaskodott a szőr. Láttam. Visszanéztem. összehúzta magát az esti esőben. Az eső kíméletlenül ostorozott bennünket. és mindkét karjával . Reméltem. bármennyire is elszaporodtak ebben a világban. hogy szerencsét fog hozni. – Angyalka. amelyben tudattam volna őfelsége vámhivatalával. De hát. hogy felnyitottam a doboz fedelét. meghitt fények pislákoltak haloványan a távoli házak ablakaiban. Tudtam. Amint a Sycorax közelebb került. hogy a távoli tengereken úgy fogok emlékezni erre a helyre. felém intett az ablakból. mint a kellemes társalgások és jéghideg sörök idilli zugára. pengeéles karmaival üdvözölt. pokolba a bürokratákkal is. A baptista templom neonkéken villódzó keresztje láttán elmondtam egy imát kis hajómért. és tudtam. Elhaladtam a kocsma mellett. a Sycorax akkor is szabadon vitorlázhat a tengereken. de az eső már hazaűzte Angelát a kikötőből. amint nekivágtunk a hatalmas óceánnak. Fényszórók villantak a városi kikötő mellett benyúló kő-mólón. Megvakartam az álla alatt. én pedig visszaintettem neki. – Angyalka – ízlelgettem a nevet. és feláldozta szépségét a gyakorlatiasság oltárán.találtam. hogy Angela jött ki elbúcsúzni. ahogy az arcok felém merednek a kempingezők folyóparton parkoló autóiból. hogy külföldre távozom. azután a folyó bejárata. aki abban a pillanatban. A felhők miatt idő előtt besötétedett. kiállt a móló végébe. és nekiállt megfenni a karmait a gumicsónakot rögzítő szíjakon. A turisták alaposan megterhelt hajót láttak leúszni a folyón. gondoltam. Pokolba a Cl 328-as nyomtatvánnyal. A cica érdeklődve vizsgálta új otthonát. ahol a vihar tajtékzóan fehér hullámokkal ostromolta a gátat. Reméltem. hogy nem lesz tengeribeteg. ami a külföldi kikötőkben még bizonyára sok gondot fog okozni. Angyalka nagyot fújt rám. Angela. megláttam az ott parkoló kék Porschét. és a cica szemrehányóan nézett rám a kabin eresze alól. azután figyeltem. mikor fogom viszontlátni. aki felismerte a hajót. Előttem felbukkant a kikötőgát. Nem volt semmi rendkívüli a Sycoraxban. és azon tűnődtem. a másikban kis fekete nőstény cicát. Nem töltöttem ki a Cl 328-as nyomtatvány első részét. ám abban a pillanatban a keskeny csatornában történő lavírozás elterelte a figyelmem az efféle nosztalgikus gondolatokról. A cica felkapaszkodott a kormányállásba és megvillantotta parányi fogait. Felmentem a fedélzetre. majd kihívó pillantást vetett rám a kabin lépcsőjéről. ahogyan felpattant a kabintetőre. – Angyalkának foglak hívni – közöltem vele. Nem voltak nálam a Sycorax papírjai sem.

lázasan integetett. Visszaintegettem neki, és azon töprengtem, miért lett a búcsú hirtelen ennyire lelkes, amikor fél órája még szinte rám sem mert nézni. – Tetszik a cica! – kiáltottam teli torokból. – Nick! Nick! – Azután rádöbbentem, hogy magához hív. Átfordítottam a kormányrudat, és hagytam a hajót a móló vége felé siklani. Két nagy motoros jacht horgonyzott itt, és figyeltem, ahogyan Angela átmászik a nagyobbik hajó tatjára, majd megállt a korlátnál, és belekapaszkodott egy tartókötélbe. Táskát hozott magával. Nekifordítottam a Sycoraxot a szélnek, és engedtem, hogy az ár a jacht mellé sodorjon. Angela átdobta a táskát a fedélzetre, kivárt egy pillanatot, azután elkapta a kezem, és átugrott a kormányállásba. Jobbra toltam a kormányrudat, a hajó orra pedig engedelmesen elfordult. Láttam, hogy Angela nyitva hagyta a kocsi ajtaját, és nem kapcsolta le a fényszórókat. – Biztosan ezt akarod? – kérdeztem tőle. – Hogy lehetnék biztos bármiben is? – Furcsa mód mintha dühös lett volna rám. – Hát akkor? Szeme kivörösödött a sírástól. – A lábad miatt, Nick. Meghalnál odakint egyedül. – Minden rendben lesz, hidd el. – És azt mondtad, gyorsabban odaérsz, ha segít valaki. – Az igaz – engedtem meg. – De nem olyasvalaki, aki tengeribeteg. – Mindennél jobban akartam, hogy velem jöjjön, mégis minden érvet bevetettem, hogy lebeszéljem erről. Előrehajtotta bal fülét, hogy megmutasson egy ragtapaszt. – A patikus szerint nincs ennél jobb gyógyszer. – Akkor vehette a tapaszt, amikor elküldtem az orvosságokért, ami azt jelentette, hogy már órák óta vívódott magával. – Lesznek odakint rázós részek – figyelmeztettem. Átengedtem a sodrásnak a Sycoraxot arra az esetre, ha Angela meggondolná magát, és vissza akarna térni a mólóhoz. – Ha lenne választásom – nyögött fel –, hidd el, szívesen maradnék. Nem hagytam neki választást, ehelyett megkapta a kormányrudat, amíg én nekiveselkedtem a köteleknek. – Tartsd ezt az irányt! Látod a fehér rudat a földnyúlvány végében? Célozd meg azt!

Felkaptam a csomagot az előfedélzetről, s közben felhúztam a tarcsvitorlát. Olyan boldog voltam, hogy járni tudtam volna a vízen. Azután elhagytuk a gátat, a Sycorax orra belehasított a hullámokba, a hideg vízpermet először söpört végig a fedélzeten, s mi hárman nekivágtunk a tengernek.

4. rész

10. fejezet
Angela persze tengeribeteg lett. Minden nyomorúságos órában, minden egyes nap és minden áldott éjszaka a kabinban feküdt, reszketve és tehetetlenül. Próbáltam felcsalni a kormányállásba, ahol a friss levegő segíthetett volna rajta, de ő nem állt kötélnek; megmaradt a szűkös priccsen, takaróba bugyolálta magát, és öklendezve görnyedt a bádogvödör fölé. A cica annál jobban érezte magát. Szemmel láthatóan úgy gondolta, ez a szüntelenül tótágast álló és orkánoktól felkorbácsolt világ tökéletes hely számára. Angela ölében aludt, amivel valamelyest sikerült is jobb kedvre derítenie őt, napközben pedig a fedélzeten kóborolt, és hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatott. Minden pillanatban azt vártam, hogy a felcsapó hullámok magukkal sodorják, de a kis bestia ösztönösen tudta, hogyan kerülje ki az igazi veszélyt. Egyszer láttam, ahogyan helyből felpattant a fővitorlafeszítő kötélre, ahol megkapaszkodott, hevesen kalimpált a lábaival, miközben a tenger átviharzott a kabintető felett, hogy szilánkokra robbanjon szét a felerősített mentőcsónakon. A cica ezután szemmel láthatóan megkedvelte a nagyvitorlát, és előszeretettel mászott fel oda, miközben én hiába kiáltoztam kétségbeesetten, hogy ki fogja szakítani a vásznat a körmével. Sokszor a csonkavitorláról ugrott át, és óriási fekete póknak látszott a hatalmas, krétafehér vászonfalon, de valahogy mindig sikerült épségben fedélzetet érnie. A másik kedvenc tartózkodási helye a térképasztal volt; valahányszor széthajtottam egy térképet, felpattant rá, és letelepedett az osztókörzők mellé. Ott dorombolt, és várta kihívóan, mikor lököm le az asztalról. Idővel megszoktam, hogy az ő területét is számításba vegyem a navigáció során. Nem sok támpontom akadt a Sycorax kormányzása során. Az ég felhős maradt, az éjszakák koromsötétek, és miután elhagytuk az utolsó ír fényeket is, gyakorlatilag vakon hajóztunk. Nem tudtam rávenni Bannister drága rádióirányjelzőjét a működésre; ha használtam a kioldógombot, csupán annyi történt, hogy a vörös lámpa pislákolni kezdett, azután a nagy semmi. Végső elkeseredésemben a tengerbe hajítottam a nyavalyást, miközben keserű szavakkal átkoztam el minden modern ketyerét. Azt mondtam magamban, amit korábban milliószor is: ha a Mayflower képes volt szilíciumchipek nélkül elérni Amerikát, akkor nekem is sikerülni fog.

Így azután, akárcsak a Mayflower, mi is teljes vitorlázattal hajóztunk az északnyugati szélben. Angela a szél alatti fekhelyet sajátította ki, ahol nem eshetett le a priccsről, így nekem a szél felőli fekhely jutott, és a pihenés ritka óráiban teljes testemmel nekipréselődtem a vászonszíjaknak, amelyek a helyemen tartottak. Termoszszámra készítettem a forró levest, amit Angela ingerülten tolt el magától. Jómagam sosem voltam tengeribeteg, bár ettől még el tudtam képzelni, milyen érzés lehet. Angela az első napokon még attól rettegett, hogy meg fog halni, később már attól, hogy nem fog. Ennyit a patikus tapaszáról. A Sycorax élt és virult. Mintha csak tudatni akarta volna velem, hogy épp elég képtelen helyzetbe került az elmúlt hónapokban, s most végre azt teheti, amire készült, és ezt nagyon is jól csinálta. Az első napokban persze akadtak kisebb gondok. Az orrvitorla alsó sarka elkezdett beszakadni, ezért egész estét kellett rászánnom, hogy összevarrjam a merev vászonanyagot. A kémény körül elengedett a tömítés, méghozzá a saját hibámból, két órámba telt orvosolni. A rövidhullámú rádió alig két nap után beadta a kulcsot, és semmilyen könyörgésre, ütögetés-re vagy szitokra nem kelt újra életre. A rádió hiánya súlyosabb problémát okozott, mint a távmérő kiesése, hiszen rövidhullám nélkül nem tudtam ellenőrizni felhúzható kronométerem pontosságát. Isten segedelmével, jobbára találomra hajóztunk; csak nappal használhattam a navigációs táblázatokat és végezhettem méréséket abban a reményben, hogy a kronométer a pontos időt mutatja. A fenékből tekintélyes mennyiségű víz került elő, valahányszor működtetni kezdtem a szivattyút, de erre számítottam is. A tömítések nemsokára maguktól összezárulnak. A legnagyobb problémát tulajdon kimerültségem okozta. Angela nem tudott segíteni, ezért éjjel-nappal egyedül kellett hajóznom. Nem tudtam életre kelteni a lerobbant robotkormányt, bár a Sycorax kurtított vitorlákkal és rögzített kormányrúddal is remekül haladt, amíg én aludtam. Ehhez persze állandó szélirányra volt szükség, valamint arra, hogy rendszeres időközönként ellenőrizzem a tájoló állását. A mélypontot a nyolcadik éjszakán értük el, amikor egy kötélvilla kiszakadt a helyéből, és a vitorla kitartó dobolására riadtam fel. A hajó már úgy dülöngélt a hullámokon, akár egy részeg, mikorra felkeveredtem a fedélzetre. Az eső szakadt a sötétségben, amint szélirányba állítottam a Sycoraxot és visszafordítottam az orrvitorlát. Azután, ahogy bekötöttem a biztosítóhámot, elindultam megkeresni az elveszett kötelet. Tíz percembe telt, amíg visszajutottam a kormányállásba, feltekertem a kötelet az orrvitorla villájára, és

visszaállítottam a hajót az eredeti irányba. A lámpák fénye megrebbent a vásznakon, míg mögöttük kísértetiesen dagadoztak a hullámok, fehér tajtékot vetettek, mielőtt felénk zúdultak. Kapkodva működtetni kezdtem a szivattyút, azután, hogy az eső még vízhatlan tengerészkabátomat is átáztatta, lemásztam a kabinba. Angela felriadt, és rám mordult. – Mi történt? – Kiment egy villa, semmi érdekes. – Miért nincsenek rendes csörlőid, mint Tonynak? Azt gondoltam, a kérdés őszinte érdeklődést tükröz; talán ez az első jele a közelgő feltámadásnak. – Mert az ilyen drága és fényes szerkentyűk nem mutatnának túl jól a Sycoraxon, és mert darabja több mint száz fontba kerül. – A hátam megsajdult, amint lehámoztam magamról a merev, nyirkos esőkabátot. – Akarsz enni valamit? – Istenem, dehogy. – Újra felnyögött, amint a hajó átbukott egy hullámtaréjon. – Hol vagyunk? – Írországtól nyugatra, Kanadától keletre. – Süllyedünk? – Még nem. Csak kicsit feltámadt a szél. Egy órával később arra ébredtem, hogy a hajó hánykolódik és csigavonalban halad. Felrángattam a tengerészköpenyt, azután felkapaszkodtam a fedélzetre, hogy azt találjam, az idő csakugyan kezd elromlani. Levontam a fővitorlát, és felhúztam helyette a viharvitorlát. Leengedtem az orrvitorlát és kurtítottam a tatvitorlát. A hajó így is csak vonakodva nyerte vissza az egyensúlyát, amire pedig igen nagy szükségünk volt a fölénk tornyosuló hullámok között. Immár messze északon jártunk, ahol világos és kurta éjszakák vártak, ezért jól láthattam, ahogyan a szél és a szakadó eső letisztázza a hullámtaréjokat, míg a völgyeket fehérlő tajtékréteggel borítja be. A Sycorax orrárboca kétszer is víz alá került, a víz pedig hátraszivárgott a kormányállás felé, hogy elkeveredjen a záporozó esővel. Nem használtam sem ponyvaellenzőt, sem szélvédőt, bár a leszíjazott gumicsónak nyújtott némi védelmet a tenger ellen. A fenékszivattyút szinte percenként működtetnem kellett. Az éjszaka hátralévő részében és egész másnap, majd az elkövetkező éjjelen is kitartóan ostromolt bennünket a szél és a tenger. Hajnal körül aludtam egy órát, kaotikus állapotokra ébredtem, pumpáltam fél órát, azután visszafeküdtem. Benzedrine-t vettem be. Az orkán második éjszakáján, éjfél körül a szél alábbhagyott, és a hullámok kitartó pörölycsapásai is gyengültek, ezért

és éhségemben már-már kísértést éreztem arra. Ehelyett inkább feltakarítottam a mocskot. ami a bádogvödörből kiloccsant. vagy bármit is tekintsenek az oroszok kiadós reggelinek. Vége. beleértve mindazt. Kinyitottam egy macskaeledelt. és fennhangon hálálkodtam. hogy ezen a távoli helyen bárkit is megzavarnánk ezzel. ahonnét még láttam a hoszszan-hosszan elnyúló vizet. A szél négyes erősségűre szelídült. A macska nekidörgölőzött a lábamnak.kikötöttem a kormányrudat. hogy megvigasztaljam. – Nem tudom. amíg már nem bírtam a hátamban tomboló fájdalommal. – Megadná a pozíciónkat és a pontos időt? – A sürgősségi csatornán maradtunk. amit tett. hogy igenis erről az életről álmodoztam a hosszú kórházi éjszakákon. és visszamásztam a fekhelyemre. melyet a cirkáló is viszonzott a sarló és kalapács felvonásával. s bár moccanni is alig tudtam a fáradtságtól. amiért órák óta nem kapott enni. a macska ugyancsak fennhangon tiltakozni kezdett. mint aki alaposan belakott sült tojással és kávéval. a viharvitorla helyébe felvontam a fővitorlát. A hatalmas hajót két romboló kísérte. azután kimásztam a priccsről. ráhajoltam a kabintetőre. Nyugaton a tenger ezüstösen fénylett. amelynek felszínét apró. Öt órát aludtam. és közben igyekeztem meggyőzni magam arról. – Kuncogni kezdett. kurtítva hagytam a vitorlákat. Túláradóan jókedvűnek tűnt. kiscsillag. hogy azt találjam. de nem maradt erőm arra. Kihámoztam magam a hálózsákból. A formaságokat követően. gyanakodva szaglászták körül a Sycoraxot. lévén minden hívásomra Angela felelt helyette. Megpaskoltam a kabintetőt. hogy be is faljam. Már nem neveztem Angyalkának. – Vége. . a vihar elvonult. azután addig pumpáltam a fenékvizet. csak feloldódni az álom karjában. felmentem a fedélzetre. Két órával később egy orosz Auróra-osztályú cirkáló tűnt fel az északi látóhatáron. felrángattam egy átázott pulóvert. miután nem tűnt valószínűnek. – Sycorax jacht az orosz hadihajónak. az ébrenlét és az álom közt vergődve. Már nem kívántam mást. Hallanak engem? Vége. Kiengedtem a csonkavitorlát és az orrvitorlát. Angela tehetetlenül nyöszörgött. mert azonnal válaszolt. – Várjon! Vége. Kötelességtu-dóan leengedtem és felvontam az angol tengeri lobogót. köszönetet mondtam a Sycoraxnak mindazért. Minden csontomat és izomrostomat éreztem. Visszacsusszantam a fedélzeti nyíláson át a nyirkos kabinba. bekapcsoltam az URH-rádiót. hogy az amerikai műholdas rendszerünk működik-e. – A rádiós bizonyára várta a jelentkezésem. és a hajnali felhők szakadásai napfénnyel kecsegtettek. – Jó reggelt. dühödt kis hullámok fodrozták. Miután meghallotta a hangomat.

Ha Bannister csak fele ilyen jól teljesített jóval fürgébb hajóján. A feltámadás visszavonhatatlanul megkezdődött. azután összeütöttem egy rántottát. Pierre-t – feltéve persze. Angela úgy érezte. . Mögöttünk komoran sötétlettek a felhők. míg előttünk nyirkosán szürkéllett az égbolt. Hirtelen mozdulattal a füle mögé nyúlt és letépte a tapaszt. A rádiós sok szerencsét kívánt. amikor felszereltük a Sycoraxot. – Miért ne tennék? – Gyengéden arrébb toltam a macskát a Rockall-platóról. csatakos hajával. kivörösödött szemével. bár valamivel északabbra kerültünk. Nick? – Imádom. ami megnyugvással töltött el. azután kikapta a tányért a kezemből és felfalta az egész rántottámat. ahogyan megrepedezik az arcomra kérgesedett tengeri só. nincs egy tükör se ezen az átkozott hajón.Elmosolyodtam a válasz hallatán. – Újabb adagot készítettem. – Az oroszok segítenek nekünk? – kérdezte hitetlenkedve. és ceruzával megjelöltem a helyzetünket. Jó munkát végeztünk. Most ott fújta a füstöt a kormányállásban. – Jó reggelt. szépségem – köszöntöttem. – Vigasztalanul körülkémlelt a horizonton. – Ennyit a modern orvostudományról. ahol mindenütt hosszan elnyúlt szürke hullámokat látott. semmi egyebet. mostanra elérte a St. ahol hunyorogva kémlelte a szürkés ködöt. de öt perccel később óvatosan elvett egy villányit az enyémből. – Bedobta a tapaszt a vízbe. Kronométerem másodpercre pontos maradt. Megadta a pontos helyzetünket. Angela húsz karton cigarettát rejtett el az orr rekeszben. Egy perccel később megkaptam a koordinátákat és a másodpercre pontos időt. – Kivel beszéltél? – Angela felém fordult a fekhelyén. Összeráncolta a homlokát. Elkészítettem a kávét. – Arra az esetre. hogy megérte az eseményt. Aznap délután. és éreztem. – Egy orosz rombolóval. Elhagytuk a Rockall-platót. mint akartam. miután elraktározta a hajón a hálózsákját és a néhány vastagabb holmiját. Angela megkereste a cigarettáját és rágyújtott. Rettenetesen festett hamuszürke arcával. – Remélem. – Még? – Még. – Te tényleg szereted ezt az életet. azután a három szürke hadihajó dél felé siklott tovább a kavargó tengeren. A feltámadás a legjobb úton haladt. – Kérsz egy kis kávét? – Kérek. ha jönnék – magyarázta. képtelen lenne szilárd ételt venni a szájába.

– Szerénytelenség lenne. s önelégült tisztálkodásba kezdett. lemész.A macska a dolgát végezte a szél felőli vízlefolyó nyílásnál. még az egyszerű vécéhez is. – Köszönöm szépen. Nick. és a sötétben arra ébredtem fel. Kezdett hozzászokni a hajóhoz. természetesen. – Viki lesz a neve. levetkőzöl. – Egyedül leszek? – Riadtnak tűnt a hangja. akit Pixinek hívnak. majd komótosan felpattant Angela ölébe. minden létező helyen megmosakodsz. – Megvakargatta a macska tokáját. hogy semmiféle székrekedés nem tarthat ki végig az Észak-Atlanti-óceánon. Ha őszinte akarok lenni. – Miért pont Viki? – A Viktória-kereszt után. . ahol. és cserébe részesültem egy goromba pillantásban. azután vidám énekszóval visszatérsz ide. kifésülöd a hajad. – Itt lesz neked társnak Viki. – Nem akarok olyan macskát. a tenger eltakarította az árulkodó nyomokat. mint azt valahogyan megtanulta. Biztosítottam róla. ha te nem mondod el? – Én akkor is tudni fogom. Azután pedig leülsz ide és 289-es irányban kormányzol. – Itt lesz neked társnak Cicus. bár ezúttal nem olyan súlyosan. megszárítkozol. A macskát attól kezdve hivatalosan is Vikinek neveztük. Tényleg olyan szörnyen nézek ki? – Amennyire csak lehet. – Most a következőt fogod tenni – emeltem fel a hangom –. Aznap éjszaka újra befelhősödött az ég. száraz ruhát veszel fel. amíg én alszom. hogy belekerültünk egy újabb orkán sodoráramába. – Hát rendben. – Nem hívhatod Angyalkának – közölte Angela. Legyen inkább Pixi. uram! – Azután kinyitod az elülső fedélzeti nyílást. – Viki. hogy kiszellőztesd a hajót. amiből megtudhattam. – Ugyan miért nem? – Mert nem tetszik. – Ki tudja meg. – Értettem. – Akkor legyen Viki. és kész. Angela homlokráncolva fogadta konokságomat. visszataszító látványt nyújtasz. hogy a hullámok szinte sisteregnek a hajótörzs körül. Angelát ismét elkapta a tengeribetegség.

– Csak elhiszi. – Sajnálom. hogy velem hajózik a Sycoraxon. de én csak nevettem rajta! Az egész nem volt valóságos. A háború egyáltalán nem tűnik valóságosnak. – Sosem hittem volna. mi. s egy újabb hadihajót északi irányban. nyugat felé araszoló halászhajót. Arra képeztek ki bennünket. Én készítettem minden ételt. ha rájön. de nem hinném. Egyáltalán. csak a jellegtelen víztükör apró fodrait láthatták. mire vállalkoztam a kedvéért. ám Angela nem várt tőlem többet. Pedig erre képeztek ki. gépóriások szállították az összezsúfolt tömegeket a világ nagyvárosaiba. Az égbolton egymást keresztezték a repülőgépek csíkjai. Emlékszem. hogy kitekintsenek az ablakon. Megállás nélkül tüzeltem. ami önmagában képes tengeribetegséget okozni. Gyorsan haladtunk azokban a napokban. arra gondoltam. Bannister látni se fog a méregtől. hogy bármelyikünk is komolyan készült volna a közelharcra. termetes bálnában és az általa kifújt vízoszlopban gyönyörködtünk. mekkora baromság ez az egész. míg végül nem maradt több lőszerem. csak hogy megerősítsem a hitében. akár egy kisgyermek. – Talán jobban odafigyel majd. miután van valami a főzésben. hidd el. Nem láttunk más hajót. gondolkodnom se lett volna szabad. hogy valóban veszélyben forogna – mondta egyik este. ha vették a fáradtságot. – A veszély már csak ilyen – vontam vállat. csak… – Megcsóváltam a fejem. Angela olyan izgatottan meredt a látványosságra. Egyre rendszeresebben evett. milyen kétségbeesetten igyekszik elfogadható indokot találni arra. – Nem hinném. Az idő java részében mégis a férjéről beszéltünk. Az utasok. akik itt vitorláztunk a szélben. csak számolni a kilőtt golyókat. Jómagam úgy véltem. Túl sokat beszélek. csak? – Hoztunk magunkkal hagymasalátát? . hogy ilyet láthatok – álmélkodott. – A Falklandon se tűnt valódiaknak. és felfigyeltem rá. ha meghallja a hangomat a rádióban – magyarázta. ha látja. hogy újdonsült arája átvitorlázott az Atlanti-óceánon egy másik férfival. mégis épp azt felejtettem el. Angela letelepedett mellém a kormányállásban. mint a porcelánnal. – Nem maradt más. azután felbukkant az a rohadt nagy hústorony a bunkerünkben.Néhány nappal később a szín is kezdett visszatérni az arcába. hogy számoljam az istenverte golyókat. hogy komolyan beszélek. Úgy bántam vele. mikor kell tárat cserélni. csupán egyetlen. – Persze – feleltem ilyenkor. és tudjam. és nem maradt más.

Pánikba estem. Emlékszem. bár ha az életem múlna rajta. – Azt hittem. – Egész évben. – A filmen miért nem tudtál így beszélni? – Nem tudom… – Egy pillanatra elhallgattam. szerelmem. nehogy összekeverjenek az ellenséggel. miután meghatároztam a helyzetünket. amely villódzó fényívekkel és színes fényfoltokkal töltötte meg az égboltot. hogy mi történik. – Hogyan történt? Eljátszottam. hogy előredöfök a szuronnyal: – Csúnya ügy. mint egy eszelős. hogy megsebesültél? – erősködött. de szeretnék emlékezni rá. – Ugyan! . Nem hátrálhattam. felhívtam Angelát a fedélzetre. és arra gondoltam. Összeráncolta a homlokát: – Ekkor sebesültél meg? – Csak egy perccel később. Aznap éjjel. ha tényleg tudni akarod az igazat. Hitetlenkedve nézett rám: – És ezt komolyan is gondolod. sálakat és vízhatlan kabátokat. az ellenség tényleg hazavág mindnyájunkat. Elővettem Bannister drága szeksztánsát a beépített stopperrel. – Sötét volt. az északi fény csak télen látszik. miket üvöltöztem. Olyan voltam. és kiválasztottam egy horizonton fénylő csillagot. akkor se emlékeznék rá. de délutánra már mindketten felvettük a pulóvereket. csak ezt már nem mondtam el. mert a nap alábukott. mert elszúrtam mindent. mint az ázott ürge. halálra rémültem. úgy üvöltöttem. Talán hülyeség. Angela megbűvölten meredt a látványra. Senki se láthatta pontosan. hogy harcoltál? – Istenemre. A szél másnapra lanyhult. hogy ő is láthassa az északi fényt. Angela összevonta a szemöldökét. – Igen. – Az előterjesztésben nem ezt írták. hogy komolyan gondoltam. Olykor még Londonban is látható. igaz? Még szép. ezért továbbtörtem előre. és a feltételek tökéletesek lettek a tájoláshoz. Félreértette a tartózkodásom: – Megbántad. ez az igazság.– Ekkor történt. Rossz helyen lyukadtunk ki. dehogy! – Nem? – A királynőért és a hazáért tettem. Dél körül még mindig viszonylagos meleg uralkodott. – Azért.

Ha indulok a St. Felém fordult és hozzásimult a testemhez. – Dühös? – Amikor azt mondta. és elnéztük az északi égbolt fényjátékát. hogy Tony komoly veszélyben forogna. mit felejtettem el? – törte meg Angela a csendet. bizonyosan nyugtalanított volna ez a béke. – Most olyan nyugodtnak érzem magam. míg Angela és én ott ültünk a kormányállásban. – Felhozott egy palack ír whiskyt a kabinból. – Örülök – bólintottam. – Tudod. amint a Sycorax vitorlarúdja széles ívben átfordult. – Majd azt mondjuk a kanadaiaknak. Elmosolyodott: – Begyújthatok a kabinban? – Be akarsz menni. hogy leszokj a dohányzásról? – Miért nem tudod soha befogni? – Ezért azután befogtam. – Meggyújtott egy cigarettát. ugye. és azt sem hiszem. – Csak az elfoglalt városlakók sosem figyelnek oda rá. hogy az újdonsült arák mindig pánikba esnek. Nem a lábad miatt tettem. – Nem kellene felhasználnod az alkalmat arra. Hirtelen felindulásból. Amiért nem hitt nekem. Az égbolton felvirágzó fények villódzva tükröződtek vissza a vízen. Elmosolyodtam. de képtelen vagyok rá. – Ki vele! – Az útlevelem. Talán túl sok körülöttük a neonfény. Tudom.– Minden évben két-három éjjel – bólintottam. Angela elnézte a távoli csillagokkal telehintett kékséget. és egy ideig néma csendben ücsörögtünk. – Tudod. Ez volt első meghitt pillanatunk. – Úgy érzed? – Hogy távol kerüljek tőled. Pierre-en. tudod? – Akartam. Nick? – Mondd el! – Veled akartam lenni. amióta nekiindultunk az útnak. A nagy korallszínű fényfal felizzott. – Felém fordította a fejét. hogy itt legyél – kerültem meg a kérdést. és most mindkettőnknek töltött egy pohárral. hogy ezt kellene hinnem. és belefakult a szürkületbe. – Tonyhoz is így mentem hozzá. amikor Isten idevarázsolta nekünk ezt a fényjátékot? . – Dühös lettem. hogy elraboltalak. – Most sem lenne szabad itt lennem. miért jöttem el. A tenger fémesen csillogó tükörré simult.

– Dobd csak be a vízbe. pedig tudtam. ahol Angela igyekezett elcsípni a déli nap lanyha melegét. hogy aligha szerelhetem le erőtlen erkölcsi aggályaimmal. – Te tényleg hiszel istenben? – kérdezte tőlem másnap. és itt fagyoskodok egy átkozott hajón. A vitorlák ázott rongyként csüngtek alá. halálra rémültem. – Így már jobb? Szép dolog a tisztesség. Ingerülten hunyta be a szemét. – Azon tűnődtem. – Az a nyavalyás macska az egész éjszakát velünk töltötte a hálózsákban. mert veled akartam lenni. Habozni kezdtem. hogy ott megállítsuk a Wildtracket. – Magányos vagyok. ő pedig gúnyosan elmosolyodott. akár egy kétütemű. és kikönyörögte magának a meleget. ezer mérföldre mindentől. – Én nem hiszek istenben – Angela láthatóan sokat gondolkodott ezen a kérdésen. Éjszaka ugyanis tökéletes nyugalom telepedett a tengerre. mindig visszatért. Én a kabin padlóján térdeltem. akaratom ellenére. – Nick? – Most már férjnél vagy – feleltem nehézkesen. – Ha elég soká élsz egy hajón. mikor kellett utoljára megkérnem egy férfit arra. – Én nem hiszek. aki ilyen kis hajóval nekivág a végtelennek. – Nem ismerek senkit. majd hinni fogsz. a kékséget erező sóhajnyi felhőkkel. az ég sápadtan és ártatlanul borult fölénk. – Aúú – szisszent fel Angela. és te eljátszod nekem a jó kiscserkészt. akkor szükségünk volt arra az átkozott motorra. Ha el akartuk érni Nadeznha Bannister halálának helyszínét. – Tudod. úgy dorombolt. de a vágyakozás még szebb. .– Csak nem akarsz hidegben szeretkezni? – kérdezte. hogy fektessen le? – Sajnálom – sütöttem le a szemem. Lerángatta az ujjáról és ingerülten zsebre vágta a gyűrűket. Valahányszor kitúrtam. körülöttem különféle alkatrészek. – Megpördült és dühösen mért végig. hogy az imádság talán segíthetne életet lehelni a motorba. csak. – Mi az? – Viki megkarmolt. és hajnalra a kéményünk füstje már sűrű ködbe burkolta a hajót. – Hangja a kabintetőről érkezett. s közben nem hisz semmiben – feleltem. Begyújtottunk a kabinban. A mutatók meg se moccantak.

Ott lebegtünk a végtelen tengeren. Ledobtam a macskát a megereszkedett nagyvitorlára. ahol előadhatta egyik akrobatikus különszámát. akkor szerinted Fanny Mulder is hisz istenben? – A lelke mélyén valószínűleg igen – feleltem vonakodva. ha te csinálnád. A kabintetőn csakugyan rám volt szükség. a motorral kapcsolatos gyakorlati problémák elsőbbséget élveznek. – Semmi de – vágtam közbe gyorsan legalábbis egyelőre. Fanny nem a legjobb reklám a térítéshez. – Nem. Nick. hanem mert Angela anyaszült meztelenül feküdt odafent. – Úgy érzed magad. – Ugye Melissa hűtlen volt hozzád? – Minden adandó alkalommal. Nick. – Én is szeretlek. – Nem akarnád megszerelni ezt a cicust is? – Egyedül nem boldogulsz? – Szeretném. – Beismerem. Felhúztam magam a kormányállásba és felnevettem. míg én előrehajoltam és megcsókoltam Angelát. ezért elkezdtem szilikont fújni minden kenési helyre. hogy a vitorlázás istenfélővé teszi az embert – vetette fel Angela –. Megsimogatta az arcom: – Ez nem fáj senkinek. Most először mondta ki. A motor életre kelt. Az üvegtükör egyetlen fodrot sem vetett. de tényleg szeretlek. Imádsággal többet elérhetünk. – Megszerelem a motort. – Kikémlelt az üvegszerűen mozdulatlan tengerre. – Szegény Nick. – Nyakas gazfickó vagy. aki épp elég teológiai problémát vetsz fel. mint akit megrontanak? – Boldognak érzem magam. – Mit csinálsz? – hallottam Angela hangját a palack sziszegésén túlról. – Úgy döntöttem.– Ha úgy gondolod. de hát itt vagy te is. – De… – kezdte volna. Az Atlanti-óceánra béke telepedett. s nem a macska miatt. mint azt bárki is gondolná. Felém fordította az arcát: – Fájt? – Még szép. . és én megrészegülten csókoltam meg.

így rábízhattam a hajót. Utazásunknak e középső szakaszában végre Angela is megtanulta irányítani a Sycoraxot. ahol . Feladtam a további kísérletezést. hogy a barométer tűje egy vonásnyit aláereszkedik. nem találtam meg a tartalékot. fadarabokkal mértem meg a mérések közti haladást. Elmúlt a tengeribetegség. Darabokra szedtem a rövidhullámú adóvevőt. sebességmérő. hosszan elnyúlt hullámok örvénylettek a hajótest körül. A szövevényes áramköröket most rozsdaréteg borította. ha el akarjuk érni a helyet. és sokat javult az erőnléte. hogy nemsokára délnek kell fordulnunk. Csodálatosan nézett ki. és megkérdezhettük tőlük. ám ha ezen a körön belül bármelyik hajó kommunikált. és Angela mintha újjászületett volna. – Hogy lehet az – kérdezte Angela fagyosan –. Szemben haladtunk a félcsomós áramlattal. Közös életünk kimosta belőle a londoni stressz és a becsvágy minden nyomát.2 csomós sebességgel hajtott előre bennünket. és felfedeztem. – Mint a stopperek? – Amíg visszateszed a miénket a helyére – feleltem –. A fadarabok átlagosan három és fél másodperc alatt tették meg a huszonöt lábnyi utat. Angela stopperrel mérte az időt. ugyanakkor tudtam. és láttam. kitalálok valami frappáns választ. A tenger már nem volt tükörsima. és kitartóan haladtunk nyugat felé. A rádió azonban néma maradt. – Mert az ilyen modern vackok mindig meghibásodnak. azt mi is hallottuk. a 16-os csatornán hagytam a bekapcsolt URH-t. amíg én odalent aludtam. Erősödött a szél is. Lanyha szél borzolta a felszínt. Amíg a motor töltötte az akkumulátorokat. hallottak-e bármit is a Wildtrackről. Könnyebb lett az életem. Ráirányítottam a szeksztánst a napra. hogy felhoztam a fedélzetre. az elektromos fajta? – Úgy értem. És az övé is. amint a rönkök végighaladtak a Sycorax jobb oldalára felfestett két jel között. és nyílegyenes barázdát húzott mögöttünk a tengeren. mindvégig élesen a szél alatt vitorlázva. hogy a motor alig 4. s miután elhagytuk a sebességmérőnket. míg végül rábízhattuk magunkat a vitorlákra. Rádióm hatótávolsága az ötven-hatvan mérföldet is alig érte el. A felhők összesűrűsödtek. hogy egy ilyen nagy tengerésznek nincs sebességmérője? – Úgy érted. A viharban leszakadt a magunk után vontatott sebességmérő. így joggal nevezhettük lassúnak haladásunkat. ami azt jelentette.A hajócsavar nyugatnak repített bennünket. hogy a víz valahogyan utat talált magának a burkolat mögé. rengeteget nevetett. pedig biztosan tudtam. s bár felforgattam az egész hajót. Megkocogtattam az üveget.

vásznakkal hajtott vitorlás bőséggel ad munkát az embernek. azért egyikünk sem feledkezett meg a nyugati látóhatáron túl várakozó sötét fellegről. élesen a szélnek. Beéred ennyivel? Angela a tengerre meredt. és jó időt futottunk. és mint minden szerelmes. A vitorlavászon legkisebb szakadását is be kellett foltozni. amit szerelemnek hívtunk. hogy boldogságunk sosem ér véget. Semmi sem tűnt valóságosnak. a tengernek szentelem magam. Életünk függött a hajó állapotától. Más elfoglaltságot találtunk magunknak. hogy súlyosan megsérültem. bár azt hiszem. egyszerűen végez veled. – Elhagyod őket? Kényes pontra tapintott. – Nick! Visszafordultam hozzá. Akkor fogadtam meg. Életünk megkövetelt bizonyos fokú fegyelmet. – Tart. hogy vérbosszú helyszíne felé tartunk. amikor a sebesülésem után először felébredtem a helikopterben. ahol a tatvitorla kikezdte a fát. ha becstelenné válsz és megpróbálod kijátszani. – De vajon örökké így lesz? – kérdezte Angela. Tudtam. Együtt vágtunk neki ennek a kalandnak. kimérten. és egyszerű. ahogy a ceruzavonal közelít a kereszttel jelölt helyhez. Gyermekként feledkeztünk bele a játékba. – És mi lesz a gyerekeiddel? – kérdezte váratlanul. számunkra mégsem tűnt valóságosabbnak. Napról napra láthattuk. csak mi ketten. A középfelépítményt tömítettem éppen.a lány meghalt. hogy egyetlen munkát sem odázhatunk el. hogy ha életben maradok. de bőségesen kárpótolt mindenért. Ha ellustulsz. ameddig tart. és ezt tudta is. – Emlékszem. és hirtelen rettegni kezdtem a haláltól. életmentő szabállyá tettük. Teljes vitorlázat alatt haladtunk. átfestettem a megfakult lakkot. – Az unottan vonuló szürkészöld hullámok felé intettem. A morfium hatása kezdett elmúlni. – Ez itt – mutattam körbe – a legveszélyesebb dolog a világon. A Sycorax pompásan érezte magát. Folytattam tovább a tömítést. Megjavítottam a leszakadt kötélvillát. Ilyen egyszerűen. A fából ácsolt. fegyelmezetten. . Boldogok voltunk-. mielőtt az anyag haszontalan ronggyá bomlik szét. vásznakat varrtam. Egyszerűen csak nem beszéltünk róla. és a kalandnak egyre kevesebb köze lett Kassoulihoz vagy Bannisterhez. céltudatosan tört előre. mi is azt hittük. – És meddig tart? – Nem tudom. Angela csupaszon maradt gyűrűs ujja ékesen tanúskodott erről.

Vannak dolgok. Arra gondoltam. Hajót nem láttunk semerre. és én semmit sem tehettem ellene. amelyek maguktól is megoldódnak. Nadeznhát. Igaz. – Elmenekülsz előlük – vádolt Angela. – Az ördögbe is. . Csak órákkal nyertük meg a versenyt. – Nick! – csattant fel. mint mondta. meg a tábornok. hogy a déli irány egyenesen elvisz bennünket az alacsony nyomású légtömegek roppant örvényébe. Ezúttal Angela kardoskodott az ártatlansága mellett. Egyikünk se szólt. hazarepülhetek Kanadából. hogy Angela ujján újra megjelentek a gyűrűk is. Másnap délnek fordultunk. A mutató gyorsan esett. mielőtt még visszatér Cherbourgba? – Igen – ígértem meg.– Nincs szükségük rám. – Ha nem találjuk meg – vetette fel –. bárcsak dobhatnék egy virágszálat a tengerbe. – Csak találgatunk. az óriáshullám ölte meg. ahol egy évvel ezelőtt a gazdag lány meghalt. de végül úgy döntöttem. és minden rendben lesz. és tudtam. – Amennyire meg tudom határozni. a barométer még ennél is jobban aggasztott. – Szavaim üresen csengtek. – Megfelelő helyen vagyunk? – kérdezte Angela. hogy hallja az igazságot még az esküvőjük előtt. a gesztus túlzottan érzelgős lenne. éppoly rugalmasan kezeli a vonatkozó tényeket. Újra beszéltünk Bannisterről. – Majd meglátogatom őket. Elérkeztünk arra a jellegtelen és vigasztalan helyre. Azt kívántam. ahogyan Yassir Kassouli. Elértük úti célunkat. hogy Kassouli valóban itt akar-e találkozni vele – rázta a fejét Angela. amikor meglátta. a rádió meg se sercent. ott van nekik John és anyus. Megint Bannisteren gondolkodtunk. csak szegény rokon. és ezt én is tudtam. – Még azt sem tudjuk. a szenvelgő nagynénjük. Vállat vont. amely átcsapott a Wildtrack tatja felett. Már az elválást tervezgette. de nem álltam készen jobb válasszal. a pónik és Melissa. de én minden tőlem telhetőt megtettem. hogy akár mérföldekre is lehetünk. hogy észrevettem. és az új útiránnyal változott a hangulatunk is. mennyire ragaszkodott hozzá. mielőtt az orkán elért volna bennünket. A felhők alacsonyan és sötéten tornyosultak fölénk. A vízfelszínt pengeéles hullámok szabdalták. és láttam. mondta el újra és újra. Most már nem vagyok más. de nem szóltam egy szót sem. – Tudtam. igen.

– Látni akarok egy igazi orkánt. A két apró vitorla így is sebesen mozgatta a súlyos hajótestet a háborgó vízen. mert még ez is jobbnak tűnt annál. Angela. és a szél zajosan talált utat magának a kötelek között. amelyet a szél korbácsolt fel a hullámok taréjáról. – Merre vannak a mentőövek? – kiáltotta túl a szelet. – Lehet. Angela és én felhúztuk a vízhatlan kabátot. Az égbolton alacsonyan vonultak a sötét fellegek. mégis megrázta a fejét. és a haját elvadította a szél. fehér taréjos hullámok között hánykolódott. nyugat felé irányította a Sycorax orrát. Angela anélkül. tajtékozva robajlottak neki a hajógerincnek. Az nem olyan rossz. hogy nem is errefelé jönnek? – Lehet. majd bekötöttük magunkat. és bevonta a tarcsvitorlát. Szürkületre már csak a vihar-orrvitorla és a hátsó tarcsvitorla nehéz vásznai maradtak fent. és a kitartó ostrom alatt Angela önbizalma kezdett szertefoszlani. Engedtem. de igazság szerint csakugyan nem tudhattunk semmit. egyszeriben nem maradt több tennivalónk. A hullámok velünk szemben haladtak. találkozásunknak nemsokára be kellett következnie. A vihart én se szeretem. hogy ő válassza meg az útirányt. – Vihar közeleg. Miért nem mész le Vikihez? Erős kísértést érzett. Belehajóztunk a nagy semmibe. és figyeltem. A hullámok egyre nőttek. mintha semmit se tennénk. hogy még nem értek ide? – Lehet. amint bevonja a vitorlákat és rögzíti a kormányrudat. – Nincsenek. csupán újsütetű magabiztosságába kapaszkodva megkurtította a fővitorlát. ám az egyre erősödő szél megnehezítette a hajó észlelését. – Az Atlanti-óceán térképén megjelöltem a Wildtrack feltételezett útvonalát. – Lehet – vetette fel Angela néhány perccel később –. hogy ideérkeztünk. amúgy is mindenképpen meghal. amíg a Sycorax a zöldesfekete.– Itt. a macskát pedig bezártuk a kabinba. akinek az arcát megkeményítette a tenger. Angela tehetetlenül kémlelt körül a kihalt tengeren. és most. Angela mellettem vacogott. . Nick? – Csak egy orkán. és ha jól számítottam. hogy megkérdezett volna. a látótávolságot pedig tovább csökkentette a vízpermet. A macska a vitorlazsákon élezte a körmeit. vagy sehol – bizonygattam. Aki a vízbe esik.

én pedig elképzeltem. hogy nincs remény. Az éjszaka így is maga volt az őskáosz modern kori mása. A víz forrongva csapott át a fedélzeten. hogy a gerendák belereszketnek. hogy utána lélegzetelállító sebességgel bukjunk alá a fehérlő szakadékokba. olyan erővel robajlanak a hajótestnek. A szél hangjai a lehető legszélesebb skálán mozognak. . amint összekuporodik a fekhelyén és szorosan magához öleli a macskát. csak behódolás és megadás. addig a hideg halálos álomba ringat. s ebben a fehéren. a Sycorax pedig igazi boszorkányhoz méltóan lovagolta meg ezeket. Pedig nem is zajlott igazi ütközet. Angelát befogtam szivattyúzni. hátborzongató sikolyát. Amíg a víz ostorozhat. A hajó felegyenesedett. ömlött be a kormányállásba. hogy ilyen törékeny valami. csak mert a testmozgás segít melegen tartani az embert. és a hullámok egymást keresztezték. Levegő és víz keveredik össze. A hullámok adják meg a tébolyult zene ütemét. ha a tenger nyeri az éjszakai ütközetet. ágyúdörgésre emlékeztető morajlásig. és a főárboc kis híján belemerült a szürkés-fehéren habzó vízbe. a tajték fehéren izzó korbácsként csap fel az égre. amely sziklaként rántja magával a Sycoraxot az óceán fenekére. mint a hajó. kormányoztam. Leküldtem Angelát a kabinba. amikor a rettegésünk feloldódott a tudatban. és még örülhettünk. amint a Sycorax az oldalára fordult. ám a hullámok gerince fűrészfogas lett a keresztező hullámoktól. és ezúttal is elérkezett a döntő pillanat. nem is tudott rólunk. feketén és szürkén örvénylő káoszban kell megtartani és kormányozni a hajót. A hideg megölhet bennünket. még akkor is tovább dolgoztattam. rohant végig a lefolyókon. egyáltalán épen maradhat. hogy melegedjen meg. Pumpáltam a fenékvizet. miközben a Sycorax felkapaszkodott a hullámokra. Felhozta az ételt. marcangolhat és eltemethet bennünket. amelynek mintha sose lenne vége. A hangorkán is szörnyű. A fő áramlat továbbra is nyugatról érkezett. mielőtt még a tenger tenné ugyanezt. felrántotta a tőkébe ágyazott fém – ugyanaz a fém. A tenger nem kezelt ellenségként bennünket. amikor már nem akart. Éreztem a többtonnányi fagyos víz rángatását a hajógerincen. és egyszer hallottam Angela szelet is túlharsogó.Megkapta az orkánját. Görcsösen kapaszkodtunk fel az óceáni hegyek oldalán. azután lement. a pengeéles sípolástól a mennydörgő. majd hozza fel a termoszt és az előre elkészített szendvicseket. Sötétedés után a szél irányt változtatott. hogy nem tomboló erejű tengeri vihart. és ott is maradt. A zaj ilyenkor fülsiketítő. és kész csoda. ám a vihartól felkorbácsolt tenger látványa még szörnyűbb.

és fővitorlát. azután megbékélve odébb áll. hogy odalent a kabinban Angela békésen alszik. Csupán kötelességtudatból maradtam fent. és tudtam. amely napokra feldúlja az Atlanti-óceánt. és ha másból nem. aki dühödten felborzolja a vizet. hogy korábban is láttam már ezt a sápadt ragyogást. a szél gyengülni kezdett. amikor végre megpillantottam azt a mozgó pontot. káprázat csupán. Szemem égett a széltől. mint az. Attól a széltől. a nyaktörő hullámok ellenére is megéreztem. és alacsony nyomású légörvénnyé alakult. és csontig átfagytam.amint belezuhantunk az alattunk megnyíló völgyekbe. de elérkeztünk a gyilkosság helyszínére. amely valahol Észak-Amerika szívében született. Azt hittem. nem láttam sehol senkit.meg átcsapott a Sycorax felett. hogy balszerencse vagy isteni kegyelem folytán. és az Európa felé száguldó jachtot kerestem. majd felhúztam a kurtított tat. megrázta a vitorlákat. de már éreztem. józan ésszel úgy véltem. sokkal inkább afféle acsarkodó vadmacska. és felénk hordta a vízpermetet a hullámok gerincéről. hogy megtaláljuk idekint Bannister hajóját. Az időjárási térképen ez az orkán sem lenne nagyobb. ebből megtudhattam. és láttam. Az esély. ezért hajnalban. először nem is hittem a szememnek. Az orkán elhaladt. . már elkerültük a Wildtrackot. és amint vártam. Kimerültem. hogy esővel öntözze Anglia árpaföldjeit. levontam a hátsó tarcsvitorlát. Mielőtt még az éjszakának vége lett volna. amelyikben Nadeznha Bannister a halálát lelte. újabb rakéta kúszott fel az orkántól szétszabdalt égboltra. bár a heves széllökések és keresztirányú hullámok továbbra is veszélyt jelentettek. mindig is csupán elméleti szinten létezett. a búzamezők melegében eszmélt öntudatra. ám ekkor észrevettem egy világítófáklya visszatükröződő fényét a felhők felett. én azonban ébren maradtam. hogy ez nem olyan engesztelhetetlen vihar. Egyszer kinyitottam a fedélzeti nyílást. Angela tovább aludt. Amikor kialudt. Vörös vészjelző fáklya könyörgött segítségért a semmi közepén. aztán végigsöpört az óceánon. de mintha mesterséges fény villant volna felém. hogy a hajó mozgása stabilizálódik. Mégis. A hullámok tajtékja át. Szélbe fordítottam a hajót. Továbbra is ott fütyült a kötelek között.

csak a Wildtrack. Már kezdtem azt hinni. Angela magára rángatta esőkabátját. kudarcot vallottam. és felkapcsoltam a rádiót. amíg megértette. Ide érkeztünk. de nem láttam többé a fáklyafényt. – Nick! – Hangját azonnal elragadták a széllökések. amire mindketten emlékeztünk. hogy csak képzelődtem. akár a félig telt fahordó. hiszen a Wildtrack már nem volt egyéb. A Sycorax könnyedén felhágott a hullámok oldalán. ám épp amikor kezdtem volna összeszedni maradék erőmet a művelethez. és ugyanilyen elegánsan siklott lé a túlsó oldalukon. azután. ám ezután a hullámok egy másodpercre . Néhány pillanatra helyet adtam a reménynek.11. A Sycorax megrázkódott a rövid. használhatatlan váz. jó fél mérföldnyire tőlünk. Ám nem az a Wildtrack. karcsú. Lecsukta a fedélzeti nyílást. büszke és irigylésre méltó. – A Wildtrack? – Nem tudom. hogy felvonjam a teljes fővitorlát. Kísértést éreztem. – Nick! Elnéztem arrafelé. A szél gyengült és újra irányt váltott. A jachtot. és láttam. A hajó minden széllökésre tehetetlenül hánykolódott. fejezet Leereszkedtem a kabinnyíláson. A vízelvezető nyílásnál álltam. meredek hullámok hátán. csak statikus zajt. Nem lehetett más. megmarkoltam a tatvitorla bal oldali kötelét. de elég volt egyetlen pillantást vetnem Angela arcára. csak elhagyatott. ahogyan megborzong a hajó felé robajló óriási zöld hullámok látványától. Angela még most is a fekhelye sarkában kuporgott. csak az üvegszerű vízfalakon legördülő fehér tajtékot. – Nem akartam túlzott reményeket ébreszteni benne. hogy ez a hajóroncs talán egy másik szerencsétlenül járt jacht. észrevettem egy jachtot. azután beakasztotta a biztosítóhámot. de nem hallottam mást. Árbocát vesztett hajót láttunk. Valamennyi hullámgerincen a távolt kémleltem. és felsietett a kormányállásba. nem egy gazdag ember nagy és fényes játékszere. és elnéztem a háborgó tenger felett. félig máris a víz alá merülten. Semmi. hogy tudjam. Beletelt néhány álmos pillanatba. hogy a víz ne áraszthassa el a kabint. – Fáklyákat láttam – közöltem vele. Angela felkiáltott. fedélzetén zavartalanul söpörtek végig a hullámok. amerre mutatott. Egy pillanatig semmit sem láttam. és kudarcot vallottunk. melyek keresztben haladtak a hosszan elnyúló tengerárammal.

. amennyiben nem indulna be. Ha pedig Anthony Bannister csakugyan megsérült. és szitkozódtam. és megláthattam a jellegzetes kék festést. A Wildtrack eltűnt egy hullámvölgyben. Megközelíteni a félig elárasztott hajót a nyílt óceánon. tátott szájjal meredt maga elé. oldalra döntött és fellökött bennünket. Több mint ezerhétszáz tengeri mérföldet hajóztunk. ami legfeljebb Jimmy Nichollsban vagy egy mentőhajó parancsnokában lehetett meg. Angela értetlenül. amikor jobb nem belegondolni abba. láttam. Szél felé kormányoztam. felénk integet. hogy a Wildtrack hátsó kormányállásában narancsszínű folt mozog.felfedték a hajó oldalát. víz színén hánykolódó tárgy. és valamilyen csoda folytán meg is találtuk. ami egyet jelentett azzal. s egyáltalán nem vágytam rá. Meginogtam. Leléptem a Sycorax kormányállásába és kézbe vettem a kormányrudat. amiért nincs önindítóm. A szél álnok módon megfordult. majd megragadtam a kart. Megbillentünk egy hullámtaréjon. ám ez is egyike volt azoknak a pillanatoknak. akkor nem segíthet nekünk. hogy vízhatlan esőkabátba öltözött alak. s a motor kárhozott lélekként visított. hogy időben érkezzünk. azután elvágódik. és hagytam. Vagy megsebesült. Csakis Bannister lehetett. de a kegyetlen végzet megfosztott bennünket az elégtételtől. azt is láthattam. hogy az orra lustán emelkedik az egyik szél korbácsolta hullámgerinc fölé. Életben volt. a szüntelenül irányt változtató. viharos erejű szélben – mindez olyan hozzáértést kívánt. Halálos fenyegetést intéztem a motorhoz. és legnagyobb meglepetésemre a hideg motor azonnal életre kelt. hogy a narancssárga alak a Wildtrack tatján életben van. – Átkozottul nehéz lesz felszedni! – kiáltottam oda Angelának. Nem akartam tudni. és felkapaszkodtam a kormányállásba. Ez a valaki csakis én lehettem. A Wildtrack volt. Fürgén visszasiettem a motortéren át. hogy a motor vigyen bennünket. és most már én is észrevettem. hogy moccanni is alig tud. Aligha kellett elmagyaráznom a ránk váró nehézségeket. vagy annyira kimerült. hogy valakinek át kell szállnia a Wildtrackra. vagy mit remélhet. amíg a tat újra a víz alá süllyedt. mire gondolhat. felfújt mentőcsónak vagy valamilyen más. Először azt hittem. Lesiettem a kabinba. ám aztán már láttam. ám amint sebességbe tettem a motort. A vitorlák veszettül csapkodtak a fejünk felett. – Nick! Nick! – Angela hangja lázas izgalommal csapott fel. Ám amíg a gerincen egyensúlyoztunk. mit diktál a józan ész. amikor a hajó oldalt bukott. Még élt – hacsak nem a hullámok keltették életre a tetemét.

Ezzel a megoldással azt kockáztattam. Leengedtem a fővitorlát. hogy ezek megmenthetik a hajómat. Az elmúlt hetekben kitanulta a hajózás fortélyait. azután távolabb húzódnod. hogy lehetett képes erre. újra mellénk kell kormányoznod! – Isten tudta csak. Gyorsítottam. az összeütközés ereje leszakíthatja a kormánylapátot és a hajócsavart. bár inkább csak reméltem. miközben lavírozni próbál a hajóval. – Miután összeszedtem – folytattam –. miután átugrottam a fedélzetre. Nem akartam. de fent hagytam a viharvitorlát. s kapkodva odakötöttem a csonkavitorlát és a nagyvitorlát a keresztrúdhoz. ezért közöltem az egyre idegesebb Angelával. amint átértem a Wildtrackre. Féltem a Wildtracktől.és a tatvitorlát. hogy a vihar-orrvitorla vigye távolabb. – Kicsit lazíts a kötelén. s én leginkább attól tartottam. hogy tegye le a Jumbo Jetet a repülőtéren. Rábíztam a kormányrudat. akit arra kérnek. Megragadtam a kormányrudat. vagy ami még rosszabb. – A közelébe kell kerülnöd. mint egy utas. amíg én felkötöztem a Bannister csónakházából elhozott összes ütközőpárnát. hogy Angela a lélektani pillanatban könnyebben elhúzódhasson a Wildtrack roncsától. Meg akartam kerülni a használhatatlanná vált hajót. de még így is valószínűleg úgy érezte magát. . hogy szél alatti oldalról közelíthessem meg. – És ha én mennék át? – kiáltotta vissza. A félig alámerült Wildtrack tatján kuporgó alakra meredt. hogy a Wildtrack szabadon csapkodó kötelei beleakadhatnak a Sycorax propellerébe. Felcsapta a csuklyáját. hiszen tehetetlenül hánykolódó faltörő kosként tönkretehette. megértetted? Nem akarom. A Wildtrack és a Sycorax egyaránt bukdácsolni fog a találkozás pillanatában. s így a szél rántsa arrébb a Sycoraxot a veszélyes roncstól. és a szája előtt összegombolta a kabát gallérját. – Be vagy kötve? Megmutatta a biztosítókötelet. Elég közel kerültünk a Wildtrackhez. hogy amint átértem a fedélzetre.– Neked kell kormányoznod a hajót! – kiáltottam Angelának. hogy a vitorlák csapkodása megzavarja Angelát. hogy egyazon hullámvölgyekben szánkázzunk lefelé. rendben? Láthatóan nem volt rendben. Elcsomagoltam a tarcs. s nem vártam. sőt akár el is süllyeszthette a hajónkat. hogy az a roncs széttörje a hajómat! Angela bólintott. és hagynia kell. hogy az orrárbocom felül majd a másik hajó fedélzetére. üresbe kell tennie a motort.

csak a haladásunkat követte narancssárga csuklyájával.Erre én is gondoltam. és már átemeltem a jobb lábam a korláton. már majdnem az orránál járt. a Sycorax orrárboca egy szörnyű pillanatra széles ívben átlendült a fejem felett. hogy nem lenne elég ereje felemelni egy magatehetetlen embert. Megfigyeltem. A bal lábammal löktem el magam. én pedig súlyosan elvágódtam a Wildtrack síkos előfedélzetén. én pedig előrebotorkáltam a Sycorax jobb oldali kötelei között. – Fogd a kormányt! Ne felejtsd el üresbe tenni a motort. Másik indokot is találtam arra. elkésem. azután kettőre. bár nem hallottam mást. – Ha nem tudnál felvenni minket – kiáltoztam –. ahogyan a fa csikorogva nekidörgölőzik az üvegszálas műanyagnak. de tudtam. hogy bevonom az elszabadult köteleket. Elvigyorodtam. Ekkor a hullám egymás felé taszította a két hajótestet. amint Angela üresbe váltott. Elugrottam. Hangosan felüvöltöttem. ahogyan a Sycorax motorja elhalkul. és görcsösen kapaszkodtam. hogy beleakadnak a hajócsavarba. Ha még egy pillanatot várok. A lábam megadta magát. bár Angela aligha hallhatott. azután máris úrrá lett rajtam a következő rettenet: a . csak a víz és a szél bömbölését. félre. amikor az áradat feltornyosult a hajóink között. – Közelebb! – kiáltottam. Most már alig mozdult. hogy a Wildtrack vízzel elárasztott hajóteste nem sok takarást nyújt. Márpedig Bannister magatehetetlen volt. Jobbik lábammal felléptem a korlátra. Hallottam. Kikapcsoltam a biztosítókötelet és összetekerve a zsebembe tettem. már csak egyre. csak hogy megnyugtassam. amint átérek a Wildtrack fedélzetére. maradj olyan közel. és hetek óta most először megbicsaklott a térdem. amint átértem! Angela átvette a kormányrudat. amennyire csak tudsz! Ha nem megy. hogy a Sycorax éles fordulattal a Wildtrack szél alatti oldalára kerüljön. A fájdalom szétsugárzott a hátamban. és hallottam. és a görcsösen rángatózó Sycorax lassan túlhaladt a Wildtracken. Túlságosan kifordította a kormányrudat. amint a hajó élesen megdőlt. Angela még mindig a biztonságosabb hajón reked. és a mellvéd víz alá került. És ne felejtsd el megetetni Vikit! Rémült pillantást vetett rám. azután előretoltam a gázkart. hogy én vállalkozzak a mentésre: ha bármi rosszul sül el. így a második megközelítésnél már nem kell amiatt aggódnia. és a Sycorax arrébb sodródott. hogy átugorjak a háborgó mélység felett a Wildtrack vízzel feltelt középső kormányállásába. Háromméternyire lehettünk a hajóroncstól. Elmagyaráztam. sok szerencsét! Menj nyugatnak! A Grand Banks körül már lesznek halászhajók. vagyis a jobb lábamra érkeztem.

lerázta rólam a vízterhet. orrárbocával belemerül a hullámokba. mennyire súlyosan. hogy lehetsz ilyen hülye”. amint előrefelé kúsztam. tiszta. Próbáltam megmozdítani a jobb lábamat. A szél vízpermettel öntözte a hajót. Kétségbeesetten kutattam mentőöv vagy gumicsónak után. miközben a hullámok ott örvénylettek körülöttem. hogy pontosan ugyanezeket a szavakat ordítottam akkor is. Láttam. de teljesen érzéketlenné vált. A kötél a hüvelykujjam tövét találta meg. de a Wildtracket sorsára hagyó legénység magával vitt minden ilyen eszközt. mielőtt még Angela visszatérhetne a Sycoraxszal. amikor rohamra indultam az argentin vezérkari állás ellen. és egyre közelebb sodortak a pereméhez. de az adrenalin melegen tartott.hullámok átcsaptak a Wildtrack előfedélzete felett. Jobb kezemmel megragadtam egy korláttartó oszlopot. és kétségbeesetten kapaszkodtam. s amikor átcsapott felette. Teljesen átáztam. A Wildtrack menthetetlenül süllyedt. Nem tudtam gondolkodni. hogy menedéket találjak a vízleeresztő csatornában. ám a hullám csúcsát sosem érhette el. hogy én is vele süllyedek. a bal kezem sebesült meg. A Wildtrack törzse görcsösen felemelkedett. ahogyan a Sycorax távolabb húzódik. Akkor is halálra rémültem. mintha zöld üvegből öntötték volna ki falukat. és felemelt fejjel már láttam. de sikerült támaszt találnom a Wildtrack elülső fedélzeti nyílásán. De még ha Angelának sikerül is visszatérnie. Vízhatlan kabátom elakadt egy üres kötélvezetőben. Úgy tűnt. A Wildtrack fedélzete kezdett kiemelkedni a vízből. A lábamat átkoztam. és lehetővé tette. és a kormányállásban kellett menedéket keresnem. egyenes vágással metszették ketté. egy pillanatra mindig víz alá került. és hirtelen hatalmába kerített a szörnyű félelem. ahogyan most. én pedig dühösen hámoztam le magamról. bár azt nem láthattam. és akkor váratlanul eszembe villant. s az elárasztott hajó lomha lassúsággal kapaszkodott felfelé. Figyeltem. s valahogyan kitartottam a forrongó és kavargó viharban. hogy elszakadt drótkötél hasított a kezembe. A lábam . A hideg tengerár átfordított. ahogyan a leeresztők felé sikló víz elszíneződik a vértől. mielőtt a következő hullám átdübörög a hánykolódó hajótest felett. hogyan mászhatok vissza a fedélzetre. hogy elszabaduljak. s bár a sebből csak úgy lüktetett a vér. egyre csak az jutott az eszembe: „Hogy lehetsz ilyen hülye. semmit sem tehettem ellene. bár ijesztő érzés volt ennyire mélyen és védtelenül lenni a vízben. Becsusszantam az elárasztott középső kormányállásba. Az óriási hullámok meredeken tornyosultak fölém. a magatehetetlen Bannisterről már nem is beszélve. nem tudtam.

Ekkor láttam meg a borzalmat. A seb láttán újra öklendezni kezdtem. Mulder felé kúsztam. körülvéve a kabinban hánykolódó törmeléktől. Vagy még inkább. csakhogy a torkát szinte a gerincig felvágták. . Felegyenesedtem. és bezuhantam a kis hátsó kormányállásba. Átúszott az ajtókereten. hogy tudassam vele. megint felbuktam. miközben egyre több víz ömlött be a kormányállásba. hogy végre érezzek valamit. Élesen felkiáltott. hogy nem Bannister fog várni a Wildtrack tatjában. miközben az újabb hullámok szétáradtak és tajtékzottak körülöttem. begörbített ujjaimmal dörzsöltem a combomat és a térdemet. majd a sós víz mosta tisztára. majd a korlátba kapaszkodva kúszni kezdtem. és felhúztam magam a kabintetőre. egy szavát sem értem. amíg a válla meg nem akadt. Semerre sem láttam vért. a halott szemek felfelé fordultak a kabinból. és nekem a fülemhez kellett emelnem a kezem. Nem lehetett Bannister. hatalmas hullám söpört át a hajó tatján. A Wildtrack megrázkódott alattam. és a kormányállásban felgyülemlett víz előrelendült. A Wildtrack orra felemelkedett. az mostanra szétömlött és feloldódott a vízben. Mulder volt. A hátsó kabin ajtaja nyitva állt. és a tetem a lomhán mozgó víztömeg hátán lebegett. már bevontam az utolsó kötelet is. és felhúztam magam a kormányállás pereméhez. A lábamnak gondoskodnia kellett magáról. amíg én berángattam az elszabadult köteleket. csak kifehéredett. – Fel tud állni? Megrázta a fejét. Feltépte a szája elé vont gallért. és görcsösen hányni kezdtem. és igyekeztem összeszedni a bátorságomat. azután természetellenesen kitekeredett bal lábára mutatott. ő pedig énrám. Mire először megláttam a holttestet. Bannister mentőmellényt viselt. ezért a feje tehetetlenül bukott hátra. Nem voltam felkészülve rá. Miután az utolsó kötelet is a fedélzetre dobtam. amint a hullámok nekicsapódtak a hajó oldalának. és a holttest végre arrébb sodródott. Próbáltam felállni. Amennyi vér lehetett a testében. A torkát láthatóan penge metszette át. hogy a hátsó kabintetőn elkússzak oda. ahol Bannister menedéket talált. vértelen tetem.használhatatlanná vált. Derékig a vízben ültem. mert éppen Bannisterre meredtem. és a vizenyősen fehér szemek rendre a kavargó tengervíz alá kerültek. Órák óta halott lehetett. A hátsó kormányállásban rekedt férfi ekkor fordította felém csuklyás fejét. ám most hirtelen megértettem. amelynek a víz felett kellett volna tartania a fejét. már nem volt egyéb.

Fanny. Sandman. – Miért vágta el a torkát? – kiáltottam fel újra. Lehemperedtem róla. Olyan átkozottul önelégültnek tűnt drága öltözékében és mentőmellényében. Azon tűnődtem. – Vigyen ki innét! Mindjárt elsüllyedünk! – Maga ölte meg a feleségét? – Nem! . amint kiemelkedtünk a fagyos hullámok közül. megkapaszkodni a hátsó kabinajtó melletti korlátban. majd amikor tonnaszám söpört át felettünk a tengervíz. Rázuhantam a törött lábra. – Kiszálltak! – kiáltott vissza Mulder. merre lehet a mentőhajó. amint felsiklottunk egy palackzöld hullámhegyre. és éreztem. – Hol vannak a többiek? – üvöltöttem túl a szelet. – Miért vágta el a torkát? – ripakodtam rá. és megpróbálta megmenteni a sérült hajót. azután egy zöld hullámhegy eltakarta előlem a hajót. és én tehetetlenül vágódtam el a kormányállásban. és a fenyegetés megtette a magáét. Vagyis egy másik hajó követte a Wildtracket és kimentette a legénységet? Mulder nyilván a fedélzeten maradt. és próbáltam belerúgni. – Nekik jelzett? – kérdeztem. mintha a sors különösen kegyetlen lett volna hozzá. és vajon miért nem látta meg a vészjelző fáklya fényét. Próbáltam a jobb lábamra áttenni a súlyomat. ezért felemeltem bal lábamat. – Mert nem lökhettem be a vízbe! – Maga ölte meg a feleségét? Úgy nézett rám. Szívből gyűlöltem. ahogyan az izmok megremegnek a terheléstől. – Eltört a lábam! Immár két haszontalan nyomorék várt sorsára az elátkozott hajón. és feltornásztam magam ülő helyzetbe. Gyűlölködve meredt rám. – Baleset volt – felelte teljes meggyőződéssel. majd csapdába esett. hogy a vihar-orrvitorlát tartó kötél meglazult. de a lábam megint összecsuklott alattam. – Biztonságban vannak. – A mentőhajónak? – Vigyen ki innét. – Lebuktam. és újra hallhattam Mulder természetellenesen magas sikolyát. – Hol van a legénység? – Próbáltam felegyenesedni. hogy egyre távolabb kerül.– Elvágódtam – kiáltotta keserűen. jó kétszáz méternyire tőlünk. és a vászon foszlányokra szakadt szét. a rohadt életbe! Mindjárt elsüllyedünk! – Itt kellene hagynom magát megdögleni. és meg is találtam az egyik hullámvölgyben. hogy belerúgjak a törött csontba. A Sycoraxot kerestem. Láttam. mintha elment volna az eszem. amikor elszabadult az orkán.

szeme kivörösödött. megláttam a Sycorax tatját. Mégis. Láthatóan erejének utolsó maradékát élte fel. arca hamuszürkére fakult. Eközben keresni kezdtem a Sycoraxot a háborgó tengeren. – Úgy tűnik. – Odadobtam neki a kést. a fájdalom eltorzította a vonásait. Mindezt neki is elmondtam. azután nekitámaszkodtam a korlátnak. és sikerült kiszabadítanom egy jó tízméteres darabot. s rajta a lángoló vörös angol lobogót. bármikor levághatja magát. de ha szívesebben fulladna inkább a vízbe. – Biztosan fájni fog – tettem hozzá –. nem tudta eldönteni. Máris legalább negyedmérföldnyire elsodródott. és csak remélni mertem. Kirángattam a kötelet a kormányállásban felgyűlt törmelékhalom alól. Fanny. hogy visszafordítsa a hajót. s eközben mintha a hajóárboc csúcsát láttam volna egy közeli. miközben máris újabb hullám robajlott felénk.– Mekkora egy rohadék maga. vagy inkább megmentem az életét. be akarom-e lökni a vízbe. Meredten figyelt. azután átfűztem Mulder biztosítókötelének végét a hurkon. A nehéz pengével átmetszettem a szívós kötelet. Kivártam. fohászkodtam. A Wildtrack lomhán oldalt bukott. – Ki van a hajóján? – Jóbarát – feleltem. és próbáltam rábírni a lábamat arra. Visszakuporodtam a hátsó kormányállás viszonylagos menedékébe. azután felegyenesedtem a szél alatti korlát mellett. azután újra felegyenesedett. – Sikerült feltérdelnem. Megálltam. mit gondolt? . várnunk kell. és néhány pillanattal később. hogy tartsa meg a súlyomat. Kis csomót kötöttem. fűrészfogas hullámgerincen túl. Tudtam. – Ki veszítette el? – Kassouli. – Kést! – üvöltöttem túl a szelet és a tengert. – Adja a kését! Felém nyújtotta a tokba zárt kést. A kötél másik vége az én derekamra került. evezőt. Mulder megvonta a vállát. kétségbeesetten kapaszkodtam az acélcsőbe. Muldert is magammal vihetem a biztonságba. Fanny. amivel jelezhettem neki. hogy nem veszít el bennünket a szeme elől. mielőtt a kötél végképp elakadt. hogy Angela minden erejével azon küzd. Keresni próbáltam csáklyát. amint egy hullámtaréj átcsapott felette. vagy bármit. de minden használható tárgyat rég elsodort a tenger. és kicsatoltam a biztosítókötelét. amellyel alighanem a gyilkosságot is végrehajtotta. amint a roncs nekiindult a következő vízfalnak. és én átmászom a Sycorax fedélzetére. – Elveszített a sötétben – nyögött fel. Amint Angela visszatér.

hogy elvegyem a kedvét a próbálkozástól. és tudtam. magával rántja a motor és a fenéksúly tömege. azután magam is felüvöltöttem. – Itt hagyta. aztán felhúztam magam. Találtam egy kötéldarabot. hogy most fordítja át a kést a jobb kezében. semhogy átadhassam az igazságszolgáltatásnak. Hirtelen mozdulattal előrefejeltem. azután megrázta a fejét. ezért nekem kell megmentenem a szaros kis életét. A Sycorax visszafordult. Igyekeztem visszanyerni az egyensúlyom. Más hajót sehol sem láttam. Láthatóan teljes meggyőződéssel hitte. Mulder még most is nyöszörgött a fájdalomtól. amint a tenger mennydörgő robajjal csapott át a mellvéd felett. és azért imádkoztam. és az erőltetéstől újra összecsuklottam. A dél-afrikai gyűlölködve meredt rám. de a karcsú hajótestnek valahogyan most is sikerült kiemelkednie. de így is rendkívüli erő felett rendelkezett. – Máris megtette. hogy Yassir Kassouli jelen kíván lenni a gyilkosságnál. Fanny. – Kassouli nem hagyna cserben.Ki más? Tudnom kellett volna. mérget vehet rá. hogy Kassouli vissza fog térni érte. így előrezuhantam Mulder felé. hogy itt dögöljön meg. Mulder késsel a kezében rontott rám. Mulder felsikoltott. hogy Mulder hallja a szavaimat. hogy a vízzel teli hajótest menthetetlenül elsüllyed. Bal karjával átkulcsolta a nyakamat. de csak annyit tudtam elérni. Ebben a reményben támadt rám. – A hullámvölgyben elhalkult a szél bömbölése. hogy bíróság elé állítsam. de még így is kiáltoznom kellett. – Ha Kassouli itt találja – mordult fel Mulder –. a homlokommal eltörtem az orrnyergét. de a törött láb és a felfújt mentőmellény meggátolta a gyilkos döfésben. és arrébb . Hazaviszem magát. Tengervíz örvénylett körülöttünk. ezért inkább vállalta a kockázatot és kivárta a felmentő sereget. A Wildtrack felemelkedett. – Lebuktam az újabb hullám elől. Hagyta. azután a hangot máris magával sodorta a szél és felcsapó vízpermet. bármelyik pillanatban megérezhetem a pengét a bordáim között. hogy végigkémleljem a déli látóhatárt. de még messze járt. amint én összeestem. Bekötözött bal kezem lecsúszott a korlátról. A fájdalmas nyögésre megpördültem. amivel kapkodva átkötöttem sebesült kezemet. – Kassouli cserbenhagyta magát. hogy beletérdeltem Mulder eltört lábába. én pedig bele akartam rúgni kést tartó kezébe. Megkapaszkodtam a korlátban. Egy pillanatig azt hittem. nehogy Angelának is meggyűljön a baja a motorral. A rúgás célt tévesztett. ahol mindent elmondhat Bannisterről meg az átvágott torkáról. amint a fájdalom belemart a hátamba. hogy elsüllyeszti. Fanny.

én pedig mindkét kezemmel utána kaptam. Mulder feladta a küzdelmet. amiért ekkora fájdalmat okozok neki. a nagy kormánykerék mellett kerestem menedéket. és teljes erőből lecsaptam az eltört combcsontra. Kimerülten és reményvesztetten zihált. ő pedig hátrarántotta. Sosem tudtam volna lefegyverezni. Nem éreztem szánalmat. – Rohadj meg! – A végén is elkeseredetten és csökönyösen védekezett. Felé rúgtam bal lábammal. Angela felénk araszolt. hogy visszatartsam a lélegzetem. én pedig kétségbeesetten húzódtam vissza. és addig haraptam. azután a tenger elmosta ezt is. A viharvitorlából csak néhány foszlány maradt.hemperedtem. Vért láttam az arcán. de most. azután belemélyesztettem a fogaimat a hüvelykjébe. Előretapostam a lábammal. törött lába miatt. de még mindig négyszáz méter választott el bennünket. és a kormányállás sarkában. ezért tovább kellett küzdenie a szél és a tenger ellen. bal kezembe belevájt a kés éle. elfeledkezett még a késről is. és miközben jobbommal elkaptam Mulder csuklóját. félholtan a kimerültségtől és szomjúságtól. nem tudott tisztességesen harcolni. és örömömet leltem benne. hogy elengedjem a fogaimmal. és minden erőmmel felfelé toltam magam. Kirántottam érzéketlenné vált ujjai közül. kezemben még most is a kést szorongattam. amíg enyhül kissé a fájdalom. Próbálta elrántani a kezét. és kényszerített. el fogja mondani. Feltornásztam magam. amíg a torkomban meg nem éreztem a vér sós ízét. A biztosítókötél a szemem elé tekeredett. de én nem eresztettem. Megütött a szabad kezével. ahogyan megéreztem a törött csontok őrlődését az öklöm alatt. azután megkísérelte nyakamra hurkolni a biztosítókötelet. Ekkor megvetettem a bal lábamat a mellvéden. Mulder felüvöltött és görcsösen összerándult. A kavargó víz előterében egy pillanatra felém villant a penge. Rátettem a talpam Mulder törött lábára. Hatalmas ütést mértem rá. amelynek erejét fokozta a hajó rángatózó mozgása. . ha nem gyengül el a végtelenségig. akár egy sebesült és végletekig kimerült vadállat. mi történt. Magam felé rántottam a kést szorongató kezet. – És most – szólaltam meg –. kezemben ott szorongattam a pengét. Eleresztettem a késtartó kezet. nem akartam megrúgni. Megpróbált megölni. ezért most kiszedtem belőle az igazságot. hogy egy napon elmondhassam a bíróságon is. inkább csak támaszt kerestem az elárasztott kormányállásban. ahogyan a hullámok kettéválnak a Sycorax orra előtt. és láttam.

A történet csak lassan került napvilágra. Mulder előremászott. akiben megbízott: a gyilkosával. Most összekuporodva és átfagyva. amikor rám akarta terelni a gyanút. Megdörzsöltem a lábam. láthattam . hogy a káosz eluralkodjon a hajón. Milyen remek húzás. Ezt követően várni kezdett Kassoulira. Időnként. elhozta a Wildtrackot erre a távoli helyre. Mulder mindent elmondott Kassouli bosszújáról. sebesülten és reszketve hallgattam Mulder történetét. amit vállalt. mondta el Mulder. és eltörte a lábát. híven gazdája parancsához. és úgy kellett kiszednem belőle. mindenesetre egy nyitott fedélzeti lejárón át víz ömlött a hajótestbe. és azt is bebizonyítottam. a tankhajó végképp elveszett. Bannister és Mulder eltakarította az árboc roncsait a fedélzetről. majd valamikor másnap Mulder elvágta Bannister torkát. az árboc meghajlik és eltörik. és elképzelhettem. de megcsúszott a létrán. csapást váltott. és tudta. amikor a mentőhajó a rádióban azonosította magát. azután a motorral nyugat felé tartottak. A legénység már csak a katasztrófára és mentőhajóra ébredt fel. – Bannister nem akart menni. és ezzel teljesítette. majd leállt. és éreztem. hátramarad az egyetlen emberrel. gondoltam keserűen. A Wildtrack elektronikája meghalt. A legénységet kimentették. Én az utolsó hármat vettem észre. miközben a roppant hullámok kíméletlenül ostromoltak bennünket. a motor köhécselni kezdett. majd a sötétség beálltával kilőhette a vészjelző rakétákat. vagy a szélirányváltozástól kereszteződő hullámok átcsaptak felette. ahol két éjszakával ezelőtt. hogy nem habozok kihasználni fájdalmát. ám az alámerült hajótest már nem jelent meg a tankhajó radarján. Ezután visszavonult. és hagyta. ahogyan lassan visszatér az élet a hideg húsba. hogy kézzel indítsa be a motort. ha felhúztam magam a korláthoz. A mentőhajó szerepét a Kerak szupertanker vállalta el. ám valamikor a sötétségben a Wildtrack hirtelen hátszelet kapott. Mulder. milyen rettenet lett úrrá Bannisteren. Mulder igyekezett követni a tankhajó fényeit. és ezúttal.Amikor abbahagyta a sikoltozást. Bannister úgy döntött. Ezután már a teljes sötétben sodródtak. a sötétség leple alatt elvágott egy bal oldali tartókötelet. miközben fenyegettem. és Mulder hiába várakozott. hogy amint komolyabb terhelés éri. A Kassouli-hajó fényárba burkolózva tűnt elő a semmiből. Egy időre elaludt. csak Bannister és ő maradt a fedélzeten. Korábban is megtette már ugyanezt. Ekkor tört ki az orkán. megkérdeztem újra.

– Miért? – követeltem a választ. Bannister feleannyit se konyított a vitorlázáshoz. ezért felemeltem a lábam. – Bannister leváltott. hogy még egyszer szembenézzek a halott szemekkel. esküszöm! Nem tudom.Angela fájdalmasan lassú közeledését. és Mulder fenyegetőnek tartotta a csendet. gondoltam. hogy nyomatékot adjak a kérdésnek. hogy azért imádkoztam. ő meg nem ért semmihez. Én soha nem öltem meg Nadeznhát. hogy lehámozzam a mentőmellényt a halott férfiról. mi történhetett. és láttam. hogy a felesége vezette a hajót. ember! Szerettük egymást. Végigmértem az egész testében reszkető férfit. – Mulderre nagy hatást gyakorolt a fenyegetés. – Mi történt Nadeznhával? – üvöltöttem rá Mulderre. – Nem tudom! – ordított fel kétségbeesetten. Azt hihette. – A vizsgálat során nem ezt mondta. – Nagyon is tudja! – Rátettem a talpam a törött végtagra. mint a felesége. – Isten a tanúm rá – reszketett meg a félelemtől és hidegtől –. és fagyos vízfalat támasztott süllyedő hajónk köré. aki irigylésre méltó hódítást vitt végbe. Már csak annyit tehettem. . hogy azt mondjam. – Miért? – kiáltottam újra. A szél kísértetként jajveszékelt körülöttünk. hogy megtudják. a kirakójáték minden darabkája a helyére került. bár Nadeznha Bannister szépsége és Mulder vadállatias külleme továbbra sem illett össze. hogy visszainteget. hogy semmi másban nem hazudtam. – Bannister tudott erről? – Sosem jött rá. ennek nagyon is van értelme. – Nem akarta. Ha jobban belegondoltam. egy olyan férfi büszkeségét. – Szerettem őt. hogy véget ért a kihallgatás. nem ő volt az éjszakai kapitány. – Mert Bannister nem akarta! Lefizetett. elvesztette volna a tekintélyét. nem ő! Ha bárki megtudta volna. mint hogy a Wildtrack elsüllyed. én őrködtem. hiszen szerettem! – Még most sem szóltam. a hiúság mégis rávette arra. hogy tapasztalt szakértőnek mutassa magát. vagy éppenséggel Mulder. Szent isten. Én és Nadeznha. Talán előre kellett volna mennem. de nem vitt rá a lélek. ő és én! – Szerették egymást? – A szám is tátva maradt a csodálkozástól. – Nem én voltam a fedélzeten. Egyszer odaintettem neki. mi kormányoztuk a hajót. a felvágott torokkal. Mulder a hitetlenkedés jeleként értékelte hallgatásomat. elragadta a hangunkat. – Mintha büszkeséget véltem volna kihallani Mulder hangjából. előbb érkezzen ide a Sycorax.

A hajó fölénk tornyosult. és egyszeriben nem láttam mást a kavargó víz felett. tettem hozzá gondolatban. fogalmam sincs róla. hogy hazudott a kihallgatáson. hogy higgyek neki. törött lábbal egy süllyedő hajón. – Isten szent nevére. hogy a Sycorax közel. majd még többet azért. igaz? – Ki más tette volna? – Maga rohadék! – Ez az egész istenverte. hogy végezni akarjon mindkettőjükkel. hogy megbűnhődjön mindezért. és még magasabbra szökött fel. ám a Sycorax sebesebben haladt. azután magas kereszthullám tolakodott közénk. – Térj ki! Térj ki! – kiáltoztam hiábavalóan. hogy a Wildtrack felágaskodik alattam. amikor kijelentette. amint a Sycorax orra áttört a legközelebbi hullám taréján. A Sycorax leszánkázott a hullámvölgybe. Kassouli találta ki. gondoltam. nem én! – De azért támogatta az ötletet. Még a hajógerinc rézburkolatát is láttam. amint újabb hullám csapott át a Wildtrack felett.Szerencsétlen Bannister. – Az a nő halálra rémítette! – De azt nem tudja. csakis azért teszem. És most itt feküdt előttem. – Mulderből csak úgy áradt a szó. és amint a Sycorax egyenesen felénk tartott. hogy ő ölte-e meg. csak a főárboc csúcsát. Sandman. miközben éreztem. – Mégis azt mondta Kassoulinak. hány tengerész súghatott össze a háta mögött? Ha pedig Bannister tudott Nadeznháról és Mulderről. Végzete hirtelen közelebb került. az orrárboc alsó feszítőköteléről lecsorgó vizet egyenesen a szemünkbe hordta a szél. . mégis elvezette Bannistert erre a helyre. átkozott kavarodás csakis azért támadt. és felhúztam magam a szél alatti korláthoz. hogy kiadja Bannistert Kassoulinak. hogy Bannister gyűlölte Nadeznhát. láttam. hogy ő ölte meg a lányát. Mr. hogy Bannister megölte Nadeznhát. A háta mögött minden elkényeztetett kis kurvának elmondta. igaz? – Elmondtam neki az igazat. – Nem tudom. reszketve. – Csak annyit mondtam neki. akkor a büszkeség rávehette arra is. És ez a nyavalyás búr mindvégig tudatában volt. túlságosan is közel került. Pénzt fogadott el a hazugságáért. – Bannister ölte meg a feleségét? – emeltem fel a hangom. hogy hazudtam a kihallgatás során. Bedobtam a kést a vízbe. – Mr. Minden erőmmel belekapaszkodtam a korlátba. – Mulder nyöszörgő hangját alig lehetett hallani a tenger és a szél sziszegésétől. majd miután a víz visszavonult. és ha megmentem valamiért. mert Kassouli félreértette Mulder állítását. Elmondtam neki. – Mulder most már mindent megadott volna azért. A Wildtrack hajóteste lebukott a hullámmal.

Angela szeme kikerekedett a rémülettől. Angela félrelökte a kormányt. Zokogtam a fájdalomtól és hidegtől. de a szél messzire sodorta a hangomat. így nem tehettem mást. és meghallottam Mulder fájdalmas kiáltását.hirtelen Angelában is tudatosult a veszély. Lemásztam a kormányállásba. azután letérdeltem. hogy képtelen lenne még egyszer nekifutni a mentésnek. és a felcsapó víz a főárboc felé sodort. Szorosan megmarkoltam a kötelet. én zuhanok bele a tengerbe. méghozzá a lehető legjobban. az egymásnak őrlődő hajótestek csikorgó hangja. és inkább csak hallottam. hogy kitérjen. A hurkok eddig kitartottak. Túlságosan hátra helyeztem az ütközőpárnákat. de megtette. Ellöktem magam a Wildtrack mellvédjétől. hogy fel fogja gyorsítani a hajót. a tenger féktelen tombolása. és a Sycorax korlátja alatt átnyúlva rákötöttem a legközelebbi kötélvillára. Fuldokoltam a víztől. Elkésett. Bal lábam felfelé tolt. mintsem láttam a két hajó összeütközését. hogy még lássam a Sycorax törzsét. és hirtelen ott csüngtem a Sycorax orrának külső felén. – Nick! – hallottam Angela sikolyát. amint a Sycorax orra belehasított a hajótestbe. átvetettem a bal lábamat. rávettem a lábamat. amint a sebesült délafrikai kirepült a Wildtrack kormányállásából. hogy lassítson le. A fájdalom teljesen elborított. miközben én a feszes kötél segítségével felhúztam magam a fedélzetre. azután a kötél megfeszült. Vér csöpögött a bal kezemből. Átkulcsoltam a karommal a korlátot. de most kezdtek szétcsúszni. hogy lélegzethez jussak. Végre biztonságban voltam. mindenütt vérző sebek borítottak. és hirtelen belém villant. azután előrelendültem. a lábamból csak felismerhetetlen húspép marad. én épp csak megkapaszkodtam a Sycorax mellvédjén. Ha pedig a biztosítókötél megfeszült. amint a két hajó hatalmas csattanással egymásnak ütközött. ahol a kötél újra ráfeszült a derekamra. megsüketített a szél bömbölése. amelyről a tengervíz rég lemosta a hevenyészett kötést. Sikerült ráhurkolnom egyszer. A kést már eldobtam. mint hogy jobb kézzel megragadtam a biztosítókötelet. hogy tartson meg. amíg kioldottam a kötést a derekamon. de még annyi időm se maradt. A Sycorax besiklott egy hullámvölgybe. hogy hozzá vagyok kötve Mulderhez. nem Mulder – ő tekintélyes testsúlyával feküdt a vízzel elárasztott kormányállásban. Az örvénylő víztömeg azonnal maga alá temetett. amit mondtam neki. Felküzdöttem magam. Odakiáltottam Angelának. Ha a két hajótest közé esek. és elkaptam a Sycorax korlátját. hogy ráhurkoljam a kötelet egy kötélerősítő szarvra. . ugyanakkor fogalma sincs róla. kétszer. Vettem egy mély lélegzetet. és tudtam.

azután páni félelemmel nyugtázta Angela jelenlétét. Angela átlökte a kormányrudat. és nem tudtam. de hiába küzdöttünk. – Tartson ki! – kiáltottam oda neki. bukdácsolt és fetrengett a hullámok között. Ráhurkoltam a kötelet egy villára. Először azt hittem. azután visszatértem a kormányállásba. aki előbb döbbenettel. akár egy horrorfilm zombija. Felrántottam a kötelet a fedélzetre. mint mi. megrettent a pengétől. Angela előredöfött. és Mulder kötele kezdett ellazulni. ezúttal azért. kioldottam a csomót. – Az ott Tony? – Jobbra a kormányrudat! Üresbe a motort! – A tenger megtört és forrongott Mulder körül. Újra előrementem. – Tony az? – Angela is segített a munkában. hogy egy tekercsre való kötelet vegyek elő a kormányállás rekeszéből. és hozzákapcsoltam a kötelet Mulder biztosítóköteléhez. amíg a mellény le nem eresztett. és vágja fel a mellényt. Bólintott és megmarkolta a korlát tartóját. engedelmesen közelebb húzódott. de hiába. A szél felsikoltott. parancsokat motyogtam magamban. – Mulder. – Húzd meg! – kiáltottam. – Nem tudtam tapintatosabban közölni. Elvonszoltuk a mellvédig. Úgy mozogtam. A csomó merő vér lett. de miután látta. és ráhurkoltam Mulder kötelét a legközelebbi csigahengerre. de ott menthetetlenül beragadt. Leoldoztam a biztosítókötelet a szarvról és a villáról. a felfújt mentőmellény vet gátat az erőfeszítéseinknek.– Teljes átfordulás jobbra! Motort üresbe! Angela elfordult és meglátta az alakot. A Sycorax hánykolódott. vagy inkább én sikoltottam a testemet marcangoló kíntól. mire sikerült szorosra kötnöm. – Hol van Tony? – Meghalt. Mulder túlságosan nehéz volt számunkra. ő is legalább annyira legyengült. üresbe lökte a gyorsítókart. de legalább megtartott. azután áthajoltam a korláton. Bekötöttem magam. nem bírtunk Mulder testsúlyával és az átázott öltözék tömegével. hogy az nem jelent számára fenyegetést. képtelenek voltunk átvonszolni a dél-afrikai testét a korláton. és Mulder megpróbálta felhúzni magát. hogy szerezzen egy kést. azután megkerestem a kötélvágót a . akit magunk után vontattunk. Egyszavas válaszokat adtam. ezért megkértem Angelát. Mulder. de az erőm végén jártam. hogy a tomboló vihar közepette hogyan tudnám bármivel is enyhíteni a csapást. Jobb lábam megállíthatatlanul reszketett. A Sycorax oldalt bukott. azután elkezdtem felhúzni a tehetetlenül vergődő testet. és addig szabdalta a szívós anyagot.

bár így is azzal fenyegetett. láttatni engedte vörös festését. Vagy talán a sors kegyelméből még azelőtt meghalt. és éppen a biztosítókötelet lazítottam. vagy csak a Sycorax reagált olyan fürgén az irányváltásra. Azért tettem. a Kerak nem öklelt fel bennünket. óriási súlya pedig centiről centire lerángatta a kötelet a villa szarvairól. Páni rémület keveredett a jéghideg borzongással. végül el is engedte a korlátot tartó rudat. Nem ezt akartam. és ezzel Mulder halálát okoztam. A Kerak bizonyára észrevett bennünket. akkor a hullámok talán felsegítik Muldert a fedélzetre. – Nick! – sikoltotta újra Angela. míg a fehér orr faltörő kosként irányult egyenesen a Sycorax felé. azután élesen átfordítottam a kormányt és előrelöktem a gyorsítókart. Megfordultam. mert elfordulni látszott. meglazítottam a két hurkot a villára csavart biztosítókötélen. hogy a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. akár egy bosszúálló leviatán. hogy könnyebben felhúzhassuk Muldert a fedélzetre. A tankhajó roppant bestiaként hasította a hullámokat. amelynek kéményére a Kassouli vállalatcsoport jelképét. amely csomók nélkül lassan. a biztosítókötél azonban síkos szintetikus szálakból készült. Akárhogy is történt. az égből lecsapó vércsét festették. Miután átvágtam a korlátot. – Nick! Nick! – Angela hangja eltelt páni rémülettel. mint hogy tehetetlen dühvel üvöltöttem a fehér hajóorr felé. hogy a hajónk orra találkozzék elsőként a tankhajó által felélesztett hullámmal. még csak nem is tudtam. Ha elvágom vele a korlátot. és nem tehettem mást. A gyorsulás folytán Mulder egyre nehezebben tartotta. mégis megöltem őt. hogy megteszem. hogy oldalt kaptam a kormányt. hogy belefojt a sodoráramába. A nagy hajó teljes sebességgel száguldott felénk. Eszembe jutott Mulder fenyegetése – hogy Kassouli elsüllyeszt bennünket –. – Kapaszkodjon! – kiáltottam Mulderre. és a szürkésfehér ködből egy hajó roppant orrát láttam előbukkanni. Azt hittem. amikor Angela hirtelen felsikoltott. Óriási tankhajó orrát. Elfordultam. de biztosan lecsúszott a villáról. A Kerak volt az. Fekete. amely túlságosan valóságosnak tűnt abban a pillanatban. és ő minden rántással messzebb került a biztonságtól. Elvágtam a drótokat. és én ösztönösen balra kaptam a kormányt. gumós orrú tengeri szörnyét. de a Kerak váratlan fenyegetése miatt ott kellett hagynom a kötélvillát. meredek oldalú. Így három hurok még rajta maradt.rekeszben. . de a sikolyt egészen más váltotta ki. Mulderrel történt valami. Rakomány nélkül utazott.

– Az orr belemerült abba. ekkor azonnal üresbe tettem a motort. ami leginkább tengeri fekete lyukra emlékeztetett. amint belezuhantunk a hullámvölgybe. Életem végéig kísérteni fog ez . Angela megtántorodott. én pedig kapkodva letekertem a biztosítókötél maradékát és felgyorsítottam. és eltakarta előlünk a keleti égboltot. és én rádöbbentem. még azt az embert is. Élesen oldalt fordultam a Sycoraxszal. amint a hajó orrának nekicsapódtak az első hullámok. amint elérte a tengert. amit én először mentőövnek hittem. Virágok egy halott leány emlékére. előrenyúló részén. A tankhajó nyomában viharos erejű. azután a Sycorax kitartóan újra emelkedni kezdett. és a vitorlarúd olyan erővel rázkódott meg. hogy sokkos állapotba került. Belehasítottunk a vízbe. és Mulder feltartóztathatatlanul besodródott a hajó alá. felágaskodtunk és visszazuhantunk. és a koszorúról vörös virágok szakadtak le. akinek azért kellett meghalnia. – Nem tudtam. A karika megpördült a levegőben. mert én nem figyeltem eléggé. Sajnáltam őt. – És Tony? – Sajnálom. Azután a Kerak csíkosra festett. hogy azt hittem. Bizonyosan meghalt. – Meghalt – feleltem. – Mi történt? – Angela az átvágott korlátra meredt. kettépattant az árbocunk. így Angelának ne kelljen látnia a borzalmat. hogy elhagyjuk a tetemet. Egyetlen alak állt csak a híd fedetlen. felismerhetetlenségig szétszabdalt teste is.Amint balra fordultam. Hasztalan szitkokkal búcsúztam a távolodó tankhajótól. ahol Muldernek lennie kellett volna. A második hullám megint felkapott bennünket. sajnáltam a férjét. a szél alákapott. egy hullám megemelte a tatunkat. A sebesen pörgő lapátok felszínre hozták a vért. amikor váratlanul görcsös rángás futott végig a Sycorax gerincén. – Ki halt meg? – kérdezte Angela. – Mulder! Tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről. – Az én hibám. mi egyebet mondhatnék azon kívül. de a vér már szétáradt a farvizünkben. hegyfoknyi hajóteste elrobajlott mellettünk. A magasság és távolság miatt eltörpült arcok felénk meredtek a hajóhíd ablakai mögül. fehéren tajtékzó hullámok támadtak. és hajított a Sycorax felé valamit. a víztömeg hatalmas robajjal vágódott a hajótörzsnek. hogy sajnálom. Erről csupán akkor szereztem tudomást. majd visszahúztam a kart. újra teljes sebességre kapcsoltam. majd kiemelkedett Mulder megtépázott. Mulder koponyáját is elkapta a hajócsavar.

és a Sycorax körül lecsillapodott a hullámverés. és senkit sem találtam életben. – Miért nem tűnnek már innét a pokolba? – Kár. és attól féltem. – Kié az a tetem. Angela áthatóan figyelt. – Nem láttam senkit a Wildtrack fedélzetén. amelyben az argentin katona kétségbeesetten kiáltott az anyja után. bármelyik pillanatban megfordulhatnak és visszatérhetnek. Most azonban lenyomtam. és a sós víz az arcomba csapott. – Kihallottam a hitetlenkedést Kassouli hangjából. de a hajó még nem bukkant elő a széltől felkorbácsolt vízpermet függönye mögül. gondoltam. Irányt változtattam. A hangszóróból újra felhangzott a hívás. – Felemeltem a fejem. és odahajoltam a készülékhez. én pedig próbáltam nem gondolni arra. Viki rám fújt a térképasztalról. Rövid szünet állt be. Egy hullám megtört az orrunkon. túl elgyötört és túl dühös voltam ahhoz. Átadtam Angelának a kormányrudat. Kassouli fémes hangja újabb hosszú szünet után hangzott fel. hogy az udvariassági formulákkal bajlódjak. – Itt a Sycorax – feleltem. A radaron figyelnek. – Baleset történt – tettem hozzá. mert én meglazítottam. csak. Megpróbáltam megmenteni. – Járt a fedélzeten? Vége. hogy minden szavamat hallja. – Jártam a fedélzeten – erősítettem meg –. kapitány? Vége. de nem sikerült. A rádióból statikus zaj tört elő. hogy nem nyomtam meg a gombot. vége. – Kassouli láthatóan nem elégedett meg a válasszal. így egy szavamat se hallhatták. – Kerak kereskedelmi hajó hívja a Sycorax jachtot. Elég közel jutott. Odaveszett egy emberi élet. – Egyszerűen meghalt. Túl fáradt. Újabb szörnyű álommal lettem gazdagabb a másik mellett. hogy kedvezőbb szögben találkozzunk a hullámokkal. Bannister meghalt. A Kerak eltűnt a ködben. akit a hajója után vonszolt. – Mulderé. – Ki más? – csattantam fel. miközben a szuronyom átjárta a zsigereit. én pedig mormoltam néhány megnyugtatónak szánt szót. amikor a rádió sercegve életre kelt. – Sandman kapitány? – hallottam Yassir Kassouli hangját. hogy megkeressem a Kerak-ot. – Mi történt? Vége. miközben magam felé húztam a mikrofont. . – Jártam a Wildtrack fedélzetén – erősítettem meg.a biztosítókötél. ahogyan Mulder is. – Mulder meghalt – válaszoltam. Senkit. azután belöktem a kabin lejáratát. hogy lásson bárkit is odaát? Vége.

– Halott volt. és véget akartam vetni az egésznek. Újra lenyomtam a gombot. Rögzítette a kormányrudat. segített elűzni Bannister holttestének emlékét. mind a hárman. Elnémult. de nem történt semmi. visszaemlékeztem a felhasított torokra. – Tony már halott volt? – kérdezte végül. Hosszú pillanatra lehunytam a szemem. hogy készítsen egy adag erőlevest. Angela összeszedte magát annyira. Sycorax? Vége. – Baleset történt. Kassouli ügyet sem vetett a tagadásomra. – És baleset történt? – Nyilvánvalóan minden szavamat hallotta. A Kerak elhajózott. azután lesegített a kabinba. ahogy a vér felbugyogott a Sycorax tatja alól. – Mondd el az igazat. egyszer és mindenkorra. Túl sok vér ömlött. túl sok indulat szabadult el. Ezért haboztam. mégsem értettem. szakadozott tengerészkabátot. azután takaróba bugyolált. a tenger és a haldokló vihar nyomában járó kongó üresség. kezdtem el tűnődni az indokaimon. majd felhúztam a megkurtított fővitorlát. nem tudhatom. Nem maradt utána más. mi sül ki belőle. a lánya lelke immár szabadon szárnyalhat. Immár minden . ahol. – Mind a hárman balesetben haltak meg. és olyan szorosan ölelt magához. hogy gyufaszálakra zúzza szét hajómat.– És Bannister halála? Vége. merev. hogy a szeretett gyermeke. míg Angela elintézte a tatvitorlát. lehámozta rólam a nedves. Haboztam. gondoltam. a kavargó óceánon. Remegtem a hidegtől és a kimerültségtől. Nick. és nekem esélyem nyílt lezárni az ügyet. – Hall engem. milyen célt szolgálhatna még ezek után az igazság. – Hirtelen megborzongtam. a roppant leviatán visszatérhetett volna. levontam a ronggyá szakadt viharvitorlát. Ha elmondom Angelának az igazat. Szabad folyást akartam engedni indulatomnak. könyörgöm. a rádió már csak sziszegett. ez a tökéletes amerikai álom egy faragatlan búrt választott a szeretőjének. és csak miután megtettem. hiszen ha akkor megvádolom Kassoulit a gyilkossággal. Néhány percig az északi irányt kémleltem. meg akartam vádolni a gyilkossággal Kassoulit. mintha átadhatta volna nekem a teste melegét. Kassouli sikert aratott. hogy szerintem a lányát senki sem gyilkolta meg. az igazság egyáltalán nem tűnt helyénvalónak. – Angela átható tekintettel meredt rám. Kassouli. – Bannister halálát baleset okozta – hazudtam. A bosszú mindig bosszút szül. el akartam mondani neki. de a kép. csak a szél. Talán egyszerűen csak életben akartam maradni. mielőtt még bekötöztem volna a kézsebemet. ám valahogy ott. Vége! Leállítottam a motort.

Nem hinném. és nincs nagyobb áldás. talán nem tudta volna megállni. Angela felém fordult. de Angela nem engedett. Tony beverte a fejét. hogy senki sincs a fedélzeten? Vége. John felé. ő pedig újra lenyomta a gombot. én bólintottam. Elveszítette az eszméletét. és végigfuttatta az ujjait összetapadt hajfürtjein. Vége. amiért a lánya ilyen szeretőt választott magának. sikerült meggyőznöm Angelát. a végén kihűlt a teste. – Mulder eltörte a lábát. de mindketten azon tűnődtünk. Itt a Kerak kereskedelmi hajó. Hátratoltam a kabintetőt. A hideg miatt történt. – Úgy véljük. – A hajótest élesen oldalt dőlt. Akárhogyan is folytatja az életét. – Megborzongtam. érveltem magamban. Megerősítik. Sycorax. – Menet közben találtam ki a történetet. milyen jól esne most egy fürdő. Angela csatlakozott hozzám. – Láttam a holttestet. hogy bevádolja. amiért akaratlanul is tanúi lettünk egy gazdag ember . rázta a hajótestet. mint a tudatlanság. még a rendőrségre is elmehetett volna. A tenger zavartalanul ostromolta a palánkokat. hogy Yassir Kassouli gyűlölködése kísértse. Vége. és kimásztam a fedélzetre. de akkor is baleset volt. Azt hiszem. Angela visszaült a másik fekhelyre. Jobb volt így. Olyan átkozott hideg van odakint. itt a Sycorax. hogy Mulder mindent megtett volna azért. a Wildtrack roncsa veszélyt jelent a többi hajó számára. – Mulder beszélt erről? – kérdezte Angela gyanakodva. – Nem ismertem meg az amerikai akcentussal beszélő férfi hangját. Egyikünk se szólt. Érvelésem valamire mindenképpen megfelelt: sikerült magam előtt igazolnom a hazugságot. Próbáltam felkelni. hogy agyontiporjon bennünket. Szinte tapintani lehetett Kassouli fenyegető jelenlétét. – Baleset volt. Ha elmondom neki az igazat. Azt hiszem. Angela vette fel a mikrofont: – Kerak. – Sycorax jacht. A hang nem árulkodott meglepetésről. Vége. – Mi történt Tonyval. hogy megmentse az életét. amiért egy nő válaszolt a hívásra. nincs szüksége arra. A rádió fémes sercegése megriasztott mindkettőnket. – Lehunytam a szemem. hogy ne vegyen elégtételt Kassoulin. – Köszönöm. Nick? – könyörgött Angela. – Nick! – Irányt kell váltanom a St. – Senki élő – felelte kurtán. – Istenem.véget ért. vajon visszatér-e a tengeri monstrum. Kigúnyolhatta volna.

hogy feleségül menjen hozzá. mégis mertem reménykedni. ahogy a tankhajó beleveszik az óceán végtelen szürkeségébe. Szerette annyira Bannistert. ám semerre sem láttam a háborgó vizeken. Egy másodpercig a jacht fényes. Láttam. hogy bevégezze a piszkos munkát. A Kerak zavartalanul haladt tovább. ahol nincsenek viharok és fények. – Tony még a fedélzeten van? Megfogtam a kezét: – Igen. A Kerak megfordult és eljött értünk. hogy a tankhajó teljes sebességgel halad. minél távolabb attól a jeltelen helytől. csak néma csend. Visszatért. Kerestem a Wildtracket. Azután a Kerak elérte a tehetetlenül sodródó hajótestet. az elválás felé. ezért nyugat felé irányítottam a Sycorax orrárbocát. akkor mertünk megszólalni. ahol Nadeznha Bannister csontjai is nyugodtak. Angela ekkor fakadt sírva. azután összetörten és megadóan süllyedt le oda. Johnon? – kérdezte Angela cérnavékony hangon. és most látnia kellett. Két percig vártunk. – Tudom. Láttam. amint az álmai alámerülnek a kétezer ölnyi mélységbe. ahogyan a Wildtrack fennakad a Kerak orrán. Nem hinném. Angela arca nem árulkodott érzelemről. De nem a Sycorax felé tartott. hogy haza akar majd térni. Virágokat tűzött a hajába a jóvágású tévésztár kedvéért. apró játékhajóként csapódott a kíméletlen acélfalnak. A híd ablakai egy gépszörny gonosz tekintetét idézték. Bólintottam. A Wildtrack kiszabadult a tanker orrának fogságából. ahol a halottak néma csendben nyugszanak. csak néztem. A tankhajó mégis jól látta. és alakok mozogtak a hatalmas hajó puha kényelmében. – Jesszusom! – sóhajtott fel Angela. hogy azután . Csak miután eltűnt.haragjának. annak biztos jeleként. Nem szóltam. Most már tudtam. – Van repülőtér St. Fények világítottak az ablakok mögött. Nyugat és Kanada felé. – Nick? – Minden rendben lesz – bólintottam. mintha csak imádkozna. kék csíkos törzse felágaskodott. és minden erejével a félig elsüllyedt jachtra rontott. ahogyan a gumószerű orr jókora hullámokat támaszt. és már nem tűnt többnek egy jó adag összesodródott uszadékfánál. hogy beérné egy tengereken sodródó kis hajóval. míg a só fel nem oldja a csontjaikat is. Sosem gondoltam Angeláról. hogy a százezer tonna akár csak megrezdült volna az ütközéstől. azután hatalmas árnyék jelent meg a szürke északon.

Ő legalább megtalálta az otthonát. A Sycorax belehasított orrával a hullámokba. . néma csendben. míg mi továbbvitorláztunk előre. amíg csak a haldokló nap évmilliók múltán ki nem szárítja a tengerek medrét.együtt áramoljanak magával az óceánnal.

és megkérdezte. Angela úgy vélte. ahol a tisztes emberek még hisznek a tisztes munka erényében. Persze nemcsak a . Addig vitorláztunk. hogy felvehessék a zárójelenetet. Fagyok. hajlandó lennék-e visszatérni Angliába. Északnyugat felől heves szél érkezett. unottan hárította el magától a gratulációmat. Szerettem Új-Fundlandot. peckesen felemelt farokkal. a rólam szóló filmet talán megvághatnák ötvenperces műsorrá. és beszereztem egy új viharvitorlát. sem azt. hogy keservesen megbánja merészségét. Patkány ólálkodott fel a fedélzetre. a rekeszfalra csavaroztam. A hajó végre készen állt. ő és Angela fényképe. ekkor olvastam utoljára. Viki. amíg az ég tündöklővé nem fényesedett a jégmezőkről visszaverődő nap fényétől. inkább ott parádézott a befagyott vízleeresztőben. Tucatszor is elolvastam Angela levelét. hogy jelen lett volna a Wildtrack végénél. csak kipróbálni a motort és az új vitorlát. Viki megnőtt. köd. közjegyzővel is hitelesített beadványomra alig vetettek egy futó pillantást. és nem messze az úszó jég határától. aki végre átesett a vérkeresztségen. míg saját. azon ritka helyek egyikét. amelyet a bal oldali fekhely fölé. Nem említették sem Kassouli nevét. a színpompás égbolt alatt visszafordítottam a tarcsvitorlát. A Sycorax sérülések nélkül vészelte át a Wildtrackkal való összeütközést. Mégis. bár Vikinek és nekem így sem kellett éheznünk. nem egy újabb kalandra. Kijavítottam a korlátot. hogy a Sycorax komótosan megálljon. A hivatalos nyomozás a modern versenyek felfokozott elvárásait tette felelőssé Bannister és Mulder haláláért. Kora tavasszal északnak indultam a Sycoraxon. A vitorla elvitte maradék megtakarított pénzemet is. egy hajóműhelyben. Az egyik rézlemez leszakadt ugyan. és elég soká élt ahhoz. és meglazítottam a fővitorlát. lélekig hatoló hideg. de apály idején alig néhány perces munkával pótolni tudtam a hiányt. Ő maradt az egyetlen társam. Darabokra szedtem a motort. a lehető legjobb helyen töltöttem ezt az időszakot.Epilógus Kemény telünk volt. igaz illegálisan. és újjáépítettem az egészet. és rögzítettem a kitámasztórudak alá. Találtam munkát. Hulladék fémből hegesztettem magamnak radarvisszaverő ernyőt. A döntés szerint mindkét haláleset a véletlen számlájára volt írható.

ami azt illeti. gyakorlatias elmével kellett volna versengenem. barátságért és biztonságért. írta.zárójelenet miatt szerette volna. és elnéztem a tündöklő jégtükör felett izzó égboltot. hogy megérkeztünk – mondtam Vikinek –. és előrelendült. hová menjünk legközelebb? . hogy hazatérjek. Magányosan. most is ez a csillag hívogatott. Nem versengtem senkivel. Egy évvel ezelőtt kitekintettem a kórház ablakából. Odahaza csupa ragyogó. Kiengedtem az orrvitorlát. jobbára megbízhatóan működött. miközben a Sycorax szelet fogott. Így hát itt maradtam. és tudta. mégsem tettem meg. az éjszakát nem zavarták meg a fények. nem éreztem féltékenységet. Azt viszont megfogadtam. és a lábam. hogy sokat segíthetnék neki. akik a tévé műsorait és a pénzt csinálják. nem kívántam senki vesztét. Nick. Semmi sem szólt éppen Új-Zéland mellett. a tengeren megőrizhettem a tisztességem. Ott ültem a fagyos hidegben. hogy elhajózom Új-Zélandra. aligha illettem volna azok világába. és ne uralkodhasson felettem senki. Számkivetettnek éreztem magam. – Most. Odahaza a világot Kassouli és a hozzá hasonlók irányították. Felvettem a cicust. akárcsak az újjáépített motor. és találtam egy csillagot. hogy megmaradhassak a hajóm kormányánál. Itt nem kísértettek rémálmok. hogy elcseréljem a kitüntetést a kényelemért. egyedül az számított. Átvette Bannister produkciós cégét. míg Viki vidáman dorombolt Angela levelének zizegő lapjain. gyere haza. Itt. tengeri macskám társaságában is boldog voltam. éppúgy lehetett volna Utópia vagy Meseország is. Kérlek. Erős kísértést éreztem. megvakargattam az állát. amit most befoghattam a szeksztánsomba. és a Sycorax belefúrta orrát a hullámok közé. ha hazamegyek.